Welcome to Scribd, the world's digital library. Read, publish, and share books and documents. See more
Download
Standard view
Full view
of .
Look up keyword
Like this
2Activity
0 of .
Results for:
No results containing your search query
P. 1
Julia Kristeva- Önmaga tükrében idegenként

Julia Kristeva- Önmaga tükrében idegenként

Ratings: (0)|Views: 66|Likes:
Published by konyvkolonia

More info:

Published by: konyvkolonia on Apr 23, 2010
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as DOC, PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

09/03/2010

pdf

text

original

 
Toccata és fúga az idegennek 
Az idegen: torkomat fojtogató düh, látásom zavaró sötétkáprázat, kifürkészhetetlen, homályos nyom. A másik és az ehheztársuló gyűlölet metaforájaként, az idegen sosem a mimegszokott restségünk romantikus áldozata, sem az abetolakodó, akire a várost érő csapások felelőssége hárul. Sem azútban lévő kinyilatkoztatás, sem a hirtelen támadt ellenség, kinekeltávolítása békét hozhat a közösség számára. Különös módon azidegen, a szokatlan bennünk lakozik: önazonosságunk rejtettarculata, a tér, amely lerombolja otthonunkat, az idő, melybensemmisé válik a jó viszony és a szimpátia. Saját magunkban kellfelismernünk, hogy megóvhassuk a gyűlölettől. Tünet, amelyproblematikussá, hacsak nem lehetetlenné teszi a „mi”-t; azelidegenedés akkor veszi kezdetét, amikor különbözőségemtudatossá válik, és akkor végződik, amikor mi mindannyianidegenné válunk, lázadókká, akik elutasítják a köteléket és aközösséget. Eltűnhet-e az „idegen”, az archaikus közösségekellensége, a modern társadalmakból? Felidézzük a nyugatitörténelem néhány olyan pillanatát, amikor az idegentelgondolták, befogadták vagy éppen kivetették magukból, deolyan pillanatokat is magunk elé vetítünk, melyeknek során egymorális vagy vallási alapokra épített, idegen nélküli társadalomlehetőségét is megálmodták. Korunkban, az egész planétátátfogó gazdasági integrációval szemben ismét felvetődik egymég, s talán örökre utópisztikus kérdés: képesek lennénk-eegymás közelében, mindannyian a magunk módján, másokkalegyütt élni, másokként élni, kiközösítés (ostracisme), de főkéntaz egyenlőség eszméje nélkül? Az idegen helyzeténekmegváltoztatása, ami aktuális problémaként vetődik felnapjainkban, arra irányítja figyelmünket, hogy megfontoljuk:vajon képesek vagyunk-e a másság új módozatainakelfogadására. Minden „Állampolgársági törvény”hasznavehetetlenné válik, ha nem teszi fel mindenki magánakugyanolyan módon ezt a kérdést, ahogy másoknak is.Az idegen,aki az ősi közösségekben mint üldözendő ellenség van jelen, azta másik embert jelöli, aki — a különféle erkölcsi és vallásistruktúrák mozgásán belül —, beolvadhat a „bölcsek”, az„igazságosak” vagy a „természetesek” szövetségébe, feltéve,hogy melléjük szegődhet. A sztoicizmusban, a judaizmusban, akereszténységben egészen a felvilágosodás kori humanizmusigaz elfogadásnak különböző formái bukkantak fel, de, korlátaik ésgyengeségeik ellenére, ezek nagy része az idegengyűlölettelszembeni harc erős védőbástyáinak bizonyultak. Az idegenségproblematikájának hevességét a vallási és erkölcsi tanok
 
szerkezeti sajátosságaiból eredeztethetjük. Ez legfőképpen annakköszönhető, hogy az idegenség társadalmaink által javasoltbeolvasztása elfogadhatatlannak bizonyul a modern individuumszámára, aki különbözőségét nem pusztán nemzeti és etikaiszempontból kívánja megőrizni, hanem annak lényegét mintszubjektív és oszthatatlant. A polgári osztály forradalmábólszületett nacionalizmus a 19. és a 20. század eleinte romantikus,majd totalitárius szimptómájává korcsosult. Márpedig, ha ez atünet szemben áll az univerzalista irányzatokkal (legyenek azokvallási vagy racionalista megalapozásúak) és az idegenelkülönítésére, sőt üldözésére törekszik, akkor a nacionalizmusnem jár több eredménnyel, mint a modern ember rendíthetetlenés partikularista individualizmusa. De ez talán a modernindividualizmus felforgatása óta van így, amióta a polgári egyénmár nem úgy tekint magára, mint a „dicső egyre”, hanemfelfedezi saját következetlenségeit, kifürkészhetetlenségét,„idegen voltát”. Így ismét felvetődik a kérdés: de már nem azidegen befogadásáról van szó, méghozzá egy olyan rendszerbe,amely őt megszüntetné, hanem az idegenek együttéléséről,akiknek létezését mind elismerjük.Nem szabad rögzítenünk,eltárgyiasítanunk az idegen idegenségét. Megfoghatjuk,megérinthetjük anélkül, hogy végleges struktúrával látnánk el.Csupán nagy vonalakban írhatjuk le azt a folytonos mozgást,amely a szemünk előtt mutatkozó különnemű arcok által jelenikmeg ma, és azon régi, változó alakokon keresztül, akiketszétszórva találunk a történelmi időben. Enyhíthetjük is azidegenséget, ha újból és újból visszatérünk rá – de mindig egyregyorsabban és gyorsabban. Megszökhetünk gyűlölete és súlyaelől, de nem úgy, hogy kiegyenlítjük vagy elfeledjük, hanemannak az újrateremtésnek a segítségével, melyet feltételez éshirdet. Toccata és fúga: Bach darabjai felidézik számomramindazt, amit a felismert és megdöbbentő idegenségmodernségeként szeretnék tudni, mert lázadó, felszabadított,szétszóródott, egy új, még kialakulóban lévő játék részese, cél,korlát és vég nélkül. Egy, még alig érintett idegenség, mely máristávolodni látszik.Felperzselt boldogságVajon léteznek boldog idegenek?Az idegen alakja hamuvá égeti aboldogságot. Eleinte az egyedisége ragad meg: a szeme, az ajka,az orcája, ez a bőr, mely nem hasonlít másokéra, mindaz amimegkülönbözteti, és arra figyelmeztet, hogy van ott valaki. Ennekaz arcnak a különbözősége őrjöngve fedi fel azt, amit mindenarcnak le kellene lepleznie a figyelő tekintet előtt: a banalitás
 
nemlétét az emberek világában. Mégis, éppen a banális az,amely közösséget hoz létre hétköznapi szokásaink számára.Ugyanakkor mindaz, ami megfog minket, az idegen vonásai,egyszerre hívnak és taszítanak: „Én is legalább ennyire egyedivagyok, tehát szeretem” – gondolja a megfigyelő, „vagy jobbankedvelem a saját egyediségem, tehát megölöm” – vonhatja le akövetkeztetést. A szívveréstől az ökölcsapásig az idegen alakjavilágmegismerésünk rejtett módjának kinyilvánítására kényszerítminket, szemügyre vesz, még a legzártabb, családiasközösségekben is.Ráadásul, ez az annyira más valaki egy átlépettküszöb nyomát viseli, mely visszavonhatatlanul bevésődik amegbékélésbe vagy a nyugtalanságba. Legyen nyugtalan vagyvidám, az idegen fogalma jelzi, hogy „kívülálló”. Egy ilyenmindenütt megmutatkozó belső határ jelenléte égető érzésselébreszti fel legősibb érzékeinket. Porrá lett csömör vagyelragadtatás – mely a másik vonásaiból rajzolódik ki feledés éskérkedés nélkül, mint egy elérhetetlen, és így bosszantó utazásracsábító folytonos meghívás –, melynek az idegen nem ismeri amegfejtését, de őrzi látható, fizikai, néma emlékét. Nem arról vanszó, hogy az idegen szükségszerűen távolinak,meggondolatlannak vagy rémisztőnek tűnik. De a dublőrállhatatossága – legyen az jó vagy rossz, tetszetős vagy halálos –zavarossá teszi az alakjáról alkotott – sosem egységes – képet, éssebhelyként vési bele kétértelmű jelét, saját jólétét.Hiszen,különös módon, a zavaron túl ez a megkettőződés egy különös,némiképp arcátlan boldogságot sugall a megfigyelőnek, mikor azidegenre tekint. A boldogság minden ellenében hajtja tovább azidegent, hiszen valami véglegesen túlhaladottá vált: ez azelszakítottság boldogsága, a futásé, az ígért végtelen tere.Mindemellett – sértő befurakodása ellenére – egy félénktitoktartás önmagába roskadó boldogsága, hiszen az idegen arégvolt vidék fenyegetését hordozza továbbra is magában, egymindig mértéktelen boldogság vagy csapás markában vergődve.Lehetünk idegenek és boldogok? Az idegen a boldogság újképzetét idézi elénk. Menekülés és eredet között áll. Egytörékeny határvonal, egy ideiglenes homeosztázis. Ez aboldogság, bár feltételezett, jelenlévő, olykor bizonyos, mégis amozgásban létezik, mint az a tűz, amely csak azért ég, mertvalami táplálja fényét. Az idegen szokatlan boldogsága nem más,mint fenntartani ezt az örök menekülésben megvalósulóvégtelent, ezt az örök érvényű átmenetet.A veszteség és a harcEgy fel nem fedett, gyakran még önmaga számára is ismeretlen

You're Reading a Free Preview

Download
scribd
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->