Welcome to Scribd, the world's digital library. Read, publish, and share books and documents. See more
Download
Standard view
Full view
of .
Look up keyword
Like this
5Activity
0 of .
Results for:
No results containing your search query
P. 1
A Maláji Tigris

A Maláji Tigris

Ratings: (0)|Views: 206 |Likes:
Published by MuciBuci88

More info:

Published by: MuciBuci88 on Apr 21, 2010
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

09/11/2011

pdf

text

original

 
EMILIO SALGARI
Sandokan
A Maláj TigrisElső részELSŐ FEJEZET
Az Ifjú India szirtre fut – Fedélzetmester úr, hol vagyunk? – A maláj szigetvilág kellős közepén, kedves Kammamuri barátom. – Mikor jutunk már el rendeltetési helyünkre? – Unatkozol tán, te kópé? – Ugyan dehogy, csak épp sürgős a dolgom, és úgy érzem, az Ifjú Indianagyon lassan halad.Bill fedélzetmester, a több mint öt láb magas, tőrőlmetszett amerikaitengerész sanda szemmel mérte végig útitársát. A kérdezősködő huszonöt évkörüli, szálas termetű, szép indus volt. Előkelő, finom vonásai megfeszültek atürelmetlenségtől, fülbevalói meg-megcsillantak, arany nyakláncai kecsesívben csüngtek meztelen, domború mellkasára. – Ezer dörgő ágyúcső! – fortyant fel méltatlankodva az amerikai. – Méghogy az Ifjú India lassan halad?! Ez már sértés, mahratta komám! – Aki siet, Bill mester, annak egyóránként tizenöt csomóval száguldócirkáló is cammog. – Ördögbe is, mire való ez a nagy sietség? – érdeklődött afedélzetmester, és dühösen vakargatta a tarkóját. – Hohó, te selyma, táncsak nem valami nagy örökség pottyan az öledbe? – Szó sincs örökségről! Hej, ha tudná… – No, mondd csak, fiacskám. – Nem hallok semmit emerről. – Értem, süket vagy erre a füledre. Lám csak! Ki tudja, micsoda titoklappang itt!… Az a leány is, akit kísérsz… Lám csak!… – Ugyan már! Mondja, fedélzetmester úr, mikor érkezünk meg? – Hová? – Sarawakba. – Ember tervez, Isten végez, fiam. Ránk törhet, mondjuk, egy tájfun, éselsüllyeszthet a tenger feneketlen fenekére. – Aztán még? – Aztán még nekünk eshetnek a kalózok is, és pokolba küldhetnek
Create PDFfiles without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)
 
mindnyájunkat. Kétrőfnyi kötelet vetnek ránk nyakravalóul, vagy egy krissztböknek a bordáink közé. – Micsoda?! – kiáltott fel az Indus, és az arca megrándult, – Errefelékalózok járnak? – Akárcsak a fojtogató gyilkosok a te szülőföldeden. – Nem tréfál? – Nézz csak az ormányárboc irányába. Mit látsz ott? – Egy szigetet. – No, az a sziget hírhedt kalózfészek. – Hogy hívják? – Mompracem. Kilel a hideg, ha csak eszembe jut. – De miért? Mi van ott? – Egy tigris, barátocskám, aki már vérbe borította az egész malájszigetvilág lengerét. – Egy tigris? – Persze. Úgy hívják: a Maláj Tigris. Amúgy ember formájú, dekegyetlenebb még a dzsungel tigriseinél is. Ha ránk talál, lemészároltat mindegy szálig. – S az angolok nem verik szét a hordáját? – kérdezte döbbenten az Indus. – Mompracem vérszomjas tigriseit elpusztítani nagyon nehéz – válaszolt atengerész. – Néhány éve, 1852-ben az angolok hatalmas hajórajjalmegostromolták a szigetet, elfoglalták, és foglyul ejtették a félelmetes Tigrist.Ám még meg sem érkeztek Labuanba, a kalózvezér, senki se tudja, hogyan,megszökött. – S visszatért Mompracembe? – Két évig színét sem látták. Aztán 1854 elején újra megjelent alegszörnyűbb fajtájú maláj és dajak kalózok új bandája élén. Felkoncolták aszigeten állomásozó néhány angolt, visszatelepültek, és újra kezdtékvérengző portyáikat.Abban a pillanatban süvítő füttyögéssel friss széllökés vágott végig az IfjúIndia fedélzetén, és súlya alatt megnyikordult a három árboc. – Hohó! – kapta fel élénken a fejét Bill mester. – Nemsokára áll a bál,táncolunk ám, de cudarul. – Úgy véli, fedélzetmester úr? – Látod-e amott azt a tarjagos fekete felhőt? Olyan színű a pereme, akár az olvasztott sárgaréz. No, hát az nem sok nyugalommal kecsegtet. – Veszélyben forgunk talán? – Az Ifjú India, fiacskám, szilárd jószág, nevetve dacol a tenger csapásaival. No de most rajta, vár az árbocszolgálat: igencsak hánykolódnaka hullámok.Bill mester nem tévedett. A maláj szigetvilág tengere, amely addig olyantisztán csillogott, akár az ablaküveg, akkor már ráncokat vetett, ésólomszürke színezetet öltött, ami semmi jót nem ígér.Keletről, Borneó roppant szigete (elől felhő kerekedett szurokfeketén,cafrangos szegélye vérvörösen izzott, lassanként árnyat vetett anyugvófélben levő napra. A levegőben gigászi albatroszok csapongtakzaklatottan, olykor szinte súrolták a habok taréját, majd rekedt riogassál újra
Create PDFfiles without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)
 
fölszárnyaltak.Az első széllökést furcsa csendesség követte, balsejtelemmel töltötte elvalamennyiük lelkét, majd keleten földübörgött a menny. – Hagyják el a fedélzetet! – kiáltott MacClintock kapitány az utasokra.Vonakodva bár, de valamennyien engedelmeskedtek, leereszkedtek ahajóorr és a tat négyszögű lejárati nyílásain. Egyvalaki azonban fennmaradt afedélzeten, méghozzá az indus Kammamuri. – Hé, menj le! – förmedt rá a kapitány. – Kapitány úr– kérdezte az indus, és rendíthetetlenül előrelépett –,veszélyben forgunk? – Majd megtudod, ha elült a vihar. – Feltétlenül partra kell szállnom Sarawakban kapitány úr. – Ha nem süllyedünk el, partra szállsz. – De én nem akarok elsüllyedni, értse meg. Sarawakban vár rám valaki,akit nekem… – Hé, Bill mester, vigye el innét azt a fickót! Most nincs vesztegetni valóidőnk. Az indust elhurcolták, és lehajították a hajóorr lejáróján.Idejében. A szél már förgeteges erővel fújt kelet felől, s ezer hangonbömbölt és süvített a hajófelszerelés közt. A fekete felhő gigászi méretűvénövekedett, csaknem teljes egészében befödte az égboltot. Bensejébenszakadatlan mennydörgéssel, eszeveszetten száguldott napkeletrőlnapnyugat felé.Az Ifjú India nevű pompás háromárbocos még vígan viselte tizenöt éveterhét. Könnyű, de szilárd szerkezete, valóban hatalmas vitorlázata, szirtekkeldacoló törzse azoknak a vesztegzárat áttörő hajóknak egyikére emlékeztetett,amelyek oly fontos, mondhatni, legendás szerepet játszottak az amerikaiháborúban.1856. augusztus 26-án kelt útra Calcuttából, vasvágányokat szállítottSarawakba; fedélzetén tizennégy tengerész, két tiszt és hat utas tartózkodott.Gyorsaságának és a jó széljárásnak köszönhetően alig tizenhárom napmúltán máris a maláj szigetvilág vizein vitorlázott, jelenleg épp a rettegettMompracem sziget látókörében, ettől a kalózfészektől igencsak óvakodniakellett.Este nyolc órára a sötétség szinte átláthatatlanná sűrűsödött. A nap eltűnta páratömegek közt, a szél pedig továbbra is vérfagyasztó vijjogással éssivítozással bömbölt.A tenger szilaj haraggal hánykolódott. Amerre csak ellátott a szem, óriásihullámhegyek emelkedtek irtózatos gyorsasággal, habtaréjuk tajtéksörénytőltüskéllett, mintegy varázsütésre tornyosultak fel a magasba,összeöklelődztek, majd sistergő csattanással aláhulltak, dühödten zúzódtakszéjjel Mompracem szigetén, amely baljóslatú, sötét tömbként meredt azéjsötétben.Az Ifjú India oldalra dőlve siklott. Hol átvágott a robogva gördülőhullámhalmok csúcsán, s ilyenkor árbocvégei a fellegek ködösen füstölgőpamatait hasogatták, hol meg belezuhant a hullámvölgyek szakadékaiba,ahonnan aztán csak kínkeservvel bírt fölvergődni.A szélborzolta hajú, mezítlábas tengerészek buzgón végezték
Create PDFfiles without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Activity (5)

You've already reviewed this. Edit your review.
1 thousand reads
1 hundred reads
Mátyás Holló liked this
driad_ema liked this
Dóra Kiss liked this

You're Reading a Free Preview

Download
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->