ORTOPÉDIA

JEGYZET

2002.

1
ORTOPÉDIA

1/b.) Sántítás

2/b.) Veleszületett és szerzett csípőficam

3./b.) A betegvizsgálat szempontjai

4./b.) Alapfogalmak: izületi mozgás, stabilitás, végtagtengely

5./b. Coxarthrosis műtéti kezelése

6./b.) A térdizület ortopédiai betegségei és műtéti kezelésük

7./b.) A kéz gyakoribb betegségei

8./b.) Vállbetegségek

9./b.) A láb betegségei

10./b. I. Gerincbetegségek,
II.Mellkasdeformitások

11./b.) Gerincműtétek

12./b.) Gyulladásos betegségek

13./b.) Fejlődési rendellenességek

14./b.) Idegrendszeri betegségek mozgásszervi vonatkozásai

15./b. A növekedésben lévő szervezet gyakoribb ortopédiai betegségei

16/b.) Gipszkötés

17/b.) Ortézisek, ortopéd cipők

18/b.) Műtéti típusok

19/b. Endoprotézisek

20./b. Postoperatív (műtét utáni) rehabilitáció műtét utáni időszakra

21./b.) A kéz gyakoribb betegségei

22./b. Scheuermann kór

25./b) Psychotherapia jelentősége a krónikus mozgásszervi betegek kezelésében és

rechabilitációjában

2
1/b.) Sántítás

Vizsgáljuk a járást (beteg vizsgálat fontos része).

Az alsó végtagot teljes hosszában lássuk.
• síkban, egyenes alapon való járást és
• lépcsőn járást vizsgáljuk.

Normális járás
Az alsóvégtagok mozgása folyamatos, szimmetrikusan ciklusos és az égész test mozgása
harmonikus.
Meg kell nézni:
• a lépések hosszát,
• a lépések szélességét (széles alapon járás),

Sántítás az a jelenség, amikor a járás ritmusa megbomlik, az alsó végtagok mozgása elveszíti
szimmetrikus jellegét, ill. a két alsó végtag mozgásciklusa eltér egymástól.

A sántítás okai (tudni)

1. Kímélő sántítás: fájdalom miatt sántít a beteg.
Az alsó végtag bármely izületének bármely része terhelésre vagy mozgásra fájdalmas.
Általános jellemzője:
• az érintett oldalon a támaszkodási szak megrövidül,
• az ellenoldali láb lengési hossza és időtartama is rövidebb,
• védekező jellegű kényszertartás alakul ki.
2. Izületi mozgáskorlátozottság
• az izületi mozgáspálya beszűkül betegség következtében,
• ez érinti a járáshoz szükséges mozgásterjedelmet is.
3. Izületi instabilitás
• az izület betegsége miatt;
• a csontok, a rögzítő apparátus hibája miatt;
• a támaszkodás fázisában az alátámasztás bizonytalansága miatt;
4. Izomerő gyengülés pl:
• izombénulás miatt,
• csípőizületek betegsége miatt.
Trendelenburg tünet
Csípőficamban és ahol a csípő abduktor (távolítók) izmai sérülnek a m. gluteus
medius, m. gluteus minimus (középső- és kis farizom) érintettsége jellemző tünetet ad:
a támasztó fázisban az érintett oldalon és az ellenoldalon is a medencét megtartani
nem tudják, és a medence az ellenoldalon lebillen
5. Végtagrövidülés
Alsó végtag egyoldali rövidülése.

A sántítás mértéke:
Minél nagyobb a két alsó végtag hossza közötti különbség, annál nagyobb mértékű a
sántítás. Ilyenkor a rövidülés kompenzálása a lumbális gerincszakasz oldalirányú
görbületével és a rövidebb végtag oldalán a medence süllyesztésével, ill. a láb
(hosszabb végtag) flexiós (hajlított) tartásával lehetséges.

3
2/b.) Veleszületett és szerzett csípőficam
Luxáció coxae congenita

Csípőizületet (articulatio coxae)

• az acetabulum (izületi árok) és
• a combcsont feji része (caput femoris) alkotja.

A acetabulum olyan mély, hogy a fejnek mintegy kétharmad részét magában foglalja.
Ez az anatómiai helyzet nagymértékben hozzájárul a csípőizület teherbíró
képességének fokozásához. A csípőizületben az izületi tokon belül is található
izületi szalag. Az izületet körülvevő igen erős szalagok összetartják az ízesülő
csontokat.

I. Veleszületett csípőficamról beszélünk,

ha az újszülött csípőizületének vápája, mélyedése és a normálisan beilleszkedő
combcsont (combcsont fejecs) különválik. A hiba oka ismeretlen. A csípőficam
gyakoribb lányokban, farfekvéssel született csecsemőknél.
Speciális pelenka használata gyakran sikeresen javítja a ficamot. Egyébként
sínezés, rögzítőkötés (Pavlik kengyel) vagy ortopédiai műtét szükséges.
A veleszületett csípőficam sokkal gyakoribb

veleszületett csípőizületi elváltozások:

a.) Laza csípő

A combcsont feje az izületi vápából kifelé nyomható, de nem hagyja el a vápát.

b.) Instabil luxálható csípő (megváltoztatható csípőficam)

A femur (combcsont) fej a vápából hátrafelé kinyomható, és közben
zökkenést hallunk.

c.) Luxáció (ficam) coxae (csípőizület) congenita (veleszületett) (veleszületett

csípőficam)
Ilyenkor nyugalmi helyzetben a femurfej a vápán kívül tartózkodik. A hajlított
csípőt abdukálva a femurfej zökkenés kíséretében reponálható (visszarakható)
a vápába. Addukcióra reluxáció következik (újra kificamodik).
Luxációs-repozíciós jel. (Ortoláni tünet)

d.) Dysplasia (rendellenes fejlődés) coxae congenita (veleszületett csípőizületi

rendellenesség)
Csökevényes fejlődés. Az izületi vápa sekélyebb a normálisnál.
Tünetek: ugyanazok, kezelése nehezebb.

e.) Subluxácio (tökéletlen ficam) coxae congenita (majdnem ficam)

Hasonlít a veleszületett csípőizületi rendellenességhez.
A femur fejet az izületi vápa nem fedi be.

4
f.) Teratológiai csípőficam (fejlődési rendellenesség, torzszülött)
Méhen belüli életben alakul ki, egyéb fejlődési rendellenességgel jár együtt.
Nem lehet reparálni (visszarakni) a deformitások miatt.

Csípőizületi betegségek előfordulása

Gyakori betegségek Magyarországon az élveszületettek 1,5 %-ánál fordul elő.

Instabil (megváltoztatható) – luxáció (ficam) – dysplasia (rendellenes fejlődés)
Az instabil csípő a leggyakoribb, 60 %-ban spontán gyógyul. Lányoknál
négyszer, hatszor gyakoribb. Legveszélyeztetettebbek (5-10 %-ban) a faros
szülöttek. A medencevégű fekvés legtöbbször egyoldali a csípőficamú, és
gyakrabban érintett a bal oldal öröklődése
Polygénes (sokgénes) öröklődést figyeltünk meg.

Csípőficam szűrővizsgálata
• az újszülött osztályon 2.-4. napon vizsgálják meg a csecsemőt,
• a gyermekorvos 2.-3. hetes korában vizsgálja meg,
• 2.-3. hónapos korában ortopéd szakorvosnak is látni kell a
csecsemőt,
• ultrahanggal vizsgálják a csípőt.

Tünetek:
Csecsemőknél
Gyanú
• a végtagok nem egyforma hosszúak;
• az érintett alsó végtag kifelé forgatott helyzetben van,
• combránc és gluteus femoralis redő aszimmetrikus (fenék-comb
átmenet);
• az érintett oldalon kevésbé mozgatja a lábát;
Bizonyíték
(luxációs (ficam) – repozíciós (visszahelyezés) jel = ortholani tünet
(addukcio-abdukcio))
• Trendelenburg tünet:
Csípőficamban és ahol a csípő abduktor (távolítók) izmai sérülnek a
m. gluteus medeus, m. gluteus minimus (középső- és kis farizom)
érintettsége jellemző tünetet ad:
A támasztó fázisban az érintett oldalon és az ellenoldalon is a
medencét megtartani nem tudják, és a medence az ellenoldalon
lebillen.
• Duchanne (düsen) tünet: a betegek két lábon álláskor és
járáskor előredöntik a törzsüket (az álló oldal felé így korrigálják az
állapotot).
• Képalkotó eljárásokkal kell alátámasztani a diagnózist. 3.-4.
hónapos korban röntgenfelvételt végeznek, korábbi korban
ultrahangvizsgálatot.

5
 Kezelés:
Az első hónapokban el kell kezdeni a kezelést, legkésőbb 1 hónapos
korban.
A szűrővizsgálaton kötelező jelleggel megvizsgálják a csecsemőt.
Minél korábban kezdődik a kezelés, annál nagyobb a valószínűsége,
hogy maradványtünet nélkül gyógyul.
• terpesz (abdukciós) pelenkázásos módszer,
• Pavlik kengyel: 90 fokban felhúzott helyzetben tartja a csecsemő
csípőjét; 3 hetes kor után alkalmazható, bőrből készül, sok pántból
áll, lyukakkal állítható.
A gyógyításnak a járás kezdetéig be kell fejeződnie.
• abdukciós sín: a már ülni tudó gyerekeken alkalmazzák, hasonló
módszerrel működik, mint a Pavlik kengyel.
• műtéti terápia: ha a konzervatív kezelésre nem reagál.

II. Szerzett csípőficam

A csípőizület szerzett rendellenessége, több ok miatt létrejöhet (főleg felnőttkorban).

Lényege: a combcsont feje részlegesen vagy teljesen elhagyja az izületi vápát
(lágyrészsérüléssel is jár).

Ok:
• általában – trauma (magasból esés, autóbalesetek),
• degeneratív csípőizületet is érintő betegség, vérellátási zavarok,
gyulladás;
• helytelenül végzett és/vagy hibásan utókezelt (gyógyult) csípőműtétek
után;
• elhanyagolt, veleszületett csípőficam;
• idiopatiás.

Tünet: lásd veleszületett csípőficamnál

A medence stabilitása és a járás ritmusa megbomlik (ha tud egyáltalán járni).

Kezelés: kiváltó ok kiderítése és lehetőség szerinti gyógyítása

(főleg műtéti terápia).

6
3./b.) A betegvizsgálat szempontjai

A betegvizsgálat lépései:
1. Anamnézis (kórelőzmény) felvétele
• születéskori eseményekre visszakérdezni,
• terhesség, szülés körülményei,
• koraszülött volt-e,
• születési súly,
• mozgásfejlődése mikor indult és hogyan,
• testméretek (súly, magasság),
• munka- és szociális körülményei (munkahely, lakhely),
• jelenlegi tünetek milyensége:
• hogyan kezdődött (előzmény, sérülés),
• járt-e hidegrázással, lázzal az adott probléma,
• volt-e a családban hasonló probléma,
• tünetek jelentkezésének sorrendje,
• rá kell kérdezni a fájdalomra:
• hol fáj,
• hova sugárzik,
• milyen jellegű a fájdalom,
• nőknél első menses idejét megkérdezni, (a nemi hormon hatására az
epifízis (csöves csontok izületi vége) fugák bezáródnak).

2. Inspekció: megtekintés
• a beteg lemeztelenítése után (fehérneműig, a szemérmének tiszteletben
tartásával),
• meg kell tekinteni teljes megjelenését és mozgás összképét,
• minden oldalról szemügyre vesszük a beteget, járás, állás közben,
Így tájékozódunk a beteg
• állapotáról,
• tápláltsági állapotáról,
• testtartásáról,
• alakváltozásról és deformitásról (duzzanatok, sorvadások),
• bőrt, annak eltéréseit meg kell nézni, keresni kell a testfelületen a
hegeket, a sebeket.

3. Tapintás: palpáció
(Ortopédia  mozgásszervek elváltozásának tapintása
Reumatológia mozgásszervek elváltozásának és lágyrészek elváltozásának
tapintása)

Mindig a két oldal összehasonlításával vizsgáljuk a beteget

• hőmérséklet eltérés,
• tapintásra érez-e a beteg fájdalmat,

7
 • szemmel nem látható csomókat, folytonossági hiányokat tapintunk-e.

Felületes tapintással
• a bőr bőralatti kötőszövet állapotát,
• a felületes vénák lefutását,
• a felületesebb nyirokcsomókat,
• az artériák pulzációját,

Mély tapintással
• az izmok, inak, csontok, izületek és
• esetleg a mélyebben futó idegek elváltozásait.

További vizsgálat:
• képalkotó eljárásokat kell igénybe venni : a csontok, izületek
alakváltozásának kimutatásához (röntgen, CT, MRI)
• labor

Az ortopéd betegek teljeskörű gyógyítása érdekében több orvos összefogása

szükséges. Az ortopédus, a belgyógyász, a reumatológus konzultál.
Ortopéd team:
• ortopédus
• reumatológus
• belgyógyász
• egyéb orvos
• fizioterapeuta
• nővérek
• asszisztensek
• masszőrök

8
4./b. Alapfogalmak
izületi mozgás, stabilitás, végtagtengely

Tudni anatómiából:
• izületek alkotórészei
• izületek osztályozása, mozgások
• stabilizáló tényezők (szalagok, tok, izomtónus)

A csontok összeköttetése lehet

• folyamatos (synarthrosis=merev, feszes izület, melyben mozgás nem jön létre)
• kötőszövetes
• porcos
• csontos
• megszakított (ariculationes=izületi)
• szalagos

A folyamatos összeköttetések attól függően, hogy milyen szövet révén valósul meg, három
fajtáját különböztetjük meg:
• kötőszövetes (koponya varratai, a foggyökér és fogmeder közötti összeköttetés)
• porcos (koponyaalapon, az ékcsont és a nyakszirtcsont között, gyermekkorban
a medencecsontot alkotó három csont között) és
• csontos (általában idősebb korban alakul ki: koponya varratainak
elcsontosodása).

A megszakított összeköttetés: az izület (articulatio).

Az izület

A legtöbb izület két vagy több csont olyan összeköttetése, melyben az ízfelszínek között
izületi rés található, s az izületben a csontok egymáshoz viszonyítva elmozdulást
végezhetnek.
Az izület alkotórészei
• az izületi fej (henger, gömb, tojás, nyereg);
• az izületi árok (ízvápa) az izületi fej benyomatának felel meg, melyet
porcszövet borít (izületi porc), ami megkönnyíti az izület mozgását;
• izületi tok: az izületi fejet és árkot légmentesen veszi körül, külső rétegét
vastag kötőszövet alkotja, mely az izesülő csontokat tartja össze; belső rétege
(synovialis réteg) termeli az izületi nedvet;
• izületi szalag (ligamentum) rugalmatlan, húzóerőnek ellenálló kötőszöveti
rostok (kollagénrostok) építik fel; Feladatuk az izületek erősítése, a rendellenes irányú
mozgások megakadályozása. Általában az izületi tokon kívül helyezkednek el, de
vannak olyan izületek, melyekben a szalagok az izületi tokon belül találhatók a
szalagok (térdizület, csípőizület)
• izületi nedv (synovia) néhány csepp sűrű folyadék, mely megkönnyíti az
izületek mozgását.
• izületi porcok (porckorong a gerincben, félhold alakú izületi porc a
térdizületben)

9
Az izületek osztályozása
• az izületet alkotó csontok száma szerint lehet
• egyszerű üzenet, amelyet két csont alkot,
• összetett izület, amelyet két csontnál több izület alkot (könyök izület);
• az izületi fej alakja szerint van:
• gömb-,
• henger-,
• tojás-,
• nyeregizület;
• a mozgástengely száma szerint lehet
• egytengelyű izület mozgásai (ujjperccsontok):
• hajlítás (flexio),
• feszítés (extensio),
• kéttengelyű izületek mozgásai
• az első tengely mentén hajlítás – feszítés,
• a második tengely mentén távolítás (abductio), közelítés (adductio)
(ilyen az egyik kéztőcsont és I. kézközépcsont közötti nyeregizület).
• háromtengelyű (soktengelyű) izület mozgásai:
• az első tengely mentén hajlítás – feszítés,
• a második tengely mentén távolítás – közelítés
• a harmadik tengely mentén forgó mozgás (rotatio),
(ilyen a vállizület és a csípőizület).

Az izületek mozgásai
Az izületekben a mozgás képzeletbeli mozgástengely mentén történik.
A mozgástengely merőleges a mozgás síkjára.
Vannak:
• kötött izületek
• egytengelyű izületek
• csapos v. csuklóizület
• forgóizület (articulatio trochoidea)
• trochoginglymus (forgócsuklós izület)
• kéttengelyű izületek
• tojásizület (art. ellepsoidea)
• nyeregizület (art. sellaris)
• szabad izületek (articulatio spheroidea)
1. Csuklóizület (ginglymus)
• ujjak izületei (art. interphalangeae)
• kétirányú mozgás
• tág határok között
• oldalszalagok
• izületi tengely közel
• merőleges a csont tengelyére.
2. Forgóizület (axialis=tengelyben álló)
• I. és II. nyakcsigolya között (articulatio atlanto)
• az izületi tengely párhuzamos a csont hossztengelyével.
3. Tojásizület

10
 • két tengely közötti mozgás
• tojásdad fej és vápa (árok)
4. Nyeregizület
• két egymásba illő nyereg alakú felszín (nincs fej v. vápa)
• hüvelykujj kézközépcsont és kéztőcsont közti izület
• két tengely mentén
• adductio (közelítő) – dbductio (távolító)
• oppositio (ellenállás, szembenállás) – repositio (helyretétel, helyrevetés)
5. Soktengelyű izületek
• végtelen sok tengely körül
• nyílirányú (sagitalis), haránt és függőleges
• váll- és csípőizület

Az izületek mozgásai
Izület normál (alap)állása: ember egyenes (nem feszes) álló testtartása mellett, a felső végtagok
laza lelógatása, a fej természetes, előrtekintő tartása mellett „magától” felvett helyzete az
izületeknek.
Középhelyzet: izület tokja és szalagjai minden irányban egyenletesen ellazulnak (ezt venné fel
magától az izület az elasztikus tényezők folytán).
Az izületek mozgásait az alapállapothoz képest határozzuk meg, fokokban mérjük.

• fexio – hajlítás
• extensio - nyújtás
• rotatio – csavaró mozgás
• abductio –távolítás
• adductio – közvetítés
• pronatio – befelé fordítás (tenyér, talp)
• supinatio – kifelé fordítás (tenyér, talp)

Az izületet összetartó tényezők

Az izületek épsége és működése szempontjából fontosak azok a tényezők, amelyek az ízesülő
csontokat összetartják.
Ezek a következők:
• izületi tok és az izületi szalagok,
• az ízesülő felszínek tapadása,
• a környező lágyrészek, az izületet körülvevő izmok, kötőszövet, bőr (fontos pl. a vállizületben),
• az izmok tónusa,
• külső légnyomás,
• adhéziós erő, mely a synovia (izületi nedv) hatására jön létre a két ízfelszín között.

Stabilizáló tényezők
• izületi tok: az izületi fejet és árkot légmentesen veszi körül, külső rétegét vastag kötőszövet
alkotja, mely az ízesülő csontokat tartja össze; belső rétege (synovialis réteg) termeli az
izületi nedvet;
• izületi szalag (ligamentum) rugalmatlan, húzóerőnek ellenálló kötőszöveti rostok
(kollagénrostok) építik fel; Feladatuk az izületek erősítése, a rendellenes irányú mozgások
megakadályozása. Általában az izületi tokon kívül helyezkednek el, de vannak olyan izületek,
melyekben a szalagok az izületi tokon belül találhatók a szalagok (térdizület, csípőizület)

11
• izomtónus A nyugalomban lévő izmoknak is van bizonyos feszülése, amelyet
tónusnak nevezünk. A tónus az izom feszülési állapota, mely nélkülözhetetlen a
normális izomműködéshez. Az egészséges izom tónusa a normotonus.

Végtagtengely
Térd tengely deformitások (állások)
• valgus = kifelé fordított, görbe, gacsos (X láb),
• varus = kifelé hajló, horgas lábú (O láb).

Valgus deformitás helyzet (X láb).

A distális (a test középvonalától távolabbi) végtagrész hossztengelye a proximális (a
törzshöz közelebb levő) végtagrész hossztengelyétől oldalfele, azaz laterálisan (oldalt)
tér el. A könyök és a térdizületben fiziológiásan néhány fokos valgus állás van.
A comb és a lábszár hossztengelye kifelé, a laterál felé nyitott szöget zár be.
Az összezárt térdek mellett a két belboka távolsága megnövekszik.

Varus deformitás helyzet (O láb térdben)

A distális végtagrész hossztengelye a proximális végtagtengelyhez viszonyítva a test
középvonala felé tart (tér el) frontális síkban.
A comb és a lábszár hossztengelye a test középvonala felé (mediális) nyitott szöget zár
be.
Rekurvát helyzet (ellengörbület)
A distális végtagok a normális extensiónál nagyobb mértékben görbül extensiós
irányba (tornász lányok laza izület miatt).

Antekurvát helyzet (előtt)

A rekurvát ellentéte.
A végtagnak előrekonvex (domborulata) görbülete van (ritkább verzió), sérülések után
alakul. Sagittális (nyíl irányú) síkú elhajlás.

Rotációs v. torziós helyzet

A végtag hossztengelye mentén van elcsavarodás.

A láb kóros állása (pes)

• Pes equinus  ilyenkor a láb (talprésze) plantált flexiós tartásban van, szupinál (kifele
fordul),
• Pes calcaneus (sarokcsont) ilyenkor a láb ellentétes az előzővel,
• Pes varus  kifelé hajló, horgas lábú (0 láb)
• Pes valgus  kifelé fordított, gacsos lábú (X láb)
• Pes cavum (üreg)  szokatlanul magas a lábboltozat.

A gerinc mozgásai:
A csigolyák egymáshoz viszonyítva csak kis elmozdulást végezhetnek, összességében a
gerincen jelentős kitérésű mozgások jöhetnek létre.
Ezek a mozgások:
• előre- és hátrahajlás,
• oldalirányú hajlás,
• hossztengely körüli forgó mozgás,
• rugózó mozgás.

12
A rugózó mozgás rendkívül fontos, mivel járás, futás és ugrás közben csökkenti a
koponya, ill. az agyvelő rázkódását.
Az előre és hátrahajláskor legmozgékonyabb a nyaki és az ágyéki szakasz, a torziós
(forgó, csavarodó) mozgás kivitelezésében a háti szakasznak van fontos szerepe.

13
5./b. Coxarthrosis műtéti kezelése

Coxarthrosis = csípőizületi degeneratív betegség,

másnéven: arthrosis deformans coxae

Ilyenkor a beteg csípőizületben a porc és a csont degeneráció következtében fellépő

fájdalom, deformitás és mozgáskorlátozottság van. Emiatt kontraktúrák alakulnak ki,
valamint sántítás.

Előfordulása: (a felnőtt lakosságban)

• primer coxarthrosisok: nem tudjuk az okát. Nőknél fordul elő
gyakrabban.
50-60 éves életkor felett egyre növekszik az előfordulásuk.
• szekunder coxarthrosis: más, ismert csípőizületi betegség következtében
alakul ki. Fiatal korban is előfordul.

Tünetek:
• fájdalom, mozgásra fokozódik,
• mozgáskorlátozottság, sántítás,
• extensio (feszítés) válik nehézkessé, flexiós kontraktúra (hajlítás
beszűkülése) alakul ki.

Röntgen tünetek:
• izületek deformáltsága látszik,
• az izületi rés beszűkül,
• az izületi kontúrok egyenetlenek,
• degeneratív ciszták alakulnak ki,
• oszteofiták képződnek (csontkinövések, tüskék).

Kezelése:
• konzervatív kezelés
• műtéti kezelés
• preventív (megelőzést szolgáló) műtétek:
un. prearthrotikus (artrózist megelőző) állapototot próbálja megszűntetni,
vagy lassítani a folyamat előrehaladását.
• kuratív műtétek:
a cél az izület stabilitásának és mozgásának lehetőség szerinti helyreállítása.

Műtéti eljárások (osteotomiák = csontműtétek), kezelések

• régi: Vass műtét

Lényege: az abduktor (távolító) izomzat tapadásának leválasztása a
nagytompor átvésésével, adduktorok (közelítő) inának átmetszésével jár.
• femuron végzett osteotómiák
Az izület tengelyének normalizálása a cél, (trochanteren (tomporon) végzik még),

14
 ilyen a varizáló oszteotómia, az izületi tengelyt a normális tengelyhez közelíti.
• medence osteotomia
A veleszületett csípőficamosoknál vagy a szekunder arthrozisoknál fiatalokon
végzik. Főleg egyoldali folyamatoknál szóba jön a csípőizület elmerevítése.
Elsősorban álló fizikai munkát végzőkön, általában fiatalokon.
• csípő arthroplasztika
Leggyakoribb, hogy művi izületet képzünk.
• Endoprotézis (szervezetbe beépített mesterséges izület)
Műtét fajtái:
• Hemiarthroplasztika (hemi=fél)
• csak az egyik izületi véget helyettesítjük protézissel.
• Totál arthroplasztika
• mindkét izületi véget helyettesítjük protézissel.

A csípőizületi arthroplasztika (endoprotézisek) fajtái:

1. Felszínpótló kezelések vagy protézisek

Ilyen pl. a kettős sapka módszer. A károsodott izületi fejet és vápát előkészítik,
a károsodott részét eltávolítják. A vápába egy műanyag csésze, a fejére fém
sapka kerül.
2. Cervicokapitális protézis (cervico=fej)
Ilyenkor a femur velőűrébe helyezik a protézist.
A feje fém, megmarad a csontos, porcos vápa.
3. Totális endoprotézis
• cementes
• cement nélküli
A vápa két részből áll:
• külső fém gyűrű van a vápán,
• belső műanyag betét része.
A külső fémgyűrű menetes, vele rögzíthető a betét.

Szövődmények
A hosszú fekvés (8 hét – 3 hónap) szövődmények alakulhatnak ki:
• vérkeringési zavar,
• pangás,
• légzési zavarok stb.

A műtéten túli szövődmények:

• szeptikus kilazulás:
Műtéti sterilitás, antibiotikum adása ellenére tönkremegy a beültetett protézis.
Kicserélik + antibiotikumok adnak.
• steril kilazulás:
10-15 év múlva kimozog, esetleg fájdalom előfordulhat.

15
 Elhasználódási idő átlagosan 15 év, de a ma használatos legmodernebb protézisek
esetében nincs elhasználódási idő.

6./b. A térdizület ortopédiai betegségei és műtéti kezelésük

A térd (genu)
A térd felépítése olyan, hogy egyben gondoskodik a saját védelméről. Az izületi tok, mely
kívülről teljesen körülzárja, elég rugalmas ahhoz, hogy lehetővé tegye a mozgást, de egyben
erősen összetartja az izület részeit. A tokot belülről izületi hártya borítja. Ez termeli az izületi
folyadékot, mely az izületet „olajozza”. A kopásnak igen ellenálló porc fedi a combcsont és a
sípcsont végét, és csökkenti a súrlódást mozgás közben.

Félhold és gyűrű alakú izületi porcok (meniszkuszok) párnázzák ki a két csont közötti rést, és
segítik a testsúly egyenletes eloszlását. A folyadékkal töltött tömlőcskék (bursák) pedig a csontok
felett elmozduló bőr és inak közötti elcsúszást biztosítják. A kétoldalt és hátul futó ínszalagok
stabilitást adnak az izületi toknak. A térdkalács (patella) az izület elülső részét védi.

A térdizület (articulatio genus): alkotásában a combcsont distalis (alsó) végrésze, valamint a

tibia proximalis (felső) végrésze vesz részt (a fibula csak a tibiával képez izületet).

A térdizület felépítése több szempontból is eltér a többi izülettől:

• az izületi vápa alakja nem felel meg a fej benyomatának; a két felszín közötti
különbséget a belső és külső porckorong (meniscus medialis és meniscus lateralis)
szünteti meg.
• a térdizület belsejében is található két izületi szalag (elülső és hátsó), amelyet
keresztszalagnak nevezünk (liganemtum cruciatum anterius és ligamentum
cruciatum posterius);
• a térdizület izületi tokjában beágyazva található a térdkalács (patella), egy
gesztenye alakú, lapos csont.
A térdizület összetartásában jelentősek az izület két oldalán elhelyezkedő un. collateralis
szalagok, amelyek egyúttal gátolják az izület oldalirányú mozgását.

A térd rendellenességei
Mind az 0-láb, mind az X-láb – ha nem kezelik – az élet későbbi szakaszában térdizületi
gyulladást okozhat.
Az 0 láb gyakori totyogó kisgyermekekben, 18 hónapos korra általában magától javul.
Ha az 0-láb fennmarad, vagy tovább romlik, az ok a sípcsont oszteokondrózisa (csont- vagy
porcszövet gyulladás), vagy angolkór lehet, amely D-vitamin hiányban kialakuló
csontfejlődési zavar.

Térdizület
Fiziológiás valgus állása (kifelé fordított görbülete) 173 fok.
A femur (combcsont) és a tibia (sípcsont) hossztengelye egymással laterált felé (oldal felé)
nyitott szöget zár be.

Keresztszalagok
A térdizületben két keresztszalag van, mindkettő részt vesz a térdizület oldal
stabilitásában. A elülső keresztszalag megakadályozza a tibia előre történő
kificamodását. A hátsó keresztszalag hátrafelé ficamodást akadályozza meg, valamint
azt, hogy a femur elcsússzon a tibián.

16
Térdizület mozgása: flexió –extenzió.
A flexió 130 fokos, az extenzió csekélyebb, 10 fokos.

Betegségek
1. Veleszületett fejlődési rendellenességek a térdizületben
a.) Veleszületett térdficam (genu antekurvátum)
Az elváltozások a tibiának luxációja (ficama) vagy szubluxációja (előre
ficam) a szagittális (nyílirányú) síkban. (A tibia előrébb van, mint a térde).
Több csontot érintő, a csontrentszer veleszületett betegsége.
Elsődleges tünet:
• újszülött korban észlelhető,
• legsúlyosabb a teljes luxáció: nincs extenzió, nincs aktív térdflexió,
• ha mindkét láb érintett, a beteg állás- és járásképtelen. A térdárok hátsó
felszínén próbál járni és állni.
Kezelése:
• konzervatív eljárás nem hat,
• műtéti terápiával lehet próbálkozni.

b.) Patella (térdkalács) fejlődési zavarai

• lehet csökevényes fejlődés,
• patella hiány,
• patella alaki ill. elhelyezkedésbeli rendellenességei.
• chondromalacia patellae
Serdülőkben a térdkalács alatti porc meglágyulhat a porc tisztázatlan
eredetű pusztulása miatt vagy a térdkalácsok rossz állása által okozott kis
sérülések következtében. A kialakuló betegséget a térdkalács
porclágyulásának (chondromalácia patellae) nevezik. A mozgatás
térdfájdalommal jár, különösen lépcsőn történő le- és feljáráskor. A kezelés a
térd körüli izmok nyújtására végzett gyakorlatokkal, a fájdalmat okozó
tevékenységek elkerülésével és aszpirin adásával történik.

2.) Luxáció habituális patellae (szokványos térdficam)

Tünet: a térdkalács minden térdhajlításkor oldalfelé luxálódik.
Általában gyermekkorban (kisiskolás korban) találkozunk vele.
Az elváltozás oka: m quadriceps (négyfejű combizom) zsugorodása, kontraktúrája.
A quadricepsz a térdizület egyetlen feszítője. A térdkalács közvetítésével a
sípcsont elülső érdességén tapad.

A kontraktúra kialakul:
• bénulás miatt,
• veleszületetten,
• m. quadricepsbe adott antibiotikum beadása okozhatja (mélyen izomba adott inj.)
A patella lecsúszik a femurális laterális kondilusról (oldalsó bütyök). A járás bizonytalan,
fájdalom előfordulhat.

Terápia:
• műtéti: a kontraktúrát (zsugorodást) kell nyújtani, a térdizület laterális tokjának
bemetszésével,

17
 • 3-7 hétig rögzítik, utána aktív tornát el lehet kezdeni.

3.) Visszatérő patella ficam

Az elváltozás hasonlít a szokványos térdficamhoz.
Lányoknál serdülőkorban fordul elő.
Anamnézis (kórelőzmény): trauma.
Tünetei: izületi duzzanat és fájdalom.
A betegségre hajlamosítanak a patella rendellenességei.
Sokszor spontán is visszahelyeződik normális állásba a patella, de a duzzanat és a
fájdalom megmarad.
Kezelése:
• műtéti,
• a négyfejű combizmot erősítő tornák.

4.) Meniscusok (sípcsonti és szárkapcsi porckorongok) rendellenességei

(Meniscus = félhold alakú izületi porc, laterális és mediális)
Fejlődéstani betegségek.
Laterális izületi porc érintett. Leggyakrabban diskoid (porckorong) elváltozás, a félhold
alakú porckorong korong alakúvá alakul.

5.) Tengely deformitások a térdizületben

a.) Genu varum (donga térdállás, 0 láb)

A comb és a lábszár hossztengelye a test középvonala felé (mediális) nyitott szöget zár be.
Ez az elváltozás csecsemőkorban élettaninak tekinthető. 8-10 éves korra spontán
korrigálnia kell. Fiúk, lányok egyformán érintettek.
Kialakulását tekintve
• idiopátiás,
• ismert eredetű
Oka:
• csont anyagcserezavar,
• általában kötőszöveti gyengeség,
• traumák.
Tünetei:
• általában kétoldali az elváltozás,
• előfordul, hogy a két lábszár befelé rotálódik,
• gyakran fordul elő lúdtalppal,
• gyorsan kifárad a gyerek,
• lábfájásról panaszkodik.
A térdizület mediális része terhelődik túl. Korai térdizületi arthrozis (gyulladás) alakul
ki. Megnyúlhatnak a laterális oldalszalagok, chondromalácia patellae jöhet létre.
Betegség felismerése:
• külső jelek alapján,
• röntgen alapján.
Kezelése
• gyermekkorban, kivéve, ha ismert fokú betegség következménye,
• korrekciós műtét végzése.

b.) Genu valgum (gacsos térdállás, X láb)

18
 A comb és a lábszár hossztengelye kifelé, a laterál felé nyitott szöget zár be.
Az összezárt térdek mellett a két belboka távolsága megnövekszik.
Csoportosítása:
• idiopátiás,
• ismert eredetű
• csontrendszer betegsége,
• kötőszöveti betegség,
• traumák.
Ha a belbokák távolsága gyermekkorban max. 3-5 cm, az még nem kóros.
Későbbiekben, 10 éves kor után prearthrotikus arthrózishoz vezet.
A terhelés tengelye a laterális femur tibia condiluson halad. Ha ez tartósan fennáll, a
porc sérül, és arthrotikus állapotok alakulnak ki. Ez a szinoviális hártya (savós hártya)
gyulladás.
Kezelése: műtét.

6.) Schlatter-osgood betegség

Osteochondritis tuberositas tibii (sípcsont csúcsi részén a csont és a porc gyulladása)
Fiatalkori betegség. 11-16 éves kor között a leggyakoribb, nemi eltérés nincs. A tuberositas
tibie (sípcsonti dudor) egyfajta oszteokondrózisos elváltozása, csontosodási zavara.

Ezt a változás elősegíti:

• túlterhelés,
• trauma,
• különböző gyulladásos folyamatok.
Tünet: fájdalom, duzzanat, érzékenység a sípcsont felső végén található tapadási gumón.
Diagnózis: röntgen felvétel alapján: a térdkalácsról érkező ín tapadásának helyén, a sípcsont
ezen részének feltöredezését mutatja.
Néhány hét vagy hónap alatt spontán gyógyul.
6-8 hetes pihentetés szükséges akut esetben.
Ha 18. éves kor után vissza-visszatér, műtéti megoldás szükséges.

7.) Térdizületi folyadék gyülem

A térdizületi folyadék kóros felszaporodása, a recesus suprapatellaris (a térdkalács
feletti árok) előemelkedésével és a patella kóros mozgatásával jár, ehhez társul még a
térdizület mozgáskorlátozottsága.
Ilyenkor mindig a szinoviális hártya gyulladásával kell számolni.

Sinovitist okozhatják:
• bakteriális infekciók (fertőzések),
• allergiás folyamatok,
• autoimmun betegségek (reumatoid arthritis),
• anyagcsere betegségek (köszvény),
• trauma utáni állapotok,
• daganatos megbetegedések.

Az izületi folyadék savós, bakteriális esetekben gennyes, esetleg véres, traumás

esetekben kifejezett véres elváltozást (haemarthros = vérömleny az izületi üregben)
okoznak. Vérképző betegségek is okozhatnak vérömlenyt, véralvadási, vérzékenységi
(haemophiliás) zavarokat.

19
 Tünetek: fájdalom és mozgáskorlátozottság.
Az elváltozás lehet:
• akut: kevesebb tünettel jár, fájdalom, duzzanat, bőrpír,
• krónikus: fájdalom és mozgáskorlátozottság.

Diagnózis: anamnézis, mi okozhatta?

• ránézésre: milyen eredetű,
• térdizületi artroszkópiával próba punkciót végzünk és megvizsgáljuk a
térdizületi
folyadékot,
• laboratóriumi leletek: folyadék tenyésztés.
Terápiás eljárás:
• le lehet bocsátani a folyadék nagy részét,
• térdizületi üregbe antibiotikumot, ill. gyógyszert juttathatunk,
• nyugalomba helyezés, akut bakteriális fertőzés esetén (combtájig gipszelni),
• célzott antibiotikus kezelés (folyadéktenyésztés után),
• szinoviális hártyát ki lehet írtani, egyéb műtéti terápiát lehet alkalmazni.

8.) Térdtáji szalag és toksérülések

Direkt trauma hatására következnek be.
a.) Oldalszalag sérülések
• keletkezhet húzódás vagy rándulás,
• vagy teljes, vagy részleges szalagszakadás.
A szakadás a szalag állományában van, vagy leszakadhat a csontos tapadási helyről.
A részleges vagy teljes szalagszakadás instabilitást okoz.
Tünet:
• fájdalom,
• duzzanat,
• nyomásérzékenység,
• esetleg bevérzés.
Diagnózis:
• röntgen felvétel alapján,
• tünetek alapján.
Kezelése:
• konzervatív: húzódás esetében,
• műtéti: nyitott térdizület és teljes szalagszakadás esetében.

Krónikus, idült oldalszalag elégtelenség

Ami egy változó súlyosságú instabilitással járó állapot.
Oka:
• trauma utáni állapot,
• tengelydeformitás (varus, valgus),
• arthrózisos elváltozások, egyéb reumatológiai kórképek.
Terápia: szalagplasztika.

b.) Keresztszalagok elváltozása (térdizületen belüli szalagok)

Általában különböző traumák hatására létrejövő elváltozás.

20
 Instabilitást okoz sagittalis (nyílirányú) erő behatására.
Meniszkusz (félhold alakú izületi porc a térdizületben) gyakran sérül. Csavarásos
elváltozások miatt izületi zár jön létre.

Tünete:
• fájdalom,
• duzzanat,
• nyomásérzékenység,
• izületi bevérzések,
• asztalfiók tünet (90 fokban hajlított térd mellett)
• elülső (húzni),
• hátulsó (tolni)
Kezelése:
• megfelelő rögzítés,
• arthroszkópiát végezhetünk,
• szalagok visszarögzítése, plasztikák végzése,
• akut szakasz lezajlása után combizomzatot erősítő tornát végeztetünk.

9.) Térdizületi arthrosis

Degeneratív elváltozás.
A térdizület deformitásával, az izületi felszín pusztulásával és változó súlyosságú
mozgáskorlátozottsággal és fájdalommal jár. A fájdalom – kezdetben indulási
fájdalmak, ami mindenféle terheléskor fájdalmas.
Primer formája (nem tudjuk az okot): 60 éves kor felett igen gyakori.
Szekunder: ritkább, bármely életkorban előfordul.
Okok:
• csípő, láb statikai rendellenességei,
• tengely deformitások,
• trauma utáni állapotok,
• gyulladások,
• fejlődési rendellenességek,
• túlzott egyoldali igénybevétel,
• tumorok,
• anyagcsere-betegségek.
Az izületi tok zsugorodni fog, abszolút vagy relatív szalagelégtelenség alakul ki.
A tünetek attól függnek a kiváltó okoktól, valamint, hogy mennyire súlyos a folyamat.
Diagnózis:
• röntgen felvétel + tünetek alapján,
• (labor leletek alapján).
Kezelés:
• megelőzés: kiváltó okok megszüntetése, prearthrotikus tényezők
visszafordítása,
• konzervatív: tünetek csillapítása,
• gyulladás gátlás,
• fájdalom csillapítás.
Oki kezelés:
• műtéti,
• arthroplasztika

21
 • endoprotézis beültetése.
Ha a folyamathoz hozzájárul gyulladás, akut történés: nyugalomba helyezés.
Ha nincs akut történés: torna, masszázs.

22
7./b) és 21/b) A kéz gyakoribb betegségei

1. Fejlődési rendellenességek

a.) Syndactilia
Ujjak között összenövés van (ujjak szétválása a fejlődés során elmaradt).
Az összeköttetés lehet bőrhíd, de lehet csontos is. Általában a III. és IV. ujjak
között fordul elő.
Kezelés: műtét 2-3 éves korban (iskoláskorra rendben legyen!)

b.) Polydactilia:
Szám feletti ujj, lehet csökevényes vagy teljes ujj. A kéz radiális vagy ulnáris
részén fordul elő általában.
Kezelés: fölösleges ujj eltávolítása.

2. Kleinböck betegség
Os. lunatum (kéztőcsontok között: holdcsont  lsd. anatómia) elhalása, deformálódása.
Oka:
• vérellátási zavar  nekrózis
• huzamos túlerőltetés kapcsán (pl. sűrített levegővel működő gépek kezelői)
Fiatal férfiakon (30 év körül) fordul elő, általában egy oldalon.
Tünet:
• fájdalom,
• extensió kiesése,
• flexiós kontraktúra,
• izomatrophia
Kezelés: műtéti

3. Csukló és kéz izületeinek artrózisa

Az izületi porc degenerációja, kóros elfajulása.
A betegség folyamán fellépnek csont és lágyrész elváltozások. A betegség általában csak
néhány izületet érint. Az artrózisban csökken a szinoviális folyadék mennyisége és
megváltozik a minősége. Nem tudja ellátni kenőfunkcióját, az izület táplálását. Fokozódik
a porcfelszínek súrlódása.
Főleg gépírók, festő-mázolók betegsége.
Tünetei:
• fájdalom
• mozgás korlátozottság,
• kéz szorító ereje csökken.
Kezelés:
• megelőzés,
• korszerű táplálkozás,

4. Pattanó ujj
kézujjak flexorainak (flexor inak) ínhüvelye metacarpophalangealis izületek
magasságában szűkülnek. Gátolja az inak szabad mozgását.
Amikor a csomó az izületen átcsúszik  pattanó jelenség.
Kezelés: műtéti

23
5. Dupuytren kontraktúra
Palmaris (tenyéri) aponeurosis (bőnye) zsugorodása
Előfordulás:
• 30 éves korban vagy később, férfiakon gyakoribb,
• cukorbetegek az átlagnál hajlamosabbak erre,
• családi halmozódás lehetséges.
Oka: ismeretlen
• trauma, túlerőltetés, allergia lehet.
Tünetek:
• az aponeurosis hipertrofiája, zsugorodása a következményes flexiós
kontraktúra,
• leggyakrabban a IV. ujj, majd sorrendben az V: és a III. ujjak érintettek,
• sokszor mindkét kézen, szimmetrikusan alakul ki (lefolyása elhúzódó),
• az érintett ujjhoz húzódó aponeurosis palmaris vastag, feszül, előemeli a bőrt
( ujjat flexióban tartja).
Kezelés: műtéti

6. Carpal tunnel
A nervus medianus nyomás alá kerülhet a canalis carpiban  motoros és sensoros
tünetekhez vezet.
Előfordul: főleg nőkön a menopausa táján, sokszor reumatoid artritisben.
Ok: bármilyen folyamat (gyulladás, ödéma stb.) kiválthatja, ami beszűkíti a carpalis
csatornát (alagutat).
Tünet:
• égő fájdalom,
• érzéskiesés/érzészavar az I-II-III. ujjak területén,
• ujjak ügyetlensége,
• később izomsorvadás.
Kezelés:
• steroid adása helyileg
• műtét (ligamentum carpi traurversum? bemetszése)

7. Sudeck szindróma
Végtagon általában nem jelentős trauma után - a vegetatív beidegzés zavarára
visszavezethető - hyperemia (vérbőség) alakul ki.
Tünet:
• fájdalommal,
• gyulladásos tünetekkel,
• bőr és csont tünetekkel (atrofiák) jár.
Kialakulásában pszichés tényezők, vegetatív labilitás szerepel.
Fontos a megelőzés!  még a banális sérüléseket szabályosan, körültekintően kell ellátni.
Stádiumai:
1. akut gyulladás
2. krónikus gyulladás
3. atrófiás állapot
Kezelés:
• gyulladáscsökkentés
• fizioterápia

24
8. Tendovaginitisek

a.) tendovaginitis crepitans

Ínhüvelyek fibrines (rostos fehérje) gyulladása alkaron, az ujjak extenzor,
ritkábban flexor inhüvelyén.
Ok: túleröltetés (zongorista, gépíró)
Tünet:
• fájdalom,
• nyomásérzékenység,
• szorítóerő csökkenés,
• hóropogásszerű dörzsölés (tapintással!)
Kezelés:
• végtag rögzítése (1-2 hét)
• gyulladáscsökkentés.

d.)tendovaginitis stenotisans (De Quervain betegség)

Krónikus gyulladás:
• a m. abduktor pollisis longus és
• a m. extensor pollicis brevis
inainak közös ínhüvelyén.
Tünet: duzzanat, fájdalom
Kezelés: műtét

25
8./b) Vállbetegségek
A felső végtag csontjait két csoportba oszthatjuk:
• a függesztőöv csontjai, amelyekkel a végtag a törzshöz kapcsolódik és
• a szabad felső végtag csontjai.

A függesztőöv csontjai: A szabad felső végtag csontjai

- kulcscsont (clavicula) - felkar (brachium)
- lapocka (scapula) - alkar (antebrachium)
- kéz (manus)

Kulcscsont jellegzetes S alakban görbült csont. Egyik végével a szegycsonthoz, másik végével a lapockához
ízesül. Medialis (középső) része a bőrön át tapintható, e helyen a kulcscsont törése viszonylag gyakori.

Lapocka jellegzetes háromszögletű lapos csont. Oldalsó felső szögleténél igen lapos ízfelszín található, ide
ízesül a felkarcsont feji része. Háti felszínén erős kiemelkedés, a lapockatövis (spina scapulae) húzódik,
ennek végrésze a vállcsúcs (acromion), amelynek törése ugyancsak gyakran fordul elő.

Vállizület: a lapocka, valamint a felkarcsont feje alkotja. Jellegzetes soktengelyű izület, amelynek
összetartásában a bő izületi tok, valamint a sekély ízvápa miatt a vállizmok fontos szerepet játszanak.

A vállöv izmai
A vállizületet elölről, felülről és hátulról veszik körül, s fontos szerepet játszanak ennek az
izületnek az összetartásában.

a.) vállövet mozgató izmok (toracohumeralis izmok)

mellkason erednek, s a vállöv különböző csontjain tapadnak.
• nagy- és kis mellizom - m. pectorales major et minor
ered: a bordákon, kulcscsonton
tapad: felkarcsonton (humeruson)
űködés: a kart a törzshöz közelítik és előrehúzzák
• elülső fűrészizom - m. serratus anterior
ered: a lapocka alatt, a mellkas oldalfalán fekszik;
tapad: a lapocka szélén;
működésük: rögzíti a lapockát;

b.) Vállizmok: körülveszik és rögzítik a vállizületet

• deltaizom – m. deltoideus
ered: kulcscsont, vállcsúcs, scapula;
tapad: felkarcsonton;
működés: abdukálja a kart, előre – hátra viszi; szerepet játszik a váll jellegzetes
alakjának kialakításában.
• lapocka tövis feletti- és alatti izmok – m. supra- és infraspinatus
ered: scapula;
tapad: felkarcsonton;
működés: abdukció (távolítás), kifelé rotálás;
• lapocka alatti izom – m. subscapularis
ered: scapula belső felszíne;
tapad: a felkarcsonton;
működés: addukál (közelítés), a kart hátrahúzza;
• kis- és nagy görgetegizom – m. teres minor et major
ered: scapula (lapocka) szélén és csúcsán;
tapad: a felkarcsonton;
működés: abdukál, a kart hátrahúzza.

26
Rotátor köpeny: a vállizület stabilitását biztosító egyik fő tényező.
Alkotói:
• m. subscapularis (lapocka alatti izom)
• m. supraspinatus (tövis feletti izom) és ezek inai
• m. infraspinatus (tövis alatti izom)
• m. teres minor (kis görgetegizom)

Betegségek a válltájékon

1. Periartritis humeroscapularis
Vállizület körüli lágyrészek sérülés, gyulladása, vagy degeneratív elváltozása
következtében kialakuló jellegzetes tünetegyüttes.

Fő jellemzői: vállizület lassan, fokozatosan kialakuló fájdalmas mozgáskorlátozottsága,

elsősorban az abdukció és a befelé rotáció. A vállkörüli izomzat sorvadt. Előfordul a
bursa subdeltoidea meszesedése is.

Ok/ kialakulás: vállizülettel közvetlen kapcsolatban álló inak, szalagok degeneratív

folyamatai jelentik az alapvető kóros elváltozást.
Már a 3. életévtizedben kialakulhatnak ezek az elváltozások az inakban:
• fibrinoid (lerakódások) degeneráció,
• körülírt elhalások,
• mikroszkópos szakadások,
• meszesedések.
Ezen elváltozások talaján másodlagos károsító hatásokra alakul ki a
periartritis humeroscapularis. A kialakuló pont legtöbbször a m. supraspinatus
inának ill. a m. biceps brachii hosszúfeje inának a tendinitise.

Supraspinatus tendinitis, rotátorköpeny szakadás:

A m. supraspinatus működése elengedhetetlen a vállizületi abdukció
kivitelezéséhez
(az izom a vápába szorítja a humerusfejet, csak így tudja a deltaizom
összehúzódása kivitelezni a mozgást).
A m. supraspinatus ina általában a tapadási hely közelében sérül (gyulladás,
degeneráció). Abdukció közben 20-45 fokos helyzetben a sérült rész a
vállboltozat alá kerül, a szűk résben az ín megszorul  hirtelen fájdalom.

fájdalmas

fájdalmatlan

27
 Musculus biceps brachii hosszúfeje inának tendinitise:
Az izom ina az izületen belül sajátos (megtört vonalú) lefutású  korán
kialakulhat a degeneráció. Ilyenkor a humerusfej előtt érzékeny területet
tapinthatunk. Az ín teljes szakadásakor enyhe fájdalom mellett az izomzat
megfeszítésekor az izomhasnak megfelelően kisalmányi duzzanat jelenik meg.

Tünetek: heveny formában hirtelen rossz mozdulatra vagy sérüléskor

jelentkezik fájdalom. A beteg az érintett oldali végtagját a mellkashoz szorítja.
Jellegzetes fájdalom, mozgáskorlátozottság (abdukció, rotáció, majd minden
irányú mozgás esetén) vállizomzat sorvad  befagyott váll képe.

Kezelés:
• heveny szakaszban:
• nyugalomba helyezés: abdukciós sínen a fájdalom határáig abdukált
helyzetben;
• fájdalom csillapítás,
• később gyógytorna,
• fizioterápia
• súlyos, makacs esetben: műtét szükséges.

2. Luxáció habituális humeri (a vállizület szokványos, ismétlődő ficama)

A humerusfej bizonyos vállmozdulatra előre és lefelé luxálódik, kezdetben csak
repozícióval (helyretétellel) szüntethető meg, többszöri ismétlődés után spontán
helyremegy.

Előfordulás: serdülő és fiatal felnőtt korban, 90 % -ban 20 év alatt.

A betegség kialakulását esetleg trauma megelőzheti.
Később, bizonyos mozdulatokra  kabátujjba bebújáskor, labdadobáskor vagy
jelentéktelen traumák hatására megismétlődik.
Általában elülső vállficam alakul ki, ilyenkor a váll duzzadt, mozgáskorlátozottság lehet,
előfordul, hogy a labrum és az elülső izületi tok leválik a scapula nyakáról, előre egy
zsák alakul ki a tokon, amely az elmozduló humerusfejet befogadja.

Diagnózis: tünetek és röntgen alapján

Kezelés:
• rögzítés: befelé rotált helyzetben 4 hétig (ritkán válik be),
• műtét: pl. tok és labrum visszavarrása,
plasztikai műtét (pl. Putti Platt szerint)
(tok és m. subscapularis inán végzik)

Traumás vállficam  trauma hatására (leeséskor, sportsérüléskor stb.) kialakuló vállficam.

(ép vállizületben nagy trauma hatására)

Habituális vállficam 
• lehet rosszul ellátott traumás ficam után a károsodott izületre ható jelentéktelen trauma,
rossz mozdulat hatására,

28
• lehet roncsolódott, súlyosan károsodott izületekben (akármilyen profi az ellátás),
• lehet izületi, kötőszöveti betegség miatt.

3. Akaratlagos vállficam
Ritka. Lehet luxáció vagy subluxáció, egy vagy mindkét oldalon. A beteg a ficamot
izmai megfeszítésével akaratlagosan produkálja.

Ok: vállizület rendellenessége (+ általában pszichés problémák)

Kezelés:
• rögzítés: befelé rotált helyzetben 4 hétig (ritkán válik be),
• műtét: pl. tok és labrum visszavarrása,
plasztikai műtét (pl. Putti Platt szerint)
(tok és m. subscapularis inán végzik)

4. Vállizület artrosisa

Az izületi porc degenerációja, kóros elfajulása.

Mikroszkópikus elváltozások jönnek létre az izületben, a porc elveszíti a kékes fehér
színét és fényes jellegét. A porc elvékonyodik és sárgás, barnás színűvé válik. A felszín
felrostozódik és kisebb-nagyobb mélyedések és hasadékok lesznek rajta. Az artrózisban
csökken a szinoviális folyadék mennyisége és megváltozik a minősége. Nem tudja ellátni
kenőfunkcióját, az izület táplálását. Fokozódik a porcfelszínek súrlódása.
Kialakulásuk elsősorban időskorban egyéb betegségek után (törések, gyulladások után).
A betegség folyamán fellépő csont és lágyrész elváltozások másodlagosak.
Kezelése:
• megelőzés,
• korszerű táplálkozás,
Tüneti kezelés
• fájdalomcsillapítás,
• mozgáskorlátozottság csökkentése,
• természetes úton (torna, úszás, masszázs)
• nem szteroid gyulladásgátlókkal és
• egyéb fájdalomcsillapítókkal)
• újraképezzük az izületi felszínt.

5. Vállizület meszes tendinitise

A tokos-inas mandzsetta acut vagy krónikus gyulladása.

Általában 30 feletti férfiakon alakul ki.
Lényege: ínrostok között kálcium rakódik le.
Tünet:
• fájdalom
• nyomásérzékenység
• mozgáskorlátozottság

Kezelés:
• helyileg costicosteroid és érzéstelenítő injekció adása

29
 • gyulladáscsökkentés, fájdalomcsillapítás
• fizioterápia
9./b. A láb betegségei

A láb anatómiája
A láb boltozatos szerkezet.
A lábboltozatot ép, teherbíró szalagok, megfelelő erejű lábizomzat együttesen alakítja ki.
A bokaizületben elsősorban flexió és extensió lehetséges.

A láb csontjai:
• lábtő-,
• lábközép- és
• ujjperccsontok.

A lábtőcsontok (tarsus) közé hét eltérő nagyságú csont tartozik.

Közülük két legnagyobb az ugrócsont (talus), valamint a sarokcsont (calcaneus).

Lábközépcsontok (metatarsus): öt rövid, csöves csont az ujjaknak megfelelően.

Ujjperccsontok (phalanx): az I. ujjon két, II-V. ujjon három ujjperccsont található, az utolsó
ujjpercet körömpercnek nevezzük.

A láb izmai
A láb izmainak kisebb része a lábháton, nagyobb része a talpon fekszik.
Valamennyi lábizom rövid, kis izom, amelyek működésében a lábszár izmait segítik.
A lábháti izmok a feszítést, a talpi izmok a hajlítást végzik. A talp izmainak még a lábboltozat
fenntartásában is fontos szerepük van. A talpi izompárnát képezik. A lábtő és a lábközép
csontokon erednek és tapadnak.

A láb izmai
• talpizmok három csoportban helyezkednek el:
• az öregujj-párna izmai,
• a kisujjpárna izmai,
• a talpközép izmai.
A lábfejen is megtalálhatók – mint a kézfejen – az izmok inait leszorító szalagok.
Retinaculum = a feszítő és a szárkapcsi izmok inait leszorító szalagok.

A láb (pes) izületei

A két lábszárcsont a lábtőcsontok közül közvetlenül csak az ugrócsonttal (tallusszal) ízesül
(felső ugróizület), majd az ugrócsont más lábtőcsontokhoz kapcsolódik (alsó ugróizület).
Mivel a lábat alkotó csontok nem egy síkban helyezkednek el, a lábon jellegzetes boltozatok
figyelhetők meg. A haránt lábboltozat, valamint a hosszanti lábboltozat , mely elölről
hátrafelé halad.

A lábboltozatot szalagok, valamint izmok inai tartják fent. A boltozat következtében a láb
három ponton támaszkodik a talajra – a sarokcsonton, valamint az I. és az V. lábközépcsont
végén -, ami nagymértékben megkönnyíti a járást és a futást, mivel e három ponton a láb
mintegy átgördül. A lábboltozat nem veleszületett, kisgyermekkorban alakul ki járás
hatására.

30
A láb betegségei
A láb betegségeinek egy része magában a lábban keletkezik, pl. sérülések következtében, más
részük viszont a szervezet egészét érintő betegségek következménye. A probléma a láb
bármelyik csontjaiban, izmaiban, inában vagy ínszalagjában jelentkezhet.

A láb kóros állása (pes)

• Pes equinus  ilyenkor a láb (talprésze) plantált flexiós tartásban van, szupinál
• Pes calcaneus  ilyenkor a láb ellentétes az előzővel, (befele fordul),
• Pes varus  kifelé hajló, horgas lábú (0 láb)
• Pes valgus  kifelé fordított, gacsos lábú (X láb)
• Pes cavum (üreg)  szokatlanul magas a lábboltozat.

Betegségek

1. Donga láb (Pes equinovarus)

A sarok ebben a betegségben un. equinus és varus helyzetben van és maga a lábfej
addukcióban és supinációban (a külső talpél lefelé és befelé fordul).
Leggyakoribb veleszületett lábrendellenesség 1 ezrelék, fiúknál kétszer gyakoribb.
Az esetek felében 2 oldali.
Az öröklődés 10 %-ban mutatható ki.
Kialakulásának oka:
• ismeretlen,
• örökletes,
• méhen belüli láb tartási rendellenessége,
A betegség tüneteket okoz csecsemőkorban. Kontraktúrát tapasztalunk a láb
izületeiben, ehhez kisebb csontos deformitások alakulnak ki (társulnak).
Talpi részen kivájtság látható.

Betegség prognózisa:
• minél előbbi kezelés,
• mindig konzervatív utakat választunk először,
• ált. 1 hetes korában körkörös gipszrögzítést helyeznek fel korrigált helyzetben;
a gipszet hetente, kéthetente kell cserélni, növekedésnek, korrekciónak megfelelően.
Cél: A sarok varus állásának korrigálása, majd a láb többi deformitását korrigálják.
Műtéti korrekció: 3-4 hónapos korban lehet végezni
Cél: a lehető legrövidebb időn belül be kell fejeződni a korrigállásnak (mire a gyerek
járóképes lesz).
További korrekció 3-4 éves korában, majd 14 éves korban még szükséges egy műtét.
Az érintett oldali láb kisebb, nem bírja a terhelést, járóképes, nincs szükség ortopéd
cipőre.

2. Pes plantus (lúdtalp, bokasüllyedés)

Leggyakoribb statikai lábrendellenesség (haránt és hosszanti).
Hosszanti boltozat-süllyedés és a sarkok valgus (kifelé fordított) állása van.
10 éves kor körül 4-5 %-ban találkozunk ortopédiai kezelést is igénylő lúdtalppal.
Kialakulásának okai:
A láb boltozatos szerkezetét fenntartó elemek nem képesek ellensúlyozni a test súlyából
adódó nehézségi erőt, ill. nyomóerőt. Emiatt a láb ellapul. A talusfej és a belboka

31
 közeledik a talajhoz. A leggyakoribb előidézője a testsúly növekedés. A láb boltozatos
szerkezete 1-2 éves korban alakul ki.
Lúdtalpról, mint statikai betegségről járni tudó gyereknél beszélünk.
Tünete:
•a láb fáradékonyabb, fájdalmas,
•rögzült állapotban befolyásolhatatlan, ezért fontos a megelőzés,
Megelőzés:
•nem járatjuk, nem állítjuk fel idejekorán a csecsemőt, csak ha egyedül képes rá,
•mezítláb járást, helyes cipőhasználatot és a lábizmok tornája
Cél: az izmok optimális megerősítése.
Kezelése:
•Ha a helyzet kialakult, lúdtalpbetét hordása ajánlott, ill. cipőbe épített lúdtalpbetét.
•Műtét, ha már rögzült.

3. Hallus valgus (bütyök)

Az öregujj statikus deformitása.
Az első articulatio metatarsophalangea (az első lábközépcsonti-ujjperccsonti izületet).
Előemelkedik mediálisan. Az öregujj laterál (oldal) felé hajlik. Leggyakoribb ortopédiai
elváltozás. A kor előrehaladtával nőkön alakul ki. Az évek haladtával pronálódik és egyre
romlik a helyzet. Sokan a bütyök kialakulását lúdtalpra vezetik vissza. Az elváltozás szemmel
látható, vagy röntgen alatt megtekinthető.
Kezelése:
• megfelelő lábbeli viselése,
• súlyosabb esetekben műtéti korrekció.
• ha nem kezelik időben, szövődmények alakulnak ki.
A hallus valgus feletti bőr megvékonyodik, sérülékennyé válik, gennyes
bőrbetegségek kialakulására hajlamos. Az arthrosis (izületi deformitás) alakul
ki.

4. Digitus malleus (kalapács ujj)

A bütyök és a kalapácsujj leggyakrabban együtt fordul elő.
Ilyenkor a prokszimalis interphalangialis (ujjperc közötti) izület flexiós kontraktúrában
(összehúzódásban) van.
Az (interphalangialis) lábujjpercek közötti izület karomszerű állást vesz fel.
A láb 2.-3. lábujján van a jellegzetes elváltozás leggyakrabban.
Kialakulása:
A láb statikai rendellenessége.
• a lábujjakat mozgató izmok egyensúlyának felborulása (zavara),
• a lábboltozat tartó izmok eltolódása,
• clavus – bőrkeményedés alakul ki.
Az érintett lábujj bőre egy krónikus irritációnak van kitéve.
Szövődmény: az irritációnak kitett bőr elvékonyodik, fáj, kisebesedik.
Kezelés: műtéti terápia (csonték eltávolítás).

5. Sarokcsont sarkantyú
Főleg középkorú férfiakon jelentkező kórkép. Oka ismeretlen.
A talp sarki része, a calcaneus (sarokcsont) kiemelkedő része és környékének fájdalmas.
Kezelése:
• tehermentesítő kezelés,

32
• betétek,
• műtéti.

33
10./b. I. Gerincbetegségek,
II. Mellkasdeformitások

I. Gerincbetegségek
1.) Scheuermann kór (kiphosis dorsalis juvenilis = fiatalkori degeneratív háti görbület,
csontosodási zavar)
2.) Scoliosis (a gerinc oldalirányú görbülése)
3.) Discus hermina (csigolyaközötti porckorong sérv)
4.) Spondylosis, spondiloarthrozisok (csigolyaizületek gyulladásos, merevséggel járó
betegsége, csigolyagyulladás)
5.) Spondilitiszek (spondylitis, spondyloarthritis angiopoetica = csigolyagyulladások)
6.) Lumbago szakralgia (ágyéki, keresztcsonttáji fájdalom)

II. Mellkasdeformitások
1.) Tölcsérmell (pectus excavatum)
2.)Tyúkmell (pectus corinatum)

A gerinc: csigolyák és izületeik, a gerinc mozgásai

Gerinc
A gerincoszlop a csigolyákból épül fel, melyek védik a gerincvelőt. Ez utóbbi egy hosszú,
törékeny képlet, amely a gerinccsatorna közepén fut végig. A csigolyák közt porckorongok
vannak, ezek teszik rugalmassá a gerincoszlopot.

A gerincet 32-37 szabálytalan alakú csont, a csigolya hozza létre.

A csigolyákat (vertebra) csoportba osztjuk:
• 7 nyakcsigolya (vertebra cervicalis),
• 12 hátcsigolya (vertebra thoracalis),
• 5 ágyéki csigolya (vetebra lumbalis),
• 5 keresztcsonti csigolya (vertebra sacralis)
• 3-5 farkcsigolya (vertebra coccygea)

Az öt keresztcsonti csigolya összecsontosodva egységes csontot hoz létre, ez a keresztcsont

(os sacrum), a farkcsigolyák összecsontosodása után kialakuló csont a farkcsont (os coccygis).

A csigolya részei
• csigolya test (corpus vertebrae), mely elöl helyezkedik el.
• csigolya ív (arcus vertebrae) a testről hátrafelé húzódik.
• a test és az ív között egy nyílás jön létre (foramen vertebrale); az egymás alatti
csigolyák nyílásai a gerinccsatornát (canalis vertebralis) alkotják, amelyben a
gerincvelő található.

A csigolyák több nyúlvánnyal is rendelkeznek:

• tövisnyúlvány (processus spinosus) a csigolyaivről hátrafelé húzódik,
• izületi nyúlvány (processus articularis) minden csigolyán 4 található,
melyekkel a szomszédos csigolyák egymáshoz izesülnek.
• harántnyúlvány (processus transversus), amelyben a csigolyaívről
oldalirányban húzódik, és melyekhez a bordák ízesülnek.

34
Csigolyatípusok jellemzői:
• nyakcsigolya: teste kicsi, a nyílása viszonylag nagy. A harántnyúlványán levő
lyukban a gerincverőér (arteria vertebralis) húzódik. Tövisnyúlványa rövid, vége
elágazik. A nyakcsigolyák általános felépítésétől lényegesen eltér az I. és II. nyakcsigolya
felépítése, mivel e két csigolya a fej tartására módosult.
I. nyakcsigolya (atlas): teste nincs, elülső és hátsó ív található rajta;
II. nyakcsigolya (axis): testének felső felszínén fogszerű nyúlvány (dens axis)
figyelhető meg.
• hátcsigolya: testük nagyobb, mint a nyakcsigolyáké, rajtuk két kis ízfelszín
található, ahová a bordák feje ízesül.
A tövisnyúlvány igen hosszú, hátrafelé és lefelé irányul. A harántnyúlványon található kis
ízfelszin, ide ízesül a borda érdességének ízfelszine.
• ágyékcsigolya: a legnagyobbak a csigolyák között. A testük igen nagy, de nyílásuk
kicsi. A tövisnyúlvány bárd alakú, egyenesen hátrafelé húzódik.
• keresztcsont (os sacrum): az 5 keresztcsonti csigolya összecsontosodása révén jött
létre. Ásó alakú csont, amely lefelé keskenyedik, belső felszíne kissé kivájt. Felső széle
enyhén előemelkedik, ez a promontorium. Oldalsó felszínén ízfelszín található, mellyel a
kétoldali medencecsont ízesül (articulatio sacroiliaca). Háti felszínén tarajszerű
kiemelkedése húzódik (crista sacralis), amelyet az összecsontosodott tövisnyúlványok
hoznak létre.
• farkcsont (os coccigis): az összecsontosodott farkcsigolyák hozzák létre.
Emberben igen csökevényes. Felső végével a keresztcsonthoz kapcsolódik.

A gerinc izületei
A gerinc (columna vertebralis): a szomszédos csigolyák izülettel kapcsolódnak
egymáshoz, az ízfelszínek az izületi nyúlványokon vannak. A két szomszédos csigolya
teste között porckorong (discus interverteralis) található, melynek külső kemény porcos-
kötőszövetes (anulus fibrosus), valamint belső puha (nucleus pulposus) része van.
A csigolyák összetartásában az ízületeken kívül a szalagok is szerepet játszanak.

A gerinc hajlatai: a gerincen jellegzetes hajlatok figyelhetők meg, amelyek a két lábon járás
hatására alakulnak ki.
• Sagittalis síkú hajlatok (nyílirányú hajlatok):
• előredomborodó hajlat (lordosis) a nyaki és az ágyéki szakaszon,
• hátradomborodó hajlat (kiphosis) a háti és keresztcsonti szakaszon figyelhető
meg.
• Frontális (homlok) síkú hajlat (scoliosis = oldal irányú gereincferdülés):
egyaránt lehet jobbra vagy balra domború.

A gerinc mozgásai:
A csigolyák egymáshoz viszonyítva csak kis elmozdulást végezhetnek, összességében a
gerincen jelentős kitérésű mozgások jöhetnek létre.
Ezek a mozgások:
• előre- és hátrahajlás,
• oldalirányú hajlás,
• hossztengely körüli forgó mozgás,
• rugózó mozgás.
A rugó mozgás rendkívül fontos, mivel járás, futás és ugrás közben csökkenti a koponya,
ill. az agyvelő rázkódását.
Az előre és hátrahajláskor legmozgékonyabb a nyaki és az ágyéki szakasz, a torziós
(forgó, csavarodó) mozgás kivitelezésében a háti szakasznak van fontos szerepe.

35
Gerincbetegségek
1.) Scheuermann kór = osteochondrosis dorsalis iuvenilis vagy kiphósis dorsális juvenilis
(fiatalkori degeneratív háti görbület, csontosodási zavar)
osteochondrosis (degeneratív csontosodási zavar)
dorsalis (háti); iuvenilis (fiatalkori); kiphósis (hátradomborodó görbület)

Több csigolyára kiterjedő fiatalkori degeneratív csontosodási zavar (oszteokondrozis).

A csontoknak, a portcoknak degeneratív elváltozása, a csontok szerkezeti elváltozása.
Előfordulása:
1-11 % közötti gyakoriságú, nemi eltérés nincs.
Betegség lényege:
• Normál esetben az aktív-passzív mozgáselemek aránya egyensúlyban van.
• Ha az aktív-passzív működésben lévő egyensúly felborul, akkor alakul ki a
mozgásszervi betegség.
Ebben a betegségben a csigolyák zárólemezének csontosodási zavara lép fel.
A csökkent ellenálló képességű epifizis területek (a csontvége, ahol növekszik) a
diszkuszokon (porckorongokon) keresztül kifejtett nagy nyomáserő következtében
berepednek és a diszkuszok előesése (prolapsus = előesés) jön létre.
A csigolyatestek ék alakúvá válnak, mivel a diszkuszok elülső részei ellapulnak. Emiatt
van növekedési zavar.
A háti csigolyákon gyakoribb, viszonylag ritkán érinti a lumbális szakaszt. Ha lumbális
szakaszon fordul elő, akkor egyetlen csigolyát érint, de az nagy defektus (Smorl csomó).
Fő tünetei:
A háti kiphósis kórosan fokozódik (háti görbület), púpos lesz a hát. A korai artrózis
előfutára, mivel a csigolyák között fizikai irritáció alakul ki (spondilosys jön létre)
(spondilosys = a csigolyaízületek gyulladásos, merevséggel járó betegsége)
Az esetek többsége enyhe fejlődési zavar, nem rosszabbodik.
[Ritkábban fordul elő a progresszív (fokozatosan romló) forma.]
Stádiumai:
a.) 8-10 éves kor között zajlik.
Hanyag tartás és a háti kiphózis mérsékelt fokozódása.
Panaszokat ritkán okoz, de a gyerek figyelmetlen, fáradékony, a hosszabb ülés
kellemetlen, mert gyengébb izomzatúak.
A háti kiphózis mobilis, megszüntethető aktív izomerővel.
b.) 12-18 éves kor között zajlik.
A háti kiphózis fokozódik és az érintett gerincszakasz merevvé válik.
A csigolyák környékén spontán fájdalmat jelez a beteg, nyomásra, ütögetésre
fokozottan érzékeny.
Jellemzően rögzül, izomerővel sem egyenesíthető ki, a folyamatot korrigálni
lehet, de teljesen nem.
c.) Késői szakasz 18. évtől.
Kóros a kiphózis, mértéke 45 fok fölött van, ill. 3 csigolya ékalakúvá válik.
Kezelése:
• Az esetek többsége állapotként fogható fel.
A rendszeres, helyes testtartás gyógytorna, gyógyúszás kötelező,
versenysportot ne űzzön a beteg, vagy olyat, ami a gerinc megterhelésével
járna.
• speciális fűzők viselése.
• ha konzervatív kezelésre nem javul, műtéti kezelés.

36
2.) Scoliosis (a gerinc oldalirányú görbülése)
A gerincnek a frontális síkban bekövetkezett elhajlása (oldalirányú).
A gerinc frontális síkban elméletileg egyenes, néhány fokos görbülete elfogadható.
a.)Ismeretlen etiológiájú scoliosisok (a betegség eredete ismeretlen)
aa.) Primer funkcionális scoliosis.
Nagyon gyakori, korrigálható oldalirányú gerincferdülés, ami jellemző a
balra konvex (domború), torzió (csavarás) nincs benne. Gyakorisága 15 %-ot
is eléri, főleg lányokon fordul elő, 10-15 éves kor között.
Tünete:
• a görbület mobilis,
• aktív izomerővel korrigálható,
• fekvő helyzetben és előrehalláskor is eltűnik,
• nincs bordapúp.
Kezelése:
• konzervatív,
• hátizomzat erősítő gyógytorna,
• úszás.
ab.) Idiopátiás, strukturális scoliosis
A csigolyák aszimmetrikus növekedése miatt alakul ki az oldalirányú
görbület.
Lányoknál 7 x gyakoribb. Prepubertásban (serdülőkor előtt) a
leggyakoribb. Bordapúp található, és torziós deformitás.
Jellemzője:
• a serdülőkorban romlik, és különösen súlyos formáknál a nemi
hormonok csökkent működésével jár együtt,
• általában kötőszöveti gyengeséggel is együtt jár,
• konvex (domború) oldalon a csigolyatest kiszélesedik, a konkáv
(homorú) oldalon keskenyebb,
• arthrosis (degeneráció) korai megjelenése gyakori,
• előfordul, hogy a háti kiphózis (görbület) ellapul, sőt, akár
másik irányú, lordótikussá válik (ellenirányú görbülete a gerincnek).
Kezelése:
• elsősorban konzervatív terápiák
• scoliosis fűző alkalmazása.
b.) Ismert etiológiájú scoliosis
ba.) veleszületetten,
egyéb rendellenességgel genetikai hiba miatt,
bb.) nem örököltek, de veleszületett, izolált fejlődési zavarok
a csigolyák nem fejlődnek ki (aszimmetrikus, fél stb.)
bc.) paralitikus scoliozis (bénulásos)
a gerinc mellett az izmok bénulása (nincs gerincstabilitás)
bd.) D-vitamin hiányos, rachitikus (angolkóros) scoliosis
hiányzik a D-vitamin v. D-vitamin rezisztens (nem tud felszívódni), (kocka fej)

3.) Discus hermina (csigolyaközötti porckorong sérv)

4.) Spondylosis, spondiloarthrozisok
(csigolyaizületek gyulladásos, merevséggel járó betegsége,csigolyagyulladás)
5.) Spondilitiszek (spondylitis, spondyloarthritis angiopoetica csigolyagyulladások)
6.) Lumbago szakralgia (ágyéki, keresztcsonttáji fájdalom) tünetcsoport

37
II. Mellkasdeformitások
1.)Tölcsérmell (pectus excavatum) (pectus, -oris = mell) (exkaváció = kivájás)
Az elülső mellkasfal (sternum és a hozzá kapcsolódó bordák) általában ismeretlen
okból besüpped, általában középvonalban.
Az elülső mellkasfal és a háti gerinc közötti távolság csökken.
Súlyos esetben a sternum alsó vége erősen megközelíti a csigolyatestet.
Lehet:
• szimmetrikus (középvonalban),
• aszimmetrikus
A születés pillanatában látható ez a deformitás, nem rosszabbodik az életkor
előrehaladtával. Látszólag lányoknál mell növekedésével a tölcsér még
kifejezettebbé válik.
Tünetei:
• az életfontosságú szervek (szív, tüdő) nyomás alá kerülnek,
• légzési rendellenességek léphetnek fel, amelyek a légzés nehezítettségéből és
szabálytalanságából állnak,
• ezek a gyerekek elsősorban asztémiás külleműek (sovány, vézna, sápadt), a
vállak előreesnek, a törzs előre dőlt, a hátuk kiphotikus (púpos),
• előfordulnak még szívritmus eltérések, esetleg szívzörejek,
• általában fáradékonyak,
• maga az elváltozás nem fáj.
Diagnózis:
• ránézésre megállapítható,
• kétoldali röntgen, oldalirányú felvételen a súlyosság mértéke látható.
Kezelése:
• konzervatív, ha enyhe a folyamat, ez elegendő is,
• rendszeres tüdő és izomerősítő gyakorlatok végzése:
• gyógytorna,
• gyógyúszás,
• futás,
• hasizom, hátizom gyakorlatok,
• súlyosabb esetekben műtét
• 4-14 éves kor közötti a legkedvezőbb,
• a besüppedt rész kiemelését kell elvégezni, nemesfémlemezt rögzítenek a
mellkashoz,
• kábító fájdalomcsillapítót igényel pár napig műtét után.

2.)Tyúkmell (pectus carinatum)

A tölcsérmellel ellentétes. Az elülső mellkasfalból kiemelkedik a stornum (szegycsont).
Kozmetikailag és pszichésen okoz problémát. Nem nyomja a létfontosságú szerveket.
Műtéti kezelése nem szükséges.
Cél az izomzat erősítése:
• gyógytorna,
• gyógyúszás.

38
11./b.) Gerincműtétek

A gerincoszlop a csigolyákból épül fel, melyek védik a gerincvelőt.

A gerincvelő egy hosszú, törékeny képlet, amely a gerinccsatorna közepén fut végig.
A csigolyák közt porckorongok vannak, ezek teszik rugalmassá a gerincoszlopot.
A csigolyák egymáshoz viszonyítva csak kis elmozdulást végezhetnek, összességében a
gerincen jelentős kitérésű mozgások jöhetnek létre.

Gerincen általában
• dekompressziós,
• stabilizációs,
• statikai helyreállító és
• mozgásjavító műtéteket végeznek.

1.) DEKOMPRESSZIÓS műtéteknél a műtét milyenségét a feltárás kiterjedése határozza meg.

• flavotómia (fenestracio) a ligamentum flavum, esetleg az érintett oldali
csigolyaív részleges eltávolítása.
• hemilaminectomia flavotómia folytatásaként a féloldali ívet részlegesen vagy
teljesen eltávolítják, de a processus spinosust (tövisnyúlványt) megtartják.
• laminectomia műtétet még jobban kiterjesztik, a tövisnyúlvány mindkét ívét is
eltávolítják.

Dekompenzációs műtéteknél törekedni kell a gerinc statikai helyzetének

megtartására ezért lehetőleg flavotómia révén igyekeznek a porckorongsérvet
eltávolítani.
2.) STABILIZÁCIÓS műtétek csigolyaív rögzítése fémcsavarral (spondylosis,
spondylolisthesis (csigolyacsuszamlás))
Egyes gerincszakaszok rögzítése, amely történhet a csigolyaívek, csigolyatestek
(corpodesis), processus spinosusok egyesítésével.
A rögzítés lehetséges: csonttörmelékkel, csontléccel, fémmel.

3.) STATIKAI HELYZETET JAVÍTÓ műtétek

• csigolyatest osteotomiák (pl. spondyloartritis ankylopoetika) esetében (lsd.
24/b)
• scoliosis korrekciója

Harrington féle műtét.

Belső fém rögzítőeszköz biztosítja a műtét előtti fellazítással (kb. 4-6 hét extensió) a
műtét alatt elért korrekciót. A beültetett fém két ponton, a görbület alsó és felső végén
támaszt. Műtét után 3-6 hét gipszágy + 9 hónapig fűző használata szükséges.

4.) Mozgásjavító műtétek

Pl. ligamentum interspinosum (töveisnyúlványok közötti szalag) teljes és a tövisnyúlvány
részleges eltávolítása Baastrup szindróma – artrosis interspinosa esetén.
A gerinc valamelyik szakaszán (leggyakrabban ágyéki szakaszon), a processus
spinosusok érintkezése következtében neoarthros kialakulása miatt fellépő artrosis.
Jellemző: a fájdalom a gerinc rotációjakor.

39
Kezelése: általában konzervatív, esetleg műtéti.

Gerinccsatorna megnyitásának leggyakoribb módjai

1.) LAMINECTOMIA / Hemilaminectomia (lsd. előbb)

Nyak vagy hát középvonalában behatolva izomzat lepreparálása után csigolyaív
részleges vagy teljes eltávolítása.

2.) INTRALAMINARIS behatolás

Lumbalis porckorogsérv műtétekor általában a csigolyaívek között hatolnak be csont
eltávolítása nélkül.

3.) LAMINOTOMIA
Főleg gyerekeknél az íveket oldalt átfűrészelve tárják fel a gerincvelőt és a műtét után az
íveket visszahelyezve rögzítik. Ezzel a fejlődésben lévő gerinc torzulása elkerülhető.

4.) PEDICULO – FACETECTOMIA

Főleg thoracalis szakaszon alkalmazzák, csigolyaívet fúrással a csigolyatesten való
eredésig eltávolítják így a gerincvelő ventralis (elülső) felszíne előtt helyet foglaló
elváltozás oldalsó irányból közelíthető meg.

5.) ANTERO – LATERALIS behatolás

Főleg nyaki szakaszon alkalmazzák (törés, hernia, spondylosis stb.)
A trachea (légcső) és a nyelőcső medialis irányú, a nyaki nagyerek lateralis eltartásával
jutnak a csigolyák elülső felszínéhez.

40
12./b.) Gyulladásos betegségek

1. Osteomielitisz (csontvelőgyulladás)
A csontvelő és a csonthártya is beteg.
Fajtái: a.) acuta
b.) cronica

a.) Akut csontvelőgyulladás

A csont és a csontvelő gennykeltők által okozott gyulladása. Előfordulása csecsemő és
gyermekkorban gyakoribb. Az esetek többségében a gyulladás előtt két héttel
valamilyen trauma érte az adott csontot.
Az elváltozás hosszú csöves csontokban alakul ki.
Gyakorisági sorrend:
• femur (combcsont)
• tibia (sípcsont)
• humerus (felkarcsont)
• radius (orsócsont)
Az esetek többségében haematogén (véráram útján) terjed.
Valamilyen fertőzéses gócból eljut a csontvelőig és ott is gyulladást okoz.
Kialakulhat még:
• nyílt csonttörés útján,
• iatrogén (csontműtét) kapcsán elszenvedett fertőzés által.
Kórokozó:
• leggakrabban a staphilococcus aureus (baktérium),
• A gennykeltő gócot (30 % ): az esetek többségében megtalálják
(gennyes fog, orrmelléküregek gennyes gyulladása, stb.).
• Gyermekkorban (70 %): a staphilococcusok összetapadnak a
kapillárisokban, ezek elakadnak és kisebb, nagyobb tüneteket okoznak. Tályog
jön létre. A tályog utat tör, a csonthártyát elemeli a csontról. Lágyrészeket is
fertőzhet.
A betegség lefolyását a szervezet védekezőképessége és a kórokozó virulenciája (a
kórokozó megbetegítő képessége) határozza meg.
Klinikai tünetei:
• általában hírtelen, hidegrázással és lázzal kezdődik,
• általános rossz közérzet,
• gyengeség, elesettség,
• az érintett végtag fájdalmas, duzzadt és bőrpír látható rajta.
(Minden) gyulladás jellegzetes tünete:
• dolor (fájdalom),
• rubor (vörösség, pirosság),
• calor (melegség),
• tumor (duzzanat),
• funkció laesio (sérült, kiesett működés).
Laboratórium:
• vérsejtsüllyedés gyorsulás,
• fehérvérsejtszám emelkedés,
Röntgenfelvételeken elváltozások láthatók:
• a csonthártya elemelkedik a csont felszínéről (a gennyesedés miatt),

41
 • a csont állománya felritkul (2 hét után látszik az állományváltozás).

Kezelése:
• kórházi ellátást igényel,
• nyugalomba kell helyezni az adott végtagot,
• széles spektrumú antibiotikum adása nagy dózisban, parenterális úton
(nem szájon át), hogy a csontot elérje ,
• punktátum (minta) vétele, tenyésztése, a kórokozó meghatározása
céljából,
• célzott antibiotikumos terápia.
• általában gipszkötéses nyugalom.
• Ha a láz nem szűnik meg, fel kell tárni a csont üregét, ki kell tisztítani,
szívó-öblítő drént helyeznek be, hogy minél kisebb legyen a csontelhalás.
• a folyamat lezajlása után néhány hétig antibiotikum szedése.

b.) Krónikus csontvelőgyulladás

Az akut csontvelőgyulladás fellángolását jelenti.
A kórokozó ragaszkodó, a csont nehezen hozzáférhető, ezért is újulhat ki.
A régi gyulladás helyén
• a bőr feszessé, pirossá válik,
• a végtag megduzzad,
• láz keletkezik ismételten.
Röntgen tüneteire jellemző:
• általában a csont megvastagszik, meszesedést mutat az adott helyen,
• a velőűrben felritkult területek alakulnak ki,
• előfordul a patológiás törés is (kóros törés).
Kezelése:
• erélyes (mert egyre nagyobb terület hal el)
• sebészi, fel kell tárni és ki kel kaparni,
• lágyrészekből is ki kell tisztítani a tályogot,
• megnyitják, antibiotikumot tartalmazó (gentomicinnel átitatott) láncot
helyeznek a sebbe; a láncot (septopál lánc) 2-3 hét után távolítják el.

2. Az izületeknek gennykeltők által okozott gyulladása ()

Gyermekkorban alakul ki gyakrabban. Megelőzi sérülés vagy orvosi beavatkozás
(iartrogen ártalom (csontműtét)). Gyakori, hogy a trauma osteomyelitisszel
(csontvelőgyulladással) jár együtt. Haematogén (véráram útján) szórással, gennyes
gócokból keletkezhet.
Kialakulása:
Izületbe jutott baktériumok arthritis serosa-t (savós gyulladást) hoznak létre.
A szinoviális hártya megduzzad, vérbő, haragosvörös lesz. Az izzadmány átlátszó, savós
váladék, majd a folyadék zavarossá válik, ez az arthritis serofibrinosa, melyben baktérium
és fibrin (rostos fehérje) található.

42
Arthritis purulenta (gennyes izületi gyulladás)
• az izületi rés gennyel telítődik, baktériumok találhatók benne,
• a vörös és a fehér vérsejtek száma növekedik,
• az izületi tok megvastagszik,
• helyenként elhalásokat lehet benne látni,
• a gyulladás megtámadja az izületi porcot is.

Klinikai tünetek:
• elesettség,
• általános rossz közérzet,
• fehérvérsejtek és a vérsüllyedés emelkedik,
• dolor (fájdalom),
• rubor (vörösség, pirosság),
• calor (melegség),
• tumor (duzzanat),
• funkció laesio (sérült, kiesett működés).
Jellegzetes röntgen tünetek:
• az izületi rés kitágul a genny miatt.
Kezelése:
• konzervatív: nem hatásos,
• pungálni kell, ki kell tenyészteni az izzadmányból a kórokozót, és célirányos
antibiotikumos kezelést kell alkalmazni,
• az adott testrészt nyugalomba kell helyezni,
• szívó-öblítő drént kell helyezni a sérülésbe,
• esetleg szinoviális hártyát eltávolítani,
• passzív tornáztatás,
• vízkezelés,
• fizioterápia.
Gyulladásos testrészt nem masszírozunk!

4. Reumatoid arthritis (reumaszerű izületi gyulladás)

Krónikus gyulladásos megbetegedés, mely a szervezet egészét érinti, sokizületi
gyulladás. Az izületekre kiterjedő jellegzetes deformitásokat okozó hatása áll
előtérben.

5. A gerinc gyulladásos betegségei

SPA (spondilitis ankylopoetica)
A gerincoszlop izületeinek és kötőszöveteinek idült gyulladásos megbetegedése, mely
elcsontosodáshoz (ankylosis) vezethet. 2-4 izület érintett.
Lényege:
A gerinc és a végtagok nagyizületein jelentkező jellegzetes lefolyású gyulladás.
Általában férfiakon jelentkezik 30 éves kor után. Magas, aszténiás alkatú férfiakra
jellemző.
Kialakulásában genetikai ill. környezeti faktorok szerepelhetnek. Humán leukocita
antigén (HLA) B27 tagja 90 %-ban megtalálható a betegekben.

43
 Jellemző a gerinc mozgáskorlátozottsága, valamint az érintett gerincszakasz
elmerevedése. Subokban zajlik (fellángol-megszűnik), egyre rosszabb,
mozgáskorlátozottság alakul ki.
13./b.) Fejlődési rendellenességek (veleszületett)

I. CSONT-RENDSZERBETEGSÉGEK
1.) Ismeretlen eredetű csont-rendszerbetegségek
a.) ACHONDROPLASIA
Növekedési porc fejlődési zavara.
Ok: növekedési porc hypoplasiája (visszamaradt fejlődése).
Gyakoriság: 30 000 élveszületésre 1 eset jut; 18 formáját ismerjük
Tünet: törpenövés. Végtagok rövidek a törzshöz viszonyítva.
Rhizoméliás törpeség
• Lumbodorsalis kyphosis nagyfokú lehet.
• Növekedési porc kiszélesedett, epifízis centralisan benyomul a
metafízisbe.
• Nagy fej, lapos orr, széles orrgyök, sajátos arckifejezést ad.
• Intellektus ép.
Kezelés (növesztés): végtaghosszabbítással.

b.) OSTEOGENESIS INPERFECTA

Csontok kóros törékenysége
Kollagén képződési zavar következtében a periosteális (csonthártya)
csontképződés hiánya miatt a csontok vékonyak, törékenyek, csontokon
törések/gyógyult törésnyomok, deformitások láthatók. Csigolyák laposak.
Bőr vékony, fogfejlődés rendellenes, izületi lazaság, egyes formákban süketség,
kék sclero?
Öröklődés szerint 4 típus különül el:
• 2 autoszomalis recesszív (AR) (nemi jelleget nem befolyásoló
rejtett forma)
• 2 autoszomalis domináns (AD) (nemi jelleget nem befolyásoló uralkodó
forma)
• AR esetben súlyos, igen korai töréseket, deformitásokat, korai
halált okozó elváltozás van.
• AD esetben a tünetek később jelentkeznek.
Kezelés: törések, deformitások rögzítése, sebészeti kezelés.

b.) HYPERCHONDROPLASIA (Marfan szindroma, arachnodactilia)

Növekedési porc proliferációs (szaporodás) sejtrétege kórosan
burjánzik. Gyerekek magas növésűek, végtagok hosszúak, kéz és lábujjak
póklábszerűek. Szájpad gótikus. Medence szélesebb, borda/mellkas
deformitások. Gyakori a scoliosis. Szív- érrendszeri, szemészeti zavarok
lehetnek.

2.) Ismert eredetű csont-rendszerbetegségek

a.) Kálcium és foszfor anyagcserezavar  deformitás, tengelyeltérések stb.
b.) MUCOPOLISZACHARIDÓZISOK
Alacsony vagy törpenövéssel.

44
 Egyes formáiban: szemészeti, bőr vagy belszervi elváltozásokkal, mentális
retardációval járó csontosodási zavarok, amelyekben a vizeletben fokozott
mukopoliszacharid (speciális fehérje-szénhidrát típusú anyag) ürítés.
c.) EHLERS - DANLOS szindróma („gumiember”)
Sérülékeny, nyújtható fehér bőr, fokozott izületi lazaság, ficamok,
csontdeformítások, szemészeti zavarok jellemzik.
Ok: corium (irha) elasztikus rostjainak csökkenése és kollagénrostok kóros képződése.

II. VÉGTAGFEJLŐDÉSI RENDELLENESSÉGEK

Csoportosítás:
• végtagrészek kifejlődése hiányos
• végtagrészek differenciálódása ill. elkülönülése zavart
• kettőződések
• túlzott fejlődés (gigantizmus)
• veleszületett lefűződés szindróma
• generalizált csontváz deformitások.
Kezelés: cél a funkció javítása (műtét, protézisek)

a.) DONGALÁB
A lábfej a helyzetéből kicsavarodik.
A lábfej íve nagyon magas lehet vagy a lábfej befelé, ill. kifelé fordul.
A dongalábat anatómiai rendellenességek okozzák.
Korai kezelése eredményes gipszkötéssel, rendszerint műtét szükséges.

b.) VELESZÜLETETT CSÍPŐFICAM

Az újszülött csípőizületének vápája, mélyedése és a normálisan beilleszkedő
combcsont (combcsont fejecs) különválik. A hiba oka ismeretlen.
A csípőficam gyakoribb lányokban, farfekvéssel született csecsemőknél.
Kettő, esetleg három pelenka használata gyakran sikeresen javítja a ficamot.
Egyébként sínezés, rögzítőkötés (Pavlik kengyel) vagy ortopédiai műtét szükséges.
A veleszületett csípőficam sokkal gyakoribb.
Elváltozások súlyossági sorrendje, veleszületett csípőizületi elváltozások:
• Laza csípő
• Instabil luxálható csípő (megváltoztatható csípőficam)
• Luxáció coxae congenita (veleszületett csípőficam)
• Dysplasia coxae congenita (rendellenes fejlődés)
• Subluxácio coxae congenita (majdnem ficam)
• Teratológiai csípőficam (torzszülött)

III. NEUROMUSCULARIS betegségek

a.) Gerincvelő záródási zavarok, velőcső záródási rendellenességek
A nyitott gerinc, amelyben egy vagy több csigolya nem fejlődik ki teljesen és a
gerincvelő egy része védtelenül marad. A gerinc, a gerincvelő burkai és a gerincvelő
különböző súlyossági zavara bénulásokkal. A gerincvelő fejlődése folyamán
velőlemez alakul velőcsővé. Ennek be kell záródnia.
A nyitott gerinc súlyossága változó.
• Rejtett gerincvelőzáródás (spina bifida occulta)
Egy vagy több csigolya nem fejlődik ki rendesen, azonban a gerincvelő és az ezt
körülvevő szövetrétegek (agyhártyák) nem domborodnak ki.

45
 • Meningokele
A liquaorral telt agyhártyák kidomborodnak a nem teljesen kialakult csigolyákon,
gerinchasadékon át. A gerincburkot vékony, sérülékeny bőr fedi.
• Meningo mielokele
Lumbális tájékon a gerincvelőcső kitágult, és az előboltosuló tömlő falának
képzésében a gerincvelő maga is részt vesz. A gerincvelő előesik.
Az érintett rész nyílt és vörös, de fedheti bőr is. A csecsemő nagy valószínűséggel
súlyosan rokkant lesz.
Diagnózis: röntgenen látható a kettészakadt hátgerinc
Kezelése:
• több ülésben zárni kell a csontos üreget és a bőrt,
• maradvány tünetek gondozása (mozgás és járászavar),
• vizeletürítési-tartási zavarok rendezése

IV. GERINCBETEGSÉGEK
a.) Spondylolysis
Csigolyív legvékonyabb részén csont folytonosság megmarad. Egy vagy kétoldali.
b.) Spondylolistesis
Csigolyatest a felette lévő gerincszakasszal együtt az alatta lévőn előrefelé csúszik.
(Leggyakrabban a lumbális L5. csigolyánál)
Gyakoriságuk: (mindkettő) 5 éves kortól – növekedés végéig kb. 6%.
Tünet: derékfájdalom, mozgáskorlátozottság.
Kezelés: általában műtéti, (majd fizioterápia)
Egyesek a SCOLIOSIST (a gerinc oldalirányú görbülése) és a SCHEUERMANN kórt
(degeneratív csontosodási zavar) is fejlődési rendellenességnek tartják
.
I. IZOM FEJLŐDÉSI ZAVAROK
a) Izomhiányok
b) Izomdystrophiák (pl. Duchanne lsd. reumatológia

VI. NYAK, VÁLLÖV betegségei

a.) Torticollis congenitus (ferdenyak)
Oka: a fejbiccentő izom (m. steernocleidomastoideus) zsugorodása.
Egyoldali elváltozás, de mindkét oldalon is előfordulhat.
Az örökletes, de szerzett is lehet: Pl. szülés közben (méhen belüli isémia, vérellátási
zavar),
Tünetei: általában
• Újszülött korban: az érintett oldalon nagyarányú csomó tapintható a
fejbiccentő
izom állományában. Ez a csomó érzékeny tapintású.
• Későbbi kisded korban: az érintett oldalon vastag, vaskos, húrszerű
kötegként
jelenik meg a bőr alatt és előreemeli a bőrt. Az arc és a koponya asszimetrikussá
válik. Az érintett oldalon az arc megkissebbedhet és egy nyaki scoliosis (oldalirányú
nyaki gerinc görbülete) alakul ki. A fej az érintett oldal felé dől és az ellentétes
irányba fordul.
Kezelése:
• újszülött korban szűrni kell,
• a zsugorodott izmok lazítását szolgálják a passzív tornagyakorlatok.
• műtét: a zsugorodott izom eredését vagy tapadását leválasztják és
áthelyezik.

46
 b.) RÖVID NYAK (Klippel – Feil szindróma)
Nyak rövid, mozgásai beszűkültek, deformált csigolyák, neurológiai tünetek. Többszörös
fejlődési rendellenesség, alapvető a csigolyák szegmentálódásának a zavara.
Kezelés: a később kialakuló degeneratív elváltozásokat, neurológiai szövődményeket
gyógyítják.

c.) NYAKI BORDA (Thoracic Outlet szidróma TOS)

Különböző fejlettségű borda csatlakozhat a C7-es csigolyához.
Jellegzetes tünetek (főleg középkorúakon) okozhat, ha a plexus brachialis és az artéria
subclavia (ill. véna subclavia) kompresszió alá kerülnek a mellkasból való kilépésük helyén
mielőtt a végtagot elérik.
Tünetek: érzés és mozgászavarok, fájdalom, izomatrófia, végtagcianózis, hűvös bőr.
Kezelés: konzervatív vagy borda eltávolítás.
14./b.) Idegrendszeri betegségek mozgásszervi vonatkozásai

1.) Gerincvelő záródási zavarok, velőcsőzáródási rendellenességek (nyitott gerinc)

2.) Infantilis cerebralis paresis (ICP) (agyi eredetű bénulás)
Little-kór (kicsi kór)
3.) Heine-Medin betegség (járványos gyermekbénulás, gyermekparalízis)
4.) Plexus brachiális sérülés (születési felső végtag bénulás)

1. Gerincvelő záródási zavarok, velőcsőzáródási rendellenességek

Veleszületett fejlődési rendellenesség. A nyitott gerinc vagy velőcső záródási rendellenesség,
amelyben egy vagy több csigolya nem fejlődik ki teljesen és a gerincvelő egy része védtelenül
marad.
Deffiníció: A gerinc, a gerincvelő burkai és a gerincvelő különböző súlyossági zavara
bénulásokkal.

A nyitott gerinc kialakulásának veszélye összefügg az étrend fólsavhiányával, különösen a

terhesség elején.
A tünetek a gerincvelő és ideggyök érintettségének súlyosságától függnek.
A gerincvelő fejlődése folyamán velőlemez alakul velőcsővé. Ennek be kell záródnia. A
nyitott gerinc gyakran diagnosztizálható születés előtt, ultrahanggal, ill. magzatvíz
vizsgálattal. A terhesség 16. hetében vizsgálják.
A nyitott gerinc súlyossága változó.
a.) Rejtett gerincvelőzáródás
Legkevésbé súlyos és a leggyakoribb.
Egy vagy több csigolya nem fejlődik ki rendesen, azonban a gerincvelő és az ezt
körülvevő szövetrétegek (agyhártyák) nem domborodnak ki.
A röntgen felvételen látható a rendellenesség.
Ritkán okoz tüneteket:
• háttáji, lumbális fájdalom ,
• szőrcsomó, gödröcske vagy festenyzett terület látható a rendellenesség
felett,
• elhúzódó éjszakai vizelések.

b.) Meningokele

47
 A nyitott gerinc súlyosabb esete. A liquaorral telt agyhártyák kidomborodnak a nem
teljesen kialakult csigolyákon, gerinchasadékon át, aminek következménye, hogy a
bőr alatt folyadékkal telt dudor lesz. Ezekben a burkokban ép gerincvelő lehet.
A gerincburkot vékony, sérülékeny bőr fedi.
Diagnózis:
• szemmel látható,
• röntgenen látható a kettészakadt hátgerinc
Kezelése:
• újszülött orvosok,
• gyermeksebészek (mozgászavarral jár),
• urológusok (vizelettartási problémákkal jár),
• idegorvosok (központi idegrendszer sérülése: mozgászavarral jár)
• a fertőzésektől védeni kell,
• több ülésben zárni kell a csontos üreget és a bőrt,
• maradvány tünetek gondozása (mozgás és járászavar),
• vizeletürítési-tartási zavarok rendezése
Mindezek célozzák, hogy a gyermek tudjon állni és járni. Mentálisan tiszta, ép
intellektusúak, élettartamuk megfelel az átlagnak.

c.) Meningo mielokele (gerincvelőhártya sérv)

Ilyenkor általában lumbális tájékon a gerincvelőcső kitágult, és az előboltosuló

tömlő falának képzésében a gerincvelő maga is részt vesz. A gerincvelő előesik.
Az érintett rész nyílt és vörös, de fedheti bőr is. A csecsemő nagy valószínűséggel
súlyosan rokkant lesz.

2. Little-kór = Infantilis cerebralis paresis (ICP)

Pre-, peri- és postnatalis károsodás
(pre = előtt; peri = körül; post = után)
Szülés előtti-, körüli- és utáni károsodás következtében kialakult pszicho-szenzo-
motoros (lelki eredetű és mozgásokban kifejezésre jutó, mozgás- és érzékszervekre
egyaránt ható) zavar.
Tehát a gyermek nem lesz ép sem fizikálisan, sem érzelmileg, sem intellektuálisan.
Gyakorisága 2 %.
Nem szűrhető.
Az elsődleges károsodás, nem progrediál (az állapota nem romlik).
Az agy fejlődése káros irányba halad. Fontos tisztázni a születés körülményeit és a
terhességet.

Jellemzője:
• általában visszamaradott állapot,
• spaszticitás (görcsös állapot) jellemzi,
• a gyerek merev,
• kényszertartások alakulnak ki az izületek körül , spasztikus izmok,
• kényszer mozgások,
• mozgás koordinációs zavar, a
• ritkábban tremor és tónustalanság.
• lehetnek bénulások: kicsi-, nagy kiterjedésben,
• nehézkes beszéd,

48
Csecsemő születésénél
• legrosszabb esetben kómás állapotban van,
• nagyon sajátságos magas hangon sír,
• koponyaűri nyomásfokozódás tünetei,
• reflex kiesések,
• csecsemőkorban rendellenes nyaktartás, testtartás,
• nyelési, szopási nehézségek.

A csípők extenzióba és addukcióba, a térdek pedig extenzióba kerülnek, ha a gyereket

hónaaljában megemeljük (kimerevedett tartás).
2 éves kor után megjelenik a spazmus (izomgörcs) a felső végtagon, van egy pronációs
spazmus (görcsös csavararodás). Későn tanul járni.
2 éves korában lábujjhegyen jár, hajlított térddel. Az alsó végtagok kereszteződnek
(összeakadnak a lábak).
Fellelhetők a koordinációs zavarok.

Kisgyermek korban
• járása nem harmonikus,
• elesik,
• sarkát nem teszi le,
• behajlított térdekkel ügyetlenül jár,
• ügyetlen.

Teendő:
Fel kell mérni a mozgás színvonalát, szellemi fejlettségi fokot. Ennek alapján
fejlesztési tervet kell készíteni. Ez orvosi-gyógypedagógiai feladat.
Ha gyanúnk van 1-2. hónapos korban el kell kezdeni a fejlesztést.
Ilyen fejlesztő intézet:
• Pető Intézet
• Szabadsághegyi Fejlődésneurológiai és Rehabilitációs Intézet
A kezelés alatt a szülőnek együtt kell működni, nagyon sok áldozat.
Cél az, hogy a gyermek a mindennapi életben
• el tudja magát látni,
• tudjon kommunikálni,
• szocializálódni,
• beilleszkedni.

Mozgásterápiás fejlesztések:
• vizes kezelések,
• konduktív pedagógiai módszer: mozgássérülteknek a betegek tudatos
közreműködésével történő nevelő gyógyítása;
Infantilis cerebralis paresises gyerekből infantilis cerebralis paresises felnőtt lesz.
60-70 % nem ép intellektusú.
Maradványtünet marad. Ortopédiai műtétek várnak rájuk, - spasztikus deformitások,
izom spazmusok korrekciója miatt.
Műtét után fizioterápiás kezelések:
• vizes kezelés,

49
 • masszázs.
A prognózis általában az agyi eredetű bénulás típusától és súlyosságától függ. Az agyi
eredetű bénulásos gyermekek több mint 90 %-a megéri a felnőttkort. Csak a
legsúlyosabb érintett, önellátásra képtelen gyermekek életkilátása lényegesen
rövidebb.

4.) Heine-Medin betegség (járványos gyermekbénulás, gyermekparalízis)

A járványos gyermekbénulás (poliomielitisz anterior acuts) fertőző, tartós
izomgyengeséget, bénulást okozó, néha halálos kimenetelű betegség.
Kórokozója: a poliovírus (enterovírus faj), amely különböző anyagok, pl. fertőzött
széklet vagy szennyezett víz lenyelésével terjed. A fertőzés bélrendszerből szóródik a
szervezetben mindenfelé, azonban az agy és a gerincvelő betegsége a legsúlyosabb.
A vírus által okozott betegség lényege: a gerincvelő és az agytörzs mozgató sejtjeinek
károsodása a beidegzett izmok petyhüdt bénulásával.
Tünetek:
• 1-2 hét lappangási idő után hirtelen láz, fej- és torokfájás,
• majd láztalan szakasz,
• ezt követően második lázas szakasz idegrendszeri tünetekkel;
• A bénulások 2-3 napos lázas szak után hirtelen alakulnak ki – bénulásra
ébred a beteg. A bénulás az alsó végtagokat gyakrabban érinti, de a törzs és a
felső végtag izmaira is kiterjedhet. Az agytörzsi formában az agyidegek mellett a
rekeszi. bordaközi izmok is bénulhatnak – fulladás veszély áll fenn.
• A betegség 5-7. napja után újabb bénulások nem várhatók, sőt fokozatos
javulás indul meg.
Kezelés:
• gyengült izmok erősítése,
• kiesett izmok működésének pótlása,
• kontraktúrák megelőzése
• (oki kezelés nincs, megelőzés a védőoltások).
• nem gyógyítható, a vírusellenes szerek nem hatnak a betegség lefolyására.
• a légzési izmok gyengeségekor lélegeztetőgép használható (régen vastüdő)
Teendők:
• gyógytorna (passzív, aktív),
• masszázs, izületi mozgáspálya beszűkítése ütközőképzéssel (arthritis),
• izületek elmerevítése (stabilizálása),
• járógépek (stabilizál),
• speciális fűzők viselése (törzsizomzat bénulás által okozott
gerincferdülés esetén).
Védőoltás (Magyarországon kötelező)
• 3 hónapos korban IPV Inaktivált polivakcina (izomba),
• 4-5 hónapos korban OPV Oralis pliovakcina szájon át
• OPV ismétlése 15 hónapos, 3 éves és 6 éves korban.
Diagnózis:
• székletvizsgálattal kimutatható a poliovírus,
• vérvizsgálattal a vírus elleni antitestek mutathatók ki.
Szövődmények
• legsúlyosabb a maradandó bénulás,
• érintett lehet az agy légzőközpontja, ami a mellkasi izmok gyengeségét
vagy bénulását okozza,

50
 • késői szövődmény, gyakran súlyos rokkantságot okozó, egyre romló
izomgyengeség jellemzi.

5.) Plexus brachiális sérülés (születési felső végtag (idegfonat) bénulás)

A plexus brachialis vagy az azt alkotó ideggyökök szülés alatti sérülése különböző
kiterjedésű bénulással. Gyakorisága: 0,4-2 ezrelék.
Tünet:
• az érintett oldalon a felső végtag a törzs mellett befelé rotált helyzetben
mozdulatlanul helyezkedik el.
Kezelés:
• a végtag nyugalomba helyezése: vállban abdukált helyzetben rögzíteni.
• 2. héten passzív tornáztatás, elektromos ingerlés, B vitaminok adása
(idegsejt regeneráció serkentése)
• műtét: elszakadt idegrostok összevarrása, ínátültetések, stb.

51
15./b. A növekedésben lévő szervezet gyakoribb ortopédiai betegségei
• Mellkasdeformitások
• Scheuermann kór (fiatalkori degeneratív háti görbület, csontosodási zavar)
• Scoliosis (a gerinc oldalirányú görbülése)
• Pes plantus (lúdtalp, bokasűllyedés)
• Perthes kór (combfej elhalása)
• Epiphyseolisis capitis femuris juvenilis (combej epifizisének elcsúszása)
• Hanyag tartás
• Torticollis congenitus (ferdenyak)
• Protrusio acetabuli (csípőizületi vápa előboltosulása)
• Coxae saltans (pattanó csípőizület)

III. Mellkasdeformitások

1.) Tölcsérmell (pectus excavatum)

(pectus, -oris = mell); (exkaváció = kivájás)
Az elülső mellkasfal (sternum és a hozzá kapcsolódó bordák) általában ismeretlen
okból besüpped, általában középvonalban.
Az elülső mellkasfal és a háti gerinc közötti távolság csökken.
Súlyos esetben a sternum (szegycsont) alsó vége erősen megközelíti a csigolyatestet.
Lehet:
• szimmetrikus (középvonalban),
• aszimmetrikus a besüppedés.
A születés pillanatában látható ez a deformitás, nem rosszabbodik az életkor
előrehaladtával. Látszólag lányoknál mell növekedésével a tölcsér még
kifejezettebbé válik.
Tünetei:
• az életfontosságú szervek (szív, tüdő) nyomás alá kerülnek,
• légzési rendellenességek léphetnek fel, amelyek a légzés nehezítettségéből
és szabálytalanságából állnak,
• ezek a gyerekek elsősorban asztémiás külleműek (sovány, vézna, sápadt), a
vállak előreesnek, a törzs előre dőlt, a hátuk kiphotikus (púpos),
• előfordulnak még szívritmus eltérések, esetleg szívzörejek,
• általában fáradékonyak,
• maga az elváltozás nem fáj.
Diagnózis:
• ránézésre megállapítható,
• kétoldali röntgen, oldalirányú felvételen a súlyosság mértéke látható.
Kezelése:
• konzervatív, ha enyhe a folyamat, ez elegendő is,
• rendszeres tüdő és izomerősítő gyakorlatok végzése:
• gyógytorna,
• gyógyúszás,
• futás,
• hasizom, hátizom gyakorlatok,
• súlyosabb esetekben műtét
• 4-14 éves kor közötti a legkedvezőbb,
• a besüppedt rész kiemelését kell elvégezni, nemesfémlemezt rögzítenek a
mellkashoz,

52
 • kábító fájdalomcsillapítót igényel pár napig műtét után.

2. Tyúkmell (pectus carinatum)

A tölcsérmellel ellentétes. Az elülső mellkasfalból kiemelkedik a stornum
(szegycsont).
Kozmetikailag és pszichésen okoz problémát. Nem nyomja a létfontosságú
szerveket.
Műtéti kezelése nem szükséges.
Cél az izomzat erősítése:
• gyógytorna,
• gyógyúszás

II. Scheuermann kór = osteochondrosis (degeneratív csontosodási zavar)

dorsalis (háti) iuvenilis (fiatalkori) vagy kiphósis (görbület) dorsális juvenilis
Több csigolyára kiterjedő fiatalkori degeneratív csontosodási zavar (oszteokondrozis).
A csontoknak, a porcoknak degeneratív elváltozása, a csontok szerkezeti elváltozása.
Előfordulása:
1-11 % közötti gyakoriságú, nemi eltérés nincs.
Betegség lényege:
•Fiziológiás esetben az aktív-passzív mozgáselemek aránya egyensúlyban van.
•Ha az aktív-passzív működésben lévő egyensúly felborul, akkor alakul ki a
mozgásszervi betegség.
Ebben a betegségben a csigolyák zárólemezének csontosodási zavara lép fel.
A csökkent ellenálló képességű epifizis területek (a csontvége, ahol növekszik) a
diszkuszokon (porckorongokon) keresztül kifejtett nagy nyomáserő következtében
berepednek és a diszkuszok előesése (prolapsus = előesés) jön létre.
A csigolyatestek ék alakúvá válnak, mivel a diszkuszok elülső részei ellapulnak. Emiatt
van növekedési zavar.
A háti csigolyákon gyakoribb, viszonylag ritkán érinti a lumbális szakaszt. Ha lumbális
szakaszon fordul elő, akkor egyetlen csigolyát érint, de az nagy defektus
(fogyatékosság) (Smorl csomó).
Fő tünetei:
• a háti kiphósis kórosan fokozódik (háti görbület), púpos lesz a háta. A korai
artrózis előfutára, mivel a csigolyák között fizikai irritáció alakul ki (spondilosys
jön létre) (spondilosys = a csigolyaízületek gyulladásos, merevséggel járó
betegsége)
Az esetek többsége enyhe fejlődési zavar, nem rosszabbodik.
Ritkábban fordul elő a progresszív forma (fokozatosan romló).

Stádiumai:
d.) 8-10 éves kor között zajlik.
Hanyag tartás és a háti kiphózis mérsékelt fokozódása.
Panaszokat ritkán okoz, de a gyerek figyelmetlen, fáradékony, a hosszabb ülés
kellemetlen, mert gyengébb izomzatúak.
A háti kiphózis mobilis, megszüntethető aktív izomerővel.
e.) 12-18 éves kor között zajlik.
A háti kiphózis fokozódik és az érintett gerincszakasz merevvé válik.
A csigolyák környékén spontán fájdalmat jelez a beteg, nyomásra, ütögetésre
fokozottan érzékeny.

53
 Jellemzően rögzül, izomerővel sem egyenesíthető ki, a folyamatot korrigálni
lehet, de teljesen nem.
f.) Késői szakasz 18. évtől.
Kóros a kiphózis, mértéke 45 fok fölött van, ill. legalább 3 csigolya ékalakúvá válik.
Kezelése:
• Az esetek többsége állapotként fogható fel.
A rendszeres, helyes testtartás gyógytorna, gyógyúszás kötelező, versenysportot
ne űzzön a beteg, vagy olyat, ami a gerinc megterhelésével járna.
• Speciális fűzők viselése.
• Konzervatív kezelésre nem javul,
• Műtéti kezelés.

III. Scoliosis (a gerinc oldalirányú görbülése)

A gerincnek a frontális síkban bekövetkezett elhajlása (oldalirányú).
A gerinc frontális síkban elméletileg egyenes, néhány fokos görbülete elfogadható.
1.) Ismeretlen etiológiájú scoliosisok (a betegség eredete ismeretlen)
a.) Primer funkcionális scoliosis.
Nagyon gyakori, korrigálható oldalirányú gerincferdülés, ami jellemző a balra
konvex (domború), torzió (csavarás) nincs benne. Gyakorisága 15 %-ot is eléri,
főleg lányokon fordul elő, 10-15 éves kor között.
Tünete:
• a görbület mobilis,
• aktív izomerővel korrigálható,
• fekvő helyzetben és előrehalláskor is eltűnik,
• nincs bordapúp.
Kezelése:
• konzervatív,
• hátizomzat erősítő gyógytorna,
• úszás.
b.) Idiopátiás, strukturális scoliosis
A csigolyák aszimmetrikus növekedése miatt alakul ki az oldalirányú görbület.
Lányoknál 7 x gyakoribb. Prepubertásban (serdülőkor előtt) a leggyakoribb.
Bordapúp található, és torziós deformitás.
Jellemzője:
• a serdülőkorban romlik, és különösen súlyos formáknál a nemi
hormonok csökkent működésével jár együtt,
• általában kötőszöveti gyengeséggel is együtt jár,
• konvex (domború) oldalon a csigolyatest kiszélesedik, a konkáv
(homorú) oldalon keskenyebb,
• arthrosis (degeneráció) korai megjelenése gyakori,
• előfordul, hogy a háti kiphózis (görbület) ellapul, sőt, akár másik
irányú, lordótikussá válik (ellenirányú görbülete a gerincnek).
Kezelése:
• elsősorban konzervatív terápiák
• scoliosis fűző alkalmazása.
2.) Ismert etiológiájú scoliosis
a.) veleszületetten,
egyéb rendellenességgel genetikai hiba miatt,
b.) nem örököltek, de veleszületett, izolált fejlődési zavarok
a csigolyák nem fejlődnek ki (aszimmetrikus, fél stb.)

54
 c.) paralitikus scoliozis (bénulásos)
a gerinc mellett az izmok bénulása (nincs gerincstabilitás)
d.) D-vitamin hiányos, rachitikus (angolkóros) scoliosis
hiányzik a D-vitamin v. D-vitamin rezisztens (nem tud felszívódni), (kocka fej)

IV. Pes planus (lúdtalp, bokasűllyedés)

Leggyakoribb statikai lábrendellenesség (haránt és hosszanti).
Hosszanti boltozat-süllyedés és a sarkok valgus (kifelé fordított) állása van.
10 éves kor körül 4-5 %-ban találkozunk ortopédiai kezelést is igénylő lúdtalppal.

Kialakulásának okai:
A láb boltozatos szerkezetét fenntartó elemek nem képesek ellensúlyozni a test
súlyából adódó nehézségi erőt, ill. nyomóerőt. Emiatt a láb ellapul. A talusfej
(bokacsont) és a belboka közeledik a talajhoz. A leggyakoribb előidézője a testsúly
növekedés. A láb boltozatos szerkezete 1-2 éves korban alakul ki.
Lúdtalpról, mint statikai betegségről járni tudó gyereknél beszélünk.

Tünete:
• látni, hogy a láb fáradékonyabb, fájdalmas,
• rögzült állapotban befolyásolhatatlan, ezért fontos a megelőzés,

Megelőzés:
• nem járatjuk, nem állítjuk fel idejekorán a csecsemőt,
• mezítláb járást, helyes cipőhasználatot és a lábizmok tornája
Cél: az izmok optimális megerősítése.

Kezelése:
• Ha a helyzet kialakult, lúdtalpbetét hordása ajánlott, ill. cipőbe épített lúdtalpbetét.
• Műtét, ha már rögzült.

V. Perthes-kór
osteochondrosis capitis femuris iuvenilis (fiatalkori combfej csontosodási zavara)
A combfej elhalása ismeretlen okból.
Előfordulása a 3-11 éves korig veszélyeztetett korcsoportban 0,5-1 %.
Fiúknál 4 x gyakoribb.
Veszélyessége abból adódik, hogy a csípőficamok 5 %-áért felelős a Perthes kór.
Ismeretlen ok miatt a femur fej csontmagja vérellátási zavarban szenved, a
csontgerendák elhalnak kórszövettanilag.
A szinoviális hártya gyulladt és ödémás.
Az elhalás egyre terjed, de folyamatosan új csontképződés is van.
A környező jól erezett részekből képződik. Egy speciális kötőszövet nő be a nekrotikus
(elhalt) csontokba és onnan indul meg az új csontosodás.
Az új csont ásványi anyagokban kezdetben szegényebb lesz, ezért elhajolhat.
A csont átépülés folyamatában nem lehet terhelni; tehermentesítő járógép,
tubertámaszos járógép használata szükséges a gyógyulás folyamatában.

Tünetei:
• a gyerek intermittáló (vissza-visszatérően) sántít,
• fáj a térde (csípővizsgálat szükséges),

55
 • a csípő extenziója (feszítő funkciója), befelé rotációja (csavarása) és
abdukciója (távolítása) károsodott,
• a gyerek kíméli magát, inaktív lesz,
A betegség 3-5 évig zajlik és gyógyul.
A tünetekben visszamaradás van.
Izmok atróphiája (sorvadása) késői tünet.

Stádiumai:
• Csak röntgenfelvételben vannak jelek, ilyenkor a mediális izületi rés
kiszélesedik az ödéma és folyadék felszaporodás miatt.
• Látjuk a nekrózis (elhalás) jeleit, ill. a csontmag sclerosisát
(keményedését).
• Érdús kötőszövet jelenik meg, mintegy elbontja az elhalt csontszövetet
és felépíti az új csontot.
• Regeneráció.
Kezelése:
Alapelv: a csípőizületet az érintett oldalon tehermentesítjük.
• a femur fej jó fedése vápával,
• az élettani helyzet visszaállítása,
• a tehermentesítésre a tubertámaszos járógép a legalkalmasabb,
• megoldás lehetne a fektetéses pihenés.
Műtéti megoldás:
• célozza a femurfej vérellátását és jó fedését,
• femur és medence osteotomiát végeznek.

VI. Epiphyseolisis capitis femoris juvenilis (combfej epifízisének elcsúszása)

A femur fej epifizisének hátra és lefelé csúszása, fordulása a combnyakon.
Ismeretlen okú betegség.
Fiúknál 13-16, lányoknál 11-13 éves korban a gyakoribb.
Fiúknál 2 x gyakoribb, a fiúk kövérek, a lányok magasnövésűek.
A betegség lezajlását tekintve két nagy típusút különböztetünk meg:
• epiphyseolisis lenta
Az esetek 95 %-át teszik ki.
Jellemző:
• a térd, a comb, a csípőfájdalom, valamint
• a csípő befelé rotációja korlátozott,
• epiphyseolisis akuta
Az esetek 5 %-át teszik ki.
A gyerek elesik és nem bír lábraállni.
Jellemzője:
• a kissé rotált végtagállás,
• a csípőfájdalom és
• a nagyfokú mozgáskorlátozottság,
• látszik, hogy a növekedési hormonok és nemi hormonok között
átmenetileg nincs egyensúly,
• a növekedési hormon porcosodást, a nemi hormon a csontosodást
sürgeti.
Kezelése:

56
 • konzervatív módon,
• műtéti kezelés
• drótozások (az elcsúszott rész rögzítése)
• a folyamat súlyosbodásának meggátolása.

VII. Hanyag tartás

A hanyag tartás sokszor évekkel megelőzi a gerincferdülés kialakulását.
A gerinc normális kialakulása miatt már kisgyermekkortól szükséges az ülés, állás
gyakorlása.
Törzsizmok megerősödése, görbületek normális kialakulása
6 éves korra megtörténik.
A hanyag tartás kialakulhat
• a nyaki lordozis régióban és
• a háti lumbális régióban.
A törzsizomzat fejletlenségét elősegíti a rendellenes erőltetett mozgásfejlesztés
(bébikorban), valamint pszichés tényezők (6-8 éves korban).
Tartási típusok:
• domború hát: háti kifózis a normálisnál nagyobb, az ágyéki lordózis
fiziológiásnak megfelelő (dorsum rotundum);
• nyerges hát: (kipholordótikus)
háti kifózis is és az ágyéki lordózis is a normálisnál nagyobb (kompenzálás);
leggyakoribb rendellenesség, iskolás korban alakul ki, az izomzat fejlődése nincs
arányban a hossznövekedéssel;
• lapos hát: (dorsum planum)
a háti kifózis alig látható, szinte ellapult, az ágyéki lordózis normális;
az izmok fejletlensége, az izületi lazaság jellemző.
Visszahúzódó, fáradékony, magas, sovány, törékeny alkatú fiatalokra jellemző e hanyag
tartás.
Betegség kezelése:
• megelőzés
• időben megfelelő testmozgás, háti izmok erősítése,
• csecsemőkortól a megfelelő mozgástér kialakítása,
A hanyag tartás aktív izomerő segítségével korrigálharó (torna, úszás).
Ha rögzültek az izületek: fűzők használatával, gyógytornával, súlyosabb esetben
műtéttel lehet korrigálni.

VIII. Torticollis congenitus (ferdenyak)

Veleszületett fejlődési rendellenesség (is).
Oka: a fejbiccentő izom (m. sternocleidomastoideus) zsugorodása. Egyoldali
elváltozás, de mindkét oldalon is előfordulhat.
Az örökletes faktorok egyes családokban halmozottan fordulnak elő.
Exogén – külső tényezők is közrejátszanak:
• sérülések (trauma),
• szülés közben (méhen belüli isémia, vérellátási zavar),
Leggyakoribb betegség a csípőficam és a dongaláb után.
Tünetei: általában
• Újszülött korban: az érintett oldalon nagyarányú csomó tapintható a
fejbiccentő izom állományában. Ez a csomó érzékeny tapintású.

57
 • Későbbi kisded korban: az érintett oldalon vastag, vaskos, húrszerű
kötegként jelenik meg a bőr alatt és előreemeli a bőrt. Az arc és a koponya
asszimetrikussá válik. Az érintett oldalon az arc megkissebbedhet és egy nyaki
scoliosis (oldalirányú nyakigerinc görbülete) alakul ki.
Beteg kinézete: feje az érintett oldal felé dől és az ellentétes irányba fordul.
Kezelése:
• újszülött korban szűrni kell,
• a terápiát már csecsemőkorban el kell kezdeni,
• konzervatív kezelés: a zsugorodott izmok lazítását szolgálják a passzív
tornagyakorlatok.
Műtét
Legkorábban 1-2 éves korban kell a műtétet elvégezni. Ilyenkor a zsugorodott izom
eredését vagy tapadását leválasztják és áthelyezik.
Műtét után 2-4 héttel elkezdhető a torna és masszázs terápia.

IX. Protrusio acetabuli (csípőizületi vápa előboltosulása)

Az acetábulum kimélyülése és beboltosulása a medence ürege felé.
Fajtái:
• Elsődleges protrusio: nem tudjuk az okát, serdülőkorban kezdődik a betegség,
de panaszokat csak 40-45 éves korban okoz. Két oldali elváltozás, a nőkön 5 x
gyakoribb.
• Másodlagos protrusio: felnőttkori betegség, tudjuk az okát.
Oka:
• különböző csontfejlődési rendellenességek,
• különböző traumák,
• gyulladásos betegségek,
• súlyos csontritkulás,
• osteomalacia (csontállomány lágyulása), Ilyen a D-vitaminhiányos angol kór,
• ásványi anyaghiány,
• hormon hiány.
Tünetei:
• fájdalom,
• mozgáskorlátozottság (csípő abdukciója (távolítás) és rotációja
(forgató, csavaró mozgás) akadályozott, a flexió (hajlítás) marad meg
legtovább),
• a csípő izület gömb izület, előbb-utóbb csuklóizületté alakul át a
korlátozás miatt.
Diagnózis
• tünetek alapján
• röntgen alapján (látszik, hogy az acetábulum feneke elvékonyodott)
Kezelése
• a konzervatív kezelés nem hatásos,
• műtéti terápia (osteotomia) javasolt, endoprotézis beültetése.
Műtét célja: a fájdalom csökkentése, mozgás normalizálása.

X. Coxae saltans (pattanó csípőizület)

Gyermek és fiatalkori elváltozás.
A crista iliaca és a trochanter major (csípőtaraj és a nagytompor) közötti szalag
rendellenessége (Maissiati szalag).

58
Ez a szalag sokkal feszesebb, mint kéne. Ez a feszülő szalag és a csípőizület mozgása
közben érezhető vagy hallható pattanás kíséretében átugrik a trochanter major felett.
Extrém (szélsőséges) esetben mozgásbeszűkülést okozhat.
Következmény: a bursa (nyálkatömlő) gyulladása, krónikus irritációja.
A feszülő szalag és a trochanter közötti bursa fájdalmas.

Műtéti terápia: feszülő köteg átmetszésével.

59
16/b.) Gipszkötés

Konzervatív terápia, egyik legfontosabb ortopédiai terápia.

Célja:
Rögzítés: ilyenkor a tört végek elmozdulását ill. az izületek elmozdulását próbáljuk gátolni;
Azért fontos a rögzítés + nyugalomba helyezés, mert a mozdulatlanság csökkenti a
fájdalmat, a további sérülést, a szövődmények lehetőségét.
A gipszrögzítés anyagát tekintve
• klasszikusan gipsz,
• korszerű eljárásokkal lehet műanyag, könnyebb esztétikusabb, drágább.

Gipszrögzítés fajtái:
• zárt gipszelés: ha akut folyamat (gyulladás, vérzés) nem áll fenn, vagy lezajlása után
körkörös.
A zárt rögzítést úgy kell kiképezni, hogy a szomszédos izületek ne
mozdulhassanak el.
Az adott izület alatt és felett lévő csontoknak nem szabad elmozdulni.
Gipsz kiképzése:
• ha nem rögzít jól, nem jól gyógyul a csont, nincs meg a
stabilitás;
• ha szoros, az idegeket és az ereket károsítja;
• a végtagoknál az ujjak szabad mozgását ne gátolja;
Alsó végtagi körkörös járógipsznél, egy rugalmas sarokkiképzést kell
alkalmazni.
A beteget meg kell tanítani járni. A kórokozók alatta elszaporodnak.
A gipsz rögzítés felhelyezése után képalkotó eljárással ellenőrizzük.
• nyitott gipszelés:
• gipsz sín,
• ideiglenesen nyitott gipszelési megoldás.
Lényege:
• friss törés,
• sérülés,
• műtét után és
• akut ellátásra alkalmazható.
A kezelések időtartamára eltávolítható.Ödémás duzzanatoknál is
alkalmazható.
2-3 hét múlva felválthatja a zárt gipszelés.
• alápárnázott gipszelés
A zárt gipszrögzítést párnázzák alá, azokon a területeken ahol a végtag nyomásnak
ki van téve. Legoptimálisabban követi a test vonalát, szövődményeket kivédi.
Alkalmazása:
• töréseknél,
• szalagszakadásnál, húzódásnál,
• traumáknál,
• ficamnál, rándulásnál.
Szövődményei
• a gipszelt régióban az izomzat sorvad, mozgáshiányos állapot, mely
visszafordítható,

60
• ér- és idegsérülések,
• esetleges fertőzések,
• bőrbántalmak

61
17/b.) I. Ortézisek
II. Ortopéd cipők

I. Ortézisek fogalma
Az ortézisek testre helyezett segédeszközök, amelyek feladata az izületek, végtagrészek
és a gerinc tehermentesítése és rögzítése.

Feloszthatók:
• hagyományos ortézisek (fűzők),
• speciális ortézisek - izületi kötések, funkcionális és preventív eszközök –
(haskötő, csuklószorító).

1. Tehermentesítő készülékek csoportja

Célja:
• a részleges vagy teljes tehermentesítés,
• a teher áthelyezése a patológiás részről a stabil teherbíró részre.

a.) Nyaki gerinc tehermentesítő készülékek

Ide tartozik Schanz – gallér.
Általában habszivacsból vagy könnyű műanyagból készül.
Jellemző:
• támaszkodik:
• a vállövön,
• a tarkótájon,
• a mandibula (alsó állkapocs) vízszintes szárán,
• fix.
• nem fix készülékek

b.) Háti és ágyéki gerincszakasz ortézisei

• fűzők,
• Millwaukee-fűző (e:Milvóki):
• támaszkodik:
• a csípő lapátokon,
• az állon és
• a tarkótájon.
• Bénulásos gerincbetegségeknél és
• súlyos fokú gerincferdülésekre alkalmazzák.
• Scheuermann-fűző
• anyaga: hőre lágyuló műanyag,
• gerincegyenesítőként is felfogható.
• alkalmazzák:
• medence övön,
• sternumon (szegycsonton),
• a gerincferdület helyétől és mértékétől függően - pl.
csigolyatestest kifózis (háti gerinc görbülete) kóros fokozódásakor.

62
 c.) Csípőizületi tehermentesítő készülékek
• tuber (dudor) támaszos készülékek (pl. Dollinger féle),
• járógépszerű,
• a beteg ül a tehertámaszon,
• a lába tehermentesített,
• a járógép viseli a test súlyát.
• Thomas-sin
• a combfej elváltozásokban, gyermekkorban alkalmazzák.

d.) Alsóvégtag tehermentesítő készülékei

Sínvázas készülékek tartoznak ide.
Általában 4 köríves, a térdizületet és a bokaizületet áthidalja.

2. Rögzítő készülékek csoportja

Tartósabb használatra készülnek, a gipsz rögzítést is helyettesítik.

Korszerű anyag, esetleg fém, vagy erős vászon kiegészítéssel.

a.) Háti gerinc rögzítői

• fűzők, melyek testre formázottan műanyagból vagy vászonból készülnek, fém
merevítő lapocskákkal és zsinóros fűzéssel:
• Drill-fűző és női változata a princess-fűző
• a scapulák (lapockák) csúcsáig terjed, hosszan a háton.
• scoliosis-fűzők (gerinc oldalirányú görbülete)
• un. alacsony profilú (fejtámasz nélküli) fűzők;
• csípőlapáton támaszkodnak, valamint a görbület helyétől és fokától
függenek,
• tépőzáras kivitelben.

b.) Ágyéki gerinc rögzítése

• ágyéki gerincfűzők haskötő kiegészítővel.

c.) Vállizület rögzítése

• funkcionális helyzetben kell a vállizületet rögzíteni.

Speciális ortrézisek
• abdukciós sín (távolító sín): vállizület kezelésére,
• csípőizület rögzítésére: Pavlik-kengyel (csípőficam kezelésére)
Funkcionális rögzítő kötések
• egyrészt az izmok inainak tehermentesítésére szolgál,
• másrészt az izület stabilitását próbálják fenntartani (teniszkönyök
esetén, patella (térd) betegségeknél).
• Preventív (megelőző) sporteszközök
• térdvédő,
• csuklószorító,
• korszerű sportcipők,
• deréköv vagy haskötő

63
3. Test-távoli segédeszközök
• mankók,
• járókeretek,
• tolókocsik
• elektromos,
• beteg által hajtott,
• más személy által hajtott.

II. Ortopéd cipők

Cipőbetétek
• szupináló (hanyintó) cipőbetétek
• Gyerekkorban 6 éves korig, enyhe lúdtalp esetén használatos. Csak a sarok
területére terjed ki. Az ék alapja 3-7 mm vastagságú a mediál (belső) felénél emel.
Készülhet parafából és egyéb anyagból.
• parafa betétek
• Mind haránt, mind hosszboltozat emelésére alkalmas.
Hátránya: nehéz tisztítani, nagy helyet foglal el a cipőben, kényelmes viselet.
• fém betétek
• Egyre ritkább. Háromnegyedes változatban készül, hogy az újjak
mozoghassanak. Kemény, kényelmetlen, de hatásos.
• folyadéktartalmú betétek
• Két műanyag felszín között színes folyadék, mely a helytelen talpi felületek
kiegyenlítésére szolgál.
• Szilikonból készült sarokbetét, nagyon rugalmas, lágy anyag, főleg a
fájdalommal járó elváltozás javítására alkalmas.

Ideális cipő
• Gyerekcipő követelmény:
• a láb normális fejlődésének alakulását, az izomzat fejlődését segítse,
• a gyerek lábméretének megfelelő legyen,
• természetes alapanyagból, lehetőleg puha bőrből,
• legyen könnyű, hajlékony, emellett védelmet és tartást is biztosítson, jó
kiképzésű legyen,
• legfontosabb sarokrész vagy függőleges saroktengely néhány fokos
várus (kifelé hajló) állásban; a sarokágy homorú, így tud optimálisan
elhelyezkedni a sarok
(2-3 mm magas); a talpra kellő stabilitást adjon,
• nyitott, jól szellőzzön,
• stabil tartás,
• záródása nem jó ha belebújós, nem jó ha zippzáras, mert nem szellőzik
és nehéz felvenni, ha magas a gyermek lábfeje,
• tépőzáras cipőt csak békés, nyugodt természetű gyermekre adjunk, mert
állandóan leveszi és elhagyja;
• csatos és fűzős megfelelő cipő.
• Felnőtt cipő
• természetes anyagú,
• 2-3 cm sarokmagasság,
• méretnek megfelelő,

64
 • túlzott divatirányzatot kerülni kell.

Ortopéd cipők
• Általában deformált lábra,
• egyéni méret alapján készülnek,
• orvosi javaslatra,
• gyermek és felnőtt kivitelben
• Csekély térítés mellett ortopéd orvos írja fel.
• Színben, formában, minőségben megfelelőt készítenek.

• C 13 ortopéd cipő
• mérsékelten deformált lábra,
• egyéni méretre készül,
• beépített parafa lúdtalp betéttel.

• C 21 ortopéd cipő
• erősen deformált lábra készül,
• beépített parafa betéttel,
• 3,5 cm-ig terjedő sarok vagy talp emeléssel.

• C 32 ortopéd cipő
• nagyfokú végtag rövidülésre,
• 4-25 cm –ig terjedő belső parafa emeléssel.

• C 11 ortopéd cipő
• méretes cipő normál lábra, amit az ellenoldali ortopéd cipő
rendelésénél kapja a beteg.

65
18/b.) Műtéti típusok

A műtéti beavatkozás a második leggyakoribb kezelési eljárás.

Műtét csoportok

1. Izom – ín műtétek
Tenotómia: ínban egy átvágást vagy bemetszést kell ejteni.
Általában izomzsugorodás következtében fennálló a mozgáskorlátozottság,
megoldására alkalmazzák a V ill. a Z plasztikát.
Elcsúsztatott helyzetben rögzítik.
• az izom tapadásának, eredésének leválasztásával;
• izom transzpozíció, áthelyezik az izmot a másik helyre;
• ínhüvelyek hegesedésekor a heges részt hosszanti irányban bemetszik;

2. Fascia (izom) műtétek

• izomzsugorodáskor, hegesedésekor megoldására alkalmazzák a bemetszést, a
kiirtást.

3. Csontműtétek
• egyes csontrészek eltávolítása – ostectomia (csontkivésés) – kiírtunk bizonyos
csontrészeket,
• a csontokban lévő gyulladásos gócokat feltárjuk és kitisztítjuk (exkohleáció),
• átfűrészelik vagy átvésik a csontot (oszteotómia),
• korrekciós célból: vagy O lábnál a normális tengelyállás visszaállítása.
Rögzítések:
• belső rögzítések: nemesfémek,
• külső rögzítések: gipszelés.
Céljuk: stabilizálni a műtött testrészt.

4. Csonttransplantáció
A donor lehet:
• saját
• rokoné (ikertestvére) a legjobb
• más embertől származhat.

5. Izületeken végzett műtétek

a.) Izületi punkció (arthrocentesis)
Diagnosztikus és terápiás célból végzik.
Terápiás célból:
Károsan megnövekszik a folyadékgyülem. Ha lebocsátjuk a folyadékot, csökken az
izületi tok feszültsége, és csökken a fájdalom. Ezáltal megakadályozzuk az izületi
porc károsodását.
Az eszközök: arthroszkóp vagy speciális punkció.

b.) Arthroszkópia
Kicsi bemeneti nyíláson történő endoszkópos eszköz bevezetése, amelynek
segítségével pl. meniscus (gyulladás) műtétek, keresztszalag pótlás elvégezhető.
Előnye: nem kell nagy műtéti eljárás, kisebb a fertőzés, nagyobb sterilitás.

66
c.) Arthrolisis
Izület felszabadítása a letapadt izületi tokról, különböző összenövések, letapadások
oldását megoldhatjuk ezzel az eljárással.

d.) Arthrotómia
Izületi üreg bemetszését, megnyitását jelenti.

e.) Szinovektómia
Az izületi tok synovialis rétegének részleges vagy teljes eltávolítása.

f.) Kapszulotómia
Az izületi tok bemetszése.
A kontraktúra (kényszertartás) fenntartásában az izületi tok is részt vesz.

g.) Izületi tok és szalagok rekonstrukciója és plasztikája.

h.) Izületi repozíció (visszaállítás)

Különböző súlyos ficamoknál végzik.

i.) Arthrorizis
Ez az izület mozgáspálya beszűkítése (csontos ütköző képzésével)

j.) Arthrodézis Izületek művi elmerevítése.

k.)Arthroplastica (19/b. tételhez is)

Endoprotézis = szervezetbe beépített mesterséges izület.
Azokat a műtéteket soroljuk ide, ahol az izületi felszínek izületi végek újraképzésével,
esetleg pótlásával, cseréjével vagy az izületi végek eltávolításával javítjuk az izület
mozgásait.
A műtét célja: a fájdalom csökkentése és megszűntetése is.

A legkorszerűbb és legelterjedtebb módszer:

• szövetbarát anyagból (speciális fémek, műanyagok, biokerámia) készített
endoprotézisek beültetése.

Az endoprotézis csoportjai
Műtét fajtái:
• Hemi arthroplasztika (hemi=fél)
• csak az egyik izületi véget helyettesítjük protézissel.
• Totál arthroplasztika
• mindkét izületi véget helyettesítjük protézissel.
Többféleképpen rögzíthetjük.
A rögzítés módja függ:
• az izület jellegétől,
• a csont szerkezetétől,
• az életkortól.
A rögzítés lehet:
• cementrögzítés,
• cement nélküli rögzítés,

67
 • hibrid rögzítés.

Cementrögzítés
Speciális rögzítő cementet alkalmaznak, a csontcementet
(polimerilmetaklirat). Az izületi felszíneket meg kell munkálni. Általában
idősebbeknek 55-65 év felett ültetik be. Műtét után (pl. csípőprotézis esetén)
6-8 héttel engedélyezik a felkelést.

Cement nélküli rögzítés

Meg kell munkálni a felszíneket. Speciálisan munkálják meg (menetes,
csavaros rész készítésével). Csípő esetén 3 hónap után terhelhető.

Hibrid rögzítés
• cement elem,
• cement nélküli a másik elem rögzítés.
A protézisek a fájdalmat ki tudják iktatni.

Endoprotézis arthroplasztika
A műtéten túli szövődmények:
• szeptikus kilazulás:
Műtéti sterilitás, antibiotikum adása ellenére tönkremegy a beültetett protézis.
Kicserélik + antibiotikumok.
• steril kilazulás:
10-15 év múlva kimozog, esetleg fájdalom előfordulhat.
Elhasználódási idő átlagosan 15 év. (Modern eszköz esetében jóval több idő).

Helyreállító műtétek (rekonstrukciós műtétek)

Kombinált műtéti eljárásokkal, esetleges sorozatos ülésekben végzik.
Az összes műtéti típus szerepelhet benne.

Amputáció.

68
19/b. Endoprotézisek

Arthroplastica
Endoprotézis = szervezetbe beépített mesterséges izület.
Azokat a műtéteket soroljuk ide, ahol az izületi felszínek izületi végek újraképzésével, esetleg
pótlásával, cseréjével vagy az izületi végek eltávolításával javítjuk az izület mozgásait.
A műtét célja: a fájdalom csökkentése és megszűntetése is. A protézisek a fájdalmat ki tudják iktatni.
A legkorszerűbb és legelterjedtebb módszer:
• Szövetbarát anyagból (speciális fémek, műanyagok, biokerámia) készített
endoprotézisek beültetése.

Az endoprotézis csoportjai
Műtét fajtái:
• Hemi arthroplasztika (hemi=fél)
• csak az egyik izületi véget helyettesítjük protézissel.
• Totál arthroplasztika
• mindkét izületi véget helyettesítjük protézissel.

Többféleképpen rögzíthetjük.
A rögzítés módja függ:
• az izület jellegétől,
• a csont szerkezetétől,
• az életkortól.
A rögzítés lehet:
• cementrögzítés,
• cement nélküli rögzítés,
• hibrid rögzítés.
Cementrögzítés
Speciális rögzítő cementet alkalmaznak, a csontcementet (polimerilmetakrilat). Az izületi
felszíneket meg kell munkálni. Általában idősebbeknek 55-65 év felett ültetik be. Műtét
után (pl. csípőprotézis esetén) 6-8 héttel engedélyezik a terhelést.
Cement nélküli rögzítés
Meg kell munkálni a felszíneket. Speciálisan munkálják meg (menetes, csavaros rész
készítésével). Csípő esetén 3 hónap után terhelhető.
Hibrid rögzítés
• cement elem,
• cement nélküli a másik elem rögzítés.

Endoprotézis arthroplasztika
A hosszú fekvés (8 hét – 3 hónap) szövődmények alakulhatnak ki:
• vérkeringési zavar,
• pangás,
• légzési zavarok stb.
A műtéten túli szövődmények:
• szeptikus kilazulás:
Műtéti sterilitás, antibiotikum adása ellenére tönkremegy a beültetett protézis.
Kicserélik a protézist és gyógyszeres (antibiotikumos) kezelést alkalmaznak.
• steril kilazulás:

69
10-15 év múlva kimozog, esetleg fájdalom előfordulhat. Elhasználódási idő átlagosan 15
év.

70
20./b. Postoperatív (műtét utáni) rehabilitáció műtét utáni időszakra

Rehabilitáció: az a komplex egészségügyi és szociális tevékenységek összessége, amely a

károsodott vagy beteg egyén életének teljesebbé tételét, a társadalomba való mielőbbi (teljes
értékű tagként) beillesztését (beilleszkedését) hivatott szolgálni.
(Tevékenységeken, szakembereken keresztül).

Rahabilitáció folyamata:
• orvosok,
• egészségügyi szakszemélyzet,
• asszisztensek,
• gyógytornászok,
• alternatív gyógyítók,
• masszőrök,
• mozgás terapeuták,
• egyéb fizioterápiás szakemberek,
• manuálterapeuták,
• pszichológusok,
• pszichiáterek,
• szociális munkások,
• szociális szakemberek,
• jogi személyek,
• bármilyen fő szervezetek, alapítványok.

Operációt követő néhány hét teendői:

• A beteg állapotától függően a mielőbbi mobilizáció, a szövődmények
megelőzése.
• lehet passzívan mozgatás (amikor a beteget mozgatják),
• lehet aktív mozgatás (amikor a beteg mozog).
• Módszerek igénybevétele
• segédeszközök,
• gyógytornák,
• fizioterápiák.
• Vitamindús táplálkozás
• Hosszú távú tervek
A mozgás az első. Az esetleg visszamarató tünetek mérséklése (pl. masszázzsal).
Normál étrend, életkornak, mozgásnak megfelelő étrend.
Átalakítások: életmód, lakás, család, stb.
• Pszichés terápia
Csoportok létrehozása, sorstárs segítő csoportok. Érdekképviseleti csoportok
létrehozása.

3R
• Repozíció = folyamatok, funkciók helyreállítása
• Regeneráció = összes folyamat, amely a gyógyulás folyamatának része
• Rehabilitáció = a károsodott vagy beteg egyén életének teljesebbé tételét, a
társadalomba való mielőbb (teljes értékű tagként) való beillesztését hivatott szolgálni.

71
22./b. Scheuermann betegség
1.) Scheuermann kór = osteochondrosis dorsalis iuvenilis vagy kiphósis dorsális juvenilis
(fiatalkori degeneratív háti görbület, csontosodási zavar)
osteochondrosis (degeneratív csontosodási zavar)
dorsalis (háti); iuvenilis (fiatalkori); kiphósis (hátradomborodó görbület)

Több csigolyára kiterjedő fiatalkori degeneratív csontosodási zavar (oszteokondrozis).

A csontoknak, a portcoknak degeneratív elváltozása, a csontok szerkezeti elváltozása.
Előfordulása: 1-11 % közötti gyakoriságú, nemi eltérés nincs.

Betegség lényege:
• Normál esetben az aktív-passzív mozgáselemek aránya egyensúlyban
van.
• Ha az aktív-passzív működésben lévő egyensúly felborul, akkor alakul
ki a mozgásszervi betegség.
Ebben a betegségben a csigolyák zárólemezének csontosodási zavara lép fel.
A csökkent ellenálló képességű epifizis területek (a csontvége, ahol növekszik) a
diszkuszokon (porckorongokon) keresztül kifejtett nagy nyomáserő következtében
berepednek és a diszkuszok előesése (prolapsus = előesés) jön létre.
A csigolyatestek ék alakúvá válnak, mivel a diszkuszok elülső részei ellapulnak. Emiatt
van növekedési zavar.
A háti csigolyákon gyakoribb, viszonylag ritkán érinti a lumbális szakaszt. Ha lumbális
szakaszon fordul elő, akkor egyetlen csigolyát érint, de az nagy defektus (Smorl csomó).
Fő tünetei:
A háti kiphósis kórosan fokozódik (háti görbület), púpos lesz a hát. A korai artrózis
előfutára, mivel a csigolyák között fizikai irritáció alakul ki (spondilosys jön létre)
(spondilosys = a csigolyaízületek gyulladásos, merevséggel járó betegsége)
Az esetek többsége enyhe fejlődési zavar, nem rosszabbodik.
Ritkábban fordul elő a progresszív forma (fokozatosan romló).
Stádiumai:
g.) 8-10 éves kor között zajlik.
Hanyag tartás és a háti kiphózis mérsékelt fokozódása.
Panaszokat ritkán okoz, de a gyerek figyelmetlen, fáradékony, a hosszabb ülés
kellemetlen, mert gyengébb izomzatúak.
A háti kiphózis mobilis, megszüntethető aktív izomerővel.
h.) 12-18 éves kor között zajlik.
A háti kiphózis fokozódik és az érintett gerincszakasz merevvé válik.
A csigolyák környékén spontán fájdalmat jelez a beteg, nyomásra, ütögetésre
fokozottan érzékeny.
Jellemzően rögzül, izomerővel sem egyenesíthető ki, a folyamatot korrigálni
lehet, de teljesen nem.
i.) Késői szakasz 18. évtől.
Kóros a kiphózis, mértéke 45 fok fölött van, ill. legalább 3 csigolya ékalakúvá válik.
Kezelése:
• Az esetek többsége állapotként fogható fel.
A rendszeres, helyes testtartás gyógytorna, gyógyúszás kötelező, versenysportot
ne űzzön a beteg, vagy olyat, ami a gerinc megterhelésével járna.
• Speciális fűzők viselése.
• Konzervatív kezelésre nem javul,

72
• Műtéti kezelés.

73
25./b. Psychotherapia jelentősége a krónikus mozgásszervi betegek
kezelésében és rechabilitációjában

A mozgásszervi betegségek előbb-utóbb mindenkit érint (a fehérjedús étrend, az

elhízás, a mozgásszegény életmód hozzájárul).

Egyik legfontosabb rehabilitáció a krónikus betegségeknél a pszichés vezetés.

•napi fájdalom,
•napi korlátozottság,
•állapotromlás,
•együttélés segítés.

Pszichoterápia
segítő kapcsolatok közé tartozik
A terápiák alapja a közvetlen kommunikáció:
•szóbeli,
•non verbális kommunikáció (őszintébb).

Terápiák résztvevői:
• páciens: alkalmasnak kell lennie arra, hogy feltárulkozzon;
legyen meg benne az akarat a segítség kérésére és elfogadására;
• terapeuta (segítőszemély)
• empátia,
• feltétel nélkül elfogadja a segítségkérő személyt (mindegy honnan jött, lényeg
hová megy),
• a segítő hiteles legyen.

Terápiás ülés
• 45-50 perc,
• rövid terápia, 10-20 alkalom,
• max. 2 hetenként kell találkozni,
• hosszú terápia, évekig tart,
• terapeuta tudjon hallgatni,

• Célja: hogy a páciens beszéljen.

• Keretei:
• ambuláns keretek
• állami,
• magán úton
• intézményes keretek
• csoportos terápiák :
• egymást segítő csoportsegítővel,
• hasonló problémával rendelkező emberek csoportja.
• érdekképviseleti vagy önsegítő csoport.

74