Szövetkezetek Erdélyben És Európában

Szövetkezetek
Erdélyben és
Európában
ROMÁNIAI
MAGYAR
KÖZGAZDÁSZ
TÁRSASÁG
KOLOZSVÁR, 2007
A könyv megjelenését Támogatta:
HATÁRON TÚLI MAGYAROK HIVATALA

NEMZETI KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG MINISZTÉRIUMA
ILLYÉS KÖZALAPÍTVÁNY
Felelõs szerkesztõ: Somai József
Szerkesztõbizottság: Csetri Elek, Egyed Ákos, Hunyadi Attila, Somai József
Szerkesztõi munkatárs: Zemba Orsolya

Olvasószerkesztõ: Szenkovics Enikõ
Borítóterv és grafikai szerkesztõ: Könczey Elemér

Mûszaki szerkesztés: Fazakas Botond
Nyomda: Tipoholding, Kolozsvár
ISBN–978–973–0–05034–9
Tartalom
Hunyadi Attila: Elõszó 5
I. A szövetkezetek kialakulásának társadalmi és

gazdasági körülményei 11
1. Csetri Elek: A szövetkezeti gondolat régmúltjából Erdélyben 13
2. Egyed Ákos: A modern hitelintézeti rendszer kialakulásáról Erdélyben a
XIX. és a XX. században, különös tekintettel a szövetkezeti formákra 33
3. Hunyadi Attila: A magyar szövetkezeti intézményrendszer Erdélyben
1885–1918 között 49
4. Hunyadi Attila: A magyar szövetkezetek Romániában 1918–1948 között 67
II. A szövetkezeti típusok és érdekvédelmi szervek kiala-

kulása és mûködése napjainkig 109
1. Hunyadi Attila: A különbözõ szövetkezeti típusok és a szövetkezeti
értékrend kialakulása 111
2. Györfi Dénes: A Nagyenyedi Hangya Szövetkezeti Központ kialakulá-
sa, fejlõdése, gazdasági, társadalmi jelentõsége 141
3. László Márton: Erdélyrészi Hangya Szövetkezetek Marosvásárhelyi
Központja 185
4. Somai József: A hitelszövetkezetek jelentõsége Erdély gazdaságának
alakulásában 223
5. Kerekes Jenõ : Az iskolaszövetkezetek múltjából Erdélyben 251
6. Oláh Sándor: Székelyföldi szövetkezetek 1940–44 között 271
7. Györfy Lehel: Vidékfejlesztési kihívások és a szövetkezeti szervezetek-
kel kapcsolatos kérdések idõszerûsége Romániában és Erdélyben az
ezredfordulón 299
III. Nemzetközi és Európai Uniós szövetkezeti politikák és

érdekvédelmi szervezetek 315
1. Simon Sándor: Nyugat-Európa legelterjedtebb szövetkezeti modelljei 317
2. Szabó G. Gábor: Az európai mezõgazdasági szövetkezeti modellfejlõ-
dés Dánia és Hollandia példáján keresztül bemutatva 349
IV. Jogszabályozás és a jelenlegi szövetkezeti törvény 367

1. Vallasek Magdolna Márta: A szövetkezetek jogi szabályozása a rend-
szerváltástól napjainkig 369
3
2. Simon Sándor: A romániai szövetkezeti törvény és az európai uniós
gyakorlat 399
V. Függelék – kiemelkedõ Szövetkezeti gondolkodók, sze-

mélyiségek és szervezõk Erdélyben: Balázs Ferenc, Bethlen
lászló, Bölöni Farkas Sándor, Dr. Gidófalvy István, Haller István, Kár-
olyi Sándor Gróf, Dr. Nagy Zoltán, ürmösi József 413
VI. Forrásközlés és irodalomjegyzék 425
VII. Téekép. Erdélyi szövetkezetek megoszlása 457

Elõszó
rdély gazdaságát számtalan intézményes és személyes szál fûzte Európa
E fejlett nyugati nemzetgazdaságaihoz. A XIX. század második és a XX.

század elsõ felében, a gazdasági, társadalmi és politikai modernizáció
során a szövetkezeti mozgalmak, intézményrendszerek Európában és Erdély-
ben többnyire szinkronban alakultak ki és határozták meg ezt a fejlõdést. Sze-
repüket tekintve elsõsorban érdekvédelmi és piaci érdekérvényesítési funkci-
ót töltöttek be. 1844-ben jött létre Angliában az elsõ fogyasztási szövetkezet,
ugyanabban az évben, amikor az Erdélyi Gazdasági Egylet is megalakult
Kolozsváron, amely a késõbbiekben az erdélyi nagy- és közép-, valamint kis-
birtokosok mezõgazdasági és szövetkezeti érdekvédelmének irányítójává vált.
A kolozsvári Gondoskodó Társaság viszont, 1825-ös alapításával, két évtized-
del elõzte meg mindkét alakulatot. E három esemény jelzésével az elõszóban
csupán azt kívánjuk megemlíteni, hogy Erdélyben a kortársak nemcsak szem-
lélték az európai modern intézmények kialakulását, hanem ezzel egy idõben a
helyi körülményeknek megfelelõen alkalmazták is, sõt olykor bizonyos részle-
tekben idõben meg is elõzték azokat.
Kötetünk, amely a 2003-tól az RMKT égisze alatt munkálkodó szövetkeze-
ti kutatócsoport tagjainak tanulmányait egyesíti, azt kívánja bemutatni, hogy
Erdélyben létezett és kiváló teljesítményekkel mûködött a magyar szövetkeze-
ti intézményrendszer, mindaddig, míg a kommunista állam 1945-tõl kezdõdõ-
en létalapjában támadta meg és számolta fel 1948-ban a romániai magyarság
felét magában foglaló magyar szövetkezeti hálózatot: a hitel- és biztosítási,
tej- és fafeldolgozó, beszerzõ-értékesítõ, fogyasztási, népmûvészeti, kisipari,
iskolai és diákszövetkezeteket és sok más egyéb típusú szolgáltató és termelõ,
valamint piaci érdekeket védõ és képviselõ szövetkezeti vállalkozást tömörítõ
intézményt.
A kutatócsoport megalakulása óta eltelt négy évben folyamatosan megjele-
nõ cikkeinkben és tanulmányainkban1 azt próbáltuk elérni, hogy a közvéle-
ményben, azon belül pedig a gazdasági szakmai fórumokon megváltozzon a
kommunisták által mélyen elhintett tévhit. Az, amely a szövetkezet fogalom
valódi értelmét, jelentését kiforgatta, a tulajdonképpen önálló és független,
autonóm szervezetet, szövetkezeti vállalatot alávetette és kiszolgáltatta az
állami tervutasításos gazdasági rendszernek. A kommunista rezsim, az erede-
1 L. a kötet Ajánlott szakirodalom fejezetét.
5
Szövetkezetek Erdélyben és Európában
ti tulajdonosokat megfosztva részvényeiktõl, tulajdonuktól, tõkemegtakarítá-

saiktól, 1948-tól kezdõdõen a szövetkezeti önkéntesség elvét derékba törve
kényszerítette a tagságot termelõszövetkezetekbe, kollektív gazdaságokba.
Az 1990–2005 közötti idõszakban sem változott tulajdonképpen a jogfosz-
tottság állapota, a hajdani, 1946-ban több mint 1100 erdélyi magyar szövet-
kezet felbecsülhetetlen értékû vagyona, telkei, épületei, gyárai, berendezései,
részvényei és pénzállománya – a bankokra és gazdasági egységek
restitúciójára vonatkozó jogszabály hiánya folytán – máig, Románia Európai
Unióba történõ belépését követõen sem kerülhetett vissza az eredeti magyar
tulajdonosokhoz.
Amint a Közgazdász Fórum és a Romániai Magyar Közgazdász Társaság
honlapján2, tudományos konferenciákon, a médiában és a politikai érdekkép-
viseleti fórumokon3 is jeleztük, a tulajdonrestitúciós kérdés mellett a szövet-
kezetek jelentõségének felismerése azért is fontos, mert az Európai Unión
belül számos gazdasági ágazatban a szövetkezetek nemcsak meghatározó
piaci hányaddal bírnak, hanem egyben aktív, politikaalakító szereplõi is a
Közös Mezõgazdasági Politikának, a hitel- és biztosítási, munkavállalói és
munkaadói, valamint a szociális és szakmai képzési ágazatnak.
Bár a kutatócsoport célkitûzései között szerepelt a szövetkezetek szervezésé-
nek elõmozdítása is, ebbõl csupán annyi valósult meg, hogy a kutatás és publi-
kálás, illetve a fent említett politikai fórumokon való aktív szaktanácsadói rész-
vétel mellett, vidéki teleházak meghívására válaszolva, a 2005/1-es szövetkeze-
ti törvény megjelenésének évében ismertettük a résztvevõkkel a törvény nyúj-
totta lehetõségeket és kedvezményeket, a szövetkezeti vállalkozási formából
fakadó gazdasági és érdekvédelmi elõnyöket. Siker koronázta e gyerekcipõben
indult felnõttképzési kezdeményezésünket is, hiszen a rendezvényt követõen
Tordaszentlászlón 2005-ben létrejött az elsõ szövetkezet (Numilitas néven).
Kutatócsoportunktól függetlenül alakult szövetkezetekrõl is említést tettünk
cikkeinkben, ám máig sem beszélhetünk egy, a két világháború közötti elõdök-
höz fogható piaci súllyal és erõvel rendelkezõ magyar szövetkezeti mozgalomról.
2 A Romániai Magyar Közgazdász Társaság honlapján (www.rmkt.ro) Szövetkezetek címszó

alatt három éve letölthetõk a szövetkezeti kérdésre vonatkozó ismeretek, törvények, tanulmá-
nyok. A kutatócsoport célkitûzései megjelentek a Közgazdász Fórum 2003. évi 2. számában,
Az RMKT szövetkezeti kutatócsoport vállalkozása címen.
3 Kutatócsoportunk két tagja részt vett az RMDSZ Vidék és falupolitika címen megrendezett
fórumán, észrevételeinket az RMDSZ Gazdasági Fõosztálya által a szakmai köröknek kikül-
dött és megvitatott, értékelt policy paper-jének oldalain írtuk meg. Lásd a Vidék és falupoli-
tika 2. munkaanyagának szövetkezeti részét (17–19. oldal): http://www.onkormanyzat.ro
/index.php?mp=3&hir_id=27; http://www.onkormanyzat.ro/admin/feltoltesek/tanul
manyok/Vid%E9k%20%E9s%20falupolitika.pdf
6
elõszó
Mivel tudjuk, hogy a romániai magyarságnak a múlt bizonysága szerint

jelentõs szerepe volt az európai szövetkezeti mozgalomban, hisszük és remél-
jük, hogy immár az Európai Unión belül is meghatározó helye lehet. Mindez
elérhetõ, ha gazdasági érdekvédelmi szervezeteinket, intézményeinket, szö-
vetkezeti hálózatunkat és mezõgazdasági iskoláinkat, gazdasági felnõttképzé-
si hagyományainkat megismerjük és felelevenítjük. Elvárnánk, hogy az erdé-
lyi magyarságnak ismét legyen, akárcsak 1937-ben, 5 magyar anyanyelvû
középfokú mezõgazdasági (1 unitárius, 2 református és 2 katolikus) felekeze-
ti iskolája, és két jól szervezett, irányított és hatékony szövetkezeti hálózata,
egy hitel- és biztosítási (szolgáltató), valamint egy fogyasztási-értékesítõi
(marketing) vertikummal, önálló és független, jól képzett tisztviselõi kar által
irányított központokkal.4
Felvetõdik a kérdés: Miért gondoljuk azt, hogy a múltból tanulni lehet,
mindazon csalódások után, amelyet a kommunizmus, a „közös gazdálkodás”
okozott a lakosságnak, a termékeiknek piacot keresõ mezõgazdasági terme-
lõknek? Mivel a kötetben több szerzõ ismerteti a szövetkezeti vállalkozás és
érdekvédelem elõnyeit, e helyt csupán a következõket emelnénk ki: a szövet-
kezet lehetõvé teszi, hogy a piacnak kiszolgáltatott passzív alanyokból a piacot
alakítani képes hatékony szereplõkké váljunk.
A szövetkezeti vállalkozási forma tehát azért fontos nálunk – és jelentõs
ma is az európai térségben, ahol a kommunizmus nem törte derékba a moz-
galom fejlõdését –, mert egy szervezeti formán belül egyesítette az intézmé-
nyesség, méretgazdaságosság és integráltság elõnyeit:
1. Intézmény: a faluban létezett a három hagyományos intézmény – egy-
ház, iskola, közigazgatás – mellett egy olyan intézmény, amely nyilvános tér-
ként, fórumként mûködött, és a fentiek közösségi munkáját erõsítette. A fen-
tiektõl abban különbözött, hogy nem tekintélyelven vagy külsõ kényszeren,
hanem önkéntes csatlakozáson alapult, mindezektõl független volt, a tagok
magukénak érezték, és maguk a helybéliek irányították. A szervezeti autonó-
mia mellett tehát a helyi jelleget, a helység és lakosság problémái iránti érzé-
kenységet és a gyors, hatékony problémamegoldást garantálta.
2. Méretgazdaságosság: a szövetkezetben a tagok egyéni vagy családi gaz-
daságaikat egyáltalán nem egyesítik (nem szûnik meg sem a földtulajdon, sem
az eszközök magántulajdona, ahogy az a termelõszövetkezetekben, téeszek-
ben, közös gazdaságokban történt). A szövetkezeti vállalkozás irányában csu-
pán olyan funkciókat delegálnak, magyarul olyan megbízásokat hajt végre a
4 1937-es adatok szerint ugyanis 746 magyar szövetkezet mûködött Romániában, nagyrészt fal-
vakon, de városokon is, 152 779-es tagsággal, akik családfõként a romániai magyarság közel
felét jelentették.
7
szövetkezet, amelyek egymagukban egy gazda, kistermelõ számára nem kifi-

zetõdõk: pl. megnõ alkupozíciójuk a közös beszerzés, értékesítés esetén.
Ugyancsak a méretgazdaságosság elvén alapul a feldolgozó-, csomagológépek,
üzemek mûködtetése, félkész termékek beszállítása, szállítókapacitás kihasz-
nálása (már a két világháború közötti idõszakban nagy mennyiségben szállí-
tottak mûtrágyát, búza-vetõmagot a gazdáknak), a termelõk pedig már 1900-
ban közös szövetkezeti magtárakban kondicionálták, szárították a Németor-
szágba vasúton szállított búzát, tojást).
3. Integráltság: egyetlen szövetkezet sem élhet meg hosszú távon magá-
nyosan: hatékony mûködéséhez szükség van egy szélesebb intézményrend-
szerbe való illeszkedésre. A nagyobb piaci súly elérése érdekében, a komp-
lex szolgáltatások költségének másokkal való arányos megosztásának céljá-
ból önkéntesen csatlakozhat másodfokú szövetkezeti-érdekvédelmi szerve-
zetbe, létrehozhat közösen fenntartott állategészségügyi, termékszavatoló
és marketingirodákat, amelyek a piacrajutást, piackutatást, reklámtevé-
kenységet, szaktanácsadást, ellenõrzést (audit) és egyéb komplex (pl. lobbi)
tevékenységet (kereskedelmi kamarák, törvényhozás, minisztériumok irá-
nyában) vállalják át. Ugyancsak a másodfokú szervezetek biztosítják az
alapfokú szövetkezetek képviseletét az országos és európai szintû ernyõ-
szervezetekben.
E három gazdasági-politikai szempontú jellegzetességük miatt fontosak a
szövetkezetek. Mivel Európában a mai napig a legsûrûbb és legnagyobb tag-
létszámmal rendelkezõ hálózatot képezik, Románia európai csatlakozását
követõen elkerülhetetlennek tartjuk a magyarországi és európai Termelõi és
Értékesítõ Csoportokhoz hasonló szövetkezetek megalakulását, ernyõszerve-
zeteik intézményesítését Erdélyben is. A szervezést illetõen az a tapasztalat,
hogy a gazdák és falusi kulcsemberek végre ki akarnak lépni a mozdulatlan-
ságból, magyarán a piacról való kiszorultságból. Ehhez elsõsorban az érdekek
és értékek tisztább megfogalmazása, megjelenítése, képviselete és jól, profi
szakmaisággal mûködõ érdekvédelmi intézményekre, nonprofit szervezetek-
re, gazdakörökre és szövetkezetekre van szükség. Ami az idõzítést illeti, para-
dox módon nem mondhatjuk azt, hogy le volnánk késve, ugyanis más volt
kelet-közép-európai ország sem jár sokkal elõbbre, mint Románia, viszont
sokkal több pozitív, modellértékû, fõleg magyarországi termékpályás szövet-
kezeti kezdeményezésrõl szerezhetünk tudomást.5
5 A Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége hivatalos honlapján – http://www.ica.coop – a világ

különbözõ regionális és ágazati szövetkezeti érdekvédelmi szervezeteinek munkásságát, a
http://www.coopseurope.coop/ honlapon pedig az Európai Unió szövetkezeti rendszereit
ismerhetjük meg.
8
elõszó
Kötetünk abban a reményben szeretne közérthetõ nyelven szólni az olva-

sókhoz, hogy múltunkat megismerve, a bemutatott erdélyi és európai min-
tákból ihletést merítve, erõt nyerjünk értékeink tudatos megfogalmazásá-
hoz és gazdasági érdekeink erõteljes érvényesítéséhez, képviseletéhez és
védelméhez elengedhetetlenül fontos intézmények megalakításához.
A tanulmánykötet az interdiszciplinaritás jegyében a történelmi feje-
zettel kezdõdik, általános képet és keretet rajzolva a második fejezetben
tárgyalt és ismertetett különbözõ szövetkezeti típusok Erdélyben való
megjelenését és fejlõdését részletesebben tárgyaló tanulmányoknak.
Ebben a fejezetben ismerhetjük meg külön-külön a szövetkezeti mozga-
lom legfontosabb intézményeit: a Hangya fogyasztási szövetkezeteket,
hitelszövetkezeteket, iskolaszövetkezeteket, valamint a különbözõ törté-
nelmi korszakok (pl. az 1940–1944 közötti idõszak) mezõgazdasági politi-
káját és az erdélyi régiók (pl. Székelyföld) jellegzetes szövetkezeti problé-
máit és intézményrendszerét. Az európai szövetkezetek jelenlegi helyzetét
és romániai újrahonosításuk lehetõségeit a harmadik fejezet tárgyalja,
míg alkalmazásuk jogi hátterét a negyedik fejezetben találjuk. A záró feje-
zet tíz személyiség rövid életrajzát és szövetkezeti munkásságát foglalja
össze, majd ezt követi a témában való szakmai elmélyülést segítõ Ajánlott
szakirodalom és a Függelékben Erdély szövetkezeti térképe6 az 1935-ös
statisztika alapján.
A szövetkezetek történetét és európai jelentõségét feltáró elõzményként
a tudományos és népszerûsítõ kiadványok közül a szakfolyóiratok cikkeit és
néhány kutató szaktanulmányait leszámítva nincs tudomásunk más önálló
átfogó munkáról, amely az igencsak gazdag magyar szövetkezeti múltat
vagy az európai szövetkezeti formákat a jelen helyzetre való tekintettel
alkalmazni próbálná.7 Kivételt képeznek ez alól szövetkezeti kutatócsopor-
6 Az 1938-as statisztikai térkép alapján összeállította Francois Bocholier történész.

7 A szövetkezeti témájú közleményeket kötetünk Ajánlott szakirodalom címû szakbibliográfiai
fejezete jelzi. Könyvformátumban e témában 1995-ben jelent meg a Homoród-mente szövet-
kezeti hagyományait felelevenítõ helytörténeti munka: Szövetkezzetek – kézikönyv a szövet-
kezetekrõl. Szerk. Birtók József. Pro-Print, Csíkszereda, 1995; Balázsi Dénes: Ne nézze senki
csak a maga hasznát. Szövetkezeti mozgalom a Kis- és Nagy-Homoród mentén. Haáz Rezsõ
Kulturális Egyesület, Székelyudvarhely, 1995. Magyarországon néhány fûzött Phare-kiad-
vány és az angolból fordított Mezõgazdasági szövetkezetek az Európai Unióban. Trendek és
kérdések a XXI. század elõestéjén (szerk. Dr. Hajós László. Mezõgazdasági Szaktudás Kiadó.
Budapest, 2000) címû könyv említhetõ. A magyarországi szövetkezetekre, termelõi és érté-
kesítõ szövetkezetekre vonatkozó törvények, rendeletek, valamint magyar nyelvre fordított
európai uniós szabályozások, a szövetkezeti kérdésrõl szóló vitafórum megtalálhatók a
http://www.meh.hu/tevekenyseg /hatteranyagok/szovetkezet20040301.html honlapon.
9
tunk két magyarországi tagjának, Dr. Szabó G. Gábor és Dr. Simon Sándor
közgazdászok doktori értekezései és publikációi.8
E zárógondolatokkal szeretnénk olvasásra, az erdélyi szövetkezeti hagyo-
mányaink és a kortárs modern európai szövetkezeti modellek megismerésére
és bátor alkalmazására szólítani az Olvasót.
Hunyadi Attila
8 Szabó G. Gábor: A szövetkezés gazdasági lényege Ihrig Károly elméletében, valamint a dán
és a holland élelmiszer-gazdaságban. (Kandidátusi értekezés). Budapest–Kaposvár, 1996.
Simon Sándor: Nyugat-európai szövetkezeti modellek alkalmazhatóságának vizsgálata a
magyar és a román mezõgazdaságban. Doktori (PhD) értekezés. Szent István Egyetem,
Gödöllõ, 2001. 142 p.
I.rész
A szövetkezetek kialakulásának
társadalmi és gazdasági körülményei
A szövetkezeti gondolat
régmúltjából Erdélyben
Csetri Elek
z örök emberben jelen lévõ jó, a lelkiismeret és az önérdek mindig azt
A diktálja, hogy közösségben éljünk, dolgozzunk és segítsünk bajba

jutott társainkon. Azért foglaltatik benne a keresztény jócselekedetrõl
szóló tanítástól a céhek társas szellemén és a cserkészek egymás kölcsönös
támogatásán át a katonák bajtársiasságáig és a jelenkori nagyméretû szerve-
zõdések segélynyújtási programjáig az emberiesség, az összefogás és segély-
nyújtás eszméje. Ilyen mélyen gyökerezik az emberiség múltjába a gazdasági
összefogás, szövetkezés, csírájában maga a szövetkezet gondolata. Ezen mit
sem változtat az, hogy az utolsó háromnegyed évszázadban a totalitárius poli-
tikai rendszerek súlyosan visszaéltek e nemes gondolattal és szándékkal.
Az alábbiakban a szövetkezeti gondolat csíráit próbáljuk számbavenni Erdély
területén egészen 1848-ig. Felmérésünk alatt elsõsorban a forrásokból, a céhsza-
bályzatokból, bányatársulati írásokból kell kiindulnunk, amennyiben a régebbi
feldolgozások legtöbbje a társadalmi kérdéseket, a segélynyújtás útját-módját –
ami minket mindennél jobban érdekel – egyáltalában nem vagy alig érinti.
1. Joggal fogalmazza meg a népi szólásmondás, hogy „Nem szóval, de pénz-
zel jó a segítség” – az emberi társadalom gyámolító készségének anyagi vonza-
ta a segélynyújtás legváltozatosabb formája, közülük pedig nem utolsó a sor-
ban a pénzbeli támogatás. Magának a szövetkezetnek a modern meghatározá-
sa, hogy szövetkezetnek „meg nem határozott számú tagokból álló azon társa-
ság tekintetik, mely tagjai hitelének, keresetének vagy gazdálkodásának közös
üzletkezelés mellett, illetõleg kölcsönösség alapján ezek elõmozdítására alakul.
Ide tartoznak nevezetesen: az elõlegezési- és hitelegyletek, a nyersanyag közös
beszerzésére, közös raktár tartására vagy közös termelésre alakult egyletek, a
fogyasztási egyletek, lakásépítõ társaságok, a kölcsönös biztosító társaságok.”1
Az egymással szövetkezõ ember annál szervezettebb anyagi támogatási
formákat alakított ki, minél magasabb fejlõdési szakaszába lépett. A középko-
ri ipar érdekvédelmi szervezõdései – „a céhek” – keresztény hitben gyökerezõ
1 Vallasek Magdolna Márta: A szövetkezeti jog története és fejlõdése Erdélyben. Közgazdász
Fórum, 2003. szeptember. 7.
13
szabályzatokba foglalták társulási szándékukat. Mivel a céh egyben a vallásos

egyesület szerepét is betöltötte, fraternitasnak, confraternitasnak (testvé-
rület) is nevezték. A középkorban alakult céhek célja az egy városban lakó
iparûzõk önálló szakmai, érdekvédelmi egyesületbe szervezése, a kifogástalan
készítmény elõállítása, a szakipari utánpótlás biztosítása a képzés útján, a fel-
dolgozandó nyersanyag beszerzése és az áru piacának kiépítése és védelme
volt. Mikor Rajka Géza céhtörténeti munkáját megírta, bevezetõjében úgy
vélte, hogy: „az összes középkori, de fõként magyarországi céhek keletkezésük
szempontjából közhatalmi támogatás mellett erkölcsi alapon felépült kartell-
szerû ipari szövetkezések gyanánt foghatók fel.”2 Világos tehát, hogy a szövet-
kezet és a céhek meghatározása között lényeges különbség van, azonban a
céheknek is vannak olyan funkciói, amelyek a szövetkezet fogalmába benne
foglaltatnak. Azért a következõkben a céhek szabályzatainak és mûködésének
azokkal a vonásaival is foglalkozunk, amelyek a szövetkezeti gondolatban
megtalálhatók és a szövetkezet elõzményének tekinthetõk.
Minálunk a céhek kezdetei a XIV. századra, az Anjou-korra vezethetõk
vissza, virágzásuk pedig Zsigmond és a Hunyadiak idejére. Az elsõ hiteles
erdélyi céhlevél 1376-ból való. Ebben a szászok hét széke a Szebenben,
Segesvárt, Szászsebesen és Szászvárosban mûködõ céhek számára részletes
céhszabályzatot ad ki. Valamennyi jelentõs uralkodónk, a magyar királyok
(„régi királyok”), késõbb pedig az erdélyi fejedelmek az ipar fejlõdésére, a
céhek megerõsítésére különös gondot fordítottak.
Céheink fejlõdésében a nyugat-európai vonások érvényesülnek, természe-
tesen megfelelõ helyi sajátosságokkal. Ugyanis Erdély természeti adottságai-
nak megfelelõen itt a mezõgazdasági nyersanyagból készült termékek feldol-
gozása dominált (mészáros, tímár, szûcs, varga, csizmadia, ács, kádár, aszta-
los, szabó és más mesterségek), ugyanakkor a gazdag nemes- és színesfémek
lelõhelyeinek köszönhetõen az ötvösség és rézmûvesség. A régióban, vasban
szegény lévén, a vasfeldolgozás, vasmûvesség, lakatosmesterség, kézmûves-
ség kevésbé volt fejlett. A finomabb megmunkálást igénylõ iparágak helyett a
kovácsmesterség a háztartás és mezõgazdaság igényeit elégítette ki (ekeél,
ásó, kapa, sarló, kasza stb. készítése).
Mohács megtörte iparunk fejlõdését. A politikai változások és hadiesemé-
nyek, a török uralom, a közlekedés bizonytalansága, a háborúk és pusztítások
nem kedveztek a gazdasági virágzásnak, sõt többnyire pangást és visszaesést
okoztak. A mélypontot a Basta-kor jelentette. Megrázó, de igaz nagy erdélyi
történészünk l7. század elejére vonatkozó megállapítása: „Méltán felsóhajt-
2 Rajka Géza: A kolozsvári szabó céh a XV–XVI. században. Kolozsvár, 1913. 8.
14
Csetri Elek: A szövetkezeti gondolat régmúltjából Erdélyben
hattak a szegény erdélyiek, hogy országuk olyan volt eddig, mint egy dúsan
termõ paradicsom s úgy éltek benne, mint a nyulak a káposztáskertben; most
az igavonó barmok elpusztultak, a földmûvelés pangott, az iparûzés megszûnt
s a régi gazdaság és bõség helyébe nyomor és ínség költözött.”3
Az Erdélyi Fejedelemség igazán nagy uralkodói idején a gazdasági élet elõ-
relépett. A nehézségek-változások ellenére az élet nem állt meg: mihelyt poli-
tikai konszolidáció köszöntött be és Erdély élére alkalmas, szakavatott fejede-
lem került, a fejlõdés érzékelhetõ jelei mutatkoztak. Ennek rendjén Báthory
István, Bethlen Gábor és I. Rákóczi György korában a mesterségek, az ipar és
kereskedelem ismét virágzásnak indul. Céhszabályzatok sora születik, megje-
lennek a céhuniók. Ezzel párhuzamosan a bányászat és ipar külföldi szakem-
berekkel gyarapodott. Külön színt jelent a morva anabaptista mesteremberek
betelepítése Alvincre, akik virágzó iparágakat honosítottak meg (finom agyag-
ipari termékek, posztómûvesség stb.).
A II. Rákóczi György szerencsétlen végû lengyelországi hadjárata után
következõ pusztítások megrázkódtatták ugyan az Erdélyi Fejedelemség gazda-
ságát, de I. Apafi Mihály korában az egyensúly ismét helyreáll. Az 1690-nel
kezdõdõ Habsburg-érával a tartomány már új helyzet elõtt áll, iparának egyre
inkább nagy kihívásoknak kell megfelelnie. A „haldokló Erdély” korszakában
vagyunk, amikor maguknak a céheknek a helyzete is megváltozik. A gazdasági-
társadalmi változások következtében egyes iparágak válságos helyzetbe kerül-
nek (kardcsiszárság, nyeregkészítés, ötvösség stb.), mások differenciálódnak,
kiszélesednek (szabóság, bõrfeldolgozás, lábbeli-iparágak stb.). Ugyanakkor,
az erõsödõ mezõvárosoknak és a „nemes városoknak” hála, itt az ipar, a céh-
szervezõdés elõrehalad (Torda, Kézdivásárhely, Zilah stb.). A felvilágosult
abszolutizmus kihatásaként bizonyos központi, állami ellenõrzés érvényesül
(„commisarius” intézménye), a céhszabályzatok fokozott egységesülése, uni-
formizálódása következik be, ugyanakkor sokoldalúsága is megfigyelhetõ.
2. Megjelenésük idõszakában a céhek élete és szabályzata mélyen a középkor
szellemiségében gyökerezett, a keresztény hitelveken alapult. Az egyik legrégibb
idevágó írásos emlék, a XIV. századi firenzei céhstatútum, az elsõk között a fenti
eszmét így fejezi ki: „A keresztény tanítás apostola mondotta, hogy mindnyájan
legyünk testvérek Krisztusban, ezért akik követik és lehetõségük szerint követni
óhajtják Pálnak ezen szent szavait, eltávoztatni törekszenek az e céhhez tartozó
emberek szívébõl és eszébõl azt, ami az igaz és legkedvesebb szeretet ellen van.”4
3 Szádeczky Lajos: Iparfejlõdés és a céhek története Magyarországon. Budapest, 1913. I. 63.

Országos Iparegyesület báró Kornfeld Zsigmond könyvtára. VI–VII.
4 Európa és Közel-Kelet. IV–XV. század. Egyetemes történeti szöveggyûjtemény. Középkor.
I/1. kötet. Szerk. Jónás Ilona. III. kiadás. Budapest, 1981. 326.
15
Kezdetben szakmai jellegük mellett a céhek vallási tömörülésként jelentkez-

nek. A középkor virágzó szakaszában, sõt fejlettebb korszakukban is a céhek a
kereszténységben gyökerezõ gondolatrendszerhez kötõdtek. Számtalan jel
mutat erre. Az egyes céhekre volt bízva a szentegyházak oltárainak õrzése és
gondozása, gyertyákkal való ellátása. Az 1475. évi megújított kiváltságlevele sze-
rint a kolozsvári szabó céh tartja fenn a szentegyházban a Mindszentek tisztele-
tére emelt oltárt.5 A kolozsvári takácsok jogait megerõsítõ 1479. évi szabályzat
szerint õket illeti meg a szentegyház Szentlélek tiszteletére emelt oltárának szol-
gálata („mindegyik mesterember tartozzék alázattal szolgálni a Szentlélek oltá-
rán, amelynek védnökségét lelkeink üdvössége végett tiszteljük.”6 Nagyszeben,
Segesvár, Szászsebes és Szászváros 1376. évi céhszabályzata értelmében a bírsá-
gok egy részét az Isten dicsõségére szentelt templomi gyertyák vásárlására for-
dították.7 A keresztényi szeretet gondolata és gyakorlata jóformán valamennyi
céhszabályzatunkból kisugárzik. Nyilvánvaló, hogy a reformáció változást ered-
ményezett. A lutheránus, református és unitárius vallás megjelenése után a
katolikus hitre jellemzõ tartalom és szimbólumrendszer megváltozik, s anélkül,
hogy a haladást megtörné, az egyházak közötti harc a céhekben is jelentkezik.
Lévén, hogy a céhek igazi otthonai a városok voltak, kölcsönösségi viszony
alakult ki a céh és város között. A városi önkormányzatokban a céhek jelentõs,
gyakran vezetõ szerepet játszottak. Nem egy derék céhmestert választottak
meg a város fõbírájának, a mai értelemben vett polgármesterének. Gyakran
jómódú céhmesterek adnak szállást magának a fejedelemnek.
Hagyományos és közösségi volta magyarázza, hogy a céhekre fontos szerep
várt a hon- és városvédelemben. Közismert, hogy a bástyák vagy a városfal meg-
határozott szakaszainak védelme és gondviselése az egyes céhek tagjaira volt
bízva. A kolozsvári szabók említett XV. századi megerõsítésében is ott szerepel,
hogy az õsök intézkedésébõl az õ feladatuk volt a város erõdítései délkeleti szög-
letbástyájának védelme, melyet õk láttak el fegyverrel, ágyúval, puskaporral és
minden felszereléssel.8 Céhükrõl is nyerte a kolozsvári szögleterõd a Szabók bás-
tyája elnevezést, melyet megújító erdélyi fejedelmünkrõl a város magyarsága ma
is Bethlen-bástyaként emleget. A szûcsök külön érdeméül hozza fel kiváltságle-
velük, hogy a Kolozsváron a Monostor utcában lévõ bástyatornyot õk látják el
hadiszerekkel, ágyúkkal, védmûvekkel, és munkájukkal erõsítik a védmûvet.
Ismeretes az is, hogy a kolozsvári városfalakat megerõsítõ bástyákat az azokat
5 Szádeczky: i. m. I. 45.
6 A céhes élet Erdélyben. Válogatta, bevezetõvel és jegyzetekkel ellátta Kovách Géza és Binder
Pál. Bukarest, 1981. 67.
7 Szádeczky: i. m. II. 9.
8 Uo. I. 45.
16
védelmezõ ötvösökrõl, takácsokról, csizmadiákról, csiszárokról és más céhekrõl

nevezték el. Hasonlóképpen más városokban is a bástyákat és városfalakat az
egyes céhek védelmezték, és azok védelmezõirõl nyerték nevüket.
A céhek szabályzatai és mûködésük ismérve szerint a mesteremberek egyéni
mûhelyeire épültek, azok egyéni termelõmunkáját szervezték, szabályozták és
védelmezték, mégis több olyan vonás található bennük, amely túlmutat az indi-
viduális jellegzetességeken. A céhek ugyan egy szûkebb iparûzõ csoport szakmai
érdekvédelmi szervezetei voltak, mégis az összetartozás, összetartás, összefogás,
közösségi gondolat és annak nyomában járó társas élet a céhek mûködésének
alapelvei közé tartozott és önkormányzattal járt együtt. Mindez kitûnik a céhsza-
bályzatok betûibõl és paragrafusaiból, de mintegy mozgatórugóként benne van
ezen ipari törvények lelkében, szellemében, mondanivalójában, tartalmában.
A termelési folyamat elsõ állomásának tekinthetõ, hogy az anyag, nyers-
anyagbeszerzés biztosítása érdekében a céhek igyekeztek megfelelõ vidéki hát-
térrõl gondoskodni, azért a hatókörükbe tartozó vidékeken az elõvásárlást tör-
vényesen vagy szokásjog alapján biztosították maguknak. Példaként említhetõ,
hogy a XIV. században már céhbe szervezõdött kolozsvári szûcsöknek elõjoguk
volt báránybõr és vadbõrök vásárlására. A következõ században a kolozsvári
tímár céh nyer olyan kiváltságot, hogy elõttük senki ne vásárolhasson nyers-
bõrt.9 A nagybányai mészárosok és hentesek 1574., 1579. és 1587. évi rendtar-
tása szerint a környéken nevelt szarvasmarhákat nem volt szabad másutt elad-
ni.10 A borosjenõi csizmadiamesterek 1646. évi céhszabályzata a bõrvásárlást
korlátozta. Egy céhmesternek nem volt szabad három készbõrnél többet vásá-
rolnia, ha nagyobb mennyiségû bõr („feles bõr”) várt eladásra, azt a céh számá-
ra foglalták le, és az osztotta fel az igénylõ tagok között.11 Nem a vásárlásnál,
hanem az eladásnál élveztek prioritást a szatmári kereskedõcéh tagjai (1705).12
A kollektívum, a közösségi gondolat, a szövetkezés eszméje a mindennapi
gyakorlaton felülemelkedve, gyönyörû formában nyer kifejezést az egyes céh-
szabályzatokban. Legszebben talán mégis a kolozsvári Szabó Ifjú Mesterek
1766-os rendszabályaiban jelentkezik e gondolat a következõ tartalmas mon-
datban: „Mivel mind az emberi tisztességes józan okosság, mind pediglen az
naponként való jó példák mutatják és ugyan tapasztalhatóképpen tanulságul is
adják az emberi társaságban az jó rendtartást igen méltónak, illendõnek, sõt
hasznosnak is lenni; mely nemkülönben mint az legeltetõ étel és ital szokta az
érzéken testet táplálni, úgy minden tisztességes társaság is a jó rendtartásokkal
9 Szádeczky: i. m. I. 33., 43., 45.

10 Uo. I. 119.
11 A céhes élet Erdélyben. 219.
12 Uo. 226.
17
szokott élni, tápláltatni és ugyan épülni egyszersmind, melyet ugyan erõsít

amaz bölcs értelem is, úgy mint: a jó rendtartás lelke minden dolognak.”13
Végsõ soron az egy szakmát folytatók céhszervezete kölcsönösségen alapuló
közösségi szervezõdés volt. Méginkább az a gyakori érdekvédelmi forma, mikor
több városi rokonszakma együttesen alkotott egy céhet és alkotott megfelelõ
szabályzatot. A számos példa közül hadd ragadjuk ki a berethalmi szabók, ácsok,
kádárok, fazekasok, kerékgyártók, takácsok és vargák 1589. évi kiváltságlevelét
és a besztercei nyereggyártók, csiszárok és kerékgyártók 1545. évi privilégiu-
mát.14 Középkori céhtömörüléseinkben a kovácsokkal egy céhbe tartoztak a
tûkészítõk, üstmûvesek, kocsigyártók, övkészítõk, kardmûvesek és lakatosok.
A céhek közötti szolidaritás magasabb formájának tekinthetõ több város azo-
nos mesterséghez tartozó céheinek szövetsége, a céhunió. A XVI. századtól kezd-
ve a különbözõ erdélyi városok céhei összefogtak, hogy együtt állapítsák meg a
nyersanyagok árát, közösen harcoljanak a kontárok és falusi iparûzõk ellen,
együtt szabályozzák a termelés folyamatát és az értékesítés ügyét. A céhunió
nagyobbára a szász városok céheire jellemzõ. A királyföldi vargák 1560-ban
kiadott céhszabályzata szerint a céhunió felölelte a nagyszebeni, segesvári,
medgyesi, szászsebesi, besztercei, nagyenyedi, szentágotai, nagysinki, kõhalmi,
szászkézdi és szászvárosi vargák céheit. De számos helység mesteremberei voltak
tagjai a szász kádárok céhuniójának (Nagyszeben, Segesvár, Medgyes, Kolozsvár,
Szászsebes, Nagysink, Szentágota, Nagykapus, Szászkézd, Berethalom, Kis- és
Nagyselyk és Ecel). Látható, hogy szász helységeken kívül más erdélyi városok is
a céhunióhoz tartoztak. A jelenség még feltûnõbb a szûcscéhek szövetsége eseté-
ben. Az erdélyi szûcscéhek szövetségének 1577-ben tagjai voltak nemcsak király-
földi városok (Nagyszeben, Brassó, Medgyes, Segesvár, Szászsebes, hanem a
megyei és székelyföldi mezõvárosok is (Torda, Nagyenyed, Marosvásárhely).15
3. Az összefogás és szolidaritás jegyében a céhek nemcsak az ipari munkaszer-
vezés, termelés és piac biztosítása javára alkottak cikkelyeket, hanem szintúgy a
céhtagok kölcsönös érdekvédelmére és támogatására is. A szövetkezet egyik alap-
gondolata, az önsegélyezés, a céhek szabályzatában minduntalan fellelhetõ.
Mikor a céhszabályzatok azt az elvet mondják ki, hogy „mind a tisztessé-
ges okosság, mind pedig és fõképpen Istenhez és atyafiához való szeretet” a
beteg, munkaképtelen, elöregedett társ „gondviselésére”, „gyámolítására”,
megsegítésére szövetkeznek. Hiszen a céhrendszer társadalmi célja, erõs
szervezete és tekintélye egyaránt azt sugallta, hogy a céhek tagjai segítsenek
bajbajutott társukon.
13 Szádeczy: i. m. II. 160.

14 Uo. II. 326.
15 A céhes élet Erdélyben. 18–19, 29.
18
Mikor egy céhmester anyagilag, pénzbelileg szorult helyzetbe került, a céh

saját alapjából segítette ki, hogy mesterségéhez szükséges nyersanyagot vásárol-
jon. A céhnek gondja volt arra, hogy munkaképtelenség, betegség vagy rokkant-
ság esetén segélyt vagy kölcsönt nyújtson a bajbajutott társnak. A kolozsvári csiz-
madiák és tímárok között hosszú ideig folyó versengés után például 1520 körül
megegyezés született, hogy az a csizmadiamester, aki megromlott látása miatt
nem folytathatja szakmáját, megélhetése biztosítására tímársággal, bõrfeldolgo-
zással is foglalkozhasson, és a kikészített bõr eladásával is szabadon segítsen
magán. Azt pedig, aki a szabályzatnak ellenszegült, súlyos büntetéssel sújtották,
aminek egy része a fiskust, a kincstárat, más része meg a várost illette meg.16
Nyilvánvalóan egymás támogatását kívánta a „dicséretes szép egyenes egyezség”
és a „mindenkor hasznos jó rendtartás”, amirõl a zilahi csizmadiacéh 1759. évi
szabályzata beszél.17 A fenti nemes gondolatok, a segítségnyújtás és önsegélyezés
jegyében alkották meg a céhek saját anyagi alapjukat: a céhládát, a társládát, a
pénztárat, ahova a mesteremberek, legények és inasok befizetéseibõl, a kiszabott
bírságokból befolyt összeget õrizték. A „czéh ládáját” Kolozsváron már a XVI. szá-
zadtól kezdve írásos hivatkozások emlegetik. A kolozsvári szabólegények és ina-
sok 1502. évi szabályzatában már szerepel a társláda („pix”), melybõl az elhalálo-
zott céhtag temetésére pénzalapot biztosítanak.18 A társláda azonban annyira
általánosan elterjedt pénzforrás volt, melyet jószerével minden céhszabályzat
emleget. A céhládát olyan tisztelet övezte, mint egy testületi, közösségi szimbólu-
mot. Azért a brassói kötélverõk 1613. évi szabályzata bírsággal sújtotta azt a sze-
mélyt, aki a nyitott céhláda elõtt kacagott vagy fecsegett.19
A céh társládájának alapja különbözõ hozzájárulásokból gyûlt össze.
Elõször is a céhbe fogadott inas („apród”) felvételekor „szegõdtetési díjat”
fizetett, melynek fele a társládának jutott. Mikor a felszabadult inas legénnyé
lépett elõ, ismét taksát fizetett a céhnek. Mikor a vándoréveket befejezte és
hazatért, a legényt mesteresztendõre bocsátották, és remeknek nevezett mun-
kadarabot kellett bemutatnia. A remekelés után a legénynek meg kellett fizet-
nie a céhbe állási díjat és mesterasztalt (lakoma) kiállítania, s csak azután vált
ifjú mesterré.20 A díjak meglehetõsen magasak voltak, és belõlük jelentõs
összeg folyt be a társládába. Azonkívül, amennyiben a céh bármely tagját a
szabályzatok áthágásának vétkében találták, az illetõnek kisebb-nagyobb bír-
16 St. Pascu: Meşteşugurile din Transilvania pînă în secolul al XVI-lea. Bucureşti, 1954.
325–326; Jakab Elek: Oklevéltár Kolozsvár története I–III. kötetéhez. I. 350–352.
17 Kovách Géza: A zilahi céhek története. Bukarest, 1958. 173.
20 Uo. 44–51.
19
ságot kellett fizetnie. Szokásban volt a céhtagok idõszakonkénti befizetése is,

ami különösen a céhlegények társaságára volt jellemzõ.
A céhekben meghonosodott társládán kívül a céhlegények külön is alapítot-
tak társládát. Az intézmény korai voltára világít rá a kolozsvári szabólegények
1502. évi statútuma, mely nemcsak külön társaságukról beszél, hanem arról is,
hogy annak megfelelõen külön társládájuk is volt. Társaságuknak 1554-bõl
fennmaradt szabályzatuk is volt, melyet 1766-ban és 1678-ban megújítottak. A
kolozsvári ötvöslegények 1532-ben ugyancsak külön társasággal rendelkeztek.21
A zilahi tímárlegények 1807. évi szabályzata értelmében a tímár „Mester
Legényeknek jó rendbe hozásokra” egyletük volt és annak külön társládája,
melynek kezelése a mesterlegényeket illette meg, ellenõrzése pedig a céhmeste-
reket. A második cikkely így rendelkezik: „Légyen a Társaságnak egy Ládája,
melyben a Társaság jövedelme conserváltasson s ezen Ládának gondviselésére
rendeltessenek a Nemes Czéh által választott Atya és Béjáró Mesterek; ezen két
Mesterek pedig a Dékányoktól minden kántorba számot venni kötelesek
lésznek, mely Dékányokat közönségessen a Tímár Legények válasszanak, a két
Elöljáró Mestereknek meg edgyezésekbõl, a kántor közben pedig új dékány ne
választasson.”22 A céhrendszer utolsó idõszakában a társládát külön megbízott
(commisarius) ellenõrizte, ezt a rendszert az Erdélyi Gubernium is szabályozta.23
Nem véletlenül kezelte a pénzt is tartalmazó céhláda kulcsait rendszerint
egy vagy két tekintélyes céhmester („atyamester”, „dékány”, titkár), a pénz fel-
használását és elszámolását keményen ellenõrizték. A pénzalap szigorú kezelé-
sére jellemzõ, hogy a társláda gyakran két zárral volt ellátva, az egyik céhmes-
ternél vagy másik tekintélyes tagnál állott, a másik kulcs pedig egy következõ
mesternél. Felnyitásakor rajtuk kívül jelen kellett még lennie a céh két tagjá-
nak.24 Az Erdélyi Gubernium 1807. évi általános céhszabályzata megszabta: „A
czéh ládája álljon mindenkor az elsõ czéhmester házánál s gondviselése alatt,
úgy mindazáltal, hogy a ládának második koltsát a viczeczéhmester magánál
tartsa. Ezen két személyeknek azonban szabad nem lészen más két mesterem-
ber jelenléte nélkül a ládát megnyitni.” Hasonló értelemben intézkedett az
Erdélyi Gubernium az 1807. évi szabályzata hídvégi macedoromán fejtõfestõk
szabályzatában; azt is megszabta, hogy a céhmester idejének leteltével a céh-
mester „a czéh ládáját minden hozzátartozandó eszközökkel együtt czéhnak
visszaadni tartoznak.” A szabályzat minden bizonnyal régebbi szokásrendszert
tükröz. A szentágotai kerekeslegényeknél az volt szokásban, hogy „az öreglegé-
21 Szádeczky: i. m. I. 203., 211.; II. 30., 47.

22 Kovách: i. m. 194. A szövegben elõforduló „kántor” szó negyedéves idõszakot jelent.
20
nyek negyedévenként adjanak számot a /rájuk bízott/ pénzrõl, a bevételekrõl

és kiadásokról...”, a társládát õrzõ öreglegénynek pedig egymagában nem volt
joga a pénz felõl rendelkezni (1740. évi szabályzat l2. art.).25
Tisztáznunk kell, hogy az társládába gyûjtött pénzt – a kimondott szakmai,
mesterségbeli költségek fedezésén kívül – milyen társadalmi célra is fordították.
Annál idõszerûbb a kérdés, mert a segélyezõ, önsegélyezõ jelleg a társláda intéz-
ményét a szövetkezet egyik jellemzõ vonásával rokonítja. Hiszen a bevett szokás
szerint a begyûjtött krajcárokat-forintokat nemcsak a céhélet mindennapi szük-
ségleteire fordították, hanem abból támogatták segéllyel vagy kölcsönnel a baj-
bajutott céhtagokat és azok hozzátartozóit.26 Részletezve a közös pénzbõl történt
kifizetéseket, megpróbáljuk azok társadalmi rendeltetését tisztázni.
Azt csak megemlítjük, hogy az ünnepi alkalmakkor (így a legény mesterré
avatásakor, „céhasztal”, „céhpohár” céljaira) a legények társládáját is igénybe
vették. A pénznek hasonló célú igénybevételét a szabályzatok megengedték
ugyan, de tiltották a társláda közpénzének könnyelmû elherdálását. Hasonló
értelemben intézkedik a nagyszebeni vargalegények társulásának 1556. évi
rendtartása: „Az öreglegények ne járjanak rá a ládára, hogy tetszésük szerint
abból pénzt vegyenek ki, hanem ha ki akarják nyitni a ládát, úgy vegyenek
maguk mellé egy vagy két legényt.”27 1807. évi statútumuk szerint a zilahi
tímár céh mesterlegényeinek társládájából fedezték a legények közös akaratá-
ból rendezett mulatság költségét is, azzal a kikötéssel, hogy a kivett pénzösz-
szeg nem lehet nagyobb a tõke háromnegyedénél.28 Úgy tûnik, hogy a társlá-
da pénzalapjának nyakló nélküli igénybevétele végig gondot okozott, azért az
Erdélyi Gubernium 1807. évi céhszabályozása kimondta, hogy „a céh
cassájából ételre, italra és vendégségekre semmi költség ne tétessék, hanem
az afféle céh cassájában lévõ pénz betegek, szûkölködõ mesterek, szegény
özvegyek és azoknak árvái, úgy a minden segedelem nélkül lévõ beteg legé-
nyek és inasok számára” fordíttassék, valamint a céh közköltségeire.29
A minket közelebbrõl érdeklõ kifizetések elsõ formája a hitelnyújtás volt, de
esetenként a hitelnyújtás és a támogatás, segély együtt, egymást kiegészítve
jelentkezett. Elõbb már szóltunk arról, hogy amennyiben a céhmester nehéz
anyagi helyzetbe került, a céhládából kölcsönt nyújtottak számára nyersanyag
vásárlására. De hitelt adtak a céhtagoknak akkor is, mikor a céhtagok valame-
lyikét betegség, munkanélküliség vagy aggság sújtotta és nehezítette életét.
25 A céhes élet Erdélyben. 251–252.

26 Szádeczky: i. m. I. 93., 199., 206., 211.
28 Kovách: i. m. 196.
29 A céhes élet Erdélyben. 277–278.
21
A nagyszebeni vargalegények 1556. évi szabályzata szerint a céhlegények-

nek is nyújtottak hitelt, megszabták azonban, hogy addig, amíg az illetõ a
hitelt vissza nem fizeti, nem kártyázhat.30 Leggyakrabban a beteg céhtagoknak
nyújtottak segítséget. Szinte nincsen olyan céhszabályzat, ahol ne szerepelne
a segélynyújtásnak ez a formája. „A legnemesebb és leghumánusabb intézke-
dése a céhnek a betegek segélyezésérõl és ápolásáról szóló gondoskodás. A
szegény sorsú beteg mestert és legényt költséggel látták el a céh pénztárából,
azon reményben, hogy ha felgyógyul, visszafizeti. Ha szükség volt rá, ápolót is
rendeltek mellé” – írja Szádeczky.31
Hasonló célkitûzés található a kolozsvári szabólegények 1502. és l554. évi
szabályzataiban, ugyanúgy az ötvöslegények 1532. és 1640. évi cikkelyei
között.32 Pontosabban szólva, a kolozsvári szabólegények 1502. évi szabályza-
ta szerint, ha egy mesterlegény megbetegszik és 14 napig nem tud dolgozni, a
társládából segélyt kell neki juttatni, de azt felépülése után meghatározott idõ
elmúltával vissza kell fizetnie. A zilahi mesterlegények szervezettségére vet
fényt, hogy betegség esetén a társládából kölcsönt biztosítottak a tagtársnak.
(„Ha valamely Legény meg betegednék és annyira el erõtlenülne, hogy magát
sem bírhatná, éjjel-nappal két-két legény légyen mellette, a kik szorgalmasan
reá gondot viselni kötelesek lésznek, hogy ha a szükség úgy kivánnya; sõt, ha
betegségében az õ költségében meg fogyatkozna, a Ládából huszonöt vagy
ötven karczárt adgyanak neki költsön és ha meg gyógyul annakutána tartoz-
zék a költsönzött pénzt négy hétre meg fizetni”, ha erre nem képes, kérjen
halasztást. A társládából fedezték az elhalt legény temetésének költségeit is.33
A céhek közötti szolidaritásból következett, hogy a nem helyi, idegenbõl
jött vándorlegényeket is támogatták. Az 1807. évi Erdélyi Gubernium által
Kolozsváron lévõ céheknek kiadott szabályzat régebbi szokásrendet rögzíthet,
mikor ilyen értelemben intézkedik. Abból kiindulva, hogy a vándorlegény a
céhmesternél száll meg, az gondoskodik ellátásáról és segíti munkához, a sza-
bályzat kimondja: „Hogyha pediglen gazda és munka teljességgel nem találta-
tik, akkor a vándorlegény három napnál tovább a szálláson és városon is ne
mulasson, ne tekeregjen, hanem a legények ládájából is 35 krajczárok úti költ-
ségül adatván, vándorlását követni tartozik.”34 Egy székelyföldi, de Felsõ-
Fehér vármegyéhez tartozó falu, Hídvég macedoromán fejtõ (pamutfonal)
festõi 1807. évi céhszabályzatában benne foglaltatik, hogy ha „az úgynevezett

33 Kovách: i. m. 197.
22
bujdosó vagy mesterségtanulás végett vándorló idegen mesterlegények, ha

Hídvégre érkeznek, azok nem vendégfogadóba, hanem az atyamester házában
szálljanak, aki is ezen legényeknek egy krajcárért szállást adni köteles.”35
A szövetkezeti rendszerhez közelített a céhek történetének az a mozzana-
ta, ami a legények társládája egyik vonásában megfigyelhetõ. A kolozsvári
szabó céh „ifjú mesteri társasága” 1678-ban alkotott rendszabálya a tagok
részesedését is elõírta. Íme a XXX. cikkely szó szerinti szövege: „Ha mikor a
becsületes társaságnak felesebben és bõvebben vagyon jövedelme, pénze az
szükséghez képest, a becsületes társaságnak nagyobbik s azon egyez meg,
hogy vagy rész szerént vagy egészen mindenestõl, az mint az alkalmatosság
hozza közöttök, hogy felosztassék, tehát az többi is tartoznak reá hajolni s
annak engedni és egyenlõ sorssal igazságosan felosztani.”36 A társládából
nemcsak hitelt nyújtottak, hanem szükség esetén segélyt is juttattak a rászo-
rulóknak. A kolozsvári ötvösök 1561. évi szabályzata szerint (XXVIII. art.),
hogyha a mesterek közül valakit hosszú ideig tartó betegség sújt vagy megnyo-
morodnék és a mesterek segítségére akarnak lenni, a segélyt az egész céh
közönséges jövedelmébõl fedezzék. Az elöregedett, munkaképtelen mester
mellé a céh kisegítõ, jó képességû legényt rendelt.37
A kolozsvári szabócéhnek is volt „Ifjú Legényi Társasága”, mely a céh által
választott két bejáró mester (assessor, Besitzer) felügyelete alatt állott, de
bizonyos önkormányzattal rendelkezett. Határozat született, hogy „legyen a
legényeknek egy céhládájok, ehhez rendeljenek két mestert avagy Besitzer és
két legényt, akiket dákányoknak (öreg legény, Altknecht) hívtak, kik a ládára
gondot viseljenek, abba a pénzt betegyék és kivegyék.”38
Általánosságban is az önsegélyezést szolgálta a beteg céhtagok támogatása.
A gondoskodás olyan apró részletekre is kiterjedt, mint a gyertyavilág költsége,
amelyet ugyancsak a céh vállalt magára.39 Az egyedülálló beteg céhtagokat fel-
váltva vigyázták és gondozták-táplálták, eltartásukra ugyanakkor támogatást
biztosítottak a társulat „tõkepénzébõl”. A betegség esetén nyújtandó segélyezés-
rõl a mesterlegények maguk is gondoskodtak: „...ha betegségében az õ költségé-
ben megfogyatkozna, a ládából 25 vagy 50 krajcárt adgyanak neki költsön és ha
meggyógyul annakutánna tartozzék a kölcsönzött pénzt négy hétre megfizetni”
– írja a zilahi tímárlegények 1807. évi céhstatútuma.40 A zilahi csizmadia céh
1759. évi szabályzat 14. pontja kimondta: „Ha mikor valamelyik a Czéh béliek
36 Szádeczky: i. m. II. 171–172.
38 Rajka: i. m. 142.
39 Pascu: i. m. 326.
40 Kovách: i. m. 197.
23
közül erõtlenségére jutna, vagy Szeme Világában meg fogyatkoznék, úgy hogy
nem mívelhetné maga a Mívét, mind az által míveltetni akarna, Legény nélkül
meg nem kell fogyatkoztatni, a vagy a Czéhbõl meg kell segíteni, és ha ugyan
annyira el esnék és meg fogyatkoznék, hogy háza népe, sem egyéb gongya vise-
lõje nem volna, tehát egy ifjú mestert tartozzék a Czéh mellé rendelni, kivált
képen éjjelre.”41 Az, hogy a megrendült egészségû céhmester legényt választhat
a céhtagok közül, már a nagybányai kupáscéh 1716. évi szabályzatában szere-
pel.42 A fogarasi csizmadiacéh 1622. évi szabályzata is kimondja, hogy „Az sze-
gény beteg mesterekre és legényekre is és inasokra az céhmesterek gondot visel-
jenek és az céh költségébõl hozzá látogatót, orvosságot és mindennapi eledele-
ket és egyéb költségeket illendõ szükségekre szerezzenek és adjanak.”43 Az aradi
tímárlegények 1818. évi statútuma szerint a „megbetegedett mesterlegényre, ki
elszegényülése miatt magával is jót tehetetlen, gondja légyen a dékánynak az
ifjúság jövedelmébõl szükséges költséget adni...”44
A kolozsvári szabó céh legényeinek társasága is gondoskodott beteg társa-
iról. A beteget két-két legény éjjel-nappal gondozta, ellátására pedig 25, sõt 50
krajcár kölcsönt biztosítottak neki, amit felgyógyulása után a kölcsönzõ hat
hét alatt visszaadni tartozott. Ha a legény meghalt, megmaradt javaiból elte-
mették, ha pedig nem volt értékesíthetõ vagyona, a temetés költségeit a legé-
nyek társládájából fedezték.45
A temetés anyagi fedezete és a végtisztességen való részvétel a céhtagok
vallási, erkölcsi, becsületbeli kötelessége volt. Érdemes idézni ezzel kapcsolat-
ban a marosvásárhelyi ötvös céh 1632. évi szabályzatának 21. cikkelyét:
„Minthogy mind a tisztességes rendtartás s mint pedig a kegyesség azt kíván-
ja, hogy ki-ki mind az halottnak is utolsó tisztességeket megadja és jó remény-
ség alatt az embernek következendõ dicsõségre való feltámadását higyje, erre
nézve ki-ki az mesterek közül személye szerént jelen légyen, az sírásás az ifjú
mestereknek tisztek lészen...”46
A halott céhtag tisztességes „eltakarítására”, temetésére, a „testhordásra”,
ha a szükség úgy kívánta, a céh társládájából pénzt fordítottak. A céhmestert
a céh költségén temették el. A halottat a fiatal mesterek vitték a temetõbe, elõ-
zõleg pedig õk ásták meg a sírgödröt is.47 A zilahi fazekasok 1834. évi szabály-
zata értelmében a céhmesternek és asszonyának temetésére segély járt. („Ha
41 Kovách: i. m. 175.
43 Uo. 196.
44 Uo. 297.
45 Rajka: i. m. 144.
47 Kovách: i. m. 197.
24
valamely mesterembernek vagy Mesterasszonynak halála történik, tartozik a

Czéhmester a Czéh pénztárából adni az eltakarításra egy Rh./rénes/ forintot”
– mondja ki a céhszabály. Hasonló értékû segélyt kaptak akkoriban a zilahi
mészároscéh mestereinek özvegyei.48) Az aradi tímárlegények 1818. évi rend-
tartása a temettetés költségeinek anyagi fedezését a céhtagokon túl kiterjesz-
tette a mesteremberek feleségére és gyermekeire.49 A kolozsvári szabó céh is
már a középkortól kezdve külön temetkezési intézetet tartott fenn.50
A céh közösségi megnyilvánulásaként értékelhetõ az is, hogy a céhmester
iránti tiszteletbõl családjáról, özvegyérõl és gyermekeirõl is igyekeztek gondos-
kodni. A gondoskodás fontos formája volt az a szabály, hogy a mester halála
esetén az özvegynek egy idõre (rendszerint egy évre) joga volt legényeivel férje
mûhelyében a munkát folytatni. Más esetben a mûhely fenntartását az özvegy-
nek addig engedélyezték, amíg elhunyt férje nevét viseli. Megengedték, hogy az
elhalálozott férj egyik jóravaló mesterlegénye a gyászév letelte után az özvegyet
feleségül vegye és a mûhelyben a termelõmunkát tovább vezesse és végezze. Az
elhunyt céhtag gyermekének olyan kiváltságot biztosítottak, hogy a megszabott
határidõ elõtt mesterré váljék, a mesterré avatás költségeinek egy része alól is
mentes volt. Ugyancsak kiváltságban részesült az elhalálozott mester leány-
gyermeke, akinek jövendõbeli férje bizonyos elõnyökre számíthatott. Így pél-
dául, amennyiben a férj elhalt apósa céhének tagja volt, a mesteravatás taxájá-
nak csak felét tartozott megfizetni, ugyanakkor – amennyiben fiú örökös nem
volt – az árván maradt lány örökölte atyja mûhelyének felszerelését, szerszá-
mait. Mindez a céhek kasztszellemének, összetartásának, szolidaritásának a
megnyilvánulása volt51, a termelõmunka folytonossága biztosításának és a köl-
csönös segélynyújtás szellemének beszédes jele. Hasonló rendtartást követett a
zilahi csizmadia céh is, kimondva: „a meg maradott özvegyet penig Legény nél-
kül meg nem kell fogyatkoztatni, míg az Ura nevit tisztességesen viseli.”52 A
megsegítés valamennyi formáját egyesíti magában a zilahi mészároscéh XVIII.
századból származó statútuma, miszerint: „Ha mikor valaki céhbeli mesterem-
berek közül meghal, ide értetõdvén felesége, úgy özvegye is, tartozik a céh
segítséggel lenni, sírásokat rendelni, halála elõtt betegágyában virrasztókat
adni és meghalván, tisztességesen eltemettetni és egész céhnak a temetésre
elmenni, az özvegyét temetéskor egy forinttal megsegélleni...”53
48 Kovách: i. m. 180; A céhes élet Erdélyben. 268.

50 Rajka: i. m. 36.
51 St. Pascu: i. m. 326–327.
52 Kovách: i. m. 175.; A céhes élet Erdélyben. 267.
25
A zilahi mészáros céh XVIII. század végi szabályzata ennél sokkal több
lehetõséget biztosított az özvegyen maradott mesternének, kimondva a l6.
articulusban: „Ha valamely Mester Ember a Czéhbeliek közzül meg hal, az
árva Özvegye meg holt urának holta után is Mészáros Meterséget maga sze-
rint és rendi szerint mind addig fojtathassa, míg meg holt Urának nevit viseli
és a Czéhet fen tartya, és egyéb Czéhbeli beneficiummalis élhessen, ha pedig
az ilyen özvegy kivánnya és Legény lészen, tartozik a Czéh adni néki a Czéh
Mester után.” A 19. cikkely pedig a temetés alkalmával nyújtott segély felõl
intézkedik: „Ha mikor valaki a Czéhbeli Mester Emberek közzül meg hal (ide
értetõdve Felesége vagy Özvegye is), tartozik a Czéh segítséggel lenni, sír-ásó-
kat rendelni, halála elõtt beteg ágyában virrasztókat adni és meg halván tisz-
tességesen el temettetni és az egész Czéhnak a Temetésre el menni, az özve-
gyet temetéskor egy forinttal megsegélleni...”54
Hasonló intézkedéseivel Zilah mezõvárosa felsorakozik olyan fontos erdé-
lyi ipari-kereskedelmi központok mellé, mint Brassó, Nagyszeben vagy
Kolozsvár, amelyeknek céhszabályzata törvényként írta elõ az önsegélyezést,
el egészen a tagtársat megilletõ tisztes eltemettetésig.
Kolozsváron alakult egy tömörülése, melyben a XVIII. században már az
önsegélyezés, szövetkezet és vállalkozás, fejlettebb pénzgazdálkodás elemei
keverednek. A városban már két évszázada létezett Kalandos céhrõl (más néven
Kalandos Társaság, Kalandosok Társasága) van szó. Kolozsvár földmûves
hóstáti városlakóinak temetkezési társulata, a Kalandos Társaság már a XVI.
században õsi rendtartás pontjaihoz igazodva, önsegélyezési alapon mûködött.55
A Társaság vállalkozási jellegére utal viszont a kolozsvári ötvösök 1764. évi rend-
tartása, ahol ezt olvashatjuk: „Midõn a szabados úristen valakit a becsületes
ötves czéhból, vagy valakinek hozzátartozóját az halál által kiszóllitja e világból,
a keserves hírré tévén viszont a kolcsos mesternek, indilate küldjön a kolcsos
mester két vonás forintokat a becsületes belsõ Kalandos Czéh Apjának, mely két
forintokért tartozzanak minden haladék nélkül becsületes sírásókat rendelni,
kik is a keserves házhoz menvén a sírásásnak kimutatásáért, tisztességes sírt
ássanak a keservesek kívánságok szerént, akár ó, akár új sir légyen. Mely emlí-
tett két forintokat az ötves ifjak minden temetésen a kolcsos mester kezénél
hagyjanak a jövendõ temetés szükségére.”56 A tömörülés tartós voltára világít rá,
hogy a Kalandos Társaság – mutatis mutandis – egészen 1948-ig létezett,
Kismezõ utcai temetõjük pedig a mai napig sírkertül szolgál.
54 Kovách: i. m. 192.
55 Részletesen l. Kiss András: Kalandosok. Kalandos-temetõ Kolozsvárt. In: Források és értel-
mezések. Bukarest, 1994. 83–102.
56 Szádeczky: i. m. II. 183–187.
26
Az önsegélyezés emlékezetre méltó formáit alakította ki az egymással tár-

suló ember a „bányászat” területén is, amelynek olyan nagy múltja van Erdély
földjén. A „bányák éjjelén” dolgozó munkások ezer veszélynek kitéve nemegy-
szer szerencsétlenség áldozatai lettek, a föld alatti munkától, a fertõzött-vize-
nyõs levegõtõl, rossz táplálkozástól megbetegedtek s többnyire idejekorán
elpusztultak. Mindez elég indokot szolgáltatott arra, hogy a veszélyeztetett
bányásznépesség társadalmi összefogással segítsen magán, megfelelõ kerete-
ket keressen és szervezkedjen.
A bányászatnál a foglalkozás olyan természetû, hogy nemcsak gyakoribb és
munkával kapcsolatos baleseteket idéz elõ, hanem rendes körülmények között
is károsan befolyásolja a munkás egészségi állapotát, nagyon igénybe veszi és
felõrli fizikai erejét. Mindezek következménye pedig a gyakori megbetegedés és
korai rokkantság. Ilyen esetekben, ha a bányász segítségben nem részesülne,
úgy mind maga, mind családja nyomorba jutna. Hasonló helyzet elkerülésére
a bányászság a legrégibb idõktõl fogva szükségét érezte annak, hogy hatékony
intézményeket hozzon létre. A felismerés arra vezetett, hogy a bányászréteg
tömörülést teremtett. Olyan intézményt, amely arra alkalmas, hogy a bányá-
szok egymáson a hivatásból eredõ bajok, betegségek eseteiben kölcsönösen
segítsenek. Ez az önsegélyezés kezdetben abból állott, hogy minden bányász
idõszakonként, különösen fizetés idején, közös elhatározással megszabott
pénzjárulékot szolgáltatott be a közös perselybe, az ún. „társládába”.
A bányászság önsegélyezésének sajátos formája, a társláda (Bruderlade)
intézménye, az idõközben megszûnt bányászcéhek segélyezõ funkcióját vitte
tovább. Az így összegyûjtött pénzösszegeket külön választott bizalmi tagtár-
sak, a „vének” õrizték, és ha valaki segélyre szorult, akkor õk adták ki neki a
megállapított segélyt. Idõvel az ilyen segélypénztárak rendeltetését kibõvítet-
ték. Ennek rendjén azt olvashatjuk a régi feljegyzésekben, hogy nemcsak a
beteg vagy rokkant tagokat részesítettek kellõ támogatásban, hanem ezen
kívül vallásos célokra, közös mulatságokra is áldoztak, és az elhaltak temeté-
sérõl is gondoskodtak.
Neve is mutatja, hogy ez az anyagi-segélyezési rendszer, a „társláda”
(Bruderlade) német földrõl vándorolt hozzánk. Okiratos tanúság szerint az
egyik legrégibb társpénztár német földön, Freibergben már 1400-ban létezett.
Kezdetben vallási célokat szolgált, de késõbb kiszélesítették mûködését.
Ennek megfelelõen bányászszülõk tehetséges gyermekeinek neveltetésére és
kiképzésére is nyújtott segélyt, sõt még nászajándékra is jutott a pénztárból.
Mindenesetre a társpénztárak erõs várai voltak a bányásztestvériségnek,
összetartozásnak, szolidaritásnak.
27
A „társláda” intézménye minálunk is a középkorba nyúlik vissza,

Selmecbányán például már a XVI. században létezett. A selmecbányai 1600.
évi statútum a társpénztár igazgatását már rendes választmányra bízza. A
befizetésre nézve elõírták, hogy minden bányamunkás heti bérébõl egy kraj-
cár levonassék. A bevándorolt új bányász elsõ heti bérébõl a kereset 1/4 részét
vonták le, hogy tetemesebb pénzalapja legyen. Ugyanilyen járulék fizetésére
kötelezték azt a bányamunkást, aki, a társpénztár kötelékébõl kilépve, újra
tagságát kérné.57
Ismeretes, hogy Felsõbánya bányászsága már 1581-ben céhvel dicsekedhe-
tett. Ezzel a város bányásztársadalma tagja lett egy olyan középkori korporatív
szervezetnek, mely a bányászok betegsegélyezését és haláluk esetén eltemeté-
süket is felvállalta. Az egy évre választott két-két céhmester és tizedes felügye-
lete alatt a bányászcéh minden tagja hetente egy-egy dénárt fizetett a céhkasz-
szába. Az így összegyûlt tõkébõl minden céhtag betegsége idejére heti 33
dénárnyi segélyt igényelhetett, temetés céljára pedig támogatást. A nagybá-
nyai társpénztár feladata az volt, hogy a bányászok által összeadott pénzekbõl
betegség, rokkantság és öregség esetére segélyt juttasson a rászorulóknak.
Hasonló rendeltetést töltött be a „legénységi pénztár” is. Jellemzõ, hogy a
nagybányai társládának a tõkéje l848-ban meghaladta a 60 000 pengõ forin-
tot, ami a tagok létszámát tekintetbe véve azt jelentette, hogy egy-egy
bányásznak a tõkéje meghaladta a 200 pengõ forintot. (Összehasonlításul: az
említett 200 pengõ forintnyi összeg tetemes érték volt, mert egy bányamun-
kás kb. egy évi átlagkeresetének felelt meg.)58
Hasonló önsegélyezési társulás a sóbányászatban is megtalálható. A rég-
múltat idézik Balás Emil, tordai sóbányahivatali fõnök szavai, melyet a Torda
város monográfiáját megíró és az õsi aknák sóvágóinak életét megörökítõ
Orbán Balázs jelentetett meg: „Anyagi tekintetben elõhaladást eszközöl a
bányamunkásoknál a társpénztár, melybõl pénzt kapnak kölcsön 5%-os
kamatra... A társpénztár 22 000 forint vagyonnal bír.”59 A monográfiából tud-
juk meg, hogy 1886-ban a tordai sóaknáknál az össz személyzet mindössze 56
tagból állott, amibõl 46 volt bányamunkás. A bányamunkások „sóvágó-társa-
ság nevezet alatt egy társaságot képeznek és külön társpénztárral bírnak,
melyre nézve egy, a felsõbbség által megerõsített szabályzat /Statut/ létezik,
mely szerint minden munkás köteles minden 1 Ft munkabére után 6 krajczárt
57 Oczwirk Nándor: A magyar bányászat munkáskérdései. Budapest, 1914. 6–8., 42–43.

58 Csetri Elek: A Nagybánya-környéki munkásság az 1848–49-es forradalomban. In: 1848.
Arcok, eszmék, tettek. Tanulmányok. Bukarest, 1974. 109–110., 113–114.
59 Orbán Balázs: Torda város és környéke. Budapest, 1889. 392; II. kiadás. Az utószót írta
Lászlóffy Aladár. Budapest, 1986. II. 302–303.
28
ezen társpénztárba fizetni, melybõl az elsõ két osztály ingyen orvoslást, a

betegnapokra betegpénzt, pénzbeli kölcsönt, vagy segélyezést, valamint õk,
özvegyeik és árváik nyugbért, neveltetési ellátást, vagy kegyadományokat
élveznek.”60 Ismeretes, hogy az egymás megsegítésén alapuló bánya-társpénz-
tárak gyökerei a középkorba nyúlnak vissza.
A reformkor azonban „új idõknek új dalaival”, a szövetkezés modernebb for-
máival, intézményeivel indult útnak. Annál inkább, mivel Erdély elõrehaladása a
feudalizmus általános válságán belül a XIX. század elején a hitelrendszerben is
radikális változtatásokat követelt. A megoldandó problémák közé rangsorolták a
tõke, a pénz lassú és kismértékû felhalmozódását, az adósságterhek növekedését
és egészében a hitelgazdaság válságát. Kérdéskörünk elemzését Magyarország
viszonylatában Széchenyi István végezte el korszakalkotó mûvében, Erdélyben
pedig elvbarátja, Wesselényi Miklós jutott hasonló következtetésekre. „A köznép
– írja Wesselényi –, hogy nem gazdagabb, épen olyan kevéssé csudálhatni, mint
hogy rossz eledelen rágódó s elcsigázott igás lovak nem kövérek /.../. De hogy a
birtokosok, kik közül némelyek csak nem tartományokkal bírnak, s kikért átaljá-
ban mindazon gazdasági munkák, mellyet más nemzetbeli gazdák csak kész
pénzzel tétethetnek, szolgáló embereik pénz nélkül megtesznek s kiket semmi
adó, semmi közteher viselés nem nyom – hogy ennyi áldás mellett is, mondom,
hazánkban a birtokosok nem csak ritkán gazdagok, de többnyire adóság örvényé-
ben fuldokolnak; s hogy majd mindnyája pénznemlétet panaszol s azért kényte-
len a leghasznosabb gazdasági javításokkal felhagyni, sõt a megélhetés gondjai
szorongatási közt kínlódik: ez szinte megfoghatatlan.”61
Valóban óriási adósságterhek halmozódtak fel. A Gr. Bánffy György neves
gubernátor halála utáni esztendõben, 1823-ban közel 200 000 pengõ forintnyi
adósságot hagyott örököseire, egy másik nagybirtokosnak, br. Bánffy Józsefnek
pedig adósságai 1845-ben meghaladták a 300 000 forintot.62 A számos nemzet-
séggel dicsekedhetõ família harmadik tagja, gr. Bánffy Dénes, halálakor (1780)
még ennél is többet, mintegy 350 000 forintnyi adósságot halmozott fel.63
Ha a fentiek szélsõséges esetek is, a birtokos osztály eladósodása és a hitel-
igény sokakat érintett. Természetesen voltak birtokosok, akik jó gazdálkodá-
sukkal tûntek ki. Köztük Wesselényi Miklós, aki modernizálta birtokát, s a
hagyományos termékeken kívül nagy mennyiségû gyapjút és hamuzsírt adott
el és bekapcsolódott a korabeli hiteléletbe. Ugyanúgy gr. Gyulay Lajos, aki
60 Uo.
61 Wesselényi Miklós: Balítéletekrõl. Bukarest /Lipcse/, 1833. 177–178.
62 Imreh István: Hitelintézet-alapítási törekvések a reformkori Erdélyben. Erdélyi eleink
emlékezete (1550–1850). Budapest–Kolozsvár, 1999. 301.
63 Uo.
29
gazdasága korszerûsítése mellett jelentõs tõkét gyûjtött össze (amibõl még

örmény kereskedõknek is kölcsönzött), vasbányát és kohót alapított, pincéi-
ben 90 000 veder bort is tárolt, közlekedés híján azonban alig tudott belõle
valamit is értékesíteni.64 A szász nagyvárosokban mûködõ görög–román
kereskedõtársaságok sorában a brassói Gremiul Levantin milliós rénes forint-
ban mérhetõ csereforgalmat bonyolított le csak a román fejedelemségekkel.65
Magyarország, Erdély és a román fejedelemségek azonban csak átmenetet
jelentettek, hiszen a brassói kereskedõtársaság árui Bécsig és
Konstantinápolyig, sõt azokon túl jutottak el Nyugat és Kelet piacaira.66
Az általánossá vált pénzügyi válság, pénzszûke és eladósodás az õsiséggel
szemben váltójogi törvényt és telekkönyv bevezetését kívánta meg. Brassai
Sámuel, Széchenyi lelkes erdélyi híve azt hirdette: „Jusson eszedbe: az idõ
pénz, a hitel pénz s a pénz szaporító természetû.”67
Míg azonban a fentiek megszületése és érvényesülése váratott magára, a
reformkor talaján a „társulási szellem”, a közösségi összefogás meghozta elsõ
szerény eredményeit. Közöttük a legnevezetesebb a híres észak-amerikai
utazó, Bölöni Farkas Sándor kezdeményezésébõl 1825-ben alapított kolozsvá-
ri Gondoskodó Társaság. Valószínûleg nyugati útja, közelebbrõl az angol taka-
rékpénztár vagy önsegélyzõ társaság (Friendly Society) és az észak-amerikai,
a szenvedõ emberiség segedelmezésére „alakult társaságok” nyomán foganha-
tott meg Bölöniben az erdélyi emberbaráti tömörülés alapításának gondolata.
Bölöni az erdélyi vezetõ kormányzóhatóság, a Gubernium tisztviselõinek
összeadott pénzébõl alakította meg az „emberiségi intézetet”, társulatot. A
Gondoskodó Társaság alapszabályzata 37 paragrafusból áll. Csak egy szûk
tagságot tömörített: tagjai csak az Erdélyi Gubernium fizetett tisztviselõi
lehettek. Az alapító tagok száma nyolc. Célja a takarékosság, az eladósodott-
ság elleni védekezés. A társaság anyagi korlátai magyarázzák, hogy a tagok
havi két forintnyi betéttel járulnak hozzá a tõke gyarapításához, de a befize-
tést növelni lehet. A társasági alaptõkét gyarapítja a kölcsönadott összegek
után befizetett 6%-os kamat.68 Kölcsönt a nehéz helyzetbe jutott tagoknak
nyújtott a kölcsönzõ intézmény. A Gondoskodó Társaság emberbaráti, segély-
nyújtási elgondolását az is tanúsítja, hogy gondoltak a megözvegyültekre, s az
anyagi eszközök híján lévõk temetésérõl is gondoskodtak.
64 Csetri Elek: Együtt Európában. Debrecen, 2000. 183–220.

65 Imreh: i. m. 302.
66 Miskolczy Ambrus: A brassói román levantei kereskedõ-polgárság Kelet-Nyugati közvetítõ
szerepe (1780–1860). Budapest, 85–91.
67 Idézi Somai József: Brassai Sámuel, a közgazdász. In: Az erdélyi magyar gazdasági gondol-
kodás múltjából. Kolozsvár, 2001. 94.
68 Imreh: i. m. 307.
30
A Gondoskodó Társaság a szerény kezdetek után a tagok száma és a tõke-

pénz tekintetében is szépen gyarapodott. Az 1825. évi 130 forint és 24 krajcár-
nyi alaptõke húsz év (1845) alatt 46 320,36 forintra ugrott.
Oberding József, az intézmény megörökítõje, a Gondoskodó Társaságot
hitelszövetkezetnek minõsíti, ami azt jelenti, hogy a számbavett elõzmények
után szövetkezeti pénzügyi forma született Erdélyben. Olyan társulat, mely
magában hordozza az anyagi érdekegyesítés, a társas élet, a társulási szellem
olyan elemeit, amelyek az eljövendõ szövetkezetek jellemvonásai.69
A kolozsvári zászlóbontás után Erdélyben és a szomszédos magyarországi
vármegyékben egymás után alakultak takarékpénztárak, így Aradon (1840),
Szebenben (1841), Temesváron (1846), Nagyváradon és Szatmáron (1847).
Tõkéjük rohamos növekedése így alakult:
1840 – Arad: 4684 pengõ forint, Nagyszeben: –;
1841 – Arad: 16 398 pengõ forint, Nagyszeben: 5873 pengõ forint;
1847 – Arad: 83 878 pengõ forint, Nagyszeben: 995 786 pengõ forint.70
Ami azt jelenti, hogy Erdélyben, a céhek és bányahelyek dolgos tagjainak
kezdeti önsegélyzõ társládái után, most már egy szövetkezeti gondolatnak meg-
felelõ intézményes forma született meg. A kezdeményezés az 1848-as forradal-
mat követõen, a tõkés piacgazdaság feltételei között a modern termelõ, kereske-
delmi és hitelnyújtási szövetkezetek létrejöttét és fejlõdését alapozta meg.
69 Oberding József György: A kolozsvári Gondoskodó Társaság. Erdélyi Múzeum. 1934. 1–6. sz.
80–107.
70 Imreh: i. m. 308.
A modern hitelintézeti
rendszer kialakulásáról
Erdélyben a XIX. és a XX.
században, különös
tekintettel a szövet-
kezeti formákra
Egyed Ákos
1.
modern hitelrendszer kialakulását – mint általában – Erdélyben is a
A társadalmi és gazdasági szükségletek hozták létre: a hitelre egyén és

társadalom egyre nagyobb mértékben rászorult, így a kereskedõ, az
iparos, a földmûvelõ s a társadalom is, hiszen a gazdasági élet folyamatos fej-
lesztése funkcióképességének fenntartásához a szervezett hitelrendszer nélkü-
lözhetetlen volt. A hitelezés, hitelrendszer fontosságának felismerését
Erdélyben és Magyarországon nagymértékben elõsegítette Széchenyi István
Hitel címû munkájának megjelenése, amely mély nyomokat hagyott a magyar
társadalom gazdasági gondolkodásában1. A Hitel eszméi termékenyítõ hatást
gyakoroltak a reformkori Erdély olyan kiemelkedõ gondolkodóira, mint
Wesselényi Miklós, Brassai Sámuel, Kõváry László, s általuk a társadalmi men-
talitásra.2 Nem véletlen, hogy már az 1830-as évek közepén számos hitelintézet
alakult Magyarországon és Erdélyben. Dolgozatunk ezt a folyamatot mutatja be
nemcsak a történeti Erdélyben, hanem azokban a régiókban is, amelyek a
Trianon utáni Erdély fogalmához hozzátartoznak. Ezúttal különösen a szövetke-
zeti elvek és gyakorlat alapján szervezett formákra figyelünk, mert a bankok és
takarékpénztárak történetével más alkalommal már bõvebben foglalkoztunk3.
1 Egyed Ákos: Széchenyi István hatása Erdélyben. In: Széchenyi és Erdély. Tanulmányok.
Kolozsvár, 2002. 22–24.
2 Csetri Elek – Egyed Ákos – Kerekes Jenõ – Somai József (szerk.): Az erdélyi magyar gazda-
sági gondolkodás múltjából (XIX–XX. század). Kolozsvár, 2001. 53–104.
3 Vö. Egyed Ákos: A hitelrendszer: bankok és takarékpénztárak. Az erdélyi kapitalizmus etni-
kai arca. In uõ: Falu, város, civilizáció. Bukarest, 1981.
33
Közismert, hogy a modern szövetkezeti eszme a nyugat-európai országok-

ban született meg, s onnan terjedt el Közép- és Kelet-Európában. Magyar-
országon és Erdélyben fõként a Herrmann-Schultze-Delitzsch-féle, valamint
a Wilhelm Raiffeisen-féle szövetkezeti formák terjedtek el, elõször inkább a
német ajkú szász és sváb lakosságú településeken, aztán a magyar és a román
lakosság körében is. Vagyis ezekben a régiókban a szövetkezeti rendszereket
különbözõ etnikai-nyelvi közösségek külön-külön szervezték meg, és ez a
sajátosság fennmaradt egészen az 1948–1950-es államosításig. A cél termé-
szetesen azonos volt: olcsó hitel nyújtása a rászoruló tagoknak. Azt sem tart-
juk feleslegesnek megemlíteni, hogy az erdélyi szövetkezeti mozgalom szerve-
zõi igyekeztek a szövetkezés etnikai elveit terjeszteni s érvényesíteni. Gidófalvi
István, az erdélyi magyar szövetkezeti gondolat jelentõs képviselõje szerint a
szövetkezetek által kifejtendõ szociális tevékenység során a „becsületes embe-
rek egy körön belül mind egyesülnek, közös céllal a közös jóra mûködnek,
nem nézvén azt, hogy ki román, ki szász vagy magyar.”4
Természetesen a kölcsönös segítségnyújtás eszméje százados múltra
tekinthet vissza Erdélyben is az egyházközségekben és a céhek rendszerében.
Ez a szándék nyilvánult meg Kolozsvárt az 1825-ben Bölöni Farkas Sándor
által szervezett „Gondoskodó Társaság” alapszabályzatában is.5 Tovább-
menve: még az elsõ takarékpénztárak is erõteljesen igyekeztek kifejezni
humanitárius szándékukat. Az Elsõ Aradi Takarékpénztár alapelvei közt a
következõek voltak olvashatók: „Több nemzetek példájára alakul a szabad
királyi Arad városában egy takarékpénztári egyesület, melynek célja a napszá-
mos, cseléd, kézmûves, földmûvelõ özvegyek és árváknak alkalmat nyújtani,
miszerint csekélyebb egybetakarított szerzeményeiket, pénzeiket idõrõl idõre
elhelyezvén, nagyobb sommákká növekedtessék s azáltal késõbbi idejökben
állapotukat jobbíthassák, bekövetkezhetõ betegség esetében pedig szükségei-
ket fedezhessék.”6 Igaz, hogy ezek a kölcsönös segítségnyújtás céljából létreho-
zott pénztárak többsége késõbb átalakult kapitalista jellegû intézménnyé, de
egy részük végig szövetkezeti intézmény maradt, s a XIX. század második felé-
ben keletkezõ modern hitelhálózatban a hitelszövetkezetek erõteljes kategóri-
ává fejlõdtek. Ennek az útját vizsgáljuk a következõkben.
Az a tény, hogy az 1848-as forradalom elõtti feudális gazdálkodási módról
át kellett térni, mégpedig hirtelen, egyik évrõl a másikra a polgári jellegû gaz-
daságra, megnövelte a hitel s a pénztõke iránti keresletet.
4 Gidófalvi István: A hitelszövetkezeti érdekképviselet. Kolozsvár, 1902. 21.

5 Imreh István: Bölöni Farkas Sándor. In: Az erdélyi magyar gazdasági gondolkodás múltjá-
ból. Kolozsvár, 2001. 77.
6 Ottemberg Tivadar: Az Elsõ Aradi Takarékpénztár hatvan éve. Arad, 1901. 24.
34
Egyed Ákos: A modern hitelintézeti rendszer kialakulásáról Erdélyben
a 19. és a 20. században - különös tekintettel a szövetkezeti formákra
A régimódi gazdálkodáshoz nem kellett üzleti tõke. A földbirtokosok

inkább a kastélyok és úrilakok építtetésekor, valamint azok berendezése s a
földesúri udvarok felszerelése érdekében folyamodtak a pénzkölcsönzés esz-
közéhez, általában külföldi pénzforrásokból. Bár Kõváry lapja, a Hetilap túl-
ságosan általánosít, a valószínûleg éppen tõle származó, itt következõ sorok
mégis az igazságot fejezik ki, mert reális önismereti törekvés hatja át. „Csupán
háztartásunkat véve – írta a Hetilap öt évvel a forradalom és szabadságharc
után –, nem lehet be nem vallanunk, hogy az eddig még mindig keleti fény-
ûzés gondatlanságában úszott. Arisztokratáink nem házat, hanem udvart,
fejedelmi udvart tartának, a középrend a német bárók légióinál mind különb
asztalt teríttete. A ruházat fent és alant Párizs utolsó divatjára szabatott.
Posztót, selymet külföldrõl kapánk.”7 A gazdaság viszont nagyrészt önellátó
volt, hiszen az ingyen robotból és a dézsmából az alapvetõ kiadásokra futotta.
Nem így 1848–1849 után. Felszerelést, gazdasági eszközöket, igavonó állato-
kat kellett vásárolni, pénzen munkásokat fogadni, a termékeknek piacot keres-
ni. „Megszûnvén az összes nemesi birtokon, tehát a haza területének majdnem
a felén [...] az eddig használt ingyen munkaerõ [...] a föld megfosztva találá
magát eddigi mûvelõ eszközeitõl anélkül, hogy elszegényedett birtokosainknak
az eme hiányokat pótolni képes beruházási tõke rendelkezésére állott volna”8 –
állapította meg az Erdélyi Gazdasági Egylet egyik szakírója. A forradalom után
a mezõgazdaság helyzete valóban siralmas képet mutatott, holott éppen itt kel-
lett bekövetkeznie annak a fordulatnak, amely a tõkeképzésnek forrása, az ipa-
rosodásnak, városfejlesztésnek hathatós ösztönzõje lehetett és volt.
A nagygazdaságoknak a pénzes munkaerõ alkalmazása, valamint a racio-
nális üzemi termelésre való áttérés valóban nagy gondot okozott.
Közgazdászok számításai szerint a mezõgazdasági üzemek tõkeszükséglete a
többszörösére nõtt: ha 1848 elõtt egy hold szántóföld termelési költségei 6
forint 29 krajcárra rúgtak, 1848 után 22 forint 5 krajcárt tettek ki.9
A mezõgazdaság a teljesen külterjes gazdálkodásról a gabonatermesztést
elõtérbe helyezõ belterjesebb üzemvitel felé haladva az átmenet nehéz éveit,
évtizedeit élte. A termelési struktúra átalakításához pedig hitelt kellett
volna igénybe venni, ha lett volna belsõ hitelforrás. Mivel nem volt, a rászo-
rulóknak végül is külföldi forrásokhoz kellett folyamodniuk. Csakhogy ez
nagyon drága volt. 1858-ban például egy Hamburgból érkezett bankügynök
a földbirtokra hat százalékos kamat mellett közvetített hiteleket, viszont az
ügynök a maga számára kivetette a kölcsönpénz öt százalékát. És ez „a töb-
7 Hetilap, 1853. június 14.

8 Az Erdélyi Gazdasági Egylet Évlapjai. 1863–1864. Kolozsvár, 1865. 5.
9 Eckhardt Ferenc: A magyar közgazdaság száz éve. 1841–1941. Budapest, 1941. 24., 9.
35
biekhez képest olcsó pénz”-nek számított. Csakhogy a 11 százalékos kama-

tot a mezõgazdasági termelés még ma sem bírja meg, nemhogy másfél szá-
zaddal korábban.
De nemcsak a nagygazdaság szorult rá a hitelre, hanem a jobbágyságból fel-
szabadult parasztgazda is. Kálnoky Dénes írta Tegyünk, míg ideje címû cikkében:
a parasztgazda kölcsönre szorul, hogy „adóját kifizethesse”, különben kénytelen
eladni igavonó állatait és felszerelését.10 S mivel hitelszerkezet nem volt s a külföl-
di ügynök vele aligha tárgyalt, a honi uzsoráshoz kellett fordulnia, ami pedig alig-
hanem romlásához vezetett. Végül hitel nélkül nem boldogulhatott az ipar sem,
amelyet most már a Monarchia egyes országai közti vámsorompók eltörlése után
(1851) a vámmentesen behozott osztrák és cseh áruk versenye is nyomott.
A forradalom utáni években az erdélyi gazdasági élet pangott. Kõváry
László, a statisztikus és közgazdász szemével mérlegelve a helyzetet, okkal írta
1853-ban: „Lehetetlen észre nem vennünk, hogy a pangás a mi kereskedel-
münket nyomja, mind mezõgazdaságunk, mind mûiparunk, mind szellemi
életünkre zsibbasztólag hat.”11
Kõváry a továbbiakban megállapítja, hogy eltûnt a piacról a pénz, s eltûnt
a hitel régi, patriarkális formája is. „Miért tûne el a boldog kor, melyben csak
az volt ember, ki kontóra vásárlott; melyben a kereskedõ volt a legnagyobb
házak bankárja, az fizeté a szabót, az fizeté a munkást, sõt volt példa, hogy õ
keneté a szekeret. Mi volt akkor, mi az embereket egymáshoz ily közel hozá, s
mi hiányzik most, mi egymástól visszataszitá? Mi az? Mi az?
Öt silány betû – a hitel”.12
S mivel sem hitel nincsen, sem készpénz, „minden üzér s minden üzlet az
uzsorások vasvesszeje alatt nyög.”
Mindezen csak hitelbank létesítése segíthet – írta végül Kõváry, s okkal,
hiszen a patriarkális régi világ helyén a pénz, a kapitalizmus világa kezdett
berendezkedni Erdélyben is. Persze a tágabb értetelemben használt Erdély más
részein is hasonló gondok nehezedtek a gazdaságra. Hogy az uzsora tönkre ne
tegye „a kisebb vagyonú iparosokat és földmûvelõket”, az Arad címû lap 1865-
ben hitelintézetek, takarékpénztárak és népbankok szervezését sürgeti.13
Mi valósult meg végül is ebbõl a nagy igyekezetbõl?
Nagyon kevés, mert hiányzott a fõ feltétel: a belsõ tõkefelhalmozódásnak a
szükséges mennyisége. Csak a krími háború idején hirtelen fellépõ gabona-
konjunktúra, a szeszipar javuló értékesítési viszonyai, valamint a fakereskede-
10 Kolozsvári Közlöny, 1847. 57. sz.

11 Hetilap, 1853. július 13.
12 Uo.
13 Arad, 1865. január 18., április 28.
36
lem segíti valamelyest a felhalmozást. A tõkehiány miatt, valamint az osztrák

kormányzat megkülönböztetõ gazdaságpolitikája következtében 1849-tõl
1867-ig mindössze öt új pénzintézet kezdhette meg mûködését.
2.
Az 1848-as forradalom tehát új helyzetet teremtett mind a társadalom

szerkezetében, mind a gazdálkodás módjában és jellegében. A feudális-rendi
társadalom helyén polgári társadalmi struktúra és kapitalista gazdaság ala-
kult ki. Természetesen a forradalom az átalakulásoknak csak a jogi feltételeit
hozta létre – az átalakulás maga csak hosszú folyamat eredménye lehetett és
volt, a megváltozott helyzet a hitellel kapcsolatban is új koncepciót és formát
követelt meg. Ezek egyikét Kolozsvárott alapították meg 1858-ban Kisegítõ
Takarékpénztár néven, amelynek már a nevében is fellelhetjük a kettõsséget:
a korábbi kezdeményezésektõl s az akkori mentalitásból örökölt kölcsönössé-
gi kisegítõ szándékot, valamint az új szükségletekre utaló takarékpénztári,
tehát modern hitelmûveleti törekvést. Mivel ez az intézmény szövetkezeti
elvek alapján alakult meg, legyen szabad történetével kissé részletesebben
foglalkoznunk. Annál inkább, mivel Kõváry László, az erdélyi polgárosodás
élenjáró alakja s történetírója tollából a kolozsvári hitelintézetrõl rövid, de
kiváló elemzéssel rendelkezünk.14
Kõváry joggal írta, hogy az általa felvázolt 25 éves történet nemcsak egy
intézet, hanem „egy intézmény jubileuma”15. Tegyük ehhez hozzá: a hitelszö-
vetkezeti intézményé, ugyanis a kolozsvári Kisegítõ Takarékpénztár voltakép-
pen hitelszövetkezet volt.
A kolozsvári kereskedõk és iparosok már 1854-ben szerettek volna
takarékpénztárat létesíteni, de a Nagyszebenben székelõ helytartótanács
elutasította a benyújtott kérést azzal az indokkal, hogy Szebenben és
Brassóban (tehát a két legjelentõsebb szász városban) már mûködik egy-egy
hitelintézet, s azokat Kolozsvár is használhatja. A kolozsváriakat azonban az
elutasítás nem térítette el a szándékuktól, s a küzdelmet intézményesítették,
amennyiben a helyi Kereskedelmi és Iparkamarát bízták meg az alapszabály-
zat elkészítésével s kérték fel az engedélyek megszerzésére is.
És valóban: 1856-ban elkészítették az alapszabályt, s még abban az évben
elõterjesztették az illetékes hatóságnak. Másfél évi várakozás után az enge-
délyt megszerezték, s így 1858-ban sor kerülhetett a megalakulására is.
14 Kõváry László: A kolozsvári Kisegítõ Takarékpénztár elsõ huszonöt éve. Kolozsvár, 1883.
15 Uo. 4.
37
Kõváry László, aki az alapítástól kezdve hosszú idõn át részt vett a szóban
forgó hitelintézet fejlesztésében, összevetette ennek alapelveit a Schultze-
Delitzsch-féle eszmékkel, sõt a Magyarországon már mûködõ takarékpénztá-
rak alapszabályaival is, és érdekes következtetésekre jutott. Utóbbiaktól a
kolozsvári annyiban különbözött, hogy a „kölcsönösség rendszerén mûködött,
s csak az egybelépett tagok kisegítésére szolgált”, de hasonlított is hozzájuk
/ti. a takarékpénztárakhoz/, mert céljai közt szerepelt a népet munkásságra és
takarékosságra ösztönözni. A Schultze-Delitzsch-féle szövetkezésektõl annyi-
ban tért el, hogy a tagok korlátlan szolidáris felelõssége helyett a kolozsvári
alapszabály jótállókat s jótállási alapot állított, s a tagok csak csekély mérték-
ben a minimális 5 forintos törzsbetétig vállaltak felelõsséget. Lényeges volt az
a különbség is, hogy a Schultze-féle elvek csak egy törzsbetétet engedélyeztek
a tagoknak, a kolozsvári intézet viszont nem korlátozta a betétek számát, igaz,
hogy a tulajdonost több törzsbetét esetén is csak egy szavazati jog illette meg.16
A kolozsváriak újítása annyira sikeres volt, hogy rövid idõ alatt a város leg-
jelentõsebb pénzintézeteként tartották nyilván. Már a megalakulás évében 171
iparos, 81 kereskedõ s 118 földész /hóstáti/ és tisztviselõ tagja volt. Hét év
múlva, 1864-ben tagjainak száma elérte a 2379-et.
A Kolozsvári Kisegítõ Takarékpénztár sikerét nemcsak a szövetkezeti alap-
elveknek a helyi viszonyokhoz szabott alkalmazásában kell keresnünk, hanem
abban is, hogy a tagság elnyerésének megkönnyítésével és a hitelezés kiszélesí-
tésével láthatóan hozzájárult Kolozsvár gazdasági fejlõdéséhez, valamint az
oktatás különbözõ formáinak támogatásával az ipari és kereskedelmi foglalko-
zások színvonalának javításához, a versenyképesség növeléséhez. Az alakulás
elsõ évében a betétek összege 9972 forint volt, a váltók száma pedig 225, 1864-
ben pedig 372 768 forint betét mellett 5748 váltót mutatott ki a számadás.17
Természetesen tévedés volna azt feltételezni, hogy szövetkezeti jellegû
hitelintézet csak Kolozsvárt jött létre, hiszen 1867-ben már hasonló intézmé-
nyek mûködtek Besztercén, Szászrégenben, Tordán, Brassóban, Szászvá-
rosban, Désen, Kézdivásárhelyen és Szamosújváron.18 Bár mindenik említett
pénzintézetnek lehettek sajátosságai, úgy látjuk, hogy ezek a modern hitelin-
tézetek elõzményeit képezték, amelyek az 1867-es kiegyezés és különösen az
1875-ös pénzügyi törvény után a pénzintézeti hálózat tipikus formáját alkot-
ják. De ez a hitelintézeti forma már nem volt elegendõ a megváltozott helyzet-
ben, ezért együtt kell kutatnunk az egész hitelrendszerrel.
16 Uo. 11.
17 Uo. 13–14.
18 Uo. 18.
38
3.
Az 1867-es kiegyezés Erdélyben elsõsorban az infrastruktúra fejlõdésében

éreztette a hatását, nevezetesen a vasútépítésben és a hitelhálózat terén.
1867-ben fellendülés következett be a kapitalista ciklusok láncolatában is,
s ez a tõkés vállalkozásoknak kedvezett. Az általunk kutatott területeket ille-
tõen persze nem feledkezhetünk meg a gazdaság szerkezetérõl, hiszen a kon-
junktúra és a válság másképpen hatott az iparban, kereskedelemben, és ismét
más módon a mezõgazdaságban. Erdélyben a népességnek több mint 85%-a
élt falun, mezõgazdaságból. Ez a gazdasági ágazat termelte meg az összjöve-
delemnek legalább 80%-át. Ami tehát a mezõgazdaságban történt, az döntõ
módon kihatott az egész kapitalista struktúrára, annak mozgásaira.
A mezõgazdasági termelés szempontjából az új kapitalista ciklus jól kezdõ-
dött: 1867-ben és 1868-ban hatalmas gabonatermést takarítottak be, s mivel
a mezõgazdaságban a jobbágyfelszabadítás után éppen ez az ágazat volt a leg-
kiterjedtebb, jelentõs mennyiségû gabonakivitelre került sor, amellett, hogy a
belsõ terménykereskedelem, valamint a mûmalmok szaporodása következté-
ben a lisztkereskedelem is fellendült. Ottenberg Tivadar, az Aradi
Takarékpénztár monográfusa írta, hogy az 1867–1868. évi „rendkívül bõ ter-
més” azért hatott kedvezõen az alapítások iramának fokozására, tehát a tõkék
képzõdésére is, mivel azokban az években a gabonaárak igen magasak voltak,
„ami szintén fokozta a pénzbõséget.”19 A pénzbõséghez hozzájárult az a külsõ
körülmény is, hogy a vesztes 1866-os háború után az osztrák állam nagy
mennyiségû papírpénzt bocsátott forgalomba. Mindezek következtében az
addig oly drága hitel egyszerre olcsóvá lett: a leszámítolási kamatlábat
4–4,5%-ra csökkentették a központi nagybankok. S mivel a kiegyezés konszo-
lidációt is jelentett, a bõ termés, pénzbõség és olcsó hitel addig soha nem
tapasztalt méretû kapitalista vállalkozói tevékenységhez vezetett.
Valóban, az 1867–1873 közötti kapitalista ciklusban ismerkedett meg a
Bánság s Erdély a vállalkozás részvénytársasági formájával, ezzel a tipikusan
tõkés formával. A részvényes vállalati forma elsõsorban a hitelhálózatban,
valamint az iparban honosodott meg. Talán eléggé bizonyítja állításunkat az a
tény, hogy 1867–1873 között a tágabb értelemben vett Erdélyben 34 ipari
részvénytársaság jött létre, holott korábban egy sem volt. A hitelhálózatban
pedig 43 bank- és takarékpénztári részvénytársaságot alapítottak, a korábbi
öt hasonló részvénytársasággal szemben. Gyakorlatilag a hitelrendszer kere-
tében csak a hitelszövetkezetek képviseltek más formát: ezek nem részvényes
társaságok, hanem zárt, korlátozott hatókörû társas vállalkozások voltak.
39
Az aradi kereskedelmi és iparbank alapításáról jegyezte meg Ottenberg

Tivadar, hogy „A nagykereskedõk és gyárosok egy tekintélyes része összeállott”
s létrehozta a bankot, hogy „az aradi kereskedelem és gyáripar pénzforgalmá-
nak közvetítõje legyen”. Ott voltak az alapítók között a legnagyobb tõkések:
Neumann Ede, Atzél Péter, Andrényi Károly, Mittelmann D. Ferenc; Neumann
és Mittelmann szeszgyárosok, a többiek kereskedõ tõkések voltak. A részvénye-
sek többsége Arad nagykereskedõi s gyártulajdonosai közül került ki, de nem
hiányoztak a névsorból a vidék nagybirtokosai sem (báró Bohus, báró Simonyi
család). Számos nagytõkés alapító (például a Neumann, Atzél, Chorin, Deutsch
család) több pénzintézet és ipari részvénytársaság vezérigazgatóságának volt
egyidejûleg a tagja. Temesvár abban az idõben a legkiemelkedõbb kereskedõ-
és iparváros volt az egész általunk kutatott területen. Itt a termény- és lisztke-
reskedõk, mindenféle nagykereskedõk, malom- és szeszgyártulajdonosok,
pénzváltók és kapitalista ügynökök, különféle alapító-vállalkozó társaságokat
alkotva, több hitelintézetet hoztak létre. Az alapítók és szervezõk közül az úgy-
nevezett Lloyd társaság (a helyi tõzsde!) tagjait kell elsõsorban megemlíte-
nünk: Simonyi Imrét, a Bayersdorf, Biach, Eisenstádter, Seiler, Prohászka,
Rieger, Gold, Mittermayer, Szabadi, Fischhof, Tedeschi, Vest és Szana családo-
kat. Nagyváradon a Reismann, Adler, Brüll, Jánky, Lederer, Andrényi stb.
kereskedõcsaládok szorgalmazták a hitelintézetek alapítását. Kolozsváron az
elmagyarosított örmény kereskedõcsaládok: Gámán, Ákoncz, Korbuly, vala-
mint az olyan nagybirtokos arisztokrata családok, mint az Esterházy, Bánffy,
Jósika stb. vettek részt a bankok és takarékpénztárak alapításában.
Nagyszebenben az Albina hitelintézet alapját román ügyvédek, valamint nagy-
birtokosok vetették meg. Az elsõ vezetõségi tagok közt szerepelt Alexandru
Mocioni bánsági nagybirtokos, Victor Babeº, Iacob Bologa értelmiségi politi-
kusok, ügyvédek. A brassói takarékpénztár alapítói szász kereskedõ- és értel-
miségi családok voltak: a Conrad, Düch, Fabritius, Schmidt családok.
Mivel a hitelintézetek alapítása a következõ évtizedekben is folytatódott,
már most megállapíthatjuk, hogy az erdélyi nagypolgárság legszámosabb és
leggazdagabb rétege a bank- és takarékpénztári hálózatban tevékenykedett.
És ez nem volt véletlen. A XIX. század végéig ugyanis a budapesti és a bécsi
bankok közvetlenül csak elvétve alapítottak hitelintézetet Erdélyben.
Erdélyi polgárságot emlegetünk, mert ennek a társadalmi rétegnek az etnikai
arca sajátos volt, csak Erdélyre jellemzõ: ha a tõkeerõ szempontjából vizsgáljuk
ezt a kérdést, azt látjuk, hogy a zsidó származású nagypolgárság volt a legjelentõ-
sebb, amely fõként az 1830-as évektõl kezdve telepedett le, s azóta szerezte meg
a kereskedelemben az elsõ helyet, majd a szász és sváb, aztán a magyar és román
polgárság következett. A hitelélet terén, és ezt a fenti bankok és takarékpénztárak
40
alapítóinak névsora bizonyítja, a zsidó és magyar tõke általában közös vállalkozá-

sokban vett részt; a Bánságban gyakran hozzájuk csatlakozott a helyi német tõke
is. Kolozsvár és Marosvásárhely példáján jól lemérhetõ, hogy az örmény szárma-
zású kereskedõréteg is összefért a magyar tõkével és nagybirtokkal. Teljesen elté-
rõ úton haladt viszont a román és a szász polgárság. S hogy különállásukat meg-
õrizhessék, a hitelintézetek részvényeit nem bocsátották piacra, mint a magyar
bankok és takarékpénztárak, hanem szervezetten jegyezték azokat. Ez a különál-
lás tette egyébként lehetõvé, hogy a román és szász hitelszervezet az illetõ nagy-
polgárság kezében a nemzeti politika eszközévé (is) váljék.
Visszatérve a hitelrendszer fejlõdési kérdéseihez, elõször arra kell választ
keresnünk, hogy mi volt a tényleges funkciója az adott körülmények között.
Már a bankok elnevezése is sokatmondó a feltett kérdésünkkel kapcsolat-
ban: a 14 bank közül 9 szükségesnek tartotta, hogy nevében is feltüntesse a
kereskedelem szót, 7 banknál pedig a kereskedelem mellé az ipar fogalma is
odakerült. A gyakorlat megfelelt a célkitûzésnek. A hitelintézetek forgalma
igen figyelemreméltóan nõtt. A pénzforgalom egyrészt a kereskedelmi és ipari
vállalatoknak nyújtott rövid lejáratú hitelekbõl tevõdött össze. Az Elsõ Aradi
Takarékpénztár üzleti összeköttetésben állt a legnagyobb helyi gyárakkal
(mûmalom, bõrgyár, keményítõgyár, téglagyár) s kereskedõi cégekkel. A
nagyváradi és temesvári takarékpénztárak a vasúti kölcsönökben is részt vet-
tek. A bankok és takarékpénztárak jelentõs összegeket kölcsönöztek a városi
ingatlanokkal való kereskedésre, házépítésekre.
Az 1867–1868-as nagyon jó évek után jelentkeztek a pénzválság tünetei, rész-
ben mert az alapítási láz túlhajtotta a vállalkozásokat a lehetõségek határain,
részben mert elapadóban volt a tõkefelhalmozás utánpótlása. A mezõgazdaság
ugyanis 1869-ben gyenge gabonatermést takarított be, következésképpen a gabo-
na- és lisztkereskedelem méretei megcsappantak, sõt mi több: számos kereskedõ
fizetésképtelenné vált. Mindez már olyan gazdasági-pénzügyi láncreakciót váltott
ki, hogy az a hitelrendszer funkciójában zavarhoz vezetett: a megszorult kereske-
dõk, vállalkozók és mezõgazdasági üzemek nem jutottak viszonylag olcsó hitel-
hez, mint a megelõzõ években, mert az Osztrák Nemzeti Bank felemelte a kamat-
lábat. A beállt pénzszûke a gazdasági tevékenység megtorpanásához vezetett.
Vagyis a hitel, ha egyáltalán volt, nagyon megdrágult: a kamatláb 5–6%-
ról legkevesebb 10%-ra, de rendszerint 12–14%-ra növekedett, ami pedig az
egész gazdasági életre kedvezõtlenül hatott. Világosan megírta ezt a gazdasá-
gi élet változásaira oly érzékeny Alföld: a gyárak, kereskedelmi üzletek meg-
szaporodtak, s ez nagy pénzes hitelszükségletet szült, de „E nagy szükséglettel
19 Ottenberg Tivadar: i. m. 136.
41
szemben a pénzkínálat egyáltalán nem lévén arányban, igen természetes,

hogy a kamatlábnak fel kellett szállnia, mi, fájdalom, jelenleg már oly mérték-
ben történt meg, hogy a pénz drága volta a szép fejlõdésnek indult kereskedel-
met és ipart a legnagyobb veszéllyel fenyegeti.”20
Ugyanilyen következtetésekre jutott a kolozsvári kereskedelmi és iparka-
mara is. Kolozsváron több mint 100 kereskedés, 1500 iparos és 13 nagyobb
ipari vállalat mûködött; ezeket négy hitelintézet látta el hitellel, amelyek 1872-
ben 3,5 millió forint forgótõkével rendelkeztek. S bár ezzel az összeggel egy év
alatt 13,5 millió forint forgalmat bonyolítottak le, mindez kevés volt. „A helyi
piac a mostaninál olcsóbb és több forgalmi tõkét” igényel. A bécsi és pesti vál-
lalatok 10–12%-ra kölcsönöznek a helyi bankoknak, ezek pedig még drágáb-
ban nyújtanak hitelt a vállalkozóknak és rászorulóknak.
Természetesen a kapitalista ciklus jellegzetességei Európa minden fejlettebb
területén hasonló módon nyilvánultak meg. Az 1873. május 7-én kitört nagy
bécsi tõzsdeválság Európa-szerte, tehát tájainkon is a fellendülés végét jelentet-
te, mert a tõzsdeválságot évekig tartó gazdasági és pénzválság követte. Több fia-
tal, még meg nem erõsödött részvénytársasági iparvállalat, spekulációba keve-
redett kereskedõvállalat és a fentebbiekben érdekelt hitelintézet omlott össze.
Az összeomlások és bukások elsõsorban Temesvár, Arad és kisebb mértékben
Nagyvárad gazdaságát érintették, azokat a városokat, ahol a tõkések a spekulá-
ciós „gründolásból” maximálisan igyekeztek kivenni a részüket. Temesváron
csõdbe jutott az Elsõ Bánsági Kereskedelmi és Iparbank, a Temesvári Iparbank,
a Temesvári Kereskedelmi és Jelzálogbank.21 Az aradi helyzetet Ottenberg
Tivadar így jellemezte: „Több aradi elsõrendû cég bukása, a nagy gõzmalom és
fûrészgyár, valamint a gõzkeményítõgyár csõdje valóságos pánikot keltett az
aradi piacon, mert ezeknél nagyon sokan voltak érdekelve, és mert, mint kitûnt,
e cégek és vállalatok az összes aradi pénzintézeteknél nagy összegekben vették
igénybe azt a bõséges hitelt, melyet számukra készségesen nyújtottak.”
A hitel egyelõre megszûnt. Néhány évig tartó pangás következett az egész
gazdasági életben.
Az 1873-as év második felére és az ezt követõ évre jellemzõ nagyon rossz
gazdasági helyzet s az ebbõl következõ pánikszerû közhangulat fokozatosan
mérséklõdött ugyan, de a pangás elhúzódott egészen 1880-ig. Ha az egyes idõ-
szakok gazdasági életét az alapítások száma szerint tesszük mérlegre, akkor az
1874–1880-as évek eredménye nagyon rossznak tûnik: 7 év alatt összesen 9
bank és takarékpénztár létesült Erdélyben, holott a megelõzõ ciklus 7 évében
20 Alföld, 1871. október 29.

21 Mihók Sándor: Magyarország pénz-, hitel- és iparintézetei 1873. évvégéig. Budapest, 1873.
In: Magyar Compas, 1873. 4–88. Uo. 1874. 1–299.
42
43 új hitelvállalat nyitotta meg a kapuit. Az új alapítások közül 4 mondható

jelentõsebbnek: a Temesvár-józsefvárosi Takarékpénztár (1880), az Elsõ
Karánsebesi Takarékpénztár (1877), a Szatmári Népbank (1878), valamint a
Háromszéki Takarékpénztár Sepsiszentgyörgy székhellyel (1876).
A pangás évei után 1881-tõl némi javulás volt észlelhetõ a gazdasági életben,
majd a XIX. század utolsó évtizedét a fellendülés jellemezte, bár voltak közben
is részleges, egyik vagy másik gazdasági ágazatot sújtó válságos évek. A hitel-
hálózat terén mindenekelõtt a bankok és takarékpénztárak számának gyors
szaporodása érdemel figyelmet: 1881–1900 között 189 új vállalat jött létre,
évente átlag 9,4 egység. S az új század elsõ évtizedében tovább szélesedett a
hitelrendszer hálózata, így 1901–1909 között 165 új bank és takarékpénztár
kapott engedélyt tevékenységének a megkezdésére. Vagyis három évtized alatt
354 új hitelintézettel bõvült a hitelrendszer hálózata, a bankok és a takarék-
pénztárak mellett egyre nagyobb jelentõségre tettek szert a hitelszövetkezetek.
A hitelrendszerhez szintén hozzátartozó kis hitelszövetkezetek száma 200
körül volt. Meg kell hát vizsgálnunk ezt a hitelszövetkezeti formát is.
4.
A hitelszövetkezetek száma Magyarországon 1893-ban 673, 1894-ben 755,

1904-ben 2462 és 1911-ben 3065 volt. A növekedés tehát folyamatosnak s
jelentõsnek mondható. A statisztikák 1867 után a Magyarországgal újraegye-
sült történeti Erdélyrõl is közöltek kimutatásokat. Eszerint a történeti
Erdélyben a hitelszövetkezetek száma 1893-ban 117, 1894-ben 121, 1904-ben
434, 1911-ben pedig 563 volt.22 A növekedés tehát Erdélyben is gyors ütemû.
Fontos látnunk a hitelszövetkezeti hálózat területi megoszlását.
A hitelszövetkezetek megoszlása Erdélyben (1894–1911):
1894 1911 1894 1911
Alsó-Fehér 4 20 Kolozsvár 3 7
Beszterce-Naszód 13 32 Maros-Torda 12 36
Brassó 11 12 Marosvásárhely 1 2
Csík 1 27 Nagy-Küküllõ 27 93
Fogaras 2 27 Szeben 21 67
Háromszék 3 39 Szolnok-Doboka 3 26
Hunyad 5 23 Torda-Aranyos 3 20
Kis-Küküllõ 5 41 Udvarhely 3 41
Kolozs 4 60 Összesen 121 573
22 Magyar Statisztikai Közlemények 1894, 306; Magyar Statisztikai Közlemények 1904, 297;
Magyar Statisztikai Közlemények 1911, 281.
43
A fenti táblázat szerint a hitelszövetkezetek száma a történeti Erdélyben 121-

rõl 573-ra növekedett. 1894-ben a hitelszövetkezeti hálózat viszonylag fejlett volt
a szászok által lakott megyékben, nevezetesen Beszterce-Naszód, Brassó, Nagy-
Küküllõ és Szeben megyében, ahol az összes történeti erdélyi hitelszövetkezet
mintegy 60%-a mûködött. Ezenkívül csak Maros-Torda megyében írtak össze
jelentõsebb számú hitelszövetkezetet. Máshol mindenütt fejletlen volt ez a hitel-
intézeti forma. Más forrásokból ismeretes, hogy a szász hitelintézetek nagy több-
sége már eleve szövetkezetként alakult meg, s az újabbak is – néhány kivételével
– egyenesen hitelszövetkezetként jöttek létre. Viszont sem a románok, sem a
magyarok és székelymagyarok nem karolták még fel ilyen mértékben a XIX. szá-
zad utolsó évtizedének elejéig a hitelszövetkezeteket.
Egészen más képet mutat az 1911-es összeírás: 1914-tõl 1911-ig a szászok
körében tovább hódított a szövetkezeti mozgalom. Kiemelkedõ volt a hitelszö-
vetkezetek számának gyarapodása a nagyrészt románok által lakott Alsó-
Fehér, Fogaras, Hunyad, Kolozs és Szolnok-Doboka megyében. És ugrásszerû
növekedést figyelhetünk meg a székely megyékben: Csíkban 1-rõl 27-re,
Háromszéken 3-ról 23-ra, Maros-Tordában 12-rõl 36-ra, Torda-Aranyosban
3-ról 20-ra. Udvarhelyen 3-ról 41-re módosultak a számadatok. Együttvéve a
történeti Erdélyt azt látjuk, hogy a hitelszövetkezeti forma az egész hitelháló-
zatban jelentõs helyet foglalt el: a statisztikák a bankok és takarékpénztárak
után a harmadik helyen foglalkoztak vele.
Kérdés, hogy mi okozta a hitelszövetkezeteknek ezt az ugrásszerû szapo-
rodását.
Nos, választ keresve az elõbbi kérdésre, nem feledkezhetünk meg a szerve-
zõkrõl, a szövetkezeti eszme következetes társadalmi képviselõirõl. Három
nevet kell itt feltétlen megemlítenünk: Gidófalvi Istvánt, Carl Wolfot és Vasile
Osvadãt.23 Azért gondolok az említett három személyre, mert a három fõ erdé-
lyi nemzetiség körében õk egy idõben és eredményesen tevékenykedtek.
Gidófalvi István közjegyzõ volt Szászrégenben, majd Kolozsvárt, és mindig
erõteljesen kiállt a szövetkezeti ügy mellett, s amint õ maga írta, több száz
hitelszövetkezet alakítása fûzõdik az õ nevéhez.24 Osvadã tisztviselõ volt Vaj-
dahunyadon az „Agricola” banknál. Szerinte a bankok igen fontos intézmé-
nyek, de a spekuláció eszközei, a szövetkezetek viszont a jólét ügyét szolgál-
hatják, különösen az uzsorakamat kiküszöbölésével.25 Carl Wolf is tisztviselõ-
ként vállalt jelentõs szerepet.
23 Egyed Ákos: A parasztság Erdélyben a századfordulón. Bukarest, 1975. 154–155.

24 Gidófalvi István levele Schultz Józsefhez 1. Kelemen Lajos: Dr. Gidófalvi István. Sajtó alá
rendezte Sas Péter. Kolozsvár, 2002. 189.
25 Vasile Osvadã: Legea tovărăşiilor. Orãºtie, 1907. 13.
44
A szövetkezeti intézetek szaporításához nagymértékben hozzájárult az

1889-ben Budapesten alapított Országos Központi Hitelszövetkezet, amely
kiterjesztette mûködését az egész országra, így Erdélyre is. Sokatmondó adat,
hogy 1905-ben csupán hat erdélyi megyében: Alsó-Fehér, Beszterce-Naszód,
Kis-Küküllõ, Kolozs, Szolnok-Doboka és Torda-Aranyos, valamint a partiumi
Szilágy megyében az említett központi szövetkezet keretében 144 hitelszövet-
kezet mûködött, amelyek hatósugara 517 községre terjedt ki, s a tagok száma
elérte a 33 366 fõt.26 Az elõbb említett adatok a történeti Erdélynek csak egy
részére vonatkoznak, s bizonyosra vehetõ, hogy a fennmaradó részben legke-
vesebb ugyanakkora lehetett a szövetkezetek elterjedtsége. A hitelszövetkeze-
ti hálózat tehát kiterjedt egész Erdélyre.
A pénzintézetek számát tekintve a hitelszövetkezetek nagy többséget
alkottak: 1911-ben a 833 történeti erdélyi hitelintézetnek közel 68%-át tették
ki.27 De a pénzintézetek tõkeerejét illetõen korántsem volt ennyire kedvezõ a
helyzet. A hitelintézetekhez az összes hitelintézet aktív tõkéjének mintegy
12%-a tartozott. Ez természetesen így is nagy forgóalapot képezett, s növelte
ennek speciális szerepét az is, hogy a hitelösszeg döntõen nagy része agrárvi-
déken került felhasználásra rövid lejáratú hitelek formájában. Ezzel a kér-
déssel bõven foglalkozott az 1902-ben Tusnádfürdõn szervezett Székely
Kongresszus.28
Amint már említettük, a hitelszövetkezetek rendeltetése az volt, hogy
olcsóbb kölcsönökhöz juttassák a tagokat a bankintézetekhez viszonyítva.
Ha feltesszük azt a kérdést, hogy mennyiben teljesítették ezt a feladatot,
nem könnyû a választ megtalálni, mert a viszonyok területenként eltérõek
voltak. A rendelkezésre álló adatokból mégis arra a következtetésre jutha-
tunk, hogy a hitelszövetkezetek mintegy 2%-kal olcsóbb hitelekhez juttatták
a tagokat, mint a bankok. De a szövetkezeti intézetek a megnövekedett igé-
nyeket nem tudták kielégíteni, s emiatt a földmûvelõ társadalom nagyobb-
részt a bankokhoz és takarékpénztárakhoz volt kénytelen kölcsönért folya-
modni. A városi iparosok kölcsönigényeit viszont valószínûleg nagyrészt a
szövetkezeti hitelintézetek fedezni tudták. Ezen a téren azonban még sok a
feltárásra váró forrás.
26 A Kolozsvári Kereskedelmi és Iparkamara jelentése az 1905. évi közigazgatási viszonyairól.

Kolozsvár, 1905. 190–191.
27 A Kolozsvári Kereskedelmi és Iparkamara jelentése az 1905. évi közgazdasági viszonyairól.
Kolozsvár, 1905. 190–191.
28 Vö. Somai József: A Székely Kongresszus és üzenete a mának szövetkezetek ügyében. In: Az
erdélyi magyar gazdasági gondolkodás múltjából. II. Kolozsvár, 2004. 209–223.
45
5.
Jellegük szerint más típust alkottak a fogyasztási szövetkezetek. A XX. szá-

zad elején Biharban 104 faluban mûködtek fogyasztási szövetkezetek, Maros-
Torda megyében 60, Udvarhely megyében 40, Szatmárban 78, Szilágyban 23,
Háromszéken 32, Kolozs megyében pedig 20 községben, ezeken kívül kisebb
számban máshol is.
Különös jelentõségük volt a termelõ- és értékesítõ szövetkezeteknek. Ezek
közül is elsõsorban a tejszövetkezetek járulhattak hozzá egy-egy falu vagy szû-
kebb vidék gazdasági viszonyainak javulásához, az állattenyésztés fellendülé-
séhez. Korszakunkban a legtöbb tejszövetkezet Brassó vidékén és a
Bánságban alakult, de sajnos vajmi keveset tudunk róluk. A kolozsvári keres-
kedelmi kamara területén 1905-ben öt tejszövetkezet mûködött.
A feldolgozó típusú szövetkezetek közül meg kell említenünk a Temes
megyei ún. háziipari szövetkezeteket.
A termelõ- és értékesítõ szövetkezetek fõleg az önálló gazdasággal rendel-
kezõ parasztság számára jelentettek segítséget. A földhiányon voltak hivatot-
tak enyhíteni az ún. földbérlõ szövetkezetek. Ez a szövetkezeti forma azonban
nem nyerte el azok támogatását, akik bérbe adandó földdel rendelkeztek; a
nagybirtokosok szívesebben léptek szerzõdéses viszonyra a nagybérlõkkel,
mert az számukra elõnyösebbnek ígérkezett. Néhány földbérlõ szövetkezet
létezésérõl mégis beszámolnak a források.
A XIX. század végén és a XX. század elején az erdélyi szocialisták körében
nem volt népszerûtlen a földbérlõ szövetkezet eszméje. Míg a nagybirtok szét-
osztásának általában nem voltak hívei, addig ugyanannak a birtoknak parasz-
ti szövetkezetek részére való átadását támogatták, illetve követelték.
Érdekes formáját alkották a szövetkezeteknek a falusi állatbiztosító társasá-
gok. A Beszterce-Naszód megyei Újradnán 100 kisgazda 600 állat biztosítására
tömörült 1906-ban, Dobrán (Hunyad megye) és Tordaszentlászlón (Torda-
Aranyos megye) ugyancsak mûködött állatbiztosító társaság szövetkezeti ala-
pon. Osvadã a fentiek mellett még 15 ilyen intézményrõl tudott. Ezek a falusi
biztosító intézetek kölcsönösségi alapon dolgoztak, külsõ segítséget nem vettek
igénybe. A tagok által befizetett összegekbõl fedezték az elhullott állatok árát.
A szövetkezeti intézmény terjedése felvetette annak a lehetõségét, hogy az
olyan hagyományos közösségi intézményt, mint a közbirtokosság, szövetkeze-
ti alapokon lehetne újjászervezni.29 A viszonyok azonban nem kedveztek egy
ilyen irányú átalakulásnak.
29 Magyar Gazdasági Szemle, 1908. 11., 13.
46
6.
Összegezésként megállapíthatjuk, hogy a szövetkezeti gondolat a XIX. szá-

zad közepétõl jelen volt az erdélyi gazdasági mentalitásban. Ez mind a Schultze-
Delitzsch néven ismert, mind a Raiffeisen-féle eszmékrõl elmondható. Ezeket a
nyugati eszméket és szövetkezeti modelleket Erdély a maga szükségletei s felté-
telei szerint adaptálta, következésképpen itt számos változata és formája alakult
ki a szövetkezeteknek, bizonyos sajátosságok mutathatók ki a különbözõ nem-
zetiségi társadalmakban is, de az általános alapelv közös volt: a tagok segítése
mind a termelõmunkában, mind az életben a kölcsönösség és olcsó hitel által.
Erdélyben a legelterjedtebb forma a hitelszövetkezet volt, amely az egész
hitelrendszerben jelentõs súlyt képviselt s hozzájárult az uzsorakamat visszaszo-
rításához. De korántsem volt annyira fejlett, hogy kielégíthette volna a folyama-
tosan növekvõ hiteligényeket.
A XIX. század második felében és a XX. század elsõ évtizedében számos érté-
kesítõ, beszerzõ vagy termelõszövetkezetet alapítottak. Az elsõ világháború kitöré-
se és a trianoni döntések egy idõre elakasztották a továbbfejlõdést, de a két világ-
háború közötti újraindulás nem kis mértékben a korábbi alapokon építkezhetett.30
30 Vö. Guzs Ferenc: Balázs Ferenc, a szövetkezeti mozgalom apostola. In: Az erdélyi magyar
gazdasági gondolkodás múltjából. I. Kolozsvár, 2001. 291–301.
A magyar szövetkezeti
intézményrendszer
Erdélyben 1885–1918 között
Hunyadi Attila
szövetkezeti intézményrendszer kialakulásának kezdetei az
A 1870–1880-as évtizedekre nyúlnak vissza. Ebben az idõszakban kor-

mányzati vagy gazdasági érdekvédelmi egyesületi kezdeményezésre
jöttek létre országos kiterjedésû központi hitelintézetek, általában a nemzet-
gazdaság, és ezen belül a mezõgazdaság fejlesztését tûzve ki célul. Az 1875-ös
magyar kereskedelmi törvény XI. cikkelye, A szövetkezetek megalakulását,
bejegyzését, mûködését szabályozta. Az egymástól független és elszigetelt szö-
vetkezetalakítások nyomán rendszerszerûen viszont csak az 1880-as évek
közepétõl alakultak szövetkezeti hálózatok egész Közép-Kelet-Európában, így
Ausztriában és Magyarországon is, az 1885-ben Budapesten megtartott
Nemzetközi Mezõgazdasági Kongresszus hatására.1 A kongresszus határozatai
értelmében a számos országot képviselõ résztvevõk állást foglaltak a falusi
Raiffeisen típusú szövetkezetek támogatása mellett, amelyek „a legbiztosabb
és leghatékonyabb csatornái a mezõgazdasági személyi hitelnek és ezáltal a
falusi lakosság megmentésének”, a vidék fejlesztésének és gazdagodásának.
A szövetkezetek hatékonynak bizonyultak az 1870-es évektõl az 1890-es
évekig tartó súlyos mezõgazdasági válságciklusok leküzdésében is, amelyeket
egyrészt természeti csapások okoztak (szárazság, filoxéra, peronoszpóra),
másrészt az országos és nemzetközi piac ciklikus mozgásainak kísérõjelensé-
gei voltak (pl. az amerikai és orosz gabonaverseny).2
Gazdasági jelentõségén kívül a lakosság túlnyomó részét kitevõ mezõgazda-
sági lakosság (parasztság) anyagi megerõsödése nemzeti-politikai és államház-
1 A nemzetközi gazdakongresszus jegyzõkönyve [The records of the International Farmer

Congress]. Budapest, 1885. Lásd még: Bruckmüller, Ernst/Werner, Wolfgang (szerk.):
Raiffeisen in Österreich. Siegeszug einer Idee. Wien, 1988, 47.
2 Egyed Ákos: A parasztság a századfordulón. Bukarest, 1975. 34. A válság tulajdonképpen az egész
mezõgazdaság szerkezeti válságát jelentette. 1873-tól kezdõdõen összeurópai szinten az amerikai
gabonadömping okozta. A megfelelõ választ azok a nemzetgazdaságok hozták, amelyek képesek
voltak a gazdaság adekvát szerkezeti reformjára. Dánia és Hollandia élen járt ebben, elsõsorban a
szövetkezeti értékesítés és feldolgozás megszervezése és a mezõgazdasági képzés révén.
49
tartási érdek is volt: a szövetkezetek szerepe volt többek között a mezõgazdaság

jövedelmezõségének emelése, és ezáltal a lakosság (szövetkezeti tagok) vásárló-
és egyben adózó képességének a növelése is.3 Az ipari és kereskedelmi, akárcsak
a bankágazatnak szintén fontos volt a mezõgazdasági termelés és fogyasztás
korszerûsítése, piacuk szélesítése céljából. Nem véletlen, hogy az 1879-es szé-
kesfehérvári Gazdakongresszus határozatai a nemzetgazdaság e három (mezõ-
gazdasági, kereskedelmi és ipari) ágazatának egymásra épülését hangsúlyozták.4
Szociálpolitikailag is fontos volt a termények alacsony ára miatt eladósodó
(földvásárlási kölcsönök, adóhátralék miatt) falusi kisbirtokos réteg hitel- és adó-
hátralékainak konvertálása, hosszú távú törlesztéses hitellé való átalakítása a szö-
vetkezeteken keresztül. Abban az idõben ezt a jelenséget „hitel- és áruuzsora”
néven emlegették, jóllehet ez a piaci érdekkonfliktusok természetes folyománya
volt, és mindaddig tartott, míg a piacgazdaság valamennyi komponense ki nem
alakult és a hitelkereslet a hitelkínálattal egyensúlyba nem került. A szövetkeze-
tek azáltal váltak a piac és a társadalom pótolhatatlan szegmenseivé, hisz a váro-
si modernizációs centrumoktól távol esõ falusi-vidéki közösségek számára, törvé-
nyes feltételek mellett, modern keretek között nyújtottak különbözõ szolgáltatá-
sokat (személyi-, váltó- és jelzáloghitel, elõnyös beszerzés, csoportos értékesítés).
Mindezek a megfontolások és gondolatok szerepet játszottak a szövetkeze-
tek intézményes és mozgalomszerû megszervezésében. A mozgalom elsõ csí-
rái a Károlyi Sándor gróf kezdeményezésére összeülõ 1879-es székesfehérvári
Gazdakongresszuson jelentkeztek, ahol a mezõgazdasági hitelügynek a
németországihoz hasonló megoldása, s erre a célra Desewffy Aurél gróf veze-
tésével egy bizottság kiküldése került szóba. Az Országos Magyar Gazdasági
Egylet (a továbbiakban – OMGE) a szövetkezeti kérdéskörben 1881-ben vitát
is rendezett, s feliratot intézett a kormányhoz, az OMGE-n belül pedig külön
szakosztályt hozott létre mezõgazdasági szövetkezetek létesítésére, alapsza-
bálytípusok kidolgozására. Ezzel egy idõben az országgyûlésben több törvény-
3 Seidl, Ambrus: The Hungarian Central Cooperative Society. Its organization and work.
Budapest, 1904. 9–10.
4 Kolozsvári Állami Levéltár. F 230. Visarion Roman hagyaték. VII/132. dosszié. Magyar
Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete alapító értekezlet jegyzõkönyve. ff. 2–4. Ugyancsak
a három ágazat komplementaritását hangsúlyozza a szász szövetkezetek kezdeményezõje,
Karl Wolff nagyszebeni bankigazgató is. Lásd: Göllner, Carl: Karl Wolffs politisches und
wirtschaftliches Wirken, in: Forschungen zur Volks- und Landeskunde, 16 (1973), Nr. 1, pp.
5-38; Wolff, Karl: Aus meinem Leben. Hermannstadt 1929.
5 Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban MOL) Z 148. Országos Központi Hitelszövetkezet
Okmánytár 17. csomag, 1080. iratcsomó, 245. irat (oldalszámozás nélküli). Szövetkezeti tör-
vénytervezetek, törvények parlamenti tárgyalásainak jegyzõkönyvei [Képviselõházi napló.
1888. jan. 31. 53. országos ülés. Károlyi Sándor, Apponyi Albert felszólalásai a személyi hitel-
kérdés megoldása tárgyában].
50
Hunyadi Attila: A magyar szövetkezeti intézményrendszer
Erdélyben 1886-1918 között
javaslatot nyújtottak be a mezõgazdasági „személyi hitel” ügyében, amelynek

leghatékonyabb megoldása a törvénykezdeményezõk szerint a szövetkezeti
intézmény lehetett.5 A korábbi intézményes megoldások kevésbé voltak haté-
konyak: az 1879-ben állami kedvezményekkel létesített Kisbirtokosok
Földhitelintézete ugyanis nem tudta teljesíteni alapszabályszerû fõcélját, a
mezõgazdasági hitelszövetkezetek létesítését (mindössze 10–12 elõlegegylet-
tel állt kapcsolatban 1888-ban, s ez a szám a továbbiakban sem emelkedett).6
A szövetkezetek fejlõdésében a döntõ változás Károlyi Sándor gróf fellépé-
sével kezdõdött. Károlyi Sándor franciaországi emigrációja idején ismerkedett
meg Le Play szociológus szociálpolitikai eszméivel, rajnai utazása során pedig
a német Raiffeisen típusú hitelszövetkezeteket, valamint a dániai szövetkezeti
modellt tanulmányozta, ugyanakkor a korábbi magyarországi szövetkezeti kez-
deményezések is hatással voltak rá.7 Az 1879-es székesfehérvári és 1885-ös
nemzetközi budapesti agrárkongresszus programjaira támaszkodva, társadal-
mi presztízsét felhasználva, a szövetkezeti ügy támogatására nyerte meg Pest
vármegye közgyûlését és a Pesti Hazai Elsõ Takarékpénztár igazgatótanácsát.
Országgyûlési javaslatai, felszólalásai a személyi hitel ügyében tartalmazzák
Károlyi szövetkezeti nézeteinek vázlatát. Felszólalásaiban a meghatározó társa-
dalmi és közigazgatási szervek mint alapító támogatók közremûködését kérte a
szövetkezetek támogatásában alapító üzletrészek jegyzése által (megyék alapít-
ványjegyzése szövetkezetekben, árvapénzek átengedése). Károlyi törvényterve-
zeteinek bemutatásakor, akárcsak írásaiban, beszédeiben is rámutatott a szö-
vetkezetek létesítésének elõnyeire. A jobbágyságból felszabadított kisbirtokos-
ság és földmûvelés jobbrafordulását az iskolától és a szövetkezéstõl várta,
ugyanis „az eszményi polgárrá avatott kisbirtokos osztály az intenzívebb gaz-
dálkodás és árutermelés feltételeit, segédeszközeinek beszerzését, adósságai
törlesztésére szükséges hosszú lejáratú hitelt, illetve beruházásait csak szövet-
kezetek útján érheti el, amelyek okszerû gazdálkodásának termékét is gyümöl-
csözõen értékesítheti”. Mindezek legelsõ feltétele a személyi hitelnyújtás intéz-
ményesítése: „a hitelszövetkezet a faluban magában létezzék, hogy ott csak
egymást kölcsönösen ellenõrzõ emberek legyenek egy szövetkezeten belül”8.
6 Szabad György: A hitelviszonyok. In Szabó István (szerk.): A parasztság Magyarországon a

kapitalizmus korában 1848–1914. Akadémiai kiadó, Budapest 1965. 222–223.
7 Gyimesi Sándor: A parasztság és a szövetkezeti mozgalmak. In Szabó István (szerk.): A
parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848–1914. Akadémiai kiadó,
Budapest, 1965. 626–627.
8 MOL Z 148. 17. cs. 1080. 245. dokumentum. Szövetkezeti törvénytervezetek, törvények parla-
menti tárgyalásainak jegyzõkönyvei. Képviselõházi napló. 1888. jan. 31. 53. országos ülés. Károlyi
nemzetközi példákkal támasztja alá érvelését (crédit populaire – népies hitel, crédit agricole –
személyi hitel és credit fonciere – jelzáloghitel, németországi Raiffeisen-hitelszövetkezetek,
51
Az 1885-ben Budapesten megtartott Nemzetközi Agrárkongresszus az

ausztriai, cseh és lengyel szövetkezeti szervezõk vallomása szerint is óriási
lendületet adott a szövetkezeti mozgalomnak Közép-Európában. Friedrich
Wilhelm Raiffeisen, a róla elnevezett szövetkezeti típus elméleti és gyakorlati
létrehozója, személyes levélben üdvözölte Károlyi Sándort, valamint a kong-
resszus szervezõit és a meghívottakat. Ugyanebben az évben, erre az alkalom-
ra adták ki Raiffeisen könyvének magyar fordítását9, miután ugyancsak az
OMGE kiadásában 1883-ban rövid recenzió és ismertetõ jelent meg a
Raiffeisen-hitelegyletekrõl a bankelmélettel és banktörténettel foglalkozó
Pólya Jakab közgazdász tollából.10
A gyakorlati szervezõ munka 1886-ban vette kezdetét, amikor a Pestmegyei
Gazdasági Egyesület Károlyi Sándort választotta meg elnökévé. 1886 decembe-
rében Pest megye közgyûlésének erkölcsi és anyagi támogatását megnyerve,
valamint a Pesti Hazai Elsõ Takarékpénztár pénzbeli hozzájárulásával (alapító
üzletrészek jegyzése) megalakult a Pest vármegyei Hitelszövetkezet, amely
alapszabályaiban a falusi hitelszövetkezetek szervezését és hitelellátását vállal-
ta fel. Ugyanebben az évben, 1886 júliusában Nagyszebenben 8 szász szövetke-
zet csatlakozásával megalakult a Raiffeisen-típusú Szövetkezetek Szövetsége
(Verband Raiffeisenschen Genossenschaften).
A Pestmegyei Hitelszövetkezet, melynek vezérigazgatója Károlyi Sándor
volt, ügyvezetõje pedig Dr. Hajós József, a Pesti Hazai Elsõ Takarékpénztár
igazgatója, elõbb Pest megyében, majd egész Magyarországon elindította a
falusi hitelszövetkezetek szervezését.11 1890-tõl a Bernát István által szerkesz-
tett Szövetkezés folyóirat a szövetkezeti propaganda egyik fontos sajtóorgánu-
maként indult. Erdélyben ugyancsak az 1885-ös agrárkongresszus programja
hatására alakultak meg az elsõ falusi hitelszövetkezetek, elõbb szász falvakban
a Nagyszebeni takarékpénztár és igazgatója támogatásával, majd magyar fal-
romániai elõlegegyletek). A szövetkezeti modellek alkalmazásában a felelõsség mértékének csök-

kenését javasolja, ugyanis a Raiffeisen-szövetkezetek csak nagyon felvilágosodott, értelmes és
szorgalmas népfajnak valók, nálunk kockázatos lenne a korlátlan felelõsség alkalmazása. A visz-
szaélések elkerülése és megelõzése végett a tagság javaslata szerint is csupán a jegyzett üzletrész
ötszöröséig terjedhet. A személyi hitel kulcsa, hogy csak olyan faluban létezzék a hitelszövetkezet,
ahol csak egymást kölcsönösen ellenõrzõ emberek legyenek egy szövetkezeten belül.
9 Raiffeisen, F. W.: A hitelszövetkezetek mint eszközök a falusi népesség bajainak elhárításá-
ra. Gyakorlati útmutatás az ily szövetkezetek alakítására. Fordították Dr. Szabó Ferencz és
Pólya Jakab. Kiadja az Országos Gazdasági Egyesület Könyvkiadó Vállalata. Budapest, 1885.
10 Pólya Jakab: A Raiffeisen-féle kölcsönpénztárak. Különlenyomat a Nemzetgazdasági Szemle
1883. évi IX. füzetébõl.
11 A Pestvármegyei Hitelszövetkezet alapszabályairól és szervezeti formájáról lásd: Gyenis
János: Szövetkezeti ismeretek. Budapest, 1988. 14. Pártos Szilárd – Szilágyi László:
Szövetkezeti ismeretek. Budapest, 1935. 54–55.
52
vakban a Pestvármegyei Hitelszövetkezet irányításával. A Raiffeisen típusú

román falusi hitelszövetkezetek a Szeben megyei Román Mezõgazdasági
Egyesület ösztönzésére kezdtek alakulni az 1890-es években.
1885-öt megelõzõen Erdélyben csak városon voltak hitelszövetkezetek. A
falusi kisbirtokosok nagy volumenû tõkeigényét a városon megalakuló taka-
rékpénztárak és a Schulze-Delitzsch-szerû elõlegegyletek csak részben vagy
egyáltalán nem tudták enyhíteni, ugyanis kizárólag vagy elsõsorban csak a
városi közönségre (iparosok, kereskedõk) terjedt ki mûködési körük.12 A bank-
hálózat ugyancsak fejlettebbnek és sûrûbbnek mondható ebben az idõszak-
ban, hiszen mind a magyar, mind a szász és román bankokként számon tar-
tott hitelintézetek lendületesen alakultak és fejlõdtek a fontosabb városi és
mezõvárosi csomópontokban.13
Az 1880-as évek szövetkezeti kezdeményezései, az 1885-ös agrárkongresz-
szus és a Pestmegyei Hitelszövetkezet ihletése az ugyancsak 1885-ben meg-
alakult Erdélyi Magyar Közmûvelõdési Egyesületet (a továbbiakban EMKE) is
cselekvésre ösztönözték. Az EMKE közgazdasági szakosztálya 1886-ban állást
foglalt a szövetkezetek támogatása mellett, és több mint 300 faluba küldött ki
gyakorlati utasításokat, alapszabálymintákat hitelszövetkezetek létesítésére.14
Az EMKE kezdeményezését az Erdélyi Gazdasági Egylet választmánya is
követte az 1890-es években. Ekkor lendült fel az erdélyi magyar hitelszövet-
kezetek mozgalomszerû szervezése, Károlyi Sándor, György Endre és Hajós
József erdélyi propagandakörútja (1891. október 21–25.) hatására, mely alka-
lommal a Pest vármegyei szövetkezeti vezetõk személyes kapcsolatot létesítet-
tek néhány lelkes erdélyi értelmiségivel, köztük gróf Bethlen Istvánnal és
Gidófalvi István királyi közjegyzõvel.
A mozgalom országos kiterjedésével egy idõben vidéki (regionális) érte-
kezleteket is szerveztek, az elsõt Pozsonyban (1894-ben), a másodikat
Marosvásárhelyen (1895-ben). 1894-ben a Pestmegyei Hitelszövetkezet, fel-
véve a Hazai Hitelszövetkezetek Központi Hitelintézete nevet, mûködési
körét kiterjesztette egész Magyarországra, ahol az 1898-as év végéig hálózatá-
ban mintegy 465 hitelszövetkezet alakult, összesen 102 000 taggal.
12 Egyed Ákos: Falu, város, civilizáció. Bukarest, 1980. Az elsõ magyar szövetkezetek között
volt a kolozsvári Kisegítõ Pénztár, mely 1855-ben jött létre. A hitelszövetkezetek célja, hogy
az önsegítésre és takarékosságra alapozva olcsóbb hitelt nyújtsanak, kölcsönösen biztosítsák
egymást kár esetén. Sorra alakultak a biztosító, takarék- és hitelszövetkezetek, Tordán
(1865), Kézdivásárhelyen (1866), Nagyenyeden, Szamosújváron, Magyarláposon,
Marosludason. Számuk Erdélyben 1881-ig 54-re emelkedett. Ezek már az egyetemes felelõs-
ség elvét követték.
13 Egyed: i. m.
14 Az EMKE megalakulása és negyedszázados mûködése. Kolozsvár. 1910. p. 386.
53
A fõvárosi szövetkezeti központ és egyben Károlyi Sándor legkitartóbb és

legsikeresebb partnere Erdélyben Gidófalvi István volt. Munkásságáról saját
írásaiból, más szervezõk visszaemlékezéseibõl és a központi szövetkezeti vagy
helyi lapokból értesülhetünk. Szellemi munkássága (írásai) és gyakorlati szer-
vezõ tevékenysége egyaránt fontos volt. Nagy Zoltán szerint egymaga 400 szö-
vetkezet létrehozásában mûködött közre személyesen. Beválasztották a buda-
pesti szövetkezeti szervezetek választmányaiba, és eközben rendszeresen pub-
likált a szövetkezeti lapokban, a Szövetkezésben, a Magyar Gazdák
Szemléjében, valamint az erdélyi hír- és szaklapokban (Erdélyi Gazda), szá-
mos munkája különnyomatban is megjelent. Közjegyzõi praxisa tapasztalata-
it is felhasználva, 1897-ben az Erdélyi Gazdában, az Erdélyi Gazdasági Egylet
hivatalos közlönyében Gidófalvi szövetkezetalapítási útmutatót közöl, miután
az Erdélyi Gazdasági Egylet Gidófalvi indítványára elfogadta, hogy a szövetke-
zeti mozgalom irányítását felvállalja egy önálló erdélyi szövetkezeti központ
létrehozásával. Gidófalvi okfejtésében is megjelenik az a racionális érv, amely
szerint a szövetkezetek támogatása össztársadalmi érdek: a szövetkezetek
kiegészítõ funkciót töltenek be, hiszen „a ma meglévõ hitelintézetek csorbítá-
sa nélkül akarjuk azon egyéneket jobb sorsra juttatni, akikkel a pénzintézetek,
mint apró egyedekkel, üzleti összeköttetésbe nem is léphetnek”15. Gidófalvi
szociálpolitikai meggyõzõdését tükrözi az is, hogy a nagy társadalmi arányta-
lanságok megszüntetését, a középosztály megerõsítését várja a szövetkezetek-
tõl.16 „Az Erdélyi Gazdasági Egylet által alapított szövetkezetek központi hitel-
intézete” az Erdély egyes községeiben elszigetelten, külön-külön alakuló köz-
ségi hitelszövetkezetek központjává vált volna tervezete szerint, azzal a céllal,
hogy a szövetkezetek szervezését, kapcsolattartását és pénzforgalmát intéz-
ményesen egységesítse. A regionális központot gazdasági (kiegyenlítési funk-
ció: közös biztosítási alap, pénzkínálat-kereslet) és szervezethatékonysági
szempontok (kölcsönös konzultáció és ellenõrzés, közös szolgáltatások:
15 A hitelszövetkezetek alacsony összegû személyi hitelezése nem keresztezte más pénzintézetek

üzletkörét, hiszen ezek, a magas tranzakciós költségek miatt, nem foglalkoztak ennyire ala-
csony volumenû hitelekkel.
16 „Annyira általánosítani kell a jólétet, hogy a társadalom zömét sem a nagy vagyon tulajdono-
sai, sem a proletárok ne képezzék. Alkossák azt a közepes vagyonú, szakképzett földmívesek,
iparosok, kereskedõk és honorácziorok.” (...) „Ma már nem az az erõs állam, mely egyes
vezérférfiainak jövedelmet, javadalmat és befolyást tud biztosítani, de elnézi, hogy a nagy
tömeg nyomorban sínylõdjék: hanem az az erõs ország mely tudja és akarja is az egész tömeg
jóllétét fokozni, az ország egész népességének javát elõmozdítani.” Dr. Gidófalvi István: Miért
volt szükséges, hogy az erdélyi részekben az „Erdélyi gazdasági egylet” a szövetkezeti moz-
galom vezetését kezébe vegye? Hogyan alapítsunk hitelszövetkezetet? Különnyomat az
Erdélyi Gazda. Az Erdélyi Gazdasági Egylet hivatalos közlönye. XXIX. évf. 2. sz. 1897. febru-
ár. 1–16. számából. Kolozsvár, 1897.
54
könyv- és üzletvitel ellenõrzése, tanácsadás, képzés) egyaránt indokolták.

Igencsak figyelemreméltó, hogy Gidófalvi tervezete szerint a központ a hitel-
felhasználás nyomon követését (monitorizálás) is végezte volna: „igen nagy
morális ellenõrzést gyakorol a hitelszövetkezettel szemben, hogy a kölcsönzõ
a kölcsönt beruházásokra, konverzióra veszi-e, avagy csak fogyasztásra és
könnyelmû elköltésre”.
A tervezetben megfogalmazottak nem nyerhettek intézményes formát
azonnal, ugyanis a következõ évben, az 1898. évi XXIII. tc. alapján, megalakult
az Országos Központi Hitelszövetkezet (a továbbiakban OKH), amely az orszá-
gos hálózat új központjává vált. Az OKH késõbb Temesváron, Kolozsváron
létesített kirendeltségeket. Marosvásárhelyen a Földmívelésügyi Minisztérium
1904-ben létrehozott erdélyrészi (székelyföldi) kirendeltsége mellé nyitott az
OKH egy képviselõséget. Ezek az OKH-kirendeltségek töltötték be végül az
EGE által tervezett regionális szövetkezeti központhoz hasonló feladatokat.17
Az erdélyi szövetkezetek szervezése elválaszthatatlan volt a magyarországi
szövetkezeti intézményrendszertõl, hálózattól. Az intézményszervezés haté-
konysága nagymértékben függött a helyi szervezõk munkájától, valamint a befo-
gadó közeg gazdasági és kulturális színvonalától. A helyi kezdeményezésre,
önszervezõdésre serkentõleg hatott az állami, minisztériumi támogatás. Az
OKH kötelékébe tartozó hitelszövetkezetek különbözõ kedvezményekben része-
sültek. A kedvezményekért cserében viszont az OKH kötelezõ módon ellenõriz-
te az alapszövetkezeteket is, amelyeknek igazgatóságába és felügyelõbizottsá-
gába az OKH nevezett ki egy-egy képviselõt, legtöbbször a közigazgatás képvise-
lõjét (jegyzõ, szolgabíró) vagy a lelkészt, tanárt, tanítót. Az OKH tagszövetkeze-
tek csak a helyhatóság (közigazgatás) képviselõjének jelenlétében alakulhattak
meg és tarthatták meg alakuló és rendes évi közgyûléseiket. A törvény által elõ-
írt szigor és a szövetkezeti autonómia ilyen ellenõrzése az álszövetkezetek
mûködését, alakulását igyekezett korlátozni, azonban amiatt, hogy az OKH-hoz
való csatlakozás nem vált kötelezõvé, mégiscsak az önkéntesen csatlakozó szö-
vetkezetekre korlátozódhatott az OKH pénzügyi szélhámosságot megelõzõ pre-
17 A vidéki vármegyei központok alakítására már a Károlyi-féle szövetkezetek kísérletet tettek.

Az OKH viszont nem volt híve a decentralizációnak, annak ellenére, hogy a törvény 67§-a sze-
rint „az OKH jogosítva van, a magyar korona különbözõ részeiben, a kötelékébe tartozó tag-
szövetkezetekkel való érintkezés megkönnyítése és azok ellenõrzése céljából képviselõségeket
felállítani, melyeknek szervezetét és ügykörét az igazgatóság határozza meg.” A magyarorszá-
gi képviselõségek az egyesületi jog alapján az illetõ megyei vagy több vármegyei hitelszövet-
kezetek szövetsége címen alakultak meg. A decentralizáció viszont csak részleges volt, és elsõ-
sorban a pénzügyi mûveletekre vonatkozott, az irányítás, ellenõrzés 1898–1918 között mind-
végig a budapesti központ monopóliumában maradt. Horváth János: A magyar szövetkeze-
ti intézmény története. II. Budapest, 1926. 77–78.
55
ventív ellenõrzése. Az állam képviselõinek jelenléte (jegyzõ, szolgabíró) ellenben

a nemzetiségek gyanúját ébresztette fel, és mereven elzárkóztak az OKH-hoz
való csatlakozástól, hogy autonómiájukat megõrizzék. A legtöbb nemzetiségi
szövetkezet megalakította önálló autonóm szövetkezeti „kötelékét”, központját.
Magyarországon a kereskedelmi és szövetkezeti törvény engedélyezte a nemze-
tiségi jellegû szövetkezetek és ezek szövetségeinek létrehozását, akárcsak a saját
anyanyelven megszerkesztett alapszabályok kialakítását, ezek cégbírósági
bejegyzését is. A tagok többségének döntése alapján határozták meg az ügyvitel
s a tanácskozás nyelvét. Az OKH nem alkalmazott hátrányos megkülönböztetést
e nemzetiségi szövetkezetek ellen, de természetesen csak tagszövetkezeteit
részesítette szolgáltatásaiban (hitelek, kedvezmények). Az OKH és az ugyancsak
1898-ban, Károlyi kezdeményezésére a Magyar Gazdaszövetségen belül alakult
Hangya fogyasztási, termelõ és értékesítõ központ fontos feladatának tartotta
azt, hogy a hitel- és a fogyasztási szövetkezetek – nemzetiségre való tekintet nél-
kül – az ország egész területén megalakuljanak. A nemzetiségek nyelvén megfo-
galmazott minta-alapszabályokat, ügyviteli szabályokat nemzetiségi vidékeken
is terjesztették, ám legtöbbször a nemzetiségi értelmiség ellenezte a magyar szö-
vetkezeti központok terjedését nemzetiségi vidékeken.18
A magyar szövetkezeteknek tehát adva volt az országos szövetkezetek
intézménye és az állami támogatás. A nemzetiségek szövetkezetei is hozzájut-
hattak bizonyos kedvezményekhez, támogatáshoz, hitelhez, amint azt a szász
szövetkezetek példája is mutatja. Kultúrájuk és nemzeti közösségük védelme
érdekében a nemzetiségi szövetkezetek saját kulturális-nemzeti céljaikat
támogató intézményrendszerükbe integrálódtak. Szövetkezeti központjaik
szoros kapcsolatban álltak gazdasági-pénzügyi, mezõgazdasági, kulturális és
politikai szervezeteikkel, ami közös irodák, szolgáltatások, kiadványok, folyó-
iratok fenntartásában, közös konferenciák, rendezvények szervezésében nyil-
vánult meg. A személyi összefonódások, összekapcsolódó igazgatóságok a
nemzetiségi intézmények közötti együttmûködést testesítették meg.
Magyarországon az állam befolyása és részvétele erõteljesebb volt a magyar
szövetkezetek esetében. A magyar szövetkezeti mozgalom centralizált volt és az
állam befolyása, gyámkodása alatt állt. A koordináló-refinanszírozó szervek
(mecénás arisztokraták és az állam alapítványi támogatásával19) országos köz-
18 Balázsi Dénes: Ne nézze senki csak a maga hasznát – Szövetkezeti mozgalom a Kis- és
Nagyhomoród mentén. Székelyudvarhely, 1995. 21–28. Romsics Ignác: Bethlen István.
Politikai életrajz. Budapest, 1991. 28–29.
19 Az egyesületek munkájában nagy jelentõséget tulajdonítanak a gazdaságtörténeti tanulmá-
nyok a mozgalmakat elindító „karizmatikus” személyeknek: a szász Dr. Karl Wolff, a román
Visarion Roman és a magyar Dr. Gidófalvi István (akinek személyes közremûködésével 1910-
ig több mint 400 szövetkezet alakult Erdélyben) olyan közéleti személyiségként/vezetõként
56
pontokként, budapesti székhellyel jöttek létre.20 A magyar szövetkezeti közpon-

tok feladatköre nemcsak gazdasági-pénzügyi-üzleti tevékenység volt, hanem
ezek a központok szakosztályaik révén szervezték, irányították és ellenõrizték is
tagszövetkezeteiket. Míg a nyugat-európai szövetkezeti modellben a szövetkeze-
ti központok létrehozóiknak, vagyis az alapszövetkezeteknek voltak alárendelve,
Magyarországon elõbb jöttek létre az országos központok, majd ezek szervezték
maguk alá az alapszövetkezeteket. A felülrõl való szervezés mellett a területi
centralizáció nehézkesebbé és bürokratikusabbá, drágábbá tette a szövetkezetek
jelennek meg, akik személyes ambíciójuk és odaadásuk révén több száz szövetkezet alapítását
segítették elõ. 1891-ben maga Károlyi Sándor gróf utazott Erdélybe két munkatársával, hogy
személyesen vegyen részt a szövetkezeti szervezésben. Az értelmiségieknek ez a lelkes hozzáál-
lása úgy intézményesíthetõ (vagyis fenntarthatóan reprodukálható) a szövetkezeti rendszer
életképessége céljából, ha a szövetkezetek tagságának rendszeres képzést, szaktanácsadást
nyújtó rendszert lehet kialakítani/fenntartani, s ez az integráló szerv (másodfokú szövetkezet,
„kötelék”) következetesen ügymenet- és könyvellenõrzõ tevékenységet folytat. Gazdaságilag és
érdekvédelmi szempontból egyaránt fontos az alapszövetkezetek anyagi-szellemi kapcsolattar-
tását biztosító integráló szerv megalakítása és mûködése. A helyi igények akadálytalan/hosszú
távú kielégítése a modern gazdaságot jellemzõ integrációs törekvéseknek/kényszernek megfe-
lelõen a szövetkezeteket is egy-egy gazdasági ágazat összetartozó elemeinek összekapcsolására
serkenti. A mezõgazdaság egy-egy ágában a termeléshez kapcsolódó beszerzés, a termékek fel-
dolgozásához szükséges üzemek mûködtetése, az értékesítési láncolat kialakítása, a raktározó,
szállító infrastruktúra kialakítása elengedhetetlenül szükséges. Fontos szerepe van ebben a
hitelhálózatnak. A fogyasztási kereskedelemben kialakítják a nagykereskedelmi forgalmazót.
Mindezek a szervezetek szoros kapcsolatot teremthetnek országuk vagy tágabb régiójuk gazda-
sági struktúrájának kapcsolódó elemeivel, s felhasználhatják a tõketársulások jellegzetes szer-
vezeti elemeit is (közös részvénytársaságok, érdekképviseleti szervek, kamarák létrehozásá-
val). Angliában a fogyasztási szövetkezetek rendszeres kongresszusokat szerveztek, ezek vég-
rehajtói bizottságai mûködtek koordináló szervként, illetve hozták létre a nagybani bevásárló
szövetkezeteket. Németországban a koordinációt a szövetségek, ügyviselõségek
(Anwaltschaft), évi kongresszusok, központi bankok vállalták. A különféle integrációkban való
részvétel megszervezése akár hosszabb ideig is eltarthat. A magyar Hangya szervezet például
közel fél évszázad alatt (1898–1942) hozta létre azt az integrált szervezetet, amely a fogyasztá-
si üzlethálózathoz kapcsolódva a beszerzés és gyártás hálózatát alkotta. A mezõgazdasági ter-
mékértékesítés hálózatát (FUTURA), az Országos Központi Hitelszövetkezettel közösen, 1930-
tól kezdve jelentõs állami közremûködéssel hozta létre.
A koordináció mellett az állami/alapítványi/központi támogatás is csupán addig lehet haté-
kony, amíg ez nem válik a szövetkezeti önállóság, önálló kezdeményezés, önsegélyezési kész-
ség sorvasztójává. A Közgazdasági Szemlében már 1894-ben jelentkezett a szakmai aggoda-
lom, hogy nem fenntartható-e a felülrõl lefelé történõ szövetkezetszervezés, a filius ante
patrem-féle jelleg (a központ ugyanis elõbb jött létre (1886), majd e Pestmegyei hitelszövet-
kezet vezetése és támogatása mellett alakult a legtöbb községi hitelszövetkezet).
A kezdeti improvizatív állapotokat rendszerezte az 1898-beli hitelszövetkezeti törvény, amely
állami üzletrészjegyzéssel átalakítja az addigi központot Országos Központi
Hitelszövetkezetté, melyhez 465 magyarországi hitelszövetkezet csatlakozik. Ugyanebben az
évben alakul meg a Hangya fogyasztási szövetkezetek központja is, Károlyi Sándor ösztönzé-
sére, elsõsorban az áruuzsora és határidõügylet-spekuláció megszüntetésére. Romsics Ignác:
Bethlen István. Politikai életrajz. Budapest, 1991. 24–29.
20 1898: OKH, 1898: Hangya, 1899: Gazdák Biztosító Szövetkezete.
57
mûködését. A szövetkezeti központok hatóköre az egész országra kiterjedt, az

OKH és a Hangya területi kirendeltségei nem voltak valódi középfokú szerveze-
tek, hanem az illetékes fõvárosi központ önállóság nélküli, egyszerû végrehajtó
szervei. A magyar szövetkezeti rendszerben óriási, országos méretû szövetkeze-
tek is mûködtek, mint például a Gazdák Biztosító Szövetkezete (1899), a Magyar
Mezõgazdák Szövetkezete, a Magyar Gazdák Vásárcsarnok-ellátó Szövetkezete,
amelyeknek vidéken nem voltak tagszövetkezeteik, csupán néhány fiókjuk.21
A mezõgazdasági termékek szövetkezeti értékesítése, a raktárszövetkeze-
tek és falusi tejszövetkezetek megszervezése is állami segítséggel és ösztönzés-
sel indult.22 A tejszövetkezeti szervezkedést illetõen a földmûvelésügyi minisz-
térium rendelkezése alapján az Országos Tejgazdasági Felügyelõség dolgozta
ki a tejszövetkezetek minta-alapszabályzatát és üzletrendjének mintáját. A
minisztérium támogatásával és a Felügyelõség tisztviselõinek, „vajmesterei-
nek” részvételével alakultak meg a falusi tejszövetkezetek, majd ezek terméke-
inek értékesítésére vajtermelõ (Temesvár, 1899) és értékesítõ központokat
hoztak létre.23 A központok szerzõdéses viszonyban voltak a tejszövetkezetek-
kel, ide szállították be a tejszínt, ahonnan feldolgozva és csomagolva a hazai
kereskedelembe és nagy tételekben exportra került. Németországban például
a magyar vaj kiváló minõségével kiváló helyet biztosított magának.24
Erdélyben különösen Maros-Torda megyében, a Homoród mentén és
Kalotaszegen alakultak tejszövetkezetek. Barcaságban az 1899-ben létrejött
Brassói Tejszövetkezet modern üzeme bõ tejtermékválasztékot kínált a hazai
és külföldi fogyasztóknak.25 A tejszövetkezetek száma 1897–1907 között 34-rõl
651-re, a tagok száma 2767-rõl 62 000-re emelkedett.26
21 A nagyenyedi áruraktárt követõen még három hasonló alakult az ország területén. Nagy (1934).
78–79. 1904-ben Bethlen István ösztönzésére 20 jól mûködõ erdélyi hitelszövetkezet mellé felvásár-
ló és értékesítõ szakcsoportok szervezõdnek; ezeknek regionális csúcsszerve a Magyar Gazdák
Vásárcsarnokellátó Szövetkezetének Marosvásárhelyen felállított fiókja lett. Romsics Ignác: Bethlen
István. Politikai életrajz. Budapest, 1991. 27. L. még Erdélyi gazda és politikus (1901–1918) fejezet.
22 MOL K 184 696. cs. 1913. 16. tétel.
23 K 184- 564. cs. 1911. 112. tétel. 474. lap.
24 Gyenis János: Szövetkezeti Ismeretek. Budapest, 1988. 41.
25 A szászok egyetlen, de óriási teljesítményû tejszövetkezete 11 fajta tejterméket készített. 15
gyûjtõpontja volt 13 faluban, ahonnan évszak függvényében 9000–16 000 liter tejet szállított
be 1450 tejszövetkezeti tag és 1000 nem tag. A tejszövetkezet ösztönzõleg hatott a szarvas-
marha-állomány minõségi javítására, az állategészségügy és biztosítás fejlesztésére. Kelet-
Európa legmodernebb felszerelésû tejfeldolgozó üzeme volt abban az idõben. A szövetkezeti
tagok az üzemet egy Brassóba telepedett dán vállalkozótól vásárolták meg és korszerûsítet-
ték. Dorner Béla: Az erdélyi szászok mezõgazdasága. Budapest, 1910. 258–261. A barcasági
szászok gabonaértékesítõ szövetkezete, melyet a barcasági szász mezõgazdasági kereskedel-
mi társaságok hoztak létre mint korlátlan felelõsségû társaságot 1898-ban, az államvasutak
brassói pályaudvarán saját kondicionáló-szárító raktárat és értékesítõ központot tartott fenn.
Az Ausztriába és Németországba irányuló nagytételes szállításokhoz a vezetõség viteldíjked-
vezményeket igényelt az illetékes minisztériumtól. OKH Értesítõ 1904. 480.
58
Mivel gróf Károlyi Sándor ellenezte a szövetkezeti mozgalom állami befolyá-

solását, a földmívelésügyi miniszter Festetich által dominált OMGE-vel szemben
1895-ben megalakította a Magyar Gazdaszövetséget. 1898 januárjában életre
hívták a Magyar Gazdaszövetség Hangya Fogyasztási, Értékesítõ és Termelõ
Szövetkezetét.27 Alapítói azzal a céllal hozták létre, hogy vidéki szövetkezeteket
létesítsen, azokat kötelékben összefogja, s számukra központul szolgáljon. Irá-
nyításával és támogatásával indult meg és terebélyesedett ki a Hangyafogyasztási
szövetkezeti mozgalom.28 A Hangya tagszövetkezeteinek száma Magyarországon
1918-ra 2140-re emelkedett, és összesen 658 000 tagot képviseltek.29
Károlyi Sándor gróf kezdeményezésére 1899. dec. 11-én a nagybirtokosok
ún. agrárius csoportja hozta létre szövetkezeti alapon a Gazdák Biztosító
Szövetkezetét, az OMGE és az állam támogatásával, mely utóbb 960 000
koronával lépett az alapítók sorába.30
Bár az ország nagy földrajzi kiterjedtsége miatt regionális szövetkezeti szö-
vetségek is alakultak, jelentõségük csekély volt.31 A vidéki áruraktárak (az elsõ
vidéki Hangya áruraktár 1905-ben Nagyenyeden alakul) és üzemek (a Hangya
R. T. üzemei, többek között húsfeldolgozó és sertéshizlaló Nagyváradon) nem
az alapszövetkezetek összefogása eredményeként, hanem a fõvárosi közpon-
tok kirendeltségeiként, üzemeiként jöttek létre.32
26 OKH Értesítõ 1904. 206. 1905. 500. Gyenis János: Szövetkezeti Ismeretek. Budapest, 1988. 40.
27 A Hangya Termelõ, Értékesítõ és Fogyasztási Szövetkezet, a Magyar Gazdaszövetség szövet-
kezeti Központja (Budapest, IX. Közraktár utca 30.) cégnévvel.
28 Míg a hitelszövetkezetek esetében 1886 és 1898 között elõször az egységek alakultak meg és
azután az országos központ, addig a fogyasztási szövetkezeteknél elõször megalakult a köz-
pont és ennek támogatásával az egyes alakulatok. A Hangya fogyasztási szövetkezetek háló-
zata nemcsak a forgalmazást és a falvak ellátását oldotta meg, hanem termelõ telepei révén a
falusi termékek értéktöbbletét is növelte. Méreteiben a Hangya fogyasztási szövetkezeti szer-
vezet (tagság, áruforgalom, üzemek) a világ fogyasztási szövetkezeti mozgalmainak ranglistá-
ján szerepelt, a világelsõ angol fogyasztási szövetkezeti hálózat mellett.
29 Gyenis János: Szövetkezeti Ismeretek. Budapest, 1988. 34.
30 Gazdák Biztosító Szövetkezete. MOL Z173–175; 1034–1038. 1900–1949. Az országos méretû szö-
vetkezet igazgatóságába a Földmívelésügyi Miniszter egy, az OMGE és az Országos
Mezõgazdasági Kamara három-három tagot delegált, fõfelügyelõ bizottságába pedig az FM és az
Országos Mezõgazdasági Egyesület szintén három-három tagot. A két világháború közötti idõ-
szakban az ország egyik legnagyobb biztosító intézetévé vált. A biztosítási ügyleteket három nagy:
elemi, élet- és jégkár-biztosítási osztály intézte, amelyek biztosítási fajonként további alosztályok-
ra tagolódtak. Érdekeltségei közé tartozott a Transsylvania Biztosító Rt. (Nagyszeben) is.
31 A Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége 1904-ben Budapesten megrendezett VI. Kongresszusán
közzétett adatok szerint 31 magyar szövetkezeti szervezet volt tagja az SzNSz-nek. Köztük jó
néhány még köteléken kívüli helyi szövetkezet (pl. Kassai Fogyasztási Szövetkezet,
Marosvásárhelyi Iparszövetkezet) vagy regionális szervezet: Arad vármegyei Gazdasági Egyesület
Fogyasztási és Értékesítõ szövetkezete, a Tiszavidéki Hitelszövetkezeti Kötelék Debrecenbõl, a
Raiffeisen Szövetkezetek Szövetsége Brassóból. Országos szövetségek: Országos Központi
Hitelszövetkezet, Hangya Fogyasztási és Értékesítõ Szövetkezet, Gazdák Biztosító Szövetkezete.
32 Nagy Zoltán: Les régimes legaux de cooperatives en Roumanie. Dijon, 1934. 79.
59
Az érdekvédelmi önállósulási törekvés leginkább a nemzeti/kulturális

értékek/határok körül körvonalazódtak. Igen erõs helyi és nemzeti érdekeket
megfogalmazó szövetkezeti rendszerek jöttek létre Horvát-Szlavóniában, a
délvidéki szerbeknél, valamint Erdélyben a szászok és a románok körében. Az
elsõ világháborúig Magyarországon mintegy 800 nemzetiségi szövetkezet
mûködött, legtöbbjük saját nemzetiségi hálózatukban. Kereskedelmi érdekek
miatt a nemzetiségi regionális szövetségek az országos szövetkezeti közpon-
tokkal elvi és üzleti kapcsolatokat egyaránt kialakítottak, ugyanakkor azonban
nemzetiségi intézményrendszerük fontos összetevõivé váltak.33
A nemzetiségi szövetkezetek önkéntes módon beléphettek a szövetkezeti
ügy közös képviseletét országosan és nemzetközileg is vállaló Magyarországi
Szövetkezetek Országos Szövetsége tagjai közé is, amely 1904 novemberében
tartotta alakuló közgyûlését, s külön azzal a szándékkal vette fel a
„Magyarországi”, s nem a „Magyar” megnevezést, hogy a nemzetiségi szövet-
kezetek is képviseljék magukat.34 A legtöbb nemzetiségi szövetkezet nemzet-
közi szinten is az önállóságot választotta, mint például a szász Raiffeisen szö-
vetkezetek nagyszebeni központja, amely önálló tagja a Szövetkezetek
Nemzetközi Szövetségének.
Az 1895-ben alakult Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége 1904-ben
Budapesten tartotta éves kongresszusát. Ez alkalommal a kongresszus ülésein
a külföldi és hazai elõadók elméleti kérdésekrõl, alapelvekrõl, az állami támo-
gatás kérdésérõl értekeztek. Ugyanebben az évben a magyarországi szövetke-
zetek seregszemléjére is sor került. Magyarország területén 1904. július 1-jén a
33 Horvát-Szlavónia területén 1913-ban 294 helyi szövetkezet tartozott az OKH zágrábi kirendeltsé-
géhez, amely az eszéki képviselethez hasonlóan a horvát nyelvet is használta ügyvitelében. Az
OKH-tól függetlenül ugyanakkor a Horvát Agrárbank kötelékébe 275 hitelszövetkezet, 11 egyéb
szövetkezet tömörült; a Horvát-Szlavón Egylethez további 152 hitelszövetkezet tartozott. Számon
tartottak még 217 köteléken kívüli és 4 biztosító szövetkezetet a horvát-szlavón vidéken.
A Raiffeisen típusú szerb parasztszövetkezetek szervezése a szerb pravoszláv egyház és az értel-
miségiek (papok, tanítók) kezdeményezésére 1897-ben indult meg a Horvát-Szlavóniában és a
Bácska-Bánátban élõ szerbek körében. 1913-ban 367 parasztszövetkezet mûködött, közülük
225 a horvát-szlavón, 142 pedig a dél-magyarországi részen. Központjuk 1900-ban alakult meg
Zágrábban (Szerb Mezõgazdasági Szövetkezetek Szövetsége); ugyanitt jött létre a
Szerb–Horvát Földmûvesszövetkezetek Szövetségének Központi Pénztára. A pravoszláv egy-
ház azzal támogatta a mozgalmat, hogy jelentõs földbirtokai egy részét szövetkezeti
bérletbe/mûvelésbe adta: a szerb szövetkezetek közül 104 szövetkezet földbérlettel foglalko-
zott, mintegy 40 ezer kat. holdra kiterjedõen.
Az önálló szlovák szövetkezetek szervezése a századfordulón kezdõdött, javarészt a szlovák kato-
likus lelkészek aktív részvételével. 1914-ben 27 szlovák érdekeltségû hitelszövetkezetrõl van adat.
A rutén területen az OKH és a Hangya erõteljes állami támogatással próbált hitel- és fogyasztási
szövetkezeteket szervezni. Önálló nemzetiségi szövetkezeti rendszer itt nem alakult ki.
34 Pál József: A nemzetiségi szövetkezetek létrejöttének indokai. Szövetkezés, 1994. 1. Horváth
János: A magyar szövetkezeti intézmény története. II. Budapest, 1926. 134–136.
60
szövetkezetek száma 4350 volt, az 1900-as népszámlálás szerint 3916 lakosra

jutott egy-egy szövetkezet.35 A szövetkezeti tagok és a lakosság arányát tekintve:
Magyarországon minden 10 000 lakosra 2,3 szövetkezet jutott, Német-
országban 9,2 falusi szövetkezet és 6,2 hitelszövetkezet. Az erdélyi szászok szö-
vetkezeti hálózata ennél is sûrûbb volt, statisztikailag 10 000 szász lakosra 8
hitelszövetkezet esett.36 Az OKH tagszövetkezetek száma az elsõ üzletév után
1899-ben 712 volt, 1908-ban 2096-ra, 1915-ben pedig 2441-re emelkedett, a
szövetkezeti tagok száma, mely 1899-ben 141 623 személy volt, 1908-ban
551 514-re, 1915-ben pedig 661 232-re emelkedett. 1918-ban az OKH köteléké-
ben 2474 hitelszövetkezet mûködött 6 632 községben, 698 754 taggal.37
Erdélyben helyi és megyei szinten, régiónként néhány kiemelkedõ szerve-

zõ egyéniség, Dr. Gidófalvi István közjegyzõ Maros-Torda megyében és
Ürmössi József unitárius lelkész a Homoród mentén vállalt fontos szerepet a
szövetkezeti mozgalomban. A Földmívelésügyi Minisztérium Marosvásár-
helyre kihelyezett kirendeltségének koordinálásával a Székely Gazdasági
Akcióban valósult meg a gazdaságilag elmaradott székely megyék modernizá-
lása. Az eredetileg csak a szûkebb Székelyföldre (Csík, Udvarhely és
Háromszék megyékre) tervezett akciót az ún. szórványterületekre, összesen
tehát 11 megyére is kiterjesztették 1910–11-ben, elsõsorban nemzetiségi
tömbvidékek közé ékelt magyar falvak gazdasági támogatása céljával. Az akci-
óban a Földmûvelésügyi Minisztérium az Országos Központi Hitelszövet-
kezeten keresztül juttatta el a hitelszövetkezetek, tej- és gazdasági szövetkeze-
tek számára a pénzügyi támogatásokat, míg az akció regionális koordinálása
a Kirendeltség feladata volt. A mûködéséhez szükséges költségvetést a
Földmûvelésügyi Minisztérium utalta ki. 38 A kirendeltség területén, 11 megyé-
ben 1911-ig összesen 552 gazdakör jött létre, összesen 28 199 taggal. A mezõ-
gazdaság korszerûsítése érdekében, a gépesítés és intenzív minõségi gazdál-
kodás meghonosítása céljából, az állam a gazdaköröknek a gép vásárlási érté-
kének 30%-át visszatérítette. A gépek, gazdasági teljesítményük függvényé-
ben, a gépkör közös használatába vagy a tagok egyéni tulajdonába kerültek.
Államsegéllyel támogatták a gépszínek, trágyatelepek építését, vetõmag- és
35 Horváth János: A magyar szövetkezeti intézmény története. II. Budapest, 1926. 115.
36 Festschrift aus Anlaß der 25 Jahreswende seit Gründung der ersten
Raiffeisengenossenschaften im Siebenbürger Sachsenlande. Hrsg. Vom Verband
Raiffeisenschen Genossenschaften als Genossenschaft im Hermannstadt. Krafft. Herbst, 1910.
37 A harmincesztendõs OKH 1898–1918. Budapest, Pátria, 1929. Függelék.
38 K 184. FM általános iratok. 564. cs. 1911. 112. tétel. A FM Marosvásárhelyi kirendeltsége ira-
tai. 474., 514., 533., 602., 597–598., 558–559., 598.
61
tenyészállat-akciókat. A támogatásokat a minisztériumi kirendeltség rendsze-

rint a gépkörökön és szövetkezeteken keresztül bonyolította le. A kirendeltség
területén (Maros-Torda, Udvarhely, Csík, Háromszék, Kis-Küküllõ, Torda-
Aranyos, Alsó-Fehér, Kolozs, Szilágy, Szolnok-Doboka, Brassó) az 1911. év
végén 287 hitelszövetkezet mûködött, mûködési körük 986 községre terjedt
ki. A kirendeltség programja szerint a hitelszövetkezetek számbeli szaporítá-
sa önmagában nem volt már cél, ellenben a már meglévõ hitelszövetkezeteket
kellett megerõsíteni és a hitelszövetkezettel még nem rendelkezõ községeket
üzletkörükbe vonni. A hitelszövetkezeteknek az egyenes kölcsönnyújtás mel-
lett más gazdasági ágazatokat és tranzakciókat is fel kellett vállalniuk.
Elsõsorban az állami támogatások közvetítésében játszottak közre, így példá-
ul, az állattenyésztés fejlesztésérõl szóló 1908. évi XLVIII. tc. rendelkezése
szerint, a hitelszövetkezeti tagok a tenyészállatok beszerzésére nyújtott köl-
csönök után kamattámogatásban részesültek.39 A fogyasztási szövetkezetek
szervezésében a kirendeltség a gazdasági-piaci infrastrukturális ûrök betölté-
sét tartotta szem elõtt, a szövetkezeti komplementaritás elvét érvényesítve:
„csak ott van azokra (ti. Fogyasztási szövetkezetekre) szükség, következéskép
csak ott van helye a támogatásnak, ahol a megfelelõ bevásárlási helyektõl való
távolság, a magánkereskedés hiánya, annak elégtelensége, vagy nem megfele-
lõ volta a fogyasztási szövetkezetet szükségessé tette. A kirendeltség megyéi-
ben 1911. végén 162 községi fogyasztási szövetkezet mûködött, a Hangya szö-
vetkezet felügyelete és irányítása alatt, az áruellátást pedig a Hangya
nagyenyedi kirendeltsége, központi raktára biztosította.40 Tejszövetkezetek
alakítását csak olyan helységekben támogatta a kirendeltség, ahol nagyobb
mennyiségû tejfölösleg volt, és amelynek értékesítése szövetkezeti úton vár-
hatóan gazdaságosabbá vált. 1911 végén Maros-Torda, Udvarhely, Kolozs,
Háromszék és Torda-Aranyos vármegyékben összesen 49 tejszövetkezet
mûködött, 4552 taggal, több mint 3 millió liter tejet forgalmazva. A községi
állatbiztosítás szövetkezeti alapon való megszervezését is a kirendeltség kez-
deményezte 1908-ban. 1911-ben már 173 községi állatbiztosító szövetkezet
mûködött, valamennyi a magyar kölcsönös állatbiztosító társaság mint szö-
vetkezet kötelékében, amelynek Marosvásárhelyen külön felügyelõsége volt a
kirendeltség székhelyén. A 7701 szövetkezeti tag 16 807 állatot biztosított
rendkívül elõnyösen.41 A „népkönyvtárak” és „népházak” szervezése is szoros
összefüggésben volt a szövetkezetekkel. A kirendeltség mindenütt, ahol meg-
39 A hegyvidéki, erdélyrészi (székelyföldi) és felvidéki ministeri kirendeltségek 1910. és 1911.

évi mûködésének ismertetése. Pallas, Budapest, 1912. 160.
40 Uo. 161.
41 Uo. 165–166.
62
alakult és mûködött a gazdakör vagy a szövetkezetek egy-két válfaja, támoga-

tást szerzett a Minisztériumtól „szövetkezeti ház” építésére. A támogatás
rendszerint a szövetkezeti tagok önrészét egészítette ki, azzal a kikötéssel,
hogy a támogatott szövetkezet a kibõvített vagy újonnan épített helyiségekben
helyet biztosít esetenként a gazdakör összejöveteleinek. Számos esetben a tej-
szövetkezet üzleti helyisége, jégverme és berendezései vagy a fogyasztási szö-
vetkezet boltjának és raktárának, az összes többi szövetkezet irodájának befo-
gadása céljából kért a helyi szövetkezet támogatást épületbõvítésre, építésre.
A gazdaköri gépraktár a szövetkezeti ház udvarán kapott helyet. 1911-ig 44
szövetkezeti ház épült.42 A népkönyvtárak szervezését a kirendeltség a falusi
gazdakörökkel összefüggésben támogatta. 1911 végén 362 népkönyvtár volt az
552 gazdakör birtokában.43 A kirendeltség legfontosabb tevékenységének szá-
mított a gazdasági továbbképzés, téli gazdasági tanfolyamok, gazdaköri elõ-
adások szervezése.44
Összefoglalásként, Erdélyben a magyar szövetkezetek nagymértékben a
szövetkezeti központok közvetítésével az állami támogatások közvetítõ csator-
nájaként mûködtek. A helyi szervezésben leginkább lelkes és karizmatikus
személyek mûködtek közre személyesen vagy hírlapi cikkeikkel, elõadásaik-
kal. A Földmívelésügyi Minisztérium és a szövetkezeti központok erdélyi
kirendeltségei olykor az érdekvédelmi szervezeteket, intézményeket is bevon-
ták a szervezõmunkába.
A történeti Erdély megyéiben a hitelszövetkezetek és fogyasztási szövetke-
zetek száma a hivatalos statisztika szerint a következõképpen alakult.
A mozgalom kiértékelésében fontos a szövetkezetek eredményét is felbe-
csülni. A korabeli statisztikák és kérdõíves felmérés szerint a hitelszövetkeze-
tek megjelenése sok településen a kölcsönkamatok 6–10%-os csökkenését is
eredményezte. Ezáltal a hitelszövetkezetek a túl magas (ún. uzsorakamatok)
42 Uo. 167–168.
43 Uo. 54.
44 A szorosabb értelemben vett gazdasági, illetve általánosabb jogi, közigazgatási ismeretek
mellett a tanfolyamok tárgysorozatába általános szociális vonatkozású kérdések is hozzátar-
toztak, például közegészségügyi (alkoholizmus elleni), gyermeknevelési és háztartási, házipa-
ri tanfolyamok, amelyeken nagy számban vettek részt a nõk is. A kirendeltség szervezésében
évente több gazdakör képviseltette magát tanulmányi kirándulásokon az algyógyi kir.
földmûvesiskola tangazdaságán, valamint a Székelyföldhöz közel esõ Szászföldön a korszerû
mezõgazdasági technikák és szövetkezeti példák tanulmányozása, személyes megtapasztalá-
sa céljából. A gyakorlati oktatás (gazdaköri tanfolyamok, határbejárások, tanulmányi kirán-
dulások) mellett a kirendeltség területén mûködõ 9 mintagazdaság, a tordai Szabó József-féle
iskola is az ismeretek elmélyítéséhez járult hozzá, sõt a székelykeresztúri mintagazdaságon a
tanítóképzõsök megismerhették egy megfelelõ parasztgazdaság berendezését és kezelését a
gazdasági tanár vezetése alatt.
63
visszaszorításához járultak hozzá, a hosszabb lejáratú kölcsönök adósságkon-

verzióra vagy beruházásokra voltak fordíthatók.45 A fogyasztási szövetkezetek
a kezdetekben csak a lakosság legfontosabb szükségleteinek kielégítésére
törekedtek, majd a mozgalom kiszélesedésével a fogyasztási cikkek mellett
vetõmagvak, gazdasági gépek, mûtrágya, papíráru és könyvek árusítását is
elkezdték. Az állam maga is elõsegítette a szövetkezetek áruellátó tevékenysé-
gének bõvítését. Mikor 1911-ben a kormány az elemi csapások miatt vetõma-
got és mûtrágyát osztatott szét a kisgazdák között, az akció lebonyolítását a
Hangya központra bízta. A gabonaértékesítõ szövetkezetek gabonaraktár-épí-
tési költségeinek öthatodát az állam átvállalta.
A szövetkezetek egyes formái – üzem-kiegészítési jellegükbõl adódóan –
eleve feltételeztek bizonyos gazdasági erõt a tagság részérõl. Egyrészt az üzlet-
rész-jegyzés miatt – ez általában a kevésbé tehetõsek számára is elérhetõ volt
–, másrészt, mert például az értékesítésbe való bekapcsolódás termékfelesle-
get feltételezett. A piaci értékesítés a megfelelõ minõséget is megkívánta, így
a szövetkezetek a gazdakörökkel mûködtek közre a modern technikai beren-
dezések és szaktudás terjesztése céljával.
A legelterjedtebb szövetkezeti típusok – a hitel- és fogyasztási szövetkeze-

tek – mindenki számára hasznosak lettek. A szövetkezetek vezetõségében a
helyi értelmiség (lelkész, tanító) túlnyomó szerepet vállalt, amint azt a statisz-
tikák is mutatják.46
Egyéb
Állás Földmûves Lelkész Tanító
foglalatosság
Igazgatósági tag 11 502 792 872 3159
Felügyelõbizottsági tag 4503 286 485 2115
Könyvelõ 293 147 829 638
A szövetkezeti központok évente tartott kongresszusai a Hazai

Hitelszövetkezetek Központi Hitelintézetének gyakorlatát folytatták. A
kongresszusok, közgyûlések jegyzõkönyveit külön kiadványban vagy a szö-
vetkezeti sajtóban közölték. Magyarország szövetkezetei. A magyarorszá-
45 Az OKH 10 éves mûködése. Pátria, Budapest, 1909. 97–98. Az OKH és köteléki szövetkezetei.
46 Az OKH és köteléki szövetkezetei. Jelentés az 1898: XXIII. tc. alapján alakult Országos
Központi Hitelszövetkezet és az ahhoz csatlakozott szövetkezetek tíz éves mûködésérõl.
Budapest, Pátria, 1909.
64
gi szövetkezetek évkönyve címmel 1899-ben jelent meg az elsõ szövetkeze-

ti statisztikai évkönyv, amely közli az összes magyarországi szövetkezet
igazgatóságát, a felügyelõbizottsági tagok névsorát, alakulásának dátumát
és székhelyét, üzleti és mérlegadatait. Az OKH Értesítõ 1900-tól jelent meg
az OKH hivatalos közlönyeként. 1901-tõl az évkönyv Szövetkezeti és gazda-
sági évkönyv címmel populárisabb formában folytatódik, Szilassy és Buday
szerkesztésében. A statisztikai közlemények a Magyar Compassban, a KSH
és kormány statisztikai évkönyveiben és az OKH periodikus kiadványaiban
jelentek meg.47
AZ OKH tagszövetkezetek a történeti Erdélyben:
1899 1900 1901 1902 1903 1904 1905 1906 1907 1908 1918
Alsó-Fehér 3 4 4 4 5 4 4 6 7 8 6
Beszterce-
2 2 3 3 3 3 3 4 5 6 7
Naszód
Brassó 2 1 1 3 3 4 4 5 5 6 6
Csík 7 10 13 13 15 16 16 17 19 19 25
Fogaras 0 1 1 1 2 3 3 3 3 3 5
Háromszék 8 13 19 22 25 26 27 27 29 28 29
Hunyad 5 10 14 17 17 17 17 17 18 18 23
Kis-küküllõ 14 17 17 17 17 17 18 18 18 18 15
Kolozs 29 31 32 37 39 41 41 48 50 51 54
Maros-Torda 31 34 34 37 40 40 44 47 50 50 39
Nagy-küküllõ 3 6 6 7 7 7 10 10 10 10 9
Szeben 0 1 1 1 2 2 2 2 2 2 2
Szolnok-Doboka 13 14 15 15 17 17 19 21 21 21 24
Torda-Aranyos 16 17 18 19 20 20 20 20 20 21 21
Udvarhely 21 24 25 28 29 31 32 34 36 37 39
Királyhágón túli
154 185 203 224 212 248 260 279 293 298 304
terület összesen
Magyarország
712 964 1287 1511 1653 1742 1814 1956 2041 2096 2474
összesen
47 A szövetkezetek helyzete különbözõ országokban. Budapest, 1904. A magyar szent korona

országaiban fennálló szövetkezetek jegyzéke. Kiadja a Kereskedelemügyi Miniszter.
Budapest, 1905 – az összes jogilag, a cégbíróságon bejegyzett szövetkezet tagságát részletezi
járási, települési bontásban (székhely, jelleg, kötelék, alakulás dátuma, taglétszám). 1904.
július 1-jén a Hangya kötelékében 416, a Keresztény Szövetkezetek Központja kötelékében
221, az OKH kötelékében 1443, a Raiffeisen szövetkezetek Központja kötelékében 98 szövet-
kezete mûködött. A köteléken kívüliekkel együtt Magyarország területén összesen 4300 szö-
vetkezet volt, Horvát-Szlavónországban pedig 681.
65
Fogyasztási szövetkezetek a történeti Erdélyben 1918-ban48:
1918
Alsó-Fehér 18
Beszterce-Naszód 24
Brassó 14
Csík 32
Fogaras 7
Háromszék 51
Hunyad 16
Kis-küküllõ 23
Kolozs 43
Maros-Torda 51
Nagy-küküllõ 8
Szeben 7
Szolnok-Doboka 19
Torda-Aranyos 21
Udvarhely 51
Királyhágón túli terület összesen 385
48 Magyar Compass, 1918.

A magyar szövetkezetek
Romániában 1918–1948
között
Hunyadi Attila
z erdélyi magyarság történetének korszakolásában a Monarchia fel-
A bomlása és a trianoni szerzõdés értelmében bekövetkezett hatalom-

változás jelenti a kronológiai választóvonalat. A szövetkezeti-gazda-
sági intézményesedés is új fordulatot vett a két világháború közötti megválto-
zott helyzetben, azáltal, hogy az utódállamok (Csehszlovákia, Jugoszlávia,
Románia) kormányzatai a többségi szövetkezeteket fölhasználták az állam
„nemzeti” gazdaságának stabilizálása érdekében. Az utódállamok két világhá-
ború közötti gazdasági nacionalizmusa a csatolt területek törvényi, gazdasági
és infrastrukturális integrációja mellett az etnikai arányokat és a kisebbségek
gazdasági erejét is megváltoztatta. Legtöbb helyen 1918 után a többségi „nem-
zeti szövetkezeti mozgalom” kormányzatok eszközévé vált a földreform végre-
hajtása során, a gazdaság- és társadalompolitika területén. A kisebbségek szá-
mára, így a romániai magyarok számára is felértékelõdött a szövetkezeti
érdekvédelem nemcsak gazdasági, hanem szociálpolitikai (foglalkoztatás) és
nemzetkisebbségi szempontból is (gazdasági intézmények megõrzése, nemze-
ti kultúra támogatása).1
A trianoni szerzõdéssel az 1918 elõtt az Országos Központi Hitelszövetkezet
(OKH) 2474 hitelszövetkezetének 64,5%-a, községeinek pedig több mint 2/3-a
maradt az utódállamokban, Csehszlovákiában, Romániában, Jugoszláviában
és Ausztriában.
Az alábbi táblázat az OKH összes veszteségét tünteti fel, 1918-as adatok
alapján.
1 A két világháború közötti romániai szövetkezeti és gazdaságpolitikáról lásd bõvebben:

Hunyadi Attila: Nemzetgazdasági önszervezõdési modellek Erdélyben. Az erdélyi magyar,
szász és román szövetkezetek kölcsönhatásai. In Bárdi Nándor – Simon Attila (szerk.)
Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Fórum, Somorja, 2006. 189–217.
67
Az OKH köte- Utódálla-

Cseh-
lékébe tartozó Jugo-
Románia Ausztria mok terü-
szlo-
hitelszövetke- szlávia letén (hatá-
vákia
zetek száma ron túl)
1918 1918 fennhatósága alá kerülõ egységek maradt
elõtt után száma/aránya egységek
Hitelszö- 702 454 428 21 1605

2474 869
vetkezet (28,27%) (18,25%) (17,19%) (0,85%) (64,5%)
2259 4798
Község 6632 1834 1096 1411 32
(34,16%) (72,52%)
220 646 420 979
Tag 698 754 277 775 86 718 109 424 4191
(31,80%) (60,54%)
Forrás: Wanke Gusztáv: A hitelszövetkezeti ügy Magyarországon.

Budapest, 1935. 28–29.
A Csehszlovákiához csatolt magyar lakosságú körzetekben csak 1923-ban

kezdhették meg a területükön mûködõ szövetkezetek önálló szövetségbe való
szervezését, ugyanis az 1919-ben Pozsonyban létrehozott csehszlovák
Központi Szövetkezet radikálisan megszakította a felvidéki magyar szövetke-
zetek kapcsolatát a magyarországi központokkal. 1925-ben alakult meg
Galántán a „Hanza” Szövetkezeti Áruközpont, majd 1929-ben az önálló
„Hanza” Szövetkezeti Szövetség. A 310 fogyasztási és 150 hitelszövetkezet,
valamint 33 más típusú magyar szövetkezet helyi szinten fõleg a kultúrházak,
iskolák és templomok építéséhez járult hozzá. A központ áruraktára, géppark-
ja, likõrgyára, mezõgazdasági terményfelvásárló osztálya mellett nyomdaszö-
vetkezetet is mûködtetett. A szövetkezeti hálózaton kívül kevés magyar pénz-
intézet maradt fenn, ezért felértékelõdött a hitelszövetkezetek jelentõsége.2
A délvidéki magyarság tervszerû szociális és gazdasági elszegényítés áldo-
zata lett Jugoszláviában. A központosítás és diszkriminatív adópolitika (túl-
adóztatás, hatósági visszaélések) miatt a magyar gazdasági intézmények beol-
vadni kényszerültek valamely szerb intézetbe. A félmillió délvidéki magyar-
nak egyetlen számottevõ magyar pénzintézete sem maradt. Az 1918-ig fennál-
ló 168 pénzintézetbõl néhány jelentéktelen pénztár maradt meg, 230 különfé-
le tevékenységû magyar szövetkezetbõl pedig mindössze 17.3
2 A felvidéki gazdasági és szövetkezeti intézményekrõl lásd bõvebben: Gaucsik István: A

magyar gazdasági szervezetek csehszlovákiai integrációja. In Bárdi Nándor – Simon Attila
(szerk.): i. m. 225–228. Vavrik Ferenc: A felvidéki Hanza és tagszövetkezeteinek története
1918–1948. Sajtókoop kiadó, 1993. Pukkai László: A „Hanza” Szövetkezeti Áruközpont
Galánta. Madách–Posonium. Pozsony, 1994.
3 Prokopy Imre: Az elszakított Délvidék. In: Észak–Kelet–Dél–Nyugat. Négy elõadás az elsza-
kított magyar részekrõl. Pécs, 1937.
68
Hunyadi Attila: A magyar szövetkezetek Romániában 1918–1948 között
A Romániához4 csatolt területeken – ideértve a történeti Erdélyt,

Bánságot, Körösvidéket és Máramarost (a továbbiakban röviden Erdélyként
jelöljük) – mûködõ magyar szövetkezetek, amelyek azelõtt az Országos
Központi Hitelszövetkezet vagy a Hangya kötelékébe tartoztak, az új határok
miatt elszakadtak régi központjaiktól, és a frontátvonulás és hadiállapotok
miatt egyesek kifosztva, szervezetlenül maradtak, mások irányítás és fõleg
pénzforrások hiányában megszûntek vagy tengõdtek. A Budapesten rekedt
betétek visszafizetési lehetetlensége miatt a tagok és az intézmény közötti
bizalom megrendült, folyton rosszabbodó anyagi helyzetük miatt újabb kihe-
lyezések (kölcsönök, hitelek) nyújtása lehetetlenné vált, a pénzforgalom csök-
kent és ezzel egyidejûleg jövedelmük is megcsappant. A tisztviselõk fizetését
és az üzleti költségeket sem lehetett fedezni. Nem egy esetben a tisztviselõk is
elpártoltak a szövetkezetektõl, sokan Magyarországra telepedtek át. Az
Országos Központi Hitelszövetkezet korábbi képviselõségi ellenõreinek kite-
lepedése következtében a kellõ üzleti útbaigazításokkal, tanácsokkal sem
lehetett ellátni az Erdélyben maradó szövetkezeti vezetõket. Az 1918–1920
közötti idõszakban oly nagymértékû volt a magyar szövetkezetek széthullása,
felszámolása, hogy az 1918 õszén mûködõ 702 OKH tagszövetkezet közül csak
403, a 641 fogyasztási szövetkezet közül csak 433 maradt meg mûködõképes
állapotban. Az összes erdélyi magyar hitelszövetkezet közül 42,6%-ot, a
fogyasztási szövetkezetek közül pedig 32,5%-ot számolt fel két év alatt. A vesz-
teségeket a háborús infláció, a háború idején a magyar szövetkezetek által
hazafiságból túl nagy mértékben jegyzett háborús állami kötvények (az ún.
hadikölcsönök) háború utáni értékvesztése, a tõke- és áruhiány okozta. A fel-
számolások okai közé számíthatjuk az 1918–1920 közötti átmeneti évek köz-
lekedési nehézségeit és a hatalomváltozás közigazgatási instabilitását is.
Ilyen körülmények között a korábbi központi szövetkezeti kirendeltségek,
a temesvári és kolozsvári OKH-kirendeltség, valamint a nagyenyedi Hangya-
kirendeltség szakembereinek kezdeményezésére megkezdõdött az erdélyi szö-
vetkezeti központok megszervezése, az életképesebb szövetkezetek vezetõinek
bevonásával.5 A kitartó szövetkezeti vezetõk, az Országos Központi Hitel-
4 A két világháború közötti romániai gazdaságpolitikáról, adó- kamat-, földbirtok-politikáról

lásd Rados Móric – Székely János (szerk.): Közgazdasági Évkönyv. Erdély gazdasági lexi-
konja. Temesvár, 1923, 1924.
5 A Romániához csatolt területen a kolozsvári képviselõség kerületébe tartozó 15 megye 293
szövetkezettel, a temesvári képviselõségnél 5 megye 168 szövetkezettel szerepelt. E szerint a
hitelszövetkezetek száma 625, részvényes tag 165 710, a jegyzett üzletrészek értéke 15 351 000
korona volt. A 702 OKH-tagszövetkezetet említõ leggyakoribb adat valószínûleg a román és
szász területeken szervezett OKH-tagszövetkezeteket is magában foglalja. Nacionalizálták az
OKH kötelékébe tartozó hitelszövetkezeteket. Nagyvárad, 1923. IV. 22.
69
szövetkezet még mûködõ három képviselõségét felkeresve, adatokkal bizonyí-

tották, hogy igenis újabb szövetkezéssel, illetve új központ megszervezésével
új életre lehet még kelteni a már-már kimúló szövetkezeteket. Ezen biztatá-
sokra, Erdély és Bánát vezetõ egyéniségeinek támogatására számítva, a 3 kép-
viselõség vezetõi többszöri tanácskozás után a szövetkezetek új központban
való tömörítésében látta az egyetlen mentséget, így még 1920-ban egy új köz-
pont létesítését határozták el. A szövetkezeti központok létrehozásában az is
segített, hogy a kisebbségi magyar szövetkezetek önálló intézményesedéséhez
való jogot a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége kongresszusi állásfoglalá-
sában követelte az utódállamoktól.6
Miután a Romániához csatolt területek két Hangya-kirendeltsége (Nagy-
enyed és Nagyvárad) a csatolás óta csaknem minden forgalmat kénytelen volt
megszüntetni a hajdani budapesti központtal, Nagyenyed székhellyel új közpon-
tot alakítottak, a Romániához csatolt magyar területek szövetkezeteinek érdek-
védelmi és képviseleti céljával. A székhely megválasztásánál a város központi
fekvése, a már készen lévõ iroda és raktárhelyiségek és elhelyezkedett tisztvise-
lõkar voltak döntõek. A megalakulásban a korlátozó körülmények folytán 150
szövetkezet vehetett részt, ezek közül 100 képviseltette magát az alakuló gyûlé-
sen. 1920. június 3-án Nagyenyeden 433 fogyasztási szövetkezet csatlakozásával
alakult meg a „Hangya” fogyasztási szövetkezetek központja. 1922-ben a
Hangya központhoz 563 szövetkezet tartozott, mintegy 150 000 taggal és
650 000 üzletrésszel. Az áruforgalom javítása, emelése érdekében a Hangya a
húszas évek folyamán áruraktárakat létesített Nagyvárad, Arad, Sepsiszent-
györgy, Marosvásárhely, Székelyudvarhely, Szatmár és Torda városokban.7
A hitelszövetkezetek képviselõi és több erdélyi magyar személyiség jelen-
létében 1920. augusztus 9-én, 403 hitelszövetkezet csatlakozásával, megalakí-
tották a Gazdasági és Hitelszövetkezetek Szövetségét, Kolozsvár székhellyel,
szövetkezeti jogi formában.8
6 Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban MOL) K 610 30. cs. 1.dosszié. A részvénytársasá-
gok és a szövetkezetek cége. Ellenzék, 1920. IX. 1. A szövetkezetek és a megcsonkított
Magyarország. II. Esti Lap, 1920. IV. 21.
7 MOL K 610 30. cs. 1. dosszié. Erdélyben új Hangya-központ alakult. Nagyvárad, II. évf.
1920. XI. 28., Közgyûlési beszéd. Hangya. Erdélyi Gazda melléklet, 1921. VII. 31. Az Erdélyi
Gazda írta: MOL K 610. 30. cs. 1. dosszié. 39. f. A Hangya központ közgyûlése. Krassó
Szörényi lapok, 1922. VII. 27.
8 MOL K 610. 30. cs. 1. dosszié. 30. f. Az intézmény cégbíróságon jegyzett hivatalos megneve-
zése a Gazdasági és Hitelszövetkezetek Szövetsége mint szövetkezet (a továbbiakban GHSz)
volt. Szövetkezetekbõl (jogi személyiséggel rendelkezõ vállalatokból) álló másodfokú szövet-
kezetként, szövetkezeti központként mûködött. Vezetõségét román állampolgárságot szerzett
magyar szakemberekbõl választották. Évi közgyûléseinek jegyzõkönyveit az elsõ közgyûléstõl
kezdõdõen, 1924-tõl az évente magyarul és románul megjelenõ közleménye jelentette meg. A
Hangya Hitelszövetkezetek sorsa Erdélyben. Keleti Újság, 1922. II. 9.
70
A jogi, pénzügyi újjászervezésben vezetõ szerepet töltött be dr. Valkó

Gyula, a kolozsvári OKH-kirendeltség korábbi ügyvezetõje és dr. Láday
István miniszteri tanácsos, Bocsánczy László, a Kolozsvári Takarékpénztár
és Hitelbank Rt. Igazgatója, a nagyenyedi Hangyánál pedig Rohay László
igazgató, dr. Harmath József és dr. Drexler Béla. Mindkét szövetkezeti köz-
pont igazgatóságában ezek a szakemberek, az igazgatóságok tagjaiként, köl-
csönösen képviselték a szövetkezeti testvérintézményt.9 Bocsánczy személye
elsõsorban az OKH-val való pénzügyi elszámolások, kiegyenlítések lebonyo-
lítását biztosította a Kolozsvári Takarékpénztár közvetítésével. Bocsánczy
és Gyárfás Elemér a két világháború közötti idõszak folyamán személyük-
ben a magyar részvénytársasági bankok és szövetkezetek konszenzusát és
kölcsönös érdekeit mozdították elõ. Gyárfás Elemér, az Országos Magyar
Párt szenátora és a Bankszindikátus elnöke, a román parlamentben, román
pénzügyi körökben képviselte a magyar szövetkezetek érdekeit, ezért a
Szövetség igazgatósági tagja is volt több éven át. Dr. Drexler Béla, a
Földmívelésügyi Minisztérium Székelyföldi kirendeltség korábbi, 1918 elõt-
ti tisztviselõi tapasztalataira támaszkodva, személyes gazdasági és politikai
kapcsolatait megmozgatva, közrejátszott mindkét szövetkezeti központ elis-
mertetésében.10
A húszas évek elején az Erdélyi Gazdasági Egylet hivatalos közlönyében, az
Erdélyi Gazda címû lapban külön szövetkezeti mellékletet indított a szövetke-
zeti eszmeterjesztés érdekében, Hangya (Az Erdélyi Gazda melléklete) cím-
mel, 1924-ig, míg a nagyenyedi Hangya központ saját hivatalos közlönyét, a
Szövetkezés kiadásának anyagi és technikai feltételeit megteremtette.
A megfelelõ törvényes keret biztosítása mellett a szövetkezetek újjászervezõ-
dése elsõsorban a személyek és magyar intézmények közremûködésének meg-
nyerésén múlott. Másodsorban a mûködéshez szükséges anyagi feltételek megte-
remtése volt fontos. A Szövetség megalakulása után tõkehiány következtében
több mint egy esztendeig alig tudott érdemi tevékenységet kifejteni. A tagszövet-
kezetek tõkeszegénysége miatt nem lehetett a belsõ szövetkezeti üzletrésztõke-
9 MOL K 610. 30. cs. 1. dosszié. 39. f. A Hangya központ ügyeinek vezetését a felügyelõbizott-
sági tagokból álló vezetõségre bízták: Asztalos Kálmán, Valkó Gyula (Kolozsvár), Balázs
Ferenc (Gyulafehérvár) stb. Bodor Bertalan (Kolozsvár). A központot Rohay László igazgató
és Magurányi Jenõ dr. cégjegyzõ fõnök, a két kirendeltség régi vezetõi képviselték. Közgyûlési
beszéd. Hangya. Erdélyi Gazda melléklet, 1921. VII. 31. A Hangya központ közgyûlése.
Brassói Lapok, 1922. VII. 30. 171.
10 Szövetkezeti Értesítõ, 1937. 10–11. sz. 114. Dr. Drexler Béla 1903-tól a Földmûvelésügyi
Minisztérium erdélyrészi (székelyföldi) kirendeltségének tisztviselõje volt, a két világháború
között a GHSz, a Hangya és az EGE-ben folytatta tevékenységét. Egyúttal vezetõségi tag volt
a Maros megyei Földmûves Szövetség, a Marosvásárhelyi Takarékpénztár Rt.-ben és az
Erdélyi Bank Rt.-ben. Elnöke volt az Ellenzék lapkiadó rt.-nek.
71
jegyzésre támaszkodni, ehelyett a korábbi kihelyezések visszaszerzése, a buda-

pesti OKH-val való elszámolás vált fontossá. Az új vámhatárok, a devizaváltozás
(koronaátváltás, román lejre való áttérés) és a hatósági korlátozások miatt nehéz-
ségeket okozott a követelések és tartozások elszámolása a budapesti központtal.
Az elszámolást, pénzek nemzetközi átutalását Valkó és Bocsánczy személyes köz-
remûködésével a Kolozsvári Takarékpénztáron keresztül kellett lebonyolítani.
A Romániához csatolt területekre 1920. szeptember 26-án terjesztette ki a
román kormányzat a regáti szövetkezeti törvényt. E törvény alapvetõen sér-
tette az erdélyi szász és magyar kisebbségek érdekeit. Az impériumváltás után
az igazságügyi miniszter elrendelte a felszámolást, és csak késõbb, dr. Láday
István miniszteri tanácsos szakvéleményének hatása alatt sikerült engedélyt
nyerniük a további mûködésre azzal a feltétellel, hogy a szövetkezetek erdélyi
központja belép a román szövetkezetek bukaresti központjába és állami fel-
ügyelet alá helyezi magát. Az igazságügyi minisztérium kolozsvári kirendelt-
ségének 1922/33 000. sz. rendelete biztosította a kisebbségi szövetkezetek
önálló szervezõdéshez való jogát. Az 1922-i rendelet elismerte az 1920-ban
alapított, de jogi személyiség nélküli magyar szövetkezeti központokat. Ezek
javára a bukaresti Országos Szövetkezeti Központ lemondott felügyeleti joga-
iról, kivéve az 1920. szept. 20-i törvénybe foglalt ellenõrzési jogról. Az átruhá-
zott jogok ellenében viszont a kisebbségi központok elvesztették a román szö-
vetkezeti törvény kedvezményeit. A minisztériumi engedélyezés után azonban
1923-tól tehát hivatalosan megkezdhetik mûködésüket a magyar központok. 11
Az 1922-ben engedélyezett cégbejegyzés után a Szövetség 1923-ban immár
hivatalosan is mûködhetett. Alapszabályának és célkitûzéseinek megfelelõen
elkezdte szervezõ, ellenõrzõ és pénzügyi funkcióit teljesíteni. Az 1924-ben meg-
tartott elsõ nyilvános közgyûlés jegyzõkönyve szerint az elsõ mûködési év folya-
mán rendezték a 403 tagszövetkezet és a központ pénzügyi kapcsolatait.12 Ennél
fontosabb volt viszont az új közigazgatási és jogi elvárásoknak való megfelelõ
mûködés kereteinek megteremtése. A Szövetség ellenõrei a belépett szövetkeze-
tek könyv- és üzletvitelét megvizsgálták, az 1922. évi és az elmaradt zárszámadá-
sokat elkészítették, megszerkesztették közgyûlési irataikat, és a különbözõ ható-
ságoknak járó beadványokat mellékleteikkel együtt román nyelven megfogal-
mazták, a helyi vezetõket betanították a cégjegyzés és alapszabály-módosítások
keresztülvitelére. A központi ügyész és a két kirendelt ellenõr a bíróságok cég-
jegyzõi hivatalában a cégjegyzések foganatosítását szorgalmazták.
11 Oberding József György: A magyar szövetkezetek jogi helyzete Romániában. In: Magyar
Kisebbség, 1939. 189–195.
12 MOL K 610. 30. cs. 1. dosszié. 176–184. ff. A Gazdasági és Hitelszövetkezetek Szövetsége mint
szövetkezet igazgatóságának 1923. évi jelentése. 1924. március 14. Elsõ csonkaévi jelentés.
72
A Gazdasági és Hitelszövetkezetek Szövetsége elsõ közgyûlésén megtörtént a

vezetõség alapszabály szerinti kiegészítése, újjáválasztása, valamint a
felügyelõbizottság újabb 3 évre szóló megválasztása. Az évi közgyûlések a követ-
kezõ években a tagszövetkezetek kiküldötteivel kerültek megrendezésre
Kolozsváron. Miután 1929-ben a törvény értelmében a pénzügyi funkciók és a
szervezõ funkciók intézményesen különváltak, a szervezést, ellenõrzést és kép-
zést a GHSz mellett megalakuló Unió vitte tovább. A harmincas években, a vidé-
ki szövetkezetekkel való intenzívebb kapcsolattartás érdekében, évenként más
és más városban rendezték meg az Unió közgyûléseit.
A magyar szövetkezeti központok jogi személyiségének elismertetése a kétéves
késés ellenére is fontos volt az erdélyi magyarság újraszervezõdésében, ugyanis
más érdekvédelmi szervezet, például az Erdélyi Gazdasági Egylet jogi személyisé-
gét és nyilvános mûködéséhez való jogát csak 1929-ben adták meg. 1929-ig a
kisebbségi szövetkezetek autonómiájuk elismerése fejében nem részesülhettek a
román szövetkezeteknek járó különbözõ adó- és hitelkedvezményekben, csak az
1929-es (parasztpárti kezdeményezésû) szövetkezeti törvény terjesztette ki a ked-
vezményeket a magyar szövetkezetre is.13 Az újjáalakulás nehézségein túljutva, az
1924 utáni években viszont mindezek ellenére is megerõsödött a kolozsvári köz-
pont, és ennek folytán a szövetkezetek többsége jó pénzügyi eredményeket ért el.
A bukaresti szövetkezeti központ által megállapított feltételek miatt a
magyar szövetkezetek nem léptek be a minisztériumi fõosztályokként, hivata-
lokként mûködõ országos szövetkezeti központokba, így nem részesülhettek a
román szövetkezeteknek juttatott kedvezményekbõl, a kedvezõ kamatozású
állami jegybank és a szövetkezeti bank hiteleibõl. A saját tõkék (üzletrésztõke,
tartalékok) elégtelensége miatt a hitelszövetkezeti központnak meglehetõsen
magas kamatozású betéteket és visszleszámítolási hitelt kellett igénybe ven-
nie, hogy tagszövetkezeteinek hiteligényét kielégíthesse.
A szövetkezetek tõkésítésének, pénzügyi eszközeinek szaporításában fontos-
sá vált a magyar intézmények közötti szolidaritás. Nagyobb betétek elhelyezésé-
vel elsõsorban az erdélyi magyar egyházak jártak elöl jó példával, tõkéiket a szö-
vetkezeti központnál helyezve el alapítványi üzletrészek formájában vagy taka-
rékbetétként. Az Erdélyi Bankszindikátus14 nagyobb részvénytársasági bankjai is
13 Ez a kisebbségeknek is kedvezõ törvény volt érvényben (1935-i módosításokkal) az 1938. feb-

ruári (a szövetkezeti autonómiát durván megsértõ és a kisebbségi Uniókat betiltó) rendelet-
törvényig. Oberding: i. m. uo.
14 Az Erdélyi Bankszindikátus 1922 decemberében alakult, 107 részvénytársasági és 100 szövet-
kezeti formában mûködõ pénzintézet csatlakozásával, 174 millió alaptõkével, 54 millió tarta-
lék tõkével. Elsõdleges és fõ célja volt intézeteinek kötelezõ revíziója, továbbá érdekképvise-
lete és a periodikus érdekegyeztetések. Létrejöttét a szász Revisionsverband és a román ban-
kok Solidaritatea szövetsége pozitív példája is ihlette. Gyárfás Elemér: Pénzügyi politikánk.
In: Magyar Kisebbség, 1924. 624–628.
73
nyújtottak hiteleket a Szövetség központnak, elsõsorban a Kolozsvári

Takarékpénztár és Hitelbank, a Transsylvania Bank Rt., amelyek a református,
illetve a katolikus egyház (Római Katolikus Státus) érdekkörébe tartoztak.15 A
szövetkezetek és a részvénytársasági bankok kapcsolatára jellemzõ volt a komp-
lementaritás. Helyi jellegüknek és kisebb méretüknek köszönhetõen a szövetke-
zetek olyan szolgáltatásokat nyújtottak vidéken, amelyeket a nagybankok nem
vállaltak városi elhelyezkedésük és más irányú üzleti stratégiáik miatt. A hitel-
szövetkezetek által nyújtott kölcsönök között elsõ helyen szerepeltek a földmû-
veseknek föld-, gép- és állatvásárlás céljára nyújtott hitelek.
A szövetkezetek pénzügyi-gazdasági
és koordináló-ellenõrzõ szervei:
Federálé és Unió
Mielõtt továbblépnénk a szövetkezetek sikeres válságkezelésének és újabb

növekedési hullámának bemutatásában, ismertetni kell azokat az intézményi
változásokat, amelyek nélkül nem sikerült volna a válság leküzdése. Ebben
ugyanis nagy szerepet játszott, az 1929-es törvény értelmében, a „Szövetség”
mellett szervezett Ellenõrzõ Unió szervezõ és koordinációs stratégiája. A szö-
vetkezetek a kolozsvári székhelyû (Memorandului/Unió utca 12.) Gazdasági és
Hitelszövetkezetek Szövetsége mint szövetkezeti cég kötelékébe tartoztak
1929-ig. 1920-as alapításuk és 1929 között a magyar szövetkezeti központ nem-
csak pénzügyi-kereskedelmi tevékenységet folytatott, hanem irányító, szervezõ
és ellenõrzõ szolgáltatást is biztosított tagszövetkezeteinek. Az 1929. március
28-i román szövetkezeti törvény rendelkezései értelmében a szövetkezeti köz-
pontok lukratív és non-lukratív funkciói intézményesen különváltak. Mindkét
magyar szövetkezeti központ mellett külön ellenõrzõ unió szervezõdött.
A federálé (központ) szövetkezetként bejegyzett kereskedelmi vállalat for-
májában lukratív tevékenységet (kereskedelmi, pénzügyi forgalom) végzett. A
központ tulajdonképpen másodfokú szövetkezetként tagszövetkezeteinek szö-
vetkezete volt.
Az Unió a nem lukratív funkciók teljesítésére alakult intézmény volt. A tör-
vény és alapszabálya elõírása szerint feladata volt:
15 Erdélyi és Bánsági Közgazdasági Lexikon. h. n. 1929. 144–145. Az erdélyi magyar bank és hitel-
életrõl Halász Sándor, A magyar tõke és tõkeképzés fejlõdésérõl dr. Debreczi Béla elemzései
adnak átfogó képet, az erdélyi pénzintézetek részletes, évenkénti mérlegadatainak táblázatos fel-
tüntetésével. In Kacsó Sándor (szerk.): Erdélyi Magyar Évkönyv 1938. Brassó 1937. 140–145.
74
• a szövetkezetek ellenõrzése és irányítása;

• a szövetkezeti nevelés és propaganda;
• a hozzájuk tartozó szövetkezetek jogvédelme;
• az új szövetkezetek alapszabályainak megvizsgálása, láttamozása, a mûkö-
dési engedélyek kiadása;
• az új szövetkezetek beszervezése és mûködésüknek beindítása.
A Szövetség melletti Unió (hivatalos nevén: „Szövetség” Gazdasági és
Hitelszövetkezetek Ellenõrzõ Uniója) személyzete a központ szakembereibõl
állt össze, hiszen az ellenõrök korábban is teljesítették a most különválasztott
funkciókat. A harmincas évek folyamán új, fiatal szakembereket alkalmazott
az Unió, amelyhez az összes szövetkezet csatlakozott. A magyar hitelszövetke-
zeti központ federáléjának és Uniójának mûködési köre az egész trianoni
Erdélyre kiterjedt. A Központok és az Uniók közötti szoros kapcsolatot a több-
nyire azonos személyi összetételû vezetõségük biztosította. 1938-tól ismét a
Szövetség vette át a törvénnyel megszüntetett Unió tevékenységi körét. Bár az
1938-as törvény a Szövetkezetek Nemzeti Intézetének adta át de jure az Unió
hatáskörét, de facto nem hivatalos formában a Szövetség vezetõi átvették a
személyzetet, fenntartva az addig eredményesnek bizonyult irányító, ellenõr-
zõ, ismeretterjesztõ és képzõ munkát.16 Az ellenõrök feladatköre az auditálás
(könyvvitelellenõrzés) mellett a jogtanácsadásra (adóbevallás), üzletviteli
tanácsadásra is kiterjedt. Az új szövetkezetek szervezése, a hálózati szintû
stratégiák kidolgozása és a propaganda is feladatkörébe tartozott.
A gazdasági válság kezelésében az Unió vezetõsége szervezetszintû straté-
giaváltást dolgozott ki.17 A hitelszövetkezeti központ vezérigazgatója, gróf
Bethlen László, aki 1929-ben vállalta el tisztségét, 1935-ben munkatervbe fog-
lalta a tevékenységbõvítést (üzletág-diverzifikáció), az önsegélyezésre alapozó
intenzív növekedést. Központi üzleti stratégiaként az alaptõke-emelést írták
elõ, hitelnyújtásnál a termelési, beruházási célú kölcsönök és a rövid lejáratú,
kis összegû kihelyezések kaptak elsõbbséget. Az új kereseti források felkutatá-
sában, az alternatív tevékenységi körök bevezetésében az ellenõrök a terep-
munka során a központilag kidolgozott és a sajtóban, közgyûléseken ismerte-
tett stratégia szerint jártak el. A tagszövetkezetekkel való kapcsolattartás, tájé-
koztatás 1933-tól kezdõdõen vált könnyebbé, azáltal, hogy a Szövetség saját
hivatalos közlönyt indított Szövetkezeti Értesítõ címmel, dr. Vékás Lajos, a
Minerva Könyvkiadó igazgatója támogatásával. A közlöny elsõ szerkesztõje
Petrovay Tibor, a központ fõkönyvelõje volt, késõbb fõszerkesztõvé vált
16 Szövetségünk jubiláris közgyûlése. Szövetkezeti Értesítõ, 1938. 91–93.

17 A Gazdasági és Hitelszövetkezetek Szövetségének munkaterve. Gr. Bethlen László elõadása.
Szövetkezeti Értesítõ, 1935. 9. sz. 104–107.
75
Oberding József György. Õk, akárcsak Vita Sándor, a Szövetség ellenõre,

nemcsak a szövetkezeti sajtóban, hanem a fiatal erdélyi nemzedék legfonto-
sabb közéleti kiadványaiban (Erdélyi Fiatalok, Hitel) is a magyarság önszer-
vezõdését szorgalmazták, dolgozták ki tudományos igényességgel a gazdasági
intézményesedés programjait.
Az erdélyi magyarságot sújtó válság kezelésében a magyar kisebbségi
intézmények összességére felelõsség hárult, amint azt az Országos Magyar
Párt (OMP) 1933-as marosvásárhelyi kongresszusának felszólalói is megfo-
galmazták. Az OMP Közgazdasági szakosztálya a Szövetség Unió javaslatára
együtt ülésezett az Unió kongresszusával. Az elhangzott elõadások ismét
kihangsúlyozták a korábbi kongresszusok felismeréseit, miszerint valamely
nemzeti kisebbség fennmaradását intézményeinek szorosabb koordinációja,
együttmûködése és szolidaritása biztosíthatja. Az OMP 1930. évi nagygyûlé-
sén a párt közgazdasági szakosztálya nyíltan állást foglalt a gazdasági élet
nemzeti irányban való kiépítése mellett, e tekintetben a szövetkezeti szervez-
kedés minél hathatósabb kiterjesztését és támogatását tartotta szükséges-
nek.18 A kongresszuson Bethlen László, a Szövetség vezérigazgatója felhívta a
figyelmet arra, hogy a hitelszövetkezet a legmegfelelõbb és leghatékonyabb
intézmény a kishitelek folyósítására.19 Elõnyös feltételek mellett nyújtott hite-
lein kívül a szövetkezet a közösségnek is elõnyöket hoz: a község pénzforgal-
mát növeli, gazdasági, biztosítási és kulturális szakosztálya révén új tevékeny-
ségeket honosít meg, könyvtárával hozzájárul a nemzeti kultúra fenntartásá-
hoz. A közgyûlések, a piaci-gazdasági tevékenységek, valamint a felvállalt
tisztségek egyúttal a falu fórumává, a közvélemény formálójává is avatják a
szövetkezetet. A kiépített szövetkezeti hálózat sûrûsége, helyi jellege és közös-
ségközpontú feladatai folytán el nem hanyagolható tényezõ volt a magyar
kisebbségi intézményrendszeren belül. Az 1929-es mérleg adataira alapozva,
Bethlen László kihangsúlyozta a szövetkezetek erkölcsi és gazdasági pénzügyi-
vagyoni erejét is, kiemelve a munkahely és mellékkereset, többletjövedelem
termelõ funkciót is. A Szövetség munkaprogramjának súlypontját a központ
által nyújtott hitelkeret bõvítésének lehetõsége képezte. Az erõs pénzügyi köz-
pont megteremtése érdekében a szövetkezetek saját üzletrésztõkéiket és tar-
talékalapjait kellett volna emelni, és minél több magyar intézményt megnyer-
ni szövetkezeti alapítványi üzletrészek jegyzésére.20 A Párt közgazdasági szak-
osztályát a hitelszövetkezeti központ erkölcsi támogatására kérte fel, az isko-
18 Oberding József György: A szövetkezetek szerepe az erdélyi magyarság gazdasági életében.

Magyar Szövetkezés, 1939, 6.
19 Uo.
20 Uo.
76
lafenntartó intézményektõl pedig a szövetkezeti nevelés bevezetésére kért

jóváhagyást. Ugyanakkor indítványt tett közgazdasági tárgyú vándorgyûlések
rendezésére, amelyeken a vidéket érdeklõ szakelõadások mellett szövetkezeti
propaganda is legyen. A Szövetség stratégiájának prioritásai között szerepelt
a kisiparosok hitelellátása szövetkezetek alapítása által, az elszórtan mûködõ
tejszövetkezetek koordinációja és értékesítésének megszervezése, magyar bir-
tokvásárlások hitelezése, valamint a mezõgazdasági és szövetkezeti szakokta-
tás elõmozdítása vándortanítók útján.
Az OMP és a szövetkezeti központ közötti kapcsolat leginkább Gyárfás
Elemér személyében állandósult és a közösen megtartott nagygyûléseken,
kongresszusokon. Petrovay és Oberding elõadásában felhívta a figyelmet arra,
hogy a gazdasági autonómia feltétele a magyar gazdasági intézmények közöt-
ti konszenzus és érdekegyeztetés. A kongresszuson határozati javaslat szüle-
tett a legjelentõsebb magyar gazdasági szervezetekbõl összeálló gazdasági
tanács létrehozásának szükségességérõl: „Kisebbségi társadalmunk csak úgy
tudja helyét megállani, ha a megmaradt gazdasági és pénzügyi intézményeit
újjászervezi. A cél elérése érdekében megalakítandó az erdélyi magyarság
Gazdasági Tanácsa akként, hogy abban gazdasági érdekképviseleti szerveink
megfelelõen képviselve legyenek.”21 A Gazdasági Tanács létrehozásának prog-
ramja sokkal reálisabb elvárás volt, mint a korábban sokat hangoztatott erdé-
lyi magyar bank gondolata. Miután a Vásárhelyi találkozó 1937 õszén is meg-
vitatta a Gazdasági Tanács tervezetét, az 1938-ban megalakuló Magyar
Népközösség gazdasági szakosztálya hasonló célokat követett.22 A királyi dik-
tatúra idején (1938–1940 között) a hivatásrendi államban a magyar kisebbsé-
get egyetlen szervezet, az 1939 januárjában alakult Magyar Népközösség kép-
viselhette. A szövetkezetek társadalmi súlyáról tanúskodik az, hogy a Magyar
Népközösségben a két magyar szövetkezeti központ mint legnépesebb, legát-
fogóbb magyar szervezet vehetett részt. A gazdasági szakosztályt, melynek
elnöke dr. Szász Pál volt, a szövetkezeti központok képviselõi és a gazdaköri
mozgalom, az Erdélyi Magyar Gazdasági Egylet alkotta. A Népközösség
Szövetkezeti Alosztálya emlékiratban terjesztette a kormányhatóság elé az
1938-tól egyre súlyosabban megnyilvánuló sérelmeket.23 1938-tól kezdõdõen
az Uniók betiltásával megvonták az önálló autonóm ellenõrzéshez való jogot;
a magyar Központok igazgatóságának három tagját a Nemzetgazdasági
21 Vita Sándor: Gazdasági tanács. Hitel, 1937. 45.

22 A bécsi döntést követõ idõszakban pedig azonos névvel megalakult az Erdélyi Párton belül az
Erdélyrészi Gazdasági Tanács.
23 Szövetkezeti Értesítõ, VII. évf. 1939. 12. (dec.) 212. Negatív diszkriminációk 1938-tól:
Szövetkezeti sérelmeink a kormány elõtt. Magyar Kisebbség, 1939. 496–500.
77
Minisztérium nevezte ki; újabb szövetkezetek létrejöttét nem hagyták jóvá;

monopoltermékeket (só, gyapot, petróleum) csak a román szövetkezetek áru-
síthattak; a gabona állami pénzen történõ intervenciós felvásárlására, vala-
mint a hadsereg ellátására kizárólag a román szövetkezetek kaptak megbízást.
Az Erdélyi Gazdasági Egylet (EGE) és a szövetkezetek
A politikai tevékenység biztosította keretek betöltésére a magyarság meg-

határozó körökben csoportosuló rétegeinek érdekvédelmi szervezetei vállal-
koztak. Az intézményes együttmûködés szempontjából érdemes kiemelni még
az EGE-vel és az egyházakkal fennálló kapcsolatot, valamint a két szövetkeze-
ti központ állandó és gyümölcsözõ kapcsolatát.
Az Erdélyi Gazdasági Egylet nagy múltú és legnépesebb szervezet nemcsak
a magyarság egészének elismerését érdemelte ki népnevelõ és szervezõ mun-
kájával. Az EGE az 1921-es földreform jogsértõ intézkedései ellen memoran-
dumokban tiltakozott, megyei gazdasági osztályai megkísérelték a földkisajá-
títások pontos statisztikáját összeállítani.24
Az OMP 1926-os gyergyószentmiklósi gyûlésén a gazdasági szakemberek és
gazdák felléptek az erdélyi magyarság mezõgazdasági érdekvédelmi szerveze-
teinek minél szélesebb körû és átfogó kiépítése mellett. Gazdakörök szervezé-
sét és vezetését szorgalmazták és terményértékesítõ, biztosító szövetkezetek
alakítását. A mezõgazdasági anyanyelvi képzés védelmében léptek föl, ugyanis
az összes magyar nyelvû mezõgazdasági iskolát (Algyógy, Csíkszereda,
Szilágysomlyó, Torda) és a kolozsvári mezõgazdasági akadémiát is átvette a
román állam, megszüntetve a magyar nyelvû képzést. Az OMP parlamenti tag-
jai egy megalakítandó mezõgazdasági szaktestületet terveztek. Az intenzív épít-
kezés csakis az intelligencia szerepvállalásával volt elképzelhetõ. Az irányító
réteg kötelessége a kisgazda-társadalommal szemben elsõsorban a népnevelést
jelentheti. „Az okszerû mezõgazdasággal megismerkedõ magyar gazda jövedel-
mét két-háromszorosára emelheti, a gazdaságilag erõs falusi társadalom
(1930-ban a magyarság 73,2%) ki tudja építeni egész gazdasági életét, annak
széles hálózatát, megteremtheti szövetkezeteit, megszervezheti s közös beszer-
zést és értékesítést, értékeinek megfelelõ súllyal szólhat bele az érdekeit oly-
annyira érintõ gazdaságpolitika irányításába is” – állapította meg Demeter
Béla, aki részletesen elemezte a magyar falusi társadalom leszegényedésének
körülményeit, illetve gazdasági fellendülésének várható kedvezõ hatását.25
24 G. S. K., 1926, 38–49.
25 Demeter Béla – Venczel József: Az EMGE munkája a román impérium alatt. Kvár, 1940, 27.
78
Az EGE a húszas évek elején közlönyében külön mellékletben támogatta a

szövetkezeti gondolatot. A két világháború közötti idõszakban a Szövetség és
az EGE vetõmag-kiosztási, gépesítési, gyümölcsértékesítési akciókban mûkö-
dött közre, az intézményes és hosszú távú együttmûködést pedig a kölcsönös
igazgatósági és elnöki tagságok és személyes átfedések biztosították. Báró
Jósika Gábor, a Szövetség elnöke egyszemélyben az Erdélyi Gazdasági Egylet
elnöke is volt haláláig, 1930-ig. Õt követte a Szövetség elnöki tisztségében
1931-tõl gr. Béldi Kálmán, egyben az EMKE elnöke is. Bethlen György OMP-
elnök és EGE-elnök (1936-ig) a Szövetség igazgatóságának is tagja volt hosz-
szú ideig. Gr. Bethlen László, a Gazdasági és Hitelszövetkezetek
Szövetségének ügyvezetõ igazgatója, az Ellenõrzõ Unió igazgatója, akárcsak
Harmath János, a Hangya központ vezérigazgatója, részt vett az Erdélyi
Gazdasági Egylet elnöki tanácsülésein.26 Gr. Bethlen László kapcsolatot teste-
sített meg az EMKE közgazdasági szakosztályával is, amelynek elnöke volt.27
Az EGE jogi személyiségének megszerzéséig, 1929-ig az EGE több ízben
együttmûködésre kérte fel a Szövetséget: „…az EGE aziránt keresi meg a
Szövetséget, hogy a hitelszövetkezeteket kapcsoljuk be a községek gazdasági
életébe és különösen ahol nincsenek gazdakörök, a hitelszövetkezetek kereté-
ben külön gazdasági osztályt szervezzenek, melyek hivatva volnának a község
minden apró kérdésével foglalkozni, gazdasági elõadásokat tartani.”28 A felké-
rést követõ idõszakban a Szövetség az EGE-t pártfogásáról biztosította, és
körlevelet intézett tagszövetkezeteihez. A hitelszövetkezetek ezek után a
Szövetség közvetítésével bekapcsolódtak az EGE gazdasági akcióiba, alosztá-
lyokat hoztak létre, amelyeken keresztül a gazdák minõségi vetõmagot szerez-
tek be nagy (vagon) tételben.29 Amikor az OMP Közgazdasági Szakosztályán
belül és a hírlapokban felvetõdött egy erdélyi Jelzálogbank vagy Altruista
Bank terve, Jósika Gábor és Bethlen György javasolták, hogy egy újabb bank
alapítása helyett a magyar szervezetek a hitelszövetkezeti központot, a
Szövetséget tõkésítsék, hiszen – a közgyûlés határozati javaslata szerint – „a
mezõgazdasági és kishitel legalkalmasabb és leghathatósabb intézménye”,
ezért a Közgyûlés „szükségesnek tartja a hitelszövetkezetek Szövetségének
megerõsítését és kifejlesztését egy altruista nagy központtá, mely hivatva lesz
a falu és az emberek hiteligényét jutányos alapon kielégíteni.” Elekes Dénes és
Drexler Béla javaslatára a határozatot elküldték az egyházaknak és az
26 MOL P 1705 E. G. E. 1937. évi jegyzõkönyvei. Jegyzõkönyv mely felvétetett Kolozsvárt, 1936.
nov. 3-án az Erdélyi Gazdasági Egylet elnöksége által egybehívott elnöki tanácsülésrõl 1–41.
27 Kacsó Sándor (szerk.): Erdélyi magyar évkönyv 1938. Brassó, Brassói Lapok, 1937. 86.
28 ANDJ Cluj 790. F 1. cs. 38. f.
29 Uo. 49. f.
79
Országos Magyar Pártnak is. Az egyházakat felkérték, hogy minél nagyobb

üzletrészt jegyezzenek, nagyobb betéteket bocsássanak a Szövetség rendelke-
zésére, és utasítsák a vidéki egyházközségeket, hogy vezetõik útján vegyenek
részt a vidéki szövetkezetek munkájában és az egyházközségi vagyon kezelé-
sével vegyék igénybe a szövetkezeteket.”30
Az 1936-ban új vezetõséggel induló EGE legfõbb törekvése lett a gazdasági
népnevelés. A múló értékû népjóléti megsegítés helyett a társadalomépítés
nehezebb munkáját vállalta, hogy a gazda önmaga segítsen magán és gazdatár-
sain is, azáltal, hogy a gazdasági élet alapsejtjében, a gazdakörben kell kikép-
zett vezetõk irányításával a gazdatársadalom maga igazgassa ügyeit s az intel-
ligencia, a falu értelmisége mintaszerû gazdaságával példát mutasson, különö-
sen a tanító, akit a törvény gazdasági oktatásra is kötelezett. „Csak kézzelfog-
ható siker, az utánozható példaadás és cselekvés fogja meg az emberek lelkét és
ösztönzi õket javítani önmagukon és gazdaságukon” – idézték Mikó Imrét, az
EGE 1854-beli reformátorát 1936 virágvasárnapján, a reformközgyûlésen.
Dr. Szász Pál megválasztott új elnök az eredményesség biztosítására az EGE
gazdaságszervezõ és irányító munkáját 13 alkerületben szervezte meg.31 A munka
eredményét maguk a számok bizonyíthatják: 1936–40 között a gazdakörök
száma háromszorosára növekedett, 575 gazdakörnek 45 330 magyar gazda volt
tagja; a szervezet kiadványa, az Erdélyi Gazda Erdély 1310 községében
100–150 000 olvasóhoz jutott el. Négy év alatt 140 téli gazdasági tanfolyamon
4836 gazda részesült módszeres oktatásban, vett részt gyakorlati bemutatókon és
nyert oklevelet. A korszerû gazdasági tudomány és okszerû alkalmazásának mód-
szerei e tanfolyamokon jutottak el a gazdatársadalomhoz, amelyet az EGE neme-
sített vetõmagkiosztással, kül- és belföldi tenyészállat-közvetítéssel is támogatott.
A kiemelkedõ eredmények a gazdanapokon és kiállításokon nyerhettek elisme-
rést és jutalmat. E segélyakciók az elsõ években különösképpen a szórványvidék-
nek szóltak, s csak késõbb a nagyobb tömbökben élõ magyar népcsoportoknak.32
Az EGE szót emelt a kis hitellel való ellátás, valamint a mezõgazdasági termékek
értékesítésének, feldolgozásának szövetkezeti megszervezése érdekében, így a
gazdasági és hitelszövetkezetek testületileg beléptek az EGE-tagok sorába.33
Az 1936. novemberi elnökségi ülésen Szász Pál elnök megköszönte a
Gazdasági és Hitelszövetkezetek Igazgatóságának, amiért elõsegítette azt,
hogy minden szövetkezet tagja lett az EGE-nek; a Hangya Szövetkezetek igaz-
gatósága szintén megtette a maga részérõl az intézkedéseket, hogy a fogyasz-
30 Uo. 27. f., Az 1928. február 23-i közgyûlés jegyzõkönyve. Uo. 59. f.
31 Uo. 22–28.
32 Uo. 38–44.
33 Szövetkezeti Értesítõ (a továbbiakban Sz. É.), 1937, 65–71.
80
tási szövetkezetek testületileg belépjenek az EGE tagjai sorába.34 Az EGE

együttmûködött a Szövetséggel a tejgazdasági szakértõk, vajmesterek kikép-
zésében és alkalmazásában, és közvetve a tejszövetkezeti ágazat és stratégiák
fejlesztésében is. Tervbe vették a kalotaszegi Nádasmentén, valamint
Szilágyságban létesítendõ tejfeldolgozó üzem építését.35 Mind a szövetkezeti
központok, mind az EGE alkalomadtán együttmûködtek a szászok hasonló
szervezeteivel: a szebeni Verkaufshalleval, az Erdélyi Szász Gazdasági Egylet
vetõmag-értékesítõ osztályával. Ahhoz, hogy a gazdakörök is részesüljenek a
törvény által szövetkezeteknek nyújtott kedvezményekben, Bethlen László
javaslatára a tejcsarnokot mûködtetõ gazdakörök beléphettek a tagszövetke-
zetek sorába, és önkéntesen a Szövetség ellenõrzése alatt mûködtek tovább.
A szövetkezetek intézményes támogatásának és jól kiépített hálózatát moz-
gósítva sikerült Szász Pálnak az EGE társadalmi bázisát kiterjeszteni: az 1936-
ban alig 537 EGE-tagságról az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyletre átnevezett
gazdaszervezet, célközönségének súlypontját a nagybirtokosokról a kis- és
középbirtokosokra áthelyezve, 1940-re 18 522 EMGE-tagra, illetve 575 gazda-
körbe szervezett 26 808 gazdaköri tagra emelte taglétszámát.36 A Venczel
József és Vita Sándor közremûködésével 1936–1940 között megreformált gaz-
daszervezet „demokratikus átalakítása”, szervezeti felépítésének korszerûsíté-
se, decentralizálása (3 kerület, 12 alkerület) annál inkább idõszerûvé vált, mivel
már tizenöt évvel korábban, 1921-tõl kezdõdõen megfogalmazódott a demok-
ratikusabb, a kisbirtokosokra támaszkodó mezõgazdasági szervezetek megala-
kításának igénye. Drexler Béla, Orbán Balázs és Mikó László szorgalmazására,
a nehézkes (és konzervatív) EGE kiegészítésére, a Bocskai Szövetség pénzügyi
támogatásával megalakultak a Maros-Torda, Csík, Udvarhely és Háromszék
megyei Földmívesszövetségek.37 1936-ig azonban mégsem sikerült a gazdaszer-
vezetek társadalmi bázisát kiterjeszteni, így ezek elmaradtak a szász és sváb
gazdaszövetségekhez viszonyítva. A Szász Mezõgazdasági Egyesületnek már
1913-ban közel 10 000 tagja volt, 1922-ben pedig 13 347, a központi választ-
mány mellett 14 körzeti és 235 helyi gazdaegyletbe tömörülve. A Bánáti Sváb
Gazdasági Egyesületnek 1926-ban 80 gazdaköre 5515 tagot csoportosított.38
34 MOL P 1705 9–10. f.; Az EGE reformjáról és tevékenységérõl lásd bõvebben Demeter Béla –
Venczel József: Az EMGE munkája a román impérium alatt. Kolozsvár, EMGE, 1940.
35 MOL P 1705 E. G. E. 1937. évi jegyzõkönyvei. Jegyzõkönyv mely felvétetett Kolozsvárt, 1936. nov.
3-án az Erdélyi Gazdasági Egylet elnöksége által egybehívott elnöki tanácsülésrõl. 22–23. f.
36 Demeter Béla – Venczel József: i m. 22–29. p.
37 MOL K 437 Bocskai Szövetség -1921-1- 385–386. f. 398. f.
38 Sigerus, Fred (szerk.): Wirtschafts-Statistik Rumäniens. Jahrbuch 1926. Hermann-
stadt–Leipzig. 13–14. p.
81
A magyar tejszövetkezetek
A tejszövetkezeti kezdeményezések sikereire alapozva és a programadó stra-

tégia nyomán fellendült a gazdasági szövetkezetek, szakosztályok szervezése a
hitelszövetkezeteken belül. A stagnáló hitelélet körülményei között a hagyomá-
nyos mezõgazdasági termékek értékesítésének nehézkessége s az emiatt kiesõ
jövedelem, leszegényedés új jövedelmi források, új, alternatív termelési ágak,
szolgáltatások bevezetését tették sürgetõvé. Az eredményes és hatékony tõkefel-
használás és hitelnyújtás érdekében a GHK alapszabályzatában már alakulásakor
célként fogalmazta meg a gazdasági tevékenység megindítását a hitelszövetkeze-
tek keretében fiókszövetkezet indításával. E kezdeményezésével is megelõzte a
román törvényhozást, mely az 1935-ös szövetkezeti törvényben fogalmazta meg
a gazdasági szövetkezeti szakosztályindítás módozatait. A program a falvak
lakosságát arra próbálta ösztönözni, hogy a szövetkezeten keresztül minél válto-
zatosabb tevékenység lefedésére törekedjen (beszerzés-értékesítés, feldolgozás,
biztosítás, háziipar, fakitermelés). Elsõdleges cél volt a szövetkezeti tagságnak
olyan erõforrásokat megmozgatni, amelyek addig kihasználatlanok voltak. A gaz-
daságosabb mûködés, közös beszerzés és értékesítés, gépesítés, minõségi vetõ-
magvak és állatállomány nevelése olyan potenciált jelentettek, amelyet addig a
falu szervezetlensége miatt kihasználatlanul hagyott. A legtöbb magyar faluban
termelt tej szövetkezeti feldolgozása és ezáltal gazdaságosabb, jövedelmezõbb
értékesítése tûnt a legkönnyebben és legolcsóbban megvalósíthatónak. A szövet-
kezeti központ szakembereinek dániai tanulmányútja, valamint a szász és sváb
példák, nem utolsósorban azonban a székelyföldi gazdasági akció elõzményei és
a húszas évek végén újjáalakuló tejszövetkezetek sikere ezt támasztotta alá.
Szervezeti szinten egyrészt az elszórt tejszövetkezetek nyersanyagának közös fel-
dolgozását, értékesítését, piackutatást kellett megoldani, másrészt pedig a tejszö-
vetkezetek szervezését és ellenõrzését (minõség, szerzõdések teljesítése) kellett
sokkal szigorúbban végrehajtani. A Szövetség már 1927-ben hozzálátott a tejszö-
vetkezetek szervezéséhez. A hitelválság idején a szövetkezeteknek új tevékenysé-
gi kört keresõ elnök, dr. Bethlen László indította el a tejszövetkezeti propagandát
az Ellenõrzõ Unió személyzetével. A központi kezdeményezés a válság hatására
új jövedelmi forrást keresõ gazdák kezdeményezésével találkozott. A központi
propaganda nyomán a kisgazdák meggyõzõdtek arról, hogy a tej akkor éri el a
legmagasabb árat, hogyha azt nem egyénenként dolgozzák fel és adják el, hanem
szövetkezetekbe tömörülve igyekeznek értékesíteni.39 A kisgazdaságok meglévõ
39 A tejszövetkezetek céljai. Szövetkezeti Értesítõ, 1937. március hó. 4. (rendkívüli) sz.
82
tehénállománya lehetõvé tette, hogy a faluközösségek viszonylag csekély tõkével

is tejszövetkezeteket alakítsanak. A tejszövetkezet megalakulhatott 25 tag egyen-
ként 500 lejes üzletrészével (összesen 7500 lej) jegyzett üzletrésszel, egy életké-
pes tejszövetkezet teljes berendezése nem tett ki többet 35 000 lejnél. A tejszövet-
kezet gépbeszerzéséhez szükséges tõkét sok esetben a Szövetség Központ elõle-
gezte meg, és a szövetkezet a tejárból vonta le a tagoktól a törlesztést.
Különösen Maros-Torda és Udvarhely megyében mutatkozott nagyobb
érdeklõdés a tejszövetkezetek iránt. Ebben a két megyében három év leforgása
alatt közel 100 szövetkezet alakult. A tejtermelés fokozásával az állattenyésztés
(sertés) és a mezõgazdaság (takarmánytermelés, legelõgazdálkodás) is nagyobb
lendületet vett. A tejszövetkezetek a félkész terméket, tejszínt vagy késõbb a
vajat a közlekedési-szállítási nehézségek, valamint a kis tételû kínálatuk miatt
nehezen értékesítették. A Szövetség támogatásával 1932-ben Siménfalván köze-
pes nagyságú tejértékesítõ csoportot alakítottak, azzal a céllal, hogy az elszige-
telt tejszövetkezetek ne legyenek kiszolgáltatva a vajértékesítéssel foglalkozó
közvetítõ kereskedelemnek. Ahhoz, hogy egységes minõségû versenyképes vaj
elõállítása is lehetõvé váljék, a Szövetség 1936-ban Marosvásárhelyen megépí-
tette elsõ központi tejfeldolgozó üzemét. Késõbb, 1938-ban Székelykeresztúron
a még korszerûbben megépített és felszerelt második vajgyár is megkezdte
mûködését. Elõbbi napi 15–20 000 liter, utóbbi 10–15 000 liter tejet gyûjtött és
dolgozott fel. A tejszövetkezetektõl a félkész terméket (tejszínt) a Szövetség saját
teherkocsijával szállította az üzemekbe; innen a vajat egységesen csomagolva,
saját „Transilvania” márkával ellátva állították elõ a készterméket.40
A helyi tejszövetkezetek erkölcsös mûködésérõl az Unió mellett létrejött
fegyelmi bíróság gondoskodott. A Tejszövetkezeti Szemle rovatként indult a
Szövetkezeti Értesítõben, majd többoldalas mellékletté vált Perjessy János és
Elekes Béla tejszövetkezeti fõellenõr, Vita Sándor és mások írásaival.
A mozgalom gazdasági hatékonyságáról a számok tanúskodnak: a maros-
vásárhelyi telep felállítása a tejszövetkezetek megnövekedett alkupozícióját és
termelékenységük növekedését eredményezte, így 1936-ban a gazdák literen-
ként 53 banival többet kaptak, ami 3 896 342 liter tejnél 2 065 061 lej többle-
tet jelentett 1934-hez viszonyítva. A gazdasági erõkoncentráció, a közös gaz-
dasági akció a telepek kapacitásának maximális kihasználására irányult, amit
gazdasági számítások is tükröztek:
Maros megyében a megye napi 40 000 liter tejtermelésének felét,
20 000 litert dolgozott fel a telep.41 Udvarhely megyében 25 000 liter tej ter-
40 A Székelykeresztúri üzem. Szövetkezeti Értesítõ, 1938. 61–62.

41 Beszéljenek a számok. A tejszövetkezetek céljai. Szövetkezeti Értesítõ, 1937. március hó. 4.
(rendkívüli) sz.
83
melõdött naponta, amibõl a székelykeresztúri telepre 12 000-et szállítottak.

A gazdasági számítások szerint „ha a Maros megyei, valamint az Udvarhely
megyei teljes tejtermelés a szövetkezeti telepekben kerülne értékesítésre, az
évi tejár-átlag 1 lejjel volna magasabb. A két megyében a tejtermelõ gazdák
egy évben 12 millió lejjel kapnának nagyobb tejárat a teljes kapacitás
kihasználásának esetében.”42
A vásárhelyi telep több külföldi ajánlatot is kapott, így a megrendelések
kielégítése érdekében propagandát indított a tejmennyiség növelése végett,
ugyanakkor kölcsönös kötelezettségi szerzõdést is kötött a tagokkal, a szállí-
tott mennyiség állandóságának biztosítása érdekében. Bár nem minden eset-
ben volt maximális fegyelem a szállított nyersanyag minõségét illetõen, és a
szerzõdött mennyiség helyi értékelése is nemegyszer zûrt okozott helyi szin-
ten a csalások miatt (vizezés), összességében mégis a korábbi árakhoz képest
háromszoros árat kaptak a tagok a tejért, ugyanakkor a tejszövetkezet a szö-
vetkezeti alapelvekhez hûen árkiegészítés formájában visszajuttatta azt a
hasznot is, amit korábban a kereskedõk értek el. A családi gazdaság és a falu-
közösség is gazdagabb lett a tejszövetkezetnek köszönhetõen.43 A kapacitás
optimálisabb kihasználása nyomán tovább nõtt a gazdáknak kifizetett zsírfo-
konkénti ár. Az új értékesítési lehetõségek az önellátó tejtermelésrõl átállítot-
ta a gazdákat a piaci termelésre. A tejszövetkezeti szervezet hozzájárult az
állatállomány és takarmányozás, legelõgazdálkodás minõségi emeléséhez is,
elkezdõdött az állatállomány törzskönyvezése és feljavítása. A minõségeme-
lésben a Szövetség szorosabb együttmûködést épített ki az 1936-ban megre-
formált Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesülettel.44
A közgazdasági marketing szempontjából fontos, hogy a mozgalom a part-
nerek hûségére alapozva közös márkajegyet vezetett be termékeinek minõsé-
gét garantálva, de egyúttal tudatos fogyasztói magatartást, hûséget is sugallt a
reklámszöveg: „Szövetkezõk csak Transylvania pasztõrözött vajat vásárol-
nak.” 1937-tõl Kolozsváron a Méhkas diákszövetkezet forgalmazta a
Transylvania tejtermékeket tejivójában.
42 Uo.
43 Szociális fontosságukat a rugonfalvi példa jellemzi, ahol már a székely kirendeltség létesített
tejszövetkezetet. A nehezen meggyökerezõ tejszövetkezet 1912-re már szép kultúrházat és tej-
feldolgozó telepet épített. A világgazdasági válság utáni fellendülés nyomán 1937-ig már 500
hold körüli birtokot vettek meg a tagok. A tejszövetkezeti tagoknak állatbiztosítást kötöttek,
hídmérleget, gazdasági gépeket vásároltak. A különösen kedvezõ tejtermék-értékesítés ered-
ménye, hogy szép házak épültek, a fiatalok gazdasági és középiskolában tanulhatnak.
44 MOL P 1705 E. G. E. 1937. évi jegyzõkönyvei MOL P 1705 Jegyzõkönyv mely felvétetett 1936.
jún. 30 – júl. 1–2-án az Erdélyi Gazdasági Egylet gazdasági felügyelõi értekezletén.
84
A magyar tejszövetkezetek kínálata elsõsorban Bukarest felvevõpiacát

célozta meg, ahol a besszarábiai német tejszövetkezetekkel osztozott a pia-
con a Szövetség, mely saját lerakatot létesített a fõvárosban, ahonnan saját
kocsival szállította a kiskereskedelembe a termékeket. A „Transilvania” már-
kajelzés a fõvárosi fogyasztókon kívül külföldi nagykereskedõket is meg-
nyert: a magyar tejszövetkezetek Transilvania termékeivel Angliába,
Palesztinába és Görögországba indultak exportszállítmányok 1936-tól kez-
dõdõen.45 A tejfeldolgozó telepek a vajkészítés mellett igen szép eredménnyel
terjesztették ki mûködésüket a kazein-, sajt- és túrókészítésre. 1939-tõl a
román hadseregnek szállított.
A szervezés során a Szövetség árkedvezményeket és jogi kedvezményeket
is biztosított tagszövetkezeteinek. Az újonnan alakuló tejszövetkezetek támo-
gatására érvényt szerzett a szövetkezeti törvényben biztosított jogoknak, szá-
mukra a Nemzeti Szövetkezeti Intézetnél kilobbizta, hogy egészen alacsony
üzletrészjegyzéssel is megalakulhassanak.46 A tejszövetkezetek száma így ala-
kult: 1929: 7, 1930: 12; 1931: 26; 1932: 54; 1933: 66; 1934: 72; 1935: 81; 1936:
101; 1937: 125; 1938: 133; 1940: 135.47
1940-tõl a tejértékesítõ hálózat és a Transylvania tejfeldolgozó telepek
üzemvitelére önálló szövetkezet létesült Marosvásárhelyen, az Erdélyi
Tejgazdasági és Tejértékesítõ Szövetkezet.
Egyéb gazdasági jellegû magyar szövetkezetek.

Regionális elhelyezkedésük és hatásuk
Az általános mezõgazdasági szövetkezetek az 1935-ös törvény által alkotott

új szövetkezeti típust képviselték. Ezek feladatát a falu mezõgazdasági terme-
lésének és terményértékesítésének szövetkezeti megszervezése képezte, a
szükséges vetõmagvak, mezõgazdasági gépek, növényvédelmi szerek, tenyész-
állatok közös beszerzésére, gyümölcsfaiskolák, legelõk létesítésére és fenntar-
tására. Hét ilyen mezõgazdasági szövetkezet alakult a GHK keretében. A
temesvári Vitamin paprikatermelõ szövetkezet a szegedi paprikatermelést
honosította meg. A székelyszenterzsébeti gyógynövénytermelõ szövetkezet a
szászvidékrõl átvett gyógymentát termesztette, a székelykeresztúri Voluntas
len- és kendertermelõ szövetkezet nagy lendületet adott az addig csak házi
45 Szövetkezeti Értesítõ, 1937. 150., 1937. 164.

46 Szövetkezeti Értesítõ, 1940. 22.
47 Tejszövetkezeti statisztika. Szövetkezeti Értesítõ, 1937. 31.
85
szükségletre termesztett növények termelésének. A gyárat a munkások vették

át szövetkezeti formában a megbukott „Friedler” cégtõl.48
Az ipari, termelõ- és értékesítõ szövetkezetek fõleg a városokban alakultak
meg. Közöttük építõipari, fémipari, bõripari, asztalos és szabóipari szövetke-
zetek voltak. Ugyancsak városi alakulatok voltak a kereskedelmi jellegû szö-
vetkezetek is. A kolozsvári Méhkas, az erzsébetvárosi Concordia, a brassói
Ágisz, a tordai Ave, az aradi Omnia a falvak termékeit értékesítette városon.
Szolgáltató szövetkezetek voltak: a kolozsvári Pro Deo szálloda-bérlõ szövet-
kezet, melyet a szociális Missziós nõvérek alapítottak az erdélyi római katoli-
kus egyházat képezõ szálloda kibérlésére. Az aranyosgyéresi földgáz szövetke-
zet tagjainak földgáz-ellátására alakult. A kolozsvári Pitvar háziipari szövetke-
zet 1936-ban jött létre a Gazdasági és Hitelszövetkezetek Szövetsége alosztá-
lyaként, mely az erdélyi háziipari termelés és értékesítés megszervezését
végezte. Kós Károly, a szövetkezet elnöke szerint a következõ célja volt: a házi-
ipari és népmûvészeti termelésnek minél szélesebb megszervezése, mûvésze-
ti irányítása, a termelõk magáneszközökkel való ellátása, az értékesítés meg-
szervezése kolozsvári bolthelyiségében. 1937-ben a budapesti nemzetközi
kiállításon állította ki a Pitvar az erdélyi népmûvészeti cikkeket a Kós Károly
tervezte pavilonban.49 A romániai gazdasági szövetkezetek száma 1938-ban
összesen 982 volt. Ezek közül 759 többségi és 228 kisebbségi jellegû volt.50
A szövetkezetek és az egyházak együttmûködése

az oktatásban és biztosítási ágazatban
A magyar intézmények között gazdaságilag is konkretizálódott nemzeti

szolidaritásra szemléletes példa volt a szövetkezeti rendszer és az egyházak
együttmûködése – fõleg az oktatás, szövetkezetalapítás és a biztosításügy
megszervezésében. Az 1929-ben megjelent román mezõgazdasági szakoktatá-
si törvény lehetõséget nyújtott magánalapítású gazdasági szakiskolák létesíté-
sére. Ezt a lehetõséget felhasználva, a magyar egyházak gazdasági iskolákat
alapítottak Székelykeresztúron (1931, unitárius egyház), Csombordon (1934,
református egyház), Radnóton és Kézdivásárhelyen (1935, a Római Katolikus
Státus alapítása).51 A szövetkezetek szervezésében és mûködtetésében a
48 Szövetkezeti Értesítõ, 1936. 83., 84., 85., 159.

49 Szövetkezeti Értesítõ, 1936. 126. Szövetkezeti Értesítõ, 1937. 106.
50 Gazdasági szövetkezetek Romániában. Szövetkezeti Értesítõ.
51 Oberding József György: Az erdélyi magyarság mezõgazdasága és mezõgazdasági szervezetei
a román uralom alatt. Kisebbségi körlevél, 1942. 1. sz. 16–30.
86
magyar lelkészek és egyházi szervezetek (IKE, Kolping Egyesület, Római

Katolikus Népszövetség Egyetemi Szakosztálya52) település/közösségi szinten
is oroszlánrészt vállaltak.53 A pápai szociális enciklikák és a katolikus társadal-
mi tanítás (Rerum novarum – 1891, Quadragesimo Anno –1931) nagy hatás-
sal voltak az erdélyi katolikusságra is, a Katolikus státus szociális tevékenysé-
gére. Az 1926-tól mûködõ Erdélyi Római Katolikus Népszövetség (1300 helyi
egyesülettel rendelkezett) szociális szakosztálya, az evangélikus, református
és unitárius egyház civil szervezetei (IKE, Dávid Ferenc Egyesület,
Nõszövetség) gazdasági tanfolyamokat, kiállításokat és versenyeket szervez-
tek.54 Az egyház képviselõi, gazdasági szakemberei folyamatosan képviselve
voltak a szövetkezeti központok igazgatóságában.
Márton Áron az 1933-ban általa alapított Erdélyi Iskola folyóiratban nagy
gondot fordított a szövetkezeti eszme terjesztésére, különösen az iskolaszö-
vetkezeteket illetõen. Kolozsvári egyetemi hitszónokként pedig bekapcsoló-
dott a magyar szövetkezeti mozgalomba. Püspökként (1939-tõl katolikus püs-
pökké választották) is lelkes tagja és támogatója maradt az erdélyi magyar
iskola- és ifjúsági szövetkezeteknek (Kolping, Alfa, Méhkas).55 Balázs Ferenc
erdélyi író, költõ, unitárius lelkészként az egész Aranyosszék mûvelõdési és
gazdasági életét szövetkezeti formában lendítette fel, és a maga korában egye-
dülálló Vidékfejlesztõ Szövetkezetet alapított.56 Az unitárius egyház képviselõi
közül a szövetkezetek támogatásában kimagaslott Ürmössi József püspöki tit-
kár, aki a Székely Akció idején a Homoródmente szövetkezeti mozgalmát virá-
goztatta fel, majd a két világháború között mindvégig a Hangya szövetkezeti
központ igazgatósági tagja volt.57 Az unitárius egyház a keresztúri gazdasági
iskola és a székelykeresztúri vajgyár felállításában mûködött közre, az üzem
ugyanis az unitárius egyház által adományozott telken épült.58
52 Elnöke: Dsida Jenõ, alelnök: Nagy Zoltán. Erdélyi Fiatalok, 1930. 103.
53 Márton Áron, 1939-tõl katolikus püspök, az 1933-ban általa alapított Erdélyi Iskola folyóirat-
ban nagy gondot fordított a szövetkezeti eszme terjesztésére, különösen az iskolaszövetkezete-
ket illetõen. Kolozsvári egyetemi hitszónokként pedig bekapcsolódott a magyar szövetkezeti
mozgalomba. Püspökként is lelkes tagja és támogatója maradt az erdélyi magyar iskola- és ifjú-
sági szövetkezeteknek (Kolping, Alfa, Méhkas). Szövetkezeti Értesítõ, 1939. 41. Balázs Ferenc
erdélyi író, költõ, unitárius lelkészként önfeláldozó munkával lendítette fel az egész Aranyosszék
mûvelõdési és gazdasági életét, népfõiskolát, gazdasági tanfolyamot, óvodát, iskolát, templo-
mot, lelkészlakot, számtalan szövetkezetet és a maga korában egyedülálló Vidékfejlesztõ
Szövetkezetet alapítva. Mikó Imre – Kicsi Antal – Horváth Sz. István: Balázs Ferenc.
Monográfia. Bukarest, 1983. Bözödi György: Székely Bánja. Mentor. Reprint. h. é. n. 232.
54 Bíró Sándor: Kisebbségben és többségben. Budapest, 1990. 405.
56 Mikó Imre – Kicsi Antal – Horváth Sz. István: Balázs Ferenc. Monográfia. Bukarest, 1983.
57 Öten a húsz éves Hangyáról. Szövetkezeti Értesítõ, 1940. 92–93.
58 Bözödi György: Székely bánja. Mentor. Reprint. h. é. n. 232.
87
A falusi lelkészek többnyire a szövetkezetek elnöki tisztségét vállalták el, a

tanítók pedig a könyvelõi tisztséget. Az értelmiségiek fontos irányító szerepe
miatt is nagy csapás volt, hogy az 1940. július 20-i 40529. sz. miniszteri ren-
delet eltiltotta a papságot a falusi szövetkezetek irányításától, vezetésétõl.59
A szövetkezeti mozgalom széles társadalombázisa és demokratikus szerke-
zete abban is megnyilvánult, hogy a magyar szövetkezeti központok vezetésé-
ben egyenlõ arányban voltak képviselve a történelmi egyházak.60
Amellett, hogy betétgyûjtésben az egyházak is támogatták a hitelszövetke-
zeteket, azáltal, hogy megtakarítható tõkéiket a hitelszövetkezetnél helyezték
el, a biztosítási üzletág intézményes megszervezése céljából a Gazdasági és
Hitelszövetkezetek Szövetsége átvette a Minerva Biztosító R. T. vezérképvise-
letét, hogy azt tagszövetkezeteinek alképviseletként továbbadja. Mindezt az
üzletpolitikai váltás (a válságot és konverziót ellensúlyozó üzletág-diverzifiká-
ció) mellett még három különleges szempont is indokolta: a tagok, a szövet-
kezet elõnye, valamint a magasabb nemzetgazdasági célok. „A Minerva belföl-
di vállalat, a magyar egyházak intézménye, tehát a Minervánál fizetett bizto-
sítási díjak egyházi, kulturális és gazdasági érdekeinket szolgálják, sõt a szö-
vetkezet által felvett biztosítások díjai hosszú idõn keresztül betétként ott
maradnak a szövetkezetnél, s így a falu pénzforgalmát növelik, a falu hiteléle-
tét táplálják”61. A nemzetgazdasági cél (belsõ vagyonforgalom/kezelés) mellett
érvényesült e közösségi (falu pénzforgalmának bõvülése), vállalati (biztosítá-
si jutalék, 10 éves folyószámlabetétként helyben kezelt biztosítási díj), vala-
mint egyéni elõny (biztosítási anomáliáktól, visszaélésektõl való megvédés,
díjkedvezmény). Az a tény, hogy a Minerva Biztosító Intézet részvényei a
magyar egyházak tulajdonában voltak, garancia volt az intézet erkölcsi meg-
bízhatóságára nézve.
59 Nagy Zoltán: Az erdélyi szövetkezetek a visszatéréskor. Kolozsvár, 1942.

60 L. A „Szövetség” GHSz igazgatósági jegyzõkönyvei. Kolozsvári Állami Levéltár. DJAN Cluj
790 fond.
61 A teljes idézet így áll: „Nemzetgazdasági kötelességünk szem elõtt tartani, hogy nemzeti jöve-
delmünk saját nemzetgazdaságunk vérereiben keringjen. A biztosító intézetek túlnyomó több-
sége külföldi vállalat, így a nekik fizetett biztosítási díjak mind külföldre kerülnek, azok szá-
munkra egyszer s mindenkorra elvesznek. A Minerva belföldi vállalat, a magyar egyházak
intézménye, tehát a Minervánál fizetett biztosítási díjak egyházi, kulturális és gazdasági érde-
keinket szolgálják, sõt a szövetkezet által felvett biztosítások díjai hosszú idõn keresztül betét-
ként ott maradnak a szövetkezetnél, s így a falu pénzforgalmát növelik, a falu hiteléletét táplál-
ják.” A biztosítási ügy megszervezése. Szövetkezeti Értesítõ, 1937. 2. sz. Hivatalos rész. 1.
88
A szövetkezeti sajtó és oktatás
A kisebbségi közéletben és elsõsorban a lakosság túlnyomó részét alkotó

rurális lakosság képzésében, tájékoztatásában is fontos szerepet töltöttek be a
szövetkezeti központok hivatalos kiadványai: a Szövetkezés (1924–1948), a
Hangya Fogyasztási szövetkezetek központja hivatalos közlönye. A Szövetkezés
elõdje, az Erdélyi Gazda újság mellékleteként jelent meg 1921-tõl Hangya
címmel. A kalendárium jellegû Hangya Naptár 1922-tõl jelent meg évente.
A Minerva Könyvkiadó lapja, a Magyar Nép külön gazdasági és szövetke-
zeti rovatban már a húszas évektõl kezdõdõen terjesztette a szövetkezeti gon-
dolatot elsõsorban falusi származású olvasóközönségének.62
A „Szövetség” GHSz közlönye, a Szövetkezeti Értesítõ (1933–1948),
dr. Bethlen László gróf, a Központ vezérigazgatója és az Ellenõrzõ Unió elnöke
kezdeményezésére jelent meg, dr. Vékás Lajos, a Minerva Kiadó támogatásával.
A hivatalos közlönyök mellett a vidéki szövetkezetek maguk is áldoztak
jövedelmükbõl szakmai és kulturális kiadványokra: ilyen volt többek között az
udvarhelyi „Siculia” szövetkezet gazdalapja, a máramarosszigeti Iza lap, a
brassói ÁGISZ naptárai és Hasznos Könyvtár sorozata, a tordai AVE –
Aranyosszéki Vidékfejlesztõ Szövetkezet könyvkiadása. Az iskolaszövetkeze-
tek központja Iskolaszövetkezeti Közlöny, Szövetkezeti Család, Szövetkezeti
Könyvtár, Törpeszövetkezeti Könyvtár címmel gyermek- és ifjúsági irodal-
mat, családi kulturális és pedagógiai ismeretterjesztõket adott ki.63 A Hangya
Naptár 1940-es adat szerint 17 000 példányban jelent meg, a Szövetkezeti
Falinaptár pedig 40 000 példányban.
Az iskolaszövetkezetek a szövetkezeti alapelvek gyakorlását tették lehetõvé
az iskolások zsenge korától az egyetemi hallgatók komoly szakképzéséig.
A pedagógiai folyóiratok és pedagógusok, lelkészek korán felfigyeltek a
szövetkezeti szervezetekben megnyilvánuló értékekre. A Hangya központ
62 1937-ben 166 magyar szövetkezetnek volt könyvtára és olvasóköre. Ez a szám azért fontos, mivel
a csatolt erdélyi területen az 1912-beli 1417 népkönyvtárból 1937-re már csak 179 maradt meg,
ebbõl 166 tehát szövetkezeti volt. A népkönyvtárak 3000 lejes beszerzési árának egyharmadáról
társadalmi úton kellett gondoskodniuk. Ezen a téren élen járt a Gazdasági és Hitelszövetkezetek
Szövetségének kolozsvári Központja, mely a kötelékébe tartozó magyar hitelszövetkezeteknek
nagymértékben megkönnyítette az új népkönyvtárak beszerzését, valamint a Magyar Nép címû
elterjedt néplapnak a kiadóbizottsága. A Hangya központ 1924-tõl 50 000 lejes könyvtáralapjá-
ból évente jutalmazta sikeresebb tagszövetkezeteit, a középiskolákban szövetkezeti szakkönyvtá-
rakat is létesítettek adományaiból. Sulyok István: Az erdélyi magyarság társadalmi szervezete. In:
Erdélyi Magyar Évkönyv 1919–1929. 1930. Szövetkezeti Értesítõ, 1940. 93–95.
63 Kulturális tevékenység, sajtó: Szövetkezeti Értesítõ, 1940. 40. 75. A Szövetkezeti Család, a
Szövetkezeti Értesítõ havi képes melléklete, 1940 májusában indult.
89
kiadványa már 1923-ban ismertette oldalain az iskolaszövetkezeti értékeket, a

nép vezetõit, irányítóit, fõleg a papokat és tanítókat buzdítva iskolaszövetke-
zetek alapítására.64 Az Erdélyi Iskola ugyanígy már elsõ évfolyamában iskola-
szövetkezetek szervezését javasolja a magyar iskoláknak.65 „Ma amikor azt lát-
juk, hogy népünk nagy részének nincs meg a szükséges gazdasági és kereske-
delmi érzéke, a takarékosságra való hajlama, a szervezkedésre és együtt
mûködésre való törekvése, az iskolaszövetkezetek erkölcsi és gazdasági neve-
lõ hatása általános magyar kisebbségi szempontból is figyelemreméltó.” –
vezeti be az iskolaszövetkezetekrõl szóló ismertetõjét Petrovay Tibor az
Erdélyi Iskolában. Hogy a gyermek cselekedeteivel felkészüljön az életre, az
iskola támogatásával ifjúsági intézményeknek kell mûködniük, a két világhá-
ború közötti idõszakban azonban a cserkészetet beolvasztották a strázsa szer-
vezetbe, így a magyar ifjúság közösségi életének fejlesztésére egyedüli alkal-
mas intézmény az iskolaszövetkezet maradt.66
A szövetkezet takarékossági és hitelszakosztálya mellett tanszerek, tan-
könyv, kézimunkaanyagok beszerzésére beszerzõ szakosztály, közös mûhelyek-
ben végzett munka megszervezésére termelõ szakosztály alakulhatott. A sze-
gény és árva tanulóknak tankönyvekkel, taneszközökkel, ruházattal, élelemmel
való segélyezését karitatív szakosztály látta el.67 Az iskolaszövetkezeti pedagó-
giai gyakorlati cselekedtetõ módszerek az önadminisztrálás, önképzés kifej-
lesztésének lehetõségét nyújtották. Az iskolaszövetkezetek célja volt, hogy a
tanulók értelmi, erkölcsi, szociális és szövetkezeti nevelésének tökéletesítésére
a legmegfelelõbb gyakorlati eszközt adják a nevelõk kezébe. Gyakorlati szövet-
kezeti oktatást jelentettek az iskolaszövetkezetek, melyeknek létesítését a szö-
vetkezeti, egyházi, egyesületi és iskolai vezetõk támogatták és szorgalmazták
(Erdélyi Iskola, Márton Áron, Nagy Zoltán, Puskás Lajos, Balázs András isko-
laigazgató).68 E célokat tette magáévá a Római Katolikus Tanítók pedagógiai
64 Hangya, 1923/7. 2.
65 Oberding József György: Az iskolai szövetkezetek. Erdélyi Iskola, 1933–1934. 408–409.
66 Puskás Lajos: A kisebbségi életformára való nevelés iskoláinkban. Erdélyi Iskola, 1937–1938.
11.
67 Dr. Nagy Zoltán: A szövetkezés és könyvvitel elméleti és gyakorlati tanítása az elemi iskolák-
ban. Erdélyi Iskola, 1938–1939/7–8. sz. 482–486.
68 Dr. Nagy Zoltán – Balázs András: Az iskolaszövetkezetek vezetése. Kolozsvár, 1939. „Egyházi
és tanügyi hatóságok a szövetkezeti központokkal együttmûködve belevitték a szövetkezés
gondolatának nevelését az iskolai tantárgyakba is. A hittudományi fõiskolákon, a tanítókép-
zõkben, a gazdasági iskolákban, a népiskolákban rendes tantárgyként bevezették a szövetkeze-
ti ismeretek elméleti tanítását. Vele párhuzamosan a szövetkezés gyakorlati megismertetésére
a felekezeti magyar iskolák legtöbbjében megindult az iskolaszövetkezetek szervezése.
Könnyedén, játszva tanulja meg már az iskolában a szövetkezet e kicsinyített másában az erdé-
lyi új nemzedék a szövetkezés lényegét és gyakorlatát, hogy azután az életbe kikerülve minden-
napi életében is munkása legyen ezen immár nemzetfenntartó erõvé vált szövetkezésnek.”
90
továbbképzõ tanfolyama, amikor elhatározta, hogy egy egész Erdélyt átfogó, 18

iskola növendékeit ellátó és 66 tanítójának tanszerszükségletét beszerzõ tan-
szerszövetkezetet alapít 1938-ban.69 Az egyházi fõhatóságok 1938-ban állapí-
tották meg a minimális tantervet a szövetkezeti ismeretekrõl a fõgimnáziumok
VII–VIII. osztályainak neveléstani óráira.70 A népiskolák után megindult a
középiskolákban is az iskolaszövetkezetek szervezése. A középiskolák között
1935-ben a radnóti gazdasági iskolában alakult meg az elsõ. 1937-ig 127 népis-
kolában, 25 középiskolában és 1 fõiskolában indult egy-egy vezetõtanító, veze-
tõtanár irányítása, s a két szövetkezeti központ közös iskolaszövetkezeti osztá-
lyának felügyelete mellett a gyakorlati nevelés, az iskolaszövetkezet.
Az 1938–39. tanév õszén a Hangya Szövetkezetek Szövetsége kezdeménye-
zésére, az erdélyi magyar egyházakkal együttmûködve, intenzívebben folyta-
tódott a fõ- és középiskolákban, majd az elemi iskolákban a rendes szövetke-
zeti szakoktatás és az iskolaszövetkezetek megszervezése, melynek elsõ évi
eredményét a három erdélyi vallásfelekezet fõhatósága alá tartozó középisko-
lákban mûködõ iskolaszövetkezetek összesített évi zárszámadásai adják.
Eszerint 12 középiskolai szövetkezetnek 1345 tagja volt, 1952 üzletrésszel,
36 170 lej befizetett üzletrésztõkével, s összvagyonuk 119 747 lejre emelkedett,
tanszerelosztásból eredõ üzleti forgalmuk 333 824 lej, megtakarított tiszta
feleslegük pedig 38 434 lej volt.
Az iskolaszövetkezetek szervezését Nagy Zoltán irányításával a Szövetség és
a Hangya központ által 1939-ben közösen létesített Iskolaszövetkezeti központ
végezte: ennek eredménye, hogy az 1939/1940-es iskolai évben 200 erdélyi
iskolában, mindhárom teológián, 18 római katolikus, 5 református és 1 unitá-
rius középiskolában már a tantárgyak között szerepelt a szövetkezeti oktatás.71
A magyar kultúra, intézmények és középosztály

szövetkezeti támogatása
A magyar szervezetek részvétele a szövetkezeti mozgalomban tekinthetõ

erkölcsi támogatásnak, altruizmusnak is, ám a háttérben anyagi és politikai
érdekek is meghúzódtak. A jól kiépített és mûködõ szövetkezeti hálózat
ugyanis kulturális és mozgósító csatornaként is beválhatott, ugyanakkor,
lévén hogy az EGE csak 1929-ben, az EMKE pedig csak 1935-ben nyerte el jogi
69 Szövetkezeti Értesítõ, 1938. 8–9.

71 Szövetkezeti Értesítõ, 1940. 93–95. Lásd bõvebben az iskolaszövetkezeti fejezetet.
91
személyiségét és ezzel a nyilvános mûködéshez való jogot, a szövetkezeti szer-

vezet mind a vezetõknek, mind a különbözõ társadalmi rétegeknek (gazdák)
jogilag meg nem támadható nyilvános mûködésre, közgyûlések, rendezvé-
nyek megtartására jogosult intézményként keretet biztosított.72
Az EGE elsõsorban a propaganda terén támogatta a szövetkezeti szerveze-
tet azáltal, hogy az Erdélyi Gazda 1920–1925 között, Hangya címmel, állan-
dó szövetkezeti mellékletet tartalmazott. A kalendárium jellegû Hangya
Naptár 1922-tõl jelent meg évente. A kisebbségi közéletben és elsõsorban a
lakosság túlnyomó részét alkotó rurális lakosság képzésében, tájékoztatásá-
ban is fontos szerepet töltöttek be a Szövetkezeti központok hivatalos kiadvá-
nyai: a Szövetkezés (1924–1948) a Hangya Fogyasztási Szövetkezetek köz-
pontja hivatalos közlönye. A Szövetkezés elõdje, az Erdélyi Gazda újság mel-
lékleteként jelent meg 1921-tõl Hangya címmel.
A Minerva Könyvkiadó lapja, a Magyar Nép, valamint a Brassói Lapok,
Ellenzék külön gazdasági és szövetkezeti rovatban már a húszas évektõl kez-
dõdõen terjesztették a szövetkezeti gondolatot.73
A „Szövetség” GHSz közlönye, a Szövetkezeti Értesítõ (1933–1948),
dr. Bethlen László gróf, a Központ vezérigazgatója és az Ellenõrzõ Unió elnö-
ke kezdeményezésére jelent meg, dr. Vékás Lajos, a Minerva Kiadó támogatá-
sával. A Minerva népkönyvtár akciójában is elsõsorban a két szövetkezeti köz-
pontra támaszkodott.74
A hivatalos közlönyök mellett a vidéki szövetkezetek maguk is áldoztak
jövedelmükbõl szakmai és kulturális kiadványokra: ilyen volt többek között az
udvarhelyi „Siculia” szövetkezet gazdalapja, a máramarosszigeti Iza lap, a
brassói ÁGISZ naptárai és Hasznos Könyvtár sorozata, a tordai AVE –
Aranyosszéki Vidékfejlesztõ Szövetkezet könyvkiadása. Az iskolaszövetkeze-
tek központja Iskolaszövetkezeti Közlöny, Szövetkezeti Család, Szövetkezeti
Könyvtár, Törpeszövetkezeti Könyvtár címmel gyermek- és ifjúsági irodal-
mat, családi kulturális és pedagógiai ismeretterjesztõket adott ki. A Hangya
Naptár 17 000 példányban jelent meg egy 1940-es adat szerint, a Szövetkezeti
Falinaptár pedig 40 000 példányban.75
72 Oberding József György: Az erdélyi magyarság mezõgazdasága és mezõgazdasági szervezetei

a román uralom alatt. Kisebbségi Körlevél, 1942. 1. sz. 16–30.
73 Kolozsvári Állami Levéltár F 790. Gazdasági és Hitelszövetkezetek Szövetsége 1. cs. 63. f. Az
1929. márciusi közgyûlésen, amikor felmerült egy önálló, kéthetenként kiadandó közlöny
javaslata, Ürmössy József, a nagy költségekre való tekintettel, nem értett egyet a külön lap
kiadásával, ellenben azt ajánlotta, hogy a Magyar Népben állandó szövetkezeti rovat induljon.
74 Sulyok István (szerk.): Erdélyi Magyar Évkönyv 1918–1929. Nagyvárad, Juventus, 1930. 195.
75 Szövetkezeti Értesítõ, 1940. 40. sz. 75.; A Szövetkezeti Család a Szövetkezeti Értesítõ havi
képes mellékleteként 1940 májusában indult.
92
A Szövetség és a Hangya, mint már említettük, a Minerva Mûintézettel,

Vékás Lajos igazgató személyén keresztül jó kapcsolatban volt, s a Magyar
Nép és a magyar népkönyvtárak, a Minerva által nyomtatott magyar tanköny-
vek terjesztésében is szoros volt az együttmûködés.
A kolozsvári Szövetség éves tiszta jövedelmébõl kulturális alapot különített
el, csupán egy negyedév alatt kiutalt támogatásokat bemutatva.76 Négy tanuló
részére internátusi és konviktusi díjat fizetett a kolozsvári római katolikus, a
református és unitárius, valamint a székelykeresztúri unitárius gimnázium
részére. Rendszeresen évi 20 000 lejjel támogatta a kolozsvári egyetemi hall-
gatók menzáját. Rendkívüli segélyekkel támogatta az Erdélyi Római Katolikus
Tanítók Önsegélyzõ alapját, a bukaresti országos diáksegélyzõ bizottságot. A
kolozsvári unitárius egyháznak orgonaépítésre, a református kollégium segé-
lyezésére, a nagyszebeni Szent Ferenc rendi nõvérek vezetése alatt álló tanító-
képzõ intézet, a székelykeresztúri unitárius gimnázium épületének rendbeho-
zatalára szavazott meg a Szövetség végrehajtó bizottsága 500–2000 lejnyi
segélyeket. A csíkszenttamási tûzkárosultak javára 66 300 lejt küldtek be a
tagszövetkezetek. Az EGE kérésére 15 000 lejt bocsátott rendelkezésre egy
gazdasági és szövetkezeti ügyet elõadó vándortanító javadalmazásához.
A Szövetség tisztviselõi (ellenõrök, fõkönyvelõ, pénztárosok) havi
2500–11 000 lej javadalmazást, fizetést kaptak 1929–1930-ban.77 Az igazgató-
ság dr. Ferencz József ügyvezetõ igazgató részére 1930-ban havi 20 000 lejt és
az évi mérlegben kimutatott tiszta nyereség 5%-át szavazta meg. Bethlen
László igazgatósági tagot az Unió irányítására delegálta havi 12 000 lej nettó
fizetésért. Petrovay Tibor fõkönyvelõ havi 9000 lejt keresett. 1930-tól kezdõ-
dõen a Szövetség tisztviselõi számára nyugdíjalapot hozott létre. 78 A
Gazdasági és Hitelszövetkezetek Szövetsége tisztviselõi között már 1925-ben
feltûnik Petrovay Tibor fõkönyvelõ, aki 1933-tól a Szövetkezeti Értesítõ havi
közlönyt is szerkeszti.79 Petrovay mellett Vita Sándor és Oberding József
György szintén a Gazdasági és Hitelszövetkezetek Szövetsége tisztviselõiként,
ellenõrként, majd szerkesztõként kezdték közéleti pályafutásukat, az erdélyi
ifjúsági nemzedék képviselõiként közvélemény-formálókká váltak.80
76 ANDJ Cluj 790. F 1. cs. 14. f., 20., 26., 38., 82., 138., 150.
77 Uo. 60. f. (115., 171.)
78 Uo. 79–82. f. (154–159.)
79 A Gazdasági és Hitelszövetkezetek Szövetsége mint szövetkezet Kolozsvárt III. üzletévi
jelentése és zárszámadása az 1925. üzletévrõl. Kolozsvár, Minerva, 1926. MOL K 610 30. cs.
194–207. f.
80 Petrovay Tibor: Kisebbségi magyar gazdaságpolitika. Hitel, 1936. 4. sz. 262–278.; Vita
Sándor: Erdélyi szövetkezetek. Hitel, 1936. 1. sz. 45–56.
93
A magyar intézmények betéteire, üzletrészjegyzésére azért számított a

Szövetség, hogy alaptõkéjét és betétállományát növelve, a nagyobb hitelkíná-
lat eredményeként alacsonyabb kamattal helyezhessen ki kölcsönöket. A
Szövetség tõkéi ötszöröséig vehetett fel a Központi Szövetkezeti Banktól
visszleszámítolási hitelt, ám ehhez ritkán jutott hozzá. Emiatt a pénzpiac
általában magas kamatlábú hitelkínálatához kényszerült folyamodni, vagy
saját tagságához és partnerintézményekhez, a szükséges tõke megszerzése
érdekében. 1930-ban a Mezõgazdasági Bank és Takarékpénztár a Szövetség
részére 5 millió lej visszleszámítolási hitelt engedélyezett 15% kamat mellett.
A hitel egy részét a végrehajtó bizottság már igénybe is vette, a KTPH-nál
fennálló tartozásait törlesztette.81 A betéti és egyben kihelyezési kamatszint
csökkentését célozta meg a végrehajtó bizottság már 1927-ben is, elhatároz-
va az összes betéti kamatláb 2%-kal való csökkentését, a központ által meg-
állapított 14%-os betéti kamatlábat elõíró határozatot azonban nem lehetett
kiterjeszteni a tagszövetkezetekre, ugyanis „a szövetkezetek a vidéken a helyi
viszonyokkal és az ottani pénzintézetekkel lépést tartva olyan kamatot kény-
telenek fizetni, hogy amellett a 16%-os betétkamatunk nem lesz elegendõ.”
Következésképpen a végrehajtó bizottság a szövetkezeteknek a központnál
elhelyezett betétei után kénytelen a magasnak számító 16%-os kamatlábat
fizetni.82 A vidéki szövetkezetek tagságára erõs vonzerõt, a Szövetség számá-
ra pedig konkurenciát jelentettek a vidékhez földrajzilag közelebb lévõ ban-
kok, a Brassói Népbank, a marosvásárhelyi, segesvári bankok. A konkuren-
ciát nem mindig sikerült megelõzni a Bankszindikátuson belüli egyeztetések-
kel.83 A segesvári Vereinigte Gewerbe und Hypothekenbank 16%-os évi
kamat mellett ajánlott hitelt az Udvarhely megyei szövetkezeteknek 1927-
ben. A szövetkezeti központ végrehajtó bizottsága az ajánlatot elfogadta, köz-
vetlenül felvéve a kapcsolatot a segesvári bankkal, és felajánlotta, hogy a
Szövetség által kijelölendõ – hitelképes – Udvarhely megyei szövetkezetek
részére közvetlenül nyújtson 4–5 milliónyi hitelt.84
81 ANDJ Cluj 790. F 1. cs. 97. f. 79.

82 Uo. 109. f.
83 Uo. 20. f. A Bankszindikátus átiratban kérdést intézett a Szövetséghez, hogy a
Gyulafehérváron székelõ Transsylvania Takarékpénztár rt. által Kolozsvárott felállítandó fiók
ellen van-e kifogása. A Szövetség nem látott akadályt és nem kifogásolta a fiókállítást. A
Transsylvania bank vezetõsége viszont konfliktusba került a Bankszindikátussal. Kiss
András: Uniunea Bancarã din Ardeal SA Cluj (Banca Transsylvania SA Alba Iulia – Cluj).
Revista de Arhivistică, 1997. 1–2. sz. 47–60.
84 ANDJ Cluj 790. F 1. cs. 71. f.
94
Beruházásra, például tejfeldolgozó gépek beszerzésére az alsóboldogfalvai

tejszövetkezete részére 20 000 lej kamatmentes hitelt szavaztak meg egy évre, a
tulajdonjogot viszont a hitel teljes visszafizetéséig a Szövetség magának tartotta
fenn.85 A muzsnai hitelszövetkezet a református egyházközség részére iskolaépí-
tés céljára 100 000 lej kamatmentes hitelt kért, ám erre a célra a végrehajtó
bizottság tõke hiányában nem engedélyezhetett kamatmentes hitelt, csupán
engedményezett kamatlábú hitelt. A tagszövetkezetek eladósodását megelõzen-
dõ, a Szövetség igyekezett korlátozni a keresztbe tartozásokat vagy más intézmé-
nyeknél való eladósodást. A marossárpataki hitelszövetkezetnek például nem
engedélyezte, hogy idegen intézettõl, a Marosvásárhelyi Takarékpénztártól
200 000 lejes hitelt vegyen igénybe, „miután így nem lenne módjában ellenõriz-
ni a hitelszövetkezet mûködését és hitelnyújtását. A nyárádszeredai hitelszövet-
kezetnek, mely a központnál közel 2 millióval, a Marosvásárhelyi
Takarékpénztárnál pedig 1,6 millióval tartozott, csak úgy engedélyezte a
Szövetség, hogy az Erdélyi Bank marosvásárhelyi fiókjától 2,5 millió lej hitelt
felvegyen 14% mellett, ha abból a központnál és a Marosvásárhelyi
Takarékpénztárnál fennálló hitelét megfizeti.86 Az idegen intézeteknél hitel
igénybevételét következetesen tiltó álláspontja miatt a Szövetségtõl némelykor
kiváltak az elégedetlenkedõ szövetkezetek: a kilépés bejelentésével, a törvény-
szerû és alapszabályszerû felszámoltatás betartásával természetesen bárki kilép-
hetett, a sáromberkei és bikfalvai hitelszövetkezet például kilépési igényüket és
a Brassói Népbank érdekkörébe való belépést jelentették. Elegendõ tõke hiányá-
ban tehát a Szövetség képtelen volt valamennyi hiteligényt ellátni, ezért priori-
tásokat, célcsoportokat állított: elsõsorban beruházási és földvásárlási hiteleket
szavazott meg. Adósságkonvertálásra is nyújtott hitelt kedvezõbb kamattal a
Szövetség: a nagyiratosi szövetkezet kérésére a Banca Victoriánál felvett 83 000
lej hitelt magához váltotta, ugyanakkor megkereste az Aradcsanádi
Takarékpénztárt, hogy a szövetkezetnek nyújtott 200 000 lejes hitel kamatlábát
szállítsa le 26%-ra.87 Ugyanebben az évben, 1927-ben, az Etédi hitelszövetkezet
körzetébe tartozó Atya község tûzkárosult tagjai részére 150 000 lej rendkívüli
hitelt szavazott meg 22% mellett, 300 000 lejt pedig a székelykeresztúri pénzin-
tézeteknél fennálló tartozásuk konvertálására.88
A tagszövetkezetek rendes körülmények között alaptõkéjük háromszorosát
igényelhették hitel formájában a Szövetségtõl. A Szövetség pedig a Központi
Szövetkezeti Banktól alap- és tartaléktõkéi ötszöröse erejéig vehetett igénybe
hitelt.
85 Uo. 15. f.
86 Uo. 90. f.
87 Uo. 7. f.
88 Uo. 9. f.
95
A szövetkezetek eredményei a két világháború között
Összegzésképpen megállapítható, hogy egyetlen szövetkezeti rendszer sem

épülhetett ki koordináció, finanszírozás és szakértelem nélkül. E három ténye-
zõ intézményesítése szerint csoportosítva lehet röviden és szemléletesen bemu-
tatni a szövetkezeti intézmény jelentõségét. A két világháború közötti idõszak
végén az erdélyi magyar családoknak fele legalább egy szövetkezetnek volt tagja.
1938-ban Románia magyarlakta területein 466 gazdasági és hitelszövetkezet-
nek 135 ezer tagja volt, 320 fogyasztási szövetkezetnek pedig 66 ezer tagja, akik
családtagjaikkal együtt 3/4 millió magyar szövetkezeti tagot jelentettek, azaz a
romániai magyarság csaknem felét. Más forrás szerint 1939-ben a Szövetség és
a Hangya 791 magyar szövetkezetet és 160 ezer magyar családot képviselt. 89
Magyar szövetkezetek a Romániához csatolt területen 1938-ban:90
1938 Szövetkezet Tagság
Alsó-Fehér 12 2861
Arad 43 15 336
Beszterce-Naszód 4 782
Bihar 91 24 473
Brassó 9 2024
Csík 33 8034
Fogaras 69 14 455
Háromszék 4 1130
Hunyad 19 2625
Kis-Küküllõ 52 14 451
Kolozs 1 576
Krassó 2 942
Máramaros 98 15 655
Maros-Torda 13 3422
Nagy-Küküllõ 30 9106
Szatmár 49 11 237
Szilágy n.a. n.a.
Szeben 11 2061
Szolnok-Doboka 11 3584
Szörény 37 10 695
Temes 22 4665
Torda-Aranyos 136 4665
Udvarhely 746 152 779
Statisztikailag a szövetkezetek elfogadottságát mutatja, hogy a magyarok-

nál 14,8, a németeknél 15,9, az erdélyi románoknál 33,5 lélekre jutott egy
89 Szövetkezeti Értesítõ, 1939. 41. Magyar szövetkezetek a Romániához csatolt területen. In:
Erdély I–II. Anuarul Cooperaþiei Române. 1928–1933. 1938.
90 Uo.
96
hitelszövetkezeti tag. A legsûrûbb szövetkezeti szervezete tehát a magyarság-

nak volt.91 Minthogy az erdélyi magyarság 72%-a falun élt, a magyar falvakban
a szövetkezet iskolafenntartó szerepet töltött be azáltal, hogy többletjövedel-
met és piaci elõnyöket biztosított mind az egyes tagok, mind a faluközösség
egésze számára, de jelentõs volt a szövetkezeti jövedelembõl képzésre, iskola-
fenntartásra fordított összeg is: „az egyházi adó annyival kevesbedik, ameny-
nyivel a szövetkezet az iskola támogatásához hozzájárul”.92
Erdély magyar egyházi biztosító intézete (Minerva Rt.) érdekeltségébe tar-
tozott a legnagyobb erdélyi könyvkiadó is, a Minerva Könyvkiadó Mûintézet
is, amely a két szövetkezeti központtal együttmûködve Minerva népkönyvtá-
rakat alapított falvakon, kiadványait a szövetkezeteken keresztül küldte ki,
ajándék- és jutalomkönyv-akcióval ápolva az anyanyelvismeretet azokban az
idõkben, amikor a könyvvásárlásra kevés pénz jutott falun. A 2200 magyar
községbõl 500 községben volt Minerva Népkönyvtár.93
A falusi lakosság mellett elsõsorban a városi magyar iparosságnak volt
hasznos a személyi kishitelt nyújtó szövetkezet. Az egyetemi hallgatók is leg-
többször közös gazdasági beszerzéseiket diákszövetkezeti (kolozsvári magyar
diákklub) formában.94 1940-ben 25 magyar közép- és 1 fõiskolában mûködött
iskolaszövetkezet 3092 taggal. Ifjúsági és iparosszövetkezetek voltak
Kolozsváron (Alfa), a Méhkas (étterem és diákotthon), Marosvásárhelyen a
Concordia, az IKE alapítása. A legtöbb iskolaszövetkezet évi átlagos jövedel-
me nagyobb volt, mint a minimális népkönyvtár 3000 lejes beszerzési ára,
ami gazdasági hasznosságukat is mutatja, amellett, hogy számos karitatív
akcióban részt vettek és pedagógiai jelentõségük is felbecsülhetetlen.
A magyar szövetkezeti hálózat üzletág-diverzifikáció révén a magyar
közösségek számára új jövedelmi forrásokat nyitott meg.
Az új, alternatív üzletágak önálló szövetkezetek vagy szövetkezeti alosz-
tályokban indultak (1937-es adatok szerint): 68 hetibetétes, 36 állatbiztosító,
18 értékesítõ, 42 temetkezési, 1 földgázszolgáltató, konzervkészítõ, len- és
kenderfeldolgozó, borvízpalackozó, erdõkitermelõ-fafeldolgozó, kertészet,
géphasználati szövetkezet, borpincészet, csemetefa-iskola, valamint más kis-
és háziipari, népmûvészeti szövetkezet – utóbbiak Kós Károly és gr. Bethlen
Lászlóné irányításával (Pitvar, AVE, ÁGISz, Orbai) – mûködött a Gazdasági és
Hitelszövetkezetek Szövetsége kötelékében.
91 Nádas Rózsa: Szövetkezetek Erdélyben. Közgazdasági Szemle, 1940.
92 Dr. Orosz Pál: Faluszervezés. Erdélyi Iskola, 1934. 20.
94 László József: Magyar Diákotthonért. Papp Ferenc: A diáksegélyezésrõl. Orbán Endre:
Diákszövetkezetet! Erdélyi Fiatalok. 1930. 73–74, 76–77, 128–129, 150–152; Népies
Irodalmi Társaság Jelentései. TLI kézirat.
97
Innovációk, márkajelzés és exporttermelés
Jelentõs volt a szövetkezetek exporttevékenysége és marketinginnovációja

is. Több szövetkezet a nemzetközi piacra is kijutott, exportra is szállított nagy
tételben. A csíki fakitermelõ és fafeldolgozó szövetkezetek (Arbor, Viktoria)
Palesztinába szállított épületfát.95 A két tejfeldolgozó telep versenyképes
minõségû márkázott terméke, a Transilvania vaj, a bukaresti piac egyik fõ
szállítója volt. A terméket Alexandriába, Palesztinába, Angliába és
Görögországba exportálták. A márkajelzés jelentõs újítás volt a maga korá-
ban, hiszen vele együtt járt a termék minõségének szavatolása is, ezért szigo-
rúan ellenõrizték a beszállított tej minõségét, és elvárták az exkluzív hûséget
a tejértékesítésben, ahhoz, hogy a kellõ mennyiséget tartani lehessen és a
kapacitás optimálisan legyen kihasználva.
A reklámszöveg a szövetkezeti tagokat saját termékük iránti hûségre biztatta:
„Szövetkezõk csak Transilvania pasztõrözött vajat vásárolnak”, a gyakorlatban
viszont inkább a beszállítási szerzõdéshez való hûséget kellett elvárni a tagoktól.96
A Tejszövetkezeti Szemle rovat a Szövetkezeti Értesítõben a tagság vagy ponto-
sabban a tejszövetkezetek vezetõit tudósította az idõszerû tennivalókról, a lapok
hivatalos melléklete a törvényekrõl, rendeletekrõl az adóbevallási és jogi tájékoz-
tatókat, ûrlapokat közölte. A szövetkezeti gyakorlatról elmondható, hogy állandó-
an szem elõtt tartotta a tagság és tágabban a kisebbségi magyar közönség folya-
matos tájékoztatását, képzését a sajtó útján és az oktatási intézményekben. Az
egyetemi hallgatók érdeklõdésére adott válaszként a Szövetség tisztviselõi a hall-
gatói fórumokon, elõadásokon és tudományos igényû lapokban közölték ismere-
teiket a leendõ közéleti személyiségekkel, lelkészekkel, tanárokkal. Az egyetemi
hallgatók, akik a harmincas évek elejétõl faluszemináriumokat szerveztek és aktí-
van részt vettek a falukutatásban és falumunkában, 1939-tõl szövetkezeti szemi-
náriumokat is szerveztek, majd az elméleti képzést nyári vakáció idején vidéki
szövetkezeteknél végzett munka során gyakorolták.97 1940-ben a Szövetség terv-
be vette a szövetkezeti, mezõgazdasági-háziipari és fõiskolás tanfolyamok meg-
szervezését; a kedvezményezett célcsoportok elsõsorban a hitel- és tejszövetkeze-
ti vezetõk, falusi lakosság, és végül a fõiskolás egyetemi hallgatók, akiknek a
Méhkas diákszövetkezetben tartott elméleti szemináriumok után, a szünidõ alatt
alkalmuk nyílt munkát vállalni vidéki szövetkezeteknél.98
96 Erdélyi magyar tejszövetkezetek „Transsylvania” vajmárkája.
97 Szövetkezeti Értesítõ, 1940. 48. 81.
98 A Gazdasági és Hitelszövetkezetek Szövetsége propaganda bizottsága. Szövetkezeti Értesítõ,
1940. 93–95.
98
A helyi foglalkoztatás, munkahelyteremtés is jelentõs volt a szövetkezeti

ágazaton belül.99 Románia két legmodernebbül felszerelt tejfeldolgozó üzeme
közel száz családnak nyújtott megélhetést. 1937-ben a GHSz-nek és marosvá-
sárhelyi vajgyárának összesen 42 tisztviselõje és alkalmazottja volt, a szövet-
kezetek ellenõrzését 9 szakképzett és speciális ellenõri vizsgával bíró revizor
végezte. A Hangya Fogyasztási Szövetkezetek Központjához 1937-ben 320
szervezet tartozott. A központnak, a vidéki tranzitó raktáraknak és a Hangya
melletti ellenõrzõ Uniónak összesen 96 alkalmazottja volt.
A gazdasági válság és konverziós törvények hatására stagnáló hitelmûve-
letek új gazdasági szövetkezetek és tevékenység beindítására ösztönzött,
amely kelendõbb mezõgazdasági termékek hatékonyabb értékesítését, új ter-
mékek elõállítását jelentette, és implicite a szövetkezeti tagok és szövetkeze-
ti vállalat jövedelme és vagyona értékét növelte. Mindez többletjövedelmet
nyújtott a családoknak, szövetkezeti tagoknak. A jövedelmezõséget tekintve:
a szövetkezeti tagok számára óriási jövedelemtöbbletet hoztak például a tej-
szövetkezetek, amelyek feldolgozótelepeiken exportra állítottak elõ árut. A
magyar tejszövetkezetek által 1937-ben bel- és külföldön eladott vaj értéke
34 millió lej volt.100 Reálértékben a szövetkezetek vagyona is óriási volt.
Reáljavak: A Hangya fogyasztási szövetkezeti hálózat (60 000 család, vagyis
közel 250 000 fogyasztó) 23 millió lej befizetett üzletrésztõke mellett, a
fogyasztás szövetkezeti megszervezése révén 22 millió lejt meghaladó tarta-
lékalapot gyûjtött, míg a saját szövetkezeti ingatlanok értéke megközelítette
a 13 millió lejt. 1937-es adatok szerint a magyar szövetkezetek közül 196-nak
saját székháza, ill. ingatlana volt. A „Szövetség” GHK-központ vagyonában
volt: 2 székház, 2 korszerû tárház, 1 gyümölcsfeldolgozó és -tároló telep, 1
terménytároló, 1 hûtõház, 1 tollraktár. Erdei gyümölcsgyûjtõ telep
Székelyudvarhelyen, Kovásznán és Hollósarkán volt. Az alkalmazottak nyug-
díjintézetének 4 kirendeltségi háza és raktári épülete volt. 217 tagszövetkezet
rendelkezett értékes ingatlannal, több szövetkezetnek volt tej- vagy más
üzeme, cséplõ és gazdasági gépe.101
99 Foglalkoztatás: Románia két legmodernebbül felszerelt tejfeldolgozó üzeme közel száz csa-
ládnak nyújtott megélhetést. 1937-ben a GHK-nak és marosvásárhelyi vajgyárának összesen
42 tisztviselõje és alkalmazottja volt, a szövetkezetek ellenõrzését 9 szakképzett és speciális
ellenõri vizsgával bíró revizor végezte. A Hangya Fogyasztási Szövetkezetek Központjához
1937-ben 320 szervezet tartozott. A központnak, a vidéki tranzitó raktáraknak és az Uniónak
összesen 96 alkalmazottja volt.
100 Szövetkezeti Értesítõ, 1938. 92. Az összeg relevanciája tekintetében megjegyezzük, hogy csak
a református elemi iskolák fenntartása Erdélyben 1920-tól 1930-ig évente átlagban 18 millió
lejbe került, 1930 után 20–20 millióba. Bíró Sándor: Kisebbségben és többségben. Budapest,
1990. 430.
99
Jelentõs volt a szövetkezetek szociális és vidékfejlesztõ hatása. A szociális

affinitást mutatja, hogy például a medgyesi Pax Hitelszövetkezet 80 munkás-
lakást épített, illetve kamatmentes hitelt is képes volt nyújtani. Szociális és
pedagógiai jelentõsége volt az iskola- és diákszövetkezeteknek. Az egyetemi
hallgatók klubja a Méhkasban jött létre, amely más ifjúsági szövetkezethez
hasonlóan diákmunkát és némi plusz jövedelmet nyújtott tagjainak, de kari-
tatív segélyeket is nyújtottak a szegényebb diákoknak.102.
Egzisztenciális fontosságú volt a szövetkezeti alkalmazottak nyugdíjintéze-
te. A vidékfejlesztés területén az Aranyosszéki Vidékfejlesztõ Egyesület járt
élen, hiszen tevékenységi körébe tartozott a könyvkiadás, képzés, a kistérség
termékeinek népszerûsítése és értékesítése, szociális és kulturális intézmé-
nyek, szövetkezetek létesítése.103 A Vidékfejlesztõ Szövetkezet mentora Balázs
Ferenc volt, aki a fiatal gazdasági szakemberekkel (Vita Sándor, Petrovay,
Mikó Imre) szoros barátságban volt, és õ maga nagyon értékes elméleti mun-
kákat írt a szövetkezetekrõl, falufejlesztésrõl.
Az erdélyi magyar közösség oktatási és kulturális intézményeinek fenntar-
tásában ugyancsak pótolhatatlan szerepet töltött be a két szövetkezeti köz-
pont. A szövetkezetek alapszabályaik szerint kulturális feladatokat is vállal-
tak: valamennyi szövetkezetnek jövedelme bizonyos hányadát (10–20%) köz-
mûvelõdési célokra kellett fordítania. Az 1935-ös szövetkezeti törvény értel-
mében külön kulturális célú szövetkezeteket is lehetett alapítani.
A kisebbségi közéletben és elsõsorban a lakosság túlnyomó részét alkotó
rurális lakosság képzésében, tájékoztatásában is fontos szerepet töltöttek be a
szövetkezeti központok hivatalos kiadványai.104 A falusi népkönyvtárszerve-
zésben a Minerva Könyvkiadó vállalat legfontosabb partnerei a szövetkezetek
és a két szövetkezeti központ volt, így létesültek a Minerva népkönyvtárak.105
A szövetkezetek társadalmi szerepét tekintve nemcsak a gazdasági érdek-
védelem (EMGE), hanem a tudományos (EME Közgazdasági szakosztálya,
elnök: dr. gr. Bethlen László) és ifjúsági szervezetek is elismerték és szakmai-
lag-erkölcsileg támogatták. A Székelyek Kolozsvári Társasága, az Erdélyi
Fiatalok, a Hitel szerkesztõsége a Vásárhelyi találkozó résztvevõi is az északi
102 A kolozsvári (1940. febr. 11-én nyíló) diákotthon létrehozásában a Méhkas diákszövetkezetet
a Gazdasági és Hitelszövetkezetek Központja támogatta, valamint a Magyar Népközösség és
gr. Teleki Ádám. Szövetkezeti Értesítõ, 1940. 72. Vita Sándor: A fiatalok szövetkezetei.
Szövetkezeti Értesítõ, 1938. 45–46.
103 Szociális affinitás: A medgyesi Pax Hitelszövetkezet, amely 80 munkáslakást is épített,
kamatmentes hitelt is képes volt nyújtani. Fontos volt a szövetkezeti alkalmazottak nyugdíj-
intézete; vidékfejlesztés (Aranyosszék).
100
népek (elsõsorban a dán és a finn) szövetkezeti demokráciáját tartották köve-

tésre méltó paradigmának gazdasági és kulturális-nemzeti vonatkozásban
egyaránt.106 A magyar szövetkezeti intézményrendszer, azáltal, hogy a nemze-
ti közösség mintegy felét integrálta és a jól mûködõ stabil szövetkezeti háló-
zatban a tagsággal rendszeres gazdasági és kommunikációs kapcsolatot épí-
tett ki (közgyûlések, kongresszusok), a kisebbségi magyarság demokratikus
intézményrendszerének önszervezõdéséhez járult hozzá.107
Az 1940–1944 közötti idõszak
Az Erdélyt kettéosztó bécsi döntés idején mûködõ 768 magyar szövetkezet

közül 556 Észak-Erdélyben, 212 pedig Dél-Erdélyben maradt. Utóbbiak hosz-
szú küzdelem árán kiharcolták, hogy a nagyenyedi Hangya Központhoz csat-
lakozhassanak, s ezáltal e központ a dél-erdélyi magyar hitel-, gazdasági, ipari
és tejszövetkezeteknek is otthont adott. Az észak-erdélyi fogyasztási szövetke-
zetek 1940. okt. 24-én megalapították az Erdélyrészi Fogyasztási
Szövetkezetek Központját Marosvásárhelyen. Dél-Erdélyben maradt a
nagyenyedi Hangya szövetség a kötelékébe tartozó fogyasztási szövetkezetek
1/3-ával. A reciprocitás elvén alapuló tárgyalások eredménye, hogy a Dél-
Erdélyben maradt hitel- és gazdasági szövetkezetek is autonóm szervezetük-
höz, a Hangyához csatlakozhattak, amely valamennyi dél-erdélyi magyar szö-
vetkezet érdekvédelmét képviselhette.
Az 1940–1944 közötti idõszakban Magyarországhoz tartozó Észak-
Erdélyben az 1941/2150. sz. M. E. rendelet szabályozta a szövetkezetek
mûködését. A rendelet a szövetséget az erdélyi szövetkezetek csúcsintéz-
ményévé tette. Ellenõrzése és felügyelete alá rendelte saját tagszövetkeze-
tei mellett az összes erdélyrészi szövetkezeti központot: a Raiffeisen
Szövetkezetek Szövetségét és a Plugarul Román Szövetkezetek Központját,
valamint az Erdélyrészi Hangya Szövetkezetek Központját. A rendelet sze-
rint semmiféle szövetkezet nem mûködhetett Erdélyben valamely közpon-
ti tagság és ellenõrzés nélkül. Paradox módon 1940 után az észak-erdélyi
magyar szövetkezetek továbbra is szembe kellett nézzenek a centralizációs
106 Cseke Péter (szerk.): Erdélyi Fiatalok. Dokumentumok, viták. Kriterion, Bukarest, 1990. 11.;
Erdélyi Fiatalok, 1930. 101. Miért jómódú a dán nép? Erdélyi Iskola, 1933. 438–441. Egy
öntudatos kis nemzet. Suomi. (Kodolányi János könyve). Erdélyi Fiatalok, 1938. 18–23.
107 Petrovay Tibor: Szövetkezeti ügyünk. In: Erdélyi Magyar Évkönyv 1938. 118. Oberding
József György: Az erdélyi magyarság mezõgazdasága és mezõgazdasági szervezetei a román
uralom alatt. Kisebbségi körlevél, 1942/1. 16–30. Szövetkezeti Értesítõ, 1939. 166. 171.
101
törekvésekkel, csak éppen most nem a románnal, hanem Budapestével. A

„Szövetség” Központot az Országos Hitelszövetkezeti Központ fenyegette
elnyeléssel, míg a „Hangyát” a budapesti „Hangya” Központ akarta teljesen
beolvasztani. Végül is az Erdélyi Párt parlamenti képviselõinek tiltakozá-
sára és az Erdélyrészi Gazdasági Tanács 108 közbenjárására ezek a
Budapestrõl érkezõ centralizálási törekvések sikertelenek maradtak, és az
észak-erdélyi magyar szövetkezetek megõrizhették erdélyi központjuk
önállóságát.
Az 1941/2150. sz. M. E. rendelet (Budapesti Közlöny, 82, 1941. 04. 10.) a
magyar szövetkezeti jogszabályok hatályát a visszacsatolt Észak-Erdély
Szilágy, Kolozs, Szolnok-Doboka, Beszterce-Naszód, Maros-Torda,
Udvarhely, Háromszék és Csík megyére terjesztette ki, a magyar szövetkeze-
tek addigi jogrendjétõl lényegesen eltérõ, a román szövetkezeti törvényekre
visszavezethetõ változtatásokkal. Az erdélyi szövetkezeti élet számára bizo-
nyos mértékû autonómiát biztosít, aminek nyomán az erdélyi szövetkezetek a
saját központjaikba tömörülve folytathatják mûködésüket. A rendelet külön-
leges intézkedései elõírják az összes szövetkezet részére az egységes alapsza-
bály elfogadását, a központokba való kötelezõ tömörülést. A „Szövetség”
GHSz kebelében létesített Választmánynak az összes erdélyi szövetkezeti
intézmény fölötti felügyeleti jogot adott. (A Választmány elnöke maga a
Szövetség elnöke volt, mellette a Választmány az észak-erdélyi szövetkezeti
szövetségek egy-egy képviselõje, valamint a pénzügyminiszter által megbízott
szakemberek – ezeknek száma nem haladhatta meg a szövetségek képviselõi-
nek számát (rendelet 7. szakasza).
Bihar, Szatmár, Ugocsa és Máramaros megye szövetkezeteire a magyar
szövetkezeti jogszabályokat terjesztette ki az 1941/690. M. E. rendelet, és e
szövetkezeteket a budapesti központok hatáskörébe utalta.
Az észak-erdélyi 422 román szövetkezet közül 238 szövetkezet megalapí-
totta autonóm szervezetét, s a kolozsvári „Plugarul” Centrala Cooperativelor
Româneºti109 keretében és irányításával mûködött tovább hitel-, áruellátó és
értékesítõ szervként. Miután a nagyváradi központ a budapestihez csatlako-
108 MOL Z 1049.

109 Az észak-erdélyi román szövetkezetek Plugarul Központja 5 román szövetkezeti szövetség
4–4 képviselõjével alakult meg 1940. dec. 18-án dr. Emil Haþieganu egyetemi tanár elnökle-
tével, a román szövetkezetek autonóm elhatározásából. Az észak-erdélyi 422 román szövet-
kezetnek 16 megyei szövetsége mûködött 1940-ben. A bécsi döntéssel azonban a vezetõk és
tisztviselõk legnagyobb részének Romániába távozása következtében a szövetségek nagyrészt
vezetõség nélkül maradtak. Almanahul cooperativelor Plugarul din Ardealul de Nord 1944,
editat de Centrala cooperativelor româneºti din Kolozsvár/Cluj, întocmit de pãrintele Victor
Deac. Cluj, 1944. Bilanţul statistic. 116–147.
102
zott, a Plugarul Központ az észak-erdélyi román szövetkezetek Központja 5

román szövetkezeti szövetség 4–4 képviselõjével alakult meg 1940. dec. 18-án
dr. Emil Haþieganu egyetemi tanár elnökletével, a román szövetkezetek auto-
nóm elhatározásából. A Plugarul Központ a fogyasztási szövetkezetei áruellá-
tására Kolozsváron, majd a következõ évben Besztercén és Szilágysomlyón is
áruraktárt létesített.
Az Erdélyben mûködõ szász szövetkezetek Nagyszebenben maradt köz-
ponti intézményük helyett Észak-Erdélyben új szövetséget létesített a szász
szövetkezeti mozgalom kiindulópontján, Besztercén, a „Raiffeisen” szász
szövetkezetek szövetsége „Zentralverband Raiffeisen” néven. Az új szövetség
a szász szövetkezeti élet hagyományaihoz híven hamarosan kiépítette kap-
csolatait a szász népközösségben, és továbbra is annak szerves részévé tette
a szövetkezeti szervezetet. Az észak-erdélyi román szövetkezetek és a dél-
erdélyi magyar szövetkezetek képviselõi által kezdeményezett reciprocitási
tárgyalásokon110 (1940–44) a román, illetve magyar szövetkezetek önrendel-
kezésének kölcsönös szavatolását kérte mindkét fél a budapesti és bukaresti
kormányoknál: rávették a két ország kormányait egyes szigorúan tárolt ter-
mékeknek a szövetkezeti szervezet részére való kiutalására, monopolcikkek
árusítására szóló engedélyek kölcsönös kiadására, a szövetkezeti alkalmazot-
tak katonai szolgálat alóli felmentésére. A kölcsönösség elve alapján kérték,
hogy a „Szövetség” ne éljen a kinevezés jogával a „Plugarul” szövetkezeti köz-
ponttal szemben (ne nevezze ki igazgatósági tanácsába felügyelõjét), a buka-
resti Szövetkezetek Nemzeti Intézete pedig hívja vissza kinevezett képviselõ-
it a dél-erdélyi „Hangya” igazgatóságból. Kölcsönösségi alapon mindkét
oldalon enyhült valamelyest a szigor, különösen az erdélyi magyar és román
szövetkezeti vezetõk személyes kapcsolatainak köszönhetõen. Az észak-erdé-
lyi román szövetkezetek mûködésérõl és a reciprocitás elvén alapuló szövet-
kezeti tárgyalásokról a Plugarul szövetkezetek évkönyve nyújt.111 Az észak-
erdélyi román szövetkezetek és a dél-erdélyi magyar szövetkezetek képvise-
lõi által kezdeményezett reciprocitási tárgyalások a román, illetve magyar
szövetkezetek önrendelkezésének szavatolásáért léptek fel a budapesti és
bukaresti kormánynál: rávették a két ország kormányát egyes szigorúan
tárolt termékeknek a szövetkezeti szervezet részére való kiutalására, mono-
110 Ion Buzea: Istoricul cooperaþiei româneºti din Ardealul de Nord dupã 30 august 1940. In:
Almanahul cooperativelor Plugarul din Ardealul de Nord 1944, editat de Centrala
cooperativelor româneºti din Kolozsvár/Cluj, întocmit de pãrintele Victor Deac. Cluj, 1944.
111 Almanahul cooperativelor Plugarul din Ardealul de Nord 1944, editat de Centrala
cooperativelor româneºti din Kolozsvár/Cluj, întocmit de pãrintele Victor Deac. Cluj, 1944. Ion
Buzea: Istoricul cooperaþiei româneºti din Ardealul de Nord dupã 30 august 1940. In: I. m. 40.
103
polcikkek árusítására szóló engedélyek kölcsönös kiadására, a szövetkezeti

alkalmazottak katonai szolgálat alóli felmentésére. A kölcsönösség elve alap-
ján kérték, hogy a szövetség ne éljen kinevezés jogával, és ne nevezze ki a
Plugarul szövetkezetek igazgatósági tanácsába felügyelõjét, a Szövetkezetek
Nemzeti Intézete pedig hívja vissza kinevezett képviselõit a „Hangya” igazga-
tóságból.
Az 1940–44 közötti idõszakban a hadiszállítások teljesítése céljából az
állam kedvezményekkel és hadi megrendelésekkel kedvezõen hatott a
magyar szövetkezetek növekedésére, elsõsorban az újonnan létesített
Erdélyrészi Hangya területén. A bécsi döntést követõ idõszak pozitívumai
közé tartozik, hogy a kolozsvári Ferencz József Tudományegyetemen
Szövetkezettudományi Intézetet hoztak létre, amelynek örökségét a Bolyai
Egyetem Szövetkezeti Tanszéke viszi tovább Nagy Zoltán személyében.
A magyar szövetkezetek felszámoltatása

az 1945–1948 közötti idõszakban
1944–45 fordulóján a hadi gazdaság és frontávonulás miatt a magyar szö-

vetkezetek óriási veszteségeket szenvedtek el.112 Az 1944-es hadi események és
fosztogatások, áruraktár-lefoglalások, hadizsákmányok súlyos károkat okoz-
tak a magyar szövetkezetek vagyonában. A szovjet katonai közigazgatás és az
újra berendezkedõ román közigazgatás idején a marosvásárhelyi Hangya
Szövetkezetek Központja és a nagyenyedi Hangya Szövetkezetek Szövetsége
az 1945. szeptember 15-én tartott együttes közgyûlésükön egyesültek Kaláka
Szövetkezetek Központja néven. A központ székhelye Marosvásárhely lett,
kötelékébe 681 szövetkezet csatlakozott. Nagyenyeden csak áruraktár
maradt.113 A Kaláka központnak a következõ osztályai mûködtek: áru-, terme-
lõ, értékesítõ, gazdasági, személyzeti, szövetkezeti, ellenõrzõ, sajtó-, szövetke-
zeti nevelési, jogügyi és könyvelési osztályok. Az 1940–44 között létesített
Meggyesfalvi ipartelepén különbözõ üzemek mûködtek: gyümölcs- és zöld-
ségszárító, konzervgyár, ecetgyár, bor- és gyümölcspároló, rum- és likõrgyár,
vegyészeti gyár, seprû- és kosárkötõ üzem, hordó- és ládagyár. Áruraktárai a
következõ helyeken mûködtek: Arad, Barót, Dés, Kézdivásárhely, Kolozsvár,
112 Vincze Gábor: Az erdélyi magyar szövetkezetek sorsa a második világháború után. Valóság,
1998/3. 39–55. Uõ: A magyar szövetkezetek küzdelme önállóságuk megvédéséért. In: Vincze
Gábor: Illúziók és csalódások. Fejezetek az erdélyi magyarság második világháború utáni
történetébõl. Státus, Csíkszereda, 1999. 171–186.
104
Marosvásárhely, Nagyenyed, Nagyvárad, Sepsiszentgyörgy, Szatmárnémeti,

Székelykeresztúr, Székelyudvarhely, Szilágysomlyó.
1946. április 9–10-én Marosvásárhelyen közös kongresszust tartott a két
szövetkezeti központ, ahol a számadatokat is ismertették: A Kaláka Központ,
amelynek 1946-ban 136 000 családfõ volt tagja (tehát 540 000 családtag),
527 személyt (köztük szakembereket is) foglalkoztatott központján, 14 kiren-
deltségén és raktárain, ipartelepein. 681 tagszövetkezetének 710 üzletvezetõ-
je és más alkalmazottja volt. 1945-ben 140 munkás és alkalmazott dolgozott a
meggyesfalvi ipartelepen. A szövetkezeti alkalmazottak nyugdíjintézetének 4
kirendeltsége volt. A „Kaláka” Központhoz 585 fogyasztási, 78 hitel-, 12 tej-, 5
ipari és 1 gazdasági szövetkezet, összesen 681 szövetkezet tartozott. Erdei gyü-
mölcsgyûjtõ telep Székelyudvarhelyen, Kovásznán és Hollósarkán volt. Az
alkalmazottak nyugdíjintézetének 4 kirendeltségi háza és raktárépülete volt.
217 tagszövetkezet rendelkezett értékes ingatlannal, több szövetkezetnek volt
tej- vagy más üzeme, cséplõ- és gazdasági gépe. A „Szövetség” Gazdasági és
Hitelszövetkezetek Központjához 238 hitel-, 134 tej-, 25 ipari, 9 erdõkiterme-
lõ, 4 mezõgazdasági és 11 egyéb tárgyú szövetkezet, összesen 421 szövetkezet
tartozott.114 A központban mûködõ osztályok: hitel-, tej-, ipari, mezõgazdasá-
gi, fa-, háziipari, ellenõrzõ, sajtó-, szövetkezeti nevelési-, személyzetügyi, jogi
és könyvelési osztály. A Központ üzemei közé tartoztak a marosvásárhelyi,
székelykeresztúri vajgyárak, a baróti tejüzem, a csíkfalvi tejüzem, a
csíkszentsimoni keményítõ- és hordógyár, a dési gyümölcskonzervgyár és a
Pitvar háziipari szaküzlet. Kirendeltségei voltak a központnak:
Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában, Sepsiszentgyör-
gyön, Zilahon és Nagyváradon. A két szövetkezeti központ összesen közel 200
ezres tagsággal rendelkezett.115
Hogy a kisebbségi magyar társadalom ilyen nagy arányban vett részt jól
körvonalazott és szilárd gazdasági szervezetekben, egyértelmûen bizonyítja a
kisebbségi magyar gazdaságpolitika eredményességét és hatékonyságát, ami
még inkább kidomborul, ha figyelembe vesszük a romániai általános közgaz-
dasági helyzetet, az általános vásárlóerõ drasztikus csökkenését, az ipari és
mezõgazdasági termékek közötti kóros aránytalanságot (3:1 arány), a mezõ-
gazdasági termelékenység, a gabonahozamok és állatállomány visszaesését,
jóllehet a két világháború közötti Románia par excellence parasztgazdaságok
országa volt (az aktív lakosság 78%-ának jövedelme mezõgazdaságból szár-
mazott, s csak 10%-a dolgozott iparban).116 Míg a kisbirtok felaprózottsága, a

115 Nagy Zoltán: Erdély gazdasági életének szövetkezeti megszervezése. Kolozsvár, 1946.
116 Hitchins, Keith: România 1866–1947. 1997. 359.
105
mezõgazdasági kultúra alacsony szintje, a termelés-visszaesés, hitelhiány, a

gépesítést nélkülözõ extenzív gazdálkodás, a kisipar és feldolgozóipar gyenge-
sége általánosan érvényesek voltak a romániai társadalomra,117 a szövetkezeti
gazdasági akciók eredménye, hogy modern termelési módszereket honosítot-
tak meg az erdélyi falvakon és új beruházásokat végeztek.
Bármilyen szoros volt a kisebbségek gazdasági függõsége, a szövetkezeti
mozgalom önálló gazdasági feladatokat és célkitûzéseket valósított meg. Az
erdélyi magyarság gazdasági problémáinak megoldásában nem az embertõl
távol esõ, cselekvõképességét meghaladó és az állam hatáskörébe tartozó fel-
adatokat mérte fel, hanem a kisközösségekbõl felépülõ társadalom belsõ erejé-
ben kereste a megoldást. „A szövetkezeti vagyon nem tõkés kizsákmányolásból
ered, hanem több százezer magyar munkás és földmûvelõ filléreibõl. Ott épí-
tettek vajgyárakat, ahol a tejet nem lehetett értékesíteni, ott építették fel
Európa egyik legnagyobb keményítõgyárát, ahol a székelyföldi krumplit nem
lehetett eladni. Nem kérünk egyebet, csak hagyják jóvá azt az alapszabályt,
amelyet eddig minden polgári román kormány jóváhagyott” – mondta Lakatos
István, a gazdasági és hitelszövetkezetek szövetségének elnöke az 1946. márci-
usi szövetkezeti kongresszuson, a kommunista beolvasztás ellen tiltakozva.
Demokratikus és önszervezõdõ jellegébõl kifolyólag az erdélyi társadalom
legátfogóbb szervezete volt a szövetkezeti mozgalom. 1945-ben az erdélyi
magyarság sorsáról szuverén módon határozni hivatott memorandumot
azoknak az erdélyi magyar intézményeknek a vezetõi írják alá, akiket a tagok
szabadon választhattak, vagy a törvény és a tradíció értelmében állásuknál
fogva a magyarság elismert vezetõi Erdélyben. A memorandumot Márton
Áron katolikus és Vásárhelyi János református püspök mellett a magyarság
két legátfogóbb gazdasági szervezetének képviselõi írták alá: Szász Pál, az
EMGE elnöke, amely több mint 200 000 taggal rendelkezett, a két magyar
szövetkezeti központ elnökei – Lakatos István és Korparich Ede –, akik 1102
szövetkezetet és közel 600 000 tagot képviseltek.118
Az állami intézkedések 1945-tõl a magyar szövetkezetek eltiprását vagy
beolvasztását célozták; a demokráciát és emberi jogokat tipró módszereket és
117 Ion Mihalache – Marius Gormsen: Problema cooperaţiei române. Bucureºti, 1940.
118 Domokos Pál Péter: Márton Áron, Venczel József és társaik ellen indított koncepciós per. In:
Venczel József: A falumunka útján. Budapest, 1990. 243. A szövetkezeti önállóság legkövet-
kezetesebb védelmezõit börtönnel sújtották. Korparich Edét, a Kaláka elnökét, Kurkó
Gyárfást, a Magyar Népi Szövetség elnökét 1949-ben tartóztatták le, 1950-ben Lakatos István
magyar szociáldemokrata, aki 1946-ig a „Szövetség” igazgatósági elnöke volt, is sorra került.
Márton Áron püspököt és a fentebb említett három személyiséget katonai törvényszéken ítél-
ték fegyházbüntetésre és kényszermunkára. Egyik „bûnük” az volt, hogy makacsul kitartottak
a szövetkezetek önrendelkezése és függetlensége mellett.
106
beolvasztási politikát az INCOOP (Nemzeti Szövetkezeti Intézet) a kommu-

nisták által dominált kormányzat rábólintásával folytatta 1945-tõl kezdõdõen.
A magyar szövetkezeteket kirekesztették az állami utalású áruk elosztásából,
a hitel- és áruellátást ugyanis a megyei federálékon keresztül osztották le kizá-
rólag a román szövetkezeteknek, a szövetkezeteknek szánt 8 milliárd lej álla-
mi hitelbõl a magyar hitelszövetkezetek nem részesültek, miközben az észak-
erdélyi román szövetkezetek 3 évi adómentességet kaptak az 1945/525. sz.
rendelettörvénnyel. A tejszövetkezetek a bukaresti Tejközpont (ODELAP)
által megszabott árakon vásárolhatták fel a tejet, ám e nevetségesen alacsony
ár miatt a termelõknek nem állt érdekében az eladás, így például a marosvá-
sárhelyi vajgyárnak a teljesítménye a napi harmincezer liter tejrõl ezerötszáz
literre esett vissza, miután a vajbeszolgáltatási kötelezettség is a szövetkezeti
vajgyárat sújtotta, annak ellenére, hogy az 1946-ban beszolgáltatott vaj 72%-
át termelte. A legnagyobb fakitermelõ szövetkezet, a Gyergyói Erdõbirtokosok
Fakitermelõ Szövetkezete másfél évig nem mûködhetett, mivel az INCOOP
nem ismerte el alapszabályát.
Az 1945. július 1–6-i országos szövetkezeti kongresszuson – amelyre az 1200
magyar szövetkezetet képviselõ magyar központok nem kaptak meghívást – a
résztvevõk határozatot hoztak, hogy a még különálló szövetkezeteket „nemzeti-
ségre való tekintet nélkül” a megyei federálékba kell kényszeríteni. E határozat
végrehajtása egyenértékû lett volna azzal, hogy a magyar szövetkezeti központo-
kat feloszlatják, vagyis a magyar szövetkezeti mozgalom irányító szerveit meg-
semmisítik, s az 1947-es árakon mintegy négyszáz-ötszáz millió forintra becsült
vagyonukat, ipartelepeiket a megyei federálék között szétosztják.
A magyar szövetkezetek tiltakozására és többhónapos tárgyalások után
sikerült elérni, hogy az INCOOP több módosítással jóváhagyta a magyar köz-
pontoknak a román törvények szerint módosított alapszabályait. A sorozatos
törvénysértések viszont tovább folytatódtak: 1946-ban az új szövetkezeti tör-
vény elõkészítõ bizottságába egyetlen magyar szakembert sem hívtak meg. Az
INCOOP felülvizsgálta az alapszabályzatokat; ugyanez nevezett ki a
Központok igazgatóságának 9 tagjából 4-et (az igazgatósági tagságnak csak a
fele plusz egy részét választhatta a szövetkezet közgyûlése). Az INCOOP az
akár nem is létezõ megyei federálék kötelékébe akarta kényszeríteni a magyar
szövetkezeteket, 1947-ben az INCOOP a megyei federálék Bukarestben meg-
rendezett országos értekezletén elrendelte az egyesítést és azt, hogy a szegény
népréteget vonják be a szövetkezetekbe, a vezetõségekbe pedig „a demokrata
pártokban aktívan résztvevõ szegényeket kell – akár szabotázs árán is – beül-
tetni”. A román megyei federálékba való beolvasztást az INCOOP 1948/461.
számú rendelete pecsételte meg. A rendelet értelmében „az egyesülést a szö-
107
vetkezetek igazgatósága határozza el, anélkül, hogy e célból a közgyûlést kel-

lene összehívni, azzal, hogy a fúzió végrehajtását az igazság tudomásulvétele
végett a legközelebbi évi rendes közgyûlésen bejelenti”. A szövetkezetek igaz-
gatóságai, a sorozatos kinevezések, a kommunista ügynökök becsempészése
után az autonómia mellett kardoskodók kizárásával, lejáratásával, a szövetke-
zeti vagyon átjátszásával immár készek voltak beleegyezni a megyei
federálékba olvadásba. A magyar hitelszövetkezetek felszámolása 1948 máju-
sában ment végbe, amikor „egységesítették” a községi szövetkezeteket, és a
vidéki hitelfolyósítást azontúl a Román Nemzeti Bank végezte. Néhány
hónappal késõbb, az 1948. augusztus 3-i „tanügyi reform” következtében
megszûntek az iskolaszövetkezetek is. 1948-ban megjelennek az új alapsza-
bályok, a lapok beszámolnak arról, hogy a szövetkezeti fúziók megtörténtek,
az egyesüléssel alakult új szövetkezetek öröklik a régi szövetkezetek összes
vagyonrészét. 1949-ben vette kezdetét a „kollektív kapitalista vállalatok”
átalakítása. A Román Munkáspárt Központi Vezetõségének 1949. március
3–5-i plenáris ülésén hozott határozata nyomán április 2-án új szövetkezeti
törvény jelent meg, amely után „szocialista”, pontosabban: sztálinista típusú
szövetkezetek jöttek létre. Államosították a szövetkezetek vagyonát, autonó-
miájuk névlegessé vált, önkényesen leszûkítették a tevékenységi körüket és a
szakmai képzési lehetõségüket, valamint tervutasításos rendszert
kényszerítettek rájuk.119
1949 májusában megyei szervezési bizottságok alakultak, amelyek végül
egyesítették a magyar fogyasztási szövetkezeteket a románokkal – ami által a
„Kaláka” központ nem csak de facto, hanem de jure is megszûnt. A korabeli
álláspont szerint természetesen egészen másról volt szó: „a román és magyar
nemzetiségû dolgozó parasztok mesterséges szétválasztása” szûnt meg. „A
fogyasztási szövetkezetek végsõ átalakítására 1950-ben került sor, amikor a
március 19-21-i bukaresti szövetkezeti kongresszuson megalakították a
Fogyasztási Szövetkezetek Szövetségét, a CENTROCOOP-ot, amelynek min-
den romániai fogyasztási szövetkezet a tagja lett.”120
119 Szövetkezés, 1948. 15.

120 Vincze Gábor: Az erdélyi magyar szövetkezetek fél évszázada, in Somai József (szerk.): Az
erdélyi magyar gazdasági gondolkodás múltjából. Kolozsvár, 2001, 287.
II.rész
A szövetkezeti típusok és
érdekvédelmi szervek kialakulása
és mûködése napjainkig
A különbözõ szövetkezeti
típusok és a szövetkezeti
értékrend kialakulása
Hunyadi Attila
szövetkezet olyan intézmény, amely sajátos etikai értékrendet érvé-
A nyesít a gazdasági életben. A szövetkezeti értékrend szerint az ember

a gazdaság szubjektuma, nem pedig egyszerû objektum egy személy-
telen mechanizmusban. Meghaladva a profitelv kizárólagosságát, a szövetke-
zeti intézmény alapértéke és alapegysége az emberi személy, létmotívuma
pedig a tagjainak nyújtott szolgáltatás. Mindazonáltal ez a gazdaságetika nem
a gazdasági törvényszerûségeket szorítja háttérbe, hanem a mindenkori tisz-
tességes verseny és esélyegyenlõség kereteit képes fenntarthatóan biztosítani
piacgazdasági környezetben.
Jelen tanulmány a szövetkezeti értékrend kialakulásának történelmi
körülményeit ismerteti, végigkövetve, hogyan bontakozott ki és érvényesült ez
az értékrend a gazdasági szférában a különbözõ szövetkezeti típusokban,
mikor alakultak ki és mit jelentenek a szövetkezeti egyetemes irányelvek, s
végül milyen helyet foglalnak el a szövetkezetek a gazdaság- és társadalompo-
litikákban, az oktatásban és a környezetvédelemben.
A fogyasztási szövetkezeti típus kialakulása
A szövetkezeti típusok közül a háztartási-fogyasztási cikkek beszerzésére

alakult szövetkezetek tekinthetõk az elsõ modern szövetkezeteknek. A XIX.
század elején, amikor a fogyasztási szövetkezetek Angliában létrejöttek, még a
politikában sem volt magától értetõdõ a demokratikus, önkormányzati, rész-
vételi, etikai értékek alkalmazása. Miközben Angliában az 1830–1840-es
években különbözõ politikai-társadalmi mozgalmak (luddizmus, chartizmus)
országos szintû politikai követelésekkel álltak elõ (általános választójogot, tit-
kos szavazást, a választókörzetek újrafelosztását kívánták elérni), a szövetke-
zetek az önsegélyezõ egyesületekbõl kinõve önerõbõl, a nagypolitikától füg-
getlenül próbáltak a szegényebb városi lakosság, munkásság rossz gazdasági
és szociális-kulturális helyzetén javítani. Angliában a kézmûvesek már a
111
XVIII. században megalapították helyi szervezeteiket, amelyek közös akciók-

kal próbáltak jobb munkakörülményeket kikényszeríteni a munkaadóktól.
Ezeket az egyleteket 1799-ben a Combination Act törvénybe iktatásával betil-
tották.1 A Combination Act 1824. évi hatályon kívül helyezése után azonban a
kézmûvesek ismét nagy számban alapítottak helyi önsegélyezõ egyesületeket.
Ezek célja kölcsönös segélynyújtás volt pénzügyi támogatás révén betegség
vagy elhalálozás esetén, továbbá a kapitalista gyárosok monopóliumaitól való
függetlenedés céljából a saját hitelrendszer megszervezésével és néha oktatás
biztosításával próbáltak saját manufaktúrákat alapítani. Mivel a gyártulajdo-
nosok általában a kiskereskedelmet is monopolizálták (a truck systemnek
megfelelõen valamely gyár alkalmazottai a fizetés egy tekintélyes részét olyan
vásárlási jegyekben kapták, amelyekkel csak a gyáros üzletében vásárolhat-
tak), ez az áruuzsora hitelben vásárlásra kényszerítette a munkásokat, a
„hitelfogság” pedig hosszú évtizedekre kiszolgáltatta õket a gyáros visszaélé-
seinek. Ilyen körülmények közepette és mintegy a monopóliumok ellensúlya-
ként jöttek létre Európa-szerte – a karitatív és önsegélyezõ, kölcsönös biztosí-
tási egyesületek és baráti társaságok mellett – a szövetkezetek is. Kialakult az
a szövetkezeti értékrend, amely korszerûsítõ módosításokkal ugyan, de ma is
érvényes, és a szövetkezetek, a társadalomtudományok, valamint a helyi és
nemzetközi szervezetek ezek alapján határozzák meg a szövetkezeti jelleget.
A szövetkezeti alapelveket már az elsõ életképesnek bizonyult szövetkezet
alapszabályában megfogalmazták 1844-ben, a Manchester melletti rochdale-i
takácsok. Ettõl az idõponttól számíthatjuk tehát a modern szövetkezeti vállalati
forma létrejöttét. Az elõzõ utópista (oweni, fourrieri) formáktól eltérõen a
rochdale-i szövetkezet szakosodott gazdasági szervezet, mely az adott piaci
viszonyok között mûködik (ez esetben még fõleg fogyasztási cikkek beszerzése
terén). Az erkölcsi szándékok fontosak, ám épp a szövetkezet révén válnak meg-
valósíthatókká a tagok ideáljai (például gyermekek iskoláztatása). A szövetkeze-
ti együttmûködés (practical co-operation) nem önmagában vett cél (nem akarja
megtestesíteni az oweni társadalmi ideált), hanem eszköz, mely olyan szükség-
leteket lát el, amelyekrõl az alapító személyek úgy gondolják, más formában
nem érnék el. Célja gazdaságilag: olyan meghatározott funkciókat teljesíteni,
amelyek hozzásegíthetik a tagokat jobb körülmények között élni, megtakarítá-
sokat létrehozni és azokat nemes szándékra fordítani. A rochdale-i alapszabá-
lyok szerint: „A szövetkezet célja és feladata az, hogy a tagok anyagi hasznáról,
társadalmi és gazdasági helyzetének megjavításáról gondoskodjék oly módon,
hogy: a) boltot nyit áruk eladása végett; b) bizonyos számú lakóházat épít; c)
1 Diederiks–Lindblad: Nyugat-európai gazdaság és társadalomtörténet. A rurális államtól a
gondoskodó államig. Osiris, Budapest, 1995. 286.
112
Hunyadi Attila: A különbözõ szövetkezeti típusok és a szövetkezeti
árukat gyárt munkanélküliek foglalkoztatásával; d) földbirtokot vásárol vagy

bérel a munkanélküli tagok foglalkoztatására; e) külön pénzalapot képez a tagok
és családjaik szociális megsegítésére, kulturális és szakmai továbbképzésére.”2
A legjelentõsebb feladat, a képzés támogatására a jövedelem 10%-át szán-
dékozták fordítani, ám a korabeli törvények ezt megtiltották, így az évi jövede-
lem 2,5%-át különítették el képzési alapként, s külön 11 tagú bizottság felelt az
általános és a szakképzésrõl. 1846-ban már minden szombat délután beszélge-
téseket tartanak az üzlethelyiségben, 1848-ban, miután megvásároltak egy
intézeti könyvtárat, hírlapolvasó és könyvtárszakosztályt nyitnak. 1850-ben
már saját iskolát mûködtetnek, amelyben felnõttképzés is zajlik. 1860-tól alap-
elvbe foglalják, hogy minden szakosztálynak saját könyvtárat és hírlapolvasót
kell állítani az üzleti jövedelembõl. 1880-ban már 100 szövetkezeti könyvtár
volt Angliában és 120 fogyasztási szövetkezet rendezett be olvasótermet.3
A személyi hitelezés intézményesítése

a hitelszövetkezetekben
Az angol fogyasztási szövetkezetek sikere a helyi együttmûködési hagyomá-

nyok, kölcsönös segélyszervezetek (céhesláda, szomszédsági szervezetek, kalá-
ka) újjáélesztésére serkentett az európai kontinensen is, ahol a szövetkezetek
elsõsorban a kisiparosok és földmûvesek specifikus hiteligényeit voltak hivatot-
tak szolgálni. Az eddigi szövetkezeti alapelvek – demokratikus igazgatás, korlá-
tozott kamat, vásárlás aránya szerinti jövedelemrészesedés (a zárszámadási
többletet a tag-tulajdonosok között a szolgáltatások igénybevétele arányában
osztják szét) – a helyi viszonyoknak és más szövetkezeti típusoknak (kölcsönös
biztosítási, értékesítõ-, feldolgozó-, hitelszövetkezet) megfelelõen egészültek ki.4
2 Birchall, Johnson: Co-op: the people’s business. Manchester University Press. Manchester, 1994.
The Rochdale Principles fejezet. 49–64. A komoly elkötelezettség eredménye sorrendben a követ-
kezõ: fogyasztási cikkeket forgalmazó sikeres szövetkezet több üzlethelyiséggel, amelybõl kifejlõ-
dik a fogyasztási szövetkezeti hálózat önálló feldolgozó, szállító és forgalmazó egységekkel (1869);
25 lakóház építése 1861-ben, 1867-ben 84 ház 5 nagy telken 2 utcában; malom (1850) és 1854-tõl
Manufacturing Society mûködtetése hajdani munkanélküliek foglalkoztatásával; földvásárlás és
farmgazdaság (1851); Szövetkezeti Biztosító Társaság (Co-operative Insurance Society) alapítása.
3 A szövetkezeti nevelés, oktatás intézményesítésére a tanulmány második részében térek ki
bõvebben.
4 A nyitott tagság elvét korrigálták a szomszédsági elvvel (áttekinthetõség, érdekkölcsönösség
és horizontális spontán ellenõrzés), az önsegélyezés elve mellett szerepet juttattak az alapít-
ványi üzletrészjegyzésnek (kívülrõl jövõ segítségnek, amelyet a gazdagabbak vagy az állam
nyújtott), oszthatatlan tartalékalapot hoztak létre. A német szövetkezetek jellegzetességeirõl
lásd még a „Genossenschaften” szócikket. In: Staatslexikon. Recht-Wirtschaft-Gesellschaft.
II. Band. Herder, Freiburg–Basel–Wien. 1995. 875–883.
113
A hitelszövetkezetek a személyi hitelezés modernkori szûkösségének eny-

hítésére törekedtek, s jórészt a kölcsönös biztosítás vagy kezességvállalás
korábbi intézményeibõl alakultak ki. Nyugat-Európában a középkorban a
szerzetesrendek (fõleg a bencés apátságok terjesztették el a személyi hitel elsõ
formáját, amelynek az volt a rendeltetése, hogy megkönnyítse a termelést, és
nyitva állt a középosztály, fõként a parasztság elõtt. Az apátságok ily módon
mezõgazdasági hitelintézeti szerepet is betöltöttek. Nekik köszönhetõ, hogy a
földmûvesek kölcsönt vehettek fel a termés terhére, amelyet földmûves szer-
számok és állatok vásárlására fordíthattak. A kölcsön feltételei, ha az e korban
megszokott egyéb kölcsönökkel hasonlítjuk össze õket, nem voltak szigorúak.
A kamat 8 és 10% körül mozgott (míg egy földesúr 33%-ot követelt), így az
apátsági kölcsön fölvevõje az összeomlás kockázata nélkül megterhelhette
földjét.5 E premodern személyi hitelezés modernkori továbbvivõi a XIX. szá-
zad elsõ negyedében alakultak meg kölcsönös biztosítást és kezességet nyújtó
társaságokként. Ezek a társaságok hitelmûveleteket még nem végeztek,
hanem a társaság tagjainak kölcsönös szolidaritásán alapulva közös garanciát
vállaltak a tagok által felvett hitelekért vagy elszenvedett károkért. A szolida-
ritás alapját az képezte, hogy ugyanannak a falusi-városi mikrokörnyezetnek
a tagjaként, jól ismerve egymást, a társult személyek képesek voltak a szüksé-
ges mértékig megítélni a hitelkérelmezõ vállalkozásának és így a hitel vissza-
fizetésének esélyeit. Ekképpen ezek a szervezetek nem végeztek mást, mint a
megbízhatóság mint piaci érték pénzzé (hitellé) történõ konvertálását. Nagy-
részt ezekbõl a kölcsönös kezességet nyújtó társaságokból jöttek létre az elsõ
tulajdonképpeni hitelszövetkezetek, amelyek már maguk is végeztek tagjaik
körében hitelmûveleteket. A hitelszövetkezetek sikere annak köszönhetõ,
hogy olyan hitelkonstrukciót ajánlottak tagjaik számára, amilyet sem állami
földhitelintézetek, sem nagybankok nem tudtak nyújtani.6
A hitelszövetkezetek kialakulásának alapja az a felismerés volt, hogy a
kisebb vállalkozók, különösen az iparosok és földmûvesek a bankrendszerben
nem találták meg azt a hitelforrást, amelyre nekik szükségük volt. A bankok
ugyanis felépítésükbõl adódóan a nagyobb arányú hitelezésre voltak berendez-
kedve, hitelnyújtásuk pedig többnyire pusztán profitorientált szempontok
(pénzügyi hitelképesség – Kreditfähigkeit) szerint mûködött, szemben a hitel-
szövetkezetekkel, melyek a hitelképesség felmérésekor a hiteligénylõ szemé-
lyes vonásait, erkölcsi tulajdonságait is figyelembe vették (erkölcsi hitelképes-
5 Schmitz, Philibert OSB: A bencések civilizációs tevékenysége a XII. századtól a XX. századig.
Pannonhalma, 1998. 52.
6 Botos Katalin: Elvesz(t)ett illúziók. A magyar bankrendszer helyzete és távlatai. KJK. Buda-
pest, 1996.
114
ség – Kreditwürdigkeit). E személyes viszonyulást kiegészítette a szövetkezetek

konkrét fizikai-földrajzi közelléte. Több országban, például Németországban,
Hollandiában, Ausztriában, az Egyesült Államokban, Kanadában a legsûrûbb
hitelhálózatot mind a mai napig a hitelszövetkezetek alkotják.7 Szemben tehát
a távoli és nagyobb (tranzakciós) költségekkel mûködõ bankszékhellyel, a
hitelszövetkezet a legrövidebb idõ alatt elérhetõ módon, általában a helységben
szolgáltatott, a mezõgazdasági és a kisipari vállalatok (kis- és középvállalko-
zók) természetének leginkább megfelelõ személyi hitelt volt képes nyújtani a
(viszonylag kisebb összegeket igénylõ) hitelfelvevõknek. Ezzel szemben a bank
pl. a kisebb birtokos gazdának legfeljebb jelzálogra, „bekebelezési kikötéssel”
adott hitelt, ám a bekebelezés könnyen eladósodásra csábíthatott, mert a bir-
tok megterhelésével a szükségeltnél nagyobb összeg is felvehetõvé vált.
A hitelszövetkezetek mûködésének elméletét és gyakorlati mûködését német
nyelvterületen Hermann Schulze-Delitzsch8, illetve Friedrich Wilhelm Raiffeisen9
alapozta meg, akiknek nevéhez egy-egy hitelszövetkezeti típus fûzõdik.10
A Schulze-féle szövetkezetek magánkisipari, magán-kiskereskedõi vállalko-
zók önálló gazdasági egzisztenciájának erõsödését és fejlesztését voltak hiva-
tottak biztosítani, elsõsorban a városokban. Az általa alakított szövetkezetek
példájára és Schulze személyes közremûködésével fõleg az 1860-as évektõl len-
dült fel Németországban a városi kisiparosok körében a szövetkezetek szerve-
zése, amelyek célja szövetkezeti hitelnyújtás, esetleg közös nyersanyagbeszer-
zés és -értékesítés, de mivel ehhez a tagoknak elsõsorban pénztõkére volt szük-
ségük, a hitelfunkciók hangsúlyozódtak ki. A szövetkezeti jelleget a mûködés-
ben érvényesülõ alapszabályok biztosították: demokratikus igazgatás, nyitott
tagság, önsegély, közremûködés alapján/arányában járó részesedés (visszaté-
rítés), a jövedelemelosztás meghatározott sorrendjének elve.
7 Aschoff, Gunther: The German Cooperative System. Its History, Structure and Strength.
Frankfurt aM, 1996.
8 Hermann Schulze-Delitzsch (1808–1883) német közgazda, jogász, bíró, a Reichstag tagja (és
ekként az elsõ német szövetkezeti törvény kezdeményezõje) 1849-ben szervezte szövetkezetbe szü-
lõvárosa (Delitzsch – Németország) kisiparosait és kereskedõit. Életrajzi adatokat tartalmaz még:
Bosl–Franz–Hofman: Biographisches Wörterbuch zur deutschen Geschichte. München, 1975.
9 Friedrich Wilhelm Raiffeisen (1818–1888), aki sokféle hivatást töltött be (katona, kereskedõ,
gyáros, polgármester, szövetkezeti szakíró), miután többféle karitatív egyesületet (segélyegy-
letek, hitelegyletek, alapítványok) szervezett, az elsõ Raiffeisen-féle szövetkezetet 1849-ben
Flammersfeldben, majd 1854-ben Heddesdorfban kiforrottabb formában alapította. Életraj-
zi adatokat tartalmaz még: Bosl–Franz–Hofman: Biographisches Wörterbuch zur deutschen
Geschichte. München, 1975. p. 2246–2247.
10 A mai Raiffeisen Bank az Ausztria Raiffeisen Szövetkezetek Központi hitelintézete, Ausztriá-
ban a negyedik legnagyobb bank, amely nemzetközi beruházásokba is kezdett a XX. század
utolsó negyedétõl kezdõdõen.
115
A falusi környezetben, a gazdálkodók érdekében alakuló Raiffeisen-féle

szövetkezetek a közös beszerzést, közös értékesítést és a hitelellátást tûzték
ki célul, de döntõ mértékben a hitelezési funkció emelkedett ki ez esetben
is, hisz a földmûvelõk hitelellátása még a városi iparosok és kiskereskedõk
hitelszükségleténél is problematikusabb volt (rövid futamidõk, magas
kamatok, uzsora, jelzálog, árverés). A Raiffeisen-típusú szövetkezeteknek
sikerült olyan üzletvitelt alkalmazni, amellyel a falu hiteligényének ellátását
biztosíthatták. A szövetkezet hitelbázisának kiterjesztése érdekében a szom-
szédsági elv alapján szervezõdtek a szövetkezetek. A kölcsönös kezességvál-
lalás ezáltal intézményes biztosítékot nyert: a szövetkezetek olyan és akko-
ra területre terjesztik ki mûködésüket (kisebb közigazgatási egységek, egy-
házközségek), ahol a szövetkezõk jól ismerik egymást, s így bizalommal
vannak egymás iránt (szomszédsági viszony). A szövetkezet csak tagjainak
adott hitelt, amelynek lejárata közép-, illetve hosszú lejáratú is lehetett. A
hitel felhasználását a szövetkezet gazdaságilag és erkölcsileg ellenõrizte, a
kockázatvállalás egyetemleges volt és a szövetkezeti tagok birtokára alapo-
zódott. A hitelrészletek elmaradása esetén viszont az adósságot humánus
módon hajtották be, a bankok módszereihez képest (amelyek könyörtelenül
dobra verték az adós házát, birtokát). A hitelezési tevékenység anyagi alap-
ja és fedezete a tagok vagyona volt, a közvetlen hitelezési pénzalapokat
pedig a kamat ellenében elhelyezett betétek, valamint az alapító vagy jóté-
konykodó tagok (egyházak, gazdagabb magánszemélyek, különbözõ szerve-
zetek, esetenként az állam) üzletrészjegyzéseibõl, betéteibõl eredõ pénzösz-
szegek jelentették. A hitelszövetkezeti kölcsönfeltételek, így a kamatok is
sokkal alacsonyabbak voltak a banki kamatoknál. Németországban például
1920–1921 körül a falusi Raiffeisen hitelszövetkezetek 4,5–5%-os kamattal
nyújtottak kölcsönt, míg a bankok 7–8%-os kamatot szedtek. A szövetkeze-
tek alacsony kamatlába annak volt köszönhetõ, hogy nagyon csekély
különbség volt (0,5%) a betéti és a kölcsönkamatok között, emellett pedig
alacsony fenntartási (tranzakciós) költséggel mûködtek.11 Hogy ez a különb-
ség nem kizárólag az 1895-ben alapított állami Preussenkasse szövetkezeti
hitelezésének tudható be, az is bizonyítja, hogy Erdélyben a Raiffeisen-típu-
sú erdélyi szász pénzintézetek szintén alapszabályba foglalták – mind az
elsõ világháború elõtt, mind a két világháború között – a szászoknak nyúj-
tott alacsony kamatszintû hitelezést minden állami támogatás nélkül.12 Az
11 Fairbairn, Brett: History from the Ecological Perspective: Gaia Theory and the Problem of
Co-operatives in Turn-of-the-Century Germany. American Historical Review, Vol. 99. 1994.
Nr. 4. 1203–1239. 1223.
12 Wehenkel, Gunther: Deutsches Genossenschaftswesen in Rumänien. Stuttgart, 1929.
116
év végi jövedelem-felosztáskor tartalékalapot képeztek a szövetkezet fejlesz-

tésére és az alaptõke növelésére, továbbá alapítványt hoztak létre, amelybõl
más szövetkezetek alapítását segítették, vagy a rászoruló tagoknak (és csa-
ládjaiknak) nyújtottak szociális segélyt. Ezek az alapok általában felosztha-
tatlanok maradtak, a szövetkezet megszûntekor áthárultak a szövetkezeti
hálózat más egységeire, vagy a szövetkezeti tagok faluközösségének mûve-
lõdési vagy szociális helyzetének javítására fordították. A Raiffeisen-féle
szövetkezetek altruisztikus, karitatív jellege nyilvánult meg az árva gyerme-
kek segítésében, a dologtalan és a fogházból kikerülõk számára való foglal-
kozás szerzésében, „a szövetkezet arra törekedett, hogy a rendelkezésre álló
eszközökkel tagjainak társadalmi helyzetét ne csak anyagilag, de erkölcsileg
is minden tekintetben elõmozdítsa”.13
Figyelembe véve a szövetkezeti tagság létszámemelkedését, az elsõ világhá-
borút megelõzõen a szövetkezeti mozgalom volt a legnagyobb társadalmi szer-
vezet Németországban. 1914-ben 15 500 bejegyzett falusi szövetkezet mûkö-
dött több mint másfél millió taggal. Az összes szövetkezeti típust figyelembe
véve, 1913-ban 34 568 hivatalos bejegyzett szövetkezet mûködött több mint
hatmilliós tagsággal. Mivel pedig általában háztartásonként csak egy személy
(a családfõ) volt szövetkezeti tag, a 6,4 milliós szövetkezeti tagság közel 25 mil-
lió német állampolgárt jelentett. A világon létszámát tekintve elsõ helyen álló
német szövetkezeti mozgalmat csak Dánia elõzte meg az egy fõre jutó szövet-
kezetek magasabb arányával.14 A szövetkezeti hálózat jelentõségét mutatja,
hogy máig is igen jelentõs a szövetkezetek aránya gazdasági ágazatokként,
nemcsak vidéki környezetben, a mezõgazdasági és élelmiszerszektorban,
hanem a bank-, hitel- és biztosítási ágazatokban is a szövetkezetek csúcsintéz-
ményei, konszernjei, így a DG Bank, Rabobank, Raiffeisen AG, Crédit Agricole
sok országban elsõ helyen találhatók. 1996-ban az Egyesült Államokban 50
ezer hitel- és más típusú szövetkezet 102 millió tagot számlált, Kanadában
pedig 6847 szövetkezet 12 millió személyt.15
13 Raiffeisen, F. W.: A hitelszövetkezetek mint eszközök a falusi népesség bajainak elhárításá-

ra. Kiadja az Országos Gazdasági Egyesület Könyvkiadó Vállalata. 1885. 4.
14 Más, nagyon sikeres hitelszövetkezeti hálózat a kanadai francia nyelvû régiókban alakult ki. A
Desjardins-típusú takarékpénztárak (caisses populaires Desjardins) a világ egyik legerõsebb
hitelszövetkezeti mozgalmává nõttek, a vidéki Québecben a társadalmilag is kedvezõ, helyi
közösségi megtakarítási és hitelezési alternatívát nyújtották a nagy és „idegen” városi bankok-
kal szemben. Fejlõdésük a legszorosabban egybefonódott a nyelv és kultúra megõrzésével, az
oktatási, egyetemi intézmények támogatásával. Lásd még: Co-operative Organizations and
Canadian Society. Popular Institutions and the Dilemmas of Change. Edited by Murray E.
Fulton. University of Toronto Press, 1990. 74–75. MacPherson, Ian: Each for All: A History of
the Cooperative Mouvement in English Canada. Toronto, Ontario, 1979. 103–104, 113–115.
15 Dülfer (szerk.): International Handbook of Cooperative Organizations. Göttingen, 1994.
117
A szövetkezetek nemzetközi alkalmazkodóképessége.

A dán szövetkezeti modell
A hitelszövetkezetek gyakran felvállalták a mezõgazdasági tevékenységhez

szükséges nyersanyagok, gépek beszerzését, a termékek feldolgozására üze-
meket hoztak létre, és megszervezték az értékesítést gazdasági szakosztályok
vagy külön szövetkezet indításával. A mezõgazdasági termékfeldolgozásnak és
-értékesítésnek a világon leginkább követett szövetkezeti modellje Dániában
alakult ki. A dán szövetkezeti modell túlnyomórészt közepes és kisbirtokos
társadalmi struktúra keretében, a családi gazdálkodások szövetkezésébõl nõtt
elsõrendû példaképpé. Az 1800-as évek végén ugyanis Dániában a fél hektár-
nál nagyobb gazdaságoknak (mintegy 200 000 gazdaság) több mint fele – kb.
130 000 gazdaság – 15 hektár alatti földterülettel rendelkezett, a mûvelhetõ
terület 22–24%-ával. Egy ilyen struktúrájú mezõgazdaságban a szövetkezeti
mozgalom volt az a keret, amely a termelõk összehangolt tevékenységét, a ter-
melés, feldolgozás, értékesítés és távolsági szállítás (az angol piacra), valamint
a hajóipar szakmai és pénzügyi problémáit megoldhatta, s magas fokú koor-
dinációt, piaci tevékenységet és érdekvédelmet fejtett ki.16
A XIX. század utolsó negyedében a tengerentúli (amerikai, kanadai)
kiemelkedõ gabonatermelés és az ebbõl származó olcsó kínálat Európában vál-
ságot idézett elõ, mely fõleg a mezõgazdasági termelõket sújtotta, azáltal, hogy
a gabonaárak meredeken zuhantak. Témánk szempontjából lényeges, hogy a
tengerentúli amerikai gabonatermelõk árelõnyét is jórészt a szövetkezetek
integráló és piacszerzõ tevékenységével érték el17, másrészt viszont a válság
elleni európai védekezés is, különösen Dániában, majd Franciaországban18,
16 Desbons, G: La crise agricole et le remede coopératif – l’exemple du Danemark. Paris, 1917.

Jensen, E.: Danish Agriculture – Its Economic Development. Copenhagen, 1937. Boldizsár
Iván: A gazdag parasztok országa. Dánia. Budapest, 1945.
17 Fulton, Murray E (ed.): Co-operative Organizations and Canadian Society: Popular
Institutions and the Dilemmas of Change. University of Toronto Press, Toronto Buffalo Lon-
don, 1990. Lásd még Valkó László: Mezõgazdasági értékesítõ szövetkezetek az AEÁ-ban.
Bp., 1937. Laczó Ferenc: Szövetkezeti formák és típusok az AEÁ-ban. Szövetkezés, 13. 1992.
1–2. 69–84. Laczó Ferenc: Farmerszövetkezetek az amerikai gazdaságban. Közgazdasági
Szemle, 40. 1993. 6. 543–553.
18 A XIX. század végén a francia mezõgazdasági érdekvédelmi és szakszervezetek bolttal, üzlet-
tel is rendelkeztek, amelyek átalakultak fogyasztási szövetkezetekké. A filoxéra vész miatt a
szõlõsgazdák egy részének át kellett állnia a szarvasmarha-tenyésztésre és tejgazdálkodásra,
ekkor tejszövetkezetek keretében dolgozták föl a tejet és értékesítették a termékeket. Ugyan-
csak a szõlõkrízis idején hozták létre a szõlõsgazdák a pinceszövetkezeteket borfeldolgozás és
-értékesítés céljából. A XX. század harmincas éveiben gabonaraktározó és -értékesítõ szövet-
kezetek biztosítják a kiváló tartósítást és elõnyös értékesítést. Lefèvre, Denis: A l’ombre des
machines. Les CUMA, 50 ans de solidarités locales. Éd. Entreaid’, 1996. 30–31.
118
szövetkezeti formában történt. Míg Kanada és az Egyesült Államok nagy gabo-

natermelõi is csak közös vállalkozással, az ún. „gabona-poolok” által oldhatták
meg a (vasúti, késõbb tengeri hajó-) szállítás, raktározás, csomagolás, értékesí-
tés (kivárni a megfelelõ piaci árat) problémáit, az agrárválságot megelõzõen
ugyancsak többnyire gabonát exportáló Dánia agrárszférája is váltásra kény-
szerült: a gabonaárak zuhanása miatt a leleményesebb gazdálkodók átálltak a
közvetlenül és közvetve is magasabb hozzáadott értéket hordozó intenzív állat-
tenyésztésre. A gabonaárak sokkal nagyobb mértékben zuhantak, mint az álla-
ti eredetû élelmiszeri termékek ára, ugyanis az utóbbiak árszintje a magasabb
szállítási költségek és sokkal csekélyebb konkurencia miatt viszonylag stabil
maradt. Ez az árkülönbség tehát az állattenyésztésnek kedvezett mind közvet-
lenül, a magasabb eladási ár révén, mind közvetve, a gabona és más takarmá-
nyok nagyon olcsó importja által. A dán farmerek ennek az elõnynek a jelentõ-
ségét ismerték fel, és ahelyett, hogy magas gabonabehozatali vámokat követel-
tek volna, alapos átalakulásra vállalkoztak a mezõgazdaságban.
A dán mezõgazdaság átalakulásában jelentõs szerepet töltöttek be tehát a
szövetkezetek. Az állatállomány számbeli növekedése gyors és hatékony fel-
dolgozóipart és marketingtevékenységet igényelt a megfelelõ értékesítés érde-
kében, mindez viszont messze felülmúlta az elszigetelt egyéni kistermelõk
erejét, ezért szövetkezniük kellett. A német ihletésû, korábban alakult hitel- és
beszerzési szövetkezetek mellett elõbb tejszövetkezetek alakultak, utóbb
pedig más, fõleg exportorientált termékeket (vajat, szalonnát, tojást) feldolgo-
zó és értékesítõ szövetkezetek.19
A különbözõ típusú dán mezõgazdasági szövetkezetek 1900-ban:20
Szövetkezetek
Szövetkezet Tagok létszáma Évi forgalom
száma
típusa
Egységek ezer millió dán korona
Tej- és vajexportáló 1035 140 148
Baconfeldolgozó 26 60 35
Tojásexportáló 370 25 2
Takarmánybeszerzõ 110 6 4
Összesen 1541 231 189
19 A modern technika (vajszeparátor – 1880 körül) alkalmazásával a tejszövetkezetekben lehe-

tõvé vált a vaj nagy mennyiségben történõ elõállítása, kondicionálása, csomagolása és szállí-
tása (elsõsorban a brit piacra); a mellékterméket (író, sovány tej) pedig a gazdálkodók sertés-
hizlalásra használták fel (innen ered vicces szólásuk is, miszerint „a disznó a tehén farkán
csüng”). 1882-tõl, az elsõ tejszövetkezet alapításától, a tejszövetkezetek száma 1886-ig 176-
ra, 1890-ig 600-ra, 1900-ig 942-re emelkedett, ami azt jelenti, hogy minden faluközösségnek
volt tejszövetkezete. 1887-ben alapították az elsõ szövetkezetet, amely sertés-bacon kivitelé-
re szakosodott, s 1890 körül hasonlókat találunk az ország minden részében. Hasonló módon
szervezték meg a tojáskivitelt is, különösen 1900 után. Tracy, Michael: Government and
Agriculture in Western Europe 1880-1988. Harvester Wheatsheaf, 1989. pp. 113–114.
20 Uo. 114.
119
Jóllehet az egész Európát sújtó válságot nem lehetett teljes mértékben

kikerülni, a szövetkezetek révén teremtett exportkonjunktúra a dán mezõ-
gazdaságban az állatállomány számszerû növekedésével és minõségi javulá-
sával, illetve jó hírnévvel járt együtt. A földárak gyors csökkenése ellenére a
mezõgazdaságból élõk száma (ideértve a kertészetet, erdészetet, halászatot
is) megemelkedett, nõtt az életszínvonal. A termelés, feldolgozás, értékesítés
és piac megszervezése és biztosítása céljából a dán gazdálkodók kiépítettek
egy igen hatékony és magas színvonalú szövetkezeti hálózatot, valamint az új
viszonyokhoz nagyszerûen alkalmazkodó erõs mezõgazdaságot. Az amerikai
olcsó gabona-offenzíva európai negatív hatásaival szemben a dán szövetke-
zetek Angliában nem okoztak válságot, hiszen itt a mezõgazdasági termelõk
népességen belüli csekély aránya amúgy sem volt képes a nagy angol ipari
városok élelmiszer-szükségletét ellátni. Ugyanakkor Anglia másik élelmi-
szerbázisa, Írország mezõgazdasága is a dán példa által ihletett szövetkeze-
tek révén vált képessé arra, hogy az angol piachoz jusson, s ezáltal a vidéki
lakosságnak munkát és megélhetést adjon.
A dán modell sikere nem kis mértékben köszönhetõ a dán népfõiskolák
megszervezésének és mûködésének. A felnõttképzést elgondoló és intéz-
ményesítõ Grundtvig evangélikus püspök támogatásával 1840-tõl mûköd-
tek e népfõiskolák, amelyek 18 éven felüli, többnyire mezõgazdaságban
dolgozó hallgatóknak nyújtottak elsõsorban szakmai továbbképzést, akik
ezen felül az általános mûveltség alapjait is elsajátíthatták; 1874-ben már
több mint 3 ezer felnõtt tanult 50 népfõiskolában. A skandináv országok
lakosságának magas mûveltségi színvonala (Svédországban már az
1680–1690 között született generáció megközelítõleg 80%-a tudott olvas-
ni), valamint a mezõgazdaság-tudomány igényes és magas színvonalú
oktatása kiválóan kedvezett a kölcsönös segítséget, magasabb fokú kon-
szenzuskeresést, bizalmat és együttmûködést igénylõ szövetkezeti gondo-
lat elterjedésének. A dán állam 1868-tól támogatja a szegényebb tanulókat;
1900 körül már minden harmadik hallgató állami ösztöndíjban részesült.
Ugyanekkor körülbelül háromezer hallgató látogatta az egyre növekvõ
számú mezõgazdasági fõiskolákat. A mezõgazdasági technikák és ismere-
tek terjesztésében fontos szerepet töltött be a Királyi Mezõgazdaság-tudo-
mányi Társaság (1845), valamint a Királyi Állatorvosi és Mezõgazdasági
Fõiskola (1858).21
21 Lásd még Todd, Emmanuel: L’invention de l’Europe. Seuil, Paris, 1996. 166–167. A mûvelt-
ség, szakképzettség és kooperációs készség viszonyára a késõbbiekben még visszatérünk.
120
Nemzeti és regionális identitáson alapuló

szövetkezeti mozgalmak
A szövetkezeti mozgalmaknak ott sikerült komoly sikereket felmutatni, ahol

a szövetkezésben résztvevõk között valamiféle összetartozás-tudat létezett, és
képesek voltak jól artikulálható közös igényeket/törekvéseket megfogalmazni.
Ugyanakkor elegendõ szellemi és anyagi erõforrással rendelkeztek saját kezde-
ményezéseik megvalósításához. A szövetkezeti mozgalmak tehát nem pusztán
gazdasági érdekek alapján jöttek létre. Széles szövetkezeti gazdasági struktúrák
(mozgalmak) épültek ki olyan közösségi kooperációs elõképeken, amelyek gaz-
dasági rétegzõdéstõl, osztálytól független társadalmi (vallási vagy nemzeti kul-
turális) kohéziót, szolidaritást, összetartozást jelentettek. Valamely nemzeti
kisebbség és kultúra megerõsítésének politikai vagy társadalmi programja gaz-
dasági téren legtöbbször a saját kisebbségi szövetkezeti mozgalom (például a
Porosz birodalmon belüli lengyelek, Oroszország uralma alatti finnek, belgiu-
mi flamandok-vallonok, kanadai franciák, számos európai és amerikai kisebb-
ség, akárcsak az Osztrák–Magyar Monarchia nemzetiségei kulturális alapon
szervezett szövetkezetek érdekvédelmi-gazdasági szervezete/rendszere) kiépí-
tésében és mûködtetésében találta meg azt az intézményt, amely anyagilag is
képes volt a nemzeti/kulturális célkitûzéseket finanszírozni/támogatni.22
Az Európai Unión belül a XXI. században is versenyképesen mûködnek olyan
regionális-kulturális identitáson alapuló gazdasági klaszterek (cluster), amelyek
szövetkezetek hálózati csoportosulásából alakultak ki, például Bretagne-ban,
Baszkföldön, Katalóniában, valamint más (okcitán, skót, flamand vagy a közép-
olaszországi Emilia-Romagna) régiókban. Ezekben a régiókban a szövetkezetek
már a XIX. század végén – XX. század elején önálló szövetkezeti szövetségekben
mûködtek nemzeti-kulturális identitásuk védelmére („Scottish Wholesale
Society”). Mára az Európai Unión belül meghatározó gazdasági és lobbi erejük
van, miközben továbbra is intenzíven támogatják saját iskoláik, egyetemeik,
zene- és könyvkiadóik tevékenységét. A Produit en Bretagne (bretagne-i termék)
csupán egy példája annak, hogy a kulturális lokálpatriotizmus milyen nagy szere-
pet játszik a marketingben; e marketingcsoporthoz ugyanúgy hozzátartozik a
breton tejszövetkezetek terméke, mint a breton kulturális egyesületek kiadványai
vagy a Bretagne-ban elõállított szoftver- és high-tech termékek.23 A kulturális-
22 A nemzeti kultúra védelmét is felkaroló nemzetiségi szövetkezeti rendszerek kialakulását

bõvebben ismertetem Nemzetépítés és szövetkezeti politika címû tanulmányomban. Székely-
föld, 2002. május. 81–129.
23 Canevet, Corentin: Le modele agricole breton. Presses Univ. de Rennes, 1992.
121
regionális identitás piaci megjelenítése nem jelenti más kultúrák kirekesztését,

hanem a termékek pozitív kvalitásait, származási helyét, kiemelkedõ minõségét,
amelyet a marketingcsoportot alakító gazdasági vállalatok garantálnak közös
üzleti etikai (value statement) állásfoglalásukkal. A márkatermék ezáltal kiemel-
kedik az anonimitásból és a fogyasztó irányában jelzésértékkel és szavatossággal
ruházzák fel: az eladásából származó profitot garantáltan (Value-based
Management) a value statementben foglalt célokra használják fel, éspedig a régió
környezetvédelmére, kulturális és természeti értékeinek védelmére.24
A kulturális örökségük és komplementaritásuk alapján szervezett
interregionális szövetségek a legkorszerûbb high-tech és infrastrukturális fej-
lesztéseket hajtják végre. Ilyen interregionális szervezete a „kelta rokonságon”
és atlanti elhelyezkedésen alapuló skót–ír–breton–galíciai régiók Arc
Atlantique-ja, amelybe a baszkok is bekapcsolódtak, vagy a Kataló-
nia–Rhõne–Alpes–Lombardia regionális együttmûködés, amelyeket Európa
motorjainak is neveznek.25
A szövetkezetek az Európai Unióban
A második világháború után Nyugat-Európában a Marshall-segély nem-

csak az országok, hanem a települések szintjén is elõsegítette a háború utáni
gazdasági-társadalmi rekonstrukciót. A nehéz inflációs évek és termelés-visz-
szaesés közepette a Marshall-segélyek településszintû hatékony felhasználá-
sában, az EGK (Európai Közös Agrárpolitika) atyjának tekintett Jean Monnet
vezette program keretében a szövetkezetek pótolhatatlan szerepet töltöttek
be: a mezõgazdasági termelés fellendítésére szánt segély ugyanis nem volt ele-
gendõ arra, hogy minden család egy teljes gépparkot kapjon, ezért a gazdakör
géphasználati szövetkezetbe tömörülve pályázta meg az összeget. Késõbb
ugyanígy járt el a tejszövetkezet, pinceszövetkezet vagy más feldolgozó üzem
felszereléséhez szükséges gépek beszerzésekor.26
A szövetkezeti vállalatok és hálózatok újjászervezõdését az érdekvédelmi
szervezetek és szakszervezetek, néhol az egyházak és az állami intézmények
24 Davis, Peter – Donaldson, John: Co-operative management. A Philosophy for Business. New
Harmony Press, 1998.
25 A szövetkezeti gazdasági klaszterek egyik EU-s modelljét ismertetem Az „etikus társadalmi
szerzõdés” Baszkföldön: a Mondragon-szövetkezeti csoport címû tanulmányomban. Regio,
2003/3. 37–67.
26 Jarrige, Francoise: Ancienne institution, nouveaux enjeux, la coopération agricole
aujourd’hui. Réflexions sur le cas des coopératives vinicoles du Midi. In: Agriculture et
Alimentation en quete de nouvelles légitimités. Qeconomica, Paris, 1998. 49–97.
122
egyaránt támogatták. A szövetkezeti törvények korszerûsítésével biztosították

a kedvezõ törvényes keretet, könnyítõ adó- és egyéb kedvezményeket, a szak-
képzési és kutatási intézmények költségvetésének részbeni finanszírozását. Az
állami és civil kezdeményezéseket mindenütt megelõzte a szakemberek rész-
vétele, a tudományos és alkalmazott kutatómunka. Franciaországban például
1950-ben Országos Kutatóközpont létesült a mezõgazdasági szövetkezetek
mûködésének tanulmányozására, 1960-ban pedig a szövetkezetek fejlesztésé-
re. Egyes országokon belül a szövetkezetek aktívan részt vesznek a törvényho-
zás elõkészítésében és a gazdaság- és szociálpolitikák befolyásolásában. Vala-
mennyi nyugat-európai tagállamban jól strukturált szövetkezeti érdekképvi-
seleti intézményrendszer épült ki. Az Európai Gazdasági Közösség létrejötte
óta a tagállamok országos szövetkezeti szervezetei közös érdekképviseleti
szerveket kezdtek kiépíteni. Az ötvenes évek végére már körvonalazódóban
volt az Európai Közös Agrárpolitika, amelynek kidolgozásában és mûködteté-
sében a szövetkezetek országos és közösségi szintû érdekvédelmi szervezetei
is közremûködtek. A Római Szerzõdés aláírása után 1959. szeptember 24-én
az EGK országos mezõgazdasági és szövetkezeti szövetségei megalapították
összeurópai szintû szervezetüket (General Committee for Agricultural Co-
operation – COGECA); amelyet a közösségi döntéshozók azonnal elismertek
a mezõgazdasági és halászati szövetkezetek európai szintû hivatalos képvise-
leteként. A COGECA a COPA-val közös irodát mûködtet Brüsszelben, és közö-
sen vesznek részt az európai agrárpolitika elõkészítésében és érvényesítésé-
ben. A COGECA-ban az egyes tagállamokat képviselõ teljes jogú tagok mellett
tagszervezetté válhat bármely tagállambeli országos vagy regionális szövetke-
zeti szövetség.27
A mezõgazdasági szövetkezeti érdekképviselethez hasonlóan az európai szer-
vezetek melletti konzultatív és lobbiszervezeteken belül fontos szerep jut más
típusú szövetkezetek ernyõszervezeteinek is. A legfontosabb gazdasági ágazatok
mentén külön szövetkezeti ernyõszervezetek alakultak meg egyrészt, hogy kike-
rülhetetlen pressure group-ként jelen lehessenek az európai döntéshozásban,
másrészt hogy az adott gazdasági ágazaton belül a szövetkezetek érdekeit képvi-
seljék. Kilenc ágazatban alakult uniós szintû koordinációs és érdekvédelmi szö-
vetkezeti ernyõszervezet: fogyasztói (EURO-COOP, 1957); mezõgazdasági
(COGECA, 1957); gyógyszerészet (UEPSMC, 1961); kiskereskedés (UGAL,
1963); bankszektor (ACB vagy Groupement, 1970); biztosítás (ACME, 1978),
munkavállalói (CECOP, 1979), turizmus- (CECOTOS, 1984) és lakásszövetkeze-
27 Hajós László (szerk.): Mezõgazdasági szövetkezetek az Európai Unióban. Budapest, 2000.
123
tek (CECODHAS, 1986) ágazata.28 Az ágazati szervezetek egymástól függetlenül

mûködnek, de egy közös érdekképviseleti szervet is létrehoztak, Co-ordinating
Comittee of EEC Co-operative Associations (CCACC) névvel, mely az Európai
Bizottság, az Európai Parlament és a Gazdasági és Szociális Bizottság vonatko-
zó osztályainak elismert konzultációs partnere.29 Az Európai Bizottságon belül
jelenleg a DG XIII Igazgatóság felel a Szövetkezeti és Szociálpolitikáért.30
Az EU hivatalos állásfoglalásai szerint a szövetkezetek gazdasági jelentõsé-
gük mellett komoly társadalom- és szociálpolitikai feladatokat vállalnak fel. A
regionális fejlesztési és szociálpolitika emiatt is a szövetkezetek jelenlétét,
sûrûségét, strukturáltságát valamely régió, kistérség egyik fontos fejlettségi,
vitalitási mutatójaként kezeli.31
Szövetkezetek a diktatúrákban
A XIX. század modernizációs tendenciái a XX. század elsõ felében a világ-

háborús gazdaság, a nagy gazdasági világválság, valamint a diktatórikus rend-
szerek gazdaságpolitikája miatt számos törésvonalat mutatnak. Itt fõleg ter-
minológiai pontosításokra utalunk a diktatórikus rendszerek szövetkezetek-
kel kapcsolatos politikája kapcsán, majd a legújabb kori piacgazdasági szövet-
kezeti integrációkra térünk ki.
Nem piacgazdasági, tehát államilag irányított tervutasításos, illetve diktató-
rikus rendszerek szövetkezetekkel kapcsolatos gazdaságpolitikájának vizsgála-
28 Van Hulle, Andre: European Community (Union) and Co-operatives. In: Dülfer (szerk.):
International Handbook of Cooperative Organizations. Göttingen, 1994. pp. 347–355. Az
európai hitelszövetkezetek központi hitelintézete az Európai Szövetkezeti Bank (Europäische
Genossenschaftsbank SA) mellett más nemzetközi méretû intézményeket is létrehoztak az
országos hitelszövetkezeti bankok: International Raiffeisen Union (DG Bank tõkerészesedés
Ausztriában, Franciaországban Népbankok központjában, Spanyol cajas rurales központjá-
ban); CICA – Confédération International du Crédit Agricole (International Confederation of
Agricultural Credit) – Zürich székhellyel; CICP – International Confederation of Popular
Credit, UNICO Banking Group. Létrejött Amszterdamban, 1977-ben 8 európai vezetõ szövet-
kezeti bank részvételével: Cera Bank (Belgium), Crédit Agricole (CNCA) (Franciaország), DG
Bank (Németország), OKOBANK (Ausztria), Rabobank (Hollandia), Raiffeisen (Ausztria),
Föreningsbanken (Svédország), ICCREA (Casse Rurali) (Olaszország).
29 E.P. doc.1–327/80; 29 E.P. doc.1–669/80; E.P. 74,500 final 1982, 29 E.P. 121.497-final
Doc.A2-0205/88.
30 A COGECA részt vesz a CAP (Közös Agrárpolitika) elõkészítésében és érvényesítésében. 14
teljes jogú tagja mellett tagja lehet bármely tagállambeli országos szövetkezeti szövetség. 12
millió tagot képvisel 40 000 szövetkezetben, valamint 720 000 alkalmazottat. 1957-tõl kilenc
szövetkezeti ágazat alapított saját ernyõszervezetet európai közösségi szinten. Le mouvement
coopératif dans l’Union européenne. 1998.
31 Delors, Jacques: Les indicateurs sociaux. Paris, 1971.
124
takor a gazdaság- és társadalomtörténésznek kellõ szakmai körültekintéssel kell

alkalmaznia a szövetkezet fogalmát, akár a kelet-európai állam-szocialista rend-
szer gazdasági folyamatainak elemzésekor, akár a nemzeti-szocialista vagy
fasiszta hivatásrendi struktúrák leírásakor, hiszen itt a valódi szövetkezetek álla-
mosításával, autonómiájuk felszámolásával, vagyonuk kisajátításával kell szá-
molni. A hitleri gazdaságpolitika a német szövetkezeti hálózatot a
„Reichsnährstand” hivatásrendbe kényszerítette és az államilag ellenõrzött
hivataloknak rendelte alá. A mezõgazdasági szövetkezetek így az ún.
„Erzeugungsschlacht” (termelési harc) részévé váltak, a hitelszövetkezeteket
pedig a fegyverkezéshez szükséges megtakarítások pénztáraivá silányították.
Hasonló módon, bár kevésbé brutálisan sajátították ki a fasiszta Olaszországban
is a szövetkezeti hálózatot. Emiatt a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége a
harmincas években kizárta soraiból a német és olasz szövetkezeteket.
A szovjet, majd ennek mintájára más kommunista rendszerben hatalmi kény-
szerrel végrehajtott ún. „termelõszövetkezetesítés” tulajdonképpen állami gazda-
ságok, ál-szövetkezetek, kolhoz típusú közös gazdaságok erõszakos létrehozását
jelentette. A korabeli szövetkezettudományi irodalom is tiltakozott a „szövetke-
zet” („Genossenschaft”, „co-operative”) fogalmával való visszaélés ellen. A lenini-
sztálini kommunista ideológia a szövetkezeteket pusztán eszközként kezelte a
rendszer kollektív gazdasági programjának teljesítésére (tervutasítás, kötelezõ
beszolgáltatások). Az. ún. „termelõszövetkezetek” esetében nem beszélhetünk
önkéntességrõl, önsegélyrõl, önkormányzatiságról, demokráciáról, függetlenség-
rõl. Ellenben mindennapos gyakorlat volt az ún. kulákok vagy politikailag nem
megfelelõk kizárása a valódi, majd késõbb államosított szövetkezetekbõl, a szö-
vetkezeti önkormányzat megsértése („megbízható” káderek vezetõtestületbe
kinevezése által), ideológiai átképzés, hatalmi kényszer alkalmazása.32
Az államszocializmus szükségszerû bukása utáni közép-kelet-európai
államokban különbözõ kísérletek történtek a szövetkezetek újjászervezésére,
elsõsorban a TACIS és a Phare programok támogatásával; az átmeneti gaz-
dasági-társadalmi rendszerek ilyen jellegû próbálkozásairól kiváló szakem-
berek jelentettek meg tanulmányköteteket.33 A szövetkezetek sikeres újjá-
szervezéséhez két tényezõ szükséges: a kedvezõ törvényes keret és az oktatá-
si-szakképzési-kutatási intézmények munkája. Kelet-európai paradoxon,
hogy a törvények megfogalmazásából, alkalmazásából, véleményezésébõl
maguk a törvény alanyai, a szövetkezetek és érdekvédelmi szerveik marad-
32 Valkó László: Cooperative Ideas in the Eastern and Western Worlds. Washington, 1951.
33 Todev, Tode – Brazda, Johann – Laurinkari, Juhani: Aufbruch im Osten – mit oder ohne
Genossenschaften. Göttingen, 1992. Kleer, Jerzy – Laurinkari, Juhani – Brazda, Johann: Der
Transformationsprozeß in Osteuropa und die Genossenschaften. Göttingen, 1996.
125
nak ki, amiatt, hogy egyszerûen nem léteznek; mindez pedig nem tekinthetõ
teljesen demokratikus folyamatnak. Az állami szerepvállalás folyamatos
csökkenése (devolúció) bizonyos szociális-gazdasági problémák kezelésében
e feladatokat átruházza a civil társadalomra, az állampolgárok közvetlen
részvételén alapuló autonóm szervezetek hálózatára.34 Az európai integráció
sikere a korszerû szövetkezeti modellek újrahonosítását feltételezi az új tag-
államokban is.35
Nemzetközi szövetkezeti szervezetek
A szövetkezeti mozgalom nemzetközi csúcsszervezete az 1895-ben alakult

Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége (International Cooperative Alliance).36
A nemzetközi szervezeteknek a globalizáció körülményei között óriási jelen-
tõségük van az egyetemes szövetkezeti alapelvek és értékek nemzetközi fóru-
mokon való képviseletében és érvényesítésében. A harmadik világbeli orszá-
gok fejlõdését a fejlett országok szövetkezeti szervezetei humanitárius segé-
lyek mellett fõként az oktatás és szövetkezetalapítások ösztönzésével, know-
how tudással támogatják. Ezáltal a lakosságot önszervezõdésre és szövetke-
zeti kölcsönösségen alapuló önsegélyezésre és önállóságra nevelik. A nem-
zetközi szövetkezeti szervezetek legfõbb célja a szövetkezeti értékrend és vál-
lalkozási forma nemzetközi kiterjesztése, meghonosítása különbözõ orszá-
gokban. A legtöbb szövetkezeti csúcsszervezet sajátos üzleti etikát képvisel,
ideértve a személy- és közösségközpontúságot, gazdasági demokráciát,
„stakeholder” menedzsmentet, környezetvédelmet, oktatási és humanitárius
programok szponzorizálását. A sajátos szövetkezeti alapelveket és alapérté-
keket, illetve megnyilvánulásukat a társadalmi és gazdasági szférában az
alábbiakban mutatom be.
34 Bayer József: A politikai gondolkodás története. Osiris, Budapest, 2001. 365–383.

35 Szabó G. Gábor: „Szövetkezeti identitás” és a holland mezõgazdaság szövetkezetei. Közgaz-
dász Fórum, 2003. 3. sz. 1–6. Simon Sándor: Átalakulásban az Európai Unió mezõgazdasági
szövetkezetei. Közgazdász Fórum, 2003. 3. sz. 7–9.
36 Székhelye London, majd 1992-tõl Genf. 1920-tól a Nemzetközi Munkaügyi Bizottság Szövet-
kezeti Osztályának alapítója. Tagsága közé tartozik 8 kontinens nemzetközi szövetkezeti szer-
vezete, 79 országból érkezõ 200 szövetkezeti szervezet, amelyek több mint 700 millió sze-
mélyt, szövetkezeti tagot jelentenek. „A kategóriájú” tanácsadó státusa van az ENSZ Gazda-
sági és Szociális Bizottságában 1946-tól kezdõdõen. Ugyancsak tanácsadó státusa van az
International Labour Organization (Genf), a FAO (Róma), az UNESCO (Párizs) és az
International Atomic Energy Agency (Bécs) mellett. www.coop.org
126
A szövetkezeti alapelvek és alapértékek.

A szövetkezeti vállalkozás jellegzetességei
Megalakulásával az SzNSz a szövetkezeti alapelvek és alapértékek nemzet-

közi kodifikációjához járult hozzá. Évi kongresszusai, valamint idõszakos
konferenciái során a szövetkezeti értékek standardizálódtak és az adott kor-
nak megfelelõ korszerû értelmezést nyertek. Az 1995-ben tartott nemzetközi
jubiláris kongresszus az Állásfoglalásban rögzítette a Szövetkezeti alapelveket
és alapértékeket. Korábban 1895-ben, 1937-ben és 1966-ban foglalkozott a
nemzetközi szövetkezeti kongresszus a szövetkezeti alapelvek és alapértékek
értelmezésével.
A történetileg kialakult értékrend szerinti mûködési alapelvek a korszakon-
kénti megerõsítés, korszerûsítés ellenére is idõtállóak és lényegében azonosak.
A szövetkezeti érdekképviseletek és szakemberek bevonásával zajló nemzetközi
kongresszusok és állásfoglalások (1895, 1937, 1966, 1995) 7 irányelv segítségé-
vel határozzák meg a szövetkezetet: 1. önkéntes és szabad társulás, 2. belsõ
demokrácia, 3. önkormányzatiság és függetlenség, 4. sajátos eredményelosztás
(forgalomarányos visszatérítés, tartalékképzés), 5. oktatás és képzés támogatá-
sa, 6. szövetkezetek közötti együttmûködés, 7. közösség iránti elkötelezettség.37
Történetileg kialakult formájában a szövetkezet szabad és önkéntes egye-
sület, amely demokratikus önkormányzattal rendelkezik, és egyúttal egy
olyan gazdasági vállalatot is mûködtet, amely az egyesület tagjainak szükséges
szolgáltatásokat biztosítja. A szövetkezetek valamennyi gazdasági sikere vagy
korlátozottsága ebbõl az összetettségbõl adódik: egyszerre társadalmi egyesü-
let és gazdasági vállalat is. A szövetkezeti gondolat újítása abban rejlett, hogy
a társadalmi egyesületek jellemzõit sajátos kombinációval ötvözték a gazdasá-
gi vállalkozással. Más szóval, a szövetkezetek jellegzetességei a gyakorlati
mûködésük során alakultak ki és rögzültek, módosultak az alapszabályokban,
mindezek viszont az érintettek szabad, önkormányzati döntésével történtek.
A jelentõsebb szövetkezeti típusok kialakulásának ismeretében a szövetkezet
fogalmának több lehetséges (közgazdasági, jogi, szociológiai vagy történelmi
szempontú) meghatározásaiból mindezek közös nevezõjét kiemelve a szövet-
kezeti ideáltípust lehet megrajzolni:
„A szövetkezet önkéntesen társuló személyek autonóm (önkormányzati)
egyesülete, amelyet a tagok hoznak létre személyes részvételükkel és vagyoni
hozzájárulásukkal közös/kölcsönös gazdasági, szociális és kulturális törekvése-
37 MacPherson, Ian: Les principes coopératifs vers le 21e siècle. Genève, 1995.
127
ik, érdekeik, szükségleteik érvényesítése/ellátása céljából; mindezt egy olyan

gazdasági vállalkozás által valósítják meg, amelynek tulajdonosai a tagok, akik
a szövetkezet irányítását közgyûlésük által demokratikus módon ellenõrzik.”
Az SzNSz 1995-ös állásfoglalása. MacPherson, 1995. Heller Farkas (a XX. szá-
zad elsõ felének legismertebb és nemzetközileg leginkább elismert magyar köz-
gazdász-tudósa és professzora) is kiemeli a szövetkezet személyi jellegét:
„Szövetkezet a társulásnak az a formája, amely a kölcsönösségre és az
egyetemleges felelõsségre épül fel és tagjainak valamely gazdasági érdekét
kívánja elõmozdítani. A szövetkezet tehát nem keresetgazdasági, hanem köl-
csönös segélyezési célt követ és mint ilyen, lényegében személyi egyesülés,
szemben a részvénytársasággal és a többi egyenesen kereseti célra irányított
társas vállalati formákkal. Benne nem a legnagyobb nyereségre törekvés a
vezetõ elv, hanem a tagoknak erõegyesítéssel gazdasági jólétükben való támo-
gatása. Azok, akik szövetkezet alapítására vállalkoznak, nem a pénzük befek-
tetésére keresnek lehetõséget, hanem valamely konkrét gazdasági cél megva-
lósítására hozzák létre a gazdasági szervezetet. A tagok részérõl történõ köz-
vetlen befektetés vagy hitelfelvétel a mûködésnek szükséges feltétele, de nem
célja. A szövetkezet gazdasági tevékenységét a tagok igényei szabják meg, így
a szövetkezet valójában a tagok alaptevékenységének horizontális, vagy verti-
kális kiegészítését jelenti; önmagában nincs gazdasági célja, hanem csupán
koordinálója az egyébként önálló gazdasági egységeknek.”38
Történelmük során a szövetkezetek a következõ funkciókat töltötték be:
1. Infrastruktúrajavító (piackiegyensúlyozó) szerep: Olyan területe-
ken/ágazatokban is létrejöhetnek, amelyeken a tõkés befektetés vagy az álla-
mi szociálpolitika nem tekinti kifizetõdõnek a beruházást, ezáltal tehát addig
nem létezõ szolgáltatásokat honosítanak meg, munkahelyeket, egyéb szociális
(lakásépítés) vagy kulturális (iskola, óvoda) intézményeket hoznak létre a
helységben. Monopolhelyzetet törhetnek meg új vállalkozás beindításával,
értéktöbblethez juttatva a termelõket, továbbá egészséges versenyhelyzetet
hoznak létre (potenciális árkiegyenlítés, kínálatbõvítés, minõségjavulás),
mindezek a fogyasztónak is elõnyt jelentenek.
2. Értéktöbblet-teremtõ erõ: Hozzáadott érték növelése az üzemi szervezet
és technika tökéletesítése által (pl. feldolgozás) révén (termelõi oldalon). Ter-
mékpálya nyomon követhetõsége, közös márka, minõségszavatolás, közvetí-
tõi lánc rövidülése (fogyasztói oldalon is nyereség).
3. Szociálpolitikai szerep: A munkaerõképzésre, az átképzésre, az oktatás-
ra az alapszabályból következõen nyújtanak keretet. Munkanélküliség-csök-
38 Heller Farkas: Közgazdasági lexikon. Budapest, 1937.
128
kentõ szerepet töltenek be egyes vállalatok átvételével, fenntartható helyi fog-

lalkoztatást biztosítanak. Alapszabályaik elõírása szerint a gazdaságban etikai
alapelveket alkalmaznak (karitatív alapítványt hoznak létre, környezetbarát
és egészséges termékeket népszerûsítenek.
4. Kulturális szerep: A közösség kulturális javainak megõrzése céljából az
alapszabályból következõen támogatják az oktatási és továbbképzési intézmé-
nyeket, programokat.
5. Társadalmi szerep: A piacgazdaság és jogállam elveinek megfelelõen a
szövetkezetek az érintetteket fokozottabban véleménynyilvánításhoz, a róluk
szóló döntésekben való aktív/tényleges részvételhez segítik (törvényhozás-
ban, törvényalkalmazáskor szakvéleményezés, hatékony ellenõrzés; közössé-
gek, kistérségek önkormányzatát erõsítik).
Demokrácia, szubszidiaritás és szövetkezetek
A szövetkezeti alapelvek/értékrendszer értelmében a szövetkezet olyan

közösségi intézményként értelmezendõ, mely az érintettek önkéntes társulásán
alapul, célja pedig az együttmûködésben résztvevõk közös erõfeszítéssel elérhe-
tõ, jól meghatározott célját elérni, közös szükségletét kielégíteni; mindezt egy
olyan gazdasági vállalkozás által, amelyet a tagok demokratikus önkormányza-
ta irányít. A szövetkezet egyszerre társadalmi entitás (a szövetkezett személyek
közössége, csoportja) és gazdasági entitás (szövetkezeti vállalat), e kettõ pedig
specifikusan összefonódik, mivel a két entitás összetevõi ugyanazon személyek.
Társadalmi egyesületként a szövetkezet a demokratikus civil társadalom és jog-
állam szabályai szerint mûködik, míg vállalkozásként a piacgazdaság szabályai
szerint. Mindkét területen (társadalmi és gazdasági) a szövetkezetek integráció-
ra törekednek, ernyõszervezeteket építenek ki a hatékony érdekképviselet és
nagyobb gazdasági súly elérésére, anélkül, hogy az alapegységek demokratikus
önkormányzatát és függetlenségét feladnák (szubszidiaritás). A szövetkezetek
egyik fontos funkciója lehet az aktív piacpolitika, valamint integrált rendszerük
(kötelék, központ, föderáció, unió) révén a gazdasági, auditáló (ellenõri), képzé-
si és érdekvédelmi feladatok mellett közvetítõ funkciót tölthetnek be a társada-
lom többi szereplõi (törvényhozás, adminisztratív szervek, pénzügyi és más
érdekvédelmi szervezetek) irányában.39
39 Fairbairn, Brett: Co-operatives as Politics: Membership, Citizenship, and Democracy; Fairbairn,

Brett: Big Capital, the Big State, and Co-operatives: Historical Perspectives. In: Fulton, Murray E
(ed.): Co-operative Organizations and Canadian Society: Popular Institutions and the
Dilemmas of Change. University of Toronto Press, Toronto Buffalo London, 1990.
129
A szövetkezetek jogállamon belüli jelentõsége a demokratikus részvételi

jogok – egy személy-egy szavazat – következetes elõírásának és gyakorlásának
köszönhetõ, amely a gazdasági lehetõségek kiterjesztésével együtt az alá- és
fölérendeléssel szemben (pl. többség-kisebbség) a mellérendelést, egyenlõ
esélyteremtést és együttmûködést részesítette elõnyben. Mindez olyan bizal-
mi légkört teremt, amely kedvezõn hat a társadalmi csoportok és egyének
kooperációs készségére. Az együttmûködést, szolidaritást a mindennapokban
is gyakorolni képes közösségek tagjai pszichológiailag kiegyensúlyozottabbak;
ugyanakkor humánus/karitatív célokra is készségesebben adományoznak.
Az alkotmányos demokráciákban (a formális politikai intézmények alatt)
rendkívül nagy számú politika alatti intézmény van, amelyek által az emberek
részt vehetnek a szélesebb értelemben vett társadalom életében, s melyek által
(a részvételi demokrácia kifejezésével élve) részt vehetnek azokban a dönté-
sekben, melyek életüket alapjában befolyásolják. Ezek az ún. érdekcsoportok
(pressure groups) képviselik a közakarat képviseletének másik csatornáját, a
politikai pártok és választási folyamatoké mellett. Az érdekcsoportok demok-
ratikus szerepének koncepciója magában foglalja a nagyobb érdekszervezete-
ket, továbbá az ezeknél nagyobb számban létezõ, egy-egy speciális érdek mel-
lett kampányt folytató kisebb csoportokat (smaller promotional groups).
Mindezek a legkülönfélébb, önkéntes tagsággal bíró szervezetek (gazdasági
kamarák, szövetkezetek, kulturális szervezetek) nemcsak olyan intézmények,
amelyek által az állampolgárok befolyásolhatják a róluk szóló döntéseket,
hanem fórumok is, melyekben a polgárok interakcióba léphetnek egymással.
Alexis de Tocqueville Az amerikai demokráciáról írott klasszikus munkájá-
ban azt hangsúlyozta, hogy egy demokratikus rendszer mûködtetéséhez szá-
mos nem-kormányzati s a formális politikai szférán kívül esõ szervezetre van
szükség, ahol a polgárok elsajátíthatják a demokratikus értékeket.
Mivel a civil társadalom fogalma szerint a részvétel és képviselet elve fon-
tos aspektusa a demokratikus politikának, a szövetkezeteket a demokrácia
iskoláinak tekintik: nemcsak amiatt, hogy a kisebb közösségek általuk önszer-
vezõdésre, önigazgatásra, gazdasági megerõsödésre képesek, hanem történel-
mük folyamán makroszinten is, érdekvédelmi hálózataik révén a politikai
rendszer és mentalitás demokratizálására is hatással vannak.40
Tekintettel a szövetkezetek fontos gazdaság- és szociálpolitikai szerepére,
az állam (kormányzati vagy törvényhozási szinten) különbözõ kedvezményeket
nyújthat a szövetkezeti vállalatot alapító/mûködtetõ állampolgároknak. Az
40 Portugáliában, Spanyolországban a salazari és frankoi diktatúra alatt is a közösségi önkor-

mányzatiság és kultúra védelmezõi, támogatói voltak a szövetkezetek. Indiában kasztbeli
vagy nemi megkülönböztetés nélkül lehetõvé teszik a szövetkezetbe való belépést.
130
állam befolyása viszont csakis átmeneti lehet. A szövetkezetek meghatározás

szerint autonóm és független önsegélyezõ szervezetek, ezért, amennyiben meg-
állapodást kötnek a mindenkori állami intézményekkel vagy más szervezetek-
kel, hogy külsõ tõkét gyûjtsenek, csak olyan feltétellel tehetik, ha ez nem veszé-
lyezteti a demokratikus tagi ellenõrzést és a szövetkezeti autonómiát. Állam és
szövetkezet viszonyát tehát ideális esetben a törvényen alapuló kölcsönös szer-
zõdés szabályozza, mely szavatolja a szövetkezet önkormányzatát és önállósá-
gát/függetlenségét. Az állam legalább olyan elbánásban köteles részesíteni a
szövetkezeteket is, mint bármely más gazdasági vállalkozást cégjogi (bejegyzés,
mûködés engedélyeztetése), adópolitikai, pénzügyi és oktatáspolitikai téren. A
törvényhozás mellett fõleg az oktatáspolitika az a terület, ahol az állam részvé-
tele vagy segítsége jogosan várható el hosszú távon is a különbözõ típusú válla-
lati formák közötti esélyegyenlõség megteremtése érdekében.41
Belsõ demokrácia és önigazgatási elvek
A szövetkezetekben a demokratikus ellenõrzési struktúra kettõs célt szol-

gál: egyrészt gazdaságilag biztosítja, hogy a szövetkezet tagjai érdekeinek szol-
gálatában áll és marad, vagyis a tagok tulajdonában és ellenõrzése alatt, s nem
kerülhet más, külsõ befektetõk kezére. Emellett a szövetkezeti demokrácia
társadalmilag is továbblépést jelenthet azáltal, hogy általa az érintettek (a szö-
vetkezet tagjai és családjaik) mind gazdaságilag, mind intézményileg is erõ-
sebb befolyást/beleszólást nyerhettek életük irányításába (a róluk való dönté-
sekbe). A szövetkezetek esélyegyenlõséget is megvalósítanak azáltal, hogy az
ellenõrzést/szavazati jogot nem a tõkével vagy részvényekkel arányosan sza-
bályozzák, hanem minden egyes tag egy szavazattal rendelkezik, továbbá tag-
ként vehetnek fel mindenkit – nemi, vallási, nyelvi, politikai, faji megkülön-
böztetés nélkül –, aki megfelel a szövetkezeti tagság alapszabályban rögzített
elõfeltételeinek (kölcsönös felelõsségvállalás, szomszédság) és egyetért a szö-
vetkezeti vállalkozás céljával.
Ezzel a személy- és közösségközpontú hozzáállással összhangban a szövetke-
zetek távol tartják magukat a spekulatív profitérdekeltségek vagy magas kamatok
(uzsora) gyakorlatától; ezzel szemben pedig a méltányos (rögzített és korlátozott)
kamatozást, valamint a sajátosan szövetkezeti eredményelosztást alkalmazták: a
mérlegszerû felesleget (zárszámadási többletet) a tag-tulajdonosok között a szol-
gáltatások igénybevétele arányában (vagy más méltányos részesedési kulcs sze-
41 Parnell, Edgard: Reinventing the Co-operative System for the 21st Century. Oxford, 1995.
131
rint) osztják szét (visszatérítés). Legfontosabb szövetkezeti jellegzetesség az azo-

nosság elve: a gazdasági intézmények közül a szövetkezet ágyazódik leginkább a
közösségbe, mûködése a legközvetlenebb kölcsönhatásban van a közösség tagja-
inak igényeivel és értékrendjével, akiknek részvétele nélkül nem is mûködhet. A
gazdaságos és felelõs mûködés érdekében a tagok tipikusan hármas érdekeltség-
gel vesznek részt a szervezetben: mint társtulajdonosok, mint ügyfelek (foglal-
koztatottak vagy a szövetkezet szolgáltatásainak igénylõi/felhasználói), illetve
mint ugyanannak a közösségnek a tagjai (rezidensek, érdek/értékközösség).
Egyik társtulajdonos sem csupán tõkebefektetõi minõségében áll kapcsolatban a
szövetkezettel (szomszédság elve). A tagság e hármas kötõdése gazdasági és szo-
ciológiai törvényszerûségeket kombinál és megszabja a szövetkezet közösségbe-
ágyazottságát.42 A tulajdonos és a felhasználó azonossága biztosítja, hogy a szö-
vetkezeti vállalkozás ne kerüljön ki a tagok ellenõrzése alól, valamint hogy a gaz-
dasági irányítás a tagok érdekeit és közösségük értékeit tartja szem elõtt. A külsõ
befektetõk tõkéjének mozgékonysága – a változó konjunktúrának megfelelõen –
a helyi vállalat bezárásához, a szolgáltatás megszûnéséhez és munkanélküliség-
hez vezethet; egyszóval gyakran változtat gazdát, tagságot, helyet és célt. Alapítá-
sa helyét átmenetinek tekinti, s azt a jobb üzleti eredmény reményében bármikor
elhagyhatja, akár országnyi, sõt kontinensnyi távolságokra menõen is. Nincs
tekintettel tagjai (a részvényesek) egyéni termelési, fogyasztási, szolgáltatási igé-
nyeire, közremûködésüket nem igényli, sõt: a részvénytársaságok esetében nevü-
ket nem ismeri („anonim” – névtelen – vállalkozások). E társaságokban a részvé-
nyesek számára döntõen a társaság osztalékot nyújtó képessége a fontos. Ezzel
szemben a szövetkezeti helyi beruházás fenntartható helyi foglalkoztatást jelent,
és sokkal könnyebben alkalmazkodik a helyi normákhoz. Az anonim részvénytár-
sasági vállalatokkal szemben a szövetkezeti üzletrészek nevesítettek, személyre
szólóak, átruházásuk módját az alapszabály rögzíti.
A szomszédsági elv érvényesülése a kölcsönös felelõsség és ellenõrzés meg-
õrzése céljából volt szükséges. Szociológiai tény, hogy a bizalomra épülõ csopor-
tok sokkal nagyobb teljesítményre képesek, mint a bizalmat nélkülözõ csopor-
tok. Az azonos értékrend kölcsönös érdekekkel jár, tehát könnyebb az érdek-
egyeztetés, hatékonyabb a konszenzuskialakítás a szövetkezeti döntésekben. A
szövetkezet közösségi beágyazottsága folytán nemcsak a rövid távú, szûk válla-
lati érdekeket tartja szem elõtt. Mivel a szövetkezet tagjainak, illetve a település
lakóinak csoportjai nagymértékben átfedik egymást, lehetõvé válik, hogy példá-
ul az adott intézmény a tagok közös döntésével, az osztalék és a betéti kamatok
42 Granovetter, Mark: A gazdasági intézmények társadalmi megformálása: a beágyazottság problé-

mája. In: Lengyel György – Szántó Zoltán (szerk.): A gazdasági élet szociológiája. Aula, Bp., 2001.
132
terhére, a tagok számára kedvezményes kamatozású hiteleket folyósítson, vagy

a tágabb közösség infrastruktúráját javító szolgáltatásokkal bõvítse tevékenysé-
gét (pozitív hatások). Az azonosság elve a garancia arra, hogy a szövetkezet nem
folytat negatív mellékhatásokkal járó (a környezet, ökoszisztéma, a táji, a közös-
ségi és a kulturális értékek minõségére káros) tevékenységet.
Táj- és természetvédelem, közösségi értékek iránti

elkötelezettség a szövetkezetekben
A gazdaságetika szerint a gazdasági szereplõknek (köztük az államnak is)

átruházhatatlan etikai felelõsségük van, tekintettel kell lenniük mindazokra a
szereplõkre, amelyek érintve vannak döntéseik által, és, saját céljaikat eléren-
dõ, nem kezelhetik azokat puszta eszközeikként (stakeholder modell). A dön-
tésekben érintett szereplõk (stakeholders) általában egyének, csoportok vagy
szervezetek, de a természeti környezet és a jövõ generációk is közéjük tartoz-
hatnak, ha a döntés kimenetele ténylegesen befolyásolja helyzetüket. A felelõs
döntéshozót az jellemzi, hogy több nézõpontból is értékeli a szóba jöhetõ cse-
lekvési lehetõségeket, és optimális kompromisszumra törekszik a különbözõ
értékdimenziók között.
Az érintettek iránti felelõsség imperatívuszát fejezi ki a generációk közötti
igazságosság alapelve is. A nemzedékek közötti igazságosság elmélete azt
mondja ki, hogy minden nemzedéknek kötelessége a bolygó természeti és kul-
turális forrásait nem rosszabb állapotban továbbadni a jövõ nemzedékeknek,
mint ahogyan azt megkapta, és kötelessége az is, hogy a jelen nemzedékeknek
is biztosítson ésszerû hozzáférést ezen örökséghez. Mivel „a természetet nem
elõdeinktõl örököltük, hanem az utódainktól kaptuk kölcsön”, legalább akko-
ra súllyal kell figyelembe vennünk a jövõ generációk szabadságát, mint amek-
korát önmagunk jólétének biztosítani kívánunk. A generációk közötti igazsá-
gosság és a stakeholder modell keresztény társadalometikai értelmezése
helyet kap II. János Pál Centesimus annus (1991) szociális enciklikájában is.
A nemzetközi szövetkezeti alapelvek 7. pontja a szövetkezetek természet-, táj-,
és közösségvédelem iránti elkötelezettségét így fogalmazza meg: „A szövetke-
zetek törõdnek azokkal a közösségekkel, amelyekben mûködnek. Amellett,
hogy a tagok igényeire összpontosítanak, igyekeznek biztosítani közösségük
fenntartását és fejlesztését olyan intézkedésekkel, melyek tisztelik a környeze-
tet és elfogadhatók az emberi közösség számára.”43
43 MacPherson, Ian: Les principes coopératifs vers le 21e siècle. Genève, 1995. Zsolnai László:
Ökológia, gazdaság, etika. Helikon kiadó, Budapest, 2001.
133
A fent említett etikai alapelvek nemcsak utólagosan (passzív, defenzív

környezetvédelem: kárpótlás, jóvátétel a negatív mellékhatásokért), hanem
normatív módon (önálló és önkéntes pozitív környezetvédelmi kezdemé-
nyezések, környezetkímélõ technikák, csomagolás bevonása, alkalmazása)
érvényesülnek a szövetkezetben. Személyközpontú jellegébõl adódóan
ugyanis a szövetkezet gazdasági és érdekvédelmi tevékenysége magába fog-
lalja az etikai és a közösségi értékek tiszteletét. A szövetkezeti vállalkozás
ezért értelmezendõ a közgazdasági stakeholder modellben. A mainstream
közgazdasággal (materiális fogyasztás növelése, radikális hedonizmus, az
anyagi vágyak maximális mértékû kielégítése) ellentétben a szövetkezeti
közgazdaságtan alapvetõ értékválasztása szerint a szervezetek az embereket
szolgálják, azaz segítik testi-lelki és szellemi fejlõdésüket, harmonikusan
beágyazódnak abba a közösségbe és természeti környezetbe, amelyben tevé-
kenykednek, és hozzájárulnak ezek regenerációjához, megõrzéséhez. A szö-
vetkezet olyan vállalkozási és gazdaságszervezési forma, amely az egyéni, a
közösségi és az ökológiai értékek pluralizmusát, a személyi autonómiát és
önkormányzatiságot tiszteletben tartja, és mûködése során figyelembe veszi
mint a vállalkozás valamennyi potenciális érintettjének/szereplõjének egyé-
niségét, tehát nemcsak a shareholder (részvényes) csoport érdekeit, hanem
a többi érintett (stakeholder) személy, közösség, környezet, jövõ generációk
alapvetõ érdekét.
Konkrétabban, a szövetkezetek tényleges és potenciális üzletvitele a táj- és
a természetvédelem területén, valamint tevékenységük közösségi értékek
iránti érzékenysége szervesen következik az alábbiakból:
a) üzemméret;
b) a döntéshozók kognitív és érzelmi közelsége vállalkozásuk színhelyéhez;
c) a közösségi és a tájjelleg intenzitása;
d) az etikus üzletvitel normakénti érvényesülése;
e) magasabb szintû együttmûködés szükségszerûsége.
Az üzem, illetve az üzleti tevékenység méretét tekintve a szövetkezet
közösség- és emberléptékû, ezért ellentétben a iparóriásokat („dinosaur
technologies”) általában jellemzõ környezetszennyezéssel, a szövetkezeti
üzemkiegészítés, elõbbrevitel (Förderungsprinzip) alapelvének megfelelõen
elsõsorban kis- és középvállalkozások támogatására, fejlesztésére törekszik,
amelyek viszont a c) pont alatt említett közösségi és tájjelleget hangsúlyozot-
tan hordozzák (közvetlenül érinti õket a talaj-, a vízminõség, a tájkép rombo-
134
lása). Ezért a táji, természeti, környezeti és közösségi értékek rombolásával

járó üzleti tevékenység tiltása a szövetkezet lényegébõl fakad. A fenntartható
fejlõdés érdekében aktív környezetvédelem valósul meg azáltal, hogy a szö-
vetkezeti üzletvitel normatív módon olyan eszközöket, szolgáltatásokat nyújt
tagjainak, illetve olyan feltételekhez köti a hitelezést, értékesítést stb., ame-
lyek normatívan elõírják például a környezetkímélõ mûtrágyák, üzemanya-
gok, újrahasznosítható csomagolóanyagok, ellenõrzött eredetû takarmányok
használatát, egészséges élelmiszerek termelését, forgalmazását. Az azonos-
ság elve, vagyis a döntéshozó-tulajdonos-ügyfél-alkalmazott azonossága biz-
tosítja, hogy a fentebb említett normatív elõírásokat a szövetkezeten belül
hatékonyabban lehet megjeleníteni (kommunikatív vagy dialogikus etika).
Az identitásból következik továbbá, hogy az üzleti döntéshozók kognitív és
érzelmi távolsága jelentõsen csökken, sõt a kettõ azonossá válik, lévén hogy
az üzleti tevékenység érintettjei maguk a családtagok, a közvetlen közösség.
Az önszervezõdés, önigazgatás nemcsak elvileg környezetbarát, etikailag
felelõsebb, hanem empirikusan is tapasztalható, hogy a környezetre káros
tevékenység legtöbbször azokban az esetekben figyelhetõ meg, amelyeknél
nincs meg a döntéshozók színhelyhez viszonyított térbeli és kognitív (kultu-
rális, történelmi, mentalitásbeli) közelsége, emocionális rokonszenve (példá-
ul Moszkva gazdaságpolitikája Szibériában, multinacionális vállalatok kör-
nyezetrombolása és a nemzetközi hitelek törlesztésének erõfeszítései a har-
madik világban).
Végül a környezetvédelmi problémák világméretûvé válásával a megoldá-
soknak is ilyen léptékûeknek kell lenniük. Téves az a darwini-evolucionista
elképzelés, miszerint kizárólag verseny által képesek az egyedek túlélni.
Létezik ugyanis családi, intergenerációs szolidaritás, együttmûködés, illetve
a természetben nagyon sok nem versengõ, együttmûködõ rendszer (szimbi-
ózis) stabil. A versenyt és együttmûködést jövõorientáltan kombináló attitûd
legjobb illusztrálását Hardinnak a közlegelõk tragédiájáról szóló tanulmánya
adja.44 A rögeszmés növekedésorientáltság bizonyítja ennek természetrom-
boló következményeit. A szövetkezetek mûködése e folyamattal szembe hat,
s a leginkább hozzájárul az apró közösségi szinergiák, szigetszerû modellek
létrejöttéhez („Think globally, act locally! – Gondolkozz globálisan, cselekedj
lokálisan!”). A szövetkezeti szervezetek közül kiemelkedõ a Cooperative
Wholesale Society, a svájci Migros és a Raiffeisen Bank környezetvédelmi
üzletpolitikája.
44 Hardin: The Tragedy of Commons. In: Science, 162 (1968). 1243–1248.
135
A szövetkezeti képzés és ismeretterjesztés
Az SzNSz 1995-ös állásfoglalásának 5. irányelve már 1895-ben megfogal-

mazódott, hiszen már a szövetkezetek fél évszázados (1844-tõl élõ) gyakor-
latát emelte egyetemes irányelvvé: „A szövetkezetek támogatják a kölcsö-
nös, folyamatos oktatási programokat a tagok, vezetõk és alkalmazottak
részére. A szövetkezeteknek kötelességük a közvéleményt tájékoztatni,
különösen a fiatalokat és véleményformálókat, a szövetkezeti mozgalom
természetérõl.”45
A modern szövetkezeti mozgalom nevelõ munkájához az indíttatást – mint
láttuk – a rochdale-i takácsok adták meg. 1844-ben alapított szövetkezetük
alapszabályba foglalta: „A közösség nemcsak az anyagiaknak, a szellemieknek
is él, nemcsak a mára, a holnapra is gondol. Ezért a társaság gazdasági tevé-
kenysége által elért felesleg két és fél százaléka felett külön tanács határoz,
mely a tagok ismereteinek gazdagítását szolgáló könyvtár létesítésére s gyer-
mekeiknek neveltetésére fog szolgálni.” Ebben a korban, amikor nem volt
általános a tankötelezettség, sõt a családok rossz megélhetési viszonyai alig
tették lehetõvé a gyerekek iskoláztatását, különösen fontosnak tekinthetõ a
szövetkezetek iskolatámogató hozzájárulása is.
A kezdeti idõszakban a szövetkezésben rejlõ gazdasági elõnyök és humánus
értékek karizmatikus személyek szellemi munkája által vált szélesebb körben
ismertté, többnyire a sajtó útján vagy népszerûsítõ nyomtatványok révén.
William King angol orvos írta és szerkesztette az elsõ szövetkezeti újságot (The
Co-operator, 1828-tól, három évfolyam alatt, 28 szám jelent meg havonta
közel 12 000 példányszámban). E havilapban King – az oweni utópikus társa-
dalomszervezési formákkal szemben – a „gyakorlati szövetkezést” javasolta
megoldásként a rossz szociális állapotok javítására. Gyakorlatias tanácsokkal
látta el olvasóit (miként kell fogyasztási szövetkezetet szervezni, üzletet és ház-
tartást gazdaságosan és higiénikusan vezetni), rendszeres ismertetéseket
közölt a szövetkezeti szabályokról, értékekrõl, elõnyökrõl. Mivel tudta, hogy
csak „kimûvelt emberfõk” képesek belátni az érdekkölcsönösségbõl fakadó
együttmûködés elõnyeit és képesek szakszerûen üzleti tevékenységet folytatni,
iparosiskolák és más felnõttképzõ intézmények felállítását támogatta, ahol õ
maga is oktatott. Keresztény és humánus értékrendje, közgazdasági és
andragógiai (felnõttképzési) nézetei hatással voltak más szövetkezetalapítókra is.
45 Buday-Sántha Attila: Agrárpolitika-vidékpolitika. A magyar agrárgazdaság és az Európai

Unió. Budapest–Pécs, 2001. 423.
136
Akárcsak Raiffeisen, elõzõleg King is karitatív szervezetekben dolgozott. A köl-

csönös segítségen alapuló „baráti társaságok”, segélyegyletek és szövetkezetek
alapításának ösztönzésével szándékozott olyan intézményeket létrehozni, ame-
lyek tagjai immár nem a könyörületesség és adakozás kiszolgáltatottjai, hanem
önállóan, önsegélyezéssel kézbe vehetik sorsukat. Németországban a szövetke-
zeti ismeretterjesztést Schulze-Delitzsch és Raiffeisen kezdeményezte. Mind-
ketten számos szövetkezeti könyvet írtak, folyóiratokat indítottak. Raiffeisen
tevékenysége kezdetétõl a szövetkezetek lényeges összetevõjének tekintette a
gyakorlati gazdasági ismeretek terjesztését. A falusi hitelszövetkezetekben ún.
kaszinókat létesített, melyek célja Raiffeisen szerint: „olvasmányok és beszél-
getések által azonosítani és kijavítani a mezõgazdálkodás hiányait és hibáit,
terjeszteni és tanulmányozni a jó gazdasági könyveket és folyóiratokat, az álta-
lános mezõgazdasági tudomány fejlõdését a helyi viszonyokhoz igazítani, vala-
mint beszerezni az ehhez szükséges kellékeket”. A századfordulón a regionális
szövetkezeti egyesületek könyvelési és számlavezetési tanfolyamokat tartottak
kezdõ és haladó szinten önkénteseknek és üzletvezetõknek. Szövetségi szinten
szövetkezeti ellenõrök részére szerveztek tanfolyamokat a berlini ellenõrképzõ
intézetben (1913-ban alapítva).
Wilhelm Haas, a szövetkezetek érdekvédelmi hálózatának elméleti megala-
pozója és megszervezõje, többszintû szövetkezeti képzést intézményesített:
helyi szinten gazdasági alapismeretek és gyakorlati képzés átadása folyt, regio-
nális szinten pedig a könyvelõk, az igazgató és felügyelõbizottságok tagjai
tanultak tovább 1896-tól, míg a teljes munkaidõben foglalkoztatott ügyvezetõk
az országos szövetkezeti képzõközpontban (Deutsche Landwirtschaftliche Ge-
nossenschaftsschule – Darmstadt, majd Berlin székhellyel) tanultak 1904-tõl.
Az egyetemeken legmagasabb tudományos szinten folyt a szövetkezeti
oktatás és kutatás. 1870-tõl már önálló tantárgyként jelenik meg a német
egyetemek tanrendjében. A Halle-Wittembergi Egyetemen 1911-ben alapítják
az elsõ szövetkezeti kutatóközpontot, melyet a kölni (1926) és a frankfurti
egyetemek kutatóközpontjai követnek. Kereskedelmi fõiskolai szinten 1919-
tõl indul szövetkezeti szeminárium. A két világháború közötti idõszakban
Angliában hat egyetem tananyagában szerepelt a szövetkezeti mozgalom
tanulmányozása; emellett jelentõs volt a Manchesteri Szövetkezeti Fõiskola és
a Plunkett Alapítvány tevékenysége. Ausztriában a gazdasági iskolák és téli
gazdasági tanfolyamok mellett a mezõgazdasági kamarák külön szövetkezeti
iskolákat tartottak fenn. Svájcban a fogyasztási szövetkezetek bázeli központ-
ja tartott fenn Freidorfban világhírû szövetkezeti iskolát. 1925-ben alapították
az Amerikai Szövetkezeti Intézetet. Lengyelországban 1919-ben hozták létre a
Szövetkezeti Tudományos Intézetet kutatási céllal, szakképzés céljából pedig
137
két szövetkezeti iskola mûködött állami támogatással. Szintén 1919-ben alapí-

tottak Szövetkezeti Fõiskolákat Csehországban és Romániában. A közgazda-
sági oktatás és a szövetkezeti oktatás szoros egybefonódását tükrözi, hogy a
budapesti közgazdasági egyetem alapítását a Hangya Fogyasztási Szövetkeze-
tek Központja kezdeményezte ügyvezetõ igazgatója személyében. 1917-ben a
Hangya egymillió korona alapítványt tett egyetemalapítás céljából. A közgaz-
dasági egyetem végül 1920-ban jött létre, szövetkezeti tanszék felállításával.46
Ezt megelõzõen is a Magyarországi Szövetkezetek Szövetsége, az Országos
Központi Hitelszövetkezet és a Hangya központ tanfolyamain tisztviselõik
általános, gyakorlati, speciális és kiegészítõ szövetkezeti-könyvelési-pénz-
ügyi-üzletviteli ismereteket sajátíthattak el.47
A szövetkezeti tudományos kutatás és képzés célja a XX. század végére ter-
mészetesen változott: míg a szövetkezetek kialakulásának idejében az általá-
nos írás-olvasást, valamint ipari és mezõgazdasági ismeretek átadását, elemi
üzletvitel tanítását kellett önerõbõl megoldani, mára egyrészt szövetkezeti
szakembereket (menedzser, marketingszakértõ stb.) képeznek ki a szövetke-
zeti fõiskolák, másrészt a szövetkezeti sajátosságok és gazdaságetika közgaz-
dasági, szociológiai törvényszerûségeit egyetemi szinten kutatják és tanítják.
A gyakorlati célú oktatási intézmények szövetkezeti személyzetet képeznek
ki (marketingszakemberek, menedzserek) általában kereskedelmi, közgazda-
sági fõiskolai szinten (cooperative college). Egyetemi szintû tudományos
kutatómunka a szövetkezeti mozgalom gazdasági, jogi, szociológiai vonatko-
zásairól a legnagyobb egyetemek szövetkezeti kutatóintézeteiben vagy tanszé-
kein folyik.48
A szövetkezeti lapok, folyóiratok tudományos, szakmai továbbképzõ,
valamint ismeretterjesztõ populáris kategóriába sorolhatók. Legfontosabbak
a tudományos idõszaki kiadványok, a Zeitschrift für das gesamte
Genossenschaftswesen német tudományos folyóirat; valamint a Revue des
Études Coopératives, Mutualistes et Associatives. Revue Internationale de
l’Économie Sociale (RECMA); Journal of Co-operative Studies (Leicester);
International Handbook of Cooperative Legislation. A szövetkezeti szerve-
zetek, minisztériumok értesítõi, hivatalos közlönyei, statisztikai kiadványok
jelentik a harmadik kategóriát: az ICA Monthly Review értesítõ,
Farbrukeren (Norvégia), Pellervo, Osnuslike (Finnország), La Revista della
46 Balogh Elemér, Almási: Emlékeim. A negyvenéves „Hangya” és a Közgazdasági Egyetem

története. Egyetemi nyomda, Budapest, 1938.
47 Pártos Szilárd – Szilágyi László: Szövetkezeti ismeretek. Budapest, 1935. 139–143.
48 Dülfer (szerk.): International Handbook of Cooperative Organizations. Göttingen, 1994.
293–334.
138
Cooperazione (Olasz Munkaügyi és Társadalombiztonsági Minisztérium

Szövetkezeti Igazgatóságának kiadványa), a hollandiai szövetkezeti szövet-
ség havi értesítõje, a Svájci Fogyasztási Szövetkezeti Unió hetilapja, német,
francia, osztrák, svéd stb. szövetkezeti föderációk vagy minisztériumok érte-
sítõi, Arco Iris (Brazília), Revista della Cooperacion (Argentina).
Talán egyetlen modern gazdasági vállalkozási típus létrejötte sem fonódott
annyira össze a nevelés, képzés gondolatával, mint a szövetkezeti intézmény,
amelynek létalapja a tagok részvétele, tudása, képességeik fejlesztése, hiszen
mindez az egyéni és közösségi kölcsönös segélyezési intézmények önkor-
mányzatát, önigazgatását, valamint a felelõs döntéskészség kialakulásának
alapját jelenti.
A szövetkezeti gazdaságetika szorosan összefügg a keresztény és humá-
nus értékrenddel, hiszen az Aranyszabály („Szeresd felebarátod, mint
magadat” (Máté 22, 39); „Amint akarjátok, hogy veletek cselekedjenek, ti is
úgy cselekedjetek másokkal”), valamint a filozófus Kant által az Aranysza-
bály nyomán megfogalmazott kategorikus imperatívusz („Felebarátodat
mindig cselekedeteid céljaként, sohasem eszközeként tekintsd”) alkalmazá-
sát próbálták intézményesíteni a gazdasági szférában.49 Ebbõl adódott, hogy
kiemelkedõ egyházi személyiségek indítványozták és szorgalmazták a mezõ-
gazdaság és kisipar korszerûsítésére, ezáltal pedig a szociális és kulturális
viszonyok javítása céljából a felnõttképzést és a szövetkezetek szervezését:
W. E. von Ketteler mainzi püspök és Kolping Adolf annak a keresztény-szo-
ciális gondolkodásnak az ihletõi, amely a pápai szociális enciklikákban
(Rerum Novarum 1891, Centesimmus Annus 1991) fogalmazódott meg.50 A
gazdasági igazságosság, gazdasági demokrácia és emberi egyenlõség eszmé-
jét, a felebaráti szeretet mindennapi megélését, gyakorlását, a jövedelem
egy részének jótékony célokra fordítását a szövetkezetek honosították meg
és gyakorolták következetesen a gazdaságban. A tisztességes üzletvitel (csa-
lások, árurontás kizárása) is jelentõs újítás volt, ugyanakkor a szövetkezetek
nem ragadtak le a negatív üzleti szokások kiküszöbölésénél, hanem pozití-
van járultak hozzá a tagság és ennek szûkebb környezete viszonyainak javí-
tásához, késõbb pedig szervezetszintû gazdaságetikai és szociálpolitikai
irányelvek gyakorlatba léptetéséhez.
49 Lutz, Mark A: The Mondragon co-operative complex: An application of Kantian ethics to

social economies. International Journal of Social Economics, 1997. Vol. 24. Issue 12. 1404.
50 Botos Máté – Rabár Ferenc: Gazdaság és etika. A gazdasági gondolkodás fejlõdése. Páz-
mány Péter Katolikus Egyetem. Budapest, 1998. 35–50.; Höffner, Joseph: Keresztény társa-
dalmi tanítás. Budapest, 2002.
139
Összegzés
A szövetkezet olyan intézményként értelmezhetõ, amely a gazdasági és a

társadalmi változások során keletkezõ piaci és társadalmi egyensúlytalansá-
gokat képes volt helyrebillenteni. A szövetkezeti önsegélyezés nem a moder-
nizációval szembeni ellenállás volt, hanem pontosan a szövetkezet nyújtott
megfelelõ keretet a szükséges gazdasági alkalmazkodásra. Ez a folyamat azon-
ban nem utólagosan és passzívan történt, hiszen a szövetkezet révén az érin-
tettek (személyek, családok, kisebb-nagyobb közösségek) immár aktívan
befolyásolhatták a történéseket, nagyobb súllyal beleszólhattak a gazdasági és
a társadalmi erõviszonyok alakulásába.
A XXI. század küszöbén a szövetkezeti elmélet és gyakorlat eddigi pozitív
tapasztalataira, eredményeire támaszkodva, talán a globális ökológiai problé-
mák sürgetésére is, a szövetkezeteknek sikerül elfogadtatni és egyre szélesebb
üzleti körökben meghonosítani az együttmûködésre épülõ üzletviteli és fele-
lõs szövetkezeti gazdasági etikát.
A Nagyenyedi Hangya Szö -
vetkezeti Központ kialaku -
lása, fejlõdése,
gazdasági, társadalmi
jelentõsége
Györfi Dénes
gazdasági gondolkodás története az általános mentalitástörténet
A egyik sajátos ágazata. Azt kutatja, hogy a különbözõ történelmi

korokban a gazdasági élet milyen helyet foglalt el az egyén, illetve a
társadalom gondolkodásában. Tárgya, jellege következtében ez a résztudo-
mány interdiszciplináris természetû: szorosan összefügg a gazdaságtörténet-
tel, a szociológiával, ugyanis a gondolkodásmódok kialakulása és változása
sokféle tényezõ, ok eredménye. Ez természetesen a gazdasági mentalitásra is
vonatkozik.
A tudománytörténet nem kevés idõt fordított annak a kérdésnek a kutatá-
sára, hogy az emberi gondolkodásban a gazdasági szempont mikor s minek
következtében nyomult elõtérbe. Azt már rég tudjuk, hogy csírája egyidõs az
emberi társadalommal, s felerõsödéséhez nagymértékben hozzájárult a csere
és a magántulajdon megjelenése. A „homo oeconomicus”-nak nevezett
embertípus viszont a piacgazdaság elterjedése után alakult ki.1
A szövetkezeti gondolat is többféle tényezõ és ok eredményeként alakult ki.
„A szövetkezet az a tevékenységi kör, hol mindenki egyaránt kiveheti a maga
részét a munkából. Azért van az úgy megszervezve, hogy abból csak azt zárjuk
ki, aki nem odavaló, vagy aki az eszmének ellensége”2, állítja gróf Majláth
József. Véleménye szerint „a letûnt XIX. század jellege volt, hogy «mindent
csak magáért tegyen», ezzel szemben áll a XX. század jelszava: «mindnyájan
egyért, egy mindnyájáért»”3.
1 Egyed Ákos: Elõszó. In Somai József (szerk.): Az erdélyi magyar gazdasági gondolkodás
múltjából (XIX–XX. század). Kolozsvár, 2001, 7.
2 Majláth József gróf: Szociálpolitikai tanulmányai és beszédei. Budapest, 1903, 215.
3 Uo.
141
Megújult lehetõségeink és adottságaink közepette az erdélyi szövetkezeti

mozgalom is új erõre kapott az utóbbi évek során. A több mint egy évtizede
mûködõ tudományos társaság (a Romániai Magyar Közgazdász Társaság,
RMKT) s ennek szakfolyóirata (Közgazdász Fórum)4, az általuk kiadott tanul-
mánykötet (Az erdélyi magyar gazdasági gondolkodás múltjából, Kolozsvár,
RMKT, 2001) idevágó tanulmányai5, valamint az említett kötet folytatásaként
2004-ben megjelent újabb tanulmánykötetben (Az erdélyi magyar gazdasá-
gi gondolkodás múltjából II., Kolozsvár, RMKT, 2004) megjelentetett tanul-
mányok6 körvonalazzák a szövetkezeti mozgalom legfontosabb vetületeit.
Mielõtt megszülettek volna a nyugati, modern típusú, ún. Schultze-

Delitzsch és Raiffeisen típusú szövetkezetek, Bölöni Farkas Sándor már
azelõtt, 1825-ben létrehozza Kolozsváron a Gondoskodó Társaságot, majd
másfél évtizeddel késõbb, 1839-ben, Marosvásárhelyen Marosszéki Kölcsönös
Tûzkármentesítõ Társaság alakul, mely szintén a szövetkezeti elv alapján
mûködött. Az 1848-as forradalom után, 1855-ben, a kincses városban Kisegí-
tõ Pénztár alakul, s e példát követve 1881-ig 54-re emelkedik az erdélyi hitel-
szövetkezetek száma. Hét évvel késõbb pedig Csíkszeredában az elsõ erdélyi
magyar fogyasztási szövetkezet jön létre.7
Európai vonatkozásban 1843 novemberében 15 munkanélküli, éhezõ és
kétségbeesett takács gyûl össze tanácskozásra az angliai Rochdale-ban. Az
alkalmazottak különben elõzõleg már különféle gyárakban is megkísérelték
4 Lásd: Hunyadi Attila: Nemzetépítés és szövetkezeti politika. Közgazdász Fórum, 2002. ápri-
lis, V. évf. 2. sz. 8–12.; Uõ: Az erdélyi szász és román nemzeti szövetkezetek. Közgazdász
Fórum, 2002. július, V. évf. 3. sz. 2–6.; Györfi Dénes: A Hangya Szövetkezetek Nagyenyedi
Központja. Közgazdász Fórum, 2002. 6 sz. 10–16.; Somai József: Az új szövetkezeti mozga-
lomért. Közgazdász Fórum, 2003. 6. sz. 1–5.; Csetri Elek: A szövetkezeti gondolat régmúlt-
jából. Uo. 5–6.; Vallasek Magdolna Márta: A szövetkezeti jog története és fejlõdése Erdély-
ben. Uo. 6–8.; Simon Sándor: Legelterjedtebb szövetkezeti formák az Európai Unióban. Uo.
9–10.; György Lehel: Társulás és szövetkezés mint lehetséges kitörési pont a vidékfejlesztés-
ben. Tanulmányok egy helyzetfelmérés kapcsán. Uo. 11–12.; Oláh Sándor: Erdélyi szövetke-
zetek 1940–1944 között. Uo. 12–14.; Olti Ágoston: A romániai magyar szövetkezetek beol-
vasztása. Uo. 15–17.; Csomós Attila: Kell, nem kell , volt, van és kell legyen szövetkezeti
mozgalom. Uo. 18–19.; Györfi Dénes: A Hangya Szövetkezeti Központ mához szóló üzenete.
Uo. 20–21.; Hunyadi Attila: Az erdélyi szász és román nemzeti szövetkezetek. Uo. 22–26.;
Üzenet a múltból. Nagy Zoltán tanulmányútja, 1936. Uo. 27–30.
5 Vincze Gábor: Az erdélyi magyar szövetkezetek félévszázada. 275–290. Guzs Ferenc: Balázs
Ferenc, a szövetkezeti mozgalom apostola. 291–299.
6 A tanulmánykötet szerzõi: Balázs Sándor, Csetri Elek, Csucsuja István, Debreczeni-Droppán
Béla, Egyed Ákos, Farkas Zoltán, Garda Dezsõ, Harmath Zsigmond, Hild Márta, Kerekes
Jenõ, Somai József, Süle Sándor, Tóth Szilárd, Zepeczaner Jenõ, Vofkori Mária.
7 Balázs Dénes: Ne nézze senki csak a maga hasznát… Szövetkezeti mozgalom a Kis- és Nagy-
Homoród mentén. Székelyudvarhely, 1995, 18.
142
Györfi Dénes: A Nagyenyedi Hangya Szövetkezeti Központ kialakulása,
fejlõdése, gazdasági, társadalmi jelentõsége
sorsuk javítását, ami nem járt semmiféle eredménnyel, mivel a gyártulajdo-

nosok csak azzal a feltétellel voltak hajlandók munkabérüket felemelni, ha
ugyanazt az összes gyárak is megteszik, ami pedig nem teljesült. Volt, aki a
kirándulást ajánlotta, más a szegénységet rendezõ törvény segítségét kívánta
igénybe venni, míg végre abban a közismert tanácsban egyeztek meg, hogy
segíts magadon, és az Isten is megsegít. Elhatározták, hogy kéthetenként
mindaddig annyi krajcárt tesznek össze, amíg annyi gyûl be, amennyivel egy
zsák lisztet vásárolhatnak. Ezt az egy zsák lisztet készpénzfizetés ellenében
saját maguk között kiosztották, s a nyereséget a folytonos befizetésekhez hoz-
záadva, újabb és újabb vásárlásokat és eladásokat eszközöltek. Rövid idõ
múlva abban állapodtak meg, hogy egy társaságot szerveznek, melynek min-
den tagja 5 üzletrészt köteles befizetni, üzletrészenként 1 fontsterlinget. Az ily
módon megszervezett tõkébõl elsõrendû életszükségleteket szereznek, és
emellett méltányos kamatra kölcsönt adnak. De már a kezdet kezdetén a szel-
lemi szükségletekre is gondoltak, s a tiszta nyereség 2,5%-át könyvek beszer-
zésére s olvasószoba berendezésére fordították.
Ilyen elõkészületek után alakul meg maga a társaság 1844. október 24-én
28 taggal, akiknek a száma a társaság bejegyzéséig 40-re emelkedett. Tíz font-
sterling évi bérért egy kis boltot béreltek, és abban kereskedést nyitottak a kis-
kereskedõk nagy bámulatára. Akkor viszont még senki sem gondolta, hogy e
nap egykoron történelmi jelentõségûvé terebélyesedik. A józan gondolkodású
takácsok szerény eszközökkel, de szívós kitartással fogtak munkához. A meg-
állapított elvek a továbbiak során is a gyakorlati szövetkezet alapelvei marad-
tak. Ezek a következõk voltak: a) nyitottság, b) demokratikus vezetés (min-
denkinek egyforma számú szavazati joga volt), c) a felesleg felosztása vásárlá-
si visszatérítés formájában, d) üzletrész gyûjtése, korlátozott kamat, e) teljes
politikai és felekezeti függetlenség, f) készpénzért való vásárlás és árusítás,
g) szövetkezeti elõképzés elõmozdítása, h) rendes napi áron, nyílt üzletben
való árusítás, i) nem tagoknak is jó minõségû, becsületesen kimért áru.8
Az elsõ szövetkezeti közgyûlés 1845 tavaszán elhatározta, hogy tea- és
dohányárusításra kérnek engedélyt. A következõ évben mészárszéket csatoltak
a bolthoz, és 1848-ban már a helyiségük szûknek bizonyult, így 21 évre egy
egész házat béreltek ki. A tagok száma folyton emelkedvén, ezzel együtt nyere-
ségük is folyton emelte üzleti tõkéjüket, úgyhogy könyvtárat létesítettek, kaszi-
nót tartottak fent, és 1850-ben az elsõ, 1880-ban pedig a második malom fel-
állítására került sor, majd 1855-ben gyapotfonógyárat létesítettek. Húszévi
8 Gyõrfi Dénes: A Nagyenyedi Hangya Szövetkezeti Központ. Közgazdász Fórum, 2002.

10–16.
143
kitartó és következetes munka után azon eredményre jutottak, melyet megelé-

gedéssel boldogulásnak neveztek. Háztartásukban a legjobb minõségû árukat
használták, ruházatukhoz saját szöveteiket, saját mészárszékuk hústermékeit
fogyasztották. A vásárlási visszatérítés ekkor 12%-ot tett mindenkinek a maga
által vásárolt áruk ára után. Könyvtárukban 5000 könyv, az olvasóteremben 11
napilap és 32 folyóirat állott rendelkezésükre, ezen kívül térképgyûjtemények,
messzelátók, nagyítóüvegek és más eszközök a vizsgálódásra és önmûvelésre.
1867-ben többemeletes, óriási épületet építettek, melyben a különbözõ
áruraktárakon, könyvtáron és olvasótermen kívül egy 2000 személy befoga-
dására alkalmas terem is volt a közgyûlések megtartására. S ugyanazon évben
házépítõ osztállyal gyarapodott a társaság, ugyanis a tagok részére telkeket
vásároltak, melyekre házat építtettek a társaság által adott s 20 év alatt tör-
lesztendõ kölcsönnel. A kölcsön befizetésével a ház a lakók tulajdonává vált. A
XX. század 20-as éveiben pedig a tagok száma már a 20 000-et is meghalad-
ta, akik 50 áruraktárból, 73 fiókboltból mérsékelt áron szerezhették be
maguknak a kitûnõ minõségû szükséges árucikkeket.9
A rochdale-i úttörõk sikeres vállalkozása természetes módon rövid idõn belül
követõkre is talált. Az angol munkásság központjában, Anglia-szerte, egymás
után alakultak a rochdale-i mintára megszervezett fogyasztási szövetkezetek.
A mozgalom viszont nem állott meg a szigetország határainál. Franciaország
ipari központjában, Párizs gyárvárosában, Lyonban, Marseilles-ben is megin-
dult a munkásság szövetkezeti alapon való szervezkedése. A fogyasztási szövet-
kezetek mellett a francia munkásság közös termelése, ipari munkarendszere is
szövetkezeti alapon szervezõdik meg. Louis Blanc irányításával rövid idõn belül
kiépül a francia munkásság termelõszövetkezeti rendszere. Victor Aimé Huber
berlini tanár Németországban hinti el a szövetkezeti mozgalom magvait, most
már nemcsak az ipari munkásság, hanem a kisiparos és a falusi kisgazdák köré-
ben is. Itt a gazdasági életben a szövetkezeti szervezkedésnek egy újabb ágazata
teremtõdik meg. A védtelen és szervezetlen kisembereket a lelketlen kamatuzso-
rától váltotta meg a hitelszövetkezeti szervezkedés. Hermann Schultze-
Delitzsch a városi kisiparosságnak, Friedrich Raiffeisen pedig a falusi kisgaz-
dáknak lett a szövetkezeti szervezõje. Az õ munkásságuk nyomán a szövetkezés
új formájából újabb néprétegek életében fakadt áldás. Olaszországban Mazzini
és Suzatti, majd Wollenberg, Dániában pedig Gruntwig szervezõmunkássága
érdemel említést.1O
9 Hangya Naptár az 1924-es évre. Szerkeszti: Harmath János dr., Kiadja a Hangya Központ
Nagyenyeden, 151–152.
10 Dr. Nagy Zoltán: Szövetkezeti ismeretek kézikönyve. Kiadja a „Hangya” Szövetkezetek és a
„Szövetség” Gazdasági és Hitelszövetkezetek Központja, Kolozsvár, 1939, 10.
144
Magyarországon az abszolutisztikus kormány nem karolta föl a szövetke-

zeti törekvéseket, de az alkotmányos kormányok sem törekedtek többre e
tekintetben. Egészében véve, a magyar szövetkezeti mozgalomnak jellegzetes
vonása, hogy kevés, de fáradhatatlan úttörõnek sikerült a közönyt megtörni és
a szövetkezésben rejlõ nagy erõt a társadalom különbözõ rétegeivel megértet-
ni. És mivel mindez az államhatalom, a hatóságok többé-kevésbé nyílt vagy
titkos ellenszegülése, féltékenysége, a legnagyobb akadályok dacára sikerült,
csak azt mutatja, hogy a Nyugatról jövõ egészséges szövetkezeti áramlat
immár föl nem tartóztatható, s azt is bizonyítja, hogy az államhatalom csak a
közvéleménynek mindig erõsebbé vált nyomása alatt igyekszik a szövetkeze-
tek útján segíteni ott, ahol már szociális bajok kezdenek mutatkozni.11
A magyar szövetkezeti mozgalom elsõ megnyilatkozása is a nép túlnyomó
többségének foglalkozásához, a földmûveléshez fûzõdik. Melegágyát a job-
bágyfelszabadulást kísérõ ínséges tõkeviszonyok képezték, de a szabadság-
harc utáni önkényuralom minden gyülekezést, szervezkedést tiltó rendelkezé-
sei hosszú ideig késleltették a modern magyar szövetkezeti mozgalom kifejlõ-
dését. A földhöz jutott, de termelési eszközt nélkülözõ földmûves népnek
tömegei estek áldozatául a lelketlen tõkeuzsorának. E siralmas helyzet, a
szükség teremtette meg a magyar földmûves lakosság elsõ „hitelegyleteit”. Ez
az elszánt kezdeményezés, kísérletezés egységes szövetkezéssé csak akkor fej-
lõdött, mikor annak élére az Országos Magyar Gazdasági Egylet vezetõje, gróf
Károlyi Sándor állott12, s szövetkezeti tevékenységét György Endre, Hajós
József és Bernát István támogatta.13
Károlyi Sándor 1831. november 10-én született. Közéleti tevékenységét –
számos kortársához hasonlóan – karddal kezdte, hazája szabadságának szol-
gálatában, majd a komáromi kapituláció után hosszabb ideig Francia-
országban tartózkodik, ahonnan viszont még az alkotmány visszaállítása elõtt
visszatér Magyarországra, s mint terjedelmes földbirtokok ura tevékenykedik
a magyarság elõmozdítására. Fõleg gazdasági téren jeleskedik, s egyike azok-
nak, akik elindítják a nagygazdák társadalmi megújulását. E munka kiinduló-
pontjától kezdve, az 1879-es székesfehérvári gazdakongresszustól áll a gazdák
társadalmi mozgalmainak élén az országos magyar gazdasági egyesületben, a
rövid ideig mûködõ Gazdakörben, majd az 1896-ban megalakított Magyar
Gazdaszövetségben, melynek elnöke, majd örökös tiszteletbeli elnöke. Az
1885-ös budapesti nemzetközi gazdakongresszuson kifejtett gazdasági szövet-
kezési eszméit az 1886-ban létrehozott Pestmegyei Hitelszövetkezet megvaló-
11 Majláth József gróf: A szövetkezeti ügy fejlõdése Magyarországon. Budapest, 1904, 1.

12 Dr. Nagy Zoltán: i. m. ll.
13 E négy személyiség közös fényképe a Vasárnapi Újság 1904/36. számában tekinthetõ meg.
145
sításában kamatoztatja. Ezen intézménybõl fejlõdött ki késõbb az 1898. évi

XXIII. t. cikk alapján az országos központi hitelszövetkezet, mely által a
magyar törvényhozás is magáévá tette a szövetkezés ügyét. 1896-ban a
Magyar Gazdaszövetség létrehozója, mely a szövetkezeti intézmények fejlesz-
tését, a föld népének a visszaélésektõl való megmentését tûzte céljául. S
ugyanezen célból alapította meg a „Hangyát”, a fogyasztási szövetkezetek köz-
ponti fejlesztõ intézményét.
Politikai téren 1881 óta a képviselõház tagja. Három évig a kormánypárt-
nak, 1884 után a mérsékelt ellenzéknek, majd a nemzeti pártnak lett a tagja.
Széll Kálmán kormányra jutása után a szabadelvû párthoz csatlakozott. A tör-
vényhozásban mindig a földmûvelési érdekeket támogatta, s nem volt olyan
gazdasági törvény és közintézmény, amelynek elõkészítésében Károlyi gróf
részt ne vett volna.
Sem vagyona, sem elõkelõ társadalmi állása nem gátolta meg abban,
hogy mint egyszerû munkás végezze sokrétû teendõit. Mert ott volt a Tisza-
szabályozó központi bizottságában, a Gazdaszövetségben, a Hangyában, az
Országos Gazdasági Egyesületben, a Vásárcsarnok-ellátó Szövetkezetben, a
gazdák biztosító szövetkezetében, melynek részint elnöke, részint igazgató-
sági tagja, de mindenik minõségében tevékeny munkása. Jelen volt továbbá
a gazdák országos gyûlésén Nyitrán, Marosvásárhelyen, Kassán, Po-
zsonyban is.14
1898-ban egyik legnagyobb tervét és álmát, a falusi lakosság fogyasztási
szövetkezetét valósítja meg. Indítványára s a Magyar Gazdaszövetség együttes
anyagi támogatásával a szervezendõ fogyasztási szövetkezetek irányító és áru-
ellátó szerve, a Hangya Központ is megalakul.
Ennek vezetése és égisze alatt indult meg az egész ország területén a falu-
si Hangya Szövetkezetek szervezése, amelyek a nép gazdasági felemelésének
egyre hatékonyabb eszközeivé váltak. Elveit pedig az alábbiak szerint igyeke-
zett életbe ültetni:
1. Ha a szövetkezet csekély heti befizetésekbõl gyûjti alaptõkéjét, mûködését
mindaddig nem kezdheti meg, míg a berendezéshez és az árukészlet egy
bizonyos részéhez szükséges tõkéje nincs együtt.
2. A szövetkezetek ne hitelezzenek, csak készpénzért adják az árukat.
3. Amit a Hangya egyenlõ áron vagy olcsóbban képes szállítani, azt a szövet-
kezetek alapszabályaik értelmében tõle tartoznak vásárolni.
4. A szövetkezetek a Hangya ellenõrzésének vannak alávetve.
14 Károlyi Sándor tevékenységérõl lásd még: Vasárnapi Újság, 1885. 41. sz., 1904. 36. sz.,
Ország Tükre 1862. 18. sz., Magyar Nemzetiségi Zsebkönyv. Budapest, 1888, 138., Sturm
Albert: Országgyûlési Almanah. Budapest, 1897, 268.
146
5. A szövetkezetek vezetéséért az igazgatósági tagok rendszerint nem kapnak

díjazást.
6. A szövetkezetek az évi haszonból csak 4–5% osztalékot adhatnak a teljesen
befizetett üzletrészekre, a haszon többi része mindaddig a tartalékalapba
megy, míg a szövetkezet minden adóssága ki nincs fizetve, azután a hasz-
not a tagok közt vásárlásaik arányában föl lehet osztani.
A tartalékalapból a szövetkezetek tagjaik gazdálkodását és mûvelõdését
más eszközökkel is elõmozdíthatják. Sokan gazdakört, népkönyvtárat létesíte-
nek, szervezik a gazdák termésének közös értékesítését, éspedig tojásgyûjtõ-
állomás, tejszövetkezet, szövetkezeti magtár létesítésével stb.15
Az 1904. év elején a Hangyának 15 kereskedelmi szakértõ ellenõre volt.
Ezek egyik szövetkezettõl a másikhoz utaztak, vizsgálták a kezelési könyveket,
elkészítették a szövetkezetek mérlegét, tanácsot adtak nekik, megfigyelték,
hogy az alkalmazottak közül kik alkalmasak szövetkezeti boltok vezetésére, s
ezeket tették aztán a szövetkezetek élére.
Az áruforgalom lebonyolítására a Hangya nagy áruraktárt üzemeltetett
Budapesten, bizonyos cikkekre a gyárosokkal vagy a gazdák szövetkezeteivel
(fõképp a Magyar Gazdák Vásárcsarnok-ellátó Szövetkezeteivel) kötött szer-
zõdést az áruk szállítására. A Hangya fejlõdését a kezdeti idõszakban az aláb-
bi adatok érzékeltetik magyarországi viszonylatban:16
A helyi szövetkezetek A Hangya forgalma

Év
száma korona értékben
l898 16 49 457
1899 51 462 839
1900 122 1 225 441
1901 171 2 037 858
1902 246 2 908 078
l903 383 4 703 196
Hasonló céllal alakult 1899-ben a Keresztény Szövetkezetek Központja,

elõbb csak mint egyesület, késõbb mint szövetkezet, melyhez már az elsõ
évben 90 fogyasztó szövetkezet csatlakozott.17
15 Majláth József gróf: i. m. 22–23.

16 Balázs Dénes: i. m. 15.
17 Majláth József gróf: i. m. 23.
147
A Hangya Központ további alakulását az alábbi adatok érzékeltetik:18
Központi
Tiszta Köteléki
Eladott alkalma-
Év Alaptõke felesleg szöv.
áruk zottak
(korona) száma
száma
1898 16 000 49 457 – 2 29
1899 30 000 462 838 76 9 70
1900 71 700 1 225 447 – l7 122
1901 85 900 2 036 858 3 717 25 232
1902 95 900 2 908 104 630 9 284
1903 126 900 4 703 l96 23 822 30 383
1905 671 900 7 609 755 53 679 125 577
1906 707 800 9 605 993 74 647 166 676
1907 1 351 100 12 584 852 95 987 193 798
1908 1 363 000 13 692 463 102 180 250 842
1909 1 421 100 16 289 225 117 221 305 907
1910 1 761 000 19 016 418 139 731 316 992
1911 1 953 600 23 807 111 157 364 385 1093
1912 2 125 600 28 023 127 – 458 1195
1913 2 206 700 30 318 936 194 090 512 1251
1914 2 486 700 30 318 913 230 343 587 1278
A fogyasztási szövetkezet eszméje Nagyenyed város társadalmát is egyre

gyakrabban foglalkoztatta a XX. század elsõ éveiben. A köztisztviselõk küldött-
sége már 1902-ben foglalkozott a fogyasztási, házépítési és önsegélyzõ szövet-
kezet kérdéseivel. A szövetkezés ezen háromirányú létrehozására viszont a köz-
tisztviselõk nem voltak elég erõsek, mivel, a szervezõk egy része idõközben a
városból eltávozván, megtorpant az üggyel való további foglalatoskodás.
A fogyasztási szövetkezet eszméjét az 1904-es év végén a nagyenyedi Szé-
kely Társaság karolta föl és tûzte ismét napirendre. Evégett bizottságot küld-
tek ki az elõmunkálatok és az alakulás elõkészítésére, viszont az ellenkezõ
érdekek megnyilatkozása és fenntartása lehetetlenné tette a megalakulást. A
menet közben bekövetkezett nehéz gazdasági viszonyok, a roppant drágulás,
a háztartási cikkek árának aránytalan emelkedése siettette a különben
továbbra is szõnyegen maradt városi kérdés megoldását. Az állami tisztvise-
lõk „Nagyenyedi köre” az 1905 elején tartott közgyûlésén megbízta választmá-
nyát, hogy alapos tanulmányozást végezzen a fogyasztási szövetkezet létesíté-
se kapcsán. A választmány gyorsan döntött, s az üzletrészek jegyzésére gyûj-
tõíveket bocsátott ki. A taggyûjtõívek címlapjukon fõbb vonásokban vázolták
18 Balázs Dénes: i. m. 17–18.
148
ugyan a szövetkezet céljait, a tagok jogait és kötelességeit, mindazonáltal az

elõkészítõ bizottság szükségesnek látta, hogy az érdeklõdõket közelebbrõl is
tájékoztassa és a felmerült aggályokat eloszlassa. E célból 1905. június 4-én a
városháza közgyûlési termébe általános értekezletet hívott össze. A tárgyalás
során abban állapodtak meg, hogy a fogyasztási és értékesítõ szövetkezet csak
eszköz arra, hogy elsõsorban a fûszerárubolt, illetve vegyeskereskedés által,
késõbb a fogyasztás biztosításával és esetleg hitelegylet létesítésével segítse
elõ tagjai anyagi boldogulását.
A megalakuláshoz szükséges 3000 korona máris túljegyeztetvén, az alap-
szabályzat kidolgozására 25 tagú bizottság rendeltetett ki, melyben valameny-
nyi hatóság, hivatal, vállalat képviselve volt. Az elkészített szabályzat ugyan-
abban az évben, a június 18-i alakuló ülés elé került beterjesztésre. Az elõké-
szítõ bizottság a lehetõ legnagyobb körültekintéssel gyûjtötte össze a közelbõl
és távolból a tárgyalás alapjául szolgáló anyagot, melynek során a selmecbá-
nyai, kolozsvári, marosvásárhelyi és Régen vidéki fogyasztási szövetkezetektõl
is igényeltek és kaptak felvilágosítást, s természetesen a Hangya központi szö-
vetkezettel is tárgyalásokat folytattak.
A kitûzött napon a 4220 korona értékben elõjegyzett 211 üzletrészt képviselõ
104 tag jelent meg az ülésteremben. Voltak köztük elõkelõ, fontos pozícióban levõ
tisztviselõk, tanárok, akik a városban létezõ összes hivatalt, hatóságot, intéz-
ményt és vállalatot képviselték. Mindezek mellett számos kevésbé fontos pozíci-
ójú megyei, városi és magántisztviselõ, altiszt és szolga gyarapította a társaságot.
Beretzky Miksa pénzügyigazgató, helyettes elõkészítõ bizottsági elnök meg-
nyitója szerint az üzletrészek jegyzése várakozáson felüli volt. Ekkor már 153 tag
274 üzletrésszel 5480 korona értékben kötelezte magát a szövetkezetbe való
belépésre. Az alapszabályzat, mely részleteiben szavatolta a szervezet általános
mûködését, megvitatása és elfogadása után, az igazgatóság megválasztására
került sor, mely az alábbi személyekbõl tevõdött össze: Balázs Gergely, Bartha
Zsigmond, Beretzky Miksa, Fogarasi Albert, Hollos István, Lingner György,
dr. Müller Jenõ, Nagy Ignácz, Sándor Jenõ, Uray László, Vinczenty Lajos ren-
des-, Weinrich Frigyes és Zayzon János póttag, felügyelõbizottság: Albert Iván,
Balogh Ferenc, Baranyai Károly, Dezsõ Zsigmond, Gálffy János, Horváth Pál,
Sándor Ignácz rendes- és Orbay Lajos póttag, pénzkezelõ Barabás Károly. 1905.
július elején érkezett Nagyenyedre Meskó Pál, a Magyar Gazda Szövetség kikül-
döttje, aki a Hangya megbízásából az áruhelyiség berendezésének részleteit és
feltételeit beszélte meg az igazgatósággal és a felügyelõbizottsággal.
Mindezek után a szövetkezeti bolt 1905. október 12-én nyílt meg. A tevé-
kenység bõvítése, gazdagítása végett 1906 februárjában az Alsófehérvár-
megyei Gazdasági és Tanító Egyesületet keresték meg közremûködés érdeké-
149
ben, s a Bethlen Kollégium tanítóképzõjével is fontosnak és hasznosnak tar-

tották az együttmûködést. Mindezek mellett a hazai ipar pártolását is igyekez-
tek elõmozdítani. Arra törekedett, hogy árui lehetõleg hazai gyáraktól kerül-
jön ki, s tagjainak is leginkább ilyeneket ajánlott. Belépett a Magyar Védõegy-
letbe, és két Kirakati Védõtáblát is kért. De a nagyenyedi szövetkezet indulá-
sakor legtöbbet a Hangyának köszönhetett.
„A Hangya nemcsak a kezdeményezésben szolgál felvilágosítással és
tanáccsal – írja Hollosy István szövetkezeti titkár a helyi lapban – hanem a
kezdet nehézségein átsegített oly módon, hogy kiküldöttje által üzletünket
berendeztette, aki idõnként az áruk minõségérõl is meggyõzõdést szerzett,
bevezetett az áruisme elemeibe, megtanított az árvetés titkaira és a szükséges
és tisztességes kereskedelmi élelmességre. Kioktatott a könyvvezetésben és
pénzkezelésben. A számlák átvizsgálásával minden tekintetben megfelelõ
útbaigazítással és jóakaratú figyelmeztetéssel szolgált. Az állandó ellenõrzés
az igazgatóságot és felügyelõ-bizottságot is rendszeresebb és pontosabb mun-
kára ösztönzi és a hibákra való reámutatás és a védekezés módjának megis-
mertetésével jövõ károsodásoktól óvja meg a szövetkezeteket. Hogy mit ér a
Hangyának ezen tevékenysége reánk szövetkezetekre nézve, azt pénzértékben
nem, hanem közgazdasági tevékenysége hazafias, munkálkodásának eredmé-
nyeképpen lehet kifejezni és minõsíteni.” 19
A könyörtelen halál viszont 1906. április 24-én örök pihenõre
kényszerítette a frissen beinduló magyar szövetkezeti mozgalom úttörõ apos-
tolát, gróf Károlyi Sándort. A nagyenyedi lap terjedelmes cikket szentel mél-
tatásának. Eszerint Károlyi Sándor hatalmas munkaerõ volt, szívében izzó faj-
szeretet energiája lakozott, s ez serkentette munkára, ez sarkallta a közismert
nagyszerû vállalkozásának megvalósítására. Markáns egyéniségével kimagas-
ló magyar fõúr volt: érzelmeiben kuruc, gondolkodásában makacs és elveihez
szívósan ragaszkodó. Kiválóságának vonásai: erõs, átható ész, éleslátás s a
köztevékenység terén széles alapú koncepció.2O
1906 szeptemberében az enyedi szövetkezet alapszabályzatát közli a helyi
lap.21 Ennek elsõ paragrafusa szerint „A szövetkezet célja, hogy tagjait és a
velük egy háztartásban élõ hozzátartozóit olcsó és jó minõségû háztartási,
ruházati és gazdasági cikkekkel – üzletszerû nyereség nélkül – ellássa és ter-
mékeik eladását közvetítse. Az üzletkörébe vágó mindennemû olyan cikkek-
nek beszerzését pedig, melyeket rendszerint raktáron nem tart, de keresetük
élénk, lehetõleg elõsegíti, illetve közvetíti. Módot keres az élelmiszerek vásári
19 Közérdek. Politikai, Társadalmi és Közgazdasági lap, 1906. 32. sz.

20 Közérdek, 1906. 34. sz.
21 Közérdek, 1906. 74. sz.
150
rendjének oly irányú szabályozására, hogy a fogyasztóközönség érdeke az

ismét elárusítók üzérkedéseitõl megvédessék. A kedvezmény nem tagokra ki
nem terjeszthetõ, vagyis a szövetkezet által vásárolt cikkek csupán a szövetke-
zet tagjainak adhatók el. Kivételt csakis oly cikkek képeznek, melyek a szövet-
kezet raktárában feleslegessé válnak, vagy amelyek gyors romlásnak vannak
kitéve és a szövetkezet károsodása nélkül hosszabb ideig el nem tarthatók.
A 2-es paragrafus szerint a szövetkezet cége: „Nagyenyedi Fogyasztási és
Értékesítõ Szövetkezet”, pecsétje: a cég címét viseli köriratban az alakulás
évszáma, székhelye: Nagyenyed. A II. fejezet a szövetkezet idõtartamát, a III.
a Hangya országos szövetkezethez való viszonyát határozza meg. Eszerint a
szövetkezet belép a Magyar Gazdaszövetség Hangya nevû fogyasztási és érté-
kesítõ szövetkezetének tagjai közé, és e célból fogyasztási forgalma arányában
a Hangya által megállapítható üzletrészt jegyez és fizet be. Könyvelését és
üzletvitelét a Hangya útmutatása szerint rendezi be. Elismeri a Hangya igaz-
gatóságának azt a jogát, hogy megbízottja által a szövetkezet könyv- és üzlet-
vitelét, valamint pénzkezelését ellenõrizhesse, leltárt vétessen fel, megbízott-
jai az igazgatóság és felügyelõbizottság ülésein, valamint a közgyûlésen részt
vehessenek, ahol a megbízottak tanácskozási és indítványozási joggal bírnak.
A Hangya igazolt kiküldöttjének joga volt a szövetkezet jegyzõkönyveibe és
általában összes irataiba bármikor betekinteni, vagy kimutatásokat és adato-
kat bekérni. Továbbá joga volt a Hangya igazgatóságánál az üzletvezetõ meg-
indokolt elmozdítását indítványozni s azt megbízottjai útján felfüggeszteni és
alkalmas egyénnel helyettesíteni.
A szövetkezet áruraktárát addig nem nyithatta meg, amíg a Hangya igaz-
gatósága által megállapítandó összeg a jegyzett alaptõkébõl be nem fizettetett.
A szövetkezet az árut a Hangya útján szerezte be. Amennyiben más oldalról
kedvezõbb ajánlatot kapott, ezt az ár és a forrás s esetleg minta küldése mel-
lett a Hangya tudomására kellett hoznia, s csak abban az esetben tehetett
megrendelést, ha a Hangya nem szállíthatott ugyanolyan minõségû árut
ugyanolyan áron. A tisztviselõk és alkalmazottak felfogadása, illetve menesz-
tése szintén a Hangya tudomásával valósulhatott meg.
A IV. fejezet az üzletrészeket, az V. a tagok felvételét, a VI. a tagság meg-
szûnését, a VII. a tagok jogait, a VIII. azok kötelességeit, a IX. a tagok szava-
tosságát, a X. az üzletrészek és tiszta jövedelem hovafordítását, a tartalékalap
képzését, a XI. az évi zárszámadást, a XII. a szövetkezet igazgatását (közgyû-
lés, igazgatóság, felügyelõbizottság) feladatkörét, végül a XIII. a feloszlás és
felszámolás módját szabályozta.22
22 A Szabályzat teljes szövegét lásd: Közérdek, 1906. 74–77., 79., 81., 87., 93–95. sz. és 1907. 1. sz.
151
Az Alapszabályzat a gyulafehérvári kir. törvényszéken a kereskedelmi társas

cégek jegyzéke I. kötetének 209. lapján a 449/1906 sz. alatt az arra vonatkozó
Nagyenyedi Fogyasztási és Értékesítõ Szövetkezet nevû céggel együtt került
bejegyzésre Gyulafehérváron 1906. január 16-án. Jegyzõ: Lázár Emil cégelõadó,
Varga Ferenc cégjegyzékvezetõ.
A Nagyenyedi Fogyasztási és Értékesítõ Szövetkezet sokoldalú és hasznos tevé-
kenységet kezdeményezett és bonyolított le a továbbiak során. 1906. szeptember
23-ára meghirdetett közgyûlését a szövetkezet dr. Jeney Elek ügyvéd elnöklete
alatt a városháza nagytermében tartotta. Az esemény iránti érdeklõdést jelzi az is,
hogy a helybelieken kívül a vidéki tanítók is igen szép számmal képviseltették
magukat. „...tanító lévén legtöbbször a falu esze és lelke, nagyon helyes és örven-
detes dolog tehát, hogy ezen felelõsség teljes állásában minden úton és módon és
minden körülmények között a gyermekek hazafias nevelése mellett a nép lelkes
vezetésérõl is gondoskodjék.” – hangzott a Közérdek c. lap megállapítása.
Az elõadások sorát dr. Jeney Elek nyitotta meg, aki a gazdakörök fontossá-
gáról szónokolt, Nehéz János királyi tanfelügyelõ az ismétlõ és gazdasági isko-
lákról, Hollosy István a háziiparról, Szûcs Elemér kollégiumi fõerdész a köz-
hasznú fásításról, Rafael Oszkár városi állatorvos a tejszövetkezeteknek az állat-
tenyésztésre gyakorolt kedvezõ és jövedelmezõ befolyásáról értekezett.23
Mialatt Buzásbocsárdon Kovács Károly ev. ref. lelkipásztor és Benedek Ala-
dár a fogyasztási szövetkezet létrehozásán munkálkodott, a „Nagyenyed és
Tövis vidéki ipari hitelszövetkezet” módosította alapszabályait, és a
„Nagyenyed és vidéke ipari és gazdasági hitelszövetkezet” cégbejegyzést már a
gyulafehérvári királyi törvényszéknél is megtette. Hatásköre pedig Nagyenyed
városán kívül az alábbi községekre terjedt ki: Alsó-, Felsõ- és Középorbó,
Csombord, Marosszentkirály, Marosgombás, Oláhapahida, Szászújfalu, Diód,
Csáklya, Diomál, Felgyógy, Havasgyógy, Felenyed, Muzsina, Vládháza,
Lõrincréve, Kissolymos, Magyarkapud, Megykerék, Pacalka, Tompaháza,
Miriszló, Nyirmezõ, Oláhlapád, Oláhrákos, Szabaderdõ és Tövis.
A magyarlapádi és fugadi körjegyzõséghez tartozó birtokosok 1906. szep-
tember 25-én alakították meg az országos központi hitelszövetkezet képvise-
letének jelenlétében a községi hitelszövetkezetet. A már mûködõ kutyfalvi,
magyardátosi, oroszi és marosujvári hitelszövetkezet az újonnan alakult két
társintézménnyel a nagyenyedi és marosújvári járásba tartozó összes községet
hatáskörükbe vonták. A Nagyenyedi Fogyasztási és Értékesítõ Szövetkezet
gazdaszerveket elõkészítõ bizottsága szívesen karolta fel e kezdeményezése-
ket, s támogatásáról biztosította az illetékeseket.24
23 Közérdek, 1906. 76. sz.
24 Közérdek, 1906. 78. sz.
152
A továbbiak során évi közgyûlés keretében számolt be tevékenységérõl a

nagyenyedi fogyasztási szövetkezet. E keretben sorrendben a harmadikra
1908. március 29-én került sor. A titkári jelentés szerint 1907 folyamán 10 416
korona 26 fillér forgalma volt, mely 6549 korona bruttó nyereséget eredmé-
nyezett. A nehéz pénzügyi és gazdasági viszonyok ellenére is az elõzõ évben
1513 korona 13 fillér tiszta üzleti eredményt értek el, mely a befizetett 7996
korona üzletrésztõke 18,9%-át tette ki. A tiszta nyereségbõl a tartaléktõke
növelésére 410 korona 30 fillért fordítottak, mely ezáltal már 1260 korona 44
fillér lett, vagyis az üzletrésztõke 15,82%-ra emelkedett. A tiszta nyereségbõl
továbbá 413 korona 44 fillér az üzletrész és tõkésített kamatának 5%-os kama-
taként, 569 korona 30 fillér pedig vásárlási árvisszatérítés fejében a kamattal
együtt az egyes tagok javára került átíratásra.25
A következõ közgyûlésre 1909. március 21-én került sor a városháza nagy-
termében Weinrich Frigyes ev. lutheránus lelkész alelnök elnöklete alatt. Az
elõterjesztett jelentés szerint 1908-ban a szövetkezeti tagok száma 261, a jegy-
zett üzletrészeké 496, az évi áruforgalom 114 398 korona, a tiszta jövedelem
2 125,57 korona, a vásárlási áruvisszatérítés 864,04 korona, a tartaléktõke
1 340,22 korona.26
Az 1910 márciusában lezajlott közgyûlésen a szövetkezet a nagyenyedi
mészáros iparosokhoz intézett felhívást arra vonatkozóan, hogy milyen ked-
vezményeket lennének hajlandók nyújtani abban az esetben, ha a szövetkezet
elszámolás mellett a tagok vásárlását biztosítja. A beérkezett ajánlatok viszont
nem elégítették ki a szövetkezetet, s emiatt házi kezelésbe vett külön szövet-
kezeti mészárszék felállítását tervezték. A szövetkezeti tagok üzletrészeik után
5% kamatot, az évenként tõkésített kamatok után szintén 5%, a rendes vásár-
lók ezen felül 11% vásárlási árvisszatérítést élveztek.27
Az 1910. évi ötödik jelentés és zárszámadás szerint az év végi üzletfölösle-
gük 2804 korona, a bruttó jövedelmük 12 561,12 korona, üzleti mérlegük vég-
összege 49 256,23 korona, üzletrészeik összege 10 600 korona, áruforgalmuk
121 862 korona, az üzletrészvényesek pedig 1,8% vásárlási árvisszatérítésben
részesültek.28
Az elsõ világháború éveiben elnémulnak a nagyenyedi fogyasztási szövet-
kezet tevékenységére vonatkozó helybeli hírforrások. A Közérdek, valamint az
Alsófehér címû helyi lapok semmiféle adatközléssel nem szolgálnak e vonat-
kozásban.
25 Közérdek, 1908. 27. sz.

26 Közérdek, 1909. 25. sz.
27 Közérdek, 1910. 27. sz.
28 Alsófehér, 1911. 26. sz.
153
A világháborút követõen új vámsorompók és új országhatárok jöttek létre,

ami egyet jelentett erkölcsi és anyagi magunkra maradásával. Erkölcsiekben
elveszítettük azt a központi budapesti gárdát, amely közgazdasági, politikai és
közmûvelõdési téren tette meg kötelességét a szövetkezeti élet mezején, anya-
giakban pedig azt az erõs központot, amely annak idején az Erdély-szerte
mûködõ kirendeltségeket mentesítette az anyagi gondoktól és minden lehetõ-
séget megadott, hogy célirányosan és fokozatosan javítsák az erdélyi szövetke-
zetek tagjainak hitel- és áruellátását. Az új viszonyok diktálták, hogy Erdély és
a leszakított egyéb területek részére új központot létesítsenek, tovább folytas-
sák mûködésüket s megvédjék a pusztulástól azon erkölcsi és anyagi erõket,
melyek a kiterjedt szövetkezeti hálózat szervezésében, összegyûjtött alap tar-
taléktõkéiben már kialakultak. Céljuk volt menteni a menthetõt és a megvál-
tozott viszonyok között is konzerválni azt, amit fontosnak és nélkülözhetet-
lennek tartottak az elkezdett munka folytatása céljából.
Az Erdélyben maradt szövetkezeti vezetõk megértéssel és figyelemmel fogad-
ták a nagyenyedi kezdeményezõk felhívását, és csoportosan siettek bejelenteni
csatlakozásukat, aminek következtében a felhívott 546 szövetkezetbõl 524 jelen-
tette be csatlakozási szándékát. A felhívás pedig napjainkban is idõszerû:
„Az éveken át dúló világháború legsúlyosabb csapása egyikét bizonyára
kereskedelmi életünkre mérte. A nyersanyagok hiánya, anyagkészleteink
megfogyatkozása, a termelés hosszú szünetelése, közlekedési eszközeink visz-
szafejlõdése, ezzel szemben a lényegesen emelkedett életigények, karöltve a
fogyasztóközönség szervezetlenségével, nemcsak soha nem képzelt áruhiányt
és drágaságot eredményeztek, de egyaránt akadályai lettek annak, hogy a
fokozatos haladást a normális élet felé megkezdhessük.
Ebben a válságos helyzetben, mely az európai piacon általánosnak mond-
ható, egyetlen védelmi eszköz – mint azt a külföldi érdekeltek és szakkörök
felismerték – a szövetkezés. Csak a szövetkezés adhatja meg azt az erõt a
fogyasztó közönségnek, mely a bekövetkezett helyzet elviseléséhez s a rendes
kereskedelmi élet visszaállításához szükséges.
A tervezett szövetkezet célja az, hogy azt a szövetkezeti hálózatot, amely
már dolgozik ennek a feladatnak a megvalósításán, kötelékébe vonja, új ter-
melõ, értékesítõ, fogyasztási szövetkezetek alapításával erõsítse, a kötelékébe
tartozó szövetkezeteknek központul szolgáljon, azok gazdasági érdekeit elõ-
mozdítsa, õket árukkal kedvezõ feltételek mellett ellássa. Célunk megvalósítá-
sához erõink egyesítésére van szükségünk. Azért kérjük a szövetkezeti eszme
híveit csatlakozzanak!”29
29 Szövetkezeti Naptár, 1946. 50.
154
E felhívás nyomán alakult meg 1920-ban a Hangya Fogyasztási Szövetke-

zetek Központja Nagyenyeden, s ez az alakuló közgyûlés volt erdélyi szövetke-
zeti mozgalmunk egyik legjelentõsebb állomása. A Romániához csatolt terüle-
teken lévõ szövetkezetek túlnyomó többsége kiállotta az elsõ nagy megrázkód-
tatást, talpra tudott állni, és lelkesedéssel csatlakozott az új Központhoz,
melynek minden gondját a társult szövetkezetek áruellátása, irányítása és
ellenõrzése képezte.
A megváltozott közjogi helyzetben és a háborút követõ nehéz gazdasági
viszonyok között, amire már a felhívásban is találunk utalást, nem volt köny-
nyû feladat a szövetkezeti célok megvalósítása. A nehéz szállítási viszonyok és
a körzetenként való szorosabb kapcsolat kiépítése és irányítása tette szüksé-
gessé, hogy a Központ a nagyváradi kirendeltség mellett egymás után meg-
szervezze áruraktárait Sepsiszentgyörgyön, Székelyudvarhelyen, Marosvásár-
helyen, Szatmáron, Aradon és Tordán. Mindezeket nem annyira anyagiakkal,
mint inkább erkölcsi erõvel, a szövetkezeti ügyért való önzetlen munkaválla-
lással támasztják alá, mert voltaképpen a szövetkezetek is a háború okozta
szegénységet cipelték magukkal. Egyesek azonban megerõsödtek, talpra állot-
tak, viszont nagyon sok nem bírta a reá nehezedõ nyomást, s hiába a közpon-
ti támogatás – ami kamatmentes kölcsönben vagy más segítségben nyilvánult
meg –, felszámolásra kényszerültek.
Az újrakezdés, a szervezés nagy és nehéz feladatát Rohay László, a Hangya
nagyenyedi központjának elsõ vezérigazgatója vállalta magára és végezte pél-
daadással, makacs kitartással, munkatársaival egyetemben fiatal kora óta, aki
tanulmányainak befejezése után Hamburgban, a kereskedelmi élet egyik leg-
jelentõsebb központjában, két év alatt alapos és széleskörû kereskedelmi
ismeretekre tett szert. Hazatérése egybeesett a nagy Károlyi Sándor alakító
munkásságával, melynek hatékony és fontos célkitûzéseit gyorsan felismer-
vén, 1899. szeptember 1-jén ellenõri minõségben lép a Hangya szolgálatába.
Már az elsõ években legnagyobbrészt Erdélyben bonyolítja le tevékenysége
javarészét, s döntõ szerepe volt az Aranyos vidékén, a Maros mentén s a Szé-
kelyföldön beinduló Hangya szövetkezetek megszervezésében. Ez idõre esik
többek között Alsósófalva, Csíkszereda, Csíkkozmás, Erked, Felõr, Kányád,
Kerelõszentpál, Mócs, Nagyenyed, Sepsiszentgyörgy, Torda, Tövis és még szá-
mos szövetkezet létrehozása. Így válik az enyedi központ az erdélyi Hangya
kirendeltségévé 1906-ban, s ennek fõnökévé Rohay László. Szakszerû irányí-
tása alatt pedig igen gyors fejlõdést mutat az enyedi kirendeltség, mely 1913-
ban több mint 4 millió, 1918-ban pedig 22 millió korona értékû áruforgalmat
bonyolított le.
155
A világháború után az enyedi s egyben az erdélyi munka oroszlánrésze

nehezedett vállaira a hitelszerzés, a piacok nyitása, a szövetkezeti áru és pénz-
ügy irányítása s az ezek által megkövetelt szövetkezeti hálózat kiépítése terén.
Ennek megfelelõen rövid idõ alatt 6 új tranzit raktárt szervezett, melyeknek
helyes irányításával a vezetése alatt álló Hangya Központ áruforgalmát évrõl
évre növelhette, ami által egyre teljesebben végezhette el a vidéki szövetkeze-
tek áruval való ellátását.3O
Következetes munkája viszont távolról sem volt zökkenõmentes. Az adott
viszonyok számtalan nehézségei, az új központ jogi elismerése és egyéb súlyos
körülmények óriási megpróbáltatásoknak tették ki testi és lelki erejét, s amint az
óriás tölgyet is megtépázza az idõk vihara, úgy emésztette õt is az idõk nehézsé-
ge, úgy õrölték föl õt is az állandóan súlyosbodó körülmények. Mindezek összes-
sége váltotta ki 1928. március 8-án bekövetkezett hirtelen halálát, mely mélysé-
ges megdöbbenést keltett valamennyi munkatársa és barátai körében.31
A következõ lapszám szinte teljes terjedelmében Rohay László emlékének
van szentelve. Ez alkalommal csupán a dr. Szent-Iványi Árpád által jegyzett
gyászkeretes vezércikkbõl idézünk pár sort:
„Rohay László vezérigazgató huszonkilenc évi törhetetlen kitartó munkával
a kisemberek érdekeit szolgáló szövetkezeti ügynek élt éltetõ, fenntartó és fej-
lesztõ lelkével, kinek szervezõ és alkotó ereje volt egyedül képes az erdélyi lesza-
kadt Hangya szövetkezeti hálózatot új szervezetbe tömöríteni és népünk boldo-
gítására a szövetkezetek százait életben tartani. Szilárd akaratereje, mely a
nehézségek és akadályok tornyosulása elõtt sem riadt vissza soha, széleskörû
elméleti és gyakorlati szövetkezeti és kereskedelmi tudása, miáltal a legkritiku-
sabb helyzetekben is mindig felismerte a helyes utat, kiváló szervezõ képessége,
aminek oly sok szövetkezet alakulását és új központunk megteremtését köszön-
heti végül az eredményekben és elismerésekben gazdag szövetkezeti munkás-
ság, amit a Hangya bölcsõjétõl annak terebélyes fává való kifejlõdéséig a legna-
gyobb lelkesedéssel, odaadással kifejtett, egyaránt hivatottá tették õt a vezetés-
re. Mint az erdélyi Hangya szövetkezeti központunk elsõ vezérigazgatója soha-
sem csüggedõ erõs reménységgel keltette életre szövetkezeteink jövõje iránti
bizodalmunkat s gondos atyai szeretetével ápolta a fiatal zsenge fát, melyet az új
viszonyok között is népünk áldásos gyümölcsöt termõ életformává kívánt fej-
leszteni. Derékba tört ketté ez a nagy alkotó munka és az az erõs bizalom, amely
Rohay László személyétõl és mûködésétõl várta a jobb és szebb szövetkezeti
jövõt ama meleg szeretet és általános tisztelet alapján, ami az õ rokonszenves
egyéniségét minden szövetkezeti vezetõvel, taggal és munkással egyaránt össze-
30 HANGYA. Az Erdélyi Gazda melléklete, 1924. 40. sz.
156
kötötte. A kegyetlen halál elszakította nagy vezetõnket szövetkezetünk élérõl,

frissen hantolt sírja fölött mélységes szomorúsággal és õszinte kegyelettel áll az
erdélyi szövetkezõk tábora. Emlékét úgy õrizhetjük meg legméltóbban, ha
követjük példáját, megfogadjuk irányítását, tanításait s továbbra is haladunk
azon a tiszta uton, amelyet Rohay László vezérigazgató jelölt meg nekünk.”32
Az élet viszont, s így a Hangya élete is megy tovább. Még azon év (1928)
szeptemberében külön kiállítási s egyben bemutatkozó pavilonnal vesz részt
az Erdélyi Gazdasági Egylet kolozsvári mezõgazdasági kiállításán. Az ese-
ményrõl a Hangya szaklapjából értesülünk:
„A kerti fõút közepén foglalt helyet a Hangya Központ által felállított szín-
pompás pavilon, mely megkapó külsõ formájával már messzirõl felhívta a
közönség figyelmét s diszes felirattal hirdette a gazdaközönségnek, hogy a
szövetkezés erejével milyen mentsvárat teremthet magának a falu társadal-
ma. A ragyogó fehér, kék szegélyû tornyos pavilonnak állandóan sok látoga-
tója volt, csaknem az érdeklõdés középpontját képezte s mindenki elragadta-
tással szemlélte a benne nagy izéssel elrendezett Hangya szövetkezeti minta-
boltot. Az áruk különbözõ fajtái szerint kellõ csoportosításban nyertek elhe-
lyezést a pavilon hat oldalán a fûszer-, vas-, rövid-, ital-, üveg-, porcellán
áruk és gazdasági cikkek, melyeknek árusítása minden falusi Hangya szövet-
kezetnek feladatát kell képezze. Számtalan szövetkezeti vezetõ, boltkezelõ
szemlélte gyönyörködéssel a mintaboltot azon óhajának adva kifejezést, bár-
csak az õk Hangya boltjuk is ilyen lehetne. Oly községek gazdái pedig, ahol
még eddig nem létesítettek Hangya boltot, nagy érdeklõdéssel hallgatták a
felvilágosításokat és tájékoztatásokat, hogy miképpen indítsák meg a moz-
galmat, hogy falujukban is hasonló szép és jó beszerzési forrást, Hangya bol-
tot alakithassanak.”33
Ugyanakkor és ugyanott nagy megelégedéssel látták és szereztek tudomást
arról, hogy a Hangya Központ mezõgazdasági akciót is indított a gazdatagok
támogatására, melynek kapcsán a több és jobb termelés következtében meg
kívánta menteni a kisgazdáknak mindazon feltételeket, melyek õket gazdálko-
dásuk fejlesztésében elõsegíthették. Így még azon év õszi idõszakában a gaz-
dákat nemesített vetõmaggal, mûtrágyákkal és vegyszerekkel a lehetõ legelõ-
nyösebb feltételek mellett látta el. Úgyszintén e mozgalomba kívánta bekap-
csolni a Hangya Központ a mezõgazdasági gépbeszerzést is, mely kezdemé-
nyezés a korabeli romániai gépipar és gépkereskedelem fejlesztésére is igen
kedvezõ befolyást gyakorolt volna.
32 Szövetkezés, 1928. 12. sz.

33 Szövetkezés, 1928. 37–38. sz.
157
A rangsorolások megállapítása nehéz feladat elé állította a bírálóbizottságot,

mert a kiállított gazdag anyag a legszebb és legjobb termékeket képviselte.
Ennek eredményeként a kiállítók többsége arany-, ezüst- és bronzérem díjazás-
ban részesült. Így kapott I. osztályú aranyérmet a nagyenyedi Ambrosi, Fischer
és Társai faiskola, az Állami monopolhivatal kerületi felügyelõsége, dr. Konopi
Kálmán búzanemesítõ gazdasága, br. Kemény Anna és Társai pusztakamarási
gazdasága, Szász István gazdasága, a „Chinoin” vegyészeti gyárterméke és ter-
mészetesen a Hangya Központ szövetkezeti mintabolt pavilonja.
A Hangya mezõgazdasági akciója igen széleskörû érdeklõdésnek örvendett a
falusi gazdák körében. Így már az elsõ felhívásra, 1928 õszén a kövendi szövetke-
zetnek elsõként igen nagyszámú gazdát sikerült rábírnia arra, hogy az õszi vetés-
nél mûtrágya használatával kísérletezzenek terméshozamuk jobbítása érdeké-
ben. Nyomban egy vagon mûtrágyát rendeltek és osztottak szét a tagok között. A
414 lejes mûtrágyát viszont a szövetkezet féláron, azaz 200 lejért adta tagjainak,
s az ár másik felét vásárlási visszatérítésként számolták el.34 1929 tavaszán pedig
cséplõgépek, traktorok beszerzésének szükségességére hívják fel a tagok figyel-
mét. Ugyanakkor a magyarlapádi kisgazdák mûtrágyázási eredményei kerülnek
népszerûsítésre. Ott a Hangya Szövetkezet köré csoportosult értelmes, derék,
haladni, fejlõdni vágyó kisgazdák lelkes vezetõjük, Krizbai György tanító, szövet-
kezeti ügyvezetõ hozzáértõ munkálkodása folytán már 1927 õszén 60 mázsa szu-
perfoszfát mûtrágyát kísérleteztek búzavetéseiken. Az eredmény természetesen
nem maradt el, és a mûtrágyázott vetések messzemenõen felülmúlták a többi
vetést, s sokkal szebbek voltak a mûtrágyázatlanul maradt parcelláknál. A siker-
élmény a következõ évben, 1928-ban, mintegy 60–70 újabb kisgazdát tömörített
a Hangya mezõgazdasági akciója mellé, míg Krizbai György szervezése által most
már 177 mázsa szuperfoszfátot vásároltak az õszi vetések számára.
1929-ben a Hangya illetékesei a helyszínen akartak meggyõzõdni az addigi,
immár közismertté vált tapasztalatokról. Ennek érdekében azon év július 11-én
a Marasesti mûtrágyagyár részérõl Horváth Dezsõ igazgató, a Hangya részérõl
dr. Szent-Iványi Árpád, a mezõgazdasági akció vezetõje, gazdaegyleti titkár és
szerkesztõ szállt ki a helyszínre. A helybeli gazdatársak kíséretében kellemes
meglepetésükre s a helybeliek dicséretére 500 holdat felülmúló búzavetéseket
találtak. Az általában még zöldes táblák közül élénken tûntek föl a csaknem tel-
jesen sárga búzatáblák, amelyekrõl maguk a gazdák igazolták, hogy szuperfosz-
fáttal mûtrágyázott vetések. Tehát a szuperfoszfát – hangzott el a megállapítás
– 8–10 nappal siettette a búza érését. Az egyes szuperfoszfázott búzatáblák
közelebbi megtekintése alapján általánosan megállapítható volt az a tény, hogy
158
a mûtrágyázott búzák sokkal bokrosabbak, sûrûbbek, a kalászuk nagyobb és

száruk erõsebb, s a mûtrágyázott búzák sehol sem dõltek meg. Ellenben a
szomszédos mûtrágyázatlan vetések érésben még visszamaradottak, ritkák és
több helyütt nagyon megdõltek voltak, úgyhogy a kettõ közötti különbségeket
bárki szemmel láthatólag is könnyen érzékelhette.35
A továbbiakban a Hangya Központ a mezõgazdasági gépek alkalmazása
gazdasági elõnyeinek fontosságáról igyekszik meggyõzni tagságát. A gazdasá-
gi viszonyok megmutatták – hangzott a vezércikk36 –, hogy már nem volt ele-
gendõ, ha valaki teljes odaadással, szorgalommal mûvelte földjét, hanem
tanulnia is kellett, meg kellett ismernie mindazokat a módozatokat és eszkö-
zöket, amelyek eredményesebbé tették a termelést. Már nem volt elegendõ a
többlettermelés, hanem amellett a minél jobb és minél olcsóbb termelés volt
immár a fontosabb. A megállapítás, a biztatás napjainkban is érvényes:
„Versenyre kell kelnünk a külföldi államokkal, hogy terményeinket export-
képessé tegyük s le kell szorítani a termelés költségeit annyira, hogy a külföl-
di piacokon a tengerentúli gabonával felvehessük a versenyt. »Verseny-
termelés« ma a jelszó, amelynek annyira komoly alapjai vannak, hogy ha nem
alkalmazkodunk ennek törvényeihez, akkor hiába termelünk többet, sem a
magunk, sem az ország gazdasági helyzetén javítani nem tudunk, mert a
romániai gabona a külföldi piacokon nem talál felvevõre. A terméseredmény
növelése mellett tehát gabonánk minõségét is meg kell javítanunk, de arra is
törekednünk kell, hogy a föld megmûvelésének a költségei a minimálisra
szálljanak le. Az utóbbiak elérésére segít bennünket az, ha igénybe vesszük
azokat az eszközöket, amelyek a kézi erõnél gazdaságosabbak és olcsóbbak.
Senki sem vonhatja kétségbe, hogy szántógépek, aratógépek, cséplõgépek s
más technikai eszközök olcsóbban végzik el a munkát, mint az emberi kéz. A
modern mezõgazdasági technika vívmányait kell tehát a földmûvelés érdeke-
inek szolgálatába állítani, ha a versenytermelés terén eredményeket akarunk
elérni.” (Szövetkezés, 1930, január 6, VI. évfolyam, 4. sz.)
Nyilvánvaló – hangzott továbbá a Hangya-álláspont – hogy a kisgazda, aki
csak néhány holdon gazdálkodott, nem tudott beszerezni gazdasági gépeket, s
a maga néhány holdján nem is tudta kihasználni azokat. Ha azonban több
kisebb birtokos tömörül – hangzott az érvelés –, szövetkezik s közösen szer-
zik be ezeket a gépeket s eszközöket, akkor már több száz holdon használhat-
ják s teljes mértékben igénybe vehetik azoknak teljesítõképességét. A költsé-
gek pedig hamar meg fognak térülni az elért eredmények révén, s külföldhöz
35 A Szövetkezés 1929. 26. számában közölt fényképek megörökítik és érzékeltetik a látványt.

36 A mezõgazdasági gépek a termelés szolgálatában. Szövetkezés, 1930. 4. sz.
159
hasonlóan nálunk is busásan meghozná a kamatot a modern szellemben való

gondolkodás – hangzott a reális érvelés.
E cél érdekében már 1930 májusában 65–75 000 lej vételárban, másfél évi
törlesztéssel kisméretû, de kiváló gyártmányú és tökéletes munkaképességû
cséplõgépeket ajánlottak a gazdák számára.
A kimondottan mezõgazdasági akcióval párhuzamosan a Hangya Központ
baromfitenyésztési kezdeményezései is napirendre kerültek. E téren a Hangya
azon igyekezete került elõtérbe, hogy a legjobb nemesített fajbaromfi tenyész-
állatokkal lássa el a gazdaközönséget, s ezek szakszerû továbbtenyésztés által
egy jól jövedelmezõ baromfigazdaságot teremthessenek. Ezen céltól vezérelve
a Hangya Központ fajbaromfi törzstenyészetet rendezett be, melyben a helyi
viszonyaink mellett is beváló amerikai fehér Leghorn és a Rhode Island Red
kiváló nemesített baromfifajokat telepítette be. Így az alapítás évében, 1930-
ban, már 400–500 baromfi eljuttatását tervezte a Hangya Központ.
Ilyen körülmények, eredmények közepette jut el a Hangya oda, hogy egyes
kirendeltségei immár negyedszázados fennállásukat ünnepelhetik meg nagy-
szabású rendezvények közepette. Ezt tette 1930 szeptemberében pl. a
harasztosi Hangya Szövetkezet is, melynek 25 éves jubileuma az egész község
ünnepélyévé terebélyesedett.
E szövetkezet az elsõ erdélyi vidéki szövetkezetek közé sorolandó, olyan
úttörõk jóvoltából, mint Kõszeghy Samu, Bartha Dániel, Elekes Árpád, Bene-
dek Sándor, de különösképpen Bartha Gergelyné, a szövetkezet fõ alapítója,
aki 500 forint üzletrészjegyzéssel tette lehetõvé a szövetkezet gyors megalaku-
lását és mûködését. A fényes indulásról csakhamar a Világszövetkezetek
Nemzetközi Központja is tudomást szerzett s elismerõ nyilatkozatban értékel-
te a szövetkezet áldásos munkáját.
A negyedszázados jubileumra 1930. szeptember 14-én került sor. A dél-
elõtti református és katolikus istentiszteletre a helybelieken kívül megjelent
Kövend, Torda, Felsõszentmihály, Várfalva, Székelykocsárd szövetkezeti kül-
döttsége is. Az ünnepi istentiszteletek után Bartha Gergelyné sírjának megko-
szorúzására vonult ki a társaság. A tulajdonképpeni közgyûlés a délutáni
órákban zajlott le. Ennek keretében határozatba foglalva mondták ki, hogy a
szövetkezet évi feleslegébõl a református iskolának 2500 lejt, a római katoli-
kus iskolának 1000 lejt, a görögkeleti iskolának 500 lejt ajándékoznak, továb-
bá egy 5000 lejes ösztöndíjat hoztak létre, melyet évente a legjobb középisko-
lai tanulónak adományoznak. Továbbá nem kisebb hatást és meglepetést vál-
tott ki a közgyûlés azon határozata is, melynek értelmében egy rádiót szerez-
nek be, mely a szövetkezeti tagok, a gazdaközönség szórakoztatására és isme-
reteinek bõvítésére egy középületben kerülne elhelyezésre.
160
1931 áprilisában a „Hangya-Unió” alakuló ülése és a Hangya Központ évi

közgyûlése állott a figyelem és érdeklõdés középpontjában. Az Unió alakuló
közgyûlését népes közönség elõtt dr. Garda Kálmán nyitotta meg, aki kifejtet-
te, hogy az Unió megalakulásának célja bekapcsolódni az akkoriban hatályban
levõ szövetkezeti törvény rendelkezéseinek megfelelõen abba a szövetkezeti
határozatba, mely Romániában annak idején mûködött. Az Unió alapszabály-
zatának megvitatása és elfogadása után a vezetõség megválasztására került
sor. A leadott titkos szavazatok alapján az alábbiak kerültek az Unió igazgató-
ságába: Albu Aurel, Benedek Gábor, dr. Garda Kálmán, dr. Harcsár Géza,
dr. Harmath János, Imreh Zsigmond, Márk Mihály, Végh Benjámin, Zalányi
István.
Az Unió közgyûlése után a Hangya évi közgyûlése került napirendre.
Garda Kálmán igazgatósági elnök megállapítása szerint ezen összejövetelen
255 üzletrészes tag képviseltette magát 3981 rendes és 793 alapítványi üzlet-
résszel 5 955 500 lej értékben. A vita során dr. Garda Kálmán rámutatott arra,
hogy míg 1922-ben sokkal több szövetkezetnek összesítve 5 814 882 lej üzlet-
résztõkéje volt, addig 1930-ban kevesebb szövetkezet üzletrésztõkéje – mivel
idõközben sok szövetkezet felszámolódott – összesítve 26 475 000 lejre emel-
kedett. Hasonlóképpen a szövetkezeti tartaléktõkék ugyanazon évek alatt
3 859 220 lejrõl 18 205 000 lejre növekedtek. 1930 végén 513 tagja volt a
Hangya szövetkezetnek, 6397 rendes és 870 alapítványi üzletrésszel együtt
7 548 500 lej üzletrésztõkével. Befejezésül a közgyûlés közfelkiáltással ejtette
meg az új igazgatóság megalakulását: Bocsánczy László (Kolozsvár),
dr. Drexler Béla (Nagyteremi), dr. Garda Kálmán (Nagyenyed), dr. Harmath
János (Nagyenyed), dr. Hartvár Géza (Szatmár), Imreh Zsigmond (Kibéd),
Márk Mihály (Agyagfalva), Mladenatz gr., az O. N. C. R. vezérigazgatója
(Bukarest), Pálffy György (Erdõhegyeskisjenõ), Tunyogi János (Nagyszántó),
Ürmössy József (Kolozsvár), Végh Benjámin (Árkos).
A megnevezett Unióba belépõ 165 Hangya fogyasztási szövetkezet kérte a
Román Szövetkezeti Nemzeti Hivataltól azoknak és magának az Unió megala-
kulásának a jóváhagyását, ami a 14 643/1931. sz. alatt megtörténvén, annak
jegyzékébe a 2200/1931. sz. alatt lett bejegyeztetve.
Az Unió megalakulása a gazdasági és pénzügyi válság elõrehaladott idõ-
szakában történt, ami visszahatott a szövetkezetek mûködésére. A termé-
nyek és állatok árának visszaesése a vásárlóerõ rendkívüli korlátozását vonta
maga után, s ennek következtében a fogyasztási szövetkezetek forgalmának a
felére csökkentését idézte elõ. Így csupán az 1931-es évben 21 esetben hatá-
rozott a közgyûlés a szövetkezetek felszámolásáról. Továbbá a válság egy
másik következménye a veszteséges szövetkezetek számának állandó emel-
161
kedése. A magas búza- stb. és állatárak idején is a szövetkezetek tagjai indo-

kolatlan hitelt vettek igénybe a szövetkezetektõl, abból indulva ki, hogy a bolt
az övék. A hitelezés azonban a válság hatása alatt megakasztotta mindazon
szövetkezetek forgalmát, amelyek egész tõkéjüket hitelezték. Így vált 174 szö-
vetkezet veszteségessé. Ezen áldatlan állapotot tükrözi az 1931-es évre szóló
beszámoló is: „E fogyasztási és hitelválság következtében központunk össz-
forgalma a múlt évben számszerûleg is lényegesen csökkent. E számszerû
csökkenés oka azonban nemcsak az, hogy mennyiségileg kevesebb árut
adtunk el, hanem az is, hogy a legtöbb fogyasztási és tömegcikk ára lényege-
sen olcsóbb is lett és a forgalom számszerû visszaesése ez utóbbi körülmény
következtében is állott elõ.”37
Míg 1930-ban az üzleti költségek 14 353 155 lejt tettek ki, addig 1931-ben
9 282 586 lejre csökkentek. Az 5 070 569 lejes csökkenés 36%-os költség-
apasztást jelentett. A költségek esetében a személyzeti kiadásokat csökkentet-
ték a legerõteljesebben, részben a fizetések lényeges csökkentésével, részben
pedig a nyugdíjazásokkal és létszámapasztással. Az adott helyzet orvoslása
végett a központi közgyûlés 5 pontos felhívást intézett az összes Hangya szö-
vetkezethez, melynek tartalmi lényege abban állott, hogy a továbbiak során
árut csakis készpénzért lehetett kiárusítani, illetve beszerezni, megszûnvén az
áru hitelbe való kiárusítása, illetve annak hitelezése. Továbbá a legnagyobb
határozottsággal intézkedtek a kintlevõ hitelezések következetes behajtásáért,
a szövetkezetek forgalmának minden áron való biztosításáért, s az árubeszer-
zés kizárólag a Hangya Központ útján bonyolódott le.
Mindezen nyomasztó gazdasági hangulat ellenére a közgyûlés alkalmával
nemzetközi kiállítás színhelye volt az enyedi központ, mely igen nagy sikernek
örvendett a jelenlevõk körében. A szétküldött levelekre 9 ország, éspedig Ang-
lia, Belgium, Csehszlovákia, Észtország, Finnország, Franciaország, Japán,
Svédország és Svájc szövetkezeti központja juttatta el teljes propagandaanya-
gát. A közgyûlés lezajlása után pedig Magyarország, Németország és Ausztria
küldeménye is elérkezett Nagyenyedre. A küldemények között volt 22 könyv,
41 éves beszámoló, 30 fénykép, 20 képes folyóirat, 29 újság, 142 képes rek-
lámfüzet, 127 plakát, 61 röpirat és 109 gyermekjáték. A mûvészi kivitelezésû
plakátok, fényképek, képes reklámfüzetek országok szerinti csoportosítása a
közgyûlési terem falára kerültek, míg a könyvek, éves beszámolók és újságok
asztalokra lettek elhelyezve. A Romániát jelzõ tábla alatt volt elhelyezve a
Hangya Központ szövetkezeti anyaga, valamint a Gazeta Cooperatorului,
Furnica, Tribuna Cooperaţiei Ardelene, Gazeta noastră, Cooperativa,
162
Curierul Cooperaţiei Române, a Szövetkezés, Áruértesítõ, valamint a Rend-

kívüli kiadás néhány példánya.
A következõ idõszakban – a súlyos gazdasági válság dacára – A Hangya
Központ sikeres fellépéseivel, kiállításokon való remeklésével vonja magára a
szakvélemény figyelmét. Így az Erdélyi Gazdasági Egylet által 1933. augusztus
27–28-án Sepsiszentgyörgyön megszervezett mezõgazdasági és ipari kiállítá-
son három nagy aranyérmet nyert a Hangya kiállítása. Ugyanakkor külön
aranyéremmel tüntette ki a bírálóbizottság a Hangya borpincéinek kiváló bora-
it és saját készítményû likõreit, és aranyérmet nyert a Hangya kiállítási terme
ízléses berendezéséért, melyet a kiállítás legszebb részének minõsítettek. A szö-
vetkezeti kiállításnak abban állott a felbecsülhetetlen értéke, hogy kb. 10 000
látogatónak nyílt alkalma közelebbrõl megismernie a Hangya szövetkezeti
hálózatot és a külföldi szövetkezeti mozgalmat. A kiállítás alkalmával szétosz-
tott 2000 Szövetkezeti Káté, 3000 Szövetkezés és 5000 képes mesésfüzet nagy
lökést adott a Székelyföldön a szövetkezeti eszme népszerûsítésének.38
A következõ idõszakban folytatódik a hasonló jellegû sikerek, elismerések
sorozata. Dicséretes kitüntetõ elismerésben részesült a Hangya szövetkezeti háló-
zat az 1934-es októberi szatmári kiállításon is. A Földmûvelésügyi Minisztérium
képviseletében megjelent Gorciu Cicero vezértitkár elismerését fejezte ki a Han-
gya szövetkezetek eredményes munkájáért, melyet a gazdasági válság nehézségei
között is lankadatlanul, szívós kitartással végeztek, fõleg a falusi lakosság gazda-
sági jólétének emelése érdekében. „A Hangya szövetkezetek az ország egyik leg-
jobban szervezett és vezetett szövetkezetei, melyek a falusi gazdanép érdekeit
szolgálják. S a Hangya szövetkezetek erõsségét és életképességét bizonyítja az is,
hogy a gazdasági válság nem bénította meg mûködésüket, sõt fokozottabb, élén-
kebb tevékenységre serkenti õket, mint az elõttünk levõ impozáns kiállítás is iga-
zolja”39 – hangzott a kormány képviselõjének értékelése.
A Hangya Központ kiállítása a Római-kert nyári pavilonjának nagytermé-
ben volt elhelyezve. A tizenegy méter hosszú szövetkezeti kiállítás három rész-
re tagolódott. Jobb oldalon a mezõgazdasági eszközök, szerszámok ízlésesen
elrendezett csoportjaiban egy hatalmas Hangya-felállítás keltett feltûnést,
középen búzakoszorúval. Hangya márkájú fejszék, lakatok is képviselve voltak,
úgyszintén kalapácsok, harapófogók, fûrészek, fûrészreszelõk, lóvakarók, ásók,
lapátok, kerti gereblyék, kaszakövek stb. A Hangya szövetkezetek által forgal-
mazott vetõmagok külön e célra készült üvegekben voltak elhelyezve. A Han-
gya Központ kiállításának mezõgazdasági csoportját állami aranyéremmel és

163
elismerõ oklevéllel tüntette ki a bírálóbizottság. Továbbá középen volt elhe-

lyezve a bor- és likõrcsoport. A gúlaszerûen elhelyezett italok nemcsak szép és
mutatós elrendezésükkel vonták magukra a látogatóközönség figyelmét,
hanem mind a Hangya pincészetében kezelt fajborok, mind a Hangya Rum-,
Konyak- és Likõrgyárában készült italok a bírálóbizottság teljes elismerését
vívták ki. A bírálóbizottság nagy aranyéremmel és külön elismerõ oklevéllel
minõsítette a Hangya borait és likõrtermékeit.
A kiállítás harmadik részét a háztartási cikkek csoportja alkotta. Általános
érdeklõdést keltett a kínai teaház, Hangya csomagolású teákból építve, míg a
hozzátartozó kert útja, virággruppjai különféle kávékból, teákból, rizsbõl
állottak, s ugyanebben a csoportban volt elhelyezve a Hangya cipõpaszta, csõ-
tészta, málnaszörp, borotvapenge stb. A kiállítási állvány elõrészén levõ pol-
con elhelyezett szövetkezeti könyvek és újságok is méltán képviselték a szö-
vetkezeti világirodalmat, tekintettel arra, hogy több mint 15 nyelven jelentek
meg és 25 ország szövetkezeti életérõl számoltak be.
A megnyitó alkalmával a már említett Gorciu Cicero bukaresti tisztviselõt
Fekete György folyóirat-szerkesztõ fogadta és kalauzolta. Különösen a kiállí-
tás gazdasági csoportját kísérték megkülönböztetett figyelemmel. Végül pedig
a szerkesztõ a Hangya likõrgyár különlegességével, a Hangya-keserûvel kínál-
ta meg a vezértitkárt és annak kíséretét, ami annyira megnyerte a titkár tet-
szését, hogy nyomban három üveggel vásárolt belõle. Különben is a Hangya-
kiállítás állandó jelleggel a látogatóközönség érdeklõdésének a középpontjá-
ban állott, s így nemhiába nyert EGE egyesületi aranyérmet, mint a kiállítás
legízlésesebb rendezése.
A továbbiak során az 1935-ös évi Hangya-mûködésrõl az Igazgatósági jelen-
tésbõl szerzünk tudomást. A Hangya Unióba a jelzett évben 318 szövetkezet és
központ tartozott. Ezek közül felesleggel zárt 207 szövetkezet 2 220 571 lej tisz-
tafelesleggel, mely 454 589 lejjel több, mint az elõzõ év feleslege. Veszteséggel
zárt 109 szövetkezet. 3 709 708 lej veszteséggel, mely viszont több volt a nyere-
ség összegénél. Ugyanakkor megszûnt a vesztesége 43 szövetkezetnek, apadt a
vesztesége 45-nek, veszteséges lett 22 és növekedett a vesztesége 40-nek. A fenti
adatok figyelembevételével a veszteség 163 585 lejjel csökkent, s így az üzlet-
eredmény a felesleg növekedésével s a veszteség apadásával összesen 618 174
lejjel javult. Ezen eredmény pedig az üzletek rendezettségét, a boltkezelõk foko-
zottabb tevékenységét, a szövetkezetek vezetõségének fokozottabb gondoskodá-
sát tükrözi.4O Ugyancsak e fenti eredmények elérését támogatták a szövetkezeti
jubileumi ünnepségek, a tanítóképzõkben, gazdasági iskolákban elhangzott szö-
164
vetkezeti jellegû elõadások, valamint Nagyváradon, Székelyudvarhelyen,

Marosvásárhelyen, Tordán az üzletvezetõk számára megrendezett boltos
továbbképzõ tanfolyamok 140 üzletvezetõ részvételével.
„Szövetkezeti életünknek – hangzik a szaklap megállapítása – megvannak
a maga komoly erényei, de megvannak a hibái is. Erénye a pontos, lelkiisme-
retes és gondos irányítás és ellenõrzés. Hiányossága elsõsorban népünk sze-
génységébõl folyik: ez pedig a tõkeszegénység, ami sok szép terv megválasztá-
sa elé ma még akadályokat gördít. De sok kívánnivalót hagy még a szövetke-
zeti szellem és öntudat erõssége is és sokszor érezzük hiányát annak, hogy a
nehéz idõk nálunk is felébresztették az egymásrautaltság és együttdolgozás
szellemét s így joggal hihetjük, hogy az öntudatosodási folyamatnak szövetke-
zeti életünkben néhány év múlva élvezhetjük gyümölcseit.”41
1937 derekán, pontosabban június 17-én, Erdély Hangya Szövetkezeteinek
központi vezetõsége és teljes személyzete mély megrendüléssel értesült
dr. Drexler Béla, a Hangya Központ közmegbecsülésben és tiszteletben álló
elnökének hirtelenséggel bekövetkezett haláláról. Ennek kapcsán dr.
Harmath János oldalas gyászkeretes búcsúírásban méltatja az elhunyt érde-
meit, majd terjedelmes rovat keretében kerül ismertetésre és méltatásra élet-
pályájának gazdagsága, sokszínûsége.42
Dr. Dexler Béla 1876. március 1-jén született Besztercebányán. E felvidéki
városban végezte elemi, valamint középiskolai tanulmányait is. Ezek befejezé-
se után a budapesti egyetemen kitûnõ eredménnyel végzi jogi tanulmányait,
majd nyomban a magyaróvári gazdasági akadémiára iratkozott, aminek
végeztével a földmûvelési minisztériumban nyert elhelyezést. 1903-ban
Erdélybe kerülvén, a székelyföldi kirendeltséghez kap kihelyezést, ahol életé-
nek új szakaszába lépve, nagy lendülettel fog hozzá az itteni elhanyagolt
mezõgazdasági kultúra fejlesztéséhez. Munkája kifejezetten gazdasági és szo-
ciális jellegû volt. Ahol csak megfordult, mindenütt a gazdakörök és szövetke-
zetek megszervezését sürgette. A gazdakörök részére a legkiválóbb szakelõ-
adókkal tartott elõadásokat. E keretben a belterjes gazdálkodás meghonosítá-
sára s ezzel kapcsolatban az állattenyésztés feljavítására és tejszövetkezetek
létesítésére, mezõgazdasági tanfolyamok, vidéki kiállítások megrendezésére
fektette a fõhangsúlyt. Mindezek mellett a szövetkezetek megszervezésében
látta a falu gazdasági felemelkedésének lehetõségét. Evégett minden rendel-
kezésére álló eszközzel a Hangya fogyasztási szövetkezeti mozgalom szárny-
bontogatását igyekezett elõmozdítani, s az a tény, hogy a Maros, Nyárád és
41 Vita Sándor: Erdélyi szövetkezetek. Hitel, 1936. 56.

165
Kisküküllõ mentén a legtöbb Hangya Szövetkezet megszervezése az 1900-as

évek elsõ évtizedére esik, nagymértékben az õ rendkívüli tevékenységének
köszönhetõ. A Hangya Szövetkezetekben nemcsak a szövetkezeti eszme közis-
mert erkölcsi magasabbrendûségének a megtestesítését látta, hanem a min-
dennapi életbõl merített tapasztalatai alapján is meggyõzõdött arról, hogy a
falu gazdalakosságát jó minõségû háztartási cikkekkel, kifogástalan gazdasági
eszközökkel elsõsorban a szövetkezetek hivatottak ellátni, mert ezek a közér-
dekû intézmények nem használják ki a kereskedelmi életben mutatkozó elõ-
nyöket a gazdatársadalom rovására, hanem éppen a gazdaközönség megerõ-
södését szolgálják. Ezt a szövetkezeti építõmunkát vállalta és végezte több
mint három évtizeden keresztül.
Szövetkezeti érdemeinek elismeréseképpen választották be a Hangya Köz-
pont igazgatótanácsába, mely tisztségét 18 éven át, halála napjáig viselte a leg-
nagyobb tisztességgel és lelkiismerettel. Élete utolsó három évében Hangya-
elnökként munkálkodott nagyszerû kitartással, a Hitelszövetkezetek Köz-
pontjának, az Erdélyi Kereskedelmi Banknak, a Marosvásárhelyi Takarék-
pénztárnak hosszú idõn keresztül volt igazgatósági tagja, úgyszintén az Erdé-
lyi Gazdasági Egyletnél, a Marosmegyei Földmûvesszövetségnél és számos
gazdasági és társadalmi egyesületnél vállalt és töltött be fontos vezetõ szere-
pet. Áldásos tevékenysége alatt annyira megszerette az erdélyi földet, hogy
attól semmiképpen sem tudott többé megválni. „Valami kimondhatatlan von-
zalom kötötte õt e föld fiaihoz, az egyszerû gazdálkodó emberekhez. Név sze-
rint ismerte mindazokat a fehérharisnyás székely gazdákat, akikkel életében
találkozott. Bámulta kitartó szorgalmukat, becsülte felfelé törekvésüket.
Olyan közvetlen hangon elbeszélgetett hétköznapi küzdelmeikrõl, gondjaik-
ról, mint aki valóságban is átérezte az egyszerû földmives emberek bajait.”43
Halálakor mindenki tiszteletben tartotta utolsó kívánságát. Virág nem
borította koporsóját, nem hangzottak el búcsúbeszédek, s csak az általa meg-
jelöltek: a legszûkebb család és két jó barát kísérte utolsó útjára.44
Az állandóan fejlõdõ, terjeszkedõ Hangya hálózat 1937 végén alábbi struk-
túrával rendelkezett: Fehér megyében 3 városi és 4 falusi szövetkezet mûködött
1148 taggal, az eladott áru értéke 6 061 797 lej volt. Arad megyében a 4235
tagot magába foglaló 18 falusi szövetkezet 17 031 044 lej értékû árut adott el.
Bihar megyében 1 városi és 56 falusi szövetkezet mûködött, az eladott áru érté-
ke 31 454 730 lej, Brassó megyében 4 falusi egységet tartottak nyilván 340 tag-
gal, akik 2 896 158 lej értékû árut vásároltak. A Csík megyei 10 falusi szövetke-
zet 1450 tagot számlált, az eladott áru értéke 9 048 651 lej volt. Kolozs megyé-
43 Uo.
44 Uo.
166
ben 3 városi és 19 falusi szövetkezett mûködött. A 3838 tag 11 079 396 lej érték-
ben vásárolt. Hunyad megyében mindössze 1 faluban mûködött szövetkezet,
melynek 101 tagja 455 486 lej értékû árut vitt haza. Maros megyében az 1 váro-
si és 33 falusi szövetkezetben 22 476 977 lej értékû áru került eladásra. Naszód
megye 3 falusi szövetkezetet mûködtetett 509 taggal és 1 245 163 lej értékû áru-
eladással. Székelyudvarhely megyében viszont 44 falusi üzletet tartottak nyil-
ván, melynek 7312 tagja 28 283 680 lej értékû árut szállított haza. Szilágy
megye falvaiban 27 üzlet mûködött 5420 taggal, az eladott áru értéke
12 423 668 lejre rúgott. Szatmár megyében 2 városi és 14 falusi üzlet mûködött,
s amazok 3383 tagja 20 733 183 lejt fizetett a kasszába. Szörény megye 3 falu-
jában 1 912 154 lej értékû áru talált gazdára, Szamos megyében pedig a 7 falusi
szövetkezet 1376 tagja 3 635 784 lej értékben vásárolt. Nagyküküllõ megyében
az 1 városi és 6 falusi szövetkezet 1597 tagja 8 857 867 lej értékben vásárolt az
év folyamán. Kisküküllõ megye 5 falusi szövetkezetében 2 249 215 lej értékû
áru talált gazdára, Temes megyében az 5 falusi szövetkezet 4 037 798 lej érték-
ben árult a 809 tagjának. Torda megyében 1 városi és 12 falusi boltban
11 169 804 lej értékû áru fogyott el, míg Háromszéken a 42 falusi szövetkezet
6949 tagja 32 617 341 lej értékû árut szállított haza 1937-ben.45
A szövetkezeti hálózat életében jelentõs állomás volt a Hangya Központ
1938. augusztus 10-i rendkívüli közgyûlése. Az e napon lezajlott összejövetel
feladata a szövetkezeti törvény rendelkezéseihez való alkalmazkodás volt. Az
Unió felszámolása, a Hangya Központ technikai osztályának megszervezése,
valamint alapszabályainak módosítása mindmegannyi fontos intézkedés volt,
melyeknek eleget kellett tenni, egyrészt a törvény követelményei miatt, más-
részt pedig a szövetkezeti hálózat jövõjének biztosítása érdekében.
1938 utolsó napjaiban az erdélyi szövetkezés jeles úttörõjére, dr. Gidófalvi
Istvánra emlékezett a Hangya Központ hivatalos lapja. 1859-ben született
Nagyszebenben. Középiskoláit szülõvárosában, Kolozsváron és Budapesten
végezte. Jogi tanulmányai befejeztével ügyvédi vizsgát tett, s már 1885-ben,
26 éves korában, Szászrégen királyi körjegyzõjeként tevékenykedett. Itt kerül
közvetlen kapcsolatba a néppel, s látva nehéz vívódását a mindennapi kenyér
megszerzéséért, ifjú lelkesedéssel akar segíteni szegény embertársain. Így
keres kapcsolatot a falvak hivatott vezetõivel, a földbirtokosokkal, papokkal,
tanítókkal a munkakörébe tartozó 62 község területén, ahol hetente 2–3
napot tölt tanulmányúton. Szászrégeni vásáros napokon pedig hol egyedül,
hol többedmagával a helyszínen tanulmányozza jóindulatú érdeklõdéssel a
vásáron megjelentek mindennapi gondjait.
45 Anuarul Cooperaţiei Române, 1 ianuarie 1938, vol. I., Bucureºti, 1938, 552–573.
167
A nyolcvanas évek vége felé Tegyünk a népért! címmel intéz felhívást a szö-
vetkezeti eszmék terjesztése érdekében. Faluról falura járva, iskolákban, temp-
lomokban hirdette eszméit, gondolatait és elképzeléseit. Irigyei viszont mozgal-
mat indítottak ellene. A szövetkezés apostola, az igazi „falumunkát” végzõ
Gidófalvi azonban nem ismert akadályt, s haladt tovább a saját maga által meg-
szabott úton. 1894 tavaszán a marosvásárhelyi vártemplomban, Szász Domokos
püspök és az erdélyi református papság elõtt fejtette ki a szövetkezeti szervezke-
dés módozatait. Beszédét a görgényi református egyházmegye a híressé vált
Görgényi levél cím alatt adta ki. Felhívására százával kapta az érdeklõdõ vagy
támogató leveleket. Tíz éven át külön irodát mûködtetett a szövetkezeti eszme
életbeültetése végett. Volt olyan nap, amikor 200–300 levelet is kapott.
Tízévi munkálkodás után, 1895-ben, Kolozsvárra helyezte át irodáját. Új
állomáshelyén is a szövetkezeti eszme zászlóvivõje maradt, s rövid idõ alatt a
városban 5, a megyében 30 szövetkezetet létesített. A „Ferencz József” Tudo-
mányegyetem polgárai számára iskolaszövetkezeti alapszabályzatot dolgozott
ki, viszont az, hogy mindaz akkor nem valósulhatott meg, kimondottan a
minisztérium és az egyetem vezetõségének tudható be, akik még válaszra sem
méltatták kezdeményezését.
Irodája viszont továbbra is tanácsadó hely maradt, ahol a legnagyobb biza-
lommal fordult hozzá mindenki különféle ügyes-bajos dolgával. Egymásnak
adták a kilincset a falu vezetõi és elemózsiájukat tarisznyájukban hozó, egy-
szerû, harisnyás falusi emberek, akikkel a legszívesebben beszélgetett kitere-
getett gondjaikról, érdeklõdési körükrõl.
Szövetkezeti munkássága elismeréseképpen az Országos Központi Hitel-
szövetkezet felügyelõ-bizottsági tagjává választották. De nemcsak a szövetke-
zeti mozgalomban, hanem egyháza életében és társadalmi téren is rendkívüli
munkásságot fejtett ki. A korabeli lapokban megjelent írásain kívül sok írása
könyvekben és füzetek formájában látott napvilágot, melyekben mindig
mások bajával, megsegítésével törõdött. Örök és lázas nyugtalanságával az
igazi, vérbeli erdélyi magyar embernek volt a megtestesítõje, akit találóan jel-
lemzett báró Bánffy György: „Ott van mindenütt, beleszól mindenbe, akar
mindig és nem lankad soha.”
Nagy veszteség volt az erdélyi szövetkezeti eszme számára, hogy 1921-ben,
62 éves korában elköltözött az élõk sorából.47
47 A jeles úttörõ alábbi munkái találhatók a nagyenyedi Bethlen Könyvtárban: l. A hivatalnok.

Budapest, 1907 (könyvtári jelzete: 14035). 2. „Egy könyv”. A kolozsvári evangélium szerint
reformált egyházközség adófizetõ tagjai részére (jelzete: 12205). 3. Az erdei iskola. Kolozsvár,
1911 (jelzete: 21862). 4. Az önképzõkörökrõl. Kolozsvár, 1910 (jelzete: 14691). Lásd még:
Kelemen Lajos: Dr. Gidófalvy István. Mûvelõdés, Kolozsvár, 2002. p. 101–103.
168
Noha az 1938-as esztendõ az általános meglepetések éve volt – hangzott el

az évi beszámoló megállapítása –, mely mind a gazdasági életben, mind a
pénzpiacokon többször idézett elõ tartózkodó és bizonytalan helyzetet, mégis
elégtétellel jelentették a közgyûlésnek, hogy a szövetkezetek öntudatos együtt-
mûködése lehetõvé tette, hogy áruforgalmuk további emelésérõl számolhas-
sanak be. Így az 1937. évi 121 108 937 lej összegû áruforgalmuk az 1938-as
évben 127 438 802 lejre emelkedett, vagyis 6 329 865 lejjel nagyobb volt az
elõzõ évi forgalomnál. Ez az emelkedés annál értékesebbnek bizonyult, mivel
a magánkereskedelem nagy általánosságban a forgalom visszaesésérõl
panaszkodott, s ugyanakkor az italosztály forgalmát lényegesen befolyásolta,
csökkentette az italmérési engedélyek bizonytalan helyzetét.
A forgalom további fokozása és sikeres lebonyolítása érdekében a Központ
régi teherautóját újjal cserélték ki, a sepsiszentgyörgyi raktár régi autói álta-
lános javításon estek át, s ugyanott egy új teherkocsit is forgalomba helyeztek.
A szövetség 11 új taggal és 17 500 új üzletrésszel gyarapodott 1938-ban.
Kilépett továbbá 40 tag 116 500 lej üzletrésszel, így az év végi tagok száma
446, a befizetett üzletrészek összege pedig 6 812 500 lej lett.
Átépítésre, illetve kibõvítésre került a sepsiszentgyörgyi raktár, ugyanak-
kor Nagyváradon és Marosvásárhelyen a bérelt helyiségek kicserélésére áru-
raktárnak megfelelõ ingatlant vásároltak, ahol nyomban el is kezdõdött az
építkezési munkálat. A szóban forgó ingatlanok pedig az Igazgatóság és Nyug-
díjintézet között létrejött megállapodás folytán a nyugdíjalap javára kerültek
betáblázásra. Ezzel megtörtént az elsõ lépés, hogy a megnevezett alap vagyo-
na részben ingatlanokban legyen biztosítva. E beruházások a forgótõke rová-
sára történtek volna, viszont az Igazgatóság 3 millió lej hosszú lejáratú és ked-
vezõ kamatozású kölcsön megszerzésével gondoskodott ennek botlásáról,
mely kölcsönt a Marosvásárhelyi Takarékpénztár R.T. készséggel folyósította
a Hangya Központ számára. Feladatkörének megvalósítását 129 véglegesített
és 49 napidíjas, ezek közül 42 nõ és 136 férfi, összesen tehát 178 alkalmazott
látta el 1938-ban.
A sepsiszentgyörgyi raktár avatóünnepségére, nagyszabású rendezvényso-
rozat közepette, 1939 augusztus elsõ vasárnapján került sor. A reggeli vona-
tokkal és társasgépkocsikkal, valamint a közelebbi községekbõl fogatokkal
érkezõ szövetkezeti kiküldöttek népes serege már a kora délelõtti órákban
ellepte a tágas udvarteret és a felavatásra kerülõ átépített áruraktár korszerû
helyiségeit. Egymás után érkeztek meg Háromszék, Csík, Brassó, Udvarhely
és Nagyküküllõ megye szövetkezeti küldöttei, valamint a központi szövetkezet
vezérkara, élén gróf Haller István elnökkel, továbbá Tövissy Géza vezérigaz-
gató, dr. gróf Bethlen László, a Hitelszövetkezetek Szövetségének vezérigazga-
169
tója, Imreh Zsigmond alelnök, az építõbizottság tagjai: báró Szentkereszthy

Béla elnök, Kovács Balázs igazgatótanácsi tag, római katolikus esperes, Végh
Benjámin unitárius esperes, Tõkés József református esperes, Szén Mihály
unitárius lelkész, dr. Gál Miklós igazgatótanácsi tag, Ciobanu Iuliu kinevezett
igazgatótanácsi tag, Schuller Rudolf elnök, Dósa Albert igazgató, Unghy
Mihály cégjegyzõ, dr. Nagy Zoltán, a szövetkezés tanára és Fekete György, a
Szövetkezés szerkesztõje, továbbá a nagyenyedi Központ 35 tisztviselõje, akik
teherautón tették meg a 250 km-es utat.
A tulajdonképpeni megnyitó ünnepség a Mikó Kollégium tornacsarnoká-
ban zajlott le, melynek falaira aggatott plakátok, rajzok, kimutatások érzékel-
tették a Hangya addigi nagyszerû megvalósításait. Az építõbizottság jelentése
után gróf Haller István elnök szólalt fel. Ezt követõen Tövissy Géza vezérigaz-
gató A raktárépítés szükségessége és a szövetkezeti hálózatunk idõszerû kér-
dései, Dósa Albert A technikai osztály átszervezésének elõnyei, Unghi Mihály
cégjegyzõ A szövetkezeti mintabolt, dr. Nagy Zoltán Az iskolaszövetkezetek
megszervezésének jelentõsége címmel tartott elõadást.
Az avatóünnepség után a sepsiszentgyörgyi körzethez tartozó 68 szövetke-
zet meglátogatására került sor, mely alkalommal a Háromszék, Csík, Brassó,
Nagyküküllõ, Udvarhely megye Erdõvidékén fekvõ szövetkezeteket kereste fel
a Központ Igazgatósága, „hogy személyes ismeretség és találkozás által szö-
vetkezeti életünk belsõ kapcsolatait erõsítse és a közvetlen tapasztalatok, látá-
sok, õszinte beszélgetések, vizsgálatok nyomán sokkal alaposabban megis-
merjük minden egyes szövetkezet helyzetét, ügyvitelét, felmerülõ kívánságait,
amelyeknek összegezése után igazgatóságunk megtegye a szükséges lépéseket
a szövetkezet elõsegítése érdekében.”48
Az Illyefalván indult szemle után Kökös, Hosszúfalu, Zajzon, Keresztvár,
Bikfalva, Szentiványlaborfalva és Réty következett. A második napon két cso-
portra oszolva folytatódott a látogatás. Az egyik a kézdi járás felé, a másik
pedig Erdõvidék felé vette útját. Elõbbi Bölön, Középajta, Köpec, Apáca,
Olthévíz, Dátk, Alsórákos, Vargyas, Felsõrákos, Bibarcfalva, Kisbacon,
Magyarhermány, Nagybacon, Bodos, Szárazajta, Mikóújfalu, Málnás,
Újtusnád, Csíkkozmás, Kászonújfalu, Nagykászon, Sepsibükszád, Oltszem,
Sepsibodok, Gidófalva szövetkezeteit kereste fel. A másik csoport állomásai:
Angyalos, Besenyõ, Dálnok, Kézdimárkosfalva, Alsócsernáton, Felsõcserná-
ton, Futásfalva, Kiskászon, Kézdiszentlélek, Torja, Bélafalva, Esztelnek,
Kézdialmás, Bereck, Nyujtód, Ozsdola, Gelence, Szentkatolna, Zabola, Páké,
Csomakõrös, Barátos, Kisborosnyó, Nagyborosnyó, Egerpatak, Sepsikõrös-
170
patak, Sepsiárkos. Ezek után, újraegyesülve, a közös csoport újabb állomásai:

Csíkszentmárton, Csíkszentimre, Várdotfalva, Csíksomlyó, Csíkcsicsó,
Csíkszentmihály, Ajnád, Gyergyóremete.
A Székelyföldhöz hasonlóan, az enyedi Hangya Központ Nagyváradon is
kirendeltséget állított fel a vidék zavartalan áruellátása érdekében. Késõbb
Szilágysomlyón áruellátó raktárt nyitott, ezt viszont késõbb az enyedi Központ
feloszlatta, s a nagyváradi kirendeltséget szervezte át áruraktárrá. Az átalakí-
tott váradi áruraktár az egykori Kõrös utcában, az evangélikus egyháztól bérelt
helyiségben kezdte meg mûködését. Kelet felé Kalotaszeg, észak felé Érmellé-
ke és Szilágyság vidékére terjedt ki, s volt idõ, amidõn e váradi raktár látta el
áruval Szatmár vidékét is, fel egészen Máramarosig. Ami pedig forgalmát illeti
– ha nem is közelítette meg a sepsiszentgyörgyiét –, el kell mondani, hogy míg
1934-ben a körzeti szövetkezeti raktár forgalma 9 800 000 lej volt, 1938-ban ez
meghaladta a 22 700 000 lejt. A megduzzadt forgalom pedig új helyiség létre-
hozását tette szükségessé. Az Igazgatóság a Hangya tisztviselõk Nyugdíjinté-
zetének a megbízásából az akkori Aurel Vlaicu utca 1. sz. alatt levõ székházat
vásárolta meg s alakította át áruraktár céljaira.
A két utcára nézõ ingatlan egyik frontjának hossza 42 méter, míg a másiké 34.
Mindkét utcára külön kapubejárat nyílott az érkezõ és távozó szövetkezeti tagok
részére. Az épületben két iroda és négy tárolóhelyiség volt: a rövidáru, fûszer,
palackozott italok és a cukoráru részére. A világos pincesorban volt a vasosztály,
valamint az olaj-, festék- és szódaáru elhelyezve. A padlást teljes egészében az
üvegáru foglalta el. Az udvaron fõnöki és portáslakás volt s külön hármaselosztású
szín a teherautó, sóraktár, seprûk, rúdvasak és csomagolóládák részére.49
Idõközben pedig a Nagyenyedi Központ tovább terjeszkedett. A marosvá-
sárhelyi áruraktár berendezésével és vezetésével Pozsonyi Vilmos fõellenõr
kapott megbízatást. A Központ egy vagon árut küldött a raktárnak, melynek
elrendezése után 1921. október 10-én nyílt meg a körzeti raktár. A küldött áru
viszont már az elsõ héten elfogyott. A rendõrség épületében bérelt ideiglenes
raktárhelyiség immár rövidesen szûknek bizonyult a megnövekedett forgalom
lebonyolítására, s már a következõ évben a Stefánia-kisdedóvoda piactéri
helyiségébe költözött. Noha a körzeti szövetkezetek számbelileg megapadtak az
1927–30-as évek sorozatos felszámolásai miatt, a meglévõk viszont állandó fej-
lõdést mutatnak, s így a raktár 1932. évi 6 900 000 lejes forgalma 1938-ban
meghaladta a 13,5 milliót. Ez a forgalomemelkedés s a régi bérelt helyiség
alkalmatlan volta tette szükségessé, hogy a Calarasilor utca 73. sz. alatti ingat-
lant vásárolja meg s alakítsa át az áruraktár céljaira.5O
50 E raktárról készült fényképfelvételeket lásd: Szövetkezés, 1939. 18. sz.
171
Az 1940. augusztus 30-án bekövetkezett bécsi döntés kettévágta a nép élni

akarásával kiépített szövetkezeti hálózatot. A döntés napján Erdély területén
mûködõ 768 magyar szövetkezetbõl 556 felszabadult, 212 pedig Dél-Erdély-
ben maradt. Az összes szövetkezet 72,43%-a, az összes fogyasztási szövetkezet
74,92%-a, az összes hitelszövetkezet 61,64%-a, az összes tejszövetkezet
75,75%-a szabadult fel. A hazatért szövetkezetek 43,98%-át a fogyasztási szö-
vetkezetek képezték, míg a határon túl maradt szövetkezetek többségét,
50,47%-át a hitelszövetkezetek tették ki.51
A hazatért területeken levõ, valamint a Dél-Erdélyben maradt szövetkeze-
tek névsorát a bécsi döntés napján közlik, az 1939. évi üzleti forgalmát, illetve
betétállományát és ugyanazon évi mérlegének eredményét dr. Nagy Zoltán
tanulmánya foglalja össze.52
A felszabadult területek hitel-, tej-, termelõ-, és értékesítõ szövetkezetei
mûködésüket a kolozsvári „Szövetség” Gazdasági és Hitelszövetkezetek Köz-
pontja keretében folytatták. A visszatért területeken mûködött s központ nél-
kül maradt fogyasztási szövetkezetek az államkormányzattal és a budapesti
Hangya Központtal történt megállapodás alapján új, erdélyi áruellátó közpon-
tot létesítettek, és 1940. október 24-én megalapították Marosvásárhelyen az
Erdélyrészi Hangya Szövetkezetek Szövetségét, mely az 1941. július 31-én tar-
tott rendkívüli közgyûlésén módosította cégét, s az Erdélyrészi Hangya Köz-
pont, majd az elsõ évi rendes közgyûlésén az Erdélyrészi Hangya Szövetkeze-
tek Központja nevet vette fel. Tekintettel arra, hogy e Szövetség az alapítás
évének utolsó hónapjaiban munkájának legnagyobb része a központ és háló-
zat átszervezésével és kiépítésével telt el, 1940. december 31-én csak tájékoz-
tató mérleget készített, de már az is 26 882,43 pengõ felesleggel zárult.
A nagyenyedi Hangya Szövetség hatáskörébe tartozó szövetkezeteknek
háromnegyed része szabadult fel, tagszövetkezeteinek 25,08%-a maradt dél-
erdélyi területeken. Két hét leforgása alatt viszont megtörtént a kolozsvári
központ Dél-Erdélyben maradt szövetkezeteinek a nagyenyedi Hangya Szö-
vetségbe való bekapcsolása és a kolozsvári Központtal való függõ ügyeinek
elszámolása. Sok utánajárással sikerült ugyanakkor a bukaresti Szövetkezetek
Nemzeti Intézetének jóváhagyását is megnyerni, hogy az addig csak fogyasz-
tási szövetkezeteket magába foglaló Hangya Szövetség felvehesse hatáskörébe
a többi, központ nélkül maradt dél-erdélyi magyar szövetkezeteket is. Nehéz
feladatnak mutatkozott a fogyasztási szövetkezeteknek a változott területi és
közlekedési viszonyok mellett való áruellátása. A nagy területen, szétszórtan
51 Dr. Nagy Zoltán: Az erdélyi Magyar szövetkezetek a visszatéréskor. In: Az Erdélyi Tudomá-
nyos Intézet Évkönyve 1940–41. Kolozsvár, 1942, 159–220.
52 Uo.
172
elhelyezkedõ fogyasztási szövetkezetek áruellátását a Dél-Erdélyben maradt

két áruelosztó szerven keresztül, a nagyenyedi központ és az aradi áruraktár
által kényszerült megszervezni. Ezek szerint Alsófehér, Kolozs, Hunyad,
Kisküküllõ és Torda megye fogyasztási szövetkezeteit a nagyenyedi központi
áruraktárhoz, az Arad, Bihar, Krassó-Szörény és Temes-Torontál megyei
fogyasztási szövetkezeteket az aradi áruraktárhoz kellett bekapcsolni. A legne-
hezebb helyzetbe 10 Brassó és Nagyküküllõ megyei fogyasztási szövetkezet
került, amelyeknek áruellátása a nagy távolság és nehéz megközelíthetõség
miatt kérdéses és gondokkal teli maradt. A nagyenyedi Hangya így 212 szövet-
kezetbõl álló szervezettel maradt határon innen, hogy tovább folytassa Dél-
Erdélyben szövetkezeti téren a küzdelmes kisebbségi harcot az ottmaradt
magyar nép fennmaradásáért.
Ezek az új körülmények tették szükségessé, hogy tárgyalásokat kezdemé-
nyezzenek az észak-erdélyi román szövetkezetek vezetõivel, melyek mindkét
részrõl pozitív hangulatban zajlottak le, s mely tárgyalásoknak az volt egyik
legfontosabb eredménye, hogy az erdélyi magyar hitel- és tejszövetkezetek az
erdélyi központhoz csatlakoztak. Így az újonnan érkezettekkel együtt 1944-
ben például 181 szövetkezet tartozott Enyedhez. Ezek közül 87 fogyasztási, 76
hitel-, 12 tej- és 6 vegyes szövetkezet volt. Ezek a szövetkezetek 4413 szövet-
kezõ család erkölcsi ereje mellett 85 millió lej szövetkezeti üzletrésztõkét és
tartalékot jelentettek. Észak-Erdélyben a „Plugarul” szövetkezeti központnak
ugyanezeket a jogokat biztosította a magyar kormányzat.
A háborús idõk ellenére mind a falvak, mind a városok lakossága tetemes
részt vállalt a szövetkezeti élet számos vetületébõl. Ilyenképpen a Bánságban
Lugoson, Temesváron, Kisiratoson, Újszentesen, Nagyszentmiklóson, míg a
Küküllõk mentén Dicsõszentmártonban jött létre fogyasztási szövetkezet. A
Hangya Szövetség pedig 1943. április 21-én lezajlott nagyszabású közgyûlés
keretében elemezte az 1942-es év legfontosabb eredményeit. Tövissy Géza tollá-
ból megtudható, hogy a Hangya-család élõ és mûködõ gazdasági egység volt,
mely 179 szövetkezetben 43 249 tagot számlált, az üzletrésztõke s különbözõ
tartalékok 26 000 000 lejt tettek ki, az 1941. évi 9 278 000 lej tiszta felesleg,
javarészt üzletrész formájában, a tagokhoz került visszajuttatásra53. A Központ
mérlegadatait összehasonlítva az elõzõ évek helyzetével, arra a megállapodásra
jutottak, hogy a Szövetség helyzete örvendetes haladást mutatott, midõn üzlet-
résztõkéje és tartalékai 17 millió lejre emelkedtek. Ez az emelkedés elsõsorban a
szövetkezetek megértõ magatartásának volt az eredménye. A Központ pedig e
hozzáállást azzal hálálta meg, hogy szövetkezeteit a lehetõségekhez mérten a
173
leghathatósabban támogatta, ami számokban kifejezve azt jelentette, hogy az

1940. év végi 3 492 000 lej összegû fogyasztási szövetkezeti támogatások 1942-
ben 10 398 000 lejre emelkedtek, míg a hitelszövetkezeteknek 7 000 000 lej
kölcsönt folyósított az elõzõ évben. Különösen a gyengébb szövetkezetek érdeke
kívánta meg, hogy addig is, amíg saját üzletrésztõkéjüket megfelelõen szaporí-
tani tudják, hathatósabb támogatásban részesüljenek. Gróf Haller István elnök
elsõsorban a papok és tanítók hatékony munkálkodásában látta a vidéki szövet-
kezetek fellendülését és elõrelépését. E keretben a legnagyobb elismeréssel
beszélt a nagyenyedi Bethlen Kollégium tanítóképzõs végzõseirõl, akik valósá-
gos „mérlegképes könyvelõkként” kerültek falura, s akik felkészültségük révén
új munkahelyükön minden nehézség és zökkenõ nélkül vehették át egy-egy szö-
vetkezet ügyvezetését, illetve üzleti könyvelésének vezetését. Hasonló módon
értékelte a már néhány éve igen szép eredménnyel mûködõ csombordi, radnóti
iskolák e tekintetben kifejtett tevékenységét is. „Mindig nagy örömöt érzek –
vallotta a riporternek –, ha az õsi Kollégium legfiatalabb hajtásában, a
csombordi gazdasági iskolában, valamint a római katolikus egyház fenntartotta
radnoti gazdasági iskolában folyó öntudatos szövetkezeti nevelésre gondolok.
Ez a nevelés így még jobban összeköti az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület és
a Hangya-szövetkezetek népünk jövõ boldogulásáért és elõrehaladásáért kifej-
tett nagy munkáját, amelynek további kiszélesítése elsõsorban ezekre a fiúkra
vár, akik mint vezetõ gazdái bizonyára vállalni fogják a vezetõk áldozatos és
komoly munkáját. Ha erre a nevelésre gondolok, sokkal több reménységgel néz-
hetek Hangya-Szövetségünk jövõ munkája elé is.”54
1944 márciusában Nagy József riporter Tövissy Géza vezérigazgatóval és
vezérkarával folytat beszélgetést a Hangya mûködésérõl, helyzetérõl, ered-
ményeirõl.
„Bizony sokszor úgy érzem – kezdte vallomását a vezérigazgató –, hogy
száznyolcvanegy szövetkezet gondja a mai háborús viszonyok között emberfe-
letti feladatteljesítésre késztet itt, a központban valamennyinket. Ha semmi
egyébre nem gondolunk, csak arra, hogy 181 szövetkezetünk tagtábora 45 000
fõre tehetõ, akkor is elegendõ az „áramszolgáltatás” gondja. Mert ez a 45 000
fõ azt jelenti, hogy ezeknek a magyar testvéreinknek a mi Hangya-boltunk
szolgáltatja a mindennapi szükségleti cikkeket, a sótól kezdve a petróleumig,
az ecettõl a kályhafestékig. Ezenkívül itt fut össze hitelszövetkezeteink –
számszerint 76 –, tejszövetkezeteink (l2) és vegyesszövetkezeteink (6) minden
ügyes-bajos dolga, úgyhogy ezeknek csak a rendszeres nyilvántartása embe-
rek sokaságát állítja a szövetkezet szolgálatába.”55
54 Déli Hírlap, 1944. 69. sz.
55 Déli Hírlap, 1944. 76–81. sz.
174
A jogügyi osztályon dr. Fûzi Sándor, a Hangya „örökmozgó” vezérkari

fõnöke és dr. Huszár Kálmán jogtanácsos õrködött a törvényes intézkedések
pontos betartásán, biztosítottak jogi irányítást az egyes szervezeteknek s nyúj-
tottak segítséget a bonyolultabb esetekben. Az ellenõri osztályon Illyés Árpád
igazgató mellett Rohay Éva, a tragikus hirtelenséggel elhunyt Rohay László
leánya végzett értékes és hasznos munkát, hisz ide futottak be az ellenõrök
jelentései, innen mentek ki – sokszor a jogügyi osztállyal való alapos tanács-
kozások után – az újabb tennivalókkal kapcsolatos intézkedések. A könyvelõ-
ségen Ajtay Viktor fõkönyvelõ a svájci Ruf könyvelõszakértõ könyvelési mód-
szerének alkalmazásával végezte hivatalos teendõit. Itt csupán egy számada-
tot rögzített Király Józsefné, a „Hangya Juliskája” adathalmazából, mely sze-
rint az intézmény évi pénztárforgalma nem kevesebb, mint 115 480 613 lej
volt. A személyzeti osztályon dr. Székely Endre, a központi áruosztályon pedig
Daskó Mária ismertette szerepkörét.
Az igazgatói irodába visszatérve, a vezérigazgató kimutatásokkal illusztrál-
ta a központ által a szövetkezeteknek nyújtott támogatást. Azok szerint a köz-
pont a fogyasztási szövetkezeteket 15 000 000 lej összegû állandó jellegû áru-
hitellel támogatta, a hitelszövetkezeteknek pedig 12 000 000 lej kedvezmé-
nyes kölcsönt biztosított. Vásárlási visszatérítés és más formákban 7 871 000
lejt juttatott vissza a szövetkezetekhez közös munkájuk gyümölcsébõl. A szö-
vetkezeti eszme fenntartására és fejlesztésére 705 000 lejt irányoztak elõ, s a
Tisztviselõk Nyugdíjpénztárának támogatásáról sem feledkeztek meg, mely-
nek vagyonát 900 000 lejjel gyarapították.
Rövid szünet után tovább folytatja látogatását a riporter. Ezúttal Unghi
Mihály, az áruosztály igazgatója a kísérõje. Nagy Béla raktárfõnöktõl megtud-
ja, hogy mintegy 2600 féle árucikket tárolnak állandó jelleggel raktáron. Az
áruraktár feletti teremben valóságos citromszigeten vonulnak át, ahol a cit-
rombokrokon több a citrom, mint a tulajdonképpeni lerakatban. Innen a
Hangya egyik „büszkeségébe”, a Likõrgyárba vezet útjuk. Az üres üvegek
tízezrével telített, hatalmas, hûvösön tartott raktárterembõl kellemesen meleg
palackozó helyiségbe jutnak, ahol a ragyogó tisztaság az elsõ hatáskeltõ. Sehol
semmiféle füstölgõ kazán. A hatalmas, önsúlyával forgó üvegmosó-forgókerék
és minden, ami az üvegek mosásával együtt jár, csupán egy ember néhány
mozdulatát igényli, aki csillogó csapokon át vezette be a gõzt a kazánból a
nagy tartályban levõ hideg vízbe, s tetszés szerint melegítette a palackokat
tisztító vizet. A likõrtárolóban hasonló tisztaság uralkodott. A hordókon csil-
logó fémcsapok tündököltek, a hordókra erõsített számlakivonatokból pedig
azonnal látható volt, melyikben mennyi és hány fokos likõr van. Megtudta
továbbá, hogy a híres holland és francia 30–32 fokos likõröktõl eltérõen a
175
Hangya immár 24 éve a 40 fokos likõrt gyártja és forgalmazza. A kötelezõ

likõrkóstolás során pedig igen érdekes dologra lett figyelmes a riporter. „Az
asztalon hat, egyforma alakú üveg áll. Az üvegek meg vannak számozva, egy-
tõl hatig. Kérdésemre Unghy igazgató elmondta, hogy a Hangya különleges-
ségének, a híres Hangya-keserû minõségének megállapítására próbát rende-
zett. A Hangya-keserût harminchatféle különbözõ trópusi és hazai növénybõl
állítja elõ s kíváncsi volt, hogy a más gyárak keserûjével hogyan veszi fel a ver-
senyt a Hangya-keserû? Ennek a hat üvegnek a tartalmát, különféle gyárak
egyszínûre festett keserû likõrjeit a Hangya 29 tisztviselõje ízlelte meg és zárt
szavazóurnába dobta szavazatát. A felvett jegyzõkönyv szerint a 29 szavazó
közül 19 a III. számú üvegre szavazott, amelyben a Hangya-keserû volt.” (Déli
Hírlap, 1944. április 8. XX. évfolyam 81. sz.)
Ilyen munkalendület közepette került sor, az adott kegyetlen háborús
hangulatban, 1944. április 4-én, a Hangya Szövetkezetek Szövetségének
huszonnegyedik közgyûlésére Nagyenyeden. Ennek pedig mindenfajta meg-
nyilvánulását igen komoly erkölcsi és anyagi alap jellemezte és képezte.
Ennek az erkölcsi alapnak valóságos bázisa volt az a tényleges vagyon, mely
legnagyobbrészt a szövetkezeti tagok 500 lejes üzletrészeibõl tevõdött össze
és amely 55 millió lej alaptõkét jelentett. Ez pedig a Hangya Szövetség saját,
11 millió lejes üzletrészével együtt 66 millió lejt tett ki. Ha ehhez hozzáadjuk
az egész hálózat tartalékalapját, akkor összesen 110 millió lej forgótõke állott
a szövetség rendelkezésére. S ha hozzáadjuk azt is, hogy csupán 1942 decem-
berében a nagyenyedi áruraktárban közel 82 millió lej értékû árut tároltak, a
tagszövetkezeteknél pedig az 1942-es évi összesítõ mérleg szerint 43 millió
lej árukészlet és 12 millió lej készpénz szerepelt nyilvántartásban, a szövetke-
zetek összforgalma pedig 286 millió lej volt, akkor elégtétellel nyugtázhatjuk
a Hangya Központ gazdag, sokrétû, áldásos munkálkodását. Továbbá a hitel-
szövetkezeteknek az 1942. évi összesítõ mérleg szerint 78 millió lej kölcsön-
kihelyezésük volt, ami azt jelentette, hogy a kisgazdák, kisiparosok, kiskeres-
kedõk, kisemberek 6%-os kamat mellett, utánajárások és formaságok nélkül
kaphattak sokszor létfenntartást biztosító kölcsönöket ebbõl a szinte egye-
dülálló hitelforrásból. De még ennél is figyelemreméltóbb volt a hitelszövet-
kezetek 66 milliós betétösszege. A Hangya gazdálkodását jellemzi az a tény
is, hogy a mérleg 13 millió 200 ezer lej tiszta jövedelmébõl a Hangya-tisztvi-
selõknek fizetés címén kiosztott 35 millió 400 000 lejjel mintegy négyszáz
magyar családnak biztosított tisztességes megélhetést. Haller István megnyi-
tója után dr. Szász Pál, az EMGE elnöke intézte biztató szavait a közgyûlés-
hez:
176
„Öröm eljönni az egyetlen magyar közgyûlésre – mondotta – és öröm itt

elõször is azt kinyilatkoztatnom, hogy nincsenek gátak közöttünk, nemcsak
nyelvünk és múltunk közös, de közös a sorsunk, közösek a feladataink. Közös
a felelõsségünk. Felelõsségünk alapját keresztyén erkölcsünk és Krisztusba
vetett hitünk adja. Ez arra kötelez bennünket, hogy ne csak beszéljünk, hanem
tegyünk is egymásért, éppen most, amikor megpróbál minket az idõ. Munkán-
kért nem szabad megértést sem várnunk. Most van alkalmunk arra, hogy meg-
örökítsük azt a lelki nemességet, ami bennünk van. Ennek ma önkéntes,
népünkért és minden igaz emberi ügyért való szolgálatnak kell lennie. Ezzel
addig a határig kell mennünk, amíg ez az élet szükséges menetét nem akadá-
lyozza meg. Az életre, a kenyérre szüksége van minden embernek, akármilyen
vallású vagy fajtájú legyen is. Ha a humánumért való szolgálatunkat gúnyka-
cajjal is fogadják, akkor is szolgálnunk kell, ez a sorsunk, ez az életünk. Ez az
életünk, lelki nemességünk, nemes lelkiségünk igazi értelme. Ezt hoztuk
magunkkal, ezzel szolgáltunk századokon keresztül. Lelki szövetségre kell lép-
nünk ezekben a nagyon komoly idõkben. Nincs ok a félelemre, nem is félünk,
de nagyon komolyan vállaljuk, amit Isten reánk mért és reánk bízott. Ebben a
sorsvállalásban az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület együtt halad továbbra
is a Hangya Szövetséggel, amelynek tisztikara és minden munkása, aki felelõs-
séggel hordozta a Szövetség feladatait, köszönetet és hálát érdemel. Ezt a hálát
és köszönetet tolmácsolom gazdatársaim és egyesületünk nevében” – fejezte be
beszédét dr. Szász Pál. (Déli Hírlap, 1944. április 8. XX. évfolyam, 81. szám)
Müller Jenõ üdvözlete után Elekes Viktor kollégiumi rektorprofesszor az
iskolaszövetkezetek szervezése és támogatása folytán a Hangya részérõl kapott
támogatásért mondott köszönetet, rámutatván, hogy a 71 iskolaszövetkezet (59
elemi és 12 középiskolás) 5500 tagja több mint 2 millió lej értékû áruforgalmat
bonyolított le, végül pedig Veress István, a csombordi gazdasági iskola tanára
a falusi szövetkezetek köszönetét tolmácsolta a Hangya-vezetõségnek.
Mindezek után a Hangya Szövetség 1944. évi 39 millió lej összegû költségve-
tési mutatóit Tövissy Géza terjesztette elõ. Ennek részletezése során arra hívta fel
a figyelmet, hogy az ezt megelõzõ, 1943-as évi 200 milliós forgalmával szemben
az 1944-es költségvetést 250 milliós forgalomra építették, viszont ez csak úgy lesz
megvalósítható, ha a szövetkezetek vásárlásaikkal még inkább bekapcsolódnak a
Szövetség munkájába és életébe. Kitért a kifizetendõ kamatok elõirányzataira is,
melyek 3 millió 770 000 lejt tettek ki, ezzel akarván a szövetség a központi üzlet-
résztõkét gyarapítani. Kihangsúlyozta, hogy nem megszokásból kérte évrõl évre,
hogy a vásárlási térítményt az egyes szövetkezetek jegyezzék központi üzletrész-
ként, hanem azért, mert a szövetkezeti gazdálkodás léte megköveteli a saját tõke
177
megteremtésének szükségességét. Végül pedig a 76 szövetkezet jelen levõ 282

képviselõje egyhangúlag megszavazta a számadást, valamint a költségvetést.
Haller István zárószavaiban megköszönte az egyházak képviseletének
jelenlétét, dr. Szász Pál testvéri szavait, és örömének adott hangot, hogy a két
nagy magyar szövetség megtalálta azt az utat, amely magyar népünk jobb
megélhetése, boldogulása felé vezet, s amelyen a két szövetség „a komoly
idõkhöz illõ, komoly feladatvállalással halad az emberi nyomorúság mélysé-
gébõl az emberi élet és becsület magaslata felé.” (Déli Hírlap, 1944. április 8.
XX. évfolyam, 81. szám)
A háborút követõ nyomorúságos helyzetben is folytatja áldásos munkálko-
dását a Hangya Szövetkezet.
Az 1945-ben Kolozsváron beindult Bolyai Tudományegyetem Vezetõ-
tanácsa felhívásban kérte a magyar társadalmat, hogy anyagiakkal támogassa
az intézmény beindulását. E keretben fordul felhívással a Hangya vezetõségé-
hez Csögör Lajos rektor, melyre reagálva, Korparich Ede az alábbi felhívást
intézi szövetkezeti testvéreihez:
Szövetkezeti Testvéreink!
Ifjúságunk nevelése Erdély magyarságának legfontosabb feladatai közé
tartozik. A múlt szenvedéseit csak a jobb jövõ képe tudja enyhíteni, ennek meg-
teremtése pedig nagyrészt ifjúságunk szellemi felkészültségén múlik. Az elmúlt
évben életre hívott magyar tannyelvû egyetem, a Bolyai Tudományegyetem
ezernyi nehézséggel kezdte meg mûködését, melyek azóta csak fokozódtak.
Sajnos nincs kilátás rá, hogy az anyagi bajok a közeljövõben enyhüljenek. Az
erdélyi magyar társadalomnak kell tehát az egyetem segítségére sietnie, hogy
létét átsegítsük a válságokon. A szövetkezeti ember lelki alkatához tartozik az
egymáson segítés eszméje, megítélésünk szerint tehát senkit sem kell különös-
képpen meggyõzni arról, hogy az országosan megindult gyûjtés munkájába
szövetkezeti tagtáborunknak be kell kapcsolódnia. Segítsünk ahogy tudunk, de
tegyük azonnal, hogy az egyetem legnehezebb évét megmentsük és a több
százéves erdélyi magyar tudomány e friss hajtását a jövendõ nemzedék szá-
mára biztosítsuk. Hisszük, hogy felhívásunk a szövetkezeti tagtáborban
komoly visszhangra talál és munkájuk eredménye újabb erkölcsi elismerésre
készteti mindazokat, akik a szövetkezeti ügynek barátai, sõt a bírálókat is
meggyõzik a magyar szövetkezetek erkölcsi hivatásának fontosságáról.
Marosvásárhely, 1946. január 11.
Központunk Igazgatósága nevében Korparich Ede sk. Kisgyörgy Imre sk.56
178
Sajnálatos módon a továbbiak során a lapok hallgatnak e nemes lelkû kez-

deményezés kimenetelérõl.
Jönnek viszont a helyi, de különösképpen a bukaresti központtól indult
nyomások az új román hatalom részérõl, melyek által a már létezõ vagy még
nem is létezõ vármegyei Federálékba akarták bekebelezni, minden törvényes
alap nélkül, a Hangya szövetkezeteket. És nem ok nélkül próbálta a hatalom
rátenni kezét a Hangya-vagyonra, hisz a Marosvásárhelyen 1946. április 9–11.
között lezajlott tanácskozáson Varga György cégjegyzõ beszámolója szerint az
585 fogyasztási és értékesítõ, 96 hitel-, tej-, illetve gazdasági szövetkezet
136 000 családfõvel mintegy 54 000 családtagnak biztosított mindennapi
megélhetést. A Központ, a 14 kirendeltség és raktár, az ipartelep s egyéb léte-
sítmény 527 személyt foglalkoztatott. Tagszövetkezeteik szolgálatában 710
üzletvezetõ és más alkalmazott mûködött, akiknek megélhetését ugyancsak a
szövetkezet biztosította. A Központ tulajdonában volt továbbá 2 székház, 2 kor-
szerû tárház, egy gyümölcsfeldolgozó és tárolótelep, egy terménytároló, egy
hûtõház, egy tollraktár, medgyesfalvi ipartelepükön pedig az alábbi gyárak és
üzemek: ecetgyár, likõr- és rumgyár, szeszfõzde, vegyészeti gyár, húsfeldolgo-
zó üzem, gyümölcsfeldolgozó üzem, fafeldolgozó üzem, seprûkészítõ üzem,
kádármûhely, Nagyenyeden pedig a likõr- és rumgyár, valamint ládagyár. Az
alkalmazottak nyugdíjintézetének 4 kirendeltségi és raktári épülete és Maros-
vásárhelyen egy háza volt. Ezenkívül 217 szövetkezeti tag rendkívül értékes
ingatlannal rendelkezett, több szövetkezetnek tej- vagy más üzeme, cséplõ vagy
más gazdasági gépezete volt.
A marosvásárhelyi tanácskozást követõen Groza Péter miniszterelnök magá-
hoz kérette a nagyenyedi és a marosvásárhelyi központ vezetõigazgatóságát,
hogy személyesen tájékozódhasson a romániai magyar szövetkezetek pillanat-
nyi helyzetérõl. A meghívásra az enyedi Központ részérõl Kisgyörgy Imre veze-
tõigazgató, míg a Szövetség részérõl György Endre ügyvezetõ igazgató utazott
Bukarestbe. A hírforrások szerint Groza Péter a legnagyobb jóindulattal fogad-
ta a küldöttséget, s a magyar szövetkezeti mozgalom további szabad megszerve-
zésérõl s terjeszkedésérõl biztosította õket. Az ígéretek valóraváltása viszont
sokat váratott magára. Sõt: az ellenséges erõk erélyes akciója volt tapasztalható,
melyek az egyenlõ elbánás elvének megcsúfolásával akarták aláásni a szövetke-
zeti hálózat alapjait s egységét megbontani. A közellátási minisztérium ugyanis
a falvak lakosságának szánt ipari cikkek szétosztását az INCOOP-on keresztül
kívánta lebonyolítani. Továbbá az elképesztõ adókivetések is saját kárukra men-
tek, melyek végrehajtása a szövetkezetek halálát, felszámolását jelentette volna.
Mindezek védelmét és jövõjének biztosítását célozta meg az egész magyar szö-
vetkezeti hálózatban beindított üzletrészgyûjtõ munka.
179
„A bánsági Végvártól a székelyföldi Datkig és a szilágysági Sarmaság erdélyi

háromszögében megmozdultak szövetkezeti vezetõink és felserkentették itt is,
ott is a szövetkezeti tagok táborát, hogy üzletrésztõke begyûjtéssel sorakozzanak
fel szövetkezetük mellett, ha árut akarnak, ha szövetkezetüket meg akarják tar-
tani a közösség szolgálatára. És szövetkezeteik érdekében indult meg a falu népe
is. Kérges kezû földmivesek, napszámosok, dolgos háziasszonyok, kevés fizeté-
sû hivatalnokok hozták a szövetkezet oltárára a maguk 50 000–100 000 lejeit,
tudatában lévén, hogy mit is jelent számukra a szövetkezet.”57 A szövetkezeti
szaklap 1946. augusztus 15-i vezércikke58 is a fenti biztatást sugallta: „Mi pedig
minden kísértés és gáncsoskodás ellenére higyjünk és bízzunk azokban a szövet-
kezeti szabadságjogokban, melyek száz éven keresztül biztos alapját képezték a
világ szövetkezeti fejlõdésének s melyek itt Erdély földjén pedig megkülönböz-
tetés nélkül kell szolgálják az együttélõ népek gazdasági elõrehaladását.”
Ugyanazon lapszámban Dr. Nagy Zoltán: Erdély gazdasági életének szö-
vetkezeti megszervezése címû, a Bolyai Tudományegyetem kiadványainak
sorozatában megjelent munka kerül elemzésre. A felsorakoztatott adathalmaz
minden tekintetben sokatmondó: megtudjuk, hogy 1946-ban 316 magyar és
547 román hitelszövetkezet mûködött Erdélyben, s mivel döntõ többségük fal-
vakon mûködött, mindkét csoport mezõgazdasági jellegû volt. Szövetkezeti
vonatkozásban a fogyasztási szövetkezetek voltak túlsúlyban. A magyar szövet-
kezetek száma 585, a románoké pedig 402. A bécsi döntést követõ ötéves szét-
választás után az 1945. szeptember 18-án lezajlott együttes közgyûlés alkalmá-
val „Kaláka – Szövetkezetek Központja” név alatt egyesült az Erdélyrészi Han-
gya Szövetkezetek Központja, s a nagyenyedi Hangya Szövetkezetek Szövetsé-
ge Marosvásárhely székhellyel, Nagyenyed pedig egyszerû áruraktárrá lett
átszervezve. A fuzionált központban mûködött az összes magyar fogyasztási
szövetkezet, valamint a Dél-Erdélyben levõ hitel-, tej-, gazdasági és ipari szö-
vetkezetek. Így tartozott hozzá 585 fogyasztási, 78 hitel-, 12 tej-, 5 ipari és 1 gaz-
dasági, összesen tehát 681 szövetkezet. A Központ pedig áru-, termelõ-, értéke-
sítõ-, gazdasági, személyzeti, szövetkezeti, ellenõrzõ-, sajtó-, szövetkezeti neve-
lési, jogügyi és könyvelési szakosztályokat mûködtetett. Továbbá medgyesfalvi
ipartelepén gyümölcs- és zöldségszárító, gyümölcs-, zöldség- és húskonzerv-
gyár, ecetgyár, bor- és gyümölcspároló, rum- és likõrgyár, vegyészeti gyár,
seprû- és kosárkötõ üzem, hordó- és ládagyár mûködött. Áruraktárakat pedig
Aradon, Baróton, Désen, Kézdivásárhelyen, Kolozsváron, Marosvásárhelyen,
Nagyenyeden, Nagyváradon, Sepsiszentgyörgyön, Szatmárnémetiben,

58 „Küzdjünk a szövetkezeti szabadságjogokért!”
180
Székelykeresztúron, Székelyudvarhelyen, Csíksomlyón mûködtetett. Továbbá

erdei gyümölcsgyûjtõ telepei voltak Hollósarkán, Kovásznán és
Székelyudvarhelyen. A Kolozsváron székelõ Szövetség Gazdasági és Hitelszö-
vetkezetek Központjában mûködött az észak-erdélyi területeken levõ összes
hitel- (238), tej- (134), ipari (25), erdõkitermelõ (9), mezõgazdasági (4) és
egyéb tárgyú (11) szövetkezet.
A kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen az elsõ tanévet záró ünnepélyt
1946. július 27-én rendezték meg, melynek keretében a doktori vizsgákat
sikerrel letett hallgatók doktoravató ünnepségére is sort kerítettek.59 Csögör
Lajos rektor szólt az egybegyûltekhez, aki többek között ismertette, hogy az
egyetem négy tudománykarán összesen 18 új doktor nyert oklevelet.
S ha már tudományegyetemünkrõl esik szó, hadd említsem meg, hogy
dr. Nagy Zoltán, az intézmény kitûnõ szaktanára, 1947 februárjában iskola-
szövetkezeti vezérfelügyelõvé való kinevezést kapott a Közoktatási Minisztéri-
um részérõl. „Dr. Nagy Zoltán – hangzott a méltatás – aki már egyetemi évei
alatt Franciaországban tanulmányozta az iskolaszövetkezeti mozgalmat,
hazakerülve, igen értékes munkát fejtett ki, hogy a köztudatba átvigye az isko-
laszövetkezeti munka rendkívül nagy gyakorlati jelentõségét. Ilyen irányú elõ-
adásain kívül különbözõ folyóiratokban számos cikke jelent meg, sõt az isko-
laszövetkezetek vezetésérõl külön könyvet is irt. Az, hogy Romániában ma kb.
60 középiskolában és fõiskolában mûködik iskolaszövetkezetünk s ezenkívül
mintegy 1200 elemi iskolai szövetkezetben gyakorolják magukat népünk
gyermekei a szövetkezeti ismeretekben, mindez a hozzácsatlakozó munkatár-
sak mellett egyedül dr. Nagy Zoltán érdeme. Amidõn kinevezése alkalmából,
mint lapunk régi munkatársát jókívánságainkkal köszöntjük, felelõsségteljes
hivatásában kitartást és sok sikert kivánunk.”60
Alig egy évvel késõbb viszont, dr. Nagy Zoltán elhunytával, hatalmas vesz-
teség éri az erdélyi magyar szövetkezeti életet. A szaklapban Fekete György
búcsúztatja s méltatja egyben e kitûnõ személyiség nagyszerû eredményeit.
1934 nyarán a dijoni egyetem friss közgazdasági doktori oklevelével a zsebé-
ben tér vissza az erdélyi tájakra, és azonnal elhelyezkedik a nagyenyedi Hangya
Központnál, ahol rövid irodai gyakorlat után elõbb ellenõrjelöltként, majd ellen-
õrként látogatja a vidéki szövetkezeteket. Így ismeri meg falvainkban az erdélyi
magyar szövetkezeti élet gyakorlati feladatait és tennivalóit, melyen belül az ifjú-
ság szövetkezeti nevelésének megszervezését tartotta egyik legfontosabb felada-
tának. Kitûzött céljainak megvalósítása érdekében apostoli lélekkel hirdeti, szó-

181
ban és írásban egyaránt, ahol csak megfordult, az iskolaszövetkezeti nevelõ-

munka felkarolását, s az elemi iskolától kezdve a középiskolákon át a teológiáig
sürgeti az iskolaszövetkezetek, a fõiskolai szemináriumok megszervezését. Uta-
zik, szervez, elõadásokat tart, könyvet ír. Jól ismeri a magyar, illetve a román
szövetkezeti mozgalmat, és állandó figyelõje a külföldi szövetkezeti élet megnyil-
vánulásainak. Kitûnõ szervezõmunkásságának néhány év után máris mutatkoz-
nak a gyümölcsei. Gazdasági iskoláinkban, középiskoláinkban egymás után ala-
kulnak meg az iskolaszövetkezetek. A legtöbb iskolaszövetkezet létrehozása,
melyek száma 1939-ben már több százra emelkedik, az õ személyéhez fûzõdik.
Az 1940-es évek során Kolozsváron megszervezi a „Transilvania” Iskola-
szövetkezeti Központot, s ennek népszerûsítésére Iskolaszövetkezeti Közlönyt
ad ki. Érdemei elismeréseképpen egyetemi tanárrá nevezik ki. Kifáradt teste
viszont nem bírta az iramot, s az erdélyi magyarság legnemesebb szövetkeze-
ti fiának szíve 45 éves korában, 1948. január 12-én megszûnt dobogni. Földi
maradványait Érmihályfalván helyezték örök nyugalomra.
Tekintettel arra, hogy a „Hangya” elnevezés egyre gyakrabban lett a táma-
dások célpontja az új, diktatórikus hatalom részérõl, a közgyûlés a továbbiak
során a „Kaláka” Erdélyi Népi Szövetkezetek Központja elnevezés elfogadásá-
ra kényszerült. Az új elnevezést és új, marosvásárhelyi székhelyet is kapott
intézmény az alábbi helységekben levõ raktárakat vette át: Arad, Barót, Csík-
szereda, Dés, Kolozsvár, Kézdivásárhely, Marosvásárhely, Nagyenyed, Sepsi-
szentgyörgy, Székelyudvarhely, Szilágysomlyó, Nagyvárad, Székelykeresztúr,
Szatmárnémeti. Továbbá a medgyesfalvi ipartelep, a nagyenyedi rum- és
likõrgyár és ládagyár, valamint a marosvásárhelyi, dési és sepsiszentgyörgyi
mintaboltok kerültek az új központ fennhatósága alá. Összesen 603 tagszö-
vetkezettel (183 Dél-Erdélyben, 420 Észak-Erdélyben), 14 áruraktárral, 14
termelõüzemmel és 3 szövetkezeti mintabolttal indult a Kaláka, melynek igaz-
gatótanácsába 3 földmûves, 2 lelkész, 1 vasmunkás, 1 kisiparos, 1 birtokos és
1 tisztviselõ került beválasztásra.
A Kaláka Központ 1947-re szóló közgyûlése 1948. május 13-án zajlott le,
melynek keretében Tövissy Géza vezérigazgató terjesztette elõ a tartalmas
jelentést. Ebbõl kitûnik, hogy 1946 végén 640 szövetkezet szerepelt nyilván-
tartásban, 1947-ben kilépett és megszûnt 79, más szövetkezettel egyesült 3, az
év folyamán belépett 28, így a tagszövetkezetek száma 1947 végén 586. Ezek
közül 486 mûködõ fogyasztási és értékesítõ szövetkezet, 15 hitelszövetkezet,
11 vegyes szövetkezet, 4 tejszövetkezet. 1947-ben további 115 fogyasztási és
értékesítési, 17 hitel- és 2 vegyes szövetkezet fuzionált. Hitelnyújtásra kijelö-
lést kapott 13 hitelszövetkezet, a többi egyesült vagy megszûnt. A szövetkeze-
ti osztály az év folyamán 570 évi mérleget, 845 évközi mérleget, 547 leltáro-
182
zást, 835 esetben egyéb ügyekben végzett ellenõrzést a tagszövetkezeteknél.

Az INCOOP-pal történt megállapodás alapján a megyei Federaléknak átadtak
9 ellenõrt, míg 3 ellenõr más szövetkezeti egység szolgálatába lépett át.
Az 1947-es évi tevékenység korlátozott volt, ugyanis a hatóságok akadá-
lyozták áruszétosztási tevékenységüket. Három fûszertípusú üzletet beszün-
tettek, a dési és szatmári raktárakat felszámolták. Az aradi és nagyváradi rak-
tárakat a megyei Federaléknak adták át, s csak a borpincéket tartották meg.
Különben is a beszámoló napjáig mindössze 2 borpince és 10 raktár volt még
mûködõképes.
Az 1947-es ínséges esztendõben 42 vagon babot importáltak, melynek
ellenértékében fûrészárut és faragott fát exportáltak. Ugyanakkor 6 raktár
saját, míg 7 bérelt helyiségben mûködött. A marosvásárhelyi, kolozsvári és
sepsiszentgyörgyi raktárak nélkülözhetõ részét a megyei Federaléknak, a
nagyenyedit részben az „Aiudeana Augusztus 23” egyesült szövetkezetnek
adták bérbe. Az év végi árukészlet pedig 14 471 554,47 lejt tett ki. Gabonabe-
gyûjtési tevékenységük már csak Maros megyére korlátozódott, ahol mint a
„Mures” Federalé albizományosa, mindössze 4 járásban mûködött. Az év
folyamán lezajlott beszolgáltatásokból pedig az alábbi terménymennyiségek
kerültek begyûjtésre: 410 vagon búza, 179 vagon árpa, 167 vagon tengeri, 102
vagon napraforgó, 64 vagon zab, 20 vagon olajpogácsa, 2 vagon rozs, 5000 kg
vegyes magvak, 4200 kg gyapjú, összesen 41 299 000 lej értékben. Ezen kívül
1470 kg különbözõ fajú szárított gyógynövény is raktárra került. A termelési
szakosztály keretében fagyapot-megmunkáló gépet helyeztek üzembe, vegyi
üzemüket kibõvítették, s terpentinlepároló üzem felszerelése volt folyamat-
ban, ugyanakkor egyéb vegyi cikkek mellett ismét gyártották a „Nemere” sós-
borszeszt, mely igen nagy közkedveltségnek és keresletnek örvendett a
fogyasztók körében.
Továbbá 1947 folyamán gyártottak 419 255 kg alma-, 35 001 kg szilva-,
20 000 kg barack-, 20 000 kg málna-, 30 216 kg vegyespulpot, 27 928 kg para-
dicsompasztát, 71 133 kg vegyesízet, 125 000 kg savanyú káposztát, 7970 kg szá-
rított sárgarépát, 3166 kg szárított petrezselymet, 1475 kg szárított hagymát,
650 kg szárított karalábét, 983 kg szárított zellert, 7267 kg szárított káposztát,
34 320 liter ecetet, 14 482 db bõrzsírt, 5256 tucat tintát, 3256 tucat kékítõt,
5780 kg okkersárgát, 69 415 cipészszurkot, 12 410 db padlósárgát, 5750 db sütõ-
port, 1019 doboz parkettpasztát, 6430 csomag havasi teát, 21 840 db seprût,
4448 db kefét, 16 248 háztartási cikket, 700 játékot. Az ipartelep részére felvá-
sároltak 41 981 kg hagymát, 85 482 kg sárgarépát, 23 494 kg petrezselymet,
7735 kg zellert, 6771 kg karalábét, 136 788 kg nyári káposztát, 196 167 kg
pirosparadicsomot, 32 000 kg uborkát, 15 000 kg szilvát, 218 675 kg almát. E
183
zöldségek és termények után 1947 folyamán lefizettek 1 682 166 269 régi lejt és
1 371 272 stabilizált lejt. Az ipartelep évi forgalma 8 643 981 290 régi lej és
3 938 388 stabilizált lej, míg az évi áruforgalom 490 323 386 stabilizált lej volt.
Az ingatlanok tekintetében a „Kaláka” végleges tulajdonába jutott a
medgyesfalvi ipartelepnek és a marosszentgyörgyi kertészetnek, melyek volt
tulajdonosaival sikerült megállapodásra jutni, és töröltettek a telekkönyvileg
eljegyzett visszaperelési keresetek.
Személyzeti vonatkozásban 1947 végén 268 nyugdíjas, 81 hetibéres, 25
alkalmi munkás, összesen 374 személy szerepelt nyilvántartásban. Az év
folyamán eltávozott az Intézetbõl 27, nyugdíjazva volt 17, felesleges munka-
erõnek minõsítve 26, más szövetkezeti egységbe átadva 78 alkalmazott.61
A továbbiak során a „Kaláka” egzisztenciája is rövid életûnek bizonyult. Az
ún. Federálék után az INCOOP (Nemzeti Szövetkezeti Intézet) terpeszkedik a
szövetkezetek fölé. Az államosítást követõen Országos Szövetkezeti Szervezõ
Bizottság jön létre, mely a hasonló jellegû megyei bizottságokkal karöltve
mindent megtett a szövetkezeteknek egy közös frontba való tömörítése végett.
Ez a durva adminisztratív beavatkozás végül is a Hangya Szövetkezeteknek az
országos állami hálózatba való besorolásához s egyben sokrétû, hosszas és
hatékony tevékenységének elsorvasztásához, tekintélyes vagyonának elpocsé-
kolásához vezetett, s így lesz a továbbiak során az egykori kitûnõ nagyenyedi
Hangya-székhely is az állami fogyasztási szövetkezetek körzeti központja s
egyszerû árulerakata.
A nagyenyedi Hangya fénykorából így marad meg történelmi ereklyeként
a napjainkban is létezõ, de gondozatlan, omladozó állapotban levõ épületcso-
port, szellemi forrásként a Szövetkezés címû szakfolyóirat, valamint a Han-
gya-naptárak sorozata, s nem utolsósorban a Rohay László emlékét megörö-
kítõ tekintélyes, a maga nemében példanélküli, tekintélyes emlékfotóalbum.
Mindezeket a letûnt erdélyi magyar szövetkezeti tevékenység szent ereklyei-
ként õrizzük a nagyenyedi Bethlen Könyvtárban. Értékük annál is nagyobb,
mivel az intézmény egykori irattára, az utókor nemtörõdömsége folytán, tel-
jes egészében megsemmisült.
Hasznosítsuk hát a múlt ismereteit és tanulságait jelenünk és jövõnk anya-
gi, gazdasági, szellemi jobbítására. Erre pedig a nagyenyedi Hangya példája
minden tekintetben biztató és idõtálló.

AZ Erdélyrészi Hangya
Szövetkezetek Marosvásár-
helyi Központja
László Márton
Elõzmények
rdélyben a szövetkezeti mozgalom elterjedése a XIX. század második
E felében kezdõdött el. A szövetkezetek mozgalomszerû szervezésének

kezdete a Pest megyei hitelszövetkezetek szervezõinek, Károlyi Sándor-
nak, György Endrének és Hajós Józsefnek erdélyi, a szövetkezeti mozgalmat
népszerûsítõ körútjához (1891. október 21–25.) köthetõ.1 Sikerült megnyerni-
ük a szövetkezeti mozgalomnak néhány lelkes erdélyi értelmiségit is, köztük
Gidófalvi István szászrégeni közjegyzõt. Gidófalvi István vált az erdélyi, ezen
belül fõleg az akkori Maros-Torda vármegyei szövetkezeti mozgalom legfõbb
szervezõjévé. Gyakorlati szervezõként több száz szövetkezet megszervezésé-
ben vett részt. Elméleti munkássággal is szolgálta a szövetkezeti mozgalmat:
rendszeresen cikkeket közölt a szövetkezetekrõl.
1890-tõl a szövetkezeti mozgalom támogatójává vált a Görgényi Reformá-
tus Egyházmegye, 1894 júniusában pedig Szász Domokos erdélyi református
püspököt is sikerült megnyerni az ügynek.2 A szövetkezeti mozgalom kereté-
ben Maros-Torda vármegyében eleinte fõleg hitelszövetkezetek alakultak.
Fogyasztási szövetkezetek leginkább a századforduló után jöttek létre, tej- és
állattenyésztõ szövetkezetek pedig az 1910-es évektõl.
Az elsõ világháború után a Romániához csatolt magyarországi területek-
kel együtt több mint ezer magyar szövetkezet került át Romániához. Ezek
közül, állami támogatás híján, 1918 és 1920 között mintegy négyszáz meg-
szûnt.3
1 Hunyadi Attila: Nemzetépítés és szövetkezeti politika. Székelyföld, 2002. 5. sz. 99.

2 Szabó Miklós (szerk.): Sáromberke 1319–1994. Kolozsvár, 1994, kiadja a Sáromberki Refor-
mátus Egyházközség.
3 Hunyadi Attila: A kisebbségi magyar szövetkezeti intézmény a két világháború között.
Korunk, 2002. április, 65–66.
185
Az új helyzethez alkalmazkodva, 1920-ban Nagyenyeden 233 fogyasztási szö-

vetkezet alakulásával létrejött a „Hangya” Fogyasztási Szövetkezetek Központja,
illetve Kolozsváron 403 hitelszövetkezettel megalakult a „Szövetség” Gazdasági
és Hitelszövetkezetek Központja. Ezeket csak 1922-ben ismerte el a román állam.
Az 1940. évi impériumváltás ismét változást hozott a szövetkezetek életében.
Az Erdélyrészi Hangya Szövetkezeti Központ

megalakulása, vezetõség és névhasználat
Megalakulás. A bécsi döntés következtében az észak-erdélyi területeken

Magyarországhoz 179 Hangya Szövetkezet került át, a többi Dél-Erdélyben
maradt. Az impériumváltással elõállt új helyzetet megtárgyalandó, 1940.
szeptember 4-én Marosvásárhelyen összeült a Hangya Központ Végrehajtó
Bizottsága. Itt egy háromtagú intézõbizottságot választottak4, amely ideigle-
nes jelleggel az igazgatósági bizottság hatáskörében hozhatott döntéseket.5
Az intézõbizottság, a magyar állam képviselõi (pl. a miniszterelnök, a Föld-
mûvelésügyi Minisztérium, a továbbiakban: FM vezetése), illetve a magyaror-
szági Hangya Szövetkezet vezetõi között szeptember eleje és október vége között
fontos tárgyalások folytak. Ezek során eldõlt, hogy a visszacsatolt észak-erdélyi
területen levõ Hangya Szövetkezetek nem olvadnak be a magyarországi Hangya
Szövetkezeti Központba, hanem egy saját központot hoznak létre.6 Az Észak-
Erdélyi Hangya Szövetkezeti Központ formailag tehát megõrizte önállóságát,
irányítását viszont Magyarországról küldött hivatalnokok vették át. Mindenek-
elõtt az ügyvezetõi teendõk ellátásával a budapesti központból delegált fõtisztvi-
selõt, Jánky Endrét bízzák meg.7 Ekkor 168 vagy 149 magyarországi szövetkezeti
tisztviselõ érkezett az Erdélyrészi Hangya Központhoz.
4 Tagjai: Imreh Zsigmond elnök, Schuller Arthur felügyelõbizottsági elnök és Dósa Albert igaz-
gató. Ideiglenesen a vezérigazgatói munkakört is Dósa Albert látta el.
5 Szövetkezés, 1950. október 15. 3.
7 A Hangya Szövetkezet jegyzõkönyvei (1940–1945). Igazgatósági és felügyelõbizottsági ülések.
OSZK Kézirattár, Folio Hungarica 3634/1 (a továbbiakban: Fol. Hung. 3634/1) 6. Egy ilyen meg-
oldás a magyar kormányzatnak biztosítékot jelenthetett, hogy az erdélyi Hangya Központnak jut-
tatott pénzösszegek elosztásánál érvényesül egy bizonyos fokú magyarországi kontroll. Viszont az
új tisztviselõkre az erdélyi Hangya Központnak is szüksége lehetett, hiszen ezek „kijáróemberek”
lehettek, akik budapesti kapcsolataik révén megkönnyíthették az ottani ügyintézést.
8 A „Szövetkezés” szerint a megnövekedett szervezési feladatok ellátására „rendelte ki” az anyaor-
szági Hangya Központ a négy fõtisztviselõt és 12 körzetvezetõt. Szövetkezés, 1940. október 31., 3.
9 Az 1940. október 24-i igazgatósági ülésen elhangzottak szerint az Erdélyrészi Hangya Köz-
pont kérte õket a budapesti Hangya Központtól, amely 14 tisztviselõt küldött, és átvállalta a
fizetésüket. Fol. Hung. 3634/1 4.
186
László Márton: Erdélyrészi Hangya Szövetkezetek
Marosvásárhelyi Központja
Az új, az észak-erdélyi Hangya szövetkezeteket magába foglaló szövetkeze-

ti központ 1940. október 24-én alakult meg Marosvásárhelyen. Az új szövetke-
zeti központ megalakulásakor a már meglévõ szövetkezetek újra központi üzlet-
részt kellett jegyezzenek (vásároljanak) áruvásárlásaikkal arányosan.10 Egy
üzletrész 100 p értékû, minden üzletrész után a belépési díj 2,50 p volt. De mivel
sok szövetkezetnek az újonnan létesített központba való belépésre nem volt
pénze, ezért az intézõbizottság államkölcsönt vett fel, amibõl 200 000 pengõt a
már meglevõ és mûködõ szövetkezetek között osztott szét.11 A kezdeti idõszak-
ban az árubeszerzés csak készpénzre történt, a raktárak csak készpénzre adtak
ki árut.12 Az új szövetkezeti központ nem vette át a nagyenyedi központtal
szemben fennálló tartozásokat.13 (A vezetõség javasolta, hogy azok a tagszö-
vetkezetek, amelyeknek váltójuk volt, a bankokban váltsák be.)
Nem mindegyik tagszövetkezet fogadta el fenntartás nélkül az új átsoro-
lást. 1940 decemberében egy említés történik a „kolozsmegyei u.n. ellenzéki
szövetkezetek mozgalmá”-ról, de az említésen kívül semmi mást nem
tudunk.14
Vezetõség. Az erdélyrészi Hangya Központ vezetõségének legfontosabb
tagjai, az elnök és a vezérigazgató magyarországi volt, kinevezésüket valószí-
nûleg egy alku tette lehetõvé. A háború elõrehaladtával nõtt a FM nyomása a
Hangya vezetõségére, magyarországi minisztériumi tisztviselõk kinevezését
kérte és érte el az igazgatótanácsba.15 Mivel az Erdélyrészi Hangya Szövetke-
zeti Központ igazgatótanácsa tagjainak 1/3-át a kolozsvári székhelyû „Szövet-
ség” delegálta16, az arány fenntartása miatt egyre növelték az igazgatótanács
létszámát: míg 1942-ben 8 igazgatósági tag, 1943-ban 12, 1944-ben már 15
volt.
A vezetõség összetétele. Az új szövetkezeti központ megalakulásakor,
1940. október 24-én, Végrehajtó Bizottságot választottak, melynek tagjai:
Korparich Ede elnök, Imreh Zsigmond alenök, Tõkés József, Pál Dénes,
Kovács Balázs igazgatósági tagok.17

11 Ez kamatmentes kölcsön volt, a törlesztése 5 év múlva kezdõdött, és 10 év alatt kellett vissza-
fizetni. A kisebb szövetkezetek 500, a közepesek 1000, a nagyobbak 1500, a legnagyobbak
3000 pengõt igényelhettek. Ez az eljárás viszont felveti a kérdést: Mi történt a szövetkezetek
által a nagyenyedi szövetkezeti központnál lévõ üzletrészeikkel?
14 Fol. Hung. 3634/18.
15 Az 1943. augusztus 18-i vezetõségi ülésen a FM felkérte a Hangyát, hogy Balogh Vilmos
miniszteri osztályfõnököt válasszák igazgatósági taggá. Fol. Hung. 3634/1 250.
16 Fol. Hung. 3634/1 250.
17 1940. október 24-i igazgatósági ülés. Fol. Hung. 3634/1. 2–3.
187
Az igazgatósági elnök Haller István helyett18 Korparich Ede19 lett. Való-

színûsíthetõen jó kapcsolatokkal rendelkezett a magyar gazdasági és politi-
kai elitben, mert 1941–44 között az erdélyrészi Hangya részérõl õ tárgyalt a
miniszterelnökkel és a minisztériumokkal.20 Az igazgatósági alelnök Imreh
Zsigmond21 lett. Õ az impériumváltás elõtt egyik fõtisztviselõje volt az erdé-
lyi Hangya Központnak. 1942 májusában hunyt el.22 Helyette 1942 júliusá-
ban Teleki Arthurt23 választották meg, õ addig igazgatósági tag volt. Másik
alelnöknek Tõkés Józsefet választották24, õ is elõzõleg igazgatósági tag
volt.Igazgatósági tagok: Berekméri István25, Bethlen László26, Fodor Béla27,
Kovács Balázs28, Máthé Dénes29, Páll Dénes30, Teleki Béla31, Urmánczy
János32.
18 Gróf, õ a Dél-erdélyi Hangya Központnak maradt az elnöke

19 Nyugalmazott tengerész sorhajóhadnagy, földbirtokos, az Erdélyrészi Gazdasági Tanács tagja
1941-ben, 1942-tõl a Magyar Országgyûlés felsõházának örökös tagja. Az Erdélyrészi Hangya Szö-
vetkezetek Marosvásárhelyi Központja Igazgatóságának és Felügyelõbizottságának 1942. évi
jelentése. Marosvásárhely, 1943, 7. Budapesti Corvinus Egyetem Központi Könyvtár – Fq 8513/
1942 (A továbbiakban: Jelentés 1942.), Szövetkezés, 1940. október 31., 3., Fol. Hung. 3634/1 204.
20 1941. június 18-i igazgatósági ülés, Fol. Hung. 3634/173.
21 A Háromszék megyei Papolcon született, tanítóképzõt végzett. A kibédi iskola igazgatója lett,
és a két világháború alatt sem mozdították el ebbõl a tisztségébõl. Az elsõ világháború alatt õ
szervezte meg a falubeli szegény gyerekek gondozását, élelmezését. Kibéden könyvtárat
hozott létre, és megalakította az itteni Fogyasztási-, majd Hitelszövetkezetet, illetve a Gazda-
kört. A Gazdakörön belül gépszínt építtetett, és mezõgazdasági gépeket hozatott. Legelõt
bérelt, tenyészállatokat szerzett be, így feljavította a község állatállományát. A községben fais-
kolát létesített és fellendítette a gyümölcstermesztést. A helybeli háziipart is fellendítette.
22 Szövetkezés, 1942. május 7., 2–3.
23 Gróf, a tancsi Hangya Szövetkezet elnöke, az Erdélyi Gazdasági Egyesület elnöke.
24 Református esperes, a málnási szövetkezet elnöke, 1942 õszétõl Háromszék vármegyei felsõ-
házi póttag. Fol. Hung. 3634/1 205.
25 Kisgazda, a sáromberki Hangya Szövetkezet ügyvezetõ-könyvelõje. Az Erdélyrészi Hangya
Központ, mint Szövetkezet, Marosvásárhely, Igazgatóságának és Felügyelõbizottságának
1941. évi jelentése. Marosvásárhely, 1942, 7. Budapesti Corvinus Egyetem Központi Könyvtár
– Fq 8513/1941 (a továbbiakban: Jelentés 1941.)
26 Gróf, földbirtokos, országgyûlési képviselõ, a Hitelszövetkezetek Szövetségének elnök-igaz-
gatója. Szövetkezés, 1950. október 31., 3.
27 Református lelkész, a szilágyballai Hangya Szövetkezet elnöke, az enyedi Hangya volt igazga-
tósági tagja.
28 Esperes-plébános, a szentkatolnai Hangya Szövetkezet elnöke. Jelentés 1941.
29 Kisgazda, az etédi Hangya Szövetkezet ügyvezetõ-könyvelõje.
30 Unitárius lelkész, a siménfalvi szövetkezet elnöke, 1942 õszétõl felsõházi tag. Fol. Hung.
3634/1 205.
31 Gróf, földbirtokos, az EMGE elnöke, az Erdélyrészi Gazdasági Tanács tagja, országgyûlési
képviselõ.
32 Földbirtokos, a maroshévízi Hangya Szövetkezet elnöke.
33 Földbirtokos, országgyûlési képviselõ, a csíksomlyói Hangya Szövetkezet elnöke.
188
1942/43-ban új tagok is kerültek az igazgatótanácsba: Adorjáni Imre33,

Bethlen László34, Bitay Antal35, Pataky Tibor36. 1943. augusztus 18-án új igaz-
gatósági tagokat választottak37: Balogh Vilmos38, Béldi Kálmán39, Kemény
Ferenc40. A felügyelõbizottság elnöke: Schuller Arthur41, alelnöke Polonkay
Tivadar42 lett. A felügyelõbizottság tagjai: Márk Mihály43, Papp István44, Rigó
János45, Szabó János46. Egy forrás Telegdy Lászlót is igazgatósági tagként
tünteti fel. 47 1942/43-ban felügyelõbizottsági taggá választották Nagy
Lajost48.
A Magyarországról áthozott tisztviselõk átvételekor a bérezés körül viták
keletkeztek, ugyanis a magyarországi tisztviselõk bérezése jóval magasabb lett
volna, mint az erdélyieké. (Valószínûleg az anyaországban magasabb volt a
Hangya-tisztviselõk bérezése, mint Erdélyben.) Végül is, többórás vita után,
az anyaországiak bérezését állapították meg a javasoltnál alacsonyabbnak49,
de a folyamatos fizetésemelésekkel ezt egy éven belül kompenzálták.
Névhasználat. A új szövetkezeti központ hivatalos nevét az 1940. októ-
ber 24-i megalakuló gyûlésen fogadták el: „Erdélyrészi Hangya Fogyasztási-,
Termelõ és Értékesítõ Szövetkezetek Szövetsége, mint Szövetkezet”. Ezt az
elnevezést viszont a budapesti Pénzügyminisztérium nem fogadta el, és közöl-
te, hogy az alapszabályzatot csak akkor hagyja jóvá, ha a szövetkezeti központ
nevét átváltoztatják a közgyûlésen az „Erdélyrészi Hangya Szövetkezetek
Marosvásárhelyi Központja” cégszövegre. Az erdélyrészi Hangya vezetõi úgy
értékelték, hogy a névváltoztatás a budapesti Hangya Központ nyomására tör-
tént, mert az presztízsokokból ragaszkodott a „Szövetkezetek Szövetsége” elneve-
zés kizárólagos birtoklásához. A vezetõségi tagok elfogadták az új elnevezést, „de
34 Gróf, földbirtokos, országgyûlési képviselõ, a Szövetség Gazdasági és Hitelszövetkezetek Köz-

pontjának elnöke.
35 Kántor-tanító, a bogártelki Hangya Szövetkezet ügyvezetõ-könyvelõje.
36 Miniszterelnökségi államtitkár.
37 Fol. Hung. 3634/1 250–251.
38 Miniszteri osztályfõnök, a Földmûvelésügyi Minisztérium erdélyi kirendeltségének vezetõje.
39 Gróf, felsõházi tag, az Erdélyrészi Gazdasági Tanács elnöke.
40 Az ETTSz ügyvezetõ alelnöke, a csittszentiványi szövetkezet vezetõje.
41 A Marosvásárhelyi Takarékpénztár Rt. Igazgatója. Jelentés 1941, 7.
42 Református lelkész, a középajtai Hangya Szövetkezet elnöke, országgyûlési képviselõ. Õt
1942-ben a „Szövetség” delegálta.
43 Református lelkész, az agyagfalvi Hangya Szövetkezet elnöke.
44 Nyugalmazott állami tanító, a kézdialmási Hangya Szövetkezet ügyvezetõ elnöke.
45 Evangélikus lelkész, a székelyzsombori szövetkezet elnöke.
46 Körzeti iskolafelügyelõ, az alsósófalvi Hangya Szövetkezet elnöke.
47 Õ az Erdélyi Gazdasági Egyesület alelnöke volt. Szövetkezés, 1950. október 31. 3.
48 Körzeti iskolafelügyelõ, az alsósófalvi Hangya Szövetkezet ügyvezetõ könyvelõje.
49 Fol. Hung. 3634/1 43., 44., 50., 53., 66.
50 Fol. Hung. 3634/1 137.
189
a Hangya Központnak ebben az ügyben tanúsított barátságtalan magatartását a

jövõre nézve megjegyzi magának.” 50
A magyar gazdaságba való betagozódás, más

gazdasági szervezetekkel való viszony
Kormányzati tervek, elképzelések a Hangya Szövetkezettel kap-

csolatban.. A kormányzat 1940-ben két rövid távú célt tûzött az Erdélyrészi
Hangya Szövetkezet elé: a közellátás megszervezését és a visszacsatolt területek
szövetkezeti hálózatának kiépítését. 1941 végén51 pedig – ugyancsak kormányza-
ti utasításra és kormányzati pénzbõl – gyümölcs- és zöldségfelvásárló, -feldolgo-
zó, tároló kapacitás, illetve háztartási vegyianyagokat gyártó üzemek épültek ki.
Magánkereskedelem versus szövetkezeti kereskedelem. Az
Erdélyrészi Hangya (és a többi szövetkezeti társulás is) megalakulása óta
állandó támadásoknak volt kitéve, azzal vádolták, hogy tönkreteszi a kiskeres-
kedõket, mivel az iparcikkek árát lenyomja, a mezõgazdasági terményekét
pedig tömeges, szervezett felvásárlásával felemeli.
1941 õszén már tárgyalások folytak a szövetkezetek és a magánkereskede-
lem viszonyának rendezése ügyében Gyulai Tiborral, a Kereskedelmi és Ipar-
kamara vezértitkárával. Két mûködési tervezetet készítettek, a további feladat
ezek egybeszerkesztése volt.52
1942 elején megegyezés jött létre az Erdélyrészi Gazdasági Tanács közvetíté-
sével az Erdélyrészi Hangya Központ és a kereskedõk érdekeit képviselõ Kereske-
delmi és Iparkamarák között. A megegyezés lényege, hogy a jövõben létesítendõ
újabb szövetkezetek alapítását, illetve számukra az iparengedély megadását egy
háromtagú bizottság véleményezi (tagjai: az Erdélyrészi Gazdasági Tanács, az
Erdélyrészi Hangya Központ és a területileg illetékes vármegye Kereskedelmi és
Iparkamara egy képviselõje), abból a szempontból, hogy:
– szükség van-e a tervbe vett szövetkezet felállítására,
– nem akadályozza-e adott esetben az adott helységben lévõ magánkereske-
dõ tevékenységét.
Ezek alapján a bizottság csak ott javasolta szövetkezet engedélyezését, ahol
nem volt magyar magánkereskedõ, és a helység eltartóképessége nem tette
lehetõvé magánbolt mûködését.53
51 Fol. Hung. 3634/1 117.

52 Fol. Hung. 3634/1, 84.
53 Szövetkezés, 1942. március 19. 9.
54 A bágyi szövetkezet. Szövetkezés, 1942. július 23. 7.
190
Gyakorlatilag a magánkereskedelem képviselõi elérték a szövetkezetek

szabad létrejöttének korlátozását. A szövetkezetek iparengedélyeit az Iparügyi
Minisztérium adta ki, a fõszolgabírói és a már említett háromtagú tanács véle-
ményezése alapján, ami gyakran egy évet (!) is eltarthatott. (Volt olyan szövet-
kezet, amely két év után sem rendelkezett iparengedéllyel.54) Ezzel szemben a
magánkereskedõk iparengedélyét a fõszolgabírói hivatal minden további eljá-
rás nélkül kiadhatta.
A fogyasztási szövetkezetek mûködéséhez fontos volt a különbözõ termé-
kek árusításának engedélyeztetése (dohány-, italárulási engedély), és az, hogy
alapélelmiszerek elosztójának (pl. liszt) jelöljék ki a szövetkezetet. A hatósági
áru elosztását a helybeli jegyzõ végezte, itt is történt visszaélés. (Pl. a jegyzõ a
magánkereskedõnek kiadta ezt az engedélyt, a szövetkezetnek viszont nem.)
Ennek megfelelõen a szövetkezeti panasznapok alkalmával a legtöbb panasz a
hatósági bürokráciára vonatkozott. A kérés az iparengedélyek gyorsított
kiadása, a szövetkezet engedélyeztetésének megkönnyítése volt, oly módon,
hogy azokat a fõszolgabíró adhassa ki.55
1943 õszén az Erdélyi Párt székelyudvarhelyi tagozatából Szakáts Zoltán és
Vágó György képviselõk egy, a székelyudvarhelyi tagozat és a „keresztény kis-
kereskedõk” bevonásával tartott értekezleten határozatban kimondták, hogy
Hangya Szövetkezet csak olyan községekben alakulhat, ahol keresztény kiske-
reskedõ nincs, ahol pedig ilyen kiskereskedõ mûködik, és szövetkezet is van,
„kívánalmas” a szövetkezet beszüntetése. A határozatot aláírásra megküldték
a párt többi erdélyi megyei tagozatának, s így került ez az ügy az Erdélyi Párt
háromszéki tagozata elé is, ahol Tõkés József esperesnek, az Erdélyrészi Han-
gya Központ alelnökének erélyes állásfoglalása után a kérdést a napirendrõl
levették.56 Errõl a kezdeményezésrõl az Erdélyrészi Hangya Központ vezetõi
tájékoztatták gróf Teleki Bélát, az Erdélyi Párt elnökét, aki kijelentette, hogy
nem ért egyet ezzel a kezdeményezéssel, és gondoskodni fog az ilyen egyéni
megmozdulások jövõbeli kiküszöbölésérõl.57
Szövetkezetekkel való viszony. A Hangya Szövetkezeti Központ
együttmûködött az észak-erdélyi magyar gazdasági élet többi szereplõjével, az
EMGE-vel és a Szövetség Gazdasági és Hitelszövetkezetek Központjával. Az
55 Szövetkezeti panasznapok, ahol a Központ kiküldöttei, illetve a helybeli és környékbeli szövet-

kezetek képviselõi vettek részt: 1942. június 14-én Gyergyószentmiklóson és Maroshévízen,
június 21-én Désen és Szászrégenben, július 5-én Székelyudvarhelyen és Székelykeresztúron,
július 9-én Erdõszentgyörgyön, július 15-én Nyárádszeredában és Parajdon (Szövetkezés,
1942. június 18. 7.; 1942. június 25. 3.; 1942. július 23. 7–8.; 1942. július 30. 11.)
56 Fol. Hung. 3634/1 290.
57 Fol. Hung. 3634/1 291.
58 Fol. Hung. 3634/1 250.
191
Erdélyrészi Hangya Szövetkezeti Központ igazgatótanácsa tagjainak 1/3-át a

kolozsvári székhelyû „Szövetség” delegálta58, és viszont.
1942-ben összeütközésre került sor az erdélyrészi Hangya Központ, az
EMGE és a Magyar Mezõgazdák Szövetkezetével, mert mindegyikük állatérté-
kesítést végzett Erdélyben. Ennek kiküszöbölésére tárgyalások kezdõdtek az
érintett intézmények vezetõi között. Az 1942. április 22-i igazgatótanácsi gyû-
lésen Teleki Béla javaslatát fogadták el, mely szerint a Hangya, az EMGE és a
Magyar Mezõgazdák Szövetkezete közösen létrehoz egy külön állatértékesítõ
szövetkezetet, a külön-külön mûködõ állatértékesítõ intézményeket pedig
megszüntetik. Az igazgatótanács elfogadta a javaslatot, de azzal a feltétellel,
hogy az állatértékesítõ szövetkezet központja lehetõleg Marosvásárhelyen
legyen, s ha ez nem lehetséges, akkor Kolozsváron, viszont ebben az esetben
Marosvásárhelyen legyen egy kirendeltsége. A másik feltétele, hogy a Magyar
Mezõgazdák Szövetkezete ne vegyen részt benne. 59
1942 õszén alakult meg az Erdélyi Gazdák Állatértékesítõ Szövetkezete
(EGÁZ).60 Ennek üzletrésztõkéjébe 50 000 pengõt fizetett be a Hangya,
ugyanennyit az EMGE, és körülbelül 20 000 pengõt a „keresztény állatkeres-
kedõk és állattartó gazdák”.61 Az új szövetkezet a kolozsvári székhelyû „Szövet-
ség” Gazdasági és Hitelszövetkezetek Központja tagja lett62. Azokat a Hangya-
tisztviselõket, akik eddig az állatértékesítési alosztály ügyeit intézték, áthe-
lyezték az EGÁZ-hoz. Az új szövetkezet megalakulásával az Erdélyrészi Han-
gya 1942. szeptember 15-én beszüntette az állatértékesítést.63
1942 õszén az Erdélyi Méhész Egyesület javaslatot tett közös szövetkezet
alakítására méz értékesítésére. A Méhész Egyesület 40 000 pengõ pénztõkét
kért a Hangyától, és õ maga ugyanannyi értékû ingatlanokkal járult volna
hozzá az értékesítési hálózat kiépítéséhez, viszont a rendes osztalékon kívül a
teljes tiszta nyereségre igényt tartott. A Hangya Szövetkezet vezetõsége anya-
gi nehézségekre hivatkozva elutasítja a javaslatot.64 (Valószínûleg inkább a
nyereség elosztására tett javaslat nem volt elfogadható, hiszen ennél sokkal
nagyobb értékû befektetéseket eszközöltek, és ingatlaneladásaikból is a kért
befektetési összeg többszöröse a rendelkezésükre állt.)
59 Fol. Hung. 3634/1. 134.
60 Az Állatértékesítõ Szövetkezet elnöke báró Braunecker Antal, ügyvezetõ igazgatója Sigmond
Ákos EMGE ügyosztályvezetõ volt. A Hangyát az igazgatóságban Korparich Ede elnök, Feke-
te János felügyelõbizottsági tag és Jánky Endre vezérigazgató képviselte. A
felügyelõbizottságba Székely János Hangya-igazgatót is beválasztották.
61 1942. november 11-i igazgatósági ülés. Fol. Hung. 3634/1. 190–191.
63 Fol. Hung. 3634/1. 294.
64 Fol. Hung. 3634/1 194., 199.
65 Fol. Hung. 3634/1 164., 192–193.
192
1942 õszén több erdélyi gazdasági szervezettel közösen hozták létre a Szár-
hegyi Lenfeldolgozó Szövetkezetet. A Lenfeldolgozó Szövetkezet alaptõkéjét a
következõk adták össze: „Szövetség” Gazdasági és Hitelszövetkezetek Köz-
pontja (100 000 P), EMGE (50 000 P), Szárhegyi Gazdasági Szövetkezet
(10 000P), magánszemélyek (4 000 P), Földmûvelésügyi Minisztérium
(200 000 P), és az Erdélyrészi Hangya Szövetkezeti Központ (100 000 P).65
1943-ban a „Szövetség” kezelésében lévõ tejüzemeknél gazdasági nehézsé-
gek voltak. Ezért 1943. március elején közölte a földmûvelésügyi miniszter a
Hangya elnökével, Korparich Edével azt a tervét, hogy a „Szövetség” Szövet-
kezeti Központ tulajdonában levõ tejüzemeket az Erdélyrészi Hangya vegye
át, és javaslat kidolgozására szólította fel Korparich Edét. Õ, „miután a
miniszter tudomására hozta a Szövetséggel fennálló jó viszonyra várható ked-
vezõtlen hatásokat, a javaslatot megtette.”66 A javaslat lényege az lehetett,
hogy a tejtelepek alakuljanak Hangya Szövetkezetekké67, és így a Hangya Szö-
vetkezet átvenné õket. Ezt a javaslatot a miniszter elutasította.
Korparich felkérésére Jeszenszky Ferenc kormánybiztos tájékoztatta a
„Szövetség” vezetõségét a miniszter szándékáról. Az Erdélyrészi Hangya Köz-
pont 1943. május 5-i ülésén Korparich a javaslata utólagos jóváhagyását
kérte.68 Nem ismerjük Korparich javaslatát teljes részletességében, de nem
nyerte el az igazgatósági tagok többségének beleegyezését. A feszült légkörû
ülésen gróf Teleki Béla igazgatósági tag fejezte ki az erdélyi tagok véleményét:
„nem járulhat hozzá ilyen javaslathoz, mely intézményeink belsõ életébe való
beavatkozás és az autonómia csorbítása” 69.
Bethlen László igazgatósági tag ismertette a tejüzemek létesítésének törté-
netét, és azt a helyzetet, mely a Pénzintézeti Központ észrevételei folytán a
„Szövetség” számára kialakult. Szerinte, ha a tejüzemek további kezelésérõl a
Pénzintézeti Központ állásfoglalása miatt le is kell mondania a „Szövetségnek”,
nem kényszeríthetõ egy értéken aluli elidegenítésre. Javasolta egy külön tejszö-
vetkezet létesítését, amelyet az EMGE, a „Szövetség” és az Erdélyrészi Hangya
alakítson meg. Ezt az álláspontot támogatták végül Tõkés József, Polonkay
Tivadar, Bitay Antal, Fodor Béla, Berekméri István és Fekete János igazgatósá-
gi tagok. Ezek után Korparich Ede feltette a kérdést „hogy az elhangzott felszó-
lalásokat úgy tekintheti-e, hogy a kért felmentvényt nem kapja meg. Miután a
kérdésre választ nem kapott, Elnök megállapítja az igazgatóság azon határoza-
66 Fol. Hung. 3634/1 230.

67 Fol. Hung. 3634/1 250., 231.
68 „Felmentvényt” az intézkedéséhez.
69 Fol. Hung. 3634/1 230.
70 „Végrehajtó Bizottság, miután meggyõzõdése szerint az 1943. május 5-én tejügyben hozott
193
tát, hogy az Elnöknek a kért felmentvényt nem adja meg.” Ezek után Korparich
Ede lemondott elnöki tisztségérõl. A tárgyalásokat követõen végül egy az 1943.
június 11-i ülésen a végrehajtó bizottság formailag visszakozott70. Majd
Korparich visszavonta lemondását. A végrehajtó bizottság viszont az önálló tej-
szövetkezet alapítását szorgalmazta továbbra is, amelyet az erdélyi magyar gaz-
dasági szervezetek hozzanak létre, de az alaptõkét a magyar állam adja hozzá.
Székhelyként pedig Marosvásárhelyt kívánták.
1943. augusztus 2–3-án a Földmûvelésügyi Minisztériumban értekezletet
tartottak az erdélyi gazdasági szervezetek vezetõi, itt elhatározták, hogy külön
tejbegyûjtõ szövetkezetet állítanak fel. A tervek szerint a leendõ szövetkezet
alaptõkéjében a „Szövetség” 25%-kal, a Hangya 25%-kal, az OMTK 25%-kal,
a tejszövetkezetek 5%-kal és az erdélyi gazdaérdekeltségek 20%-kal vennének
részt. Az össztõke 1 600 000 lenne, abból 400 000-at kellene a Hangya
adjon.71 Urmánczy János, gróf Teleki Béla és Pál Dénes igazgatósági tagok
aggályosnak tartották egy anyaországi vállalat részvételét, de „gróf Bethlen
László megnyugtató kijelentései után” õk is támogatták a javaslatot. Az igaz-
gatótanács értékelése szerint a Hangyának nem állt rendelkezésére ennyi
tõke, de banki hitelekbõl megoldhatónak tartották az összeg elõteremtését.
1943. október 5-én Marosvásárhelyen alakították meg a tejszövetkezetet.
Alaptõkéje 600 000 pengõ volt, ebbe adott a nyolc erdélyi állattenyésztõ egye-
sület összesen 100 000 pengõt, az EMGE 100 000 pengõt, a „Szövetség”
100 000 pengõt, az OMTK 100 000 pengõt, az erdélyi tejszövetkezetek 100 000
pengõt és a Hangya 100 000 pengõt.72 A tejszövetkezet igazgatósági elnöke gr.
Teleki Mihály, ügyvezetõ-alelnöke báró Kemény Ferenc, második alelnöke Zol-
táni Pál lett.73
1943. október 6-án döntés született arról, hogy az Erdélyrészi Hangya, az erdé-
lyi „Szövetség” Szövetkezeti Központ és a galántai Hanza Központi Szövetkezet
közös beszerzõirodát nyit Budapesten. A terv szerint felszámolnák a külön Hangya
bevásárló irodát, és létrehoznák a Szövetkezetek Közös Egyesülését (SzÖKE), ez
intézné a beszerzéseket és az értékesítéseket.74 A terv részeként kölcsönös üzlet-
részjegyzéssel tagtulajdonosokká váltak. Mivel a Hangya már üzletrészes volt a
Szövetségben, csak a Hanzában kellett 5000 P értékben üzletrészt vásároljon.
igazgatósági határozat sajátos félreértésen alapul, kimondja, hogy Elnöknek intézkedéseivel

szemben bizalommal viseltetik. Kéri, hogy elnök is vonja vissza lemondását.” Fol. Hung.
3634/1 242.
71 Fol. Hung. 3634/1 261.
72 Fol. Hung. 3634/1 278.
73 Fol. Hung. 3634/1 279.
74 Fol. Hung. 3634/1 269–272.
75 Jelentés 1941.
194
1943. szeptember 4-én Marosvásárhelyen az EMGE, a „Szövetség” és a Hangya

értekezletet tartott, ahol jövõbeli együttmûködésrõl határoztak. Megállapodtak egy
elnöki tanács, egy elõadói tanács és egy közös, 12 tagú bizottság létrehozásáról. Az
együttmûködés célja az erdélyi gazdasági kérdések megbeszélése, gazdasági problé-
mák megoldása, közös propaganda és az egymás közti viták megoldása.
Az Erdélyrészi Hangya gazdasági tevékenysége
1940-ben az eddig meglévõ fogyasztási üzletág mellé a szövetkezeti értéke-

sítést és termelést is megszervezték.75 A továbbiakban ezen három ágazat sze-
rint tárgyalom a Hangya Központ tevékenységét.
Áruforgalmazási (fogyasztási) üzletág
Áruforgalmazási hálózat kiépítése. Az impériumváltás után a kor-

mányzat utasítására egy áruterjesztõ hálózatot kellett kiépíteni. A feladat
megismerése után az Erdélyrészi Hangya vezetõi költségvetést és emlékiratot
készítettek a magyar kormánynak, hogy mennyibe kerülne az áruraktárak fel-
állítása. A kormány erre a célra 400 000 pengõ kamatmentes kölcsönt bocsá-
tott a Szövetkezet rendelkezésére.
Viszonylag rövid idõn belül egy országos áruellátó hálózatot építettek ki. A
nagyenyedi Hangya Központtól átvett három áruraktárat76 kirendeltségekké minõ-
sítették. Kolozsváron egy újabb kirendeltséget nyitottak. A régi (romániai) árube-
szerzési források kiesése miatt Budapesten árubeszerzõ raktárat állítottak fel, innen
szerezték be a szövetkezeti boltok számára az árut. A forgótõke kezdeti hiánya miatt
az elsõ árukészleteket a budapesti Hangya Szövetkezeti Központ adta, bizományba.
1941. november 15-ig már felállították 11 helységben az áruraktárakat, de
még nem mindegyik mûködött77. Az év végéig további 3 helységben létesítet-
tek áruraktárakat.
1943 végén határozatot hoztak fióküzletek felállításáról Désaknán,
Szilágysomlyón és Zilahon.78
76 Marosvásárhely, Sepsiszentgyörgy és Székelyudvarhely.

77 Baróton, Bánffyhunyadon, Gyergyószentmiklóson, Kézdivásárhelyen, Maroshévizen,
Nyárádszeredában, Parajdon, Szászrégenben, Székelykeresztúron, Szilágysomlyón,
Tasnádon. Szövetkezés, 1950. november 15. 8.
78 Fol. Hung. 3634/1 291.
79 Jelentés 1942.
195
Áruellátás. A fogyasztási üzletágat alapvetõen befolyásoló egyik tényezõ

az áruval való ellátottság volt, az alábbiakban ezt összegzem.
Év
Áru Mennyiség
1941 1942 1943
Liszt kg 11 141 200 7 505 273 5 878 452
Termény kg 613 640 274 389 81 584
Cukor kg 4 461 124 3 927 581 2 828 102
Só kg 2 573 047 3 015 724 2 479 416
Szesz Lt 169 776 192 006 78 111
Bor Lt 420 745 681 546 1 328 950
Szeszpárlat Lt 60 594 101 182
Likõr Lt 44 808 110 511 380 091
Rum Lt 23 114 51 556
Rizs kg 391 613 377 077 297 417
Mosószóda kg 174 120 92 173 –
Ecet Lt 228 986 313 116 444 865
Rézgálic kg 164 392 80 183 164 508
Rézmészpor v 23 491 23 567
Raffia kg 19 103 8302 –
Rúdvas v 300 329 118 070 60 809
Sodronyszeg kg 53 233 76 959 38 375
Lópatkószeg csg 9324 6009 –
Kasza db 23 978 21 143
Kapa db 2834 1643
33 737
Lapát és ásó db 7985 5483
Vasvilla db 13 626 4016
Zománco-
db 150 416 n. a. 31 995
zott edény
Eke db 31 137
Szacskavágó db 34 55 130
Répavágó db 52 46
*Egyes árufajtákat, amelyeket bonyolultabb mérni (pl. vegyesáru, ruhák,

textiláru), nem tüntettek fel.
A forgalmazott árumennyiség értékelésénél figyelembe kell vennünk, hogy

háborús hiánygazdaság alakult ki. A háború elõrehaladtával egyre érezhetõb-
bé vált az áruhiány, fõleg a legkeresettebb termékekbõl. Évrõl évre folyamato-
san csökken a forgalmazott alapélelmiszerek mennyisége, és 1943-ra fejada-
got vezettek be a legfontosabb alapélelmiszerekre. Emiatt a forgalmazott liszt
mennyisége 1943-ban kevesebb mint fele volt az 1941. évinek. A forgalmazott
cukor mennyisége majdnem felére csökkent ugyanarra az idõszakra. A ter-
ményforgalmazás még nagyobb mértékben csökkent.
196
A fémbõl készült termékek mennyisége is meredek esést mutat, fõleg az

1943-as évben, ugyanis a vasárukra az iparügyi minisztérium 1943. augusztus
1-tõl jegyrendszert vezetett be. A szövetkezet tehát egy háborús hiánygazdál-
kodás közepette kellett ellássa feladatát, és alapvetõen ez a forgalmazott áru-
mennyiség csökkenésének az oka.
Alábbiakban fogyasztási üzletág pénzforgalmát elemzem.
Év
Áru
1941 1942 1943
Liszt 4 379 716 3 572 755 3 100 969
Termény 759 46 174 603 62 345
Cukor 4 626 143 4 051 329 4 090 132
Só 577 068 678 992 675 167
Szesz 1 532 892 2 147 697 1 492 315
Bor 823 885 1 827 040 5 315 800
Szeszpárlat 342 180 699 412
Likõr 281 951 693 988 3 311 373
Rum 143 610 364 064
Rizs 538 095 661 095 83 793
Mosószóda 39 112 22 078 –
Ecet 164 320 228 342 505 460
Rézgálic 211 545 146 453 424 485
Rézmészpor 16 162 16 907
Raffia 60 793 26 972 –
Rúdvas 192 413 73 054 41 006
Sodronyszeg 64 835 36 237
Lópatkószeg 17 604 –
Kasza 91 418
202 825
Kapa 2239
115 812
Lapát és ásó 7981
Vasvilla 6496
Zománcozott edény 142 018 74 342
Eke 27 476
13 928
Szacskavágó 6530 25 094
Rápavágó 2845
Textiláru 1 502 269 4 210 497 6 795 169
Népruházati akciós áru n. a. 1 267 275 –
Vegyesáru 10 640 776 7 516 635 18 341 226
Összesen 26 449 099 28 748 630 45 761 927 (n 60%)
Az 1941. évi összáruforgalom értéke több mint 26 millió pengõ volt. A leg-
nagyobb forgalma a vegyesáru mellett az alapélelmiszereknek (liszt, cukor) és
mezõgazdasági szerszámoknak volt.
1942-ben az árueladás összforgalma több mint 28 millió pengõ volt. Az elõzõ
évhez viszonyítva mintegy 2 millió pengõs emelkedés történt az áruforgalom-
197
ban. Viszont a szövetkezeti áruforgalom mintegy 1/3-dal növekedett, míg a

magánkereskedõk áruellátása 1/4-del csökkent az 1941. évi forgalomhoz viszo-
nyítva.79 Tehát a lakosság egyre nagyobb részét a szövetkezetek látták el áruval.
Az elõzõ évhez viszonyítva ugyanazoknak az árucikkeknek volt a legnagyobb for-
galma (alapélelmiszerek és vegyesáru), viszont kissé csökkent az eladásukból
származó pénzmennyiség, azért, mert kevesebb árumennyiség állt ebbõl rendel-
kezésre a háborús korlátozások miatt. Változásnak számít, hogy a textiláruknak
majdnem négyszeresére emelkedett a forgalma, és így az alapélelmiszerekkel
közel azonos értékû forgalmat bonyolítottak le ezzel az árufajtával. Egészségvé-
delmi és közellátási akciók keretében élelmiszereket és ruházati cikkeket osz-
tottak ki.80
1943-ban a háború miatt korlátozásokat vezettek be az alapélelmiszerek és
a vasáru forgalmazásában. A legfontosabb élelmiszereket és közszükségleti
cikkeket fejadagra osztották (pl.: cukor, liszt, zsír, mosószappan stb.). A leg-
nagyobb problémák a vasáru (patkóvas, abroncsvas stb.) elosztásában mutat-
koztak, mert ezek hiánycikknek számítottak, a háborús viszonyok között a
vasat fõleg a hadiipari üzemek dolgozták fel. Ezen árufajták esetében a szövet-
kezetek feladata az arányos áruelosztás lett. A szabadon beszerezhetõ áruk
közül a borforgalmazás volt a legjelentõsebb.
Ilyen gazdasági feltételek mellett nagy eredmény, hogy a döntõen élelmi-
szereket és alap-közszükségleti cikkeket forgalmazó Hangya-hálózat forgalma
nagymértékû, 60%-os (mintegy 17 millió pengõs) növekedést produkált az
elõzõ évi forgalomhoz képest. A több mint 45 millió pengõs forgalomból a
vegyesáru (több mint 18 millió pengõ), a textiláru (6 millió pengõ), a bor
(5 millió pengõ) és cukor (4 millió pengõ) forgalma volt a legjelentõsebb.
1941 1942 1943
Helység Mag. Mag. Mag.
Szöv-tel Szöv-tel Szöv-tel
ker. ker. ker.
Marosvásárhely 2 364 720 1 768 164 6 505 658 1 333 608 5 234 087 6 630 222
Kolozsvár 1 176 527 2 149 468 1 728 195 450 729 3 225 874 740 376
Sepsiszentgyörgy 2 756 082 1 112 743 1 406 761 1 279 127 2 529 659 1 174 219
Székelyudvarhely 1 349 666 2 080 041 1 809 395 1 342 927 2 894 556 1 533 897
Barót 412 293 215 053 514 922 357 195 1 380 575 609 252
Csíkszereda 466 650 417 265 686 625 309 630 1 630 391 299 997
80 Ezek közé tartozott az ún. munkásruha-akció. Ezt 1942 végén a Közellátási Minisztérium ren-
deletére bonyolították le, melynek keretében jutányos árú munkaruhák szétosztását végezték.
Az áruk vételára 801 557 p volt, eladási ára 874 239 p, a különbözetbõl a fuvart, kamatkölt-
séget stb. fedezték, végül 40 000 p tiszta haszon maradt az akcióból. Fol. Hung. 3634/1 212.
81 Szövetkezés, 1940. december 1. 3–4.
198
1941 1942 1943

Helység Mag. Mag. Mag.
Szöv-tel Szöv-tel Szöv-tel
ker. ker. ker.
Dés 726 589 1 661 496 1 122 038 1 488 222 2 318 962 1 202 519
Erdõszentgyörgy 204 551 95 636 354 039 103 074 1 165 393 159 576
Gyergyószent-
153 954 444 307 173 020 370 867 584 756 501 840
miklós
Maroshévíz 262 695 282 382 261 794 306 287 468 226 423 376
Nyárádszereda 495 871 515 576 458 394 568 298 1 062 662 620 722
Székelykeresztúr 558 996 314 355 715 848 195 602 1 803 598 342 899
Parajd 520 927 154 240 692 064 322 530 1 078 467 278 508
Szászrégen 614 903 659 767 833 003 670 174 1 312 081 395 222
Szilágysomlyó 505 329 267 540 896 014 365 564 2 208 038 371 467
Kézdivásárhely 584 213 417 493 731 575 395 435 1 477 227 629 212
Tasnád 146 795 226 798 – – – –
Bánffyhunyad 296 150 69 846 – – – –
Mintaüzletek 4 708 154
Összesen 13 596 911 11 852 170 18 889 345 9 859 269 27 471 706 15 913 304
Mag. ker. – magánkereskedõkkel
Felvásárlás/értékesítési üzletág
Az értékesítési üzletágban a vidéken elõállítható termények felvásárlását és

értékesítését kezdték meg (élõ és vágott állatokat, tojást, zöldséget, tollat,
vadontermõ gyümölcsöt, gyógynövényeket, gabonanemûket, háziipai cikkeket).
Állatértékesítés. A Földmûvelésügyi Minisztérium az állatkivitel elõmoz-
dítása érdekében 1 500 000 pengõs hitelkeretet létesített hizlalási kölcsönök
folyósítására. A hiteleket a magyar Állat- és Állati termékek Kiviteli Szövetkeze-
te folyósította, a Hangya Központ mint a hizlalási kölcsönnek az érdekeltek felé
való közvetítõje kapcsolódott be az akcióba. A felhizlalt állatot a Hangya bizo-
mányi úton értékesítette, ezért jutalékot vett le, melynek mértékérõl nincs adat.
A felhizlalt állatokat vasúton szállították ki, a fuvarköltséget az állam vissza-
térítette. A berakási költségek (állatorvosi díj stb.) és a szállítás alatti súlyvesz-
teség általában kilogrammonként 14–18 fillért tett ki. Az állatok átvétele
Olaszországban Fiuméban, Németországban pedig Bécsben történt.
199
Az átvételi árak élõsúlyban kilogrammonként pengõben a következõk voltak:81

Olaszo. Németo.
Príma II. oszt III. oszt. Príma II. oszt III. oszt.
Ökör 1,26 1,13 0,97 1,22 1,09 0,93
Növendék 1,17 1,05 0,91 1,13 1,01 0,87
Bika 1,13 1,03 0,91 1,09 0,99 0,87
Tehén 1,02 0,95 0,87 0,98 0,91 0,87
A kormány az Olaszországba szánt szarvasmarhákra (kilónkénti) 4 filléres

apadási segélyt adott.82 Az elsõ 20 darabos, exportra szánt állatállomány 1941.
január 10-én hajnalban indult, este 11 órára érkezett Szászlekencére, ahol
átrakták a rendes nyomtávú vasúti kocsikba. Innen másnap délelõtt szállítot-
tak 10 ökröt Fiuméba, Bécsbe 7 bikát és 3 tehenet. A szállítmány alsó-
nyárádmenti, fõleg folyfalvi gazdák állataiból állt.
1941 végéig összesen 180 gazdálkodó vett fel szarvasmarha-hizlalásra
egyenként 400 pengõs kölcsönt, míg 68 gazda sertéshizlalásra vett fel egyen-
ként 100 pengõs kölcsönt (összesen 78 800 pengõt). Ekkor elbírálás alatt állt
200 szarvasmarha és 150 sertéshizlalási kölcsönigénylés.
Mennyire volt „bürokratikus”, vagy ellenkezõleg: könnyû egy ilyen hizlalá-
si kölcsönhöz való jutás? 1941 februárjáig a következõ volt az eljárás: A leszer-
zõdött állatokra alacsony kamatú hizlalási kölcsönt adtak (1940.
október–november hónapokban 5,5%-os évi kamatra83, ezt 1940. december
21-ig 4%-os kamatra mérsékelték.84) A kölcsönt 6 hónapra folyósították.
Szarvasmarha-hizlalásra legtöbb 400, sertéshizlalásra legtöbb 100 pengõ
hitelt lehetett felvenni. Biztosítékul a hizlalandó állatot kézizálogul lekötöt-
ték, és fedezeti váltót is kértek. Emellett a kölcsön felvételére a községi elöl-
járóság „Érték- és Vagyonbizonyítványt” kellett kiállítson a kölcsönt igény-
be vevõ ingatlanjáról, és arról, hogy ezek milyen forgalmi értékkel rendel-
keznek. A kölcsön igénybevételéhez még szükség volt a marhalevél bemuta-
tására is.
Az engedélyeztetési eljárásnál 1941 februárjától bevezették a magyarorszá-
gi rendszert.85 Ekkor a következõ lett az eljárás: az a gazda, aki hízóba állított
egy szarvasmarhát, azzal a céllal, hogy külföldön értékesítse, 1 héten belül az
illetékes vármegye székhelyén lévõ EMGE Állatértékesítést Beszervezõ Ügy-
osztály Vármegyei Felügyelõségénél kellett bejelenteni, a gazdakörök elnöke-
inél igényelhetõ nyomtatványon. (A bejelentés célja a nyilvántartásba vétel
82 Szövetkezés, 1941. április 24. 9.

83 Szövetkezés, 1940. december 1. 3–4.
84 Szövetkezés, 1940. december 1. 4.
85 Szövetkezés, 1940. február 15. 3-4.
86 Szövetkezés, 1941. április 24. 9.
200
volt, amire a hatóságoknak a tervezhetõségért volt szükségük.) A bejelentés

után az EMGE területi felügyelõje személyesen megtekintette a kivitelre szánt
állatokat, és felmérte, hogy megfelelõ hizlalás esetén elérhetik-e a külföldi
szállításnál elõírt súlyt (legalább 650 kg) és minõséget. Az elõírásoknak meg-
felelõ állatot lebélyegezte sorszámozott füljeggyel.
Ha az állat hizlalása befejezõdött, ezt az EMGE vármegyei felügyelõjénél
kellett bejelenteni, egy nyomtatvány küldésével. Az EMGE vármegyei felügye-
lõje ezt jelezte a Kereskedelmi Hivatal Erdélyrészi Kirendeltségének (Kolozs-
váron székelt), aki egy területi felügyelõn keresztül a helyszínen szemrevéte-
lezte az állatot. Ha megfelelt az exportkövetelményeknek, exportbélyegzõt
kapott. Az engedély megérkezésérõl és a fülbélyegzõ számáról értesíteni kel-
lett az Erdélyrészi Hangya Központot, amely megindította a kiviteli engedély
megszerzését. Az állatokat tízes csoportokba sorolták, ennél kevesebb állatot
nem lehetett külföldre szállítani. A tízes csoportosításokat az EMGE-hez
továbbította, amely a Kereskedelmi Hivatal Erdélyrészi Kirendeltségéhez,
majd innen tovább, az Országos Állatértékesítõ Bizottság elé terjesztette, ez a
hivatal adta meg az engedélyeket. (Erre azért volt szükség, mert a kivitelnél
éves keretszámok, ún. kontingensek voltak, amelyeket nem lehetett átlépni.
De a jelzett idõszakban a háborús konjunktúra nagy élelmiszer-felvevõpiacot
biztosított, úgyhogy ez nem volt akadály az engedélymegadásban.) Kiviteli
engedélyt csak azoknak a szarvasmarháknak adtak, amelyeket a tervezett
szállítás elõtt legalább 3 hónappal bejelentettek.
Jugoszlávia német megszállása után az Olaszországba irányuló magyar
állatexport útiránya is megváltozott, így nem Jugoszlávián, hanem Németor-
szágon keresztül szállították, és az átadó állomás Sopron-Ágfalva volt. Mivel
az állatok szállítása rövidebb lett és így kevesebbet súlyt veszítettek az átvevé-
sig, a kormány megvonta a (kilónkénti) 4 filléres apadási segélyt.86 Az olaszor-
szági értékesítési árak egyenlõek lettek a németországiakkal. Az 1940 végi
árakhoz képest kismértékû emelkedés történt.
Príma II. oszt III. oszt.
Ökör 1,32 1,19 1,03
Növendék 1,23 1,11 0,97
Bika 1,19 1,09 0,97
Tehén 1,08 1,01 0,91
Mely helységek gazdái kapcsolódtak be ebbe az akcióba? Csak néhányról

tudunk. 1940 õszén folyfalviak, 1941 februárjáig székelybethlenfalviak és kör-
nyékbeliek.87
87 Itt 67 ökörre, 46 tehénre, 1 bikára vettek fel hizlalási elõleget. Szövetkezés, 1941. február 1. 2.
88 Fol. Hung. 3634/1. 294.
201
Nemcsak a Hangya, hanem az EMGE és a Magyar Mezõgazdák Szövetke-

zete is végzett Erdélyben állatértékesítést, ami miatt összeütközések voltak a
három intézmény között. Ennek kiküszöbölésére létrehoztak egy külön szö-
vetkezetet, az Erdélyi Gazdák Állatértékesítõ Szövetkezetét (EGÁZ). Az új szö-
vetkezet megalakulásával az Erdélyrészi Hangya 1942. szeptember 15-én
beszüntette az állatértékesítést88
Állatfelvásárlás. 1941 elején Barót és Kisbacon környékén a szövetkeze-
ti központ értékesítési megbízottja 52 sertést vásárolt fel, ezeket a marosvá-
sárhelyi közvágóhídon dolgozták fel és Kolozsvár város közélelmezési hivata-
lánál értékesítették.89 Az állatfelvásárlási és értékesítési tevékenység lecsökkent,
és ezt a tevékenységet az 1942 õszén létrejött Erdélyi Gazdák Állatértékesítõ Szö-
vetkezete vette át. A felvásárolt állatok értékesítésébõl a Hangya Központnak
2 189 268 pengõ jövedelme származott. 1941-ben 145 000 pengõ jövedelme
származott az élõ állatok értékesítésébõl, a csökkenés oka az volt, hogy ezt a
tevékenységet beszüntették.
Erdeigyümölcs-felvásárlás és -értékesítés. 1941. december 4-én
közölte az elnök, hogy a Földmûvelésügyi Minisztérium utasította a Hangya
Központot kerti gyümölcsök felvásárlásának megszervezésére,90 emellett az
erdeigyümölcs-felvásárlást (és feldolgozást) kellett megteremteni, ehhez leg-
alább öt feldolgozó telep és több gyûjtõállomás felállítását írták elõ. 1941 tava-
szán az FM kiküldte Szabó Béla kertészeti akadémiai tanárt, aki beutazta a
gyûjtés szempontjából számbajövõ vidékeket, és javaslatokat tett a
begyûjtõhálózat kiépítésére. Az õ ajánlására Ratosnyán, Gyergyószent-
miklóson, Zsögödön, Gyimesközéplokon és Kovásznán létesítettek feldolgozó
telepeket.91 Itt helyiségeket béreltek, szárítókat építettek és helyi szakembere-
ket bíztak meg a gyûjtés megszervezésével. A gyûjtés 1941. július végén már
mûködött.92 Az erdeigyümölcs mellett gombát és teafüvet is felvásároltak, az
átvételnél azonnal, készpénzben fizettek. A gyümölcsök átvételét és konzervá-
lását a budapesti Kertészeti Akadémia növendékei végezték, minden telepen
két személy.
1942-ben a gyümölcsszedõ és -feldolgozó telepeken 24 kertészeti fõiskolai
hallgató dolgozott, a kolozsvári egyetem közgazdasági tanszékének három
89 Szövetkezés, 1941. február 1., 2., március 1., 2.

90 Fol. Hung. 3634/1, 117.
91 Szövetkezés, 1941. május 29. 2.
92 Szövetkezés, 1941. július 31. 4.
93 Szövetkezés, 1942. július 26. 7.
94 Fol. Hung. 3634/1. 215.
202
hallgatója pedig a Hangya Központban végezte a gyümölcsgyûjtési munkák

ellenõrzését.93 Õk havi 250 pengõ fizetést és lakást kaptak. A telepek admi-
nisztratív munkájába 12 marosvásárhelyi kereskedelmi iskolai diák is besegí-
tett, õk havi 150 pengõt és lakást kaptak. Ezt a munkát szakmai gyakorlatként
végezték. Az 1942-es évben az erdeigyümölcs-begyûjtésben 1 726 652 kg gyü-
mölcsöt szedtek össze, a szedõknek, fuvarozóknak stb. 1 562 744 pengõt fizet-
tek ki.94 Az áruk eladása részben a következõ év elején történt, körülbelül
400 000 P tiszta jövedelmet becsültek az értékesítésébõl, de mivel az eladás a
következõ évre is áttolódott, az 1942. évi mérlegben még nem szerepelt ez az
összeg. Az 1943. február 11-i igazgatósági ülésen tárgyalták egy gyümölcsfel-
dolgozó telep létrehozásának ügyét. Az elnök helyszínnek Székelyudvarhelyt
javasolta, de két igazgatósági tag, Pál Dénes és Nagy Lajos javasolták, hogy a
feldolgozó telep Székelykeresztúron legyen, amihez a város ingyen telket aján-
lott fel. 95 A kérdésben a döntést elhalasztották, végül Székelyudvarhelyen léte-
sítették a telepet.
Tollfelvásárlás. 1942-ben tyúk- és libatollat vásároltak fel, kilóját 15 fil-
lérért, a központi raktáraknál 20 fillérért.96 1942-ben tollelõleget folyósítottak,
minden liba vagy kacsa után 3 pengõt. A kölcsönt 1943. október 30-ig kellett
törleszteni tollban, az akkori felvásárlási árak szerint.
Tojásfelvásárlás. A tojásfelvásárlás dinamikusan nõtt, de 1943-ban az
abban az évben dúló baromfivész miatt a tojásértékesítés is visszaesett.
Minõségjavítás, tenyésztelepek. 1941-ben a felnevelt állatok minõsé-
gének javítására vetõmagot (10 000 pengõ értékben) és napos csibét (9800
egyedet) osztottak ki a szövetkezeti tagok között. Meggyesfalván tyúk- és liba-
farmokat állítottak fel. Szamosújváron sertéshizlaló telepet létesítettek (2300
db sertéssel). Ebben bér ellenében környékbeli gazdák is hizlalhatták a ser-
téseiket. 1943 elején döntés született arról, hogy az Erdélyi Gazdák Állatérté-
kesítõ Szövetkezete megveszi a szamosújvári hizlaldát. Az igazgatóság hozzá-
járult az eladáshoz, annál is inkább, mivel a hizlalda veszteséges volt. A
tranzakció szerint az EGÁSZ átveszi a 105 000 pengõs tartozást a pénzügy-
minisztériummal szemben, fizet 50 000 pengõt készpénzben, a vételár többi
részét egy év múlva adja meg.97 1943-ban a baromfivész és a takarmányhiány
miatt a Szövetkezeti központ meggyesfalvi tyúkfarmját fel kellett oszlatni. A
csibekeltetõ üzem viszont tovább dolgozott.
95 Fol. Hung. 3634/1. 217.

96 Szövetkezés, 1942. november 26. 5.
97 Fol. Hung. 3634/1. 219.
203
Háziipar. A Hangya Központ fafaragó és szalmafeldolgozó tanfolyamokat

indított, ezek célja olyan munkaerõ képzése volt, amely képes eladható termé-
keket készíteni.
Faipari cikkek. 1943-ban Telekfalván és Szolokmán gereblye és favilla
gyártását indították be. Ez sikeres volt, a két falu lakosságának pár hónap alatt
42 000 pengõ jövedelmet biztosított. Ugyanebben az évben Csomakõrösön
faháncs strandkalap értékesítését szervezték meg, itt az év folyamán 37 437
kalapot vásároltak fel.
Szalmafonás. 1942-ben az Erdélyrészi Hangya Központ Meggyesfalván
dolgozta fel azt a szalmafonatot, amit a helyi szövetkezetek vásároltak fel.
Egyes falvakban nagy hagyománya volt a szalmafonásnak, ezekben a helysé-
gekben a lakosság jó részének kiegészítõ tevékenysége volt, innen vásárolták
fel. Meggyesfalván kalapokat, szõnyeget és más használati tárgyakat készítet-
tek belõle.98
1943-ban szalmafeldolgozó tanfolyamot indítottak. A kész szalmaáru átvéte-
lére Kõrispatakon, Bözödön és Vágáson beváltótelepeket létesítettek. Mezõcsá-
váson, Mezõfelén és Szabédon gyékényfeldolgozó telepeket szerveztek.
Mennyiség szerint a felvásárlás/értékesítési üzletág forgalma a következõ volt:
Év
Termény
1941 1942 1943
Szarvasmarha db 2103
Beszerzése meg-
Vágott szarvasmarha db 75 élõ állat
szüntetve
Sertés db 2141
Tojás db 2 720 550 3 193 480 991 805
Zöldség kg 291 615 307 000 –
Vadontermõ gyümölcs kg 560 854 1 686 035 1 997 418
Gyógynövény kg 662 83 010 85 583
Termény kg 391 000 896 730 116 342 tonna
Toll kg 8611 80 593 47 330
Alma kg 180 000
1941-ben több mint négyezer állatot vásároltak fel és értékesítettek, a

következõ évre már nincs adat. Az értékesített tojás és zöldségek mennyisége
1942-ben is kismértékben emelkedett. 1934-ben az értékesített tojás mennyi-
sége visszaesik egyharmadára a baromfivész miatt, a zöldségfelvásárlásról
nincs adatunk, valószínûleg a terménybe számolták bele.
A felvásárolt vadontermõ gyümölcsök mennyisége 1942-ben majdnem
megháromszorozódik, és a következõ évben is nagymértékben emelkedett.
99 Marosvásárhely mellett.
204
A felvásárolt gyógynövények mennyisége egy év alatt szintén látványosan

felfut, 1943-ra már csak kismértékben emelkedik. A felvásárolt termények
mennyisége igen látványosan megemelkedik 1943-ra. Ennek részben oka,
hogy a kötelezõ terménybeszolgáltatás lebonyolítására a kormányzat a szövet-
kezeti hálózatot is bevonta. Másik oka, hogy ebbe számolták bele a zöldség-
mennyiséget is. A tollértékesítés tízszeres emelkedést produkált 1942-ben az
elõzõ évekhez képest, de 1943-ban a felére esett vissza, valószínûleg a barom-
fivész miatt.
Az értékesítési üzletág forgalma a következõ volt:
Év
Termény
1941 1942 1943
Szarvasmarha 1 470 314
145 000 Beszerzése
Vágott szarvasmarha 45 610
(élõ állat) megszüntetve
Sertés 673 344
Tojás 321 404 634 656 222 010
Zöldség 40 603 87 750
Vadontermõ gyümölcs 403 225 1 518 012 6 974 440
Gyógynövény 1340 46 154 41 997
Háziipari cikkek 5596 10 492 320 738
Termény 173 893 2 660 480 5 001 421
Toll 15 388 493 548 423 565
Gyapjú – 98 000 187 000
Alma – 145 000 –
Összesen 3 150 717 7 591 286 6 974 440
Az állatfelvásárlás (amely az 1941. évben az üzletág nyereségének több

mint 1/3-át adta, az Erdélyi Állatértékesítõ Szövetkezet létrejötte miatt
lecsökkent, 1943-ra teljesen megszûnt. A felvásárlási üzletág forgalma 1941-
hez képest kétszeresére emelkedett a következõ évben. Az 1943. évi kismérté-
kû csökkenés oka a jól jövedelmezõ állatértékesítési üzletág kiesése.
Termelési üzletág
A Hangya elõzõleg semmiféle termelõkapacitással nem rendelkezett. A

termelési üzletág kiépítésére a FM utasította a Hangya Központ vezetõségét
1940 decemberében. A termelésnél a cél egyrészt a vidéki lakosságtól felvásá-
rolt alapanyagokból készáru elõállítása (gyümölcslékészítés, dzsemkészítés,
mert készáruként nagyobb összegért lehetett a terményeket értékesíteni).
Másrészt olyan közszükségleti cikkek elõállítására törekedtek, amire felvásár-
lási igény van a szövetkezeti tagság részérõl (szappan, mosószerek, hordók,
seprûk). Ennek megfelelõen 1941-ben Meggyesfalván99 több mint 400 000
205
pengõ beruházással vegyipari gyárat100, ecetgyárat, szeszesitalgyárat, gyü-

mölcsfeldolgozó üzemet, seprûkötõ üzemet, kádármûhelyt, ládagyárat létesí-
tettek. 1941-ben ezek nagyjából a beruházási összegüknek megfelelõ forgal-
mat bonyolították le. Az itteni építkezések közül a legjelentõsebb a konzerv-
gyár és hûtõház felépítése volt.
1941. december 4-én közölte az elnök az igazgatótanáccsal, hogy a FM uta-
sította az Erdélyrészi Hangya Központot, hogy építsen fel Marosvásárhelyen
egy konzervgyárat. A vezetõség 200 000 pengõre becsülte a kivitelezés össze-
gét, erre támogatást kért, 100 000 P államsegélyt kapott.101 1942. április 22-éig
elkészültek a konzervgyár tervei, ekkor 416 000 pengõre becsülték a kivitele-
zés összegét.102 Az év folyamán elkezdõdött a konzervgyár felépítése, az épít-
kezést a következõ év tavaszáig befejezték, és 1943. február 1-jén helyezték
üzembe. Napi termelõkapacitása 1 vagon konzerv volt.
1942-ben a meggyesfalvi gyártelepen lévõ üzemek kétmillió forintnál
nagyobb értékben állítottak elõ árucikkeket. Megkezdõdött a gyártelepen
épült hordóüzemben is a termelés. 1942 folyamán elkészült Marosvásárhe-
lyen a központi székház és a raktárház. 1942 õszén a Földmûvelésügyi Minisz-
térium megbízásából egy 30 vagon kapacitású hûtõház építését kezdték
meg.103 1942 novemberében már az alapozást készítették. 1943-ban felmerült
e szeszfõzde áttelepítésének gondolata gyümölcsben gazdagabb vidékekre,
mert az üzem kapacitáson alul termelt az alapanyagok hiánya miatt. A vegy-
ipari üzem megduplázta termelését az 1942-es évihez képest. A hordóüzem-
ben a kiesett munkaerõ pótlására földmûvesekbõl képeztek kádárokat, akik
sikeresen beletanultak a hordókészítésbe. Az ipartelep lakatos- és gépkocsija-
vító mûhelyeit továbbfejlesztették. Így az ipartelep összes javítását, valamint
a víz-, gáz-, villany- stb. szereléseket is ezek a mûhelyek végezték. Emellett
gépeket készítettek egyes üzemeknek.
A termelési ágazat majdnem 9 millió pengõs forgalmának több mint egy-
harmadát (több mint 3 millió pengõt) a szeszesital-termelés adta. A konzerv-
gyár lekvár- és dzsemtermékei több mint 2 millió pengõt tettek ki az összfor-
galomból, ezt követte a gyümölcslé forgalma több mint másfél millió pengõ
forgalommal. A munkáslétszám átlag 240 fõ volt, ezek közül 132 férfi és 108
nõi munkás. 1943-ban befejezték a hûtõház felépítését. Emellett Kolozsváron
tárházat, Székelyudvarhelyen gyümölcsfeldolgozó üzemet építettek.
100 Tisztító- és mosószereket gyártott.
101 Fol. Hung. 3634/1, 117.
102 Fol. Hung. 3634/1, 132.
103 A beruházásra a Földmûvelésügyi Minisztérium adott 300 000 P államsegélyt és 700 000 P
kölcsönt (15 év alatt törlesztendõ, 5%-os amortizációs kölcsönként). Fol. Hung. 3634/1 193.
104 Fol. Hung. 3634/1 74.
206
Más beruházások, tevékenységek
Székházépítés. Az Erdélyrészi Hangya Központ létrejöttét követõen fel-

vetõdött a kérdés, hol legyen a központja. 1941 júniusában a miniszterelnök-
ség amellett foglalt állást, hogy Marosvásárhelyen, és elhatározták, hogy oda
központi székházat építenek. Ehhez megvették a Tisza Kálmán téri ingatlant
(1460 négyszögöl 25 000 P-ért).104 1941 szeptemberére elfogadták a marosvá-
sárhelyi székházra a helybeli Farkas József építész terveit. Az építkezés
becsült költsége 500 000 pengõ volt, ennek fedezésére hitelt kerestek.105 1941.
decemberig már elkezdõdött az építkezés. Az építési terveket egy bizottság
felülvizsgálta, és hibákat állapított meg. Ezután Masirevics György budapesti
építésszel kijavítatták a hibákat. Így a vezetõség szerint olcsóbb, másrészt a
kívánalmaknak jobban megfelelõ épület lesz.106
1942 áprilisában kiderült, hogy újabb módosításokat eszközöltek az épít-
kezésben, emiatt az a tervezettnél jóval nagyobb és drágább lesz. Az elnök
azzal érvelt, hogy „Ezen az épületen történt bõvítések fõleg azt a célt szolgál-
ják, hogy amennyiben Dél-Erdély is felszabadul, úgy az itt épített központi
székház egész Erdély szövetkezeti hálózatának központjául szolgálhasson.”107
Az új értékelés szerint a székház 788 000 pengõbe fog kerülni.
1943 májusára elkészült az építkezés. A végelszámolás szerint a székház 1
128 092 pengõbe került, a következõ lebontásban:108
Kiadás Értéke
Munkabérek 557 376
Anyagok 288 477
Berendezési tárgyak (fûtés, villanyszerelés, vízvezeték) 222 642
Vegyes költségek (telefon, tervezési költségek, apró kiadás stb.) 59 596
Összesen 1 128 092
A megmaradt és más építkezéseknél felhasznált építõanyag értéke 1550

pengõ volt.
105 Fol. Hung. 3634/1 89–90.

106 Fol. Hung. 3634/1 102.
107 Fol. Hung. 3634/1 132–133.
108 Fol. Hung. 3634/1 237–238.
109 Fol. Hung. 3634/1 246–248.
207
És hogy mire kellett a nagy épület? Az 1943. augusztus 18-i igazgatósági és

felügyelõbizottsági ülésen Büsch Viktor miniszteri tanácsos, a Közérdekeltsé-
gek Felügyelõ Hatóság alelnöke elnöki reprezentációs költségek megállapításá-
ra tett javaslatot, mely szerint az elnök kapja díjmentes használatra a székház-
ban lévõ lakást fûtéssel, világítással és kiszolgálással és havi 1500 pengõ repre-
zentációs költséggel. Az igazgatóság a javaslatot jóváhagyta.109 Az épület „Han-
gya-ház” néven ismert az idõsebb vásárhelyi korosztályoknak, jelenleg külön-
féle igazgatóságok és napilapok szerkesztõségei foglalják el.
Képzés. A Szövetkezeti Központ több tanfolyamot is tartott. Ezek egy
része a szövetkezetek szakszemélyzetének kiképzését szolgálta, más része
olyan háziipari termékek készítésének megtanítására irányult, amelyeket a
Hangya központ felvásárolhatott és vagy feldolgozhatott (szalmafonat), vagy
készen értékesíthetett (faragott termékek).
Az elsõ boltosképzõ tanfolyamot 1941 õszén tartották. A tanfolyam 1941.
november 19-én kezdõdött, harminc fiatal részvételével. A képzés folyamán a
könyvelés és áruismeret oktatására helyezték a hangsúlyt. Az oktatók zöme a
központ fõtisztviselõi voltak.110
1941-ben több fafaragó tanfolyamot tartottak. Az elsõ Kibéden 1941 õszén
zajlott le. Az oktató Szalmásy Sándor (Gábor?) pécsi iparmûvészeti oktató
volt, kiszállási stb. költségeit a Központ fizette.111 Õ a régi kibédi kézimunkák-
ról vette át a motívumokat, azokat lerajzolta, és a tanulók a saját ízlésük sze-
rint alkalmazták azokat. Több mint harminc fiatal vett részt a tanfolyamon,
tükörkerteket, gyerekjátékokat készítettek, ezeket a Hangya Központ megvá-
sárolta, és Budapestre, illetve külföldre exportálta. A gyerekek napidíjat kap-
tak.112 A tanfolyam hathetes volt. A tanfolyam végén a résztvevõk megalakítot-
ták a „Kibédi Szövetkezet Népmûvészeti Faragó Bokrát”. Pár ismert résztve-
võ: Györffy Balázs, Péterfi Mihály, Domokos György, Dósa Dénes.
Etéden 1942. január 23-án kezdõdött a fafaragó tanfolyam, és február (?) 15-
én ért véget.113 Itt is több mint harminc fiatal vett részt a tanfolyamon, az oktató
Nagy Benõ marosvásárhelyi iparmûvész, szakiskolai tanár volt.114 A tanfolyam
záróünnepélyén kiosztották a Hangya Központ 665 pengõ pénzjutalmát, majd a
fiatalok megalakították az „Etédi Faragó Bokrot”.115 A központ faragó szerszámo-
kat, nyersanyagot és két gyalupadot adományozott a munkaközösségnek.
112 Szövetkezés, 1942. január 1. 3–4.
113 Szövetkezés, 1942. március 12. 12.
114 Szövetkezés, 1942. január 29. 3.
115 Bokorbíró: Gagyi Dezsõ, kisbíró: Szekeres Balázs, választmányi tagok: Máté Elek, Lõrinci
Ferenc, Péter József, Kovács Dénes, Gedõ Géza.
116 Szövetkezés, 1942. március 12. 11–12.
208
Szovátán 1942. január–februárban nyolchetes fafaragó tanfolyam mûkö-

dött, ez március 4-én ért véget.116 Az oktató Szalmásy Sándor (Gábor?) volt, a
tanfolyamon 47 fiatal vett részt, és záróvizsgával ért véget. A záróünnepélyen
1500 (vagy 1600) pengõnyi pénzjutalmat osztottak szét. A tanfolyam alatt a
résztvevõk 457 munkadarabot készítettek el, tinta-, gyufa-, hamutartókat,
virágpálcákat, íróeszközöket, tolltartókat. A tanfolyamon munkaközösséget
alakítottak, a „Szováta faragó bokrot”, azzal a céllal, hogy a tanfolyam után is
együtt folytassák a munkát, a bokorbírót és elöljárókat választották.
Az 1941/42-ben rendezett négy fafaragó tanfolyam összköltsége 11 000
pengõ volt. 1941-ben tehát boltos/kereskedõ-, szalma- és gyógynövénybevál-
tó-, valamint négy fafaragó tanfolyamot indítottak. (?) 1942-ben azok közül,
akik az 1941-es évben a faragótanfolyamokon részt vettek, 40 fiatalt iparmû-
vészek bevonásával képezték tovább, négy faragótanfolyamon. Egy tanfolya-
mon 40 személyt képeztek ki gyógynövénybeváltásra. Emellett egy
boltosképzõ, egy ellenõri, egy gyógynövény- és két szalmafeldolgozó tanfo-
lyamot rendeztek. Szalma- és gyékényfonó bokrokat szerveztek. 1943-ban
három gyógynövénybeváltó tanfolyamot és két boltostanfolyamot szervez-
tek.117
Iskolaszövetkezetek. A „Szövetség” Gazdasági- és Hitelszövetkezetek
Központjával együtt az Erdélyrészi Hangya közösen tartott fenn 197 iskolaszö-
vetkezetet (161 elemi, 35 közép-, 1 fõiskolában). Ezek tanszerekkel látták el a
tanulókat, a nyereségbõl pedig a szegényebb tanulókat támogatták. 1942-ben
az iskolaszövetkezeti mozgalom 211 iskolát fogott át (178 elemi iskolát, 32
népiskolát, 1 fõiskolát), 9595 taggal. Szövetkezeteik forgalma több mint 150
ezer pengõ volt. 1943-ban már 235 iskolaszövetkezetet mûködtettek 14 000
tanuló részvételével.
Adminisztráció. 1941-ben 428 tagú tisztviselõi kara volt a Hangya szö-
vetkezeti hálózatnak, 1942-ben pedig 458 tisztviselõje és átlag 250 állandó
munkása. 1943-ban 514 fõs volt az adminisztráció, az átlagos munkáslétszám
pedig 240 fõ.
Jóléti és jótékonysági intézmények, intézkedések.. A Hangya Szö-
vetkezeti Központ nyereségébõl támogatott: erdélyi közintézményt (az
EMKE-t118), népoktatást119, tanoncotthonokat120, illetve tûzkárosultakat122, ala-
117 Az elsõt január 15-tõl március 15-ig, 44 hallgató részvételével, a másodikat október 15-tõl
december 15-ig 26 nõi hallgató számára.
118 Az 1941. évi tiszta feleslegbõl 25 000 pengõt adott központi üzletrészben. Fol. Hung. 3634/1
155., 156.
119 Az 1941. évi tiszta feleslegbõl 8000 pengõt, minden vármegyének 1000–1000 pengõt. Fol.
Hung. 3634/1 156.
209
pítványokat hozott létre121. Továbbá támogatták az erdélyi középfokú okta-

tást123, az oktatási intézmények szövetkezeti tárgyú oktatási tevékenységét124,
valamint a „központi” (fontos közjogi méltóságok vagy állami intézmények
kezdeményezte) jótékonysági akciókat.125 A háborús részvétel miatt hadiár-
váknak126, bajtársi szolgálatnak127 is különítettek el összeget.
1942. július 2-án megalakult az Erdélyrészi Hangya Szövetkezeti Központ
tisztviselõinek nyugdíjpénztára,128 ennek pénzalapjához a Központ többször
hozzájárult.
1943-ban egyre többször fordulnak a különbözõ felekezetû egyházak segély-
kéréssel a Hangyához, „sok esetben elõre megjelölve az összeget is, amit tõlünk
várnak. Kaptunk már fenyegetõ hangú kérést is, amelyben az illetõ egyház érte-
sít, hogy ha nem nyújtunk segítséget, szívtelen magatartásunkat a lapokban
teszi szóvá.” 1944. január 1-tõl február 29-ig összesen 81 ilyen kérés jött, telje-
sítésük túlhaladta volna a jótékony célokra elõirányzott, felekezetenkénti
10 000 pengõt, és ebben még nem volt benne a Vöröskereszt, a Gyermekvédõ
Liga, illetve a Hadiárva támogatások. Mivel az igazgatóság úgy értékelte, hogy
120 Az 1942. évi tiszta feleslegbõl 8 tanoncotthonnak adtak egyenként 1000 pengõt. Fol. Hung.
3634/1 222.
121 1941-ben alapítványt hoztak létre, két erdélyi magyar szegény sorsú, végzett középiskolásnak
a tanulmányai fedezésére a kertészeti egyetemen . Fol. Hung. 3634/1 155. 1942-ben létrehoz-
ták az Imreh Zsigmond tisztviselõi segélyalapot, 1943-ban a „Drexler Béla” munkás segély-
alapot. (Fol. Hung. 3634/1 156., 222.)
122 1942 augusztusában a Hangya 10 000 pengõ segélyt juttat az oroszhegyi tûzkárosultaknak.
Ebbõl 6800 pengõvel a 15, 20 és 30 pengõnként köteléki szövetkezeteiket terhelik meg, 3200
pengõt pedig a Központ vállalta magára. Fol. Hung. 3634/1 171.
1943. május 5-én a szilágypéri leégett gazdának 2000 pengõs segélyt juttatott. Fol. Hung.
3634/1 240.
123 1943-ban (az 1942. évi tiszta nyereségbõl) 5–5000 pengõs alapítványokat hoztak létre Erdély
6 magyar felekezeti iskolájában (zilahi református kollégium, kolozsvári katolikus gimnázi-
um, kolozsvári unitárius kollégium, csíkszeredai katolikus gimnázium, székelyudvarhelyi
református kollégium, székelykeresztúri unitárius kollégium) „erdélyi magyar és földmûvelõ
szülõktõl származó, jó elõmenetelû ifjak” taníttatására. Fol. Hung. 3634/1 222.
124 Az 1942. évi jövedelembõl a sepsiszentgyörgyi Mikó Kollégiumnak 20 000 pengõt irányoztak
elõ, annak ellenében, hogy állítson fel kereskedelmi szakot, és annak keretében hetenként egy
órában szövetkezeti oktatást nyújtson. Fol. Hung. 3634/1 222.
125 1941 decemberében Horthy Miklósné nyomorenyhítõ akciójára, valamint a hadügyminiszter
akciójára 2–2000 pengõ adományt juttat, mely összeg felét arányosan a köteléki szövetkeze-
tekre terhelte. Fol. Hung. 3634/1 116.
126 Az 1942. évi tiszta nyereségbõl 5000 pengõt. Fol. Hung. 3634/1 222.
127 Az 1943. évi feleslegbõl 80 000 pengõt. Fol. Hung. 3634/1 324.
128 Erdélyrészi Hangya alkalmazottak Elismert Vállalati Nyugdíjpénztára, Marosvásárhely köz-
ponttal. Fol. Hung. 3634/1 155., 156.
129 Fol. Hung. 3634/1 302., 303.
130 Az 1942. évi nyereségbõl 20 000 pengõvel, (Fol. Hung. 3634/1 222.)
210
nem tudja eldönteni a sürgõsségi sorrendet, azt a határozatot hozták, hogy az

egyházak támogatására szánt jótékonysági összeget egy összegben átutalják a
püspökségekhez, és a kéréseket is oda irányítják, jelezve ezt az igénylõknek is.129
A kolozsvári egyetemen tervezték egy szövetkezeti tanszék létrehozásának
támogatását az 1942. évi nyereségbõl 20 000 pengõvel 130, de ez kevésnek bizo-
nyult, az egyetem erre 100 000 pengõt kért készpénzben.131 Mivel erre a Han-
gya Központnak nem volt pénze, a kiutalt összeget oktatási támogatásra osz-
totta szét.132 Viszont az egyetemnek beterjesztettek egy javaslatot, mely szerint
a Szövetség és a Hangya fedezi 1–2 évre a Közgazdasági Kar kiadásait
(5000–6000 pengõ), ha indítanak szövetkezeti tanszéket.133 Sajnos nincs több
adat errõl a próbálkozásról.
Tájékoztatás, propaganda, más fejlesztések. 1940 õszén a Szövet-
kezés laphoz felveszik Kiss Lászlót, a Keleti Újság marosmenti munkatársát
havi 100 pengõ fizetéssel, 2 havi próbaidõre.134
1941 (?)-ben egy öttagú propagandabizottság közönségszolgálati feladato-
kat látott el (az írott és elektronikus sajtó tájékoztatása, kapcsolattartás), és a
Szövetkezet lap kiadását végezte. Ebben az évben kiadtak három ismeretter-
jesztõ könyvet a Hangya Szövetkezetrõl.
Az 1942-es évben „Mozgalmi és Sajtóosztályt” állítottak fel. Ez elsõsorban
„nevelési” feladatokat látott el az iskolaszövetkezeteken, tanfolyamokon, saj-
tón és filmen keresztül.
Szövetkezeti munka Erdélyben címmel ismertetõ filmet készítettek, ame-
lyet egész Erdélyben bemutattak. Szeptember és október hónapokban vala-
mennyi kirendeltség és áruraktár székhelyén 18 elõadást tartottak összesen
több mint 7000 hallgatónak a szövetkezeti mozgalom célkitûzéseirõl.
Az 1943. július 22-i igazgatósági ülésen döntés születik arról, hogy a Székely
Szó marosvásárhelyi újságot támogatják az új nyomdagép vásárlásában.135
1943-ban az EMGE-vel és a Szövetség Gazdasági és Hitelszövetkezetek
Központjával együtt októbertõl 6 napos erdélyi tanulmányutat szerveztek 30
magyarországi újságíró számára, akik különféle folyóiratokban, újságokban
népszerûsítették az erdélyi szövetkezeteket.
131 Fol. Hung. 3634/1 252.
132 A csíksomlyói kat., a sepsiszentgyörgyi ref., a székelyudvarhelyi ref., a gyergyószentmiklósi
kat. tanítóképzõk és az unit. egyház közt egyenlõ részben. Az elsõ 4 esetben ez összegû üzlet-
részek osztalékából „földmûves szülõktõl származó tanítójelöltek tanítási költsége nyerjen
fedezetet”, utóbb pedig egy tanítóképzõt járó tagjuk, ua. kategóriájuk. Fol. Hung. 3634/1 252.
133 Fol. Hung. 3634/1 252.
134 Fol. Hung. 3634/1 23.
135 Fol. Hung. 3634/1 166.
136 Tartalékalap és az értékcsökkentési tartalékalap.
137 A tartós, azaz nem túl gyorsan fogyó áruk esetében inflációs idõszakokban nagy különbség
211

gazdasági adatai
Az Erdélyrészi Hangya Szövetkezeti Központ gazdasági eredményeinek

vizsgálatánál az év végi mérlegadatokat és zárszámadásokat elemeztem.
Teher (Forrás). Az év végi mérlegadatok „teher (forrás)” részébõl kiol-
vasható, hogy növekszik a Központ üzletrésztõkéje, azaz más üzemekben, szö-
vetkezetekben való részvényeinek értéke. Ennek oka, hogy egyrészt kölcsönös
üzletrészvásárlási kötelezettsége volt más szövetkezetekkel (például a „Szö-
vetséggel” szemben), másrészt az újonnan alapított szövetkezetekben (pl.
Erdélyi Gazdák Állatértékesítõ Szövetkezete, Szárhegyi Lenfeldolgozó Szövet-
kezet) is vásárolt részvényeket. A Központ készpénz (likvid) forrásai136 1940
végén 2 millió, 1941 végén majdnem 3 millió (egészen pontosan 2 946 333),
1943 végén valamivel több mint 3 millió 300 ezer pengõ volt. A készpénztar-
talékoknál nagyobb mértékben értékelte fel viszont a Központ az árualap-
ját: ezt az értékkülönbözeti tartalék mutatja.137 Erre a felértékelésre azért
lehetett szüksége, hogy így pénzügyi helyzete minél kedvezõbbnek tûnjék,
amire pedig a hitelfelvétel miatt lehetett szükség, mert az állami hitelek
mellett egyre több magánhitelt vett fel.138 A szövetkezetek követelése rész a
tagszövetkezetek által befizetett áruelõlegeket fedi. A keletkezett felesleg-
bõl (nyereségbõl) vásárlási visszatérítést adtak a tagszövetkezeteknek139
(üzletrészben és számla-jóváírásban), és támogatták a nyugdíjalapot. Az
így megmaradt tiszta felesleg 20%-át a törvényes elõírások szerint a tarta-
lékalap növelésére fordították, osztalékot adtak140, a nyugdíjalapot támo-
gatták, a többi egy részét Hangya „szolgáltató” intézményeknek141, más
részét pedig jótékonysági célokra adták. Az 1943. évi nyereségbõl külön
megemelték a tartalékalapot.142
keletkezik az áru beszerzési összege és a késõbbi értékesítés között amiatt is, hogy az infláció
miatt az áru (önmagában vett) értéke emelkedik. Ezt az értéknövekedést tükrözi az értékkü-
lönbözeti tartalék, de ez nem készpénz, hanem csak az áru eladásakor realizálódik.
138 Ezek együttes összege 1942 végén több mint 20 millió pengõre rúgott (pénzintézeti hitelek +
hitelezõk).
139 Az 1941. évi feleslegbõl 3%-ot (365 411 pengõ), az 1942. évibõl 2%-ot (213 070 pengõt), az
1943. évibõl 460 000 pengõt. Fol. Hung. 3634/1 147., 151., 222., 224., 324.
140 5%-os osztalékot. Ez az 1941. évi tiszta jövedelembõl 23 475 pengõ volt (a 4695 darab 1000
pengõs üzletrész után), az 1942. évibõl 39 495 pengõ, az 1943. évibõl 94 850 pengõ (Fol.
Hung. 3634/1 155., 222., 326).
141 Az 1941. évi feleslegbõl a Hangya székházban létesített kantin felszerelésére 10 000, tisztviselõi
üdülõtelep létesítésére 12 000 pengõt irányoztak elõ. Az 1942. évi feleslegbõl további 10 000
212
Vagyon (Eszköz). Ha a vagyon év végi állapotát nézzük, szembetûnõ az

állóeszközök (állóvagyon: ingatlan + berendezések, felszerelések) értéknöve-
kedése. Az ingatlan értéknövekedésének oka egyrészt az új ingatlanok vásár-
lása, másrészt az ezekbe történt befektetések (épületfelépítések, bõvítések). A
meggyesfalvi és egyéb üzemekbe vásárolt új gépek értéke tükrözõdik a beren-
dezések, felszerelések értéknövekedésében. Látható, hogy 1942 folyamán tör-
téntek a nagy beruházások. Az ingatlanok értéke ekkor nõ meg több mint kétsze-
resére, a gépeké több mint háromszorosára.
Az értékpapír valószínûleg államkötvény-felvásárlást takar.143 Az érdekelt-
ségek pedig valószínûleg egy-egy, a Központnak szállító gyárban vásárolt rész-
vényeket fedik. E két tétel értéknövekedése részben az infláció miatti felérté-
kelésekkel magyarázható. Az árukészlet a beszerzési árat tükrözi, inflációs fel-
értékelések nélkül, ez is folyamatosan növekszik. A szövetkezetek hosszú lejá-
ratú befektetéseire (pl. székházépítésre, gépvásárlásra) adott hitel tükrözõdik
a szövetkezetek tartozása részben, ez csak kismértékû emelkedést mutat és
relatív kis tételû. Az adósok és átmeneti adósok egy része a bizományi értéke-
sítésbõl (késleltetett fizetésbõl) adódik.144
Nyereség. A nyereség résznél az ingatlanjövedelem csökkenésének oka
a bérházak egy részének az eladása, és így a házbérjövedelem lecsökkenése.
Összforgalom. Az összforgalom adatait az alábbi táblázat összegzi.
1941 1942 1943 1944

Fogy. 26 449 099 28 748 630 45 761 927 47 489 059
Ért. 3 150 717 8 240 916 6 974 440 1 999 762
Term. 430 883 2 110 602 8 963 349 7 954 820
Összforg. 30 030 699 39 100 149 n 26% 61 699 717 n 57% 57 443 643
n – növekedés az elõzõ évhez viszonyítva
pengõt különítettek el az üdülõtelep létrehozására. (Fol. Hung. 3634/1 156., 222.) Az 1943. évi
feleslegbõl a meggyesfalvi református egyháznak 20 000 pengõs adományt adtak, mert az egy-
házközség tagjainak jó része a Hangya üzemek alkalmazottja volt. Fol. Hung. 3634/1 324.
142 80 000 pengõvel. Fol. Hung. 3634/1 326.
143 Ez egy relatív biztos hozamú pénzbefektetési forma, gyakorlatilag bankbetétként mûködik.
144 A Központ odaadja az igényelt árut a szövetkezeteknek, illetve magánkereskedõknek, amit
késõbb, az áru eladása után fizetnek ki.
213
1942-ben a három üzletág forgalma több mint 39 millió pengõ volt. Az

értékesítési ágazat (20,5%) több mint kétszeres növekedést (8 millió pengõs
forgalmat), a termelési ágazat (8,0%) több mint ötszörös növekedést (kétmil-
lió pengõ forgalmat) teljesített. Összességében az 1942. évi összforgalom több
mint 26%-kal haladta meg az elõzõ évit. 1943-ra már beindultak a felépített
üzemek, a termelési üzletág forgalma megnégyszerezõdött, viszont az értéke-
sítés a rossz idõjárás miatt visszaesett. Az 1944-es évi visszaesést egyértelmû-
en Erdély hadszíntérré válása okozta. Az összforgalmat tekintve dinamikus
növekedés látható, amit a háborús pusztítás akaszt meg.

néhány „vonása”
Marosvásárhely-központúság. Az EGÁZ megalakítása kapcsán az

Erdélyrészi Hangya Központ vezetõsége ragaszkodott a marosvásárhelyi
székhelyhez. Ugyanez volt az álláspontja az erdélyi tejszövetkezet megalakí-
tásakor is.145
Lobbitevékenység. Egyes Hangya-tisztviselõk valószínûsíthetõen tele-
pülésük, illetve régiójuk településének lobbiztak. Az, hogy Kibéden indult
fafaragó tanfolyam, valószínûleg Imreh Zsigmond lobbitevékenységének
köszönhetõ, õ kötõdött a településhez. Székelykeresztúrért lobbizott 1943 feb-
ruárjában Pál Dénes és Nagy Lajos, hogy ott épüljön fel a tervezett gyümölcs-
feldolgozó.146
Hivatali befolyás magáncélokra való felhasználása. 1941. július
30-án Jánky Endre vezérigazgató javaslatára egy kft-t alapítanak az erdélyi
borvíz anyaországi értékesítésére. Az elképzelések szerint a 10 000 pengõs
alaptõkének felét az Erdélyrészi Hangya adná, 1000–1000 pengõt pedig
Jánky Endre, Mezõ Gyula cégvezetõ, Retteghy Béla, a budapesti iroda vezetõ-
je, Dancs Árpád, a budapesti iroda tisztviselõje és Bálint Mihály mérnök. Úgy
tervezték, hogy Retteghy Béla 1000 pengõjén kívül az összeg többi részét az
Erdélyrészi Hangya fizetné ki, úgy, hogy a többi magánszemélynek 6%-os
kamatos kölcsönt nyújtana, amit az egyes törzsbetétekre esõ jövedelembõl
fedeznek, amíg vissza nem térül.147
Az 1942. július 23-i igazgatósági és felügyelõbizottsági ülésen Jánky Endre
és más tisztviselõk kiharcolják, hogy öt évvel többet számítsanak be nekik, és
145 Fol. Hung. 3634/1 242.

146 Fol. Hung. 3634/1 271.
147 Fol. Hung. 3634/1 82.
214
ennek a nyugdíjrészét a Hangya fizesse. Ezenkívül Jánky „reprezentációs

kötelezettségeire” hivatkozva eléri, hogy az autót „magántermészetû” ügyek-
ben is használhassa.148 Az elnöki és ügyvezetõ elnöki reprezentációs kiadáso-
kat és tiszteletdíjakat folyamatosan emelik. 1943 májusában elengedik egyes
tisztviselõknek a Hangya Központ által adott kölcsönök visszafizetését az évi
nyereségbõl.149
Tisztviselõk és Hangya-alkalmazottak a raktárból vásároltak.150 A helyzet
megoldására 1944 júliusában megtiltották a tisztviselõk és alkalmazottak raktár-
ból való vásárlását azokban a helységekben, ahol Hangya típusüzletek is voltak,
de a típusüzletekben való vásárlás esetén 5%-os vásárlási visszatérítést adtak.151
Valószínûleg a negatív tapasztalatok miatt építettek be a boltkezelõi szerzõ-
désbe egy „versenytilalom” szakaszt, ennek lényege, hogy a boltkezelõ ne ala-
píthasson saját boltot, hogy ennek egyeduralmáért ne vigye csõdbe a helyi
Hangya szövetkezeti boltot.152
Az Erdélyrészi Hangya Központ tagszövetkezetei
Az észak-erdélyi Hangya tagszövetkezetek újra be kellett jegyeztessék

magukat a megyei cégbíróságokon, az eddigi adatok alapján nem állapítható
meg, melyek voltak az újonnan alakult, és melyek a már régen is létezõ, de
újra bejegyzett szövetkezetek. Az adatok szerint 1941-ben alakult/jegyezték be
a legtöbb szövetkezetet a magyar uralom alatt.
Az Erdélyrészi Hangya Központ tagszövetkezeteinek néhány fontosabb adata:
1940 1941 1942 1943

Év végéig mérleget készített szövetkezetek 185 (szöv.
369 400 410
száma száma)
Szövetkezeti boltok száma (fõ és fiók) 220 394 433
Szövetkezeti kocsmák száma n. a. 235 299
Magánüzletek száma a szövetkezetek
n. a. 1003 1204
székhelyein
Kocsmák száma a szövetkezetek székhelyein n. a. 468 649
Szövetkezetek tagjainak száma 25 606 49 146 52 657
Szövetkezetek alkalmazottainak száma 337 721 927
148 Fol. Hung. 3634/1160–161.

149 Fol. Hung. 3634/1 225.
150 Az áruraktárakból csak nagybani eladás folyt, kereskedõket és viszonteladókat szolgáltak ki, ennek
megfelelõen az áru jóval olcsóbb volt, mint ha üzletekben vagy boltokban vásárolták volna meg.
151 Fol. Hung. 3634/1 241.
152 Fol. Hung. 3634/1 297.
215
1940 1941 1942

Szövetkezetek összforgalma 6 432 226 21 184 678 35 076 527
Havi átlag forgalom n. a. 1 765 389 2 926 043
Egy szövetkezetre esõ évi forgalom n. a. 57 415 87 691
Egy szövetkezetre esõ havi átlag forgalom n. a. 4480 7307
Egy boltra esõ évi forgalom n. a. 53 768 81 008
Egy boltra esõ havi átlag forgalom n. a. 4480 6750
Szövetkezetek árukészlete 828 086 n. a. n. a.
Szövetkezetek ingatlanjai 297 085 n. a. n. a.
Szövetkezetek üzletrészeinek száma n. a. 63 751 75 432
Szövetkezetek üzletrésztõkéje 631 964 1 275 020 1 508 640
Szövetkezetek tartalékalapja 601 472 n. a. n. a.
Szövetkezetek ingatlan ért. csökk. alapja 62 019 n. a. n. a.
Szövetkezetek vásárlási visszatérítése a
93 380 n. a. n. a.
tagoknak
Egy tagra esõ évi forgalom n. a. 431 666
* n. a. – nincs adat
** a pénzösszegek pengõben értendõk
Az adatok – akárcsak a Központ esetében – folyamatos növekedést tükröznek.

A tagszövetkezetek mérlegadataiban a vagyon résznél megfigyelhetõ, hogy nincs
értékkülönbözeti tartalék, valószínûleg azért, mert az áruk jó része gyorsan fogyó
áru, fõleg élelmiszer. A követelések nagy része pedig hitelbe eladott árut takar.
1941-ben öt tagszövetkezetnek veszteséges volt153, 1941 júliusában a Központ
szanálta õket: egyrészt fedezte a veszteségeiket, másrészt könyvelési trükkökkel
eltüntette a veszteséget a mérlegadatokból.154
A Hangya Szövetkezeti Központhoz tartozó tagszövetkezetek vezetõségé-
nek foglalkozás szerinti összetételét az alábbi táblázat összesíti.
Foglalkozás Elnök Ügyvezetõ
Év 1940 1941 1942 1940 1941 1942
Lelkész 55 124 122 57 116 121
Tanító 17 42 46 49 93 100
Földmûves 82 170 162 51 123 118
Egyéb 31 33 55 28 37 61
Összesen 185 369 385 185 244 400
153 Az érmindszentinek, a vérvölgyinek, a homoródújfalusinak, a désaknainak és a mezõfeleinek.

154 Veszteségüknek megfelelõ összegû kölcsönt kaptak, ezzel leírták a veszteségeiket. Az összege-
ket kiemelték az éves mérleg szövetkezetek tartozása részébõl, így az eltûnt a könyvelésbõl.
Viszont a szövetkezetek vezetõivel aláírattak egy nyilatkozatot, amelyben kötelezettséget vál-
laltak arra, hogy amikor nyereségesen fognak mûködni, kamatmentes kölcsönként visszafize-
tik az összeget a Központnak. Fol. Hung. 3634/1 81.
216
Foglalkozás Könyvelõ Pénztárnok

Év 1940 1941 1942 1940 1941 1942
Lelkész 40 87 99 6 4 12
Tanító 56 117 113 9 22 16
Földmûves 57 119 118 147 303 313
Egyéb 32 46 1 23 40 59
Összesen 185 369 331 185 369 400
A szövetkezetek vezetõinek összetételét vizsgálva megállapítható, hogy az

elnökök, ügyvezetõk és könyvelõk között a lelkészek nagy arányban voltak
jelen, a pénztárosok között viszont elenyészõ számban. A tanítók fõleg ügyve-
zetõi és könyvelõi munkakört töltöttek be, viszonylag alacsony közöttük az
elnökök és könyvelõk aránya. A földmûves foglalkozásúak az elnökök között
többségben vannak, az ügyvezetõk között nagyjából ugyanakkora az arányuk,
mint a lelkészeknek. Könyvelési munkakörben ugyanannyian dolgoznak,
mint a tanítók, viszont messze túlreprezentáltak mint pénztárosok.
Összességében a (reprezentatív) elnöki funkciót fõleg földmûvelõk, ettõl
számban kissé elmaradva lelkészek töltik be. Az ügyvezetõi munkakörben
kiegyenlítetten a lelkészek és földmûvelõk vezetnek, a tanítók nem sokkal
maradva el tõlük. A könyvelõi munkakörben kiegyenlítetten a tanítók és föld-
mûvesek vannak, a lelkészek aránya ettõl kissé elmaradt. Viszont a pénztáro-
si munkakörben, amely az ellenõrzést biztosította, a tagok túlnyomó része
földmûves. Azaz a kontrollt a szövetkezeti tagok (a helybeliek) helybelire bíz-
zák, így kontrollálva a nem helybeli születésû – elhelyezhetõ vagy könnyebben
elköltözõ – értelmiségi foglalkozású szövetkezeti vezetõket.
A háború hatásai és az Erdélyrészi Hangya

Szövetkezeti Központ megszûnése
A háború gyökeres változásokat hozott a szövetkezet életében. Elõször is a

közvetlen háborús károk jelentõsek voltak. A Központ 14 734 221 pengõ érté-
kû kárt szenvedett. 155 A háború során a kolozsvári és kõvártelepi kirendeltsé-
gek pusztulásáról ismerünk részleteket.156 1945. szeptember 18-án viszont már
mûködött 292 szövetkezet és a volt 16 áruraktárból tíz.
155 Fol. Hung. 3634/2 69.

156 Fol. Hung. 3634/1 331–333. Kolozsváron a június 2-i amerikai bombatámadás az ottani
kirendeltségben 261 000 pengõ kárt okozott épületekben és áruban. Az alkalmazottak közül
2 súlyos, több könnyebb sebesült volt. A Központ mindannyiuknak segélyt utalt ki. A
kõvártelepi szövetkezet épületét is bombatalálat érte. Az egész épület tönkrement, az árukész-
let megsemmisült, egy gyakornok meghalt.
217
Az igazgatóságból nyolc (Bethlen László, Fodor Albert, Páll Dénes, Teleki

Artur, Pataky Tibor, Polonkay Tivadar, Balogh Miklós, Béldi Kálmán), a
felügyelõbizottságból két tag (Schuller Artur és Papp István) távozott. Helyet-
tük szeptember 18-án új tagokat választottak az igazgatóságba (Ambrus Pétert
Nagyváradról, Bálint Albertet Rugonfalváról, Benedek Gábort Kökösrõl, Bitay
Antalt Bogártelkérõl, Bustya Józsefet Nyárádszentlászlóból, Miszti Józsefet
Borsáról, Lackó Istvánt Gyergyóremetérõl, Vas Istvánt Szépkenyerûszent-
mártonból) és a felügyelõbizottságba (Csákány Jánost Kolozsvárról, Orbán
Jánost Szilágyzoványról.) Új „kijáróemberek” és ügyintézõk tûnnek fel. A
bukaresti kijáróember Zimányi Péter157, és valószínûleg fontos szerepe van
Kisgyörgy Imrének is.158 A felettes szövetkezeti szerv pedig a bukaresti Nem-
zeti Szövetkezeti Intézet.159
1945. szeptember 18-án az Erdélyrészi Hangya Szövetkezetek Marosvásárhelyi
Központja és a Nagyenyedi Hangya Szövetkezeti Szövetség rendkívüli közös köz-
gyûlést tartott. A marosvásárhelyi Hangya 420 tagszövetkezetébõl 285-bõl, a
nagyenyedi Hangya 183 szövetkezetébõl pedig 92-bõl voltak jelen küldöttek. Mivel
a résztvevõk nem fértek be a Hangya székházának termébe, átmentek a Reformá-
tus Kollégiumba, s ott tartották meg a gyûlést. A két intézmény vezetõi az azelõtt
egy órával megtartott gyûlésen külön-külön határoztak az egyesülésrõl. A köz-
gyûlésen ismertették a küldöttekkel az elképzeléseket. A létrejövõ szövetkeze-
ti központ átveszi és fenntartja a két társult intézmény egyes raktárait160, ter-
melõ üzemeit és mintaboltjait.161 Az új szövetkezeti központ a „Kaláka” Népi
Szövetkezetek Központja, Marosvásárhely lenne. De a gyûlésen a kiküldöttek,
„tárgyalás alá véve a Központ nevének megállapítását, az elhangzott hozzászó-
lások és viták után a közgyûlés 140 kiküldötte 26 ellenében a céget a követke-
zõképpen állapítja meg: „Hangya” Erdélyi Népi Szövetkezetek Központja,
Marosvásárhely.”162 A többségi akaratot viszont nem lehetett keresztülvinni, a
„Hangya” nevet nem lehetett megtartani. A szavazás után ugyanis az „[…]
elnök megállapítja, hogy az utóbbi kérdés megszavazásánál idegen személyek
is részt vettek, s ezért a közgyûlés egyhangú hozzájárulásával a Központ nevé-
nek megállapítása céljából újabb szavazást rendel el.
157 Õ próbál a bukaresti Nemzeti Postatakarékpénztártól (Casa de Economii ºi Cecuri Poºtale)

kölcsönt szerezni forgótõkének. Fol. Hung. 3634/2 72.
158 Õ ismerteti a közgyûléssel az éves költségvetést. Fol. Hung. 3634/2 72.
159 Institutul Naþional al Cooperaþiei. Ez láttamozta a költségvetést.
160 Arad, Barót, Csíkszereda, Dés, Kolozsvár, Kézdivásárhely, Marosvásárhely, Nagyenyed,
Nagyvárad, Sepsiszentgyörgy, Szatmár, Székelykeresztúr, Székelyudvarhely, Szilágysomlyó.
161 Dés, Marosvásárhely, Sepsiszentgyörgy, Szilágysomlyó.
162 Fol. Hung. 3634/2 128.
218
A közgyûlés 897 szavazattal 141 szavazattal szemben kimondja, hogy a köz-

pont cége a következõ lesz: „Kaláka” Erdélyi Népi Szövetkezetek Központja,
Marosvásárhely. A kiküldöttek közül többen tartózkodtak a szavazástól. Viszont
a küldöttek összesen 2785 szavazattal rendelkeztek163, tehát a névváltoztatást a
küldöttek elenyészõ többsége nem szavazta meg, õk a második szavazásnál tar-
tózkodtak, valószínûleg az elsõ szavazás után nem látták értelmét a javaslat ellen
szavazásnak. Így szûnt meg az Erdélyrészi Hangya Szövetkezeti Központ.

gazdasági tevékenysége – összesítés
Az Erdélyrészi Hangya Központ tevékenységének legjellemzõbb vonása a

nagyberuházások beindítása, fõleg a termelési szektorban. Megfigyelhetõ,
hogy a fogyasztási üzletág mellett rövid idõn belül felfejlesztik a felvásárlást és
termelést. A termelésnél a cél egyrészt a vidéki lakosságtól felvásárolt alap-
anyagokból készáru elõállítása (gyümölcslékészítés, dzsemkészítés), mert
ezáltal nagyobb jövedelemhez jutnak. Másrészt olyan közszükségleti cikkek
elõállítására törekedtek, amire felvásárlási igény van a szövetkezeti tagság
részérõl (szappan, mosószerek, hordók, seprûk). A képzés keretében önma-
guk számára képeztek munkaerõt: olyan termékek elõállítását tanították be,
amelyeket a Központ értékesített.
A Hangya Központ gyakorlatilag a magyar állami gazdaságpolitika megva-
lósítója volt: a magyar állami befektetések elosztási csatornája. Magyar állami
utasítások szerint és fõleg a magyar állam pénzén fejlesztettek. Gazdaságilag
sikereseknek mondhatók, bár nehéz felbecsülni, hogy milyen mértékben.
(Ennek megítéléséhez az éves bevételnövekedésekbõl le kellene vonni az inf-
láció mértékét. Mivel abban az idõszakban nem mérték az inflációt, nagyon
bonyolult lenne ezt kiszámítani164.)
A Központon belül létezett hivatali hatalommal való visszaélés, ami köz-
vetlenül kevés (párezer pengõ) veszteséget jelentett a központnak. Közvetett
hatását (a jövedelemveszteséget egy lehetséges jövedelemforrás: a borvízfor-
galmazás kiesését) nehéz felbecsülni. A többi visszaélési forma hatását nem
lehet felbecsülni. A lobbitevékenység és a hivatali befolyás saját célra való fel-
használása nem egyedi jelenség, sem abban a korban, sem máskor.
163 Fol. Hung. 3634/2 144.

164 Esetleg a gabonaárak éves növekedésébõl lehetne az árak növekedését megállapítani. De a
gabonaárakat a hadi konjunktúra is felemelte, így ezen a módon nem lehetséges az infláció
kiszámítása.
219
Gazdaságfejlesztésük fontos eleme, hogy helyi erõforrásokra alapoztak és

helyi feldolgozásra törekedtek. Elindított felvásárlásaikkal, képzéseikkel,
gyártelep-kiépítéssel munkahelyeket teremtettek, életszínvonal-növekedést
tettek lehetõvé. Beindított gazdasági megvalósításaik hosszú ideig mûköd-
tek165 vagy mûködnek ma is166. Az Erdélyrészi Hangya Központ összességében
pozitív hatással volt mind Erdély/Székelyföld gazdaságára, mind a lakosság
anyagi gyarapodására.
Mellékletek

év végi összesített zárszámadásai 1940–1943
Vagyon (Eszköz)
Év 1941. dec. 31. 1942. dec. 31. 1943. dec. 31.
Ingatlan 1 411 220 3 500 360 4 659 098
Ber., felsz. 447 195 1 159 878 1 695 914
Készpénz, banki követelés 1 029 381 745 229 1 302 327
Értékpapír, érdekeltségek 50 500 201 965 472 065
Árukészlet 6 909 425 8 770 005 14 781 525
Szöv.-ek tartozása 1 027 024 1 115 502 1 630 463
Hizlalási tev-gel kapcs. adósok 1 128 757 – 9 635 632
Adósok 1 232 325 5 420 041
Átm. adósok 42 487 22 695 80 600
Fedezeti és óvadékváltók, kezes 3 875 674 5 986 867 4 518 549
Teher (Forrás)
Év 1940. dec. 31. 1941. dec. 31. 1942. dec. 31.

Üzl-rész-tõke 469 500 789 900 1 897 000
Tart.alap 1 511 737 1 561 097 1 614 430
Értékcsökk.tart. 541 393 1 385 236 1 760 532
Értékkül.tart. 773 465 1 347 520 3 666 638
Törl-es kölcsön 400 000 507 592 1 084 680
Pénzint. hitelek 2 658 452 7 141 994 9 950 757
Visszl. váltók 684 530 525 500 823 400
Szöv-ek követ. 94 228 302 145 515 069
Hitelezõk 5 496 186 6 620 616 10 897 771
Átm. hitelezõk 433 224 477 669 1 275 444
165 A szárhegyi lenfeldolgozó az 1990-es évekig mûködött.

166 Például a meggyesfalvi gyártelep egyes részei.
220
Fedezeti Alapítványok
Hangya
Oszta- és óva-
alkalm.
lék (fel dékvált Drexler
Év Felesleg I. Zs. ny. Összesen
nem ók, B. pénztá-
vett) kezessé- tiszv. mun-
sa. ra
gek kás sa.
1940. dec. 31. 215 602 – 3 875 674 – – – 13 278 319

20 935
1941. dec. 31. 241 474 – 5 986 867 35 000 – –
748
34 257
1942. dec. 31. 267 736 4169 4 518 549 300 000 200 000 1 068 525
628
Veszteség
Év 1941 1942 1943

Személyzeti kiadások 984 197 1 569 658 2 977 495
Üzleti költségek 776 055 1 168 415 1 990 357
Adók, illetékek 20 432 107 415 260 331
Kamat- és bankköltség 189 552 422 169 740 089
Leírások 93 722 102 239 215 709
Tartalékolás, nyugdíjtart. 269 874 130 000 –
Nyereség áthozatal az elõzõ évrõl – 9006 6684
Felesleg 215 602 232 467 261 051
Összesen 2 549 437 3 741 435 7 331 719
Nyereség
Év 1941. dec. 31. 1942. dec. 31. 1943. dec. 31.

Nyersfelesleg az árukon 2 348 571 3 280 288 6 411 831
Kamatjövedelem 62 762 124 791 140 434
Ingatlanok jövedelme 18 850 15 990 3 621
Egyéb jövedelem 119 253 311 359 759 146
Áthozott nyereség – 9006 6684
Összesen 2 549 437 3 741 435 7 331 719
221
Jelen tanulmányban közölt adatok alapjául szolgáló

forrásmunkák:
Az Erdélyrészi „Hangya” Központ zárszámadása – Az Erdélyrészi Hangya
Központ, mint Szövetkezet, Marosvásárhely, Igazgatóságának és Felügyelõbi-
zottságának 1941. évi jelentése. Marosvásárhely, 1942, 22. Budapesti
Corvinus Egyetem Központi Könyvtár-Fq 8513/1941.
• Az Erdélyrészi Hangya Szövetkezetek Marosvásárhelyi Központjának

1942. évi zárszámadása – Az Erdélyrészi Hangya Szövetkezetek Marosvásár-
helyi Központja Igazgatóságának és Felügyelõbizottságának 1942. évi jelenté-
se. Marosvásárhely, 1943, 22. Budapesti Corvinus Egyetem Központi Könyv-
tár-Fq 8513/1942.
• Az Erdélyrészi Hangya Szövetkezetek Marosvásárhelyi Központjának

1942. évi zárszámadása – Az Erdélyrészi Hangya Szövetkezetek Marosvásár-
helyi Központja Igazgatóságának és Felügyelõbizottságának 1943. évi jelenté-
se. Marosvásárhely, 1944, 22. Budapesti Corvinus Egyetem Központi Könyv-
tár – Fq 8513/1943.
A hitelszövetkezetek
jelentõsége Erdély
gazdaságának
alakulásában
Somai József
1. A hitelszövetkezetek szerepe
a valaki nem képes egymagában egy kitûzött célt elérni, akkor társat
H vagy társakat keres, hogy egyesült erõvel biztosítson jó feltételeket a

kitûzött cél eléréséhez. Ezt a célt szolgálta Erdélyben is a második
világháború elõtti szövetkezeti mozgalom, és ezt követhetné ma is, ha a mai
társadalmunk is képes lenne egy új szövetkezeti mozgalom elindítására.
Ennek az új trendnek a bátrabb felvállalásához ismernünk kell a mozgalom
múltját és mai hazai gazdasági, társadalmi és kulturális alkalmazhatóságát,
valamint hatását kisebbségi közösségünk életére.
Jelen tanulmányban a mozgalom gazdasági szerepét – különösképpen a
hitelszövetkezetek vonatkozásában – tárgyaljuk a régi modellek hasznos
mutatói megismerése és alkalmazása révén, annál is inkább, mert ez a szerep
egy demokratikus elveken alapuló mozgalom tekintetében alapjaiban több
mint egy évszázad után sem változott. Petrovay Tibor, a neves közgazdász,
szövetkezeti szakértõ, a Szövetkezeti Értesítõ szerkesztõje, aktív szövetkezeti
szervezõ 1937-ben így fogalmazza meg a szövetkezeti mozgalom gazdasági
szerepét: „A szövetkezeti mozgalomnak fõfeladata a gazdasági élet területén
jelentkezik, s ez abban áll, hogy összegyûjtse, megsokszorozza és felfokozza a
kisebb gazdasági tényezõk erejét, növelje jelentõségüket a gazdasági életben s
bizonyos mérvû önállóságot és védelmet biztosítson számukra a gazdasági
élet hatalmasságaival szemben.”1
Ha ebben a mozgalomban a pénz gyümölcsöztetésérõl vagy kölcsönök minél
elõnyösebb társult megszerzésérõl van szó, az ilyen társulásból pénzintézet lesz.
Ennek a pénzintézményi típusnak a legjellegzetesebb formái a hitelszövetkezetek
1 Petrovay Tibor: Szövetkezeti ügyünk. In: Erdélyi Magyar Évkönyv, Brassó, 1937, 118.
223
voltak melyek céljait szintén Petrovay megfogalmazásában találjuk a leghitele-

sebbnek: „1. Kis betéteket gyûjteni, az apró takarékossági tõkéket felkutatni s
ezáltal egyrészt népünket a takarékosság szellemében, okos beosztású és elõrelá-
tó életmódra nevelni, másrészt a falvakon heverõ tõkéket az illetõ falu, vagy vidé-
ki gazdasági forgalmába belevonni s így nemzetgazdaságunk népi feladatokat
betöltõ tõkeállományát növelni. 2. Olcsó, altruisztikus, személyi s a kölcsönkérõ
igényléséhez, gazdasági képességeihez s termelési viszonyaihoz lehetõleg alkal-
mazkodó kölcsönöket folyósítani, nem az üzleti hasznosság, hanem a segíteni és
támogatni akarás szellemében és ezzel a mezõgazdasági és kisipari termelést elõ-
mozdítani, új beruházásokra képessé tenni és jövedelmezõségét fokozni.”2 Mind-
ehhez szinte nincs mit hozzátenni ma sem, kivéve annak hangsúlyozását, hogy
az európai uniós csatlakozás folyamatában a gyors cselekvéstõl való visszafo-
gottság csakis a vidékre háruló veszélyek növeléséhez járul hozzá.
Ha olyan emberek hozzák létre pénzeik összeadásával a pénzintézetet, akik-
nek céljuk, hogy pénzek kikölcsönzésével minél nagyobb nyereséget érjenek el,
és nincsenek tekintettel a kölcsönkérõk viszonyaira, a kölcsönök céljára, sem
arra, hogy a kölcsönkérõnek nincs-e ártalmára az adósságcsinálás, akkor rész-
vénytársaság alakjában állítják fel pénzintézetüket. Ha azonban olyanok állnak
össze, akiknek kezdetben csak kis pénzük van és saját erejükbõl olyan intézetet
akarnak, mely tagjai számára ne pusztán adósságcsinálás legyen, hanem sze-
rény vagyon gyûjtésére szolgáljon, a kikölcsönzéssel pedig nem nyerészkedni,
hanem egymáson minél inkább segíteni akarnak, akkor az alapítandó pénzin-
tézetet a mindenkori szövetkezeti törvény rendelkezései alatt álló és annak
kedvezményeit élvezõ hitelszövetkezet mintájára fogják megalakítani.
Hallgatólagos törvény, hogy hitel nélkül nincs gazdálkodás. Ha a gazda
házat akar építeni, ha földet akar venni, ha jószága elhullott, ha adóért szo-
rongatják stb., hitelt kell igénybe vennie. De, hogy juthat ma hitelhez a kisgaz-
da vagy a kisiparos vagy a vidéki kisvállalkozó? Sehogy, vagy csak nagy nehéz-
ségek árán. A bankba kell mennie, ott azonban nem ismerik, községi vagyon-
bizonyítványt, kezeseket, betáblázást követelnek. Törlesztésért, haladékkéré-
sért be kell járnia a városba, ami újabb költségeket jelent, s ha nem pontosak
az adatai, visszadobják kérését.
A bank nem szívesen ad a kisembereknek kölcsönt, és ha mégis, nincs tekin-
tettel a kisember különleges helyzetére, így ez a kölcsön nagyon sokszor drága
és nehéz feltételekhez van kötve. A gazdának, iparosnak, kisvállalkozónak azon-
ban szüksége lehet hitelre. Önmagán kell tehát segítenie, hozzá hasonlókkal
közösen, szövetkezés által, és meg kell alakítania a maga közösségében a hitel-
2 Uo. 120.
224
Somai József: A hitelszövetkezetek jelentõsége Erdély
gazdaságának alakulásában
szövetkezetet. A hitelszövetkezet ott van helyben, kéznél van, ha szükség van rá.
A hitelszövetkezet olcsóbbá teszi a hitelt, közvetlen kapcsolata van az igénylõvel,
aki ennélfogva közvetítõ tevékenységet nem kell fizessen. A tagok sorából
választott igazgatóság ismeri a kölcsönkérõ vagyoni viszonyait, megbízhatósá-
gát, tudja, hogy ki mire akarja a kölcsönt felhasználni, és ezért jobban el tudja
bírálni azt, hogy kinek mekkora kölcsön folyósítható, mint a bank, aki nem
ismerheti ugyanúgy a kölcsönzõt. Nemcsak az anyagi erõt, hanem az erkölcsi
fedezetet is tekintetbe veszi, és személyi hitelek nyújtásával lehetõvé teszi min-
denki számára a hitelben való részesedést. De a hitelszövetkezet nemcsak elõ-
nyös kölcsönt tud tagjai részére nyújtani, hanem minden más módon is igyek-
szik õket gazdálkodásukban támogatni, boldogulásukat elõsegíteni. Olyan pénz-
intézetet jelent számukra, amely felesleges vagy ideig-óráig nélkülözhetõ tõké-
ikkel legelõnyösebben kamatoztatja, takarékosságra és gondos beosztású életre
neveli tagjait. Azáltal, hogy a legkisebb összegû befizetéseket is elfogadja gyü-
mölcsöztetésre, mindenkinek lehetõvé teszi akár a tõkegyûjtést is. Elõsegítheti
külön szakcsoportok szervezésével a közös szükségleteik – vetõmagok, rézgálic
vagy más fertõtlenítõ, gazdasági eszközök – beszerzését, terményeik – tej, gabo-
na, gyümölcs, tojás stb. – eladását. A szövetkezet a község gazdasági központja,
és az a rendeltetése, hogy az élet minden területén a tagok mellett álljon.
A modern szövetkezeti mozgalmat taglalva, Oberding József, az erdélyi
szövetkezetek kérdéskörének kitûnõ ismerõje, a szövetkezetek aktív szervezõ-
je, sok hasznos írás szerzõje, a szövetkezeti eszme lényegét a következõképpen
fogalmazta meg: „Lényegében a szövetkezeti eszme minden idõben az embe-
rek gazdasági haladásának, gazdasági boldogulásának az elõmozdítását szol-
gálta, s alkalmazási formájában mindenkor a kor uralkodó társadalomgazda-
sági berendezkedéséhez simult.”3
2. A hitelszövetkezetek létrejötte,
elõzményei, gazdasági és politikai
környezete
Az európai szövetkezeti mozgalom indulása a XIX. század közepére tehe-

tõ. A fogyasztási szövetkezetek eredetét Angliában, a termelõszövetkezetekét
Franciaországban, a hitelszövetkezetekét pedig Németországban kell keresni.
Az európai szinthez viszonyítva, a magyar hitelszövetkezeti mozgalom eléggé
megkésve indult be. Míg a rochdale-i takácsok 1844-ben, a Schulze Hermann-
3 Oberding József: A modern szövetkezeti mozgalom. Minerva Irodalmi és Nyomdai Mûinté-

zet Rt., 1934, Kolozsvár, 3.
225
féle hitelszövetkezet Delitzsch városában 1847-ben, Raiffeisen Frigyes hitel-

szövetkezete 1862-ben létesült, Magyarországon csupán 1898-ban hozzák az
elsõ törvényt a hitelszövetkezetek mûködtetésének szabályozására. Magyaror-
szágon a század második felében mindhárom szövetkezeti forma beindul,
azonban fõleg a hitelszövetkezetek felé irányul a figyelem.
Erdélyben európai újdonságnak is minõsíthetõ és a nyugati szövetkezeti
mozgalmat is megelõzõ kezdeményezésekrõl beszélhetünk. Ezek egyike a
Bölöni Farkas Sándor kezdeményezésére alakított kolozsvári Gondoskodó
Társaság, amely alapszabályzatának elsõ pontja hitelszövetkezeti minõségrõl
és a modern szövetkezetek alapvetõ elemeinek tartalmáról tesz tanúbizonysá-
got: „Mi alább írtak a folyó 1825-k esztendõ június 30-k napján közakarattal
és megegyezésbõl léptünk egymás között azon megmásolhatatlan egyezésre,
hogy az alább megírt módón mindenikünk a maga rendes saláriumából, vagy
egyéb jövedelmeibõl, hónaponként kik-ki a maga lekötelezése szerént bizo-
nyos summát tegyen be a magunk közül választott preceptor keze alá bízott
köz-cassába. Ezáltal oly cassát igyekeztünk felállítani, melyhez mindenikünk
a maga szükségeibe folyamodhassék s a maga capitálisát s annak interessét
elöregedett állapotjában segedelem gyanánt vehesse s maradékainak s legátu-
sainak hátra hagyhassa.”4
Ehhez hasonló volt a Marosszéki Kölcsönös Tûzkármentesítõ Társaság is,
amelyet 1839-ben Marosszék rendjei alakítottak a tûzkárosodottak közös
megsegítésére. Úgyszintén Kolozsváron 1855-ben jött létre a Kolozsvári Kise-
gítõ Pénztár, amely már a nyugati szövetkezeti mozgalom kezdetén a kolozs-
vári kereskedõk, iparosok, hóstáti földmûvesek önsegélyezõ szövetkezése volt.
Néhány éves mûködésének jó példája gyorsan terjedt, mert Erdélyben kisebb-
nagyobb helységekben 1881-ig számuk 54-re emelkedett, amelyek már a XX.
századi hitelszövetkezetek általános elvei szerint mûködtek és igen pozitívan
hatottak vissza a gazdaság fejlõdésére.
A hitelszövetkezetek célkitûzése az uzsora megszüntetésének törekvésébõl
születik, mivel az uzsora évszázadok óta kegyetlenül szedte a hitelfogyasztók
sokaságából áldozatait. A hitelszövetkezetek, mint ellenszer, hatékonynak
bizonyultak külföldön is, Magyarországon is, tehát az akkori Erdélyben is, és
rövid idõn belül meglepõ sikereket arattak.
A hitelszövetkezeti mozgalom lényeges alapelve: az összes tag egyetemle-
ges felelõssége minden egyes tag tartozásáért; ugyanakkor csorbítatlanul
érvényesül a szövetkezés ismert alapeszméje: „az egyes az összességért és az
összesség az egyesért”. „Az egyetemesség intézményének köszönhetõ, hogy
4 Eredeti szövegrész a Gondoskodó Hitelszövetkezet irattárából, Kolozsvári Állami Levéltár.
226
szegény parasztok, akik magukra hagyatva sohasem kapnának kölcsönt, mert

fedezetet nyújtani nem tudnak, hitelszövetkezetekben egyesülve milliárdokra
menõ tõkéhez jutottak, olcsó kamatozás mellett.”5
A hitelszövetkezetek földrajzi megosztása más, mint a fogyasztási vagy ter-
melõszövetkezetek esetében, mivel az elõbbi inkább a mezõgazdasági álla-
mokban hódított nagyobb teret, s fõleg azokban az országokban érték el fejlõ-
désük nagyobb fokát, ahol az uzsora erõsebb volt, nevezetesen a közép- és
kelet-európai államokban.
A hitelszövetkezetek általános létrejöttének eredete a Raiffeisen típusú német-
országi szövetkezetekhez vezet (1848–49). Magyarországon elõször a ke-
reskedelmi jog részeként született, mert a szövetkezetek alaptörvénye az
1875/XXXV. tc.-ben foglalt kereskedelmi törvénynek a szövetkezetekrõl szóló fe-
jezetében a szövetkezetek mint a kereskedelmi társaságok egyik faja kap helyet. Az
elsõ, sajátosan a szövetkezetekre vonatkozó magyar szabályozás 1898-ban születik
meg: a XXII. tc. a gazdasági és ipari hitelszövetkezetekrõl, amelyet majd csak
1920-ban szigorítással módosítanak a XXX. tc. által, mely szerint hitelszövetkezet
az Országos Központi Hitelszövetkezet (OKH) kötelékén kívül nem jöhet létre.6
Különben, mint ahogy az elõzõekbõl is kitûnik, a magyar szövetkezeti
rendszert erõsen jellemzi a központosítás. Mindenfajta szövetkezeti formának
megvan a maga központja, mely a hasonló nemû szövetkezeti formákat saját
kötelékeibe foglalja és ezek ellátásából és ellenõrzésébõl származó feladatokat
végzi. A magyar állam törvényileg szabályozza tevékenységüket, azonban
támogatja õket és ellenõrzi mûködésük szabályosságát. Ez alól részben kivé-
telt képeztek az alapítványi szövetkezések, amelyeknek a gazdasági erejük
elmarad a hitelszövetkezetek jelentõségétõl és számarányuk nem nagy, azon-
ban hatékonyságuk tekintetében elég jelentõsek voltak.
A központosított jelleg mellett meg kell említeni még azt a jellemvonásu-
kat is, hogy mindenfajta szövetkezeti forma számára az érdekelt rétegek kez-
deményezõ szerepe helyett felülrõl kellett a szövetkezeti mozgalmat beindíta-
ni. Rendszerint megalakultak a központok, azt a feladatot vállalva, hogy a szö-
vetkezeti hálózatot kiépítik.
A magyar szövetkezeti mozgalomban több központ jött létre, azonban: „A
magyar szövetkezeti mozgalom központjában az Országos Központi Hitelszö-
vetkezet áll, mely nemcsak a cégében említett szövetkezeteknek, de egyben a
földmunkások szövetkezeteinek, a földbérlõ és háziipari szövetkezeti csopor-
toknak is központja.”7 Emellett számos szövetkezeti központ jött létre, ame-
5 Közgazdasági Enciklopédia. Atheneum, Budapest, 1929. IV. k., 839.

6 Uo. 841.
7 Közgazdasági Enciklopédia. Atheneum, Budapest, 1929. IV. k., 842.
227
lyek közül a legfontosabbak a Hangya Fogyasztási Szövetkezet, a Magyar Gaz-

daszövetség Szövetkezeteinek Központja, az Iparosok Országos Központi Szö-
vetkezete, az Országos Magyar Tejszövetkezeti Központ, a Fructus Szövetke-
zet, a Magyar Állatbiztosító Társaság. Ezek mind helyi szövetkezeti egysége-
ket tömörítettek. Rajtuk kívül léteztek még nagy szövetkezetek, amelyek
mûködésüket az egész országra kiterjesztették, úgymint a Köztisztviselõk
Fogyasztási, Termelõ és Értékesítõ Szövetkezete, a „Konzum” Magyar Állam-
vasúti Alkalmazottak Fogyasztási és Takarékszövetkezete.
Az 1898-ban létrehozott Országos Központi Hitelszövetkezet (OKH) alapí-
tó tagjai az állam, a nagyobb bankok és mágnások voltak. Az alapító tõkét
kiegészítették a tagszövetkezetek üzletrészi jegyzései. A további tõkenövelés
céljából a törvény lehetõvé tette a kötvénykibocsátás jogát is. Az OKH jelentõs
adó-, illeték- és törvénykezési (telekkönyvezési) kedvezményekben és bélyeg-
mentes levelezési jogban részesült.
Az OHK törvényes szabályozása igen fontos közérdekû jelleget biztosított
a hitelszövetkezeteknek, mert pontosan korlátozta az üzletrészekre jutó oszta-
lék felhasználását. A tiszta nyereség 10%-át a tartalék szaporítására, további
10%-ot a kötvények külön biztosítási alapjának emelésére lehetett fordítani,
és az ezen túl fennmaradó összeg 30%-át a falu mûvelõdésének és jólétének
elõmozdítására kellett felhasználni. A számadatok szerint a hitelszövetkezetek
rohamosan elszaporodtak, és igen jelentõs szerepet játszottak a falu gazdasá-
gi felemelkedésében.
Az alábbi számadatok fényesen bizonyítják az OKH mûködésének kiterje-

dését a XX. század elején:
Szövetke-
Tagszö-
Ezek tag- Befizetett Takarék- zeteknél
vetkeze- Tartalék
Év jainak üzletré- betét- kihelye-
tek tõke
száma szek állomány zett érté-
száma
kek
1899 712 141 623 17 155 6418 13 970 689
1910 2270 613 863 66 560 104 298 94 252 9416
1920 919 271 249 546 4867 1282 150
1925 1142 414 013 7039 7952 27 949 321
1929 1013 358 650 20 900 34 032 117 921 1825
Forrás: Közgazdasági Enciklopédia. Atheneum, Budapest, 1929. IV. k

203. (ezer pengõben)
228
Természetesen a fenti adatok Magyarország elsõ világháború elõtti és utáni

adatait tartalmazza, és kitûnik, hogy az OKH kebelében Nagy-Magyarországon
(1910-ben) 2270 szövetkezet mûködött, amelyekbõl a kiszakadt országrészek
szövetkezeteinek száma több volt, mint a fele (1351). Ezekbõl az adatokból az a
következtetés is levonható, hogy az elszakadt országrészekben, s így Erdélyben
is, igen erõs szövetkezeti mozgalom létezett (lásd késõbb).
Az erdélyi szövetkezeti mozgalom a két világháború között elszenvedett
viszontagságok miatt megtorpant, tekintettel arra, hogy a mindenkori román
kormányok a gazdaságban, tehát a szövetkezeti szervezõdések tekintetében is,
minden bizonytalanságuk mellett egy határozott egységes irányt követtek,
vagyis: „különbözõ intézkedései által a gazdasági fölényben álló magyarság
gazdasági életét a legszélesebb területen megbénítani igyekezett az erdélyi
románok gazdasági erejének egyidejû növelésével, hogy a magyarság gazdasá-
gi pozícióinak meggyengítésén keresztül politikai erejét is megtörje és a
román nemzetgazdasági érdekek elõmozdításával az erdélyi románságot gaz-
dasági erejében a magyarság fölé emelje. E cél elérésére az állam egyik legal-
kalmasabb eszköznek és egyik legfontosabb feladatának az erdélyi román szö-
vetkezeti mozgalom kiépítését és megerõsítését tekintette. Az olcsó állami
hitellel és egyéb kedvezményekkel agyontámogatott román szövetkezetek, az
erdélyi magyarság egyidejû tõkeszegénysége folytán, alkalmasak is lehettek
volna a magyarság gazdasági pozícióinak elhódítására, a szövetkezeti gondo-
lattól át nem hatott erdélyi román szövetkezeti élet azonban a szövetkezetben
rejlõ magasabb önsegítõ célokat fel nem ismerve, távolról sem tudta elérni azt
az eredményt, amit meglévõ feltételei mellett elérhetett volna.”8
Az elsõ világháború után az erdélyi magyar szövetkezeti mozgalom néhány
év alatt újraszervezõdött és kialakította két központját, a Gazdasági és Hitel-
szövetkezetek Szövetségét (Kolozsvárott) és a Hangya Központot
(Nagyenyeden).
Az erdélyi szövetkezeti mozgalomnak egészen új helyzethez kellett alkalmaz-
kodnia. Szembe kellett néznie a román gazdasági expanzióval, amelyet viszont
éltetett a hatalom. A teljesen új szabályozás élt a lehetõséggel, hogy a magyar
szövetkezetekkel szembeni leépítõ gazdaságpolitikáját alkalmazhassa. Gyárfás
Elemér már 1924-ben az erdélyi magyar hitelintézményekrõl kiadott munkájá-
ban figyelmeztet, hogy „ne igyekezzenek Erdély közgazdasági életét saját képük-
re és hasonlatosságukra átformálni,”9 azaz engedjék, hogy saját természetes erõ-
8 Dr. Nádas Rózsa: Szövetkezetek Erdélyben. Közgazdasági Szemle, Budapest, 1940, 3.

9 Gyárfás Elemér: Románia hitelszervezetei és az erdélyi magyar pénzintézetek. Lugos, 1924,
Husvéth és Hoffer Könyvnyomdája, 2.
229
ire, Erdély talajába és népük lelkébe nyúló gyökereikre támaszkodjanak, és

„ismerjék föl a saját speciális erdélyi és általános országos céljaikat.”10
Valóban sajátos szövetkezeti politikát kellett kialakítani a román törvény-
kezés számításba vételével, a bevált magyar elvek és tapasztalatok megõrzése
mellett. Gyárfás Elemér 1924-ben ugyanakkor kihangsúlyozza, hogy a fenn-
maradt pénzintézetek a gazdaság újraélesztésében kiemelkedõ szerephez jut-
nak: „a magyar jellegû erdélyi pénzintézetek olyan erõket és energiákat men-
tettek át a nagy összeomlásból az új alakulásába, melyek erre nézve felbecsül-
hetetlen értéket reprezentálnak.”11
Iránymutató következtetése, hogy az átmenet idõszakában a magyar pénz-
intézetek és ezen belül a hitelszövetkezetek egy önálló erdélyi gazdasági élet
bázisai kell legyenek, mert: „A cél nem lehet más mint Erdély önálló gazdasá-
gi életének megalapozása, céltudatos megszervezése és intenzív kifejlesztése.
E nagy cél munkálásában számottevõ, sõt döntõ szerep vár Erdély magyar jel-
legû pénzintézeteire, melyek saját boldogulásukat is e cél kereteiben fogják
megtalálni.”12
Az 1929-es román szövetkezeti törvény – az elsõ olyan román szövetkeze-
ti törvény, amely érintette az erdélyi magyar szövetkezetek életét – még meg-
engedte, hogy a kisebbségi szövetkezetek önálló nemzetiségi alapon szervez-
zék meg helyi (federale) és országos (uniune) szövetségeiket, azonban az
1935-ös szövetkezeti törvény, már a centralizáció jegyében, bíráskodási jogot
biztosít az országos (uniune) szövetségek számára a tagszövetkezetek között
felmerülõ ellentétek elintézésére. Az 1938-as román szövetkezeti törvény
azonban az erdélyi magyar szövetkezeti mozgalom autonómiájának teljes
megszüntetését hozta, mert megszüntette az uniókat – tehát a kolozsvári és
enyedi központokat is mint országos szervezetet –, megvonva tõlük az irányí-
tó és ellenõrzõ jogokat, amelyeket teljhatalmúlag egy országosan centralizált
szervre, a Nemzeti Szövetkezeti Intézetre bízott.
A magyar hitelszövetkezetek 1923-ban, a háború utáni tízéves idõszak
román törvénykezés bizonytalanságát – de leginkább hiányát – kihasználva,
kolozsvári székhellyel, 403 szövetkezet egyesítésével, megalakítják a Gazdasá-
gi és Hitelszövetkezetek Szövetségét (GHSZ), amely elsõrendû feladatának
tekintette az egész erdélyi magyar hitelszövetkezeti mozgalom újjászervezé-
sét. Elmondható, hogy minden nehézség ellenére sikerült a hitelszövetkezeti
mozgalmat fellendíteni és néhány év leforgása alatt megerõsíteni, melynek
következtében az erdélyi magyar szövetkezetek az 1930-as évek kezdetéig igen
10 Uo. 3
11 Uo. 99.
12 Uo.
230
szépen fejlõdtek: „Az 1923-tól 1933-ig terjedõ idõszak alatt a magyar hitelszö-
vetkezetek saját tõkéiket meghúszszorozták, takarékbetéteiket pedig hatvan-
szorosára növelték.”13
Bár a Gazdasági és Hitelszövetkezetek Szövetsége már 1920-ban megala-
kult, valójában csak 1923 õszén kezdhette meg mûködését, illetve csak ekkor
véglegesítették és hagyták jóvá az alapszabályzatát, tehát ettõl az idõtõl számít-
hatjuk az erdélyi hitelszövetkezeti mozgalom újrakezdési idõpontját. (Ezzel
párhuzamosan alakul meg Nagyenyeden 1920. június 3-án, 433 fogyasztási
szövetkezet csatlakozásával, a szövetkezetek Hangya Központja is.)
A hitelszövetkezetek, minden állami támogatást nélkülözve, saját erejükre
voltak utalva, és így önmaguk kellett elõteremtsék a szükséges tõkét. A Hitel-
szövetkezeti Központ és szövetkezetei ösztönzõ tevékenységének eredménye-
képpen a betétgyûjtés évrõl-évre a nagyobb tõkeerõ sikeres összpontosításá-
hoz vezetett (lásd az alábbi adatokat):
A tagok betétállományának alakulása a hitelszövetkezeteiknél 1924 és

1928 között:
1924: 1 456 833 pengõ
1925: 2 213 686 pengõ
1926: 3 113 331 pengõ
1927: 4 771 772 pengõ
1928: 7 247 043 pengõ
A tagszövetkezetek Központnál levõ betétállományai ugyanabban az idõben:

1924: 19 473 pengõ
1925: 148 023 pengõ
1926: 198 186 pengõ
1927: 357 861 pengõ
1928: 451 335 pengõ
Forrás: Nagy Zoltán: Az erdélyi magyar szövetkezetek a visszatéréskor.

Kolozsvár, 1942, 8.
Az elsõ idõszak eredményei alapján úgy tûnt, hogy az erdélyi magyar szö-
vetkezeti mozgalom kiheveri a háború és az elcsatolás okozta károkat. A
kolozsvári központ és a nagyenyedi Hangya kebleiben mûködõ hitel- és
fogyasztási szövetkezetek láthatóan eredményes szorgoskodása és egyre jobb
mûködése a vidéki lakosság gazdasági megerõsödéséhez vezetett. Számtalan
akadály mellett a két központ egyengetésével egybeforrni látszott a szövetke-
13 Dr. Nádas Rózsa: i. m. 5.
231
zeteken nyugvó erdélyi magyar gazdasági élet, és így lett gazdasági alapja az
Erdélyben élõ magyarságnak. Ezt a kialakulófélben levõ gazdasági alapot érte
helyrehozhatatlan támadás a harmincas évek folyamán.
A késõbbiekben a harmincas évek történései és a magyar szövetkezetek
számára igen kedvezõtlen gyakori romániai szabályozások nemcsak gátat
vetettek a szövetkezeti mozgalomnak, hanem annak tevékenységét minden
eszközzel akadályozták.
Sajnos az erdélyi magyar hitelszövetkezeteket alapjaiban rendítette meg a
’33-as gazdasági világválság és az a három szövetkezeti törvény, mely az önál-
ló szövetkezeti mozgalom tudatos zsugorítását célozta meg, s különösen az
annak következményeként hozott konverziós törvény. Ez utóbbi hivatalból
eltörölte a tartozások 50–70%-át, s a fennmaradó részek visszafizetésére 17
évet írt elõ, amelybõl valójában nem lett semmi. „A kormányok nacionalista
politikájukkal tudatosan akadályozták a magyar hitelszövetkezetek és a hitel-
szövetkezetek központjának tevékenységét azzal, hogy: Míg a magyar hitel-
szövetkezetek mintegy 200 millió lejt kitevõ konverziós veszteségét e szövet-
kezeteknek kizárólag saját erejükre támaszkodva kellett elviselniük, addig a
román hitelszövetkezetek az állam részérõl kártalaníttattak.”14 Bár a törvény
rendelkezéseket tartalmazott arra vonatkozólag, hogy a hitelszövetkezetek
konverziós veszteségeit a Román Nemzeti Bank külön alapjából 17 év alatt
visszatéríti, a magyar hitelszövetkezeteket látszatindoklással kizárták a kárta-
lanításból. Így a saját megcsonkult tõkéire és a lecsökkent betétekre utalt
magyar hitelszövetkezeti mozgalmat a gazdasági válság és a konverzió súlyo-
san érintette, és mûködését néhány évre megbénította. Így is, minden veszte-
ség ellenére, sikerült jórészt 1936-ra újrarendezni és újraépíteni a hiteléletet,
s a központ mérlegadatai ismét emelkedést mutattak.
Mindannak ellenére, hogy az erdélyi szövetkezeti mozgalom el kellett szen-
vedje a trianoni traumát, a harmincas évek gazdasági válságát (konverzió) és
a románok magyarellenes nacionalista törekvéseit, a szövetkezeti mozgalom
maradt még az a társadalmi erõ, amely a társadalmi önbizalom visszanyeré-
sének reményével kecsegtetett. Ennek bizonyítékát szolgálta az az Indítvány,
amelyet a Gazdasági Hitelszövetkezeti Szövetség tizedik rendes gyûlésére
(1933. március) beterjesztettek jóváhagyás végett. A következõkben ebbõl idé-
zünk: „Mondja ki a Gazdasági és Hitelszövetkezetek közgyûlése, hogy a jelen
gazdasági viszonyok megjavítása, a mezõgazdasági hitel újjászületése, a
magyar kisebbség szövetkezeti megszervezése és így boldogulása érdekében
elháríthatatlan szükség van a romániai magyar kisebbség gazdasági egységé-
14 Uo.
232
nek megteremtésére, célkitûzéseinek és a segítség módozataink mielõbbi

kidolgozására és ezért a Gazdasági és Hitelszövetkezeti Szövetség haladékta-
lanul megteszi a kezdeményezõ lépéseket a magyar kisebbség szövetkezeti,
gazdasági és társadalmi szerveinek egy a közeljövõre kitûzendõ gazdasági
kongresszusának a létrehozására, hogy ez a kongresszus teremtse meg a
magyar kisebbség gazdasági egységét, hívja életre a szövetkezeti és gazdasági
egyesületek Szövetségét és a gazdasági élet megújhodásának alapját képezõ
Központi Hitelintézetet, mint szövetkezetet, a legfelsõbb vezetést ellátni hiva-
tott Gazdasági Tanácsot és ezen intézmények életképességének biztosítására
indítson a magyarság összes szerveit igénybevevõ propagandát és végül hatá-
rozza meg azok célkitûzéseit. Legyen ennek a Kisebbségi Gazdasági Kongresz-
szusnak összehívója és megrendezõje a Gazdasági és Hitelszövetkezetek Szö-
vetsége és hívassanak meg erre a kongresszusra a magyar kisebbségi élet
összes gazdasági és társadalmi alakulatai, a magyar egyházak, a magyarság
egyéb szervei és vezetõ férfiai.”15
Optimizmusuk nem volt hiábavaló, mert valóban létrejött a Gazdasági
Tanács, amely késõbb Erdélyrészi Gazdasági Tanács néven 1944 második felé-
ig hatékonyan mûködött is, amely a döntéshozást tekintette feladatának
Erdély legfontosabb gazdasági kérdéseiben, mint például az erdélyi szállítás
kérdése vagy az erdélyi tüzelõanyag-gazdálkodás, illetve hogyan jut el a ked-
vezõ hitel a legkisebb falvakba is. (1941-ben gróf Béldi Kálmán elnöksége
vezérletével 21 millió forintnyi hitelt szereztek állami forrásokból szövetkeze-
tek számára (lásd Szövetkezeti Értesítõ, 1941).
A Szövetkezeti Értesítõ hasábjain, 1934-ben, folytatásokban jelenik meg a
lap 11. számával kezdõdõen dr. Oberding József A modern szövetkezeti moz-
galom címû részletes tanulmánya, amely a szövetkezeti mozgalom életében
hosszú távon eszmei és gyakorlati hatással volt az erdélyi magyar gazdaságra.
Ebben látja megvalósíthatónak a szövetkezetek létrehozásának három eszmei
tagoltságát, mégpedig:
1. A kezdetekben kialakult egyszerû irányzati formát fõleg az elsõ alakulá-
si idõszakban azért hozták létre a mozgalom kezdeményezõi és irányítói, mert
gyakorlatilag a szövetkezeti eszmék alapján megvalósíthatónak látszottak.
2. A szociálpolitikai irányzat, mely a szövetkezeti mozgalom régebbi iránya
és amely a szövetkezetet a szociális megsegítés eszközének tekinti, különböz-
teti meg a kapitalista vállalkozástól, de el kell ismerni, hogy minden szociális
vonatkozása mellett is valójában gazdasági alakulatok voltak. A magyar szö-
vetkezeti mozgalmat is agrárpolitikai célkitûzések indították el, mégpedig a
15 Szövetkezeti értesítõ, 1933 március. 3. sz. 3.
233
birtokos osztály, fõleg a falusi szövetkezetek beindításával, egyfelõl az uzsora

karmaiból való kiszabadulásra, másfelõl pedig az eluralkodott agrárválság
megoldására, mert ezt a formát támogatta maga az állam is.
3. A nemzetgazdasági irányzat a nemzeti célok és feladatok szövetkezeti
úton való elõmozdítását jelenti. Oberding József szerint: „A nemzeti szövetke-
zeti mozgalom nemcsak a célkitûzésekben különbözik a szövetkezeti mozga-
lom szociálpolitikai irányú felfogásától, amennyiben kimondottan nemzet-
gazdasági célokért küzd és állami kezdeményezés nélkül a népi rétegekbõl
indul ki, nem veszi igénybe az állami támogatást, tehát az igazi szövetkezeti
önsegítség elvének az alapján áll. A nemzeti irányú szövetkezeti mozgalomnál
a szövetkezeti önsegítség gondolata a legtöbbször egyesül a nemzeti önsegít-
ség gondolatával, miáltal erkölcsi hatása nagymértékben fokozódik.”16
Elmondható, hogy az erdélyi magyar szövetkezeti mozgalom a két világhá-
ború között, történelmiségébõl kifolyólag, természetszerûen a nemzeti szövet-
kezeti mozgalom irányzatát választhatta, amikor a fennmaradás, megmaradás
hipotézisében a kisebbségi lét okán kisebbségi nemzeti érdekek álltak a gaz-
dasági célok középpontjában.
A kisebbségi létben a magyarság szövetkezeti mozgalma éppen csak vege-
tált. Oberding József a gazdasági és hitelszövetkezetek XV. jubiláris közgyû-
lésének emlékkönyvében (1938) mondja, hogy „A szövetkezetek a pénz érté-
kének leromlása folytán elvesztették régi alaptõkéjüket, úgy, hogy feladatuk
betöltésére képtelenné váltak. A jobb jövõ reményét és bizalmát az OKH
kirendeltségeinek még itt maradt vezetõi tartották és élesztgették bennük”17.
Bátran kijelenthetõ, hogy a szövetkezeti mozgalom által létrehozott széles
típusú szövetkezés a XIX. század végétõl a XX. század közepéig az erdélyi falu
gazdaságának alakulásában, minden nehézség mellett, alapvetõen prosperáló
szerepet játszott, és ebben az OHSZ szerepe létfontosságú volt, amelyrõl
1938-ban Szász Ferenc a Mezõgazdasági Szemlében így ír: „Munkájában tes-
tet öltött a szövetkezeti eszme. Ma már ez a gyönyörû intézmény gazdasági
életünk legfontosabb tényezõjévé vált, nemcsak eszmeileg, de eredményein át
a való életben is”, mert „A kisebbségi élet gazdasági, erkölcsi és mûvelõdési
színvonalának elsõ fokon kizárólagos irányítója a népben rejlõ erõ.”18
Hiba lenne viszont megfeledkezni az erdélyi magyar szövetkezeti mozga-
lomnak a két világháború között kifejtett tevékenysége mellett a két magyar
16 Oberding József: A szövetkezeti mozgalom eszméi. Szövetkezeti Értesítõ, 1939. november. 11.
sz. 161.
17 Oberding József: A gazdasági és hitelszövetkezetek Szövetsége XV. Jubiláris Közgyûlésének
és szövetkezeti kiállításának Emlékkönyve. 1938. Kolozsvár, 3.
18 Szász Ferenc: Testet öltött eszme. Mezõgazdasági Szemle, 1938. július. 48.
234
szövetkezeti központhoz, a nagyenyedi, illetve a marosvásárhelyi Hangya szö-

vetkezetek központjához, valamint a kolozsvári székhellyel mûködõ Szövetség
értékesítõ és hitelszövetkezetek központjához tartozó sok száz magyar szövet-
kezet – a mai helyzetben sokban hasznosítható – gazdasági, társadalmi és
kulturális téren kifejtett rendkívül értékes tapasztalatairól, a második világhá-
ború alatti és utáni idõszak gazdasági hatásairól. Nem beszélve arról a keser-
ves tényrõl, hogy ez az idõszak vezetett oda, hogy egy olyan hosszú romboló,
felszámolási folyamatnak lehettünk résztvevõi, amelyek hatásai nyomán a
jelenben nincsenek utódszervezetei a volt szövetkezeteinknek, amelyek igényt
tarthatnának a volt magyar szövetkezetek mérhetetlen vagyonára.
3. Hitelszövetkezeti gazdasági elõnyök

és hatások a szabályozások tükrében
1898. december 4-én alakult meg a hitelszövetkezetek felállításáról szóló

XXIII. számú törvénycikk, amelyet 1898. július 11-én hirdettek ki. A törvény
elõtt már létezett a Hazai Szövetkezetek Központi Intézete (1897), melyhez az
„1897. év végén ennek a kötelékében már 379 községi szövetkezet tartozott, a
központi intézettõl nem kevesebb, mint 6.354,163 frt. hitelben részesültek”19.
A törvény két fõ részbõl tevõdik össze, a következõk szerint: a támogatandó
gazdasági és ipari szövetkezetek alapításának szabályozása és az országos köz-
ponti hitelszövetkezetek felállítása, jogai és támogatásának módjai. A törvény
fõ célkitûzése, hogy a hitelszövetkezetek valóban a nyerészkedés mellõzésével
a gazda- és iparos osztály hasznára váljék, és az új törvénnyel „emberbaráti
irányba akarják a kisebb gazda- és iparos osztály anyagi érdekeit szolgálni”20.
Az említett új törvény szerint háromféle szövetkezetet kell megkülönböztetni:
1. azokat, melyek továbbra is kizárólag a kereskedelmi törvény értelmében
alakultak;
2. azokat, amelyek az új törvény értelmében alakulnak és mûködnek és
egyúttal az országos központi hitelszövetkezetek kötelékébe tartoznak;
3. azokat, amelyek szintén az új törvény értelmében alakulnak és mûköd-
nek, de nem tartoznak a központi hitelszövetkezetek kötelékébe. Ezek, bár
kölcsönt felvehettek, bizonyos kedvezményekben nem részesülhettek. (A tör-
vény szerint más célú szövetkezetek is lehettek a központ tagjai, azonban ezek
felvételét a pénzügyminiszter kellett engedélyezze.)
19 Dr. Nagy Ferenc: A gazdasági és ipari hitelszövetkezetekrõl szóló törvény (1898. évi XXIII.
T.Cz.). Budapest, 1898, 9.
20 I. m. 13.
235
Ez a törvény már csak kimondottan a szövetkezetekrõl szól, de különös figyel-

met szentel a hitelszövetkezeteknek, mert abban az idõben a szövetkezetek túl-
nyomó részét tették ki, sõt a törvény nyomán számuk rohamosan nõtt, mivel „…a
kisebb gazda- és iparososztálynak elsõ sorban és legfõképpen az olcsó hitelre van
szüksége, melyet ha megszerzünk neki, ezzel képessé tesszük minden szükséglet
könnyû kielégítésére, amely gazdasági tevékenységében felmerül. E mellett csak
a hitelszövetkezetek bírnak azzal az egyszerûbb, biztosabb és könnyen ellenõriz-
hetõ üzletkezeléssel, amely a központi intézetnek szilárd alapul szolgálhat.”21
Az elsõ hitelszövetkezeti törvény céljául tûzte ki az uzsora felszámolását és a
gazdák hitelellátását. Gidófalvy István szerint „Az 1898. évi XXIII. törvénycikk a
gazdasági és ipari hitelszövetkezetek alapítását országszerte rendkívül megköny-
nyíti. Az ezen törvény rendelkezésének megfelelõleg alapított hitelszövetkezet
adó-, bélyeg- és illetékmentességet élvez, közvetve a központ útján állami támo-
gatásban részesül, sõt a törvénycikk 23. §-a értelmében saját tagjaival szemben,
más hitelezõt megelõzõleg, kielégítési joggal bír adósának összes vagyonára.”22
Az erdélyi gazdaságot elemzõ és kiútkeresõ Tusnádi Székely Kongresszus
központi kérdésének tekintette a szövetkezeti mozgalom ügyét, és ezen belül
különösen a hitelszövetkezetek hasznosságát látták megoldásnak az erdélyi
elmaradott gazdaság felemelésében. Ezért érdemes áttekinteni röviden a Szé-
kely Kongresszus hozadékát a hitelszövetkezetek szervezését, és azt illetõen,
ahogy az erdélyi gazdasági élet vagyonosságai és jelen lévõ értelmiségi elitje
látta. A Székely Kongresszust 1902. augusztus 28–30. között Csíktusnádon szer-
vezte meg az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, több civil szervezet közre-
mûködésével. Ez a kongresszus történelmi jelentõséggel bírt az erdélyi gazdasá-
gi életre, különös tekintettel a század elején kibontakozó szövetkezeti mozga-
lomra nézve, amely ugyan még nem jelentette a vidék gazdasági életének alap-
vetõ modelljét, azonban az elkövetkezõ idõben, ennek a találkozónak is köszön-
hetõen, a falu gazdálkodásának alapvetõ tényezõjévé vált, mivel a kongresszus
tárgyalási tematikájának vezérgondolatát az összefogás, tõkeerõ-koncentrálás,
tagosítás és a szövetkezés képezte. A háromnapos munkálatok elõadásait, tár-
gyalásainak anyagát és határozatainak szövegét sajtó alá rendezte és kötetben
még abban az évben megjelentette Buday Barna kongresszusi fõtitkár. A könyv
elõszavából kitûnik, hogy a kongresszus célkitûzése „a kivándorlás okainak
mibenléte s a megszüntetésére alkalmas intézkedések megjelölése”23 volt.
21 Uo. 15.
22 Gidófalvy István: A székely-akció és a hitelszövetkezetek. Magyar Gazdák Szemléje, 1902,
Budapest, 7.
23 Budai Barna: A jegyzõkönyvet 1902-ben a következõ címmel közölték: Székely Kongresszus.
Szervezete, tagjainak névsora, tárgyalásai és határozatai.
236
Száz év után a Székely Kongresszus elemzésére az akkori és mai jelenségek

analógiái köteleznek, mert ugyanúgy prioritás lett ma az erdélyi magyarságnak az
elmaradott gazdasági helyzetbõl való kilábalása, a vagyonvédelem, a mezõgazda-
ság kiemelése az elmaradottságból, a közbirtokosság védelme, tagosítások, forrá-
sok teremtése az eszközök beszerzésére, a társulások és szövetkezeti mozgalom
újraindítása, a hitelrendszer kialakítása, akárcsak a XX. század elején.
A hitelintézmények fejlõdése tekintetében fontosnak tartjuk, hogy a pénzin-
tézetek, fõleg a hitelforrások, hitelintézmények, hitelszövetkezetek, társulások
és más szövetkezetek gazdasági felemelkedésben betöltött szerepét tárgyaljuk a
Székely Kongresszus döntéseinek tükrében (a kongresszus történelmi környeze-
te és jelentõsége, a birtokkérdés, a szövetkezetekkel kapcsolatos üzenet megta-
lálható Az erdélyi magyar gazdasági gondolkodás múltjából címû kötetben,
Egyed Ákos, Garda Dezsõ és Somai József tanulmányaiban24). Ebben a tanul-
mányban a Kongresszusnak csak néhány, a hitelszövetkezetekkel kapcsolatos
olyan jelentõsebb mozzanataira emlékezünk, amelyek alapvetõ hatással voltak
Erdély gazdaságának alakulására az elkövetkezendõ évtizedekben.
Elõször is el kell mondanunk, hogy a kongresszus idején Magyarország
területén, de Erdélyben ugyanúgy, a szövetkezetek széles skálája mûködött
már. A Hangya keretében, a Magyar Gazdaszövetség Fogyasztási és Értékesí-
tõ Szövetkezete igazgatásával, tanácsadásával és szervezésével, a szövetkeze-
tek gazdag hálózata alakult ki. A Hangya fogyasztási szövetkezeteket alapít,
azokat ellenõrzi és tanácsokkal látja el. Ugyanakkor áruközvetítõ is, mert jobb
árut jutányosan juttat tagjainak. A gazdasági érdekek mellett igen jelentõs
szociális és mûvelõdési jelentõsége is volt, mert önmaga jellemzése szerint
„nemcsak a nép anyagi jólétét, hanem a lelki életének a mûvelését, erkölcsé-
nek nemesítését is programjába vette”25 . Az 1901. év végén, tehát a kongresz-
szust megelõzõen a Hangya a kötelékéhez tartozó szövetkezetek tagjainak
száma 30 564 volt, alaptõkéje 2 028 232 koronára, tartalékalapja 63 674
koronára, 1901. évi tiszta nyeresége 111 333 koronára, összes áruforgalma
pedig 411 179 koronára rúgott.26
A Székely Kongresszus elõtt három és fél évvel, 1898. december 4-én ala-
kult meg a XXIII. számú törvénycikk alapján 3034 alapítványi üzletrésszel,
3 034 000 korona értékben az Országos Központi Hitelszövetkezet az ipari,
gazdasági szövetkezetek ügyeinek elõmozdítására, hiteligényeik kielégítése
24 Somai József: Az erdélyi magyar gazdasági gondolkodás múltjából, II. kötet. RMKT,
Kolozsvár, 2004.
25 A Magyar Gazdaszövetség Kiadványai, LX. 1902. Különlenyomat a Magyar Gazdák
Szemléjérõl, 17.
26 Uo.
237
végett. A hitelszövetkezet hálózata rohamos fejlõdésnek indul. 1902-ben több

mint 1400 szövetkezete van, melyek mûködése közel 4000 községre terjesz-
kedik ki, tagjai száma 265 000, üzletrésze kb. 25 900 000 korona.27
Két évvel a Kongresszus elõtt, 1900-ben megalakul a Gazdák Biztosító Szö-
vetkezete is, amelynek üzletrészjegyzõi a királyi uradalom, az uralkodóház
tagjai, a kormány, a törvényhatóságok, gazdasági egyesületek, nagy- és kisbir-
tokosok voltak. A Gazdák Biztosító Szövetkezetét a közszükség hozta létre,
mivel elõtte a biztosítási részvénytársaságok kartellje a biztosítási díjak foko-
zásával elviselhetetlenné tette a terheket, mert ez a befektetett tõkének minél
magasabb kamatoztatását tartotta szem elõtt.
Erdélyben a hitelintézeti hálózat a dualizmus korszakában indult be. A
XIX. század utolsó évtizedét – tudjuk meg Egyed Ákos Falu, város, civilizáció
kötetébõl – a fellendülés jellemezte. „A hitelhálózat terén mindenekelõtt a
bankok és a takarékpénztárak számának gyors szaporodása érdemel figyel-
met: 1881–1900 között 189 új vállalat jött létre, évente átlag 9,4 egység. S az
új század elsõ évtizedében tovább szélesedett a hitelrendszer hálózata. Így
1901–1909 között 165 új bank és takarékpénztár kapott engedélyt tevékenysé-
gének megkezdésére. Vagyis három évtized alatt új hitelintézettel bõvült a
hitelrendszer hálózata.”28
A századfordulón számos bank és takarékpénztár jött létre, azonban a falu-
si gazdák, fõleg a kisgazdák számára nem jelentett mást, mint azt, hogy
méregdrága hiteleket kapjanak, amelyek veszélybe sodorták akár a létüket is.
Gidófalvy István írja 1902-ben, hogy „A vidéki takarékpénztárak majdnem
kivétel nélkül a földmíves nép javát kevésbé szolgáló váltó-nyargalásra van-
nak berendezve. Minden három hónapban esedékes a váltó, és ügyesen kezel-
ve, rendszerint akkor, amikor a gazdának fizetésre nincs pénze. A váltó, amint
a székely nép némely vidéken hívja: a zsinóros papír egy olyan zsinór, mely-
lyel az, akinek birtokában van, adósát bármikor megfojthatja, az anyagi tönk
szélére juttathatja és nem kell egyéb hozzá, csak egy kis hidegvér, könnyelmû-
ség, avagy rosszakarat.”29
Ezért volt fontos új eszközt találni a kisgazdák védelmére. A magyar állam
a kisgazdák hiteligényeinek kielégítésére meghozta 1898-ban a hitelszövet-
kezeti törvényt. Budai Barna „jegyzõkönyv” minõsítéssel megjelent köteté-
bõl30 megtudtuk, hogy a székely nép nagy bajainak enyhítése, a kivándorlás
27 Uo. 17.
28 Egyed Ákos: Falu, város, civilizáció. Kriterion, 1991, Bukarest, 180.
29 Gidófalvy István: A székely-akció és a hitelszövetkezetek. Magyar Gazdák Szemléje, 1902,
Budapest, 7.
30 Budai Barna: Székely Kongresszus. Szervezete, tagjainak névsora, tárgyalásai és határozatai.
238
csökkentését célzó változtatások komplexek, vagyis gazdasági, közmûvelõdé-

si, magatartási tényezõk függvénye. Mindenképpen a gazdasági tényezõkre
(agrárium, ipar, kereskedelem, szövetkezetek) helyezte a hangsúlyt a kong-
resszus. Az öt szakosztályos kongresszus csupán egy szakosztályának mun-
kálatai nem voltak kimondottan gazdasági jellegûek. Mégpedig a „Közmûve-
lõdési és közegészségi” (IV.) szakosztály, mert az V., a Kivándorlási és fürdõ-
ügyi szakosztály, a turizmus, a turisztika és a fürdõk gazdasági állapotának
fejlesztésére összpontosít, valamint a munkaerõ felhasználására és a bérek
kérdésére.
Ezek után természetszerûen vált a szövetkezeti kérdés, különösen a hitel-
szövetkezeteké, a Székely Kongresszus alapkérdésévé, mint olyan új eszköz,
amely az állam támogatásával fordulatot jelenthet a vidék életében és új táv-
latokat nyithat meg a mezõgazdaság versenyképességének a javítására, védel-
met teremtve ezáltal a gyakran végveszélyt jelentõ uzsorással, a földtulajdo-
nos legnagyobb veszélyével szemben.
A Kongresszus különösen két szakosztályában foglalkozik a hitelügyekkel
és a szövetkezetek kérdésével: részben a II. szakosztályában az „Ipari hitel- és
termelõszövetkezetek; közmûhelyek és árucsarnokok” fejezetben, a III. szak-
osztályban azonban kiemelten tárgyalják a szövetkezetek, fõleg az ipari és
hitelszövetkezetek létrehozásának, mûködtetésének és minél szélesebb körû
elterjesztésének ügyét, mégpedig a „Hitelszövetkezetek”; „Az uzsoratörvény
szigorítása”; „A székely földhitelintézet felállítása”; „Takarékpénztárak
reformja” címszó alatt. A szövetkezetesítésre a kongresszus majdnem minden
szekciója kitért, mint olyanra, amely a gazdaság minden területének egyik leg-
fontosabb kérdését képezi.
Már az elsõ szakosztályban a mezõgazdaságról tartott elõadás felhívja a
figyelmet arra, hogy a tejszövetkezetek a szász honfitársak körében nagyon
szép eredményt mutattak, tehát fel kell karolni a tejgazdasági és sajtkészítõ
szövetkezetek létesítését, valamint szükségesnek tartja, hogy éppen úgy, mint
a Szászföldön, alakuljanak a Székelyföldön is baromfitermény-értékesítõ szö-
vetkezetek, és mûködjenek együtt a Gazdák Vásárcsarnok Ellátó Szövetkeze-
tével. Az elõadó arra kéri a kongresszust, hogy mondja ki többek között: kívá-
natosnak tartja az állattenyésztés fejlesztésével kapcsolatosan a gazdasági
egyesületek és állattenyésztési felügyelõk támogatásával állattenyésztési és
értékesítõ szövetkezetek létesítését.31
Továbbá a második szakosztályban bemutatott, az Ipari hitel- és termelõszö-
vetkezetek; közmûhelyek és árucsarnokok címû elõadásból megtudjuk, hogy „a
31 Uo. 41.
239
székelyföldi közgazdasági, fõleg pedig a kisipari viszonyok szétzüllésnek indul-

tak”, keveslik az ipari szövetkezetek számát és javaslatokat tesznek, amelyek
lényege, hogy a kongresszus mondja ki: az ipari szövetkezetek létrehozásához a
hitelszövetkezetek párosítása szükséges, és az Országos Központi Hitelszövetke-
zet a munkálatokat és szállításokat vállalja fel; hasonlóképpen kívánatos a köz-
mûhelyek létesítése tömeges termelés céljából, „… egyfelõl azért, hogy ezekben
az önálló kisiparosok a modern technika vívmányainak megfelelõ gépekkel dol-
gozhassanak, másfelõl azért, hogy a kisipari szövetkezetek a közmûveletekkel
kapcsolatban és berendezéseik igénybevételével bizonyos iparágakra nézve a
tömeges termelésre is áttérhessenek. A székely kisipar és a kisipari szövetkeze-
tek fejlesztésének betetõzését egy szövetkezeti alapon felállítandó székely ipari
nagyáruház képezné, mely a székely ipari termékek értékesítését eszközölné,
(…) a székely kisiparosok közös ipari és gazdasági hitelszövetkezetekbe vonhas-
sanak be, mert ezek útján is érvényesíthetik ipari munkájukat oly módon, mint
azt a kizárólagos ipari szövetkezetekben eszközlik, sõt, úgy ezekben, mint a gaz-
dasági hitelszövetkezetekben szervezendõ külön szakosztályokban a székely
háziipar is szervezhetõ, fejleszthetõ és értékesíthetõ.”32. Azonnal meg is adják a
megoldás kulcsát azzal, hogy: „Mindezek a szövetkezeti szervezkedések csak úgy
lesznek kivitelezhetõk, ha a székelyföldi értelmiség fölkarolja a székely kisipar
szervezkedésének ügyét, s annak a székely kisiparosságnak, mely az ipari szer-
vezkedésre úgy az ipartestületi, mint az iparszövetkezeti téren képtelen, tanács-
adójává, támogatójává és vezetõjévé válik.”33
A harmadik, a „Birtokpolitika, adó- és hitelügyi szakosztály” keretében
hangsúlyozottan foglalkozott a hitelszövetkezetek meghatározóan fontos vol-
tával, sõt a „Hitelügyi alosztály” elõadásainak elemzése, valamint a tárgyalt
határozati javaslatok körvonalazták a székely földhitelintézet kialakításának
szükségességét.
A Hitelszövetkezetek címû elõadásból kitûnik, hogy a szövetkezéssel sokat
lehet elérni, de csak úgy, ha megvannak az érintett erkölcsi biztosítékok, ha min-
denkiben megvan az erõs akarat arra, hogy a maga szerepkörében minden lehe-
tõt megtegyen. A szövetkezet a kisiparosnak nyersanyagraktár létesítése által
lehetõvé teheti a nyersanyag olcsó beszerzését és annak akár családja körében,
akár közös mûhelyben való feldolgozását – ez lehetõséget adna arra, hogy a kis-
iparos nagyobb munkák elvállalásában, nagyobb szállításokban is részt
vegyen –, hogy munkája termékeit másokkal közösen elõnyösebben értékesít-
hesse, egyszóval munkásságának gyümölcseit közvetítõk nélkül élvezhesse.
32 Uo. 145.
33 Uo. 145.
240
A továbbiakban a kongresszus Az uzsoratörvény szigorítása címû elõadá-

sával hadat üzen az uzsorának, és szigorítást kér a törvénykezésben, mert a
leplezett, burkolt uzsora, az áru-uzsora kézizáloggal-kölcsönügylettel leplezett
uzsora, ezek pedig „Rendkívül nagy pusztítást visznek véghez a szegényebb
kisbirtokos-parasztosztály tagjai közt”34, valamint a kisiparosság és kiskeres-
kedõk rétegeiben. Minderre azért van szükség, hogy a gazdasági élet terén
képzettségileg és anyagilag gyengébb osztályok védelemhez jussanak a lelkiis-
meretlenebb elemek és önzõ csoportjainak kizsákmányoló törekvéseivel
szemben, ill. hogy az elharapódzott tisztességtelen üzelmek, visszaélések
megakadályoztatása, sõt büntetõjogilag a megtorlás váljék lehetõvé. Az ez irá-
nyú sorozatos visszaélés a törvényesség szigorítását feltételezi, tehát szüksé-
ges: törvényes úton az uzsora minden fajtájának, illetve minden uzsorás szer-
zõdésnek büntetõjogi felelõsségét megállapítani; büntetésben részesíteni azt,
aki másnak a szorultságát vagy tapasztalatlanságát kihasználja; az uzsora a
vétség arányához mérten büntettessék pénzbírsággal, a politikai jogok gya-
korlatának felfüggesztésével, kitelepítéssel vagy az idegen állampolgár kiuta-
sításával. Javasolja az uzsoratörvény kiegészítését, melybõl tûnjön ki, hogy
„az uzsora vétségét követi el… megállapított büntetéssel sújtandó az is, aki,
bármiféle jogügylettel a másik fél szorultságát, könnyelmûségét, vagy tapasz-
talatlanságát kihasználva, magának, vagy egy harmadiknak oly vagyoni elõny
szolgáltatását köti ki, vagy nyújtotta, amely az ellenszolgáltatás értékét az eset
körülményeihez képest aránytalanul meghaladja”.35 Az uzsoratörvény szigorí-
tására azért volt szükség, mert az uzsorának a századfordulón kialakult min-
den fajtája a mezõgazdaság és kisipar fejlõdésének komoly akadályát képezte.
A kongresszus kimondja, hogy „az uzsora úgy a magánjogi semmisség, mint a
büntethetõség szempontjából a bíróságok, illetve a többi hatóságok által hiva-
talból észlelendõ és üldözendõ… Hasonlóképpen büntetendõ az, aki másnak a
szorultságát, könnyelmûségét vagy tapasztalatlanságát tõzsdejáték által
tervszerûleg kizsákmányolja.”36 Továbbá a kisiparosok, kiskereskedõk és kis-
gazdák védelmében kérik az uzsoratörvényben elõírt szabadságvesztési bün-
tetések szigorítását és a pénzbüntetések maximumának a felemelését legalább
30 ezer koronára, amely abban az idõben tetemes pénz volt.
Igen nagy jelentõséggel bírt A székely földhitelintézet felállítására címû
elõadás, amelybõl kitûnik az az elsõ nagy panasz, hogy kevés a székelység erõs
hitelintézete, és rászorul a brassói, szebeni nagykamatos (12–16–20%-os)
hitelekre. Az elõadó a következõket javasolja: székely zálogleveleket kibocsá-
34 Uo. 246.
35 Uo. 248.
36 Uo. 249.
241
tó intézetek felállítását; figyelemmel kell lenni a létezõ alapok felhasználására

hatósági segítséggel; emellett üdvözli a budapesti jelzálog-levél-intézetnek a
Székelyföldön megkezdett mûködését. A kongresszus a székely hitelszükség-
let fedezését az elõbb elõadottakon kívül fõleg szövetkezeti úton, az Országos
Központi Hitelszövetkezet már megkezdett mûködésének erõsbítése és támo-
gatása útján látja a leginkább megvalósíthatónak.37
A takarékpénztárak reformja címû elõadás jelzi azt a vitát, amely évek óta
folyik a takarékpénztárak körül, mert azok egy ideje egész vidékeket vittek
bukásuk következtében erõs gazdasági válságba. A takarékpénztárak reform-
jára vonatkozóan a kongresszus szükségesnek tekintette sürgõs intézkedések
foganatosítását, mégpedig külön törvény hozását a kérdésben, csak névre
szóló részvények kibocsátását, a közgyûlés döntéshozási kizárólagosságát, a
döntések nyilvánosságát, a tartalékalap és osztalék maximálását, és a hatósá-
gok általi ellenõrzést.38
Az akkori kisebbségi helyzetben élõ nemzetiségek igen hatékonyan hasz-
nálták ki az 1875-ös, az 1898-as és az ezeket megelõzõ hitelszövetkezeti törvé-
nyek adta lehetõségeket, mivel ez a törvény nem tartalmazott semmiféle tilal-
mat nemzetiségi jellegû szövetkezetek vagy szövetségek létrehozására. Így ala-
kultak sorra a szövetkezeti és pénzügyi intézmények: a Nagyszebeni Általános
Takarékpénztár (1835), a Raiffeisen Szövetkezeti Unio, (1886), a Temesvári
Hitelszövetkezetek Központja (1897) vagy az Albina Bank (1872), a hitelinté-
zetek hálózata, a Furnica, Ardeleana, Timiºana, Economul, Mureºana, Patria
stb., majd késõbb a Solidaritatea (1907), Înfrãþirea (1914). Maga az Astra
(Asociaþia pentru Literatura si Cultura Poporului Român – Nagyszeben) kul-
turális szervezet is szerepet vállalt a közgazdasági szakosztálya révén, amely a
szövetkezeti mozgalom gondolatának a terjesztését tûzte ki célul, szintúgy,
mint az EMKE, amely gazdasági szakosztálya révén (1886) a szövetkezetala-
pítási programot szervezetten népszerûsítette. (Ezt a kérdést részletesen tár-
gyalja ebben a kötetben Hunyadi Attila tanulmánya.)
A szövetkezeti mozgalom Erdély Romániához való csatolásától (1918) a
második világháború kezdetéig három törvénykezésen ment át s szabta meg
tevékenységi körüket, amelyek súlyos gazdasági károsodásnak tették ki a
lakosságot, és az addigi úttól merõben eltérõ új, járatlan és ismeretlen terüle-
tek felé terelte a mozgalmat, amely már nem érvényesíthette gazdasági hatá-
sát úgy, ahogy azt a nemzetközileg is elismert és alkalmazott általános szövet-
kezeti elvek biztosíthatták volna.
37 Uo. 265.
38 Uo. 273–274.
242
Az 1929. évi román szövetkezeti törvény a szövetkezet fogalmát így hatá-

rozza meg: A szövetkezet változó számú természetes és jogi személybõl alakult
társaság, melynek fõ célja tagjai bizonyos meghatározott gazdasági és nemze-
ti érdekeinek a közös mûködés útján való elõsegítése vagy biztosítása, és
amely a jelen törvény elõírásai szerint mûködik.
Egyszerûbben kifejezve, a szövetkezet egymás mellett élõ emberek egyesü-
lése abból a célból, hogy kis erõik összetételével, kölcsönös segítséggel köny-
nyebben tudjanak boldogulni gazdasági és társadalmi céljaik elérésében.
Mivel ezek a gazdasági és társadalmi célok különfélék lehetnek, így szövetke-
zeteket is a legkülönbözõbb célokkal hívhatják életre. Nálunk a leggyakorib-
bak, vagyis a hitelszövetkezetek, a tejszövetkezetek és a fogyasztási szövetke-
zetek alakultak. A hitel-, tej- és más gazdasági szövetkezetek szervezése a
„Szövetség” Gazdasági és Hitelszövetkezetek Központja (Kolozsvár), míg a
fogyasztási szövetkezetek szervezése a Hangya Szövetkezetek Központja
(Enyed) által történik.
A szövetkezetek vezetése és szervezése, a strukturális felépítése az évek,
idõszakok folyamán hasonlatos. Általában a szövetkezeteknek a törvényben is
elõírt három fontos szerve van: a közgyûlés, az igazgatóság és a
felügyelõbizottság.
A közgyûlést a szövetkezet összes tagja alkotja, akiknek nemcsak joguk,
hanem kötelességük is a szövetkezet közgyûlésein való részvétel és a közgyûlésen
keresztül a szövetkezet ügyeibe való beleszólás. A szövetkezetnek évente egyszer
közgyûlést kell tartani, ahol az igazgatóság számot ad egy év végzett munkájáról,
elõterjeszti a mérleget és a zárszámadást, és a szövetkezetet érintõ fontosabb
ügyek is megvitatásra kerülnek. A közgyûlésen minden tagnak – tekintet nélkül
üzletrészeinek számára – egy szavazata van. A közgyûlésnek egyik legfontosabb
feladata az igazgatóság és a felügyelõbizottság megválasztása.
Az igazgatóság a közgyûlés végrehajtó szerve, hatáskörét a törvény és az
alapszabályok szabják meg.
A felügyelõbizottságot a szövetkezet közgyûlése választja, amelynek köteles-
sége a szövetkezet mûködését ellenõrizni, és ha azt látná, hogy az igazgatóság
rosszul kezeli a szövetkezet pénzét, köteles rendkívüli közgyûlést összehívni, ott
bejelenteni az igazgatóság rossz gazdálkodását és kérni a tagok ítélkezését.
Az 1935. évi román szövetkezeti törvény azon szövetkezeteknek a számára,
amelyek a törvény rendelkezései szerint alakultak és mûködnek, különbözõ
kedvezményeket biztosít. Így az újonnan létrejött szövetkezetek megalakulásuk
után három évig adómentességet élveznek, míg ezután 50%-os adókedvez-
ményben részesülnek. Az évi adó megállapítása által láttamozott mérleg alap-
ján történik. A szövetkezetek létesítésére, egyesülésére és felszámolására, az
243
alapszabályok módosítására, valamint a tagok belépésére és kiválására vonat-

kozó összes alakiság bélyeg- és illetékmentes. Ugyancsak mentes minden
bélyeg és bekebelezési illeték alól a szövetkezetek és tagjaik között létrejött
összes, bármily természetû okirat és telekkönyvi bejegyzés, valamint a szövet-
kezetek által indított kereset a végrehajtással együtt a járásbírósági értékhatá-
rig. Jelentõs kedvezményt jelent a törvénynek az az intézkedése is, mely szerint
a szövetkezeteknél elhelyezett betétek minden más hitelezõvel szemben köz-
vetlenül az állam után következõ elsõbbségi jogot élveznek. A szövetkezeteknél
elhelyezett betétek 50 000 lejig mentesek a tõkekamatadó alól, a szövetkezetek
céljaira szükséges ingatlanok és épületek használható állapotba jutásuktól szá-
mított 10 évig mentesek az ingatlanadó alól, ennek az idõnek az eltelte után az
adó negyedére, majd a következõ 5 évben felére csökken.
A szövetkezetek szervezésével, irányításával, ellenõrzésével a Szövetség
Gazdasági és Hitelszövetkezetek Központja foglalkozik. A szövetkezetekkel a
kapcsolatot egyrészt ellenõrei, másrészt hivatalos lapja, végül pedig levelezés
által tartja fenn. A Központ igyekezett odahatni, hogy tagszövetkezetei lassú
lépésben és körültekintõen haladjanak elõre, hogy ne dolgozzanak hasznot
keresõ kis pénzintézetek módjára, hanem legyenek csakugyan erkölcsi ténye-
zõk falvaink életében. Felügyeli és ellenõrzi a kötelékébe tartozó szövetkezete-
ket, ellenõrei által átvizsgálja könyveiket, összeállítja mérlegüket, képviseli
õket adóügyekben és hatóságok elõtt, ügyel arra, hogy a szövetkezetek a tör-
vény és a rendelkezések elõírásai szerint mûködjenek. A szövetkezetek mûkö-
désük ideje alatt minden ügyben a Központhoz fordulhatnak, ahonnan taná-
csot, támogatást és útbaigazítást kapnak. Ez volt az utolsó törvény, amely még
valamelyes autonóm mûködést biztosított a létezõ szövetkezeteknek.
Az erdélyi szövetkezeti mozgalmat legsúlyosabban érintette az 1938-as kor-
mányhatósági rendelkezés, a „szövetkezeti rendelettörvény”, mely megszüntette
a szövetkezetek önellenõrzését, az Unió felszámolását, a szövetkezeti autonómia
más nagy jelentõségû jogainak a megvonásával. A szövetkezetek Nemzeti Intéze-
tének létrehozásával és jogkörének kialakításával jogot nyer egyfelõl a szövetke-
zetek szabad feloszlatására, másfelõl bármely szövetkezet igazgatóságának vagy
felügyelõbizottságának feloszlatására és helyükbe mások kinevezésére. Ezzel tel-
jesen megszûnt a magyar szövetkezetek teljes önrendelkezése, és az a lehetõség,
hogy a szövetkezetek a falusi lakosság gazdálkodásának jövõt építõ alapja legyen.
Ezt a kisebbség gazdasági életét kordába kényszerítõ helyzetet még inkább meg-
nehezítette az 1940. július 20-án megjelent 40 529-es miniszteri rendelet, amely
eltiltja a falusi szövetkezetek irányításától és vezetésétõl a papságot, tehát pont
azt a kategóriát, amely az utolsó társadalmi réteg maradt a falu lakosságának lelki
összetartására és gazdasági élete folytonosságának fenntartására.
244
Igaz, ez az áldatlan helyzet rövid idõn belül a második bécsi döntés nyo-
mán (1940. augusztus 30.) már csak Dél-Erdélyben érvényesítette hatását,
mivel az újonnan meghúzott határok a magyar szövetkezeti hálózatot ketté-
szakították. Ez a sorsfordító változás, amely szerint az egész Erdély területén
mûködõ 768 magyar szövetkezetbõl 556 Észak-Erdélyhez került és 212 Dél-
Erdélyben maradt, az észak- és dél-erdélyi szövetkezeti gazdálkodásban és
egyáltalán a szövetkezetek létkérdésében igen különleges helyzetet alakított
ki. A Szövetség Gazdasági és Hitelszövetkezetek Központja Észak-Erdélyben
maradt, a Hangya Szövetkezetek Központja viszont kettévált, így Nagyenye-
den maradt a dél-erdélyi központ, és Marosvásárhelyen hozták létre az észak-
erdélyi Termelõ és Fogyasztási Szövetkezetek Központját. Természetesen az
észak- és dél-erdélyi szövetkezetek gazdasági hatása a helyi magyar lakosság
sorsára teljesen eltérõen alakult. Míg Észak-Erdélyben 200-nál több új szö-
vetkezet mellett a Hangyához tartozó számtalan ipartelep jött létre és igen sok
termelõegység létesült Meggyesfalván, Gyergyóban és a Csíki-medencében,
addig Dél-Erdélyben a királyi és antoneszkánus diktatúra alatt uralkodó
diszkriminatív szabályozás a szövetkezetek számának és a magyar szövetkeze-
tek gazdasági erejének csökkenéséhez vezetett. A második világháborút köve-
tõ idõszakban a kolozsvári szövetkezetek központja, valamint a marosvásár-
helyi és nagyenyedi központok fokozatos felszámolásával és a szovjet típusú
falusi lakosságra erõszakolt termelõszövetkezetek bevezetésével végleg meg-
szûnt a több mint egy fél évszázad alatt kialakult, Erdély gazdaságát és lakos-
ságának életét prosperáló szövetkezeti mozgalom.39
A szövetkezeti mozgalom XX. század eleji elemzése és történéseinek vizs-
gálata mának szóló cselekvésre késztetõ üzenetet is hordoz. Újragondolását
közgazdászok, gazdasági szakemberek, gazdálkodók, társadalomszervezõ civil
szervezetek és döntéshozók figyelmébe ajánljuk. Az akkori gazdasági életet
pezsgésbe hozó szövetkezeti mozgalom kialakításának tapasztalatait sok
tekintetben alkalmazhatónak véljük a jelenlegi magyar közösséget érintõ gaz-
dasági lemaradásunk felszámolására is.
Tesszük mindezt azért, hogy az erdélyi magyar ember magatartását jellem-
zõ egymás kölcsönös megsegítésének többszázados hagyománya a jelen és
jövõ tanulsága legyen, mert úgy hisszük, hogy ha a mai magyar közösségért
39 A harmincas és negyvenes évek szövetkezeti mozgalmának történéseit és gazdasági hatását az

erdélyi falu életére, valamint annak teljes leépülését a második világháború békeszerzõdése nyo-
mán utat törõ szovjet szövetkezetesítés által, amely teljes egészében felszámolta a nyugati szövet-
kezeti elveken és modellen nyugvó erdélyi magyar szövetkezeteket, részletesen megtaláljuk Vincze
Zoltán: Az erdélyi magyar szövetkezetek fél évszázada címû tanulmányában. In Somai József
(szerk.): Az erdélyi magyar gazdasági gondolkodás múltjából. RMKT, Kolozsvár, 275–290.
245
felelõsséget érzõ közösségszervezõk ráébrednek ennek a forrásnak a nagy tar-

talékára, akkor egy jobb sorsra érdemes nép rávezethetõ lenne egy életképe-
sebb gazdaságvitelre.
Tájainkon a szövetkezeti mozgalmat, a vidék összetartásának klasszikus pél-
dáját – amely a múlt század elsõ felében az erdélyi falu gazdasági fellendülését,
jólétét, vagyonosodását, a gazdálkodás alapját jelentette – a XX. században,
egyéb kisebb-nagyobb károsodás mellett, két megsemmisítõ támadás érte:
1. Az ’50-es évek szocialista termelõszövetkezeti rendszere, mely megszün-
tette a falusi gazdálkodás alapját képezõ prosperáló magángazdaságot. A
magántulajdon megszüntetésével a rendszer hiteltelenítette mind a „szövet-
kezet” valódi fogalmát, mind a „közjó, a közösség” iránti kooperatív szellemû
magatartást.
2. A ’90-es évek elején megtörtént ugyan a visszatérés a magángazdálko-
dásra, azonban a teljes eszköz- és igavonóállat-hiány, kiürült csûrök, istállók,
visszaosztott sovány föld sokkal alacsonyabb fokú gazdálkodásra kárhoztat-
ta a gazdákat, mint ahogy elõtte egy fél évszázaddal volt, a világ viszont köz-
ben haladt elõre. A század elsõ felében a falunak életet adó szövetkezeti szo-
lidaritásnak elmúlt a keletje, mert a kényszeren alapuló termelõszövetkezeti
rendszer megfosztotta a falusi lakosságot az együttmûködés érzésétõl, sõt
kiváltotta hosszú távra azok utálatát mindenfajta szolidaritással szemben. A
’90-es években ezért nem alakulhatott ki (vagy nem alakult újra) az erdélyi
magyarság körében életképes értékesítési, feldolgozóipari, fogyasztási vagy
hitelszervezeti hálózat.
Ez az elfogadhatatlan helyzet megoldásra vár, mint olyan, amely nélkül az
erdélyi magyar társadalom gazdasági elõrelépése egyenesen lehetetlen.
4. A hitelszövetkezetek mai helyzete
A rendszerváltozás után nem sokkal a hitelszövetkezetekre vonatkozóan

jogszabály megalkotására is sor került. Az elsõ jogszabály, amely a hitelszövet-
kezetek helyzetével foglalkozott, az 1990. évi 67. számú törvényerejû rendelet,
melynek hatásfoka a gazdasági életre jelentéktelen volt. Ez után következett
az 1996. évi 109. sz. törvény, amely az elõzõhöz hasonlóan tartalmazott a
fogyasztási és a hitelszövetkezetekre vonatkozó rendelkezéseket. Mielõtt ez a
törvény meghonosodott vagy alkalmazásra került volna, egy sürgõsségi kor-
mányrendeletben, amely az 1999/114. számmal került közlésre a Hivatalos
Közlönyben, felfüggesztésre került az elõbbi törvény 59. szakasza, amely alap-
jaiban rengette meg az alig alkalmazásra került szabályozást. Ez a szakasz ren-
246
delkezett a fogyasztási szövetkezetek megalakulására vonatkozó normák ana-

lóg módon való alkalmazásáról a hitelszövetkezetek esetében is.
Az 1996–2000 közötti idõszakban a hitelszövetkezetek „népi bankok”
elnevezéssel azt a célt próbálták követni, hogy a létezõ és létrehozandó szövet-
kezetek tevékenysége megalapozódjon, helyzetük megerõsödjön. Szervezési
struktúrájuk viszont visszahozta a letûnt szerkezeti formát, mert a hitelszö-
vetkezetek, „népi bankok” egy hármas szintû szervezõdésbe kényszerültek,
mivel felettük kötelezõ módon egy megyei területi szövetség létezett, amely
aztán az országos szintû Creditcoophoz tartozott (Casa Cooperativelor de Cre-
dit). A kormány a Creditcoop hálózatán kívül létesült „népi bankokat” vagy
bármely más szövetkezeti formát, olyan indoklással, hogy nem érik el a keres-
kedelmi bankok létrehozásához szükséges társadalmi tõke küszöbét és nem
egy hitelesített hálózat keretében mûködnek, 1998-ban egy sürgõsségi kor-
mányrendelettel megszüntette. Késõbb a román parlament a 2002/200. sz.
törvénnyel jóváhagyta a hitelszövetkezetek szabályozását, amelynek értelmé-
ben a felügyeletüket és az ellenõrzésüket a Román Nemzeti Bankra bízza, és
az összes helyi hitelszövetkezetet kötelezõ módon egy hálózatba tömöríti.
Mindemellett megállapítható, hogy még nem alakult ki Romániában egy
olyan szövetkezeti elveken alapuló hitelrendszer, amely a létkérdést jelentõ új
szövetkezeti mozgalom biztonságos pénzügyi keretét teremtené meg. A mai
hitelrendszer nagyrészt a bankhálózati hitelrendszer foglya, amely nem képes
hozzáférhetõ hitelforrásként szolgálni az agráriumnak.
5. A jelenlegi szövetkezeti törvény

alkalmazása és a hitelszövetkezetek
létrehozásának esélyei
A jelenlegi szövetkezeti törvény, amelynek jóváhagyása hosszú huzavona és a

közérdek számára megalapozatlan, de egyes körök önérdekeit érintõ (a visszama-
radt országos szövetkezeti központok részérõl) halasztgatásnak volt kitéve, min-
den gyengesége ellenére alkalmazható jogszabály. Sajnos a szövetkezeti hitelin-
tézmények szabályozása tekintetében ismét adós maradt a törvényhozó, mivel
ebbõl azok szabályozása nem került bele még elvek szintjén sem. Mivel a szövet-
kezetek szervezésére és mûködésére a 2005. február 21-i dátumot viselõ 1. tör-
vény nem helyezi hatályon kívül a 2000/97. sz., a hitelszövetkezetek szervezését
és mûködését szabályozó kormányrendeletet, megmaradt ennek hatálya, annak
ellenére, hogy eddig sem teremtett kellõ szabályozási környezetet ennek a hitel-
intézményi formának a valós beindulására, nemhogy a kibontakozásra.
247
A jelenlegi szabályozások alapján pont a hitelszövetkezetek kibontakozásá-

nak hiányában a hitelrendszer támasza – ha ezt támasznak lehet nevezni –
nem más, mint a nehezen hozzáférhetõ vagy kedvezõtlen magán- és állami
bankok súlyos terheket hordozó hitelajánlatai.
Tájainkon a szövetkezeti mozgalmat, a vidék összetartásának klasszikus pél-
dáját – amely a múlt század elsõ felében az erdélyi falu gazdasági fellendülését,
jólétét, vagyonosodását, a gazdálkodás alapját jelentette – a XX. században,
egyéb kisebb-nagyobb károsodás mellett, a szövetkezeti mozgalom mai megtor-
panása, a rendszerváltás utáni felelõtlen agrárpolitika súlyosbította. A verseny-
képtelen kisparcellás gazdálkodást konzerválta a 15 éven át tartó strucc-agrár-
politika, mert az 1991/36. sz. társulási törvény nem nyerte el a gazdálkodók tet-
szését, amelyet ma már elévültnek nyilvánítottak. Ugyanakkor közismert tény,
hogy kimondottan posztkommunista befolyásra a parlament alig volt képes egy
a demokrácia elvein nyugvó modern, EU-trendes szövetkezeti törvényt jóvá-
hagyni. A parlament elõtt rostokolt a törvény több mint két évig, s tizenöt év kel-
lett elteljen, hogy Romániának szövetkezeti törvénye legyen.
Az EU-csatlakozás 2007-re reális lehetõséggé vált. Az Európa Parlament
2004. december 16-án határozatot hozott, mely szerint egyetért azzal, hogy az
Európai Unió 2005. április 25-én írja alá a csatlakozási szerzõdést Romániá-
val, mivel a csatlakozási fejezeteket, ha feltételesen is, de lezárta. Ezt a hatá-
rozatajánlatot az uniós csúcsvezetés el is fogadta, mely sokak szerint történel-
mi jelentõségû (természetesen nemcsak Romániának, hanem Bulgária, Hor-
vátország, Törökország, sõt talán Európa számára is.) A strasbourgi és brüsz-
szeli határozatok szerint Románia 2007-ben tagja lett az Európa Uniónak.
Azért foglalkozunk kiemelten a vidék kérdésével, mert országos viszonylat-
ban a lakosságnak közel 50%-a vidéken él, a magyar lakosság még az átlagnál
is nagyobb, azaz közel 55%-os arányban él vidéken, veszélyeztetett helyzet-
ben, a múlt minden nyomorúságát konzerválva, s a leromlott mezõgazdasági
élet idõszakában küzd a túlélésért. A vidék összlakosságából a foglalkoztatot-
tak száma a különbözõ vidékektõl függõen 30–40% között ingadozik, a vidé-
ki összlakosság 25–30%-a alacsony, valójában siralmas, nagyrészt a létmini-
mum alatti életvitelt jelentõ nyugdíjból tengõdik, az eltartottak száma
35–40% között mozog. A vidék lakosságának majdnem a fele magánosan dol-
gozik fõleg a mezõgazdaságban az 1990-ben visszaosztott földparcellákon, és
körülbelül 30%-os a különbség a városi és vidéki lakosság jövedelemszintje
között. Kialakult egy modernizációs szakadék a falu és város, de még a község-
központ és nem községközpontú falvak között is, amely mély fejlõdési konflik-
tusok biztos eredõje. Ezekre a törésvonalakra sürgõsen oda kell figyelni.
248
Mindezek mellett mi mégis azt kell mondjuk, a vidéki lakosság nagyság-

rendje miatt is, hogy az erdélyi magyarság megmaradása a vidék túlélésén
múlik. A falu túlélési lehetõségének fenyegetettsége felmérhetetlen, az életké-
pessége kockázatos. A fennmaradás veszélyeztetettségének indokai közé
soroljuk a következõket: a mai falusi gazdaság konzerválta azokat az elmaradt
gazdálkodási módszereket és helyzetet, ami 1990-ben kialakult; a lakossági
megtakarítás majdnem teljesen ki van zárva; a versenyképességet biztosító
modern eszközökhöz való hozzáférést gátolja a teljes tõkehiány és a meglehe-
tõsen nehézkesen és drágán szolgáltató hitelforrások, a drága munkaeszkö-
zök, modern gépek beszerzése egy magángazda képességét fölülmúlja; a már
alacsony felvásárlási árakat, a kereskedelmi hálózatok uralmának terjedésé-
vel, az egyre szûkülõ piac a minimálisra korlátozza, helyenként teljesen lehe-
tetlenné teszi az értékesítési esélyeket; a vidék mind a mai napig nem tûzte
határozottan napirendjére a szövetkezésre alapozó összefogást, nincs összefo-
gás a szétszórt, szûkös lakossági pénztartalékok tõkévé szervezõdésére; a szo-
ciális nehézségek, az alacsony színvonalú orvosi ellátás, gyógyszerhiány, a
rossz utak okozta elszigetelõdés mind-mind a nyomor és a természetes fogyat-
kozás felgyorsító tényezõi; folyamatosan napirenden van a fiatalok elvándor-
lása, a munkaerõ pótlására kevés az esély; a tudásszerzési lehetõségek esetle-
gesek és szervezetlenek, az oktatás alacsony színvonalú; a föld olcsó felvásár-
lása napirenden van nyugati (helyenként keleti) tõketulajdonosok részérõl;
általános tehetetlenség uralkodik; a vidékkel szembeni politikai érzéketlenség
mélyíti a tehetetlenségi állapotot. Errõl viszont mi magunk tehetünk, és ezt a
problémát magunk között kell megtárgyalnunk.
Felvetõdik a kérdés, hogy van-e reális lehetõség a megoldásra, vagy pedig
hol támadható meg a gyökeres változás lehetõsége, mert radikális paradigma-
váltás nélkül, elsõsorban az agyakban, s másodsorban a tettekben, nem követ-
kezhet be az a teljes gazdasági átalakulás, amely a falu megmaradásának
nyújthat biztonságot.
A veszélyek, a válsághelyzet és megoldási lehetõségek következtetései ahhoz
a felismeréshez vezetnek, hogy a falu mentõöve a tõkeerõ összevonása, össze-
fogással, szövetkezetesítés útján lehetséges. Az erdélyi magyar közösség egye-
düli megtartó ereje a falu vagyonosodása, gazdasági erejének növekedése lehet.
A szövetkezetek az EU-országokban nagy támogatottságot élveznek. Mivel
nálunk nem létezik jelentõs szövetkezeti rendszer, nincs ki támogatást igényel-
jen. Nem alakult ki olyan kritikus nagyságrendje a szövetkezeteknek, amelyek
széles körben pozitívan befolyásolták a vidék gazdasági fejlõdését. A nemzetkö-
zi példák azt igazolják, legyen az Nyugat-Európa, Amerika vagy Japán, hogy a
249
vidék gazdálkodási alapját 60–90% között (országonként változik az arány) a

szövetkezeti gazdálkodási mód képezi (az Európai Unióban és Észak-Ameriká-
ban ma is a legsûrûbb hitelhálózatot a hitelszövetkezetek alkotják).
Megállapítható, hogy a mai erdélyi gazdálkodás módja teljesen ellentétes az
erdélyi szövetkezeti mozgalom múltjával és a mai nemzetközi és európai uniós
szövetkezeti gazdálkodási modellekkel. A szövetkezeti intézményrendszer társa-
dalom- és gazdaságtörténeti jelentõségének feltárása és a kutatás eredményei-
nek alkalmazása Erdélyben nem csak idõszerûvé, hanem sorskérdéssé vált.
A romániai magyarság érdeke, hogy az egész Románia számára kihívást
jelentõ gazdasági modernizációban megfeleljen a civilizált piaci normáknak,
mindez viszont csakis jól szervezett gazdasági és társadalmi cselekvéssel válhat
elérhetõvé. A gazdasági elemzõk felismerése, hogy a vidéki – de ezáltal a teljes
– romániai magyar lakosság szociális és gazdasági nehézségeit legeredménye-
sebben a korszerû szövetkezeti hálózat kialakítása gyõzheti le. Ezért szükséges
a régi szövetkezeti mozgalom tapasztalata és az európai szövetkezeti modell és
tapasztalat alkalmazása a romániai és ezen belül a magyar közegben.
A szövetkezetek ügyében 17 év után alig vagyunk túl a nullán. Ezen az igaz-
ságon túl egy olyan társadalmi szolidaritásra van szükség, amely megteremti
az együttmûködést az RMGE (Romániai Magyar Gazdák Egyesülete) rendsze-
rében mûködõ fiókokkal, a gazdakörökkel, az oktatási és politikai kompeten-
ciákkal, önkormányzatokkal, népfõiskolai programvezetõkkel, helyi civil szer-
vezetekkel, a politikummal. Ezt a szolidaritási modellt ajánljuk, tekintettel
arra, hogy álláspontunk szerint a vidék versenyképessége visszanyerésének
egyik – ha nem egyedüli – útja a szövetkezetesítés.
Mivel a fejlett országokban a vidék egyik legkorszerûbb gazdasági intézmé-
nye a szövetkezet, és mivel a szövetkezetek a szociális igazságosság és ember-
központú gazdaság kezdeményezõi és megvalósítói voltak és azok ma is,
Kelet-Európában is elkerülhetetlen a szövetkezetek visszahonosítása.
Az önkormányzatok, az egyházak és a civil szervezetek szociális gazdasági
tevékenységet folytató szervezetei együttmûködése nemzetépítõ szerepet tölt-
het be. Ha nem sikerül rövid idõn belül a szolidaritás útját követve a falut az
európai uniós felzárkóztatásra alkalmassá tenni, akkor a reménytelenség, sõt
az is meglehet, hogy a végpusztulás útjára kerül a lakosság zömét kitevõ vidék.
Az iskolaszövetkezetek
múltjából Erdélyben
Kerekes Jenõ
z iskolaszövetkezetek, jóllehet méretük alapján kicsinyeknek mondha-
A tók, jelentõségükben mégis a szövetkezeti eszme széleskörû terjeszté-

se, valamint a tanuló ifjúság nevelése terén egyaránt áldásos szerepet
töltöttek be a két világháború között a trianoni békediktátum következtében
kisebbségi helyzetbe került erdélyi magyarság körében. Megjelenésükkel ui.
két igen fontos intézményt sikerült összekapcsolniuk: az iskolát és a szövetke-
zetet. Az életbõl vett példákat felhasználva, a magyar felekezeti oktatás az isko-
laszövetkezetekben a tanulók által végzett gyakorlati tevékenységen keresztül
sikeresen oldotta meg fontos nevelési feladatát, a holnap emberének életre
nevelését. Hiszen az iskolaszövetkezetekben az iskola tanulói által megszerve-
zett, vezetett és a nevelõ tanár irányításával a tanulók az iskola falain belül elsa-
játíthatták a szövetkezeti eszmét, elméleti és gyakorlati ismereteket egyaránt,
hogy azokat az életben gyümölcsöztetve, a késõbbiek során erkölcsi és anyagi
boldogulásukat könnyebben tudják megvalósítani.
Az iskolaszövetkezetek megjelenése
A szövetkezés gondolata, mint a népnevelés hatékony eszköze, a világon

elõször Franciaországban született meg, mégpedig a XIX. század hatvanas
éveiben. Ekkor foglalták Franciaországban a szövetkezés fogalmát a népisko-
la mindennapi tantárgyaiba. A Vosges elzárt hegyi községeiben 1881-ben
mintegy 120 iskolában mûködött „kicsi szövetkezet”. Ez volt a kiindulópontja
és magja annak a késõbbi nagyszabású francia iskolaszövetkezeti mozgalom-
nak, amely példaképül szolgált a többi országok szövetkezeti nevelésének
megszervezése számára1. Svájcban, Dániában a XIX. század utolsó évtizedei-
1 A Római Katolikus Egyházmegyei Tanács 1938 novemberi ülésén a vezetése alatt álló közép-
és szakiskolákban folyó szövetkezeti ismeretek tanításával kapcsolatosan hozott határozatok.
251
ben a nagy pedagógusok, köztük a dán népet a megsemmisüléstõl megmentõ

pap-tanító, Grundtwig püspök, a pedagógia legszebb fejezetévé avatták a szö-
vetkezet eszméjét.2
A XX. század elején Délkelet-Európában elõször Bulgáriában jelennek meg
az iskolaszövetkezetek. Az 1905–1906-os iskolai évben nem kevesebb, mint
563 tanszerbeszerzõ iskolaszövetkezet mûködött.3 Romániában a népoktatást
modern alapokra helyezõ Spiru Haret közoktatásügyi miniszter az 1908-ban
kiadott körlevelében útmutatást juttatott el az ország valamennyi iskolájához
az iskolaszövetkezetek megszervezése érdekében.4 Lengyelországban az elsõ
világháború elõtt jelentek meg az elsõ iskolaszövetkezetek, amelyeket
Dabrowszki tanár szervezett újjá az elsõ világháború után. Míg 1924-ben a
lengyel iskolaszövetkezetek száma nem érte el a százat (mindössze 95 volt),
1930-ban már meghaladta az ezret.5
Ezek a szövetkezetek különbözõ formában jelentek meg. Tevékenységük
tekintetében kisebb-nagyobb eltéréseket találunk, attól függõen, hogy kik ala-
pították a szövetkezetet. Egyeseket az iskola tanulói hoztak létre és mûködtet-
tek. De olyan iskolaszövetkezetek is elõfordultak, amelyeket a tanulók szülei
alapítottak, végül olyanokkal is találkozhattunk, amelyeket az iskola tansze-
mélyzete alapított. Ez utóbbiak voltak a leggyakoribbak. Alapításuktól függet-
lenül valamennyi iskolaszövetkezet elsõrendû feladatának tekintette az isko-
laszerek közös beszerzését, mégpedig minél kedvezõbb feltételek között, hogy
a tanulók, illetve szüleik segítségére lehessenek az iskolába járással járó költ-
ségek csökkentése terén.
Az elsõ világháború után, 1920-ban, Nagy-Britanniában jelentõs mérték-
ben nõtt az iskolaszövetkezetek („The Schools and Services Suplies Ltd”)
száma, amelyek kivétel nélkül tagként léptek be a brit szövetkezetek uniójába.
Az elsõ világháború kitörése elõtt, az oktatás különbözõ szintjén, szép szám-
ban mûködtek iskolaszövetkezetek. 1914-ben például az Oxfordi Egyetemen,
a hallgatók kezdeményezésére alakult iskolaszövetkezet, „The Oxford
University Cooperative Society” névvel6.
Röviddel az elsõ világháború befejezése után (1921-ben) igen sokoldalú,
rendkívül változatos tevékenységet kifejtõ iskolaszövetkezetek alakultak
Németországban, „Wirtschafliche Selbsthilfe der deutschen Studentenschaft”
2 Dr. Nagy Zoltán: Az iskolaszövetkezetek vezetése. Erdélyrészi Iskolaszövetkezetek Szövetsé-

ge, Kolozsvár, 1943, IV. kiadás, 6.
3 Maurice Colombain: La Valeur éducative des coopératives scolaire. Ed. La Fédération
Nationale des Cooperatives de Consommation, Paris, 1929, 7.
4 Uo. 7. és 13.
5 Dr. Nagy Zoltán: i. m. 7.
6 Maurice Colombain: i. m. 15.
252
Kerekes Jenõ: Az iskolaszövetkezetek múltjából Erdélyben
névvel, amelyeket, a brit egyetemi hallgatók példáját követve, ugyancsak fõis-

kolások szerveztek és mûködtettek.7
Ebben az idõben ugrásszerûen alakultak iskolaszövetkezetek Kelet-Közép-
Európa különbözõ országaiban. A balti államokban Lettországban, Litvániá-
ban és Észtországban, Oroszországban, Közép-Európában Magyarországon és
Csehszlovákiában. Ezekben az országokban is a népnevelés hatásos eszközévé
fejlõdött az iskolaszövetkezeti szervezet. Ezek a szövetkezetek változatos tevé-
kenységet fejtettek ki, tanszerek, egyes élelmiszerek beszerzésétõl a tanulók
számára kézimunkával végzett termelõ tevékenység céljára létesített iskola-
mûhelyekig (pl. a magyarországi Gyermekek Takarék Alapja, de fõleg Buda-
pesten a Mária Valéria iskolamûhelyek8).
Az iskolaszövetkezetek megjelenése
Erdélyben
Erdélyben a trianoni békediktátum következtében kisebbségi sorsba jutott

magyarság a magyar nyelvû oktatás bástyáiban, a felekezeti iskolákban terem-
tette meg az iskolaszövetkezeteket. Az iskolaszövetkezetek alapításával a cél
mindenekelõtt az volt, hogy a kisebbségi élet útjára induló új nemzedéket gya-
korlati tudással és a közösségi érzés erejével vértezzék fel. Erre rendkívül
alkalmasnak kínálkozott a szövetkezeti nevelés. Egyöntetû vélemény volt ui.,
hogy ezt a nevelést a fiataloknál kell elkezdeni. Erre legjobb lehetõséget a
különbözõ iskolák nyújtották.
A népiskolákban tett kezdeti kísérletek után, 1935-ben, a Nagyenyeden
mûködõ Erdélyi Hangya Szövetkezetek Szövetségétõl elindult kezdeményezés-
re, elkezdõdött a gazdasági iskolákban a szövetkezeti ismeretek elméleti és gya-
korlati oktatása. Ezzel a szövetkezeti gazdasági oktatás a magyar egyházi isko-
lákban és tanítóképzõkben jóval megelõzte a gazdasági oktatást kötelezõvé tevõ
1938-as9 állami intézkedést. 1938-ban az egyházi fõhatóságok megállapították a
fõgimnáziumok VII–VIII. osztályainak neveléstani (osztályfõnöki) óráira a szö-
vetkezeti ismeretek minimális tantervét. Ezzel egyidejûleg az 1938–39-es isko-
lai év kezdetével beindult, elõbb a fõ- és középiskolákban, majd a Hangya Szö-
vetkezetek Központja kezdeményezésére egyes oktatási intézményekben, a ren-
des szövetkezeti szakoktatás és az iskolaszövetkezetek megszervezése. A népis-
kolákban, a gazdasági iskolákban (a csombordi református, a radnóti és
7 Uo. 5.
8 Uo.
9 Uo. 10.
253
kézdivásárhelyi római katolikus és a székelykeresztúri unitárius gazdasági isko-

lákban), a tanítóképzõkben, a hittudományi fõiskolákon mindenütt bevezették,
rendes tantárgyként, a szövetkezeti ismeretek elméleti tanítását. A magyar gim-
náziumok egy részében fakultatív tantárgyként kezdték oktatni a szövetkezeti
ismereteket a VII. és VIII. osztályokban. Ezekben az oktatási intézményekben
párhuzamosan, sorra alakultak a különbözõ iskolaszövetkezetek, amelyek elsõ-
sorban a tanszerek beszerzésével és forgalmazásával jöttek a tanuló ifjúság
segítségére, de egyidejûleg gondoskodtak az iskola diákjai és a tanszemélyzethez
tartozó tagjaik különbözõ élelmiszerekkel való ellátásáról is.
Amellett, hogy – amint már említettük – 1938-tól törvény kötelezte a tanító-
ságot arra, hogy gazdasági oktatásban részesítse a tanulókat, a magyar érdekvé-
delmi szervezet, az egyház támogatásával, iskolákat látogató vándortanári intéz-
ményt állított fel, ugyanakkor a tanítók számára gazdasági tanfolyamokat szer-
veztek. Ilyen volt az 1939 nyarán Nagyenyeden megrendezett tanítói gazdasági
tanfolyam, amelyen 67 tanító vett részt.10 A Római Katolikus Tanítók egyesüle-
tének tagjai egy pedagógiai tanfolyamon elhatározták, hogy egy egész Erdélyt
átfogó, 18 iskola növendékét ellátó és 66 tanítójának tanszerszükségletét beszer-
zõ tanszerszövetkezetet alapítanak.11 Az elsõ magyar iskolaszövetkezet Erdély-
ben a radnóti római katolikus gazdasági iskolában alakult 1935-ben. Jelentõs
szerepe volt az iskolaszövetkezet létrejöttében dr. Nagy Zoltánnak, aki nemrég
jött haza Franciaországból, ahol a dijoni egyetemen doktori címet szerzett. Közel
háromszáz oldalas, nyomtatásban megjelent doktori disszertációjában, gazdag
tényanyag felhasználásával, bemutatja az erdélyi szövetkezeti rendszer kialaku-
lását és fejlõdését Erdély három nemzetiségénél: a magyaroknál, a románoknál
és a németeknél (Les regimes légaux des cooperatives en Transylvania.Thése
pour le doctorat an droit de l’Université de Dijon, 1934).12
Az egyházi és a tanügyi hatóságokkal karöltve, a két magyar szövetkezeti
központ, a Hangya fogyasztási szövetkezetek nagyenyedi, valamint a gazdasá-
gi- és hitelszövetkezetek kolozsvári központjai támogatásával, széleskörû
szervezési munkát fejt ki minél több iskolaszövetkezet létesítése érdekében. E
szervezõmunka eredményeként 1937-ben a mûködõ magyar iskolaszövetke-
zetek száma meghaladta a 150-et A 152 iskolaszövetkezetbõl 25 felekezeti
középiskolákban létesült, 127 pedig népiskolákban.13 Ezeket a szövetkezeteket

11 Demeter Béla – Venczel József: Az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület munkája a román
impérium alatt. Budapest, 1940, 15., 37.
12 Szövetkezeti Értesítõ, 1938, 8–9.
13 Dr. Nagy Zoltán: Les regimes légaux des cooperatives en Transyvania. Thése pour le
doctorat an droit de l’Université de Dijon, 1934.
254
zömében a diákság alapította és vezette, rendszerint az iskola vezetõsége által

megbízott tantestületi tag segítségével. Tagjaik elsõsorban a tanuló ifjúság
körébõl kerültek ki, de legtöbb helyen az iskola alkalmazottai is beléptek a
tagok sorába. Fõleg a népiskoláknál, gazdasági iskoláknál alakultak ilyen isko-
laszövetkezetek. A középiskolák esetében elég gyakran az iskola tantestülete
alapította az iskola szövetkezetét. De függetlenül az alapítóktól, mûködtetésé-
be bevonták a tanulóifjúságot is. Ilyen szövetkezet mûködött például Kolozs-
váron a református kollégiumban, ahol a boltos a munkaszerzõdéssel alkal-
mazott Miháli bácsi volt, majd a harmincas évek közepétõl a Nyerges testvé-
rek, az unitárius kollégiumban pedig Kálmán Lajos bácsi. Hasonló volt a hely-
zet az erdélyi városok többi magyar középiskolájában is (Marosvásárhelyen,
Nagyenyeden, Székelyudvarhelyen, Sepsiszentgyörgyön stb.). E szövetkezetek
zöménél a nyitvatartási idõ délutánra is kiterjedt, már csak azért is, mert e
kollégiumok internátusában nagy számban voltak bentlakó diákok, akik dél-
után is igénybe vették a szövetkezet szolgáltatásait. Ez utóbbi szövetkezetek-
nél a vezetõségbe a tagokat – többnyire – a tantestület tagjai közül választot-
ták, de képviselve voltak a diákok is. Általában az iskolaszövetkezetek a szü-
netek idején álltak a diákság rendelkezésére.
Számos líceumban viszont, például a kolozsvári piarista gimnáziumban, az
iskolaszövetkezet teljes mértékben a tanulóifjúság intézményeként szervezõ-
dött és mûködött. A szövetkezetet az iskola vezetõsége által megbízott tantes-
tületi tag irányításával közvetlenül a gimnázium diáksága vezette. Irányítójuk
kezdettõl fogva a mind a tanulóifjúság részérõl, mind a tantestület részérõl
nagy tiszteletnek örvendõ Puskás Lajos tanár volt, aki – mint az iskola cser-
készcsapatának parancsnoka – rendkívül értékes nevelõmunkát végzett az ifjú-
ság körében. E tevékenysége az iskola keretein kívül is példaszerû volt. Nem
véletlen, hogy a második bécsi döntés után a Magyar Cserkészszövetség õt bízta
meg az észak-erdélyi cserkészszövetség vezetésével. Hasonlóképpen mûködtek
az iskolaszövetkezetek a marosvásárhelyi református kollégium, a sepsiszent-
györgyi Mikó Kollégium, a zilahi Wesselényi Kollégium, de más városok gim-
náziumaiban is (Arad, Brassó, Nagyvárad, Szatmárnémeti, Temesvár).
Az erdélyi iskolaszövetkezetek a szervezettség szempontjából jelentõsen
különböztek egymástól. Nyilvánvaló, hogy egy falusi iskola keretében mûködõ
szövetkezet minden szempontból rendkívül szerény keretek között mûködött,
de itt, a különbözõ városokban megalakult iskolaszövetkezetekkel szemben, a
tanulóifjúság részvétele, jelenléte a szövetkezet tényleges vezetésében sokkal
meggyõzõbb volt. Például – amint tanulmányában Imreh Ernõ, az iskola volt
diákja, az 1945 utáni Észak-Erdélyi „Hangya” Szövetkezetek Központjának jog-
tanácsosa leírja – a kibédi (Maros megye) Általános Állami Elemi Iskolában
255
1938-ban az osztályterem egyik ablaka melletti sarkában egy üveges szekrény-

ben állt az iskolaszövetkezet boltja és áruraktára, amelyet valamelyik szemfü-
lesebb, magasabb osztályos fiú kezelt. Nála állott a kulcs. Megfelelõ eligazítás
és felügyelet mellett irkát, tollszemet és szárat, ceruzát, itatóst árusított, rend-
szerint a hosszú tízpercben. Õ tartotta nyilván az árukészletet és a bevételt, ez
utóbbival neki kellett elszámolnia. Az iskolaszövetkezetnek folyószámlája volt
a Hangya fogyasztási szövetkezetnél, s a rendes kereskedelmi haszonból juta-
lékot kapott. Az iskolaszövetkezetben olcsóbban lehetett megvásárolni a tan-
szereket, mint a falusi fogyasztási szövetkezetnél. A „hosszú tízpercek” idején
az iskola igazgatója távolból figyelte a „boltos” mûködését, hogy mindig kéznél
lehessen, ha magyarázatára szükség mutatkozott. Így próbálta beépíteni a
nevelésbe a közösségi kötelezettségeket: a számvetést és számontartást, az
egyéni felelõsség és az ésszerû gazdálkodás igényét, az érdekek egyeztetését.14
A kereskedelmi líceumokban (pl. Kolozsváron, Brassóban) az iskolaszövet-
kezetek sokkal szakszerûbben mûködtek, hiszen tevékenységük teljes mérték-
ben beleillett az iskola profiljába. Ezek vezetését teljes egészében a tanulóifjú-
ság végezte. Példaként említjük a kolozsvári állami kereskedelmi fiú-középis-
kolát, ahol 1941-ben megalakult a „Turul” iskolaszövetkezet. Az iskola diákjai,
jóllehet tagjai nemcsak diákok voltak, soraikból választották a szövetkezet igaz-
gatóságát, felügyelõbizottságát, valamint a szövetkezet többi tisztségviselõjét
(raktárost, boltost, beszerzõt, könyvelõt, pénztárost, könyvtárost). A diáktagok
mellett ugyanis, akik a szövetkezet rendes tagjai voltak, ún. pártoló tagok is
akadtak, akik a felnõttek (tanárok, tanítók, szülõk) körébõl kerültek ki, s akik
vállalták a szövetkezet anyagi, szakmai, erkölcsi támogatását). A szövetkezet az
iskola által térítésmentesen rendelkezésére bocsátott bebútorozott alagsori
helyiségben elsõsorban, papírárut, írószert, könyveket, fõleg tankönyveket,
péksüteményt, édességet stb. forgalmazott. Az áru nagy részét kedvezményes
áron hitelre kapta egyik iskolatársuk (Lászlóczki István) szüleitõl, akiknek
papír- és írószerüzletük, valamint kisebb nyomdájuk is volt. 1943-ban, amikor
a háború következtében igen nehéz volt élelmiszerhez jutni, az iskolaszövetke-
zet, saját kezdeményezés alapján, kertet bérelt a Dermata cipõgyár közelében,
ahol – fõleg – döblecet termesztett. A kerti munkát felváltva, kis csoportokban
a szövetkezet tagjai végezték. A betakarított termést télen, sütve értékesítették
a szünetekben, jelentõs pluszbevételeket valósítva meg. A szövetkezet gazdasá-
gi tevékenység mellett különbözõ egyéb, fõleg mûvelõdési tevékenységekkel is
foglalkozott: kirándulásokat, sportversenyeket, üzemlátogatásokat, önképzõ-
14 Nagy Ferenc: Nagy Zoltán és az iskolaszövetkezetek. RMKT Gazdasági füzetek. II. évfolyam.
Kolozsvár. 1995. 36.
256
köri összejöveteleket, táncmulatságokat szervezett a diákok részére, amelyek

nagy látogatottságnak örvendtek a diákság körében.15
Az iskolaszövetkezetek szabályszerûen mûködõ önálló kis gazdasági egysé-
gek voltak, a tagok közgyûlése által jóváhagyott alapszabályzat alapján, demok-
ratikusan választott igazgatósággal és felügyelõbizottsággal. A szervezet ügyme-
netét érintõ fontosabb kérdésekben évi rendes, vagy szükség esetén, rendkívüli
közgyûlésen döntöttek és választották meg a vezetõszerveket. Jogi személyiség-
gel nem rendelkeztek. Jogi képviseletüket az iskola igazgatója látta el. Az iskola-
szövetkezetek az iskola vezetõségének felügyelete alatt és a szövetkezeti központ
szakirányításával mûködtek. Erdélyben a szakirányítást az iskolaszövetkezetek
megjelenésétõl (1935) az Erdélyrészi Hangya Szövetkezetek Központja látta el.
1940 után Észak-Erdélyben az iskolaszövetkezetek szakmai irányítását, a közok-
tatási kormányzat jóváhagyásával, átvette a két észak-erdélyi szövetkezeti köz-
pont közös támogatásával Kolozsváron megalakult Erdélyrészi Iskolaszövetke-
zetek Szövetsége.16 Székhelye Kolozsváron volt, a Gyufagyár utca 1. szám alatt.
Igazgatóságában egyetemi tanárok, gimnáziumi tanárok, tanítók, továbbá diá-
kok és tanulók vettek részt. Az Erdélyrészi Iskolaszövetkezetek Szövetsége felál-
lításának célja, feladata az volt, hogy az erdélyi ifjúsági szövetkezeti szervezke-
dés, szövetkezeti nevelõmunkáját irányítsa, vezesse s egyben ellenõrizze. A Szö-
vetség a szervezés terén mindazokat az iskolákat, ahol iskolaszövetkezetet szán-
dékoztak alakítani, felkereste, ismertetõkkel, nyomtatványokkal és a teendõkre
vonatkozó útmutatásokkal látta el. A megalakult iskolaszövetkezeteknek alap-
szabályát láttamozta, és felvette azokat a kötelékébe tartozó iskolaszövetkezetek
sorába. A szervezet keretében már mûködõ és tagszövetkezetként szereplõ isko-
laszövetkezetek munkamenetét tanácsaival, utasításaival folyamatosan irányí-
totta. Évközben mindazon esetekben, amikor az iskolaszövetkezet ügymenet-
ében valamilyen fennakadás mutatkozott, annak leküzdése végett segítségére
sietett. A tanév végének közeledtekor a szövetkezet egész évi munkájának befe-
jezésére, az évi mérleg elkészítésére s az évzáró közgyûlés megtartására vonat-
kozó szükséges útmutatásokat megadta.
A szövetkezeti ifjúság ismeretszerzésének buzdítására és tehetségének fej-
lesztésére a Szövetség minden évben versenyeket hirdetett, és a legeredmé-
nyesebb pályamunkákat jutalomban részesítette.
A szövetség feladatai közé tartozott a szövetkezeti nevelés munkameneté-
nek irányítása, s mindent el kellett követnie, hogy a tanulóifjúságnak minél
nagyobb száma minél tökéletesebb mértékben részesülhessen a szövetkezeti
ismeretek elsajátításában mind elméleti, mind gyakorlati téren.
15 Imreh Ernõ: Emlékezés egykori iskolaszövetkezetekre. Közgazdász Fórum, 2002/3. sz. 6–7.
16 Nagy Ferenc: i. m. 38.
257
Az ifjúsági szövetkezetek vezetõinek képzése is egyik igen fontos felada-

ta volt. Ezért idõnként tanfolyamokat szervezett a vezetõk számára, illetve
azon nevelõknek a számára, akik hivatást éreztek az ifjúság szövetkezeti
nevelésére.
A kolozsvári „Méhkas” Diákszövetkezet
Iskolaszövetkezeteink történetében jellegzetes, egyedi színfoltot jelentett a

magyar egyetemi ifjúság kolozsvári szövetkezete, a „Méhkas” Diákszövetkezet,
amely 1936 és 1947 között, közel tizenkét esztendõn keresztül, mint a kolozs-
vári magyar egyetemi és fõiskolai ifjúság gazdasági, érdekvédelmi vállalkozása,
a kolozsvári székhelyû „Szövetség” Gazdasági- és Hitelszövetkezetek Központ-
ja tagjaként fejtette ki áldásos tevékenységét. Mivel a kolozsvári Méhkas Diák-
szövetkezet kifejtett tevékenysége folytán unikumnak tekinthetõ, ha nem is
egész Európában, de Közép-Kelet-Európában feltétlenül egyedülálló volt, ez
indokolja, hogy tanulmányunkban részletesen foglalkozzunk vele.
A „Méhkas” Diákszövetkezet mindenekelõtt abban különbözött az egyszerû
iskolaszövetkezetektõl, hogy teljesen önálló volt, nem függött semmilyen állami
vagy felekezeti intézménytõl. Az akkor érvényben levõ szövetkezeti törvény alap-
ján mûködött, önálló jogi személyiséggel rendelkezett, s tagja volt a kolozsvári
székhellyel mûködõ „Szövetség” Gazdasági- és Hitelszövetkezetek Központjának.
A „Méhkas” Diákszövetkezet megalapítására a múlt század harmincas
éveiben került sor, néhány lelkes kolozsvári magyar egyetemi és fõiskolai
hallgató kezdeményezésére. A kezdeményezõk között jelentõs szerepet töl-
tött be Tunyogi Csapó Gyula joghallgató (a második világháború után az
erdélyi magyaroktól törvénytelenül elkobzott és CASBI alá helyezett ingó
és ingatlan tulajdonok visszaszerzésére indított perekben szerzett elisme-
rést, s számos koncepciós perben bátran látta el a magyar vádlottakat
védelmét), valamint Gufárth Károly, a Kolozsvári Kereskedelmi Akadémia
hallgatója (1940 után a kereskedelmi fiúlíceumnak volt tanára, majd a köz-
gazdaság-tudományi kar adjunktusa). A szövetkezet megalakításával az
alapítók a Kolozsvár környéki magyar falvak lakosságának szándékoztak
segítséget nyújtani, mezõgazdasági termékeik, elsõsorban tejtermékeik
értékesítésében. A tejtermékek értékesítésére üzletet nyitottak az Unió
(Memorandului) utca 20. szám alatt. Több környékbeli faluban tejcsarno-
kot mûködtettek, amelyek feladata a tej begyûjtése volt. Nagyobb közsé-
gekben (Méra, Vista, Györgyfalva) a begyûjtött tejet részben feldolgozták
(vaj, tehéntúró, tejföl), s késztermékként szállították Kolozsvárra. Sajnos
258
fõleg a közeli falvak lakossága nem mutatott kellõ érdeklõdést a kezdemé-

nyezés iránt, ugyanis évtizedeken keresztül e falvak lakói rendszeresen,
közvetlenül értékesítették (és értékesítik ma is) termékeiket a kolozsvári
piacon, illetve házhoz hordták a tejet és tejtermékeiket, így azokat a szövet-
kezet árainál valamivel magasabb áron tudták értékesíteni (a behozatallal
eltöltött idõ értékét természetesen nem vették figyelembe). Emellett a köz-
vetítéssel foglalkozó magánkereskedõk is mindent elkövettek, hogy lejá-
rassák a szövetkezeti kezdeményezést. Mindezeknek az lett a következmé-
nye, hogy rövid, kétéves mûködés után a szövetkezet kénytelen volt
beszüntetni tevékenységét.17
Megbeszélések sorozatára került sor a kolozsvári egyetemi és fõiskolai
hallgatók szervezeteiben (Mária Kongregáció, Fõiskolás Ifjúsági Keresztyén
Egyesület, Dávid Ferenc Egyesület; ebben az idõben ui. az érvényben levõ
román jogszabályozás szerint a kisebbségi diákok csak egyházi alapon szer-
vezett egyesületekben mûködhettek). A megbeszélések eredményeként az a
vélemény alakult ki, hogy a Méhkas szövetkezet mûködtessen diákmenzát,
ahol a magyar egyetemi és fõiskolai hallgatók olcsón és jól étkezhessenek.
Erre nagy szükség volt, mivel a magyar fõiskolai hallgatók abban az idõben
nagyon nehezen juthattak be az állami diákmenzákba. Így 1937 õszén a
Szentegyház (Iuliu Maniu) utca 34. szám alatt beindult a Méhkas Diákét-
kezde, ahol a szövetkezet tagjai olcsón (önköltségi áron) jó minõségû ebédet
és vacsorát kaphattak. Egy havi ebéd és vacsorajegy ára 400 lej volt. Ez az
összeg egy kezdõ ügyvédjelölt fizetésének kb. 20%-ának felelt meg. Az
étkezde számára nagy segítséget jelentett, hogy a kolozsvári hóstáti gazdák
közül sokan gyakran adományoztak vagy rendkívül alacsony áron szállítot-
tak a szövetkezetnek különbözõ mezõgazdasági terményeket, fõleg zöldség-
féléket. Emellett a környékbeli magyar földbirtokosok is jelentõsen támo-
gatták a szövetkezetet különbözõ természetbeni adományokkal. A szövetke-
zet mûködéséhez szükséges forgóalapot egy jól megszervezett, nagyszabású,
egyébként hagyományos magyar diákbál jövedelmébõl, földbirtokosok,
tehetõsebb polgárok adományából s – természetesen – a tagok által befize-
tett szövetkezeti részjegyekbõl sikerült elõteremteni.
A Méhkas tevékenysége nem korlátozódott az egyetemi és fõiskolai hallga-
tók étkeztetésére. 1938–39-ben a szövetkezet diákklubot indított be a Fõtér
12. szám alatti épület második emeletén. A klubnak volt könyvtára, olvasóter-
me, ahol a tagok hozzájuthattak az erdélyi napi sajtóhoz, hazai és magyaror-
szági folyóiratokhoz s egyéb kiadványokhoz, de különbözõ társasjátékok is a
259
tagok rendelkezésére álltak. Természetesen a klubban büfé is mûködött. A

klub jelentõsége fõleg abban állt, hogy itt kötetlen társalgásra, véleménycse-
rére nyílt alkalom diákok és értelmiségiek között. A diákok mellett számos író,
mûvész, tanár, ügyvéd és más értelmiségi látogatta a klubot, akik közül sokan
beléptek a szövetkezet tagjai sorába. A klub keretében rendszeresen, általában
kéthetenként, szervezett vitadélutánokra is sor került. Ezeken az erdélyi
magyarságot foglalkoztató idõszerû társadalmi, gazdasági, politikai kérdések
megvitatására került sor. A vitaindító elõadásokat neves hazai szakemberek
tartották: írok, politikusok, nagy tekintélynek örvendõ egyházi és világi sze-
mélyiségek. Csak néhányat említünk közülük: Márton Áron, Tavaszi Sándor,
Tamási Áron, Albrecht Dezsõ, Venczel József, László Dezsõ, Mikó Imre, Balog
Edgár, Jordáki Lajos, Nagy István, gr. Bethlen László. Mind az elõadók, mind
a vitákban részt vevõk politikai, ideológiai felfogásuk szerint szabadon fejthet-
ték ki véleményüket. Tagjai számára a klub különbözõ szaktanfolyamokat is
szervezett (szövetkezeti, néprajzi tanfolyamokat), amelyeken az elõadásokat
közismert szakemberek tartották (dr. Nagy Zoltán, Petrovay Tibor,
dr. Oberding József, dr. V. Jinga, a kolozsvári Kereskedelmi Akadémia román
professzora, Gyarmati Árpád és mások).18 A szövetkezeti tanfolyam hallgatói
számára a két magyar szövetkezeti központ, a Hangya fogyasztási szövetkeze-
tek nagyenyedi Központja, valamint a gazdasági és hitelszövetkezeteket
magába foglaló „Szövetség” kolozsvári Központja minden nyáron lehetõséget
biztosított a tanfolyamok résztvevõi számára egyhónapos gyakorlatra köz-
pontjaikban, jelentõsebb vidéki szervezeteiknél (medgyesfalvi konzervgyár,
marosvásárhelyi vajgyár, csíkszentsimoni keményítõ- és hordógyár, a külön-
bözõ városokban levõ áruraktáraknál, illetve tranzitóraktáraknál (Marosvá-
sárhely, Székelyudvarhely, Sepsiszentgyörgy, Nagyvárad, Arad).19
1940. augusztus 30., a második bécsi döntés új helyzet elé állította a „Méh-
kas” Diákszövetkezetet. Mint ismeretes, Észak-Erdély visszakerült Magyaror-
szághoz, aminek következtében területén minden állami intézmény, köztük a
kolozsvári tudományegyetem, a mezõgazdasági fõiskola, a zenekonzervatóri-
um, s velük együtt az õket kiszolgáló mellékintézmények (könyvtárak, diák-
otthonok, diákmenzák, sportlétesítmények stb.) a magyar állam tulajdonába
kerültek. Ebben a helyzetben feleslegessé vált a Méhkas diákmenzájának
további mûködtetése. Megfelelõ új tevékenységet kellett találni a diákszövet-
kezet számára. A tagság operatív tanácskozás után egyhangúlag könyv- és
papírkereskedés nyitása mellett szállt síkra, azzal a meggondolással, hogy az
új helyzetben a szövetkezet ezzel tud leghatékonyabban az alapszabályzatában
18 Tunyogi Csapó Gyula: Hagyományteremtõ szövetkezeteink. Szabadság napilap, 1992. március 11.
260
foglalt célkitûzéseknek megfelelni, az egyetemi és fõiskolai ifjúság segítségére

lenni. A határozatot tett követte. Rövid idõn belül, a kolozsvári székhellyel
mûködõ „Szövetség” Gazdasági- és Hitelszövetkezetek Központjától kapott
pénztámogatással, kölcsönnel megvásárolta a városháza épületében, a Fõtér
2. szám alatt mûködõ Oniºor-féle papírkereskedést. A megvásárolt, elég rozo-
ga üzlethelyiséget átalakította, kibõvítette, korszerû, teljesen új berendezéssel
látta el. Október elsején sikerült megnyitni Kolozsvár második legnagyobb
könyv- és papírkereskedését. (A legnagyobb könyv- és papírkereskedés,
amely a két világháború között elévülhetetlen érdemeket szerzett az erdélyi
magyar kultúra támogatása terén, a saját nyomdával is rendelkezõ Minerva
Rt. könyvkereskedése volt, amely 1940 õszén a Deák Ferenc utca 1. szám alól,
ahol a két világháború között mûködött, ugyancsak a Fõtérre költözött, a
jelenlegi Egyetemi Könyvesbolt helyiségeibe).
Röviddel a könyv- és papírkereskedés beindulása után a diákszövetkezet
felvette a kapcsolatot Püski Sándor Budapesten mûködõ Magyar Élet Könyvki-
adó vállalatával, amely maga köré gyûjtötte a magyar népi írókat (Veress Péter,
Kodolányi János, Erdélyi József, Sinka István és mások). A kapcsolatfelvételt
nem üzleti szempontok váltották ki, hanem az, hogy az erdélyi magyar ifjúság
döntõ többsége, s természetesen a Méhkas tagsága is, teljes mértékben elfo-
gadta, magáénak vallotta a népi írók koncepcióját, a magyar társadalmat fog-
lalkoztató társadalmi kérdésekben vallott felfogását. A kapcsolatfelvétel ered-
ménye az volt, hogy a Magyar Élet Könyvkiadó, kizárólagos joggal, könyveinek
terjesztésével a Méhkast bízta meg Észak-Erdély egész területén.
A Méhkas Diákszövetkezet rövid idõ alatt Kolozsvár egyik legnagyobb for-
galmat lebonyolító könyv- és papírkereskedése lett. Csúcsidõszakokban (isko-
lakezdés, karácsonyi könyvvásár idején, iskolák év végi záróünnepségeinek
idõszakában, könyvnapok rendezvényein) a szövetkezet tagjai közül nem egy
fõiskolai hallgató állt be a pult mögé, hogy segítsen a vevõk gyors kiszolgálá-
sában. Vásárlói nemcsak közel ezer fõnyi tagságából kerültek ki, hanem a
kolozsvári értelmiség mellett a vidéki könyvbarátok is elõszeretettel keresték
fel a diákszövetkezet könyvesboltját. Az egyre növekvõ forgalom lehetõvé
tette, hogy a szövetkezet viszonylag rövid idõ alatt vissza tudja fizetni a Szö-
vetség Gazdasági és Hitelszövetkezetek Központjának a könyv- és papírüzlet
beindulásakor felvett pénzkölcsönt. Itt említjük meg, hogy a hadmûveletek
átvonulása után számos dél-erdélyi iskolaszövetkezet (például a nagyenyedi
Bethlen Kollégium iskolaszövetkezete), valamint dél-erdélyi könyvkereskedõ
gyakori vásárlói voltak a diákszövetkezet könyvkereskedésének, mivel 1940 és
1944 között nem juthattak magyarországi kiadású könyvekhez.
261
Hagyományainak megfelelõen a Méhkas tevékenysége ezalatt sem korlá-

tozódott a kereskedelmi tevékenységre: mindvégig jelentõs kultúr- és tudo-
mányos tevékenységet folytatott. Közösen a Kolozsvári Magyar Diák Szövet-
séggel, a KMDSz-szel, rendszeresen szervezett író-olvasó találkozókat. Ezek
mindegyikének nagy sikere volt. Az elsõ ilyen találkozóra már 1941 tavaszán
sor került. Az akkor Mátyás Király nevét viselõ, Farkas utcai Egyetemi Diák-
ház nagyterme zsúfolásig megtelt, fõleg fiatalokból álló hallgatósággal. A
diákoknak Veres Péter, Kodolányi János tartott elõadást, Erdélyi József és
Sinka István verseibõl olvasott fel. Még ugyanabban az esztendõben õsszel
Móricz Zsigmonddal találkozhatott a kolozsvári ifjúság, ugyancsak a Diák-
ház nagytermében.
Az író-olvasó találkozók mellett a Méhkas felkarolta a Nagy István zene-
tanár, Kodály Zoltán volt hallgatója által kezdeményezett „Éneklõ ifjúság”
rendezvényeket, amelyek ugyancsak az Egyetemi Diákház nagytermében zaj-
lottak le, s melyek egyikét maga Kodály Zoltán is megtisztelte jelenlétével.
A Méhkas Diákszövetkezet kezdettõl fogva szorosan együttmûködött a
kolozsvári egyetemi és fõiskolai hallgatók szervezetével, a KMDSZ-szel.
Támogatta különbözõ rendezvényeit, felvállalta kiadványainak kiadását, köz-
tük a Március címmel megjelenõ folyóiratát is.
A háború éveiben szoros kapcsolat alakult ki a „Méhkas” Diákszövetke-
zet és az erdélyi magyar képzõmûvészek szövetsége, a Barabás Miklós Céh
között. A szövetkezet részt vett a kiállítások megszervezésében, az alkotások
begyûjtésében és tárolásában, közremûködött a szakszerû zsûrizés lebonyo-
lításában, s a kiállítások után a könyvesboltban foglalkozott a megmaradt,
eladásra szánt mûvek értékesítésével.20 Ez 1944 nyarán arra késztette a szö-
vetkezetet, hogy állandó képzõmûvészeti tárlatot szervezzen a szövetkezet
keretében. Erre a célra sikerült megfelelõ helyiséget kibérelnie a városháza
udvarán, melyet a célnak megfelelõen át is alakított. Számos erdélyi, köztük
több fiatal képzõmûvész karolta fel a kezdeményezést. Nagy Imre, Andrássy
Zoltán, Mohi Sándor, Nagy Albert, Bene József, Incze János, Balázs Péter,
Szervátiusz Jenõ, Kósa-Huba Ferenc szép számban hoztak be alkotásaikból.
A háborús események alakulása következtében sajnos nem kerülhetett sor a
tárlat megnyitására. Szerencsére a behozott mûalkotások épen vészelték át
a háborús eseményeket, mivel a városháza épületében mûködött a szovjet
katonai parancsnokság. Így alkotóik, amikor – egyesek – hadifogságból
hazakerültek, hiánytalanul visszakaphatták beadott alkotásaikat.
20 Murádin Jenõ: A Barabás Miklós Céh. Kriterion, Bukarest, 1978, 85.
262
A háborús események után a szövetkezet egy darabig zavartalanul folytat-

hatta tevékenységét. A könyvterjesztés mellett új feladatok kerültek elõtérbe.
Az iskolák tankönyvhiánnyal küszködtek, de nagy nehézséget okozott az okta-
tásban a kötelezõ olvasmányokat tartalmazó szépirodalmi könyvek hiánya is.
A Méhkas azzal próbált ezen segíteni, hogy tervbe vette a kötelezõ olvasmány-
ként használt szépirodalmi könyvek kiadását. „Magyar Olvasó” elnevezéssel
kiadványsorozatot indított be. A sorozatban a következõ könyvek jelentek
meg: Petõfitõl a János Vitéz és az Apostol, Arany Jánostól a Toldi (mindhá-
rom Gy. Szabó Béla csodálatos illusztrációival), Kós Károly Budai Nagy Antal
históriája, a szerzõ rajzaival, linóleummetszeteivel. De más könyvek, füzetek
kiadására is sor került: Benczédi Sándor Csillagszemû királyfi meséskönyve,
a szerzõ illusztrációival, Bözödi György Rebinéni regénye (terjesztését a város
akkori vezetõsége betiltotta), Illyés Gyula Petõfi-tanulmánya. Az esetek több-
ségében a szerzõk lemondtak minden honoráriumról, így segítve elõ a szerény
magyar könyvkiadás újraindulását. A kiadott könyvek példányszáma általá-
ban 1–2 ezer körül volt, csak két-három esetben érte el a háromezret. Így is a
kb. 20–30 000 könyv kiadása és terjesztése, a háború utáni körülmények
között, nem kis feladatot jelentett.21
E könyvek egy része közös kiadásban jelent meg a magyar egyetemi hall-
gatók által Kolozsváron, a budapesti Györffy István Kollégium mintájára 1945
tavaszán-nyarán megalakított Móricz Zsigmond Kollégiummal, mely betiltá-
sáig a Mátyás Király szülõházában mûködött, s amelyet a kollégium tagjai
közmunkával renováltak, Kós Károly tervei alapján. A kollégium Magyaror-
szágon élõ, akkori diákigazgatója, Katona Szabó István, a közgazdaság-tudo-
mányi kar hallgatója, megírta a Móricz Kollégium részletes történetét (Kato-
na Szabó István: A nagy remények kora. Erdélyi demokrácia 1944–1948.
I–II. kötet, Magvetõ Kiadó, Budapest, 1990)22. A kollégium vezetõsége Faragó
Józsefet, a késõbbi nagyhírû folklórkutató tudóst bízta meg a Méhkas könyv-
kiadó tevékenységének mûködtetésével.
Ezzel egyidejûleg a szövetkezet egyetemi kurzusok kiadását is felvállalta.
Kéziratok hiánya miatt azonban csak néhány, belsõ használatra szóló kurzus
kiadására került sor (köztük egy általános könyvviteli kurzuséra is).
Közben a Méhkas a helyi szervek részérõl egyre több zaklatásnak volt kité-
ve, ugyanis a kommunista párt helyi szervei nemzetiségi, de fõleg ideológiai
kifogásokat fogalmaztak meg, ráadásul a Méhkas komoly konkurenciát jelen-
tett a párt által 1945-ben megalakított, marxista ideológiát népszerûsítõ

22 Katona Szabó István: A nagy remények kora, Erdélyi demokrácia 1944–48. I–II. kötet,
Magvetõ kiadó, Budapest, 1990.
263
könyvkiadással foglalkozó Józsa Béla Atheneum számára. A zaklatások célja a

szövetkezet megszüntetése volt, amelyre rövidesen sor került, 1947-ben, ami-
kor Romániában felszámolták az önálló magyar szövetkezeti hálózatot. A
Méhkas Diákszövetkezetet erõszakkal beolvasztották a kolozsvári munkásság
által 1945-ben szervezett Munkások Általános Gazdasági és Ipari Szövetkeze-
tének, a MÁGISZ-nak az átszervezésébõl létesített „VICTORIA” szövetkezet-
be, amelyet nem sokkal késõbb államosítottak. Ez utóbbiból alakították ki
Kolozsváron a késõbbiek során az élelmiszer-kereskedelem állami hálózatát.
A Méhkas Diákszövetkezet irattára kézen-közön eltûnt, a mai napig nem sike-
rült ráakadni. Minden bizonnyal papírmalomba került.
A kolozsvári Méhkas Diákszövetkezetrõl szóló dolgozat hiányos lenne,
ha nem tartalmazná azok nevét, akik fennállása során, éveken keresztül,
áldozatos munkájukkal járultak hozzá a szövetkezet sikereihez. Azokról a
személyekrõl van szó, akik – többnyire társadalmi munkát végezve –
különbözõ funkciókat töltöttek be a szövetkezet vezetõ szerveiben. A teljes-
ség igénye nélkül megpróbálom felsorolni nevüket. Jelentõs részük már
örökre eltávozott körünkbõl: Puskás Lajos középiskolai tanár, az észak-
erdélyi cserkészszövetség elnöke, aki hosszú éveken át töltötte be a szövet-
kezet elnöki funkcióját; Kállai Ernõ orvostanhallgató, Székelyudvarhely
kiváló tüdõ szakorvosa (politikai elítélése után Brassóban folytatta orvosi
tevékenységét); Tóth Samu közgazdászhallgató, a Méhkas diákmenza
fõkönyvelõje, majd 1940–1944 között, katonai szolgálatra való behívásáig,
a Méhkas könyv- és papírszövetkezet ügyvezetõ igazgatója. Nyugodtan
állíthatjuk, hogy a szövetkezet vezetõségének mindvégig alapembere volt,
hiszen a legtöbb kezdeményezés s azok sikeres keresztülvitele az õ nevéhez
fûzõdött. A szövetkezet igazgatótanácsának tagjai közül megemlítjük
dr. Tunyogi Csapó Gyula jogászt, dr. Nagy Zoltánt, az erdélyi szövetkezeti
mozgalom kimagasló tudós szakemberét, aki 1944 után a Bolyai Tudo-
mányegyetem jog- és közgazdaságtudományi karán a szövetkezettan pro-
fesszora volt. Egy ideig, amíg egészségi állapota megengedte, 1945 után a
szövetkezet elnöki tisztségét is betöltötte. Nagy Ferenc közgazdászhallgató
1946 augusztusától a szövetkezet megszûnéséig a szövetkezet ügyvezetõ
igazgatója volt. E tanulmány szerzõje, dr. Kerekes Jenõ, 1938-tól tagja volt
a szövetkezet vezetõségének, 1944–1946 között, Tóth Samu katonai szolgá-
latra való behívásától a szövetkezet ügyvezetõ igazgatói funkcióját is betöl-
tötte. A „Szövetség” Hitelszövetkezeti Központ vezetõségébõl Gerendi
Samu, Horváth József, Vermesi Rezsõ, Farkas Ferenc, annak megalakulá-
sától kezdve, mindvégig értékes szakmai támogatást nyújtott a szövetke-
zetnek. Hibát követnénk el, ha nem említenénk meg a könyv- és papírke-
264
reskedés kiváló szakembereit, akik alkalmazottakként ugyan, de egyben a

szövetkezet tagjaiként is szívvel-lélekkel, szakmai tudásukkal nagymérték-
ben hozzájárultak a könyv- és papírkereskedés gazdasági sikereihez: Nagy
Ernõrõl van szó, Nagy Albert kiváló erdélyi festõmûvész bátyjáról, aki kez-
dettõl fogva az üzletfelelõsi funkciót töltötte be, továbbá Pápai Gyuláról,
aki mindvégig nagy szakértelemmel vezette a szövetkezet könyvrészlegét. S
természetesen meg kell említenünk a tanuló diákokat, akik mindig nagy
számban vették ki részüket a „Méhkas” Diákszövetkezet rendezvényeinek
szervezési munkálataiban.23
Az erdélyi iskolaszövetkezetek helyzete

1940. augusztus 30. után
Mielõtt rátérnénk az 1940. augusztus 30. utáni helyzet ismertetésére, úgy

gondoljuk, érdemes néhány adat felhasználásával, melyeket Dr. Nagy Zoltán
1940-ben a Szövetkezeti értesítõben24 megjelent tanulmányából vettünk át,
bemutatni az iskolaszövetkezetek helyzetét egész Erdélyben, a bécsi döntés elõtt.

24 Szövetkezeti Értesítõ, 1936, 34. sz. 44.
265
Sor- Az oktatási intézmény és a Alakulás Tagok Üzleti forga- Készpénz

szám szövetkezet neve éve száma lom (lejben) készlet
Gyulafehérvári r. k. Teológia
1 1939 38 11 996 1742
„Charitas”
Kolozsvári leánylíceum
2 1940 144 34 199 5365
„Máriánum”
3 Kolozsvári Piarista gimnázium 1936 143 113 990 23 232
4 Gyulafehérvári Majláth líceum 1939 14 25 795 3011

Brassói r. k. fiúlíceum
5 1939 218 87 573 6436
„Zsugori”
Csíkszeredai r. k. fiúlíceum
6 1937 103 96 010 11 909
„Emericana”
Székelyudvarhelyi r. k.fiúlíce-
7 1939 243 92 255 8950
um „Pax”
8 Aradi r. k. fiúlíceum „Agite” 1940 108 14 382 3898
Székelykeresztúri fiúlíceum
9 1939 25 1948 190
„Berde Mózes”
Székelyudvarhelyi ref. tanító-
10 1939 237 129 604 12 601
nõképzõ „Hargita”
Nagyszebeni r. k. tanítóképzõ
11 1939 77 3539 593
és Ker. gimn. „Franciscana”
Marosvásárhelyi r. k. Tanítókép-
12 1938 142 104 156 13 006
zõ és ker. Gimn. „Dr. Gidofalvi”
Nagyenyedi ref. tanító képzõ
13 1939 144 93 851 8775
„Apáczai”
Marosvásárhelyi r. k.
14 1938 126 116 889 15 201
leánygimn. „Fortuna”
Gyergyószentmiklósi r. k.
15 1940 330 12 925 2618
Leánygimn. „Transzilvánia”
Brassói r. k. leánygimn.
16 1940 62 25 458 242
„Czenk”
Gyulafehérvári r. k.
17 1940 54 5797 1340
leánygimn. „Sancta Maria”
Petrozsényi r. k.
18 1940 222 – –
leánygimn.„Victoria”
Szászrégeni r. k. vegyesgimn.
19 1940 72 649 74
„Horizont”
Kézdivásárhelyi r. k. fiúgimn.
20 1938 103 55 918 6189
„Kanta”
Temesvári r. k. fiúgimn.
21 1939 98 107 593 6975
„Fraternitas”
Radnóti r. k. gazdasági iskola
22 1935 99 19 083 2104
„Transsylvania”
Csombordi ref. gazdasági
23 1937 47 46 664 4694
iskola „Barázda”
Székelykeresztúri unitárius
24 1940 58 5781 284
gazdasági iskola „Aranykalász”
Kézdivásárhelyi r. k. gazdasági
25 1937 66 8275 1469
iskola „Gábor Áron”
Nagyváradi Szent József fiú-
26 1939 89 61 952 5431
nevelõ intézet „Csóka”
266
A felsorolt oktatási intézményekben 1940-ben mûködõ iskolaszövetkeze-

tek közül egyesekrõl, elsõsorban azokról, amelyek többéves múlttal rendel-
keztek, nyugodtan állíthatjuk, hogy kiemelkedõ teljesítményt nyújtottak. Pél-
daként kiemeljük a székelyudvarhelyi ref. tanítónõképzõ iskolaszövetkezetét,
a kolozsvári piarista líceum, a marosvásárhelyi r. k. tanítóképzõ és gimnázium
iskolaszövetkezeteit, amelyek évi forgalmukkal az iskolaszövetkezetek között
élen jártak. Dr. Nagy Zoltán feljegyzésébõl azt is megtudhatjuk, hogy egyes
iskolaszövetkezetek, a fogyasztási szövetkezetekre jellemzõ tevékenység mel-
lett, egyéb tevékenységeket is végeztek. Így pl. a brassói „Zsugori” iskolaszö-
vetkezet télen jégpályát mûködtetett, a székelyudvarhelyi r. k. fiúlíceum isko-
laszövetkezete hitelnyújtással is foglalkozott, a radnóti r. k. és székelyke-
resztúri unitárius gazdasági iskolák iskolaszövetkezetei gazdaköri tevékenysé-
get is kifejtettek, a kolozsvári piarista líceum szövetkezete kézimunka (fafara-
gás) szekciót mûködtetett, a csíkszeredai r. k. fiúlíceum sportfelszerelések,
fõleg sítalpak kikölcsönzésével is foglalkozott, napi 5 lej kölcsönzési díj ellené-
ben. Olyan iskolaszövetkezet is volt, amelyik tagságát erdei gyümölcs gyûjté-
sére mozgósította.
Az elemi iskolákban mûködõ iskolaszövetkezetek nem csekély látványos
tevékenységet fejtettek ki. Nyolc gyergyói r. k. iskolának összesített iskolaszö-
vetkezeti kimutatása szerint 600 taggal, az 1939–40-es iskolai évben több
mint harmincháromezer lejt forgalmazott. Elért tiszta jövedelmük 7007 lej
volt. A nagyszebeni református egyházmegye területén 12 iskola 1940-ben
27 940 lej gyarapodást mutatott fel. Az 1937-ben létesült segesvári „Petõfi”
iskolaszövetkezet 4972 lejt fordított iskolai felszerelések beszerzésére, az
1939–40-es iskolai évben 4836 lej haszonnal zárt. Hajnyírógépet vett a fiúk
részére, s cipészmûhelyt rendezett be, ahol a nagyobb fiúk tanulótársaik cipõ-
it kijavították. Dr. Nagy Zoltán tanulmányából kitûnik, hogy a szerény falusi
keretek között mûködõ parányi iskolaszövetkezetek is igen jó eredményeket
mutattak fel: az érkörtvélyesi református iskolák kis Hangyája az 1939–40-es
iskolai évi jelentésében 540 lej tiszta nyereségrõl számol be, az erdõgyaraki
Méh iskolaszövetkezet 612 lej jövedelmébõl nemcsak szövetkezeti könyveket
vásárolt, hanem az árvízkárosultaknak is juttatott segélyt.
Hivatkozott tanulmányában Dr. Nagy Zoltán összesíti az iskolaszövetke-
zetekre vonatkozó adatokat. Eszerint az 1940-ben a négy erdélyi vallásfele-
kezet (római katolikus, református, evangélikus és unitárius) 25 közép- és
egy fõiskolájában mûködõ iskolaszövetkezetek szervezete 3092 tagot szám-
lált, s 118 427 lej befizetett üzletrész tõkével rendelkezett. Összvagyonuk
451 030 lej volt, üzleti forgalmuk pedig 1 276 282 lej. Évi tiszta jövedelmük
elérte a 146 409 lejt.
267
Mennyit ért ez az összeg amellett, hogy több személynek többletkeresetet

biztosított? Vegyük például a kolozsvári ifjúsági szövetkezetet (a kolozsvári
Alfa ifjúsági szövetkezetrõl van szó, amely kizárólagosan kovásznai gyapjú-
szöveteket forgalmazott), melynek tagjai fõleg volt piarista diákokból kerültek
ki. A szövetkezet 1939-ben alakult, két egyetemi hallgató alkalmazottjának
egy naptári évben 30 058 lejt fizetett ki munkabér címén. 1939-ben háziszõt-
tesek népszerûsítéséért háziszõttes-bált rendezett a Méhkas Diákszövetkezet
helyiségeiben. A legszebb háziszõttesbõl készült ruhákban megjelenõknek 3
díjat osztottak ki. Egy másik akciójával az Alfa egyidejûleg tagjai és a ruhaké-
szítõk segítségére sietett. Az akció jelszava a következõ volt: „150 lejért egy
rend ruhát.” Az akció keretében tizenkét csoportot szerveztek. Minden cso-
portból tízen voltak. Minden tag tíz hónapon keresztül havonta 150 lejt fize-
tett be a szövetkezet pénztárába. Havonta, sorsolással, minden csoportból
kisorsoltak egy személyt, aki megkapta az öltönyt függetlenül, hogy hány
hónapja fizette a 150 lejt. Aki szerencsés volt, akár az elsõ hónapban megkap-
hatta az öltönyt. Természeten tovább kellett fizetnie a hátralevõ minden
hónapban a 150 lejt. Ezzel biztosították a szabók számára a havi 12 biztos
ruhaeladást.25
Az 1940 augusztus 30-i bécsi döntés a hosszú évek szervezõ munkájával

kiépült erdélyi iskolaszövetkezeti hálózatot kettévágta. A Dél-Erdélyben
maradt iskolaszövetkezetek az egyházak tanügyi hatóságainak irányításával
és a nagyenyedi Hangya Szövetkezetek Szövetségének szakmai támogatásával
tovább folytatták szövetkezeti nevelõmunkájukat.
Az észak-erdélyi magyar iskolák számára új korszak kezdõdött. Jóllehet
az anyaország területén a közoktatás terén kevésbé voltak ismertek az isko-
laszövetkezetek, mégis a nemzetnevelés terén, a múltban elért eredmények
alapján, hamarosan elismerésre talált a legfelsõbb tanügyi hatóságok elõtt is
az iskolaszövetkezeti mozgalom. Az új helyzetben a szövetkezeti nevelõmun-
ka lendületesebbé vált. Hivatalos irányítására a két magyar erdélyi szövetke-
zeti központ támogatásával Kolozsváron létrejött az Erdélyrészi Iskola-
szövetkezetek Szövetsége, melynek a legfelsõbb oktatási kormányzattól
kapott hivatalos felhatalmazás alapján feladata lett az Észak-Erdély terüle-
tén mûködõ iskolaszövetkezetek irányítása, szakmai támogatása. Az iskola-
szövetkezetek száma ugrásszerûen növekedett, hiszen az új helyzetben a fele-
kezeti iskolák mellett az állami iskolákban is egyre nagyobb számban alakul-
tak iskolaszövetkezetek.
25 Dr. Sáry István: Diákszövetkezeti mozgalmunk. Hitel, 1939. 140.
268
Az Erdélyrészi Iskolaszövetkezetek Szövetsége vezetésére dr. Nagy Zoltán

kapott megbízatást, aki nagy lelkesedéssel látott hozzá a munkához. Erõs kol-
lektívát sikerült összehoznia az iskolaszövetkezetek irányítására, ellenõrzésé-
re. Az Erdélyrészi Iskolaszövetkezetek Szövetsége az észak-erdélyi iskolaszö-
vetkezeteknek összefogó központi szerve volt. Útmutatásokat nyújtott, erköl-
csileg segítette, támogatta az iskolaszövetkezetek munkáját, széleskörû pro-
pagandát, meggyõzõ munkát fejtett ki az iskolák diákjai között a szövetkezeti
eszme megismerése érdekében, a szövetkezeti ismeretek elsajátítására, arra
buzdítva õket – ott, ahol még nem mûködik iskolaszövetkezet –, hogy mie-
lõbb megalakítsák azokat. Megalakulása után rövid idõ alatt megindította az
iskolaszövetkezeti szervezet hivatalos lapját, a havonként megjelenõ Iskola-
szövetkezeti Közlönyt. A szövetkezeti ismeretek elmélyítése céljából „Könyv-
tár” könyvsorozatot adott ki, külön a nagyobb s külön a kisebb diákok részé-
re. Utóbbi „Iskolaszövetkezeti Törpekönyvtár” név alatt jelent meg, s az isko-
laszövetkezetek problémái mellett hasábjain a magyar történelem kimagasló
alakjai is bemutatásra kerültek.26
Az egyetemes szövetkezeti mozgalomhoz hasonlóan az iskolaszövetkezeti
szervezet is, nemcsak a két világháború közötti idõben, hanem 1940 után is
különbözõ megpróbáltatásokba ütközött. A társadalom tagjai között voltak ui.
olyanok, akik félreértették, ellenszenvvel, rosszakarattal akadályozni próbálták
az iskolaszövetkezetek tevékenységét. Anyagi érdekeiket túlzottan féltõ egyes
kereskedelmi vállalatok a hatalom legfelsõ szerveinél közbenjártak az iskola-
szövetkezetek felszámolása érdekében. De végül is gyõzött a józan ész. Az isko-
laszövetkezeteknek a múltban végzett nemzetvédõ munkájuk, a magyar jövõt
formáló tevékenységük meggyõzte az elbírálásra hivatott kormányköröket.
Sorra jelentek meg a tanügy átszervezését a visszatért területeken szabályozó
jogszabályok, amelyek a szükséges jogi kereteket biztosították az iskolaszövet-
kezetek zavartalan mûködésére és terjeszkedésére az ország keleti és erdélyi
részein. Mindenekelõtt megemlítjük a m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisz-
térium 6777/1940 eln. számú rendeletét, mely az iskolaszövetkezetek zavarta-
lan mûködését biztosította, továbbá a 6778/1940 eln. számú rendeletét, mely a
visszacsatolt területek iskolaszövetkezeti szervezetének felügyeletérõl és irá-
nyításáról rendelkezett. A bennük foglaltak alapján elkészült a magyar tanügyi
szövetkezeti viszonyoknak megfelelõen az iskolaszövetkezeti szervezetnek s az
iskolaszövetkezeteknek az egységes alapszabálya, amelyet a m. kir. vallás- és
közoktatásügyi minisztérium 54 288/1941 V. ü. o. szám alatt hagyott jóvá.
26 Dr. Nagy Zoltán: Iskolaszövetkezetek vezetése. Kiadja az Erdélyrészi Iskolaszövetkezetek

Szövetsége, Kolozsvár, IV. kiadás, 1943.
269
A szövetkezetekre vonatkozó ismereteknek az iskolai tananyagba foglalá-

sára a nyolcosztályos népiskolákról szóló, 1940. évi XX. t. c.-ben jelzett s a m.
kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter 55c000/1941. V. ü. o. számú rendele-
tével életbe léptetett tanterv újabb feladatokat jelölt meg az iskolák számára a
szövetkezeti ismeretek oktatásával kapcsolatosan. A törvény 1. szakasza sze-
rint: „A népiskola feladata, hogy a gyermeket vallásos és erkölcsös állampol-
gárrá nevelje, illetõleg a nemzeti mûvelõdés szellemének megfelelõ általános
és gyakorlati irányú alapmûveltséghez juttassa és ezáltal az életben való helyt-
állásra és további tanulmányokra is képessé tegye”. Ezzel kapcsolatosan a tan-
terv a „Természeti, gazdasági és egészségügyi ismeretek” tantárgya által köve-
tendõ és elérendõ célt” a következõképpen határozza meg: „A hazai rög meg-
szerettetése, a termelõmunka megkedvelése, megbecsülése, az egymásrautalt-
ság és közösségbe tartozás érzésének kialakulása; a vallásos érzület erõsödése
és az erkölcsös jellem kialakításához szükséges tulajdonságok kibontakozása”.
A tantervnek a nevelésre vonatkozó részében a szövetkezeti ismeretek
jelentõségét illetõen a következõk találhatók: „Elsõrendû fontosságú, hogy a
gazdasági ismeretek kapcsán megfelelõ alkalommal felhívjuk a tanulók figyel-
mét a szövetkezeti gondolatra. Mutassunk reá mily hatalmas erõ rejlik a
tömörülésben. Értessük meg tanítványainkkal, hogy nemcsak a gazdasági esz-
közök és egyebek beszerzése, de a termelt áru értékesítése, nemkülönben a
gazda, iparos, vállalkozó szempontjából egyaránt fontos hitelellátás biztosítá-
sa körül is mily értékes szolgálatot teljesíthet a társadalomnak a szövetkezet”.
A tananyag beosztásánál pedig a tanterv a következõket sorolja fel, mint
ismertetendõ anyagot: „A szövetkezetek fogalma, megalakulása, szövetkeze-
ti üzletrészek. A szövetkezetek haszna és jelentõsége a falu életében. Tej-,
gyümölcs-, pince-, fogyasztási és értékesítõ-, hitel-, biztosító-, temetkezési-,
kiházasító szövetkezetek, szövetkezeti társulások, földbérlõ szövetkezetek és
számításaik”.
A jogszabály kihangsúlyozza a kölcsönös segítség szem elõtt tartatásának
szükségességét. „A szûkebb munkaközösségekben a tanulók nemcsak az egye-
sek egymásra utaltságát élik át, hanem megbecsülik egymás pontos, gondos és
lelkiismeretes munkáját és így megtanulják elfogulatlan jóakaratú értékelését
is. Ilyen módon, a munkaközösség útján való társadalmi nevelés, az életre
való nevelésnek is egyik legfõbb tényezõje.”27
Külön jogszabályok foglalkoztak a magyar közoktatás különbözõ fokoza-
tai részére megállapított konkrét feladatokkal a szövetkezeti ismeretek okta-
tása terén.
27 Uo. 101–122.
270
Mindezek alapján, az illetékes állami és egyházi szervek együttes munká-

jának eredményeként, fõleg a negyvenes években, a háború alatt és után,
Erdélyben jelentõs lendületet vett az iskolaszövetkezeti mozgalom, ugrássze-
rûen emelkedett Észak- és Dél-Erdélyben egyaránt az iskolaszövetkezetek
száma, tevékenysége.
Az iskolaszövetkezetek számára vonatkozó adatok a bécsi döntés utáni

években:
Mûködõ iskolaszövetkezetek száma

összesen ebbõl elemi iskolákban középiskolákban fõiskolákban
1943-ban
Észak-Erdély 212 175 35 2
Dél-Erdélyben 71 59 12 -
1944-ben
Észak-Erdély 246 35 35 2
A magyar iskolaszövetkezetek további alakulásáról pontos adatok nem áll-

nak rendelkezésünkre. A dr. Nagy Zoltán hagyatékában található többoldalas
gépelt névsorban, 1946 áprilisi dátummal, összesen 799 iskolaszövetkezet
szerepel a magyar tannyelvû iskolákban, felekezeti és állami iskolákban. Ez a
növekedés valószínûnek tekinthetõ, mivel a háború után általános szövetke-
zeti fellendülés volt Romániában s természetesen Erdélyben is. Ez a fellendü-
lés 1946–1947-ben érte el tetõfokát. 1947-ben, a párizsi békeszerzõdés aláírá-
sa után, nyílt támadás indult a magyar szövetkezeti hálózat felszámolására,
beolvasztására az egységes román szövetkezeti hálózatba, amelynek csúcs-
szerve az INCOOP (Institutul Naþional al Cooperaþiei), amelynek helyi szerve-
zetei a megyei „Föderálék” voltak. Az új szövetkezetek létesítésének, engedé-
lyezésének feltétele az illetékes megyei föderáléba való belépés volt. Azokat a
már létezõ szövetkezeteket, amelyek nem léptek be a föderálékba, kizárták a
hivatalos áruellátási rendszerbõl. Ez a háború utáni hiánygazdaságban, vágta-
tó inflációban a szövetkezetek léte elleni globális támadást jelentette. Az
INCOOP szövetkezeti központ vezérigazgatója, a nacionalista beállítottságú
Marin Lupu, szolgai módon alkalmazta a kommunista párt felsõ szervei által
a párizsi szerzõdés aláírása után az „elvtelen magyar egység” felszámolására
megfogalmazott, új nemzetiségellenes politikáját. „Érdemeit” azzal jutalmaz-
ták, hogy késõbb kinevezték a bukaresti „Felsõ Közgazdaságtudományi Aka-
démia” rektori funkciójába. Az úgynevezett „elvtelen magyar egység” felszá-
molására megfogalmazott határozat alkalmazásáért a Román Kommunista
Párt vezetõsége részérõl Luka László központi bizottsági titkár felelt. Ennek
271
során az erdélyi magyarság minden központi (Kurkó Gyárfás elítélésekor töb-

bek között ez is része volt az ellene felhozott vádaknak) és helyi tiltakozás elle-
nére (több helyi szövetkezeti vezetõ ellen bírósági eljárásra került sor: Laka-
tos István, a „Szövetség” Gazdasági- és Hitelszövetkezetek Központjának 1945
utáni elnöke, Korparich Ede, az Erdélyrészi Hangya Szövetkezetek Központ-
jának elnöke), 1947 és 1948 elején sikerült a magyar szövetkezetek többségét
bekényszeríteni a megyei szövetkezeti föderálékba. Ezzel beindult a magyar
szövetkezetek beolvasztását és vagyonuk kisajátítását célul kitûzõ akció.
Már 1946-ban elkezdték megnyirbálni a két magyar szövetkezeti központ
hatáskörét. A legelsõ ilyen korlátozó rendelkezés a magyar szövetkezetek két
központjának megfosztása volt az iskolaszövetkezetek szervezésének és irá-
nyításának jogától. Ezzel beindult az iskolaszövetkezetek vegetálása, majd
fokozatos felszámolása. Ezt tetõzte be az egyházi iskolák államosítása 1948-
ban, ugyanis a magyar iskolaszövetkezetek zöme a felekezeti iskolákban
mûködött.
Az iskolák 1948-ban bekövetkezett államosításával Erdélyben megszûnt az
iskolaszövetkezetek hálózata. Az iskolaszövetkezetek újraindítására mai napig
nem került sor. A legtöbb iskolában, az iskola vezetõsége által kötött megálla-
podás alapján, magánvállalkozók büféket üzemeltetnek. Ezek tevékenysége
folytán az esetek döntõ többségében az iskola diákjai és tanszemélyzeti tagjai
feketekávét, különbözõ hûsítõket, szendvicseket, esetleg tejtermékeket vásá-
rolhatnak. Ilyen körülmények között az iskolákban megszûnt a szövetkezeti
eszme megismertetése a tanulóifjúsággal, azok elméleti és gyakorlati ismere-
tekkel való felruházása, illetve gazdasági életre való felkészítése.
A parlament napirendjén levõ új szövetkezeti törvény életbe léptetése a
közeljövõben talán elmozdítja a holtpontról az iskolaszövetkezetek újraalapí-
tásának kérdését hazánkban. A törvénytervezet ui. nyitva hagyja a lehetõsé-
get, hogy a törvény 4. szakaszában felsorolt szövetkezeti formák (kisipari,
fogyasztási, értékesítõ, mezõgazdasági, halászati, erdõgazdasági, lakásépítõ,
munka- és hitelszövetkezetek) mellett más szövetkezetek alapítására is. Az
oktatási intézményeken múlik, hogy a törvény megjelenése után az adott lehe-
tõséget igénybe vegyék. Ezt a kérdést természetesen mielõbb napirendjére
kell tûznie az oktatást irányító és felügyelõ hatóságok mellett az RMDSZ tan-
ügyi osztályának, valamint a Romániai Magyar Közgazdász Társaságnak is.
272
Irodalomjegyzék*
Balázs Ferenc: Bejárom a kerek világot. Kriterion, Bukarest, 1975.

Bíró Sándor: Kisebbségben és többségben. Budapest, 1990, 453–466.
Colombain Maurice: La valeur éducative des cooperatives scolaire, Ed. La Fédération
Nationale des Cooperatives de Consommation, Paris
Cseke Péter (szerk.): Erdélyi Fiatalok. Dokumentumok, viták. Kriterion, Bukarest, 1990.
Cseke Vilmos: Iskolaszövetkezeteink mûködése. Erdélyi Iskola, 1937. 38.
Demeter Béla – Venczel József: Az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület munkája a román
impérium alatt. Budapest, 1940, 13.
György Lajos: Az erdélyi magyarság másfélévtizedes oktatásügye. Erdélyi iskola, 1935. 36. 10.
Hunyadi Attila: Romániai gazdaságpolitika 1918–1940. Magyar Kisebbség, 2000. 2. sz.
Ihrig Károly: A szövetkezetek a közgazdaságban. Budapest, 1937.
Jancsó Elemér: Az iskolák. In Kacsó Sándor (szerk.): Erdélyi Magyar Évkönyv, 1938, Bras-
só, 1937.
Jancsó Elemér: A magyarság sorsa nevelésügyének tükrében. Kolozsvár, 1935.
B. Kovács András: Szabályos kivitel. A romániai magyar oktatásügy regénye, 1918, 1944–48,
1996, Kriterion, Bukarest–Kolozsvár, 1997.
László József: Magyar Diákotthonért. In: Erdélyi Fiatalok, 1930, 150–151.
Nagy Zoltán: Az iskolaszövetkezetek szervezete, mûködése és vezetése. Kiadja a „Hangya”
Szövetkezetek Szövetsége és a „Szövetség” Gazdasági- és Hitelszövetkezetek Központja, 1939.
Nagy Zoltán: A szövetkezés és a könyvvitelelméleti gyakorlati tanítása az elemi iskolákban.
Erdélyi Iskola, 1938/39.
Nagy Zoltán: Les Regimes légaux des cooperatives en Ttransylvania. Thése pour le doctorat
an droit de l’Université de Dijon, 1934.
Nagy Zoltán: Az iskolaszövetkezetek vezetése, IV. kiadás. Kiadja az Erdélyi Iskolaszövetkeze-
tek Szövetsége, Kolozsvár, 1943.
Nagy Zoltán: A szövetkezés és a könyvvitel elméleti és gyakorlati tanítása a tanítóképzõ inté-
zetekben. Erdélyi Iskola, 1939. 1940.
Nagy Zoltán: A szövetkezeti szakoktatás Romániában. Erdélyi Iskola, 1937. 38.
Nagy Zoltán: Így dolgozik a fõiskolás ifjúságunk. Szövetkezeti Értesítõ, 1940.
Oberding József György: Az iskolaszövetkezetek. Erdélyi Iskola, 1933. 34. 408–409.
Petrovay Tibor: Az iskolaszövetkezetek. Erdélyi Iskola, 1933/1934.
Sáry István: Diákszövetkezeti mozgalmunk. Hitel, 1939.
Iskolaszövetkezeteink eredményes vizsgatétele. Szövetkezeti Értesítõ, 1940.
Erdélyrészi Iskolaszövetkezetek Szövetségének kötelékébe tartozó népiskolák iskolaszövetke-
zetei. Szövetkezeti Értesítõ, 1941.
Diákszövetkezeti mozgalmunk. Szövetkezeti Értesítõ, 1941, 125–126.
A Vásárhelyi Találkozó nevelési programja. Erdélyi Iskola, 1937. 38., 63.
Venczel József: Mûvelõdéspolitikai vázlat. Hitel, 1936. április, 168–173.
Vita Sándor: Metamorphosis Transsylvaniae. Hitel, 1936, 315–320.
Vita Sándor: A fiatalok szövetkezetei. Szövetkezeti Értesítõ, 1938.
*** Az erdélyi református egyházkerület jegyzõkönyvei. Minerva kiadó, Kolozsvár, 1936, 1937.
* Összeállította Hunyadi Attila, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Ph.D-hallgatója.

Székelyföldi szövetkezetek
1940–44 között
Oláh Sándor
„A mi autonómiánkra szükség van.”
második bécsi döntéssel Magyarországhoz visszacsatolt erdélyi részek
A és a trianoni terület között jelentõs fejlettségbeli különbségek voltak.

A „visszatért” területek társadalmi, gazdasági helyzetét, a demográfiai,
közegészségügyi állapotokat dokumentáló társadalomkutatók, statisztikusok,
agrárszakemberek egybehangzó véleménye az volt, hogy Magyarország gazda-
ságilag elmaradott, társadalmi viszonyaiban fejletlen, hátrányos helyzetû
országrésszel gyarapodott. Az elmaradottságot a gazdaság teljesítõképessége,
intézményrendszere, az ipari termelés technikai színvonala, a mezõgazdasági
termelés technológiája és hozamai, a jövedelmi viszonyok, a szociális ellátás,
közélelmezés és más szolgáltatások területén mutatták ki. A helyzet azonnali
szemrevételezése után Észak-Erdély újjáépítését, felemelését, az országrészek
fejlettségbeli különbségeinek „egybehangolását” sürgetõ idõszak következett.
A székelyföldi közéleti fórumokon programokban, fejlesztési elképzelé-
sekben nem volt hiány. Ezek szerzõi többnyire székelyföldi vagy innen szár-
mazó, a trianoni területen élõ értelmiségiek, politikusok voltak. A Székely-
föld gazdasági felemelésén gondolkodók között egyetértés volt abban, hogy
„a székely jövõ kialakítását csak szövetkezeti munkával szabad megkezdeni.”1
A székelyföldi megyék szövetkezeti hálózata a visszacsatoláskor az alábbi
tagszövetkezeteket foglalta magába:2
Megyék Csík Háromszék Maros-Torda Udvarhely
Fogyasztási szövetkezetek 11 45 33 45
Hitelszövetkezetek 18 25 19 31
Tejszövetkezetek 2 3 49 54
Termelõ- és értékesítõ szövetkezetek 5 1 3 6
1 Csíki Lapok, 1941. január 12.

2 Nagy Zoltán: Az erdélyi magyar szövetkezetek a visszatéréskor. In: Az Erdélyi Tudományos
Intézet Évkönyve 1940–1941. Kolozsvár, Minerva Irodalmi és Nyomdai Mûintézet Rt.,
1942, 159– 220.
275
Politikusok, gazdasági szakértõk úgy gondolták, hogy az „altalajkincsek

kitermelését, a mezõgazdasági, erdõgazdasági, feldolgozóipari és értékesítési
tevékenység intézményi keretének biztosítására, nem utolsósorban a jövedel-
mek települések és mikrorégiók közötti méltányos elosztására létre kell hozni
egy Székely Gazdasági Szövetkezetet. E Szövetkezet keretében erdõkiterme-
lést, szénégetést, háziipari tevékenységet, mezõgazdasági termelvények érté-
kesítését, konzervipart, idegenforgalmi tevékenységet képzeltek el. A tervezett
szövetkezet részére „egyedárusítási jogosítványokat kell szerezni a vármegyék
területére.”3 Ez az elképzelés nem valósult meg, de a különbözõ típusú szövet-
kezeteknek jelentõs szerepük volt a székelyföldi gazdasági, társadalmi élet
szervezésében, mûködésében.
Dolgozatunkban a szövetkezeti élet 1940–1944 közötti rövid idõszakát tár-
gyaljuk, különös tekintettel Csík és Udvarhely megyékre. Munkánkban fõleg
korabeli sajtóanyagokat és levéltári forrásokat használtunk.4
A szövetkezetek és az állam
A visszacsatolás után a magyar állam az erdélyi szövetkezeti hálózat kiterjesz-

tésének, a tevékenységi területek bõvítésének állandó támogatója volt. Ugyanak-
kor a szövetkezeti tevékenység fölött felügyeleti, ellenõrzési jogokat is gyakorolt.
Az erdélyi szövetkezetek csúcsszervezete, a Kolozsvárt székelõ „Szövetség”
Gazdasági és Hitelszövetkezetek Központja, még 1920-ban alakult „erdélyi,
magyarországi társadalmi megmozdulás útján kifejezett kezdeményezésbõl,
mûködését 1923-ban kezdte meg, alapszabályai ekkor nyertek jóváhagyást.”5
A visszacsatoláskor Erdélyben a Szövetség tagszövetkezeteinek típusa és
száma az alábbi volt:6
• hitelszövetkezetek 156 46,7%
• tejszövetkezetek 150 44,9%
• erdõkitermelõ szövetkezetek 6
• gazdasági szövetkezetek 5 8,4%
• különféle irányú szövetkezetek 17
A „Szövetség” Marosvásárhelyen 1936-ban, majd Székelykeresztúron
1938-ban üzembe helyezte „Transsylvania” elnevezésû vajgyárait.7 Ez utóbbi,
3 Csíki Lapok, 1941. február 2.

4 Levéltári kutatásainkat a budapesti XX. Század Intézet támogatta.
5 MOL Z. 839. 4. cs. 55. tétel, 5.
6 Uo. 6.
7 Uo. 23.
276
Oláh Sándor: Székelyföldi szövetkezetek 1940–44 között
mely a „román megszállás ideje alatt, de a magyar állam hathatós anyagi

segítségével létesült”8, a marosvásárhelyi után a legjelentõsebb székelyföldi
tejfeldolgozó vállalat volt.
A visszacsatolás után a „Szövetség” mûködését az 1941/2150. M. E. sz. ren-
delet szabályozta, ennek nyomán új alapszabály kidolgozására került sor. Ez a
rendelet kiterjesztette a trianoni területen hatályos szövetkezeti jogszabályo-
kat a visszacsatolt erdélyi területekre is. A „Szövetség” a pénzügyminiszter fel-
ügyelete és ellenõrzése alatt mûködött, alapító tagjainak sorába az állam-
kincstár 1 200 000 pengõs üzletrésztõkével lépett be. Az egész Erdélyt behá-
lózó tagszövetkezeti hálózat elsõsorban a mezõgazdasági kis hiteligény ellátá-
sát végezte. A Szövetség a tõkét 3%-ért kapta, hitelszövetkezetekhez 4,7% elle-
nében helyezte ki, „a brutto marge tehát 1,7%. A falusi hitelszövetkezetek a
pénzt 6,5%-ért helyezik ki, brutto margeuk tehát 1,8%.”9
Az 1941-ben kihelyezett 4 096 266 pengõ hitelt összesen 10 812 tételben
folyósították, az igénylõk 87,72%-a mezõgazdasági foglalkozású volt. A kismé-
retû erdélyi termelõszervezetek döntõ fölényét, fedezet- és tõkehiányát jelzi,
hogy a hitelek 77,2%-a csak 300 pengõig terjedõ kölcsön volt.10
Egy 1941 nyarán készült gazdasági elemzés szerint a „Szövetség hitelszö-
vetkezeti ága veszteséges. Ennek az a magyarázata, hogy a hitelek túlnyomó
része apró 200–300 pengõs tételekbõl áll s így a központi adminisztráció költ-
sége magas.”11 A Szövetség hitelszövetkezetei általában a befizetett üzletrész-
tõke tízszeresét folyósították, a hitelhez jutás késedelmes és körülményes volt.
A kis vidéki tagszövetkezeteknek kevés tõkéjük volt, a kölcsönök kamatai és
más költségei elérték a 7–8%-ot, de így is jóval kedvezményesebbek voltak,
mint a bankhitelek, ahol 18%-ot is felszámítottak. A Szövetség tagszövetkeze-
tei a Székelyföldön az Erdélyrészi Hangya Szövetkezetek létrehozása után
fõleg hitel- és tejszövetkezetek, illetve fakitermelõ szövetkezetek voltak, a
fogyasztási szövetkezetek többsége a Hangya keretében mûködött.
Akárcsak a kereskedelem területén, a hitelezésben is a magántõke és az
állam által támogatott szövetkezeti hitelintézetek között állandó ellentétek vol-
tak. A magánszféra támadásait nemegyszer a hatósági intézmények, politikai
szervezetek közvetítették, a támadások hárítására a szövetkezetek vezetõi gyak-
ran hangsúlyozták intézményük szerepét, hasznosságát az erdélyi társadalom
életében. A védekezésben felhozott érvek között gyakoriak voltak a gazdaságon
kívüli jellegûek, pl. a szövetkezetek múltban végzett munkája elismerésének,
8 Uo. 75.
9 Uo. 8.
10 Csíkvármegye Hivatalos Lapja, 1942. március 21.
11 MOL Z. 839. 4. 55. tétel, 155.
277
elismertetésének, a történetiségnek a hangsúlyozása. Az állam–szövetkezetek

viszony gyakorlatában a szövetkezeti autonómia szükségességének igénye a
szövetkezeti vezetõk részérõl szintén többször hangoztatott elvárás volt: 1943
õszén a Szövetség elnöke a Kárpátmedence címû folyóiratban arról cikkezett,
hogy „bármilyen helyzetben vagyunk, feltétlenül szükségesnek tartom, hogy a
mi erdélyi szövetkezeti mozgalmunk mindenképpen autonóm és önálló marad-
jon. Ne gondolja senki, hogy hálátlanok vagyunk az eddig élvezett és ezután
élvezendõ segítségekért, de… a mi autonómiánkra szükség van!”12
Az állam általában a szükséges üzletrésztõkével, kamatmentes, hosszú lejá-
ratú kölcsönökkel támogatta az induló tagszövetkezeteket. Az állami támogatást
a szövetkezetek sikeres mûködéséhez ennek vezetõi fontos, nélkülözhetetlen
tényezõnek tekintették. Az 1941-ben szervezett gyergyói fakitermelõ- és értéke-
sítõ szövetkezet alakításakor vezetõi úgy vélekedtek, hogy „éppen a hatalmas
lendülettel és páratlan állami támogatással induló Gyergyói Erdõbirtokosok
Szövetkezetének példája is bizonyítja, hogy maga a szövetkezeti alapra való
beállítás sem végezhetõ el eredményt biztosító módon az állam támogatása nél-
kül.”13 A hitelek, kölcsönök mellett a kormányzattól a szövetkezetek idõnként
szakértõi segítséget is kértek. 1941-ben a szövetkezet vezetõsége felirattal fordult
a földmûvelésügyi miniszterhez: „a Szövetség Gazdasági Hitelszövetkezetek
Központja, Kolozsvárt, azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy Brückler József az
OMTK ügyvezetõ igazgatója rövidebb idõre szaktanácsadóként a Szövetség ren-
delkezésére bocsájtassék. Tekintettel arra, hogy a Szövetség megfelelõ mûködé-
séhez az erdélyi részek tejértékesítésének megszervezése érdekében különös
súlyt helyezek, felkérem a központot, hogy nevezett igazgatót lehetõleg rövide-
sen bocsássa a Szövetség rendelkezésére azzal, hogy az ott kifejtett mûködésérõl
annak idején jelentését hozzám is terjessze fel.”14
A visszacsatolt területeken a hitel-, tej-, termelõ- és értékesítõ szövetkeze-
tek mûködésüket a kolozsvári Szövetség Gazdasági és Hitelszövetkezetek Köz-
pontja kötelékében folytatták. A visszatért területeken „mûködött s központ
nélkül maradt fogyasztási szövetkezetek az államkormányzattal és a budapes-
ti Hangya Központtal történt megállapodás alapján új erdélyi ellátó-közpon-
tot létesítettek, és 1940. október 24-én megalapították Marosvásárhelyen az
Erdélyrészi Hangya Szövetkezetek Szövetségét”15.
A budapesti Hangya és az erdélyi Hangya „abban állapodtak meg, hogy az er-
délyi területeken végzendõ szövetkezeti értékesítést az Erdélyi Hangya végzi el.”16
12 Bethlen László, a „Szövetség” elnöke. Kárpátmedence, 1943. szeptember, 559–562.
13 MOL Z. 51. 31. 401. tétel. Feljegyzés az Erdélyi szövetkezeti mozgalomról és fakereskedelemrõl, 4.
14 MOL Z. 839. 4. cs. 55. tétel, 1.
15 Nagy Zoltán: i. m. 211.
16 MOL Z. 795. 27. cs. 99. tétel.
278
Az Erdélyrészi Hangya tagszövetkezeti hálózata a visszacsatolás után len-

dületes ütemben épült ki. A kisvárosokban, falvakon megalakuló szövetkeze-
tek 1940–1942-ben az alábbi ütemben kérték a központnál felvételüket:17
A tagszövetkezetek jelentkezésének A jelentkezõ tagszövetkezetek
idõpontja száma
1940. november 26. 73
december 11. 42
december 24. 89
1941. február 27. 78
március 26. 28
június 18. 42
július 30. 10
december 4. 5
A vizsgált idõszak végére a Marosvásárhelyi Hangya Központ kötelékébe
439 tagszövetkezet tartozott.18
Tevékenységi formák
A szövetkezeti központoknak az állam támogatásokat nyújtott építkezésekre,

berendezésekre, forgótõkére, árufelvásárlásra. Az alábbi dokumentumrészleteket
úgy válogattuk, hogy a támogatások mértékérõl, jellegérõl minél átfogóbb képet
lehessen alkotni. A Hangya irányában „a kormány kívánsága az volt, hogy szervez-
zünk a visszatért területeken áruraktárakat, hogy a közellátás biztosítva legyen.
Úgy a központ megalakulásához, valamint a raktárak szervezéséhez megadta a
szükséges támogatást, amelynek segítségével, támaszkodva a saját erõinkre is, az
adott feladatot sikerülni fog megoldani... Másfélmillió segélyt nyújtott a kormány
központunk részére, hogy abból a tervezett raktárakat megszervezzük és a fent
maradó összeget forgótõkeképp használjuk fel: 500 000 pengõt kölcsönképpen,
hogy áruraktárházakat vásároljunk, vagy építsünk a tervezett helységekben, de
azért is, hogy késõbb Marosvásárhelyen egy hûtõházat építsünk, amikor annak
szüksége jelentkezik. Tehát a segély és a kölcsönök összege 2 400 000 pengõ.”19
A Földmûvelésügyi Minisztérium (a továbbiakban: F. M.) megbízta a Han-
gya Szövetkezetek Szövetségét „a székelyföldi erdei gyümölcs felvásárlásával és
feldolgozásával. E célból az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesületnek 100 000
pengõt bocsátott rendelkezésére, azzal az utasítással, hogy ebbõl feldolgozó
telepek, prések, zúzók és szárítók felállítását eszközölje, a megmaradó pénzt
pedig az Erdélyrészi Hangyának utalja át, az általa beszerzett egyéb berendezé-
17 Fol. Hung. 3634/1. 7–198.

18 Fol. Hung. 3634/2. 90–91.
19 Fol. Hung. 3624/2.
279
si tárgyak vételének fedezetére.” A F. M. 1941/73 636. sz. rendelete alapján a

Központ feldolgozó üzemeket állított fel Gyimesközéplokon, Csíkszeredában,
Gyergyószentmiklóson, Hollósarkán, Ratosnyán, valamint Marosvásárhelyen.
Az újabb 150 000 pengõ segélyért a minisztériumhoz folyamodó Hangya veze-
tés érvelése szerint „a múlt évi eredmény nemcsak, hogy felbátorított, de majd-
nem kötelességünkké tette 3 újabb feldolgozó telep felállítását Parajdon,
Székelyudvarhelyen és Baróton, abból a célból, hogy az Udvarhely megyei
erdõkben termõ gyümölcsöket szintén összegyûjthessük és ezáltal a nemzeti
vagyon ezt a részét is megmenthessük az elpusztulástól egyrészt, – másrészt,
hogy Udvarhely megye õsszékely lakosságát is tekintélyes mellékkeresethez
juttassuk.”20
1941. december 4-én a F. M „egy Marosvásárhelyen felállítandó konzerv-
gyár ügyét tette – nem hivatalos formában – az Erdélyrészi Hangyának prog-
ramjává. Erre anyagi támogatást kértünk, amire a F.M. 100.000 pengõ
államsegélyt utalt ki. Ez az összeg körülbelül csak fele azoknak az invesztíci-
óknak, amelyeket egy konzervgyár igényel, de miután a legutóbbi budapesti
tartózkodás során biztatást kaptunk, hogy a jövõ évi költségvetés terhére a F.
M. újabb segélyben részesíti az Erdélyrészi Hangyát, Vezérigazgató kéri a
konzervgyár felállítását elhatározni.”21 A város meggyesfalvi részén elkezdett
építkezéshez 1942 szeptemberében újabb 120 000 pengõ elszámolandó
államsegélyt utaltak ki.22 Ugyanebben az évben a Hangya „libatenyészet fel-
állításához kért és kapott 25 000 pengõ államsegélyt, a tenyészanyagot az
ország legértékesebb lúdtenyésztõ vidékérõl, a Tisza mentérõl, Hódmezõvá-
sárhelyrõl és a szegedi tanyákról szerezték be. A tenyészet szaporulatát a szé-
kely gazdáknak akciós áron osztja ki, éspedig nem pénzért, hanem – a fehér
toll értékének megismerése, továbbá a tenyésztõkedv emelése és a toll keze-
lésének szakszerû elsajátítása végett – a kiosztott libák után nyert 2 P értékû
fehér libatollért.”23
A Hangya állami támogatással az erdélyi városokban és néhány nagyobb
községben is áruraktárakat épített: „Együttes gyûlés határozatilag kimondja,
hogy még 1940 év folyamán határozatot hozott arra, hogy Kolozsváron,
Marosvásárhelyen, Baróton, Csíkszeredán, Désen, Erdõszentgyörgyön,
Gyergyószentmiklóson, Kézdivásárhelyen, Maroshévízen, Nyárádszeredán,
Parajdon, Szászrégenben, Székelykeresztúron és Sepsiszentgyörgyön,
Székelyudvarhelyen, Szilágysomlyón áruraktárt, Meggyesfalván ipartelepet
20 MOL K. 184. 6320. 1942. 41. 30019.

21 Fol. Hung. 3624/1., 116.
22 MOL K. 184. 6320. 1942. 41. 30019.
23 MOL K 184. 6320. 1942. 41. 30019.
280
létesít... Vezérigazgató bejelenti, hogy a Nagyméltóságú Földmûvelésügyi

Miniszter úrtól leírat érkezett, melyben hûtõház megépítése esetén hajlandó
300 000 P államsegélyt és 145 000 P államkölcsönt részünkre folyósítani.”24
Késõbb, az 1942. VI. 3./82.415. és az 1942. VI. 3./40.072. számú leirat értel-
mében a hûtõház építésére újabb kedvezményes kamatozású, hosszú lejáratú
kölcsönt utalt ki a FM a Hangyának: „amennyiben Marosvásárhelyen hûtõházat
létesítünk, 300 000 P államsegélyt és 700 000 P 15 év alatt törlesztendõ 5%-os
amortizációs kölcsönt helyezett kilátásba. Ennek alapján a tervezés megtörtént,
az alapozást már megkezdtük, és intézkedtünk a fenti összegek folyósítása iránt
is” – jelentette az igazgatótanács az 1942. november 11-i gyûlésen.
Államkölcsönök, támogatások kérésének indoklásakor a vidéki tagszövet-
kezetek vezetõsége leggyakrabban a rossz közlekedési helyzetre, a hiánypótló
szociális tevékenységre, a bankoktól való függetlenségük megõrzésének szük-
ségességére hivatkozott. Például: „Udvarhely megye a vasútvonaltól teljesen el
van vágva, s így az ország legelzártabb területe... Képtelenek vagyunk az egész
megyének – beleértve a várost is – lisztellátásáról gondoskodni... Ez az akció
átlagosan 300 000 pengõt köt le forgótõkénkbõl. A népruházati áru megvásár-
lása és az erre rászorultak részére való kiosztására irányuló akció 150 000 P-t
köt le. A néplekvár akció 16 raktárnál tárolva 50 000 P., hogy akcióinkat zavar-
talanul s ne a pénzintézetek túlzott igénybevételével bonyolítsuk le, mert ez
utóbbi kiszolgáltatottságot jelent s ebbõl Intézetünkre sok kár háramlik.”25
A mezõgazdaságban a termelõk évrõl-évre saját termesztésû, legtöbb eset-
ben elfajzott, leromlott magvaikat használták továbbszaporításra. A helyzet
javítására a kormányzat kedvezményes áron jó minõségû vetõmagvakat jutta-
tott a termelõknek. Az Erdélyrészi Hangya rendszeresen részt vett a vetõmag-
akciók lebonyolításában: 1942-ben 10 000 pengõ államsegélyt utaltak ki a
szövetkezetnek vetõmagbeszerzésre.26
A hivatalos ügyrendi útvonalon felterjesztett segélyigények sikeres kielégí-
tését az erdélyi vezetõk a személyes kapcsolatok felhasználásával is igyekeztek
elõsegíteni.27
24 MOL K. 184. 6320. 1942. 41. 30019.

25 MOL K. 184. 6320. 1942. 41. 30019.
26 MOL K. 184. 6320. 1942. 41. 30019.
27 MOL K. 184. 6320. 1942. 41. 30019. 1942 nyarán a székelyföldi alma felvásárlásához a F. M-
tól forgótõkének kért 1 500 000 kamatmentes állami kölcsön ügyét egyik szövetkezeti vezetõ a
F. M. erdélyi kirendeltségének megkerülésével próbálta elõmozdítani: „Kedves Béla bátyám!
Ígéretemhez híven megküldöm az Erdélyrészi Hangya központ beadványát, mely tévedésbõl
nem lett csatolva a kirendeltség felterjesztéséhez. A felterjesztést személyesen adtam át Hazay
Ducinak. Nagyon kérlek méltóztassál ezt az ügyet pártfogásodba venni és amint döntés van
benne, errõl a kirendeltséget értesíteni. Szíves intézkedésedet elõre is köszönve szeretettel
köszönt. igaz híved... Kolozsvár, 1942. aug. 28.”
281
A Hangya „Erdély egyik legfontosabb népi szervezete” – ahogy vezetõi

intézményüket minõsítették – 1943 végén összesen 410 tagszövetkezetbõl
állott. A kereskedelmi, értékesítési tevékenység mellett a szövetkezeti központ
a háziipart is támogatta: „Közellátási tevékenységünkkel a közellátási minisz-
tériumot támogattuk nagyvonalú terveinek keresztülvitelében.... Székelyföld
szegény sorsú lakosságának megsegítésére több községben igen szép ered-
ménnyel szalmaszövõ tanfolyamokat rendeztünk. Kész szalmaáru beváltó
telepeket létesítettünk Kõrispatakon, Bözödön, Vágáson... Telekfalván és
Szolokmán 12–18 fogú gereblye, valamint favilla gyártását indítottuk be és
ilyen módon a két község lakosságának pár hónap alatt 42 000 P keresetet
biztosítottunk...”28
Az erdélyi szövetkezetek között többször került sor együttmûködésekre is.
A Hangya vezetõségének egyik beszámolója arról tudósít, hogy „minden
módot megragadtunk, hogy az erdélyi falumunka különbözõ síkjain dolgozó
két nagy társintézményünkkel, az EMGE-vel és a Szövetség Gazdasági Hitel-
szövetkezetek Központjával még a kisebbségi idõkben megteremtett együttmû-
ködésünket tovább építsük. Támogattuk a közös erõvel életre hívott új erdélyi
intézményeknek, így elsõsorban az Erdélyi Gazdák Állatértékesítõ Szövetkeze-
tének és a Szárhegyi Lenfeldolgozó Szövetkezetnek munkáját. 1000 P üzlet-
résszel léptünk be az újonnan alakult erdélyi tejértékesítõ szervezetnek, az
Erdélyi Tejgazdasági és Tejértékesítõ Szövetkezetnek a tagjai sorába.”29
A budapesti Hangyával az együttmûködés nemcsak az értékesítésre, hanem
termékfelvásárlásra, szakmai oktatásra is kiterjedt, így például a székelyföldi
tollértékesítés megszervezésére: a budapesti Hangya a „nálunk bevált rendszer
alapján útmutatást ad a tollértékesítés adminisztrációjáról és az ügykezeléshez
szükséges nyomtatványokat, körleveleket egyidejûleg rendelkezésre bocsátja.
Ezt követõleg a t. igazgatóság a kijelölt tollszervezõket gyakorlati és szakmai
oktatásra felküldi központunk tollüzemébe, ahol circa egy hónap alatt a legszük-
ségesebb tudnivalókra betanítják. Ez idõ alatt részükre mi folyósítunk egyen-
ként havi 100 – azaz egyszáz pengõ tanulmányi segélyt... E helyen említjük meg,
hogy ez idõ szerint Budapesten öt olyan székely ifjút képezünk ki a tollszakmá-
ban, akik az érdi népfõiskolát elvégezték és ezeket szándékozunk majd egy
hónapi oktatás után a t. cím rendelkezésére bocsátani. 1941. máj. 8.”30
A tejipar felfejlesztésére – a feldolgozásra és értékesítésre – a földmûvelés-
ügyi minisztérium különös gondot fordított. 1941 nyarán a Szövetség „a föld-
mûvelésügyi miniszter úrtól a 71398/1941. számú f. évi február hó 25-én kelt
28 MOL Z. 795. 27. cs. 99. tétel.

29 Uo.
30 MOL Z. 795. 27. cs. 99. tétel.
282
leiratában megbízást kapott: Szászrégen, Maroshévíz, Gyergyószentmiklós,

Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Gyimesbükk, Parajd: juhtej gyûjtõ és gomo-
lyakészítõ, illetõleg juhgomolya-beváltó állomások létesítésére. Erre a föld-
mûvelésügyi miniszter úr fenthivatkozott leiratában 120 000 pengõ államse-
gélyt helyezett a Szövetségnek kilátásba, melyre 40 000 pengõ már kiutalta-
tott. Egy-egy állomás után legfeljebb 4 000 pengõ lehet a segély.”31 Az anyaor-
szági szakemberek ebben az ágazatban is elmaradott állapotokat találtak:
„Egyes falusi tejszövetkezetek a nevükre kiállított engedély alapján mûköd-
tek... a mi fogalmaink szerinti tejiparengedélyt s a tejiparûzés terén nálunk
fennálló rendet nem ismerték. A falusi szövetkezeti tejcsarnokok mikénti
berendezésére vonatkozóan sem állott fenn semmiféle elõírás, mint ahogy a
tejcsarnokok kezelõjétõl sem követelt meg a hatóság semmiféle szakképesí-
tést. Így adódott azután az a helyzet, hogy a falusi szövetkezeti tejcsarnokok-
ban nincsenek szakképesített kezelõk, nincs tejhûtõ, nincs jégverem.”32
1941-ben a tejipar korszerûsítésére a „F. M. leiratában 250 000 pengõ van
engedélyezve s ebbõl a Szövetség eddig tényleg kézhez is kapott 150 000 pen-
gõt, azzal a rendeltetéssel, hogy az összeg fordíttassék a marosvásárhelyi és a
székelykeresztúri üzemek kiegészítésére, továbbá ebbõl az összegbõl valósí-
tassanak meg a baróti körzet tejértékesítésének legégetõbb kérdései, mint
kanna, autóbeszerzés... Ezenkívül még 60 falusi tejcsarnoki berendezés állít-
tatott fel, illetve leszállítás alatt van.”33
Az Udvarhelyi-medencében a székelykeresztúri Transsylvania vajüzem, a
legjelentõsebb tejfeldolgozó egység, még 1937–38-ban létesült, napi feldolgo-
zó-kapacitása 15 ezer liter körüli tejmennyiség volt. Az üzem tejbegyûjtési
területe kiterjedt a Küküllõ, a két Homoród és a Gagy menti településekre, a
falusi tejszövetkezetek és a Hangya Szövetkezet is az üzem beszállítói voltak.
A visszacsatolás után „a telep bizonyos fokú rendbe hozására, gépi, stb. kiegé-
szítésére volt szükség. A földmûvelésügyi miniszter úr támogatásával lehetsé-
ges volt a kannaparkot megfelelõen kiegészíteni, a szükséges villanymotort
beszerezni, teherautót vásárolni és garázst építeni.”34
1943 õszén Marosvásárhelyen megalakult az Erdélyi Tejgazdasági és Tej-
értékesítõ Szövetkezet. Az új intézmény üzembe helyezte Baróton, Csíkszere-
dában és Székelyudvarhelyen a megkezdett tejüzemeket, lépéseket tett a szé-
kelyföldi tejértékesítõ hálózat kiépítésére, tejgyûjtõ állomásokat létesített.
31 MOL Z. 839. 4. cs. 55. tétel, 134. Az erdélyi tejértékesítés. Összeállította: Brückler József,
1941. június.
32 Brückler: i. m. 23.
33 Uo. 167.
34 Uo. 75.
283
A szövetkezetek építkezéseket is támogattak. A Gyergyói-medencében a

szárhegyi lenfeldolgozó üzem létrehozása volt a legjelentõsebb építkezés. Az
üzem felépítését már 1940-tõl kísérleti lentermesztés elõzte meg: a Szövetség
Hitelszövetkezetek támogatásával „kísérletképpen 12 kat. hold harmadosztá-
lyú földben elvetett 1000 kilogramm olajlen vetõmagot... a termelésben részt
vevõ gazdák bruttó jövedelme holdanként meghaladta a 380 pengõt, amit
azonos feltételek között semmilyen más terménnyel nem lehet elérni”. 1941-
ben már 100 holdon vetettek a gyergyói gazdák lent.35 Az építkezéshez és az
üzem felszereléséhez szükséges tõke állami és szövetkezeti összefogással, illet-
ve a helyi gazdák részvételével teremtõdött meg.
1943-ban „a szárhegyi Lenfeldolgozó Szövetkezet üzemében a gépek fel-
szerelése közvetlenül befejezés elõtt áll és augusztus 25-én teljes erõvel meg-
indul a termelés. Elõbb annak az 50 vagon tavalyi rostlennek a feldolgozásá-
ra kerül sor, melyet 400 kat. hold területen 700 kisgazda termelt. Az idei ter-
melési szerzõdések már együttesen mintegy 1100 hold rostlen vetést biztosí-
tottak, tehát a tavalyi mennyiségnek közel háromszorosát... A Szárhegyi
Lenfeldolgozó Szövetkezet egyben elsõ példája Erdély gazdasági közületeinek
széles távlatokat megnyitó összefogására. A szövetkezet üzletrésztõkéjébe
ugyanis 100 000 pengõt jegyzett a Szövetség Gazdasági és Hitelszövetkezetek
Központja, 100 000 pengõt a marosvásárhelyi Hangya, 50 000 pengõt a Szár-
hegyi Gazdasági Szövetkezet, míg a Földmûvelésügyi Minisztérium 200 000
pengõ jegyzésével járult hozzá a fontos üzem megteremtéséhez.”36
1944 elején Gyergyószentmiklós újabb gazdasági egységgel gyarapodott:
„megépül a gyergyószentmiklósi vajgyár. A Gyergyószentmiklósi Tejszövetke-
zet vezetõsége serényen munkálkodik a létesítendõ vajgyár építési elõkészíté-
sén. Fülöp József állategészségügyi fõtanácsos, a szövetkezet igazgatója
elmondotta, hogy a 40 000 Pengõs állami segély már meg is érkezett. Az épít-
kezéshez szükséges többi pénzt üzletrészek formájában a gyergyói gazdáknak
kell bejegyezniük.”37
Bár nem a két kutatott megye területén épültek, de ezek termékértékesíté-
si lehetõségeit is javították a Hangya Szövetkezet állami támogatással készült
marosvásárhelyi, meggyesfalvi raktárai, hûtõházai. A szövetkezet vezetõsége a
kormányzattól várt egyik újabb támogatás szükségességét a következõképp
indokolta: „A hûtõház megépítése által képesek leszünk a leszegényedett
erdélyi falvakból minden mennyiségben mindenféle gyümölcsöt, zöldséget,
baromfit, tojást átvenni jó áron és azokat tárolás és eltartás révén meg tudjuk
35 Csíki Lapok, 1942. február 15.

36 Gyergyó és vidéke, 1943. augusztus. 6.
37 Gyergyó és vidéke, 1944. január 10.
284
õrizni a közfogyasztásnak, s így egyfelõl jelentékeny mértékben elõsegítjük a

Székelyföld vagyonosodását, másfelõl szolgálatot teszünk az országnak közel-
látás terén… Ez ideig az alábbi részletezés szerinti összegû államsegély utalvá-
nyozása történt részünkre:
Áruellátásra, forgalmunk fenntartására 1 500 000 P
Áruelosztó raktárak létesítésére 500 000 P
Tojásértékesítés beszervezése 25 000 P
Zöldségszárító üzem létesítésére 90 000 P
Összesen 2 215 000 P
Ezenkívül kaptak köteléki szövetkezeteink 4 000 000 P kamatmentes köl-
csönt, amelynek törlesztése öt év múlva kezdõdik és 10 év alatt fizetendõ visz-
sza. A rendelkezésünkre álló tõkébõl létesítettünk négy kirendeltséget, tizen-
négy áruelosztó raktárt megfelelõ árukészlet tárolásával, megszerveztük az
értékesítést” (élõ és vágott szarvasmarha, sertéshizlalás, tojás-, baromfi-,
zöldség- és tollértékesítés a köteléki szövetkezetek bevonásával, szalmafonás,
fafaragás, erdei gyümölcs).38
A mezõgazdasági termékek értékesítésének megszervezésére a Hangya szin-
tén államsegélyt kért: „A székely megyéket a lehetetlen rossz állapotban lévõ
utak, a nagy távolságok és a vasút hiánya miatt a tojásexportõrök nem keresték
fel. Désen és Kolozsváron 180–190 fillérbe került a tojás kgr-ja, ugyanebben az
idõszakban a Székelyföldön 50–60 fillér. Megállapítottuk, hogy Székelykeresz-
túr, Székelyudvarhely, Barót, Sepsiszentgyörgy és a Kézdivásárhelyi-medencé-
ben felesleges, értékesítésre váró tojástermelés van. Ezek a vidékek a román
impérium alatt tojástermelésüket Brassóban, Nagyszebenben, fõleg Bukarestben
igen jól értékesítették. Ezenkívül Segesváron tojásexportõr volt, aki a Székelyföl-
det szervezetével behálózta és minden felesleget felvett.” A Hangya, hogy a
gépkocsiszállítás, a rossz utak okozta költségeket fedezze, 30 000 P államsegélyt
kért, mert felvásárlóinak köszönhetõen „ma már minden székelyföldi gazda meg-
kapja termelvényének tisztességes ellenértékét”. A kérelem szerint „nem akarunk
Szövetségünk részére elõnyös üzleti vállalkozásba kezdeni, törekvésünk csupán
csak az, hogy ráfizetés nélkül gazdáinknak a megfelelõ árakat biztosítani tudjuk.”39
A F. M. a kért támogatást – ha nem is egészében, de – jóváhagyta: „figyelemmel
a Székelyföld igen nehéz és rossz közlekedési viszonyaira és arra, hogy a terme-
lõk a tojásért elenyészõen csekély árat kapnak, az ügyosztály indokoltnak tartja,
hogy a Szövetség kérelme teljesíttessék... az erdélyrészi tojás értékesítésének fej-
lesztése céljából 25 000 pengõ elszámolandó államsegély engedélyeztessék.”40
38 MOL K. 184. 6320. 1942. 41. tétel. 30012.

39 MOL K. 184. 6320. 1942. 41. tétel. 70224.
40 MOL K. 184. 6320. 1942. 41. tétel. 30012.
285
A Gyergyói-medencében a fakitermelést és -értékesítést szövetkezeti keretek-

ben szervezték meg. Ezt a gazdálkodási szervezetet a kormányzat is támogatta: „a
kormányzat a szövetkezeti vezetõk céljait megismerte, meglátta komoly akarásu-
kat, célratörõ magyar építõ munkájukat, terveiket. Ennek a munkának az elvégez-
hetésére négymillió pengõt szavazott meg, melybõl 600 000 pengõ meg is érke-
zett. Ebbõl a pénzbõl a favásárlások már meg is indultak... Ez a pénz nem egyesek
tõkésedését, meggazdagodását eredményezi, hanem az õsszékelység életfeltételeit
javítja. A szövetkezet rendelkezésére áll a négymillió pengõ bármikor.”41
A szociális támogatások szétosztásában részt vettek az erdélyi társadalmi
szervezetek is. Az Erdélyrészi Hangya Központ Igazgatóságának és
Felügyelõbizottságának 1941. évi jelentése beszámolt arról, hogy: „Készséggel
állottunk a m. kir. Belügyminisztérium gyermekvédõ osztályának rendelkezé-
sére, az ún. zöldkereszt-cukor és szappanakció Erdélyben való lebonyolítása
tekintetében, úgyszintén örömmel vállaltuk a Közellátási Minisztérium felhívá-
sára az ún. népruházati és néplekvár akciók lebonyolítását is.”42
1942-ben az Erdélyrészi Hangya Központ üzlethálózata mindkét megyé-
ben újra részt vett a segélyezési akciók lebonyolításában: „a közellátási
Miniszter úr õnagyméltóságának a 627 500/1942 sz. rendelete alapján lebo-
nyolítottuk Erdélyben az úgynevezett munkásruha akciót, amely különféle
szövetek, nõi, férfi és gyermekpulóverek, alsónadrág anyagok, flanelek, ken-
dervászon és munka bakancs szétosztását tették nekünk lehetõvé” – jelentet-
te a Központ elnöke a közgyûlésen.43
1943 elején a Csíki-medencében is „a közellátásügyi miniszter mozgalmat
indított a mezõgazdasági cselédek ellátására ruházati anyagokkal és bakancs-
csal. Bakancsot, ruha ing és alsónadráganyagot, kész ingeket és alsónadrágo-
kat, kötött mellényeket, trux és durvaszálú vászonárukat kb. 17 millió pengõ
értékben osztanak ki. Az ellátás lebonyolítását a Hangya és a magánkereske-
delem végzi 50–50%-os arányban.”44
Az állami támogatás mellett a hátrányos helyzetû társadalmi csoportok
segélyezésében az erdélyi társadalmi szervezetek, vagyonközösségek is részt
vállaltak. Jövedelmeik tekintélyes részét fordították kulturális, szociális támo-
gatásokra: „1941-ben az Erdélyrészi Hangya Központ és kötelékeibe tartozó
tagszövetkezetek az 1941. évi feleslegeikbõl 142 751 pengõt adtak jótékony- és
kulturális célra, míg a folyó évben az üzleteredmény számla terhére máris
több mint 30 000 pengõt költöttek el, ugyancsak ilyen címen.”45
41 Gyergyó és vidéke, 1943. január 15.
42 MOL Z. 791. 17. 97. Az Erdélyrészi Hangya Központ mint Szövetkezet. Marosvásárhely, 13.
43 Fol. Hung. 3634/1., 212.
44 Csíki Néplap, 1943. január 15.
45 Csíki Néplap, 1942. december 16.
286
Az Erdélyi Tejgazdasági és Tejértékesítõ Szövetkezet 1943-ban alakult

marosvásárhelyi székhellyel. Székelyföldön tejgyûjtõ állomásokat létesített,
támogatta a községi tejszövetkezeteket, hozzálátott a tejértékesítõ hálózat
kiépítéséhez, a kisvárosokban átvette a befejezetlen tejüzemek építését.46 Az
EMGE, a Futura, a Magyar Mezõgazdák Szövetkezete, a kolozsvári Szövetség
létrehozta az Erdélyi Gazdák Magértékesítõ Szövetkezetét, amelynek mûkö-
dési területe „az un. zárt erdélyi területre terjedt ki, azaz Háromszék, Csík,
Udvarhely, Maros-Torda, Szolnok-Doboka, Kolozs, Beszterce-Naszód, Szi-
lágy vm.” területére. A szövetkezetnek bizományosai voltak Udvarhely és
Csík megyékben is.47
Az ugyanazon ágazati tevékenységet folytató országos hatáskörû, valamint
az erdélyi intézmények között idõnként érdekellentétek, konfliktusok bonta-
koztak ki. Egyik ilyen eset volt az, amikor Erdélyben „az állatértékesítéssel az
EMGE és a Magyar Mezõgazdák Szövetkezete külön is foglalkoztak. E körül-
mény mindkét szerv, tehát az Erdélyrészi Hangya, valamint az EMGE és a
Magyar Mezõgazdák Szövetsége közös akciójának vezetõsége részérõl meg-
nyilvánult minden ideális elgondolás és utasítás ellenére is összeütközéseket
váltott ki a fenti intézmények között.”48
Kormányzati felügyelet a szövetkezeti

gazdálkodás fölött
A kormányzati szervek minden esetben nem fogadták el a szövetkezeti

központok, tagszövetkezetek segélyezési kéréseit. A Földmûvelésügyi
Minisztérium folyósította a segélyeket, ennek erdélyi kirendeltsége felügye-
leti, ellenõrzõ szerepben véleményezte a kéréseket. Ezek realitásának
felülbírálata, a prioritások megállapítása, a segélyezettek tételes elszámol-
tatása általános gyakorlat volt. Nézzünk erre egy példát. 1943-ban a Hangya
az értékesítési tevékenységének fokozása érdekében 400 000 pengõ állam-
segély kiutalásáért folyamodott a Földmûvelésügyi Minisztériumhoz: „a
különféle értékesítési ágazatok kifejlesztése terén intézetünk fennállása óta
erõteljes munkát végez a visszatért erdélyi területeken. Ez a munka – mint
minden úttörõ tevékenység – bizonyos fokig harcnak is tekinthetõ, aminek
megvívásához segítségre, támogatásra van szükségünk... Csupán bátorko-
46 Csíki Néplap, 1943. november 10.

47 MOL Z. 822. 161. cs. 3861. tétel.
48 Fol. Hung. 3634/1., 133.
287
dunk arra rámutatni, hogy a mi békés építõ harcunkhoz is sok pénzre van
szükség, amivel sajnos nem rendelkezünk a szükséges mértékben. Szeret-
nõk értékesítési tevékenységünket az eddiginél jóval fokozottabb mérték-
ben folytatni az eredmények fejlesztése és ezáltal az erdélyi néprétegek
anyagi erõsítése érdekében.”49
A Hangya a 400 000 pengõ állami támogatást terményértékesítési, tollér-
tékesítési, gyógynövény-értékesítési, háziipari tevékenység terjesztésére,
erdei gyümölcsgyûjtésre és kerti gyümölcsök nemesítésére oktató propagan-
disták javadalmazására, napidíjak, útiköltség kifizetésére, ismeretterjesztõ
kiadványok kiadására, tanfolyamok szervezésére kérte. A kirendeltségnek a
fenti esetben „ennek az összegnek a felhasználásával kapcsolatban a szövetke-
zet tervezetére nézve az alábbi észrevétele van:
1. Az oktatással (helyes talajmûvelés, vetõmagkezelés, stb. a földmûvelés-
ügyi szervek) iskolák, felügyelõségek, iskolán kívüli tanfolyamok, EMGE tan-
folyamok és az EMGE egyaránt foglalkoznak, éspedig lényegesen olcsóbban,
mint ahogy azt a Hangya tervezi, mert egyik elõadónak sem jut havonta
1 500 P, amekkora összeget a Hangya egy-egy propagandista javadalmazásá-
ra beállít. Hozzá kell ehhez tenni még azt, hogy a földmûvelésügyi szervek és
az EMGE elõadói tudományosan is képzett szakemberek, a Hangya pedig a
Kirendeltség tudomása szerint ilyennel nem rendelkezik, tehát 10 ilyen pro-
pagandistát nem tud kiállítani.
2. A Hangya a többi értékesítési ágazatnál is (toll, gyógynövény, gyümölcs-
értékesítés, háziipar) az államsegélyt a propagandára és a jutalmazásra akar-
ja felhasználni. Egy-egy propagandista javadalmazására ezekben az ágazatok-
ban is egyenként 1 500 pengõt szán. A kirendeltség ezt az összeget az elõbb
közölt okok miatt túl magasnak tartja”.
Ezután következik a Kirendeltség prioritás-javaslata az ebben az idõszak-
ban tûzkárt szenvedett székelykeresztúri szövetkezet javára:
„1. A 400 000 P-bõl 80 000 P-t kapjon a székelykeresztúri Len- és Kender-
feldolgozó Szövetkezet, hogy a tûzvész folytán elpusztult üzemi épületét fel-
építhesse, az elpusztult gépeket pótolhassa és az áruban bekövetkezett kára is
megtérüljön, mindezek után pedig serkentõleg hasson ez a gesztus arra nézve,
hogy a termelését a következõ évben lényegesen növelje...
2. A Hangya szövetkezetnek a megmaradó 320 000 pengõ utaltassék ki, de
azzal a feltétellel, hogy köteles teljes egészében a szórványvidéken (Kolozs,
Szolnok-Doboka, Szilágy, Beszterce Naszód vm.) befektetni. A szórványvidé-
49 MOL K. 184. 1943. 40. tétel. 266. cs. 170.
288
ken történõ leghasznosabb felhasználásra nézve pedig a kirendeltség a Han-

gya szövetkezettel együttesen egységes tervezetet dolgoz ki és hajt végre.
Kolozsvár 1943 nov. 9
A miniszter rendeletébõl:
Dr. Balogh Vilmos s.k. miniszteri osztályfõnök”50
Az Erdélyi Gazdák Magértékesítõ Szövetkezetének egyik akciójáról a
minisztériumi vizsgálat 1944 tavaszán kiderítette, hogy az állami támogatá-
sok, hitelek felhasználása nem a gazdatársadalom érdekeit, hanem inkább a
hivatalnoki réteg javadalmazását szolgálta: „A 35 305/1942. VII. 3. sz. rende-
letemmel 250 000 P összegû államsegély folyósítását helyeztem kilátásba az
EMGE részére azzal a feltétellel, hogy az Egyesület tárcámmal szemben köte-
lezettséget vállal egy jogi személy keretében létesülõ magtisztító telep teljes
kapacitásának kihasználása mellett 15 éven át tartó üzemben tartására. Az
üzem fenntartásának költségei az Egyesületet terhelik. A vonatkozó leíratom
szerint a kilátásba helyezett s a 273 949/1943 és 276 312/1943. VI. 3 számú
rendeletemmel folyósított államsegélybõl beszerzett gépek és egyéb üzemi fel-
szerelések az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület tulajdonát képezik. A mag-
tisztító telep létrehozásával elsõsorban szem elõtt tartottam Erdély iparosítá-
sának szükségességét, célom az volt, hogy az erdélyi magyar gazdatársadalom
mezõgazdasági birtokának jövedelmezõségét emeljem azáltal, hogy lehetõvé
teszem részükre az általuk termelt gazdasági magvaknak önköltségi áron való
tisztítását az EMGE állandó felügyelete és szavatossága mellett. E gondolat-
körbõl folyóan a létrehozott EGM részére igen jelentõs koncessziót adtam,
amely mellett biztosítva látom a Szövetkezet további fejlõdését és anyagi meg-
erõsödését. Tárcám részérõl – dr. Kárpáti József által – lefolytatott vizsgálat
azt állapította meg, hogy az EMGE, mint a Szövetkezet alapító tagja a
Futurával és a Magyar Mezõgazdák Szövetkezetével együttesen szindikátusi
szerzõdést kötött, amely arra jogosította fel a szerzõdõ feleket, hogy a szövet-
kezet intern mérlege szerint mutatkozó nyereség 50%-át <versenytilalmi juta-
lék> címén maguk között megosszák. A szerzõdõ felek az 1942/43. évi üzlet-
részre vonatkozóan még az eredeti szerzõdéses megállapodástól is eltértek,
amennyiben az intern mérleg szerint mutatkozó nyereség egy részét maguk
között kiöntötték, a másik részét pedig tisztviselõi juttatásokra használták fel,
akkor amikor megállapíthatóan a szövetkezetnek nem hogy nyeresége lenne,
hanem ha a folyósított államsegélyt is figyelembe vesszük, üzletrészét veszte-
séggel kellett volna zárnia.... A szindikátusi szerzõdés ellentétben áll az EMGE
részérõl tárcámmal szemben vállalt kötelezettségekkel, ezért felkérem a t.
50 Uo., ikt. sz. 275497.
289
elnökséget, hogy a szindikátusi szerzõdés azonnali megszüntetése iránt a tár-

gyalásokat az érdekeltekkel haladéktalanul tegye folyamatba és az intern mér-
leg alapján az alapítók és az érdekelt tisztviselõk részérõl felvett nyereségkiön-
tést 8 napon belül fizettesse vissza a Szövetkezet pénztárába. A szövetkezet
alapszabályába foglalt rendelkezések megítélésem szerint nem képviselik a
magtermelõ gazdák érdekeit... Abban az esetben, ha az EMGE, a szindikátusi
szerzõdõ felek, avagy a létrehozott szövetkezet vezetõsége az általam fent
kötött intencióknak megfelelõen a Szövetkezet átszervezését nem foganatosí-
taná, úgy kénytelen leszek a szindikátusi szerzõdõ felek, illetve azok vállalata-
ival szemben tárcám részérõl gazdaságpolitikai téren eddig érvényesített
elgondolásaimat revízió alá venni. Elvárom, hogy a t. elnökség és az érdekel-
tek rendelkezéseimet haladéktalanul hajtsák végre. Súlyt helyezek arra, hogy
az érdekelt felek a Szövetkezet részére eddig folyósított hiteleket a szövetke-
zettõl ne vonják meg, sõt azt a szükséghez képest emeljék fel, ezzel is bizo-
nyosságot téve arról, hogy a közös cél megvalósítására áldozatokat is tudnak
hozni az ottani magyarság érdekében.
Budapest 1944 évi május hó 25-én.
A miniszter helyett:
Mocsáry Dániel államtitkár”51
Csík megyében „a Szövetség kebelébe tartozott néhány erdõgazdasági szövet-
kezet is. Ezek közül a Dr. Karda Ferenc-féle csíkszentdomokosi Viktória és Arbor
nevû szövetkezetek emelkedtek különös jelentõségre, amelyek szövetkezeti ala-
pon oldották meg az eladásra kerülõ környékbeli erdõbirtokosságbeli
vágterületeken kitermelt fenyõgömbfának a felfûrészelését, ezen kívül meszet
égettek és villanyvilágítással látták el a községet.”52 Említettük, hogy az erdélyi
szövetkezetek magyar állami támogatására már a bécsi döntést megelõzõ idõ-
szakban is volt példa. Egy késõbbi értékelés szerint a „30-as években a Budapest-
rõl Erdélybe küldött pénzek állítólag nem lettek teljes összegükben a szövetkeze-
ti mozgalom céljaira felhasználva”, voltak erdélyi szövetkezeti vezetõk, akik ellen
a magyar állami támogatások felhasználásának kivizsgálását kezdeményezték a
visszacsatolás után, sõt a fent említett csíkszentdomokosi szövetkezet vezetõi
ellen bûnvádi eljárás is indult. A Szövetség vezetõjét, Bethlen grófot azzal vádol-
ták, hogy a székelykeresztúri tejüzem építésekor „a beruházásoknál pedig a gróf
szûkebb környezete kapott megbízatást vajgyári berendezések beszerzésére, épít-
kezések végzésére és hasonló súlyos kiadásokkal járó feladatok megoldására.”53
51 MOL Z. 822. 161 cs. 3681 tétel. A F. M. 65.688/1944.VI. B. csoport 2. ü. o.

52 MOL Z. 51. 31. 401 tétel. Feljegyzés az Erdélyi szövetkezeti mozgalomról és fakereskedelem-
rõl. 4. old.
53 Uo.
290
Az erdélyi intézmények mûködését és állami támogatását vizsgáló anya-

országi gazdasági szakemberek elemzéseikben, szigorúan racionális szem-
pontokat érvényesítve, gyakran bírálták a kormányzat erdélyi támogatás-
politikáját. Egy budapesti banktisztviselõ erdélyi ellenõrzõ körútja után a
Hangya mûködésérõl következõképp vélekedett: „maga a Hangya központ,
mint kereskedelmi vállalat nagyon szépen mûködik. Elsõrangúan megszer-
vezte Székelyföldön az erdei gyümölcsök gyûjtését. Marosvásárhelyen
hatalmas székházat épített és a város mellett Meggyesfalván fekvõ gyártele-
pe szinte amerikai ütemben fejlõdik. Azonban az új székház helyett egyelõ-
re talán tagszövetkezeteinek hitelkereteit kellett volna emelnie, mert ez
idõszerint legfeljebb a befizetett üzletrésztõkék erejéig tud hitelt nyújtani
tagjainak…
Az Erdélyrészi Hangya egyébként elismerésre méltó mûködésével kap-
csolatban önként merül fel a kérdés, hogy a kormányzat tulajdonképpen
miért segíti elõ és miért támogatja az erdélyi gazdasági élet
szeparatisztikus törekvéseit. Például az Erdélyrészi Hangya, a Szövetség
Gazdasági Hitelszövetkezetek Központja és az Erdélyi Gazdák Állatértéke-
sítõ Szövetkezete mind olyan szervezetek, amelyeknek funkcióit az anyaor-
szág régóta fennálló, begyakorlott és kitûnõ szakemberekkel rendelkezõ
hasonló szervezetei kitûnõen elláthatták volna. Miért kellett ezeket a
kicsiny erdélyi szervezeteket új hitelkonstrukciókkal, új állami támogatá-
sokkal segíteni vagy életre kelteni és új vezetõséggel, adminisztrációs sze-
mélyzettel kibõvíteni? Az anyaország meglévõ szervezetei azonnal komoly
gazdasági építõmunkába foghattak volna, ezek pedig még igen hosszú ideig
a kezdet nehézségeivel, szervezkedéssel és fõként tõkehiánnyal fognak küz-
deni. Eltekintve attól, hogy a kétszeres adminisztrációhoz nem is lehet ele-
gendõ számú szakembert találni Erdélyben, az ilyesmi túlságosan nagy
luxus ilyen szegény és kis ország számára, mint mi vagyunk. Ezeket a
szeparatisztikus törekvéseket sem Erdély speciális viszonyai, sem a Buda-
pesttõl való nagy távolság nem indokolják. Így csak arra lehet mindezt
magyarázni, hogy egy-két igen kiváló és jó szándékú, de Erdély határain túl
nem látó elõkelõ úr (pl. gr. Bethlen László és gr. Teleki Béla) elgondolásai
jutnak érvényre, ami erdélyi szempontból talán szép eredmény, de orszá-
gos viszonylatban a <nagytér gazdaság> elméletének idején teljesen kor-
szerûtlen s amellett külföldön is azt a hiedelmet keltheti, hogy Erdélyt az
ország nem tudja megemészteni.”54
54 Fol. Hung. 2127. OSzK. kézirattár 10–11.
291
Konfliktusok
A szövetkezeti szervezõdések gazdasági, társadalmi szerepvállalása és a

piaci törvények szerint mûködõ magántõkés gazdasági érdekeltségek között a
visszacsatolás után hamarosan feszültségek, érdekellentétek keletkeztek,
melyek elsõsorban a kereskedelem területén jelentkeztek. A székelyföldi kiske-
reskedelmet a szabadpiaci forgalmon kívül a fogyasztási szövetkezetek hálóza-
ta és a magánkereskedelmi egységek bonyolították. Az Erdélyi Gazdasági
Tanács (továbbá EGT) és az iparkamarák igyekeztek a magánkereskedelem
érdekeit védeni, míg a társadalmi szervezetek képviselõi, az erdélyi politikusok
és közéleti szereplõk többsége a szövetkezeti eszmét védelmezték.
Az EGT már 1941 nyarán „foglalkozott azokkal az érdekellentétekkel, ame-
lyek a szövetkezetek és a magánkereskedelem között megállapíthatók. A
Tanácsnak az a véleménye, hogy a magyar kereskedõ osztály kialakulása és
megerõsödése az erdélyi részeken csakolyan nemzeti érdek, mint a kisembe-
reknek szövetkezetekbe tömörülése. Kéri tehát a Hangyát, hogy ott ahol a
magyar kereskedelem kialakulása és megerõsödése tapasztalható, szövetkeze-
tek alakulását ne szorgalmazza.” – áll a Csíki Lapokban.55
Az Erdélyrészi Hangya marosvásárhelyi közgyûlésén ugyanekkor (1941.
júl. 31.) a háromszéki képviselõk a hatósági intézményekben dolgozó személy-
zet szövetkezetellenes magatartására panaszkodtak: „rámutatnak arra, hogy
amíg a kormány minden eszközzel támogatja az erdélyi szövetkezeti mozgal-
mat, addig a hatóságok minden eszközzel gátolni igyekeznek annak terjedését
és ez a legsúlyosabb panaszra ad okot.”56
A szövetkezeti kereskedelmet védelmezõk fõ érve az volt, hogy „adófizetés
szempontjából a szövetkezetek óriási hátrányban vannak a kiskereskedõkkel
szemben, mert költségvetésük alapján 100%-ban adóznak, míg a kiskereske-
dõk azt az elõnyt élvezik, hogy a könyvelés alól fel vannak mentve, bevallásuk
szerint adóznak. A múltban a szövetkezetek a román szövetkezeti törvény
értelmében ennek az igazságtalanságnak az ellensúlyozásaképpen 50%-os
adókedvezményt élveztek. Így közelítette meg az igazságos adózást a szövet-
kezeti törvény. Ma azonban egy ilyen törvény hiánya óriási elõnyt jelent a kis-
kereskedõknek, adózás szempontjából.”57
Az EMGE-nek széles társadalmi bázisa volt, aktivistái is a szövetkezeti
kereskedelem védelmében érveltek. Az egyik magántõkés kereskedelmi vállal-
55 Csíki Lapok, 1941. július 13. 29. sz.

56 Fol. Hung. 3634/2. 9.
57 Korparich Ede: Szövetkezés mint feladat. Erdélyrészi Hangya Naptár 1942. 122.
292
kozásról a kormányzathoz küldött EMGE-jelentésben az alábbiak olvashatók:

„A Globus egy nagy hatalommá nõtte ki magát és csodálatos, hogy nem lehet
megrendszabályozni. A Globus mérlegében az alaptõkéhez viszonyítva olyan
óriási nyereség van kimutatva, hogyha tekintetbe vesszük milyen kevés nyere-
ség és munkadíj jut az iparosoknak, milyen elenyészõen csekély nyereség jut
az állatgazdáknak, akkor igazán felháborító... A Globus és a többi egyesek
tönkreteszik az országot. Gazdaközönségünk kéri a kormányzatot, hogy ezek
a gazdasérelmek a legnagyobb nyomatékkal vizsgáltassanak ki, a jogtalan
haszonszerzõk pedig az õket megilletõ helyre jussanak.”58
Egy erdélyi gazdasági szakíró szerint „a fogyasztási szövetkezetek az állami
támogatást az áruelosztásban való részesedésben élvezik: „a számadatok két-
ségen felül beigazolják, hogy a magánvállalkozás összehasonlíthatatlanul
nagyobb mértékben élvezi az állami protekcionizmust az olcsó kölcsönök és
kijelölések révén, mégis a magánkereskedelem részérõl érte támadás a
fogyasztási szövetkezeteket, hogy [az állam – O. S.] védje meg a fogyasztási
szövetkezetek versenyével szemben... Ma a rögzített árak mellett kereskedel-
mi versenyrõl már nem beszélhetünk, ami teljesen érthetetlenné teszi a
magánkereskedelem panaszát.”59
A magánkereskedelem és a fogyasztási szövetkezetek között „dúló harc”
rendezésére az EGT közvetítésével az Erdélyrészi Hangya Központ az Erdélyi
Kereskedelmi és Iparkamarák (a magánkereskedelem képviselõi) között
1943-ban egyezmény jött létre. Az egyezmény korlátozta a szövetkezetek moz-
gásterét: „új fogyasztási szövetkezetek csak ott alakulhatnak, ahol a lakosság
a magánkereskedelem sérelme nélkül képes az új alakulatot fenntartani, ahol
az újonnan alakítandó szövetkezet a magánkereskedelem vevõkörének csak
egy részét is elvonná, szövetkezet nem alakulhat.” Az egyezménynek ez „a
kitétele a legsúlyosabban sérti a szövetkezeti szabadság elvét, a fogyasztási
szövetkezeti mozgalom jövõbeni fejlõdésének határvonalát a magánkereske-
delem egyszer s mindenkorra lerögzítette.”60
A vita a kétféle kereskedelmi szervezetek között 1943-ban is folytatódott a
sajtóban. Az Erdélyi Szemle 1943/1. számában Torda Balázs úgy vélte, hogy a
fogyasztási szövetkezetek helyett inkább egészséges irányba dolgozó termelõ és
beszerzõ szövetkezeteket” kellene létesíteni. „A magasabb állami és nemzeti
érdekek elõtt a szövetkezeti elveknek is meg kell hajolniuk.” A folyóirat egyik
következõ számában a szövetkezetek védelmében megszólaló Oberding József
58 MOL K. 184. 1942. 46. 126061. Az EMGE 1942 április havi helyzetjelentése. 250.
59 Dr. Oberding József György: A fogyasztási szövetkezet és a magánkereskedelem viszonya
Erdélyben. Erdélyi Szemle, 1942. szeptember.
60 Uo.
293
György leszögezte, hogy: „a szövetkezeti mozgalom egészen más gazdaságpoli-

tikai világnézetet vall, mint a nyereségelvnek hódoló magánkereskedelem.”61
Az egyezmények, egyeztetések nem oldották meg a konfliktust, 1944 nyarán
is ugyanolyan éles volt a kétféle kereskedelmi szervezõdés közötti ellentét. A
magánkereskedelem védelmezõinek álláspontja szerint „manapság, mikor a
kereskedelembõl teljesen eltûnt a zsidó tõke és a zsidó vezetés, szükségtelen a
jelenlegi túlméretezett szövetkezeti keret fenntartása és felesleges. Felesleges,
mert ma a kereskedelem önálló árpolitikát nem követhet, a termelõi és fogyasz-
tói árakat hatósági úton állapítják meg, úgy szintén hatóságilag van megállapít-
va a haszonkulcs is, így tehát a szövetkezet fenntartása nem egyéb, mint nehe-
zen kibírható verseny támasztás a feltörõ új kereskedelemnek... Az államnak
nem elõnyös a szövetkezetek elõtérbe helyezése, mert az adózásban és a közter-
hek viselésében sokkal kevesebb részt vállalnak, mint egyéni cégeink. Súlyosbít-
ja a helyzetet az, hogy mindez a Székelyföldön történik, ahol a mezõgazdasági
lehetõségek meglehetõsen korlátozottak és az iparosítás igen kezdetleges stádi-
umban van. Ha az Erdélyrészi Hangya által lebonyolított hetvenmilliós forgal-
mat szétosztanánk a székelyföldi kis és nagykereskedelem között, úgy jó párszáz
újabb önálló keresztény székely kiskereskedõt tudnánk megélhetéshez segíteni,
s ezeket családtagjaival, alkalmazottaival számítva nyugodtan mondhatjuk: pár
ezer ember kenyere lenne a Székelyföldön biztosítva.”62
A szabad tõkeáramlásnak nemcsak az erdélyi közéleti szereplõk diskurzu-
saiban, hanem a gazdasági és mûszaki szakemberek körében is jelentõs ellen-
zéke volt. Szabó István okleveles gépészmérnök A székelység hivatása a Kár-
pát medencében címû könyvében a Székelyföld gazdasági fejlesztését az ide-
gen tõke kirekesztésével, szövetkezeti összefogással gondolta el: „meg kell
akadályozni a székelység további kiuzsorázását és ezért a gazdasági fejlesztést
csak az állam (önkormányzatok) pénzével s ehhez kapcsolódva egy nagy szö-
vetkezeti összefogással szabad végrehajtani... A Székelyföldre csak magyar
erõkre támaszkodó pénz kerülhet, idegen tõkét a Székelyföldre beengedni
nem szabad... A székelységet kárpótolni kell azért az elnyomásért, amelyet
eddig elszenvedett s meg kell erõsíteni a nagyra nevelt nemzetiségekkel szem-
ben. Kelet kapujában a természeti kincsekben és lehetõségekben gazdag Szé-
kelyföldnek tárgyi alapot kell adni a hatalmas ívû fejlõdéshez.”63
Úgy vélem, a sajtóban, közéleti fórumokon, politikai, társadalmi szerveze-
tekben folyó vitákban a felszín alatt az archaikus társadalmi értékek – a szoli-
61 Erdélyi Szemle, 1943. szeptember.

62 Erdélyi Közgazdaság. Kolozsvár, 1944. augusztus 3. I. évf. 2. sz.
63 Székelység, 1944. 2. sz. 13. A lap Szabó István okleveles gépészmérnök A székelység hivatá-
sa a Kárpát medencében c. könyvébõl idéz részleteket.
294
daritás, mértékletesség, egyenlõség eszményérõl – és a kapitalista érdekek,

szabadpiaci viszonyok konfliktusáról volt szó.
A szövetkezetek alulnézetbõl
Az intézmények fennmaradt iratanyagában kevés nyomát találjuk annak,

hogy a szövetkezeti tevékenység milyen tapasztalatot jelentett a székely vidé-
ki társadalom számára. Ezt a tapasztalatot jobbára csak az emlékezet õrizte
meg. A korszakra ma emlékezõ idõs falusi emberek a szövetkezetek szerepét
egyértelmûen pozitívan értékelik. A szövetkezeti kereskedelem megfékezte,
ellenõrzés alatt tartotta a magánkereskedelmi árakat, a tejszövetkezetek, tej-
feldolgozók folyamatosan pénzbevételhez juttatták a parasztgazdaságokat.
Interjúrészletek
Benedek Ferenc (sz. 1915), Bögöz község, Hargita megye

Udvarhelyen volt Hangya raktár
„Udvarhelyen volt, ott ahol van a csendõrség most, azon felül. Közvetlen
mellette, az Hangya raktár volt, elejétõl egész hátra, hatalmas raktár volt, s én
közben minden hónapban egyszer elmentem Vásárhelyre. Agyagfalván vol-
tam akkor. S onnan is rendeltem árut. Azt már soron kívül, mert megvolt,
hogy lélekszám szerint mennyi jár mondjuk, ami olyan áru volt, például a
liszt. Porciózták, osztalékot kaptak a lakók, külön arra listát kaptam, azt
mutattam. De õsszel annyi lisztet kellett áruljak, hogy tavaszig legyen elég.
Úgyhogy három-négy vagon liszt volt nekem raktáron télben. A vasúti szállí-
tás miatt. Mert úgy-e Csíkszeredába kellett jöjjön, s onnan át kellett jöjjön
hozzánk. Õsszel.
Sokszor vita volt, mert a szövetkezeti kereskedelmet a magán támadta...
Hát hogyne, állandóan támadta. Itt is négy üzlet volt, négy kocsma, a szö-
vetkezet volt a konkurencia. Mert rendes áron árult, ügyvezetõje volt, pénz-
tárnoka, minden, én itt is voltam boltos. S a magyar idõkbe, mikor én felköl-
töztem onnan, mert úgy-e közeledett a front, sok rémhír jött, hogy az oroszok
így csinálnak, úgy csinálnak, az igazgatókat ott összehívattam, s az ügyveze-
tõm a tiszteletes úr volt, s megmondtam, hogy én felköltözök, s én visszajö-
vök azután, de nem maradhatok ott, mert gyermekem van s ki tudja mi tör-
ténik az orosz bevonulással. Na, aztán felköltöztem apósomhoz, s úgy már
megúsztuk az izét, s akkor jelentkeztem, s azt mondták még nem nyitják.
295
Mert közben az üzletet feltörték, s a helybéliek kifosztották. A helybéliek.

Nem az oroszok. Az oroszok nem csináltak semmit. Na és kérem szépen itt
engem megválasztottak, s lementem s mondom a tiszteletes úrnak, tisztele-
tes úr, én nem tudok tétlenül ülni, nekem kell a kenyér, mondom, abból élek,
a fizetésbõl.
Itt hány magánkereskedõ volt akkor a faluban?
Itt három rajtam kívül, a Hangyán kívül.
S az árakat hogyan állapították meg?
Hát a szövetkezethez kellett igazodjanak a többiek, az volt a konkurencia,
most is úgy volna, ha volna egy fogyasztási szövetkezet, sokkal olcsóbb volna,
mert nagy százalékot tesznek rá, az udvarhelyi árhoz képest nagyon drágán
adnak mindent, paradicsomot, mindent. Elmentem Budafokra, Gyöngyösre,
mikor megrendeltem, nekem egy héten belül a bor meg volt érkezve, Csíksze-
redába érkezett, onnan hozták át autóval….”
Zakariás Péter (sz. 1918) Szépvíz, Hargita megye

„Például apám kereskedõ volt, gabona és fûszer, szóval fûszeres volt, ilyen
vegyeskereskedés, s itt volt a kukoricaraktár ebbe a szobába. Hát akkor csak
raktárnak volt építve ez a ház az egész, magyarul megmondva. Volt a Hangya
szövetkezet. Az anyaországba na, mert így lehet megkülönböztetni. Erdélyt
nem hívták anyaországnak. S ugye Hangya szövetkezetek voltak, minden
faluba volt egy Hangya szövetkezet, jól ellátott üzletek voltak, az a Hangya
szövetkezet fel is vásárolt terményeket, viszont ugye volt készlete amit a
lakosságnak el tudott adni, szóval amire szüksége volt a lakosságnak, edény,
ilyen gyapot fonal, festék, akkor házilag festették az ilyen szõtteseknek való
dolgokat. Magánkereskedõ annyiért adta amennyiért akarta. A szövetkezet
pedig annyiért kellett adja amennyiért a központ megállapította…”
Orbán Mihály (sz. 1921) Ajnád, Hargita megye

„… És itt még, Ajnádon, meg kell említeni a következõt: 1907-ben megala-
kult a Hangya Szövetkezet. Igen, 1907-ben, s ez a Hangya Szövetkezet fejlõ-
dött, a faluban több bolt volt, de úgy tudta az árakat tartani, hogy amilyen
árak a Hangya Szövetkezetben voltak, a más kereskedõk nem tudtak más ára-
kon árulni, mert nem vették. Megszabta a magánkereskedõknek is azokot az
árakat. Ez óriási nagy hasznára volt a falusi népnek a Hangya Szövetkezet.
S ez a két háború között a román világban is mûködött?
Ez 1907-tõl egész 1945-ig, s akkor beolvasztották ebbe a szövetkezetbe,
nincsen sehol most. Csak a nyoma van. Tudnék adni a 25 éves jubileumáról
egy képet, azt kéne megnagyítani, érdemes volna, mert akkor egy jubileum
296
volt tartva 1932-ben. A Hangya Szövetkezet megszervezõje Dobos Dénes

tanító volt itt a faluban. S az életképes volt. Az alatt az idõ alatt sosem bukott
meg. Elmondom magának, hogy hogyan mûködött a szövetkezet, én gyer-
mekfejjel láttam. Amikor mentünk a szövetkezetbe, nekünk öt üzletrészünk
volt, akkor egy kicsi füzetecskét vittünk, megvásároltunk amire szükség volt
a családnak, s a füzetbe beírtuk. Arra a szövetkezet amikor évvége volt az év
végi mérleget... Persze volt egy szövetkezeti vezetés, személyzet. Üzletvezetõ-
je volt, boltosa, és külön egy üzletvezetõ, amelyik a megrendeléseket a bol-
tossal közösen megrendelték, s azok lejöttek az üzletközpontból, nem
Szebenben volt, hanem egy erdélyi város, Közép-Erdélyben, nem jut eszem-
be a neve, na mindegy. Onnan a gépkocsik hozták a megrendelt árut. Úgy-
hogy a szövetkezet nagybani eladókhoz Szeredában ritkán fordult. Mindig
megkapta egyenesen a Hangya központtól. Ott még csak a kasza is Hangya-
kasza volt. Onnan mindent lehoztak. Hetenként jöttek az autók, s lerakták, a
szükséges árut a Hangya központból kapták. De olyan árut, hogy egy megfe-
lelõ áron s az olyan árszintet tartott a másikoknak is, mert itt sok üzlet volt
akik próbálkoztak, de a Hangya Szövetkezetet nem tudták tönkretenni. Nem
lehetett.
Ehhez Magyarországnak semmi köze nem volt. Itt a Hangya Szövetkezet-
nek Haller gróf volt az egyik vezetõje. Itt volt mellettünk a Hangya Szövetke-
zet, abban volt kocsma is és bolt is. A Hangya Szövetkezet vásárolt egy csép-
lõ garnitúrát. Úgyhogy fejlõdött. Hát az elég szép dolog volt a szép nagy Han-
gya Szövetkezet amelyik leégett, fából volt sajnos építve. A Hangya Szövetke-
zetnek a cséplõ garnitúrája valahol olyan helyt volt, hogy nem égett el, mert
a háború után aztán bekebelezte ez a háború után következõ rendszer. Úgy-
hogy nagyon szépen mûködött, s nagy hasznára volt a népnek. Élen járni
nem tudott falu, hogy gazdaságilag, hogy felfigyeljenek rá, ez az egy, ami
Ajnádon példaadó volt, a Hangya Szövetkezet. Az egy nagyon dicséretes
dolog volt. Nyugodjék békével Dobos Béla is olyan ember volt, olyan nagy jót
tett a Hangya Szövetkezettel a falunak, hogy nem is lehet kimondani. Egysze-
rû ember nem is tudja felfogni, hogy mikor egy olyan stabil szövetkezet van
amelyik megszabja a többinek is, hogy megóvja azt a szerencsétlen gazdát,
amelyik alig tud élni, s nyomorog a földjén. Ennek szociális vetülete van és
értelme az ilyennek. A Hangya Szövetkezeteket most is úgy meg kéne szer-
vezni... most miért ne lehetne? Miért ne lehetne megszervezni egy Hangya
szövetkezetet, mint ahogy helyreállt úgy-e az Erdélyi Gazda, és kiadja havon-
ként azt a folyóiratot.
297
Összegzés
A két világháború közötti idõszak diszkriminatív törvénykezései után az

alig négyéves idõszak a szövetkezetek életébe pezsgést hozott, a tevékenység-
diverzifikáció és a térbeli terjeszkedés idõszaka volt. A fokozott aktivitásban
jelentõs szerepe volt az állami támogatásoknak. A támogató-segélyezõ állam
ellenõrzési, felügyeleti jogokat is gyakorolt a szövetkezeti tevékenység fölött.
A szövetkezeteknek folyósított állami segélyezések nem ellenérték nélküli
jótékonykodások voltak, hanem reciprocitás jellegûek: egy jövõbeni ellenté-
telezés fejében kapták a kölcsönöket. A kormányzat a szövetkezetek támoga-
tásával mérsékelte a gazdasági versenyt, közvetlenül befolyásolta a piaci
viszonyokat.
A támogatások és segélykérések indoklásában a gazdasági jellegû érvek
keveredtek a szociális szerepvállalás és a nemzetpolitikai szempontok hangsú-
lyozásával. A szövetkezeti tevékenységnek széles társadalmi bázisa volt, veze-
tését belsõ demokratizmus jellemezte.
Vidékfejlesztési kihívások és
szövetkezeti szervezetekkel
kapcsolatos kérdések idõ-
szerûsége Romániában és
Erdélyben az ezredfordulón
Györfy Lehel
1. Szerkezeti változások az átmenet

idõszakában Romániában és Erdélyben.
Nyertes és vesztes ágazatok
z 1989 elõtti szocialista rendszer erõszakos urbanizációs és iparosítá-
A si politikája, az ipari egységek túlméretezettsége, technológiai és

szervezeti rugalmatlansága, „gazdátlansága”, magántulajdonba való
átkerülése sok esetben vitatott módja – és mindez a tradicionális bel- és kül-
kereskedelmi partnerek választási lehetõségeinek kibõvülésével egy idõben –
elkerülhetetlenné tette a gazdaság szerkezeti átrendezõdését. A szolgáltatási
ágazat gazdasági állami egységei is, az ipari ágazat egységeihez hasonlóan,
elsõsorban túlfoglalkoztatásból, elavult szervezeti struktúrákból és vezetõik
piacgazdasági ismereteinek hiányosságából adódó versenyképességi problé-
mákkal küzdöttek. A mezõgazdasági ágazat versenyképessé tétele elé új gaz-
dasági akadályként gördült az, hogy a föld magántulajdonba való visszajutta-
tása során számos életképes mezõgazdasági termelõszövetkezetet is gyakorla-
tilag felszámoltak, a birtokok tagosítása nem valósult meg, a jogi rendezés
folyamata hosszas volt és személyi konfliktusokkal tarkított, valamint hogy
megnõtt a megmunkálatlan földek részaránya, elsõsorban az elvándorlás és a
vidéki népesség elöregedésének köszönhetõen.
Az 1989 utáni román politika nem vállalta fel a gyors átrendezõdéssel járó
politikai, gazdasági és szociális rövid távú hátrányokat, cserében az átmeneti
idõszak költségei közép- és hosszú távon szinte állandósultak.
299
A romániai gazdaság szerkezetváltása 1990-ben kezdõdött el, és ma

(2004-ben) még mindig nem mondható befejezettnek. A gazdasági szerkezet-
váltás reális felgyorsítása elmaradt, a lassan 15 éves átmeneti idõszak végén
már körvonalazódnak az átmenet gazdasági szempontból vett nyertes és vesz-
tes ágazatai (Györfy 2004).
Romániában az átmenet idõszakának nyerteseként a szolgáltatási ágazat
nevezhetõ meg, az iparral és különösképpen a mezõgazdasággal szemben
(Vincze – Varvari – Györfy 2003).
A foglalkoztatott munkaerõ létszáma Romániában 2001-re az 1992-es
szint 82%-án stabilizálódott. A mezõgazdasági ágazatban foglalkoztatottak
létszáma eltérõ tendenciát mutat az említett idõszakban. A mezõgazdaságban
csupán az 1995-ös évben következett be egy nagyobb létszámcsökkenés (az
1992-es évi szint 106%-ról 95%-ra), az 1992–2001 közötti idõszak fennmara-
dó periódusaiban ezzel szemben a mezõgazdaságban foglalkoztatottak létszá-
mának enyhe növekedése mutatható ki, így 2001-ben 2%-kal több mezõgaz-
daságban foglalkoztatottat tartottak nyilván, mint 1992-ben. Az ipari ágazat-
ban 2001-re 39%-kal kevesebben dolgoztak, mint 1992-ben. A szolgáltatási
ágazatban foglalkoztatott munkaerõ nagyvonalakban követte a nemzetgazda-
sági foglalkoztatottsági tendenciákat, 2001-ben az 1992-es szint 82%-a volt.
1. táblázat. A foglalkoztatott munkaerõ létszámának változása 1994–2001

között Romániában, ágazatonként (1994=100%)
1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001
Mezõgazdaság 100% 105% 106% 95% 96% 98% 97% 101% 104% 102%
Ipar 100% 92% 87% 82% 83% 74% 70% 62% 61% 61%
Szolgáltatások 100% 92% 94% 95% 89% 86% 85% 78% 82% 82%
Összesen 100% 96% 96% 91% 90% 86% 84% 81% 83% 82%
Forrás: Saját számítások a Területi Statisztika 2003 alapján

Az erdélyi1 munkaerõ-foglalkoztatás dinamikája nem tért el lényegesen a
romániaitól, a foglalkoztatott munkaerõ 2001-ben az 1992-es évi foglalkozta-
tottak számának 83%-a. A mezõgazdaságban foglalkoztatottak száma szinte
hajszálpontosan követte az országos ágazati tendenciát. Az ipari és szolgálta-
tási ágazat létszámcsökkenése kisebb mértékû volt, mint az országban, az
iparban foglalkoztatottak száma 2001-ben az 1992-es évi létszám 66%-ra, a
szolgáltatásokban foglalkoztatottaké 84%-ra csökkent.
1 Erdély a következõ régiókból áll: Közép (Hargita, Kovászna, Maros, Fehér, Szeben, Brassó
megye), Nyugat (Temes, Arad, Hunyad, Krassó-Szörény megye) és Észak-Nyugat (Kolozs,
Beszterce-Naszód, Máramaros, Szatmár, Bihar, Szilágy megye) régiók.
300
Györfy Lehel: Vidékfejlesztési kihívások és szövetkezeti
szervezetekkel kapcsolatos kérdések idõszerûsége Romániában
és Erdélyben az ezredfordulón
2. táblázat. A foglalkoztatott munkaerõ létszámának változása 1994–2001

között Erdélyben, ágazatonként (1994=100%)
1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001
Mezõgazdaság 100% 105% 106% 96% 98% 99% 99% 102% 105% 102%
Ipar 100% 94% 89% 84% 85% 76% 73% 66% 64% 65.9%
Szolgáltatások 100% 93% 97% 99% 94% 91% 90% 84% 88% 83.6%
Összesen 100% 97% 97% 93% 92% 88% 87% 83% 85% 83%
A szekundér és tercier ágazatok által kibocsátott munkaerõ-fölösleget a

mezõgazdasági ágazat szívta fel (Vincze – Varvari – Györfy 2003), melyet a
felszívott strukturális munkanélküliség túlterhelt. Ez az abszorbciós hatás
korántsem volt teljes, amint ezt az összes foglalkoztatott munkaerõ abszolút
értékben vett változásának vizsgálata mutatja. Az említett változások nagy-
ságrendjét érzékelteti, hogy 1992 és 2001 között Romániában a foglalkozta-
tott munkaerõ (beleértve a mezõgazdaságban foglalkoztatottak 2%-kal
megnövekedett létszámát is) 1 895 500 fõvel, Erdélyben pedig 561 900 fõvel
csökkent. Mintegy kétévenként jelentkezett egy-egy nagyobb, országos szintû
elbocsátási hullám a szekundér és tercier ágazatokban. Annál is inkább
aggasztó a felvázolt helyzetkép, mivel a munkaerõpiacot még nem befolyásol-
ta az 1990 után lecsökkent születési ráta. Ennek elsõ hatásai 2008-ban várha-
tóak. A foglalkoztatott munkaerõ-csökkenés hátterében elsõsorban a külföldi
és a nem hivatalos munkavállalások állnak.
3. táblázat. A foglalkoztatott munkaerõ abszolút értékben vett változása

Romániában és Erdélyben 1994–2001 között (ezer fõ, elõzõ évhez viszonyítva)
Románia Erdély
1992-es szint 10 458,0 3592,4
1993 -396,0 -106,2
1994 -50,4 -2,2
1995 -518,6 -158,8
1996 -114,0 -15,6
1997 -356,3 -139,2
1998 -210,1 -46,2
1999 -393,0 -134,5
2000 209,7 65,3
2001 -66,8 -24,5
Összes változás 1992–2001 -1895,5 -561,9
301
Az említett jelenségek következményeként megváltozott a foglalkoztatott

munkaerõ ágazatok szerinti szerkezete. A mezõgazdaságban foglalkoztatottak
részaránya 1994 és 2001 között 33%-ról 2001-re 41% fölé emelkedett, miköz-
ben az iparban dolgozóké 32%-ról 24%-ra csökkent és a szolgáltatásban dol-
gozók részaránya 35%-on maradt.
4. táblázat. A foglalkoztatott munkaerõ szerkezete Romániában 1994 és

2001 között
1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001

Mezõgazdaság 32,9% 35,9% 36,4% 34,4% 35,4% 37,5% 38,0% 41,2%
Ipar 31,6% 30,1% 28,8% 28,6% 29,2% 27,1% 26,3% 24,4%
Szolgáltatások 35,5% 34,0% 34,8% 37,0% 35,4% 35,3% 35,7% 34,4%
Összesen 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0%
Az erdélyi foglalkoztatottak szerkezete 2001-ben csupán kissé különbözött

az országostól, a mezõgazdaságban foglalkoztatottak részaránya „csupán”
38%-ra emelkedett, az iparban dolgozóké pedig 28%-ot tett ki.
5. táblázat. A foglalkoztatott munkaerõ szerkezete Erdélyben 1994 és 2001

között
1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001
Mezõgazdaság 31,7% 34,3% 34,6% 32,8% 33,6% 35,6% 36,1% 38,8%
Ipar 35,0% 33,8% 32,1% 31,7% 32,4% 30,1% 29,5% 27,7%
Szolgáltatások 33,3% 31,9% 33,3% 35,5% 34,0% 34,3% 34,4% 33,5%
Összesen 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0%
A munkaerõ-piaci tendenciákkal párhuzamosan a bruttó hozzáadott érték

ágazatok szerinti szerkezete is megváltozott. Románia bruttó hozzáadott érté-
két egyre inkább a szolgáltatások teszik ki, az 1994-ben 39%-os részesedéssel
bíró szolgáltatási ágazat 2001-re a gazdaság bruttó hozzáadott értékének
54%-át tette ki, miközben az ipar részaránya 39%-ról 31%-ra, a mezõgazdasá-
gé 22-rõl 15%-ra csökkent.
Önmagában a bruttó hozzáadott érték szerkezetében történt változások
nem utalnak nagyobb problémákra, viszont, a foglalkoztatott munkaerõ ága-
zatok szerinti szerkezetével összhangban vizsgálva a változásokat, megállapít-
302
ható, hogy a mezõgazdaságban foglalkoztatott munkaerõ folyamatosan

növekvõ részaránya (2001-ben 41%) a nemzetgazdaság eredményeinek egyre
kisebb részét (2001-ben a bruttó hozzáadott érték 15%-át) mondhatja magáé-
nak. E megállapítások a mezõgazdasági tevékenységek alacsony és egyre csök-
kenõ munkatermelékenységét jelzik elõre.
6. táblázat. A bruttó hozzáadott érték ágazatok szerinti szerkezete Romá-

niában 1994 és 2001 között
1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001
Mezõgazdaság 22,0% 21,8% 20,5% 19,9% 16,6% 15,6% 13,0% 15,0%
Ipar 39,0% 35,4% 34,7% 33,4% 29,5% 28,0% 30,7% 31,0%
Szolgáltatások 39,0% 42,8% 44,8% 46,7% 53,9% 56,4% 56,3% 54,1%
Összesen 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0%
A szolgáltatási ágazat 2001-ben a bruttó hozzáadott érték felét tette ki Erdély-

ben, némiképp magasabb a mezõgazdasági és az ipari bruttó hozzáadott érték ará-
nya (16,4%, illetve 33,8%). Ennek ellenére nem tapasztalható lényeges különbség
a román nemzetgazdaságban és Erdélyben 1994–2001 között az elõállított bruttó
hozzáadott érték fõ ágazatok szerinti szerkezetében bekövetkezett változásaiban.
7. táblázat. A bruttó hozzáadott érték ágazatok szerinti szerkezete Erdély-

ben 1994 és 2001 között
1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001
Mezõgazdaság 23,5% 23,5% 23,2% 18,9% 17,5% 14,9% 14,2% 16,4%
Ipar 40,2% 36,0% 36,6% 34,7% 29,3% 28,2% 32,3% 33,8%
Szolgáltatások 36,3% 40,5% 40,1% 46,4% 53,2% 56,9% 53,5% 49,9%
Összesen 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0%
A nemzetgazdaság fõ ágazatai közötti munkatermelékenységbeli különbsé-

gek látványosan megnövekedtek (Vincze–Varvari–Györfy 2002). Az átmeneti
idõszak nyertes ágazatainak az ipar és különösképpen a szolgáltatás jelölhetõ
meg, hiszen a tercier és szekundér ágazatok által kibocsátott munkaerõ-feles-
leg a mezõgazdaság felé irányult. Ezáltal az ipari és szolgáltatási ágazatokból a
túlfoglalkoztatás terhe a mezõgazdaságra tevõdött át, növelve az ágazatok közti
munkatermelékenységbeli különbségeket, a mezõgazdaság rovására.
Az 1994–2001 közötti idõszakban Romániában az egy foglalkoztatottra
jutó bruttó hozzáadott érték a mezõgazdaságban az országos átlag 67%-áról
303
36%-ra csökkent, a szolgáltatási ágazatban az országos átlag 110%-ról 157%-

ra emelkedett, az iparban pedig egy 1998-ig tartó relatív csökkenés után újra
elérte a 120% feletti szintet.
Az 1998-as év tekinthetõ Romániában az ágazatok közti relatív munkater-
melékenységbeli különbségek igazi fordulópontjának. Az ipari munkaterme-
lékenység az 1994-es 124%-ról 1998-ra az országos munkatermelékenységi
átlag szintjére (101%) csökkent, majd 2001-re újra annak 127%-át tette ki. A
szolgáltatási ágazatban a munkatermelékenység az országos munkatermelé-
kenység 110%-áról 126%-ra növekedett 1995-ben, majd 1998-ban 152%-ra.
8. táblázat. Az egy foglalkoztatottra jutó bruttó hozzáadott érték ágazatok

szerint, országos értékhez viszonyítva, 1994 és 2001 között
1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001
Mezõgazdaság 67% 61% 56% 58% 47% 42% 34% 36%
Ipar 124% 118% 120% 117% 101% 103% 117% 127%
Szolgáltatások 110% 126% 129% 126% 152% 160% 158% 157%
Nemzetgazda-
100% 100% 100% 100% 100% 100% 100% 100%
ság, összesen
Erdélyben az ágazatonkénti egy foglalkoztatottra jutó bruttó hozzáadott

érték országos átlaghoz viszonyított értékei követik az országos tendenciákat.
Lényeges különbségként tekinthetõ az ipari és szolgáltatási munkatermelé-
kenység országos átlagnál alacsonyabb, a mezõgazdasági munkatermelékeny-
ség országos átlagnál magasabb értéke.
Az erdélyi gazdaság munkatermelékenysége az országos átlag körüli szin-
ten maradt, 2001-ben csupán 5%-kal maradva el attól. Az erdélyi régiók ese-
tében ez az érték közepes fölöttinek ítélhetõ, hiszen ezzel a Bukarest régió
vezetõ helyét nem veszélyeztetik a munkatermelékenység tekintetében, de
megelõzik a Kárpátokon kívüli, nem fõvárosi régiókat (Györfy 2004).
9. táblázat. Az egy foglalkoztatottra jutó bruttó hozzáadott érték ágazatok sze-

rinti szerkezete Erdélyben, országos értékhez viszonyítva, 1994 és 2001 között
1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001
Mezõgazdaság 72% 68% 66% 58% 50% 42% 37% 40%
Ipar 112% 106% 111% 110% 86% 94% 104% 116%
Szolgáltatások 106% 126% 118% 131% 150% 166% 148% 142%
Összesen 98% 99% 98% 100% 95% 100% 95% 95%
Nemzetgazda-
100% 100% 100% 100% 100% 100% 100% 100%
ság, összesen
304
Megállapítható, hogy a mezõgazdasági ágazat országos átlaghoz viszonyí-

tott alacsony és egyre csökkenõ munkatermelékenysége a mezõgazdaságban
foglalkoztatottak magas és növekvõ részarányával együttesen a romániai és
az erdélyi vidék és gazdaság egyik kulcsproblémáját jelenti az ezredforduló
elsõ éveiben.
2. A vidéki területek és a mezõgazdasági

ágazat hátrányos helyzete az átmenet
idõszakában
A mezõgazdaság alacsony munkatermelékenysége és a mezõgazdasági

túlfoglalkoztatás gazdasági és szociális következményei elsõsorban a vidé-
ken élõ lakosságot sújtják. Az ország foglalkoztatottainak 41%-át érintõ
egyre alacsonyabb mezõgazdasági munkatermelékenység egyre alacso-
nyabb jövedelmezõséghez vezetett, ami a vidéki területek és az itt élõ
lakosság gazdasági-szociális szempontból egyre fokozottabb lemaradásá-
val járhat.
A mezõgazdasági ágazat problémái a romániai vidékfejlesztés számára
sajátos kihívásokat jelentenek. Három nagy problémakörben (Györfy 2003)
foglalhatóak össze a mezõgazdaság alacsony munkatermelékenységével kap-
csolatos kulcskérdések, melyek egyetlen, közös erõvel lefelé húzó spirálhoz
hasonlíthatók.
A. Demográfiai problémakör (Ki termel?)
Az 1991 és 2000 közötti idõszakban az országon belüli migrációról szóló

adatok a városról falura költözés jelenségének fokozatos erõsödését mutatják,
a faluról városra költözés jelenségének fokozatos gyengülése mellett. 1997 az
elsõ olyan esztendõ az 1989-es változások után, amikor többen költöztek falu-
ra városról, mint fordítva. Ennek oka azonban nem a vidéki infrastruktúra és
a vidéki gazdaság fejlettségében vagy fejlõdési tendenciáiban keresendõ,
hanem a városi élet költségeinek növekedésével, az ipari és szolgáltatási ága-
zatok lassú, elhúzódó átszervezõdése során által kibocsátott munkaerõ beszû-
kült választási lehetõségeivel, valamint a föld magán tulajdonba való vissza-
kerülésével magyarázható.
305
10. táblázat. A migráció iránya 1991–2000 között Romániában

(100%=összes migráció2)
Irány Vidékrõl városra Városról vidékre
1991 50,30% 10,10%
1992 39,20% 13,70%
1993 35,00% 14,60%
1994 30,50% 18,40%
1995 25,10% 20,80%
1996 24,70% 23,40%
1997 22,60% 26,80%
1998 22,00% 28,40%
1999 21,00% 30,70%
2000 19,50% 33,80%
Forrás: Tendinþe Sociale – INSSE – 2002
Annak ellenére, hogy a város-vidék migráció iránya megfordult, a 25–49

év közötti foglalkoztatottak részaránya vidéken 2002-ben 52% volt, szemben
a városi területekre jellemzõ 75,9%-kal. A közép korosztály hiányát idõsebb,
kevésbé munkabíró korosztályok pótolják (a vidéken foglalkoztatottak 12%-a
65 év fölötti, szemben a városi 0,7%-kal).
11. táblázat. A foglalkoztatott népesség kor és lakhely szerint Romániában,

2002
Város Vidék
15–24 év 8,70% 11,90%
25–9 év 75,90% 52,60%
50–64 év 14,70% 23,50%
65+ év 0,70% 12,00%
100,00% 100,00%
Forrás: Constantin Anghelache: Romania – 2004
A fentiek alapján joggal tehetõ fel, hogy a vidékrõl városra való vándorlás
felgyorsulása az elõbb tárgyalt gazdasági szerkezetváltás következménye,
akárcsak az is, hogy az ipari és szolgáltatási ágazatok által vidékrõl elvont
munkaerõ fiatal és/vagy képzett, a kibocsátott, vidéki területek felé irányuló
munkaerõ pedig idõs és/vagy képzetlen. Ezt a kijelentést támasztja alá a vidé-
2 Összes migráció: vidékrõl vidékre, városról városra, vidékrõl városra és városról vidékre
(nemzetközi migráció nélkül).
306
ken és városon foglalkoztatottak szerkezetének vizsgálata is, mely szerint

2000-ben a vidéki foglalkoztatottak 3,5%-ának van felsõfokú, posztliceális
vagy mesteriskolai végzettsége, szemben a városon foglalkoztatottak 25,6%-
ával. Legalább érettségije a városon foglalkoztatottak 65,6%-ának, a vidéken
foglalkoztatottak csupán 23%-ának van. A legfennebb 8 osztályt végzett fog-
lalkoztatottak részaránya vidéken 56,7%, városon 9,9%.
12. táblázat. A vidéken és városon foglalkoztatottak képzettség szerinti

szerkezete Romániában, 2000-ben
Város Vidék
Összesen 100% 100%
Felsõfokú 17,70% 2,00%
Posztliceális és mesteriskola 7,90% 1,50%
Gimnázium (12 osztály, érettségi) 40,00% 19,50%
Szak- és inasiskola 24,50% 20,40%
Gimnázium (8 osztály) 7,90% 33,00%
Elemi vagy végzettség nélkül 2,00% 23,70%
Forrás: Számítások az AMIGO 2001 alapján
Az alternatív jövedelemforrások és a nem agrár ágazatok vidéki fejletlensé-

gét tükrözi, hogy Romániában 2000-ben a 15–49 év közötti vidéki foglalkozta-
tottak csaknem kétharmada a mezõgazdaságban talált munkát. Az 50–64 év
közötti, vidéken foglalkoztatott munkaerõ csaknem 90%-a a mezõgazdaságban
talált munkát, míg a 65 év fölöttiek esetén ez az arány 99% fölötti.
13. táblázat. A foglalkoztatott népesség korcsoportok szerinti szerkezete

Romániában
ROMÁNIA 15–24 25–34 35–49 50–64 65–
Város 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0
Mezõgazdaság 5,4 3,7 4,6 14,01 78,8
Ipar 38,9 39,0 47,58 34,95 4,2
Szolgáltatások 56,1 57,4 47,78 50,94 15,5
Vidék 100,0 100,0 100 100 100
Mezõgazdaság 66,3 57,6 60,07 88,62 99,1
Ipar 14,2 21,0 20,23 4,66 0,2
Szolgáltatások 19,6 21,5 19,56 7,0 0,4
Forrás: Számítások az AMIGO 2001 alapján
307
A mezõgazdasági ágazat alacsony jövedelmezõségi szintje nem jelent von-

zóerõt a fiatal és a magasan képzett munkaerõ számára. Ezek a munkaerõ-
kategóriák a szekundér és tercier ágazatok felé irányulnak, de az alternatív
jövedelemforrások vidéki hiánya miatt az urbánus központokba való migráció
jelenti az esetek túlnyomó többségében a megoldást. E jelenséggel párhuza-
mosan a gazdálkodás olyan népességkategóriáknak jelent túlélési esélyt a
mezõgazdasági túlfoglalkoztatás, a kis és fölaprózódott birtokok mellett is,
melyek számára a szekundér és tercier ágazatok átszervezõdése a munkahely
elvesztésével járt (Györfy 2003). A strukturális munkanélküliség e része kor,
képzettség vagy más okok miatt rendszerint nehézségekbe ütközik olyan váro-
si munkahelyek betöltésénél, melyekbõl származó jövedelem a városi élet
növekvõ költségeit fedezni tudná. A középkorú, munkabíró és felsõfokú vég-
zettséggel rendelkezõ népesség hiánya vidéken végsõ soron alacsony mezõ-
gazdasági termelékenységhez és a tevékenységek alacsony jövedelmezõségé-
hez vezet, amint azt az alábbi ábra mutatja.
1. ábra. A demográfiai problémakör (Takács – Györfy 2003)
A fiatal és középkorú, valamint

Alacsony mezõgazdasági jövedel- felsõfokú végzettséggel rendel-
mezõség (kiinduló/végsõ pont) kezõ népesség a szekundér és
tercier ágazatok felé irányul
Nem agrár ágazatok és alternatív jöve-

Alacsony munkatermelékenység delemforrások hiánya vidéken -> A
felsõfokú végzettséggel rendelkezõ és a
munkabíró népesség városra költözik
Munkaerõfelesleg-kibocsátás váro-
Fiatalok és középkorúak és fel-
son a szekundér és tercier ágaza-
sõfokú végzettséggel rendelke-
tokból -> Az idõs és alacsonyan
zõk hiánya vidéken
képzett népesség vidék felé irányul
B. Termelési problémakör (Hogyan termel?)
A romániai 2,4 hektáros átlagbirtok (2000) önmagában kicsi a mezõgaz-

dasági termelés és értékesítés piaci versenyképessé tételére, a birtokok szétta-
goltsága tovább nehezíti az alacsony pénzbeli jövedelmek mellett az inputok
beszerzésének és racionális felhasználásának problémáját.
308
A csökkenõ mezõgazdasági jövedelmezõség és a növekvõ input-árak egyre

alacsonyabb termelésitényezõ-fogyasztáshoz vezetnek. A kisebb termelésité-
nyezõ-fogyasztás alacsony hozamokhoz, alacsony kapacitás-kihasználtság-
hoz, esetenként romló minõséghez vezet. Az alacsony hozamok jövedelmezõ-
ség-, megtakarítás- és beruházás-csökkenést, tehát végsõ soron beruházás-
csökkenést eredményeznek, amint azt az alábbi ábra mutatja:
2. ábra. A termelési problémakör (Takács – Györfy 2003)
Alacsony mezõgazdasági jövedel- Csökkenõ megtakarítási és beru-

mezõség (kiinduló/végsõ pont) házási képesség
Alacsony termelékenység Csökkenõ input-vásárlási

és -felhasználási képesség
Csökkenõ hozamok, csökkenõ

versenyképesség, régi és kihasz-
nálatlan kapacitások, esetenként Felaprózódott földtulajdon
romló minõség
C. Értékesítési problémakör (Kinek termel?)
Végsõ soron az ágazatok közti egyre növekvõ munkatermelékenység-

különbségek megmutatkoznak a jövedelmek közti különbségekben is. Azon
háztartások jövedelme, ahol a családfõ mezõgazdasággal foglalkozik, csupán
60,5%-a azok jövedelmének, ahol a családfõ fizetett alkalmazott és csupán 8%-
kal magasabb, mint a nyugdíjas háztartásoké. Megfigyelhetõ a fõként mezõgaz-
daságból élõ háztartások esetén a saját fogyasztásra való berendezkedés, jöve-
delmük 53,3%-át a háztartáson belül megtermelt és elfogyasztott agrártermé-
kek értéke teszi ki, és csupán negyede származik a termékek értékesítésébõl. A
nyugdíjasok jövedelmének 30,1%-át teszi ki a háztartáson belül megtermelt és
elfogyasztott mezõgazdasági termékek értéke. Ezen adatok azt támasztják alá,
hogy a kis családi birtokoknak az esetek nagy részében az utolsó mentsvár sze-
repe jutott, elsõsorban a mindennapi élethez, túléléshez szükséges javak elõál-
lításában kap szerepet, csökkentve a specializáció lehetõségeit.
309
11. táblázat. A háztartások átlagjövedelme és források szerinti megoszlása

Romániában, 2002-ben
Fizetett
Mezõgazdász Nyugdíjas
alkalmazott
Háztartásonkénti átlag jövedelem (lej) 9 227 895 5 584 304 5 184 464
Pénzbeli jövedelmek 87,5% 46,3% 68,6%
- Bér 79,4% 5,9% 18,1%
- Agrártermékek értékesítése 0,8% 24,3% 4,1%
- Szociális alapokból 4,4% 9,4% 42,3%
- Más 2,9% 6,7% 4,1%
Saját, elfogyasztott agrártermékek értéke 11,2% 53,3% 30,1%
Más természetbeni jövedelem 1,3% 0,4% 1,3%
Forrás: Romániai Statisztikai Évkönyv, 2003
A mezõgazdasági tevékenységek jövedelmezõségének csökkenése miatt a

helyi vásárlóerõ és a helyi kereslet csökken. A helyi kereslet csökkenése nyo-
mán a termelõk figyelme új piacok felé irányul. A megnövekedett logisztikai
költségek és az új piacokra való behatoláshoz szükséges marketingtevékeny-
ségekkel kapcsolatos költségek a kritikus fedezeti mennyiség növekedését
vonja maga után (Györfy 2003). A távolabbi piacokon való jövedelmezõ érté-
kesítéshez szükséges mennyiség (esetenként minõség) elõállításának és a
hatékony marketingtevékenység végzésének képtelensége, valamint a helyi
kereslet csökkenése termékkészlet-felhalmozódást eredményez, mely, alter-
natív jövedelemforrások hiányában, jövedelmezõségcsökkenéshez és az önel-
látásra való berendezkedés fokozódásához vezet.
3. ábra. Az értékesítési problémakör (Takács–Györfy 2003)
Alacsony mezõgazdasági jövedel- Helyi vásárlóerõ csökkenése,

mezõség (kiinduló/végsõ pont) helyi kereslet beszûkülése
Készletfel- Kisebb Saját fogyasztásra A helyi termelõk új

halmozódás specializáció való berendezkedés piacok felé irányulnak
- Szükséges fedezeti
mennyiség növekedése - Marketingtevékenység
Felaprózódott - Képtelenek önmagukban szükségessége
földtulajdon elõállítani a szükséges - Megnövekedett szállítási
minimális mennyiséget költségek
az esetek többségében
310
Az erdélyi és romániai vidék számára kulcsfontosságú, hogy sikerül-e az

említett problémaköröket és az egymást gyengítõ jelenségeket egymást erõsí-
tõ tényezõkké változtatni.
3. Társulás és szövetkezés mint egy

lehetséges válaszlépés az erdélyi és
romániai vidék aktuális problémáira
A társulás és szövetkezés olyan lehetõségként tárul fel az erdélyi és románi-

ai vidék lakóinak számára, amely csökkentené a vidéki gazdasági szereplõk ato-
mizálódását és gazdasági kiszolgáltatottságát. Ugyanakkor lehetõséget nyújta-
na a piacon a kedvezõbb tárgyalási pozíciók kialakítására, kedvezõbb üzleti
nyersanyag- és termékárakban való kiegyezésre, az állóeszköz-kapacitások
hatékonyabb kihasználására, nagyobb termékmennyiségek elérésére, piacku-
tatással, hirdetésekkel kapcsolatos marketingtevékenységek finanszírozására.
A felsorolt néhány lehetõség a tárgyalt problémakörökre olyan pontokban hat-
hatna, hogy reális esély lenne elõbb az értékesítési, majd a termelési és késõbb
(hosszabb távon) a demográfiai kör „visszafordítására”, ezáltal végsõ soron a
mezõgazdasági tevékenység termelékenységének és jövedelmezõségének növe-
kedéséhez járulva hozzá, a társult tagok és a vidéki gazdaság javára.
A társulás és szövetkezés a piacgazdasággal rendelkezõ országokban, az
elfogadott politikától függetlenül, bebizonyította hozzájárulását a tulajdon-
felaprózódás romboló hatásainak csökkentéséhez és a többlettermelés krízis-
hatásaitól való megóvásához (Musca 2000).
Elsõsorban az értékesítési és beszerzési társulási és szövetkezési formák
ajánlottak, a fejlett gazdaságok sikeres példájából kiindulva (Györfy 2003).
A fejlett gazdaságokban a mezõgazdasági szövetkezetek különösen a piaci
funkciójukat fejlesztik, amelyek elválaszthatatlanok a termelési szereptõl, ami
a mezõgazdasági terméket elõállító farmoké marad. Bár a vidéki szövetkeze-
tek fejlesztése és létrejöttüknek támogatása a beszerzés, feldolgozás és értéke-
sítés területén már 1997-ben a kormányprogram része volt (Vincze 2002a), e
kezdeményezések gyengéknek bizonyultak, reális hatásuk alacsony volt a
vidéki gazdaságra nézve.
Romániában az ezredfordulón a mezõgazdasági erõforrásokat hasznosító
társulási formák háromfélék: egyszerû társulások (jogi személyiség nélkül),
mezõgazdasági társaságok (jogi személyiséggel, kereskedelmi jelleg nélkül, a
311
társaság tulajdonosai a vagyonhoz más eszközökkel járulnak hozzá, mint a

területek, a tulajdonosok felelõssége korlátolt a vagyonhoz való hozzájárulás
mértékéig), valamint kereskedelmi társaságok (nem szövetkezeti elv alapján
mûködik, de biztosítja a felaprózódott mezõgazdasági területek egyesítését).
A különbözõ társulási formák létrejötte egy csoport tagjainak hasonló és felis-
mert szükségletén alapszik (földterületek együttes megdolgozása, termékek
együttes értékesítése stb.). A csoport tagjai szabadon társulhatnak, de ez csak
akkor fog megtörténni külsõ késztetés nélkül, ha felismerik, hogy számukra az
egyéni érvényesüléssel szemben elõnyt jelent a csoportos érdekérvényesítés.
Nyilvánvaló, hogy a tagok ez esetben nemcsak az elõnyöket, hanem a kocká-
zatokat is közösen kell vállalják. Egy szövetkezeti elv alapján mûködõ mezõ-
gazdasági társaság esetében a tagok az egység profitjából részesülnének, és
nem egy stabil járulékot kapnának földjeik után, ahogyan ez napjainkban
Románia mezõgazdaságában elterjedt (Vincze 2002a).
A külsõ, állami vagy európai uniós támogatásoknak várhatóan Romániában is
döntõ szerepük lesz a mezõgazdasági termelõk összefogásának ösztönzésében.
A szövetkezeti rendszer megalkotása és elterjesztése a romániai és erdélyi
vidéken nehéz folyamat lesz, még akkor is, ha ennek megfelelõ közpénzügyi és
jogi alapot teremtenek. A mezõgazdasági hitel és a megfelelõ jogi alap kérdé-
se a szövetkezeti mozgalom elterjedésének elengedhetetlen feltétele. Manap-
ság gyakran a mezõgazdasági társulások dolgozzák meg az idõs lakosság és a
városi földtulajdonosok, valamint a mezõgazdasági gépekkel nem rendelkezõ
tulajdonosok földjeit. Ezekre az emberekre nem lehet úgy gondolni, mint
olyan személyekre, akik saját farmjukon fognak dolgozni, majd a szolgáltatá-
si szférában egymással szövetkeznek (Vincze 2002a).
Számos tapasztalat (Vincze 2002a, 2002b, Györfy – Takács 2003, Györfy
2003) azt mutatja, hogy helyi szinten erõs pszichológiai akadályok gördülnek
a szövetkezési kezdeményezések elé. Az idõsebb korosztály emlékeiben még
elevenen élnek az erõszakos szocialista szövetkezesítés rossz emlékei. A helyi
gazdák közti rivalizálás, az individualizmus, az információhiány, az egymás-
sal, valamint az ismeretlen személyekkel szembeni bizalomhiány mind gát-
ként említhetõ meg a vidéki tevékenységek piaci hatékonyságának növelésé-
ben. E láthatatlan, de erõs pszichológiai gát áttörése rendkívül nehéz, hiszen
az erdélyi magyar szövetkezetek múltjáról és a nyugat-európai szövetkezetek
múltjáról és jelenérõl szóló sikertörténetek szögesen ellentmondnak annak,
amit a romániai és ezen belül az erdélyi vidék a szocializmus 45 éve alatt átélt.
A rendszerváltás utáni erdélyi vidék szövetkezeti mozgalmai számára az
Európai Unióba való belépés újabb perspektívákat fog nyitni. A vidéki szövet-
kezeti mozgalom az erõsödõ piaci verseny körülményei között a fennmaradás
312
támogatott lehetõségévé válhat, meghozva azokat a szükséges egyéni és cso-

portszintû felismeréseket és pozitív példákat, amelyek a pszichológiai, anyagi,
tulajdonszerkezeti, gazdaságszerkezeti és egyéb gátakon túl az erdélyi vidék
fenntartható fejlõdésének alappilléreivé tehetik a ma még erõtlennek mond-
ható vidéki szövetkezeti kezdeményezéseket.
irodalomjegyzék
*** AMIGO 2001, INSSE,

*** Tendinţe Sociale – INSSE – 2002
*** Területi Statisztika 2003 – INSSE
*** Romániai Statisztikai Évkönyv 2003 – INSSE
Anghelache Constantin: Romania-2004. 2005.
Györfy Lehel: Romániai fejlesztési régiók és gazdasági ágazatok versenyképességének kompa-
ratív elemzése a gazdasági egységek teljesítménye és munkatermelékenység szerint. EÖKIK,
kézirat, 2004.
Györfy Lehel: Társulás és szövetkezés mint lehetséges kitörési pont a vidékfejlesztésben. Tanú-
vallomások egy helyzetfelmérés kapcsán. Közgazdász Fórum, 2003. 09., 11–12.
Györfy Lehel – Takács István: Agriculture development bottlenecks in two rural settlement of
Transylvania – Specialization, Development and Integration. Cluj-Napoca, 2003, vol. Regional
and Rural Economics, 133–143.
Musca Dimitrie: Forme asociative, viitorul agriculturii româneşti. Temesvár, Ed. Mirton, 2000.
Vincze Mária: Economie agroalimentară. Teorie ºi realitãþi. Risoprint, Kolozsvár, 2002,
100–111.
Vincze Mária: Vidéki helyzetelemzés. Kászoni esettanulmány. Hargita kiadó, Csíkszereda, 2002.
Vincze Mária – Stefan Varvari – Györfy Lehel: Regional Differences Of Labour Productivity By
Main Activities Of Economy. Studia Univ. Babeº-Bolyai. Oeconomica, vol. XLIX, no. 1., 2003,
Cluj-Napoca
Vincze Mária – Stefan Varvari – Györfy Lehel: Rural Development’s Bottleneks in Romania, The
X. EAAE Congress – 2002. 08. 28–31, Zaragoza. 2002.
III.rész
Nemzetközi és Európai
Uniós szövetkezeti politikák
és érdekvédelmi szervezetek
Nyugat-Európa legelterjed -
tebb szövetkezeti modelljei
Simon Sándor
szövetkezeti gazdálkodás megértéséhez és a napjainkban is alkalmaz-
A ható szövetkezeti formák kialakításához tekintsük át röviden az Euró-

pai Unió tagállamaiban legelterjedtebb szövetkezeti modelleket. A szö-
vetkezetek felépítése és mûködése nem egységes a tagállamokban, ezért az egyes
modellek bemutatása esetén azokat az országokat választottam ki, melyekben
azok különösen hatékonyan mûködnek.
Azok a gazdasági feladatok, melyek gazdaságosabb ellátása céljából a termelõk,
illetve a fogyasztók létrehozzák a szövetkezeteket, meghatározzák tevékenységük
fõ irányvonalát is, és elnevezésük is ezen alapul: így beszélhetünk hitel-, beszerzõ,
értékesítõ, feldolgozó, szolgáltató és termelési szövetkezetekrõl. Ezek a legelterjed-
tebb típusok, a gazdasági életben azonban még számos formája megtalálható.
A szövetkezetek a gazdasági élet szerves részét képezik, ezért valószínû, hogy
a jövõben is legalább olyan fontosak lesznek, mint eddig. Mint minden üzleti
szervezetnek, a szövetkezeteknek is igazodniuk kell a gazdasági környezetük vál-
tozó körülményeihez. Egyetlen szervezeti forma sem tartózkodhat attól, hogy
környezetéhez alkalmazkodjon, ha sikeres és életképes kíván maradni.
Az alábbi elemzés elõször bemutatja az Európai Unióban legelterjedtebb szö-
vetkezeti formákat, majd a globalizálódó gazdaság hatására a szövetkezeti élet-
ben végbemenõ változások leglényegesebb irányvonalaira igyekszik rámutatni.
1. Hitelszövetkezetek
A hitel- és takarékszövetkezetek, számuk és tagságuk alapján, a világon a

legelterjedtebb szövetkezeti formát jelentik. A szövetkezeti banki hálózat csírái
és egyúttal a ma is mûködõ alapegységei, a hitelszövetkezetek, a múlt század-
ban Németországban jöttek létre, mint mezõgazdasági és ipari kistermelõk ter-
317
melési tevékenységének hiteligényét kielégítõ, ún. (fõleg mezõgazdasági) ter-

melõi hitel- és takarékszövetkezetek.
Az elsõsorban üzleti hitelezésre berendezkedett szövetkezeti banki rendsze-
rek struktúrájának kialakulásában három változatát lehet megkülönböztetni:
1. A helyi, primer szövetkezetekbõl induló, alulról építkezõ szövetkezeti
rendszer esetében a helyi hitelszövetkezetek létrejötte után hozták létre a
másodlagos, esetenként harmadlagos regionális, illetve központi szövetkezeti
bankokat. Ezek a bankok ma is jórészt a klasszikus elvek szerint mûködnek,
vagyis az alapegységek látják el helyi szinten a banki funkciót. Fiókbankok lét-
rehozása, illetve mûködtetése nem jellemzõ, legföljebb 1–2 fiókintézetet
mûködtetnek. Ez a fajta szövetkezeti banki rendszer elsõsorban Európában
terjedt el, leginkább a Raiffeisen-féle bankok jellemzõi.
2. A második típusú struktúra szerkezetében nagyon hasonlít az elõzõ for-
mához, viszont kialakulásában eltérõ utat követett. E típus esetén elõször egy
központi bank jött létre, amelyik helyi hitelintézeteket hozott létre. Az idõk
során a központi bank mint résztulajdonos kivonult ezekbõl a helyi hitelszö-
vetkezetekbõl, s tevékenysége lényegében ugyanolyanná vált, mint egy erede-
tileg alulról építkezett szövetkezeti banki rendszer esetében a központi bank
tevékenysége.
3. A harmadik változatban egy központi szövetkezeti bank fiókbankokat
hozott létre. A szövetkezeti jelleg ennél a típusnál nem a mûködésben érvé-
nyesül, hanem abban, hogy a szövetkezeti mozgalom fejlõdését segíti elõ azál-
tal, hogy szövetkezeti szervezetek alapítását és mûködését finanszírozza.
A szövetkezeti bankok gyökerei a Németországban Schulze-Delitzsch által
1850-ben alapított kölcsönös hitelegylethez nyúlnak vissza. Más kölcsönös
hitelegylet alapításához hasonlóan, ezek létrehozásának célja a kisiparosok és
kiskereskedõk tevékenységének segítése, sajátos igényeinek kielégítése volt.
Szövetkezeti tevékenységét szülõfalujában, Delitzschben kezdte, ahol is a
kisiparosok nehéz helyzetét látva, rajtuk szövetkezetek szervezésével próbált
segíteni. 1849-ben, tehát az elsõ hitelszövetkezet létrehozását megelõzõ évben
két nyersanyagbeszerzõ szövetkezetet is szervezett a faluban élõ iparosok szá-
mára a szövetkezeti önsegély alapján. Az önsegélyezõ szövetkezet azonban
nem volt maradéktalanul sikeres, mivel az igazi probléma nem az olcsó anyag
beszerzése volt, hanem az, hogy a faluban mûködõ kisiparosok a mégoly
olcsón beszerzett anyagok árát sem tudták megelõlegezni.
Schulze látta, hogy a kisiparosoknak hitelre van szükségük, ezért szervezte
meg az ún. elõleg-egyesületeket, amelyek személyi hitelt nyújtottak. 1858-ban
már több mint 30 elõleg-egyesület mûködött az országban. Késõbb, 1865-ben
pedig ezeknek az elõleg-egyesületeknek a pénzellátására úgynevezett „Hitelel-
318
Simon Sándor: Nyugat-Európa legelterjedtebb szövetkezeti modelljei
látó és Pénzkiegyenlítõ Központot”, azaz egy részvénytársasági formában

mûködõ szövetkezeti bankot hozott létre. Schulze-Delitzsch nevéhez fûzõdik
az elsõ egyesületi formában létrejött szövetkezeti szövetség megalakítása is.
Schulze-Delitzsch a hitelszövetkezetekrõl vallott nézeteit egy összefüggõ
rendszerben foglalta össze. Ennek lényegesebb pontjai:
– A hitelszövetkezet által vállalt kockázat és szerzett nyereség a tagokat illeti.
– A hitelszövetkezetben a tagok közti pénzforgalom teljesen üzleti alapon
bonyolódik le, a hitelszövetkezet a szokásos banki kamatot fizeti a tagjai-
nak a betéteiért, illetve a szokásos banki kamatokon ad hitelt a tagoknak.
– A hitelszövetkezetnek tartalékalapot kell képeznie, melynek célja a veszte-
ség fedezése és a szövetkezeti saját vagyon növelése.
– Belépéskor a hitelszövetkezet tagjai üzletrészt kötelesek jegyezni, melynek
minimális nagysága meghatározott, de a maximális nem. A tagok összes-
sége által jegyzett üzletrészalap képezi a szövetkezet alaptõkéjét. A nyere-
séget az üzletrészek arányában osztják fel. (Ez a jellemzõ ellentétes a
rochdale-i elvekkel.)
– A „szolidáris szavatosság” elve: a hitelszövetkezetben a szövetkezet által
harmadik személytõl (banktól) felvett kölcsönt a tagok összessége szava-
tolja és közösen felvett hitelnek minõsül. A hitelszövetkezetek eredeti cél-
jai között nagyon nagy jelentõséggel szerepelt a közös hitelfelvétel amel-
lett, hogy a tagok megtakarításaiból is bocsátottak ki kölcsönt.
– A Schulze-Delitzsch-féle hitelszövetkezetben a tagság nyitott, minél sok-
színûbb a tagság, foglalkozás, lakóhely stb. szerinti megoszlása – Schulze
szerint –, annál biztonságosabban mûködik a hitelszövetkezet.
– A fentieknek megfelelõen a szövetkezet által nyújtott kölcsönök alapvetõ-
en rövid lejáratúak.
– A hitelszövetkezet célja az, hogy felölelje a banki szolgáltatások minél szé-
lesebb körét, s ily módon valódi népbankká váljon.
Schulze hitelszövetkezeti modelljét a kisiparosoknak szánta, a mezõgazda-

ság és a vidéki élet sajátosságaihoz igazodó, falun mûködõ hitelszövetkezet lét-
rehozása pedig Friedrich Wilhelm Raiffeisen nevéhez kötõdik. Az elsõ
Raiffeisen szövetkezetet 1862-ben, Anhausenben alapította.
1871-ben már 77 Raiffeisen által alapított hitelszövetkezet mûködött a Rajna
vidékén. Ezek annyiban már akkor sajátosak voltak, hogy tevékenységük egy
meghatározott településre, pontosabban egy község területére terjedt ki.
Raiffeisen elsõsorban nem az ipari munkásság, illetve a kisiparosok megsegítésé-
re kívánt szövetkezetet létrehozni, hanem a parasztság élet- és termelési körül-
ményeinek javítására, köztük sajátos hiteligényeinek kielégítésére törekedett.
319
Németországban Raiffeisen is nagyon korán felismerte, hogy a helyi szin-

ten mûködõ hitelszövetkezetek létrehozása mellett szükség van pénzügyi
tranzakciók lebonyolítására, regionális bankokra is. Az elsõ regionális bankot
Raiffeisen 1872-ben hozta létre Rajnai Mezõgazdasági Hitelbank néven, majd
ezt több követte.
Schulzéhoz hasonlóan Raiffeisen is felállította a saját szövetkezeti rendsze-
rét, amelynek legfontosabb sarokpontjai a következõk:
– Bevezette az ún. szomszédsági viszony fogalmát a hitelszövetkezetekben.
Ez azt jelentette, hogy egy szövetkezet tevékenysége csak egy összetartozó
közösségre terjed ki.
– Raiffeisen eleinte, belépéskor nem akarta kötelezni a tagokat az üzletrész
jegyzésére. Késõbb, 1871 után, a Schulze hatására módosított jogi szabá-
lyozás ezt kötelezõvé tette.
– A tagság egyetemlegesen szavatolja a külsõ forrásból felvett hiteleket.
– Raiffeisen is kötelezõvé tette a tartalékalap képzését. A tartalékalap azon-
ban nem volt felosztható a tagok között a szövetkezet feloszlása esetén,
hanem azt új szövetkezet alapítására kellett fordítani.
– Az üzletrészek után nem járt osztalék a Raiffeisen szövetkezetekben. A
nyereség a tartalékalapot növelte. A Schulze-féle szövetkezetekhez hason-
lóan, betétet bárkitõl elfogadhatott a hitelszövetkezet, hitelt azonban csak
a tagoknak nyújtott.
– A hitelszövetkezet tevékenységét nem korlátozta pénz- és hitelmûveletek-
re, hanem áruforgalmazásra is kiterjedt.
Mivel a hitelszövetkezeti mozgalom hazája Németország, e szövetkezeti

típus bemutatásánál is a német modellt választottam. A Németországban
mûködõ mintegy 2500 hitelszövetkezet az ország pénzügyi célú szövetkezeti
szövetségei derékhadát alkotja. Többségük mûködését a múlt század végén
önsegély alkalmazásával alapozták meg. Folyamatosan növekedtek, s ma a
három legjelentõsebb német szövetségi általános bankcsoport keretében tart-
ják õket számon. A hitelszövetkezetek hálózatát inkább a hagyományosan
városokban létrehozott Népbankok, valamint az inkább a vidéken elhelyezke-
dõ Raiffeisen bankok alakították ki.
Valamennyi hitelszövetkezet jogilag és gazdaságilag önálló vállalkozás,
amelyet tagjai, akik egyidejûleg üzletfelei is, tartanak fenn. A 30 millió üzlet-
félnek fele a bankjában tagként is részes. A német hitelszövetkezetek 11 szö-
vetkezeti területi szövetséget hoztak létre. Ezek a csatlakozó szövetkezeteknek
jogi, adóügyi és üzemgazdasági kérdésekben adnak tanácsot és segítséget.
Figyelemmel kísérik a szövetkezetek mûködését, s ezen túl sokoldalú szolgál-
320
tatást is nyújtanak. Részt vesznek a szövetkezetek alkalmazottainak képzésé-

ben és továbbképzésében.
A külsõ anyagi források bevonása a szövetkezeti szektorba a hitelszövet-
kezeteknek a csúcsbankjukkal és a szövetkezeti szakosított intézményekkel
való együttmûködés alapját képezi. Országos szinten a hitelszövetkezeteket
a német Nép- és Raiffeisen bankok országos szövetsége támogatja. Egyes
kereskedelmi bankok, valamint a Nép- és a Raiffeisen bankok területi part-
nereiként készek arra, hogy az aktív üzletmenetben (átmenetileg) fel nem
használt pénzeszközöket befektessék és refinanszírozási igényeiket is kielé-
gítsék. A szövetséges partnerek finanszírozási területén való közremûkö-
désben különösen említésre méltó a legfontosabb jelzálogbankok, lakásépí-
tõ takarékbankok, biztosítótársaságok, befektetési társaságok, ingatlan ala-
pok. A szolgáltatások skáláját tulajdonkezelõ, lízingelõ és faktoring társasá-
gok egészítik ki.
A szövetkezeti bankok sikereiket három tényezõnek köszönhetik: közel
vannak ügyfeleikhez, decentralizált a szervezetük, és mûködik a banki szö-
vetség. Nagyon fontos funkciót látnak el azáltal, hogy közvetítõ szerepet vál-
lalnak az állami finanszírozási, illetve támogatási programok által nyújtott,
alacsony kamatozású kis- és középvállalkozások számára biztosított hitelek
eljuttatásában a tagjaikhoz. Gazdasági elõnyük, sõt gazdasági fölényük a
kereskedelmi bankokkal szemben egyrészt az, hogy jobban ismerik ügyfelei-
ket, ami a kihelyezés kockázatát csökkenti, másrészt az, hogy a tõkéjük saját,
az idõk során felhalmozott tõke, így kisebb lesz az igényük külsõ tõke bevo-
nására.
A helyi szövetkezeti bankok esetében a szövetkezeti sajátosságok éppen a
tevékenységükben ragadhatók meg. A helyi bankok tevékenysége betétek
gyûjtésére, általában rövid-, illetve középlejáratú hitelek nyújtására, valamint
készpénz nélküli pénzforgalom lebonyolítására korlátozódik. Pénzügyi szol-
gáltatási választékukat elsõsorban a falusi lakosság igényeihez igazítják.
A központi bankok azok, amelyek egyrészt védõernyõk a tagbankok felett,
másrészt viszont tevékenységük sokban hasonlít a többi üzleti bank tevékeny-
ségéhez. Különleges vonásuk leginkább a tevékenység bizonyos mértékû zárt-
ságában ragadható meg, amely a védõernyõ-hatással kapcsolatos.
A hitelszövetkezetek elsõsorban hitelnyújtásra rendezkedtek be, a megta-
karítások növekedését, a betételhelyezést ennek a célnak a megvalósítása
érdekében ösztönzik. Alapvetõen úgy igyekeznek mûködni, hogy a betétekre
valamivel nagyobb kamatot tudjanak adni, mint a kereskedelmi bankok, ezzel
egyidejûleg a hitelszövetkezettõl felvett hitelekre kisebb kölcsönkamatot szá-
mítanak fel.
321
A szövetkezeti bankok kizárólag vagy döntõ többségben szövetkezetekbe,

illetve szövetkezetek vállalataiba fektetnek be. A kedvezõ betéti, illetve köl-
csönkamat-feltételeken túlmenõen a hitelszövetkezetek többsége további
kedvezmények nyújtásával igyekszik a tagjait szolgálni. Kiemelkedõ fontos-
ságú terület a biztosítás. A hitelszövetkezetek két olyan biztosítási formát
vezettek be, amelyeket más pénzintézetnél nem találunk meg. Az egyik ezek
közül az úgynevezett megtakarítási életbiztosítás, a másik a hitelbiztosítás.
Mindazok a hitelszövetkezeti tagok, akik betétet helyeznek el a szövetkezet-
ben, külön biztosítási díj fizetése nélkül, automatikusan életbiztosításhoz
jutnak. A másik, ugyancsak a hitelszövetkezeti tagsághoz kötõdõ biztosítási
forma az úgynevezett hitelbiztosítás. Külön biztosítási díj fizetése nélkül,
valamennyi, a hitelszövetkezetektõl felvett tagsági kölcsön, illetve hitel auto-
matikusan biztosítva van, és a tag elhalálozása vagy fizetésképtelensége ese-
tén a kölcsönt nem kell visszafizetni. Hasonló megoldást alkalmaznak arra az
esetre, ha a vállalkozás csõdbe jut. Ezeknek a megoldásoknak a technikájá-
hoz tartozik, hogy maga a hitelszövetkezet a biztosítótársaságnál tovább biz-
tosítja mind a betéteit, mind pedig a tagoknak nyújtott élet-, illetve vállalko-
zásbiztosítást.
A hitelszövetkezetek mûködésének állami szabályozása különösen hangsú-
lyos kérdést jelent, mivel ez az a szövetkezeti típus, amelyik a modern szövet-
kezeti rendszerekben központi helyet foglal el. Az állam leginkább a szövetke-
zeti bankokon keresztül tudja kedvezõ irányban befolyásolni egyrészt a kis- és
közepes vállalkozások tevékenységét, másrészt a többi szövetkezeti ágazat
mûködését.
2. Beszerzõ, fogyasztási, értékesítõ

és feldolgozó szövetkezetek
Az Európai Unió tagállamainak élelmiszer-vertikumaiban kiemelkedõ sze-

repet játszanak a beszerzõ, a fogyasztási, az értékesítõ és a feldolgozó szövet-
kezetek. Tárgyalásuk azért célszerû egy logikai egységben, mert mûködési
elveik rendkívül hasonlóak, és elterjedésük is gyakran párhuzamosan történt,
valamint közös kiindulási eseményekhez köthetõ. A beszerzõ, az értékesítõ és
a feldolgozó szövetkezetek esetén a termelõk alkotják azt a csomópontot, mely
a koordinációt szervezi, a fogyasztási szövetkezetek esetén pedig a fogyasztók.
A termékpályákon belüli vertikális kapcsolatok kiépülése is hasonló, a
322
különbség annyi, hogy a termelõi csomópont koordinációja fõként felfelé (a

beszerzõi szövetkezetnél lefelé) irányul, a fogyasztói csomópont esetén pedig
a termékpályán lefelé a termelés irányába.
Ezek a szervezetek nagyrészt horizontális, kisebb részt vertikális irányban
koordinálják a termékpályák szereplõit. Habár a tagállamok szinte mindegyi-
kében megtalálhatók, nemzeti különbségek is kimutathatók kialakulásukban,
mûködési rendjükben és az állammal való kapcsolataikban. A beszerzõ, az
értékesítõ és a feldolgozó szövetkezeti típus bemutatásánál fõként a dán
modellt vettem alapul, mivel a termékpályák szereplõi közti gazdasági koordi-
náció különösen hatékony eszközének bizonyult, a fogyasztási szövetkezetek
esetében pedig az angol és a svéd mintát.
2. 1. A beszerzõ, értékesítõ, feldolgozó

szövetkezetek dániai modellje
Dániában a XIX. század utolsó évtizedében a gazdálkodók érdekeik védel-

me érdekében elsõként mezõgazdasági egyesületeket alapítottak, fõként a
nagygazdák részvételével. A nagygazdák egyesületei mellett a szervezeti élet
kezdeti idõszakában a kisparasztok érdekképviselete csak igen szerény mérté-
kû volt. A dán mezõgazdaságot világhírûvé emelõ szövetkezetek elterjedését a
Grundtwig püspök által kezdeményezett népfõiskolai mozgalom készítette elõ
az 1860-as évektõl, és teremtette meg azt a kulturális alapot, melyen elindul-
hatott a nagy közösségi elkötelezettséget igénylõ szövetkezeti mozgalom. A
mezõgazdaságban lejátszódó belterjesedési folyamat mellett a szövetkezeti
mozgalom jelentette a garanciát a kisgazdaságok jövedelmezõ mûködése szá-
mára. E célból hozták létre a gazdálkodók a szövetkezeteiket, elsõsorban a ter-
meléshez szükséges anyagok közös beszerzésére és termékeik közös feldolgo-
zására, értékesítésére. Az életképes szövetkezetek létrejötte és fejlõdése tette
lehetõvé a dán mezõgazdasági termékeknek a korabeli zárt angol piacra való
betörését.
A dán szövetkezeti mozgalom elindulása a tejfeldolgozáshoz és -értéke-
sítéshez köthetõ. A tejszövetkezeti tagság feltétele az volt, hogy a termelõ a
saját szükségletén felüli tejmennyiséget teljes egészében a szövetkezetnek
adja át, tíz éven keresztül. A tagság tíz év után természetesen megújítható
volt. A szükséges tõkét teljes egészében a helyi takarékpénztár hitelezte
ugyancsak tíz évre. A szövetkezet tagjai azonban teljes és egyetemleges fele-
lõsséggel tartoztak a szövetkezet vagyontárgyaiért, mindenekelõtt a felvett
hitelért.
323
A szövetkezetek eredményes mûködésének igen fontos tényezõje volt,

hogy kezdettõl fogva arra törekedtek, hogy a lehetõ legjobb szakembereket
alkalmazzák. Az esetleges veszteség a beszállított tejmennyiség arányában ter-
helte a tagokat, illetve ennek arányában osztották fel a képzõdött nyereséget
is. A nyereség egy részét általában fejlesztésre fordították, illetve tartalékol-
ták. A szövetkezetek többsége biztonsági alapot is képzett. A biztonsági alapot
azonban tíz év után szétosztották.
A dán élelmiszer-feldolgozó ipar másik legfontosabb ágazata a bacon-
sertés-vágás. A baconsertés-termelés tulajdonképpen a tejipar mellékter-
mékeit hasznosító ágazatként jött létre és fejlõdött. Miután a tejszövetke-
zetek mûködése eredményesnek bizonyult, a termelõk elhatározták, hogy
bacongyárakat is létrehoznak a baconsertések feldolgozására. A baconfel-
dolgozó szövetkezetek hasonló feltételekkel jöttek létre, mint a tejszövet-
kezetek.
Egy mezõgazdasági termelõ egyszerre természetesen több szövetkezetnek
lehetett tagja. A tagság feltétele a felvett hitelért való kötelezettségvállalás
mellett az volt, hogy foglalkozzon annak a terméknek a termelésével, amelyik
feldolgozására a szövetkezeti vállalat alakult.
A mezõgazdasági termelõk és a szövetkezet kapcsolatában termékenként
különbözõ megoldások terjedtek el. Azt a tejszövetkezeteknél meghonosodott
gyakorlatot, miszerint a termelõ a saját szükségletén felüli mennyiséget a szö-
vetkezetnek köteles átadni, a baconszövetkezetek is átvették. A bacon-, illetve
a sertésértékesítés területén idõnként jelentkezõ nehézségek miatt konfliktu-
sok keletkeztek a tagok és a szövetkezetek között. Elõfordult ugyanis, hogy az
értékesítési nehézségre hivatkozva, a húsüzem megtagadta a sertések átvé-
telét. Ennek a konfliktusnak a kiküszöbölésére vezették be a kétoldalú kötele-
zettséget. A termelõ köteles a saját szükségletét meghaladó árut a szövetkezet-
nek átadni, de a megfelelõ minõségû áru átvételét a szövetkezet nem tagad-
hatja meg. Ez a kétoldalú kötelezettségvállalás még inkább ráirányította a
figyelmet a piackutatás tökéletesítésére.
Más gyakorlat terjedt el a termelõk és a szövetkezetek kapcsolatában a
tojás- és vágóbaromfinál. Itt a termelõk a szövetkezettel kötött éves szerzõdés
alapján termelnek, illetve szállítják az árut. Más területen, mint a vágómarhá-
nál, valamint a termelõknek takarmánnyal, mûtrágyával és vetõmaggal való
ellátásában nincs semmilyen irányú kötelezettségvállalás. Ezeken a területe-
ken a mezõgazdasági termelõ alkalmanként dönt arról, hogy igénybe veszi-e a
szövetkezet szolgáltatását vagy sem.
A dán szövetkezeti mozgalomnak másik igen lényeges eleme volt, hogy
már a szövetkezeti vállalatok létrehozásának kezdeti idõszakában is a mezõ-
324
gazdasági termelõk nemcsak a feldolgozás, hanem az értékesítés megszerzé-

sére is törekedtek.
A piaci pozíció erõsítése céljából további szövetkezeti vállalatok is alakul-
tak. A tejszövetkezetek gépgyártó vállalatot alapítottak, hogy biztosítsák a tej-
termelés és a tejipar berendezéseinek gyártását. Hasonlóképpen csomagoló
üzemeket is létesítettek a vaj és a sajt csomagolására. A bacongyárak saját
gyárat hoztak létre a szükséges termelõeszközök és alapanyagok elõállítására.
A piaci manõverezõ képességük javítására a bacongyárak közös vállalkozás-
ban konzervgyárakat is alapítottak.
A tejszövetkezetek és a bacongyárak által létrehozott szövetkezeti vállala-
tokat másodlagos szövetkezeteknek szokás nevezni. A másodlagos szövetke-
zetet létrehozó elsõdleges szövetkezeteknek a felvett hitelért nem kellett teljes
és egyetemleges felelõsséget vállalni, hanem csak úgynevezett korlátolt fele-
lõsséget. A felelõsségvállalás a hitelnek csak egy meghatározott részére vonat-
kozott, mégpedig olyan hányadára, amilyen arányban igénybe vette a másod-
lagos szövetkezet szolgáltatását.
A másodlagos szövetkezetek és az elsõdleges szövetkezetek kapcsolatában
jövedelemelosztás tekintetében a fõ szerepet az árak játszották. A forgalmi
szférában a másodlagos szövetkezetek az értékesítés során felmerült költsé-
gek levonása után maradt összeget fizették árként az elsõdleges szövetkeze-
teknek, esetenként közvetlenül a mezõgazdasági termelõknek. Nagyrészt ezek
a másodlagos szövetkezetek finanszírozták a különbözõ érdekvédelmi szerve-
zetek tevékenységét, a tanácsadó hálózatot, a minõségellenõrzést, a különbö-
zõ kutatási és oktatási tevékenységeket.
A beszerzõ, értékesítõ és feldolgozó szövetkezeti formák jelentõségére utal
az is, hogy több szakirodalom terminológiájában a marketingszövetkezetek
alaptípusaiként határozza meg azokat. A szakirodalom a szövetkezeti tipoló-
gia tekintetében rendkívül heterogén. Célszerûnek látszik a beszerzõ, az érté-
kesítõ és a feldolgozó szövetkezeteket a marketingszövetkezet gyûjtõfogalom
kategóriájába sorolni, ugyanis ezek a funkciók gyakran keverednek, illetve
kiegészülhetnek másokkal, például fogyasztási szövetkezeti feladatokkal
Dániában, vagy termelési tevékenységgel Franciaországban.
A marketingszövetkezetek közé fõként az alábbi szervezeteket szokták
sorolni:
– Az értékesítési ügynökségek, amelyek a mezõgazdasági termelõk terméke-
it elhelyezik a piacon, illetve piacot keresnek megtermelt termékek eladá-
sához. Emellett nem, vagy csak minimális mértékben szolgáltatnak piaci
információt a termelõknek, nem törekszenek befolyásolni a mezõgazdasá-
gi termelõk termelését sem minõségi, sem mennyiségi szempontból. Szé-
325
leskörû elterjedésüket viszonylag fejletlen piacgazdasági viszonyok között

lehet megfigyelni. Nagy elõnyük, hogy csak minimális költségekkel
mûködnek. Lényeges sajátosságuk, hogy a bizományis értékesítési mód-
szer szerint tevékenykednek.
– Az alkuszövetkezetek azok, amelyekben az egyes különálló mezõgazdasági
termelõk, a kereskedõkkel és feldolgozókkal szembeni alkupozíciójának
megerõsítése érdekében, a termékeiket együtt értékesítik. Alkuszövetkeze-
tekkel szinte valamennyi mezõgazdasági termék esetében lehet találkozni,
hisz tagjaik számára piaci információszolgáltatást, illetve közvetítést
végeznek. Maga az alkuszövetkezet jellemzõen nem rendelkezik raktározá-
si és feldolgozási kapacitással (ezt a tagok végzik). Az alkuszövetkezet tevé-
kenységének fõ területe az áralku.
– Az értékesítési szövetkezetek – eltérõen az alkuszövetkezetektõl – rendel-
keznek az áru jobb értékesítését elõsegítõ raktározási és osztályozási stb.
kapacitással. A közös értékesítéssel csökkenni fog az egy tagra esõ költség,
a jobb alkupozíció magasabb értékesítési árakat és stabilabb vevõkapcso-
latokat eredményez. Ezzel a típusú szövetkezettel leginkább a feldolgozást
nem igénylõ termékek, például a frissen fogyasztásra kerülõ zöldség- és
gyümölcsfélék esetében lehet találkozni. Tagjaik számára széles körû mar-
ketingszolgáltatást nyújtanak.
– A feldolgozó szövetkezetek az élelmiszertermelés második (feldolgozási),
esetleg harmadik („elosztó” kereskedelmi) fázisát is magukba foglalják. A
közös feldolgozással csökkenni fog az egy tagra esõ költség a nagyobb ter-
melési méret miatt, lehetõség van a végtermék minõségének egységesíté-
sére, valamint a modern technológiák könnyebb adaptálására. A jobb
alkupozíció magasabb értékesítési árakat és stabilabb vevõkapcsolatokat
eredményez. Elterjedésük hasonló az értékesítési szövetkezetekéhez. A fel-
dolgozó szövetkezet az értékesítési szövetkezetnek a feldolgozási fázissal
kibõvített változata. Tagjaik számára széles körû marketingszolgáltatást
nyújtanak.
– A termelõket termelõeszközzel ellátó beszerzõ szövetkezetek azok, ame-
lyek kis- és nagykereskedelemmel is foglalkozhatnak. A közös beszerzéssel
csökkenni fog az egy tagra esõ költség, a jobb alkupozíció alacsonyabb
beszerzési árakat és stabilabb szállítói kapcsolatokat eredményez. E tevé-
kenységükkel párhuzamosan gyakran szaktanácsadással is foglalkoznak,
tagjaik innovációs tevékenységében is részt vállalnak.
326
2. 2. A fogyasztási szövetkezetek angliai, svédországi

és dániai modellje
A fogyasztási szövetkezetek a széttagolt fogyasztóközönség számára jelen-

tenek megoldást. Olyan helyzetekben, amikor egyrészt a piaci koordináció
elégtelen mûködése következtében a vállalkozói tõke nem szívesen ruház be
és épít ki értékesítési rendszereket (például a vidéki települések széttagoltsá-
ga és az itt jelentkezõ heterogén és kisebb tételekben jelentkezõ kereslet nehéz
kiismerhetõsége következtében megemelkedõ tranzakciós költségek miatt).
Másrészt a fogyasztási cikkek közös beszerzésével a fajlagos költségek csök-
kenthetõk, a nagy tételben történõ beszerzés miatt kedvezmények érhetõk el,
valamint a szállítói kapcsolatok megbízhatóbbá válnak.
A fogyasztási szövetkezetek a vertikális integráció terén is képesek ered-
ményt elérni. Ebben az esetben a termékpálya végsõ szakaszától visszafelé
indul el a kapcsolat építése. A fogyasztási szövetkezet egy bizonyos méretha-
tár felett akkora tõkével és állandó vásárlóközönséggel rendelkezik, hogy
képes a termeltetésre is. Ekkor közvetlenül a vásárlók igényének megfelelõen
tudja befolyásolni a gyártás menetét.
Angliában a XVII. században kibontakozó ipari forradalom hatására a váro-
si népesség gyors ütemû gyarapodása a kereskedelem fejlesztésének igényét is
magával hozta. A bolthálózat kialakulása a sürgetõ igényeket eleinte csak
késéssel követte, és az ebbõl fakadó „elõnyös” helyzetének minden (a kereske-
delmi erkölccsel akár ellentétes) lehetõségét kihasználta. Általánossá vált az
élelmiszerhamisítás, a csalárd mérlegelés, a rossz minõségû és drágán kínált
áruk eladása. A gyárakban üzemelõ – sokszor monopol helyzetben levõ – bol-
tok az amúgy is alacsony bérek kifizetésekor a könnyelmûen „felírásra” vásár-
ló munkások keresetének jó részét visszafogták. Ez a helyzet váltotta ki 1844-
ben a Manchester gyáraiban dolgozó rochdale-i szövõmunkások szövetkezet-
alapító elhatározását és a saját tulajdonukban levõ elárusító helyek alapítását.
Az alapítók között többségben voltak a takácsok, de más szakmához tartozók
(például a cipõkészítõk) is megtalálhatók voltak közöttük. Ezzel olyan szövet-
kezet jött létre, amely nemcsak a szükséges termelõeszközökkel, hanem
fogyasztási cikkekkel is ellátta a tagjait. Így a rochdale-i szövetkezetet mind a
beszerzõ, mind a fogyasztási szövetkezetek úttörõjének tekinthetjük.
Az Egyesült Királyságban a fogyasztási szövetkezeti mozgalom nemcsak
kereskedelmi szférában tevékenykedett, hanem arra törekedett, hogy kiépítse a
termelõbázisát is. A fogyasztási szövetkezeti mozgalom azonban nem fogta át az
egész nemzetgazdaságot, de igen jelentõs tényezõjévé vált a brit gazdaságnak.
327
A fogyasztási szövetkezetek érdekvédelmi szervezetei közül az Egyesült

Királyságban központi szerepet játszik a Szövetkezeti Nagykereskedelmi Tár-
saság, amelyet a kiskereskedelmi szövetkezetek 1863-ban abból a célból hoztak
létre, hogy az árubeszerzési ügynökségként segítse tevékenységüket. Azóta a
tevékenysége kibõvült ipari, mezõgazdasági termeléssel, pénzügyi, biztosítási,
utazási, szállodai és egyéb tanácsadói szolgáltatásokkal. A társaság tulajdono-
sa a szövetkezeti központi banknak és a szövetkezeti biztosító társaságnak is.
A svédországi fogyasztási szövetkezeti mozgalom a másik legrégibb, leg-
jobban kiépült, amely a brithez hasonló eszmei alapokon nyugszik. A mozga-
lom által kiépített termelési tevékenység nemcsak a fogyasztási szövetkezeti
tevékenységet szolgálta. A Svéd Szövetkezeti Szövetség és Nagykereskedelmi
Társaság az 1920-as évektõl a minõség és az ár befolyásolására, a kartellek és
monopóliumok uralmának megtörésére, továbbá függetlensége megõrzése cél-
jából tevékenységét egyre inkább kiterjesztette a termelési szférára is. A létreho-
zott élelmiszeripari vállalatok, a péküzemek, a húsfeldolgozók, a sörfõzõ üzemek
az egyes szövetkezetek irányítása alatt mûködtek. A nem közvetlen fogyasztási
szövetkezeti funkció ellátására létrehozott és általában a nagyobb termelõüze-
mek kezdettõl fogva a Svéd Szövetkezeti Szövetség és Nagykereskedelmi Társa-
ság irányításával mûködtek. Az 1960-as években a szövetkezetek és a Szövetség
közötti megegyezés eredményeként a közvetlen szövetkezeti irányítás alatt lévõ
üzemek is átkerültek a szövetkezeti irányítás alá. A svéd fogyasztási szövetkeze-
tek törekvése, hogy tevékenységüket olyan területekre is kiterjesztik, amelyek
nem kapcsolódnak szorosan a fogyasztási szövetkezeti funkció ellátásához, az
1970-es, 1980-as években tarthatatlanná vált. Azokat a termelõüzemeket,
amelyek fõleg exportra termelnek vagy nem a belföldi szövetkezeti piacra ter-
melnek, kivették a szövetkezetek irányítása alól, és egy speciális holding tár-
saságba tömörítették õket.
A Svéd Szövetkezeti Szövetség és Nagykereskedelmi Társaság gazdasági
tevékenységét az 1980-as évek közepén átszervezték. Ezt leginkább az indo-
kolta, hogy a szervezeti felépítés nem volt alkalmas a különféle funkciójú tevé-
kenységek irányítására. Az átszervezés következtében megszûnt a hierarchi-
kus felépítés, az egyes gazdasági egységeknek az irányítószervtõl való függõ-
sége. Számos üzleti és szolgáltató egységet alakítottak ki, és ezek önállóan
vezetik a vállalatokat. A központi irányítószerv 1985 óta leginkább üzletpoliti-
kai, stratégiai, valamint vagyonkezelõ szervként mûködik.
Dániában az elsõ szövetkezeti boltot 1866-ban nyitották meg. A független
helyi szervezetek regionális egyesüléseket hoztak létre, majd ezek 1896-ban
megalapították a Dán Nagykereskedelmi Társaságot, amely az évek során a
legnagyobb szövetkezeti importõr és nagykereskedelmi szövetkezetté fejlõ-
328
dött, kiterjesztve tevékenységét termelésre, szállításra és a tagok számára

nyújtott egyéb szolgáltatásokra. A Dán Nagykereskedelmi Társaság fokozato-
san kiépítette a kiskereskedelmi tevékenységét is.
A dán fogyasztási szövetkezeti rendszernek fontos sajátossága, hogy kétfé-
le fogyasztási szövetkezeti hálózatot foglal magába, nagyságrendileg azonos
számú tagsággal. Az egyik ága a szövetkezeti rendszernek a klasszikus, a Dán
Nagykereskedelmi Társaságot létrehozó, önálló, alulról szervezõdött függet-
len szövetkezetekbõl, illetve tagságukból áll, a másik ág pedig a Dán Nagyke-
reskedelmi Társaság által létrehozott üzletek hálózatából és a köréjük szerve-
zett tagságból.
2. 3. A termelõi szervezetek és az európai szövetkezetek
A szövetkezetek gazdasági, társadalmi elõnyeinek és a versenyfeltételek-

nek egységes érvényesülése érdekében megindultak azok a törekvések, hogy a
Közösségi Agrárpolitika (CAP) elõnyeinek igénybevételéhez a termelõi közös-
ségeken keresztül juthassanak hozzá a gazdálkodók. Ez az elv alapvetõen
megfelel a CAP-reform irányait meghatározó Agenda 2000 dokumentumban
megfogalmazottaknak, azaz a termékre irányuló támogatások csökkentése
mellett a termelõk gazdasági, szociális viszonyait tekintik a támogatási kere-
tek fõ meghatározójának. Ezért a termelõi közösségek egységes szabályozásá-
ra (elõször a zöldség- és gyümölcsszektorban), illetve a termelõi közösségek
országhatárokon átnyúló rendszerét eredményezõ nemzetközi szövetkezeti
szervezetek kialakításának közösségi szabályozására biztató kezdeményezé-
sek történtek. Az elõbbit az ún. termelõi szervezetek (producer organisations),
az utóbbit az ún. európai szövetkezetek (European Cooperative Societies –
Societies Cooperative Europeannes, SCE) képviselik.
A termelõi szervezetek létrehozását és mûködtetését az EU jelentõs mérték-
ben hajlandó támogatni. Ennek érdekében ugyanakkor a szervezetek tagjai
kötelesek az adott termékpályán a termésüket a szervezeten keresztül értékesí-
teni, bekapcsolódni az ellenõrzött piaci mechanizmusba, adatszolgáltatásba.
Belsõ szabályaikban a hagyományos szövetkezeti rendszer alapelvei érvényesül-
nek, ugyanakkor nyitottak a szövetkezeti együttmûködés nemzetközi dimenzió-
ira is (amennyiben a partner azonos elveken nyugvó alapszabállyal rendelke-
zik). A szövetkezetek nemzetközi együttmûködésének elve érvényesül az euró-
pai szövetkezetek rendszerében is azzal, hogy az európai szövetkezet lényegében
társasági formát jelent, de ebben csak a szövetkezeti mozgalom nemzetközileg
elismert alapelveit érvényesítõ szövetkezetek lehetnek tõkebefektetõ tagok.
329
A termelõi szervezetek az Európai Unió tagországaiban – bár nem egyfor-

ma mértékben, de – kiemelkedõ szerepet töltenek be a zöldség- és gyümölcs-
termesztésben, -értékesítésben és az elsõdleges feldolgozásban.
A termelõi szervezet olyan szervezet, amelyet a zöldség- és gyümölcster-
melõk hoznak létre, tagja pedig csak termelõ lehet. Célja a tagjai által elõállí-
tott zöldség- és gyümölcstermelés szervezése, a termékek tárolása, azok áruvá
való elkészítése és közös értékesítése. A termelõi szervezet egyben jogi szemé-
lyiséggel rendelkezõ gazdálkodó szervezet, amelyet tagjai demokratikusan
irányítanak. Jogi formáját nem határozzák meg, nagyobb részt szövetkezet-
ként mûködnek, egy részük gazdasági társaságként jön létre. Ennek fõ oka az,
hogy a vezetési döntések a gazdasági társaságok esetében rugalmasabban,
könnyebben meghozhatók, míg a fõ döntések meghozatalához a szövetkeze-
teknél a közgyûlés – egy tag – egy szavazat alapon nyugvó – beleegyezése
szükséges. Az Európai Unió rendelete által elõírt demokratikus felépítés pél-
dául az egy tag által birtokolt részvény vagy törzsbetét maximálásával (25%)
biztosítható. A szövetkezeti forma a megközelítõleg azonos termelési méretû
nagy- vagy kistermelõk számára elfogadható megoldás, azonban kevésbé
vonzó egy olyan körben, ahol a termelõk különbözõ méretûek és fejlettségi
szintûek. A nem szövetkezeti forma talán legfontosabb elõnye az lehet, hogy
így az eltérõ termelési értékkel rendelkezõ és ezért különbözõ méretû és
vagyoni helyzetû termelõk könnyebben társulnak.
A termelõi szervezetek általában gazdasági körzetenként és termékkörök
szerint szervezõdnek. Ha a szervezet az adott területen belül reprezentatívnak
tekinthetõ – azaz a termelõk legalább kétharmada tag, és a terület termelésé-
nek legalább kétharmadát adják –, akkor a termelõi szervezet fõbb szabályai
kiterjeszthetõk a nem tag termelõkre is.
Az Európai Unió által pontosan meghatározott mûködési alapelveket
összefoglalva, a termelõi szervezet a következõ célok eléréséhez nyújthat
segítséget a résztvevõk számára:
– a termeléshez szükséges inputok koncentrált beszerzésével a költségek
csökkentése és megbízható minõség biztosítása;
– a termények (output) közös értékesítésével kiegyenlített kínálat biztosítása;
– a kisebb fajlagos értékesítési költséggel nagyobb jövedelem elérése;
– közösen üzemeltetett, egyedileg alkalmazva nehezen megtérülõ technoló-
gia adaptálása (pl. hûtõtárolás, elsõdleges feldolgozás);
– információgyûjtés és -közvetítés a tagok számára (ár, piaci technológiai
stb.);
– támogatási lehetõségek felkutatása, igénylése, tanácsadás e források kiak-
názásában.
330
A termelõi szervezetek nemcsak elõnyökkel járnak a tagok számára,

hanem kötelezettségekkel is. Ezek közül a legfontosabbak a következõk:
– a termelõi szervezet által elfogadott szabályokat a termelés bejelentésérõl,
a termelésrõl, az értékesítésrõl, esetleg a környezetvédelemmel kapcsola-
tos feladatokról kötelezõ lesz betartani;
– a tagok a termésük egészét, vagy bizonyos esetekben legalább 75%-át a ter-
melõi szervezeten keresztül kell értékesítsék;
– egy termelõ csak egy termelõi szervezet tagja lehet;
– kötelezõ adatszolgáltatást vállalnak termelésük számos paraméterére
vonatkozóan.
2. 4. A beszerzési, fogyasztási, értékesítési és feldolgozó

szövetkezetek finanszírozási sajátosságai
Az említett szövetkezetek mûködése során alapvetõ jelentõségû az árkép-

zés és a fizetési mód megválasztása. Az árképzésen keresztül a szövetkezet a
következõ tényezõket próbálja befolyásolni kutatásai nyomán: a tagok bevéte-
leit, a szövetkezet mûködésének nyereséges voltát, a régióban termelt termék
minõségének elismertetését és egységesítését, a gazdasági ágazat régióbeli fej-
lõdését, a vevõk termékkeresletét, a megtermelt termék exportpiacokra kerü-
lésének lehetõségét. Mivel a fenti célok egyidejû megvalósulása egymást kor-
látozza, a szövetkezet nem érheti el minden célját egyszerre, és valamely cél
elõnyben részesítése a többi háttérbe szorulásával jár együtt.
A tagok elvárják a szövetkezettõl, hogy termékükért a lehetõ legmagasabb
árat fizesse meg. A szövetkezetek tagjai a fizetendõ termékárak kialakításakor
általában a következõ három elv valamelyikét követik:
– Az árkarbantartáson alapuló árpolitika alkalmazása eredményeként viszony-
lag nagy árrés képzõdik a szövetkezetnél. A szövetkezet piaci árat fizet a tagok
termékéért, és a keletkezõ nyereséget – részben vagy egészben – visszajuttat-
ja a tagokhoz, méghozzá a szövetkezettel folytatott tranzakcióik értékének
megfelelõ arányban.
– Az ún. kedvezményezett árak alkalmazása esetén a szövetkezetet a tagok
terméséért fizetett magas ár, illetve az inputoknak a tagok felé történõ
értékesítésekor érvényesített alacsony ár útján azonnal továbbadja a nye-
reséget a tagoknak. Ezt úgy lehet elérni, hogy az árak kialakításakor a szö-
vetkezet átlagos költségeit veszik figyelembe.
– A költség plusz árrés elv alkalmazásakor a szövetkezet készpénzforgalmi
igényeinek figyelembevételével határozza meg az árréseket, figyelmen
331
kívül hagyva a piaci verseny hatásait. Ez az árképzési politika csak olyan

szövetkezeteknél valósítható meg, amelyek domináns pozíciót élveznek a
piacon vagy költségszintjük jelentõsen alacsonyabb a konkurenciáénál.
A szövetkezetekben a termelõ tagok terméséért kapható lehetõ legmaga-
sabb ár elérése a cél. Ez azt is jelenti, hogy a nem szövetkezeti jellegû vállalko-
zásokkal ellentétben a szövetkezet teljes nettó jövedelmét szétosztja a tagjai
között, a szövetkezettel folytatott tranzakcióknak megfelelõ arányban. Követ-
kezésképpen a szövetkezet természeténél fogva nem igazán vonzó intézmény
a vállalkozói tõke számára, mivel a tõkebefektetõk az olyan vállalkozásokat
részesítik elõnyben, mely tõkéjük lehetõ legjobb megtérülését, a legmagasabb
osztalékot biztosítják. A fenti ok miatt a szövetkezet finanszírozása lényegé-
ben önfinanszírozás a tagok által. Elõfordulhat, hogy az egyéni termelõk nin-
csenek abban a helyzetben, hogy készpénzben biztosítsák a szövetkezet meg-
alapításához és mûködéséhez szükséges tõkét.
A finanszírozás lehetséges fõbb forrásai:
– a tagok részjegyeivel, üzletrésztõkéjével,
– az éves gazdálkodási eredmény egy részének tartalékalapokba helyezésével,
– rövid lejáratú mûködõ tõkehitellel, fedezetül a tagok terménye szolgálhat,
– hosszú lejáratú beruházási tõkehitellel, bankoktól vagy más hitelintézetek-
tõl, a tartalékok, más vagyontárgyak, aktívák és a tagok további kötelezett-
ségvállalása alapján,
– állami támogatásokkal.
Egy értékesítõ vagy feldolgozó szövetkezet, amikor átveszi a tagtól a
mezõgazdasági terméket, alapvetõen kétféleképpen járhat el: vagy az átvétel-
lel egy idõben kifizeti az árát, vagy összegyûjti más termelõk termékeivel, s
azokkal együtt értékesíti a megfelelõ idõben, illetve a termelõknek az átadott
termékek után, az átlagos költség elszámolását, illetve levonását követõen
átlagárat fizet.
Az átvételkor történõ fizetés elõnyei:
– A termelõ tagok azonnal megtudják, mekkora összeget kapnak termésü-
kért, így számukra ez nem jelent bizonytalansági tényezõt.
– A szövetkezet hírneve javul a termelõk körében, melynek következtében
üzleti forgalma tovább növekedhet.
– Az átvételkor történõ fizetés gyakorlata kevesebb könyvelést és nyilvántar-
tást igényel, mint a késleltetett fizetési formák.
– A szövetkezet vezetõsége jobban figyelemmel kísérheti a költségek és árak
alakulását, mivel a termék a birtokába került.
Az átvételkor történõ fizetés hátrányai:
– A szövetkezet többletkockázatot vállal azzal, hogy saját számlára megvásá-
332
rolja a tagok által termelt terméket, a tag pedig elveszítheti adós státuszbe-
li elõnyeinek egy részét.
– Az átvételkor történõ készpénzfizetéskor sok és gyakran nagyon költséges
pótlólagos mûködõtõke-bevonást igényel a szövetkezet.
A késleltetett fizetés rendszere
Számos, szövetkezet által alkalmazott késleltetett fizetési mód is létezik. A

„pooling” egy olyan késleltetett fizetési módozat, amely legtöbbször magába fog-
lal egy bizományi szerzõdést is. Az ún. poolingot elsõsorban olyan termékek ese-
tében alkalmazzák, amelyeknek a termelési költségei vagy az ára erõs szezonális
ingadozást mutat. Vannak olyan termékek, amelyeknél ez kevésbé áll fenn, álta-
lában ebbe a csoportba tartoznak a gabonafélék. Az effajta termékeknek az érté-
kesítésével foglalkozó értékesítési szövetkezetek nem is szokták alkalmazni a
pooling szabályait. Más termékek esetében viszont a pooling elterjedt, és a szö-
vetkezeti marketingtevékenység tipikus megnyilvánulási formája. A pooling fõ
célja a piaci kockázat lehetõ legigazságosabb elosztása a tagok között.
A mezõgazdasági termékek marketingköltségei durván két nagy csoportra
oszthatók: az állandó és változó költségek csoportjára. Magától értetõdõ, hogy
az állandó költséget (például a raktározási költségeket) egyenlõ arányban
osztják szét a termékek között, akkor is, ha a pooling szabályai szerint járnak
el, és akkor is, ha nem. A változó költségek esetén már más a helyzet. Például
ha az egyik termelõtõl felvásárolt árut csak egy sokkal távolabbi piacon sike-
rül értékesíteni, mint a másik termelõét, akkor az elsõét sokkal nagyobb szál-
lítási költség terheli. A szövetkezet ebben az esetben két módon járhat el: vagy
mindkét termelõ számára felszámolja a ténylegesen felmerült szállítási költ-
ségeket, vagy átlagolja azokat. A pooling alkalmazása az utóbbit jelenti. A
pooling alkalmazásának két fõ formája terjedt el az Európai Unió mezõgazda-
sági szövetkezeteiben: a termékpooling és az árpooling.
A termékpooling során a szövetkezet a termelõtõl átvett termékegység
után ugyanazt az árat fizeti, függetlenül attól, hogy azt milyen feldolgozó vál-
lalatnak értékesítette, illetve ha maga a szövetkezet dolgozta fel, akkor a
további feldolgozás alatt milyen termék készült belõle. A szövetkezet nem tesz
különbséget a termékek között attól függõen, hogy a további feldolgozás során
milyen jövedelemtartalmú végtermék készül belõle.
Az árpooling alkalmazásával a szövetkezet egy elõre meghatározott idõszak
alatt a neki átadott minden termék után azonos (átlag-) árat fizet, függetlenül
attól, hogy az átadás idõpontjában milyen volt a piaci ár. Az idõszak hossza ter-
333
mékenként különbözhet. A legrövidebb idõtartam általában egy nap, a leghosz-

szabb pedig egy év. Egynapos poolingot érdemes alkalmazni például sok fris-
sen fogyasztható és gyorsan romló zöldség és gyümölcsfélére, heti poolingot
például a tojásra, havi poolingot a vajra, a sajtra, a citrusfélékre, többhónapos,
ún. szezonális poolingot pedig az almára, a körtére stb. Általában éves
poolingot célszerû alkalmazni a gyapjúra, a dohányra, a cukorrépára stb.
Bizonyos mértékben a pooling a szövetkezeti mûködés természetes velejá-
rója. Sok esetben azonban a termelõk elõnyben részesítik, részesíthetik a
készpénzért való eladásokat. A pooling ugyanis azt jelenti, hogy a termelõk az
átadott termék után járó összeget csak egy bizonyos idõ elteltével kapják meg,
ezért a pooling alkalmazása esetén a szövetkezet alapárat, majd az idõszak
eltelte után (ez gyakorlatilag azt jelenti, amikor a poolba gyûjtött összes ter-
méket eladták) árkiegészítést fizethet a termelõnek.
A pooling a termelõk számára elõnyös, mert biztos piacot jelent termékük
számára, a kockázatot közösen viselik – így csökken az egyén kiszolgáltatott-
sága –, valamint magasabb termékárat érhetnek el.
Az elõnyök mellett megvannak a pooling hátrányai is. Egyrészt elveszítik a
termékük marketingje fölötti ellenõrzést, mivel a termelõk termékeit összeke-
verik, a termék elveszti egyéni termelõi jellegét, másrészt a könyvelés és nyil-
vántartás bonyolultabbá válik a szövetkezet számára, ugyanis minden egyes
termelõ adatait folyamatosan rögzíteni és feldolgozni kell. A poolingot a szö-
vetkezetek nemcsak a mezõgazdasági termékek eladásánál alkalmazhatják,
hanem a beszerzésnél is.
3. Szolgáltató szövetkezetek,
termelési szövetkezetek
A mezõgazdasági termelés egyes mûveleteiben az egyik legnehezebb fel-

adatot a megfelelõ gépi szolgáltatások megszerzése jelenti. Különösen nehéz
ez akkor, ha a termõföld megmûvelése sok gazdaság között oszlik meg. Az egy
gazdaságra jutó kis birtokméret, valamint annak a tagosítatlansága komoly
többletköltséget jelent a gazdaságok számára.
A kisebb gazdaságok nem képesek megvásárolni a szükséges gépparkot, és
ez a teher a vetésforgó bõvítését akadályozhatja meg. A termõföld tagosítat-
lansága számottevõen megnöveli azt az idõt, melyet a gépeknek a táblák meg-
közelítésére kell fordítaniuk.
334
A kisebb gazdaságoknak a megfelelõ gépi szolgáltatásokkal való ellátására,

valamint a géppark hatékony kihasználására is alkalmas a szövetkezeti koordi-
náció. Ez a szervezeti forma a géphasználati szövetkezet, ami nem azonos a
gépkörrel, ugyanis a gépkörök jogilag nem szövetkezetek (az egyesületekhez
állnak legközelebb), emellett pedig a gépkör nem rendelkezik gépparkkal, csak
annak tagjai. A gépkörben a gépeket általában annak tulajdonosai mûködtetik
és tartják karban. Fõként Németországban és Ausztriában terjedtek el.
A géphasználati szövetkezet birtokolja a gépeket, melyeket alapvetõen tag-
jainak anyagi hozzájárulásából vásárol meg. A géphasználati szövetkezet
alkalmazottaival mûködteti és tartja karban a gépparkot. Géphasználati szö-
vetkezetet akkor célszerû létrehozni, ha gépkör alapításához nem áll rendel-
kezésre megfelelõ számú termelõ, valamint akkor, ha a termelõk gépparkja
közösen használva sem elégíti ki a felmerülõ igényeket.
3. 1. A francia géphasználati szövetkezeti modell
Az elsõ francia mezõgazdasági szövetkezetek a XIX. század utolsó négy-öt

évtizedében születtek. A mozgalom történetében különösen fontos volt az
1906. évi Ruault-törvény, mely meghatározta azokat a szabályokat, amelyek
lehetõvé tették a szövetkezetek számára az állami finanszírozás igénybevéte-
lét, és elõször rögzítette a francia jogalkotásban a szövetkezés alapelveit. A
törvény így megteremtette a mezõgazdasági szövetkezeti alapszabály alapjait,
ugyanakkor a kölcsönös hitelpénztárakra bízta az állami pénzeszközök folyó-
sítását a földmûvelõk és szövetkezeteik részére. Ennek ellentételeként megkö-
vetelte, hogy a hitelpénztárak elfogadják az állami engedélyezési eljárást és a
hatósági ellenõrzést.
A szövetkezetek ma meghatározó súlyt képviselnek a francia élelmiszer-
gazdaságban. A szövetkezetek biztosítják a gazdálkodáshoz szükséges alap-
anyagokkal történõ ellátást (mûtrágya, növényvédõ szer, vetõmag, takar-
mány, gép, felszerelés, alkatrész) és szolgáltatást, másrészt begyûjtik, feldol-
gozzák, tárolják és értékesítik, exportálják tagjaik termékeit.
Az elsõ mezõgazdasági géphasználati szövetkezetek (Coopératives
d’ Utilisation de Matériel Agricole – CUMA) a második világháború után ala-
kultak a Marshall-terv idején, az 1947-es szövetkezeti törvényt követõen. A
mezõgazdasági termelés növelésére és modernizálására irányuló erõfeszítések
elõsegítették számuk gyarapodását, és ez a folyamat napjainkban is tart. Cél-
juk a gépek, berendezések, épületállomány vagy szolgáltatások közös haszno-
sítása a jövedelmezõség javítása érdekében.
335
A társulók két csoportja különböztethetõ meg, éspedig a társult szövetke-

zeti tagok és a társult tagok. A tagok természetes és jogi személyek lehetnek,
ha gazdaságuk vagy székhelyük a szövetkezet mûködési területére esik. A
minimális taglétszám 4, felsõ határ nincs.
A szövetkezet menedzsmentje szervezi a tagok gazdaságában a gépi mun-
kákat. A menedzsment tájékoztatja a tagokat a technikai, technológiai újítá-
sokról és szervezi ezek adaptációját a szövetkezetbe és a tagok gazdaságába.
A menedzsment az egyszerû koordináción túl a termelés más területein is
tanácsokat adhat a tagoknak, esetleg egyéb szolgáltatásokat is vállalhat
részükre.
A géphasználati szövetkezet céljai:
– egyes gépek vagy a teljes géppark beszerzésével kapcsolatos tagi forráshi-
ány problémájának megoldása,
– gépi bérvállalkozók szolgáltatásainak kiváltása,
– hatékonyságnövelés a tagok tevékenységének összehangolásával,
– a méretgazdaságosság alapján költségcsökkentés,
– minden gazdaságban a legfejlettebb technika és technológia használata,
– a technológiai mûveletek optimális elvégzése,
– jó minõségû szolgáltatások állandósítása a tagi tulajdonban levõ szervezetben.
Mivel e szövetkezetek a tulajdonukban levõ gépekkel gazdálkodnak, a
szövetkezetben kulcskérdés a tagoknak a szövetkezet költségeihez való hoz-
zájárulása.
A géphasználati szövetkezeten belül több módja lehet a költségek megosz-
tásának. Az egyik legcélszerûbb módja a gépek beszerzési és mûködtetési költ-
ségei tagokra történõ szétosztásának a használati igény szerinti felbontása. Ez
rendszerint a mûvelt terület nagysága vagy az igényelt gépi üzemidõ alapján
történik. Az évente igényelt üzemórák száma több okból változhat (tagi kilé-
pés vagy igényváltozás). Ilyen esetekben a szövetkezet felvehet új tagot, vagy
a tagok maguk között oszthatják meg az így felszabadult kapacitást. Ha a szö-
vetkezet tagjai újabb igénybevételre nem számítanak, újabb tagnak nem
jelentkezik senki, úgy a kilépõ tag használati jogára esõ állandó költséget a
megmaradt tagok között osztják fel.
Ha a gazdák a gépet idegen tõkével (pl. hitel) fizették, úgy a hitelezés költ-
ségeit és a törlesztést is az elõre rögzített használati jogok arányában osztják
meg. A tagi elszámolás történhet félévenként vagy évenként. Az éves vagy idõ-
szakos elszámolás az igénybevétel szerint történik. Az esetleges többletbevé-
telt a tagok között szétosztják, a szolgáltatások igénybevétele arányában vagy
a következõ évi költségek elõlegeként figyelembe veszik.
336
A szövetkezetet igazgatótanács irányítja, az alapszabály lehetõvé teszi az

üzleti forgalom 20%-áig, hogy a szövetkezet szolgáltatást nyújtson kívülállók-
nak is. A szövetkezeti tagok felelõssége tõkerészük kétszereséig, a társult tago-
ké tõkerészükig terjed. A szövetkezet mentesül a bejegyzési illeték és a szövet-
kezeti tagokkal folytatott tevékenység társasági adója alól.
A géphasználati szövetkezetek különféle kedvezményeket és támogatáso-
kat élveznek. A képzések területén az országos szövetség a vonatkozó egyez-
mények aláírásával jogot teremtett a géphasználati szövetkezetek számára a
különbözõ képzési projektek központi alapból történõ támogatására.
A géphasználati szövetkezetek képviseletét az országos, a regionális és a
megyei szövetségek látják el. Az országos szövetség irányítja és koordinálja a
hálózat munkáját, ellátja a szövetkezetek érdekvédelmét, módszerbeli támo-
gatást nyújt gépesítési, gazdaságvezetési, technológiai, képzési, jogi, kommu-
nikációs kérdésekben.
A regionális szövetségek közvetítõ szerepet játszanak az országos és a
megyei szövetségek között, koordinálják a megyei szövetségek akcióit, tanul-
mányokat készítenek, tájékoztatókat tesznek közzé a gépárakról, költségekrõl,
illetve bemutatókat szerveznek.
A megyei szövetségek közvetlen szolgáltatásokat nyújtanak a szövetkeze-
teknek, elõsegítik megalakításukat, támogatási igénylésük elkészítését, jogi,
számviteli, vezetési vagy gépészeti szaktanácsot adnak.
Nem elhanyagolható a gépszövetkezetek szerepe a munkahely-létesítésben,
környezetkímélõ termelési módszerek bevezetésében és terjesztésében, vidék-
fejlesztésben pedig az önkormányzatok megbízható partnerei. Az átlag 18 tagú
géphasználati szövetkezetek minden harmadik francia gazdát kiszolgálnak.
3. 2. Szolgáltató szövetkezetek Dániában és Hollandiában
A gépi szolgáltatások mellett számos olyan funkció van, melyek ellátására

szövetkezeteket hoznak létre. A következõkben a nem gépi szolgáltatásokat
nyújtó szövetkezetek dániai és hollandiai modelljeinek fõbb gazdasági funkci-
óit találhatjuk.
Dániában fõként a következõ feladatok gyakran összekapcsolt megoldásá-
ra szervezõdnek szolgáltató szövetkezetek:
– kutatás és információszolgáltatás a kutatás eredményeirõl,
– kísérleti állomások létesítése, tenyészállatok tesztelése,
– állategészségügyi szolgáltatások,
337
– az állatok megjelölése és nyilvántartásba vétele,

– a tagok számára elõadások, továbbképzések az Európai Unió agrárpoliti-
kájára vonatkozólag, a hazai törvényi szabályozások alkalmazásáról, a dán
áruk és vállalatok versenyképességérõl, a hatóságok mûködésérõl,
– kapcsolattartás a kormánnyal és politikai pártokkal folytatandó egyezteté-
sek során.
Hollandiában a sokféle szolgáltatást nyújtó szövetkezetek között külön
említést érdemelnek a farmerek önálló gazdálkodásának szempontjából rend-
kívül fontos könyvelési szövetkezetek, amelyek a könyvvitelben, az adóbeval-
lások elkészítésében, valamint a támogatási igények benyújtásában segítik
tagjaikat. Lényeges szerepet töltenek be a mesterséges termékenyítéssel fog-
lalkozó szövetkezetek, ugyanis a tenyészállatok beszerzési ára nagyon magas.
Találhatunk úgynevezett kölcsönös biztosítási szövetkezeteket is, amelyek egy
része tûzbiztosítással, más részük életbiztosítással foglalkozik.
Érdekes része a holland szövetkezeti életnek az úgynevezett munkaerõ-
biztosítási szolgáltatást nyújtó szövetkezet jelenléte, mely az egyetlen állami
támogatással mûködõ szövetkezeti forma. A befizetett „biztosítási díj” ellené-
ben a gazda munkaképtelensége (balesete, betegsége, továbbképzése, szabad-
sága stb.) esetén telefonhívásra érkezik a sokféle szakképzettséggel rendelke-
zõ munkaerõ, akiért a szövetkezet felelõsséget is vállal.
3. 3. Termelési szövetkezetek, közösen gazdálkodó

csoportok, társaságok
A termeléshez kapcsolódó szolgáltatások (beszerzés, értékesítés, gépi szol-

gáltatások, feldolgozás) végezhetõek nemcsak külön-külön, hanem egy gazdál-
kodási egységbe integráltan is. Az elõbbi szövetkezeti modellekben a szûken
értelmezett termelõ tevékenység önálló termelõi keretek (pl. családi gazdaság)
között történik, és csak a kiegészítõ funkciókra – az elõbb említett szolgáltatá-
sokra – hoznak létre egy vagy több szövetkezetet, ezzel ellentétben a termelési
szövetkezet a szolgáltatások mellett a termelést is magába foglalja. A termelõk
közös üzemben egyesítik gazdaságaikat, a közös szervezet keretében folyik a
termelés az alapanyag beszerzéstõl a termény vagy termék értékesítéséig.
A termelési szövetkezet céljai:
– a tranzakciós költségek csökkentése, internalizálása a szervezeten belülre;
– termelékenységnövelés a tagok munkamegosztásán keresztül;
– idegen szolgáltató profitjának megszerzése;
– hatékonyságnövelés a tagok tevékenységének közös menedzsmentje által;
338
– a méretgazdaságosság alapján költségcsökkentés;

– a közös gazdaságban a legfejlettebb technika és technológia használata;
– hatékonyságnövelés a tagi földek tagosításával;
– a technológiai mûveletek jó minõségû és optimális idejû elvégzése;
– a szolgáltatások minõségének stabilizálása.
A termelési szövetkezet szervezeti, mûködési jellemzõi:

– a géppark tulajdonosa a termelési szövetkezet;
– a termõföldet a szövetkezet bérli tagjaitól;
– a gépeket a szövetkezet tagjai vagy alkalmazottai vezetik és tartják karban;
– a termelési szövetkezet menedzsmentje szervezi a közös gazdaságban a tel-
jes termelési és marketingtevékenységet;
– a menedzsment tájékoztatja tagjait a technikai, technológiai újításokról és
szervezi az innovációt a termelési szövetkezetben;
– a szövetkezet önálló piaci szereplõként viselkedik;
– a termelési szövetkezet alapvetõen a lehetõ legtöbb szolgáltatást integrál-
ja, bár igénybe vehet alvállalkozókat is, sõt maga is lehet tagja más szövet-
kezeteknek (pl. értékesítõ, feldolgozó vagy beszerzõ szövetkezeteknek).
A termelési szövetkezet finanszírozása, pénzügyei:

A termelési szövetkezet különleges helyet foglal el a szövetkezetek között,
mert – míg azokban a tagok gazdasága nem egyesül, csak egy vagy több funk-
ciót végeztetnek közösen – a termelési szövetkezetekben a tagok teljes gazda-
sága olvad össze.
A taggazdaságokat nem egyesítõ szövetkezetekben a szolgáltatásoknak a
tagok felé történõ elszámolásában az önköltségi elv a meghatározó. Az értéke-
sítõ és a feldolgozó szövetkezetekben a nyereség felosztásának az alapja az,
hogy a tagok milyen arányban járultak hozzá terményükkel a szövetkezet
eredményéhez, ezzel szemben a beszerzõ szövetkezetben a tagi vásárlás nagy-
sága ez a mutató, a gépszövetkezetben pedig az igényelt üzemórák jelentik ezt.
A tag így tulajdonképpen a szövetkezet mûködésének egyik feltételét teremti
meg. A taggazdaságokat nem egyesítõ szövetkezetekben ezek a mûködési fel-
tételek, elemek lehetnek alapanyagok a feldolgozáshoz, áruk az értékesítés-
hez, felvevõpiac a szövetkezetek beszerzéseihez vagy gépi szolgáltatásaihoz.
A termelési szövetkezetben a tagság a mûködésnek nemcsak egy-egy elemét
biztosítja, hanem a tagok több erõforrásukat a szervezet rendelkezésére bocsát-
ják. Ahogy az elõbbi modellekben a nyereségrészesedés alapja lehet az, hogy
mekkora ez a tagi hozzájárulás a mûködéshez, az eredményességhez, úgy a ter-
melési szövetkezeti modellben is lehet ezt a nyereségfelosztási alapot alkalmazni.
339
Így a tagok által a szövetkezet rendelkezésére bocsátott eszközök (termõföld,

esetleg gép) és a tag munkájának (ha részt vesz munkavégzéssel is) értéke alap-
ján célszerû a szervezet nyereségét felosztani. Mivel az egyes tagok különbözõ
eszközökkel, eltérõ szakértelemmel, tapasztalattal lépnek a szövetkezetbe,
valamint ott is eltérõ szerepet vállalnak a munkamegosztásban, ezért e ténye-
zõket együttesen értékelve kell meghatározni azt a vetítési alapot, mely a tagi
nyereségrészesedést határozza meg.
A szövetkezet finanszírozásában a tisztán pénzügyi hozzájárulást teljesítõ
tagok jelentõs szerepet tölthetnek be – miután a mezõgazdaságban dolgozók
nagy része tõkeszegény –, számukra versenyképes nyereségrészesedést és
elfogadható mértékû szavazati jogot biztosítanak.
A franciaországi közösen gazdálkodó mezõgazdasági csoportok

és társaságok
A szövetkezetek mellett a francia mezõgazdaság sajátos gazdasági együtt-
mûködési formáit alkotják a különféle csoportok és társaságok. A Közösen
Gazdálkodó Mezõgazdasági Csoportok (Groupement Agricole d’Exploitation
en Commun – GAEC) számukat, ismertségüket tekintve a legjelentõsebbek.
Igaz, hogy jogilag nem szövetkezetek, hanem egyesületek, de a szövetkezeti
alapelvek részben érvényesülnek bennük.
A csoport célja, hogy a mezõgazdasági munkákat közösen végezzék. A cso-
portban a közös munka a termelési tevékenység egészére kiterjedhet, vagy
csak a munkafolyamatok egy részére, de a törvény kiköti, hogy a csoport nem
lehet egyes tagok részére teljes – a termelés mûveleteit illetõen –, mások szá-
mára pedig részleges.
A társuló tagok csak nagykorú, a „gazda” követelményének megfelelõ ter-
mészetes személyek lehetnek. A tagok száma 2 és 10 fõ között lehet, házas-
társak ketten nem hozhatnak létre csoportot. A tagok anyagi felelõssége
apportjuk kétszereséig terjedhet, azonban ha kauciót adnak vagy személyes
garanciát vállalnak, felelõsségük túllépheti ezt a határt. Az apport lehet kész-
pénz, ingóság (gépek, állatok), ingatlan (épület, föld) és munka is, de ez
utóbbi nem képezi az alaptõke részét. A munkavégzési kötelezettség a GAEC
egyik jellemzõje, és minden tagra vonatkozik. Ennek ellentételezése az, hogy
a tagok jogosultak a kötelezõ bérminimum hatszorosáig terjedhetõ díjazásra.
A csoport vezetése kollegiális, minden tagnak részt kell vállalnia a vezetés-
ben, kockázatokban, eredményekben, de meg kell bízni egy tagot a csoport
képviseletével. A megbízás módját, a vezetõ jogkörét az alapszabály tartal-
mazza. Az egy tag, egy szavazat elv általában érvényesül.
340
A GAEC által használt földterület felsõ határa nincs meghatározva, de tisz-

teletben kell tartani a birtokszerkezeti szabályokat. Bérelt föld bevihetõ
apportként a bérbe adó hozzájárulásával, ez esetben a GAEC gyakorolja a bér-
lõi jogokat. Adózási, társadalombiztosítási, hitel és kedvezmény vonatkozásá-
ban a GAEC-tagok egyéni gazdálkodóknak minõsülnek, és ugyanazok a szabá-
lyok vonatkoznak rájuk.
A Közösen Gazdálkodó Mezõgazdasági Társaságok (Société Civile
d’Exploitation Agricole – SCEA) az elõbbiekhez hasonló felépítésû és funkci-
ójú szervezetek. Az alábbiakban a két szervezeti forma legfontosabb különb-
ségeit olvashatjuk. A Közösen Gazdálkodó Mezõgazdasági Társaságokra jel-
lemzõ, hogy:
– a taglétszámnak nincs felsõ határa,
– a társasági tagok felelõssége korlátlan, tõkerészarányos,
– a társaság tevékenységében való személyes részvétel nem követelmény, de
a munkát végzõk díjazására vonatkozóan sincs kötelezõ elõírás,
– a társaságnak egy vagy több vezetõvel kell rendelkeznie, ezek természetes
vagy jogi személyek is lehetnek, tagok, kívülállók egyaránt.
Termelési szövetkezetek Németország keleti tartományaiban

A mai Németország keleti tartományaiban a mezõgazdasági termelés
évtizedeken át a magasan specializált mezõgazdasági nagyüzemekben
(Landwirtschaftlichen Produktionsgenossenschaft) folyt. Az ország újra-
egyesítésével felmerült a lehetõség a keleti nagyüzemek családi gazdaságok-
ká történõ átalakítására. Ez a törekvés nem járt sikerrel, ellenben az utóbbi
évek gazdasági elemzéseibõl kiderül e termelési szövetkezetek mûködésének
hatékonysága.
Termelési szövetkezetek és munkaszövetkezetek (illetve az ilyen célokat
szolgáló, de a közös uniós szabályozás hiányában kissé eltérõ jogi formájú
szervezetek) Franciaországban és Olaszországban is megtalálhatók. A
németországi szövetkezetek képviselik legtisztábban azt a szövetkezeti
modellt, melynek sajátosságait e fejezet elején ismertettem. Az országegye-
sítés után a keleti és a nyugati agrármodell önkéntelenül is egymás ver-
senytársa lett. A megmérettetés során sokak által nem várt eredmények
születtek.
A keletnémet mezõgazdaságban az üzemi méretek sokszorosan meghalad-
ják a nyugati országrész átlagos üzemméreteit. A keletnémet magángazdasá-
gok átlagosan 48 hektáron, a polgári jogi társaságok 363 hektáron és a jogi
személyek 1074 hektáron gazdálkodnak. Sok az olyan üzem, amely több ezer
341
hektáron gazdálkodik és több ezer állatot tart. A mellékfoglalkozásként ûzött

mezõgazdasági tevékenység gazdasági súlya továbbra is igen csekély.
Egyes termékek piacán már ma is egyértelmûen kirajzolódik, hogy a nyu-
gati tartományok a keletrõl nagy, egységes tételekben érkezõ termékekkel
nem tudnak versenyezni. Ez mindenekelõtt a gabona vetõmagvakra, a burgo-
nyára, a répára és a hagymára vonatkozik.
A nagy élelmiszeripari üzemek és kereskedelmi láncok képviselõi a kelet-
német nagyvállalatokkal igyekeznek közvetlen kapcsolatot kiépíteni, mivel
elvárásaiknak leginkább e nagyüzemek tudnak megfelelni. A külföldi beru-
házóktól is hasonló magatartás várható. A nyugati tartományok elaprózott
termékkínálatukkal sokféle és nagyszámú intézményeivel az elõbb említett
nagyvállalatok számára kevésbé értékes partnerek, hiszen drágák, nagyon
idõigényesek és kevésbé rugalmasak. A felvásárló kereskedelem jelentõs
beruházásai a keleti tartományokban és az egyre jelentõsebbé váló szerzõdé-
ses termeltetés arra utal, hogy e mezõgazdasági nagyüzemek gazdasági jelen-
tõsége fokozatosan növekszik.
A keleti tartományok mezõgazdaságában tapasztalható tendenciák
alapján az üzemi méretekre vonatkozó elképzelések, illetve célok a nyuga-
ti országrészben egyértelmûen a nagyobb méret irányába tolódnak el. A
nyugati mezõgazdák számára aggasztó az a tudat, hogy nyugaton a belát-
ható idõn belül elérhetõ üzemi méretek csak lényegesen kisebbek lehetnek,
mint a keleti tartományokban. Sok helyen a nyugati családi gazdaságok
között dúló konkurenciaharc miatt elképzelhetetlen, hogy a terjeszkedni
szándékozó gazda üzemét bérmunkásokat foglalkoztató üzemmé fejlessze.
Számos esetben a családi gazdaságok vezetõinek nincs meg a munkameg-
osztáson alapuló nagyüzem vezetéséhez szükséges szakismerete és tapasz-
talata sem.
A keletnémet mezõgazdaság sokkal erõteljesebben áll át a környezetbarát
gazdálkodásra – arányaiban a mezõgazdasági terület többszörösét vonják be
az extenzifikálási programokba –, mint a nyugati tartományok gazdaságai. A
nagyüzemekben a növénytermesztés nagy területen megvalósítható
extenzifikálására kedvezõbb feltételek vannak.
A szántóföldi növénytermesztésben az extenzívebb termelési eljárásokra
való áttérés a nagyobb üzemekben sokkal inkább kifizetõdik, mint a kisebb
üzemekben. A nagyobb üzemekben ugyanis bizonyos munkafolyamatok elha-
gyásával egész beosztás vagy gép munkáját lehet megtakarítani. Ezzel szem-
ben a kisüzemben a termelés intenzitásának mérséklése gyakran csak a mun-
kaerõ és a gépek rosszabb kihasználásához vezet.
342
4. Az európai mezõgazdasági szövetkezetek

átalakulásának fõbb jellemzõi
Az Európai Unió tagországaiban a mezõgazdasági szövetkezetek jelentõs

átalakuláson mennek át. A globalizáció és az Európai Unió tagállamai élelmi-
szer-vertikumainak összefonódása új lehetõségeket, illetve fenyegetéseket
jelentenek a szövetkezeti rendszerek számára.
A változások olyan mélyrehatóvá váltak az 1990-es években, hogy a szak-
irodalmak más elnevezéssel illetik a megújult formát (vállalkozói szövetkeze-
ti modell – entrepreneurial co-operative model), szemben a hagyományos
típussal, melynek a „piaci erõt kiegyensúlyozó szövetkezeti modell”
(countervailing co-operative model) elnevezést adták.
4.1. A szövetkezetek egyesülései és részvételük

gazdasági társaságokban
Sok országban elterjedtek olyan szövetkezetek is, melyek más szövetkeze-

teknek a tagjai. Ez utóbbiak az ún. szövetkezeti szövetségek, más néven másod-
lagos és harmadlagos szövetkezetek, attól függõen, hogy a szövetkezeti szerve-
zõdés melyik szintjén állnak. Létrejöttük célja hasonló az elsõdleges szövetke-
zetekéihez: tagszövetkezeteik számára közösen szervezett beszerzés, értékesí-
tés és szolgáltatás. E tevékenység gyakran egy közösen üzemeltetett beszerzési
központban vagy feldolgozó üzemben nyilvánul meg. A szakmai érdekképvise-
let és a gazdasági, pénzügyi tanácsadás szintén gyakori közösen ellátott feladat.
Mûködésük elõnyei ellenére a szövetkezeti szövetségek jelentõsége csök-
kent néhány tagállamban, különösen a három dél-európai tagállamban. Az
Európai Unióhoz való csatlakozásukkal ezen országok élelmiszer-vertikuma
olyan erõs versenynek lett kitéve, hogy az említett, hagyományos többszintes
szervezeti rendszer nem tudta betölteni a tõle elvárt szerepet.
A megerõsödõ és egyre inkább globalizálódó versennyel párhuzamosan
felgyorsult az a folyamat, melyben a kisebb szövetkezetek nagyobb, gyakran
regionális szövetkezetben egyesülnek. Ezeknek az egyesüléseknek a célja a
versenyképesség fokozása. Az egyesülések különösen abban az esetben gyako-
riak, amikor a szövetkezeteknek nagyobb mennyiségû tõkére van szükségük,
és ezért ki akarják terjeszteni befolyásukat a termékpályák felsõbb szakaszain
általában nagyobb nyereségességgel mûködõ szövetkezetekre is.
343
Az egyesülések kevésbé jellemzõek a beszerzõ szövetkezetekre, mint az

értékesítési szövetkezetekre. A termékpályák kezdeti szakaszain az elérhetõ
profit viszonylag kicsi az éles verseny miatt, amely ezt a piacot jellemzi. A ter-
mékpályák felsõbb szakaszain a végsõ fogyasztókhoz közelebb kerülve válto-
zatosabb és könnyebben differenciálható termékek kerülnek piacra.
Sok szövetkezet úgy erõsíti meg versenyképességét, hogy megvásárol más
cégeket vagy részesedést szerez bennük, illetve önmaga hoz létre egy különál-
ló gazdasági társaságot, melyben önállóan vagy más befektetõkkel együtt
tulajdonos lesz a szövetkezet. Sok elõnye van ennek a tulajdoni struktúrának
a mezõgazdasági szövetkezetek számára: a profitorientáció jobban érvénye-
sülhet a differenciált, rövid életciklusú feldolgozott termékek elõállítása és
forgalmazása során, könnyebb a mezõgazdaságon kívülrõl beszervezni veze-
tõket e társaságokhoz, a tagok termeléséhez csak távolról köthetõ tevékenysé-
gek könnyen elkülöníthetõk a szövetkezet alaptevékenységétõl, és így köny-
nyebben megnyerhetõk a külsõ befektetõk is.
Számos ország módosította szövetkezetei jogi szabályozását, és így a tagi
tõkerészesedés is jövedelmezõbb lehet az üzletrészek után fizethetõ kamatok-
kal kapcsolatos szabályok liberalizálása miatt. E változtatásoknak az volt a
célja, hogy megkönnyítsék a szövetkezetek tõkebevonási lehetõségeit, valamint
az üzletrész szerepének felértékelõdésével növeljék a tagok elkötelezettségét.
Vannak olyan szövetkezetek, amelyek különösen nagy szervezeti változá-
son mentek keresztül a jövedelemnövelés és magas hozzáadott értékû termé-
kek elõállítása céljából: bevezették a forgalomképes üzletrészt, az elsõbbségi
üzletrészt és a szinten tartott termelési méretet.
4.2. Változások a tagsági viszonyban
Fontos eleme a szövetkezeti jövedelmezõség javításának, hogy egyre ponto-

sabban körülhatárolt beszállítási feltételeket szabnak meg tagjaik számára.
Ezeknek az intézkedéseknek egyrészt az a céljuk, hogy javítsák a feldolgozott
termékek minõségét, másrészt azon a termékpálya alsóbb szakaszaiban mûkö-
dõ szövetkezetek feldolgozó kapacitásai számára így könnyebben biztosítható a
hosszú távon is megfelelõ minõségû és mennyiségû terménnyel történõ ellátás.
További változás a hagyományos szövetkezeti viszonyokkal szemben a zártkörû
tagság, illetve a nem mezõgazdasági termelõ üzletrész-tulajdonos elfogadása.
Különösen az erõs versenynek kitett ágazatokban mûködõ szövetkezetek-
ben nõ meg a jelentõsége a nem tag gazdákkal, illetve a nem gazdákkal folyta-
tott kereskedelemnek. Ennek számos elõnye van: leköti a kihasználatlan erõ-
344
forrásokat, csökkenti az átlagköltséget a nagyobb termelési méret miatt, csök-

kenti a szezonális ingadozásokat és bõvíti a termékskálát.
A pozitív hatások mellett a tagság számára hátrányos folyamatok is elin-
dulhatnak: a nem tagi üzletkötések részarányának növekedésével csökken a
tagok szerepe az irányításban, és a szervezet anyagi forrásainak kisebb része
fölött rendelkeznek.
4.3. Változások a szövetkezetek piaci környezetében
Számos szövetkezet, jövedelmezõségének növelése céljából, igyekszik ter-

mékeivel egyre közelebb kerülni a végsõ fogyasztókhoz. Így tevékenységükben
egyre inkább a differenciált, márkázott termékek, a nagyobb hozzáadott érté-
ket adó eljárások és az újabb technológiák felé orientálódnak.
Mivel a szövetkezetek erõs versenyben állnak a nagyvállalatokkal, lépést
kell tartsanak a technikai, technológiai fejlesztésekkel. Habár a legnagyobb
szövetkezetek igyekeznek növelni versenyképességüket a nemzetközi piaco-
kon, a piaci termékréseket kihasználva sok szövetkezet a helyi vagy regionális
termékkülönlegességek gyártása mellett dönt.
Az Európai Unió egyes tagállamaiban a mezõgazdasági szövetkezetek más-
más piaci környezetben mûködnek. Ezek a különbségek akkor jelenthetnek
problémát, ha az országhatárokat átlépve a szövetkezetek termékeikkel meg-
változott piaci viszonyok közé kerülnek, az egyes országok jogi szabályozása
ugyanis eltérõ mértékben tartalmaz a szövetkezetek számára megkülönbözte-
tõ intézkedéseket.
Javaslatok az Európai Unióhoz csatlakozó országok számára

Ha olyan szövetkezeti struktúra kiépítésének koordinálása szerepel az
agrárpolitika prioritásai között, mely egyszerre versenyképes, ugyanakkor
illeszkedik a nemzeti gazdaság- és társadalomszerkezet jelenlegi adottságai-
hoz, akkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül a történelmi és kulturális hátteret.
Jelenleg számottevõ különbség létezik még az egyes európai uniós tagorszá-
gok között is. A tagállamok gazdaságának egyre nyitottabbá válásával a szö-
vetkezeteknek az elõbbiekben említett nemzetközivé válása kétségtelenül fel
fog gyorsulni a következõ években, és így az egyes országok szövetkezeteinek
mûködése egyre hasonlóbb lesz.
345
IRODALOMJEGYZÉK
BACCHIEGA, A – FRAJA, G. (2004): Constitutional Design and Investment in Cooperatives

and Investor-Owned Enterprises In: Annals of Public & Cooperative Economics Volume 75
Issue 2 Page 265 – June 2004
BAJTAY Péterné (1998): Szövetkezetek az Európai Unióban. Szövetkezés, Budapest: 1998.
XIX. évf. 2. sz.., p. 79-94. ISSN 0209-9748. (2)
BATAILLE-CHEDOTEL, F. – HUNTZINGER, F. (2004): Faces of Governance of Production
Cooperatives: An Exploratory Study of Ten French Cooperatives In: Annals of Public &
Cooperative Economics Volume 75 Issue 1 Page 89 – March 2004
BEKKUM, OF VAN – DIJK, G VAN (szerk. 1997): Agricultural co-operatives in the
European Union Van Gorcum Assen 1997 (9)
BIRCHALL, J. (2000): Some Theoretical and Practical Implications of the Attempted
Takeover of a Consumer Cooperative Society In: Annals of Public and Cooperative
Economics Volume 71 Issue 1 Page 29 – March 2000
CORNFORTH, C. (2004) : The Governance of cooperatives and mutual associations: a para-
dox perspective In: Annals of Public & Cooperative Economics Volume 75 Issue 1 Page 11 –
March 2004
DÁVID C. (1998): Szövetkezés a francia élelmiszergazdaságban Szövetkezés Budapest 1998.
XIX.évf.1.szám 120.-135. p (16)
ERRASTI, A. M. – HERAS, I. – BAKAIKOA, B – ELGOIBAR, P. (2003): The Internationali-
sation of Cooperatives: The Case of the Mondragon Cooperative Corporation In: Annals of
Public & Cooperative Economics Volume 74 Issue 4 Page 553 – December 2003
FREGIDOU-MALAMA, M. (2000): The Relationship Between Agricultural Cooperatives and
the State in Sweden: The Legislative Process In: Annals of Public and Cooperative
Economics Volume 71 Issue 1 Page 79 – March 2000
GUAL, M.A.M. – CLEMENTE, I.M. (1999): Inefficiency in the Spanish Cooperative Banking
Sector In: Annals of Public and Cooperative Economics Volume 70 Issue 4 Page 621 –
December 1999
HUNYADI A. (1999): A francia mezõgazdasági szövetkezetek. Erdélyi Gazda, Kolozsvár:
1999. 7. (új) évf. 11. sz., p. 9. (45)
IZQUIERDO, R. S. – NAVARRO, A. M. (2001): Cooperative Credit in Spain: An Analysis of
Credit Sections of Cooperatives In: Annals of Public and Cooperative Economics Volume 72
Issue 2 Page 229 – June 2001
JULIÁ, J.F. – SERVER, R.J. (2003): Social Economy Companies in the Spanish Agricultural
Sector: Delimitation and Situation in the Context of the European Union In: Annals of Public
& Cooperative Economics Volume 74 Issue 3 Page 465 – September 2003
KAMSHAD, K. M. (1997): A model of the free-entry producer cooperative In: Annals of
Public and Cooperative Economics Volume 68 Issue 2 Page 225 – June 1997
KISPÁL-VITAI ZS.: Az “új generációs” szövetkezetekrõl Gazdálkodás, Budapest: 1999. XLIII.
évf. 5. sz., p. 16-22.
KISSNÉ BÁRSONY E. (1998): A keletnémet mezõgazdaság átalakulásának fõbb tapasztalatai
Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet Budapest 1998. év 4. szám (62)
KISSNÉ BÁRSONY E. (1998): Tanuljunk másoktól! Erdélyi Gazda 1998. évf. 12. szám (63)
KOHLS, R. L. – UHL J. N. (1995): Marketing of Agricultural Products Maximillian
Publishing Company New York 1995. (64)
LACZÓ F. (1995): Szövetkezeti típusok és formák piacgazdaságokban. Szövetkezés, Buda-
pest: 1995. XVI. évf. 2. sz., p. 9-32. ISSN 0209-9748. (67)
LAVILLE, J. L. (1995): Termelõi közösségek és munkásszövetkezetek Nyugat-Európában.
Szövetkezés, Budapest: 1995. XVI. évf. 2. sz., p. 51-58. ISSN 0209-9748. (68)
346
LEHOTA J. – TOMCSÁNYI P. (Szerk. 1994): Agrármarketing. Budapest: Mezõgazda Kiadó,

1994. ISBN 963 8439 23 1. (69)
MACHAUER, A – SCHIERECK, D (2004): Church-based Credit Cooperatives in Germany
In: Annals of Public & Cooperative Economics Volume 75 Issue 2 Page 319 – June 2004
MORSE, L. B. (2000): A case for water utilities as cooperative and the UK experience In: Annals
of Public and Cooperative Economics Volume 71 Issue 3 Page 467 – September 2000
OTTO, F. (1998): Hitelszövetkezetek Németországban Szövetkezés, Budapest: 1998.
XIX.évf.1.szám 114.-119. p (83)
OUSTAPASSIDIS, K. – VLACHVEI, A. – KARANTININIS, K. (1998): Growth of Investor
Owned and Cooperative Firms in Greek Dairy Industry In: Annals of Public and Cooperative
Economics Volume 69 Issue 3 Page 399 – September 1998
REBELO, J. – CALDAS, J. – TEIXEIRA, M. (2002): Economic role, Property rights, Labour
skills and Technology in the Portuguese Wine Co-Operatives In: Annals of Public and
Cooperative Economics Volume 73 Issue 1 Page 111 – March 2002
SIMON SÁNDOR (2001): Nyugat-európai szövetkezeti modellek alkalmazhatóságának
vizsgálata a magyar és a román mezõgazdaságban. Doktori (PhD) értekezés. Szent István
Egyetem Gödöllõ 142 p.
SIMON SÁNDOR (2003): A termékpálya koordináció korszerûsítésének új lehetõségei In:
A vidéki Magyarország az EU-csatlakozás elõtt VI. Falukonferencia MTA Regionális Kuta-
tások Központja Pécs p. 453.-462.
SIMON SÁNDOR (2003): Legelterjedtebb szövetkezeti formák az Európai Unióban In: Körös
Tanulmányok Tessedik Sámuel Fõiskola Gazdasági Fõiskolai Kar Békéscsaba 155-160. p.
SIMON SÁNDOR (2003): Nyugat-európai szövetkezeti modellek alkalmazhatóságának lehe-
tõségei a romániai mezõgazdaságban In: Közgazdász Fórum A Romániai Magyar Közgaz-
dász Társaság szakmai közlönye Kolozsvár VI.évf. 1. p. 5-10.
SIMON SÁNDOR (2003): Transformarea cooperativelor agricole din Uniunea European? In:
Zilele Academice Arădene Ediţia a XIII-a Universitatea de Vest „Vasile Goldiº” Arad
SIMON SÁNDOR (2004): „Centrum-periféria” típusú érdekellentétek az élelmiszergazdaság-
ban In: IX. Nemzetközi Agrárökonómiai Tudományos Napok Károlyi Mihály Fõiskola Gyön-
gyös Elõadások összefoglalói 32.p. és CD melléklet – Agrárökonómiai szekció
SPEAR, R. (2004): Governance in Democratic Member-Based Organisations In: Annals of
Public & Cooperative Economics Volume 75 Issue 1 Page 33 – March 2004
SPORLEDER T. L. – SKINNER R. A.: Structural aspects of regional marketing co-operatives
Agricultural co-operatives and the public interest Proceedings of a North spobsored
workshop St Louis, Mo June 6-8. 1977 105-117.p Bruce W. Marion St Louis 1978
SÜVEGES M.: A tõkeképzés jogi eszközei a francia mezõgazdasági szövetkezetekben Szövet-
kezés Budapest 1996. XVII. Évf. 1. Szám 85-110.p
SZABÓ G. Gábor (1996): A szövetkezés gazdasági lényege Ihring Károly elméletében, vala-
mint a dán és a holland élelmiszer-gazdaságban. (Kandidátusi értekezés). Budapest –
Kaposvár: 1996. (106)
SZABÓ G. Gábor (1997): A holland mezõgazdasági szövetkezetek mint piaci intézmények.
Vállalati környezet és alkalmazkodás az élelmiszeriparban – Tudományos konferencia,
Gödöllõ: 1997. p. 141-146. (105)
SZABÓ G. Gábor. (2002): A szövetkezeti vertikális integráció fejlõdése az élelmiszer-gazda-
ságban In: Közgazdasági Szemle, XLIX.évf., 2002.március (235 –250)
SZABÓ G. GÁBOR. (1997): Usefulness and possibilities of using the “co-operative identity”
concept in economic analysis of co-operatives In: Acta Agraria Kaposvariensis (1997)
Volo. 1. P. 97-69. (108)
SZABÓ M. (1991): Gazdaszövetkezetek Dániában Gazdálkodás 1991. évf. 1. szám p.73-78. (109)
SZABÓ Zoltán (1998): Szövetkezetfejlesztési törekvések az Európai Unióban. Kézirat, 1998. (110)
ZSARNÓCZAI J. Sándor. (2000): Jövedelemviszonyok és támogatási rendszer a finn mezõ-
gazdaságban Gazdálkodás 2000. 3. Szám p.67.-73.
Az európai mezõgazdasági
szövetkezeti modellfejlõdés
Dánia és Hollandia példá-
ján keresztül bemutatva1
Szabó G. Gábor2
1. Bevezetés
z európai élelmiszer-gazdaságban számos országban (például Dánia,
A Hollandia) és szektorban (például tej-, marha- és sertéshús, zöldség-

gyümölcs) az elmúlt száz év során elõtérbe kerültek és megerõsödtek
a gazdálkodók-termelõk által létrehozott koordinációs-integrációs szerveze-
tek. Az igazán sikeres szövetkezetek titka az alkalmazkodás, a megváltozott
piaci és agrárpolitikai körülményekhez illeszkedõ marketing, finanszírozási és
szervezeti stratégiák kidolgozása és végrehajtása.
Két alapvetõ modell különíthetõ el a termelõi-szövetkezeti integráció fejlõdése
során: az ún. piaci ellensúlyozó erõvel jellemezhetõ és az ún. „vállalkozói” szövet-
kezeti modell. A tanulmány, az ún. elõmozdító szövetkezetek definíciójának meg-
határozása és a szövetkezetek integrációs szerepének elemzése után, a dán és hol-
land példa bemutatása mellett, az említett modellek kialakulásával kapcsolatban a
miértekre és a hogyanokra keresi a választ, elsõsorban a közgazdaság-tudomány
megközelítésével és eszközeivel, szem elõtt tartva Ihrig kutatói példáját (1937).3
1 A tanulmány az F 025983 és F038082 sz. OTKA, illetve az A0118-2004 OKTK kutatási

témák, valamint az FKFP 0505/2000 sz. pályázat keretében készült.
2 A közgazdaság-tudomány kandidátusa, tudományos fõmunkatárs. MTA, Közgazdaságtudo-
mányi Kutatóintézet, e-mail: szabogg@econ.core.hu
3 „Ez a munka nem programot vagy propagandát fejt ki. Tényeket ír le és összefüggéseket keres
a közgazda szemével. Lehet, hogy egyes megállapításai ábrándokat tépnek szét; ezzel szem-
ben mások talán oly igazságokra mutatnak rá, melyek a szövetkezetek jelentõségének elisme-
rését és érvényesülését annál is inkább elõmozdíthatják, mert az elfogultságtól mentes köz-
gazdasági igazság kutatása során kerültek napfényre.” (Ihrig Károly: A szövetkezetek a köz-
gazdaságban. A szerzõ magánkiadása, 1937, Elõszó)
349
2. Az ún. elõmozdító típusú szövetkezés

fogalma és gazdasági lényege
Európa nyugati felében az elmúlt évszázadban dinamikus és szerves

(mezõgazdasági) szövetkezeti fejlõdés ment végbe. Az egyes országokban,
illetve szektorokban eltérõ a szövetkezetek jelentõsége és piaci részesedé-
se, összességében azonban megállapítható, hogy a farmerek számára elõ-
nyöket biztosító, élet- és alkalmazkodóképes szervezetek. Óriási jelentõsé-
gük van a mezõgazdasági szövetkezeteknek gazdasági eredményességüket
tekintve, de foglalkozáspolitikai és vidékmegtartó, illetve -fejlesztõ szere-
pük is nagy.
Alapvetõen kétfajta elõmozdító típusú szövetkezeti modellt különböztet-
hetünk meg Európában: az ún. piaci ellensúlyozó erõvel jellemezhetõt
(„countervailing power co-operative model”), illetve az ún. „vállalkozói”
(„entrepreneurial co-operative model”) szövetkezeti modellt (van Bekkum és
van Dijk, 1997 után). Mivel mindkét modell az ún. elõmozdító típusú szövet-
kezés megnyilvánulási formája, ezért mielõtt a dán és holland példát, illetve
a konkrét modellfejlõdést elemeznénk, megvizsgáljuk, hogy mi a lényege a
fent említett típusú szövetkezésnek.
A tanulmányban elemzett ún. elõmozdító típusú szövetkezeteket a követ-
kezõ definíció segítségével határozhatjuk meg röviden: „A szövetkezet egy
olyan vállalkozási forma, melynek igénybe vevõi egyben tulajdonosai is annak
és egyben igazgatják is azt, valamint a haszonból az igénybevétel alapján
részesednek.”4
Mindenképpen megállapítható, hogy a legtöbb nyugat-európai mezõgaz-
dasági szövetkezet végsõ soron megfelel a Barton-féle definícióban5 említett
fontosabb jellemzõknek. A megfelelés azt jelenti, hogy érvényesül a hármas
egység, tehát a tagok, akik igénybe veszik a szövetkezet szolgáltatásait, egyút-
tal tulajdonosai is annak, valamint irányítják azt, s a szövetkezeti többletbõl
az igénybevétel, azaz a lebonyolított forgalom arányában részesednek. A szö-
vetkezet fent említett meghatározása eredetileg az USA Mezõgazdasági
4 Barton Barton, D. G. (1989): What is a Cooperative? In Cobia, D. W. (ed): Cooperatives in

Agriculture. New Jersey: Prentice-Hall, Inc., 1-20., 1989, idézi Szabó, G. G.: A szövetkezés
gazdasági lényege Ihrig Károly elméletében, valamint a dán és a holland élelmiszer-gazda-
ságban. Kandidátusi értekezés, Budapest–Kaposvár, 1996.
5 Barton: i. m. 1989; Van Bekkum, O. F., Van Dijk, G. (eds): Agricultural Cooperatives in the
European Union. Assen: Van Gorcum, 1997; Szabó: i. m.
350
Dr. Szabó G. Gábor: Az európai mezõgazdasági szövetkezeti
modellfejlõdés Dánia és Hollandia példáján keresztül bemutatva
Minisztériuma (USDA) által finanszírozott kutatás eredménye, azonban az

ún. forgalmi szférába tartozó valódi szövetkezetek mindegyike ezen elvek
alapján mûködik. Mivel a közös tevékenység keretében termelést végzõ szö-
vetkezetek meglehetõsen ritkák Nyugat-Európában6, ezért nyugodtan tekint-
hetjük a fenti hármas egység érvényesülését általánosnak. A tag–szövetkezet
kapcsolatnak ugyanis nincs munkavállalói dimenziója, mint az a termelõszö-
vetkezetek esetében általános.
Az elõzõekben említetteknek megfelelõen, a szövetkezet alapvetõen
háromfajta vonalon állhat kapcsolatban a taggal: termékvonalon, tõke tekin-
tetében, és igazgatási-ellenõrzési vonatkozásban. A holland és dán szövetke-
zetek kialakulásakor a termékvonal egyértelmûen központi szerepet töltött be
a tõkevonallal szemben, ugyanakkor ma egyre inkább megfigyelhetõ, hogy a
tõkevonal is elõtérbe kerül.
A mezõgazdasági szövetkezetek legfõbb célja a tag egyéni gazdaságából
származó jövedelmének növelése, illetve a tag saját gazdaságukba, valamint a
szövetkezetbe befektetett tõkéje megtérülésének biztosítása. A szövetkezet a
taggal szemben nem törekszik nyereségre („business at cost”), csupán kiegé-
szíti, elõmozdítja a tag gazdálkodását.
Ihrig elméletében7 is jelentõs szerepet kap a szövetkezetek kettõs termé-
szete. A szövetkezet kifelé mint „piac- és profitorientált gazdasági társaság”
viselkedik, és a piacon a legfõbb célja: jövedelem termelése. Azonban csalóka
e külsõ jelek alapján a szövetkezetet mint (profitorientált) vállalatot definiál-
nunk. A szövetkezet mûködése során keletkezett többlet a tagokat illeti meg,
hiszen azért hozták létre. A tagoknak elkötelezett szövetkezet értelemszerûen
velük szemben nem törekszik nyereségre, hanem a „külsõ ügyletekben” meg-
termelt hasznot a szükséges tételek (tartalék, a részjegytõke után fizetett kor-
látozott osztalék, esetenként kulturális és oktatási stb. alapok) levonása után
általában a szövetkezettel lebonyolított forgalom arányában visszaosztja
azoknak (a tagoknak), akik tevékenysége segítségével keletkezett. Ebben
különbözik a szövetkezet a tisztán tõkeértékesítõ gazdasági társaságoktól (rt.,
kft. stb.), ahol lényegtelen, hogy a részvényes, illetve a befektetõ köt-e üzletet
a vállalattal vagy feléje sem néz, csupán a befektetett tõkéje után várja a meg-
felelõ százalékú osztalékot.
Az elõzõekben leírtaknak megfelelõen, hagyományosan, a tag és a szövet-
kezet között csak látens piac létezik, utóbbi a tagokkal szemben elkötelezett.
6 Fertõ, I.: A mezõgazdaság a piacgazdaságban. Közgazdasági Szemle, Vol. 43., 2. sz. 114–127., illet-
ve uõ: Vertikális koordináció a mezõgazdaságban. Közgazdasági Szemle, Vol. 43., 11. sz. 957–971.
7 Ihrig K.: A szövetkezetek a közgazdaságban. A szerzõ saját kiadása, Budapest, 1937.
351
3. Az ún. elõmozdító típusú szövetkezés

a nyugat-európai gyakorlatban
3.1. A holland és a dán mezõgazdasági

szövetkezetek közös jellemzõi
Az eddigi fejtegetések általában a mezõgazdasági szövetkezés gazdasági

lényegét érintették elsõsorban, most konkrét területre, a mezõgazdasági
szövetkezés dán és holland gyakorlatának vizsgálatára térünk rá. Elsõ
lépésként vizsgáljuk meg, hogy melyek azok a jellegzetességek, amelyek az
elõmozdítási ismérveken felül mind a dán, mind a holland szövetkezést jel-
lemzik.
A holland és a dán mezõgazdasági szövetkezetek sikerességük (nagy
piaci részesedésük), a mezõgazdasági termelõk gazdálkodásában játszott
kiemelkedõ szerepük, mûködésük hatékonysága, racionalitása és legfõkép-
pen a környezeti kihívásokra való reagálásuk során tanúsított rendkívül
rugalmas magatartásuk miatt méltán szerepelhetnek jó példaként s jelent-
hetik egy új szövetkezeti struktúra egyik lehetséges alkotókövét.
A mezõgazdasági alapanyag termelése jórészt családi gazdaságok kere-
tében történik, ezért ahhoz, hogy a farmer gazdaságosan tudjon termelni s
ezáltal jövedelmét növelje, szükség van az üzemét kiegészítõ szövetkeze-
tekre, hiszen ezek egy-egy gazdasági mozzanatot általában olcsóbban tud-
nak elvégezni. A szövetkezetek mindkét országban csak egy-egy tevékeny-
séget végeznek a termelési folyamathoz kapcsolódóan (pl. vagy csak
beszerzést, vagy csak értékesítést), ellentétben például a nálunk is elterjedt
termelõszövetkezetekkel, melyek beszerzést, termelést és értékesítést egy-
aránt végeznek.
A termelési folyamat középpontjában a farmer áll, aki saját, illetve bérelt föld-
jén gazdálkodik, túlnyomórészt a család munkaerõ-kapacitására támaszkodva.
Mint mezõgazdasági termelõ, a nyersanyagok és más inputok konvertálá-
sához igénybe veszi a beszerzõ szövetkezetek tevékenységét, illetve a különbö-
zõ szolgáltató szövetkezetek segítségét (például mesterséges termékenyítés,
biztosítás, hitel stb.) A megtermelt „készterméket” a farmer fõként értékesítõ
és feldolgozó szövetkezeteken keresztül helyezi el a különbözõ hazai és külföl-
di piacokon.8 (NCR, 1993: p.12)
352
A dán és a holland szövetkezeti rendszer egyik közös jellegzetessége tehát,

hogy bár az alapanyag termelésében is koncentrációs folyamat figyelhetõ meg
a specializálódás mellett, ennek ellenére a többi nyugat-európai országhoz
hasonlóan nem jellemzõ a „közösen termelõ szövetkezetek” jelenléte. A rend-
kívül intenzív termelés, melynek eredményeképpen nagy hozzáadott értékû
termékeket állítanak elõ a farmerek feldolgozó üzemei, megnövelte egyes
(például a dán sertés- és holland tejfeldolgozó) szövetkezetek jelentõségét,
hiszen nélkülük nem lenne képes a gazdálkodó állni a versenyt.
Az egyénileg fellépõ farmer gazdasági helyzetében az a fõ probléma,
hogy „...piaci – eladási és beszerzési – pozíciója nagyon gyenge a piac többi
résztvevõjéhez viszonyítva, mert :
– a gazdák által egyénileg beszerezni kívánt anyagok, illetve értékesíteni
kívánt termékek mennyisége kicsi;
– a termékeik gyakran romlandóak, nem képesek egyformán magas minõsé-
get garantálni;
– nincsenek megfelelõ információik, a piac nem áttekinthetõ számukra;
– általánosságban a piacon túl kicsik, nem képesek egyáltalán semmilyen
hatást gyakorolni rá, illetve rajta keresztül az árakra.
Ezzel ellentétben a farmerek és a kertészek koncentrált iparágakkal és erõs
eladókkal találkoznak, akiknek nagyobb a gazdasági erejük. Nincs tehát igazi
verseny a piacon, mert a termeléshez szükséges anyagok beszerzésekor, illet-
ve a megtermelt termékek értékesítésekor a farmerekkel szemben a nekik
eladók, illetve a tõlük vásárlók dominálnak.” (NCR 1993: pp. 12–13.)
A szövetkezetek úgy tudnak megfelelni feladataiknak, hogy képesek garan-
tálni a minõséget, nagyobb kínálattal, illetve kereslettel jelennek meg a pia-
con, képesek raktározással, feldolgozással, csomagolással stb. az áru értékét
növelni, ezáltal a piacot a tiszta verseny irányába elmozdítani. Ezáltal a szö-
vetkezetek makrogazdaságilag egyfajta piaci ellensúlyozó, kiegyenlítõ erõt is
betöltenek. (Galbraith, 1963; NCR, 1993: pp. 13–14.)
A mezõgazdasági szövetkezetek létrejöttének legfontosabb gyakorlati
jelentõségû gazdasági oka tehát az említett piaci ellensúlyozó erõ
(countervailing power) létrehozása volt a múlt század utolsó harmadában
az egyes farmerek versenyhelyzetének javítására, s ezáltal jövedelmének
növelésére.
A klasszikus, azaz a piaci ellensúlyozó erõvel jellemezhetõ („countervailing
power”) szövetkezeti modell fontosabb jellegzetességeit van Bekkum és van
Dijk (1997) alapján foglaljuk össze:
– a szövetkezet változó és nyitott létszámú egyesületként mûködik;
– az alacsony kamat, melyet a szövetkezetbe befektetett tõkére fizetnek,
353
megnöveli az árszínvonalat, hiszen nem kell megfizetni a tõke valós ellen-

értékét, s ez magasabb értékesítési termékárat biztosít a tagok számára;
– a tagok sokszor személyükkel garantálják a felvett hitelt, mely az elõzõ
pontban említett problémához vezet;
– a szállítási kötelezettség biztosítja a nyersanyag-ellátottságot;
– az átvételi kötelezettség csökkenti a tagok piaci kockázatát;
– a tagok számára egyenlõ árak révén a hatékonyabb gazdák finanszírozzák
a gyengébbeket;
– a társadalmi célok és értékek, valamint a szövetkezet világnézeti, vallási,
faji stb. semlegessége megkönnyíti az újabb tagok toborzását;
– az új tagoknak legtöbbször nem kell arányosan hozzájárulniuk a szövetke-
zet addig felhalmozott vagyonához;
– a tagok egyenlõ kezelésének (például egy tag, egy szavazat) elve csökkenti
a taggá válás és a kilépés kockázatát.
Az említett modell segítségével sikerült a piacot bizonyos mértékig a kvázi

tiszta verseny irányába elmozdítani, részben az ún. „kisugárzó hatásuk”
(radiation effect) révén. Utóbbi gyakorlatilag annyit jelent, hogy a szövetkezet
tevékenysége hatással van az összes – farmerek és kertészek által – megtermelt
termék árszínvonalára, az elért piaci áraktól pedig hosszabb távon egyetlen fel-
dolgozó vállalat sem térhet el a piacról való kiszorulás nélkül. (NCR, 1993: p. 15)
3.2. A szövetkezetek kialakulása – „láthatatlan

biztosítékok”
A gazdasági ösztönzõk mellett, melyek gyakorlatilag megegyeztek a dán és

a holland szövetkezetek esetében, általában szükség volt egy külsõ hatásra is
a szövetkezetalapításhoz. Ebben nagy szerepet játszottak a különbözõ gazda-
szövetségek, a falusi papság és a földbirtokos nemesség mellett a holland szö-
vetkezeti úttörõk: Van den Elsen, Riemer Veeman, Smits van Ooyen és a
német Friedrich Wilhelm Raiffeisen, aki a német hitelszövetkezeti kezdemé-
nyezéssel volt nagy hatással Hollandiára. (NCR, 1993: p. 15)
A dánhoz hasonlóan a holland szövetkezeti életnek is alapvetõ jellegzetes-
sége – mely nem mondható el minden unióbeli országról – az államtól való
teljes függetlenség, már a szövetkezeti mozgalom kezdete óta. Az állam sem-
milyen különleges módon nem támogatta (megalakulásukkor) és támogatja a
szövetkezeteket a többi vállalkozási formával szemben. Hollandiában ugyanis
a szövetkezeteket, az USA-hoz hasonlóan, csupán az üzleti élet egyik lehetsé-
354
ges szervezeti formájának (one of the organisational forms of the business

activity) tekintik, a már többször említett elsõdleges céllal. Az állam ilyen
téren való semlegessége miatt a szövetkezetek nem számíthattak anyagi for-
rásra ebbõl az irányból, melynek természetesen igen jelentõs hatása volt a
szövetkezeti fejlõdésre, s elsõsorban a finanszírozási módszerekre. Az állam
semleges hozzáállása9 folytán tehát mindkét országban a szövetkezeteknek
már a kezdetektõl önerõbõl, illetve nagyrészt banki forrásokból kellett finan-
szírozniuk tevékenységüket.
Kezdetben, mivel a farmerek tõkéje majdnem teljes egészében a földjükbe
és a farm mûveléséhez szükséges eszközökbe, valamint épületekbe volt befek-
tetve, a szövetkezetek létrehozásához szükséges tõkét a bankoktól kellett meg-
szerezni. A hitelhez a bank számára szükséges biztosítékot az alapszabályban
lefektetett következõ szabályok garantálták:
1. A farmer köteles minden termékét a szövetkezeten keresztül értékesíteni.
2. Kilépés esetén büntetés fizetése.
3. Korlátlan felelõsség a szövetkezet tartozásaiért.
A kötelezõ értékesítés (delivery obligation) ma is fontos jellemzõ, különö-
sen a tejszövetkezetek esetében, mivel meglehetõsen nagy befektetések szük-
ségesek ebben a szektorban. Kilépés esetén büntetést (leaving fee) kellett
fizetni, hiszen a visszamaradókra nagyobb adósságteher maradt, nem szólva
a kapacitáskihasználás problémájáról. A korlátlan felelõsség – a szövetkeze-
tek saját tõkéjének erõsõdésével – egyre inkább a korlátolt felelõsség felé
(limited liability) mozdult el, ma is ez a jellemzõbb forma.
3.3. A koncentrációs folyamat kezdetei

a dán szövetkezésben
A dán szövetkezeti struktúrában a hatvanas években, illetve a hetvenes

évek végén lejátszódó koncentrációs folyamatot igen szemléletesen mutatja
be Szabó (1991). Laczó pedig ezzel szervesen összefüggõ fontos kérdést elemez
tanulmányában (Laczó, 1990): a dán agráripari komplexum modernizálását,
s ebben a szövetkezeti vállalatok szerepét.
Az említett folyamatokkal összefüggésben meg kell jegyeznünk, hogy a
gyakorlatot tekintve a deklarált teljes „termelési döntési szabadság” nem
olyan egyértelmû, mint ahogyan azt a dánok a külföldieknek, különösen a
kelet-európaiaknak hangsúlyozni szokták. A szövetkezetek sokszor meghatá-
9 Lásd például (Foxal, 1981: p.60).
355
rozzák a farmer számára a termelendõ mennyiséget, illetve azt, amennyit õk

átvesznek, sõt néha a technológiába is beleszólnak. Ezeket az intézkedéseket
a fokozódó verseny tette szükségessé annak érdekében, hogy a szövetkezetek,
illetve a szövetkezeti központok megfelelõen léphessenek fel a piacon. Külö-
nösen az értékesítõ és a feldolgozó szövetkezeteknek van arra szükségük, hogy
ismerjék a tagok által megtermelendõ mezõgazdasági alapanyagok körülbelü-
li mennyiségét, és egyenletesen magas minõségû termékekkel jelenhessenek
meg a piacon.
Életképességük fenntartása érdekében tehát a dán és holland szövetkeze-
tek sokszor mozdulnak el a pusztán tõkehasznosító társaságok irányába.
Ennek ellenére, illetve paradox módon talán éppen ennek köszönhetõen, a
szövetkezetek nagy sikereket érnek el. Ezzel együtt azonban nem szabad meg-
feledkeznünk arról, hogy: „Az elsõ és máig legjelentõsebb feldolgozási és érté-
kesítési szövetkezeteket az export-piac konkrét igényei hozták létre a tej- és
sertésfeldolgozásban. A szövetkezetek ilyen fokú piaci orientációja a fejlett
országokban is ritka.” (Szabó, 1991: p. 78)
A piaccal való rendkívül szoros kapcsolat a titka a dán szövetkezetek rugal-
masságának, azonban sok tekintetben ez a tag és a szövetkezeti vállalat kap-
csolatának a már említett racionális, tisztán gazdasági alapra helyezését jelen-
ti. Az mindenesetre kétségtelen, hogy legfontosabb céljuk: a farmer jövedel-
mének növelése változatlan maradt, tehát minden a tag érdekében történik,
ezzel teljesítve az elõmozdító szövetkezetek már Ihrig által is megfogalmazott
legfontosabb ismérvét.
3.4. A szövetkezeti rendszer jelentõsége
A szövetkezetben rejlõ említett elõnyöket leginkább mint rendszer, illetve

mozgalom képesek az egységek kihasználni, ezért van szükség másodlagos
szövetkezetekre, illetve szövetkezeti központokra. Mind a dán, mind a holland
szövetkezeti rendszer legalján az önálló farmok alkotta „farm szint” helyezke-
dik el. Erre épülve jönnek létre az elsõdleges szövetkezetek, melyek gazdasá-
gilag és igazgatásilag függetlenek, és érvényesül bennük az egy tag, egy szava-
zat elve, legalábbis Dániában.
A következõ szinten vannak az elsõdleges szövetkezetekbõl speciális céllal
létrejött, ún. másodlagos szövetkezetek, melyek segítségével valósul meg a
már említett „kiegyenlítõ erõ”. A dán és a holland rendszer közös jellemzõje,
hogy a másodlagos szövetkezetek szintjén történik a lényegi koordináció és az
integráció, területi és/vagy termék alapon (Foxall, 1981: p. 59)
356
Legfelül a szektor (alágazat: például tejszektor) csúcsszervezete található,

mely a másodlagos szövetkezetek mellett a „független” magánvállalkozásokat
is tömöríti s az egész szektor gondjait igyekszik orvosolni, annak mûködését
közvetetten irányítani. A szövetkezeti csúcsszervezethez tartozás teljesen
önkéntes, az apex szervezet semmilyen kötelezõ döntést nem hozhat az alsóbb
szintek számára. (FDC, 1990b)
A szövetkezetek a termékpálya termelést megelõzõ (beszerzés), illetve
következõ (feldolgozás és értékesítés) szakaszaiban gyakorlatilag az egész
élelmiszer-gazdaságot behálózzák. Csaknem minden termék tekintetében
jelentõs a szövetkezetek piaci részesedése, egyes területeken, például a dán
sertéshús-termelés, illetve a holland tejtermék-feldolgozás és virágértékesítés
esetében hosszú idõ óta kiemelkedõen magas a szövetkezetek részaránya.
Hollandiára és Dániára is jellemzõ az élelmiszerexport igen magas aránya, s
ennek lebonyolításában, illetve a kiváló minõségû árualap megteremtésében
szintén tekintélyes részt vállalnak a szövetkezetek. (NCR, 1993: p.7; Bager,
é.n.: p. 11; Foxall, 1981: pp. 58–59)
Fontos tendencia az Európai Unióban – fõként az értékesítõ-marketing
szövetkezetek esetében – a nemzetközivé válás, melyben a holland tej- és a
dán sertéshús-feldolgozó szövetkezetek élen járnak tevékenységi köreikhez
kapcsolódó leányvállalatok alapításával, egyesülések létrehozásával (BAGER
é. n.: pp. 11–17; FOXALL 1981: p. 56). A késõbbiekben részletesebben kité-
rünk a folyamat okaira, illetve az ezzel összefüggõ stratégiaelemekre.
4. A szövetkezet kiemelkedõ szerepe a

vertikális integráció szempontjából
Ebben a pontban, mintegy összegezve az elméleti és gyakorlati ismereteket,

felvértezve különösen az ún. tranzakciós költségek elméletével, összefoglaljuk
a szövetkezetek elõnyeit a szorosabb koordináció (integráció) szempontjából.
Az új intézményi közgazdaságtan, s azon belül különösen a tranzakciós
költségek elmélete (Coase, 1937; Williamson, 1979) jó támpontot jelenthet a
szövetkezetek gazdasági lényegének és integrációs szerepének elemzésére. A
tranzakciós költségek azok a költségek, amelyek a piaci folyamatokkal, a piaci
cserével kapcsolatosan merülnek fel.
A tranzakciós költségeknek alapvetõen három fajtáját különböztetjük meg:
az információs költségeket, a szerzõdés megkötésével, valamint a szerzõdés
betartatásával kapcsolatosan felmerülõ kiadásokat (Williamson, 1979). Egy
357
másik csoportosítás szerint ex ante és ex post költségeket különböztethetünk

meg, a szerzõdéskötés idõpontjához viszonyítva. A tökéletlen informáltság és
a tranzakciós költségek kapcsolatának továbbgondolásával foglalkozik a töké-
letlen szerzõdés elmélete, amelynek szövetkezeti alkalmazására jó példa
Hendrikse és Veerman (2001a).
A tranzakciós költségek annál nagyobb mértékben jelentkeznek, minél
kisebb az adott szervezeti egység, hiszen számára, az információk begyûjtésé-
tõl kezdve a szerzõdés betartatásáig, meglehetõsen nagy akadályok jelentkez-
hetnek. A mezõgazdasági termelõket tehát segítheti, ha például nagyobb szer-
vezeti egységben vertikálisan integrálódnak, s így csökkenthetik a fajlagos
(egy fõre vagy ügyletre jutó) tranzakciós költségeket.
Az egyes termékpályák bizonyos szakaszait integráló szövetkezetek tehát
eleinte a piacokon velük szemben monopolhelyzetben levõ kereskedelmi és
ipari szervezetek ellen jöttek létre, hogy egyfajta piaci ellensúlyozó erõt alkos-
sanak a termelõk számára.
Klasszikusan a szövetkezetek a vertikális koordináció legszorosabb formáját:
a vertikális integrációt valósították meg. Az utóbbit általában jellemzõ tulajdoni
egybefonódás azonban csak részleges, így a szövetkezetek lényegesen különböz-
nek más, nem termelõi integrációtól. A modern, jól mûködõ (ún. vállalkozói vagy
új generációs szövetkezetek) esetében az integráció másik fõ vonala a különbözõ
típusú szerzõdéseken keresztül megvalósuló esetek, melyek kiegészítik és átala-
kítják a hagyományos tag–szövetkezet viszonyt, hiszen sokszor a tagok egymás-
sal is versenyeznek. Utóbbi oka, hogy a nagy piaci verseny miatt a szövetkezetek
kénytelenek speciális termékeket elõállítani, ahhoz viszont kiváló minõségû alap-
anyagra van szükség. Nem tartható tehát az a korábbi gyakorlat, hogy a tagok a
szövetkezeteken keresztül minden minõségû és bármilyen mennyiségû terméket
értékesíthetnek. Az említett szövetkezetek tehát a tulajdonosi és szerzõdési integ-
ráció speciális esetei, hiszen a tagok mindkét módon kötõdnek a szövetkezethez.
Az elõmozdító típusú szövetkezetek kiemelkedõ szerepe a vertikális integ-
ráció szempontjából tehát a következõkben foglalható össze:
– új piacok megszerzése és megtartása hosszú távon is;
– a technológiai és a piaci kockázat csökkentése;
– nagy hozzáadott értékû tevékenységek végzése;
– nagyobb hatás a piacra és az árakra;
– a tranzakciós költségek csökkentése;
– a fogyasztó közelebb hozatala a termelõhöz, s így az információs költségek
csökkentése;
– a marketing csatorna egy másik szintjérõl a jövedelem egy részének a ter-
melõ számára való „biztosítása”.
358
Összességében a szövetkezetek vertikális integrációban betöltött szerepe a

termelõk-tagok technológiai és piaci hatékonyságának növelésében, s ennek
révén jövedelmi pozícióik, függetlenségük (az alternatív integrációs mecha-
nizmusokhoz képest) megerõsítésében áll.
5. Új marketingstratégiák és követelményeik:
pótlólagos kockázatviselõ tõke bevonása
A 90-es években az európai agrárpolitikában, a világkereskedelemben és

fogyasztói szemléletben bekövetkezõ változások meghatározóak voltak, mely-
nek fõ következménye, hogy a szövetkezeteknek egy liberálisabb gazdasági
környezetben kell helytállni, s a befektetésorientált gazdasági vállalkozások-
kal kell versenyezni az egyre telítettebbé váló piacokon. A szövetkezetek az
európai élelmiszer-gazdaságban bekövetkezett és racionálisan várható válto-
zásoknak csak akkor felelhetnek meg, ha különbözõ növekedési és fejlõdési
szabályoknak (méretgazdaságosság, koncentráció, valorizáció, diverzifikáció)
eleget tesznek, s melyekhez való alkalmazkodás a klasszikus szövetkezeti alap-
elvek (SZNSZ, 1995) érvényesülését; illetve az eddigi európai gyakorlat folyta-
tását legalábbis nem segítik elõ, mint azt az elõzõ pontban megvizsgáltuk.
Az európai agrárpolitika és agrárgazdaság változásai (Fertõ, 1999; Szabó,
2001) új marketingstratégiák bevezetését, a szövetkezetek üzleti tevékenysé-
gének kiterjesztését teszik szükségessé. Ennek elsõdleges feltétele, a szemlé-
letben bekövetkezõ szükségszerû változás mellett, a kutatásokhoz (K+F), az új
márkák bevezetéséhez, a terjeszkedéshez (vállalatok felvásárlása, lehetõleg
bevezetett márkanévvel; beolvasztás; egyesülés; leányvállalatok alapítása
stb.), illetve az alapvetõ gazdasági tevékenységgel nem szorosan összefüggõ
tevékenységek folytatásához szükséges óriási pótlólagos tõke, befektetés
bevonásának lehetõsége (Poppe, 1993; Szabó, 1995, 1996, 2002).
Különösen fontos az önálló és erõs márkanevek kifejlesztése, melynek aka-
dálya, hogy hagyományosan a szükséges pótlólagos befektetés csak a tagoktól
származhat. A bankok csak korlátozottan jöhetnek szóba utóbbi biztosításá-
nál, a farmer-tagok pedig nem minden esetben képesek, illetve hajlandók
plusz invesztícióra. Az új marketingstratégiák megvalósításhoz tehát elenged-
hetetlen a külsõ kockázatviselõ tõkebevonása.
Annak érdekében, hogy a pótlólagos befektetéseket kezelni és hatásukat
egyértelmûen mérni lehessen, az új szövetkezeti stratégiák, amelyek valószí-
nûleg valamilyen holding formában fognak testet ölteni (Zwanenberg, 1993,
359
1994), szükségessé teszik a belsõ szervezeti kérdések elõtérbe kerülését.

Ennek egyik alapeleme az elsõ és második szintû tevékenységek („first and
second stage activities”) elválasztása. A két szint elválasztása lehetõvé teszi a
hozzáadott érték és a befektetés megtérülésének tisztábban látását. Finanszí-
rozási szempontból pedig azért jelentõs, mert a második csoportba tartozó
tevékenységek kezelhetõek tisztán befektetés-megtérülési alapon, s ez lehetõ-
vé teszi a menedzsment számára a tagok felé való könnyebb elszámolást, és
elõsegíti a külsõ kockázatviselõ tõke potenciális bekapcsolását a folyamatba, a
tõkepiacon keresztül (Poppe, 1993).
A második szintû tevékenységet folytató leányvállalatok, alvállalatok célja
egyértelmûen a profit termelése, s ennek érdekében szabad kezet kell, hogy
kapjanak a nyersanyag vásárlásában, hiszen ez segíti õket a piachoz való
alkalmazkodásban. A szövetkezetek jövõben várható nemzetközi tevékenysé-
gének kiszélesedésével ez a beszerzés történhet akár külföldrõl is, ha ott
olcsóbban jut hozzá a vállalat. Az elõzõekben vázolt fõbb vonalak alapján fel-
épülõ speciális szövetkezeti holding lehetõvé teszi a tagok befolyását a tevé-
kenységre, illetve fenntart a régióban egyfajta állandó igényt a nyersanyagra
(feltéve, ha a tagok megfelelõ minõségben tudják elõállítani), ugyanakkor
nem a tagoknak kell az összes tõkét biztosítani. (Poppe, 1993).
Hasonlóképpen nagy szerepe van az egyre erõsödõ ún. nemzetközivé válá-
si folyamatban az említett szervezeti megoldásoknak, hiszen a legnagyobb
európai szövetkezetek ezek segítségével valósítják meg nemzetközi
marketingexpanziójukat. A holding típusú szervezeti formán kívül alkalmaz-
zák a belföldön is elõszeretettel használt szervezeti stratégiai változásokat,
mint amilyen például a leányvállalatok alapítása, fúziók, egyesülések végre-
hajtása, illetve stratégiai szövetségek kötése. A nagysággal és a méretek növe-
kedésével természetesen együtt jár a tagok és a szövetkezet kapcsolatának
elhidegülése, a tagok gyakran nagyon személytelennek érzik azt, különösen ha
kiterjedt külföldi befektetéseket eszközöl szövetkezetük. Nem látják át a stra-
tégiát, s ez a szövetkezet mûködését alapvetõen befolyásolhatja. Ezen segíthet
a már említett mûködõképes és kölcsönös kommunikáció, melynek során a
tagok úgy érzik, hogy õket is bevonják a fõbb döntéshozatali folyamatokba.
Problémák az új stratégiák végrehajtásával és a szükséges pótlólagos tõké-
vel kapcsolatban a hagyományos (piaci ellensúlyozó erõ típusú) szövetkeze-
tekben (van Bekkum és van Dijk, 1997):
– a tagok nem mindig tudnak elegendõ tõkét biztosítani, ezért nem optimá-
lis befektetési struktúra alakul ki;
– a nagy befektetések, ha a közös vagyonból finanszírozottak, torzíthatják a
szövetkezet által a tagnak fizetett termékárakat;
360
– a tagok megpróbálnak fizetés nélkül elõnyökhöz jutni, azaz a potyautas-

szindróma érvényesül;
– sok befektetés nem a tagok érdekeit szolgálja, illetve õk ezt nem látják át
(horizont-probléma);
– sok tagnak van problémája a szövetkezettel való kapcsolattartással, a szö-
vetkezet mûködésének áttekintésével, illetve irányítói (kontroll) szerepé-
nek gyakorlásával;
– problémát jelent, ha a feldolgozó és/vagy marketing szövetkezet nem
képes a tagok által beszállított nyersanyagot mennyiségi és minõségi szem-
pontból kontrollálni;
– a tagok „keresztbe támogatottsága” csökkenti a hatékonyságot, mind a
tagok, mind a szövetkezet szintjén.
Azért, hogy a szövetkezetek továbbra is teljesíteni tudják alapvetõ célkitû-

zésüket, szükséges volt egy olyan szervezet létrehozása, mely az elõzõekben
említett új stratégiákat a gyorsan változó piaci viszonyokhoz rugalmasabban
alkalmazkodva képes megvalósítani, mindenekelõtt a szükséges pótlólagos
tõkét biztosítani. Ez a követelmény azonban alapvetõ új finanszírozási és szer-
vezeti kereteket eredményezett.
6. Új szervezeti formák: vállalkozói

szövetkezeti modell – a jövõ?!
A tanulmányban elemzett két alapvetõ modell eltérõ kialakulásában a

korabeli, illetve a jelenlegi gazdasági helyzet játszik szerepet. A klasszikus szö-
vetkezetek elterjedésekor, melyek különbözõ formaváltozatai a piaci ellensú-
lyozó erõ kiépítését tûzték ki céljukként, meghatározó volt a mezõgazdasági
termelõk kiszolgáltatottsága a vertikum alsó és felsõ részének vállalataival
szemben, amelyek sokszor monopol pozícióban, jelentõs alkuelõnnyel tár-
gyalhattak a piacon túl kicsi (piacra vitt mennyiség, elégtelen információ,
romlandó és változó minõség stb. miatt) termelõkkel. Értelemszerûen tehát a
nyersanyag biztosítása és lehetõség szerint a végtermék piacra való bejutása,
a minél nagyobb piaci részesedés megszerzése volt a legfontosabb cél. Ennek
érdekében alakultak ki a szövetkezeti kapcsolatok azon formái, melyek szövet-
kezeti alapelvek formájában formális és jogi biztosítékot nyújtottak. Elõsegí-
tette a szövetkezetek elterjedését, hogy a tagság meglehetõsen homogén volt,
így hasonlóképpen lehetett minden tagot kezelni. Egyértelmûen a méretgaz-
361
daságosság állt a szövetkezet mûködésének középpontjában. Nem játszottak

kiemelkedõ szerepet a fogyasztói szokásokban az utóbbi évtizedekben bekö-
vetkezett változások, bár a minõségi követelmények teljesítését a gazdák szin-
tén szövetkezeti alapon voltak képesek önerõbõl teljesíteni, s ezzel a mennyi-
ség mellett a minõség oldaláról is életben tudták tartani a versenyt a (nem a
termelõk-gazdálkodók tulajdonában levõ) kereskedelmi és élelmiszer-ipari
vállalatokkal szemben. A 90-es évek azonban lényeges változásokat hoztak a
szövetkezetek mûködését alapvetõen meghatározó agrárpolitikai és piaci
viszonyokban (l. elõzõ pont), melyek lényegileg befolyásolták a szövetkezetek
eredményességét, valamint stratégiáit.
Nézzük tehát, milyen jellegzetességei vannak a születendõ új, ún. vállalko-
zói modellnek, mely kialakulásakor már a megváltozott piaci és agrárpolitikai
viszonyokhoz kellett, hogy alkalmazkodjon. A szövetkezetek számos szektor-
ban (például holland tej és virág, dán tej és sertéshús) meghatározó piaci része-
sedéssel rendelkeznek, viszont a fokozódó versenyben egyre nagyobb hozzá-
adott értékû termékek elõállításával és a fogyasztói igényekhez való teljesebb és
gyorsabb alkalmazkodással kell, hogy érvényre juttassák tagjaik alapvetõ gaz-
dasági érdekeit. A vertikális integráció minél teljesebb kiépítése mellett számos
új marketingstratégiai elemmel kell bõvülnie a szövetkezetek tevékenységének,
ha ezt a modellt választják. A szövetkezeti fejlõdés magasabb lépcsõfoka ez a
modell, sokszor a tõketársaságoktól való formai különbözõség határmezsgyé-
jén mozog. Éppen ebbõl a szempontból van szükség az adott országra és szek-
torra speciálisan jellemzõ „szövetkezeti identitás” és szövetkezeti alapelvek
(Szabó, 1996, 1997, 2005) világos meghatározására, hiszen a cél és funkció
mellett ezek bizonyítják azt, hogy a szervezet valóban szövetkezet.
Az elõzõ pontban felsorolt jellemzõkkel rendelkezõ, viszont a nagy hozzá-
adott értékû tevékenységekbe belekóstoló „piaci ellensúlyozó modell” eseté-
ben a problémák többsége az úgynevezett ügynök-megbízó problémára vezet-
hetõ vissza, s megoldást a szövetkezeti részjegyek egy részének forgalmazha-
tósága jelentene, valamint az ún. reziduális tulajdonosi jogosítványok konkre-
tizálása. Ennek megfelelõen az ún. „vállalkozói” („entrepreneurial”) szövetke-
zeti modellnek a korábbi modelltõl való fõbb eltérõ jellegzetességei a követke-
zõk (van Bekkum és van Dijk, 1997):
– néhány forgalomképes szövetkezeti értékpapír (speciális kötvények, rész-
jegyek stb.);
– külsõ befektetõk mint tulajdonostársak bevonása, fõként a nagy hozzá-
adott értékû tevékenységek finanszírozásához;
– szigorúan meghatározott termékpálya-menedzsment, mely mennyiségi és
minõségi kérdésekre is kiterjed;
362
– esetlegesen zárt tagság;

– a tagok számára szigorú termelési elõírások;
– a tagok nem megfelelõ szállítási idejû, minõségû stb. termékeinek vissza-
utasítása.
Az elõzõekben említetteknek megfelelõen, az európai szövetkezeteknek
át kell gondolniuk a pótlólagos tõke bevonásához szükséges alapszabálybe-
li és szervezeti változásokat. A következõ évek legizgalmasabb kérdése, a
tagoktól származó befektetés szükségességének és honorálásának nagyobb
hangsúlyozása mellett, a szövetkezet tevékenységének és szervezetének
világosabbá, vonzóbbá tétele a nem tagoktól származó (külsõ kockázatvise-
lõ) tõke számára. Érdekes még a korlátozott tõkekamat elvének háttérbe
szorulása is. A szövetkezeti vezetõk azonban igyekeznek természetesen a
tagságot is, a tõkevonalon keresztül is, érdekeltté tenni a szövetkezet mûkö-
désének sikerében, s ennek érdekében speciális finanszírozási megoldáso-
kat keresnek, például különleges (akár osztalékot is fizetõ) részjegyeket;
névre szóló, kamatozó számlákat stb. vezetnek be (van Bekkum és van Dijk,
1997; van Dijk, 1997).
Fontos, hogy az ún. vállalkozói szövetkezetek már speciális minõségi és
szállítási követelményeket szabnak a tagok számára, s versenyeztetik õket
annak érdekében, hogy a piacon meglévõ speciális marketingréseket tudják
betölteni, s ezáltal a tagok jövedelmét növelni (mint elsõdleges cél).
A felsoroltak alapján látható, hogy a farmer-tagok gazdálkodása számára
továbbra is versenyképességet biztosító, nagy hozzáadott értéket elõállító élel-
miszer-gazdasági szövetkezetek több ponton meghaladják a klasszikus szövet-
kezeti elveket, de teszik ezt a tagok érdekében. Ihrig alapvetõ mûvében (1937)
leszögezte, hogy a szövetkezeti elvek nem merev szabályok, csupán az a lénye-
ges, hogy az ún. elõmozdítási elv érvényesüljön, azaz a tag érdeke álljon az
elsõ helyen. A nyugat-európai szövetkezeti fejlõdés maradéktalanul betartot-
ta ezt a szabályt, s számos országban és ágazatban sikerrel keresik és használ-
ják az új lehetõségeket.
IRODALOMJEGYZÉK
Bager, T. (é.n.): Meso-level Analysis of Institutional and Organizational Change in the

European Agro-food Sector: the Case of Cooperatives. Paper distributed with the title above,
at the Workshop on “Institutional Changes in the Globalized Food Sector – Agricultural
Cooperatives, Multinationals...”, held at the European Institute for Advanced Studies in
Management, Brussels, April 27-28, 1995
Barkema, A. – Drabenstott, M. (1995): The Many Paths of Vertical Coordination: Structural
Implications for U.S. Food system. Agribusiness, Vol. 11: 483–492.
363
Barton, D. G. 1989: What is a Cooperative? In Cobia, D. W. (ed): Cooperatives in Agriculture.

New Jersey: Prentice-Hall, Inc., 1–20.
Coase, R. 1937: The Nature of the Firm. Econometrica Vol. 4: 386–405.
Cook, M. L. 1995: The Future of U.S. Agricultural Cooperatives: A Neo-Institutional
Approach. American Journal of Agricultural Economics, Vol. 77: 1153–1159.
Den Ouden, M. – Dijkhuizen, A.A. – Huirne, R.B.M. – Zuurbier, P.J. P. (1996): Vertical
Cooperation in Agricultural Production-Marketing Chains, with Special Reference to Product
Differentiation in Pork. Agribusiness, Vol. 12, No. 3: 277–290.
FDC (1990a). The Danish Co-operative Movement (A Dán Szövetkezetek Szövetsége – FDC
sokszorosítása)
FDC (1990b). Special Characteristics in the Danish Co-op. Movement (Sokszorosítás)
FDC (1990c). Egyéb sokszorosított anyagok a dán mezõgazdasági szövetkezeti rendszerrõl.
FDC (1993). A gazdák szövetkezeti vállalatai Dániában. Dán Szövetkezeti Társulás – Mezõ-
gazdasági Tanács, Dánia.
FDC (1994). The Federation of Danish Agricultural Cooperatives 1994 (Éves beszámoló)
Fekete, F. (1990): A szövetkezés és a farmergazdaságok sajátosságai a nyugat-európai országok-
ban. Aula, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Folyóirata, 12. évf. 4. sz. pp. 95–108.
Fertõ, I. (1996a): A mezõgazdaság a piacgazdaságban. Közgazdasági Szemle, Vol. 43, 2. sz.
114–127.
Fertõ, I. (1996b): Vertikális koordináció a mezõgazdaságban. Közgazdasági Szemle, Vol. 43,
11. sz. 957–971.
Fertõ, I. (1999): Az agrárpolitika modelljei. Osiris Kiadó, Budapest.
Foxal, G. (1981): Is More Co-operation the Answer? Journal of Agricultural Economics,
Vol. 32, No. 1, January, pp. 55–63.
Galbraith, J.K. (1963): American Capitalism. The Concept of Countervailing Power. Penguin
Books in association with Hamish Hamilton. (First published in the U.S.A. 1952)
Hakelius, K. (1996): Cooperative Values – Farmers’ Cooperatives in the Minds of the
Farmers. Uppsala: Swedish University of Agricultural Sciences, Dissertations 23.
Harte, N. L. (1997): Creeping Privatisation of Irish Cooperatives: A Transaction Cost
Explanation. In Nilsson, J., Van Dijk, G. (eds): Strategies and Structures in the Agro-Food
Industries. Assen: Van Gorcum: Assen, 31–53.
Hendrikse, G.W.J., Veerman, C.P. (2001a): Marketing Co-operatives: An Incomplete
Contracting Perspective. Journal of Agricultural Economics, Vol. 52, No. 1: 53–64.
Hendrikse, G.W.J., Veerman, C.P. (2001b): Marketing co-operatives and financial structure:
a transaction costs economic analysis. Agricultural Economics, Vol. 26: 205–216.
Ihrig K. (1937): A szövetkezetek a közgazdaságban. A szerzõ saját kiadása, Budapest.
King, R. P. (1992): Management and Financing of Vertical Coordination: An Overview.
American Journal of Agricultural Economics, Vol. 74, No. 5: 1217–1218.
Kyriakopoulos, K. (2000): The Market Orientation of Cooperative Organizations. Assen:
Van Gorcum.
Laczó, F. (1990): A dán mezõgazdasági szövetkezetek. Szövetkezés, 11. évf., 1–2. sz., 108–120.
Lehota, J. (2000): A piaci intézményrendszer, szervezetek szerepe és funkciói (Market
institutional system, role and functions of institutions). Élelmiszermarketing-tudomány,
No. 2: 3-11.
Levay, C. (1983): Agricultural Co-operative Theory: A Review. Journal of Agricultural
Economics. Vol. 34, No. 1: 1–44.
Meulenberg, M.T.G. (1997): Evolution of agricultural marketing institutions: a channel
approach. In: Wierenga, B.,van Tilburg, A., Grunert, K., Steenkamp, J-B. E.M., Wedel, M.
(eds): Agricultural Marketing and Consumer Behavior in a Changing World. Boston/Lon-
don/Dordrecht: Kluwer Academic Publishers, 95–108.
Meulenberg, M.T.G. (2000): Voluntary marketing institutions in food marketing systems. In:
van Tilburg, A., Moll, H.A.J., Kuyvenhoven, A. (eds): Agricultural Markets beyond
364
Liberalization. Boston/London/Dordrecht: Kluwer Academic Publishers, 213–233.

NCR (1993): Agricultural and Horticultural Co-operatives in the Netherlands. Nationale
Coöperatieve Raad voor land- en tuinbouw, Rijswijk, July 1993
Nilsson, J. (1997): New Generation Farmer Co-ops. Review of International Co-operation,
Vol. 90, No. 1: 32–38.
Nilsson, J. (1998): The Emergence of New Organisational Models for Agricultural Co-
operatives. Swedish Journal of Agricultural Research, Vol. 28: 39–47.
Ollila, P. (1989): Coordination of supply and demand in the dairy marketing system with
special emphasis on the potential role of farmer cooperatives as coordinating institutions.
Journal of Agricultural Science in Finland, Vol. 61, No. 3: 143–321.
Ollila, P. (1994): Farmers’ cooperatives as Market Coordinating Institutions. Annals of Public
and Cooperative Economics, Vol. 65, No. 1: 81–102.
Ollila, P. & Nilsson, J. (1995): The Position of Agricultural Cooperatives in the Changing
Food Industry of Europe. Paper presented at the Workshop on ”Institutional Changes in the
Globalized Food Sector – Agricultural Cooperatives, Multinationals…”, held at the European
Institute for Advanced Studies in Management, Brussels, April 27–28, 1995.
Ollila, P., Nilsson, J. (1997): The Position of Agricultural Cooperatives in the Changing Food
Industry of Europe. In Nilsson, J., Van Dijk, G. (eds): Strategies and Structures in the Agro-
Food Industries, Assen: Van Gorcum, 131–150.
Peterson, H.C., Wysocki, A. (1997): The Vertical Coordination Continuum and the Determinants
of Firm-Level Coordination Strategy. Michigan State University, Staff Paper, No. 97–64.
Poppe, K.J. (1993): Financing in Western European Agriculture: A Comparative Prespective.
In: Silvis, H.J. (ed.): Capital and Finance in Western and Eastern European Agriculture,
Wageningen Agricultural University, 1993, 13–55.
Royer, J.S. (1999): Co-operative Organisational Strategies: A Neo-Institutional Digest. Jour-
nal of Cooperatives, Vol. 14: 44-67.
Røkholt, P.O. (1999): Strengths and weaknesses of the co-operative form; A Matter of
Perspective and Opinion. Paper presented at the ICA International Research Conference,
Quebec, 28–29 August 1999
Sárándi, I. (1986): A mezõgazdasági termékforgalom joga. Közgazdasági és Jogi Könyvki-
adó, Budapest.
Staatz, J.M. (1984): A Theoretical Perspective on the Behaviour of Farmers’ Cooperatives.
Michigan State University, Ph.D. Dissertation.
Staatz, J.M. (1989): Farmer Cooperative Theory: Recent Developments. ACS Research
Report No. 84, June 1984, US Department of Agriculture.
Sykuta, M.E. – Cook, M.L. (2001): A New Institutional Economics Approach to Contracts and
Cooperatives. American Journal of Agricultural Economics, Vol. 83, Number 5: 1273–1279.
Szabó, G.G. (1995): A holland mezõgazdasági szövetkezés legújabb kihívásai. Szövetkezés,
Vol. 16, 1. sz. 49–60.
Szabó, G.G. (1996): A szövetkezés gazdasági lényege Ihrig Károly elméletében, valamint a
dán és a holland élelmiszer-gazdaságban. Kandidátusi értekezés, Budapest–Kaposvár.
Szabó, G.G. (1997): Usefulness and possibilities of using the „co-operative identity” concept
in economic analysis of co-operatives. Acta Agraria Kaposváriensis (1) 1. 67–79.
Szabó, G. (2001): Az Európa Unió agrárpolitikája (Egyetemi jegyzet). Debreceni Egyetem, 2001.
Szabó, G. G. (2002): A szövetkezeti vertikális integráció fejlõdése az élelmiszer-gazdaságban.
Közgazdasági Szemle, No. 3: 235–251.
Szabó, G. G. (2005): A szövetkezeti identitás – egy dinamikus megközelítés a szövetkezetek
fejlõdésének gazdasági nézõpontú elemzésére. Közgazdasági Szemle, LII. évf. No. 1: 81–92.
Szabó, M. (1991): Gazdaszövetkezetek Dániában. Gazdálkodás, 35. évf. 1. sz. pp. 73–78.
SZNSZ (1995): A Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségének állásfoglalása a szövetkezeti iden-
titásról. Szövetkezés, Vol. 16, 2. sz. 77–78.
Van Bekkum, O. F. (2001): Cooperative Models and Farm Policy Reform. Assen: Van Gorcum.
365
Van Bekkum, O. F., Van Dijk, G. (eds) (1997): Agricultural Cooperatives in the European
Union. Assen: Van Gorcum.
– Van Bekkum, O. F., Schilthuis, G. (eds) (2000): Agricultural Cooperatives in Central
Europe. Assen: Van Gorcum.
– Van Dijk, G. (1997). Implementing the Sixth Reason for Co-operation: New Generation Co-
operatives in Agribusiness. In Nilsson, J., van Dijk, G. (eds): Strategies and Structures in the
Agro-food Industries. Assen: Van Gorcum.
– Williamson, O.E. (1985): The Economic Institutions Of Capitalism. Free Press, New York.
– Williamson, O.E. (1979): Transaction-Cost Economics: The Governance Of Contractual
Relations. Journal Of Law And Economics 22 (2) October 233–261.
– Zwanenberg, A., Dijsselbloem, J., Peerbooms, J., De Jong, G. (1992): Financing Methods in
Irish Dairy Co-operatives from a Dutch Point of View. NCR-FNZ.
– Zwanenberg, A. (1993). The Complications of Financing Dairy Cooperatives. Paper for The
32nd EAAE-seminar: Capital and Finance in West- and East-European Agriculture, March
22–23, 1993, Wageningen, the Netherlands
– Zwanenberg, A. (1994). Cooperative strategies in European milk processing. Paper for the
EDF-congress, 7-9 September 1994, Aarhus, Denmark (kézirat)
IV.rész
Jogszabályozás és a jelenlegi
szövetkezeti törvény
A szövetkezetek jogi szabá -
lyozása a rendszerváltás -
tól napjainkig
Vallasek Magdolna Márta*
1. Bevezetõ
szövetkezeti mozgalom újjáéledésére az 1990-ben bekövetkezett hata-
A lomváltás adott ismét reményt. 1990 elsõ hónapjait egy rendkívül

intenzív törvényalkotási folyamat jellemezte. Ebben az idõszakban
került sor a kisipari és a fogyasztási szövetkezetekre vonatkozó 66., illetve 67.
számú törvényerejû rendeletek elfogadására is.1 Az említett jogszabályok meg-
próbáltak keretet biztosítani az újra- illetve átszervezõdõ szövetkezeteknek,
hangsúlyozva azok függetlenségét és már az 1§-ban a hagyományos szövetke-
zeti elvekre utaló meghatározást tartalmazva, aminek értelmében a szövetke-
zetek „gazdasági jellegû társulások, amelyek a tagjaikká váló személyek szaba-
don kinyilvánított elhatározása alapján jönnek létre, abból a célból, hogy közös
tulajdonú vagy bérelt termelõ eszközökkel közösen fejtsék ki tevékenységüket”.
Külön fejezetben tárgyalják a törvényerejû rendeletek a szövetkezeteknek az
állam által nyújtandó támogatásokat (pl. hitelnyújtás, kedvezõ adórendszer,
állami alapból való ingatlanok eladása, illetve bérbeadása stb.). Sajnálatos
módon azonban az állami támogatások csak nyilatkozat szinten maradtak.
Az ígéretes kezdet ellenére az 1990 óta eltelt idõszakban a szövetkezeti jog
területét meglehetõs jogalkotási káosz jellemezte. Egymást követték különbö-
zõ jogszabályok, amelyeket aztán késõbbi jogszabályok módosítottak vagy
hatályon kívül helyeztek.
* A szerzõ szövetkezeti jogi kutatásait a Sapientia Alapítvány Kutatási Programok Intézete

támogatta.
1 Az 1990. 02. 08./66. számú törvényerejû rendelet, valamint az 1990. 02. 08./6708. számú tör-
vényerejû rendelet megjelent a Monitorul Oficial (Hivatalos Közlöny, a továbbiakban: H. K.)
1990. 02. 09./23. számában.
369
A fogyasztási és hitelszövetkezetekre vonatkozóan 1996-ban lépett hatály-

ba a 109. számú törvény. Meglehetõsen részletes szerkezete ellenére azonban
ez sem tudott modern és hatékony keretet biztosítani a szövetkezeti intéz-
mény számára.2 Ezt a törvényt módosította az 1999. évi 114. számú sürgõssé-
gi kormányrendelet, amelyet viszont 2002-ben a törvényhozó testület a 267.
számú törvényben visszautasított.3
2000-ben lépett hatályba a 97. számot viselõ, a hitelszövetkezetekre
vonatkozó sürgõsségi kormányrendelet, amelynek sorsa az elõbbiekhez
hasonlóan alakult. Még ugyanabban az évben módosította a 272. számú sür-
gõsségi kormányrendeletet, amelyet aztán, két év alkalmazás után, a parla-
ment visszautasított a 262. számú törvényben.4 A jogi bizonytalanság elmélyí-
tését fokozta az is, hogy magát a 2000. évi 97. számú sürgõsségi kormányren-
deletet a parlament csak két évvel megjelenése után hagyta jóvá, a 200. szá-
mot viselõ törvényben.5
Az 1992. évi 80. számú és az 1993. évi 34. számú törvényeket, amelyek a
szövetkezeti tagokra vonatkozó társadalombiztosítási kérdéseket rendezték,
hatályon kívül helyezte a 2000. évi 19. számú társadalombiztosítási törvény.6
Azt hiszem, mindezek után természetesen vetõdik fel a kérdés: miért nin-
csen Romániában még napjainkban sem egy megfelelõen kidolgozott, az eddi-
gi jogi hiátusokat kipótoló és a nemzetközi követelményeknek is megfelelõ szö-
vetkezeti törvénye. A válaszhoz hozzátartozik, hogy a hatalmon levõ kormány
2002-ben megpróbálta egy kormányrendelet elõterjesztésével megoldani a
kialakult, immár egyre hálátlanabb helyzetet, végül azonban mégsem került
sor a már tervezet formában több kritikát kapott rendelet hatályba lépésére.
Véleményünk szerint a szövetkezeti rendszer szabályozása komplexebb
problémák elé állítja a jogalkotót, mint amit egy sürgõsségi kormányrendelet
bevezetésével meg lehetne oldani. Nem tartjuk tanácsosnak a delegált tör-
vényhozás alkalmazását, annál is inkább, mivel egy újabb, nem kellõen kidol-
gozott jogszabálynak a bevezetése csak újabb törvénymódosításoknak nyitna
teret, amely végsõ soron ismét a mostanihoz hasonló jogbizonytalanságot
eredményezne.
2 Az 1996. 10. 10./109. számú törvény megjelent a H. K. 1996. 10. 18. /252. számában.
3 Az 1999. 06. 30. /114. számú sürgõsségi kormányrendelet megjelent a H. K. 1999. 06. 30/312.
számában. A 2002. 05. 15./267. számú törvény megjelent a H. K. 2002. 05. 23./343. számában.
4 A 2000/97. számú sürgõsségi kormányrendelet megjelent a H. K. 2000. 07. 14./330. számában.
A 2000. 12. 07./272. számú sürgõsségi kormányrendelet megjelent a H. K. 2000. 12. 19./676.
számában. A 2002. 05. 15./262. számú törvény megjelent a H. K. 2002. 05. 20./335. számában.
5 A 2002. 04. 16./200. számú törvény megjelent a H. K. 2002. 05. 08./300. számában.
6 Az 1992. 07. 21./80. számú törvény újrapublikálva a H. K. 1994. 02. 09./37. számában. Az
1993. 06. 14./34. számú törvény, megjelent a H. K. 1993. 06. 15./128. számában.
370
Vallasek Magdolna Márta: A szövetkezetek jogi szabályozása
a rendszerváltástól napjainkig
A megoldáshoz vezetõ út kezdetét jelentette az új szövetkezeti törvény ter-

vezetének kidolgozása és a parlament elé terjesztése, remélve azt, hogy sike-
rül a legtöbb politikai erõt a javaslat mellé állítani, és ezzel megteremthetõ
annak a lehetõsége, hogy a szövetkezetekre vonatkozóan megvalósuljon egy
kellõen tág, de hatékony jogszabályi keret.
2003-ra érett meg annyira a helyzet, hogy sor került egy szövetkezeti tör-
vénytervezet kidolgozására. A javaslatot összeállító vegyes bizottságban par-
lamenterek, kormánytagok, a Törvényhozási Tanács képviselõi vettek részt.
Jelenleg, 2004 novemberének végén a szövetkezeti törvény még nem
lépett hatályba, azonban a képviselõház és a szenátus már külön-külön meg-
tárgyalta és elfogadta. A továbbiakban már csak a parlament két háza közti
egyeztetés és a törvénynek az államelnök által való kihirdetése várat magára.
2. A román szövetkezetek jogi

szabályozása a rendszerváltás után
2.1. A rendszerváltás utáni román szövetkezeti

jogi szabályozás elsõ évei
Az 1989. december végén végbement rendszerváltást követõen nagyon

hamar felmerült a szövetkezeti rendszer jogi szabályozásának kérdése. Telje-
sen egyértelmû volt az igény arra, hogy mihamarabb tisztázódjon a kommu-
nista „szövetkezetek” új jogi helyzete, hiszen a régi formában ezek már nem
voltak életképesek sem gazdasági, sem politikai, sem társadalmi szempontból.
A konkrét szövetkezeti ágazattól függetlenül a szövetkezeti rendszer egésze
számára elengedhetetlen feltétel volt az új jogi keret kidolgozása és minél
elõbbi hatályba léptetése, hiszen csak így volt lehetséges a folytonosság bizto-
sítása a szövetkezeti intézmények életében. Más kérdés, hogy a néhány évti-
zed alatt, a kényszerû és hamis elveken nyugvó szövetkezeti rendszerrel kap-
csolatban szerzett tapasztalatok következtében, a lakosságnak kevés bizalma
volt ebben a társulási formában, s ez vált a folytonosság megvalósulásának
egyik alapvetõ akadályává. Csak egyetérteni tudok a következõ kijelentéssel,
amely szerint „ […] A szövetkezetek esélyeit másképpen ítélte meg a jogalko-
tás. 1990-ben két törvényerejû rendelet szabályozta mûködésüket, ami a tevé-
kenység folyamatosságának esélyeit jelentette. Leginkább. Nem szabályozta
viszont azt a közgazdasági keretet is ugyanilyen ritmusban, ahogyan a szövet-
371
kezeti mozgalomnak a már ismert elvrendszere szerint lehetõvé tette volna a

folyamatos tevékenységgel együtt célkitûzésként meghatározott szociális fel-
adatainak a vállalását. A szövetkezeti forma (a mezõgazdasági iránt egyértel-
mûen, a fogyasztási szövetkezetek iránt eredménytelenségük miatt) iránti
közömbösség oka természetszerûen a hitetlen bizalmasság, hiszen a szövetke-
zet nem tudott a hely, település gazdasági-szociális központjává válni akkor
sem, amikor az új helyzetben azt megkísérelhette volna: 1990 után.”7
Ha megfigyeljük a rendszerváltozás utáni elsõ hónapokat, azt mondhatjuk,
hogy az a törvényerejû rendeletek korszaka volt. A Nemzeti Megmentési
Front a társadalmi, gazdasági élet legtöbb területén az azonnali intervenciót
tartotta szükségesnek, s ennek legkézenfekvõbb jogalkotási eszközét a tör-
vényerejû rendeletek jelentették. Bizonyos szempontból természetesen
nagyon is indokolt és szükségszerû volt a jogalkotási folyamat ily módon való
felgyorsítása, más szempontból viszont a törvényhozásnak ez a módozata fel-
színességet s kényszerû törvénymódosítások egész hullámait eredményezte,
amely egy átgondoltabb és megalapozottabb jogalkotás esetében valószínûleg
elkerülhetõ vagy legalább csökkenthetõ lett volna.
Az elsõ hónapok törvényerejû rendeleteinek dömpingjére ékes példa, hogy
a február 8-án elfogadott és a február 23-i Hivatalos Közlönyben leközölt, a
kisipari, fogyasztási és hitelszövetkezetek jogi szabályozásának további sorsát
meghatározó törvényerejû rendeletek már a 66., illetve 67. számot viselik.
A két törvényerejû rendelet között nagyon sok közös vonás fedezhetõ fel,
mind szellemiségében, mind szerkezeti felépítésében, azzal a nem túl nagy
jelentõségû különbséggel, hogy a kisipari szövetkezetekrõl rendelkezõ jogsza-
bály valamivel részletesebb normákat tartalmaz.
Mind a kisipari, mind a fogyasztási és hitelszövetkezetekre vonatkozó jog-
szabály kerettörvénynek tekinthetõ, és a következõ területekre vonatkozóan
tartalmaz rendelkezéseket: a szövetkezetek meghatározása, tevékenységi köre,
megalakulásának, mûködésének és szervezetének körülményei, a szövetkezeti
javak jogi helyzete, valamint az állam által nyújtandó kedvezmények köre.
Az 1990. évi 66. számot viselõ törvényerejû rendelet értelmében a kisipari
szövetkezetek gazdasági jellegû társulások, amelyek a taggá váló személyek sza-
badon kinyilvánított beleegyezése alapján jönnek létre, azzal a céllal, hogy tevé-
kenységüket közösen fejtsék ki, közös tulajdonban levõ vagy kölcsönvett terme-
lõeszközök segítségével. A kisipari szövetkezetek rendszerébe tartoztak a rok-
kantak szövetkezetei is, annak érdekében, hogy a rokkant vagy fogyatékos sze-
mélyek is részt vehessenek a társadalom számára hasznos termelõmunkában.
7 Birtók József (szerk.): Szövetkezzetek – kézikönyv a szövetkezetekrõl. Csíkszereda, Pro Print,
1995, 134.
372
A jogszabály elvi kijelentése alapján a hatálya alá tartozó szövetkezetek a

nemzetgazdaság rendszerébe integrálódtak, hozzájárulva Románia gazdasági
és társadalmi életének felvirágoztatásához és a tagjaik számára megfelelõ
munkakörülmények, növekvõ életszínvonal biztosításához.
A kisipari szövetkezetek a törvény, valamint az alapszabályaik alapján fejt-
hették ki tevékenységüket és valósították meg elfogadott gazdasági, pénzügyi,
valamint szociális és kulturális programjukat.
A jogszabály 6. szakasza sorolta fel a kisipari szövetkezeti szervezeteket.
Ezek a következõk:
– kisipari és rokkantszövetkezetek,
– kisipari szövetkezeti szövetségek,
– a Kisipari Szövetkezetek Központi Szövetsége,
– a fentiek által létrehozott saját egységek.
Alapításuk, szervezésük és mûködésük tekintetében a törvényerejû rende-
let normái mellett a közgyûléseken elfogadott alapszabályok, valamint a kis-
ipari szövetkezetek kongresszusain elfogadott keret-alapszabályok elõírásait
kellett figyelembe venni.
A kisipari szövetkezetek és a szövetkezeti szövetségek létesítésének elisme-
résére a közvetlenül felettes szövetkezeti szervezet tanácsa volt illetékes. A
jogi személyiség elnyerésére az illetékes állami szervnél való bejegyzés nyo-
mán kerülhetett sor.
A törvény pozitív vonásaként értékelhetõ, hogy viszonylag tág kezdemé-
nyezési teret biztosított a hatálya alá esõ szövetkezetek számára. Tagjaik igé-
nyeinek kielégítésére a szövetkezetek, a szövetségek és a Kisipari Szövetkeze-
tek Központi Szövetsége mellett szabadon voltak létesíthetõk a következõ
szervezeti egységek:
– iskolák a személyzet felkészítésére;
– a személyzet és a vezetõkáderek továbbképzõ és szakképesítési egységei;
– kutató-, tervezõ- és technológiai mérnöki egységek;
– mûszaki-tudományos és gazdasági dokumentációs egységek;
– automatikus adat- és információfeldolgozó egységek;
– bemutató, reklám- és marketing egységek;
– mûszaki segédleti és szerviz egységek;
– orvosi segédleti egységek;
– üdülõházak és szórakoztatási egységek;
– étkezdék, vendéglõk, büfék és ezek ellátási kiegészítõ egységei;
– kultúrházak, könyvtárak, klubok, sportegyesületek és sporttelepek;
– bölcsõdék és óvodák;
– más egységek. (12. szakasz)
373
Ezen kívül a Kisipari Szövetkezetek Központi Szövetsége törvényes lehetõ-

séget kapott sajtószervek és kiadók, központi bank és külkereskedelmi válla-
latok szervezésére.
A törvényes lehetõségek tehát nagyrészt adottak voltak a szövetkezeti
mozgalom újjászületéséhez. A jogszabályi háttér megléte azonban csak szük-
séges, de nem elégséges feltételt jelentett a szövetkezeti intézmény mûködé-
se számára, mint ahogy az egyetlen intézmény esetében sem lenne elegendõ.
Hiányzott a sikerre vivõ feltételek többi komponense, elsõsorban a gazdasá-
gi, pénzügyi támogatás, másrészt a bizalom és a tenni akarás az érdekelt felek
részérõl.8
A teljes kisipari szövetkezeti rendszer tevékenységének irányítása és
koordinálása a Kisipari Szövetkezetek Központi szövetségére hárult. Ennek a
jogosultságnak a gyakorlása feltételezte azt is, hogy az összes szövetkezetre
nézve kötelezõ jellegû szabályokat bocsásson ki, a következõ kérdésekre
vonatkozólag:
– saját pénzalapok létesítése és felhasználása;
– beruházások eszközlése és fõjavítások végzése;
– a vezetés és a munka megszervezése;
– munkaviszonyok, normázás, bérezés és anyagi érdekeltség a szövetkezeti
tagok és az alkalmazottak tekintetében;
– munkavédelem, tûzmegelõzés és tûzoltás;
– a szövetkezeti tagok társadalombiztosítása és nyugdíja;
– a kisipari szövetkezetek szervezésének és mûködésének egyéb területei.
(15. szakasz)
A jogszabály III. fejezete foglalkozott a kisipari szervezetek javainak jogi
helyzetével. A szövetkezeti javakkal kapcsolatban alapvetõ szabály, hogy a
tulajdonukban levõ állóalap, ingatlan javak csak fizetség ellenében ruházha-
8 Érdekes megfigyelni a Kis- és Középvállalkozások, valamint a szövetkezetek ügyéért felelõs

minisztérium honlapján 2003-ban közzétett adatokat (www.mimmc.ro). Ezek szerint az
említett idõpontban Romániában 1041 kisipari szövetkezet létezett, amelyek 90 000 munka-
helyet jelentettek, amibõl körülbelül 3000-et a különbözõ rokkantsági és fogyatékossági
kategóriákba besorolt személyek foglaltak el. Összesen hat (!) kiegészítõ egység létrehozásá-
ra került sor: egy ruhatervezési egység (SCA ELVEST), egy kutatási, tervezési egység (SCA
ICPECOM), egy népi kézmûvességi termékeket kivitelezõ egység (SCA ROMARTIZANA), egy
beszerzési és forgalmazó egység (SADCOM), egy külkereskedelmi egység (SCA ICECOOP)
valamint egy reklámtevékenységgel és kiállítások szervezésével foglalkozó egység (SCA
PUBLITER). Ezen kívül a kisipari szövetkezetek hozták létre az elsõ romániai magántõkéjû
bankot (MINDBANK S.A.). Megalapítottak még egy sajtóorgánumot (Viaţa cooperaţiei
meşteşugăreşti), egy szakképzési központot (CEPECOM), néhány oktatási egységet (Spiru
Haret) és egy sportegyesületet (Voinþa). Az ARTIFEX szövetkezet mellett létrejött kulturális,
tudományos alapítvány létrehozott egy szövetkezeti egyetemi intézményt és egy szövetkezeti
kutatási központot (Institutul Naþional de Studii şi Cercetări Cooperatiste).
374
tók át tulajdonba vagy adhatók használatba, és kizárólag az alapszabályzatban

megjelölt feltételek és eljárási szabályok mellett. Ezekkel a javakkal kapcsolat-
ban egyrészt a szövetkezeti szervezetek hitelezõi, másrészt a tagok személyes
hitelezõi nem indíthatnak végrehajtási eljárást. Az említett javakat harmadik
személyek nem szerezhetik meg elévülés útján, illetve az ingó javak esetében
jóhiszemû birtoklás útján. Ellenben az említett javakkal szemben gyakorolt
visszakövetelési kereset elévülhetetlen. Hasonló módon rendelkezik a törvény
a forgóeszközökrõl is.
A jogszabály IV. fejezete tartalmazta az állam által a kisipari szövetke-
zeteknek nyújtandó támogatások rendszerét. Valóban pozitív jelenségnek
volt tekinthetõ, hogy a jogalkotó magába a törvény szövegébe foglalta bele
az állam elkötelezettségét a szövetkezeti mozgalom mellett, azonban a
tapasztalat azt mutatta, hogy az megrekedt a szándéknyilatkozat szintjén,
s a deklaratív megfogalmazást nem támasztotta alá a további gazdasági,
pénzügyi jogalkotás, ennek hiányában pedig szinte semmi nem valósulha-
tott meg belõle.
Az elemzett törvényerejû rendelet alapján az állam, illetékes szervei útján,
a következõ eszközökkel támogatta volna a szövetkezeteket:
– hitelnyújtás;
– nyersanyagokkal, anyagokkal, pótalkatrészekkel, felszerelésekkel és szállí-
tóeszközökkel való ellátás;
– telkek használatba adása az állami földalapból;
– ingatlanok eladása, illetve bérbeadása az állami alapból;
– olyan adókivetési rendszer megállapítása, amely ösztönözze a termelés fej-
lesztését és a lakosságnak végzett szolgáltatási tevékenységét;
– a szövetkezetek s a rokkantak és vakok részlegei termelésének támogatása
egyebek között adócsökkentéssel és -mentességgel;
– a kisipari szövetkezetek tevékenységének javítását célzó más intézkedések.
(23. szakasz)
A törvényerejû rendelet úgyszintén külön fejezetben (V. fejezet) tárgyalta
a kisipari szövetkezetekre vonatkozó társadalombiztosítási rendelkezéseket.
Ismételten el kell mondani, hogy a pozitív rendelkezéseknek ebben az esetben
sem volt megfelelõ gazdasági, pénzügyi háttere. Mire elkezdõdhetett volna a
szövetkezetek konszolidálódása, addigra az 1993. évi 34. számú törvény a kis-
ipari szövetkezetek társadalombiztosítási rendszerét az állami társadalombiz-
tosítási rendszerbe helyezte át. A jogalkotó intervencióját bizonyos szempont-
ból igazolta annak az egyre sürgetõbb igénye, hogy az egykori (elsõsorban
mezõgazdasági) szövetkezetek tagjainak különösen a nyugdíjbiztosítási prob-
lémái rendezõdjenek.
375
Az említett fejezet értelmében a kisipari szövetkezetek megszervezhették

saját társadalombiztosítási, orvosi és szociális segédleti rendszerüket. A tör-
vény alapján kialakított társadalombiztosítási rendszerben egyaránt megje-
lentek a nyugdíjak, szociális segélyek, átmeneti munkaképtelenség esetében
folyósítandó segélyek, megbetegedések megelõzését, illetve az egészség hely-
reállítását támogató segélyek, szülés és elhalálozás alkalmával járó juttatások,
és végezetül gyógyfürdõi kezelések és üdültetések biztosítása.
A biztosított személyek családtagjai utódlási nyugdíjban és szociális
segélyben is részesülhettek, és anyagi támogatásra voltak jogosultak a család-
fenntartó elhalálozása esetében.
A szövetkezeti társadalombiztosítási rendszerbe tagozódtak a kisipari szö-
vetkezetben tanulók is. Mindazok, akik a szakmai gyakorlat idején és abból
kifolyólag váltak rokkanttá, munkabaleset vagy szakmai betegség okozta rok-
kantság esetén rokkantsági nyugellátásban részesülhettek.
A kisipari szövetkezetek sajátos társadalombiztosítási rendszere valójában
már ennek a legelsõ szabályozásnak az értelmében sem volt teljesen önálló.
Valójában azt mondhatjuk, megfigyelve a nemzetközi példákat is, hogy a szö-
vetkezeti társadalombiztosítási rendszer mindig kapcsolódik az állami társa-
dalombiztosítási rendszerhez, s inkább csak annak egy sajátos formájaként,
alrendszereként, bizonyos fokig alternatívájaként fogható fel. A törvényerejû
rendelet szövegébõl egyértelmûen kiderült, hogy a román jogalkotó is az álla-
mi társadalombiztosítási rendszer mintájára próbálta felépíteni a kisipari szö-
vetkezetek társadalombiztosítási rendszerét, és ott, ahol külön rendelkezést
nem írt elõ, az elõbbit használta kiegészítésként. A 30. szakaszában ki is jelen-
ti a jogszabály, hogy a biztosított személyeket megilletõ járandóságok nyújtá-
sának feltételeit, összegét és a megállapítási eljárást, valamint az említett
járandóságokkal kapcsolatos óvások letárgyalására illetékes szerveket a Kis-
ipari Szövetkezetek Központi Szövetsége által jóváhagyott szabályzatok tünte-
tik fel. „Ezeket a szabályzatokat az állami társadalombiztosításra vonatkozó
szabályozások elvei alapján dolgozzák ki, figyelembe véve a kisipari szövetke-
zetek sajátosságát. A rokkantsági fokokba való besorolást az állami társada-
lombiztosításban alkalmazandó törvényes szabályokban elõírt eljárás szerint
az ott elõírt szervek végzik.” (30. szakasz)
A nyugdíjbiztosítás mellett a kisipari szövetkezek társadalombiztosítási
rendszerében részt vevõ személyek az egészségbiztosítási kedvezményekre
is jogosultak voltak. A törvényerejû rendelet 31. szakasza kimondta, hogy a
kisipari szövetkezetek társadalombiztosítási rendszerében biztosított sze-
mélyek és családtagjaik kórházi kezelések esetében, annak teljes idõtartama
alatt, a törvény feltételei mellett orvosi kezelésben, gyógyszeres ellátásban
376
részesülnek. Hasonló módon teljes körû orvosi ellátásra jogosultak a járó-

beteg-ellátás esetében is.
Mindaz, ami sajátossá tette a szövetkezeti társadalombiztosítási rend-
szert, a társadalombiztosítási alap létrehozásában és szabályozásában lel-
hetõ fel. A jogalkotó figyelembe vette, hogy ezen a területen is elengedhe-
tetlen a szövetkezeti önrendelkezés lehetõsége, mivel ennek hiányában
magának a szövetkezeti társadalombiztosítási rendszernek a megszervezé-
se is feleslegessé és mûködésképtelenné válna. A jogszabály 33. szakasza
értelmében a kisipari szövetkezetek társadalombiztosítási alapjai a szövet-
kezetek hozzájárulásából, a tagok pótnyugdíj hozzájárulásából és a kisipa-
ri szövetkezetek társadalombiztosítási rendszerében bejegyzett, saját
mûhellyel rendelkezõ tagjainak járulékából, valamint az alapszabályokban
elõírt más jövedelmekbõl származtak. Ezek a társadalombiztosítási alapok
elidegeníthetetlenek voltak. A biztosítási hozzájárulás címén kifizetett
összegek nagyságát, illetve azok emelésének mértékét a határidõben való
kifizetés elmulasztása esetében a Kisipari Szövetkezetek Központi Szövet-
sége volt jogosult megállapítani.
A szövetkezetek által juttatott nyugdíjak és szociális juttatások adómente-
sek, átruházhatatlanok voltak, míg a nyugdíjak és szociális juttatásokhoz való
jog elévülhetetlen volt.
A fogyasztási és hitelszövetkezetekre vonatkozó, 67. számot viselõ törvény-
erejû rendelet a kisipari szövetkezetekre vonatkozó jogszabállyal egy idõben
született, és természetesen felfedezhetõk a nagymértékû hasonlóságok mind a
két jogszabály szellemiségében, mind azok konkrét rendelkezéseiben. Éppen
ezért a fogyasztási és hitelszövetkezetekre vonatkozó törvényerejû rendeletet
nem fogom részletekbe menõen elemezni, csupán néhány jellegzetes vonásá-
ra és különbözõségére szeretném a továbbiakban felhívni a figyelmet.
A legalapvetõbb eltérést természetesen a két szövetkezeti forma tevékeny-
ségi területének meghatározásában vehetjük észre. A fogyasztási és hitelszö-
vetkezetek tevékenységi köre, a jogszabály 5. szakaszának értelmében, a
következõ területekre vonatkozott:
– kiskereskedelmi tevékenység a személyes, gazdálkodási és termelési,
fogyasztáshoz szükséges élelmiszer és más áruk teljes választékával;
– közétkeztetés és turisztika, bel- és külföldi viszonylatban;
– nagykereskedelem a saját telepek révén egységeiknek, a kiskereskedõknek
és más igénylõ egységeknek az ellátására, a termelõ vállalatokkal közvetlen
kapcsolatok útján biztosítva árukészletüket;
– ipari termelés és bármely kategóriájú szolgáltatás a lakosság, valamint az
állami és magántulajdonú, gazdasági, szociális-kulturális egységek számára;
377
– törvénynek megfelelõen mezõgazdasági élelmiszerek felvásárlása a lakos-

ságtól és a mezõgazdasági egységektõl kölcsönösen elõnyös feltételek mel-
lett, valamint ezek friss vagy feldolgozott állapotban való értékesítése;
– mezõgazdasági gépek és eszközök, mûtrágya, tenyészállatok, vetõmag,
palánták, facsemeték és a mezõgazdaságban szükséges más termékek
eladása a lakossági gazdaságoknak;
– export és import, együttmûködés és árucsere külföldi szövetkezeti szerve-
zetekkel, vállalatokkal, cégekkel, valamint vegyes társaságok létrehozása
más országok szövetkezeti szervezeteivel, cégeivel, a törvényben elõírt fel-
tételek mellett;
– beruházások tervezése és kivitelezése a saját anyagi alap fejlesztésére,
valamint harmadik személyek számára;
– a saját szervezetek és vállalatok együttmûködése más szövetkezeti szerve-
zetekkel, állami vállalatokkal, valamint a magánvállalkozókkal, az erre
vonatkozó szerzõdésben megállapított feltételek között;
– kölcsönnyújtás a szövetkezeti tagoknak, banki szolgáltatások, megbíza-
tásos bankügyletek lebonyolítása, valamint szövetkezeti bankok létreho-
zása;
– szakképzés és továbbképzés, líceumok, szakiskolák, továbbképzõ közpon-
tok és más oktatási egységek révén;
– reklám, hirdetés, sajtó, kiadói és nyomdai tevékenységek;
– kulturális, sport- és szórakoztató tevékenységek.
A fogyasztási és hitelszövetkezetek esetében is adva volt tehát a törvényes
lehetõség a legkülönbözõbb tevékenységek végzésére. 9
A törvényerejû rendelet egy-egy külön fejezetben határozta meg a
fogyasztási és hitelszövetkezetek, ezek megyei szövetségeinek, valamint a
Fogyasztási és Hitelszövetkezetek Központi Szövetségének létrehozásának,
szervezésének és mûködésének feltételeit, illetve a szövetkezetek tulajdonát
képezõ ingó és ingatlan javak szabályozását és természetesen az állami támo-
gatások rendszerét.
9 Sajnálatos módon a törvény kínálta lehetõségek megvalósításának a fogyasztási és hitelszö-

vetkezetek esetében is számtalan akadálya volt. Az illetékes minisztérium honlapján
(www.mimmc.ro) 2003-ban közzétett adatok alapján a következõ helyzet volt megfigyelhetõ:
1513 fogyasztási szövetkezet létezett több mint 1 350 000 taggal, a következõ területi elosz-
lásban: 2688 községben, 13 000 faluban, 230 városban és 28 fürdõhelyen. A fogyasztási szö-
vetkezetek rendszerében 12 594 kereskedelmi, 6198 közétkeztetési, 473 raktározó, 770
beszerzési, 199 turisztikai és 3269 szolgáltatói egység mûködött, ami több mint 27 000 mun-
kahelyet jelentett. Úgyszintén a fogyasztási szövetkezetek keretében mûködött egy sajtóorgá-
num (Gazeta Cooperaþiei), egy továbbképzõ (CEPECOOP) és egy kutatási központ
(COOPROIECT), valamint nyolc szövetkezeti iskola.
378
A bemutatott törvényerejû rendeleteknek az alapján mûködtek, mûköd-

hettek tehát a rendszerváltás utáni elsõ években a romániai szövetkezetek.
Az 1990. évi 66. és 67. számú törvényerejû rendeletek meghatározó jelle-
gûek voltak a szövetkezeti rendszer fejlõdésének szempontjából, s nyugodtan
állíthatjuk, hogy ez a két jogszabály volt az elsõ években a legjelentõsebb. A
kisipari szövetkezetekre vonatkozó törvényerejû rendelet ma is a pozitív
román jog részét képezi, annak ellenére, hogy a hatalmon levõ kormányok és
a parlamenti testület már évek óta tárgyalja egy korszerûbb, a mai gazdasági,
társadalmi realitásoknak, s nem utolsósorban az európai követelményeknek
megfelelõ jogszabály megalkotását.
2.2 A hatályos román szövetkezeti jogi szabályozás
A hatályos román jogban a szövetkezetek megalapítását, mûködését, fel-

számolását és jogi státusát a következõ jogszabályok rendezik:
– az 1990. évi 66. számú törvényerejû rendelet a kisipari szövetkezetekre
vonatkozóan;
– az 1996. évi 109. számú törvény a fogyasztási szövetkezetekre vonatkozóan;
– a 2000. évi 97. számú sürgõsségi kormányrendelet a hitelszövetkezetekre
vonatkozóan.
2.2.1 A kisipari szövetkezetek jogi szabályozása

a hatályos román jogban és a jogalkotási kérdések
A kisipari szövetkezetekre vonatkozó jogalkotási folyamat megakadt a leg-

elsõ, rendszerváltás utáni jogszabály, az 1990. évi 66. számú törvényerejû ren-
delet megalkotásával. Míg a többi szövetkezeti intézménnyel (gondolok itt a
fogyasztási és a hitelszövetkezetekre) kapcsolatban többször is sor került a
jogalkotó, bár nem feltétlenül pozitív irányú fejlõdést eredményezõ interven-
ciójára, addig a kisipari szövetkezetek területén legfeljebb az elvetett vagy
meg sem tárgyalt törvényjavaslatok követték egymást. Ezek a törvényterveze-
tek általában nem csak a kisipari szövetkezetek újraszabályozását célozták,
tehát nem specifikusan csak erre a területre vonatkozó normákat tartalmaz-
ták volna, hanem a teljes szövetkezeti rendszer átalakításának részeként
kezelték a kisipari szövetkezetek kérdését.
2003-ban a romániai szövetkezeti mozgalomnak egységes keretet biztosí-
tó törvénytervezetet dolgozott ki a kis- és középvállalatokért és a szövetkeze-
379
tekért felelõs minisztérium, azzal a bevallott szándékkal, hogy a nemzetközi-

leg elismert szövetkezeti eszméket hangoztatva lehetõvé tegye a romániai szö-
vetkezeti rendszer fellendülését, és megfelelõ körülményeket biztosítson fej-
lõdésük számára.10
A szövetkezeti törvénytervezet egyaránt rendelkezett minden szövetkezeti
formát illetõen, beleértve a kisipari, fogyasztási, munka-, mezõgazdasági,
szállítási, lakásépítési, erdészeti stb. szövetkezeteket. A törvényszöveg kidol-
gozásakor az elõterjesztõk igyekeztek figyelembe venni a hazai szövetkezeti
mozgalom hagyományait, jelenlegi helyzetét, a nemzetközi tapasztalatokat, és
nem utolsósorban a jogharmonizáció igényét.
A tervezet elõnyös helyzetet akart teremteni a szövetkezetek számára
néhány újdonságnak számító rendelkezés bevezetésével. Ezek közül a követ-
kezõket emelhetjük ki:
– a szövetkezetek megalakítására vonatkozó eljárás leegyszerûsítése, az ala-
pító tagok számának csökkentése által;
– az egy tag, egy szavazat klasszikus elvének hangsúlyozása;
– a szövetkezet önkormányzati szerveinek nagyobb szerepvállalása, az üzlet-
részek kibocsátási körülményeinek leegyszerûsítése;
– a szövetkezeti intézmények és a helyi közigazgatási önkormányzati szervek
együttmûködésének a megszervezése, elsõsorban a helyi érdekû progra-
mok lebonyolításában;
– a szabad társulás elvének hangsúlyozása;
– a szövetkezeti tagok tulajdonának védelme, a magántulajdon védelmének
elve alapján;
– egy közintézményként mûködõ speciális alap kialakítása, amely elõsegítet-
te volna a szövetkezeti mozgalom fejlõdését;
– egy tanácsadó jellegû feladatokat ellátó testület megalakítása, amelyben
minden szövetkezeti unió képviseltethetné magát, s amelynek legfõbb
célja a további jogalkotási kezdeményezésekre vonatkozó szakvéleménye-
zés megvalósítása lett volna.
A törvénytervezet tartalmazta az állami kedvezmények rendszerének a sza-
bályozását is. Ezek közül a legfontosabb az állami tulajdonú, de szövetkezeti
használatban levõ ingatlanok elõvásárlási jogának biztosítása volt, valamint
az, hogy az állam a kereskedelmi társaságokra vonatkozó kedvezményeket a
szövetkezetekre vonatkozóan is lehetõvé tette.
10 Az ismertetett adatok az illetékes minisztérum által a 2003. 03. 06., 2003. 03. 24., 2003. 05.
19., 2003. 05. 21., valamint 2003. 07. 02. dátumokon kiadott sajtóközlemények anyagára
támaszkodnak. A sajtóközlemények részletes szövegei megtalálhatók a minisztérium hivata-
los honlapján (www.mimmc.ro)
380
Az illetékes minisztérium elküldte a törvénytervezetet a szövetkezetek köz-

ponti intézményeinek (UCECOM, CENTROCOOP), valamint a szövetkezeti
eszmék terjesztésével foglalkozó szervezetnek (Liga pentru Promovarea Ideilor
Cooperatiste), s ezeket a szervezeteket felkérte a törvénytervezet véleményezé-
sére, majd a kormány képviselõi találkozóra hívták az említett szövetkezeti
szervezetek képviselõit. A találkozó azonban nem bizonyult eredményesnek,
elsõsorban azért, mert az UCECOM a törvénytervezet elleni tiltakozásképpen
távolmaradt, a többi félnek pedig nem sikerült közös álláspontot kialakítani.
A kétes eredményességû egyeztetések befejezését követõen a kormány
2003. május 17-i ülésén elfogadta a szövetkezetekre vonatkozó törvényterve-
zet végleges szövegét, azzal a céllal, hogy mielõbb a parlament elé terjesszék
azt, és lehetõleg még az aktuális parlamenti ülésszakban elfogadásra kerüljön
a szövetkezeti törvény.
Az elfogadott törvénytervezet szövegét az UCECOM alkotmányellenesnek
tartotta, mivel a törvénytervezet kidolgozásakor megsértették a 2003. évi 52.
számú, a döntéshozatali átláthatóságra vonatkozó törvény rendelkezéseit is,
mivel nem vette figyelembe a szövetkezeti intézmények képviselõinek szem-
pontjait. A kis- és középvállalatokért, valamint a szövetkezetekért felelõs
minisztérium álláspontja szerint a döntéshozatal átláthatóságára vonatkozó
törvény követelményeit maximálisan betartották, annak ellenére, hogy való-
jában ez nem is lett volna kötelességük, mivel a kérdéses törvény csak 2003
áprilisában lépett hatályba, amikor az egyeztetések már befejezõdtek (!).
2003 tavasza után is tovább folytatódott a nyilatkozat-háború a miniszté-
rium és a szövetkezetek képviselõi között. Ilyen körülmények között a kisipa-
ri szövetkezetekre vonatkozóan jelenleg is az 1990. évi 66. törvényerejû ren-
delet van hatályban.
2.2.2. A fogyasztási szövetkezetek jogi szabályozása

a hatályos román jogban
A hitelszövetkezetekre vonatkozó 2000. évi sürgõsségi kormányrendelet

hatályba lépését megelõzõen az 1996. évi 109. számú törvény mind a fogyasz-
tási, mind a hitelszövetkezetek („népbankok”) viszonylatában alkalmazandó
volt. Azt követõen a törvénynek a hitelszövetkezetekre vonatkozó részeit exp-
licit módon hatályon kívül helyezettnek kell tekinteni. A fogyasztási szövetke-
zetekre vonatkozó jogi normák kibogozását némileg megnehezíti, hogy, bár
eltelt már néhány év a jogszabályi módosítás óta, nem került még sor a tör-
vény újraközlésére.
381
Az elmúlt években a jogbizonytalanságot fokozta az is, hogy 1999 júniusá-

ban a hatalmon levõ kormány a 114. számot viselõ sürgõsségi kormányrende-
letben hatályon kívül helyezte a törvény egyes szakaszait. Jó három évvel
késõbb, a 2002. évi 267. számú törvény elfogadásával, a parlament visszauta-
sította az említett sürgõsségi kormányrendeletet.
A fogyasztási szövetkezetek a törvény 2. szakaszába foglalt meghatározása
szerint autonóm, nem politikai és nem kormányzati jellegû társulások, ame-
lyeknek legfõbb célját a tagok közötti segítségnyújtásra alapuló tevékenységek
szervezése jelentette. A fogyasztási szövetkezetek a szabad, diszkriminációtól
mentes társulás útján jönnek létre és demokratikus módon mûködnek.
A törvény II. címe hat fejezetben foglalkozott a fogyasztási szövetkezetek
létrejöttének, mûködésének és szervezésének szabályozásával.
A jogalanyokra vonatkozóan azt az alapelvet jelentette ki a törvény, hogy a
fogyasztási szövetkezetek kizárólag természetes (fizikai) személyek szabad
társulása útján jöhetnek létre. Területi szempontból nem tartalmaz különö-
sebb megkötéseket: fogyasztási szövetkezetek szervezõdhettek egy vagy több
település területén, és ugyanazon a településen több szövetkezet is mûködhe-
tett egymás mellett.
A fogyasztási szövetkezetek létrehozására az alapító okirat alapján került
sor, és a törvény legkevesebb tizenöt alapító tag jegyzését tette szükségessé. A
szövetkezet további mûködését az alapszabályzat határozta meg, amely a
fogyasztási szövetkezetek kongresszusán kidolgozott keret-alapszabályhoz
kellett igazodjon, s amelyet az alapító tagok közgyûlése elõzetesen el kellett,
hogy fogadjon. A jogi személyiség megszerzésére az erre vonatkozó végleges
bírósági döntés megszületését követõen kerülhetett sor. A bírói testület a szö-
vetkezet alapító okiratának és alapszabályának ismeretében hozta meg a dön-
tését. Végezetül a fogyasztási szövetkezet mûködésének feltételeként a Cég-
jegyzékbe való beiktatást is elõírta a törvény.
A szövetkezetbe való belépésnek két alapvetõ, a korra és a területiségre
vonatkozó feltétele volt. Szövetkezeti tag lehetett bármely fizikai személy, aki
betöltötte a 18. életévét, teljes cselekvõképességgel rendelkezett, és az állan-
dó lakhelye a szövetkezet tevékenységének területén feküdt. A tagsági jogvi-
szony létrejöttének a feltétele volt az is, hogy a leendõ szövetkezeti tag aláírá-
sával elfogadottnak nyilvánítsa a szövetkezet alapszabályát és legkevesebb
egy részjegyet jegyezzen. Nem jöhetett létre tagsági jogviszony, hogyha a
kérelmezõ nem tett eleget a fenti feltételeknek. Úgyszintén elutasításra
került sor abban az esetben is, ha a kérelmezõ személynek a szövetkezet cél-
jaival ellenkezõ érdekei voltak, illetve ha a szövetkezettel szemben tisztesség-
telen versenyben vett részt.
382
A törvény csak az általános feltételeket szabta meg. A szövetkezeti

önrendelkezés értelmében az alapszabály egyéb feltételek beiktatásáról is
rendelkezhetett.
A szövetkezeti rendszer alapelve, hogy abban minden személy szabad
akaratából vesz részt. A szabad akaratnyilvánítás feltétele, hogy a kérelmezõ
személy pontosan ismerje mindazokat a jogokat és kötelezettségeket, ame-
lyeknek alanya lesz a tagsági jogviszony keretében. Ezt a célt szolgálta az a
rendelkezés, amelynek értelmében a kérelmezõ személynek az írásos kérel-
mében nem csupán személyes adatait, valamint a jegyzendõ részjegy nagysá-
gát kell pontosítania, hanem arról is nyilatkoznia kell, hogy a szövetkezet
alapszabályát megismerte és az abban foglaltakat önmaga számára kötelezõ
érvényûnek tekinti.
A tagfelvételrõl a szövetkezet meghatározott testületi szerve dönthet.
Ennek jelentõsége abban állt, hogy a személyi döntéseket sohasem egyetlen
vezetõ hozta, hanem minden esetben egy testületi szerv, amelynek döntése a
demokrácia értelmében valóban a szövetkezet akaratát tükrözte.
A szövetkezeti tag tagsági jogviszonyát, valamint a tagnak a tagsági jogvi-
szonyból eredõ jogait és kötelezettségeit a számára kiállított okirat (részjegy)
tanúsította.
A szövetkezet mûködési elve, a demokrácia mellett, a nyilvánosság is.
Ennek érdekében a szövetkezet a tagjairól nyilvántartást vezet, amely tartal-
mazza a tag adatait és tagsági jogviszonyának legfontosabb elemeit (pl. a
vagyoni hozzájárulásának mértékét). A nyilvántartás bizonyíték erõvel bírt a
tagsági jogviszony keletkezésére, fennállására, valamint megszûnésére vonat-
kozóan, az ellenkezõ bizonyításig. A nyilvántartás nyilvános volt, bárki, aki
igazolni tudta érdekeltségét, tanulmányozhatta az adatokat.
A tagsági jogviszony tartalmára vonatkozó rendelkezés értelmében a szö-
vetkezet tagjai közvetlenül és közvetve irányítják a szövetkezetet és ellenõrzik
annak az alapszabály szerinti mûködését.
A fogyasztási szövetkezetek mûködésének egyik legfontosabb jellemzõ-
je, hogy (amennyiben a törvény eltérõen nem rendelkezik) a tagokat az
általuk szolgáltatott vagyoni hozzájárulás mértékére tekintet nélkül azonos
jogok illetik meg. A szövetkezet tagjai, a tagsági jogviszonyból kifolyólag,
természetesen nemcsak jogokkal, hanem kötelezettségekkel is rendelkez-
nek. A szövetkezeti tag alapvetõ kötelessége, a törvény értelmében, a
vagyoni hozzájárulás teljesítése, valamint az együttmûködésbõl adódó fel-
adatainak ellátása. A szövetkezeti tag személyes hozzájárulással vagy
vagyoni jellegû szolgáltatással vehet részt a szövetkezet üzletszerû gazda-
sági tevékenységében.
383
Az 1996. évi 109. számú törvény viszonylag szûkszavúan rendelkezik a

tagok jogállásáról, de természetesen ez nem azt jelenti, hogy a szövetkezet
alapszabálya (a törvényes keret tiszteletben tartása mellett) nem írhat elõ más
jogokat vagy kötelezettséget tagjai számára.
A szövetkezeti tagoknak, a törvény értelmében, jogában áll:
– részesedéshez jutni a szövetkezet éves profitjából;
– részt venni a szövetkezetnek a közgyûlés általi vezetésében és javaslatokat
tenni a további mûködésre vonatkozóan;
– választani és választhatónak lenni a szövetkezet vezetõ testületeibe;
– a szövetkezet tevékenységébõl adódó anyagi, szociális és kulturális elõ-
nyökben részesülni;
– egyes árutermékek beszerzésében és egyes szolgáltatások esetében elõnyt
élvezni.
A jogszabály a már említett alapvetõ kötelezettségeken kívül felsorol néhá-
nyat a szövetkezeti tagok által vállalandó egyéb kötelezettségekbõl. Ezek a
következõk:
– a jegyzett részjegy értékének befizetése;
– a szövetkezet közgyûlése által hozott határozatok betartása;
– a szövetkezet vagyonának védelme és megõrzése;
– a szövetkezetekre vonatkozó törvények ismerete és tiszteletben tartása.
A szövetkezet alapszabálya elõírhatja a személyes közremûködésnek egy
másik fajtáját is (a vagyoni hozzájárulások kívül), mégpedig munkavégzés
formájában. A munkavégzésre általában nem a tagsági jogviszony keretében,
hanem az adott munka elvégzésére irányuló munkaszerzõdéses jogviszony
keretében kerülhetett sor, amelynek megszûnése nincsen kihatással a tagsági
jogviszony létére. A 2003 márciusában hatályba lépett új román munkatör-
vénykönyv minden munkavégzés esetében kötelezõvé tette az egyéni munka-
szerzõdés megkötését, s ez természetesen a szövetkezeti intézményekre is
vonatkozik.
Ami a tagsági jogviszonyból adódó felelõsségvállalást illeti, a fogyasztási
szövetkezet tagjai a jegyzett részjegy mértékében tartoznak felelõsséggel.
A tagsági jogviszony megszûnésének általános keretét a törvény szabja
meg. Ennek értelmében a tagsági jogviszony megszûnésének három módoza-
ta létezik: a tagnak a szövetkezetbõl való kilépése, a tagnak a szövetkezetbõl
való kizárása és végül a tag elhalálozása. Bár a törvény hiányossága, hogy
külön nem említi, természetesen a szövetkezeti tagsági viszony megszûnésé-
re kerül sor magának a szövetkezetnek jogutód nélkül való megszûnése ese-
tében is.
384
A tagsági jogviszony megszûnésének az elsõ esetében a kilépési szándékot

írásban kell benyújtani. A szövetkezet alapszabálya írhatja elõ, hogy a bejelen-
tés és a tagsági jogviszony megszûnése között mennyi idõnek kell eltelnie.
Amennyiben az alapszabály erre vonatkozóan nem tartalmaz külön rendelke-
zést, a törvény által meghatározott, háromtól hat hónapig terjedõ idõtartamot
kell figyelembe venni. Úgyszintén az alapszabály határozhatja meg azt a mini-
mális határidõt, amelynek letelte elõtt a tag nem kérheti a szövetkezetbõl való
kilépését.
Elhalálozás esetében a tagsági jogviszony megszûnésére a halál pillanatá-
ban kerül sor. Az elhunyt tag örökösével/örököseivel való elszámolásra a
pénzügyi évet lezáró mérleg elkészítése után kerül sor.
A szövetkezetbõl való kizárásra, a jogszabály értelmében, három esetben
kerülhet sor:
– hogyha a szövetkezeti tag a tagsági jogviszonyból adódó anyagi vagy más
jellegû kötelezettségeinek nem tett eleget (pl. a vagyoni hozzájárulását idõ-
ben nem fizette be);
– hogyha utólag kiderült, hogy a szövetkezeti tag nem teljesítette a törvény
által elõírt tagsági feltételeket;
– hogyha a szövetkezeti tag a szövetkezet érdekeit sértõ bûncselekményt
követett el.
A kizárásra vonatkozó döntést a szövetkezet igazgatói testülete hozza meg
és ajánlott levél útján értesíti a szóban forgó személyt. Nyilvánvaló, hogy ez a
formaság a pontos dátum meghatározása szempontjából nyer jelentõséget. A
pontos dátum ismerete elengedhetetlen a fellebbezés határidejének kiszámo-
lásához. A kizárt tag ugyanis 30 napos határidõn belül a szövetkezet közgyû-
léséhez fordulhat, kérve a kizárási döntés felülbírálását. A törvényben meg-
szabott határidõ jogvesztõ jellegû, ami azt jelenti, hogy annak elteltével, a
kizárási döntéssel szemben már semmilyen fellebbezésnek nincsen helye.
Természetesen a tagsági jogviszony megszûnésének ezen esetében is az egy-
kori szövetkezeti tagnak joga van a vagyoni hozzájárulásának visszatérítésére.
Az 1996. évi jogszabálynak a fogyasztási szövetkezetekre vonatkozó I.
Címének utolsó, hatodik fejezete tárgyalja a szövetkezetek vezetõ szerveinek
rendszerét és azok hatáskörét. A szövetkezetnek, hagyományos módon,
három vezetõ önkormányzati szerve létezik: a közgyûlés, az igazgatóság, és a
végrehajtó (ellenõrzõ és felügyelõ) bizottság. Ezt a hármas vezetési rendszert
veszi át és szabályozza a román törvény is. A szövetkezetet irányító szervek
sajátos hierarchiájában a legjelentõsebb szerepe a tagok összességébõl álló
közgyûlésnek van. A szövetkezet minden más önkormányzati szerve a közgyû-
385
lésnek van alárendelve. A többi vezetõ, testületi szerv viszonyában nem lehet
egyértelmû alá-fölérendeltségi viszonyt kimutatni. Inkább azt mondhatnánk,
hogy egy sajátos mellérendelt viszonyban állnak egymással, amely bizonyos
tekintetben mégis tartalmaz hierarchikus elemeket.
A szövetkezeti közgyûlés rendes és különös ülések alkalmával látja el a tör-
vényben és a statútumban meghatározott feladatait, amelyek közül a legfon-
tosabbak a következõk:
– a könyvelési mérleg elfogadása és módosítása;
– a tevékenységbõl származó profit felosztásának meghatározása;
– a tevékenységi program és az éves költségvetés, valamint zárszámadás
elfogadása;
– a szövetkezet statútumának elfogadása;
– más szövetkezetekkel való társulás elhatározása;
– új tagok felvételének igazolása, megerõsítése;
– a tagok kizárása esetében felmerülõ fellebbezések megoldása;
– az igazgatóság és a cenzorok megválasztása.
A szövetkezet másik vezetõ testülete, az igazgatóság 5–15 tagból áll, akiket
a közgyûlés választott meg. Ennek a testületnek a feladata a szövetkezet életé-
ben felmerülõ mindennapi problémák megoldása, s általában a tevékenység
irányítása. Döntéseikért, sajátos módon, szolidárisan vállalják a felelõsséget.
Ennek ellenére nem vonható felelõsségre az a tagja a testületnek, aki az adott
döntésre vonatkozóan írásban jelezte egyet nem értését, és azt a cenzoroknak
is tudomására hozza. Nem vonható felelõsségre az a tag sem, aki nem volt
jelen a döntés meghozatalakor, azzal a feltétellel, hogy a döntés megismerésé-
tõl számított harminc napon belül az elõbb említett módon nyilvánítsák ki
egyet nem értésüket.
A szövetkezet harmadik irányító testülete a végrehajtó bizottság, amely az
elõbbi testület ülései közötti idõszakban vállalja a szövetkezet vezetésének
feladatait. A szövetkezeti demokrácia elve alapján ez is testületi szerv, amely
3–5 választott tagból áll, és legkevesebb havonta egyszer ül össze. Ennek a
bizottságnak az alapvetõ feladatát az igazgatóság döntéseinek végrehajtása
jelenti.
A fogyasztási szövetkezeteknek még egy, általában szintén testületi szervét
kell feltétlenül megemlíteni: a cenzorok testületét. Ezeknek száma, amennyi-
ben az alapszabály másképp nem rendelkezik, 1–3 kell, hogy legyen, és a köz-
gyûlés választja meg õket. A cenzorok feladata a szövetkezet pénzügyeinek
ellenõrzése és felügyelete.
A szövetkezet javaira és pénzügyi eszközeire vonatkozóan kevés rendelke-
zést, mindössze kilenc paragrafust tartalmaz az 1996. évi törvény. A szövetkezet
386
tulajdona a törvény védelmét élvezi, és két részre, egy osztható és egy oszthatat-
lan részre tagolódik. Úgyszintén a jogszabály sorolja fel a szövetkezet pénzügyi
eszközeit, amelyek között megtalálhatjuk a tagságba való beiratkozási díjat, a
befizetett hozzájárulást, a termelt profitot, az osztalékokat és más eszközöket,
amelyek a tagság hozzájárulásából, illetve más forrásokból származhatnak.
Végezetül szükséges néhány szót szólni az állami támogatások és kedvez-
mények rendszerérõl, amelyrõl a jogszabály rendelkezik. A VIII. Cím 8. Feje-
zete 25% adókulcsot állapít meg a fogyasztási szövetkezetek számára. A szö-
vetkezetek használatába vett ingatlanok öt évre adómentességben részesül-
nek. Ezenkívül a szövetkezetekre is érvényesnek tekintendõek azok a külön-
bözõ kedvezmények, amelyeket az állam az agrárszektorban mûködõ magán-
vállalkozások számára megállapított (vetõmag, tenyészállatok, mezõgazdasá-
gi gépek stb. beszerzésére vonatkozóan).
2.2.3. A hitelszövetkezetek jogi szabályozása

a hatályos román jogban
A hitelszövetkezetekre vonatkozóan több jogszabály megalkotására is sor

került az elmúlt idõszakban, azonban mindez nem egy stabil jogi helyzet
kialakulását, hanem jogbizonytalanságot és egymásnak ellentmondó normák
megszületését eredményezte.
Mindjárt az elsõ jogszabály, amely a hitelszövetkezetek helyzetével foglal-
kozott, az 1990. évi 67. számú törvényerejû rendelet, amely egyaránt vonatko-
zott a fogyasztási és a hitelszövetkezetekre, s csupán néhány általános sza-
bályt fektetett le, elmulasztva a részletes szabályozást. Ezt követte az 1996. évi
109. számot viselõ törvény, amely szintén egyaránt tartalmazott a fogyasztási
és a hitelszövetkezetekre vonatkozó rendelkezéseket. Három évvel késõbb,
egy sürgõsségi kormányrendeletben, amely az 1999/114. számmal került
leközlésre a Hivatalos Közlönyben, felfüggesztésre került az elõbbi törvény 59.
szakasza. Ez a bizonyos szakasz rendelkezett a fogyasztási szövetkezetek meg-
alakulására vonatkozó normák analóg módon való alkalmazásáról a hitelszö-
vetkezetek esetében is. Az említett rendelkezések felfüggesztése miatt a követ-
kezõ idõszakban súlyos jogi hiátussal kellett szembenézniük a hitelszövetke-
zeteknek, mert bár a kérdéses rendelkezések alkalmazására már nem kerülhe-
tett sor, a sürgõsségi kormányrendeletben beígért új szabályozás csak 2000
júniusában született meg, a 97. számot viselõ sürgõsségi kormányrendelet
formájában. Természetesen ennek a jogszabálynak sem volt nagyon hosszú
életû az eredetileg elfogadott formája, ugyanis alig néhány hónap elteltével,
387
2000 decemberében a kormány, ismét csak egy sürgõsségi rendelet eszközét

felhasználva, módosította azt, amit júliusban õ maga léptetett életbe.
De még ez az újabb jogszabály sem hozott végleges megoldást a hitelszö-
vetkezetek számára. 2002-ben a román parlament végre sort kerített a hitel-
szövetkezetekre vonatkozó sürgõsségi kormányrendeletek megvizsgálására.
Idõrendi sorrendben az elsõ a 2000. évi 97. számú sürgõsségi kormányrende-
let elfogadása volt, amelyre a 2002/200. törvényben került sor. Felmerült a
kérdés, vajon az elfogadás az eredeti vagy a közben már módosított szövegre
volt-e vonatkoztató. Az egyik értelmezés szerint, mivel a módosítás hatályba
lépése után már szerves részét képezi a módosított szövegnek, a parlamenti
jóváhagyás erre is vonatkozik. Egy másik megközelítés szerint azonban, mivel
mindkét esetben egy sürgõsségi kormányrendeletrõl van szó, azokat külön-
külön kell a Parlament jóváhagyja vagy visszautasítsa. Mindkét álláspont mel-
lett és ellen fel lehet sorakoztatni egy sor érvet és ellenérvet, azonban a jogvi-
ta megoldására nem az interpretáció módszere jelentett megoldást, hanem az
újabb jogalkotói intervenció. Egy hónappal a jóváhagyást rögzítõ törvény
megjelenése után, 2002 májusában a 262. számú törvényben a parlament
visszautasította a sürgõsségi kormányrendelet módosítását tartalmazó másik
sürgõsségi kormányrendeletet. Sõt, mi több, néhány nappal késõbb egy újabb,
a 267. számot viselõ törvényben visszautasította az 1996/109. sz., a fogyasztá-
si és hitelszövetkezetekre vonatkozó törvény egyes rendelkezéseinek felfüg-
gesztésérõl szóló 1999. évi 114. számú sürgõsségi kormányrendeletet is.
Ilyen körülmények között azt mondhatjuk, szövetkezet a talpán az, ame-
lyik sikeresen el tudott igazodni a különbözõ jogszabályok összevisszaságai-
ban, s mi több, még eredményes munkát is ki tudott fejteni.
Mindezen jogszabályok közül valóban elõrelépésnek a 2000. évi 97. számú
sürgõsségi kormányrendelet elfogadását tekinthetjük. A jóváhagyást magába
foglaló törvény egyúttal számtalan módosítást is tartalmazott. Alkalmazásá-
nak eddigi három évében a jóváhagyó törvényben eszközölteken kívül más
módosításokat is szenvedett az eredeti törvényszöveg. A módosító jogszabály-
ok közül említést érdemel a 2003. évi banktörvény (2003/485.) és a pénzügyi
törvénykönyv (2003/571.), valamint a Román Nemzeti Bank által kibocsátott
közel egy tucat egyéb jogszabály.
A 97. számú sürgõsségi kormányrendelet módosított változata képezi tehát
jelen pillanatban a hitelszövetkezetek megalakulásának, szervezésének és
mûködésének jogi alapját.
Külön kiemelném a jogszabálynak azt a pozitívumát, hogy I. Címének 2.
Fejezetében egy viszonylag részletes szómagyarázat található, amelyben a
hitelszövetkezeti intézménnyel kapcsolatos legfontosabb fogalmak törvényes
388
értelmezését foglalja össze. Ez a módszer valóban nagyon hasznos lehet,

hiszen elejét veheti egyes interpretációs vitáknak.
A jogszabály a fogyasztási szövetkezetek meghatározásához hasonló defi-
níciót tartalmaz a tárgyát képezõ hitelszövetkezetekre vonatkozóan. Ennek
értelmében a hitelszövetkezetek autonóm, politikumtól mentes, nem kor-
mányzati társulások, amelyeknek legfõbb célja a tagok érdekében végzett
banktevékenység. A hitelszövetkezetek a rájuk vonatkozó sürgõsségi kor-
mányrendelet és a banktörvény rendelkezéseinek megfelelõen fejtik ki tevé-
kenységüket.
A hitelszövetkezetek változó számú szövetkezeti tagból, illetve társult
hitelszövetkezetbõl állhatnak. Minden esetben változó alaptõkével kell, hogy
rendelkezzenek, amely egyenlõ értéket képviselõ részjegyekre oszlik fel. Min-
den ilyen szövetkezetnek kötelezõ módon be kell iratkoznia valamelyik Hitel-
szövetkezeti Központba (Casa Centralã a Cooperativelor de Credit), amely
garantálja a társult szövetkezetek által vállalt kötelezettségeket.
A hitelszövetkezetekbe való belépésekor hasonló formai és tartalmi köve-
telményeknek kell eleget tenni, mint a fogyasztási szövetkezetek esetében.
Egy hitelszövetkezetnek tagja lehet tehát bármely természetes személy, aki
teljes cselekvõképességgel rendelkezik, a hitelszövetkezet illetékességi terüle-
tén van az állandó lakhelye, aláírásával elfogadja az alapszabályba foglalt ren-
delkezéseket, és befizette legkevesebb egy részjegy ellenértékét. A hitelszövet-
kezetbe való beiratkozást nem köti a jogszabály a román állampolgárság felté-
teléhez, és a tagfelvételi kérelem elbírálásakor tilos bármilyen szempont sze-
rint diszkriminatív megkülönböztetést alkalmazni.
Nem lehet tagja egy hitelszövetkezetnek az a természetes személy, akinek
a szövetkezetével ellentétes érdekei vannak, vagy tisztességtelen versenyben
vesz részt a hitelszövetkezettel szemben.
A jogszabály által elõírt általános követelmények mellett a hitelszövetkeze-
teknek jogában áll egyéb belépési feltételeket is szabni, természetesen a törvé-
nyesség és a jóhiszemûség általános jogi szabályai mellett.
A tagfelvételi kérelmet a hitelszövetkezet igazgatósága bírálja el, és dönté-
sét tizenöt napos határidõvel közli a kérelmezõvel. Kedvezõtlen elbírálás ese-
tében a kérelmezõ az illetékes igazságszolgáltatási szervhez fordulhat jogor-
voslatért. Pozitív elbírálás esetében kerülhet sor a részjegy jegyzésére, s a
kérelmezõ a befizetés pillanatában válik a hitelszövetkezet tagjává.
A hitelszövetkezetek mûködését szabályozó sürgõsségi kormányrendelet
nem tér ki a szövetkezeti tagok jogainak és kötelezettségeinek felsorolására.
Azoknak megállapítását, felsorolását a hitelszövetkezeti statútumokra bízza.
Rendelkezik ellenben a tagság egyéni felelõsségvállalásának kérdésérõl. Min-
389
den szövetkezeti tag felel a hitelszövetkezet kötelezettségvállalásaiért, a jegy-

zett részjegyek összegének mértékében.
A hitelszövetkezeti tagsági jogviszony kilépés, kizárás, elhalálozás vagy az
állandó lakhelynek más illetékességi területre való áthelyezése esetében szû-
nik meg. Úgyszintén a tagsági jogviszony megszûnését eredményezi magának
a hitelszövetkezetnek a megszûnése, illetve szétosztódása vagy fúziója. A jog-
szabály a felsoroláson kívül semmilyen más rendelkezést nem tartalmaz. Mi
több, a hitelszövetkezet statútumának hatályába sem utalja a részletes szabá-
lyozás kidolgozását, kivéve a kilépés esetében. Éppen ebben az egy esetben
viszont a jogalkotó valójában kevés mozgásteret engedélyez a szövetkezetek-
nek, lévén, hogy pontosan meghatározza, a hitelszövetkezet alapító okiratá-
nak mit kell tartalmaznia a kilépés feltételeire vonatkozóan. Ezek a feltételek
a következõk:
– a kérvény letételére legkevesebb három hónappal a szándékozott kilépés
dátuma elõtt kell sor kerüljön;
– a tagságba való felvételtõl számított egy éven belül nem kérvényezhetõ a
kilépés, a hitelszövetkezet alapító okirata ennél hosszabb határidõt is köte-
lezõvé tehet;
– nem kérvényezhetõ a szövetkezetbõl való kilépés mindaddig, amíg az érin-
tett személynek valamilyen ki nem fizetett adóssága van a szövetkezettel
szemben;
– a kilépési kérelem jóváhagyása esetében a kérelmezõ a jegyzett részjegy-
nek nominálértéken való visszaszolgáltatására jogosult, amelyre azonban
csak az adott pénzügyi évre vonatkozó zárszámadás elkészülte után kerül-
het sor;
– a hitelszövetkezetbõl való kilépésre irányuló kérelem jóváhagyására az
igazgatóság jogosult.
A sürgõsségi kormányrendelet 23. szakasza határozza meg a hitelszövetke-
zeti rendszer területi felosztását. Minden hitelszövetkezet az alapító okiratá-
ban meghatározott saját területen folytatja a tevékenységét. Ez a terület egy
megyére terjedhet ki, és magába foglalhat több városi vagy vidéki települést,
függetlenül attól, hogy ezek szomszédos vagy nem szomszédos települések.
Egy hitelszövetkezet megalakulásához legkevesebb 1000 alapító tagra van
szükség. A keretstatútum kivételes esetben rendelkezhet úgy, hogy a megala-
kuláshoz elegendõ 100 alapító tag részvétele, azzal a feltétellel, hogy ezek
1000 részjegynek megfelelõ összeget fizessenek be.
A hitelszövetkezeti jogszabály meghatározza az alapító okirat kötelezõ
minimális tartalmát. Ezeknek a köre természetesen tovább bõvíthetõ a szövet-
kezet szándékai szerint, a törvényesség és a jóhiszemûség általános jogi elve-
390
inek tiszteletben tartása mellett. A hitelszövetkezet alapító okiratának a

következõkre vonatkozóan kell tartalmaznia rendelkezéseket:
– a hitelszövetkezet elnevezése, emblémája, székhelye;
– az alapító tagok adatai;
– a hitelszövetkezet tevékenységének a tárgya;
– a mûködés idõtartama;
– a hitelszövetkezet feloszlatása, fúziója, átalakulása;
– egy részjegy nominálértéke;
– az alapító tagok által jegyzett és befizetett részjegyek száma;
– a hitelszövetkezet cenzorainak és adminisztrátorainak adatai;
– a hitelszövetkezet megalapításának intézésével megbízott tagok adatai;
– a tagsági viszony megszületésének és megszûnésének feltételei;
– a hitelszövetkezeti tagok jogai és kötelezettségei;
– a hitelszövetkezet vezetésére, kezelésére, ellenõrzésére vonatkozó adatok;
– a hitelszövetkezet területi illetékessége;
– másodlagos, jogi személyiség nélküli székhelyek megalapításának feltételei;
– a nyereségbõl/veszteségbõl való részesedés mértéke.
A hitelszövetkezet szabadon választhatja meg elnevezését és emblémáját,
azzal a feltétellel, hogy azokban nem szerepelhet a „bank” szó, illetve annak
bármely ragozott alakja. Ez a rendelkezés azért jelent újdonságot a román szö-
vetkezeti jog terminológiájában, mert a hitelszövetkezetekkel kapcsolatban a
román jogalkotó hagyományos módon a „népbank” („banca populară”) kife-
jezést használta, s nyilvánvalóan ez a jelölés szerepelt általában a különbözõ
hitelszövetkezetek elnevezésében is.
A jogi személyiséget a hitelszövetkezet a cégjegyzékbe való beiktatásának
pillanatában szerzi meg. A hitelszövetkezet adószámának megszerzésére
vonatkozóan a hatályos pénzügyi-jogi szabályozást kell figyelembe venni.
A módosított jogszabály 30. szakasza sorolja fel a hitelszövetkezet vezetõ
szerveit. Ezek a következõk: a legfontosabb testületi szerv a közgyûlés, a szövet-
kezet mindennapi tevékenységének irányításában pedig az igazgatóság és a
vezetõség vesz részt. A közgyûlés legfontosabb feladatai közé tartozik a könyve-
lési mérleg jóváhagyása, a nyereség elosztási módjának konkrét szabályozása, a
szövetkezeti vagyon kezelésének felügyelete, az aktuális pénzügyi évre szóló
költségvetés, illetve zárszámadás jóváhagyása, a szövetkezet átalakulásának
vagy megszûnésének, valamint alapszabályzata módosításának jóváhagyása, és
más, a vonatkozó jogszabály 32. szakaszában meghatározott feladatok ellátása.
Ahhoz, hogy a szövetkezet közgyûlése határozatképes legyen, a tagok több-
ségének jelenléte szükséges. A döntések elfogadásához pedig a jelenlevõk
többségének szavazatára van szükség. Minden szövetkezeti tagnak egy szava-
391
zatra van joga, függetlenül az általa jegyzett részjegyek összegétõl. A jogsza-

bály lehetõséget ad a szövetkezeti tagoknak arra, hogy a közgyûlésen képvisel-
tessék magukat, azzal a feltétellel, hogy egy megbízott legfeljebb tíz szövetke-
zeti tagot képviselhet.
A szavazati jog harmadik személyre nem ruházható át, és bármely ezzel
ellentétes megegyezést a jogszabály semmisnek nyilvánít.
A hitelszövetkezet legkevesebb 3, legtöbb 7 tagot számláló igazgatósága a
közgyûlés választmányaként jön létre. Nem lehet tagja ennek a testületnek az
a személy, akit magán- vagy közvagyon ellen elkövetett bûncselekményért
elítéltek, aki egy másik hitelszövetkezettel munkajogi viszonyban áll, vagy
cenzori, adminisztrátori minõségben vesz részt annak munkájában, illetve ha
a megelõzõ öt esztendõben a Román Nemzeti Bank vagy valamelyik Szövetke-
zeti Központ visszavonta a vezetõségi tagi minõségének jóváhagyását.
A hitelszövetkezetnek ez a testülete minden szükséges alkalommal, de leg-
kevesebb havonta egyszer ül össze, és határozatképességéhez tagjainak legke-
vesebb felének jelen kell lennie. Döntései érvényességéhez a jelen lévõ tagok
többségének a szavazata szükséges.
Akárcsak a fogyasztási szövetkezetek esetében, az adminisztrátorok szoli-
dárisan vállalják a felelõsséget, a jogszabály által meghatározott feltétele
mellett.
A hitelszövetkezet mûködésének mindennapi irányítását az elõbbi testület
elnöke (és 5000 tagnál többel rendelkezõ szövetkezetek esetében annak az
alelnökei), valamint a fõkönyvelõ látja el. A jogszabály 66., módosított szaka-
sza a következõ feltételekhez köti ezeknek a személyeknek a vezetõségben való
részvételét:
– a tisztségnek megfelelõ becsületes magatartást tanúsítanak;
– tevékenységükkel a múltban nem járultak hozzá egy gazdasági egység
csõdbejutásához;
– felsõfokú végzettséggel rendelkezzenek, illetve, amennyiben még nincs
meg a licenciátusuk, kötelezzék magukat, hogy négy éven belül megszere-
zik azt;
– legkevesebb két év szakmai tapasztalattal rendelkezzenek pénzügyi, köny-
velési, banki vagy jogi területen, illetve legkevesebb három év tapasztalat-
tal egy gazdasági egység vezetésében.
A hitelszövetkezetekre vonatkozó hatályos jogszabályból, természetesen a
teljesség igénye nélkül, még két nagyobb jelentõségû fejezet rendelkezéseit
szeretném kiemelni.
A VI. Cím 1. Fejezete írja elõ, hogy melyek azok a mûveletek, amelyek tilo-
sak a hitelszövetkezetek számára. Ennek értelmében tilos a különbözõ ingó
392
vagy ingatlan javakkal való tranzakcióknak a lefolytatása, a jogszabályban

rögzített kivételek figyelembe vétele mellett, tilos a részjegyek visszavásárlá-
sa, úgyszintén a jogszabályban rögzített kivételek figyelembevétele mellett,
tilos a kibocsátott részjegyekkel garantált hitelek nyújtása, és végezetül tilos
különbözõ befizetésekkor értékpapírok elfogadása a Román Nemzeti Bank
által meghatározott esetekben.
Úgyszintén a VI. Címnek ezúttal a 3. Fejezete tartalmazza a titoktartásra
vonatkozó kötelezettséget, amelynek értelmében a hitelszövetkezeti intézmé-
nyek kötelesek bizalmasan kezelni az általuk végrehajtott tranzakciókra és az
általuk nyújtott szolgáltatásokra vonatkozó adatokat, beleértve a folyószám-
lák tulajdonosainak adatait is.
3. Az új szövetkezeti törvény tervezete által

körvonalazott jogi keret
Amint azt már az elõbbiekben hangsúlyoztuk, egy új, modern és kedvezõ szö-
vetkezeti törvény kidolgozása már a rendszerváltást követõ elsõ idõszakban fel-
merült. Az 1990-ben hatályba lépett két törvényerejû rendelet nem bizonyult
megfelelõ jogi keretnek a szövetkezeti intézményrendszer mûködését illetõen.
Több mint egy évtizedet kellett azonban várni ahhoz, hogy egy új szövetkezeti
törvény kidolgozására sor kerülhessen. A törvénytervezet szövegét a képviselõ-
ház 2004. április 27-i ülésén fogadta el. „Miután a Képviselõház elfogadta a szö-
vetkezeti törvénytervezetet és átkerült a Szenátusba, hatalmas harc kezdõdött
akkörül, hogy törvény legyen-e belõle még ebben a törvényhozási ciklusban
vagy sem. Megjegyezném, hogy már az elõzõ mandátum alatt is nyélbe lehetett
volna ütni, de sokan körömszakadtáig akadályozták a megszületését, mert az
volt az érdekük, hogy minél tovább halászhassanak a zavarosban. Ez a törvény
ugyanis betiltja a szövetkezeti vagyon eladását, míg a szövetkezetek nem alakul-
nak át az új szabályozás szerint, így sokan, akik fel akarták vásárolni a szövetke-
zeti vagyont potom áron, elestek volna ettõl a lehetõségtõl.” – nyilatkozta Pus-
kás Bálint szenátor, a szövetkezeti törvény egyik kezdeményezõje.11
A fentiekben idézett szenátor szerint a törvény legnagyobb értéke, hogy a
szövetkezetek nem kötelesek központi szövetségbe tömörülni, hanem regio-
nális szövetségeket is létrehozhatnak. „Mi ezt akarjuk, ezt követeljük, és ha
11 Béres Katalin: A szövetkezeti törvény viszontagságai. Romániai Magyar Szó, 2004. szep-
tember 30.
393
okosak leszünk, az egykori Hangya mintájára újra tudjuk szervezni a magyar

szövetkezeti mozgalmat.”12
Pete István szenátor, a Szenátus gazdasági és mezõgazdasági bizottságá-
nak tagja, három pontban foglalta össze a törvénytervezethez kapcsolódó
módosító indítványokat, amelyeknek a benyújtására a szakbizottsági tárgya-
lások alatt sor került. „A mi javaslataink arról szólnak, hogy a szövetkezeti
vagyont nevesítve vissza kell osztani a szövetkezeti tagokhoz, olyan arányban,
ahogyan õk annak idején hozzájárultak ennek a vagyonnak a képzéséhez. (…)
A másik célunk: különválasztani az érdekképviseletet a vállalkozástól. (…) A
harmadik célunk, hogy a szövetkezeti átszervezés ennek a törvénynek alapján
történjen meg. Ne várjunk újabb és újabb speciális törvényekre, mert ez újra
sine die elodázná a szövetkezeti mozgalom fellendítését és megerõsödését. Ez
kerettörvény, amely módot nyújt arra, hogy korszerû szövetkezeti rendszert
alakíthassunk ki Romániában.”13
A hatályba lépés elõtt álló új szövetkezeti törvény tervezetének már az elsõ
szakasza alapján egyértelmû, hogy egy általános kerettörvénnyel állunk szem-
ben. A jogalkotó megfogalmazásában „a jelen törvény a szövetkezetek mûkö-
désének és szervezésének általános keretét szabályozza.” A törvény hatálya
minden szövetkezetre kiterjed, a hitelszövetkezeti intézmények kivételével,
amelyeket a továbbiakban is a speciális törvény fogja szabályozni.
A törvénytervezet egy újdonságnak számító kategorizálást vezet be a szö-
vetkezetekre vonatkozóan, különválasztva az egyes, illetve a kettes fokozatú
szövetkezeteket.
Az egyes fokozatú szövetkezetek valójában a hagyományos szövetkezeteket
jelentik, vagyis azokat a jogi személyiséggel rendelkezõ szövetkezeteket, ame-
lyek fizikai és/vagy jogi személyek szabad társulása útján jönnek létre, a törvény
által megszabott körülmények között, a tagok gazdasági, szociális és kulturális
érdekeinek megvalósításának céljából. A törvénytervezet 4. szakasza kilenc
pontban sorolja fel azt, hogy mely szövetkezeti formák sorolhatók az egyes foko-
zatú szövetkezetek közé. A rendszerváltás utáni szabályozásban hagyományo-
san megjelenõ formák mellett, mint például a kisipari, fogyasztási, értékesítõ,
mezõgazdasági, halászati vagy erdõgazdasági szövetkezet, a jogalkotó két új
lehetõséget is nevesít, felsorolva a lakásépítõ és a munkaszövetkezeteket.
A szövetkezeti forma világszerte egyre változatosabb tevékenységi köröket
felölelve jelenik meg, az egészségügyi intézményektõl kezdve az iskolaszövet-
kezetekig vagy a szociális szövetkezetekig. A törvénytervezet pozitívuma, hogy
12 Uo.
13 Uo.
394
nyitva hagyja a lehetõséget a megnevezetteken kívül más szövetkezetek alakí-

tására is, természetesen az új törvényes keret betartásának feltételével.
Az explicit felsorolásban tehát két, a régebbi rendelkezésekhez viszonyít-
va új szövetkezeti forma jelenik meg: a munkaszövetkezetek és a lakásépítõ
szövetkezetek. A munkaszövetkezetekre vonatkozóan is érvényes az a sza-
bály, hogy fizikai és/vagy jogi személyek társulásával jönnek létre. A tevé-
kenység elsõdleges célja ebben az esetben a szövetkezeti tagok számára való
munkahelyteremtés. Amennyiben az elemzett törvénytervezet lényegében
változatlan megfogalmazásban hatályba lépne és megjelennének a munka-
szövetkezetek, társadalmi és szociális szerepük vitathatatlan lenne. Termé-
szetesen ehhez nem elég egy megfelelõ szövetkezeti törvény, az állam részé-
rõl pénzügyi és gazdasági támogatásra is szükség lenne, amely stimulálná a
vállalkozó kedvet. Máskülönben a törvény maga csak holt betû marad, és
nem éri el célját.
A munkaszövetkezeteknek az alapító okiratban kell megjelölniük tevé-
kenységi körüket, amelynek megvalósítására kizárólag a szövetkezeti tagok
munkája által kerülhet sor. Ez megkülönbözteti a munkaszövetkezeteket a
többi szövetkezeti formától, amelyek esetében lehetséges a szövetkezettel tag-
sági jogviszonyba nem kerülõ személyek alkalmazása is.
A lakásépítõ és -kezelõ szövetkezetek megalakulási körülményei hasonló-
ak a többi szövetkezetéhez, tevékenységük céljául azonban lakások építését,
felvásárlását, felújítását, átalakítását és kezelését tûzik ki.14
A kettes fokozatú szövetkezetek egyes fokozatú szövetkezetek társulásának
útján jönnek létre, azzal a céllal, hogy a társult szövetkezetek gazdasági érde-
keit érvényesíteni tudják.
A fenti kategorizálás a kormány által kidolgozott korábbi törvénytervezet-
ben is megfigyelhetõ volt, azzal a különbséggel, hogy az említett tervezet a
hármas fokozatú szövetkezetek kategóriáját is bevezette. Összetételét tekintve
ez az elõzõ kettõ kombinációjából jött volna létre, vagyis tagjai között egy-
aránt megtalálhatóak lettek volna az egyes fokozatú, fizikai és/vagy jogi sze-
mélyek társulásával létrejött szövetkezetek, valamint a kettes fokozatú szövet-
kezeti társulások.
Az új szövetkezeti törvény tervezetének értelmében egy szövetkezet meg-
alapításához minimum öt alapító tag és ötmillió lej alaptõke szükséges. Ez
utóbbi követelmény kevésbé jelentõs, legfeljebb az arányítás szempontjából
szükséges, ismervén a jelenlegi inflációs helyzetet és a nehéz lejnek 2005
közepétõl tervezett bevezetését.
14 Lásd részletesebben – Puskás Bálint: Szövetkezeti törvény a láthatáron. Kézirat.
395
Egy szövetkezeti tag nem birtokolhat többet az alaptõke 20%-ánál. Ez az

elõírás is megfelel a szövetkezeti demokrácia és autonómia elvének, megaka-
dályozván azt, hogy a szövetkezetre vonatkozó döntéshozatali jogkör egyetlen
személy vagy egy nagyon kis csoport kezébe kerülhessen. Ugyanezen a gondo-
latmeneten továbbmenve, egy kettes fokozatú szövetkezet megalapításakor a
részt vevõ egyes fokozatú szövetkezeteknek az alaptõkéhez való hozzájárulása
nem lehet kevesebb 67%-nál.
A készpénz formájában befizetett hozzájárulás kötelezõ minden szövetke-
zet esetében. Azonban a hagyományos szövetkezeti elvek alapján lehetséges a
természetbeni hozzájárulás is, mind jogok, mind javak formájában. A követe-
lések kategóriáját a törvénytervezet explicit módon kizárja a hozzájárulási for-
mák közül, nemcsak a szövetkezeti vagyon kialakításának, hanem a vagyon
növelésének esetében is.
A szövetkezet alapító okiratának kötelezõ módon tartalmaznia kell a társa-
sági szerzõdést, valamint a szövetkezet statútumát. Az alapító okiratra vonat-
kozóan a törvénytervezet nem kéri ad validitatem a hitelesített formát,
hanem elegendõnek tartja a magánokiratot is. Egyetlen kivétel azért van,
mégpedig abban az esetben, ha a hozzájárulások között valamilyen ingatlan is
található. Ilyen esetben természetesen az ingatlanok átruházására vonatkozó
általános szabályok értelmében hitelesített okiratra van szükség.
A törvénytervezet pontos elõírásokat tartalmaz az alapító okirat tartalmát
illetõen. A felsorolt adatok szükségesek és elégségesek, azonban lehetõség van
arra, hogy a szövetkezet alapító okirata, a törvényes keretek betartása mellett,
más rendelkezéseket is tartalmazzon. Maga a törvénytervezet utal, természe-
tesen ajánló jelleggel, ilyen egyéb rendelkezésekre, például a szövetkezetbe
való belépési kérelem tartalmára vonatkozóan.
A szövetkezeti tagviszonnyal kapcsolatban a törvénytervezet a hagyomá-
nyos jogok és kötelezettségek sorát szabályozza, és a felelõsségvállalás tekin-
tetében sem hoz újdonságokat. A szövetkezeti tagsági jogviszony megszûnésé-
nek esetei is hasonlóak a hatályos szabályozással.
A szövetkezeti vagyon két részbõl tevõdik össze, az osztható és oszthatat-
lan részbõl. Az osztható rész a tagok által befizetett üzletrészekbõl és a kioszt-
ható nyereségrészesedésbõl áll, míg az oszthatatlan rész az egyéb forrásból
származó javak összességét jelenti, amely a szövetkezet mindennapi mûködé-
sét, tevékenységének folytatását hivatott garantálni.
Szerkezetét tekintve a törvénytervezet által felvázolt szövetkezet a
hagyományos formát tartja szem elõtt, amelyben a demokrácia elvének
megfelelõen a döntéseket a közgyûlés hozza, vagyis a szövetkezetet a tagok
maguk irányítják, s maguk választják a vezetõtanácsot és az elnököt. Min-
396
den tag egyetlen szavazattal rendelkezik, függetlenül attól, hogy hány üzlet-
résznek a tulajdonosa.
Ami radikális változást jelent az eddigi szabályozáshoz képest, az a szövet-
kezeti szövetségekre vonatkozó rész, amelyet a törvénytervezet III. Címe tar-
talmaz. Az új rendelkezések értelmében lehetõség van megyei, illetve országos
szövetkezeti szövetségek megalakítására, azonban ezek létrehozása immár
nem kötelezõ érvényû. A belépõ szövetkezetek nem lennének alárendelve az
adott szövetségnek.
Az önkéntes társulás útján létrejövõ szövetkezeti szövetségeknek legfõbb
feladatát az érdekvédelmi tevékenység fogja jelenteni, és nonprofit szerveze-
tekként fognak mûködni. Ez természetesen azt is jelenti, hogy nem adhatnak
ki a tagszövetkezetekre vonatkozóan kötelezõ érvényû határozatokat. A szö-
vetkezetekkel ellentétben, amelyeket a cégjegyzékbe kell bejegyeztetni a meg-
alakításukat követõen, a szövetkezeti szövetségeket a területileg illetékes bíró-
ságon vezetett alapítványi és egyesületi nyilvántartásba kell bejegyeztetni. A
szövetkezeti szövetségek, egyesületek esetében kötelezõ formai követelmény-
ként írja elõ a törvénytervezet azt, hogy az alapító okirat hiteles okirat legyen,
és szabályozza annak tartalmi követelményeit is.
A törvénytervezet IV. Címe rendelkezik a szövetkezetek és az állam közöt-
ti kapcsolatról, kijelentve, hogy a román állam támogatja a szövetkezetek fej-
lõdését, és garantálja azok autonómiáját, függetlenségét és az egyéb gazdasá-
gi egységekhez hasonló, annál semmiképp sem kedvezõtlenebb bánásmódot.
Fontos rendelkezés, hogy a jövõre nézve kötelezõ a szövetkezetekkel való kon-
zultáció, a rájuk vonatkozó jogszabályok kidolgozása vagy módosítása alkal-
mával.
Az állami támogatásokra vonatkozó fejezet terjedelmileg viszonylag szûkös,
mindössze három paragrafust tartalmaz, azonban ennek ellenére nagyon fon-
tos rendelkezésekrõl van szó. Ez a fejezet szabályozza a szövetkezetek elõvásár-
lási jogát a helyi vagy központi közhatóságok magántulajdonában, ugyanakkor
a szövetkezetek használatában levõ ingatlanok esetében, illetve a szövetkezetek
elõjogát az ilyen ingatlanok bérbeadása vagy koncessziója esetében. Az állam a
szövetkezetek számára is biztosítja mindazokat a kedvezõ intézkedéseket, ame-
lyeket a többszörösen módosított, 1990. évi 31. számú törvényben a kereske-
delmi társaságok számára elõírt. Végezetül a törvénytervezet lehetõvé teszi a
mûszaki, gazdasági és jogi profilú felsõoktatási intézmények számára, hogy
választható tantárgyként oktassák a szövetkezeti ismereteket.
A törvénytervezet hatálybalépését követõen az eddigi szabályozás alapján
már mûködõ szövetkezeteknek kötelezõ módon át kell szervezõdniük az új
szabályozás szerint. Az átszervezési eljárás különbözõ lépéseire viszonylag
397
tág, hat és tizenkét hónap közötti határidõket szab meg a törvény. Természe-
tesen a jövõben megalakuló szövetkezetek már az új szabályozást fogják figye-
lembe venni.
A fentiekben ismertetett törvénytervezet kedvezõbb lehetõségeket nyújt a
szövetkezetek mûködése számára, mint amivel az eddigi rendelkezések értel-
mében számolni kellett. Továbbra is fennmarad azonban a kérdés, hogy a
beígért állami támogatások rendszere a gyakorlatban is megvalósul-e majd,
vagy megreked a szándéknyilatkozat szintjén. A korszerû szövetkezeti szabá-
lyozás valóban nagyon fontos lépést jelent, de legalább ilyen fontos lesz a
továbbiakban az is, hogy a kedvezõ jogi kerethez milyen gazdasági, pénzügyi
politika fog társulni. Csakis ilyen körülmények között lesz megvalósítható a
romániai szövetkezeti rendszer fellendülése.
A romániai szövetkezeti
törvény és az európai
uniós gyakorlat
Simon Sándor
1. A 2005. évi 1. számú törvény

megalkotásának elõzményei
román állam a szövetkezetek mûködését – a gazdasági és társadalmi
A élet többi meghatározó eleméhez hasonlóan – arra nagy figyelmet

fordítva szabályozza. Talán azért is annyira nagy a jelentõsége, mert
a szövetkezeti szervezetek olyan erõvel rendelkeztek, hogy nemcsak a máso-
dik világháborút követõ szocialista rendszerváltás során képezték a régi társa-
dalmi, gazdasági berendezkedés egyik legkevésbé bevehetõ bástyáját, hanem
az 1920-as évektõl kezdõdõ nemzeti homogenizáló törekvések idején is a
közösség egyik utolsó mentsvárai voltak.
E jelentõség a megelõzõ évtizedekben bekövetkezett, a „szövetkezet” szó –
egyoldalú és a szövetkezés klasszikus alapelveivel ellentétes célokra történõ –
kisajátítása miatt (Cooperativa Agricolã de Producþie) a köztudatban az 1990-
es években drasztikusan csökkent. A szövetkezetek ennek hatására a forrada-
lom után is a „zavaros vizeken történõ halászat” elõnyeit jelentették a gazda-
ságpolitikai elithez közel állók számára, valamint a hiányos, rendezetlen jogi
szabályozás következtében nemcsak a vagyoni restitúció hiánya gátolta mûkö-
désüket, de nem tudták azt a szerepet sem betölteni, amely például az Euró-
pai Unióban sikeressé és népszerûvé tette õket már több mint száz éve.
A forradalom után született legfontosabb, szövetkezetekkel kapcsolatos jog-
szabályok a következõk: az 1990. évi 66. sz. törvényerejû rendelet a kézmûves
és termelõszövetkezetek szervezésérõl és tevékenységérõl, az 1996. évi 109. sz.
törvény a fogyasztási és hitelszövetkezetek szervezésérõl és mûködésérõl, a
2000. évi 97. sz. rendelet a hitelszövetkezetekrõl és a 2000. évi 272. sz. rende-
let a hitelszövetkezetekre vonatkozó rendelet módosításáról. Az új törvény
399
hatályon kívül helyezi az ezzel ellentétes jogszabályokat, többek közt az 1990.

évi 66-os rendelet, illetve az 1966. évi 109-es törvény jelentõs részeit, de a hitel-
szövetkezetekrõl nem rendelkezik. A gyökeres változás legvalószínûbb oka az,
hogy Románia európai uniós csatlakozásának közeledtével visszaesett a gátlá-
sa azoknak az erõknek, melyek a szubszidiaritás, valamint az „alulról felfelé”
építkezõ társadalom és gazdaság elvét a gyakorlatba szeretnék ültetni.
Vizsgáljuk meg a megnevezett romániai törvényt oly módon, hogy össze-
hasonlítjuk az Európai Unió egyes tagállamainak gyakorlatával. A romániai
szövetkezeti törvénykezés egyszerûbb, mint számos tagállam gyakorlata, azo-
kat a fejlõdési pályákat már nem kellett bejárnia, mint a nyugati országokéi-
nak. A következõkben néhány, a szövetkezetek gazdasági és társadalmi sze-
repvállalása szempontjából kiemelkedõ jellemzõk alapján mutatjuk be a
2004. évi bõvítés elõtti Európai Unió tagállamainak hasonló tárgyú jogi sza-
bályozása lényegét. Azért érdemes az elemzésben a bõvítés elõtti tagságra
összpontosítani, mert a csatlakozó országok többsége olyan volt szocialista
ország, ahol a köztudatban a romániaihoz hasonló félreértelmezési örökséggel
küszködik a szövetkezeti intézmény.
2. A szövetkezetek jogi szabályozása

az Európai Unió (EU-15) tagállamaiban
2.1. Alapítás, tagság
Ausztriában a szövetkezetek elsõsorban tagjaik foglalkoztatásának ösztön-

zésére, illetve a tagok gazdasági érdekeinek védelmére irányulnak, a tagság
önkéntes, a taglétszám sem alulról, sem felülrõl nem korlátozott. Belgiumban
három alaptípus különböztethetõ meg: a korlátolt felelõsségû szövetkezeti tár-
saság, a korlátlan, egyetemleges felelõsségû szövetkezeti társaság és a szociális
szövetkezet. Legalább 3 alapító tag kell (természetes vagy jogi személy), a kor-
látolt felelõsségû forma esetében a részvénytõke minimuma meghatározott,
más típusnál nincs minimális részvénytõke-kötelezettség. Dániának nincs kife-
jezetten szövetkezeti társaságokra vonatkozó törvénye. A nyereségérdekelt vál-
lalatokról szóló törvény értelmében egy szövetkezet olyan üzleti vállalkozás,
amelynek célja a tagok közös érdekeinek érvényesítése és ennek érdekében
üzleti tevékenységben való részvétel. Az alapításhoz legalább 3 tag (természe-
tes vagy jogi személy) szükséges, nincs minimális alaptõkére vonatkozó elõírás.
400
Simon Sándor: A romániai szövetkezeti törvény
és az európai uniós gyakorlat
Finnországban a szövetkezeti társaságok célja, hogy szövetkezeti szolgáltatá-

sok felhasználásával fejlesszék azokat a gazdasági tevékenységeket, amelyekben
tagjaik részt vesznek, és így elõsegítsék a tagok gazdasági érdekeinek érvényesí-
tését, az alapításhoz legalább 5 tag (természetes vagy jogi személy) szükséges,
illetve három tag másodfokú szövetkezetek esetén. Franciaországban a szövetke-
zetek létrehozásának az alábbiak a legfontosabb céljai: a tagok érdekeinek figye-
lembevételével bizonyos termékek vagy szolgáltatások viszonteladói vagy eladási
árainak csökkentése, a tagoknak kínált termékek minõségi továbbfejlesztése, a
tagok gazdasági és szociális tevékenységeinek támogatása, illetve a tagok képzé-
sének segítése. A minimális taglétszámot az ágazati elõírások alapján határozzák
meg. A minimális tõke nagysága a választott szervezeti formától függ.
Németországban a szövetkezetek célja, hogy a tagok közös tevékenységével
segítse elõ a tagok gazdasági érdekeinek érvényesítését vagy tegye hatékonyab-
bá a tagok tevékenységét, tagjaik száma nem korlátozott, de legalább 7 tag (ter-
mészetes vagy jogi személy) szükséges, nincs minimális alaptõke. Görögor-
szágban a szövetkezés célja a gazdasági, szociális és kulturális együttmûködés,
közös vállalkozás, méltányos szabályok és demokratikus tagi viszonyok alap-
ján. Legalább 20 tag szükséges, és csak természetes tagok vehetnek részt a
mezõgazdasági szövetkezetekben. Írországban ún. ipari és fogyasztási szövet-
kezet a törvényben meghatározott ipari, üzleti tevékenység végzésére alapítha-
tó. Legalább 7 tag szükséges, nincs felsõ korlát. Olaszországban a szövetkezés
célja közszükségletek kielégítésére szolgáló gazdasági és kulturális együttmû-
ködés. A szövetkezetek típusai: korlátlan felelõsségû társaságok, korlátolt fele-
lõsségû társaságok, konzorciumként szervezõdõ szövetkezeti társaságok és kis-
szövetkezeti társaságok. A minimális taglétszám a gazdasági ágazattól függ.
Luxemburgban a szövetkezetekre a kereskedelmi társaságokról szóló sza-
bályozás vonatkozik, minimum öt tag szükséges az alapításhoz, a mezõgazda-
sági egyesületeknek nem kell rendelkezniük minimális tõkével. Hollandiában
az egyesületekre vonatkozó jogi szabályozás a mérvadó, és a közös igények
kielégítése érdekében tevékenykedõ szövetkezeti unióként nevesíti e szerveze-
ti formát. Legalább 2 tag szükséges az induláshoz. Minimális indulótõkét nem
ír elõ jogszabály. A vonatkozó jogszabályok értelmében a portugál szövetkeze-
tek a tõkére és tagságra vonatkozó önálló szabályok alapján szervezõdõ közös-
ségek, amelyek a szövetkezeti elvekkel összhangban, nem nyereségérdekelt
tevékenység keretében igyekeznek kielégíteni tagjaik gazdasági, szociális és
kulturális igényeit. Legalább 5 tag szükséges az alapításhoz.
Spanyolországban a szövetkezetek önkéntes alapon hozhatók létre közös
gazdasági és társadalmi igények kielégítésére a Nemzetközi Szövetkezeti Szö-
vetség alapelveivel összhangban, a minimális taglétszám 5. A szövetkezetek
401
bizonyos ágazatokban nem mûködhetnek. Egyesülhetnek gazdasági társasá-

gokkal. A svéd jogrendszerben egy szövetkezet gazdasági, szociális és kulturá-
lis szervezõdésnek is tekinthetõ. A taglétszám nem korlátozott. Nagy-Britan-
niában a szövetkezetek szintén gazdasági és szociális céllal jönnek létre, a
minimális taglétszám 3, a társaságként bejegyzett szövetkezeteknél pedig 7.
2.2. Szavazati jog
Ausztriában a szövetkezeti alapszabályok az „egy tag, egy szavazat” általános

szabálytól eltérõ szavazati rendrõl is rendelkezhetnek, például a gazdasági tevé-
kenységben való részvétel mértékéhez kötött szavazati jogokról. Belgiumban az
általános szabály az „egy tag, egy szavazat” elv, jogi személyek egynél több szava-
zattal is rendelkezhetnek. Dániában általános alapelv az „egy tag, egy szavazat”,
az alapszabály azonban más eljárásról is rendelkezhet. Finnországban is az „egy
tag, egy szavazat” elve az alapszabály, de ott, ahol a tagok többsége jogi személy,
az alapszabály engedélyezheti, hogy a jogi személyek egynél több szavazattal ren-
delkezhetnek. Franciaországban általános szabály az „egy tag, egy szavazat” elv, a
„szociális gazdasági egyesületek” a tagok számától vagy az egyesülettel lebonyolí-
tott forgalom nagyságától tehetik függõvé a szavazati jogokat.
Németországban az elõbbiekben is említett általános alapelv érvényesül,
ugyanakkor egy tag ún. „rendkívüli hozzájárulása” esetén maximum három
szavazattal rendelkezhet, valamint azokban a szövetkezetekben, ahol a tagok
fõként szövetkezetek, a szavazati jogok az üzleti részvételhez köthetõk. Görög-
országban az „egy tag, egy szavazat” alapszabályt általánosan és szigorúan
betartják. Írországban a szövetkezetek belsõ szabályai rendelkezhetnek súlyo-
zott szavazásról, általában a szövetkezeti termékek vagy szolgáltatások tagi
igénybevételének mértéke alapján. Olaszországban az „egy tag, egy szavazat” az
általános szabály, a nem felhasználó (befektetõ) tagok rendelkezhetnek legfel-
jebb 3 szavazattal, de maximum az összes szavazat 1/3 része lehet az övék.
Luxemburgban általános az „egy tag, egy szavazat” szabály, de az alapszabály
több szavazatról is rendelkezhet. Hollandiában az „egy tag, egy szavazat” általá-
nos szabály, de az alapszabály engedélyezhet legfeljebb 4 szavazatot. Portugáliá-
ban az „egy tag, egy szavazat” szabály vonatkozik az elsõdleges szövetkezetekre.
A másodlagos szövetkezetek engedélyezhetik súlyozott szavazatok alkalmazását.
Spanyolországban is általános az „egy tag, egy szavazat” elv, az elsõdleges
szövetkezetekben lehetõség van a szövetkezettel lebonyolított forgalom ará-
nyában meghatározott egynél több szavazat elérésére. E többletszavazat
együttesen nem haladhatja meg az összes szavazat felét. Egyes ágazatokban
402
még több korlátozás él. A csak befektetõ tagok birtokában levõ szavazatok
mennyisége nem lehet több az összes szavazat 30%-ánál. A svéd jog rendelke-
zik az „egy tag, egy szavazat” elv érvényesítésérõl, de az alapszabályok rendel-
kezhetnek kivételekrõl is. Nagy-Britanniában általánosan érvényes az „egy
tag, egy szavazat” szabály. Az elsõbbségi részvények nem biztosítanak többlet
szavazati jogot. A részvénytársaságokként bejegyzett szövetkezetek befektetõ
tagjai nem rendelkeznek szavazati joggal.
2.3. Tulajdoni hányad, nyereségrészesedés
Ausztriában minden tagnak meg kell vásárolnia legalább egy részvényt

(részjegyet); osztalékfizetés esetén a tagok osztalékra jogosultak, az alapsza-
bályok meghatározhatnak kamatozó elsõbbségi részvényeket is. Belgiumban a
jövedelmet el lehet osztani a tagok között, a szövetkezettel lebonyolított tranz-
akcióik arányában. Elsõbbségi részvények maximált kamatrátával engedélye-
zettek. Dániában a tagok nem kötelezettek „részvényvásárlásra” ahhoz, hogy
beléphessenek egy szövetkezetbe, ennek megfelelõen nem vonhatnak ki tõkét
belõle. Az üzleti tevékenységbõl származó eredményt – a befizetett tõke után
képzõdõ kamat kivételével – eloszthatják a tagok között a forgalomból (azaz a
szövetkezettel lebonyolított tranzakcióik értéke) való részesedésük arányá-
ban, vagy bennhagyhatják a szövetkezetben. Az elõbbieken túl létezik a törzs-
részvények után fizetett korlátozott kamat.
Finnországban nincsenek szabályozva a tagok gazdasági részvételének lehe-
tõségei a szövetkezetekben. A mezõgazdasági szövetkezetekben a tulajdoni
részarány a szövetkezettel lebonyolított tranzakciók mennyiségi mutatóihoz
köthetõ. A tagok egy vagy több kamatozó részvényt vagy befektetési kamatozó
részvényt vásárolhatnak. Franciaországban a tagi jegyzés mértéke legalább egy
részvény, vagy a szövetkezetben a jövõben végzendõ tevékenységhez kötött
részvénymennyiség. Németországban a nyereségrészesedés a szövetkezettel
lebonyolított forgalom arányában is meghatározható, a fennmaradó pénzügyi
többlet a tagok tulajdoni hányada alapján kamatozó részvényekhez köthetõk.
Görögországban a nyereséget a szövetkezet tevékenységében való részvé-
tellel összhangban kell elosztani, az alapszabály azonban ettõl eltérõ megol-
dásról is rendelkezhet. Írországban kamatozó részvények nem megengedet-
tek. A nyereségfelosztás alapja a szövetkezet tevékenységében való részvétel.
Olaszországban a szavazati joggal is bíró tagok nyereségrészesedése a kedve-
zõ adózási törvények miatt korlátozott, de a szavazati jog nélküli részvények
2%-kal ennél is többet kapnak, valamint a vagyonfelosztásban az elsõk között
403
lesznek. Luxemburgban az eredmény felét egyenlõ arányban osztják el az

összes tag között, függetlenül a szövetkezettel lebonyolított tranzakcióktól; a
másik felét a hozzájárulások arányában osztják el.
Hollandiában a nyereségfelosztás módját az alapszabály rögzíti, a szövetke-
zetek kibocsáthatnak (nem forgalmazható) részvényeket, a tag tulajdonában
levõ részvények száma a tag és a szövetkezet közti tranzakció mértékéhez köt-
hetõ. Portugáliában a szövetkezeti társaságok alaptõkéjének legkisebb értéke,
valamint az egy tag által minimálisan jegyzett részvények összértéke törvény
által elõírt. A törzsrészvények után kifizetett kamat teljes összege nem halad-
hatja meg az évi nettó bevétel 30%-át. Spanyolországban egyetlen tag sem bir-
tokolhatja az összes tõke több mint egyharmadát. Nyereség esetén kamatozó
elsõbbségi részvények kibocsáthatók a jogszabályban maximált kamatrátával.
Svédországban a tagok kötelesek hozzájárulni a szövetkezet tõkéjéhez. A
tagi részvények száma a tag forgalmához kötõdhet. A nyereségrészesedés ren-
dezõelve nem feltétlenül a tagok részvétele a szövetkezet tevékenységeiben.
Nyereségbõl korábbi tagok és befektetõ nem tagok is részesülhetnek. A nyere-
ség felosztható részaránya jogszabályban korlátozott. Nagy-Britanniában a
tagok legalább egy részvény jegyzésére kötelezettek. Az ipari és fogyasztási
szövetkezetek tagjai birtokában levõ részvények értéke maximált. A tagok
nyereségrészesedésének az alapja a társasággal lebonyolított tranzakciók
alapján meghatározott osztalék.
2.4. A közös vagyon képzése és felosztása
Ausztriában, Belgiumban nincs tartalékképzési kötelezettség. A dán szövet-

kezetekben a tagság a szövetkezet vagyonának nem meghatározott részét birto-
kolja. A szövetkezet saját tõkéje általában osztatlan közös tõkébõl áll, felszámo-
lás esetén csak a tagok részesülhetnek a tartalékokból, az eszközöket általában a
tagok által az elõzõ években a szövetkezettel lebonyolított tranzakciók arányá-
ban osztják el. Finnországban a kötelezõen képzendõ tartalék mértéke az összes
eszköz legalább 1%-a, a felosztás módjáról az alapszabály rendelkezhet.
Franciaországban az üzemi eredmény 3/20 részét tartalékképzésre kell
felhasználni mindaddig, amíg a tartalék összege nem éri el a részvénytõke
összegét. Felosztásuk nem engedélyezett, esetleg a közérdekû tevékenységek
között lehet felosztani. A szövetkezet mûködésének ideje alatt azonban bizo-
nyos tartalékok beépíthetõk a tõkébe a kamatozó részvények értékének növe-
léséhez. Németországban a közös vagyon felosztása engedélyezett, felszámo-
lás esetén elosztható a tagok között.
404
Görögországban a civil és mezõgazdasági szövetkezetek eredményének 10%-

át tartalékolni kell mindaddig, amíg a képzett tartalék összege nem éri el a rész-
vények együttes értékét. Lehetséges a tartalékok felosztása a tagi tulajdonhá-
nyaddal arányosan. Írországban a közös vagyon felosztása engedélyezett. Olasz-
országban felszámolás esetén a tagok nem részesedhetnek a tartalékokból, a tar-
talékok fennmaradó részét a szövetkezetek fejlesztését szolgáló közös alapba kell
befizetni. Luxemburgban – tiltó rendelkezés hiányában – a közös vagyon felosz-
tása engedélyezett. Hollandiában nincs tartalékképzési kötelezettség. A közös
vagyon felosztása engedélyezett a részvény- vagy vagyoni hányad arányában.
Amennyiben egyetlen személy sem jogosult, a vagyon tulajdonosa az állam lesz.
Portugáliában az eredmény és a részvényjegyzések legalább 5%-ának meg-
felelõ tartalékot kell képezni mindaddig, amíg a tartalék összege nem éri el a
részvénytõke összegét. Az eredmény legalább 1%-át oktatási és szakképzési
tartalék képzésére kell fordítani. A kötelezõ tartalékot vagy a nem tag üzleti
partnerekkel lebonyolított tranzakciók után képzett tartalékot a tagok között
elosztani nem lehet. Tartalékot kell képezni az eredmény legalább 25%-a ere-
jéig, melybõl 5% az oktatási alapba kerül. A kötelezõ tartalékokat nem lehet
felosztani. Az önkéntes tartalékok és az eszközök az alapszabály rendelkezése-
ivel összhangban feloszthatók.
Svédországban legalább az éves eredmény 5%-ának megfelelõ összeget kell
befizetni a tartalékalapba mindaddig, amíg a tartalék nem éri el a befizetett
tõke 20%-át. A szövetkezet eszközeit, tartalékait csak a tagok között lehet fel-
osztani. Nagy-Britanniában nincs tartalékképzési kötelezettség. Az alapsza-
bály rendelkezhet a tagoknak a tartalékok, maradványeszközök értékének fel-
osztásáról például a részvénytulajdon arányában.
2.5. Kizárólag befektetési célú tagság megengedése
Ausztriában a jogszabály errõl nem rendelkezik. Belgiumban nincs megen-

gedve, hacsak az alapszabály nem nevezi meg konkrétan a harmadik személyt.
Dániában korlátozás nélkül engedélyezett. Finnországban a nem tagoknak is
lehetnek befektetõi kamatozó részvényeik. Franciaországban a csak befektetõ
tagi intézmény létezik, a szavazati erõ arányos a tulajdoni hányaddal, a felsõ
határ 35%. Németországban engedélyezett, amennyiben az alapszabály tartal-
mazza. Görögországban, Írországban, Luxemburgban, Hollandiában ilyen
intézmény nem engedélyezett.
Olaszországban az elõzõ pontokban írtaknak megfelelõen a szavazati jogok
a befizetett tõkéhez kötöttek, és a nem felhasználó, befektetõ tagok is jogosul-
405
tak a +2%-ra. Luxemburgban – konkrét rendelkezés hiányában – ez az intéz-

mény engedélyezett. Portugáliában a csak befektetõi részvétel nem engedélye-
zett, de a szövetkezetek kibocsáthatnak befektetési értékpapírokat, amelyek
fix vagy változó javadalmazásra nyújtanak jogot. A befektetési értékpapírok
összege nem haladhatja meg a részvénytõke összegét.
Spanyolországban az alapszabályok engedélyezhetnek csak befektetõ tago-
kat. Tulajdoni hányaduk nem haladhatja meg a részvénytõke 45%-át. Svédor-
szágban egy szövetkezet rendelkezhet arról, hogy a tõke kötvénykibocsátással
is megemelhetõ (adóslevél-hozzájárulások). Nagy-Britanniában a szövetkeze-
ti törvény alapján bejegyzett szervezeteknél nem lehet ilyen tagokat felvenni,
a részvénytársaságként bejegyzett szövetkezetek igényelhetnek tõkebefizeté-
seket a kizárólag befektetõ tagjaiktól is.
2.6. Gazdasági együttmûködés nem taggal
Ausztriában engedélyezett – amennyiben az alapszabály nem tiltja –, az

ügyleteknek azonban nem az „egyéni nyerészkedést”, hanem a tagi érdekeket
kell szolgálniuk. Belgiumban, Hollandiában is engedélyezett. Dániában álta-
lában nem engedélyezett. Finnországban az alapszabály rendelkezhet arról,
hogy a szövetkezet szolgáltatásait más személyek is igénybe vehetik. Francia-
országban bizonyos szövetkezetek csak tagokkal kereskedhetnek, ez a mezõ-
gazdasági szövetkezetekben a forgalmuk legfeljebb 20%-áig lehetséges.
Németországban korlátozás nélkül engedélyezett.
Görögországban azon tevékenységet, amely a törvény értelmében nem a
tagok kizárólagos elõjoga, külsõ személyekkel is el lehet végeztetni. Írország-
ban az intézmény korlátozás nélkül engedélyezett. Olaszországban a legtöbb
szövetkezeti formánál nincsenek szigorú törvényi korlátok, de a mezõgazda-
ságiaknál igen. Luxemburgban – konkrét rendelkezés hiányában – a harma-
dik személlyel folytatott együttmûködés engedélyezett. Portugáliában az
intézmény kisebb korlátozással engedélyezett.
Spanyolországban ez az intézmény engedélyezett a tagokkal lebonyolított
tevékenységek 50%-a mértékéig, az e fölötti rész külön minisztériumi enge-
délyhez kötött. Svédországban adóslevél-hozzájárulást nem tagok is tehetnek,
ezek azonban nem haladhatják meg a szövetkezetbe befizetett összes egyéb
hozzájárulás együttes összegét. Nagy-Britanniában a jogszabályban megjelölt
korlátozás legkonkrétabb formája szerint a mezõgazdasági szövetkezeteknél a
nem tagoknak eladott áruk után realizált értékesítési árbevétel nem haladhat-
ja meg a teljes értékesítési árbevétel 1/3 részét.
406
3. A romániai szövetkezeti törvény fõbb

rendelkezései és jelentõsége
3.1. Alapítás, tagság
A 2005. évi 1. számú Törvény a szövetkezetek szervezetérõl és mûködésé-

rõl elnevezésû jogszabály célkitûzéseiben, fogalomhasználatában és a szabá-
lyozási rendjében nagyon színvonalas, európai mércével mérve is megállja a
helyét. A törvényben a szervezeti elnevezés is megújult – talán éppen a rossz
emlékek távoltartásáért –: a szövetkezet szót felváltotta a szövetkezeti társa-
ság kifejezés; eszerint a szövetkezeti társaság magánszemélyek és/vagy jogi
személyek szabadon kifejezett hozzájárulása alapján a szövetkezeti tagok gaz-
dasági, társadalmi és kulturális érdekeinek elõmozdítása érdekében létreho-
zott autonóm egyesület, amelyet közösen birtokolnak és demokratikusan
ellenõriznek tagjai, a szövetkezési elveknek megfelelõen. A felvázolt szövetke-
zési elvek (7. §) megfelelnek a klasszikus szövetkezeti alapelveknek: önkéntes
és nyílt társulás, demokratikus ellenõrzés, a szövetkezeti tagok gazdasági
részvétele, korlátozott mértékû nyereségrészesedés.
A törvény – talán éppen a figyelemfelkeltés céljával – konkrétan meg is
nevezi (6. §) és ismerteti azokat a tevékenységi területeket, amelyekre szövet-
kezetek hozhatók létre, és e szervezeteket a következõ nevekkel illeti: kisipari
szövetkezeti társaság, fogyasztói szövetkezeti társaság, értékesítõ szövetkeze-
ti társaság, mezõgazdasági szövetkezeti társaság, lakásszövetkezeti társaság;
halászati szövetkezeti társaság, szállítási szövetkezeti társaság és erdészeti
szövetkezeti társaság.
A törvény Európai Unió-konformitása a szervezeti forma meghatározásában
is látszik: a szövetkezeti társaság magánszemélyek és/vagy jogi személyek sza-
badon kifejezett hozzájárulása alapján a szövetkezeti tagok gazdasági, társadal-
mi és kulturális érdekeinek elõmozdítása érdekében létrehozott autonóm egye-
sület, amelyet közösen birtokolnak és demokratikusan ellenõriznek tagjai, a szö-
vetkezési elveknek megfelelõen. (7. §) Az alapításhoz legalább öt személy szük-
séges. (12. §) A tagi jogviszony létrehozásához kötelezõ a pénzbeli hozzájárulás,
de megengedett a természetbeni hozzájárulás is a pénzhozzájárulás mellett.
(13. §) A szövetkezeti társaságok tõkéje változó, de nem lehet 500 RON értéknél
alacsonyabb, a tagsághoz szükséges részjegy darabonkénti minimális értéke 10
RON. (9. §) Egy tag vagyoni részesedése a jegyzett tõke maximum 20%-áig ter-
jedhet. A szövetkezeti társaság a 2004. évi 359. számú törvény elõírásainak
407
megfelelõ cégjegyzéki bejegyzése idõpontjától jogi személy lesz, és a Románia

Hivatalos Közlönye VII. Részében ezt bírói végzéssel közzéteszik. (14. §)
Az elõbb idézett rendelkezések alapján elmondható, hogy a szövetkezeti
taggá válás nem jelent megoldhatatlanul nagy anyagi terhet a belépõk számára,
a természetbeni juttatás megengedése pedig a falun élõk szerényebb anyagi
helyzetéhez igazodik. A tagi vagyonrészesedés korlátja (20%) megelõzi azt, hogy
könnyen domináns helyzetbe kerüljön valaki, illetve nagyobb szervezetnél egy
szûkebb csoport. Az alapítás cégjegyzéki bejegyzése, valamint a 10%-ot megha-
ladó tõkeleszállításnak a cégjegyzékben történõ kihirdetése jelentõsen növeli a
szövetkezeti társaságok megbízhatóságát és végsõ soron a jogbiztonságot.
3.2. Szavazati jog, szervezeti felépítés
A demokratikus tagi ellenõrzés alapelve tükrözõdik vissza abban is, hogy

az elsõdleges szövetkezeti társaságban minden tag egyetlen szavazatra jogo-
sult, az általa birtokolt részjegyek számától függetlenül.
Az alapelv alkalmazásaként a szövetkezeti tagok jogosultak többek között:
meghatározni a közgyûlések napirendjét, szavazni a közgyûléseken, megvá-
lasztani a vezetõ szerveket, illetve ezekben tisztséget viselni, az ügyvezetõktõl
információkat kérni, kérni a rendkívüli közgyûlés összehívását, bírósági kere-
setet indítani a szövetkezeti közgyûlés határozatai ellen, kilépni a szövetkeze-
ti társaságból. (31. §)
Az alapítás biztonságát erõsíti az a szabály is, hogy a szövetkezeti társaság
alapítóokmányával elõírható egy határidõ, amelyen belül a szövetkezeti tagok
nem léphetnek vissza a szövetkezeti társaságból, mely határidõ nem lehet 3
évnél nagyobb. (26. §) A szövetkezeti tag nem etikus viselkedése (például ver-
senyzõ szövetkezeti társaság tagjává válik, vagy önálló tevékenységével verseny-
zik a szövetkezettel, 28. § c) esetén a közgyûlés kizárhatja õt a tagok közül, ter-
mészetesen a kizárás évében még hozzájuthat részjegyei és osztalékja értékéhez.
A szövetkezeti társaság és a szövetkezeti tag között az alábbi jogviszonyok
létezhetnek: vagyoni jogviszony, munkaviszony, kereskedelmi jogviszony. (33. §)
A tagok szavazati jogukkal alapvetõen a közgyûlésen élnek. A rendes közgyûlés
évente legalább egyszer összeül, megválasztja a szövetkezeti társaság elnökét,
megválasztja az ügyvezetõket és a cenzorokat, határoz a szövetkezeti társaság
vezetésének végrehajtó igazgatóra bízása tekintetében, és megállapítja az ügyve-
zetési szerzõdés teljesítménykritériumait, megállapítja az ügyvezetõk és cenzorok
folyó évi javadalmazását, jóváhagyja az alapszabály szerinti vagy szerzõdéses tar-
talékok, valamint más tartalékok létrehozását és felhasználását. (40. §)
408
A törvény rendelkezéseibõl látható, hogy a közgyûlés teljhatalommal rendel-

kezik, és az ott hozott határozatokra csak a tagok vannak befolyással, valamint
ez a hatás is demokratikus. Az ilyen szövetkezeti tagok már a „saját sorsuk ková-
csai is”, mivel már nem a megyei vagy országos központok jóindulatát és akara-
tát kell félve figyelni a döntéshozatalnál. Az elõbbiekkel szemben oda kell
nagyon figyelni a rendkívüli közgyûlésekre, mert azokon többek közt az alábbi
témakörökben születhet határozat: a szövetkezeti társaság jogi formájának meg-
változtatása, tõkeemelés, tõkeleszállítás, egyesülés más szövetkezeti társaságok-
kal vagy a szövetkezeti társaság szétválása, elõzetes feloszlatása. (41. §)
A szövetkezeti társaság ügyvezetését és vagyonkezelését vagy egyedüli ügy-
vezetõ, vagy egy titkos szavazással négy évre megválasztott igazgatótanács
biztosítja. Növeli a vezetés elkötelezõdését a szövetkezet irányában, hogy az
ügyvezetõk házastársa, valamint harmadik fokig terjedõ vérrokonai és nem
vérrokonai nem lehetnek egyazon igazgatótanács tagjai, és nem tölthetnek be
végrehajtó igazgatói tisztséget, valamint az igazgatótanács tagjai nem lehet-
nek a szövetkezeti társasággal azonos tevékenységi tárgyú gazdasági társasá-
gok tagjai, részvényesei, ügyvezetõi, végrehajtó igazgatói vagy cenzorai. Az
ügyvezetõk felelõsségtudatát növeli az is, hogy a megválasztásuk után leg-
alább tíz részjegy értékével egyenlõ pénzbiztosítékot kell letétbe helyezni. A
biztosíték a szövetkezeti társaság számláján marad, és csak az ügyvezetõ tiszt-
ségbõl való felmentése esetén szolgáltatható vissza. (48. §) Az igazgatótanácsi
tagok vagy az egyedüli ügyvezetõ tevékenységükért a közgyûlés által megálla-
pított fix összegû javadalmazásban részesülnek. Érdekességnek számít, hogy
a szövetkezeti társaság vezetése a szövetkezeti közgyûlés jóváhagyásával vég-
rehajtó igazgatóra bízható. (56. §) A végrehajtó igazgató lehet szövetkezeti
tagtól eltérõ személy, és rá már nem vonatkozik az elõbbiekben említett pénz-
beli biztosíték letétbe helyezési kötelezettség.
A közgyûlés egy vagy három cenzort és pótcenzort választ három pénzügyi
évre, akik kötelesek letétbe helyezni az ügyvezetõk tekintetében kért biztosí-
ték felét. Tevékenységüket fix juttatással javadalmazzák. (57–58. §)
3.3. Tulajdoni hányad, nyereségrészesedés
A tag a szövetkezettel vagyoni jogviszonyba kerül, melynek megtestesítõje a

részjegy. A szövetkezeti tagok a jegyzett hozzájárulás ellenében részjegyeket
kapnak. A részjegy a saját tõke névre szóló, anyagi formában kibocsátott, egyen-
lõ értékû, fel nem osztható, nem forgatható és nem kamathordozó részegysége.
(6. §) A szövetkezeti társaság vagyonának az a része a felosztható vagyon, amely
409
felöleli a szövetkezeti tagok tõke-hozzájárulása ellenében kibocsátott részjegyek

értékét, valamint a szövetkezeti tagokat megilletõ osztalékokat.
A szövetkezeti tagok jogosultak osztalékot kapni az éves nyereségbõl a
tõke-hozzájárulásukkal arányosan. (31. §) A törvénynek ezen rendelkezése
nincs igazán összhangban a vizsgált európai uniós tagállamok nagy részében
honos szabályozással, ugyanis a 31. § egyértelmûen elõírja, hogy a szövetkezet
éves nyereségébõl a tag a tõke-hozzájárulása arányában jogosult részesedni.
Ha az 5.2.3. pontot áttanulmányozzuk, láthatjuk, hogy sok országban a nyere-
ségrészesedés alapja a szövetkezettel lebonyolított tagi tranzakciók értéke. Ez
az EU-ban gyakori szabályozási elv tehát azon tagokat részesíti nagyobb
arányban az éves nyereségbõl, akik jobban hozzájárultak a szövetkezet fenn-
maradásához, mivel nagyobb mértékben vették igénybe a szövetkezet által
nyújtott szolgáltatást. A romániai törvény alkotói valószínûleg el akarták
kerülni azokat a leendõ tagok között esetleg kirobbanó vitákat, melyek arról
szólnának, hogy aki arányosan több tõkét visz be a közös tevékenységbe, az
arányosan többet is kell kapjon az éves nyereségbõl. A demokratikus szavaza-
ti rend úgyis szavatolja azt, hogy a tõkeerõsebb tagok ne juthassanak fölény-
be az irányításban. Ez ugyanis a szövetkezeti tevékenység fenntartásában
érdekelt szegényebb tagok számára jelentene veszélyt.
3.4. A közös vagyon képzése és felosztása
A szövetkezeti társaság vagyona egy felosztható és egy fel nem osztható

részbõl áll. Az európai uniós gyakorlattal egybecseng az a rendelkezés, hogy a
szövetkezeti társaságok bruttó nyereségébõl évente legalább öt százalékot a
törvényes tartalék létrehozására kell fordítsanak, míg ez eléri a tõke minimum
egyötödét. Az alapítóokmánnyal megállapíthatók az alapszabály szerinti vagy
szerzõdéses tartalékok, valamint más tartalékok létrehozási és felhasználási
módja. Ez a kitétel egyes tartalékok felhasználásában ad szabad kezet a szö-
vetkezetnek, ez is számos uniós tagállam szokásához hasonló.
3.5. Kizárólag befektetési célú tagság megengedése,

együttmûködés nem taggal
A szövetkezeti társaság névre szóló szövetkezeti kötvényeket bocsáthat ki a

jegyzett és befizetett tõke legfeljebb 33 százalékát kitevõ összeg tekintetében.
(62. §) A szövetkezeti kötvények anyagi formában kibocsátott, kamathordozó,
forgatható címletek. A szövetkezeti kötvények értékét a kibocsátó szövetkezeti
410
társaság az esedékességkor visszafizeti. Ez a rendelkezés gyakorlatilag a szövet-

kezetek felmerülõ tõkeigényére keres megoldást. A forgathatóság a nem tag
befektetõk számára jelent lehetõséget. A szövetkezeti alapelvek annyiban érvé-
nyesülnek, hogy a fizetett kamatok nagysága korlátozott, nem haladhatja meg
a Románia Nemzeti Bankja által megállapított referenciakamat 10 százalékát.
3.6. A szövetkezetek megyei és országos szervezetei
A szövetkezeti társaságok a közgyûlés határozata alapján szabadon és

önkéntesen társulhatnak. A másodlagos szövetkezeti társaság fõként elsõdle-
ges szövetkezeti társaságokból és más magán vagy jogi személyek által létreho-
zott jogi személy. Az egyesület két vagy több ugyanolyan vagy eltérõ típusú szö-
vetkezeti társaságból jöhet létre. A megyei szövetség létrejöhet a megye köz-
igazgatási körzetében székhellyel rendelkezõ ugyanazon típusú szövetkezeti
társaságokból és/vagy szövetkezeti egyesületekbõl, azzal a feltétellel, hogy a
közvetlenül vagy a tagságuk szerinti egyesületek révén társuló szövetkezeti tár-
saságok száma az ugyanolyan típusú szövetkezeti társaságok legalább 45%-át
képviseljék. Egyesületek és/vagy megyei szövetségek és/vagy szövetkezeti tár-
saságok országos szövetséget hozhatnak létre, amelyek képviseleti társulások,
azzal a feltétellel, hogy a közvetlenül vagy a közvetve társuló szövetkezeti társa-
ságok száma a Romániában székhellyel rendelkezõ ugyanolyan típusú szövet-
kezeti társaságok legalább 45%-át képviseljék. (103. §) Egyesületek vagy szö-
vetségek létrehozása céljából a szövetkezeti társaságok pénzbeli és/vagy termé-
szetbeni hozzájárulást tesznek egybe, visszaszolgáltatási jog nélkül.
Az egyesület, illetve szövetség az újra közzétett 1990. évi 31. számú törvény
elõírásainak megfelelõen gazdasági társaságokat, leányvállalatokat létesíthet.
(94. és 98. §) Ez a lehetõség komoly elõrelépést jelent az úgynevezett „termék-
pályás szövetkezetek” kialakítása felé, ugyanis a másodlagos szövetkezetek
által alapított leányvállalatok keretében a szövetkezeti tevékenység termékei,
terményei számára feldolgozóipari üzemeket, illetve értékesítési pontokat,
bolthálózatot stb. lehetne kialakítani. Azért érdemes a feldolgozóüzemeket és
a bolthálózatot „leányvállalati” formában mûködtetni, mert e gazdasági társa-
ságokba könnyebben lehet bevonni csak pénzügyi befektetõ tagokat, ugyanis
a kamatfizetés joga nem korlátozott, mint a szövetkezetekben.
A törvény széleskörûen és részletekbe menõen szabályozza a szövetkezés
mindhárom szintjét. Kiemelkedõ erénye, hogy a megyei és országos szintû szer-
vezetek megalakításánál gondoltak a már létezõ másod-, illetve harmadlagos
szövetkezeti központok (federálék, egyesületek) helyzetére. A törvény nem
411
engedi meg a régi struktúrák változatlan továbbélését, hanem átalakulásra köte-

lezi õket (117. §), ezzel elérhetõvé válik az, hogy tényleg az elsõdleges szerveze-
tek igényeinek megfelelõen alakuljon a felsõbb szintek tevékenysége, és adott
esetben az elsõdleges szervezetek hívják létre a magasabb (megyei, országos)
szinteket, nem fordítva, a pártállami idõket idézõ módon. Talán annyi – már e
törvényen kívül esõ – szépséghiba vet némi árnyékot a lehetõségekre, hogy a
megyei és országos szintû szervezetek létrehozásához szükséges állami enge-
délyt kiadó hivatalok – bár az országban szétszórtan helyezkednek el, mégis –
Erdélyen és a Partiumon kívül esnek (Konstanca, Craiova, Iasi és Temesvár).
***
Az utóbbi idõben több nemzetközi fórum napirendjén szerepelt a szövetkezés
ügye. Ezek a fórumok a szövetkezeteket a globalizálódó világ korrekciós mecha-
nizmusaként fogják fel. (pl.: Egyesült Nemzetek Szervezete 56. közgyûlése, Nem-
zetközi Munkaügyi Szervezet 193. számú ajánlása, Európai Unió Tanácsának
rendelete, illetve irányelve, Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségének állásfogla-
lása). Az európai jogfejlõdés egyik kiemelkedõ eredménye az Európai Unió Taná-
csának 1435/2003/EK. rendelete, mely az úgynevezett európai szövetkezetekre
vonatkozóan állapít meg szabályokat. Ez nem tartalmaz kötelezõ rendelkezést a
kizárólag egy tagországban honos személyek által alapított szövetkezetekre.
Az európai uniós tapasztalatok elemzésekor lényeges megemlíteni azt is,
hogy az Európai Unió jó néhány tagállamában a szövetkezetek a versenyszféra
és az állami költségvetési intézmények szektora melletti harmadik szektor az
úgynevezett „szociális gazdaság” aktív szereplõi az önsegélyezõ szervezetek, az
alapítványok és a nonprofit gazdasági célú egyesületek mellett. A „szociális gaz-
daság” olyan szükségleteknek a kielégítését valósítja meg, amelyeknek a másik
két szektorban nincs létjogosultsága, vagy csak erõsen korlátozottan. A „szociá-
lis gazdaság” jellemzõ alapértékei a következõk: társadalmi, kulturális, nemzeti
elkötelezettség a gazdasági összefogáson keresztül, demokrácia, autonómia.
A romániai szövetkezeti törvény részleteit megvizsgálva és összehasonlítva
az Európai Unió 15 régebbi tagállamának jogi szabályozásával, megállapíthat-
juk, hogy olyan törvény született Romániában, amely megállja a helyét a nem-
zetközi összehasonlításban is, valamint betölti azt a gazdaságpolitikai funkci-
ót, amely olyan szervezetek létrehozásához szab törvényes keretet, melyek
joggal viselik a szövetkezet nevet.
V.rész
Függelék
kiemelkedõ Szövetkezeti
gondolkodók, személyisé -
gek és szervezõk Erdélyben
Balázs Ferenc (1901–1937)

Balázs Ferenc Kolozsváron született 1901 októberében. Székely származá-
sú szülõk gyermeke, négy testvér közül a második. Apja tisztviselõ volt, anyja
a háztartást vezette. Az elemi iskola négy osztályának elvégzése után a kolozs-
vári Unitárius Gimnáziumba járt. Itt érettségizett kiváló eredménnyel 1919-
ben. Beiratkozott a kolozsvári Unitárius Teológiára, amelyet 1923-ban végzett
el kitûnõ eredménnyel. E korszakból megemlítendõ, hogy ott szerepelt egy
olyan történelmi jelentõségû mû szerzõi között, mint a Versek – elbeszélések
– tanulmányok tizenegy fiatal erdélyi írótól (megjelent 1923-ban, s négy írá-
sát tartalmazza). Teológiai eredményei alapján kétéves angliai tanulmányút-
ra küldték az Oxfordi Teológiai Fõiskolára. Ezután egy újabb kétéves meghí-
vást kapott az amerikai egyesült államokbeli Berkeley város Teológiai Fõisko-
lájára. Ott ismerkedett meg leendõ menyasszonyával, feleségével, egy dán
származású egyetemi hallgatóval. Balázs Ferenc Nyugatra indult és Kelet felõl
tért haza, Japánon, Kínán, Indián és a Közel-Keleten keresztül, körbejárva a
világot. Így került fel a magyar világjárók listájára. Indiában Kõrösi Csoma
Sándor sírját is felkereste. Japánban találkozott Toyohiko Kagawa japán köl-
tõvel, hozzá csatlakozott és vele együtt járta a japán falvakat, megismerkedve
az akkori japán falu és a mezõgazdaságból élõk életével. Indiában pedig Gan-
dhival és Rabindranath Tagore indiai költõvel és politikussal került kapcsolat-
ba, mindkettõvel szoros barátság alakult ki. Tagoréval a szövetkezeti problé-
ma és vidékfejlesztés kérdésében is közös nézeteik és álláspontjuk volt. Haza-
érkezése után 1 évvel a Tordai-hasadék mellett fekvõ Mészkõ falu unitárius
eklézsiájának lelkészévé választották meg. Itt élte le hátralevõ életét 1937
májusában bekövetkezett haláláig. Mészkõ faluban kezdte el életbe ültetni a
szövetkezeti üggyel, a vidékfejlesztéssel, valamint a közösségi üggyel kapcso-
latban kialakult nézeteit, koncepcióját. Falujában szövetkezeteket szervezett
és fejlesztett, úgymint fogyasztási, hitel-, gép- és tejszövetkezetet. Tordai
székhellyel megalapította a világ elsõ vidékfejlesztési szövetkezeti központot,
melynek programjában az Aranyos völgyének vidékfejlesztése szerepelt.
Balázs Ferenc a közösségszervezésben is élenjáró volt. Falujában, az általa
vezetett közösségben olyan eredményeket ért el, mint a templom újjáépítése,
417
a papilak restaurálása, új iskola építése, kultúrotthon létesítése, ugyanakkor a

nép felvilágosítását, nevelését is igen fontos feladatnak tartotta. Csoportokra
osztva, kor és érdeklõdési kör szerint szervezte meg tevékenységüket, s mind-
ezt 6–7 év alatt érte el. Túlhajszolt életmódja, életstílusa volt, ami a gyermek-
korából hozott tüdõtuberkulózisának kiújulásához vezetett és végül halálos
kimenetelû lett. 1937. május 22-én, 36 éves korában hunyt el. A gyászszertar-
táson jelen volt az erdélyi magyar értelmiség színe-java, és számos búcsúbe-
szédet tartottak. Olyan személyiségek búcsúztatták, mint Tamási Áron, Lász-
ló Dezsõ, Jancsó Béla, gróf Kemény János és mások. Megdöbbenésüknek
adtak hangot, hogy az erdélyi magyar értelmiséget, szellemi életet mekkora
veszteség érte Balázs Ferenc korai halálával. Nem volna teljes a kép, ha nem
említenénk meg Balázs Ferenc írói hagyatékának a témánkhoz kapcsolódó
részét: Bejárom a kerek világot, A rög alatt, Zöld árvíz és számos cikke,
melyek az ekkori erdélyi magyar folyóiratokban jelentek meg. (Guzs)
Bethlen László (1900–1967)

Bethlen László gróf (szül. Bethlen, 1900. ápr. 11. – megh. Innsbruck, 1967.
okt. 7.). Jogi és közgazdasági doktor. 1929 óta a Gazdasági és Hitelszövetkeze-
tek Szövetségének elõbb igazgatója, majd 1940-ig vezérigazgatója. A harmin-
cas évek folyamán a nagyenyedi Hangya Szövetkezetek Szövetségének igazga-
tósági tagja. A kolozsvári református kollégium fõgondnoka, a Kaszinó elnök-
igazgatója, a Mezõgazdasági Bank és a Minerva Biztosító intézet igazgatósági
tagja, valamint az Erdélyi Gazdasági Egylet igazgatótanácsának a tagja, az
Erdélyi Múzeum Egylet Közgazdasági szakosztályának elnöke. Közgazdasági és
szövetkezeti kérdésekkel foglalkozó cikkeket és értekezéseket írt. Az erdélyi
hitel- és tejszövetkezeti hálózatnak a modernizálása az õ vezetõ munkássága
alatt történt a harmincas évek folyamán. Az 1940–1944 közötti idõszakban az
észak-erdélyi szövetkezetek központjának, a „Szövetség” Gazdasági és Hitel-
szövetkezetek Központjának elnöke, a Marosvásárhely székhellyel megalakult
Erdélyrészi Hangya Központ igazgatóságának tagja, országgyûlési képviselõ, az
Erdélyi Párt és az Erdélyrészi Gazdasági Tanács tagja. 1944 szeptemberében a
kiürítési rendelet folytán távozik Kolozsvárról, a Szövetség ügyvezetését egy 5
tagú intézõbizottságra ruházva. Felesége, Széki gróf Teleki Margit, a Pitvar
Háziipari Szövetkezet elnöke volt. Gyermekei: Jolán, Margit, László, István.
Irod: Gara Ernõ (szerk.): Kortársak lexikona. A romániai magyar nyelvte-
rület szellemi és közéleti személyiségei. Romániai rész. Ezer rövid életrajz.
Cluj-Kolozsvár, Fraternitas, 1939. p. 953. Keresztény magyar Közéleti Alma-
nach. III. Erdély. Budapest, Athenaeum. é.n. Gudenus János József: A magyar-
országi fõnemesség XX. századi genealógiája. Arcanum CD-Rom. (Hunyadi)
418
Függelék
Bölöni Farkas Sándor (1797–1842)

1795. dec. 14-én született Bölönben, 1842. febr. 3-án halt meg Kolozsvá-
ron. Mûvelõdésszervezõ, útirajz- és naplóíró, a XIX. század elsõ felében
mûködõ neves közéleti személyiség. Apja, F. Zsigmond, unitárius székely kis-
nemes, anyja Kandal Judit. A kolozsvári unitárius fõtanodában tanul
(1815–1816 között), a kolozsvári királyi líceumban jogot végez, joggyakornok
Wesselényi Miklóssal, akihez ettõl fogva bensõséges baráti viszony fûzi;
1817–1830 között különbözõ jegyzõi állásokat tölt be. 1830–1831 között hosz-
szabb utazást tesz Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában, Angliában
és az Egyesült Államokban. 1834-ben az Akadémia tagja lesz, 1838-ban pedig
a kolozsvári színház titkára. Nagy utazásának emlékeit rögzíti fõmûve, az Uta-
zás Észak-Amerikában (Kolozsvár, 1834). Fiatalon megismerkedik a kor
radikális felvilágosult, majd liberális irodalmával. Mûvelõdésszervezõ tevé-
kenységet is kifejt, különféle irodalmi és polgári társaságok, valamint a
Kolozsvári Kaszinó (1833) és a Vasárnapi Újság c. lap (1836) kezdeményezõ-
je és alapítója. A fõmûve nemegyszer republikánus elveknek is hangot adó
könyv, amely a Függetlenségi Nyilatkozat magyar fordítását is közli, a
reformkor egyik legnagyobb könyvsikere (1835-ben ismét kiadják, az Akadé-
mia nagyjutalmát is elnyeri), a könyv nagy hatást gyakorol korára. A polgáro-
sodás valóságos enciklopédiájaként kézikönyve, tankönyve a kor felnövekvõ
politikus nemzedékének. Nyugat-európai útinaplója közvetlenül a franciaor-
szági, angliai utazás alatti, formailag kidolgozatlanabb, de szellemében az
amerikai útirajzhoz közel álló feljegyzéseit tartalmazza. Töredékben maradt
Naplója az erdélyi napló-, emlékirat- és önéletrajz-irodalom gazdag vonulatá-
hoz tartozik. 1825-ben megalapította Kolozsváron a Gondoskodó Társaságot
(Provisionális Cassa), amelynek célja a takarékosság, az eladósodottság elle-
ni védekezés, segélynyújtás. Oberding József, a Gondoskodó Társaság monog-
ráfusa a társaság célját és felépítését tekintve hitelszövetkezetként határozza
meg (1934). Imreh István a Gondoskodó Társaságot szövetkezeti alapon szer-
vezett takarékpénztárnak tekinti, olyan társulásnak, amely régi és új pénzin-
tézeti elemeket kapcsol össze (2001). Erdélyben európai újdonságnak is
minõsíthetõ és a nyugati szövetkezeti mozgalmat is megelõzõ kezdeményezé-
sekrõl beszélhetünk a Bölöni Farkas Sándor kezdeményezésére alakított
kolozsvári Gondoskodó Társaság kapcsán, amelynek alapszabályzata hitelszö-
vetkezeti minõségrõl és a modern szövetkezetek alapvetõ elemeinek tartalmá-
ról tesz tanúbizonyságot. (Somai)
419
Dr. Gidófalvy István (1859–1921)

Gidófalvy István az egyik legtermékenyebb magyar szövetkezeti tanul-
mányíró és szervezõ volt, nevéhez több száz erdélyi magyar szövetkezet meg-
alakulása köthetõ. Aktív szövetkezetszervezõi tevékenységét királyi közjegyzõi
munkássága idejében fejtette ki Maros-Torda és Kolozs vármegyében. Fõ
partnerei voltak a Pest megyei Hitelszövetkezet vezetõi: gróf Károlyi Sándor,
Hajós József, György Endre, Erdélyben pedig gróf Bethlen István és Szász
Domokos református püspök. Kortársa volt még Ürmösi József unitárius,
Karl Wolff szász, illetve Vasile Osvadă román szövetkezeti szervezõknek.
Gidófalvy választmányi tagja volt a EMKE-nek, az EGE-nek, igazgatósági
tagja az Országos Központi Hitelszövetkezetnek. 1886-ban az EMKE közgaz-
dasági szakosztályának szövetkezeti alapszabály-terjesztési propagandájában,
a Pest megyei Hitelszövetkezet 1891-es erdélyi körútjának szervezésében, az
1895-ös marosvásárhelyi országos szövetkezeti kongresszus szervezésében
vett részt. 1897-ben az EGE égisze alatt regionális szövetkezeti kirendeltséget
próbált alapítani Kolozsvár székhellyel. Jelen volt a tusnádi Székely Kongresz-
szuson 1902-ben. Gidófalvy érdeme, hogy a fennálló intézményes kereteket
bõvítve próbálta a szociális és gazdasági jólétet meghonosítani. Ilyen intéz-
mény volt az egyház (a Görgényi Református Egyházmegye, valamint Szász
Domokos erdélyi református püspök támogatását nyerte el a szövetkezetek
támogatására 1894-ben, késõbb pedig, 1908–1921 között, a református egy-
ház fõgondnokaként a kolozsvári-hóstáti földészek szövetkezését támogatta),
a közigazgatás (közjegyzõi praxisa idején szervezte a szövetkezeteket, kiszállá-
sokat, alakuló közgyûléseket), valamint a kulturális és gazdasági érdekvédel-
mi szervezetek (EMKE, EGE). A századforduló személyiségeihez hasonlóan, a
fenti közéleti tagságokon kívül Gidófalvy István a szabadkõmûves páholynak
is tagja volt. Politikailag a Szabadelvû Párthoz tartozott. A kolozsvári törvény-
hatóság tagjaként városfejlesztési és szociálpolitikai tervezeteket fogalmazott
és adott ki. A Protestáns Teológia gondnokaként (1903–1908), valamint
kolozsvári kir. közjegyzõként a kolozsvári Ferencz József Tudományegyetem
iskolaszövetkezetének alapszabály-tervezetét is kidolgozta és kiadta. Munkás-
sága során felfigyelt az erdélyi románok és szászok vívmányaira, a kölcsönö-
sen alkalmazható nemzetiségi szövetkezeti modellekre. Véleményt nyilvání-
tott a kivándorlás, iparosítás és telepítés kérdésében is. Nagy Zoltán szerint
közel 400 szövetkezet alakításában vett részt személyesen, írásai, beszédei
révén pedig nagy hatást gyakorolt az erdélyi magyar közéletre és közgazdasá-
gi gondolkodásra. Korának szövetkezeti szervezõ típusát szemléletesen rajzol-
ta meg késõbb az író Bánffy Miklós trilógiájában, Abády Bálint karakterében.
Dr. Gidófalvy István fontosabb írásai: Tegyünk a népért. Szövetkezés, III. évf.
420
Függelék
1892. 1. sz. 10–12. Miért volt szükséges, hogy az erdélyi részekben az „Erdélyi
Gazdasági Egylet” a szövetkezeti mozgalom vezetését kezébe vegye? Hogyan
alapítsunk hitelszövetkezetet? Erdélyi Gazda, XXIX. évf. 1897. 2. sz. Kny. A
székely akció és a hitelszövetkezetek. Budapest, 1902. A középiskola gazdasá-
gi és szociális feladata. Magyar Gazdák Szemléje, 1904. 286–293. Hogyan
lettem én szocziálistává? Budapest, 1906. A községi takarékpénztárak mint
városaink fejlõdésének tényezõi. Budapest, 1909. Gondolatok a szövetkezeti
eszme körébõl. Kolozsvár, é. n. (1912?) A magyar pap és tanító szociális köte-
lességei (Társszerzõ: Schulz Józsefné). Kolozsvár, 1912. Kolozsvár és társa-
dalmának szocziális kötelességeirõl. Kolozsvár, 1913. Dr. Gidófalvy Istvánról
szóló írások: Fekete György: Dr. Gidófalvy István. Szövetkezés. 1938.
524–525. Kelemen Lajos: Dr. Gidófalvy István. Szerk Sas Péter. Kolozsvár,
2002. (Hunyadi)
Haller István (1896–1971)

Haller István, gróf (szül. Kerelõszentpál, 1896. jan. 28. – megh. München,
1971. dec. 24.) középiskolát Budapesten, gazdasági akadémiát Mosonmagyaró-
váron és Kassán végzett. Kerelõszentpál községben gazdálkodott. Az Erdélyi
Római Katolikus Egyházmegye tizenötös bizottságának tagja, 1932-tõl igazgató-
tanácsi tag. Az Erdélyi Gazdasági Egylet és a Kisküküllõ vármegyei Gazdasági
Egylet választmányi tagja, a Minerva Irodalmi Mûintézet felügyelõbizottsági
tagja. 1928-tól a nagyenyedi Hangya Szövetkezetek Szövetségének elnöke 1944-
ig. 1938–1940 között a Magyar Népközösség Gazdasági Szakosztályán belüli
Szövetkezeti szakosztály elnöke. Az 1940–1944 közötti idõszakban a dél-erdélyi
magyarság vezetõ egyénisége, a Magyarország és Románia közötti kölcsönös
(reciprocitási) tárgyalásokban a dél-erdélyi magyarok és magyar szervezetek,
szövetkezetek képviselõje, érdekvédelmezõje. 1944. augusztus 23-át követõen
letartóztatták a román hatóságok és Balázsfalvára internálták, ahonnan 1944.
november 1-jén szabadult és családjával szentpáli birtokán tartózkodott 1949-
ig. Haller István családja is végigszenvedte a kommunista kormány által beve-
zetett terrort: végrehajtották a földbirtokkal rendelkezõ történelmi családok, így
a Haller család kilakoltatását és kényszerlakhelyre telepítését, vagyonuk teljes
elkobzását, állampolgári és emberi jogaik elvételét. 1949. március 2 éjszakáján a
családot kilakoltatták a kastély épen maradt részébõl is, Haller Istvánnét kény-
szermunkára, Haller Istvánt pedig – szerencsés körülmények, kórházi ápolása
folytán – csupán kényszerlakhelyre ítélték. A család 6 éves szétszakítottság után
láthatta egymást újra, 1967 tavaszán pedig Németországba menekítették õket.
Felesége Bauschlotti báró SCHELL Mária Lujza, gyerekei: Ilona és Géza.
421
Forrásirodalom: Gara Ernõ (szerk.): Kortársak lexikona. A romániai

magyar nyelvterület szellemi és közéleti személyiségei. Romániai rész. Ezer
rövid életrajz. Cluj-Kolozsvár, Fraternitas, 1939. p. 980. Gudenus János József:
A magyarországi fõnemesség XX. századi genealógiája. Arcanum CD-Rom.
Szóbeli interjú gróf Haller Ilonával. Marosvásárhely, 2006. július 2. (Hunyadi)
Károlyi Sándor gróf (1831–1906)

Politikus és közgazda, a szabadságharcban mint huszárszázados vett részt,
utána Párizsba menekült, az általános amnesztia után tért haza. Hazatérését
követõen csakhamar vezetõ szerepet vállalt a magyar gazdatársadalomban,
1881-ben szabadelvûpárti képviselõvé választották, de 1884 óta Apponyihoz
csatlakozott, követte õt a nemzetipárt megalapításakor, majd a szabadelvûek-
kel való fúziójában is (1900). A magyar szövetkezeti mozgalom atyjának neve-
zik. Az 1885. évi budapesti nemzeti gazdakongresszus után, amelynek elnöke
volt, kezdte meg a gazdatársadalom szervezésére irányuló agitációját. 1986-
ban megalapította a Pestmegyei Hitelszövetkezetet, amely köré csoportosultak
a Pest vármegyei falusi hitelszövetkezetek. Az országszerte erõsbödõ, megyén-
ként szervezkedõ mozgalomnak mindenütt Károlyi állott az élén, s õ volt az
elnöke a Hazai Szövetkezeti Központi Hitelintézetének is, amely az 1998: XXII.
t. c. alapján alakult Országos Központi Hitelszövetkezetnek 460 szövetkezetet
adott át. 1996-ban megalapította a Magyar Gazdaszövetséget és 1898-ban a
Hangya Szövetkezetet. Egyik elnöke volt a Szent István Társulatnak. Közéleti
tevékenysége, s különösen a mezõgazdák szervezkedése és a szövetkezeti ügy
érdekében végzett munkásságáért már 1882-ben valóságos belsõ titkos taná-
csosi méltóságot, 1900-ban pedig az aranygyapjas rendet kapta. Halála után a
Mezõgazdasági Múzeum elõtt szobrot emeltek emlékének. Eszméit irodalmi
téren is terjesztette. Szociális és agrárpolitikai irányát az erkölcsi elv felismeré-
se és alkalmazása jellemzi, ezért Földes agrártechnikusnak nevezi. A szövetke-
zeti eszme, a mezõgazdasági politika jegyében a Nemzetgazdasági Szemlében
és különösen a Magyar Gazdák Szemléjében publikált tanulmányain kívül a
következõ munkái jelentek meg: Terménykivitelünk s a vízi utak. Bp., 1881.
Néhány szó a magyar munkáskérdésrõl. Bp., 1895. Szervezkedés és szövetke-
zés. Bp., 1899. A telepítés kérdéséhez. Bp., 1900. (Somai)
Dr. Nagy Zoltán (1905–1948)

1905. január 26-án született Hódmezõvásárhelyen. Érmihályfalván, ahol
gyermekéveit töltötte, végezte elemi iskoláit, középiskolai tanulmányait Nagy-
váradon kezdte, végül pedig Szatmárnémetiben érettségizett 1926-ban. Ezt
követõen beiratkozott a 3 éves Kolozsvári Kereskedelmi Akadémiára, amelyet
422
Függelék
1929-ben fejezett be, és itt kapott közgazdász diplomát. Emellett tanári okle-
velet is szerzett közgazdasági, kereskedelmi és könyvviteli szakon. Már diák-
korában megismerkedett a külföldi szövetkezeti mozgalommal, mert nyári
szünidõkben önerõbõl beutazta Magyarország mellett Olaszország és Svájc
számos vidékét; így került kapcsolatba az ott kibontakozó szövetkezeti élettel.
1930-ban tanulmányútra indult Franciaországba, és Marseilles-ben,
Dijonban, majd a párizsi egyetemen a közgazdasági és jogi karokon folytatja
közgazdasági és jogi tanulmányait, szövetkezeti jogból doktori címet szerzett
Az erdélyi szövetkezeti mozgalmak jogi szabályozása címmel. Franciaorszá-
gi tanulmányútjáról visszatérve, Nagyenyeden, a Hangya Fogyasztási Szövet-
kezetek Szövetsége Központjában kezdte el elkötelezett tevékenységét a szö-
vetkezeti mozgalomban, melyet haláláig végzett. A nagyenyedi Hangya Köz-
ponttól 1936-ban megbizatást kapott, hogy képviselje a központot a bukares-
ti Országos Szövetkezeti Központnál. 1936-tól a Maros-Torda megyei radnóti
gazdasági iskolában szövetkezeti ismereteket és mezõgazdasági könyvvitelt
adott elõ. Itt kezdõdik el a szövetkezeti oktatáshoz való kötõdése. A két erdé-
lyi magyar szövetkezeti központ (a Hangya Fogyasztási Szövetkezetek, „Szö-
vetség” Termelõ és Hitelszövetkezeti Központok) és a történelmi egyházak fel-
kérésére és velük együttmûködve kezdeményezte és szervezte a szövetkezeti
ismeretek oktatásának bevezetését az erdélyi felekezeti iskolákba, de jelentõs
szerepet vállal az iskolaszövetkezetek szervezésében is. Ennek az idõszaknak
másik fontos kihívását az jelentette számára, hogy 1936-ban, mint az egyedü-
li olyan személyiséget Romániában, aki franciaországi doktori diplomával
rendelkezik, a Román Szövetkezeti Központ felkérte a romániai szövetkezeti
mozgalom tanulmányozására. Ezzel a megbízással háromhónapos körutat tett
meg az ország Kárpátokon túli részein, hogy megismerje és jelentést tegyen
Románia szövetkezeti mozgalmának helyzetérõl és lehetõségeirõl. Az 1940-es
években Kolozsváron, az Erdélyi Tudományos Intézet keretében kap megbí-
zatást a szövetkezettudományi szekció megszervezésére. Ezzel párhuzamosan
pedig a Teológián szövetkezeti ismeretek tanít.
Az 1945-ben a megalakult Bolyai Tudományegyetem Közgazdaságtudomá-
nyi Karán szövetkezeti tanszéket szervezett, és megbízták annak vezetésével,
amit nagy hozzáértéssel és a szövetkezetek iránti elhivatottsággal, örömmel és
tudósi kitartással töltött be. 1946-ban részt vett a romániai magyar szövetke-
zetek marosvásárhelyi kongresszusán, amelynek központi kérdése a magyar
szövetkezeti központok, a nagyenyedi „Hangya” és a kolozsvári „Szövetség”
Termelõ és Hitelszövetkezetek Központja megmaradásának, létének kérdése
volt. Kiállt az erdélyi magyar szövetkezetek önállósága és függetlensége mel-
lett, a szövetkezeti autonómia és valódi demokrácia nevében. Ezt az akkori
423
„illetékesek”, az „új rendszer” képviselõi rossz néven is vették tõle, vagyis

azok, akik erõltették az erdélyi magyar szövetkezetek beolvasztását.
Dr. Nagy Zoltán a szövetkezetekben a kisebbségi lét fennmaradását, fejlõ-
dését és eszközét látta, a szövetkezeti mozgalmat egységes egészként és világ-
mozgalomként kezelte, amelyek keretében az emberi kulturális, gazdasági és
szociális értékek szabadon megnyilvánulhatnak. Az 1948 januárjában bekö-
vetkezett korai halála nagy veszteség volt az egész szövetkezeti mozgalom szá-
mára. Szövetkezeti szakmai tevékenységének gyakorlati munkáját kiegészítet-
te szakirodalmi tevékenysége. Több mint 20 szakmunkát, tanulmányt és szak-
cikket hagyott hátra. (Somai)
Ürmösi József (1879–1953)

Ürmösi József Siménfalván született 1879. december 28-án. Siménfalva
Udvarhelyszéken fekszik, közel Székelykeresztúrhoz, a Nyikó folyócska men-
tén. Elemi iskolai tanulmányait otthon, szülõfalujában végezte, majd a
Székelykeresztúri Unitárius Gimnáziumban folytatta középiskolai tanulmá-
nyait, ugyanitt érettségizett. A kolozsvári Unitárius Teológián nyert lelkészi
oklevelet 1903-ban. A lelkészi diploma megszerzése után a mai Magyarorszá-
gon, a Dunántúlon, a Fehér megyében fekvõ Polgárdiba nyert missziós lelké-
szi kinevezést, ahol ebben a minõségben egy évig mûködött. Már akkor kap-
csolatba került a szövetkezeti mozgalommal. Akkor ott már több mint 200
keresztény szövetkezet mûködött a római katolikus egyház szervezésében és
irányítása alatt, Prohászka Ottoker esztergomi püspök és Zichy János földbir-
tokos támogatásával. Ürmösi József figyelmét nem kerülte el e jelenség: a
magával hozott szociális érzékenység, a vidék, a falu népe sorsáért való aggó-
dás ösztönözte, hogy felfigyeljen erre és foglalkozni kezdjen a szövetkezeti
kérdéssel. Egy évet töltött Polgárdiban, amikor meghívást kapott az
udvarhelyszéki Homoródszentpálon megüresedett lelkészi állás betöltésére,
amit elfogadott és elfoglalt. Így lett 1904-ben homoródszentpáli lelkész. Mi
várta, mit talált Homoródszentpálon? Itt már létezett szövetkezeti mozgalom
és gazdakör, a gazdálkodóknak, termelõknek ennek ellenére elég gyenge volt
az anyagi helyzetük, alacsony volt a jövedelmük. A kivándorlás, elvándorlás
gondolata foglalkoztatta õket. Ürmösi József megértette gondjaikat, melléjük
és maximálisan a rendelkezésükre állt, hogy közös erõvel megtalálják a kiutat
az elkeserítõ helyzetbõl falujukban, s hogy ne adják fel a szülõföldhöz való
kötõdésüket. A szövetkezeti ügyet ugyanúgy támogatta, mint a gazdakör fej-
lesztését. Kézbevette és 6 évig rendezte a szövetkezet pénzügyeit, megerõsítve
a tagság bizalmát és elkötelezettségét az ügy iránt. A gazdakör ügyeit is
kézbevette, s elérte, hogy ott is megerõsödjön a tagság bizalma, és helyzetet
424
Függelék
javító, majd fellendítõ kezdeményezéseket indított, úgymint: gazdaképzés,

gépvásárlás, minõsített vetõmag szerzése stb. Ürmösi József 26 évig tevékeny-
kedett homoródszentpáli unitárius lelkészként, és áldásos és gyümölcsözõ
tevékenységével hívta fel magára mind felettesei (Kolozsvári Unitárius Püs-
pökség), mind a megyei szövetkezeti központ (Udvarhely vármegye), valamint
a Nagyenyedi Országos Hangya Központ figyelmét. Mindenhol elismeréssel
méltatták és értékelték tevékenységét. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy meg-
hívták és beválasztották a Hangya megyei és a nagyenyedi országos vezetõség-
be. 26 éves, Homoródszentpálon kifejtett áldásos tevékenységét az egyházi
felettesei is figyelemmel kísérték és értékelték. Egyházi vonatkozásban is elis-
merést nyert a népért folytatott áldásos és kiváló eredményeket hozó tevé-
kenysége. Az 1930-as évben Kolozsvárra helyezték át püspöki-titkári munka-
körbe, beosztásba. Innen ment nyugdíjba, és Kolozsváron maradt 1953-ban
bekövetkezett haláláig. Nem volna teljes az Ürmösi József szövetkezeti tevé-
kenységérõl alkotott kép, ha nem említenénk meg kiemelten a tejszövetkeze-
tek szervezésében és vezetésében Udvarhelyen elért eredményeit, melyek pél-
daértékûek voltak az egész romániai magyar szövetkezeti ügy számára. A két
világháború közötti idõszakban, de különösen az 1929–1933-as években, a
nagy gazdasági válság idején, a tejszövetkezetek jelentették a mentõövet a
jövedelemhiánnyal, pénzhiánnyal küzdõ kis- és közepes gazdaságok, mezõ-
gazdasági termelõk számára. (Guzs)
VI.rész
Forrásközlés és
irodalomjegyzék
Levéltári források
Kolozsvár Megyei Állami Levéltár (KVÁL) Arhivele Naţionale
Direcţia Judeţeană (ANDJ) Cluj
F 790 Alianţa Centrala Cooperativelor economice şi de credit. 1927–1948.
Cluj. Gazdasági és Hitelszövetkezetek Szövetsége
A Szövetség Gazdasági és Hitelszövetkezetek Központjának alapszabálya
[Statutele Federalei Alianţa]
F 237 Colecţia Reforma Agrară din 1921, 1925–1933
F 786 Comisia Regională a băncilor cooperative Cluj 1956–1959
F 819 Minerva Biztosító RT. Societatea de Asigurare „Minerva” Cluj
F 1391 Societatea Agricolă din Transilvania (EGE) 1859–1936
F 104 Societatea Agricolă Maghiară din Transilvania Cluj [Erdélyi Magyar
Gazdasági Egyesület (EMGE)] 1936–1944
F 1296 Tipografia Minerva 1920–1948
F 1283 Országos Magyar Párt
Bukaresti Központi Történelmi Állami Levéltár (BKTÁL) (ANIC)

Fond 686–687 Cooperative de aprovizionare, consum şi export 1920–1929
Fond 688 Uniunea Cooperatistă 1929–1950
Fond 689 Obştile de arendare 1919–1949
Fond 690 Casa Centrală a Băncilor populare şi a Cooperativelor Săteşti
1906–1919
Fond 691 Casa Centrală a Cooperaţiei şi a Împroprietăririi ţăranilor
1920–1929
Fond 692 Oficiul Naţional al Cooperaţiei 1930–1934
Fond 693 Casa Centrală a Cooperaţiei 1935–1937
Fond 694 Băncile populare 1929–1949
Fond 695 Institutul Naţional al Cooperaţiei 1938–1948
Fond. CC al PCR–Cancelarie vol. I. inventar nr. 2348
1946/87 Stenograma consfătuirii pentru Soluţionarea cererilor
Cooperativelor Maghiare din Ardeal 22 iulie 1946
1948/18 Stenograma INCOOP
1948/206 Schema de organizare pt. Centrala Uniunii Cooperativelor de Consum
1951/9 Stenograma şedintei despre conducerea cooperativelor
1952/39 Stenograma Şedintei Comisiei de stat pentru verificarea activităţii
Cooperativei sub conducerea CENTROCOOP-ului
427
Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltára Kolozsvár – Cluj

Fond Balázs Ferenc
Fond Ürmössy József
Kövendi Unitárius Egyház (esperesség) Irattára
Balázs Ferenc hagyaték Mészkő
Magyar Országos Levéltár (MOL)

K szekció: A Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium Levéltá-
ra: 1867–1888
K szekció: A Földművelésügyi Minisztériumi Levéltára: 1889–1920
K 184. FM 564. cs. A Földművelésügyi Minisztérium erdélyrészi (székelyföldi)
kirendeltségének iratanyaga
P 1705 Erdélyi Gazdasági Egylet fond E.G.E. 1937–1940
Z 1049 Szövetség. Hitelszövetkezetek és Gazdasági szövetkezetek Központja
mint Szövetkezet
Z 1386 Hangya Szövetkezeti Központ
Z 142 Szövetkezeti Kongresszusok iratai
Z 143 Országos Központi Hitelszövetkezet OKH Közgyűlés 1900–1920
Z 148 Országos Központi Hitelszövetkezet Okmánytár
Z 791 Jelentések a Nagyenyedi központról
Z 1386 Hangya Szövetkezeti Központ Országos Központi Hitelszövetkezet
Z 791 Jelentések a Nagyenyedi központról
Z 142 Szövetkezeti Kongresszusok iratai
Z 143 Országos Központi Hitelszövetkezet Közgyűlés 1900–1920
Z 148 Országos Központi Hitelszövetkezet Okmánytár
Z 1049 Szövetség. Hitelszövetkezetek és Gazdasági szövetkezetek Központja
mint Szövetkezet.
Z 1049 1. cs. 12. tétel: Jakab Géza: A Szövetkezetek feladatai az erdélyi szór-
ványvidékeken
Z 1049 1. cs. 11. tétel: Vegyes lakosságú erdélyi vármegyékben működő hitel-
szövetkezetek megerősítése
Z 1049 1. cs. 13. tétel: Erdélyi szövetkezetek államsegélye
Z 1049 1. cs. 14. tétel: Jelentés az államsegélyek felhasználásáról
Z 1049 1. cs.15. Székely kongresszus
Z 148 22. cs. 1606. Az Erdélyi Párt szövetkezetekkel kapcsolatos állásfoglalása.
Z 148 21. cs. 91. tétel A kisebbségi szövetkezeti központok helyzete
P 389 Családi levéltárak: Gróf Károlyi Sándor
428
Forrásközlés és irodalomjegyzék
Emlékiratok
Jakabffy Elemér: Lugostól Hátszegig. Közel hét évtized az életemből.
Jakabffy Kortörténeti Gyűjtemény Kézirattára. K 760
Vita Sándor: Emlékirat. Jakabffy Kortörténeti Gyűjtemény Kézirattára. K 65.
KIADOTT FORRÁSOK
Dokumentumközlések
Balaton Petra: A Székely Akció története. Budapest: Cartofil, 2004.
György, Béla (red.): Iratok a Romániai Országos Magyar Párt történetéhez
I. A vezető testületek jegyzőkönyvei. Pro–Print – EME,
Csíkszereda–Kolozsvár, 2003.
Bibliográfiák
Bibliografia Economică a României. Supliment al Buletinului Institutului
Economic Român. Bucureşti, 1908–1941.
Crăciun, Ioachim: Bibliographie de la Transylvanie Roumaine. In: Revue de
Transylvanie. an. III. 1937. nr. 4.
Turc, Lucia: Bibliografia Istorică a Transilvaniei. BCU, Cluj, 1998.
Törvények
Alexianu, George: Repertoriu general alfabetic al tuturor codurilor, legilor,
decretelor – legi, convenţiuni, decrete, regulamente, etc. 1 ian. 1860–1 ian.
1940. publicate în Mon.Of., col. C. Hamangiu, Consiliul legislativ şi alte
colecţii similare. Vol. I–II. Mon. Of. Imprimeria Statului. Bucureşti, 1940.
Berényi Pál: Az 1875. XXXVII. és az 1898. XXIII. tc. hatálya alá tartozó szö-
vetkezetek alapítására és ügyvezetésére vonatkozó összes szabályok. Buda-
pest, 1900. [Legea comercială şi legea XXIII din 1898 privind
cooperativele de credit, proceduri de reglementare şi aplicare a legii]
Buletinul Oficial. Mon. Of. Partea I. Legi şi decrete. 1920–1940.
Nagy Zoltán: Les régimes légaux de cooperatives en Transylvanie. Thèse;
Dijon, 1934.
Şandru, Dumitru: Legislaţia privitoare la cooperaţia românească interbelică.
In: Anuarul Institutului de Istorie A.D. Xenopol. Iaşi. Vol. XXIX. 1992.
p. 192–220.
Legea pentru organizarea cooperaţiei. Cu modificările din 23 Iunie 1938, 15
Iulie 1938, 20 Ianuarie 1939, 18 Octomvrie 1940 şi 22 februarie 1941
publicată în M. Of. No. 49 din 27 Februarie 1941. Comentată şi adnotată
cu jurisprudenţa la zi. Ed. a II–a. Bucureşti, 1943.
429
Törvény a szövetkezetek szervezetéről és működéséről A 2005/1-es sz. szövet-

kezeti törvény (magyarul) Románia Hivatalos Közlönye. A Monitorul
Oficial al României Kivonatos fordítása 173. (XVII.) évfolyam – 54. szám.
p. 2 – 29. http://www.rmkt.ro/index.php?aloldal=szovetkezetek
Lexikonok, enciklopédiák, compass-ok, statisztikai, kormányzati

évkönyvek
Osztrák–Magyar Monarchia
A magyar kir. Kormány 1898–1914. évi működéséről és az ország közálla-
potairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Bp. 1899–1924
Galántai Nagy, Sándor (szerk.): Mihók-féle Magyar Compass. Pénzügyi és
kereskedelmi évkönyv. 1873–1918.
Matlekovits, Sándor: Magyarország közgazdasági és közművelődési állapo-
ta ezeréves fennállásakor. II. k. Bp., 1898. p. 485–492.
Közgazdasági Enciklopédia. 1929, Athenaeum Kiadó Budapest I–IV. kötet
Románia 1918–1940
Anuarul Cooperaţiei Române, 1 Ianuarie 1938. Biblioteca Cooperaţiei. Seria
III. Studii–Documentare. Institutul Naţional al Cooperaţiei, Bucureşti,
1939. vol. I.
Compass. Anuar Român pentru Finanţe. An. I. 1922/23-an. II. 1923/24.
Für Lajos – Pintér, János: Magyar agrártörténeti életrajzok A–Zs-ig. Buda-
pest, 1989.
Gara Ernő (szerk.): Kortársak lexikona. A romániai magyar nyelvterület
szellemi és közéleti személyiségei. Romániai rész. Ezer rövid életrajz.
Cluj–Kolozsvár, Fraternitas, 1939.
Kacsó Sándor (szerk.): Erdélyi Magyar Évkönyv 1938. Brassói Lapok, Bras-
só, 1937.
Klein Dezső (szerk.): Erdélyi és Bánáti Közgazdasági lexikon. f. l., 1929.
Osváth Kálmán: Erdélyi lexikon. 1928.
Rados Móricz – Székely János (szerk.): Közgazdasági Évkönyv. Erdély gaz-
dasági lexikonja. Temesvár–Timişoara, 1923, 1924.
Sigerus Fred: Wirtschafts-Statistik Rumäniens. Jahrbuch 1926.
Hermannstadt–Leipzig, 1926.
Sulyok István – Fritz László (szerk.): Erdélyi Magyar Évkönyv 1918–1929.
Juventus, Nagyvárad–Oradea, 1930.
430
Román gazdasági és szövetkezeti sajtó Romániában

Curierul Cooperaţiei Române. Organ al ONCR pentru îndrumarea
cooperaţiei. Ed. Oficiul Naţional al Cooperaţiei Române. An. 23. 1929 iulie
– 1934 (apariţia sistată în 1935–1936–1937)
Curierul Cooperaţiei Române. Reapare în octombrie 1938. An. XXIX. 1938.
– an. XXX. 1939. Redacţia şi administraţia revistei Institutul Naţional al
Cooperaţiei, Bucureşti. An. 31. 1940 – an. 38. 1947.
Curierul Cooperaţiei Săteşti. Ed. de Casa Centrală a Cooperaţiei. An. 14. 1920
– an. 22.1929.
Enciclopedia României. Vol. IV. Cap. VII. Cooperaţia şi asigurările.
Bucureşti, 1940.
Haţieganu, Emil – Deac, Victor: Almanahul cooperativelor „Plugarul” din
Transilvania din Ardealul de Nord. Editat la Centrala cooperativelor
româneşti din Cluj. Întocmit de părintele Victor Deac şi preşedintele
Centralei, Emil Haţieganu. Cluj, 1944.
Revista Economică, Sibiu (1919–1948)
Tribuna Cooperaţiei Ardelene (Cluj) 1930–1932; Ed. de Uniunea Cooperativă
Ardealul. Red. Ion Modrigan şi Victor Jinga.
Magyar nyelvű gazdasági és szövetkezeti sajtó 1918 előtt

Hangya 1903–1918
Magyar Gazdák Szemléje 1896–1944
Magyar Pénzügy 1903–1914
Közgazdasági Szemle 1894–1938
Országos Központi Hitelszövetkezet Naptára, Évkönyve 1900–1918
Országos Központi Hitelszövetkezeti Értesítő 1900–1921
Szövetkezés (1890–1920). Szerk. Bernát István.
Szövetkezeti és Gazdasági Évkönyv An. 1. 1901 – an. 17. 1917
Két világháború közötti romániai magyar gazdasági és szövetkezeti

sajtó (és rovatok)
A Gazdasági és Hitelszövetkezetek Szövetsége mint szövetkezet II–(...)–X,
XV. évi üzleti jelentése az 1924 – (...) 1933, 1937. üzleti évről. Minerva,
Kolozsvár, 1924–1933, 1938.
Cooperaţia. Organ oficial al cooperativelor Furnica. Ed. Federalei Furnica.
An. 3. 1927 – an. 16. 1940.
Hangya. Az Erdélyi Gazda melléklete. 1922–1925.
431
Hangya naptár 1923–1948 (Nagyenyed)

Szövetkezés (Nagyenyed); 1. 1925 – 24. 1948. szerk. Szent-Iványi Sándor.
Szövetkezeti Értesítő 1. év. 1933– 16. év. 1948 (Cluj)
***
Aranyosszék. Torda. 1930–1940.
Aranyosvidék. Torda. 1930–1940.
Brassói Lapok. Brassó. 1900–1918. 1918–1940.
Ellenzék. 1904, 1918–1940. Kolozsvár.
Erdélyi Fiatalok. 1930–1940. Kolozsvár.
Erdélyi Gazda (Kolozsvár–Nagyenyed). 1869–1932, 1936–1944.
Hitel. 1935–1944. Kolozsvár
Keleti Újság. 1919–1940. Kolozsvár.
Korunk. 1926–1940. Kolozsvár.
Magyar Kisebbség. Szerk. Jakabffy Elemér. Lugoj, 1922–1942.
Magyar Nép. Szerk. Gyallay Pap Domokos. Cluj. 1922–1944.
Pásztortűz Almanach. 1925.
Szász gazdasági és szövetkezeti sajtó

Jahresberichte. In: Erste (...) Verbandstag der ländlichen Spar- und
Vorschußvereine und Wirtschaftsgenossenschaften. Hermannstadt,
1887–1941.
Mitteilungen der Verband Raiffeisenschen Genossenschaften.
Landwirtschaftliche Blätter. Organ der Siebenbürgisch-Sächsisches
Landwirtschaftsverband und des Verbandes Raiffeisenschen
Genossenschaften als Genossenschaft. 1905–1910.
Siebenbürger Deutsches Tageblatt. Sibiu. 1884–1940.
Siebenbürger Raiffeisenbote 1910–1941 (Hermannstadt, Sibiu) Verbandstag
der ländlichen Spar- und Vorschußvereine und Wirtschafts-
genossenschaften. Hermannstadt, 1887–1919, 1920–1940.
Életrajzok
Balázs Sándor: Mikó Imre. Kolozsvár, 2004.
Mikó Imre – Kicsi Antal – Horváth Sz. István: Balázs Ferenc. Monográfia.
[Francisc Balázs. Monografie.] Bukarest, 1983.
Az erdélyi magyar gazdasági gondolkodás múltjából. Szerk: Somai József.
RMKT, I. k. 2001. II. k. 2004.
432
Szövetkezeti mozgalmak történelme

Baltzarek, Franz: Die geschichtliche Entwicklung der Österreichischen
Genossenschaften. In: Patera, Mario (ed.): Handwörterbuch des
österreichischen Genossenschaftswesens. Wien, 1986.
Birchall, Johnson: Co-op: The people’s Business. Manchester University
Press. 1994.
Brote, Aurel (fordító): Însoţirile de credit împreunate cu însoţiri de consum.
Îndreptare practică pentru înfiinţarea şi conducerea de astfel de însoţiri.
Fr. W. Raiffeisen művének román nyelvű fordítása. Sibiu Nagyszeben,
1895.
Brucmüller, Ernst: Landwirtschaftliche Organisationen und gesellschaftliche
Modernisierung. Vereine, Genossenschaften und politische Mobilisierung
der Landwirtschaft Österreichs vom Vormärz bis 1914. Salzburg, 1977.
Desroche, Henri: Cooperation és dévelopment coopérative. Paris 1964.
Faust, Wilhelm: Geschichte der Genossenschaftsbewegung. Frankfurt, 1965.
Fulton, Murray E (ed.): Co-operative Organizations and Canadian Society:
Popular Institutions and the Dilemmas of Change. University of Toronto
Press, Toronto Buffalo London, 1990.
Gierke, Otto: Das deutsche Genossenschaftsrecht. Vol. I: Rechtsgeschichte
der deutschen Genossenschaft. Weidmannsche Buchhandlung, Berlin,
1868.
MacPherson Ian: Les principes coopératifs vers le 21e siecle. Genève, 1996.
MacPherson, Ian: Each for all: a history of the cooperative mouvement in
english Canada. Toronto, Ontario, 1979,
Mladenatz, Gromoslav: Histoire des doctrines cooperatives. P.U.F. Paris,
1933.
Mladenatz, Gromoslav: Tratat general de cooperaţie. Bucureşti, 1934.
Popescu, Gheorghe: De la economia clasică spre economia socială. Cluj, 1998.
Raiffeisen, F. W.: A hitelszövetkezetek mint eszközök a falusi népesség baja-
inak elhárítására. Kiadja az Országos Gazdasági Egyesület Könyvkiadó
Vállalata, Budapest, 1885.
Raiffeisen, Friedrich Wilhelm: Die Darlehenskassen-Vereine (als Mittel der
Linderung der Not der ländlichen Bevölkerung). Raiffeisendruckerei,
Neuwied am Rhein, 1887.
Todev, Tode – Brazda, Johann – Laurinkari, Juhani: Aufbruch im Osten –
mit oder ohne Genossenschaften. Göttingen, 1992.
Tracy, Michael: Government and Agriculture in Western Europe 1880–1988.
Harvester Wheatsheaf, 1989.
433
Tschajanov, Alexander: Die Lehre von bauerlichen Wirtschaft. Berlin, 1923.

Valkó László: Cooperative Ideas in the Eastern and Western Worlds.
Washington, 1951.
Valkó László: Essays on modern cooperation. Washington, 1964.
Valkó László: International Handbook of Cooperative Legislation. Washing-
ton, 1954.
Verdier, Roger – Hirschfeld, Andres: Le Secteur Cooperatif en France. La
Documentation Française. Paris, 1984.
A két világháború közötti Románia szövetkezeti intézményrend-

szere
*** Echipe studenţeşti la sate. Program de lucru şi rezultate. Întâiul an,
1934. Bucureşti, 1935.
*** Norme şi instrucţiuni pentru funcţionarea cursurilor de popularizare a
cunoştinţelor de agricultură şi economie casnică. Bucureşti, 1930.
*** Norme şi instrucţiuni privitoare la funcţionarea şcoalelor de agricultură
de iarnă. Bucureşti, 1931.
*** Program pentru munca culturală la sate a echipelor regale studenţeşti. In:
Albina. An. XXXVII. 1934. nr. 48.
Axenciuc Victor: Introducere în istoria economică a României. Epoca
modernă. Ed. Fundaţiei României de mâine. Bucureşti, 1997.
Băicoianu, C. I.: Studii economice, politice şi sociale, 1898–1940. Bucureşti, 1941.
Brătianu, C. I.: Agricultura în România de ieri şi în România de mâine.
Bucureşti, 1919.
Cipăianu, George: Combaterea crizei agricole prin raţionalizarea
producţiunii. Bucureşti, 1931.
Constantinescu, Mitiţă: L’évolution de la propriété rurale et la réforme
agraire en Roumanie. Bucureşti, 1925.
Cooperaţia în România întregită. Chişinău, 1920. Directoratul de
agricultură. Serviciul de stat al cooperaţiei din Basarabia.
Duca, I. G.: Les sociétes cooperatives en Roumanie. Paris, 1902.
Galan A.G. Problema creditului ţărănesc. In: Anale statistice şi economice.
Bucureşti, 1935.
Galan, A. G: Ce este cooperaţia. Gândirea şi sistemele cooperative în
România. Bucureşti, 1938.
Galan, A. G.: Monografia cooperaţiei de credit în România 1906–1935.
Bucureşti, 1935.
Galan, A. G.: Patru zeci de ani de experienţe cooperative în România,
1893–1934. Bucureşti, 1935.
434
Garoflid, C.: Chestiunea agrară în România. Bucureşti, 1920.

Ghiulea, Nicolae: Cooperaţia în Ardeal. Regimul juridic în care a trăit şi s-a
dezvoltat. In: Buletinul Secţiei de Studii Cooperatiste al Institutului Social
Român. 1928, I, 175–211.
Gide, Charles: La Coopération dans les Pays Latins. Paris, 1927.
Gormsen, Marius: Short Introduction to the Principal Problems of the
Agriculture in Romania. Bucureşti, 1945.
Ionescu–Şişeşti, G.: Măsuri legale luate în diferite ţări după război pentru
dezvoltarea agriculturii în comparaţie cu situaţia din România. In: Arhiva
pentru Ştiinţă şi Reformă Socială, an. V. 1924. nr. 3–4.
Jinga, Victor: Problemele fundamentale ale Transilvaniei. Ed. a II–a.
Îngrijită de Mihai D. Drecin. Braşov, 1995.
Jinga, Victor: Cooperaţia românească în judeţul Braşov. Braşov, 1932.
Jinga, Victor: Dinamica economiei cooperatiste. Braşov, 1941.
Madgearu, Virgil: Agrarianism, capitalism, imerialism. Contribuţii la
studiul evoluţiei sociale româneşti. Cluj–Napoca, Dacia, 1999.
Madgearu, Virgil: Evoluţia economiei româneşti după războiul mondial. Ed.
Independenţa Economică, Bucureşti, 1940.
Madgearu, Virgil: Noul regim agrar. Bucureşti, 1925.
Madgearu, Virgil: Structura şi tendinţele băncilor populare în România.
Bucureşti, 1914.
Madgearu, Virgil: Teoria economiei ţărăneşti. In: Independenţa Economică.
an. VIII, nr. 3–4, iulie–decembrie 1925, pp. 1–20.
Marinescu, Ilie: Politica socială interbelică în România. Relaţiile dintre
muncă şi capital. Bucureşti, 1995.
Problemele cooperaţiei române. Autonomia şi neutralitatea cooperaţiei.
Situaţia cooperaţiei în România Mare în 1924. Ed. Pagini Agrare şi
Sociale. Bucureşti, 1925.
Mihalache, Ion-Răducanu – Ion-Gormsen, Marius: Problemele cooperaţiei
române. Bucureşti, 1940.
Mitrany, David: The Land and the Peasant in Rumania; The War and the
Agrarian Reform 1917–1921. Oxford, London, 1930.
Mladenatz, Gromoslav: Cooperaţia în economia agricolă. Bucureşti, 1935.
Mladenatz, Gromoslav: Posibilităţile şi dificultăţile cooperaţiei în România.
In: Sociologie Românească. An 2, 1937, nr. 2–3. pp. 108–111.
Nagy Zoltán: Les régimes legaux de cooperatives en Roumanie. Dijon, 1934.
Nagy Zoltán: A szövetkezés és könyvvitel elméleti és gyakorlati tanítása a taní-
tóképző intézetekben. [Predarea cooperaţiei şi contabilităţii în şcolile
normale] In: Erdélyi Iskola 1938–39 pp. 482–486.
435
Pătrăşcanu, Lucian: Patruzeci de ani de frământări sociale în România.

Bucureşti, 1947.
Răducanu, Ion: Despre legea cooperaţiei adoptată de guvernul naţional-
ţărănist. In: Politica şi legislaţia agrară în România 1848–1945. Cluj,
1989. 253–254.
Răducanu, Ion: Noua orientare a cooperaţiei române. Bucureşti, 1933.
Rădulescu–Motru, C.: Ţărănismul, un suflet şi o politică (1924). In:
Rădulescu–Motru, C.: Scrieri politice. Ed. Nemira. 339–389.
Tăslăuanu, O. C.: Politica economică a României, 1930. Bucureşti, 1931.
Zeletin, Ştefan: Cooperaţie română. In: Zeletin, Ştefan: Burghezia română.
Neoliberalismul. Ed. Nemira. 1997. 457–469.
Román pénzintézetek és szövetkezetek az Osztrák–Magyar Monar-

chiában
Compas românesc. Anuar financiar, Sibiu, an. I. 1893 – an. VI. 1898. Red.
Nicolae Petra-Petrescu. Sibiu. Ed. Tipografiei Arhidiecesane
Anuar financiar şi economic pe anul 1898. Red. Nicolae Petra–Petrescu.
Sibiu, 1897.
Anuarul Băncilor Române. Jahrbuch der Rumänischen Banken. Tipografia
Archidiecesană. Nagyszeben. (an. I. 1900– an. 21. 1920) Red. Constantin
Diaconovich, Ion I. Lăpedatu.
Revista Economică. Sibiu (1899–1918, 1918–1948). Red. Constantin
Diaconovich, Ion I. Lăpedatu.
Tovărăşia. Foaie povăţuitoare la formarea şi conducerea însoţirilor economice
cum şi pentru agricultură, meserii, negoţ, etc. An. I. 1906 – an. VI. 1911.
Transilvania. Revista Asociaţiunii pentru Literatura Poporului şi Cultura
Poporului Român. 1912–1914.
A...(26–35–a) Adunare Generală a societăţii anonime „Albina” institut de

credit şi de economii în Sibiu ţinută la 27 Martiu 1899. Sibiu, Tipariul
Tipografiei Archidiecesane. 1899 (26-a), 1900, 1901, 1902, 1903, 1904,
1906 (33), 1908 (35-a Adunare)
Statutele centralei însoţirilor economice române din Bucovina. Cernăuţi,
1907.
Osvadă, Vasile: Mişcarea cooperatistă. In: Transilvania. 1912. Nr. 1–2. 1–48.
Osvadă, Vasile: Băncile populare din România. Sibiu, 1907.
Instrucţiune pentru înfiinţarea şi conducerea însoţirilor de păstrare şi cre-
dit după sistemul Fr. W. Raiffeisen în Ducatul Bucovinei. Traducere din
limba germană de Mihai Bendevschi. Cernăuţi, f. a.
436
Raportul general al Comitetului Central al Reuniunii Române de

Agricultură din Comitatul Sibiu pe anul..... Sibiu, 1891–1912.
Raportul Conferenţiarului cooperativ despre activitatea sa în lunile noiembrie
şi decembrie 1913 şi prima jumătate a anului 1914. In: Transilvania. 1914.
p. 301–309.
Statutele Solidarităţii asociaţiune de institute financiare ca însoţire. Sibiu,
1907.
Brote, Aurel (traducere): Însoţirile de credit împreunate cu însoţiri de

consum. Îndreptare practică pentru înfiinţarea şi conducerea de astfel de
însoţiri. Traducerea tratatului Fr. W. Raiffeisen. Sibiu, 1895.
Brote, Eugen: Cestiunea română în Transilvania şi Ungaria. Un memoriu
politic. Bucureşti, 1895.
Brote, Eugen: Organizaţia creditului prin băncile româneşti. Arad, 1909.
Enescu, Ion – Enescu, Iuliu: Ardealul, Banatul, Crişana şi Maramureşul din
punct de vedere economic. Bucureşti, 1915.
Gyárfás Elemér: A nemzetiségi pénzintézetek. Ellenzék, 1904. okt. 28. Újrakö-
zölve In: Uő: Erdélyi problémák. Lugos, 1923. pp. 99–102.
Gyárfás Elemér: Az erdélyi románok hitelszervezetei. In: Magyar Kisebbség.
1924. p. 71–79.
Instrucţiune pentru înfiinţarea şi conducerea însoţirilor de păstrare şi cre-
dit după sistemul Fr. W. Raiffeisen în Ducatul Bucovinei. Traducere din
limba germană de Mihai Bendevschi. Cernăuţi, f. a.
Lăpădatu, Ion I.: Monografia Institutului de credit şi economii „Ardeleana”
societate pe acţii din Orăştie. Sibiu, 1912.
Lăpădatu, Ion I.: Românii Seceleni. Causele decadenţei lor economice şi
mijloacele de îndreptare. Braşov, 1899
Lăpădatu, Ion I.: Probleme sociale şi economice. Ajută-te şi Dumneděu te va
ajuta. Braşov 1904.
Lupaş, Ioan: Casa de păstrare (reuniunea) din Sălişte. Un sfert de secol de la
înfiinţarea ei (1884–1909). Sibiu, Tip Arhidiecezană, 1918.
Mihu, Ioan: Spicuiri din gândurile mele. Red. Silviu Dragormir. Sibiu, 1938.
Osvadă, Vasile: Băncile populare din România. Sibiu, 1907.
Osvadă, Vasile: Naţionalismul în economie. In: Tovărăşia. 1911. nr. 2. pp.
2–3.
Osvadă, Vasile: Mişcarea cooperativă. Raport cătră comitetul central al
Asociaţiunii pentru literatura română şi cultura poporului român...” In:
Transilvania. Revista Asociaţiunii pentru literatura română şi cultura
poporului român. 1912. Nr. 1–2. pp. 1–38.
437
Petra–Petrescu, Nicolae: Monografia Institutului de credit şi economie

Albina 1872–1897. Sibiu, 1897.
Petra–Petrescu, Nicolae: Societăţile financiare la românii din Ungaria.
Chişinău, 1918.
Răducanu, Ion: Cooperaţia în Ardeal şi în România. In: Revista Economică.
1914. p. 213.
Sándor Imre: Erdély pénzvilága. [Lumea finanţelor din Ardeal] Kolozsvár,
Újhelyi és Borso Könyvsajtója, 1910.
Sándor József: Az EMKE megalapítása és negyedszázados működése
1885–1910 (Înfiinţarea şi activitatea de 25 ani a Societăţii Culturale
Maghiare din Transilvania). Cluj, 1910.
Veridicus: A magyarországi románok egyházi, iskolai, közművelődési, köz-
gazdasági intézményének és mozgalmainak ismertetése. [Prezentarea
instituţiilor şi mişcărilor bisericeşti, şcolare, culturale şi economice ale
românilor din Ungaria] Budapest, 1908.
A román nemzetiség gazdasági-pénzügyi és szövetkezeti moderni-

zációjának történetírása
Ábrahám Barna: The Idea of an Independent Romanian National Economy
in Transylvania at the Turn of the 20th Century. In: Nation-Building and
Contested Identities. Romanian and Hungarian Case Studies. Regio
Books–Polirom, Budapesta–Iaşi, 2001.
Ábrahám Barna: Az erdélyi románság polgárosodása a 19. század második
felében. [Procesul de îmburghezire al românilor din Transilvania în a doua
jumătate a secolului al 19-lea] Pro-Print, Miercurea-Ciuc, 2004.
Axenciuc, Victor – Tiberian, Ion: Premise economice ale formării statului
unitar naţional român. Bucureşti, 1979.
Boia, Lucian: Eugen Brote. Cluj-Napoca, 1977.
Bolovan, Sorina Paula: Familia în satul românesc din Transilvania. A doua
jumătate a secolului al XIX-lea şi începutul secolului XX. Centrul de
Studii Transilvane – Fundaţia Culturală Română, Cluj-Napoca, 1999.
Bonaciu, Claudia: Reuniunea Economică din Orăştie (1899–1914). Studia
U.B.B – H., XL, 1–2, 1995, p. 49–53.
Dobrescu, Vasile – Kovacs, Iosif: Presa românească despre cooperaţia din
Transilvania la începutul secolului XX. In: Anuarul Institutului de Istorie
şi Arheologie Cluj–Napoca XVII, 1974.
Dobrescu, Vasile: Elita românească în lumea satului transilvănean
(1867–1918). Târgu-Mureş, 1996.
438
Dobrescu, Vasile: Ideea făuririi unei vieţi economice naţionale proprii a

Românilor transilvăneni în epoca dualismului austro-ungar (1867–1918).
In: Apulum, XVIII, 1980.
Dobrescu, Vasile: Sistemul de credit românesc din Transilvania. 1872–1918.
Târgu–Mureş, 1999.
Drăganu, N.: Monografia Societăţii de Împrumut şi păstrare Aurora din
Năsăud. 1873–1923. Cluj, 1924.
Drecin, Mihai D. (coord.): Istorie financiar-bancară. Studii asupra băncilor
româneşti din Transilvania (1867–1918) Vol. I. Ed. Dacia, Cluj-Napoca,
1999.
Drecin, Mihai D. (coord.): Istorie financiar-bancară. Studii asupra băncilor
săseşti, româneşti, maghiare şi slovace din Austro–Ungaria
(1867–1918). Vol. II. Ed. Dacia, Cluj-Napoca, 2001.
Drecin, Mihai D.: Înfiinţarea institutului de credit şi economii „Albina” din
Sibiu. In: Crisia, III, 1973, 243–266.
Drecin, Mihai D.: Înfiinţarea uniunii Solidaritatea şi sistemul bancar
românesc din Transilvania (1892–1907). In: Anuarul Institutului de
Istorie şi Arheologie Cluj-Napoca XX (1977). p. 221–237.
Drecin, Mihai D.: Mişcarea cooperatistă la Românii din Transilvania la
începutul secolului al XIX-lea oglindită în paginile „Revistei Economice”
din Sibiu. In: Crisia, XV, Oradea, 1985. pp. 327–332.
Drecin, Mihai M: Banca „Albina” din Sibiu. Instituţie naţională a românilor
transilvăneni (1867–1918). Cluj-Napoca, 1982.
Drecin, Mihai D.: Finanţe şi bănci în Transilvania: Consideraţii asupra unor
veritabile instituţii naţionale. In: Dosarele istoriei. An. 4. 1999. nr. 10. pp.
18–21.
Dronca, Lucian: Din politica financiară a românilor ardeleni. Banca
„Economul” din Cluj (1886–1918). Presa Universitară Cluj, 1999.
Fati, Sabina: Naţionalism civic versus naţionalism etnic în perioada
memorandistă. In: Altera. An. X. 2004. pp. 94–105.
Ghişa, Ioan: Banca Crişana S.A. Brad (1891–1940). Ed. Concordia, Arad, 1942.
Glodariu, Eugenia: Consideraţii privind implicarea Astrei în mişcarea
naţional-politică a românilor din Transilvania. In: Acta Musei Napocensis.
XXII–XXIII (1985–1986). pp. 287–294.
Glodariu, Eugenia: Din activitatea editorială a Astrei: „Biblioteca Populară a
Asociaţiunii”. In: Acta Musei Napocensis, an. VIII, 1971.
Grecu, Victor V. (red.): Săliştea Sibiului, străveche vatră românească. Sibiu,
1990.
439
Herţia, D. I.: Preocupări de organizare financiară-economică la Românii din

Transilvania înante de unire. In: Fraţilor Alexandru şi Ion I. Lapedatu la
împlinirea vârstei de 60 ani. M. Of. Imprimeria Naţională. 1936. pp. 361–372.
Hitchins, Keith: Afirmarea naţiunii: mişcarea naţională românească din
Transilvania 1860/1914. Ed. Enciclopedică. Bucureşti, 2000.
Ionescu, Toader: Ideea unităţii naţionale reflectată în gândirea economică
din Transilvania (1848–1918). Bucureşti, 1983.
Jude, Magdalena Maria – Cordoş, Nicolae: Prima reuniune de agricultură la
românii transilvăneni. In: Acta Musei Napocensis, an. XIII., 1976. p.
523–533.
Kemény Gábor G.: A magyar nemzetiségi kérdés története. A nemzetiségi
kérdés a törvények és tervezetek tükrében 1790–1918. [Istoria problemei
naţionalităţilor din Ungaria. Problema naţionalităţilor reflectată în legi şi
proiecte de legi] Budapesta, 1946.
Kovács Iosif: Monografiile săteşti din Transilvania la sfîrşitul sec. XIX. şi
încep. sec. XX. In: Acta Musei Napocensis. An. IX, Cluj, 1972.
Lupaş, Ioan: Sibiul ca centru al vieţii româneşti din Ardeal. In: Anuarul
Institutului de Istorie Naţională, vol. V, Cluj, 1928.
Maior, Liviu: Alexandru Vaida-Voevod între Belvedere şi Versailles. Cluj-
Napoca, 1993.
Maior, Liviu: Mişcarea naţională românească din Transilvania, 1900–1914.
Cluj-Napoca, 1986.
Mândruţ, Stelian: Mişcarea naţională şi activitatea parlamentară a
deputaţilor Partidului Naţional Român din Transilvania între anii
1905–1910. Oradea, 1995.
Marica, George Em.: Studii de istoria şi sociologia culturii române ardelene
din secolul al XIX-lea. Vol. I. Cluj-Napoca, 1977.
Maciulea, Ştefan: Corespondenţa dintre Visarion Roman şi Ioan Micu
Moldovan. In: În aminitirea lui Constantin Giurescu. Bucureşti, 1944.
Niessen, James: Relaţii interconfesionale şi procesul formării naţiunii
române în Transilvania. In: Anuarul Institutului de Istorie Cluj. XXXI
(1992) p. 79–92.
Paşcanu, Mihail: Creditul financiar în părţile româneşti din fosta Ungarie.
Bucureşti, Cartea Românească. 1920.
Petra, Nicolae N.: Băncile româneşti din Ardeal şi Banat. Ed. Cartea
Românească. Sibiu, 1936.
Retegan, Simion: Lupta burgheziei române din Transilvania pentru
înfiinţarea unei facultăţi juridice româneşti (1848–1883). In: Anuarul
Institutului de Istorie şi Arheologie Cluj-Napoca, X., Cluj, 1967.
440
Retegan, Simion: Structura social-economică a burgheziei româneşti din

Transilvania în anii regimului liberal. In. Acta Musei Napocensis, an. VIII,
1971.
Scridon, Gavril: Octavian Tăslăuanu şi problema culturalizării ţărănimii.
Miercurea-Ciuc, 1978.
Sigmirean, Cornel: Istoria formării intelectualităţii româneşti din
Transilvania şi Banat în epoca modernă. Cluj-Napoca, Presa Universitară
Clujeană, 2000.
Slăvescu, Victor: Banca Albina din Sibiu, cea mai însemnată întreprindere
financiară din Transilvania. Bucureşti, 1920. Biblioteca Asociaţiei pentru
studiul şi reforma socială, Secţia financiară, nr. 6.
Suciu, Petru: Problema oraşelor ardelene. In: Probleme ardelene. Cluj, 1924.
Surdu, Bujor: Aspecte privind rolul băncilor române în consolidarea
burgheziei româneşti din Transilvania până la primul război mondial. In:
Anuarul Institutului de Istorie Cluj, an. V., 1962, pp. 179–199.
Surdu, Bujor: Societatea de păstrare şi împrumut din Răşinari. In: Acta Musei
Napocensis III., Cluj, 1966. pp. 317–328.
Vesa, Vasile: Aspecte ale activităţii cultural-politice a burgheziei române din
Transilvania la sfîrşitul sec. XIX şi începutul sec. XX. In: Acta Musei
Napocensis, an. III. 1966. pp. 537–546.
A két világháború közötti Románia gazdaságpolitikája. Történetírás

Axenciuc Victor: Introducere în istoria economică a României. Epoca
modernă. Ed. Fundaţiei României de mâine. Bucureşti, 1997.
Barbu, Eugen-Emanuil: Din istoria cooperaţiei de consum din România.
Craiova, 1995.
Barbu, Eugen-Emanuil: Din istoria cooperaţiei de credit din România.
Craiova, 2000.
Báthory Ludovic: Trăsături generale ale dezvoltării şi modernizării sistemului
industrial-bancar. In: Iancu, Gheorghe – Vesa Vasile – Puşcaş, Vasile:
Dezvoltare şi modernizare în România interbelică. Culegere de studii.
Bucureşti, Ed. Politică, 1988. p. 188.
Bozga, Vasile: Criza agrară în România dintre cele două războaie mondiale.
Bucureşti, 1977.
Ciupercă, I.: Opoziţie şi putere în România anilor 1912–1928. Ed. Univ. Al. I.
Cuza, Iaşi, 1914.
Dragoş, Gheorghe: Cooperaţia în Ardeal. Istoric – situaţia actuală –
perspective. Oficiul Naţional al Cooperaţiei Române. Bucureşti, 1934.
Hitchins, Keith: România 1866–1947. Bucureşti, 1997.
441
Iancu, Gheorghe – Vesa Vasile – Puşcaş, Vasile: Dezvoltare şi modernizare în

România interbelică. Culegere de studii [Fejlődés és modernizáció a két
világháború közötti Romániában]. Bucureşti, Ed. Politică, 1988.
Ionescu, Toader: Istoria gândirii economice din România 1900–1940.
Bucureşti, 1996.
Ionescu, Toader: Istoria gândirii economice universale şi româneşti. Cluj-
Napoca, 1999.
Josan, Andrei: Economia României interbelice în context european. ASE;
Bucureşti, 2004.
Josan, Andrei: Evoluţii economice pe plan mondial în perioada interbelică.
ASE; Bucureşti, 2004.
Jowitt, Keith: Social Change in Romania 1860–1940 – A debate on
development in a European Nation. Univ. Of California Berkeley, 1974.
Lapedatu, Ion I.: Finanţele private în Ardeal. In: Transilvania, Banatul,
Crişana, Maramureş. Vol I. Bucureşti, Cultura Naţională, 1929. 561–566.
Mamina, Ioan, Ioan Scurtu: Guverne şi guvernanţi 1916–1938. Bucureşti, 1996.
Pop, Dana: Şcoala economică clujeană interbelică. Ed. Fundaţiei pentru
Studii Europene. Cluj-Napoca, 2005.
Ornea, Zigu: Poporanismul. Bucureşti, 1972.
Ornea, Zigu: Sămănătorismul. Bucureşti, 1998.
Ornea, Zigu: Ţărănismul. Studiu sociologic. Bucureşti, 1969.
Ornea, Zigu: Viaţa lui Constantin Stere. Vol 1–2. Bucureşti, 1989–1991.
Pintea, Alexandru – Ruscanu, Gheroghi: Băncile în economia românească
1774–1995. Ed. Economică, Bucureşti, 1995.
Popescu, Gheorghe: De la „economia clasică” spre „economia socială”.
Editura Risoprint, Cluj-Napoca, 1998.
Saizu, Ion: Modernizarea României contemporane (perioada interbelică).
Pas şi impas. Ed. Academiei Române. Bucureşti, 1991.
Saizu, Ion: Dimensiunea, caracterul, structura concepţiei „Prin noi înşine” în
perioada 1922–1928. In: Revista de istorie, tom 32, 1979. nr. 12. pp.
2319–2339.
Saizu, Ion: Europa economică interbelică. Iaşi, 2004.
Stângaciu, Anca: Capitalul italian în economia românească între anii
1919–1939. Cluj-Napoca, 2004.
Şandru, Dumitru: Creditul agricol în România, 1918–1944. Ed. Academiei,
Bucureşti, 1985.
Şandru, Dumitru: Reforma agrară din 1921 în România. Bucureşti, 1975.
Suciu, Petru: Clasele sociale ale românilor din Ardeal. In: Transilvania,
Banatul, Crişana, Maramureşul 1918–1928. Vol. I. Bucureşti, 1929.
442
A két világháború közötti romániai falusi lakosság és gazdaság.

Kortárs szocioógia és történetírás
Bolovan, Ioan: Satul românesc din Transilvania de la revoluţia paşoptistă la
primul război mondial. Aspecte demografice. Cluj-Napoca, UBB, 1998.
Cartwright, Andrew L.: The Return of the Peasant. Land reform in post-
Communist Romania. Ashgate, 2001.
Costea, Şt. – Larionescu, M – Tanasescu, F.: Agricultură Românească – O
perspectivă istorică sociologică. Ed. Ararat, Bucureşti, 1996.
Dunlap, Tanya: Nation-Building and Nationalism. A review Article. In:
Spiritualitate transilvană şi istorie europeană. Ed. Iacob Mârza, Ana
Dumitran. Alba-Iulia. 1999. pp. 519–534.
Fischer-Galaţi, Stephen: Peasant Movements in central and South-Eastern
Europe. In: Balkan Studies VI. No. 2 (1965) pp. 358–361.
Georgescu, D. C.: Populaţia satelor româneşti. In: Sociologie românească.
An. 2. 1937. nr. 2–3.
Golopenţia, Anton: Gradul de modernizare al regiunilor rurale ale României.
In: Sociologie românească. An. 4. 1939. nr. 4–6. pp. 209–217.
Golopenţia, Anton: Starea culturală şi economică a populaţiei rurale din
România. In: Revista de igienă socială. An. 10, nr. 1–6, pp. 235–246.
Gusti, Dimitrie: Sociologia militans. Cunoaştere şi acţiune în serviciul
naţional. Bucureşti, 1946.
Gusti, Dimitrie: Sociologia monografică. Bucureşti, 1971.
Gusti, Dimitrie: A szociológiai monográfia. [Sociologia monografică]
Introducere de Balázs Sándor. Kriterion, Bukarest, 1976.
Gusti, Dimitrie: Un an de activitate la Ministerul Instrucţiei, cultelor şi
artelor, 1932–1933. Bucureşti, 1934.
Gusti, Dimitrie: Temeiurile teoretice ale cercetărilor monografice. In idem:
Opere. Vol. I. Bucureşti, 1968. pp. 270–278.
Gusti, Dimitrie: Starea de azi a satului românesc. In idem: Opere. Vol. I.
Bucureşti, 1968. pp. 486–491.
Gusti, Dimitrie: Monografia sociologică. Planul de lucru. In idem: Opere. Vol.
I. Bucureşti, 1968. pp. 416–468.
Herseni Traian: Şapte ani de cercetări monografice. In: Arhiva pentru ştiinţa
şi reforma socială. An. X. 1932. nr. 1–4.
Herseni, Traian: Teoria monografiei sociale. Bucureşti, 1934.
Manuilă, Sabin: Structure et évolution de la population rurale, Bucureşti,
1940.
Manuilă, Sabin; Georgescu, D. C.: Populaţia României. Bucureşti, 1937.
443
Marinescu, Ilie: Politica socială interbelică în România. Relaţiile dintre

muncă şi capital. Bucureşti, 1995.
Mihăilescu, Vintilă: Vecini şi vecinătăţi în Transilvania. Paideia Bucuresti,
2000.
Pană, Virgil: Minorităţi etnice din Transilvania între anii 1918–1940. Tg.
Mureş. 1995.
Radu, Sorin: Electoratul din România în anii democraţiei parlamentare
(1919–1937). Iaşi, Institutul European, 2004.
Dogan, Mattei: Sociologie politică. Opere alese. Bucureşti, 1999.
Dogan, Mattei: Dansul electoral în România interbelică. In: Revista de
Cercetări Sociale. 1995. nr. 4. pp. 3–23.
Dogan, Mattei: Cum să Comparăm Naţiunile. Sociologia Politică
Comparativă. Bucarest, Ed. Alternative, 1993.
Retegan, Simion: Contribuţii privind organizarea comunităţii săteşti din
Transilvania în secolul al XIX-lea. In: Anuarul Institutului de Istorie.
1976. pp. 193–215.
Roberts, Henry L.: Rumania: Political Problems of an Agrarian State. New
Haven, 1951.
Şandru, Dumitru: Consideraţii privitoare la problema suprapopulaţiei
agricole din România între cele două războaie mondiale. In: Anuarul
Institutului de Istorie şi Arheologie. An. 15. 1978. pp. 79–91.
Şandru, Dumitru: Populaţia rurală a României între cele două războaie
mondiale. Iaşi, 1980.
Stahl, Henri: Experienţa echipelor regale studenţeşti. In: Revista Fundaţiilor
Regale. An. II. 1935. nr. 1.
Stahl, Henri: Sociologia satului românesc. Bucureşti, 1946.
Stahl, Henri: Traditional Romanian Village Communities. The Transition
from the communal to the capitalist mode of production in the Danube
region. Cambridge, 1980.
Turnock, D.: Eastern Europe: An Economic and Political Geography.
Routledge, London, 1989.
Turnock, D.: The Economic Geography of Romania. Bell, London, 1974.
Turnock, D.: The Romanian Economy in the Twentieth Century. Croom
Helm, London, 1986.
Venczel József: Az önismeret útján. [Pe calea autocunoaşterii]. Bukarest, 1980.
Vedinaş, Traian: Introducere în sociologia rurală. Iaşi, Polirom 2001.
Venczel József: De la autocunoaşterea naţiunii la ştiinţa naţiunii. Note asupra
încercărilor de cercetare a satelor maghiare. In: Sociologie Românească.
An. I. 1936. nr. 6. pp. 27–36.
444
A szász szövetkezetek történelme

***Bericht über die Tätigkeit des sächsischen Zentralausschusses seit 1890.
Hermannstadt, Drotleff, 1896.
Ciobanu, Vasile: Contribuţii la cunoaşterea istoriei saşilor transilvăneni
1918–1944. Ed. hora, Sibiu, 2001.
Dorner, Béla: Az erdélyi szászok mezőgazdasága (Agricultura saşilor din
Transilvania). Budapest, 1910.
Egry, Gábor: Nemzet és gazdaság. [Naţiune şi economie] In: Pro Minoritate
2003/Spring. 59–68.
Filff, Gustav: Geschichte und Gegenwart der Siebenbürgisch-sächsischen
Genossenschaften. Stuttgart, 1931.
Göllner, Carl (red.): Die Siebenbürger Sachsen in den Jahren 1848–1918.
Böhlau Verlag, Köln – Wien, 1988.
Göllner, Carl: Karl Wolffs politiches und wirtschaftlichen Wirken. In:
Forschungen zur Volks- und Landeskunde. Band. 16. 1973. Nr. 1. p. 5–38.
Heimberger, Filip: Cooperaţia săsească – sistem Raiffeisen din Ardeal. Cluj,
1939.
Kessler, Wolfgang (Hrsg.): Gruppenautonomie in Siebenbürgen / 500 Jahre
siebenbürgisch-sächsische Nationsuniversität. Köln, Wien, Böhlau, 1990.
Klein, Christoph: Anvertraute Pfunde. Gustav Klein und die
Hermannstädter allgemeine Sparkassa, Band 18 von Schriften zur
Landeskunde Siebenbürgens. Köln – Weimar – Wien: Böhlau, 1995.
Klein, Gustav Adolf: Geschichte der Hermannstädter allgemeinen Sparkassa
1841–1941. Festschrift zur Jahrhundertfeier am 11. Dezember 1941. Her-
mannstadt: Eigenverlag der Hermannstädter allgemeinen Sparkassa, 1941.
Myß, Walter (red.): Die Siebenbürger Sachsen. Lexikon. Wort und Welt
Verlag, Lizenzausgabe: Kraft Verlag, 1993.
Oebser, Arno Dr: Das deutsche Genossenschaftswesen in den ehemaligen
Tschecho-Slowakei, in Rumänien, Südslawien un Ungarn. Stuttgart und
Berlin, 1940. Beiträge zum Genossenschaftswesen. Schriften des Seminars
für Genossenschaftswesen and der Universität Halle–Wittenberg.
Rösler, Rudolf: Die Kreditorganisation der Sachsen in Siebenbürgen. Krafft,
Hermannstadt, 1914.
Roşca, S.: Organizarea economică financiară a Saşilor din Ardeal. In:
Buletinul Institutului Economic Român, 1935, XIV, 7–15.
Schubert, Hans-Achim: Nachbarschaft und Modernisierung. Eine historische
Soziologie traditionaler Lokalgruppen am Beispiel Siebenbürgens, vol. 6.
Studia Transylvanica. Böhlau – Köln – Wien – 1980.
445
Schuller, G. A.: Die Raiffeisenorganisation im siebenbürgisch–sächsisches

Sachsenlande in ihrer Entwicklung von 1885–1910. In: Dr. Carl Wolff als
Direktor der Hermannstädter Allgemeine Sparkassa. Festschrift.
Hermannstadt, Drottleff, 1910. 169–179.
Schuller, G. A. (hrsg): Festschrift aus Anlass der 25. Jahreswende seit
Gründung der ersten Raiffeisengenossenschaften in Siebenbürger
Sachsenlande (1885–1910). Hrsg. Von Verband Raiffeisenschen
Genossenschaften a. G. Hermannstadt, 1910.
Teutsch, Friedrich: Geschichte der Siebenbürger Sachsen für das sächsische
Volk. Band. IV. Hermannstadt, 1924.
Ullrich, Konrad: Die volkswirtschaftliche Bedeutung der Siebenbürger
Sachsen für Rumänien. Leipzig, 1930.
Ungar, Reimar Alfred – Nistor, Nicolae: Carl Wolff. Sein Leben und Wirken
in Wort und Bild. Kriterion, Bucureşti, 1981.
Wagner, Ernst: Zur Geschichte der Siebenbürgisch-sächsischen Land-
wirtschaftvereins und der Siebenbürgisch-sächsischen Landwirtschaft in
den Jahren 1845–1940. In: Naturwissenschaftliche Forschungen über
Siebenbürgen. vol. I. Köln–Wien, 1979. pp. 197–295.
Wehenkel, Gunther: Deutsches Genossenschaftswesen in Rumanien. Stutt-
gart, 1929.
Wolff, Karl: Aus meinem Leben. Lauban i. Schles. (B. Ostermann): Verlag der
Bildungsstätte deutscher Volkheit, 1929.
Wolff, Karl: Schriften und Reden. Ed. de Michael Kroner. Kriterion-Bücherei.
Kriterion, Bucuresti, 1976.
Wolff, Karl: Die Geschichte der Hermannstädter Allgemeine Sparkassa
während der ersten fünfzig Jahre ihres Bestandes (von 1841 bis 1891).
Jubiläums Festschrift. Hermannstadt, 1891.
Wolff, Karl: Zweiter Jahresbericht über die ländlichen Spar- und Vorschuß-
Vereine: erstattet vom Verbandsanwalt Dr. Karl Wolff auf dem
Vereinstage in Mühlbach am 13. August 1888 / Karl Wolff. –
Hermannstadt: Drotleff, 1888. In: Siebenbürgisch-deutsches Tageblatt,
1888, Nr. 4466–4469.
A magyar szövetkezeti mozgalom történelme 1918 előtt

A céhes élet Erdélyben. Válogatta, bevezetővel és jegyzetekkel ellátta Kovách
Géza és Binder Pál. Bukarest, 1981
Balogh Elemér: Emlékeim. A negyvenéves „Hangya” és a Közgazdasági
Egyetem története, Budapest, 1938.
446
Hangya, A, Termelő-Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezet, a Magyar Gaz-

daszövetség szövetkezeti Központja első 25 éve. Budapest, 1923.
Horváth János Csepreghy: A magyar szövetkezeti intézmény története. I–II.
Budapest, 1926.
Egyed Ákos: Falu, város, civilizáció. Bukarest, 1980.
Hangya termelő-értékesítő és fogyasztási szövetkezetek, a Magyar gazda-
szövetség szövetkezeti Központja első 25 éve. Budapest, 1923.
Gyimesi Sándor: A parasztság és a szövetkezeti mozgalmak. In Szabó István
(szerk.): A parasztság a kapitalizmus korában 1848–1918. Akadémiai
kiadó, Budapest, 1965. pp. 616–654.
Gyurgyák János: A zsidókérdés Magyarországon. Budapest, 2001.
Ieda, Osamu: The Rural Cooperatives and Members’ Liability from a
Historical Perspective: the Hungarian Case, in: Ieda, Osamu: The New
Structure of the Rural Economy in Post–Soviet Countries, SRC, Hokkaido
University, 2001. pp. 1–7.
Ihrig Károly: A szövetkezetek a közgazdaságban [Cooperativele în
economie]. Budapest, 1937.
Kovács Éva: Államosodás vagy államosítás. Az 1898. évi XXIII. t.c
országyűlési vitája. Jakabffy Kéziratgyűjtemény Kolozsvár. K773
Navratil Ákos: A szövetkezés szerepe társadalmunkban. In: Közgazdasági
Szemle. 1900. pp. 741–751.
Orosz István: A modernizációs kísérletek főbb szakaszai a magyar mezőgaz-
daságban a XIX–XX. században. In: Múltunk. 2003. nr. 2. pp. 231–258.
Pártos Szilárd – Szilágyi László: Szövetkezeti ismeretek. Budapest, 1935.
Pólya Jakab: A magyar szövetkezeti ügy. In: Közgazdasági Szemle. An. 18.
1896. pp. 625–647.
Schandl Károly: A magyar szövetkezés negyven éve. OKH, Budapest, 1938.
Szabad György: A hitelviszonyok. In: A parasztság a kapitalizmus korában
1848–1918. Akadémiai kiadó, Budapest, 1965. 184–244.
Szabó Miklós: Új vonások a századforduló magyar konzervatív gondolkodásá-
ban. In: Szabó, Miklós: Politikai kultúra Magyarországon 1896–1986.
Budapest, 1989. pp. 109–176.
Szádeczky Lajos: Iparfejlődés és a céhek története Magyarországon. Buda-
pest, 1913. I. 63. Országos Iparegyesület báró Kornfeld Zsigmond könyvtá-
ra. VI–VII.
Wanke Gusztáv: A hitelszövetkezeti ügy Magyarországon. Budapest, 1935.
447
A magyarországi pénzintézetek történelme

A hegyvidéki, erdélyrészi (székelyföldi) és felvidéki ministeri kirendeltségek
1910. és 1911. évi működésének ismertetése. Pallas, Budapest, 1912.
Bodor Antal: Az erdélyrészi pénzintézetek. Kny. Közgazdasági Szemle. 1904.
Egry Gábor: Az 1873-as tőzsdekrach hatása a magyarországi hitelszervezetre.
In: TörténÉSz an. 3. nr. 1–2. 1995. pp. 65–144.
Fenyvessy Adolf – Menczel Lajos: A Pesti Hazai Első Takarékpénztár-egye-
sület története. I–II. Budapest, 1940.
Gidófalvi István: A községi takarékpénztárak mint városaink fejlődésének
tényezői. Budapest, 1909.
Tomka Béla: A magyar bankrendszer fejlődésének sajátosságai nemzetközi
összehasonlításban 1880–1931. In: Századok, an. 133. 1999. nr. 3. pp.
655–681.
Tomka Béla: A magyarországi pénzintézetek rövid története (1836–1947).
Gondolat, Budapest, 1996.
Tomka Béla: Személyi összefonódás (interlocking directorates) bankok és
iparvállalatok között a századforduló Magyarországán. In: Replika 25
(martie 1997). p. 37–46.
Ürmös Lóránt – Csorba László: Ungarn. In: Europäische
Sparkassengeschichte II. Hrsg. Jürgen Mura. 1998. 367–387.
Vargha Gyula: A magyar hitelügy és hitelintézetek története. Budapest, 1896.
Az erdélyi szövetkezeti mozgalom történelme

Aczél Ede: Az EGE gazdasági népnevelése. In: Hitel. 1937. nr. 1. pp. 80–83.
Asztalos Sándor: Az új mezőgazdasági törvény. In: Hitel. 1937. nr. 1. pp.
86–87.
Balázs Dénes: Ne nézze senki csak a maga hasznát... Szövetkezeti mozgalom
a Kis- és Nagy-Homoród mentén. Székelyudvarhely, 1995.
Balázs Ferenc: A rög alatt. Aranyosszéki Vidékfejlesztő Szövetkezet kiadása.
Torda, 1936.
Balázs Ferenc: Aranyosszéki tervek. Torda, 1933.
Balázs Ferenc: Bejárom a kerek világot. Kolozsvár, 1929.
Balázs Ferenc: Kis társadalmak önellátása. In: Erdélyi Fiatalok. 1932/5.
67–73.
Balázs Ferenc: Mit tehetnek a tanult emberek a falu érdekében? In: Erdélyi
Fiatalok. 1930. pp. 85–88.
Bözöd György: Székely bánja. Mentor. Marosvásárhely. h.n. é.n.
Cseke Vilmos: Iskolaszövetkezeteink működése. In: Erdélyi Iskola, 1938–39.
448
Demeter Béla: Gazdasági válságunk. In: Erdélyi Fiatalok 1930.

Demeter Béla–Venczel József: Az EMGE munkája a román impérium alatt.
Kolozsvár, 1940.
Egyed Ákos: Falu, város, civilizáció. Bukarest, 1981.
Farkas Árpád: Erdély mezőgazdasága. [Agricultura Transilvaniei] Cluj, 1944.
Gidófalvi, István: A székely-akció és a hitelszövetkezetek [Acţiunea secuiască
şi cooperativele de credit]. Budapest, 1902.
Gidófalvi István: A hitelszövetkezeti érdekképviselet. Kolozsvár, 1902
Móricz Miklós: Az erdélyi föld sorsa. Budapest. 1932.
Nádas Rózsa: Szövetkezetek Erdélyben. Budapest, 1940.
Nagy András: Népegészségügy. In: Hitel. 1938. nr. 4. 324–325.
Nagy Lajos: A kisebbségek alkotmányjogi helyzete Nagyromániában.
Kolozsvár, 1944.
Nagy Zoltán: Szövetkezeti ismeretek kézikönyve. Kiadja a „Hangya” Szövetke-
zetek és a „Szövetség” Gazdasági és Hitelszövetkezetek Központja, Kolozs-
vár, 1939
Nagy Zoltán: Az iskolaszövetkezetek szervezete, működése és vezetése. Kiad-
ja a „Hangya” Szövetkezetek szövetsége és a „Szövetség” Gazdasági- és
Hitelszövetkezetek Központja, 1939.
Nagy Zoltán: A szövetkezés és a könyvvitelelméleti gyakorlati tanítása az
elemi iskolákban. Erdélyi Iskola, 1938/39.
Nagy Zoltán: Az erdélyi szövetkezetek a visszatéréskor. Kolozsvár, 1942.
Nagy Zoltán: Erdély gazdasági életének szövetkezeti megszervezése. Kolozs-
vár-Cluj, 1946.
Nagy Zoltán: Les régimes légaux de cooperatives en Transylvanie. Dijon,
1934.
Oberding József György: Románia mezőgazdaságának átszervezése. In: Hitel.
1937. nr. 2. 133–140.
Petrovay Tibor: Kisebbségi magyar gazdaságpolitika. In: Hitel. 1936. nr. 4.
262–278.
Oberding József György: Az erdélyi magyarság mezőgazdasága és mezőgazda-
sági szervezetei a román uralom alatt. In: Kisebbségi körlevél. 1942. nr. 1.
pp. 16–30.
Sáry István: A romániai szövetkezeti mozgalom. In: Hitel. 1939. nr. 1. 13–36.
Somai József (szerk.): Az erdélyi magyar gazdasági gondolkodás múltjából.
(XIX–XX. század). Kolozsvár, 2001.
Somai József (szerk): Az erdélyi magyar gazdasági gondolkodás múltjából.
II. Kolozsvár, 2004.
Vita Sándor: A magyar bankkérdés. In: Hitel. 1939. nr. 2. 181–183.
449
Vita Sándor: Erdélyi szövetkezetek. In: Hitel. 1936. nr. 1. 45–56.

Vita Sándor: Gazdaságpolitikánk lehetőségei. In: Hitel. 1939. nr. 1. 64–73.
***
Gazdasági sérelmeink és kívánságaink. I. k. Az Országos Magyar Párt Köz-
gazdasági Szakosztályának 1926. okt. 9-én tartott nyilvános üléséből.
Gyergyószentmiklós, 1926.
Gazdasági sérelmeink és kívánságaink. II. k. Az Országos Magyar Párt Köz-
gazdasági Szakosztályának Székelyudvarhelyen 1928. okt. 13-án tartott
nyilvános üléséből. Kolozsvár, 1929.
Az Országos Magyar Párt Közgazdasági Szakosztályának előterjesztési
javaslatai. Az 1930. okt. 26-án Szatmáron 1930. okt. 25-én tartandó
nagygyűlésre. Kolozsvár, 1930.
Gazdasági sérelmeink és kívánságaink. III. k. Az Országos Magyar Párt Köz-
gazdasági Szakosztályának Szatmáron 1930. okt. 25-én tartott nyilvános
üléséből. Kolozsvár, 1930.
Gazdasági sérelmeink és kívánságaink. IV. k. Az Országos Magyar Párt
Közgazdasági Szakosztályának Marosvásárhelyen 1933. július 1-én tar-
tott nyilvános üléséből. Kolozsvár, 1933.
A két világháború közötti romániai magyarság integrációja Romá-

niában
Balázs Sándor: A lugosi üzenet. A Magyar Kisebbség című folyóirat monog-
ráfiája. Satu-Mare, 1995.
Balázs Sándor: Szociológia és nemzetiségi önismeret. A Gusti-iskola és a
romániai magyar szociográfia. Bucureşti, 1979.
Balázs Sándor: Tavaszy Sándor filozófiája. Bukarest, 1982.
Balogh Artúr: Jogállam és kisebbség. Kolozsvár, 1997.
Bărbat, Alexandru: Ardealul economic după 20 ani de la Unire. In: Tribuna,
1938, I, nr. 29, 17–18.
Bărbat, Alexandru: Ardealul în cadrul economiei maghiare. In: Observatorul
Social Economic, 1938, an. VII, nr. 2–7, 196–202.
Bărbat, Alexandru: Politica economică maghiară şi dezvoltarea burgheziei
române în Ardeal. In: Observatorul Social Economic, 1936, an. VI. Nr.
3–4. 35–76.
Bárdi Nándor: A szupremácia és az önrendelkezés igénye. Javaslatok, tervek
az erdélyi kérdés rendezésére (1918–1940). In: Források és stratégiák.
Pro-Print, Csíkszereda, 1999. 29–113.
Bárdi Nándor: Az erdélyi magyar érdekek megjelenítése az 1910-es években.
In: Magyar Kisebbség, No. 2–3, 2003. 93–105
450
Báthory Lajos: Camera de Comerţ, Industrie şi Agricultură Cluj, 150 ani de

la înfiinţare, 10 ani de la reluarea activităţii. Cluj-Napoca, 2000.
Báthory Ludovic: Societăţile carbonifere şi sistemul economic şi politic al
României (1919–1929). PUC, Cluj-Napoca, 1999.
Bíró Sándor: Kisebbségben és többségben – magyarok és románok. [În
minoritate şi în majoritate. Naţionalitatea română în Ungaria – Minorita-
tea maghiară în România]. Budapest, 1990.
Borbándi Gyula: A magyar népi mozgalom. A harmadik reformnemzedék.
Püski, Budapest, 1989.
Chirilă, Aug.: Dup 20 ani: integrarea elementului românesc din Oradea şi
Bihor în meserii, industrie şi comerţ. In: Familia, 1939, an. VI, nr. 1, 27–32.
Cioranu, S.: Viaţa bancară a municipiului şi judeţului Cluj, 1914–1937. In:
Analele Academiei de Înalte Studii Comerciale şi industriale Regele Mihai
I. Cluj–Braşov, 1939–1940, an. I, 211–232.
Cseke Péter: Önszerveződő társadalom erdélyi építője (Balázs Ferenc). In:
Kántor Lajos (szerk.): Erdélyi csillagok. Csíkszereda, 1990.
Csucsuja István: A közgazdaságtudomány fejlődése Erdélyben a XX. század-
ban. In: Csucsuja István – Somai József (szerk): Az erdélyi magyar gaz-
dasági gondolkodás múltjából. I. K. RMKT, Cluj, 2001. p. 161–184.
Erdélyi Fiatalok. Dokumentumok, viták. Bevezető tanulmány: Cseke Péter.
Kolozsvár, 1986.
Evoluţia cooperaţiei în Transilvania. In: Tribuna Ardealului, an. 2, 1941,
nr. 166. p. 1. nr. 170. p. 1.
Dimitrie Gusti. Costea, Ionuţ: O nouă generaţie ungurească în Ardeal. In: Pat-
ria, 19 februarie 1933.
Gyárfás Elemér: Az erdélyi szászok hitelszervezetei. In: Magyar Kisebbség.
1923. 948–957.
Gyárfás Elemér: Románia hitelszervezetei s az erdélyi magyar pénzintézetek.
Lugos, 1924.
Gyárfás: Az erdélyi magyar pénzintézetek. In: Magyar Kisebbség. 1924.
154–167.
Iancu, Gheorghe – Vesa Vasile – Puşcaş, Vasile: Dezvoltare şi modernizare în
România interbelică. Culegere de studii. Bucureşti, Ed. Politică, 1988.
Iancu, Gheorghe: Contribuţia Consiliului Dirigent la consolidarea statului
naţional unitar român (1918–1920). Cluj, 1985.
Jinga, Victor: La Transylvanie économique et la thčse révisioniste hongroise.
In: Revue de Transylvanie. 1935. I, 309–333.
Jinga, Victor: Economia etno-socială în Transilvania şi Banat. In:
Observatorul social economic. An. 10, 1943, nr. 2–3. 117–153.
451
Jinga, Victor: Der etnisch-soziale Rahmen und die Entwicklung des

Genossenschaftswesens in Siebenbürgen. In: Siebenbürgen. 1943. p.
679–708.
Jinga, Victor: Die wirtschaftliche Leben in Siebenbürgen. In: Siebenbürgen.
1943. p. 647–678.
K. Lengyel, Zsolt: Auf der Suche nach dem Kompromiß. Ursprünge und
Gestalten des frühen Transsilvanismus 1918–1928. München, Verlag
Ungarisches Institut, 1993.
Kiss András: Uniunea Bancară din Ardeal SA Cluj (Banca Transsylvania SA
Alba Iulia – Cluj). In: Revista de Arhivistică. Tom III, 1997, nr. 1–2. 47–60.
Kós Károly – Zágoni István – Paál Árpád: Kiáltó szó Erdély, Bánság és
Kőrösvidék magyarságához. Kolozsvár, 1921.
Ligeti, Ernő: Súly alatt a pálma. Kolozsvár, 1941.
Livezeanu, Irina: Cultură şi naţionalism în România Mare 1918–1930.
Humanitas, Bucureşti, 1998.
Mikó Imre: Huszonkét év. Az erdélyi magyarság politikai története 1918.
december 1–től 1940. augusztus 30–ig. Studium, Budapest, 1941. Bern,
1987.
Móricz Miklós: Erdély gazdasági élete a román uralom első tíz éve alatt. In:
Közgazdasági Szemle. 1929. 12. sz. 712–743.
Oberding József György: A magyar biztosítási intézmény Erdélyben. In:
Kisebbségvédelem. 1940. III. évf. 1–2. sz. 36–42.
Oberding József György: A magyar szövetkezetek jogi helyzete Romániában.
In: Magyar Kisebbség 1939. p. 189–195.
Olteanu, Al.: Le mouvement économique hongrois en Transylvanie. In: Revue
de Transylvanie. 1938. nr. 4. 40–72.
Olteanu, I: Capitalul naţional din Ardeal şi problema conversiunii. Sibiu, Tip
Dacia Traiană, 1934. Ed. Solidaritatea Asociaţia instituţiilor româneşti de
credit din Ardeal
Virt László: Nyitott szívvel. Márton Áron erdélyi püspök élete és eszméi.
Budapest, 2002.
Balázsi Dénes: Ne nézze senki csak a maga hasznát – Szövetkezeti mozgalom
a Kis- és Nagyhomoród mentén. Székelyudvarhely, 1995.
Csucsuja István: Gyárfás Elemér korának gazdaságáról. In Csucsuja István –
Somai József (szerk.): Az erdélyi magyar gazdasági gondolkodás múltjá-
ból. II. k. RMKT, Cluj, 2004. pp. 125–162.
Hunyadi Attila: A kisebbségi magyar szövetkezeti intézmény a két világhábo-
rú között. In: Korunk. 2002. nr. 4. pp. 65–76.
http://www.korunk.org/2002_4/hunyadiattila.htm
452
Hunyadi Attila: A magyar kisebbségi szövetkezetek a két világháború között.

In: Közgazdász Fórum 2002. nr. 2. pp. 8–12. www.rmkt.ro
Hunyadi Attila: A monarchiabeli nemzetiségek szövetkezeti mozgalmai. In:
Közgazdász Fórum. 2002. nr. 3. 1–6. www.rmkt.ro
Hunyadi Attila: A személy- és közösségközpontú szövetkezeti értékrend kiala-
kulása a különböző szövetkezeti típusokban. In: Gazdaságtörténeti
műhelytanulmányok. A Gazdaságtörténeti Műhely 2003. május 14–én
„Szövetkezeti gondolat régen és ma” témában rendezett konferenciájának
anyaga. Heller Farkas Füzetek. Közgazdaság- és Társadalomtudományi
Folyóirat. II. évfolyam. 2004. nr. 1. 34–56.
Hunyadi Attila: A szövetkezeti vállalkozási modell és típusok kialakulása. In:
Közgazdász Fórum. 2002. nr. 5. 1–9. www.rmkt.ro
Hunyadi Attila: Az „etikus társadalmi szerződés” Baszkföldön: a
Mondragon-szövetkezeti csoport. In: Regio. 2003. nr. 3. 37–67.
www.regiofolyoirat.hu
Hunyadi Attila: Az erdélyi szász és román nemzetiségi szövetkezetek. In: Köz-
gazdász Fórum. 2003. nr. 6. 22–26. www.rmkt.ro
Hunyadi Attila: Economic Nationalism in Transylvania. In: Regio. 2004.
Minorities, Politics, Society. pp. 172–193. www.regiofolyoirat.hu
Hunyadi Attila: Nemzetépítés és szövetkezeti politika. In: Székelyföld. 2002.
nr. 5. 81–129. www.rmkt.ro
Hunyadi Attila: Romániai magyar gazdaságpolitika 1918–1940. In: Magyar
Kisebbség. 2000. nr. 2. 322–341.
http://www.hhrf.org/magyarkisebbseg/0002/m000230.html
A monarchiabeli nemzetiségek gazdasági modernizációja és prog-

ramjai
Ábrahám Barna: The Idea of an Independent Romanian National Economy
in Transylvania at the turn of the 20th Century. In: Nation-Building and
Contested Identities. Romanian and Hungarian Case Studies. Regio
Books–Polirom, Budapesta–Iaşi, 2001.
Baltzarek, Franz: Die geschichtliche Entwicklung der Österreichischen
Genossenschaften. In: Patera, Mario: Handwörterbuch des
österreichischen Genossenschaftswesens. Wien, 1986.
Cujes, Rudolf: The Cooperative Movement in Slovenia. In Balawyder,
Aloysius (ed.): Cooperative Movements in Eastern Europe. St. Francis
Xavier Univ. Nova Scotia 1980.
453
Gyáni Gábor: Middle Class and Bürgertum in Hungary. In: Minderheiten,

Regionalbewußtsein und Zentralismus in Ostmitteleuropa. Hrsg.
Löwe–Tontsch–Troebst. Bohlau, Wien, 2000.
Hagen, William W.: National Solidarity and Organic Work in Prussian
Poland, 1815–1914. Journal of Modern History, Vol. 44, 1972, 38–64.
Katus László: Economic Growth in Hungary during the Age of Dualism
(1867–1913). In: Socio-Economic Researches on the History of East-
Central Europe. Budapest, 1970.
Kirschbaum J.M: The Co-operative Movement in Slovakia 1845–1948. In:
Balawyder, Aloysius (ed.): Cooperative Movements in Eastern Europe. St.
Francis Xavier Univ. Nova Scotia. 1980.
Romsics Ignác: Az agrárkérdés nemzeti-nemzetiségi aspektusa 1890–1918
között [Aspectele naţionale ale chestiunii agrare între 1890–1918]. In:
Forrás. 1986, nr. 1. 26–30.
Szabó A. Ferenc: A dualizmuskori nemzeti célú telepítések és a népesedés
Magyarországon. Jakabffy Kort. Gyűjt. Kolozsvár Kézirat. K 583/1987.
Szarka László: Szlovák nemzeti fejlődés – Magyar nemzetiségi politika
1867–1918. Pozsony, 1995.
Szász Zoltán: A magyar kormány tervei a nemzetiségi pénzintézetek állami
ellenőrzésére (1902–1904) In: Századok. 1966. 118–137.
Szász Zoltán: A román kérdés Tisza István első kormányának politikájában
(1904). Történelmi Szemle. 1968. 254–292.
Szász Zoltán: Banking and nationality in Hungary, 1867–1914. In Teichova
(ed.): Universal Banking in the Twentieth century. Aldershot, 1994.
32–43.
Werner, Wolfgang: Raiffeisenbriefe erzählen Genossenschaftsgeschichte. Die
Frühzeit der Raiffeisen-Organisation anhand der Briefe von Raiffeisen
an Marchet (1872–1884). Wien, 1988.
Szövetkezeti enciklopédiák és lexikonok. Gazdaságszociológiai

módszertan
Dülfer, Eberhard (red.): International Handbook of Cooperative
Organisations. Göttingen, 1994.
Enciclopedia României. Vol. IV. Cap. VII. Cooperaţia şi asigurările.
Bucureşti, 1940.
Mändle, Eduard – Swoboda, Walter: Genossenschaftslexikon, Wiesbaden,
1992.
Mladenatz, Gromoslav: Rumänien. In Totomianz, V. (red.): Internationales
Handwörterbuch des Genossenschaftswesens. Berlin, 1928.
454
Engelhardt, W: Genossenschaftsgeschichte – ein Zukunftsweisender Ansatz.

In: Zeitschrift für das gesamte Genossenschaftswesen. 1992. p. 101 sqq.
Engelhardt, W: Grundlagen empirischer theorethischer Analysen der
genossenschaftsgeschichte. In: Zeitschrift für das gesamte
Genossenschaftswesen. 1981. pp. 108–118.
Fairbairn, Brett: History from the Ecological Perspective: Gaia Theory and
the Problem of Co-operatives in Turn-of-the-Century Germany. In:
American Historical Review. Vol. 99. 1994. Nr. 4. pp. 1203–1239.
Finlay, Mark: New Sources, New Theses and New Organizations in the New
Germany: Recent research on the History of German Agriculture. In:
Agricultural History. Vol. 75. Nr. 3. Summer 2001. pp. 279–307.
Fulton, Murray E (ed.): Co-operative Organizations and Canadian Society:
Popular Institutions and the Dilemmas of Change. University of Toronto
Press, Toronto Buffalo London, 1990.
Granovetter, Mark: Economic Action and Social Structure: The Problem of
Embeddedness. In: American Journal of Sociology. Vol. 91. Nr. 3.
(november 1985) pp. 481–510.
Michalski (red.): Les sociétés coopératives polonaises de crédit. Leur
développment et leur état actuel dans les trois parties de la Pologne.
Lwow, Ville de Lyon. Exposition internationale urbaine. 1914.
Mladenatz, Gromoslav: Der Begriff der Genossenschaft. Eine
Dogmenkritische Untersuchung. Berlin, 1926.
Peal, David: Self-Help and the State: Rural Co-operatives in Imperial
Germany. In: Central European History. Vol. 21, No. 3, 1988. pp.
244–267.
Polányi Károly: Az archaikus társadalom és a gazdasági szemlélet
[Societatea arhaică şi mentalitatea economică]. Budapest, 1976.
Stöbritzer, Hans: Raiffeisen. Eine Idee im Wandel der Zeit. Niederösterreich
Genossenschaften 1886–1986. Sankt Pölten–Wien. 1986.
(Összeállította: Hunyadi Attila, Somai József)
455

Szövetkezetek Erdélyben És Európában

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Szövetkezetek Erdélyben És Európában

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Szövetkezetek

HATÁRON TÚLI MAGYAROK HIVATALA

Felelõs szerkesztõ: Somai József

Szerkesztõbizottság: Csetri Elek, Egyed Ákos, Hunyadi Attila, Somai József

Szerkesztõi munkatárs: Zemba Orsolya

Borítóterv és grafikai szerkesztõ: Könczey Elemér

Nyomda: Tipoholding, Kolozsvár

Hunyadi Attila: Elõszó 5

I. A szövetkezetek kialakulásának társadalmi és

II. A szövetkezeti típusok és érdekvédelmi szervek kiala-

III. Nemzetközi és Európai Uniós szövetkezeti politikák és

IV. Jogszabályozás és a jelenlegi szövetkezeti törvény 367

V. Függelék – kiemelkedõ Szövetkezeti gondolkodók, sze-

VI. Forrásközlés és irodalomjegyzék 425

VII. Téekép. Erdélyi szövetkezetek megoszlása 457

rdély gazdaságát számtalan intézményes és személyes szál fûzte Európa

E fejlett nyugati nemzetgazdaságaihoz. A XIX. század második és a XX.

ti tulajdonosokat megfosztva részvényeiktõl, tulajdonuktól, tõkemegtakarítá-

2 A Romániai Magyar Közgazdász Társaság honlapján (www.rmkt.ro) Szövetkezetek címszó

Mivel tudjuk, hogy a romániai magyarságnak a múlt bizonysága szerint

szövetkezet, amelyek egymagukban egy gazda, kistermelõ számára nem kifi-

5 A Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége hivatalos honlapján – http://www.ica.coop – a világ

Kötetünk abban a reményben szeretne közérthetõ nyelven szólni az olva-

6 Az 1938-as statisztikai térkép alapján összeállította Francois Bocholier történész.

z örök emberben jelen lévõ jó, a lelkiismeret és az önérdek mindig azt

A diktálja, hogy közösségben éljünk, dolgozzunk és segítsünk bajba

szabályzatokba foglalták társulási szándékukat. Mivel a céh egyben a vallásos

2 Rajka Géza: A kolozsvári szabó céh a XV–XVI. században. Kolozsvár, 1913. 8.

3 Szádeczky Lajos: Iparfejlõdés és a céhek története Magyarországon. Budapest, 1913. I. 63.

Kezdetben szakmai jellegük mellett a céhek vallási tömörülésként jelentkez-

védelmezõ ötvösökrõl, takácsokról, csizmadiákról, csiszárokról és más céhekrõl

9 Szádeczky: i. m. I. 33., 43., 45.

szokott élni, tápláltatni és ugyan épülni egyszersmind, melyet ugyan erõsít

13 Szádeczy: i. m. II. 160.

Mikor egy céhmester anyagilag, pénzbelileg szorult helyzetbe került, a céh

ságot kellett fizetnie. Szokásban volt a céhtagok idõszakonkénti befizetése is,

21 Szádeczky: i. m. I. 203., 211.; II. 30., 47.

nyek negyedévenként adjanak számot a /rájuk bízott/ pénzrõl, a bevételekrõl

25 A céhes élet Erdélyben. 251–252.

A nagyszebeni vargalegények 1556. évi szabályzata szerint a céhlegények-

30 A céhes élet Erdélyben. 95.

bujdosó vagy mesterségtanulás végett vándorló idegen mesterlegények, ha

valamely mesterembernek vagy Mesterasszonynak halála történik, tartozik a

48 Kovách: i. m. 180; A céhes élet Erdélyben. 268.

Az önsegélyezés emlékezetre méltó formáit alakította ki az egymással tár-

A „társláda” intézménye minálunk is a középkorba nyúlik vissza,

57 Oczwirk Nándor: A magyar bányászat munkáskérdései. Budapest, 1914. 6–8., 42–43.

ezen társpénztárba fizetni, melybõl az elsõ két osztály ingyen orvoslást, a

gazdasága korszerûsítése mellett jelentõs tõkét gyûjtött össze (amibõl még

64 Csetri Elek: Együtt Európában. Debrecen, 2000. 183–220.

A Gondoskodó Társaság a szerény kezdetek után a tagok száma és a tõke-

A társadalmi és gazdasági szükségletek hozták létre: a hitelre egyén és

Közismert, hogy a modern szövetkezeti eszme a nyugat-európai országok-

4 Gidófalvi István: A hitelszövetkezeti érdekképviselet. Kolozsvár, 1902. 21.

A régimódi gazdálkodáshoz nem kellett üzleti tõke. A földbirtokosok

7 Hetilap, 1853. június 14.

biekhez képest olcsó pénz”-nek számított. Csakhogy a 11 százalékos kama-

10 Kolozsvári Közlöny, 1847. 57. sz.

lem segíti valamelyest a felhalmozást. A tõkehiány miatt, valamint az osztrák

Az 1848-as forradalom tehát új helyzetet teremtett mind a társadalom

Az 1867-es kiegyezés Erdélyben elsõsorban az infrastruktúra fejlõdésében

Az aradi kereskedelmi és iparbank alapításáról jegyezte meg Ottenberg

alapítóinak névsora bizonyítja, a zsidó és magyar tõke általában közös vállalkozá-