Welcome to Scribd, the world's digital library. Read, publish, and share books and documents. See more
Download
Standard view
Full view
of .
Look up keyword or section
Like this
3Activity
0 of .
Results for:
No results containing your search query
P. 1
Szeszélyes széljárás

Szeszélyes széljárás

Ratings: (0)|Views: 98 |Likes:
Published by MuciBuci88

More info:

Published by: MuciBuci88 on Apr 21, 2010
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as RTF, PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

08/21/2014

pdf

text

original

 
NNCL869-416v2.0
Cyril Abraham
AZ ONEDIN CSALÁD
Szeszélyes széljárás
1. fejezetAz
 Anne Onedin
kifulladtan ringott a bilbaói kikötőgát mellett,vas teste remegett, amint a nyers érc a hajófenékbe ömlött. Ahíd korlátjára támaszkodó Baines nézte, amint James partraszáll, és átkozta magában a napot, amikor Onedinmegrendelte a gőzhajót. Baines gyűlölte ezt a hajót. Gyűlöltea hajtómű zajos dohogását, a gőz vad sziszegését, a zsír megaz olaj átható bűzét. De a legjobban a gomol
ygó, fekete füstötutálta, amely ragacsos rétegben borított mindent, és úgy csapott le az emberre,mint a Hadész forró lehelete.
Odafordult, amikor Albert jt elő a kanházl, mintvalami alvilági kísértet. Könyékig feltűrt ujjú inge mocskosvolt, art izzadság és kormos zsír bototta. Megtörölte aket valami piszkos ronggyal, meglátta Bainest, vimanintett neki, és derűsen a híd felé indult.Dél-Spanyolorsgban hőhullám tombolt, a haföfullasztó, vörös porfelhő borult, amelytől a nap izzó sugarai apokol vöröslő lángnyelveinek tetszettek.– Jó reggelt, kapitány – mondta derűsen Albert, mihelyt afeje fölbukkant lentről. Föllépett a hídra, a zsebéből viharvertszivart kotort elő, a szájába dugta, és ő is a korlátratámaszkodott. James távolodó
alakjára mutatott. – Amint látom, agazdánk ismét partra szállt.
– A hajó dolgában – morogta szűkszavúan Baines.
Albert végigtapogatta a zsebeit, megtalálta összelapított gyufásdobozát,rágyújtott. – Anne halála nagyon megviselte – próbált beszédbe elegyedni Bainesszel.Baines kiköpte a szájából a dohányt. Albert ismét próbálkozott. – Olyanok voltak, mint két borsószem egy hüvelyben. Nem láttam mégembert, akit ennyire megviselt volna egy szeretett személy halála. – Közel álltak egymáshoz – hagyta rá Baines. – Nagyon közel.
– Kár, hogy Anne csak egy lányt hagyott neki. A fiú gyerek
 
célt adna az életének, – Albert szeme előtt az immár ötéveskis William képe villant föl. Igen, a fiú gyerek célt és értelmetad az életnek.
Baines úgy érezte, megsértették a gazd
ája iránti föltétlen hűségét.– Szerintem Mr. Onedin tudja, merre tart – morogta, és amegrágott dohányt a jó hat méter mélyben lévő kikötőgátraköpte.
Albert sóhajtott. Minden társalgási kísérlete kudarcba fulladt. James azegész úton komor és hallgatag v
olt, a kabinjában étkezett, ha kijött afedélzetre, csak tét gondolatokba mélyedve, nyugtalanul járkált föl-alá. Baines is fura módon sértődötten viselkedett,kivált ahhoz képest, hogy milyen jól jövedelmező pozíciójavolt. Albert így aztán többnyire ke
d
venc pházábantartózkodott, ahol legalább Mr. Longbothammel, a főgépésszelbeszélgethetett. Longbotham Lancashire-ben született és nőttföl. A nyakigláb, esetlen fickó Bolton pamutgyáraiban tanultaki a mesterséget, onnan indult a liverpooli kikötőbe mu
nkátkeresni.Bainesnek friss téma jutott az eszébe. – A hajó úgy fog dülöngélni, mint a kólikás disznó – jósolta. – Jobb rakomány nem is kell – mondta Albert. – Legalább komolyterhelésnek tesszük ki a hajót. Idefelé sima utunk volt, egyetlen eg
yszersem folyamodtunk a vitork setségéhez, a hajtóművekolajozottan működtek, az új kormánygép minden várakozástfölülmúlt. De visszafelé igazán próbára fogjuk tenni a hajót. –Albert elhallgatott, mert Baines elengedte a korlátot, és olyandühödten
 bámult rá, mint aki immár megelégelte a sértéseket. – Szecskavágó! – morogta. – Vacak szecskavágó! – És fenségesen elvonulta híd alatt meghúzódó kabinjába.Albert rezignáltán nézett utána. Úgy látszik, visszafelé sem igen számíthatkellemes beszélgetésekre.*
Amint leért a kikötőmólóról, James megállt, és visszanézetta hajóra. Hiába tiltakozott Albert, a hajót három kurta árboccalis fölszerelték, s ezek mindegyikén ott volt az alsó vitorla, aderékvitorla meg a fősudárvitorla. Egyenes orrával és hátsófedélzetével az egész hajó ronda volt, mint a bűn. A közepénmeredező, nyúlánk kék-fehér kéménytől ráadásul otrombán
 
zsúfoltnak látszott, mint valami úszó raktárépület, amelyengyárkémény éktelenkedik. Ugyanakkor az egészből valaminyers erő surzott, oly
a
n elemi erő, amelyet az ember amaga szolgálatára kényszerített, mint valami modern, tűzbőlés vasból kovácsolt szalamandrát.
James odaintette az egyik várakozó kocsit, amelynek bakján félig alvókocsis nógatta a félholt gebét. Tört spanyolsággal elmagyarázta, hogy Señor Perez, a helybeli tengerhasi ügynök irodájához akar eljutni, aznelterpeszkedett az ülésen, és hallgatásba merült.A ló fáradtan feszült neki a hámnak, óvatosan rakosgatta egymás elégacsos lábait, mint aki biztos pontot keres a bizon
ytalan világban. Jameskoncentrálni próbált, de a lt lig sem megesztettfájdalma most is rátört, ahogyan nyugtalan álmaiban, amikorlborult az idő, és ő ist hallani lte Anne hangnakfátyolos visszhangját, és a szeme sarkából libbenni látta a
z
t abarna szoknyát. Ilyenkor nem forgott az agya, s a jelen időcsupán arra szolgált, hogy munkával töltse ki, a jövő megcsupán egymás után leküzdendő lépcsőfokozatnak látszott.A nap Midász-érintésétől a folyó arannyá változott, és afer falakról visszasurzó gben kanyarkeskenyutcskon szinte izzott a leveis. A kocsi työgött amacskakövön, végül megállt egy rikító kékre festetttéglaépület előtt.Odabenn hűvös volt, enyhe szellő játszott acsipkefüggönyökkel, melyek tánca hullámmin
t vetett azalacsony mennyezetre.Señor Perez petyhüdt és nyirkos kézfogással üdvözölte Jamest, hozzáelmotyogta a semmit sem jelentő
spanyol udvariassági formulát: "azén házam az ön háza", majd helyet kínált neki egy tehénbőrrelbevont karszékben, miközb
en az egyik embere már hozta is a citromosszódavízzel teli kancsót.
 James élvezettel kortyolta a italt, és rta, hogySeñor Perez előálljon a mondandójával. Szívből utálta azt aspanyol szokást, hogy mindig csak az üres udvariaskodás utántértek a tárgyra, de már megtanulta, hogy a közbeszólássalcsak tovább nyújtja az udvariaskodást. Ezért csupán fél füllelhallgatta az ügynök szavait az időjárásl, a tersről, acselédek pimaszságáról, Spanyolország szegénységéről Angliagazdagságához képest,
meg arl, hogy amennyiben Señor Onedinkegyes lenne az ő
klienseihez, akik oly szegények, mint a

Activity (3)

You've already reviewed this. Edit your review.
1 thousand reads
1 hundred reads
noemy_015 liked this

You're Reading a Free Preview

Download
scribd
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->