A magyar gazdaság a XIV-XV. században
1301-ben kihalt az Árpád-ház. Az ország széttagolttá vált és a nagy földbirtokkalrendelkező bárók uralkodói jogokat gyakoroltak, magánbirtokaikat és a gondjaikra bízott vármegyéket örökös tartományuknak tekintették és saját udvartartásuk volt. így atartományuraságok önálló politikai tényezővé váltak, ők voltak az úgynevezett
kiskirályok.
Azegyik legnagyobb kiterjedésű kiskirályság a Csák családé volt Magyarország északnyugatirészén. Az Árpád-ház kihalásával trónviszály kezdődött, ami a tartományurak önkényeshatalmával, magas adójukkal válságot és a gazdaság gyengülését idézett elő.1310-ben a pápa és a főpapok támogatásával megkoronázták az
Anjou-házbeli
Károly Róbertet. I. Károly néven az esztergomi érsek koronázta meg Székesfehérvárott a SzentKoronával.1312-ben a rozgonyi csatában a főpapság, a nemesség és a városi polgárság haderejévelKároly Róbert legyőzte a kiskirályokat. 1323-ra az ország egész területén ő lett az úr.Új kormányzati rendszert vezetett be, hadügyi és gazdasági reformot hajtott végre.Stabilizálta a politikát, ami lehetővé tette a gazdaság újraszervezését és konszolidációját. A korábbi állami bevételek nem fedezték a kiadásokat, mert a királyi földbirtok - amiből alegtöbb jövedelem származott - a XIV. századra jelentősen lecsökkent, kb. 20%-a aföldbirtokoknak. Az új reformokat
Nekcsei Demeter
dolgozta ki. A királyi jövedelem ettőlkezdve a királyi birtokokból, az
adókból
(kapuadó, városok adója, pápai tized megadóztatása)és a
regálékból
(bányajáradék/urbura, nemesére monopólium, harmincadvám) állt. A gazdaság siralmas helyzete megkövetelte a király aktív beavatkozását, mivel akereskedelem szinte teljesen elsorvadt, a városok elszegényedtek, az adók nem folytak be, asok rossz pénz pedig zűrzavaros helyzetet eredményezett. Ebben a helyzetben a király azegységes, értékálló pénz megteremtését tartotta a legfontosabbnak. Az új pénz veréséhezazonban fel kellett lendíteni a hazai nemesfémbányászatot.Ezt szolgálta, hogy 1327-ben megszűnt a bányászat királyi monopóliuma. Az új rendelkezésszerint az uralkodó csak az
urbura
(bányajövedelem) 2/3-ára tartott igényt, s a további 1/3részt átengedte a földesuraknak. Természetesen a nemesércet nekik is kötelező volt vertpénzre váltani a királyi kamarákban.Csehországból és Németországból bányászokat telepített a Felvidékre, ami a bányavárosok egész sorának létrejöttét eredményezte.
Aranybányák:
Körmöcbánya, Selmecbánya,Nagybánya, Zalatna.
Ezüstbányák:
Körmöcbánya, Selmecbánya, Rozsnyó. Hamarosankiderült, hogy Magyarország rendelkezik Európa legnagyobb nemesfém-lelőhelyeivel. Ennek köszönhetően egy évtized alatt a bányászatot sikerült felfuttatni, s így az 1330-as években már elég forrás állt rendelkezésre az értékálló, firenzei minta utáni
„liliomos" aranyforint
kibocsátására. Emellett a helyi piacok szerényebb szükségleteire gondolva, megtartották azezüst és réz ötvözetéből készült dénárt is. Az új pénz lökést adott a kereskedelemnek, és apénzfelhalmozást is lehetővé tette. Ettől kezdve viszont Károly Róbert lemondott a pénzévenkénti újraverésétől, ami a pénzrontáson keresztül az udvar egyik legfontosabb jövedelemforrása volt, mivel a nemesfémbányászat bevételei ezt pótolták. Az aranypénz bevezetésévelegyidejűleg Károly Róbert elrendelte a nemesércek királyi monopóliumát is. A határozatértelmében a nemesérc beváltása kizárólag a királyi pénzverő kamaráknál történhetett, s a veretlen aranyat és ezüstöt kivonták a szabad kereskedelemből. A
kamara haszna
(pénzbeváltási adó) kiesését viszont arra használta fel, hogy bevezessenegy új adót, 1336-ban a
kapuadót,
amit minden olyan ház után kellett fizetni, melynek kapuján egy szénásszekér át tudott haladni. Ez volt az
első állami egyenesadó
Magyarországon. A király a városokat és a pápai tizedet is megadóztatta. Ezen kívül alkalmanként rendkívüliadót is kivetett A városok az eltérő földrajzi tájegységek találkozásánál vagy egyéb forgalmas
Add a Comment