Tamás Gáspár Miklós: Be vagytok szarva

Csúnya írásnak adtam csúnya címet.

Csúf valóságról rút írások szólnak. Torz igaznak torzképe.

Hovatovább - noha nem volna szabad - abbahagyja az ember az efféle mérges és keserű
újságcikkek gyártását, mert az, amiről ír, lassan szétrohasztja a szívét. Ezenfölül meg nem
szeretitek a honfibút, mert nektek mind a "honfi", mind a "bú" amolyan tizenkilencedik századi
kelmeiség (jut eszembe erről, hányan tudtátok, kit süvegeltem meg rovatcímemmel - "Kisebb
prózák" - a Magyar Hírlapban? no ugye).

Az a nagy helyzet, hogy a jobboldal megújult győzelmi esélye hűvös, kijózanító fuvallatként
lebbent végig a magyarországi közélet pusztaságain. A rádió-, tévé- és sajtómunkások
szembenéztek megélhetési problémáikkal, a marketingesek, a píárosok, a hirdetésszervezők
a fejüket ingatják, az aprócska folyóirat- és könyvpiac szakemberei tudják, hogy állami
támogatás nélkül lehúzhatják a redőnyt, tudják ezt a múzeumigazgatók, galériatulajdonosok,
kiállításrendezők, tudják az impresszáriók, hangversenyterem-üzemeltetők, színigazgatók,
filmrendezők, püspökök, rektorok, kutatóintézeti és főiskolai főigazgatók, könyvtárosok,
kutatásiprogram-támogatásért folyamodók, reformszellemű köztisztviselők, főorvosok,
egyesületi vezetőségek, mindenki, akinek az ötletéhez, az ambícióihoz, a szakmai
fejlődéséhez, a segítőkész tenniakarásához pénzre, segítségre, asszisztenciára van
szüksége. A pályázatokat, folyamodványokat, még az "európai" pénzeket is az ellenség
bírálja el; a kollégák nem szeretik, ha ismertebb értelmiségiek ellenzékiek, és esetleg kiváltják
a szélsőjobboldali heccsajtó, majd ennek nyomán a szélsőjobboldali főhivatal, minisztérium,
államtitkárság, tárcaközi bizottság, denunciáns sovén egylet és bizottmány neheztelését. A
bátrabbja elhallgat, a gyávábbja átáll, a ravaszabbja ellenzéki lapba ("veletek vagyok!") ír
ártalmatlan, pártsemleges elmélkedést ("ne üss, deli levente, fölhagytam a mocskos
politikával!"). Hirtelen számos megrögzött balközép hepciáskodó érzi úgy, hogy be kell
fejeznie régóta halogatott terjedelmes könyvét (szimfóniáját, önéletrajzát, falfirka-
gyűjteményét). Sok emberen vesz erőt váratlanul a megkönnyebbülés: alapvetően minden
rendben van, az alkotmányos intézmények működnek, a nép- és/vagy nemzetgazdaság
fejlődik, ráébrednek egyszer csak: mellőzni kell a hisztériát, az elfogultságot, végül is lesznek
többpárti választások, ezért harcoltunk, nem? - hát akkor bizony mint igazi demokratáknak el
kell viselnünk, hogy az ízlésünknek nem egészen megfelelő társaság van kormányon, vagy a
vén apparatcsik Horn talán jobb volt? - kérdezik a váratlanul megkönnyebbültek, akik szerint
mindegy most már, milyen, de mégiscsak lesz Nemzeti Színház, és a sok nárcisztikus
okoskodó miatt tartja vissza a fiatal, vérprofi Várhegyi államtitkár a mozipénzt; vagy talán azt
szeretnéd, hogy ez az istenáldotta tehetség, ez a Bereményi - kérdezik bosszúsan - ne
rendezhessen? Várjuk meg a bemutatót; és bár ez így biztos problematikus, de azért valamit
végre már tenni kellett a határokon túli magyarokért, a MIÉP-et úgyse hagyja majd Európa, a
szociknak meg nincsenek ötleteik, Demszky pedig valószínűleg már lejárt, szegény fiú (kik
ezek az új tanácsadói?), mindkét párt (sűrűsödő szófordulat) pedig folytatni fogja a
privatizációt (állami gazdaságok, vasút, BKV, villany- és vízművek, temetők).

Ilyeneket lehet hallani az established szoclib értelmiség köreiből (no meg: a cigányokért
úgyse lehet semmit se tenni már a választások előtt, annyira utálja mindenki a
szerencsétleneket, és hát lássuk be, a közbiztonság télleg borzasztó állapotba leledzik...), a
radikális baloldaliak meg azt mondják, egyik kutya, másik eb, ki a franc megy el szavazni,
ezek mind egyformák, egyik bankár, másik eb.

A helyzet az, hogy be vagytok szarva.

Azokban maradt némi kurázsi, akik némi euroatlanti zsozsóra számíthatnak, a sikeres
ösztöndíj- és konferenciahiénák (meg persze néhány - egyre kevesebb - kitartó fanatikus).
Nem tudom, észrevettétek-e, hogy a sztereotipikus szigligeti ("alkotóházi") novellák helyett
ma már németországi-fölolvasókörút-karcolatokat, bécsi-író-olvasó-találkozó-tárcákat,
eurotámogatott-erdélyi-fiatalírótábor-elégiákat, szlovéniaiköltőtalálkozó-bordalokat olvasunk
nyugatikultint-fölolvasások mellett? "Megvolt már neked, kis húsom, a Vesztfál-csevely?" Az
ideérkező ekszpörtökkel viszont csak a törm befejezésével netvörkölhetünk. De azért a
nemzetközi endzsíók hazai brancsai (hunglish kiejtéssel persze: brencsei) is vigyáznak,
nehogy belekeveredjenek a helyi vitákba, ezt brüsszeli és New York-i főnökeik se szeretik, a
mi dolgunk a polisziméking, nem a politiksz, ha tudod, mire gondolok. Ezekre a, már
megbocsáss, provinciális bulikra nekem nincs időm, csodálom, hogy te ráérsz olvasni ezt a
sok balkáni trágyát, mikor mész ki legközelebb? Ugyan felejtsd már el ezeket a..., mi,
Bárdossy? Hóman? Ne is haragudj, de a dolgok nem itt dőlnek el. (Svéd-japán angolsággal
író nemzetközi Magyarország-szakértő, néha belenéz a Budapest Sunba [szerk.: a magyar
szélsőjobboldal], szül. Békéscsaba, állampolgársága: magyar, nemzetisége: magyar,
anyanyelve: magyar. Be van szarva.) Van abban, amit mond, valami.

Mármost a Magyar Köztársaság alkotmányos intézményei egyáltalán nem működnek

rendeltetésszerűen. A parlamentet gyakorlatilag fölszámolták. A Legfölső és az
Alkotmánybíróság be van szarva. A legfőbb ügyész is. Az állam azonos lett a kormánnyal.
(Úgy is emlegetik a kormányt: az állam, a többi "hatalmi ágak" + az önkormányzatok = 0.) A
médiademokráciában a tömegkommunikációs eszközök pluralizmusa majdnem olyan fontos
előföltétele a szabad választásoknak, mint a többpártrendszer. Márpedig a médiákat vagy
megvették, vagy lenyúlták, vagy megszüntették, vagy némára ijesztették, a többi meg be van
szarva. Ha így megy tovább, nem lesz ombudsman. Eggyé olvadt a titkosszolgálat és a
propagandacentrum, amely patinás provokációkkal és dezinformációkkal irányítja azt, ami a
szabad közéletből megmaradt. (Vö. T. G. M.: "A demokratikus ávó", Népszabadság, 2001.
május 12.) A kormányzat nem hajtja végre a neki nem tetsző törvényeket, nem adja ki a neki
nem tetsző helyi önkormányzatok jussát, elvonja, tetszése szerint osztogatja a költségvetési
pénzeket. Szimbolikusan is szünetelteti a plurális politikát, "történeti" retorikával szüntelenül
gyalázza a köztársaságot.

Veszélyben a haza.

De ezt nem írjátok meg, mert be vagytok szarva.

Az a mindenki számára nyilvánvaló tény, hogy kormányválság van, nem képezi sajtó- és
rádióelemzés tárgyát. Mikola minisztert leszavazta saját pártja és kormánya, beleértve a
kormánypárt elnökét és a pénzügyminisztert. Ahelyett, hogy lemondott volna, lemondatták a
kormánytöbbség hivatalos (és a mostani pártprogramban is változatlanul szereplő)
álláspontját képviselő államtitkárokat, nyilván az Orbánimázs Központ Rt. szempontjai szerint.
Három döntő fontosságú minisztérium - köztük a Fidesz-MPP 1998-i győzelme szempontjából
kulcsjelentőségű környezetvédelmi tárca (hogy a tüdőnkről ne is beszéljünk) - évek óta
egyszerűen nem működik kisgazdasági okokból. Az egészségügy és a társadalombiztosítás a
jelenlegi kormány elképzeléseinek a középpontjában állt. A csőd 100%-os. A másik
középponti elem a környezetvédelem volt. A kudarc abszolút. Senkinek már föl se tűnt a
sajtóban, hogy Illés Zoltán, a zöld téma kormánypárti felelőse, az egyetlen mondanivalóval
rendelkező politikus a jobboldalon már nem Fidesz-alelnök. Egyedül őt ejtették, mintha nem
neki lett volna igaza Torgyán-Pepóval szemben. A kormány vereséget vereségre halmoz, de
mivel nem írjátok meg, győztesnek lászik, és nem írjátok meg, mert be vagytok szarva. A
bányagróf külpolitikája egyetlen nagy, összefüggő krach - de erről máskor, másutt. Ezt se
írjátok meg, evvel még a hallhatatlan ellenzéki pártok is csínján bánnak.

Az Orbán-Torgyán-kurzus tökéletes összefoglalása a következő hírecske:

"A kormányfőt, illetve az őt kísérő - politikusokból, a MÁV vezetőiből álló - delegációt a

Szlovéniába vezető vasútvonal megnyitására szállító különvonat fél nyolc körül indult a Déli
pályaudvarról. A vonat áthaladásáig a főváros és a délnyugati országhatár között
szakaszosan lezárták a pályát. A szerelvény indulása előtt mintegy 15 perccel egy mindössze
egy villanymozdonyból és egy személykocsiból álló előfutó vonat haladt el a vonalon. Ezután
egy katonai helikopter repülte végig a pályát [nyilván Andrejtól, a moszkvai cipőbolti eladótól
rettegnek!], majd néhány perc múlva érkezett a tíz kocsiból - nyolc légkondicionált intercity-
egységből és két, a kormányfőt és közvetlen környezetét szállító, csak a különvonati
szerelvényeken használt luxuskocsiból - álló miniszterelnöki vonat, amelyet egy V63-as
gyorsvonati mozdony vontatott.

Már az előfutó vonat érkezése előtt 10-15 perccel leállították a forgalmat az érintett
szakaszokon, az állomásokon várakozó utasokat pedig felszólították, hogy hagyják el a
peronokat. A félreállított vonatok csak a menetrenden kívüli szerelvény elhaladása után
mintegy 20 perccel indultak el, emiatt az összes menetrend szerinti, reggel fél 8 és fél 10
között érkező vonat 20-50 perces késéssel jutott be a végállomásra. Az utasok ...
meglehetősen ingerülten viselték a kényelmetlenségeket, elsősorban a tájékoztatás hiánya
miatt, illetve azért, mert sokan csak késve jutottak el érettségi vizsgájuk [!] helyszínére."
(Népszabadság, 2001. május 17., csütörtök.)

Comecon-szigetek!

Ez olyan jó, mint a New York-i Malév-járat eltérítése Washingtonba vagy a Néprajzi Múzeum
kizavarásának a terve (az lett volna a miniszterelnöki dolgozószoba), de ezeket is hagytátok
feledésbe merülni, mert be vagytok...

Mindebben a szokványos históriában - más demokráciák is így szoktak volt megbukni - az a

legnyomasztóbb, hogy a szervilis nyilvánosságnak ez mazochisztikusan imponál. "Ügyes",
"vérprofi", "techno", "sikkmodern", "tiszta Amerika": ezt éreztetik a néppel, ezt érzi a nép. És
csakugyan, a sok száz megalázó bukta után azt írja a sajtó: ez az ördögien talpraesett Orbán
ezt is megúszta. Holott persze azért ússza meg, mert a sajtó azt írja, hogy megúszta. Azt
mondják: Orbán nagyszerű a televízióban. Holott mindenki nagyszerű a tévében, aki fikciós
tévéműsor főszereplője, akinek mindenki aládolgozik, aki maga írja vagy íratja meg a
kérdéseket, amelyekre fiús álszerénységgel maga akar válaszolni. Az álinterjúk csak azt
közvetítik, hogy a hatalom hatalmon van, hogy a hatalom olyan hatalmas, hogy szemmel
látható tehetetlensége és hülyesége ellenére hatalma van azt mondani és mondatni minden
hullámhosszon, hogy szemben mindenki tapasztalatával és a tudományosan megállapított
tényekkel, azt merheti állítani, hogy példátlanul sikeres. Emmán döfi - mondja magában a
tekintélyuralmi mazochista, aki ennyire pimasz, az már ügyes, holott a mazochista is lehetne
ilyen ügyes, ha volna rádiója, tévéje, újságja, ÁPV Rt.-je, Magyar Fejlesztési Bankja, Happy
End/Ezüsthajó/Mahir/Defend Kft.-je, így nem kunszt, ámde csakugyan: ezeket megszerezni
anélkül, hogy tüntetők feketéllenének a Kossuth téren, ez már igenis kunszt, vérprofi kunszt.
Indonéziában, a Fülöp-szigeteken, Peruban nem tűrik az ilyesmit, de ők nincsenek beszarva.
Ez bizony igenis a magyar nép műve, a polgárok, a nemzet műve, mi tettük ezt, akiknek
imponál minden simli, minden szemérmetlen hazugság, minden lókötő, aki megússza, mert
eltünteti a tanúkat, miközben a közjóról szaval.

És ez még mindig semmi: a dolog olyan rosszul áll, hogy az ellenzéki pártok utánozni
próbálják az Orbánimázs Központot, ami persze hogy nem megy nekik, hisz az ilyesmi csak a
teljhatalom birtokában megy az embernek, a hatalom nélküli demokrata taktikája
szükségképpen másféle. De ezt nem érzik, talán mert maguk is efféle hatalomra vágynak, de
nem kaphatják meg, csak akkor, ha nem vágynak efféle hatalomra - haha! De ezt nem
képesek belátni, mert be vannak szarva.

A helyzet a következő:

ÖSSZEFOGOTT A FASI PASI*, A NACI MACI ÉS A JAPI** KAPI: ÉS NEM MARADT VELÜK
SZEMBEN MÁS, CSAK A KŐKORSZAKI SZAKI.

A berezelt, már chartázni is képtelen szoclib médiabagázs (amelynek - hah! - magam is

levelező tagja és védence vagyok, leider) most majd Csurkára osztja Torgyán avulóban lévő
szerepét (a másodlagos madárijesztő), mintha az ismert körúti tárca- és bohózatíró beszélne
hajnalonta a Vasárnapi Újság c. kriptohungarista rádiómagazinban, s mintha Csurka tette
volna csúffá az amúgy is szubergya m. demokráciát. A jövőbe vetítitek majd azt a gyalázatot,
amely rég megesett. Majd azt mondjátok: "ha Orbán V. netán koalíciót köt Cs. Istvánnal [amit
nem fog, mert minek, hisz már 3 éve együtt vannak], akkor veszélybe kerülhet a m. jogállam
[amely már rég kifújt], és bizonytalanná válhat hazánk belépése a..." Ezt fogjátok mondani,
mert be vagytok szarva. Óva fogtok inteni attól, amit már rég hagytatok megtörténni. Azt
fogjátok mondani, ennél még a nagykoalíció is jobb - holott az "ez", ami a m. plurális
demokrácia halálát is megéri, már itt van, él, győzedelmeskedik, ugrál és visít a fejetekben.

Nem mertétek észrevenni, hogy nektek már kampec: volt.

* 1995 Haraszti M.

** yuppie