Welcome to Scribd, the world's digital library. Read, publish, and share books and documents. See more
Download
Standard view
Full view
of .
Look up keyword
Like this
8Activity
0 of .
Results for:
No results containing your search query
P. 1
paragyogyitas

paragyogyitas

Ratings: (0)|Views: 84|Likes:
Published by Zsuzsa

More info:

Published by: Zsuzsa on May 19, 2010
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as DOC, PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

12/26/2010

pdf

text

original

 
A spirituális gyógyítás módszerei és kérdései
Mi az a paragyógyítás?
A parajelenségek és a paratudomány szóképzés mintájára találtam ki a paragyógyítás szót. Olyan gyógyítási módszereket értek ezen, melyek nemanyagi síkon történnek, ezért az orvostudomány érdeklõdésén kívül rekednek,sõt az orvostudomány képviselõi, amikor szembesülnek az ilyen kategóriábatartozó gyógyítókkal vagy módszerekkel, igyekeznek cáfolni ezek errményeit ésvalós alapjait. Ez a viszonyulás leképezi azt, ahogan a fizikusok és mástudományok mûvelõi az olyan parajelenségekhez viszonyulnak, melyek atudományok által elfogadott elméleteknek ellentmondanak. Ilyenkor nemcsak a jelenségekkel foglalkozóktól határolódnak el, hanem maguknak a jelenségeknek a létezését is tagadják.
A továbbiakban a „paragyógyítást” spirituális gyógyításnak fogomnevezni
. A para jelzõ csak arra utal, hogy a tudományokon túli dologról van szó.Ezzel szemben a spirituális azt jelenti, hogy mivel minden fizikai dolognak vanegy szellemi oldala, amit különbözõ neveken neveznek, így természetesen azembernek is vannak az anyagi testén túl terjedõ részei: testei, mezõi, melyek szintén torzulhatnak, sérülhetnek. Ezek a részei embernek, állatnak, sõt még anövényeknek is láthatatlanok, így bár lehet rájuk anyagi szinten, tehát pld.vegyületekkel vagy fizikai módszerekkel hatni, de a jellemzõ az, ha az elme, agondolat erejével, voltaképpen nem anyagi szinten gyógyítjuk nem anyagirészeinket. Dolgozatom elsõ részében a spirtuális gyógyítást, mint a gyógyításegyik ágazatát megkülönböztetem a többitõl. Ezt nem az összehasonlítás vagy azeredményesség értékelése kedvéért teszem, hanem csupán azért, hogy világoslegyen, mirõl lesz szó.Tehát ahhoz, hogy egyértelmû és világos legyen, mit is értek spirituálisgyógyításon, elhatárolom a gyógyítás más válfajaitól: az orvoslástól és atermészetgyógyászattól. Ez a kategorizálás itt és most csupán azt szolgálja, hogya megkülönböztetés minél markánsabb lehessen. A 3 kategóriát a következõszempontok szerint fogom elhatárolni egymástól: mire irányul a gyógyítás,milyen módszerekkel dolgozik, a gyógyítónak mit kell tanulnia, mi a gyógyításfilozófiája, milyen a gyógyítás eredményessége, végül azon megfontolásoszerint, melyek alapján a betegek e kategóriák közül választanak és végülaszerint is, hogy milyen a beteg szerepe és részvétele a saját gyógyításában.
1.
 
Orvoslás.
 
Az orvoslás a
fizikai testre irányul
. lja a betegséget kiltó ok felderítése és megszüntetése, ettõl várja a beteg gyógyulását. Az elv az, hogytömeges technikai vizsgálati módszerekkel megállapítják, melyek a „normális”állapot ismérvei és értékei, hogy a normálistól való eltérés milyen tüneteketokoz, a tünetcsoportokhoz illetve az azokat elõidézõ okokhoz betegségneveketillesztenek, a betegségekhez pedig a gyógymódot, ami valamilyen vegyület
 
(gyógyszer) vagy fizikai beavatkozás, tehát a fizikai betegséget kiváltó okok elhárítása anyagi-fizikai síkon történik. Ha helytálló a diagnózis és nem túlkomplex a betegség, akkor az esetek egy részében a betegség fizikai okaigyorsan és hatékonyan elháríthatók és ha ez megtörtént, akkor orvosi értelembena beteg gyógyultnak tekinthetõ vagy legalábbis a gyógyítás eredményesneminõsül. Nem vonatkozik ez a lelki és elmebetegségekre, mert azok gyógyításaelhúzódó, bizonytalan és az eredmények legtöbbször nem véglegesek. A beteg a gyógyítás folyamatában ki van szolgáltatva azorvostudománynak és az orvosnak, mert nem rendelkezik azzal a tudással, melylehetõséget adna neki, hogy a vele történõ orvosi intézkedéseket ellenõrzése alatttartsa és a gyógyításával kapcsolatos döntésekben érdemben résztvehessen. Agyógyításban való részvételére is ez a
passzív szerep
jellemzõ: amíg gyógyításátaz orvosára bízza, nincs más választása, mint vagy elfogadja annak döntéseitvagy nem, de saját maga nem variálhatja a kapott gyógykezelést.
Nem tudja
(mert igen sok esetben az orvosa sem tudja) elõre, mennyire lesz eredményes azalkalmazott gyógymód, de még ennél is fontosabb, hogy
azzal sincs tisztában
,mennyi kárt fog az okozni benne. Nincs meg a tudása ahhoz, hogy ezt sajátmaga megítélje, nincs ideje és lehetõsége, hogy egy rajta alkalmazangyógymód hatásosságának, veszélyeinek utána nézzen és ennek alapján õ döntseel, hogy vállalja-e azokat, hogy érdemes-e vállalnia. Ez a kiszolgáltatottságnemcsak az egyénre, de az egész társadalomra nézve is igaz: az egészségügyegészében ki van szolgáltatva a gyógyászati biznisznek, a gyógyászati ipar  profihségének, az orvoslás haszonelnek. A gyógyszerek és agyógyászati technológiai eszközök egyre drágábbak, és a gyógyászati ipar abban érdekelt, hogy minél inkább az legyen. Az orvosi szakmákat aprószegmensekre tördeli, és ugyanez történik a beteggel illetve a betegségekkel. A
gyógymódok mellékhasainak ellensúlyosa vagy semlegesítésebbletköltségekkel r és ezek a mellékhasok nagyon gyakran újbetegségeket generálnak.
 Az egészségügyi rendszer úgy van szabályozva, hogy
atársadalombiztosításba nem fér bele a másik két ág: a természetgyógyászatés a spirituális gyógyítás, akkor sem, ha azok eredménye egy adott esetbenbizonyított.
A természetgyógyászatnak ugyan vannak olyan határterületei,melyek még az orvoslásba is beleférnek, és maga az orvoslás is több olyangyógymódot elfogad, az egészségügyi biztosís pedig befogad, amelyek természetüknél fogva inkább a természetgyógyászat körébe tartoznak. Ezek szerepe és helye az egészségügyi rendszerben azonban –legalábbisMagyarországon- eléggé marginális.
A betegek ntõ bbge azértválasztja a 3 ágazat közül az orvoslást, mert-bízik az orvostudományban és a tudományban általában, bízik azorvosokban, mivel azok hiteles tanintéznyekben tanulják meg amesterséget,
 
- mert saját felelõsségük így minimális, mert kényelmes helyzetetbiztosít a számukra azzal, hogy nem nekik kell döntéseket hozniuk, hiszenszakemberekre bízták magukat és végül azért is,- mert gyors és hatásos gyógyulásban reménykednek. A kockázatokkalelõre nincsenek tisztában és ha utólag ki is derül, hogy ezek súlyosak voltak,sõt be is igazolódtak, hajlamosak megbékélni ezekkel, mert elfogadják azt,hogy minden gyógyszernek vannak ros mellékhasai és mindenmûtétnek vannak kockázatai.
A kockázatok zokszó nélküli elfogadása akiszolgáltatottság egyik jelzõje. 
2.Természetgyógyászat:
 
Szintén fizikai síkon, azaz lényegében anyagi eszközökkel és anyagokkalkezeli a fizikai testet, de a test egészének az állapotát tartja szem elõtt.
Fõ célja
nem a konkrét betegség tüneteinek és okainak a gyors elhárítása, hanem sokkalinkább
a test saját öngyógyító erõinek erõsítése
és mozgósítása és azoknak atényezõknek az elhárítása, melyek azokat gyengítik. A természetgyógyászatsokkal inkább bevonja a beteget saját gyógyításába és az egész folyamat a
betegszámára sokkal megfoghatóbb és érthetõbb,
 
így részvétele is magasabbszintû és jóval tudatosabb és aktívabb.
Az emberek egyre nagyobb mértékbenfordulnak a természetgyógyászati módszerekhez. A két módszer közös vonásaa spirituális gyógyítással szemben, hogy mind a hagyományos orvoslás, mind atermészetgyógyászat olyan módszereket alkalmaz, amelyehatásmechanizmusait a laikusok többnyire nem ismerik ugyan, de amelyeketennek ellenére nem találnak titokzatosnak, mert elvben elfogadják, elhiszik vagymeg is értik, hogy a gyógyszerektõl, mûtétektõl és a különbözõ más kezelésektõl pozitív hatásokat remélhetnek, legfeljebb a
természetgyógyászati módszerek lassabban hatnak, ugyanakkor kevésbé kockázatosak.
Mindkét ágazatmódszereirõl sok tapasztalat van, aki érdeklõdik és utánajár, az valamilyenmélységben meg is érti, melyik hogyan és miként hat a betegség elhárításáravagy az egészség helyreállítására. A természetgyógyászati módszerek ugyanszorosabb kapcsolatban vannak a test öngyógpességének ahelyreállításával, mint az orvosi módszerek, amelyek inkább a betegséget kiváltóvagy fenntartó tényezõk visszaszorítására irányulnak, de sem ebben, sem abbansincs semmi titok. Ha megadjuk a testünknek, amire szüksége van és nemtesszük ki káros hatásoknak, akkor természetesen öngyógyító képességei sokkalinbb érnyesülnek, mintha rgekkel bombázzuk és a gyógs a betegséggel szembeni harcban merül ki. Ugyanakkor ha a betegség már nagyonelhatalmasodott, akkor a betegség közvetlen kiválokát megcélorvosisegítség nem nélkülözhetõ és nem célszerû azt különbözõ megfontolásokbólnem igénybe venni. Ami egyes betegek számára a természetgyógyászatimódszereknél elõnynek számít, azt mások hátrányként ítélik meg. (lassúbbhatás, a beteg nagyobb részvétele és aktívabb kézremûködése, ami sokszor igencsak „macerás”, a szóbajöhetõ módszerek vagy ágazatok közötti választás a betegre hárul, a tb. Jellemzõ módon nem támogatja.)

Activity (8)

You've already reviewed this. Edit your review.
1 hundred reads
kalitabea liked this
robinflow liked this
Olyan Mint liked this
yogin965 liked this
pardimargo liked this
László Jant liked this
dorka12345 liked this

You're Reading a Free Preview

Download
scribd
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->