Professional Documents
Culture Documents
Tartalom:
I. Bevezetı. A théraváda meditációi – samatha és vipassana………..2.old.
II.Samatha – a nyugalom kifejlesztése és elmerülés………………...3.old.
III. Vipassana – a bölcsesség kifejlesztése és a nirvána…………....10.old.
IV. A tudat megtisztításának folyamata…………………………….14.old.
V. A nirvána és stációi….…………………………………………..14.old.
VI. A megvilágosodott tudat jellemzıi……………………………..16.old.
2
A mentális nyugalom
Az elsı fokozathoz is négy fokozat visz el, amelybıl az elsı is olyan, amit egy normál
ember magától nem ér el, csak gyakorlással. Tehát amit a hétköznapi értelemben
„nyugodt vagyok”-nak nevezünk, az valójában nyugtalan állapot, szakadatlan
elmemozgás, csak olyan durva és éber-telen a figyelmünk magunkra, hogy nem vesszük
ezt észre. Amikor befelé kezdünk figyelni, megéljük a tudat nyugtalanságát, és egy
komoly, hosszú munka során el tudunk jutni a belsı mély nyugalom egyre mélyebb és
finomabb szintjeiig, s majdan a legvégsıig.
Ez az írás talán azt sugallja, hogy ez a „buddhista nyugalom elérése”. Vagy a „nyugalom
elérésének a szintjei a buddhizmus szerint.” Azt gondolom, ugyanazt éli meg bármely
kultúra embere ha meditál, csak a buddhista hagyomány az, amelyik nagyon pontosan
megfigyelte és szisztematizálva leírta, hogy ha az ember koncentrációs meditációt végez,
akkor milyen szinteken megy át. Véleményem szerint ugyanezen megy át más vallás,
spiritualitás gyakorlója is, bár másképp nevezi, vagy másképp osztja fel. Tekintsünk tehát
úgy erre, mint az ember koncentrációs fejlıdésére, melyet a buddhista (s ezt a témát
különösen a théraváda) emberek írták le pontosan. İk azok a Földön, akik erre
specializálódtak.
Mi a nyugalom, és a szintjei?
- Felszínes nyugalom – a test nyugalma. Kielégültem (éhség, kényelem, testi jólét,
szexvágy, stb. kielégítve), és békésen ülök, heverészek.
- Félnyugalom – relaxáció – hanyatt fekve vagy ülve, kellemes zene, füstölı, érzékeknek
minden kellemes, és ez ellazítja a testet. Hatha jóga, thai chi, stb., vagy egy jólesı, kiadós
testedzés utáni pihenés.
- Teljes nyugalom - maradéktalan nyugalom - >> test nyugalma + az elme, s a tudat
nyugalma is! (leállt gondolat, kép, érzelem)
Ez egy nehéz, sok és folyamatos gyakorlást igénylı feladat, amit csak mester, tanár
szupervíziója mellett lehet végigcsinálni.
Itt a befelé figyelı koncentrációs elmélyedés transzait vizsgáljuk meg, melyeknek egyik
legjobb (legrészletesebb, évszázadokon át személyes megfigyelésekkel, sok gyakorlón
validált, szisztematizált) leírását a buddhizmusban (ott is a théraváda ágban) dolgozták ki.
Valószínőleg egy keresztény imádkozóra ugyanúgy igaz, mint egy buddhista gyakorlóra
– addig, amíg elmennek benne (nem minden kultúra és spirituális gyakorlat megy végig
minden szinten).
A gyakorlás azzal kezdıdik, hogy kell egy meditációs tárgy, amire figyelni lehet. Buddha
40 féle tárgyat ad meg. Igazából szinte bármi lehet, de nem minden visz el mind a 8
jhánához, kategorizálva van, melyik meddig visz el, illetve melyik jhána eléréséhez mik a
megfelelı koncentrációs tárgyak.
A 8 közben két nagy stáció van: formákhoz és anyaghoz kötött, illetve ezeket meghaladó,
csak tudati jhánák.
Buddha mikor a jógiktól tanult, ezt tanulta és gyakorolta elıször: a 8 jhánát. Aztán rájött,
hogy ezek nagyon mélyen kielégítı, extatikus transzok, mely úgy tőnik, a
megvilágosodás. De végül is újra visszatér az elme, akkor is, ha évekig az ember ilyen
transzban van töretlenül. (Lásd a Samsara c. film elején a jógi a barlangban! – ı ezeket a
jhánákat gyakorolta)…
5
Tehát ezek a transzok Buddha szerint átmenetileg elnyomják a tudat mélyén lévı
szennyezıdéseket, de nem tisztítják ki ıket onnan, ezért elıbb-utóbb visszatér az egész
karma-tárház. Ezért nem tekintette végsı felébredésnek, hanem mást kezdett gyakorolni:
a vipassanát (akármilyen néven is hívják az eltérı buddhista kultúrákban – laghtong, zen,
dzogchen, vagy a tibeti jidam-jógák megidézés, majd üresség-természet figyelése
gyakorlata stb…)
Azóta a 8 jhánát nem szokták végig kigyakorolni, csak annyit belıle, hogy a vipassana
menjen. Van, ahol gyakorolják – ahol van rá lehetıség és igény – csak mivel gyakran 12
év folyamatos bentlakásos gyakorlás során valósítható meg, fıként a személyes mesterrel
rendelkezı, távoli kolostorok témája ez.
1.) Teljesen csendes és nyugodt környezet. Nem jó, ha zene szól, kellemes illat lengedez,
ha a lakásban mozognak, hangoskodnak, nem lehet csinálni az utcán. stb. Hol
gyakorolják ezt ma és ezer éveken át? Erdık barlangjaiban / csendes erdei kolostorokban.
Ma is ezekben és meditációs cellákban. Még az erdı is néha hangos nappal, ezért nehéz
gyakorolni – éjjel jó. Ezért inkább teljesen csendes, belsı tér a jó.
Tehát az elme teljesen a meditációs tárgyra összpontosít. Minden más kizáródik. Minden
érzékszerv kizáródik. Teljesen leköti a figyelmet a tárgy. Nincs plusz vágyódás vagy
elutasítás a meditációs tárgyra. Az embert az elvonultság öröme tölti el.
Értsük meg: ezek nem erkölcsi „ellenségek”, hanem a saját legfinomabb, legmagasabb,
lelkileg legkielégítıbb mély élményeink átélését nehezítı belsı történések, tények. Nincs
egy büntetı Isten, aki azt mondja: „Vágyakozni bőn! Kételkedni bőn! Ha vágyakozol,
tisztátlan lelkő, rossz ember vagy!”. Emberek vannak, akik ezt mondva játszmáznak
egymással egy odaképzelt Istenre hivatkozva, és áttolva rá a felelısséget – „nem én
mondom, hogy rossz vagy, hanem Isten”, és egy mitikus múltra és szent könyvekre, más
emberekre hivatkoznak. Vágyakozni nem bőn, se nem nem-bőn. Kívül esik a bőn/nem-
bőn kérdéskörén. A vágyakozás egy tény, egy emberi jelenség, egy lelki-fiziológiai tény,
történés. A megítélése az emberi játszma. Ami tény: van vágyakozó állapot és van
mélyen nyugodt vágymentes állapot, és annak elérésekor a vágyat el kell engedni. Az
ember szabadon dönt, hogy akar-e vágyódni vagy nem, mikor és mennyire. Amikor úgy
dönt igen, akkor vágyakozik, és így oké az univerzumnak. Amikor úgy dönt, szeretné a
tudat legfinomabb állapotait elérni, akkor elengedi a vágyait, s mögé megy, és ez is oké
az univerzumnak.
7
-Tehát az elme teljesen a meditációs tárgyra összpontosít. Minden más kizáródik. Minden
érzékszerv kizáródik. Teljesen leköti a figyelmet a tárgy. Nincs plusz vágyódás vagy
elutasítás a meditációs tárgyra.
Az elvonultság öröme áll be az emberbe.
-Boldogság és üdvözültség érzése. Boldogság=egy kívánt jó elérésébıl fakadó
elégedettség érzés, üdvözültség: mikor megvan, annak örülni, az átélés öröme.
(sivatagban víz hasonlat!)
-Gondolatok még megvannak, mind spontán, mind reflektálás – de ezek kizárólag a
meditációs tárgyra vonatkoznak.
Kezdıknél: egy pillanatig tart, majd elkalandozik, vissza a belépési fázisba. Haladóknál
ki tudják tartani: akkor lép be, amikor akar, és addig, amíg akar. Sok-sok gyakorlás.
Ami nincs:
-érzéki vágyak kikapcsoltak
-fáradtság, nyugtalanság, szenvedés, kétely megszőntek (átmenetileg)
Ha elért egy jhánát, ki kell lépni belıle és átgondolni, áttekinteni, értékelni. Utána
gyakorolhatja a következıt. Ezt „áttekintésnek” nevezik. Ekkor megfogalmazza a precíz
sajátosságait a jhánának, ami segít tudatosítani, megkülönböztetni, stabilizálni, s így majd
meghaladni – s továbblépni. Ez az áttekintés ugyanolyan fontos eleme a gyakorlás
elıremenetelének, mint maga a koncentráció.
Ami van:
1-Már teljesen egyhegyő elme
2-Boldogság és üdvözültség érzés (elégedettség és az átélés öröme)
8
Ami nincs:
-Nincs gondolat már – se reflektáló, se automatikus
Ezt még a durva szintnek tartják a meditálók. Durva, azaz elmebeli és testi öröm van
jelen, ami maszkolja a finomabb valóságot. Mikor a meditáló elengedi az ezekhez való
ragaszkodást, és ezek elcsitulnak, felfeslenek és eloszlanak a finom figyelem terében,
akkor jut túl a tudat, a megfigyelés, a mögöttes, további valóságrétegekbe: a 4. jhánába.
A semlegesség megvan az elsı 3 szinten is, csak olyan finom, hogy lemaszkolja a testi és
elmebéli szenvedés, majd öröm és a jólét finom belsı extázis élménye. Mikor az mind
elcsitul akkor, ami marad, az a semleges, éber tudat.
Ahogy a Hold az égen van nappal is, de alig látjuk haloványan nappal, s akkor látjuk
tisztán, mikor elcsitul a Nap fénye.
Ez az életünkben az elsı olyan helyzet, amikor azt mondhatjuk: éberségünk tiszta, teljes,
és maradéktalan.
„Tényleg éber vagyok.„ – persze ilyenkor nem mondjuk, mert nincsenek gondolatok, de
ez az helyzet.
Túl van bármely érzékszervi történésen, ingeren (látás, hallás, testérzés, szaglás, ízlelés) /
a testen (testérzések, test tudatossága) / az elmén (gondolatok – képek – érzelmek)
Pusztán tudati tudatosság, extrémül kifinomodott tudatosság. Anyagon és formákon túli
belsı transz.
9
Igazából nem tudjuk mi a 7.jhána nem lehet elképzelni vagy hasonlítani más
élményünkhöz, ha még nem volt. Amit nem ismerünk, arról nincs fogalmunk és
élményünk. Ezért ha egy nevet adunk neki, akkor maximum annyi történik, hogy a szóról
eszünkbe jutó más élményeink jutnak eszünkbe, és azt mondjuk „aha, ilyen lehet ez”,
miközben nem az.
Az ilyen leírás után fennáll az a veszély, hogy kipróbálod a 8 jhánát, vajon hogy megy.
Tapasztalsz valamit, és rákened, hogy ez már az x-edik jhána. Ekkor nyugtázod, hogy
hiszen ez megy, akkor ezen már túl is vagyok. Nagy önbecsapásokba lehet bonyolódni,
amivel elvágjuk magunk elıtt az utat („ha megy, kész is vagyok vele, nem kell ezt
gyakorolni”). Megfigyeltem, hogy kezdı meditálók néha azt sem veszik észre, hogy
csendben gondolatok mennek a fejükben, a háttérben. Ekkor azt hiszik, elérték a
gondolattalanság állapotát. Pl. egy ilyen ember azt mondhatja: „hm, a határtalan tudat
leírás pont rám illik!” – 6.jhána. Aztán megkérem: figyeld meg, nincs-e olyan halk,
finom, gondolkodás, ha jól odahallgatsz a fejedben?” – „ja, de tényleg, csak nem vettem
észre…” Nem vette észre, mert a figyelme nem volt elég finom, s rá kellett irányítani. Az
elsı jhána elsı alszintjéig sem jutott. Kiderül, hogy teljesen normális ember.
10
A Dalai Láma elmondta, hogy a kolostorában gyakorló szerzetesek, egy év alatt jutnak el
a 2 jhánáig átlagosan. S ezek a szerzetesek egész évben ott élnek, és minden nap ezt
gyakorolják!
Az elsı 10 napos vipassana kurzusokon (10 nap bentlakás, napi 10 óra gyakorlás, teljes
beszédmentes csend tartása 10 napig) az elsı jhána elérése elıtti bevezetéséig szoktak
jutni az emberek, az „elıkészítı”, és „elért” szintekig. A második és további 10 naposon
szokták elérni az elsı jhánába bevezetı fixálódott figyelmet, és a 20 napos kurzuson
(feltétele 5db 10 napos elvégzése és 2 év megszakításmentes otthoni gyakorlás, napi 2x1
óra) szokták elérni az 1.jhánát stabilan. Ez az átlagtempó. Tehát habár intellektuálisan
percek alatt átolvassuk és „megértjük” a jhánákat, az igazi megértés, azaz a
megtapasztalás és átélés hosszú munka. Lehetséges, elérhetı, sokak által elért,
kidolgozott munka. Keletiek és nyugatiak egyaránt, ne feledjük: az ember Egy.
Példa:
Figyelem a testérzéseimet. Figyelem a gondolatokat. Figyelem a felbukkanó hangokat a
térben, stb. Közben egy hangot hallok odakintrıl. A felbukkanó hangról az elmém
önkéntelenül asszociál egy gondolatot, képet. „Egy busz…” – megnevezem. Egy busz és
az utca részlete suhan át a képzeletemen. Nem akartam akaratlagosan ezt odaképzelni,
hanem magától megtörtént. Ha nem figyelnék most befelé a meditációban, hanem
beszélgetnék telefonon, valószinő észre sem vettem volna talán se azt, hogy hallottam a
buszt, sem azt hogy az elmém reagált rá gondolatokkal és képekkel. A belsı történés
teljesen öntudatlanul zajlik, mintha tudatilag elaludtunk volna.
Ha a buszt hallom, akkor nem a hangot hallom önmagában, nem úgy, ahogyan az van,
hanem odagondolom és képzelem a buszt azonnal, és úgy áll össze, hogy „a buszt
hallottam elmenni az utcán. De ezen túl lehet lépni, s el lehet jutni a megfigyelés és
élmény oly fokú tisztaságára, hogy a jelenségeket önmagukban észleljük. Ez a kapu a
valóság látásához. Amíg magunkon át látjuk, nem látjuk a valóságot, csak elmélkedünk,
filozofálunk róla, azt mondjuk: “igen, éntelen, mulandó”, de az élményünk más. Itt a
11
vipassana során élmény szintre visszük a bölcsességet. Elsı tehát, hogy olyannyira
letisztuljon és elcsendesedjen az elme, és olyannyira éberré, figyelmessé és kifinomultan
érzékennyé váljék a figyelmünk, hogy önmagában és teljesen észleljük a felbukkanó
eseményeket az az öt érzékszerv birodalmában, majd az elmében és annak mélyén.
Amikor ezt élıben látom, hogy „hopp, ez egy hang, ez egy gondolat, ez egy kép”, ami
„így keletkezett egymás után, egymásból fakadóan”, akkor vagyok a vipassana meditáció
állapotában. Innen indul igazán.
Ekkor, ha hangot hallok, nem csatolom már hozzá a busz képét, hanem a hangot
önmagában hallom. Egy „brrmm” van jelen a tudatban, és kész. Ekkor hallom
önmagában a hangot. Nagyon finom megfigyelés ez. Sok gyakorlást igényel.
Gyakran elıször nem vesszük észre, hogy van gondolat és kép a fejünkben, és érzés a
testünkben. Egy átlagember, ha megkérdezem: “és mit érzel?” – azt mondja “semmit”,
vagy azt mondja, amit hisz, hogy érez, nem azt, amit érez a teste, mert nem figyel a
testérzésére. Itt is a kitartó gyakorlás során beálló, fokozatos, progresszív figyelmi
kifinomodásról van szó, ami garantáltan megtörténik mindenkinél, ha végzi. Amíg nem
vagyunk tudatában pontosan az érzéseinknek a testünkben, addig nincs szó
személyiségfejlıdésrıl és megvilágosodásról. Ez mind a terápiához, mind a
bölcsességmeditációhoz belépı, kulcs.
Az egyik fajta vipassana technika során kifejezetten, mint fı meditációs fókusz csak egy
jelenségre figyelünk: a testérzésekre. Eleinte érzünk valamit és reagálunk rá. Fáj a láb az
üléskor és idegeskedünk miatta. Viszonyulunk hozzá. Ekkor nem önmagában látjuk a
testérzést, hanem 1.megnevezzük (fáj), 2.reagálunk rá (múlj már el!). Amikor megszőnik
ez elmúlás-kívánás, és a megnevezés, akkor észlelhetjük önmagában, közvetlenül azt,
ami ott van: az érzést önmagában.
Tehát a vipassana során – legyen az ilyen, vagy olyan iskola, technika - kiválasztjuk egy
(vagy több) a tudatunkban megtapasztalható jelenségét a valóságnak, és azt figyeljük
addig, amíg azt tisztán, önmagában észleljük. Ez után történhet meg, hogy felismerjük az
érzések, és egyéb megfigyelt jelenségek végsı természetét: anicca – anatta – dukkha.
Múlandó – éntelen és mag nélküli – szenvedést okozó. Ez egy nagyon mély, finom
felismerés, amely meditációs megfigyelési tapasztalatok felhalmozódása, és végül
elvonulásban végzett, kitartott, szünetmentes (általában több hetes, vagy hónapos)
meditáció során történı tudati áttörés eredménye.
12
Éberség = figyelni és tudatában lenni annak, ami van, pillanatról pillanatra, tisztán, úgy,
ahogy van.
Az ilyen szemlélıdés vége az, hogy még ezen a legfinomabb valóságon is túljut a
szemlélıdés, és egy ponton áttör, és túljut elmén és testen, s ekkor beáll a Nirvána
megtapasztalása, mely amilyen hangzatosan nagynak tőnik, annyira egyszerő. Annyira
egyszerő, és itt-és-most. Maga az üresség, a tudat, amiben mindez a felbukkanás és
eltőnés történik, az tudatosodik.
Miért?
13
Erre jött rá Buddha, ezért ment tovább a samatha gyakorlása után, s alakította ki a
vipassanát.
Van olyan vipassana mester, aki a légzés figyelést, mint samatha-t, azaz a vipassanát
elıkészítı technikát alkalmazza, hogy a tudatot koncentrálttá, s így nyugodttá, és
kifinomodottan éberré tegye. Ilyen a Goenka-féle vipassana, ami ezután átkapcsol a
testérzések figyelésére, mint a vipassana tárgyára.
Van olyan burmai mester (pl. Webu Sayadaw, ı már meghalt), aki csak az anapánát
végezte, s azt használta vipassanának is, azaz csak a légzés figyelésével jutott el a
Nirvánáig.
Más mester, Mahasi Sayadaw a légzést vipassana elemként használja, de csak mint egy
elemet, egy figyelem horgonyt, amit egy idı után el is lehet engedni, és minden egyéb
jelenségre is figyelni, ami a tudatban észlelhetı (5 érzékszerv ingerei és az elme három
része).
Nedves – sok samatha és utána vipassana. Hagyományos szerzetesrendben: sok év, pl.
12 samatha, utána vipassana. Pl. Ayukusala szerzetesek Sri Lankán.
Száraz – nincs külön samatha, rögtön vipassana. Pl. Mahasi Sayadaw, Sayadaw U pandita
Félnedves – 1/3 samatha, 2/3 vipassana. Pl. Goenka-féle vipassana.
Az egyik, hogy legyen egy áttörésünk, amikor a végsı valóságot, a nirvánát, a tiszta
tudatot megtapasztaljuk.
A másik, hogy ez a tapasztalat stabilizálódjon. Az egyszeri élmény átélése könnyebben
“megoldható”, csak sokat kell gyakorolni a tanítók útmutatásai alapján. A második cél,
hogyez maradéktalanul stabilizálódjon, az azt igényli, hogy kitisztítsuk a tudatunkból az
összes karmát, vágyat, elutasítást, amelyek az átmeneti megvilágosodás-élmény után
visszavarázsolják szemünk elé az elménket. Ahogy korábban a karma témakörénél
kifejtettük, ezek a tudatalattinkban rejlı hajlandóságok, szamszkárák, karmák és ezeknek
a tanulás során összetapadt együttjárásai (kondicionáltságok), a rögzült tudati szokások
vagy karakterfixációk, tudati beidegzıdések. A valóságszemlélı bölcsességmeditáció
automatikus velejárója, hogy ezek feljönnek a felszínre és erejüket vesztik, elpárolognak,
kitisztulnak, ellobbannak.
A tudat törvénye az, hogy akkor jön fel a tudatalattiból egy dolog, és akkor tisztul ki, ha
A tudat tisztulásának törvénye sematikusan tehát ez: tudatában lenni (éberség), nem
reagálni (semlegesség), átszemlélni, hagyni elülni, így erejét veszti – ismételt átszemlélés
– és kitisztul.
15
V. A nirvána és stációi
Mi a nirvána?
A nirvána stációi
1.Folyamba-lépett - sotapanna
2.Egyszer-visszatérı – sakadagámi
Ami kiold, de nem tisztul ki még véglegesen: vágyódás az érzéki kielégülésekre / testi és
tudati elutasítások, ellenszenvek (nem tetszés, düh, félelem, stb.) Egyszer még visszatér
az emberi létbe, hisz az említett hajlandóságok még habár gyengülten is, de fennállnak.
A tiszta tudat, a nirvána már most itt van mindannyiunkban, csak nem vesszük észre,
mert túl egyszerő.
17
3. Metta – szeretı jóság / univerzális szeretet. A metta az, amit Európában feltétel
nélküli szeretetnek hívunk. Ez akkor a megvilágosodott tudat jellemzıje, ha mindenki
felé tudjuk érezni, nem csak a saját gyerekünk, vagy szerelmünk iránt.