Beköszöntô
A tartalomból Szakképzésrôl, az uniós modellek
in memoriam
4 Végsô búcsú
Ujvári Károlytól
infópanoráma
6 REMEK: konferencia
az élhetôbb jövôért
7 Csak az útépítés miatt
él még az építôipar
20 éves az evosz
8 A jövô évi építôipari
várakozásokról
iposz-hírek
0 Tárgyaltak
1 összetételükben nem tudják a törvény által
a Visegrádi Négyek
12 Tájékoztató a
vállalkozó-kivitelezôi
nyilvántartásba vételrôl
bemutatjuk
4 Gláser Tamás,
1
a sokoldalú ember
Szakképzés
7 Egy tanulmányút
1 szempontból nem felel meg az építési ága-
pillanatképei
20 A német duális
szakmunkásképzés
biberachi fellegvára
párbeszéd
22 A határokon átnyúló
szociális párbeszédrôl
28 A civil társadalom különbségeket figyelembe vevô, ösztönzô
szerepe az éghajlat-
változás kihívásaira
adandó válaszban
vagyonvédelem
36 A távfelügyelet
vélemény
38 A magyarok
és a lakásbérlés
figyelembe vételével
Egy, a múlt hónapban lezajlott baden-
württembergi tanulmányút résztvevôi is
meggyôzôdhettek arról, hogy a legtöbb
uniós országban a szakképzô központokat
a régiók az ágazati szociális partnerekkel kar-
öltve tartják fenn. A finanszírozás meghatá-
rozó eleme a paritásos ágazati szakképzési
alapok mûködése.
Hazánkban az építôipari szakképzés tel-
jesítménye sem mennyiségi, sem minôségi
zat igényeinek. A jelenlegi adatokat figye-
lembe véve az elkövetkezô években több
tízezer szakképzett építôipari munkás fog
hiányozni.
Véleményem szerint a szakképzés terüle-
tén nincs területi, regionális koordináció, a
finanszírozási rendszer nem ösztönzô jellegû,
nem teszi megfelelôen érdekeltté az intéz-
ményeket és az intézmények fenntartóit a
munkaerô-piaci igények figyelembe vételére.
A szakképzés finanszírozásában hiányzik a
ágazati szemlélet, az ágazati tervezés, elem-
zés. A TISZK-ek megjelenésével a képzési
rendszer „kinôtte” a finanszírozási rendszer
lehetôségeit. A szakképzés folyamatban lévô
reformja nem fogja feloldani az építôipari
szakképzés súlyos ellentmondásait. A TISZK-
ek elô fogják ugyan segíteni a korszerû gya-
korlati képzést, de a szakmunkáshiány pótlá-
sára nem tudnak megfelelô választ adni.
A szakképzési törvény módosításával lét-
rehozott Regionális Fejlesztési és Képzési Bi-
zottságok (RFKB) döntési jogkörébe került a
regionális szakképzés fejlesztési céljainak kije-
lölése, a képzési alaprész decentralizált pénz-
ügyi keretébôl nyújtandó fejlesztési támoga-
tások elosztása, a szakképzés irányainak és
a beiskolázás arányainak meghatározása a
gazdaság igényeinek figyelembevételével.
Döntési jogkörük azonban országosan mind-
össze 5 milliárd forintra korlátozódik, ami a
forrásoknak csupán 2%-a.
A szakképzés reformja ellenére a „rend-
szerben” alapvetô érdekellentétek feszülnek.
Az egyes szakmák beiskolázási keretszámai-
ról azok a fenntartók döntenek – lokális, rö-
vidtávú érdekeik szerint –, akik éppenséggel
a képzési költségek csökkentésében érde-
keltek. Ezért a gyakorlat- és anyagigényes,
tehát költségesebb képzések elsorvadnak,
megszûnnek.
Úgy vélem, hogy az RFKB-ok, jelenlegi
rájuk ruházott feladatokat teljesíteni, mivel
tagjaik szervezeti felépítése nem ágazati
tagolású. Ezért döntéseiket nem is ágazati
szintû tervezéssel, elemzéssel alátámasztva
hozzák meg.
A szükséges szakmunkaerô meghatározá-
sára az ÉÁPB keretében tervezési modellt dol-
goztunk ki, amelyet adaptálni lehet a gazda-
ság valamennyi ágazatára. A finanszírozást
illetôen, szükséges a területi és ágazati irá-
nyítási szint megteremtése, a regionális for-
rások és feladatok megerôsítése, a szociális
partnerek szerepének növelése, továbbá a
megfelelô alágazati szintû munkaerô-piaci
információs rendszer biztosítása. A szakkép-
zés csak ágazati és regionális irányítás mel-
lett kerülhet összhangba a munkaerô-piaci
igényekkel.
A szakképzés fenntartói finanszírozási rend-
szerének átalakítása érdekében – a legtöbb
uniós országban már mûködô építôipari pa-
ritásos alapok mintájára – javasoljuk, hogy az
építôipari ágazat vállalkozói által kötelezôen
befizetett 1,5%-os szakképzési hozzájáru-
lás központi forrásainak egy meghatározott
részébôl hozzuk létre az Építôipari Paritásos
Szakképzési Alapot. Az ebbe befolyó pénzt,
regionális szinten koordinálva, az építôipar
szociális partnereinek irányítása mellett a
szakképzés munkaerô-piaci szükségleteinek
megfelelôen lehetne majd felhasználni.
Az ÁPBT legutóbbi ülésén foglalkoztak
a szakképzési hozzájárulás átalakításának
lehetôségével. Az ÉÁPB elôterjesztésére a
testület egy háromoldalú munkabizottság
létrehozását határozta el azzal a feladattal,
hogy dolgozza ki a fentiekben felvetett kér-
dések törvényi hátterét.
Schréder Mihály
2009/8 3
in memoriam
Végsô búcsú
Ujvári Károlytól
Szomorú szívvel tudat-
juk az építôipari dolgo-
zók népes táborával,
hogy Ujvári Károly kol-
légánk, az ÉFÉDOSZSZ
Elnökségének tagja
2009. november 6-án
hosszú szenvedés
után 59 éves korában
elhunyt.
Ujvári Károly éle-
tét az építômunkások
életviszonyainak javí-
tását felvállaló közös-
ségek felé tett elsô lé-
pései határozták meg.
Fiatalkori döntéseihez,
választásaihoz egy éle-
ten át hû maradt. Mindig közösségben gondolkodott, mégis az
egyes ember ügyéért, érdekeiért harcolt. Tevékenységét a máso-
kat is cselekvésre ösztönzô hit, felkészültség és elkötelezettség
jellemezte.
Ujvári Károly fiatal felnôtt életét a Zalaegerszegi Közúti Építô
Vállalatnál kezdte. Munkatársai bizalmából hamar a vállalat szak-
szervezeti titkára lett, késôbb az Építôk Szakszervezete megyei
munkatársaként, titkáraként látott el fontos közfeladatokat.
Vezetésre termett személyiség volt. Tudott dönteni, a kihívások-
ra megvoltak a válaszai, megoldásai. Szívügye volt az ÉFÉDOSZSZ
Zala Megyei Szakszervezetének megalapítása, a közösséghez
tartozás, az érdekvédelem feltételeinek biztosítása.
Az általa alapított szakszervezetnek mindvégig – más fontos or-
szágos és nemzetközi szintû feladatvállalásai mellett is – vezetôje
maradt. Küzdött a területi, kistérségi érdekvédelem fejlesztéséért.
Hívták, várták más feladatok is. De Ô hûséges volt szûkebb hazá-
jához, szeretett közösségéhez. Onnan járta az országot, világot,
ahogyan vállalt feladatai megkövetelték.
Elnökként ô látta el az MSZOSZ, a Vasas Szakszervezeti Szövet-
ség és az ÉFÉDOSZSZ Zala Megyei képviseletét, de meghatározó
szerepe volt a Regionális Munkaügyi Tanács és az Osztrák-Magyar-
Szlovén Interregionális Tanács munkájában is.
Kiemelkedô személyiségét a munkásságát elismerô kitünteté-
sek sora fémjelzi. Ezek közül is kiemelkedik az alig több mint egy
éve, 2008. augusztus 20-án részére átadott Magyar Köztársasági
Ezüst Érdemkereszt kitüntetés. Életigenlô, víg kedélyû ember volt,
de pihenésre, kikapcsolódásra kevés ideje maradt. Igazi közösségi
emberként saját örömét is mások örömében találta meg.
Igényes, felelôs vezetôként figyelme arra is kiterjedt, hogy
közösségi ünnepek soha ne maradjanak el, és féltô gonddal
egyengette az építôk tánc- és népmûvészeti hagyományainak
fennmaradását is.
Halála fájdalmas veszteség a szakszervezeti mozgalom szá-
mára.
Ujvári Károlyt családtagjainak,  barátainak, tisztelôinek közel
ezerfôs  gyászmenete 2009. november 17- én Zalaegerszegen, 
a Göcseji úti temetôben kísérte el utolsó útjára.
Emlékét megôrizzük.
ÉFÉDOSZSZ
4 2009/8
A magyar infláció mértéke
mindenkit meglepett
A reálfolyamatokat még mindig jókora negatív számokkal lehet jellemezni, a
külkereskedelem egyenlege azonban kivétel.
A rekordmértékû többletnek azonban nem tudnak örülni a szakértôk, mert az
jókora fogyasztási és beruházási hanyatlásból jött össze. Az egyensúlyi folyamatok
terén amúgy jó a helyzet: viszonylag jól alakult eddig az infláció, és a kormány is
eltökéltnek mutatkozik az államháztartás terén. Euróban számolva a kivitel 18, a
behozatal 24 százalékkal csökkent tavaly szeptemberhez viszonyítva – derült ki a
Központi Statisztikai Hivatal (KSH) elôzetes számításaiból.
Mindkét irányban durván 3 százalékpontos a dinamika javulása augusztushoz
képest, és szinte hajszálra megegyeznek az adatok az idei legjobb hónapéval, a
márciusival. A külkereskedelem többlete 486 millió eurót tett ki, ami a tavaszi és
nyári hónapok kiemelkedô átlagánál is valamivel magasabb. Az elsô három ne-
gyedévben felhalmozott többlet pedig már a 3,3 milliárd eurót is meghaladja, így
jelentôs többlettel zárulhat 2009, erre korábban soha nem volt példa.
Októberben 4,7 százalékos volt a fogyasztói áremelkedés az egy évvel koráb-
bihoz képest, és ez már harmadik hónapja enyhe csökkenés – jelentette a KSH.
Az áfaemelést ugyanis a vártnál jóval kisebb arányban sikerült érvényesíteniük az
eladóknak az árakban.
Az elsô tíz hónap átlagos áremelkedése 4 százalékos volt, így még az említett
hatás mellett sem valószínû, hogy a 4,3 százalékot meghaladná az éves szám.
A nyugdíj- és egészségügyi kiadások közel 42 milliárd forintos mínuszt értek el
októberben, ehhez járult még az elkülönített állami pénzalapok 8,5 milliárdos
hiánya.
Hiába keletkezett tehát közel 62 milliárd forintos pozitívum a központi költ-
ségvetésben, az államháztartás önkormányzatok nélküli egyenlege csupán 11,5
milliárdos szufficitet mutat a hónapra. A kormány azt reméli, hogy a harmadik
negyed végére a GDP 4,1 százalékát elérô államháztartási deficitet az év végére
3,8-re sikerül leszorítani.
Szegedma.hu
Hirtelen vezérváltás az Arcadom élén
November derekán Hajdu László vette át az Arcadom Építôipari Zrt. vezérigazgatói
posztját, ami után a vezetésben, valamint a struktúrában is várható változás -
közölte a társaság.
A korábbi vezérigazgató, Sokorai István (2008-ban az év vállalkozója volt) saját
kezdeményezésre, közös megegyezéssel távozik a cég élérôl. A 41 éves Hajdu
László 1995 óta dolgozik a cégcsoportnál: 2005. ôszétôl a TriGránit Magyarország
igazgatója, e posztján többek között a Millenniumi Városközpont koncepciójának
megvalósításáért volt felelôs.
napi.hu
Hazánkban nagyon magas a rezsiköltség
Hazánkban az egyik legmagasabb a rezsi az Európai Uniós országok közül. A
Vasárnapi Hírek egy 2005-ös KSH-adatra hivatkozva írja, hogy míg a magyaror-
szági háztartások átlagjövedelmébôl 16 és fél százalékot visz el a lakásrezsi, addig
Ausztriában ez csupán 4 és fél százalék.
Az elmúlt években ez csak nôtt: 2007-ben már 18 százalékot, mintegy 326 ezer forin-
tot költött a rezsire egy család. Ez a mérték az Eurostat uniós felmérése szerint is magas.
A kutatás megállapítja, hogy a kiemelkedôen magas rezsiköltségek a volt szoci-
alista államokra jellemzôk
HírTV
1800 milliárd forintnyi adó hiányzik infopanoráma
a büdzsébôl – íme a feketelista
A lista élén a fôvárosi KPHS Építôipari, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. áll.
Bírság                Jogkövetkezmény
Cégnév A céggel szemben több mint 5,3 milliárd forint az adóhivatal követelése.
(Ft) (Ft)
KPHS Építôipari, Kereskedelmi és Szolgáltató Miközben a költségvetés akár néhány milliárd forintjáért is keményen harcol-
2 962 269 000 2 357 060 000 nak az ágazatok és protestálnak a társadalmi szervezetek, a drámaian növekvô
Kft.
Aldebaran-Trade Kereskedelmi és Szolgáltató adótartozások miatt százmilliárdokkal szûkül a büdzsé bevételi oldala – állapítja
2 919 326 000 2 255 341 000
Kft. meg a feketelista.hu portál, amely listát készített a legnagyobb adóhiányt fel-
Csoka-Trade Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 2 548 620 000 1 809 508 000 halmozó ötven vállalkozásról.
BECKHAM Irodatechnikai és Kereskedelmi Kft. 2 343 685 000 2 061 585 000
GLOBAL IMPEX 2005 Kereskedelmi és
A portál sajtóközleménye ismerteti: az APEH legújabb adatai szerint az utób-
2 312 783 000 1 990 543 000 bi 12 hónapban 300 milliárd forinttal emelkedett az adótartozások összege, és
Szolgáltató Kft.
East-West Electronics Magyarország már meghaladja az 1800 milliárd forintot.
2 233 672 000 1 655 223 000
Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. Jelenleg 850 ezer magánszemély tartozik az adóhivatalnak, és a körülbelül
Malton Continental Hungary Kereskedelmi és háromnegyedmillió vállalkozás közül mintegy négyszázezret tartanak nyilván az
1 968 417 000 1 628 146 000
Szolgáltató Kft. adósok listáján. Ez utóbbiak nem kevesebb, mint 1600 milliárd forint tartozást
EURO GROUP 2000 Kereskedelmi és
1 889 644 000 1 674 305 000 halmoztak fel, ám legtöbbjük már nem mûködô vállalkozás, így az adó behajtása
Szolgáltató Kft.
WELL TRADE IMPACT Ipari, Kereskedelmi és
meglehetôsen kétséges.
1 805 528 000 1 464 873 000 A feketelista.hu portál TOP 50 listáján többnyire kevésbé ismert cégnevekkel
Szolgáltató Kft.
ETALONEUROPA Kereskedelmi és Szolgáltató lehet találkozni, nagy többségük nevében nyilván jelezve tevékenységi körüket
1 793 701 000 1 468 655 000
Kft. a kereskedelmi és szolgáltató megjelölés olvasható. Mindössze két olyan cég-
VALORÉP Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 1 770 658 000 1 528 970 000 név található, amelyben nem szerepel sem a kereskedelmi, sem a szolgáltató
Word Tech Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 1 728 130 000 1 646 951 000
PCS-HW Kereskedelmi és Szolgáltató Bt. 1 701 190 000 1 346 974 000
kifejezés.
UNIQ METAL Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 1 651 567 000 1 300 636 000 A listát a feketelista.hu készítette.
SYNUX Szolgáltató Kft. 1 616 647 000 1 534 555 000 hirado.hu
DROID-2000 Szolgáltató és Kereskedelmi Bt. 1 578 322 000 1 353 572 000

Akkreditált képzés
VASHÍD Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 1 386 486 000 892 627 000
Auto-System Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 1 266 241 000 1 097 643 000
KACIFÁNT BABÉR Kft. 1 210 032 000 904 222 000
CSOKA-TRADE Kereskedelmi és Szolgáltató

a Dokától 2010-ben is
1 075 820 000 663 266 000
Kft.
MOBIL BAUMA 2000. Kereskedelmi és
1 045 419 000 697 953 000
Szolgáltató Kft.

2
PAROXISMA Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 1 024 392 000 709 821 000 010 februárjában ismét megrendezésre kerül, az immár
WILCOMP Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 1 015 867 000 842 650 000
LUX Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 1 003 611 000 939 908 000
tradicionálisnak mondható, több mint egy évtizedes múltra
Elektro-Hungary Beszerzési Társulás visszatekintô Doka Zsalutanfolyam.
971 288 000 884 633 000
Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. Helyszíne a városközpont közelében, mégis nyugodt kör-
Elektro Global 2004 Kereskedelmi Kft. 956 216 000 704 776 000 nyezetben található Grand Hotel Margitsziget lesz. A szervezôk
U. V. CS. Ipari, Kereskedelmi Szolgáltató Kft. 917 800 000 861 863 000 a Doka-újdonságokon, zsalutechnológiai információkon kívül
Port-Fort Kereskedelmi Kft. 899 439 000 644 251 000
DUONOVA Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 891 059 000 663 657 000
nagy hangsúlyt fektetetnek az új szerkezetépítési szabvány meg-
HEVES-FÉM Használt Fém-Papír-Mûanyag ismertetésére, nemzetközileg is ritka technológiai megoldásokat
827 084 000 780 128 000
Kereskedelmi Kft. felvonultató, hazánkban megvalósult projektek bemutatására,
ARCHIBUILD Építôipari és Kereskedelmi Kft. 818 023 000 737 663 000 illetve párbeszédre a gyártó és a felhasználók között, ahol a
ORIGOMAT Kereskedelmi Zártkörûen Mûködô kritikus kérdésekre keresik a megoldásokat.
804 210 000 610 884 000
Rt.
Két alkalommal várják a magasépítés, illetve egy alkalommal
COMIMEX-HUNGARY Kereskedelmi és
Szolgáltató Kft.
802 123 000 595 398 000 a mélyépítés iránt érdeklôdôket. Ezen felül a különbözô szekciók
PRC Trade HUNGARY Kereskedelmi és lehetôvé teszik, hogy mind a gyakorlati felhasználók, mind a
796 533 000 584 204 000
Szolgáltató Kft. döntéshozók, illetve a munkahelyi vezetôk, munkabiztonsággal
KULT COMPUTERS Kereskedelmi és
785 836 000 670 940 000
foglalkozó szakemberek részére tartalmas és hasznos informá-
Szolgáltató Kft. ciókat nyújtson.
East-West Electronics Magyarország
782 424 000 660 288 000 A résztvevôk, a kitûnôen felszerelt és a legmodernebb tech-
Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.
M. E. G. A. TRADE DIS Kereskedelmi és
nológiákat felsorakoztató Doka Bemutatóterem bevonásával, az
Szolgáltató Kft.
778 792 000 714 264 000 elméletben hallottakat azonnal átültethetik a gyakorlatba is.
IMATEL Kereskedelmi Kft. 770 366 000 733 244 000 A tanfolyamon való részvételt a Magyar Építész Kamara és
GLOBAL IMPEX 2005 Kereskedelmi és
731 754 000 638 720 000
a Magyar Mérnöki Kamara kreditponttal jutalmazza. Bôvebb
Szolgáltató Kft. információért látogasson el a www.doka.hu weboldalra.
COMPETENS Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 724 920 000 658 539 000
P ÉS L PLUSZ KERESKEDELMI Kft. 703 019 000 539 348 000
RAAB Agrártechnik Kereskedelmi és Szolgáltató
Kft.
692 017 000 0 Sipos: az építôiparnak
AGROFARM PLUSSZ Mezôgazdasági és
Kereskedelmi Kft.
691 345 000 409 718 000 kellettek a fiktív számlák
Balimexon Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 690 574 000 543 706 000
Újabb számlagyárat számoltak fel a vámosok. Most egy olyat találtak, ahol több
Akro Elektronics Kereskedelmi és Szolgáltató mint 7 milliárd forintnyi fiktív számla készült el, azt is vizsgálják, hogy vettek-e
688 331 000 532 257 000
Kft. fel ezekkel állami támogatásokat. A VPOP szóvivôje azt is elmondta, hogy
TAIF Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 680 085 000 660 410 000 építôipari vállalkozások voltak elsôsorban a „cásárlók”, tehát akik megkapták
PEOPLE RENT MAGYARORSZÁG Befektetési a fiktív számlákat. Arról is beszélt, hogy az esetek nagy részében az így okozott
662 300 000 896 505 000
Humánerôforrás-fejlesztési és Tanácsadó Kft.
károknak csak a 15-20 százaléka tud megtérülni, ennyit tudnak csak behajtani
COMP.HU. Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 661 789 000 518 848 000
SERRU Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 657 061 000 557 350 000 az elkövetôkön.
AUDIMPEX Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 656 911 000 591 055 000 tv2.hu
 
2009/8 5
 Ipari parkok:
200 ezer munkahely
Magyarországon az ipari parkok létrejötte, fejlôdése
az elmúlt 15 évben a gazdaság fejlôdésében megha-
tározó szerepet játszott, és sikeres volt.
A fennállásának 15. évfordulóját ünneplô Ipa-
ri, Tudományos, Innovációs és Technológiai Parkok
Egyesülete adatai szerint az ipari parkokban több
mint 200 ezer munkahely jött létre, és az itt mûködô
mintegy 3700 vállalkozás adja az ipari teljesítmény
több mint egyharmadát.
Világgazdaság
Lassú javulást vetít
elôre az Ecostat
Jövô márciusra 6,25 százalékra csökkenhet a jegyban-
ki irányadó kamat az Ecostat rövid távú elôrejelzése
szerint – írja Világgazdaság
A forint a 270-es szint körül ingadozhat jövô
tavaszig – jósolja a kutatóintézet. A reálgazdasági
kilátások nem biztatók: a kiskereskedelem még jövô
márciusban is 3 százalék feletti mínuszban lesz, de
az ipar is csak a 2005-re jellemzô termelési szintet
éri el eddigre. A szektor exportja már 5,7 száza-
lékos emelkedésben lehet, de a belföldi eladások
még csökkenést mutathatnak az idôszak végén.
REMEK: konferencia az élhetôbb jövôért
REMEK programnak adott otthont a szegedi me-
gyeháza, méghozzá csupa nagy betûvel, ugyanis
Regionális Megújuló Energetikai Konferencia zajlott
november 17-én a Csongrád Megyei Önkormányzat
és az ArchEnerg Regionális Megújuló Energetikai és
Építôipari Klaszter szervezésében. A szakmai tanács-
kozás középpontjában a jövô energiaforrásai, a kör-
nyezetbarát energiahordozók hasznosítási lehetôségei
álltak, illetve megalakult a Dél-alföldi Regionális Ener-
gia Ügynökség is.
Magyarország energiafüggôségérôl sok szó esik,
különösen az ukrán-orosz gázvita idôszakos, mára
megszokottá vált fellángolásakor. Ám nem ez az
egyetlen oka annak, hogy a konferencia elôadói a
megújuló energiára fókuszáltak. Mint hangsúlyoz-
ták, ezen a területen is közös gondolkodásra és
összefogásra van szükség, de leginkább arra, hogy
észrevegyük végre, hogy mennyi energiát és pénzt
pazarlunk el.
A REMEK ’09 konferenciát szervezô ArchEnerg
Regionális Megújuló Energetikai és Építôipari Klaszter
menedzsment cégének ügyvezetôje, Gonda And-
rás úgy látja, hogy a megújuló energia az a terület,
amelyrôl nagyon sokat beszélünk, mégsem teszünk
eleget. „Ezek az energiaforrások egyre szélesebb kör-
ben lesznek felhasználva, ám azt is látni kell, hogy
támogatási háttér szükséges ehhez, politikai akarat
nélkül nem lehet nagy áttörést elérni ezen a téren”
– mondta Gonda András.
A konferencia keretében kötött együttmûködési
megállapodást az ArchEnerg a Sopron Régió Logisztikai
Klaszterrel, valamint az Algyôi Vállalkozói Klaszterrel,
6 2009/8
Jövôre sem áll talpra az építôipar?
Az építôanyag-iparban tapasztalt idei jelentôs vissza-
esést követôen a piaci szereplôk jövôre újabb, mint-
egy 8 százalékos csökkenést prognosztizálnak – de-
rült ki a Masterplast csoport partnerei között végzett
felmérésbôl. Az emelkedéshez a kereslet fellendülése
mellett a bizalom és a fizetési morál helyreállítására
is szükség lenne.
„A napi likviditási problémákat segítô, készpénzes
alkalmi, azaz elsôsorban lakossági vevôk egy része
eltûnt a piacról, így ebben az évben a bankoktól, az
állami-, és az önkormányzati intézményektôl függünk.
Az ô pénzük pedig igen lassan ér el a kereskedôkhöz.”
– fejtette ki az építôanyag-iparban a válság miatt
érzékelhetô egyik fô problémát Kelet-Közép-Európa
egyik legnagyobb építôanyag gyártó és forgalmazó-
jának, a Masterplast csoportnak a partnerei között
végzett, nem reprezentatív felmérés válaszadója.
A válaszadók több mint fele szerint mind az alkal-
mi, mind pedig a törzsvásárlók elmaradtak a tavalyi
vásárlásaikhoz képest: elôbbi esetben csaknem 12
százalékkal, utóbbi esetben 7 százalékkal szûkült a
vevôkör. Mindezek után egyáltalán nem meglepô,
hogy a kereskedôk nem számítanak túl jó évre jövôre
sem: várakozásaik szerint átlagban további mintegy 8
százalékkal eshet vissza az összforgalom.
Ráadásul a válság hatására a termeléssel együtt
a fizetési morál is a mélybe zuhant. Ezt támasztja
alá, hogy egyes válaszadók ma már inkább kérnek
elôleget, vagy készpénzes fizetést, mint hogy ha-
amelyekrôl Gonda a Szegedma.hu-nak elmondta,
hogy olyan partnerekkel tudnak együtt dolgozni, akik
ugyanúgy gondolkodnak, mint ôk. Segítik egymást
többek között pályázatoknál, illetve a már megvalósult
beruházások tapasztalatait is kiértékelik.
Megyei fejlesztések
az energiatakarékosság jegyébe
„Gazdasági és politikai érdekünk, valamint gyermeke-
inkért érzett felelôsségünk egyaránt azt diktálja, hogy
a fenntartható jövô érdekében ötvözzük az évezredes
tudást és a technika vívmányait. Ezért döntött úgy a
Csongrád Megyei Önkormányzat, hogy a 2009-es
esztendôt az Energia Évének nyilvánítja” – fogal-
mazott Magyar Anna elnökasszony. Éppen ezért a
megyei önkormányzat a takarékos energiafelhaszná-
lás jegyében írta ki ez évi pályázatait, illetve végezte
beruházásait. „Energetikai pályázatokon eddig ös�-
szességében több mint 612 millió forintot nyertünk.
Megvalósított fejlesztéseink közül a makói és a deszki
kórháznál a gázfogyasztás költségei közel 33 millió
forinttal csökkentek az elmúlt két évben” – hangsú-
lyozta példaként Magyar Anna arra vonatkozóan,
hogy miként is térül meg a befektetett pénz.
Sándor Attila, a Csongrád Megyei Közgyûlés al-
elnöke a Szegedma.hu-nak elmondta, hogy intéz-
ményeik állapotát már korábban felmérték, hogy
tudják, hol milyen korszerûsítésekre van leginkább
szükség, és ehhez hangolták a beruházásokat. „To-
vábbi tervünk ezen a téren, hogy minden szociális ott-
honunkban napkollektoros melegvíz-ellátási rendszert
szeretnénk kiépíteni” – mondta az alelnök, akitôl
lasztottan, utalással várják meg az eladott áru el-
lenértékét.
„Nagy szükség volna ennek a bizalomnak, és vállal-
kozói kedvnek a helyreállítására csakúgy, mint a beru-
házások ösztönzésére annak érdekében, hogy mind az
építôanyag-ipar, mind pedig az ingatlanpiac visszaálljon
a válság elôtti, felívelô pályájára – mondta Tibor Dávid,
a Masterplast csoport vezérigazgatója. A partnereken
keresztül a fenti problémákat természetesen mi is ér-
zékeljük, azonban véleményünk szerint azok a cégek,
amelyek képesek kihasználni a lehetôségeket, például
innovatív megoldások alkalmazásával, vagy akár a kon-
kurencia felvásárlásával, hosszabb távon mindenkép-
pen nyerhetnek a válságon” – tette hozzá.
Ráadásul a piac regenerációja a partnerek szerint
hosszadalmas folyamat lesz, a válaszadók többsége
csak 2012-re tette az építôanyag-ipar, illetve az in-
gatlanpiac teljes talpra állását, azonban a pesszimis-
tább forgatókönyvvel dolgozó forgalmazók szerint
nem elképzelhetetlen a 2013-as, vagy még késôbbi
dátum sem.
Tibor Dávid azonban hozzátette: „Azért találunk
olyan részpiacokat, amelyek jelenleg is bôvülnek. Pél-
dául, bár a lakásépítések megtorpantak, a felújítások,
rekonstrukciók száma nô. Így az ezekhez kapcsolódó
építôipari termékek, mint például a szigetelôanyagok
forgalma nem esett vissza oly mértékben, mint példá-
ul az új építkezéshez szükséges anyagok esetében.”
portfolio.hu
azt is megtudtuk, hogy habár az Energia Éve 2009
mintegy másfél hónap múlva véget ér, de továbbra is
céljuk, hogy intézményeik energetikai korszerûsítését
folytassák, illetve a települési önkormányzatokat is er-
re ösztönzik. Ehhez kapcsolódott a Települési Pályázat
Elôkészítô Alap (TPEA) idei kiírása is.
Együttmûködve a fejlôdésért
A Regionális Megújuló Energetikai Konferencia kere-
tében több együttmûködés is született. Megalakult
hivatalosan is a Dél-alföldi Regionális Energia Ügy-
nökség is, melynek célja az energiahatékonyság és a
megújuló energiák felhasználási arányának növelése,
regionális energiastratégiák kialakítása, valamint a
környezet védelme.
Az ArchEnerg Regionális Megújuló Energetikai és
Építôipari Klaszter két együttmûködési megállapo-
dást is kötött. Pongrácz Tamás, a 2007-ben alakult
Algyôi Vállalkozói Klaszter menedzsere portálunknak
elmondta, hogy sokat várnak az összefogástól, hi-
szen ezen a területen is fontos a közös gondolkodás,
emellett pedig bizonyos pályázatoknál szükséges is
számukra az ArchEnerggel való együttmûködés.
Az ArchEnerg elnöke, Kiss Ernô a Sopron Régió
Logisztikai Klaszterrel kötött új együttmûködéssel
kapcsolatban a szélerômûveket emelte ki portálunk-
nak. Mint elmondta, végeztek már méréseket régi-
ónkban, és a Homokhátságon például jó értékeket
mértek, így a kérdés csupán az, hogy milyen magas
tornyot kell építeni ahhoz, hogy a szélenergiát is
hasznosítani tudjuk térségünkben.
szegedma.hu

Áfa-kompenzációt
kaphatnak
az ÚMFT projektek
Az Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT)
keretében megvalósuló beruházások a
megemelt áfakulcs miatt kompenzációra
jogosultak, amennyiben az elszámolható
összköltség növekedése emiatt meghalad-
ja az 5 millió forintot – egyebek mellett ezt
tartalmazza a nemzeti fejlesztési és gazda-
sági miniszternek a Magyar Közlönyben
megjelent rendelete.
A kompenzációt igénylônek a Nemzeti
Fejlesztési Ügynökség honlapjáról letölthetô
ûrlapot kell kitöltenie, és beadnia, legkésôbb
a legutolsó kifizetési kérelemmel együtt.
A kompenzációra az jogosult, aki nem –
vagy csak részben – jogosult az áfa vissza-
igénylésére, a pályázatot idén június 30 elôtt
nyújtotta be, illetve a beszerzést az elôbbi
idôpont után fizette ki.
privatbankar.hu
Csak az útépítés miatt él még az építôipar
Az építôipari termelés volumene 2009
szeptemberében mind kiigazítatlan ada-
tok szerint, mind munkanaptényezôvel ki-
igazítva 1,2 százalékkal csökkent a 2008.
szeptemberihez képest – közölte a Köz-
ponti Statisztikai Hivatal.
Az év elsô kilenc hónapjában a termelés
2,7%-kal kisebb volt az egy évvel koráb-
binál. Szezonálisan kiigazítva a termelés
szeptemberben 3,7%-kal magasabb volt,
mint augusztusban. Az építôipar termelôi
árai 2009. III. negyedévében az elôzô év
azonos idôszakához viszonyítva 2,3%-kal
emelkedtek.
A két építményfôcsoport termelése to-
vábbra is ellentétesen alakul: az építôipari
termelés 1,2%-os csökkenésén belül az
épületeken végzett munkák volumene
15,7%-kal esett vissza; az egyéb építmé-
nyeken végzetteké ezzel szemben – az
elôzô hónapokhoz hasonlóan – emelkedett,
17%-kal magasabb volt, mint 2008 szep-
temberében. Az egyéb építmények termelé-
sének növekedése továbbra is út-, vasút- és
metróépítési munkáknak köszönhetô.
Évkezdettôl számítva az épületeken
végzett munkák volumene 13,2%-kal
mérséklôdött, az egyéb építményeken
Munkában a kômûvestanonc (képes beszámolónk a 28. oldalon)
végzetteké 11,8%-kal bôvült az egy évvel
korábbihoz képest. Szezonálisan kiigazítva
az épületek építése 1,2%-kal kisebb, az
egyéb építményeké 6,5%-kal nagyobb volt
az egy hónappal korábbinál.
Szeptemberben az építôipar ágazatai
közül az épületek építése ágazat termelése
– ami az épületépítési projektek szervezé-
sét és az épületek szerkezetkész építését
tartalmazza – 12,3%-kal csökkent a 2008.
azonos idôszakihoz mérten; az egyéb
építmények építése ágazaté – ami ezen
egyéb építmények (pl. utak, vezetékek)
szerkezetkész építését foglalja magába –
viszont jelentôsen, 41,5%-kal magasabb
volt az egy évvel korábbinál. A növekedés
az elôzô évek visszaesése miatti alacsony
bázis mellett néhány nagy értékû, 2009.
évi állami és önkormányzati beruházással
folyó munka következménye. Az építôipari
termelés csaknem felét kitevô speciális
szaképítés ágazat – melynek zömét a sze-
relési és a szakipari munkák adják – terme-
lésének mérséklôdése tovább folytatódott:
szeptemberben 16,9%-kal alacsonyabb
volt, mint egy évvel korábban.
Az építôipari vállalkozások hó végi
szerzôdésállományának volumene az elmúlt
hónapokhoz hasonlóan szeptemberben is
magasabb volt az egy évvel korábbinál: 9%-
kal meghaladta azt. Ezen belül az épületek
építésére vonatkozó szerzôdések állománya
1%-kal, az egyéb építményeké 15,6%-kal
nôtt. Utóbbi több, az év során kötött, jelen-
leg is folyó út-, vasútfejlesztési munkákra
vonatkozó szerzôdésnek köszönhetô.
A 2009 szeptemberében kötött
szerzôdések volumene 14,5%-kal elma-
radt az elôzô évitôl. Ezen belül épületek
építésére 10,7%-kal, egyéb építményekre
17,2%-kal kisebb volumenû szerzôdést
A hónap fotója
kötöttek. Az egyéb építmények körében
a visszaesés az egy évvel korábbi, út- és
vezetéképítésekre kötött nagy értékû
szerzôdésekkel függ össze.
Az építôipar termelôi árai 2009. III. ne-
gyedévben az elôzô év azonos idôszakához
viszonyítva 2,3%-kal emelkedtek. Ezen be-
lül a legnagyobb növekedést az épületek
építése ágazatban (2,6%) mértük; a leg-
kevésbé a legnagyobb súlyú speciális szak-
építés ágazatban nôttek az árak (2,0%);
az egyéb építmények építése ágazatban
pedig 2,4%-kal voltak magasabbak. Az
egyes építményalcsoportokban az áremel-
kedés 2,0 és 3,9% között szóródott. Az
építôipar árai az elôzô negyedévihez ké-
pest nem változtak.
privatbankar.hu
Adócsökkentést javasol
az Állami Számvevôszék
Adócsökkentést – az adminisztrációs ter-
hek csökkentését – javasolja a gazdaság
eredményesebb mûködése érdekében az
Állami Számvevôszék.
A pénzügyi szervezet legfrissebb je-
lentésében emellett fontosnak nevezi a
feketegazdaság és a korrupció mielôbbi
csökkentését. A tanulmány rámutat, hogy
a gazdasági szféra túl nagy összegeket
kap vissza a központi költségvetésbôl, il-
letve, hogy az ágazatnak nyújtott támo-
gatások összehangolatlanok és pazarlóak.
A jelentés azt is megjegyzi, hogy a kül-
földi beruházások jelentôs része viszony-
lag kevés munkahelyet teremtett, mivel a
vállalatok jelentôs része magas technikai-
technológiai színvonalon jött létre.
HírTV
2009/8 7
20 éves az EVOSZ
A szakmai szövetség
jubileumi közgyûlése
Fennállásának 20. évfordulója alkal-
mából december 11-én tartotta ünnepi
közgyûlését az ÉVOSZ a Hotel Mercure
Buda Szállóban.
A megjelenteket a szakmai szövetség
nevében Tolnay Tibor, az ÉVOSZ elnöke
köszöntötte. Fegyverneki Sándor országos
fôépítész az ágazat helyzetérôl beszélt és
8 2009/8
annak a reményének adott hangot, hogy
az építôiparban jövôre megkezdôdik a ki-
lábalás folyamata.
A jubileumi közgyûlésen átadták a
Lechner Ödön díjakat, kihirdették az
Építôipari Nívódíj pályázat eredményét,
köszöntötték az Építôipari Mesterdíjban
és az Építési Alkotói Díjban részesülteket.
Az ÉVOSZ 1989 végén a szakmai-gazdasági
érdekképviseletek közül elsôként alakult meg.
135 állami, tanácsi és szövetkezeti cég hozta
létre, munkaadói- és szakmai-gazdasági érdek-
képviseleti feladatok ellátására. A nyolcvanas
évek végén a tervgazdálkodási idôszak hang-
súlyos kérdésévé vált a piaci viszonyok jogsza-
bályokkal való kialakítása (társasági törvény,
privatizációs törvény, az export, mint alanyi jog
biztosítása, versenytörvény stb.).
A „verseny alkalmazása” törvényi köte-
lemmel elsôk között a privatizáció elôtt álló
építôipart érintette. Megszûnt az állami szintû
kapacitástervezés és a munkaellátottság terv
szerinti biztosítása.
A piacosodó és magánosuló építési ágazat-
ban felerôsödtek a szakági, építôipari érdekek,
amelyek megjelenítése és érvényesítése csak
nagyfokú összefogással volt elképzelhetô. Ezt
célozta a cégek szövetségbe tömörülése, mely-
nek alapszabálya, mûködése a németországi
mintára alapozva szervezôdött.
Az elmúlt húsz évet az ÉVOSZ a szövetség és
a szakma szempontjából is gazdaságtörténeti
szakaszokra osztja, ami az érdekképviseleti mun-
ka középpontjába is került. Az 1989-1993-as
évek a privatizáció, az új szervezeti struktúra, az
E-hitelek idôszaka, a piaci viszonyokhoz igazodó
szakági jogszabályok tömege és a külföldi mun-
kavállalás rendjének kialakulása jegyében múlt
el. Az 1994 és 1998 közötti éveket a közbeszer-
zések rendjének megerôsödése, a versenysza-
bályok kiszélesedése, az alvállalkozói rendszerek
stabilizációja, erôs piaci szereplôk megjelenése
jellemezte a magánmegrendelôi körben is.
Az 1999-2005 közötti évek a kiemelt nem-
zetgazdasági programok és nagyberuházások
idôszaka volt (autópálya és közúti programok,
Széchenyi program, árvízvédelmi program,
vasút korszerûsítése, környezetvédelmet érintô
térségi nagy beruházások stb. plázaépítések,
kórház felújítási program, PPP programok.) To-
vábbá megerôsödtek a szakcégek, fôvállalkozási
rendszerek közötti versenyek alakultak ki a vá-
lasztásokhoz igazodó beruházási ciklusokban.
A 2006 és 2010 közötti évekrôl elmondha-
tó, hogy a hazai építési piac recessziós idôszaka
volt, tetézve a globális gazdasági válság hatása-
ival: romboló verseny, irreálisan alacsony árak,
lánctartozás, felszámolási hullám.
A 2009. évi ágazati folyamatok sajnos az
ÉVOSZ által prognosztizáltak szerint alakultak.
Az éves országos építés-szerelési tevékenység
1 800 milliárd Ft körül várható, ami összehason-
lítható áron mintegy 35-38%-al kisebb, mint a
2006. évi teljesítés, amely év az építôipar „utol-
só jó éve” volt. Az irreálisan alacsony árakon
történô vállalkozás és számos más piaci tényezô
együttes hatásaként az ágazat árbevétel-ará-
nyos jövedelmezôsége 2,5% körül várható. Ez
óriási szóródást takar.
A mélyépítô infrastruktúra alágazatban
5-9%-os az eredményesség, a szakipar terüle-
tén 0-3%, a magasépítés területén -3 +2%. A
szervezetek 30%-a a becsléseink szerint tartós
veszteséggel zárja az évet.
Az építôipari vállalkozások pénzügyi helyze-
tét a bankrendszer finanszírozási feltételeinek
szigorodása drasztikusan érintette. A nagyszámú
felszámolások (felszámolási hullám) hátterében
a kereslet hiányán túl a mûködés- és projektfi-
nanszírozás csaknem teljes leállása húzódik meg.
Ilyen helyzetben megszaporodott a taktikai-
spekulatív célzatú, nem mûködô vállalkozások
száma, ami az amúgy is nagyszámú, 82 ezres
vállalkozási számot 20%-al megnöveli.
A jövô évi építôipari
várakozásokról
A munkaerô magas közterheinek vállalha-
tatlansága következtében a nem legálisan fog-
lalkoztatottak száma a recesszió ellenére sem
csökken: magas, melyek többsége a 10 fôtôl
kevesebb létszámot foglalkoztató vállalkozá-
soknál jelenik meg. 2009 végére mindössze 26
olyan építôipari szervezet marad, amely 250
fôtôl többet foglalkoztat. 2009-ben ágazati
szinten várhatóan 3,6%-os éves áremelés fog
érvényesülni, ami az inflációs hatások kivédésére
sem elegendô.
Az idén az ágazatból mintegy 15 000 fô kerül
(került) elbocsátásra a legálisan foglalkoztatottak
körébôl. Az illegálisan foglalkoztatottak körébôl
elküldött munkavállalók száma ugyanennyire
becsülhetô.
Az ágazati folyamatokban még kedve-
zôtlenebb a lakásépítô vállalkozások helyzete.
Az engedélyezett lakáshitelek számában és a
kihelyezett hitelösszegeknél egyaránt 50%-
os visszaesés várható 2009 év egészében, a
2008-as évhez képest. Ezt a nagyméretû vis�-
szaesést, – ami egyenértékû a lakásépítési piac
összeomlásával – tükrözi még a piaci válság
negatív hatása a hitelintézetek politikájára és a
lakosság hitelfelvevô hajlandóságára is. A 2009.
évi folyamatok tartósan rányomják bélyegüket
a 2010-es évre.
Az építési piacon a válság elhúzódására kell
számítani. Az ÉVOSZ prognózisa szerint – fi-
gyelembe véve a 2010. évi állami költségve-
tés építési-beruházási célú elôirányzatait is – a
jövô évben fellendülés nem várható. Jó esetben
2010-ben az építôipar válsága összességében
nem mélyül tovább.
Az országgyûlési és önkormányzati válasz-
tások éve sajnos – a tapasztalatok szerint – le
szokta lassítani a beruházások elôkészítési folya-
matát. Erre a kedvezôtlen hatásra 2010-ben is fel
kell készülni. A banki- és lakossági finanszírozás
területén javulásra a 2010. év egészében sem
lehet számítani. Várhatóan tovább fogja bizony-
talanítani a finanszírozási helyzetet az építôipari
fedezetkezelô intézmény rendszerének akadozó
mûködése, ami nem járul hozzá a lánctartozások
csökkenéséhez.
Az országos építés-szerelési tevékenység
értékét a 2006. évi összehasonlítható áron –
1800 milliárd Ft-ban prognosztizáljuk. A fog-
lalkoztatottak száma tovább csökken és az
alkalmazottak átlaglétszáma nem fogja elérni
a 120 ezer fôt. Az építési exportlehetôségek
bôvülésével nem lehet számolni.
Az építôipar termelô árai 2010-ben 3,5-4%-
kal emelkedik. Több év árindexeit figyelembe
véve ez az építôipari szolgáltatások áremelke-
désének szinten maradását jelenti. Másképp
fogalmazva, az irreálisan alacsony árak sok he-
lyen tovább uralják a versenyt, az ár 90-95%-os
részesedéssel továbbra is értékelési szempont
marad az ajánlatok elbírálásánál.
Az ágazat szervezeti struktúrája nem fog
változni. Negatív tendenciaként számításba kell
venni a megszûnô és újonnan piacra lépô szer-
vezetek nagy számát, a magas fluktuációt. A
lakásépítés élénkülésére sem lehet számítani.
2010-ben is fennmarad az ágazat látványos
kettészakadása, miszerint a mélyépítés teljesít-
ménye várhatóan kis
mértékben bôvülni
fog, a magasépítés
teljesítménye viszont
további 4-7%-al csök-
kenhet.
2009/8 9
Iposz-hírek
A válságról, a kisvállalkozások helyzetérôl, a
szakképzésrôl tárgyaltak a Visegrádi Négyek
A Visegrádi Négyek elnevezéssel több, mint egy évti-
zede rendszeresen találkoznak évente Lengyelország,
Szlovákia, Csehország és Magyarország kormányzati
tényezôi az aktuális politikai, társadalmi és gazdasági
kérdések megbeszélésére.
Az elnevezés onnan származik, hogy az elsô, ala-
kuló megbeszélés az IPOSZ szervezésében a magyar-
országi Visegrádon valósult meg. Ennek megfelelôen
tradícióvá vált, hogy a négy ország kézmûipari szer-
vezetei is találkoznak egymással évente, mindig más-
más országban.
Ezeken a találkozókon megbeszélik a kézmûipar
sajátos gondjait és további lehetôségeit és min-
dent megtesznek annak érdekében, hogy függet-
lenül az éppen felszínen lévô politikai problémák-
tól, a kézmûves szervezetek élen járjanak a négy
ország gazdasági kapcsolatának erôsítésében, az
együttmûködés további kiépítésében.
Az idén a négy ország kézmûves szervezeteinek
találkozójára a közelmúltban került sor Esztergom-
ban. A találkozón mind a négy szervezet elnöki szin-
ten képviseltette magát, de jelen voltak az ügyvezetés
vezetôi is. A találkozó fontosságát jellemzi, hogy mind
a négy szervezet tagja a Kis- és Középvállalkozások
Európai Szövetségének, az UEAPME-nak.
A négy szervezet jelen lévô vezetôi közül három
alelnöki pozíciót tölt be az UEAPME-ban. A meg-
beszélésen kiemelt fontosságú napirendi pont volt
a gazdasági válság megítélése, és ennek fényében
a Small Business Act, a Kisvállalkozói törvény vég-
rehajtásának állása. Ezzel kapcsolatban egy közös
dokumentum készült, amelyet mind a négy szervezet
vezetôi aláírtak a találkozó végén. A dokumentum
részletes szövegét külön is ismertetjük.
A tárgyaláson a dokumentum bizonyos részeihez
a nemzeti delegációk külön megjegyzéseket tettek.
Magyar részrôl hangsúlyozták annak fontosságát,
hogy a kkv-fogalmon belül az EU-ban létezik a mikró
vállalkozások fogalma is. Ezek a cégek nem legfeljebb
50 millió, hanem legfeljebb 1 millió eurós éves bevé-
tellel rendelkeznek.
10 2009/8
Fontos, hogy a nemzeti kormányok megkülönböz-
tetett figyelemmel kezeljék a mikrovállalkozásokat,
hiszen tôlük sok új munkahelyet lehet remélni. Üdvö-
zölni kell azokat a törekvéseket is, amelyek adminiszt-
ratív könnyítéseket terveznek a mikrovállalkozások
számára. Arra azonban ügyelni kell, hogy az admi-
nisztráció csökkentésével a mikrovállalkozások hitel-
képessége ne szenvedjen csorbát, a bankok ne kér-
jenek olyan adatokat tôlük, amelyeket a csökkentett
adminisztrációval nem tudnak megadni.
Fôleg az új tagállamokra érvényes ez, ahol az
értékhatárok még kisebbek, mint a nyugat-európai
országokban. Lengyel vélemény szerint a gazdasági
válság, minden gazdasági tevékenységet lelassított.
Ez a legnagyobb probléma napjainkban. Lengyel-
országban már a válság elôtt is gond volt, hogyan
jussanak hitelhez a kisvállalkozások.
Mindenkiben felmerül egy nagy vitát kiváltó kér-
dés. Jelenleg ugyanis a bankok sok adminisztrációt
várnak el a cégektôl. Régen, a kapitalizmus kiala-
kulása idején, volt egy bankon kívüli rendszer. Ezt
a gazdaság „önigazgatása” mûködtette, de nagy
állami szerepvállalás is volt benne.
Ha ma is létezne ilyen – fôleg a mikrovállalkozások
számára –, akkor az EU Strukturális Alapokból szár-
mazó forrásai is ide érkezhetnének, és ezek felhasz-
nálásával lehetne mûködtetni egy ilyen, bankoktól
független hitelforrást. Már régóta dolgoznak ennek
megvalósításán Lengyelországban, bár tisztában van-
nak azzal, hogy ez sérti a bankok érdekeit.
Az 1 millió eurós összeghatárral a mikrovállal-
kozások esetében az a probléma, hogy a cégek 80%-
ánál ellehetetleníti a hitelfelvételt egy ilyen összegha-
tár. Ez oda vezethet, hogy a bankok az eddigieknél
részletesebben vizsgálják a mikrovállalkozások gazda-
sági hátterét. Ugyanakkor a kríziscsökkentô csomagok
nagyon bonyolultak, ezért elmondhatjuk, hogy gya-
korlatilag nincs a kisvállalkozásokat segítô csomag.
Felmerül a kérdés: miközben a mikrovállalkozásokban
nagy munkahelyteremtô potenciál van, ki fogja ezt a
potenciált pénzügyileg segíteni? Cseh részrôl szinte
naponta vizsgálják, hogy a gazdasági válság milyen
fázisban van, és milyen hatásai vannak a kisvállal-
kozásokra.
Megítélésük szerint a válságnak négy fázisa van:
2008-ban egy pénzügyi válság kezdôdött az USA-
ban. 2008 végére-2009 elejére a pénzügyi válság
gazdasági válsággá nôtte ki magát. Ez azzal jár, hogy
a bankok nem hajlandóak a kisvállalkozásokat fi-
nanszírozni.
A második fázisban a gazdasági válság a jelek
szerint lassan mérséklôdik, de nyomában feltûnt a
harmadik fázis, a szociális válság. Nincs munkahely,
nincsenek megrendelések. Ez már közvetlenül érinti
a mikro vállalkozásokat. Ez a szociális válság 2-3 éves
távlatban sem biztos, hogy véget ér.
A negyedik fázis – a politikai válság – még csak
ezután következhet: idegengyûlölet, bezárkózás, ra-
dikális eszmék térhódítása formájában.
Szlovák részrôl egyetértettek azzal, hogy az EU
és az UEAPME szintjén mindent meg kell tenni a
mikrovállalkozások fejlesztése érdekében. Szlováki-
ában rosszak a tapasztalatok a bankon kívüli finan-
szírozással kapcsolatban. A mikrovállalkozások ereje
a foglalkoztatásban rejlik. Ezzel lehet érvelni. Ha az
állam növelni akarja a foglalkoztatást, akkor szüksége
van a mikrovállalkozásokra. Igaz, hogy létezik egy
értelmezési különbség, mit jelent a mikrovállalkozás
Nyugat-Európában és mit Közép-Európában.
A jelenlévô szervezetek megbízták a cseh Havlicek
urat, mint az UEAPME versenyképességi feladatokkal
foglalkozó alelnökét, hogy közvetítse a négy aláíró
szervezet állásfoglalását az UEAPME felé, az UEAPME
pedig az Európai Bizottság felé szorgalmazza, fôleg
az alábbi három terület megoldását:
– A körbetartozás kérdése (itt amúgy is folyik
bizottsági munka).
– A Strukturális Alapokban legyenek mikrovállal-
kozásokra specializált pályázati felhívások. A
mikrovállalkozások számára le kell egyszerûsíteni a
Strukturális Alapok kiírásait. A mikrovállalkozások
ugyanis a sok adminisztrációs követelmény miatt nem
tudják benyújtani a pályázatokat.
– Az adminisztráció csökkentése. Az EU kötelezze
a tagállamokat, hogy csökkentsék adminisztráció-
jukat. A tagállamok jelenleg újabb és újabb admi-
nisztrációs terheket írnak elô. Bár van hivatalos EU-s
célkitûzés, de az nem ír elô konkrétumokat a tagál-
lamok felé. A felek megállapodtak abban, hogy az
általuk aláírt dokumentumot, azaz a Kisvállalkozói
Törvényt (SBA) eljuttatják az UEAPME-hoz, a nemzeti
kormányokhoz és a sajtóhoz.
Az esztergomi tárgyalásokon a szervezetek rész-
letesen ismertették szakképzési rendszerüket és le-
tették a voksukat a duális szakképzés mellett. Ennek
a feltételei jelenleg Lengyelországban a legjobbak,
Magyarországon elfogadhatóak, Szlovákiában és
Csehországban viszont még nagyon sok tennivaló
van ezen a téren. Fôleg az iskolai képzés túlsúlya és a
gyakorlati képzô helyek csökkenése gond mindenhol.
Néhány megállapításról részletesebben:
Lengyelországban a szakképzés feladatait a
szakmai szervezetek és a kamarák hajtják vég-
re. Ennek köszönhetôen évrôl-évre növekszik
jelentôségük. A képzés formája alapvetôen duális. A
mikrovállalkozások gyorsan tudnak reagálni a képzés
területén a változó igényekre. A képzés jól mûködô
mûhelyekben zajlik, amelyek jól megbirkóznak a vál-
sággal. A képzés a szakmai szervezetek kezében van,
így ôk ennek a formális ellenôrei is. A törvény szerint
csak az kap anyagi támogatást, aki náluk tanul.
A lengyel szervezet fontos partner a törvényho-
zásban is. A gyakorlati képzést végzôknek szakmai és
pedagógiai minôsítéseknek kell megfelelniük. A kép-
zésben részt vevô tanulóknak szintén meg kell felelni-
ük bizonyos követelményeknek. Az elemi 6 osztályos,
a gimnázium 3 osztályos. A tankötelezettség 18 éves
korig terjed. A szakképzés hároméves, a második év-
ben a tanulók hetente két napot gyakorlati képzéssel
töltenek, a harmadik évben pedig már három napot. A
120 000 szakmunkástanuló közül 94 000-en a duális
rendszerben sajátítják el az ismereteket.
Többéves visszaesés után, két éve megfordult a
trend, és növekszik a duális képzésbe jelentkezôk
Az Esztergomban megfogalmazott
Kisvállalkozói Törvény (SBA)
Az Európai Unió meghatározó gazdasági ere-
jét, versenyképességét, munkahelyteremtô
képességét a mikro-, a kis- és középvállalko-
zások biztosítják elsôsorban.
Az Európai Unió 2000-ben a lisszaboni
célok meghatározásakor, késôbb a Kisvál-
lalkozások Európai Chartájának megalkotá-
sakor ennek szellemében járt el. Az Európai
Unió parlamentje, az Európai Tanács és az
Európai Bizottság abban is megállapodtak,
hogy a tagállamok érdekképviseleteit is be
kell vonni ebbe a munkába.
Az Európai Unió a fentiek szerint egyet-
értett abban, hogy megkezdi egy kkv-
törvénycsomag részletes kidolgozását. Ezzel
kapcsolatban az Európai Unió akkori soros,
francia elnöksége kijelentette, hogy az SBA
„több legyen, mint egy újabb charta”. Az
Európai Parlament is síkra szállt egy politikailag
kötelezô kkv-törvény mellett.
Az Európai Közösségek Bizottsága 2008. június
25-én nyilvánosságra hozta az EU Tanácsának, az EU
Parlamentjének és az EU Gazdasági és Szociális Bizott-
ságának a kisvállalkozókkal kapcsolatos intézkedési
csomagját, amely „Gondolkozz elôbb kicsiben” néven
nyerte el végleges formáját. Az elôterjesztés 10 pont-
ban határozta meg azt, hogy mely elvek alapján kell az
SBA-nak a kkv-kat segíteni. Sajnos a kezdeti lendület
a konkrétumoknál megtorpant. Elég csak példaként
emlékeztetni az SBA 6. pontjára, amely kimondja:
„Az EU-nak és a tagállamoknak könnyebbé kell
tenniük a kkv-k forráshoz jutását, különösen a koc-
kázati tôke, a mikrohitelek és a mezzaniné finanszí-
rozási formák vonatkozásában, továbbá olyan jogi és
üzleti környezetet kell kialakítaniuk, amely hozzájárul
a kereskedelmi tranzakciókhoz kapcsolódó fizetések
idôben történô teljesüléséhez”.
A gazdasági válság tavalyi és az idei hatásait is-
merjük. Megállapíthatjuk, hogy a kkv-k a válságnak
nem elôidézôi, hanem elszenvedôi. Az SBA 10 pontja
száma. A cégek visszaigényelhetik a képzésre for-
dított költségeiket. Ha valaki sikeresen levizsgázik,
azt követôen, hogy egy vállalkozásnál részt vett a
gyakorlati képzésen, akkor a vállalkozás 2000 eurós
térítésre szóló igényt nyújthat be. Ezt a pénzt a cégek
egy összegben kapják meg.
A cseh tárgyaló partnerek szerint, Csehország-
ban a cégek úgy tekintenek a tanulókra, mint olcsó
munkaerôre. A tanulókat ezért nem szívesen bízzák
a cégekre.
Így az iskolát a tanulók úgy hagyják el, hogy
nincsenek megfelelôen felvértezve szakmai isme-
retekkel. Az oktatási rendszer nem ösztönzi a cé-
geket tanulók tartására. A tanulók 15 éves kortól
vehetnek részt a gyakorlati képzésben, de nehéz
rávenni a cégeket, hogy tanulót vállaljanak. Lehet-
séges lenne egy másik út is. Ez azt jelentené, hogy a
vállalkozások hoznak létre képzôközpontokat, állami
támogatással.
Csehországban sem a kamarát, sem a szakmai
szervezeteket nem vonják be a szakképzés rendsze-
távoli célnak tûnik és a példaként kiemelt 6. pont
ellenkezôje valósul meg.
Az EU vezetô személyiségei szerint az unió gazda-
sági szerkezete a válság után átalakul. Versenyképe-
sebb lesz, de kevesebb munkahelyet fog biztosítani,
azaz munkahelyek leépítésére lehet számítani.
Ezt a felszabaduló munkaerôt a kkv-knak kell
felszívniuk. Jelen elôterjesztés aláírói a fenti célok
elérése érdekében határozottabb intézkedést, együtt-
gondolkodást kérnek. Felkérik az UEAPME-t, mint
az EU legnagyobb és legelismertebb munkaadói ér-
dekképviseletét, hogy tekintélyének latba vetésével
segítse a következôket:
– Annak érdekében, hogy az SBA 10. pontjában
jelzett célok valóban teljesüljenek, az EU tekintse át
az eddig hozott intézkedéseit, tekintse át, hogy eze-
ket az EU tagországai milyen mértékben ültették át
jogrendszerükbe, és alkalmazták azokat. Amennyiben
hiányosságokat észlel, intézkedjen.
– Tekintse át az SBA-val kapcsolatos jövôbeni jog-
alkotói szándékát, és szabjon határidôt a jogalkotás-
hoz, a tagországokkal egyetértésben.
rébe. Szlovákiában a múlt évben hajtották végre a
szakképzés reformját. Az új törvény meghatározza
a minisztérium, a régiók, az önkormányzatok, és
a különbözô résztvevô szervezetek feladatait. A
fôszerep az iskoláké. Együttmûködnek a kkv-kkal, az
iskola szakképzési megállapodásokat köthet a vállal-
kozásokkal, meghatározva annak idôtartamát is. A
szociális dialógusban a Szlovák Kézmûves Szövetség
vesz részt. Ez a szövetség részt vállalt a törvény
elôkészítésében és a szakbizottságok munkájában,
mindezzel párhuzamosan lobbi tevékenységet is
folytat. Szlovákiában Szakképzési Alapot is létre
hoztak. Ez viszont a cégek számára nem kötelezô
jellegû, így kérdéses a beáramló pénzforrás nagy-
sága.
Az esztergomi értekezleten északi szomszédaink
hangsúlyozták, hogy a kisvállalkozói szektor nem
eléggé felkészült még arra, hogy bekapcsolód-
jék a szakképzésbe. A szlovák partnerek szerint a
kézmûipari szakmák iránti érdeklôdés alacsony.
– A tagországok, az érdekképviseletek bevoná-
sával tekintsék át mindazon területeket, amelyek az
SBA céljainak teljesüléséhez a tagországok törvény-
alkotási, intézkedési teendôit foglalják össze. (pl.
konkrét intézkedések évekre lebontva az adminiszt-
rációs terhek csökkentése érdekében). Ez esetben
is szabjanak határidôket és végezzen az EU
utó ellenôrzést. A nemzeti kormányoknak
ez kötelessége, az Európai Uniónak pedig az
ellenôrzés a feladata.
– Az EU 2002-ben javasolta, hogy az ös�-
szes tagország a kkv-on belül alkossa meg a
mikro vállalkozások fogalmát. Az EU négyes
irányelve ezzel kapcsolatosan tartalmazza a
konkrét javaslatokat.
– Javasoljuk, hogy az UEAPME hozzon
létre egy különbizottságot annak érdeké-
ben, hogy a mikrovállalkozások fogalmának
megalkotásakor melyek legyenek azok az
intézkedések, amelyek a mikrovállalkozások
versenyképességét biztosítják. Továbbá, hogy
mit kell tenni azért, hogy elôsegítsék beil-
leszkedésüket az adott ország gazdaságpo-
litikájába, és milyen lépésekre van szükség
annak a tévhitnek az eloszlatása érdekében, hogy a
mikrovállalkozások, „nagyságuknál” fogva, úgymond
nem képeznek „gazdasági erôt”.
–A javasolt különbizottság rendelkezzék
erôforrással és kapjon felhatalmazást arra, hogy
a tagországok munkaadói érdekképviseleteivel az
elôterjesztést elkészítse. E munka elvégzésének ma-
ximális határideje 6 hónap.
Az elôterjesztés aláírói e feladatra Csehország
jelenlegi érdekképviseletét, annak UEAPME-alelnökét
kérik fel és az összeállítandó tervezett végsô ha-
tárideje 2009. október 10. Az aláírók felajánlják
együttmûködésüket, szakmai segítségüket, különös
tekintettel a szakképzés kérdésére, amely az EU ver-
senyképességének alappillére. Munkájuk vezérfonala
valóban az legyen, hogy „gondolj elôször a kicsik-
re”. A kicsik segítésére – helyesen értelmezett pozitív
diszkriminációra – van szükség. A rosszul értelmezett
szektorsemlegesség hátrányt jelent. E dokumentum
aláírói a fentiekrôl tájékoztatják országaik EU-s par-
lamenti képviselôit a célból, hogy támogatásukat
elnyerjék, illetve munkájukban hasznosítsák.
2009/8 11
Iposz-hírek

Az LXXVIII. Építési törvény 39. § (2) alap-
ján üzletszerû gazdasági tevékenységként
építôipari kivitelezési tevékenységet (a
továbbiakban: vállalkozó kivitelezôi tevé-
kenység) az folytathat,
• akinek az építôipari kivitelezôi tevé-
kenység a tevékenységi körei között sze-
repel, továbbá
• kivitelezési tevékenységhez alkalmas
székhellyel, illetve telephellyel rendelkezik,
• rendelkezik az általa folytatott kivi-
telezési tevékenységi körének megfelelô
szakképesítéssel, vagy legalább egy – vele
tagsági, alkalmazott, vagy munkavégzésre
viszonyban, tagsági, vagy megbízási jog-
viszonyban.
Minden vállalkozó kivitelezôi tevé-
kenységet folytatni kívánó vállalkozás és
egyéni vállalkozó köteles az erre irányuló
szándékát a vállalkozó kivitelezôi név-
jegyzéket vezetô Magyar Kereskedelmi
és Iparkamarához bejelenteni. Köteles
továbbá az EGT tagállamokból, a szabad
szolgáltatásnyújtás jogával rendelkezô va-
lamennyi szolgáltató a határon átnyúló
szolgáltatásnyújtás keretében a vállalko-
zói kivitelezôi tevékenységét az MKIK-hoz
bejelenteni.
A bejelentés módja: az elektronikus re-
gisztrációt segítô szoftver elkészültéig csak
az MKIK (www.mkik.hu) honlapjáról „pdf”
formátumban letölthetô adatlap számító-
gépen történô kitöltése, kinyomtatása,
majd cégszerû aláírása után postai úton
küldhetô be az MKIK Építésügyi Regisztrá-
ciós Iroda címére (1055 Budapest, Kossuth
L. tér 6-8.).
Számítógéppel nem rendelkezô ügy-
felek, vagy az MKIK-nál, vagy a területi
kamarák ügyfélszolgálatain ingyenesen
beszerezhetô, nyomdai úton elôállított
nyomtatvány kitöltése és cégszerû aláírása

Tájékoztató a vállalkozó-kivitelezôi
nyilvántartásba vételrôl
irányuló egyéb jogviszonyban álló (pl. meg-
bízás) – ilyen szakképesítéssel rendelkezô
szakmunkással, és
• aki az 1997. évi LXXVIII. Étv. 39/A §
alapján az építési hatósági engedélyhez
kötött tevékenységek folytatása esetén
felelôs mûszaki vezetôi feladatok ellátá-
sára alkalmas személyt alkalmaz munka-
Azon vállalkozások/vállalkozók, akik
kivitelezôi tevékenységüket 2009. október
1-je elôtt már folytatták, illetve megkezd-
ték, azok ezen bejelentésüket legkésôbb
2010. január 31-ig kötelesek megtenni.
Azon vállalkozások/vállalkozók, akik
kivitelezôi tevékenységüket 2009. október
1-je után kezdik meg, azok bejelentésü-
ket a kivitelezôi tevékeny-
ség megkezdését követô,
legkésôbb 5 munkanapon
belül kötelesek megtenni.
után, postai úton nyújthatják be regiszt-
rációs kérelmüket az MKIK Építésügyi Re-
gisztrációs Iroda címére (1055 Budapest,
Kossuth L. tér 6-8.), vagy személyesen is
benyújthatják valamennyi területi keres-
kedelmi és iparkamara ügyfélszolgálatán
(lásd lenti felsorolásunkat).
A bejelentést követôen, az esetleges
változás-bejelentési kérelmüket ugyan
ezen ûrlap felhasználásával tehetik meg.
Az adatlap két részbôl – kötelezôen
kitöltendô és önkéntesen megadható

Területi kamarák ügyfélszolgálatai:

Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara
1016 Budapest, Krisztina krt. 99.
Bács-Kiskun megyei Kereskedelmi és Ipar-
kamara
6000 Kecskemét, Árpád krt. 4.
Békés megyei Kereskedelmi és Iparkamara
5600 Békéscsaba, Penza lkt.5.
Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Kereskedelmi
és Iparkamara 3525 Miskolc, Szentpáli u. 1.
Csongrád megyei Kereskedelmi és Iparka-
mara
6721 Szeged, Párizsi krt. 8-12.
Dunaújvárosi Kereskedelmi és Iparkamara
2400 Dunaújváros, Latinovits Z. u.10.
Fejér megyei Kereskedelmi és Iparkamara
8000 Székesfehérvár, Hosszúsétatér 4-6.
Gyôr-Moson-Sopron megyei Kereskedelmi
és Iparkamara
9021 Gyôr, Szent István út 10/A
Hajdú-Bihar megyei Kereskedelmi és Ipar-
kamara
4025 Debrecen, Petôfi tér 10.
Heves megyei Kereskedelmi és Iparkamara
3300 Eger, Faiskola út 15.
Jász-Nagykun-Szolnok megyei Kereskedelmi
és Iparkamara
5000 Szolnok, Verseghy park 8.
Nagykanizsa Megyei Jogú Város Kereskedel-
mi és Iparkamara
8800 Nagykanizsa, Ady E. u. 1.
Komárom-Esztergom megyei Kereskedelmi
és Iparkamara
2800 Tatabánya, Fô tér 36.
Nógrád megyei Kereskedelmi
és Iparkamara
3100 Salgótarján, Alkotmány út 9/a.
Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara
7625 Pécs, Majorossy I. u. 36.
Pest megyei Kereskedelmi és Iparkamara
1056 Budapest, Váci u. 40.
Somogyi Kereskedelmi és Iparkamara
7400 Kaposvár, Anna u. 6. I. em.
Sopron megyei Jogú Város Kereskedelmi és
Iparkamara
9400 Sopron, Deák tér 14.
Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Kereskedel-
mi és Iparkamara
4400 Nyíregyháza, Széchenyi u. 2.
Tolna megyei Kereskedelmi és Iparkamara
7100 Szekszárd, Arany J. u. 23-25.
Veszprém megyei Kereskedelmi és Iparka-
mara
8200 Veszprém, Budapest út 3.
Vas megyei Kereskedelmi és Iparkamara
9700 Szombathely, Honvéd tér 2.
Zala megyei Kereskedelmi és Iparkamara
8900 Zalaegerszeg, Petôfi u. 24
Magyar Kereskedelmi és Iparkamara
1055 Budapest, Kossuth L. tér 6-8.

12 2009/8
adatokból – áll. A nem kötelezô jelleggel
megadható adatok közlése a nyilvántartási
szám kiadását nem befolyásolja, de a közölt
adatok valódiságáért az adatközlô felel.
A bejelentô által közölt, a nyilvántartás-
ban szereplô adatok valódiságát mind az
építés-felügyeleti hatóság, mind az MKIK,
valamint a területi kereskedelmi és iparka-
marák ellenôrizhetik.
Az MKIK Építésügyi Regisztrációs Irodá-
hoz benyújtott kérelmek, csak az igazga-
tási szolgáltatási díj beérkezését követôen
bírálhatók el. Az 5.000 Ft-os igazgatási
szolgáltatási díjat a Magyar Kereskedelmi
és Iparkamara (MKIK) a MKB Bank Zrt.-nél
És a német építôipar?
44 százalékos profit a Hochtief-nél
A legnagyobb német építôipari vállalat, a
Hochtief – mely az építési szolgáltatások-
ban a harmadik a világon – 36,2 millió eu-
ró adózott eredményt jelentett a harmadik
negyedévrôl. 44 százalékkal többet a tava-
lyi harmadik negyedévi 25,2 milliónál.
A javulást az állami gazdaságösztönzô
programok támogatásával fôleg Ázsiában
zajló infrastruktúra-fejlesztéseknek és a
Hochtief integrált szolgáltató módszerének
tulajdonítják az elemzôk. Az elsô félévben
a Hochtief adózott eredménye 68,1 millió
euró volt, 13,9 százalékkal kevesebb az
egy évvel korábbi 79 milliónál.
A harmadik negyedévben az elvégzett
munka értéke 5,076 milliárd euróra csök-
kent az egy évvel korábbi 5,53 milliárdhoz
képest. Az új megrendelések értéke, 7,224
milliárd euró, viszont meghaladta az egy
évvel korábbi 7,181 milliárdot. Az elemzôk
csak 5,8 milliárdot vártak most. A harma-
dik negyedév végén a teljesítendô meg-
vezetett 10300002-20373432-71933285
számú számlájára, „igazgatási szolgáltatási
díj” megjelöléssel és a befizetô adószámá-
nak feltüntetésével kérjük átutalni, vagy a
kamaránál készpénzben befizetni. A kére-
lem befogadásáról, illetve a nyilvántartásba
vételrôl a nyilvántartási szám közlésével az
MKIK Építésügyi Regisztrációs Irodája írás-
beli értesítést küld.
A vállalkozó kivitelezôk nyilvántartása
nyilvános, és az Interneten az MKIK web-
lapjáról – a szoftver elkészülte után – sza-
badon elérhetô. A vállalkozó kivitelezôi
nyilvántartás tartalmazza a bejelentô által
közölt adatokon túl:
rendelések értéke 35,295 milliárd eurós
rekord értéken, 7,7 százalékkal több volt
az egy évvel korábbi 32,773 milliárdnál.
A Hochtief úgy véli, a teljesítendô meg-
rendelések értéke az év végén is meg fogja
haladni az egy évvel korábbit, habár az
új megrendelések és az elvégzett munka
értéke el fog maradni a tavalyi rekordtól.
Az elsô háromnegyed évben a csoport
amerikai piaca 10,8 százalékkal vissza-
esett, ázsiai piaca 7,1 százalékkal nôtt,
európai piaca 8,9 százalékkal szûkült, a
repülôtér-üzemeltetés bevétele 8,7 száza-
lékkal nôtt.
A csoport az utóbbi években ingatlanke-
zeléssel és repülôtér-üzemeltetéssel bôvült,
és e minôségében – befektetô konzorcium
élén – 2007-ben a ferihegyi repülôteret is
a gyûjteményébe tette. A tulajdonosváltás
2007. júniusban zárult, öt év alatt 261 mil-
lió eurót szánnak a budapesti fejlesztésre.
A csoport azt tervezi, hogy az egyebek közt
• a bejelentô nyilvántartási szá-
mát, a nyilvántartási szám hatályának
idôtartamát,
• a bejelentô elektronikus levélcímét, te-
lefaxszámát, illetve telefonos elérhetôségét,
ha ezen adatok nyilvánosságra hozatalá-
hoz a bejelentô hozzájárult,
• az MKIK-hoz vagy építésfelügyeleti
hatósághoz beérkezett panaszok és kivizs-
gálásuk megállapításait,
• az építési felügyeleti, a munkaügyi,
a munkavédelmi biztonsági ellenôrzések
eredményét, az eljáró hatóságok jogerôs
határozatainak rendelkezô részeivel,
• a nyilvántartásból való törlés tényét,
az alapul szolgáló ok meg-
jelölésével,
• az MKIK által kü-
lön szolgáltatásként
mûködtetett, a vállalko-
zó kivitelezôk önkéntes
adatszolgáltatásán alapuló
– bejelentô által közölt –
adatokat is.
A vállalkozó kivitelezôk
nyilvántartása részét képezi
azoknak a szolgáltatóknak
a névjegyzéke, amelyeknek
az építésfelügyeleti hatóság,
vagy a nyilvántartásból való
törlésével az MKIK jogerôsen
megtiltotta a vállalkozó
kivitelezôi tevékenység foly-
tatását. További információ:
(06-1) 474-5151
repülôterek üzemeltetésével foglalkozó le-
ányvállalatát, a Hochtief Concessionst még
ez év vége elôtt tôzsdére viszi, de a többsé-
gi részesedését mindenképpen meg akarja
tartani benne.
A Hochtief Concessions portfoliója 1,45
milliárd euró értékû, az egyik legsikeresebb
üzletága a csoportnak: tavaly 63,9 millió
euróval járult hozzá a Hochtief-csoport
adózott eredményéhez. A Hochtief adó-
zott eredménye tavaly 175,1 millió euró
volt, 24 százalékkal több a 2007-es 140,7
milliónál. Egy évvel korábban, 2007-ben
58 százalékkal nôtt a profit.
A Hochtiefnél tavaly az elvégzett mun-
ka értéke 15,3 százalékkal 21,64 milliárd
euróra nôtt 18,77 milliárdról. Az év során
az új megrendelések értéke, 25,28 milliárd
euró, 7,5 százalékkal haladta meg az egy
évvel korábbi 23,51 milliárdot. Mindkét
érték új éves rekord volt, egyvégtében az
ötödik. Az év végén a teljesítendô meg-
rendelések értéke, 30,92 milliárd euró, 3,4
százalékkal több volt a 2007 végi 29,89
milliárdnál.
profitline.hu
2009/8 13
bemutatjuk
Gláser Tamás,
a sokoldalú ember
É lete során folyamatosan, többfajta te-
vékenységet folytatott Gláser Tamás.
Fiatal korában jogász szeretett volna lenni,
de „helyhiány” miatt nem vették fel az
egyetemre, így érettségi után ipari tanuló,
diszpécser, majd a Kemikál Vállalat újítási
elôadója lett.
Belekóstolt az iparjogvédelmi és szel-
lemi alkotások ismeretanyagába, amelyet
gyorsan megtanult és 24 éves korában
az akkori Építési Minisztériumtól az ipar-
14 2009/8
jogvédelem területén végzett munkájáért
miniszteri dicséretet kapott, amely ezen a
szakterületen megalapozta a jövôjét.
Humán területrôl mûszaki területre váltott
és üzemmérnöki diplomát szerzett, majd az
iparjogvédelem területén minden magyar és
nemzetközi oklevelet megszerzett.
A Kemikál Vállalatnál, majd késôbbi jog-
utódjánál elôadóból osztályvezetôhelyettes,
osztályvezetô, innovációs fôosztályvezetô,
majd kereskedelmi igazgató lett. E mun-
kahelyen több mint huszonöt évet töltött
el.
Párhuzamosan foglalkozott az iparjog-
védelemmel összefüggô szakmaközéleti
tevékenységgel, mint a Magyar Iparjog-
védelmi Egyesületben, Magyar Gazdasági
Kamarában, illetôleg különbözô nemzet-
közi szervezetekben, például a WIPO-nál.
Az iparjogvédelem területén kifejtett
tevékenységét a 80-as években az akkori
szakmai és állami vezetés a Munkaérdem-
rend Bronz Fokozatával ismerte el.
Az építôiparban 1980-tól – az Építési és
Városfejlesztési Minisztérium megszûnéséig
– mind az iparjogvédelem, mind az inno-
váció területén elismert szaktekintély lett,
és munkáját az Építôipar Kiváló Dolgozója
kitüntetésben részesítették.
A nyughatatlanságát bizonyítja, hogy
több vetélkedôn: mint a Sportriporter ke-
restetik, majd Riporter kerestetik vetélkedôn
indult, utóbbin a döntôig jutott el, amelynek
folytatásaként az évek során a különbözô
televíziós társaságoknál gazdasági mûsorok
készítésében vett részt, illetve jelentôs szá-
mú produkció jogvédelmét intézte.
Az építôipar fejlesztésében az elmúlt
huszonöt évben folyamatosan és aktívan
közremûködött, különös tekintettel az
építôipari termékek vonatkozásában és
tevékeny harcosa az alkotó ember meg-
becsülésének, jogi és pénzügyi vonatko-
zásban egyaránt.
A rendszerváltás hajnalától tovább foly-
tatta az építôipar területén végzett szakmai
munkáját és folyamatosan részt vett az új
termékek kifejlesztésének elôkészítésében
és jogvédelmében. Amikor a Kemikál Válla-
lat részvénytársasággá alakult, hét év alatt
kiszolgált négy tulajdonost és igazgatót, de
a változások során az eredeti Kemikáltól,
mint az építôanyag kemizálásában úttörô
cégtôl utolsóként távozott.
1991-tôl, a Magyar Védjegy Egyesület
megalapításától napjainkig az Egyesület
fôtitkára és az innováció valamint iparjog-
védelem területének meghatározó sze-
mélyisége. 1996-ban a Magyar Védjegy
Kultúráért kitüntetésben részesült.
1989-tôl a Vállalkozók Országos Szö-
vetségének egyik alapító tagja, az inno-
váció és iparjogvédelem vezetôje, majd
2002-tôl a VOSZ elnökségi tagja, 2006-tól
pedig a Vállalkozók és Munkáltatók Orszá- kényszervállalkozásból a 2000-es évek ele- misítás Elleni Nemzeti Testület elnökségi
gos Szövetségének EB-alelnöke. A VOSZ jén több gyártó vonatkozásában piacvezetô tagja. Az elmúlt egy évtizedben a VOSZ és
vezetô testületében számtalan területen cég lett, amely elsôsorban az építôipari a szakma képviseletében az építôiparban
meghatározó személyiség, különösen az projektekhez szállít építôanyagokat. felmerülô valamennyi probléma megol-
építôipar, az iparjogvédelem, az innováció 1995-ben létrehozott egy gazdasági tár- dásában folyamatosan vezetô ember-
és a makrogazdaság vonatkozásában. saságot, a Lárhen Tanácsadó, Iparjogvédel- ként vesz részt, amely számára rendkívül
1992-ben a Kemikál Vállalat átalakulása mi, Menedzser, Kereskedelmi és Szolgálta- idôigényes.
során a Vállalati Tanács döntése alapján 66 tó Kft-t, amelynek keretében kiemelten az Az Építôipari Ágazati Párbeszéd Bizott-
emberrel létrejött a Kem-Univerzál Kft. A építôipari szellemi alkotásokat képviseli, ság munkájában a VOSZ képviseletében
mind a multinacionális, mind a kkv-szektor vesz részt.
tekintetében, de elmondható, hogy meg- Tevékenysége során számtalanszor
Nemzeti Lakáspolitikai bízói között egyaránt megtalálhatók keres- kezdeményezte, hogy az építôipar vegye
Tanácsadó Testület kedelmi, média- és reklámcégek is. kezébe a saját sorsát, akár a meglévô ka-
Megalakulása óta a társaságot válság- marákkal együtt, egy építôipari kamara
A Testület alapfeladata, hogy szakmai, társadalmi, és menedzselte, hisz elôször le kellett bon- létrehozásával, illetôleg a nagy munka-
kormányzati szempontból kísérje figyelemmel a ma- tani a céget, majd felépíteni, azután adói- és szakmai szervezetek hozzanak
gyar lakásügy problémáit, tegyen ajánlásokat és ja- piacvezetôvé tenni, majd a gazdasági vál- létre lobbyszövetséget.
vaslatokat a lakáspolitika meghatározó kérdéseiben. ságban életben tartani. 2001 óta a Parlament több szakbizott-
A testület egyetért a Panelprogram folytatásával, Kiemelkedô gazdasági és közéleti te- ságának munkájából veszi ki részét, mint
támogatja a lakáscélú állami támogatások nyújtásá- vékenységéért a Magyar Gazdaságért Díj a VOSZ képviselôje és tanácsadó.
nak feltételeit szabályozó kormányrendelet technikai (2005.), és a Magyar Köztársaság Tiszti 2007-ben a kormány által létrehozott
és tartalmi módosításának elôkészítését. keresztje (2008.) kitüntetettje lett. Építésgazdasági Tárcaközi Bizottság szak-
A Nemzeti Lakáspolitikai Tanácsadó Testület egyik Közéleti tevékenységéhez tartozik, hogy mai oldalának lett vezetôje, illetôleg ko-
legfontosabb feladatának tartja a Bérlakásprogram hosszú évek óta az ICC Magyar Nemze- ordinátora.
koncepciójának kidolgozását. ti Bizottságának elnökségi tagja, illetôleg A fentiekbôl is kiviláglik Gláser Tamás igen
a Szellemi Termék Tagozat elnöke, a Ha- sokrétû tevékenysége. Sokoldalú ember.

Nemzetközi Kereskedelmi Kamara

Magyar Nemzeti Bizottsága
Az ICC Hungary, a párizsi központú International Chamber of Commerce (a további-
akban ICC), közép-európai térségben elsôként létrehozott nemzeti bizottsága. Az ICC
Hungary közhasznú egyesület, tagszervezeteinek száma jelenleg 58. Tagjai országos
szervezetek, kamarák, szövetségek, nagyvállalatok, bankok, egyéni ügyvédi irodák,
vállalkozások.
Az ICC Hungary keretében 15 szakmai bizottság mûködik az alábbi területeken:
antikorrupció, adózás, banktechnika, befektetés-politika, biztosítás, energiapolitika,
környezetvédelem, információ-technológia, marketing, vám és kereskedelem, szellemi
termékek védelme, versenyjog, szállítás, kereskedelemtechnika és választott bíróság.
Az ICC, a világ üzleti szervezete, amely több mint 130 ország több ezer üzleti vállal-
kozását képviseli, 1920 óta háromévente hívja össze Világkongresszusát. Magyarország
az ICC 33. Világkongresszusának volt a házigazdája, amelyet 2000. május 3-5. között
tartottak Budapesten.

2009/8 15
Hamisítás Elleni Nemzeti Testület (HENT)
2008. március 3-án, sajtótájékoztatón jelentették be a
Hamisítás Elleni Nemzeti Testület megalakulását. A fe-
ketegazdaság – és az annak részét képezô hamisítás –
elleni határozott és hatékony fellépés érdekében meg-
alakult javaslattevô, véleményezô, illetve tanácsadói
feladatokkal felruházott testület a szellemi tulajdonnal
összefüggô feladat- és hatáskörrel rendelkezô állami
szervek, valamint a szellemi tulajdon védelmével érin-
tett társadalmi és gazdasági érdekképviseleti szerveze-
tek képviselôit fogja össze. A testület a hamisítás ellen
folytatott küzdelem jegyében célzott lépéseket kezde-
ményez és tesz a szellemi tulajdonjogok megsértésé-
nek visszaszorítása érdekében, valamint közremûködik
a 2008–2010. évekre szóló Hamisítás Elleni Nemzeti
Stratégia és az ahhoz kapcsolódó intézkedési terv
végrehajtásában. A 2009. áprilisi kormányváltással
összefüggésben született jogszabály-módosítások kö-
vetkeztében a testület az igazságügyi és rendészeti
A KAVOSZ
A KAVOSZ Pénzügyi Szolgáltatásokat Közvetítô Zrt.
a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége
(VOSZ), valamint a Magyar Kereskedelmi és Iparka-
mara (MKIK) által létrehozott részvénytársaság. El-
nevezése is a két szervezet nevébôl adódik össze,
a KA a kamarák, a VOSZ pedig a VOSZ jelenlétét
szimbolizálja.
A KAVOSZ Zrt. története 2002-ben kezdôdött,
amikor is a VOSZ és az MKIK elhatározták, hogy tag-
jaik és a programhoz csatlakozó többi érdekképvise-
leti szervezet tagjai számára kezdeményezik a hazai
hitelintézeteknél egy olyan konstrukció megvalósítá-
sát, melynek eredményeként a magyar mikro-, kis-
és középvállalkozások egyszerûsített módon olyan
kedvezményes kamatozású hitelhez jutnak, melyet
bankkártyával is igénybe lehet venni. A kezdeményezô
érdekképviseleti szervezetek a konstrukciót Széchenyi
Kártyának nevezték el. A kormány a kisvállalkozások
Magyar Védjegy Egyesület
Az Egyesület közel 300 egyéni és jogi taggal rendelke-
zik. Egyéni tagjai között ügyvédek, szabadalmi ügyvivôk,
iparjogvédelmi szakértôk, közgazdászok, versenyjogi és
szerzôi jogi területen dolgozó szakemberek találhatók.
A jogi tagok körében a korábbi állami vállalatok mellett
egyre több gazdasági társaság, illetve részben, vagy
egészében külföldi tulajdonú cég jelent meg. Számos
érdeklôdôt vonzott az Egyesület tevékenysége a kap-
csolódó – így a reklám-, a szerzôi jogi, a fogyasztóvé-
delmi, versenyjogi – szakterületekrôl. Az Egyesület nagy
súlyt fektet arra, hogy az elmélet és a gyakorlat, a kor-
mányzat és az üzleti élet területén tevékenykedôk közül
egyaránt toborozzon tagokat. Nagy tapasztalatokkal
rendelkezôk és pályakezdôk, közszolgálati és vállalati
vezetôk, valamint pályájukat most kezdô fiatalok egy-
aránt megtalálhatók soraikban.
Milyen elônyökkel jár a tagság?
A tagok rendszeresen, névre szólóan megkapják
az Egyesület valamennyi szakosztályi rendezvényére és
szakmai konferenciájára szóló meghívót. A rendezvé-
nyek látogatása – a nemzetközi konferenciák kivételével
– ingyenes. Széles körû szakmai együttmûködés alapján
tagjai eljuthatnak más szervezetek elôadására is.
16 2009/8
miniszter javaslattevô, véleményezô, illetve tanácsadó
fórumává vált a szellemi tulajdonjogok megsértése
elleni küzdelmet érintô kérdésekben.
A testület célja, hogy kezdeményezései a szel-
lemi tulajdonjogok védelmének megerôsítése révén
elômozdítsák az innovációt és növeljék a vállalkozások
– különösen a kis- és középvállalkozások – versenyké-
pességét. A jogérvényesítés hatékonyabbá válásával
a feketegazdaság aránya csökkenhet, ami együtt jár
a foglalkoztatás kifehérítésével, a hamisításból szár-
mazó illegális jövedelmek bûncselekményekbe való
visszaforgatásának megakadályozásával. A jogérvé-
nyesítés erôsödése biztosíthatja a fogyasztók foko-
zottabb védelmét, s így elôsegíti, hogy a fogyasztók
egészségét és testi épségét is veszélyeztetô hamis
termékek kiszoruljanak a piacról. A jogérvényesítés
eredményessége a kulturális ipar megerôsödését és a
kulturális sokféleség megôrzését is elômozdítja. 
megerôsítése érdekében felkarolta ezt a kezdeménye-
zést, és a konstrukció sikeres megvalósításához állami
támogatást és a Hitelgarancia Rt.-n keresztül állami
garanciát biztosított. A gyakorlati feladatok ellátása
céljából a VOSZ az MKIK-val közösen 2002. március
4-én megalapította a KAVOSZ Rt.-t.
A KAVOSZ zártkörûen mûködô részvénytársasági
formájú gazdasági társaság, mely a hitelintézetekrôl
és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII.
törvény alapján meghatározott pénzügyi szolgáltatá-
sokat végez. A KAVOSZ Zrt. fô tevékenysége, hogy a
Széchenyi Kártya  szakmai irányítását ellátja, koordi-
nálja annak mûködését, valamint ügyfeleket közvetít
a konstrukcióban résztvevô bankokhoz, kezeli és to-
vábbítja az ügyfelek adatait, valamint elôminôsítést
végez. A KAVOSZ Zrt. a Széchenyi Kártya konstrukci-
óban a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium
közremûködô szervezete.
A Védjegyvilág címû – 1991 óta megjelenô – fo-
lyóiratból az aktuális híreket, fontos információkat, a
szakma kiváló képviselôinek publikációit ismerhetik
meg az érdeklôdôk.
Az Egyesület évente „Magyar Védjegykultúráért”
címû díjat adományoz a védjegy-, a formatervezési min-
ta, a reklám-, illetve kapcsolódó szakterületeken végzett
kiemelkedô munka elismerésére. Hazai és nemzetközi
kapcsolataik révén tagjai megismerhetik a belföldi és
külföldi iparjogvédelmi hatóságok, versenyhivatalok,
bíróságok, fogyasztó-védelmi és vámszervek tevékeny-
ségét, joggyakorlatát; bekapcsolódhatnak a belföldi
és nemzetközi (ICC, INTA, ECTA, Marques stb.) szak-
mai szervezetek munkájába. A legfontosabb elônynek
ugyanakkor a kollégákkal való rendszeres kapcsolattar-
tást, információcserét, az egy szakmai közösséghez való
tartozást tartja az Egyesület.
Az Egyesület jelentôségét jól jelzi a társadalom
és gazdaság legkülönbözôbb rétegeibôl, területeirôl
érkezô nagyszámú megkeresés, érdeklôdés,
együttmûködési ajánlat. A szervezet ugyanakkor teret
is biztosít a tagok szakmai véleményének megismer-
tetésére, képviseletére.
A HENT feladat- és hatásköre:
– a hamisítás elleni nemzeti stratégia és az ahhoz
kapcsolódó  – eredmény-mutatószámokkal kiegészí-
tett  – intézkedési terv kidolgozása, végrehajtásuk
összehangolása;
– hamisítás elleni cselekvési tervek kidolgozásában
való közremûködés és e cselekvési tervek végrehajtá-
sának támogatása;
– tudatosságnövelô, felvilágosító programok,
kampányok kezdeményezése, illetve végrehajtásuk
figyelemmel kísérése;
– a hamisítás elleni fellépésben közremûködô
rendészeti és igazságügyi szervek alkalmazottainak
továbbképzésében való közremûködés;
– a szellemi tulajdonjogok érvényesítését szolgáló
jogszabály-alkotási és szabályozási tevékenység javas-
latokkal történô segítése, elômozdítása.
- Munkáscsaládban nôttem fel. Igazi
VIII. kerületi gyerek vagyok, Józsefvárosi. Itt
éltek a szüleim. A szomszédos épületben
nôttem fel, a mai napig egyharmad részben
tulajdonosa is vagyok annak az ingatlannak.
Édesapám nemrég halt meg 95 éves korá-
ban – mondta magazinunk munkatársának,
majd hozzátette: egyébként jókedélyû em-
ber vagyok, pozitív gondolkodású. Van két
gyermekem, egy fiam, meg egy lányom és
a fiam révén egy unokám. Említettem már,
hogy nyughatatlan a természetem, nem sze-
retek a „babérjaimon” ülni. Én már ilyen va-
gyok és maradok is, ezen nem tudok, nem
is akarok változtatni.
A kérdésre, hogy hogyan, mivel tölti sza-
badidejét, hétvégeit, Gláser Tamás tömören
így válaszol:
– Munkával. Mindamellett igyekszem a
magánéletemet nem összekeverni az üzleti
tevékenységemmel.
Társammal, életem párjával együtt szere-
tek színházba járni, táncolni és utazni, ös�-
szejövünk gyerekkori, ifjúkori barátaimmal
és közös új barátainkkal. Életem azonban a
munka jegyében telik – mondja.
A beszélgetés végén odalép irodájának
szekrényéhez, szélesre tárja annak ajtaját
és így szól:
– Ezek itt mind öltönyök. Az irodámban
is tartok néhányat, és a farmernadrágot
azonnal öltönyre cserélem, ha el kell „ug-
ranom” valamelyik intézménybe, vagy a
Parlamentbe, valamely bizottság ülésére.
Én így élem az életemet – teszi hozzá a
végén Gláser Tamás.
(–)
 szakképzés

Asztalosmûhelyben

A német duális szakképzési rendszer

Egy tanulmányút
pillanatképei
keretében az építôipari szakmák el-
méleti képzését az állam által fenntartott
ún. szakiskolák végzik, míg a gyakorlati
képzés a szakmai szövetségek által finan-
szírozott és szakmailag felügyelt un. üze-
men kívüli gyakorlati képzôközpontokban
történik.
A német szakmunkástanuló jogvi-
A hazai szakképzés eredményességének egyik legnagyobb prob-
szonya is eltér a magyar gyakorlattól. A lémáját a megfelelô, és a szakma minden részfeladatára kiterjedô
szakmunkástanuló Németországban épí-
gyakorlati képzés hiánya okozza. A gyakorlati képzés alacsony ha-
tési vállalkozónál van alkalmazásban, aki
a tanulót „beiskolázza” a szakiskolában. tásfoka egyrészt az iskolai tanmûhelyek nem megfelelô eszközel-
Így a tanuló – az elméleti képzés kivéte-
látására, a gyakorlati oktatók utánpótlásának megoldatlanságára,
lével – mind az üzemen kívüli gyakorla-
ti képzés, mind a munkahelyi gyakorlati valamint a tanmûhelygyakorlatok és a munkahelyi gyakorlatok nem
képzés ideje alatt teljes munkaidôben,
megfelelô arányára vezethetô vissza.
azaz napi nyolc órában végzi feladatát,

Sigmaringen esti fényben

2009/8 17
Szakmunkástanuló az ácsmûhelyben
és szabadsága is a munkaviszonyban ál-
lókra vonatkozó elôírásoknak megfelelô
idôtartamú. Németországban az üzemen
kívüli képzôközpontokban megfelelô
szakmai gyakorlattal és mestervizsgával
rendelkezô szakemberek irányításával fo-
lyik a gyakorlati képzés.
A duális rendszerû német építôipari
szakoktatás tanul-
Riedlingen bájos épületei
18 2009/8
mányozása végett járt november 7. és 10.
között egy hét fôbôl álló magyar csoport
a németországi Baden-Württemberg tar-
tományban. A tanulmányút az ÉVOSZ kez-
deményezésére, és az Építôipari Ágazati
Párbeszéd Bizottság (ÉÁPB) támogatásával
valósulhatott meg.
Vendéglátónk Robert Böhmer úr
és fáradhatatlan tolmácsunk Iván Mária
Arcok az Ácsképzôbôl
A cél az volt, hogy a magyar munkaadói
és munkavállalói oldal képviselôi átfogó
képet kapjanak a német duális rendszerû
építôipari szakképzés gyakorlatáról, és
ezen belül megismerkedjenek az üzemen
kívüli gyakorlati képzést biztosító biberachi
Ácsképzô, valamint a sigmaringeni
Építôipari Gyakorlati Képzô Központ szak-
mai tevékenységével, az építôipari gyakor-
lati képzôközpontok oktatói munkájának
gyakorlatával, szakmai felügyeletével és
finanszírozásával, a képzôközpontokat
fenntartó építôipari szakmai szövetségek
szakképzésben betöltött szerepével és
faladataival.
A magyar „delegáció”, amelyet Pete
Zoltán, az ÉVOSZ ügyvezetô igazgatóhe-
lyettese vezetett, a tanmûhelyek helyszí-
ni bejárásával, közvetlen véleménycserék
útján nyerhetett betekintést a gyakorla-
ti képzôközpontok, az építôipari szak-
mai szervezetek és a képzômûhelyek
közötti együttmûködésbe.
A tanulmányút egybeesett a német
építôipari szakmunkástanulók orszá-
gos versenyének döntôjével, amelyet
a sigmaringeni Építôipari Oktatási
Központban tartottak.
 Csak pontosan, szépen... A burkoló és mestermûve
Ácsipari és kodik a beépítésre kerülô építôanyagokkal. remekmûnél villogtak a vakuk, csopor-
kômûves tanulók, Továbbá, hogy az elvégzett munka hány tokba verôdött nyugdíjas mesteremberek
a jövô burkolómes- milli- vagy centiméterrel tér el a rajzoktól, mustrálták a „versenymûvet” és e sorok
terei, zsaluzói és végül, de nem utolsó sorban ki, hány mun- írója olyan pillanatnak is szemtanúja lehe-
vasbetonszerelôi, kaóra alatt teljesített. tett, amint egy-egy jól öltözött építôipari
épületbádogo- A munkába belefeledkezett, elhivatott vállalkozó, vagy cégvezetô névjegyének
sai mérték ös�- arcú szakmunkástanulók szorgoskodását átadásával jelezte az ifjú tanoncnak: a
sze tudásukat az sok, a versenyre érkezô látogató kísérte késôbbiekben munkaerôként is számít rá.
Oktatási Központ éber és érdeklôdô szemekkel. Egy-egy
hatalmas terme-
iben. Melengetô
érzés volt látni az
építôipari szakmák ifjú mûvelôit, amint
a számukra kijelölt területen, a gondo-
san odakészített építôipari termékekbôl,
korszerû munkaeszközökkel, a szigorú
mérnöki tervrajzok alapján szorgosan és
elhivatottan serénykedtek a versenyfel-
adatok megvalósításán.
A versenyfeladatok megvalósítása „fá-
zisokra” volt osztva, minden egyes fázis
elkészültét a szakemberekbôl álló zsûri
tagjai a termekben sétálva gondosan pon-
tozták. Figyelmük olyan apró részletekre is
kiterjedt, hogy a szakmunkástanuló fiúk és
lányok közül ki-ki hogyan tart rendet ma-
ga körül, hogyan tartják karban a szerszá-
maikat, vagy, hogy az elkészült falazaton,
csempézett falon fellelhetôek-e malteros A német ácsipari szakmunkások
foltok, ragasztók, ki és hogyan takarékos- elsô három helyezettje Szakértôk a versenyen

A szárazépítôk mesterjelöltjei A zsaluzás egyik mesterjelöltje ía dshdhdhjs s hshsh hshshsh

2009/8 19
 A német duális
szakmunkásképzés
biberachi fellegvárában
A dél-baden-württembergi Biberachban
mûködik az Ácsképzô Gyakorlati Központ,
valamint az Ács Felnôtt-továbbképzô Köz-
pont, amelynek vezetôje Thomas Rothfus
úr.
Magazinunk részére adott villáminterjú-
jában Rothfus úr elmondta, hogy ebben a
kiválóan felszerelt gyakorlati oktatási köz-
pontban a szakmunkásképzés harmadik év-
folyamán 520, míg a második évfolyamon
460 szakmunkástanulóval foglalkoznak.
Baden-Württemberg tartomány három
közigazgatási területérôl érkeznek diákok
a központba, ahol kollégiumi ellátásban
részesülnek: a jól felszerelt tanmûhelyeken
kívül, elsô osztályú szállás, ragyogóan tisz-
ta étkezô, edzôterem, tekepálya stb. áll
a szakmunkástanulók rendelkezésére. A
rendre és a fegyelemre a szakoktatókon
kívül külön személyzet ügyel.
– A mi feladatunk a duális rendszerû
építôipari szakoktatás keretében az üze-
men kívüli gyakorlati oktatás – mondja
Rothfus úr, majd hozzáteszi: a fiatalok a
szakmunkásképzô iskolában a klasszikus
tantárgyakat tanulják, tehát ott folyik az
elméleti ismeretek elsajátítása, ezen kívül
minden tanuló valamely építôipari válla-
latnál kap ízelítôt az igazi munkából. A
biberachi központban a két utóbbi „rész-
elemnek” az összehangolása, ötvözése
folyik.
A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy
az ácsipari tanulók az elsô évet a klas�-
A három legjobb
burkoló szakmunkástanuló
20 2009/8
szikus szakmunkásképzôben töltik, majd
a második tanévben összesen 11 hetet, a
harmadikban pedig négy hetet töltenek
ebben a központban, turnusokban váltva
egymást. A harmadéves ipari tanulók már
többnyire az építkezéseken vannak „éles
bevetésen”.
Kérdésemre, hogy hogyan is épül fel a
német szakmunkásképzés iskolai rendsze-
re, Rothfus úr elmondta: a diákok elôször
16 éves korukban kerülnek a központba,
miután egy évet csak szakmunkásképzô
iskolába járva töltenek, hogy az ismere-
tek elméleti részét elsajátítsák. Ez azon-
ban csak az ácsipari tanulókra vonatkozik.
A kômûves tanulók esetében már más a
helyzet: ôk már az elsô évben is járnak
oktatóközpontokba. A szakmunkáskép-
zésbe bármikor be lehet kapcsolódni, van,
aki érettségivel a háta mögött érkezik ide,
A díjkiosztást követô gálavacsora
Thomas Rothfus
és van, aki 30 éves korában. Ez utóbbiak a
biberachi Felnôtt-továbbképzô Központba
mennek. Ácsipari tanulónak a 10. osztály
elvégzése után lehet jelentkezni, de kivé-
telesen már a 9. osztály után is jöhetnek.
Ezek a fiatalok többnyire reáliskolákból je-
lentkeznek, mert ott komoly matematikai
és fizikai ismereteket sajátíthatnak el. Az
ácsmesterek jövô nemzedékének e két tan-
tárgyból jól fel kell készülniük.
Diákjaink körülbelül 10%-a
érettségi bizonyítvánnyal ke-
rül hozzánk – magyarázza
Rothfus úr.
– Itt, Baden-Württemberg
tartományban, de úgy is fo-
galmazhatnék, hogy egész
Németországban milyen az
érdeklôdés a szakmák iránt,
milyen a mesteremberek presz-
tízse, tekintélye? – kérdezem.
– Az építôiparban az ács-
mesterség a legkeresettebb
foglalkozások közé tartozik. Ez a magyará-
zata annak, hogy – mondjuk – már öt évvel
ezelôtt is a tanulóink 18%-a érettségizett
volt, 35%-uk a 10. osztályt reáliskolában
végezte, és ez sokat mondó adat. A prob-
léma manapság az, hogy az idén csökkent
a foglalkoztatási trend. Kevesebb új ház
épül, emellett sok ácsipari munkát nap-
jainkban már teljesen automatizált CNC-
gépekkel végeznek, és egyre inkább a régi
épületek faszerkezetének a szigetelése, a
faszerkezetek felújítása, energiatakarékos
átalakítása kerül homloktérbe. Az ácsmes-
terség nagyon komoly foglalkozás, jól kell
ismerni a geometriát és egyéb mûszaki
dolgokat. Mivel csökkent az építkezések
volumene, és az üzemekben automatizált
a termelés, ez egy kicsit kihatott a szak-
ma presztízsére is. Csökkent az ácsmes-
terek önmegvalósítási lehetôsége, hisz a
számítógépek vezérelte automata gépek
szinte mindent elvégeznek, egy ácsmester
„tervezôkészségére” nemigen van szük- A tanulmányút résztvevôi
ség. Mindamellett az ácsmesterség nagy
tudást igénylô, fantasztikus foglalkozás – tartják fenn az ilyen gyakorlati képzést nak az üzemeknek is, amelyek tanulókat
teszi hozzá Rothfus úr, majd megjegyzi: szolgáló oktatási központokat? foglalkoztatnak. Az építôipari vállalkozások
ez egy hiányszakma, mert számításaim – A finanszírozás egy közös alapból tör- egy-egy szakmunkástanuló után évi 14 500
szerint a kis üzemeknek évente, összes- ténik. A kivitelezôknek, az építôipari vállal- eurót kapnak a Wiesbadeni Építôipari Szo-
ségében 600 új ácsra lenne szükségük, kozásoknak bruttó jövedelmük 2,5%-át át ciális Kasszától. Ez egy jól bevált rendszer.
a szakmunkásképzô központból viszont kell utalniuk egy közös kasszába, az oktatá- Ebbôl a kasszából fizetik a szakmunkásta-
„csak” 400-410 ács kerül ki Németország- si alap számlájára. Ebbôl térítik meg a szak- nulók szabadságáért járó összeget is.
nak ebben a térségében. képzéssel foglalkozó központok kiadásait. Varga István
– Hogyan és mibôl finanszírozzák és És ebbôl az alapból juttatnak vissza azok-

Nagy folyónk itt még csak „Dunácska” – Tuttlingen és Sigmaringen között félúton

2009/8 21
párbeszéd
A z alábbiakban közreadjuk a Munkaügyi Tanulmá-
nyok Intézetének és a Nemzetközi Munkaügyi
Hivatal közös kiadványát szerkesztett és némileg rö-
vidített változatban.
Számos multinacionális vállalat elfogadta a vál-
lalatvezetési kódot, amelynek szociális feltételei
vannak. Több iparilag fejlett országban a legtöbb
multinacionális vállalat rendelkezik ilyen szabályo-
zó rendszerrel, mégis aggodalomra ad okot, hogy
ezek a fontos szabályok nem fordíthatók a mun-
kavállalók jogainak és a foglalkoztatási feltételek
tényleges javításának céljára. Hiányzik belôlük az
ellenôrzési mechanizmus, amely biztosítaná, hogy
a szociális feltételek érvényesüljenek a gyakorlat-
ban. Ezek a szabályok fôleg a vezetés eszközei,
amelyeket nem tárgyaltak meg a munkavállalók-
kal, akiknek a hangja csak töredékében hallatszik
azokban az országokban, ahol a multinacionális
vállalatok mûködnek.
Ezért született az a kezdeményezés, hogy nemzet-
közi keretegyezményeket (angol rövidítés alapján IFA)
kell kötni. A vállalati szabályozással ellentétben, az IFA
megtárgyalása a nemzetközi szakszervezeti közpon-
tokkal történik. Az IFA célja az, hogy kialakítson egy
globális szociális párbeszédrendszert a multinacionális
vállalatok és a munkavállalók képviselôi között, vala-
22 2009/8
A határokon átnyúló
avagy egy világméretû
kapcsolatrendszer
mint ugyanezt a multinacionális vállalat
mûködési területén.
1990-ben egyetlen IFA sem léte-
zett, 2007 végén már 62 megállapo-
dást kötöttek. Az IFA mûködésének
elemzésével foglalkoznak a kötet ta-
nulmányai.
Az összeállítás elôszavában olvas-
ható, hogy a világban 65 000 multina-
cionális vállalat mûködik, ezeknek 850
000 külföldi leányvállalata van. A multik
közvetlen külföldi befektetéseket (FDI)
egyik fô tevékenységüknek tekintik.
Nincs azonban egy kiegyensúlyozott
szabályozási rendszer, amely az FDI fô
elemeire kiterjedne. Ez azért fontos megállapítás, mert
a multik terjeszkedése különösen a fejlôdô országok
felé irányul, amelyekben hiányosak a szabályozók, az
adórendszer gyenge, hasonlóan a környezetvédelem-
hez és a munkaügyi normákhoz. Ezzel párhuzamo-
san gondok adódnak a multik és a szakszervezetek
tevékenységével kapcsolatban. Ez számos területen
tükrözôdik.
Az IFA létrehozása számos néven történhet. Az IKEA
például „megállapodás a vezetési szabályokról” néven
kötötte meg. A BMW megállapodása a „közös nyilat-
kozat az emberi jogokról és a munkakörülményekrôl”
címet viseli. Az EADS „nemzetközi megállapodás”
néven kötött egyezményt. Közös vonásuk az, hogy
az egyezmény a multik és a globális szakszervezeti
szövetségek (GUF) között jött létre.
A kiadvány elkészítésének idején 62 IFA létezett,
5,3 millió munkavállalót érintve. Az eddig megkötött
62 IFA csak egy kis szám azokhoz az egyoldalú sza-
bályozásokhoz képest, amelyeket a multik elfogadtak
és alkalmaznak, és ezek az alvállalkozók dolgozóival
együtt 95 millió dolgozóra vonatkoznak.
Az IFA szélesebb értelmezésû definíciója szerint
tartalmaz minden nemzetközi szöveget, amelyet a
vállalat és a szakszervezet helyi szinten fogadott el. A
szûkebb értelemben leírt definíció szerint az ágazatok
által megkötött megállapodásokat tartalmazza. Ez
tapasztalható a szállítóeszközöket gyártó ágazatban
(11 esetben), az építôiparban (8), a vegyiparban, be-
leértve a gáz-, víz- és elektromos áram szolgáltatást
(4), a postai és telekommunikációs szolgáltatások
ágazatát (4), valamint a sajtót és nyomdaipart (4).
Az IFA történetérôl Dan Gallin írt átfogó tanul-
mányt. Leírja, hogy az elsô egyezményeket a vegy-
iparban, a fémiparban és az élelmiszeriparban kötöt-
ték. A szállítás területén elôször a tengeri szállításra
vonatkozó egyezményt kötötték meg. Az elsô három,
már említett megállapodást amerikai példák inspi-
rálták, ahol már az ötvenes években születtek ilyen
megállapodások.
Az alapötlet az volt, hogy meg kell akadályozni
a mozgalom bomlását, amelyet az okoz, hogy meg-
osztottan tárgyalnak a több telephellyel rendelkezô

szociális párbeszédrôl,
munkaügyi
kialakulása
vállalatoknál. Ennek a következô lépése volt az a
felismerés, hogy nemzetközi kollektív szerzôdéseket
kell kötni. Látva azonban az egyensúly hiányát egyes
vállalatoknál a munkáltató és a munkavállalói képvi-
selet között, az IFA megkötése bizonyul lehetséges
megoldásnak.
Már az elsô néhány IFA megkötése után világos-
sá vált, hogy a multik ellenében az ilyen koordinált
tevékenység hatékony szakszervezeti válasz lehet a
tôke koncentrációjára, a vállalat döntési monopóliu-
mával szemben nemzeti és nemzetközi szinten is. Ez
a válasz azt igényelte, hogy a szakszervezet rendel-
kezzen a szükséges stratégiával, amely az új körülmé-
nyek között hatékonynak bizonyul. Ez a stratégia a
világméretû munkaügyi kapcsolatok kialakulását je-
lentette. Ehhez viszont nemzetközi együttmûködésre
van szükség, mert a szakszervezetek csak így tudnak
ellensúlyozó erôt képezni a multikkal szemben. Ez
még nem elégséges feltétel. A szakszervezeteknek
erôsödni kell az adott multi keretein belül, több helyi
szervezetet kell alapítani, sikeres szolidaritási akciókat
kell vezetni.
A körülmények jobb megértéséhez tartozik a nem-
zetközi, országos és a helyi körülmények összehasonlí-
tása. A szakszervezetek sokféle úton és módon védik
tagjaik érdekeit. A tárgyalások idején mindig fel kell
készülni konfliktusokra, szervezkedni kell. A kollektív
szerzôdés egy intézményes forma, amely ideiglenes
megoldást nyújthat konfliktus esetén, lehet kemény
és puha feltételekkel köthetô, a felek erejének egyen-
súlyától függôen egy adott idôszakban.
A nemzetközi kollektív szerzôdésnek nincs nem-
zetközi törvényes ereje, szemben a nemzeti megál-
lapodásokkal. Ezért a nemzetközi megállapodások
önkéntes alapon jönnek létre. Ez az oka annak, hogy
van erôs és gyenge IFA, és kicsi a számuk.
Az IFA és a vezetési kód
Gyakran elhanyagolják a különbséget az IFA és a
vezetési kód között. A vezetési kódot egyes forrá-
sok „keretegyezménynek” nevezik, mert nem csak
alapelveket rögzítenek, hanem további, kiegészítô
megállapodásokat is. Ez így nem helyes. Ezért a Sza-
bad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége – ICFTU
(most Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség – ITUC)
kidolgozott egy vezetési kód modellt, amely fontos
lépés volt az IFA felé. Ez természetesen csak jobb
megoldás hiányát igyekezett pótolni.
Az ICFTU világos határt szabott a vezetési kód és
az IFA között. A keretegyezmény tartalma gyakran
hasonló a vezetési kódhoz még nyelveztében is, mert
tartalmazza a munkával kapcsolatos jogokat, de ez
nem jelenti azt, hogy a keretegyezmény azonos a
vezetési kóddal. A kód a vezetés egyoldalú szabá-
lyozása, a keretegyezmény elismeri a nemzetközi
szakszervezetekkel tartandó kapcsolatot és a két fél
tárgyalásait alapvetô kérdésekrôl. Számos forrás utal
arra, hogy a vezetési kód figyelmen kívül hagyja a
munkavállalói jogokat, elhanyagolja a szakszerveze-
tekkel tartandó kapcsolatot.
A következô probléma az ellenôrzés kérdése.
A legtöbb vezetési kód nem biztosít megbízható,
független ellenôrzési lehetôséget. A szakszerveze-
tek azt állítják, hogy a leghatékonyabb ellenôrzési
rendszert a multinacionális vállalatoknál az erôs, füg-
getlen szakszervezetek biztosítják. A legtöbb vállalat
inkább költséges és hosszadalmas ellenôrzési rend-
szereket támogat, amelyek vitatható eredményekkel
szolgálnak.
Ha a vállalati szociális felelôsséget (CSR) vizsgáljuk,
a következôket állapítjuk meg: ha azt az érvet néz-
zük, hogy az IFA nem más, mint a CSR, vagy annak
egyik formája, akkor azt kellene látnunk, hogy akkor
annyi IFA megkötésére kerülne sor, mint amennyi CSR
megállapodás létezik. De errôl szó sincs.
Egy másik szakszervezeti forrás szerint az IFA nem
csak valamivel jobb, mint a vezetési kód, hanem annál
sokkal jobb. IFA világosan tartalmazza a szakszervezet
elismerését, ezért nem áll fenn annak a veszélye,
hogy az egyezményt szakszervezetpótló eszköznek
használják, mint ezt nem egyszer megteszik a vezetési
kóddal és a CSR kezdeményezéssel.
Vannak más különbségek is, hiszen a kódok kö-
zött van olyan, amelyet egyeztettek a szakszerveze-
tekkel. Az IFA jobban tükrözi a vállalat sajátosságait,
erôsebb a vezetési kódnál, hiszen tárgyalások ered-
ménye, világosabb és a szervezés eszköze.
IFA és az európai üzemi tanácsok
Az európai üzemi tanácsok (EÜT) rendszerint nem
tárgyalják az IFA-t, így nem is aláírói annak.
Az Európai Szakszervezeti Szövetség (ETUC) mi-
közben támogatja a nemzetközi kollektív szerzôdések
európai fejlesztését, és hangsúlyozza, hogy az EÜT
nem rendelkezik sem tárgyalási joggal, és aláírója sem
lehet a nemzetközi megállapodásoknak: ez kizárólag
szakszervezeti jog. Az EÜT információs és konzultáci-
ós joggal rendelkezik.
A nemzetközi munkaügyi stratégia szempontjá-
ból három kérdést kell figyelembe venni a szakszer-
vezeti érdekek szem elôtt tartásával. Néhány EÜT-
megállapodás esetében egyeseknél nem kerül sor
elôzetes tárgyalásra, másoknál igen. Ezért a szakszer-
vezeteknek azokat a kérdéseket kell elôtérbe helyez-
ni, amelyek megfelelnek céljaiknak és érdekeiknek.
A szakszervezet problémája azért merül itt fel,
mert az 1994 évi EÜT irányelv sokkal hígabb, mint
az eredeti 1980-as tervezet, amely a szakszervezetek-
nek alapszabály szerinti részvételi jogot biztosított. A
jelenlegi, végsô megfogalmazásban egy szóval sem
említik a szakszervezeteket, ezért a szakszervezeteknek
harcolni kell azért, hogy képviselôik jelen legyenek az
EÜT-ben és biztosíthassák azt, hogy a tanácsban tag-
jaik megválasztásra kerülhessenek. Ha az EÜT tagjai
közül a szakszervezeti tagok hiányoznak, úgy a testület
sebezhetôvé válik a vezetés manipulációival szemben.
A fô ok, amiért különösen a nemzetközi szakszer-
vezeti jelenlét szükséges az, hogy az ilyen szervezetek
a munkavállalók hosszú távú érdekeit képviselik. Az
EÜT-küldött rendszerint azzal a céllal vesz részt a
tanács ülésén, hogy rövid távú érdekeket képviseljen.
Ha minden résztvevônek ez a célja, akkor a vezetés
2009/8 23
könnyen éri el saját célkitûzéseit. Ha a munkavállalók
küldöttei nemzetközi szinten találkoznak, kötelessé-
gük az, hogy a kérdéseket hosszú távú perspektíva
szerint képviseljék. Ezért szükséges, hogy egymás kö-
zött elôzetesen egyeztessenek. Ekkor közös álláspont
alapján nézhetnek szembe a vezetés álláspontjával,
más forgatókönyv recept a vereséghez.
Végül a harmadik kérdés a földrajzi elhelyezke-
déssel kapcsolatos, mert az EÜT irányelve az EU-
tagországokra vonatkozik. Sok vállalat arra törek-
szik, hogy az EÜT tevékenysége csak a tagországokra
terjedjen ki. Ez nem Norvégia és Svájc miatt van így,
hanem a kelet-európai országok miatt. A szakszerve-
zet érdeke a maximális lefedettség elérése a vállalat
teljes tevékenységi területén, tekintet nélkül arra,
hogy egy-egy egysége hol helyezkedik el.
Miután a szociális partnerek nagyjából szabadon
alakítják ki saját rendszerüket az EÜT megalakításával
kapcsolatban, a szakszervezeteknek nincs okuk arra,
hogy betû szerint ragaszkodjanak az irányelv egyes
kikötéseihez.
Következtetések: vissza a jövôbe?
Már utaltunk arra, hogy az IFA jelentôsége és értéke
nagymértékben attól a céltól függ, amelyet szolgálni
kíván. Felvetôdik a kérdés: milyen mértékben képes az
IFA nemzetközi munkaügyi kapcsolatok építôkövévé
válni globális politikai értelemben, és ezzel nem
mûködik-e a szakszervezeti jogosítványok ellen? Eb-
ben az értelemben fennáll a veszélye annak, hogy a
multik elhanyagolják a szakszervezeti kapcsolatokat,
a szociális partnerviszony gyakorlatát.
A szakszervezeti mozgalomban az a helyzet, hogy
nem csak a szakszervezetellenes, ellenséges vállala-
tokkal és a konzervatív kormányokkal ütköznek, ha-
nem a nemzetközi tôke által vezérelt világméretû po-
litikai és szociális projektekkel is, amelyek alapvetôen
antidemokratikusak. Az ilyen rendszert kodifikálja és
erôsíti a WTO a hatóságokon keresztül és a nemzet-
közi pénzintézetek segítségével.
Ebben a világban minden jelentôs nemzetközi
munkaügyi stratégia célja csak az lehet, hogy kihívja
és megfordítsa a jogok jelenlegi hierarchiáját, meg-
változtassa a jelenlegi hatalmi összekapcsolódásokat
a vállatokon keresztül.
Ebben az értelemben az IFA szerepét át kell
értékelni. Annak érdekében, hogy egy globális
munkaügyi stratégia hasznos része legyen, úgy kell
értelmezni és alkalmazni, mint egy globális szerve-
zési eszközt, amelyet mérhetô módon lehet érté-
kelni. Ahol a szervezkedési szabadság és a kollektív
szerzôdés jogát megerôsítik, az IFA tartalmazzon fel-
24 2009/8
tételeket annak biztosításához, hogy ezeket a jogo-
kat ténylegesen gyakorolhassák. Az IFA szemben áll
a foglakoztatást pusztító rendszer egészével, amely
azonban nem egyenlô az egyes üzemek bezárása
elleni harccal. Az IFA tárgyalásai során elsôbbséget
kell adni a kiszerzôdés megállításának, mely napja-
inkban gyakori, mind a termelô szférában, mind a
szolgáltatóiparban. A szakszervezeteknek követelni
kell azt a jogot, hogy kihívhassák a vezetés politiká-
ját és döntéseit, ha azok sértik a dolgozók érdekeit
és általában a társadalom érdekeit. Az IFA az ipari
demokrácia eszközévé kell váljon.
Tudjuk, hogy ma nagyon kevés vállalat készül
arra, hogy aláírjon egy ilyen programot. Nincs ok alá-
becsülni az ambíciók szintjét és elutasítani a válságra
adandó megfelelô válasz kialakítását. Vállalati szintû
nemzetközi kollektív szerzôdésrôl Isabel da Costa és
Udo Rehfeldt írt rövid értekezést.
A termelés, az árucsere és a szolgáltatások nem-
zetközivé válása az intenzifikálás és az átalakulás
különbözô ciklusaiban ment végbe, az utóbbit neve-
zik általában globalizációnak. A multinacionális vál-
lalatok vezetése (MNE) tovább lépett a nemzetközi
iparszervezés és irányítás problémáján, a szakszer-
vezeti mozgalom számára is ez a tény már számos
kihívást jelent.
Az elsô internacionálé meg-
alakulásától (1864) a Nemzetközi
Szakszervezeti Szövetség (ITUC)
megalakulásáig (2006) a munka
nemzetközivé válása összetett
feladatot jelent. Az elmúlt évszá-
zadban az egyes országok szak-
szervezetei és a munkaügyi kap-
csolatok rendszere sokféle módon
fejlôdött. A legtöbb iparilag fejlett
országban a második világháborút
követôen a munkaügyi kapcsola-
tok nemzeti szintû konszolidáció-
ja jellemzi. MNE viszont átlépi az
országhatárokat és a termelést,
valamint a beruházásokat több országban folytatja.
Elsô jelei ezzel kapcsolatosan az erôsödô nemzetközivé
válásnak a hatvanas és a hetvenes években mutatkoz-
nak. Ennek alapján merült fel a nemzetközi kollektív
szerzôdés gondolata. Ezzel együtt, a jobb megértés
érdekében kell vizsgálni az IFA fejlôdését.
Meg kell különböztetni az MNE-vel európai szin-
ten és globálisan kötött nemzetközi egyezményeket,
annak ellenére, hogy mind a kettôt nemzetközi kol-
lektív szerzôdésnek nevezik. A nemzetközi kollektív
szerzôdés tárgyalása a munkáltató és a munkavállaló
képviselôje között folyik, a cél pedig az egyezmény
megkötése, európai, globális, vagy más nemzetközi
szinten, tekintet nélkül a tárgyalás természetére (sike-
res-e, vagy sem), a tartalom viszont vagy csak szimboli-
kus, vagy különösen távlati kérdésekre vonatkozik.
A vállalati szintû nemzetközi tárgyalási
stratégia eredete: világtanácsok
A hatvanas években kezdôdött a stratégia kidolgozá-
sa, melynek lényege az volt, hogy az MNE ellenében
szakszervezeti erôt vonultassanak fel. A kezdeménye-
zés a vasas és a vegyész nemzetközi szakszervetektôl
indult ki (IMF és ICEF). Három lépésbôl álló akciót
dolgoztak ki.
Nemzetközi szolidaritás szervezése egy adott
multival kialakult konfliktus esetén. „Többszörös”
koordináció és párhuzamos tárgyalások azonos MNE
különbözô leányvállalatainál több országban.
Integrált, vagy centralizált tárgyalások az MNE
vezetésével és néhány, vagy az összes leányvállalat
vezetôivel a különbözô országok szakszervezeteinek
elôre meghatározott közös követelései alapján.
A nemzetközi szakmai szakszervezetek egy vi-
lágtanács létrehozását szorgalmazták az akciók
koordinálására és tapasztalatcsere folytatására. (Az
alapötlet az amerikaiaktól származott.) Rövidesen
60 világtanács alakult meg. Egyesek még léteznek,
mások rövid életûek voltak.
Fordulatot jelentett az európai vasas szakszer-
vezetek kezdeményezése, amely négy fô területre
irányult:
– A kollektív szerzôdések értékelése.
– A tárgyalások során felvetett követelések ös�-
szehasonlítása.
– Tárgyalás az MNE központi vezetésével.
– Találkozó az európai munkáltatói szövetséggel.
Mi az oka annak, hogy ilyen lassan jutottak ered-
ményre a korábbi három lépcsôs program után? A
fô ok az volt, hogy a multik nem voltak hajlandók
tárgyalni a nemzetközi szakmai szakszervezetekkel.
A második ok az volt, hogy a hetvenes években gaz-
dasági válság alakult ki, amely tartós hatást gyakorolt
a foglalkoztatásra és az erôviszonyok a szakszerve-
zetek és a multik között megváltoztak. A szakszer-
vezetek defenzívvé váltak. Végül, belsô nehézségek
miatt gondok adódtak a szakszervezetek nemzetközi
együttmûködésével kapcsolatban.
A szakszervezetek azt akarták elérni, hogy a nem-
zetközi kollektív szerzôdés terjedjen ki a bérekre és
a munkafeltételekre is. Ezt nem érték el az egyes
országokban meglévô különbségek miatt a munka-
ügyi kapcsolatok és a szereplôk különbözôsége miatt.
Mára az európai szintû munkaügyi kapcsolatok és
az EÜT irányelv fontos szerepet játszik abban, hogy
megnyílt az út a nemzetközi tárgyalások és megál-
lapodások felé.
Európai kitérô a nemzetközi kollektív
tárgyalásokhoz vállalati szinten
A hetvenes években egyre nôtt az aggodalom arra
vonatkozóan, hogy a multik hatalma egyre nô és
az állam nem képes ellenôrizni ôket. Több leányvál-
lalatuk bezárása növelte a közvélemény bírálatát, a
gyárak, illetve a munkaerô áthelyezése veszélyeztette
a foglalkoztatást az európai országokban.
A multiknak számolni kellett egyes országok és
nemzetközi intézmények korlátozó intézkedései-
vel. Ezek közül ki kell emelni az ILO nyilatkozatát
és az OECD útmutatóját. Ez utóbbi kiterjed minden
alapvetô munkaügyi normára, vonatkozik az alvál-
lalkozókra is és a szakszervezetek számára is több
lehetôséget biztosít. A nemzetközi szakszervezeti
mozgalom támogatta az intézkedéseket, de bírálta
azok korlátait, például a szankciók hiányát. Az Eu-
rópai Bizottság számos kezdeményezést tett a mun-
kavállalói részvétellel kapcsolatban az európai multik
vezetésében, az európai kollektív szerzôdésekkel
kapcsolatban és az európai vállalati projektekre vo-
natkozóan.
Az elsô ilyen projekt 1970-ben három párhuza-
mos csatornát javasolt a részvételt illetôen.
– Európai kollektív szerzôdéseket közvetlenül
tárgyalják az egyes MNE-helyszíneken a szakszer-
vezetek és a vezetés.
 Az EÜT rendszeres tájékoztatást kapjon az MNE
gazdasági és szociális adatainak értékelésérôl, va-
lamint minden fontos döntésrôl már a bevezetést
megelôzôen.
– A munkavállalók képviselôi vegyenek részt a
felügyelô bizottságok munkájában.
A vállalatok és a szakszervezetek kifogásai miatt
végül csak 2001-ben fogadták el a projektet.
Az EÜT irányelv 1996-ban lépett hatályba, amely
nem tartalmazta a kötelezô tárgyalást egy szerke-
zetváltást megelôzôen, helyette tartalmazta a tájé-
koztatást és konzultációt minden MNE-nél az eu-
rópai gazdasági területen (EU + Norvégia, Izland és
Liechtenstein), ha legalább 1000 fôt alkalmaznak és
legalább 150 fôt egynél több tagországban. Ezzel
bátorították a nemzetközi kollektív tárgyalás egy sa-
játos formáját.
Az EÜT irányelv azonban csak az információs
és konzultációs jogokat biztosítja, nem foglalkozik
a szakszervezetekkel és a kollektív szerzôdésekkel.
Jelenleg nincs európai törvény a vállalati szintû nem-
zetközi kollektív szerzôdésekre, csak ágazatközi és
ágazati szintû tárgyalásra és háromoldalú konzul-
tációra. Az EU-elôírások elutasítják, hogy az EU-s
törvényekben szerepeljenek a bérekre, szakszervezeti
jogokra és sztrájkjogra vonatkozó elôírások. Ez né-
hány EU-tagország számára megnehezíti szolidaritási
sztrájkok szervezését a nemzetközi kollektív tárgya-
lások idején.
Az EÜT irányelv nem zárja ki a nemzetközi kollek-
tív szerzôdés lehetôségét vállalati szinten, önkéntes
alapon. Az EÜT nem csak arra ad lehetôséget, hogy az
MNE vezetés és az európai munkavállalók képviselôi
találkozzanak, hanem arra is, hogy a különbözô mun-
kaügyi kapcsolatokkal rendelkezô országokból jövô
munkavállalói képviselôk tanácskozhassanak.
Néhány MNE esetében kialakult a bizalom a
különbözô országokból érkezô képviselôk és a mun-
káltatók között. Egyesek (Ford Europe és GM Europe)
egyezményt kötöttek a munkavállalók képviselôivel,
amelyek sajátos módon hozzájárulnak a vállalati
szintû nemzetközi kollektív szerzôdés kialakulásához.
Tartalmuk jóval meghaladja az IFA szintjét.
Az európai keretegyezmények (EFA) általában nem
kerülnek említésre az IFA-ról készült tanulmányokban.
Ez annak ellenére van így, hogy a megkötött IFA nagy
többsége európai multinacionális vállalatokkal került
aláírásra. Sok esetben – ezzel kapcsolatban – az MNE
és a vezetôk személyisége ad magyarázatot.
Következtetések
Az IFA Európában fontos szerepet játszott,
köszönhetôen az újraélesztett nemzetközi szakszerve-
zeti stratégiának, amelyet új szakszervezeti szereplôk
és struktúrák támogattak. Európai vizsgálataink azt
mutatják, hogy a nemzetközi kollektív tárgyalás Eu-
rópában lehetséges, erôsen kapcsolódik a munkavál-
lalók képviseletéhez, az EÜT-hez és a VÜT-hez (világra
kiterjedô üzemi tanács).
Nemzetközi keretegyezmények (IFA), mint a határo-
kon túlmenô munkaügyi kapcsolatok elemei: Ebben a
témában három Magyarországon is jól ismert kutató
cikkezett, Konstantinos Papadakis, Guiseppe Casale
és Katerina Tsotroudi.
Amíg az MNE tevékenységi köre egyre nagyobb
mértékben a világ egészére terjed ki, addig a mun-
kavállalók a foglalkoztatás feltételeit továbbra is or-
száguk szintjén értelmezik és a körülmények orszá-
gonként változnak. Miután hiányzik a beruházások
számára egy kiegyensúlyozott sokoldalú kerettevé-
kenység, fennáll annak a veszélye, hogy a beruhá-
zásokért folyó verseny abba az irányba taszítja az
országokat, hogy olyan koncessziókat ajánljanak,
amelyek erôsen csökkentik a számukra lehetséges
elônyöket, és nem teszik lehetôvé az elônyök tisz-
tességes elosztását. Ehhez hozzátehetjük, hogy az
ilyen feltételek nem teszik lehetôvé a szakszerveze-
tek számára a hatékony tárgyalási pozíciót. Ennek
az aszimmetriának a kiegyensúlyozásához az egyik
lehetséges út az IFA.
Az IFA az egyes MNE és globális szakmai szakszer-
vezetek (GUF) tárgyalásainak eredménye. Az IFA célja
az, hogy hivatalos és folyamatos kapcsolatot hozzon
létre az MNE és a GUF között különbözô problé-
mák megoldása céljából, mind a két fél érdekeinek
megfelelôen. Látva az MNE egész világra kiterjedô
tevékenységét, az IFA gyakran nem csak magára az
MNE-re vonatkozik, hanem annak alvállalkozóira és
beszállítóira is.
Miután az IFA választ jelent a globalizációra, új
színt ad a munkaügyi kapcsolatoknak, a kollektív
szerzôdés tárgyalásainak, a nemzetközi munkaügyi
törvényeknek és a törvényes kötelezettségeknek.
Érdemes vizsgálni az IFA és az ILO tevékenységé-
nek néhány összefüggését.
Az ILO 91. ajánlása a kollektív szerzôdésekrôl –
azokat a következôként definiálja: „…minden írásos
megállapodás a munkakörülményekre, a foglalkozta-
tási feltételekre vonatkozóan, amelyet a munkáltató,
vagy egy, esetleg több munkáltatói szervezet ír alá
egyik oldalról, a másik oldalról egy vagy több repre-
zentatív szakszervezet az aláíró.”
Elsô látásra az IFA kielégíti ezeket a feltételeket.
Az IFA kétségtelen szerzôdésnek számít, mert olyan
írásos megállapodás, amelyet a munkáltató képviselôi
és a munkavállalók szervezetei tárgyalások után írtak
alá. A felek általában az MNE központjának a vezetôi
és a GUF. Vannak azonban tisztázatlan kérdések a
felek reprezentativitásával kapcsolatban. Az említett
ILO-ajánlás „reprezentatív” munkavállalói képviseletet
említ. Egy másik ILO-ajánlás azonban azt tartalmazza,
hogy a tárgyaló felek megfelelô mandátummal ren-
delkezzenek és minden feltételrôl elôzetesen konzul-
táljanak szervezeteikkel.
Asszimmetria figyelhetô meg a két fél kompeten-
ciája és reprezentativitását illetôen. Az utóbbi mind
a két félre vonatkozik. Ha a tárgyalás a központok
szintjén történik, a helyi szervezetek számára kor-
látozott, vagy semmilyen részvételi lehetôség nem
nyílik, így azok nem is írják alá a megállapodást. Ami
a szakszervezeti oldalt illeti, a GUF hagyományosan
domináns szerepet játszik a tárgyalásokon és aláír
egy megállapodást, amely valamennyi érdekelt or-
szágos, vagy helyi szervezetre vonatkozik, de nem
oldható meg, hogy azok is aláírók legyenek. Ezen
kívül a tárgyalásokba soha nem vonják be a helyi
gazdasági vezetést.
Még bonyolultabb a helyzet, ha az IFA vonatko-
zik más harmadik személyekre is, nevezetesen vál-
lalkozókra és alvállalkozókra, beszállítókra és közös
vállalatokra. A legtöbb esetben a vállalat kötelezi
magát arra, hogy tájékoztatja és biztatja partnereit a
megállapodás feltételeinek tiszteletben tartására.
Fel kell figyelni arra, hogy az IFA a munkakörülmé-
nyekre csak elvi alapon utal, nem megy bele annak
részletezésébe (munkaidô, bér, stb.). Az IFA arra össz-
pontosít, hogy a vezetés és a szakszervezetek miként
harmonizálják a munkaügyi kapcsolatokat. A szabad
szakszervezetek azt jelentették ki (2004.), hogy az IFA
elvi keretet nyújt, és nem tekinthetô részletes kollektív
szerzôdésnek. Nem lehet célja, hogy versenyezzen,
vagy ellentétes legyen az országokban kötött kollektív
szerzôdésekkel. A célja az, hogy támogassa a dolgozó-
kat abban, hogy szervezkedjenek és tárgyaljanak.
A legtöbb esetben az IFA eszközt jelent az egy-
oldalúan kialakított vállalati szabályozással szemben.
Azok a vállalatok, amelyek aláírták az IFA-t, át kell
alakítsák vezetési szabályaikat, és meg kell tárgyalni
azokat a munkavállalók képviselôivel.
Az ellenôrzés
és a viták rendezésének gépezete
A már említett ILO-ajánlás utal a felek közös ellenôrzô
tevékenységére a kollektív szerzôdés elôírásainak be-
tartásával kapcsolatban. Miután az IFA aláírói abban
megállapodtak, felelôsek a bevezetésért és ellenôrzési
lehetôségük is van. Van azonban egy jelentôs különb-
ség: az IFA célja harmonikus körülményeket biztosíta-
ni a munkaügyi kapcsolatok számára. A megállapodás
nem tér ki az IFA újratárgyalásának lehetôségére, míg
a kollektív szerzôdés esetében rendre visszatérnek,
2009/8 25
például a bérek és a munkakörülmények módosí-
tására. Az IFA ismételt tárgyalása szorosan kötôdik
alkalmazásba vételének ellenôrzéséhez. Az IFA három
fontos eszköz alkalmazására tér ki:
– Közös ellenôrzô bizottságot hoz létre, mely a
vezetés és a munkavállalói képviselet tagjaiból áll.
– Proaktív stratégiát dolgoznak ki az IFA tiszte-
letben tartására.
– Arra ösztönzik a munkavállalói képviseletet
helyi, határokon átnyúló és országos szinten, hogy
jelentsék a megállapodások megsértését.
A dolgozatból kitûnik, hogy az IFA a munkaügyi
kapcsolatok eszköze, amely képes hozzájárulni a
határokon átnyúló munkaügyi kapcsolatok felépíté-
séhez. Szemben a kollektív szerzôdéssel az IFA nem
rendelkezik a munkaügyi kapcsolatok valamennyi
alkotórészével. A megvalósítás jelenlegi állásánál még
további kutatásra van szükség ahhoz, hogy konkrét
bizonyítékát láthassuk annak, hogy a felek betartják
a megállapodott feltételeket. Megoldatlan kérdés az
IFA tárgyalása résztvevôinek mandátuma.
Említettük, hogy az IFA abban is különbözik a
kollektív szerzôdéstôl, hogy bérekre és más foglal-
koztatási feltételekre nem terjed ki. A tárgyaló felek
lényegében általános strukturális stratégiáról és szer-
vezeten belüli tárgyalásokról vitatkoznak.
A tárgyalásnak ez a kettôssége változást okozhat
a GUF/szakszervezetek és az MNE-vezetés magatartá-
sában és mentalitásában. Ez fontos lépés a határokon
átmenô munkaügyi kapcsolat rendszer megszilárdí-
tásában. Mondani lehet, hogy ebben az esetben a
szakszervezetek és az MNE nem tekinthetôk klasszi-
kus tárgyaló partnereknek, inkább a civil társadalom
szereplôinek, akik alakítják és formálják azt a kultú-
rát, amely katalizálja a mentalitás megváltozását, és
ebbôl adódóan hatást gyakorol az adott politikára
és a törvényekre.
Az IFA és a világtermelés kapcsolata
Nikolaus Hammer, a brit Leicester University tanára
cikkében azt állapította meg, hogy az IFA kialakulá-
sát különbözô erôk együttes hatásának köszönheti,
nevezetesen a megváltozott nemzetközi gazdaság-
politikának, az MNE-k növekvô hatalmának, a Vi-
lágkereskedelmi Szervezet (WTO) szerepének és a
nemzetállamok gyengülésének, közben nem jött létre
szociális ellensúly multilaterális alapon.
26 2009/8
A munkavállalók közben kialakították a nemzet-
közi munkaügyi kapcsolatok egy új eszközét, megha-
tározták az alapvetô munkavállalói jogokat, amelyek
különbözô történelmi és regionális epizódokon ala-
pultak, globális szakszervezeti tanácsok jöttek létre,
EÜT alakult.
Az IFA a hatvanas évek nemzetközi munkaügyi
stratégiává fejlôdött multiellenes kampányokon és
koordinált tárgyalásokon keresztül, és tükrözi a jelen-
legi nemzetközi gazdaságpolitikát. Több IFA kiterjed
a beszállítókra és alvállalkozókra is. A jelenlegi trend
további kiszélesedéshez vezet, egyre több szakszer-
vezet kerül bevonásra a különbözô földrajzi helyekrôl,
és válik az egyezmény aláírójává. Fontos azoknak a
munkahelyeknek a szociális szabályozása, amelyek
nem esnek az MNE hatáskörébe, de hátterét képezik
a globális beszállításnak, nem egyszer a fekete gaz-
daság területéhez tartoznak.
Azt kell felismerni, hogy az IFA nagyon különbözô
körülmények között érvényesül, egyrészt az ipari,
munkáltatói struktúrát tekintve, másrészt a szakszer-
vezetek kapacitása és stratégiái alapján. Ilyen meg-
gondolások mellett vizsgáljuk a globális termelési
struktúrák alakulását és emellett az alapvetô mun-
kajogi feltételek biztosítását. Ezzel kapcsolatban a fô
kérdés az IFA kettôs orientációja egyrészt a szociális
szabályozás felé az MNE területén belül és annak
láncolatában. Nagy kihívást jelent a vállalaton belüli
kapcsolatok koordinálása és az alapvetô munkavál-
lalói jogok betarttatása és ellenôrzése. A legnagyobb
kihívások egyike az IFA tartalmának érvényesítése
a külsô hálózatban. A nagy kérdés: hol tud az IFA
csatlakozni a világgazdasághoz, és hogyan képes
eszközévé lenni az alapvetô munkaügyi jogok érvé-
nyesülésének a vállalaton belül?
A tapasztalat az, hogy az IFA a feltételeket illetôen
erôsen eltérô és különbözô módon mûködik az
MNE-k és a szakszervezetek kapacitása és stratégi-
ája függvényében.
Az egyik kutató a gazdasági globalizációt a
következôvel jellemezte: növekvô kereskedelmi in-
tegráció, ezzel párhuzamosan dezintegráció a ter-
melésben. Ez azt is jelenti, hogy nem csak a kész
termék kereskedelme növekszik, de az alapanyagok
kereskedelme is. Ez adta a hátteret a szakszervezeti
mozgalomnak ahhoz, hogy kampányt folytasson
a kereskedelmi és a munkaügyi normák összekap-
csolásáért mind a WTO, mind az ILO szintjén. Ez
az összekapcsolódás néhány szociális szabályozást
eredményezett a multinacionális vállalatok saját
tevékenységén belül és kereskedelmi tevékenysé-
gükben az ellátó lánc mentén. Kompromisszum
hiányában multilaterális szinten csak hivatkozást
találunk a minimális munkaügyi normákra a föld-
rajzilag korlátozott kétoldalú, vagy regionális egyez-
ményekben.
A szociális és munkaügyi jogok multilaterális sza-
bályozásának hiányában az IFA célja az MNE keretein
belül megvalósítani az alapvetô munkaügyi jogokat
és kiterjeszteni a perifériára.
Az IFA fontos elôre lépést jelent abban a tekintet-
ben is, hogy lehetôséget nyújt nemzetközi munka-
ügyi kapcsolatok kialakításához, szemben a korábbi
vezetési kódokkal. A szakszervezeti oldalon fontos
szereplôket von be a nemzetközi szociális párbeszéd
törvényes partnereiként, különösen a GUF, az európai
szövetségek, az EÜT és a nemzeti szakszervezetek
kapnak szerepet. Ez fontos kihívás az erô egyensúly
eléréséhez.
Az IFA számára a feltételek négy szintjét kell meg-
különböztetni:
– Minimális munka- és emberi jogok normáinak
létrehozása.
– A foglalkoztatási viszonyok korlátozásának
megszüntetése.
– Foglalkozni kell a „puhább” tárgyalási témákkal,
mint munkavédelem, képzés, szerkezetváltás.
– Egyéb kérdések, amelyek egyedi normákon
alapulnak.
Az IFA eljárási feltételei között kell említeni a
rendszeres konzultációt és az egyezmény folyama-
tos ellenôrzését. Itt három szempontot kell megkü-
lönböztetni: a megvalósítás és az ellenôrzés tényle-
ges intézményeit; az alvállalkozókra és beszállítókra
is kiterjedô kötelezettségeket; és a munkavállalók
részérôl az elôzô folyamatokba bevont szereplôket.
Az eddig megkötött IFA kevesebb, mint két har-
mada korlátlan idôtartamra vonatkozik, a többi 1-5
évre. A vegyipar területén az IFA többször is újra
tárgyalásra kerül, más ágazatokban ettôl eltérô,
különbözô gyakorlat terjedt el.
Az esetek többségében különbözô közös fórumo-
kat hoznak létre (ellenôrzô bizottság, stb.), mások a
vezetô testületekre bízzák az egyes feladatokat.
A képviseletre és a nemzetközi szakszervezeti
mozgalmon belül a munkamegosztásra vonatkozó-
an több kérdés merül fel. Ez logikus következménye
a nemzetközi munkaügyi kapcsolatoknak. Ezt bo-
nyolítja még az IFA kettôs arculata, mert vonatkozik
egyrészt a multinacionális vállalatra, másrészt annak
partnereire, beszállítókra, alvállalkozókra.
Törvényes keretek
A témáról André Sobczak az alábbiakat írja:
2000 óta egyre több IFA került megtárgyalásra a
vállalati szociális felelôsség (CSR) területén a multina-
cionális vállalatok – fôleg olyanok, amelyek központja
Európában van – és a nemzetközi szakszervezetek
között. Ennek a szabályozási formának a célja az,
hogy munkaügyi normákat határozzon meg a vállalat
dolgozói számára, és ez esetleg kiterjed a leányválla-
latokra és az alvállalkozókra is. Az IFA két, egymással
összefüggô elemmel rendelkezik: a vállalat növelni
kívánja stratégiájának törvényes és hiteles voltát a CSR
keretén belül azáltal, hogy átalakítja egyoldalú elhatá-
rozásait megtárgyalt szöveggé és stratégiává; másrészt
a szakszervezetek elismerik, hogy az így megtárgyalt
szöveg megfelel a nemzeti és nemzetközi szabályozás
gépezetének, amelyek elégtelenek abból a szempont-
ból, hogy megfeleljenek a globalizáció kihívásainak.
Az IFA különbözik a többi CSR-tôl, és különösen a
vállalat vezetése által egyoldalúan elfogadott vezetési
kódtól. A vezetési kódok szenvednek az európai konti-
nensen a törvényesség hiányától, ahol a nemzeti mun-
kaügyi törvények célja korlátozni a munkáltató hatal-
mát, és azoknak a szabályozásoknak kedvez, amelyeket
a szociális partnerek megtárgyaltak. A vezetési kódok
tartalma hiányos, nem mindig hivatkoznak az ILO-
konvenciókra, helyette olyan kérdésekre koncentrálnak,
amelyeket a média felkap, például a gyermekmunkára.
Végül, a kódok nem fordítanak kellô figyelmet betartá-
sukra, ezért gyakran csak „kirakati ruhának”, a vállalat
reklám stratégiája részének tekintik.
Az IFA ennél sokkal inkább a szociális szabályozás
törvényes formája, mint a többi CSR rendszer, és
nagyobb biztosítékot jelent hatékonyságára vonat-
kozóan. IFA tartalma általában átfogóbb és ponto-
sabb, részletes feltételeket szab a bevezetéshez és az
ellenôrzéshez. A szociális párbeszédbôl adódóan, az
IFA megfelel az európai szociális modellnek. Ez világít-
ja meg azt a tényt, hogy az IFA aláírói szinte kizárólag
az EU területén rendelkeznek központjukkal.
Az IFA azonban a nemzeti és nemzetközi munka-
ügyi törvények különbözô kategóriái szerint mûködik.
Megfelel a szociális partnerek által kialakított szociális
szabályozás új formáinak pontos törvényi keretek nél-
kül, ezzel nyitva hagy több kérdést törvényes voltáról
és hatásáról. A törvényes keretek hiánya nem jelenti
azt, hogy a nemzeti és nemzetközi törvényektôl füg-
getlenül létezik. A törvények szükségszerûen hatást
gyakorolnak az IFA legális jellegére, és ezt a szociális
partnerek nem hagyhatják figyelmen kívül.
Ebben a fejezetben három kérdésrôl lesz szó: az
IFA aláírási jogáról, a szöveg hatályáról és annak tör-
vényes értékérôl.
Az aláírási jogról
Errôl a törvények nem rendelkeznek. A megoldást
azokra bízzák, akik elfogadják az egyezményt.
A munkáltatók részérôl a központ egy vagy több
képviselôje írja alá az IFA szövegét, még akkor is, ha a
tárgyaláson részt vesznek a különbözô leányvállalatok
képviselôi. Ez a megoldás tükrözi a gazdasági hatalom
realitását, de jogi szempontból gondot okoz, mert
minden egyes leányvállalat önálló jogi személy, még
akkor is, ha szorosan kapcsolódnak a központhoz. Ez
a tény lehetetlenné teszi, hogy a központot a leányvál-
lalatok munkáltatójának tekintsék. Tovább bonyolítja a
helyzetet az alvállalkozók és a beszállítók léte.
Ahhoz, hogy a központ az IFA aláírója lehessen,
meghatalmazást kell kapjon a leányvállalatoktól, al-
vállalkozóktól és beszállítóktól.
A munkáltatói oldalon az aláíró kiválasztása
hatást gyakorol az IFA törvényes értékére. Ezért a
leggyakoribb választás az, hogy a munkáltatói oldal
részérôl az elnök-vezérigazgató az aláíró. Ez nagyobb
felelôsséget ró a vállalatra, mint az az eset, ha a meg-
állapodást a közvetlen munkáltató írná alá.
A munkavállalói oldal részérôl az aláírás már bo-
nyolultabb. Itt ugyanis nem fogadható el, hogy a köz-
pontban mûködô szakszervezet tárgyaljon a leányvál-
lalatok és a beszállítók nevében. Ez kétségbe vonná a
leányvállalatok és a beszállítók jogi személyiségét, de
a képviselet hiányát is jelentené. Az is gondot okozna,
ha egy adott vállalatnál az összes munkavállaló érde-
keit csak egy országból képviselnék. A munkáltatóknál
alkalmazott törvényes felhatalmazás elve itt nem érvé-
nyesülhet. A legtöbb IFA aláírója a nemzetközi szakmai
szakszervezet, néhány esetben társ-aláíróként szerepel
a vállalati EÜT, vagy a nemzeti szakszervezet.
Az eddigi gyakorlat szerint az IFA aláírója, vagy
egyik aláírója minden esetben egy, vagy több nem-
zetközi szakszervezeti szakmai szövetség. Ezzel két
akadályt gyôznek le. Az egyik: nem lesz vita a be-
szállító és a leányvállalat jogi személyiségének kérdé-
sével kapcsolatban. A másik: nem lesz ellentmondás
a nemzeti törvényekkel, amelyek meghatározzák a
törvényes munkavállalói képviselet fogalmát.
Vannak olyan országok, amelyekben a munkavál-
lalók érdekeiért folyó tárgyalás jogát a törvény nem
ruházza át a nemzetközi szakszervezetekre. Ilyen ese-
tekben a nemzetközi szervezet elôzetes konzultációt
folytat a nemzeti szakszervezetekkel.
Felléphetnek problémák az asszimmetriával kap-
csolatban is. A munkavállalók ágazatonként szer-
vezkednek, a munkáltató a központját képviseli, a
szervezet nem ágazati jellegû.
A meglévô IFA mintegy negyedét a nemzetközi
szakszervezet és az EÜT együtt írta alá. Egyre több
vállalat választja ezt a megoldást. Az elôzô esetben
vázolt ellentmondások itt nem lépnek fel. Ebben az
esetben az a gond jelentkezik, hogy az irányelv nem
biztosít tárgyalási lehetôséget az EÜT számára, csak
konzultációs és információs jogokat. A másik nehéz-
ség az, hogy az EÜT nem képviseli a leányvállalat dol-
gozóit az EU-n kívüli országokban. Ezért az EÜT nem
lehet az IFA egyedüli aláírója. Több IFA aláírói között
szerepel a nemzeti szakszervezet képviselôje. Ez a
szervezet a legtöbbször annak az országnak a szak-
szervezete, amelyben a vállalat központja mûködik.
Két esetben az IFA tárgyalásain részt vettek nemzeti
szakszervezetek is. Ez egy új gyakorlat, remélhetôleg
terjedni fog.Nagyon gondosan kell elemezni az IFA
tartalmát, mert a globalizáció gyakran kihívást jelent
a nemzeti törvényekkel szemben.
Fontos jól megállapítani az alkalmazás mélységét.
Az EU meghatározása szerint a CSR normái maga-
sabbak lehetnek, mint az országos elôírások és a
kollektív szerzôdésben megfogalmazottak. Ez az IFA
tartalmára is vonatkozhat.
Szinte valamennyi IFA tartalmaz az ellenôrzésre
vonatkozó elôírásokat függetlenül attól, hogy mely
szervezetek írták alá a megállapodást. Törvény hi-
ányában, az IFA gyakran a „puha törvény” jelzôt
kapja, ezért megszegése nem vihetô bíróság elé. Mi-
után a munkavállalói képviselet az IFA betartásának
ellenôrzésére jogosult, IFA nem lehet kevésbé haté-
kony, mint más szociális norma.
Az IFA tehát nem egy meglévô jogi kategória,
nem ugyanaz, mint a kollektív szerzôdés, amelyet
törvények határoznak meg. Ez azonban nem jelen-
ti azt, hogy nincs jogi értéke. Egyrészt azért, mert
beépíthetô más, jogilag kötelezô normákba, más-
részt, tartalma beépíthetô a kollektív szerzôdésbe.
Ebben az esetben már a bíróság elismerheti az IFA
jogi hatását. Törekvések vannak arra, hogy a törvé-
nyek terjedjenek ki az IFA alkalmazására.
Az itt ismertetett összeállítás néhány olyan dolgo-
zatot közöl, amely hazai szempontból kevésbe jelentôs
(tengeri hajózás és mások helyzetének vizsgálata). Ér-
dekes viszont Dominique Bé írása, amelyben az Euró-
pai Bizottság kezdeményérôl ír a nemzetközi kollektív
tárgyalásokkal kapcsolatban.
A Bizottság az európai szociális párbeszéddel fog-
lalkozva magyarázza azokat az okokat, amelyek a
kezdeményezéséhez vezettek. Ezt követôen kitér a
nemzetközi kollektív tárgyalás fontosabb következ-
ményeire, ezzel indokolja azt, hogy a témát a Bizott-
ság napirendre tûzte. Végül a Bizottság arra számít,
hogy kezdeményezésével kapcsolatban egyetértés jön
létre a szociális partnerek között.
Az eddigi EU-elôírások nem térnek ki az európai
szintû szociális párbeszéd és a nemzetközi kollektív
tárgyalás kapcsolatára. Helyette az ágazati szociális
párbeszéd és EÜT közös feladatait említi. A Bizottság
minden esetben elkülönítve nyilatkozott az európai
szociális párbeszédrôl és a nemzetközi kollektív tárgya-
lásokról. A Bizottság felismerte, hogy szükség van egy
keretre, amely segíti az európai szociális párbeszéd fo-
lyamatosságát és javítja áttekinthetôségét. A bizottság
azt is megjegyezte, hogy figyelembe véve a közösség
fejlôdését, külön kell tárgyalni a transznacionális kol-
lektív tárgyalásokról. Az ilyen jellegû tárgyalások fô
következménye egy világra kiterjedô, vagy nemzetközi
keretegyezmény (IFA) lehet, amelyet az MNE és a GUF
ír alá, európai szinten az MNE és az EÜT is.
Jelen kezdeményezését megelôzôen a Bizottság
számos utalást tett a transznacionális kollektív tárgya-
lások lehetôségére, sôt szemináriumokat is tartottak a
témában. Az európai szociális partnerek különbözô
módon reagáltak a Bizottság kezdeményezésére. A
munkáltatók erôsen ellenezték, a szakszervezetek
(ETUC) feltételek mellett támogatták.
Az ETUC három követelést vetett fel:
– A nemzetközi egyezményt szakszervezetek írják
alá, mert az EÜT csak konzultációs és információs
jogokkal rendelkezik.
– Biztosítani kell, hogy a nemzetközi kollektív tár-
gyalások ne legyenek ellentétesek a nemzeti szintû
kollektív tárgyalások jogkörével és felelôsségével.
– A nemzetközi megállapodások nem gyengíthet-
nek elért jogosítványokat, és nem tartalmazhatnak
alacsonyabb feltételeket, mint az országokban kötött
egyezmények.
A Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség (ITUC)
támogatja az ETUC álláspontját.
(-)
2009/8 27
párbeszéd

A szociális partnerek és a szervezett civil

társadalom kulcsfontosságú szerepet tölte-
nek be abban, hogy az éghajlatváltózással
kapcsolatos problémákat közelebb hozzák
a polgárokhoz, valamint az arról folytatott
helyi szintû vitákat elôremozdítsák, hogy a
közösségek hogyan készíthetnek elô konk-
rét lépéseket az éghajlatváltozás kihívásai-
hoz való alkalmazkodás érdekében.
Egyebek között ezekre a tényekre hív-
ta fel a figyelmet már évekkel ezelôtt az

A civil társadalom
Európai Gazdasági és Szociális Bizottság
(EGSZB) is, amikor nagy szavazattöbbség-
gel állást foglalt abban, hogy a civil tár-
sadalomnak hogyan kellene reagálnia az
éghajlatváltózás kihívásaira.

az éghajlat
Az éghajlatváltozás megállíthatatlan folyamat, legalábbis az
elkövetkezô 15–20 évben az lesz. Ebbôl a szemszögbôl nézve

meg kell tanulnunk együtt élni vele, és módot kell találnunk
hatásainak enyhítésére és az alkalmazkodásra.
Az éghajlatváltozásról szóló vita gyakorta túlságosan a
makroszintre és a távoli jövô eseményeire összpontosít.
Egyértelmûen szükség van az arról szóló vitára, hogy az ég-
hajlatváltozás hogyan érinti a jelenben és a jövôben a polgárok
mindennapi életét. Az éghajlatváltozással összefüggô kérdé-
seket úgy kell átalakítani, hogy érthetôbbé és konkrétabbá
váljanak.
Ugyanis az éghajlatváltozás a társada- amely arra összpontosít, hogy az éghajlat-
lom széles rétegeinek életére hatással van változás hogyan érintheti mindennapi éle-
és lesz. Az általános következtetés az, hogy tünket. A párbeszéd fô célja a figyelem fel-
az EU-beli közösségek – a szociális partne- hívása és a felkészülés az elkövetkezô 15-20
rekkel és a szervezett civil társadalommal éves idôszakra, amelynek során az éghajlat-
együtt – nagyobb felelôsséget kell hogy változás súlyosbodik majd függetlenül attól,
vállaljanak az éghajlatváltozás következ- hogy mit tehet ma meg az emberiség.
ményeire való felkészülés és a felkészülés Sürgetôen fontos, hogy valamen�-
megtervezése terén. nyi uniós tagállamban létrejöjjenek az
A szervezett civil társadalomnak a szo- éghajlatváltozási tájékoztatási és koordináci-
ciális partnerekkel karöltve az egész EU-ra ós hivatalok a helyi, a regionális és a nemze-
kiterjedô nyilvános párbeszédet kell kezde- ti szint közötti kapcsolatok elôsegítésére.
ményeznie az éghajlatváltozás témájában,
Ez már nem a távoli jövô
forgatókönyve
Sajnálatos, hogy az ég-
hajlatváltozást sokan még
mindig leginkább a távoli
jövôben játszódó forgató-
könyvnek tekintik, holott
az éghajlatváltozás többé
már nem fôként – vagy
kizárólag – a távoli jövô
kérdése. Itt és most is
érint már bennünket.
Az éghajlatváltozás lé-
tét széles körben elisme-
rik. Következményeinek
jellegét és nagyságrendjét
már kevésbé. Ennek egyik oka az, hogy
bôvíteni kellene ismereteinket kutatások és
szcenárióelemzések segítségével. Egy másik
pedig magának az éghajlatváltozásnak a
jellege, vagyis az, hogy ez alapvetôen lassú
folyamat, amelynek során egyre gyakrab-
ban következnek be drámai események. A
harmadik ok az, hogy az éghajlatváltozást
nyilvános viták során gyakran olyan prob-
lémaként kezelik, amely csupán másokat
érint, és bennünket nem. A negyedik ok
a „megatrendekre” és a távoli jövô forga-
tókönyveire való összpontosításban rejlik,
ami – úgy tûnik – elhomályosítja a jelenlegi
mindennapi életünkkel kapcsolatos, konk-
rétabb kérdéseket.
Erre az olvadó sarki jég hozható fel pél-
daként. Mára már a média közkedvelt té-
májává váltak azok a számítások, amelyek
szerint az olvadó jég hatására az óceánok
szintje akár 13 méterrel is emelkedhet (az
Európai Környezetvédelmi Ügynökség –
EEA – becslése). Egy másik példa a Golf-
áramlaté: ha az áramlatot mozgásban tartó
mechanizmusok „sérülnek”, a hômérséklet
erôteljesen csökkenhet Észak-Európában.
Akármilyen érdekes és fontos kérdések
is ezek, általában az a tapasztalat, hogy
nem ösztönzik az embereket arra, hogy
rövidebb távon és kézzelfoghatóbb konk-
rétumokban gondolkodva tekintsenek az
éghajlatváltozásra.
Fontos hangsúlyozni, hogy az éghajlat
jelenleg tapasztalható változásai, ame-
lyekkel igyekszünk megküzdeni, csak a
kezdetét jelentik egy elôttünk álló, hosszú
folyamatnak. A következô 15-20 évben a

28 2009/8

szerepe
változás kihívásaira
adandó válaszban
már zajló éghajlati változások súlyosbodni
fognak, annál az egyszerû oknál fogva,
hogy az emberiség már eddig is elegendô
káros anyagot állított elô (és állít elô ma is)
üvegházhatást okozó gázok formájában.
A feladat tehát az, hogy felkészüljünk az
éghajlatváltozásra, és alkalmazkodjunk ah-
hoz. Ugyanakkor az, hogy mi fog történni
az elkövetkezô
15-20 éves idôszak után, a mai nem-
zedékek felelôssége is abban az értelem-
ben, hogy a mostani határozott lépések
csökkenthetik az éghajlatváltozás távoli
jövôbeli mértékét.
Az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási
Keretegyezménye (UNFCCC) és a kiotói
jegyzôkönyv alapján folyó viták lehetôséget
kínálnak a 2012 utáni lépésre, és ezt meg
kell ragadni. Ha ezt az esélyt elszalasztjuk,
az éghajlat tovább romlik, és drasztikusabb
intézkedések válnak szükségessé a trendek
megfordításához. Nem meglepô tehát, ha
egyre több kormány tekinti az éghajlatvál-
tozást igen magas prioritásnak.
Az éghajlatváltozásról szóló vitában
döntôen kormányok és tudományos kö-
rök vesznek részt. A környezetvédelmi ci-
vil szervezetek igen jó munkát végeznek,
ám csekély forrás áll rendelkezésükre. Az
olyan jelentôs, nagy szervezetek, mint a
szakszervezetek vagy a munkáltatói szer-
vezetek – összességében véve – már nem
annyira aktívak az arról folyó vitában, hogy
hogyan lehetne kezelni és mérsékelni az
éghajlatváltozási folyamatokat.
A civil társadalomnak kulcsszerepe van
A szervezett civil társadalom kulcsszerepet
kellene, hogy játsszon, azonban – úgy lát-
szik – ezt nem szívesen vállalja fel.
Az EGSZB határozott véleménye szerint
az éghajlatváltozásra való felkészülés aktív
résztvevôi és a vonatkozó vita „gazdái”
körébe be kell vonni a szociális partnere-
ket és a – széles értelemben vett – szer-
vezett civil társadalmat.
Az éghajlatváltozás olyan szakaszba lép,
amelyben a következ-
mények enyhítése és az
azokhoz való alkalmaz-
kodás a mindennapi
élet részévé válnak. Az
éghajlatváltozás többé
már nem a távoli jövô
kérdése. Elsôdleges
jelentôségû tehát, hogy
a szervezett civil társa-
dalom és a szociális
partnerek követeljék,
hogy ôk is az éghajlat-
változásra vonatkozó
vita és felkészülés „gaz-
dái” lehessenek.
Alapvetôen fontos, hogy a jelenlegi
vita sokkal nagyobb mértékben szóljon
az egyes polgárok és a helyi közösségek
mikroszintjének szempontjairól, az ô hely-
zetük alapján. Meg kell vizsgálni, hogy ho-
gyan enyhíthetik a polgárok a jelenlegi ég-
hajlatváltozás hatásait, akár a költségek (pl.
energiaköltségek), akár a biztosítás, akár a
fogyasztói preferenciák vonatkozásában,
hogy csak néhány példát említsünk.
Meg kell vizsgálni, hogy a szervezett
civil társadalom és a szociális partnerek
milyen szerepet töltenek be az éghajlat-
változás kihívásaira teendô válaszlépések
elemzésében, tervezésében és végrehaj-
tásában.
Olyan megoldási módokra és eszközök-
re kell összpontosítani, amelyek gazdasági,
társadalmi és kohéziós szempontból konk-
rét, alulról felfelé irányuló megközelítés
keretében adnak választ a problémákra.
Az elkövetkezô 15-20 évre való össz-
pontosítás azzal indokolható, hogy ebben
az idôszakban az éghajlatváltozás annak
alapján alakul majd, amit eddig tettünk.
Hasonlóképpen világos az is, hogy már
most alkalmazkodnunk kell a folyamat
kezdeti hatásaihoz, felkészülve egyben a
jövôben várható hatásokra is.
Gyakran megfigyelhetô, hogy az ég-
hajlatváltozásra vonatkozó jelentések és
információk mennyisége annyira nagy,
hogy azokat nehezen „fogadják be” a
polgárok, akik választ keresnek arra a kér-
désre, hogy hogyan érint(het)i az éghajlat-
változás a mindennapi életüket. Hatalmas
mennyiségû információ áll rendelkezésre
e témában, ami kommunikációs kihívást
jelent. Ez a helyzet a politikai vezetés rész-
vételét is szükségessé teszi, mivel néhány
elkerülhetetlen intézkedés kétségkívül
2009/8 29
kényelmetlenséget okoz mindennapi éle-
tünkben.
A témáról számos igen hasznos tanul-
mány jelent már meg eddig is, és az Euró-
pai Éghajlatváltozási Program keretében
számos munkacsoport jött létre, hogy a ki-
bocsátás-kereskedelem, az energiaellátás,
az energiaszükséglet, a közlekedés, az ipar,
a mezôgazdaság és az erdôgazdálkodás
kérdéseivel foglalkozzon – hogy csak né-
hányat említsünk.
Az Európai Bizottság által elindított Má-
sodik Éghajlatváltozási Program keretében
új munkacsoportok alakultak az alkalmaz-
kodás, a szén-dioxid befogása és geológiai
tárolása, a légi közlekedés, valamint a kis
teljesítményû jármûvek CO2-kibocsátására
vonatkozó összehangolt megközelítés téma-
körében, több csoport pedig az eddigi te-
vékenység végrehajtásának felülvizsgálatát
végzi. Összességében az éghajlatváltozási
programok gazdag elemzés- és informá-
cióforrást kínálnak, továbbá számos tanácsi
döntés alapjául szolgálnak.
Szükség van az Éghajlatváltozási Prog-
ram további bôvítésére, abban az értelem-
ben, hogy széles körû igény mutatkozik
konkrétabb információkra és sikeres kez-
deményezések példáira. Az éghajlatválto-
zás problémájának kezelése aktív részvételt
kíván az érdekelt felek, végsô soron pedig
maguk a polgárok részérôl. Az Európai Bi-
zottság érzékeli ennek szükségességét, és
ezért jelentôs tájékoztatási és kommuni-
kációs kampányt indított. A kezdeménye-
zés igen örvendetes. További tájékoztató
tevékenységekre van azonban szükség,
amelyekben minden tagállam részt vesz,
amelyek összehangolják az uniós, nemzeti
és helyi szintû munkát, és – legfôképpen –
jobban megismertetik az embereket ezek-
kel a kérdésekkel.
Kiket érintenek
az éghajlatváltozás kihívásai?
Az éghajlatváltozás mélyrehatóan befo-
lyásolni fogja a modern társadalmak több
rétegét. A hatások nem korlátozódnak
csupán a szélsôséges idôjárási viszonyokra.
A teljesség igénye nélkül idetartoznak az
30 2009/8
alábbi területek is: az árvizek, az erdôtüzek,
az infrastrukturális károk, a mezôgazdasági
szerkezetátalakítás, a levegô minôségével
kapcsolatos problémák – különösen a
nagyvárosokban –, az energiaellátási prob-
lémák, a vízhasználat korlátozása, valamint
az iparra, különösen pedig a gyáriparra
gyakorolt hatás. A lista kibôvíthetô a vá-
rostervezéssel és az energia-megtakarítás
céljából történô, új építészeti megoldások
bevezetésével.
Csak fokozatosan kezdjük belátni, hogy
az éghajlatváltozás a különféle ágazatok
mennyire átfogó sokaságát fogja érinteni.
A közvélemény részérôl azonban csak las-
san jelenik meg a megfelelô cselekvéshez
szükséges támogatás.
Az éghajlatváltozás problémájának
konkrét lépésekkel történô
megoldása sok esetben
egyértelmû és néha kellemet-
len hatással lesz a polgárok
mindennapjaira.
Párhuzamot vonhatunk
a fentiek és a fenntartható
fejlôdés uniós stratégiájáról
folytatott vita között. A vita
kezdeti szakaszától fogva nyil-
vánvaló volt, hogy az átlagem-
ber nincs tisztában azzal, mi
is kell valójában ahhoz, hogy
a fenntartható fejlôdés bizto-
sabban megvalósítható legyen
az Európai Unió szintjén, illetve
globális szinten. A fenntartha-
tó fejlôdéssel kapcsolatos ránk
váró feladatokat a társadalmaink mûködését
és szerepét érintô radikális változásokat ho-
zó kihívásoknak minôsítették.
Az éghajlatváltozás elleni harc termé-
szetesen szerves részét képezi a fenntart-
ható fejlôdés elérését célzó törekvéseknek.
Az éghajlatváltozás elleni küzdelemnek –
csakúgy, mint a fenntartható fejlôdésért
tett erôfeszítéseknek – konkrétnak és gya-
korlatinak kell lennie.
A lisszaboni stratégiára néha úgy hi-
vatkoznak, mint a fenntartható fejlôdés
jövôképének megvalósítására az elsô tíz-
éves szakaszban. A lisszaboni stratégia a
gazdasági, társadalmi és környezetvédel-
mi pillérekre koncentrál. Gyakran elfelejtik
egyesek, hogy a lisszaboni
stratégia a környezetvédel-
met, az éghajlatváltozást
és általában a fenntartha-
tó fejlôdést illetôen is ma-
gasra törô célokat tûzött ki
kezdettôl fogva. Ezért tehát
az éghajlatváltozás elleni
cselekvést nem lehet telje-
sen különálló kérdésként
kezelni. Az éghajlatválto-
zás egy szélesebb jövôkép
kulcsfontosságú része,
amely szorosan kapcsolódik
az átfogó cselekvés szüksé-
gességéhez.
A lisszaboni stratégiával kapcsolatban
újra és újra visszatérô észrevétel, hogy a
tagállamok és kormányaik nem kezelik
elegendô mértékben prioritásként az el-
fogadott intézkedéseket és beruházásokat.
Kimutatható, hogy a lisszaboni stratégia
nem túl közvetlen és nem túl érezhetô
hatással van a polgárokra. Az éghajlat-
változás hatásai – például a természeti
katasztrófák – viszont gyakran nagyon is
kézzelfoghatóak. A polgároknak jó elôre,
megfelelôen fel kell készülniük ezeknek a
hatásoknak az enyhítésére.
Az éghajlatváltozás
szociális vetületérôl
Az éghajlatváltozást gyakran csak a pénz-
ügyi veszteségek szemszögébôl értékelik.
Ez nem ad teljes képet a helyzetrôl. Teljes
mértékben el kell ismerni, hogy az éghaj-
latváltozásnak szociális vetülete is van.
Nem csak arról van szó, hogy a polgárok
elvesztik otthonaikat és munkahelyeiket.
Magasabb költségekkel is számolni kell
mind az energia, mind pedig a szabadidô
terén. Emellett a polgárokat ösztönözni
kell arra, hogy változtassanak fogyasztási
szokásaikon, és – számos más szempont
mellett – fennáll annak is a kockázata,
hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmaz-
kodás új társadalmi-gazdasági egyensúly-
hiányokat eredményez, ami kedvezôtlen
hatással jár a távoli régiókban lakó, vagy
alacsony rendelkezésre álló jövedelemmel
bíró polgárok számára.
Az EGSZB hangsúlyozza a társadalmi
kohézió jelentôségét az éghajlatváltozás
elleni küzdelemben. Meg kell teremteni
az egyensúlyt a gazdasági tényezôknek
a polgárok meggyôzésére való nagyobb
mértékû felhasználása és a lehetséges ne-
gatív társadalmi következmények között.
Azt is mérlegelni kell, hogy az éghajlatvál-
tozás kezelésének egyéb eszközei milyen
hatást gyakorolnak a társadalmi kohézió-
ra. Ez kiemeli annak fontosságát, hogy a
szervezett civil társadalmat az éghajlatvál-
tozás elleni küzdelem teljes folyamatába
bevonjuk.
Az éghajlatváltozás következményeit a
munkával töltött idôre nézve is elemezni
kell. Ezek a következmények nemcsak a
kevesebb természeti erôforrást felhaszná-
ló, energiatakarékos termelési módszerekre
történô átállást jelentik, hanem a termelési
egységek áthelyezését is az olcsó, megúju-
ló energiaforrások elérhetôségének függ-
vényében. Az alkalmazottak szempontjából
az új termelési módszerekre és szolgáltatási
területekre történô átállás következtében
új igény jelenik meg a továbbképzés és az
egész életen át tartó tanulás iránt.
A szociális partnerek felelôssége
A szociális párbeszéd során – fôként EU-
szinten – ki kell emelni az éghajlatváltozás
szociális hatásait, különösen a munkával
töltött idôre vonatkozóan. Az EU-beli szo-
ciális partnereknek elsôdleges kérdésként
kell kezelniük az éghajlatváltozást. E z z e l
kapcsolatban fontos kiemelni, hogy az ég-
hajlatváltozás mérséklése önmagában nem
vezet a munkanélküliség növekedéséhez,
éppen ellenkezôleg, hatásai új munka-
lehetôségeket teremthetnek.
A fogyasztók is hamarosan megérzik az
éghajlatváltozás hatásait, mivel a fogyasz-
tási szokások is elkerülhetetlenül megvál-
toznak, legyen szó akár élelmiszerekrôl,
közlekedésrôl, lakhatásról vagy akár
szabadidôs tevékenységekrôl. A fogyasztók
azonban potenciális hajtóerôt jelenthetnek
az éghajlatváltozás hatásainak enyhítésére
– és megalapozhatják az éghajlatváltozás
megfékezésére irányuló hosszú távú cse-
lekvést. Fenntartható termelési mintákat
kétségkívül egy olyan megalapozott és
erôteljes fogyasztói mozgalom segítségé-
vel lehet a legjobban elérni, amely képes
megszólítani a polgárokat. A fogyasztókra
úgy kell tekinteni, mint akik kulcsszerepet
játszanak – vagy akár csak játszhatnak – az
éghajlatváltozás egyes polgárokra gyako-
rolt hatásának enyhítésében.
Az éghajlatváltozás globális vetületét
sokan a más országokban bekövetkezô, az
emberélet és a tulajdon terén óriási veszte-
ségekkel járó, idôjárás okozta katasztrófák
szemszögébôl értékelik. A trópusi beteg-
ségek az éghajlatváltozás eredményekép-
pen új területekre terjedhetnek át, növelve
ezzel az elôttünk álló kihívások számát. Az
éghajlatváltozás próbára teszi a népek és
nemzetek közötti szolidaritást. Az iparoso-
dott országoknak növelniük kell támogatási
és segítségnyújtási kapacitásukat. golása. Ebben a kis- és középvállalkozások
Nem szabad megfeledkezni arról, hogy
– különösen a fejlôdô országokban – leg-
gyakrabban a szegényeknek kell viselniük
az éghajlatváltozás terhét. Az éghajlatvál-
tozás globális szociális vetülete alapvetô
fontosságú; ez olyan terület, ahol sokat
lehet tenni azon problémák megoldása ér-
dekében, amelyek máskülönben könnyen
megsokszorozódhatnak.
A civil társadalom szerepe
Az EGSZB hangsúlyozza a társadalmi ko-
hézió jelentôségét az éghajlatváltozás
elleni küzdelemben. Meg kell teremteni
az egyensúlyt a gazdasági tényezôknek
a polgárok meggyôzésére való nagyobb
mértékû felhasználása és a lehetséges ne-
gatív társadalmi következmények között.
Azt is mérlegelni kell, hogy az éghajlatvál-
tozás kezelésének egyéb eszközei milyen
hatást gyakorolnak a társadalmi kohézi-
óra. Ez kiemeli annak
fontosságát, hogy a
szervezett civil társa-
dalmat az éghajlatvál-
tozás elleni küzdelem
teljes folyamatába be-
vonjuk.
Az éghajlatváltozást
leggyakrabban a fe-
nyegetések és a gyen-
geségek szemszögébôl
vitatják. Az éghajlatvál-
tozás enyhítésére irá-
nyuló cselekvés viszont
pozitív lehetôséget
kínál. Az energiataka-
rékos termelés és közlekedés iránti egyre
növekvô szükséglet tág teret nyitott a ku-
tatás, az új technológiák fejlesztése, vala-
mint az új termékek piacra vitele számára.
Ennek az EU által az éghajlatváltozás kihí-
vására adott válasz fontos részét kellene
alkotnia. Az Európai Bizottság integrált
iparpolitikára irányuló kezdeményezésének
keretében igen magas prioritást kell, hogy
élvezzen a környezetbarát technológiák
kifejlesztésének támogatása és összehan-
is igen jelentôs szerepet játszhatnak.
Az éghajlatváltozás kezelése és enyhíté-
se kapcsán napirendre kerülhet néhány vá-
ratlan kérdés. Egy példa: a mezôgazdasági
terményekbôl történô etanol-elôállítás
közelmúltbeli elôtérbe helyezése néhány
országban kezd sikerrel járni. Követke-
zésképpen egyes termények – például a
kukorica – felhasználása egyre inkább az
etanol-elôállításhoz kötôdik. Ugyanezek a
termények mindazonáltal egyben kulcs-
fontosságú termékek is a fejlôdô orszá-
gok éhínség sújtotta területeinek nyújtott
élelmiszersegélyek szempontjából. E példa
jól szemlélteti az egyoldalú megoldások
elkerülésének jelentôségét.
Az elôttünk álló kihívás nagyságrendjét
jól mutatja ez az idézet: „A tudósok szerint
a károk csökkentése érdekében a jövôben
legfeljebb 2 °C-kal haladhatja meg a glo-
bális átlaghômérséklet az iparosodás elôtti
2009/8 31
korszakban jellemzô szintet. A 2 °C-os cél
azt jelenti, hogy az éghajlatváltozáshoz va-
ló alkalmazkodáshoz és az éghajlatváltozás
enyhítéséhez politikákra van szükség.
A már elfogadott politikák végrehajtása
ellenére a globális kibocsátás az elôttünk
álló két évtizedben valószínûleg nôni fog,
és 2050-re – hatalmas erôfeszítések árán
– legalább 15%-kal csökkenteni kell a
globális kibocsátást az 1990-es szinthez
képest.” (Az Európai Bizottság „Nyerjük
meg a csatát a globális éghajlatváltozás
ellen” címû közleménye).
Az idézet utolsó része jócskán alulbe-
csüli a valóságot. Arra mindenesetre rámu-
tat, milyen fontos a folyamatnak a helyi és
regionális szintekkel, valamint a polgárok-
kal történô összekapcsolása.
Az építészet és a tervezés szerepe
A város- és településtervezés az az ága-
zat, ahol az éghajlatváltozás enyhítése
és az energiatakarékosság terén fontos
elôrelépést lehet tenni. A jó várostervezés-
nek éghajlatbarát lakhatási és közlekedési
megoldásokat is tartalmaznia kell.
Tanulmányok támasztják alá azt a tényt,
hogy nagyon pozitív energiahatásokat le-
het elérni attól függôen, hogy a térben és
a közösség szempontjából hogyan helyezik
el az épületeket.
Az építészeti megoldások a napenergia
lehetô legteljesebb kihasználásához és az
épületek szigeteléséhez egyaránt fontosak.
További vonatkozás természetesen a fenti
megoldások jelentôsége a „felhasználóba-
rát” és szociálisan jól mûködô falvak, kül-
városok és nagyvárosi területek kialakítá-
sának szempontjából. Alapvetôen fontos,
hogy a szociális partnereket és a szervezett
civil társadalmat korai szakaszban bevon-
juk a város- és településtervezésbe.
Az éghajlatváltozás elleni küzdelem
elôtérbe hozza a meglévô és az új épü-
letek korszerûsítésének és szigetelésének
szükségességét, továbbá az összes felhasz-
nálható energiamegtakarítási technika és
eszköz alkalmazását.
Az építôanyagok, különös tekintettel
a hôszigetelésre, egy másik olyan terület,
ahol további kezdeményezésekre van szük-
ség. Nem csak az a kérdés, hogyan lehet
32 2009/8
a fûtési rendszereket hatékonyabbá tenni.
Az is a kérdés, hogy miként lehet a házakat
a magas és az alacsony külsô hômérséklet
ellen egyaránt jobban szigetelni. Nem sza-
bad elfelejtenünk, milyen volt néhány évvel
ezelôtt a forró nyár Európában. A magán-
tulajdonosokat adókedvezményekkel le-
hetne házaik és lakásaik újraszigetelésére
ösztönözni. Megfelelô tájékoztatást kell
nyújtani a fogyasztóknak arról, mennyi egy
adott ház vagy lakás energiával összefüggô
rezsiköltsége.
A szállítási problémákról
EU-szerte rohamosan fokozódik a közúti
közlekedés volumene. A gyors házhoz szál-
lítás tekintetében a vasút nehezen veszi fel
a versenyt a közúti közlekedés elônyeivel.
Ez a tendencia sem a CO2-kibocsátás, sem
pedig a növekedô üzemanyagárak vonat-
kozásában nem tartható fenn. Amennyiben
az éghajlatváltozás elleni küzdelmet sikerre
kívánjuk vinni, akkor szükséges a GDP nö-
vekedésének és a közúti szállítás fokozódá-
sának az elválasztása. Az ennek eléréséhez
vezetô gyakorlati lépések továbbra is kiala-
kításra várnak.
A gyors vasúti teherszállítási rendszer
lenne a logikus megoldás, és ez még in-
kább igaz a kibôvült
Unióban. A nagyobb
mértékû vasúti teher-
szállítás óriási beruhá-
zásokat igényel majd.
A vasúti teherszállí-
tás bizonyos mérté-
kig ösztönözhetô az
árakkal. A fogyasz-
tók számára alapvetô
jelentôségû, hogy az
élelmiszerek elosztá-
sa gyors és hatékony
legyen. Az ipar szem-
pontjából lényeges,
hogy a kiszállítás
gördülékenyen, hatékonyan és idôben
történjen. A zsúfolt országutak ugyanak-
kor számottevô szennyezési források. A
korszerûtlen teherautópark szintén hoz-
zájárul a szennyezéshez.
Az éghajlatváltozás szélesebb össze-
függéseit figyelembe véve nincs egyszerû
megoldás a szállítási problémákra. Ehe-
lyett összetett stratégia szükséges, amely
a vasúti megoldásokra vonatkozó támo-
gatási intézkedéseket foglal magában,
valamint további kutatási és fejlesztési
tevékenységet, többek között hatékony
és környezetbarát, alternatív üzemanyag-
okkal üzemeltethetô teherautó-motorok
kifejlesztésére irányulóan. Fontos, hogy a
fogyasztók megismerjék az egyes árucik-
kekkel járó valós szállítási költséget.
Az utazási és üdülési ágazatnak egyre
magasabb energiaárakkal kell megküzde-
nie, melynek hatása a közúti és a légi közle-
kedésen is érezhetô lesz. A kôolaj ára gyor-
san emelkedett az elmúlt néhány év alatt,
és napjainkban már igencsak meggyôzô
érvet jelent a fogyasztók számára arra,
hogy új megoldásokat válasszanak. A ki-
sebb és energiahatékonyabb autók vásár-
lása iránt gyorsan növekvô érdeklôdés igen
ígéretes jel. Valójában ez az éghajlatválto-
zás elleni küzdelemben elôforduló kölcsö-
nösen elônyös helyzetek egyik leginkább
egyértelmû példája: az eredmény kisebb és
kevésbé szennyezô autók, valamint az ilyes-
fajta autók és megoldások óriási potenciális
globális piaca. Az alternatív üzemanyagok
használatát ösztönzô adókedvezmények –
egyes országokban már láthatóan – szintén
ígéretes eredményeket hoztak.
Ebben az összefüggésben a nagyváros-
ba és a nagyvárosból való ingázás mértéke
különös figyelmet igényel. A nagyvárosi
területek gyors növekedése – mind az
EU-ban, mind pedig a világ többi részén
– sürgôsen szükségessé teszi új ingázási
és teherszállítási módozatok kipróbálását.
A városközpontba gépkocsival behajtókra
kivetett különleges díjakkal folytatott kísér-
letek alapvetôen pozitívnak bizonyultak,
ha gyors és kényelmes tömegközlekedés-
re fordított nagyszabású beruházásokkal
párosultak.
Ha, anélkül hozunk intézkedéseket a
gépkocsi használat ellen, hogy cserébe ha-
sonló jellegû ellenszolgáltatást nyújtanánk,
az csupán közfelháborodást eredményez.
A polgárok küzdeni fognak annak jogáért,
hogy személyautóval közlekedhessenek,
ha nincsen megfelelô alternatíva. A szerve-
zett civil társadalom szavának kulcsszerep
jut ezen a területen.
Óriási felfutás várható az energia-
takarékos technológiák világpiacán
A fent említett problémák is részét ké-
pezik annak a szélesebb kérdéskörnek,
hogy hogyan csökkenthetô a fosszilis
tüzelôanyagok behozatala és használata az
Európai Unióban. 2005/2006 telén a fosszilis
tüzelôanyagokkal való zavartalan ellátással
kapcsolatos bizonytalanság megerôsítette,
hogy sürgôsen új megoldásokat kell találni.
Egyes tagállamok a fosszilis tüzelôanyagok
használatának drasztikus csökkentésére
ambiciózus programokat indítottak el, és
megújuló alternatívákra, valamint az ener-
giatakarékos megoldások használatát tá-
mogató, új politikákra törekszenek.
Néhány országban – így például Svéd-
országban – a kormány tanulmányokat
kezdeményezett arról, hogy miként le-
hetne drasztikusan csökkenteni a fosszilis
tüzelôanyagok behozatalát. Az Európai Bi-
zottságnak konzultációt kellene kezdemé-
nyeznie az érdekelt felekkel és a tagállamok
kormányaival az EU fosszilistüzelôanyag-
behozatalának drasztikus csökkentése ér-
dekében. Az évtized végéig minden uniós
tagállamnak kezdeményezéseket kell ten-
nie annak megoldására, hogy hogyan le-
hetne számottevôen csökkenteni a fosszilis
tüzelôanyagok behozatalát és felhasználá-
sát. Ez jelentôsen hozzájárulna a következô
kiotói program sikeréhez és az éghajlatvál-
tozás hosszú távú megfékezéséhez. Továb-
bá óriási technológiai és ipari lehetôséget is
kínálna az Európai Unió számára. A szerve-
zett civil társadalomnak igencsak hasznára
válnának az effajta erôfeszítések.
A mezôgazdaságot és így az élelmi- amelyek megfelelô kapacitással rendel-
szerárakat az éghajlatváltozás és annak az keznek ahhoz, hogy az ilyen technológiák
energiaárakra gyakorolt hatása közvetlenül fejlesztésébe befektessenek.
érinti. Az Európai Unióban a déli területek
elsivatagosodása különleges támogatási Az éghajlatváltózás
intézkedéseket igényel. Az Európai Bizott- és a munkahelyi kihívások
ságnak – nemzeti jelentések és elemzé- A munkahely kérdése egy másik olyan te-
sek alapján – tanulmányokat készítését rület, ahol fontos az alkalmazkodás elôre
kell kezdeményeznie az éghajlatváltozás- tervezése. Az újabb energiatakarékos tech-
nak az EU mezôgazdaságára gyakorolt nológiák megjelenésével és az ilyen tech-
hatásairól. Nagyon fontos rávilágítani a nológiákon alapuló árutermeléssel megnô
kutatás jelentôségére a mezôgazdasági az igény a jártasságok és kompetenciák to-
gyakorlatban felhasznált anyagok men�- vábbfejlesztése iránt. A jövôben várhatóan
nyiségének további csökkentése, vala- bôvülô új technológiák közül néhány ko-
mint mezôgazdasági nyersanyagokból moly erôfeszítést jelent majd a munkaerô
kôolajszármazékokat helyettesítô anya- számára, például a nanotechnológiák
gok kifejlesztése terén. A mezôgazdaság alkalmazása során. A munkahelyi kihívá-
által az energiaellátás diverzifikálásában sokhoz kötôdô problémák együtt járnak a
játszott szerep egyre jelentôsebbé válhat. növekvô energiaárak problémájával. Egyre
Végül helyénvaló lenne arra ösztönözni a nagyobb lesz az érdeklôdés a távmunká-
termelôket, hogy saját maguk állítsák elô ban rejlô lehetôségek iránt – melyek jobb
a számukra szükséges energiát. IKT-technológiákat feltételeznek, a széles-
Az ipar elôtt álló kihívások ugyan- sávú eszközöket is ideértve.
csak olyan területet képeznek, ahol az Az éghajlatváltozást tekintve a
elôretervezés és az alkalmazkodás létfon- katasztrófaelhárítás is fontos terület.
tosságú. Ez a probléma nem csak az alacso- Egyre gyakrabban fordulnak elô idôjárási
nyan fekvô területek iparát
érinti, ahol az árvíz súlyos
gondot okozhat, vagy fog
okozni. Az ipar számára a
teherszállítási igények ha-
tékony és zökkenômentes
kielégítése létfontosságú.
A nyersanyagellátást az
éghajlatváltozás korlátoz-
hatja. Az – ésszerû áron
történô – energiaellátás
kulcsfontosságú.
Az éghajlatváltozás új
lehetôségeket is tartogat
az ipar számára. Óriási
lesz az energiatakarékos
technológiák világpiaca.
Fényes jövô áll azok elôtt
a vállalkozások elôtt,
2009/8 33

katasztrófák, és következményeik is szer-
teágazóbbak. Létre kellene hozni az EU-n
belül egy olyan készenléti testületet, amely
katasztrófa esetén gyorsan képes kellô se-
gítséget nyújtani. Számos tagországban
már létezik ilyen egység. Hasonló testület
felállítására van szükség az összes tagál-
lamban, valamint bizonyos szintû koordi-
nációra és együttmûködésre. Ily módon
az Uniónak nemcsak az EU, hanem a vi-
lág más területein is lehetôsége nyílna az
idôjárási katasztrófák áldozatainak meg-
segítésére.
A szélsôséges idôjárási viszonyok által
okozott katasztrófák nem kevés pénzügyi
támogatást is igényelnek, elsôsorban a biz-
tosítótársaságok részérôl. Az idôjárási ka-
tasztrófák gyakorisága a biztosítási ágazat
terheit növeli, a polgárok biztosítási költsé-
geinek növekedését vonva maga után. Az
Európai Bizottságnak tanulmányt kellene
készítenie ezekrôl a kérdésekrôl a tartósan
mûködôképes biztosítási rendszer védelme
érdekében.
Alkalmazkodás és mérséklés
– de ki és hogyan?
Óriási feladat a lakosság tájékozta-
tása az éghajlatváltozásról és annak
következményeirôl. Fontos, hogy a figye-
lemfelkeltés kiegyensúlyozottan és bizo-
nyos mértékig gyakorlatias megközelítéssel
történjen. Nem a polgárok megrémítése a
cél, inkább a fenntartható életminôségüket
biztosító gyakorlati tennivalókra kell hang-
súlyt helyezni.
34 2009/8
Az EGSZB azt javasolja,
hogy az EU valamennyi tag-
állama állítson fel olyan kap-
csolattartó, tájékoztatási és
koordinációs irodákat, ame-
lyek a tanácsadási szolgálta-
tás ellátása mellett tanulmá-
nyok elkészítésére is képesek
az éghajlatváltozáshoz való
alkalmazkodás, illetve az ég-
hajlatváltozás mérséklése té-
májában.
A többi tagállammal folyta-
tott tapasztalatcsere és az így
szerzett információ továbbítá-
sa a civil társadalomnak és az
önkormányzatoknak e munka számottevô
részét kell, hogy képezze. A helyi közös-
ségekkel, a szociális partnerekkel és a
szervezett civil társadalommal fenntartott
kapcsolatok különös jelentôséggel bírnak
majd, csakúgy, mint az iparhoz és a válla-
latokhoz fûzôdôk.
Párbeszédet az éghajlatváltozásról!
Az EGSZB azt javasolja, hogy EU-szerte
kezdôdjön párbeszéd az éghajlatváltozás-
ról a további éghajlatromlás megakadályo-
zásának módjáról és eszközeirôl, és a már
folyamatban levô változásokhoz való alkal-
mazkodás elsô lépéseinek megtételérôl.
A párbeszédet az Európai Unió intézmé-
nyeinek támogatniuk kellene, de a munka
gyakorlati részét az önkormányzatoknak,
az oktatási intézményeknek, a szakszerve-
zeteknek és a munkáltatói szervezeteknek,
a gazda- és fogyasztói szervezeteknek és
egyéb szervezeteknek kellene elvégez-
niük. Az EGSZB hajlandó aktívan részt
venni a párbeszédben, és az eszmecse-
rék és a kiértékelés központi ügynökeként
közremûködni. Az Európai Bizottság széles
körû uniós tájékoztatási és kommunikációs
programot indított el az éghajlatváltozás
témájában.
E program jelentôsen hozzájárul majd
a közvélemény témával kapcsolatos isme-
reteinek növeléséhez. Az EGSZB éghajlat-
változásról indítandó párbeszédre irányuló
javaslata a helyi közösségek, a régiók és a
nemzetek szintjét célozza meg, különös
súlyt helyezve a szociális partnerekre és a
szervezett civil társadalomra. A két prog-
ram, építô módon egészítené ki egymást.
Az éghajlatváltozásról szóló párbeszéd
legfontosabb része a bevált gyakorlati
példákkal kapcsolatos információ terjesz-
tése, például olyan országokról, amelyek
a fosszilis tüzelôanyagoktól való függés
csökkentésére vonatkozó cselekvési tervek
kidolgozásával próbálkoznak. Egyéb pél-
dák lehetnének az olyan nagyvárosi meg-
oldások, amelyek arra irányulnak, hogy
minél kevesebben próbáljanak gépkocsival
behajtani a városközpontokba (London és
Stockholm csak két példa erre).
Az éghajlatváltozásról szóló egyetlen
párbeszéd sem lehetséges a helyi, illetve re-
gionális szintû érdekelt felek egyértelmû és
folyamatos részvétele nélkül. A tervezéshez
és az eszmecseréhez pénzügyi támogatást
kell biztosítani. Nyilvánvalóan szükség lesz
némi idôre a kapacitásépítéshez a közös-
ségeken és a szervezett civil társadalmon
belül, csakúgy, mint a szociális partnerek
körében.
Az 1992-es Rio de Janeiró-i és a 2002-
es johannesburgi konferencia folytatása-
ként 2012-ben újabb ENSZ-konferenciára
kerül sor a fenntartható fejlôdésrôl. Az
EGSZB azt ajánlja, hogy a 2012-es legkö-
zelebbi konferencia témája kifejezetten az
éghajlatváltozás és annak globális hatása
legyen.
A fogyasztói civil szervezetek
kiemelkedô szerepe
Az EGSZB és az ILO, valamint az EGSZB
és az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa
között kezdeményezett együttmûködés
lehetôséget nyújt az éghajlatváltozás glo-
bális hatásainak közös tanulmányozására.
Az együttmûködés rávilágít arra is, hogy a
szociális partnerek és a civil társadalmi szer-
vezetek hogyan válhatnak az éghajlatválto-
zás elleni küzdelem aktív szereplôivé.
Elsôsorban a helyi, a regionális, valamint
a nemzeti szint felelôssége kell, hogy le-
gyen, hogy a polgárok figyelmét ráirá-
nyítsa az éghajlatváltozásra és annak kö-
vetkezményeire, és mindezt uniós szintû
támogatással és kezdeményezések révén
kell megvalósítani. A cél nem „elôre cso-
magolt” válaszok nyújtása, hanem olyan
alulról kiinduló megközelítés alkalmazása,
amely arra buzdítja a polgárokat, hogy ter-
jesszék elô az általuk elônyben részesített
megoldásokat.
A civil szervezetek közül különösen a
fogyasztói szervezetekre hárul majd az a
fontos feladat, hogy mozgósítsák a fo-
gyasztókat és támogassák elkötelezett
részvételüket. A fogyasztók az általuk
vásárolt termékeken és szolgáltatásokon
keresztül jelentôs nyomást gyakorolnak –
illetve gyakorolhatnak – a piacra. Az eu-
rópai fogyasztói mozgalmak számára ez
valódi kihívást jelent majd.
A szociális partnerekre hárul az a kü-
lönleges feladat, hogy kielemezzék az ég-
hajlatváltozásnak a munkával töltött idôre
gyakorolt hatását, és megfelelô enyhítési
vagy alkalmazkodási stratégiákat javasol-
janak. Az éghajlatváltozás elleni küzdelem
szociális dimenziója az egész feladat kulcs-
fontosságú része.
Az éghajlatváltozás elleni harcban csak
az ipar és a vállalatok aktív támogatása és
együttmûködése révén aratható gyôzelem.
Az ipar kulcsszerepet játszhat abban, hogy
az éghajlatváltozással kapcsolatos kérdé-
sek szerves részét alkossák a tervezésnek, a
termelésnek, a marketingnek és az értéke-
lésnek. Az ipari vállalatok számára elônyös
lehetne, ha további információt építenének
be éves beszámolóikba az éghajlatváltozás
terén végzett munkájukról. Az éghajlatvál-
tozással összefüggô kérdésekben mutatott
aktivitás sikeres marketingkoncepciónak
bizonyulhat.
Az éghajlatváltozás hatásairól szó-
ló vitákban számos megfigyelô támogat
különféle adózási, illetve egyéb pénzügyi
ösztönzôket. Kétségtelen, hogy az effajta
motiváló eszközök kézzelfogható ered-
ményeket szülhetnek,
azonban óvatosan kell
ôket alkalmazni. Például
a gépkocsi-üzemanyagok
megadóztatása negatív
társadalmi hatást vált ki
a gyéren lakott területe-
ken.
Ha a gépkocsiveze-
tôknek díjat kell fizetniük
azért, hogy behajthassa-
nak jármûvükkel a város
központi területeire, az a
közlekedési helyzet egé-
szére nézve pozitívan hat,
de az effajta rendszert új tömegközlekedési
beruházásokkal kell társítani, máskülönben és a johannesburgi világkonferenciák óta
új egyenlôtlenségek keletkeznének a ter- dolgozik a fenntartható fejlôdés problé-
hek társadalmi-gazdasági eloszlásában: máin.
akik megengedhetik maguknak, tovább- A szervezett civil társadalomnak egye-
ra is autóval járnak majd, akik pedig nem, dülálló lehetôsége van arra, hogy érdemi
azoknak olyan tömegközlekedési rendszer- szerepet töltsön be az éghajlatváltozásról
re kell hagyatkozniuk, amely nem biztos, szóló európai párbeszédben. A civil társa-
hogy valóban hatékony. dalom hozzájárulása elsôsorban 5 terüle-
A közfigyelem felkeltésének másik fon- ten összpontosulhat:
tos eszköze olyan környezeti irányítási el- – aktív részvétel az éghajlatváltozásra és
járások bevezetése, mint amilyen például hatásaira irányuló figyelem felkeltésében;
a környezetvédelmi vezetési és hitelesítési – a fogyasztók és egyéb létfontossá-
rendszer (EMAS), amely a 761/01. gú csoportok ösztönzése arra, hogy olyan
sz. tanácsi rendelet által létrehozott egyértelmû fogyasztási szokásokat vegye-
önkéntes rendszer. Az EMAS célja nek át, amelyek figyelembe veszik az ég-
azon szervezetek elismerése és ju- hajlatváltozás hatásait is;
talmazása, amelyek túlhaladnak a – új városrendezési programok kezde-
jogszabályi elôírások teljesítésén, ményezése, befolyásolása és támogatása
és folyamatosan javítják környezeti (a lakhatást, a közlekedést és az ingázást
teljesítményüket. is beleértve);
Az EMAS alkalmazásával az – a polgárok és a kormányok közötti
egyes szervezetek és intézmények közvetítôi szerep betöltése az éghajlatvál-
konkrét módokat találnak arra, tozás enyhítésével és – hosszabb távon – a
hogy megmérjék és csökkentsék jelenlegi folyamatok megfékezésével kap-
a különféle tevékenységek (pl. csolatos ügyekben;
energia- és anyagfelhasználás, il- – együttmûködés más országok és ré-
letve személyautóval, vasúton vagy giók civil társadalmával az éghajlatváltozás
repülôvel való utazás) környezeti hatásait. hatásainak enyhítésére irányuló konstruktív
Az Európai Gazdasági és Szociális Bi- cselekvés érdekében.
zottság mérlegelhetné az EMAS beveze- Az Európai Tanács kijelentéseivel össz-
tését és különösen az ülések helyszínére hangban az EGSZB interaktív hálózatot
történô utazás szennyezési következmé- alakított ki az uniós tagállamok valamen�-
nyeinek kiszámítását, ezt követôen pedig nyi gazdasági és szociális tanácsával. A
kompenzációs intézkedéseket vezethetne hálózat különösen a lisszaboni stratégiára
be. összpontosít.
Egy másik vita tárgyát képezô javaslat
arra irányul, hogy az
árucikkek eladási árán
kívül azok szállítási
költségét is tüntes-
sék fel az árcédulán.
Ez további alapinfor-
mációt nyújthatna a
fogyasztóknak az al-
ternatív árucikkek kö-
zötti választáshoz.
A civil társadalom
elôtt álló kihívás
Az európai szinten
szervezett civil társada-
lom a Rio de Janeiró-i
2009/8 35
vagyonvédelem

A távfelügyelet
A rendszerváltásig felszerelt riasztóközpontok és gári bejelentés alapján – után, létrehozták
saját kivonuló járôrszolgálataikat. Ezek már
érzékelôk túlnyomó többsége a tûzjelzô központokhoz csak abban az esetben kérnek rendôrségi
segítséget, ha a helyszíni események
hasonlóan vállalatok, vállalkozások vagyonvédelmét volt ezt szükségessé teszik, így csökkentve a
hivatott ellátni, melyhez többnyire olyan hazai fejlesztésû rendôrség ez irányú leterheltségét, hiszen a
távfelügyeletre beérkezô jelzések több mint
eszközök kerültek felszerelésre, amelyek azt az OTSZ és 90%-a valamilyen téves jelzés eredménye.
E téves jelzések származhatnak használati
MSZ 9785 elôírásai alapján feltételezték, hogy a helyszí- hibából (nyílászárók nyitva hagyása, klíma
nen 24 órás portaszolgálat mûködik. bekapcsolva felejtése, stb.), téves kezelésbôl,
szakszerûtlen telepítésbôl (rossz érzékelô

E nnek egyenes következménye volt az,

hogy e készülékek zömében csak a fel-
szerelési helyükön (recepció, porta) ered-
ményeztek riasztást, e jelek továbbvezetése
maximum a telepen üzemelô másik helyig
(pl. teherporta) történt meg, egyéb szolgál-
tatást a cégek nem igényeltek, mondván,
hogy a helyszínen tartózkodó szolgálat tagjai
mindennemû riasztás-jelzés esetén megteszik
a szükséges intézkedéseket.
A rendszerváltás szemléletváltozással –
hosszú távon szemléletváltással – járt. Ennek
következménye volt a külföldi mikroproces�-
szoros, mikrokontrolleres riasztóközpontok
elterjedése. A technika fejlôdése magával
hozta a riasztóközpontok fejlôdését is, és
ezeknek az egységeknek a túlnyomó több-
sége a 90-es évekre már az alaplapra integ-
ráltan tartalmazott analóg vonali kommuni-
kátor-egységet.
Mivel bebizonyosodott, hogy a helyszíni
portaszolgálatok fenntartása egyrészrôl drá-
ga az új, kis létszámú vállalkozások számá-
ra, továbbá a fennmaradó nagyobb cégek is
saját bôrükön tapasztalták a saját alkalma-
zású ôrzô-védô feladatot ellátó személyek
visszaéléseit, szükségessé vált a riasztóbe-
rendezések távfelügyeletének igénybevétele,
hogy a portaszolgálat nélkül maradt épületek
vagyonvédelme megfelelô szintû maradjon.
A távfelügyeleti rendszerek hazánkban a
80-as évek végén kezdtek elterjedni. Elôször
a közvetlen rendôrségi, majd a vállalkozás
keretében üzemeltetett diszpécser szolgá-
latok jelentek meg a vagyonvédelmi pia-
con. A közvetlen rendôrségi átjelzés jelei a
rendôrség híradóközpontjába érkeztek be,
melyre a szolgálatot teljesítô rendôr küldött
a helyszínre gépkocsizó járôrt.
A riasztórendszerek a rendszerváltást
követôen ugrásszerû számbeli növekedésen
mentek át, melynek távfelügyeleti igényeit a
rendôrség – több okból eredôen – nem tudta
ellátni, így a piaci igény hatására a 90-es évek
elején megjelentek a magánvállalkozások
távfelügyeleti szolgáltatásai.
A biztonságtechnikai rendszerek szerves
eleme volt már ebben az idôben is a kom-
munikátor-egység, melynek segítségével már
nemcsak a riasztás és a hibajelzések váltak
megkülönböztethetôvé, hanem mindennemû
hiba és riasztás-jelzés pontosan azonosítha-
tóvá vált az egyedi elôfizetôi azonosítószám
segítségével. Ezek a digitális távfelügyeleti
rendszerek lehetôvé teszik a nagytömegû
jelzések akár egyidejû fogadását is, amely-
nek csak a bejövô fôvonalak, illetve bérelt
frekvenciák szabnak határt.
Mivel a rendôrség e nagytömegû jelzések
fogadására, illetve lekezelésére és az intéz-
kedésre nem rendelkezik elegendô kapaci-
tással, továbbá e feladatokat nem tekinti
alapfeladatának, a távfelügyeleti cégek az
elsô évek rendôrségi értesítése – állampol-
választása/beállítása, helytelen felszerelési
hely kiválasztása, gondatlan szerelés, téves
programozás), mûszaki meghibásodásból,
és egyéb okokból kifolyólag. Emiatt a ha-
zai és külföldi távfelügyeleti cégek jelenleg
elsôdleges feladatuknak tekintik a téves jel-
zések számának drasztikus redukálását.
Általánosan elterjedtté vált a 90-es évek
második felére, hogy a szolgáltató cégek
idôlimitet határoztak meg szerzôdéseikben,
melyben már garanciát vállalnak a kiérkezés
maximális idejére. Amennyiben valós ese-
mény történik, és nekik felróható okból az
intézkedés elmarad, vagy késik, arra limitált
összegû kártérítési garanciát vállalnak. Ezek
összege általánosan 1-10 millió forintérték
közötti, mely a havidíj bizonyos mértékû
emelésével növelhetô.
Távfelügyeletek által felügyelt rendsze-
rek:
– behatolás jelzôrendszer,
– automatikus gyengeáramú tûzjelzô- és
oltórendszer,
– videó megfigyelôrendszer,
– lift felügyelet,
– gépjármûvédelem.
Átjelzési útvonalak a biztonságtechniká-
ban:
- Vezetékes átjelzési módok: közvetlen vo-
nalú rendszerek, közcélú távbeszélô-hálózatú
átjelzés (kapcsolt vonalas, beszédsáv feletti
átjelzés).

Acdiagram

Reklám
Reklám riasztórendszer integrált felügyelet

36 2009/8
 – Vezeték nélküli átjelzési módok: rádiós
(szimplex, fél-duplex, duplex), GSM alapú
átjelzések.
A távfelügyeleti szolgáltatás az objektum
védelmi rendszerének ügyeletre csatlakoz-
tatásával kezdôdik. A távfelügyelet a rend-
szer és az objektum adatait rögzíti és az
elôfizetôvel szerzôdést köt a felügyeleti szol-
gáltatásra. Az objektumhoz tartozó adatok
egy adatlapra kerülnek. Az adatlapon szere-
pel a rendszer telepítôje és a riasztás esetén
értesítendô személyek, ügyfél által megha-
tározott sorrendje. Az ügyelet az adatlapon
megjelölt értesítendôket hívja fel, mindig a
megadott sorrendben. Az elsô helyen mindig
a beavatkozó szervezet szerepel. Ez a helyi
lehetôségektôl függôen lehet saját, vagy
szerzôdéses kivonuló szolgálat. Az ô indításuk,
értesítésük után az ügyelet értesíti a megadott
személyek közül a legelôször elérhetôt.
A biztonság növelése érdekében az
ügyelet jelszavak segítségével azonosítja az
ügyfeleket. A jelszavak használata szem-
pontjából általában három szintet külön-
böztet meg.
1. szintû jelszava a rendszer tulajdo-
nosának, vagy az objektum biztonságáért
felelôs személynek van. A jelszó segítségé-
vel a riasztás-jelzés lemondására jogosult, az
értesítendô személyek adatain, sorrendjén
módosíthat és a régi jelszó bemondásával új
jelszót választhat.
2. szintû jelszava az objektumban dol-
gozó vezetônek van. Jelszava segítségével
a beérkezett riasztást lemondhatja, a járôrt
visszarendelheti. A jelzésekkel, intézkedéssel
kapcsolatban információkat kaphat.
3. szintû jelszava az objektumban dolgo-
zó alkalmazottnak van, aki a riasztás-jelzés
lemondására jogosult. Az ügyfél az ellenjel-
szó segítségével azonosítja, hogy valóban a
távfelügyeletrôl keresik. Az ellenjelszót mindig
az ügyfél adja meg. Az ügyelet a megfelelô
szintû jelszóval történt azonosítás után ad ki
információt és csak írásbeli nyilatkozat alapján
végez adatmódosítást, tehát a szóbeli változás
bejelentését meg kell erôsíteni írásban is.
Az ügyelet riasztására a helyszínre érkezô
járôr köteles meggyôzôdni a jelzés valódisá-
gáról, és ha lehetôség van rá, az okáról is. Az
objektum körbejárása után fel kell mérnie és
dokumentálnia kell a nyílászárók, kültéri hang
és fényjelzô, valamint egyéb veszélyeztetett
pontok állapotát. Ezután jegyzôkönyvet vesz
fel, és ha nem talált behatolásra utaló nyo-
mot, biztosítja a helyszínt az illetékes személy
megérkezéséig az ügyeleti szerzôdésben
meghatározott ideig és díjazásért. Valós jel-
zés esetén a járôr a rendôrség kiérkezéséig
visszatartja az elkövetôt, vagy az ügyfél kiér-
kezéséig biztosítja a helyszínt. A járôr köteles
a helyszínen talált személyek jogosultságáról
meggyôzôdni.
Ha a helyszín, a védett objektum meg-
közelítése, körbejárása csak zárt kapun ke-
resztül történhet, szükség van a megköze-
lítést biztosító kulcsokra, amelyek tárolása
és ôrzése fokozott biztonsággal történik. Tá-
madás-jelzés, vagy kényszerített nyitás jelzés
esetén, a túsz-szedés és a pánik elkerülése
érdekében a járôr elôször diszkréten igyekszik
meggyôzôdni a jelzés valódiságáról, távolabb
áll meg a járôrautóval, a lehetôségeihez ké-
pest avatkozik be.
A járôrszolgálat intézkedési rendje ettôl
eltérô is lehet, de minden kivonuló szolgálat
elveiben hasonló szabályok szerint mûködik.
A cél az elkövetô tettenérése és visszatartá-
sa a rendôrség kiérkezéséig, az objektum
kifosztásának megakadályozása, vagy a cse-
lekmény megszüntetése, a kár mérséklése,
az ügyfél életének, testi épségének védelme.
Ezek az intézkedések csak törvényes keretek
között a szabályok maximális betartása mel-
lett elképzelhetôk.
Magyarország, napjainkban az Európai
Unió tagjaként, folyamatos jogharmonizáción
megy keresztül. A változások megjelennek a
mûszaki életben és a szolgáltató iparban is. A
hazai szakemberek egy része vitatja az Uniós
mûszaki elôírások bevezetésének szükséges-
ségét. Állítják, hogy a hazai szabványok világ-
színvonalúak és visszalépést jelent a gyengébb
szabvány bevezetése.
Az egységesítés hívei az EN-szabványok
bevezetése mellett érvelnek. Azokon a terü-
leteken, ahol az elôírások és a mûszaki aján-
lások mindkét formája megtalálható, lehet
vitatkozni, hogy enyhébb, vagy szigorúbb,
esetleg jobb, vagy rosszabb az új szabvány,
de a használata nem, vagy csak nehezen
elkerülhetô. Vannak olyan területek, amelyek
hazai szabályozása is foghíjas és az Unióban
sincs egységes szabvány rájuk.
A biztonságtechnikai rendszerek jelzéseit
fogadó távfelügyeleti szolgáltatás is egy ilyen
terület. A készülô EU-szabvány az uralkodó
két irányzat – az angol és a német – közül, az
angol mintát veszi alapul (BS 5979: 2000).
A meglévô és a szabványosításra leadott
szabványok vizsgálata után kijelenthetô, hogy
az a távfelügyelet, amely a BS 5979 szabvány-
nak megfelelôen van kialakítva, és az abban
szereplô elôírások betartásával mûködik,
megfelel majd a bevezetésre kerülô új EN-
szabványnak is. A hazai piacon elsôként így
megjelenô, minôsített távfelügyeletek szolgál-
tatása iránti bizalom megnô. Ügyfeleik, és a
leendô ügyfelek, kézzel
fogható bizonyítékát
látják a minôségi szol-
gáltatásnak. A tanúsít-
vány a minôség rom-
lásakor elveszíthetô, a
rendszeres felülvizsgálat
garantálja a folyamatos
magas színvonalat. Ez a
tény tovább növelheti a
Reklám felügyelet szolgáltatást választók
számát (Magyarorszá-
gon jelenleg egyetlen szolgáltató szerezte meg
a brit szabvány szerinti minôsítését).
Tagadhatatlan, hogy egy EU-szabványnak
is megfelelô távfelügyelet kialakításának,
vagy a meglévô felügyelet e normák szerinti
átalakításának komoly anyagi vonzatai van-
nak. A szigorú építési elôírások miatt egy
üzemelô távfelügyelet átalakítása a szolgálta-
tás leállítása nélkül szinte lehetetlen. A szab-
vány kötelezô bevezetése olyan terheket ró-
hat a jelenlegi magyar vállalkozásokra, hogy
a távfelügyeleti ágazatot néhány tôkeerôs
cég uralhatja és a terheket nem bíró kis vál-
lalkozások kiszorulhatnak a piacról.
Varga Gábor
Duplex Plusz Kft.
2009/8 37
vélemény

A magyarok és a lakásbérlés
Annak az „axiómának” az értékelésével kezdeném, miszerint a ma-
gyarok nem szeretnek lakást bérelni. Egyik bizonyítékként azt szok-
ták felhozni, hogy a rendszerváltás utáni nagy lakásprivatizáció során
a lakók döntô része megvette az általa bérelt lakást. Persze, hogy
megvette, hisz kárpótlási jegy felhasználásával, negyed áron lehetett
ingatlan tulajdonhoz jutni! Ez egy vagyongyarapítási döntés volt. Építõipari Párbeszéd
A másik bizonyíték az szokott lenni, hogy inkább lakáscélú Az Építõipari Ágazati Párbeszéd Bizottság (ÉÁPB) lapja
hitelt vesznek fel az emberek, ahelyett, hogy lakást bérelnének.
Addig, amíg egy lakás bérleti díja nem kedvezôbb lényegesen, Alapító fõszerkesztõ:
mint egy törlesztô részlet, ez racionális megoldás lehet. A prob- Varga István
léma ott kezdôdik, amikor az állam olyan konstrukciókba engedi
Szerkesztõbizottság:
bele a lakosságot, ami nem fenntartható helyzetekhez vezethet.
Elnök: Pallagi Gyula és Pallay Tibor
Erre példa a devizában történô eladósodás, az ezzel kapcsolatos
lakásárverések rémképe. (...) az Építõipari Ágazati Párbeszéd Bizottság két társelnöke
Véleményünk szerint elérhetô bérleti díj mellett, jó minôségû Tagjai:
bérlakásokra egyértelmûen szükség van a magyar nagyvárosokban. Munkavállalói oldalról:
Az állam nem vonhatja ki magát a probléma megoldásából. Az Pallagi Gyula, az Építõ-, Fa– és Építõanyag-ipari
államnak elô kellene segítenie, hogy az emberek a keresetekhez
Dolgozók Szakszervezetei Szövetségének
képest, reális költségek mellett, kiszámítható körülmények között
(ÉFÉDOSZSZ) elnöke
jussanak lakáshoz. E rendszer egyik eleme lehetne a bérlakás rend-
Harth Tamás, az Építõipari és Társult Szakszervezetek
szer, a jelenleginél elérhetôbb bérleti díjak mellett. (...)
A bérlakás-építések mellett szól az is, hogy az építésekbôl az Országos Szövetségének elnöke
államnak adó és járulék bevétele származik, amely a támogatások Munkaadói oldalról:
egy részére fedezetet nyújt, másrészt ez járul hozzá a hazai lakásál- Pallay Tibor, az Építési Vállalkozók Országos
lomány megújításához, munkahelyek megmentéséhez, a gazdaság Szakszövetségének (ÉVOSZ) alelnöke
élénkítéséhez. Gláser Tamás, a Vállalkozók és Munkáltatók
Egy bérlakás-építési rendszer modelljének kialakításakor pro- Országos Szövetségének (VOSZ) alelnöke
jekt oldali támogatási modellekrôl beszélünk, ha a rendszer pl. Dr. Pálvölgyi Tamás, a Magyar Építõanyag-ipari
tôketámogatást kap. Ez lehet állami támogatás, lehet önkormány- Szövetség (MÉASZ) igazgatója
zati telek-apport, vagy lehetnének ebbe a rendszerbe irányított
Dr. Nádai László, az Ipartestületek Országos
uniós források. Szintén projekt oldali támogatásról van szó, ha az
Szövetségének (IPOSZ) elnöki tanácsadója
állam a banki hitelbôl létesült bérlakások törlesztô részletéhez ad
Schréder Mihály, az Építési és Építésügyi Szakmai
támogatást. A bérlô oldali támogatások pedig lehetnek lakbér-
Testület (ÉÉSZT) elnöke
támogatások, lakbérrel kapcsolatos adókedvezmények, és béren
kívüli juttatások. Bérlô oldali támogatásokhoz fel lehetne használni Kiadó:
a lakás-takarékpénztári termékeket is. A képlet a különbözô model- Vargahír Bt.
leknél is azonos: bérleti díj + támogatás = hiteltörlesztés. Szerkesztõség:
Nem mindegy, hogy milyen nevet adunk a bérlakás rendszer- 2017 Pócsmegyer, Dió utca 11.
nek. A szociális bérlakásépítéssel kapcsolatban az az asszociáció, 1122 Budapest, Gaál József utca 34/b.
hogy költségvetési pénzekbôl épülnének új lakások, amelyekben Elérhetõségeink:
a legszegényebb réteg lakna, ráadásul ingyen és ez nagyon sokba
+36-30-260-45-02,
kerülne a költségvetésnek.
+36-26-395-868
Az általunk javasolt közhasznú modellnek az a lényege, hogy a
E-mail: vargahir@dunainfo.net
bérlô érdemben hozzájárul a bérleti díjhoz, az állam pedig megpró-
bál olyan rendszert kialakítani, ahol olcsón, kedvezô finanszírozási www.epb.hu
költségek mellett, jó minôségû lakások épülnek, amelyek kiszámít- www.epitoipariparbeszed.hu
ható lakáslehetôséget biztosítanak a bérlôknek. Grafika:
Ebben a rendszerben a leggazdagabb 10% piaci áron bérelhetne, Harsáczki György
a szélesen vett középréteg pedig a piaci bérleti díj alatt. A szegényeb-
Informatikai háttér:
bek lakbértámogatást is kaphatnának, hogy bérlôvé váljanak, de in-
Ábrahám Rudolf
gyen biztos nem lehetne új építésû bérlakásokban lakni, mivel ez na-
gyon drága lenne a költségvetésnek. Ezzel a rendszerrel elkerülhetô a Nyomdai munkálatok:
szegregáció. Ha a rendszer kiépül, hajléktalan szállók is épülhetnek, Mackensen Kft.
hogy a legrászorultabb réteg helyzetén is javítsunk. (...)
Fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy a tulajdonszerzési támoga-
tásokat nem lehet leépíteni a bérlakás-rendszer kialakítására hivat- ISSN 1788-3547
kozva. A két támogatási formának egyaránt van létjogosultsága. Készül A/4-es formátumban, négyszínnyomással,
Az öngondoskodásra képes, a közterhekhez hozzájáruló rétegnek a belívek 90, a borító oldalak 150 grammos papíron.
(szja-t fizet kb. 3,6 millió fô) lehetôséget kell adni, hogy ne csak
Megjelenik évente nyolc alkalommal (egy összevont számmal).
állami támogatással, hanem saját jogon (adókedvezmények útján)
Példányonkénti ára: 500 Ft
oldja meg, fejlessze a lakáskörülményeit.
Éves elôfizetés: 3 500 Ft + postaköltség
Dr. Maráczi Zsolt,
a Társaság a Lakásépítésért Egyesület ügyvezetô elnöke Magazinunk az ÉÁPB támogatásával készül.

38 2009/8