Professional Documents
Culture Documents
* * *
Fordította
KISHÁZI ANNA
ISBN 963 85118 2 6
ISSN 1217-3843
Hungarian edition by
© Arkánum Szellemi Iskola Kiadó & Szukits Könyvkiadó
1994
Felelõs kiadó: Persõtzi Mihály – Szukits László
Szerkesztõ: Bistey Zsuzsa
Kontrollszerkesztõ: Hunyadi Csaba
Paul Brunton: Az Önvaló Bölcsessége 3
Tartalom
Az Önvaló Bölcsessége 1
Tartalom 4
Elõszó 6
A mentalizmus értelme 13
A világ relativitása 22
Lehetnek a dolgok gondolatok? 34
Az univerzum születése 41
A karmikus hatások 49
Az individuális egyének születése 56
Az álom vizsgálata 68
Az álom és az ébrenlét összehasonlítása 77
Az idõ és tér magasabb dimenziói 84
Az alvás metafizikája 98
A tudatosból a tudatalattiba 103
Az intuíció és az inspiráció forrása 112
A tudat negyedik állapota 116
Az „Én” titka 122
A tudat csodája 129
A rejtett megfigyelõ 138
A halál skorpiója 148
A szellemvilágban 153
A változás mozgószínpada 167
Az újjászületés 179
A halhatatlan Önvaló 187
Az önzés rejtett oldala 198
A gonoszság és a szenvedés árnyai 209
A jó diadala 218
Az ember szabadsága és végzete 226
A Kegyelem csodája 236
A háború és a világ 247
A társadalmi krízis 256
Az egyéni krízis 274
A Világ Elme 290
A vallásos hódolat filozófiai értékelése 298
Isten az Univerzumban 312
A Mindentudó 320
A valóság feltárása 329
Paul Brunton: Az Önvaló Bölcsessége 5
Elõszó
A mentalizmus értelme
A világ relativitása
Az univerzum születése
A karmikus hatások
Az álom vizsgálata
Az alvás metafizikája
A tudatosból a tudatalattiba
Az „Én” titka
A tudat csodája
A rejtett megfigyelõ
A halál skorpiója
A szellemvilágban
A változás mozgószínpada
Az újjászületés
A halhatatlan Önvaló
A jó diadala
Életünk egy része már elment, talán harmada, talán fele vagy
háromnegyede. Fel tudunk mutatni valamilyen haladást belsõ
fejlõdésünkben ezen idõszak alatt? Legalább most tegyünk
meg, amit tehetünk még a hátralévõ idõben, hogy késõbb
visszatekintve felfedezhessük benne az állandó értéket, amit
magunk csikartunk ki a vasmarkú Idõtõl.
Paul Brunton: Az Önvaló Bölcsessége 226
A Kegyelem csodája
A háború és a világ
A társadalmi krízis
Az egyéni krízis
A Világ Elme
Isten az Univerzumban
A Mindentudó
A valóság feltárása
A negyedik evangélium
A rejtélyes üresség
A valódi világ
Az intuíció
1. Meditáció a Napról
A magasabb gyakorlatok kurzusa rendszerint egy elõkészítõ
gyakorlattal kezdõdik, amely ugyanakkor olyan jellegû, hogy
más gyakorlatokkal együtt is végezhetõ még a
legelõrehaladottabb fokozaton is. Különösen kezdõknek
ajánlatos, mivel egyrészt segíti az egocentrikus magatartás
feladását, másrészt pedig elõsegíti a Kegyelem megszerzését.
A gyakorlat nagyon egyszerû, de azok, akik egyszerûségénél
fogva alábecsülik értékét, nagyon tévednek. Valójában nem
más, mint egy alázatos könyörgés és áhítatos köszöntés azon
felsõbbrendû erõ felé, amely az univerzumban öltött testet.
Elméletileg annak a felismerése, hogy az ember a Természettel
alapvetõen azonos, elszakíthatatlan kapcsolatban áll a
kozmosszal, élete a közös élet része. Gyakorlatilag ez a
Természettel való kapcsolatteremtés annak legjelentõsebb,
legszimbolikusabb és legnagyobb pontján, a Napon keresztül.
Mivel a fény, ha valódi forrásáig követjük, nem más, mint
Isten, a Világ Elme által sugárzott elsõdleges energia,
következésképpen az ún. anyag elsõ megjelenési formája.
A tanulónak ehhez a gyakorlathoz idõben kell felkelnie,
hogy megfigyelhesse, hogyan alakul át az ég az éj
sötétségébõl. Régi idõkben Keleten és Egyiptomban a
Paul Brunton: Az Önvaló Bölcsessége 399
2. Meditáció a múltról
Ebben a gyakorlatban a tanuló különleges útra indul el: azt
az embert kell meglátogatnia, aki volt, és azokat az
eseményeket tapasztalni, amelyek már megtörténtek.
Közvetlenül elalvás elõtt, este kell gyakorolni. Ha valamilyen
okból ez nem lenne lehetséges, helyette reggel is végezhetõ,
közvetlenül felébredés után, bár akkor e gyakorlat lehetõségei
és eredményessége lényegesen kisebbek. Lefekvés után,
kinyújtott lábbal fekve a tanulónak a tudatát a múltra kell
irányítania. Újra áttekinti így a nap legfontosabb eseményeit,
kezdve ettõl a pillanattól és visszafelé haladva lassan egyik
eseménytõl, érzéstõl a másikig, egészen addig a pillanatig,
amikor aznap felébredt. De még itt sem kell megállnia,
próbálja visszaidézni az elõzõ éjszakai álmát, ha álmodott
egyáltalán. Ezt a visszafelé vezetõ nyomon követést az elõzõ
estéig kell folytatni, amikor hasonlóan szintén alváshoz
készülõdött. Ha reggel végzi a gyakorlatot, ugyanezt a
visszafelé vezetõ utat kell követnie az elõzõ reggelig. Fontos,
hogy minden más képzetet kitöröljünk, amelyek
megsemmisítenék a koncentráció hatékonyságát. Ezt
megkönnyíti, ha csak olyan eseményeken meditálunk, amelyek
élénken élnek az emlékezetünkben. Az embernek legnagyobb
mértékig ki kell használnia az elme képzeletalkotó képességét.
Nem szükséges, hogy minden eseményt újra átéljen, ami az
elmúlt 24 óra alatt történt. Elég, ha néhány kiemelkedõbb
eseményt idéz föl, amelyek mind személyes vonatkozás, mind
pedig filozófiai szempontból jelentõsebbeknek látszanak.
Ami fontos, az az, hogy úgy kell látnia testét cselekedeteivel
együtt, mintha az másé lenne. Látnia kell, amint dolgozik,
mozog, beszélget, szenved vagy örül, úgy, mint ami tõle
különáll, ahogy más személyeket lát a nap folyamán.
Paul Brunton: Az Önvaló Bölcsessége 404
3. Meditáció a jövõrõl
A közvetlen elalvás elõtti pillanatok minden ember számára
fontosak, mivel látens erõket tartalmaznak, amelyek hatásos
módon képesek átalakítani szellemi, erkölcsi és fizikai létét.
Ha helyesen alkalmazza õket, fokozatosan jobbra alakíthatja
mind külsõ környezetét, mind belsõ karakterét. A keresõ
Paul Brunton: Az Önvaló Bölcsessége 407
5. Meditáció az álomról
Amikor az ébrenlét megszûnik, a tudat átalakulása
jelentkezik: ez vagy álomban mutatkozik meg, vagy az álom
nélküli alvás teljes öntudatlanságában. Rendszerint az ember
gyenge gondolatáram vagy szabálytalan képzeletalkotás
közepette alszik el, amelyek ezek után is természetesen
rendszerint torz és groteszk formában tovább folytatódhatnak.
E torz tapasztalat emlékezete, egy korábbi ébrenléti tapasztalat
szuggesztív emléke és az alvás elõtti gondolatok asszociációja
adják az alapot egy átlagos, zavaros álom létrejöttének. Amire
az ember élénken emlékezik, az csak a láncolat néhány utolsó
láncszeme; ez a néhány szem kerül ui. a koncentrált figyelem
fókuszába, míg a többiek teljesen ezen kívül esnek és tûnnek
el.
Az alvás és az ébrenlét közötti állapot nemcsak nagyon
érdekes – mivel egyikhez sem tartozik, és mindkettõ
jellegzetességét magában foglalja –, hanem nagyon fontos is,
mivel az elmébe juttatott gondolatokra, sugalmazásokra
nagyon fogékony. Ez az átmeneti pont egyedülálló lehetõséget
kínál fel a koncentráció gyakorlatára. Már megmagyaráztuk,
hogy a tudatban az alvás pillanatában erõsen és élesen tartott
gondolat végsõ irányvonalát az elme egy mélyebb szintje veszi
Paul Brunton: Az Önvaló Bölcsessége 414
6. Meditáció az alvásról
Amikor egy mély, álom nélküli alvásból ébredünk fel és
kinyitjuk a szemünket, elõször csak arról veszünk tudomást,
amivel tekintetünk találkozik. A külsõ környezet tudata
minden mást megelõz. Csak ezután veszünk tudomást
magunkról mint különálló személyrõl, testünkkel azonosított
„én”-ünkrõl. A kezdeti személytelenség pillanata
pszichológiailag olyan valami ami a valódi énünk állapotához
tartozik. Hol vagyunk ebben a pillanatban? Nem vagyunk
személyes énünkben, bár a személyes én is jelen van. Szokásos
uralma alól kiszabadulunk ekkor. Valójában nem veszünk
tudomást róla, elfeledkezünk személyes énünkrõl. A felszíni
én feladása nem jelenti egyáltalán a megszûnését is. Csak azért
adjuk föl, hogy ismét megtaláljuk magunkat egy magasabb
rendû egyéniségben. Nem tûnik el, csak ez utóbbi szélesebb
kiterjedésén belül a saját helyére kerül: tudni fogja, hogy nem
Paul Brunton: Az Önvaló Bölcsessége 419
A legfelsõbb jóga
A filozofikus élet