Ellentmondások a Bibliában

„Mert ha a trombita bizonytalan zengést tészen, kicsoda

készül a harczra? Azonképen ti is, ha érthető nyelven
nem beszéltek, mimódon értik meg, a mit szóltok? Csak
a levegőbe fogtok beszélni.” (1Kor. 14,8―9)
„Az Istennek teljes beszéde igen tiszta, és paizs az ahhoz
folyamodóknak.” (Péld. 30,5)

Szabad-e ölni?
„És monda néki az Úr: Sőt inkább, aki megöléndi Kaint, hétszerte megbüntettetik. És
megbélyegzé az Úr Kaint, hogy senki meg ne ölje, a ki rátalál.” (1Móz. 4.15)
„Meghallá pedig Rúben és megmenté őt kezökből, és mondá: Ne üssük őt agyon.” (1Móz. 37.21)
„Ne ölj.” (2Móz. 20,13, 5Móz. 5.17, Máté 5.21, Mát. 19.18, Márk. 10.19, Luk. 18.20, Róm. 13.9,
Jak. 2.11)
„Válaszszatok ki magatoknak városokat, a melyek menedékvárosaitok legyenek, hogy oda
szaladjon a gyilkos, a ki történetből öl meg valakit.” (4Móz. 35.11)
„Ha pedig hirtelenségből, ellenségeskedés nélkül taszítja meg őt; vagy nem szántszándékból hajít
reá akármiféle eszközt;
Vagy akármiféle követ, a melytől meghalhat, úgy ejt valakire, a kit nem látott, hogy meghal,
holott nem volt ő annak ellensége, sem nem kereste annak vesztét:
Akkor ítéljen a gyülekezet az agyonütő között és a vérbosszuló rokon között e törvények szerint.
És mentse ki a gyülekezet a gyilkost a vérbosszuló rokonnak kezéből, és küldje vissza azt a
gyülekezet az ő menedékvárosába, a melybe szaladott vala, és lakozzék abban, míg meghal a
főpap, a ki felkenetett a szent olajjal.” (4Móz. 35.22―25)
„Különben a vérbosszuló rokon űzőbe veszi az ő szívének búsulásában, és eléri, ha az út hosszú
leend, és agyon üti őt, holott nem méltó a halálra, mivel azelőtt nem gyűlölte azt.” (5Móz. 19.6)
„Majd szóla az Úr Józsuénak, mondván:
Szólj az Izráel fiainak, mondván: Válaszszatok magatoknak menekülésre való városokat, a
melyekről szóltam néktek Mózes által,
Hogy oda szaladjon a gyilkos, a ki megöl valakit tévedésből, nem szándékosan, és legyenek azok
menedékül nékik a vérbosszúló elől.
A ki pedig beszalad valamelyikbe e városok közül, álljon az a város kapujába, és beszélje el az ő
dolgait a város véneinek hallatára, és vegyék be őt magok közé a városba, és adjanak néki helyet,
hogy velök lakozzék.
Hogyha pedig kergeti azt a vérbosszúló, ki ne adják a gyilkost annak kezébe, mert nem
szándékosan ölte meg az ő felebarátját, és nem gyűlölte ő azt annakelőtte.
És lakozzék abban a városban mindaddig, a míg ítéletre állhat a gyülekezet elé, a míg meghal a
főpap, a ki abban az időben lesz, azután térjen vissza a gyilkos, és menjen haza az ő városába és
az ő házába, abba a városba, a melyből elfutott vala.” (Józs. 20.1―20.6)
„Saul azonban azt mondá: Senkit se öljetek meg a mai napon, mert ma szerzett szabadulást az Úr
Izráelnek.” (1Sám. 11.13)
„De tíz ember találtaték ő közöttük, a kik ezt mondák Ismáelnek: Ne ölj meg minket, mert
kincsünk van nékünk a mezőn, búza és árpa, olaj és méz és megtartóztatá magát, és nem ölé meg
őket az ő atyjokfiaival.” (Jer. 41.8)
„Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert a ki öl, méltó az ítéletre.” (Mát. 5.21)
„Monda néki: Melyeket? Jézus pedig monda: Ezeket: Ne ölj; ne paráználkodjál; ne lopj; hamis
tanubizonyságot ne tégy;” (Mát. 19.18)
„A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy, kárt
ne tégy; tiszteljed atyádat és anyádat.” (Márk. 10.19, Luk. 18.20)
„Mert ez: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne orozz, hamis tanubizonyságot ne szólj, ne kívánj, és ha
valamely más parancsolat van, ebben az ígében foglaltatik egybe: Szeressed felebarátodat mint
temagadat.” (Róm. 13.9)
„Mert a ki ezt mondotta: Ne paráználkodjál, ezt is mondotta: Ne ölj. És ha nem paráználkodol, de
ölsz, törvényszegővé lettél.” (Jak. 2.11)
„És adaték azoknak, hogy meg ne öljék őket, hanem hogy kínoztassanak öt hónapig; és azoknak
kínzása olyan, mint a skorpió kínzása, mikor megmarja az embert.” (Jel. 9.5)
Ezzel szemben:
„Most hát jertek öljük meg őt, és vessük őt valamelyik kútba; és azt mondjuk, hogy fenevad ette
meg,” (1Móz. 37.20)
„A ki úgy megver valakit, hogy meghal, halállal lakoljon.” (2Móz. 21.12)
„De ha nem leselkedett, hanem Isten ejtette kezébe: úgy helyet rendelek néked, a hova
meneküljön.” (2Móz. 21.13)
„Ha pedig valaki szándékosan tör felebarátja ellen, hogy azt orvúl megölje, oltáromtól is elvidd
azt a halálra.” (2Móz. 21.14)
„A ki megveri az ő atyját vagy anyját, halállal lakoljon.” (2Móz. 21.15)
„A ki embert lop, és eladja azt, vagy kezében kapják, halállal lakoljon.” (2Móz. 21.16)
„A ki szidalmazza az ő atyját vagy anyját, halállal lakoljon.” (2Móz. 21.17)
„De ha veszedelem történik: akkor életért életet adj.” (2Móz. 21.23)
„Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért;” (2Móz. 21.24)
„De ha az ökör azelőtt is öklelős volt, és annak urát megintették, és még sem őrizte azt, és férfit
vagy asszonyt ölt meg: az ökör köveztessék meg, és az ura is halállal lakoljon.” (2Móz. 21.29)
„A ki isteneknek áldozik, nem csupán az Úrnak, megölettessék.” (2 Móz. 22.20)
„Hat napon munkálkodjanak, a hetedik nap pedig a nyugodalomnak szombatja az Úrnak szentelt
nap: valaki szombatnapon munkálkodik, megölettessék.” (2 Móz. 31.15)
„És szóla nékik: Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Kössön mindenitek kardot az oldalára, menjetek
által és vissza a táboron, egyik kaputól a másik kapuig, és kiki ölje meg az ő attyafiát, barátját és
rokonságát.” (2 Móz. 32.27)
„Valaki megeszik valami féle vért, az az ember gyomláltassék ki az ő népe közül.” (3Móz. 7.27)
„Ha valaki Izráel házából ökröt, vagy bárányt, vagy kecskét öl le a táborban, vagy a ki öl a
táboron kivül,
És nem viszi azt a gyülekezet sátorának nyílásához, hogy áldozattal járuljon az Úrhoz, az Úrnak
hajléka előtt: vérontásul tulajdoníttassék az annak az embernek; vért ontott, töröltessék ki azért az
ilyen ember az ő népe közűl:
Azért hogy vigyék el Izráel fiai az ő véres áldozataikat, a melyeket áldoznak vala a mezőn,
vigyék el azokat az Úrnak, a gyülekezet sátorának nyílásához, a paphoz, és áldozzák meg azokat
hálaáldozatul az Úrnak.” (3Móz. 17.3―4)
„És ha valaki Izráel házából, vagy a köztök tartózkodó jövevények közül valamiféle vért
megeszik: kiontom haragomat az ellen, a ki a vért megette, és kiirtom azt az ő népei közül.”
(3Móz. 17.10)
„Vidd ki az átkozódót a táboron kivül, és mindazok, a kik hallották, tegyék kezeiket annak fejére
és kövezze agyon azt az egész gyülekezet.” (3Móz. 24.14)
„És a ki szidalmazza az Úrnak nevét, halállal lakoljon, kövezze azt agyon az egész gyülekezet;
akár jövevény, akár benszülött, ha szidalmazza az Úrnak nevét, halállal lakoljon.
Ha valaki agyon üt valamely embert, halállal lakoljon.” (3Móz. 24.16―17)
„A ki barmot üt agyon, fizesse meg azt, de a ki embert üt agyon, halállal lakoljon.” (3Móz. 24.21)
„És monda az Úr Mózesnek: Halállal lakoljon az a férfi, kövezze őt agyon az egész gyülekezet a
táboron kivül. (4Móz. 15.35)
„Monda azért Mózes Izráel bíráinak: Kiki ölje meg az ő embereit, a kik odaszegődtek Bál-
Peórhoz.” (4Móz. 25.5)
„Most azért öljetek meg a kisdedek közül minden fineműt; és minden asszonyt is, a ki férfit
ismert azzal való hálás végett, megöljetek.” (4Móz. 31.17)
„A vérbosszuló rokon ölje meg a gyilkost; mihelyt találkozik vele, ölje meg azt.
Hogyha gyűlölségből taszítja meg őt, vagy szántszándékkal úgy hajít valamit reá, hogy meghal;
Vagy ellenségeskedésből kezével üti meg azt úgy, hogy meghal: halállal lakoljon az, a ki ütötte;
gyilkos az; a vérbosszuló rokon ölje meg azt a gyilkost, mihelyt találkozik vele.” (4Móz.
35.19―21)
„Ha pedig kimegy a gyilkos az ő menedékvárosának határából, a melybe szaladott vala;
És találja őt a vérbosszuló rokon az ő menedékvárosának határán kivül, és megöli az a
vérbosszuló rokon a gyilkost: nem lesz annak vére ő rajta;” (4Móz. 35.26―27)
„Ha valaki megöl valakit, tanúk szavára gyilkolják meg a gyilkost; de egy tanú nem lehet elég
tanú senki ellen, hogy meghaljon.” (4Móz. 35.30)
„Az a jövendőmondó pedig vagy álomlátó ölettessék meg; mert pártütést hirdetett az Úr ellen, a ti
Istenetek ellen, a ki kihozott titeket Égyiptom földéből, és megszabadított téged a szolgaságnak
házából; hogy elfordítson téged arról az útról, a melyet parancsolt néked az Úr, a te Istened, hogy
azon járj. Gyomláld ki azért a gonoszt magad közül.
Ha testvéred, a te anyádnak fia, vagy a te fiad vagy leányod, vagy a kebleden lév ő feleség, vagy
lelki-testi barátod titkon csalogat, mondván: Nosza menjünk és tiszteljünk idegen isteneket, a
kiket nem ismertetek sem te, sem atyáid.
Ama népek istenei közül, a kik körültetek vannak, közel hozzád vagy távol tőled, a földnek egyik
végétől a másik végéig:
Ne engedj néki, és ne hallgass reá, ne nézz reá szánalommal, ne kíméld és ne rejtegesd őt;
Hanem megölvén megöljed őt; a te kezed legyen először rajta az ő megölésére, azután pedig az
egész népnek keze.” (5Móz. 13.5―13.9)
„Akkor vidd ki azt a férfiút vagy azt az asszonyt, a ki azt a gonoszságot mívelte, a te kapuidba, (a
férfiút vagy az asszonyt) és kövezd agyon őket, hogy meghaljanak.
Két tanú vagy három tanú szavára halállal lakoljon a halálra való; de egy tanú szavára meg ne
haljon.
A tanúk keze legyen első rajta, hogy megölettessék, és azután mind az egész nép keze. Így
tisztítsd ki magad közül a gonoszt. (5Móz. 17.5―17.7)
„Ha pedig elbizakodottságból azt cselekszi valaki, hogy nem hallgat a papra, a ki ott áll,
szolgálván az Urat, a te Istenedet, vagy a bíróra: haljon meg az ilyen ember. Így tisztítsd ki a
gonoszt Izráelből.” (5Móz. 17.12)
„Mindenki, a ki ellene szegül a te szódnak, és nem hallgat a te beszédedre mindabban, a mit
parancsolsz néki, megölettessék. Csak bátor légy és erős!” (Józs. 1.18)
„Joás pedig monda mindazoknak, a kik körülötte állának: Baálért pereltek ti? Avagy ti
oltalmazzátok-é őtet? Valaki perel ő érette, ölettessék meg reggelig. Ha isten ő, hát pereljen ő
maga, hogy oltára lerontatott!” (Bír. 6.31)
„És elfogák Midiánnak két fejedelmét, Orebet és Zéebet, és megölék Orebet az Oreb k őszikláján,
és Zéebet megölék a Zéeb pajtájában, és űzték a Midiánitákat. Orebnek és Zéebnek fejét p edig
elvivék Gedeonnak a Jordánon túl.” (Bír. 7.25)
„Azután Pénuel tornyát rontá le, és a város férfiait ölte meg. (Bír. 8.17)”
„És monda Zéba és Sálmunáh: Kelj fel te és te ölj meg minket, mert a milyen a férfiú, olyan az ő
ereje. És felkele Gedeon, és megölé Zébát és Sálmunáht, és elvevé az ő tevéiknek nyakán levő
ékességeket.” (Bír. 8.21)
„Akkor azt mondák néki: Mondd: Sibboleth! És ha Szibbolethet mondott, mert nem tudta úgy
kimondani, akkor megfogták őt és megölték a Jordán réveinél, és elesett ott abban az időben az
Efraimbeliek közül negyvenkétezer.” (Bír. 12.6)
„És ezt kell cselekednetek, hogy minden férfiút és minden asszonyt, a ki már férfiúval hált,
öljetek meg.” (Bír. 21.11)
„És a nép szomorkodott, hogy az Úr ily nagy csapással (az eredeti szöveg szerint: mészárlással)
sújtotta vala a népet.” (1Sám. 6.19)
„Így szól a Seregek Ura (az Úr): ... Most azért menj el és verd meg Amáleket, és pusztítsátok el
mindenét; és ne kedvezz néki, hanem öld meg mind a férfit, mind az asszonyt; mind a gyermeket,
mind a csecsemőt; mind az ökröt, mind a juhot; mind a tevét, mind a szamarat. ... Saul pedig
megveré Amáleket ... a népet pedig mind kardélre hányatá.” (1Sám. 15.2―15.8)
„És szóla Saul fiának, Jonathánnak, és a többi szolgáinak, hogy öljék meg Dávidot;” (1Sám. 19.1)
„Cselekedjél azért irgalmasságot a te szolgáddal, mert az Úr előtt szövetséget kötöttél én velem, a
te szolgáddal. Ha azonban gonoszság van bennem, ölj meg te; miért vinnél atyádhoz engemet?”
(1Sám. 20.8)
„Mert mindaddig, míg Isainak fia él a földön, nem állhatsz fenn sem te, sem a te királyságod;
most azért küldj érette, és hozasd ide őt hozzám, mert ő a halál fia.” (1Sám. 20.31)
„Ímé a mai napon látták a te szemeid, hogy az Úr téged kezembe adott ma a barlangban, és azt
mondották, hogy öljelek meg téged” (1Sám. 24.11)
„És te megmondottad nékem a mai napon, minémű jót cselekedtél velem, hogy az Úr kezedbe
adott engem, és te még sem öltél meg engem.” (1Sám. 24.19)
„Akkor monda nékem: Kérlek állj mellém és ölj meg engem, mert dermedtség fogott el engem,
pedig a lélek még teljesen bennem van.
Annakokáért én mellé állván, megölém őtet, mert tudtam, hogy meg nem él, miután elesett, és
elhozám a koronát, mely az ő fején vala, és az aranypereczet, mely az ő karján volt, és azokat ímé
ide hoztam az én uramnak. ” (2Sám. 1.9―10)
„Írá pedig a levélben, mondván: Állassátok Uriást legelől, a hol a harcz leghevesebb és háta
mögül fussatok el, hogy megölettessék és meghaljon.” (2Sám. 11.15)
„És vegyétek körül a királyt, mindenki kezében fegyverével, és a ki a sorokba benyomul,
ölettessék meg, és a király körül legyetek kijövetelekor és bemenetelekor.” (2Kir. 11.8)
„De parancsola Jójada pap a csapatok vezéreinek, a sereg hadnagyainak, és monda nékik:
Vezessétek ki őt a sorok között, és ha valaki őt követné, öljétek meg fegyverrel. Mert azt mondta
a pap: Ne ölettessék meg az Úr házában.” (2Kir. 11.15)
„És ha valaki nem keresné az Urat, az Izráel Istenét, megölettessék kicsinyt ől fogva nagyig, úgy a
férfi, mint az asszony.” (2Krón. 15.13)
„És kiküldé Jójada pap a századosokat, a sereg előljáróit, mondván nékik: Vezessétek ki a rendek
között; és ha valaki utána menne, fegyverrel ölettessék meg. Mert ezt mondja vala a pap: Ne
öljétek meg őt az Úr házában.” (2Krón. 23.14)
„De azoknak fiait nem öleté meg, hanem a szerint cselekedék, a mint a törvényben, a Mózes
könyvében megiratott, a melyben az Úr parancsolt volt, mondván: Meg ne ölettessenek az atyák a
fiakért és a fiak se ölettessenek meg az atyákért, hanem kiki az ő saját bűnéért ölettessék meg.”
(2Krón. 25.4)
„A király minden szolgája és a király tartományainak népe tudja, hogy minden férfinak és
asszonynak, a ki bemegy a királyhoz a belső udvarba hivatlanul, egy a törvénye, hogy
megölettessék,” (Eszt. 4.11)
„Áldott legyen, a ki megragadja és sziklához paskolja kisdedeidet!” (Zsolt. 137,9)
„Valaki ott találtatik, átveretik, és valaki megfogatik, fegyver miatt hull el,
Kisdedeiket szemök előtt zúzzák szét, házaikat elzsákmányolják, és feleségeiket megszeplősítik.
Ímé, én feltámasztom ellenök a Médiabelieket, a kik ezüsttel nem gondolnak, és aranyban nem
gyönyörködnek;
Kézíveik szétzúznak ifjakat, és nem könyörülnek a méh gyümölcsén, a fiaknak nem irgalmaz
szemök” (Ésa. 13.15―18)
„Mert négyfélével támadok reájok, ezt mondja az Úr: Fegyverrel, hogy gyilkoljon, kutyákkal,
hogy tépjenek, az ég madaraival és a mezei vadakkal, hogy egyenek és pusztítsanak.” (Jer. 15.3)
„Lásd meg Uram és tekintsd meg, kivel cselekedtél így! Avagy megegyék-é az asszonyok az ő
méhöknek gyümölcsét, dédelgetett kisdedeiket; avagy megölettessék-é az Úrnak szent helyén pap
és próféta?
Az utczákon a földön fekszik gyermek és vén; szűzeim és ifjaim fegyver miatt hullottak el;
öldököltél haragod napján, mészároltál, nem kiméltél.” (Siral. 2.20―21)
„Vénet, ifjat, szűzet, gyermeket és asszonyokat öljetek meg mind egy lábig, de azokhoz a
férfiakhoz, a kiken a jegy van, ne közelítsetek, és az én templomomon kezdjétek el. Elkezdék
azért a vén férfiakon, a kik a ház előtt valának.” (Ezék. 9.6)
„És megszentségtelenítetek engem népem előtt néhány marok árpáért és falat kenyérért, hogy
lelkeket öljetek, melyeknek nem kellene meghalniok, és hogy lelkeket elevenen megtartsatok,
melyeknek nem kellene élniök, hazudozván népemnek, a mely hazugságra hallgat.” (Ezék. 13.19)
„És kövezze meg őket a gyülekezet, és vagdalják össze őket fegyvereikkel; fiaikat és leányaikat
öljék meg, és házaikat tűzzel égessék meg.” (Ezék. 23.47)
„És a parancsolat kiméne, hogy öljék meg a bölcseket; és keresik vala Dánielt és az ő társait,
hogy megölettessenek.” (Dán. 2.13)
„Meglakol Samaria, mert daczolt az ő Istenével. Fegyver által hullanak el; csecsemőik földhöz
veretnek, és terhes asszonyaik ketté vágatnak.” (Hós. 14,1)
„És a főpapok és az írástudók keresnek vala módot, hogyan öljék meg őt; mert féltek a néptől.”
(Luk. 22.2)
„És bár semmi halálra való okot nem találtak, kérék Pilátustól, hogy ölettessék meg.” (Csel.
13.28)
„Akkor adatának azoknak egyenként fehér ruhák; és mondaték nékik, hogy még egy kevés ideig
nyugodjanak, a míg beteljesedik mind az ő szolgatársaiknak, mind az ő atyjokfiainak száma, a
kiknek meg kell öletniök, a mint ők is megölettek.” (Jel. 6.11)
Szabad-e hazudni?
„Nehezíttessék meg a szolgálat ezeken az embereken, hogy azzal legyen dolguk és ne hajtsanak
hazug szóra.” (2Móz. 5.9)
„Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.” (2Móz. 20.16)
„Hazug hírt ne hordj; ne fogj kezet a gonoszszal, hogy hamis tanú ne légy.” (2 Móz. 23.1)
„A hazug beszédtől távol tartsd magad, és az ártatlant s az igazat meg ne öld; mert én nem adok
igazat a gonosznak.” (2 Móz. 23.7)
„Ne orozzatok, se ne hazudjatok és senki meg ne csalja az ő felebarátját.” (3 Móz. 19.11)
És a bírák vizsgálják meg jól a dolgot, és ha hazug tanú lesz a tanú, a ki hazugságot szólott az ő
atyjafia ellen:
Úgy cselekedjetek azzal, a mint ő szándékozott cselekedni az ő atyjafiával. Így tisztítsd ki
közüled a gonoszt;” (5Móz. 19.18―19)
„Gyűlölöm a hazug hiúságok híveit, és az Úrban bízom én.” (Zsolt. 31.7)
„A hazug ajkak némuljanak el, a melyek vakmerően szólnak az igaz ellen, kevélységgel és
megvetéssel.” (Zsolt. 31.19)
„Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, és ajkadat a csalárd beszédtől.” (Zsolt. 34.14)
„A csalárd szív távol van én tőlem, gonoszt nem ismerek.” (Zsolt. 101.4)
„Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!
Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!” (Zsolt. 120.2―3
„Útálatosok az Úrnál a csalárd beszédek” (Péld. 12.21)
„Nem illik a bolondnak az ékes beszéd; még kevésbbé a tisztességesnek a hazug beszéd.” (Péld.
17.7)
„A mit leginkább kell embernek kivánni, az irgalmasság az, és jobb a szegény a hazug férfiúnál.”
(Péld. 19.22)
„A hazug bizonyság elvész; a ki pedig jól figyelmez, örökké szól.” (Péld. 21.28)
„Ne tégy az ő beszédéhez; hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy.” (Péld. 30.6)
„Ímé, én a prófétákra támadok, a kik hazug álmokat prófétálnak, azt mondja az Úr, és beszélik
azokat, és megcsalják az én népemet az ő hazugságaikkal és hízelkedéseikkel, holott én nem
küldtem őket, sem nem parancsoltam nékik, és használni sem használtak e népnek, azt mondja az
Úr.” (Jer. 23.32)
„Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberöl ő
volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor
hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.” (Ján. 8.44)
„Ne hazudjatok egymás ellen,…” (Kol. 3.9)
„Hazug beszédűeknek képmutatása által, kik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretökben.”
(1Tim. 4.2)
„…és ne hazudjatok az igazság ellen.” (Jak. 3.14)
ezzel szemben:
„Jerikó királya erre üzent Ráchábnak: »Add ki azokat az embereket, akik hozzád érkeztek s
házadba betértek, mert azért jöttek, hogy az egész országot kikémleljék.«
De az asszony fogta és elrejtette a két embert. Így válaszolt: »Valóban, ezek az emberek betértek
hozzám, de nem tudtam, honnan valók.«” (Józs 2.3―4)
„Ímé az Úr a hazugságnak lelkét adta mindezeknek a te prófétáidnak szájába; és az Úr szólott
veszedelmes dolgot ellened.” (1Kir. 22.23, 2Krón. 18.22)
„Ha valamely szélházi és csalárd így hazudoznék: Prédikálok néked borról és részegítő italról, az
volna e népnek prófétája.” (Mik. 2.11)
„És azért bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak” (2Thess. 2.11)
Szabad-e lopni?
„Ne lopj.” (2Móz. 20.15, 5Móz. 5.19, Mát. 19.18, Márk. 10.19, Luk. 18.20, Róm. 2.21)
„Mivelhogy azért bűnössé lett és vétkezett, térítse vissza az elrablottat, a mit rabolt, vagy a
zsaroltat, a mit zsarolt, vagy a reá bízottat, a mi reá bízatott, vagy az elveszettet, a mit megtalált;”
(3Móz. 6.4)
„A te felebarátodat ne zsarold, se ki ne rabold.” (3Móz. 19.13)
„Ne rabold ki a szegényt, mert szegény ő; és meg ne rontsd a nyomorultat a kapuban;” (Péld.
22.22)
ezzel szemben:
Kérjen azért minden asszony az ő szomszédasszonyától és háza lakó asszonyától ezüst edényeket
és arany edényeket és ruhákat; és rakjátok azokat fiaitokra és leányaitokra, s így foszszátok ki
Égyiptomot.” (2Móz. 3.22, 2Móz. 11.2)
„Az Úr pedig kedvessé tette vala a népet az Égyiptombeliek előtt, hogy kérésökre hajlának és
kifoszták az Égyiptombelieket.” (2Móz. 12.36)
„Ő megállván, vágta a Filiszteusokat mindaddig, míg a keze elfáradt, és a keze a fegyverhez
ragadt. És nagy szabadulást szerze az Úr azon a napon, a nép pedig visszatére ő utána, de csak a
fosztogatásra.” (2Sám. 23.10)
„Raboljatok ezüstöt, raboljatok aranyat; száma sincs a rejtett kincseknek, gazdag minden drága
edényben.” (Náh. 2.9)
„És monda nékik: Menjetek ebbe a faluba, a mely előttetek van, és legott találtok egy megkötött
szamarat és vele együtt az ő vemhét; oldjátok el és hozzátok ide nékem.” (Mát. 21.2, Márk. 11.2,
Luk. 19.30, Ján 12.14)
Hány Isten van?
„Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala
a vizek felett.” (1Móz. 1.1―1.2, 1Móz. 2.4―2.5, Zsolt. 33.6, Zsolt. 89.12, Zsolt. 136.5, Csel.
14.15, Csel. 17,24, Zsid. 11.3, Jób 33.4)
„az Úr, a mi Istenünk, egy úr!” (5Móz. 6.4)
„És az ő isteneiket a tűzbe hányták; de azok nem voltak istenek, hanem csak emberi kéz alkotásai,
fa és kő, azért vesztették el őket.” (2Kir. 19.18)
„Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
Ez kezdetben az Istennél vala.
„És most azt gondoljátok, hogy ti ellene állhattok az Úr királyságának, a mely a Dávid fiainak
kezében van, mivel sokan vagytok, s veletek vannak az aranyborjúk is, a melyeket Jeroboám
öntetett néktek istenek gyanánt.” (2Krón. 13.8)
„Avagy nem ti űztétek-é el az Úrnak papjait, az Áron fiait és a Lévitákat? És nem ti szerzettetek-é
magatoknak papokat, mint egyéb országoknak nemzetségei, akárkit, a ki az ő szolgálatjának
felszentelésére egy gyermekded tulokkal és hét kossal eljött, és lett a bálványok papja, a melyek
nem istenek.” (2Krón. 13.9)
„A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.” (Zsolt. 50.2)
„Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.” (Zsolt.
50.3)
„Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te
Istened.” (Zsolt. 50.7)
„És isteneiket tűzbe veték, mert nem istenek voltak, hanem emberi kéznek csinálmánya, fa és kő;
így veszthették el azokat.” (Ésa. 37.19)
„Oh, miért bocsátanék meg néked? Fiaid elhagytak engem, és azokra esküsznek, a kik nem
istenek; noha jól tartottam őket, mégis paráználkodtak és tolongtak a parázna házába.” (Jer. 5.7)
„Ő teremtette a földet az ő erejével, ő alkotta a világot az ő bölcseségével, és ő terjesztette ki az
egeket az ő értelmével.” (Jer. 10.12)
„Csinálhat-é az ember magának isteneket? Hiszen azok nem istenek!” (Jer. 16.20)
„Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
Ez kezdetben az Istennél vala.
Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.” (Ján. 1.1―1.3)
„Látjátok pedig és halljátok, hogy ez a Pál nemcsak Efézusnak, hanem közel az egész Ázsiának
sok népét eláltatván, elfordította, mivelhogy azt mondja, hogy nem istenek azok, a melyek kézzel
csináltatnak.” (Csel. 19.26)
„és hogy Isten sincs senki más, hanem csak egy.” (1Kor. 8.4)
„Ámde akkor, mikor még nem ismertétek az Istent, azoknak szolgáltatok, a mik természet szerint
nem istenek;” (Gal. 4.8)
„Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, a ki van és a ki vala és a ki
eljövendő, a Mindenható.” (Jel. 1.8, Jel. 1.11, Jel. 21.6, Jel. 22.13,)
ezzel szemben:
„És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre” (1Móz. 1.26, 1 Móz. 5.1)
„És monda az Úr Isten: ímé az ember olyanná lett, mint mi közülünk egy, jót és gonoszt tudván.”
(1Móz. 3.22)
„Kicsoda az istenek közt olyan, mint te Uram? Kicsoda olyan, mint te, szentséggel dicső,
félelemmel dícsérendő és csudatévő?” (2Móz. 15.11)
„Mindazt, a mit néktek mondtam, megtartsátok, és idegen istenek nevét ne emlegessétek; ne
hallassék az a te szádból.” (2Móz. 23.13)
„Mert nem szabad imádnod más istent; mert az Úr, a kinek neve féltőn szerető, féltőn szerető
Isten ő.” (2Móz. 34.14)
„Ne járjatok idegen istenek után, azoknak a népeknek istenei közül, a kik körültetek vannak;”
(5Móz. 6.14)
„Ha pedig teljesen megfelejtkezel az Úrról, a te Istenedről, és idegen istenek után jársz, és
azoknak szolgálsz, és meghajtod magadat azoknak; bizonyságot tészek e mai napon ti ellenetek,
hogy végképen elvesztek.” (5Móz. 8.19)
„Az átkot pedig, ha nem engedelmeskedtek az Úrnak, a ti Istenetek parancsolatainak, és letértek
az útról, a melyet én ma parancsolok néktek, és idegen istenek után jártok, a kiket nem
ismertetek.” (5Móz. 11.28)
„Ha testvéred, a te anyádnak fia, vagy a te fiad vagy leányod, vagy a kebleden lévő feleség, vagy
lelki-testi barátod titkon csalogat, mondván: Nosza menjünk és tiszteljünk idegen isteneket, a
kiket nem ismertetek sem te, sem atyáid.” (5Móz. 13.6)
„De az a próféta, a ki olyat mer szólani az én nevemben, a mit én nem parancsoltam néki szólani,
és a ki idegen istenek nevében szól: haljon meg az a próféta.” (5Móz. 18.20)
„És ha el nem térsz egyetlen ígétől sem, a melyeket én parancsolok néktek, se jobbra, se balra,
járván idegen istenek után, hogy azokat tiszteljétek.” (5Móz. 28.14)
„És monda az Úr Mózesnek: Ímé te elaluszol a te atyáiddal, és ez a nép felkél, és idegen istenek
után jár és paráználkodik azon a földön, a melyre bemegy, hogy lakozzék azon; és elhágy engem,
és felbontja az én szövetségemet, a melyet én ő vele kötöttem.” (5Móz. 31.16)
„Idegen istenekkel ingerelték, útálatosságokkal bosszantották.” (5Móz. 32.16)
„Az Istenek Istene az Úr, az Istenek Istene az Úr: ő tudja, és az Izráel is megtudja. Ha pártütésből
és ha az Úr ellen való vétekből van ez: ne tartson meg minket e napon!” (Józs. 22.22)
„És elhagyák az Urat, atyáik Istenét, a ki kihozta őket Égyiptom földéből, és más istenek után
jártak, a pogány népek istenei közül, a kik körülöttük voltak, és azok előtt hajtották meg magukat,
és haragra ingerelték az Urat.” (Bír. 2.12)
„De mihelyt a bíró meghalt, visszatértek, és jobban megromlottak, mint atyáik; más istenek után
jártak, azoknak szolgáltak, és azok előtt hajtották meg magukat, föl nem hagytak cselekedeteikkel
és nyakas magaviseletökkel.” (Bír. 2.19)
„És mikor megvénült Salamon, az ő feleségei elhajták az ő szívét az idegen istenek után, úgy
hogy nem volt már az ő szíve tökéletes az Úrhoz, az ő Istenéhez, a mint az ő atyjának, Dávidnak
szíve.” (1Kir. 11.4)
„És követet külde Jézabel Illéshez, mondván: Ezt cselekedjék velem az istenek és úgy segéljenek,
ha holnap ilyenkor úgy nem cselekszem a te életeddel, mint a hogy te cselekedtél azoknak
életekkel mind egyig.” (1Kir. 19.2)
„Akkor hozzá külde Benhadád, és monda: Úgy cselekedjenek velem az istenek és úgy segéljenek,
hogy Samariának minden pora sem elég, hogy a velem való nép közül mindeniknek csak egy-egy
marokkal is jusson! (1Kir. 20.10)
„Kicsoda a földön való minden istenek közül, a ki megszabadíthatta volna az ő földjét az én
kezemből, hogy az Úr is kiszabadíthatná Jeruzsálemet az én kezemből?” (2Kir. 18.35)
„Mert nagy az Úr és igen dícsérendő, és rettenetes minden istenek felett;” (1Krón. 16.25)
„Elrontá az idegen istenek oltárait és a magaslatokat; a bálványokat eltöreté, és az Aserákat
kivágatá;” (2Krón. 14.3)
„Isten áll az Istennek gyülekezetében, ítél az istenek között.” (Zsolt. 82.1)
„Nincsen Uram hozzád hasonló az istenek között, és nincsenek hasonlók a te munkáidhoz!”
(Zsolt. 86.8)
„Mert a felhőkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, s ki olyan, mint az Úr, az istenek fiai között?”
(Zsolt. 89.7)
„Megszégyenülnek mind a faragott képek szolgái, a kik bálványokkal dicsekednek; meghajolnak
előtte mind az istenek.” (Zsolt. 97.7)
„Magasztaljátok az istenek Istenét; mert örökkévaló az ő kegyelme.” (Zsolt. 136.2)
„Magasztallak téged teljes szívemből; énekkel áldlak az istenek előtt.” (Zsolt. 138.1)
„Ha jövevényt, árvát és özvegyet meg nem nyomorgattok, és ezen a helyen ártatlan vért ki nem
ontotok, és idegen istenek után sem jártok a magatok veszedelmére:” (Jer. 7.6)
„Nemde loptok, öltök és paráználkodtok, hamisan esküsztök, a Baálnak áldoztok és idegen
istenek után jártok, a kiket nem ismertek:” (Jer. 7.9)
„A gyerekek fát szedegetnek, az apák tüzet gyújtanak, az asszonyok meg tésztát dagasztanak,
hogy kalácsot süssenek az Ég Királynőjének; az idegen isteneknek italáldozatot mutatnak be, s
ezt mind az én bosszantásomra.” (Jer 7.18)
„(Mondjátok meg hát nékik: Az istenek, a kik az eget és földet nem alkották, el fognak veszni e
földről és az ég alól!)” (Jer. 10.11)
„Visszatértek az ő atyáiknak elébbi bűneire, a kik nem akarták hallani az én igéimet, és ők magok
is idegen istenek után járnak, hogy azoknak szolgáljanak. Izráel háza és Júda háza megszegte az
én szövetségemet, a melyet az ő atyáikkal kötöttem.” (Jer. 11.10)
„Ez a gonosz nép, a mely nem akar hallgatni az én beszédeimre, a mely a maga szívének
hamisságában jár, és jár idegen istenek után, hogy azoknak szolgáljon, és azokat imádja: olyanná
lesz majd, mint ez az öv, a mely egészen hasznavehetetlen.” (Jer. 13.10)
„Akkor ezt mondd nékik: Azért, mert elhagytak engem a ti atyáitok, azt mondja az Úr, és idegen
istenek után jártak, és azoknak szolgáltak és azokat imádták, engem pedig elhagytak, és az én
törvényemet meg nem tartották.” (Jer. 16.11)
„És ezt mondják: Azért, mert elhagyták az Úrnak, az ő Istenöknek frigyét, és idegen istenek előtt
borultak le és azoknak szolgáltak.” (Jer. 22.9)
„És ne járjatok idegen istenek után, hogy szolgáljatok nékik és imádjátok őket, és ne ingereljetek
fel engem a ti kezeitek munkájával, hogy veszedelmet ne hozzak rátok.” (Jer. 25.6)
„És elküldtem hozzátok minden én szolgámat, a prófétákat, és pedig jó reggel küldém, mondván:
Kérlek, kiki térjen meg az ő gonosz útjáról, jobbítsátok meg cselekedeteiteket, és idegen istenek
után ne járjatok, hogy nékik szolgáljatok, és lakoztok a földön, a melyet néktek és a ti atyáitoknak
adtam, de fületeket sem hajtátok reá, és nem hallgattatok reám.” (Jer. 35.15)
„Felele, és monda: Ímé, négy férfiút látok szabadon járni a tűz közepében, és semmi sérelem
sincs bennök, és a negyediknek ábrázata olyan, mint valami istenek-fiáé.” (Dán. 3.25)
„Van egy férfiú a te országodban, a kiben a szent isteneknek lelke van, és a te atyád idejében
értelem, tudomány, és az istenek bölcseségéhez hasonló bölcseség találtaték benne, és a kit
Nabukodonozor király, a te atyád, az írástudók, varázslók, Káldeusok és jövendölők fejévé tőn;
igen, a te atyád, a király;” (Dán. 5.11)
„És a király a maga tetszése szerint cselekszik és felfuvalkodik és felmagasztalja magát minden
isten felett, és az istenek Istene ellen is vakmerőn szól, és szerencsés lesz, mígnem betelik a
harag; mert a mi elhatároztatott, az végre is hajtatik.” (Dán. 11.36)
„És az erődített városokban így teszen az idegen istenek nevében: a ki hódol, annak dicsőségét
megsokasítja és sokak felett ad nékik hatalmat; a földet elosztja jutalom gyanánt.” (Dán. 11.39)
„Térj vissza hát Izráel az Úrhoz, a te Istenedhez, mert elbuktál álnokságod miatt!” (Hós. 14.2)
„Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok?” (Ján.
10.34)
„A sokaság pedig mikor látta, a mit Pál cselekedett, felkiálta, likaóniai nyelven mondván: Az
istenek jöttek le mihozzánk emberi ábrázatban!” (Csel. 14.11)
„Mert ha vannak is úgynevezett istenek akár az égben, akár a földön, a minthogy van sok isten és
sok úr;” (1Kor. 8.5)
„Mert hárman vannak, a kik bizonyságot tesznek a mennyben, az Atya, az Íge és a Szent Lélek: és
ez a három egy.” (1Ján. 5.7)
Csinálhatunk-e magunknak faragott képeket?
„Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a
melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.” (2Móz. 20.4, 3Móz. 5.8,
Zsolt. 97.7, Ésa. 40.18, Ésa. 40.25)
„Ha pedig kövekből csinálsz nékem oltárt, ne építsd azt faragott kőből: mert a mint faragó
vasadat rávetetted, megfertőztetted azt.” (2Móz. 20.25, 5 Móz. 27.5, Józs. 8.30―8.31)
„Ne csináljatok magatoknak bálványokat, se faragott képet, se oszlopot ne emeljetek
magatoknak, se kőszobrokat ne állítsatok” (3Móz. 26.1)
„Átkozott az ember, a ki faragott és öntött képet csinál” (5Móz. 27.15)
ezzel szemben:
(Az Úr mondja) „Csinálj két Kérubot is aranyból, vert aranyból csináld azokat a fedélnek két
végére.” (2Móz. 25.18)
„Ott jelenek meg néked, és szólok hozzád a fedél tetejéről, a két Kérub közül, melyek a
bizonyság ládája felett vannak, mindazokról, a miket általad parancsolok az Izráel fiainak.”
(2Móz. 25.22, 4Móz. 7.89)
„És formála két réz oszlopot ... két gömböt érczből öntve ... és csinála egy öntött tengert ...
tizenkét ökrön állott (s így tovább)” (1Kir. 7.15―16.23―25)
Meg kell-e tartani a szombatot?
2Móz. 20,8 „Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.”
2Móz. 31,15 „... valaki szombatnapon munkálkodik, megölettessék.”
4 Móz. 15,32.36 „Mikor pedig Izráel fiai a pusztában valának, találának egy férfiat, ki fát
szedeget vala szombatnapon. ... Kivivé azért őt az egész gyülekezet a táboron kívül, és agyon
kövezék őt, és meghala, a miképen parancsolta vala az Úr Mózesnek.”
ezzel szemben:
Ésa. 1,13 „... újhold, szombat s ünnepre- felhívás; bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek.”
Ján. 5,16 „És emiatt üldözőbe vevék a zsidók Jézust, és meg akarák őt ölni, hogy ezeket művelte
szombaton.”
Kol. 2,16 „Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold,
vagy szombat dolgában”
Üdvözülünk-e a jó cselekedetek által?
Eféz. 2,8―9 „Mert kegyelemből tartattatok meg ... Nem cselekedetekből”
Róm. 3,20.28 „Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből egy test sem igazul meg ő előtte”
Gal. 2,16 „Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus
Krisztusban való hit által”
ezzel szemben:
Jak. 2,24 „Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből”
Mát. 19,16―21 „És ímé hozzá jövén egy ember, monda néki: Jó mester, mi jót cselekedjem,
hogy örök életet nyerjek? ő (Jézus) pedig monda néki: ... tartsd meg a parancsolatokat ... Monda
néki az ifjú: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem?
Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a
szegényeknek; és kincsed lesz a mennyben”
Lássák-e jó cselekedeteinket?
Mát. 5,16 „Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket”
1 Pét. 2,12 „Magatokat a pogányok közt jól viselvén, ... a jó cselekedetekből, ha látják azokat,
dicsőítsék Istent a meglátogatás napján.”
ezzel szemben:
Mát. 6,1—4 „Vigyázzatok, hogy alamizsnátokat ne osztogassátok az emberek előtt, hogy
lássanak titeket, ... Hogy a te alamizsnád titkon legyen”
Mát. 23,3.5 „az ő (a farizeusok) cselekedeteik szerint ne cselekedjetek ... Minden ő dolgaikat
pedig csak azért cselekszik, hogy lássák őket az emberek”
Tarthatunk-e rabszolgákat?
3Móz. 25,45―46 „Még a zsellérek gyermekei közül is, a kik nálatok tartózkodnak, azokból is
vásárolhattok ... és legyenek a ti tulajdonotok ... örökké dolgoztathattok velük”
1Móz. 9,25 „Monda (Noé): átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt.”
2 Móz. 21,2.7 „Ha héber szolgát vásárolsz, hat esztendeig szolgáljon, a hetedikben pedig
szabaduljon fel ingyen ... És ha valaki az ő leányát szolgálóul adja, ne úgy menjen el, mint a
szolgák mennek.”
Jóel 3,8 „És adom a ti fiaitokat és leányaitokat a Júda fiainak kezébe; azok pedig eladják őket a
Sabeusoknak, a messze lakó népnek; mert ezt végezte az Úr.”
Luk. 12,47―48 (Jézus mondja:) „És a mely szolga tudta az ő urának akaratát, és nem végezte el,
sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg; A ki pedig nem tudta, és
büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntettetik.” (az eredeti szerint korbácsütésről
van szó)
Kol. 3,22 „Ti szolgák, szót fogadjatok mindenben a ti test szerint való uraitoknak”
ezzel szemben:
Ésa. 58,6 „... az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy
minden igát széttépjetek”
Mát. 23,8 „Doktoroknak se hivassátok magatokat, mert egy a Ti doktorotok, a Krisztus” (Az
angol változatban a „doktor” „Master”- ként szerepel, aminek jelentése: cseléd gazdája)
Meggondolja-e magát Isten?
„Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-é ő
valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené?” (4Móz. 23,19)
„Én, az Úr szólottam; jőni fog és megcselekszem, el nem engedem s nem kedvezek és nem
könyörülök” (Ezék. 24,14)
„a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.” (Ezék.
24,14)
„Mert én, az Úr, meg nem változom” (Mal. 3,6)
ezzel szemben:
2Móz. 32,14 „És abba hagyá az Úr azt a veszedelmet, melyet akart vala bocsátani az ő népére.”
1Móz. 6,6.7 „Megbáná azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, ... És monda az úr:
Eltörlöm az embert, a kit teremtettem, a földnek színéről; ... mert bánom hogy azokat
teremtettem.”
Jón. 3,10 „... és megbáná az Isten azt a gonoszt, a melyről mondá, hogy végrehajtja rajtok, és nem
hajtá végre.”
Lásd még 2 Kir. 20,1―7, 4 Móz. 16,20―35, 4 Móz. 16,44―50. Lásd még 1 Móz. 18,23―33: itt
ábrahám ráveszi Istent, hogy gondolja meg magát azt illetően, hogy legalább hány igaz embert
kell találni Sodoma városában ahhoz, hogy a város elkerülje a pusztulást. Ábrahám lealkudja ezt
a számot ötvenről tízre, de Isten csak játszott vele, hiszen mindentudó lévén előre tudhatta, hogy
amúgyis elpusztítja majd a várost.
Kell-e bűnhődnünk szüleink bűneiért?
2Móz. 20,5 „... mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az
atyák vétkét a fiakban, harmad és negyedíziglen” (Megismételve: 5Móz 5,9)
2Móz. 34,6-7 „Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten ... de nem hagyja a bűnöst büntetlenül,
megbünteti az atyák álnokságát a fiakban, és a fiak fiaiban harmad és negyedíziglen.”
1Kor. 15,22 „Mert a miképen Ádámban mindnyájan meghalnak...”
ezzel szemben:
Ezék. 18,20 „a fiú ne viselje az apa vétkét”
5Móz. 24,16 „Meg ne ölettessenek az atyák a fiakért, se a fiak meg ne ölettessenek az atyákért;
kiki az ő bűnéért haljon meg.”
Jó-e Isten, vagy gonosz?
5Móz. 32,4 „Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!”
Zsolt. 145,9 „Jó az Úr mindenki iránt”
ezzel szemben:
„Lőn pedig éjfélkor, hogy megöle az Úr minden elsőszülöttet Égyiptomnak földén, a Faraónak
elsőszülöttétől fogva, a ki az ő királyi székiben űl vala, a tömlöczbeli fogolynak elsőszülöttéig és
a baromnak is minden első fajzását.” (2Móz. 12.29)
Ésa. 45,7 „békességet szerzek és gonoszt teremtek; én vagyok az Úr, a ki mindezt cselekszem!”
Sir. 3,38 „A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.” (Az eredetiben itt kérdőjel áll,
költői kérdés.)
Jer. 18,11 „Ezt mondja az Úr: ímé, én veszedelmet készítek ellenetek és tervet tervezek
ellenetek!”
Ezék. 20,25―26 „És én is adtam nékik nem jó parancsolatokat, s törvényeket, a melyek által ne
éljenek. S megfertéztetém őket ajándékaikkal, mikor tűzön vittek át minden elsőszülöttet, hogy
elpusztítsam őket, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr.”
Megkísérti-e Isten az embert?
Jak. 1,13 „Senki se mondja: ...Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető,
ő maga pedig senkit sem kísért.”
ezzel szemben:
1Móz. 22,1 „És lőn ezeknek utána, az Isten megkisérté Ábrahámot”
Békeszerető-e Isten?
Róm. 15,33 „A békességnek Istene”
Ésa. 2,4 „és csinálnak fegyvereikből kapákat, és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot
nem emel, és hadakozást többé nem tanul.”
ezzel szemben:
„Vitéz harczos az Úr” (2Móz. 15,3)
(Az Úr mondja:) „készüljetek harczra; indítsátok fel a hősöket. Járuljanak elé, jőjjenek fel
mindnyájan a hadakozó férfiak! Kovácsoljátok szántóvasaitokat kardokká, kaszáitokat dárdákká;
mondja a beteg is: Hős vagyok!” (Jóel 3,9―10)
Békeszerető volt-e Jézus?
Ján. 14,27 „Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek”
Csel. 10,36 „Azt az igét, melyet (Isten) elkülde az Izráel fiainak, hirdetvén békességet a Jézus
Krisztus által”
Luk. 2,14 „... és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!”
ezzel szemben:
Mát. 10,34 „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért
jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert. Mert azért jöttem, hogy meghasonlást
támaszszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa közt; És hogy az
embernek ellensége legyen az ő házanépe.”
Luk. 22,36 „Monda azért nékik: ... és a kinek nincs, adja el felső ruháját és vegyen szablyát.”
Megbízható volt-e Jézus?
Ján. 8,14 „Ha magam teszek is bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem igaz”
ezzel szemben:
Ján. 5,31 „Ha én teszek bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem nem igaz.”
Becsmérelhetjük-e az embereket?
Mát. 5,22 (Jézus mondja:) „a ki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére.”
ezzel szemben:
Mát. 23,17 (Jézus mondja:) „(Ti) Bolondok és vakok”
Zsolt. 14,1 „Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten.”
Látta-e valaki Istent?
Ján. 1,18 „Az Istent soha senki nem látta”
2Móz. 33,20 „Orczámat azonban, mondá, nem láthatod; mert nem láthat engem ember, élvén.”
Ján. 6,46 „Nem hogy az Atyát valaki látta, csak az, a ki Istentől van (Jézus), az látta az Atyát”
1 Ján. 4,12 „Az Istent soha senki nem látta”
ezzel szemben:
„Jákób pedig egyedűl marada és tusakodik vala ő vele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig.
Aki mikor látá, hogy nem vehet rajta erőt, megilleté csípőjének forgócsontját, és kiméne helyéből
Jákób csípőjének forgócsontja a vele való tusakodás közben.
És monda: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. És monda Jákób: Nem bocsátlak el téged, míg
meg nem áldasz engemet.
És monda néki: Mi a te neved? És ő monda: Jákób.
Amaz pedig monda: Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek; mert küzdöttél
Istennel és emberekkel, és győztél.
És megkérdé Jákób, és monda: Mondd meg, kérlek, a te nevedet. Az pedig monda: Ugyan miért
kérded az én nevemet? És megáldá őt ott.
Nevezé azért Jákób annak a helynek nevét Peniélnek: mert látám az Istent színről színre, és
megszabadult az én lelkem.” (1Móz. 32,24―32,30)
„Az Úr pedig beszéle Mózessel színről színre, a mint szokott ember szólani barátjával” (2Móz.
33,11)
„Akkor leszálla az Úr felhőnek oszlopában, és megálla a sátornak nyílásánál; és szólítá Áront és
Miriámot, és kimenének mindketten.
És monda: Halljátok meg most az én beszédeimet: Ha valaki az Úr prófétája közöttetek, én
megjelenek annak látásban, vagy álomban szólok azzal.
Nem így az én szolgámmal, Mózessel, a ki az én egész házamban hív.
Szemtől szembe szólok ő vele, és nyilvánvaló látásban; nem homályos beszédek által, hanem az
Úrnak hasonlatosságát látja. Miért nem féltetek hát szólani az én szolgám ellen, Mózes ellen?”
(4Móz. 12.5―12.8)
„És lőn Mózesnek, az Úr szolgájának halála után, szóla az Úr Józsuénak, a Nún fiának, Mózes
szolgájának, mondván:” (Józs. 1.1)
„A mely esztendőben meghala Uzziás király, látám az Urat ülni magas és felemeltetett székben,
és palástja betölté a templomot” (Ésa. 6,1)
„Az én fülemnek hallásával hallottam felőled, most pedig szemeimmel látlak téged.” (Jób 42,5)
„Anyja méhében sarkon fogta bátyját, és mikor erős volt, küzdött az Istennel.” (Hós. 12.3)
Bűnösök vagyunk-e mindannyian?
Róm. 3,23 „Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.”
Róm. 3,10 „A mint meg van írva, hogy nincsen csak egy igaz is”
Zsolt. 14,3 „nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem”
ezzel szemben:
Jób 1,1 „Vala úz földén egy ember a kinek Jób vala a neve. Ez az ember feddhetetlen, igaz,
istenfélő vala és bűn-gyűlölő.”
1 Móz. 7,1 „Monda az Úr Noénak: Menj be te, és egész házadnépe a bárkába; mert téged láttalak
igaznak előttem ebben a nemzedékben.”
Luk. 1,6 „És mind a ketten igazak valának az Isten előtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban
és rendeléseiben feddhetetlenül jártak.”
Milyen idős volt trónra lépésekor Akházia?
2 Kir. 8,26 „Huszonkét esztendős volt Akházia, mikor uralkodni kezdett”
ezzel szemben:
2 Krón. 22,2 „Akházia negyvenkét esztendős volt, mikor királylyá lett”
Szabad-e esküt tenni?
„...Mostan azért esküdj meg énnékem az Istenre itt, hogy sem én ellenem, sem fiam, sem unokám
ellen álnokságot nem cselekszel ... és monda Ábrahám: én megesküszöm ... Azért nevezék azt a
helyet Beérsebának, mivelhogy ott esküdtek vala meg mind a ketten.” (1Móz. 21,22―24.31)
„Ha valamely férfi fogadást fogad az úrnak, vagy esküt tesz, ... a mint az ő szájából kijött,
egészen úgy cselekedjék.” (4Móz. 30,2)
„Mert az Isten, mikor ígéretet tett Ábrahámnak, mivelhogy nem esküdhetett nagyobbra, önmagára
esküdött ... Mert az emberek nagyobbra esküsznek, és nálok minden versengésnek vége
megerősítésül az eskü; Miért is az Isten, kiválóbban megakarván mutatni az ígéret örököseinek az
ő végzése változhatatlan voltát, esküvéssel lépett közbe” (Zsid. 6,13―17. Lásd még 1Móz.
22,15―19; 1Móz. 31,53; Bir. 11,30―39.)
ezzel szemben:
„Én pedig azt mondom néktek: Teljességgel ne esküdjetek; se az égre ... Se a földre ... Se a te
fejedre ne esküdjél ... Hanem legyen a ti beszédetek: úgy úgy; nem nem; a mi pedig ezeken felül
vagyon, a gonosztól vagyon.” (Mát. 5,34―37)
„...ne esküdjetek, atyámfiai, se az égre, se a földre, se más esküvéssel. Hanem legyen a ti igenetek
igen, és a nem nem; hogy kárhoztatás alá ne essetek.” (Mát. 5,34―37.)
Mikor feszítették keresztre Jézust?
„Vala pedig három óra, mikor megfeszíték őt.” (Márk 15,25)
ezzel szemben:
„Vala pedig a husvét péntekje; és mintegy hat óra. És monda a zsidóknak: ímhol a ti királyotok!
Azok pedig kiáltoznak vala: Vidd el, vidd el, feszítsd meg őt!” (Ján. 19,14―15)
Engedelmeskedjünk-e a törvénynek?
„Engedelmeskedjetek azért minden emberi rendelésnek az Úrért: akár királynak, mint
felebbvalónak; Akár helytartóknak” (1Pét. 2,13)
„Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak” (Mát. 22,21. Lásd még Róm. 13,1-7 és Tit. 3,1.)
ezzel szemben:
„Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek.” (Csel. 5,29)
Hány állat volt Noé bárkáján?
„És minden élőből, s minden testből, mindenből kettőt-kettőt vígy be a bárkába” (1Móz. 6,19)
„A tiszta barmok közül, és a tisztátalan barmok közül, a madarak közül, és minden földön csúszó-
mászó állat közül, Kettő-kettő méne be Noéhoz a bárkába, hím és nőstény: a mint Isten
megparancsolta vala Noénak.” (1Móz. 7,8―9)
1 Móz. 7,15 „Kettő-kettő méne be Noéhoz a bárkába minden testből, melyben élő lélek vala.”
ezzel szemben:
1 Móz. 7,2―3 „Minden tiszta baromból hetet-hetet vígy be, hímet és nőstényét; azokból a
barmokból pedig, a melyek nem tiszták, kettőt-kettőt, hímet és nőstényét. Az égi madarakból is
hetet-hetet”
Egyenlőnek teremtetett-e a férfi és a nő?
1 Móz. 1,27 „Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és
asszonynyá teremté őket.”
ezzel szemben:
1 Móz. 2,18.23 „És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő
társat, hozzá illőt ... És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez
asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett.”
A fákat vagy az embert teremtették-e előbb?
1Móz. 1,12―31 „Hajta tehát a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet az ő neme szerint, és
gyümölcstermő fát, a melynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. ... És lőn este és lőn
reggel, harmadik nap. ... És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre ... És lőn este és lőn
reggel, hatodik nap.”
ezzel szemben:
1Móz. 2,5―9 „Még semmiféle mezei növény sem vala a földön, s még semmiféle mezei fű sem
hajtott ki, mert az Úr Isten még nem bocsátott vala esőt a földre; és ember sem vala, ki a földet
mívelje ... És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából ... És ültete az Úr Isten egy
kertet édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, a kit formált vala. És nevele az úr
Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót”
Volt-e Mikálnak gyermeke?
2 Sám. 6,23 „Ennekokáért Mikálnak, Saul leányának nem lőn soha gyermeke az ő halálának
napjáig.”
ezzel szemben:
2 Sám. 21,8 „De elvevé a király Aja leányának, Rispának két fiát ... és a Saul leányának,
Mikálnak öt fiát”
Hány lova volt Salamonnak?
1 Kir. 4,26 „És Salamonnak volt negyvenezer szekérbe való lova az istállókban, és tizenkétezer
lovagja.”
ezzel szemben:
2Krón. 9,25 „És Salamonnak négyezer lóistállói, szekerei és tizenkétezer lovagjai valának” (Az
eredeti szövegben nem különíthető el a „ló” és a „lóistálló".)
Hallottak-e hangot a Pállal utazó emberek?
Csel. 9,7 „A vele utazó férfiak pedig némán álltak, hallva ugyan a szót, de senkit sem látva.”
ezzel szemben:
Csel. 22,9 „A kik pedig velem valának, a világosságot ugyan látták, és megrémültek; de annak
szavát, a ki velem szól vala, nem hallották.” (Ezt az ellentmondást az eredeti görög szavak
lingvisztikai elemzésével sem lehet feloldani.)
Mindenható-e Isten?
Mikor Ábrám kilenczvenkilencz esztendős vala, megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: Én
a mindenható Isten vagyok, járj én előttem, és légy tökéletes. (1Móz. 17.11)
És monda néki az Isten: Én vagyok a mindenható Isten, nevekedjél és sokasodjál, nép és népek
sokasága légyen te tőled; és királyok származzanak a te ágyékodból.” (1Móz. 35.11)
És monda Jákób Józsefnek: A mindenható Isten * megjelenék nékem Lúzban, a Kanaán földén, és
megálda engem. (1Móz. 48.3
„Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg mint mindenható Isten, de az én Jehova +
nevemen nem voltam előttük ismeretes.” (2Móz. 6.3)
Jer. 32,27 „Ímé, én az Úr, Istene vagyok minden testnek, vajjon van-é valami lehetetlen nékem?”
Mát. 19,26 „Jézus pedig rájuk tekintvén, monda nékik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél
minden lehetséges.”
ezzel szemben:
Bir. 1,19 „Vala pedig az Úr Júdával, és kiűzé a hegység lakóit; de a völgy lakóit nem lehetett
kiűzni, mert vasszekereik voltak.”
„Jákób pedig egyedűl marada és tusakodik vala ő vele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig.
Aki mikor látá, hogy nem vehet rajta erőt, megilleté csípőjének forgócsontját, és kiméne helyéből
Jákób csípőjének forgócsontja a vele való tusakodás közben.
És monda: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. És monda Jákób: Nem bocsátlak el téged, míg
meg nem áldasz engemet.
És monda néki: Mi a te neved? És ő monda: Jákób.
Amaz pedig monda: Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek; mert küzdöttél
Istennel és emberekkel, és győztél.
És megkérdé Jákób, és monda: Mondd meg, kérlek, a te nevedet. Az pedig monda: Ugyan miért
kérded az én nevemet? És megáldá őt ott.
Nevezé azért Jákób annak a helynek nevét Peniélnek: mert látám az Istent színről színre, és
megszabadult az én lelkem.” (1Móz. 32,24―32,30 Lásd a 10. lábjegyzetet.)
Világosságban él-e Isten?
1Tim. 6,15―16 „...a királyoknak Királya és az uraknak Ura, Kié egyedül a halhatatlanság, a ki
hozzáférhetetlen világosságban lakozik”
Jak. 1,17 „...a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka”
Ján. 12,35 „Monda azért nékik Jézus: ... és a ki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.”
Jób 18,18 „(aki gonosz,) A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elüldözik őt.”
Dán. 2,22 „Ő (Isten) ... tudja mi van a setétségben; és világosság lakozik vele!” Lásd még Zsolt.
143,3; 2 Kor. 6,14; Zsid. 12,18―22.
ezzel szemben:
1 Kir. 8,12 „Akkor monda Salamon: Az Úr mondotta, hogy ő lakoznék ködben.”
2 Sám. 22,12 „(Isten) Sötétségből maga körül sátrakat emelt, Esőhullást, sűrű felhőket.”7
Zsolt. 18,12 „(Isten) A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhők és sűrű
fellegek.”
Zsolt. 97,1―2 „Az Úr uralkodik, örüljön a föld ... Felhő és homályosság van körülte”
Elfogadja-e Isten az emberáldozatot?
5 Móz. 12,31 „Ne cselekedjél így az Úrral, a te Isteneddel, mert mind azt az útálatosságot, a mit
gyűlöl az Úr, megcselekedték az ő isteneikkel; mert még fiaikat és leányaikat is megégetik vala
tűzzel az ő isteneiknek.”
ezzel szemben:
1Móz. 22,2 „És monda (Isten): Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és
menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közűl egyen, a melyet
mondándok néked.”
2Móz. 22,29 „Gabonáddal és boroddal ne késlekedjél; fiaid elsőszülöttét nékem add.”
„És fogadást tőn Jefte az úrnak, és monda: Ha mindenestől kezembe adod az Ammon fiait: Akkor
valami kijövénd az én házamnak ajtaján előmbe, mikor békével visszatérek az Ammon fiaitól,
legyen az Úré, és megáldozom azt egészen égőáldozatul. És kivonult Jefte az Ammon fiai ellen ...
és kezébe adá néki azokat az Úr. ... Mikor pedig méne Jefte Mispába az ő házához: imé az ő
leánya jött ki eleibe dobokkal és tánczoló sereggel; ...És a két hónap elteltével visszatért atyjához,
és betöltötte az ő felőle való fogadást, a melyet tett.” (Bir. 11,30—39)
2Sám. 21,8―14 „De elvevé a király Aja leányának, Rispának két fiát ... Mikálnak öt fiát ... És
adá azokat a Gibeoniták kezébe, a kik felakaszták őket a hegyen az Úr előtt. Ezek tehát egyszerre
heten pusztulának el, és az aratás első napjaiban, az árpaaratás kezdetén ölettek meg. ... És
kiengesztelődött ez által Isten az ország iránt.”
Zsid. 10,10―12 „A mely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus
testének megáldozása által ... Ő azonban, egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre űle az
Istennek jobbjára”
1Kor. 5,7 „...mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott érettünk.”
Ki volt József apja?
„Jákób nemzé Józsefet, férjét Máriának, a kitől született Jézus” (Mát. 1,16)
ezzel szemben:
„Maga Jézus pedig mintegy harmincz esztendős volt, mikor tanítani kezdett, ki, a mint állítják
vala, a József fia vala, ez pedig a Hélié” (Luk. 3,23)
(Jézus nemzetségfáját számos különbséggel írják le az egyes evangéliumok. Pl. vesd össze Mát.
1,1―14-et Luk. 3,23―38-cal.)
Volt-e Mózesnak testvére?
„Parancsola azért a Faraó minden ő népének, mondván: Minden fiút, a ki születik, vessetek a
folyóvízbe, a leányt pedig hagyjátok mind életben.
És elméne egy Lévi nemzetségéből való férfiú és Lévi-leányt vőn feleségűl.
És fogada méhében az asszony és fiat szűle; és látá, hogy szép az és rejtegeté három hónapig.
De mikor tovább nem rejtegetheté, szerze annak egy gyékény-ládácskát, és bekené azt gyantával
és szurokkal s belétevé a gyermeket és letevé a folyóvíz szélén a sás közé.
Az ő nénje pedig megáll vala távolról, hogy megtudja: mi történik vele?
És aláméne a Faraó leánya, hogy megfürödjék a folyóvízben, szolgálóleányai pedig járkálnak
vala a víz partján. És meglátá a ládácskát a sás között s elküldé az ő szolgálóleányát és kihozatá
azt.
És kinyitá és látá a gyermeket; és ímé egy síró fiú. És könyörűle rajta és monda: A héberek
gyermekei közűl való ez.
Az ő nénje pedig monda a Faraó leányának: Elmenjek-é s hívjak-é egy szoptatós asszonyt a héber
asszonyok közűl, hogy szoptassa néked a gyermeket?
És a Faraó leánya monda néki: Eredj el. Elméne azért a leányzó, és elhívá a gyermek anyját.
És monda néki a Faraó leánya: Vidd el ezt a gyermeket és szoptasd fel nékem, és én megadom a
te jutalmadat. És vevé az asszony a gyermeket és szoptatá azt.
És felnevekedék a gyermek, és vivé őt a Faraó leányához, és fia gyanánt lőn annak, és nevezé
nevét Mózesnek, és mondá: Mert a vízből húztam ki őt.
Lőn pedig azokban a napokban, mikor Mózes felnevekedék, kiméne az ő atyjafiaihoz és látá az ő
nehéz munkájokat s látá, hogy egy Égyiptombeli férfi üt vala egy héber férfit az ő atyjafiai
közűl.” (2Móz. 1.22—2.11)
„Mikor pedig elközelgetett az ígéretnek ideje, melyet Isten esküvel ígért Ábrahámnak,
megnevekedék a nép és megsokasodék Égyiptomban,
Mindaddig, mígnem más király támada, ki nem ismeri vala Józsefet.
Ez a mi nemzetségünkkel álnokul bánva nyomorgatta a mi atyáinkat, hogy magzataikat kitétesse,
hogy életben ne maradjanak.
Akkor születék Mózes, és ékes vala az Isten előtt. Ez három hónapig atyja házában tartaték.
Mikor pedig kitétetett, a Faraó leánya felvevé, és felnevelé őt a saját fia gyanánt.
És Mózes taníttaték az Égyiptombeliek minden bölcseségére; és hatalmas vala beszédben és
cselekedetben.
Mikor pedig negyvenéves kora betölt, eszébe jutott, hogy meglátogassa atyjafiait, az Izráel fiait.”
(Csel. 7.17—7.23
ezzel szemben:
„És felgerjede az Úr haragja Mózes ellen és monda: Nemde atyádfia néked a Lévi nemzetségb ől
való Áron? Tudom, hogy ő ékesenszóló és ímé ő ki is jő elődbe s mihelyt meglát, örvendezni fog
az ő szívében.” (2Móz. 4.14)
„Miután pedig megláttad azt, takaríttatol te is a te népedhez, a miképen oda takaríttatott Áron, a te
testvéred;” (4Móz. 27.13)
„És halj meg a hegyen, a melyre felmégy, és takaríttassál a te népedhez, a miképen meghalt Áron,
a te testvéred a Hór hegyén, és takaríttatott az ő népeihez;” (5Móz. 32.50)

Feldolgozás alatt!

Mert a férjes asszony, míg él a férj, ehhez van kötve törvény szerint, de ha meghal a férj,
felszabadul az asszony a férj törvénye alól.
 1 Kor. 7,10. 39.
 1 Kor. 7.10
 Azoknak pedig, a kik házasságban vannak, hagyom nem én, hanem az Úr, hogy az asszony
férjétől el ne váljék.
 1 Thess. 4,15. Mát. 5,32. Malak. 2,14.