NNCL53-00011015v1.

AZ ELMÚLT 2000 ÉV
LEGFONTOSABB TALÁLMÁNYAI
SZERKESZTETTE
John Brockman

A mű eredeti címe: The Greatest Inventions of the Past 2000 Years

A fordítás a Simon & Schustce (NewYork) 2000. évi kiadása alapján készült.
Copyright © by John Brockman
Minden jog fenntartva. A jogtulajdonos engedélye nélkül e mű vagy bármely
részlete semmilyen eljárással nem sokszorosítható
Fordította: Pesthy Gábor

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
Anthony Cheetham, a londoni Orion Kiadócsoport elnöke vetette fel elsőként, hogy az
Edge körkérdésére adott válaszokból érdemes lenne könyvet készíteni. Köszönettel
tartozom neki szívből jövő jóakaratáért és támogatásáért. Az Atlanti-óceánnak ezen az
oldalán Bob Bender a Simon & Schustertől lelkes és határtalanul segítőkész volt. Sara
Lippincottot gondos szerkesztőmunkájáért szintén köszönet illeti. A leghálásabb
természetesen az Edge körkérdéséhez bölcsen hozzászólóknak vagyok.

Bátyámnak,
Philip Brockman fizikusnak

TARTALOM

Előszó

ELSŐ RÉSZ
Ahogyan élünk

MÁSODIK RÉSZ
Ahogyan gondolkodunk

Utószó
Írta: Jared Diamond

A válaszadók
 ELŐSZÓ
A The Third Culture (A harmadik kultúra) című könyvem 1995-ös megjelenését követően
1997 januárjában indítottam útjára az Edge (www edge.org), meghívásos alapon működő
honlapot mint a "harmadik kultúra levelezőlistáját".

A harmadik kultúra körébe azok a tudósok és más gondolkodók tartoznak, akik

munkásságuk és tudománynépszerűsítő írásaik révén mindinkább átveszik a
hagyományos értelmiségi szerepét annak újrameghatározásában, kik és mik vagyunk. Az Edge nekik
nyújt lehetőséget, hogy ne csak a nagyközönség, hanem egymás számára is
hozzáférhetővé tegyék nézeteiket, vállalva a vitát. Az Edge (magyarul: "határ") mottója:
"Ismereteink határáig akkor juthatsz el, ha a legcsiszoltabb és legképzettebb elméket
egy szobába tereled, hogy tegyék fel egymásnak az őket foglalkoztató kérdéseket:”

Az Edge-en megjelenő gondolatok gyakran elméletiek; tudásunk határait feszegetik az

evolúcióbiológia, a genetika, a számítástechnika, a neurofiziológia, a pszichológia és a
fizika területén. Néhány példa a felvetett alapvető kérdések közül: Miként jött létre a
világegyetem? Hogyan keletkezett az élet? Milyen módon alakult ki a tudat?

A harmadik kultúrából jött létre az új természetfilozófia, amely a komplexitás és az evolúció

újrafogalmazására épül. Új hasonlategyüttesekkel ír le minket, tudatunkat, a világegyetemet és mindazt, amit
ismerünk benne. Az új eszmékkel és elképzelésekkel foglalkozó értelmiség - a tudósok, akik saját
munkájukról könyveket írnak - jelenti korunk vezető erejét. Olyan harmadik kultúrás
tudósok szerepeltek már az Edge-en, mint az evolúcióbiológus Richard Dawkins, a filozófus Daniel
C. Dennett, a fiziológus Jared Diamond, a számítógéptudós szakember Marvin Minsky és a pszichológus
Steven Pinker.

1998 novemberében körlevelet küldtem a levelezőlista tagjainak, egy cikkhez kérve

választ a kérdésekre: "Mit tart az elmúlt kétezer év legfontosabb találmányának? És
miért?" A cikk azután 1999. január 4-én megjelent az Edge 48-ban. A szerteágazó és olykor szórakoztató
elektronikus eszmecserét a többi média (ABC News, The Wall Street Journal, Newsweek, The Daily
Telegraph) szokatlan figyelemmel kísérte, a kiadóimmal egyetemben. Elhatároztuk, hogy az új évezred
méltó fogadása nem lenne teljes az elmúlt korok leglényegesebb technikai vívmányairól készült felmérés
nélkül, a technikával és annak ránk gyakorolt hatásaival sokat foglalkozó emberek részvételével. Számos
tudóstól, filozófustól és a tudományos közélet szereplőitől érkezett válasz. Nagyjából
százat válogattam ki közülük ebbe a könyvbe elkerülhetetlenül önkényesen, amiért
nem kívánok mentegetőzni.

Ilyesfajta összeállítás esetében a hagyományos tartalomjegyzék szükségszerűen

hosszadalmas és fejfájdító lenne, ezért tehát az olvasó végigböngészheti a könyvet, de felütheti bárhol,
vagy válogathat a válaszadók névsora alapján.

Természetesen nekem is van saját elképzelésem a "legjelentősebb találmányról", amit

ezennel közrebocsátok.

Pályafutásom kezdetén szerencsém volt producerként és impresszárióként dolgozni

olyan művészekkel, akik érdeklődése többek között Norbert Wiener kibernetikus,
Claude Shannon információelméleti szakember és Marshall McLuhan kommunikációs
szakember munkáiból származó új gondolatokra és metaforákra irányult.

LaMonte Young zeneszerző a Theatre of Eternal Music (Örökkévaló Zene Színháza)

intézményében egy akkord órákon (vagy napokon) át zengett. Ide belépve olyan
akusztikai térbe merültem bele, amelyben az én érzékeim teremtették meg a kompozíció
összhangját. Andy Warhol nyolcórás filmjét, az Empire State Buildinget vetítve (és egyhuzamban
végigülve) - bár beismerem, hogy nem szeretnék ebből rendszert csinálni - egyedülálló
és hosszan tartó benyomás maradt bennem az idő és az unalom mibenlétéről. Az
általam 1967-ben kitalált és a segítségemmel egy elhagyott repülőgéphangárban,
Long Islanden, Roosevelt Fieldben létrehozott első multimédiás diszkotékában, a
Murray the K's Worldben, amelynek berendezését Gerd Stern USCO Csoportja tervezte
- több száz lüktető audio- és videoforrásból zúdult kép és hang egyszerre mindenfelől
a jelenlevőkre -, megértettem a visszacsatolás mint a kimenet és a bemenet közötti
nemlineáris kapcsolat kibernetikus gondolatát. Az "információ" és a "kommunikáció"
szavak új, radikális jelentést nyertek: az elmék egymásra hatásának módjait jelzik.

Néhány évvel ezelőtt Gerd Stern több egyetemet végiglátogatott a kanadai

kommunikációs guruval, Marshall McLuhannal. Különös páros volt. Stern és az USCO
Csoport leginkább talán az általuk felújított templomban (Garneville, New York)
létrehozott "Psychedelic Tabernacle" körében volt ismert. Sternék foltosra festett
ruhákban előadott multimédiás performance-a után következett az igen konzervatívan
öltözött torontói professzor előadása. McLuhan híres gondolata szerint, amely az 1964-
es Understanding Media: The Extensions of Man (A média megértése: az ember kiterjesztései)
című könyvében szerepel, a számítógép feltalálása révén kiterjesztettük központi
idegrendszerünket - azaz az elménket. Munkatársa, Edmund Carpenter antropológus,
aki az észak-amerikai eszkimók akusztikai környezetét tanulmányozta, 1967-ben
meghívott ebédre Fordhambe, hogy vitassuk meg nézeteit az akusztikus térről. Ott
találkoztam először McLuhannal, és emlékszem egy megjegyzésére, miszerint Freud
felfedezte a tudattalant, ám mi tovább léptünk, mert elsőként tettük láthatóvá a
tudatost.

A zeneszerző John Cage-t ilyesfajta gondolatok foglalkoztatták a hatvanas évek

közepén, egy vacsorasorozat során Dick Higgins otthonában, aki a Fluxus
művészcsoport társalapítója volt. Cage azt tartotta, hogy "csak egy elme létezik,
amelyen mindannyian osztozunk". Szintetizálva McLuhant és a zent úgy vélte, hogy az
elme szocializálódott, és ennek következtében "nem változtathatjuk meg a gondolatainkat
anélkül, hogy a világ is meg ne változna". Cage új környezetnek tekintette az elmét: "kollektív tudat"-nak
hívta, és fenntartotta, hogy egy "globális hálózat" megteremtésével csatlakozhatunk be ebbe az új
környezetbe.

Ebben az új ismeretelméletben Occam borotvája találkozik Gödel tételével, és

megszokott gondolkodásrendszerünk elemeire bomlik. Az alany és a tárgy egyesül. A
valóság átmegy leírásba, és ezáltal felfedezéssé válik. Az ilyenfajta gondolatok
rombolónak tűnhetnek; de valójában felszabadítóak, és megengedik, hogy eltemessük a korábbi
korszakok általánosításait, amit a szavak történelmi összegzésével tartunk fenn. Ahogy Wallace Stevens
mondta: "A világ szavai adják a világ lelkét. Az igazság beszéde a maga valós magányában az a természet,
amely a saját szavai által keletkezik."

A "valóság" nem az univerzum részecskéinek kölcsönhatásáról szól, hanem egy olyan

univerzumról, amely folyamatosan hat önmagára, ahol a részeket összekötő
mintákban rejlik a lényeg. Az új helyzet megfelelő nyelven való bármilyen elemzése az
emberek többségének gondolkozását tükrökkel szegélyezett spirális létrán vezeti.
Nincs "válasz" erre a rejtvényre; a nyelv síkjának leírása a leírásaink síkja. A nyelv
megbízatássá, tánccá, játékká, dallá válik.

Az utóbbi két évezred legfontosabb találmányának a Szerteágazó Hálózatos Intelligenciát (Distributed

Networked Intelligence - DNI) javaslom. A DNI a kollektív, kiterjesztett tudat - az elme, amin mindannyian
osztozunk, az önmagával kölcsönhatásban álló, önmagának tudatában lévő kollektív tudatunk
végtelen rezgése, egy teljesebb, gazdagabb dimenziót hozzátéve ahhoz, ami maga az
ember.

BETHLEHEM, CONNECTICUT
1999. JÚNIUS
 AZ ELMÚLT 2000 ÉV
LEGFONTOSABB TALÁLMÁNYAI

ELSŐ RÉSZ
Ahogyan élünk
 BRIAN C. GOODWIN
A nyomdagép

Az elmúlt kétezer év legjelentősebb találmánya a nyomdagép. Amikor William Caxton

a 15. században megjelentette a Canterbury meséket az akkoriban feltalált nyomdagépen, drámai
mértékben fölgyorsította az emberi kultúra elválását a természettől. Azt a szerepet, amit a
szájhagyomány töltött be a természeti folyamatokról tapasztalati úton szerzett
ismeretek továbbadásában, ettől kezdve a nyomtatott szavak vették át.

Ez az újítás két irányt jelölt ki. Elkezdhettük módszeresen fölhalmozni a tudást, hogy uralkodjunk a
természeten, s ily módon megszabadulva a kulimunkától, fölszabadíthatjuk
képzelőerőnket. Ezzel egy időben a természetről alkotott képünk is megváltozott:
kezdtük alig többnek tekinteni, mint mechanizmusok összességének, amelyet saját
céljainknak megfelelően manipulálhatunk. Ennek az lett a következménye, hogy
ténylegesen megkezdődött a "természet leigázása".

Most kettős "termést" takarítunk be: egyrészt az írott kommunikáció lehetősége az

internet révén mérhetetlenül megnövekedett (hiszen ez az eszmecsere is az Edge webhelyén
zajlik), másrészt végtelenül lepusztítottuk bolygónkat, amely - a dolgok jelenlegi állása szerint - nem fog már
sokáig eltartani bennünket. Valamennyien tudatában vagyunk a válság kézzelfogható jeleinek: ilyen a
globális fölmelegedés, a kémiai környezetszennyezés, az élet fönntartásához nélkülözhetetlen rendszerek
leromlása, a fajok kihalása és a bolygó túlnépesedése.

Föl tudjuk-e használni a két következmény egyikét arra, hogy megmentsen bennünket a másiktól?
Embertársainkkal korábban sosem tapasztalható mértékben létesíthetünk kapcsolatot.
De mi a helyzet a természettel? Föl tudjuk-e használni tudásunkat arra, hogy
helyreállítsuk a kölcsönös függőség kötelékeit köztünk és bolygótársadalmunk más
tagjai között azért, hogy ne legyünk többé kizsákmányolók és felelősségteljes
résztvevőkké váljunk abban a kreatív drámában, amelynek mindnyájan szereplői
vagyunk? Képzelőerőnket fölhasználva meg tudunk-e szabadulni attól a kulturális
torzulástól, ami abból ered, hogy a természetet felcseréltük a papírra vetett jelekkel?

BRIAN C. GOODWIN biológiaprofesszor, a dartingtoni Schumacher College-ban (Devon,

Anglia) a holisztikus tudomány doktori programját irányítja. Művei többek között:
Analytícal Physiology of Cells and Developíng Orgnnisrns, How the Leopard Changed Its Spots: The
Evolution of Complexity és Form nnd Transformation: Generative and Relational Principles in Bíology
(Gerry Websterrel).

RODNEY BROOKS
A villanymotor

Válaszom a villanymotor, minden olyan megjelenési formájával együtt, amelyben az elektromosság

mechanikai mozgást hoz létre.

Az ipari forradalom a közösségi termelő- és munkahelyekre korlátozódott egészen

addig, amíg a viszonylag kis méretű és tiszta villanymotor lehetővé nem tette jótékony
hatásának otthoni alkalmazását: hűtés, takarítás, légkondicionálás, hatékonyabb fűtés,
szórakoztatás, tömeges adattárolás, otthoni gyógyászati kezelés és kényelmesebb
személyi közlekedés.

Való igaz, e jótétemények nagy része - az egyszerűbb technológiáknak köszönhetően -

már korábban is jelen volt a háztartásban, például a gravitáció működtette vízvezeték-
hálózat vagy a konvekciós szellőztetés formájában, de a villanymotor tette ezeket
igazán elterjedtté. Nyugati életformánk átalakulása mélyreható volt, és teljesen
megváltoztatta elvárásainkat arról, hogyan illeszkedjék testünk a környezetünkbe.

Kérdés: milyen árat követel majd a számítógépes forradalom, ha oly módon lép be életünkbe, ahogyan a
villanymotor révén az ipari forradalom?

RODNEY BROOKS számítógéptudós, az MIT's Artifical Intelligence Laboratory igazgatója.

Művei: Model-Based Computer Vision, Programming in Common LISP és Cambrian Intelligence: The
Early History of tke New AI. A The Artificial Life Route to Artificial Intelligence (Luc Steelsszel).

TOM STANDAGE
A telekommunikációs technológia

Természetesen minden attól függ, mit értünk azon, hogy "fontosabb". Számomra a
legjelentősebb a telekommunikációs technológiák felfedezése: a távíró, a telefon és
napjainkban az internet. Úgy százötven évvel ezelőttig csak azzal válthattunk szót, aki egy
szobában tartózkodott velünk. Legfeljebb lovasfutárral vagy hajóval küldhettünk üzenetet, vagy magunk
kelhettünk útra.

Az 1790-es évek első optikai távírói megteremtették a gyors távolsági hírközlést,

legalábbis a rendszert kiépítő kormányzatok számára; a közember azonban nem
juthatott hozzá. Az 1840-es években azután az elektromos távíró tette lehetővé, hogy
nagy távolságokra, nagyon gyorsan jussanak el az üzenetek. Ez jelentős lépésváltás
volt, noha eltartott egy ideig, amíg társadalmi következményei nyilvánvalóvá váltak.
Először a távírókezelők lettek az új határvidék pionírjai: valahogy úgy jöhettek
egymással össze, ahogy ma az internetes csevegőhelyeken lehetséges, játszhattak a
kábeleken keresztül, és így tovább. Számos esküvővel végződő románc szövődött. A
nagyközönség természetesen még mindig ki volt rekesztve, és a technika valós
előnyeiben nem részesülhetett egészen az 1870-es évekig, a telefon föltalálásáig.

Napjainkban - legalábbis a fejlett világban - természetesnek vesszük, ha a világ másik felén élő
emberekkel beszélni tudunk. Egy munkanap folyamán sokan több időt töltünk el
embertársaikkal közvetett úton, mint szemtől szemben. A telekommunikációs
technológia mindenütt jelenvalósága kultúránk része. Televíziót nézünk, telefonokat,
faxberendezéseket és - egyre növekvő mértékben - internetet használunk, szinte

magától értetődő természetességgel. Ha a legkorszerűbb technikai eszközök legfőbb

ismérve, hogy már-már megkülönböztethetetlenek a varázslattól, akkor a fontos
technikai eszközök fő ismérve az észrevétlenség - fel sem tűnik, amikor használjuk. A
telekommunikációs technika jelentőségét ezért oly könnyű figyelmen kívül hagyni,
illetve alábecsülni.

TOM STANDAGE a The Economist tudományos tudósítója és a Daily Telegraph technológiai

mellékletének (Connected) korábbi helyettes szerkesztője. Könyve: The Victorian Internet:
The Remarkable Story of tyre Telegraph and the Nineteenth Century's On-line Pioneers.

COLIN TUDGE
Az eke

Ha medvékre, farkasokra, orrszarvúakra vagy tigrisekre gondolunk, érintetlen táj - hegyek,

erdők, sivatagok és mocsarak - lakóiként jelennek meg a képzeletünkben. Miért nem
tűnnek föl lelki szemeink előtt Berkshire vagy a Napa Valley lankás lejtőin?
Természetesen azért, mert e vidékek arculatát már rég megváltoztatta a
mezőgazdaság, és innen a vad fajok zöme kiszorult. Hogy történhetett ez meg ilyen
mértékben - világszerte - és ilyen gyorsan? Elsősorban egyetlen találmánynak, az
ekének köszönhetően. Az emberek valószínűleg legalább harmincezer éve foglalkoznak
földműveléssel, de csak attól fogva kezdtek igazán uralkodni a tájon és több
évszázada ipari méretekben mezőgazdasági terményeket előállítani, amióta
módszeresen föltörik a talajt. A tízezer éve lejátszódott ún. neolitikus forradalom
jelentette ennek talán a kezdetét - nem a földművelés kezdeteit, hanem a nagyobb
hozamú mezőgazdaság kiindulópontját. Az eke tette lehetővé, hogy az emberek
áthágják azt az ökológiai törvényt, miszerint a nagy, erőszakos állatok száma csekély,
ugyanis mi vagyunk a legfélelmetesebbek, és mégis hatmilliárd egyedünk él a földön.
Az eke átalakította a Föld tájait, és a velünk rokon fajokat "félresöpörte". Jóllehet az
első ekék minden kétséget kizáróan korábbi időszakból származnak, mint e könyv
kijelölte időkeret - az elmúlt kétezer év -, de ez az eszköz nagyot fejlődött ez idő alatt
is, tehát feltétlenül szólni kell róla.

A földművelés - nagy vonalakban - a környezet átalakítása az emberek

élelemellátásának növelése érdekében. Erre sok módszer kínálkozik a talaj in extenso
föltörése nélkül is, s ezeket minden bizonnyal jóval a neolitikus forradalom előtt
alkalmazták. Az egyedi növények termesztése a "kertészkedés", ami magában foglalja
a növényvédelmet (a majmok elkergetését éppúgy, mint a rovarokét), a gyomlálást és
a szaporítással egybekötött metszést. Az állatokkal való foglalkozás az állattenyésztés,
és ennek is sok formája létezik a háziasításhoz (domesztikációhoz) vezető úton. Az
ausztrál bennszülöttek például előre megtervezett bozóttüzekkel irányítják a
kengurukat. Az ilyen kezdetleges gazdálkodás jelentősen előmozdítja az emberi jólétet,
de hozama mindig korlátozott, és a tájat többé-kevésbé érintetlenül hagyja.

A szántóvető földművelők azonban leigázzák a tájat. Az őshonos flórát a csupasz

talajig - a puszta alapig - letarolják. Az eredeti táj lényegtelen. Sok tudós fölvetette,
hogy Ádám és Éva kiűzetése a Paradicsomból valójában a nagy léptékű mezőgazdaság
kezdete, az emberek ugyanis kipusztították az adott helyen élő szarvasokat és
gazellákat, s az utolsó jégkorszak idején emelkedő tengerszint elárasztotta a part
menti síkságokat. Azok az emberek, akik korábban csak kedvtelésből gondozták a
helyi növényzetet, rákényszerültek a teljes munkaidejű növénytermesztésre. Úgy
hiszem, hogy Káin Ábel ellen elkövetett gyilkossága a szántóvető földművelés
kezdetének szimbóluma: a "szántóvető" megöli a szelíd pásztort. A Genezis szerzői
világosan felismerték ennek jelentőségét. Számukra a talaj feltörése - az Isten alkotta
táj megváltoztatása - istenkáromlásnak számított. A felszántott talaj tényleg Káin-
bélyeg. A szántóvető paraszt és az állattenyésztő közti ősi konfliktus a 20. században
is tovább él, amint ezt az Oklahomából származó dal is mutatja: "Ó, a gazda és a
pásztor legyen bará-á-át!"

Az első ekék ember vontatta villás faeszközök voltak - vitathatatlanul fáradságos

elfoglaltság, mint a legtöbb mezőgazdasági munka, egészen a közelmúltig. Ám
minden erőfeszítés ellenére csak alig karcolták meg a talajt. A fejlődés három irányban
következett be. Egyre erősebb és többféle anyagot használtak: a vassal borított fát
előbb a vas, majd az acél váltotta fel. Később a forma is változott: a favillára vasat
szereltek, hogy feltörje a földet, majd olyan vaslemezt, ami meg is forgatta. Végül
megnövelték a vonóerőt, melytől az előbbiek használata is függött. Már jóval Krisztus
előtt igénybe vették az ökröket, ám később az igáslovak gyorsabbnak és
hatékonyabbnak bizonyultak (jóllehet többet ettek, és ezért gazdaságtalanabbak
voltak). A kínaiak föltalálták a hámot, így a lovak a megfulladás veszélye nélkül
húzhatták a terhet. Igazából azonban a traktor lendítette át modern szakaszába a
világot. A traktorok igazolják Isambard Kingdom Brunel mérnöki tudományokról vallott
filozófiáját: ha adott erő nem elég a feladathoz, tízszerezd meg és próbáld újra. A kemény
agyagtalajt a lovak nem tudják fölszántani, de a traktorok igen. Így például a nagy-britanniai Lincolnshire
földjén kétezer évig a birkák legeltek, ma viszont - hála a modern traktoroknak - az egész régióban gabonát
és burgonyát termesztenek. Az amerikai prériken ugyanaz történt, csak jóval nagyobb léptékben.

Felejtsük el a számítógépet és a távírót, felejtsük el az írást, sőt még a kereket is. A

világot az eke változtatta meg.

COLIN TUDGE a London School of Economics mellett működő Centre for Philosophy
kutató munkatársa. Közelmúltban megjelent könyvei közül néhány: Last Animals at the
Zoo, The Engíneer ín the Garden, The Tíme Before History és Neanderthals, Bandits, and Farmers.

ARNOLD TREHUB
Otto von Guericke gépezete

Az elmúlt kétezer év legfontosabb találmánya az lehet, amelynek hatása a legszélesebb

kört érintette és a legjelentősebb következményekkel járt. Véleményem szerint ez Otto
von Guericke 1660-ból származó találmánya, a sztatikus elektromosságot létrehozó
gépezet. Bár az elektromos és mágneses jelenségeket sok évszázaddal korábban is
észlelték és magyarázták, von Guericke találmánya tudott első ízben elektromosságot
előállítani. Ez az egyszerű szerkezet nyitotta meg az utat az elektromosság
megértéséhez és alkalmazásához. A következő évszázadokban aztán ezt a masinát
viszonylag gyorsan továbbfejlesztették és finomították, elősegítve az elektromosság
egyre jobb megértését és gyakorlati alkalmazását. A modern energiatermelés, a
távközlés, a számítógépes adatfeldolgozás, a szállítás és szinte minden fontos
eszközünk von Guericke találmányából eredeztethető. A mindennapi élet szintjén
nehéz elképzelni bármely üzemünket vagy akár a háztartásunkat elektromosság
nélkül. Alapvető elméleti felfedezések hosszú sora - például az elektromágnesség vagy
az agy bioelektromossága - köszönhető ennek a találmánynak. Amikor majd
megismerjük, miként hozza létre az agy saját találmányainak rejtett modelljeit, a
magyarázatnak kétségtelenül létfontosságú vetülete lesz az agy saját elektromos
tevékenységének szerkezete és működése.

ARNOLD TREHUB az amhersti University of Massachusetts pszichológiaprofesszora, a The Cognitive

Brain című könyv szerzője.

ALUN ANDERSON
A karavella

A 15. század eleji portugál karavella első pillantásra inkább két földrész vitorlás
hajójából összetákolt hibrid, semmint az Apollo űrhajó utaskabinjának középkori
megfelelője. Pedig több szempontból is közeli rokon. Az Apollo azzal változtatta meg a
világunkat, hogy képet adott róla Hold-távlatból. A karavella ennél is jobban
megváltoztatta a középkori világot: Afrika partjai mentén hajózva, ismeretlen tájakra bukkant, és utat nyitott
a felfedezések korának, amelyet Vasco da Gama és Kolumbusz neve fémjelez. Az Apollóéhoz hasonlóan a
karavellák építése és útra bocsátása is rettentő költséges volt, ami végül teljesen fölemésztette
fő támogatójuk, a portugál Henrik herceg (Tengerész Henrik, 1394-1460) hatalmas
vagyonát. Abban is hasonlítottak az Apollóra, hogy a korai karavellákat olyan
gazdaságos - szükséges és elégséges - méretűre építették, amennyire csak
megengedte hatalmas felfedezőfeladatuk, s ez akkoriban minden részletében
ugyanolyan nehéznek számított, mint most eljutni a Holdra.

Egyetlen karavella sem maradt fönn, még részletes tervrajza sem.A portugál ácsoknak megtiltották, hogy
a konstrukcióról bárkinek beszéljenek, sőt azt is, hogy effajta hajót építsenek
külföldieknek. Ám elég jó képet alkothatunk róluk a fennmaradt vázlatok alapján. A
hajótest a gyerekek számára készült kalózfilmekben látható kis spanyol gályákéra
emlékeztet, a fedélzet alatti ágyúsor nélkül. A vitorlák azonban nem négyszögletesek,
mint várhatnánk, hanem háromszög alakúak, és egy rézsútosan elhelyezkedő
keresztrúdról lógnak le, hasonlóan az arab dhow vitorlázatóhoz - effajta vízi járművek
még mindig közlekednek az Indiai-óceánon.A karavelláknak azonban két, három és
később négy árbocuk volt.

Ez a hajótípus valóban az európai és az arab hatások keverékét mutatta. A modern versenyjachtokéhoz

hasonló, feszesre húzott, háromszög vitorláival - a korai keresztvitorlás árbocozatú hajóktól
eltérően - a széliránnyal kis szöget bezárva is képes volt hajózni. Az utóbbiak ugyanis
a legjobb esetben csak a széliránnyal több mint 65 fokos szögben tudták kifeszíteni
vitorláikat, és arra voltak ítélve, hogy vagy megkeresik a megfelelő szeleket, vagy
állandóan tehetetlenül előre-hátra manővereznek.

A konstrukciót a 15. század elejétől a közepéig tökéletesítették a Tengerész Henrik

által finanszírozott utak folyamán. Portugália az akkor ismert világ legtávolabbi szélén
feküdt, több tízezer kilométernyire Ázsia kincseitől és a fűszerkereskedelem
útvonalától, s Henrik egyrészt déli tengeri utat akart találni Ázsiába az észak-afrikai
partok ismert határain túl. (Másrészt abban is reménykedett, hogy megtalálja János
apostol mesebeli keresztény királyságát.) E küldetés teljesítéséhez nemcsak a hajókat
kellett tökéletesíteni, hanem a navigációt, a térképészetet, a csillagászatot és a
szelekről, valamint az áramlatokról szerzett tudást is - és ez így is történt egy igen
költséges program keretében, amelynek központja a Henrik herceg által alapított navigációs iskola volt
Sagresben.

A karavellák mintegy húsz-harminc méter hosszúak voltak. Nem alakítottak ki rajtuk

nagyobb rakteret, mivel nem kereskedelmi, hanem felfedezőhajók voltak - az
űrszondák tengeri megfelelői. Szorosan zárt fedélzetekkel és kis fenékterekkel épültek,
s kátránnyal borították őket, hogy a lehető legkevesebb víz szivárogjon be. Később,
amikor már erős, új köteleket és drága pamut- vagy vászonvitorlákat tudtak beépíteni,
a vitorlázat egyszerűsödött. Így egy-egy hajóhoz elegendőnek bizonyult a huszonöt fős
legénység, és hosszabb utat tudtak megtenni a készletek feltöltése nélkül. A sekély
merülésű hajók a széllel szemben is tudtak manőverezni.

A Portugália délnyugati csúcsán elhelyezkedő Sagresben Henrik által alapított tengerészeti

akadémián új navigációs módszereket és a csillagok felhasználásának új módjait
fejlesztették ki. Amint a karavellák megkezdték dél felé vezető útjukat és az északi
félteke csillagai eltűntek a horizont alatt, használhatatlanná váltak azok a navigációs módszerek,
amelyek a Sarkcsillag magasságának az asztrolábiumon leolvasott értékét használták a szélesség
meghatározásához. Ehelyett táblázatokat dolgoztak ki, amelyek a Nappal helyettesítették a Sarkcsillagot.
A legfontosabb azonban, hogy elkezdődött a módszeres információgyűjtés és
térképkészítés. A karavelláktól azt remélték - sőt végül megkövetelték -, hogy
részletes hajónaplókkal térjenek vissza útjaikról, s ez nemcsak az Afrika körüli útvonal,
hanem az óceáni áramlatok föltérképezését is lehetővé tette.

A portugálok rendkívül kockázatos utazásokra vállalkoztak. 1410-ben semmit sem

tudtak Afrikának a Boujdour-foktól délre eső részéről (ez a mai Marokkó határán túl
fekszik). E ponton túl a kopár partvidék mögött a nagy sivatag húzódott, és a szél,
valamint az áramlatok nem kedveztek a visszatérésnek Portugáliába. Úgy tartották,
soha senki sem fog visszatérni, aki áthalad ezen a fokon. Henriknek azok az expedíciók
hozták meg az első nagy sikereket, amelyek során fölfedezte Madeira szigetét (1419)
és az Azori-szigeteket (1431). E part menti szigetek segítségével a legénység
biztonságosabban talált utat Észak-Afrikából hazafelé a nyílt tengeren, és elkerülte a
kedvezőtlen áramlatokat. Még így is további tizenöt próbálkozás után tudtak az első
hajók áthaladni a Boujdour-fokon és délre, Szenegál irányába vitorlázni.

Ezekben az évtizedekben Tengerész Henrik kevés támogatót talált költséges

felfedezőútjaihoz. 1441-ben azonban, amikorra a karavellatervezés gyorsan fejlődött,
hajóinak egyike eléggé délre hatolt ahhoz, hogy kapcsolatot létesítsen az afrikai
kultúrákkal. Ez volt az első közvetlen kapcsolat a tengeren keresztül Európa és a
fekete Afrika között, és nagy visszhangot váltott ki jóval Portugália határain túl is.

Megkezdődött a felfedezések kora. 1460-ban Henrik meghalt, utolsó expedíciója ekkor

érte el a Zöld-fokot, melytől még távol esik az a pont, ahol az afrikai partvonal keletre
fordul a rnai Nigéria felé. Vasco da Garna azonban még a századforduló előtt
megkerülte Dél-Afrikát és elérte Indiát. Különálló kultúrák kerültek kapcsolatba
egymással (néha borzalmas következményekkel, amint gyökeret vert a rabszolga-
kereskedelem), és megindult a nemzetközi tengeri forgalom. Az apró, remekül
megszerkesztett karavelláknak és az új navigációs és térképkészítési szakismeretnek
köszönhetően áthaladtunk a történelem egyik fordulópontján.

ALUN ANDERSON a New Scientist folyóirat szerkesztője.

SAMUEL H. BARONDES
A szervezett tudomány

A modern kor nagy leleményének tartom a tudományos társaságok és folyóiratok

megalakulását, amelyek elősegítették a bizonyítékokon és nem a tekintélyen vagy a
kinyilatkoztatáson alapuló tudás fölhalmozását és terjesztését. E szervezetek létrejötte
előtt a tudományos ismeretek fölhalmozása lassan haladt, mivel nem voltak a közzétételre és a
bírálatra szervezett illetékes fórumok - pedig ezek az eljárások nélkülözhetetlenek az új elképzelések
ösztönzéséhez, a tarthatatlan dolgok megcáfolásához, és rendszert nyújtanak a valódi teljesítmény és
érték elismeréséhez s díjazásához. Noha ezek a szervezetek fokozatosan igen naggyá
és személytelenné válnak, ami sok alegység létrehozását teszi szükségessé az emberi
léptékű kölcsönös együttműködés érdekében, mégis létfontosságú társadalmi
szervezetek maradnak a tudomány központjában - ez az a briliáns találmány, amely
lehetővé teszi a tudás mindennapos növekedését, és oly sokunk számára szerez
örömet.

SAMUEL H. BARONDES, M. D. a San Franciscó-i University of California Center for Neurobiology

professzora és igazgatója, a Molecules and Mental Illness, valamint a Mood Genes: Hunting for Origins of
Mania and Depressíon című könyvek szerzője.

JOHN R. SEARLE
A "zöld forradalom"

Ha "találmányon" technikai haladást értünk, szemben az elképzelésekkel, elméletekkel és

fogalmakkal, akkor nem kevés jelentős akad. Gondoljunk például a nyomdagépre és az
órára. Túl korai még biztosat mondani, de az elmúlt kétezer év legfontosabb
találmányai közül választásom az összefoglalóan "zöld forradalomként" emlegetett
mezőgazdasági módszerek együttesére esne. Ez a találmány az 1960-as években
kezdett alakot ölteni, és az 1990-es években folytatódott; valójában mostanság
olyasvalamivé fejlődik, amelyet joggal lehet majd "zöld-kék forradalomnak" hívni, mert
kiterjeszti az új mezőgazdasági eljárásokat az óceánokra.

Minden idők legfontosabb találmányának a kőkorszaki forradalmat tartom, amikor az

emberiség módszeresen kezdett növényeket termeszteni, és ily módon felülkerekedett
a vadászó-gyűjtögető életmód kiszámíthatatlanságán és halálos veszélyein. A
vadászó-gyűjtögető emberek egyrészt nem maradhattak elég ideig egy helyen ahhoz,
hogy stabil civilizációt alakítsanak ki, másrészt aligha élték túl az aszályt vagy más
természeti csapásokat. A kőkorszaki forradalommal mindkét probléma megoldódott, és
a civilizáció valós lehetőséggé vált.

Ez a forradalom azonban megteremtette a saját problémáit - nevezetesen a malthusi problémát. A populáció

növekedése állandóan azzal fenyegetett, hogy meghaladja az élelemutánpótlás növekedését. A zöld
forradalom - legalábbis a belátható jövőben - megoldja ezt a gondot. Az élelemkészlet
nagysága jelentősen meghaladta a népesség növekedését. Manapság, ha Afrika vagy
Ázsia egyes részein pusztító éhínségről olvasunk, tudjuk, hogy politikai okok húzódnak
meg mögötte. Nemzetközi szinten nincs élelemhiány. Mindenki számára elegendő
élelem van, és a zöld forradalomnak köszönhetően ez még sokáig így lesz.

JOHN R. SEARLE a berkeley-i University of California filozófiaprofesszora. Könyvei többek közt:

Intentionality: An Essay in the Philosophy of Mind, Mínds, Brains, and Science, The Rediscovery of the
Mind, The Construction of Socíal Reality, Elme, nyelv és társadalom (Budapest,Vince Kiadó, 2000) és The
Mystery of Consciousness.

MARC D. HAUSER
Az elektromos világítás és az aszpirin

Egy régi viccet próbálok felidézni: egy pasas országos közvélemény-kutatást folytat
minden idők legcsodálatosabb találmányáról. Utazásai folyamán eljut a messzi délre,
ahol is egy idős úriember a háza előtti tornácon ringatja magát hintaszékében.
Odamegy hozzá, és megszólítja: - Uram, ne haragudjon a zavarásért, közvélemény-
kutató vagyok, és szeretnék föltenni egy kérdést. Az érdekel, mit tartanak az emberek
minden idők legnagyobb találmányának. Önnek mi a véleménye?

Az öregúr megvakarja a fejét, majd így felel:

- Szerintem a termosz.

A közvélemény-kutató megdöbben.

- Uram, az általam összegyűjtött milliónyi válaszban még senki sem említette a

termoszt. Elmondaná nekem, miért ezt választotta?

- Hisz ez egyszerű - mondja az öregúr.-Tudja, a termosz hidegen tartja a hideg dolgokat és melegen a
melegeket. De honnan tudja, melyik melyik?

Nos, van két saját javaslatom is. Az első az 1828-ban megszületett elektromos
világítás, nagyjából ötven évvel azelőtt, hogy Joseph Swan szabadalmaztatta az
izzólámpát. Régebben Afrikában éltem, ahol az ember gyakran kénytelen volt a tűz
fényénél olvasni, így isteni ajándéknak tartottam az elektromosságot. Mi több, miután
föltalálták az izzólámpát, nem sokkal később előrukkoltak az elemlámpával, a
praktikus eszközzel azok számára, akik a sötét őserdőben dolgoznak.

Második javaslatom a legnagyobb találmányra az 1853-ban, furcsa módon

Franciaországban fölfedezett aszpirin. Nyilvánvalóan bőven van más gyógyszer is,
amelyek közül sok hasonló célokat szolgál, de milyen hasznos ez a kis tabletta a fejfájás, a testi
fájdalmak és a láz csillapítására! A maszájok a fejfájást a homlokra helyezett, összepréselt kecskeürülékkel
gyógyítják. Én megmaradok az aszpirinnél!

MARC D. HAUSER kognitív idegtantudós, a Harvard University pszichológia tanszékének

professzora, ahol az elmével, az aggyal és a viselkedéssel foglalkozó kutatási program
egyik résztvevője; ezenkívül a The Evolution of Communication című könyv szerzője.
 JOHN D. BARROW
Az indo-arab számrendszer

A legfontosabb találmány az índo-arab számrendszer: 0, 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9 a helyi érték fogalmával

(vagyis 111 jelentése: "egyszer száz plusz egyszer tíz plusz egy egység"), a nulla szimbólumával, valamint
azzal az operatív tulajdonságával, hogy a nulla hozzátétele a számsor jobb oldalához a szám alapértékének
10-szeresét jelenti. Ez a szám- és számolási rendszer jelenleg egyetemes, és minden kvantitatív
természettudomány, közgazdaságtan és matematika alapját alkotja.

JOHN D. BARROW az angliai University of Cambridge matematikaprofesszora és a Millennium

Mathematics Project igazgatója. Könyvei többek közt: Pi in the Sky, Theories of Everything, A fizika
világképe (Budapest, Akadémiai Kiadó, 1994), The Anthropic Cosmological Principle (Frank J. Tiplerrel
közösen), A Világegyetem születése (Budapest, Vince Kiadó, 1997), A művészi Világegyetem
(Budapest, Vince Kiadó, 2000), Impossibility:The Limits of Science and the Science of Limits és Between
Inner Space and Outer Space.

LEON LEDERMAN
A nyomdagép, de a termosz fontosabb

Ha nem a nyomdagépet nevezzük meg, Brockman töröl bennünket az újévi jutalomlistáról, és pulykát sem
küld szilveszterre. Tehát az elmúlt kétezer év legfontosabb találmánya a nyomdagép. Aztán a termosz.

LEON LEDERMAN a Fermi National Accelerator Laboratory nyugalmazott igazgatója,

fizikai Wolf-díjas (1982) és fizikai Nobel-díjas (1988). 1993-ban Clinton elnök Enrico
Fermi-díjjal tüntette ki. Művei többek közt: From Quarks to the Cosmos: Tools of Discovery
(David Schramm-mal) és Az isteni atom: mi a kérdés, ha a válasz a világegyetem? (Budapest, Typotex,
2000).

RICHARD POTTS
A repülőgép

A legfontosabb evolúciós találmányok 4,6 milliárd éven át azok voltak, amelyek új módon kódolták, tárolták
és használták az információt: a DNS, az idegrendszer, azok a szervrendszerek, amelyek
lehetővé tették az információ kulturális átadását. Nagy távlatban az elmúlt kétezer év
legjelentősebb találmánya valószínűleg valami számítógépekkel - az élő testeken kívül
kódolt és kezelt elektronikus információval - kapcsolatos dolog. Én azonban olyasvalamit választok,
aminek a

hatása mindeddig nyilvánvalóbb. A bennem lévő paleontológus olyasmit mondana,

hogy "az idő fölfedezése" - azoktól a találmányoktól, amelyek a személyes idő
határozott érzékeléséhez vezettek, azokig, amelyek a világegyetem vagy az emberi faj korát vizsgálják.
Ezek a találmányok megváltoztatták az észlelést. Van azonban egy még ennél is nagyobb hatású találmány.

Végül is a repülőgépre szavazok, hiszen a repülés a különféle mitológiák középponti

témája. A történelem előtti ember leigázta a tüzet, a vizet és a földet, mert rájött,
miként lehet tűzhelyet, csónakot építeni és kereket készíteni. De a levegő
meghódítása csak a 20. században kezdődött - a repülőgépekkel.

A repülőgépek oly módon változtatták meg a világ érzékelését, amelyet evolúciós

szempontból nem lehetett megjósolni. Sok találmány változtatta meg életünket, de
nem mozdított ki bennünket az alapvető emberi lehetőségek (vagy az emberi
természet) korlátai közül. Vegyük például a tűzfegyvereket. Ezek elsősorban a
fenyegetésre, a leigázásra vagy az azonnali gyilkolásra amúgy is meglévő hajlamot
fokozták testközeli helyzetekben. A repülőgép viszont - a történelem folyamán
korábban példátlan - interkontinentális méretekben tette lehetővé fegyverek,
mégpedig igen pusztító fegyverek szállítását. A Kennedy-repülőtérről egy
influenzavírus-mutáns egy-két nap alatt világszerte elterjed. Ily módon a betegség
kórtörténete megváltozik: terjedésének sebessége hónapok vagy évek helyett órákban
mérhető.

Manapság egy napnál rövidebb idejű utazással bárkivel találkozhatunk a világon. Az

idegen, a más ismerőssé válik. Régi fóbiák és előítéletek változtak meg széles körben.
Ehhez járul hozzá a CNN, mely azonnal és az egész világon egyidejűleg teszi közzé az
információkat, de nézetem szerint legjelentősebb, előítéleteket romba döntő fejlemény
az emberek tényleges keveredése. A kulturális és fizikai elszigeteltségben élők között
a legádázabb a polgári viszálykodás.

Végül a repülőgép globális méretekben változtatta meg az élelmiszer és más

erőforrások szétosztását. Az embereket most már világméretű gazdálkodás
(erőforráscsere) köti össze, amelynek egymásra utaltságunk a mozgatórugója.
Kétmillió éve az élelem és a kőszerszámok elszállítására való képesség az emberi
evolúció szempontjából kivételes horderejű fejlődésnek számított. De még kétezer
évvel ezelőtt sem láthatta előre senki, milyen nagy méreteket ölt mára az
erőforráscsere, nem kis részben a repülőgépeknek köszönhetően.

RICHARDS POTTS a Smithsonian Institution National Museum of Natural History, az

ember eredetével foglalkozó kutatási program vezetője. Az Early Hominid Activities at
Olduvai és a Humanity's Descent: The Consequence of Ecological Instability című könyvek szerzője.

PAOLO PIGNATELLI
Az egyetem

Választásom az egyetemre esik. A tudás az együttműködés révén növekszik: milliónyi

neuron, neuroncsalád és a gondolkodó egyedek között szétszórt neuroncsaládok egyre
terjedő aktivációja révén. Az egyetemek - azzal, hogy közös intellektuális alapokon
nyugvó, a termékeny kommunikációt lehetővé tevő közelségbe hozzák az egyéneket -
ugrásokat idéznek elő a metaforikus kollektív neuronnkon át: jeleket keltenek, amelyek
azután továbbterjednek a neuronnk társadalmán (á la Minsky), és új tudást hoznak
létre. Az egyetemek kitágítják univerzumunkat. Ha John kétezer évvel ezelőtt tette
volna föl ezt a kérdést, akkor a könyvtárt választottam volna.

PAOLO PIGNATELLI két internetes cég, egy szoftverkereskedelmi és egy médiatársaság tulajdonosa és
üzemeltetője: ez a wwwTheCornerStore.com és a ContentPlace.com.

DOUGLAS RUSHKOFF
A radír

A radír. Ugyanúgy, mint a "delete" (törlés) billentyű, a korrektor folyadék, az

alkotmánymódosítás és valamennyi olyan eszköz, amellyel kijavíthatjuk hibáinkat.

A visszatérés, törlés és újrapróbálás képessége nélkül nem lenne tudományos

modellünk, sem módunk a kormányzás, a kultúra vagy az etika fejlesztésére. A radír a
gyóntatónk, a feloldozónk és az időgépünk.

DOUGLAS RUSHKOFF a Coercion: Why We Lísten to What "They" Say, valamint a Cyberia, a Media lirus,
a Playing the Future, a The GenX Reader, az Ingyen betépni: drog nélkül - ugyanazt (Budaörs, Maitreya,
1998) című könyvek és az Ecstasy Club című regény szerzője. Könyveit tizenhat nyelvre
fordították le, állandó rovata van a New York Timesnál. Virtuális kultúrát tanít a New York
Universityn, az NPR kommentátora, és világszerte előadásokat tart a média és a
technika kultúrára gyakorolt befolyásáról.

VIVIANA GUZMAN
A televízió

Miért nem említette senki a televíziót? Túl kézenfekvő? Szerintem a valaha föltalált
leghatékonyabb és legnagyobb befolyású eszköz. A legfontosabb információforrás
napjainkban, és a viselkedést félelmetes mértékben befolyásolja. Megszületése óta
növekedett a bűnözés, előtérbe került a szex, és csökkent az élő előadások
látogatottsága.

VIVIANA GUZMAN fuvolaművész a Juilliard Schoolon szerzett diplomát. Fuvolafantáziák

című klasszikus albumán G. P. Telemann műveit adja elő. Jelenleg világszerte
koncertezik saját World-Beat együttesével, a koncertprogram zenéje a Fuvolabolygó című
albumán hallható.

GARNISS CURTIS
Gutenberg nyomdagépe

Kapásból Gutenberg cserélhető betűs nyomdagépe jut eszembe. Majd töprengeni

kezdek. Mit jelent a "találmány"? Nézzük meg az értelmező szótárban! Lényegében
bármi, ami korábban nem létezett, legyen az mechanikus eszköz vagy műtárgy,
irodalmi alkotás vagy zene. Ekképpen kijózanodva újra elgondolkodom.

Az 1930-as években tíz darab nyolcvanezer éves koponyát találtak Izraelben, a Mount
Carmel lábánál lévő Skhul barlangban; méretük és alakjuk nagyon hasonlított a modern Homo
sapienséhez. Később egy hasonló, több mint kilencvenezer éves koponyát találtak
Izraelben, egy Qafzeh közeli barlangban. Az, hogy ezeknek az ősi hominidáknak az
agykoponyája ugyanolyan volt, mint a miénk, természetesen nem jelenti
szükségszerűen azt, hogy intelligenciájuk is megegyezett a mienkkel, bár kitűnő
kőszerszámokat készítettek.

Most ugorjunk át a franciaországi Chevaux barlangba, ahol több mint harmincezer éve
az Európában akkor még élő állatokat gyönyörű falfestményeken örökítették meg.
Tizenötezer évvel később, Le Portel és Lascaux barlangjaiban őseink csodás, színes
állatfestményeket alkottak. Úgy ötezer évvel korábban kifejlesztett kőszerszámaik
technikában és szépségben kiállják az összehasonlítást a Kolumbusz előtti Amerika
sokkal újabb keletű eszközeivel. Kételkedhet-e bárki, hogy ezek a cró-magnoni
emberek képesek lennének megtanulni olvasni és írni, filozofálni, magas szintűen
foglalkozni matematikával, megtanulni a kémiát és a fizikát, ha valamilyen csoda folytán
mai kultúránkba csöppennének? (Ne kérdezzük a fundamentalistákat, akik még mindig nem hisznek az
evolúcióban.)

Az ékírás - kezdete nagyjából ötezer évvel ezelőttre tehető - gyorsan fejlődött. Kétezer-
ötszáz évvel később a görögök remekműveket alkottak az irodalom, a képzőművészet
és az építészet területén, ezenkívül csodálatos dolgokat műveltek a matematikában és
más tudományágakban. A rómaiak egészen birodalmuk bukásáig továbbvitték ezeket
a hagyományokat. Majd színre lépett a kereszténység, és Nyugat-Európában annyit
rombolt le ebből a hatalmas örökségből, amennyit csak tudott - az alexandriai nagy
könyvtárat is beleértve -, így Európában beköszöntött a sötét középkor. A vallásos
tanokon kívül eső tudás rendkívül lassan terjedt. Így érkezünk el a 15. század
közepére, Gutenberghez, nyomdagépéhez és annak cserélhető betűkészletéhez.
Szinte a legelső dolog, amit tett, természetesen egy vagy két Biblia nyomtatása volt, s
ezek igen kapósnak bizonyultak. Léteztek rögzített (nem cserélhető) betűkészletek, de
az eljárás nem volt sokkal gyorsabb a kézi másolásnál és igen költségesnek bizonyult,
így a tudás gyors terjesztése nyomtatott könyvek által Gutenberggel kezdődött.

Míg a sötét középkor nagyjából 1000 táján kezdett a végéhez közeledni, igazi haladás csak a reneszánsszal
köszöntött be - különösen a Gutenberg-típusú sajtóval készült könyvek elterjedésével. Mihelyst könyveket
adtak ki, az emberek indíttatást éreztek, hogy megtanuljanak olvasni. S ha már olvastak, elgondolkodtak az
olvasottakon, s ez további publikációkhoz és az emberek közötti kommunikációhoz
vezetett. Megérkezett az első világháló (World Wide Web). Akinek van egy kis
sütnivalója, láthatja, mihez vezetett ez!

Tehát John, a dolgok imént felvázolt mérlegelése után még mindig úgy vélem, hogy az elmúlt kétezer
év legnagyobb találmánya a cserélhető betűkészletes Gutenberg-sajtó - sőt talán még
az elmúlt ötezer évé is, az ékírás feltalálásától számítva.

GARNISS CURTIS a berkeleyi University of California geológiai és geofizikai tanszékének

nyugalmazott professzora, és a Berkeley Geochronology Center alapítója. Louis Leakey
kollégájaként ő határozta meg a híres Zinjanthropus ősmaradvány korát (1,85 millió év),
amely az egész antropológusvilágot fölrázó lelet. Kutatásai e területen folytatódtak, és
1994-ben - kollégájával, Carl Swisherrel közösen - újrahatározta a jávai Homo erectus korát, amelyet 1,8
millió évesre datált a sokáig vélt 0,8 millió évvel ellentétben.

SUSAN BLACKMORE
A fogamzásgátló tabletta

A születésszabályozás (vagy ha jobban tetszik, a fogamzásgátló tabletta).

Miért? Mivel a nők megszabadultak a folytonos gyerekszülés kényszerétől, éppoly

hatékonyan terjeszthetik mémjeiket, mint a férfiak. A mérnek utánzással terjedő
ötletek, készségek, szokások, divatok vagy történetek. A génekhez hasonlóan
vetélkednek a másolódási lehetőségért, és eközben formálják gondolkodásmódunkat
és kultúránkat. A kevesebb gyerekes asszonyok több mémet tudnak elterjeszteni, és
ez megváltoztatja azokat a mémfajtákat, amelyek hatékonyan szaporodnak, többek
közt más találmányok és a tudományok, a művészetek, a vallás, valamint a médiumok
mémjeit. Más szóval a fogamzásgátló tabletta azért jelentős, mert megváltoztatta az
egész kultúrát. Kevés találmánynak volt ilyen hatása a teljes mémkészletre.

SUSAN BLACKMORE a bristoli University of West of England pszichológiadocense, a The Independent

rovatvezetője. Könyvei többek közt: Beyond the Body, Dying to Live: Near-Death Experiences, In
Search of the Light: The Adventures of a Parapsychologist és The Meme Machine.
 PATRICK BATESON
A villanyáram

Miközben a számítógépemen írom ezt a szösszenetet, tudatosul bennem, milyen sok

időt töltök e sápadt képernyő előtt. Mennyire megváltoztatta munkamódszeremet a
felhasználóbarát szoftver! A tökélyre törekedve, amikor kézzel írok, szinte rögtön változtatni
kezdem papírra vetett szövegemet. Nagy szövegtömböket áthúzok, megváltoztatom a szórendet, átrendezem
a mondatokat, ide-oda helyezek bekezdéseket. Kéziratom nemrégiben gallyakból rakott madárfészekre
emlékeztetett. Ennyi javítás után korántsem könnyű "tiszta" kéziratot készíteni. A modern
szövegszerkesztő programok lehetőségei annyira kézenfekvőek, hogy a kusza
kéziratok múltam részévé váltak. Az új technikák valóban felszabadítóak. Első
gondolatom tehát az volt, hogy a felhasználóbarát szövegszerkesztőket jelölöm ebbe a
gyűjteménybe. De álljunk meg egy pillanatra!

A technikatörténészek jó alapelvként először azt a kérdést teszik fel, mi kellett ahhoz,

hogy a fejlődés egy adott lépése bekövetkezzék. Például a ma ismert hatékonyságú és
rugalmasságú személyi számítógépek aligha jöhettek volna létre a szilíciumlapka
feltalálása nélkül. Az új technikák effajta vizsgálata egy legyező alakú rendszert tár fel,
pontosabban egy kifelé ágazó gyökérrendszert, ahogy a történészek visszafelé
haladnak az időben. E gyökerek egy része kétségtelenül jelentősebb, mint mások,
egyesek biztosan meghatározóbbak. Vegyük újra a számítógépet az asztalomon.
Elképzelhetetlen, hogy ilyen masina villanyáram nélkül is megvalósítható lett volna.

El kell ismerni, hogy már az 1830-as években Charles Babbage kidolgozta egy - általa -
analitikus gépnek (analytical engine) nevezett szerkezet terveit. Elképzelése az volt,
hogy a gép bármilyen aritmetikai műveletet végrehajt lyukkártyákról származó
utasítások alapján. A számok tárolására memóriaegységet használt, amely soros
irányítású volt, és a mai számítógépek legtöbb alapelemét tartalmazta. A Babbage
specifikációinak megfelelő analitikus gépet a következő százötven évben nem
építették meg. Mechanikus alkatrészei miatt hatalmas méretű lett volna, és Babbage
gépezetének mai változata kiszorítaná asztalomat (és jómagamat is) abból a szobából,
amelyben terpeszkedik, ráadásul csak töredékét tudná elvégezni annak a feladatnak,
amelyet kis asztali számítógépem tud. Az elmúlt kétezer év legfontosabb találmányára a jelöltem
tehát az elektromosság hasznosítása.

Az első, nagy mennyiségű elektromos töltés tárolására alkalmas eszköz a leideni

palack volt, amelyet 1745-ben talált föl Pieter van Musschenbroek leideni fizikus. A
részben vízzel töltött palackban jelentős mennyiségű töltés tárolására képes vastag
drót helyezkedett el. A drót egyik vége átnyúlt a palackot lezáró dugón, s egy dörzs- és
sztatikus elektromosságot gerjesztő készülékkel állt összeköttetésben. Nem sokkal a
találmány létrejötte után Európa-szerte "elektrikusok" keresték kenyerüket állatok áramütéssel való
elpusztításával és más mutatványok végrehajtásával. Az egyik franciaországi bemutatón vasból készült
huzalt csatlakoztattak egy sor karthauzi szerzetesre; amikor kisütötték a leideni palackot, a fehér
ruhás barátok egyszerre ugrottak a levegőbe. A frivolságok gondolkodásra késztettek.
Az egyesült államokbeli Ben Franklinnek és az angliai Joseph Priestleynek hála,
rohamléptekkel haladtak a kísérletek, és lázasan folyt az elméleti háttér kidolgozása. A 19. század
közepére az elektromosság tanulmányozása precíz, kvantitatív tudománnyá vált, amely kikövezte az utat a
ma mindnyájunk által természetesnek vett technikai eszközökhöz.

Szükségünk van az elektromosságra, hogy nyáron hűvös, télen meleg környezetet teremtsünk
magunk körül, bár őseink megdöbbennének azon, mily pazarló módon tesszük ezt.
Villanyárammal főzünk, később fogyasztandó ételeinket mélyhűtőben tároljuk.
Elektromos energiát használunk a közlekedésben, a távközlésben, mindennapi
szórakozásunk során, és életvitelünk ma már nem függ attól, hogy mikor kel és
nyugszik a Nap. A legfőbb emberi vágyak közül úgy tűnik, hogy csak a nemi életre van
jó hatással az áramszünet.

PATRICK BATESON a Cambridge University etológiaprofesszora, a King's College

(Cambridge) igazgatója, a londoni Royal Society tagja és a biológiai szekció titkára. Tíz
évig az állatviselkedési alrészleg igazgatója volt Cambridge-ben. Társszerzője a
Measuring Behaviour and Design for a Life: How Behaviour Develops című műnek (Paul Martinnal).
Ezenkívül több könyv szerkesztője és társszerkesztője, ezek közé tartozik a Mate Choice,
The Development and Integration of Behaviour, Behavioural Mechanisms in Evolutionary Perspective,
továbbá a Perspectives in Ethology című sorozat szerkesztője.

CARL ZIMMER
A vízmű

A vízműre esik választásom, vagyis arra a vízvezeték- és csatornarendszerre, amely

eljuttatja hozzánk a tiszta vizet, és elszállítja tőlünk a szennyezettet. Nehezemre esne
más olyan találmányt fölidéznem, amely ilyen sok betegséget és halált akadályozott
volna meg. Talán nem ösztönöz olyan intellektuális áhítatra, mint mondjuk a kvantum-
számítógép, de a neki köszönhető jótétemények súlya könnyedén lenyűgözővé
varázsolja. John Snow-nak nem kellett meghatároznia a Vibrio cholerae genomjának szekvenciáját
ahhoz, hogy 1854-ben megakadályozza az emberek halálát Londonban - még azt sem tudta, mi fán terem a
V. cholerae -, de a halálesetek mintája azt mutatta neki, hogy a kolerajárvány megállításához csak egy
szennyezett kutat kell bezárnia. Vízművek nélkül a modern világ zsúfolt körülményei
teljesen elviselhetetlenek lennének, és ennek belátásához elég, ha egy tiszta víz
nélküli, szegény városba látogatunk.

Egy találmány jelentőségének másik jele, mekkora pusztítást tud végezni, s a vízmű e
szempontból is nyerő. A gyerekhalandóság csökkentésével a vízművek elősegítették a
népességrobbanást, vagy lehetővé tették, hogy bizonyos területek, például Las Vegas
környéke, sivataggá váljon.

Még arra is vetemedem, hogy a vízmű feltalálásának jelentőségét az evolúciós skálán a

nyelv kialakulásáéhoz hasonlítsam. Az évmilliók folyamán a szárazföldi élet különféle
módszereket dolgozott ki a víz megszerzésére és megtartására. A vízvezetékkel
azonban nem mi megyünk a vízhez, hanem az jön hozzánk.

CARL ZIMMER az At the Water's Edge: Macroevolution and the Transformation of Life című könyv
szerzője. A Discover korábbi felelős szerkesztője, jelenleg a Natural History rovatvezetője,
és cikkeket ír a Natíonal Geographíc, az Audubon és más folyóiratok számára.

ROBERT SHAPIRO
A genetikai térkép

Az eddig említett találmányok zöme az emberiség és a természeti világ közötti

határokat próbálta befolyásolni. De az emberi test és benne az agy működése
gondoskodik a létünket alkotó tapasztalatokról. Azok a fölfedezések, amelyek lehetővé
teszik számunkra, hogy végül is átvegyük e működés irányítását és óhajunknak
megfelelően alakíthassuk ezeket, bizonyára megérdemlik a jelölést az elmúlt kétezer
év legjelentősebb találmánya címre.

Ezek az intuíciók bőven áramlanak napjainkban a molekuláris biológiának nevezett

tudományág területéről. Ha azonban ki kellene választanom a folyamatot lehetővé
tévő legfontosabb találmányt, akkor a genetikai térképezést emelném ki. Ez az új
eljárás - amelyet az 1970-es évek közepén Fred Sanger Cambridge-ben és Walter
Gilbert a Harvardon dolgozott ki - kezünkbe adta a lehetőséget, hogy gyorsan
kiolvassuk génjeinkben és a Föld valamennyi élőlényének génjében tárolt specifikus
információt.

Az új módszerek tudományos "energiarobbanást" váltottak ki, amely a következő

évtizedben éri el csúcspontját, amikor az átlagos emberi lényt kódoló DNS nagyjából
hárommilliárd karakterének sorrendjét teljesen megfejti a Human Genome Project. Ezt
követően meghatározható lesz, miben különböznek örökletes szempontból az egyedek,
és miként fejeződik ki ez az információ, hogy létrehozza az emberi testet.

Idáig a géntérképezés olyan - a média számára fontos - eseményeken keresztül gyakorolt ránk nagy hatást,
mint a Monica Lewinsky ruháján lévő folt meghatározása, vagy a Romanov-csontok
azonosítása Anna Anderson azon állításának cáfolata érdekében, hogy ő Anasztázia, és
Thomas Jefferson Sally Hemingsszel folytatott viszonyának megerősítése. Ennél még
sokkal, de sokkal több van hátra. A Human Genome Project befejezése molekuláris
szinten teszi érthetővé számunkra az öröklődő emberi betegségeket; már eddig is
sokat tudtunk meg a Huntington-kór, a cisztás fibrózis és más betegségek
mibenlétéről. A modern molekuláris biológia más eszközeinek alkalmazásával a
közeljövőben már valamit tehetünk is e bajok ellen. Kezelhetők és génszinten
kijavíthatók lesznek (feltéve, ha a társadalom hozzájárul). Ezen túlmenően megértjük,
s talán szabályozni is tudjuk az emberi állapot sok, mostanáig természetesnek vett,
kellemetlen aspektusát - a kopaszodástól az öregedésig. Végül úgy is dönthetünk, hogy átírjuk genetikai
szövegünket, így megváltoztatjuk magunkat és a világegyetem megtapasztalásának módját.

Azt is állítom, hogy ma egyetlen közvélemény-kutatásban sem kapna méltó helyet ez a találmány,
mivel a hatása majd a jövőben lesz érzékelhető. Talán 3999-ben újra fel kellene tenni a
kérdést, amikor újabb két évezred múltán történelmi távlatból ítélkezhetnénk.

ROBERT SHAPIRO a New York University kémiaprofesszora. Művei: Origins:A Sceptic's Guide to the
Creation of Life on Earth, The Human Blueprint és Planetary Dreams: The Quest to Discover Life Beyond
Earth.

HOWARD GARDNER
A klasszikus zene

Jó kérdés! Az én talán excentrikus, mindazonáltal szívből jövő szavazatom a Bach,

Beethoven, Brahms és mindenekfölött Mozart szerzeményeivel fémjelzett klasszikus
zenére esik. A zene az emberi szellem kötetlen leleménye, más találmányokhoz képest
kevésbé függ fizikai vagy fiziológiai felfedezésektől. A nyugati hagyományban a
zeneművek hihetetlen elmebeli teljesítményt testesítenek meg, olyat, amelyet
nemcsak megbecsültek, hanem utánoztak vagy átdolgoztak, amerre csak eljutott. A
találmányok többségét - az atomenergiától az antibiotikumokig - lehet jóra vagy
rosszra használni.A klasszikus zene valószínűleg több élvezetet nyújtott több egyénnek
- kevesebb negatív mellékhatással -, mint bármely más emberi alkotás. Végül, bár
senki sem tud úgy zenét szerezni, mint Mozart, és kevesen tudnak úgy játszani, mint
Heifetz vagy Casals, kellő erőfeszítéssel bárki elfogadható módon képes előadni egy
zeneművet, és - a számítógépes programoknak hála - most már azok is hozzáadhatják
saját töredékeiket az egyre növekvő örökséghez, akik nem játszanak semmilyen
hangszeren vagy nem értenek a kottaíráshoz.

Részben azért emeltem ki a nyugati klasszikus zenét, mert számomra annyira mély és
személyes jelentőségű. Az általánosabb válasz, amit adhattam volna, a
"tudományágak" vagy egyszerűen a "diszciplínák" lettek volna. Akik tanulmányokat
folytattak, magától értetődőnek vesznek olyan diszciplínákat, mint a történelem, a
matematika, a természettudományok és számos művészeti ág. Túl sokszor
feledkezünk meg arról, hogy ezek a diszciplínák megszámlálhatatlan gondolkodó
egyén révén, sok évszázadon át fejlődtek - mondhatni szimbólumról szimbólumra,
fogalomról fogalomra, módszerről módszerre. A diszciplínák választanak el bennünket
a barbároktól. Középkori őseink megértették ezt: a fiatal diákoknak el kellett
sajátítaniuk a triviumot és a quadriviumot, s ez utóbbi az aritmetika, a geometria és az
asztronómia mellett magában foglalta a zenét is. Milyen ironikus, hogy a quadrivium éppen akkor vált
divatjamúlttá, amikor a klasszikus zene kezdett önállósulni.

HOWARD GARDNER a Harvard University pedagógiaprofesszor. Számos műve közül néhány: The
Mind's New Science: A History of the Cognitive Revolution, Frames of Mind, Leading Minds, Creating
Minds, Rendkívüliek (Budapest, Vince Kiadó, 1998), The Disciplined Mínd és Intelligence Reframed:
Multiple Intelligences for the 2lst Century.

ROGER C. SCHANK
Az internet

Az elmúlt kétezer év messze legjelentősebb találmánya az internet. Természetesen

számos más felfedezés - szilíciumlapkák, hálózatok, katódsugárcsövek, telefonok,
villanyáram - nélkülözhetetlen hozzá, befolyása mégis sokkal nagyobb, mint részeinek
összességéé. Két oka is van, amiért nem tűnik egyértelmű választásnak erre a
kitüntető címre. Először is annyira elterjedt életünkben, hogy sok ember valójában
észre sem veszi. Másodsorban, idáig még nem mutatkozott meg teljes mértékben, hogy mire
képes.

Az információtovábbítási módszerek már ma is radikális hatást gyakorolnak életünk szinte minden területére.
Még mindig járunk iskolába, hivatalba, postára, szórakozóhelyekre vagy áruházakba, de ha nem kell
bemenni a városba, hogy megtudjuk, mi történik ott, vagy vásárolni, vagy tanulni, miért
mennénk be egyáltalán a városba. Az iskolák hamarosan átalakítják magukat, mivel
jobb kurzusok kialakítására vagyunk képesek az interneten, mint amilyet az
osztálytermekben feltehetőleg tarthatnának. Mondok egy példát, mire is gondolok.
Már megvan az ahhoz szükséges technológiánk, hogy az on-line hozzáférhető legjobb
fizikusokkal (vagy matematikusokkal, biológusokkal) alakítsunk ki tanfolyamokat,
nemcsak azért, hogy szimulációkat továbbítsanak a kísérletezve tanuláshoz, ami
lehetővé teszi a tanulók számára a dolgok kipróbálását, kísérletek végzését és valódi
problémák megoldását, hanem azért is, hogy válaszoljanak a tanuló kérdéseire, és
tanácsot adjanak pont akkor, amikor a tanulónak segítségre van szüksége. Ilyen
tanfolyamok mindenféle témakörből kialakíthatók, és a tanulók arra használhatják az
internetet, hogy akkor vegyék föl a tantárgyakat, amikor valódi érdeklődés készteti
őket a tanulásra. A főiskolák és az egyetemek - a ma ismert formájukban -
megszűnnek, hiszen csak a futball és a diák-összejövetelek vonzanák az ifjakat.

És ezek a radikális változások nem csak az iskolákat érintenék. A bevásárlóközpontok is bezárnak majd. Ma
már egyre kevesebben vásárolnak CD-ket üzletekben. Az internet segítségével bárki
meghallgathat zenerészleteket, azután a kívánt CD kikézbesítéséhez egyszerűen
rákattint a webhely egyik gombjára, eközben ki sem teszi a lábát otthonról. Az olyan
árucikkek számára, amelyeket nem kell vásárlás előtt megtapogatni vagy szemrevételezni,
nincs az internetnél jobb továbbítási mód. Újságok? Még nem haltak meg, de meg fognak.

Életünk bármely aspektusa az elkövetkező években gyökeresen meg fog változni az

internet következtében. Ötven éven belül az élet (és az emberek kölcsönhatása) annyira
más lesz, hogy fogalmunk sincs a majdan kialakuló társadalmi struktúrákról. Nem tudom, boldogabbak
leszünk-e, de legalább tájékozottabbak.
ROGER C. SCHANK számítógéptudós és kognitív pszichológus, az Institute for the Learning Sciences
(Northwestern University) igazgatója, ahol a számítástechnika, a pszichológia, valamint a oktatás- és
szociálpolitika professzora. Könyvei közül néhány: The Creatíve Attitude: Learning to Ask and Answer the
Right Questions, Tell Me a Story, Engínes for Education és Virtual Learning.

RANDOLPH NESSE
A nyomtatás

Szerintem - és alighanem sokan mások is így gondolják - a nyomdagép sokkal inkább megváltoztatta a
világot, mint az elmúlt kétezer év bármely más találmánya. De miért gyakorolt ilyen óriási hatást egy ilyen
egyszerű technológia? És miért nem talált ki senki különb helyettesítőt ötszáz év
múltán sem?

A szöveg különleges volta lehet a válasz. Egyedülálló kapcsolatban áll az emberi elme fölépítésével, és
központi szerepet játszott gondolataink és kultúránk fejlődésében. Ez a legnagyobb újítás
harmadik hulláma, azé, amely a nyelv, a gondolkodás és a beszéd koevolúciójával
kezdődött.

A beszéd lehetővé tette számunkra, hogy megosszuk és összehasonlítsuk a külső világ

belső modelljeit, ez olyan képesség, ami hatalmas szelekciós előnyt nyújtott az emberi
faj számára. Az akusztikus rezgések azonban kérészéletűek, pillanatokon belül olyan
kérdésekké fakulnak, hogy ki, mit, mikor mondott.

Az írás a második hullám: akár egy jéghideg széllökés, röptében fagyasztotta meg a szavakat, és
kőtáblára vagy egy tekercsre csapta azokat, ahol azután bárki, bárhol, bármikor
tanulmányozhatta őket. Az írás tette lehetővé a törvényalkotást, a szerződések
rögzítését, a történeti események megörökítését, elbeszélések és versek lejegyzését -
nem is beszélve az elemi erővel ható szent szövegekről.

A nyomtatás, a harmadik hullám, változtatta elsőként tömegkommunikációs eszközzé

az írást, és azóta a világ megváltozott. A Gutenberg 1455-ös Bibliáját követő fél
évszázad alatt ezernél több kiadó több mint egymillió könyvet nyomtatott ki. Hirtelen
érdemessé és hamarosan elengedhetetlenné vált a hétköznapi emberek számára is,
hogy megtanuljanak olvasni. Napjainkban jelentős hátrányt szenvednek azok, akiknek
az agya valamiért nem képes elsajátítani ezt a fortélyt, a különleges verbális képességekkel
megáldott emberek viszont abból élnek meg, hogy szavakat rendeznek sorba a papíron.

Vajon a szöveg csupán átmeneti eszköz, amelyet az tett szükségessé, hogy korábban képtelenek voltunk
rögzíteni és továbbadni a beszédet és a képeket? Hamarosan meglátjuk. Néhány éven
belül az érzékelők, a tárolás és a sávszélesség olyan olcsó lesz, hogy sok embert nem
kötnek majd a technika korlátjai. Ez jó lehetőséget nyújt - megengedem teljesen és
zavarba ejtően téves - merész jóslásokra, mint ahogy a jóslat is hibásnak bizonyult,
amely szerint az e-mail soha nem fog elterjedni. Ebben a szellemben jósolom meg,
hogy az e-mailekhez fűzött hang- és videocsatolások - nevezetesen a v-mail és a vid-
mail - lesz a következő nagy dolog, és hogy mindenféle szörnyülködést fog kiváltani.
Először személyesebb és természetesebb médiaként köszöntik ezeket, hiszen a
szöveget hanglejtés és -erő teszi elevenebbé. De - jóslatom szerint - hamarosan
problémákat okoznak majd a szokásos emberi törekvések.

Sok embernek korábban megbocsátották, hogy "szereti hallani a saját hangját". Ők

most valóban hallatni fogják a hangjukat. Egyesek, különösen a főnökök, hosszú
monológokat küldenek majd több száz embernek, az odaadó figyelem reményében.
Megszűnik az olvasás intim varázsa. A v-mail és a vid-mail esetében képtelenek
leszünk úgy megúszni a dolgokat, hogy egész bekezdéseket átugrunk, mint az e-
mailben. Kiderül majd, milyen értékes erőforrás az idő és a figyelem. Szavainkat
nyomtatásban látni abban a megnyugtató hitben ringat bennünket, hogy milliókkal
kommunikálunk, de többségünk (kivéve azokat a főnököket) hamarosan belátja: szinte
senkit sem érdekel szóbeli közlendőnk. Egyesek az egyik barátom üzenetrögzítőjén
lévőhöz hasonló elektronikus figyelmeztetéseket küldenek majd: "Hagyj üzenetet, de FOGD
RÖVIDRE!"

Leküzdendő az e technika okozta szociális dilemmákat, természetesen megint a

technikához fordulunk segítségért. A v-mail automatikusan szöveggé alakítható lesz,
így megválaszthatjuk majd a médiát. Melyik mellett döntünk? Attól függ. Az
érzelemteli kedveskedések és sok élménybeszámoló számára a v-mail és a vid-mail
lesz a befutó. Az egyszerű tények és a szövevényes gondolatok számára azonban úgy
hiszem, hogy azt a diadalmas találmányt választjuk, amely újfajta magánszférát hozott
létre: a szöveget. Vagyis, amíg agyunkat meg nem változtatják az új médium szelektív
erői.

RANDOLPH NESSE orvosdoktor, pszichiátriaprofesszor és az Institute for Social Research (University of

Michigan) az evolúcióval és az emberi adaptációval foglalkozó kutatási programjának
vezetője, valamint társszerzője a Why We Get Sick: The New Science of Darwinian Medícine
(George C. Williamsszel) című könyvnek.

RON COOPER
A desztilláció

Meglepő módon senki nem említette a desztillációt, az átalakítás nagy alkímiai felfedezését, amely
a lét lényegének keresése közben született.

Az alkímia az ősi Egyiptomban született. (Az arab al-khem jelentése: "az egyiptomi
tudomány".) Az iszlámnak köszönhetően elterjedt Észak-Afrikában, és Andalúzia mór
megszállásával a 10. században átjutott az európai kontinensre is. Az alkimisták többek közt úgy akarták
megismerni a világot, hogy az elemek segítségével kívánták átalakítani az anyagot, eltávolítva a feleslegest,
megtalálni a legtisztább esszenciát. Egyesek azt állítják, hogy az alkímia szülőatyja az
egyiptomi Thot isten (akinek görög megfelelője Hermész). Mindketten a misztikus
tudomány, az újjászületés és az átalakulás jelképei.

Alkoholok desztillációjára az első bizonyítékot a 4. századi Kínában találjuk, ahol Ko

Hung alkimista így írta le a cinóber higannyá alakítását: olyan "mint az egyszer
erjesztett bor: nem lehet összehasonlítani a kristálytiszta, kilencszer erjesztett borral".
Vajon a desztillációról beszél? Lehetségesnek tűnik; lepárlás nélkül ugyanis hogyan erjesztünk
kilencszer egy bort? Akkorra az alexandriai görögök már fölfedezték, hogy forralással átalakíthatunk egy
dolgot valami mássá. Plinius ír a terpentinnek a gyantától való elválasztására használt desztillálásról,
Arisztotelész pedig részletesen elmondja, hogyan lehet ivóvízzé alakítani a tengervizet. Leszámítva azt, hogy
az alkímia a modern tudomány és ipar alapja, vajon milyen változás következik be az emberben az égetett
szeszes italok hatására.

RON COOPER képzőművész. Számos csoportos és egyéni kiállításon vett részt szerte a
világon. Művei megtalálhatók jelentős közgyűjteményekben, többek közt a
következőkben: Whitney Museum of American Art, Guggenheim Museum Los Angeles
County Museum of Art, Chicago Art Institute, az amszterdami Stedlijk Múzeum és a
párizsi Bibliothéque Nationale. A Del Maguey, Single Village of Mezcal cég alapítója és
elnöke.A társaság agávéból próbál meg előállítani olyan elixírt, amely alkalmas a
mitikus múlt megidézésére.
 DAVID BUSS
A televízió, különös tekintettel a párválasztási szokásokra

Nehéz a "legjelentősebb találmányról" beszélni, ha nem tesszük fel a kérdést: "milyen

szempontból jelentős?"Az egyik kritérium lehet, például, megváltoztatta-e, és ha igen,
milyen mértékben az emberi párválasztás szokásait. Az effajta változások ugyanis
hatással lehetnek az egész faj további evolúciós folyamatára, halmozódó
következményekkel az emberi élet jóformán minden aspektusára. E hatástartomány
miatt élénk érdeklődés tárgya a tudósok között a biológusoktól és a genetikusoktól
kezdve a pszichológusokig és a szociológusokig az, hogy ki kit választ párjának. Az
emberek többsége élete során megházasodik, és a házasság befolyásolja a szociális
trendeket, például a vagyoneloszlást. Az egyetemek és főiskolák úgy gyakorolnak
hatást a párválasztásra, hogy hasonló egyéneket hoznak szoros közelségbe, ezáltal
elősegítik a párválasztást. A szelektív párválasztási szokások befolyásolhatják a
populáció genetikai szerkezetét a következő nemzedékekben: a perifériára szorultak
nem szaporodnak; a kívánt tulajdonságokkal bírók pedig nagy valószínűséggel
továbbadják génjeiket.

Noha az elmúlt kétezer évben sok találmány hatott az emberi párválasztásra, a

legjelentősebbek közé a televíziót és a rokon médiát kell sorolni. A televízió
megváltoztatta a státus és a tekintély kritériumait azzal, hogy egy pillanat alatt
hírességeket kreált és meggyorsította a vezetők bukását. Egy ismeretlen pincér vagy
pincérnő egy csapásra szenzációvá válhat a médiaszereplés következtében - ilyesmi
aligha fordulhatott elő az emberiség korábbi evolúciós története folyamán. A hírnévvel
több és kívánatosabb nemi partnerhez való hozzájutás társul, nagyságrendekkel több,
mint amit őseink megtapasztalhattak.

A vizuális média feltehetőleg megnövelte a fizikai megjelenés fontosságát. A

potenciális hitves külső megjelenésének jelentőségét az 1930-as évektől kezdve
nagyjából évtizedenként dokumentálták Amerikában. Az idő előrehaladtával ennek
jelentősége folyamatosan növekedett, napjainkban hozzávetőleg kétszer olyan fontos,
mint a televízió megjelenése előtt. Másfelől viszont a fizikai megjelenés jelentősége
felgyorsította a nemen belüli vetélkedést, különösen a nők körében. A
gyomorpanaszok ugrásszerű emelkedése Amerikában - majd később Európában is -
valószínűleg abból az elszabadult nemen belüli versengésből ered, amelynek oka a
megjelenés, a külső fontossága. Másrészt a nemen belüli fokozott versengés
ártalmasan hat az önbecsülésre, sőt talán még a meglévő párkapcsolatok minőségére
is. A kutatások azt mutatják, hogy ha a nőket vonzó testű női modellek "sortüzének"
vetik alá, az csökkenti önbecsülésüket. Ha férfiakat visznek vonzó női modellek közé,
ez gyengíti az állandó partnerük iránt érzett elkötelezettségüket. Ennek
következményeként általában romlik a pszichés jó közérzet, és fokozódik az
elégedetlenség a meglévő kapcsolatokkal szemben.

Ezek és a kapcsolódó jelenségek erősen átalakították a szexualitás és a párválasztás

természetét. Nem tudunk vagy nem akarunk visszamenni a médiaképek előtti korba;
ezek megigéznek bennünket, fejlett pszichológiai mechanizmusainkat kiaknázva. És mivel a vizuális
médiumok megváltoztathatják, hogy ki kit választ párjának, ezért örökre módosíthatják fajunk evolúciós
pályáját.

DAVID BUSS az austini University of Texas pszichológiaprofesszora. Művei: The Evolution of Desire:
Strategies of Human Mating és Evolutionary Psychology: The New Science of the Mind.
 DAN SPERBER
A számítógép és az atombomba

Az elmúlt kétezer év két legfontosabb találmánya a számítógép és az atombomba. A neolitikus

forradalom óta a számítógép idézi elő a legnagyobb változást az emberi életben,
hacsak a bomba végképp el nem pusztítja az emberi életet.

DAN SPERBER a párizsi Centre National de la Recherché Scientifique kutatója. Művei:

Rethinking Symbolism, On Anthropological Knowledge, Relevance: Communication and Cognition
(DeirdreWilsonnal) és Explaíning Culture: A Naturalistic Approach.

MARIA LEPOWSKY
A fogamzásgátló tabletta, a lőfegyver és a vízműépítés

Eltűnődve az elmúlt kétezer évre vonatkozó kérdésen, kicsit csalni szeretnék: több választ is
adok.

Egy szavazatot én is adnék a fogamzásgátló tablettára. Két okból is forradalmi. Először

is hatalmas ugrást jelent az emberi termékenység szabályozására irányuló
próbálkozások hatékonyságát tekintve. Effajta próbálkozások ugyanis minden ismert
kultúrában föllelhetők, és valószínűleg több mint százezer évre nyúlnak vissza. A
fogamzásgátló tabletta és a nők életében a később alkalmazott módszerek forradalmi
változást idéznek elő a pubertáskortól a klimaxig szerte a világon, mivel az emberi
népesség fele a termékenység szabályozásával maga irányíthatja életét a
felnőttkorban.

Ráadásul a fogamzásgátló eszközök megmenthetik a Földet az emberi túlnépesedés

már érzékelhető katasztrófájától, a tömeges szegénység, a járványok, a háborúk, a
gyér erőforrásokért folyó heves összecsapások, a környezeti pusztítás és nagyarányú
fajkipusztulás most tapasztalható és a jövőbeni szörnyű következményeitől.

Következő szavazatomat - mint az elmúlt kétezer év legjelentősebb technikai

találmánya - a lőfegyver kapja, pontosabban a hatékonyabb gyilkoló technikák
kifejlesztésére irányuló európai találmánysor: a hajóra szerelt ágyú, a spanyol trabuco
és a brit Snider-puska - hogy csak néhány fegyvert említsek az elmúlt századokból.
Azok a tekintélyelvű európai társadalmak, amelyek népességét országuk erőforrásai
már nem tudták eltartani, ezeknek az eszközöknek a birtokában tudtak újabb
területeket, erőforrásokat szerezni és más népeket leigázni. Új területek megszerzése
érdekében az európaiak koruk legmodernebb tengerészeti technológiáinak
fölhasználásával épített hajókkal keltek át az Atlanti- és a Csendes-óceánon. Az
európai hódítás jelentős következményei még a következő évezredben is szerepet
játszanak majd bolygószeme az emberi élet minden területén.

Utolsó szavazatomat a 19. század vége felé a vízműépítésben végbement forradalmi

fejlesztésekre adom. Ezek oldották meg a városi élet évezredek óta fennálló
legnagyobb problémáját: hogyan szállítsanak tiszta vizet, és miként távolítsák el az
emberi szennyvizet egy nagy, városba tömörült településről. Míg a római vízvezetékek
briliánsan megtervezett létesítmények voltak (és korszakuk metszi e tanulmány
kétezer éves töréspontját), a közegészségügyben csupán nagyjából az egy évszázada
bevezetett újítások tették lehetővé a Nagy-Britanniához és az Egyesült Államokhoz
hasonló ipari társadalmakban, hogy a szennyezett ivóvízzel terjedő fertőző betegségek
okozta halálozási arány radikálisan csökkenjen. A víz- és csatornahálózat kiépítésének
köszönhetően nagyobb mértékben hosszabbodott meg az emberi élettartam, mint
később az antibiotikumok révén.

Ez a technikai találmány csak lassan terjed el bolygószerte, mivel az anyagi és más

erőforrások egyenlőtlen eloszlása gátat szab neki. Ennek ellenére - ironikus módon - a
megnövekedett élettartam és a halálozási ráta (ha más változók nem hatnak rá)
csökkenésének köszönhetően növekvő népszaporulat nagyban hozzájárul az emberi
túlnépesedés jelenlegi kríziséhez. Ez még kritikusabbá teszi fajunk és az egész bolygó
túlélése és jóléte szempontjából a két generációval később föltalált fejlett
fogamzásgátló módszerek széles körű hozzáférhetőségét.

MARIA LEPOWSKY a madisoni University ofWisconsin antropológia tanszékének professzora. A Fruit of

the Motherland: Gender in an Egalitarian Society című könyv szerzője.

ROBERT R. PROVINE
Az általános iskoláztatás

Egyetlen eszköz helyett azt az oktatási folyamatot jelölöm, amely elősegíti a

találékonyság hatékony fejlesztését, a technológiai társadalom evolúcióját és a kultúra
terjedését. Míg az elit számára már az ókor óta léteztek iskolák, annak felismerése,
hogy a gyermekkor az élet egyedülálló időszaka - speciális iskoláztatással, társadalmi
és érzelmi igényekkel és másfajta értékítélettel - viszonylag új keletű, és Rousseau-
hoz, Freudhoz és Piaget-hez kötődik. Annak fölfedezése, hogy a gyermekek nem
miniatűr felnőttek, sokkal humánusabb társadalomhoz és a tanuló fejlődési szintjéhez
igazított oktatási programok kialakításához vezetett. Az általános iskoláztatás (sőt
még a modern egyetem is) a gyerekek speciális igényeinek az említett megnövekedett
elfogadásából született - és kényszerűségből is, hiszen az ipari forradalomnak
szakképzett munkásokra, tudósokra és mérnökökre volt szüksége. A sokrétű modern
technika és hozzákapcsolódóan a növekvő innováció miatt nagy számban van szükség
kreatív elmékre és dolgozókra. A feladatok már nem oldhatók meg magányos
zsenikkel.

ROBERT R. PROVINE a Baltimore megyei University of Maryland pszichológia- és idegélettan-

professzora.

DUNCAN STEEL
A harminchárom éves, angol protestáns kalendárium

Sommás válasz: a nem bevezetett, 33 éves, angol protestáns kalendárium.

A kérdés körüli gondolatbeli barangolásaim végkövetkeztetése az, hogy a mostani és a

korábbi évek valamennyi technikai alkotását előbb-utóbb mindenképpen föltalálták
volna, és azok minden esetben az ötletek puszta alkalmazásai. Egy ötlet jelentős lehet
akkor is, ha nem vezet közvetlenül fizikai találmányhoz; az aktuális összefüggésben
magát az ideát is találmánynak tekintem. Ráadásul az, hogy miként jutottunk el oda,
ahol vagyunk, a történelemben elágazódásokat létrehozó, sok, jelentős gondolat
eredménye. Valaki azt is állíthatná, hogy minél régebbiek az elágazási pontok, annál
jelentősebbek (ha nem élt volna Nagy Sándor, Nagy Károly és Hódító Vilmos, Hitler se lett
volna). De az érvelésnek ez a formája reductio ad absurdumhoz vezet. Úgy döntöttem, hogy a
következő kérdést teszem föl: "Hogyan jutottunk oda, ahol most vagyunk?" Vagyis
hogyan lett az Amerikai Egyesült Államok a világ jelentős részének erőműve,
gazdaságilag, a tudományos élet szempontjából, technikailag, mitológiailag,
kulturálisan (legalábbis, ami a tömegkultúrát illeti), eszménykép tekintetében. Azt az
elágazási pontot kerestem tehát, amely az USA létrejöttéhez vezetett. Nem a
Függetlenségi Nyilatkozatra gondolok, hanem arra, hogy "mi késztette az angolokat
elsőként arra, hogy útnak induljanak, és letelepedjenek Észak-Amerika atlanti
partvidékén".

Az általam adott választ nem én találtam ki, hanem egy Kaliforniában élő brit
matematikus, Simon Cassidy vetette fel. Íme a történet. Amikor a katolikus egyház 1582-ben, XIII. Gergely
pápa uralkodása alatt naptárreformot vezetett be, a második legjobb megoldás mellett döntött a probléma
orvoslására. Ahhoz, hogy ezt megértsük, tisztában kell lennünk azzal, miszerint az egész
keresztény naptár ügye a húsvét időpontja kiszámításán múlik, ami a tavaszi
napéjegyenlőség időpontjától függ. Ezt az egyház március 21-ében határozta meg, a
Nap égen elfoglalt helyzetétől függetlenül; ehhez hasonlóan a húsvét kiszámításához
használt egyházi holdfázis kevés figyelmet szentel a valódi, égi holdfázisnak.
Csillagászati szempontból nézve a dolgot a Gergely-naptárban a napéjegyenlőség
március 19-e és 21-e között több mint 53 órás intervallumban ingadozik az egész 400
éves szökőévciklust tekintve. Azaz a Gergely-féle szökőévszabály (nincs szökőnap a
100-zal osztható, de 400-zal nem osztható években) 400 év alatt 97 plusz napot
produkál, és ez elég jól, bár nem egészen tökéletesen, megfelel annak, hogy az átlagos
évhosszat a kívánt érték közelében tartsák. 1901 és 2099 között négyévente van
szökőnap (2000 nem esik ki, és 366 napos), aminek az a következménye, hogy
fokozatos eltolódás van a napéjegyenlőség időpontjában, a teljes intervallum az
említett 53 óra. Ez ahhoz vezet, hogy a csillagászati napéjegyenlőség az említett
három dátum egyikére esik, ezt az eltérést a hosszú időciklus (400 év) okozza. Az
egyházi szabály egyszerűen nem vesz tudomást erről, és ehelyett március 21-ét
rögzíti örökös dátumként.

Vallási nézőpontból sokkal kívánatosabb lenne egy olyan naptár, amely - rövidebb
ciklust alkalmazva - mindig ugyanazon napra kényszerítené a napéjegyenlőséget. Már
Kr. u. 1079-ben Omar Khajjam kimutatta, hogy 8 szökőév egy 33 éves ciklusban kiváló
közelítést ad a tavaszi napéjegyenlőségek között mért évhez. Ez a 8/33 éves ciklus két
szempontból is jobb: közelebb áll a valódi átlagos évhosszhoz és 24 órás intervallumon
belül tartja a napéjegyenlőséget. XIII. Gergely tanácsadói tudták ezt, ám mégis a
rosszabb, 97/400-as szökőévrendszert ajánlották, amelyet még mindig használunk.
Talán arra gondoltak, hogy a protestánsok nem ismerik a 8/33-as elképzelést.

Angliában azonban ismerték! John Dee és mások (többek közt Thomas Harriot és
Walter Raleigh) titokban előhozakodtak azzal a tervvel, hogy bevezessenek egy
"tökéletes keresztyén naptárt" a 33 éves ciklus - Krisztus hagyományok szerinti
élethossza - használatával. Ebben az időintervallumban hét négyéves ciklus található,
ezek mindegyike 18 óránál valamivel kevesebb eltolódást okoz a napéjegyenlőségben.
A gondot az egy 5 éves ciklus (a 29-33. évet magában foglaló) jelenti, melynek során a
napéjegyenlőség a négy 365 napos év mindegyikében 5 óra 49 percet tolódik előre,
mielőtt a következő szökőév a plusz napjával vissza nem állítja pontosan 24 órával. A
mozgás teljes amplitúdója 23 óra 16 perc. Azt várhatnánk, hogy a 33 éves
szökőévciklust használva egy 11 hosszúsági fok szélességű sávon (ami 44 perces
időintervallumnak felel meg) bárhol egyetlen napon belül lehet tartani a
napéjegyenlőség dátumát, vannak azonban más hatások is. A napéjegyenlőség
idejében előfordul némi ingadozás. Ráadásul kritikus az, hogy a valódi Napot vagy az
elméleti "középnapot" ("mean sun", innen a "Greenwich Mean Time", azaz a
Greenwich-i középidő) használjuk-e, mivel az év folyamán a középidő akár 16 perccel is
eltérhet az égen lévő Nap által jelzett valódi időtől. Ennek oka részben a Föld
forgástengelyének ferdesége, részben a Föld pályájának eltérése a kör alaktól. Ez
leszűkíti az ilyen naptári célra használt, elfogadható főmeridiánt. Ahhoz, hogy a 33
éves ciklus alatt egy naptári napon belül maradjon a napéjegyenlőség, gondosan kell
kiválasztani a Meridiánt. A 16. század vége felé a nyugati hosszúság 77. foka volt a
javallott hely - az "Isten hosszúsági köre". (A Föld forgásának lassulása az árapály-
ellenállás - amely szökőmásodpercek beiktatását teszi szükségessé - és más kisebb
eltérések miatt azóta nagyjából a nyugati hosszúság 75. fokára tolódott.)

Az 1580-as években a 77. hosszúsági kör mentén húzódó lakott területek (az Antillák, Peru stb.)
spanyol - ebből következően - katolikus fennhatóság alatt álltak. Ahhoz, hogy
elragadják Isten hosszúsági körének egy részét és megalapítsanak egy Új-Albiont, ami
lehetővé tenné számukra a rivális "tökéletes keresztyén naptár" bevezetését, Anglia különféle
expedíciókat vezetett, amelyeket a történészek azóta is félreértelmeznek: azt gondolják, hogy csupán új
területek és új termékek felkutatása céljából indultak útnak. A valódi indíték egészen más volt: a
kalendáriumi meridián egy darabjának elragadása azért, hogy a Gergely-naptárnál
jobb kalendáriumot vezethessenek be, olyan fegyvert, amellyel a protestantizmus
oldalára állíthatják a tétovázó keresztény európai államokat. 1585-ben, az előző évben
vezetett előkészítő expedíció után, az angol gyarmatosítókat elküldték a mai Észak-
Carolina partja mentén fekvő Roanoke-szigetre. Az ún. Elveszett kolónia furcsa hely
volt ahhoz, hogy innen kezdjék az Újvilág gyarmatosítását, viszont kitűnő helynek
számított a hosszúság meghatározásához szükséges csillagászati vizsgálatok
elvégzéséhez és ily módon annak eldöntéséhez, milyen messze kell lennie Új-
Albionnak a szárazföld belsejében. Ehhez hasonlóan a James folyón 60 mérföldre
fölfelé fekvő Jamestown-sziget 1607-es kiválasztása pihent agyú ötletnek tűnik a
letelepedés szempontjából. Miért nem kint a Chesapeake-öbölben és a helyi
algonkinok támadásaitól távol kerestek megfelelő területet? A választás azonban
értelmet nyer, ha azt a mindennél fontosabb szükséget tekintjük, hogy megszerezzék
Isten hosszúsági körének egy darabkáját. Az angoloknak sikerült megvetniük a lábukat
a talpalatnyi helyen, Old Virginny növekedett, és később más gyarmatosítók érkeztek
Új-Angliába, s Új-Amszterdamot is elragadták a hollandoktól. Ezek a későbbi
haszonelvű fejlemények azonban nem tükrözik jobban a Roanoke- és a Jamestown-
szigetre vezetett angol expedíciók eredeti célját, mint az, miszerint az Eiffel-tornyot
azért építették, hogy támasztékot nyújtson a most a csúcsán álló sok rádióantennának.

Végül az angolok nem fedték fel Raleigh amerikai kalandjainak és a balvégzetű

Jamestown-kolóniába irányuló hatalmas befektetés elsődleges motivációját, és mindez
a mai napig tulajdonképpen tisztázásra vár. De ha az angolok soha nem találták volna
fel a be nem vezetett 33 éves protestáns kalendáriumukat, akkor az USA nem létezne
jelenlegi formájában, és a tudomány, a technika és a kultúra az elmúlt néhány
évszázadban teljesen más irányba fejlődött volna. Emiatt - John Dee-nek köszönhetően
- jómagam ezt a kalendáriumot nevezem meg, mint az elmúlt kétezer év
legjelentősebb találmányát.

DUNCAN STEEL jelenleg Angliában él, kisbolygókat, üstökösöket és meteorokat kutat,

valamint ezek hatását vizsgálja a földi környezetre. Nagyon érdeklődik még aziránt,
miként hatottak a különféle csillagászati szempontok a civilizáció kacskaringós
fejlődésére. Művei: Rogue Asteroids and Doomsday Comets, Eclipse és Marking Time.

PETER TALLACK
A kengyel és a hám

Bármilyen földhöz ragadtnak is tűnhet, a lónak köszönhetünk két olyan technikailag

igénytelen találmányt, amely a világ szinte valamennyi nagy civilizációjának
fejlődésében felmérhetetlen szerepet játszott: ez a kengyel és a hám.

A kengyel egészen a Kr. u. első évszázadokig ismeretlen volt, de mihelyt széleskörűen

elterjedt a használata, a lovas katonák szabadon forgathatták a lándzsát, az íjászok
pedig némi gyakorlás után a nyeregből is ki tudták lőni a nyilaikat. Ez nemcsak azt
tette lehetővé, hogy gyakorlatlan, földművelő parasztokat is besorozhattak lovasnak,
hanem a korábbinál nagyobb védelmet nyújtó páncélzatot is használhattak. Az utóbbi
miatt erősebb lovak tenyésztésébe fogtak, amelyek elbírták a lovag és a fegyverzet
súlyát. Észak-Európában a középkorban igáslovak váltották fel a szarvasmarhákat a
szántásban és a tehervontatásban, és kezdetét vette, amit Juliet Clutton-Brock 1992-es Horse Power
(Lóerő) című könyvében lókorszaknak nevez. E könyv szerzője szerint a gyökeres
változások nem csupán a kengyel elterjedése miatt következtek be, hanem a hám
feltalálásának is köszönhetően. Ez utóbbit a nyakszíj helyett használták a ló befogási
módszereként, így lehetővé téve, hogy a lovak nagyobb hatékonysággal húzzák a
terheket.

Lynn White az 1962-ben közreadott, Medieval Technology and Social Change (A középkori technológia és
a társadalmi változás) című tanulmányában amellett érvelt, hogy e változások
következtében a ló döntő szerepet játszott a civilizáció fejlődésében: tőle függött a
távolsági közlekedés, a mezőgazdaság, az ipar, a hadviselés, a vadászat, a lovagi
intézmény - valójában a feudális társadalom egész felépítése. Egyik nagyhatású,
provokatívabb állítása szerint sok földművelő paraszt, aki korábban kis tanyákon élt a
földjei közelében, két-háromszáz családból álló falvakba kezdett tömörülni. Ezenkívül
természetesen a lovagok seregei nekivághattak a világnak, és nemzetek sorsát megváltoztató csatákba
bocsátkozhattak.

PETER TALLACK korábban a Nature Könyvszemle és Kommentár rovatának szerkesztője

volt, jelenleg a londoni Weidenfeld & Nicolson tudományos kiadói igazgatója.

JOHN C. BAEZ
A találmányokat lehetővé tevő társadalmi struktúrák

Íme válaszom az ördögien gonosz kérdésre.

Hogyan választhatjuk ki jó eséllyel az elmúlt kétezer év legjelentősebb találmányát?

Az igazán nagy dolgok - nyelv, tűz, kőszerszámok, mezőgazdaság, művészet - sokkal
régebbiek. Az utóbbi két évezredben pedig századunk olyan sok találmányt látott,
hogy alig lehet kitalálni, melyik emelkedik a többi fölé. A nyomdagép? A számítógép?
Az atombomba?

Némi töprengés után az ember megkísérel valami nagyokos választ adni, és azt alátámasztani
egy komolynak tűnő okfejtéssel. "Az Ezersziget öntet! Azért, mert..."

Nos, ha a találmányok jelentősek, akkor biztosan még jelentősebb volt azoknak a

társadalmi struktúráknak a feltalálása, amelyek lehetővé tették az új találmányok
folyamatos áramát. Azt hallottam, hogy állítólag Edison volt az első, aki üzletté
alakította a feltalálást. Mindennap besétált a laboratóriumába, és azt kérdezte: "O. K.
ma mit találunk föl?"Az alapot azonban már korábban lerakták. Talán a szabadalmi
iroda feltalálása volt a kulcslépés? Vagy még jobban visszamenve az időben, Francis
Bacon 1627-ben megjelent New Atlantis (Új Atlantisz) című könyve, amely
látomásszerűen fölvázolja azt a technoparadicsomot, amelyet most valamennyien oly
szorgosan próbálunk fölépíteni?

Mihelyt módszeresen hozzálátunk minden elképzelhető dolog feltaláláshoz, az egyedi

feltalálások elvesztik jelentőségüket.

JOHN C. BAEZ a riverside-i University of California matematikai fizikusa. Társszerzője az

Introduction to Algebraic and Constructive Quantum Field Theory (Irving Segallel és Zhenfang Zhouval) és
a Gauge Fields, Knots and Gravity (Javier Muniainnel) című műveknek. "This Week's Finds in
Mathematical Physics" (E heti felfedezések a matematikai fizikában) című írásaival rendszeresen
jelentkezik az interneten (http://math.ucr.edu/home/baez). Szívesen válaszol fizikai
kérdésekre a világháló sci.physics.research hírcsoportján.

TERRENCE J. SEJNOWSKI
A digitális bit

A kommunikáció technikai fejlődése - az agyagtábláktól a papiruszig, a cserélhető

betűs nyomdagépig - befolyásolta a társadalom alakulását, és ez a fejlődés egyre
gyorsabb. A felhalmozott emberi tudás szinte egyik napról a másikra szétosztott
digitális archívumban kristályosodik ki.

A képek és a zene, akárcsak a szöveg, átváltódott az általánosan elfogadott információvalutára, a digitális

bitre, amely szerintem az elmúlt kétezer év legnagyobb felfedezése. Az irattári tárolás más formáival
ellentétben a bitek örökkévalók. Az agyag összetörik, a papirusz szétmállik, és a festmények megsötétednek,
de a digitális dokumentumban tárolt információ független a tárolására használt médiumtól, és tökéletesen
másolható.

A következő évezredben ez a digitális archívum oly módokon nő tovább, amelyeket

még el sem tudunk képzelni, nagymértékben gyarapítva azt, amit egyetlen ember az élete folyamán
megvalósíthat, és amit kultúránk kollektíven föl tud fedezni a világról és saját magunkról.

TERRENCE J. SEJNOWSKI a számítógépes neurobiológia úttörője. Sokan őt tartják a

világ egyik legkiválóbb elméleti agykutatójának. A Howard Hughes Medical Institute
kutatója, a Computational Neurobiology Lab (Salk Institute) igazgatója és társszerzője
a The Computational Brain (Patricia Churchlanddel) című könyvnek.

NICHOLAS HUMPHREY
Az olvasószemüveg

A legfontosabb találmány az olvasószemüveg. Kétszeresére növelte minden olvasó ember aktív élettartamát,
és azokét is, akiknek munkájához éles szemre van szükségük - és megakadályozta, hogy a világot a negyven
év alatti emberek uralják.

NICHOLAS HUMPHREY a Center for Philosophy of Natural and Social Sciences (London
School of Economics) elméleti pszichológusa. Művei: Consciousness Regained, The Inner Eye,
A History of the Mind és Leaps of Faith: Science, Miracles, and the Search for Supernatural Consolation.

CLIFFORD PICKOVER
A papírkészítés

Kr. u. 105-ben Csai Lun különféle papírmintákat nyújtott át Ho Ti kínai császárnak. Csai
Lun a kínai császári udvar tagja volt, és szerintem kezdetleges papírja tekinthető az
emberiség legjelentősebb találmányának - az internet előfutárának. Noha a jelenlegi
régészeti bizonyítékok a papírkészítés tényleges föltalálását két évszázaddal korábbra
teszik, és ez így átnyúlik időkeretünk határain, Csai Lun fontos szerepet játszott e
forradalmi változást előidéző anyag fejlesztésében. Kína után Korea és Japán szintén
megismerte a papírgyártás titkát. A kínai mesterek révén Közép-Ázsiába és Perzsiába
is eljutott a kézzel készített papír, ahonnét kereskedők szállították ezt a terméket
Indiába.

A mai internet a Csai Lun által elvetett parányi magból fejlődött ki. Mind a papír, mind az
internet áttöri az időbeli és a távolsági korlátokat, és példátlan növekedést s
lehetőséget nyit meg. A következő évtizedben a gondolatok olyan erős közösségeket
hoznak létre, mint amilyeneket a földrajzi határok teremtettek. Az internet eltünteti a mai nemzet
fogalmát. Az emberiség egyetlen közös elmévé válik, csoportintelligenciával, miközben a földrajzi határok
értelmüket vesztik.

A káoszelmélet arra tanít bennünket, hogy még a legkisebb cselekedeteinknek is fölerősített

hatásai vannak. Napjainkban ez minden korábbinál nyilvánvalóbb. Éjszaka, amikor
magányosnak érzem magam, egy nagy térképet nézegetek, amely hatvanegyezer,
világszerte szétszórt internet-routert ábrázol. Elképzelem, hogy útjára bocsátok egy szikrát,
egy ötletet, és egy más országbeli kolléga újra meg újra megismétli ezt az ötletet kollégáinak, egészen addig,
amíg az elektronikus csevegés szerzetesek kántálásához kezd hasonlítani. Egyetértek a spiritualista Jane
Robertsszel, aki azt írta egyszer: "Olyannyira részei vagyunk a világnak, hogy legkisebb cselekedetünk
hozzájárul a létezéséhez. Lélegzetünk megváltoztatja a légkört. Találkozásunk másokkal megváltoztatja
életük szövetét és azok életét, akik érintkezésbe kerülnek velük."

CLIFFORD PICKOVER az IBM New York állambeli Yorktown Heightsben lévő T. J. Watson
Research Center tudóscsoportjának tagja. Több mint tucatnyi számítógépes
interfésszel kapcsolatos szabadalom birtokosa, és mintegy húsz legkülönfélébb
témával - többek közt a fekete lyukakkal, az időutazással, a számítógépes művészettel
és a Földön kívüli élet lehetőségével - foglalkozó könyv szerzője. Pickover legfőbb
célja, hogy a kreativitás új módjait találja ki a művészetek, a tudomány, a matematika
és az emberi igyekezet más, látszólag összeegyeztethetetlen területeinek összeolvasztásával. Internetes
webhelye kis híján kétszázezer látogatót vonzott.

FREEMAN DYSON
A széna

Jó a kérdés. A válaszom viszont nem túl eredeti. Nem emlékszem, ki adta az ötletet, de
valószínűleg Lynn White - Murray Gell-Mann közvetítésével.

Az elmúlt kétezer év legfontosabb találmánya a széna volt. A görögök és a rómaiak

klasszikus világában és még korábbi időkben nem volt széna. Civilizáció csak meleg
éghajlatú területeken létezhetett, ahol a lovak télen is legelhettek. Ahol télen nem nőtt
fű, nem lehetett lovakat tartani, lovak nélkül pedig nem alakulhatott ki városi
civilizáció. Valamikor az ún. sötét középkorban egy ismeretlen géniusz föltalálta a
szénát, az erdőket mezőkké változtatták, a szénát lekaszálták és raktározták, s a
civilizáció északra, az Alpokon túlra húzódott. Így tehát Bécset és Párizst, Londont és
Berlint, majd később Moszkvát és New Yorkot a szénának köszönhetjük.

FREEMAN DYSON a princetoni Institute for Advanced Study fizikaprofesszora. Szakmai

érdeklődési köre a matematika és a csillagászat. Művei többek között: Disturbing the
Universe, Infinite in All Directions, From Eros to Gaia és Imagined Worlds.

DANIEL C. DENNETT
Az elem

Az elem, az utóbbi néhány milliárd évben az első jelentősebb hordozható energiacsomag.

Amikor az egyszerű prokarióta szervezetek több milliárd éve szert tettek a

mitokondriumokra, ez a bámulatosan hatékony, hordozható energiatermelő eszköz
tervezőműhelyt nyitott meg a többsejtes élet számtalan faja számára. Sok többsejtű
állatban összetett idegrendszer fejlődött ki, s ez először adott szemeket és füleket a
bolygónak, nagyságrendekkel kitágítva az élet episztemikus horizontjait. Az egyszerű
elem és kifinomultabb üzemanyagcella leszármazottai azzal, hogy energiát
szolgáltatnak az önálló, hordozható, elektromos hálózattól független műszaki
termékek káprázatos sokféleségének, már elindították a fejlesztések hasonlóan
forradalmi zuhatagát.

Politikai szempontból a tranzisztoros rádió és a mobiltelefon minden korábbinál hatékonyabb

fegyvernek bizonyul a diktatúrák ellen, mivel reménytelenné teszi az információ
központi ellenőrzését. Érzékszerveink autonóm kiterjesztésével (gondoljunk például
arra, miként forradalmasították a videokamerák a tudományos adatgyűjtési
lehetőségeket) az elemek alapvető tökéletesedéseket tesznek lehetővé fajunk
ismeretelméleti felépítésében.

A tudományos és a technikai robbanás - ennek köszönhetjük a világűr meghódítását,

és ez mentheti meg bolygónkat egy végzetes összeütközéstől - attól függ, tudunk-e
korlátlanul kinyerni és tárolni elektromos energiát. Az elektromosság működteti
automatizált eszközeink érzékelőit (kamerák, mikrofonok, gyorsulásmérők, rádió-
vevőkészülékek, ütközésdetektorok stb.) és végrehajtó egységeit (motorok, tekercsek,
kapcsolók), és ha e szellemi gyermekeink a napfény (vagy a plutónium) energiáját
fölhasználva működnek majd, akkor is szükségük lesz elemekre az energia kívánt ideig
való tárolásához. Sol Spiegelman egyszer azt mondta: "A nukleinsavak föltalálták az
embereket azért, hogy akár még a Holdon is képesek legyenek szaporítani önmagukat:' Az emberek viszont
föltalálták az elemeket, hogy ezt az utat valóban bejárhassuk.

Az elemek még mindig nem veszik föl a versenyt a mitokondriális ATP-rendszerrel - egy egészséges
ember egy hétig is képes hegyet mászni egy hátizsákkal újratöltés nélkül, egy robot
meg sem tudná közelíteni ezt a teljesítményt -, de a képességek új és különféle
bőségszaruját nyitották föl.

DANIEL C. DENNETT filozófus, a Center for Cognitive Studies and Distuinguished Arts and Sciences
(Tufts University) igazgatója. A Darwin's Dangerous Idea, Consciusness Explaíned, a Micsoda elmék
(Budapest, Kulturtrade Kiadó, 1996), Az intencionalitás filozófiája (Budapest, Osiris, 1998) és a
Brainchíldren című könyvek szerzője. Douglas Hofstadterrel közösen írta a Mínd's I című
kötetet.

LAWRENCE M. KRAUSS
A programozható számítógép

Ha a "fontos" szót úgy értelmezem, hogy melyik találmánynak lesz a legnagyobb

hatása a következő kétezer esztendőre (elvégre a jövő számít, nem a múlt!), akkor
számomra a programozható számítógép tűnik az elmúlt kétezer év legfontosabb
találmányának. (A lehetőségeket számba vevő listámra nem vettem föl az ötleteket és
fogalmakat, mert azokat nem tekintem találmányoknak - és feltételezem, hogy a
kérdés ténylegesen megvalósult dolgokra vonatkozik, nem pedig elméleti
lehetőségekre.) Míg a nyomdagép kétségtelenül forradalmasította a kort, amelyben
megalkották, a számítógépek minden cselekedetünket uralni fogják az elkövetkező
húsz évszázadban. A mesterséges intelligencia fejlődése mélyreható lesz, a
kvantumszámítógépeket valószínűleg jelenleg is meg lehet építeni, és számomra
rokonszenves az a gondolat, amelyet először barátomtól, Frank Wilczektől hallottam:
vagyis hogy a számítógépek az emberi evolúció következő fázisát képviselik. Mihelyt
az öntudatos, önprogramozó számítógépek valósággá válnak, aligha tudom elképzelni,
hogy az emberek elkerülhetik a saját fejlődésükbe való integrálásukat.
Szervezetünk felépítése biológiailag meghatározott, és jelenleg nehéz lenne úgy
megváltoztatni működését, hogy mégis életképesek maradjunk. Ám ha egyszer a
számítógépek öntudatosak és önprogramozók lesznek, nagyon valószínű, hogy
funkciójukban hatványozott mértékben következnek be radikális változtatások. Ezeket
a változtatásokat többféleképpen is beilleszthetjük saját fejlődésünkbe. a) Biológiai
adottságainkat alkalmassá tennénk arra, hogy a kibernetikát közvetlenül beépítsük
működésünkbe (a "Borg-út"). b) Felhasználhatnánk a számítógépek által megszerzett tudást saját
biológiai adottságaink fejlesztésére. c) Egyszerűen átadnánk tudásörökségünket a
számítógépeknek, majd hátradőlnénk, és hagynánk, hogy mutassák az utat. d) Vagy -
és ez a legvalószínűbb - a fejlődés oly módon megy végbe, amire nem gondoltam.

Még egy tudományos felfedezés jöhet szóba, amely jelentőségében megközelíti a

számítógépét. Ez pedig a genetikai térkép elkészítése, amely kétségtelenül a genetika
és a biológia újfajta felfogásához és szabályozásához vezet majd, mivel meg fogja
változtatni az "élet"-ről alkotott felfogásunkat. Bizonyos értelemben ez a "találmány" is
szorosan kapcsolódik a fenti fejtegetéshez. Ugyanis a testi adottságaink
manipulálására való képesség alapvető szerepet játszik majd fajként való
túlélésünkben, függetlenül attól, milyen más fejlemények következnek be.

LAWRENCE M. KRAUSS fizikaprofesszor, a Case Western Reserve University fizika

tanszékének vezetője. Jelentős művei: The Fifth Essence, Fear of Physics, The Physics of Star Trek
és Beyond Star Trek.

GINO SEGRE
A lencsék

Az elmúlt kétezer év legnagyobb találmányának a lencsét választom. Először is lehet,

hogy lencse nélkül most nem tudná elolvasni az itt leírtakat - és rosszabb esetben
egyáltalán nem tudna olvasni, amennyiben látása korrekcióra szorul. Emlékszem,
hogyan fogalmazta meg Teddy Roosevelt azt az érzést, amikor megkapta első
szemüvegét és a világ hirtelen kitisztult előtte. Az éleslátás természetesen nem
lebecsülendő, de (elnézést kérve Nicholas Humphrey-től) túlságosan leszűkítettnek
tűnik az elmúlt kétezer év legjelentősebb találmányaként a szemüveget emlegetni.
Ezért én a lencsékre szavazok, nagyokra és kicsikre, önállókra és összetettekre. Azok a
lencsék, amelyekkel a világegyetemet és az élet bonyolultságát fürkésszük, csupán
változatai azoknak, amelyeket az írott szó olvasásához használunk.

Mégis az egyszerű, öreg pápaszemmel kezdem. Valójában nem tudjuk, mikor kezdték
használni. A 14. századi Itáliában nem volt szokatlan, és 1600-ra már szakosodott
mesteremberek csiszolták a lencséket, mesterségük fogásait gondosan titkolva.
Egyikük, egy Lippershey nevű holland szemüvegkészítő észrevette, hogy két lencse
kombinációja fölnagyítja a távoli tárgyakat. Fölfedezését megpróbálta arra használni,
hogy meggazdagodjék. Ez nem sikerült neki, de sokat készítettek kétlencsés
eszközéből. 1609-re ezek egyike eljutott egy Galileo Galilei nevezetű áttelepült
firenzeihez, aki a padovai egyetemen tanított. Ő az eszközzel - vagy teleszkóppal,
ahogy később hívták - az éjszakai égboltot fürkészte. Szétszedte távcsövét, újraépítette,
javított rajta, és valamivel többet látott. Amit látott, megváltoztatta világképünket. Felfedezte, hogy a Nap
saját tengelye körül forog, a Vénusz a Nap körül kering, a Holdon hegyek és völgyek húzódnak, a Jupiternek
négy holdja van, a Tejút pedig megszámlálhatatlan csillagból épül föl. Teljesen nyilvánvaló
lett, hogy a jó öreg ptolemaioszi világkép téves. Kopernikusznak és Keplernek igaza
volt: nem a Föld a világegyetem központja, és nem volt visszaút. Nekiláttunk a világűr
fölfedezésének.

A teleszkóptól rövid az út a mikroszkópig. Nem meglepő módon szinte egy időben

fedezték föl ezeket. Végül is mindkettő csupán két alkalmas lencse megfelelő
helyzetbe illesztésének az eredménye. Galilei briliánsan használta a távcsövet, de
valamiféle mikroszkópba is belekémlelt. Birka nagyságú legyeket látott és szikláknak
tűnő piszokfoltokat, de nem tudta, mit is kezdjen ezzel. 1665-ben Robert Hooke kiadott
egy bestsellert, a Micrographia című művet. A könyv egy sor gyönyörű metszetet is
közölt: Hooke így szemléltette, amit mikroszkópjával látott. Szerepelt egy légy szeme,
rózsalevélen növő penész, egy tetű alakja és így tovább. Ám a tetszetős képek nem
vezettek semmire. A mikroszkóp feladatot kereső eszköz volt. Végül fölbukkant a
megoldandó feladat, és ez nem volt kisebb, mint az élet eredetének megértése. Ez került a fókuszba (a
szójáték nem szándékos), amikor 1678-ban Antoni van Leeuwenhoek elég jó lencsét készített ahhoz, hogy
elérje vele a majdnem 500-szoros nagyítást. Ezen a ponton föltárult az egész gazdag szubstruktúra. A
tócsából származó vízcseppről kiderült, hogy tele van úszkáló, parányi
"ázalékállatokkal". Van Leeuwenhoek fölfedezte a baktériumokat. Újabb kétszáz évbe
telt, mire tényleg megértették, mit is látott, de az is háromszáz évbe telt, hogy megértsük,
a Tejútrendszer csak egyike a számos galaxisnak.

Azt bizonygattam, hogy a lencse az elmúlt kétezer év legjelentősebb találmánya, de

egy kiváló lencsét már évmilliók óta tökéletesítettek olyan primitív élőlények, amelyek
még tüzet sem tudtak gyújtani. E viszonylagos tudatlanság ellenére lencséik éppen
olyan jók voltak, mint amilyenek elkészítéséről csak álmodni tudunk a mai
laboratóriumban. Természetesen őseinkről beszélek, és az általam leírt lencse a
szemünk lencséje. Az ördögien ügyes konstruktőrt, amely kifejlesztette, evolúciónak
nevezzük. Sok hely és mód áll rendelkezésünkre, hogy meggyőződhessünk, milyen jó
munkát végzett az evolúció, a kedvencemet azonban Richard Feynman ajánlotta egy
Caltech-en tartott fizika-előadássorozaton. Tudva, ki volt Feynman, nem meglepő, hogy
egyetlen előadása sem volt szokványos, néhány pedig egészen kiemelkedett a többi
közül, egy igazi zseni műalkotása. Ismerteti, miként lépnek be a fénysugarak a
szemünkbe, rögtön megtörnek, és a retina felé fokuszálódnak a szaruhártyának
nevezett felületi lencsén. Az első fokuszálás után a sugarak folyadékkal teli kamrán
haladnak át, és ezután találkoznak az egyszerűen csak lencseként ismert második
fokuszálóval. Ez a lencse kitűnő, páratlan szépségű valami. Szerkezete hagymaszerű: a
szélek felé kissé ellaposodó átlátszó rétegek építik fel, amelyek fokozatosan
változtatják a fénytörést; minden az optimális fokuszálás szolgálatában áll. A lencse
görbületét a lencse oldalai mentén elhelyezkedő izmok szabályozzák. Ezek az izmok
gyengéden, de szilárdan tartják a helyén. Kis szerencsével a lencse tökéletes képet
alkot minden képernyők legjobbikán, a retinán. A retina összeköttetésben áll az agy
látókérgével, és íme, már látjuk is a képet. Éppen most utaltam rá, hogy az agy és a
retina két elkülönülő dolog, de helyesebb úgy beszélni a retináról, mint az agy
darabkájáról, mivel sok információfeldolgozást végez, mielőtt a látóidegen keresztül
elküldené eredményeit az agykéregbe.

Az elmúlt kétezer év legnagyobb találmányának tehát a lencsét tartom, de minden idők

legnagyobb találmánya az agy, amely rájött arra, hogyan használja a lencsét, és
megtanulta, hogyan építse be a világegyetem megértését célzó, soha véget nem érő
próbálkozásába.

GINO SEGRE a University of Pennsylvania fizika- és csillagászatprofesszora. 1987-től 1992-ig

az egyetem fizika és csillagászat tanszékének vezetője volt.

GEORGE DYSON
Az univerzális Turing-gép

Válaszom az univerzális Turing-gép - mert univerzális. Nemcsak a ma használt digitális számítógép

archetípusa, hanem mint a legkisebb diszkrét állapotú közös nevező, kapcsolatot teremt
az időbeli sorrend és a térbeli mintázat között. Az univerzális Toring-gép
összekapcsolódik a matematika alapjaival, jelentős horderejű a biológia jövője
szempontjából, és olyan kommunikációs formákat sugall, amelyeket még csak most kezdünk
fölfedezni.

Az intelligens életnek digitális megjelenési formában sikerül majd áthatolnia a

kozmoszon (és az időn) - legalábbis az életciklus egyes szakaszaiban -, hogy lehetővé
tegye az elektromágneses továbbítást, a tér- és idősíkok közötti kompatibilitást és a
hosszú távú tárolást. Ehhez helyi anyagra van szükség. És mi megtesszük, ami tőlünk
telik - hála az univerzális Turfing-gép jelenlegi megtestesítője, a személyi számítógép
elterjedésének. Amikor kapcsolatot létesítünk egy ilyen intelligenciával, kapunk-e utasításokat egy gép
megépítésére, hogy föltölthessük Jodie Fostert [utalás A kapcsolat című, nálunk is bemutatott,
tudományos-fantasztikus filmre - a ford.]. Valószínűleg nem. A transzmisszió éppen
fordítva történik majd. Marvin Minsky szavaival élve, nem a macska képét, hanem magát a macskát küldik
majd el nekünk.

GEORGE DYSON a Western Washington University történész munkatársa, a Baidarka és a Darwin Among
the Machines című művek szerzője.

KARL SABBAGH
A szék és a lépcső

Ebben a játékban nyilvánvalóan senki sem tartja be a szabályokat. Ellenkező esetben

valamennyien néhány kulcsfontosságú találmányra összpontosítanánk, amelyekről a
napnál is világosabb, ezek a legfontosabbak: a nullát is magában foglaló indo-arab
számrendszer, a számítógépek és a fogamzásgátló tabletta. E helyett elolvassuk az
eddigi válaszokat, és megpróbálunk valami újabb ötlettel előállni. Mivel későn
kapcsolódtam be, barátom, Nicholas Humphrey már elorozta első gondolatomat - az
olvasószemüveget -, így tehát szabálytalanul olyasmit választok, amit több mint kétezer éve találtak föl, de
az utóbbi kétezer évben tökéletesítettek.

Valójában azzal is megszegem a szabályokat, hogy két találmányt választok: a széket

és a lépcsőt. Mindkettő annak az ötletes felismerésnek a szülötte, hogy milyen
jelentőséggel bír a tér bizonyos magasságában elhelyezkedő idealizált emelvény az
emberi test számára. Mondjuk egy tizennyolc centiméter magas emelvényről túlzott
erőfeszítés nélkül lehet közelebb jutni egy magasabban fekvő célponthoz. De csak
közelebb. Ha azonban erről az új kiindulópontról egy ugyanilyen magas további platót
tudnának készíteni, még közelebb a cél. Az már a továbbgondolás eredménye, hogy
minél magasabbra akarunk jutni, annál nagyobbnak kell lennie a lépcsőt befogadó
lépcsőháznak. A lépcsőpihenők és a 180 fokos fordulók, majd később a csigalépcsők
oldották meg a problémát. Nyilvánvalóan a lépcsőknek köszönhető az alapterület jobb
kihasználása, de hozzájárultak a mohamedán vallás terjesztéséhez is, hiszen a
müezzinek minaretekből hívják imára az igazhitűeket.

A székek ugyanennek a gondolatmenetnek a szülöttei: felismerték a térdmagasság

fölött elhelyezkedő emelvény fontosságát, majd elkészítették e tárgyat. Aztán a
hordozhatóság is szempont lett, a leüléshez már nem kellett megfelelő magasságú
helyet - falat, sziklát stb. - keresni, a széket magukkal vihették, és elhelyezhették a
kívánt helyre. Valahogy a magasság kiválasztódott vagy kialakult, hogy a lehető
leghosszabb ideig tudjunk egy helyben ülni, miközben szemünk, kezünk és karunk
szabadon tevékenykedhet. A fekvő, az álló és a guggoló helyzet egy idő után
kényelmetlen, különösen ha olvasni vagy írni akarunk. Bár meg kell jegyeznünk, hogy
a középkori szerzeteseknek láthatóan sikerült álló helyzetben is kiválóan lemásolniuk a
kéziratokat.
KARL SADBAGH író és televíziós producer. A BBC és a PBS számára készített programjai felölelik a
fizikát, az orvostudományt, a pszichológiát, a filozófiát, a technikát és az antropológiát. Négy televíziós
műsorához könyvek is tartoznak: The Living Body, Skyscraper, 21st CenturyJet: The Making and
Marketing of the Boeing 777, valamint (Robert Buckmannel) Magic or Medicine? An Investigation of
Healing and Healers.

GORDON GOULD
A kettős könyvelés

Az idáig beérkezett illusztris javaslatok mellé én is leteszem a garasomat: a kettős

könyvelés. Nem túl hivalkodó, mégis jelentős erőt képviselt a Nyugat alakításában, és
a piac diktálta gazdaság globalizációja révén a világéban. Az 1494-ben egy ferences
szerzetes, Luca Pacioli által feltalált kettős könyveléssel a gazdag velencei
kereskedőket segítették, hogy kézben tartsák bimbózó gazdasági birodalmaikat.
Napjainkban is a legtöbb könyvelési rendszer világszerte erre épül. Ez a pénz DOS-a.

Az egyensúlyi helyzet alapelvére (mérlegre) alapozva a kettős könyvelés segítségével

ellenőrizhető egyrészt egy gazdasági egység belső állapota, másrészt azok a
szükséges struktúrák, amelyekben együttműködhetnek a modern piacgazdaságokban.
Más szóval a kettős könyvelés egyidejűleg biztosítja egy gazdasági egység
szabályozását, a belső könyvelés és a kontrollmechanizmusok által, miközben a
gazdasági élet részeként egységes mércével mérhető a vállalatok állapota és értéke.
Ha a világgazdaságban pénz a vér és a piac a keringési rendszer, akkor a kettős
könyvelés főkönyvei az idegsejtek, amelyek szabályozzák a pénzáramlást és reagálnak
a változásokra.

GORDON GOULD a Silicon Alley Reporter és a Digital Coast Reporter társvállalatának, a Rising Tide
Studiosnak az elnöke. Az RTS-hez csatlakozása előtt egy interaktív szórakoztatással és
adatbázis technológiákkal foglalkozó társaság, a Thinking Pictures vezetője volt, és
felügyelte a Multimedia/Internet Group for Sony Worldwide Networks céget.

BOB RAFELSON
A Gatling-géppuska

Richard Gatling gyapotmagvető géppel kezdte, és fokozatosan eljutott egy fegyverhez,

amely hat 58-as kaliberű, rézgyutacsos töltényt befogadó csövet forgatott percenként
négyszázas fordulattal. Harcászati értékét az amerikai polgárháború utolsó napjaiban
bizonyította, a Virginia állambeli Petersburg ostroma alatt. A következő évtizedekben
erős hadseregek lényegesen nagyobb pusztító erejű változatokat vásároltak és
használtak szerte a világon. A Gatling-géppuska volt az első tömegpusztító fegyver; és
mint ilyen világra hozta a - nehézkesen, de jelenleg is folyó - tárgyalásokat, melyek szerint a fegyvereket
be kell tiltani az emberiség jóléte érdekében.

BOB RAFELSON filmrendező és író-producer, többek közt az Öt könnyű darab, A

Marvin-kert királya, A postás mindig kétszer csenget, A Hold hegyei és a Vér és bor című filmek
rendezője.

STEPHEN BUDIANSKY
 A ló háziasítása

Az effajta felmérések óhatatlanul torzítanak, mert mindenki igyekszik eredeti és

meglepő lenni, és ezért elkerüli a nyilvánvaló, de valószínűleg helytállóbb válaszokat,
mint amilyen az acél, a cserélhető betűkészlet vagy az antibiotikumok, hogy csak
hármat említsek a kézenfekvőbb találmányok közül, amelyek nemcsak az emberek
életmódját, hanem az életminőségét is megváltoztatták.

Csak akkor tudok meglepő ötlettel előállni, ha áthágom John időkorlátját, és

visszamegyek hatezer évvel ezelőttre. De ha ezt elnézik nekem, akkor amellett törnék
lándzsát, hogy az egyetlen olyan találmány, amely minden másnál jobban
megváltoztatta az emberi életet, az a ló; ezen a ló hátas állatként való háziasítását
értem. A ló már erőteljesen haladt a kipusztulás felé, amikor hatezer éve háziasították
Ukrajna sztyeppjein. Ám az ember társaságába kerülve, a ló révén olyan sebességgel
népesült be Európa, hogy egy új élettempó kialakulása és kulturális változás is várható
volt. A kereskedelem hirtelen több ezer kilométeres távolságokat fogott át, kialakult a
rendszeres kommunikáció; valaha tiltottnak számító területeket fedeztek fel, az
erőszakos és meglepetésszerű háborúk kikényszerítenék megerősített állandó
települések létesítését és növekedését. Így jöttek létre Európa és Ázsia nagy
városainak magjai. Ló híján tehát lehanyatlott volna az emberi civilizáció.

STEPHEN BUDIANSKY a The Atlantic Monthly tudósítója. Művei: The Covenant of the Wild: Why
Animals Choose Domestication, The Nature of Horses: Exploring Equine Evolution, Intelligence, and
Behavior és If a Lion Could Talk: Animal Intelligence and the Evolution of Consciousness.

DAVID HAIG
A számítógép

Az elmúlt kétezer év legfontosabb találmányának a számítógépet tartom, mert megnövelte

az emberi elme kapacitását, hogy nagy tömegű számítást tudjon végrehajtani és
hatalmas mennyiségű adatot kövessen nyomon és kezeljen. Mint minden nagy
találmánynak, ennek is van előnye és hátránya. Tudósként most már képes vagyok
megválaszolni olyan kérdéseket, amelyeket nem tudtam volna a számítógép
kifejlesztése előtt. Hátránya viszont, hogy elveszett a magánszféra, és megnövekedett
a társadalmi ellenőrzés lehetősége, mivel a személyes információkat tartalmazó nagy
adatbázisok manipulálhatók.

DAVID HAIG evolúcióbiológus, a Harvard University szerves és evolúcióbiológiai tanszékének

professzora.

WILLIAM H. CALVIN
A számítógép, tekintettel az éghajlat-modellezésre

Válaszom: a számítógép. De nem a kézenfekvő okból. Létfontosságú eszköznek tartom, mert

megakadályozhatja, hogy az emberi civilizáció elpusztuljon az éghajlatváltozások
következtében.

A számítógépes szimulációk révén érthetjük meg a Föld éghajlatának változását és azt, hogy miként hatnak
rá a nagy óceáni áramlatok kitérései. E kitérések hirtelen lehűléseket okoznak - az
átlagos bolygóhőmérséklet néhány éven belül drámai mértékben lecsökkenhet, az
aszályok a trópusi erdőtüzekéhez mérhető károkat okoznak. A vulkánkitörések és az
antarktiszi jégperem összeomlásai szintén lehűléseket okozhatnak. Amiről most itt
beszélünk, egy "csiki-csuki": néhány évszázad múlva hasonlóan hirtelen fölmelegedés
következik be. Ez a ciklus 2-3 ezer évenként ismétlődik (bár a legújabb tizenkétezer
éve kezdődött).

Ha effajta események fokozatosabban következnének be - a hőmérséklet csökkenése

évszázadokon át menne végbe -, valószínűleg meg tudnánk birkózni velük technikai
eszközök bevetésével. A nagy gond nem a hőmérséklet-változás önmagában, hanem
az átmenet egy évtizednél is rövidebb időtartama. A következő lehűlés és szárazság
biztos nagy háborúskodáshoz vezet a megmaradt erőforrások birtoklásáért.

Noha ezek a világméretű lehűlések megszokottak voltak a múltban, ma már

korántsem következnek be olyan szükségszerűen, mint a helyi áradások. Képesek
lehetünk stabilizálni a dolgokat, ha eleget tudunk meg a nemlineáris kiváltó okokról.
Minden, amit a geofizikai mechanizmusokról tudunk, azt sugallja, hogy könnyen
bekövetkezhet egy újabb hirtelen lehűlés - való igaz, hogy az üvegházhatás okozta
felmelegedés több eltérő módon is kiválthat hirtelen lehűlést.

A "csíki-csuki" tendenciákból inkább azt értjük, hogy mi történik a meleg Golf-

áramlattal Írország partjainak közelében, amikor szétválik az Észak-Atlanti-áramlat két
fő ágára. A vízáramok lesüllyednek a Grönlandi-Norvég-tenger, valamint a Labrador-
tenger mélyére. Ennek oka, hogy a Kanada felől érkező hideg, száraz szél olyan sok
meleg vizet párologtat el, hogy a felszíni vizek hideggé és különlegesen sóssá válnak,
ezért igyekeznek a mélyebb vizekbe süllyedni. Egyes süllyedési helyeken 15 kilométer
átmérőjű, gigantikus örvények szállítják a felszíni vizeket a mélybe. A hideg víz
folyamatos, menetrendszerű lesüllyedése miatt több meleg víz áramolhat északi
irányba, és ezért Európa mezőgazdaságilag jóval termékenyebb, mint Kanada vagy
Szibéria.

E süllyesztő mechanizmus működése azonban meghibásodhat, ha édesvíz halmozódik

föl a felszínen, felhígítva a sűrű vizet. A globális fölmelegedés növeli a
csapadékmennyiséget, és a magasabb szélességi fokokon több esővíz jut az
óceánokba.Az óceánba szokványosan hulló csapadék nem jelent problémát, de a
Labrador- és a Grönlandi-Norvég-tenger körzetében katasztrofális lehet. Akárcsak a
közeli Grönland jégsapkájából származó olvadt víz, különösen, amikor áradatokban jön
(ez olyankor fordul elő, amikor a jég elzár egy fjordot, visszatartva az évi olvadékot,
majd a jéggát egy nap összeomlik). Eme "északi hőpumpa" magas szélességi fokon
fekvő részeinek lezárásával a globális fölmelegedés ilyen jellegű következményei
hirtelen lehűthetik Európa éghajlatát. Ha az európai mezőgazdaság produktivitása
visszaesik a kanadai szintjére (ugyanazon szélességi fokokról van szó, csakhogy a
Csendes-óceán felől fújó szél nem melegszik föl úgy, mint az Atlanti-óceán felől
érkező), huszonhárom európai lakosból huszonkettő éhen halna.

Az a meglepő, hogy ez nem csupán Európát sújtaná ilyen keményen. A világ lakható
részeinek zöme hasonlóképpen lehűlt a múltbeli epizódok folyamán, valószínűleg a
vízgőz - az üvegházhatás szempontjából legnagyobb jelentőségű gáz - változásai
révén. Az északi hőszivattyú újabb leállása olyan populáció-összeomlást okozna,
amely magával rántaná a civilizációk zömét, mindezt egy évtizeden belül.

Elképzelhetők azonban módszerek az effajta éghajlatváltozás elodázására; a

mesterséges esőcsinálás azért, hogy csapadékmentessé tegyék a kritikus
óceánterületeket, csupán az

egyik lehetőség. Noha még nem sokat tehetünk a hétköznapi időjárással vagy az
üvegházhatás okozta fölmelegedéssel, mégis képesek vagyunk annyira stabilizálni az
éghajlatot, hogy megelőzzük a hirtelen lehűlést. Az észak-atlanti süllyesztő
mechanizmus stabilizálásának hosszú távú kidolgozása most már civilizációnk egyik fő
feladatává vált, létfontosságú ahhoz, hogy megakadályozzuk az emberi populáció
összeomlását. A népesség harca az élelemért balkáni világot hagyna maga után,
amelyben az emberek jó okkal gyűlölnék szomszédaikat.

Majd kiderül, hogy vizsgázik az emberiség az éghajlat által számára összeállított intelligenciateszten. Az
éghajlat ingadozásait valószínűleg csak számítógépes modellekkel érthetjük meg, és a
lehetséges beavatkozások számítógépes szimulációja a biztonságos beavatkozás
kulcsa. Ha azonban sikerül, akkor képesek leszünk visszatartani civilizációnkat attól,
hogy a lehűlés az összeomlás és a világégés újabb epizódját idézze elő.

WILLIAM H. CALVIN elméleti neurofiziológus a University of Washington orvostudományi fakultásán.

Több könyvet írt az agyról: Conversations with Neil's Brain (A. Ojemann idegsebésszel közösen), The
Cerebral Code, A gondolkodó agy (Budapest, Vince Kiadó, 1997) és Lingua ex Machina: Reconciling
Darwin and Chomsky with the Human Brain (Derek Bickerton nyelvésszel közösen).

V. S. RAMACHANDRAN
Az indo-arab számrendszer

A legfontosabb találmánynak a számírás helyi értékes rendszerét tartom, beleértve a 0

szimbólum bevezetését a nulla, azaz a nem létező mennyiségek jelölésére. Ezzel
született meg a modern matematika. Ezt a rendszert Indiában találták föl, valószínűleg
a Kr. e. 1. évezredben, de először a hindu matematikus és csillagász, I. Árjabhata
rendszerezte az 5. század legvégén, majd az arabok révén került Nyugatra (innen ered
az "arab számok" kifejezés). Ez idő előtt még az egyszerű számtan is fáradságos és
időrabló volt (mint amikor a rómaiak és a görögök a nehézkes "római számokat" használták -
amelyek néha még ma is használatosak Nyugaton). A matematika pedig természetesen nélkülözhetetlen
minden tudomány számára. A nulla és a helyi érték korai föltalálása nélkül - továbbá az egyenletekben az
ismeretlen mennyiség jelölésére használt szimbólum hiányában - nem lenne
differenciálszámítás, newtoni vagy Galilei-féle tudomány, nem lenne számítógép, és
mindenekelőtt nem lenne modern világ.

V. S. RAMACHANDRAN a San Diegó-i University of California idegtan- és pszichológiaprofesszora,

valamint a Center for Brain and Cognition igazgatója.A Phantoms in the Brain: Probing the Mysteries of the
Human Mind című könyv szerzője (Sandra Blakeslee-vel közösen).

PETER COCHRANE
Az elektroncső

Az elektronikus korszak születésének éve 1915, amikor is az amerikai Lee de Forest feltalálta az
elektroncsövet. E találmány nélkül legtöbben meg sem születtünk volna. Elektronika nélkül ez a bolygó nem
tudná eltartani azt a sok embert, akik Nyugaton élnek. Képtelenek lennénk kommunikálni,
számítógéppel dolgozni, termékeket előállítani. Nem lenne rádió, tv, számítógépek,
internet, modern orvostudomány, műszaki tudomány, bármiféle nemzetközi utazás,
atomenergia és szinte semmi, amit jelenleg magától értetődőnek veszünk. Valójában
fajunk és civilizációnk fejlődése megtorpant volna.

Az izzókatódos csövet hamarosan követte a John Bardeen és William Shockley által 1948-ban feltalált
tranzisztor, amely a személyi számítógép alapjául szolgált.

PETER COCHRANE kutatásvezető a British Telecommunication Laboratories-nál, a Tips forTime

Travelers című könyv szerzője.
 HENDRIK HERTZBERG
A nyomtatás

Hát nem magától értetődő, hogy a nyomtatás - beleértve az írott szöveg nagyarányú
sokszorosításának minden formáját, a kézi készítésű fabetűktől a számítógépig és a
szövegszerkesztő programig, amelyet e szöveg írásához használok - az elmúlt kétezer
év legjelentősebb találmánya? A nyomtatás közvetlenül vezetett az analfabetizmus
tömeges méretű felszámolásához, a demokráciához, a tudományos forradalomhoz, a
kibervilág jelenségeihez és sok más jó dologhoz.

Általánosabb megjegyzés. Megfigyeltem, hogy a hozzánk intézett kérdésre adott

válaszok zöme azt sugallja, hogy az elmúlt kétezer év legjelentősebb találmánya -
bármi volt is az - történetesen éppen az elmúlt száz évben született meg. Nem tükröz
ez valami téves kronocentrizmust -, vagyis azt az irracionális hitet, hogy micsoda
szerencse a történelem legfontosabb időszakában élni? Figyelembe véve, hogy az
emberek mindig is találtak fel új dolgokat, nem valószínűtlen az, miszerint a
legfontosabb találmányok közül ilyen sok egyetlen röpke században született a
húszból? Nem lenne logikusabb feltételezni, hogy véletlenszerűen oszlanak el a teljes
húsz évszázad folyamán? Még ha beszámítjuk a népességnövekedést és azt a
lehetőséget, hogy a technológiai képzelőerő (a képzőművészetivel és az irodalmival
ellentétben) hatékonyabbá vált az idők folyamán, nem rövidlátó nézőpont-e azt
képzelni, hogy az a század, amelyben éppen élünk, hússzor találékonyabb, mint az összes
többi? Talán négy- vagy ötször találékonyabb, de még ez is túlzás lehet.

HENDIRK HERTZBERG: a The New Yorker főszerkesztője, a One million szerzője, korábban a
The New Republic szerkesztője.

CHARLES SIMONYI
A nyilvános kulcsú rejtjelező rendszerek

A teljesség szellemében és az időhatárt nagymértékben leszűkítve, én a nyilvános

kulcsú rejtjelező rendszereket (Public Key Cryptosystems - PKC) ajánlom az elmúlt
kétezer év olyan találmányaként, amelyek jóval azután is hasznosak maradnak,
amikor a nyomdagép csupán az (elektronikus) történelemkönyvekben létezik majd a
gőzgéppel egyetemben. A PKC-nek három csodálatra méltó sajátossága van: biztosítja
a megfelelő titoktartást, lehetővé teszi a tökéletes azonosítást, és megbízható
értékhordozóként szolgálhat, mint annak idején az arany. A PKC egy csapásra
átalakította az információs és hálózati technológiáról alkotott aszimptotikus
eredményű látásmódunkat: az 1984-ben felvázolt vízió helyett megnyílt a vonzó kibertér, ahol nem
vész el az identitás és a magánszféra, jóllehet józan eszünk (és Orwell is) az ellenkezőjét
sugallja.

A PKC leírása túl bonyolult lenne, és különben is számos forrásból hozzáférhető. Inkább
számba veszem az okokat, amiért szinte varázslatosnak tűnik. Ezek a számokkal és a
matematikával kapcsolatosak.

Először is bámulatra méltó, hogy Ön, bárki, egyetlen személy egyáltalán "birtokolhat"
egy számot. Ez nem az állam által a személyhez rendelt szám, mint amilyen a
társadalombiztosítási azonosító szám vagy az európai országokban oly népszerű
személyi szám. Nem is a természet megszabta azonosító, mint a DNS elemeinek
sorrendje, az ujjlenyomat vagy bármilyen más, számmal kifejezhető biometrikus érték.
Nem is a hagyományok vagy a polgári jog által szentesített név (ami tulajdonképpen
ugyancsak számnak tekinthető), mint például a családi név vagy a márkanév. Amikor
egy nagyon nagy számot kiválaszt, biztos lehet benne, hogy ez kizárólag az Ön száma
lesz. Ezt a számot nem az Ön testi sajátosságai határozzák meg, de nem is egy
kifürkészhetetlen szándékú hivatal adja. Ez a szám az Ön elméjében született, megismert, azt akarja,
hogy legyen egy száma.

Másodszor, lenyűgöző, hogy nyilvánosan felhasználhatja a számát, anélkül hogy

felfedné. A józan ész azt mondja nekünk, hogy ha a számot mindenki és minden
eszköz előtt titokban tartja, akkor nem lehet semmi haszna, viszont, ha valahogy
felfedi, akkor sebezhető. Végül is egy számot leírni nem nagy ördöngösség. Ha egy
számot leírt valamilyen hivatal, akkor többé az már nem az Ön tulajdona. A számot és
a hamisítványát nem lehet megkülönböztetni. Egyenlőek, azonosak. Ez a józan érvelés,
ha a szám felfedezéséből származó veszélyekre gondolunk, a PKC azonban azt
bizonyítja, hogy a józan ész csődöt mond, ha a számot akkor is hatékonyan
használhatjuk, ha nem fedjük fel.

Végül bámulatra méltó, hogy e használati lehetőségek közé tartozik a magánjellegű

intézkedés, a hitelesítés és az értékhordozás.

CHARLES SIMONYI, a Microsoft Corporation főtervezője az intencionális programozásra

- számítógépprogramok létrehozásának és karbantartásának módszerére - koncentrál.

JOHN RENNIE
A Volta-elem

Tintanyaló foglalkozásom árulója lennék, ha nem csatlakoznék a Johann Gutenberg

cserélhető betűkészletére szavazókhoz. De a játék szellemében hadd karoljak fel
valami mást: Alessandro Volta 1800-ból származó elektromos elemét.

A sztatikus elektromosságot minden bizonnyal ismerték a görögök is, de különösebben

nem foglalkoztak vele. 1745-ben, amikor Pieter van Musschenbroek megépítette és
kisütötte az első leideni palackot, majdnem megölte magát. Ő keltette életre az
elektromosság tanulmányozását is. Azonban Volta találmánya, a Galvani elektrokémiai
megfigyelései által inspirált folyamatos áramforrás volt az, amely forradalmasította a
technikát és a fizikát. Nélküle Hans Christian Oersted nem tudta volna bizonyítani,
hogy az elektromosság és a mágnesség ugyanannak az erőnek a két különböző
megjelenési formája. Az elektrokémia önmagában is kulcsot szolgáltatott minden
anyag elektromos természetéhez. És természetesen Volta eleme volt az előfutára minden
elektromos eszköznek, amely az elmúlt két évszázadban átalakította a világot.

Volta készülékét részben hatalmas gyakorlati jelentősége miatt tartom vonzónak,

részben, mert megnyitotta előttünk a fizikai jelenségek olyan világát, amelyek
önmagukban megváltoztatták a világegyetemről alkotott felfogásunkat. El kell ismerni,
nem volt derült égből villámcsapásként ható találmány; Volta kortársainak
részeredményeiből állt össze. Valahol benne rejlik a nagyságról szóló tanulság.

JOHN RENNIE a Scientific American főszerkesztője.

STUART R. HAMEROFF
Az érzéstelenítés

Az elmúlt kétezer év legjelentősebb találmánya az érzéstelenítés.

Esett már valaha át műtéten? Ha igen, akkor vagy a) testének egy részét "elzsibbasztották"
helyi érzéstelenítést használva, vagy b) általános érzéstelenítéssel "elaltatták". El tud képzelni
egy műtétet érzéstelenítés nélkül - vagy a műtét lehetőségét, illetve szükségességét
az érzéstelenítés reménye nélkül? Ráadásul a kínokat megspóroló tényezőn túl létezik
még egy szempont: az érzéstelenítés mechanizmusának megismerése a tudat megértésének legjobb
útja.

Az érzéstelenítés szerény kezdetekből nőtt ki. A koponyalékelést (lyukat fúrtak a

páciens koponyájába, hogy kiengedjék a gonosz testnedveket) végző inka varázslók
kokaleveleket rágtak, majd a sebbe köpték: hatékony helyi érzéstelenítés. A kokainnak
a szervezetre gyakorolt hatását Sigmund Freud tanulmányozta, de a kokain helyi
érzéstelenítőszerként való felhasználását a sebészetben Freud egyik munkatársának,
az amerikai szemésznek, Carl Kollernek tulajdonítják, aki 1884-ben folyékony kokaint
használt a szem ideiglenes elzsibbasztására. Azóta többtucatnyi helyi érzéstelenítő
vegyületet fejlesztettek ki és használtak a célból, hogy időlegesen blokkolják a
perifériás idegek és/vagy a gerincvelő felőli vezetést. A helyi érzéstelenítőket általában
folyékony formában injektálják be, és molekuláik specifikusan kötődnek az injekciós
hely közelében a neuronnk axonmembránjában elhelyezkedő nátriumcsatorna-
fehérjékhez, így lényegében nem gyakorolnak hatást az agyra. Ezzel ellentétben az
általános érzéstelenítők gázok, és figyelemre méltó módon hatnak az agyra. A tudat
kiiktatódik, míg más agyműködések érintetlenek maradnak.

A belégzéssel történő általános érzéstelenítést az 1840-es években fejlesztették ki, két

- korábban mérgezőnek tartott - gázt használva. A dietil-éter ("édes vitriol") altató
hatását a 14. század óta ismerték, a nitrogén-oxidot ("kéjgázt") Joseph Priestley
szintetizálta 1772-ben. 1842-ben Crawford Long, georgiai orvos - nyilvánvaló
személyes tapasztalattal az "étermámorról" - sikerrel alkalmazta a dietil-étert James W.
Venable nevű betegén egy nyakdaganat eltávolításához. Long sikerét azonban nem
ismerték meg széles körben, és Horace Wells fogorvosra maradt, hogy a
Massachusetts General Hospitalban, 1844-ben nyilvánosan bemutassa a belélegzett nitrogén-oxid
használatát foghúzáshoz. Noha Wells korábban nyilvánvalóan teljes sikerrel használta a technikát, a
nyilvános bemutató folyamán túl hamar eltávolították a gázt tartalmazó zacskót, és a páciens ordított
fájdalmában. Wellst csalónak bélyegezték. Két évvel később azonban egy másik
fogorvos, William T. G. Morton visszatért a korábban említett kórházba, és sikerrel
használta a dietil-étert William Abbott fogának kihúzásához. Morton "letheon"-nak
nevezte a gázt, és összetételét titokban tartotta kollégái előtt. Később a bostoni orvos-
anatómus, Oliver Wendell Holmes (a Legfelsőbb Bíróság korelnöke) rávette őt, hogy az
érzéstelenítés megjelölésére használja az anesztézia (anaesthesia) kifejezést.

Noha használata egyre népszerűbb lett, az általános érzéstelenítés megbízhatatlan

eljárásnak bizonyult, egészen a II. világháború utáni időkig sokan haltak meg az
érzéstelenítés következtében fellépő légzési és szívelégtelenségben. Pearl Harbor is
kemény leckét adott: az egészséges páciens által könnyedén elviselt érzéstelenítésnek
tragikus következményei voltak a vérveszteségtől sokkos állapotba került betegeknél.
A légcsőtubus alkalmazása - amely megkönnyíti a légzést és megvédi a tüdőt a
gyomortartalomtól - az altatógázt adagoló gépekkel, a biztonságosabb
érzéstelenítőszerekkel, valamint a szív, a tüdő, a vese és más szervrendszerek
közvetlen monitorozásával együtt különösen biztonságossá tette a modern
anesztéziát. Egy rejtély azonban megmaradt: hogyan is működnek pontosan az
érzéstelenítőgázok. A válasz lehet, hogy megvilágítja a tudat nagy rejtélyét.

A belélegzett érzéstelenítőgáz molekulái áthaladnak a tüdőn és a véren az agyba.

Rossz vízoldékonyságuk miatt a vér alig tudja lekötni őket, az érzéstelenítőanyagok
viszont jól oldódnak egy bizonyos, az olívaolajjal rokon jellegű, lipidszerű
környezetben. Kiderült, hogy az agy tele van ilyen anyagokkal, mind a
lipidmembránokban, mind a bizonyos agyfehérjékben található apró, vízmentes
(hidrofób), lipidszerű zsebekben. Rövidre fogva a történetet, az 1980-as években
Nicholas Franks és William Lieb a londoni Imperial College-ban cikkek sorában
kimutatták, hogy az érzéstelenítőanyagok elsősorban többféle agyfehérje e parányi
hidrofób zsebeiben hatnak. Az érzéstelenítőkötés rendkívül gyenge, és a zsebek
csupán minden egyes fehérje térfogatának ötvened részét teszik ki, így nem tisztázott,
miért van ilyen látszólag minimális interakcióknak ennyire jelentős hatásuk. Franks és
Lieb az sugallja, hogy egy érzéstelenítőmolekula puszta jelenléte zsebenként és
fehérjénként fizikailag meggátolja a fehérje feladatának ellátásához nélkülözhetetlen
alakváltozását. A későbbi tények azonban azt mutatták, hogy bizonyos más
gázmolekulák el tudják foglalni ugyanezeket a zsebeket anélkül, hogy anesztéziát
okoznának (ténylegesen halált vagy görcsöket okoznak). Az érzéstelenítőmolekulák
puszta "ottléte" nem szolgál magyarázatul az anesztéziára. A zsebekben le kell
játszódniuk bizonyos természetes folyamatoknak, amelyek kritikusak a tudat
szempontjából, és amelyeket megzavarnak az érzéstelenítőszerek. Mik lehetnek ezek?

Az érzéstelenítőgázok különösen gyenge kvantummechanikai erők, ún. London-féle

diszperziós erők által oldódnak a hidrofób zsebekben. Ezek a gyenge erők
magyarázzák a könnyű megfordíthatóságot: amint elzárják az érzéstelenítőgáz
áramlását, a koncentráció lecsökken a légzőkörben és a vérben, az
érzéstelenítőmolekulák óvatosan kiszippantódnak a zsebekből, és a páciens felébred.
Gyenge, de hatással levő London-féle kvantumerők érzéstelenítőszerek hiányában is
előfordulnak a hidrofób zsebekben, és befolyásolják a normális fehérjemozgást és
-alakot. Logikus következtetés, hogy az érzéstelenítők megzavarják az agyfehérjék
hidrofób zsebeiben előforduló kvantumhatásokat.

Az anesztézia kritikus hatásainak természetében a kvantumtermészet jelentős

támpont lehet. Több divatos tudatelmélet kvantumállapotokat feltételez az agyban, és
mivel történelmileg felismerték, hogy a tudat az információfeldolgozás jelenkori
előőrse (John Brockman: "új technológia = új észlelés"), a kvantumszámítógépek eljövetele
elkerülhetetlenül kvantumfolyamatként vizsgálja az elmét. Az anesztézia mechanizmusa azt sugallja, hogy ez
az összehasonlítás több lesz puszta metaforánál.

STUART R. HAMEROFF orvos, a tucsoni University of Arizona Center for Consciousness Studies
társigazgatója; az egyetem aneszteziológiai és pszichológiai tanszékének professzora, továbbá a Medical
Center klinikai aneszteziológusa. Az egyetem konferenciasorozatot indított a tudat interdiszciplináris
megközelítéséről, és ő a vezető szerkesztője a Toward a Science of Consciousness: The Tucson
Discussions and Debates sorozatnak. Hameroff webhelye: www.u.arizona.edu/~ham.

JAMES J. O'DONNELL
A 20. század végi egészségügyi ellátás

Ha elolvassuk e növekvő listát, mintha a válaszadók azt tekintenék az elmúlt kétezer év

legjelentősebb találmányának, amelyről valamilyen oknál fogva sokat tudnak. Nos,
jómagam elég alaposan ismerek néhány jelentős találmányt - mint például az állami
gyógyszerkönyv (ehhez kapcsolódik a gondolat, mely szerint egy könyv egy életen át vezérfonalul
szolgálhat, s ez elvezet bennünket a 19. századhoz és a zsákutcáihoz) és a számítógép (amely példázza, hogy
a kézikönyv figyelmen kívül hagyható és lehet csupán a tapasztalatokra hagyatkozva élni). Azt
gondolom azonban, hogy valami sokkal fontosabb történik napjainkban: ez pedig az
élettartam kitolódása. Ez nem csupán az antibiotikumoknak vagy az érzéstelenítésnek
köszönhető (csak néhányat kiemelve a már említett találmányok közül), hanem annak
az alapvető ténynek, hogy megtanultuk, miként mentsünk és hosszabbítsuk meg az
életet a tudományos módszerek és az emberekről való gondoskodás együttes
alkalmazásával.

A következő gondolatkísérletet szeretem eljátszatni az emberekkel: vegyék számba

életüket, és képzeljék el, milyen lett volna a 20. század vége egészségügyi ellátás
nélkül. Még mindig élnének-e? Meglepően nagyszámú ember arca komorul el, és
ismeri el, hogy nem. Én sem élnék, az egészen biztos. Vannak orvosi technikák,
vannak antibiotikumok, de vannak vitamintabletták is és (a ráfordítás-haszon arányt
tekintve bizonyos szempontból az összes közül a legcsodálatosabb módon kifizetődő)
a szappan - mivel az orvosok szappannal mosnak kezet.

JAMES J. O'DONNELL a University of Pennsylvania klasszikafilológia professzora és az

információs rendszerekért felelős számítástechnikai aligazgató. Az Avatars of the Word:
From Papyrus to Cyberspace című könyv szerzője.

STEVEN JOHNSON
A város

Figyelembe véve az eddig beérkezett válaszokban lévő önreferencia mennyiségét,

kísértést érzek arra, hogy az elmúlt kétezer év legnagyobb találmányának ezt az
egész fejtegetéslistát jelöljem, és ezzel remélhetőleg kiütöm az összes többi
versenyzőt.

Úgy vélem, a probléma részben abban rejlik, hogy a találmányok természetüknél fogva kumulatívak, és így
amikor arra kérnek, hogy válasszuk ki a legfontosabbat, akkor elkerülhetetlenül hátrább és hátrább kell
lépnünk: ha az automobil a legfontosabb találmány, akkor miért nem az a robbanómotor. És így tovább.
Ebben a szellemben - és abban, hogy olyasmit jelölünk meg, amiben történetesen
szakemberek vagyunk - az abszolút kumulatív találmányt, a várost jelölném. Vagy
legalábbis a modern városnak az információtároló és -visszakereső szerepét. Mielőtt a
különféle hálózatok és a távírók megjelenése fölgyorsította az információáramlást, a
városok hozták fizikailag közelebb egymáshoz az információkat, és rendezték azokat
úgy, hogy érthetőek legyenek. Nem erőltetett, ha úgy képzeljük el az eredeti városi
céheket, mint a kollektív tudat tárolóeszközének fájlkönyvtárait, amelyek
összekapcsolják és a megfelelő rekeszekbe helyezik az eltérő szakismereteket és
tudásalapot. (Manuel De Landának van erről egy nagyszerű okfejtése új könyve, A
Thousand Years of Nonlinear History - A nemlineáris történelem ezer éve - első fejezetében.)

Természetesen a város nem a szó szoros értelmében vett találmány, legalábbis a találmányokról alkotott
hagyományos felfogásunk szerint. Sokféle találmány végeredménye, és ha e találmányok közül bármelyik
hiányozna, nem létezhetne az általunk ismert modern város.

Úgy vélem, ez az eszmefuttatás egyértelművé teszi, hogy szükségünk van a

"találmány" jobb definíciójára!

STEVEN JOHNSON az Interface Culture: How New Technology Transforms the Way We Create and
Communicate című mű szerzője, a Feed folyóirat főszerkesztője.

JEREMY CHERFAS
A kosár

Úgy tűnik, hogy újsütetű barátaid és kollégáid közül néhányan figyelmen kívül hagyták
(önkényes?) időbeli határvonalad - így én is ezt teszem. Úgy gondolom, sokat kellene
keresgélnünk, hogy a kosárnál jelentősebb találmányt találjunk.

Olyasvalami nélkül, amelybe gyűjtögetni lehet, nem alakulhat ki valamelyest is fejlett

gyűjtögető társadalom - se otthon, se munkamegosztás, se emberiség.
Ez nem eredeti meglátás. En Glynn Isaacnek, a fájdalmasan hiányolt
paleoantropológusnak tulajdonítom. Számomra a kosár egyenlő rangú a szénával, a
kengyellel, a nyomtatással és mindennel, amit mások választottak.

Ha már a témánál tartunk, szeretnék hangot adni annak, hogy nem értek egyet Dan
Dennett választásával, az elemmel. Elismerve, hogy minden általa említett dolgot
lehetővé tett (és én komolyan fontolóra vettem a sétálómagnó jelölését - egy bizarr
ötletet: magnó, amelyik nem vesz föl - mint olyan találmányét, amely legnagyobb
hatással van életünkre), de milyen áron!? Valamennyi létező elem (bár az
energiacellák nem) eredendően környezetszennyező és pazarló. Nagyjából hatszor
annyi energiát kell befektetni egy cink-alkáli elem előállításához, mint amennyit az
elem tárolni képes. Rendben, tényleg vannak újratölthető elemeink és napelemeink,
de ezek nehézkesek és rossz hatásfokúak. Nem tudom elhessegetni a gondolatot,
hogy ha a "jobb" hagyományos elemek kifejlesztésébe fektetett erőfeszítés kis részét a
megújíthatóakra fordítanák, ez jelentősen csökkentené a modern civilizációt
megfertőző "eldobós" mentalitást. Mint a nagy ökológus gondolkodó, Garrett Hardin
megfogalmazta: ha bolygónk egészére gondolunk, nincs "el", ahová dobhatnánk a
dolgokat. Ha még itt leszünk, hogy újabb két évezred elteltével föltehessük ugyanezt a
kérdést, az egy olyan találmánynak lesz köszönhető, amely tesz valamit a hulladékkal
vagy a hozzáállásunkkal.

JEREMY CHERFAS biológus és a BBC Radio Four műsorvezetője. Legutóbbi könyve: The Seed
Savers' Handbook.

KEITH DEVLIN
Az indo-arab számrendszer

"Mi az elmúlt kétezer év legfontosabb találmánya?" E kérdésre nincs helyes felelet, mint ahogy arra sem,
hogy "Melyik a legjobb regény/szimfónia/film?"

De ha mindenképpen választanom kellene, akkor a válaszom az indo-arab számrendszer lenne, amelynek a

jelenlegi formája lényegében a 6. században alakult ki. Nélküle Galilei nem tudta volna a természetet
mennyiségi szempontból tanulmányozni - ezt hívjuk ma tudománynak -, és nem lett volna
számításrendszerünk, a szóban forgó időszak másik nagy találmánya.

Az indo-arab számrendszer lehetővé teszi az emberek számára - akiknek veleszületett

nyelvérzékük, de csupán nagyon primitív számérzékük van -, hogy nyelvileg bármely
nagyságrendű számot a lehető legpontosabban fejezzenek ki. Napjainkban szinte az
egész életünket befolyásolja, hogy milyen hatékonyan és pontosan tudunk bánni a
számokkal. Igaz, sok fárasztó számítást jelenleg számítógépekkel végzünk, de az indo-
arab számrendszer nélkül számítógépeink sem lennének.

Aritmetikai és tudományos felhasználásán túl az indo-arab számrendszer az egyetlen valódi univerzális nyelv
a Földön - leszámítva talán a Windows operációs rendszert, mely esetben pusztán a piaci uralom nyers ereje
révén érték el egy koncepciójában és technológiai kivitelezésében gyenge termék szinte univerzális
alkalmazását. Ezzel ellentétben az indo-arab számrendszert azért fogadták el világszerte, mert bármely más
számrendszernél sokkal jobban megtervezett és hatékonyabb az emberi használatra.

KEITH DEVLIN matematikus és szakíró, számos könyv szerzője, néhány ezek közül:
Goodbye, Descartes: The End of Logic and the Search for New Cosmology of the Mind, Lífe by the Numbers,
The Language of Mathernatics: Making the Invisible Visible, valamint az InfoSense: Turning Information
into Knowledge to Survive and Prosper in the Modern Age. A Saint Mary's College of California tudományos
dékánja és a Stanfurd University Nyelv- és Információkutatási Központjának vezető kutatója.
 EBERHARD ZANGGER
Semmi említésre méltó

A kérdés fogós része nem az, hogy mi a legfontosabb találmány, hanem a kikötés: "az
elmúlt kétezer évben". A technikai újítások megváltoztatták az emberek és a
természetes élőhelyük között húzódó határvonalat. A környezet és erőforrásainak
megkerülhetetlen jelentősége miatt az emberek mindig azt kutatták, hogyan
maximalizáljanak bármilyen előnyt, amit a természet törvényeiből kifacsarhatnak.
Ennek következtében az igazán alapvető találmányok sok ezer évvel ezelőttre
datálhatók. Minden idők legkiemelkedőbb találmánya valószínűleg az állatok
háziasítása volt, amely a növényeké után következett. A letelepült életmód; falvak és
városok; a kerék; a vitorlás hajó; mérnöki tudományok; írás; konceptuális eredmények,
mint például a nemzetek, a demokrácia, a vallás, a zene és az ének; adózás, kamat és
infláció - mind-mind jóval megelőzte a kereszténység korát. A fenti körkérdésre adott
válaszokban számos olyan találmány szerepel, amely valójában a bronzkori emberek
mindennapi életének része volt - többek közt (hogy csak néhányat említsek) a nyelv,
az acél, a papír és a szemüveg. Rendelkeztek bizonyos tudományos ismeretekkel is,
hiszen a Kr. e. 14. században az adott környezet paramétereinek tökéletesen
megfelelő hidraulikus szerkezeteket használtak. Még a cserélhető betűt is ismerték Kr.
e. 1600 táján, amint azt a minószi Krétáról származó phaisztoszi korong mutatja.Végül
a napközpontúságot elsőként a szamoszi Arisztarkhosz csillagász fedezte föl a Kr. e. 3.
században, de az elképzelés nem vált széles körben ismertté, így elfogadása
tizennyolc évszázadot késett. Mivel az emberek mai életét irányító alapvető tényezők
már kétezer évvel ezelőtt léteztek, a bennem bujkáló szkeptikus ösztönösen arra
szavaz: semmi említésre méltó.

Ha kétezer évvel ezelőtt egy római városban kószálnánk - és az ősi Pompeji kitűnő
példaként adódik a hétköznapi élet egy pillanatában megdermedt városra -, olyan
várost találnánk, amelyben gyárak (többek közt egy halmártást készítő), nyilvános
fürdők, atlétikai stadionok, színházak, kövezett utak, valódi járdák, kocsmák,
padlófűtéses lakóházak és (szükségszerűen) bordélyházak vannak - szórakozási
lehetőségek olyan emberek számára, akik nagyobbrészt jobb fizikai kondícióban
voltak, mint mi. A nyugati világ feletti római uralom nagyjából ezer évig tartott, és lehet, hogy még
mindig a római korban élnénk, ha nem jön közbe az, amit az elmúlt kétezer év legnagyobb
fogalomalkotásának tekintek: Jézus Krisztus. Legnagyobbrészt - ha nem teljes egészében - Márk, Máté és
Lukács evangéliuma, valamint Pál levelei által megalkotva, a kereszténység lett a
közös nevező a birodalom által elnyomott számos törzs egyesítéséhez, s egyben
annak a vallásnak a forrása, amelyet ma a világ népességének több mint egyharmada
követ. Végül is csupán e találmány miatt emlékezünk meg a kétezredik évről. A
kereszténység fogalmi megvalósulását figyelmen kívül hagyva és világibb találmányok
felé fordulva, miben is különbözik még a modern város római elődjétől? Elsősorban az
elektromosság jut eszembe. Kizárólag az elektromosság feltalálása révén vált lehetővé
a mosógépek és a hordozható számítógépek - az általam legjobban becsült két
találmány - működtetése, akárcsak számos más, e fórumon említett dologé.

Emlékszem azonban mennyire élveztem egy különösen romantikus estét a rendszerint

túlzsúfolt, zajos krétai üdülőhelyen, Eloundában. Némi idő múltán jöttem rá, mi tette
olyan különlegessé ezt az estét: áramszünet miatt kihunytak a neonfények és
elhallgattak a hangszórók. A konyhai tűzhelyek és a gázlámpák továbbra is működtek.
És most kanyarodok vissza első válaszomhoz. Mi volt az elmúlt kétezer év
legfontosabb találmánya? Semmi említésre méltó.

EBERHARD ZANGGER geoarcheológus. Számos archeológiai terepkutatáson dolgozott

vezető természettudósként a mediterrán országokban. Állítása szerint Atlantisz azonos
Trójával. A következő könyvek szerzője: We Flood from Heaven: Deciphering the Atlantis Legend
és The Future of the Past: Archaelogy in the 2lst Century.

HENRY WARWICK
Semmi

Miután elolvastam a kérdésed és a rá adott válaszokat, levonom saját

következtetéseimet. Engedd meg, hogy kicsit elkalandozzak a tárgytól. Alapvetően én
túlságosan eltávolodtam és elidegenedtem a messiásként tisztelt technika uralkodó
kulturális paradigmájától, hogy azt gondoljam, akad "legnagyobb találmány" az eltelt
kétezer évben. Minden egyes találmány vagy szenvedést, vagy értelmetlen kitérőt
okozott, ami egészen haszontalanná tette. Nem hiszek az emberi nem fejlődésében,
szerintem a változó idők és események formáltak bennünket, és azokhoz alkalmazkodtunk.
Valójában nem vagyunk "jobbak" korról korra; csupán mások.

Elcserélném-e az én időmet bármely másikra? Soha. De vajon egy másik korból bárki
más elcserélné-e az enyémre? Úgy vélem, nem. Vegyünk egy 650 táján, Észak-
Európában élő, középkori embert. Tetszene-e neki a fájdalommentes fogkezelés, és
élvezné-e a burgonyát? Biztosan. Föladna-e egy olyan világot, ahol Isten uralkodik
mindenek felett és a világegyetem tökéletes rendben van a legapróbb részletekig egy
olyanért, ahol semmi sem biztos, ahol az Istent a perifériára száműzték, és az emberi
mészárlás, szegénység és nyomorúság még középkori mércével mérve is példátlan?
Erősen kétlem, hogy föladna egy bizonyosságon és hiten nyugvó életet azért, hogy
szörfözhessen a weben, és műanyag tányérból ehessen előre gyártott ételeket.

Valamennyien saját korunk szülöttei vagyunk, és noha álmodozhatunk más korokról,

mindig a saját időnkben ábrándozunk. Szerintem Augustus császár - meglepő módon -
teljesen érthetőnek találná, mondjuk Descartes életét. Valószínűleg nem értene egyet
a vallásos tanokkal, és meglehetősen ötlettelennek találná az öltözködést, de a
lényeget értené. És az élet szinte minden egyes aspektusát tekintve, Descartes többet
tudna kezdeni Augustus császár idejével, mint az enyémmel. Közlekedés,
kommunikáció, étkezés - valamennyi mindennapi életem egy része - olyan dolgok,
amelyet Descartes se megérteni, se elfogadni nem tudna. Mágikusnak tartaná őket.
Mint ahogy én is így tekintenék a több évszázaddal később élőkre.

Ezért nem érdekel az emberi élet meghosszabbítása. Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne az embereknek
háromszáz évig élni. Képzeljék el, ha néhány Jefferson Davishez hasonló seggfej középkorú lenne most és
aktívan politizálna. Aligha viselném el Jesse Helms további kétszázhúsz évét vagy Adolf Hitler
száznyolcvan évét. Nem tartom tehát jó ötletnek az életkor meghosszabbítását.
Minden hosszú életű remek művészre és feltalálóra százával jutnának ördögi
elmebetegek, akik mindenki életét megkeserítenék, és ezrével az önelégült tökfejek, akik
kezüket nem mozdítva várnák, hogy mindez elmúljon - s valamennyien több száz évig élnének. Összeomlana
a társadalom!

Amikor egy találmányt látok, mindjárt látom az ellenkezőjét vagy - ami még rosszabb -
az eltorzulását. Jó példa a műanyag. Olyasvalamit készíteni, ami örökké tart. Pompás
ötlet. Meg tudom érteni. Nyersanyagát (olaj) korlátlan mértékben hozzák felszínre, a
nagy mennyiség miatt az ár elhanyagolható, legfeljebb csak átmeneti politikai
események keltenek néha zavart. És ezt az anyagot az elképzelhető legtriviálisabb
célokra használjuk. Valamilyen nem megújuló erőforrásból "eldobható terméket"
előállítani - ezt aztán különösen gyalázatosnak tartom. Az ősi moszatok sok millió
évnyi értékét hagyják elporladni New Jersey egyik szemétdobján szendvicszacskó vagy
dezodorpalack formájában. Briliáns!

Másik példa: alumínium. Az alumínium egykor többet ért az aranynál vagy a

platinánál. Miért? Mert igazán nehéz volt előállítani. De manapság odamehetünk egy
hotdog-árushoz, aki alumíniumfóliába csomagolva nyújt át nekünk valamilyen konyhakész állati
zsiradékot. Azután megesszük a hot dogot, és a szemétbe dobott fólia szintén a szemétdombon végzi.
Tényleg olyan nagy ötlet a posztvaskorszak?

Nyomdagép = Heti videovilág = Barney, a rózsaszín dínó. Belső égésű motor = az Ostoba
Haszontalan Jármű. Rádium = Csernobil. Számítógép = finn pornográf webhelyek.
Érzéstelenítés = ráncfelvarrás öregedő filmsztároknak. És így tovább. Még az
alapfogalmaknak sincs értékük. Egyik kedvencem Püthagorasz. Geometrikus
szerkezetnek látta a világegyetemet, és mi évezredeket töltöttünk azzal, hogy
megpróbáljuk bizonyítani az igazát, és még mindig ezt kell tennünk. Egyik absztrakciós
rendszerünk sem vezetett el az igazsághoz - és a dolog természetéből adódóan nem is
tud. Bámuljuk múltbéli eredményeinket - piramisok, számtan, fizika, sárga műanyag
villa - és azt gondoljuk: igen, a világ megérthető! De nincs rá bizonyítékunk. Nincs
bizonyíték arra sem, hogy a világegyetem felfogható. Azt hisszük, hogy az.
Kénytelenek vagyunk hinni, hogy próbálkozásaink és fogalmaink egybevágnak a
valósággal, hogy a világegyetem matematikailag felfogható, hogy megérthetjük
működését, mert ha mindebben nem hinnénk, az őrületbe menekülhetnénk.

Mint a By the Late John Brockman (A néhai John Brockmanról) című könyvedben rámutattál,
a tudomány egy dolgot bizonyított: semmit. Bárcsak az összes többi következne ebből
a konklúzióból. Sajnos a valóság olyan bonyolult, és az elme annyira korlátolt, hogy
kénytelen vagyok a bizonyítékokból arra következtetni, miszerint a valóságot soha nem fogjuk
felfogni, és szerencsések vagyunk, hogy tudunk csodálatot és áhítatot érezni.

Stephen Hawking gondolatai alighanem kétszáz éven belül elavulnak. Az emberek úgy tekintenek majd Bill
Gatesre, mint valami farmernadrágos, atavisztikus Medicire. Minden, amit gondolunk és
elképzelünk, túlhaladott lesz és feledésbe merül, vagy egyszerűen rögtön elfelejtik.

Ezek után valamiféle megátalkodott nihilistának tarthatnak, pedig valójában nem vagyok az. Azt akarom,
hogy a tudomány továbbra is tágítsa határait, és még több rejtélyt tárjon föl. Azt
akarom, hogy a humán projekt folytatódjék (jóllehet tizedannyi emberrel), és hiszem,
hogy az ember társadalmi fejlődésének folyamata fajunk evolúciójának legkritikusabb
aspektusa és az is marad. Legegyszerűbb tettünknek is vannak következményei
hosszú távon, és jóllehet korántsem mindig pozitív, mégis elősegítik a játék
folytatását. Csupán reménykedem, hogy valami értékeset tudok hozzátenni - olyasmit,
ami az egyenleg pozitív oldalán jelenik meg. Ha ez sikerül, akkor megtettem a dolgom. Most látom,
hogy ellentmondásba keveredtem, de sebaj, képes vagyok ellentmondásokkal együtt élni.

Tehát, mi volt az elmúlt kétezer év legnagyobb találmánya? "Legnagyobb" nem volt egy sem. Valamennyi
meglehetősen nagyszerű és csodálatra méltó. Hosszú, éles késként szegeződnek a
torkunknak, miközben a szakadék peremén kapaszkodunk kedves életünkért.
Természetesen ilyen emelkedett helyzetben kitűnő a rálátás a szakadék mélyére.

HENRY WARWICK művész, zeneszerző és tudós. A Rutgers Universityn a vizuális

rendszerek tanulmányozása terén - egyik legnagyobb saját találmánya - szerzett
tudományos fokozatot. San Franciscóban él, és munkái megítélhetők a www
kether.com címen.
 MÁSODIK RÉSZ
Ahogyan gondolkodunk
 MURRAY GELL-MANN
Kétkedés a természetfölöttiben

Kapásból megvolt a válaszom a kérdésre, de korántsem biztos, hogy megfelelő.

Egyrészt, magam sem tudom, hogy találmánynak számít-e vagy inkább fölfedezésnek.
Másrészt, belefér-e a kétezer éves időkeretbe? Alighanem sokan eljutottak ehhez a
gondolathoz már a Kr. e. 2. évet megelőzően, és ha így van, néhányan - érthető
félelmüket legyőzve - minden bizonnyal nyilvánosan hangot adtak neki. Ennek
következtében akár hiteles dokumentum is fennmaradhatott több mint kétezer évvel
ezelőttről.

Mindenesetre a legnagyobb "felfedezés", amit el tudok képzelni, az a kétkedés a

természetfölöttiben: annak fölismerése, hogy olyan világegyetem részei vagyunk,
amelyet teljes egészében a törvény és a véletlenszerűség ural. (A véletlenszerűség
alapvető szerepét a törvényszerűség mellett természetesen csak a
kvantummechanika fölfedezése után fogadták el teljes mértékben. A korábbi
időszakban a véletlent úgy tekinthették, mint ami teljesen a kezdeti feltételek nem
ismeréséből fakad egy teljesen determinisztikus világban.)

MURRAY GELL-MANN elméleti fizikus. Fizikai Nobel-díjat kapott 1969-ben. A Santa Fe Institute
társalapítója, ahol professzor és a tudományos igazgatótanács társelnöke; a John D. and Catherine T.
MacArthur Foundation igazgatója, valamint a The Quark and the Jaguar: Adventures in the Simple and the
Complex című könyv szerzője.

STEVEN ROSE
Demokrácia és társadalmi igazság

Nincs szükségem egy oldalra. A válasz egyértelmű: a találmányok fogalmak is,

nemcsak technikai eszközök, így tehát a legfontosabb találmányok a demokrácia és a
társadalmi igazság fogalma, valamint a hit abban a lehetőségben, hogy létre lehet
hozni osztály, faji és nemi elnyomás nélküli társadalmat.

STEVEN ROSE neurobiológus, biológiaprofesszor és a Brain and Behawiour Research Group

(Open University, Milton Keynes,Anglia) igazgatója. Szerzője a Molecules and Minds, The
Makíng of Memory, a Lifelines és a Not in Our Genes (R. C. Lewontinnel és Leon Kaminnel
közösen) című könyveknek, továbbá a From Brains to Consciousness? Essays on the New Science
of the Mind című kötet szerkesztője.

JOSEPH LEDOUX
Többféle, többek közt a hit, hogy minden ember egyenlőnek teremtetett

A fizikai találmányok kategóriájában éllovasaim az energiahasznosítás módozatai, a világ körüli

közlekedés és a kommunikáció módjai lennének. S mivel az utolsó kettő az elsőtől
függ, az energiaszabályozásra és -felhasználásra adnám a voksomat.

Ezenkívül azonban számos pszichológiai és társadalmi találmányunk is van. A lista élére azt a gondolatot
helyezném, hogy minden ember egyenlő. E találmánnyal jobban is élhetnénk.

JOSEPH LEDOUX a Center for Neural Science (New York University) professzora. Nemrég jelent meg a
The Emotional Brain: The Mysterious Underpínnings of Emotional Life című műve. Társszerzője a
The Integrated Mind (Michael Gazzingával) és társszerkesztője a Mind and Braín: Dialogues in
Cognitive Neuroscience (W Hirsttel) című könyvnek.

DON GOLDSMITH
Helyünk fölismerése a kozmoszban

A legfontosabb találmány egy szellemi konstrukció: a fölismerés, miszerint mi itt a Földön egy
óriási világegyetem szerves része vagyunk, nem pedig egy kiszemelt helyen a létezés
privilegizált formájának képviselői. Ezt a találmányt - amely valaha a világ eldugott
szegletében élő néhány értelmiségi illetékességi körébe tartozott - ma már sokan ismerik, noha az
egész népességet tekintve továbbra is kisebbségi nézet.

DONALD GOLDSMITH csillagász és tucatnál több könyv szerzője, többek közt: Voyage on
the Milky Way, Einstein's Greatest Blunder? The Cosmological Constant and Other Fudge Factors in the
Physics of the Universe, The Astronomers (a hasonló elnevezésű PBS-sorozat kísérő kötete), és
The Hunt for Life on Mars. 1995-ben életművéért megkapta az Amerikai Csillagászati
Társaság Annenberg Foundation díját. A csillagászat népszerűsítéséért Dorothea
Klumpke-Robert-díjjal tüntette ki a Csendes-óceáni Csillagászati Társaság.

STEVEN PINKER
Az ábécé és a lencse

A megismeréssel foglalkozó tudósként, a nyelv és a látás megszállott kutatójaként, olyan találmányokat

kellett választanom, amelyek mérhetetlenül fölnagyítják ezen adományok erejét: így az ábécét és a lencsét.

Az ábécé természetesen nem az elmúlt két évezred találmánya, de uralma ebben az

időszakban két alkalommal is erőteljesen megerősödött: előbb a nyomdagépnek, majd
a távírás és a szövegre épülő számítástechnika alapjául szolgáló a digitális kódolásnak
(Morse, Hollerith, ASCII, EBCDIC stb.) köszönhetően. Én sem tudom szebben
megfogalmazni az ábécé csodáját, mint Galilei tette 1632-ben:

De minden fantasztikus találmányt felülmúlva, miféle fenséges elme álmodta meg, miként
oszthatjuk meg legmélyebb gondolatainkat térben és időben távoli embertársainkkal.
Társaloghatunk az Indiában élővel, szólhatunk a meg nem születetthez, aki majd ezer
vagy tízezer év múlva jön a világra; és milyen könnyedén tehetjük: mindössze húsz
betűt kell különféle módokon elrendeznünk az oldalon.

A lencse segítségével időben és térben egyaránt távolabbra tekinthetünk. Nélküle

nincs optikai távcső, következésképpen a bolygók, a Naprendszer, a galaxisok vagy a
világegyetem modern felfogása sem alakulhatott volna ki. Nem lenne fénymikroszkóp, következésképpen a
mikroorganizmusok, a sejtek, a kromoszómák, a gének vagy az agy modern fogalma sem született volna
meg. Nem lenne fénykép vagy mozgófilm, helyeket és korokat legfeljebb festők és írók
közvetítésével ismerhetnénk meg.

E két találmány nélkül tapasztalásunknak centiméterek és másodpercek szabnának

korlátot. Így viszont angströmöktől fenyévekig, mikroszekundumoktól a világegyetem
koráig tágul számunkra a tér és az idő.

STEVEN PINKER a Massachusetts Institute of Technology agy- és megismerés-

tudományi tanszékének professzora; a MIT McDonnell-Pew Center for Cognitive
Neuroscience igazgatója. Művei: Language Learnability and Language Development, Learnabílity
and Cognition, A nyelvi ösztön (Budapest, Typotex, 1999) és How the Mind Works.
 PAUL W. EWALD
A szelekció általi evolúció

Jelöltem a szelekció általi evolúció fogalma, amely magában foglalja a természetes kiválasztódást, a
szexuális szelekciót és azokat a kiválasztó folyamatokat, amelyek kulturális evolúciót gerjesztenek. Ez
nyújtja a legjobb magyarázatot arra, mik vagyunk, honnan jöttünk és az élet természetére a világegyetem
többi részén. Azt is megmagyarázza, miért találunk föl, és miért hisszük, hogy az itteni listán leírt
találmányok jelentősek. Ez az a találmány, amely megmagyarázza a találmányt.

PAUL W. EWALD evolúcióbiológus, az Amherst College biológiaprofesszora. Az Evolution of Infectious

Disease című könyv szerzője.

BRIAN GREENE
A távcső

Először úgy próbáltam meghatározni egy találmány jelentőségét, hogy vajon mit
jelentene a hiánya. Ám miközben - ki tudja, hányadszor - Az élet csodaszép című film
nézésébe merültem el, rájöttem, töprengjenek csak mások, a nálam érdemesebbek a
történelem esetlegességein. Ösztönösen beugró válaszom: a távcső.

A távcső feltalálása, majd tökéletesítése és használata Galilei által a modern

tudományos módszer születését jelezték, és előkészítették a terepet a
világegyetemben elfoglalt helyünk drámai átértékelésére. E technikai eszköz
meggyőzően tárta föl, hogy mennyivel nagyobb az univerzum, mint amennyi puszta
érzékeinkkel észlelhető. És ez a felismerés idővel elvezetett dinamikus, táguló
világegyetemünk korábban nem gondolt hatalmas méreteinek feltételezéséhez,
megmutatva számunkra, hogy galaxisunk csupán egy a megszámlálhatatlan többi
közt, és bevezetett bennünket az egzotikus asztrofizikai képződmények
gazdagságába.

BRIAN GREENE a Columbia University fizika- és matematikaprofesszora, a The Elegant Universe:

Superstrings, Hidden Dimensions, and the Quest for the Ultimate Theory című könyv szerzője.

JOSEPH TRAUB
A tudományos módszer

Az elmúlt kétezer év legjelentősebb találmányának a tudományos módszert jelölöm,

mert neki köszönhetően jött létre a világot átalakító tudomány és technika. A
tudományos módszer megfigyelésből vagy kísérletből származó empirikus adatokra
támaszkodik.

A görögök egykor azt hitték, hogy a világegyetem rendezett struktúra, és szabályos

mintákat mutat. Ezt a gondolatot először a milétoszi Thalész fejtette ki a Kr. e. 6. században.
Arisztotelésznek (Kr. e. 4. század) tulajdonítják, hogy saját megfigyeléseire alapozva kifejlesztette a
természeti világ rendszertanát. A megfigyelés központi szerepet játszott a csillagászatban is: Hipparkhosz,
az antik világ legnagyobb megfigyelő csillagásza (Kr. e. 146-127 között
tevékenykedett), a világegyetem heliocentrikus elképzelését saját megfigyelései
alapján vetette el. Leginkább a tavaszpont precessziós mozgásának fölfedezéséről
ismert.

A görögök azonban nem folytattak ellenőrzött kísérleteket, ami a tudományos módszer

nélkülözhetetlen része a tudomány más területein, például a fizikában. Ezért nézetem
szerint a tudományos módszer belefér az elmúlt kétezer év adta időkeretbe.

A tudományos módszer felfedezését nem lehet egyetlen embernek tulajdonítani vagy egy
bizonyos időponthoz kötni. Noha Roger Bacon (kb. 1220-1292) egyik elkötelezett és
korai harcosa volt a kísérletezésnek, Francis Bacon foglalta szabályba az empirikus
megfigyelés rendszerét a 17. század elején. Ez röviden összefoglalva négy lényeges
lépésből áll: (1) a probléma meghatározása, (2) az idevágó adatok összegyűjtése, (3)
hipotézis fölállítása az adatok alapján és (4) a hipotézis empirikus tesztelése.

Isaac Newton Philosophiae Naturalis Principia Mathematica (1687) című művét általában a 17.
századi tudományos forradalom betetőzéseként tartják számon, a módszeres,
rendszerezett és empirikus tudomány nagy áttöréseként, noha Newton előtt is nagy
sikereket könyvelhettek el az élettan (például Vesalius Itáliában és Harvey Angliában), valamint a
csillagászat területén.

A tudomány nem minden területe ért meg még erre a módszerre az 1600-as években.
Robert Boyle megpróbált rendet és világosságot teremteni az alkimisták jelentős
munkájában (amelyet homályba burkolt a "tolvajnyelv"), de a kémia még nem állt
készen olyanféle tisztázásra, amelynek más területek alávetették magukat. Ráadásul
új eszközök (a mikroszkóp és a látcső) az Újvilágot fölfedező utazásokkal együtt
tények és minták áradatát ontotta, amelyek még nem tudtak beilleszkedni egy
összefüggő egészbe.

Az ilyen munka elterjedése és bírálata - ami szintén nélkülözhetetlen része a modern tudományos
módszernek - az erre a célra alapított intézmények létét követelte meg. A 17. század vége előtt
társaságokat alapítottak Európa-szerte, amelyek arról váltak híressé, hogy a
tudományos eredményeket érthető nyelven tették közzé. Ennek alapján mások
megismételhették és ellenőrizhették a kísérleteket és fölfedezéseket.

Az elmélet és a kísérlet közötti kapcsolatról jelentős vita alakult ki. Albert Einstein gyakorta
idézett aforizmája szerint az elmélet szabja meg, mit lehet megfigyelni. Mindazonáltal
a tudományos módszer a hajtómotorja sok mindennek, amit kollégáim és jómagam
ezeken az oldalakon ismertettünk.

JOSEPH TRAUB a Columbia University számítástechnika-professzora. 1959-ben úttörő

munkába kezdett azon a területen, amelyet ma információ alapú komplexitásnak
hívunk. Ma is folytatja ezt a munkát, ezenkívül olyan szerteágazó problémákkal
foglalkozik, mint a gazdasági modellek számítógépes komplexitása, a tudományos megismerés határai, az
információ értéke, a matematikai elméletek értéke és a számítógépes matematikai könyvelés. Kilenc könyvet
írt, ezek közé tartozik a Complexity and Information.

STANISLAS DEHAENE
Az oktatás koncepciója

A legfontosabb emberi találmány nem kézzel fogható tárgy, mint mondjuk a

fogamzásgátló tabletta vagy a villanyborotva. Hanem egy gondolat - mégpedig éppen
az a gondolat, amely a technikai sikereket elősegítette: az oktatás koncepciója.

Agyunk nem más, mint neuronok és szinapszisok hálózatainak együttese - olyan hálózatoké, amelyeket
specifikus problémák megoldására alakított ki az evolúció. Mégis az oktatás és a kultúra révén megtaláltuk a
módokat, hogy másra is újból fölhasználjuk ezeket a hálózatokat. Az írás föltalálásával
látásunkat az olvasásra is fölhasználtuk. A matematika föltalálásával velünk született
hálózatainkat az eredeti kiindulási tartományt meghaladó különféle problémák
kiszámítására, térben és időben való elhelyezésére alkalmaztuk. Az oktatás az a
kulcsfontosságú találmány, amely lehetővé teszi, hogy mindez az "átkábelezés"
végbemenjen akkor, amikor agyunk még optimálisan alakítható.

Mint David Premack előszeretettel emlékeztet bennünket: a Homo sapiens az egyetlen

főemlős, amely föltalálta az aktív pedagógiát. Oktatás nélkül egyetlen nemzedék alatt
eltűnne a föld felszínéről a mások által itt említett valamennyi találmány.

STANISLAS DEHAENE a L'Institut National de la Santé et de la Recherche Médicale (Orsay) kognitív

idegtantudósa. A nyelv és az emberi agy számfeldolgozásának kognitív neuropszichológiáját tanulmányozza.
A The Number Sense: How the Mind Creates Mathematics című könyv szerzője.

JOHN C. DVORAK
A számítógép-hálózatok

Kiindulásképpen hagyjuk figyelmen kívül a fölfedezéseket (például kórokozók) és a

technikákat (például tudományos módszer). Sőt, a nyomdagépet - melyet a
bibliavásárló nagyközönség megkopasztására találtak ki - az őt megillető második
helyre kellene száműzni, egy újabb találmánynak, a számítógép-hálózatnak biztosítva
az elsőséget. Könnyű romantikus képet festeni a múltról, emlegetve a nyomdagépet, a
gőzgépet, a 18. századi csapszegeket, ha nem veszünk tudomást arról, hogy
civilizációnk találékonysága nőttön-nő, nem pedig hanyatlik, és feltehetőleg mindig az
újabb találmányok a legfontosabbak. Válasszunk ki egy találmányt önmagában és
önmagáért, és hagyjuk az előzményeket. Korunk forradalmi találmánya a számítógép-
hálózat - különösen az internet, maga mögé utasítva a televíziót. Az értékét
mérlegelve, ostobaság azzal érvelni, hogy semmi sem valósulhatna meg belőle, ha az
emberek nem tanulnak meg előbb morgó hangokat kiadni, következésképpen a
morgás a legfontosabb találmány.

Figyelemre méltó, hogy a hozzászólók többsége - magamat is beleértve - a saját szakterületéről

választotta ki a "legfontosabbat". Nem inkább azt kellene megkérdezni magunktól, mi
volt az elmúlt kétezer év legalattomosabb találmánya? Mit szólnak a szakosodáshoz?
Figyeljék meg, mennyire alattomosan jelenik meg ebben az eszmecserében.
Olyannyira, hogy szinte ijesztő. Váltsunk tehát témát! Sokkal szórakoztatóbb lenne a
legalattomosabb találmányokról értekezni, mint a széna, a végtelen fogalma vagy
Gödel jelentőségét bizonygatni. Gondoljunk csak bele a lehetőségekbe: jelölhetnénk a
műanyagot, az értéktőzsdét, a vibrátort, a szappanoperákat, az irodalmi ügynököt, a
Microsoft Visual BASIC-et, a rajzfilmet, a CNN-t, a karórát, a görkorcsolyát, a
spenótfelfújtat. A lehetőségek végtelenek. Vágjunk bele!

JOHN C. DVORAK a PC Magazine, a PC/Computing, a Computer Shopper, a PC-UK, az Info (Brazília), a

Boardwatch, a Barrons Online állandó cikkírója, valamint a Public Radio Real Computíng és a ZDTV
Silicon Spin műsorának házigazdája. Számos szoftverkézikönyv szerzője és az Oswald
Spengler Society társalapítója.

GEOFFREY MILLER
A piackutatás

A piackutatás a kultúra meghatározó erejévé lett. Gyakran összekeverik a kérkedő

reklám (hirdetés) kifejezéssel. De ennél jóval többet jelent. Módszeres erőfeszítés az
emberi igények kielégítésére olyan termékek és szolgáltatások előállításával,
amelyeket az emberek meg is fognak vásárolni. Azt a vad mezsgyét veszi célba, ahol
az emberi természet és a technika erői összetalálkoznak. Szinte minden vásárlásunkra
valamilyen cég valamilyen marketinges szakemberei késztetnek, akik erősen törik a
fejüket, hogyan tegyenek bennünket boldoggá. Ez nem mindig sikerül nekik, de
próbálkoznak. A termelést már nem az utolsó negyedév nyereséggörbéi irányítják,
hanem az emberi választások és személyiségek kutatása fókuszcsoportok, kérdőívek
és demográfiai felmérések segítségével. A pszichológia - az emberi természet
tanulmányozásának legfőbb eszközeként - betört a piackutatásba.

Piacok már réges-régen kialakultak, de piackutatásba csak a 20. század közepén kezdtek. A
földművelésre és kereskedésre építő társadalmakban voltak termelők, céhek,
nagykereskedők, bankárok és kiskereskedők, de a gazdasági tudat a pénzcsinálásra
összpontosult, nem pedig a fogyasztó igényeinek kielégítésére. Az ipari forradalom
korában a tömegtermelés számára a költséghatékonyság fontosabb volt, mint a
fogyasztó elégedettsége. A 20. század elejére kialakult piacokon a cégeknek egyre
erőteljesebben kellett versenyezniük a piaci részesedésért, de ezt reklám- és eladási
kampányok útján tették, igyekeztek rásózni a fölösleges árucikkeket a vonakodó vásárlókra.

Mire Arthur Miller Az ügynök halála című darabja a színpadra került az 1940-es évek végén,
a fogyasztási cikkeket előállító cégek, mint a Procter & Gamble és a General Electric
egyre nagyobb tisztelettel és érdeklődéssel fordult a vásárló felé: piackutató
részlegeket létesítettek, hogy kiderítsék, mit is várnak a fogyasztók mosószereiktől és
villanykörtéiktől. A siker nyomán utánzók támadtak, s manapság már a legtöbb
társaságnak van piackutató csoportja, amely a termékkutatást, a fejlesztést, a reklámtevékenységet, a
hirdetési kampányokat és az értékesítést hangolja össze.

E cégek minden erőfeszítése arra irányul, hogy profitot termeljenek a fogyasztói

igények kielégítése révén. Ez volt az 1960-as években zajló láthatatlan forradalom, az
emberi történelem legelentősebb, de legkevésbé megértett forradalma, ugyanis ekkor
helyeződött át a hangsúly az intézményekről az egyénekre. Nem kapott ugyan akkora
sajtónyilvánosságot, mint a polgárjogi mozgalmak, az új baloldal, a feminizmus vagy a
környezetvédelem, mégis gyökeresen változtatta meg a gazdaság működési módját,
és e folyamat még ma is zajlik. A piacra irányultság megszokottá vált azoknál a
társaságoknál, amelyek a nagyközönség számára termelnek fogyasztási cikkeket -
ruhát, autót, televíziót, filmet -, de korántsem jellemző a nehéziparra, ahol a közvetlen
fogyasztók más vállalatok, és gyengén fejlett a szolgáltatói ágazatban (bankügyek,
jog, közigazgatás, egészségügy, oktatás és hasonlók). Valaha a vállalkozás azt
kérdezte először, mit tudunk előállítani, és másodszor azt, akarja-e ezt bárki. Most
először azt kérdezzük, mit akarunk, és másodszor azt, hogyan találhatjuk meg a
módját, hogy hozzájussunk. Ez a változás Marx tanainak jó részét érvénytelenítette. Mit
jelenthet az elidegenedés és a kizsákmányolás akkor, amikor az üzleti élet olyan odaadóan hallgatja
kívánságainkat?

Az értelmiségiek nem értik a piackutatást. Nem vesznek róla tudomást a jobboldali közgazdászok, akik
szerint az árak hordoznak minden információt a piacokhoz szükséges keresletről és
kínálatról. Nem volt helye a piackutatásnak Adam Smith, Friedrich Hayek, Milton
Friedman vagy Gary Becker munkásságában. A baloldali társadalomtudósok, újságírók
és a hollywoodi forgatókönyvírók számára a marketing pénzsóvár vállalatok
manipulatív reklámhadjáratával egyenlő. Az üzleti életben még a menedzserek
gyakorlati szinten megértik a piackutatás fontosságát, de nem ismerik föl e kulturális,
gazdasági-társadalmi és pszichológiai forradalom jelentőségét. Nem így tanítják nekik
a közgazdasági iskolákban. A gazdasági újságírók még mindig úgy beszélnek, mintha a
tömegtermelésre alapozott ipari korszakból a tömegszórakoztatáson alapuló
információs érába tartanánk. Ahogy a halak sem veszik észre a vizet, mi sem fogjuk
föl, hogy a piackutatás korát éljük. Szinte teljesen mindegy, hogy üzletekben vagy
elektronikusan hozzáferhető termékről vagy kulturális szolgáltatásról van-e szó. Csak
az számít, hogy a termékeket a vásárlók igényeinek, és nem az előállítók kénye-
kedvének megfelelően, módszeresen kigondolják, megtervezik, tesztelik, előállítják és
terjesztik.
Hogyan érthetjük meg ezt a forradalmat? Két történelmi analógia nyújthat segítséget. Az amerikai és a
francia forradalom idején a piackutatás fogalma előbb nyert teret a politikában, mint az üzleti
életben. A termelés-beállítottságú állam azt kérdezi, mit tehetnek érte az adófizetők; a
piacorientált állam azt kérdi, mit tehet ő a szavazókért. Az emberek kikövetelték a
választójogot, hogy tudtára adhassák a kormánynak, milyen szolgáltatásokat várnak el
tőle. S mindez jóval azelőtt történt, hogy piackutatók fürkészték volna, milyen
termékre vágyunk. A "nincs adófizetés képviselet nélkül" jóval megelőzte a "nincs
nyereség piackutatás nélkül"-t.

E politikai forradalmakat megelőzően már a protestáns reformáció is alkalmazta a

vallásra a marketing szemléletét. Luther Márton és Kálvin János olyan egyházakat
szervezett, amelyek kielégítették a termelésorientált pápasággal - amely holt nyelven
mutatott be költséges szertartásokat - elégedetlen hívek igényeit. A keresztény hit
háromezer felekezete éppen úgy, ahogy a hatékony piacfelosztástól elvárjuk, megadja
a különböző fogyasztóknak a vallási szolgáltatásokat. Hasonló váltás történt a
termelésorientált hínajána buddhizmusról a piacorientált mahájána buddhizmusra, és
az ortodox judaizmusról a reform judaizmusra. Az üzleti marketingben, a politikai
demokráciában és a vallási reformokban az a közös nevező, hogy átruházták a
hatalmat a szolgáltatást nyújtóktól a szolgáltatást igénybe vevőkre.

Jó dolog-e a marketingforradalom? Előnye, hogy aranykort ígér, amelyben a szociális

intézményeket és a piacokat módszeresen megszervezik a lehető legnagyobb emberi
boldogság elérésére. Henry Ford azt gondolta, tudja, mit várnak el az emberek egy autótól:
legyen olcsó, megbízható és fekete. Ford több millió T-modellt adott el az 1920-as években ezzel a
tömegpiaci stratégiával. Azután fölbukkant a General Motors, amely felosztotta a piacot jövedelem, életkor
és ízlés alapján, azzal csábítva magához a vevőket, hogy precízebben elégítette ki
igényeiket. Ma valamennyi autógyártó cég keményen dolgozik annak kiderítésén, mit
várnak el az emberek valójában az autótól, és megpróbálnak olyan kocsikat gyártani,
amelyek megfelelnek e követelményeknek. A piackutatás ugyanazokat az empirikus eszközöket
használja, mint a kísérleti pszichológia, de nagyobb kutatási költségvetéssel, pontosabban megfogalmazott
kérdésekkel, reprezentatívabb mintákkal és nagyobb befolyással.

E forradalom hátulütője pedig az, hogy a piackutatásban Buddha rémálma ölt testet. "Maja
lenge öltözéke", amely tudományos, dollármilliárdokkal megtámogatott kampányokat
szervez, és fenntartja azt a nagy illúziót, hogy a vágy beteljesüléshez vezet. Elősegíti
az élvezeten, a társadalmi helyzeten és a romantikán alapuló narcisztikus életmódot. A
termékhez kapcsolódó képzetek fontosabbak a minőségnél. Nem az atomháború,
hanem az elszabadult piackutatás pusztíthatja el az értelmes életet a
világegyetemben.

A marketing közvetlenebb problémákat is fölvet. A demokráciához hasonlóan, zavarja az intellektuális elitet,

amely nem mindig szereti az olyan vállalatokat és államokat, amelyek azt nyújtják, amit a tömeg akar. Lehet,
hogy sok fogyasztó cukorral, zsírral és sóval teli ételeket akar; továbbá cigarettát, sört, marihuánát,
motorbiciklit, pisztolyt; pornófilmet, prostituáltat, mellimplantátumot, Viagrát, Baywatch-ot,
tévégladiátorokat, benzinfaló, gyalogostipró közlekedési eszközöket. Ha valamennyi átlagpolgár elmenne
szavazni, lehet, hogy a halálbüntetésre, az iskolai hittanra, a könyvégetésre vagy az etnikai tisztogatásra
voksolnának. Platón fölismerte az általános szavazati jogon alapuló demokrácia és a jó szándékú elit utópista
látomásai közötti politikai feszültségeket. A filozófuskirály elsőként utasította el határozottan a
marketingorientáltságot mint a társadalom alapját.

A marketing - a demokráciához hasonlóan - önteltség- és hatalomellenes, s

antiidealista. A népi beleegyezés illúziójára épülő, paternalista, haladó látomásokat a
hétköznapi emberi vágyak kielégítésére alakított világ realitásával váltja fel. Csábító e
forradalmat figyelmen kívül hagyva naivan azt állítani, hogy az elmúlt kétezer évben
azok a technikai találmányok voltak a legjelentősebbek, amelyek a termelés növelését
tették lehetővé, vagy pedig az elit eszményeit megtestesítő tudományos gondolatokra
szavazni. Szívesen megfeledkezünk a marketingforradalomról, mert megrémít
bennünket egy olyan világ víziója, ahol az eszmények nem tudják uralni a technika
vívmányait. A piackutatás azért az elmúlt két évezred legjelentősebb találmánya, mert
ez volt az egyetlen forradalom, amely valóságos hatalmat adott a népnek. Ez a
hatalom nem a vagyon újrafelosztására irányul, hanem arra, hogy a termelőeszközök
segítségével a természeti világot az emberi szenvedélyek játszóterévé alakítsuk. A marketing nemcsak
cukormáz az anyagi világra, hanem a recept, a konyha és a szakács egyszerre.

GEOFFREY MILLER a Centre for Economic Learning and Social Evolution (ELSE, University College
London) evolúciópszichológusa. Az emberi elme nemi szelekció általi evolúciójának kutatására szakosodott.

LUYEN CHOU
A filozófiai kétkedés

Az elmúlt kétezer év legfontosabb "találmányaként" (amennyiben a találmányt inkább szellemi terméknek

tekintjük, mint felfedezésnek) a filozófiai kétkedésre kell szavaznom. Valamennyiünkbe - legyünk tudósok,
filozófusok, teológusok vagy átlagemberek - belénk nevelték, hogy a dolgok "mögött rejlik az igazság" és
valaminek a "végére kell járni". E mániás rögeszmével tesszük jobbá értelmező képességünket. A
kétkedés a tudomány és a technika hajtóerője, és belőle fakad a hit és a lélek modern
felfogása. Persze bárki érvelhet azzal, hogy a szkepticizmus túlnyúlik a kétezer éves
időkereten. De alapvető problémaként való megfogalmazása, mely szerint bármely
alkotómunka megkezdése előtt meg kell küzdeni kételyeinkkel, számomra sajátosan
modern gondolat, és felettébb jellemző öntudatos, posztkarteziánus világunkra.

LUYEN CHOU a Learn Technologies Interactive elnök-vezérigazgatója, interaktívmédia-fejlesztő és

kiadó New Yorkban.

PIET HUT
Az autonóm eszközök megépítése

Az autonóm eszközök megépítését tartom az elmúlt kétezer év legfontosabb találmányának.

A mesterségesen létrehozott, bonyolult alkalmazkodó rendszerek - a robotoktól az öntörvényűen

cselekvő intelligenciáig - minőségileg változtatják majd meg világfelfogásunkat, mint
ahogy akkor is végérvényesen megváltozott a világképünk, amikor szerszámokat
kezdtünk használni.

A szerszámhasználat átalakította a világról és az önmagunkról alkotott képünket. Például a

szivattyú föltalálása révén értettük meg a szív mechanikai működését. A tudomány
akkor született meg, amikor laboratóriumi eszközök segítségével a fizikai világ
matematikai leírásai közül a valóságnak leginkább megfelelőt választották ki. De ezek
élettelen és lélektelen eszközök voltak, nem csoda hát, hogy tudományos
világnézetünk mindent tárgyiasítani próbált. Ha megfelelő szerepet tulajdonítunk a
szubjektumnak a megismerésében, a szubjektumszerű eszközök feltalálása kulcsot ad a
kezünkbe, hogy nagyobb rálátásunk legyen a világra.

Amikor a középkor végén fölfedezték e perspektívát, a nyugati világban a kollektív

megismerés egyoldalúan az objektum felé tolódott el, a szubjektum érdektelenné vált.
Ettől kezdve a világot egy ablakon át szemléltük, majd néhány évszázaddal később a
tudósok isteni távlatból próbálták szemügyre venni a világot. Most a kör bezárul,
hiszen a tudomány és a technika segítségével a szubjektum szerepének fölfedezése is
lehetővé vált.
Csupán az első lépéseket tettük meg a mesterséges szubjektumok építése felé. Éppúgy, ahogy jelenlegi
mesterséges objektumaink sokkal összetettebbek, mint korábbi eszközeink - például a kerék vagy a nyíl és az
íj, mesterséges szubjektumaink is összetettebbé, hatékonyabbá és érdekesebbé válnak majd az
évszázadok folyamán. De már halványan dereng előttünk a jövő: első próbálkozásaink
az autonóm szubjektumok építésére, új fogalmakra tanítottak bennünket. Ennek
következtében kezdjük vizsgálni az önszervező ökológiai, ökonómiai és társadalmi
rendszereket - olyan területeket, ahol a tárgyi világból vett metaforák reménytelenül
csődöt mondanak.

PIET HUT a princetoni Institute for Advanced Study asztrofizika-professzora. Részt vesz
a Tokyo University programjában, amelynek célkitűzése GRAPE-k (a GRAvity PipE
rövidítése), a világ leggyorsabb, különleges rendeltetésű - a csillagdinamika nagy
léptékű szimulációira tervezett - számítógépeinek építése.

THOMAS DE ZENGOTITA
A geometria

Bár kilóg a megadott időkeretből, mégis a geometriát tartom a legfontosabb találmánynak.

Geo = föld, metron = mérték - az eredeti görög szó mindent kifejez. A geometria előtt volt
a barkácsolás. A geometria után a világ kitárult a teóriának (görögül "látnivaló") - s így
az emberi beavatkozásnak.

Gyakorlati hatásait - az elméletivel ellentétben - csak a 17. században ismerték föl, amikor a
"természetfilozófusok" útjára indították a modern tudományt és technikát a Descartes és Bacon által
világosan kifejtett programokban. A cogito ismeretelméleti börtönében gondolkodva és annak a problémának
szentelve magukat, miszerint az "ideák fátyla" az "új értelem" szolgálatába állított kísérlettel felhasítható,
hozzáláttak a fátyol széthasításához, és az így szerzett tudás alapján a világot saját elgondolásuk szerint
kezdték formálni. A fátylat - a szubjektív tapasztalatok adatait - ugyanis úgy értelmezték,
mint ami az emberi érzékeken túl terjedő, ismeretlen objektív okok hatásait
módszeresen felfogja. Ismeretlen okok, de nem megismerhetetlenek, és miért nem
ismerjük meg őket? Azért, mert a szubjektív tapasztalatok adatai közül bizonyos
tulajdonságok kiváltságosként emelkedtek ki. Például az alak, a mozgás, a mennyiség
és az elhelyezkedés - a színnel, a szaggal és a textúrával ellentétben - a szubjektív
tapasztalatnak mérhető tulajdonságai, és történetesen ez a térben létező anyagi dolog
fogalma szempontjából alapvető. Ebből adódóan a logikailag bizonyosan létező, ám az
érzékekkel nem elérhető fizikai dolgok, mint a módszeresen mérhető szubjektív
tapasztalataink okai szintén bizonyosan leírhatók a mérhető dimenziók
szakkifejezéseivel, vagyis a geometria fogalmaival. A molekulák lehetnek
láthatatlanok, de alakjuk, mozgásuk és helyzetük van éppúgy, mint az általuk
felépített, látható entitásoknak - azoknak az entitásoknak, amelyekkel kísérletezni
lehet. Galilei tehát ezért tudta megmagyarázni a hőt a részecskék mozgásának
eredőjeként, és Boyle megalkotni gáztörvényeit; és általában véve ezért volt, hogy a
modern fizika és kémia egész mechanizmusát - az összes technikai alkalmazásával
együtt - az érthető és az érzékelhető között húzódó ősi vonal mentén fektették le.

A józan észt az atomok, nem pedig a platóni ideák felé irányították, s ehhez a most
már algebrailag kifejezhető és a tömeg fogalmával kiegészített geometria nyújtott
segítséget, amely továbbra is "ge" o "metria".

THOMAS DE ZENGOTITA filozófiát és antropológiát tanít a The Dalton Schoolban és a Draper Graduate
Programban (New York University).

MARNEY MORRIS
 Az atombomba

Nos, John, azt kérdezted, mi a "legfontosabb találmány", nem azt, melyikre vagyunk a
legbüszkébbek. Az atombomba feltalálása (és felrobbantása) alapvetőbben változtatta
meg a világot, mint az utóbbi kétezer év bármely más találmánya. Másodpercek alatt
majdnem kétszázezer ember halt meg vagy szenvedett halálos sérülést Hirosimában, és ez
visszafordíthatatlanul megváltoztatta az emberi tudatot a bolygónkon. Noha a fegyverkezési verseny még
néhány évtizedig táplálta gazdaságunkat, a bomba "háborús patthelyzetet" teremtett. Mivel képesek lettünk
ténylegesen elpusztítani bolygónkat, felül kellett vizsgálnunk a háború szabályait és új
megegyezési lehetőséget keresni a nézeteltérések leküzdésére. Bár bolygónkon azóta
is minduntalan százával folynak háborúk, Hirosima és Nagaszaki borzalmai beiktattak
fékeket, és egyensúlyi állapotot hoztak létre.

Vedd figyelembe, légy szíves, hogy ha kétezer évnél korábbi időszakra is kiterjedne a
kérdésed, akkor leghatalmasabb találmányunknak az éneket javasoltam volna.

MARNEY MORRIS az Animatrix elnöke, a Sprocketworks - egy következő generációs, interaktív

tanulócsatorna és CD-sorozat - kiadója. Interaktív tervezést is tanít a Stanford Univer-
sity mérnöki tanszékén.

DAVID E. SHAW
A tudományos módszer

Alighanem hasznosabb lenne újabb ötlettel gyarapítani a listát, de annyira lenyűgözött

Joe Traub jelöltje, inkább hozzá csatlakozom. Nehéz elképzelni, mennyire más lenne
ma az élet a tudás és a technika állandó gyarapodása nélkül, amely a tudományos
módszer következetes alkalmazását kísérte meglepően kevés emberöltő alatt. Mivel
ma már minden tudós vérében van, hogy körülírt, tesztelhető feltevéseket
fogalmazzon meg és vessen el, ha a kísérletek (és ahol lehetséges, statisztikai
elemzések) nem igazolják helyességét, könnyen megfeledkezünk arról, hogy nem
születtünk e megközelítés ösztönös belátásával, és ha kétezer évvel ezelőtt élünk,
sosem tanultuk volna meg a használatát. Noha a formális logika mechanizmusát
majdnem olyan fontosnak tartom, mint a tudományos módszert, szavazatommal
csatlakozom.

DAVID E. SHAW a D. E. Shaw & Co., Inc., egy világméretű beruházási bank elnöke, amely a
technika és a finanszírozás kereszteződési pontjaival foglalkozik. A Juno Online
Services, a világ második legnagyobb internet-szolgáltatójának a vezetője. Clinton volt
elnök tudományos és technikai tanácsadó testületének is tagja, korábban a Columbia University
számítógép-tudományi tanszékén volt munkatárs.

DAVID BERREBY
Az információgazdaság

Javaslatom az információ fogalma lenne, függetlenül az információ tartalmától. Az információt tehát

vásárolható és eladható árucikként fogom fel. Mondhatják, hogy ez ősrégi lelemény, amely
a gyors lábú hírnökök koráig vezethető vissza, de a valóságos értékét csak az
információátviteli technikák fejlődésének felgyorsulása - például a távíró és az internet
- után lehetett felismerni. Csak most vesszük észre a halmozódó hatást, ahogy az információ-adásvétel
kezdi fölülmúlni az anyagi dolgok adásvételét.

Ez azért fontos, mert az információval kereskedő emberek inkább a vadászó-

gyűjtögető őseinkre, nem pedig az ekéhez és a gyárhoz láncolt közvetlen elődeinkre
hasonlítanak. Az információgazdaságban azok a sikeresek, akik éberen figyelnek, és
alkalmazkodni tudnak a folyton változó környezethez. Kis csoportokban dolgoznak.
Független gondolkodók, nem szeretik, ha parancsolnak nekik, és az egyenlőség lelkes
hívei. A személyes kapcsolatokban hisznek, a hatalom vagy a rang nem hatja meg
őket. Amíg az embereknek a földművelés vagy az ipar biztosított megélhetést, effajta
viselkedésnek nem volt helye, jobban járt, aki elfogadta a centralizációt, engedelmeskedett
a hatalomnak és elfogadta parancsok hosszú láncolatát.

Ez az időszak a végéhez ér. A posztindusztriális Nyugat már nem értékeli többre a

stabilitást, a rendíthetetlenséget és a kiszámíthatóságot a változásnál, az
alkalmazkodóképességnél és a rugalmasságnál. Az egyenlőségre törekvő szellemiség
jele, hogy a politikai hatalom már nem tölt el bennünket félelemmel vegyes
tisztelettel, a politikusokat ugyanolyannak látjuk, mint magunkat. (Gyerekkoromban az
emberek attól féltek, hogy a "birodalmi elnöki hivatal" túlnő azon, amit egy
demokrácia elvisel, viszont gyerekkoromban nem választhattak volna meg egy volt
birkózót Minnesota állam kormányzójának.) Így viselkednek a gyűjtögető emberek -
gyakorolva azt, amit egyes antropológusok "ellendominanciának" hívnak -
gondoskodva arról, hogy a leggyorsabb, a legaljasabb és a legerősebb ne ragadhassa
magához az összes húst, párzási lehetőséget és szabadságot. Üzletemberek gyakran
tapasztalják, hogy húsz-egynéhány alkalmazottuk nem engedelmeskedik az
utasításoknak, úgy öltözködik, ahogy neki tetszik, és behozza papagáját a munkahelyére.

Mindezt a jólét következményének tulajdonítják. Számomra azonban úgy tűnik, hogy a

változás jóval mélyebb. A földműveléssel és az ipari munkával töltött hétezer éves
kerülőút után, visszatérőben vagyunk büszke, individualista, önfejű, kis csoportban
lakó őseink életformájához - ez olyan körülmény, amely mélyen átalakítja majd az
emberi társadalmat. És ez az árugazdaságról az információgazdaságra való áttérés
miatt történik. Tehát az utóbbi ötszáz évben kifejlődött információgazdaságot jelölöm
azért a tendenciájáért, hogy a szabadság és az egyenlőség ősi viselkedésmódja felé
lök bennünket (legalábbis közülünk a szerencsés keveseket).

DAVID BERREBY számos más publikáció mellett a The NewYork Times Magazine, a The New Republic, a
Slate és a The Sciences hasábjain foglalkozott a tudomány és a kultúra kérdéseivel.

JOHN MCCARTHY
A folyamatos tudományos és technikai haladás gondolata

A legfontosabb találmány a folyamatos tudományos és technikai haladás gondolata. Ezért a

gondolatért az érdem legnagyobb része személy szerint Francis Bacont illeti meg.
Bacon előtt is volt haladás, de sporadikus, és az emberek zöme nem számíthatott arra,
hogy új találmányokat lát élete folyamán. A folyamatos tudományos haladás gondolatát az
Academei dei Lincei, a Royal Society és más tudományos akadémiák intézményesítették; a folyamatos
feltalálás gondolatát pedig a szabadalmi törvényekkel tették intézményessé.

JOHN MCCARTHY számítógéptudós, a mesterséges intelligencia első generációs úttörőinek

egyike, a Stanford University számítástechnika-professzora.

DAVID G. MYERS
A kontrollcsoport

A tudomány-centrikus elmék közül már többen említették a tudományos módszert - nagyon helyesen.
Szakterületem érdekében hadd fogalmazzak még élesebben. Ha józan gondolkodásról van
szó - azaz a valóságtól elkülönül az ábrándozás -, minden idők egyik legnagyobb
találmánya a kontrollcsoport.

A gyógymódok értékelésére (az érvágástól az új gyógyszereken keresztül a kézrátétes gyógyításig), a

szociális programok hatékonyságának vizsgálatára vagy az emberi viselkedést
befolyásoló tényezők elkülönítésére ellenőrzött valóságot teremtünk. Véletlenszerű
kiválasztással létrehozott csoportok közül az egyiket alávetjük a kísérletnek, a másikat
nem - ily módon különítve el az éppen tanulmányozott tényezőt. A kontrollált kísérlet
sok vad és különc állítás halálát jelentette, és egyúttal hozzájárult a kritikus
gondolkodás és a racionalitás felvirágzásához is.

DAVID G. MYERS a Hope College pszichológiaprofesszora, a The Pursuit of Happiness: Who is Happy,
and Why és a The American Paradox című művek, valamint számos tankönyv szerzője;
utóbbiak közé tartozik a Psychology and Social Psycyiology.

JAY OGILVY
A szekularizmus

O. K., én a szekularizmussal - az istenek uralma alóli kiszabadulással - hozakodom elő.

A történészektől és antropológusoktól nyert ismereteink szerint minden ősi társadalom

imádott valamiféle istent. Eluralkodott a babona. Az emberek feladták szabadságukat
és önállóságukat, mert sorsukért az isteneket magasztalták vagy hibáztatták. Csupán
néhány merész elme - mint Ludwig Feuerbach, Karl Marx, Friedrich Nietzsche és
Sigmund Freud - megjelenésével vált elképzelhetővé (de divatossá sokkal kevésbé) az
ateizmus hirdetése. Ők voltak annak az új rendnek a kigondolói, amelyben a saját
játszmánkat játszhatjuk, megszabadulva az isteni akarathoz fűződő babonáktól vagy
az isteni büntetés félelmétől.

Engem megdöbbent, milyen lassan fogadják el ezt a találmányt. Az amerikaiak több mint 60 százaléka még
mindig egyetért azzal (legalábbis nagyrészt vagy teljesen), hogy a "világot szó szerint hat nap alatt
teremtették, ahogy a Biblia mondja". - Ezt az adatot az SRI Interriational (ahol én voltam a kutatási igazgató
az 1980-as években) Values and Lifestyles (értékekkel és életmódokkal foglalkozó kutatási)
programjának három egymást követő, nemzeti szinten végzett valószínűségi
mintafelvétele erősítette meg. Az iszlám több mint egymilliárd hivőt mondhat
magáénak. Figyelemre méltónak találom a magas iskolai végzettségű, intelligens
felnőttek számát, akik még mindig ragaszkodnak a gyermeki, vágyálomszerű
istenhithez.

Anélkül, hogy térdre borulnánk a pozitivizmus előtt vagy túlbecsülnénk a

megismerhetőt, illetve alábecsülnénk az egyéni és a társadalmi tudattalanban
meghúzódó rejtélyeket, mégis ünnepeljük meg a babonák alóli fölszabadulásunkat,
maradjunk alázatosak a saját egónkat meghaladó erők előtt, de fogadjuk el az emberi
fölszabadulás kollektív felelősségét, és énekeljük - Stewart Branddal, partneremmel a
Global Business Networknél - a Whole Earth Catalog mottóját: "Istenek vagyunk, így akár jók is lehetünk."

JAY OGILVY a Global Business Network alapítótársa és alelnöke, az SRI International értékekkel és
életmóddal foglalkozó kutatási programjának korábbi igazgatója, a Yale and Williams College korábbi
filozófiaprofesszora, a Living Without a Goal és a Many Dimensional Man című könyvek szerzője.

MILFORD H. WOLPOFF
 A tudomány

A tudomány - mivel olyan magyarázatokat ad világunkról, amelyre reagálni tudunk - ezen időszak
messze legjelentősebb találmánya. Az a tény, hogy a tudományos magyarázatok
rendszerint tévesek, a haladás részbeni illúzióját kelti éppúgy, mint bizonyos
állandóságát, amely annak következménye, hogy a különböző publikációk különféle
tévedéseket ostoroznak.

Legjobb formájában a tudomány egyfajta darwini keretben működik, ahol a hipotézisek

a variáció forrásai (rátermettségi mutatók) és a cáfolatok a kihalások. A hipotézisekből
való kifejlődés az egyedfejlődés megfelelői; ezenkívül még számos más folyamat van,
amely párhuzamba állítható a biológiai világgal, úgymint a véletlenszerűség (az első
publikációk mindig nagy hatásúak, éppen azért, mert elsők, pont úgy, ahogy a
Microsoft rendszereinek sikerült a legelterjedtebbekké válni, noha nem szükségszerűen
a legjobbak) és az ugrásokkal tarkított egyensúly (a tudományos forradalmak a teljes
kicserélődéshez vezető események). Még a biológia nyelvéhez hasonló
szakkifejezések is léteznek, mint amilyen a mérnek, amelyek azt írják le, hogyan
adódnak át a hipotézisek. Mindent egybevetve, még jóval a neandervölgyi idők előtt,
amikor mi, hominidák kifejlesztettük jelentősen összetett kultúránkat és
nyelvrendszerünket, hogy átadhassuk azt és fennmaradjon a résztvevők pusztulása
után is, érdekes időknek örvendtünk (a kínai átok értelmében).

MILFORD H. WOLPOFF paleoantropológus, a University of Michigan

antropológiaprofesszora. Az emberi evolúció multiregionális elinéletének kiötlője, a
Paleoanthropology és a Race and Human Evolution (Rachel Casparival közösen) című könyvek
szerzője.

REUBEN HERSH
A kérdő mondat és az űrutazás

Minden idők legfontosabb találmánya a kérdő mondat - azaz a kérdések feltevése -

volt.

Mivel azonban az eredeti kérdés az elmúlt kétezer év - és nem minden idők -

legjelentősebb találmányára vonatkozott, a kérdésre adott válaszom: az űrutazás.
Amennyiben minden valószínűség szerint lakhatatlanná változtatjuk bolygónkat, az
űrutazás biztosíthatja az emberiség fennmaradását. Ez ma még nagymértékben
elméleti feltevés. Talán egy vagy két évszázad múlva tudni fogjuk, vajon fejlődhet-e
annyit az űrutazás, hogy új otthonhoz juttassa a Homo sapienst.

REUBEN HEUSH matematikus, a University of New Mexico nyugalmazott professzora. A The

Mathematical Experience (Philip J. Davisszel és Elena Marchisottóval) című könyve megnyerte az
1983-as Nemzeti Könyv Díjat. További műve: A matematika természete (Budapest, Typotex,
2000).

CHRISTOPHER WESTBURY
A valószínűség-elmélet

Az elmúlt kétezer év legjelentősebb találmányának a valószínűség-elméletet tartom,

amely több lépésben alakult ki 1654 és 1843 között. Az előbbi dátum az az időpont,
amikor Blaise Pascal megoldást javasolt a tét szétosztására egy befejezetlen
szerencsejátékban, ez utóbbi pedig arra utal, amikor Antoine Cournot úgy határozta
meg a véletlent mint események két független folyamának kereszteződését.

Több okból is érdemes a valószínűség-elméletre szavazni. Például azért, mert a

valószínűség-elmélet szolgáltatott először megbízható segítséget annak eldöntésére,
hogy többféle bizonyítékforrás közül melyiknek higgyünk, érvelési folyamatainkban
kiegészítve az addig egyedüli eszközt, a logikát, mely korántsem bizonyult
elegendőnek a részrehajlások felismerésében és kiküszöbölésében. Ugyanolyan
jogosan jelölheti valaki azért is, mert lefektette a statisztikai analízis alapjait, így olyan
kifejezésieszköz-készletet adott az emberek kezébe, amely nélkül a legutóbbi évszázad legtöbb tudományos
fölfedezése (szó szerint) elképzelhetetlen lett volna. Egy harmadik, gyakorlatiasabb ok miatt is nevezhetné
valaki: mivel a valószínűség-elmélet lehetővé tette nagy összegű biztosítások kötését,
megindulhattak a modern kor beköszöntét elősegítő, rendkívül kockázatos és
költséges hajós felfedezőutak.

Én mégsem a fenti előnyök, hanem egy negyedik, sokkal lényegesebb ok miatt

nevezem a valószínűség-elméletet. E teóriának alapvető ismeretelméleti
következményei vannak, amelyek jelentőségét mai korunkban alulértékelik, mert ezek
észrevehetetlenül épültek be modern világnézetünk alapjaiba. Egészen a 19. századig
szinte fel sem vetődött, sőt filozófiailag valójában visszatetsző gondolat volt, hogy a
puszta véletlen mögött nehezen felfogható szabályszerűségek rejtezhetnek - olyan
szabályszerűségek, amelyek az események, mégpedig önmagukban is sokféle,
meghatározhatatlan okból bekövetkező események eloszlásából erednek. Arisztotelész
utalt e lehetőségre, mint ahogy - úgy tűnik - szinte mindenre. A Metafizikában az
esetlegességről szóló elmélkedésében rámutatott, hogy nem minden potenciálisan
megvalósulható (esetleges) eseménynek azonos az esélye a tényleges
megvalósulásra. Ezzel mérte az első csapást (leszámítva a tiszta szkepticizmushoz
forduló, legkevésbé hasznos csapást) arra az elképzelésre, hogy a világ alapjául végső
soron a tiszta szükségszerűség szolgál. Tanulmánya maga után vonta azt, hogy a
törvényeknek engedelmeskedő formák kézzelfogható világát akár esetleges
építőkövek is alkothatják. A valószínűség-elmélet föltalálása kellett ahhoz, hogy ezt a
radikális gondolatot általánosan elképzelhetővé tegye, mint amilyen ma.

A valószínűség-elmélet - lehetővé téve a módszeres gondolkodást az absztrakt

szabályszerűségekről - megszabadította az emberiséget a racionális gondolkodás
kezdete óta kötöttséget jelentő három filozófiai béklyótól. Ezek a következők: egy
mindent megfelelően elrendező központi szabályozó megjelölésének szükségessége; a
végletekig leegyszerűsített, empirista feltevés, mely szerint "azt kapod, amit látsz"
(vagyis a tudományos vizsgálat tárgyai nagyjából azonosak az érzékekkel felfogható
tárgyakkal); és végül a tudás "mindent vagy semmit" dolga univerzálisan és tökéletesen igaz definíció
alapján. E filozófiai béklyókat - ha teljesen leoldozni máig sem lehetett - legalábbis meg kellett lazítani, hogy
a tudomány haladhasson.

A valószínűség-elmélet révén a törvényeknek engedelmeskedő objektumok egész új

világa nyílt meg a tanulmányozás számára. A valószínűség-elmélet nélkül nem
született volna meg Darwin elmélete a természetes kiválasztódásról, vagy Maxwell
elmélete a statisztikus mechanikáról (mindkettő ugyanabban az évben kapott
nyilvánosságot, csupán száznegyven éve). A valószínűség-elmélet nélkül az
emberiségnek elképzelése se lett volna annak a számos (valószínűleg a legtöbb)
jelenségnek a magyarázatáról, amelyekre már azóta magyarázatot találtunk.

CHRISTOPHER WESTBURY a University of Alberta pszichológia tanszékének neuropszichológusa.

 W. DANIEL HILLIS
Az óra

Egyetértek azzal, hogy a tudomány az emberiség legfontosabb vívmánya az elmúlt

kétezer évben, de nem igazán minősül találmánynak. Ezért az órát nevezem meg a
legjelentősebb találmányként, mint olyan szerkezetet, amely lehetővé tette a
természettudomány gyakorlati és szemléleti fejlődését.

Christiaan Huygens azért találhatta fel az ingaórát a 17. században, mert Galilei megfigyelte, hogy az inga
lengési ideje állandó. Nem véletlen, hogy ezek az események a felvilágosodás kezdetére
esnek. Az ingaóra feltalálása előtt az időt napórával mérték, mely szerint nyáron
hosszabbak, télen rövidebbek voltak az órák. Képzeljük el Newton fizikai törvényeit
évszakonként változó idővel!

Az óra mint az objektivitás megtestesítője készítette elő az utat az objektív tudomány

pontosságához. Az időt személyes tapasztalatból az észleléstől független valósággá
alakította át. Kijelölte azt a keretet, amelyben a természet törvényei megfigyelhetővé
és mennyiségileg kifejezhetővé váltak. Az óra szerkezete metaforaként szolgált a
gondolkodóknak - például Descartes-nak és Leibniznek - a természeti törvények
önszabátyozó működésére. A számítógép - az előre meghatározott szabályok
mechanisztikus lejátszásával - az óra közvetlen leszármazottja. Amint képesek lettünk
a Naprendszert óraműves automataként elképzelni, más természeti jelenségek effajta
szemlélése szinte elkerülhetetlenné vált, és elkezdődött a természettudományok
fejlődése.

W. DANIEL HILLIS fizikus és számítástechnika-tudós; kutatási és fejlesztési alelnök a

Walt Disney Companynál; a Thinking Machines Corporation társalapítója és vezető
tudósa, ő tervezett és készített e cégnél a világ leggyorsabb számítógépei közül
néhányat; társelnöke a Long Now Foundationnak, amely tízezer éven át működő órát
tervez. A The Connection Machine és az Üzenet a kövön. Hogyan működik a számítógép?
(Vince Kiadó, 1999) szerzője.

MARY CATHERINE BATESON

A "gazdaság-orientált férfi"- a legunalmasabb találmány

Apám, Gregory Bateson egyik találó megjegyzése szerint az emberiség legunalmasabb

találmánya a "gazdaság-orientált férfi". Ehhez szeretnék néhány megjegyzést fűzni.

Hálásak lehetünk, hogy ebben az esetben senki nem változtatta meg a nemi elfogultságot tükröző
nyelvezetet, mert ez a fogalom nemi szempontból nem semleges és sosem volt az. A
megfogalmazás azt rejti, hogy bármely férfi lehet teljesen racionális vagy teljesen
önző. A következtetés önként adódik - erről általában nem szólunk a közgazdasági
tankönyvekben: a nőktől effajta steril állapot nem várható el, ugyanis őket
befolyásolhatják az érzelmek vagy a másokkal való törődés. A "gazdaság-orientált
férfi"-hoz számos káros és elavult, az elmét a testtől és az érzelmet a gondolattól -
mennyi rossz találmány! - elválasztó képzet társul. Gregory - Pascallal együtt - úgy érvelt, hogy vannak a
szívnek olyan indítékai, amelyeket nem ismer az ész, és az ész-szív ember aligha hoz rossz döntéseket.
Gregory nem tett különbséget a nemek között, de felhívta a figyelmet arra, hogy az
intézményesített szerepek miként vezetnek nem a teljes személyiség által hozott
döntésekhez. Ha megváltozik a mód, ahogy a nők és férfiak e szerepekhez
hozzájuthatnak, újra feltaláljuk ezeket. A "gazdaság-orientált férfi" akár emberi lénnyé is
válhat.
MARY CATHERINE BATESON kultúrantropológus a George Mason Universityn. A Composing a Life,
With a Daughter's Eye: A Memoir of Margaret Mead and Gregory Bateson és a Peripherial Visions:
Learning Along the Way című könyvek szerzője.

JULIAN B. BARBOUR
A harang és a szimfonikus zenekar

Ha nem több mint háromezer éve találták volna föl, akkor a harangot nevezném, így azonban a szimfonikus
zenekart választom helyette. Azért, mert - a haranghoz hasonlóan - drámai kapcsolatot létesített két,
látszólag elkülönülő világ - a tudomány anyagi világa és a lélek, valamint a művészetek
világa - között. A szimfonikus zenekar kétségtelenül fontos, mert segítségével szólal
meg a klasszikus zene, a Howard Gardner által választott legfontosabb találmány. Én
azonban olyasvalami szimbólumaként választom, ami lehet, hogy még a jövő zenéje.
Ráadásul pontosan azért is döntöttem mellette, mert egy ponton nem értek egyet
Howard Gardnerrel, miszerint a klasszikus zene döntően a fizikai találmányoktól, azaz
a hangszerektől függne. Régóta lenyűgözött a filozófia egyik nagy talánya, amelyet
Newton kortársai világosan megfogalmaztak: ha csupán anyagi világ létezik, amelyet
az ún. elsődleges jellegek - mint amilyen a kiterjedés, a mozgás és a tömeg - írnak le,
akkor miként magyarázzuk tudomásunkat oly sok másodlagos jelleg - színek, hangok, ízek szagok -
változatosságáról? Az anyagi világnak nincs szüksége rájuk, és sosem tudja megmagyarázni ezeket.
Természetesen mindnyájan tisztában vagyunk azzal, hogy a tudomány most már ki tudja mutatni,
miszerint a specifikus érzetek fizikai jelenségekkel állnak összefüggésben, de a
korreláció nem szükségszerűen ok - a korrelációban lévő dolgoknak lehet közös oka -
és még kevésbé magyarázat. Hogyan váltják ki bennem a vonós hangszer rezgései azt
az érzelmet, amely Beethoven vonósnégyeseinek hallgatása közben lesz úrrá rajtam? Talán naiv vagyok, de
elkötelezett tudós is. Nem lehetek elégedett a másodlagos jellegek epifenoménaként való fölfogásával. Azt
hiszem, létezhetne olyan fizika - sokkal gazdagabb, mint amiről most tudomásunk van -,
amelyben a másodlagos jellegek éppoly valóságosak, mint mondjuk az elektromos
töltés. A harang és a szimfonikus zenekar magasabb dolgokon és szélesebb
lehetőségeken való tűnődésre csábít bennünket, olyan területre, ahol a tudomány
összhangba hozható a művészetekkel.

JULIAN B. BARBOUR elméleti fizikus, az Absolute or Relative Motion? Volume 1: The Discovery of
Dynamics és a Time Does Not Exist: The Next Revolution in Physics című könyvek szerzője.

MARVIN MINSKY
A szag felismerése

A kémia alapjainak lerakásán fáradozó Antoine Lavoisier fejében (de azt hiszem, Joseph Priestley-ében is)
megfordult az a gondolat, hogy egy kémiai anyag szaga nem feltétlenül a kérdéses anyag tulajdonsága,
hanem valamilyen más, azzal összefüggő anyagé, amely légnemű, s így a vizsgáló
beszippanthatja. Ezért az elemi kén kristályainak nincs szaguk, annál inkább a kén
légnemű "leszármazottjainak", a kén-dioxidnak és a kénhidrogénnek. Talán éppen
ennek az apró felismerésnek köszönhetjük, hogy az egymástól független vegytani
megfigyelések halmazából megszülethetett a 19. és 20. század nagyszerű tudománya,
a kémia.

MARVIN MINSKY matematikus és informatikus, a Massachusetts Institute of Technology

(MIT) médiaművészeti és -tudományi professzora, valamint az Artificial Intelligence Laboratory
egyik alapítója. Nyolc könyve jelent meg, köztük a The Society of Mind című.
 CHRISTOPHER G. LANGTON
A távcső és az evolúciónak a természetes kíválasztódáson alapuló elmélete

Más válaszadókhoz hasonlóan én is úgy vélem, a döntés nem lehet kétséges. A különös csak az, hogy ez a
"nem kétséges" döntés mindenki számára más és más!

Nézetem szerint a legfontosabb találmányok azok, amelyek a legnagyobbat fordítottak

a világképünkön. E kritérium alapján kettőt kell kiemelnem a sok közül: a távcsövet és
a természetes kiválasztódáson alapuló evolúció elméletét. Azért választottam kettőt,
mert úgy érzem, a fontos találmányoknak két csoportja van: az egyiktől összetettebb,
a másiktól viszont egyszerűbb lesz a világ.

A komplexitást növelő találmányok az új, a korábbi világképbe be nem illeszthető

adatok és megfigyelések sokaságát adják a kezünkbe, s ettől a világegyetem még
átláthatatlanabb, vagyis látszólag még összetettebb lesz. A komplexitást csökkentő
találmányok viszont kijelölnek valamilyen szabályszerűséget, algoritmust az adatok
roppant útvesztőiben, megfosztva azokat látszólagos bonyolultságuktól. Az ilyen
találmányok azért teszik szükségessé világképünk megváltoztatását, mert csak ezen
az áron válnak értelmezhetővé az addig értelmezhetetlen adatok, vagy mert így
közvetlenebbül és egyszerűbben értelmezhetők; ily módon tehát a világegyetem
felfoghatóbbá válik, látszólag veszít összetettségéből. Az előbbi típusú találmányok
jobbára műszerek, eszközök - fizikai konstrukciók -, az utóbbiak pedig fogalmak,
elméletek, hipotézisek - szellemi konstrukciók. Úgy gondolom, a "találmány" titulus
mindkettőnek kijár. (A pontosság kedvéért meg kell jegyeznem, hogy a szellemi
konstrukció a találmányok első csoportjában is jelen van: egy eszköz önmagában, a
hozzá iránytűt adó szellemi konstrukció nélkül fabatkát sem ér.)

Az első kategóriában a távcső verhetetlen. Nincs még egy eszköz, amely világképünk
ily mélyreható átalakulását indította volna el. Kikényszerítette, hogy a Földet (és
önmagunkat) egy nagyobb kozmosz szerény részeként szemléljük. Természetesen a
távcső feltalálása előtt számos más kozmológiai elmélet is létezett a földközéppontú
világkép mellett, de a távcső indította el azt az adatáradatot, amely immár eldönthette
a korábban jórészt filozófiai természetű vitákat. A mikroszkóp - a távcső unokatestvére
- szintén egy addig soha nem látott világot tárt fel előttünk, és a világképrengetés
Richter-skáláján nem sokkal marad el a távcső mögött.

A második kategóriában sok nagyszerű "versenyzőt" találunk, de azt hiszem, mind

közül Darwin evolúció-elmélete a legnagyszerűbb. Könnyen meglehet, hogy a -
fizikánál lényegesen összetettebb - biológiai tudománynak ez az egyetlen, valóban
általános érvényű elmélete. Ha kiderülne, hogy a világegyetem valamely más pontján
is kialakult az élet, alighanem a természetes szelekción alapuló evolúció teóriája lenne
az egyetlen biológiai elmélet, amelyet az ottani biológia átvehetne a földitől. Darwin
elmélete hihetetlen mértékben növelte a zoológiai adatok áttekinthetőségét. S miként
a távcső, óriási nyomást gyakorolt világképünkre, amelyben az emberiség most már
csak egy sokkal nagyobb természet elemeként szerepelhetett. Mindmáig alig
engedtünk ennek a nyomásnak, de a végeredmény nem lehet kétséges.

A komplexitást csökkentő kategóriában a nagy esélyesek közé tartozik a

termodinamika második főtétele is. Bár ez talán nem rendítette meg alapjaiban a
kollektív világképet, rendkívüli mértékben csökkentette az adatok tömkelegének
komplexitását. Alaposabb tanulmányozása pedig a világképen is mély nyomokat hagy!

Említhettem volna a számítógépet is, de azt hiszem, az eddig csak a mindennapi

életre nyomta rá a bélyegét, világképünk hitbéli alappilléreit nem lazította meg. A
számítógép egyfajta matematikai távcső, amely új adatok hatalmas tartományait tárja
fel, rámutatva arra, hogy milyen típusú szabályokból milyen dinamika következik. A
számítógépek segítségével sorozatban fedezzük föl a matematikai valóság új és új
galaxisait, ahhoz azonban kell még egy kis idő, hogy ezek az empirikus fölfedezések
mélyreható világképbeli változásokhoz vezessenek. Ezzel együtt nagyon is
elképzelhetőnek tartom, hogy ha a következő ezredfordulón ismét megfogalmazódik a
kérdés: "Mi volt az elmúlt három évezred legfontosabb találmánya?", ennek föltevői éppúgy,
mint megválaszolói a mai számítógépek leszármazottjai lesznek.

CHUISTOYHER G. LANGTON informatikus, a mesterséges élet kutatásának nemzetközi

hírű megalapítója, a Swarm Corporation műszaki igazgatója és az Artificial Life folyóirat
szerkesztője.

CLAY SHIRKY
A Gödel féle nemteljességi tétel

Az elmúlt kétezer év legfontosabb találmánya a magam részéről Kurt Gödel

nemteljességi tétele - teljes nevén a (Bertrand Russell-féle) Principia Mathematica és
az ahhoz hasonló rendszerek formálisan eldönthetetlen állításairól szóló teoréma. Az 1931-ben
napvilágot látott Gödel-tétel azt bizonyítja be, hogy bármely matematikai rendszerben szükségképpen
megfogalmazhatók olyan állítások, amelyek a rendszer keretein belül sem nem bizonyíthatók, sem nem
cáfolhatók (azaz "formálisan eldönthetetlenek"). Más szóval egy matematikai rendszer
lehet elegáns, működhet jól, de sohasem lehet hiánytalan.

Ez a csinos kis matematikai dzsiudzsicu, a bizonyíthatatlanság bizonyítása formálisan véget vetett a

nyugati gondolkodás ama Szókratésszel kezdődő és első ízben teljes egészében
Arisztotelésznél megfogalmazott törekvésének, mely szerint az intellektuális
érdeklődés valamilyen teljesen megismerhető igazsághoz vezessen el, hogy a
világegyetemről alkotott képünk egyszer a jövőben teljes legyen. A Gödel-tétel azt
mutatja meg, hogy a világegyetem teljes megértése még elméletben sem lehetséges.

E megvilágosodás járulékos hatásai - tudásunk korlátainak felismerése, az ellentmondás elfogadása és a

megbarátkozás a komplexitással - még csak most kezdenek érezhetővé válni, a
"posztkomplett" világ hajnalán.

CLAY SHIRKY az új média professzora a Hunter College film és média tanszékén.

COLIN BLAKEMORE
A fogamzásgátló tabletta

Mit neveznék a legfontosabb találmánynak? A fogamzásgátló tablettát.

Miért? Nos, természetesen válaszolhatok a lépten-nyomon hangoztatott érvekkel. A

tabletta tényleg elősegítette az 1960-as években a szexuális felszabadulást, lendületet
adott a feminizmusnak és következésképpen felgyorsította a nyugati társadalmak
hagyományos családszerkezetének felbomlását - a sámánizmus kialakulása óta ez volt
a legfontosabb változás az emberi faj viselkedésében. Hozzájárult a
munkamegosztásról alkotott felfogásunk megváltozásához, és előmozdította a nők
társadalmi helyzetének másfajta megítélését. Ugyanakkor védhető az az állítás, mely
szerint ennek a nem különösebben high-tech találmánynak a legfontosabb
következményeként erősödött a meggyőződés, mely szerint a test áll a szellem
szolgálatában, nem pedig fordítva.
A fogamzásgátló tabletta kulturális és kognitív forradalmat indított el az ember önértékelésében. Része van
abban, hogy ma elfogadjuk a szervátültetést és a génterápiát, meg abban, hogy kutatni kezdtük a mesterséges
intelligenciát és (egyes helyeken) a kromoszómák genetikai manipulálásának lehetőségét.
Jelentős hangsúlyeltolódás következett be: a bennünket körülvevő környezet helyett
ma már egyre inkább magunkat - testünket, fizikai értelemben vett sorsunkat - akarjuk
kontrollálni.

COLIN BLAKEMORE, az Oxford University élettan professzora, az Oxford Center for Cognitive
Newsciense igazgatója és a The Mind's Brain című könyv szerzője.

OLIVER MORTON
A génsebészet

Fel nem foghatom, miért ilyen közömbös mindenki a génsebészet iránt! Ahogy én látom - ha tévednék,
javítsanak ki -, mindössze ketten szavaztak a gének szekvenálására, és kettejük közül Lawrence Krauss
szavazata amolyan utógondolatból született. A genetikai manipuláció mint olyan egyetlen szavazatot sem
kapott, bár Robert Shapiro beszél róla a genetikai térképezéssel összefüggésben, s John Searle és Colin
Blakemore is megemlíti, az egyik mint segédeszközt, a másik mintegy kitekintés gyanánt.

Sok más válaszadó jelöltjétől eltérően az irányított genetikai manipuláció a szó igazi
értelmében vett találmány: egyértelműen meghatározott cél megvalósítása érdekében
kifejlesztett eszközök és technikák összessége; és a feltalálók neve is ismert (meg kell
nézni a szabadalmi leírásban). Alapjaiban valószínűleg maradandónak bizonyul.
Nehezen tudom elképzelni, hogy a naponta szedett fogamzásgátló tabletták száz évnél
tovább használatban maradjanak (nem is szeretném, ha így lenne), viszont
valószínűnek látszik, hogy a DNS-molekulák laboratóriumi másolására és javítására
használt alapvető rendszerek stabilnak bizonyulnak, miközben gyakorlati alkalmazásuk
kétségkívül óriási fejlődésen megy majd keresztül. A genetikai manipuláció föltehetően
évszázados-évezredes időléptékben fog kifejteni mérhetetlenül nagy hatást. Bár el
tudok képzelni olyan jövőt, amelyben sem a különböző biológiai entitások, sem a
környezet, sem az emberek nem esnek át mélyreható génsebészeti beavatkozásokon,
a megvalósulásának sok esélyt nem adok, és nem is tartom feltétlenül kívánatosnak
az ilyen jövőt.

A genetikai modifikációk nyilvánvalóan számtalan úton-módon árthatnak nekünk - éppen ez a

biztos mutatója "fontosságának", és nem ok arra, hogy egy technikáról lemondjunk
vagy kicsinyítsük a jelentőségét. Ha az élővilággal kapcsolatban tett fölfedezéseinket
át akarjuk vinni a gyakorlatba, az egyik alapvető eszköz, amivel ezt megtehetjük, az
irányított genetikai manipuláció. Fogalmi síkon pedig a genetikai manipuláció
bizonyosan új vágányra tereli majd a természetről és az embernek a természetben
elfoglalt helyéről folyó eszmecseréket, pontosabban ez a hatása máris érezhető.

Föltételezem, ha hajlamosak vagyunk bizonyos értékállósági szorzót alkalmazni egy

találmány jövőbeni fontosságának értékelésekor, akkor háttérbe szorulhatnak a
lehetőségeikben nagyszerű, de még új dolgok a régi, jelentőségteljes eredményekhez
képest. Ebben az értelemben a nyomtatás a maga ötszáz éves történetével előnyt
élvez a genetikai manipulációval szemben, amely mindössze két évtizede fejti ki
hatását. Az ilyen gondolkodásmód azonban két okból is hibás. Először is, mert kiemel
egy momentumot a többi közül, másodszor pedig, az idő mérlegelésével szőröstül-
bőröstül félre kell tolnunk a számítástechnikát - és persze a fogamzásgátló tablettákat
is. Mindkettő nagy hatást fejt ki (bár a fogamzásgátlókat sok országban csak a nők kis
része, olykor csak nagyon kis része szedi, és a gyógyszeres fogamzásgátlás bizonyos
értelemben kisebb jelentőséggel bír, mint a biztonságos és legális
terhességmegszakítás), de e találmányok igazi jelentősége - különösen, ami a
számítógépeket, hálózataikat, rejtjelezési és egyéb lehetőségeiket illeti - minden
bizonnyal még csak eztán fog megmutatkozni. Pontosan ugyanezt mondhatjuk az
élőlények áttervezésének lehetőségéről is.

Nem azt akarom mondani, hogy az irányított genetikai manipuláció fontosabb, mint a demokrácia,
mint az esélyegyenlőség eszméje, vagy mint sok más fontos dolog, ami a válaszokban
olvasható. Ám nyilvánvalóbb módon tartozik abba a kategóriába, amit találmánynak
szokás nevezni, és nagyon meglepett, hogy nem találkoztam vele.

OLIVER MORTON író, a Wired és a Newsweek International munkatársa. Korábban a Wired UK

szerkesztője, illetve a The Economist tudományos és technikai rovatvezetője volt.

JOHN HENRY HOLLAND

A táblajátékok

A táblajátékok minden más találmánynál előrelátóbban jelzik, milyen szerepet játszik

majd a tudomány a világegyetem szimbolikus érveléssel történő megértésében.
Lényegük az, hogy egy egyszerű szabályegyüttes bábuk, korongok tologatásával a
lehetőségek összetett hálózatát hozza létre a mezőkre osztott táblán.

A táblajátékok mint tárgyi emlékek már a legkorábbi egyiptomi dinasztiák idejéből is

fennmaradtak, így ezek áthágják a kétezer évben megszabott időhatárt, de az
időkereten belül gyors "adaptív radiációjuknak" lehettünk tanúi. Thalész logikai
találmánya (absztrakt bábuk tologatása rögzített szabályok szerint) valószínűleg a
táblajátékok ismeretében született, és a táblajátékok - képletes sugallataikkal - mind
Keleten (go), mind Nyugaton (sakk) régóta szerepet játszanak a politikusok és a
hadvezérek döntéseiben. A belőlük kiolvasott felismerések nagyban hozzájárultak
ahhoz, hogy az a hit, mely szerint a bennünket körülvevő világot az istenek szeszélye
és akarata irányítja, a világ törvényekkel való leírhatóságába vetett hitnek adta át a
helyét. A 19. és a 20. században a táblajátékok matematikai modellek megalkotásához
adtak ihletet, s a genetikától és az evolúcióelmélettől a piacokon át a szociális
kölcsönhatásokig nagyon sok területen fejtettek ki serkentő hatást. Egyszerű példát
kínálnak a "kibontakozó fejlődésnek" nevezett rejtélyes jelenségre is, vagyis arra,
amikor egyszerű kezdeményekből - mint a megtermékenyített petesejt - valami
összetettebb dolog - mondjuk, sejtek tízmilliárdjaiból álló bonyolult szervezet - alakul
ki. És a videojátékokban bekövetkezett mutációjuk révén a táblajátékok lehetőséget
adnak a következő nemzedéknek a nagy távlatok és szigorú logikai összefüggések
világának megismerésére is, noha a mi világunk ezen a téren még nem kényezteti el a
mai nemzedékeket.

JOHN HENRY HOLLAND az Ann Arbor-i Michigan University informatika- és

pszichológiaprofesszora. Megkapta a MacArthur Alapítvány díját, és neki tulajdonítják a
genetikai algoritmusok fölfedezését - egy olyan problémamegoldó módszerét, amely a
szexuálisan szaporodó élőlények evolúcióját szimulálja. A Santa Fe Institute-ban
kiemelkedő szerepet játszik a komplexitás-elmélet kidolgozásában. A következő
könyvek szerzője: Hidden Order: How Adagtation Builds Complexity és Emergence: From Chaos to
Order.

JARON LANIER
Az emberi ego

Sajnos John Traub már lenyúlta azt a találmányt, amit választani akartam: az empirikus módszert. Mondok
tehát valami mást. Nézetem szerint az itt vizsgált szempontból az utóbbi két évezred legfontosabb találmánya
az emberi ego.

Az ego (én), amelyről beszélek, nem más, mint az én-tudatú ember, akit Harold Bloom szerint
Shakespeare talált ki, és aki - mint William Manchester állítja - a középkori gondolkodásból teljességgel
hiányzik. Filozófiai gyermekregényében - Sophie's World (Sophie világa) - Jostein Gaarder Szent Ágostont
teszi felelőssé a megjelenéséért. Nietzschét is ugyanez az ego foglalkoztatta, és ez
jelenik meg az egzisztencialista filozófiában ís.

Őszintén szólva, nem vagyok teljesen biztos abban, hogy a kereszténység előtti, illetve
a korai kereszténység korából származó szövegekben ne találhatnék jó bizonyítékokat
ennek az embertípusnak a létezésére. (Thomas Cahill szerint a zsidóság örökségéről
van szó.) Mindenesetre úgy tetszik, hogy az egyéniség a saját maga által
kinyilatkoztatott morális felelősségérzetével, szabad akaratával, tudatosságával és
mindenekelőtt neurotikusan önközpontú gondolkodásával valamikor régen még nem
létezett, később pedig már igen.

Ez az ego szükségképpen meg kellett hogy előzze az empirikus módszer feltalálását,

érvelhetnénk. A tiszta racionalizmus akkor adta át a helyét az empirizmusnak, amikor
felismerte, hogy a megfigyelés eredménye függ a megfigyelő nézőpontjától (a tiszta
racionalizmust ezzel szemben a személyes nézőponttól függetlennek gondolták).
Eszerint a többi embertől elszigetelt egyén volt a kiindulópontja az elméletek
megalkotásának és az azok ellenőrzésére alkalmas mérések elvégzésének is. Csak az
ego tudása lehet olyan tökéletlen, hogy holmi találgatásokba bonyolódjék arról, mi
folyik a világegyetemben, és csak az ego lehet olyan önhitt, hogy tapasztalatilag
ellenőrizze és az eredmények alapján továbbfejlessze feltevéseit.

Lehet, hogy az ego egyszer eltűnik a világból: semmivé lesz, ahogyan a semmiből jött.
Az Edge közösség kibernetikai beállítottságú tagjai szüntelenül támadják. Gúny tárgyává teszik, mondván,
hogy illúzió, hogy csak zavart kelt, hogy nem több semmivé foszló misztikus érzékcsalódásnál. Talán éppen
az ego/én lesz az utoljára bevett végvár. Miután Galilei szétoszlatta azt az elképzelést, hogy a Föld a
világegyetem középpontja, majd Darwin porrá zúzta azt az ideát, mely szerint az ember
egyedülálló, központi helyet foglal el az élővilágban, végül maga az én veszíti majd el
központi helyzetét.

Ha az ego/én valaha nem létezett, az azt jelenti, hogy nem változhatatlan. Természetesen jó volna
tudni, hogy a kibernetikai metafora elpusztíthatja-e. Lehet, hogy száz év múlva az
emberek nem mint elkülönült egyénekre gondolnak majd magukra. Lehet, hogy sokkal
inkább tudatában lesznek az agyukban versengő kémiai folyamatoknak vagy a világháló
közvetítette multiperszonális vagy mesterséges intelligencia-folyamatoknak, mint a régimódi egyéniségnek.

Kiderülhet, hogy ego a természetben csak az elmúlt körülbelül kétezer évben létezett.

Személy szerint én azt remélem, hogy az ego túléli a számítógépet.

JARON LANIER informatikus és zenész, a virtuális valóság kutatásának egyik úttörője.

Jelenleg az új internet-technikák jeltőségét és alkalmazási lehetőségeit tanulmányozó
egyetemközi konzorcium, a National Tele-Immersion Initiative vezető kutatója.

ESTHER DYSON
Az önkormányzás

Választásom: az a felismerés, hogy az emberek képesek magukat irányítani anélkül,

hogy egy isteni jogokkal felruházott személyt helyeznének maguk fölé. Ennek igen
szerteágazó következményei vannak. Fölvetődik a kérdés, milyen kormányzásnak van
értelme? Ki kormányozzon kit? Hogyan szerezhető meg és hogyan korlátozható a
hatalom? Manapság érdekes helyzet alakult ki, mivel a kormányzatok és a gazdasági
társaságok hatalma kiegyensúlyozza egymást... s közben a kormányzati hatalom
további eróziójával fenyeget az internet, amely - legalábbis némelyek számára -
lehetővé teszi, hogy tevékenységüket (pénzügyi tranzakciókat, véleménynyilvánítást,
postaforgalmat) viszonylag szabadon kiterjesszék az egész világra.

ESTHER DYSON az EDventure Holdings elnöke és a Release 1.0 szerkesztője. A PC Forum

elnevezésű konferenciája minden évben jelentős ipari esemény. Ő írta a 2.0 verzió:
életünk a digitális korban (Budapest, HVG Rt., 1998) című könyvet. Emellett az ICANN
(Internet Corporation for Assigned Names and Numbers) ügyvezető elnöke, az
Electronic Frontier Foundation és a Santa Fe Institute igazgatója, valamint az Egyesült
Államok elnöke árukiviteli tanácsadó bizottsága rejtjelezési albizottságának tagja.

JOHN MADDOX
A differenciál- és integrálszámítás

Csodálom, hogy a megkérdezetteknek ennyire meggyűlt a bajuk ezzel az ezredforduló

előtti leckével. Mellesleg többen meg is sértették a szabályokat, mivel az általuk
említett sumerok, asszírok és egyiptomiak - nem beszélve a kínaiakról, görögökről és
rómaiakról - kétezer évnél jóval régebben kezdték írni a maguk történelmét.

Hogy helyrebillentsem a mérleget, legszívesebben a modern gépkocsik központi zárját választanám, hiszen
ez járult hozzá a legnagyobb mértékben a kényelmünkhöz. De ez nagyon hétköznapi találmány.

Szerintem vitathatatlan, hogy az elmúlt kétezer év kimagasló találmánya a differenciál- és integrálszámítás

volt, amelyet Newton és Leibniz dolgozott ki egymástól függetlenül.A differenciál- és
integrálszámítás jóvoltából lett a modern természettudomány azzá, ami. S ez a
találmány nem triviális. Newton tudta, hogy a sebesség a távolság (időbeli) változása,
és hogy a gyorsulás a sebesség (időbeli) változása, de távolról sem volt magától
értetődő, hogy ezek a mennyiségek a bolygók Kepler-féle pályájának geometriájából
kikövetkeztethetők. Napjainkban persze egy iskolás is játszadozhat Newton játékával -
elég egyik változót a másikkal behelyettesítenie.

A 17. században egyáltalán nem volt nyilvánvaló, hogy a differenciál- és integrálszámítás

olyan nagy hatású módszerré válik, mint amilyennek a későbbi fejlemények fényében
látjuk. Olyannyira nem, hogy Daniel Bernoulli meg is vádolta Newtont azzal, hogy
szándékosan fogalmazta meg homályosan a "fluxiók módszerét", mert titkát meg
akarta tartani magának. De Leibniz technikája valóban nem volt könnyen áttekinthető,
és magára Bernoullira hárult a feladat, hogy értelmezze azt, körülbelül úgy, ahogy az
1940-es években Freeman Dyson emészthetővé tette a feynmani elektrodinamikát.

Newton is és Leibniz is rájött, hogy a differenciálás fordított művelete lehetőséget ad a

"görbe alatti terület" kiszámítására (amibe Newton korábban már sok energiát ölt), de
a mai matematikai munkákban hemzsegő integráljelet Leibniz találta ki. Aligha kell
bizonygatnunk, hogy ezek a fejlemények teljesen átalakították a matematikát.

Ám a fizikára és végeredményben a többi természettudományra is a differenciál- és integrálszámítás még

mélyrehatóbb befolyást gyakorolt. Hol lennének a térelméletek - Maxwell, Einstein vagy
Schrödinger/Feynman/Schwinger/Weinberg és mások elméletei nélküle?

Nagyjából ugyanezt mondhatnánk el az aritmetika feltalálásáról is, ez azonban kétezer

évnél sokkal régebbi találmány. A számolás után a következő nagy ugrás a differenciál- és
integrálszámítás feltalálása volt.
JOHN MADDOX fizikus, a Nature nyugalmazott szerkesztője. Művei: Revolution in Biology, The
Doomsday Syndrome, Beyond the Energy Crisis, Ami a tudományban még felfedezésre vár (Budapest, Vince
Kiadó, 2000).

BART KOSKO
A differenciál- és integrálszámítás

Egész más lenne ma a világ, ha nem Newton/Leibniz, hanem a görögök találták - vagy "fedezték" - volna fel
a differenciál- és integrálszámítást. Lehet, hogy a mai világ egy-két évezreddel korábban érkezett volna el.

A differenciál- és integrálszámítás a reneszánsz kor igazi gyümölcse. Akkor kezdődött,

amikor a nagy gondolkodók újra vizsgálni kezdték a végtelen fogalmát - inkább a
végtelen kicsit, mint a végtelen nagyot. És ez egyszeriben két nagy előrelépést hozott:
megmutatta, hogyan modellezzük a változást (differenciálegyenlet), és utat mutatott
egy jól meghatározott probléma legjobb megoldásának megtalálása felé
(optimalizálás). Az első lépés a matematikát a világ statikus leírásától dinamikus
leírásokhoz vezette, ami megengedte a dolgok időbeli változását vagy átalakulását.
Ekkor vált a "rakétatudomány" igazi tudománnyá. A második lépés ennél is
gyakorlatiasabb hasznot hozott. Megmutatta, hogyan minimalizálhatók a kiadások
vagy hogyan maximalizálható a profit. Thomas Jefferson állítása szerint a szántás hatékonyabbá
tételére használta a differenciál- és integrálszámítást. Egy napon talán gyermekünk tervezésére használjuk
majd (legalábbis részben), a legkisebbre csökkentve a betegségek öröklését, vagy (ne adj' isten) maximálisra
emelve a jó magaviseletet.

A differenciál- és integrálszámítás a mai modern világ szíve. Az egyenletei

segítségével voltak megjövendölhetők a fekete lyukak és a gravitációs hullámok. Az
első számítógépeket is azért építettük, hogy egyszerű differenciál- és integrálszámítási
egyenletek futtatásával előre jelezze a bombák becsapódási helyét. A differenciál- és
integrálszámítás jelenlegi fejlődési iránya a véletlen változat (sztochasztikus
differenciál- és integrálszámítás) felé segített nekünk felmérni a világgazdaságot
aláásó rejtélyes pénzügyi összefüggéseket. A differenciál- és integrálszámítás a
démokritoszi "atomok és űr" világától elkalauzolt minket egy másikhoz, amelyben
atomok mozognak egy mozgó űrben.

BART KOSKO a University of Southern California elektromérnök-professzora. Művei: The

Fuzzy Future, Fuzzy Thinking, Nanotime (kiber-detektívregény), Neural Networks and Fuzzy Systems,
Neural Networks for Signal Processing és Fuzzy Engineering. Az első szakcikke (Egyensúly a helyi
marihuána játékban) a differenciál- és integrálszámítást arra használta, hogy
kiszámítsa az ültetett marihuána vagy kokaincserje optimális mennyiségét egy
tetszőleges számú termelőt, tolvajt és rendőrt tartalmazó területen.

VERENA HUBER-DYSON
A matematikai analízis

Az első reakcióm a kérdésre a "nulla" volt, a második a "végtelen" - de a végső

válaszom dióhéjban a matematikai analízis vagy más néven az infinitezimális
számítás.

A matematikai analízis a "nulla" és a "végtelen" összekötésével mindkét őstípusnak értelmet ad.

Nélkülözhetetlen eszközzé vált a mérnöki szakma és a természettudományok szinte
minden területén, míg alapfogalmai elválaszthatatlanul összefonódtak a matematika
alapjaival. Segítségével egyaránt megfogalmazhatók a problémák és a
törvényszerűségek, és leírhatók a magyarázatok, a megoldások és a sejtések.

A történet a következő. Amikor Newton és Leibniz a 17. században kitalálta az

infinitezimális számítást, ezzel a helyére került egy halványan már régóta sejtett és
hallgatólagosan használt fogalom. Az angol empiristának (Newtonnak) szüksége volt a fizikai testek
mozgását leíró módszerre, s e törekvését siker koronázta a "fluxió" elmélete formájában. A német filozófus
(Leibniz) azonban, készen arra, hogy megbirkózzék a matematika egyetemes természetével, az
általa "a kontinuum labirintusának" nevezett jelenséggel küzdött, még a differenciál-
és integrálszámítási formulájának általános elfogadása után is; azaz hogyan képesek
végtelenül kis mennyiségek egy nullától különböző összeggé összeadódni? A
matematika csak a 19. században tudta a differenciál- és integrálszámítást szilárd
alapokra helyezni azáltal, hogy két, egymást kiegészítő módon tanulmányozta a
határérték és a végtelen fogalmát: a Cauchy-Weierstrass-féle aritmetikus módszerrel
és Dedekindnek az akkoriban születő halmazelméleti levezetésével.

A differenciál- és integrálszámítás ma is hatékonyan alkalmazható. Miközben segítségével megoldódtak

olyan régi problémák, mint Zénón paradoxom, újakat is felszínre hozott - ilyen például a folytonossági
elmélet -, és még mindig tágul az alkalmazási területe. Sőt mi több, az olyan újabb
fogalmak, mint a kategóriaelmélet - a szerkezeti algebra történelmi utódja és elméleti
őse -, valamint a racionális érvelés digitális (0, 1) modellezéséből kifejlődő
matematikai logika új fényt vexnek az alapjaira. A laikusok megdöbbenésére kiderült,
hogy a "nemstandard elemzés" igazolja Leibniz "végtelenül kicsi" nemzérus
mennyiségeit!

VERENA HUBER-DYSON matematikus, cikket írt a csoportelméletről és több matematika

tanszéken tanított, beleértve a berkeleyi University of Californiát és a chicagói University of Illinoist.
Jelenleg a University of Calgary filozófia tanszékének nyugalmazott professzora, matematikai logikát,
valamint természettudományos és matematikai filozófiát tanított. A Gödel's Theorems: A Workbook on
Formalization című monográfia szerzője (Teubner Texte zur Mathematik, Band 122, B. G.
Teubner Verlagsgesellschaft, Stuttgart-Leipzig 1991).

JOHN HORGAN
A szabad akarat

O. K., akkor mondom. A szabad akaratot jelölte már valaki? Már több mint kétezer éves a fogalom, de
kétségtelenül érdemes az egyik legfontosabb találmány címre. Amióta a filozófusok fejében megfogant a
szabad akarat gondolata, azzal küzdenek, hogy összeegyeztessék a természettudományok által a
természetről hangoztatott materialista, determinista nézetekkel. Epikurosz erősködött,
hogy a természetben lennie kell egy olyan véletlenszerű elemnek, ami megengedi a
szabad akarat létezését. Lucretius ezt a véletlenszerűséget "elhajlásnak" hívta. A mai
"szabad akaratúak" ezt az elhajlást a káoszelméletben vagy a kvantummechanikában
találják meg. Egyik elmélet sem igazán meggyőző. A tudomány egyre világosabbá
teszi (számomra legalábbis), hogy a szabad akarat csak ábránd. De - talán inkább, mint
az Isten - egy csodálatos, nélkülözhetetlen ábránd.

JOHN HORGAN tudományos író, a The End of Science: Facing the Limits of Knowledge in the Twilight of
the Scientific Age és a The Undiscovered Mind: How the Human Brain Defies Replication Medication, and
Explanation című művek szerzője. A Scientific Ancerican (ahol tíz évig belső munkatárs volt),
a The New York Times, a The Washington Post, a The New Republic, a Slate, a The London Times, a
Discover, a The Sciences és más folyóiratok cikkírója.

TOR NORRETRANDERS
 A tükör

Az elmúlt kétezer év legnagyobb hatású találmánya a tükör volt. Megmutatta az

embereknek, hogy milyennek látja őket a Föld többi lakója. A tükrök széles körű,
reneszánsz kori gyártása és elterjedése előtt az emberek csak a vízfelszínen és
fémfelületeken láthatták képmásukat. De önmagunk kívülről történő szemlélése csak a
tükör mindennapos elterjedésével vált napi szokássá. Ez egybeesett az étkezési
szokások és az öltözködési stílusok fejlődésével, és megalapozta az öntudat mai
értelmezését - azaz magunknak mások szemével történő figyelését ahelyett, hogy
csak benső énünkre figyelnénk, vagy Isten szemével néznénk magunkat.

Tehát az öntudat, ahogy mi ismerjük, egy magasabb szintű gondolkodás eredménye,

amikor a "kint a tükörben" észlelt személy és a benső énünk egy időben tudatosul;
annak a felismerése, hogy a kint a tükörben látszó személyt én, innen belülről
irányítom. A modern élet legtöbb problémája abból adódik, hogy a tükörképünket
valóságosabbnak képzeljük a benső énünknél. A tükör feltalálása Jaron Lanier szerint szorosan
összekapcsolódik a szabad akarat kérdésével és a modern emberi én kialakulásával.

A "benső én által szemlélt külső személy" új értelmezésének nemrégiben analógiája

akadt: az első Holdról készített, Földet ábrázoló fényképek. A Föld az emberek lakta bolygóból
égitestté vált, eggyé a sok közül.

De az elmúlt kétezer év talán legnagyobb jelentőségű találmánya a feltalálás maga

volt: az a felfogás, hogy a jobb fejsze nem csupán egy jobb szerszám, hanem
magában foglalja a fejszetervezés új alapelvének a felfedezését is. A gondolat, hogy az ember képes
módszeresen és célra orientáltan új utakat keresni a megszokott dolgok elvégzéséhez, valamint teljesen új
dolgokat alkotni, már önmagában is figyelemre méltó találmány.A találmány szó maga viszonylag
fiatal; az újítások utáni módszeres kutatás a mai versenygazdálkodás
melléktermékének tekinthető. Az, hogy minden tárgyat változónak tekintünk és
minden folyamatot nyitottnak a fejlődésre, hogy a természetes megoldásokat nem
tartjuk automatikusan a legoptimálisabbnak, és hogy mindig új, jobb utakat keresünk - ez a feltalálás
feltalálásának az eredménye.

TOR NORRETRANDERS Koppenhágában élő tudományos író és levelező, a The User

Illusion: Cutting Conscíousness Down to Size című könyv szerzője.

SHERRY TURKLE
A tudattalan fogalma

Az én jelöltem a tudattalan - az a fogalom, mely szerint szavaink, tetteink és érzéseink

nem irányítható forrásból fakadnak, és a választásainkat és a kapcsolataink minőségét
mélységesen befolyásolja az életutunk.

Újabban hajlunk arra, hogy a freudi felismeréseket történelminek, vagyis

túlhaladottnak tartsuk, főként azért, mert a pszichodinamika alapgondolatai már
beivódtak a közgondolkodásba. E gondolatok segítségével értjük meg szerepünket a
családban, a barátaink között és a munkahelyünkön. Új dimenzióval járulnak hozzá annak
megértéséhez, mit jelent embernek lenni. Az effajta tudás egyre fontosabbá válik, amint gyermekeinkkel
együtt szembekerülünk egy mesterséges intelligenciával túlzsúfolt világgal, ahol párbeszédeket kell
folytatnunk és kapcsolatokat kell kialakítanunk, és a gondolatok egy új szintjén kell felismernünk, miért
olyan különleges dolog embernek lenni.

SHERRY TURKLE a Massachusetts Institute of Technology tudományszociológus professzora, a The

Second Self Computers and the Human Spirit, a Psychoanalytic Politics: Jaques Lacan and Freud's French
Revolution és a Life on the Screen: Identity in the Age of Internet című művek szerzője.

RICHARD DAWKINS
A spektroszkóp

A teleszkóp felfogja a nagy távolságból érkező fényt, a spektroszkóp viszont elemzi és

meghatározza. A spektroszkópia segítségével ismerjük meg a csillagok összetételét. A
spektroszkóppal kimutatható, hogy a világegyetem tágul és a galaxisok távolodnak
egymástól, az időnek volt kezdete és mikor, és a Naphoz hasonló csillagok körül az élet
kialakulására alkalmas bolygók keringenek.

1835-ben Auguste Comte, francia filozófus és a szociológia megalkotója azt mondta a csillagokról: "Soha
semmilyen módszerrel nem leszünk képesek tanulmányozni a kémiai összetételüket vagy az ásványtani
szerkezetüket... Tudásunk a csillagokról az alakjukra és a mozgásukra korlátozott:"

Amikor ezt írta, már felfedezték a Fraunhofer-vonalakat, ezeket a spektrumban

pontosan meghatározott helyű, fantasztikusan finom vonalkódokat - az elemek árulkodó
ujjlenyomatait. A spektroszkópos vonalkódok segítségével kémiai elemzést készíthetünk egy távoli
csillagról, miközben paradox módon (éppen, mert olyan közel van) a Holddal ugyanezt nem tehetjük meg. A
Hold fénye teljes egészében visszatükrözött napfény, tehát a vonalkódjai a Napéval
azonosak. A Hubble-féle vöröseltolódást - a világegyetem tágulásának és az
ősrobbanásnak a fenséges kézjegyét - ugyanezekkel a vonalkódokkal mérik. A
csillagoknak a bolygók jelenlétét eláruló ritmikus távolodásait és közeledéseit a
spektroszkóp oszcilláló vörös és kék eltolódásként észleli. Az a spektroszkópos
felfedezés, hogy más csillagokhoz is tartoznak bolygók, sokkal valószínűbbé teszi,
hogy máshol is létezik élet a világegyetemben.

Számomra a spektroszkóp költői jelentőséggel bír. A romantikus költők a szivárványt

tartották a tiszta szépség jelképének, s e szépséget a tudományos magyarázat csak
tönkreteheti. Ez a felismerés ihlette Keats 1817-es híres köszöntőjét - "Newton
egészségére és a matematika pusztulására", valamint jól ismert sorait 1820-ból:

Angyal-szárnyat lenyír a filozófia,

rejtélyt szabályba tör, s szellem-lakott
eget kifoszt és kincses gnóm-lakot -
szivárványt bont...
(fordította Nemes Nagy Ágnes)

Mai széles körű ismereteinkkel már tudjuk, hogy a látható fény szivárványa a teljes elektromágneses
spektrum egy parányi szelete. És a spektroszkópia még a szivárványt is tovább boncolja. Ha Keats tudta
volna, mihez vezet Newton munkája - hogy az emberi látásmód a táguló világegyetem ihletésére kitágul
-, biztosan nem mondja el azt a pohárköszöntőt.

RICHARD DAWKINS evolúcióbiológus, az Oxford University professzora. A New College tudományos

munkatársa, Az önző gén (Budapest, Gondolat Kiadó, 1986), A hódító gén (Budapest, Gondolat Kiadó,
1989), A vak órásmester (Budapest, Akadémiai Kiadó és Mezőgazda Kiadó, 1994), a Folyam
az Édenkertből (Budapest, Kulturtrade Kiadó, 1996), a Climbing Mount Improbable és az Unweaving the
Rainbow című könyvek szerzője.
 PHILIP ANDERSON
A kvantumelmélet

A kérdésre lehetetlen egy találmánnyal válaszolni. Javasolhatnánk például a "betegségek eredetének

baktériumelméletét", ami azután visszavezet bennünket a mikroszkóphoz - enélkül soha senki sem látott
volna baktériumot -, majd a lencséhez, tehát a szemüveg ugyanolyan fontos lehet, mint a
baktériumok, és így tovább. De megmondom, mit választottam. Munkatársaim
meglepetésére, akik azt tartják rólam, hogy megrögzötten csak nagy méretekben
gondolkozom, egy meglehetősen kis léptékű dolgot javasolok: a kvantumelméletet, és
hangsúlyozom, hogy ebbe beleértem a kvantumtérelméletet is.

A kvantumelmélet gondolkodásmódunk megváltoztatására kényszerít bennünket, méghozzá sokkal

mélyrehatóbban, mint korábban a newtoni mechanika, a kopernikuszi világkép vagy a relativitáselmélet.
Bizonyos értelemben pont a kis léptékben való gondolkodás elvetésére kényszerít
minket - már amennyiben meg akarjuk őrizni ép elménket -, mivel azt állítja, hogy a
különféle kvantumterek névtelen, egyforma kvantumai építenek fel minket, és csak az
egésznek van valamiféle identitása vagy integritása. De egyúttal azt is állítja, hogy
teljes mélységéig ismerjük annak a játéknak a szabályait, melyben e részecskék és
kvantumok a résztvevők, tehát ha elég okosak vagyunk, mindent megtudhatunk
magunkról és a világról. Más szóval, nincs olyan "miért" kérdés a minket körülvevő
világgal kapcsolatban, amire a kvantummechanika nem tudja a választ: Miért kék az
ég? Miért átlátszó az üveg? Mi tartja egybe a DNS-molekulát? Miért süt a nap? - és így
tovább. Nehéz belegondohi, hogy száz évvel ezelőtt milyen keveset tudtunk. Az az
érzésem, hogy az emberek többsége még nem fogta fel, hogy az élettelen világ és az
élővilág nagy része lényegében már nem titokzatos.

Nem véletlen, hogy a "megtudhatjuk" s nem pedig a "megjósolhatjuk" szót használtam. Az utóbbi
lényegében lehetetlen, olyan okokból, amelyeknek aligha van közük a híres
határozatlansági elvhez, ám annál több a számítástechnika rohamos fejlődéséhez. Az
általunk észlelt világ valamennyi szintje - az elektronmező és a kvarkmező névtelen
kvantumjaitól egészen az olvasóig és hozzám - kibontakozó fejlődés révén jön létre,
olyan folyamattal, amelyben a nagy anyaghalmazok tulajdonságai nem vezethetők le
az őket felépítő kisebb egységek tulajdonságaiból. Egy sejt még nem a tigris, ahogyan
az arany egy atomja sem sárga és csillogó. A határozatlansági elv nem egy különleges
tulajdonsága az elektronnak, hanem a szerkezet kvantumos tulajdonságainak a
különösségétől és bonyolultságától függ. Lehetetlen részleteiben követni egy
makroszkopikus anyagrészecske kvantumdinamikáját, csupán átlagolásra van
lehetőségünk.

Egyetértenék azzal, aki a "tudományos módszert" jelölte, ha elfogadnám, hogy egy

meghatározható időpontban keletkezett, egyetlen dologról lenne szó - de túl sokféle
tudománytörténetet ismerek, és túl sok eltérést látok a különböző tudományterületek
fejlődése között.

A másik lényeges felfedezés az evolúció molekuláris alapja, amiért a dicsőség

mindenekelőtt Oswald Averyt illeti. A tudományos módszerhez hasonlóan az evolúció
története is túl összetett ahhoz, hogy egyszeri találmánynak tekintsük.

PHILIP ANDERSON Nobel-díjas fizikus Princetonban, egyike a szupravezetés élvonalbeli elméleti

kutatóinak. Az A Career in Theoretical Physics című műnek és az extra sűrű anyagok fizikájáról
szóló több könyvnek a szerzője, valamint a The Economy as a Complex Adaptive System
társszerkesztője.
 MICHAEL NESMITH
A kopernikuszi világkép

A különféle válaszokat olvasva én átsettenkedem a Philip Anderson által kitárt ajtón, és inkább egy
felfedezést jelölök, mint egy találmányt. Ez pedig a kopernikuszi világkép. Ez az
ösztöneinket meghazudtoló, az érzékelésünkkel (sőt a katolikus egyházzal) is
ellentétes gondolat volt. Úgy értem, "látjuk", amint a Nap keresztülhalad az égen! Mi
lehetne ennél világosabb? Ügyes húzás! Nem kevés szellemi bátorságra volt hozzá szükség, és többre
tanított minket, mint amit szorosan véve állított.

MICHAEL NESMITH művész, író, üzletember és a Monkees együttes korábbi tagja.

PHILIP CAMPBELL
A nyomdagép

Íme az én választottam. A legnagyobb érdeklődésre számot tartó találmányok talán azok,

amelyek új morális kérdéseket vetnek fel, és így arra késztetik az embereket, hogy
megkérdőjelezzék a találmánynak (vagy az arra irányuló kutatásnak) a
létjogosultságát. Ez még Howard Gardner "klasszikus zene" javaslatára is vonatkozik.
Megemlíteném Theodor Adorno állítását, miszerint egyes zeneszerzők kompozícióival
ellentétben nincs olyan bűn, amit Mozart zenéje hatására követtek volna el. Ezzel
szemben, ha jól tudom, Wagner zenéje még mindig be van tiltva Izraelben.

De az én javaslatom közelebb áll szakmai érdeklődésemhez. Amint azt Jared Diamond

örvendetes módon kimutatta Gums, Germs and Steel (Fegyverek, baktériumok és acél)
című könyvében, az írás minden idők egyik legfontosabb találmánya, de a háromezer éves
sumer ékírás túl régi ahhoz, hogy azt javasoljam. Tehát az én válaszom a kérdésre a nyomdagép. Végül is a
világháló (World Wide Web) is csak egy nyomdagép elektronikus és fotonikai finomításokkal. Nem tudok
azonban megszabadulni egy fantáziaképtől (tagadva a józan ésszel előre látható
nehézségeket): egy mindent behálózó találmány képétől, amelynek biztosan
hatalmában lesz a jó és a rossz. Hogy William Gibson Neuromancerét idézzem: "...és ő
mégis a kibertérről álmodott... mégis a mátrixot látta álmában, a színtelen űrt beborító
fényes logikai hálót.” Nincs billentyűzet, nincs egér vagy képernyő, csupán idegi
kapcsolat és egy sokdimenziós információs tér, amelyben tetszés szerint
felfedezhetünk, szervezhetünk és kommunikálhatunk - ha javasolhatom, egy
szerkesztő időnkénti segítségével. Sajnos én ezt valószínűleg nem fogom megérni, de
az unokáim imádni fogják!

PHILIP CAMPBELL (akinek legidősebb gyermeke tizenhárom éves) volt az alapító

szerkesztője a Physics Worldnek, és 1995 óta a Nature szerkesztője.

STEWART BRAND
A kereszténység és az iszlám

A kérdés behatárolja a feleletet. "Mi az elmúlt kétezer év legfontosabb találmánya?"

Kimarad a földművelés, az írás, a matematika és a pénz. Ezek ugyanis korábbiak.

A "legfontosabb" kifejezés miatt az időszak elején kellene keresnünk a találmányokat,

hiszen így volt a legtöbb idejük kifejteni a hatásukat. Miért "kétezer"? A keresztény
időszámítás 2000. éve miatt. Ez lehet a nyitja.
A legfontosabb kulturális (és így legátfogóbb) találmány egy vallás lehet. Csak két, széles körben elterjedt
vallás keletkezett az utóbbi két évezredben: a kereszténység és az iszlám. Próbáljuk meg elképzelni az elmúlt
két évezredet - vagy ami azt illeti, akár csak a jelen pillanatot - nélkülük.

STEWART BRAND a Whole Earth Catalog alapítója, a The Well és a Global Business Network
alapítótársa, a Long Now Foundation elnöke. Művei: The Media Lab: Inventíng the Future at
MIT, How Buildings Learn és Amíg világ a világ (Budapest, Vince Kiadó, 2001 )

CSÍKSZENTMIHÁLYI MIHÁLY
Több minden, köztük a zászló

Mindig is szerettem Lynn White történetét a kengyelről, amely forradalmasította a

hadviselést, és elősegítette a feudális társadalom és kultúra létrejöttét. Vagy Lefebre
des Noettes eszmefuttatását arról, miként tette lehetővé a kormánylapát feltalálása a
kiterjedt hajózást és ezzel együtt a világ Európa általi gyarmatosítását. Habár kiábrándító látni, hogy több
mint ezer évnek kellett eltelnie, mire észrevettük ezeknek az eszközöknek a hatását. Így aztán egyáltalán nem
vagyok biztos benne, hogy jelen pillanatban kellőképpen átlátjuk, melyek voltak az
elmúlt két évezred legfontosabb találmányai.

A fogamzásgátló tabletta mindenképpen megfelelő jelölt, ahogyan a tudományos

módszer is az. Engem az olyan találmányok is foglalkoztatnak, mint a zászló - az
összetartozásnak az a fajta jelképe, amelyet milliók követnek a pusztulásba vagy a
győzelemre biológiai kapcsolattól függetlenül. Vagy a társadalombiztosítási kártya,
hiszen azt jelképezi, hogy nem vagyunk egyedül és jólétünk az egész társadalom
feladata; vagy a polgárjogok, amelyek, tapossák őket a sárba és éljenek vissza velük,
mégis egy olyan egyetemes emberi méltóság felé vezetnek bennünket, amely
fontosságával elhomályosíthatja az elmúlt évezred összes technikai csodáját.

CSÍKSZENTMIHÁLYI MIHÁLY a kaliforniai Claremont Graduate University ügyvitelprofesszora. Az

áramlat (Budapest, Akadémiai Kiadó,1997), a The Evolving Self: A Psychology for the Third Millennium, a
Creativity, az És addig éltek, amíg meg nem haltak (Budapest, Vince Kiadó, 1998) és a Finding Flow című
könyvek szerzője.

LEE SMOLIN
A matematikai megfeleltetés

Azt hiszem, a legfontosabb találmány egy matematikai ötlet volt: a megfeleltetés fogalma -, amely szerint
egy függvényrendszer, legyen az matematikai vagy fizikai, megbízhatóan leírható egy másikkal.

A megfeleltetést először Descartes analitikus geometriája használta, amelynek az

alapja két különböző matematikai objektum közötti pontos kapcsolat megismerése -
ebben az esetben a számok és a geometria közötti kapcsolaté. Ez az összefüggés
lehetővé tette, hogy általános kérdéseket tegyünk fel a számokkal és függvényekkel
kifejezhető geometriai alakzatokkal kapcsolatban; és mire az ember rájött a
válaszokra, feltalálta az analízist. Ma már tudjuk, hogy a matematikát e
függvényrendszerek közötti kapcsolatok teszik igazán erőssé. A 20. századi
matematika legfontosabb felfedezéseinek nagy része - ilyen az algebrai topológia, a
differenciálgeometria, az ábrázoláselmélet és az algebrai geometria - és az elméleti
fizika legfigyelemreméltóbb gondolatai a megfeleltetés fogalmára épülnek, ami
általános kifejezés egy matematikai függvényhalmaznak egy másik segítségével
történő leírásához. Még a különböző matematikai rendszerek közötti összefüggéseket
tanulmányozó matematikai ág, a kategóriaelmélet is kialakult. Egyes kutatók szerint a matematika
gyökere nem más, mint ezeknek a függvényeknek a vizsgálata, és sok kutató matematikus szerint a
kategóriaelmélet a halmazelmélet helyébe lépett mint olyan nyelv, melynek segítségével az egész
matematika kifejezhető.

Ráadásul, amint világossá vált, hogy egy matematikai rendszer leírhat egy másikat,
nyitva állt az út a találgatások előtt: vajon egy matematikai rendszer ábrázolhat-e egy
fizikait is és fordítva. Kepler értette meg elsőként, hogy a bolygók az égen a megfelelő
vonatkozási ponthoz viszonyítva zárt pályán mozoghatnak. Ez a felfedezés a mozgás
és a geometria közötti összefüggésről sokkal figyelemreméltóbb volt a ptolemaioszi
elképzelésnél, miszerint a bolygópályák körökön elmozduló körökkel írhatóak le. Kepler
előtt a geometria szerepet játszhatott a mozgás létrehozásában, de csak Kepler
kísérelte meg maguknak a pályáknak a geometriai leírását. Ugyanakkor Galilei - a
mozgás különböző szerkezetekkel, például ingával és lejtővel történő lelassításával -
rájött, hogy a közönséges testek mozgását is le lehet írni geometriai úton. Ha ezt
egyesítjük a Descartes-i gondolattal, mely szerint a geometria és a számok
összefüggnek, ez lehetővé teszi a tér és az idő összekapcsolását - azaz az idő és a
mozgás tisztán geometriai leírását. A tér és az idő összekapcsolásának köszönhetően
született meg a newtoni fizika, sőt mi is ezt a módszert alkalmazzuk, valahányszor
grafikonon ábrázoljuk egy test mozgását vagy egy mennyiség változását az idő
függvényében. Arra is képessé tett minket, hogy most először olyan pontos órákat
készítsünk, amelyekkel az égitestek után végre a földi testek mozgását is mérhetjük.

A következő lépést a matematikai és fizikai függvényrendszerek közti összefüggések

feltárásában azok a szerkezetek jelentették, amelyek fizikai mozgásokkal fejezik ki a
logikai műveleteket. Ezt az elgondolást alkalmazták az első mechanikus
számológépekben és a lyukkártyás logikai gépezetekben, de valójában a modern
számítógép feltalálásával nyerte el méltó alkalmazását.

De a Descartes analitikus geometriájával kezdődő folyamatban a végső lépést az a

felfedezés hozta, hogy ha egy fizikai rendszer megfelel egy matematikai rendszernek,
akkor fizikai rendszer leírhat egy másik fizikai rendszert is.

Ilyenformán elektromos impulzussorozatokkal leírhatjuk a hanghullámokat vagy a képeket, és mindezeket

ábrázolhatjuk elektromágneses hullámokkal. Így jöhetett létre a telekommunikáció - amely önmagában is az
egyik legfontosabb találmány -, ami elképzelhetetlen lenne az egyik rendszernek a másik által
történő megjelenítése nélkül.

A telekommunikáció egy kérdést is felvetett: mi az, ami nem változik, miközben egy jelet hanghullámból
elektromos impulzusokká vagy elektromágneses hullámokká alakítunk? A válasz az információ, de nem
hiszem, hogy értjük is a szó valódi jelentését. Néhányan például nemcsak azt állítják, hogy valamely fizikai
vagy matematikai rendszer leírható egy másikkal, hanem azt is, hogy létezik egy kódolás, amely megengedi,
hogy bármely eléggé bonyolult fizikai vagy matematikai rendszer leírható legyen bármely másikkal. Ez
visszavezet bennünket Descartes-hoz, aki az elme és az agy közötti kapcsolatot akarta megfejteni. Az
információ fogalma nem a teljes válasz, de egy olyan nyelv, amin kérdéseket tehetünk fel - egy nyelv,
amelyet Descartes nem ismert. Akárhogy is, az ő felfedezése nélkül két
függvényrendszer közötti megfeleltetésnél nem beszélhetnénk "információról". Nem
ismernénk a matematika nagy részét, nem létezne telekommunikáció és számítógép.
Így tehát a megfeleltetés fogalma nemcsak a legfontosabb matematikai találmány,
hanem előfeltétele az utóbbi néhány évszázad számos fontos találmányának is.

LEE SMOLIN elméleti fizikus, a Pennsylvania State Universityn működő Center for
Gravitational Physics and Geometry munkatársa, a Life of the Cosmos című könyv szerzője.

GEORGE LAKOFF
 A fogalom fogalma

Mint elemző nyelvész, akinek a dolga a tudatos és a tudattalan fogalmi rendszerek

tanulmányozása, elgondolkodtam a találmány szó jelentésén.

A javasolt legkézzelfoghatóbb "találmányok" mechanikus vagy biológiai lelemények voltak:

nyomdagép, számítógép, fogamzásgátló tabletta. Egy lépéssel távolabb állnak a
konkrét, technikai találmányoktól a különleges szellemi jellegű technikai találmányok:
Gödel tétele, arab számok, a nem Föld központú világegyetem, a természetes
kiválasztódás elmélete, számítástechnika. Még egy lépéssel távolabb vannak ezektől
az általános szellemi jellegű találmányok valamilyen speciális területhez - tudomány,
politika stb. - kötötten, például a tudományos módszer és a demokrácia. Én még egy lépéssel tovább
szeretnék menni, és egy olyan találmányt megemlíteni, amire az összes fent említetthez szükség volt.

A legalapvetőbb, legáltalánosabb szellemi jellegű találmány a fogalom fogalma.

Valamivel több mint kétezer éves - inkább kétezer-ötszáz -, legalábbis Nyugaton. Olyan értelemben
"találmány", hogy az emberek szándékosan és tudatosan fogalmazták meg: ismereteim szerint a világ nem
minden bennszülött kultítrájában alkotnak fogalmakat, mint olyan valamit, ami tudatosan alakítható.

Minden más emberi találmányhoz szükséges az a tudat, hogy az ember szándékosan,

tudatosan alakíthat ki új fogalmakat. Ezt magától értetődőnek véljük, de valójában
egyáltalán nem természetes dolog. A hároméves gyerekek sok fogalmat ismernek, és
újakat is kitalálnak. Ide nincs képük a fogalomról, mint Fogalomról - a fogalomról, amit
átalakíthatnak; nem természetes nekik a gondolat, hogy az emberek maguk alkotnak
új fogalmakat. A fogalom fogalma kulturális képződmény, amit a gyerekeknek meg kell
tanulniuk.

Csak a fogalom fogalmának segítségével alkothatunk olyan tudatos, sajátos szellemi termékeket, mint
demokrácia, tudomány, számrendszer, számítógép, fogamzásgátló tabletta és így tovább. Minden egyes
találmánynak a fogalom fogalma a kiindulási alapja, és ezért szükségszerű feltétele.

GEORGE LAKOFF a berkeleyi University of California nyelvész-professzora, ahol az

Institute of Cognitive Studies munkatársa. Művei: Metaphors We Líve By (Mark Johnsonnal),
Women, Fire, and Dangerous Things: What Categories Reveal About the Mind, More than Cool Reason: A
Field Guide to Poetic Metaphor (Mark Turnerrel), Moral Politics és Philosophy in the Flesh (Mark
Johnsonnal).

ANDY CLARK
A digitális ökoszisztéma

Én a digitális ökoszisztémát tartom a legfontosabb találmánynak.

A digitális ökoszisztéma egyfajta univerzum, amely az elektronikus médiában

keletkezik - egy olyan univerzum, ahol evolúció és komplex kölcsönhatások figyelhetők
meg. A klasszikus példákat a mesterséges élet kutatásából vehetjük. Tom Ray Tierra-
tervét idézhetjük: kódsorozatok versenyeznek olyan erőforrásokért, mint a CPU
mikroprocesszor-idő, és a sikerért folytatott stratégiák sorozata fejlődik, amelyek újra
és újra kihasználják elődeik gyengéit és a hibáit (lásd An Approach to the Synthesis of Life -
Az élet szintézisének egyfajta megközelítése című cikkét az Artificial Life 2-ben).

De a terv sokkal nagyobb volumenű. A világháló és a különböző keresőprogramok

összefogtak egy óriási, egységes digitális ökoszisztéma felépítéséért, s ebben a
rendszerben olyan ötletek és termékleírások kapnak helyet, amelyeknek az életmódunkra gyakorolt hatását
még éppen csak érezni kezdjük. Az emberi elmének sohasem jelentett korlátot a fej, az emberi elme mindig a
fej, a mesterséges eszközök (mint a toll és a papír), valamint a kommunikációk és a kölcsönhatások
hálójának összessége volt. Ahogy a Being There-ben állítom, az emberi faj nagy vívmánya, hogy világunkat
elég okossá tette ahhoz, hogy a miénkhez hasonló elmék békés butaságban nyugodhassanak. Ezt a
nyomot követve, a világháló és az internet-technológiák fejlődése jól jelzik a következő
nagy ugrást az emberi gondolkodás és értelem fejlődésében. Hiszen most már létezik
egy olyan közvetítő közeg, ahol a gondolatok eddig sehol nem tapasztalt könnyedséggel
utazhatnak, mutálódhatnak, újra összekapcsolódhatnak, terjedhetnek és - egyre inkább - áttörik a régi
kulturális, nyelvi, földrajzi és politikai határokat.

Mi több, elkezdhetjük kísérleteinket a digitális ökoszisztémák szűkebb területein, mint

egy aranyketrecben, hogy egyre jobban megértsük azoknak a nagy, szerteágazó,
önrendszerező (jelenleg hálózatra épülő) digitális ökoszisztémáknak a tulajdonságait,
amelyeknek most már mi is szerves részeivé váltunk. Ezeknek a tulajdonságoknak az
ismerete fontos mind az irányelvek meghatározásában (milyen szabályozás hozza létre
és tartja fenn a hatékony önszervezéshez az optimális körülményeket egy komplex és
igen bizonytalan világban?), mind morális és gazdasági okokból. Az emberi agy
egyszerűen alkalmatlan a komplex, összetett, folyamatos, kétirányú kölcsönhatások eredményeképp
kialakuló rendszer áttekintésére. Erre szolgáltatnak példát Mitchell Resnicknek a MIT Média Laborban
végzett számítógépes modellezései, melyeket a Turtles, Termites, and Traffic Jams (Teknősök,
termeszek és közlekedési dugók) címen adott közre 1994-ben). Ezekből meglepő
módon az derül ki, ha egy csoport minden tagja ragaszkodik ahhoz, hogy szomszédai
minimum 30%-a vele "azonos x"-ű legyen (az x lehet a nem, a származás, a szexuális
beállítottság vagy bármi más), akkor rövid időn belül egy határozottan elkülönülő
ökológiai alrendszer jön létre, amely rendkívül sok "tiszta x" szomszédsági viszonyt
tartalmaz. Talán ha gyermekeink képesek nagyon nagy méretű digitális
ökoszisztémákkal játszani - a Sim Cityhez hasonló játékokkal vagy a Resnick-féle
Starlogóhoz hasonló új modellezésre épülő oktatóeszközökkel -, még megtudhatnak
valamit arról, hogy miként jelezzük előre, ismerjük meg vagy kerüljük el az ilyen
kialakuló rendszereket.

A digitális ökoszisztémák nem pusztán radikálisan alakítják át a teret, amelyben az

emberi agy gondolkodik és megoldásokat keres, hanem segítségével az is lehetővé
válik, hogy jobban megfejtsük azt a fajta komplex rendszert, amelynek most részei
vagyunk. Én a kettős átokra szavazok.

ANDY CLARK filozófiaprofesszor az Institute of Cognitive Studies (Washington

University, Saint Louis) igazgatója. Művei: A megismerés építőkövei (Budapest, Osiris,
1999), Associative Engines és Being There: Putting Brain, Body, and World Together Again.

GEORGE JOHNSON
A matematikai megfeleltetés

A leghatékonyabb földi találmányok egyike biztosan az, hogy képesek vagyunk a

jelenségeket analóg vagy digitális módon számokkal megjeleníteni, majd ezt a modellt
a valódi világ eseményeinek előrejelzésére felhasználni. Ez az információrobbanás
tulajdonképpen a nulladik év előtt kezdődött a püthagoreusokkal és több lépcsőben
fejlődött, többek között a differenciál- és integrálszámítás feltalálásán át a legutóbbi
idők Boole-algebrájáig és a digitális modellezésig.

Éppilyen fontos volt nemrégiben az a bennünket alázatra intő felfedezés, hogy

megvannak a határai ennek a tudományos térképészetnek - és bármilyen nagy a
kísértés, a térkép sohasem helyettesítheti a valóságot.

GEORGE JOHNSON a New York Times külsős munkatársa. Könyvei többek között: Fire in the
Mind: Science, Faith, and the Search, for the Order, In the Palaces of Memory: How We Build the Worlds
Inside Our Heads, Machinery of the Mind: Inside the New Science of Artificial Intelligence és Strange
Beauty: Murray Gell-Mann and the Revolution in 20th Century Physics.

HOWARD RHEINGOLD
A technika fejlődése

Az a fajta gondolkodásmód, ami lehetővé teszi, hogy a válaszadók kifejtsék nézeteiket

"az utóbbi két évezred legfontosabb találmányáról", az maga az utóbbi két évezred
legfontosabb találmánya. Nem lehet egyetlen dolgot a legfontosabb találmányként
kiválasztani az elmúlt kétezer évből. A technika fejlődése nem így működik. Inkább
tekinthető gondolatok hálózatának, mint nulla összegű játéknak.

Akkor leghatékonyabb a tudás, ha rájövünk, hogyan váltsuk át tudásunkat

hatékonysággá. A technológia haladását lehetővé tévő gondolathalmazok, gondolati
eszközök és szokások mind egy láthatatlan kulturális rendszer részei: egy tanult és
nem öröklött, egy feltalált és nem kifejlődött rendszeré, amely megbabonázza az
embert, hogy bizonyos módon lássa a világot.

A "technika" - ami látható, ami hangokat ad ki és ami ragyog - csupán egy sajátos szociális rendszer fizikai
megnyilvánulása. Ez a - Jacques Ellul által "la technique"-nak és Lewis Mumford által "technics"-nek hívott
- láthatatlan rendszer az utolsó három évszázadban bukkant fel, és fontosabb a hatására létrejött bármely
találmánynál.

Hiányzik-e valamilyen fontos találmány még a sorból most, amikor a találmányaink az egyetlen
evolúciós vetélytársunkká válnak? Nincs kialakult és egységes véleményünk egy
megfelelő döntéshozó irányelvről azokkal a hatékony technológiákkal kapcsolatban,
amelyeknek a létrehozásában olyan kiválóak vagyunk. Sok mindent tudunk arról,
hogyan tehető leghatékonyabbá a tudás. De még hiányzik a bölcsességünk, hogy
megfelelően éljünk a feltalálás hatalmával.

HOWARD RHEINGOLD a Webzine és az Electric Mínds nevű virtuális közösségek alapítója, az

első kereskedelmi Webzine, a HotWired alapító ügyvezető szerkesztője. Művei: Tools for
Thought, Virtual Reality és Virtual Community.
 UTÓSZÓ
Írta: Jared Diamond

Tizenegy éves ikerfiaim éppen most mesélték, hogy mit tanultak ma az iskolában. "Apu, Johannes Gutenberg
találta fel a nyomdagépet, és ez volt a történelem egyik legnagyobb találmánya." Gyerekkoromban nekem is
ezt tanították. Gyanítom, a legtöbb amerikai és európai iskolában - a kínai iskolákban viszont nem - ez
hangzik el.

Amit a nyomtatásról mondanak nekünk, részben igaz vagy legalábbis védhető. Én személy szerint az
évezred legjobb "találmányának" nevezném. (Később majd elmagyarázom, hogy a
"találmány" miért nem egészen a megfelelő szó rá.) Gondoljunk csak a modern
társadalmakra kifejtett óriási hatására! Nyomtatás nélkül nem olvasták volna rövid idő
alatt emberek milliói Luther Márton 95 pontjának eredeti szövegét, a Függetlenségi
Nyilatkozatot, a Kommunista Kiáltványt vagy egyéb forradalmi gondolatokat, amelyek
társadalmi megmozdulásokhoz vezettek. Nyomtatás nélkül nem fejlődhetett volna ki
igazi, sok emberre érvényes demokrácia. Nyomtatás nélkül nem lenne modern tudomány, amelynek
alapkövetelménye, hogy sokkal több ember sajátíthassa el a múltban felhalmozott tudást és sajátjával
gazdagítsa azt, mint Arisztotelész korában. Nyomtatás nélkül aligha rajzottak volna ki az európaiak
a világ különféle régióiba 1492 után, mivel a kezdetben elfoglalt területek (például
ahogy Pizarro elfogta az inka uralkodót, Atahualpát) megőrzéséhez több ezer további
hódító bevándorlására volt szükség, akiket a Pizarro tetteiről szóló beszámolók
késztettek útra kelni.

Tehát részben egyetértek azzal, amit a gyerekeimnek tanítottak - azzal, hogy a nyomtatás fontos. Semmilyen
más "találmánynak" nem volt ehhez fogható hatása. De a dolgokat bonyolítja, ha kizárólagosan
Gutenbergnek tulajdonítjuk ezt a találmányt, sőt ha magát a nyomdagépet
tulajdonítjuk neki: Gutenberg sokkal többet tett a nyomdagép feltalálásánál, és sokkal
kevesebbet a nyomtatás feltalálásánál. Pontosabb lenne az igazsághoz szó szerint
ragaszkodó mondat: "Gutenberg egy erre fogékony társadalomban fontos gyakorlati és
szimbolikus szerepet játszott annak a nyomtatástechnikának az újbóli, fejlettebb
formában történő feltalálásában, amelyet korábban a minószi Krétán Kr. e. körülbelül
1700-ban fejlesztettek ki:'

Miért terjedt el a Gutenberg-féle nyomtatás és a minószi miért nem? Ennek lebilincselő

története megingatja a szokványos elképzelést a magányos feltalálókról -
Gutenbergről, James Wattról, Thomas Edisonról és a hasonlókról. Gutenberg úgy alkotta
meg az évezred legjobb találmányát, hogy közben az elmúlt évezred legjobb példáját szolgáltatja a
találmányok valódi kibontakozásáról.

Még az amerikai és az európai iskolások is, akik Gutenberg magasztalásán nőttek fel,
hamarosan megtanulják, hogy Kínában már hosszú idővel Gutenberg előtt létezett
nyomtatás, tehát nyilvánvalóan nem ő találta fel. A kínai nyomtatás valószínűleg a Kr.
e. 2. század tájékán kezdődött, amikor márványhengerekre vésett buddhista
szövegeket tintával kentek be, és rányomták az új kínai találmányra, a papírra. Kr. u.
868-ra Kínában már könyveket nyomtattak. De a kínai nyomdászok többsége
fakockákra véste vagy valahogy máshogyan írta rá a szöveget ahelyett, hogy
betűnként rakta volna össze, mint Gutenberg (és szinte valamennyi későbbi nyomdász,
akik alfabetikus kéziratokat használtak). Gutenberg tehát nem a "nyomtatást", hanem
a "cserélhető betűs nyomtatást" találta fel - azaz önálló, ólomból öntött betűket
használt, amelyeket össze lehetett állítani szöveggé, kinyomtatni, szétszedni és újra
használni.

Most már minden a helyére került a történetben? Nem, még ez sem Gutenberg
érdeme. Már Kr. u. 1041 körül a kínai alkimista Pi Cseng megszerkesztette a cserélhető
betűtestet agyag és enyv keverékének a kiégetésével. A Pi Cseng találmányát
továbbfejlesztő számos feltaláló között ott van a koreai király, Htai Tjong (öntött bronz
betűtest Kr. u. 1403 körül) és a holland nyomdász Laurens Janszoon (fa betűtest,
kézzel belevésett betűkkel Kr. u. 1430 körül). Ennyi feltaláló közül Gutenberget - azt
gondolom, megérdemelten - emelhetjük ki azokért a különlegesen kulcsfontosságú
fejlesztéseiért, amelyek sokkal hatékonyabbá tették a nyomtatást. Ezek közé tartozik a
legeredetibb fejlesztése, a (nyomda)gép használata, valamint a már meglévő
módszerek továbbfejlesztése: a tartós ólombetűk tömeggyártásának technikája, az új
fémötvözet a betűtesthez és az olaj alapú nyomdafesték. De szimbolikus okok miatt is
kényelmes nekünk Gutenberg kiemelése: az 1455-ben általa nyomtatott csodálatos
Biblia, a mai napig fennmaradt első európai könyv egyben a nyugati könyvnyomtatás
kezdetét is jelzi.

A legkorábbi, cserélhető betűs nyomdagép feltalálójának címére nem pályázhat se

Gutenberg, se Pi Cseng, az egy ismeretlen nyomdászt illet az ősi minószi Krétáról. A
minószi nyomdagép létét csupán egy darab 15 cm átmérőjű égetett agyagkorong
bizonyítja, amely az egyik legizgalmasabb régészeti rejtély A krétai Phaisztoszban Kr.
e. 1700-ban épített palota romjai alatt mélyen eltemetve talált korong mindkét oldalát
241 gyönyörű, spirálisan sorakozó jel borítja, amelyek 45 különböző "betűre"
(tulajdonképpen szótagjelekre) oszthatók, s jelentésüket csak néhány évvel ezelőtt
sikerült megfejteni: ezt az ősi görög írást használták a Homérosz előtti időkben.
Megdöbbentő módon a phaisztoszi korong jeleit nem kézzel vésték bele az agyagba,
mint az összes többi agyagtáblán talált ősi írást, hanem a 45 jel egy-egy ütéssel volt
rányomva. Nyilvánvalóan valamelyik krétai úgy 2741 évvel megelőzte Pi Csenget.
Miért merült feledésbe a minószi nyomtatás ahelyett, hogy további fejlesztésekre ösztönzött volna
a nyomtatási technika terén, ahogyan a kínai és a reneszánsz kori európai nyomtatás? Miért volt hajlandó a
reneszánsz Európa az évezred legjobb találmányát a javára fordítani, és miért volt erre képtelen a minószi
Kréta?

Néhány dolog erősen csökkentette a minószi nyomtatás értékét. Technológiailag a

fogantyús, kézzel készített dúcok nehézkesek voltak. (A nehézkes technológia a
legelső, 1866-ban feltalált belső égésű motor hasznosítását is meggátolta: a motor két
méter magas volt, így nem lehetett motorkerékpárokba és gépkocsikba beépíteni). A
minószi nyomtatás eredményessé tételéhez még sok egyéb technikai eszközre lett
volna szükség, amelyek csak később váltak elérhetővé, mint a papír, a jobb minőségű
tinták, fémek és prések. A korai minószi írásrendszer - amely inkább szótagokból, mint
betűkből állt - maga is annyira nehezen érthető volt, hogy csak néhányfajta szöveg
írására volt alkalmas, talán csak az adólisták és a királyi propaganda rögzítésére.
Ennek következtében alig volt, aki a minószi írást olvasni tudta volna - feltehetően
nem több pár palota néhány tucat írnokánál. A kínai nyomtatás hasznosságát
ugyanennyire gátolta a sajátos kínai, nem alfabetikus írásrendszer. Az, hogy több ezer
különböző cserélhető betűre van szükség, mindegyiken egy-egy külön kínai írásjellel,
Pi Cseng találmányát sokkal kisebb hatékonyságúra kárhoztatta, mint a már létező,
Kína-szerte elterjedt kézinyomás.

Ennek tükrében Gutenberg fejlesztése a nyomtatás terén a reneszánsz Európában nagy előnnyel bírt
a kínai nyomtatáshoz és sok előnnyel a minószihoz képest. A kínaitól eltérően az
európai írás alfabetikus volt, miáltal lehetővé vált a több ezer helyett csupán néhány
tucat cserélhető betűvel való nyomtatás. Az ősi krétai nyomtatással ellentétben a reneszánsz
európai nyomdagépek papírt használhattak (amely Kr. e. 1700-ban még ismeretlen volt) és százszorta
fejlettebb fémeket, tintákat és préseket.

Említettem, hogy Gutenberg nem csupán az évezred legjobb találmányát fejlesztette ki, de a legjobb
példa arra, hogyan bontakozik ki egy találmány. Az egyik körvonalazódó következtetés
az, hogy a találmányokkal, mint a fejlődés motorjaival kapcsolatos elfogadott
nézeteink gyakran nem a lényeget érintik. Egy találmányt megalkotni talán a
könnyebbik dolog; az igazi akadályt a haladáshoz az is jelentheti, hogy a
társadalomból hiányzik a befogadókészség a találmány hasznosításához. Az
ólombetűs nyomtatást nem lehetett olyan nehéz kieszelni, hiszen Pi Cseng, Laurens
Janszoon és több ismeretlen minószi egymástól függetlenül ugyanazzal az ötlettel állt
elő. Tehát a minószi "Gutenberget" a minósziak nyomtatás iránti érdektelensége
akasztotta meg. A korukat híresen meghaladó egyéb találmányok között szerepel a
kerék a Kolumbusz előtti Mexikóban (a játékok közé száműzték, mivel a mexikói
indiánok nem tartottak igásállatot) és a cro-magnoni cserépedények Kr. e. 25.000-ből
(ugyan melyik nomád vadász vagy gyűjtögető akar cserépedényeket cipelni egyik
táborból a másikba?). Néhány évtized múlva a magazinok talán arról fognak cikkezni, hogy
vajon miért volt képtelen a 20. század végi Amerika a szuperszonikus közlekedés polgári felhasználási
módjait megtalálni, holott már tökéletesen képesek lennénk a kivitelezésére.

Amint arra a nyomtatás története megtanít bennünket, a nagy feltalálásokhoz vezető

technológiai áttörések általában teljesen más területekről érkeznek. Például ha egy
királynő az ősi Krétán egy Minószi Manhattan Tervbe kezdett volna, hogy a fejlett
nyomtatás segítségével elterjedjen az általános műveltség, feltehetőleg nem a sajt-, a
bor- és az olajbogyóprések fejlesztését szorgalmazta volna - holott ezek szolgáltatták a
prototípusokat Gutenberg legeredetibb nyomtatástechnikai felfedezéséhez.
Hasonlóképpen, az 1930-as évek amerikai katonai stratégiai vezetői, akik iszonyú
pusztító erejű bomba kidolgozásával próbálkoztak, valószínűleg jót nevettek volna, ha
valaki olyan misztikus célra kér tőlük pénzt, mint a transzurán elemek kutatása.

A feltalálókat hősöknek tartjuk, akik zsenijükkel felismerik és megoldják koruk

legégetőbb problémáit. Valójában a legnagyobb feltalálók kísérletezgetők voltak, akik
a kísérletezést önmagáért szerették, és utólag kellett kitalálniuk, mire is lehet jó (ha
egyáltalán jó valamire) a kifejlesztett eszköz. Amikor Otto Hahn és Fritz Strassman
1938-ban felfedezte a maghasadást, ők nem német bombacsinálók voltak, hanem
érdeklődő német kémikusok, akik az uránnal kísérletezgettek.Ami Gutenberget illeti,
fogalmunk sincs, eredetileg mivel kísérletezett, de azt tudjuk róla, hogy ügyes
fémmunkás volt, egy aranyműves céh tagja, és nyilvánvalóan fantasztikusan bánt a
fémekkel.

A kísérletezgetés eredményeképp létrejött találmányok ékes példája Thomas Edison fonográfja, amelyet
általában Amerika legkiválóbb feltalálója legkiválóbb találmányának tartanak. Edison 1877-ben
nem azért építette meg első fonográfját, mert tömegek követelték volna, hogy
Beethoven szimfóniáit otthon akarják hallgatni. Őt az a kérdés izgatta, hogy milyen
eszközzel lehet a hangot rögzíteni. Miután elkészítette a szerkezetet, nem igazán
tudta, mihez kezdjen vele, tehát összeírt magának tíz lehetséges felhasználási módot.
A lista élén olyasmik álltak, mint haldokló emberek utolsó szavainak a rögzítése, az idő
bemondása, a kiejtés tanítása. Amikor ügyes vállalkozók a találmányt zenélő
szerkezetté alakították, Edison tiltakozott ötletének a lealacsonyítása ellen.

A feltalálókat illető általános félreértéssel kapcsolatban, miszerint társadalmi

problémákat akarnak megoldani, az a szólás járja, hogy a szükség a feltalálás anyja.
Valójában a feltalálás a szükség anyja, mivel olyan szükségleteket ébreszt, amelyek
azelőtt nem léteztek. (Legyenek őszinték: vágytak-e igazán egy hordozható CD-
lejátszóra azelőtt, hogy létezett volna?) A társadalom nemhogy örömmel üdvözölné a
feltételezett igényeinek kielégítését célzó találmányokat, hanem korlátozott
érdeklődése miatt inkább ellenáll az újításoknak. Gutenberg idejében senki sem
sóvárgott egy új módszerért, amellyel könyveket lehet sokszorosítani: a munkájukat
féltő másolók tömeges nyomására egyes helyeken be is tiltották a nyomtatást. Sok
évtizeddel az első belső égésű motor 1866-os megépítése után is szükségtelennek
ítélték a motoros járműveket, mert az emberek meg voltak elégedve a lovakkal és a
vasúttal. A tranzisztort az Egyesült Államokban találták fel, de az amerikai elektronikai
ipar nem vett róla tudomást, mert védte az elektroncsöves termékekbe fektetett
tőkéjét; a háború után a szétbombázott Japánban a Sonyra várt, hogy tranzisztorokat
alkalmazzon az elektronikus fogyasztási cikkekben. Hasonló példákban bővelkedünk
ma is: a japánok továbbra is ragaszkodnak szörnyen bonyolult írásjeleikhez az
ábécével szemben, a Los Angeles-i kocsitulajdonosok ellenállnak a földalattinak és az
írógépekhez és számítógépekhez gyártott billentyűzetek szerkezete továbbra is a nem
túl hatékony QWERTY típusú, ahelyett hogy egy ésszerűbben tervezettre térnénk át.

Mindezek a félreértések a találmányokkal kapcsolatban beleivódnak a nemzeti tudománypolitikába. Minden

évben akad néhány választott tisztségviselő, aki némely alapkutatásokra fordított támogatást
az adófizetők pénze elpocsékolásának tekinti, és arra biztat, hogy a
"problémamegoldásra" összpontosítsunk - tehát az alkalmazott kutatásra. E
gondolkodásmód legártalmasabb képviselője Wisconsin korábbi szenátora, William
Proxmire volt, aki rendszeresen meghirdette saját "Aranygyapjú" díjait, gyakran
nevetségessé téve azokat az alapkutatásokat, amelyeket különösen hiábavalónak vélt.
Természetesen nagy mennyiségű alkalmazott kutatásra van szükség, hogy az
alapfelfedezéseket működő termékekké alakítsák - egyik ékes példa erre a Manhattan
Terv, amely három évet és kétmilliárd dollárt fektetett Hahn és Strassman
maghasadással kapcsolatos felfedezésének atombombává alakításába. De a világ
tudatlan Proxmire-jei elsiklanak afölött, hogy sem a legnehezebb technikai problémák megoldása, sem a
legtöbb alapkutatási felfedezés lehetséges hasznosítását nem lehet megjósolni. Ugyanis a penicillint, a DNS-
láncot és a 20. századi tudomány és technika összes többi csodáját véletlenül fedezték fel
kíváncsiságtól vezérelt kísérletezők.

Tehát felejtsük el a történeteket a zsenikről és a feltalálókról, akik a társadalmi

szükségletek kielégítésén mesterkedtek, egyedül megoldották a problémát és
megváltották a világot.

Ilyen zseni sohasem létezett; csak kreatív elmék hosszú sora, akik váratlanul és hatékonyan járultak hozzá
történelmünkhöz. Ha Gutenberg nem tervezett volna jobb ötvözeteket és tintákat a korai nyomtatáshoz,
akkor valaki más tette volna meg, aki fémekkel és olajokkal kísérletezett. Az évezred legjobb
felfedezéséért Gutenberget illeti a dicsőség egy része - de nem a legnagyobb része.

JARED DIAMOND a University of California, Los Angeles Medical School orvosprofesszora, a Guns,
Germs, and Steel: The Fates of Human Societies című könyv szerzője, amely 1998-ban
megkapta az általános kategória Pulitzer-díját és a brit Rhone-Poulenc Tudományos
Könyv Díjat. Művei között szerepel az 1992-ben a Los Angeles Times legjobb tudományos
könyvnek járó díját és a brit Rhone-Poulenc Tudományos Könyv Díjat elnyerő The Third
Chimpanzee, valamint a Miért élvezet a szex? (Budapest, Vince Kiadó, 1997).
 A VÁLASZADÓK

Anderson, Alun (a karavella)

Anderson, Philip (a kvantumelmélet)
Baez, John C. (a találmányokat lehetővé tevő társadalmi struktúrák)
Barbour, Julian B. (a harang és a szimfonikus zenekar)
Barondes, Samuel H. (a szervezett tudomány)
Barrow, John D. (az indo-arab számrendszer)
Bateson, Mary Catherine (a "gazdaság-orientált férfi" - a legunalmasabb találmány)
Bateson, Patrick (a villanyáram)
Berreby, David (az információgazdaság)
Blackmore, Susan (a fogamzásgátló tabletta)
Blakemore, Colin (a fogamzásgátló tabletta)
Brand, Stewart (a kereszténység és az iszlám)
Brooks, Rodney (a villanymotor)
Budiansky, Stephen (a ló háziasítása)
Buss, David (a televízió, különös tekintettel a párválasztási szokásokra)
Calvin, William H. (a számítógép, tekintettel az éghajlatmodellezésre)
Campbell, Philip (a nyomdagép)
Cherfas, Jeremy (a kosár)
Chou, Luyen (a filozófiai kétkedés)
Clark, Andy (a digitális ökoszisztéma)
Cochrane, Peter (az elektroncső)
Cooper, Ron (a desztilláció)
Cumis, Ciarniss (Gutenberg nyomdagépe)
Csíkszentrnihályi Mihály (több minden, köztük a zászló)
Dawkins, Richard (a spektroszkóp)
Dehaene, Stanislas (az oktatás koncepciója)
Dennett, Daniel C. (az elem)
Devlin, Keith (az indo-arab számrendszer)
de Zengotita,Thomas (a geometria)
Diamond, Jared (utószó)
Dworak, John C. (a számítógép-hálózatok)
Dyson, Esther (az önkormányzás)
Dyson, Freernan (a széna)
Dyson, George (az univerzális Tarring-gép)
Ewald, Paul W (a szelekció általi evolúció)
Gardner, Howard (a klasszikus zene)
Gell-Mann, Murray (kétkedés a természetfölöttiben)
Goldsmith, Don (helyünk fölismerése a kozrmoszban)
Goodwin, Brian C. (a nyomdagép)
Gould, Gordon (a kettős könyvelés)
Greene, Brian (a távcső)
Guzman, Viviana (a televízió)
Haig, David (a számítógép)
Hameroff, Stuart R. (az érzéstelenítés)
Hauser, Marc D. (az elektromos világítás és az aszpirin)
Hersh, Reuben (a kérdő mondat és az űrutazás)
Hertzberg, Hendrik (a nyomtatás)
Hillis,W Daniel (az óra)
Holland, John Henry (a táblajátékok)
Horgan, John (a szabad akarat)
Huber-Dyson, Verena (a matematikai analízis)
Humphrey, Nicholas (az olvasószemüveg)
Hut, Piet (az autonóm eszközök megépítése)
Johnson, George (a matematikai megfeleltetés)
Johnson, Steven (a város)
Kosko, Bart (a differenciál- és integrálszámítás)
Krauss, Lawrence M. (a programozható számítógép)
Lakoff, George (a fogalom fogalma)
Langton, Christopher G. (a távcső és az evolúciónak a természetes kiválasztódáson
alapuló elmélete)
Lanier, Jaron (az emberi ego)
l.edernran, Leon (a nyomdagép, de a termosz fontosabb)
LeDoux, Joseph (többféle, többek közt a hit, hogy minden ember egyenlőnek
teremtetett)
Lepowsky, Maria (a fogamzásgátló tabletta, a lőfegyver és a vízműépítés)
Maddox, John (a differenciál- és integrálszámítás)
McCarthy, John (a folyamatos tudományos és technikai haladás gondolata)
Miller, Geoffrey (a piackutatás)
Minsky, Marvin (a szag felismerése)
Morris, Marney (az atombomba)
Morton, Oliver (a génsebészet)
Myers, David G. (a kontrollcsoport)
Nesrnith, Michael (a kopernikuszi világkép)
Nesse, Randolph (a nyomtatás)
Norretranders,Tor (a tükör)
O'Donnell, James J. (a 20. század végi egészségügyi ellátás)
Ogilvy, Jay (a szekularizmus)
Pickover, Clifford (a papírkészítés)
Pignatelli, Paolo (az egyetem)
Pinker, Steven (az ábécé és a lencse)
Potts, Richard (a repülőgép)
Provine, Robert R. (az általános iskoláztatás)
Rafelson, Bob (a Gatling-géppuska)
Ramachandran, V S. (az indo-arab számrendszer)
Rennie, John (a Volta-elem)
Rheingold, Howard (a technika fejlődése)
Rose, Steven (demokrácia és társadalmi igazság)
Rushkoff, Douglas (a radír)
Sabbagh, Karl (a szék és a lépcső)
Schank, Roger C. (az internet)
Searle, John R. (a "zöld forradalom")
Segre, Gino (a lencsék)
Sejnowski, Terrence J. (a digitális bit)
Shapiro, Itobert (a genetikai térkép)
Shaw, David E. (a tudományos módszer)
Shirky, Clay (a Gödel-féle nemteljességi tétel)
Simonyi, Charles (a nyilvátos kulcsú rejtjelező rendszerek)
Smolin, Lee (a matematikai megfeleltetés)
Sperber, Dan (a számítógép és az atombomba)
Standage,Tom (a telekommunikációs technológia)
Steel, Duncan (a harminchárom éves, angol protestáns kalendárium)
Tallack, Peter (a kengyel és a hám)
Traub, Joseph (a tudományos módszer)
Trehub,Arnold (Otto von Guericke gépezete)
Tudge, Colin (az eke)
Turkle, Sherry (a tudattalan fogalma)
Warwick, Henry (semmi)
Westbury, Christopher (a valószínűség-elmélet)
Wolpoff, Milford H. (a tudomány)
Zangger, Eberhard (semmi említésre méltó)
Zimmer, Carl (a vízmű)