NYELVEK , SORSOK , HATÁROK – ARVO VALTON
VONZÁSÁBAN
XII. évfolyam
3. szám,
2008. március
Kulcsszavak:
• bibliográfia
• tanulmányi cserekapcsolat
• fordítás, kommunikáció
• találkozások, szovjet idők
• filológiai pontosság
• Valton ősi bölcsessége
Autor napisa nastoji animirati
čitaoca literarnom delatnošću
estonskog pisca Arvoa
Valtona. Osvrt na jezik,
sudbine i granične prepreke
okupirale su stvaralaštvo ovog
književnika. Naime, Valton je
izazovan stvaralac, literarni
autoritet koji privlači
prevodioce i kritičare.
Autor napisa želi podeliti
svoje dojmove sa konferencije
kojoj je prisustvovao i on i
estonksi pisac. Višednevni
boravak bio je pogodan da se
češće nađu u društvu i da
porazgovaraju o svemu što
može biti zanimljivo i za
prevodioce, istraživače a
naravno i za krajnje
konzumente – čitaoce.
ÁRP ÁS K ÁROLY
Ha a bibliográ fiá k a da ta i pontos ak, akkor 1972-ben, a Tis z atáj februári s zámában
jelentkezett régiónkban elős zör A RVO V ALTO N és zt író A z öld hátiz s ákos ember című
nove llá já va l. F EHÉRVÁRI G YŐ ZŐ , a történet fordítója akár regényt is kanyaríthatna
a rról, hogy a kora be li kultúrpolitikus ok és folyóirat-s zerkes ztők mennyire fáztak a mű
közlés étől; I LI A M I HÁLY ta ná r úr pedig kapás ból mondta a címet, amikor
me ge mlíte tte m: le he tős égem nyílt arra, hogy találkozzam a s zerzővel. Nem vagyok
biztos be nne , hogy a mikor 1983 május ában egy „fű alatt” s zervezett fordítói
s zeminárium keretében Tallinnba n volta m, a kkor P. L I AS irodalomtörténés z-kritikus
előadás án ott volt-e ő is a z é s zt írókos zorúban, bár nagyon valós zínűnek tartom. (Azt
tudom, hogy erről a találkozás ról hírt adhattam a Tis z atáj 1984/7-es s zámában –
Mé r le g (A mai é s z t irodalom tendenciáir ól).
A bevezetés ben azt is meg kell említenem, hogy amikor vagy harminc évvel ezelőtt
T Õ N U S EI LEN THAL , akkori budape s ti é s zt ös ztöndíja s ké nt D O MO K O S P ÉTER
s zervezésében eljött a s zegedi Finnugor Tans zékre, a találkozás után megkérdeztem
M I K O LA T I BO R profes s zortól, hogy vajon volna-e lehetős ég tanulmányi
cs erekapcs olatra. A mackós járás ú tanárom komoly s zemével úgy tekintett rám,
mintha nem tudnám: a tojás ne m áll meg az as ztalon. Pedig igencs ak s zerettem volna
Kolumbus z nyomában já rva megoldani a kérdés t: a KISZ-kapcs olataim s egíts égével
eljutotta m a BME buda pe s ti észt építőtáborába (nekik miért volt akkor könnyű?),
levelezés be kezdtem L EN N ART - H AN S J ÜRGEN S O N nal, aki akkor még a Kalev
cs okoládégyár munkás aként ké s zült a nemzetközi hírűvé lett haiku-költői pályájára.
Sőt ké s őbb, középis kolai tanárként rátaláltam arra a V IRÁN YI E LEMÉR re is , aki
nemc s ak a Baros s Főreál oktatójaként vált az és zt irodalom közvetítőjévé, hanem
ta ná ra volt Pé te r Lá s zlóna k, majd a budai Werbőczyben K LAN I C ZAY T I BO R nak és Göncz
Árpádnak (Virányiról írt pályaképem olvas ható a Mes s z e van És z tor s z ág…
(Válogatott f innugr is z tikai dolgoz atok ) Folia Es tonica Tomus IX. Berzs enyi Dániel
Főis kola Savariae, 2003. kötetemben).
Érde klődé s e m e ls ős orban a 19. s zázad és zt irodalom- és kultúrtörténetéhez kötött;
ta lá n ez volt az oka anna k, hogy a kortárs és zt irodalomból csupán azokat a s zerzőket
fordítottam ( J AAN K AP LI N S K I , J AAN K RO S S , V I I VI L UIK , M ADLI M O RELL =M AARJ A K RO S S ,
E LLEN N I I T , M I N N I N URM E , C ARL O DRAJ AS , P AUL - E RI K R UM M O ), a kikke l va la milye n
módon s zemélyes kapcs olatba is kerültem. Termés zetes en tudtam Valtonról, s
különös en megfogott, hogy ugyanabban az évben, 1935-ben s zületett, mint édes anyám,
cs ak ő de c e mbe r 14-é n, kile nc hónappal é s két nappal kés őbb. Regénye s é le té ről,
tá voli indulá s á ról inká bb s ze mélyes bes zélgetés ekből értes ültem; s ha néha kérdés es
is volt, hogy van-e értelme többet cs inálnom, mint a középis kolai tanítás t, akkor
többek mellett egyik érvem, pé ldá m volt.
Tavaly, 2006-ban az és zt tanulmá nyköte te m me llé tá rs ult a Bá ba é s T á rs a Kia dó
jóvoltából megjelent fordítás köte te t: a z Áttételek – átvételek. Azt gondolom, hogy
ennek is rés ze lehetett abban, hogy ez év (2007) július ában me gkereste k: le nné k-e
előadója az Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar Filológiai Tans zéke, pontos abban
adjunktus a, A N TO N EN K Ó M I K LÓ S s zervezte Valton-konferenciának. Örömmel vállaltam a
feladatot, his zen nemcs ak a meghívott előadók névs ora (Magyarors zágról F EHÉRVÁRI
G YŐ ZŐ és P US ZTAY J ÁN O S ) volt megtis ztelő, hanem hogy maga Valton is ott les z a
tis zte le té re te rve ze tt konfe re nc ián. Ezt az ös s zejövetelt ugyanis ös s zekötötték Az
apaság öröme címme l me gjelentetett első ukrán fordításkötet megjelenés ével. A
köte te t I VAN P ETRO VC I J és A N TO N EN K Ó M I K LÓ S ültette át ukránra ; va n benne novella,
vers , aforizma, miniatűr (jellegzetes és zt/balti tárcanovella). A s zervezők kértek
tőlem fordítás okat is , de én cs ak tanulmánnyal tis ztelegtem a vendég előtt: Hálóban a
magyar Valton.
Nagyon érdekes találkozó jött lé tre : Va lton é s a ve ndé glá tók, ille tve a ve ndé ge k
valami bűvös pe nta gra mmá ba – angol, és zt, magyar, oros z és ukrán nyelvű
kommunikáció – vonták be a ha llgatós á got. A nyelve k más s ága ellenére a különböző
s zituá c iókból la s s a c s ká n fe lmagas odott Arvo Valton Vallikivi emberi és alkotói
na gysága . Me gjegyzem, amennyire követni tudtam a különböző bes zélgetés eket, Valton
egysze r s e m hiva tkozott s e m az észt írószövets égi elnöks égére, s em a Finnugor Írók
Világs zövets ége elnöks égére, s em az életművére vagy nemzetközi is merts égére. Talán
ezért is his zem, meg kell más okka l is os zta nom Arvo különle ge s e mbe rs é gé t: úgy
jár-kelt közöttünk, mintha valamennyiünknek rokona, barátja, is merős e lenne. Nem
hallottam/olvas tam, milyen lehetett fiatal és /vagy férfi korában, de mos t
le fe gyve rzőe n e mbe ri volt. Majd három és fél napot töltöttem s zoros közels égben vele
– rés zben a meghívottak távolma ra dá s a , ré s zbe n a s ze rve zé s i problé má k mia tt. Ne m
tudom, mennyire les zek képes fe lidé zni a ve le töltött na poka t, de úgy vé le m, me g ke ll
os ztanom más okkal is élménye imet.
 Szeptember 16-án, vas árnap kora es te találkoztunk elős zör Antonenkó Miklós ék
la ká s á n. Miklós s ze rve zőként minden lehetős éget felhas znált, s termés zetes en a baráti,
cs aládias fogadtatás volt a legegys zerűbb és legnagys zerűbb megoldás . Édesanyja,
Éva néni, a nyugdíjas zenetanárnő jótündérként s zinte mindenütt jelen volt. Rokonuk,
V ERA VAS ZÓ C S I K , az egyetem nyugdíjas docens e irányította a vendéglátás tennivalóit,
az udmurt s zármazás ú Nadia Muš (aki Valtonnak is fordítója) lányukként s ürgött-
forgott. Valton és Tiina, a feles ége rokoni s zeretettel fogadta a kedves kedőket, a
megjelenő kije vi törté né s z, R O S ZTI S ZLAV M ARTI N YUK Miklós öccs eként lett fogadva,
magam mint Miklós bátyja.
A va c s ora k örüli bes zé lgeté s s zoká s o s is me rke dő fordulatai után egys zerre
elérkezettnek láttam az időt, hogy né há ny ké rdé s t fe lte gye k – itt s oka t s e gíte tt a z
oros zul jól tudó Vera és Miklós , amit nem tudtam pontos an és ztül, azt lefordították
(termés zetes en a válas zokat is ). Az els ő ké rdé s e m a z volt, hogy miké ppe n foga dtá k
az és zt olva s ók Va lton aus ztrál etűdjeit – Aus ztráliai látomás ok címmel jelentek meg.
(Megje gyezte m, hogy a ’90-es években a magyar olvas ók „vették” ezt a műfajt,
jus s anak cs ak es zünkbe E S TERHÁZY P ÉTER , G ÉC ZI J ÁN O S , K O N RÁD G YÖ RGY , T EM ES I
F EREN C va gy Z ALÁN T I BO R útirajzai!) Az író s zerint a helys zín cs ak keretnek
tekinthető, hogy elmondja a világról azt, amit el akar mondani. Azt is hozzátette,
hogy írt ő magyar etűdöke t is , de ezeket a magyarok nem akarják lefordítani.
(Lehetséges , hogy s érelmesnek értelmeznék a magyar olvas ók?)
A más ik nagy kérdés em arra vona tkozott, hogy Arvo me nnyire is me ri K O S ZTO LÁN YI
D EZS Ő e pika i munká s s á gá t. Ugyanis , amikor az ötvenhét novella s trukturalis ta
vizs gálatát végeztem, akkor fölfigyeltem arra, hogy két novellájában (A lenyugvó nap
é s a f odroz ódó te nge r in Előé r z e t és A villamos (Tr amm) in Végjáték) jellegzetes ,
s zinte s zóról s zóra azonos Kos ztolá nyi-ötle te k tűntek fel. Az író annyit mondott, hogy
c s a k a lírikus Kos ztolá nyit is meri, magyarul cs ak egy Kos ztolányi-vers et olvas ott.
Tanács talanul hallgattam, majd arra gondoltam, hogy a véletlen egybees és nek
valamiféle kelet-európai has onlós ág lehet az oka. Megígértem neki, hogy ezzel a
témával kés őbb még foglalkozom.
Az Antonenkó cs alád befogadta Va ltonéka t, pe dig c s ak mos t volta k itt má s ods zor.
A hetven éves Valtont 2005-be n s zinté n kös zöntötté k a z ungvá ri e gye te me n (büs zké k
is a ta rtui ré gi jó ka pc s ola tukra), akkor voltak itt elős zör, akkor is Nadiával. Es te
Ros ztis zlav vitt a Szvitánok s zá llodába minke t kocs iján – ő más utt lakott.
Hároms zor reggeliztünk együtt a szálloda étkezdés jében: Tiina, Arvo, Nadia és én;
majdnem vers enyeztünk az íróva l a z udva ria s s á gba n. Egy a lka lomma l ké s ve
érkeztünk, s már zárva volt az é tte re m a jta ja . Va lton ma ga biztos a n a konyhá na k
fordult, s így jutottunk a s zta lunkhoz – de ez s em volt agres s zív. Mindig jóízűen evett,
mint aki s zokás ból tudja az általa mondott keleti mondás igazs ágát: a reggelidet
költs d el egye dül, az ebédet os zd meg barátaiddal, a vacs orádat add az
elle ns égeidnek. Pe rs ze , mindennap vacs oráztunk, ez tette fel a koronát a napra, ekkor
osztottuk me g egymás s a l a be nyomás ainkat.
Na dia ké s őbb, cs ütörtök reggel elmondta, hogy Valton napirendjében fontos s zerepe
van a reggelinek: éppen kettéos ztja a délelőttöt, mert az író korán kel. Reggel öttől
hétig, nyolcig dolgozik; a reggeli után pihen (újs ágok, média, internet), aztán
folytatódik a napi tevékenys ég: fordítás ok, kultúrpolitikai s zerepének tennivalói,
is mét írás . Aztán ott van még a cs alád: három előző feles égtől hat gyermeke
s zületett, de s aját gyermekei mellett övéiként s zereti más házas s ágokból s zármazó
gyermekeit is . Nadia fontos nak tartotta megemlíteni, hogy s zinte 19. s zázadi
nagyc s a lá dként tart ös s ze a s o ks zínű Valikivi-família. Es te van még ilyen-olyan
program, aztán lefeks zik. A hé tközna pok, ünnepnapok között jobbára a kötele ző
progra mok te s zne k különbs é ge t. Úgy láttam, jól bírja magát, bár egy kis s é elnehezült.
Ta lá n e bből következett nyári té rdműtéte is – ez utóbbiból meg az, hogy gyors an
elfáradt, ha gyalogolni kellett.
Ma ga a konferencia 17-én, hétfőn kezdődött az ungvári Petőfi Irodalmi Múzeum
dís ztermében. Az egyetemi hallgatók mellett meglehetős en kevés dís zvendég volt – a
hiányzókat nem kívánom megne vezni –, vis zont jelen volt a helybeli értelmis ég is (a
köve tő foga dá s on pé ldá ul jót bes zélgettem egy orvos s al). A megnyitás kor rövid
kös zöntőt mondott Arvo is , üdvözölte a vendéglátókat, a fordítókat: Ivan Petrovcijt és
Antonenkó Miklós t. Az as ztalon ott s orakoztak az és zt író művei: a tizenhárom
köte te s é le tműkiadás ; a kis finnugor népek irodalmának három kötetes , vas kos
fordítás gyűjte mé nye. Koncepciója s zerint eredeti nyelven, oros zul, hogy azok is
kötődjenek, akikben már elhalványult a nyelvi tudás és termés zetes en és ztül. Ott
volta k me gte kinthe tőek az egyes fordítások is (köztük C S O Ó RI S ÁN DO R , K ÁN YÁDI
S ÁN DO R , R AB Z S UZS A költe mé nyei; aránylag s ok s zovjet-oros z s zerző); rengeteg (8-10)
nyolcvan-s zázoldalas kis kötet e gye s ma ri, komi, mordvin, udmurt költőtől. Köztük
volt Na dia kötete is , angol, oros z és és zt fordítás ban! J ellegzetes kezdeményezés ként
volt lá tha tó há rom-öt ös s ze ka pcs olt irodalmi tabló (4-4 s zerző egy-egy finns égi
oros zors zági nyelvből, legalább egynek, egynek fordítója , me g s zerkesztő volt).
Va lós zínű, hogy több is lehet e zekből, de cs ak ennyit cipeltek el – kb. 3,5x1 méteres
as ztalt teljes en beterítették. A konfe re nc iá ról, amelye n a va ltoni életművel, annak
recepciójával foglalkozta k, ne m akarok s zólni – majd Miklós ék megjelentetik az ott
elmondottakat (volt angol, ukrán, oros z és magyar nyelvű előadás ).
Az e lőadás okat követő fogadás a múzeum (és tulajdonképpen művés zeti is kola)
kiá llítói te rmé be n volt. Va lton is merős ként nézett P ETŐ F I fes tett alakjára (villogtak a
va kuk), me g is ké rde zte m tőle, fordított-e Petőfit. Mint mondta, Ellen Niit Petőfije
teljes s éggel bemutatja az és zte knek a magyar költőt, de amikor a magyarból fordított,
akkor olvas ott Petőfi-ve rs e t is .
Má s na p, 18-á n ke dde n dé le lőtt a vár melletti Hungarológiai Intézetben Arvo Valton
má s fél órás orosz nyelvű programelőadás t tartott a magyart tanuló hallgatóknak. Igaz,
úgy láttam, keves et értettek belőle – kés őbb Miklós elmagyarázta, hogy az újabb
időkbe n mé g a z ukrá nt is törik (akik faluról jönnek be, azok még ukránul s em
tudnak). Amennyit kivettem az író s zavaiból (mert B ALÁZS M I HÁLYN É tanánő-kollégám
hiába tett meg mindent, belőlem s em lett nagy oros zos ), ös s zefoglalta az is mert
adatokat a cs ökkenő né pesedési tendenciáról és az ass zimilálódás növekvő
fenyegetés éről. Korábbi interjúiból olvas hattuk, hogy ez mekkora felelős s éggel jár:
a ki fe lis me ri e zt, a nna k te nnie kell ellene. Kifejtette, hogy miben is áll a nagyobb és
fejlettebb népek felelős s ége – s itt nemcs ak az uráliak, a magyarok, a finnek vagy az
és ztek felelős s égét értette alatta –, s elmondta, mit tettek az és ztek azért, hogy a
közös s éget fenntartó nyelv, illetve a nyelvre épülő, azt megtartó irodalom
fönnmaradjon.
Előa dá s á hoz ka pc s olódott Vas zócs ik Vera hozzás zólás a, aki bátran kinyilvánította,
hogy kis e bbs é gi lé tbe n, ide ge n nyelvi környezetben a nyelvi identitás nak mekkora
s zerepe van egy nép megmaradás ában. Tudom, mindez nem újs ág itt, a déli régióban,
s hogy a Tis z atáj hatalmas s zerepet vállalt ebben a népőrző tevékenys égben. Ám
kimondani ki kell, akkor is , ha úgy tűnik, mindenki tudja. Valton nem kívánt
bekapcs olódni a nemzetis égi ké rdés ta glalásába – s ne m is cs ak azért, me rt ott volt a
rus zin s zármazás ú ta ns zékve ze tő, P ETRA L I ZAN EC , meg ukrán fordítója – cs ak annyit
jegyzett meg: minden kis nyelvű, a kihalás s zélén álló nyelvre vonatkoznak állításai.
Kics it furcs a volt, hogy azna p dé lutá n, a mikor B ERN I C ZK Y É VÁ val és férjével, B ALLA
D. K ÁRO LLY al bes zélgettem a la ká s ukon, a pa dlá s s zoba me le gé be n ha s onló
köve tke zte té s e kre jutottunk, a nélkül, hogy Valton nézeteit is mertettem volna. Anélkül,
hogy politikai programokkal foglalkoztunk volna, megegyeztünk abban, hogy a
s e gíts ég ne m le he t pá rtpolitika függvénye. Évával és Károllyal úgy beszélgettünk,
mintha s ok éve is mernénk egymás t, pedig hát Ilia Mihály hozott ös s ze bennünket a
virtuá lis té rbe n. Éva me s é i é s Károlynak Élted volt regénye s egített abban, hogy a
hos s zú hazautat ne vegyem fáras ztónak.
Ke dd es te is mé t Miklós ékná l vacs oráztunk. A házigazda a kés zülődés közben s zóba
hozta a Kalevipoeg-fordítás omat. Valton nem reagált s em a kís érletre (a Hus z adik
éneket fordítottam le), s em a nyomdai újítás ra (nem nyolc, hanem tizenhat s zótagos
s orokba törde lte m Kre utzwa ld s zövegét). Es etenként Miklós s egíts égével
pontos ította m gondola ta ima t (kritikus es etben oros zt has ználunk), főleg azt próbáltam,
a Kalevalára támas zkodva (öt teljes , különböző magyar fordítás van!) megmagyarázni,
hogy B ÁN A LADÁR é s Ra b Zs uzs a után miért volna s züks ég újabb átültetés re. Valton
védte Ra b Zs uzs áét, azt mondta, fölös leges is mét lefordítani. Erre elmondtam, hogy
B EREC ZK I G ÁBO R nyers fordítás a, amelyből Rab dolgozott, mennyivel jobban felkelti az
eredeti hangulatát. Hivatkoztam a rra is , hogy Ra b Zs uzs a a z oros z fordítá s i
gyakorlatára támas zkodva inká bb hős éneket írt, nem epos zt fordított. Ennek ellenére
Arvo s zkeptikus volt, láthatóla g ejteni akarta a témát. Ekkor fölidéztem Kreutzwald-
tanulmányomat, s zóltam a metrikáról, a vers elés ről, az eltérésekről, a kreutzwaldi
költői ha gyomá nyról (his ze n a Kalevipoeg mondákból lett teremtve). Emellett
öss zekapcs olta m a nyelve ze te t az és zt előidők történetéről (erről is írtam egy
hos s za bb dolgoza tot). Va lton figyelni kezdett, közbekérdezett, majd érvelés emet
elfogadva azt mondta, akkor fordíts a m le én is , kívánc si arra , hogy mi le s z be lőle.
Szerdán délelőtt (19-én) elvittek minket az Ungvárhoz közeli neviczki várba. A
Nobel-díjra is jelölt író a hétközna pi e mbe r re a kc ióit muta tta , de a zé rt na gyon
tüzetes en nézte a romokat. Lehet, hogy még „történelmi novella” is lehet belőle? A
v árlátogatás közben szétment Arvo cipője. Tiina kérés ére hamarább vis s zajöttünk, és
a központban bevás árló körútra indultunk. C s ak a harmadik cipőüzletben talált
elfogadható lábbelit. A ros s zat otthagyta az üzletben. Közben ejtettünk egy s zóviccet
a cipés zt jelentő s zóról, a me lyik egyezik az és zt kommunis ta Viktor K ingis epp
nevével.
Dé lutá n Va s zóc s ik Ve ra lá tott vendégül bennünket. A korábbi étkezés közbeni
bes zélgetés ektől e lté rően, amelyek s orán humoros történeteket idéztek a s zovjet
időkből (Ma ga da ntól-T bilis ziig, Szibériától a Baltikumig), megbes zélték a helyi
tudományos életet és magánemberi problémáikat. Közben Antonenkó Miklós s al
fölvettük a kapcs olatot Budai Zs uzs ával és a KMKSZ munkatárs aival, nekik is
megkös zöntem a vendéglátás t. Azután s iettünk Miklós ékhoz a búcs útalálkozóra.
Amíg las s an gyülekeztünk, a komódra támas zkodva kiírtam az életműs orozat
le gfontos a bb adatait (itt azért idézném, hátha akad, aki s zeretne dolgozni is belőle, s
azért cs ak és ztül, mert mégs em akarom könyvés zettel tölteni az időt). A megjelent
műve k – Arvo Va lton Va llikivi: Kogutud Teos ed – a következők: 1. Novellid I. (J .
Talvet) Virgela Tallinn, 1998. ; 2. Novellid II. (P. Lias , R. Tootma) Virgela Tallinn,
1999. ; 3. Novellid III. (M. Kalda) Virge la Ta llinn, 2000. ; 4. Nove llid IV. (T . Liiv)
Kirja tus ve s kus Ta llinn, 2003. ; 5. Ajalooainelis ed novellid (A. Altoa, H. Adam, T .
Kelam) Kirjatus ves kus Tallinn, 2003. ; 6. Rooman [ T š ingis -kha an ja C ha ng C hun] ,
re is ikiri (L. Mä ll, A. Turovs ki) Kirjatus ves kus Tallinn, 2003. ; 7. Lühiroomanid [ 6]
(P. Lia s ) Kirja tus ve s kus Ta llinn, 2003. ; 8. Roomanid [ 2] (J . Talvet) Kirjatus ves kus
Tallinn, 2003. ; 9. Rooman [ 1] (K. Kurg) Kirja tus ve s kus Tallinn, 2003. ; 10. Roomanid
[ 4] , arutlus ed (J . Vaiks oo) Kirja tus ve s kus Tallinn, 2003. ; 11. Novellid V. (R.
Ne itha l) Kirja tus ve s kus Ta llinn, 2003. ; 12. Novellid VI. Kirjatus ves kus Tallinn,
2003. ; 13. Nove llid VII. Kirja tus ves kus Tallinn, 2003.
 Úgy gondolom, pé lda muta tó filológiai munkálat valós ult meg a kiadás s orán: tíz
köte tig va n kís é rő tanulmány (néhol több is ), mind a tizenháromban van s zerzői
kommentár az egyes művekhez, és folyamatos an megadják az els ő megje le né s e k
adatait. Amikor me gdic s é rtem, az író megemlítette, hogy a bibliográfia
öss zeállítás áért háromezer és zt koronát fizetett a szakembernek.
Va lton lá tva é rde klődéseme t, elkérte a papírt, és lejegyezte a folytatás terveit (a
tová bbia kba n Arvo Va lton ké ziratából idézek): „14. Las telood (H. J õgis uhe); 15.
Müüdid – muinas jutud (M. Hiiemäe); 16. Näidendid, s ts enaariumid; 17. Miniatuurid;
18. 2 romaani; 19. Novellid; 20. Luuletus ed; ; 21. Aforis mid; ;22. Ajajloolos ed
romaanid (2) [ azt mondta, még e gyik s inc s ké s z – Á. K. ] ; 23. Artiklid; 24. – ” – ?
mä le s tus ed ?; 25. Va ria (interjued, reis ikirjad jne. ); †”
Figyeltem Valton arcát. Láts zott rajta: érzi a tes ti meghatározotts ágot, de egyben
reménykedik a tervezet megvalós ítás ában. Aztán megkérdeztem, hogy mi les z akkor,
ha tovább él, azaz a keres zt kitétele még nem es edékes . Akkor újabb kötetek
köve tke zne k, his ze n ne mc s a k a kiadás s al foglalkozom, írok továbbra is – válas zolta.
Nagyon fontos nak tartom a s zövegkiadás filológiai pontos s ágát. Dolgoztam a J Ó K AI
Kritika i kia dá s ba n, lá tta m a Baka Is tván Műveinek munkálatait, rés zt ves zek M ADÁC H
I MRE kritika i igé nyű életműs orozatának megjelentetés ében, figyelemmel kís érem G I O N
N ÁN DO R életműkia dá s á t, tehát fölte tte m a ké rdé s t: a fordítá s a it be ve s zi-e a
gyűjteménye s kia dá s ba. Arvo kis s é é rtetlenül nézett rám: a zoka t nem ő írta.
Elgondolkodtam. Lehet, hogy az és ztekhez közelebb van az oros z és a kis ebb finnugor
népek nyelvének irodalma? Én azért hiányolná m, ha Ba ka Is tván fordítás vilá gá t úgy
kelle ne öss zekaparnom.
Folytattam a kérdezős ködé s t: ad-e majd ki bibliográfia-kötetet? Minek – adta
vis s za a ké rdés t –, amely műveket ő írt, é s a gyűjteményes ben megjelenik, azokról
minde n köte tbe n va n informá c ió.
– És mi le s z a zokka l a z a lkotás okkal, amelyeket nem ves z fel a gyűjteményes be?
Valton hallgatott. Hogy mire gondolhatott, nem tudom.
19-én, s zerdá n es te elbúc s úztunk, nem tudom, hagytam-e magyar középis kolai
ta ná rké nt, e lőadóként, fordítóként nyomot. A ta xiból kilépve előttem ment föl a
lépcs őn, kics it húzva a lábát. A s zá lloda i folyos ón la s s a n lé pke de tt fe le s é gé ve l a
liftig, me rt a ha rmadik emeletre azzal mentek fel minden es te. Behúzták az ajtót,
a ztá n a lift e lindult, s a Va lton házas pár fölemelkedett. Vajon látjuk-e még egymás t?
Soks zor bes zélek diákjaimnak is arról, hogy a műalkotás ös s zeköt embereket,
világokat; az otthoni írás beli feladatokban s zembes ülnek azzal, hogy a különböző
nyelvű a lkotá s ok a zonos e mbe rekről s zólnak, a ká rhol é ljenek is térbe n é s időben.
Úgy vé le m, ez után a ta lá lkozás után hiteles ebben tudom elmondani, hogy a határok
els ős orban a hivatal és a hatalom kedvéért vannak. Mert végig nem gondoltam arra,
hogy Valtonékkal az Európai Unió polgá ra i va gyunk, mint a hogya n a rra s e m, hogy
Ungvárra menet és jövet át kell(ett) lépnem az ukrán határt. S az udmurt Nadia s em
gondolt arra, amikor együtt voltunk, hogy Udmurtia Oros zors zá g ré s ze .
Ros ztis zlav pedig úgy fogadott minket, mintha Kipling híres dzs ungel-mes ters zava
irányítaná: Egy vérből valók vagyunk! A ha tá rok a zoka t kötik, akik elfogadjá k őket.
Ne künk többe t ke ll te nnünk é s más t: közvetíteni és olvas ni, befogadni a más
vilá goka t, e zze l e rős ítve őket, s megs züntetve bennünk elkülönülts égüket.
Fölla pozta m a z idős ödő Valton magya rul olva s ható költe ménye it – antológiákban,
folyóiratokban jelentek meg –, s úgy gondolom: va la mifé le ős i bölcs es s ég s zólal meg
lírá já ba n. Ne m a J uva n Se s zta lov-i s ámántudás trans zcendenciával keveredő tudás a,
inkább s zókratés zi élettapas zta lat. J ó lenne ezt nemcs ak megérteni, hanem
s zelle mé be n cs elekedni is . Ta lán ez lenne a találkozás legfontos abb üzenete? De
más ok is kís érletezhetnek!