Tanítás – kapcsolatteremtés(Projektpedagógiai módszerek alkalmazása a Kölcsey FerencReformátus Tanítóképző Főiskola Pedagógia és PszichológiaTanszékén)

Kathyné Mogyoróssy Anita, KFRTKF, Debrecen

A tanításnak – mind az oktatásnak, mind a nevelésnek – alapfeltétele az, hogymegfelelő kapcsolatot legyünk képesek létrehozni és ápolni a tanítványokkal, a kollégákkalés a diákok szüleivel. Amennyire lehetséges, támogassuk a jó szülő – gyermek kapcsolatot,figyeljünk oda a gyerekek egymás közötti viszonyaira. Fontos, hogy fejlesszük önmagunkat is ezen a területen! Példamutatással és a pedagógiai módszereket felhasználvategyük képessé diákjainkat az emberi kapcsolatok megteremtésére, gondozására, fejlesszük ki bennük az ehhez szükséges képességeket, készségeket (empátia, együttműködés,hatékony kommunikáció, nyíltság, türelem, előítélet-mentesség).Régi bölcsességet ismétlek azzal, hogy az oktatásnak egyben nevelésnek is kell lenni, saz oktatási helyzetek rengeteg alkalommal tálcán kínálják a nevelési lehetőségeket. Egymindennapos oktatási probléma (pl. valaki nem ért valamit, vagy nehéz kérdést vet fel,vagy lassabb a munkatempója, vagy „túl tehetséges”, vagy otthon maradt a felszerelése,stb.) megoldása természetesen, magától értetődően nyújt mintát a nehézségek és akapcsolatok kezelésére. (Bagdy, 1997, 42 – 45.)A pedagógusképzés nagy kihívása, hogy az átadható ismeretek, szakmai tudás,gyakorlati jártasságok kimunkálása mellett a hallgatók személyiségét is formáljuk,fejlesszük, s a hivatás betöltésére alkalmassá tegyük. (Bagdy – Telkes, 1988, 64 – 72.)Fontos, hogy olyan módszereket ismerjenek meg, amelyeket ők is alkalmazni tudnak tanítványaik személyiségfejlesztése érdekében. A projektmódszer alkalmazása kiválóanmegfelel a tanítás kettős követelményének.A Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola Pedagógia és PszichológiaTanszékén már több éve szívesen és sikerrel alkalmazzuk a projektmódszert, több tantárgytematikájába is beépítve.

Az alapképzésben pedagógiából a „Tanulásszervezés és irányítás” tantárgy keretein belül ismerkednek meg a hallgatók a projektpedagógia elméletével (története, definíciója,alapelvei) és gyakorlatával (a projektkészítés folyamata, lépései, projekttérképek létrehozása). Csoportokban dolgozva önállóan is készítenek projekttérképeket, ezáltalkipróbálják, átérzik a módszer előnyeit, és nagyobb valószínűséggel fogják maguk isalkalmazni pályájuk során.Az „Alkalmazott és médiapedagógia”, a „Gyermekvédelem”, és a „Múzeumpedagógia”tantárgyak tanítása során is alkalmazzuk a projektmódszert.Pszichológiából a „Differenciált fejlesztés”, és a „Segítő kommunikáció” soránkészítünk projekteket.Az alapképzésen túl, a posztgraduális képzésekben is nagy súllyal jelenik meg a projektmódszer: a „Segítő pedagógus” (Rózsa, 2006, 45), a „Fogyatékosok együttnevelési(integrációs) pedagógiája”, a „120 órás nem szakrendszerű oktatásra felkészítő pedagógustovábbképzés”, a „Határon túli magyar tanítók továbbképzése, a „Tánc- ésdrámapedagógia” képzésekben.A főiskola gyakorló iskolájában gyakorlatban is láthatnak a hallgatók projektmunkát (pl. akörnyezeti nevelés témakörében).Részletesen azoknak a tantárgyaknak a projektpedagógiai vonatkozásait mutatom be,amelyek kidolgozásában és oktatásában részt veszek.Az általunk alkalmazott projekteket a kutatási projektek közé lehet sorolni (Hortobágyi,1991, 66 – 67).A „Differenciált fejlesztés” a pedagógia-pszichológia összevont szigorlat utánfelvehető tantárgy, heti két órában (1+1: előadás és szeminárium). A szemináriumlegnagyobb részét a 10 hetes projektmunka teszi ki.Első alkalommal kijelöljük, áttekintjük a félév nagy témaköreit, amelyek megfelelnek a„Szemelvények a differenciált fejlesztés témaköréből” című szemelvénygyűjteményfejezeteinek: integráció – inklúzió, a differenciált oktatás indokai, tanulási zavarok (felismerés és fejlesztés), tehetség. A projekt indításakor azt a feladatot kapják a hallgatók,hogy mindenki olvasson el egy – két tetszőleges cikket a jegyzetből és készítsen rövidösszefoglalást róla a következő alkalomra. Második alkalommal megszervezzük acsoportokat, annak alapján, hogy ki melyik témakört választotta, melyik cikket dolgoztafel. A csoportok megbeszélik a témájukat, egyeztetnek, hogy több csoportnak ne legyenugyanaz a témája (a nagy témakörnek ki melyik szeletével szeretne foglalkozni), kijelölik az információgyűjtés további területeit, felosztják egymás között a munkát. Közösen

gondolkodnak arról, hogy milyen egyéb módszerekkel lehet színesíteni az elméletiismereteket (pl. esettanulmányok, vizsgálati módszerek bemutatása, dramatizálás, interjúk,stb.).A projekt során a minél sokoldalúbb megközelítés a cél; az adott témát és annak vonatkozásait lehetőleg minden oldalról, minden kapcsolódási pontot figyelembe véve kellfeldolgozni. Kérem, hogy utaljanak az összefüggésekre, a továbbgondolás irányaittüntessék fel akkor is, ha azok részletes kifejtésére nincsen mód.A további négy alkalom során a csoportok feldolgozzák, egységbe rendezik a tagjaik által gyűjtött anyagokat, közben egyeztetnek, szelektálnak, kiegészítenek. Buzdítják egymást, vagy éppen számon kérik, dicsérik, vagy elmarasztalják, vitatkoznak, érvelnek,aztán egyezségre jutnak. Megkövetelik egymástól a munkafegyelmet (a hiányzás pl.komoly rosszallást vált ki a csoporttagokból, amit általában otthoni pluszmunkával lehet„jóvátenni”), és előfordul, hogy a csoportok között egészséges rivalizálás alakul ki.A projekt kézzelfogható végcélja egy prezentáció elkészítése. A folyamat során döntik el a csoportok, hogy milyen formában kívánják bemutatni munkájuk eredményét.Leggyakrabban a tabló elkészítése és a PowerPointos demonstráció mellett döntenek, devolt már példa dramatizálásra (egy sérült gyermek különböző kapcsolatait jelenítették meg), és felmerült a kisfilm készítésének ötlete. Mutattak be esettanulmányokat,készítettek közösen óravázlatot, fejlesztési tervet egy konkrét problémakör kapcsán.Az oktató fő feladatai a projektmunka folyamatában: megfigyelés, készenlét, beavatkozás, értékelés. (Knausz Imre) Az órán zajló tevékenységet közvetlenül meg tudjafigyelni a pedagógus: az egyének viselkedését, hozzáállását, a csoportok együttműködését,munkastílusát, és a hallgatói csoport egészét. Fontos, hogy belelásson –hallgasson acsoportokban folyó munkába. Ez lehetőséget ad a tagoknak arra, hogy feltegyék akérdéseiket, visszajelzést kapjanak az eddigi munkájukról, esetleg tanácsot kérjenek.Eltérőek a csoportok az önállóság mértékében, vannak, akik minden munkafázisbanigénylik a tanári jóváhagyást, míg mások csak akkor jeleznek, ha elakadtak valamiben – azoktatónak ehhez kell alkalmazkodni. (Figyelni kell arra, hogy a nagyon önállótlancsoportok esetében sem szabad átvenni az irányítást, helyette inkább kérdezéssel, biztatással érdemes segíteni, hogy a saját útjukat megtalálják.) Ebben az életkorban acsoportok munkájába csak nagyon ritkán szükséges beavatkozni (pl. ha a csoport nagyonszűken kezeli a választott témát, érdemes felhívni a figyelmüket a szélesebb kitekintésre).