Welcome to Scribd, the world's digital library. Read, publish, and share books and documents. See more
Download
Standard view
Full view
of .
Save to My Library
Look up keyword
Like this
5Activity
0 of .
Results for:
No results containing your search query
P. 1
Széchenyi István - Hitel

Széchenyi István - Hitel

Ratings: (0)|Views: 106 |Likes:
Published by laci513

More info:

Published by: laci513 on Jan 19, 2010
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

12/09/2012

pdf

text

original

 
HITEL1828-1829*Budapest : Neumann Kht., 2002TARTALOMHonunk szebb lelkű asszonyinakElőszóBévezetésNehány, a tárgyat megelőző észrevételA magyar birtokos szegényebb, mint birtokához képest lennie kelleneA magyar nem bírja magát oly jól, mint körülményi engednékA magyar gazda ma nem viheti mezeit a lehető legmagasb virágzásraMagyarországnak kereskedése nincsMit kell tenni, s min kell kezdeni?BérekesztésVégszó,,Az erős ellenálla gyenge kétségbe esik."Honunk szebb lelkű asszonyinak*Fogadjátok, hazám érdemes leányai, tiszteletem és szeretetem jeléül ezen kis munkámajánlását! Vegyétek, bár férfiakhoz illendőbbnek mondják azt sokan, nyájas kegyességgelpártfogástok alá. A hitelről szólok, s ami belőle foly; a becsületrűl, az adott szó szentségéről,a cselekedetek egyenességéről, így előttetek sem lehet a tárgy idegenebb, mint előttünk,mert annyi nemes és szép, ami az emberiséget felemeli, a ti nemetek műve. Ti viszitekkarjaitokon életbe a kisded nevendéket, s jó polgárrá nevelitek; a ti nemes tekintetetekből szía férfi lelkierőt s elszánt bátorságot. S ha léte alkonyodik a haza ügyében, ti fontok koszorúthomloka körül. Ti vagytok a polgári erény s nemzetiség védangyali, mely nélkületek –higgyétek – soha ki nem fejlik; vagy nemsokára elhervad, mert ti vontok minden körül bájt séletet. Ti emelitek egekbe a port s halhatatlanságra a halandót. Üdvözlet és hála néktek!TUDNIVALÓHomály és tévedés elhárítása végett az olvasót mindenekelőtt szükségesnek tartom arrafigyelmeztetni, hogy én ezen kifejezést: hitel; azon értelemben veszem, melyet a közéletbena „creditum” jelent, ami nem egyéb, mint bizonyos lekötelezések által más kezében lévő ingóvagy ingatlan vagyonunkrúl nyert bizodalom és bátorság. Mennél nagyobb bizodalmat sbátorságot nyújthat valaki az ő kezei közt lévő vagyonunkrúl, annál több hitele – creditumavan; s mennyivel nagyobb bizodalommal s bátorsággal bírja a közönség saját javaitmásoknál, annál tökéletesbnek mondatik azon ország hitelállapota.
 
ElőszóNincs oly bölcs a világon, ki még igen sok hasznossal ne nevelhetné tudományát, mintviszont: alig van oly tudatlan a föld kerekén, kitől egyet s mást nem lehetne nagy haszonnaltanulni. Minden emberben van valami jó, mint virágokban méz, s így remélhetem: aközönség engedőleg fogja ezen értekezést fogadni.Én azt szeretem hinni:* minden jobb lelkű ember bizonyos vágyást hordoz szívében – habár sejtetlen is –: magán, felebarátin s mindenen, ami őt környezi, szüntelen javítni. Ezen atökéletesbhez ellenállhatatlan vonzódás legszebb tulajdona az emberi léleknek; s aminthalhatatlan része jobban s jobban fejledez, annál inkább nő s erősödik az benne. S eszünetlen vágyás következésében leend lassan-lassan a vad eszkimó emberré, az általemelkednek egész nemzetek előbb-utóbb legtökéletesb, virágzóbb, boldogabb létre, s annakmindennapi előmenetelét gátolni akarni éppen oly hasztalan munka, mint annak úgylététtagadni öncsalás.Előbbre s magasabbra törekedik az ember, ez kétséget nem szenved, s mi azt mindentárgyban láthatjuk. Csak újabb időkben is mennyire javult hazánk némely részeiben, teszem,a földművelés, mezei gazdaság? Lakásink hogy csinosodtak, városink mely szerfelettszebbültek sat.? És ha nem történt is nevezetes s még sok lábra nem állíttatott, ami említéstérdemlene, nem halljuk-e legalább szinte mindenki szájában a panaszt? Egynek az utakrosszak, másnak kereskedés, vízi csatornák, vasutak kellenének; ennek a szegények skoldusok nagy száma terhes; annak a nyelv nem eléggé halad, az olvasók mennyiségecsekély; megint mások az éjjeli világosítás híját kárhoztatják városinkban, nemkülönben atrottoirok s fedélcsatornák nem létét; ismét mások a tömlöcöket s foglyok tartását gondoljákhibásoknak s több efféle.Hogy minden időben volt, van s lesz is panasz, természetes; de igen különbözik a javítnikivánástúl. Amaz magával, embertársival, kormánnyal, egyszóval mindennel valóelégedetlenségbűl foly, s többnyire alacsony haszonkeresés vagy romlott sárepe nyavalája.Emez pedig embertársihoz, hazájához s a tökéleteshez vonzó szeretetből ered, és szebblelkek sajátja.Ezen szebb s jobb ösztön nálunk szembetűnően nevekedik, s nagy szám készen áll –fáradsága s java egy részének áldozatával – egyet s mást hazája vagy legalább vidékevirágzatára s gyarapodására előmozdítni s felállítni. Soknak, igen soknak célja csak egy:nemes és dicső, s nem egyéb, mint a közjó előmozdítása; de annál különbözőbbek stöbbfélék azon módok, melyeket mindenki a közcél elérése végett legfoganatosbaknak tart smelyekhez ragaszkodik. Mindegyik építni akar s mind ugyanazon egy épületen, de atalpkövet szinte mindegyik másképp s máshová akarja rakni, s mindegyik különb móddal fogaz építéshez. Sok az első emeleten kezdi, némely annak kifestésével, s némely szinte a háztetejével gondolja legjózanabbnak a munka kezdetét. Igazi talpkövet ritka rak.„Bárcsak szabad volna a horvátországi Ludovica-út”* – így szól egyik. – „Volna biz inkábbfüggőhíd Pest és Buda között” felel a másik. – „Mindenekelőtt sétálóhelyeket készítsünk, s apesti Duna partjaira fákat ültessünk, mert azok növéséhez idő kell, és …” – „Ez már mélyokoskodás! Állítsunk magyar theatrumot inkább, az terjeszti a nemzetiséget s nem a fák!” –így bölcselkednek mások. – „Csak külföldön ne laknának mágnásink, költenék pénzeket jószágikon, s járnának csak vármegyegyűlésinkre.” – „Hiszen az nem árt, csak az a külföldiruha, kapca és cipő, meg az a, hogy is mondják csak, collier grec ne csúfítná magyar testeiket s képeiket” – így szitálják az igazságot megint mások. – „Papirospénz öl bennünket,bár körmöci aranyunk volna, s bányáink temérdek kincse hazánkban maradna.” – „Nem ez,barátom – felel erre más –, csak a só, a só ne volna oly drága.”* – És számtalan többeffélék! Csakhogy ki-ki saját gondolatját hiszi legmélyebb sarkalatkőnek s leg- és legelsőlépésnek, melynél hazánk lehető előmenetelét kezdeni kellene.Sokan pedig minden hátramaradásunkat a kormánynak tulajdonítják. – Az appalto, aharmincad okozza képzeletekben nyomorúságunkat. Csak az ne volna, díszlenék akkor 
 
minden. Számosan szomszédink – kikkel közös urunk van – kárán akarják alapítni a magyar szerencsét; és szünet nélkül a vám és csak a vám körül fárítgatják eszeket. Mint a félszemű,ki mindég azon szomorkodik, hogy vak szemével nem lát, s nem örvend inkább a természetcsudáin, melyek megmaradt szeme kristályában festekeznek. Vagy mint ama gazdák, kikszánakozó mosolygással hallják Young, Koppe, Thaer neveit; új szisztémákrúl;váltógazdaságokrúl, szederfákrúl sat. pedig hallani sem akarnak, de magokat sokkaleszesebb s úgynevezett praktikusabb gazdáknak tartják, ha mindezen esztelenségekkel nembajlódnak – s minden jobb industria helyett jobbágyiktúl, amit bérben bírnak, elszedik, azokatlegjobb földeiktűl megfosztván újonnan regulázzák,* s őket lassan-lassan erejekbűl kiveszik,és aztán szinte hazafitlanságnak állítják, ha valaki a magyar adózó nép sorsát e részbenirigylésre méltónak nem véli; az egész alkotmánynak felfordulását jövendelik pedig, ha akormány az ő ugyancsak genialis gazdálkodási módjokat gátolja s a köznépnek pártját fogja.Így gazdálkodik szomszédunk, a török is, s akárki mit mond, tagadni nem lehet, hogy ennélkönnyebb, egyszerűbb s olcsóbb földművelési mód a világon nincs! Szóval: sokan csakmindég más kárán akarnak gyarapodni, vagy ott, ahol lehetetlen, s nem oly módokhoznyúlni, melyek által mind a két rész nyertes lehetne.Némelyek szomorúan fütyörészik el a mohácsi veszedelem nótáját, s azt hiszik, ott vankoporsója minden szkíta fénynek. S tán úgy van – ámbár én nem hiszem –, de az okosember nem néz annyira háta mögé, mint inkább maga elibe, s elveszett kincse siratásahelyett inkább azt tekinti s vizsgálja, mit menthetett meg, s avval béelégedni s lassankint,többet szerezni iparkodik.Igen sokan pedig a jó régi időt siratják, a jelenrűl egészen elfelejtkeznek, s azért ezt bölcsennem is használhatják. Márpedig, hacsak a régiség bája nem, egyéb bizonyosan semmi semteheti előttünk kívánatosabbá eldődink idejét saját éltünk napjainál. Másokat ezzel rá nemszedhetünk, mert fennhangon szól a história; s az öncsalás esztelenség. Sok ember arégiségnek oly tisztelője, hogy egy faragatlan követ remeknek vél, ha tán valaha Cicero ültrajta, s nehány eldűlt vékony oszlopot, mivel sok századi, inkább csudál, mint p. o. a londoniWaterloo kőhidat vagy a simploni utat, mert ezek csak nehány esztendeiek. De ezengyengeség is a tökéleteshez való vonzódásbúl ered. Nehány országban a régi kor idejébenannyi ment végbe, ami nagyság címerét viseli, annyi az emberiség díszére méltó, hogysemmi se természetesb, mintha annyi csuda tünemény a felhőkbe könnyen emelkedhetőnekítélőerejét úgy elragadja, hogy ő még a régi rozsdát is az új fénynél nagyobbra becsülje. Ami hazánkban ily nagyság, melyet siratni lehetne, még nem volt. S hála az egeknek, hogynem volt! Mert így még lehet! S örvendjünk, hogy régebben nem éltünk, s még előttünknapjaink!Hány embernyom forgott le, mióta nemzetünk Európába költözött? S növésünk éskifejlődésünk ellen mennyi akadály? S hány esztendeje csak, hogy a török Budán dúlt? Smely kevés, hogy Gallia árja* hazánkon? S így ha bajunk nem is oly felette nagy, s ilyzavarban s ily rövid idő alatt előmenetelink körülményinkhez képest gigásziak is, negondoljuk azért, hogy Visegrád poraiban s régi Buda falai közt el van már temetve nemzetidíszünk, mert a nagyságnak ezen előjelei csak egy szebb hajnal virradtára bátoríthatnak;hanem legyünk bizonyosak, hogy igazi felemelkedésünk ideje még hátra van.Csak az a valóságos bölcs hazafi, ki lehetőt kíván, s jól tudván, hogy az ember gyenge létemiatt se felette boldog, se határtalanul boldogtalan nem lehet, a középúton jár. Őlélekderülten él, szomorú unalom nem öli óráit, s a közjóért fáradozván, nem panaszkodikmindegyre hasztalan, hanem inkább felkeresi a hibákat, s azoknak kútfejeit nyomozza,kifejti, s rajtok segít, ha lehet; ha nem lehet, nemesen tűri – gyáva panasz szájábúl nemhallatik. A hibákat pedig inkább magában keresi, mint másokban, mert magávalparancsolhat, másokkal nem. Ha senki se tenné kötelességét, teszi ő, úgy mint az igazi hősmaga megáll, ha a többi futásnak eredett is. S mennyi számos jót tehetni hazánkban, csakhogy bona fide közhaszon legyen a cél s ne fényűzés, hírkapkodás, dicséret szomja!A sokasággal, tudva van, úgy boldogul az ember, ha mindenét dicséri s csudálja; ki igazatmond, hibáit felfedezi s dorgálja, az sohasem kedveltje, mert hiúságát sérti s önfelsőbbségétérezteti. Elcsábítni könnyű, s ahhoz csak hízelkedés kell, mely alig lehet oly durva s avalóval oly ellenkező, hogy mégis sokan szívesen ne nyelnék el s meg ne emésztenék. Ezenálpénz becse nagy a világon, és még akkor is kelendő, mikor nem justae ligae monetának*

Activity (5)

You've already reviewed this. Edit your review.
1 hundred reads
Klarisszeum liked this
grizs225 liked this
GoldScorp liked this
Atty85 liked this

You're Reading a Free Preview

Download
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->