MÁSODIK KÖNYV

SZOMBAT
1979. FEBRUÁR 17.
 30. fejezet

KOVISZ, 06.38. HUszain mollah keresztbe rakott lábbal ült a matracon, és AK-47-es
géppisztolyát ellenõrizte. – Remek – mondta, és gyakorlott mozdulattal új tárat rakott
bele.
– Fogtok ma harcolni? – kérdezte a felesége. Az asszony a szoba másik felében, a
fatüzelésű kályha mellett állt, és az aznapi elsõ kávét fõzte. Fekete csadorja hangosan
suhogott, valahányszor megmozdult; olyan bõ volt, hogy eltakarta újabb terhességét.
– Ahogy Isten akarja.
A nõ kötelességtudóan megismételte a mondatot, és közben rettegve gondolt arra, mi
lesz velük, ha a férje elnyeri a mártíromságot, amit már hosszú ideje olyan hõn áhít.
Titokban arra vágyott, hogy fölmehessen a legmagasabb minaretbe, és ország-világnak
odaordítsa, hogy túl sok az, nem lehet elviselni, amit Isten tõle és a gyerekeitõl követel.
Hét év házasság, három élõ és négy halott gyerek, közben pedig a mérhetetlen
szeGenység – mekkora különbség lánykori körülményeivel összehasonlítva. A
családjának mészárszéke volt a bazárban, élelemben soha nem szűkölködtek, és náluk a
nõk nem jártak csadorban. Piknikeket rendeztek, még moziba is többször eljutottak. A
férjhezmenetele után egy csapásra minden megváltozott, azóta csupa megpróbáltatás volt
az élete, és a szűnni nem akaró gondok sűrűsödõ ráncok formájában otthagyták a
nyomukat valamikor szép és üde arcán. Ahogy Isten akarja. De ez így akkor sem igazság!
Nem! Éhezni fogunk! Kinek jut majd eszébe egy halott mollah családját etetni?
Legidõsebb fiuk, a hatéves Ali a legfeljebb kunyhónak nevezhetõ, egyetlen
helyiségbõl álló ház ajtajában guggolt, feszült figyelemmel követve apja minden
mozdulatát, miközben három- és kétéves öccse egy régi katonapokróc alatt –
összegömbölyödve, akár a kismacskák –, csöndben aludt a padlóra leterített matracon. A
szobában durván ácsolt asztal, két fekvõhely, néhány edény, és az öreg szõnyegre terítve
egy nagy és egy kisebb matrac volt mindössze. A fehérre meszelt, agyagtéglákból rakott
fal csupaszon ásított, rideggé téve a helyiséget. Vízcsap volt ugyan, de csak néha
működött, légy és egyéb rovar viszont bõven akadt. A Mekka felé nézõ fali fülkében, a
fõhelyen, az erõsen megkopott kötésű Korán feküdt.
A nap már fölkelt, hideg és borús volt az idõ. Huszain már teljesítette egyik
kötelességét, imára hívta a hívõket, úgyhogy nyugodtan foglalkozhatott a
géppisztolyával. Letörölte, gondosan újraolajozta, kitisztította a csövet, és megtöltötte a
tárat. Olyan, mint új korában, állapította meg elégedetten, kész arra, hogy teljesítsem vele
Isten parancsait. Az AK-47-es sokkal jobb, mint az M-14-es, egyszerűbb, strapabíróbb, és
közeli célpontok ellen legalább annyira hatékony. Ostobák az amerikaiak, gondolta.
Ostobák, mert idõt és energiát fecséreltek egy bonyolult, ezer yardról is pontosan célba
találó gyalogsági fegyver kifejlesztésére, amikor a legtöbb lövést háromszáz yardnál
kisebb távolságról adja le az ember. Az AK-47-est egész nap nyugodtan vonszolhatja
maga után a sárban, akkor is képes elvégezni a feladatát, az ölest. Halál Isten
ellenségeire!
A zöldszalagosok már összecsaptak a marxista-iszlámistákkal és más baloldaliakkal
Koviszban, és még többször a tõlük északnyugatra lévõ Gas Saranban, az
olajfinomítónál. Elõzõ nap, sötétedés után a Tudeh egyik titkos találkahelye – a címet a
megbocsátás reményében a párt egyik tagja mondta meg – ellen vezette az iszlám
gárdistákat. A harc rövid volt, és kegyetlen. Tizenegy ember halt meg, reményei szerint
többen is az ellenség vezetõi közül. A Tudeh eddig nem alkalmazott nyílt erõszakot, de a
következõ nap délutánjára tüntetést hirdetett, a párt teheráni demonstrációjának a
támogatására, szándékosan figyelmen kívül hagyva Khomeini határozott kívánságát. Az
összecsapás, ezt mindkét fél tudta, elkerülhetetlenné vált. Sokan meg fognak halni,
gondolta komoran a mollah, és rögtön hozzá is tette: Halál az iszlám minden ellenségére!
– Tessék! – A felesége egy csésze erõs, édes feketekávét nyújtott oda neki. Ez volt az
egyetlen luxus, amit Huszain megengedett magának, de a szentnek számító péntekeken,
és Ramadan egész szent hónapjában errõl is készségesen, sõt örömmel lemondott.
– Köszönöm, Fatima! – mondta udvariasan. Amikor kinevezték mollahhá, az apja és
az anyja együtt keresett neki feleséget, és mivel a pártfogója, Iszfaháni ajatollah is azt
mondta, vegye feleségül a lányt, készséggel rászánta magát a nõsülésre.
Élvezettel megitta a kávét, és a kis csészét visszaadta az asszonynak. A házasság nem
térítette le választott útjáról, bár néha kifejezetten élvezte, hogy lefekvés után szorosan az
asszony testéhez simulhatott. Fatima feneke nagy volt, meleg, védelmet nyújtott az
éjszakai hideg ellen. Elõfordult, hogy fölkeltette benne a vágyat, ilyenkor megfordította a
feleségét, és beleürítette a magját, hogy aztán aludjon, de sohasem békésen. Béke majd a
paradicsomban lesz, csak ott, gondolta feltámadó izgalommal. Hála érte Istennek, hogy
Huszain imám, a mártírok ura után kaptam a nevemet. A példaképe Ali imám második fia
volt, a Nagy Mártír, aki tizenhárom évszázada, a karbalai csatában áldozta életét az igaz
hitért.
Soha nem felejtjük el, fogadta meg hirtelen jött extázissal, újra átélve az Asurának,
Muharram – néhány hete múlt – tizedik napjának, a síiták legnagyobb ünnepének
fájdalmát. Ezen a napon, Huszain mártíromságának évfordulóján mindenki gyászolt, és
az õ háta is viselte még a korbácsütések nyomait. Ismét Komban töltötte a napot, mint az
elõzõ, és az azelõtti évben, sok tízezer iránival együtt részt vett a megtisztulást hozó
felvonuláson. Korbáccsal és lánccal ütlegelték magukat, hegyes kampókat vágtak a
testükbe, hogy emlékezzenek a szent mártíromságára.
Hetekbe telt, amíg annyira javult az állapota, hogy fájdalom nélkül állni is tudjon.
Ahogy Isten akarja, gondolta büszkén. A fájdalom semmi, a világ semmi. Peshadival is
szembeszálltam, a támaszpontot elfoglaltam, õt pedig megkötözve vittem Iszfahánba,
ahogyan parancsolták. Hamarosan indulnom kell. Elõször elmegyek a támaszpontra,
hogy kihallgassam és megzabolázzam a külföldieket, és ezt a szunnita Zatakit, aki
Dzsingisz kánnak képzeli magát, délután pedig újból az istentagadó Tudeh ellen vezetem
az igazhitűeket. Istentõl kapott feladatot hajtok végre, engedelmeskedve az imámnak, aki
Isten parancsait teljesíti. Imádkozom, hogy ma bebocsátást nyerjek a paradicsomba, ahol
brokáttal letakart ágyon fekhetem, a két kert gyümölcsei pedig kéznyújtásnyira lesznek
tõlem, jutottak eszébe a Koránból oly ismerõs szavak.
– Nincs mit ennünk – zavarta meg a gondolkodásban a felesége.
– A mecsetben ma lesz ennivaló – válaszolta, mire a fia, Ali rögtön figyelni kezdett,
még a vakarózást is abbahagyta. – Mostantól nem éheztek, sem te, sem a gyerekek.
Mindennap horishtot és rizst fogunk osztani a szeGenyeknek, ahogy azt mindig is tettük,
végig a történelem folyamán. – Alira mosolygott, és megsimogatta a fejét. – Isten tudja,
hogy mi a szűkölködõk közé tartozunk. – Azóta, hogy Khomeini hazatért, a mecsetek
sorra kezdték felújítani régi tevékenységüket. Egyszerű, de tápláló ételt osztottak,
amelyet a zakat a minden mohamedán által kötelezõen fizetendõ „szeGenyek adója" –
részeként kaptak, vagy a zakatból befolyt pénzbõl vásároltak, miután visszanyerték azt a
jogukat, hogy ezen összegek fölött kizárólag õk rendelkezzenek. Huszain dühösen
átkozta magában a sahot, aki két évvel korábban megszüntette a mollahoknak és a
mecseteknek évente juttatott javadalmazást, szeGenységre és szenvedésre kárhoztatva
ezzel õket.
– Álljatok be a mecset elõtt várakozók közé! – mondta a feleséGenek. – Ha már
mindenki megkapta, ami kell neki, vegyél el magatoknak is élelmet. Ezentúl mindennap
legyetek ott!
– Köszönöm.
– Istennek köszönd!
– Neki köszönöm. Igen.
A mollah csizmát húzott, a vállára akasztotta a fegyverét.
– Én is mehetek, apám? – kérdezte vékony, éles hangján Ali. – Szeretném Isten
munkáját végezni.
– Persze. Gyere csak!
Az asszony bezárta mögöttük az ajtót, és ledõlt a locára. A gyomra háborgott az
éhségtõl, és olyan betegnek, gyönGenek érezte magát, hogy az arcára szállt legyeket sem
volt ereje elhajtani. Nyolcadik hónapos terhes volt, és a bába azt mondta, hogy ezúttal
nehezebben fog szülni, mert a gyerek rosszul helyezkedik el a hasában. Amikor ezt
meghallotta, sírni kezdett, felidézve magában korábbi szüléseinek borzalmas, testet és
lelket szaggató kínjait. – Ne félj! – mondta fölényesen az öreg bába. – Isten kezében
vagy! Majd friss teveganét kenünk a hasadra, attól elmúlik a fájdalom. A nõnek az a
kötelessége, hogy szüljön, te pedig még fiatal vagy.
Fiatal? Huszonkét éves vagyok, és öreg. Tudom, sõt azt is, hogy miért. Van eszem,
szemem, még a nevemet is képes vagyok leírni, és tudom, hogy jobb lesz, ha az imám
elzavarja tõlünk az összes külföldit, és megszünteti a gonosz szokásaikat. Az imám, óvja
meg õt Isten, bölcs, jó, Isten nevében szól, csak neki engedelmeskedik, és Isten tudja,
hogy a nõ nem jószág, nem tárgy, akit sértegetni lehet, és visszarángatni a középkorba,
ahogyan néhány fanatikus akarja Az imám meg fog védeni bennünket a szélsõségesektõl,
és nem engedi, hogy megsemmisítsék a sah családjogi törvényét, amely szavazati jogot
adott nekünk, és megvédett bennünket attól, hogy a férjeink csak úgy, kényük-kedvük
szerint elhajítsanak. Nem engedi, hogy a szavazati jogunkat, a szabadságunkat és az
emberi jogainkat elvegyék, köztük azt, hogy magunk döntsük el, akarunk-e csadort
viselni, vagy sem. Nem fogja ezt engedni, ha látja, mennyire ellenezzük, mi pedig
határozottan kiállunk jogaink védelmében.
Fatima letörölte a könnyeit, és a három nappal késõbb tervezett tüntetésre gondolva
kezdte jobban érezni magát. Még a fájdalma is alábbhagyott valamelyest. Igen, mi nõk
felvonulunk Kovisz utcáin, elszántan támogatni fogjuk teheráni, komi és iszfaháni
nõvéreinket, csak én közben – önként, Huszain miatt – csadort viselek. Milyen csodálatos
is, ha az ember megmutathatja, hogy egyszerre támogatja a többi nõt és a forradalmat.
A Teheránban tervezett demonstráció híre egész Iránban elterjedt, bár azt senki nem
tudta pontosan, hogyan. Minden nõ hallott róla, és mindegyik támogatta az ötletet, még
azok is, akik ezt hangosan nem merték kimondani.
A LÉGI TÁMASZPONTON, 10.20. Starke az S-G irányítótornyából figyelte a 125-öst,
amint teljesen kieresztett fékszárnnyal a betonhoz ért, és tolásra állított hajtóművekkel
gyorsan lefékezett. Zataki és Eszfandijár is ott volt mellette két iszlám gárdista
társaságában – Zataki ezúttal frissen borotválva.
– Echo-Tango-Lima-Lima, a pálya véGen forduljon jobbra! – adta ki az utasítást a gép
pilótájának Vazari õrmester, az amerikai légierõnél kiképzett, fiatal légiirányító. Korábbi
elegáns uniformisa helyett olcsó anyagból készült, durva civil ruha volt rajta, az arca
sebes, az orra betörve. Három foga hiányzott, a füle pedig csúnyán feldagadt a kegyetlen
veréstõl, amelyet szemtanúk elõtt Zatakitól kapott. Összetört orrán keresztül alig bírt
levegõt venni, miközben befejezte az eligazítást: – A központi torony elõtt álljon meg!
– Vettem – válaszolta a gépet vezetõ Johnny Hogg. – Ismétlem, sürgõs alkatrészeket
hoztunk, engedélyünk van három utas felvételére, utána azonnal megyünk tovább
Sargazba. Megerõsítést kérek.
Vazari nem is titkolt félelemmel Zatakihoz fordult, és megkérdezte: – Mit válaszoljak
neki, kegyelmes uram?
– Semmit, te féreg! – Zataki rövid csövű géppisztolyáért nyúlt, és odaszólt Starkénak:
– Mondja meg a pilótájuknak, hogy kapcsolja ki a hajtóműveket, és küldje le az összes
utast a betonra! A repülõgépet átkutatjuk, és csak akkor mehet tovább, ha engedélyezem!
Ha nem, akkor marad. Maga velem jön, és maga is – tette hozzá Eszfandijárra nézve.
Starke végrehajtotta, amit mondtak neki, és mielõtt Zatakiék után ment volna, néhány
másodpercig egyedül maradt a fiatal õrmesterrel, aki megragadta a karját, és
szenvedélyes hangon odasúgta neki: – Az isten szerelmére, segítsen feljutnom a gépre,
kapitány! Mindent megcsinálok, amit akar, csak segítsen!
– Nem tehetem. Lehetetlen... – válaszolta Starke, bár nagyon sajnálta a fiatalembert.
Két nappal korábban Zataki mindenkit felsorakoztatott, a forradalom ellen elkövetett
állítólagos bűnökért eszméletlenre verte Vazarit, utána fellocsoltatta, és ganét etetett vele,
majd ismét félholtra verte. Ragaszkodott hozzá, hogy a büntetésnél mindenki jelen
legyen, csupán Manuelának és a súlyos betegeknek adott felmentést alóla. – Lehetetlen.
– Kérem... Könyörgök! Zataki õrült, meg fog öl... – Vazari rémülten elharapta a
mondatot, és félrefordult, mert egy iszlám gárdista nézett be az ajtón. Starke elment a
zöldszalagos mellett, és lesietett a betonra. Freddy Ayre egy dzsip mellett várta, a
kocsiban Manuela, az egyik brit pilótájuk, és a bekötözött fejű Jon Tyrer ült. Az
asszonyon bõ szárú nadrág, hosszú kabát volt, a haját pedig összefogva pilótasapka alá
rejtette.
– Gyertek utánunk, Freddy! – mondta Starke, és beszállt Zataki mellé a másik
gépkocsiba. A sofõr szerepét vállaló Eszfandijár azonnal indított, és erõs gázt adva a 125-
ös felé száguldott, amely éppen akkor kanyarodott le a kifutópályáról. Veszélyes
közelségben hozzá több, zöldszalagosokkal teli teherautó és két motorkerékpár is haladt.
– Őrültek! – morogta Starke, amikor meglátta õket.
– Nem õrültek, pilóta! Fűti õket a lelkesedés – válaszolta a fogait kivillantva Zataki.
– Insa Allah.
Zataki komolyra váltva megjegyezte: – Maga beszéli a nyelvünket, olvasta a Koránt,
és ismeri a szokásainkat. Ideje volna, hogy két tanú elõtt elmondja a Szabadat, és
muszlimmá váljon. Megtiszteltetésnek venném, ha én lehetnék az egyik tanú.
 – Én is – szólalt meg rögtön Eszfandijár, aki szintén szeretett volna megmenteni egy
lelket, bár nem ugyanazon okból, mint Zataki. Arra gondolt, hogy az IranOilnak szüksége
van a tapasztalt pilótákra addig is, amíg megfelelõen felkészített irániakat tud a helyükre
állítani, és a mohamedánná lett Starke ragyogóan megtenné. – Magam is
megtiszteltetésnek venném, ha tanú lehetnék.
– Köszönöm – válaszolta perzsául Starke, akiben az évek során felmerült már ez a
gondolat. Egyszer, amikor Irán még békés, nyugodt ország volt, neki pedig nem akadt
egyéb dolga, mint hogy annyit repüljön, amennyit csak tud, gondoskodjon az embereirõl,
és együtt nevessen Manuelával és a gyerekekkel – el sem hitte, hogy mindössze fél év telt
el azóta –, azt mondta az asszonynak: – Tudod, Manuela, az iszlámban sok nagyszerű
vonás van.
– A négy feleségre gondolsz, szívem? – kérdezte legbájosabb mosolyával az asszony,
mire Starke rögtön óvatosabbá vált.
– Ugyan már! Komolyan beszéltem. Az iszlám tényleg sok jót tartogat az embernek.
– A férfiaknak, de nem a nõknek. Nem azt mondja a Korán, hogy: „És az igazhitűek –
mellesleg ezt kizárólag a férfiakra érti – selyempárnákon fekszenek majd, és hurik veszik
õket, körül, akiket még sem ember, sem dzsinn nem érintett." Conroe drágám, én isten
bizony sokat törtem már rajta a fejem, de képtelen voltam megérteni, hogy miért kell
feltétlenül szüzeknek lenniük. Valóban olyan fontos ez a férfiaknak? És a nõk is
számíthatnak valami hasonlóra? Annyi fickós fiatalembert kapnak, amennyit akarnak?
– Hallgass már meg, az isten szerelmére! Arra gondoltam, hogy ha az ember valahol a
sivatagban, Szaúd-Arábiában vagy a Szaharában él... Emlékszel még rá, milyen jó érzés
volt, amikor Kuvaitban kimentünk a sivatagba? Az ég fekete volt, a csillagok fényesen
ragyogtak, néma csönd borult ránk. A tiszta, hatalmas égbolt alatt egészen aprókká és
jelentéktelenekké váltunk. Emlékezz csak rá, milyen erõsen éreztük akkor a végtelent!
Emlékszel, azt mondtam, már értem, hogy aki nomádnak születik, ott él azon a vidéken
egy sátorban, azt könnyen a hatalmába tudja keríteni az iszlám.
– És te emlékszel rá, drágám, hogy én mit válaszoltam? Azt, hogy mi nem sátorban
születtünk.
Elmosolyodott, mert eszébe jutott, hogyan ölelte magához és csókolta meg akkor, a
fényesen sziporkázó csillagokkal teli magas égbolt alatt, és hogyan kerítette õket
hatalmába a hirtelen feltámadt szenvedély. Késõbb azt mondta: – Nem pusztán Mohamed
tanítására gondoltam, hanem arra, hogy akit ennyire körülvesz a végtelen, annak
szüksége van valamilyen biztonságos menedékre, és az iszlám képes, hogy ezt nyújtsa.
Talán egyedül képes rá, persze, csak a maga eredeti formájában, nem a fanatikusok szűk
látókörű, ostoba értelmezésében.
– Biztosan igazad van, drágám – válaszolta kedvesen Manuela –, de mi nem a
sivatagban élünk, soha nem is fogunk, és te Conroe „Duke" Starke vagy, helikopterpilóta,
és ha csak említeni mered a négy feleséget, én a gyerekekkel rögtön kiszállok a buliból,
és Texas sem lesz elég nagy ahhoz, hogy elbujdoshass az elõl, amit Manuela Rosita Santa
de Cuellar Pereztõl kapni fogsz. Méltóztass ezt jól megjegyezni, aranyos kis
cukorfalatom!
Látva, hogy Zataki figyeli, Starke elhessegette magától az emlékeket, és sietve
visszaváltott a jelenbe. – Talán majd egyszer – válaszolta nekik. – Lehet, hogy fölveszem
az igaz hitet, de hogy mikor, azt Isten fogja eldönteni, nem én.
– Reméljük, minél elõbb! Hitetlenként el fog veszni.
 Starke ezzel a megjegyzéssel már nem törõdött, figyelme a megállóhely felé közeledõ
125-ösre, és Manuelára összpontosult, akinek el kellett utaznia. Tudom, hogy nehéz neki,
átkozottul nehéz, de akkor is mennie kell, gondolta.
Korán reggel McIver hívta rádión Teheránból, és szólt, hogy az alkatrészekkel érkezõ
gép számára – feltéve, hogy a helyiek is hozzájárulnak – engedélyezték a koviszi
leszállást, sõt azt is, hogy három utast fölvegyen. Csangiz õrnagy és Eszfandijár hosszas
vita árán beleegyezett ebbe, de csak azok után, hogy Starke Zataki jelenlétében ingerülten
közölte: – Maguk is nagyon jól tudják, hogy a váltás már régen esedékes. Az egyik 212-
esünkhöz új alkatrészek kellenek, hogy fel tudjon szállni, két 206-osunk pedig túl van az
1500 repült órán, ami után kötelezõ az ellenõrzés. Ha nem kapunk új személyzetet és
alkatrészeket, nem fogjuk tudni ellátni a feladatunkat, és nem én, hanem maguk fognak
felelni azért, hogy Khomeini ajatollah utasításait nem hajtjuk végre.
A gépkocsi megállt a 125-ös mellett. A repülõgép ajtaja még zárva volt, John Hogg a
pilótafülkébõl figyelte, mi történik odalent a betonon: teherautók vették körbe a gépet,
fegyverek meredtek rá minden irányból, izgatott zöldszalagosok mindenütt.
Zataki elõbb megpróbálta túlkiabálni a hangzavart, de hamar belátta, hogy nem fog
sikerülni, ezért a levegõbe lõtt. – Menjetek a géptõl! – rivallt rá az ott-tartózkodókra! –
Istenre és a Prófétára mondom, csak én vizsgálhatom át az embereimmel. Menjetek! – Az
iszlám gárdisták engedelmesen hátrébb húzódtak. – Pilóta, szóljon a barátjának, hogy
gyorsan nyissa ki az ajtót, és szálljon le mindenki, mielõtt meggondolom magam, és
visszavonom az engedélyemet!
Starke feltartott hüvelykujjai jelzett Hoggnak, az pedig szólt a másodpilótának, hogy
nyissa ki az ajtót. Mihelyt a lépcsõ leereszkedett, Zataki felrohant rajta, és bõszen,
lövésre készen tartott géppisztollyal lecövekelt a tetején. – Nincs erre semmi szükség,
kegyelmes úr! – mondta Starke. – Mindenki szálljon le! Gyorsan, egy-kettõ!
A gépen nyolc utas tartózkodott – négy pilóta, három szerelõ, és Genny McIver. –
Jézusom, Genny! Nem számítottam rá, hogy magával fogok találkozni.
– Hello, Duke! Duncan szerint így a legjobb,.. Na mindegy! Manuela is... – Meglátta
az asszonyt, és be sem fejezve a mondatot, hozzásietett. Összeölelkeztek, Starke pedig
hosszú ismeretségük alatt elõször csodálkozva tapasztalta, hogy Gennyn kezd
meglátszani a kora.
Hagyva, hadd beszélgessenek, felsietett Zataki után a kiürült fedélzetre. Az utastérbe
pótülések voltak beállítva, hátul pedig, a mellékhelyiség közelében ládák sorakoztak. –
Alkatrészek, és a tartalék motor, amit kértek – mondta a kapitányi ülésen maradva
Johnny Hogg, és átnyújtotta a szállítólevelet. – Hello, Duke!
Zataki átvette a papírt, és a hüvelykujjával rögtön a háta mögé bökött. – Kifelé!
– Ha nem haragszik, én felelek a repülõgépért – válaszolta Hogg.
– Utoljára figyelmeztetem. Kifelé!
– Állj fel kis idõre, Johnny! – mondta Starke. – Azt akarja csak ellenõrizni, hogy
nincs-e fegyver a fedélzeten. Kegyelmes úr, biztonságosabb, ha a pilóta a helyén marad.
Személyesen kezeskedem érte.
– Kifelé!
Johnny Hogg vonakodva bár, de engedelmeskedett, otthagyta a pilótafülkét. Zataki
mindent alaposan átvizsgált, megbizonyosodott róla, hogy nincs elrejtve fegyver az
oldalzsebekben, aztán intett neki, hogy visszaülhet, és az utastérben folytatta az
ellenõrzést. – A ládákban vannak az alkatrészek? – kérdezte.
 – Igen – válaszolta Starke, és udvariasan félreállva az ajtóhoz engedte Zatakit, aki
kikiabált néhány emberének, hogy menjenek föl, és vigyék a betonra a ládákat. Azok
késlekedés nélkül teljesítették is az utasítást, és cipekedés közben gondatlanul
odacsapdosták a ládákat az ajtókerethez, a lépcsõfokokhoz, amitõl a pilótáknak – bár nem
szóltak – idegesen megrándultak az arcizmaik. Miután végeztek a kipakolással, Zataki
még egyszer alaposan átnézte a gépet, és rosszkedvű lett, mert néhány üveg behűtött
boron és egyéb italon kívül nem talált semmit.
– Iránba ezentúl tilos behozni szeszt. Szigorúan tilos! Elkobzom! – A betonra vitette
és szétzúzatta a palackokat, aztán szólt, hogy nyissák fel a ládákat. Egy hajtómű és
tartalék alkatrészek voltak bennük, ahogy az a szállítólevélben is állt. Starke a gép
ajtajából figyelte a jelenetet, és amennyire csak tudott, megpróbált nyugodt, közömbös
arcot vágni.
– Kik az utasok? – kérdezte Zataki, mire a másodpilóta átadta az utaslistát, aminek a
tetejére angolul és perzsául is oda volt írva: Pillanatnyilag fölösleges, régóta esedékes
szabadságukra utazó pilóták és műszakiak. Alaposan tanulmányozni kezdte, közben
többször is a betonon várakozó utasokra nézett.
– Duke! – szólt oda óvatosan a pilótafülkébõl Johnny Hogg Starkénak. – Pénzt hoztam
neked, és levelet is McIvertõl. Át tudod venni?
– Most talán igen.
– A zakóm oldalzsebében van, a fogason. Mac azt mondta, hogy a levél magánjellegű.
Starke megtalálta mind a két borítékot, és sietve bedugta, dzsekije belsõ zsebébe. – Mi
a helyzet Teheránban? – kérdezte a szája sarkából.
– A repülõtéren teljes az õrültekháza. Ezrek próbálnak felkerülni arra a három vagy
négy gépre, amit eddig beengedtek – válaszolta sebesen pergõ nyelvvel Hogg. – Amikor
megérkeztünk, legalább hat jumbo körözött odafent, várva a leszállási engedélyt. Elébük
pofátlankodtam, engedély nélkül leszálltam, bocsánatot kértem a tévedésért, aztán
elhúztam a csíkot, amilyen gyorsan csak tudtam. McIverrel nem sokat sikerült beszélni –
fegyverrel handabandázó forradalmárok és egy vagy két mollah vette körül –, de úgy
láttam, jól van. Pettikin, Nogger és a többiek is. Még legalább egy hétig Sargazban
maradok, és megpróbálok minél több ingajáratot lebonyolítani. – Sargaz Dubai közelében
volt, ott működött az S-G-nek a Perzsaöböl nyugati oldalán folytatott tevékenységét
irányító képviselete. – A teheráni légiirányítók engedélyt adtak rá, hogy szombaton és
szerdán alkatrészeket és a távozók helyére személyzetet hozzunk. Úgy látszik, nem
szeretnék, ha itt hagynánk õket, azt akarják, hogy folytassuk a melót. – Pillanatnyi
szünetet tartott, hogy kifújhassa magát.
– Mac azt kéri, találj valami ürügyet arra, hogy idõnként itt is leszállhassak. Azt
hiszem, engem akarnak futárként használni Andy Gavallannel, amíg normalizálódik a...
– Várj! – figyelmeztette Starke, amikor látta, hogy Zataki többször is felpillant a
gépre. Az iráni tanulmányozta még egy darabig az utaslistát, majd jelzett neki, mire
Starke azonnal lesietett a lépcsõn.
– Tessék, kegyelmes úr!
– Ennek az embernek nincs kilépési engedélye.
Roberts, akirõl beszélt, középkorú, nagyon tapasztalt szerelõ volt, az arcáról jól le
lehetett olvasni a nyugtalanságot. – Mondtam már neki – kezdte panaszos hangon –, hogy
hiába akartuk, nem tudtuk megszerezni, mert a Bevándorlási Hivatal minden irodája
zárva volt. Teheránban ez nem okozott problémát, mindenki tudja, milyen a helyzet.
 Starke megnézte Roberts papírját, és látta, hogy mindössze négy napja járt le. – Talán
mégis elengedhetné, kegyelmes úr! Tudom, hogy nem teljesen szabályszerű, de...
– Szabályos kilépési engedély nélkül nem utazhat. Itt marad! – Roberts elsápadt. – De
hát Teheránból minden további nélkül elengedtek, és nekem muszáj Londonba...
Zataki nem hagyta, hogy végigmondja, megmarkolta a mellén a dzsekit, és olyan
erõvel lódította ki a sorból, hogy térdre esett, ám Roberts fölpattant, és dühösen neki
akart rontani. – Letöltöttem a szabadsághoz szükséges... – Elhallgatott, mert az egyik
iszlám gárdista a mellének szögezte a géppisztolyát, a másik pedig szorosan mögé állt, és
semmi kétség sem lehetett afelõl, hogy ha tovább tiltakozik, lõni fognak.
– Várjon a dzsipben, Roberts! – szólt rá sietve a szerelõre Starke.
– Menjen már, a szentségit!
Az egyik zöldszalagos durván a gépkocsi felé lökdöste a szerelõt, Starke pedig
megpróbálta összeszedni magát, hogy ne lehessen látni rajta, mennyire aggódik, mivel
Jon Tyrernek és Manuelának szintén nem volt szabályosan kiállított távozási engedélye.
– Akinek nincs engedélye, az nem utazhat! – ismételte meg dühösen Zataki, miközben
a következõ papírért nyúlt.
Genny nagyon megijedt a történtektõl, utálta Zatakit, az erõszakot, a félelem mindent
elárasztó bűzét, és sajnálta Robertset, akinek feltétlenül vissza kellett utaznia Angliába,
mert az egyik gyereke súlyos beteg volt. Az orvosok gyermekparalízisre gyanakodtak, és
levélben és telefonon nem tudta tartani a kapcsolatot a családjával, legfeljebb telexet
kaphatott, de azt is csak hébe-hóba. Az asszony izgatottan figyelte Zatakit, amint lassan,
szándékosan húzva az idõt, megvizsgálta az elõtte álló pilóta papírjait. Mocskos
gazember, gondolta. Rajta kell lennem a gépen, muszáj elutaznom! Mennyire szeretném,
ha mind itt hagyhatnánk ezt a rothadó helyet! SzeGeny Duncan, biztosan nem fog
vigyázni magára, nem eszik rendesen, és megint kiújul a gyomorfekélye. – Az utazási
engedélyem, sajnos, lejárt – mondta félénken, amikor rákerült a sor, és néhány
könnycseppet sikerült kipréselnie.
– Az enyém is – csatlakozott hozzá hasonlóan bátortalanul Manuela.
Zataki szúrós pillantást vetett rájuk, de érezhetõ volt, hogy kissé elbizonytalanodott. –
A nõk nem hibásak, csak a férfiak – mondta némi gondolkodás után. – Maguk mehetnek.
Kivételesen. Szálljanak fel!
– Mr. Roberts is jöhet? – kérdezte a szerelõre mutatva Genny. – Neki valóban...
– Felszállni! – ordított rá hirtelen feltámadó, már-már az õrültség határát súroló
dühvel, kivörösödve Zataki. A két nõ ijedten fölsietett a lépcsõn, a többiek pedig
döbbenten álltak, még az iszlám gárdisták is idegesen összevillantották a tekintetüket.
– Tökéletesen igaza volt, kegyelmes uram! – szólalt meg perzsául, a szokottnál is
udvariasabb hanghordozással az elsõként magához térõ Starke. – Az asszonyok dolga
nem az, hogy vitatkozzanak, hanem hogy engedelmeskedjenek. – Várt, és bár nehezen
vette a levegõt, állta a sötét, fenyegetõen csillogó szemek pillantását. Zataki végül
beleegyezõen bólintott, és az elõbbi incidenssel mit sem törõdve folytatta az iratok
ellenõrzését.
Elõzõ nap tért csak vissza Iszfahánból, vasárnap délutánra pedig újabb út volt
betervezve neki, ezúttaf Bandar-Deilamba. Minél hamarabb elmegy, annál jobb, gondolta
komoran Starke.
Mindazonáltal sajnálta Zatakit. Elõzõ este úgy talált rá, hogy erõtlenül a helikopternek
dõlt, és mindkét tenyerét a halántékára szorította. – Mi történt, aga?
 – A fejem! Szét akar hasadni! – válaszolta elgyötört hangon az iszlám gárdisták
vezére.
Starke rábeszélte, hogy keresse fel dr. Nuttot, és miután sikerült meggyõznie,
személyesen vitte el az orvoshoz.
– Csak egy kis aszpirint, vagy kodeint adjon, doktor! Bármelyiket, amelyik éppen van!
– Talán jobb volna, ha megvizsgálnám, és...
– Nem kell megvizsgálni! – kiabálta Zataki. – Tudom, mi a bajom. A SAVAK tett
tönkre, a börtön... – Amikor a kodeintõl csökkent valamelyest a fejfájása, elmesélte
Starkénak, hogy körülbelül másfél éve – újságíróként dolgozott akkor Abadánban – a sah
elleni lazítás vádjával letartóztatták. Nyolc hónapot töltött börtönben, és közvetlenül az
abadáni tűzvész után engedték szabadon. Hogy pontosan mit műveltek vele, amíg fogva
tartották, arról nem beszélt. – Insa Allah, pilóta – mondta keserűen. – Azóta mindennap
hálát adok Istennek azért, hogy megajándékozott még egy nappal, amit arra használhatok
fel, hogy eltapossam a SAVAK ügynökeit, a sah embereit, az õt kiszolgáló rendõröket és
katonákat, mindenkit, aki segített neki, hogy végrehajtsa a gaztetteit. Valamikor
támogattam, hiszen ingyen taníttatott idehaza és Angliában is. A SAVAK-ot is õ hozta
azonban létre, az õ lelkén száradnak a rémséges bűnök. Amit csinálok, azt egyelõre csak
magamért teszem. A feleségemért és a fiaimért, akik az abadáni tűzben pusztultak el,
majd csak ezután állok bosszút.
Starke meghallgatta, amit mondott, és nem firtatta tovább a dolgot. A csaknem ötszáz
halálos áldozatot követelõ tűzvész oka, keletkezésének körülményei, és az, hogy végül is
kik idézték elõ, változatlanul rejtély volt.
Figyelte, ahogy Zataki lassan, igen alaposan folytatja a beszállásra várakozók
ellenõrzését. Hogy közülük hánynak volt nem az elõírásoknak megfelelõen kitöltött, vagy
éppen érvényét vesztett kiutazási engedélye, nem is sejtette, és ideges arckifejezésükbõl
ítélve a többiek sem tudták. Arra koncentrált, hogy hamarosan Jon Tyrer kerül sorra, és
Tyrernek feltétlenül mennie kell. Nutt doki külön a lelkére kötötte, hogy minden
körülmények között, a lehetõ leghamarabb el kell juttatni Sargazba, vagy Dubaiba, ahol
megfelelõ kórházi fölszerelés van, és meg tudják vizsgálni. – Biztos vagyok abban, hogy
fel fog épülni, de egyelõre feltétlenül pihentetnie kell a szemét. Figyelj ide, Duke!
Nagyon kérlek, próbáld meg kordában tartani Zatakit, és szólj a többieknek is, hogy
legyenek vele óvatosak! Bármikor robbanhat, és csak a jóisten tudja, mi fog történni, ha
ez bekövetkezik.
– Tulajdonképpen mi a baja?
– Nem tudok pontos diagnózist mondani. Valószínűleg az elméje bomlott meg, és ha
ez nem is igazán szembetűnõ, attól még veszélyes. Nagyon veszélyes! Ha engem
kérdeznének, én az eddigi tapasztalataim alapján a mániákus depresszióra és a paranoiára
szavaznék, amit föltehetõen a börtönben elszenvedett megpróbáltatás váltott ki. Elmesélte
neked, hogy mit csináltak vele?
– Nem. Errõl hallgatott.
– Ha rajtam múlna, én folyamatosan nyugtatót adnék neki, és lõfegyvernek a közelébe
sem engedném.
Remek, gondolta tehetetlenül Starke. Megmondaná valaki, hogyan tartsam kordában?
Hála istennek, annyit legalább sikerült elérni, hogy Genny és Manuela a fedélzeten van,
és hamarosan Sargazban lesznek, ami valódi paradicsom, összehasonlítva...
 Figyelmeztetõ kiáltás szakította félbe a gondolatait. A 125-ös mögött, az
irányítótorony felõl Huszain mollah tűnt fel, számos iszlám gárdistával. Mindannyian
nagyon dühösnek, ellenségesnek látszottak.
Mihelyt észrevette õket, Zataki abban a pillanatban megfeledkezett az utasokról,
leemelte a válláról a géppisztolyt, és lazán a kezében tartva Huszain és a repülõgép közé
állt. Két embere azonnal csatlakozott hozzá, és közelebb lépve a többiek is úgy
helyezkedtek védekezõ állásba, hogy ha kell, a lövéseikkel fedezni tudják.
– Agyon kellene vágni ezt a halálmadarat! – morogta halkan valaki. – Mi történt már
megint?!
– Mindenki felkészül! – súgta Ayre a betonon állóknak.
– Kapitány – felelte halkan, megtört hangon Roberts. – Muszáj feljutnom a gépre!
Egyszerűen muszáj. Nagyon beteg a kislányom! Nem tudná elintézni valahogy, hogy
mehessek?
– Megpróbálom.
Miközben a rövid párbeszéd zajlott, Zataki gyűlölettel telve Huszaint figyelte. Két
napja Iszfahánba kellett mennie, hogy megjelenjen a titkos forradalmi bizottság elõtt,
amelynek mind a tizenegy tagja ajatollah és mollah volt, és akkor szembesült elõször
annak a forradalomnak az igazi arculatával, amelyért olyan lelkesen harcolt, és oly sokat
szenvedett. – Az eretnekeket el kell törölni a föld színérõl! Kizárólag a forradalmi
bíróságok ítélkezhetnek. Az ítéleteket gyorsan kell meghozni, és fellebbezésnek helye
nincs... – A mollahok tökéletesen biztosak voltak magukban, szent meggyõzõdéssel
hitték, hogy Istentõl kapott joguk van kormányozni, törvényeket szabni, mivel egyedül õk
tudják helyesen értelmezni a Koránt, és alkalmazni a sariát. Zataki óvatos volt, nem adta
jelét megdöbbenésének, ne árulta el a gondolatait, de közben szilárdan tudta, hogy ismét
elárulták.
– Mit akarsz, mollah? – kérdezte olyan hangsúllyal, ami becsületsértéssel is felért.
– Elõször is, hogy megértsd, itt nincs semmilyen hatalmad! Amit Abadánban tettél, az
az ottani ajatollahra tartozik, de ezen a támaszponton nem parancsolsz. Nincs hatalmad
sem az emberek, sem a repülõgépek fölött! – Huszaint legalább tucat fegyveres vette
körül, komor tekintetű fiatalemberek, kivétel nélkül iszlám gárdisták.
– Azt mondod, hogy nincs hatalmam? – Zataki villámgyorsan hátat fordított
Huszainnak, és elkiáltotta magát angolul: – A repülõgép máris indul! Minden utas a
fedélzetre! – Dühös kézmozdulattal jelezte a pilótának, hogy szálljon fel, amilyen hamar
csak tud, és aztán ismét szembe fordult a mollahhal. – Halljam, mi van még?! – kérdezte
kihívóan, miközben a háta mögött az utasok fejvesztve rohantak a fedélzetre. Mivel a
zöldsapkások mind Zatakit és Huszaint figyelték, Starke intett Robertsnek, csatlakozzon a
többiekhez, majd sietve jelzett Ayrenek is, hogy fedezze a szerelõ menekülését. Utána
magához intette, és együtt segítették ki a dzsipbõl Tyrert.
Zataki eközben a fegyverét babrálta, és egyetlen pillanatra sem vette le a tekintetét
Huszainról. – Nos? Hadd halljam, mi van még?! – kérdezte újból.
A mollah annyira meglepõdött, hogy válaszolni sem tudott, és az emberei is tisztában
voltak a veszéllyel, látták a feléjük meredõ fegyvert. A gép hajtóművei közben felbõgtek,
Huszain látta, hogy utasok rohannak föl a lépcsõn, majd Starke és Ayre bekötözött fejű
sebesültet visz a fedélzetre, és utána visszarohan a dzsiphez. A hajtóművek dübörgése
fülsértõvé vált, és amikor az utolsó menekülõ is felszállt, a lépcsõt sietve behúzták, a
repülõgép elindult a felszállópálya felé.
 – Nos, aga, mi a következõ?
– A következõ... A következõ az, hogy a koviszi bizottság az embereiddel együtt kitilt
a városból!
Zataki a hajtóművek zaját túlkiabálva odaordított az embereinek. Lábát a betonhoz
szögezte, készen arra, hogy harcoljon, ha kell, meghaljon, és meg sem rezzent, amikor a
kifutópálya felé haladó repülõgép hajtóműveibõl kiömlõ forró levegõ végigszántott a
testén. – Halljátok?! A koviszi bizottság úgy rendelkezett, hogy többé nincs ránk
szükség!
Az emberei magabiztosan felröhögtek, mire Huszain zöldszalagosai közül az egyik, a
csoport szélén álló tizenéves fiatal maga elé kapta a géppisztolyát, de rögtön meg is halt,
a szó szoros értelmében kettévágta a Zataki gárdistái által leadott sorozat. A betonon
állók egy pillanatra mozdulatlanná dermedtek, a csöndet csupán a távolodó repülõgép
dübörgése törte meg. Huszain is elszörnyedt, megbénította az ellenfél reakciójának
hevessége, a betonra kiömlõ vér látványa.
– Legyen Isten akarata szerint! – kiáltotta aztán Zataki. – Mit akarsz még, mollah?
Ekkor vette csak észre az apja háta mögött meghúzódó, rémülten a fekete köpenybe
kapaszkodó kisfiút, aki annyira hasonlított a saját fiára, az idõsebbikre, hogy a puszta
látványa képes volt visszasodorni a boldog múltba. A tűzvész elõtti idõszakba, amikor
tökéletesnek tűnt a béke, és még szilárdan hinni tudott abban, hogy lesz számukra jövõ.
Meg volt gyõzõdve arról, hogy a sah fehér forradalma a földreformmal, a mollahok
háttérbe szorításával, az általános ingyenes oktatás bevezetésével, és más merész
reformintézkedéseivel mindenki számára elhozza a boldogságot. Akkor még apa volt,
ami soha többé nem lehet. Soha! Az árammal teli fogók, az elektródák örökre
megfosztották ettõl az örömtõl.
Az ágyékától kiinduló kegyetlen nyilallás villámgyorsan az agyáig jutott, és az
emlékek hatása alatt a legszívesebben üvöltött volna, de nem tette. Mint mindig, ezúttal is
lerázta az emlékezés terhét, és kizárólag a küszöbön álló feladatra koncentrált, arra, hogy
öljön, mielõtt õt ölnék meg. Látta a mollah tekintetében a rendíthetetlen elszántságot, és
lélekben felkészült a heves, feltétlenül halálos kimenetelű küzdelemre. A lehetõség, hogy
géppisztolyt használhat, örömmel töltötte el. Szerette a fegyver füllel alig követhetõ,
gyors kelepelését, a szaggatott sorozatokat, élvezte az elégett lõpor csípõs szagát, Isten és
Irán ellenségei sűrűn kiömlõ vérének a látványát. Megingathatatlan hitté vált benne, hogy
a mollahok ellenségek, és ellenség mindenekelõtt Khomeini, aki szentségtörést követ el
azáltal, hogy hagyja magát fényképezni, engedélyezi, hogy szent ereklyeként tiszteljék az
arcmását, a követõi imámnak szólítsák, és a próféta parancsaival mit sem törõdve
mollahokat állít, a hívõk és Isten közé. – Gyerünk! – kiabálta. – Add elõ, mit akarsz, mert
fogytán a türelmem!
– Azt az embert! – felelte elõremutatva a mollah.
Zataki körbenézett, és látta, hogy az ujja Starkéra szegezõdik. – A pilótát?! Miért? Mi
dolgod vele? – kérdezte némileg megfelhõzve.
– Ki akarom hallgatni! Kérdéseket föltenni neki.
– Mivel kapcsolatban?
– Tudni akarom, mit tud az Iszfahánban fogva tartott tisztek menekülésérõl.
– Mibõl gondolod, hogy bármit is tudnia kell róla? Amikor a szökés történt, velem
volt Bandar-Deilamban, több száz mérföldnyire innen. Isten ellenségeivel szemben a
forradalmat segítette! – kiabálta indulatosan Zataki. – Isten ellenségei mindenhol ott
vannak. Mindenhol! Bárhova nézünk is, szentségtöréssel találjuk magunkat szembe,
bálványimádást látunk! Nincs igazam?
– De igen! Ellenségekkel vagyunk körülvéve, mindenütt szentségtörést látni. Õ
azonban helikopterpilóta, és egy hitetlen vezette a menekülõk helikopterét, úgyhogy
tudnia kell arról, ami történt. Muszáj kihallgatnom.
– Addig nem, amíg én itt vagyok.
– Miért? Miért nem? Mi az oka, hogy...
– Nem teszed, amíg én itt vagyok, és kész! Addig nem! Késõbb... holnap, vagy
holnapután, Insa Allah, de most nem!
Zataki ádáz dühvel meredt Huszainra, és látta a mollahon, hogy visszakozót fújt, többé
nem jelent veszélyt a számára. Feltűnés nélkül körbehordozta a tekintetét a körülötte álló
zöldszalagosokon, de nem érezte, hogy bármi indulat maradt volna bennük – egyetlen
ember gyors, váratlan halála, gondolta minden bűntudat nélkül, elegendõ, hogy a többiek
meghunyászkodjanak. – Biztosan vissza akarsz menni a mecsetedbe; nem sok van már
hátra a kötelezõ-imáig. – Hátat fordított Huszainéknak, és biztosan tudva, hogy az
emberei fedezik, a dzsiphez sétált. Intett Starkénak és Ayrenek, hogy kövessék, aztán
beszállt az elsõ ülésre, és keze ügyébe helyezte a géppisztolyát, bár nem olyan
szembetűnõen, mint korábban. Az emberei óvatosan, egymást fedezve szintén
visszamentek a kocsijaikhoz, és amikor az utolsó is beszállt, sebesen elhajtottak.
Huszain döbbenten nézett utánuk, és zöldszalagosai sem tudták, mit csináljanak.
Egyikük, hogy zavarát leplezze, cigarettára gyújtott, közben mindannyian fél szemmel a
lábuknál heverõ holttestet, a betonon keskeny patakokban szétfolyó vért figyelték.
– Miért engedted elmenni õket, apám? – kérdezte vékony hangján a kisfiú.
– Nem engedtem, fiam! Egyelõre fontosabb dolgunk van, de ha elintéztük, találkozunk
velük – válaszolta Huszain mollah.

31. fejezet

ZAGROSZ-HÁROM, 12.05. Scot Gavallan farkasszemet nézett a lövésre készen tartott

fegyverrel. Aznap elsõ útjáról érkezett éppen vissza – a Rosa lelõhelyen járt, acélcsöveket
és cementet szállított –, és alig kapcsolta ki a motorokat, zöldszalagosok rohantak elõ
fegyverrel a kézben a hangárból, és vették körül a helikoptert.
Utálva a félelmet, ami a megjelenésükkor hatalmába kerítette, elszakította tekintetét a
hozzá legközelebbi automata puskától, és gazdájának baljóslatú szemébe nézett. – Mit...
mit akarnak? – mordult fel dühösen, és bár nem beszélte jól a nyelvet, átváltott perzsára:
Seh karbareh?
Dühös, érthetetlen szóáradatot kapott válaszul a fegyvert markoló marcona férfitól.
Hogy jobban hallja, lekapta a fejhallgatót. – Man zaban-e soma ra kub nami danam,
aga! – Nem beszélem a nyelvüket, kegyelmes úr! – kiabálta, túlharsogva a leálló motorok
zaját, és erõvel visszanyelte a szájára toluló, durva káromkodást. Újabb dühös, érthetetlen
szavak következtek, majd a férfi félreérthetetlen mozdulattal jelezte, hogy szálljon ki a
pilótafülkébõl. Mielõtt eleget tehetett volna a felszólításnak, megpillantotta Nászirit, az
IranOil telepvezetõjét, amint hátrakötözött kézzel, összeverve, forradalmi gárdisták
gyűrűjében a 212-es felé botladozott. Döbbenten hajolt ki az ablakon, és odakiáltott neki:
– Mi történik itt?
– Azt... azt akarják, hogy szálljon ki a helikopterbõl, kapitány! – válaszolta Násziri. –
Kérem, siessen!
– Várják meg, amíg befejezem a munkát! – Scot idegesen leállította a fedélzeti
rendszereket, közben érezte, hogy a fegyver csöve továbbra is rezzenéstelenül mered rá,
és az ellenséges hangulat sem enyhül. A rotorlapátok sebessége hajtóerõ híján gyorsan
alábbhagyott, és Scot, mihelyt érezte, hogy biztonsággal megteheti, leugrott a
helikopterrõl. Még földet sem ért, máris ideges kezek tolták félre, izgatottan kiabáló
férfiak húzták el az ajtót, hogy átvizsgálják a pilótafülkét, miközben mások az utastérrel
tették ugyanezt. – Mi az ördög történt magával, aga? – kérdezte idegesen Násziritól,
megdöbbenéssel bámulva a telepvezetõ csúnya sebeire.
– Az... az új forradalmi bizottság tagjai tévedtek kicsit – válaszolta Násziri, és
elkeseredett kísérletet tett arra, hogy megõrizze a méltóságát. – Azt... azt hitték, hogy a
sahot támogatom…ellensége vagyok a forradalomnak és az imámnak.
– Kik ezek? Amennyire látom, nem Jazdekbõl jöttek.
Nászirinak nem volt ideje válaszolni a kérdésre, mert a zöldszalagos, akivel korábban
Scot farkasszemet nézett, átverekedte magát társai gyűrűjén, és rossz angolsággal
kiabálni kezdett: – Irodába! Azonnal! – Megmarkolta a pilótazubbony ujját, hogy Scotot
sietésre ösztökélje, a fiatalember pedig ösztönös mozdulattal visszarántotta a karját, de
rögtön érezte is, hogy gépfegyver csöve nyomul a bordái közé. – Jól van na, az isten
szerelmére! – mondta komor arccal, és az iroda felé indult.
Nicshak hant, a falu kalandárját találta odabent, és vele az öreg mollahot. Az íróasztal
mellett, a nyitott ablaknak háttal álltak, mindkettõjük arca feszes, komor volt. Scot és
Násziri mögött zöldszalagosok is benyomultak a helyiségbe.
– Seh karbareh – mi történt – kalandár? – kérdezte Scot.
– Ezek az emberek... azt mondják, hogy õk az új bizottság – válaszolta a szavakkal
küszködve Nicshak hán. – Sarpurból küldték õket, hogy átvegyék... az irányítást a
falunkban... és a bázison.
Scot döbbenten hallgatta a felvilágosítást, úgy érezte, hogy amit a falu vezetõje mond,
annak az égadta világon semmi értelme. Sarpur volt ugyan a legközelebbi város, és az
ottani hatóságok elvben fölötte álltak a környék falvainak, ám az õsi szokásjog alapján a
hegyvidéken élõ kaskaj törzs autonómiát élvezett – mindaddig, amíg elismerte a sah és
Teherán fennhatóságát, tiszteletben tartotta a törvényeket, nem fogott fegyvert, és békés
maradt. – De hát maguk mindig...
– Csönd! – vágott közbe erõszakosan az iszlám gárdisták vezetõje, és fenyegetõn meg
is emelte a puskáját. Scot látta, hogy Nicshak hán arca bíborvörössé válik a
rendreutasítástól. A férfi egyébként a harmincas éveiben járt, kopott, szeGenyes öltözéket
viselt, és sötét szemének a sarka valamilyen betegségtõl vöröslött. Odarángatta Nászirit a
többiek elé, és dühösen kiabált valamit perzsául.
– Máris... máris lefordítom, kapitány – mondta idegesen a telepvezetõ. – Arról van
szó, hogy az úr... a fegyveresek vezetõje, Aliszadr szeretné, ha felelne a kérdéseke. Én
már válaszoltam, amire tudtam, de újabb kérdései vannak... – Ali-szadr ingerülten
közbevágott, mondott valamit perzsául, majd elõre elkészített listáról olvasni kezdte a
kérdéseit, amelyeket Násziri kötelességtudón azonnal fordított is.
– Maga itt a parancsnok?
 – Igen, átmenetileg.
– Milyen nemzetiségű?
– Brit. Elárulnák végre, mi ez az...
– Vannak itt amerikaiak?
– Tudomásom szerint nem – felelte sietve Scot, és megpróbált természetes arcot vágni.
Csak remélhette, hogy Nászirinak, aki tudta, hogy Rodrigues, a szerelõ amerikai, és brit
papírjai hamisak, még nem tették föl ezt a kérdést. A telepvezetõ pillanatnyi gondolkodás
nélkül lefordította a válaszát, az egyik zöldszalagos pedig – az elõzõekhez hasonlóan –
kötelességtudón felírta.
– Hány pilóta állomásozik itt?
– Pillanatnyilag csak én.
– Hol vannak a többiek, mi a nevük, és milyen nemzetiségűek?
– A vezetõ pilótánk, Lochart kapitány kanadai, pillanatnyilag Teheránban van, illetve,
ha jól tudom, tovább ment valahová, és holnap jön vissza. A helyettese, Sessonne
kapitány francia. Neki az IranOil megbízásából ma sürgõsen Teheránba kellett repülnie.
A zöldszalagosok vezetõje felkapta a fejét, és szigorúan Scotra nézett. – Mi volt olyan
halaszthatatlan?
– A Rosa lelõhelyen új kutat akarnak belõni. – Gavallan megvárta, amíg Násziri
elmagyarázta, mit jelent ez a kifejezést, és azt is, hogy a fúrást végzõknek haladéktalanul
kell a Schlumberger- éppen Teheránban tartózkodó – szakértõinek a segítsége. Reggel
Jean-Luc próba szerencse alapon felhívta a sirázi repülésirányítókat, hogy megszerezze
tõlük a teheráni úthoz szükséges engedélyt. Elképedésére, és egyben legnagyobb
örömére, Siráz nemcsak válaszolt, hanem rögtön hozzá is járult az úthoz. – Az imám
elrendelte, hogy folytatni kell az olajkitermelést – válaszolták az irányítók –, úgyhogy
legyen.
Jean-Lucnak tíz perc sem kellett, és már a levegõben volt. Scot Gavallan,
visszagondolva erre, önkéntelenül is elmosolyodott – tudta jól, hogy Jean-Luc azért
sietett annyira, mert a nem várt út lehetőséget biztosított neki arra, hogy találkozzon
Szajadával, akit már elviselhetetlenül régen nem látott. Scot egyszer találkozott csak a
lánnyal, és mihelyt megpillantotta, felcsillanó szemmel egybõl megkérdezte: – Van húga?
A zöldszalagosok vezére alig tudta kivárni, hogy véget érjen a fordítás. Újból kiabált
valamit, amitõl Nászirinak rögtön elkomorult az arca. – Ali-szadr azt mondja, hogy a
jövõben minden felszállást vagy neki, vagy ennek az embernek kell engedélyeznie – a
telepvezetõ rámutatott a fiatal gárdistára, aki lejegyezte Scot válaszait. – A jövõben
minden járaton utazni fog egy emberük, és felszállni csak elõzetes engedély után lehet.
Körülbelül egy óra múlva elindulnak, hogy megmutassa neki és az embereinek a
környéken levő munkahelyeket.
– Magyarázza el neki, hogy ez lehetetlen, mert újabb csöveket és cementet kell
szállítanunk Rosára! Különben nem lesznek készen azokkal a munkákkal, amelyeket
feltétlenül el kell végezni holnapra, Jean-Luc és a szakértõk érkezéséig.
Násziri kötelességszerűen le akarta fordítani a választ, a zöldszalagosok vezetõje
azonban durván félbeszakította, és indulatosan fel is pattant. – Mondd meg a hitetlen
pilótának, hogy egy óra múlva legyen készen...! Nem! Azt mondd meg, hogy velünk jön
a faluba, mert akkor legalább szemmel tudom tartani. Te is gyere! Figyelmeztesd rá, hogy
ne merjen ellenkezni, mert bár az imám azt akarja, hogy minél elõbb újból beinduljon az
olajkitermelés, Iránban mostantól kezdve mindenkire az iszlám törvényei érvényesek,
akár iráni az illetõ, akár nem! Tovább nincs szükségünk a külföldiekre! – A férfi Nicshak
hánra pillantott. – Visszatérünk a falunkba – mondta dölyfösen, és elindult. Nicshak hán
elvörösödött ugyan az indulattól, de nem szólt semmit, a mollahhal együtt a nyomába
szegõdött.
– Kapitány, nekünk is mennünk kell velük, a faluba – szólt Gavallannek Násziri.
– Minek?
– Maga itt az egyetlen pilóta, és legalább ismeri a vidéket – válaszolta rögtön a
telepvezetõ, közben azon törte a fejét, vajon mi lehet a zöldszalagosok váratlan
felbukkanásának valódi oka. A történtek tökéletesen felkészületlenül érték, és nagyon
félt. Nem kapott semmiféle elõzetes tájékoztatást a változásokról, és a faluban még csak
azt sem tudta senki, hogy az utolsó nagy havazás nyomait sikerült eltakarítani, és
megnyitották a hozzájuk vezetõ utat. Reggel aztán, egészen váratlanul, megérkezett egy
teherautó, és rajta tizenkét zöldszalagos. A vezetõjük megmutatta a sarpuri forradalmi
bizottságtól kapott felhatalmazást, miszerint a jövõben õ fog parancsolni Jazdekben, és
„rendelkezik az IranOil környékbeli termelése, berendezései és helikopterei felett".
Amikor Nicshak hán kérésére Násziri közölte vele, hogy rádión kapcsolatba lép az
IranOil központjával, és tiltakozni fog, az egyik iszlám gárdista nekiesett, és kegyetlenül
ütlegelni kezdte. A csoport vezetõje egy idõ után leállította ugyan, de elnézést nem kért,
és Nicshak hánnak sem volt hajlandó megadni azt a tiszteletet, amely a kaskaj törzs ezen
a vidéken élõ részének a vezetõjeként joggal megillette. A viselkedését látva Násziri még
jobban megijedt, és azt kívánta, bárcsak Sarpurban lenne a feleségével és egész
családjával. Isten büntesse meg az összes bizottságot, valamennyi külföldit, és a Nagy
Amerikai Sátánt, minden probléma okozóját! – Azt hiszem... Jobb volna, ha mennénk –
mondta idegesen Gavallannek.
Amikor kiléptek az irodából, a többiek már a faluba vezetõ ösvényen jártak, jócskán
elõttük. A hangár mellett elhaladva Scot látta, hogy a hat szerelõ csomóba terelve áll, és
õr vigyáz rájuk. A fegyveres gondtalanul szívta a cigarettáját, amitõl neki az egész testén
ideges remegés futott végig. A figyelmeztetõ feliratok perzsául és angolul is ki voltak
függesztve mindenfelé: DOHÁNYOZNI TILOS! TŰZVESZÉLY! A hangár egyik
felében a második 212-esük még mindig szétszedve állt, az 1500 repült óra utáni
átvizsgálás utolsó szakaszánál tartott. A két 206-os nem volt bent, és nélkülük a tágas
helyiség valahogy üresnek, elhagyatottnak tűnt. – Aga – szólt hátra Nászirinak, és fejével
a szorosan a nyomukban haladó saját õreik felé bökött. – Mondja meg nekik, hogy el kell
intéznem valamit a géppel kapcsolatban, és szóljon annak a baromnak, hogy ne
dohányozzon a hangárban!
Násziri egyetlen szó ellenvetés nélkül teljesítette az utasítást. – Azt mondták, hogy
rendben, de siessen. – A cigarettázó õr lazán a betonra hajította a cigarettáját, az egyik
szerelõ pedig egybõl odaugrott, és eltaposta. A telepvezetõ megállt, látszott rajta, hogy
szívesen maradt volna, de az õrök taszítottak egyet rajta, jelezve, hogy menjen csak.
Vonakodva engedelmeskedett.
– Ha készen vannak az átvizsgálással, töltsék fel a tartályt, és végezzék el a felszállás
elõtti rutinellenõrzést! – mondta Scot tõle szokatlan komolysággal a szerelõknek, mivel
nem volt biztos abban, hogy nem tud-e angolul valamelyik az õrök közül. – Egy óra
múlva indulok, el kell vinnem a bizottságot a környékbeli fúrásokhoz. Úgy látszik,
Sarpur új fõnököket nevezett ki hozzánk.
– A francba! – morogta halkan valaki.
 – Mi lesz a Rosának szánt felszereléssel? – érdeklõdött Baszdmeg Jordon. Rod
Rodrigues is ott állt szorosan mellette, és szemmel láthatóan nagyon ideges volt.
– Az várhat. Töltsék csak fel a gépet, és nézzék át még egyszer alaposan! Rod! –
Gavallan az idõsebb férfihoz fordult, és megpróbált lelket önteni belé: – Most, hogy már
kezd normalizálódni a helyzet, maga is hamarosan elmehet szabadságra. Capita?
– Igen. Köszönöm, Scot!
A pilóta mellett álló õr türelmetlenül intett, hogy menjenek tovább. – Baleh, aga.
Máris, kegyelmes úr – mondta Scot, és még sietve odaszólt Rodriguesnek: – Alaposan
nézzék át a gépet, Rod!
– Természetesen.
Az õrökkel a nyomában Scot továbbindult, de mielõtt kiért volna a hangárból, Jordon
idegesen utánakiáltott: – Mi a franc ez az egész? Hová viszik?
– Sehová, csak kedvem támadt sétálni egyet – válaszolta gúnyos hangon a pilóta, majd
dühösen hozzátette: – Honnan az ördögbõl tudnám, amikor egész délelõtt úton voltam?! –
Fáradtnak, tehetetlennek érezte magát, nem hitte, hogy képes lesz megbirkózni a
helyzettel, és azt kívánta, bárcsak ott lenne Lochart, vagy Jean-Luc. Átkozott forradalmi
bizottság! Utolsó csirkefogók mind, kivétel nélkül, szitkozódott magában.
Násziri – félelmében igencsak gyorsan szedte a lábát – már több száz yarddal
megelõzte, az elöl haladókat pedig Scot nem is látta, eltűntek az erdõn át a faluba vezetõ
ösvény kanyarulatában. Fagypont alatt volt a hõmérséklet, a hó frissen ropogott a léptei
alatt, és bár vastag, bélelt pilótaöltözékének köszönhetõen csöppet sem fázott, csizmái
akadályozták a mozgásban. Bármennyire igyekezett is, nem tudta utolérni a telepvezetõt.
A gondosan megtisztított út magas hófalak között haladt, és a fákat is vastag, fehér lepel
borította. Az ég ugyanakkor tiszta volt, a nap fényesen sütött, és ha nincsenek a
nyugtalanító körülmények, Scot kifejezetten élvezte volna a frissítõ sétát a fél
mérföldnyire lévõ faluig.
Jazdek kis fennsíkra települt, magas hegyek közé, amelyek biztos védelmet nyújtottak
az erõs szelek ellen. Lakóházai, egyéb épületei fából, kõbõl és agyagtéglából készültek,
és terecskét zártak körül, ahol a kis mecset is állt. Más falvaktól eltérõen ez a település
tehetõsnek számított – bõven akadt a környékén télen meleget adó fa, az erdõben sok volt
a vad, lakói juhot, kecskét tartottak, néhány tevét is, igazi büszkeségük azonban harminc
tenyészménjük volt. Nicshak hán emeletes, cseréptetõs, négyszobás, a többiekénél jóval
nagyobb házban lakott a mecset szomszédságában.
Közvetlenül a háza mellett állt az iskola, a település legkorszerűbb épülete. Tom
Lochart készítette a tervet az elõzõ évben, és rábeszélte McIvert, hogy az S-G vállalja el
az építkezés finanszírozását. Egy fiatalember, a sah utasítására létrehozott Népoktatási
Csoport önkéntese volt a tanító, és akadt is dolga bõven, mivel a falu lakosai szinte
kivétel nélkül írástudatlanok voltak. Amikor a sah elmenekült az országból, a tanítónak
egyik napról a másikra nyoma veszett. Tom Lochart, és mások is a támaszpontról néha
kérdezz-felelek órákat tartottak az érdeklõdõknek, részben a jó kapcsolat ápolása
gyanánt, részben azért, mert amikor nem repültek, bõven volt idejük, és örültek, hogy
hasznos tevékenységgel tölthetik. Felnõttek és gyerekek egyaránt szép számmal jelentek
meg ezeken a Nicshak hán és a felesége által egyaránt támogatott rendezvényeken.
Scot éppen akkor ért a lejtõ aljára, amikor a többiek sorban bevonultak az iskolába. A
teherautó, amivel a zöldszalagosok érkeztek, az épület elõtt állt, körülötte élénken figyelõ
falusiak várakoztak kisebb csoportokban – férfiak, nõk, gyerekek, kivétel nélkül mind
fegyvertelenül. A kaskaj nõkön sem csador, sem fátyol nem volt, színpompás, maguk
szõtte anyagból varrt ruhát viseltek.
Scot fölment a lépcsõn, és belépett az épületbe. Amikor utoljára néhány héttel
korábban ott járt, gyerekkora Hongkongjáról mesélt, ahol az apja dolgozott, és ahová az
iskolai szünetek idején Angliából mindig hazament. Nehéz volt elmagyaráznia, milyen is
volt az a város, nyüzsgő, állandóan zsúfolt utcáival, mérhetetlenül gazdag kereskedõivel,
evõpálcikáival és képírásával, különös ételeivel és kalózkapitalizmusával, a hatalmas
Kína tõszomszédságában. Örülök, hogy visszatértünk Skóciába, gondolta. Boldog
vagyok, hogy apám létrehozta az S-G-t, amit egy napon én fogok irányítani.
– Üljön le, kapitány! Oda – mondta neki Násziri, és a zsúfolt, alacsony mennyezetű
terem végében az egyik székre mutatott. Aliszadr és négy másik zöldszalagos már helyet
foglalt annál az asztalnál, amelyiknél normális körülmények között a tanító ült. Nicshak
hán és a mollah az eléjük állított székekre telepedett, a falusiak körülöttük álltak.
– Mi folyik itt?
– Gyűlést tartanak.
Scot látta Násziri arcán a rettegést, és elgondolkodott rajta, vajon mit csinálna, ha a
zöldszalagosok nekiesnének, és ütni kezdenék. Fekete öves dzsúdósnak, vagy
ökölvívónak kellene lennem, hogy szembeszállhassak velük, gondolta, és igyekezett
megérteni az iszlám gárdisták vezetõjének a szavait. Sikertelenül.
– Mit mond, aga? – kérdezte halkan Násziritól.
– Én... azt... azt mondja el éppen Nicshak hánnak, hogyan fogják úányítani a jövõben a
falut. Kérem! Várjon kicsit, majd késõbb elmagyarázom! – mondta a telepvezetõ, és
otthagyta.
Amikor a szónoklat – meglehetõsen hosszú idõ múlva – véget ért, minden tekintet
Nicshak hánra szegezõdött. A kalandár lassú, kimért mozdulattal állt fel, az arca komor
volt, és a válasza rövid, egyértelmű. Még Scot is jól megértette. – Jazdek kaskaj falu, és
az is marad. – Hátat fordított az asztalnak, és a mollahhal a nyomában kifelé indult.
A fõnök dühös parancsára két iszlám gárdista megpróbálta útjukat állni, de Nicshak
hán félresöpörte õket. Újak ugrottak azonban oda, megragadták, mire a teremben ideges
feszültség, sõt némi kavarodás is támadt. Scot észrevette, hogy a pillanatnyi zűrzavart
kihasználva az egyik falusi feltűnés nélkül kioson a helyiségbõl. A zöldszalagosok
szembe fordították Nicshak hánt a vezérükkel, társaik pedig dühösen felugrálva kiabálni
kezdtek. Az öreg mollahhoz senki nem nyúlt egy ujjal sem, de amikor beszélni kezdett,
Ali-szadr erõszakosan ráüvöltött, belefojtotta a szót, és ezzel még inkább maga ellen
hangolta a falusiakat. Nicshak hán nem próbált küzdeni a karját erõsen markoló
gárdistákkal, csak rászögezte indulattól parázsló tekintetét Ali-szadrra.
A zöldszalagosok vezére újabb szónoklatot intézett a falusiakhoz, majd vádlón
Nicshak hán felé bökött az ujjával, és felszólította, hogy engedelmeskedjen, de a kalandár
ugyanazt válaszolta, amit korábban: – Jazdek kaskaj falu, és az is marad.
Ali-szadr leült, négy társa is követte a példáját, majd a vezér mondott néhány szót,
amitõl döbbent moraj futott végig a hallgatóságon. A társai egyetértõn bólogattak, és
ezután már csak egyetlen szót mondott, amitõl a teremben síri csönd támadt. –
Kivégezni! – Felállt, kifelé indult, a zöldszalagosok elvezették Nicshak hánt, és a falusiak
is utánuk tódultak. Scotra senki nem figyelt, igyekezett minél kisebbre összehúzni magát,
hogy véletlenül se keltsen feltűnést. Egy-két perc, és egyedül maradt a kiürült teremben.
 Odakint a zöldszalagosok a mecset falához vonszolták Nicshak hánt. A térrõl addigra
már eltűntek a gyűlés alatt beszélgetõ falusiak, és akik az iskolaépületbõl kiléptek, azok
sem álltak meg, továbbsiettek. Kivéve a mollahot. Lassú, nyugodt léptekkel odament a
hánhoz, megállt mellette, és szembenézett a mintegy húsz-yardnyira a fegyvereiket
elõkészítõ iszlám gárdistákkal. Ali-szadr parancsára ketten azonnal odaugrottak, és
félrerángatták az idõs férfit. Nicshak hán némán, büszkén fölemelt fejjel várt a falnál.
Megvetésének mindössze jókora köpéssel adott kifejezést.
Nem lehetett tudni, honnan érkezett az az egyetlen lövés, ami végzett Ali-szadrral.
Utána néhány pillanatra halálos csönd támadt, majd a zöldszalagosok fejvesztve kiabálni
kezdtek, de hamar elhallgattak, mert parancsoló hang dörrent rájuk: – Alláh-u Akbár!
Tegyétek le a fegyvert!
A megdöbbenéstõl elõször mindenki mozdulatlanná dermedt, majd a kivégzõosztag
egyik tagja Nicshak hán felé pördült, de meghalt, mielõtt el tudta volna sütni a fegyverét.
– Allah hatalmas! Tegyétek le a fegyvert!
Az egyik gárdista rászánta magát, hogy engedelmeskedjen a parancsnak, és a földre
ejtette a puskáját. Pár másodperc múlva újabb fegyver hullott a hóba, aztán az egyik
zöldszalagos rohanni kezdett a teherautójuk felé, de tíz yardot sem tett meg, amikor
lövéstõl találva, holtan bukott fel. Erre az összes iszlám gárdista meggondolta magát,
eldobta a fegyverét, és mozdulatlanul várta, mi fog történni.
Kis ideig feszült csönd támadt, majd kinyílt Nicshak hán házának az ajtaja, és a hán
felesége és egy fiatalember lépett ki rajta, lövésre tartott fegyverrel a kezében. Az
asszony tíz évvel fiatalabb volt a férjénél, büszkén fölvetett fejjel közeledett, díszes
fülönfüggõinek csengésével, és hosszú vörös-barna mintás ruhájának suhogásával törve
meg a csendet.
Nicshak hán szeme összeszűkült, sarkában elmélyültek a ráncok. Nem szólt az
asszonyhoz, az ott maradó nyolc iszlám gárdista felé fordult, és a tekintetében szemernyi
megbocsátás sem volt. Azok visszanéztek rá, egyikük a fegyveréért kapott, de a gyomrát
érõ lövéstõl rögtön összerogyott. Az asszony hagyta, hadd vergõdjön üvöltve néhány
másodpercig a hóban, csak aztán adta meg neki a kegyelemlövést.
A zöldszalagosok már csak heten maradtak.
Nicshak hán halványan elmosolyodott, a házakból pedig kezdtek elõszállingózni a falu
felnõtt lakosai, férfiak és nõk vegyesen, de most már kivétel nélkül fegyverrel a
kezükben. A kalandor az életben maradt zöldszalagosokra nézett. – Szálljatok fel a
teherautóra, feküdjetek le, és rakjátok hátra a kezeteket! – szólt rájuk, azok pedig
egyetlen szó ellenvetés nélkül teljesítették a parancsot. A hán odaállított négy falusit,
hogy vigyázzanak rájuk, aztán a házából érkezõ fiatalemberhez fordult: – Van még egy a
repülõtéren, fiam! Vigyél magaddal valakit, és intézkedj! Az arcotokat takarjátok el, hogy
a hitetlenek ne ismerjenek föl benneteket!
– Ahogy Isten akarja. – A fiatalember az iskola nyitott ajtajára mutatott. – A hitetlen –
mondta, nyilvánvalóan Scotra utalva. – Õ sem közülünk való. – Megfordult, és határozott
léptekkel elsietett.
A falu lakosai szótlanul vártak. Nicshak hán elgondolkodva megvakarta a szakállát,
tekintetét az iskola ajtajához vezetõ lépcsõ mellett meghúzódó Nászirira szögezte.
A telepvezetõ halottsápadt volt. – Én... én... nem láttam semmit. Semmit, Nicshak hán!
– mondta esdeklõ hangon, és a holttesteket megkerülve közelebb ment a kalandárhoz. –
Én... két éve, amióta itt vagyok, amiben csak tudok, segítek a falunak. Én... nem láttam
semmit! – ismételte meg hangosabban. Választ nem kapott, és az idegei nem bírták
tovább: megfordult, és fejvesztve rohanni kezdett. Nem lehetett tudni, kinek a lövése
végzett vele, mert legalább tucatnyi golyó fúródott a testébe.
– Ne legyen más tanúja annak a gonoszságnak, amit ezek az emberek műveltek, csak
Isten – sóhajtott fel Nicshak hán. Kedvelte Nászirit, de hiába, a telepvezetõ nem tartozott
közéjük. Amikor a felesége mellé lépett, rámosolygott. Az asszony szótlanul cigarettát
vett elõ a zsebébõl, megkínálta, tüzet is adott neki, aztán visszarakta a zsebébe a dobozt.
A hán nem szólt, elgondolkodva szívta a cigarettát, a házak között kutya ugatott, valahol
egy kisgyerek is felsírt, de hamar lecsöndesítették.
– Kis lavina fogja elzárni az utat egészen a tavaszi olvadásig, és megakadályozza,
hogy bárki idejöjjön – mondta hosszas hallgatás után a hán. – A holttesteket felrakjuk a
teherautóra, leöntjük õket benzinnel, és letaszítjuk a Döglött Tevék Szakadékába. Úgy
tűnik, a bizottság úgy döntött, hogy élhetünk tovább, mint eddig, békén kell hagyni
bennünket, és magukkal vitték Násziri holttestét. Mindenki látta, hogy itt lõtték le, a
téren, amikor el akart menekülni az igazságszolgáltatás elõl. Útközben, sajnos, baleset
érte õket. Mindenki tudja, milyen veszélyes az út. Nászirit biztosan azért vitték
magukkal, hogy mások is lássák, õk lelkiismeretesen elvégezték a dolgukat,
megtisztították hegyeinket a sah támogatóitól, és lelõtték, amikor szökni akart.
Kétségtelen, hogy a sahot támogatta, amíg még volt hatalma, mielõtt elmenekült volna. –
A falusiak egyetértõn bólogattak, és mindannyian várták a választ az utolsó kérdésre: Mi
lesz az egyetlen életben maradt tanúval, milyen sors vár az iskolaépületben rejtõzõ
hitetlenre?
Nicshak hán megvakarta a szakállát; bonyolult döntések meghozatalakor ez általában
segített neki.
– Hamarosan újabb zöldszalagosok jönnek, vonzani fogják õket a repülõ szerkezetek,
amelyeket idegenek csináltak, és idegenek vezetnek az idegenek hasznára, a földünkbõl
kiszívott olajért, ami a teherárú ellenségeké lesz, az ellenséges adószedõké és más
idegeneké. Ha a kutak eltűnnek, akkor nem lesznek itt idegenek és zöldszalagosok sem.
Máshol könnyebb megszerezni az olajat, sok van belõle, nálunk azonban nem. A mi
néhány kutunk nem olyan fontos, a tizenegy telep nehezen megközelíthetõ, veszélyes
helyen van. Nem kellett-e néhány napja felrobbantani a hegycsúcsot, hogy megmentsék
az egyiket a lavinától?
Mindenki tökéletesen egyetértett ezzel. A hán elgondolkodva szívta a cigarettáját,
miközben a falusiak rendíthetetlen bizalommal néztek rá – kalandár volt, a fõnökük, aki
már tizennyolc éve, jó idõkben és rossz idõkben egyaránt bölcsen irányította a falut. – Ha
nem lesznek repülõ szerkezetek, akkor kutak sem lesznek. Ha ezek az idegenek elmennek
– folytatta enyhén rekedt, nyugodt hangon –, nem hiszem, hogy mások jönnének
helyettük, és megpróbálnák rendbe hozni, újból munkába állítani a tizenegy telepet.
Biztosan olyan állapotban lesznek, hogy nem éri meg – kifosztják õket a rablók, és
összetörik a felszerelést. Úgyhogy békén fognak hagyni bennünket. A beleegyezésünk,
jóindulatunk nélkül senki nem tud meglenni a hegyekben. Mi, kaskajok nem akarunk
mást, csak békében élni – szabadon, a saját szokásaink szerint. Ezért az idegeneknek a
maguk akaratából gyorsan el kell tűnniük innen. Ugyanúgy a kutaknak, és minden
egyébnek, ami idegen. – A hán a hóba dobta, gondosan el is taposta a cigarettáját. –
Kezdjük! Gyújtsátok fel az iskolát! Az utasítást pillanatnyi késedelem nélkül teljesítették,
és a benzinnel meglocsolt, sok fát tartalmazó épület hamar porig égett. Mindenki várt, de
a hitetlen nem bukkant fel, és amikor a romokat átkutatták, akkor sem találták meg a
maradványait.

32. fejezet

TEBRIZ KÖZELÉBEN, 11.49. Erkki Jokkonen a várost övezõ hegyek fölött repült a
206-ossal. Nogger Lane ült mellette, Azadeh pedig a háta mögött. Az asszony síoverallt
viselt, azon vastag, téli repülõs öltözéket, de a kézitáskájában csador is ott lapult. – A
biztonság kedvéért – mondta, mielõtt elindultak volna. Fejhallgatót is kapott, így tisztán
hallott minden, a helikopter fedélzetén elhangzó szót.
– Tebriz-Egy! Hallotok? – mondta éppen, sokadszor ismételve a hívást Erkki. Várt, de
választ nem kapott, pedig már jócskán belül volt a vételi körzeten. – Lehet, hogy senki
sincs ott, de az is, hogy csapdát akarnak állítani, mint Charlie-nak.
Az ég tiszta volt fölöttük, a hõmérséklet jóval fagypont alatt, és a hegyeket vastag hó
borította. A teheráni irányítók intézkedésének köszönhetõen gond nélkül meg tudtak
tankolni az átkeresztelt, a sah nevétõl megfosztott Bandar-Pahlaviban. – Khomeini
gyorsan intézkedett. Az irányítók barátságosak, készségesek, a repülõtér ismét üzemel,
mintha mi sem történt volna – mondta vidám hangon Erkki, hogy csökkentse valamelyest
a rájuk telepedõ, rossz hangulatot.
Azadeh még mindig nem tért magához a súlyos megrázkódtatásból, hogy Emir
Paknurit az iszlám elleni bűnei miatt kivégezték, és ugyanez lett a sorsa Sarazad apjának
is. – Ez közönséges gyilkosság! – kiáltott fel elszörnyedve, amikor meghallotta, mi
történt. – Miféle bűnöket követhetett el éppen õ, aki idõtlen idõk óta támogatta
Khomeinit és a mollahokat?
A kérdésre senki sem tudta a választ – a családnak mindössze annyit mondtak, hogy
elvihetik a holttestet. Az egész háznép mélyen gyászolt, Sarazadon is lebírhatatlan bánat
lett úrrá, olyan erõs, hogy még a barátnõjével sem kívánt találkozni. Hogy a közelében
maradhasson, Azadeh nem akart elutazni Teheránból, de Erkki újabb, az elõzõvel azonos
tartalmú üzenetet kapott az apjától: Kapitány, követelem, hogy a lányom sürgõsen jöjjön
Tebrizbe!
Már nem sok idõ kellett, hogy otthon legyenek.
Valamikor valóban otthon volt, gondolta Erkki, de hogy most is az, abban nem vagyok
biztos.
Kazvin közelében látták azt a helyet, ahol a Range Roverbõl kifogyott a benzin, és
Pettikin és Rakoczy megmentette õket a csõcseléktõl. Hiába keresték a tekintetükkel, a
terepjáró már nem volt ott. Átröpültek a nyomorúságos falu felett is, amelyiknél csak úgy
tudtak megmenekülni, hogy Erkki nekirontott az okmányaikat elszedõ, kövér képű
mudzsahednek.
– Macnek igaza van! – mondta könyörgõ hangon Azadeh. – Utazz el Sargazba!
Nogger majd elvisz Tebrizbe, vissza is hoz, és a következõ járattal utánad megyek.
Bármit mond is apám, csatlakozom hozzád Sargazban.
– Én viszlek haza, és hozlak vissza – válaszolta a feleséGenek. – Ne vitatkozzunk róla
többet!
 Doshan Tappehrõl szálltak fel pirkadatkor. A támaszpont csaknem néptelen volt, sok
épület és hangár kiégett rommá lett, a légierõ használhatatlanná vált, mindenütt sérült
repülõgépek és teherautók, és egy szétroncsolódott páncélos, oldalán a Halhatatlanok
alakulati jelzésével. A romok eltakarításával senki sem törõdött, õröket sem lehetett látni
sehol. Fosztogatók ellenben szép számmal járhattak ott, és elvittek mindent, ami éghetõ –
fűtõolajat és élelmiszert még mindig alig lehetett kapni a városban, és továbbra is
gyakoriak voltak az iszlám gárdisták és a baloldaliak közötti éjszakai összecsapások.
Az S-G hangárját és szerelõműhelyét nem érte nagy kár. A falakon sok, golyó ütötte
lyuk látszott ugyan, de egyelõre nem loptak el semmit, és a megmaradt néhány szerelõ és
irodai alkalmazott el tudta végezni azt a kevés munkát, ami még maradt. Sikerült ott
tartani õket, hála annak a pénznek, amit McIver Valikból préselt ki, és amibõl futotta
arra, hogy elmaradt bérüket kifizesse. Erkkinek is adott annyit, amennyi elég volt a
Tebriz-Egyen dolgozók fizetésére. – Imádkozzál! – mondta neki búcsúzóul. – Ma
megbeszélésre megyek a minisztériumba, tárgyalni a pénzügyeinkrõl, a tartozásaikról, és
megújíttatni a működési engedélyünket. Talbot beszélte meg a találkozót. Szerinte
minden esély megvan arra, hogy Bazargán és Khomeini szilárdan kézben tudja tartani a
helyzetet, és képesek lesznek lefegyverezni a balosokat. Bízzunk abban, hogy nem téved!
Könnyű neki, gondolta akkor Erkki.
Átkelve a hágón meredek ereszkedésbe vitte a gépet. – Ott a telep! – Mind a két pilóta
feszülten figyelt, de a szélzsákét leszámítva semmilyen mozgást nem láttak. Járművek
sem voltak, és füst sem szállt fel egyetlen ház és lakókocsi kéményébõl sem. – Legalább
füstnek lennie kellene! – Hétszáz láb magasságban tettek egy rövid sugarú kört, de senki
sem bukkant fel, hogy üdvözölje õket. – Lejjebb megyek, hogy jobban lássunk.
Hiába, közelebbrõl sem mutatkozott jele az életnek, és Erkki újból ezer láb
magasságba emelte a gépet. – Azadeh! – szólalt meg némi gondolkodás után. –
Hazaviszlek, a palota elõtt, és a falon kívül szállunk le.
Az asszony a fejét rázva tiltakozott: – Ne, Erkki! Tudod, milyen idegesek az õrök, és õ
is mennyire haragszik, ha valaki csak úgy, hívatlanul háborgatja.
– Minket viszont hívott, legalábbis téged. Egészen pontosan magához rendelt.
Odarepülünk, teszünk egy kört, és ha úgy látjuk, hogy minden rendben, akkor leszállunk.
– Leszállhatnánk távolabb is, aztán gyalog...
– Sétáról szó sem lehet. Fegyver nélkül semmiképpen sem. – Erkki hiába
próbálkozott, Teheránban képtelen volt lõfegyvert szerezni. Az utolsó csirkefogónak is
annyi van, amennyit akar, háborgott, és szilárdan elhatározta, hogy bárhonnan is, de kerít
egyet. Nem érezte többé biztonságban magát fegyver nélkül. – Megyünk, körülnézünk,
aztán eldöntöm, mi legyen – mondta, és a tebrizi irányítótorony frekvenciájára kapcsolva
bejelentkezett, de választ nem kapott. Újból hívta az irányítókat, és mert erre sem felelt
senki, a próbálkozással felhagyva a város felé indult. Abu Mard falu fölött lefelé
mutatott, és Azadeh rögtön észre is vette a csöpp kis iskolát, amelyikben oly sok boldog
órát töltött. A közelben volt a tisztás és a kis patak, amelynek a partján elõször
megpillantotta Erkkit. Erdei óriásnak hitte, elsõ látásra beleszeretett, amikor váratlanul
felbukkant elõtte, hogy csodát tegyen, megmentse az életen át tartó szenvedéstõl.
Elõrehajolt, és az utastér és a pilótafülke közötti kis ablakon átnyúlva megérintette a férfi
vállát.
– Jól vagy? Nem fázol? – kérdezte az, és visszamosolygott.
 – Nem, Erkki! Szerencsét hozott nekünk ez a falu, ugye? – Nem húzta vissza a kezét,
az érintés mindkettõjüknek jólesett, meghitt hangulatot teremtve számukra.
Kis idõ múlva megpillantották a repülõteret és az északra, a néhány mérföldnyire esõ
szovjet Azerbajdzsánba, és azon keresztül Moszkvába vezetõ vasútvonalat, amelynek a
másik végpontja háromszázötven mérföldnyire délkeletre, Teheránban volt. A, város
szélesen terült szét alattuk, látták a fellegvárat, a Kék Mecsetet, a levegõt erõsen
szennyezõ acélgyárakat, a hatszázezer lakos házait és viskóit.
– Nézzétek! – A vasút mellett egy helyen sűrű, fekete füst szállt fel. A fellegvár
közelében is tüzek látszottak, a tebrizi irányítótorony még mindig nem válaszolt, és bár
néhány kisebb repülõgép állt ott, a repülõtér épülete elõtti betonon sem lehetett észlelni
semmilyen mozgást. A katonai támaszponton annál nagyobb volt a nyüzsgés teherautók
és személygépkocsik száguldoztak, de amennyire meg tudták ítélni fentrõl, lövöldözés,
harc nem volt sehol, tömeg sem lepte el az utcát, és a mecset környéke szokatlanul
kihaltnak látszott. – Nem akarok túl alacsonyra szállni – mondta a többieknek Erkki –,
nehogy valamelyik õrültnek eszébe jusson rajtunk megmutatni, milyen ügyesen lõ célba.
– Szereted Tebrizt, Erkki? – érdeklõdött Nogger, megpróbálva beszéddel leplezni a
nyugtalanságát. Õ egyszer sem járt még a városban.
– Nagyszerű város, öreg és bölcs, nyitott és szabad – a legkozmopolitább szellemű
hely egész Iránban. Többször is remekül éreztem itt magam, a világ összes étele és itala
kapható, ráadásul olcsón – kaviár és orosz vodka, skót füstölt lazac, a régi szép idõkben
pedig az Air France egyik járata hetente egyszer friss francia kenyeret és sajtot is hozott.
Török és kaukázusi árukat, britet, amerikait, japánt bármit lehet kapni, amit csak akar az
ember. Csodálatosak a szõnyegeik, Nogger, a lányok pedig olyan szépek... – Erkki
elnevette magát, mert érezte, hogy a felesége rosszallón megrángatja a fülcimpáját. – Úgy
igaz, ahogy mondom, Azadeh! Te talán nem tebrizi vagy? Egyszóval, remek város! Az
emberek errefelé a perzsának olyan nyelvjárását beszélik, ami inkább hasonlít a törökre.
Évszázadokon keresztül jelentõs kereskedelmi központ volt, részben iráni, részben orosz,
török, kurd, örmény és mindig lázadó, függetlenségre vágyó, miközben a cárok
egyfolytában meg akarták szerezni, akárcsak most a szovjetek...
Elég alacsonyan repültek már, odalent az emberek felkapták a fejüket, és
mozdulatlanná merevedve figyelték õket. – Látsz valakinél fegyvert, Nogger?
– Majdnem mindenkinél, de senki sem fogja ránk. Egyelõre.
Erkki, a pereme mentén óvatosan megkerülte a várost, és keleti irányba repült, ahol a
magasba emelkedõ hegyek lábánál, hosszan elnyúló dombháton a Gorgonok fallal
övezett, nagy kiterjedésű palotája állt. A hozzá vezetõ úton egyáltalán nem volt forgalom.
A falak sokhektáros birtokot vettek körül, zöldséges és gyümölcsöskerteket,
szõnyegszövõ műhelyt, húsz gépkocsi befogadására alkalmas garázst, a juhok
átteleltetésére használatos istállókat, a több száz szolga és õr otthonául szolgáló kis
házakat, és magát az ötvenszobás, kis mecsettel és minarettel is megtoldott, kupolával
díszített palotát. A fõbejárat elõtt több gépkocsi is parkolt.
– Ezt nevezem! – bukott ki Nogger Lane-bõl az elismerés, miközben Erkki hétszáz láb
magasságban kört írt le a helikopterrel.
– A Romanov cárok parancsára Szergejev herceg építtette a dédapámnak, piskes
gyanánt – mondta az ablakon kifelé figyelve, természetes hangon Azadeh. – 1890-ben
történt, azután, hogy a cárok már elrabolták tõlünk a kaukázusi tartományainkat. Ismét
kísérletet akartak tenni, hogy Azerbajdzsánt leválasszák Iránról, amihez szükségük lett
volna a Gorgon hánok segítségére. A családunk azonban hűséges maradt Iránhoz, bár
közben arra törekedett, hogy az erõegyensúly megmaradjon. – A palotát figyelte, szolgák
és õrök voltak körülötte. – A mecsetet 1907-ben építették, annak megünneplésére, hogy
aláírták az Irán megosztásáról szóló új orosz-brit szerzõdést, ami kijelölte a befolyási
övezetet... Nézd, Erkki! Nem Nadzsud az ott, Fazuljával és Zadival... Nézd! A bátyám,
Hákim! Mit keres itt?!
– Hol? Ja, igen. Most már látom. Nem tudom...
– Talán... Lehet, hogy Abdalláh hán megbocsátott neki – vágott izgatottan a férje
szavába Azadeh. – Bár úgy lenne!
Erkki is lefelé figyelt. Egyszer, az esküvõjükön találkozott csak Azadeh bátyjával, és
rögtön megkedvelte. Abdalláh hán arra az egyetlen napra felfüggesztette Hákim
büntetését, de utána rögtön visszaküldte az Azerbajdzsán északi részén, a török határ
közelében lévõ Hvojba, ahol komoly bányaérdekeltségei voltak. – Amióta csak az
eszemet tudom, Hákim arra vágyott, hogy Párizsba mehessen, és zongoraművész legyen
– mesélte Azadeh –, de apám meghallgatni sem volt hajlandó, dühösen szidta,
összeesküvéssel vádolta, és eltiltotta a zongorázástól.
– Nem Hákim az – állapította meg Erkki, akinek élesebb volt a szeme.
– Ó! – Az asszony erõsen könnyezett a hideg széltõl, de nem húzta vissza a fejét az
ablakból. – Ó! – mondta még egyszer csalódottan. – Igazad van. Tényleg nem ő.
– Ott van Abdalláh hán! – A tiszteletet parancsoló külsejű, testes, hosszú szakállú
férfit, aki két fegyveres testõr kíséretében lépett ki a nagy ház bejáratához vezetõ lépcsõ
tetejére, nem lehetett nem észrevenni. Két, a háznéphez nem tartozó férfi is volt vele, és
mindannyian vastag téli öltözéket viseltek, védekezésül a hideg ellen. – Kik ezek?
– Idegenek – válaszolta Azadeh, miközben megpróbálta legyűrni a csalódását. – Nincs
náluk fegyver, úgyhogy nem zöldszalagosok, és nem is mollahok.
– Európaiak – mondta Nogger. – Van nálad távcsõ, Erkki?
– Nincs. – Erkki abbahagyta a körözést, leereszkedett ötszáz lábig, és a helikoptert
lebegtetve figyelte Abdalláh hant. Látta, hogy feléjük mutatva mond valamit a két
férfinak, majd fölnéz. Azadeh lánytestvérei, a család egyéb nõtagjai bukkantak fel,
mindannyian csadorban, és jó néhány szolga. Erkki még száz lábbal lejjebb ereszkedett,
levette a sötét napszemüveget, a fejhallgatót, és kinyitotta a pilótafülke oldalsó ablakát.
Felszisszent, amikor a jeges szél az arcába vágott, de csak kidugta a fejét, hogy lássák az
odalent állók, és integetni kezdtek. Minden szem Abdalláh hánra szegezõdött, aki várt
még egy darabig, aztán visszaintegetett. Komoran, örömnek a legkisebb jelét sem adva.
– Azadeh! Vedd le a fejhallgatót, és te is integess! – Az asszony rögtön
engedelmeskedett, és néhányan a testvérei közül – miközben izgatottan beszélgettek
egymással – válaszoltak is a köszönésre. Abdalláh hán azonban úgy tett, mintha nem
ismerte volna meg – mozdulatlanul állt csak, és nézett felé. Matyjebájuscsij, gondolta
Erkki, aztán újból kihajolt az ablakon, és a palota mellett, a befagyott kis tó mögötti tágas
térségre mutatott, engedélyt kérve ezzel a leszállásra. A hán most már bólintott, szintén
odamutatott, röviden mondott is valamit a testõreinek, aztán sarkon fordult, és visszament
a házba. A férfiak többsége követte, csupán egy õr maradt odakint, az viszont lement a
lépcsõn, és a leszállásra kiszemelt hely felé indult, közben ellenõrizte, hogy megfelelõen
működik-e gépfegyverének a závárzata.
– Nem állítom, hogy különösebben barátságos a fogadtatás – morogta a bajsza alatt
Nogger.
 – Ne aggódjon, Nogger! – bátorította a pilótát ideges nevetéssel Azadeh. – Elõször én
szállok ki, Erkki! Az a biztonságosabb.
Mihelyt a gép talpa földet ért, az asszony azonnal kiugrott, szaladt üdvözölni a
testvéreit és a mostohaanyját, apja harmadik, nála fiatalabb feleségét. Az elsõ feleség, a
hananam az apjával egyidõs volt, de beteg, és soha nem hagyta el a szobáját. A második,
Azadeh édesanyja, már évekkel ezelõtt meghalt.
Az õr megállította ugyan Azadehet, de a gesztusaiból ítélve udvariasan, tisztelettel
bánt vele, és ettõl Erkki valamelyest megnyugodott. Hogy mit mondott, azt nem hallotta,
mert túl messze voltak, és különben is, sem õ, sem Nogger nem tudott sem perzsául, sem
törökül. Az õr a helikopterre mutatott, mire Azadeh bólintott, és intett, hogy menjenek õk
is. Erkki és Nogger rögtön hozzálátott a helikopter leállításához, közben a fegyverest
figyelte, aki komoly arccal nézett vissza rájuk.
– Te is úgy utálod a fegyvereket, mint én, Erkki? – kérdezte Nogger.
– Jobban. Ez az ember legalább tudja, hogyan bánjon vele; igazából az amatõröktõl
félek. – Erkki lekapcsolta az áramot, és zsebre rakta az indítókulcsot.
Természetesnek tartották, hogy csatlakozzanak Azadehhez és a testvéreihez, de az õr
útjukat állta. Azadeh magyarázta meg a helyzetet: – Azt mondta, menjünk rögtön a
fogadóterembe, és ott várjuk meg. Gyertek utánam!
Nogger maradt utolsónak. A lányok közül az egyik rajta felejtette a tekintetét, ő is
hosszan nézett rá, aztán a fokokat kettesével szedve futott fel a lépcsõn.
A tágas terem hideg volt, huzatos és nyirkos, nehéz viktoriánus bútorokkal, süppedõ
szõnyegekkel, heverõkkel és régi stílusú vízmelegítõkkel berendezve. Mihelyt beléptek,
Azadeh az egyik tükör elé lépett, és megigazította a haját. Síruhája elegáns volt és
divatos; Abdalláh soha nem követelte meg a feleségeitõl, lányaitól és háznépe nõtagjaitól,
hogy csadort viseljenek, sõt ha valaki azt vett föl, rögtön szóvá tette. Miért visel akkor
mégis csadort Nadzsud, kérdezte magától Azadeh, és érezte, hogy nõ benne a feszültség.
Egy szolga teát vitt nekik, megitták, de még utána is fél órát kellett várakozniuk. Végül
megjelent egy õr, mondott valamit Azadehnek, az asszony pedig mély lélegzetet vett, úgy
adta tovább az utasítást: – Nogger, maga maradjon itt! Erkki, nekünk mennünk kell.
Erkki elindult az õr és a felesége után. Remélte ugyan, hogy a fegyvernyugvás, ami
közte és Abdalláh hán között létrejött, még mindig érvényes, de azért menet közben
megérintette a derékszíja alá csúsztatott tõrt, és attól valamelyest nagyobb lett az
önbizalma. Az õr kinyitotta elõttük a folyosó véGen az ajtót, és intett, hogy lépjenek
beljebb.
Abdalláh hán az ajtóval szemben, szõnyegre rakott párnáknak dõlve hevert, mögötte
fegyveres õrök vigyáztak. Ez a szoba is viktoriánus stílusú bútorokkal volt berendezve,
túlzott gazdagságával dekadens hangulatot árasztott. A két férfi, akiket korábban a ház
elõtt láttak, a lábát keresztbe téve a hán mellett foglalt helyet. Az egyik európai volt,
magas, a korához képest – hatvanas évei véGen járhatott – jó erõben lévõ, széles vállú,
barátságos arcú, szlávos szemekkel. A másik harminc év körülinek látszott, vonásai és
bőrének a színe ázsiai eredetre utalt. Mindketten vastag téli öltözéket viseltek. Erkki,
mihelyt megpillantotta õket, éberebbé és óvatosabbá vált, az ajtó mellett megállt,
miközben Azadeh az apjához ment, térdet hajtott elõtte, megcsókolta húsos, ékszerekkel
gazdagon díszített kezét, és Isten áldását kérte rá. A hán türelmetlenül fogadta a
köszöntést, intett neki, hogy húzódjon féke, és sötét szemét Erkkire szögezte, aki
udvariasan köszöntötte ugyan, de az ajtónál maradt, nem ment beljebb. Az elutasítás
miatti szégyenét és félelmét leplezve Azadeh letérdelt a szõnyegre, és a férje felé fordult.
Erkki látta, hogy a két idegen elismerõen összevillantja a tekintetét, és ettõl még
idegesebb lett. A teremben egyre sűrűsödött a csönd.
A hán mellett tálcán halva, mézédes török csemege volt, amit nagyon szeretett, és
gyakran vett is belõle. – Szóval válogatás nélkül ölsz is – szólalt meg egy idõ után éles,
számonkérõ hangon –, mint valami veszett kutya?
Erkkinek összeszűkült a szeme, de nem válaszolt.
– Nna?!
– Ha ölök, akkor sem veszett kutyaként. Ki az, akit állítólag megöltem?
– Egy öregembert a tömegbõl Kazvin mellett – tanúk vannak rá, hogy nekimentél a
válladdal, és összetörted a mellkasát. Aztán három embert egy gépkocsiban, és a
negyediket, aki mellettük állt. Erre még több tanú van. Továbbá az úton öt halott és még
több sebesült maradt a helikopteres menekülésetek után, és ezeket is sokan látták. – Újból
csend telepedett a szobára; Azadeh halottsápadt lett, de nem mozdult. – Nna?
– Ha tényleg vannak tanúk, akkor azt is elmondhatják, hogy békésen, fegyvertelenül
utaztunk Teheránba, amikor a csõcselék megállított bennünket, és ha nincs Charlie
Pettikin és Rakoczy, akkor... – Erkki elhallgatott, mert észrevette, hogy a két idegen
tekintete ismét összevillant. Ettõl még óvatosabbá vált. – Fegyvertelenek voltunk –
Rakoczy nem –, és nem mi lõttünk elõször, hanem minket támadtak meg.
Abdalláh hán szintén észrevette a mellette ülõk arcán a változást.
– Rakoczy? – kérdezte elgondolkodva Erkkitõl. – Ugyanaz, aki az iszlám-marxista
mollahhal és az embereivel megtámadta a telepeteket? A szovjet muszlim?
– Igen. – Erkki kemény pillantást vetett a két idegenre. – A KGB-ügynök, aki azt
állította, hogy Grúziából, Tbiliszibõl érkezett.
– KGB? – kérdezte halvány mosollyal az arcán a hán. – Honnan tudod, hogy az?
– Eleget láttam belõlük ahhoz, hogy tudjam. – A két ismeretlen megfejthetetlen
arckifejezéssel nézett rá, majd az idõsebb elmosolyodott, amitõl Erkkin jeges borzongás
futott végig.
– Ez a Rakoczy hogyan került a helikopterre?
– Múlt vasárnap a telepünkön foglyul ejtette Charlie Pettikint – Pettikin az egyik
pilótánk, és azért jött Tebrizbe, hogy elvigyen engem és Azadehet. A követségünkrõl
szóltak, hogy be kell mennem ellenõriztetni az útlevelemet. Azon a napon volt ez, amikor
a legtöbb külföldi kormány, az enyém is, hazahívta azokat az állampolgárait, akiknek
nem létfontosságú az itt-tartózkodása. – Erkki minden nehézség nélkül el tudta mondani a
hazugságot. – Hétfõn, amikor elindultunk, Rakoczy kényszerítette Pettikint, hogy
repüljön vele Teheránba. – Röviden elmesélte a hánnak és két vendéGenek, hogy mi
történt velük útközben. – Ha nem lett volna a kocsi tetején a finn zászló, akkor most
halottak lennénk.
Az ázsiai arcvonású lágy, szelíd hangon szólalt meg. – Az igazán nagy veszteség lett
volna, Jokkonen kapitány – mondta oroszul.
A szlávos szemű, idõsebb férfi kifogástalan angolsággal kérdezte: – Hol van most ez a
Rakoczy?
– Nem tudom. Valahol Teheránban. Megkérdezhetem, kik maguk? – Erkki nem
számított válaszra, csupán idõt akart nyerni, hogy megállapíthassa, Rakoczy a barátja,
vagy ellensége-e a két, nyilvánvalóan a határ túloldaláról, a KGB-tõl, vagy a GRU-tól, a
szovjet hadsereg felderítõ szolgálatától érkezõ férfinak.
 – Meg tudná mondani, mi a keresztneve? – kérdezett vissza udvariasan az idõsebb.
– Fjodor, mint a magyar forradalmáré. – Erkki nem tapasztalta, hogy a válasz
különösebb reakciót váltott volna ki a férfiból, és akár folytathatta is volna, de okosabb
volt, semhogy önként bármilyen információt adjon egy KGB-snek, vagy GRU-snak.
Azadeh egyenes háttal, mozdulatlanul térdelt a szõnyegen, kezét az ölében nyugtatva,
sápadt arccal, pirosló szájjal, és ahogy rápillantott, hirtelen aggodalom lett rajta úrrá.
Nem tudta pontosan, mitõl, csak azt érezte, hogy komoly oka van félteni.
– Elismered, hogy megölted azokat az embereket? – kérdezte a hán, és bekapott egy
újabb falat édességet.
– Elismerem, hogy nagyjából egy éve embereket öltem, hogy megmentsem az
életedet, felséges úr...
– És a magadét! – vágott közben dühösen Abdalláh. – A merénylõk téged is megöltek
volna. Isten akarata volt, hogy mind a ketten életben maradtunk.
– Nem kerestem, nem is akartam azt a harcot – Erkki megpróbált a lehetõ
legokosabban, legkörültekintõbben válaszolni, egyáltalán nem volt biztos abban, hogy
sikerül neki. – Ha megöltem azokat az embereket, nem azért tettem, mert ahhoz volt
kedvem, hanem hogy megvédjem a lányodat, a feleségemet. Veszélyben voltunk.
– Á! Szóval te úgy gondolod, hogy jogodban áll ölni, valahányszor veszélyben érzed
magad?
Erkki látta, hogy a hán arca elvörösödik az indulattól, a két szovjet pedig feszülten
figyel, és eszébe jutott a saját öröksége, nagyapja történetei az Északi Földek régi
napjairól, amikor még éltek óriások; a törpék, gonosz manók sem csupán a mesékben
fordultak elõ, és a föld tiszta volt, az élet egyszerű, mert a gonoszról mindenki tudta,
hogy gonosz, a jóról azt, hogy jó, és a galádság nem rejtõzhetett megtévesztõ álarc mögé.
– Ha Azadeh élete és az enyém veszélybe kerül, hajlandó vagyok bárkit megölni –
válaszolta nyugodt, és éppen ezért ijesztõ hangon. Azadeh is összerezzent a szavaiból
kiérezhetõ, nyilvánvaló fenyegetéstõl, a testõrök pedig, akik sem oroszul, sem angolul
nem tudtak, de megérezték a veszélyt, idegesen megmerevedtek.
Abdalláh halántékán hevesen lüktetett egy ér, miközben azt mondta: – Elmégy ezekkel
az emberekkel, és végrehajtod az utasításaikat!
Erkki az ázsiaira pillantott. – Mit akarnak tõlem?
– Csak a helikoptervezetõi tudását és a 212-est – válaszolta csöppet sem barátságtalan
hangon, oroszul a férfi.
– Sajnálom, a gépen az ezerötszáz óra utáni karbantartást végzik, én pedig az S-G és
az Iran-Timber alkalmazásában állok.
– A 212-es készen van, már a földi próbát is elvégezték rajta a szerelõik, az Iran-
Timber pedig átengedte magát... nekem.
– Milyen célból?
– Azért, hogy repüljön! – válaszolta ingerülten a férfi. – Netán valami baj van a
hallásával?
– Nem, de úgy veszem észre, hogy a magáéval igen.
Az ázsiai külsejű dühösen fújt egyet, az idõsebb férfi arcán pedig nehezen
kiismerhetõ, furcsa mosoly jelent meg. Abdalláh hán Azadehhez fordult, õ pedig kis híján
felugrott rémületében. – Menj, tedd tiszteletedet a hananamnál!
– Igen... igen... apám – rebegte ijedten az asszony, és felállt. Erkki egy lépést tett felé,
de az õrök résen voltak, egyikük rögtön ráemelte a fegyverét, és kis híján elsírva magát,
Azadeh is azt mondta: – Ne, Erkki... Mennem kell! – Mielõtt a férje meg tudta volna
állítani, már ki is sietett a szobából.
Az asszony távozása után beálló csendet az ázsiai törte meg: – Nincs mitõl tartania.
Kizárólag pilótaként van magára szükségünk.
Erkki Jokkonen nem válaszolt. Biztos volt, hogy Azadehhel együtt nagy bajba
kerültek. Ha nincsenek a fegyveres õrök, egész biztosan támadt volna, gondolkodás
nélkül megöli Abdalláh hant, és talán a másik kettõt is. Efelõl a három férfinak sem volt a
legcsekélyebb kétsége sem.
– Miért üzentél a feleségemért, felséges úr? – kérdezte nyugodt hangon, pontosan
tudva már a választ. – Két üzenetet is küldtél.
– Számomra teljesen értéktelen – válaszolta dühösen a hán –, a barátaimnak viszont
nem. Jó arra, hogy téged féken lehessen tartani. És Istenre mondom, engedelmeskedni is
fogsz. Megcsinálod, amire ezek az emberek utasítanak!
Az egyik testõr igazított kicsit rövid csövű géppisztolyán, és bár apró nesszel járt csak,
amit csinált, riasztó volt a síri csöndben. Az ázsiai arcvonású szovjet volt az, aki ezt végül
megtörte: – Elõször is, legyen szíves, adja ide a tõrét!
– Jöjjön, és vegye el, ha valóban akarja!
A férfi kissé elbizonytalanodott, Abdalláh hán pedig erõszakosan, éles hangon
fölnevetett, amire mindhárman felkapták a fejüket. – Hagyja csak nála! Úgy izgalmasabb
lesz az életük – mondta a szovjetnek, majd rögtön Erkkihez fordult. – Bölcsen teszed, ha
engedelmeskedsz, és tisztességesen viselkedsz.
– Az lesz a bölcs dolog, ha békében elengednek bennünket.
– Akarod, hogy most rögtön a hüvelykujjánál fogva fellógattassam a társadat? – Erkki
megmerevedett, váratlanul érte a durva erõszakot rejtõ kérdés. Az idõsebb szovjet súgott
valamit a hármak, aki egyetlen pillanatra sem vette le a tekintetét Erkkirõl, miközben az
ujjai tõrének drágakövekkel kirakott markolatát babrálták. – Figyelmeztesd a
másodpilótádat, hogy amíg Tebrizben van, õ is viselkedjen tisztességesen! Elküldjük a
telepetekre, de a kis helikopteretek itt marad. Egyelõre. – Kézmozdulattal jelezte az
ázsiainak, hogy befejezte, és akár mehetnek is.
– Cimtarga a nevem, kapitány – mutatkozott be végre a férfi. Magasságban meg sem
közelítette Erkkit, de széles vállú volt, izmos. Elõször...
– Cimtargának a Szamarkandtól keletre lévõ hegyet hívják. Mi az igazi neve? És a
rangja?
A férfi vállat vont, csöppet sem hozta zavarba a kérdés. – Az õseim Timur Lenk, a
mongol kíséretéhez tartoztak, akinek szokása volt levágott fejekbõl hegyeket emeltetni.
Elõször a telepükre megyünk, gépkocsival. – Az ajtóhoz ment, kinyitotta, Erkki azonban
nem mozdult, a tekintetét továbbra is a hánra szegezte.
– Ma este találkozni akarok a feleségemmel! – monma némi várakozás után.
– Akkor fogsz találkozni vele, ha... – Abdalláh hán elhallgatott, mert az idõsebb férfi
ismét súgott valamit a fülébe. – Rendben van. Találkozhatsz vele kapitány, és késõbb is,
minden második este. Feltéve... – szándékosan nem fejezte be, baljóslatúan függõben
hagyta a mondatot, és Erkki nem is vitatkozott tovább. Sarkon fordult, és kiment a
szobából.
 Mihelyt az ajtó becsukódott mögötte, a feszültség egyik pillanatról a másikra
megszűnt odabent. – Tökéletes volt, amit csinált, felséges úr – állapította meg nevetve az
idõsebb férfi. – Tökéletes, mint mindig.
Abdalláh hán óvatosan megmozgatta ízületi gyulladástól megkínzott, fájó bal vállát. –
Engedelmeskedni fog, Pjotr – felelte –, de csak addig, amíg engedetlen és hálátlan
lányom a kezemben van.
– A lányokkal mindig sok a gond – jegyezte meg Pjotr Olegovics Mzsitrik, aki
északról, a határ másik oldalán lévõ Tbiliszibõl érkezett.
– Egyáltalán nem, Pjotr. A többiek engedelmesek, nincs velük semmi gondom, de ez...
Úgy fel tud dühíteni, hogy arra nincs kifejezés.
– Akkor zavarja el, ha a finn elvégezte, amit kell! Zavarja el mindkettõjüket! – A szláv
metszésű szemek összébb húzódtak, és a kellemes vonású férfi könnyed hangon
megjegyezte: – Ha harminc évvel fiatalabb volnék, õ pedig szabad, megkérném a kezét.
– Ha kérte volna, mielõtt ez az õrült vadember felbukkant, megkapta volna az
áldásomat – válaszolta savanyúan a hán. Észrevette ugyan a vendége szavaiból
kicsendülõ, óvatos reményt, de nem mutatta ki a meglepõdését, csak elraktározta
magában a váratlan, késõbbi megfontolásra érdemes információt. – Sajnálom, hogy
odaadtam neki – azt hiszem, a lányom õt is teljesen megõrjítette –, és azt is, hogy Isten
elõtt megesküdtem rá, hogy életben hagyom. Pillanatnyi gyöngeség volt.
– Talán mégsem. Idõnként jó, ha nagylelkű az ember. Végül is megmentette a maga
életét.
– Insa Allah. Isten akarata volt, õ csak eszközként szolgált, hogy teljesüljön.
– Természetesen – válaszolta simulékonyan, egyetértõ hangon Mzsitrik. –
Természetesen.
– Ez az ember ördög, vérszomjas, istentagadó gonosz. Ha nem lettek volna itt a
testõreim, harcolnunk kellett volna az életünkért.
– Nem, addig semmiképp, amíg a lánya a maga kezében van, és azt tehet vele, amit
akar... – Pjotr arcán különös mosoly bukkant fel.
– Ha Isten is akarja, hamarosan mind a ketten a pokolban lesznek – válaszolta a hán,
akit nagyon feldühített, hogy Pjotr Olegovics Mzsitrik kedvéért életben kell hagynia
Erkkit, pedig odaadhatná a baloldali mudzsahedeknek, és azzal örökre megszabadulhatna
tõle. Mahmud mollah, az Iran-Timber telepét megtámadó iszlám-marxista mudzsahedek
egyik tebrizi vezetõje két napja fölkereste, és elmondta neki, mi történt az úttorlasznál. –
Bizonyítékként itt vannak a papírjaik! – mondta dühösen. – A külföldié, aki biztosan a
CIA embere, és a hölgyé, a maga lányáé is. Mihelyt az az ember visszatér Tebrizbe,
azonnal felelõsségre vonjuk, elítéljük, és Kazvinba vitetjük, hogy ott haljon meg.
– A Prófétára, nem! Csak akkor, ha megengedem! – válaszolta ellentmondást nem tűrõ
hangon a hán, átvéve a papírokat. – Az a veszett kutya idegen a lányom férje, nem CIA-
ügynök, és amíg vissza nem vonom tõle, addig a védelmem alatt áll. Ha csak egy haja
szála is meggörbül, vagy támadás éri a telepüket a beleegyezésem nélkül, iGenybe
veszem minden kapcsolatomat, és semmi nem fogja tudni megakadályozni a
zöldszalagosokat, hogy kikergessék Tebrizbõl a baloldaliakat! Akkor kapják meg, ha én
jónak látom! – A mollah dühösen, dolgavégezetlenül távozott, a hán pedig az õ nevét is
fölvette azoknak a listájára, akikkel egyszer feltétlenül le akart számolni. Amikor átnézte
az iratokat, és megtalálta köztük Azadeh útlevelét, személyazonossági igazolványát és
más fontos iratait, örült, mert ezeknek a birtoklása tovább növelte a hatalmát a lánya és a
veje fölött.
Igen, gondolta a szovjetre pillantva, mostantól bármit megtesz, amit parancsolok neki.
– Ahogy Isten akarja. Még az is lehetséges, hogy hamarosan özvegy lesz.
– Bízzunk benne, hogy nem túl hamar! – Mzsitrik nevetése kellemesen, jókedvűen
hangzott. – Addig semmiképp, amíg a férje el nem végzi a feladatát.
Abdalláh hán örült a férfi jelenlétének, okos tanácsainak, és annak, hogy Mzsitrik
megteszi, amit vár tõle. Még ügyesebben kell azonban mozgatnom a szálakat, gondolta,
ha magamat és Azerbajdzsánt is meg akarom védeni.
Az egész tartományban, így Tebrizben is nagyon bonyolult, nehezen átlátható volt a
helyzet. Különbözõ irányzatok fegyveresei csaptak össze, a másik oldalon, a határ
közvetlen közelében pedig több tízezer szovjet katona és páncélosok álltak készenlétben,
hogy adandó alkalommal elõrenyomuljanak a Perzsa-öbölig. És senki nincs útközben, aki
meg tudná állítani õket, talán csak én, gondolta a hán. Számtalanszor bebizonyosodott
már, hogy Teherán az elhelyezkedése miatt egyszerűen védhetetlen, és ha elfoglalják
Azerbajdzsánt, akkor – ahogyan azt Hruscsov valamikor elõre jelezte – egész Irán érett
almaként pottyan az ölükbe. Iránnal együtt pedig a Perzsa-öböl, a világ olajkészletének a
nagyobbik része, és a fõ szállítási útvonal, a Hormuzi-szoros.
Abdalláh a legszívesebben üvöltött volna dühében. Isten büntesse meg a sahot, aki
nem hallgatott a megfontolt tanácsra, nem volt annyi esze, hogy alig húsz évvel ezelõtt,
ahogy mondtam neki, szétzúzza azt a jelentéktelen, mollahok vezette, lázadást, és örökre
leszámoljon Khomeinivel. A bizonytalankodásával, határozatlanságával veszélybe sodort
mindannyiunkat. Megfosztott bennünket a lehetõségtõl, hogy továbbra is a markunkban
tartsuk az egész világot, amely körülveszi Oroszországot – az igazi, legveszedelmesebb
ellenségünket, függetlenül attól, hogy cárok kormányozzák-e, vagy szovjetek.
Pedig milyen közel jártunk már a célhoz: az Egyesült Államok a tenyerünkbõl evett,
udvarolt nekünk, a legkorszerűbb fegyvereivel látott el, és könyörgött, hogy legyünk a
Perzsa-öböl térséGenek a csendõre, fékezzük meg a vad arabokat, tegyük rá a kezünket
az olajukra, és változtassuk vazallussá eretnek szunnita sejkségeiket, Szaúd országától
egészen Ománig. Egyetlen nap alatt le tudtuk volna rohanni Kuvaitot, Irak elfoglalása
sem tartott volna tovább egy hétnél, Szaúd-Arábia és az emirátusok sejkjei pedig
kegyelemért könyörögve visszamenekültek volna a sivatagjaik legmélyére!
Megkaphattunk volna bármilyen technológiát, akárhány hadihajót, repülõgépet,
páncélost, még a Bombát is! Csak a technológiát kellett volna megszerezni, a németek
által épített reaktoraink lehetõvé tették volna, hogy gyártsuk.
Milyen közel jártunk ahhoz, hogy teljesítsük Isten akaratát... mi, irániak, a magasabb
rendű intelligenciánkkal, õsi történelmünkkel, olajunkkal, a Hormuzi-szoros
kézbentartásával, aminek köszönhetõen elõbb-utóbb engedelmességre tudtunk volna
kényszeríteni mindenkit. Közel jártunk hozzá, hogy miénk legyen Jeruzsálem és Mekka,
minden városok közül a legszentebb.
Kevés hiányzott, hogy – miként az meg is illet bennünket – elsõk legyünk a földön, de
most mindez veszélybe került. Kénytelenek vagyunk elölrõl kezdeni a harcot, újból
túrjárni az északi, ördögi barbárok eszén. Egyetlen ember miatt!
Insa Allah, mondta ki magában a megszokott szentenciát a hán, és attól valamelyest
alább is hagyott az indulata. Ennek ellenére, ha Mzsitrik nincs mellette, csapkodott,
ordított volna dühében, és valakit – akárkit – biztosan agyba-fõbe is ver. A vendég
azonban ott volt, foglalkoznia kellett vele, és eközben megoldást találnia Azerbajdzsán
problémáira. Legyűrte hát az indulatát, és azon kezdte törni a fejét, hogy mi legyen a
következõ lépése. Hogy jobban működjön az agya, az utolsó darab halváért nyúlt, és
elégedetten bekapta.
– Szeretné feleségül venni Azadehet, Pjotr?
– Elfogadna vejének engem, aki idõsebb vagyok magánál? – kérdezett vissza nevetve,
rosszalló hangon a vendég.
– Ha Isten akarja – válaszolta kellõen õszintének tűnõ hangon a hán, és örömmel
nyugtázta, hogy a barátja szemében, ha csak pillanatra is, de elégedettség villant. Szóval
elég volt egyszer meglátnod, hogy a magadénak akard, gondolta, és rögtön meg is
kérdezte magától: mit nyerhetek vele, ha neked adom, miután a férjétõl sikerült
megszabadulnom? Nagyon sokat! Gazdag vagy, hatalmas, politikailag tehát elõnyös lesz,
és te legalább észhez téríted. Kemény kézzel fogsz bánni vele, nem úgy, mint a finn, aki
mindenben enged neki. Eszköz leszel ahhoz, hogy megbosszuljam rajta magam...
Pjotr Olegovics Mzsitrik három éve – miután a Gorgonokkal szintén közeli
barátságban lévõ apja meghalt – foglalta el a hatalmas dácsát, és kapta meg a földeket
Tbiliszi környékén, ahol a Gorgon családnak már több nemzedék óta fontos üzleti
érdekeltségei voltak. Ezalatt a három év alatt Abdalláh hán igen jó viszonyt alakított ki
vele, üzleti útjai során többször is idõzött nála a dácsán. Pjotr Olegovicsot ugyanolyan
titkolózásra hajlamosnak, nehezen kitárulkozónak ismerte meg, mint a többi oroszt,
ugyanakkor barátságosnak, segítõkésznek, és nagyobb hatalommal bírónak, mint
akármelyik honfitársát. Özvegy volt, a lánya már férjhez ment, a fia a haditengerészetnél
szolgált, unokái voltak, és különös, egyéni szokásai. Közvetlen családtagok nélkül,
egyedül élt a hatalmas dácsában, csupán a szolgáival és egy különösen szép, rettenetesen
lobbanékony természetű orosz nõvel. Vertyinszkajának hívták, a harmincas évei második
felében járt, és a három év alatt Mzsitrik kétszer is elvitte magával vendégségbe a
hánhoz, és úgy mutatta be neki, mint valami különleges kincset. Nehéz volt pontosan
megállapítani, milyen viszony is van közöttük – úgy bánt a nõvel, mintha a rabszolgája,
foglya, ivócimborája, szajhája, kínzója és elkényeztetett vadmacskája is lett volna egy
személyben. – Miért nem öli meg, hogy ne legyen vele több gondja? – kérdezte a hán egy
különösen heves veszekedésük után, aminek a véGen Mzsitrik korbáccsal kergette ki a
szobából Vertyinszkaját, aki átkozódott, vadul támadott, de úgy, hogy végül a szolgáknak
kellett elvonszolniuk.
– Nem... még nem – válaszolta remegõ hangon Pjotr Olegovics. – Ahhoz... túl sokat
ér.
– Értem – mondta Abdalláh hán, és rögtön arra gondolt, hogy valami hasonlót érez õ is
Azadeh iránt. Szerette volna megtörni a lányát, amíg igazán engedelmes nem lesz, feltétel
nélkül be nem hódol neki. Irigyelte Mzsitriket, akinek Vertyinszkaja csak a szeretõje volt,
nem pedig a lánya, ezért könnyebben el tudta dönteni, hogy maradéktalanul kitöltse-e
rajta a bosszúját, vagy sem.
Isten verje meg Azadehet!, átkozódott magában. Büntesse meg, mert pontosan úgy néz
ki, mint az anyja, akiben annyi örömömet leltem, és állandóan a veszteségemre
emlékeztet. Õ is, meg az az átkozott bátyja. Mindketten anyjuk arcát örökölték, az õ
mozdulatait, de nem a természetét. Olyan volt, mint egy huri Isten édenkertjébõl. Azt
hittem, hogy mindkét gyerekünk szeret és tisztel engem, de mihelyt Naftala meghalt,
megmutatkozott az igazi természetük. Tudom, hogy Azadeh a bátyjával az életemre tört –
meggyõzõ bizonyítékom van rá. Bárcsak úgy megverhetném, mint Pjotr a maga
asszonyát! De nem lehet, mert valahányszor ráemelem a kezemet, õt látom magam elõtt,
imádott Naftalámat. Isten álljon bosszút Azadehen, küldje pokolra...
– Nyugodjon meg! – szólt a hánra komoly arccal Mzsitrik.
– Tessék?
– Nagyon feldúltnak látszik, barátom! Ne aggódjon, minden rendben lesz! Meg fogja
találni a módját, hogy kiűzze belõle az ördögöt.
– Túlságosan is jól ismer ahhoz, hogy ne fogadjam el a véleményét – mondta a hán, és
valamelyest megnyugodva bólintott. A szolgával teát hozatott, Mzsitriknek pedig – az
egyetlen embernek, akinek a társaságában nem feszélyezte semmi – vodkát.
Szeretném tudni, hogy valójában ki vagy, gondolta, miközben a szeme sarkából
méregette. Régen, amikor az apád még élt, és összeakadtunk a dácsán, mindig azt
mondtad, hogy szabadságra érkeztél, de hogy honnan, azt soha nem említetted, és én sem
tudtam kiderítem, bármennyire akartam. Elõször azt hittem, hogy harckocsizó vagy, mert
egyszer, amikor lerészegedtél, azt mesélted, hogy a második világháború idején
Szevasztopolnál egy tank parancsnoka voltál, és eljutottál egészen Berlinig. Késõbb
viszont megváltoztattam a véleményemet, és úgy gondoltam, sokkal valószínűbb, hogy
apád és te is a KGB-nél, vagy a GRU-nál szolgáltok. Lehetetlen, hogy a Szovjetunióban
bárkinek olyan dácsája és földjei legyenek, mint a tietek, pláne Grúziában, a birodalom
legszebb részén, hacsak az illetõ nem ismer nagyon fontos titkokat, és nem rendelkezik
rendkívüli befolyással.
Ismeretségük kezdetén, kísérletképpen, hogy megtudja, mekkora hatalommal bír
Mzsitrik, Abdalláh hán megemlítette neki, hogy a kommunista Tudehnek egy tebrizi
sejtje meg akarja õt gyilkolni, és szeretné, ha felszámolnák a szervezetet. Állítása
hazugság volt, a valódi indokot az szolgáltatta ehhez a lépéshez, hogy annak az embernek
a fia, akit titokban gyűlölt, és nyíltan nem támadhatott, szintén a csoporthoz tartozott.
Egy héttel azután, hogy említette a dolgot Mzsitriknek, a szervezet valamennyi tagjának a
feje karóba húzva ott volt a mecset közelében, a következõ felirat kíséretében: ÍGY FOG
BŰNHÕDNI ISTEN MINDEN ELLENSÉGE. Hogy Pjotr Mzsitrik még a saját
szervezetük felszámolását is képes volt elérni, azt jelezte, hogy valóban nagy hatalommal
bír, valamint azt – Abdalláh hán ezzel is tisztában volt –, hogy milyen fontosnak tekintik
õt.
A vendégéhez fordult: – Meddig lesz szüksége a finnre?
– Néhány hétig.
– Mi lesz, ha a zöldszalagosok elfogják?
– Bízzunk benne, hogy addigra elvégzi a feladatát – felelte vállvonogatva a szovjet. –
Nem hiszem, hogy akár õ, akár Cimtarga élve megússza, ha a határnak ezen az oldalán
rájuk bukkannak.
– Egyetértek. Térjünk vissza oda, ahol azelõtt tartottunk, hogy megzavartak
bennünket! Azt mondta, ugye, hogy a Tudeh mindaddig nem fog jelentõsebb méretű
támogatást kapni, amíg az amerikaiak nem avatkoznak be Iránban, és Khomeini nem
rendez pogromot ellenük?
– Azerbajdzsán mindig is az érdeklõdési körünkhöz tartozott. Az a véleményünk, hogy
független állam kell legyen. Megvan mindene, ami ehhez szükséges: pénze, hatalma,
ásványkincsei, olaja és... – Mzsitrik mosolyogva kis szünetet tartott – felvilágosult
vezetõi. Kibonthatná a zászlót, Abdalláh! Biztosra veszem, hogy megkapná az elnökké
választáshoz szükséges támogatást, és természetesen az azonnali elismerést is részünkrõl.
Másnap pedig megölnének, miközben a páncélosok átgördülnek a határon, gondolta a
hán minden különösebb indulat nélkül. Nem, drága barátom, az Öböl túlságosan nagy
kísértést jelent még számodra is. – Ragyogó ötlet – válaszolta õszintén –, de idõ kell,
hogy átgondoljam. Addig is, számíthatok rá, hogy a Tudeh a népfelkelést hirdetõk ellen
fordul?
Pjotr Mzsitrik arcán ott maradt ugyan a mosoly, de a tekintete megváltozott. – Érdekes
volna – válaszolta –, ha a Tudeh a saját féltestvére ellen fordulna. Az iszlám-marxizmust
sok értelmiségi muszlim hirdeti, és úgy tudom, még ön is támogatja.
– Egyetértek azzal, hogy Azerbajdzsánban egyensúlynak kell lennie. De ki mondta a
baloldaliaknak, hogy támadják meg a repülõteret? Ki parancsolta meg nekik, hogy
foglalják el és égessék porig a vasúti pályaudvarunkat? Ki mondott nekik olyat, hogy fel
kell robbantani az olajvezetéket? Nyilvánvaló, hogy senki, akinek csöpp esze is van. Úgy
hallottam, hogy Mahmud, a Hadzsaszra mecset mollahja volt az. – A hán éberen figyelte
Mzsitrik minden reakcióját. – Ő is magukhoz tartozik.
– Soha nem hallottam róla.
– Ó! – Abdalláh hán csupán tettette az elégedettséget, mert valójában nem hitt
Mzsitriknek. – Ennek igazán örülök, Pjotr, Mahmud ugyanis hamis mollah, még csak
nem is igazi iszlám-marxista. Bajkeverõ, õ támadta meg az Iran-Timber telepét is, ahol
Jokkonen dolgozik. Sajnos, legalább ötszáz, hozzá hasonlóan fegyelmezetlen harcos áll
mögötte. Pénzt is kap valahonnan, és olyanok támogatják, mint Fjodor Rakoczy. Mond
valamit magának ez a név?
– Nem sokat – vágta rá mosolyogva, teljesen természetes hangon a szovjet. Elég okos
volt, semhogy teljes egészében megkerülje a kérdést. – Olajvezetékek működtetésével
foglalkozó mérnök Asharából, a határ mellõl. Egyike a mohamedán nacionalistáinknak,
és állítólag mindenfajta engedély, jóváhagyás nélkül „szabadságharcosnak" állt,
csatlakozott a mudzsahedekhez.
Mzsitrik arca, miközben beszélt, nyugodt maradt, bár dühös volt, annyira, hogy
ordítani szeretett volna. A fiam elárult volna bennünket? Azért küldtek át, hogy épülj be a
mudzsahedek közé, aztán tegyél jelentést, vitatkozott gondolatban Rakoczyval. Ennyi
volt a feladatod, nem több. Legutóbb azt a parancsot kaptad, hogy próbáld meg
beszervezni a finnt, aztán utazz Teheránba, irányítsd az egyetemistákat, de arról szó sem
volt, hogy csatlakozz valami õrült mollahhoz, repülõtereket támadj meg, vagy a
csõcselékre lövöldözz az országút mentén. Elment az eszed? Mi lett volna, te agyalágyult
bolond, ha megsebesítenek, vagy elfognak? Hányszor figyelmeztettelek, hogy csak idõ
kérdése, bárkit meg tudnak törni – ugyanúgy, mint mi –, képesek rá, hogy kiszedjék az
emberbõl a legmélyebben eltemetett titkait is? Ostoba vagy, hogy ekkora kockázatot
vállaltál! A finn átmenetileg fontos ugyan, de nem annyira, hogy ellenszegülj miatta a
parancsnak, kockáztasd ne csak a magad jövõjét, hanem a bátyádét, és az enyémet is!
Ha ugyanis a fiú gyanúsítottá válik, akkor az apa is az. Ha az apa megbízhatatlan,
annak számít az egész család. Hányszor elmondtam neked, hogy a KGB-ben szigorú
fegyelem érvényesül, és a szervezet tönkreteszi azokat, akik nem tartják be a szabályokat,
önfejűen cselekszenek, fölösleges kockázatot vállalnak, és nem hajtják végre
maradéktalanul az utasításokat.
 – Ez a Rakoczy jelentéktelen figura – mondta. Közben nyugalomra intette magát, és
mindjárt érvekkel is szolgált hozzá: – Nincs miért aggódnod. Túl sokat tudsz, semhogy
bárki hozzád merjen nyúlni, és ugyanúgy a fiad is. Ügyes, érti a dolgát, ha van ellene
bármilyen kifogás, az nyilván félreértésbõl fakad. Számos alkalommal kipróbáltad te is,
és mások is. Erõs vagy, egészséges, még képes arra, hogy engedelmességre kényszerítsd,
magadévá tedd a szépséges kis Azadehet, és ha a kedved úgy diktálja, rögtön utána
Vertyinszkaját is. Az a lényeg, hogy egész Azerbajdzsán magára figyel, barátom –
folytatta ugyanazon a nyugodt, meggyõzõ hangon. – Megkap minden szükséges
támogatást, és az iszlám-marxistákkal kapcsolatos véleménye el fog jutni a megfelelõ
helyekre. Megteremtõdik az egyensúly, amit olyan fontosnak, elengedhetetlennek tart.
– Rendben van. Számítok rá – válaszolta a hán.
– Addig is azonban, van itt még egy probléma – kanyarodott vissza Mzsitrik
váratlanul elhatározott útjának valódi céljához. – Az angol százados. Tud segíteni
nekünk?
Két nappal ezelõtt szigorúan titkos, „Rendkívül sürgõs!" jelzéssel ellátott telex
érkezett a központból Tbiliszi melletti otthonába. Arról szólt, hogy a CIA-nek a Sabalan-
hegy északi lejtõjén lévõ titkos radarállomását szabotõrök felrobbantották, mielõtt a már
úton lévõ egység odaért volna, hogy összeszedje az összes rejtjelkönyvet, rejtjelezõ gépet
és számítógépet. – Haladéktalanul, személyesen beszéljen Ivanovvl! – hangzott tovább az
Abdalláh hán kódnevét tartalmazó utasítás. – Közölje vele, hogy a szabotõrök britek
voltak – egy százados és két gurkha, valamint a Rosemont nevű (a kódneve Abu Kurd)
CIA-ügynök. A csapat hegyi vezetõje a mi emberünk volt, de megölték, mielõtt be tudta
volna vezetni õket az elõre felállított csapdába. Menekülésük közben egy katona és a
CIA-ügynök meghalt, a két túlélõ pedig feltehetõen Ivanov területe felé tart. Vegye rá az
együttműködésre! 16/a parancs. Visszaigazolást kérünk! A 16 azt jelentette, hogy az
üzenetben említett személyek rendkívül veszélyes ellenségek, akiket minden lehetséges
eszköz iGenybevételével el kell fogni, és kihallgatásra elõállítani. Az „a" kiegészítés
pedig azt, hogy amennyiben ez nem lehetséges, a szóban forgó személyek feltétlenül
likvidálandók.
Mzsitrik, miközben a hán válaszát várta, ivott egy kortyot a vodkából. – Nagyra
értékelnénk a közreműködését – jegyezte meg.
– Mindig számíthat a segítségemre – válaszolta Abdalláh – de megtalálni
Azerbajdzsánban két kiválóan felkészült szabotõrt, akik mostanra már biztosan jól el is
rejtõztek, lehetetlen. Nyilván vannak biztos házaik, ahová visszavonulhatnak – Tebrizben
brit konzulátus működik, az közvetlen segítséget tud nyújtani nekik –, és a hegyekben
tucatnyi menekülési útvonal adódik, amelyek mind elkerülnek bennünket. – Felállt, és az
ablakhoz lépett, ahonnan jól látta az épület elõtt várakozó, fegyveres õrök felügyeletére
bízott helikoptert. Az idõ változatlanul szép volt, egyetlen felhõ sem látszott az égen. –
Ha én volnék a vezetõjük, úgy tennék, mintha Tebriz felé venném az utat, de közben
visszafordulnék, és a Kaszpi-tengeren át távoznék. Honnan érkeztek?
– A Kaszpi felõl. A megbízottaink a nyomukra bukkantak, és megállapították, hogy
erre jönnek. Két holttestet hátrahagytak a hóban, két ember nyomai pedig Tebriz felé
mutattak.
A Sabalan-hegyi művelet kudarca igen komoly, dühödt reagálást kiváltó fiaskónak
bizonyult a szervezeten belül. A tény, hogy közel a határhoz nagy mennyiségű, a CIA
által használt korszerű felderítõ berendezés van, már évekkel korábban magától
értetõdõvé tette, hogy be kell jutni valahogy az állomásra, és megszerezni róla minden
információt. Az utóbbi két hétben kapott értesülés, miszerint az állomást – a határ másik
oldaláról is szított pánikhangulat miatt – sietve kiürítették, de nem rombolták le, arra
ösztönözte a moszkvai héjákat, hogy azonnal, erõvel bevonuljanak és elfoglalják.
Mzsitrik – a térség ügyeiben illetékes vezetõ szakértõ – ugyanakkor óvatosságra intett,
azt tanácsolta, hogy helyiekkel végeztessék el a feladatot, és ne vessenek be szovjet
alakulatot, mert azzal könnyen maguk ellen fordíthatják rendkívül fontos kapcsolatát és
ügynökét, Abdalláh hant, és még azt is kockáztatják, hogy az ügy nemzetközi botránnyá
fajul.
– Tökéletesen fölösleges és értelmetlen lépés lenne megkockáztatni a konfrontációt –
mondta a működési szabályokhoz és saját külön tervéhez tartva magát. – Mit nyernénk az
azonnali beavatkozással – feltéve, hogy nem dezinformációról van szó, és nem állítottak
nekünk csapdát a Sabalanon, ami szintén elõfordulhat? Néhány rejtjelkönyvet, amelyek
részben talán már meg is vannak nekünk. Ami a korszerű számítógépeket illeti, azoknak
a megszerzéséhez tökéletesen elegendõ a Zatopek-művelet.
Ez igen sokat vitatott, újszerű KGB-művelet volt, amely még 1965-ben kezdõdött –
nem véletlen hát, hogy a sokszoros olimpiai bajnok cseh hosszútávfutóról nevezték el.
Induláskor tízmillió dollárt szántak rá a mindig rendkívül szűkös valutakeretbõl, és azt a
célt szolgálta, hogy ne a hagyományos és nagyon költséges módszerekkel, lopással és
kémkedéssel, hanem fantomvállalatok hálózatán keresztül szerezzék be a legkorszerűbb
és legjobb minõségű nyugati technikát és technológiákat.
A költségek eltörpülnek a nyereség mellett, állapította meg elsõ, szigorúan titkos
jelentésében Mzsitrik, miután 1964-ben visszatért a Távol-Keletrõl. Tízezrével lehet
találni korrupt tisztviselõket és szimpatizánsokat, akik megfelelõ árért készek eladni
nekünk a legjobb és legkorszerűbb dolgokat. Az egyén számára hatalmas összegek
számunkra jelentéktelenek, mivel milliárdokkal csökkenthetjük a kutatási és fejlesztési
költségeinket, és a megtakarítást haditengerészetünkre, légierõnkre és szárazföldi
hadseregünkre költhetjük. Nem kevésbé fontos az sem, hogy sok évnyi fáradságos,
kudarcokkal tarkított munkától mentesülünk, és végeredményben minimális ráfordítás
árán lépést tudunk tartani az ellenséggel. Néhány megfelelõ kezekbe juttatott dollár
ellenében megszerezhetjük a legféltettebb kincseit is.
Pjotr Mzsitriket öröm töltötte el, valahányszor visszaemlékezett, hogyan fogadták az
ötletét, amit a fölöttesei természetesen a sajátjukként adtak tovább, mint ahogy õ is az
egyik hongkongi ügynökétõl, a francia Jacques de Ville-tõl szerezte, aki a Struan család
irányította hatalmas konglomerátum egyik fontos beosztású alkalmazottja volt. Õ mondta
egy beszélgetésük során: – Az amerikai törvények nem tiltják a technológia eladását
Franciaországnak, Németországnak, és még vagy tucatnyi egyéb államnak. Ugyanúgy
azok is megengedik a vállalataiknak, hogy a külföldrõl beszerzett technikát, technológiát
harmadik országnak adják tovább. Az üzlet az üzlet, Grigorij, a világot egyértelműen a
pénz mozgatja. Csak a mi vállalatainkon keresztül olyan berendezések tömegét
szerezhetik meg, amelyek közvetlen eladását a Szovjetuniónak tiltják az amerikai
törvények. Ha Kínát kiszolgáljuk, magukkal miért ne tehetnénk ugyanazt? Hogy õszinte
legyek, az az igazság, hogy nem nagyon értenek maguk az üzlethez...
Mzsitrik elmosolyodott, ahogy arra a beszélgetésre visszagondolt. Abban az idõben
Grigorij Szuszlov néven a Vlagyivosztok és Hongkong között ingázó kis teherhajó
kapitánya volt, és ez a fedõfoglalkozás nagyszerű lehetõséget teremtett neki arra, hogy
nyugodtan végezze a KGB Egyes Fõigazgatósága ázsiai részleGenek igazgató-
helyetteseként rá háruló feladatokat.
Azóta, hogy 64-ben fölvetettem az ötletet, gondolta büszkén, a Zatopek-művelet
nyolcvanötmillió dollár ráfordítás ellenében milliárdokat takarított meg Oroszország
Anyácskának. Folyamatosan, egyre nagyobb mennyiségben áramlanak hozzánk a NASA,
a japánok és az európaiak által kifejlesztett technikai bigyók, elektronikai akármik,
számítógépes hardverek, szoftverek, robolok, chipek, és a jóisten tudja, még miféle
csodák, hogy ha kell, kényelmesen lemásolhassuk és gyártsuk is õket az ugyancsak az
ellenség által kifejlesztett gépeken, amelyeket a tõlük kapott, soha vissza nem fizetendõ
kölcsönökbõl vásárolunk. Milyen elképesztõen ostobák!
Elégedettségében kis híján hangosan fölnevetett. A Zatopek, gondolta, ráadásul szabad
kezet biztosít, lehetõvé teszi, hogy belátásom szerint működjek a körzetben, folytassam a
nagy játszmát, amelynek az irányítását a hülye britek hagyták kicsúszni a kezükbõl.
Az ablaknál álló Abdalláh hánt figyelte, és várta, milyen szívességet fog kérni tõle
cserébe a szabotõrök elfogásáért. Gyerünk már, Dagadt, gondolta, a hánra általa
ragasztott, de hangosan soha ki nem mondott gúnynevet használva. Mind a ketten tudjuk,
hogy ha akarod, képes vagy elfogatni azokat a mocskokat – feltéve, hogy még mindig
Azerbajdzsánban vannak.
– Meglátom, mit tehetek – válaszolta, továbbra is háttal állva a hán. Mzsitrik
elégedetten elmosolyodott. – Ha sikerült kézre keríteni õket, mi legyen velük?
– Szóljon Cimtargának! Õ majd elrendezi a dolgot.
– Rendben van. – Abdalláh a témát lezárva bólintott, és az ablaktól ellépve visszaült a
szõnyegre. – Ebben meg is állapodtunk.
– Köszönöm. – Mzsitrik nagyon elégedett volt. Ismerte annyira a hánt, hogy tudja, ha
ilyen egyértelműen nyilatkozik, akkor valóban elszánta magát, és gyors eredményre lehet
számítani.
– Ez a Mahmud, a mollah, akirõl az elõbb beszéltünk, nagyon veszélyes – kanyarodott
vissza a korábbi témához Abdalláh. – A bandája úgyszintén. Azt hiszem, mindenkire
veszélyt jelentenek. A Tudehet úgy kellene irányítani, hogy leszámoljon velük.
Természetesen titokban.
Mzsitriket nagyon érdekelte volna, mennyit tud Abdalláh arról a titkos támogatásról,
amit Mahmudnak, egyik legértékesebb, legfanatikusabb „megtértjüknek" nyújtanak. –
Vigyáznunk kell a Tudehre, és azokra is, akik közel állnak hozzá – válaszolta, és rögtön
látta a hán arcán a nem titkolt elégedetlenséget. – Az illetõt talán át lehetne irányítani
máshová; a szakadás, a belsõ harc kizárólag az ellenségnek kedvezne.
– Az az ember nem igazi mollah, és nem igazi hívõ.
– Akkor mennie kell. Mégpedig gyorsan. – Pjotr Mzsitrik elmosolyodott, Abdalláh
hán arca azonban komor maradt.
– Nagyon gyorsan, Pjotr! És örökre. A csoportját is fel kell számolni.
Az ár meglehetõsen nagy volt ugyan, de a 16/a parancs felhatalmazta, hogy ezt is
megadja. – Miért is ne! Továbbítom a javaslatát, barátom! – Mzsitrik újból
elmosolyodott, és ezúttal már a hán is.
– Örülök, hogy egyetértünk, Pjotr! Át kellene térnie a hitünkre, hogy megmentse a
lelkét.
Az ajánlat hallatán Mzsitrik elnevette magát. – Majd, idõvel. Mi volna, ha addig, a
földi örömök kedvéért, ön lenne kommunista?
 Abdalláh jókedvűen nyugtázta a viccet, elõrehajolt, és újból megtöltötte Mzsitrik
poharát. – Nem tudom rábeszélni, hogy maradjon itt néhány napig?
– Köszönöm, de, sajnos, nem lehet. Azt hiszem, nemsokára indulok is. – A KGB-s
mosolya még szélesebbé vált. – Nagyon sok a tennivalóm.
A hán is elégedett volt. Nem kell törõdnöm tovább a mollahhal, a bandájával, sikerült
megszabadulni újabb fájós fogtól, gondolta. Csak arra lennék kíváncsi, mit csinálna Pjotr,
ha tudná, hogy a szabotõr százados és a katonája a birtok másik véGen rejtõzik, és várja,
mikor mehet tovább. A kérdés csak az, hogy hová? Teheránba vagy az oroszokhoz? Majd
meglátjuk, nem döntöttem még el.
Tudtam elõre, hogy eljön, és a segítségemet fogja kérni. Különben miért adtam volna
menedéket nekik, miért találkoztam volna velük két napja titokban, és hoztam volna ide
õket? Talán odaadom neki õket. Kár, hogy Vien Rosemont meghalt – hasznos ember volt.
Az információ és a figyelmeztetés, amit a századossal eljuttatott hozzám, éppen kapóra
jött. Nagy kár érte, nehéz lesz pótolni.
Persze az is igaz, ha az ember szívességet kap, azt feltétlenül viszonozni kell. A
hitetlen Erkki ennek csak egy része. Gondolatban idáig jutva a hán a csengõért nyúlt,
majd ráparancsolt a belépõ szolgára: – Szólj a lányomnak, hogy velünk fog ebédelni!

33. fejezet

TEHERÁN, 16.17. Jean-Luc Sessonne odaütötte McIver lakásának ajtajához a vörösréz

kopogtatót. Szajada Bertolinnal érkezett, és mivel éppen nem látta õket senki, megfogta a
nõ mellét, és sietve megcsókolta. – Ígérem, nem maradunk sokáig, rohanunk vissza az
ágyba.
– Remek!
– Foglaltál asztalt a francia klubban?
– Természetesen. Rengeteg idõnk lesz még addig!
– Így igaz, chérie! – A férfi elegáns, bélelt esõkabátot viselt, alatta pedig
pilótaöltözéket. Nehéz útja volt Zagroszból, gyakori hívásaira egyetlen irányítóállomástól
sem kapott választ. Bármelyik frekvenciára állította is a fedélzeti rádiót, mindenhol csak
szaggatott perzsa beszédet hallott, amibõl egyetlen szót sem értett.
Az elõírás szerinti magasságon és útvonalon közelítette meg a teheráni nemzetközi
repülõteret, és közben hiába hívta, az sem válaszolt. A szélzsák állásán látta, hogy erõs
oldalszél fúj; a terminál elõtti betonon négy óriás utasszállító vesztegelt, és néhány kisebb
gép is, közülük az egyik teljesen kiégve, roncs állapotban. Az egyik utasszállítóra már
elkezdõdött a beszállás, férfiak, nõk, gyerekek vették körül rendezetlen tömegben. Az
utastér elülsõ és hátsó ajtajához vezetõ lépcsõkön veszélyesen sokan tolongtak, és
mindenütt szétszórt, rendszertelenül lerakott csomagokat, bõröndöket lehetett látni.
Rendõr, forgalomirányító sehol, sem a betonon, sem pedig a terminál külsõ oldalán; ahol
az összes bevezetõ úton hatalmas kocsisorok torlódtak fel, és a járdák is tömve voltak
emberekkel.
Jean-Luc megköszönte a sorsnak a szerencséjét, hogy neki nem kell ott tülekednie.
Minden gond nélkül leszállt a közeli Galeg Morghi támaszponton, elhelyezte az S-G
hangárjában a 206-ost, és tíz dollár ellenében sikerült gyorsan bevitetnie magát a városba.
Elõször a Schlumberger cég irodájánál állt meg, megbeszélte, pontosan mikor induljanak
vissza hajnalban Zagroszba, aztán rohant Szajadához. Otthon találta, és mint mindig,
amikor hosszabb szünet után találkoztak, ezúttal is kiéhezve, szenvedéllyel vetették
magukat egymás karjába.

Teheránban ismerkedtek össze egy karácsonyi fogadáson, egy évvel, két hónappal és
három nappal ezelõtt. Jean-Luc azóta is pontosan emlékezett annak az estének minden
pillanatára. A szoba tömve volt ugyan emberekkel, de attól a pillanattól, hogy
megérkezett, csak Szajadát látta, mások megszűntek a számára. A nõ a sarokban állt
egyedül, az italát kortyolgatta, a ruhája sima, hófehér volt.
– Vous parlez franqais, madame? – kérdezte, elámulva azon, hogy milyen gyönyörű.
– Sajnálom, m'sieur, csak nagyon keveset. Inkább angolul.
– Akkor legyen angol! Boldog vagyok, hogy találkoztunk, de van egy kis gondom.
– Igen? Éspedig?
– Ebben a pillanatban szeretkezni akarok magával.
– Tessék?!
– Olyan, mint a megtestesült álom... – Mennyivel szebben hangzana ez franciául,
gondolta Jean-Luc. Na mindegy! – Egész életemben csak magát kerestem, és azt akarom,
hogy az enyém legyen. Ellenállhatatlanul gyönyörű!
– De... de hát... ott a férjem!
– Ez legfeljebb mellékes körülmény, madame, de nem akadály.
A nõ elnevette magát, és Jean-Luc ebbõl már tudta, hogy sikerült megszereznie.
Egyetlen dolog hiányzott még, hogy minden tökéletes legyen. – Tud fõzni?
– Igen – hangzott a magabiztos válasz, ami végleg meggyõzte a pilótát arról, hogy
valódi kincset talált. Biztos volt abban, hogy az ágyban sem okoz majd csalódást. Amit
esetleg mégsem tud, arra majd õ megtanítja. Mekkora szerencséje van, hogy éppen velem
találkozott, gondolta boldogan, és újból bekopogott.
Együtt töltött hónapjaik gondtalanul teltek. Szajada férje részben francia származású
libanoni bankár volt, és ritkán tartózkodott csak Teheránban. – Civilizált ember, chérie –
mondta magabiztosan Jean-Luc –, úgyhogy, még ha rájön, akkor sem lesz kifogása a
viszonyunk ellen. Meglehetõsen idõs hozzád, egész biztosan tudomásul fogja venni.
– Én ebben nem vagyok olyan biztos, chérie! Még csak ötvenéves, te pedig...
– Felülmúlhatatlan – segítette ki nagy önbizalommal a férfi. – Akárcsak te. – Õszintén
gondolta, amit mondott. Soha nem találkozott még ennyire bársonyos bõrrel, ilyen mesés,
selyemragyogású hajjal, csodás combokkal, heves, az õ szemében isteni adománynak
számító, csillapíthatatlan szenvedéllyel. – Mon Dieu! – nyögött fel egyik éjszaka, amikor
Szajada varázslatos képességeivel már jó ideje a gyönyör csúcsán tartotta. – A karodban
még meghalni is jó volna. – Az asszony késõbb megcsókolta, vitt neki egy meleg
törülközõt, és visszabújt mellé az ágyba. Elõzõ õsszel történt ez, isztambuli
kiruccanásukon, ahol a város érzéki hangulata mindkettõjüket a hatalmába kerítette.
Szajada számára a viszony érdekes, izgató volt ugyan, de nem feledtette vele egyéb
kötelességeit. Jean-Lucrõl rögtön a megismerkedésük után, a fogadás napjának éjjelén
beszámolt a férjének. – Ó! Szóval ezért akartad annyira, hogy megismerkedjem vele! –
válaszolta az derűsen.
 – Igen. Érdekesnek találtam. Bár francia, és végtelenül egocentrikus, tagadhatatlanul
izgató.
– Két évig leszel Teheránban, én viszont csak havonta néhány napra jöhetek. Túl
veszélyes volna, ha gyakrabban bukkannék föl. Nem kívánhatom, hogy állandóan
egyedül töltsd az éjszakáidat.
– Ezek szerint megengeded?
– Hol van a felesége?
– Franciaországban. Két hónapot tölt egyfolytában Irán, aztán egy hónapot odahaza,
vele.
– Azt hiszem, nem rossz ötlet ez a kapcsolat – jót tesz a lelkednek, jót a testednek és
jót a munkánknak. Ráadásul a figyelemelterelésben is segít.
– Igen, ez nekem is eszembe jutott. Azt mondtam neki, hogy nem beszélek franciául;
már csak azért is hasznos lehet, mert tagja a francia klubnak.
– Ó! Ha így van, akkor végképp nincs semmi kifogásom. Rendben, Szajada! Meséld el
neki, hogy francia származású bankár vagyok, ami részben igaz, hiszen az ükapám
Napóleon seregében harcolt az egyiptomi hadjárat során, de tedd hozzá, hogy a családunk
már nemzedékekre visszamenõleg libanoni!
– Bölcs vagy, mint mindig.
– Vedd rá, hogy vetessen fel téged is a francia klubba! Az nagyszerű volna; rengeteg
hatalom összpontosul ott. Az iráni-izraeli entente-ot mindenképpen meg kell törni,
megfékezni a sahot, különben az a sátáni Begin még kísértést érez, hogy lerohanja
Libanont, és kiűzze onnan a harcosainkat. Az iráni olajra támaszkodva ez sikerülhet is
neki, és az még egy civilizáció pusztulását fogja jelentem. Belefáradtam már abba, hogy
állandóan menekülnünk kell.
– Igazad van. Egyetértek veled...
Szajada nagyon büszke volt rá, hogy egy év alatt hihetetlenül sokat el tudott érni. A
következõ héten volt esedékes Jasszer Arafat teheráni látogatása és találkozója
Khomeinivel, aki meg akarta köszönni neki a forradalomnak nyújtott támogatást. Az
Izraelbe irányuló olajexport leállt, a fanatikusan Izrael-ellenes Khomeini hatalomra
került, és az Izrael-barát sah napja végleg leáldozott. Micsoda eredmények azóta, hogy
elõször meglátta Jean-Lucöt! Szinte hihetetlen! Tisztában volt azzal, hogy nagyon sokat
segített a PFSZ-ben fontos tisztséget betöltõ férjének, amikor futárként üzeneteket,
magnó- és filmkazettákat vitt és hozott Isztambulból, a teheráni francia klubból – mennyi
erõfeszítésbe került, amíg sikerült rávenni az irakiakat arra, hogy engedjék távozni
Khomeinit a biztonságot jelentõ Franciaországba, ahol már senki nem rakott rá
szájkosarat – és különbözõ helyekrõl, ahová vonzó, jó megjelenésű szeretõje mindig
elkísérte. Igen, gondolta elégedetten, Jean-Luc barátai és ismerõsei nagyon hasznosak
voltak. Hamarosan eljön a nap, amikor visszatérünk Gázába, és visszaszerezzük a
földjeinket, házainkat, szõlõültetvényeinket. ..

Charlie Pettikin nyitott végül ajtót. – Jóságos isten, Jean-Luc, mit keresel te itt?!
Szervusz, Szajada! Gyönyörű vagy, mint mindig. Gyertek beljebb! – Kezet fogott Jean-
Luckel, Szajadát pedig a jó ismerõsnek kijáró közvetlenséggel arcon csókolta, közben
érezte a nõbõl áradó, ellenállhatatlan vonzerõt.
 A hosszú, vastag kabát és a kapucni jól elrejtette az illetéktelen, kíváncsi tekintetek
elõl az asszonyt. Tisztában volt Teherán veszélyeivel, és szándékosan ezeknek
megfelelõen öltözködött. – Sok gondtól megkímélheti így magát az ember, Jean-Luc –
mondta a szeretõjének. – Tudom, hogy a csador ostoba, ósdi viselet, de nem akarom,
hogy a nyílt utcán nekem támadjanak, lepocskondiázzanak, valami mocskos disznó a
péniszét mutogassa, vagy éppen maszturbáljon az orrom elõtt. Ez nem Franciaország!
Tudom, hihetetlenül hangzik, de tény, hogy teljesen el kell takarnom az alakomat, ha
nyugodtan akarom érezni magam Teheránban. Egy hónappal ezelõtt ilyesmirõl még szó
sem volt. Bármit mondasz is, chérie, a régi, kellemes Teheránnak örökre vége...
Kár érte, gondolta a lakásba lépve. A legjobbat ötvözte magába Nyugatból és
Keletbõl. És a legrosszabbat is... Sajnálom az irániakat, különösen a nõket. Miért van az,
hogy a mohamedánok, és különösen a síiták olyan szűk látókörűek, hogy még a normális
öltözködést sem engedélyezik az asszonyaiknak? Azért, mert félnek, hogy valaki netán
megkívánja õket? Miért nem képesek olyan felvilágosultan gondolkodni, mint mi,
palesztinok, vagy az egyiptomiak, sargaziak, dubaiak, indonézek, pakisztániak, és még
rengetegen rajtuk kívül? Semmi nem akadályozhat meg, hogy részt vegyek a nõk
tiltakozó menetén! Hogy merészel Khomeini elárulni bennünket, nõket, akik pedig ott
voltunk a barikádokon, és küzdöttünk érte.
A lakásban hideg volt, a villanymelegítõ csupán fél teljesítménnyel működött,
úgyhogy nem vette le a kabátot, csak kigombolta, hogy kényelmesebb legyen, és úgy ült
le a kerevetre. A ruhája párizsi modell volt, meleg, oldalt a combján magasan felhasítva,
mind a két férfinak rögtön meg is akadt rajta a szeme. Szajada többször megfordult már a
lakásban, és sivárnak, kényelmetlennek találta, McIver feleségét azonban nagyon
szerette. – Hol van Genny? – kérdezte most is rögtön, mihelyt kényelmesen
elhelyezkedett.
– Reggel elutazott Sargazba a 125-össel – válaszolta Pettikin.
– Mac is elment? – érdeklõdött rögtön Jean-Luc.
– Nem, csak Genny. Mac kint van...
– El sem tudom hinni! – álmélkodott a francia. – Megesküdött rá, hogy az embere
nélkül egy tapodtat sem megy.
– Én sem akartam elhinni – válaszolta nevetve Pettikin – de tény, hogy hajlandó volt
veszekedés nélkül felszállni a gépre. – Ideje elmondani Jean-Lucnek a valódi okot, ami
miatt Genny elment, gondolta.
– Annyira rossz itt a helyzet?
– Igen, és csak egyre rosszabb lesz. A kivégzéseket nem állították le, sõt! – Pettikin
úgy döntött, hogy jobb, ha nem Szajada elõtt mondja el, mi történt Sarazad apjával. Nem
akarta fölöslegesen nyugtalanítani az asszonyt. – Kértek teát? Hallottátok, mi történt ma a
Kasr börtönnél?
– Micsoda?
– A tömeg megrohamozta – mesélte Pettikin a konyhába kifelé menet. – Betörték a
kapuját, és szabadon eresztették a rabok többségét, de, persze, elõbb néhány SAVAK-ost
és rendõrt felakasztottak. Állítólag a zöldszalagosok vették át a Kasrt, bíróságokat
alakítottak, sorra megtöltik, aztán a kivégzõosztagaikkal gyorsan ki is üríttetik a cellákat.
Szajada mondhatta volna, hogy a börtönt felszabadították, és most a forradalom, és
Palesztina ellenségein a sor, hogy elnyerjék méltó büntetésüket, de inkább nem szólt,
hallgatta tovább türelmesen Pettikint.
 – Mac korán kiment Gennyvel a repülõtérre, onnan a minisztériumba, aztán
hazaugrott, de megint el kellett mennie. Nemsokára jön. Milyen a forgalom a repülõtér
környékén, Jean-Luc?
– Mérföldeken keresztül be van dugulva.
– Az Öreg néhány hétre áthelyezte Sargazba a 125-öst, hogy elvigye innen az összes
emberünket, és ahová kell, váltást hozzon.
– Nagyon helyes. Scot Gavallannek már régen esedékes a szabadsága, és több
szerelõnek is. El lehet intézni, hogy a 125-ös Sirázban is leszálljon?
– A jövõ héten megpróbáljuk. Khomeini és Bazargán azt akarja, hogy minél elõbb
teljes gõzzel folytatódjon az olajkitermelés, úgyhogy talán hajlandók lesznek
együttműködni, és sikerül megszereznünk az engedélyt.
– Képesek lesznek új személyzetet behozni, Charlie? – érdeklõdött Szajada, magában
nagyon csodálkozva azon, hogy az irániak engedik szabadon röpködni a 125-öst.
Átkozott britek! Ha kell, csalással, félrevezetéssel, de mindig elérik, hogy az történjen,
amit õk akarnak.
– Legalábbis szeretnénk, Szajada! – Pettikin forró vizet töltött a teáskannába. – A brit
nagykövetség többé-kevésbé utasított bennünket arra, hogy küldjünk haza mindenkit,
akire nincs feltétlenül szükség. Felraktuk hát a gépre a létszám fölöttieket, Gennyt, aztán
Johnny Hogg elugrott még Koviszba is Manuela Starkéért.
– Manuela Koviszban volt?! – kérdezte Szajada, legalább annyira meglepõdve a híren,
mint Jean-Luc.
Pettikin elmesélte nekik, hogyan tért vissza az asszony, és küldte el McIver a
támaszpontra. – Annyi minden történik, olyan gyorsan kergetik egymást az események,
hogy szinte lehetetlen nyomon követni õket. Mit keresel itt, és egyáltalán, mi a helyzet
Zagroszban? – fordult a franciához. – Remélem, itt maradtok vacsorára. Ma este én
fõzök.
Jean-Luc megpróbálta titkolni, milyen elborzasztónak tartja a Charlie készítette
vacsorának még a gondolatát is. – Sajnálom, mon vieux, ma este lehetetlen – válaszolta. –
Ami Zagroszt illeti, ott mint mindig – minden a legnagyobb rendben. Végül is az francia
szektor. Azért jöttem, hogy Schlumbergerék emberét magammal vigyem. Hajnalban
indulunk, és két nap múlva hozom vissza. Kicsit sok lesz ugyan a folyamatos repülésbõl,
de nem utasíthattam vissza a lehetõséget. – Szajadára nézett, és az asszony rögtön
visszamosolygott rá. – Õszintén szólva, Charlie, régen jár már nekem egy szabad
hétvége. Hol van Tom Lochart? Mikor jön vissza Zagroszba?
Pettikin gyomra a kérdéstõl idegesen görcsbe rándult. Azóta, hogy három nappal
korábban eljutott hozzájuk Rudi Lutz hívása az abadáni toronyból, és megtudták tõle,
hogy a HBC jelű helikoptert lelõtték, amikor át akart röpülni a határon, Lochart pedig
visszatért a szabadságáról, mindössze annyit hallottak, hogy Tom gépkocsival elindult
Teheránba. A helikopter ellopásával kapcsolatban hivatalosan még senki sem kereste
õket.
Bárcsak itt lenne már, hogy beszélhessünk vele, fohászkodott némán. Ha Szajada nem
volna itt, elmesélném a dolgot Jean-Lucnek, hiszen közeli barátok, de felõle nem vagyok
biztos. Végül is nem tartozik a családhoz, a kuvaitiaknak dolgozik, és lehetséges, hogy
ezt az egész, HBC-vel kapcsolatos ügyet végül árulásnak fogják minõsíteni.
Szajadának és Jean-Lucnek is kitöltötte a teát, és rakott bele cukrot és kevés
kecsketejet is, amit nem szerettek ugyan, de udvariasságból nem tiltakoztak ellene. –
Tomnak váratlan fuvarja akadt – mondta óvatosan, hogy a hangján ne lehessen érezni,
milyen izgatott. – Tegnapelõtt gépkocsival indult Bandar-Deilamból. Elvben már éjjel
meg kellett volna érkeznie, de csak a jóisten tudja, mennyi ideig tart az út. Bízzunk
benne, hogy még ma megjön!
– Nagyszerű lenne! – válaszolta felvillanyozva Jean-Luc. – Levihetné Zagroszba
Schlumbergeréket, én pedig kivehetnék néhány nap szabadságot.
– Most voltál szabad nemrég. Különben is, egyelõre te vagy a fõnök.
– Akkor visszajön velem, átveszi tõlem a bázist, én pedig szombaton már itt is lehetek.
– Jean-Luc újabb mosolyt küldött Szajada felé. – Voilá! Már el is van intézve! – Annyira
fellelkesült a lehetõségtõl, hogy óvatlanul, oda sem figyelve belekortyolt a teába, és kis
híján rosszul lett tõle. – Man Dieu, Charlie! Szeretlek, mint a tulajdon testvéremet, de ez
egyszerűen merde!
Szajada jókedvűen kacagott, és Pettikin õszintén irigyelte fiatalabb kollégáját. Paula
járata, gondolta, bármelyik nap megérkezhet... Mit nem adnék érte, ha ő is olyan csillogó
szemmel nézne rám, mint Szajada M'sieur Csábítóra!
Jobban teszed, ha eszednél maradsz, Charlie Pettikin, mert a véGen hülyét csinálsz
magadból! Huszonkilenc éves, te ötvenhat, és csak néhányszor beszélgettetek. Igen, de ha
vele vagyok, olyan izgatott leszek, amilyen évek óta nem voltam, és most már tökéletesen
meg tudom érteni, hogy tud úgy odalenni Tom Lochart Sarazadért.
A fal melletti szekrényen a HF adó-vevõ figyelmeztetõ zúgása vetett véget kusza
gondolatainak. A készülékhez sietett, fölerõsítette, majd beleszólt a mikrofonba: –
Teheráni központ. Vétel!
– Itt Ayre kapitány Koviszból. Sürgõs üzenetem van McIver kapitánynak. – Az adás
gyönge volt, és állandó sercegés zavarta.
– Itt Pettikin kapitány. McIver kapitány nincs itt. Kétötödön van. – A megjegyzés az
adás érthetõségére vonatkozott, amibõl egyötöd volt a legrosszabb. – Segíthetek
valamiben?
– Kis türelmet! Késõbb jelentkezem.
– Mi a fene ütött belétek? – kérdezte csodálkozva Jean-Luc, miután az adás
megszakadt. – Miért kapitányozzátok egymást?
– Egyfajta kód – válaszolta tekintetét a készülékre szögezve Pettikin, mire Szajada
rögtön éberen figyelni kezdett. – Azt jelenti, hogy olyasvalaki van a közelben, és
hallgatja a beszélgetést, akinek nem kellene.
– Nagyon ügyes – jegyezte meg könnyedén az asszony. – Sok ilyen titkos jelzésük
van, Charlie?
– Nem, de kezdem azt kívánni, hogy bár lenne. Rohadt érzés, ha az ember nem tudja
pontosan, mi történik körülötte. Nincs személyes kapcsolat, posta, telefon, a telexekben
pedig annyi a hiba, hogy szinte olvashatatlanok. Aki leadja õket, az képtelen odafigyelni,
mert biztosan áll a háta mögött egy fegyveres õrült. Miért nem tudják beszolgáltatni a
stukkereiket, és hagyni, hogy végezzük rendben a dolgunkat?
A rádió halkan, egyenletesen zúgott. Odakint szürke, borús idõ volt, a vastag felhõk
újabb havazást ígértek. Egyikük sem szólt, türelmetlenül várták az újabb jelentkezést.
– Itt Ayre kapitány Koviszból... – hallatszott ismét a készülékbõl a sztatikus zörej
miatt csak nehezen érthetõ hang. – ...elõször egy üzenet, amit pár perce kaptam Zagrosz-
Háromról, Gavallan kapitánytól. – Jean-Luc mozdulatlanná merevedett. – Szó szerint így
hangzik: Pan pan pan! – A nemzetközi távközlési szakzsargonban ez a sürgõsségi jelzés
közvetlenül a Mayday után következett. – A helyi bizottság közölte velem, hogy a
továbbiakban nemkívánatos személyek vagyunk Zagroszban, és negyvennyolc órán belül
minden külföldinek el kell hagynia a fúrások színhelyét, különben... Azonnali utasítást
kérek arra vonatkozóan, hogy mit tegyek. Ennyi az üzenet. Sikerült leírni?
– Igen – válaszolta Pettikin, befejezve a jegyzetelést.
– Ez minden, amit mondott. Nagyon izgatottnak tűnt.
– Tájékoztatom McIver kapitányt, és visszahívom, amilyen hamar csak lehet. – Jean-
Luc elõrehajolt, Pettikin pedig rögtön átengedte neki a mikrofont.
– Freddy, itt Jean-Luc. Légy szíves, hívd fel Scotot, és mondd meg neki, hogy a tervek
szerint holnap déltájban érkezem! Kösz, örülök, hogy hallottam a hangod. Adom Charlie-
t. – Visszaadta Pettikinnek a mikrofont; a korábbi jókedvnek már nyoma sem volt az
arcán.
– Meglesz, Sessonne kapitány! Örülök, hogy beszéltünk. Más: a 125-ös fölvette Mrs.
Starkét és a távozó embereinket. Köztük van Jon Tyrer kapitány, aki megsebesült az
elvetélt, Bandar-Deilam elleni baloldali támadás során...
– Miféle támadás? – kérdezte motyogva Jean-Luc.
– Most hallok róla elõször – válaszolta ugyancsak nyugtalanul Pettikin.
– .. .és a terveknek megfelelõen pár napon belül meghozza a váltást. Más: Starke
kapitányt... – Érezték Ayre hangján a nyugtalanságot, és úgy tűnt, hogy nem spontánul
beszél, hanem elõre megírt szöveget olvas. – ...Starke kapitányt Koviszba vitték, hogy a
forradalmi bizottság elõtt adjon számot tetteirõl. – Szóhoz sem tudtak jutni a
megdöbbenéstõl. – Tisztázni akarják, pontosan milyen körülmények között került sor a
légierõ sahhoz hű tisztjeinek tömeges menekülésére 13-án, múlt pénteken, és igaz-e, hogy
a helikopterüket egy európai vezette. Más: az új vezetés szigorú és hatékony felügyelete
mellett kevesebb a fennakadás a munkánkban. Mr. Eszfandijár, az IranOil új körzeti
megbízottja azt akarja, hogy vegyük át az összes munkát, amit eddig a Guerney végzett.
Ahhoz, hogy ezt megtehessük, még három 212-esre és egy 206-osra van szükségünk.
Utasítást kérek. A HBN, HKJ és HGX számára alkatrészek kellenek, és pénz is, hogy
kifizethessük az elmaradt béreket. Egyelõre ennyi.
Pettikin az arcához nyúlt, hogy letörölje az izzadságot. – Mi.. .mi történt Tyrerrel?
Hosszabb szünet után kapott csak választ: – Könnyű fejsérülése van. Dr. Nutt szerint
tökéletesen rendbe fog jönni.
– Charlie – szólt Pettikinnek Jean-Luc –, kérdezd meg, mi történt Iszfahánban!
Pettikin zavartan, a menekülésrõl hallottaktól még mindig kábán nyomta meg az adás-
gombot. – Mi történt Iszfahánban?
Újabb hosszúra nyúló csönd következett, és csak aztán a válasz: – Nincs egyéb
információm azon kívül, amit már elmondtam.
– Valaki ott áll mellette, és súg neki – morogta Jean-Luc.
Pettikin ismét a gombért nyúlt, és bár eredetileg folytatni akarta a beszélgetést,
hirtelen meggondolta magát. Csupa olyan kérdést akart föltenni, amire Ayre biztosan
nem mert volna válaszolni. – Köszönjük, kapitány! – Örült, hogy nyugodt maradt a
hangja, nem vált remegõssé. – Kérem, szóljon Nyüzsinek, hogy írásban rendelje meg az
új helikoptereket! Közölje, mennyi idõre szólna a szerzõdés, és azt is, milyen ütemezéssel
fizetnék a bérleti díjat! A megrendelést küldje el a 125-össeI! Folyamatosan...
folyamatosan tájékoztasson bennünket a Starke kapitánnyal kapcsolatos fejleményekrõl!
McIver, mihelyt teheti, azonnal visszahívja.
 – Értettem. Vége.
Ayre rögtön szétkapcsolt, és utána már csak sercegés hallatszott a készülékbõl.
Pettikin ujjai szórakozottan a rádió gombjait babrálták, közben némán bámulták egymást
Jean-Luckel. Mindkettõjük gondolatait annyira lekötötték a hallottak, hogy egészen
megfeledkeztek Szajadáról, aki csöndben ült a kereveten, nem mulasztva el egyetlen szót
sem.
– Szigorú felügyelet? Ez nem túl biztatóan hangzott, Jean-Luc – törte meg végül a
csöndet Pettikin.
– Hát nem. Valószínűleg azt jelenti, hogy fegyveres zöldszalagos kíséretében
repülhetnek csak. – Jean-Luc dühösen elkáromkodta magát, Zagroszra gondolt, és arra,
hogy a fiatal, még nem elég tapasztalt Scot Gavallan hogyan fog boldogulni nélküle. –
Merde! Amikor reggel eljöttem, még minden rendben volt, a sirázi légiirányítók pedig
olyan udvariasak, mint a svájci szállodások holtszezonban. Merde!
Pettikinnek eszébe jutott Rakoczy, az, hogy maga is milyen közel járt a véghez, de
rövid gondolkodás után letett arról, hogy elmesélje. Régi hír nem hír. – Hívjuk fel esetleg
a siráziakat, és kérjük meg õket, hogy adjanak bõvebb felvilágosítást?
– Várjuk meg Macet, hátha lesz valamilyen ötlete! Mon Dieu! Nem irigylem Duke-ot.
Ezek a bizottságok olyan gyorsan szaporodnak, akár a tetű. Khomeini és Bazargán jobban
teszi, ha leszámol velük, mielõtt õket is felfalják. – Jean-Luc idegesen felállt, nagyot
nyújtózkodott, a kereveten maga alá húzott lábbal kuporgó Szajada pedig küldött neki
egy ragyogó mosolyt.
Egyetlen pillantást is elég volt vetnie rá, hogy szokásos jókedve, könnyedsége
visszatérjen. Pillanatnyilag sem Scotért, sem Duke-ért nem tehetek semmit, gondolta,
Szajadáért viszont annál inkább. – Ne haragudj, chérie! – mondta széles mosollyal az
arcán az asszonynak. – Láthatod, ha csak egy pillanatra is kiteszem a lábamat Zagroszból,
rögtön csõstül jönnek a gondok. Elmegyünk, Charlie, rá kell néznem a lakásra, de
vacsora elõtt visszajövünk. Mondjuk nyolckor. Gondolom, addigra Mac is itt lesz.
– Igen. Nem akarsz inni valamit? Borral, sajnos, nem tudlak kínálni, az már elfogyott,
de esetleg whiskyt. – Pettikin félszívvel ajánlotta csak az italt, mivel az utolsó üvegnél
tartottak, és annak is elfogyott már az egynegyede.
– Köszönöm, mon vieux, nem – hárította el a kínálást Jean-Luc. Belebújt a kabátjába, a
tükörbe pillantva meggyõzõdött, hogy ugyanolyan ellenállhatatlanul vonzó-e, mint
általában, és csöndben dicsérte magát, mert volt olyan elõrelátó, hogy szólt a
feleséGenek, halmozzon fel jó néhány karton bort, és dobozos sajtot, mielõtt hazautazik.
– A bientot, hozok nektek egy kis bort.
– Charlie – szólalt meg hosszú idõ óta elõször Szajada, árgus szemekkel figyelve
közben mind a két férfit –, milyen helikopteres menekülésrõl beszélt Freddy?
Pettikin vállat vont. – Mindenütt hallani különbözõ, menekülésrõl szóló
híreszteléseket. Akár a szárazföldön, akár a levegõben, akár a tengeren történik, mindig
hozzáteszik, hogy föltehetõen „európaiak" keze van a dologban. Mindenért minket
vádolnak – mondta elégedetlenül, remélve, hogy a hangja elég meggyõzõre sikerült.
Miért ne, amikor valóban ti vagytok a felelõsök, gondolta minden gúny nélkül Szajada
Bertolin. Politikai szempontból mérlegelve a helyzetet, örült annak, hogy a két férfit
izzadni látja. Magánemberként nem. Kedvelte mindkettõjüket, Jean-Luc pedig
kifejezetten tetszett neki, és remekül el is tudta szórakoztatni. Szerencsém van, hogy
palesztin vagyok, Christian pedig õsi kopt család sarja. Ez olyan erõt ad nekem, ami
belõlük hiányzik, a bibliai idõkig visszanyúló örökség tudatát. Évszázadokon keresztül,
nemzedékek hosszú sora által felhalmozott életbölcsességet, amit õk mindig nélkülözni
fognak, és velük azt a képességet, hogy elválasszam a politikát a barátságtól és a
hálószobától – amíg az szükséges és elõnyös. Nem gyakoroljuk-e már harminc évszázada
a túlélést? Nem volt-e már háromezer évvel ezelõtt is lakott terület Gáza?
– Bahtjár állítólag Párizsba menekült.
– Én is hallottam, Charlie, de nem hiszem el. Mást viszont igen – mondta Szajada,
nyugtázva magában, hogy Pettikin lényegében nem válaszolt az iszfaháni
helikopterincidenst firtató kérdésére. – Úgy tűnik, hogy a maguk Valik tábornoka a
családjával együtt elment, csatlakozott a többi Londonban lévõ IHC-partnerhez. Több
millió dollárt vihettek magukkal.
– Partnerek?! – kérdezte dühösen Jean-Luc. – Közönséges rablók mind, akár itt
vannak, akár Londonban. Évrõl évre egyre többet lopnak.
– Nem olyan szörnyűek – mondta békítõén Pettikin.
– Azok a cretins a ráncokat is lelopták a homlokunkról, Szajada! – háborgott tovább
Jean-Luc. – Csodálkozom, hogy az Öreg, Gavallan hagyja, hogy elvigyék szárazon.
– Ugyan már, Jean-Luc! – felelte Pettikin. – Keményen egyezkedik velük, ahol csak
tud.
– A mi bõrünkre, haver! Mi repülünk, nem õ. Ami pedig Valikot illeti... – Jean-Luc
gallos könnyedséggel vállat vont. – Ha gazdag iráni lennék, már hónapokkal ezelõtt
leléptem volna az összes kincsemmel. Nyilvánvaló volt már akkor, hogy a sah többé nem
ura a helyzetnek. Most itt a nagy francia forradalom és a terror, csak éppen a mi
stílusunk, szellemességünk, civilizáltságunk nélkül. – Utálkozva megrázta a fejét. –
Milyen kár! Ha belegondol az ember, mennyi erõfeszítést áldoztunk rá évszázadokon
keresztül, hogy segítsük kilábalni ezeket az embereket az elmaradottságból! És mit
tanultak? Még normális kenyeret sem tudnak sütni!
Szajada elnevette magát, és lábujjhegyre állva megcsókolta a férfit. – Jaj, Jean-Luc,
imádlak a magabiztosságoddal együtt. Most viszont, mon vieux, mennünk kell. Sok a
bepótolnivalód.
Miután távoztak, Pettikin az ablakhoz lépve szórakozottan a környezõ háztetõket
bámulta. Idõnként fegyverropogást hallott, és látta, hogy Dzsaleh környékén füst száll az
égre, de az enyhe széltõl hamar szét is õszük. Az ablaktáblák sugározták magukból a
hideget, a párkányt hó és jég borította. Az utcán iszlám gárdisták vonultak gyalogosan,
vagy vágtattak valahová teherautókon. A minaretekbõl délutáni imára hívó müezzinek
hangja hatolt át a bezárt ablakon, körbefolyta, valósággal burokba zárta Pettikint.
Mozdulatlanul állt, hallgatta a dallamos, énekre hasonlító kiáltásokat, és egyszer csak
azon kapta magát, hogy nagyon fél.
REPÜLÉSÜGYI MINISZTÉRIUM, 17.04. Duncan McIver fáradtan ült a
miniszterhelyettes zsúfolt elõszobájának sarkában a kemény, párnázatlan széken. Fázott,
éhes volt, és nagyon ingerült. Már majdnem három órája várakozott.
Rajta kívül legalább tucatnyian voltak a szobában – irániak, néhány francia, amerikai,
brit és galabiját – hosszú, bõ lepelt – és pánttal a fejéhez rögzített burnuszt viselõ kuvaiti.
Pár perccel korábban az európaiak udvariasan abbahagyták a beszélgetést, mivel a
müezzinek oda is behallatszó hívásának engedelmeskedve a mohamedánok, arccal
Mekka felé, letérdeltek, és elmondták a kötelezõ délutáni imát. Rövid volt, és utána
rögtön folytatódott a felületes társalgás. Mindenki tisztában volt vele, hogy fontos
dolgokat kormányhivatalban nem tanácsos megbeszélni, és különösen nem ezekben a
zaklatott idõkben. A helyiség huzatos volt, hideg. Mindannyian magukon hagyták a
kabátjukat, egyformán fáradtak, elcsigázottak voltak, amit egyesek sztoikus
nyugalommal viseltek, mások viszont, akiknek egyéb sürgõs dolguk is lett volna,
dühöngtek. McIver ez utóbbiak közé tartozott.
– Insa Allah – mondta magában halkan, de az sem segített.
Kis szerencsével Gen már Sargazban lehet, gondolta. Nagyon örülök, hogy sikerült
biztonságban kijutnia, és annak is, hogy nem kellett veszekednem vele, belátta, hogy
igazam van.
– Nekem kell beszélnem Andyvel. Te nem írhatod meg neki a dolgot – mondta az
asszony.
– Igaz – válaszolta McIver, és vonakodva, mert továbbra is meglehetõsen erõs
kétségei voltak, hozzátette: – Talán ki tud tervelni valamit, ami megvalósítható. Bízom
abban, hogy mégsem kell menekülnünk. Átkozottul veszélyes lenne, túl sok a
szanaszéjjel szórt ember és gép. Nagyon kockázatos megpróbálni a kivonásukat. Gen, azt
hiszem, elfelejted, hogy benne ülünk ugyan a háború kellõs középében, de mi nem
háborúzunk.
– Ez igaz, Duncan, de mit veszíthetünk, ha megpróbáljuk?
– Embereket és helikoptereket.
– Úgyis csak akkor vágunk bele, ha azt látjuk, hogy megvalósítható, nem?
Gen valóban a legjobb közvetítõ, akit el lehet képzelni – ha egyáltalán igaz, hogy
szükségünk van rá. Igaza van, veszélyes volna az ötletet levélbe foglalni. Andy, akkora itt
a felfordulás, hogy jó volna átgondolni, hogyan tudnánk kivonni az összes
helikopterünket – és minden alkatrészünket, ami gyakorlatilag az IHC birtokában van.
Jézusom! Mi ez, ha nem a szerzõdéses partner becsapására szõtt összeesküvés?!
A távozás nem jelent megoldást. Maradnunk kell, dolgozni, és megszerezni a
pénzünket, ha kinyitnak a bankok. Valahogy rá kell vennem a partnereket, hogy
segítsenek, sõt, még az is lehet, hogy a miniszter hajlandó lesz mellénk állni. Ha segít,
akármilyen áron, akkor ki tudjuk várni, amíg lecsöndesül a vihar. Bármilyen kormányzat
kerül hatalomra végül, szüksége lesz az olajra, a belõle származó milliárdokra.
Helikopterek kellenek neki a termeléshez, mi pedig megkaphatjuk a pénzünket...
Látta, hogy nyílik a belsõ iroda ajtaja, és hallotta, hogy a tisztviselõ beszólítja az egyik
várakozót. Név szerint. Megpróbálta ugyan, de a hívások sorrendjében nem volt képes
felfedezni semmilyen logikát. Igaz, a sah idejében sem érvényesült soha, hogy aki elõbb
érkezik, azé az elsõbbség. Akkor a befolyás volt a meghatározó. Vagy a pénz.
A találkozót a miniszterelnök-helyettessel Talbot szervezte meg a nagykövetségrõl, és
ajánlólevelet is adott. – Sajnálom, öregfiú, a miniszterelnökhöz még én sem tudok közel
férkõzni, de a helyettese, Antazam rendes pasas, és angolul is jól beszél – mondta. – Más,
mint azok a hülye forradalmárok. Biztosan segít magának, amiben csak tud.
McIver ebéd elõtt ért vissza a repülõtérrõl, és igyekezett minél közelebb jutni kocsival
a kormányhivatalokhoz, hogy ne kelljen sokat gyalogolnia a veszélyessé vált utcákon.
Hosszas keresgélés, ide-oda küldözgetés után találta csak meg a keresett épületet, a
megfelelõ bejáratot, de még azután is sok irodát végig kellett járnia, hogy végül, egy
órával a megbeszélt idõpont után eljusson a miniszterelnök-helyettes elõszobájáig.
Nagy megkönnyebbülésére a látogatókat fogadó fiatal tisztviselõ barátságosan, jó
angolsággal közölte vele, hogy nem késett el, bõven van ideje. – Fáradjon be oda, legyen
szíves, és foglaljon helyet! – mondta egy ajtóra mutatva, miután elolvasta a követség
ajánlólevelét. Kia miniszter úr, amilyen hamar csak lehet, fogadja.
– Nem vele akarok beszélni! – tiltakozott dühösen McIver..– Antazam miniszterelnök-
helyettessel van találkozóm.
– Antazam miniszterelnök-helyettessel... Értem. Õ azonban már nem tagja Bazargán
miniszterelnök úr kormányának. Insa Allah – válaszolta kedvesen a fiatalember. – Kia
miniszter intéz mindent a külföldiekkel, a pénzügyeikkel és repülõgépeikkel
kapcsolatban.
– De én ragaszkodom ahhoz, hogy... – McIver hirtelen félbehagyta a mondatot, mert
hirtelen eszébe jutott mindaz, amit Talbottól hallott, és az is, hogy az IHC-partnerek ezt
az embert vetették fel – hatalmas tiszteletdíjjal – a vállalat igazgatótanácsába. – Ali Kia
úrról beszél?
– Igen, aga! Ali Kia miniszter fogadja majd, amilyen hamar csak lehetséges. – A fiatal
tisztviselõ kellemes modorú volt, jólöltözött, sötét öltönyt, fehér inget viselt sötétkék
nyakkendõvel, úgy, ahogy á régi szép idõkben szokás volt. McIver – szintén a régi szép
idõk gyakorlatát követve – nem felejtett el berakni egy borítékba 5000 riált, és a piskes
gyorsan át is vándorolt a sötét öltöny zsebébe.
Az élet talán mégis visszazökken a normális kerékvágásba, gondolta McIver, és a
másik szobába átmenve leült az egyik sarokba. A zsebében volt még egy köteg pénz, és
azon morfondírozott, ne csúsztassa-e azt is borítékba, az ajánlólevél és a kérvény mellé.
Miért ne? Iránban vagyunk, mindenki pénzre – elnézést, piskesre – vár, az alacsonyabb
beosztású hivatalnokok kevesebbre, a magas beosztásúak többre. Ügyelve, hogy senki ne
lássa, nagy címletű bankjegyeket rakott a borítékba, majd némi gondolkodás után, a
biztonság kedvéért, még hozzátett néhányat. Talán ez az alak tényleg hajlandó lesz
segíteni rajtunk, biztatta magát.
Idõnként fontoskodó arcot vágó hivatalnokok bukkantak fel iratokkal a kezükben,
eltűnt a belsõ irodában, majd hosszabb-rövidebb idõ elteltével távoztak. Udvarias hangon
a várakozók közül is többet beszólítottak már, de kivétel nélkül mind rövid idõt töltött
bent, és utána – vérmérséklettõl függõen – merev, vagy dühtõl kivörösödõ arccal, de
szemmel láthatóan dolguk végezetlenül távoztak. Az idõ kínos lassúsággal vánszorgott.
– McIver aga! – szólt ki végre, hosszú várakozás után az ajtón egy hivatalnok.
Ali Kia üres, iratok nélküli, hatalmas íróasztal mögött ült. Mosolygott ugyan, de apró
szeme hidegen szegezõdött a belépõre, és McIver, bár még egyetlen szót sem váltottak,
ösztönösen unszimpatikusnak találta.
– Á, miniszter úr, milyen kedves öntõl, hogy fogadott! – kezdte erõltetett
szívélyességgel, és kezet nyújtott. Ali Kia udvariasan mosolygott ugyan, de csak
ernyedten, tessék-lássék viszonozta a kézfogást.
– Foglaljon helyet, Mr. McIver! Köszönöm, hogy meglátogatott. Ugye jól tudom,
hogy ajánlólevelet is hozott? – Kia jól beszélt angolul, kiejtésén érzõdött, hogy a sah
jóvoltából a második világháború elõtt beiratkozhatott az oxfordi egyetemre, és ott is
maradt egészen a háború végéig. Enervált mozdulattal intett az ajtó mellett várakozó
hivatalnoknak, mire az rögtön távozott.
– Igen... A levelet tulajdonképpen Antazam miniszterelnök-helyettesnek címezték, de
mint megtudtam, önnek kell átadnom. – Kia elõvette a levelet, futólag megnézte a
bankjegyeket, lazán az asztalra hajította a borítékot – mintegy jelezve, hogy többre
számított –, majd gondosan elolvasta a kézzel írt üzenetet, és végül azt is maga elé rakta.
 – Mr. Talbot, bár ellenséges kormány képviselõje, elismert barátja Iránnak – mondta
sima hangon. – Miben segíthetek e tiszteletre méltó személy barátjának?
– Három dologban is, miniszter úr! Elõbb azonban hadd mondjam meg, mennyire
örülünk annak, hogy hajlandó volt csatlakozni igazgatótanácsunkhoz, és
rendelkezésünkre bocsátani értékes tapasztalatait!
– Bármennyire tiltakoztam is, unokatestvérem ragaszkodott ahhoz, hogy fogadjam el a
felkérést. Nem hinném, hogy sok hasznomat fogják venni, de hát, ahogy Isten akarja.
– Insa Allah – ismételte meg McIver. Igyekezett megfejteni magának Kiát, aki – nem
tudta, miért – egyre növekvõ ellenszenvet váltott ki belõle. – Elõször is hadd kérdezzem
meg, igaz-e, hogy minden, külföldiekkel alakított vegyes vállalat működését
felfüggesztették a forradalmi bizottság rájuk vonatkozó döntéséig.
– A kormány döntéséig – javította ki Kia. – És?
– Hogyan fog ez hatni a mi vállalatunkra, az IHC-re?
– Nem hiszem, hogy bármilyen hatással lenne rá, Mr. McIver Iránnak szüksége van
kiszolgáló helikopterekre az olajkitermeléshez. A Guemey Aviation kivonult, és ez
vállalatunk szempontjából még biztatóbbá teszi a jövõt.
– Hónapok óta nem kapjuk meg azonban az Iránnak végzett munkánk ellenértékét –
folytatta óvatosan McIver. – Aberdeennek mi fizetjük a helikopterek bérleti díját, és jóval
több gépet tartunk itt, mint amennyit a pillanatnyi feladataink indokolttá tesznek.
– Holnap a bankok... a Központi Bank a miniszterelnök, és természetesen az ajatollah
utasítására ismét kinyit. Biztos vagyok, hogy a tartozás egy részére feltétlenül
számíthatnak.
– Megmondaná, hogy körülbelül mennyire? – kérdezte feltámadó reménnyel McIver.
– Többre, mint... mint amennyi a folyamatos működéshez feltétlenül szükséges. Már
intézkedtem, hogy a váltás megérkezése után hazatérhessenek azok, akik letöltötték a
munkaszerzõdésben megszabott idejüket. – Ali Kia vékony dossziét vett elõ az íróasztal
fiókjából, és kiemelt belõle egy lapot. A teheráni, abadáni és sirázi repülõtereknek szóló
utasítás volt, és az állt benne, hogy az IHC pilótáit és a műszaki személyzetéhez
tartozókat – egy az egyhez alapon – engedjék ki az országból, amennyiben megérkezett a
váltásuk. A hibásan, de olvashatóan, perzsául és angolul is legépelt utasítást az IranOilt
felügyelõ forradalmi bizottság adta ki elõzõ nap, de McIver még nem is hallott róla.
– Köszönöm. A jóváhagyását szeretném kérni ahhoz is, hogy a következõ néhány
hétben – csupán addig, amíg a szokásos nemzetközi légi forgalom ismét beindul – a
vállalatunk 125-öse hetente legalább háromszor fordulhasson. Feltétlenül szükség volna
rá, hogy megkaphassuk a szükséges alkatrészeket, felszerelést, megérkezhessenek az új
alkalmazottak, és távozhassanak a régiek.
– Azt hiszem, ennek nem lesz különösebb akadálya.
McIver átnyújtotta az elõre elkészített papírokat. – Vettem magamnak a bátorságot –
mondta –, hogy mindezt leírjam, megkímélendõ önt a fáradságtól. Csatoltam hozzá a
kishi, koviszi, sirázi, abadáni és teheráni légiirányítóknak szóló másolatokat is.
Kia gondosan tanulmányozta a legfelül lévõ, perzsa és angol szöveget egyaránt
tartalmazó, egyszerű szavakkal, egyértelműen megfogalmazott iratot, és minél tovább
jutott az olvasásban, annál erõsebben remegett a keze. Tisztában volt azzal, hogy ha
aláírja, messze túllépi a hatáskörét, de azzal is, hogy miután a területért felelõs
miniszterelnök-helyettest és közvetlen elõdjét, a minisztert is menesztették – feltehetõen
a továbbra is rejtélyes, ismeretlen összetételű forradalmi bizottság –, kénytelen lesz
vállalni a kockázatot. Úgy gondolta, mindenképpen megéri, mivel neki, a családjának és
a barátainak is feltétlenül szükségük van arra, hogy szabadon rendelkezésükre álljon egy
– lehetõség szerint sugárhajtású – magánrepülõgép.
Ha bárki megkérdezi, miért írtam alá, nyugodtan hivatkozhatom arra, hogy a
fölötteseim utasítására, gondolta, megpróbálva eltitkolni a látogatója elõl, milyen ideges.
A 125-ös Isten ajándéka – arra az esetre, ha netán bárki hazugságokat terjesztene rólam.
Átkozott Dzsared Bakraván! Ahhoz a bazári kutyához fűzõdõ barátságom kis híján állam
elleni összeesküvés vádját hozta rám, pedig soha életemben nem foglalkoztam
pénzkölcsönzéssel, nem szõttem összeesküvést külföldiekkel, és nem támogattam a sahot.
Hogy McIvert zavarba hozza, szigorú arccal az ajánlólevél mellé hajította a papírokat. –
Lehet szó errõl is. A leszállási illeték alkalmanként 500 dollár lesz. Ez minden, amit
akart, Mr. McIver? – kérdezte, közben biztos volt abban, hogy nem. Ravasz brit kutya!
Azt hiszed, bolonddá tudsz tenni?
– Még egy dolgot, kegyelmes uram! – McIver átadta a találkozóra elõkészített utolsó
lapot is. – Három gépünk feltétlenül alapos átvizsgálásra és javításra szorul. Szeretném
megkapni a kilépési engedélyt, hogy elküldhessem õket Sargazba. – A mondatot
befejezve visszafojtott lélegzettel várta a választ.
– Fölösleges ezeket az értékes gépeket külföldre küldeni, Mr. McIver! Javíttassa meg
õket itt!
– Azt tenném, kegyelmes uram, ha volna rá mód, de, sajnos, nincs. Hiányoznak a
megfelelõ alkatrészek és a műszaki személyzet is. Ugyanakkor minden nap, amit ezek a
gépek kihasználatlanul töltenek, vagyonba kerül a partnereknek. Egész vagyonba –
mondta nyomatékkal McIver.
– Elég tehát, ha az alkatrészeket és a személyzetet idehozzák Sargazból.
– A helikopterek kihasználatlanságából adódó veszteség mellett ott van még a
személyzet fenntartásának költsége is, ami szintén igen számottevõ. Ha megengedi,
emlékeztetnék arra is, hogy szerzõdésünk elõírásai szerint az iráni partnerek feladata
beszerezni a szükséges kilépési engedélyeket – folytatta az alkudozást McIver. – Összes
gépünknek a legkifogástalanabb állapotban kell lennie, hogy teljesíthessük a Guerneytõl
átvett feladatokat, és eleget tegyünk az ajatol... a kormány olajtermelésre vonatkozó
rendeletének. Megfelelõ felszerelés nélkül... – nyitva hagyta a mondatot,
lélegzetvisszafojtva várt, és közben azért imádkozott, hogy beváljon a számítása.
Kia gondterhelten ráncolta a homlokát, mert az járt a fejében, hogy ha az iráni
partnereket kár éri, az most már az ő zsebére is megy. – Mennyi idõ kell ahhoz, hogy
megjavítsák õket, és visszajöjjenek?
– Ha néhány napon belül el tudnak indulni, akkor nagyjából két hét. Lehet, hogy
valamivel több, de az is, hogy kevesebb.
Kia még jobban elbizonytalanodott. A Guerneytõl átvett szerzõdések, társítva az IHC
eredeti megbízásaival, a helikopterekkel, tartalék alkatrészekkel és egyéb felszereléssel,
sok millió dollárt értek, amelybõl neki egyhatod rész jutott – anélkül, hogy egyetlen rial
költsége lett volna. Ahhoz azonban, hogy a pénzt zsebre tehesse, az kellett, hogy a
külföldiek fennakadás nélkül végezzék a dolgukat. Kiviteli engedély három helikopter
számára? Cartier gyártmányú, drágakövekkel díszített karórájára pillantott, amit
piskesként kapott egy bankártól, mert két hete lehetõvé tette számára, hogy tanúk nélkül
félórát töltsön egy működõképes telexnél. Mindössze néhány perc alatt sikerült
megbeszélnie a dolgot a légiirányítás fõnökével, és némi ellenszolgáltatás fejében
rávenni, hogy segítsen.
– Hát jó – mondta, elégedetten azzal, hogy nagy hatalma van, köztisztviselõi
tekintélye egyre nõ, és képes hatékonyan elõsegíteni a kormány olajkitermelési
politikájának megvalósítását, közben pénzt takarít meg a partnereknek. – Rendben van,
de a kilépési engedély két hétig lesz csak érvényes, gépenként... – egy pillanatra
elgondolkodott – 5000 dollárba kerül, elindulás elõtt fizetendõ, és a helikopternek két
héten belül vissza kell térnie.
– Ennyi pénzt képtelen leszek idõben elõteremteni. Elismervényt tudok adni, vagy
svájci bankban beváltható csekket – helikopterenként 2000 dollárról – válaszolta McIver.
Vitatkoztak még kicsit, és végül 3100 dollárban állapodtak meg. – Köszönöm, McIver
aga – mondta udvariasan Ali Kia. – Arra kérem, letörve távozzon, ne bátorítsa fel azokat
a kint várakozó csirkefogókat.
A kocsijában McIver elõhúzta a zsebébõl, és újból megnézte az aláírással, hivatalos
pecséttel ellátott iratokat. – Szinte túl szép ahhoz, hogy igaz legyen – mondta hangosan
magának. A 125-ös engedéllyel fog közlekedni, Kia azt mondja, hogy a vegyes vállalatok
tevékenységének felfüggesztése ránk nem vonatkozik, és kivihetünk három 212-est,
amire Nigériában nagy szükség van. Kilencezer dollár pedig igazán nem nagy ár az
összesen hárommilliót érõ madarakért! Nem hittem volna, hogy sikerülni fog. – McIver!
– szólította meg magát boldogan. – Megérdemelsz egy whiskyt! Egy jó nagy adag
whiskyt!

Az ÉSZAKI ELÕVÁROSBAN, 18.50. Tom Lochart húsz dollárt nyomott a sofõr

markába, és kiszállt az öreg, ütött-kopott taxiból. Felöltõje és egyenruhája gyűrött volt, õ
maga rettenetesen fáradt, borostás és piszkos, ugyanakkor boldog, hogy végre a házuk
elõtt áll, már csak néhány lépés választja el Sarazadtól. Észre sem vette a lustán
szállingózó hópelyheket, miközben berohant a házba, és feliramodott a lépcsõn. A lifttel
nem próbálkozott, hiszen már hónapok óta nem működött.
A gépkocsi, amit az egyik bandar-deilami pilótától kölcsönkért, elõzõ nap, félúton
Teheránba cserbenhagyta, kifogyott belõle a benzin, mert nem jól működött az
üzemanyagszint-jelzõ. Kénytelen volt az út menti műhelyben hagyni, fölverekedni magát
egy autóbuszra, átszállni róla egy másikra, hogy végül nagy nehezen, hosszú kitérõk,
meghibásodás miatti várakozások után két órája megérkezzen a teheráni központi
buszpályaudvarra. Megmosakodni nem tudott, mert folyó víz nem volt, a
mellékhelyiségekben csupán a szokásos, legyektõl körüldongott, bűzös lyukak tátongtak
a padlóban.
A taxiállomáson egyetlen kocsi sem volt, busz az õ házuk közelében nem járt, ahhoz
pedig, hogy gyalog menjen, túl nagy volt a távolság. Aztán mégis felbukkant egy taxi,
amit – az általánosan elfogadott szokás szerint – megállított, pedig csaknem zsúfolásig
telve volt utasokkal. Felrántotta a hátsó ajtót, bepréselte magát, és kellõen udvarias
hangon megkérte õket, hogy vigyék el. Némi gyõzködés után sikerült ésszerű
kompromisszumra jutnia velük: az utasok örömmel vették, hogy társul hozzájuk, utoljára
õ ér célba, és mindannyiuk viteldíját kifizeti – amerikai pénzben, odaadva a nála lévõ
utolsó bankjegyet.
 Elõvette a kulcsát, és megpróbálta kinyitni az ajtót, de el volt reteszelve belülrõl,
úgyhogy csengetett, és türelmetlenül várta a szobalányt – Sarazad soha nem nyitott
személyesen ajtót senkinek. Ujjai izgatott, örömteli ritmust doboltak az ajtófélfán, szíve
repesett a boldogságtól. Meghallva a közeledõ lépteket, még izgatottabb lett, és alig bírta
kivárni, hogy az ajtó résnyire megnyíljon. Ismeretlen, csadortól keretbe foglalt arc nézett
rá. – Mit akar, aga? – kérdezte érdes, elutasító hangon.
Lochart boldog izgatottsága azonnal elszállt, és fájó üresség maradt utána. – Ki maga?
– kérdezte hasonlóan durván. Látva, hogy a nõ be akarja csukni elõtte az ajtót, a küszöb
mögé rakta a lábát, és belökte. – Mit keres a lakásomban? Lochart kegyelmes úr vagyok,
és ez az én házam! Hol van az úrnõ? Eh?!
A nõ ferde, alattomos pillantást vetett rá, egyetlen szó nélkül megfordult, és
visszament a nappaliba. A nyíló ajtón keresztül Lochart férfiakat és nõket látott odabent,
és fegyvereket is, a falhoz támasztva. – Mi az ördög folyik itt? – morogta angolul, és
idegesen bement. Két férfi és négy nõ volt a szobában; a cipõiket lerúgva, keresztbe
vetett lábbal, a párnáinak dõlve kényelmesen üldögéltek a szõnyegein, a begyújtott
kandalló elõtt, és falatoztak a tányérjaiból. Amikor belépett, az idõsebbik, arcvonásai
alapján a harmincas évei második felében járó férfi feltűnés nélkül megfogta az övébe
dugott automatát.
Lochartot vad indulat kerítette hatalmába, az idegenek jelenlétét erõszakként élte meg,
otthona szent békéjének meggyalázásaként. – Kik maguk?! Hol a feleségem?
Takarodjanak innen, különben... – nem folytatta, a rászögezett revolvert meglátva
elhallgatott.
– Maga kicsoda, aga?
Óriási erõfeszítés árán legyűrte magában az indulatot, és megpróbált viszonylag
nyugodtan válaszolni. – Én... A ház az enyém... Én vagyok a tulajdonos.
– Á, a tulajdonos! – A férfi, Tejmumak hívták, kurtán felnevetett. – Az idegen? A
Bakraván lány férje? Maga... – Látva, hogy Lochart rá akarja vetni magát, kibiztosította a
revolvert. – Ne tegye! Gyorsan és nagyon pontosan tudok lõni. Motozd meg! – szólt rá a
másik férfira, az rögtön fel is pattant. Szakértõ mozdulatokkal végigtapogatta Lochartot,
elvette a táskáját, és azt is átkutatta.
– Nincs nála fegyver, csak iratok, térképek, iránytű... Maga pilóta, Lochart?
– Igen.
– Üljön le!
Lochart egy széket választott, távol a kandallótól, a fegyveres pedig lerakta maga
mellé a revolverét, és összehajtogatott papírt vett elõ a zsebébõl. – Add oda neki! –
mondta, és a fiatalabbnak nyújtotta. Az írás perzsául készült, és némi idõbe telt, amíg
Lochart ki tudta silabizálni: Elkobzási határozat. Az Iszlám Állam ellen elkövetett bűnei
miatt Dzsared Bakraván ezennel megfosztatik minden vagyonától, kivéve a családi házát
és a bazárban lévõ üzletét. A végzés két nappal korábban kelt, és a forradalmi bizottság
nevében írta alá valaki, akinek a nevét nem lehetett elolvasni.
– Ez... Ez egyszerűen nevetséges – tiltakozott erõtlenül Lochart. – Bakraván
kegyelmes úr lelkes támogatója volt Khomeini ajatollahnak. Ez csak valamilyen tévedés
lehet!
– Nincs itt semmiféle tévedés. Letartóztatták, bűnösnek találták mint uzsorást, és
kivégezték.
Lochartnak elnyílt a szája a megdöbbenéstõl. – Ez… ez tévedés!
 – Nem az, aga – válaszolta csöppet sem durván Tejmur. Közben éberen figyelte
Lochartot, érezte a felõle áradó veszélyt. – Tudjuk, hogy maga kanadai, pilóta, egészen
mostanáig távol volt, az áruló egyik lányának a férje, és nem felelõs sem Bakraván, sem a
lánya bűneiért, ha voltak bűnei. – Látva Lochart arcán a dühös indulatot, a férfi keze
ismét a revolver markolatára csúszott. – Uralkodjék magán, aga! Azt mondtam, ha voltak
bűnei. – Várt, és bár felkészült a lövésre, nem emelte föl a padlóról a fényesre pucolt, jól
karbantartott Lugert. – Nem rablók, nem tolvajok vagyunk, hanem szabadságharcosok, és
azért küldtek bennünket, hogy fontos személyiségek számára megõrizzük a lakást.
Tudjuk, hogy maga nem ellenségünk, úgyhogy ne heveskedjen! Megértjük, hogy ami
történt, az nagy megrázkódtatás magának, de jogunk van elvenni azt, ami a miénk.
– Joguk? Miféle jogon...
– A gyõztes jogán, aga! Maguknak, briteknek kellene ezt a legjobban ismerniük. – A
férfi hangja nyugodt volt, indulattól mentes, a nõk rideg, komor tekintettel hallgattak. –
Nyugodjon meg, egyetlen holmija sem tűnt el. Egyelõre. – Széles mozdulattal
körbemutatott. – Gyõzõdjön meg róla a saját szemével, ha akar!
– Hol van a feleségem?
– Nem tudom, aga! Amikor megjöttünk, senki sem volt itt. Ma reggel érkeztünk.
Lochart kis híján megõrült az aggódástól. Ha Sarazad apját kivégezték, megbüntetik-e
vajon a családot is? Mindenkit? Egy pillanat! A határozat szerint mindenét elkobozták...
kivéve a családi házat. Sarazadnak ott kell lennie... Jézusom! Mérföldekre van innen, és
nincs kocsim...
Lázas igyekezettel próbált rendet tenni az agyában. – Az elõbb azt mondta, hogy
semmihez sem nyúltak, egyelõre. Azt jelenti ez, hogy a személyes holminkat is
elvehetik?
– Az okos ember vigyáz arra, ami az övé. Jobban tenné, ha elvinné a holmiját biztos
helyre. Ami a Bakraváné, az itt marad, de a maga dolgai... – A férfi vállat vont. –
Természetesen elviheti õket. Nem vagyunk tolvajok.
– És a feleségem holmiját?
– Azt is. A személyes tárgyakat. Mondtam már, hogy nem vagyunk tolvajok.
– Mikorra... Meddig kapok rá idõt?
– Holnap délután ötig.
– Az nem elég. Legalább még egy nap kell.
– Holnap délután ötig. Eszik valamit?
– Köszönöm, nem.
– Akkor a viszontlátásra, aga! Egy pillanat! Mielõtt elmenne, legyen szíves, adja ide a
kulcsát!
Lochart, bár szilárdan elhatározta, hogy uralkodni fog magán, elvörösödött a dühtõl.
Elõkereste a kulcsokat, a közelében álló, fiatalabb férfi pedig átvette õket. – Azt mondta,
hogy a lakás fontos személyiségeké lesz. Megtudhatnám, kik azok?
– Fontos személyiségek, aga! A lakás az állam ellenségéé volt, most pedig az államé.
Az dönti el, hogy kinek adja. Remélem, megérti, hogy ennél többet nem mondhatok.
Lochart hirtelen nagyon fáradtnak és tehetetlennek érezte magát. – Mielõtt elmennék,
szeretnék megfürödni, borotválkozni és ruhát váltani. Lehetséges?
– Igen – válaszolta kis szünet után Tejmur. – Menj vele, Haszán!
Lochart elindult; gyűlölte a nyugodt hangon, türelmesen beszélõ férfit, mindazt, ami
történik körülötte, a mögötte haladó Haszánt. A szobájába érve látta, hogy valóban
mindene megvan, semmit nem vittek el, bár a szekrényajtók és a fiókok kivétel nélkül
nyitva voltak, és erõs dohányfüstöt lehetett érezni. Az ágya érintetlen volt. Szedd össze
magad, és gondold át nyugodtan, mit kell tenned!, adta ki magának az utasítást. Nem
megy. Rendben van, akkor zuhanyozz le, borotválkozz meg, vegyél tiszta ruhát és menj
el Machez! Nem lakik messze, hozzá gyalog is eljutsz, és biztosan tud segíteni. Kapsz
tõle pénzt, kocsit, és megkeresheted Sarazadot. Dzsaredre pedig ne gondolj, verd ki a
fejedbõl!

AZ EGYETEM KÖZELÉBEN, 20.10. Rakoczy, hogy jobban lásson, közelebb vitte az

olajmécsest az amerikai nagykövetség páncélszekrényébõl kiszedett iratokhoz, és
folytatta a rendszerezésüket. Egyedül tartózkodott a fõként diákoktól lakott épület
hónapos szobájában, amit Farmad, az erõszakba torkolló nagygyűlés estéjén megölt
Tudeh-vezetõ bérelt a számára. A helyiség sivár volt, fűtetlen, mindössze egyetlen ágy,
rozoga asztal és szék állt benne, és egyetlen, apró ablaka volt csak. Az egyik felébõl
annak is hiányzott az üveg, és hogy ne ömöljön be akadálytalanul a hideg, kartonpapírral
kellett pótolni.
Jókedvűen fölnevetett; örült, hogy viszonylag kis erõfeszítéssel nagy eredményt ért el,
hála az ügyes, alapos tervezésnek. A nagykövetség kapuja elõtt rendezett
figyelemelterelõ tüntetés tökéletesre sikerült. Amikor a szemközti házak valamelyikének
a tetejérõl eldördültek a lövések, pánik tört ki. A tömeg betörte a kaput, és elárasztotta a
nagykövetség területét – az õrségben álló tengerészgyalogosoknál csupán puska volt, és
egyébként is parancsba kapták, hogy ne lõjenek –, elõbb, mintsem Khomeini hívei
megérkezhettek volna, hogy szétkergessék a tüntetõket, megöljék vagy elfogják õket. Az
általános zűrzavart kihasználva Rakoczy futva megkerülte az épületet, a vállát
nekifeszítve benyomta az oldalajtót, és felrohant az emeletre. Közben az emberei odakint,
hogy még nagyobb legyen a kavarodás, a levegõbe lövöldöztek, ijesztõen kiabáltak, de
gondosan ügyeltek, hogy véletlenül se találjanak el senkit, csupán pánikot keltsenek,
lehetõleg minél nagyobbat. A második lépcsõfordulót elérve végigrohant a folyosón,
közben ráüvöltött az útjába kerülõ amerikaiakra, két rémült, idõsebb nõre és egy
fiatalemberre: – Lehasalni, különben végük!
Készséggel engedelmeskedtek, és nem is lehetett hibáztatni õket, hiszen a támadás
váratlanul jött, nem készültek fel rá, fegyverük sem volt, és a helyükben más is halálra
rémült volna. A hálószobában csak a félelemtõl bénult iráni szolgát találta, aki félig az
ágy alá becsúszva, karjával a fejét védve a padlón hasalt. A kis robbanótöltet tökéletesen
működött, a széf ajtaja kinyílt, az iratok gyorsan bekerültek a kézitáskába, és a fokokat
hármasával véve már vágtatott is lefelé a lépcsõn, hogy elvegyülhessen a tömegben.
Ibrahim Kiabi és a többiek fedezték, tökéletesen hajtva végre a sikeres akciót lezáró
visszavonulást.
Biztos volt, hogy az õrnagyi elõléptetést ezek után senki nem veheti el tõle, és az apja
is büszke lesz rá. – Istenre és a Prófétára! mondta önkéntelenül, lelkesen. – Ez tényleg jól
sikerült.
Lázas izgalommal folytatta a munkát. A széf tartalma egyelõre nem hozott kinccsel
fölérõ, váratlan felfedezést – mindössze a CIA iráni jelenlétére vonatkozó feljegyzéseket,
néhány, csak a nagykövet által használt pecsétet, egy feltehetõen egyéni használatra szánt
rejtjelkönyvet, magánjellegű elszámolásokat, kis értékű ékszereket és néhány régi érmét
talált. Nem baj, gondolta. Bõven maradt még átnézni való – naplók és iratok vegyesen.
Gyorsan telt az idõ, hamarosan meg kellett érkeznie Ibrahim Kiabinak, aki azt akarta
megbeszélni vele, hogyan csatlakozhatnának a nõk tervezett tiltakozó felvonulásához
úgy, hogy a Tudeh céljainak szolgálatába állítsák, ártsanak vele Khomeininek, és a síita
fanatizmusnak. Khomeini, ez a különös, gránitkeménységű, hajlíthatatlan vénember
jelenti az egyetlen igazi veszélyt, gondolta. Minél elõbb kerül nem létezõ Istene
ítélõszéke elé, annál jobb.
A rosszul záró kartonlap mellett jeges fuvallat tört be a szobába, de Rakoczyt csöppet
sem zavarta. Nem fázott, vastag, bélelt bõrdzsekit, pulóvert, flanelinget, alatta trikót, a
lábán pedig kötött zoknit és magas szárú cipõt viselt. – Ügyelj arra, hogy mindig
kényelmes zoknid és cipõd legyen arra az esetre, ha netán menekülnöd kell! –
figyelmeztették kiképzése során többször is az oktatói. Mindig légy készen a
menekülésre...
Jókedvűen felidézte magában, hogyan futott el Erkki Jokkonen elõl, csalta be a finnt a
sikátorok útvesztõjébe, és hagyta ott a leprasok házánál. Biztos vagyok abban, hogy egy
napon meg kell ölnöm, gondolta. És a vadmacska feleségét, Azadehet, Abdalláh hán
lányát is. Kegyetlen Abdalláhét, ahogyan nevezik, aki értékes kettõs ügynök ugyan, de
kezd túlságosan követelõzõvé, önállóvá, és a biztonságunkat veszélyeztetõen erõssé
válni. Igen, meg kell majd ölnöm õket, de elõbb végezzék csak el Tebrizben, amit várunk
tõlük. Szeretnék megint szabadságra menni, támadt fel benne hirtelen a vágy. Újból
otthon, biztonságban lenni Igor Mzsitrik néven, a KGB századosaként, magamhoz ölelni
Delaurát az ágyban, érezni bőre selymét, belenézni mély tüzű, zöld szemébe... Még
néhány hét, és megszületik az elsõ gyerekünk. De szeretném, ha fiú lenne...
Fél füllel – éber volt, mint mindig, szünet nélkül figyelt az esetleges veszélyekre –
hallotta, amint a müezzin esti imára szólítja a híveket. Tudta, hogy Ibrahim Kiabi most
már bármelyik pillanatban megérkezhet, és mert nem akarta, hogy a fiatalember
olyasmirõl szerezzen tudomást, ami nem tartozik rá, gyorsan visszapakolt mindent a
táskába. Fölemelte az egyik padlódeszkát, és berakta a táskát az alatta lévõ üregbe, ahol
már volt egy olajos rongyba tekert, tele tárú pisztoly és vagy fél tucat brit gyártmányú
repeszgránát. Az olajlámpás kanócát lejjebb tekerte, hogy éppen csak pislákoljon, és
félrehúzta az ablakon a függönyt. Az ablakpárkányra pillantva látta, hogy miközben a
követségrõl szerzett dolgokat nézegette, újból esett egy kevés hó. Türelmesen várt, és
csak akkor vált nyugtalanná kissé, amikor már félóra is eltelt. Kiabi mindig pontos volt,
soha nem késett a megbeszélt találkozóról.
A lépteket hallva elõvette a fegyverét, és minden eshetõségre felkészülve az ajtóra
szögezte. A váltakozó, rövid és hosszú jelekbõl álló kopogás hibátlan volt ugyan, de
ennek ellenére a falhoz húzódva rántotta fel az ajtót, készen arra, hogy rögtön végezzen
vele, ha netán ellenség tömé rá. Az óvatosság ezúttal fölöslegesnek bizonyult Ibrahim
Kiabi mosolyogva lépett be, szemmel láthatóan örült, hogy ismét találkoznak. – Elnézést,
Dmitrij! – mentegetõzött, miközben leverte a cipõjérõl a havat. – Rengeteget kellett
várni, a buszok nagyon ritkán járnak.
– A pontosság akkor is nagyon fontos – felelte Rakoczy, miközben ismét bereteszelte
az ajtót. – Azt mondtad, szeretnéd megtudni, ki volt az a mollah, aki helikopteren érkezett
Bandar-Deilamból, amikor apádat megölték. Sikerült kiderítenem. – Látta, hogy a
fiatalember szeme felcsillan, és a szája sarkában egy pillanatra elégedett mosoly jelent
meg. – Huszain Koviszinak hívják, Koviszból való. Ismered?
– Nem. Egyszer sem jártam ott. Tehát Huszain Koviszi. Köszönöm.
– Alaposabban is utánanéztem a kedvedért. Fanatikus antikommunista, látszólag lelkes
híve Khomeininek, de titokban a CIA-nek dolgozik.
– Tessék?!
– Jól hallottad – válaszolta Rakoczy, csöppet sem izgatva magát a hazugság miatt. – A
sah jóvoltából több évet töltött az Egyesült Államokban, folyékonyan beszél angolul, és
még egyetemista korában szervezték be. Az Amerika-ellenessége ugyanúgy hamis,
akárcsak a fanatizmusa.
– Hogyan tudtad kideríteni, Dmitrij? Hogy voltál képes ennyi információt szerezni
ilyen rövid idõ alatt telefon, telex, mindenfajta segédeszköz nélkül?
– Nem gondolsz arra, hogy minden buszon, taxin, teherautón, faluban, postahivatalban
ott vannak az embereink. Ne felejtsd el, hogy a nép a mi oldalunkon áll! Akár azt is
mondhatnám, hogy mi vagyunk a nép – válaszolta Rakoczy, és szilárdan hitte is, amit
mondott.
– Igen!
Látta a fiatalember arcán a lelkesedést, és érezte, hogy Ibrahimra, megbízható
szövetségesként, mindig számíthat. Bármikor bevethetõ. – Huszain mollah parancsolta
meg a zöldszalagosoknak, hogy végezzenek apáddal. Azzal vádolta, hogy a külföldiek
ügynöke, az õ érdekeiket szolgálja.
Kiabi elsápadt az indulattól. – Megölöm! Én akarok végezni vele – mondta
indulatosan.
– Jobb az ilyesmit olyanokra bízni, akiknek van benne gyakorlatuk. El tudom intézni,
hogy...
– Ne! Kérlek! Muszáj bosszút állnom.
Rakoczy úgy tett, mintha alaposan elgondolkodna a dolgon, közben nagyon elégedett
volt, mert sikerült könnyen elintézni, hogy Huszain Koviszin végrehajtsák a már
hosszabb ideje kimondott halálos ítéletet. – Pár napon belül szerzek fegyvereket,
gépkocsit, és megszervezem a csapatot is, amelyik elkísér.
– Köszönöm, de másra nincs szükségem, csak erre. – Kiabi az izgalomtól remegõ
kézzel zsebkést vett elõ. – Erre, egy vagy két órára, amit kettesben töltök vele, és némi
szögesdrótra, hogy megmutassam, milyen az, ha egy fiú bosszút áll meggyilkolt apjáért.
– Jól van. Legyen, ahogy akarod! Beszéljünk a nõk felvonulásáról! Három nap múlva
tartják, és... – Rakoczy elharapta a mondatot, a falhoz ugrott, és megrántott egy zsinórt,
mire a fal egy darabja félrecsúszott, szabaddá téve az utat a hátsó tűzlépcsõre. – Gyere! –
kiáltotta. Rohanni kezdett lefelé, és Kiabi sem tétovázott, vakon követte. Alig rontott ki a
szobából, a bejárati ajtó hangos reccsenéssel beszakadt, a két férfi pedig, aki a vállát
nekifeszítette, elesett, mert hátulról nyomták õket a többiek. Mindannyian irániak voltak,
zöldszalagosok, a kezükben fegyver.
Üldözöttek és üldözõk lélekszakadva, a lépcsõfokokat hármasával véve száguldottak
le az utcára, a járókelõk közé. Rakoczy egyenesen belerohant a csapdába, Kiabinak
azonban még sikerült idejében irányt változtatnia, és eltűnnie egy sötét mellékutcában.
Robert Armstrong az öreg, az oldalkijárattal szemben parkoló gépkocsiból figyelte,
hogyan rontanak be az embereik az épületbe, fogják el Rakoczyt, és hogyan sikerül
egérutat nyernie Kiabinak. Az oroszt, még mielõtt a járókelõk felocsúdtak volna,
villámgyorsan megkötözték, bedobták egy várakozó gépkocsiba, és elvitték. Két
zöldszalagos nyugodt léptekkel odament Armstronghoz. Jobban öltözöttek voltak, mint a
társaik, mindkettõ az övére csatolt pisztolytokban hagyta a Mauserét, de a járókelõk így
is engedelmesen szétváltak elõttük, utat engedtek nekik. A két férfi beszállt, Armstrong
rögtön indított, az ottmaradt zöldszalagosok pedig sietve elvegyültek a gyalogosok
között.
Egy-két perc, és már benne is voltak az esti csúcsforgalomban. A két férfi lehúzta
karjáról a zöld szalagot, és zsebre dugta. – Sajnálom, hogy elszalasztottuk azt a fiatal
csirkefogót, Robert – mondta hibátlan amerikai kiejtéssel az idõsebb. Ötvenes éveiben
járó, simára borotvált arcú férfi volt – Hasemi Fazir, az iráni belsõ elhárítás fõnökének az
Egyesült Államokban kiképzett helyettese. Korábban a SAVAK-nál szolgált, az önálló
belbiztonsági szervezet megalakulásakor helyezték át.
– Ne aggódj, Hasemi! – válaszolta megnyugtató hangon Armstrong.
– Sikerült videóra vennünk Kiabit a nagykövetségi zavargásnál, aga! És az egyetemnél
is – szólalt meg a hátsó ülésrõl a fiatalabb „zöldszalagos". Húszas éveiben járó, dús
bajuszú férfi volt, kegyetlenségrõl árulkodóan legörbülõ szájjal. – Holnap elkapjuk.
– Én a maguk helyében hagynám, hadd meneküljön, hadnagy – válaszolta Armstrong,
megosztva figyelmét a vezetés és utasai között. – Mivel úgyis meg van jelölve, elég, ha
csak követik, és hagyják, hogy nagyobb halakhoz is elvezesse magukat. Dmitrij
Jazernovot már sikerült kézre keríteni, hála neki.
– Így igaz. – A két iráni elégedetten nevetett.
– Jazernovot is megkérjük, hogy meséljen néhány érdekes emberrõl és eseményrõl. –
Hasemi cigarettára gyújtott, és a többieket is megkínálta.
– Köszönöm. – Armstrong leszívta a füstöt, és az arca rögtön görcsbe rándult. –
Jézusom! Ez borzalmas! Meg fogod ölni magadat, Hasemi!
– Ahogy Isten akarja – válaszolta az ezredes, és perzsául rögtön hozzá is tett egy
idézetet: „Borban fürösszétek a testem, ha meghalok, Temetésemen borról szóljon a dal,
S ha a végítélet napján kellek valakinek, A kocsma homályában biztosan megtalál."
– Ettõl a cigarettától fog elpusztulni, nem a bortól – válaszolta Armstrong, élvezve a
perzsa szöveg zenéjét.
– Az ezredes úr Omar Hajjám Rubáijátjából idézett – mondta segítõkészen a fiatal
férfi. – A vers arról szól, hogy...
– Nagyon jól tudja, mirõl szól, Mohammed – szakította félbe Hasemi. – Magának még
bõven van mit tanulnia – Mr. Armstrong tökéletesen beszél perzsául. – Elhallgatott,
csöndben szívta egy darabig a méregerõs cigarettát, közben az összesűrűsödött forgalmat
figyelte. – Kihúzódnál egy pillanatra, Róbert?
Amikor a gépkocsi megállt a járda mellett, Hasemi rászólt a beosztottjára: – Menjen
vissza a parancsnokságra, és várjon meg! Gondoskodjon róla, hogy senki – szó szerint
senki – ne nyúljon Jazernovhoz, amíg oda nem érek! Szóljon a többieknek, hogy mindent
készítsenek elõ! Éjfélkor el akarom kezdeni.
– Értettem, ezredes úr – válaszolta a hadnagy, és rögtön ki is szállt.
Hasemi figyelte, amint eltűnt a tömegben, majd megjegyezte: – Igazán jólesne most
egy nagy whisky szódával. Hajts tovább kicsit, Róbert!
Armstrong felengedte a kuplungot, és közben az ezredesre nézett; érezte a hangján,
hogy mondani szeretne még valamit. – Gondjaid vannak?
 – Nem is egy. – Hasemi komoly arccal figyelte a járműveket, a gyalogosokat. – Nem
tudom, meddig engednek még működni bennünket, meddig leszünk biztonságban, és
kiben bízhatunk.
– Nincs ebben semmi új – válaszolta Armstrong. – Hozzátartozik a szakmához. –
Tudta, mit beszél, tizenegy éve dolgozott tanácsadóként az iráni belsõ elhárításnál, azt
megelõzõen pedig húsz éven át a hongkongi rendõrség különleges ügyosztályánál.
– Jelen akarsz lenni Jazernov kihallgatásánál?
– Igen, ha lehetséges.
– Mit akar tõle az MI-6?
– Ne felejtsd el, hogy én csak volt zsaru vagyok, a különleges ügyosztályról!
Magánszerzõdés alapján segítek nektek rendesen felépíteni az ügyosztályt.
– Dehogy felejtem. Már a második ötéves szerzõdésnél tartunk, amit
meghosszabbítottak egészen a jövõ évig, a nyugdíjba vonulásodig.
– Elég halvány esélye van, hogy maradhatok addig – mondta savanyú ábrázattal
Armstrong. – Gondolod, hogy Khomeini és a kormánya hajlandó lesz nekem nyugdíjat
fizetni? Nem hiszem. – Gyakran gondolt arra, hogy iráni munkája kárba veszett, és mivel
a hongkongi dollár is erõsen leértékelõdött azóta, hogy 1966-ban nyugalomba vonult az
ottani rendõrségtõl, nagyon össze kell majd húznia magát, ha végképp befejezi a munkát.
– Azt hiszem, az én nyugdíjamnak már lõttek.
Hasemi tekintete megkeményedett. – Robert, mit akar az MI-6 ettõl a gazembertõl? –
tette föl újból a kérdést.
Armstrong gondterhelten nézett rá. Csöppet sem volt elégedett az események
alakulásával. Kiabinak nem lett volna szabad átcsúsznia a hálón, és Hasemin, bár
igyekezett türtõztetni magát, érezni lehetett, hogy olyan ideges, mint az elsõ bevetésére
induló újonc. – Amennyire én tudom,, semmit. Engem érdekel. Személy szerint engem –
válaszolta.
– Miért?
Hosszú történet, gondolta Armstrong. Meséljem el, hogy Dmitrij Jazernov azonos
Fjodor Rakoczyval, az orosz iszlám-marxistával, akit már hónapok óta üldöznek?
Mondjam meg, hogy azért segítettem ma este elfogni, mert az MI-6 véletlenül, egy cseh
dezertõrtõl megtudta, hogy az igazi neve Igor Mzsitrik, és annak a Pjotr Olegovics
Mzsitrik nevű mesterkémnek a fia, akit valamikor, még Hongkongban, Grigorij Szuszlov
néven ismertünk, és akirõl már hosszabb ideje azt hittük, hogy meghalt?
– Jazernov igazából nem érdekel bennünket, de annál inkább érdekel – legalábbis
engem – az apja, aki állítólag valahol a határ közvetlen közelében lakik, alig
karnyújtásnyira tõle. Isten adjon neki hosszú életet, hogy valamilyen módon elkaphassuk
és kihallgathassuk õt, a szovjet hírszerzés távol-keleti műveleti fõnökét, a Vlagyivosztoki
Egyetem nagy tekintélyű professzorát, a pártnak, és a jóisten tudja, még minek a vezetõ
munkatársát.
– Azt hiszem... hisszük, hogy Jazernov fontosabb személy, mint amilyennek látszik.
Nem pusztán az a feladata, hogy összekötõ legyen a Tudeh és az egyetemisták között.
Úgy tűnik, szakasztott mása a ti Ali ibn Haszán Karakózotoknak.
– Arra célzól, hogy a két személy egy és ugyanaz?
– Igen.
– Lehetetlen!
 Armstrong vállat vont. Õ a maga részérõl megtette, amit tehetett: dobott egy csontot az
iráninak. Ha Hasemi nem akarja elrágcsálni, az már az õ dolga. A forgalom ismét nagyon
megsűrűsödött körülöttük, minden vezetõ dühösen dudált, kiabált, hiába próbálta
becsukni a fülét, kirekeszteni a zajt, miközben a gépkocsi hamutartójában elnyomta a
méregerõs, csípõs iráni cigarettát.
Az ezredes egy darabig csöndben, a homlokát ráncolva figyelte, aztán megkérdezte: –
Miért foglalkoztok Karakózzal, és a kurdokkal? Már amennyiben igaz az, amit mondasz.
– A kurdok – szovjetek, irakiak, törökök és irániak is – szabadon közlekednek a
határokon át – válaszolta természetes hangon Armstrong. – Az egész kurd nemzeti
mozgalom ki van téve a szovjet befolyásnak, ami nemzetközi szempontból súlyos
következményekkel járhat Kisázsiában. Természetes, hogy érdeklõdünk irántuk.
Az ezredes oldalra fordult, gondolataiba merülve nézett ki a kocsiból, a ritkás
hóesésbe. Amikor egy figyelmetlen biciklis végigsúrolta a kocsi oldalát, Armstrong nagy
meglepetésére – nyugodt, kötélidegzetű embernek ismerte meg Hasemit – letekerte az
ablakot, és ordítozva szidta a fiatalembert, és egész nemzedékét. – Itt tegyél ki, Robert! –
mondta kicsivel késõbb, miután dühösen eloltotta a cigarettáját. – Jazernov kihallgatását
éjfélkor kezdjük. Szeretettel várlak. – Már nyitotta is az ajtót, de Armstrong megállította.
– Várj egy kicsit! Régi barátok vagyunk, úgyhogy akár el is mondhatnád, mi a baj.
Az ezredes gondolkodott kicsit, majd behúzta az ajtót. – A kormány törvényen kívül
helyezte a SAVAK-ot, az összes különleges szolgálatot, köztük minket, és elrendelte az
azonnali feloszlatásunkat.
– Igen, de a miniszterelnöki hivatal azt is közölte, hogy titokban folytatnotok kell a
munkátokat. Én úgy látom, nincs mitõl tartanotok, Hasemi! Nem akarnak bántani
benneteket, sõt, megbíztak azzal, hogy zúzzátok szét a Tudehet, a fedajinokat, az iszlám-
marxistákat. .. Te magad mutattad a listát. Nem ebbe a sorba illeszkedik a ma esti akció
is?
– De igen. – Hasemi ismét elhallgatott, és egy darabig komor arccal nézett maga elé. –
Mit tudsz az iszlám forradalmi bizottságról?
– Csak annyit, hogy állítólag személyesen Khomeini által kiválogatott tagokból áll –
válaszolta õszintén Armstrong. – Minden egyéb bizonytalan, nem lehet pontosan tudni,
kik ezek az emberek, hányan vannak, hol és mikor üléseznek, még azt sem, hogy
Khomeini vezeti-e a tanácskozásokat, vagy valaki más.
– Nekem viszont sikerült megtudnom, hogy Khomeini jóváhagyásával a jövõben ezé a
bizottságé lesz a legfõbb hatalom, és Bazargán csak átmeneti figura. Addig marad a
helyén, amíg a bizottság életbe nem lépteti az új, iszlám alkotmányt, ami visszavet
bennünket a Próféta korába.
– A fenébe! – hökkent meg Armstrong. – Nem lesz választott kormány?
– Nem! – válaszolta dühösen Hasemi. – Amennyire tudjuk, ilyesmi eszükbe sem
jutott.
– Lehetséges, hogy az alkotmányt elutasítják. A lakosságnak szavaznia kell róla, és
nem mindenki fanatikus híve...
– Istenre és a Prófétára, ne áltasd magadat, Robert! – vágott indulatosan Armstrong
szavába az ezredes. – A túlnyomó többség fundamentalista, és feltétel nélkül õket
támogatja. Polgárság, gazdagok és középosztályhoz tartozók csak Teheránban,
Tebrizben, Abadánban és Iszfahánban vannak, többnyire a sahnak köszönhetik a
vagyonukat, és elenyészõen csekély a számuk a többnyire írni-olvasni sem tudó,
harminchatmilliós tömeghez képest. Bármit mond is Khomeini, azok az emberek meg
fogják szavazni, azt pedig pontosan tudjuk, hogyan vélekedik az imám az iszlámról, a
Korán és a saria szerepérõl.
– Mikor..;. mikorra készül el vajon az új alkotmány?
– Tizenegyedik éve vagy nálunk, és még csak ennyire ismersz bennünket? – kérdezte
rosszallóan Hasemi. – Mi, ha megragadjuk a hatalmat, rögtön élünk is vele, mielõtt
elvenné tõlünk valaki. Az új alkotmány abban a pillanatban életbe lépett, mihelyt az a
szerencsétlen flótás Bahtjár menekülni volt kénytelen, mert Garter és a tábornokok is
elárulták. Ami Bazargánt illeti, õ Khomeini bábja Az az istenfélõ, becsületes,
demokratikus gondolkodású bolond azt hiszi, hogy választásokkal fogják megerõsíteni a
tisztségében, és nem veszi észre, hogy dróton rángatják, rá fognak kenni minden rosszat.
– Úgy érted, hogy mindenért õ felel majd? Bíróság elé állítják?
– Miféle bíróságról beszélsz? Nem mondtam volna, hogyan értelmezi a bizottság a
bírósági tárgyalást? Ha valakirõl eldöntik, hogy bűnös, azt meg sem hallgatják,
egyszerűen agyonlövik. Insa Allah. Ma délután hallottam – ezért is vagyok olyan dühös,
hogy nem tudok normálisan gondolkodni, és a legszívesebben jól leinnám magam –,
hogy a SAVAK-ot titokban már át is szervezték, ezentúl SAVAMA lesz a neve, és Abrim
Pahmudit nevezték ki fõnöknek.
– Jézusmária! – Armstrong úgy érezte, mintha valaki ököllel jó erõsen hasba vágta
volna. Abrim Pahmudi egyike volt annak a három embernek, akirõl azt tartották, hogy
életre szóló barátság fűzi a sahhoz. Az uralkodóval együtt járt iskolába Iránban és késõbb
Svájcban, magas tisztséget töltött be a SAVAK-ban, hírek szerint a közvetlen
családtagjait leszámítva õ volt a sah legfontosabb tanácsadója, és a legtöbben azt hitték,
rejtõzködik valahol, várja az alkalmat arra, hogy tárgyalásokat kezdhessen Bazargánnal
az alkotmányos monarchia megteremtésérõl, arról, hogy a sah lemond a fia, Reza herceg
javára. – Magasságos isten! Ha valóban így van, akkor az sok mindent megmagyaráz.
– Igen – válaszolta keserűen Hasemi. – A gazember éveken keresztül résztvevõje volt
csaknem minden fontos katonai és politikai tanácskozásnak, valamennyi államfõi
találkozónak, tudott minden titkos megállapodásról. A sah szökése elõtt, az utolsó
napokban jelen volt az összes, az amerikai nagykövettel, az amerikai tábornokokkal
tartott megbeszélésen, részt vett az uralkodó, a hadsereg-fõparancsnokság összes fontos
döntésének meghozatalában, tudott minden, államcsínyre vonatkozó tervrõl, végül pedig
átállt az ellentáborhoz. – Az ezredes annyira dühös volt, hogy a szeme könnyes lett az
indulattól. – Mocskosul elárult bennünket – a sahot, a forradalmát, a népet, téged, engem,
mindenkit! Hányszor tettünk neki jelentést az évek során közösen, én még külön is,
legalább tucatszor? Listákat kapott nevekkel, bankszámlákkal, kapcsolatok
felsorolásával, jelentéseket olyan titkokról, amelyeket csak mi tudtunk. Mindent leírtunk,
de csak egy példányban, mivel az volt a szabály. És elárult bennünket!
Amit hallott, attól Armstrong is libabõrös lett. Pahmudi biztosan értesült a belsõ
elhárításhoz fűzõdõ kapcsolatáról, és nyilván tud George Talbotról, Mastersonról, az
amerikai és Lavenovról, az orosz megfelelõjérõl, a rövid és hosszú távú titkosszolgálati
tervekrõl, a CIA titkos radarállomásainak felszámolásáról, az inváziós .elképzelésekrõl,
vette számba az ijesztõnél ijesztõbb lehetõségeket.
– Az ördögbe! – morogta, és nagyon dühös volt, mert a forrásai nem figyelmeztették
idõben. Pahmudi – a nyájas modorú, intelligens, három nyelvet beszélõ, mindig nagyon
diszkrét, mocskos áruló! Soha, a legcsekélyebb gyanú sem merült föl vele kapcsolatban.
Hogy tudta elkerülni a lebukást, amikor a sah még a legközelebbi, legbizalmasabb
munkatársait is folyamatosan ellenõriztette, szigorú vizsgálatnak vetette alá? Egyébként
teljes joggal, hiszen öt merényletet kíséreltek meg ellene, teste, arca tele volt sebekkel, és
egy erõszakosságáról, lázadó természetérõl ismert nép fölött uralkodott. Jézusom! Mi lesz
ennek a vége, kérdezte magától, és fogalma sem volt róla, mit válaszoljon.

AZ UTCAI FORGALOMBAN, 21.15. McIver lassan araszolt elõre kocsijával a déli

városrész felé, ahol a bazártól nem messze Dzsared Bakraván háza is állt.
– Meglátod, minden rendben lesz – szólt megnyugtatónak szánt hangon a mellette ülõ
Tom Lochartnak, miközben maga is rettentõen ideges volt.
– Hát persze, Mac! Semmi gond.
– Igen. Nem kell aggódnod. – Amikor McIver az Ali Kiával folytatott, sikeres
kimenetelű beszélgetés után jó hangulatban hazatért, Tom Lochart már türelmetlenül
várta. Nagyon megörült neki, de mihelyt alaposabban megnézte, a jókedve rögtön
szertefoszlott. Még komorabb lett késõbb, amikor Pettikin azt is elmondta, milyen
üzenetet küldött Freddy Ayre közvetítésével Scot Gavallan Zagroszból, és hogy Starkét
elvitték, mert a koviszi forradalmi bizottság ki akarja hallgatni „az iszfaháni
meneküléssel" kapcsolatban.
– Az én hibám, Mac! Csak én tehetek róla – mondta elkeseredve Lochart.
– Szó sincs róla, Tom! Mindketten csapdába estünk – én engedélyeztem az utat,
függetlenül attól, hogy nem sokat segített Valikon. Mindannyian a helikopteren voltak?
Neked hogy sikerült meglépned? Mesélj el mindent részletesen, aztán felhívom Freddyt!
Iszol valamit?
– Köszönöm, nem! Figyelj, Mac! Meg kell találnom Sarazadot. A lakásból eltűnt,
abban reménykedem, hogy hazament a családjához, és muszáj...
– Ott van, Tom! Biztosan tudom. Erkki mondta, mielõtt reggel visszament volna
Tebrizbe. Hallottad, mi történt az apjával?
– Hallottam. Borzalmas! Biztos vagy abban, hogy otthon van?
– Igen. – McIver, miközben beszélt, a fal melletti alacsony szekrényhez lépett, és
csinált magának egy italt. – Amikor elutaztál, rögtön visszaköltözött a szüleihez, és
rendben is volt minden, amíg... Erkki és Azadeh tegnapelõtt találkozott vele. Tegnap...
– Nem mondta Erkki, hogy van?
– Szerinte a körülményekhez képest jól... Te is tudod, milyen összetartók az iráni
családok. Az apjáról csak annyit tudok, amennyit Erkki mondott – tanúként, kihallgatásra
rendelték be a börtönbe, és utána csak annyit közöltek a családdal, hogy „az iszlám ellen
elkövetett bűnökért" agyonlõtték, és vihetik a holttestet. Erkki szerint el is mentek érte, és
tegnap egész nap gyászoltak. Sajnálom, ennyit sikerült csak kiderítenem. – McIver jókora
kortyot ivott a kellemes, tõzegfüst ízű italból, ami segített is valamelyest, kezdte jobban
érezni tõle magát. – Ne nyugtalankodj, biztonságban van odahaza. Azt mondd el inkább,
veled mi történt! Utána beszélek Freddyvel, és el is viszlek Sarazadhoz.
Lochart sietve, kapkodva tett eleget a kérésnek. – Amikor Rudi megmondta, hogy az
az Abbászi nevű pilóta lõtte le a HBC-t, majdnem bediliztem. Elájulhattam, mert a
következõ, amire emlékszem, hogy másnap volt. Abbászi és a többiek addigra már
elmentek, és a támaszponton minden visszatért a normális kerékvágásba. Mac, Charlie
ötlete, hogy a gépet elrabolták, nem jó. Senki nem fogja elhinni. Ki van zárva!
 – Tudjuk, Tom – válaszolta McIver. – Majd beszélünk róla, csak fejezd be elõbb a
történetet!
– Felszállási engedélyt nem tudtam szerezni, úgyhogy kölcsönkértem egy kocsit, pár
órával ezelõtt megérkeztem, és egyenesen a lakásunkra mentem. Kiderült, hogy a
zöldszalagosok lefoglalták, az apósom teljes vagyonával együtt, leszámítva a bazárban
lévõ üzletet és a házukat. – Lochart kis idõre elhallgatott, aztán, mintegy a történet
lezárásaként, hozzátette: – Földönfutó lettem. Nincs semmink, sem Sarazadnak, sem
nekem. Igaz – fűzte hozzá keserűen nevetve –, hogy az épület, a lakás, és a berendezés
hivatalosan Dzsaredé volt, de... de részben Sarazadé is. Hozományként kapta... Megyünk,
Mac?
– Elõbb hadd beszéljek Freddy-vel!
– Persze! Ne haragudj! Annyira kiborultam, hogy már gondolkodni sem tudok.
McIver felhajtotta maradék whiskyjét, és a rádióhoz lépett, de nem kapcsolta be
rögtön. Szomorú szemmel nézett rá egy darabig, aztán megkérdezte: – Mi a terved, Tom?
– Arra gondoltam, hogy leviszem magammal egy idõre Sarazadot – válaszolta
bizonytalanul Lochart.
– Túl veszélyes volna. Sajnálom, ez az igazság. – Látva, hogy a szavai még jobban
elkeserítették Lochartot, McIver szomorúan felsóhajtott, és hirtelen nagyon öregnek
érezte magát.
– Ha Sarazadot itt lehet hagyni, holnap reggel visszarepülök Jean-Luckel.
Körülnézünk Zagroszban, és ha minden rendben, õ a következõ járattal megy tovább
Sargazba – adta elõ az újabb tervét Lochart. – Ha kiderül, hogy be kell zárnunk
Zagroszt... Insa Allah. A fúrásokon dolgozókat átvisszük Sirázba – a cégük majd
megmondja nekik, hova menjenek –, a saját személyzetünket, a helikoptereket és a
fölszerelést pedig áttelepítjük Koviszba. Rendben lesz így?
– Igen. Holnap, rögtön munkakezdés után beszélek a minisztériummal, és
megpróbálom sínre tenni a dolgot. – McIver felkattintotta az adás gombot, és beleszólt a
mikrofonba: – Kovisz, itt a központ. Hallotok?
– Központ, itt Kovisz. Ayre kapitány van a készüléknél – érkezett meg rögtön a lassan
már megszokott, hivatalos hangon a válasz. – Folytassa, McIver kapitány!
– Elõször is, ami Zagrosz-Hármat illeti, értesítse Gavallan kapitányt arról, hogy
Lochart és Sessonne kapitány holnap délben érkezik, és magával viszi az utasításokat.
Addig is hajtsa végre a bizottság utasításait. – Rohadt csirkefogók, gondolta McIver, de
nem feledkezett meg magáról, és azokra gondolva, akik esetleg hallják, amit mond,
nyugodt hangon folytatta: – Az IranOil zagroszi telepvezetõje emlékeztesse a bizottságot,
hogy az ajatollah, és külön a kormány, a leghatározottabban elrendelte az olajkitermelés
folytatását! Zagrosz bezárása nagymértékben hátráltatná a térségben folyó munkákat.
Tájékoztassa róla Gavallan kapitányt, hogy személyesen fogok beszélni errõl Kia
miniszterrel, aki alig egy órája erõsítette meg azt, amit az ajatollah utasításáról mondtam!
Írásban engedélyezte továbbá, hogy a cég 125-öse alkalmazottakat hozzon és vigyen,
amíg...
– Jézusom, Mac, de hisz ez nagyszerű! – hallatszott a készülékbõl a spontán kiáltás.
– Igen... szóval a 125-ös mindaddig szabadon közlekedhet, amíg ismét be nem indul a
normális légi közlekedés. Új személyzetre és gépekre van szükségünk, hogy el tudjuk
végezni mindazt a munkát, ami a Guerneytõl átvett szerzõdésekbõl következik, és amihez
a kormány feltétlenül ragaszkodik. Ezért nem értem, miért ez az akadékoskodás a helyi
bizottság részérõl! Hallotta, amit mondtam, Ayre kapitány!
– Igen, uram! Az üzenet nyugtázva.
– Visszaérkezett már Starke kapitány?
Hosszú szünet következett, és csak utána jött a válasz: – Negatív.
– Azonnal értesítsen, mihelyt megérkezik! – mondta a mikrofonba határozott hangon
McIver. – Még valamit, Ayre kapitány! Szigorúan magunk között! Ha Starkénak
bármilyen gondja adódik, és reggelig nem tér vissza épen, egészségesen a bázisra, az
összes, Iránban lévõ helikopterünket leállítom, bezárom a boltot, és kivétel nélkül az
összes emberünket szélnek eresztem!
– Remek voltál, Mac! – súgta Pettikin, de McIver ezt nem is hallotta, túlságosan el
volt foglalva azzal, hogy a mondanivalójára koncentráljon.
– Vette az üzenetet, Kovisz?
Erre a kérdésre is csak hosszabb hallgatás után érkezett a válasz: – Szó szerint.
– Ami magukat illeti – folytatta hirtelen ötlettõl vezérelve McIver –, közölje a
nevemben Csangiz õrnaggyal és Nyüzsivel, hogy a sürgõs eseteket, a mentéseket is
beleértve megtiltottam minden felszállást addig, amíg Starke meg nem érkezik.
Megértette?
– Igen. Az üzenetet haladéktalanul továbbítom.
– Rendben van, de csak azt a részét, ami magukra vonatkozik. A többi hajnalig
maradjon közöttünk! – McIver komoran elmosolyodott, majd hozzátette: – Mihelyt a
125-ös megérkezik, leugrom magukhoz ellenõrzést tartani. Gondoskodjanak arról, hogy a
repülési naplók napra készek legyenek! Egyéb?
– Pillanatnyilag nincs más, uram! A naplókat elõkészítjük, és várjuk.
– A központ befejezte. Vége.
– Nagyszerűen csináltad, Mac! – mondta lelkesen Pettikin, miután McIver
szétkapcsolt. – Ettõl biztosan összeszarják magukat!
– Vagy igen, vagy nem. A mentéseket nem állíthatjuk le – nemcsak humanitárius
okokból, hanem azért sem, mert az törvénysértés, és mindenünket elvehetik miatta. –
McIver az órájára pillantott. Gyere, Tom, nem várjuk meg Jean-Lucöt! Elmegyünk
Sarazadhoz!
A garázsból kihajtva rögtön jókora dugóba kerültek, és bár a forgalom egy idõ után
enyhült ugyan valamelyest, változatlanul sűrű maradt, a kocsik lassan tudtak csak
araszolni a hótól csúszóssá vált úttesten.
– A következõ saroknál fordulj jobbra! – adta meg az irányt Lochart.
– Rendben. – McIver bekanyarodott, és csak aztán kérdezte meg: – Tom, az iszfaháni
tankolásnál hivatalosan is bejelentkeztél?
– Nem.
– Beszéltél egyáltalán valakivel? Zöldszalagosokkal! Kérdezte bárki is a nevedet?
Lochartnak némi erõfeszítésébe került, hogy gondolatban el tudjon szakadni
Sarazadtól, és pontosan felidézze magában a történteket. – Nem. Kapitánynak szólítottak,
a nevemet nem is kérdezték. Amennyire emlékszem, nem mutattak be senkinek. Mihelyt
leszálltunk, Valik... Anus és a gyerekek elmentek ebédelni a másik tábornokkal...
Jézusom! Nem jut eszembe a neve... Szeladival! Igen. Szeladinak hívták. A többiek csak
kapitánynak szólítottak, és nem sokat foglalkoztak velem. Egész idõ alatt a helikopternél
voltam, ellenõriztem a feltöltést, és az ebédet is tálcáról, a fülkében ettem meg. Ott
maradtam, amíg azok a rohadt zöldszalagosok rám nem támadtak, és ki nem rángattak a
gépbõl, hogy bezárjanak egy szobába. Váratlanul történt az egész, Mac! Senki nem
számított rá. Egészen biztos, hogy sok segítõjük volt, mert pillanatok alatt elfoglalták a
támaszpontot. Akik engem elvittek, azok mind azt üvöltözték ugyan, hogy CIA-s vagyok,
amerikai, de nem bántottak, inkább azzal voltak elfoglalva, hogy végezzenek néhány
szerencsétlen katonával, aki szembeszállt velük. A következõ saroknál balra! Mindjárt ott
leszünk.
McIver kellemetlen érzéssel hajtott tovább – a környék kopottnak tűnt, a járókelõk
feltűnõen megnézték õket. – Talán sikerül megúsznunk – mondta. – Hátha elhiszik, hogy
a helikoptert Doshan Tappehról lopta el valaki. Lehetséges, hogy nem követték pontosan
nyomon.
– Akkor miért kapcsolták le Duke Starkét?
– Rutinból. – McIver nagyot sóhajtott. – Tudom, nagy a veszély, de talán tényleg
sikerül megúsznunk. Bízzunk abban, hogy akikkel találkoztál, azok valóban amerikainak,
CIA-snek mondanak majd, ha megkérdezik õket. Azért, biztos, ami biztos, növeszd meg
a bajuszodat vagy a szakálladat!
– Az sem segít – válaszolta lemondó fejcsóválással Lochart. – A nevem rajta van az
elsõ felszállási engedélyen. És a tied is, a fene egye meg!
– Amikor Doshan Tappehrõl elindultál, észrevett valaki?
– Nem – felelte némi gondolkodás után Lochart. – Azt hiszem, Nogger ellenõrizte
elõzõ nap a tankolást. Az...
– Igen, most már emlékszem! Panaszkodott, hogy túl sok munkát adok neki, pedig
volna mivel eltöltenie az idejét, mert Paula itt van. Találkoztál iráni õrrel? Adtál
valakinek piskest?
– Nem. Egy lélek sem volt ott. Az automata kameráikkal, persze, láthattak... – Lochart
izgatottan elõre mutatott. – Ott fordulj be!
McIver rákanyarodott a keskeny, két gépkocsi szélességű utcára. Az úttestet mindkét
oldalról falak határolták, a tövüknél magasra volt halmozva az úttestrõl félrehányt hó.
Egyszer sem járt még ezen a környéken, és meglepõdött azon, hogy a dúsgazdag
Bakraván ilyen szemmel láthatóan szegényes városrészben lakik. Lakott, igazította ki
magát azonnal, és önkéntelenül meg is borzongott. Kivégezték, mert bűnt követett el az
állam ellen, csak éppen azt nem mondta meg senki, hogy melyek voltak ezek a bűnök. A
gondolat elég volt ahhoz, hogy ismét libabõrös legyen a háta.
– Az az ajtó! Ott balra!
Megálltak az átnedvesedett, magas falba illesztett, piszkos hókupacok között megbújó,
rozsdás pántokkal megerõsített ajtó elõtt.
– Gyere, Mac!
– Várok egy kicsit – felelte McIver –, és ha úgy látom, hogy minden rendben,
hazamegyek. Nagyon elfáradtam. – Egyetlen megoldás van, gondolta közben, és
utánanyúlva visszatartotta egy kicsit. – Tom, engedélyt kaptunk arra, hogy három 212-est
kivigyünk. Repülj te az egyikkel! Holnap. A pokolba Zagrosszal! Jean-Luc egyedül is el
fogja tudni intézni, amit kell. Nem tudom, hogy Sarazadot elengedik-e vagy sem, de
neked menned kell, amilyen hamar csak tudsz. Ez az egyetlen megoldás – menekülni,
amíg lehet. Sarazadot, ha nem tud veled menni, felrakjuk a 125-ösre.
– És te? Veled mi lesz, Mac?
 – Velem? Miattam ne aggódj! Húzd el a csíkot, és ha engedik, vidd õt is magaddal!
Jean-Luc majd elintézi Zagroszt – úgy tűnik, mindenképpen be kell ott zárnunk a boltot.
Rendben?
Lochart komoly pillantást vetett a fõnökére. – Hadd gondolkodjam még rajta,. Mac!
Mindenesetre köszönöm. – Kiszállt, de mielõtt a kocsi ajtaját becsukta volna, még
visszaszólt. – Reggel idõben ott leszek. Ne engedd el nélkülem Jean-Lucöt! Összedugjuk
a fejünket, és majd közösen eldöntjük, mi legyen. Rendben?
– Rendben. – McIver figyelte, amint barátja hozzáüti az ajtóhoz a régimódi
kopogtatót, és õ is izgatottan várta a választ. Lochart nagyon rosszul érezte magát;
számított rá, hogy síró, fájdalomtól megtört családtagokat talál, akik kérdésekkel
halmozzák el, nyakába zúdítják összes bánatukat. Készen is állt arra, hogy udvarias,
megértõ legyen, pedig másra sem vágyott, mint bevinni a szobájukba Sarazadot, szorosan
magához ölelni, és elűzni minden szörnyű emléket. Várt, aztán egy idõ után újból, még
hangosabban kopogott. McIver közben – benzintakarékosságból – leállította a motort, és
a hirtelen beálló csönd még nehezebbé tette a várakozást. A gyéren szállingózó hó lassan
kezdte beborítani a szélvédõt, a mellettük elhaladók gyanakvó, ellenséges pillantással
méregették õket.
Végtelenül hosszúnak tűnõ idõ után közeledõ léptek hallatszottak, és az ajtóba vágott
nézõké résnyire kinyílt. Lochart hideg, rosszalló tekintettel találta szemközt magát, és
abból a kevésbõl, amit látott, nem tudta megítélni, ki a baljóslatú szemek gazdája.
– Én vagyok az, Lochart kegyelmes úr –, szólalt meg perzsául, igyekezve, hogy a
hangja normálisan csengjen. – A feleségemhez, Sarazad úrnõhöz jöttem.
A szemek közelebb kerültek a nyíláshoz, gazdájuk ellenõrizte, hogy egyedül van-e,
vagy többedmagával, és alaposan megnézte magának a gépkocsijában ülõ McIvert –
Legyen szíves, várjon, aga!
A kémlelõnyílás bezárult. Lochart várt, közben fázósan topogott, és amikor már nem
bírta türtõztetni magát, újból bekopogott, holott a legszívesebbén betörte volna az ajtót.
Valamivel később ismét hallotta a lépéseket, de a kis nyílásban felbukkanó szemek és
arcrészlet más volt, mint elõször.
– Hogy hívjak, aga?
Lochart szíve szerint torkaszakadtából ráüvöltött volna a kérdezõre, de fegyelmezte
magát. – Thomas Lochart kapitány vagyok, Sarazad férje – válaszolta. – Nyissa ki az
ajtót! Fázom, fáradt vagyok, és mielõbb látni akarom a feleségemet!
A kémlelõnyílás harmadszor is becsukódott, de ezúttal, néhány rettenetesen hosszúnak
tűnõ másodperc után, a belsõ retesz is hátrahúzódott, és az ajtó végre kinyílt. A szolga
olajlámpást emelt a magasba, láthatóvá téve maga mögött a szökõkúttal díszített, télire
védõburkolatot kapott fákkal beültetett kertet. A kert másik végében újabb, a külsõnél
valamivel alacsonyabb fal emelkedett, azon már csak egy nyitott, rácsos kapu volt, és a
boltív alatt Lochart végre megpillantotta a feleségét. Feléje rohant, de csak pár lépést
kellett tennie, hogy Sarazad sírva, elgyötörve a karjába vesse magát.
A szolga bezárta az utcai kaput, és helyére tolta a vastag, széles acélreteszt. – Várjon!
– kiáltott rá Lochart, mert eszébe jutott a kint várakozó McIver, de rögtön hallotta is,
hogy a kocsi elindult.
– Mi történt, aga? – kérdezte nyugtalanul a szolga.
– Semmi. – Lochart betámogatta a házba Sarazadot. Amikor közelrõl, normális
fénynél meglátta, boldogsága egyik pillanatról a másikra megkeseredett, kínzó fájdalmat
érzett – az asszony arca püffedt és szutykos volt, a haja kócos, mosatlan, tekintete a
semmibe meredõ, a ruhája gyűrött.
– Jézusom – motyogta, de Sarazad nem is figyelt rá, csak kapaszkodott belé tébolyult
erõvel. Érthetetlen, töredékes mondatokban beszélt hol perzsául, hol angolul, és közben
megállíthatatlanul ömlöttek a szemébõl a könnyek. – Sarazad! Nincs semmi baj... Minden
rendben lesz... – próbálta megnyugtatni Lochart, de nem volt képes véget vetni az
érthetetlen, összefüggéstelen szóáradatnak.
– Sarazad! Drágám! Itt vagyok... minden rendben... – Látva, hogy vigasztalásnak szánt
szavai mit sem használnak, elhallgatott, és rémülten csak arra tudott gondolni, hogy a
felesége talán megtébolyodott. Szelíden, de határozottan megrázta, ám annak sem volt
semmi eredménye. Tehetetlenül, segítséget kérve nézett körül, és meglátta az emeletre
vezetõ lépcsõn az öreg belsõ cselédet. – Hol van Bakraván úrnõ? – kérdezte, érezve
közben a nyakán Sarazad karjának kétségbeesett szorítását.
– A szobájában, aga!
– Szóljon neki, hogy megjöttem, és... szeretnék találkozni vele.
– Nem fogad senkit, aga! Senkit a világon. Insa Allah. Senkivel nem beszél azóta,
hogy... – Az öreg szemekben könny csillogott. – Kegyelmes úr távol volt, nem tudja,
hogy...
– De igen. Hallottam, mi történt.
– Insa Allah, aga, Insa Allah. De hát miféle bűnt követhetett el az úr?! Insa Allah,
hogy ez lett a sorsa...
– Insa Allah. Szóljon az úrnõnek... Elég volt, Sarazad! Gyere, drágám! – váltott át
hirtelen angolra Lochart. Úgy érezte, tovább nem bírja elviselni az érthetetlen,
szívszaggató nyögdécselést. – Kérje meg az úrnõt, hogy fogadjon! – szólt vissza perzsául
a szolgának.
– Igyekszem megmondani neki, aga, de az úrnõ nem fog nekem ajtót nyitni, nem is
válaszol, és magát sem fogadja. Azért megyek, és megpróbálom. Máris megyek – felelte
készségesen az öreg, és rögtön indulni akart, de Lochart megállította.
– Várjon! Hol vannak a többiek?
– Kicsoda, aga?
– A család! Hol vannak?
– Á, a család! Az úrnõ a szobájában, Sarazad úrhölgy pedig itt.
A szűnni nem akaró nyögések kezdték ismét kétségbe ejteni Lochartot. – Meshang
kegyelmes úrra gondoltam, a feleségére, a gyerekeire, meg a sógornõimre és a férjeikre.
Õk hol vannak?
– Mindenki odahaza, aga. Hol lehetnének máshol?
– Akkor szóljon Meshang kegyelmes úrnak, hogy megjöttem! – Meshang, Bakraván
egyetlen fia, a családjával együtt félig a szüleinél lakott, állandó lakrészük volt a házban.
– Természetesen, aga! Insa Allah, magam megyek a bazárba, hogy értesítsem.
– A bazárban van?
Az öreg bólintott. – Természetesen, aga! A családjával együtt. Most már õ az úr, neki
kell irányítania az üzletet. Insa Allah, aga, õ lett a Bakraván ház feje. Máris indulok, és
hazahívom.
– Ne! Küldjön el érte valaki mást! – A bazár közel volt, bárki hamar odaszaladhatott. –
Van valaki... Sarazad! Azonnal hagyd abba! – szólt rá keményen Lochart az asszonyra,
de az mintha meg sem hallotta volna. – Van itthon meleg víz?
 – Kellene, hogy legyen, aga! A kazán remekül működik, de nincs bekapcsolva.
– Elfogyott az olaj?
– Biztosan van még. Akarja, hogy megnézzem?
– Igen. Gyújtsa be a kazánt, aztán hozzon valami ételt és teát!
– Azonnal, aga! Mihez volna kedve a kegyelmes úrnak?
Lochart idegei már pattanásig feszültek a szűnni nem akaró, érthetetlen nyüszítéssel
váltakozó zokogástól, és uralkodnia kellett magán, hogy ne kezdjen el ordítani. – Hozhat
bármit... Nem! – javította ki gyorsan magát. – Rizst és csirkehorishtot! – mondta. Nem
akart különösebb felhajtást, ezért az egyik legközönségesebb, leghétköznapibb ételt
választotta.
– Ahogy parancsolja, aga! A szakács azonban nagyon büszke a csirkehorishtjára, és
órákba is telhet, amíg megfelelõen elkészíti – válaszolta udvariasan, õrjítõ
körülményességgel az öreg szolga, hol Lochartra, hol az erõsen a nyakába csimpaszkodó
asszonyra nézve.
– Akkor... hozzon csak gyümölcsöt, az isten szerelmére! Gyümölcsöt és teát.
Bármilyet! Jó lesz, ami éppen van. – Nem bírta tovább, ölbe kapta Sarazadot, és az
emeleti lakrészükbe vitte, ami állandóan fenn volt tartva nekik a kétemeletes, palotának is
beillõ, rengeteg helyiségbõl álló házban.
– Figyelj rám, Sarazad... Figyelj már rám, az isten szerelmére! – kiáltotta, miután
berúgta maga mögött az ajtót.
Hasztalan emelte fel azonban a hangját, az asszony, mintha süket lett volna, meg sem
hallotta, csak nyögött, jajgatott tovább és mint fuldokló a szalmaszálba, vadul
kapaszkodott bele. Lochart átcipelte a kis belsõ szobába, lerakta a vetetlen ágyra, és
besietett a – vécét leszámítva – modernül berendezett fürdõszobába.
Hiába nyitotta meg azonban a csapot, meleg víz meg nem volt, be kellett érnie
hideggel. Kapkodva megnedvesített egy törülközõt, visszament Sarazadhoz, és
megpróbálta letörölgetni az arcát, de az asszony nem engedte. Ellenállt, közben hangosan
zokogott majd tébolyult tekintettel hadart valamit, a szája sarkán habos nyal csordult ki.
– Sarazad... Sarazad, drágám! Az isten szerelmére! Drágám.. – Lochart szorosan
magához ölelte, de ez sem használt, a sírásnak, az összefüggéstelen hebegésnek nem lett
vége. Megpróbált elhúzódni tõle, hogy határozottan a szemébe nézhessen, de Sarazad azt
sem engedte. Megmarkolta a ruháját, és az õrület által megsokszorozott erõvel
visszatartotta.
– Segíts meg, istenem... – fohászkodott Lochart, és végsõ elkeseredésében jókora,
csattanós pofont adott neki. Az üléstől egy pillanatra abbamaradt a sírás, Sarazad
csodálkozó, tágra nyílt szemmel nézett rá, de aztán ki is hunyt szemében az értelem és
folytatta az összefüggéstelen, sírással, nyögdécseléssel tarkított hadarás . – Isten segíts!
-mondta újból, összetörve Lochart, és pofozni kezdte, végül lenyomta az ágyra, hasra
fordította, felrántotta a ruháját, és addig verte a fenekét, amíg a keze bele nem fájdult, és
meg nem hallotta az ütései nyomán felhangzó – igazi, fájdalmas, nem pedig
összefüggéstelen, õrületbõl fakadó – sikoltozást – Tommy…Hagyd abba Kérlek!
Tommy, kérlek, hagyj... Ez fáj! Esküszöm, senkire nem gondoltam rajtad kívül. Tommy,
kérlek!
Lochart megállította a kezét a levegõben, és kimerülten, zihálva ledõlt az ágyra.
Sarazad akkor már egész testeben vonaglott a fájdalomtól, feneke és arca vérvörös volt,
szemébõl ömlöttek a könnyek, de ezek szerencsére már a sajátjai voltak, tudott róluk, az
agya kitisztult annyira, hogy rájöjjön, mi történik vele, körülötte
– Jaj, Tommy! Ne bánts! – zokogla elkeseredve, mint a rémült kisgyerek. – Miért
bántasz? Esküszöm, csak téged szeretlek... Nem csináltam semmit... semmit, amiért
bántanod kellene haragudnod rám – Nem tudta pontosan, mi történt, miért kapta a
kegyetlen verést, csak azt érezte, hogy ki kell engesztelnie, meg kell nyugtatnia a férjét,
úgyhogy lemászott az ágyról, térdre esett elõtte, és könnyes szemmel esdekelt
bocsánatért.
Aztán, mintha hirtelen világosság gyúlt volna az agyában, a könnye egyik pillanatról a
másikra elapadt, és megtört, végtelenül szomorú tekintettel nézett Lochartra. – Jaj,
Tommy... Apa meghalt... megölték a zöldszalagosok... kivégezték...
– Tudom... tudom, drágám! Nagyon sajnálom! Ne haragudj!
Lochart fölemelte, magához szorította a feleségét, hogy bátorítsa, erõssé tegye azzal,
hogy érezteti vele, neki is szüksége van az erejére. Együtt feküdtek le, és végre
nyugodtan aludtak, erõt gyűjtve, életet adva egymásnak a közelségükkel. Lochart éjfél
elõtt ébredt fel, és látta, hogy Sarazad nyitott szemmel fekszik mellette, csöndben figyeli.
Kis idõ múlva az asszony félénken megmozdult, oda akart hajolni hozzá, hogy
megcsókolja, de belenyilallhatott a fájdalom, mert hirtelen megmerevedett.
– Fáj? – A férfi érte nyúlt, gyöngéden a karjába vette.
– Vigyázz... Igen... – Sarazad hátrafordult, hogy megnézze feldagadt, sajgó fenekét, és
rögtön el is fintorodott, mert végre feltűnt, milyen gyűrött, piszkos a ruhája. – Jaj, hogy
nézek ki! Ne haragudj, drágám... – Nehézkesen felállt, ledobta a szutykos holmit, az ott
maradt nedves törülközõvel letörülte az arcát, és nekiállt átkefélni a haját. A tükörhöz
közelebb lépve látta, hogy az egyik szeme körül a bõr kezd enyhén bekékülni, és oldalra
fordulva azt is, hogy a feneke vérvörös, dagadt. – Kérlek, bocsáss meg... Mit... mit
csináltam, amivel ennyire megbántottalak?
– Semmit. Semmit az égvilágon – válaszolta szégyenkezve Lochart, és elmesélte,
milyen állapotban találta, amikor megérkezett.
– De... – Sarazad értetlen, tágra nyíló szemmel meredt rá. – Biztosan úgy volt, ha
mondod, de semmire sem emlékszem... Csak arra, hogy ütöttél, és nagyon fájt.
– Nagyon sajnálom, de mást nem tehettem. Hidd el, nagyon bánom!
– Én már nem, drágám! – Sarazad az ágyhoz lépett, és óvatosan, hasra fordulva
visszafeküdt. – Ha te nem vagy... Insa Allah, de ha valóban úgy viselkedtem, ahogy
mondod... Érdekes, hogy nem emlékszem rá. Semmire sem emlékszem abból, ami azóta
történt... – A hangja elcsuklott, de folytatta: – Ha te nem jössz, talán végleg
megbolondultam volna. – Közelebb húzódott a férjéhez, és hosszan, szenvedélyesen
megcsókolta. – Imádlak, szerelmem – mondta aztán perzsául.
– Imádlak, szerelmem – ismételte meg a férfi.
– Tommy, azt hiszem... Azt hiszem, attól veszítettem el az eszemet, hogy... Láttam
apát tegnap, mielõtt... Olyan kicsinek tűnt, az arca és a feje tele lyukkal... Másként
emlékeztem rá, nagynak hittem, de õk...
– Ne! – mondta gyöngéd eréllyel Lochart, mert látta, hogy a felesége szemét ismét
ellepik a könnyek. – Insa Allah. Ne gondolj rá! Próbáld meg elfelejteni!
– Természetesen, uram! Ahogy akarod – vágta rá rögtön perzsául, a kötelezõ tisztelet
hangján Sarazad. – Isten akarata, igen, de el kell hogy mondjam, és lemossam magamról
a szégyent, ami azzal ért, hogy ilyen állapotban találtál... Egyszer muszáj lesz
elmondanom.
– Mondd el akkor most, aztán lépjünk túl rajta örökre! – válaszolta hasonló
szertartásossággal Lochart. – Kérlek, mesélj el mindent!
– Arról van szó... hogy aki számomra – utánad – a legnagyobb volt, azt olyan
jelentéktelenné, semmivé tették. Miért? Mi okuk volt rá? Mindig gyűlölte a sahot, és
támogatta ezt a mollahot, Khomeinit. – Sarazad nyugodtan beszélt, de Lochart rögtön
felfigyelt rá, hogy szándékosan mollahot mondott, nem ajatollahot vagy fermandehet, és
ettõl nyugtalan lett. – Igazságtalanul, tárgyalás nélkül, a törvényt megszegve kivégezték
apámat, megalázták, elvettek tõle mindent, ami emberként, apaként, szeretett apaként az
övé volt. Azt kellene erre mondanom, hogy Isten akarata, és próbálom is, de nem megy.
Nem tudom elhinni, hogy Isten ezt akarta. Legfeljebb Khomeini, bár abban sem vagyok
teljesen biztos. Mindegy, hamarosan meg fogjuk tudni.
– Tessék? Hogy érted ezt?
– Három nap múlva tiltakozó felvonulást tartunk. Mi... Teherán összes asszonya,
lánya.
– Mi ellen?
– Khomeini és a mollahok ellen, akik minden joguktól meg akarják fosztani a nõket.
Ha látja majd, hogy csador nélkül vonulunk végig az utcán, meghátrál, letesz arról, hogy
olyat csináljon, ami rossz.
Lochart erre már csak félig figyelt, mert arra gondolt, milyen volt néhány napja –
lehetséges, hogy még csak néhány napja tart ez a rémálom, kérdezte magától – a felesége.
Sarazad akkor tökéletesen elégedettnek látszott, örömmel viselte a csadort, boldogan
elfogadta, hogy csak feleség legyen, és nem akart olyan modernül, felvilágosultan
viselkedni, mint Azadeh. Most viszont látta szemében az eltökéltséget, és érezte, hogy az
asszony határozottan elszánta magát. – Nem akarom, hogy részt vegyél a felvonuláson –
mondta.
– Természetesen, uram, de Teherán minden asszonya ott lesz, és biztos vagyok abban,
te a világért sem akarod, hogy szégyenkeznem kelljen apám emléke... és a gyilkosai elõtt.
– Fölöslegesen erõlködtök. – Lochart tisztában volt azzal, hogy nem fogja tudni
meggyõzni a feleségét, de úgy érezte, muszáj legalább megpróbálnia. – Tartok attól,
szerelmem, hogy Irán, vagy akár az egész iszlám világ összes asszonyának a tiltakozó
felvonulása sem volna képes változtatni Khomeini nézetein csöppet sem. Az õ iszlám
államában a nõk csak azt tehetik, ami a Koránban elõ van írva számukra. És nemcsak a
nõk, hanem mindenki más is. Hajlíthatatlan, éppen ebben van az ereje.
– Természetesen igazad van, de mi akkor is felvonulunk, tiltakozni fogunk, Isten pedig
felnyitja a szemét, és végre megvilágosítja a gondolatait. Annak kell történnie, amit Isten
akar, nem amit Khomeini. Iránban megvannak a régi, történelmi módszerek arra, hogyan
lehet elbánni az ilyen emberekkel.
A tiltakozó menet semmit nem old meg, gondolta Lochart, és szorosan magához ölelte
az asszonyt. Jaj, Sarazad, annyi mindent kellene megbeszélni, alaposan megfontolva
eldönteni, de nincs rá idõ, mondta magában kétségbeesve. Vár Zagrosz és a 212-es. Igen,
de ha elmegyünk, Mac egyedül marad, neki kell intéznie mindent, ha egyáltalán lesz még
mit intézni. Mi volna, ha Sarazadot is magammal vinném? Rávenni semmiképpen sem
tudnám, legfeljebb kényszeríteni, erõszakkal magammal vonszolni. – Lehet, hogy el kell
utaznom. Van egy 212-es, amit át kell vinni Nigériába. Velem jössz? – kérdezte.
 – Hát persze, Tommy! Mennyi idõre?
– Néhány hétre... talán többre – felelte bizonytalanul Lochart.
– Mikor kell indulnod?
– Minél elõbb. Valószínűleg már holnap.
Sarazad nem mozdult meg érezhetõen, mégis sikerült kibontakoznia a karjából. – Nem
hagyhatom itt anyát. Egyelõre biztosan nem – mondta. – Borzalmas állapotban van,
Tommy, és ha elmennék, egyfolytában miatta aggódnék. Szegény Meshangnak is annyi
dolga van az üzlettel... Muszáj segítenem neki, egyedül nem képes vigyázni anyára,
törõdni vele.
– Tudsz az elkobzási parancsról?
– Milyen parancsról?
Lochart elmondta, Sarazad pedig az apja miatti bánatról kis idõre elfeledkezve felült,
és könnyes szemmel az olajlámpa halvány fényére, a mögötte sűrűsödõ árnyakra meredt.
– Ezek szerint nincs otthonunk, nincs semmink. Ahogy Isten akarja – mondta tompán,
majd váratlanul keménnyé vált a hangja: – Nem! Nem ahogy Isten akarja! Ahogy a
zöldszalagosok akarják! Össze kell fognunk, hogy megvédjük a családot, különben
legyõzik apát. Nem engedhetjük meg, hogy miután megölték, még le is gyõzzék.
– Igen, de ez az út, legalább néhány hétre, megoldaná a problémáinkat. ..
– Igazad van, Tommy, mint mindig, tökéletesen igazad, ha biztos, hogy muszáj
elmennünk valahová! De ez ugyanúgy az otthonunk, mint az a másik, ha nem jobban.
Majd meglátod, milyen boldogok leszünk itt! Reggel szólok a szolgáknak, hogy hozzák
el a lakásból a holminkat. Eh! Mit számít néhány szõnyeg, jelentéktelen csecsebecse,
amikor itt ez a ház, és itt vagyunk egymásnak mi. Bízd csak rám, én mindent elintézek!
Majd meglátod, milyen boldogok leszünk.
– De ha... – próbált vitatkozni Lochart, ám Sarazad nem hagyta.
– Ez a lopás még fontosabbá teszi, hogy itt maradjunk. Tiltakoznunk kell,
szembeszállni velük. A felvonulásra is feltétlenül szükség van. – Sarazad, látva, hogy
szólni akar, a férfi szájára tette az ujját. – Ha muszáj, utazz csak el, drágám, de siess
vissza! Néhány héten belül Teherán ismét normális, kellemes város lesz. Biztos vagyok
benne, hogy ez az, amit Isten is akar.
Igen, gondolta magabiztosan, hagyva, hogy boldogsága úrrá legyen a bánatán. Akkor
már a második hónapban leszek, Tommy pedig rettentõen örül majd, ha megtudja. Addig
jó lesz itt, a többiekkel, megbosszulva apa halálát. – Mindenki segíteni fog nekünk,
meglátod – szólalt meg ismét, és fáradtan, de boldogan visszafészkelte magát a férje
karjába. – Jaj, Tommy, úgy örülök, hogy itthon vagy, itthon vagyunk. Minden csodálatos
lesz, Tommy... – A hangja fokozatosan halkult, ahogy az álom rátelepedett, és a
hatalmába kerítette. – Segítünk Meshangnak... és akik külföldre mentek, azok is
visszajönnek. Anus néni és a gyerekek... segíteni fognak.... Valik bácsi is tanácsokat ad
majd Meshangnak...
Lochart összeszorította a száját, és hallgatott. Nem volt mersze hozzá, hogy elmondja
az igazságot.

VASÁRNAP
1979. FEBRUÁR 18.
 34. fejezet

A HÁN PALOTÁJA, TEBRIZ, 3.13. A kis szoba sötétjében Ross százados felnyitotta
karórája fedelét, és megnézte a világító mutatókat. – Készen vagy, Gueng? – kérdezte.
– Igen, száhib! – felelte suttogva a gurkha, örülve, hogy véget ért a tétlen várakozás.
Leszálltak a döngölt agyagpadlóra terített szalmazsákjukról; öltözködéssel nem kellett
veszõdniük, mivel mindketten magukon hagyták a ruhájukat. Ross egybõl a szoba másik
oldalán lévõ kis ablakhoz osont, és óvatosan kikémlelt. Az õr az ajtó mellett ülve mélyen
aludt, puskája keresztben feküdt a térdén. Kétszáz yardnyira, a hó borította gyümölcsösön
és a melléképületeken túl Gorgon hán háromemeletes palotája emelkedett. Az éjszaka
sötét volt, hideg, a fényes udvarú hold csak néha bukkant elõ a felhõk közül.
Újból havazni fog, állapította meg magában, mielõtt óvatosan kinyitotta az ajtót. Nem
léptek ki azonnal a szabadba, megálltak, és minden érzékszervükkel figyeltek. Miután
meggyõzõdött arról, hogy nincs közvetlen veszély, Ross hangtalanul az õrhöz osont, és
megrázta, de az nem ébredt fel. Az altatónak, amit csokoládéban adott be neki, még
legalább két óráig hatnia kellett. A százados türelmesen várta, hogy a hold újból eltűnjön
a felhõk mögött, közben megvakart egy erõsen viszketõ poloskacsípést. A kukrija volt
csak nála, és egy kézigránát. – Ha megállítanak bennünket, Gueng, akkor csak levegõzni
akartunk – mondta korábban a ghurkának. – A fegyvereinket itt hagyjuk, csak kukrit és
egy kézigránátot viszünk magunkkal. Azt is csak azért, mert szégyen volna az alakulatra,
ha mindenünket itt hagynánk.
– Én a legszívesebben a teljes felszerelést vinném, visszahúzódnék a hegyek közé, és
elindulnék dél felé, száhib!
– Ha nem sikerül, amit elterveztem, akkor azt csináljuk, de nagyon kevés az esély,
hogy át tudjuk verekedni magunkat – válaszolta Ross. – Nyílt terepen biztosan elkapnak
bennünket. Egészen biztos, hogy még mindig vadásznak ránk, és addig nem hagyják
abba, amíg el nem kapnak. Ne felejtsd el, hogy a biztos házig is alig tudtunk eljutni!
Egyedül a ruháknak köszönhetjük, hogy megmenekültünk. – Miután sikerült végezniük a
támadóikkal, kettõt levetkõztettek közülük, és álcázásként magukra kapták a hegyvidéki
törzsek viseletéhez tartozó köntösüket. Rossnak még az is eszébe jutott, hogy talán jobb
volna, ha teljesen átöltöznének, megszabadulnának az egyenruhájuktól, de aztán
meggondolta magát. – Ha elkapnak bennünket, akkor kész, vége.
– Ezért volna jobb, ha hinduvá válna – válaszolta vigyorogva Gueng. – Akkor, ha
megölik is, nem hal meg végleg, hanem újjászületik.
– Nem menne az nekem – mondta a százados, és egy pillanatra elmosolyodott, látva
Gueng arcán az értetlenséget. Egymás mellé fektették a halott Vien Rosemontot és
Tenzinget, és a Magas Föld szokásaival összhangban otthagyták õket a hóban: Az
újjászületõ szellemnek nincs többé szüksége erre a testre, ezért itt marad az állatoknak és
a madaraknak, mert azok is szellemek, és karmájukkal küzdve õk is a Nirvána, a mennyei
béke otthona felé törekednek.
Másnap reggel megpillantották az üldözõiket, és amikor a hegyek közül kijõve elérték
Tebrizt, azok már csak alig fél mérföldnyire voltak tõlük. Az álcázásnak, a törzsi
rablóktól elvett köntösöknek köszönhették, hogy elvegyülhettek a tömegben, ahol szép
számmal lehetett látni a századoshoz hasonlóan magas és kék szemű, jól felfegyverkezett,
különbözõ hegyi törzsekhez tartozó férfiakat. Késõbb is szerencséjük volt, hamar
megtalálták a koszos kis gépkocsiszerelõ-műhely hátsó ajtaját, és Vien Rosemont
nevének hallatán a tulajdonos rögtön elbújtatta õket. Este Abdalláh hán a testõrei
kíséretében érkezett, és igencsak dühös és gyanakvó volt.
– Ki ajánlotta maguknak, hogy hozzám forduljanak?!
– Vien Rosemont. Õ magyarázta el azt is, hogy jutunk ide.
– Ki az a Rosemont? Hol van?
Ross elmesélte, hogyan állítottak nekik csapdát a rablók, és közben feltűnt neki, hogy
a hán tekintete, bár ellenséges maradt, valamennyire csak megváltozott.
– Honnan tudjam, hogy igazat mond? Ki maga?
– Mielõtt meghalt volna – válaszolta Ross –, Vien megkért, hogy adjak át egy
üzenetet. Félig önkívületi állapotban volt már, kínok között szenvedett ki, de háromszor
elismételtette velem, hogy biztos lehessen benne, tényleg jól megjegyeztem. Azt mondta:
„Mondja meg Abdalláh hánnak, hogy Peter a Gorgonok fejét akarja, és Peter fia még az
apjánál is rosszabb. A fiú a kurdokkal játszik, de ugyanazt csinálja az apja is. Medúzát
használ fel arra, hogy végezzen a Gorgonokkal." – A százados figyelmét nem kerülte el,
hogy a hán tekintete komoran megvillant. – Úgy látom, valamit mond magának ez az
üzenet.
– Igen. Azt, hogy valóban ismerte Vient. Vien tehát meghalt. Insa Allah, de akkor is
kár érte. Jó ember volt, remek ember. És kiváló hazafi! Maguk kicsodák? Mi volt a
feladatuk? Mit kerestek a hegyeink között?
Ross egy pillanatra elbizonytalanodott, mert eszébe jutott az, amire Armstrong
figyelmeztette az eligazításon, hogy ne bízzon meg túlságosan Abdalláh hánban.
Ugyanakkor arra is pontosan emlékezett még, mit mondott neki haldoklása közben
Rosemont, akiben viszont maradéktalanul hitt: „Rábízhatja az életét is a vén
csirkeforgóra. Én többször megtettem, és egyszer sem hagyott cserben. Keressék meg, õ
majd segít maguknak..."
– Megbízhat bennem – mondta Abdalláh hán, és a mosolya legalább annyira ijesztõ,
vad volt, mint a tekintete. – Azt hiszem, muszáj is bíznia.
– Igen – válaszolta Ross, de gondolatban hozzátette: persze, nem nagyon. – A sabalani
állomást kellett felszámolnunk – mondta, és részletesen elmesélte, hogyan zajlott le az
akció.
– Istennek hála! Értesítem Wessont és Talbotot.
– Kicsodát?
– Nem lényeges. Eljuttatom magukat délre. Jöjjenek velem! Itt nincsenek
biztonságban! Már mindenki magukat hajszolja, vérdíjat tűztek ki a „két angol szabotõr,
az iszlám két ellensége" fejére. Hogy hívják magukat?
– Ross. Ross százados és Gueng õrmester. Kik üldöztek bennünket? Irániak vagy
szovjetek? Esetleg irániak, szovjet vezetéssel?
– A szovjetek nyíltan nincsenek jelen Azerbajdzsánban – egyelõre. – A hán szája
fanyar mosolyra görbült. – A műhely elõtt áll egy furgon, gyorsan másszanak be, és
hasaljanak le a hátuljában! Elbújtatom magukat, és ha már biztonságos lesz, el is juttatom
Teheránba. Ahhoz azonban, hogy sikerüljön, végre kell hajtaniuk az utasításaimat.
Vitatkozás, ellenvetés nélkül.
Ez két napja történt, és azóta – a szovjetek és a helikopter érkezésének köszönhetõen –
minden alaposan megváltozott. Ross megvárta, amíg a hold bekúszik egy felhõ mögé,
aztán enyhén ráütött Gueng vállára. Az alacsony termetű gurkha egy pillanat alatt eltűnt a
gyümölcsösben, és miután leadta a megfelelõ jelzést, a százados is követte. Váltakozva
vezették egymást, míg el nem jutottak a palota északi szárnyának a sarkához. Közben
sem õr, sem kutya nem állta útjukat, bár Gueng látott néhány nyugtalanul fülelõ, láncra
kötözött dobermannt.
A tartóoszlopokon könnyen feljutottak az elsõ emeleti teraszra, ahol ismét az õrmester
vette át a vezetést. Végigfutott a bezárt ablakok sora elõtt, nesztelenül fellopakodott a
lépcsõn a következõ teraszra, és ott várta be Rosst. Gueng a második, elhelyezkedésébõl
ítélve egyetlen szobához tartozó ablakcsoportra mutatott, és a kukrijáért nyúlt, a százados
azonban tagadóan megrázta a fejét, és a sötét árnyékban meghúzódó oldalbejárat felé
mozdult. Óvatosan nyomta ugyan le a kilincset, de amikor kinyitotta, az ajtó hangosan
megnyikordult. A zaj felriasztott néhány, a gyümölcsösben alvó madarat, és azok
hangosan szólongatni kezdték egymást. Ross és Gueng rögtön megfordult, arra számítva,
hogy a zaj miatt mindjárt ott lesznek az õrök, de szerencsére senki sem figyelt föl a
madarak rikácsolására. Vártak még néhány másodpercet, és csak azután léptek a házba,
hogy megbizonyosodtak, egyelõre nincs veszély.
A hosszú folyosón sok ajtó volt, és néhány dél felé nézõ ablak is. A második ajtónál
Ross megállt, és óvatosan kipróbálta a zárat. Halkan engedett, õk pedig beosontak;
Gueng készenlétben tartotta a kukrit és a kézigránátot is, hogy ha kell, bármelyiket
azonnal tudja használni. Kis hallban találták magukat – szõnyegek, párnák, kerevetek és
néhány egyéb régimódi, viktoriánus bútor volt benne. Két ajtó nyílt belõle, és Ross –
csöndben fohászkodva, hogy a választása helyesnek bizonyuljon – az épület sarkához
közelebbit nyitotta ki elõször. A függönyök nem voltak egészen behúzva, a bevetõdõ
holdfényben jól látták a vastag takaró alatt alvó férfit és nõt, és Ross egy pillanatra
megtorpant, mivel a nõre nem számított. Bizonytalansága azonban csak rövid ideig
tartott; miután Gueng halkan becsukta az ajtót, szétválva az ágyhoz léptek, a százados a
férfi, a gurkha pedig a nõ oldalán. Egyszerre nyomták rá az alvók szájára a csomóvá
gyűrt zsebkendõket, olyan erõvel, hogy kiáltani ne tudjanak, de a lélegzésben ne
akadályozzák õket.
– Barátok vagyunk, pilóta! Ne kiabáljon! – suttogta Erkki fülébe Ross, nem tudva a
finn nevét, csak azt, hogy õ vezette a nappal megfigyelt helikoptert. Látta, hogy a hirtelen
ébredés okozta félelmet és bizonytalanságot izzó düh váltja fel a férfi szemében, és
idejében húzta félre a fejét, hogy elkerülje a nyakáért kapó kezet. – Elengedem, csak ne
kiabáljon – mondta, növelve kicsit Erkki száján a nyomást. – Barátok vagyunk, britek.
Brit katonák. Bólintson, ha teljesen felébredt, és érti, amit mondok! – Várt egy kicsit,
aztán inkább érezte, mintsem látta, ahogy a veszedelmesen villogó tekintetű férfi bólint. –
Tartsd a nõt, Gueng, amíg vele szót értek! – utasította halkan, gurkhaliul az õrmestert,
aztán visszafordult Erkkihez. – Ne féljen, pilóta! Barátok vagyunk.
Enyhített a nyomáson, és gyorsan félrehúzódott, úgyhogy Erkki hiába kapott utána,
nem érte el. A kudarctól dühösen rögtön Gueng ellen fordult, de félbehagyta a
mozdulatot, és megmerevedett, mert észrevette a felesége torkának szögezett görbe
pengéjű, fényesen csillogó tõrt. Azadeh rémülten, mozdulatlanná dermedve meredt a
kukrira.
– Ne! Hagyja békén... – szólalt meg Erkki oroszul, mivel a gurkha keleties vágású
szemét látva azt hitte, hogy Cimtarga valamelyik embere támadt rájuk. Kábult volt még a
mély alvástól, kimerült, mert a rossz látási viszonyok miatt az út nagy részében kizárólag
a helikopter műszereke kellett hagyatkoznia. – Mit akarnak?
– Beszéljen angolul! Maga ugye angol?
– Nem. Finn vagyok – felelte Erkki a századosnak, csupán az alak sötét körvonalait
látva a gyér fényben. – Mi az ördögöt akarnak?!
– Ne haragudjon, hogy így ébresztettem fel, pilóta! – kért elnézést sietve Ross, és
közelebb is lépett az ágyhoz. – Sajnálom, de titokban kell beszélnem magával. Nagyon
fontos...
– Szóljon ennek a gazembernek, hogy engedje el a feleségemet!
– A feleségét? Hát persze... elnézést! Nem fog sikoltozni? Kérem, figyelmeztesse,
hogy maradjon csendben! – Ross figyelte, hogy a hatalmas termetű férfi a betömött
szájjal, mozdulatlanná merevedve fekvõ nõhöz hajolt, és egyik szemét a kukrin tartva
mondott neki valamit. A hangja szelíd, bátorító volt, de nem angolul, és nem is perzsául
beszélt, hanem valamilyen más nyelven. Rossnak úgy tűnt, hogy talán oroszul, és ettõl
még inkább elbizonytalanodott. Az S-G valamelyik brit pilótájára számított ugyanis, nem
pedig finnre, orosz feleséggel, és arra gondolt, hogy akaratán kívül csapdába vezette
Guenget. A férfi, miután befejezte, visszafordult felé, és a tekintete még vészjóslóbb volt,
mint korábban.
– Szóljon neki, hogy engedje el a feleségemet! – mondta Erkki angolul. – Nem fog
sikoltani.
– Mit mondott neki? Oroszul beszélt?
– Igen, oroszul, és azt mondtam, hogy ez a gazember rögtön elengedi.
Figyelmeztettem, hogy ne sikoltson, csak húzódjon közelebb hozzám, de óvatosan. Ne
csináljon semmit, amíg én el nem kapom magát, de aztán harcoljon az életéért.
– Maga orosz?
– Mondtam már, hogy finn vagyok, és utálom azokat, akik éjszaka tõrrel támadnak
rám, legyenek britek, oroszok vagy akár finnek.
– Az S-G pilótája? – kérdezett tovább Ross, maga is megdöbbenve.
– Igen. Gyorsan szóljon ennek a csirkefogónak, különben nem tudom, mit csinálok!
– Orosz? – A százados Azadeh felé bökött.
– A feleségem iráni, és mind a ketten tudunk oroszul – válaszolta Erkki, és közben
óvatosan oldalra mozdult, hogy kikerüljön az ágyra hulló, keskeny fénycsíkból. – Álljon
úgy, hogy lássam is magát, és szóljon ennek a gazembernek, hogy engedje el a
feleségemet! Mondja meg, mit akar, aztán tűnjenek innen!
– Ne haragudjon! Gueng, engedd el!
Bár tisztán hallotta a parancsot, az õrmester nem mozdult, a kukrit sem húzta vissza
Azadeh torkától, ellenben gurkhaliul azt mondta Rossnak: – Értettem, száhib! Csak elõbb
vegye ki a tõrt a férfi párnája alól!
– Ha érte kap, testvér, öld meg a nõt, én majd végzek vele – válaszolta ugyancsak
gurkhaliul a százados, majd angolra váltva azt mondta Erkkinek: – Tudom, hogy tõr van
a párnája alatt. Ne próbálja meg elõkapni, mert... Sajnálom. Legyen kicsit türelmes!
Engedd el a feleségét, Gueng! – Tekintetét a férfira szögezte, és csak a szeme sarkából
látta a bizonytalan körvonalú arcot, a kócosan elõrebukó, hosszú hajat, ami alól izzó,
gyűlölettel teli szemek villantak rá.
 – Ne haragudjon, hogy így magukra törtünk! Elnézést! – mondta a nõnek, de az nem
válaszolt, és hiába ismételte meg perzsául is a bocsánatkérést, arra sem kapott feleletet. –
Kérem, mondja meg a feleségének, hogy nagyon sajnálom, bocsásson meg nekünk!
– Pontosan értette, jól beszél angolul. Mi az ördögöt akarnak? – Erkki valamivel
jobban érezte magát, mivel Azadeh már nem volt közvetlen életveszélyben, de továbbra
is idegesítette a görbe tõrt markoló férfi közelsége.
– A hán vendégei, de inkább a foglyai vagyunk, pilóta! Azért jöttünk, hogy
figyelmeztessük magát, és a segítségét kérjük.
– Figyelmeztetni? Mire?
– Pár napja segítettem az egyik kollégájának, Charles Pettikinnek. – Látva, hogy a név
említésére Erkki összerezzent, Ross kissé megnyugodott. Sietve elmesélte, mi történt
Doshan Tappehen, hogyan mentette meg Pettikint a SAVAK-osoktól, és arra is ügyelt,
hogy a külsejét alaposan leírja, még jobban alátámasztva ezzel a történetet.
– Charlie mesélt magukról – válaszolta csodálkozva, de már félelem nélkül Erkki. –
Arról, hogy Bandar-Pahlavinál tette ki magukat, nem szólt, csak annyit mondott, hogy
brit ejtõernyõsök mentették meg valami õrült SAVAK-ostól.
– Én kértem, hogy felejtse el a nevemet. Éppen... akció közben találkoztunk.
– Szerencséje volt Charlie-nak, hogy összeakadt... – Ross látta, hogy az asszony a
férjéhez hajol, és a fülébe súg valamit. A pilóta bólintott, majd visszafordult hozzá: –
Maga lát engem, de én nem látom magát. Álljon a fénybe! Ami Abdalláhot illeti, ha
valóban a foglyai lennének, láncon, börtönben tartaná magukat, nem engedné, hogy
szabadon mászkáljanak a palotában.
– Azzal indítottak el bennünket, hogy a hán segít nekünk, ha bajba kerülünk, és õ is
azt mondta, hogy elrejt bennünket, amíg olyan nem lesz a helyzet, hogy vissza tud
juttatni Teheránba. Egy kis házban voltunk eddig, a birtok túlsó végén, és õrt is adott
mellénk.
– Elrejtette magukat? Miért?
– Titkos küldetést teljesítettünk, és vadásztak ránk...
– Miféle titkos küldetést? – vágott a százados szavába Erkki. – Még mindig nem látom
magát! Álljon közelebb a fényhez!
Ross kicsit mozdult csak arrébb. – Egy amerikai radarállomást kellett
felrobbantanunk, nehogy a szovjetek vagy a helyi embereik rátegyék a kezüket. Utána...
– A Sabalanon?
– Honnan tudja?
– Arra kényszerítenek, hogy egy szovjetet és néhány baloldalit fuvarozzak. A határ
közelében lévõ radarállomásokat járjuk végig, összeszedjük a berendezéseket, és
átszállítjuk õket Astarába. Az egyik állomás, a Sabalan északi oldalán, úgy tönkre volt
téve, hogy semmi használhatót nem tudtak elhozni. Azóta is vizsgálják, de amennyire
tudom, még egyetlen ép berendezést sem találtak. Folytassa! Mire akart figyelmeztetni?
– Kényszerítik? – kérdezett vissza Ross.
– A feleségem a hán és a szovjetek túsza. Engedelmeskednem kell nekik, ha azt
akarom, hogy ne bántsák – válaszolta nyugodt hangon Erkki.
Jézusmária, gondolta a százados. – Láttam a helikopteren az S-G jelzését, amikor
körözött – mondta –, és figyelmeztetni akartam rá, hogy itt szovjetek vannak. Hajnalban
érkeztek, és a hán segítségével el akarják magát rabolni. Úgy tűnik, Abdalláh két vasat
tart a tűzben, hogy bárki gyõz is, neki ne essen baja. – Látva Erkki megdöbbenését, Ross
hozzátette: – Hiába töri magát, nem fog sikerülni neki, a mieink hamar rájönnek.
– Miért akarnának engem elrabolni?
– Nem tudom pontosan. Miután megérkezett, elküldtem Guenget, hogy végezzen egy
kis felderítést. A ház hátsó ablakán sikerült kimásznia... Meséld el, Gueng, mit hallottál!
– Azután volt, száhib, hogy a hán és a szovjet megebédelt. Odakint álltak, a szovjet
kocsijánál, az már éppen indulni akart, én pedig a közelükben, a bokrok között rejtõztem,
és tisztán hallottam minden szavukat. Angolul beszéltek, és a szovjet azt mondta:
„Köszönöm az információt és az ajánlatot." Mire a hán: „Vegyem úgy, hogy
megállapodtunk? Mindenben, Patar?" A szovjet azt felelte: „Igen, javasolni fogom, hogy
teljesítsék minden kérését. Gondoskodom arról, hogy a pilótával többé ne legyen gondja.
Ha itt elvégezte a dolgát, északra visszük..." – Hallva, hogy Azadeh ijedten felszisszen,
Gueng félbehagyta a mondatot. – Tessék, memszáhib!
– Semmi. Folytassa!
A gurkha erõsen koncentrált, igyekezett szó szerint felidézni a hallottakat. – A szovjet
azt mondta: „Gondoskodom arról, hogy a pilótával többé ne legyen gondja. Ha itt
elvégezte a dolgát, északra visszük, és ott is marad örökre." Aztán... – Gueng kis idõre
elgondolkodott. – Igen! Utána arról beszélt, hogy valami mollah sem fogja többé zavarni
a hánt, az pedig cserébe elfogja neki a brit szabotõröket. Külön a lelkére kötötte azt is,
hogy élve. A hán pedig: “Igen, Patar, elfogom õket. Akarja..."
– Pjotr! – szakította félbe Guenget Azadeh. – Pjotr Mzsitriknek hívják.
– A fenébe! – szisszent fel Ross.
– Tessék? – fordult felé rögtön Erkki.
– Majd késõbb elmondom. Fejezd be, Gueng!
– Igenis, száhib! A hán azt mondta: elfogom õket, Patar, és ha lehet, élve. Mit kapok
cserébe, ha sikerül? A szovjet erre elnevette magát, és olyasmit válaszolt, hogy bármit, a
józan ész határain belül. Utána õ is megkérdezte, hogy mit kap, a hán pedig azt felelte,
hogy amikor legközelebb meglátogatja, elvisz magával valakit. Ennyi volt, száhib. A
szovjet beszállt a kocsijába, és elhajtott.
A történet befejezését hallva Azadeh enyhén megborzongott.
– Mi a baj? – kérdezte rögtön Erkki.
– Énrám gondolt – válaszolta halkan, félõsen az asszony.
– Nem értem. – Ross tekintete zavartan ugrált a férfi és a nõ között.
Erkki nem válaszolt, az agyában tovább erõsödött a nyomás. Azadeh elmesélte neki,
hogy az apja magához rendelte, együtt kellett ebédelnie vele és a vendégével, és Pjotr
Mzsitrik meghívta Tbiliszibe. „.. .és a férjét is, természetesen, amennyiben az ideje
engedi. Nagyon szeretném megmutatni a környéket..." Arról is beszámolt, milyen
feltűnõen figyelmes volt hozzá a szovjet. – Magánügy... nem fontos – válaszolta a
századosnak. – Úgy tűnik, komoly szívességet tett nekem. Mivel viszonozhatnám? –
Fáradt mosollyal nyújtott kezet. – Jokkonen vagyok. Erkki Jokkonen, õ pedig a
feleségem, Aza...
– Száhib! – figyelmeztette Rosst Gueng.
A századosnak megállt a keze a levegõben, és a másodperc töredékére volt csak
szüksége, hogy észrevegye, Erkki keze a párna alá csúszott. – Ne mozduljon! – kiáltott a
finnre, és elõrántotta a kukriját. Erkki komolyan vette a figyelmeztetést, rögtön
engedelmeskedett, Ross pedig lekapta a kezérõl a párnát, és látta, hogy az ujjai nem a tõr
felé mutatnak. Mindenesetre fölvette a fegyvert, nézegette egy darabig, aztán
odanyújtotta Erkkinek. – Elnézést, nem árt az óvatosság. – Megfogta a feléje nyújtott
kezet, és rögtön érezte rendkívüli erejét. Elmosolyodott, közben kissé oldalra is fordult,
úgy, hogy – elõször, amióta belépett – a holdfény megvilágítsa az arcát. – Ross. John
Ross százados, õ pedig Gueng...
Azadeh halkan felsikoltott, kihúzta magát, és Ross, amikor feléje fordult, végre tisztán
meglátta az arcát. Döbbenten nézte – Azadeh volt, az õ tíz évvel korábbi Azadehje,
Azadeh Gorden, ahogy akkor ismerte, csak még gyönyörűbb, még igézõbb szemű. –
Jézusom! Azadeh! Nem láttam az arcodat...
– Én sem a tiedet, Johnny!
– Azadeh... Jóságos isten! – Ross alig bírt szóhoz jutni. Mosolygott, az asszony
ugyanúgy, és csak másodpercek múlva tudott újból Erkkire figyelni, aki kezében a hosszú
tõrrel, komoran figyelte a jelenetet. A tekintetétõl félelem suhant át rajta, és Azadehen is.
– Maga Johnny, a csillagszemű – szólalt meg elsõként, üresen kongó hangon Erkki.
– Igen, én vagyok... Évekkel, sok évvel ezelõtt voltam olyan szerencsés, hogy
megismerhettem a feleségét... Jóságos isten! Azadeh! De örülök, hogy látlak!
– Én is neked... – Azadeh nem vette le a kezét a férje válláról.
Erkki úgy érezte, mintha a könnyű érintés égetné a bõrét, de nem húzódott arrébb,
mozdulatlanul meredt az elõtte álló férfira. Azadeh régen elmesélte már, milyen volt a
John Ross-szal együtt töltött nyaruk, mi lett az eredménye, és azt is elmondta, hogy a fiú
nem tudott a majdnem megszületett gyermekrõl, õ pedig nem kereste, nem akarta, hogy
valaha is tudomást szerezzen róla. – Én voltam a hibás, Erkki, nem õ – mondta
egyszerűen, természetesen. – Szerelmes voltam, néhány nap híján tizenhét, õ pedig
tizenkilenc. Csillagszemű Johnnynak hívtam; soha nem találkoztam azelõtt senkivel,
akinek olyan gyönyörűen csillogó, kék szeme lett volna. Nagyon szerettük egymást, de az
csak nyári szerelem volt, nem olyan, mint a miénk, ami örökre szól. Örökké szeretni
foglak, és feleségül megyek hozzád, ha apám megengedi – bár megengedné! –, de csak
akkor, ha el tudod fogadni, hogy egyszer, valamikor régen terhes voltam. Meg kell
ígérned, meg kell esküdnöd rá, hogy nem szomorkodsz ezért, boldog férfi és férj leszel,
mert lehet, hogy egyszer, véletlenül találkozom vele. Örülni fogok, ha látom, mosolygok
is majd rá, de a lelkem a tiéd lesz, a testem, az életem, mindenem a tiéd...
Tiszta szívbõl megfogadta, amit Azadeh kért, és boldogan űzött el magától minden
rossz érzést. Modern gondolkodású volt, megértõ, finn. A finnek mindig is modern
gondolkodásúak voltak, az új-zélandiak után, a világon másodikként, õk biztosítottak
választójogot a nõknek... Úgy érezte, nincs miért aggódnia, semmi oka arra, hogy
szomorú legyen. Csak a lányt sajnálta, mert nem vigyázott eléggé, és magára haragította
az apját – akinek a dühét szintén meg tudta érteni.
Most pedig, egészen váratlanul ott állt elõtte az a férfi, fiatalon és vonzón, korban és
termetben is sokkal közelebb Azadehhez, mint õ... Erkkit hirtelen támadó, kínzó
féltékenység kerítette hatalmába.
Ross közben minden erejével azon volt, hogy összeszedje magát, szabaduljon az
asszony hatása alól. Elfordult Azadehtõl, agyának legtávolabbi zugába űzte a vele
kapcsolatos, hirtelen feltörõ emlékeket, és Erkkihez fordult, akinek a tekintete pontosan
elárulta, mi jár az eszében. – Valamikor régen, Svájcban ismertem meg a feleségét...
Rövid ideig ott jártam iskolába.
 – Tudom – válaszolta Erkki. – Azadeh mesélt magáról. Ez... Hát ez... elég váratlan
találkozás mindannyiunknak. – Felállt, kihúzva magát, Ross fölé tornyosult, és közben a
tõrt, amirõl egyikük sem feledkezett meg egy pillanatra sem, változatlanul maga elõtt
tartotta. Ugyanúgy az ugrásra kész Gueng is a kukrit, az ágy másik oldalán. – Hát,
százados... Még egyszer köszönöm, hogy figyelmeztetett.
– Az elõbb azt mondta, kényszerítik rá, hogy a szovjeteket szállítsa.
– Azadehet túszként tartják itt, hogy engedelmeskedjem nekik.
Ross elgondolkodva bólintott. – A hán ellen nem sokat tehet. Jézusom, micsoda
helyzet! Eredetileg arra gondoltam, hogy mivel maga is veszélyben van, menekülni fog,
és elvisz bennünket.
– Ha lenne rá lehetõség, elvinném magukat... Persze! De amikor úton vagyok,
legalább húsz fegyveres vigyáz rám állandóan, és Azadeh... Itt is szünet nélkül figyelnek
mindkettõnket. Egy másik szovjet, Cimtarga, úgy jár a nyomomban, mintha az árnyékom
lenne, Abdalláh hán pedig... nagyon óvatos. – Erkki nem döntötte még el magában, mit
csináljon Ross-szal. Azadehre pillantott, és úgy látta, hogy a mosolya ugyanolyan
õszinte, mint vállára tett kezének az érintése, és azt is, hogy a százados nem jelent neki
többet régi barátnál, de ez kevés volt ahhoz, hogy lecsillapodjon. Óriási erõfeszítésébe
került még az is, hogy mosolyogva, többé-kevésbé természetes hangon szóljon a
feleségének: – Óvatosaknak kell lennünk, Azadeh!
– Nagyon. – Az asszony érezte, hogyan feszült meg Erkki válla, amikor a
Csillagszemű Johnny nevet kimondta, és tisztában volt azzal, hogy hármuk közül egyedül
õ képes megszüntetni a váratlanul felbukkant, újfajta veszélyt. Ugyanakkor Erkki minden
erõvel titkolni akart féltékenysége, és a régen elveszített szerelme tekintetébõl sugárzó
csodálat egyaránt izgatta. Igen, Csillagszemű Johnny, gondolta, karcsúbb, izmosabb
vagy, mint valaha, vonzóbb is, izgalmasabb a görbe tõröddel, borostás arcoddal, piszkos
ruhádban, férfias szagot árasztva... Hogyne ismertelek volna meg? Pár perccel ezelõtt
viszont, amikor kijavítottam a katonádat, megmondtam, hogy nem Patarnak, hanem
Pjotrnak hívják azt az embert, láttam rajtad, hogy a név jelent neked valamit. Mit,
Johnny?
– Üzenetet kellett átadnom a hánnak – szólalt meg újból Ross, zavartan véve
tudomásul, mennyire megbabonázza még mindig az asszony. – „Mondja meg Abdalláh
hánnak, hogy Peter a Gorgonok fejét akarja, és Peter fia még az apjánál is rosszabb. A fiú
a kurdokkal játszik, de ugyanazt csinálja az apja is. Medúzát használ fel arra, hogy
végezzen a Gorgonokkal."
– Ez elég egyértelmű – jelentette ki Azadeh. – Erkki?
– Szerintem is – válaszolta csak félig figyelve a férfi. – Egyedül a kurdokat nem értem
igazán.
– Megpróbálom lefordítani az üzenetet – mondta feltámadó izgalommal az asszony. –
Mondja meg Abdalláh hánnak, hogy Pjotr Mzsitrik a KGB-tõl az életére tör, és Mzsitrik
fia – tegyük fel, hogy õ is KGB-s – még az apjánál is veszedelmesebb. A fiú a kurdokkal
játszik... Ez talán azt jelenti, hogy köze van a kurdok felkeléséhez, ami veszélyezteti
Abdalláh hán hatalmát Azerbajdzsánban, sõt esetleg azt, hogy az egész mögött a KGB
áll. A Medúza... Lehetséges, hogy egy nõre utal, arra, hogy valami gonosz nõ
segítségével akarják tönkretenni apámat?
– A hán... – Ross megdöbbent attól, amit hallott. – A hán az apád?
 – Sajnos, igen – fogalmazott õszintén Azadeh. – A családnevem Gorgon, nem Gorden,
de az igazgatónõ már az elsõ nap figyelmeztetett Chateau d'Orban, hogy jobban teszem,
ha nevet változtatok, mert különben halálra fognak szekálni, mindenki csak gorgónak,
szörnynek hív majd. Ezért lettem Azadeh Gorden. Nem bántam, az igazgatónõ pedig azt
mondta, hogy jobb is, ha egyszerűen csak Azadeh Gordennek ismernek, és nem tudják,
hogy az apám hán.
A válasz után hosszabb csend következett, amit végül Erkki tört meg. – Ha az üzenet
helytálló, akkor a hán többé nem bízik azokban a mocskokban!
– Valószínűleg igaz – felelte Azadeh –, csak az a baj, hogy apám másban sem bízik.
Senkiben az égadta világon. Ha valóban kettõs játékot űz, ahogyan Johnny mondja, akkor
nem lehet tudni, hogyan fog reagálni. Ki küldte az üzenetet, Johnny?
– Egy CIA-ügynök, aki azt állította, hogy akár az életemet is rábízhatom apádra.
– Mindig tudtam, hogy a CIA-sek õrültek – jegyezte meg komoran Erkki.
– Ez tökéletesen normális volt! – Ross válasza keményebbre sikerült, mint amilyennek
szánta, és rögtön látta, hogy Erkki elvörösödik, Azadeh arcáról pedig szempillantás alatt
leolvad a mosoly.
A szoba elsötétült, a holdat felhõ takarta el, és ettõl még komorabb, vészterhesebb lett
a hangulat. Gueng is érezte, hogy az idegek pattanásig feszültek, és magában azért
imádkozott az istenekhez, hogy mentsék meg õket Medúzától, a barbár, kígyóhajú
istennõtõl, akirõl még Nepálban, a misszionáriusoktól hallott, iskolás korában. Nem
sokáig gondolkodhatott azonban, mert kifinomult érzékei közeledõ veszélyre
figyelmeztették. Halkan jelzett Rossnak, és éppen akkor ért az ablakhoz, amikor két
fegyveres õr, pórázon vezetett dobermannal, felért a teraszra.
A többiek mozdulatlanná merevedtek, õk is hallották a két fegyveres lépteit, a kutya
morgását, amint a pórázt rángatta. Az ajtónyikorgás arra utalt, hogy az õrök beléptek a
házba.
A folyosóról a hangokat hallva Ross és Gueng az ajtó mellé lapult. Kukrijukat
készenlétben tartották, hogy ha belép valaki, azonnal rávessék magukat. Az õrök
szerencsére nem mertek benyitni, megzavarni a hán lányának a nyugalmát, csak
végigmentek a folyosón, és mivel nem találkoztak senkivel, elhagyták az épületet.
Amikor a lépteik ismét a lépcsõn koppantak, Azadeh idegesen felsóhajtott: – Nem
szoktak bejönni. Soha.
– Talán észrevettek bennünket, amikor erre lopakodtunk – súgta ugyancsak izgatottan
Ross. – Jobb, ha megyünk. Ha netán lövéseket hallanak, és utána kérdezik magukat, ne
árulják el, hogy találkoztunk! Ha ma este még szabadok leszünk, eljöhetünk, mondjuk
éjfél után? Közösen talán ki tudunk eszelni valamit.
– Igen – válaszolta Erkki –, de jöjjenek korábban. Cimtarga figyelmeztetett, hogy
valószínűleg hajnalban indulunk. Tizenegy körül legyenek itt! Addig is, törjék a fejüket!
Azt hiszem, nagyon nehéz lesz innen megszökni.
– Meddig kell fuvaroznia õket?
– Nem tudom. Három, esetleg négy napig.
– Értem. Ha addig nem jelentkezünk... felejtsenek el bennünket! Rendben?
– Isten óvjon, Johnny! – mondta érzelemmel teli hangon Azadeh. – Ne bízz apámban!
Ne engedd, hogy akár õ, akár az oroszok elfogjanak!
Ross mosolyától mintha fény árasztotta volna el a szobát, és még Erkki sem volt képes
kivonni magát a hatása alól. – Nem lesz semmi baj... Sok szerencsét mindnyájunknak! –
 A százados lazán, vagány mozdulattal tisztelgett, a kilincsért nyúlt, és amilyen halkan
érkezett, ugyanolyan nesztelenül távozott is, Guenggel szorosan a sarkában. Erkki az
ablakból figyelte õket, de csak két nesztelenül mozgó árnyat látott suhanni a terasz
lépcsõjén. Nem tehetett róla, irigyelte Rosst viselkedésének, mozgásának hanyag
eleganciájáért, vonzó megjelenéséért.
Karját a dereka köré fonva Azadeh is ott állt mellette, és Erkki kis idõ múlva átkarolta.
Együtt várták, nem hallatszik-e kiáltás, vagy lövés, de az éjszaka nyugodt, csöndes
maradt. A hold ismét kibukkant a felhõk mögül, de halvány fényében semmilyen mozgás
sem látszott. Erkki az órájára pillantott: hajnali fél öt volt.
Az ég még nem is derengett, de tudta, hogy nemsokára indulnia kell, ezúttal nem a
Sabalan hegy északi oldalára, hanem tovább nyugatra, más radarállomásokhoz.
Napközben Cimtarga elmondta neki, hogy a CIA-nek több radarállomása is van ott, de
Khomeini kormánya bezáratta õket, és az amerikaiak elvonultak, a berendezéseket pedig
hátrahagyták. – Nem hiszem – mondta Erkki. – Ilyet soha nem tennének.
– Majd kiderül – válaszolta nevetve Cimtarga. – Mindenesetre odamegyünk a „törzsi
harcosaimmal", és körülnézünk kicsit...
Szemét, gondolta Erkki, és szemét Csillagszemű Johnny is, hogy csak úgy beállít,
felforgatni az életünket. Mégis, köszönet jár neki azért, hogy figyelmeztetett. Vajon mit
akar csinálni Abdalláh Azadehhel? Meg kellene ölnöm a vén disznót, hogy ne legyen
több gond vele, de, sajnos, nem tehetem. Megesküdtem az õsi isteneknek, hogy nem
bántom, és az eskümet meg kell tartanom. Õ is megesküdött a maga egyetlen istenére,
hogy nem árt nekünk, de biztosan megtalálja a módját, hogyan bújjon ki a fogadalma
alól. Megtehetem-e ugyanazt, amit õ? Nem. Az eskü az eskü, örök idõkre szól. Akárcsak
a másik fogadalmad, amit Azadehnek tettél. Megígérted, hogy boldog leszel vele, nem
törõdsz azzal a másikkal. Amikor ezt végiggondolta, Erkki örült, hogy a szobában sötét
van, és nem lehet látni az arcát.
Szóval a KGB el akar rabolni, gondolta tovább. Ha komolyan elhatározták, akkor
végem. És Azadeh? Mit tervez vele Abdalláh? Most itt van még ez a Johnny is, hogy
tovább nehezítse a dolgot... Nem gondoltam, hogy ilyen jóképű, kemény és veszedelmes,
ennyire jól bánik azzal a furcsa tõrrel...
– Gyere, feküdjünk vissza! – hívta az asszony. – Hideg van.
Erkki szótlanul bólintott, és gondolataiba merülve visszabújt mellé az ágyba. Azadeh
hozzásimult – nem olyan szorosan, hogy vágyat ébresszen benne, de elég közel, hogy
éreztesse, õrajta semmit sem változtatott az, ami néhány perccel korábban történt. –
Milyen furcsa, hogy éppen ő az, Erkki! John Ross... Ha az utcán szembe jött volna velem,
biztosan nem ismerem meg. Olyan régen volt, hogy már teljesen el is felejtettem. Annyira
örülök, hogy a feleséged lehettem – mondta nyugodt, egyenletes hangon, és közben
biztos volt, hogy a férje minden gondolatát az a régi, elmúlt szerelem tölti ki. – Melletted
mindig biztonságban érzem magam... Ha nem vagy itt, meghalok a félelemtõl. – Olyan
hangsúllyal mondta ezt, mintha választ várt volna, pedig nem. Ne is válaszolj,
szerelmem, gondolta, és sóhajtott egyet.
Erkki érezte az asszonyból áradó melegséget, utálta magát ostoba, dühös indulatáért,
és amikor meghallotta a sóhajtást, igyekezett megfejteni az okát. Azért sóhajtott volna
Azadeh, mert sajnálja, hogy úgy mosolygott egykori szeretõjére? Esetleg dühös rám –
biztosan látta rajtam, milyen féltékeny vagyok. Az is lehet, hogy szomorú, mert
megfeledkeztem az eskümrõl, vagy utál, mert utáltam azt az embert? Esküszöm, hogy el
fogom feledtetni vele...
Jaj, Csillagszemű Johnny, gondolta az asszony, de csodálatos volt a karodban, már a
legelsõ alkalommal is, amikor – azt mondják fájdalommal jár. Én nem éreztem fájdalmat,
csak sajgást, ami perzselõ, mindent elborító izzássá változott. Utána pedig jött Erkki...
A takaró alatt kellemes meleg volt, jól érezte magát. Erkki ágyékára tette a kezét, és
érezve, hogy a férfi megmozdul, elégedetten elmosolyodott. Érintése felébresztette
Erkkiben a vágyat, és nem kellett volna sok, hogy ellenállhatatlanná fokozza, de nem
akarta megtenni. Nem, mert érezte, hogy a férje nem szerelemmel érne hozzá, csak
elvenné, ami jár neki, és közben egyfolytában Johnnyra gondolna, rajta akarna bosszút
állni, sõt azt hinné, hogy lelkiismeret-furdalása van, azért közeledik hozzá, mert ki akarja
engesztelni. Nem, szerelmem, nem vagyok buta, mindentõl megijedõ gyermek. Nem én
hibáztam, hanem te, és hiába volnál erõs és hatalmas, most nem örülnék neki úgy, mint
máskor, hanem ellenállnék, és a másik szerelmemre gondolnék. Úgyhogy, szerelmem,
tízezerszer jobb, ha várunk. Várunk hajnalig, mert addigra, ha szerencsém van, be fogod
látni, hogy felesleges gyűlölnöd, és féltékenykedni miatta. Ismét a régi Erkkim leszel, és
ha mégsem, akkor újra próbálkozom – tízezer módja van annak, hogy meggyógyítsam az
én emberemet. – Szeretlek, Erkki – mondta halkan. A takarón át megcsókolta a férfi
mellét, hátával szorosan odafészkelte magát hozzá, és mosolyogva elaludt.

35. fejezet

A KOVISZI LÉGI TÁMASZPONT, 8.11. Freddy Ayre dühösen ökölbe szorította a

kezét. – Nem, és még egyszer nem! Hallotta McIver utasítását: ha Starke hajnalra nem ér
vissza, minden repülést le kell állítani. Már elmúlt nyolc óra, Starke nincs itt, úgyhogy...
– Követelem, hogy hajtsa végre az utasításaimat! – kiabált vele dühösen Eszfandijár,
az IranOil területi igazgatója. – Megparancsolom, hogy azonnal vigyen új iszaptartályt és
csöveket...
– Amíg Starke kapitány vissza nem jön, egyetlen helikopter sem száll fel! – üvöltött
vissza az iráninak Ayre. Az aznapi felszállásra felsorakoztatott három 212-es elõtt álltak,
nem messze a beöltözött, hajnal óta készenlétben lévõ pilótáktól, és a veszekedésüket
izgatottan figyelõ többi külfölditõl. Körülöttük zöldszalagosok, és a támaszpont központi
részérõl Eszfandijárral együtt érkezett iráni alkalmazottak várakoztak. Zataki négy
embere a helikopterek körül õgyelgett korábban, de azóta, hogy a veszekedés
elkezdõdött, egyikük sem mozdult, mindannyian feszülten figyeltek. – A helikopterek
nem szállnak fel, és kész! – ismételte meg Ayre.
Eszfandijárnak ez már sok volt, perzsára váltva elkiáltotta magát: – Az idegenek nem
akarják végrehajtani az IranOil jogos utasításait! – Az emberei között izgatott moraj
támadt, fegyverek kerültek le a vállakról, és szegezõdtek a külföldiekre, õ pedig dühösen
Ayrere mutatott: – Meg kell õket leckéztetni!
Mielõtt Freddy felocsúdhatott volna, erõs kezek ragadták meg, és ütlegek zúdultak rá.
Az egyik pilóta, Sandor Peteri oda akart ugrani, hogy segítsen neki, de visszalökték, úgy,
hogy elesett, és még bele is rúgtak, mielõtt visszament volna fegyverrel sakkban tartott,
döbbenten álló társai közé.
 – Hagyják abba! – kiáltotta sápadtan Pop Kelly, az egyik pilóta. – Engedjék el!
Felszállunk.
– Nagyon helyes – felelte Eszfandijár, és szólt az embereinek, akik talpra rángattak az
ütésektõl a betonra esett Ayret. – Induljanak máris!
Miután a helikopterek felszálltak, gõgös, fensőbbséges hangon elbocsátotta a
külföldieket: – Nem lesz több zendülés az iszlám állam ellen! Mostantól kezdve az
IranOil minden parancsát azonnal, gondolkodás nélkül teljesítik! – Nagyon elégedett volt
magával, mert ahogy azt a támaszpont parancsnokának megígérte – sikeresen elfojtotta a
lázadást. Hátat fordított a többieknek, határozott léptekkel bement az irodaépületbe,
Starke lefoglalt irodájába, és az ablakhoz lépve körbepillantott a birodalmán.
Két helikopter már egészen kicsinek látszott, sebesen távolodott a támaszponttól, a
harmadik pedig körülbelül húsz-yardnyira tõle, az iszaptartály fölött lebegett, és várta,
hogy a földi személyzet helyükre illessze a vastag sodronykötelek végén himbálózó
horgokat. Az épület elõtt, a többi külföldi gyűrűjében Nutt doktor éppen Ayret ápolgatta.
Mocskos szemét, hogy mennyi baj van vele, gondolta dühösen Eszfandijár, és az órájára
pillantott. Nagyon örült az arany Rolexnek, úgy érezte, jól illik megváltozott helyzetéhez,
komoly rangjához. Reggel vette, a feketepiacon, abból a piskesből, amit a fiát az
IranOilhoz beajánló kereskedõtõl kapott.
– Kíván valamit, kegyelmes úr? – kérdezte nagy tisztelettel a hangjában, a háta mögül
Pavud. – Engedje meg, hogy gratuláljak ahhoz a határozottsághoz, amellyel a
külföldieket kezelte. Régen megérdemeltek már egy alapos verést, hogy tudják, hol a
helyük. Nagyon bölcsen tette, hogy végre sort kerített rá.
– Igen. Mostantól a bázis munkájában nem lesz semmilyen fennakadás. Ha bármilyen
probléma adódik, azonnal példát fogok statuálni, függetlenül attól, hogy ki a felelõs. Adja
isten, hogy az a rühes kutya Zataki a bandájával együtt mielõbb elmenjen innen
Abadánba!
– Biztos lehet felõle, kegyelmes uram, hogy a helikopterük egy órán belül, pontosan a
megszabott idõben fel fog szállni – válaszolta az irodavezetõ, és ezen mindketten jóízűen
nevettek.
– Igen. Hozzon egy csésze teát, Pavud! – Eszfandijár, hogy éreztesse a fölényét,
szándékosan mellõzte a szokásos udvariasságot, és hátat fordítva ismét kipillantott az
ablakon – Nutt doki egy gézdarabbal éppen Ayre felrepedt szemöldökérõl itatta fel a vért.
Jólesett látni, hogyan püfölik Freddyt, gondolta. Igen, kifejezetten jólesett.
Nutt doki bélelt kabátot terített a sebesült vállára, hogy védje a kellemetlen, metszõ
széltõl. – Gyere a kezelõbe, hogy alaposan megnézhesselek! – mondta.
– Nincs semmi bajom – válaszolta Ayre, egész testében érezve a fájdalmat. – Nem
hiszem, hogy bármim eltört volna.
– Gazemberek! – szólalt meg mellettük valaki. – El kellene tűnnünk innen minél
elõbb, Freddy! – Én az elsõ géppel megyek... Nem leszek hajlandó...
A beszélõ félbehagyta a mondatot, és mindannyian az iszaptartály fölött lebegõ,
hirtelen felpörgetett motorú helikopterre néztek. A súlyos, nagy méretű iszaptartály
fölemelése, különösen erõs szélben, mindig nehéz feladatnak számított, de olyan
tapasztalt pilótának, mint Peteri, nem okozhatott igazán nagy problémát. Miután a
tartóhorgok a helyükre kerültek, és a földi kisegítõk oldalra húzódtak, nagyobb
fordulatszámra kapcsolt, óvatosan kifeszítette a sodronyköteleket, majd lassan megemelte
a tartályt. A pilótafülkében, Sandor mellett ülõ iszlám gárdista, és az utastérben helyet
foglaló társa izgatottan integetett az odalent állóknak.
– Remekül csinálja, kapitány... semmi gond – hallatszott a fejhallgatóból a toronyban
ülõ Vazari elismerõ hangja. A pilóta keze és lába tökéletes szinkronban működött,
könnyedén irányította a gépet, de közben forrt benne az indulat. Dühödten nézte az iroda
ablakában álló Eszfandijárt, és Ayre megveretésére gondolva korábbi, hasonlóan
kegyetlen jelenetek jutottak eszébe, amelyeket még gyerekkorában, Budapesten, a
magyar forradalom leverése idején látott.
– Minden rendben, HFD, de kicsit közel van! – figyelmeztette Vazari. – Közel van,
húzódjon kicsit arrébb, délnek...
Peteri tovább növelte a motor teljesítményét, és az irodaépületbõl kiemelkedõ torony
felé mozdította a helikoptert. – Stabil a teher? – kérdezte. – Mintha valami...
– Minden rendben. Emelkedés közben tartson délnek! Délnek! Értette?
– Biztos, hogy a helyén van? Úgy érzem, mintha csúszna... – Amikor a magasságmérõ
mutatója száz láb fölé kúszott, Peteri hirtelen mozdulattal jobbra rántotta a kormányt,
mire a helikopter vészesen megbillent. A rántás olyan erõs volt, hogy a pilóta mellett ülõ
õr leesett az ülésrõl, az oldalajtónak vágódott, és rémületében Sandorba kapaszkodva
próbált visszakecmeregni, megrántva közben a karját. A pilóta dühösen megpróbálta
lerázni magáról, és vadul káromkodott, mintha a halálra rémült gárdista valóban komoly
veszélyt jelentett volna.
Birkózásuktól a botkormány jobbra-balra lendült, a helikopter vészesen billegett, már-
már tartani lehetett attól, hogy irányíthatatlanná válik, de Sandornak szerencsére sikerült
megszabadulnia a ráakaszkodó kezektõl. – Vészhelyzet! A teher megcsúszott! – üvöltötte
a mikrofonba, és Vazari válaszára oda sem figyelve csak az épületre, a bosszúra
koncentrált. – Ledobom!
A vészkioldót megrántva kinyitotta a horgokat, és a nehéz tartály zuhanni kezdett,
egyenesen az irodaépületre. Másfél tonnányi acél ütötte át a tetõt, zúzta szét a
födémgerendákat, és állapodott meg végül az épület leborotvált sarkának a roncsai
között.
A lent állók a megdöbbenéstõl mozdulatlanná merevedve nézték, amint a terhétõl
hirtelen megszabadult, túlpörgetett motorjai miatt nehezen irányítható helikopter a
magasba lendült. Sandor reflexszerűen reagált, keze és lába önálló életre kelve próbálta
megszelídíteni a gépet, miközben az agya nem is foglalkozott a veszéllyel. Gondolatait
csak az kötötte le, hogy bosszút állt, egy gazemberrel kevesebb lett. Mellette az õr
halottsápadt arccal öklendezett, a fejhallgatóból pedig a toronyban ülõ Vazari
összefüggéstelen kiabálása hallatszott.
– Vigyázz! – ordította valaki, amikor a helikopter a túlkormányzásnak engedve a föld
felé kezdett száguldani. Sandor reflexe szerencsére változatlanul jól működött, sikerült
megfognia a gépet, elejét venni, hogy teljes lendülettel a földhöz csapódjon. Az ütõdés
így is elég erõs volt, a helikopter többször megugrott, mielõtt a talpaira zökkenve végleg
megállt.
Ayre ért oda elõször, és feltépte a pilótafülke ajtaját, hogy kiszabadítsa a halottsápadt,
egész testében remegve maga elé bámuló Peterit. – Megbillent a teher... – motyogta
tompán, sokkos állapotban a pilóta.
– Igen – válaszolta Ayre, bár tisztában volt azzal, hogy nem igaz. Közben a többiek is
odaértek, és kiemelték az ülésrõl Sandort, akinek a lábai addigra végképp felmondták a
szolgálatot. Ayre látta, hogy a zöldszalagosok döbbenten állnak a romok körül, és
Pavudot és a többi irodai alkalmazottat is, amint halottsápadt arccal jönnek ki az
épületbõl, és rögtön arra a sarokra merednek, amelyiknek az ablakában nem sokkal
korábban még Eszfandijár állt. Nutt doktor az összeverõdött irániak között nyomakodott
elõre, és Vazari is elindult lefelé a torony megroggyant, a faltól részben elvált, külsõ
lépcsõjén. Jézusom, gondolta Ayre, egész biztosan tisztán látott mindent. A kollégájához
hajolt, és megkérdezte: – Jól vagy, Sandy?
– Nem – válaszolta reszketve Sandor. – Egy pillanatra teljesen bediliztem. Képtelen
voltam uralkodni magamon.
Vazari ért oda hozzájuk, és magából kikelve ráordított Sandorra: – Teljesen
megõrült?! – Még mindig rémült volt a zuhanó tartály látványától, és pontosan tudta,
hogy a pilóta szándékosan hagyta figyelmen kívül az utasításait.
– Megcsúszott a teher, a szentségit! – válaszolta idegesen Ayre. Láttuk nagyon jól,
hogy mi történt. Maga is!
– De mennyire láttam! – Vazari űzött tekintettel nézett körül, nem voltak a közelükben
zöldszalagosok, de észrevette a feléjük tartó Zatakit, és rémület lett úrrá rajta. Egész teste
sajgott még az ezredestõl kapott veréstõl, orra és szája fel volt dagadva, három foga
hiányzott, és pontosan tudta, ha vallatóra fogják, bármit hajlandó lesz beismerni, csak
hogy megmeneküljön az újabb kegyetlen veréstõl. Sandor mellé guggolt hát, és Ayret is
magával húzva elkeseredetten azt kérdezte: – Megígérik, hogy segítenek nekem?
Megígérik?!
– Mondtam már, hogy igen! – Ayre ingerülten elrántotta tõle a karját, és sajgó
tagokkal, nehézkesen felállt, hogy rögtön szembe találja magát Zatakival. A szemébe
nézett, a baljós, izzó tekintetet látva megborzongott. A többiek óvatosan hátrébb
húzódtak.
– Szándékosan csinálta, pilóta?!
Sandor lassan emelte föl a tekintetét a havas betonról. – Megcsúszott a teher, ezredes!
– mondta kábán.
Zataki Ayrere nézett, akinek rögtön eszébe jutott, mit mondott Nutt doktor az
ezredesrõl. – Nagyon bonyolult művelet volt – mondta, az ütlegek és rúgások okozta
fájdalommal küszködve. – A szél megbillentette a tartályt. Isten akarata...
Vazari a feléje forduló tekintet láttán egy lépést hátrált, és csak aztán mert
megszólalni. – Pontosan így volt, kegyelmes úr! A szél... – Felüvöltött, amikor Zataki
ökle a gyomrába csapott, elzuhant, és tehetetlenül tűrte, hogy az ezredes a betonról
felrángatva a helikopter oldalának lökje.
– Az igazat mondd, te féreg!
– Ez az igazság – nyögte a hirtelen rátörõ hányingerrel küszködve Vazari. – Ez az
igazság! Insa Allah! – Látva, hogy Zataki újból összeszorítja az öklét, perzsa és angol
keverék nyelven rémülten könyörögni kezdett: – Ha megüt, bármit hajlandó leszek
elismerni, amit akar! Bármit, hogy megmeneküljek az újabb veréstõl. Megesküszöm az
ellenkezõjére, ha kívánja, de a teher tényleg megbillent. Istenre mondom, hogy
megbillent...
– A pokol tüzében fogsz égni örökké, ha Isten nevével a szádon hazudtál – válaszolta
Zataki. – Megesküszöl rá, hogy kizárólag Isten. akarata volt? Tényleg megbillent a teher?
Nem volt szándékosság, csak Insa Allah?!
 – Igen! Esküszöm. Igen! – Vazari a rémülettõl remegve próbált minél õszintébbnek
látszani, és kitartani Ayre mellett, mert már egyedül benne bízott, tõle várta, hogy
kiszabadítsa szörnyű helyzetébõl. – Istenre és a Prófétára esküszöm, hogy véletlen baleset
volt. Isten akarata, Insa Allah...
– Insa Allah – bólintott Zataki, és a megváltoztathatatlanba belenyugodva végre
elengedte. Az õrmester tehetetlenül lecsúszott a gép mellé, a havas betonra, a körülöttük
állók pedig magukban hálát adtak istennek, ördögnek, mennynek és pokolnak azért, hogy
a közvetlen veszély elmúlt. Az ezredes néhány másodpercig komoran állt, aztán a
romokra mutatott: – Szedjék ki, ami Eszfandijárból maradt!
– Igen... máris – válaszolta készségesen Ayre.
– Ha a parancsnok nem jön vissza, maga fog elvinni az embereimmel Bandar-
Deilamba! – adta ki az újabb parancsot Zataki, és a gárdistáival a nyomában arrébb ment.
– Jézusom! – sóhajtott fel valaki megkönnyebbülten, és az ijedtség múltával a többiek
is hosszan kifújták a levegõt. Segítõ kezek nyúltak ki, és elõbb Sandort, majd Vazarit is
talpra állították.
– Jól van, õrmester? – kérdezte Ayre.
– Nem! Csöppet sem vagyok jól! – válaszolta Vazari, és kiköpte a szájában
összegyűlt, kesernyés nyálat. Látva, hogy Zataki és a gárdisták már nincsenek ott,
engedte, hogy az arca görcsbe ránduljon a gyűlölettõl. – Mocskos disznó! Égjen õ a
pokolban, az idõk végezetéig!
Ayre kissé távolabb vitte a többiektõl, és halkan azt mondta neki:
– Nem felejtettem el, amit ígértem, igyekszem segíteni magán. Ha Zataki elmegy,
minden rendben lesz. Nem felejtem el, amit tett!
– Én sem – csatlakozott hozzá Sandor. – Köszönöm, õrmester!
– Nekem köszönheti az életét – válaszolta még mindig a súlyos megrázkódtatás hatása
alatt Vazari. – Engem is megölhetett volna azzal az átkozott tartállyal!
– Sajnálom. – Sandor bocsánatkérõn kezet nyújtott.
Az õrmester nem fogadta el. – Majd akkor fogok kezet magával – mondta –, ha
biztonságban leszek, kijutottam ebbõl az átkozott országból. – Hátat fordított, és
rogyadozó térddel visszament a toronvba.
– Freddy! – Dr. Nutt a romoknál állt, onnan intett nekik, hogy menjenek közelebb. –
Gyertek, segítsetek!
Engedelmesen indultak felé, és közben mindenki abban reménykedett, hogy nem õ
lesz az elsõ, aki megpillantja Eszfandijárnak a romhalmazból elõkerülõ maradványait.
A területi igazgatót a megbillent tartály egyik oldala alatti üregben találták meg, és az
orvos rögtön odahajolt hozzá, hogy megvizsgálja. – Él – kiáltotta, mire mindenki
serényen munkához látott, eltakarították az útból a keresztben álló, elgörbült gerendákat,
Starke íróasztalának összetört maradványát, és óvatosan kihúzták a tartály alól a
tehetetlen testet. – Azt hiszem, rendbe fog jönni – állapította meg Nutt doktor, miután
még egyszer, alaposabban megvizsgálta. – Vigyék a rendelőbe! Elájult ugyan az ütéstõl,
de úgy látom, semmije nem tört el. Gyorsan hozzon valaki hordagyat! – Többen is
ugrottak, hogy végrehajtsák az utasítást. Mindenki megkönnyebbült, és bár utálták
Nyüzsit, õszintén remélték, hogy valóban rendbe fog jönni. Sandor, kihasználva, hogy a
többiek figyelme kis idõre elterelõdött róla, az épület sarka mögé ment, ott törölte meg a
hirtelen feltörõ könnyektõl csillogó szemét.
 Amikor visszaért, Ayre és Nutt már várta. – Jöjjön, Sandy, hadd nézzem meg magát
is! – mondta az orvos.
– Biztos abban, hogy Nyüzsi meggyógyul?
– Igen. – Nutt komoly, elgondolkodó pillantással nézte a pilótát. – Mi történt, Sandy?
– kérdezte halkan.
– Nem tudom, doki! Csak arra emlékszem, hogy ki akartam nyírni a szemetet, és a
tartály éppen kéznél volt.
– Tudja, hogy ez szándékos gyilkossági kísérlet?
– Doki! – szólt közbe nyugtalanul Ayre. – Nem gondolja, hogy jobb volna ennyiben
hagyni a dolgot?
– Nem! Nem gondolom – válaszolta hirtelen kemény hangon az orvos. – Sandy, maga
pontosan tudja, hogy ez gyilkosság akart lenni.
– Igen. Tudom, és nagyon sajnálom – válaszolta Sándor.
– Mit sajnál? Azt, hogy nem sikerült?
– Esküszöm az élõ Istenre, doki, hogy örülök neki. Tudom, hogy ha felépül,
ugyanolyan szemét gazember lesz, mint eddig, és nem... nem bocsátom meg neki soha,
hogy agyba-fõbe verette Freddyt, de ez nem mentség arra, amit tettem. Õrültséget
csináltam, és örülök, hogy nem lett végzetes következménye.
– Sandy – Nutt az addiginál halkabbra váltott –, jobban tenné, ha egy-két napig nem
repülne. Túlfeszítette a húrt. Amíg ezzel maga is tisztában van, addig nincs különösebb
baj. Pihenjen pár napot, és te is, Freddy! Természetesen a dolog hármunk között marad.
Én is láttam, hogy a tartály megbillent. – Erõsen kopaszodó fejéhez nyúlt, lesimította a
széltõl felborzolt, gyér, õsz hajszálait. – Furcsa tud lenni az élet. A gondviselés, ha van,
ma vigyázott magára, Sandy! – Megfordult, és nehézkes, döccenõ járással az
egészségügyi blokk felé indult.
– A dokinak igaza van – mondta utánanézve Ayre. – Átkozott szerencsénk volt, hogy
megúsztuk...
A kiáltásra felkapta a fejét, a kapu közelében az egyik pilóta lázasan integetett, és
amikor arra is rájött, hogy miért, régen nem érzett öröm kerítette hatalmába. Az úton, a
város felõl Starke közeledett egymagában, és amennyire a járásából meg lehetett ítélni, ép
volt, egészséges. Egy pillanatra megállt, köszönésként a magasba lendítette a kezét, Ayre
pedig az egyelõre csöppet sem enyhülõ fájdalommal nem törõdve rohanni kezdett felé.
Talán mégis van Isten az égben, gondolta boldogan, és kapkodta a lábát, amennyire csak
tudta.

36. fejezet

LENGEM, 14. 15. Scragger a parttól több száz yardnyira a napozón hevert. Az üres
olajoshordókra erõsített, gyalult deszkákból ácsolt alkotmány mellett kis gumicsónak
ringott, benne horgászfelszerelés és hordozható adó-vevõ, alatta pedig, erõs zsinóron a
vízbe lógatva drótketrec, tele halakkal. Willi Neurchtreiterrel, egy másik pilótával fogták
õket vacsorára; az öböl vize gazdag volt, rengeteg benne a rák, a makréla, a tonhal, és
tucatnyi egyéb csemege.
 Willi lassú karcsapásokkal éppen a tutaj körül úszkált. A parton tisztán látszott a bázis
– fél tucat lakókocsi, étkezõ, közös szállás az iráni alkalmazottaknak, parancsnoki barakk
rádióárboccal és antennákkal, hangár, amiben elfért legalább egy tucat 212-es és 206-os.
A bázison, Willivel együtt, pillanatnyilag öt pilóta szolgált; hét szerelõ, tizenöt tagú
állandó iráni személyzet, kisegítõ munkások, szakácsok és inasok. A helybéliek munkáját
az IranOil telepvezetõje, Kormani irányította, de éppen betegeskedett. Ami a többi pilótát
illeti, kettõ közülük brit volt, egy pedig amerikai – Ed Vossi.
Három 212-essel látták el az egynek sem túl sok feladatot, és volt még két 206-os Jet
Rangerük, amelyeknek már végképp nem jutott munka. A Sirin működõ franciák, George
de Plesseyék kiszolgálásán kívül minden egyéb tevékenységük megszűnt, a szerzõdéseket
vagy felbontották, vagy szüneteltették átmenetileg, amíg a helyzet normalizálódik. Ennek
egyelõre semmi jele sem volt, változatlanul nyugtalanító híreket kaptak arról, hogy
Bandar-Abbász haditengerészeti támaszpontján súlyos harcok vannak, és végig az egész
partvidéken gyakoriak a fegyveres összetűzések. Náluk viszonylag hosszú ideig teljes
volt a nyugalom, de két napja õket is elérték az események. Zöldszalagosok érkeztek
hozzájuk, rendõr és egy mollah is. – A bázis védelme érdekében, kapitány kegyelmes úr!
– De mollah kegyelmes úr, öreg haver, nekünk semmi szükségünk védelemre –
bizonygatta Scragger.
– Insa Allah, de tudja, az a helyzet, hogy Siri szigeten azok a gazemberek
megtámadták létfontosságú létesítményeinket, és kárt tettek bennük. Nagyon fontos, hogy
a helikoptereinket semmi baj se érje. Ne aggódjon, nem okozunk maguknak gondot,
megértjük, hogy idegesek, ha fegyverrel akar felszállni valaki a helikopterre, úgyhogy
nem is ragaszkodunk a fegyverhez, de ezentúl minden gépen lesz közülünk valaki! A
maguk biztonsága érdekében.
A forradalmi bizottság képviselõje mondta ezt Kesemi, a helyi rendõr õrmester
jelenlétében, akivel Scragger és a többiek is nagyon jó viszonyban voltak. A teheráni,
komi és abadáni események náluk, a Hormuzi-szoros közelében addig szinte egyáltalán
nem éreztették a hatásukat. Sztrájkra csak ritkán, és akkor is fegyelmezetten, rendezett
körülmények között került sor. De Plessey EPF-je rendben fizetett, úgyhogy minden
tökéletes volt, leszámítva azt a körülményt, hogy alig akadt munkájuk.
Scragger lustán a part felé nézett. A bázison teljes volt a nyugalom, az alkalmazottak
végezték megszokott munkájukat, a fák alatt zöldszalagosok hűsöltek. A minden
eshetõségre készenlétben tartott 206-os körül Ed Vossi sürgölõdött éppen –
rutinellenõrzést végzett.
– Csak volna elég meló – morogta Scragger. Hónapok óta tartott már a tétlenség, és
pontosan tudta, milyen sokba kerül, ha a helikopterek tétlenül a földön vesztegelnek. Az
állandó megrendelések hiánya, a korszerű felszerelés beszerzésének a kényszere miatt
adta el õ is, évekkel korábban a Sheik Aviationt Andrew Gavallannek.
De nem sajnálom, mondta magának már sokadszor. Andy remek fickó, nagyon
rendesen járt el velem. Adott egy kis részt a vállalatból, és engedi, hogy addig repüljek,
amíg az orvos vissza nem rendel a földre. Irán azonban csõdbe fogja juttatni – az
elvégzett melóért sem fizetnek neki, leszámítva ezt az egy helyet, de amit innen kap, az
alamizsnának is kevés. A bankok már négy vagy öt hónapja zárva vannak, úgyhogy
nyilván zsebbõl állja az iráni költségeket. Valaminek most már mozdulnia kellene, mert
amit Siri hoz a konyhára, abból a fele fizetésünk sem jön ki.
 Három nappal korábban, amikor Kaszigival visszatért az Iran-Toda Bandar-Deilam
melletti építkezésérõl, a japán megkérte de Plessey t, hogy adjon kölcsön neki egy 206-
ost, mert feltétlenül Sargazba vagy Dubaiba kell utaznia. – Azonnal konzultálnom kell a
fõnökeimmel az ön árajánlatáról, és az esetleges késõbbi megrendelésekrõl is – mondta.
De Plessey gondolkodás nélkül teljesítette a kérést, Scragger pedig úgy döntött, hogy õ
viszi el a japánt, és késõbb áldotta is miatta az eszét. Sargazban ugyanis találkozott
Johnny Hogggal, Manuelával és Gennyvel, aki – miután kettesben maradtak – beszámolt
a legfrissebb fejleményekrõl, elmesélte azt is, mi történt Locharttal.
– Jóságos isten! – nyögött fel Scragger, megdöbbenve vállalkozásuk viharsebességű
összeomlásán, és azon is, és milyen személyes tragédiákat tud okozni a forradalom. –
Szegény Tom!
– Egy nappal azelõtt kellett volna megérkeznie Bandar-Deilamból, hogy elindultam,
de nem jött meg, és még mindig nem tudjuk pontosan – én legalábbis nem –, hogy mi
történt. Scrag, a jóisten tudja, mikor lesz alkalmunk megint, nyugodt körülmények között
beszélgetni, úgyhogy szeretnék megbeszélni magával valamit, de nagyon kérem,
maradjon köztünk a dolog.
– Magáért akár a torkomat is elvágatom, Gen!
– Nem hiszem, hogy odaát valaha is normalizálódni fog a helyzet. Ha mégis, mit
gondol, a partnerek, vagy az IranOil – hivatalos segítséggel vagy anélkül – el tud-e
zavarni bennünket úgy, hogy megtartja a helikoptereinket és a felszerelésünket?
– Miért tennének ilyet? Szükségük van... Ha mégis rászánják magukat, minden
további nélkül megtehetik – válaszolta, és jó nagyot füttyentett. Benne egyszer sem
merült még föl ez a lehetõség, de mihelyt átgondolta, ideges lett tõle. – A fenébe! Ha meg
akarják csinálni, Genny, biztosan sikerülni fog nekik. Pilótákat tudnak szerezni, akár
irániakat, akár zsoldosokat, amilyenek mi is vagyunk. Elzavarhatnak bennünket, és
megtarthatják a felszerelésünket. Ha elveszítjük, ami Iránban van, az S-G-nek
befellegzett.
– Duncannek is ez a véleménye. Maga szerint ki tudnánk menteni a helikoptereket és
az alkatrészeket?
– Remek volna, Genny – válaszolta nevetve Scragger –, csak éppen lehetetlen
megcsinálni. Ha megpróbáljuk, és elkapnak bennünket, a nyakunkba akaszthatják a
polgári törvénykönyvben szereplõ összes vádat. Nem tudjuk megcsinálni, az iráni polgári
repülésügyi hatóság engedélye nélkül törvényesen nern vonulhatunk ki.
– És ha a Sheik Aviationrõl lenne szó?
– Ugyanezt mondanám, Genny!
– Hagyná, hogy elvegyék magától mindazt, amit az élete munkájával szerzett? Scrag
Scraggertõl, mindenféle pilótakitüntetés, kisés nagykereszt, medál tulajdonosától?
Képtelen vagyok elhinni – válaszolta az asszony.
– Én is, de hogy mit csinálnék, arról fogalmam sincs.
Scragger nézte a kora ellenére is szép arcot, a nyugtalanul csillogó, sötét szemét, és
biztos volt abban, hogy Genny nem csupán McIverért, a nyugdíjáért és saját
megtakarításaikért aggódik, amelyeket hozzá hasonlóan õk is az S-G részvényeibe
fektettek, hanem Andy Gavallanért, és a többiekért is. – Mit csinálnék? – kérdezte lassan,
elgondolkodva. – Hát, amennyire én tudom, Iránban rengeteg alkatrészünk van, az
értékük majdnem annyi, mint a madaraké, úgyhogy mielõbb meg kellene kezdeni az
elszállításukat. A helyiek elõbb-utóbb nyilván észreveszik majd, gyanakodni kezdenek,
és nem tudjuk megmenteni mindet, de legalább csökkenthetjük a veszteséget. Aztán,
elõre megbeszélt idõpontban az összes helikopternek egyszerre fel kellene szállnia
Teheránból, Koviszból, Zagroszból, Bandar-Deilamból, és ide repülnie Sargazba. A gond
csak az, hogy egyesek távol vannak, útközben egyszer, de inkább kétszer üzemanyagot
kell felvenniük, és ha ideérünk, még akkor is nyugodtan becsukhatnak bennünket
engedély nélküli berepülésért. – Elhallgatott, néhány másodpercig csöndben,
elgondolkodva figyelte az asszonyt. – Andy arra gondol, hogy ki akarnak hajítani...
– Egyelõre nem, és Duncan sem, legalábbis nem komolyan. A lehetõség azonban
megvan, és Iránban napról napra romlik a helyzet. Azért is jöttem, hogy beszéljek a
dologról Andyvel. Ilyesmit nem lehet levélben vagy telexen megtárgyalni.
– Felhívta már?
– Igen, és elmondtam neki annyit, amennyit mertem – Duncan figyelmeztetett, hogy
legyek nagyon óvatos. Megígérte, hogy utánanéz a dolognak Londonban, és pár nap
múlva, ha itt lesz, majd eldönti, mit csináljunk.
Genny ivott egy kortyot a koktéljából, és kiegészítésképpen még hozzátette: – Fel kell
készülnünk minden eshetõségre. Egyetért velem, Scrag?
– Nem egészen értettem, és törtem is a fejemet azon, hogy kerül ide, miért szánta rá
magát, hogy otthagyja Duncant. Õ küldte?
– Hát persze! Pár napon belül Andy is megérkezik.
Scragger lázasan működõ aggyal próbálta számba venni a lehetõségeket. Ha úgy
döntünk, hogy meglépünk, gondolta, áldozatok nélkül nem fog menni. Ha engedély
nélkül indulunk el, mit mondok majd a kishi, lavani és lengehi radarállomásoknak?
Mindegyik pillanatok alatt húsz vadászgépet tud a nyakunkra küldeni, hogy leszedjenek
bennünket, mielõtt elhagyjuk az iráni légteret! – Duncan szerint ki akarnak babrálni
velünk?
– Szerinte nem, de szerintem igen.
– Hát, ha így áll a helyzet, Genny, akkor tényleg jó lesz minden eshetõségre
felkészülni.
Eszébe jutott, hogyan sugárzott ettõl a megjegyzéstõl az asszony arca, és újból
megállapította magában, milyen szerencsés fickó Duncan McIver, aki ugyanolyan
nagyképű, a maga vélt vagy valós igazát körömszakadtáig védelmezõ, csökönyös alak,
mint az összes többi férfi.
A tengert figyelte éppen, amikor meghallotta a partról a zúgást, és mire odapillantott, a
206-os már a levegõben volt, és szabályosan emelkedett. Ed remek pilóta, gondolta, és
elégedetten figyelte a manõvereket.
– Hé, Scrag!
– Mi van, Willi?
– Ússz egyet, majd én õrködöm!
– Jól tartsd nyitva a szemed! – A sok finom húsú, ehetõ halon kívül jócskán voltak
veszedelmes élõlények is a tengerben – cápák, tengeri sügérek, mérges medúzák –, és
Scraggernek semmi kedve nem volt megkockáztatni, hogy találkozzon velük, még akkor
sem, ha a parthoz közeli sekélyesben, ahol a tutaj lebegett, csak ritkán bukkantak fel. Ha
figyelte valaki, akkor messzirõl észrevehette õket, és maradt elég idõ visszamászni a
napozóra. Scragger babonás volt, szokása szerint rácsapott a deszkákra, és csak azután
vetette magát a hat lábnál nem mélyebb, langyos vízbe.
 Willi Neurchtreiter ugyanúgy meztelen volt, mint õ. A köpcös, negyvennyolc éves,
barna férfi több mint ötezer órát repült már helikopteren, tíz évig szolgált a német
hadseregben, és nyolc éve dolgozott az S-G alkalmazottjaként – Nigériában, az Északi-
tengeren, Ugandában, Iránban. Laza mozdulattal a fejébe nyomta a pilótasapkáját,
napszemüveget vett, és az Öböl belseje felé távolodó 206-osra pillantott. Utána kizárólag
Scraggerre és a messzeségbe nyúló, nyugodt víztükörre összpontosított. A nap pillanatok
alatt megszárította; kellemesen elfáradt az úszástól, élvezte a kellemes meleget, azt, hogy
Lengehben lehet.
Mennyire más itt, mint otthon, gondolta. Kielben, a Németország északi részén fekvõ
balti-tengeri kikötõvárosban lakott, ahol az idõjárás többnyire zord, hideg volt. A felesége
és a három gyerek az elõzõ évben hazautazott, mert a kölykök iskoláztatása
megkövetelte, hogy otthon legyenek, õ pedig a két hónap szolgálatot, egy hónap pihenést
választotta arra az idõre, amíg át tudja helyeztetni magát az Északi-tengerre. Sikerült
neki, és már csak néhány hete maradt Lengehben.
A francba az Északi-tengerrel, azzal a rohadt idõjárással, a sivár személyzeti
szállásokkal, gondolta. Két hetet kell röpködni több száz mérföldnyire a legközelebbi
parttól, hogy egy hetet otthon tölthessen az ember, és csak annyit keressen, hogy miután a
különbözõ tartozásait, a gyerekek iskoláját kifizette, szerényen ellegyen belõle, és – ha
szerencséje van – talán egy kis nyaralásra is fussa. Mindegy, akkor is jobb közel lenni a
kölykökhöz, Hildához meg az öregekhez. Az otthon mégis csak otthon. Igen, kis
szerencsével talán az a nap is eljön egyszer, amikor a németek szabadon találkozhatnak
németekkel, anya annyiszor látogathatja meg a rokonait Schwerinben, ahányszor akarja,
mert Schwerin – és az összes többi Schwerinünk – végre szabad lesz. Bárcsak megérném
azt a napot!
– Scrag! Jön valami! – kiáltotta, a felszínhez közel sikló árnyék láttán felriadva a
gondolataiból.
Scragger is idejében észrevette a fenyegetõ foltot, és sietve felkapaszkodott a tutajra.
Az árnyék sebesen közeledett, és határozott alakot öltve cápává változott. – A rohadt
életbe! Nézd, mekkora!
A hal lelassított, és magasba meredõ hátuszonyával a vizet hasítva lustán körbeúszta a
napozóstéget. Mozdulatlanul, álmélkodva figyelték egy darabig, aztán Scragger
kuncogott egy jóízűt, és a könyökével oldalba bökte a barátját. – Na, Willi?
– Rendben! Nem akkora ugyan, mint a filmben, de ennél nagyobbat még egyszer sem
láttam. Ha szerencsénk lesz, talán elkaphatjuk – válaszolta Neurchtreiter, és már nyúlt is
a gumicsónakban lévõ horgászfelszerelésért. – Szerinted mit szeret? Mivel kínáljam
meg?
– A sügért vedd elõ! A nagyot.
Willi izgatottan kivette a drótketrecbõl a ficánkoló halat, és ráhúzta az erõs acélból
készült cápahorogra. Véres kezét leöblítette, a horgot tartó rövid láncot pedig ráerõsítette
a vastag nejlonzsinórra.
– Tessék, Scrag!
– Nem, haver! Tied, te vetted észre.
Willi izgatottan letörölte homlokáról a megszáradt tengeri sót, igazított kicsit a
sapkáján, és a továbbra is mintegy húsz-yardnyira körözõ cápára nézett. Erõsen
koncentrálva úgy vetette ki a csalit, hogy az pontosan a ragadozó útjába kerüljön, majd
óvatosan feszesre húzta a zsinórt. A cápát azonban nem érdekelte a csali, elúszott
mellette, és folytatta a lassú, kényelmes körözést. A két férfi dühösen káromkodott. Willi
gyorsan visszatekerte a zsinórt – a haláltusában vergõdõ sügér keskeny vércsíkot húzott
maga után a vízben –, de hiába dobta ki újból a csalit, nem történt semmi.
– A fenébe! – mérgelõdött. Ezúttal nem tekerte vissza a zsinórt, hagyta, hogy
lesüllyedjen a fenékre, és csak arra ügyelt, hogy a sügér feszesen tartsa. A cápa tovább
körözött.
– Lehet, hogy nem éhes – találgatott Scragger.
– Ezek a dögök mindig éhesek. Talán sejti, hogy el akarjuk kapni, vagy forral valamit.
Keress egy kisebb halat, és dobd a sügérhez, amikor ideér!
Scrag egy kis tõkehalat választott, ügyesen tíz-yardnyira, a cápa elé hajította, és az, a
veszélyt megérezve, egybõl a homokos tengerfenék felé menekült. A cápát nem
érdekelte, és a közelében vergõdõ sügér sem – nyugodtan továbbúszott. – Hagyd ott a
csalit! – mondta Neurchtreiternek Scragger. – A vér szagát biztosan meg fogja érezni.
Látták a jéghideg pillantású, sárgás szemeket, a cápa feje körül úszkáló három kis
kalauzhalat, a tűhegyes fogakkal teli száj hosszú, keskeny vonalát a lekerekített orr alatt,
a síkos, sima bõrt, az erõs farokuszonyt. Az állat újabb kört írt le körülöttük, de ezúttal
szűkebbet, mint a korábbiak. – Dögöljek meg, ha nem jött közelebb legalább nyolc
lábbal, Willi!
– Figyel bennünket a mocsok! – válaszolta aggodalmasan Willi. Kezdeti jólesõ
izgalma elmúlt, a helyét különös, szorongató érzés vette át.
Scragger a homlokát ráncolva nézett maga elé, és õ is hasonlót érzett. Tekintete a
napozóhoz kötött gumicsónakra tévedt – nem volt benne komolyabb fegyver, csupán
tokba bújtatott tõr, háromágú szigony és egy pár evezõ. Alig több a semminél, állapította
meg magában, de csak bemászott a csónakba, hogy kivegye a szigonyt és a tõrt. Bárcsak
lenne itt egy puska, gondolta.
Willi kiáltása éles volt; felpattant tõle, és azt látta, hogy a cápa teljes sebességgel,
egyenesen feléje tart. Oldalról találta el a csónakot, rémisztõ fejét a vízbõl kiemelve,
tátott szájjal Scragger felé kapott, és az olajoshordóknak ütközve erõsen megrázta a tutajt.
Rögtön megfordult, amilyen sebesen jött, ugyanolyan gyorsan el is úszott, a két férfi
pedig csak nézett utána tátott szájjal.
– Jézusom! Harry... – kiáltotta Neurchtreiter, és a cápára mutatott, amely hirtelen
irányt változtatva, egyenesen a csali felé úszott. Veszedelmes fogaival megragadva
felkapta, és már vitte is, sebesen húzta maga után a zsinórt. Willi egy-két másodpercig a
lélegzetét is visszafojtva koncentrált, aztán hatalmasat rántott a boton. – Elkaptam! –
kiáltotta lelkesen, miközben az orsó vadul pörgött, a zsinór sivítva tekeredett le róla.
– A rohadék! Kis híján elkapott – mondta a meglepetésbõl csak nehezen ocsúdva
Scragger. Az erõsen megfeszülõ zsinórra nézett, és rögtön figyelmeztette Neurchtreitert:
– Ne hagyd, hogy átverjen!
Willi még erõsebben kezdte markolni a botot, és hátrafeszítette, hogy fárassza vele a
cápát.
– Vigyázz! Lehet, hogy megfordul, és megint támad! – A cápa azonban, legalábbis
egyelõre, nem akart újból rájuk rontani. Nem változtatott irányt, csupán lassított
valamelyest, és a testét dobálva szabadulni próbált. Olyan hevesen rángatózott, hogy a
víz szinte forrt, habzott körülötte, de a horog erõs volt, kitartott, Willi pedig – néha
engedve a zsinóron, hogy utána ismét feszesre húzza – nagy szakértelemmel fárasztotta.
Múltak a percek, de kitartott, bár a nagy hallal állva, támaszték nélkül vívott küzdelem
óriási erõfeszítést követelt. Aztán a cápa egyik pillanatról a másikra lecsöndesedett, nem
rángatta tovább a zsinórt, hanem a korábbinál lassabban ismét körözni kezdett.
– Sikerült, Willi! Elkaptad.
– Ha felénk fordul, figyeld a zsinórt, nehogy összegabalyodjon! Vágd belé a szigonyt!
– Willinek a háta és a karja is fájt a súlyos megerõltetéstõl, de izgalmában nem is figyelt
rá, készült az újabb felvonásra, ami nem sokáig váratott magára.
A cápa hirtelen mozdulattal visszafordult, újból feléjük száguldott, mire lázasan
tekerni kezdte a zsinórt, hogy feszesen tartsa, nehogy elszakadjon az újabb, heves
irányváltoztatástól. A cápa azonban nyílegyenesen haladt, elúszott a tutaj pereme alatt, és
amikor a másik oldalon elõbukkanva a mély víz felé vette az irányt, Willi óvatosan
meghúzta a zsinórt. Amikor az óriás hal újból szabadulni próbált, és vadul dobálni kezdte
magát, érezte, hogy az ereje nem sokáig tart már, egyedül nem lesz képes megküzdeni
vele.
– Segíts, Scrag! – mondta halkan. – Máris!
Együtt tartották a botot, Willi pedig hozzálátott, hogy lassan, óvatosan visszatekerje az
orsót, közelebb húzza a cápát anélkül, hogy elsietett rántással megriasztaná, és újból vad
menekülésre késztetné. – Fárad már, Willi! – Harminc-yardnyira lehetett már csak a
napozótól, annyira fölemelkedett, hogy jobbra-balra lengõ, függõleges farokuszonyát is
látni lehetett, de rendületlenül úszott tovább – a cápának, hogy lélegezni tudjon, haladnia
kell, ha megáll, azonnal a mélybe süllyed.
A nehéz súllyal küszködve húzták egyre közelebb, már tisztán látták a hatalmas testet,
a sárga, jéghideg pillantású szemeket, a szorosan összezárt szájat, a ragadozó mellett
kitartó kalauzhalakat. Huszonöt yard, húsz, tizennyolc, tizenhét...
Aztán bekövetkezett az, amitõl féltek. A magát megadónak tűnõ ragadozó
szempillantás alatt életre kelt, megfordult, és mire észbe kaptak, már ötven yardra
távolodott tõlük. Ott hihetetlen sebességgel kilencvenfokos szögben irányt változtatott, és
tovább menekült. Willinek hiába sikerült újból megfeszíteni a zsinórt, és körözésre
kényszeríteni, behúzni már nem tudta. Teljes erõbõl markolta ugyan az orsót, de csak
kicsit tudott mozdítani rajta. A cápa leírt még egy kört, aztán mindketten csak azt érezték,
hogy a zsinór hirtelen ellazul, és õk hátrazuhannak. – Elveszítettük, Harry...
Erõsen lihegtek, minden porcikájuk fájt a megerõltetéstõl, és rettenetesen csalódottak
voltak. Hiába szögezték tekintetüket a vízre, figyelték a cápát, az nem bukkant fel többé.
– Rohadt zsinór! – szitkozódott Willi, és az orsót visszatekerve két nyelven, vadul
káromkodni kezdett. Indokolatlanul szidta azonban a zsinórt, mert nem az szakadt el,
hanem a lánc, ami a horgot tartotta – az utolsó szemet mintha borotva vágta volna ketté. –
Elharapta! – állapította meg döbbenten Scragger, elképzelve magában, milyen hatalmas
erõ kellett ahhoz, hogy a többszörösen edzett, kemény acél engedjen.
– Játszik velünk, Scrag – mondta szorongással telten Willi. – Korábban is megtehette
volna, de nem! Kivárta, hogy azt higgyük, a miénk, és utána mutatta meg, mit tud. –
Hosszan figyelték a tengert, de semmilyen gyanús jelet sem láttak, a víz nem is
fodrozódott sehol. – Biztosan a fenékre süllyedt, és vár – mondta elgondolkodva
Neurchtreiter.
– Mérföldekre járhat, és menekül, amilyen gyorsan csak tud – válaszolta Scragger.
– Én is dühös lennék a helyében. A horog jó mélyen a pofájába fúródhatott. – Újból a
tengert figyelték, de nem láttak egyetlen gyanús jelet sem. A gumicsónak félig a víz alá
merülve, ernyedten himbálózott a kötélen, és Scragger le is hajolt, hogy megvizsgálja, de
közben – a korábbi, váratlan támadásra gondolva – fél szemmel egyfolytában figyelt.
– Nézd! – szólt Willinek, és rámutatott a félig összelapult, felhasadt légrekeszre. –
Akkor csinálta, amikor nekem rontott. – A maradék levegõ sivítva, sebesen távozott a
csónakból. – Semmi gond. Nincs messze a part, még kiérünk vele.
Willi a csónakra pillantott, aztán a szárazföldre. – Menj csak, ha akarsz! – felelte. – Én
kivárom, amíg értem jönnek.
– Ne hülyéskedj! Hidd el, teljesen veszélytelen! Gyere!
– Scrag! – szólalt meg Neurchtreiter a legszelídebb, legszívhezszólóbb hangján. –
Szeretlek, és tisztellek, a bátyámat sem jobban, de én innen tapodtat sem megyek. Halálra
ijesztett ez a dög! – A tutaj közepén leült, felhúzta, és szorosan átkulcsolta a térdét. –
Biztosan itt ólálkodik valahol a környéken, és azt lesi, mikor támadhat ránk. Ha menni
akarsz, hát menj, de én maradok, és gyáván megvárom, amíg kimentenek. Te is jobban
tennéd, ha maradnál a seggeden, és hívnál rádión egy normális, lehetõleg minél nehezebb
csónakot, amit nem lehet csak úgy felborítani.
– Inkább hozok egyet. – Scragger a csónakba lépett, de rögtön vissza is menekült, mert
a meggyöngült alkotmány kis híján a víz alá süllyedt. – Mit röhögsz?! – támadt dühösen
Willire.
– Úgy ugrottal ki belõle, mintha medúza csípte volna meg a seggedet – válaszolta
tiszta szívbõl nevetve Neurchtreiter. – Mi volna, ha inkább kiúsznál, Scrag?
– Kapd be! – Scragger a part felé nézett, és úgy tűnt neki, mintha valamivel távolabb
lett volna, mint általában.
– Ne õrülj meg! – figyelmeztette hirtelen komolyra váltva Willi. – Maradj nyugton!
Scragger oda sem figyelt rá. Tudod mit, gyáva vagy, gondolta. Beszartál, és kész! Az a
cápa nem is volt olyan nagy, ráadásul megakasztottad, a horog mélyen belefúródott a
pofájába, és boldog volt, hogy elmenekülhetett. Mérföldekre lehet, mélyen bent az
öbölben. Igen, de merre?
Óvatosan beledugta a lábát a vízbe, és ahogy figyelt, megakadt valamin a szeme. A
tutaj szélére térdelt, lenyúlt, és kihúzta a haltartónak használt drótketrecet. Üres volt, az
egyik oldala teljesen hiányzott. – A francba!
– Hívom a csónakot – mondta Willi, és a hordozható rádió adóvevõért nyúlt. –
Lehetõleg géppisztolyosokkal.
– Fölösleges – válaszolta dacosan Scragger. – Versenyezzünk! Lássuk, ki ér elõbb a
partra!
– A nénikéd! Neee! Az istenért, Scrag...! – Willi elhűlve bámult a szép ívű fejessel a
vízbe ugró Scragger után. Barátja néhány másodpercre eltűnt elõle, és amikor a felszínre
bukkant, néhány karcsapást tett, utána visszaúszott a stéghez, és jóízűen kacagva
felkapaszkodott rá.
– Átvertelek, mi? – kérdezte elégedetten. – Igazad van, öcskös, õrült, aki megpróbál
kiúszni innen. Hívd nyugodtan azt a csónakot!
Szerelõ ment ki értük, két izgatott zöldszalagossal a csónak orrában, miközben a
többiek aggódva figyelték a partról, mi történik kint a vízen. Félúton lehettek, amikor a
cápa – nem tudni honnan – ismét felbukkant, és körbeúszta a motorcsónakot. A gárdisták
rögtön lõni kezdtek rá, és egyikük annyira lázba jött, hogy nagy igyekezetében átbukott a
csónak peremén. Óriási szerencséjére Scraggernek sikerült idõben elkapnia a fegyverét,
és megcéloznia a fenevadat, mielõtt az belemarhatott volna egy másik, a csupán
combközépig érõ, sekély vízben álló, félelemtõl mozdulatlanná dermedõ emberbe. A
golyó az egyik szemén áthatolva rögtön végzett ugyan a cápával, de ezt a vadállat nem
hitte el, tátott pofával, ösztöntõl hajtva tovább száguldott kiszemelt áldozata felé. Az agya
azonban már halott volt, ezért irányt tévesztett, és tehetetlenül kisodródva megfeneklett,
majd oldalára is fordult a part melletti, térdig sem igazán érõ vízben.
– Scrag! – mondta Willi, miután összeszedte magát annyira, hogy meg tudjon szólalni.
– Rohadtul szerencsés vagy. Ha megpróbálsz kiúszni, biztosan elkapott volna. Adj hálát
az ördögnek, hogy melléd szegõdött!

37. fejezet

ROSA LELÕHELY – ZAGROSZ, 15.05. Tom Lochart elmerevedett végtagokkal kiszállt

a 206-osból, és kezet rázott Mimmo Serával, „a társaság emberével". Lochart után rögtön
Jesper Almqvist, a Schlumberger cég szakértõje, egy húszas évei végén járó, hórihorgas
svéd ugrott ki a helikopterbõl. Fémládát szorongatott a kezében, benne a legfontosabb, a
mélyfúrás vizsgálatához szükséges eszközökkel; a többi felszerelést idejében
elõreküldték, ott voltak már a helyszínen. – Buon’ giorno, Jesper! Örülök, hogy látom.
Rögtön kezdheti is. Magáé a terep.
– Igenis, Mr. Sera! – válaszolta készségesen a fiatalember, és egybõl indult a fúrás
felé, menet közben mérve csak fel a terepet.
– Bejönnél egy pillanatra, Tom? – Sera a vastag havon át az irodának berendezett
lakókocsi felé indult. Odabent kellemes meleg volt, a bejárattal szemközti falhoz állított
hasas, öntöttvas kályhán kávé gõzölgõit – Adhatok? – kérdezte a kiöntóre mutatva a
telepvezetõ.
– Kösz. Jól fog esni. Unalmas volt az út Teherántól.
Sera a pereméig töltötte a csészét. – Elárulnád, mi a franc folyik itt?
– Köszönöm. Én is szeretném tudni, de még nem volt idõm alaposabban utánanézni.
Kiraktam Jean-Lucöt a bázison, váltottam néhány szót Scottal, aztán egybõl indultam
tovább. Gondoltam, jobb lesz, ha mielõbb leszállítom Jespert, és utána nyugodtan
körülnézek. Nicshak hánnal még nem találkoztam, azután akarok beszélni vele, hogy
visszamentem, de Scot teljesen egyértelműen fogalmazott: Nicshak hán szerint a
forradalmi bizottság negyvennyolc órát adott arra, hogy távozzunk. McIver...
– De miért?! – vágott Lochart szavába az olasz. – Mamma mia! Ha ti elmentek,
bezárhatjuk az egész boltot. Le kell állítani a fúrásokat, mert nem lesz, aki ideszállítsa az
eszközöket!
– Tudom. Isteni ez a kávé! Nicshak eddig normálisan, értelmes ember módjára
viselkedett... Hallottad, hogy a forradalmi bizottság kivégeztette Nászirit? Az iskola
falánál lõtték agyon.
– Igen. Borzalmas! Rendes pasas volt, bár a sah híve.
– Ne felejtsd el, hogy mindannyian õrá esküdtünk, amíg hatalmon volt – válaszolta
Lochart, Sarazadra, Dzsared Bakravánra, Emir Paknurira, és a HBC jelű helikopterre
gondolva – a HBC utasaira, akikrõl ismét Sarazad jutott eszébe. Hajnalban jött el tõle,
tele rossz érzésekkel. Az asszony mélyen aludt még, amikor fölkelt, és pillanatra eszébe
is jutott, hogy felébreszti, de letett róla, hiszen semmi újat sem tudott volna mondani
neki. Zagroszba mindenképpen el kellett mennie, szólította a kötelesség, és Sarazad arcán
– több órai alvás után is – látszott, hogy rettenetesen kimerült, szüksége van még a
pihenésre. Rövid levelet hagyott hát neki: Pár nap múlva jövök. Bármilyen gondod
adódna, keresd Macet, vagy Charlie-t! Imádlak. Enyhén megrázta a fejét, és visszanézett
Serára. – McIvernek ma délelõtt találkozója volt egy miniszterrel. Kis szerencsével akár
el is intézhetett mindent. Megígérte, hogy mihelyt rádió közelébe jut, rögtön értesít
bennünket. Működik a készüléketek?
– A szokásos módon – felelte némi vállvonogatás kíséretében Sera. – Hol igen, hol
nem.
– Ha sikerül megtudnom valamit, rögtön értesítelek, még ma, vagy holnap, rögtön
ébredés után. Nagyon remélem, hogy ez az egész nem több, mint vihar egy pohár vízben.
Ha mégis mennünk kellene, McIver azt az utasítást adta, hogy ideiglenesen Koviszba
települjünk át. Onnan viszont ha megfeszülünk, sem tudunk kiszolgálni benneteket. Mi a
véleményed?
– Ha ti elmentek, akkor mi is – válaszolta az olasz. – Átmegyünk Sirázba. Működik ott
egy kirendeltségünk, amelyik fel tud rakni bennünket valamelyik külföldre tartó gépre.
Fogalmam sincs, hogy hol, de majd csak kivárjuk, amíg rendbe jönnek a dolgok, és
visszaengednek bennünket. Madonna! Tizenegy, két műszakban dolgozó munkahelyet
kell bezárni!
– Ne izgulj! Mind a két 212-esünk a rendelkezésetekre áll.
– Nem megoldás, Tom – mondta idegesen Sera. – Bármennyi gépet is kapunk,
negyvennyolc óra alatt lehetetlen bezárni minden fúrást, és evakuálni a teljes
személyzetet. Egyszerűen lehetetlen!
– Hátha nem lesz rá szükség. Reménykedjünk! – biztatta az olaszt Lochart, és közben
felállt.
– Ha mennünk kell, senki nem fogja bánni. Hetek óta hiába várjuk a váltást, és
mindenki jócskán túlteljesítette már a normát. – Sera felállt, és az ablakhoz lépve fölfelé,
a Bellissima lelõhely irányába nézett. – Hallottad, mit művelt Scot és Pietro?
– Igen. A srácok már csak úgy emlegetik Pietrót, hogy „a bombázó". Nagyon sajnálom
Mario Giuneppát.
– Che sara! – válaszolta az olasz. – Stronzo minden orvos. Egy hónapja volt utoljára
vizsgálaton, és azt mondták neki, hogy makkegészséges. Stronzo! – Néhány másodpercre
elhallgatott, vesébe látó szemekkel nézett Lochartra, aztán megkérdezte: – Mi a baj,
Tom?
– Semmi.
– Milyen a helyzet Teheránban?
– Nem túl rózsás.
– Mondott valamit Scot, amirõl még nem tudok? – forszírozta tovább a dolgot Sera.
– Hogy elmondta-e, mi van a bizottság rendelete mögött? Nem. Egy szóval sem
említette. Remélem, Nicshak hántol sikerül majd megtudnom valamit. – Lochart sietve
kezet rázott a fúráson dolgozók parancsnokával, és kiment a lakókocsiból. Beugrott a
helikopterbe, és miközben az indulással járó tennivalóit végezte, arra gondolt, amit Scot
mesélt neki, Jean-Lucnek és Jespernek a faluban történtekrõl.
– Abban a pillanatban, hogy Nicshakot kivezették az iskolából, és magamra
maradtam, kiugrottam a hátsó ablakon, és – amennyire csak tudtam – halkan elrejtõztem
az erdõben. Pár perc múlva fegyverropogást hallottam, amitõl piszkosul megrémültem, és
visszarohantam a bázisra. Sokáig tartott, amíg odaértem, mert az a rohadt hó néhol
majdnem tíz láb mély volt. Még ki sem tudtam lihegni magamat tisztességesen, amikor
megláttam Nicshak hant, a mollahot, és egy csapat falusit. Nagyon megkönnyebbültem,
mert addig azt hittem, hogy Nicshakot és a mollahot agyonlõtték, és szerintem õk is
nagyon meglepõdtek, amikor észrevettek. Akkora volt a szemük, akár a csészealj –
nyilván arra gondoltak, hogy azok a szemetek már régen kinyírtak – magyarázta az ifjabb
Gavallan.
– Miért? – kérdezte Lochart.
– Nicshak szerint a bizottság különítménye, mielõtt elment volna, felgyújtotta az
iskolát, és – õk legalábbis így gondolták –, benne engem. Azt mondta, hogy az új
fõnökség szerint minden külföldinek azonnal távoznia kell Zagroszból. Mindenkinek, de
elsõsorban nekünk, az összes helikopterünkkel együtt, legkésõbb holnap estig.
Lochart figyelte az elsuhanó tájat, a bázist, és nem messze a falut. A délutáni nap elég
alacsonyan járt már, éppen lebukni készült a hegyormok mögé, és bár elég fényt adott
még, meleget egy csöppet sem. Mielõtt Jesperrel elindult volna Rosára, Scot –
kihasználva az alkalmat, hogy éppen senki nem volt a közelükben – elmesélte, mi is
történt valójában. – Mindent láttam, Tom! Nem futottam el rögtön, ahogy a többiek elõtt
mondtam. Senkinek sem mertem elárulni, hogy az iskola ablakából mindent láttam, és
halálra rémültem. Hirtelen játszódott le az egész! Jézusom! Látnod kellett volna az öreg
Nicshak feleségét puskával a kezében. Olyan volt, mint az anyatigris, kemény,
könyörtelen. Hasba lõtt egy zöldszalagost, hagyta, hadd fetrengjen, és üvöltsön a kíntól
egy darabig, aztán... Pukk! Vége. Biztos vagyok benne, hogy õ lõtte le az elsõt, az iszlám
gárdisták vezetõjét is. Nem láttam még ilyen asszonyt, el sem tudtam képzelni, hogy egy
nõ képes ilyesmire!
– És Násziri?
– Pillanatnyi esélye sem volt a szerencsétlennek. Futni kezdett, de lelõtték. Egész
biztosan azért, mert nem közéjük tartozott, és nem akarták, hogy egyetlen tanúja is
maradjon az eseményeknek. Nekem sikerült elrejtõznöm, meglógnom az ablakon át, és
amikor Nicshak idejött, úgy tettem, mintha elhittem volna, amit mondott. De esküszöm
az élõ istenre, Tom, hogy azok a zöldszalagosok mind halottak voltak már, amikor
eljöttem onnan, úgyhogy biztosan Nicshak rendelte el az iskola felgyújtását.
– Nem hiszem, hogy ilyet tett volna, és pláne úgy, hogy tudja, te az épületben vagy.
Valaki biztosan látta, amikor kiszöktél.
– Nagyon remélem, hogy tévedsz, mert ha igaz lenne, akkor veszélyesnek tartanának –
én lennék az egyetlen tanú.
Lochart lerakta a gépet, és gyalog ment a faluba. Nicshak hán és a mollah a kávézóban
várta, ahogy elõre megbeszélték. Mások is voltak ott szép számmal a falu lakosai közül,
de nem akadt közöttük egyetlen nõ sem. A kávézó volt a falusiak fõ találkozóhelye –
egyetlen tágas helyiségbõl álló, részben gerendából ácsolt, részben agyagfalú épület lejtõs
tetõvel, alacsonyra rakott kéménnyel. A vendégek vastag, durván csomózott szõnyegeken
ültek benne.
– Szalaam, kalandár! Béke legyen veled! – köszönt Lochart. A megtisztelõ címet
használta megszólításként, ezzel is jelezve, hogy elismeri a bázis fõnökének Nicshak
hant.
– Béke legyen veled, repülõ férfiak kalandárja – válaszolta nagyon udvarias, de
távolságtartó módon az idõs férfi. Lochart érezte a megváltozott hangsúlyt, és Nicshak
hán szemébe nézve azt is látta, hogy eltűnt belõle a régrõl megszokott kedvesség. –
Foglalj helyet! Eredményes volt az utad?
– Ahogy Isten akarja. Hiányzott zagroszi otthonom, és a zagroszi barátaim. Isten
áldása legyen rajtad, kalandár! – Lochart elhelyezkedett a kényelmetlen szõnyegen, és az
udvariassági elõírásoknak eleget téve türelmesen várta, hogy rátérhessen a lényegre. A
terem levegõje fülledt volt, emberi testek kipárolgásától, kecske- és birkaszagtól nehéz. A
körülötte ülõk némán, de éberen figyelték.
– Mi hozta kegyelmességedet a falunkba? – érdeklõdött Nicshak hán, és Lochart
rögtön érezte is a kérdés nyomán támadt feszült figyelmet.
– Megdöbbenéssel értesültem arról, hogy idegenek érkeztek a falunkba, és kezet
merészeltek emelni önre.
– Insa Allah. – Nicshak szemei enyhén összeszűkültek. – Valóban idegenek jártak
nálunk, de anélkül távoztak a falunkból, hogy bármilyen változást hagytak volna maguk
után. A maguk táborára ugyanez, sajnos, nem érvényes.
– De miért, kalandár? Igyekeztünk segíteni a falunak, sok embernek adtunk munkát,
és...
– Nem az én dolgom, hogy megkérdõjelezzem, amit a kormányunk, a kormányunknak
ezek a bizottságai, vagy népünk vezére, maga az ajatollah tesz. A fiatal repülõ látott és
hallott mindent, ahhoz nincs mit hozzátenni.
Lochart észrevette a Nicshak hán szavaiban rejtõzõ csapdát. – A fiatal repülõ azt látta
és hallotta, ami az iskolában történt, kalandár. Én csak azt szeretném, ha régi és jól ismert
vendégekként – igyekezett minél gondosabban megválogatni a szavait –
megpróbálhatnánk kieszközölni egy olyan döntés megváltoztatását, amely ellentétes
Zagrosz érdekeivel.
– Zagrosz hatalmas, ezer mérföldekre nyúlik minden irányban, a kaskajokén kívül a
bahtijárik, és még vagy száz törzs földjeit is magába foglalja. Jazdek azonban Jazdek –
válaszolta a hán, és a Rubáijátból vett idézettel egészítette ki a szavait: – Fogadd el
sorsod, és tűrd a fájdalmat, mert amit a Toll megírt számodra, a Toll soha ki nem törli!
– Ez igaz, de nem írta-e Omar Hajjám azt is: a jó és a rossz az ember lelkében lakik,
öröm és bánat a sorsunk, végzetünk; ne hivatkozz hát ellenükben az égre, hisz az értelem
tudja, hogy az ég ezerszer tehetetlenebb az embernél.
A falusiak körében izgatott zsongás támadt, az öreg mollah elégedetten bólintott,
Nicshak hánnak pedig, ha a szája nem is, a tekintete mosolygott, és Lochart érezte, hogy
jól felelt, a továbbiakban valamivel könnyebb dolga lesz. Magában köszönetet mondott
Sarazadnak azért, mert felhívta figyelmét a Rubáijátra, amely a perzsák szemében a
bölcsesség kimeríthetetlen tárházának számított, és idézni belõle maga volt a megtestesült
elegancia, a legkifinomultabb jó modor.
Mindenki kíváncsian várta, mi fog történni. Nicshak hán egy idõ után elgondolkodva
megvakarta a szakállát, majd cigarettát vett elõ, lehetõséget adva ezzel Lochartnak arra,
hogy természetes mozdulattal a piskesért, egy arannyal futtatott Dunhill öngyújtóért
nyúljon, amit Baszdmeg Jordontól vett, éppen erre, vagy legalábbis ehhez hasonló
lehetõségre számítva. – Esküszöm, megöllek, Baszdmeg, ha nem fog tökéletesen
működni! – mondta vészjóslóan, miután kifizette. Szerencsére az öngyújtó kifogástalanul
működött, az elsõ próbálkozásnál meggyulladt, és udvariasan tüzet adhatott az idõs
embernek.
 Nicshak hán pillanatig várt, de aztán beletartotta a cigaretta végét a lángba, és mélyen,
jólesõ érzéssel beszívta a füstöt. – Köszönöm – mondta, kissé elkeskenyedett szemmel
nézve Lochartra, amikor az lerakta elé az öngyújtót.
– Remélem, elfogadja ezt a szerény ajándékot tõlünk, a tábor lakóitól. Hálásak
vagyunk az öntõl kapott irányításért és védelemért. Végül is ön volt az, aki ledöntötte a
közénk emelt falat, és a nép nevében birtokba vette a bázist. Nem ön nyerte-e meg,
bátorságának köszönhetõen, és legjobbjainkat is legyõzve a szánkóversenyt?
A teremben halk moraj támadt; mindenki élvezettel figyelte, hogyan alakul a két férfi
között az udvarias, tiszteletet sugárzó szavakkal vívott párbaj. A hán kivárta, amíg a
zsongás elül, a csönd megsűrűsödik, csak aztán emelte föl, és vizsgálta meg közelebbrõl
az öngyújtót. Göcsörtös hüvelykujjával felkattintotta a tetejét, és ahogy a bázis lakóitól
látta, gyors mozdulattal megforgatta a dörzskereket. Az öngyújtó ezúttal is hibátlanul
működött, és nemcsak a hán, hanem a többiek is igen elégedettek voltak a piskessel.
– Milyen segítséget kíván a kegyelmes úr?
– Tulajdonképpen semmilyet, kalandár kegyelmes úr! – válaszolta szerényen, a perzsa
szabályokkal összhangban folytatva a játékot Lochart.
– Mégis, nyilván van valami, amitõl a kegyelmes úr, ha lehetséges, még jobban fogja
érezni magát – mondta nyugodt hangon az idõs férfi, és a szõnyeg mellé hajolva
elnyomta cigarettáját a keményre döngölt agyagpadlón.
Lochart tett még néhány – kötelezõ – tiszteletkört, és a jó modor szabályait betartva
csak aztán váltott: – Nos, mivel a kegyelmes úr volt olyan kedves, hogy kérdezte,
bevallom, nagy megkönnyebbülést jelentene számunkra, ha közbenjárna érdekünkben a
forradalmi bizottságnál, és kieszközölné, hogy maradhassunk még egy kicsit.
Kegyelmességed, aki úgy ismeri ezeket a hegyeket, mint a tulajdon tányérja belsejét,
nagyon jól tudja, hogy nem engedelmeskedhetünk olyan idegenek utasításainak, akiknek
fogalmuk sincs arról, hogy holnap estig képtelenség elvinni innen a teljes
személyzetünket, és gazdátlanul hagyni a lelõhelyeket, a nemes jazdeki kaskajok jogos
tulajdonát.
– Igaz, az idegenek valóban nem tudnak semmit – felelte egyetértõn Nicshak hán, és
gondolatban rögtön hozzá is tette: Igen, az idegenek már csak ilyenek. Isten hamar meg is
büntette õket, mert ránk akarták kényszeríteni mocskos akaratukat. – Lehetséges, hogy a
bizottság megértõ lesz, és ad még egy napot.
– Ha valóban bekövetkezik, az több lesz, mint amennyit legmerészebb álmaimban
remélni mertem. De mégis, talán nem ártana, ha ön, kalandár úr, megmutatná nekik,
mennyire nem ismerik az önök Zagroszát. Feltehetõen hasznukra válna a lecke. Legalább
két hete tisztában kellene már lenniük azzal, hogy ön Jazdeknek, és az összes környékbeli
fúrásnak a kalandárja, és egész Zagrosz ismeri Nicshak hán nevét.
Akárcsak a falusiak, a hán is nagyon elégedett volt a dicsérettel, és õszinte
elismeréssel adózott az idegen kikezdhetetlen, a jó modor perzsa hagyományain edzõdött
logikájának. Ismét cigarettát vett elõ, laza mozdulattal, mintha örökké azt használta
volna, felkattintotta az öngyújtót, és az ezúttal is tökéletesen működött. – Két hét –
mondta az összes jelenlévõ, köztük Lochart õszinte elégedettségére, hogy aztán – hátha a
két hét túl soknak bizonyul – rögtön visszavonulási lehetõséget is biztosítson magának: –
Küldöncöt menesztek hozzájuk, és kérek két hetet.
Lochart felállt, és áradó szavakkal, cirkalmasan köszönetet mondott a kegyért.
Elégedett volt, mert idõt tudott nyerni McIver számára, nem rontott el semmit,
tökéletesen folytatta le a nehéz, bonyolult tárgyalást. – Szalaam, Nicshak hán! Béke
legyen önnel!
– Önnel is!
A tér túlsó végében, a mecset mellett még mindig ott meredeztek a leégett iskolaépület
üszkös romjai. Tõlük nem messze, Nicshaknak a mecset másik oldalán lévõ emeletes
háza elõtt a hán felesége, két gyereke, és néhány tarka viseletbe öltözött falusi asszony
állt.
– Miért gyújtották fel az iskolát, kalandár? – érdeklõdött Lochart.
– Valaki hallotta, amikor a bizottság emberei közül az egyik azt mondta: „így múljon
el minden, ami idegen tõlünk! Szűnjön meg a bázis, és mindaz, ami hozzá tartozik –
nincs szükségünk külföldiekre, nem akarjuk, hogy itt maradjanak" – idézte önmagát a
törzsfõnök.
A válasz hallatán Lochart elszomorodott. Tudom, hogy ez a véleményetek, legalábbis
a többségnek, gondolta. Sokan vagyunk, akik megpróbálunk beilleszkedni, a nyelveteket
is beszéljük, és mégsem fogadtok be bennünket. Miért próbálkozunk hát mégis, miért
törjük magunkat? Talán ugyanazért, amiért Nagy Sándor is itt maradt, és tízezer tisztjével
együtt, pompázatos ceremóniát rendezve perzsa nõt vett feleségül. Azért, mert Iránnak
pontosan meg nem határozható, de ellenállhatatlan vonzereje van, ami engem is
letaglózott, egészen a hataknába kerített.
Látta, hogy Nicshak hán felesége mondott valamit a körülötte álló asszonyoknak, mire
azok harsány, jókedvű nevetésre fakadtak.
– Addig jó, amíg az asszonyok vidámak, nem? Isten ajándéka, ha nevetni látja õket a
férfi – mondta közvetlenül a hán. Lochart bólintott, és megállapította magában, hogy
Nicshak valóban szerencsés, mert nagyszerű asszony a felesége. Akárcsak Sarazad!
Felidézte magában az elõzõ esti rémületet, az aggódást, hogy elveszítheti, és a pofonokat
is, amelyekkel megpróbálta – hála istennek, eredményesen – visszarángatni az õrület
szakadékának szélérõl.
– Köszönet Allahnak, mert nekem adta, és tartotta a kezét, hogy pontosan célba
találjon.
– Igen – válaszolta Lochart, és rögtön átkozni kezdte magát a figyelmetlenségéért,
mert rájött, hogy elárulta magát. A hán gyanakvóan összehúzott szemét látva, görcsbe
rándult a gyomra, és hogy mentse, ami még menthetõ, sietve megkérdezte: – Hogy
találjon? Bocsásson meg, kegyelmes úr, nem értettem tisztán! Azt akarja mondani netán,
hogy a felesége rálõtt valakire? Puskával?
Az idõs férfi nem válaszolt rögtön, némán tanulmányozta egy darabig, és csak aztán
bólintott, Lochart pedig a legártatlanabb arcot vágva visszanézett a térre, miközben
lázasan próbált rájönni, hogy szándékosan állított csapda volt-e, amibe beleesett, vagy
csupán véletlen, és rögtön meg is bánt elszólást hallott. – Azt mondják, a legtöbb kaskaj
asszony remekül bánik a fegyverrel – jegyezte meg könnyed hangon. – Úgy látszik, Isten
sok szempontból kegyes volt önökhöz, kalandár!
Nicshak hán nem válaszolt a kijelentésben rejlõ kérdésre, csupán annyit mondott: –
Holnap megüzenem, hogyan döntött a bizottság. Béke magával!
A telep felé tartva Lochart újból föltette magának a kérdést, hogy szándékosan
felállított, ravasz csapdával volt-e dolga, vagy csupán véletlen, férji büszkeségbõl fakadó
elszólással. Nagyon szerette volna tudni, mert az utóbbi azt jelenthette, hogy
mindannyian – Scot is – biztonságban érezhetik magukat. Mivel képtelen volt eldönteni,
azzal nyugtatta magát, hogy legalább sikerült idõt nyerniük. Nekik talán igen, de Scotnak
valószínűleg nem...
A nap már a fennsíkot övezõ hegyláncok mögé bukott, és ez elég volt ahhoz, hogy a
hõmérséklet ismét fagypont alá süllyedjen. Lochartnak azonban jólesett a hideg, segített
neki abban, hogy éber maradjon, még ha a nyugtalanságát, fáradtságát nem is mulasztotta
el.
Egy hét, legfeljebb kettõ, ám annál semmivel sem több, gondolta, és azon kezdte törni
a fejét, hogy milyenek lehetnek a további esélyeik. Teheránban McIver elmondta neki,
hogy sikerült megszereznie az engedélyt, ami ahhoz kellett, hogy három 212-est
átküldhessen Sargazba nagyjavításra. – Tõletek, innen és Koviszból veszem el õket, és
mihelyt túl lesznek a felülvizsgálaton, rögtön mennek tovább Nigériába. Eszedbe ne
jusson bárkinek is említeni a dolgot, Tom! Itt van a gépetekre szóló engedély; nagyon
szeretném, ha rászánnád magadat, és elmennél, amíg lehet. Csak Sargazig, tovább nem
kell – vannak ott épp elegen, akik le tudják vinni a gépet Afrikába.
A fák csupasz koronája fölé emelkedve megpillantotta a bázist. Scot és Jean-Luc a
212-es mellett állt, és az eget kémlelte, várva, mikor jön már.
Bármi lesz is, Scotot küldöm el a géppel, döntötte el magában Lochart, és meg is
könnyebbült, de csak részben, mert a legnehezebb döntés még hátravolt. Kezdjük el
rögtön az evakuálást vagy sem, tette föl magának – ki tudja hányadszor – a kérdést. Hogy
határozni tudjon, elõbb azt kellett eldöntenie, mennyire bízhat meg Nicshak hánbbn, és
bármennyire szeretett is volna másképp válaszolni magának, csak azt tudta mondani,
sajnos, nem túlságosan.

38. fejezet

A BELSÕ ELHÁRÍTÁS KÖZPONTJÁBAN, 18.42. Alig huszonhárom órája fogták még

csak el, de Rakoczy már teljesen megtört, és eljutott a beismerés harmadik fokozatáig, a
teljes igazságig. Az elsõ két fokozat azoknak a részigazságokat tartalmazó fedõsztoriknak
az elmondásai: jelentette, amelyeket minden hivatásos ügynök addig gyakorol, amíg
mélyen beépülnek a tudatalattijába, és igaz meggyõzõdéssel adja elõ, remélve, hogy
kihallgatói megelégednek velük, elfogadják õket teljes igazságként, és nem próbálnak
meg mélyebbre ásni. Rakoczy balszerencséjére azok, akik vallatták, igazi profik voltak,
nem elégítette ki õket a viszonylag könnyen jött siker. Amiatt nyugtalankodtak csupán,
hogy esetleg hamarabb hal meg, semhogy mindent õszintén kitálalna, õ viszont azon törte
a fejét, hogyan tudná minél elõbb kilehelni a lelkét.
Elõzõ este, amikor elfogták, tökéletesen begyakorolt szakmai reflextõl vezérelve
megpróbált beleharapni a zakója gallérjába, oda, ahová a méreggel teli fiolát varrták, de
akik rávetették magukat, azok is szakemberek voltak, és megakadályozták ebben.
Hátrafeszítették a fejét, úgy szorították az arcára a kloroformos kendõt, majd
villámgyorsan megkötözték, és nemcsak a szájába néztek bele, hátha van ott egy hamis,
mérget tartalmazó tömés, hanem kapszulát keresve a végbélnyílásába is feldugták az
ujjukat.
A verésre, és az akaratot megbénító, õszinte vallomást kikényszerítõ szerekre fel volt
készülve. – Ha ilyeneket alkalmaznak, Mzsitrik százados, akkor kész, vége. Abban ne is
reménykedjen, hogy ellen tud állni nekik! – figyelmeztették még valamikor régen,
kiképzése kezdeti szakaszában az oktatói. Egyetlen dolgot tehet csupán: igyekszik
meghalni, mielõtt bármilyen titkot elárulna. Ne várja meg, amíg kivallatják, mert a vége
úgyis az lesz, hogy megölik, csak éppen sokkal többet fog szenvedni, mint ha mindjárt az
elején végez magával! Megbosszuljuk, efelõl ne legyen kétsége. Ha kell, akár ötven év
múlva is a nyomára bukkanunk azoknak, akik feladták, és megbűnhõdnek az árulásukért.
Mindezzel pontosan tisztában volt, és mégsem számított arra a borzalmas kínra, az
elmondhatatlan szörnyűségekre, amelyeket elkövettek rajta. Elektródák borították be a
testét, férkõztek a fülébe, orrába és a végbelébe, szaggatták szét az ágyékát és a
szemgolyóit, hogy amikor már úgy érezte, vége, egyetlen pillanat, és átlép a megváltó
halálba, akkor altatót nyomjanak belé, és miután elaludt, újabb görcsbe rándító
áramütéssel ismét felébresszék, és ez így tartson szünet nélkül, lebegjen álom és ébrenlét
határán, hosszan, a szabadulás reménye nélkül tűrve az elviselhetetlent...
– Az isten szerelmére, Hasemi – kiáltott fel még a vallatás kezdetén Robert Armstrong
–, miért nem nyomtok bele egy adag igazságszérumot?! Miért kínozzátok fölöslegesen?
– Egy kis erõszak soha nem árt a léleknek – válaszolta könnyedén vállat vonva
Hasemi Fazir ezredes. – Allahra, olvastad a dokumentációnkat, tudod, mit csinált a KGB
olyan irániakkal, akik még csak nem is voltak kémek.
– Igazad van, de ez akkor sem mentség!
– Nincs idõnk arra, hogy finomkodjunk. Ki kell szednünk belõle mindent, mielõbb
eljutni a harmadik stádiumig, ahogyan nevezted! Nem tudok az erkölcsi fenntartásaiddal
foglalkozni, Robert! Ha gyönge a gyomrod, és nem bírja a látványt, nyugodtan menj ki!
Armstrong maradt, és megpróbálta becsukni a fülét, hogy ne hallja a velõtrázó
ordítást. Utálta a kegyetlenséget, a fejlettebb vallatási technikák miatt feleslegesnek
tartotta, és arra gondolt, hogy az orosz helyében nem bírta volna ennyi ideig, már régen
meghalt volna. A speciális üvegfal mögött – ahonnan tökéletesen látott mindent,
miközben õt nem lehetett észrevenni – lélegzet-visszafojtva nézte a kínzószerszámokkal
tökéletesen felszerelt kihallgató szobában tüsténkedõket. Sajnálta Rakoczyt, aki – végsõ
soron – profi volt, bátor, az ellenséggel szemben a végsõkig kitartó kolléga.
A hörgés, a lélekbe markoló kiáltozás hirtelen félbeszakadt, és Rakoczy teste
mozdulatlanná merevedett. – Meghalt?! – szólt Hasemi az elõttük lévõ asztalkán álló
mikrofonba. – Ostoba barmok! Mondtam, hogy vigyázzanak rá, ne siessék el a dolgot!
A minden külsõ hangot, így a kihallgatott velõtrázó kiáltásait is kiszűrõ fejhallgatót
viselõ vallatok egyike orvos volt; a dühös kifakadásra idegesen felhúzta Rakoczy
szemhéját, és sztetoszkópját a mellkasára szorította.
– Él, ezredes úr – szólt megkönnyebbülve Haseminek. – Még maradt egy kis
tartaléka...
– Adjanak neki öt percet, aztán térítsék magához! Meg ne öljék, amíg azt nem
mondom, hogy lehet! – Hasemi dühösen kikapcsolta a mikrofont, és hosszan
káromkodott. – Nem akarom, hogy éppen most haljon meg, amikor közel vagyunk a
célhoz! – Lázasan csillogó tekintetét Armstrongra szögezte, és izgalomtól remegõ hangon
megjegyezte: – Ennél nagyobb fogásunk még nem volt, Robert! Esküszöm, a fickó igazi
aranybánya!
Rakoczy végül – a két, rendkívüli kitartással megismételt fedõsztori után – bevallotta a
valódi nevét, a KGB-nél használt azonosító jelét, születésének a dátumát és helyét,
beszélt arról, milyen kiképzést kapott, hol él, ki a felesége, kik a közvetlen fölöttesei
Tbilisziben, mit keres Iránban. Beszámolt a Tudehnél végzett munkájáról, a
mudzsahedek tevékenységérõl, arról, hogyan támogatják az oroszok a kurd függetlenségi
mozgalmat, és kikkel áll kapcsolatban.
– Ki a KGB azerbajdzsáni fõmegbízottja?!
– Én...nem bírom! Hagyják abba... kérem! Abdalláh hán, Tebrizben... Õ a
legfontosabb... Úgy volt, hogy õ lesz az elsõ elnöke a független Azer... De túl önálló,
ezért 16/a...
– Még mindig nem õszinte... Folytassák!
– Deigenigenkérem... – már artikulálni sem tudott, szavai egybemosódtak.
Amikor újból magához térítették, Ibrahim Kiabiról és az apjáról beszélt, Koviszi
mollahról, a Tudehhez csatlakozó diákvezetõkrõl, majd hirtelen váltással a feleségérõl, a
saját apjáról, arról, hogy milyen körülmények között lakik Tbilisziben, sõt a nagyapjáról
is, aki az Ohranánál, a cári titkosrendõrségnél szolgált, mielõtt egyik alapítója lett volna a
Csekának, az OGPU-nak, az NKVD-nek és végül a KGB-nek, amit Hruscsov hozott létre
1954-ben, miután a Nyugat javára végzett kémkedés vádjával kivégeztette Beriját.
– Maga komolyan azt hiszi, Mzsitrik, hogy Berija nekünk kémkedett?
– Igen... a KGB-nek bizonyítékai voltak... Igen... Elég... kérem... Mindent elmondok,
csak hagyjanak!
– Hogyan bizonyították be, amikor tudták, hogy szemenszedett hazugság?
– Igen, az volt, de nekünk... mi azt hallottuk... Kérem! Kötelezõ volt... Hagyják
abba...!
– Elég volt! – ordította a mikrofonba az üvegfalon túlról Armstrong. – Miért kínozzák
fölöslegesen? Hányszor kértem, hogy ne bántsák azt, aki már megtört, és vallani kezdett?
Adjanak neki egy pohár vizet! Figyeljen ide, Mzsitrik! Mondja el, mit tud Grigorij
Szuszlovról!
– Azt hiszem... úgy hallottam, hogy õ is kém...
– Már megint hazudik! – kiáltotta Hasemi. – Kapjon még egy kicsit!
– Ne... ne... kéremneazistenszerelmére... Elég... Az apám, Pjotr Olegovics Mzsitrik...
az apám, az apám... Szuszlov volt a fedõneve... a Távol-Keleten, amikor még Vlagyi...
Vlagyivosztokban működött, és Brodnyin is... és Tbilisziben lakik és... Irán-szakértõ... és
Abdalláh... Abdalláh hán fõnöke...
– Újabb hazugság! Honnan tudna ilyen szigorúan titkos részleteket?! Adjanak...
– Ne! – Nem is tudta, ki vezeti a vallatást, csupán a hangszóróból érkezõ zord hangot
hallotta. – Esküszöm, hogy nem hazudok... olvastam a titkos dossziét és... Brodnyin
volt... Allah segíííts...! – Újból elájult, az orvos pedig ismét magához térítette.
– Abdalláh hán hogyan tartja a kapcsolatot a futtatójával?
– ...apám... akkor találkoznak... néha a dácsán, néha Tebrizben...
– Tebrizben hol?
– A hán palotájában...
– Hogyan szervezik meg a találkozót?!
– Jelszó... telex jön Teheránból...
– Mi a jelszó?
– G...G16... G16...
– Mi Abdalláh hán fedõneve?! – zúdult Rakoczyra pillanatnyi szünet nélkül a
következõ kérdés.
– Ivanovics.
 – És a kapcsolatáé? – Armstrong óvatos volt, nem akarta emlékeztetni a megtört
embert, hogy elárulta a saját apját.
– Ali... Ali Khoj...
– Kik voltak Brodnyin kapcsolatai?
– Nem tudom... nem emlékszem...
– Segítsenek neki, hogy eszébe jusson!
– Kérem! Istenem... várjanak... Jaj... hagyjanak gondolkodni... nem jut eszembe... azt
mondta, hárman... az egyiknek furcsa, valamilyen szín... Grey! Igen, Grey, a másik
pedig... Broad... valamilyen Broad... Julan...
– És még? – kérdezte Armstrong. – Hogy hívják a harmadikat?
– Én nem... emlékszem... Várjanak! Hagyjanak gondolkodni... volt egy, egy... azt
mondták hogy négyen... az egyiket Ted... Ever... Ever... nem tudom... Everly... és még...
úgy hívták... Kérem! Mindjárt eszembe... Peter volt... nem... Percy... Percy Smedley,
igen... Smedley Tailler, vagy Smidley...
A szaggatottan, félig önkívületi állapotban felsorolt nevek hallatán Armstrong
pillanatra elsápadt, megmerevedett, de hamar összeszedte magát.
– .. .és mást nem... csak ennyit mondott...
– Mit tud Roger Crosse-ról?! – hasított bele a pillanatnyi csöndbe a következõ kérdés.
Válasz nem érkezett rögtön, az üvegfalon túl a fémlapra feszített, elkínzott test csak
vonaglott, de amikor az elviselhetetlen kín újból elhatolt a ronccsá vált, kiürült test
mélyén pislákoló tudatig, újból elõtörtek a lázas, összefüggéstelen szavak: – Neeee...! Az
MI-6 fõnöke. .. a fõnökének a helyettese volt... a legfõbb ügynökünk Angliában húsz...
húsz évig, vagy még tovább... és amikor Brodnyin Brod, apám rájött, hogy... kettõs...
kettõs... hármas ügynök, akkor 16/a... Crosse éveken át félrevezetett, félrevezetett,
félrevezetett...
– Ki árulta be Crosse-t Brodnyinnak?
– Nemtudom esküszömnemtudom nemolvastam mindent amiadossziéban volt és
nemmondott...
– Ki futtatta Roger Crosse-t?
– Nem tudom, nem tudom, honnan tudnám, és csak azt, amit titokban olvastam a
dosszié... Higgyenek...
– Mondjon el mindent arról a dossziéról! – szólt közbe Hasemi, aki a meglepõ,
számára igen váratlan, és új ismereteket adó feleletek hallatán legalább annyira izgatott
lett, mint Armstrong.
Jól ki kellett nyitniuk a fülüket, hogy a jelentéssel bíró, sokszor összefüggéstelen
szavakat el tudják választani az artikulálatlan, embertelen kínból fakadó üvöltéstõl,
megértsék az orosz-perzsa keverék nyelven elhangzó neveket, címeket,
fedõfoglalkozásokat és rangokat, Rakoczy fájdalomtól működésbe hozott emlékezetének
a termékeit, amelyek szaggatottan ugyan, de hosszabb szünet nélkül törtek elõ a
szederjessé váló ajkak közül. Végül a forrás kimerült, a kínokba belefáradt agy nem volt
képes újabb információt elõásni a fájdalom vastagon egymásra rakódó rétegei alól, és
ismétléshez menekült. Aztán utolsó, elkeseredett erõfeszítéssel még életre kapott, és alig
hallhatóan ugyan, de kipréselt magából egy utolsó nevet: – Pah... mud... Pah... mudi...
– Mi van Pahmudival?! – csapott le rögtön a névre Hasemi.
– Õ... ő... segít...
– Ki az a Pahmudi? Szovjet ügynök?!
 Erre a kérdésre már csak érthetetlen motyogás, és néhány halk, elkínzott nyögés volt a
válasz.
– Hagyd pihenni, Hasemi! Az emlékezete késõbb sem hagyja cserben, holnap
megtudhatjuk tõle, ki az a Pahmudi. – Armstrong is nagyon kimerült és elégedett volt,
mert fontos információkat tudott meg Rakoczytól. – Azt tanácsolom, engedd aludni
néhány órát, és utána folytassuk.
Az üvegfalon túl, a vallatószobában a két pribék – az egyikük orvos – mozdulatlanul
állt, és várta az újabb parancsot. Mivel hosszú másodpercek után sem akart elhangzani, a
doktor vette magának a bátorságot, hogy megnézze, mennyi az idõ. Hat órája volt már
ügyeletben, szünet nélkül dolgozott, és elmerevedett a háta, megfájdult a feje. Bármilyen
rossz közérzete volt is azonban, erõt vett magán régi specialistája volt a SAVAK-nak, és
büszkeséggel töltötte el, hogy kábítószerek alkalmazása nélkül sikerült igazmondásra
kényszerítenie Rakoczyt. Átkozott istentagadó, gondolta undortól eltelve. Megérdemli,
hogy a pokol tüzén égjen, soha nem szűnõ kínok között.
– Hagyják aludni négy órát, aztán folytatjuk! – jött végre az utasítás a falra szerelt
hangszóróból.
– Igenis, ezredes! Értettem. – Az orvos felhúzta az asztalra kötözött Rakoczy
szemhéját, belenézett üveges szemébe, és odaszólt süketnéma, de szájról olvasni kiválóan
tudó segédjének: – Hagyd békén, hadd pihenjen! Ha visszajöttünk, majd injekciót kap,
amitõl magához tér. – A férfi engedelmesen bólintott, és távoztak.
Az üvegfalon túl, a kis szobában fülledt, dohányfüstös volt a levegõ.
– Mit akarhatott mondani Pahmudiról?
– Nyilván azt, hogy kapcsolatban áll az apjával, Pjotr Olegoviccsal – válaszolta
Armstrong, aki szintén megdöbbent, hogy Rakoczy az átszervezett SAVAK új
vezetõjének a nevét említette.
Hasemi elfordult az ablaktól, leállította a magnetofont, és elkezdte visszatekerni a
felvételt. A készülék alatt, a félig kihúzott fiókban már hét kazetta sorakozott.
– Kaphatok róluk másolatot? – kérdezte Armstrong.
– Hát persze. – Az ezredes szeme karikás volt, és borostás arca miatt a valóságosnál is
nyúzottabbnak látszott. – Miért kaptad fel úgy a fejedet, amikor azt mondta, hogy
Brodnyin volt az apja fedõneve? Meg amikor Julan Broadot, Ted akárkit és a többieket
említette.
Armstrong válasz helyett felállt, és hatalmasat nyújtózkodott, részben hogy
megmozgassa elmerevedett vállát, részben pedig, hogy idõt nyerjen, és eldöntse, mennyit
tanácsos elárulnia. – Brodnyinról azt hittük, egyszerűen csak szovjet üzletember, aki a
KGB-n kívül nekünk is dolgozik – felelte. – Meg sem fordult a fejünkben, hogy átver
bennünket. A Julan Broad Julian Broadhurstöt jelenti. Gyanúnak az árnyéka sem vetõdött
rá addig, a Fabiánusok Társaságának egyik vezetõje, a Munkáspárt köztiszteletben álló
személyisége, kormánytag, amikor úgy akarja, a miniszterelnök bizalmas tanácsadója –
sorolta az illetõ érdemeit Armstrong, és a végén utálkozva hozzátette: – Igaz hazafi!
– Most végre elkaphatjátok. Facsarjatok ki belõle mindent, amit lehet, aztán kõvel a
lábán mehet a Temzébe! Grey...
– Lord Grey, a baloldal lánglelkű apostola, volt szakszervezeti vezetõ, a Kína- és
Hongkong-ellenes tábor egyik vezetõje. Mérsékelt antikommunista, pár éve a Lordok
Házának a tagja, ahol egyik botrányt a másik után kavarja. Néhány éve megpróbáltuk
alaposan lenyomozni, de patyolattisztán került ki a vizsgálatból. – Jézusom! Ha ezek
mindketten kémek, árulók, gondolta Armstrong, és ezt be is tudjuk bizonyítani, akkor a
Munkáspárt padlóra kerül. Persze, ha Percyrõl kiderül valami ocsmányság, akkor a toryk
is megnézhetik magukat. De honnan vegyük a bizonyítékokat? – A nyilvános politikai
tevékenységét leszámítva semmit nem találtunk, amit a szemére lehetett volna vetni.
– Most legalább tudjátok, merre keresgéljetek. Szedjetek ki belõle mindent, aztán
lõjétek agyon! Ted Ever-akárki?
– Everly – a Szakszervezeti Fõtanács csodagyereke, a legkülönbözõbb magas
tisztségek biztos várományosa. Kikezdhetetlen centrista politikus, a legkisebb rózsaszín
beütés nélkül.
– Őt is elkaphatjátok. Smedley vagy Smidley-Tailler?
Robert Armstrong, hogy idõt nyerjen, cigarettával kínálta az ezredest. Percy Smedley-
Taylor, ismételte meg magában a nevet, még mindig nem szűnõ megdöbbenéssel. Gazdag
földbirtokos, a patinás cambridge-i Trinity College egykori diákja, apolitikus
személyiség, akinek tévelygései ellenére is mindig sikerül távol tartania magától a
botránysajtót. Közismert balettkritikus, a legműveltebb közönségnek szóló magazinok
kiadója, kifogástalan, kikezdhetetlen kapcsolatokkal, amelyek az angliai hatalom
legfontosabb körében állókhoz fűzik. Ha kiderül róla, hogy szovjet kém... Nem! Ez
egyszerűen lehetetlen! Ne próbáld becsapni magad! Elég régen vagy már a szakmában
ahhoz, hogy bármin meglepõdj. – Nem hiszem, hogy különösebben fontos volna.
Mindenesetre utánanézek – válaszolta Haseminek, mindaddig nem akarva megosztani
vele összes információját, amíg alaposan át nem gondolta a dolgokat, és el nem döntötte
magában, hogy mit tegyen.
Halk kattanás jelezte, hogy a visszatekerés befejezõdött. Az ezredes kivette a
magnetofonból a kazettát, a többi mellé rakta, és gondosan bezárta a fiókot. – Azt
tanácsolom, Robert – mondta –, hogy a mi módszerünket alkalmazd. Küldj megbízottat
ezekhez az emberekhez és a barátaikhoz, és meglátod, hamarosan rengeteg piskest fogsz
kapni, ami pótolja az elveszett nyugdíjadat! – Hasemi szárazon fölnevetett, miközben
újabb kazettát tett a készülékbe. – Személyesen ne próbálj beszélni velük, mert a vége az
lesz, hogy kést döfnek a hátadba valamelyik sikátorban, vagy mérget raknak a sörödbe!
Ezek a magas beosztású csirkefogók mindenütt egyformák. – Nagyon elfáradt, de a
Rakoczytól szerzett fontos információk fölötti izgalma éberen tartotta. – Eleget
megtudtunk, hogy szétverhessük a Tudehet, ellenõrizzük a kurdokat, véget vessünk az
azerbajdzsáni felkelésnek, Teheránban, Koviszban helyreállítsuk a rendet – sorolta, majd
kis szünet után komoran, inkább csak magának, hozzátette:
– És bebetonozzuk a hatalomba Khomeinit.
– Ezt akarod? És mi lesz Abrim Pahmudival? – kérdezte az ezredestõl Armstrong.
Hasemi arca még jobban elsötétedett. – Allah kezembe adta az eszközt, amivel
elbánhatok vele! – válaszolta. – Rakoczytól aranykulcsot kaptam, ami talán még a hozzá
vezetõ ajtót is nyitja. Neked szintén jutott egy, nem? – kérdezte az angolra pillantva. – Ez
a Szuszlov – Pjotr Olegovics –, aki megölte a nagy Roger Crosse-t... így van?
– Igen. Most már te is tudod, hogy ki a legfõbb ellenséged.
– Találkoztál már ezzel a Mzsitrikkel... Szuszlowal?
– Évekkel ezelõtt Hongkongban összefutottunk egyszer – válaszolta óvatosan
Armstrong. – Még a fiánál is érdekesebb dolgokat tudna mesélni. Ha szóra bírnánk, el
lehetne kapni Abrim Pahmudit, és rajta keresztül talán magát a forradalmi bizottságot is.
Sokért nem adnám, ha kihallgathatnám Szuszlovot. Mit gondolsz, meg lehet valahogy
csinálni?
Hasemi az õt és a családját is fenyegetõ közvetlen veszélyre gondolt. – Talán igen.
Hajlandó vagy cserébe brit útlevelet szerezni nekem, elintézni, hogy kijussak innen, és
elfogadható nyugdíjat kapjak – amennyiben szükségem lesz rá?
– Áll az alku – válaszolta Armstrong. Melegen kezet ráztak, bár közben mindketten
pontosan tudták, hogy a gesztusnak nincs különösebb jelentõsége. Támogatni fogják
ugyan egymást, de csak addig, amíg az mindkettõjüknek elõnyös.
– Ha elkapjuk, Robert, én vezetem a kihallgatást, és elõször azt kérdezem meg, ami
engem érdekel.
– Természetesen. Te vagy itt a fõnök. – Armstrong tekintete közömbös volt, nem
látszott rajta, hogy belül milyen izgatott. – Gondolod, hogy sikerülni fog?
– Talán rá tudom beszélni Abdalláh hant, hogy szervezzen meg egy találkozót a
határnak ezen az oldalán. Rakoczy elég sokat elárult róla, hogy rákényszerítsem, bár
óvatosan kell csinálnom, nem ronthatok egybõl neki – a legértékesebb ügynökeink közé
tartozik.
– Mondd el cserébe, hogy 16/a parancsot adtak ki ellene! Valószínűleg hálás lesz, ha
megtudja, hogy elárulták.
Hasemi egyetértõn bólintott. – Ha sikerül átcsalnunk Pjotr Mzsitriket a határon, és a
kezünkben lesz, nem is kell Teheránba hozni. Tebrizben is kihallgathatjuk.
– Nem tudtam, hogy ott is van részlegetek.
– Sok dolgot nem tudsz még Iránról, Robert! – Az ezredes eloltotta a cigarettáját, és
azon kezdte törni a fejét, vajon mennyi ideje maradt. Ideges volt, mert azt szokta meg,
hogy vadász legyen, nem pedig űzött vad. – Jó volna, ha az útlevelet már holnap ide
tudnád adni.
– Mennyi idõ kell ahhoz, hogy „rábeszéld" a dologra Abdalláh hant?
– Óvatosan kell csinálni – az a gazember teljhatalmú úr Azerbajdzsánban. –
Mindketten Rakoczyra pillantottak, aki megrázkódott, és halkan nyögött egyet, aztán
újból mozdulatlanná vált. – Nem lesz könnyű.
– Mikor tudsz beszélni vele?
– Holnap. Mihelyt Rakoczyval végeztünk, meglátogatjuk. A repülõgépet vagy
helikoptert te szerzed. Jóban vagy az IHC-vel, nem?
– Te mindenrõl tudsz? – kérdezett vissza mosolyogva Armstrong.
– Csak arról, ami Teheránban történik, és Iránnal kapcsolatos. – Hasemi
elgondolkodott, vajon mit tenne McIver, és a többi, az olajkitermelést segítõ külföldi
vállalkozás vezetõje, ha tudná, hogy Ali Kia miniszter, akit elõzõ nap neveztek ki a
polgári repülésügyi hatóság egyik vezetõjévé, azt javasolta, hogy haladéktalanul
államosítsák az összes, olajiparral kapcsolatban álló külföldi vállalatot, valamennyi iráni
bejegyzésű repülõgépet, repülõtársaságot, és utasítsák ki az összes külföldit, beleértve a
pilótákat is. – Hogy akarja fenntartani nélkülük az olajtermelést, miniszter kegyelmes úr?
– kérdezte, mihelyt értesült az ötletrõl.
– Nincs szükségünk idegenekre. Az olajmezóinket a saját pilótáink fogják kiszolgálni
– több száz pilóta áll rendelkezésünkre, akiknek még bizonyítaniuk kell dicsõ iszlám
államunk iránti hűségüket. Gondolom, vezettek dossziét az összes külföldi pilótáról,
szakemberrõl. .. A bizottságnak szüksége lesz rájuk!
 – Nem hiszem, hogy bármivel is szolgálhatnék, kegyelmes úr! Azokat a dossziékat a
SAVAK kezeli – válaszolta szelíden, már-már bocsánatkérõ hangon Hasemi. –
Gondolom, tudja, hogy ön is szerepelt a nyilvántartásukban...
– Tessék?! Én? Hogy rólam a SAVAK-nak...? Egész biztosan téved...
– Talán. Én soha nem olvastam, nem is láttam azt a dossziét, kegyelmes úr, de
hallottam róla. Állítólag húsz évre visszamenõen szerepelnek benne információk.
Valószínűleg szemenszedett hazugság az egész...
Azzal az ígérettel búcsúzott el a lesújtott, mélységesen megrendült Kiától, hogy
igyekszik titokban megszerezni a dossziét, és átadni neki. A belsõ elhárítás központjába
menet egész úton nevetett, mivel az Ali Kiára vonatkozó mappa – amelyrõl neki pontos
másolata volt – tényleg létezett, és valóban húsz évre visszamenõleg tartalmazott
részletes információkat különbözõ gyanús üzletekrõl, uzsorakölcsönökrõl, besúgásról, és
– fényképekkel dokumentálva – olyan fantáziadús szexuális szokásokról, amelyektõl
bármelyik konzervatív fundamentalista elszörnyedt volna.
– Mi olyan vicces? – kérdezte Armstrong, látva a Hasemi arcán megjelenõ mosolyt.
– Az élet, Robert! Pár héttel ezelõtt, ha akartam, egész légi flotta állt rendelkezésemre,
most pedig téged kell megkérjelek, hogy szerezz egy gépet. Ha tudsz keríteni, a repülési
engedélyrõl gondoskodom. Az útlevelet pedig – tette hozzá mosolyogva –, még felszállás
elõtt ideadod. Rendben?
– Rendben. – Armstrong a szája elé kapta a kezét, hogy elfojtsa ásítását. – Amíg
várunk, meghallgathatnám az utolsó kazettát?
– Persze. – Hasemi a kulcsért nyúlt, de a kopogtatást hallva, félbehagyta a mozdulatot.
Fáradtan az ajtóhoz ment, kinyitotta, és unott közömbössége abban a pillanatban
megszűnt. A folyosón négy ember állt – egy a sajátjai közül, és három fegyveres iszlám
gárdista. A legidõsebbet ismerte közülük. – Szalaam, tábornok! – köszönt udvariasan,
miközben rémület rántotta görcsbe a gyomrát. – Béke önnel!
– Szalaam, ezredes! Önnel is! – Dzsanán tábornok szigorú arcú, erõszakot sugárzóan
keskeny ajkú férfi volt, a SAVAK-nál szolgált. Hideg pillantást vetett Armstrongra, majd
összehajtogatott iratot húzott elõ a zsebébõl, és szó nélkül odanyújtotta Haseminek.
Az ezredes sietve hálát adott magában Istennek, mert elõrelátóvá tette, eszébe juttatta,
hogy a saját szakállára elfogja Rakoczyt, és halogatás nélkül eljuttatta az õszinteség
harmadik fokáig. Átvette a tábornoktól a lapot, és amilyen nyugodtan csak tudta,
széthajtogatta. Hasemi Fazir ezredesnek, belsõ elhárítás. Sürgõs! Sürgõs! A forradalmi
bizottság nevében: A belsõ elhárítás szervezetét ezennel feloszlatom, és teljes
személyzetét Dzsanán tábornok parancsnoksága alá rendelem. Levelem kézhezvételének
pillanatától ön további rendelkezésig fel van függesztve a tisztségébõl. Haladéktalanul
adja át Dzsanán tábornoknak a Jazernov nevű foglyot, és a kihallgatáson készült összes
magnószalagot. Aláírás: Abrim Pahmudi igazgató, SAVAMA.
– A kém még csak a második szintig jutott, úgyhogy várnia kell. Elájult, egyelõre
veszélyes volna folytatni a vallatást.
– Mostantól nem a maga gondja. – A tábornok intett az embereinek. Azok kimentek,
és pár másodperc múlva – ezúttal a halottsápadt, ideges orvossal – az üvegfalon túl, a
vallatószobában bukkantak fel. Amikor meglátták a meztelenül asztalra kötözött, dróttal
behálózott testű Rakoczyt, a tekintetük felcsillant. Az orvos rögtön hozzálátott leszerelni
a vezetékeket, és kioldani a feszesre húzott hevedereket.
 Hasemi újból figyelmeztette a tábornokot. – Veszélyes megmozdítani. Ön lesz a
felelõs érte, ha meghal.
– Insa Allah. Adja ide a szalagokat!
Az ezredes vállat vont, és kivett az asztal felsõ fiókjából mintegy tucatnyi, használható
információt alig tartalmazó kazettát.
– A többit is!
– Nincs több.
– Mutassa a másik fiókot!
Hasemi ismét vállat vont, kiválasztott a csomóról egy kulcsot, és óvatosan a zárba
tolta. A kulcs, ha kellõ szakértelemmel használták, mágnesezõ berendezést hozott
működésbe, amely letörölte a fiókban lévõ szalagokról a felvételt. Armstronggal ketten
ismerték csak ezt a titkot, mint ahogy azt is, hogy az asztalban van egy második,
gondosan elrejtett magnetofon. – Soha nem tudhatod, Hasemi, mikor és ki fog elárulni –
mondta évekkel korábban Armstrong, amikor beszerelték a készülékeket. – Könnyen
elõfordulhat, hogy le kell törölnöd egy felvételt, és a titokban készült másolattal
megvásárolni a biztonságodat. Ebben a játékban, amit mi űzünk, az ember sohasem lehet
elég óvatos.
Hasemi kihúzta a fiókot, de csak remélni tudta, hogy a készülék jól működött,
elvégezte a feladatát. Insa Allah, gondolta, összeszedve a nyolc kazettát. – Higgye el,
mind üres!
– Ha valóban azok, akkor elnézést kérek, de ha nem... Insa Allah. – A tábornok baljós
tekintettel Armstronghoz fordult: – Azt tanácsolom, amilyen gyorsan tud, távozzon
Iránból. Kap huszonnégy óráta régi érdemeire való tekintettel.

BAKRAVÁN HÁZA A BAZÁR KÖZELÉBEN, 20.57. Sarazad hason feküdt az ágyán,

és élvezte, ahogy az öregasszony hűsítõ olajjal kenegette a horzsolásait, végigmasszírozta
a testét. – Óvatosan, Dzsari...
– Igen, hercegnõm, igen – válaszolta csitító hangon Dzsari, puha, és mégis erõs
kezével kiűzve testébõl a fájdalmat. Születése óta ismerte Sarazadot, a szoptatós dajkája
volt, miután saját, egy héttel korábban született gyereke meghalt. Két éven át táplálta
tejével a kislányt, és miután látták, milyen odaadással szereti, Bakravánék késõbb is
maguknál tartották, és teljesen rábízták a gyereket. Amikor Sarazad feleségül ment Emir
Paknurihoz, Dzsarit is magával vitte, és együtt tértek vissza boldogan a szülõi házba,
amikor a házasság véget ért. Ostobaság ilyen csodálatos virágszálat ahhoz adni,
akármennyi pénze van is, aki jobban szereti a fiúkat, gondolta Dzsari, de hangosan a
világért sem mondta volna ki soha. Veszélyes dolog szembeszállni a ház urával –
bármelyik családfõvel –, különösen olyan pénzéhes harácsolóval, mint Dzsared
Bakraván, gondolta, csöppet sem búslakodva ura halálán.
Amikor Sarazad másodszor is férjhez ment, és elköltözött otthonról, Dzsari nem tartott
vele, de ez mit sem számított, hiszen Sarazad napokra hazatért, valahányszor el kellett
utaznia valahová Hitetlennek. Lochartot a háznép valamennyi tagja csak így emlegette,
de elfogadták, mert látták, hogy Sarazad boldog mellette.
– Eh! Ördögök a férfiak, én mondom! – zsörtölõdött, és vigyázott, hogy még
véletlenül se mosolyogjon. Elõzõ este mindannyian hallották a kiabálást, a zokogást, de
természetesnek vették, hogy a férfinak joga van megverni a feleségét. Ráadásul azt is
érezték, hogy Isten úgy döntött, Hitetlen ütéseivel ragadja ki úrnõjüket az õrületbõl.
Dzsari pedig késõbb, hajnal felé másfajta kiáltozást is hallott – mindkettõjükét, Isten
Kertjébõl.
Õ maga soha nem járt ott. Mások – köztük Sarazad – mesélték ugyan, milyen érzés
eljutni oda, de õ csak azt tapasztalta, hogy valahányszor a férje érte nyúlt, az kizárólag a
saját élvezetéért történt, és nem azért, hogy neki is jó legyen. Neki csak a fájdalom jutott,
és nem volt még húszéves, amikor hatodik gyermekét szülte. A gyerekei közül négy
csecsemõkorában meghalt, és aztán a férje is, megmentve attól, hogy maga haljon bele a
sorozatos szülésekbe. Insa Allah. Igen, gondolta elégedetten, Isten megkímélte az
életemet, az övét vette el, és most biztosan a pokolban ég, mert gonosz istenkáromló volt,
aki jó, ha egyszer imádkozott naponta. És még meg is jutalmazott, nekem adta Sarazadot!
Csodálattal nézte a selymes fényű, gyönyörű testet, a hosszú, dús, ébenfekete
hajzuhatagot. Milyen jó, hogy ilyen üde, ruganyos, kész arra, hogy elvégezze, amit Isten
rárótt, gondolta elégedetten.
– Fordulj meg, hercegnõ!
– Ne, Dzsari! Nagyon fáj.
– Elhiszem, de akkor is meg kell masszíroznom a hasadat, hogy erõs legyen –
válaszolta nevetve a dajka. – Tudod, hogy most erõsnek kell lenned.
Sarazad a figyelmeztetés hallatán rögtön elfeledkezett a fájdalmáról, és engedelmesen
a hátára fordult. – Biztos vagy benne, Dzsari?
– Biztos csak az, hercegnõ, hogy Isten létezik, de nem késik-e már hosszú ideje a
vérzésed? Régen itt lenne az ideje, ahogyan egy egészséges, erõs fiúnak is.
A két nõ jókedvűen nevetett, aztán Sarazad ellazította az izmait, átengedte a
gyöngédségében is határozott kéznek, és azon kezdte törni a fejét, hogyan fogja
bejelenteni a nagy újságot. Tommy, örömmel közlöm, hogy... Nem, ez nem jó! Tommy,
Isten megáldott... Ez sem, bár igaz. Mennyivel könnyebb volna, ha Tommy is
mohamedán, iráni lenne. Isten, és te, Próféta, tegyétek mohamedánná Tommyt, mentsétek
meg a pokoltól. Hadd legyen a fiam nagy és erõs, engedjétek, hogy fiai és lányai
szülessenek, és azoknak is fiai... De jó, hogy Isten ennyire kegyes volt hozzánk...
Kellemes bágyadtság fogta el. Az éjszaka csöndes volt, nyugodt gyéren szállingózott a
hó, és csak ritkán, akkor is valahonnan messzirõl, halkan hallottak fegyverropogást.
Örömmel gondolt arra, hogy hamarosan megvacsoráznak, utána ostáblát játszik
Karimmal, az unokatestvérével vagy Zarahhal, Meshangnak, a bátyjának a feleségével,
hogy végül elégedetten, kellemesen eltöltött nap emlékével nyugovóra térjen.
Reggel, amikor Dzsari felébresztette, a nap már magasan járt, és bár sírdogált kicsit a
fájdalomtól, az olajos masszázs hamar kiűzte testébõl a fájdalmat. Utána jött a rituális
mosakodás, és a nap elsõ imája a szobája sarkában felállított, kis házi oltár elõtt. Utána
gyorsan bekapta teából, friss, még meleg kenyérbõl, vajból, mézbõl, tejbõl, még a
legrosszabb idõkben sem hiányozható tojásból álló könnyű reggelijét, és lefátyolozva,
csadorban sietett a bazárba, hogy beszéljen imádott bátyjával, Meshanggal.
– Jaj, Meshang drágám, olyan fáradtnak látszol! Hallottad, mi történt a lakásunkkal?
– Igen – válaszolta komoran a férfi. A szeme karikás volt, a négy nap, ami az apja
börtönbe vonulása óta eltelt, nagyon megöregítette. – Átkozott kutyák mind! De nem a
mieink! Úgy hallottam, hogy PFSZ-esek, és a forradalmi bizottság rendelte ki õket. –
Letörve vállat vont, és a jó hívõ számára kötelezõ belenyugvással hozzátette: – Ahogy
Isten akarja.
 – Igen, ahogyan Isten akarja, de a férjem azt mondta, hogy a vezetõjük, Tejmur
figyelmeztette, a délutáni imáig el kell hoznunk az összes holminkat.
– Tudom. A férjed üzenetet hagyott nekem, mielõtt hajnalban elindult volna
Zagroszba. Már el is küldtem Alit, Haszánt és még néhány szolgát. A lelkükre kötöttem,
tegyenek úgy, mintha egyszerű szállítómunkások lennének, és szedjenek össze mindent,
amit tudnak.
– Köszönöm, Meshang! Milyen bölcs vagy! – hálálkodott megkönnyebbülve Sarazad.
Elképzelhetetlennek tartotta, hogy maga menjen vissza a lakásukba, és hozza el a
holmijukat. Az öröme hamar elszállt azonban, és könnyes szemmel megjegyezte: –
Tudom, hogy Isten akarata, de akkor is, olyan üresnek érzem magamat azóta, hogy apa...
– Igen... én is. Insa Allah. – Meshang szomorú volt, de racionális gondolkodású; tudta,
hogy többet nem tehet. Mindent úgy csinált, ahogyan kellett – felügyelte a holttest
lemosdatását, az öltöztetést, a temetést, és nem maradt több tennivalója, mint várni a
gyász következõ szakaszát. A tizennegyedik napon majd újabb ceremónia lesz a
temetõben, ahol mindenki szívettépõn zokog, megszaggatja a ruháját, és vigasztalhatatlan
lesz. Utána az élet visszazökken a normális kerékvágásba, marad csupán a sahada, a napi
ötszöri imádkozás, és az iszlám öt pillére, amit szigorúan be kell tartani, hogy az ember
elérje az élet egyetlen igazán fontos célját, azt, hogy a mennybe jusson, és ne a pokolba.
Én egész biztosan a paradicsomba kerülök, gondolta nyugodtan, rendíthetetlen
magabiztossággal.
A kis szobában ültek, az üzlet fölött, ami nem sokkal korábban még Dzsared Bakraván
birodalma volt. Valóban csak négy napja lett volna, hogy apa Ali Kiával az új kölcsönrõl
tárgyalt – amit a történtek ellenére is muszáj lesz valahogyan megszervezni –, Paknuri
pedig váratlanul berontott, és attól kezdve minden rosszra fordult? Átkozott kutya! Az
egész az õ bűne. Õ vezette ide a zöldszalagosokat, és már korábban is állandóan csak bajt
okozott. Ha nem olyan gyönge, tehetetlen, Sarazadnak már öt vagy akár hat gyereke is
lehetne, és nem ülne a nyakunkon a Hitetlen, aki miatt sokan rossz szemmel néznek ránk
a bazárban.
Meshang látta ugyan a húga szeme alatt a kékes foltot, de nem tett rá megjegyzést.
Reggel hálát adott Istennek, és tökéletesen egyetértett a feleségével abban, hogy a verés
adta vissza Sarazadnak a józan eszét. – Néha csöppet sem árt a jó kis verés, Zarah –
mondta elégedetten. Arra gondolt, hogy idõnként minden asszony megérdemli a jókora
verést az állandó panaszkodása, veszekedése, nyafogása és zsémbeskedése miatt, a
féltékenységéért, beavatkozásért olyan dolgokba, amelyekhez semmi köze, és a sok
istentelen beszédért, azért, hogy nem átallnak szavazati jogot követelni, és felvonulással,
tüntetéssel fenyegetõzni, ha nem teljesítik a kívánságaikat. Mi ellen akarnak tüntetni?
Isten törvényei ellen!
Soha nem leszek képes megérteni a nõket. Még a Prófétának is legyen áldott örökké a
neve –, még neki, a valaha élt legtökéletesebb embernek is gondjai voltak a nõkkel, pedig
tíz felesége volt még az elsõ asszony, Khadija után, aki hat gyereket szült neki. Milyen
kár, hogy egyetlen fia sem maradt életben, csupán a lánya, Fatima. Bármilyen tapasztalt
volt is, bármennyire értett hozzájuk, meg van írva, hogy a Prófétának – még neki is –
idõnként el kellett vonulnia, hogy nyugalmat tudjon találni.
Miért nem elégednek meg a nõk azzal, hogy otthon maradnak, engedelmesen
viselkednek, befogják a szájukat, és nem ütik bele az orrukat olyasmibe, ami nem tartozik
rájuk?
 Olyan rengeteg a dolgom, folytatta az önsajnálatot. Annyi a kézben tartandó szál, a
megfejtendõ titok, a beváltandó számla, kötelezvény, és olyan kevés az idõ! Minden
vagyonunkat elvették, a falvakat, a Kaszpi-tenger partján lévõ birtokot, a házakat,
lakásokat és egyéb épületeket szerte Teheránban – mindent, amirõl csak tudomásuk volt
azoknak az ördögöknek. Igen, azok! A forradalmi bizottság, a mollahok, a
zöldszalagosok mind átkozott ördögök. Nem tudom, hogyan fogok megbirkózni velük.
Pedig muszáj. Valahogy majdcsak sikerül, utána pedig, a következõ évben
elzarándokolok Mekkába.
– Insa Allah – mondta, és mindjárt jobban is érezte magát kicsit. Isten akarata, hogy
sokkal hamarabb lettem családfõ, mint vártam, bár elég felkészült voltam már ahhoz,
hogy átvegyem a családi vállalkozás irányítását, még ha az akkora is, mint a Bakraván-
birodalom.
Az is Isten akarata, hogy ismerem ennek a birodalomnak a legtöbb titkát, mert apám
sorban elmondta õket az utolsó néhány évben, miután meggyõzõdött arról, hogy bízhat
bennem, okosabb vagyok, mint korábban gondolta. Nem én javasoltam neki már
majdnem hét éve, hogy nyisson titkos svájci bankszámlákat? Nem én hívtam fel a
figyelmét az amerikai kincstári jegyekre, az amerikai ingatlan-beruházásokra, és fõleg a
Hét Nõvérre? Milliókat nyertünk, és el is dugtuk õket a rühes kutyák elõl, hála Istennek!
Svájci bankokban elhelyezett aranyban, földekben, dollárban, német márkában, jenben és
svájci frankban nyugszik a vagyonunk...
Észrevette, hogy Sarazad várakozásteli pillantással figyelni, és rászólt: – Ne aggódj,
Sarazad, a szolgák még napnyugta elõtt elintéznek mindent! – Szerette a húgát, de már
csöppet sem bánta volna, ha megy, és hagyja dolgozni. – Rászánta már magát a férjed,
hogy mohamedán legyen?
– Milyen kedves tõled, drága Meshang, hogy nem felejtkeztél el róla! Beleegyezett,
hogy komolyan megfontolja a dolgot – válaszolta óvatosan Sarazad. – Tanítom, amikor
csak lehetõségem van rá.
– Rendben. Ha visszajön, figyelmeztesd, hogy látogasson meg!
– Természetesen – vágta rá készségesen az asszony. Meshang volt a család feje, és
természetesnek tartotta, hogy engedelmeskedjenek neki.
– Az egy év és az egy nap lejárt, ugye?
Sarazad arca sugárzott az örömtõl, miközben válaszolt: – Boldogan közlöm veled,
drága Meshang, hogy Isten megáldott bennünket. Gyermekem lesz.
– Nagyszerű! Ez igazán méltó esemény arra, hogy megünnepeljük! Apa nagyon
boldog lenne, ha tudná. – A férfi elégedetten megpaskolta a húga kezét. – Mi legyen a
férjeddel? Ez a legalkalmasabb idõpont arra, hogy elválj tõle.
– Nem! Hogy mondhatsz ilyet?! – tört ki a tiltakozás Sarazadból, még mielõtt
fegyelmezni tudta volna magát. – Egyáltalán nem! Az borzalmas lenne, egyszerűen
belehalnék! Borzalmas...
– Elég volt, Sarazad! Gondolkozz! – Meshangot megdöbbentette az udvariatlan
viselkedés. – Nem iráni, nem mohamedán, nincs pénze, nincs jövõje, és nem méltó arra,
hogy a Bakravánok közé tartozzon. Gondolom, ezzel egyetértesz?
– Igen, természetesen... egyetértek mindennel, amit mondasz, de ha megengeded... –
felelte sietve, megdöbbenését lesütött szemmel titkolva Sarazad. Közben szidta magát,
mert nem tartotta észben, mennyire nem szíveli Meshang az õ Tommyját, és hogy éppen
ezért ellenség, akivel szemben óvatosnak kell lennie. Hogy lehettem ilyen naiv, ostoba? –
Tökéletesen igaz, drágám, hogy adódhatnak problémák, és mindent elfogadok, amit
mondasz... – válaszolta a legédesebb, legszelídebb hangján. Az agya közben lázasan
dolgozott, terveket kovácsolt a jelenre és a jövõre nézve, mert tisztában volt azzal, hogy
nagyon nehézzé válhat számukra az élet, ha Meshang jóindulatát elveszíti. – Te vagy a
legbölcsebb ember, akit ismerek... de talán megengeded, hogy azt mondjam, nyilván
Isten hozta õt az utamba, és apa is egyetértett a házasságommal, úgyhogy amíg Isten el
nem veszi tõlem, és...
– De most én vagyok a családfõ, és a körülmények is megváltoztak. Az ajatollah
mindent megváltoztatott – válaszolta komoran Meshang. Soha nem szerette Lochartot,
megvetette, mert hitetlen volt, azok közé tartozott, akik Irán bajait okozták. Utálta, mint
betolakodót és felesleges kiadások okozóját, de mert nem volt elegendõ hatalma ahhoz,
hogy fellépjen ellene, és mert az apjuk megállapodást kötött vele, nem mutatta ki nyíltan
az érzelmeit. – Ne törd fölöslegesen a gyönyörű kis fejedet! A forradalom mindent
megváltoztatott, másfajta világban élünk, mint eddig, és ennek fényében gondoskodnom
kell a jövõdrõl, és a fiad jövõjérõl is.
– Tökéletesen igazad van, Meshang, és áldalak is szünet nélkül, mert gondolsz rám és
a gyermekemre. Csodálatos ember vagy, óriási szerencse számunkra, hogy vigyázol ránk
– áradozott a lélekjelenlétét visszanyerve Sarazad. Hízelgett, bűnbánóan bocsánatot kért a
modortalanságáért, és minden ravaszságát bevetve megakadályozta, hogy Meshang
irányítsa a beszélgetést. A legmegfelelõbb pillanatban szelíden közölte: – Tudom, milyen
elfoglalt vagy. – A választ meg sem várva felállt, és mosolyogva megkérdezte: – Otthon
vacsoráztok Zarahhal? Karim unokatestvérünk is eljön, ha képes lesz elszabadulni a
támaszpontról. Úgy örülök neki! Nem láttam már... – Ezúttal éber volt, és még idejében
elharapta a mondatot. – Legalább egy hete. De ami még fontosabb, a szakács a kedvenc
horishtodat fõzi, pontosan úgy, ahogyan szereted.
– Igen? Hát jó. Otthon leszünk, de mondd meg neki, hogy ne tegyen bele túl sok
fokhagymát. Ami pedig a férjedet...
– Errõl jut eszembe, drága Meshang! – vágott közbe az asszony, kijátszva
pillanatnyilag utolsó kártyáját. – Hallottam, hogy elengedted Zaraht a holnaputáni
felvonulásra. Milyen kedves tõled, mennyire megértõ vagy! – Látva, hogy Meshang
elvörösödik az indulattól, nevetett magában, mert tudta, hogy a sógornõje a
leghatározottabban kitartott szándéka mellett, a bátyja pedig a leghatározottabban
ellenezte. – A férjem tökéletesen egyetért veled, drága Meshang – folytatta rövid szünet
után, a kellõ lelkesedéssel. – Tökéletesen, legdrágább bátyám, és el is mondom majd
Zarahnak, hogy nem vagy igazán boldog az ötlettõl... – Nem mintha ez bármit is
számítana neki, vagy nekem, ugyanis mindenképpen ott leszünk azon a tiltakozó
felvonuláson. Könnyedén arcon csókolta a férfit. – Viszontlátásra, drágám! Vigyázz, ne
dolgozd agyon magad! A szakácsot pedig figyelmeztetem.
Választ nem várt, sietett egyenesen a sógornõjéhez, hogy elmondja neki, Meshang
változatlanul dühös a tüntetés miatt
– Nevetséges! Az összes barátnõnk ott lesz, Sarazad! Csak nem azt akarja, hogy
szégyenkezzünk elõttük?!
Közös tervet kovácsoltak, és mire a végére jutottak, már késõ délután volt, úgyhogy
sietnie kellett haza, intézkedni a vacsora felõl. Pontosan olyan legyen, amilyennek az úr
szereti, és ha túl sok fokhagymát tesz bele, és nem lesz tökéletes, én... én szólok
Ashagabehnek, az öreg vajákosnak, hogy szabadítsa magára az ördögöt! Siessen a piacra,
és vegyen görögdinnyét, mert azt is imádja!
– De úrnõ! Görögdinnyét már...
– Menjen, és szerezzen! – parancsolt rá a szakácsra Sarazad, és a nagyobb nyomaték
kedvéért toppantott is a lábával. – Egyet biztosan tud szerezni!
Utána rögtön a ruháival bíbelõdõ Dzsarit ellenõrizte, és közben el-elmorzsolt egy
könnycseppet a szeme sarkában – nem a lakás miatt, amit Tommy akart igazán, és sokkal
jobban is élvezett nála, hanem a boldogságtól, hogy ismét odahaza lehet. Késõbb pihenés
következett, az aznapi utolsó ima, majd fürdés, végül a megnyugtató, minden porcikáját
kellemesen ellazító masszázs.
– Tessék, hercegnõm! – mondta Dzsari, akinek már fájt a karja a megerõltetéstõl. –
Most már öltözhetsz. Mit akarsz fölvenni a vacsorához?
Azt az öltözéket választotta, amelyrõl tudta, hogy Meshangnak a legjobban tetszik –
tarka, sokszínű pamutszoknyát és hófehér blúzt. Még egyszer ellenõrizte, hogy
megfelelõ-e a horisht és a polo, és úgy vágták-e fel az édesen illatozó, zamatos
görögdinnyét, ahogyan a bátyja szereti.
Miután ezzel is végzett, nem maradt más dolga, mint várni az unokatestvérét, Karim
Peshadit. Nagyon szerette a fiatalembert, együtt nõttek fel, és sok kellemes emléke
fűzõdött a Kaszpi-tenger melletti közös nyaralásokhoz, a Teherán környéki téli
síelésekhez, a partikhoz és bálokhoz, amelyekre együtt járt az apjához, a koviszi
légitámaszpont parancsnokához hasonlító, magas és délceg Karimmal. Az is nagyon jó
volt, hogy valahányszor meglátta, rögtön eszébe jutott a szeptemberi este, amelyiken
megismerkedett azzal a hórihorgas, kékeszöld szemű idegennel. A tekintete ragadta meg
leginkább, amelyben a költõk által megénekelt, perzselõ égi tűz lángolt fel abban a
pillanatban, mihelyt megpillantotta õt...
– Úrnõ, kegyelmes unokatestvére, Karim Peshadi százados kér engedélyt, hogy
bejöhessen.
Örömmel futott a kis fogadószobába, aminek a falait kifinomult perzsa ízléssel,
bonyolult mintázatot követve elhelyezett apró tükrök borították. Nem volt benne más
bútorzat, csupán a falak mentén körbefutó alacsony, a legfinomabb szövettel borított
puha kerevet.
– Drága Karim, úgy örülök... – Sarazad sietve elharapta a mondatot. Azóta, hogy egy
héttel korábban együtt jártak Doshan Tappehen, megnézni a zendülóket, most találkoztak
elõször, és úgy tetszett neki, mintha idegen állt volna elõtte. Sárgás, pergamenszerű bõrű,
karikás szemű, borostás arcú és rendetlen, gyűrött ruházatú idegen, pedig az
unokatestvére mindig sokat adott a külsejére, ügyelt rá, hogy a megjelenése kifogástalan
legyen. – Mi történt, Karim!
A férfi szája megmozdult, de hang nem jött ki rajta, csak azután, hogy másodszor is
megpróbálkozott a válasszal. – Apám meghalt, kivégezték, az iszlám ellen állítólag
elkövetett bűneiért. Engem felfüggesztettek a beosztásomból, és bármelyik pillanatban
letartóztathatnak – mondta keserűen. – A legtöbb barátunkat szintén gyanúba fogták.
Dzsabani ezredes eltűnt, miután árulással vádolták – emlékszel, ő vezette az embereket a
Halhatatlanok ellen, és ellõtték a kezét...
Döbbenten hallgatta, a lesújtó hírektõl szóhoz sem tudott jutni.
 – ...de, sajnos, egyéb szörnyűség is történt, drága Sarazad. Valik. .. Valik bácsi, Anus,
a kis Dzsalál és Setarem... mind meghaltak, megölték õket, amikor egy 212-esen Irakba
akartak szökni...
Sarazad úgy érezte, mintha a szíve hirtelen megszűnt volna dobogni.
– ...az iraki határ közelében befogta, és lelõtte õket egy vadászgép. Ma éppen a
parancsnokságon voltam, hogy válaszoljak a forradalmi bizottságunk kérdéseire, amikor
az abadáni támaszpontról megérkezett a telex... Azok a kutyák, a bizottság tagjai még a
betűket sem ismerik, és engem kértek meg, hogy olvassam föl nekik, közben nem is
sejtették, hogy rokonok voltunk. Az üzenetre ráírták, hogy szigorúan titkos, és az állt
benne, hogy az áruló Valik és Szeladi tábornokot más tisztekkel együtt azonosították a
helikopter roncsai között, és hogy egy nõ és két gyerek is volt velük... Azt kérték,
nézzünk utána a helikopternek, amit valószínűleg Tom vállalatától loptak el. A jele EP-
HBC...
Sarazad elájult.
Amikor magához tért, Dzsari nedves kendõvel a homlokát törölgette éppen, ijedt
szolgák vették körül, Karim pedig sápadtan, bűntudatos arccal várakozott mögöttük.
Sarazad elõször csak tompán, értetlenül nézett rá, aztán hirtelen eszébe jutott mindaz,
amit tõle hallott, amit Erkki mondott, és az is, hogy milyen furcsán viselkedett Tommy.
Amikor mindezt végiggondolta, a rémület újabb hulláma tört rá, és reszketõ hangon tudta
csak megkérdezni: – Hazajött... hazaért már Meshang kegyelmes úr?
– Nem, hercegnõ! Gyere, hadd fektesselek le, hogy jobban...
– Köszönöm... nem kell, Dzsari! Már... jól vagyok. Kérlek, hagyjatok magunkra
bennünket!
– De herceg...
– Menjetek!
A szolgák riadtan engedelmeskedtek, Karim pedig, miután kimentek, fájdalomtól
megtört hangon kezdett mentegetõzni: – Bocsáss meg, drága Sarazad! Nem lett volna
szabad felizgatnom téged ezekkel a rossz hírekkel, de... csak ma reggel tudtam meg, mi
történt apámmal... Bocsáss meg, Sarazad! Nem nõknek való...
– Figyelj ide, Karim! Könyörgöm, figyelj! – vágott rémülten az unokabátyja szavába
Sarazad. – Bárhogyan alakuljon is a beszélgetés, ne szólj Valik bácsiról, ne említsd
Meshangnak se õt, se a többieket! Még ne! Egy szót se szólj róluk!
– De miért?
– Azért... azért... – Istenem, mit tegyek, kérdezte rémülten magától, és a
legszívesebben torka szakadtából kiáltotta volna, hogy azért, mert biztosan tudja, a HBC-
t Tommy vezette. Istenem, bárcsak tévednék, és ne lenne igaz, amit Erkki válaszolt,
amikor megkérdeztem tõle, meddig lesz távol Tommy. – Ne aggódj – felelte Bandar-
Deilamot egy-két nap alatt megjárja. Alkatrészeket visz csak a HBC-vel... elnézést,
szóval az egyik 212-essel. – Nem Abadán mellett, a határ közelében van Bandar-Deilam,
vágott bele hirtelen a kérdés. Nem jött-e el Valik bácsi Tommyhoz késõ este, túlságosan
is késõn ahhoz, hogy egyszerű rokoni látogatásról lehessen szó, és miután elment, nem
volt-e Tommy rosszkedvű, levert, de annyira, hogy csak ült némán, és bámult a tűzbe? –
A családnak össze kell tartania – ezt motyogta halkan. Istenem segíts...
– Mi a baj, Sarazad? Mi történt?
Nem merem elmondani, Karim, még neked sem. Az életemet is rád bíznám,
mentegetõzött gondolatban az unokabátyjának, de most meg kell védenem Tommyt... ha
Meshang megtudja, mit csinált, akkor végünk, vége mindennek! Nekitámad, nem lesz
hajlandó több kockázatot vállalni... Nem szállhatok szembe a családommal, és Meshang
rá fog kényszeríteni, hogy elváljak tõle. Istenem, mit tegyek? Tommy nélkül én...
meghalok, egészen biztos... Mit is mondott Tommy? Hogy Sargazba kell vinnie egy
helikoptert? Sargazba vagy Nigériába? Nem merem elmondani neked, Karim, nem
merem. ..
Látva azonban a fiatalember arcán a mérhetetlen aggódást és bánatot, Sarazad szája
magától kinyílt, és elmondott mindent, amirõl másnak szórni sem mert.
– De hát ez lehetetlen! – tiltakozott Karim. – Lehetetlen! A telexben az állt, hogy a
helikopter utasai közül senki sem maradt életben. Lehetetlen, hogy õ vezette volna.
– Igen, de mégis! Biztos vagyok benne, hogy õ volt az. Biztos! Jaj, Karim, mondd
meg, mit csináljak! Segíts nekem, kérlek! Könyörgöm, segíts! – Sarazad szemébõl
megállíthatatlanul ömlöttek a könnyek, a fiatalember pedig mást nem tudott tenni, mint
hogy magához szorította, és próbálta megnyugtatni. – Kérlek, ne szólj Meshangnak!
Segíts! Ha Tommy... én meghalok...
– De Meshangnak muszáj tudnia. Biztosan...
– Segíts rajtam, kérlek! Biztosan tudsz csinálni valamit, egész biztosan...
Nyílt az ajtó, és Zarahhal a nyomában Meshang csörtetett be izgatottan. – Sarazad
drágám! Dzsari mondta, hogy elájultál! Mi történt? Jobban vagy már? Szervusz, Karim...
– Meshang elhallgatott, és értetlenül nézett ápolatlan külsejű unokatestvérükre. –
Mondjátok már el, mi történt?!
Az izgatott kérdés nyomán támadt csöndben Sarazad rémülten szorította szájára a
tenyerét, rettegve attól, hogy nem fog tudni uralkodni magán, és mindent elárul. Félelmét
csak fokozta, hogy látta Karim arcán a bizonytalanságot, és csupán akkor nyugodott meg
valamelyest, amikor meghallotta az unokabátyjából zaklatottan feltörõ szavakat: –
Borzalmas hírt hoztam. Az... az apámat... agyonlõtték, az iszlám ellen elkövetett bűnök
miatt...
– Lehetetlen! – kiáltott fel elszörnyedten Meshang. – Dhofar hõsét? Ez nem lehet igaz!
– Dzsared Bakraván kivégzése sem lehetett igaz, most mégis halott, és apám is. De
vannak más, ugyanilyen szörnyű hírek...
Sarazad tehetetlen zokogásban tört ki, Zarah pedig, hogy vigasztalja, szorosan
magához ölelte. Karim látva imádott unokahúga rémületét, elkeseredését, és úgy döntött,
hogy mégsem ejt szót Valikról, a feleségérõl és a gyerekekrõl, hanem kitalál valami más
magyarázatot.
– Insa Allah – mondta, már gyűlölve ezt a hajánál fogva elõrángatott mentséget,
amellyel istentagadó bűnöket próbáltak igazolni olyan emberek, akik Istent soha nem
tisztelték, és nem teljesítették a parancsait. Az ajatollah valóban Isten ajándéka, gondolta.
Nem kell mást tennünk, mint követni az utasításait, és megtisztítani az iszlámot az
istenkáromlóktól. Halállal kell büntetnünk õket, hogy aztán, holtukban, lesújthasson rájuk
Allah büntetése.
– Csupa rossz hírt hoztam – folytatta némi szünet után. – A legtöbb, a légierõnél
szolgáló barátomat bíróság elé állították, és én ezt bolond fejjel el is mondtam
Sarazadnak... Azt akartam, hogy tudj róla, Meshang, de ostobán elmeséltem neki, és...
ettõl ájult el. Kérlek, bocsáss meg! Nem is zavarok tovább, mennem kell, csak azért
jöttem, hogy elmondjam... Muszáj volt elmondanom valakinek!
McIVER IRODÁJA, 22.20. McIver jól érezte magát. A karosszékében kényelmesen
elhelyezkedve olvasgatott a – saját generátoruknak hála – világos és meleg irodában. A
telexgép és a rádió adó-vevõ egyaránt be volt kapcsolva, halkan zúgott mellette. Bár
késõre járt, nem volt kedve hazamenni a hideg, nyirkos, Genny nélkül üres lakásba. A
lépcsõház felõl a sietõs lépteket meghallva felkapta a fejét. – Ki az? – kérdezte kissé
nyugtalanul az idegesnek tűnõ, hangos kopogtatás után.
– McIver kapitány? Peshadi százados vagyok. Karim Peshadi.
McIver meglepõdött ugyan a késõi látogatástól, de rögtön ajtót nyitott, hiszen nemcsak
helikopter-vezetõi kiképzésen részt vevõ hallgatóként, hanem Sarazad kedvenc
unokatestvéreként is jól ismerte a fiatalembert. Kezet nyújtott neki, és miközben
üdvözölte, megpróbálta titkolni, mennyire megdöbbentette a mindig elegáns tiszt zilált
megjelenése. – Fáradjon beljebb, Karim! Miben segíthetek? Nem is tudom, mit mondjak!
Egyszerűen felfoghatatlan, hogy letartóztatták az édesapját!
– Két napja ki is végezték.
– Jézusom!
– Igen. Sajnálom, hogy rossz híreket hozok. – Karim idegesen berántotta maga mögött
az ajtót. – Ne haragudjon, nagyon sietek, már órákkal ezelõtt vissza kellett volna érnem,
de Sarazadtól jövök... – folytatta szaggatottan. – Voltam maguknál, és Pettikin kapitány
mondta, hogy itt találom. Ma olvastam egy bizalmas, az abadáni támaszpontról érkezett
telexet, amiben az állt...
McIver nyugalmat erõltetett magára, igyekezett leplezni, mennyire izgatott lett attól,
amit hallott. – Pettikin kapitánynak is elmondta?
– Nem. Úgy gondoltam, jobb, ha csak magának szólok.
– Legjobb tudomásom szerint a HBC-t ellopták. Egyetlen pilótánk sem...
– Nem hivatalos minõségben jöttem – vágott McIver szavába a százados. – Csak
figyelmeztetni akartam, mert tudom, hogy Tom nincs itt. Hirtelen nem jutott más az
eszembe. Sarazadnál voltam, és véletlenül hallottam Tomról. – Karim röviden
összefoglalta, amit az unokahúga mondott. – Hogy lehetséges az, hogy Tom él, amikor
mindenki más meghalt?
McIver tompa nyomást érzett a szíve tájékán, miközben válaszolt: – Sarazad téved.
– Isten nevében kérem, mondja meg az igazat! Magának tudnia kell! Tom biztosan
elmesélte, és bennem megbízhat – sürgette lázas türelmetlenséggel a fiatalember. –
Bízzon bennem! Talán tudok segíteni. Tom nagy veszélyben van, és vele együtt Sarazad
és az egész család! Meg kell bíznia bennem! Hogyan sikerült megmenekülnie Tomnak?
McIver úgy érezte, mintha hurkot vetettek volna mindhármuk Lochart, Pettikin és
saját maga – köré, és azt könyörtelen kéz egyre szorosabbra húzná. Ne veszítsd el a
fejed!, biztatta magát. Légy nagyon óvatos, és ne ismerj be semmit! – Amennyire én
tudom, Tom a HBC-nek a közelében sem volt – mondta.
– Hazudik! – vágta a szemébe dühösen a fiatalember, és lázasan, indulattól remegõ
hangon ráömlesztette McIverre mindazt, amit útközben, a buszon tülekedve, a hóesésben
az utcán rohanva a töredékes információkból kikövetkeztetett. – Magának kellett aláírnia
a felszállási engedélyt. Magának vagy Pettikinnek, és biztos, hogy Tom neve is szerepel
rajta. Ismerem magát, belénk is állandóan azt sulykolta, hogy csak az elõírásokat
szigorúan betartva szabad repülni, felszállni kizárólag engedéllyel lehet. Ugye így
történt? Aláírta?! – kiabált elkeseredve Karim, arra gondolva, hogy már régen meg kellett
volna jelennie a bizottság elõtt, válaszolnia a ki tudja mire vonatkozó kérdésekre...
 – Azt hiszem, jobb, ha elmegy, százados! – válaszolta kurtán McIver.
– Hát nem érti?! Maga ugyanúgy belekeveredett ebbe az ügybe, mint Tom. Legalább
akkora bajban van...
– Jobban tenné, ha nem izgatná magát ezzel a dologgal – mondta a korábbinál sokkal
kedvesebben McIver. – Tudom, hogy rettenetesen megviselt, és végtelenül sajnálom, ami
az édesapjával történt. Higgye el, a legõszintébben együtt érzek magával!
Csönd támadt közöttük, amit csak a véteké állított rádió, és a tetõn elhelyezett
generátor halk zúgása tört meg. Némán bámultak egymásra, míg végül Karim nem bírta
tovább, és beismerte a vereségét. – Igaza van. Miért is bízna meg bennem? – kérdezte
szomorúan. – A bizalom elmúlt közöttünk. A mi világunk földi pokollá vált, és ebben a
sah a bűnös. Hittünk benne, de becsapott bennünket, hamis szövetségesekhez kötött,
tehetetlenné silnyította a tábornokainkat, aztán megszökött, itt hagyott bennünket a
szégyenben, kiszolgáltatva a mollahoknak. Esküszöm Istenre, hogy bízhat bennem, de
tudom, hogy magának vagy másnak ez már semmit sem számít. Ellopták tõlünk a
kölcsönös bizalmat. – Karim arca egy pillanatra szenvedõn görcsbe rándult. – Talán Isten
is elhagyott bennünket örökre! – Az adó-vevõ éles sercegését hallva – valahol a vételi
körzetben vihar lehetett – felkapta a fejét. – Tud beszélni Zagrosszal? Sarazad mondta,
hogy Tom hajnalban oda ment.
– Próbálkoztam már vele, de nem sikerült – válaszolta az igazsághoz híven McIver. –
Ilyenkor, februárban olyan az idõjárás, hogy szinte lehetetlen. A koviszi bázisunk viszont
közölte, hogy rendben megérkeztek.
– Mondja... mondja el neki, amit tõlem hallott! Beszélje rá, hogy meneküljön! – Karim
hangja tompa, élettelen volt. – Jó maguknak. Legalább van hova menniük. – A százados
nem tudott tovább uralkodni magán, tehetetlenül hagyta, hogy a könnyei végigömöljenek
az arcán.
– Istenem... – Hogy megnyugtassa, McIver átkarolta a fiatalember vállát, közelebb
vonta magához. Rettenetesen sajnálta, arra gondolt, hogy annyi idõs, mint a saját fia, aki
hála istennek, biztonságban van odahaza Angliában, orvos, semmi köze a repüléshez, és
biztonságos az élete... Magasságos isten! Mondhatja-e még bárki is magáról, hogy
tökéletes biztonságban van?
Érezve, hogy a százados zokogása alábbhagy, óvatosan elhúzódott, és tapintatosan a
konyha felé indult. – Éppen teát akartam fõzni. Megkínálhatom? – szólt nyugodt,
természetes hangon, mintha mi sem történt volna.
– Csak... egy kis vizet kérek, aztán megyek is.
Szerencsétlen kölyök, gondolta McIver, miközben tiszta poharat vett elõ. Borzalmas,
ami az apjával történt. Nagyszerű ember volt, kemény, határozott, ellentmondást nem
tűrõ parancsnok, de mindig nyílt, becsületes, ártani senkinek nem akaró. Borzalmas! Ha
képesek voltak rá, hogy megöljék, akkor senki nem érezheti már biztonságban magát.
Hamarosan valamennyien a sorsára jutunk. – Tessék! – nyújtotta oda rossz érzéstõl
eltelve Karimnak a poharat.
A százados, szégyellve, hogy az idegen elõtt elveszítette az önuralmát, gyorsan
felhajtotta a vizet. – Köszönöm. Jó éjszakát! – búcsúzott el rögtön, de látva, milyen furcsa
tekintettel nézi McIver, megtorpant. – Mi a baj?
– Semmi, csak támadt egy futó ötletem. Be tud menni a Doshan Tappeh-i toronyba?
– Fogalmam sincs róla. Miért?
 – Ha sikerülne, anélkül, hogy bárki tudná, mit akar, talán megszerezhetné a HBC
felszállási engedélyét. Nyilván berakták az iktatókönyvbe, ha egyáltalán törõdtek
ilyesmivel. Abból kiderül, hogy ki vezette a gépet. Igazam van?
– Igen, de mit számít? – kérdezte Karim. – A torony és a felszálló gépek közötti
beszélgetésekrõl automatikusan magnófelvétel készül. A HBC-vel folytatott beszélgetés
biztosan megvan.
– Vagy igen, vagy nem. Harcok voltak a támaszponton, talán nem tudtak odafigyelni
minden részletre, nem tartották be az összes elõírást. Tudomásunk szerint – bárki szállt is
fel a helikopterrel – nem kért engedélyt a toronytól. Egyszerűen fogta magát, és elindult.
A nagyizgalomban az irányítók talán be sem kapcsolták a magnót. – Minél tovább beszélt
errõl az eshetõségrõl, McIver annál jobban kezdett hinni benne. – Akkor pedig csak az
írásos nyilvántartásból derülhet ki, hogy kinek a nevére szólt a felszállási engedély. Nem
így van?
Karim egyelõre nem értette, hová akar kilyukadni McIver. – És mi van, ha az áll az
engedélyen, hogy a gépet Tom Lochart vezette?
– Nem tudom, hogyan fordulhatna ez elõ. Ha Tom neve van rajta, akkor az én
aláírásomnak is ott kell lennie, márpedig az kizárólag hamisítvány lehet – McIver kezdte
utálni magát a hazugságért, a hajánál fogva elõrángatott történetért, és úgy érezte, hogy
amit mond, csöppet sem hangzik hihetõen. – Az egyetlen felszállási engedély, amit
aláírtam, Nogger Lane nevére volt kiállítva, akinek alkatrészeket kellett szállítania
Bandar-Deilamba, de azt is érvénytelenítettem, mielõtt elindult volna. Nem voltak igazán
fontosak azok az alkatrészek, és különben is, a HBC-t addigra már ellopták.
– A felszállási engedély az egyetlen bizonyíték?
– Biztosan csak a jóisten tudja. Ha Tom neve szerepel rajta, és az én aláírásom, akkor
csak hamisítvány lehet, és a hamisítvány nagyon sok bajt tud okozni. A legjobb, ha
egyszerűen nem is létezik. Nincs igazam?
Karim lassan megcsóválta a fejét. Gondolatban már a toronyban járt, elosont az õrök
mellett – vajon lesznek õrök? –, rábukkant á könyvre, és benne a keresett oldalra, és...
hirtelen zöldszalagos rontott be az irányítóterembe, lelõtte, aztán rohant, hóna alatt a
dossziéval. Halkan, titokban kijutott a toronyból, ugyanúgy, ahogy fölment, és egyenesen
az ajatollahhoz rohant, hogy beszámoljon neki az apja elleni vérlázító összeesküvésrõl,
bűnrõl, az ajatollah pedig, miután bölcsen és türelmesen – nem úgy, mint azok a Könyv
parancsolatait megszegõ kutyák – végighallgatta, az egyetlen, igaz Isten nevében kiadta a
parancsot, hogy torolják meg a felháborító bűnt. Aztán Meshanghoz sietett, hogy
elmondja, a család megmenekült, de nem is ez volt a legfontosabb, hanem az, hogy tudta,
Sarazad, akit szenvedélyes szerelemmel imádott, és aki soha nem lehetett az övé – elsõ
unokatestvérek voltak, házasságukat tiltották a Korán törvényei –, szintén megmenekült...
– A felszállási engedélynek el kell tűnnie – mondta. Felállt, és hirtelen nagyon
fáradtnak érezte magát. – Megpróbálom. Mindent elkövetek, amit tudok. Mit csinált
Tom?
A szoba sarkában, vételt jelezve, hangosan búgni kezdett a telex, és egy pillanatra
mindketten felé is kapták a fejüket, de aztán McIver visszafordult Karimhoz. – Ha
találkozik vele, kérdezze meg tõle! Így helyes, nem? Mesélje el õ maga!
– Szalaam!
Kezet fogtak, a fiatalember távozott. Magára maradva McIver gondosan bezárta az
ajtót, a telexgéphez lépett, és látta, hogy az üzenetet Genny küldte Sargazból: Szevasz,
legidõsebb kölyköm! Hosszan dumáltam Chinaboyjal; holnap, hétfõn este érkezik, és
kedden megy Teheránba a 125-össel. Azt akarja, hogy feltétlenül legyél kint a
repülõtéren, mert beszélni szeretne veled. Minden elõ van készítve a 212-esek fogadására
és gyors javítására. Visszaigazolást kérek. Felhívtam a kölyköket is odahaza, minden
rendben. Remekül érzem magam, élvezem a várost, és dühös vagyok rád, mert nem vagy
itt. McAllister.
A McAllister Genny lánykori neve volt, és kizárólag olyankor használta, amikor
valamiért megorrolt rá. – Jó öreg Gen! – mondta hangosan McIver. Nagyon örült, hogy
az asszony biztonságban van, végre távol a veszélytõl, és a gyerekeket is fel tudta hívni.
Ha mástól nem, ettõl legalább meg fog nyugodni kicsit. Újból átfutotta az üzenetet. Vajon
miért olyan sürgõs Andynek, hogy találkozzunk? Félretette a kérdést azzal, hogy
hamarosan úgyis megtudja a választ, és a titkárnõi asztalhoz ült, megírni a vételrõl szóló
igazolást.
Alkonyattájt kapott ugyan telexet Aberdeenbõl, de az adás annyira zavaros volt, hogy
csupán az aláírást tudta kibetűzni: Gavallan. Azonnal ismétlést kért, de még mindig nem
kapta meg. A rádióvétel szintén nagyon gyenge volt a közelben dúló hóviharok miatt. A
BBC World Service, amit a szokásosnál is gyengébben lehetett fogni, azt jelentette,
hatalmas viharok vannak Európában és Amerika keleti partvidékén is, Brazíliában pedig
óriási áradások pusztítanak. A hírek úgy általában nagyon lehangolóak voltak: Nagy-
Britanniában folytatódtak a sztrájkok, a vietnami-kínai határon súlyos összecsapások
zajlottak, a gerillák lelõttek egy rhodesiai utasszállítót, Carter benzinfogyasztási kvóta
bevezetésére készült, a szovjetek kipróbálták az ezerötszáz mérföld hatótávolságú
cirkálórakétát, Iránban pedig Jasszer Arafatot, a PFSZ VB elnökét fontos szövetségesnek
kijáró ünnepléssel fogadták. Khomeini ajatollah személyesen tárgyalt vele, és
bejelentették, hogy Izrael teheráni nagykövetséGenek épülete ezentúl a PFSZ-é lesz.
Hírügynökségi jelentések szerint ismét kivégeztek négy tábornokot, Azerbajdzsánban
pedig folytatódtak a harcok Khomeini hívei, és a vele szemben álló erõk között. Bazargán
miniszterelnök elrendelte két, az iráni-szovjet határ közelében lévõ amerikai radarállomás
bezárását, és bejelentette, hogy Khomeini ajatollah a közeli napokban fogadja a szovjet
nagykövetet, hogy megvitassa vele a két ország közötti vitás...
McIver leverten, az erõs recsegéstõl megfájduló fejjel kapcsolta ki a készüléket. Úgy
általában rettenetesen elege volt ebbõl a napból. Reggel Ali Kiánál kezdett, bemutatta
neki a bizonylatot, miszerint egy svájci banknál elhelyezték a három 212-es elengedéséért
és a 125-ös hat fordulójáért járó „engedélyeztetési díjat". Kia megígérte neki, hogy
utánanéz a zagrosziak kiutasításának, megtudja, ki és miért intézkedett. – Addig is
értesítse az ottani forradalmi bizottságot, hogy a rendelete a vizsgálat befejezéséig
hatályon kívül lett helyezve!
Sokat érnek vele a fiúk, amikor csõre töltött géppisztolyokkal kell szembenézniük,
gondolta, és rögtön eszébe jutott, vajon mi lehet Erkkivel és Noggerrel. Délután a tebrizi
légiirányítókon keresztül telexet kapott az Iran-Timber helyi képviseletétõl. Kérjük, hogy
Jokkonen és Lane kapitány haladéktalanul jelentkezzen háromnapos, sürgõs munkára.
Feltételek a szokásosak. Köszönettel. Az üzenetet a vállalat területi igazgatója írta alá, és
végsõ soron nem volt benne semmi rendkívüli. Jobbat is fog tenni Noggernek, ha
dolgozik, mint ha csak ül tétlenül, mondta magában, és rögtön tovább is fűzte a
gondolatot: Jó volna tudni, mit akarhatott Azadehtõl az apja.
 Pontban este fél nyolckor Kovisz jelentkezett, de az adás nagyon gyenge, kihagyástól
tarkított volt, és alig lehetett érteni. Freddy Ayretõl jött, aki azt jelentette, hogy Starke
sértetlenül visszatért a bázisra.
– Hála istennek!
– Ismét... rosszul... lom... McIv... tány.
– Ismétlem! – mondta lassan, tagoltan McIver. – Mondja meg Starkénak, hogy nagyon
örülök, és kérdezem, hogy van?
– .. .Star... tány... ság kér...
– Ismételje meg, Kovisz!
– Ismét... tány, Star... a bízott... seire...
– Alig értek valamit! Próbáljon meg reggel, kilenc körül hívni! De nem! Sokáig bent
leszek, és tizenegy körül majd én próbálkozom, hátha addigra javul valamit a helyzet.
– Értet... sõbb... negy körül?
– Igen. Ma este, tizenegy körül.
– Loc... és Jean-Luc... ségben megér... Zagrosz... romra... – Az adás végleg hangos
recsegésbe fulladt.
Várakozás közben aludt kicsit, aztán olvasott, és miközben a válaszát írta a
telexüzenetre, az órájára pillantva észrevette, hogy már fél tizenegy van.
– Ha ezen túl leszek, rögtön felhívom Koviszt – mondta magának hangosan, hogy
megtörje a súlyosan rátelepedõ, nyugtalanító csöndet. Manuela kedvéért leírta még, hogy
Koviszban minden rendben, aztán befűzte a lejátszóba a lyukszalagot, tárcsázta Sargazt,
és miután – idegõrlõ várakozás után – létrejött a kapcsolat, megnyomta az adás-gombot.
Az üzenet leadása után újból sokat kellett várnia, de végül, ha nehezen is, megkapta a
visszaigazolást.
– Na végre! – mondta, és a gép mellõl felállva hatalmasat nyújtózkodott. Az
íróasztalához lépett, elõvette a fiókból a gyógyszerét, és bekapott belõle egy szemet –
aznap már a másodikat. – Átkozott magas vérnyomás! – morogta. Az utolsó ellenõrzésnél
160/115-öt mért az orvos, és rögtön vérnyomáscsökkentõt rendelt, ami levitte 135/85-re.
– Ez nem azt jelenti, Mac, hogy nyugodtan vedelheti a whiskyt, bort, tömheti magát
tojással, tejszínnel! – mondta figyelmeztetõ hangon. – A koleszterinszintje túl...
– Miféle whiskyrõl, tejszínrõl beszél, doki? Iránban vagyunk...
Nagyon rossz hangulatban tért haza, és amikor Genny megkérdezte tõle, milyen
eredményt hozott a vizsgálat, mogorván csak annyit mondott, hogy jobbat, mint az elõzõ,
és legyen szíves, ne nyaggassa. A fenébe, gondolta dühösen. Igyekszem betartani a doki
utasításait, de most piszkosul jólesne egy whisky szódával, és utána még egy! Normális
körülmények között mindig volt egy üveg ital a páncélszekrényben, jég és szóda a kis
hűtõben, de most nem. Jobb híján újabb teát fõzött hát, közben arra gondolt, vajon
sikerült-e Karimnak megszereznie a HBC papírjait, és amikor ismét az órájára pillantott,
már tizenegy volt.
– Kovisz, itt Teherán! Hallják az adást? – Türelmesen, többször is elismételte a
kérdést, de választ nem kapott, és amikor negyedórával késõbb újból megpróbálta, akkor
sem jött létre a kapcsolat. – Biztosan a vihar – mondta dühösen. – Majd otthonról
próbálkozom.
Belebújt a felöltõjébe, és a csigalépcsõn fölment a tetõre, hogy ellenõrizze, maradt-e
elég üzemanyag a generátorhoz. Az éjszaka sötét volt, csöndes, lövések sem igen
hallatszottak, és ha mégis, akkor is a havazás letompította a hangokat. Alkonyat óta
csaknem öthüvelyknyi esett már, és egyelõre nem úgy nézett ki, mintha el akart volna
állni. McIver letörölte arcáról az olvadó hópelyheket, és elemlámpája fényénél megnézte
a szintjelzõt. Aggodalomra egyelõre nem volt ok, a generátor még néhány napig
nyugodtan működhetett, de úgy gondolta, nem árt hozzákezdeni az utánpótlás
megszervezéséhez. Utálta a piszlicsáré, apró kellemetlenségeket, azt, hogy a lét puszta
fenntartásáért is küzdeni kell, miközben annyi egyéb, fontos feladat vár megoldásra. Mi
lehet vajon Karimmal? Ha sikerül megszereznie és megsemmisítenie a nyilvántartást,
akkor nem lesz több, a HBC-vel kapcsolatos terhelõ bizonyíték. Vagy mégis? Ha
Iszfahánban, tankolás közben mégis megjegyezte valaki Tomot...
Gondolataiba merülve ment le a tetõrõl, bezárta az irodát, és ismét az elemlámpáját
használva elindult az alagsorba, a kocsijához.
Már éppen nyitotta az ajtaját, amikor a magas, határozott léptekkel felé közeledõ
alakot észrevette. Megdermedt, mert rögtön a HBC, arról a SAVAK jutott az eszébe, és
kis híján kiejtette a kezébõl az elemlámpát. Szerencsére a rémület nem tartott sokáig,
hamar felismerte a kalapot és sötét felöltõt viselõ férfiban Armstrongot.
– Elnézést, kapitány! Nem akartam megijeszteni.
– De sikerült! – válaszolta még mindig izgatottan kalapáló szívvel McIver. – Mi az
ördögnek nem szólt, hogy itt van?! Miért nem jött fel az irodába ahelyett, hogy idelent
bujkál, és ijesztgeti az embert, mint valami átkozott lidérc?!
– Nem akartam zavarni, gondoltam, esetleg vendégei vannak. Egyet láttam is elmenni.
Jobbnak láttam, ha inkább itt várom meg. Kérem, oltsa el a lámpát!
McIver dühösen tett eleget a kérésnek. Azóta, hogy Gavallan rájött, honnan ismeri
Armstrongot, többször is kutatott az emlékezetében, de változatlanul úgy érezte, hogy
még nem találkozott vele. Mindenesetre az a körülmény, hogy a rendõrség különleges
ügyosztályánál dolgozott, semmivel sem tette szimpatikusabbá elõtte. – Hol az ördögben
volt? Hiába vártuk a repülõtéren.
– Elnézést! Igazán sajnálom, hogy nem tudtam ott lenni. Mikor jön újból a gép?
– Kedden, ha Isten is úgy akarja. Miért?
– Körülbelül mikor?
– Déltájban. Miért érdekli?
– Nagyszerű. Az éppen jó lenne. Tebrizbe kell utaznom egy barátommal. El tudna
vinni bennünket? – kérdezte Armstrong.
– Ki van zárva. Kérni is fölösleges, úgysem adják meg az útvonal-engedélyt. Miféle
barátjával?
– Az engedélyt én garantálom. Rendkívül fontos volna, kapitány, hogy mielõbb
odaérjünk.
– Az esti hírekben mondták, hogy Tebrizben és környékén súlyos harcok vannak.
Sajnálom, de nem engedélyezhetem az utat. Fölösleges kockázat lenne a legénység
számára.
– Mr. Talbot is azt kéri, segítsen nekem megoldani ezt a gondot – mondta változatlan
nyugalommal Armstrong.
– Nem lehet. Sajnálom. – McIver lezártnak tekintette a témát, és el akart fordulni, de a
váratlan, ostorcsapással felérõ megjegyzés visszatartotta. .
– Mielõtt elmenne, megkérdezhetném, mi történt a HBC jelű helikopterükkel,
Locharttal, és Valik tábornokkal, a partnerükkel?
 McIver a meglepõdéstõl mozdulatlanná dermedve nézte a szabályos, nyugodt arcot, az
elemlámpa fényében megcsillanó, komoly tekintetű szemet. – Én... Fogalmam sincs róla,
mirõl beszél – válaszolta végül nagy nehezen.
Armstrong összehajtogatott papírt vett elõ a felöltõje zsebébõl, szétnyitotta, és McIver
elé tartotta. Fénymásolat volt egy repülési nyilvántartásban szereplõ bejegyzésrõl: Az EP-
HBC az IHC megbízásából 6.20-kor Bandar-Deilamba indult alkatrészekkel. A
helikopter pilótája T. Lochart kapitány, az utat engedélyezte McIver kapitány. A lap alján
az eredeti felszállási engedély fénymásolata is ott volt, és tisztán látszott rajta, hogy N.
Lane kapitány nevét áthúzták, fölé írták, hogy beteg, és azt is, hogy T. Lochart
helyettesíti. – Tekintse ajándéknak!
– Hogyan jutott hozzá?!
– Mihelyt a 125-ös belép a teheráni légtérbe, szóljon Hogg kapitánynak, hogy sürgõs
fuvarral tovább kell mennie Tebrizbe. A felszállási engedélyt idõben meg fogja kapni.
– Nem! Ez egyszerűen lehe...
– Ha nem intézkedik, mégpedig úgy, hogy rajtunk kívül más ne tudjon róla – vágott
közbe ijesztõ határozottsággal Armstrong –, akkor ennek a másolatnak az eredetije a
SAVAK-hoz, pontosabban az utódjához, a SAVAMA-hoz kerül.
– Ez zsarolás!
– Szó sincs róla. Csupán üzlet. – Armstrong McIver kezébe nyomta a papírt, és
megfordult, hogy távozzon.
– Várjon! Hol az eredeti?
– Nem náluk – egyelõre.
– Ha megteszem, amit kér, ideadja az eredetit. Rendben?
– Maga viccel. Eszem ágában sincs bármit odaadni.
– Ez... ez így nem tisztességes!
Armstrong visszament McIverhez, nyugodtan megállt elõtte, és rezzenéstelen arccal
azt mondta: – Persze, hogy nem. Ha megkapná az eredetit, akkor a veszély is megszűnne,
tovább nem lenne oka félelemre. Se magának, se másnak. Addig azonban, amíg létezik,
azt fogja csinálni, amit mondok. Igaz?
– Rohadt csirkefogó!
– Maga pedig bolond, aki jobban tenné, ha ügyelne a vérnyomására.
– Honnan tudta meg, mi történt? – kérdezte az elképedéstõl csak nehezen szóhoz jutva
McIver.
– Csodálkozna, ha elmondanám, mennyit tudok magáról, Genevere McAllisterrõl,
Andrew Gavallanrõl, a Nemes Házról, és sok egyébrõl is. – Armstrong hangja érdesebbé
vált, fáradtsága és nyugtalansága kezdett felülkerekedni önuralmán. – Nem érti, mekkora
esély van rá, hogy a Hormuzi-szoros innensõ partján szovjet tankok állomásozzanak, és
egész Irán rohadt szovjet tartomány legyen? Elegem van magukból, abból hogy homokba
dugják a fejüket, mint a strucc, és úgy tesznek, mintha mi sem történt volna. Ne
vitatkozzon, hanem tegye, amit mondtam, különben az eget is rárogyasztom a
vállalkozásukra!
 KEDD
1979. FEBRUÁR 20.

39. fejezet

TEBRIZ, 5.12. A hán birtokának végében lévõ kis házban Ross hirtelen felriadt.
Mozdulatlanul feküdt azonban tovább, igyekezett minél egyenletesebben lélegezni, és
közben összes idegszálával koncentrált. Nem tapasztalt semmi szokatlant, csupán néhány
éjszakai rovar zúgott körülötte, és a szoba fojtogató kicsisége telepedett rá, de az sem
jelentett újdonságot számára. Szemben vele, a fal mellett Gueng összegömbölyödve,
egyenletesen lélegzett a szalmazsákján. A hideg miatt mindketten ruhástul feküdtek le.
Ross óvatosan fölkelt, az ablakhoz lépett, és kibámult a sötétbe, de nem látott semmi
feltűnõt. Még akkor is ott állt, amikor – közvetlenül maga mellõl – meghallotta Gueng
halk kérdését: – Mi történt, száhib?
– Nem tudom. Lehet, hogy képzelõdtem vagy rosszat álmodtam.
A gurkha nem válaszolt, viszont enyhén oldalba bökte, és kifelé mutatott – a
verandáról, a bejárat elõl hiányzott az õr.
– Talán könnyítenie kellett magán. – Legalább egy ember mindig volt ott, éjjel és
nappal is. Elõzõ éjjel például kettõ; Ross úgy rendezte el az ágyát, hogy úgy nézzen ki,
mintha aludna benne valaki, és Guenget hátrahagyta, hogy lekösse a figyelmüket.
Óvatosan kimászott a hátsó ablakon, és egyedül ment Erkkihez és Azadehhez.
Visszatérõben kis híján összefutott egy õrjárattal, de a fegyveresek álmosak voltak,
figyelmetlenek, és sikerült elosonnia mellettük.
– Nézz ki a hátsó ablakon! – súgta oda a gurkhának, és az nesztelenül teljesítette a
parancsot. Némán vártak, de körülöttük minden csöndes volt, mozdulatlan. Egy óra
múlva pirkad, gondolta Ross, és megpróbált éber maradni.
– Lehet, hogy csak a hegyi szellem volt, száhib – mondta kis idõ múlva az õrmester. A
„világ tetején" elterjedt hit szerint éjszakánként szellemek látogatják meg – jó, vagy rossz
szándékkal – az alvókat, és az álmok tulajdonképpen nem mások, mint az általuk fülbe
súgva elmesélt történetek.
Az apró termetű hegylakó érzékeit élesre állítva koncentrált egy darabig, majd
kijelentette: – Megyek, utánanézek azoknak a szellemeknek. – Hangtalanul visszament az
ágyához, csizmát húzott, a lefekvéskor párnája alá rakott talizmánt visszatette az
egyenruhája zsebébe, és fölvette a támadóiktól elvett köntösét és turbánját is. Sietve
ellenõrizte a kézigránátjait, puskáját, és belenézett a hátizsákjába, amiben a lõszert, a
tartalék kézigránátokat, vizet és némi élelmet tartott. A kukriját nem kellett keresnie, az
állandóan a keze ügyében volt, közvetlenül lefekvés elõtt mindig fényesre törölte és
átolajozta.
Ross is hamar felkészült, csak éppen fogalma sem volt arról, hogy mire. Alig öt perce
ébredtél fel, a fegyvered kibiztosítva, a kukri tokja is kinyitva, de miért, kérdezte magától.
Ha Abdalláh hán forralna valamit ellenetek, már régen elvehette volna a fegyvereiteket,
vagy legalábbis megpróbálhatta volna.
 Elõzõ nap, délután hallották, hogy a 206-os felszállt, és nem sokkal késõbb a hán
meglátogatta õket. – Ne haragudjon a késésért, százados, de nagyobb a felfordulás, mint
eddig bármikor! Szovjet barátaink jókora vérdíjat tűztek ki a maguk fejére – mondta
jókedvűen, joviálisan. – Akkorát, hogy talán még engem is kísértésbe tud hozni.
– Bízzunk benne, hogy nem, uram! Meddig kell még várnunk?
– Néhány napig, nem tovább. Úgy tűnik, a szovjetek nagyon szeretnék elfogni
magukat. Újabb küldöttséget menesztettek hozzám azzal a kéréssel, hogy segítsek nekik
– az elsõ nem sokkal azelõtt járt itt, hogy maguk megérkeztek. De ne aggódjon, tisztában
vagyok azzal, mi az érdeke Iránnak, és mi nem!
Amit a hán a vérdíjról mondott, azt este Erkki is megerõsítette. – A Sabalan közelében
jártam, egy újabb radarállomáson. Az egyik helybéli – sokan tudnak oroszul errefelé – azt
hitte, hogy orosz vagyok, és elmondta, remélik, hogy õk lesznek azok, akiknek sikerül
elfogniuk az angol szabotõrt és a társát. A vérdíj öt ló, öt teve és ötven birka. Ez egész kis
vagyon, és biztosak lehetnek abban, hogy ha odafent, egészen északra is tudnak
magukról, akkor itt a környéken még többen.
– Voltak magával oroszok?
– Csak Cimtarga, de nem ért rá foglalkozni velem. Az oroszul tudó helyiek állandóan
azt kérdezgették tõle is, mikor érkeznek már meg a csapatok.
– A fenébe! Van valami konkrétum, ami miatt úgy gondolják, hogy a szovjetek átlépik
a határt?
– Nem hiszem, szerintem csak az egymástól hallott pletykák miatt hiszik. Azt
válaszoltam, hogy soha, de egyikük vitatkozni kezdett velem, és azt állította, hogy tudja,
rengeteg tankunk, katonánk áll készenlétben, és látta is azokat. Nem beszélek perzsául,
nem tudtam megállapítani, nem a KGB egyik törzsi viseletbe öltöztetett ügynöke-e az
illetõ.
– A felszerelés, amit szállít... Van közte valami fontos? – Ezt sem tudom. Többnyire
számítógépek, fekete ládák és papírok. Igyekeznek távol tartani tõlük, de azt látom, hogy
nem szakemberek végzik a szerelést – egyszerűen kirántják a berendezéseket a falból,
elvágják a zsinórokat, és egyáltalán nem ügyelnek rájuk. Inkább az élelmiszerkészletek és
fõleg a cigaretta érdekli õket.
Szót váltottak a menekülésrõl is, és abban maradtak, hogy lehetetlen elõre tervet
készíteni, mivel olyan sok a pontosan számba nem vehetõ tényezõ. – Nem tudom, meddig
akarják még, hogy röpködjek velük – mondta Erkki. – Ez a Cimtarga nevű gazember azt
állítja, hogy Bazargán miniszterelnök kiutasította a jenkiket a két utolsó, keleten, a török
határ közelében lévõ radarállomásukról is. Azonnal távozniuk kell, a berendezéseket
pedig épen, érintetlenül hátrahagyni. Holnap megyünk oda.
– Ma is maga szállította õket?
– Nem. Nogger Lane, egy másik pilótánk. Velünk érkezett, úgy volt, hogy õ viszi
vissza Teheránba a 206-ost. McIver nagyon ideges lesz, ha Nogger nem ér vissza idõben,
és biztosan elküld valakit, hogy nézzen utánunk. Ez is adhat némi esélyt. Magukkal mi a
helyzet?
– Ki tudunk szökni, ha akarunk – válaszolta a százados. – Kezd az agyamra menni az
a kis ház. Ha eltűnünk innen, lehet, hogy a maguk bázisára megyünk, és ott rejtõzünk el,
az erdõben. Ha tudunk, kapcsolatba lépünk magukkal, de ne számítsanak rá, mert nem
lehet tudni, hogyan alakulnak a dolgok. Rendben?
 – Igen. Ne bízzanak meg senkiben a bázison, kivéve a két szerelõnket, Dibble-t és
Arberryt!
– Tudok segítem valamiben?
– Itt hagyna egy kézigránátot? – kérdezte Erkki.
– Természetesen. Használta már?
– Nem, de tudom, hogyan működik.
– Tessék – mondta Ross, és odanyújtotta a fegyvert. – Húzza ki a biztosító szeget,
számoljon háromig – nem négyig – és hajítsa el! Revolvert nem akar?
– Köszönöm, nem. Megteszi a tõröm; a kézigránátot is csak a biztonság kedvéért
kértem.
– Legyen vele óvatos! Kellemetlen meglepetést tud okozni, ha nem jól kezelik.
Miközben beszélt, Ross a szeme sarkából Azadehet figyelte, gyönyörködött benne, és
belesajdult a szíve a gondolatba, hogy a kapcsolatuk ott maradt örökre a csillagos ég felé
szökõ, csipkés svájci hegycsúcsok között. Hiába írt neki, egyszer sem válaszolt a
leveleire, és amikor az iskolánál érdeklõdött utána, azt a választ kapta, hogy hazautazott.
Utolsó, együtt töltött napjukon a lány azt mondta: – Ami velünk történt, talán soha nem
fog megismétlõdni, Csillagszemű Johnnym!
– Ha így lesz, akkor is boldogan halok meg, mert már tudom, milyen az igazi
szerelem. Szeretlek, Azadeh!
Az utolsó csók, aztán rohanás a vonathoz, integetés, míg végképp szem elõl nem
veszítette. Örökre. Talán mindketten tudtuk, már akkor, hogy az a búcsú örökre szól,
gondolta a sötét, hideg szobában várakozva. Pillanatra elbizonytalanodott, nem tudta
eldönteni, mit tegyen – maradjon fent és figyeljen, feküdjön vissza, vagy azonnal
induljanak, szökjenek meg? Lehet, hogy a hán igazat mondott, és biztonságban vagyunk
– egyelõre. Egyelõre semmi okunk, hogy egyáltalán ne bízzunk benne. Vien Rosemont
csöppet sem volt ostoba, és azt mondta...
– Száhib!
Gueng figyelmeztetésével egy idõben hallotta a halk, lopakodó lépteket. Anélkül,
hogy egyetlen szót is váltottak volna, nesztelenül elhelyezkedtek, fedezték egymást, és
egyformán örültek, hogy vége a tétlen, idegõrlõ várakozásnak, végre cselekedhetnek.
Csöndben nyílt az ajtó, és elmosódott körvonalú, ijesztõ hegyi szellem jelent meg elõttük,
akiben Ross megdöbbenéssel fedezte föl a csadort viselõ, sírástól felpüffedt arcú
Azadehet.
– Johnny! – suttogta izgatottan az asszony.
Ross nem válaszolt rögtön, mozdulatlanul várt még néhány másodpercig, és csak
akkor felelt, amikor biztos volt, hogy nincs a közelben ellenség: – Itt vagyok, Azadeh! Az
ajtó mellett.
– Gyorsan gyertek velem! Veszélyben vagytok. Siessetek! – Választ nem is várva az
asszony kisiklott a házból.
A százados Guengre nézett, és látva, hogy az nemet int, egy pillanatra
elbizonytalanodott, de aztán döntött. – Megyünk! – Azadeh után vetette magát, a gurkha
pedig szó nélkül követte, és ösztönösen úgy haladt mögötte, kissé oldalt, hogy váratlan
támadás esetén fedezni tudja. Az asszony, néhány gazdasági épületet megkerülve,
határozottan vezette át õket a gyümölcsöskerten. A hó elnyelte ugyan a lépteik zaját, de a
nyomaikat – Ross ezzel pontosan tisztában volt – megõrizte. Mintegy tízlépésnyire
lemaradva követte Azadehet, és azon törte a fejét, milyen veszélyrõl beszélt az asszony,
miért sírt, és hol lehet Erkki.
Az égen szaladó felhõk többnyire eltakarták a holdat, és amikor mégis elõbukkant,
Azadeh rögtön megállt, ideges kézmozdulattal jelzett nekik, hogy õk is várjanak. Csak
miután sötétség borult rájuk, indult el újból. Minden árnyékot, apró fedezéket ügyesen
kihasznált, Ross pedig csodálkozott, nem értette, hogyan tanult meg ilyen ügyesen,
vadász módjára lopakodni. Aztán eszébe jutott Erkki és Finnország, a
megszámlálhatatlanul sok tavával, vadban gazdag, végtelen erdõségeivel. Arra figyelj,
amit csinálsz, te bolond!, intette magát mérgesen. Álmodozni ráérsz akkor is, ha túl leszel
a veszélyen, és nem sodorsz bajba másokat a figyelmetlenségeddel. Koncentrálj!
Pillantása szünet nélkül ide-oda cikázott, várta, talán kívánta is a harcot, ami egyelõre
elmaradt. A birtok körül húzódó, legalább tíz láb magas, faragott kövekbõl rakott falhoz
értek, és mielõtt kiléptek volna a közte és a gyümölcsös fái között húzódó, lecsupaszított
sávra, Azadeh egy mozdulattal megálljt parancsolt. Elõrement, megkeresni azt a helyet,
amit korábban nyilván kinézett magának. Mihelyt megtalálta, intett, hogy kövessék, és
már mászott is ügyesen, kihasználva a kövek természetes és mesterséges, éppen a feljutás
megkönnyítése érdekében készített bemélyedéseit. Amikor Ross utánaindult, a hold
éppen kibukkant a felhõk mögül, és a falat megvilágítva kellemetlen érzést keltett benne,
mintha meztelen lett volna. Mire a fal tetejére ért, Azadeh a másik oldalon már lefelé
ereszkedett. Ross is átlendült a peremen, de csak lehúzódott, megvetette egy
bemélyedésben a lábát, és addig nem indult el, amíg meg nem gyõzõdött róla, hogy a
veszélyesen csupasz területen át Gueng is eljutott a falig.
Lefelé nehezebb volt a mászás, a százados meg is csúszott, és hat láb magasból leesett.
Mire káromkodva feltápászkodott, és összeszedte magát, Azadeh már a birtok körül futó
úton túl járt, a körülbelül kétszáz yardnyira lévõ, a hegyoldalból kiálló szikla felé
igyekezett. Alattuk, kissé balra Tebriz egy része látszott; a város peremén, a repülõtér
irányában tüzek égtek, és halk fegyverropogást lehetett hallani.
Gueng hamar beérte a századost, és mosolyogva intett, hogy mehetnek, de mire
eljutottak a szikláig, Azadeh eltűnt.
– Johnny! Ide!
Ross a halk hangot követve vette észre a sziklafalon a hasadékot, ami olyan keskeny
volt, hogy egy ember éppen csak átbújhatott rajta. Megvárta, amíg Gueng is mellé ér, és
aztán lépett elõre. Azadeh mindkettõjükért a kezét nyújtotta, átsegítette õket a résen,
aztán lezárta egy vastagnak tűnõ függönnyel, és gyertyát gyújtott. A halvány, imbolygó
fényben az üreg tágasnak látszott, száraz és viszonylag meleg volt. Takarók, régi
szõnyegek tették otthonosabbá, voltak benne edények, bögrék, az egyik fal mentén
húzódó, természetes polcot alkotó peremen pedig könyvek és néhány játék.
Gyerekkuckó, búvóhely a felnõttektõl, gondolta Ross, és Azadehre pillantott. Az asszony
még mindig a gyertya mellett térdelt, háttal neki, de már levette a fejérõl a csadort, és
amikor megfordult, ismét a régi, ismerõs, arcot látta.
– Tessék!
Elfogadta Rosstól a kulacsot, jócskán ivott belõle, közben gondosan ügyelt arra, hogy
a tekintetük ne találkozzon. A százados Guengre pillantott, és anélkül, hogy egy szót is
szólt volna, kitalálta a gondolatát. – Azadeh, eloltanád a gyertyát? – kérdezte. –
Megnéztük, hol vagyunk, és akkor legalább elhúzhatnánk a függönyt, hogy figyelni
tudjunk, és könnyebben meghalljuk, ha közeledik valaki. Van nálam elemlámpa, ha
mégis kellene világosság.
– Persze... Természetesen... – Azadeh már nyúlt is a gyertyáért, hogy eloltsa, de nem
fejezte be a mozdulatot. – Egy pillanat... Elnézést! – Tükröt vett le a polcról, belenézett,
és sírástól bedagadt szemét, izzadságtól fénylõ arcát meglátva elégedetlenül megrázta a
fejét. Sietve letörölt az álláról egy foltot, amennyire tudott, az ujjaival megfésülködött,
utána eloltotta a gyertyát, és bocsánatkérõn megismételte: – Elnézést!
Gueng elhúzta a függönyt, és rögtön ki is mászott a barlangból, hogy körülnézzen. A
város felõl erõsödött valamelyest a fegyverropogás, a repülõtér egyetlen kifutópályája
mögött tüzek égtek. Az utcákon nem működött a világítás, csupán gépkocsik
reflektorainak a fényét lehetett látni. A hán palotája is sötét, csöndes volt, semmi nem
utalt arra, hogy onnan veszélyre kellene számítaniuk. Gueng visszamászott a barlangba,
gurkhaliul beszámolt a századosnak a látottakról, majd hozzátette: – Biztonságosabb, ha
kint maradok õrködni, száhib! Nincs sok idõnk.
– Rendben. – Ross érezte Gueng hangján a nyugtalanságot, de nem hozta szóba, mivel
pontosan tudta, mi okozza. – Jól vagy, Azadeh? – kérdezte halkan.
– Most már igen. Sötétben jobb... Elnézést, hogy ilyen szörnyen nézek ki! Jobban
érzem magam, ha nem látszik.
– Mi történt... És hol a férjed? – Ross szándékosan használta ezt a szót, nem pedig a
nevet, és rögtön hallotta, hogy az asszony nyugtalanul megmozdult.
– Este, miután elmentél, Cimtarga jött be egy õrrel, és szólt Erkkinek, hogy öltözzön,
mert azonnal indulniuk kell. Nem mondta, miért, csak annyit, hogy változás történt a
programban. Már egyedül voltam, amikor apám magához rendelt, és mielõtt beléptem
volna a szobájába, hallottam, amint parancsot adott, hogy hajnalban fegyverezzenek le és
kötözzenek meg benneteket. – Azadeh hangja pillanatra elcsuklott az izgalomtól. – Úgy
tervezte, hogy magához rendel, megbeszélni a holnapi indulásotokat, de az emberei az
istállók környékén rátok rontanak, megkötöznek, és teherautón északra visznek
benneteket.
– Északra? Hova?
– Tbiliszibe. – Az asszony izgalomtól remegõ hangon folytatta: – Fogalmam sem volt
róla, mit tegyek, nem tudtalak figyelmeztetni benneteket – engem is állandóan szemmel
tartanak. Apám közölte, hogy Erkki néhány napig távol lesz, ő pedig reggel üzleti útra
Tbiliszibe megy és... és nekem is vele kell mennem. Azt mondta... két-három napig
leszünk ott, mire visszajövünk, Erkki is megérkezik, és akkor elenged bennünket
Teheránba. – Azadeh hangján érezni lehetett, hogy hajszál választja el az elkeseredett
sírástól. – Úgy félek! Nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy Erkkivel valami rossz
történt!
– Ne nyugtalankodj! Nem lesz semmi baja! – próbálta vigasztalni Ross. A Tbiliszibe
tervezett utat nem értette, nem is törõdött vele, lázas igyekezettel azt próbálta inkább
eldönteni, mit gondoljon a hánról, mire számítson. Vien figyelmeztetése, hogy ne
higgyen a hazugságoknak, nyugodtan bízza az életét Abdalláhra, ott csengett még a
fülében, de attól, amit Azadeh mondott, elbizonytalanodott. Az asszony felé fordult, és
utálni kezdte a sötétséget. Szerette volna látni az arcát, a tekintetét, remélte, hogy abból
talán ki tud olvasni valamit. Bárcsak a falon belül, még a kis háznál elmondta volna
mindezt, fohászkodott csöndben, majd idegesen össze is rándult, mert nyugtalanító emlék
ötlött fel benne. – Azadeh! Nem tudod, mi történt az õrrel?
 – De igen... Megvesztegettem, Johnny! Elküldtem fél órára... Nem tudtam mást
kitalálni...
– Jézusom! – morogta Ross. – Megbízható?
– Igen. Ali... nagyon régen szolgál már apámnál. Hétéves korom óta ismerem. Néhány
ékszert adtam neki, aminek az árából a családja évekig meg tud élni. De Erkki... Johnny,
én úgy félek!
– Fölösleges. Nem mondta, hogy a török határra kell mennie? – Ross szerette volna
megnyugtatni az asszonyt, és rávenni, hogy menjen vissza minél elõbb a palotába. –
Köszönöm, hogy figyelmeztettél bennünket. Gyere, visszakísérünk, aztán...
– Jaj, ne! Az lehetetlen! – tiltakozott hevesen Azadeh. – Hát nem érted?! Apám
magával akar vinni északra, ahonnan soha nem szabadulok. Soha! Gyűlöl, és Mzsitriknek
akar adni... Tudom, hogy megteszi! Tudom!
– De mi lesz Erkkivel? – kérdezte döbbenten Ross. – Nem futhatsz világgá nélküle!
– De igen! Muszáj, Johnny! Hidd el, hogy muszáj! Nem merek itt maradni, rettegek
attól, hogy Tbiliszibe menjek, és Erkkinek is úgy a jobb, ha elmenekülök. Sokkal
szabadabban tud majd cselekedni.
– Mirõl beszélsz?! Nem rohanhatsz vakon a világnak. Ez õrültség! Mi lesz, ha Erkki
ma éjjel mégis hazajön, és nem tudja, hol vagy, mi történt veled?
– Hagytam neki üzenetet. Megbeszéltük, ha valami váratlan történik velem, titkos
helyre teszem a szobánkban. Gyanakodtunk, nem tudtuk, mire szánja rá magát apám,
amíg nincs itthon. Ne aggódj, Erkki tudni fogja, mi történt! – Azadeh pillanatnyi szünetet
tartott csak, aztán folytatta: – Apám ma, dél körül a repülõtérre megy, fogadni valakit, aki
Teheránból érkezik. Nem tudom, kicsoda az illetõ, mit akar itt, de arra gondoltam... talán
rá tudnád beszélni, hogy vigyen magával bennünket. Esetleg fölszökhetnénk titokban a
gépre... vagy kényszerítheted õket, hogy vigyenek magukkal.
– Elment az eszed! – szólt rá, most már mérgesen, az asszonyra Ross. –
Bolondságokat beszélsz, Azadeh! Õrültség volna elszöknöd, és itt hagyni Erkkit...
Honnan tudod, hogy apád nem ezt akarja éppen? Azt mondod, gyűlöl téged; ha elfutsz,
azzal csak megkönnyíted a dolgát, és még nagyobb veszélybe sodrod Erkkit!
– Hogy lehetsz ennyire vak?! – kiáltott föl elkeseredve Azadeh. – Hát nem érted, hogy
amíg itt vagyok, Erkkinek szemernyi esélye sincs? Ha elmegyek, akkor legalább miattam
nem kell aggódnia, megteheti, hogy csak magával törõdjön. Ha megtudja, hogy
Tbiliszibe vittek, utánam jön, és örökre vége. Hát nem érted?! Engem használnak
csalétekként! Az isten szerelmére, Johnny, ébredj föl! Könyörgöm, segíts nekem!
Ross hallotta a csöndes, elkeseredett sírást, és attól még dühösebb, idegesebb lett.
Nem vihetjük magunkkal, gondolta. Nem tehetem, az gyilkosság lenne! Ha igaz, amit a
hánról mond, akkor néhány órán belül megindul utánunk a hajtóvadászat, és szerencsések
leszünk, ha megérjük az estét. Légy észnél, és ne áltasd magad, a hajtóvadászat már régen
megkezdõdött! – Vissza kell menned! Hidd el, úgy a legjobb! – mondta.
– Insa Allah – válaszolta különös, megváltozott hangon az asszony. – Ahogy akarod,
Johnny! Ti is induljatok, nincs már sok idõtök! Merre mentek?
– Én... nem is tudom. – Ross örült a mindent beborító sötétségnek, annak, hogy nem
lehet látni az arcát. Magasságos isten! Miért éppen Azadeh, kiáltotta magában némán. –
Gyere, visszakísérlek!
– Fölösleges. Maradok... még kicsit.
 Azadeh hangján érezni lehetett, hogy nem mond igazat, és a százados ettõl még
nyugtalanabbá, idegesebbé vált. – Visszamegy! Muszáj.
– Nem! – A válasz makacs, eltökélt volt. – Nem mehetek vissza. Maradok, itt nem fog
megtalálni. Korábban is rejtõztem már ebben a barlangban. Egyszer két teljes napig. Itt
biztonságban leszek, ne aggódj! Menj nyugodtan, sietnetek kell!
Ross nem kis erõfeszítéssel ugyan, de uralkodott magán, elfojtotta a vágyát, hogy
talpra rángassa Azadehet, és hátát a barlang falának támasztva inkább visszaült mellé.
Nem hagyhatom itt, nem hurcolhatom vissza akarata ellenére, és magammal sem
vihetem, vette sorra a nem létezõ lehetõségeket. Nem hagyhatom itt, nem vihetem
magammal! De igen, elvihetném, csak kérdés, hogy meddig. Ha elfogják, felelõsségre
vonják, mert szabotőröket segített, és talán mással is megvádolják, olyasmivel, amiért itt
halálra szokták kövezni az asszonyokat. – Ha eltűnünk, és te is, a hán rögtön tudni fogja,
hogy te figyelmeztettél bennünket. Itt elõbb-utóbb rád találnak, és neked is és a férjednek
is rosszabb lesz. Hidd el, az a legokosabb, ha visszamégy!
– Nem, Johnny! Isten kezében vagyok, nem félek.
– Gondolkodj, Azadeh!
– Azt teszem. Te is tudod, hogy Isten kezében vagyunk. Nem beszéltünk errõl éppen
eleget akkor, ott, a hegyek között? Ne aggódj miattam, én csöppet sem félek! Egy
kézigránátot adjál csak, olyat, mint Erkkinek! Isten kezében biztonságban leszek. Kérlek,
menj!
Valamikor tényleg sokat beszélgettek Istenrõl, de ott, a végtelen nyugalmat,
biztonságot árasztó svájci hegyek között az egészen más volt, mint a sötét, a veszély
közelsége miatt fojtogatóan szűk barlangban.
– Insa Allah – válaszolta Ross, hosszas vívódás után döntésre jutva. – Mi
visszamegyünk, Guenget pedig továbbküldöm. – Felállt, és indulni akart, de Azadeh
megállította.
– Várj! – Ross elõbb halk neszt hallott, aztán az arcán érezte az asszony leheletét, és a
karját megmarkoló könnyű kezét. – Nem, drágám! – mondta nyugodt, régrõl ismerõs
hangján Azadeh. – Nem. Ezzel pusztulást hoznánk Erkkire, és rátok is. Hát nem érted,
hogy amíg a kezükben vagyok, azt tesznek vele, amit akarnak. Ha nem kell törõdnie
velem, vigyáznia rám, akkor legalább lesz esélye, és amíg kívül vagytok apám
palotájának a falán, addig nektek is. Ha találkozol Erkkivel... mondd meg neki!
Mit mondjak meg neki, kérdezte magától Ross. Azadeh kezéért nyúlt, és amikor
hozzáért, mintha visszaszáguldott volna az idõben. Újból a széles, nagy ágyban voltak,
odakint nyári zivatar villámai hasítottak az éjszaka sötétjébe, õk pedig összesimulva
számolták a villanás és a völgyet körbeölelõ hegyoldalakról visszagördülõ, mély morajlás
között elmúló idõt. Tíz másodperc, öt, aztán már csak kettõ, végül egy... Jaj, Johnny, itt
van, pontosan a fejünk fölött! Insa Allah, ha belénk csap, nem bánom, az a fontos, hogy
együtt vagyunk, szorítjuk egymás kezét... Igen, de nem így, gondolta szomorúan, és a
szájához emelve megcsókolta Azadeh kezét. – Mondd el neki te! – felelte. – Együtt
megyünk. Felkészültél?
– Az indulásra?
– Igen.
Azadeh némi szünetet tartott, mielõtt újból megszólalt volna: – Elõbb kérdezd meg
Guenget!
– Õ azt teszi, amit mondok neki.
 – Hát persze. Azért csak kérdezd meg! Tedd meg nekem ezt a szívességet! Jó?
Ross a barlang nyílásához sietett, de mielõtt megszólalhatott volna, a bejárat mellett
õrködõ Gueng halkan, gurkhaliul odaszólt neki: – Nincs veszély, száhib... idekint.
– Szóval hallottad?
– Igen, száhib!
– És mit gondolsz?
– Lényegtelen, hogy mit gondolok, száhib! – válaszolta nyugodtan, mosolyogva a
hegyi ember. – A karma az karma. Azt teszem, amit mond.

TEBRIZI REPÜLÕTÉR, 12.40. Abdalláh hán a repülõtér fõépülete elõtti behavazott

betonon, golyóálló Rolls-Royce-a mellett várakozott, és dühösen azért imádkozott, hogy
az ereszkedõ 125-ösnek ne sikerüljön a leszállás, csapódjon oda a betonhoz, és robbanjon
fel. Elõzõ nap rendõrségi vonalon továbbított telexet kapott, amit az unokaöccse, Mazardi
ezredes, a tebrizi rendõrség parancsnoka vitt el neki személyesen. „Kérem, hogy holnap,
kedden, 12.40-kor legyen kint a repülõtéren a G-ELTT, ETA 1240 jelű gép érkezésénél.
Hasemi Fazir ezredes." Az aláírás láttán rossz érzés fogta el, és mindenki mást is, aki
látta az üzenetet. A belsõ elhárítás mindig a törvények fölött állt, és Hasemi Fazir
ezredest úgy tartották számon, mint nagy inkvizítort, akinek a könyörtelensége még
Iránban is – ahol pedig elvárták, és becsülték a könyörtelenséget – legendássá, sõt
rettegetté vált.
– Mit akarhat nálunk, fenség? – kérdezte idegesen Mazardi.
– Nyilván Azerbajdzsánról akar tárgyalni – válaszolta a hán, és amennyire tudta,
megpróbálta titkolni a félelmét. Az üzenet rövidsége, parancsoló stílusa akkor is erõsen
nyugtalanította volna, ha nem éri olyan váratlanul Hasemi felbukkanása a birodalmában.
– Meg akarja kérdezni, miben lehet a segítségemre... Évek óta szoros kapcsolatban állunk
– tette hozzá automatikusan hazudva.
– Díszõrséget rendelek ki, gyorsan összehívok egy fogadóbizottságot és...
– Eszedbe ne jusson! Fazir ezredes nem szereti a felhajtást. Ne csinálj semmit, a
repülõtérnek a közelébe se gyere, csak gondoskodj arról, hogy az utcákon nyugalom
legyen, és... igen, nézz jobban a körmére a Tudehnek! Hajtsd végre azonnal Khomeini
utasítását, és csapj le rájuk! Még ma éjjel gyújtsd fel a központjukat, és tartóztasd le az
összes vezetõjüket! – Ez tökéletes piskes lesz, gondolta a hán, elégedetten magával, mert
gyorsan kitalálta, minek örülne nagyon az ezredes. Nem fanatikus ellensége-e Fazir a
Tudehnek? Hála istennek, Pjotr Olegovics szabad kezet adott neki ahhoz, hogy eltiporja
õket.
Gyorsan elküldte a rendõrfõnököt, ordítozott egy sort a háza népével, mindenkit
elzavart, és a szobájába zárkózva megpróbált rájönni, mit akarhat tõle éppen most az a
veszett kutya ezredes.
Az évek során többször is találkoztak, és mindkettõjük legnagyobb megelégedésére
kicserélték az információikat. Hasemi Fazir ezredes ugyanakkor azok közé tartozott, akik
szentül hittek abban, hogy Irán fennmaradásához elengedhetetlenül szükséges a
Teheránból irányított, szigorúan központosított hatalom, és a helyi vezérek, törzsfõk a
múlt káros maradványai, akik veszélyt jelentenek az államra. És ha még ez sem lett volna
elég, ott volt az a körülmény, hogy az ezredes ennek a hatalomnak a gyakorlói közé
tartozott, módjában állt olyan titkokat földeríteni, amelyeket aztán felhasználhatott ellene.
Isten verjen meg minden átkozott teheránit! Küldje õket pokolra, és Azadehet is, az
istenverte férjével együtt!
Azadeh! Igaz volna, hogy én nemzettem ezt a démont? Lehetetlen! Valaki biztosan...
Isten bocsássa meg, hogy gyanúsítom az én imádott Naftalámat! Azadehet megszállta az
ördög, de nem baj, meg fog bűnhõdni érte! Nem menekül, esküszöm, hogy elviszem
magammal Tbiliszibe, és odaadom Pjotrnak, használja, ahogy...
A hán halántéka hevesen lüktetett, és újból az egyszer már megismert, kegyetlen
fájdalom hasított a mellébe. Elég volt, figyelmeztette magát. Nyugodj meg! Ne gondolj
rá, csak állj bosszút! Ne törõdj vele, különben megöl! Fazirral foglalkozz, vele szemben
szükséged lesz minden ravaszságodra. Azadeh úgysem menekülhet.
Hajnalban rémült õrök rontottak be hozzá, közölték, hogy a két fogoly megszökött, és
hamar kiderült, hogy Azadehnek szintén nyoma veszett. A hán dühe nem ismert határt –
rögtön elküldte az embereit a lánya búvóhelyére, amit már évek óta ismert, és magából
kikelve a lelkükre kötötte, hogy nélküle vagy a szabotõrök nélkül a szeme elé ne
merjenek kerülni. Az éjszaka a kis háznál szolgálatot teljesítõ õr orrát levágatta,
összeesküvéssel és árulással vádolt társait ájultra korbácsoltatta, börtönbe vettette, a
szolgálóit ostorral verette, aztán dühösen kivágtatott a repülõtérre, rémületet hagyva
maga után palotaszerte.
Isten megbünteti õket, gondolta nehezen csillapodó, dühös indulattal, a
leszállópályához közeledõ repülõgépet figyelve. Az ég kék volt ugyan, de már
gyülekezett rajta néhány gyanúsnak látszó felhõ, és kellemetlen, hideg szél söpört végig
rohamokban a hó borította betonon. A hán perzsakucsmát, prémgalléros télikabátot, és
prémszegélyű csizmát viselt. Szemüvege enyhén bepárásodott a hidegtõl, de nem vette le,
hogy megtörölje, keze szünet nélkül a zsebébe rejtett kis revolvert markolta. A mögötte
emelkedõ repülõtéri épületet az emberei kiürítették, a hozzá vezetõ utakat is lezárták. A
tetõn mesterlövész lapult, azzal a paranccsal, hogy azonnal lõje le Fazirt, mihelyt
Abdalláh zsebkendõt vesz elõ, és az orrához emeli. Mindent megtettem, amit lehetett, a
többi Istentõl függ, gondolta. Zuhanj már le, csapódj a betonhoz és robbanj fel, te
átkozott!
A 125-ös azonban tökéletes leszállást hajtott végre, és porhavat kavarva sértetlenül
gördült végig a betonon. A hán nézte egy darabig, és a félelme közben egyre fokozódott.
– Ahogy Isten akarja motyogta, és visszaült a kocsi hátsó felébe, amit elhúzható,
golyóbiztos üvegfal választott el a sofõrtõl és Ahmedtõl, leghűségesebb bizalmasától,
testõrétõl. – Mehetünk! – adta ki az utasítást, és rögtön ki is biztosította zsebében a
revolvert.
A repülõgép a leszállópálya végén rákanyarodott az egyik szervizútra, de nem ment
közelebb a terminálhoz, hanem szembe fordult a széllel, és minden épülettõl távol
megállt. Az ajtaja is csak akkor nyílt ki, amikor a nagy, fekete luxuskocsi megállt
mellette.
– Szalaam – kiáltott le az ajtóból Hasemi Fazir. – Béke veled, fenség! Kérlek, fáradj
fel!
Abdalláh hán a Rolls-Royce ablakát tekerte csak le, úgy szólt vissza. – Szalaam. Béke
veled, kegyelmes úr! Kérlek, csatlakozz hozzám! – Azt hiszed, olyan ostoba vagyok,
hogy önként hurokba dugom a fejem, tette hozzá gondolatban. – Ahmed, menj fel a
gépre, vigyél magaddal fegyvert, és tégy úgy, mintha nem tudnál angolul!
 Ahmed Dursak türkmén volt, nagyon erõs, késsel és lõfegyverrel villámgyorsan bánni
tudó férfi. A parancsot hallva kiugrott a gépkocsiból, és géppisztolyával a kezében, a
felerõsödõ széltõl lengedezõ, hosszú kabátban felfutott a repülõgép lépcsõjén. – Szalaam,
ezredes kegyelmes úr! – köszönt tiszteletteljes hangon, az ajtó elõtt, az utolsó
lépcsõfokon megállva. – Uram arra kéri, csatlakozzon hozzá a gépkocsijában. Kis
repülõgépeken, még ha a földön vannak is, mindig kellemetlenül érzi magát. A kocsiban
nyugodtan beszélgethetnek, senki nem fogja zavarni önöket. Azt is kérdezi, hogy
méltóztatik-e megtisztelni szerény házát, és nála megszállni.
Hasemi õszintén megdöbbent Abdalláh arcátlanságán és magabiztosságán, azon, hogy
fegyveres küldöncöt mert meneszteni hozzá. A kocsiba semmiképpen sem akart
beszállni, megkockáztatni, hogy a beszélgetésüket lehallgassák, netán csapdába is ejtsék.
– Mondd meg a fenséges úrnak, hogy néha nehezen tudom elviselni a bezártságot, ezért
kérem, hogy õ fáradjon fel hozzám! Itt nyugodtan beszélgethetünk. Megtiszteltetésnek
venném, ha teljesítené a kérésemet. Természetesen átkutathatod a szalont, ellenõrizheted,
nem rejtõzött-e el valahol rossz szándékú idegen.
– Uram jobban szeretné, kegyelmes úr, ha...
Hasemi nem hagyta, hogy a testõr befejezze a mondatot, közelebb lépett hozzá, és az
indulattól elkeskenyült szájjal, ellentmondást nem tűrõ hangon rászólt: – Kutasd át a
gépet! Gyerünk! Igyekezz, Ahmed Dursak, te háromszoros gyilkos – egyik áldozatod egy
Nadzsmeh nevű nõ –, gyorsan teljesítsd a parancsomat, különben egy héttel sem élsz
tovább.
– Boldog leszek, ha a hán szolgálatáért elõbb kerülök a Paradicsomba – válaszolta a
testõr –, de azért megteszem, amit mond. – Átlépett az ajtón, és elõbb a gép orrában ülõ
két pilótára, majd az utastérben helyet foglaló Armstrongra pillantott. A tekintete
összeszűkült ugyan, de nem szólt egy szót sem, csak hátrament a gép végébe, és benézett
a mosdóba is. Nem talált benne senkit, más olyan hely pedig nem volt a gépen, ahol
elrejtõzhetett volna valaki. – A pilóták ne legyenek itt, amíg tárgyalnak!
Hasemi korábban már megkérdezte John Hoggtól, a kapitánytól, hogy – amennyiben
szükséges – hajlandók volnának-e egy idõre elhagyni a gépet.
– Sajnálom, uram – válaszolta Hogg –, de nem igazán tetszik az ötlet.
– Mindössze néhány percrõl lenne szó. Magával viheti az indítókulcsot és az
árammegszakítót is – szólt közbe Robert Armstrong. – Személyesen vállalok felelõsséget
azért, hogy senki nem megy be a pilótafülkébe, és nem piszkál hozzá semmihez.
– Még így sem igazán tetszik a dolog, uram!
– Tudom, de azt is – felelte Armstrong –, hogy McIver kapitány azt mondta, az
ésszerűség határán belül teljesítse minden kérésünket. Ez pedig belül van a határon.
Hasemi látta Ahmed arcán a szemtelen magabiztosságot, és a legszívesebben
hatalmas, jól irányzott ökölcsapással letörölte volna, de uralkodott magán, késõbbre
halasztotta a dolgot. – A pilóták kint fognak várni a kocsiban – felelte.
– És a hitetlen?
– A hitetlen jobban beszél perzsául, mint te, tetű, és ha van elég eszed, akkor
tisztelettel beszélsz vele, kegyelmes úrnak szólítod, mert biztosítalak róla, és a rühes
kutya türkmén õseidet is, te mocsok, hogy legalább olyan hosszú az emlékezete, mint az
enyém, és könyörtelenebb tud lenni, mint képzelnéd.
Ahmed szája sarkában kis mosoly jelent meg. – És õkegyelmessége, a hitetlen úr is
lent fog várakozni a betonon? – kérdezte nyugodt hangon.
 – Itt marad. A pilóták ülnek be a kocsiba. Ha a fenség ragaszkodik hozzá, hogy testõr
legyen vele – nehogy merénylõk támadhassanak rá –, az természetesen feljöhet a
fedélzetre. Amennyiben ez a megoldás nem felel meg neki, úgy találkozhatunk a
rendõrségen is. Hordd el magad, és közöld vele, amit mondtam! – válaszolta ingerülten
az ezredes.
Ahmed udvariasan megköszönte, hogy hajlandó volt szóba állni vele, visszament a
hánhoz, és miután az üzenetet átadta, megjegyezte: – Azt hiszem, az a rohadt kutyaszar
nagyon biztos magában, különben nem mert volna ilyen durván beszélni. – Hasemi
valami hasonlót gondolhatott, mert õ meg a repülõgép fedélzetén szólt oda
Armstrongnak: – Robert, ez a veszett szuka kölyke nagyon magabiztos, ha ilyen
szemtelen szolgát mert küldeni hozzám.
– Valóban bevitetnéd a rendõrségre a Gorgonok hánját?
– Megpróbálnám, de valószínűleg nem sikerülne – válaszolta Hasemi, miközben újabb
cigarettára gyújtott. – Még mindig az unokaöccse, Mazardi a rendõrfõnök, és az itteni
rendõrség változatlanul erõs. Az iszlám gárdistáknak és a forradalmi bizottságoknak
errefelé nincs különösebb hatalmuk. Egyelõre.
– Abdalláhnak köszönhetõen?
– Természetesen. Az õ parancsára a tebrizi rendõrség hónapokon keresztül titokban
támogatta Khomeinit. A hatalomváltás itt mindössze annyit eredményezett, hogy a sah
képét az ajatollahé váltotta fel, és a sah jelvényeit leszedték az egyenruhákról. Abdalláh
uralma erõsebb, mint valaha. – Az ezredes megborzongott a gép félig nyitott ajtaján
besüvítõ, hideg szélrohamtól. – Az azerbajdzsániak természettõl fogva hajlamosak az
árulásra, és kegyetlenek is. A Kadzsár sahok Tebrizbõl származtak, akárcsak Nagy
Abbász, aki Iszfahánt felépítette, és úgy próbált magának hosszú életet biztosítani, hogy
az idõsebbik fiát megölette, a másikat pedig megvakíttatta – mesélte az ezredes.
A gépkocsit figyelte, és magában azért imádkozott, hogy Abdalláh hán engedjen,
menjen fel a repülõgép szalonjába. Jobban érezte már magát, jobban bízott abban, hogy
megéri a hét szent napját, mint vasárnap este, amikor Dzsanán tábornok berontott hozzá,
meglobogtatta elõtte a belsõ elhárítás feloszlatásáról szóló parancsot, rátette a kezét a
kazettákra és elvitette Rakoczyt. Tanácstalanul, félelemben töltötte az egész éjszakát,
reggel pedig, amikor elment otthonról, azt vette észre, hogy többen is követik. Egész
délelõtt a nyomában voltak – a feleségének és a gyerekeinek is –, és csak valamikor kora
délutánra tudta lerázni õket. A titkos Négyes Csoport egyik vezetõjével találkozott egy
biztos házban, este pedig, amikor Dzsanán tábornok a háza elõtt kiszállt golyóálló
gépkocsijából, a közelben parkoló, plasztikkal teletömött személyautó felrobbant, két
legbizalmasabb munkatársával együtt apró darabokra tépte, földig rombolta a házát, és a
mentõosztagok holtan ásták ki a törmelék alól a feleségét, három gyerekét, hét
szolgájukat, és Dzsanán ágyhoz kötött, idõs, beteg apját. A baloldali mudzsahedek
jelszavait harsogó férfiak rohantak el a merénylet helyszínérõl, de hátrahagytak egy
írásban járatlan kéz által ügyetlenül papírra vetett üzenetet: HALÁL A SAVAMA-RA
ÁTKERESZTELT SAVAK-RA! !!
Ennek a napnak a hajnalán pedig, félórával azután, hogy Abrim Pahmudi óvatosan, az
alvót nem háborgatva fölkelt titkos szeretõje ágyából, kegyetlen bűnözõk törtek rá a nõre.
Újabb balos jelszavak hangzottak el, és az utcán hagyottal megegyezõ – a lány vérével,
hányadékával és ürülékével odamázolt – üzenet került a falakra. Kilenckor az ezredes,
elõzetes bejelentkezés alapján, felkereste Abrim Pahmudit, hogy részvétét fejezze ki neki
mind a két szörnyű tragédia miatt, amelyekrõl a belsõ hírszerzés csatornáin keresztül
értesült. Piskesként magával vitte Rakoczy vallomásának egy részét is, amelyet úgy adott
át, mintha más forrásból szerzett bizalmas értesülés lett volna. – Biztos vagyok benne,
kegyelmes uram, hogy ha folytathatnám a munkámat, akkor még több hasznos, értékes
információt tudnék szerezni. Ha pedig a részlegünket is megtisztelné a bizalmával, és
engedélyezné, hogy ugyanúgy működjön, mint eddig – természetesen kizárólag önnek
téve jelentést, senki másnak –, akkor módomban állna megakadályozni az ilyen
szörnyűségeket, és eltüntetni a föld színérõl a veszett terrorista kutyákat, akik ezeket a
borzalmas bűncselekményeket elkövették.
Míg Pahmudinál volt, rémült adjutáns rontott be a tábornokhoz, és jelentette, hogy
ismeretlen terroristák – ismét csak gépkocsiba rejtett pokolgéppel – meggyilkolták az
egyik legtekintélyesebb teheráni ajatollahot, a forradalmi bizottság pedig haladéktalanul
összeült, és Pahmudinak is feltétlenül ott kell lennie a megbeszélésen. A SAVAMA
fõnöke, persze, azonnal indult, de mielõtt távozott volna, még visszavonta korábbi
rendeletét: – Egyetértek önnel, ezredes úr! Harminc nap. Harminc napot kap rá, hogy
bebizonyítsa, mennyit ér.
– Köszönöm, kegyelmes uram! A bizalma végtelenül megtisztelõ. Ne legyen semmi
kétsége a hűségem felõl! Visszakaphatom Rakoczyt?
– Az a rühes eb, Dzsanán tábornok hagyta, hogy megszökjön.
A SAVAMA fõparancsnokságáról egyenesen a repülõtérre ment, Robert
Armstronggal felszállt a 125-ösre, és miután a gép a levegõbe emelkedett, harsány
nevetésre fakadt, és csak nevetett, nevetett... Arra gondolt, hogy Iránban addig senki nem
használt még távirányítású, gépkocsiba rejtett pokolgépet. – Istenre mondom, Robert –
fordult elégedetten Arrnstronghoz –, remek megoldás. Száz yard távolságból nyugodtan
meg lehet bizonyosodni róla, hogy valóban a kiszemelt áldozat érkezett-e meg,
megnyomni a cigarettásdoboznál nem nagyobb távirányítón egy gombot, és... bummm! –
egy ellenséggel kevesebb, és az apjának is vége! – Fazir kis szünetet tartott, letörölte
arcáról a nevetéstõl kicsorduló könnyeket. – Ettõl ijedt meg igazán Pahmudi. Igen. Ha
nincs a Négyes Csoport, már nem élnék, és a családom se.
A Négyes Csoport Armstrong javaslata alapján kelt életre, amit az ezredes azonnal
lelkesen elfogadott, és finomított rajta. A szervezet kisebb csoportokból állt, amelyeknek
a tagjait – férfiakat és nõket vegyesen – a legnagyobb körültekintéssel válogatták össze,
megtanították a legkorszerűbb terroristaellenes taktikák alkalmazására, ragyogóan
megfizették, és védték õket. Kivétel nélkül mind külföldiek voltak, nem ismerték a többi
sejthez tartozókat, és mindannyian közvetlenül Hasemitõl kapták az utasításaikat. Mivel a
sejtek között nem volt kapcsolat, szükség esetén egymás ellen is be lehetett vetni õket, és
ha valaki meghalt a tagok közül, könnyen lehetett pótolni a Közel- és Közép-Keleten túl
nagy volt a szegénység, túl sok az elárult ügy, a gyűlölet, az önfeláldozó hit és az
otthontalan ember ahhoz, hogy ne lehetett volna tömegével találni olyanokat, akik
elkeseredésükben lelkesen vállalták ezt a veszedelmes munkát.
Az évek során a Négyes Csoport szervezete kiteljesedett, és akcióit a legnagyobb
titokban hajtotta végre, többnyire úgy, hogy még Armstrong sem tudott róluk. Az ezredes
elmosolyodott, és megismételte: – Nélkülük halott lennék.
– Valószínűleg én is. Õszintén bevallom, megijedtem, amikor az a mocsok Dzsanán
azt mondta, hogy a szolgálataim fejében huszonnégy órát hagy nekem a távozásra. Biztos
vagyok benne, hogy esze ágában sem volt kiengedni az országból.
 – Én is. – A hóval borított hegyek fölött repültek már; Tebrizig az út nem sokkal
tartott tovább fél óránál.
– Mi a helyzet Rakoczyval? Igaz, amit Pahmudi a szökésérõl mondott?
– Természetesen nem, Robert! Rakoczy csereáru volt, piskes. Pillanatnyi állapotában,
miután a szalagokat üresen találta, Pahmudi számára értéktelennek tűnt. Valószínűleg
nem tud róla, hogy téged mennyire érdekel Pjotr Olegovics Mzsitrik. Vagy lehetséges,
hogy igen?
– Nem valószínű, sõt azt is merném mondani, hogy lehetetlen.
– Gyanítom, hogy a szovjet parancsnokságon van... ha még él. A szovjetek biztosan
kíváncsiak rá, mit árult el... Megtudhatnak tõle valamit? – kérdezte az ezredes.
– Aligha. – Armstrong megrázta a fejét. – Nem volt olyan állapotban, hogy bármit
megjegyezhetett volna. Csodálkoznék, ha fel tudná idézni, amit kihallgatás közben
mondott. Mit fogsz csinálni most, hogy ismét Mr. Nagy lettél? Újabb információkkal
fogod tömni Pahmudit abban a harminc napban... már amennyiben Pahmudi életben lesz
még harminc napig
Hasemi csak mosolygott, de nem válaszolt. Nem, vagyok még Mr. Nagy, gondolta, és
biztonságban sem érezhetem magamat mindaddig, amíg Pahmudi – másokkal együtt –
pokolra nem jut. Még mindig szükségem lehet az útlevélre – Armstrong az ígéretéhez
híven odaadta neki, mielõtt elindultak, és az ezredes, feltűnés nélkül, meg is tapogatta,
hogy érezze, megvan.
Behunyta a szemét, és kényelmesen hátradõlve élvezte a már Kazvin fölött,
negyedórányira Tebriztõl járó magángép nyújtotta luxust, de nem aludt. Azon
gondolkodott, mit csináljon a SAVAMAval, Pahmudival, Abdalláh hánnal, és Robert
Armstronggal, aki túl sokat tudott.

Az ablakhoz hajolva figyelte a nagy, tiszteletet parancsoló, és csak a kiválasztott kevesek

által birtokolható Rollst. Istenre és a Prófétára, micsoda gazdagság, gondolta, áhítattal
határos megilletõdéssel nézve a hán hatalmának az újabb bizonyítékát. Micsoda erõ állhat
mögötte, ha ilyen nyíltan kérkedni mer vele elõttem és a forradalmi bizottságok elõtt,
tette föl magának a kérdést. Érezte, hogy nem mindennapi, embert próbáló feladat lesz
Abdalláh hant engedelmességre bírni.
Tisztában volt azzal, hogy a repülõgépen lényegében védtelenek, könnyű célpontot
jelentenek bárkinek, ha Abdalláh netán úgy dönt, hogy tüzet nyittat rájuk. Hamar
elvetette azonban ezt a lehetõséget, mert úgy érezte, még a hán sem merné
megkockáztatni, hogy ilyen nyíltan lemészároltassa a három hitetlent, és õt is. Arra az
esetre, ha netán Abdalláh betervezett volna valamilyen „váratlan balesetet", már úton volt
a Négyes Csoport két osztaga. Az egyik a hánnak, a másik a hán családjának a megölését
kapta parancsba, és csupán a személyesen tõle származó rejtjeles utasítás állíthatta meg
õket. Hasemi önkéntelenül is elmosolyodott – Robert Armstrongtól hallotta egyszer, hogy
valamikor régen, a kínaiaknál fontos embereket úgy büntettek meg, hogy nemcsak õket
ölték meg, hanem az egész családjukat kiirtották.
– Ez tetszik nekem, Róbert – válaszolta neki akkor. – A kínaiaknak volt stílusuk.
Látta, hogy nyílik a gépkocsi elsõ ajtaja, és Ahmed száll ki, kezében még mindig
géppisztollyal, a hátsó ajtóhoz lép, és kinyitja Abdalláh elõtt.
 – Megnyerted az elsõ menetet, Hasemi – mondta Armstrong, és ahogy megbeszélték,
rögtön indult is a gép orrába. – Mehetnek, kapitány – mondta a gép parancsnokának. –
Igyekszünk végezni, amilyen hamar csak lehet.
A két pilóta szemmel láthatóan nem nagy örömmel kikászálódott az ülésbõl, felvette
prémgalléros rövidkabátját, és kiment a hidegbe. A lépcsõ alján udvariasan tisztelegtek a
hánnak, aki betessékelte õket a limuzinba, hogy aztán Ahmeddel szorosan a nyomában
fölmenjen a repülõgépre.
– Szalaam, fenség! Béke legyen veled! – köszöntötte melegen Hasemi, szembetűnõ
udvariassággal rögtön az ajtónál fogadva.
– És veled is, ezredes kegyelmes úr! – Kezet ráztak, Abdalláh az egyik szemét
állandóan Armstrongon tartva bement a szalonba, és helyet foglalt az ajtóhoz
legközelebbi fotelben.
– Szalaam, fenség – köszönt az angol is. – Béke legyen veled!
– Egy kollégám – mutatta be Armstrongot a hármai szemben leülõ Hasemi. – Angol,
Robert Armstrong a neve.
– A! A kegyelmes úr, aki jobban beszél perzsául, mint az én Ahmedem, és híres a
kiváló emlékezetérõl és... a könyörtelenségérõl. – A testõr behúzta a szalon ajtaját takaró
vastag függönyt, és háttal a pilótafülkének lecövekelt. A fegyverét – nem kihívóan, de jól
észrevehetõen – készenlétben tartotta, hogy ha kell, bármikor használni tudja.
Armstrong szerény mosollyal az arcán válaszolt: – Az ezredes úr túldicsért, fenség!
– Nem hinném. Még itt, Tebrizben is hallottunk a különleges ügyosztály szakértõjérõl,
aki tizenkét évet töltött a sah szolgálatában, láncos kutyái láncos kutyájaként – válaszolta
megvetõen, perzsául Abdalláh. A nyíltan támadó, durva kijelentés hallatán Armstrong és
Hasemi arcáról rögtön lefoszlott a mosoly. – Olvastam a jellemzését. – A hán ismét
Hasemihez fordult, tökéletesen biztosan abban, hogy a terve be fog válni: jelzésére
Ahmed villámgyorsan végez mindkettõjükkel, álcázott pokolgépet rejt el a fedélzeten,
visszazavarja a helyükre a pilótákat, és idõt sem hagyva nekik arra, hogy körülnézzenek,
elindítja õket a biztos halálba, amihez neki, természetesen, nem lesz semmi köze. Insa
Allah! A nagyszerű, sikeres beszélgetés után, amelynek során „teljes támogatásáról"
biztosította a központi kormányzatot, végtelen sajnálattal fog értesülni a váratlan,
elszomorító balesetrõl.
– Szóval, kegyelmes úr, ismét találkoztunk – vette fel újból a beszélgetés fonalát. –
Miben segíthetek? Tudom, hogy, sajnos, nagyon elfoglalt, és nem sok idõt tölthet nálunk.
– Talán éppen fordítva, fenség – én vagyok az, aki a segítségére lehet önnek. Esetleg...
– Térjen a tárgyra, ezredes! – váltott hirtelen hangot és nyelvet is a hán. – Jól ismerjük
egymást, nyugodtan elhagyhatjuk a fölösleges udvariaskodást, bókokat, és maradhatunk a
lényegnél – mondta angolul. – Kevés az idõm. Ha lett volna olyan udvarias, hogy
egyedül lejön a gépkocsimba, akkor kényelmesebben, nyugodtabban beszélgethettünk
volna. Mondja el kertelés nélkül, mit akar!
– Beszélgetni a futtatójáról, Pjotr Olegovics Mzsitrik tábornokról – válaszolta
ugyancsak érdesen az ezredes, és rögtön belé is vágott a félelem, hogy esetleg csapdába
ejtették, mert Abdalláh titokban Pahmudi embere. Azonban nem állt meg, befejezte, amit
elkezdett.
– És természetesen a Mzsitriken vagy más néven Ali Khojon keresztül a KGB-hez
fűzõdõ egyéb kapcsolatairól is.
 – Futtató? Miféle futtató? Kirõl beszél? – kérdezte értetlenséget színlelve a hán, és
közben úgy érezte, mintha hatalmas erejű robbanás akarná szétvetni az agyát. Lehetetlen,
hogy tudjanak róla, lehetetlen, ismételgette magában, és dermedten hallgatta Hasemi
újabb mondatait, amelyek – azon kívül, hogy önmagukban is elég szörnyűek voltak –
szétzúzták, megsemmisítették gondosan felépített, és tökéletesnek hitt tervét. Biztos volt
abban, hogy ha az ezredes ilyen nyíltan beszél Ahmed és az idegen elõtt, akkor mindazt,
amirõl tudomást szerzett, le is írta, és gondoskodott arról, hogy a forradalmi bizottság és
a hán egyéb ellenségei elolvashassák, amennyiben õt esetleg „váratlan baleset" éri.
– A futtatójáról – ismételte meg kemény hangon Hasemi. Látta a hán arcán a változást,
és pillanatnyi szünetet sem hagyva kihasználta a váratlan közléssel szerzett elõnyét. –
Pjotr Olegovicsról, más néven Ali Khojról, akinek Tbiliszitõl keletre, a Titokvölgyben, a
Cvengid tó partján van a dácsája, és...
– Várjon! – vágott közbe elszoruló torokkal hán. Ezekrõl a részletekrõl még Ahmed
sem tudott, és nem is volt szabad tudnia... – Adjanak... egy pohár vizet!
Armstrong felállt, hogy kiszolgálja, de egybõl mozdulatlanná is merevedett, szembe
találva magát Ahmed rá szegezõdõ fegyverével. – Üljön vissza, kegyelmes úr! Majd én.
Csatolják be az övüket!
– Semmi szükség...
– Gyerünk! – mondta idegesen a testõr, megdöbbenve a hán kezdetben oly magabiztos
arcának és viselkedésének hirtelen változásától. Készen volt arra, hogy a parancsot akár
meg sem várva, saját szakállára végrehajtsa a másik, tartaléknak szánt tervet. – Csatolják
be magukat!
A második felszólítás már hatott, Ahmed pedig gyorsan teleeresztett egy poharat
vízzel, és odanyújtotta urának. Hasemi és Armstrong szótlanul, kissé elbizonytalanodva
figyelte a hánt. Egyikük sem számított arra, hogy ilyen gyorsan kapitulálni fog – szinte a
szemük láttára zsugorodott össze, veszítette el megingathatatlannak tűnõ tartását,
határozottságát.
Abdalláh az utolsó cseppig megitta a vizet, véreres, a vastag lencséktõl kicsinek látszó
szemével Hasemire nézett, majd leemelte orráról a szemüveget, és hogy idõt nyerjen,
szórakozottan törölgetni kezdte. Mindannyian hallgattak, és olyan érzésük támadt, mintha
az idõ hirtelen megállt volna körülöttük. – Menj, és várj meg a kocsinál, Ahmed! – szólalt
meg végre, hosszú hallgatás után a hán.
A testõr, ha nem is jó szívvel, de egyetlen szó ellenvetés nélkül engedelmeskedett.
Miután távozott, Armstrong kikapcsolta a biztonsági övét, hogy behúzhassa utána a
vastag függönyt. A hán kezdte valamivel jobban érezni magát, a kívülrõl beáramló hideg
levegõ segített abban, hogy tisztuljanak a gondolatai. – Hadd halljam, végül is mit
akarnak! – mondta ismét erélyes hangon.
– A fedõneve Ivanovics. 1944 januárja óta áll a KGB szolgálatában, kémkedik a
szovjeteknek. Abban az idõben...
– Hazugság! Mit akarnak tõlem?
– Találkozni akarok Pjotr Olegovics Mzsitrikkel – jelentette ki az ezredes. – Ki
akarom faggatni. Négyszemközt.
A hán idegesen latolgatta a lehetõségeit. Ha ez a veszett kutya ismeri Pjotr és az õ
kódnevét is, ha tud a Titokvölgyrõl, és arról, hogy 1944 januárjában titokban Moszkvába
utazott, csatlakozni a KGB-hez, akkor nyilván tudomása van egyéb, rá nézve
veszedelmes tényekrõl is. Az, hogy Azerbajdzsán érdekében vállalta a kettõs ügynök
szerepét, nem sokat fog nyomni a latban sem a jobb-, sem a baloldali merénylõinél. – Mit
ad érte cserébe? – kérdezte, miután számot vetett a helyzetével.
– Cselekvési szabadságot Azerbajdzsánban mindaddig, amíg nem árt Iránnak, és
szilárd, megbízható munkakapcsolatot. Olyan információkat kap tõlem, amelyeknek a
birtokában kézben tarthatja a Tudehet, a baloldaliakat és a kurdokat, továbbá bizonyítékot
arra nézve, hogy a szovjetek le akarnak számolni magával. Már ki is adták a 16/a
parancsot.
A hír hallatán a hán halántéka ismét hevesen lüktetni kezdett. – Nem hiszem!
– Azonnali hatállyal. Pjotr Olegovics Mzsitrik írta alá az utasítást – válaszolta nyugodt
hangon Hasemi.
– Bizonyítékot! Bizonyítsa be!
– Csalja át a határon, és meglesz a bizonyíték. Tõle magától.
– Hazudik! – nyögte a hán.
– Nem azt tervezte, hogy ma vagy holnap a meghívására Tbiliszibe utazik? Ha
rászánja magát, nem kerül vissza élve. A történet arról szól majd, hogy elmenekült
Iránból. Árulóként megbélyegzik, a birtokait, vagyonát elkobozzák, átadják a
mollahoknak, és földönfutóvá teszik az egész családját. – Az ezredes, miután
megbizonyosodott arról, hogy sikerült fölébe kerekednie a hánnak, már csak azért
aggódott, hogy az idõs ember szíve a megrázkódtatás hatására föl ne mondja a
szolgálatot. Nyugtalanította, hogy Abdalláh feje enyhén remegni kezdett, egészséges
színű, napbarnított arca hamuszürkévé vált, a homlokán jól láthatóan kidagadtak az erek.
– Azt tanácsolom, ne utazzon északra, és kettõzze meg maga körül az õrséget. Hajlandó
vagyok elfogadható cserét ajánlani Mzsitrikért, vagy ami még jobb, engedni, hogy a
kihallgatása után kiszabadítsa, és ezzel megmentse az életét... Többféle megoldás is
elképzelhetõ, de csak azután, hogy a kezembe került.
– Mit... mit akar tõle?
– Információt.
– Nekem is... elmondja, amit megtud?
Az ezredes elmosolyodott. – Miért ne! Ezek szerint megállapodtunk?
A hánnak elõször csak a szája mozgott, hang nem jött ki a torkán, de aztán
megismételte a választ: – Megpróbálom.
– Nem! – csattant fel Hasemi, úgy ítélve meg, hogy eljött a kegyelemdöfés ideje. – Ne
próbálkozzék, hanem cselekedjen! Négy napot kap rá. Szombaton visszajövök, szombat
délben a palotájában leszek, hogy átvegyem Mzsitriket, de ha megfelelõbbnek tartja,
maga is leszállíthatja erre a címre. – Jegyzettömbrõl letépett lapot vett elõ, és a köztük
lévõ kisasztalra tette. – A harmadik lehetõség, hogy megmondja, mikor és hol fog átkelni
a határon, és a többit én elintézem. – Kikapcsolta a biztonsági övét, felállt. – Négy nap,
Ivanovics!
Abdalláh hán üstdobok dübörgését érezte a fülében, és hiába próbált fölállni,
visszaesett a fotelbe, és Armstrongnak kellett talpra állítania. Hasemi, mielõtt elhúzta
volna az ajtót takaró függönyt, elõvette a revolverét, és odaszólt a hánnak: – Mondja meg
Ahmednek, hogy maradjon nyugton!
Abdalláh rogyadozó lábakkal lépett az ajtóhoz, és elcsukló hangon tett eleget az
ezredes utasításának. Ahmed döbbenten hallgatta, és a géppisztolyát változatlanul lövésre
készen tartva a lépcsõ alján maradt.
 – Nem hallottad, mit mondott a fenséges úr?! – kiáltott le neki Hasemi. – Nincs semmi
baj! Gyere, és segíts neki! – az ezredes igyekezett minél nyugodtabb, bizalomkeltõbb
hangon beszélni. – Talán nem ártana, ha mielõbb megvizsgálná az orvosa.
Ahmed zavarban volt, hirtelen nem tudta, mit tegyen. Látta, milyen állapotban van ura
és parancsolója, de nem kapott tõle jelzést, hogy végezzen a két idegennel.
– Segíts beszállni a kocsiba, Ahmed! – az utasítást Abdalláh dühös káromkodással is
megtoldotta, eloszlatva a testõr kétségét. Ahmed egybõl ugrott, Armstrong segítségével
letámogatta a lépcsõn a hánt, a két pilóta pedig, látva a közeledõket, kiugrott a kocsiból,
és felsietett a gépre. Armstrong pattanásig feszülõ idegszálakkal segített a nehezen mozgó
Abdalláhnak beszállni a Rolls-Royce-ba. Veszélyben érezte magát a nyílt terepen, nem
tartotta elegendõnek azt a fedezetet, amit Hasemi nyújthatott neki a már bekapcsolt
hajtóművű repülõgép ajtajából.
– Szalaam, fenség – búcsúzott el a hántol. – Remélem, nem lesz semmi baj!
– Jobban teszi, ha mielõbb itt hagy bennünket – válaszolta dühösen Abdalláh, majd
rámordult a sofõrre: – A palotába!
Armstrong megvárta, amíg a kocsi megfelelõ távolságra ér, aztán megfordult, és az
ajtóban álló Hasemi különös mosolyát, leplezetlenül kézben tartott revolverét látva
pillanatra olyan érzése támadt, hogy az ezredes végezni akar vele.
– Siess, Robert!
Enyhén – csak részben a hidegtõl – reszketõ lábbal futott fel, a pilóta pedig rögtön
bevonta a lépcsõt, és a gép nekilódult. A kellemesen fűtött szalonban, olyan közel
Hasemihez, hogy nem téveszthette el egyetlen mozdulatát sem, Armstrong végre
magához tért. – Hideg van odakint – mondta, de az ezredes nem figyelt rá, a pilótával
volt éppen elfoglalva.
– Szálljon fel, amilyen gyorsan csak tud, kapitány! – mondta idegesen.
– Muszáj átmennünk a pálya túlsó végébe, uram! Szembeszélben nem merem
megkockáztatni.
Az ezredes nagyot káromkodott, és lehajolva kinézett a pilótafülke ablakán. Úgy
tetszett neki, mintha a felszállópálya túlsó vége millió mérföldre lett volna tõlük. Ahhoz,
hogy az elõírások szerinti útvonalon elérjék, a gurulópályán el kellett menniük a repülõtér
fõépületéig, és a másik irányból rákanyarodni. Látva a terminál elõtt gyülekezõ, a hán
kocsiját váró fegyvereseket, odaszólt a pilótának: – Arra menjen, amerre jött, és a
felszállópályán guruljon vissza!
– A torony engedélye nélkül szigorúan tilos – válaszolta John Hogg.
– Ragaszkodik hozzá, hogy golyót kapjon a fejébe, vagy a SAVAK börtönébe
kerüljön? Tegye, amit mondtam, és kerülje minél messzebb azokat a fegyvereseket!
Hogg szintén látta a csöppet sem bizalomgerjesztõ géppisztolyosokat; nem vitatkozott
tovább, hanem a mikrofonért nyúlt, és megnyomta az adás gombot. – Echo-Tango-Lima-
Lima a toronynak! Kérek engedélyt a felszállópályán visszagurulni – mondta, de nem
bízott abban, hogy választ fog kapni. Azóta, hogy Teheránt elhagyták, nem sikerült
kapcsolatba lépnie a légiirányítókkal, és érkezésekor a tebrizi torony sem válaszolt neki.
Visszavezette a többször is megcsúszó gépet a felszállópályára, és a vezérsíkokkal
manipulálva megpróbálta egyenesben tartani, ellensúlyozni a heves szélrohamok hatását.
– Echo-Tango-Lima-Lima. Visszagurulok – kísérelte meg újból a bejelentkezést. A
másodpilóta, Gordon Jones eközben minden figyelmét a műszereknek szentelte. A
repülõtér épülete elõtt fékezõ Rolls-Royce-t izgatott, marcona férfiak vették körül.
 – Siessen, kapitány! Forduljon meg, van hely bõven! – sürgette a pilótát Hasemi.
– Csinálom, uram, amilyen gyorsan csak lehet – válaszolta udvariasan Hogg, magában
pedig azt kérdezte dühösen, hogy miért ugrál ez a majom, amikor legalább annyira
szeretne már fent lenni a biztonságot nyújtó Nagy Kékségben, mint õ. Látta a gépkocsi
körül csoportosuló fegyvereseket, és jól emlékezett arra is, milyen ideges volt McIver,
amikor szólt neki az új, váratlanul jött feladatról. A teheráni torony azonban
haladéktalanul megadta a felszállási engedélyt, és a légiirányítók olyan készségesek
voltak, mintha személyesen Khomeinit röpítette volna valahová. Az ördögbe, mit meg
nem tesz az ember a jó öreg Angliáért, és egy pint sörért, gondolta. Kezében és lábában
érezte a havat, a pálya csúszósságát, és óvatosságból csökkentette kicsit a hajtóművek
tolóerejét.
– Nézd! – figyelmeztette hirtelen Jones, és az alacsonyan, tõlük nagyjából egy
mérföldnyire felbukkanó helikopterre mutatott. – Jól látom, hogy 212-es?
– Igen. Úgy látszik, nem erre tart – válaszolta Hogg, fürgén ide-oda ugráló tekintettel
próbálva fölmérni mindent, ami körülötte történik – a repülõtér fõépületénél másik
gépkocsi állt meg a Rolls-Royce mellett; balra elöl fényes villanás; a helikopter már
eltűnt egy hegy mögött; jobbra madárcsapat szállt sebesen; valamennyi műszer mutatója
a biztonságot jelentõ zöld tartományban mozgott; a Rolls köré újabb alakok gyűltek,
valaki pedig felmászott a terminál tetejére; üzemanyag van bõven; a hó nem túl mély, de
alatta jég van; vigyázz, hogy félre ne sodródj, enyhén jobbra a gépet; a rádió megfelelõ
csatornára állítva; a szél még mindig rossz irányból fúj; északon sötét felhõk gyűlnek;
hajszálnyival visszafogni a bal oldali hajtóművet!
Vigyázott, hogy ne tegyen hirtelen mozdulatot, mivel a gép túlkormányozottá vált a
jégtõl síkos pályán. – Jobb volna, ha visszamenne a helyére, és becsatolná magát,
ezredes! – mondta.
– Szálljon fel, amilyen hamar csak tud! – mondta még egyszer Hasemi, aztán
hátravonult Armstronghoz, aki az ablakhoz egészen közel hajolva a repülõtér fõépülete
felé bámult. – Mit csinálnak, Robert? Gond van? – kérdezte.
– Egyelõre nincs. Gratulálok, remekül elintézted Abdalláht!
– Majd akkor dicsérj, ha valóban átadja Mzsitriket! – Miután végzett a nehezével,
Hasemi enyhe hányingert érzett. Túl közel jártam a halálhoz, gondolta. Bekapcsolta a
biztonsági övét, aztán rögtön ki is oldotta, elõvette a zsebébõl a revolverét, bebiztosította,
és visszacsúsztatta a hónaljtokba. Ujjai közben hozzáértek a belsõ zsebében lapuló brit
útlevélhez, és elõször azóta, hogy megkapta, arra gondolt, talán mégsem lesz rá szüksége.
Jobb volna. Utálnám, ha annyira meg kellene alázkodnom, hogy igénybe vegyem.
Cigarettáért nyúlt, és jólesõ érzéssel rágyújtott.
– Gondolod, hogy megéri a szombatot? Azt hittem, itt helyben szívrohamot kap és
meghal.
– Túl kövér. Évek óta baj van a szívével.
Armstrong kiérezte az ezredes hangjából az utálatot, és arra gondolt, Hasemi Fazir
mindig veszélyes, kiszámíthatatlan volt, olyan ember, akiben a fanatikus hazafiság jól
megfért a honfitársai többsége iránti megvetéssel. – Remekül kezelted – ismételte meg a
korábbi dicséretet, és újból az ablakhoz fordult. A Rolls-Royce és a másik gépkocsi elég
messze volt már, részben el is takarták a hóbuckák, de azt látta, hogy sok fegyveres gyűlt
össze körülöttük, és néhányan közülük a repülõgépre mutogatnak. Gyerünk már, az isten
szerelmére! Tűnjünk el innen, gondolta idegesen.
 – Ezredes! – hallatszott a fedélzeti hangosbeszélõbõl Hogg hangja. – Elõre tudna jönni
kicsit?
Hasemi kikapcsolta a biztonsági övét, és bement a pilótafülkébe.
– Nézze csak! – Hogg jobbra és elõre mutatott, a repülõtér peremén húzódó erdõ felé.
– Mi a véleménye? – kérdezte a fényvillanások után. – Segélykérõ jelzés.
– Robert! – szólt hátra az angolnak az ezredes. – Nézz csak elõre és jobbra!
Mind a négyen erõsen figyeltek, és hamarosan látták is az újabb S. O. S. jelzést.
– Mi a véleményed? – kérdezte Hasemi.
– Valóban segítséget kér valaki.
A 125-ös tovább gurult, és közelebb érve három apró alakot láttak kilépni a fák közül
– két férfit és egy csadorba burkolózó nõt. A férfiaknál fegyver volt.
– Csapda! – jelentette ki azonnal Hasemi. – Ne menjen közelebb hozzájuk! Fordítsa
meg a gépet!
– Nem lehet. Még nincs elég hely a nekifutáshoz – válaszolta Hogg. A tolóerõt
óvatosan növelve gyorsabb gurulásra ösztökélte a gépet. A három alak vadul integetett
feléjük.
– Tűnjünk innen! – kiáltott idegesen Armstrong.
– Megyünk, uram, amilyen gyorsan csak tudunk. Jobb volna, ha visszaülnének a
helyükre, mert lehet, hogy kicsit rázós lesz – válaszolta nyugodt hangon Hogg, és egybõl
ki is rekesztette gondolataiból a két utast. – Gordon, figyeld õket, és a terminált is!
– Bízd csak rám!
Hogg újból elõrepillantott, és bár úgy érezte, nincsenek még elég közel a
felszállópálya végéhez, visszafogta a hajtóműveket, és enyhén fékezett. A repülõgép
abban a pillanatban csúszni kezdett, úgyhogy gyorsan korrigálnia kellett, megpróbálta
egyenesben tartani.
– Valamelyik hegyi törzs tagjai. Két géppisztolyuk van – jelentette Gordon Jones. – A
Rolls már elment, de a másik kocsi a szervizúton felénk tart – tette hozzá, miután a
terminál környékét is szemügyre vette.
Hogg egészen lecsökkentette a tolóerõt, de a 125-ös még mindig túl gyorsan haladt,
hogy megkockáztathatta volna a fordulót.
– A szentségit... Azt hiszem, az egyik vadember ránk lõtt! – kiáltott fel rémülten
Jones.
– Indulunk! – szólt a mikrofonba Hogg. Enyhén fékezett, hagyta, hadd kezdjen csúszni
a gép, és közben elkezdte megfordítani, beállítani az orrát a helyes irányba.
Hátul, a szalonban Armstrong és Hasemi elszürkült arccal kapaszkodott az ülés
karfájába, és egy pillanatra sem vették le tekintetüket az ablakról. Látták, hogy az egyik
alak feléjük rohan, és közben vadul rázza a fegyverét. – Béna kacsák vagyunk, akkor
lõnek le bennünket, amikor akarnak – morogta Armstrong, és nagyot káromkodott,
érezve, hogyan csúszik az eljegesedett betonon a gép.
A pilótafülkében Hogg – nagyon hamisan – egy dalt fütyült. A gép már túljutott a
saját, leszálláskor hagyott keréknyomain, de még mindig nem fordult meg teljesen. A
kerekei használhatatlanokká váltak, fékezni nem lehetett, a felszállópálya szélén húzódó
magas hóbuckák pedig egyre közeledtek.
Hogg már látta is csipkés, éles jégperemüket, de mást nem tudott tenni, mint hogy
várt, leste a felszálláshoz kínálkozó alkalmat. Nem sok híja volt, hogy lesodródjanak a
pályáról, amikor végre a hirtelen rájuk törõ szélroham belekapott a gép farkába,
meglökte, és a 125-ös orra megfelelõ irányba fordult. Hogg abban a pillanatban enyhe
gázt adott, amitõl a csúszás lelassult, és ha egyelõre bizonytalanul is, de elõremozdultak.
Óvatosan növelte a tolóerõt, míg stabilan gurulni nem kezdtek, folyamatosan gyorsított,
és végül teljes gázra kapcsolva utolsó, nagy nekirugaszkodással fölemelte a gépet.
– Akár rá is gyújthatnak, ha van hozzá kedvük – szólt bele a fedélzeti rádió
mikrofonjába. Elégedett volt magával, és azt is tudta, hogy megvan rá minden oka.

A repülõtéren, nem túl messze a kis erdõtõl, Ross ziháló mellel megtorpant, és az
integetést abbahagyva tehetetlenül leejtette a karját. Mocskos disznók! – üvöltötte a
távozó repülõgép után. – Nincs szemetek?!
Letörve indult vissza Azadeh és Gueng felé, akik engedelmesen vártak rá néhány
lépésnyire a fáktól. Pedig milyen közel volt, dühöngött, a be nem teljesült lehetõségre
gondolva. A távcsövén át jól látta, ahogy a hán megérkezett, fölment a gép fedélzetére, és
azt is, amikor rosszulléttel küszködve, az egyik oldalon Armstrongra, a másikon a
testõrére támaszkodva levánszorgott, vissza a Rolls-Royce-hoz. Hadd nézzem meg én is!
– kérte el izgatottan a távcsövet Azadeh, és reszketõ ujjakkal gyorsan hozzáigazította a
szeméhez. – Apa rosszul van! Csak ne legyen semmi baja! – jajdult fel. – Az orvos
állandóan figyelmezteti, hogy diétázzon, és ne hajtsa annyira magát, kevesebbet
idegeskedjen.
– Ne féltsd túlságosan, Azadeh! – válaszolta Ross. Bár nem akarta, az asszony kiérezte
hangjából a gúnyt, és mentegetõzött:
– Ne haragudj, nem úgy gondoltam... Tudom, hogy...
– Nem mondtam semmit – válaszolta a százados, és visszavéve a távcsövet,
Armstrongra irányította. Boldog volt, amikor megismerte, boldog attól, hogy éppen az S-
G – tisztán látta az emblémát – egyik repülõgépét sodorta útjukba a jó szerencse, és még
ki sem lépett a fák közül, már a fedélzeten érezte magát, biztonságban. Hát nem!
Ugyanúgy bajban vagyunk, mint eddig, gondolta keserűen, dühösen, miközben a magas
hóban visszafelé evickélt a többiekhez. Pedig egészen biztos, hogy látták az S. O. S.
jelzést, hacsak a seggükbe nem dugták a fejüket. Miért nem...
Gueng éles, veszélyt jelzõ füttyére hátnézett, és néhány százyardnyira feléjük tartó
gépkocsit pillantott meg. Azonnal rohanni kezdett, és közben mutogatott és kiabált is a
többieknek: – Vissza!
Eredetileg úgy tervezte, hogy megpróbálkoznak a repülõtérrel, és ha nem találnak
alkalmas gépet, amivel elmenekülhetnek, akkor Erkkiék négy mérföldnyire, Tebriztõl
délkeletre lévõ bázisára mennek. A fák közé érve lefékezett, és visszanézett – a gépkocsi
már a felszállópálya végén volt, fegyveresek ugráltak ki belõle, és utánuk vetették
magukat, de mert a havat túl mélynek, az elõrehaladást túl nehéznek találták,
visszamentek az autóhoz, és elhajtottak. – Lusták ahhoz, hogy üldözzenek bennünket –
mondta Ross, és a korábban kitaposott ösvényen beljebb vezette az erdõbe a többieket.
Az erdõnek azon a szélén, ahol éppen tartózkodtak, behavazott, nyáron bõséges
termést hozó szántóföld terült el, amelynek nagy része – a sah földreformja ellenére –
még mindig néhány dúsgazdag birtokos kezében volt. A szántóföldeken túl a Tebriz
peremén fekvõ nyomornegyed látszott, fölötte pedig a Kék Mecset karcsú minaretjei, és a
házak kéményeibõl felszálló, széltõl kergetett füstpamacsok.
– Meg tudjuk kerülni a várost, Azadeh?
 – Igen, de... az jókora út.
A két férfi érezte a tétova válasz mögött meghúzódó félelmet. Azadeh egészen addig
fürgén, energikusan mozgott, csöppet sem hátráltatta õket, és nem is panaszkodott, de ez
mit sem változtatott azon, hogy jelenléte növelte a kockázatot. Ross és Gueng álcázásként
a hegyi törzsek tagjai által viselt köntöst vett az egyenruhája fölé, Azadeh pedig csadort
viselt, ami elváltoztatta, taszítóvá tette megjelenését. Ross egyelõre képtelen volt ezt
megszokni, és önkéntelenül is hosszan rajta tartotta a szemét. Az asszony megpróbált
mosolyogni, mivel értette – azt is, hogy utálja az öltözékét, és azt is, hogy terhet jelent a
számukra.
– Vágjunk át a városon! – ajánlotta. – Maradhatunk a mellékutcákon, nem kell
forgalmas helyre mennünk. Van nálam pénz, úgyhogy élelmet is tudunk venni. Johnny, te
kaukázusi leszel, mondjuk Astarából, én pedig a feleséged. Gueng, ha bárki szól
magához, nyugodtan válaszoljon gurkhaliul, vagy egyéb idegen nyelven, és legyen
harcias! Azt fogják hinni, hogy északról jött, valamelyik türk néphez tartozik. Esetleg
vehetek egy darab zöld szövetet, és csinálunk magából zöldszalagost... Más ötletem
nincs.
– Ennyi is elég, Azadeh! Talán jó volna, ha nem látszana rajtunk, hogy összetartozunk.
Gueng, maradj le tõlünk egy kicsit!
– Én pedig tõled, Johnny! Iránban, ha kilépnek az utcára, az asszonyok mindig a férjük
mögött mennek – mondta Azadeh.
– Ügyes terv, memszáhib – jelentette ki Gueng. – Nagyon jó! Vezessen csak
bennünket, mondja meg, mit kell csinálnunk!
Azadeh mosollyal köszönte meg a biztatást, és nemsokára már az egyik piacon,
valamelyik elõváros sikátorainak az útvesztõjében jártak. Egyszer valaki, pusztán
figyelmetlenségbõl, véletlenül meglökte Guenget, mire a gurkha a tenyere élével rögtön a
torkára csapott, és gurkhaliul vadul szidni kezdte az ájultan az út melletti, nyitott
szennyvízelvezetõbe hanyatló embert. A szitokáradattól egy pillanatra csönd támadt, de
aztán mindenki folytatta nyugodtan, amit addig csinált. Csupán a közvetlenül mellettük
haladók húzódtak félre sietve, és a legbabonásabbak ördögűzõ jelre emelték a kezüket,
hogy távol tartsák maguktól a démonokat, amelyek – ezt mindenki tudta ott lakoznak
minden vad északiban, az Egyetlen Istent nem ismerõ, kegyetlen ázsiai hordák tagjainak
leszármazottaiban.
Azadeh utcai árusoktól ennivalót is vett – téglakemencében sütött friss kenyeret,
parázson készített kebabot, babos és zöldséges horishtot. Az egyik útszéli kõpadra ültek
le, belakmároztak, majd mentek tovább. Senki nem figyelt rájuk, csak az árusok
szólították meg õket néha, kínálták a portékájukat, de az asszony mindig résen volt,
magához ragadta a szót, és a helyi, törökös dialektusra váltva megóvta a két férfit attól,
hogy szólniuk kelljen. Mégis, amikor felharsant a müezzinek délutáni imára hívó kiáltása,
szemmel láthatóan riadtan torpant meg. Körülöttük mindenki, férfiak és nõk egyaránt,
imaszónyegért, egy darab vászonért, vagy ha az sem volt a kezük ügyében, újságpapírért
nyúltak, és rátérdelve imádkozni kezdtek. Ross tétovázott ugyan keveset, de aztán
Azadeh könyörgõ pillantásának engedve õ is úgy tett, mintha imádkozna. Az egész utcán
mindössze négy-öt ember maradt talpon, köztük Gueng, aki lazán a falnak támasztotta a
hátát. Senki nem ütközött meg azon, hogy vannak, akik kimaradnak a közös imából –
Tebriz, mint nagy olvasztótégely, sok különbözõ fajhoz tartozó, eltérõ vallások hívéül
szegõdött embernek adott otthont.
 Az ima után délkeleti irányba folytatták útjukat, és baj nélkül elérték a düledező
viskókból álló külvárost, amelyen túl újabb szántóföldek és gyümölcsösök húzódtak,
mögöttük pedig erdõk, és a hegyek közé vezetõ, kanyargós teheráni út. Annak egyik
leágazása vitt aztán Erkkiék Tebriz-Egy nevű bázisára. Hogy mit fognak csinálni, ha
odaérnek, arról Rossnak fogalma sem volt, Azadeh viszont azt mondta, ismer a közelben
számos barlangot, és azok közül valamelyikben meghúzhatják magukat, amíg arra nem
vetõdik egy helikopter.
Az utolsó nyomornegyeden is elhagyva kiértek a hóbuckáktól övezett egyenetlen,
ráfagyott szamár- és öszvérürüléktõl göröngyös útra, és elvegyültek az utazók tarka,
ezerszínű tömegében. Volt, aki teherrel megrakott öszvért vezetett, más nehéz csomag
súlya alatt görnyedt, vagy éppen – férfiak, nõk, gyerekek vegyesen – az út mellett
leguggolva, marék hóval a kezében, könnyített magán, mielõtt folytatta volna útját.
Bábeli nyelvzavar volt, hegyi törzsek tagjai, nomádok, városiak alkották a tömeget, és
csak a szegénységük és nyomorúságukban is megõrzött büszkeségük volt közös.
Azadeh nagyon elfáradt, az átkelés a városon kimerítette. Félt, hogy hibát követ el,
hogy valaki felismeri, rettenetesen aggódott Erkkiért, és azért is, hogy sikerül-e eljutniuk
a bázisra, és ha igen, mi lesz aztán? Insa Allah, ínsa Allah, ismételgette magában szinte
mániákusan. Isten vigyázni fog rád, Erkkire, és Johnnyra is!
A gyalogút és a teheráni országút találkozásánál hevenyészett ellenõrzõpontot vettek
észre, és fegyvereseket, akik minden járművet és gyalogost alaposan megvizsgáltak. Az
útról letérni, kikerülni õket nem lehetett.
– Menj elõre, Azadeh – súgta neki Ross –, és ha átjutottál, várj meg! Ha feltartanak
bennünket, ne avatkozz közbe! Menj egyenesen a bázisra, ott találkozunk! – Hogy lelket
öntsön az asszonyba, elmosolyodott. – Ne aggódj! – biztatta, Azadeh pedig a félelemtõl
sápadtan bólintott, és szótlanul elõre indult, enyhén meggömyedve a százados
hátizsákjának a súlya alatt. A városból kifelé jövet ő maga erõsködött, hogy átvehesse: –
Nézd meg bármelyik asszonyt, Johnny! – mondta. – Nagyon feltűnõ lesz, ha nem cipelek
valamit. – A két férfi megvárta, amíg eltávolodott tõlük, aztán kiállt az út szélére vizelni.
A mellettük elhaladók közül többen hangosan szidták õket, ugyanis véletlenül Mekka felé
fordultak, úgy végezték a dolgukat, olyasmit követve el ezzel, amit istenfélõ mohamedán
soha nem tett volna.
– Ha átjutott, te következel, Gueng! Én tíz perccel utánad indulok – mondta a
gurkhának Ross.
– Jobb volna, ha maga menne másodikként – súgta vissza Gueng.
– Én végül is türkmén vagyok, nem hiszem, hogy bármi bajom esne,
– Rendben van, de ha megállítanak, ne foglalkozz velem! Csússz át valahogy, és azzal
törõdj, hogy neki ne essen baja! Nehogy elronts valamit!
Az apró termetű férfi jókedvűen elmosolyodott, kivillantva hibátlan, hófehér fogait. –
Maga vigyázzon, száhib! Sok mindent kell még csinálnia ahhoz, hogy a Hegyek Ura
lehessen. – A száz-yardnyira lévõ útakadály felé pillantott, és látta, hogy éppen Azadeh
kerül sorra. Az utazókat ellenõrzõ zöldszalagosok közül az egyik mondott neki valamit,
amire az asszony lesütött szemmel válaszolt, és a fegyveres rögtön intett is neki, hogy
mehet tovább. – Ne várjon az úton, száhib! Lehet, hogy a mezõn át megyek. Ne
aggódjon, utolérem magukat! – Átverekedte magát az ellenõrzõ ponthoz igyekvõk
tömegen, beállt a Tebrizbe tartók közé, és vagy száz yarddal arrébb leült az út szélére
vetett, felfordult faládára, hogy fájdalmas arccal mintha feltörte volna a lábát – lehúzza a
csizmáját. A zoknija rongyokban lógott ugyan, de ez csöppet sem zavarta, mivel a talpán
olyan kemény volt a bõr, akár az acél. Úgy tett, mintha rendbe hozná a lábbelijét,
matatott vele egy darabig, és közben élvezte a játékot, azt, hogy türkménnek adja ki
magát.
Az úttorlasz elõtt Ross beállt a Tebrizbõl érkezõk közé. Az ellenõrzést zöldszalagosok
és rendõrök együtt végezték, az utazók pedig, akiknek el kellett szenvedniük, kivétel
nélkül dühösek voltak. Szokásukhoz híven utálták a hatóságot, felháborodtak azon, hogy
valaki korlátozni merészeli õket a szabad helyváltoztatás útvonalhoz és idõhöz nem
kötött jogának gyakorlásában. Többen hangosan is kifejezést adtak nemtetszésüknek, és
akadtak, akiket hajszál választott el, hogy felháborodva rátámadjanak az õket
ellenõrzõkre.
– Maga! – szólt rá az egyik zöldszalagos a századosra. – Mutassa a papírjait!
Hogy nemtetszését kifejezze, Ross dühös pillantás kíséretében köpött egy hatalmasat.
– Papírokat?! Rühes, baloldali kutyák felgyújtották a házamat, a feleségem, a gyerekeim
odavesztek, nem maradt semmim, csak ez a puska, és hozzá némi töltény. Insa Allah, de
miért nem azokat az istenteleneket üldözitek ahelyett, hogy becsületes, ártatlan embereket
zaklattok?!
– Becsületes emberek vagyunk mi is! – kiabált vissza dühösen a fegyveres. – Isten
parancsát teljesítjük! Honnan jössz?
– Astarából! A tengerpartról! – Ross ezt már üvöltve mondta, a sorban várakozók
hangulatával számot vetve szándékosan szabadjára engedte az indulatait. – És te? Honnan
keveredtél ide, hogy zaklass bennünket?
A mögötte álló vadul káromkodni kezdett, átkozta a zöldszalagost, és követelte, hogy
engedje õket tovább, ne kelljen egy helyben toporogniuk a hidegben. Hamarosan mások
is csatlakoztak hozzá, Ross pedig, látva, hogy egy rendõr indul felé, úgy döntött, nem vár
tovább, megkockáztatja az átkelést. Dühös káromkodás közepette otthagyta az iszlám
gárdistát, és több embert maga után vonva, felháborodva továbbcsörtetett. A zöldszalagos
durván, válogatott szidalmakat harsogva üvöltözött ugyan egy darabig, de aztán nem
törõdött vele, folytatta a sorukra várók papírjainak ellenõrzését.
Ross feszülten, a lélegzetét visszafojtva ment tovább, és jó néhány yardot megtett,
mielõtt megkönnyebbülten kifújta a levegõt. Nyugalmat erõltetett magára, egyenletesen
lépkedett, és bármilyen erõs is volt a kísértés, nem nézett vissza, mereven elõre figyelt.
Azadehet sehol sem látta; személygépkocsik, teherautók húztak el mellette vad
dudálással, szétugrasztva az útakadály felõl érkezõ vagy oda tartó embereket. Miközben
továbbhaladt, fogyatkozni kezdett körülötte a tömeg, az utazók többsége a Tebriz utáni
erdõségben megbújó falvakhoz vezetõ mellékutakra tért le. Ross egy idõ után azt vette
észre, hogy csupán az a férfi van mellette, aki az ellenõrzõ pontnál közvetlenül mögötte
állt. Középkorú, ráncoktól barázdált arcú ember volt, szegényes öltözékben, és régi, de
remekül karban tartott, fényesen csillogó Enfield karabéllyal a vállán.
– Átkozott kutya, az a zöldszalagos! – szólította meg minden különösebb bevezetés
nélkül a századost. – Igaza volt, aga! Isten parancsolatát kellene teljesíteniük, az imámét,
nem pedig Abdalláh hánét!
– Tessék?! – Ross gondolatai nagyon elkalandoztak, és váratlanul érte a megjegyzés.
– Astarából jöttem, és rögtön éreztem a beszédén, hogy maga nem onnan való, aga!
Az astaraiak soha nem vizelnének Mekka felé, és háttal sem fordulnának neki. Mi ott
mindannyian istenfélõ muzulmánok vagyunk. Maga, a külseje alapján, akár az a szabotõr
is lehet, akinek a fejére a hán vérdíjat tűzött ki. – Az idegen hangja barátságos volt,
kíváncsi.
Ross nagyot nyelt, de nem válaszolt, a léptei ritmusán csöppet sem változtatva ment
tovább.
– Igen, a hán nagy jutalmat ígért annak, aki elfogja, és a kezére adja. Sok lovat, egész
juhnyájat, és tíz vagy még annál is több tevét. Nagyúrhoz méltó ajánlat. Ha élve keríti
kézre, még jobban jár – több lovat, birkát és tevét kap, annyit, hogy élete végéig gazdag
lesz. De hol van az asszony, Azadeh? A hán lánya, akit elraboltak.
Ross nem bírta tovább, ijedten a férfira pillantott, mire az elégedetten fölnevetett. –
Nagyon fáradt lehet, hogy ilyen könnyen elárulja magát – mondta, és hirtelen komoly
arccal a zsebéhez kapott. Revolvert vett elõ, Ross oldalába nyomta, és határozott hangon
rászólt: – Egy lépéssel elõttem menjen, és meg ne próbáljon elfutni, vagy rám támadni,
különben szétlövöm a gerincét! Hol a nõ? Érte külön jutalmat ígértek.
Még be sem tudta fejezni a mondatot, amikor hangos dudálás hallatszott – a
meredeken lejtõ úton a hegyek felõl érkezõ teherautó sofõrje ügyetlenül vehette a
kanyart, mert a jármű irányíthatatlanná válva száguldott feléjük. Az útjába kerülõk
rémülten szétspricceltek. Ross reflexe bármennyire megijedt is, remekül működött –
villámgyorsan oldalra lépett, és a vállával meglódítva a jármű elé lökte a férfit. A
teherautó két kerekével is átgázolt rajta, mielõtt – vagy százlábnyival arrébb – megállt
volna.
– Isten kegyelmezzen nekünk! – kiáltott fel valaki rémülten, elszörnyedve a balesettõl.
– Láttátok?! A kerekek alá esett a szerencsétlen!
Ross a bokájánál megfogva az út szélére húzta a férfit, és közben gondoskodott arról,
hogy a revolver eltűnjön a hó alatt.
– Az apád volt szegény, aga? – kérdezte nagy részvéttel egy idõsebb asszony.
– Nem... dehogy – válaszolta nehézkesen, a váratlan eseményekbõl még fel sem
ocsúdva a százados. – Én... idegen volt, nem is ismertem...
– A Prófétára mondom, szörnyűek tudnak lenni a gyalogosok. Nem néznek semerre,
csak mennek vakon, bele a nagyvilágba! Meghalt?! – kiabálta már messzirõl, hegynek
fölfelé igyekezve a teherautó sofõrje. Durva arcvonású, szakállas, barna bõrű férfi volt. –
Isten a tanúm rá, hogy õ ugrott elém, és hiába próbáltam, már nem lehetett kikerülni.
Maga... – fordult oda Rosshoz – maga mellette állt, láthatta, mi történt.
– Igen... tényleg úgy volt, ahogy mondja. Mögötte álltam.
– Insa Allah! – A sofõr örült, hogy akadt tanú, aki mentesítette a felelõsség alól, és
ezzel a dolog – különösebb gond nélkül – elintézõdött. – Õkegyelmessége látta. Insa
Allah!
Ross átfurakodott a körülötte állókon, és normális ütemben, sem túl gyors, sem túl
lassú léptekkel, folytatta az útját hegynek fölfelé. Egyszer sem nézett vissza, és csak
amikor elért a kanyarig, amelyikbõl a tragédiát okozó tehergépkocsi kivágódott, akkor
kezdte megszaporázni a lépteit. Indokolt volt-e, hogy olyan gyorsan, gondolkodás nélkül
cselekedett, tette föl magának a kérdést, és rögtön igennel válaszolt. Az a férfi kész lett
volna eladni Azadehet és õket is. Muszáj volt megszabadulni tõle – a karma az karma.
Hiába hagyta el a kanyart, az asszonyt még mindig nem látta, és ettõl ideges lett.
Az út kanyargós és meredeken emelkedõ volt. Kétoldalt, az erdõ fái között
nyomorúságos viskók látszottak, és sovány, koszlott szõrű, a házak közötti szemétben
turkáló kutyák. Feléje is szaglásztak, és néhányan bátortalanul meg akarták közelíteni, de
elzavarta õket. Tudta, hogy Iránban nagyon elterjedt a veszettség, és nem akarta
megkockáztatni, hogy valamelyikük belemarjon. Szakadt ugyan róla az izzadság, de nem
csökkentette az iramot, és a következõ kanyar után végre meglátta Azadehet, amint
másokkal együtt az út szélén guggolt, a környékbeliekhez hasonlóan pihenve ki a hosszú
gyaloglás fáradalmát. Az asszony is rögtön észrevette, figyelmeztetõen bólintott felé, és
továbbindult. Ross lelassított, és mintegy húsz yard távolságot tartva követte. Amikor az
út lentebbi szakaszán eldördülõ lövéseket meghallották, a többiekhez hasonlóan õk is
megtorpantak, és visszanéztek, de semmit nem láttak. Az ellenõrzõponttól már jókora
távolságra voltak, sok kanyar választotta el õket tõle, és még csak abban sem lehettek
biztosak, hogy valóban onnan hallatszanak a dörrenések. A lövöldözés nem tartott sokáig,
hamar vége szakadt, és senki nem tett rá megjegyzést, legfeljebb abból lehetett volna
következtetni rá, hogy történt valami, hogy az újból elindulok észrevehetõen
megszaporázták a lépteiket.
Az út kátyús, nehezen járható volt, és állandóan ki kellett térniük a szembe jövõ
forgalom elõl. Néha egy-egy lentrõl érkezõ autóbusz is elhaladt mellettük, de mindegyik
zsúfolásig telve volt utasokkal, és senkinek eszébe sem jutott, hogy megpróbálja leinteni
õket. Mindenki tudta, hogy még a kötelezõ megállókban is sokszor napokig kell várni,
amíg olyan jármű érkezik, amelyikre fel lehet férni. Akinek volt pénze, az jobban tette, ha
teherautóval próbálkozott, annak a sofõrje ugyanis – megfelelõ fizetség ellenében –
hajlandó volt utasokat felvenni.
Azadehet is utolérte egy a nehézkesen pöfögõ, fekete füstöt okádó tragacsok közük, és
a sofõr lelassítva odakiáltotta az asszonynak:
– Miért jár gyalog az, aki gyorsabban is haladhatna Kürosz – ez én vagyok – és Isten
segítségével? – A könyökével sokatmondón oldalba bökte szakállas, vele nagyjából
azonos korú útitársát, aztán folytatta: – Miért fagyoskodik a hidegben Isten virágszála,
amikor megmelegedhetne egy kocsiban, vagy egy férfi szõnyegén?
Azadeh a durva ajánlaton felháborodva dühös átkokat szórt a sofõrre, majd
megfordult, és hátrakiabált Rossnak: – Uram! Hallottad, mit mert mondani ez a leprás
szuka kölyke?! – A százados szempillantás alatt ott termett mellette, a sofõrnek pedig
arra sem maradt ideje, hogy összeszedje magát, már kibiztosított, fenyegetõen rá meredõ
revolverrel nézett szembe. – Kegyelmes úr... – hebegett rémülten –, én csak azt akartam
megkérdezni... érdeklõdni, hogy nem volna-e kedve felszállni. – A gépkocsivezetõ úgy
megrémült, hogy keresnie kellett a szavakat. – Hátul bõven van hely... ha kegyelmes úr
megtisztelné a kocsimat...
A teherautó platója a magasan felhalmozott, rozsdás vashulladék ellenére is sokkal
csábítóbb volt, mint a hosszú, kimerítõ gyaloglás. – Az életedre, sofõr, mondd meg, hová
igyekszel?! – dördült rá Ross fenyegetõ hangon a rémült férfira.
– Kazvinba, kegyelmes úr! Kazvinba. Megtisztelnek bennünket?
A teherautó nem állt ugyan meg, de csak lépésben haladt, úgyhogy Ross könnyedén át
tudta segíteni Azadehet a hátsó palánkon. Amennyire csak tudtak, lekuporodtak, hogy
védve legyenek a jéghideg, csontig hatoló széltõl. Látva, hogy az asszony – részben a
hidegtõl, részben az idegességtõl – erõsen remeg, Ross átkarolta, vigasztalón magához
húzta.
– Jaj, Johnny! Ha nem lettél volna...
– Nyugodj meg! Már nincs mitõl félned – válaszolta. A testével melegítette, és közben
egyfolytában a sofõrtõl hallott városnév dobolt a fülében: Kazvin! Kazvin! Nem félúton
van Tebriz és Teherán között? De igen! Elvitetjük magunkat odáig, aztán keresünk egy
másik teherautót, vagy buszt, esetleg ellopunk egy gépkocsit, gondolta felbátorodva.
– Két-három mérföld, és ott leszünk a bázisra vezetõ útnál – szólalt meg reszketve, a
hideg miatt szorosan hozzápréselõdve Azadeh.
– Jobbra kell majd kanyarodni.
Bázis? Hát persze! Az Iran-Timber telepe – ott kellene találkozniuk Erkkivel. Igen. De
mi történhetett Guenggel? Hová tűnt? Gondolkozz! Szedd össze magad, és próbálj meg
nyugodtan gondolkodni, biztatta magát Ross.
– Milyen... milyen ott a terep? Nyílt, lapos, vagy völgyben van? – kérdezte, ha
nehezen is, de rákényszerítve magát arra, hogy normálisan használja az agyát.
– Elég sima. Hamarosan elérjük a falunkat, Abu Mardot, és utána vége lesz az
emelkedõnek. Mintha fennsíkon lennénk, olyan lapos lesz a vidék, és csak a bázisra
vezetõ elágazás után kezd ismét emelkedni, a hágó felé.
Ross elõrepillantott, de a meredeken emelkedõ hegyoldalban csak szakadozott, görbe
útszakaszokat látott. – A falu másik végén, a lapos rész elõtt leszállunk, megkerüljük az
erdõt, és úgy megyünk a telepre. Lehet? – kérdezte.
– Igen. Elég jól ismerem a vidéket. A... falusi iskolában tanítottam, és gyakran...
jártam kirándulni a gyerekekkel. A környéken... az összes ösvényt felderítettük. – Azadeh
hiába igyekezett, nem bírt úrrá lenni a remegésén.
– Húzódj lejjebb! Úgy kevésbé fogsz fázni.
Az öreg, rozzant teherautó csak lépésben tudott haladni az emelkedõn, de még mindig
jobb volt, mintha gyalog mentek volna. Ross szorosan magához ölelte az asszonyt,
megpróbálta fölmelegíteni, és közben a mögéjük érõ személygépkocsit, és a szorosan a
nyomában haladó, zöld furgont figyelte. A gépkocsi sofõrje folyamatosan dudált, elõzni
szeretett volna, de hiába, nem volt annyi hely, hogy a teherautó fékehúzódhatott volna.
Egy idõ után az illetõ elunta a lassú vánszorgást, és – nem sokkal egy kanyar elõtt –
oldalra vágott, kockáztatva, hogy összeütközik a szembejövõkkel. Remélem, mielõbb
felkenõdtök egy fára, gondolta Ross, dühösen az erõszakos tülköléstõl és az öngyilkos
manõvertõl. Látta, hogy a kocsi zsúfolásig tele van fegyveresekkel, és ugyanúgy a furgon
is. Az utóbbi platójára mellmagasságig érõ korlátokat szereltek, az utasok azokba
kapaszkodtak, és közöttük a százados tehetetlenül ide-oda rázódó testet látott. Egy
pillanatig azt hitte, hogy az õket feladni akaró, idõs férfi az, de hamar rájött, hogy
tévedett. Gueng volt – egyenruhájának tépett maradéka, és az egyik fegyveres övébe
dugott kukri semmilyen kétséget sem hagyott a kiléte felõl.
– Mi a baj, Johnny?
Ross az asszonyra pillantott, és bár továbbra is szorosan tartotta, nem érezte a
közelségét, nem érzett semmit, csupán azt, hogy rövid idõn belül a második társát is
elveszítette. Megpróbált erõs maradni, de nem sikerült, a szeme megtelt könnyel.
– Mi történt?! – kérdezte újból Azadeh.
– Semmi. Zavar a szél. – Megtörölte a szemét, és elõrefordulva a kanyargós, hol
eltűnõ, hol ismét felbukkanó utat figyelte. Már látta a falut, és azon túl az egyenletes,
lapos útszakaszt, amirõl az asszony korábban beszélt. Apró, de erõs nagyítású távcsövet
vett elõ, és a messze elõttük járó, két gépkocsira irányította. Azok lassítás nélkül
átszáguldottak a falun, és az egyenes útszakaszhoz érve a személyautó elkanyarodott,
nyilván a bázis felé. A furgon nem követte azonnal, elõbb megállt a keresztezõdésnél,
vagy fél tucat fegyveres ugrott le róla, és úgy helyezkedett el, hogy az utánuk jövõket
útakadály híján is lassításra késztesse.
A teherautójuk közben teljesen lelassult, és erõsen ziháló motorral, nehézkesen vágott
neki az újabb, meredek emelkedõnek. Elõttük, az országútból leágazó, keskeny,
elhagyatott mellékút látszott, még gyalogosok sem jártak rajta. – Az hová vezet, Azadeh?
Az asszony feltérdelt, hogy jobban lássa, merre mutat Ross. – A falunk, Abu Mard
felé – felelte. – Ott véget is ér.
– Készülj... úgy láttam, újabb ellenõrzõ pont következik!
A megfelelõ pillanatot kivárva a százados leugrott a tehergépkocsi platójáról, és a
kezét nyújtva, Azadehet is lesegítette. A sofõr nem törõdött velük, valószínűleg észre sem
vette, hogy megszabadult kényszerűségbõl szerzett utasaitól. Egymás kezét fogva, sietõs
léptekkel indultak el, és gyorsan behúzódtak az erdõbe.

40. fejezet

ZAGROSZ-HÁROM, 16.05. Lochart a 212-es pilótafülkéjének támaszkodva várta, mikor

indulhat a Rosa lelõhelyre újabb rakomány csõvel. Az ég tiszta, felhõtlen volt, a hegyek
olyan élesen rajzolódtak ki körülötte, hogy úgy érezte, ha kinyújtaná a kezét, akár meg is
érinthetné õket. Rodriguest, a szerelõjét figyelte, aki a hóban térdelve az ellenõrzõ panelt
vizsgálgatta éppen a helikopter hasa alatt.
– Olyan szép idõ van, Rod, hogy inkább síelni, szánkózni kellene, nem melóban
rohadni!
– Annak már befellegzett, Tom! El kell tűnnünk innen!
– Talán mégsem – válaszolta Lochart. Vasárnap óta, amikor azt a nehéz, idegõrlõ
tárgyalást folytatta Nicshak hánnal, még nem kapott hírt, amibõl kiderült volna, hogy
sikerrel járt-e vagy sem. – Lehet, hogy a forradalmi bizottság magától megváltoztatja a
döntését, vagy ha nem, Mac el tudja intézni, hogy visszavonják. Õrültség volna részükrõl,
ha kidobnának bennünket, amikor szükségük van minden csepp olajra, amit ki tudnak
bányászni, a Rosán fúrt új kút pedig – úgy tűnik – elképesztõen bõ hozamú. Jesper
Almqvist szerint, ha teljes kapacitással termelni kezd, napi 18 ezer hordót is adhat. Az
majdnem 360 ezer dollár, Rod!
– Te mondtad, nem is egyszer, hogy a mollahokat nem érdekli az olaj, sem más, csakis
Allah, a Korán és a Paradicsom. – Rodrigues letörölt az arcáról egy olajfoltot. – Jesperrel
együtt mindannyiunknak el kellett volna mennünk Sirázba, onnan meg másik országba.
Nem kellünk mi ezeknek! Nászirinak szétlõtték a fejét, ugye? Meg tudod mondani,
miért? Rendes fickó volt, soha nem bántott senkit. Azt mondták, hogy takarodjunk –
akkor meg mi a fenére várunk?
– Lehet, hogy a forradalmi bizottság meggondolta magát, észhez tért. Tizenegy
lelõhelyet kell kiszolgálnunk; mi lesz velük, ha elmegyünk?
– A kutak termelését visszafogták, a külföldi személyzet alig várja, hogy elhúzhassa
innen a csíkot. A többséget már hetekkel ezelõtt le kellett volna váltani. – Rodrigues
felállt, lesöpörte térdérõl a havat, és hozzálátott megtisztítani a kezét az olajtól. –
Õrültség ott maradni, ahol nem látják szívesen az embert. Eddig csak Scot viselkedett
furcsán, de most már te is. Nem tudom, mi ütött belétek.
 – Hülyeség! – tiltakozott Lochart. Senkinek sem mondta el, amit Scot a falu fõterén
történtekrõl mesélt, de valahányszor eszébe jutott, ismét nyugtalan lett. Aggódott Scotért,
a bázisért, Sarazadért, a HBC miatt, majd – mindig hozzá tértek ugyanis a gondolatai –
ismét Sarazadért.
– Egy frászt hülyeség – válaszolta elégedetlenül Rodrigues. – Veled sem lehet bírni
azóta, hogy visszajöttél Teheránból. Rendben van, te Iránban akarsz maradni, Tom, de a
te helyzeted más – a feleséged iráni. Én viszont szeretnék eltűnni innen, és ha lehet, minél
elõbb.
Lochart a szerelõre nézett, és mert látta arcán a leplezetlen félelmet, megkérdezte: –
Igazából mi a baj, Rod?
A köpcös férfi – némi nehézség árán – összefogta a pocakján a dzsekijét, és felhúzta a
cipzárt. – Piszkosul ideges leszek, valahányszor a hamis papírjaimra gondolok, Tom! –
felelte. – A pofámat is alig merem már kinyitni, mert attól félek, elõbb-utóbb rájönnek,
hogy nem vagyok brit. Az összes engedélyem régen lejárt. Tudom, hogy másoké is, de én
vagyok itt az egyetlen amerikai. Voltam olyan hülye, hogy az iskolában elõadást
tartottam az Államokról, azok a hülye mollahok meg azt mondják, hogy – csak azért,
mert amerikainak születtem – magam vagyok a sátán. Én, az istenfélõ katolikus!
Éjszakánként már aludni sem tudok, olyan ideges vagyok!
– Miért nem mondtad korábban? Nem kell itt maradnod, Rod! A 212-es holnap indul.
Hagyj itt mindent, és utazz el Scottal! Sargazból aztán oda mégy, ahová akarsz –
Nigériába, Kenyába, bárhová.
Rodrigues kis ideig hallgatott, végül komoran rábólintott az ajánlatra. – Nagyon jó
volna, Tom! Ha beleegyezel, jókora tehertõl szabadítasz meg.
– El van intézve. Egy szerelõt mindenképpen el kell küldenünk. Miért ne lehetnél
éppen te, a rangidõs?
– Köszönöm. Nagyon köszönöm, Tom! – hálálkodott Rodrigues, és végre földerült az
arca. – Megigazítom még a lábpedálodat, aztán mehetsz. Olyan lesz a madár, mint új
korában.
Lochart a rakodóhely felé pillantva látta, hogy a csöveket már összekészítették, és
csak arra várnak, hogy fölemelje és elvigye õket – két iráni munkás állt a rakomány
mellett, készen arra, hogy a tartókampóra akassza a csõköteget összetartó, erõs sodronyt.
Már éppen indult, hogy bemásszon a pilótafülkébe, amikor észrevett két, a faluba vezetõ
ösvényen közeledõ alakot. Nicshak hán és egy ismeretlen fegyveres volt az, és bár több
száz yard választotta el õket egymástól, a férfi karján jól lehetett látni a világoszöld
szalagot.
Lochart eléjük ment, és gondolatban felkészült, hogy csak perzsául beszéljen. –
Szalaam, kalandár, szalaam, aga! – köszönt udvariasan. A fegyveres ugyancsak szakállas
volt, de jóval fiatalabb, mint a hán.
– Szalaam – viszonozta az üdvözlést Nicshak. – Az ötödik napnyugtáig kaptak
haladékot.
Lochart megpróbált uralkodni magán, és nem mutatni, mennyire megdöbbentette a
mindenfajta bevezetés nélküli, zord paranccsal felérõ figyelmeztetés. Kedd volt, az
ötödik nap tehát vasárnapra esett. – De kegyelmes úr...
– Az ötödik napnyugtáig – mondta zordan, minden udvariassági formulát elhagyva a
zöldszalagos. – A szent napon nem dolgozhatnak, nem is szállhatnak fel – dicsérjék
inkább az Urat –, de ha a mostantól számított ötödik napnyugtáig nem távozik az összes
idegen, a repülõgépével együtt, akkor a bázist felgyújtjuk.
A férfit figyelve, Lochart a szeme sarkából látta, hogy a konyhaépület felõl Jean-Luc
tart feléjük. – Négy munkanap alatt nagyon nehéz lesz elszállítani mindent, aga! Nem
hiszem, hogy...
– Insa Allah.
– Ha mi elmegyünk, az összes fúráson és olajkútnál leáll a munka. Csak mi tudjuk
ellátni õket anyaggal, mindenféle felszereléssel, utánpótlással. Iránt jelentõs kár éri, és...
– Az iszlámnak nincs szüksége olajra, csak a külföldieknek. Öt napnyugta. Ha tovább
maradnak, magukra vessenek!
Nicshak hán kissé oldalra fordulva gyors pillantást vetett a férfira, majd azt mondta
Lochartnak: – Aga, szeretnénk meglátogatni ezzel az emberrel az olasz idegenek
kalandárját! Most azonnal!
– Megtiszteltetés a számomra, ha segíthetek – válaszolta Lochart. Arra gondolt, hogy
Mimmo Sera hosszú évek óta dolgozik már a Zagrosz környéki hegyekben, õ nyilván
tudni fogja, mit lehet tenni ilyen szituációban. – El kell vinnem egy halom csövet Rosa
lelõhelyre. Jöhetnek velem is, ha akarnak.
– Csövet?! – kérdezte erõszakosan a zöldszalagos. – Nem kell csõ. Menjünk máris! A
csövek maradhatnak.
– Az IranOiltól azt az utasítást kaptam, hogy vigyek nekik csöveket – válaszolta
dühösen Lochart. – Ha nem tetszik, akár itt is maradhatnak. Khomeini ajatollah úgy
rendelkezett, hogy az olajkitermelést a korábbi ütemben kell folytatni. Miért nem
engedelmeskedik neki a bizottság?
A fiatalember kissé zavartan a hánra pillantott, az pedig halkan, nyugodt hangon
közölte: – Ahogy Isten akarja. Az ajatollah parancsa szent. A bizottság követi az
utasításait. Menjünk, aga!
– Rendben van! Egy-két perc, és indulunk – válaszolta Lochart.
– Szalaam, kalandár! – köszönt hozzájuk érve Jean-Luc. Rögtön angolra is váltott, és
megkérdezte Locharttól: – Mi a válasz?
– Vasárnap este. Addigra el kell tűnnünk, és pénteken tilos repülnünk.
Jean-Luc sietve magába fojtott egy dühödt káromkodást. – Tudnánk egyezkedni?
– Nem. Megpróbálni is fölösleges.
Az iszlám gárdista fölényes, kihívó pillantással méregette egy darabig Jean-Lucöt,
majd odaszólt Lochartnak: – Mondja meg ennek a rühes kutya kölykének, hogy
fertelmesen büdös!
Lochart szintén érezte a barátja felõl áradó enyhe fokhagymaszagot. – A fickó szerint
isteni illatú kaját ettél – alakította át saját szája íze szerint a megjegyzést. – Figyelj!
Mimmo Serával akarnak találkozni, úgyhogy elviszem õket, de fordulok is egybõl. Ha
megjöttem, összedugjuk a fejünket, és eldöntjük, mi legyen. Kalandár! Mehetünk –
mondta Nicshak hánnak perzsául, és már nyitotta is a helikopter ajtaját.
– Nézzétek! – kiáltott fel Rodrigues, és a hegyek felé, a magasba törõ füstoszlopra
mutatott. – Mária lenne?
– Vagy Bellissima – válaszolta Jean-Luc.
Nicshak hán is észrevette a füstöt, és miután mozdulatlanná merevedve figyelte egy
darabig, megkérdezte: – Ott van tűz, ahová mi készülünk?
– Lehetséges. Ha mégsem, akkor közel hozzá.
 Az idõs férfi a válasz hallatán még gondterheltebbé vált. – Mi volna, ha késõbb
szállítaná el azokat a csöveket, pilóta? – kérdezte. – Négy napja hallottuk, hogy
baloldaliak bukkantak fel a környéken. Múlt éjszaka az egyik pásztoromnak elvágták a
torkát, és letépték a heréit. Elindítottam egy csapat fegyverest, hogy keresse meg a
gyilkosokat. – A hán komor arccal felmászott az utastérbe, és a zöldszalagos is követte.
– Rod – szólt Lochart a szerelõnek –, készítsd elõ a 206-ost! JeanLuc! Maradj a rádió
közelében! Hívni foglak.
– Oui. Pas de probleme. – A francia továbbra is a füstöt figyelte.
Lochart az utolsó pillanatban mégis úgy döntött, hogy nem bajlódik a csövekkel,
hanem megpróbálja minél hamarabb kideríteni, mi történt. Jean-Lucnek lett igaza, a sűrű
füst Bellissimáról szállt fel. Már messzirõl látta az egyik lakókocsiból legalább harminc
láb magasságig felcsapó lángokat, és azt is, hogy a telep másik szélén, a fúrás helyétõl
nem messze szintén lángol valami, a robbanóanyag-raktár közelében pedig mozdulatlan
test hever a hóban. A telep fölé magasodó, behavazott hegycsúcs – miután Pietro
robbantása, és az utána keletkezõ lavina eltüntette a peremérõl lelógó, fenyegetõ hó- és
jégtömböt – fenségesen szép, nyugalmat árasztó volt.
Közelebb érve fél tucat, a völgybe vezetõ kanyargós úton rohanó alakot vett észre, és
azt is látta, hogy mindegyiknél fegyver van. Fölébük repült, üldözõbe vette õket, és azt
szerette volna, ha van a helikopteren géppuska. Pillanatig sem gondolkodva lekaszálta
volna a hegylakókéra emlékeztetõ öltözéket viselõ, hat szakállas férfit. Látta, hogy
egyikük a helikopterre céloz, és az ismerõs fehér füstpamacs jelezte, hogy az illetõ lõtt is.
Lochart abban a pillanatban oldalra rántotta a kormányt, hogy kitérjen a lövedékek elõl,
és amikor nagyobb magasságban, lõtávolon kívül visszakanyarodott, az ösvényen és
környékén már nem volt senki.
Hátrafordulva látta, hogy Nicshak hán és a zöldszalagos – orrukat mindketten a kabin
ablakához szorították – szintén lefelé figyel. Kiabált ugyan nekik, de nem hallották,
úgyhogy kénytelen volt öklével teljes erõbõl megdöngetni a gép falát. Erre már fölkapták
a fejüket, és miután jelzett neki, Nicshak hán – a repülés miatti, csöppet sem titkolt
félelemmel az arcán – odamászott hozzá.
– Látta õket?! – kérdezte kiabálva Lochart.
– Igen... Igen! – üvöltött vissza a hán. – Nem hegylakók! Terroristák, akikrõl
beszéltem!
Lochart ismét elõrefordult, és a műszerfalhoz kapva sietve bekapcsolta a rádiót. –
Hallasz, Jean-Luc?
– Tökéletesen. Folytasd!
Elmondta, mit tapasztalt, figyelmeztette, hogy maradjon a rádió mellett, aztán minden
idegszálával a leereszkedésre koncentrált. A széles völgy fölött – mint mindig – ezúttal is
kellemetlenül erõs volt a fölfelé tartó légmozgás, ráadásul igen heves szél fújt. Azóta,
hogy visszatért Teheránból, ez volt az elsõ útja Bellissimára, amelynek a termelését –
Giuneppa halálát követõen – a minimálisra fogták vissza, és csupán a legszükségesebb
személyzet maradt rajta. Alig ért talajt a helikopter, Lochart már látta is Pietrót –
Giuneppa után rangidõsként õ vette át a telep irányítását –, amint a tüzet ott hagyva
feléjük rohan.
– Tom! Segítség! – üvöltötte be könnyeivel küszködve a helikopter ablakán. – Gianni
meghalt, többen megsebesültek...
 – Máris. Nyugalom! – Lochart sietve kikapcsolta a motort. – Nicshak is itt van, egy
zöldszalagossal, de nyugi! – Az ülésben hátrafordulva az utastér ajtajára bökött. – Mi az
ördög ez az egész, Pietro? – kérdezte, miközben ujjai sebesen ugráltak a műszerfal
gombjai, kapcsolói között.
– Nem tudom... Tényleg nem, amico. – Pietro a pilótafülke ablakához közel hajolva,
lázas izgalommal magyarázott. – Éppen vacsoráztunk, amikor az a stronzo üveg az égõ
kanóccal bevágódott a stronzo ablakon, és felgyújtott mindent... – Hátranézett, éppen
abban a pillanatban, amikor a lángok – félig telt olajoshordót elérve – nagy robajjal az ég
felé törtek. A tüzet megfékezni akaró négy ember ijedten hõkölt vissza. – Si, az
étteremben minden hamar tüzet fogott, és amikor kirohantunk, itt voltak ezek a
vademberek, banditos... Mamma mia, lövöldözni kezdtek, úgyhogy gyorsan
szétspricceltünk, és megpróbáltunk fedezéket találni. Aztán valamivel késõbb Gianni
látta, hogy a generátorházat akarják felgyújtani, ahol a dinamitrudakat tároljuk...
Kirohant, hogy figyelmeztesse õket, de valamelyik lelõtte. Mamma mia, semmi okuk sem
volt rá! Bastardi, stronzo bastardi...
Lochartnak feltűnt, hogy a szél süvítésén és a lángok lobogásán kívül nem hall más
hangot – Pietro leállította a generátort, a szivattyúkat, és lezárta a kutat. A lakókocsi
teteje berogyott, szikrák szöktek az égre; több is a környezõ épületek tetejére hullott, de
mert vastag volt a hó, újabb veszélyt nem jelentettek. A kút közelében még mindig nem
sikerült megfékezni a véletlenül elcsorgó olajtól is táplált, változatlanul komoly veszélyt
jelentõ tüzet. Folyamatosan próbálták ugyan habbal oltani, de sikertelenül, és a
lángnyelvek már a dinamitraktár hullámlemezbõl készült falát kezdték nyaldosni.
– Mekkora a készlet, Pietro?
– Sajnos nagy.
– Hordjuk ki gyorsan!
– Mamma mia....! – Pietro Lochart után vetette magát. Arcukat a tenyerükkel védve a
hõségtõl, együtt feszítették ki a raktár ajtaját nem volt már idõ, hogy elõkeressék a
kulcsot. A ládákba – legalább egy tucat lehetett belõlük – rakott dinamit nagy kupacban
volt felhalmozva. Lochart megmarkolta az egyik ládát, és a raktárból kisietve átverekedte
magát a fallá tömörült hõségen. Valaki kikapta a kezébõl a dobozt, biztonságos helyre
rohant vele, õ pedig fordult vissza a következõért.
Nicshak hán és a zöldszalagos a helikopter mellé húzódva, viszonylag védett helyrõl
figyelte, mi zajlik körülöttük. – Insa Allah!
– Igen, ahogy Isten akarja – értett egyet a falu fõnökével a forradalmi gárdista. – Most
mit csináljunk?
– Gondolnunk kell a terroristákra! És a halottra is.
A fiatalember a groteszkül szétvetett tagokkal a hóban fekvõ holttestre nézett. – Ha
nem jött volna a hegyeink közé, még most is élhetne. Az õ hibája, hogy meghalt, senki
másé.
– Igaz. – Nicshak hán figyelte a lázasan rohangáló, lángokkal küszködõ alakokat. Mire
Lochart és Pietro kihordta a raktárból a dinamitot, a többieknek is sikerült megfékezniük
a tüzet.
Lochart, a közvetlen veszélybõl megmenekülve, kimerülten a fészer oldalának dõlt. –
Pietro! Vasárnap estig kaptunk haladékot. Addigra el kell tűnnünk – mondta zihálva.
Az olasz arca a hír hallatán elsötétült. A zöldszalagosra és Nicshak hánra nézett. –
Szóval öt nap? – kérdezte. – Megspóroltak nekem egy nehéz döntést. Sirázba megyünk,
Rosán át vagy egyenesen. – Összeszorított öklét felkapva, egyezményes nemzetközi jelet
mutatott. – Bellissimának egyelõre úgyis vége. Almqvistnak egyszer még ide kell jönnie,
hogy szabályszerűen lezárja a kutat. Mamma mia, ennyi embert elszállítani! Micsoda
baromság! Az öreg Giuneppa jobban járt, hogy ezt már nem érte meg. Na, mindegy!
Megyek, megnézem Mimmót.
– Giannival mi legyen?
Pietro a mozdulatlanná merevedett holttestre pillantott. – Õt hagyjuk utoljára. Neki
szegénynek már mindegy. Ennél nagyobb baja nem eshet – válaszolta szomorúan.

ROSA LELÕHELY. Mimmo Sera a telep legnagyobb, munkamegbeszélésekre használt

lakókocsijában ült Nicshak hánnal és a zöldszalagossal. Ott volt Lochart, Pietro és három
idõsebb fúrómester is. Mimmo, aki jól beszélt perzsául, már félórája gyõzködte a
forradalmi bizottság megbízottját, hogy hosszabbítsák meg a távozásukra megszabott
határidõt, vagy legalább azt engedjék meg, hogy a legszükségesebb munkák elvégzésére
néhány embert hátrahagyjanak, amíg õk Locharttal tárgyalnak az IranOil Sirázban
székelõ körzeti megbízottjával.
– Isten nevében mondom, elég! – kiáltott fel ingerülten a megbeszélés egy pontján a
zöldszalagos.
– De kegyelmes úr! Ha elveszik a helikoptereinket, az egész olajmezõt lezárhatjuk, és
azonnal meg kell kezdjük az evakuálást. Higgye el, mivel az ajatollah – Isten áldása
legyen rajta – és Bazargán miniszterelnök is azt akarja, hogy az olajkitermelés minél
elõbb helyreálljon, feltétlenül beszélnünk kell az IranOil...
– Elég volt! Kalandár! – fordult erõszakosan Nicshak hánhoz a zöldszalagos. – Ha
ezek a férgek nem hajtják végre a parancsot, maga felel érte. Nem viszi el szárazon, de
Jazdek, és a törzsük tagjai sem! Ha egyetlen külföldi és repülõ masina is lesz itt az ötödik
napnyugta után, és maga még mindig nem gyújtotta fel a telepüket, akkor mi megtesszük!
Utána pedig a falu következik. Maga! – mordult rá dühösen Lochartra. – Indítsa be a
gépét, és menjünk! Most, azonnal! – Felpattant, és meg sem várva, hogy bárki
válaszoljon, kiviharzott.
A többiek komor arccal követték. Lochart szomorúan latolgatta, hogy mi lesz azokkal,
akik kemény munkával felkutatták az olajat, beindították a termelést, és annyi energiát,
pénzt, tehetséget, vállalkozókedvet áldoztak azért, hogy az olajmezõ nyereségesen
üzemeljen. Õrültség, amit ezek csinálnak, de nem tehetünk ellene semmit, gondolta.
Semmit az égadta világon. Muszáj elmennünk. Visszatartom Scotot, és az összes madarat
ráállítom az evakuálásra. Öt napig látástól-vakulásig fogunk dolgozni, és nem gondolunk
semmi másra. Sarazadra sem, pedig ma van a nõk tiltakozó felvonulása, amire kértem,
hogy ne menjen el!
– Kalandár! – fordult elkeseredetten Nicshak hánhoz. – A maga jóindulata és segítsége
nélkül valóban mennünk kell.
A törzsfõnök lassan körbepillantott, és látta, hogy minden tekintet rá szegezõdik. –
Döntenem kell, hogy a bázis vagy a falum – válaszolta. – Nem igazi választási lehetõség.
Igyekszem megtalálni, és bíróság elé állítani a terroristákat, de addig is, jobban tennék, ha
nem kockáztatnának. A hegyek között sok az alkalmas búvóhely, könnyű errefelé
elrejtõzni.
 Méltóságteljesen felállt, kivonult, és már biztos volt, hogy nem fog rákényszerülni a
bázis felgyújtására, bár – ha Isten úgy akarta volna – habozás nélkül megteszi, és akár
üresen, akár lakottan porig égeti, amennyiben valakinek a tétovázása miatt ez
szükségessé válik.
Mivel háttal állt a többieknek, halvány mosolyt is engedélyezett magának. Elégedett
volt, mivel a terve tökéletesen bevált, az idegenek kivétel nélkül elhitték, hogy a szerepét
ragyogóan eljátszó Haszán, a kecskepásztor valóban iszlám gárdista. Abban sem
kételkedtek, hogy „terroristák" megöltek egy pásztort, és látta arcukon az õszinte
félelmet. Ezeknek a „terroristáknak" sikerült felgyújtaniuk a lelõhelyet – a legnehezebben
elérhetõt a környéken lévõ tizenegy közül –, éjjel pedig ugyanezt teszik Rosa lelõhellyel,
hogy aztán nyomtalanul eltűnjenek – visszamenjenek a faluba, és folytassák megszokott
életüket. Hajnalra, gondolta elégedetten, az idegenek lelkébe befészkeli magát a rémület,
egymás sarkát taposva fognak menekülni, és Jazdekbe visszatér a háborítatlan béke.
Bolondság volt részükrõl, hogy olyan terepre merészkedtek, ahol csak mi ismerjük
igazán a játékszabályokat, gondolta. Igaz, a fiatal pilóta kérdését egyelõre nem sikerült
megnyugtató módon tisztázni. Tanúja volt-e a faluban lejátszódó eseményeknek, vagy
sem? Az öregek a biztonság kedvéért azt tanácsolták, hogy érje „baleset". Tegnap lett
volna rá a legkiválóbb alkalom, amikor magányosan elment vadászni. Olyan könnyen
elõfordul, hogy valaki megcsúszik a havon, és a fegyvere úgy sül el esés közben, hogy
önmagát találja el. Igen. A feleségem viszont a „baleset" ellen volt.
– Miért?
– Azért, mert az iskola valóban nagyszerű volt – válaszolta. – A pilóták nélkül nem is
tudtuk volna, milyen az, ha van ilyen a faluban, és ha úgy látjuk, hogy lehet, akkor már
magunk is fogunk tudni építeni egyet. Azért, mert a pilóták jók voltak hozzánk, sok
érdekes dolgot megtudtunk tõlük, és segítették gazdaggá tenni a falut. Engedd el, ne
feledkezz meg arról, hogy megnevettetett bennünket az érdekes meséivel arról a Kong
nevű helyrõl, meg arról a Kína nevű országról, ahol ezerszer-ezerszer-ezerszer-ezer
ember él, mindenkinek fekete a haja és a szeme, és mindenki fadarabokkal eszik!
Nicshak hánnak eszébe jutott, milyen jól mulatott az asszonnyal együtt, hallva a
csodás történeteket, és még mindig nem igazán értette, hogyan fordulhat elõ, hogy olyan
rengeteg ember él együtt, egyetlen helyen összezsúfolódva.
– Lehetséges azonban, hogy hazudott, és valójában mindent látott.
– Akkor tedd próbára! Idõ még van hozzá – válaszolta az asszony. Igen, gondolta,
négy nap áll rendelkezésünkre kideríteni az igazságot, sõt öt, ha a szent napot is
hozzászámoljuk.

41. fejezet

TEHERÁN, 17.16. A nõk tiltakozó felvonulása lezajlott. Délelõtt kezdõdött, a

várakozásnak abban az izgatott légkörében, amely már két nappal korábban hatalmába
kerítette szinte az egész várost. Elõször fordult elõ, hogy a nõk egységesen, önálló
csoportként léptek föl, közösen tiltakoztak, és egymással szolidaritást vállalva fölemelték
szavukat az ellen, hogy új vezetõik – akár maga az imám – megpróbálják elvenni tõlük
nehezen megszerzett jogaikat.
 A nõk számára az egyetlen megfelelõ öltözék a hidzsab, ami elrejti a hajukat, a
karjukat, a lábukat, és a zinátjukat, a legintimebb testrészüket.
– A sah elleni tiltakozásként választottam a csadort, Meshang! rikoltotta vadul a
férjének Zarah. – Én választottam. Én! Soha nem fogom megengedni, hogy akaratom
ellenére fátylat, csadort, vagy kendõt kényszerítsenek rám! Soha, soha...
A sátán sah által néhány éve bevezetett koedukált oktatásnak meg kell szűnnie, mert
az iskoláink egy részét gyakorlatilag a prostitúció fészkévé változtatta.
– Szemenszedett hazugság! Nevetséges! – tiltakozott Lochartnak Sarazad. – Világgá
kell kiáltani az igazságot. Nem az imám találta ki ezeket az ostobaságokat, hanem a
körülötte lebzselõ, begyepesedett agyú maradiak...
A sátáni sah szégyenletes családvédelmi törvénye ezennel érvényét veszti.
– Ez tényleg komoly hiba, Huszain – fogalmazott óvatosan a mollah felesége. – Az
imám nem mondhatott ilyent, hiszen ez a törvény véd meg bennünket az ellen, hogy a
férjünk eltaszítson magától, egyszerre több asszonyt is hozzon a házhoz, biztosítja
nekünk a válás jogát, szavazati jogot ad, és védi az asszony személyes tulajdonát...
Iszlám nemzetünk minden tagja köteles a Korán és a saria elõírásaival összhangban
élni és cselekedni. A nõk nem dolgozhatnak, vissza kell térniük az otthonaikba, hogy
Istentõl rendelt kötelességeiknek eleget téve gyermekeket szüljenek, neveljenek, és
kiszolgálják urukat.
– A Prófétára, Erkki, bármennyire akarok is tõled gyereket, és bármennyire igyekszem
a legjobb feleséged lenni – mondta Azadeh –, képtelen volnék ölbe tett kézzel ülni, és
csak nézni, hogy kevésbé szerencsés nõvéreimet, húgaimat visszakényszerítik abba a
sötét korba, amikor a nõk meg voltak fosztva mindenféle jogtól. A legbigottabb
fanatikusok akarják ezt, nem Khomeini. Bárhol leszek is, biztos, hogy részt veszek a
felvonuláson...
Irán-szerte tiltakozó megmozdulásokra készülõdtek a nõk – Komban, Iszfahánban,
Meshedben, Abadánban, Tebrizben, még az olyan kisvárosokban is, mint Kovisz, de
sehol a falvakban. Egész Iránban viták, dühös veszekedések zajlottak le a legtöbb
családban apák és lányaik, férjek és feleségek, fiú- és lánytestvérek között, és mindenhol
ugyanazok az érvek, követelések, átkok, fogadkozások és könyörgések hangzottak el,
ugyanaz az – Isten bocsássa meg! – lázadó hangulat ütötte fel a fejét, és ugyanazt az
elszántságot lehetett tapasztalni a nõk részérõl.
– Örülök, hogy Tommy nincs itt, mert így sokkal könnyebb – mondta Sarazad reggel,
készülõdés közben a tükörképének. – Boldog vagyok, hogy elment, mert bármit mond is,
nem engedelmeskedtem volna neki. – Jólesõ izgalom lett úrrá rajta, ami ugyanakkor
fájdalmas is volt kissé.
Az arcát ellenõrizte a tükörben, arról akart megbizonyosodni, hogy a bal szeme körüli
sötét foltot valóban sikerült-e jól elfednie. Már alig látszott, és ettõl elégedetten el is
mosolyodott. A haját kibontotta és lazán besütötte, zöld pulóvert, szoknyát,
nejlonharisnyát és szarvasbõr csizmát vett fel, és színben hozzájuk illõ, prémes kabátot és
kalapot választott. A zöld végül is az iszlám színe, gondolta jókedvűen, néhány pillanatra
elfeledkezve minden bánatáról.
Az ágyán síkosztümök és egyéb felsõruhák hevertek, amelyeket elõvett ugyan, ám
rövid gondolkodás után lemondott róluk. Arra gondolt, hogy ez lesz az elsõ, nõk által a
saját jogaik érdekében szervezett felvonulás, és úgy helyes, ha mindenki a
legelegánsabban jelenik meg rajta. Kár, hogy még nincs tavasz, morfondírozott, mert
akkor felvehetnem a sárga selyemruhámat sárga kalappal, és...
A ruhára gondolva hirtelen ismét szomorúság kerítette a hatalmába. Elõzõ évben,
születésnapi ajándékként az apjától kapta a sárga ruhát, és a gyönyörű, szorosan a
nyakába simuló gyöngysorát is. Szegény apa, jajdult fel gondolatban, és a bánattal együtt
dühös indulat is támadt benne. Isten büntesse meg a gonoszokat, akik megfosztották az
életétõl! Szenvedjenek örökké a pokol tüzén! Isten óvja Meshangot, az egész
családunkat, Tommyt, és ne engedje, hogy azok az õrült fanatikusok elvegyék tõlünk a
jogainkat!
Könnyek bukkantak elõ a szeme sarkában, de sietve letörölte õket. Insa Allah,
gondolta. Apa a paradicsomban van, ahol minden igazhitű, úgyhogy nincs ok
szomorúságra. Nincs. Az a fontos, hogy a gaz gyilkosok megbűnhõdjenek. Gyilkosság!
Valik bácsi. HBC. Anus és a gyerekek. HBC! Ó, mennyire gyűlölöm ezt a három betűt!
Mi történhetett vajon Karimmal?! Vasárnap óta nem találkozott az unokabátyjával, nem
tudta, hogy elítélték-e, meghalt vagy még szabad, és azt sem, mi lett a telexüzenet
következménye. Nem maradt más lehetõsége, mint hogy imádkozzon és bízzon.
Ezt tette hát, újból és újból. Elűzte magától a gondjait, Isten vállára rakta õket, és ettõl
rögtön megkönnyebbült. Éppen prémes szegélyű, kis kalapját igazgatta el a fején, amikor
Dzsari sietett be hozzá izgatottan, szintén a legszebb, legelegánsabb ruhájában. – Ideje
indulnunk, hercegnõm! Zarah õkegyelmessége is megérkezett. Istenem, milyen csinos!
Sarazad villámgyorsan felkapta a kabátját, és lebbenõ szoknyával futott végig a
folyosón, majd le a lépcsõn, hogy mielõbb üdvözölhesse a földszinten várakozó
sógornõjét. – Milyen szép vagy, Zarah drágám! – lelkendezett, miközben szorosan
magához ölelte. – Úgy féltem, hogy Meshang az utolsó pillanatban mégis otthon tart,
nem enged el.
– Azt próbálta volna meg! – válaszolta nevetve, helykén félrecsapott prémes sapkája
alól kivillanó szemmel Zarah. – Tegnap, reggeli közben kezdtem rágni a fülét, egész nap
és éjszaka is folytattam, ma reggel pedig megmondtam neki, hogy meghalok a
szégyentõl, nem merek megjelenni többé a barátnõim elõtt, ha nem veszi meg azt a
cobolybundát, amit már mutattam neki, és amire feltétlenül szükségem van. Menekült a
bazárba, ahogy csak tudott, és nem is gondolt a tüntetésre. Gyere, ne késsünk el! Itt
tartottam a taxit. A havazás is elállt, elég szép idõ van, bár még hűvös.
A taxiban három asszony várt rájuk, barátnõk és unokatestvérek. Ketten közülük
dacosan szűk farmert húztak, magas sarkú csizmát és sídzsekit, a hajukat pedig hagyták
szabadon a vállukra omlani. A harmadik a fejére húzta ugyan a síkabát csuklyáját, de
mindhárman egyformán izgatottak és lelkesek voltak, olyanok, mint a régi szép idõkben,
egy-egy érdekesnek ígérkezõ, grillsütéssel egybekötött partira készülõdve. Egyikük sem
törõdött a taxisofõr rosszalló morgolódásával, jószerivel tudomást sem vettek róla. – Az
egyetemhez! – adta ki határozottan az utasítást Zarah, aztán ismét belemerültek a
beszélgetésbe. Két saroknyira voltak még az egyetem épületétõl, amikor meg kellett
állniuk, mert akkora volt a tömeg, hogy a kocsi nem tudott továbbmenni.
Ahová korábban mindössze néhány száz elszánt nõt vártak, ott már ezrek tolongtak, és
folyamatosan érkeztek a további résztvevõk a szélrózsa minden irányából. Fiatalok és
öregek, elõkelõk és egyszerű családból származók, műveltek és írástudatlanok, többnyire
modern öltözékben – farmerben, szoknyában, szorosan a testhez simuló, rugalmas
harisnyanadrágban, csizmában, magas sarkú cipõben, egyesek elegáns prémekben – és
mindenkit egyforma lelkesedés tartott a hatalmában, még azokat is, akik valamilyen
megfontolásból csadort öltöttek. A harciasabbak már szónokolni kezdtek, és voltak, akik
lelkesen jelszavakat kiabáltak:
– Nem hagyjuk, hogy csadort kényszerítsenek ránk!
– Egység, harc, gyõzelem!
– Egyesüljünk, asszonyok! Ne tűrjük a purdát és a csadort!
– Én Doshan Tappehen voltam, harcolni a Halhatatlanokkal. Nem azért küzdöttünk és
szenvedtünk, hogy most mások igázzanak le!
– Vesszen a despotizmus, bárminek nevezze is magát!
– Igen! Éljenek az asszonyok! – kiabálta lelkesen Sarazad. – Le azokkal, akik csadort,
fátyolt és kendõt akarnak ránk kényszeríteni! – A többiekhez hasonlóan õt is magával
ragadta az általános hangulat. Zarah kifizette a kocsit, jókora borravalót is adott, és
boldogan karolt Sarazadba és Dzsariba. Egyikük sem hallotta, amint a sofõr, dühösen
gázt adva, utánuk kiáltott: – Szajhák vagytok! Mind!
A tömeg ide-oda hullámzott, igazából senki sem tudta, mit kellene tennie, mindenkit –
néhány férfi is akadt ott – letaglózott az óriási, és még egyre növekvõ létszám, az a tény,
hogy a legkülönbözõbb társadalmi rétegekhez tartozó, és a legkülönbözõbb korú nõk
gyűltek egybe kinyilvánítani az akaratukat. – Tiltakozunk, Zarah! Itt vagyunk, és nem
hagyjuk, hogy erõszakkal elhallgattassanak bennünket!
– Igen, Sarazad! És milyen rengetegen...
Figyelmeztetõ kiáltások hallatszottak, és csöndet kértek, mert egy elegánsan öltözött
nõ, Namdzseh Lengehi, az ismert teheráni ügyvéd és polgárjogi aktivista kezdett
beszélni. – Egyes mollahok azt állítják – fordult a tömeghez, amelyben vele részben
egyetértõ, részben ellentétes nézeteket valló diákok, tanárok, és a nézeteit kivétel nélkül
mélységesen elítélõ mollahok is voltak –, hogy mi nõk nem lehetünk bírák, nem is
tanulhatunk, és csadort kell viselnünk. Három generáció óta járunk már fátyol nélkül,
három generáció óta van jogunk ahhoz, hogy képezzük magunkat, és szavazzunk. Isten
hatalmas...
– Isten hatalmas! – harsogta közbe ezer torok.
– Akadnak köztünk olyanok, akik szerencsésebbek másoknál, vannak képzettebbek,
sõt olyanok is, akik többet tudnak a férfiaknál. Ezek a nõk jobban ismerik a jogot, a
vallási jogot is, mint nagyon sok férfi. Miért nem lehet hát belõlük bíró? Miért?!
– Igazságtalanság! Tegyék meg õket bírónak! – süvöltötte lelkesen, sok száz
társnõjével együtt Zarah, és bátran szembefordult a szentségtörést kiabáló mollahokkal és
támogatóikkal.
Namdzseh Lengehi megvárta, hogy a zaj csituljon valamelyest, és csak aztán folytatta:
– Õszintén, teljes szívvel kiálltunk az ajatollah mellett... – A hangja néhány pillanatra
bele veszett az üdvrivalgásba.
– Áldjuk azért, amit tett, a férfiakkal vállvetve, legjobb tudásunk szerint küzdöttünk,
osztoztunk a szenvedéseikben, vállaltuk velük együtt a börtönt, támogattuk a forradalmat,
és közösen elűztük a despotát, úgyhogy most szabadok vagyunk, Irán megszabadult az
önkényuralomtól, és a külföldiek igájától. Ez azonban nem jogosítja fel a mollahokat,
még az ajatollahot sem arra, hogy megpróbálják visszaforgatni az idõ kerekét...
– Nem! Nem! Vesszenek a zsarnokok! – zúgta a tömeg. – Nem kell zsarnokság,
bárminek nevezzék is! Lengehit a madzsliszba! Lengehi legyen az oktatási miniszter!
– Hát nem csodálatos, Zarah? – kérdezte lelkesen Sarazad. – Szavaztál valaha is?
 – Nem, drágám! Természetesen nem. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem tenném
meg, ha éppen ahhoz volna kedvem. Meshangnak mindig azt mondom, hogy szavazáskor
õt kérném meg, adja le a voksomat, de azért – ha éppen úgy alakulna – szeretnék magam
bemenni a szavazófülkébe.
– Igazad van! – mondta felvillanyozva a sógornõjének Sarazad, és elõrefordulva újból
kiabálni kezdett: – Éljen a forradalom! Isten hatalmas! Isten hatalmas! Lengehit a
Legfelsõbb Bíróságba! Legyenek nõi bírák! Ragaszkodunk a jogainkhoz...
A PFSZ kiképzõtáborát megjárt Tejmur, aki lefoglalta Sarazadék lakását, és azért
küldték el a tüntetésre, hogy megfigyelje, és alaposan megjegyezze magának a leginkább
hangoskodókat, a fényképe alapján felismerte az asszonyt, és õszintén fel is háborodott
azon, amit mondott. – A nõk dolga, hogy engedelmeskedjenek Isten törvényeinek! –
üvöltötte. – Nem kellenek nõi bírák! A nõk csinálják azt, amit Isten feladatukul szabott! –
Szavai nem jutottak messzire, belevesztek ezer más torok kiáltásába, és még a körülötte
állók sem figyeltek rá.
Pontosan senki nem tudta volna megmondani, hogyan indult el a menet. Azon vették
csak észre magukat, hogy már menetelnek, teljes szélességben ellepik az utcákat,
megállítják a járműforgalmat, és lelkesülten, megállíthatatlan áradatként törnek elõre. Az
utcai bódéik pultja mögött álló kereskedõk, a környezõ házak ablakaiban és erkélyein
állók tátott szájjal, elképedve bámulták a hatalmas tömeget.
A férfiak többsége mélységesen meg volt döbbenve. – Nézzétek azt a szajhát a nyitott
zöld kabátban! Hogy mutogatja magát a szégyentelen. Isten büntesse meg, mert így
felhergel...
– Azt figyeld! Olyan szűk a nadrágja, mintha a bõre volna!
– Hol?! Látom már, az a kéknadrágos! Isten legyen hozzánk irgalmas! Tisztán látom a
zinátját! Szándékosan mutogatja a szemérmetlen. Akárcsak az, akibe belekarol, a
zöldkabátos. Ringyók! Riszálják magukat, elég csak rájuk nézni, máris ágaskodni kezd az
embernek, és másra sem tud gondolni...
A férfiak szájtátva bámultak, szörnyülködtek, és alig tudták féken tartani a vágyaikat.
A nõk szintén figyeltek, és erõsen szöget ütött a fejükbe a látvány. Egyre többen
akadtak közöttük, akik félbehagyták a délelõtti bevásárlást, csatlakoztak nõvéreikhez,
nagynénéikhez, anyáikhoz és nagyanyáikhoz, félelmüket legyõzve levették a fejükrõl a
fátylat, kendõt, megszabadultak a csadorjuktól... Végül is a saját városukban voltak,
mindannyian teherániak, Irán elitjéhez tartozók, nem elmaradott falusiak! A fõvárosban
egészen más volt a helyzet, mint a falvakban, ahol soha nem mertek volna arra
vetemedni, hogy nyilvánosság elõtt eldobják alakjukat a fejük búbjától a lábujjukig
befedõ ruhadarabjaikat, és jelszavakat kiabáljanak. – Fogjatok össze, asszonyok! Isten
hatalmas! Isten hatalmas! Gyõzelem, egység, harc! Egyenlõséget a nõknek! Szavazati
jogot! Le a zsarnoksággal, mindenféle zsarnoksággal...
A menetelõk elõtt, a hátuk mögött és körülöttük, fõutakon és mellékutcákon férfiak
kezdtek csoportokba verõdni, olyanok, akik támogatták a tüntetésen részt vevõk
követeléseit, és olyanok is, akik vadul ellenezték. Az érvek és ellenérvek egyre
hangosabbá, hevesebbé váltak – a Korán elõírásai megkövetelték a hithű muzulmánoktól,
hogy határozottan szálljanak szembe bármilyen, az iszlámot érõ kihívással. Több helyen
dulakodás kezdõdött, egy férfi kést rántott, de rögtön meg is halt, és a kövezetre zuhant,
egy másik férfi késével a hátában. Lövések dördültek, többen megsebesültek, liberálisok
és fundamentalisták, baloldaliak és zöldszalagosok estek felhevülve egymás torkának.
Fejek törtek be, újabb emberek haltak meg, sok helyen gyerekek is a szemben állók
lövéseinek az útjába kerültek, és akikben kevesebb volt az indulat, mint a félelem, azok
az utak mentén álló gépkocsik mögött igyekeztek menedéket találni.
Ibrahim Kiabi, a Tudeh diákvezetõje, akinek Rakoczy elfogásának estéjén sikerült
elmenekülnie, kirohant az úttestre, és társai zárótüzének a védelmében felkapott egy
rémült gyereket. A sarok mögé visszaszáguldva, és megbizonyosodva arról, hogy a
kislánynak nem esett baja, rákiáltott a többiekre: – Utánam! – Látta, hogy az ellenfeleik
túlerõben vannak, nem akart fölösleges áldozatokkal járó harcba bocsátkozni velük, és
inkább a visszavonulást választotta. Hatan végigrohantak a sikátorokon, szűk
mellékutcákon, és miután biztonságba jutottak, a Roosevelt sugárút felé vették az útjukat.
A Tudeh tagjai azt az utasítást kapták, hogy kerüljék el a nyílt összecsapást a
zöldszalagosokkal, meneteljenek együtt az asszonyokkal, vegyüljenek el a soraikban, és
próbálják megnyerni õket a nézeteiknek, a pártnak. Ibrahim örült, hogy a tétlenség,
bujkálás után ismét, aktív lehet.
Félórával azután, hogy Rakoczyt elfogták, a Tudeh fõhadiszállásán jelentést tett az
árulásról felettesének. Az illetõ azt tanácsolta neki, hogy ne menjen haza, borotválja le a
szakállát, és húzódjon meg az egyetem közelében az egyik biztos házban. – Ne csinálj
semmit a nõk keddi felvonulásáig! A korábbi terveknek megfelelõen csatlakozz hozzájuk
a sejteddel, vegyél részt a tüntetésen, de utána, rögtön utána, vagy legkésõbb másnap
menj Koviszba! Ott egy ideig biztonságban leszel.
– És Dmitrij Jazernov? – kérdezte Ibrahim, Rakoczy általa ismert nevét használva.
– Ne aggódj! Kiszabadítjuk, megmentjük a férgektõl. Mondd el még egyszer, hogy
néztek ki azok az emberek!
Ibrahim elismételte azt a keveset, amire a zöldszalagosokkal, a ravaszul felállított
csapdával kapcsolatban emlékezett, majd megkérdezte: – Hányan jönnek velem
Koviszba?
– Két embert kapsz. Hárman bõven elegendõk lesztek ahhoz, hogy végezzetek egy
mocskos mollahhal.
Igen, gondolta, annyi bõven elég – hamarosan meg fogom bosszulni apámat. Ujjai
önkéntelenül is rászorultak az M-16-osra, amit egy héttel korábban szerzett magának
Doshan Tappehen. – Szabadság! – kiáltotta, és kirontott a Roosevelt sugarútra, hogy
csatlakozzon a tiltakozó menet élén haladókhoz. A társai szintén a tömegbe vegyültek.
Körülbelül száz-yardnyival hátrébb fiatalemberekkel teli, nyitott teherautó haladt
lassan, lelkes ezrektõl körülvéve. Egyenruhájukat levetett pilóták szorongtak rajta, köztük
Karim Peshadi, aki már órák óta kereste a tömegben Sarazadot, de még nem sikerült
fölfedeznie. A társaival együtt Doshan Tappehrõl érkezett, ahol megszűnt mindenfajta
katonai fegyelem, különbözõ forradalmi bizottságok osztogatták a parancsokat és
ellenparancsokat. A felülrõl jövõ utasítások szintén zavarosak voltak – egy részük
Bazargán miniszterelnöktõl származott, másik részük a központi forradalmi bizottságtól,
és volt olyan is, amelyrõl a rádióból értesültek, amelyben Khomeini ajatollah idõnként
beszédet mondott, megszabva benne mindenki számára a törvényt.
Mint a támaszpont összes többi tisztjét, Karimot is maga elé idézte egy bizottság, hogy
kihallgassa, megvizsgálja szolgálati múltját, politikai nézeteit és a forradalom elõtti
kapcsolatait. Ami a szolgálatot illeti, nem merült föl ellene semmilyen kifogás, azt is
elhitték neki, hogy õszintén támogatja a hitet, Khomeinit és a forradalmat, de apja
árnyéka változatlanul ott lebegett fölötte, és le kellett gyõznie magát, hogy el tudja
titkolni bosszúvágyát. Egyelõre sikerült neki, és nem nyúltak hozzá.
Elõzõ éjjel megpróbált felosonni a Doshan Tappeh-i irányítótoronyba, hogy a
hivatalos nyilvántartásból kiemelje a HBC jelű helikopter útvonalengedélyét, de az õrség
meglátta és visszafordította. Ezen az estén újból meg akarta próbálni, és megesküdött
magának arra, hogy ezúttal sikerülni fog. Sikerülnie kell, mondogatta, Sarazad biztonsága
múlik rajta... Jaj, Sarazad! Az életemet adnám érted, még akkor is, ha tudom, hogy soha
nem leszel az enyém!
Izgatottan kutatta tekintetével a tömeget, biztos volt benne, hogy az asszony valahol
ott van. Elõzõ este a barátaival együtt hallgattak a rádióban egy dühödt, fundamentalista
ajatollahot, aki a felvonulást tervezõ nõk ellen uszított, és arra biztatta a „hívõket", hogy
tartsanak ellentüntetést. A beszédtõl nyugtalan lett, féltette Sarazadot, a lánytestvéreit és
rokonait, akikrõl tudta, hogy szintén ott lesznek a megmozduláson. A barátai szintén
erõsen aggódtak közeli hozzátartozóikért, úgyhogy reggel – anélkül, hogy összebeszéltek
volna felszálltak az egyik teherautóra, és csatlakoztak a tüntetõkhöz. Fegyverrel a
kezükben.
– Egyenlõséget a nõknek! – kiabálta Karim. – Demokráciát! Éljen az iszlám!
Demokráciát, törvényt és iszlám... – hangja beleveszett az általános hangzavarba.
A menet útjában egy csapat férfi széles barikádot állított fel, megakadályozva, hogy a
felvonulók továbbhaladjanak. Az élen menetelõ nõk látták dühödt arcukat, fenyegetõen
fölemelt öklüket, és önkéntelenül is lassítani akartak, de a mögöttük haladók nem
engedték, tolták õket tovább maguk elõtt.
– Mitõl olyan dühösek? – kérdezte Sarazad, a nyílt, dühödt ellenségesség láttán
megrontva érezte addigi felhõtlen örömét.
– Félrevezetett szerencsétlenek, többségében falusiak – válaszolta bátran Namdzseh
Lengehi. – Rabszolgasorban akarnak tartani bennünket örökre! Ne féljetek! Isten
hatalmas...
– Fogódzkodjunk egymásba! – kiáltotta a körülötte haladóknak Zarah. – Nem
állíthatnak meg bennünket! Alláh-u Akbár!
Az utat elálló férfiak között ott volt az is, aki Dzsared Bakravánt az Évin börtönben a
kivégzõosztag elé vezette, és mihelyt meglátta, rögtön felismerte Sarazadot a tüntetõ
asszonytömeg élén. – Isten hatalmas! – morogta szinte eksztatikus örömmel. – Isten
eszközül választott, hogy pokolra juttassam a gonosz bazárit, és most a kezembe adta a
szajha lányát is. – Elködösült tekintete Sarazadra tapadt, és már nem a menetben látta,
hanem meztelenül a kereveten, szétterpesztett combokkal, keményen ágaskodó mellel, és
hallotta is nedvesen csillogó, vágytól kinyílt ajkairól a hívást: – Gyere, vegyél el
magadnak, tõled pénzt sem kérek, csak gyere gyorsan, nyomd belém, mind, feszíts ki,
gyorsan ... Jaj! Sátán segíts, hogy kiszívhassam belõle Istent...
Feszülõ ágyékkal rántotta elõ a tõrét, és lódult elõre. – Isten hatalmas...! – Vadul
hadonászva, gyorsan tört elõre, egyenesen neki, de hiába sikerült megragadnia, váratlanul
elcsúszott és a döfése nem talált célba. Azok, akiket futás közben megsebesített, rémülten
sikoltoztak, de meg sem hallotta õket. Felpattant, és az asszonyért nyúlt, csak õt látta,
tágra nyílt, rémült szemeit, kése pedig már emelkedett, hogy lesújtson rá, belemélyedjen
izgató testébe, érzékeit elhódította a parfümjének, a Megtestesült Sátánnak az illata... A
keze lendült, de lesújtani már nem maradt ideje, és tudta, hogy a Sátán gonosz dzsinnt
küldött az útjába, hogy megállítsa... A mellében égetõ fájdalmat érzett, látása
elhomályosult, és Isten nevével az ajkán kilehelte a lelkét.
Sarazad tágra nyílt szemmel bámult a lába elõtt mozdulatlanul heverõ holttestre.
Ibrahim szorosan ott volt mellette, puskával a kezében, körülötte rémült kiáltások
hallatszottak, mögülük pedig sok ezer felhevült, továbbmenetelni akaró nõ elégedetlen
moraja.
Újabb lövés dördült, amitõl újabb alak bukott fel. – Elõre Isten nevében! – kiáltotta a
félelmét legyõzve Lengehi, és a jelszót átvette tõle Ibrahim is, aki megmarkolta Sarazad
karját, és maga után húzta az asszonyt. – Ne féljen! Elõre a nõk...
Az asszonyt hatalmába kerítette a fiatalemberbõl áradó rendíthetetlen magabiztosság,
és mivel arcuk és termetük is hasonló volt, izgalmában összetévesztette Ibrahimot
Karimmal, az unokabátyjával. Rémülete, amit a váratlan támadás váltott ki,
összekeveredett az apja halála fölött érzett keserűségével, és nem bírva tovább uralkodni
az érzelmein, magából kikelve felsikoltott: – Elõre, apámért...! Le a fanatikusokkal és a
zöldszalagosokkal! Vesszenek a gyilkosok! – Karon ragadta, és maga után rángatta
Zarahot is. – Gyere! Elõre! – Egyik oldalról a sógornõjébe, a másikról Ibrahimba, az
unokabátyjára annyira hasonlító megmentõjébe karolva elõrelendült. Újabb férfiak
csatlakoztak hozzájuk, hogy támogassák õket, ha kell, és a teherautó is ott haladt
szorosan a nyomukban.
Újabb kést markoló fanatikus tört elõre magából kikelve, vad átkokat zúdítva rájuk.
– Isten hatalmas...! – kiabálta Sarazad, és a szavára hatalmas kórus felelt. Az üvöltözõ
fiatalember még megsebezte Namdzseh Lengehi karját, de az elõrezúduló tüntetõk rögtön
el is sodorták. A két tábor összekeveredett, mind a két, az igazában vakon hívõ táborban
„Isten hatalmas!" kiáltások hallatszottak, és vad dulakodás kezdõdött, aminek a vége az
lett, hogy az ellentüntetõk engedtek.
– Hagyjuk õket felvonulni! – üvöltötte el magát egy férfi. – A mi asszonyaink is
köztük vannak... nem is kevesen... – A férfiakból álló sorfal elõbb csak hátrálni kezdett,
majd szét is nyílt, és a felvonulók elõtt ismét szabaddá vált az út. – Alláh-u Akbár! –
harsant fel a diadalittas kiáltás sok ezer torokból. – Isten velünk van, nõvéreim!
– Elõre! – harsogta újból Sarazad, és a tömeg ismét mozgásba jött. Azokat, akik
megsebesültek, segítõ kezek biztonságos helyre támogatták, és a menet mozgása ismét
egyenletessé, rendezetté vált. Nem maradt elõttük több akadály, bár nagyon sok férfi
figyelte õket ellenségesen. Tejmur és társai változatlanul fotózták a leghangosabbakat.
– Sikerült! – mondta boldogan a karját ért döfés ellenére változatlanul a tüntetõk élén
haladó Namdzseh Lengehi. – Sikerült... ezek után még az ajatollah sem teheti meg, hogy
nem vesz tudomást rólunk. Most már nyugodtan visszamehetünk a férjünkhöz,
családunkhoz. Elvégeztük, amit akartunk, mehetünk haza.
– Nem! – válaszolta határozottan Sarazad. Az arca piszkos volt, és még mindig sápadt
a rémülettõl. – Holnap is fel kell vonulnunk, holnapután és azután, mindaddig, amíg az
imám a nyilvánosság elõtt ki nem jelenti, hogy nem kényszerítik ránk a csadort, és
tiszteletben tartják a jogainkat.
– Igen – értett egyet rögtön Ibrahim. – Ha most abbahagyják, a mollahok eltiporják
magukat.
– Igaza van, aga! Nem is tudom, hogyan köszönjem meg, hogy megvédett bennünket!
– Igen! – szólt közbe lelkesen Zarah. – Holnap is menetelni fogunk, különben...
különben azok az õrültek tönkretesznek bennünket.
 A felvonulás újabb rendbontás nélkül folytatódott, és a fõváros egyéb részein is, ahol
további kisebb menetek szervezõdtek, mindenhol békésen lezajlottak a tüntetések.
A falvakban és a kisvárosokban azonban a tiltakozást megakadályozták, még mielõtt
igazán elkezdõdhetett volna, délen pedig, lent Koviszban nem voltak diadalmas kiáltások,
csak korbácscsattogás és fájdalmas sikolyok. A menet még el sem indult, résztvevõi
csupán gyülekeztek, amikor Huszain mollah megjelent, és ráförmedt a jelenlévõkre: – A
tüntetés be van tiltva! Minden nõ, aki nem a hidzsábnak megfelelõen öltözködik,
büntetést érdemel, mert megsérti a Koránt, és a nyilvános meztelenkedés bűnébe esik! –
A jelenlévõ kétszáz nõ közül jó ha féltucatnyian öltözködtek csak nyugatiasan.
– Hol szerepel az a Koránban, hogy engedetlenek vagyunk Istennel szemben, ha nem
viselünk csadort?! – kiabálta az egyik asszony, a helyi bank igazgatójának a Teheráni
Egyetemen végzett felesége. A megjelenése szolid volt, szoknyát, fölötte kabátot viselt,
csupán annyi szabadosságot engedett meg magának, hogy a haját kibontotta és hagyta,
hadd hulljon a vállára.
– A Próféta arra tanított minden feleséget, lányt és hívõ asszonyt, hogy vonja szorosan
az arcára a fátylát... Irán iszlám állam... az elsõ a történelemben! Az imám elrendelte a
hidzsábot. Engedelmeskedjetek! Menjetek haza, és öltözzetek fel tisztességesen!
– Más országok hívõinek nem kell csadort viselniük, sem a vezetõik, sem a férjeik
nem kényszerítik õket arra, hogy fölvegyék.
– Isten a nõ fölé rendelte a férfit, és feladatául szabta, hogy parancsoljon neki... Az
istenfélõ nõk engedelmesek... Amelyik lázad, azt meg kell büntetni. Menjetek haza, és
fedjétek be a hajatokat!
– Én nem! Az iráni nõk több mint negyven éven át fátyol nélkül...
– Negyven korbácsütés a büntetésed engedetlenségedért! Isten hatalmas! – Huszain
intett az egyik tanítványának. A többiek megragadták, szorosan lefogták az asszonyt, és a
kemény bõrszíjak – a körben álló férfiak izgatott örömére – hamar feltépték a hátán
kabátja szövetét. Miután a korbács suhogása abbamaradt, társnõi elvitték ápolni az
eszméletét vesztett, felszaggatott hátú asszonyt, a többiek pedig szótlanul,
megfélemlítetten hazaoldalogtak.
Miután kettesben maradtak, Huszain dühösen villogó szemekkel rátámadt erõsen
gömbölyödõ hasú feleségére: – Hogy merészeltél csatlakozni ezekhez a szajhákhoz,
ezekhez a tisztességet nem ismerõ ringyókhoz?!
– Tévedtem... Hiba volt – válaszolta megfélemlítve az asszony. – Nagy hiba.
– Igen. Hogy megjegyezd, két napig nem kapsz ételt, csak vizet. Ha nem volna a
hasadban a gyerek, ugyanazt a büntetést kapnád, itt a téren, amit az elõbb láttál!
– Köszönöm, hogy ilyen kegyes vagy hozzám. Isten óvjon, és tartson meg az idõk
végezetéig! Köszönöm...

A TEHERÁNI REPÜLÕTÉR, 18.40. McIver, Andrew Gavallan társaságában a

teherraktár elõterében, az épülettõl mintegy negyed mérföldnyire álló 125-ös felé hajtott.
A repülõgép körülbelül egy órája érkezett vissza Tebrizbõl, az üzemanyagtartályait
feltöltötték, és készen állt arra, hogy visszarepüljön a Perzsa-öböl túlsó partjára. Miután
leszállt, Armstrong és Hasemi Fazir ezredes is lelkesen megköszönte, hogy a
rendelkezésükre bocsátották.
 – Hogg kapitánytól hallottam, Mr. Gavallan, hogy a gép szombaton visszatér – mondta
udvarias hangon Hasemi. – Megkérhetnénk rá, hogy újból elvigyen bennünket Tebrizbe?
Ezúttal csak odáig, várnia nem kell, a visszatérésünkrõl magunk gondoskodunk.
– Természetesen, ezredes – válaszolta az érzéseire rácáfoló, szívélyes hangon
Gavallan. Reggel, miután megérkezett Sargazból, McIver rögtön elmondta neki, miért
muszáj – akár tetszik ez nekik, akár nem – készségesnek lenniük. – Na nem! Talbot ezért
még olyat kap tõlem, hogy azt örökre megkeserüli! – harsogta dühösen, miután értesült a
zsarolásról. – Engem nem érdekel sem a nyomozati, sem a különleges ügyosztály...
Mindannyian a fülükre szorították a tenyerüket, amikor az amerikai légierõ egyik
hatalmas szállítógépe – egyike a még ott lévõ amerikaiak evakuálását végzõ, számtalan
gépnek – lassan elgördült mellettük a felszállópálya irányába. A hajtóműveibõl kicsapó
forró légsugarak felkavarták és rájuk szórták a havat. Miután a dübörgésük elhalkult
annyira, hogy meg lehetett tõlük szólalni, Gavallan vette át a szót: – Talbot üzenetet
hagyott magának, Mr. Armstrong, és kéri, hogy keresse meg, amilyen hamar csak lehet. –
Látta, hogy a két férfinak összevillant a tekintete, és szerette volna tudni, hogy ez
pontosan mit is jelent.
– Nem mondta, hogy mit akar, uram?
– Nem, csak annyit, hogy mielõbb beszélni szeretne magával. – Miközben válaszolt,
Gavallan a feléjük tartó, hűtõje elején Khomeini zászlaját viselõ, nagy, fekete limuzint
figyelte. A kocsiból két marcona férfi szállt ki, feszesen tisztelegtek Haseminek, és
szélesre tárták elõtte az ajtót.
– A szombati viszontlátásig... Még egyszer köszönjük, Mr. Gavallan! – Az ezredes
beszállt a gépkocsiba.
– Hogyan érhetjük el... Arra gondolok, ha netán valami változás történne.
– Roberten keresztül. Ha üzenni akarnak, õ el tud érni. Segíthetek önöknek
valamiben? Úgy értem, itt, a repülõtéren.
– Köszönjük, hogy olyan gyorsan elintézte a feltöltést – válaszolta sietve McIver. – Ha
esetleg el tudná érni, hogy minden alkalommal hasonlóan gyors kiszolgálásban legyen
részünk, azért igen hálásak lennénk. A felszállási engedélyek elintézéséért úgyszintén.
– Utánanézek. A szombati felszállásnál biztosan elsõbbséget fognak élvezni. Ha bármi
egyéb az eszükbe jut, keressék meg Robertet! Jöjjön, Robert!
– Még egyszer köszönjük, Mr. Gavallan! A szombati viszontlátásra, ha addig esetleg
nem találkoznánk – búcsúzott el Robert Armstrong is.
Korábban, amikor Talbot felbukkant, hogy megtudja, visszatért-e már Armstrong
Tebrizbõl, Gavallan félrevonta, és dühösen nekirontott a zsarolás miatt. – Jóságos isten! –
jajdult fel a diplomata, miután szóhoz jutott. – Micsoda rettenetes, és ha szabad így
mondanom, Andrew, britekhez nem méltó vádak! Úgy tudom, Robert nem kis gondot
vállalt azért, hogy segítsen magán, a vállalatán, Duncanen és Locharton – Tom rendes
fickó, a felesége is aranyos, elszomorító, ami az apjával történt. Meg akarta menteni õket
a további kellemetlenségektõl. – Talbot kedvesen, ártatlanul elmosolyodott. – Úgy
tudom, Robert csupán kisebb, könnyen teljesíthetõ szívességet kért, olyasmit, aminek a
teljesítésébe igazán nem halnak bele.
– A hongkongi rendõrség különleges ügyosztályán dolgozott, ugye?
Talbot mosolya csöppet sem változott, miközben válaszolt: – Errõl nincs tudomásom,
csak arról, hogy szívességet akart tenni maguknak. Igazán kedves tõle, nem?
– Hogyan szerezte meg a felszállási engedélyt?
 – Ezekrõl a dolgokról aztán végképp sejtelmem sincs.
– Egyáltalán, ki az a Fazir ezredes?
Talbot cigarettára gyújtott, majd könnyed hangon azt felelte: – Csak egy barát. Rendes
ember, megéri jóban lenni vele.
– Azt elhiszem! Olyan könnyedén elintézte a feltöltést és az azonnal felszállási
engedélyt, mintha személyesen maga volna az atyaúristen.
– Ó, nem! Semmiképpen sem. Közel áll ugyan hozzá, de nem isten. Különben is, az
úristen angol. – Talbot jókedvűen kuncogott saját megjegyzésén. – És nõ. Egy férfi, ha
akarja, sem tudta volna ilyen tökéletesen összezagyválni a világot. Apropó! Úgy hallom,
az új igazgatótanácsi tagjuk, Ali Kia javaslatára államosítani akarják az összes külföldi
repülõvállalatot. Ha képesek lesznek összeszedni hozzá a szükséges papírokat, állítólag a
maguké is ott lesz a legelsõk között.
– Kik azok az õk?! – kérdezte indulatosan Gavallan.
– Számít valamit a nevük?
Miután Talbot távozott, Gavallan visszament az irodába, ahol a korábbi napokhoz
képest észrevehetõen megszaporodott a személyzet. Még nem volt ott mindenki, de már
sokan jelentkeztek munkára, köztük nõk is, akik most éppen hiányoztak, mert engedélyt
kértek, hogy elmehessenek a tiltakozó felvonulásra. – Gyere, Mac! Járjunk egyet!
– Máris – válaszolta a papírmunkájából felpillantva McIver, tisztán látva fõnöke arcán
a feszültséget.
Egészen addig nem volt alkalmuk, hogy bizalmasan beszélgessenek – az irodában túl
vékonyak voltak a falak, és bármelyik helyiségbe húzódnak is be, valaki biztosan hallotta
volna, hogy mirõl tárgyalnak. Mellesleg idejük sem igen maradt volna, mert amióta
Gavallan megérkezett, egyfolytában le voltak kötve azzal, hogy pénztárkönyveket
ellenõrizzenek, teljesítés alatt álló és felfüggesztett szerzõdéseket vizsgáljanak meg,
átfussák a bázisokról befutott – kivétel nélkül kevés munkáról és sok zaklatásról
beszámoló – jelentéseket. Az egyetlen, bár még mindig nem végleges jó hír az volt, hogy
McIvernek sikerült kiharcolnia a három 212-es külföldre küldéséhez szükséges
engedélyt.
A raktárépület elõtti betonra mentek ki, éppen akkor, amikor a JAL egyik jumbója a
magasba emelkedett. – Azt mondják, az IranTodánál még mindig van vagy ezer japán –
jegyezte meg az óriásgép után pillantva McIver.
– Alaposan rájár a rúd a szerencsétlenekre. A mai Financial Timesban olvastam, hogy
már vagy félmilliárd dollárral túllépték a tervezett költségeiket, idén semmiképpen sem
tudják befejezni a beruházást, és ki sem vonulhatnak. Ha ehhez még azt is
hozzászámítjuk, hogy a tengeri teherszállításban túlkínálat van... Hát, nem irigylem a
Todat. – Gavallan sietve körbepillantott, meggyõzõdött róla, nincs-e valaki a közelükben.
– Még szerencse, hogy a mi befektetésünk legalább nincs helyhez kötve, viszonylag
könnyen mozdítható.
– Errõl akartál velem beszélni? Ezért volt olyan fontos, hogy négyszemközt
maradjunk?
– Ezért is. – Gavallan elmondta a barátjának, amit Talbottól hallott. – Államosítani!
Sokat veszíthetünk, ha nem teszünk ellene valamit. Gennynek igaza van. Lépnünk kell
minél elõbb, ha nem akarjuk, hogy a nyakunkra tegyék a kést.
– Nem hiszem, hogy meg tudnánk valósítani, amit kitervelt. Elmondta neked?
 – Igen, és szerintem van rá lehetõség. Vegyük úgy, hogy ma elkezdõdött a
visszaszámlálás! Mindenki, akinek nem kell feltétlenül Iránban maradnia, áthelyezés
vagy szabadság ürügye alatt gyorsan távozik – magyarázta Gavallan –, és az
alkatrészeket is elszállítjuk, vagy a 125-ösön, vagy a menetrend szerinti járatokon,
mihelyt újból lesznek. Zagrosz-Háromról Koviszba vonjuk vissza az embereinket, Tebriz
pedig „átmenetileg" bezár, és Erkki Sargazba repül a 212-essel. Tom Lochart is
csatlakozik hozzá Zagroszból, a harmadik 212-est pedig Koviszból visszük el. Te
bezárod a teheráni irodát, átteszed a székhelyedet Sargazba, ahonnan könnyebben tudod
irányítani Lengehet, Koviszt és Bandar-Deilamot, a három, – még többé-kevésbé –
normálisan működõ bázisunkat. Ha bárki fennakadna rajta, nyugodtan mondhatjuk,
változatlanul érvényes ránk nézve a kormányunk utasítása, hogy mindenkit, akire itt
nincs feltétlenül szükség, evakuálnunk kell.
– Igen, de... – próbált közbevágni McIver, Gavallan azonban nem engedte.
– Hadd fejezzem be! Tegyük fel, hogy harminc nap alatt végzünk az elõkészületekkel.
A harmincegyediken vagy a harminckettediken – az idõjárástól meg a jóisten tudja, még
mitõl függõen –, elõre megadott idõpontban kódolt rádióüzenetet adunk le Sargazból. Az
összes maradék gépünk átrepül oda, a rotorokat leszereljük, a géptesteket felrakjuk egy
teherszállító 747-esre – majd még kitalálom, honnan vegyem bérbe –, elvisszük
Aberdeenbe, és kész, vége! – Gavallan elégedetten, széles mosollyal az arcán fejezte be a
terv ismertetését.
McIver elõször csak nézett rá, de miután összeszedte magát annyira, hogy meg tudjon
szólalni, nem csomagolta sztaniolba a mondanivalóját: – Te megõrültél! Elment az eszed,
Chinaboy! Teljesen meg vagy hibbanva. Annyi a lyuk ebben a tervben, hogy...
– Mondj egyet!
– Akár ötvenet is tudnék...
– Egyszerre csak egyet, öreg, és ne feledkezz meg a vérnyomásodról! Apropó, hogy
érzed magad? Genny a lelkemre kötötte, hogy ne felejtsem el megkérdezni.
– Nincs semmi bajom, és ne akard elterelni a figyelmemet! – válaszolta dühösen
McIver. – Elõször is ott van az indulás idõpontja. A különbözõ helyekrõl érkezõ
helikoptereknek más és más távolságot kell megtenniük, és eltérõ lesz a repülési idejük.
A Koviszból jövõknek utántöltésre lesz szükségük, az öblön át sem képesek egy tankkal
megtenni az utat.
– Tudom. Ezért fogunk külön tervet kidolgozni mind a három bázis számára.
Mindegyik parancsnok maga dönti el, hogyan lépnek meg, a mi dolgunk az, hogy
gondoskodjunk a biztonságos megérkezésükrõl. Scrag például könnyedén átrepülheti az
öblöt, és Rudi is Bandar-Deilam...
– Szó sincs róla! – vágott Gavallan szavába McIver. – Sem Rudi Bandar-Deilamból,
sem Starke Koviszból nem képes egyszeri feltöltéssel elérni Sargazt még akkor sem, ha
nem üldözi õket senki, és akadálytalanul átkelhetnek az öblön. Kuvaiton, Szaúd-Arábián
és az Emirátusokon át kell repülniük, és csak a jóisten tudja, nem fogják-e elkapni,
leszállítani és börtönbe vágni õket illegális berepülésért. Ugyanúgy a sargaziak; semmi
okuk sincs, hogy elnézõbben kezeljenek bennünket. – McIver lemondóan megcsóválta a
fejét. – A sejkségek megkövetelik a szabályos iráni engedélyt – rettenetesen félnek attól,
hogy Khomeini forradalma hozzájuk is átterjed. Számottevõ síita kisebbség van
mindegyikben, és ha összefognak, akkor sem képesek szembeszállni sem az iráni
haditengerészettel, sem a légierõvel.
 – Vegyük szépen sorjában a dolgokat! – válaszolta nyugodtan Gavallan. – Ami Rudi
és Starke gépeit illeti, tökéletesen igazad van. De mi történik akkor, ha mindazokról a
helyekrõl, amelyeket említettél, megkapják az átrepülési engedélyt?
– Tessék?
– Külön-külön telexeztem az összes Öböl menti légiirányító állomásnak, és mindegyik
megerõsítette, hogy az S-G helikopterei, tranzitként, nyugodtan átrepülhetnek a
légterükön.
– Igen, de...
– Egyenként, öreg! Ha a gépeink brit nyilvántartásban vannak – a mieink, mi fizetjük
az üzemeltetési költségeiket, és a mi tulajdonunkban vannak, függetlenül a partnerektõl –
akkor nincs szükségük semmilyen iráni engedélyre ahhoz, hogy repülhessenek. Igaz?
– Ha kijutnak az országból, akkor igen, de az Iráni Polgári Repülésügyi Hatóságot
nem fogod tudni rábeszélni, hogy engedélyezze a távozásukat. Anélkül pedig nem lehet
õket brit lajstromba venni.
– És ha mégis el tudom intézni a brit bejegyzést?
– Hogy az ördögbe?!
– Kérdezd meg a londoniaktól! Az a helyzet, hogy mielõtt elindultam volna, már
elintéztem a dolgot. „Zűrösen alakulnak a dolgok Iránban" – mondtam nekik. Mire õk:
„Hát, elég mocskosul, az biztos, öregfiú." „Szeretném, ha átmenetileg ismét brit
lajstromba vennétek a gépeimet. Lehet, hogy ki kell hoznom õket kis idõre, amíg a
helyzet normalizálódik... Természetesen semmi gondom az új iráni hatalommal, de
egyelõre minden a feje tetején áll, képtelen vagyok aláíratni bárkivel is egy nyavalyás
engedélyt" – panaszkodtam nekik. „Hát persze, öregfiú" – mondták erre készségesen. „A
kormányok már csak ilyenek. A miénk is. Egy kicsit szokatlan ugyan, amit kérsz, de
végül is a te madaraid, úgyhogy nem hisszük, hogy bármilyen gond adódna belõle. Jössz
sörözni?"
McIver megtorpant, és elgondolkodó arccal, hitetlenül nézett a barátjára. – Szóval
megcsinálták?
– Beleegyeztek. Hogy meg is csinálják, az majd a következõ lépés lesz.
– Annyi ilyen ígéretrõl hallottam már, hogy inkább meg sem próbálom összeszámolni
õket. – McIver fázott, és hogy fölmelegítse magát, mászkálni kezdett. – Rendben van,
egyszerre csak egy kérdést teszek föl, ha megígéred, hogy mindegyikre válaszolsz. És ha
mindegyikre lesz feleleted, akkor sem hiszem, hogy meg tudjuk csinálni.
– Gennynek tökéletesen igaza van abban, hogy lépnünk kell.
– Igaz, de csak akkor, ha van alaposan átgondolt, megvalósítható tervünk. Három 212-
es kivitelére már kaptunk engedélyt, és lehet, hogy a többi gépre is tudunk szerezni.
– Az a három sem ment még el, Mac! A partnerek, a Polgári Repülésügyi Szervezetrõl
már nem is beszélve, nem fognak kiengedni bennünket a markukból. Nézd meg, mit
csináltak a Guerneyvel! Az összes gépüket visszatartották. Negyvennyolcat, köztük
valamennyi 212-esüket. Harmincmillió dollárjuk rohad itt, mert még a legszükségesebb
karbantartást sem tudják elvégezni rajtuk. – A leszállópályára éppen a brit légierõ egyik
Herculese ereszkedett le, és Gavallan kis szünetet tartva azt figyelte. – Talbot szerint a
hét végére az összes brit katonai kiképzõ és karbantartó távozik, és a követségen is csak
hárman maradnak. Emlékszel arra a tüntetésre az amerikai nagykövetségnél? A nagy
kavarodást kihasználva valaki állítólag beosont, felrobbantotta a nagykövet széfjét, és
ellopta a kódokat...
 – Még mindig tartanak maguknál titkos iratokat?! – kérdezte csodálkozva McIver.
– Úgy látszik. Talbot szerint attól, ami az amerikaiaknál történt, az összes
diplomatának – nyugatinak, szovjetnek, arabnak – görcsbe rándult a gyomra. Mindegyik
nagykövetség arra készül, hogy bezárja a boltot. Az arabok a legidegesebbek. Egyetlen
olajsejk sem vágyik arra, hogy Khomeini nézetei az Öböl túlsó partján is megjelenjenek,
és hajlandóak is arra költeni az olajdollárjaikat, hogy ezt megakadályozzák. Ahogy
Talbot mondta: ötven fontot egy görbe kalaptű ellen, hogy Irak már megkapta a maga
korlátlan fedezetű csekk-könyvét, de ugyanúgy a kurdok és mindenki más is, aki arab,
szunnita, és Khomeini-ellenes. A Perzsa-öböl térsége bármelyik pillanatban felrobbanhat.
– Igen, de...
– Talbot már közel sem veszi annyira félvállról a dolgokat, mint pár nappal ezelõtt, és
egyáltalán nem biztos abban, hogy Khomeini békésen vissza fog vonulni Komba, pedig
nemrég még meg volt gyõzõdve errõl. „Ha a baloldaliak ki nem nyuvasztják elõbb, akkor
Iránban marad a khomeinizmus, öregfiú, a régi rendet pedig lapátra teszik, és vele együtt
bennünket is." – Hogy helyreállítsa kezében a vérkeringést, Gavallan hevesen
összecsapkodta kesztyűs kezeit. – Kezdek megfagyni, Mac! Akárhogyan nézzük is, az
nyilvánvaló, hogy itt elõbb-utóbb nagy bajban leszünk. Ideje, hogy gondoskodjunk
magunkról.
– Átkozottul nagy a kockázat. Néhány madarat biztosan el fogunk veszíteni
visszavonulás közben.
– Csak akkor, ha a szerencse elhagy bennünket.
– Átkozottul sokat vársz a szerencsétõl, Andy – válaszolta McIver. – Emlékszel arra a
két szerelõre, akiket Nigériában tizennégy évre börtönbe vágtak csak azért, mert
felkészítették az útra a 125-öst, amely engedély nélkül szállt fel?
– Az Nigériában volt, és a szerelõk ott maradtak. Ha innen elmegyünk, egyetlen
embert sem hagyunk hátra.
– Ha csak egyetlen külföldi is itt marad, túszként foglyul ejtik, hogy
visszakényszerítsenek bennünket és a gépeket, és ha visszajövünk, igencsak
rosszkedvűek lesznek. Arra gondoltál már, hogy mi lesz az iráni alkalmazottainkkal?
– Ha nem áll mellénk a szerencse, akkor mindenképpen bekövetkezik a katasztrófa,
bármit teszünk is – tartott ki makacsul az álláspontja mellett Gavallan. – Szerintem,
minden eshetõségre számítva, részletes menekülési tervet kell kidolgoznunk. Hetekbe
telik, míg elkészülünk vele, és nagyon kell vigyáznunk, nehogy bárki is megneszelje. Az
lesz a legjobb, ha csak mi ketten tudunk róla.
McIver nem értett egyet, és a fejét határozottan megrázva ezt jelezte is. – Ha
komolyan akarjuk venni a dolgot, akkor meg kell beszélnünk Rudival, Scraggerrel,
Locharttal és Starkéval.
Gavallan, hogy fájós hátát megmozgassa, hatalmasat nyújtózkodott. – Ahogy
gondolod. Ha már kidolgoztuk a tervet... A megvalósítással várhatunk akár az utolsó
pillanatig is.
Szótlanul mentek tovább egy darabig, talpuk alatt hangosan ropogott a lefagyott hó.
Már a beton szélén voltak, amikor McIver újból megszólalt: – Átkozottul sokat kérünk a
fiúktól.
Úgy tetszett, Gavallan nem hallotta a megjegyzést. – Nem nézhetjük ölbe tett kézzel,
hogyan vész el tizenöt év munkájának az eredménye, a megtakarításaink – az enyém, a
tiéd, Scragé – mondta elgondolkodva. – A mi Iránunknak befellegzett. Akikkel az évek
során együtt dolgoztunk, azok elmenekültek, bujkálnak, meghaltak, vagy éppen – ki
jószántából, ki pedig kényszerbõl – ellenünk vannak. Munka alig akad. A huszonhat
helikopterünkbõl csak kilenc repül rendszeresen, de azt a keveset sem fizetik meg, amit
csinálunk, az elmaradt bérleti díjakról már nem is beszélve. Azt hiszem, azokat végképp
elkönyvelhetjük veszteségként.
– Nem olyan vészes a helyzet, mint gondolod – próbálta védeni a maga igazát McIver
is. – A partnerek...
– Mac! Az isten szerelmére, értsd már meg, hogy ha az eddigi veszteségeinken túl le
kell mondanom a helikoptereinkrõl és az alkatrészeinkrõl is, akkor nem maradhatok
tovább az üzletben! Egyszerűen nem! A tizenhárom 212-es 13 millió dollárt ér, a kilenc
206-os egymillió-háromszázezret, a három Alouette is másfél milliót, az alkatrészek
pedig hármat. Ez durván húszmillió dollár. Ekkora veszteséget már nem tudok leírni. Ian
figyelmeztetett, hogy az idén a Struan's-nál sem állnak valami fényesen a dolgok,
nemhogy fölös pénzük maradna, inkább segítségre lesz szükségük. Linbar hozott néhány
elhibázott döntést... Tudod, mit gondolok felõle, és viszont, de ettõl függetlenül még
mindig õ a tajpan. Nem írhatom le csak úgy egyszerűen Iránt, nem szállhatok ki az X-63-
asokra kötött szerzõdésbõl, hogy közben még az Imperialt is legyõzzem, amelyik
mocskos módon, az adófizetõk pénzét elherdálva épp most akar kiszorítani bennünket az
Északi-tengerrõl. Lehetetlen!
– Piszkosul sokat akarsz kérni a fiúktól, Chinaboy!
– És tõled, Mac! Magadról se feledkezz meg! Csapatmunkára van szükség, nemcsak
miattam, hanem miattuk is, mert ha ezzel a dologgal befürdünk, akkor megnézhetjük
magunkat.
– A fiúk többsége gond nélkül el tud helyezkedni. Óriási a kereslet tapasztalt,
olajkitermelõ helyek kiszolgálásában járatos pilóták kánt.
– Na és? Fogadok, hogy mindegyik szívesebben maradna nálunk – gondoskodunk
mindenkirõl, jó pénzt fizetünk, a mi biztonsági elõírásaink a legszigorúbbak. Õk is
tudják, hogy az S-G a világ legjobb helikoptervállalata! Te meg én azt is tudjuk, hogy
része vagyunk a Nemes Háznak, és az sem akármi. – Gavallan talán nem akarta, de a
tekintete mégis izgatottan, jókedvűen megvillant. – Nem akármilyen húzás lenne, ha
sikerülne! Szívesen Linbar orra alá dörgölném. Ha eljön az ideje, beszélünk a fiúkkal, de
mi addig is lássunk neki a tervezésnek!
– Rendben van – válaszolta nem igazán nagy meggyõzõdéssel McIver.
– Túl jól ismerlek, Mac – mondta nyugodt hangon Gavallan. – Hamarosan te fogsz
sürgetni, hogy kezdjük már, és én próbállak visszatartani, felhívni a figyelmedet a
nehézségekre...
McIver erre már nem figyelt, gondolatait az evakuálási terv kötötte le, még akkor is,
ha kivihetetlennek tartotta, leszámítva a helikopterek újbóli brit regisztrálását. Jelent az
bármilyen számottevõ különbséget?
– Andy! Nem ártana, ha kitalálnánk valamilyen kódnevet a tervnek – mondta kis idõ
múlva Gavallannek.
– Genny azt javasolta, legyen Forgószél. Igaza van, végül is olyan, mintha abban
lennénk.
HARMADIK KÖNYV
 CSÜTÖRTÖK
1979. FEBRUÁR 22.

42. fejezet

TEBRIZTÕL ÉSZAKNYUGATRA, 11.20. A magas hegyoldalban a 212-es

pilótafülkéjének a lépcsõjérõl, ahol éppen ült, Erkki mélyen belátott szovjet területre.
Messze alatta az Aras folyt keleti irányba, a Kaszpi-tenger felé, és miközben ide-oda
kanyargott a magasba nyúló sziklák, hegyszirtek között, jókora darabon ki is jelölte az
iráni-szovjet határt. Balra Törökországot, és az Ararat tizenötezer-ötszáz láb magas,
hófödte csúcsát látta, mögötte pedig, nem túl messze a 212-estõl annak a barlangnak a
szája tátongott, amelyikben korábban a titkos amerikai megfigyelõállomás működött.
Csak működött. Elõzõ nap, amikor leszállt – a magasságmérõ a talajra éréskor is 8562
lábat mutatott – a baloldali fedajinok szedett-vedett csapata, amelyet szállított, rögtön
megrohamozta a barlangot, de nem talált benne egyetlen amerikait sem, és amikor
Cimtarga alaposabban körülnézett, rá kellett jönnie, hogy az összes fontos berendezést
tönkretették, a rejtjelezõ könyveket pedig elvitték. A sietõs, kapkodó távozásnak több jele
is maradt, de semmi olyasmi, ami igazán értékes lett volna. – Azért kipucoljuk – mondta
az embereinek Cimtarga. – Ugyanúgy, ahogy a többit. – Erkkihez fordult, és
megkérdezte: – Át tudna repülni oda? – Ujja a messze fölöttük lévõ radarárbocokra
mutatott. – Szeretném leszerelni õket.
– Nem tudom – válaszolta Erkki. Cimtarga és az emberei nem motozták meg, úgyhogy
a Rosstól kapott kézigránát változatlanul ott lapult a hóna alatt, sebtapasszal a törzsére
ragasztva, tõre pedig a gerincéhez simuló tokban. – Megyek, megnézem.
– Megnézzük, kapitány! Elkísérem – mondta nevetve Cimtarga. – Akkor legalább nem
esik kísértésbe, nem jut eszébe, hogy megszökjön.
Felvitte õket oda, ahova kérték. A radarárbocok a hegy északi oldalán mélyen bele
voltak süllyesztve a sziklákba, és elõttük csak egészen apró, leszállásra is alkalmas
vízszintes terület volt. – Ha olyan az idõ, mint ma, akkor nincs gond, de ha a szél
felerõsödik, akkor igen. Nem tudom lerakni a gépet, legfeljebb lebegtetni, és csörlõn
felhúzni magukat – magyarázta kaján vigyorral az arcán.
– Köszönöm, inkább ne – nevetett jókedvűen Cimtarga. – Egyelõre szeretnék még
élni.
– Ahhoz képest, hogy szovjet – arról nem is beszélve, hogy KGB-s –, maga egészen
rendes ember.
– Maga is... ahhoz képest, hogy finn.
Vasárnap óta, amikor elkezdte különbözõ helyekre fuvarozni Cimtargát és az
embereit, Erkki tulajdonképpen megkedvelte az oroszt, bár bízni – lévén KGB-s –
továbbra sem tudott benne. Elõzõ este megittak kettesben egy üveg vodkát, és Erkki
kapta a legjobb hálóhelyet. Húsz kilométerrel délebbre, egy faluban éjszakáztak, földes
padlóra terített szõnyegeken. Cimtarga azt is elárulta, hogy bár fõleg kurdok által lakott
területen vannak, a falu lakosainak a többsége a fedajinokkal szimpatizál, és náluk
biztonságban érezhetik magukat.
 – Ha így van, miért õriznek mégis?
– Hogy biztonságban érezhessük magunkat, kapitány... Nem maga, hanem mi.
Két napja Cimtarga és a testõrök nem sokkal azután kopogtak be hozzájuk a hán
palotájában, hogy Ross elment tõlük. Egyenesen a repülõtérre vitték, és még sötétben – a
Nemzetközi Polgári Repülésügyi Szervezet elõírásait megsértve – a Hvojtól északra, a
hegyek között megbúvó, kis faluba kellett repülnie. Hajnalban vagy fél tucat fegyveres
szállt még föl a helikopterre, és a közelben lévõ két amerikai radarállomás egyikét
keresték föl. A berendezést összetörve találták, és egyetlen lelket sem láttak, ugyanúgy,
mint itt. – Valaki biztosan figyelmeztette õket, hogy jövünk! – dühöngött Cimtarga. –
Matyjebájuscsije kémek!
Az orosz késõbb elmesélte, hogy a falusiak szerint az amerikaiak két éjszakával
korábban szeleltek el, jelzés nélküli, nagy helikoptereken. – Jó lett volna kémkedés
közben tetten érni õket. Nagyon jó! Állítólag ezer mérföldnyire is belátnak hozzánk a
piszkok.
– Szerencséjük van, hogy már elmentek. Ha összeakadnak velük, könnyen összecsapás
lehetett volna belõle, abból pedig nemzetközi botrány.
– Mi közünk lett volna hozzá? – kérdezte nevetve Cimtarga. – Természetesen
mindenki tisztában lett volna azzal, hogy a kurdok műve. Mocskos, tolvaj banda, nem?
Ki csinálta volna, ha nem õk? A holttestek is elõkerültek volna – természetesen kurd
területen. Ez még Cartert és a ClA-t is meggyõzte volna.
Az acélból készült lépcsõ olyan hideg volt, hogy még a vastag, bélelt nadrágon
keresztül is szinte sütött, és Erkki – ha nehézkesen is – kénytelen volt helyet változtatni.
Fáradt volt és rosszkedvű. Elõzõ éjjel ismét rosszul aludt – kínzó rémálmai voltak
Azadehhel kapcsolatban. Azóta nem volt nyugodt az álma, hogy Ross felbukkant a
közelükben.
Ostoba vagy, szidta magát talán már ezredszer. Tudom, de képtelen vagyok változtatni
rajta. Bármennyire igyekszem is, semmi nem segít. Talán a repülésbõl volt túl sok. Rossz
idõben, messze a megszabott óraszámon felül repültél, gyakran éjszaka. Lehetséges, de
akkor is! Ha kipihent lennék, akkor is bõven lenne rá okom, hogy aggódjak – Nogger,
Rakoczy, a.mindenütt dühöngõ erõszak, Ross miatt. És fõleg Azadehért! Vajon
biztonságban van?
A Csillagszemű Johnnyjával lezajlott elsõ találkozásuk utáni reggelen megpróbált
békét kötni vele: – Elismerem, ostobaság volt részemrõl, hogy féltékeny lettem.
Esküszöm az õseim isteneire, el tudom fogadni, hogy együtt élsz az emlékével.
Elfogadom! – mondta, de hiába, csak nem könnyebbült meg. – Csak... nem gondoltam,
hogy ennyire határozott és... veszélyes. Az a kukri felért volna a tõrömmel.
– Soha, drágám! Soha. Olyan boldog vagyok melletted. Mondd, hogy tudnánk innen
szabadulni?
– Együtt és egyszerre semmiképpen sem – válaszolta õszintén a feleségének. – A
katonák jobban tennék, ha megszöknének, mihelyt lehet. Noggerrel, velük, veled... Nem
tudom, Azadeh! Egyelõre fogalmam sincs róla. Várjunk! Talán lesz rá lehetõségünk,
hogy átlógjunk Törökországba...
A török határ felé pillantott, ami közel volt ugyan, és mégis nagyon távol így, hogy
Azadeh Tebrizben maradt – helikopterrel is legalább félórányira tõle. Mikor?! Ha
átérnénk Törökországba, és nem fognának el bennünket, hanem engednék, hogy
megtankoljunk, akkor eljuthatnánk valahogy Sargazba. Ha... Ha... Ha! Õseim istenei,
segítsetek!
Elõzõ este, Cimtargával vodkázgatva is hallgatag, rettentõen gondterhelt volt, de azért
csak megitták azt az üveg vodkát az utolsó cseppig. – Holnap estére is van egy, kapitány!
– Nagyszerű. Meddig kellek még maguknak?
– Két-három napra való munkánk maradt még, aztán megyünk vissza Tebrizbe.
– És utána?
– Utána nem tudom, mi lesz.
Közösen megivott vodka ide vagy oda, õszintén a pokolba kívánta az oroszt. Felállt, és
a rakodással elfoglalt irániakat figyelte egy darabig, majd – õrével szorosan a nyomában
– elindult, és mászkált kicsit a keményre fagyott, a léptei nyomán hangosan ropogó
hóban. Menekülésre semmi esélye sem volt; az öt nap leforgása alatt egyszer sem
kínálkozott rá még csak halvány lehetõség sem. – Élvezzük a társaságát – mondta neki
egyszer, keleti vágású szemét hamiskásan összehúzva Cimtarga, mintha csak olvasott
volna a gondolataiban.
Fölösleges idõpocsékolás, gondolta, amikor látta, hogy néhányan a radarállványokat
kezdik leszerelni. Még én is tudom, hogy semmire sem mennek velük, nem maradt itt
egyetlen fontos berendezés sem. – Nem érdekes, kapitány – mondta az orosz egyik
korábbi leszálláskor. – A fõnököm szereti, ha minél több dolgot begyújtunk.
Figyelmeztetett, hogy szedjünk össze mindent, amit csak lehet. Minél nagyobb a
zsákmány, annál jobb, függetlenül attól, hogy mennyit ér. Magának meg végképp nincs
miért aggódnia – nem teljesítménybért kap, hanem repült órák alapján fizetik. – A
megjegyzést újból jókedvű, csöppet sem bántó nevetés zárta.
Érezve, hogy a nyaka elmerevedett, Erkki mélyen elõrehajolt, megérintette a lábujjai
hegyét, és egy ideig – karját és fejét lazán lelógatva – úgy is maradt, abban a
testhelyzetben. Utána lazán, anélkül, hogy az izmait megfeszítette volna, megpróbált
minél szélesebb testkörzést végezni, és megnyújtani velük a csigolyáit, az elmerevedett
ízületeit.
– Ez meg mire való? – kérdezte érdeklõdõ hangon Cimtarga.
– Fellazítja az elmerevedett nyakizmokat. – Erkki, hogy a vakítóan fehér hó ne bántsa
annyira a szemét, visszavette a napszemüvegét. – Ha naponta kétszer megcsinálja, soha
nem fog elgémberedni a nyaka.
– Szóval magának is fáj? Engem szinte állandóan kínoz. Évente legalább háromszor
hátgerinckezelésre kell járnom. Maga szerint az ilyen gyakorlatok segítenek?
– Garantáltan. Egy pincérnõtõl tanultam õket; egész nap merev tartásban, tálcákkal
rohangálnák, náluk ugyanúgy foglalkozási ártalom a nyak- és gerincfájás, mint a
pilótáknál. Próbálja csak ki! – Cimtarga mélyen elõrehajolt, és ahogy Erkkitõl látta,
megpróbált testkörzést végezni. – Nem jó! Hagyja, hogy a feje és a karja egészen lazán
lelógjon! Ne feszítse meg magát!
Az orosz a második próbálkozás közben igyekezett minél pontosabban betartani az
utasítást, érezte nyakában az enyhe kattanást, és amikor felállt, elégedetten azt mondta: –
Ez tényleg csodálatos! Lekötelezett, kapitány!
– Tekintse viszonzásnak, a vodkáért!
– Ez többet ér, mint egy üveg vod...
Erkki elkerekült szemmel bámulta a Cimtarga mellén megjelenõ, gyorsan terjedõ
vérfoltot, miközben a sziklák fedezékébõl „Alláh-u Akbár!" kiáltások kíséretében
elõbukkanó törzsi harcosok vadul lövöldözve elözönlötték õket. A támadás rövid volt, ám
annál hevesebb, és Cimtarga embereinek szemernyi esélyük sem maradt, hogy
visszaverjék. Erkki õre – egyike azon keveseknek, akiknél fegyver is volt – megpróbált
ugyan tüzet nyitni az ellenségre, de gyorsan eltalálták. A hóba zuhant, és odalépve hozzá,
az egyik harcos puskatussal fejezte be azt, amit a golyó elkezdett. Társai közben
berohantak a barlangba, ahonnan még hallatszott ugyan némi lövöldözés, de nem sokáig.
Õt ketten rohanták le, fegyverükkel kényszerítették, hogy tehetetlenül a magasba
emelje a karját, aztán egyikük megfordította a földön heverõ Cimtargát, és hogy egészen
biztos legyen a dolgában, még egyet belelõtt. Miután végzett, intett a társának, az pedig
odarohant a 212-eshez, felrántotta az ajtaját, és alaposan körülnézve ellenõrizte, hogy
nem bújt-e el benne valaki. Cimtarga gyilkosa – alacsony, barna bõrű, szakállas, durva
szövetbõl készült ruhát viselõ férfi – erõsen lihegve megállt Erkki elõtt.
– Eressze le a karját! – mondta erõs akcentussal, angolul. – Bajázid sejk vagyok, az
itteni törzsfõnök. Szükségünk lesz a helikopterére.
– Mihez?
Körülöttük a sejk harcosai azzal voltak éppen elfoglalva, hogy végezzenek az összes
sebesülttel, és mindent, ami csak kis értéket is képviselt, lerángassanak a halottakról. –
Sürgõs mentéshez – válaszolta Bajázid, és Erkkinek a nem várt szakkifejezés miatti
csodálkozását látva jókedvűen elmosolyodott. – Elég sokan dolgoznak közülünk
fúrásokon, olajkitermelésen – fűzte hozzá magyarázatként. – Ki ez a kutya? – kérdezte,
csizmája orrával enyhén belerúgva a halott oroszba.
– Cimtargának nevezte magát. Szovjet volt, és azt hiszem, KGB-s.
– Szovjet! – mordult fel dühösen a férfi. – Persze, hogy KGB-s! Iránban az összes
szovjet az. Kérem a papírjait! – Erkki odaadta õket, a törzsfõnök beléjük olvasott, kurtán
bólogatott is, és Erkki legnagyobb meglepõdésére visszaadta. – Miért fuvaroz szovjet
kutyákat? – Figyelmesen végighallgatta, amit Erkki mondott arról, hogyan ejtette õt
csapdába Abdalláh hán, aztán megjegyezte: – A hánnal nem tanácsos ujjat húzni.
Kegyetlen Abdalláhnak nagyon messzire elér a keze, még a kurdok földjére is.
– Maguk kurdok?
– Igen – válaszolta Bajázid, az igazmondásnál kényelmesebbnek találva a hazugságot.
Lehajolt, és alaposan átkutatta Cimtarga öltözékét, de igazolványokat nem talált a
zsebekben, csupán némi aprópénzt, amit laza mozdulattal elrakott. A tokjában maradt
revolvert és a tartalék lõszert szintén magához vette. – Fel van töltve üzemanyaggal a
helikopter?
– Háromnegyedig lehet a tank.
– Húsz mérföldnyire délre megyünk – majd mutatom az utat –, fölveszünk valakit, és
elvisszük Rezáijébe, a kórházba.
– Miért nem Tebrizbe? Az sokkal közelebb van.
– Rezáije viszont Kurdisztánban. Kurdoknak, általában, ott sokkal biztonságosabb.
Tebrizben irániak vannak, azok pedig ellenségeink, függetlenül attól, hogy a sah, vagy
Khomeini parancsol nekik. Rezáijébe megyünk.
– Rendben van. A Külföldi Kórház volna a legjobb. Jártam már ott, tudom, hogy jól
kiépített leszállóhelyük van, és hozzászoktak a sürgõs esetekhez. Náluk meg is
tankolhatunk, van helikopter-üzemanyaguk, legalábbis volt... a régi idõkben.
– Legyen hát a Külföldi Kórház! – mondta némi gondolkodás után Bajázid. –
Induljunk!
 – És ha végeztünk? Rezáije után mi lesz?
– Utána? Ha biztonságosan elvisz bennünket, talán lehetõséget kap rá, hogy
kiszabadítsa a feleségét a Gorgon hánok palotájából. – Bajázid sejk megfordult, és
odakiáltott az embereinek, hogy siessenek, szálljanak fel gyorsan a helikopterre. –
Induljunk!
– Vele mi lesz? – kérdezte Erkki Cimtargára mutatva. – És a többiekkel?
– A vadállatok és a madarak majd eltakarítják, ami megmaradt belõlük.
A megújult reménytõl eltelve Erkki rövid idõn belül elindult, és a magas hegyek
között meghúzódó, kis falut is hamar megtalálták. A sürgõsen kórházba szállítandó beteg
idõs nõ volt. – A nemzetségfõnk – mondta Bajázid.
– Nem tudtam, hogy nõk is lehetnek nemzetségfõk.
– Miért ne, ha elég bölcsek, erõsek, ravaszak, és megfelelõ családból származnak?
Szunniták vagyunk, nem baloldaliak, vagy eretnek síiták, akik mollahokat állítanak Isten
és ember közé. Isten az Isten. Nincs szüksége közvetítõkre. Menjünk!
– Tud angolul? – érdeklõdött Erkki.
– Nem.
– Nagyon betegnek látszik. Lehet, hogy meghal útközben.
– Insa Allah.
Az idõs asszony azonban élve átvészelte az egyórás utazást. A Külföldi Kórházat
idegen olajtársaságok építették és szerelték föl a legkorszerűbb berendezésekkel. Erkki
alacsonyan repülve közelítette meg, gondosan elkerülve Tebrizt és a katonai
repülõtereket. Bajázid mellette ült, hat harcosa pedig hátul, az utastérben. A nemzetségfõt
hordágyon rakták be, egész úton mozdulatlanul feküdt, és bár gyaníthatóan nagy
fájdalmai voltak, egyszer sem panaszkodott.
A helikopter talpa még szinte a betonhoz sem ért, máris ott volt egy csapat ápoló, és a
fehér köpenyén nagy vörös keresztet viselõ, harmincas éveiben járó amerikai orvos,
akinek erõsen karikás, véreres szemei jelezték, hogy már jó ideje nem pihenhetett.
Rögtön odahajolt az idõs asszonyhoz, hogy megvizsgálja, az pedig – hiába nyúlt hozzá
pillekönnyű kézzel – fájdalmasan felnyögött, mihelyt ujjaival a hasához ért. Az orvos,
erõsen törve ugyan a nyelvet, megnyugtató hangon törökül kezdett hozzá beszélni, mire a
nõ halványan elmosolyodott, és köszönetfélét kezdett motyogni. A férfi intett az
ápolóknak, azok pedig kiemelték a hordagyat az utastérbõl, és sietve elszállították a
beteget. Bajázid intésére két fegyveres is velük tartott.
Az orvos a törzsfõnökhöz fordult, és akadozva ugyan, de megpróbálta a helyi
dialektust használni: – Kegyelmes úr, szükségem volna a névre, korra, és ismernem
kellene a beteg... – kis szünetet tartva kereste a legmegfelelõbb kifejezést – ...
kórtörténetét.
– Beszéljen csak nyugodtan angolul!
– Köszönöm, aga – az orvos szemmel láthatóan megkönnyebbült. – Newbegg doktor
vagyok. Tartok tõle, hogy a beteg állapota nagyon súlyos – a pulzusát alig érezni. Idõs, és
azt hiszem, súlyos belsõ vérzése van. Nem esett el mostanában?
– Kérem, beszéljen lassabban! Hogy elesett-e? Igen. Két nappal ezelõtt. Megcsúszott a
hóban, és nekivágódott egy sziklának.
– Azt hiszem, az ütõdéstõl megpattantak az erei. Mindent megteszek, hogy
megmentsem az életét, de... Sajnos, semmi jót nem ígérhetek.
– Insa Allah.
 – Maguk kurdok?
– Igen. – Valahonnan a közelbõl fegyverropogás hallatszott, és mindenki fölkapta a
fejét. – Mi ez?!
– Nem tudjuk. Állandóan lövöldöznek – válaszolta idegesen az orvos. –
Zöldszalagosok a baloldaliakra, baloldaliak a zöldszalagosokra, a kurdokra... Számon
sem lehet már tartani õket, annyian vannak, és mindegyiknél fegyver. – Kis szünetet
tartott, és a fáradtságtól elgyötörve megtörölte a szemét. – Mindent elkövetek a betegért,
amit lehet. Talán az volna a legjobb, ha velem jönne. Biztosan lesznek még kérdéseim. –
Megfordult, és nehézkesen elindult a kórházépület felé.
– Doktor! Tartanak még üzemanyagot? – kiáltott utána Erkki.
Az orvos megtorpant, és mintha idegen bolygóról odacsöppent lénynek tartotta volna,
úgy nézett a pilótára. – Üzemanyagot? Ááá! Helikopterhez valót? Nem tudom. Nézze
meg, az épület mögött van a tartály! – Megfordult, és fölsietett a fõbejárathoz vezetõ
lépcsõn.
– Kapitány! Várjon meg itt! – adta ki Erkkinek az utasítást Bajázid.
– De hát az üzemanyag! Muszáj...
– Itt várjon! Itt! – Bajázid az orvos után rohant, két embere rögtön követte, az utolsó
kettõ pedig ott maradt a helikopternél.
Más dolga nem lévén, Erkki mindent alaposan ellenõrzött – a helikopter tankja szinte
teljesen üres volt. Idõnként személygépkocsik, teherautók érkeztek száguldva a városból,
és mindegyik azonnali ellátásra szoruló sebesültet hozott. Az érkezõk közül sokan
megbámulták a helikoptert, de – errõl a két õr gondoskodott – senki nem mert odamenni
hozzá.
Útközben Bajázid elmondott magukról egyet-mást Erkkinek: – Mi kurdok évszázadok
óta harcolunk a függetlenségünkért. Önálló nép vagyunk, külön nyelvvel és külön
szokásokkal. Legalább hatmillió kurd él Azerbajdzsánban, Kurdisztánban, a Szovjetunió
legdélibb részén, Irak felénk esõ végében és Törökországban. – Miközben beszélt, a
hangja egyre dühösebbé vált, már szinte nem is mondta, hanem ingerülten köpdöste
magából a szavakat. – Évszázadok óta harcolunk ellenük, egyenként, vagy külön-külön.
A hegyvidék a miénk – jó harcosok vagyunk. Szaláhaddin is kurd volt. Hallott már róla?
Szaláhaddin – Szaladin – volt Oroszlánszívű Richárd lovagias ellenfele a tizenkettedik
században, a keresztes háborúk idején. Meghódította Egyiptomot és Szíriát, erõs
birodalom szultánja lett, és 1187-ben – megtörve az egyesített keresztes hadak
ellenállását, elfoglalta a Jeruzsálem! Királyságot.
– Hallottam már róla.
– Ma is vannak közöttünk Szaláhaddinok. Elõbb-utóbb eljön a nap, amikor
visszaszerezzük az uralmat a szent helyek fölött – miután Khomeinit, az iszlám árulóját a
kanálisba vetettük.
– Azért ölték meg Cimtargát és a többieket, mert sürgõsen szükségük volt a
helikopterre? – kérdezte Erkki.
– Hát persze! Ellenségek voltak – magának és nekünk is. – Bajázid szája szögletében
baljós mosoly jelent meg. – A hegyeink között semmi nem történhet anélkül, hogy mi ne
tudnánk róla. A nemzetségfõnk megbetegedett, maguk pedig ott voltak a közelben.
Láttuk, hogy az amerikaiak elmentek, azt is, hogy a hullarablók nem sokkal késõbb
megérkeztek, magát pedig rögtön megismerték.
– Engem?! Mirõl? – kérdezte elképedve Erkki.
 – A Vöröshajú Kés. A Hitetlen, aki hidegvérrel merénylõket ölt meg, és a Gorgonok
sarját kapta jutalmul. A híres pilóta! – A fekete szemek már-már jókedvűen csillogtak,
miközben a sejk Erkki ismertetõjegyeit sorolta. – Igen, kapitány, magát nagyon jól
ismerik a környéken. Sokan dolgoznak közülünk fakitermelésen, olajlelõhelyen. .. az
embereknek dolgozniuk kell, hogy megélhessenek valamibõl. Akárhogy is, jó, hogy nem
szovjet és nem iráni.
– Ha túl leszünk ezen a dolgon, segítenek nekem Gorgon hánnal szemben?
A kérdés hallatán Bajázid õszintén, tiszta szívbõl fölnevetett. – A családi
veszekedésük magukra tartozik, nem ránk. Abdalláh hán, pillanatnyilag, mellettünk áll.
Nem fogunk ellene támadni. Hogy maga mit csinál vele, az más dolog, ítéljen felõle
Isten!
Hideg volt a kórház elõtti leszállóhelyen, és az enyhe szél csak még nehezebben
elviselhetõ tette az amúgy is zord idõt. Erkki egy idõ után kénytelen volt fel és alá
mászkálni, hogy ne fagyjanak el teljesen a végtagjai. Vissza kell jutnom Tebrizbe,
mondogatta magában. Valahogy muszáj visszajutnom, hogy kiszabadítsam Azadehet, és
örökre elvigyem innen.
A közelbõl, váratlanul felhangzó fegyverropogás õt is és az õröket is megriasztotta.
Látták, hogy a kórház kerítésén túl, az úttesten lelassult a forgalom, a gépkocsivezetõk
elõbb csak türelmetlenül dudáltak, de hamarosan vadul ordítozni kezdtek. Elõször csak a
gyalogosok kezdtek rohanni félelmükben, ám ahogy a lövöldözés zaja közeledett, a
gépkocsik utasai is kiugráltak a járművekbõl, és lázas sietséggel fedezék után néztek. A
kórház kertje tágas volt, a helikopter-leszálló körül jócskán maradt még szabad térség. A
fegyverropogás vészesen közeledett, majd váratlanul heves csörömpölés hallatszott – egy
sorozat a kórházépület legfelsõ ablakait találta el, és azok szilánkokra törve záporoztak
alá. A két õr a helikopter mögé bújva próbált menedéket találni, Erkki pedig dühöngött,
mert a gépe ott állt védtelenül, és neki fogalma sem volt arról, merre fusson, mit tegyen.
Felszállásra már nem maradt ideje, és különben is, az üzemanyaga kevés volt ahhoz,
hogy bárhová – biztonságosabb helyre eljusson. Nem tehetett mást, õ is lehasalt,
igyekezett fedezékbe vonulni, menteni magát a kórház környékén kibontakozó szabályos
kis ütközetbõl. Aztán a fegyverropogás, amilyen váratlanul elkezdõdött, ugyanolyan
hirtelen meg is szűnt. Földhöz lapuló emberek emelték föl a fejüket, néztek szét tétován,
aztán a gépkocsik dudái is megszólaltak, és egy-két percen belül helyreállt a normális
utcai forgalom, a megszokott, mindenki által utált, de legalább könnyen kezelhetõ káosz.
– Insa Allah – mondta a sejk egyik embere, és a fegyverét csõre töltve, büszkén
kihúzott derékkal ismét odaállt a helikopter mellé, folytatni az õrszolgálatot. Az épület
háta mögül kis tartálykocsi bukkant fel, vidám tülköléssel feléjük tartott, és Erkki is
elindult, hogy fogadja.
– Hello, kapitány! – köszönt erõs New York-i akcentussal a fiatal sofõr. –
Üzemanyagot hoztam. Hõs vezérük, Bajázid sejk szólt, hogy jöjjek. – A két õrt török
dialektusban üdvözölte, és azok ettõl rögtön meg is nyugodtak. – Csordultig töltjük a
masinát, kapitány! Van tartalék tankja?
– Nincs. Erkki Jokkonen vagyok.
– Tudom. A Vöröshajú Kés. – A fiatalember kedvesen elvigyorodott. – Legendákat
hallani magáról errefelé. Egyszer, úgy egy évvel ezelõtt, már töltöttem a gépét. – A
nadrágjába törölte, majd üdvözlésre nyújtotta a kezét. – Benzines Ali vagyok – Ali Reza.
 Kezet ráztak, de miközben tovább beszélgettek, a gépkocsivezetõ már hozzá is látott a
helikopter tartályainak a feltöltéséhez.
– Amerikai iskolába járt? – kérdezte Erkki.
– Dehogy! A kórház fogadott örökbe, még régen, gyerekkoromban, jóval azelõtt, hogy
ez felépült volna. Az aranygettóban volt, a város egyik végén... Tudja, kapitány, csupa
amerikai, ExTex-esek. – A fiatalember mosolyogva rátekerte a tankra a zárókupakot, és
rögtön elkezdte tölteni a következõ tartályt. – Abe Weissnek hívták a dokit, aki
befogadott. Remek fickó volt. Nagyszerű. Fizetést adott, megtanított szappant, kanalat,
angolvécét használni, zoknit viselni, csupa olyan dologra, amirõl a hozzám hasonló utcai
patkányoknak család, lakás, név és minden nélkül – fogalmuk sincs. Azt mondta, én
vagyok a hobbija, és még nevet is adott. Aztán egyszer csak elutazott.
Erkki egy pillanatra felvillanni látta a fiatalember szemében a súlyos veszteség miatti
bánatot.
– Átadott Templeton dokinak, aki ugyanolyan rendes volt velem. Idõnként már
magam sem tudom, kicsoda is vagyok valójában. Kurd, de mégsem igazán, jenki sem
egészen, nem teljesen iráni, nem is zsidó, mohamedán, és mégsem az. – Ali, hogy
elhessegesse magától a gondot, vállat vont. – Összekeveredtek a dolgok, kapitány! A
világ, minden. Nincs igazam?
– De igen. – Erkki a kórház felé pillantott, és látta, hogy Bajázid, két harcosával és a
hordagyat cipelõ ápolókkal a nyomában felé tart.
Az idõs nõnek csak a körvonalai látszottak, mert a fejét is betakaró lepedõt borítottak
rá.
– Indulunk, mihelyt készen vannak – mondta kurtán a sejk, amikor odaértek.
– Sajnálom – válaszolta Erkki.
– Insa Allah.
A betegszállítók berakták a hordagyat a kabinba, és miután Bajázid megköszönte a
fáradságukat, távoztak. Hamarosan a feltöltés is befejezõdött.
– Köszönöm, Mr. Reza! – Erkki ismét üdvözlésre nyújtotta a kezét. – Köszönöm.
A fiatalember elképedve nézett rá, és érezni lehetett a hangján, hogy megszólalni is
alig bírt. – Senki nem szólított még így, kapitány. Soha! – Lelkesen,megragadta Erkki
kezét. – Köszönöm... Ha bármikor üzemanyagra lesz szüksége, csak szóljon!
Bajázid is felmászott a pilótafülkébe, beszíjazta magát, és a fejére rakta a mikrofonnal
kiegészített fejhallgatót. – Vigyen vissza bennünket a falunkba! – mondta Erkkinek a
motorok dübörgését túlharsogva.
– És aztán?
– Megkérdezem az új nemzetségfõt – válaszolta a sejk, de közben arra gondolt, hogy a
pilótáért és a helikopterért komoly váltságdíjat is lehetne kapni, akár a hántol, akár a
szovjetektõl, akár a vöröshajú fõnökeitõl, márpedig a népének minden riálra szüksége
van, amit meg tud szerezni.

TEBRIZ-EGY KÖZELÉBEN – ABU MARD FALU, 14.16. Azadeh megfogta a rizzsel

és a horishttal teli csészéket, megköszönte az ételt a falufõnök feleségének, és a szemetes,
hulladékkal teleszórt havon át odament a falu végében, félreesõ helyen álló viskóhoz. Az
arca piros volt, és elég erõsen köhögött, miközben a fejét lehajtva belépett az alacsony
ajtón.
 – Hello, Johnny! – köszönt. – Hogy érzed magad? Jobban vagy?
– Remekül – válaszolta a férfi, pedig errõl szó sem volt.
A menekülés utáni elsõ éjszakán, amit nem messze onnan, egy barlangban töltöttek,
hiába kapaszkodtak össze szorosan, hogy melegítsék egymást, vadul reszkettek a
hidegtõl. – Nem maradhatunk itt tovább, Azadeh – jelentette ki hajnaltájt határozottan
Ross. – Megfagyunk. Muszáj megpróbálnunk eljutni a bázisra. – A vastag havat taposva
nagy nehezen sikerült is eljutniuk a telepig, és fogvacogva, rejtekhelyrõl igyekeztek
minél pontosabban felmérni a terepet. Látták a két szerelõt, idõnként még Nogger Lane-t
és a 206-ost is, de nem mehettek közelebb hozzájuk, mert a telep tele volt
fegyveresekkel. Dajati, a telepvezetõ a feleségével és a gyerekeivel beköltözött Azadeh
és Erkki házába. – Átkozott kutyák! – sziszegte dühösen Azadeh, miután látta, hogy az
asszony az õ egyik csizmáját hordja. – Talán bemehetnénk valamelyik szerelõhöz. Õk
biztosan elbújtatnának bennünket.
– Állandóan fegyveresek vannak a nyomukban. Talán még éjszaka is õrzik õket. De
vajon kik? Zöldszalagosok, a hán emberei, kicsodák?
– Egyiküket sem ismerem, Johnny!
– Minket üldöznek – jelentette ki halkan, letörve Ross. Még mindig nem tudta túltenni
magát Gueng halálán. Egyfolytában együtt volt vele és Tenzinggel azóta, hogy katonai
szolgálatba lépett. Rosemont is meghalt, és valahányszor rágondolt, Azadeh miatt szintén
nagyon aggódott. – Még egy éjszaka kint, a szabadban, és mindketten halálra fagyunk.
– Menjünk a falunkba, Johnny! Abu Mardba. Több mint száz éve a családunké.
Ismerem a lakóit, tudom, hogy hűségesek. Náluk meghúzhatjuk magunkat egy-két napig.
– Annak ellenére, hogy vérdíjat tűztek ki a fejemre? És a tiedre! Ha odamennénk,
egész biztosan értesítenék apádat – vitatkozott az asszonnyal Ross.
– Megkérem õket, hogy ne tegyék. Azt mondom majd nekik, hogy a szovjetek
megpróbáltak elrabolni, és te mentettél meg tõlük. Ez egyébként igaz is. Megkérem õket,
hogy bújtassanak el, amíg a férjem megérkezik; Erkkit nagyon szeretik, az évek során
sok embert megmentett azzal, hogy gyorsan kórházba szállította õket.
A százados Azadehre nézett, és legalább száz okot tudott volna felsorolni, ami miatt
nem tartotta jónak az ötletet. – A falu közelében, majdnem egészen mellette van, és...
– Igen, tökéletesen igazad van, és azt is fogjuk tenni, amit mondasz, de a falu vége
benyúlik az erdõbe. Ott biztonságban elrejtõzhetünk, senki nem gondol arra, hogy éppen
ott vagyunk.
Ross látta Azadehen, hogy bár energikusan érvel, és igyekszik tartani magát,
rettentõen fáradt. – Hogy érzed magad? Maradt még erõd?
– Nem sok, de azért bírom még egy darabig.
– Behúzódhatnánk az erdõbe, ott mennénk tovább, és kikerülnénk az úttorlaszt. Sokkal
biztonságosabb, mint megkockáztatni a falut. Mit szólsz hozzá?
– Én... Inkább ne! Megpróbálhatom... – Azadeh bizonytalanul félbehagyta a mondatot.
– Ma inkább ne! Te menj tovább nyugodtan, én majd várok! Erkki biztosan visszajön
még ma.
– És ha nem?
– Akkor nem tudom, mi lesz. Menj csak!
Ross visszapillantott a bázisra. Viperafészek, gondolta. Öngyilkosság volna
megpróbálni odamenni. A hegyoldalban a búvóhelyükrõl jól ellátott egészen az
országútig. Az úttorlasznál sokan õrködtek – gyanította, hogy zöldszalagosok és rendõrök
vegyesen –, és hosszú gépkocsisor gyülemlett már fel, várva az engedélyt, hogy
továbbmehessen. Senki nem lenne hajlandó fölvenni bennünket, gondolta, hacsak nem a
busás jutalom reményében. – Menj be a faluba, én majd itt várok!
– Ha nem leszel velem, biztosan visszaadnak apámnak. Hidd el, Johnny, én ismerem
õket! – tiltakozott hevesen Azadeh.
– Ha veled vagyok, attól még ugyanúgy elárulhatnak.
– Insa Allah. De akkor legalább ehetnénk, meg tudnánk melegedni kicsit, és talán egy
éjszakát is eltölthetnénk nyugodtan. Hajnalban majd tovább szökünk. Talán sikerül
ellopnunk tõlük egy teherautót. .. A kalandárnak van egy öreg Fordja. – Azadehnek
sikerült elfojtania hangosnak készülõ tüsszentését. A fegyveresek nem voltak messze
tõlük, és valószínűnek látszott, hogy az erdõben is akad jó néhány õrjárat; érkezésükkor
kis híján bele is botlottak egybe. Õrültség volna bemenni a faluba, gondolta Ross. Ahhoz,
hogy az ellenõrzõ pontot megkerüljük, nappal is órák kellenének, éjszaka pedig... Még
egy éjszakát biztosan nem bírunk ki a szabad ég alatt.
– Menjünk! – határozta el magát hirtelen, miután nem jutott eszébe más mód a
menekülésre.
Ez elõzõ nap történt, és Musztafa, a kalandár nagy figyelemmel hallgatta végig
Azadeh történetét, ügyelve, hogy még csak véletlenül se pillantson Rossra. Érkezésük
híre szájról szájra járt, pillanatokon belül az egész falu értesült róla, együtt azzal a fontos
információval, hogy a szabotõr, egyben a hán lányának elrablója fejére igen komoly
vérdíjat tűztek ki. A kalandár használaton kívüli, egyszobás kunyhót bocsátott Ross
rendelkezésére, aminek döngölt agyagból készült padlóját penészes, rongyos
szõnyegekkel terítették le. Távol volt az úttól, a falu másik végén, és a falufõnök
alaposan megfigyelte a százados elszánt tekintetét, szakálla erõsen kiütközõ borostáit, a
karabélyét, kukriját és degeszre tömött lõszertáskáját. Azadehet meghívta magukhoz, egy
kétszobás viskóba, amiben sem áram, sem folyó víz nem volt, és akinek igénye támadt rá,
a nyitott csatorna fölé guggolva végezhette el a dolgát.
Alkonyatkor egy öregasszony meleg ételt és egy üveg vizet vitt Rossnak.
– Köszönöm – mondta zúgó fejjel, már lázasan a százados. – Hol van õfensége? – Az
öregasszony vállat vont. Ráncos arcú volt, himlõhelyes, még meglévõ fogai erõsen
bebarnultak. – Kérem, mondja meg neki, hogy fogadjon!
Ross hiába számított rá, választ nem kapott, de késõbb érte küldtek. A falufõnök
házának egyik szobájában, a gazda, a felesége, a családtagjai, és néhány falubeli öreg
jelenlétében óvatosan üdvözölte Azadehet – úgy, ahogyan az idegennek kellett a rangban
jóval fölötte állót. Az asszony természetesen csadort viselt, és törökülésben, az ajtó felé
fordulva, a padlóra terített szõnyegeken kuporgott. Az arca egészségtelenül sárgásnak
tűnt, de Ross nem tudta eldönteni, hogy betegségtõl-e, vagy a mennyezetrõl lelógó
olajmécses halvány fényétõl. – Szalaam, fenség! Hogy szolgál az egészsége?
– Szalaam, aga! Köszönöm, jól. A magáé?
– Azt hiszem, belázasodtam kicsit. – A százados figyelmét nem kerülte el az ijedt
tekintet. – Van nálam gyógyszer. Adjak önnek is?
– Nem. Köszönöm, nincs rá szükségem.
Ross lehetetlennek tartotta, hogy oly sok illetéktelen tekintet kereszttüzében, annyi
idegen füle hallatára akár csak a legszükségesebb dolgokat is megbeszéljék. – Ha
megengedi, holnap újból felkeresem – mondta zavartan. – Béke önnel, úrnõm!
– Magával is!
 Este mindkettõjüknek meglehetõsen hosszú idõbe telt, amíg el tudtak aludni.
Hajnalban a falu szinte egyszerre ébredt, a házak kéményébõl frissen rakott tűz füstje
szállt fel, a kecskéket megfejték, a zöldséges horishtot felrakták fõni – néhány helyen
kevés régi, avas csirke-, birka-, vagy kecskehús is került belé, nem annyi, hogy jól
lehessen lakni vele, de ahhoz elegendõ, hogy adjon némi ízt. Rizs is készült, de csak
kevés, mint mindig. A falubeliek, még akkor is, ha jól ment a soruk, napjában csak
kétszer ettek – reggel és alkonyatkor. Nem maradt észrevétlen, hogy Azadeh, mert volt
pénze, elõzõ nap fizetett az ellátásukért. Reggel – újból fizetve – megkérte a háziakat,
hogy ha lehet, egész tyúkot fõzzenek meg, osszák el az ételt igazságosan, és ez szintén
nem kerülte el a háziak figyelmét.
Nem sokkal azelõtt pedig, hogy teljesen besötétedett, azt mondta: – Adják csak ide az
ételt! Majd én elviszem neki.
– De fenség! Nem helyes, hogy maga szolgálja ki – tiltakozott a kalandár felesége. –
Majd én. Ha akarja, mehetünk együtt.
– Nem. Jobb, ha egyedül megyek, mert...
– Irgalmas isten! Egyedül?! Idegen férfihoz, fenség? Az helytelen volna. Nagyon
helytelen. Jöjjön csak, majd én viszem az ételt!
– Rendben van! Insa Allah. Köszönöm. Tegnap este említette, hogy láza van. Még az
is lehet, hogy pestises. Tudom, hogy a hitetlenek sokszor a legszörnyűbb betegségeket
hordozzák magukban, és védeni akartam attól, hogy megkapja. Köszönöm, hogy osztozni
akar velem a veszélyben.
Elõzõ este valamennyi jelenlévõ látta a hitetlen arcán a fénylõ izzadságcsöppeket, és
mindenki tisztában volt azzal, milyen hitványak is a hitetlenek – a legtöbben
sátánimádók, boszorkányok. Bár nem mondták ki, mindenki meg volt gyõzõdve arról,
hogy Azadehet is megbabonázták, elõször a Vöröshajú Kés, most pedig ez a másik, a
szabotõr. A fõnök felesége sem vitatkozott hát tovább, némán odaadta a két étellel teli
csészét, és hagyta, hogy egyedül vigye el a férfinak.
Megállt a sötét, ablaktalan viskóban, és Rosst figyelte. A levegõben vizelet és eldobált
hulladék kellemetlen szaga érzõdött.
– Edd, amíg meleg! Nem maradhatok sokáig!
– Jól vagy? – Amikor Azadeh belépett, Ross egy szál vékony takaró alatt felöltözve
feküdt az ágyon, és szunyókált, de a neszt meghallva rögtön felült. A csomagjából
elõkerült gyógyszerrel sikerült ugyan lenyomnia a lázát, de a gyomra változatlanul
háborgott, és elég gyengének érezte magát. – Nem nézel ki igazán fényesen.
– Te sem – válaszolta mosolyogva az asszony. – Egyébként jól vagyok. Egyél!
Rettenetesen éhes volt. A levest hígra fõzték ugyan, de még örült is neki, hogy nem
fogja megterhelni vele a gyomrát. Az elsõ egy-két kanál után hányingere támadt, de
tartotta magát, és a rossz érzés viszonylag hamar megszűnt. – Mit gondolsz, meg tudunk
szökni? – kérdezte két falat között, ügyelve, hogy lassan, kis falatokban fogyassza el az
ételt.
– Te igen, én nem.
Ross az egész napot álom és ébrenlét határán töltötte, és valahányszor elég éber volt
hozzá, megpróbált kidolgozni valamilyen tervet. Egyszer még arra is rászánta magát,
hogy kilépjen a viskóból, és a helybéliek tekintetének a kereszttüzében elmenjen egészen
a falu széléig. Ott visszafordult, de elõtte alaposan megnézte magának az erdõ szélén
haladó keskeny ösvényt. – Mit tudsz az ösvényrõl?
 – Megkérdeztem a fõnököt, és azt mondta, használhatatlan. Hogy hazudott-e, vagy
sem, azt nem tudom megítélni.
– Nem maradhatunk itt sokáig. Bármelyik pillanatban erre tévedhet egy õrjárat, vagy
valakinek eszébe jut értesíteni apádat. Az egyetlen lehetõségünk az, hogy tovább
menjünk.
– Vagy eljussunk Noggerhez és a 206-oshoz – vetette fel az újabb lehetõséget Azadeh.
– És a fegyveresek?
– Az egyik gyerektõl hallottam, hogy napközben visszamentek Tebrizbe.
– Biztos vagy benne?
– Nem, Johnny! – Azadehet újból erõs nyugtalanság kerítette hatalmába. – A
gyereknek viszont semmi oka sem volt, hogy hazudjon. Tanítottam valamikor, mielõtt
férjhez mentem volna... Én voltam a környéken az egyetlen tanító, utánam nem is jött
más, és tudom, hogy szerettek. A gyerek szerint egy vagy kettõ maradt csak. – Újból
megborzongott a félelemtõl, és érezte azt is, hogy a végtagjai kezdenek elgyengülni.
Mennyi hazugsággal, bajjal találkozott csupán az utóbbi néhány hét alatt. Valóban csak
hetek teltek volna el azóta, hogy ez a rémálom elkezdõdött? Mennyi szörnyűség történt
azóta, hogy Rakoczy és a mollah ránk tört, miután kijöttünk Erkkivel a szaunából!
Minden olyan reménytelen. Hol vagy, Erkki?, akarta sikoltani. Hol vagy?
Ross elfogyasztotta a levest, és már a rizsnek is a végén tartott, közben egyfolytában
azon törte a fejét, mi legyen a megoldás. Az asszony vele szemben térdelt, figyelte
csapzott haját, a kimerültségtõl és a gondtól nyúzott arcát, és nagyon sajnálta. – Szegény
Johnny – mondta halkan, és óvatosan megérintette. – Nem sok szerencsét hoztam neked,
ugye?
– Ne butáskodj! Ami történt, nem a te hibád. – A férfi határozottan megrázta a fejét. –
Még csak eszedbe se jusson ilyesmi! Figyelj ide, elmondom, mit csinálunk! Az éjszakát
még itt töltjük, de hajnalban, mihelyt világosodni kezd, elindulunk. Megpróbálunk
bejutni a bázisra, és ha nem sikerül, továbbmegyünk. Próbáld meg rávenni a falufõnököt
és a feleségét is, hogy tartsák a szájukat. Ha szól nekik, akkor a többiek szintén hallgatni
fognak, legalábbis egy darabig, ígérj nekik nagy jutalmat késõbbre, amikor
normalizálódnak a dolgok, de addig is... – Zsákja titkos rekeszébe nyúlt, és gyorsan meg
is találta az aranyrúpiáit, mind a tízet. – Adj nekik ötöt, a másik felét pedig tartsd meg!
Minden eshetõségre...
– De... Neked mi marad?! – kérdezte az asszony feltámadó reménnyel, örülve a
váratlan lehetõségnek, hogy bõkezű piskessel vásárolhatja meg a falusiak hallgatását.
– Maradt még tíz – válaszolta Ross, könnyed, természetes hangon adva elõ a
hazugságot. – Vésztartalék, õfelsége kormányának a jóvoltából.
– Jaj, Johnny! Kezdem azt hinni, hogy mégis van remény... Ez olyan sok pénz nekik!
A halk suhogást hallva egyszerre kapták a falba vájt lyuk felé a fejüket. Azadeh felállt,
megpróbálta a helyére igazgatni a széltõl fékefújt, tépett rongydarabot, de bármennyire
igyekezett is, nem tudta betakarni vele egészen a rést. – Hagyd! Gyere, ülj le! –
Engedelmeskedett, és visszaült Ross mellé, közelebb, mint elsõ alkalommal. – Tessék!
Ha valamiért szükséged lenne rá. – A százados odanyújtotta neki a kézigránátot. – Ha
használnod kell, szorítsd le a nyelvet, húzd ki a biztosító szöget, számolj háromig, és
hajítsd el! Csak háromig, véletlenül sem négyig!
Azadeh bólintott, fölemelte csadorja alsó szegélyét, és síruhája egyik zsebébe rejtette a
kézigránátot. – Köszönöm. Jobban, biztosabban érzem magamat tõle. – Önkéntelenül
megérintette a férfit, és rögtön azt kívánta, hogy bár ne tette volna, mert – számára is
meglepõ módon – érezte felizzani magában a rég elhamvadtnak vélt tüzet. – Én...
Mennem kell. Hajnalban megint hozok neked enni, aztán elindulunk.
Ross felállt, az ajtóhoz lépett, és kinyitotta. Odakint sötét volt, így egyikük sem látta
az ablaktól nesztelenül elosonó alakot, de mindketten érezték magukon a figyelõ
tekintetet.
– És Gueng? Gondolod, hogy megtalál bennünket?
– Nem tudom, hol van, de egészen biztosan. – Ross érezte, hogy a gyomra görcsbe
rándult. – Jó éjszakát! Szép álmokat!
– Szép álmokat!
Valamikor régen ugyanígy búcsúztak el egymástól mindig. Tekintetük
összekapcsolódott, és szinte egyszerre rohanták meg õket a régi emlékek. Mozdulatlanul
álltak pár másodpercig, majd Azadeh megfordult, és fekete csadorjában pillanatok alatt
beleveszett a sötétbe. Ross hiába figyelte, csak azt látta, hogy nyílik, majd rögtön be is
csukódik a falufõnök házának az ajtaja. A közelben haladó országút felõl fölfelé
kapaszkodó teherautó motorjának nehéz zihálását hallotta, sietve elhúzó gépkocsi
bugását, aztán ismét csönd támadt. Újból hányingere támadt, ezúttal annyira erõs, hogy
nem tudta elfojtani. Kevés étel jött csak ki belõle, de örült, hogy Azadeh nincs ott, nem
látja, mi történt vele. Egy marék havat vett fel, letisztogatta magát, és közben végig érezte
a minden irányból rámeredõ tekinteteket. Gazemberek, gondolta dühösen, és hátat
fordított, a viskóba lépve visszaült az elhasznált, több helyen lyukas szalmazsákra.
Várt egy kicsit, aztán a kukrijáért nyúlt, hogy beolajozza. Élesítenie nem kellett, azt
már korábban megtette, a penge a gyér fényben is csillogott. Úgy feküdt le, hogy nem
dugta vissza a tokjába.

A HÁN PALOTÁJA, 23.19. Az orvos a hán csuklójáért nyúlt, és újból megnézte a

pulzusát. – Sok pihenésre van szüksége, fenség – mondta aggodalmasan –, és három
óránként be kell vennie egyet ezekbõl a tablettákból is.
– Háromóránként... igen. – Abdalláh hán hangja gyönge volt, a lélegzése szaggatott,
erõlködõ. Süppedõ szõnyegre vetett ágyon feküdt, párnákkal feltámasztva. Az ágy mellett
Nadzsud, a legidõsebb, harmincöt éves lánya térdelt, és Aisha, a harmadik felesége, aki
még csak tizenhét éves volt – mindketten halottsápadt, mélységesen aggódó arccal. Az
ajtónál két testõr állt, és Ahmed is ott volt, közvetlenül az orvos mellett. – Most...
hagyjatok magamra!
– Hajnalban visszajövök a mentõkkel, és...
– Nem kell mentõ! Itthon maradok! – A hán arca elvörösödött az indulattól, és
ugyanabban a pillanatban újabb fájdalom markolta össze a mellkasát. A jelenlévõk
lélegzet-visszafojtva figyelték. – Itthon. .. maradok – ismételte meg, mihelyt újból szóhoz
tudott jutni.
– De fenség! Egy szívrohamon már átesett! Istennek hála, nem volt végzetes – az
orvos hangja erõsen remegett –, de nem lehet megjósolni, mikor jön a következõ...
Nincsenek nálam megfelelõ eszközök, önnek pedig azonnali kezelésre, és folyamatos
megfigyelésre van szüksége.
– Megkapja... ami kell. Ahmed, gondoskodj róla, hogy minden berendezés, amit a
doktor mond, itt legyen!
 – Igenis, fenség! – Ahmed az orvosra pillantott, és a tekintetével jelezte, hogy
mehetnek.
A doktor régimódi táskájába süllyesztette a sztetoszkópját és a vérnyomásmérõjét, az
ajtónál visszabújt a cipõjébe, és távozott. Nadzsud és Ahmed követte, Aisha azonban –
kissé elbizonytalanodva – ott maradt. Apró termetű volt, kecses, mindössze két éve
feleség, de már egy fiút és egy lányt szült a férjének. Némán figyelte egy darabig a hánt,
akinek az arca egészségtelenül vörös volt, a lélegzetvétele reszelõs, aztán a kezéért nyúlt,
de Abdalláh elrántotta, a mellkasát kezdte masszírozni, és közben ingerült szavakkal
szidta, és az asszony ettõl még jobban megrémült.
Odakint, az elõszobában az orvos megtorpant; az arca öreg, ráncos volt, öregebb a
valóságos koránál, a haja pedig hófehér. – Hercegnõ – fordult Nadzsudhoz. – Mielõbb
kórházba kellene vinni, de nem Tebrizbe – nincsenek megfelelõ eszközeik, – hanem
Teheránba. Az volna a legjobb még akkor is, ha a szállítás... Teherán sokkal jobb lenne.
A vérnyomása rettentõen magas... Régen magasabb már a normálisnál, de most még
jobban felszökött... Insa Allah.
– Csak szóljon, mire van szüksége, és megkapja – válaszolta Ahmed.
– Bolond! – vágta az arcába dühösen az orvos. – Honnan varázsol ide jól felszerelt
szívsebészeti műtõt, utókezelõt, csírátlanított környezetet, hogy a fertõzésnek még a
lehetõségét is kizárjuk?
– Meg fog halni? – kérdezte tágra nyílt szemmel, az orvos szavainak értelmére
rádöbbenve Nadzsud.
– Ha Isten is akarja. Csak ha Isten is akarja. A vérnyomása nagyon magas... Nem
vagyok varázsló, és hiányoznak a megfelelõ eszközök is. Tudják, mi okozhatta a
rohamot? Volt valamilyen veszekedés, bármi, ami erõs izgalomba hozhatta?
– Veszekedés nem, de Azadeh miatt nagyon dühös volt! Már megint miatta, a
féltestvérem miatt! – Nadzsud szenvedõ arccal tördelni kezdte a kezét. – Miatta volt, mert
tegnap hajnalban megszökött azzal a szabotõrrel...
– Miféle szabotõrrel?! – vágott a szavába értetlenül az orvos.
– Azzal, akit mindenki üldöz. Irán ellenségével. Biztos vagyok abban, hogy az az
ember nem kényszerítette rá, hogy vele menjen, hanem jószántából követte. Hogy tudta
volna elrabolni a palotából? Õ az oka, hogy a fenség annyira magánkívül volt... Tegnap
reggel óta mindannyian rettegünk.
Ostoba némber, gondolta Ahmed. Az õrülettel határos, szűnni nem akaró üvöltözéstõl
kísért dühkitörést Hasemi Fazir és a perzsául is beszélõ idegen okozták, az, amit az
uramtól követeltek, és amibe kénytelen volt beleegyezni. Hogyan háborodhatott fel
ennyire egy semmiségen, azon, hogy átadjon nekik egy szovjetet, aki barátnak mutatja
ugyan magát, de valójában ellenség? Elég okos az uram ahhoz, hogy mindent remekül
elintézzen: holnapután az áldozat átjön a határon, beleesik a hálóba, és ugyanúgy a
Teheránból visszatérõ két ellenség is. Uram majd eldönti, mi legyen velük, én
végrehajtom az ítéletét, Azadeh és a szabotõr pedig egyelõre jó helyen van a faluban,
ahonnan – szintén az uram parancsára – egy lépést sem tehetnek. A falufõnök rögtön
értesítette, mihelyt megérkeztek. Kevés olyan ember van a földön, aki ravaszságban
fölvehetne a versenyt Abdalláh hánnal. Isten, csak õ fogja eldönteni, mikor hal meg, nem
ez az ostoba, semmit nem tudó orvos. – Menjünk! – mondta az orvosnak. – Bocsásson
meg, hercegnõ, ápolónõt és gyógyszereket kell szereznünk minél elõbb! Siessünk,
doktor!
 A hátuk mögött halkan nyílt az ajtó, és Aisha arca, amikor kidugta a résen, ha lehet,
még sápadtabb volt, mint amikor utoljára látták. – Ahmed! A fenség beszélni akar
magával.
Miután kettesben maradtak, Nadzsud megragadta az orvos zakójának az ujját, és
erõszakosan suttogva megkérdezte: – Mennyire súlyos a fenség állapota, doktor? Mondja
meg az igazságot! Tudnom kell!
– Nem tudom. Igazán nem – az orvos tehetetlenül széttárta a karját. – Tulajdonképpen
rosszabbra számítottam... már legalább egy éve. A roham viszonylag enyhe volt, a
következõ lehet ugyanilyen, vagy erõsebb, és bekövetkezhet egy órán belül, de az sem
kizárt, hogy csak egy év, vagy évek múlva. Nem tudom.
Azóta, hogy a hán néhány órával korábban összeesett, Nadzsud egyfolytában szörnyű
pánikban volt, mert arra gondolt, hogy ha az apja meghal, akkor Hákim, Azadeh bátyja
lesz a törvényes örököse – az õ édes bátyjai még gyerekkorukban meghaltak. Aisha fia az
egy évet sem töltötte még be, és a hánnak nem voltak fiútestvérei, úgyhogy örökösként
egyedül Hákim jöhetett szóba. Hákim azonban kegyvesztett lett, apja kizárta az
örökségbõl, úgyhogy elvben akár vagyonkormányzó, régens is léphetett Abdalláh
örökébe addig, amíg az Aisha szülte fiú elég nagy nem lesz. A legidõsebb võ Mahmud,
az õ férje volt, a tisztség is õt illette meg, föltéve, hogy a hán másként nem rendelkezik.
De miért rendelkezne másként, tette föl magának a kérdést, ki tudja, hányadszor, az
izgalomtól görcsbe rándult gyomorral. A hán nagyon jól tudja, hogy képes vagyok
irányítani a férjemet, és megvédem azt, ami a miénk. Aisha fia... Bahh! Vézna kis
kölyök, gyönge, akár az anyja. Insa Allah, kisgyerekekkel gyakran elõfordul, hogy
hirtelen megbetegszenek, és meghalnak. Ó nem jelent veszélyt, de Hákim... Hákim igen.
Eszébe jutott, hogyan ment be a hánhoz nem sokkal azután, hogy Azadeh visszatért a
svájci iskolából. – Rossz hírt hozok, apám, de muszáj megtudnod az igazságot. Fültanúja
voltam Hákim és Azadeh beszélgetésének, fenség, és hallottam, amikor elmondta a
bátyjának, hogy gyereke lett volna, de egy orvos segítségével sikerült megszabadulnia
tõle.
– Micsoda?!
– Igen... hallottam, amikor mondta.
– Azadeh nem... Képtelen lett volna ilyesmit elkövetni!
– Kérdezd ki! Könyörgöm, ne áruld el neki, kitõl hallottad a dolgot, de eskettesd meg,
faggasd ki, vizsgáltasd meg orvossal is, ha kételkedsz a szavaimban! És ez még nem
minden! Hákim az akaratod ellenére továbbra is zongoraművész akar lenni. Elárulta,
hogy meg akar szökni, és kérdezte Azadehet, hogy nem megy-e vele Párizsba. Akkor
legalább feleségül mehetnél a szerelmedhez, mondta neki, mire Azadeh azt felelte:
„Apánk mindkettõnket visszakényszerít. Soha nem fog beleegyezni abba, hogy az
elõzetes engedélye nélkül bárhova is menjünk." Erre Hákim: „Én akkor is elmegyek.
Nem akarok itt maradni és haszontalanul elfecsérelni az életemet. Megyek!" Azadeh azt
mondta: „Apa soha nem fogja megengedni. Soha." Hákim: „Akkor már az is jobb volna,
ha meghalna!" És Azadeh ezzel egyetértett.
– Nem... Én... Ez nem igaz!
Nadzsud jól emlékezett még szederjessé váló arcára, és arra, hogy õ maga mennyire
megrémült. – Istenre esküszöm – folytatta –, hogy hallottam a szavukat. Istenre, fenség!
Utána arról beszéltek, hogy valamilyen tervet kellene kidolgozniuk... – Rémülten
felsikoltott, amikor a hán közbeüvöltött, vadul követelve, hogy szó szerint ismételje meg
azt, amit hallott.
– Hákim azt mondta: „A halvájába, vagy az italába könnyen be lehetne csempészni a
mérget. Megvesztegetjük valamelyik szolgát, vagy az egyik testõrt, hogy ölje meg.
Esetleg a kapukat is nyitva hagyhatjuk éjszakára, hogy be tudjanak jönni a merénylõk.
Száz módja is van annak, hogy végezzünk vele. Ezernyi az ellensége, mindenki gyűlöli.
Gondoljuk át alaposan a dolgot, és várjuk ki a legkedvezõbb..."
Annyira belemelegedett a hazudozásba, olyan kitartóan szõtte gyűlöletbõl, számításból
táplálkozó hálóját, hogy a végén már maga is elhitte, és hitte most is, változatlanul, amit
mondott.
Isten meg fog bocsátani, biztatta magát ugyanúgy, mint korábban is számtalanszor.
Isten megbocsát. Azadeh és Hákim mindig utált bennünket, a család többi részét.
Gyűlöltek a boszorkány anyjukkal együtt, aki megbabonázta apánkat, és évekre
elfordította tõlünk. Nyolc évig volt az uralma alatt... Azadeh így, Azadeh úgy, Hákim így,
Hákim úgy! Nyolc évig nem törõdött velünk és anyánkkal, az elsõ feleségével. Rólam
tudomást sem vett, gondolkodás nélkül hozzáadott Mahmudhoz, ehhez a nyamvadt,
bűzös leheletű, örökké csak horkoló, impotens senkihez, és örökre tönkretette vele az
életemet. Remélem, hogy hamar elpusztul, férgek rágják szét a testét, de nem elõbb, mint
hogy hán lenne, hogy utána a fiam örökölhesse tõle a rangot.
Apának, még mielõtt meghal, végleg le kell számolnia Hákimmal. Isten tartsa életben,
amíg el tudja ezt végezni! Muszáj megtennie... Azadehet pedig porig kell alázni,
kitagadni, megsemmisíteni. .. De nem! Még jobb, ha házasságtörésen kapják a
szabotõrrel. Igen. Akkor végre teljes lesz a bosszúm.
 PÉNTEK
1979. FEBRUÁR 23.

43. fejezet

TEBRIZ-EGY KÖZELÉBEN, ABU MARD FALU, 6.17. A gyér hajnali fényben a

másik Mahmud, az iszlám-marxista mollah arca torzra változott a dühtõl. – Együtt háltál
ezzel az emberrel?! – üvöltötte magából kikelve. – Isten nevében kérdezem, együtt
háltál?!
Azadeh elõtte térdelt, a rémülettõl mozdulni sem tudott, és nagy erõfeszítésébe került
még az is, hogy megpróbáljon tiltakozni: – Nincs joga betörni...
– Együtt háltál vele?!
– Én hűséges... vagyok... a férjemhez – válaszolta el-elakadó lélegzettel az asszony.
Percekkel korábban a viskóban együtt ült Rossszal, a férfi sietve dobálta magába az ételt,
amit vitt neki, jól érezték magukat egymás közelében, és felkészültek arra, hogy
továbbmenjenek. A falufõnök hálásan elfogadta a piskest – négy aranyrúpiát adott neki,
egyet pedig titokban odacsúsztatott a feleségének –, és azt tanácsolta, hogy mihelyt
elfogyasztották az ételt, az erdõ felõli oldalon osonjanak ki a faluból. Még meg is áldotta
õket – aztán kivágódott az ajtó, idegenek rontottak be, a századost legyűrve
mindkettõjüket kirángatták a viskóból, õt odadobták Mahmud lába elé, Rosst pedig addig
ütötték, amíg csak mozdulni bírt. – Hűséges vagyok, esküszöm! Igazhívõ...
– Igazhívõ?! Akkor miért nem viselsz csadort? – kiabált a mollah, a félve összesereglõ
falusiak gyűrűjében. Körülöttük fél tucat fegyveres támaszkodott közömbös arccal a
fegyverére, ketten pedig Ross mellett álltak, aki ájultan, arccal elõrebukva hevert a
hóban, és a homlokából szivárgott a vér.
– Én... viseltem csadort, csak... levettem arra az idõre, amíg ettem. ..
– Levetted a csadorodat a csukott ajtó mögött, egy idegen jelenlétében? Mit vetettél
még le?
– Semmit. Semmit! – kiáltotta a korábbinál is rémültebben Azadeh, és önkéntelenül
feljebb húzta vastag síkabátján a cipzárt. – Csak ettem, és nem idegen, hanem régi
ismerõsö... a férjem régi barátja – javította ki magát sietve, de elkésett. A mollah tekintete
megvillant, jelezve, hogy felfigyelt a véletlen elszólásra. – Abdalláh hán az apám, és
maguknak nincs jó...
– Régi barát? Ha nem követtél el bűnt, nincs mitõl félned. Isten nevében, valld be,
lefeküdtél-e vele! Esküdj!
– Kalandár! Üzenjen apámért! Hívja ide azonnal! – A falu fõnöke mintha meg sem
hallotta volna a kérést, nem mozdult. Minden tekintet Azadehre szegezõdött, õ pedig
rémülten nézte a havat pirosra festõ vért, hallgatta lassan a magához térõ Johnnyjának
halk, elkínzott nyögését. – Esküszöm Istenre, hogy hű vagyok a férjemhez! – sikoltotta.
A kiáltás olyan hangos volt, hogy Ross tudatáig is eljutott, és eszméletre térítette a férfit.
– Felelj a kérdésemre, asszony! Igen vagy nem? Isten nevében követelem, valld be,
hogy vele háltál-e, vagy sem! – A mollah mint fenyegetõen károgó, vészt hozó varjú állt
fölötte, a falusiak pedig csak néztek rá némán, és vártak, mindenki várt, a fák, a szél,
talán még Isten is.
Insa Allah.
Azadeh félelme megszűnt, a helyét izzó gyűlölet vette át. Felállt, és dacosan, villámló
tekintettel a Mahmudnak nevezett férfi szemébe nézett. – Isten nevében esküszöm, hogy
mindig hűséges voltam a férjemhez – mondta. – Isten nevében! Igen, szerettem ezt a
férfit, de nagyon régen, hosszú évekkel ezelõtt.
A kijelentés mindenkit váratlanul ért, többen szörnyülködve felkapták a fejüket, és
Ross is összerezzent, nem értette, miért ismerte ezt be az asszony.
– Szajha! Szemérmetlen nõszemély! Annyira arcátlan vagy, hogy nyíltan beismered a
bűnödet? Méltó büntetést fogsz...
– Nem! – kiabálta túl a mollahot Ross. Nehézkesen a térdére emelkedett, és bár a két
mudzsahed rögtön a fejére célzott a fegyverével, tudomást sem vett róluk. – Nem a
hercegnõ bűne! Az enyém, csak az enyém! Egyedül én vagyok bűnös!
– Megkapod a büntetésedet, hitetlen, amiatt ne aggódj! – válaszolta Mahmud, majd a
falusiakhoz fordult: – Hallottátok mind, hogy a szajha bevallotta a paráználkodást.
Hallottátok azt is, hogy a hitetlen bevallotta. A ringyó számára csak egy büntetés létezik.
Mi legyen a hitetlennel?
A falusiak nem válaszoltak rögtön, vártak. A mollah nem az õ mollahjuk volt, és nem
is igazi mollah, hanem iszlám-marxista. Anélkül érkezett hozzájuk, hogy bárki hívta
volna. Nem tudták, miért jött, csak azt, hogy hirtelen bukkant fel, Isten bosszúálló
angyalaként tört rájuk, baloldali fegyveresek kíséretében, akik szintén idegenek voltak.
Nem igazi síiták, csak õrültek. Nem mondta-e meg már legalább ötvenszer az imám,
hogy az ilyenek mind õrültek, szavakban dicsérik ugyan Istent, de valójában a sátán
Marx-Lenint imádják?
– Nos? Kapja meg õ is ugyanazt a büntetést?
Senki nem válaszolt; a mollahnál és az embereinél fegyver volt.
Azadeh érezte, hogy mindenkinek a tekintete rászögezõdik, de már nem volt képes
mozogni, és megszólalni sem. Csak állt remegõ térddel, és hallgatta a távolinak tűnõ
hangokat. – Nincs hozzá joguk, hogy bármit csináljanak velünk! Visszaélnek Isten
nevével...! – kiabálta Ross, de az egyik mellette álló durván fellökte, és miután a földre
zuhant, csizmás lábával a nyakára lépett, hogy ne tudjon felállni. – Heréljétek ki, és kész
– mondta, mire egy másik falusi rögtön vitatkozni kezdett vele: – Az asszony a fõ bűnös,
õ kísértette meg! Magam láttam, hogy este, a kunyhóban felhúzta elõtte a csadorját.
Nézzétek meg, minket is ingerelni akar. Legyen száz korbácsütés a büntetés!
– Rátette a kezét. Veszítse el mindkettõt, legyen az a büntetés! – javasolta valaki más.
– Rendben van – értett egyet a mollah. – Elõbb kézlevágás, aztán korbácsolás.
Azadeh sikoltva akart tiltakozni a szörnyűség ellen, de képtelen volt rá, egyetlen hang
sem jött ki a torkán. A gyomra felkavarodott, halántékán vadul lüktettek az erek, és csak
figyelte zavarodottan, már-már az õrület határán, amint a reménytelenül védekezni
próbáló Johnnyt felrángatták, a kunyhóhoz vonszolták, és odakötözték a tetõ alól kinyúló
szarufákhoz. A gyerekkora jutott eszébe, amikor egyszer játék közben Hákim – hogy
mutassa, milyen nagy fiú – kõvel erõsen megdobott egy macskát, és úgy találta el, hogy a
szerencsétlen állat lesántult. Nagyon fájdalmas lehetett a sebesülése, mert egyfolytában,
fülszaggatóan nyávogott, mígnem az egyik testõr megunta a dolgot, és lelõtte,
megszabadítva ezzel a további kínoktól. A macskának szerencséje volt, de neki? Biztosan
nem lesz, aki megszánja és fegyvert vesz elõ... Sikoltva, a körmeit elõremeresztve rá
akarta vetni magát a mollahra, de kevés volt az ereje, a lába nem tartotta meg, és a földre
bukott.
Mahmud utálkozva nézett le rá. – Vigyétek a falhoz – szólt az embereinek –, és
hozzátok ide a csadorját! – A falusiakhoz fordult, és megkérdezte: – Ki nálatok a
mészáros? Ki a falu mészárosa? – Mivel senki sem válaszolt, megemelte a hangját, és
villámló szemmel egyenesen a falufõnöknek szögezte a kérdést: – Kalandár, ki a
mészárosotok?
A fõnök azonnal egy kopott ruházatú, a tömegben álló, alacsony férfira mutatott. –
Ábrim. Abrim a mészárosunk.
– Menj, és hozd a legélesebb késedet! – parancsolt a férfira Mahmud. – A többiek
addig gyűjtsenek köveket!
Ábrim elindult, hogy végrehajtsa az utasítást, a falubeliek pedig, néhány kötelezõen
elmondott Insa Allah után izgatott beszélgetésbe kezdtek. – Láttatok már megkövezést? –
kérdezte valaki. Egy nagyon idõs asszony válaszolt: – Én egyszer igen. Még
kislánykoromban, Tebrizben. – A hangja, talán az emlékek hatására, megremegett. – A
házasságtörõ az egyik gazdag kereskedõnek a felesége volt. Egy másik bazárival csalta
meg a férjét. A szeretõjét lefejezték a mecset elõtt, aztán a férfiak agyonkövezték az
asszonyt. Nõk is dobálhatták volna, ha akarják, de nem láttam, hogy akár egy is követ
hajított volna rá. Sokáig tartott a megkövezés, és még évek múlva is hallottam annak az
asszonynak a jajveszékelését.
– A házasságtörés nagy bűn, és bárki is követi el, annak meg kell lakolnia. A Korán
száz korbácsütést ír elõ a férfinak... A mollah mondja meg, mi a törvény, nem mi –
magyarázta a többieknek a kalandár.
– De hát nem is igazi mollah, és az imám figyelmeztetett az ilyenek gonoszságára.
– A mollah az mollah, a törvény az törvény – zárta le az igazából még el sem kezdõdõ
vitát zord arccal a falufõnök, és titokban azt kívánta, hogy a hán hatalma szűnjön meg, és
vesszen az az asszony, aki új, a gondolkodásukat megzavaró dolgokra tanította a
gyerekeit.
– Szedjetek köveket!
Mahmud kissé oldalt állt, nem törõdve a hideggel, a falusiakkal, a kötelékeibõl
nyögve, átkozódva szabadulni igyekvõ szabotõrrel, és a mozdulatlanná merevedve a
falnál álló, rémült asszonnyal sem.
Hajnalban, amikor megérkezett, hogy birtokba vegye a bázist, rögtön tudomást
szerzett arról, hogy ott vannak. Akivel már a szaunánál is összetalálkoztam, gondolta
hevesen feltámadó dühvel. Aki csábítani akarta õt, az átkozott hán lánya, a háné, aki úgy
próbál viselkedni, mintha kegyes, jótevõ nagyurunk lenne, de közben elárul bennünket,
elárul engem! Tegnap este is, az utolsó ima után meg akart öletni a mecset elõtt, de a
géppisztolysorozat másokat talált el. Ellenem támadt, ellenem, aki annak a szent
igazságnak a hirdetõje vagyok, hogy a marxizmus-leninizmussal párosult iszlám mentheti
csak meg, teheti jobbá a világot.
A nõre nézett, figyelte világoskék sínadrágba bújtatott, hosszú lábát, kibontva a vállára
omló, dús fekete haját, a kék-fehér sídzsekijét feszítõ, telt mellét. Szajha, gondolta,
gyűlölve azért, mert kísértésbe hozta, felszította benne a vágyat. Az egyik embere
odavágta az elõkerített csadort az asszonyhoz, mire az nyögdécselt kicsit, de nem tért
magához félig önkívületi, az õrülettel határos állapotából.
 – Készen vagyok – jelentette a mészáros, hüvelykujjával még egyszer kipróbálva a
kését, hogy elég éles-e.
– Elõször a jobb kezét! – parancsolta az embereinek a mollah. – Szorítsátok el az ereit
a csuklója fölött!
A fegyveresek egybõl ugrottak, a fejüket kíváncsian nyújtogató falusiak tekintetének a
kereszttüzében csíkokat hasítottak az ablakról letépett zsákdarabból, Ross pedig minden
erejét összeszedte, hogy ura maradhasson a gondolatainak, ne engedje elhatalmasodni
magán a rémületet. A görbe pengéhez közel hajoló, himlõhelyes arcot figyelte, a tépett
bajuszt és szakállt, a kifejezéstelen tekintetű szemeket, a kés élét próbálgató hüvelykujjat.
Aztán Azadehre pillantott, látta, hogy kezd magához térni önkívületi állapotából, és a
hirtelen felbukkant emlék nyomán visszatért belé a remény.
– A gránátot! – üvöltötte. – Azadeh! A kézigránátot!
Az asszony tisztán hallotta a felszólítást, és lázasan kutatni kezdett a zsebeiben,
miközben Ross tovább ordítozott, zavarba ejtve egy pillanatra a mészárost, és magára
vonva mindenkinek a figyelmét. A mészáros pár másodperc alatt összeszedte magát,
szitkozódva elõrelépett, és megragadta a százados karját. Fölemelte, élvezettel
vizsgálgatta, mintha nem tudná eldönteni, hol is választhatja le róla legkönnyebben a
kezet, és ezzel elegendõ idõt biztosított Azadehnek ahhoz, hogy a köztük lévõ kis
távolságot átszelve fellökje, majd Mahmud felé fordulva kirántsa a kézigránátból a
biztosítószeget, és remegve, az indulattól zihálva rákiabáljon: – El innen! Mindenki
takarodjon!
A mollah nem mozdult, de a közelben állók egymást taposva menekültek, és mindenki
igyekezett minél elõbb fedezéket találni.
– Gyorsan, Azadeh! – kiáltotta Ross. – Azadeh! – Az asszony végre meghallotta, és
hátrálni kezdett felé, de közben egyetlen pillanatra sem vette le a szemét Mahmudról. A
százados is õt figyelte, látta, hogy határozott léptekkel elindul, odamegy az egyik
emberéhez, és tisztában volt azzal, mi fog következni. – Siess, szabadíts ki! Vágd el a
kötelet! – kezdte biztatni újból az asszonyt. – Ügyelj a karra, ne engedd fel! Én majd
figyelek helyetted is. – Azadeh háta mögött a mollah kivette a fegyveres kezébõl a
puskát, felhúzta és feléjük fordult. Az asszony eközben a mészáros késéért nyúlt, hogy
könnyebben beléjük tudjon vágni, megfogta Ross kezén a szorosan összecsomózott
vászoncsíkokat, a százados pedig tudta, hogy a golyó megöli, de legalábbis
megsemmisíti, keze elengedi a kézigránát biztosító karját, és négy másodperc múlva
számukra mindennek vége – gyorsan, tisztán fejezik be, nem kell elviselniük mindazt a
szörnyűséget, amit fanatikus fogva tartóik nekik szántak. – Mindig szerettelek, Azadeh –
súgta mosolyogva az asszonynak, és az, bár elõször meglepõdött, visszamosolygott rá.
Ross hallotta a lövést, a szíve is megállt pillanatra, majd újabbak dördültek, de egyik
sem Mahmud fegyverébõl, hanem mogulé, az erdõbõl, miközben a mollah már a hóban
fetrengett. – Alláh-u Akbár! – hangzott a lövések közben a dühös kiáltás. – Halál Isten
ellenségeire! Halál az összes baloldalira, az imám ellenségeire!
Az egyik mudzsahed dühösen, támadásra készen az erdõ felé lendült, de rögtön meg is
halt, a társai pedig rémülten, egymást lökdösve menekültek. Másodperceken belül a falusi
tér üres és csöndes volt, csupán az esés közben turbánját vesztett, fájdalmas sebétõl
fetrengõ Mahmud nyögése hallatszott. A hajnal óta a nyomában járó négytagú Tudeh-
osztag vezetõje rövid géppisztoly-sorozattal elhallgattatta a mollahot, majd ugyanolyan
csöndben, ahogyan érkeztek, vissza is vezette embereit az erdõbe.
 Ross és Azadeh alig volt képes magához térni a váratlan fejlemény után. – Ez nem...
nem lehet... – motyogta az asszony, a kiürült teret bámulva.
– Ne engedd el a kart! – szólt rá határozottan a lélekjelenlétét hamarabb visszanyerõ
férfi. – Ne engedd el! Szabadíts ki! Gyorsan!
A kés nagyon éles volt, Azadeh keze pedig remegett, és bár óvatos akart lenni,
megvágta Rosst. Mihelyt a keze kiszabadult, a százados rögtön elvette tõle a gránátot, és
csak miután rászorította a kezét a biztonsági karra, kezdett újból szabadabban lélegezni.
Visszafutott a kunyhóba, megkereste a kezdeti dulakodásban elveszített kukriját, és
felkapta a karabélyát. Még ki sem lépett az ajtón, odakiáltotta az asszonynak: – Azadeh,
kapd fel a csadort, fogd a csomagodat, és gyere utánam! – Mivel a figyelmeztetésnek
nem volt foganatja, határozott hangon rászólt: – Gyorsan! Igyekezz!
Az asszony erre gépiesen engedelmeskedett, Ross pedig – jobb kezében a
kézigránátot, baljában a karabélyt szorítva – kivezette a faluból, mélyen be az erdõbe.
Legalább negyedórán át egyenletes, gyors iramot diktálva haladt elõtte, és csak aztán
torpant meg, hogy körbefüleljen. Lépteket nem hallott, csupán Azadeh lihegését – úgy
tetszett, senki sem követte õket. Látta, hogy az asszony, bár a csomagját magával vitte, a
csadorról megfeledkezett. Kék síruhája élesen vált ki a fehér háttérbõl, már messzirõl
felhíva rá a figyelmet, de Ross inkább hallgatott errõl, nem tett rá megjegyzést. Gyors
léptekkel újból elindult, Azadeh pedig szótlanul, nehezen botladozva követte.
Újabb száz yardot tettek meg anélkül, hogy bárki meg akarta volna támadni õket, de
Ross érezte, hogy egyelõre korai volna megállni. Az oldalát hasogató fájdalommal, és
felerõsödõ hányingerével küszködve lassított csupán a kézigránátot változatlanul
készenlétben tartva, kisebb léptekkel haladt tovább, de Azadeh még így is jócskán
lemaradt mögötte. Sikerült megtalálnia a bázisra vezetõ utat, és üldözõket még mindig
nem észlelt. Az emelkedõ közelében, Erkki háza mögött megállt, bevárta Azadehet, de
mielõtt az asszony odaért volna, a gyomra nem bírta tovább, kénytelen volt az ösvényrõl
félrelépve a hóba térdelni és hányni. Gyöngén, reszketõ inakkal állt fel, és mászta meg az
emelkedõt, hogy biztonságosabb helyre jusson. Az asszony lihegve, kifulladva érte utol,
és mihelyt mellé került, rögtön le is rogyott a hóba.
Ross látta a hangár mellett a 206-ost – az egyik szerelõ éppen mosta a helikoptert.
Remek, gondolta, talán fel is van készítve repülésre. A közeli lakókocsi szélvédett
verandáján három fegyveres forradalmár állt és cigarettázott, de különösebb mozgás nem
volt a bázison. Erkkiék és a szerelõk házának, valamint a konyhaépületnek a kéményébõl
azonban füst szállt fel, jelezve, hogy odabent emberek tartózkodnak. Tisztán el lehetett
látni az útig, ahol megvolt még a torlasz, továbbra is fegyveresek õrizték, és néhány
összetorlódott teherautó és személygépkocsi állt elõtte.
Ross tekintete újból a verandán pihenõ fegyveresekre siklott, és Gueng jutott eszébe,
ahogyan a holtteste odavetve hányódott annak a kisteherautónak a mocskos platóján,
talán éppen ezeknek az embereknek a sáros csizmái elõtt. Az emléktõl olyan erõs indulat
kerítette hatalmába, hogy az agya lüktetni kezdett, és néhány pillanatig azt hitte, dühe
szétrepeszti a koponyáját. Azadehre pillantott, és látta, hogy az asszony még mindig
magánkívül van az átélt megpróbáltatástól. A tekintete üveges, semmibe meredõ volt, a
szája sarkán habos nyál csordult ki, hányadék nyoma látszott. Hozzá hajolt, és a
zubbonya ujjával óvatosan letörölte. – Már nincs semmi baj! Pihenj egy kicsit, aztán
tovább megyünk! – mondta szelíd, megnyugtató hangon. Azadeh bólintott, a védõn
köréje fonódó kart hálásan fogadva visszasüppedt saját külön világába, Ross pedig,
miközben tartotta, újból a bázist kezdte figyelni.
Tíz perc telt el anélkül, hogy bármilyen lényeges változás történt volna. Az égen a
felhõk sötét, vastag takarót alkottak, a hó egyre nagyobb pelyhekben hullott. A
fegyveresek közül kettõ bement az irodaként használt lakókocsiba – az ablakon át látni is
lehetett õket – a harmadik pedig lustán támasztotta odakint a falat, és szinte oda sem
figyelt a 206-osra. A konyhából szakács lépett ki, a hóba vizelt, majd visszament.
Eseménytelenül múltak tovább a percek. Az irodában tartózkodó két õr közül az egyik
újból megjelent, M-16-osával a vállán átvágott a havon, odament a szerelõk
lakókocsijához. Belépett, de kis idõ múlva már jött is vissza, pilótaruhát viselõ magas
férfival és még egy emberrel. A beöltözött pilótában Ross felismerte Nogger Lane-t, a
társában pedig az egyik szerelõt. Az éppen mondott valamit Lane-nek, búcsút intett, és
visszament a lakókocsiba, Lane és a fegyveres pedig a 206-os felé indult.
Ross nehézkesen – a változatlanul a kezében szorongatott, kibiztosított kézigránát
akadályozta a mozgásban – ellenõrizte, megfelelõen működik-e a karabély závárzata,
csõre töltötte a fegyvert, a zsákjából elõvett két tartalék tárat, a maradék kézigránátot
pedig zsebre rakta. Még nem végzett az elõkészületekkel, amikor pillanatra félelem
kerítette hatalmába, és futni akart, elrejtõzni, sírva hazarohanni, ahol biztonságban
érezheti magát, bárhova, csak el onnan, minél messzebb a szörnyűségektõl...
– Azadeh! – suttogta az asszonynak, miután összeszedte magát. – Megyek, te pedig
készülj fel! Mihelyt kiáltok, vagy intek, azonnal rohanj a helikopterhez! Rendben? –
Látta a bólintást, a némán igent formáló száj mozgását is, de nem volt biztos abban, hogy
el is jutott Azadeh tudatáig, amit mondott, ezért inkább elismételte, bátorító mosollyal
megtoldva a figyelmeztetést. – Ne félj! Nem lesz semmi baj. – Újabb néma bólintás.
Ross kikapcsolta a kukriját leszorító szíjat, és mint az élelem után cserkészõ ragadozó,
nesztelenül lekúszott a lejtõn.
Erkki faháza mögé osont, és meglapult a szauna falánál. Bentrõl gyerekek hangja és
asszonyi beszéd szűrõdött ki halkan. Az izgalomtól kiszáradt szájjal, a gránátot markában
szorítva fedezéktõl fedezékig haladt tovább, hordók, halomba rakott csövek, gépek
mögött bújt meg, miközben egyre közelebb jutott az irodához. Búvóhelye mögül
kipillantva látta, hogy az õr és a pilóta már a hangár közelében jár, a verandán maradó õr
pedig mozdulatlanul bámul utánuk. Kis idõ múlva azonban nyílt mellette az ajtó, és
kilépett a verandára az egyik társa, utána pedig addig nem látott, idõsebb, magas, simára
borotvált arcával európaiakra hasonlító férfi, akinek a ruházata is más volt, jobb, mint a
többieké. Sten puskát tartott a kezében, a derekára csatolt széles övrõl pedig tokba
bújtatott kukri lógott alá.
Ross elengedte a biztosítókart. – Egy, kettõ, három – számolt, a fedezéke mögül
kiugorva a negyven-yardnyira lévõ verandán álló felé hajította a gránátot, és visszaugrott
a biztonságot jelentõ acéltartály mögé. Még le sem kuporodott, már nyúlt is a következõ
gránátért.
A fegyveresek észrevették, a meglepetéstõl egy-két pillanatra mozdulatlanná is
merevedtek, és bár gyorsan ocsúdva megpróbáltak fedezéket találni, már nem maradt rá
idejük. A robbanás szétvetette a verandát, a föléje nyúló tetõt, egyiküket rögtön megölte,
a másodikat elkábította, a harmadikat pedig olyan súlyosan megsebesítette, hogy
tehetetlenné vált. A robaj még el sem ült, amikor Ross újból elõugrott, jobbjában a
kézigránátot szorongatva, bal keze mutatóujját a lövésre készen tartott karabély ravaszára
hajlítva. A veranda körül nem észlelt mozgást, de lejjebb, a hangárnál a pilóta és a
szerelõ, fejét összekulcsolt kezével védve a hóba vetette magát, az õr pedig befelé kezdett
rohanni, és néhány másodpercre tisztán kínálta magát Rossnak, aki lõtt is, de elhibázta.
Másodszor nem próbálkozott, hanem felpattant, a hangár felé rohant, de menet közben
gyorsan irányt változtatott, amikor észrevett egy hátsó ajtót. Halkan kinyitotta, beljebb
óvakodott. A fegyveres nem messze, a kiszerelt helikoptermotor mögött guggolt,
géppisztolyát az elülsõ bejáratra szögezve. Ross szétlõtte a fejét, és elõrerohant. A szerelõ
és Nogger Lane a 206-os mellett, változatlanul a hóban hasalt. A százados anélkül, hogy
kilépett volna a szabadba, odakiáltott nekik: – Hányan vannak még?! – Választ nem
kapott. – Az isten szerelmére, feleljenek!
Elsõként a pilóta tért magához, fölemelte a hóból halottsápadt arcát, és megszólalt: –
Ne lõjön! Civilek vagyunk, angol. Ne lõjön!
– Hány fegyveres van még.
– Öten... öten voltak... ez itt, a többiek pedig az irodában... azt hiszem.
Ross visszarohant a hangár hátsó ajtajához, a padlóra vetette magát, és óvatosan
kikémlelt, mozgást azonban nem látott. Az irodabarakk mintegy ötven-yardnyira lehetett,
nyílt terepen; több-kevesebb biztonsággal megközelíteni csak úgy tudta, ha elõbb oldalra
futott, az egyik gépkocsi kínálta fedezékbe. Felpattant, teljes erõbõl nekilódult, és még
éppen idejében bukott le, hogy ne találják el az élesen az acélnak vágódó, az irodaépület
egyik kitört ablakából érkezõ lövedékek.
Az autó után is következett kisebb nyitott térség, amelyiken árok futott keresztül,
éppen a neki megfelelõ irányba. Ha bent maradnak, elkapom õket, gondolta, de ha
kijönnek, és valószínűleg azt teszik, hiszen tudniuk kell, hogy egyedül vagyok, akkor
jobbak az esélyeik.
A földhöz lapulva kúszni kezdett, körülötte minden néma volt – elült a szél, hallgattak
a madarak és az ellenség is. Minden és mindenki várt. Elérte az árkot. Lassan haladt,
óvatosan közeledett az épülethez. Hangok, ajtónyikorgás, majd újból csönd. Újabb yard,
aztán még egy. Most! Az ugrásra felkészülve megtámasztotta magát a lábfejével,
kirántotta a biztosítószeget, háromig számolt, felpattant, és behajította a kézigránátot a
kitört ablakon. Közben látta a kint álló férfit, a rászegezõdõ géppisztolyt is, és azonnal
visszavetette magát a hóba. A robbanás elnyomta a rá leadott sorozat zaját, kis híján
beszakította a dobhártyáját is, de nem foglalkozott vele, újból talpon volt, és vadul
tüzelve elõrelendült. Átugrott egy holttesten, végzett a fegyveressel, és megállt.
Csönd, majd elkínzott kiáltás a közelbõl. Félrerúgta a lépcsõ alját elfoglaló, kiszakadt
ajtót, és óvatosan fölment a verandára. A segítségért kiáltozónak nem volt lába, a kíntól
elborult az agya, de még élt. Dereka körül tisztán látszott a széles bõröv, és rajta a kukri,
ami valamikor Guengé volt. Ross meglátta, mérhetetlen düh vett rajta erõt, és vadul
kirántotta a tõrt a tokjából. – Az úttorlasznál szerezte? – üvöltötte magából kikelve
perzsául.
– Segítsen-segítsen-segítsen! – Az összemosódó jajkiáltásokat valamilyen idegen
nyelven elhadart, érthetetlen szavak követték, majd: .. .kimaga ki... segítsen... – Újabb
artikulálatlan üvöltés következett, és közöttük néhány értelmesen hangzó szó: .. .segítsen-
segítsen-segítsen... igen megöltem a szabotõrt... segítsen...
Ross vérfagyasztó kiáltással vetette rá magát, és amikor a látása kitisztult, az elsõ,
amit észrevett, a halott arcból szemmagasságban rámeredõ, üveges tekintet volt.
Rosszulléttel küszködve dobta el a levágott fejet, és elfordult a holttesttõl. Pár
másodpercig nem tudta, hol van, aztán a tudata lassan tisztulni kezdett, orra megérezte a
vér, az elégett robbanószer szagát, agya rögzítette, hogy az irodahelyiség romjai között
áll, és körülnézett.
A bázison csönd volt, semmi nem mozgott, az úttorlasz felõl azonban emberek
rohantak. A helikopter mellett Lane és a szerelõ még mindig a hóban feküdt, és hogy
fedezékbe jusson, Ross is feléjük rohant.
Látták, ahogy közeledik, és megdermedtek – jeges rémülettel bámulták a borostás
arcú, csapzott hajú, õrülten villogó tekintetű mudzsahedet vagy fedajint, aki tökéletesen
beszélt angolul, a ruhája és a keze csurom vér volt a fejtõl, amit dobhártyalyukasztó
üvöltés kíséretében a szemük elõtt vágott le egyetlen csapással áldozata testérõl, és egyik
kezében a vértõl csöpögõ tõrt tartva, a másikban karabéllyal vágtatott feléjük.
Tehetetlenül térdre emelkedtek, és feltartották a kezüket. – Ne öljön meg bennünket...
Barátok vagyunk, civilek, ne öljön meg...
– Elég! Készüljenek a felszállásra! Gyorsan!
– Tessék? – Nogger Lane-en látszott, hogy semmit nem ért a körülötte viharos
gyorsasággal lejátszódott eseményekbõl.
– Az isten szerelmére, siessenek! – biztatta türelmetlenül Ross. Dühítette az értetlen,
rémült tekintet, amellyel bámulták, nem is gondolt arra, milyen ijesztõ lehet a
megjelenése. – Maga! – bökött Gueng kukrijával a szerelõre. – Látja azt az emelkedõt?
– Igen. .. uram – dadogta Arberry.
– Fusson, amilyen gyorsan csak tud; talál odafent egy nõt! Segítsen neki... – A
százados elharapta a mondatot, mert látta, hogy Azadeh már fut feléjük. – Nem kell!
Menjen inkább a társáért! Siessen, az isten szerelmére! Azok a gazemberek bármelyik
pillanatban itt lehetnek. Gyerünk! – Arberry – Rosstól, de még inkább az országút felõl
közeledõk látványától megrémülve – elrohant, a százados pedig rákiabált Nogger Lane-
re: – Mondtam, hogy indítsa be a helikoptert!
– Igen... igen uram... az a nõ... nem Azadeh... úgy értem, hogy Erkki Azadehje?
– De igen. Mondtam, hogy indítson!
Nogger Lane soha nem kapcsolta még be olyan sebesen a 206-os rendszereit, és a
szerelõ sem futott még gyorsabban, mint akkor. Azadeh még mindig legalább száz-
yardnyira volt tõlük, az útéllenõrzó ponttól érkezõ fegyveresek viszont már
nyugtalanítóan közel jártak, úgyhogy Ross hasra vágódott, és rájuk ürítette
gépkarabélyának a tárát. Azok lebuktak, szétszóródtak, és csak akkor emelték fel újból a
fejüket, amikor a lövéseknek vége szakadt. A következõ tárral a százados már
takarékosabban bánt, annyi töltényt használt csak el, amennyivel helyhez szögezhette
õket. Azadeh futása egyre lassult, de ha nehezen is, végre sikerült elvergõdnie a gépig, és
a két szerelõ berántotta az utastérbe. Ross hátrálva leadott még egy utolsó sorozatot a
támadókra, õ is fölugrott, és a helikopter rögtön a magasba emelkedett.

44. fejezet

A KOVISZI LÉGITÁMASZPONT, 17.20. Starke lassan szétnyitotta a kártyáit, beléjük

nézett, és a gyomra egy pillanatra összerándult. Pikk ász! Õ is, mint a legtöbb pilóta,
babonás volt, de uralkodott magán, arca nem árulta el, hogy rossz elõjelnek számító lapot
kapott. Öten jöttek össze pókerezni a bungalójában; Freddy Ayre, Nutt doki, Pop Kelly és
Tom Lochart voltak a vendégek. Tom elõzõ nap, késõ este érkezett meg Zagrosz-
Háromról jókora rakomány alkatrésszel, és miután kirakodtak, már túl késõ volt ahhoz,
hogy visszarepüljön. Szent nap lévén, amikor tilos volt repülni, reggel sem indulhatott,
meg kellett várnia a másnap reggelt. A délután hideg volt, ezért begyújtottak;
mindegyikük elõtt riálok halmozódtak, a legnagyobb kupac Kelly, a legkisebb Nutt doki
elõtt.
– Hányat kérsz, Pop? – kérdezte Ayre.
– Egyet – válaszolta rögtön hanyagul Kelly, és megtartott négy lapját lefelé fordítva
maga elé tette. Magas, sovány, gyűrött arcú férfi volt, vékony szálú, szõke hajjal. A
negyvenes évei elején járt, korábban a brit légierõnél szolgált, és a Pop becenevet azért
kapta, mert már hét gyereke volt, és a nyolcadik is úton.
Ayre széles mozdulattal hajította át az asztal fölött a lapot. Kelly éppen csak ránézett,
bekeverte a többi közé, és csak aztán emelte maga elé a kártyákat, hpgy óvatosan, a
hüvelykujjával széttolva megnézze õket. Miután az ötödikhez is eljutott, megkönnyebbült
sóhaj szakadt fel belõle.
– Baromság! – állapította meg Ayre, mire a többiek jókedvűen nevettek, leszámítva
Lochartot, aki szórakozottan, gondolatban máshol kalandozva nézegette a lapjait. Starke
a homlokát ráncorva figyelte, aggódott miatta, egyben örült, hogy ott van; meg akarta
beszélni vele, amit Gavallan írt neki titokban, a 125-ösön, John Hogg-gal küldve el a
levelet.
– Kezdetnek legyen, mondjuk, ezer! – A többiek csodálkozva kapták fel a fejüket –
Nutt doki rendszerint óvatos volt, és legfeljebb száz riállal nyitotta meg a licitet.
Lochart nézte ugyan a lapjait, de nem tudott igazán odafigyelni a játékra, a gondolatai
Zagroszban, de még inkább Sarazadnál jártak. Elõzõ este a BBC azt jelentette, hogy a
nõk tiltakozó felvonulásai során komoly utcai összecsapások voltak Teheránban,
Iszfahánban és Meshedben, és az asszonyok erre a napra és a következõre is újabb
tüntetéseket terveznek. – Nekem sok – mondta, és összecsukva az asztalra hajította a
lapjait. ?
– Megadom, doki, és ráteszek kétezret. – Starke bejelentésétõl Nutt kezdeti
magabiztossága gyorsan alábbhagyott. Osztás után két lapot cserélt, Ayre hármat, Starke
viszont csak egyet.
Kelly újból megnézte a sorozatát: 4-5-6-7-8. – Kétezer, Duke, és még három –
közölte.
– Passz – vágta rá rögtön Ayre, és ledobta maga elé két párt – tízest és királyt –
tartalmazó lapjait.
– Passz – csatlakozott hozzá megkönnyebbülve az orvos is. Azután ijedt meg, hogy az
osztáskor kapott három dámán felbuzdulva kimondta a tõle szokatlanul magas licitkezdõ
összeget, és most örült, hogy viszonylag olcsón szabadulhat a kilátástalannak tűnõ
helyzetbõl. Biztos volt abban, hogy Starkénak sorozata, flösse vagy full house-a van.
– Megadom a hármat, Pop, és emelem... harmincezerrel. – Starke hangja nyugodt, az
arca elégedett volt. Indulásként kapott hatos párjának az egyik tagjától megválva négy
kőrt tartott meg, és flössre játszott, amit a pikk ász gyengíteti ugyan, de a lap még így is
nyerõnek bizonyulhatott, feltéve, hogy sikerül megtévesztenie, és visszakozásra
késztetnie Kellyt.
 Most minden tekintet rá szegeződött, a szobában szinte vágni lehetett a csendet, és a
feszült hangulat még Lochartban is fölébresztette a kíváncsiságot.
Starke türelmesen várt, ura volt gesztusainak és mimikájának, bár nyugtalanította a
Kellybõl sugárzó magabiztosság, és még nem volt egészen biztos abban, mit fog csinálni,
ha Pop újból emeli a tétet. Azt pontosan tudta ugyanakkor, hogy Manuela mit mondana,
ha tudná, hogy majdnem egyheti fizetését tette föl egy igazán erõsnek semmiképpen sem
nevezhetõ flössre.
Azzal kezdené, hogy fehér izzásig hevítene egy hússütõ rostot, gondolta, és
elmosolyodott.
Kelly izzadt. Látta Starke felvillanó mosolyát, és arra gondolt, hogy egyszer ugyan
már rajtakapta blöffölésen, de az hetekkel korábban volt, és mindössze négyezer riálos
tétemelésnél, nem pedig harmincezresnél. Nem engedhetem meg magamnak, hogy
egyheti béremet elveszítsem, bár lehet, hogy böfföl. Valami azt súgja nekem, hogy az
öreg Duke csak át akar verni; különben is, nem jönne most rosszul pluszba egyheti bér.
Kelly még egyszer megnézte a lapjait, hogy ellenõrizze, a sorozata valóban sorozat-e.
Persze, hogy az, a fene egye meg, Duke pedig csak böfföl! Már ott volt a száján, hogy azt
mondja, megnézi a lapját, de az utolsó pillanatban változtatott az elhatározásán, és
közölte: – A tiéd, Duke! – Az asztalra hajította a lapjait, és mindenki nevetett, kivéve
Starkét, aki a csomagért nyúlt, és ügyelve, hogy senki meg ne lássa õket, a többi közé
keverte a lapjait.
– Fogadjunk, hogy blöfföltél, Duke – jegyezte meg mosolyogva Lochart.
– Én?! A royalflössömmel? – kérdezte õszinte megdöbbenést sugárzó arccal Starke.
Az órájára pillantott, és felállt. – Körül kell néznem! Folytassuk vacsora után! Tom, nem
akarsz velem jönni?
– De! – Lochart belebújt bélelt dzsekijébe, és követte Starkét a szabadba.
Normális körülmények között ez volt számukra a nap legkellemesebb idõszaka –
közvetlenül sötétedés elõtt, amikor már mindenki megérkezett, a helikoptereket lemosták,
feltöltötték üzemanyaggal másnapra, és volt idõ nyugodtan leülni, meginni egy pohár
italt, olvasgatni kicsit, vagy megírni néhány levelet, zenét hallgatni, enni, hogy aztán, az
otthoniakkal folytatott telefonbeszélgetés után, eltegyék magukat másnapra.
A bázison ezúttal is minden rendben volt, nem találtak semmilyen hiányosságot. –
Járjunk egyet, Tom! – javasolta Starke, miután befejezte az ellenõrzést. – Mikor indulsz
vissza Teheránba?
– Mit szólnál, ha ma este mennék? – kérdezett vissza Lochart.
– Rosszul érzed magad, ugye?
– Még annál is rosszabbul. Sarazad ott volt a nõk tüntetésén, bár mondtam neki, hogy
ne vegyen részt rajta. Egyéb baj is van csõstül.
Elõzõ este Lochart nemcsak azt mesélte el Starkénak, ami Sarazad apjával történt,
hanem a saját, a HBC jelű helikopterrel megesett kalandját is. Starke egészen izgatott lett
a történettõl, és újból csak áldani tudta a szerencséjét, hogy az egészrõl még fogalma sem
volt, amikor Huszain és a zöldszalagosai kihallgatták.
– Mac már biztosan megtalálta, Tom! Nem engedi, hogy bármilyen baja essen –
Miután Lochart megérkezett, felhívták rádión – kivételesen jól működött – McIvert, és
megkérték, hogy nézzen utána, nem esett-e baja az asszonynak. Most is arra készültek,
hogy pár perc múlva – kihasználva az engedélyhez kötött, napi egyszeri lehetõséget –
felhívják a teheráni központot. – Naponta egyszer létesíthetnek rádiókapcsolatot, de ez
csak átmeneti korlátozás. Fel lesz oldva, mihelyt normalizálódik a helyzet, és az most
már bármelyik nap. bekövetkezhet – mondta Csangiz õrnagy, a támaszpont parancsnoka.
A beszélgetések, bár korlátozottak voltak, és hallgatták õket a központi irányítótoronyból
is, a normális működésnek legalább a látszatát megteremtették, és segítették õket, hogy
ne váljanak teljesen letargikussá.
– Vasárnapra, ha minden rendben lesz, sikerül kiüríteni Zagrosz-Hármat, és mind itt
lesztek. Várd meg a hétfõ reggelt, és menj a 206-ossal! – ajánlotta Starke. – Ha akarod,
megbeszélem a dolgot Mackel.
– Kösz, az nagyon jó lenne. – Miután a saját bázisát bezárták, Lochart névleg Starke
parancsnoksága alá került.
– Nem gondoltál még rá, hogy elhúzd a csíkot, Scot helyett te vidd ki az egyik 212-
est? Az volna a legjobb, ha mindketten elmennétek. Szólok Macnek...
– Inkább ne! Sarazad nem hagyhatja most itt a családját.
Szótlanul mentek tovább egy darabon. Körülöttük gyorsan sötétedett, hideg volt, a
levegõben jól érzõdött a szomszédos, csaknem teljesen leállított, nagy olajfinomító felõl
érkezõ szag. A létesítmény elnéptelenedett, és többnyire sötét is volt, leszámítva a hosszú
csövek végén, a magasban elégetett fölös gázok lángjait. A bázison már csaknem minden
bungalóban égtek a lámpák – szerencsére volt saját generátoruk, amitõl áramot kaphattak
akkor is, ha a támaszponton kimaradás volt. Csangiz õrnagy erre azt mondta, fölösleges,
mert nem fordulhat elõ, hogy a támaszpont generátorai szabotázs vagy sztrájk miatt
leálljanak.
– A forradalom befejezõdött, kapitány, az imám az úr.
– És a baloldaliak?
– Az imám elrendelte, hogy meg kell semmisíteni õket, ha nem fogadják el iszlám
államunkat, és megpróbálnak kárt okozni neki – válaszolta határozott, fenyegetõ hangon
az õrnagy. – Baloldaliak, kurdok, bahaik, idegenek – mindegyik ellenség meglakol, ha
ellenünk támad. Az imám nagyon jól tudja, mit kell tenni velük.
Imám. Starkénak a Huszain mollah vezette bizottság elõtti kihallgatása közben is
mindenki mélységes áhítattal ejtette ki a szót, mintha az, akirõl beszélnek, földre szállt
istenség lett volna. Huszain egy személyben volt bírósági elnök és fõvádló, a szobában
pedig, amely a mecsetben volt, csak különbözõ korú, de egyformán dühödt
zöldszalagosok, illetve bírák tartózkodtak, kívülálló egy sem.
– Mit tud az iszlám ellenségeinek Iszfahánból, helikopteren végrehajtott
menekülésérõl?
– Semmit.
A válasz hallatán a másik négy – kivétel nélkül fiatal, durva modorú, írni és olvasni is
alig tudó – bíró közül az egyik rögtön kijelentette: – Isten és Irán elleni bűnök
elkövetésében vétkes, kiszolgálja az amerikai sátánokat. Bűnös!
– Nem – intette le Huszain. – Ez szabályosan, a Koránban lefektetett jog alapján
működõ bíróság. Ez az ember egyelõre azért van itt, hogy kérdéseket tegyünk föl neki, és
nem azért, hogy bűnökért vonjuk felelõsségre. Egyelõre nem. Még nincs ellene
semmilyen vád. Kapitány, mondjon el nekünk mindent, amit az iszfaháni bűntettrõl tud!
A szobában áporodott volt a levegõ. Starke egyetlen ismerõs arcot sem látott, de a
jelenlévõk mind pontosan tudták, kicsoda, mindannyian hallottak arról, hogyan harcolt
Bandar-Deilamban a fedajinok ellen. Félelme tompa, sajgó fájdalomként áradt szét
benne, és tudta, hogy egyedül van, kiszolgáltatva nekik.
 Mély lélegzetet vett, és igyekezett gondosan megválogatni a szavait. – A türelmes és
könyörületes Isten nevében – kezdte ugyanazokkal a szavakkal, amelyekkel a Korán
valamennyi szúrája kezdõdik, és a mondat nyomán a teremben egybõl halk moraj támadt.
– Nem tudok semmit, amit magam tapasztaltam volna, nem láttam semmit, és nem
vettem részt semmiben. Amikor az eset történt, Bandar-Deilamban voltam. Tudomásom
szerint az embereim közül sem volt hozzá köze egynek sem. Csak annyit tudok, amennyit
az abadáni Zataki elmesélt, miután visszatért Iszfahánból. Szó szerint a következõt
mondta: „Hallottuk, hogy kedden a sah néhány támogatója, valamennyi tiszt, dél felé
szökött egy helikopteren, amit egy amerikai vezetett. Isten büntesse meg a sátán összes
hívét!" Ez minden, amit mondott, és amit tudok.
– Maga is a sátán embere! – vágta ki diadalmasan egy másik bíró. – Amerikai, tehát
bűnös.
– A Könyv emberei közé tartozom, és már bebizonyítottam, hogy nem vagyok
követõje a sátánnak. Az itt lévõk közül sokan nekem köszönhetik az életüket.
– Ha meghaltunk volna a támaszpont védelmében, akkor most a paradicsomban
lennénk! – kiáltotta dühösen a szoba végébõl az egyik zöldszalagos. – Istentõl kapott
feladatunkat teljesítettük, és abban, hogy életben maradtunk, magának nem volt
semmilyen szerepe, hitetlen!
Egyetértõ kiáltások hallatszottak, amelyeknek az vetett véget, hogy Starke váratlanul
feladta tartózkodását, és szabadjára engedte a haragját. – Istenre és Isten Prófétájára
mondom – kiabálta –, hogy hívõ vagyok. A Próféta különleges jogokat és védelmet
biztosít a hívõknek. – Reszketett az indulattól, félelme megszűnt, és már csak a gyűlölet
maradt benne, gyűlölet a sebtében összerángatott álbírósággal, tagjainak
szemellenzõsségével, ostobaságával, műveletlenségével és bigottságával szemben. – A
Korán azt mondja: „Ó, Könyv emberei, ne lépjetek túl hitetekben az igazság korlátain, ne
kövessétek azoknak az útmutatását, akik már eltévelyedtek, és másokat is arra akarnak
rávenni, hogy elhagyják az igaz utat!" Én nem tettem – fejezte be hangosan, a nagyobb
nyomaték kedvéért összeszorított öklét is a magasba emelve –, és Isten büntesse meg azt,
aki ennek az ellenkezõjét állítja!
A jelenlévõk megdöbbenve meredtek rá, még Huszain is, és hosszú másodpercekbe
telt, amíg végül az egyik bíró megtörte a csöndet: – Maga... idéz a Koránból? Arabul is
úgy tud olvasni, mint perzsául beszélni?
– Nem. Nem, de...
– Ezek szerint tanítója volt? Egy mollah?
– Nem. Én...
– Akkor maga boszorkánymester! – kiáltott közbe egy másik bíró. – Hogyan ismerheti
szó szerint a Koránt, ha nem volt tanítója és nem tud olvasni arabul, a Korán szent
nyelvén?
– Angolul olvastam, a saját nyelvemen.
A szobában tartózkodókon még erõsebb megdöbbenés, teljes hitetlenség lett úrrá
egészen addig, amíg Huszain meg nem szólalt: – Igazat beszél. A Koránt sok idegen
nyelvre lefordították.
Ez a kijelentés semmivel sem kisebb csodálkozást keltett, mint az, hogy Starke
pontosan idézett a Koránból. Az egyik fiatalember szemüvegének vastag, törött lencséjén
át értetlen pillantást vetett a mollahra, és megkérdezte: – Ha más nyelvekre lefordították,
akkor miért nem fordították le perzsára is, kegyelmes úr, hogy elolvashassuk, már ha
tudunk olvasni?
– A szent Korán nyelve az arab – válaszolta Huszain. – A hívõnek ahhoz, hogy
pontosan ismerje, arabul kell elolvasnia. Ezért tanulnak meg a mollahok minden
országban arabul. A Próféta, legyen a neve ezerszer áldott, arab volt, Isten azon a nyelven
szólt hozzá, hogy továbbadja másoknak is a szavait. Ahhoz, hogy ismerni lehessen a
Szent Könyvet, úgy kell elolvasni, azon a nyelven, amelyiken írták. – Hosszadalmas
válaszát befejezve Húszain visszafordult Starkéhoz. – A fordítás mindig kevesebb, mint
maga az eredeti, így van?
Starke kíváncsiságot látott az arcán, de ösztönei azt súgták, értsen egyet vele. – Igen –
felelte. – Pontosan. Nagyon szeretném én is elolvasni az eredetit.
Újabb csend következett, amit ismét a szemüveges fiatalember tört meg. – Ha olyan
jól ismeri a Koránt, hogy úgy tud idézni belõle, akár egy mollah, akkor miért nem
mohamedán, miért nem lett még igazhitű?
A meglepõ kérdés ismét izgatott zsongást váltott ki, Starke pedig elbizonytalanodott,
sõt pánikba esett, mert nem tudta, hogyan válaszoljon a kérdésre, csak azt, hogy az
elhibázott felelet könnyen a halálát okozhatja. Várt tehát, és csak akkor szólalt meg,
amikor a kezdeti összesúgásokat követõ csend megsűrűsödött, és kezdett ellenségessé
válni. – Isten egyelõre nem nyitotta meg a fülemet és szellememet – közölte, és hirtelen
ötlettõl vezetve még azt is hozzátette: – Nem állok ellent, nem taszítom el magamtól az
igazságot, csak várok. Várok türelmesen.
A szobában érezhetõen megváltozott a hangulat. A csend megmaradt ugyan, de
barátságos, bátorító lett, és amikor megszólalt, Huszain hangja is szinte lágy volt: –
Forduljon az imámhoz, és akkor véget ér a várakozás! Az imám meg fogja nyitni
szellemét, hogy ráébredhessen Isten dicsõségére. Az imám biztosan megnyitja a
szellemét. Tudom, én már ültem az imám lábánál, hallottam, amint az Igét mondta, a
Törvényt hirdette, és Isten békéjét. – Halk sóhaj futott végig a helyiségen, és már
mindenki a mollahra figyelt, lelkesülten csillogó szemébe bámult, érezte hangjának
hirtelen támadt frissességét, az egyre növekvõ lelkesültséget, amit Starke ijesztõnek talált
ugyan, mégsem tudta kivonni magát a hatása alól. – Nem azért jött közénk az imám, hogy
a világon mindenkinek megnyissa a lelkét? Nem azért, hogy az iszlámot megtisztítsa
minden gonoszságtól, szétterjessze a világban, és elvigye mindenkihez Isten üzenetét...
ahogyan az meg lett ígérve? Az imám van, létezik!
Az utolsó mondat sokáig visszhangzott még a jelenlévõkben. Mindannyian pontosan
megértették az üzenetét, köztük Starke is. Mahdi, gondolta, és igyekezett nem mutatni a
megdöbbenését. Huszain arra utalt, hogy Khomeini valójában a Mahdi, a legendás
tizenkettedik imám, aki évszázadokkal korábban meghalt ugyan, ám a síiták hite szerint
csupán elrejtõzött az emberek elõl. A halhatatlan, aki Isten ígérete szerint egy napon majd
feltámad, hogy irányítson egy megváltozott, tökéletesebbé váló világot.
Látta, hogy mindenki a mollahot nézi, néhányan lassan bólogatnak, másoknak az
arcán könnyek peregnek végig, és mindannyian el vannak ragadtatva, elégedettek, nem
akad közöttük senki, aki megkérdõjelezné, ne hinné az elõbb hallottakat. Jóságos isten,
gondolta döbbenten. Ha az irániak valóban a tizenkettedik imámnak fogják tekinteni
Khomeinit, akkor nem lesz korlátja a hatalmának, húsz-, harmincmillió férfi, nõ és
gyerek fogja gondolkodás nélkül végrehajtani az utasításait, és rohan boldogan, akár
egyetlen intésére is a halálba. Miért is ne? A Mahdi biztosítani fogja számukra a helyet a
mennyországban.
– Isten hatalmas! – szólalt meg valaki, a többiek megismételték a dicséretet, aztán az
irániak maguk között beszélgetni kezdtek, és egészen elfeledkeztek Starkéról. Elég
hosszú idõbe telt, míg ismét észrevették, de akkor rögtön el is engedték, búcsúzóul még a
lelkére kötve: – Keresse fel az imámot! Keresse fel, és higgyen...
A táborba visszafelé menet szokatlanul könnyűnek érezte a járást, ízesebbnek a
levegõt, mint azelõtt bármikor, és soha nem érzett életöröm árasztotta el. Talán azért,
gondolta, mert olyan közel jártam a halálhoz. Tulajdonképpen már halott voltam, csak
valahogy, valamilyen módon visszatérhettem. Miért? És Tom? Õ miért menekült meg
Iszfahánban, Dez Dámban, miért maradt ki a HBC katasztrófájából? Van határozott oka?
Netán puszta véletlen?
Most pedig, az esti homályban Lochartot figyelte, és nagyon aggódott érte. Borzalmas,
ami a HBC-vel és Sarazad apjával történt, borzalmas, hogy Tom és Sarazad olyan
helyzetbe jutott, amelybõl fájdalom nélkül semmiképpen sem kerülhetnek ki. Hamarosan
el kell dönteniük, hogy együtt elmeneküljenek-e, elveszítve valószínűleg a reményét is
annak, hogy valaha visszatérhetnek Iránba, vagy búcsút mondjanak egymásnak – szintén
örökre.
– Tom, mondok valamit, de ne szólj róla senkinek! Egyelõre szigorúan titokban kell
tartani. Johnny Hogg levelet hozott Andy Gavallantõl. – Biztonságos távolságban voltak
az épületektõl, a repülõtér szélén, a szögesdrót kerítés melletti úton sétáltak, ahol senki
nem hallgathatta ki õket. Starke ennek ellenére is igyekezett halkan, visszafogva beszélni.
– Röviden arról van szó, hogy Andy sötéten látja az itteni jövõnket, és a teljes
kivonuláson gondolkodik, hogy csökkentse a veszteségeket.
– Semmi szükség rá – válaszolta sietve, némi éllel a hangjában Lochart. – A dolgok
visszazökkennek, vissza kell zökkenniük a normális kerékvágásba. Andynek ki kell
bírnia – ha mi kibírjuk, õ is képes lesz rá.
– Túl sokat kellene kibírnia, Tom! Te is tudod, hogy kilátástalan a helyzetünk. A
hónapokkal ezelõtt elvégzett munkáinkat sem fizették még ki, most pedig már elegendõ
munka sincs a madarainknak és a pilótáknak, akiket az aberdeeni kasszából fizet. Iránban
teljes a káosz, a felfordulás, és javulásra sehol sem számíthatunk.
– Arra gondolsz, hogy azért, mert Zagrosz-Hármat be kellett zárni, nagyok lesznek a
veszteségek?! Nem az én hibám, hogy...
– Higgadj le, Tom! Ne kezdj rögtön dühöngeni! Andynek a fülébe jutott, hogy az
összes külföldi repülõtársaság gépeit, akár vegyes vállalati, akár egyéb formában
üzemeltetik õket, és azokon belül is elsõsorban a helikoptereket, pillanatokon belül
államosítani fogják.
Lochartot az információ hallatán váratlan remény töltötte el. Nem biztosít-e ez
tökéletes okot arra, hogy maradjak, tette föl magának a kérdést. Ha ellopják –
államosítják – a madarainkat, akkor szükségük lesz képzett pilótákra. Tudok perzsául,
kiképezhetem az irániakat – nyilván ez a végsõ céljuk –, aztán... És a HBC? Mi van a
HBC-vel? Mindig a HBC! – Kitõl tudja, Duke?
– Csak annyit írt, hogy „tökéletesen megbízható" forrásból. Azt kérdezi – tõled,
Scragtõl, Ruditól és tõlem –, hogy ha Mackel ki tudnak eszelni valamilyen elfogadható
tervet, akkor hajlandók volnánk-e – beszervezve másokat is, annyit, amennyit kell –
átvinni a madarainkat az Öblön?
 A kérdés hallatán Lochart kis híján ellátotta a száját. – Úgy érted, hogy csak
felszállnánk velük mindenféle engedély nélkül, és elmennénk?
– Igen, de légy szíves, beszélj halkabban!
– Andy egyszerűen megõrült. Hogyan tudnánk megszervezni, hogy Lengehbõl,
Bandar-Deilamból, Koviszból és Teheránból is egyszerre szálljon fel mindenki? A
távolság is annyira különbözõ, hogy lehetetlen összehozni a dolgot.
– Valahogy mégis meg kell tudni csinálni, Tom! Andy szerint két lehetõség van: ez,
vagy a cég teljes bezárása.
– Nem hiszem. A vállalat az egész világon működik.
– Andy azt mondja, ha Iránban veszítünk, akkor kész, vége, tovább nem maradhatunk
talpon.
– Könnyű neki – válaszolta keserűen Lochart. – Számára ez csak pénzkérdés. –
Könnyű hátratekerni a kezünket úgy, hogy õ jól érzi magát, biztonságban van, és csak
pénzt kockáztat. Azt mondja, hogy ha csak az embereket vonja vissza, és minden mást itt
hagy, akkor az S-G-nek vége?
– Igen. Pontosan ezt.
– Nem hiszem.
Starke vállat vont, nem vitatkozott tovább. A távolból halk, nyöszörgõ hangot
hallottak, és amikor felnéztek, Freddy Ayret látták a dudájával a tábor egyik félreesõ
szögletében, ahol közmegegyezéssel engedélyezték számára a gyakorlást. – Jézusom! –
nyögött fel Starke. – Megõrülök ettõl a nyávogástól.
Lochart nem is hallotta a megjegyzést. – Nem hiszem, hogy hajlandó volnál
géprablásban részt venni, márpedig az, amirõl beszéltél, az lenne. Én biztosan nem
vállalkozom rá. – Látván hogy Starke erre is csak a vállát vonogatja, megkérdezte: – A
többiek mit mondanak?
– Még nem tudnak róla, és egyelõre nem is fognak. Ahogy az elején mondtam, a
dolognak egyelõre köztünk kell maradnia. – Starke az órájára pillantott. – Nemsokára
hívhatjuk Macet. – Látta, hogy Lochart enyhén összerázkódik; a feltámadó szél
hangosabban sodorta feléjük a skót duda hangját. – Dögöljek meg, ha tudom, hogy képes
ezt bárki is zenének nevezni – jegyezte meg, de rögtön vissza is tért az elõbbi témához. –
Andy ötlete megérdemli, hogy alaposabban átgondoljuk, Tom! Végsõ lépésként, arra az
esetre, ha minden egyéb lehetõség megszűnne.
Lochart nem válaszolt; rosszul érezte magát, zavarta az alkony, minden zavarta, még a
levegõ szagát is undorítónak érezte, és azt kívánta, bárcsak Zagroszban lehetne, közel a
csillagokhoz, ahol sem a földet, sem a levegõt nem szennyezte még be semmi. Még
jobban szeretett volna azonban Teheránban lenni, ahol még több volt a szenny, a mocsok,
de ahol ott volt Sarazad.
– Rám ne számíts! – mondta.
– Gondolkozz rajta, Tom!
– Azt teszem, és az egész ötletet õrültségnek tartom. Ha alaposan átgondolod, te is rá
fogsz jönni.
– Hát persze – válaszolta Starke, és azon törte a fejét, mikor érti meg a barátja, hogy
ha valakinek, hát neki valamilyen módon mindenképpen köze lesz a tervhez, és hiába
akarja, nem fordíthat hátat neki.
 45. fejezet

A HOTEL INTERNATIONAL, SARGAZ, 18.42. – Meg tudod csinálni, Scrag? –

kérdezte Gavallan. Alkonyodott, a nap egészen alacsonyan járt már.
– Nem gond kihoznom az öt madaramat és az embereimet Lengehrõl, Andy –
válaszolta Scragger. – Elég kiválasztani hozzá a megfelelõ napot, alámenni a kishi
radaroknak, és meg lehet csinálni, ha a fiúk is benne vannak. De hogy az összes
alkatrészünket is kihozzuk? Nem megy. Az egyszerűen lehetetlen.
– Megcsinálnád, ha lehetséges volna? – érdeklõdött Gavallan. Aznap érkezett meg
Londonból, üzleti szempontból kizárólag rossz hírekkel a tarsolyában – az Imperial Air
fokozta a nyomást, tovább szorongatta õket az Északi-tengeren, az olajvállalatok egyre
nyűgösebb megrendelõknek bizonyultak, Linbar pedig rendkívüli igazgatótanácsi ülést
akart egybehívni, hogy megtárgyalják az S-G „föltehetõen" elhibázott üzletpolitikáját és
vezetési gyakorlatát. – Megcsinálnád, Scrag?
– Úgy, hogy egyedül vagyok, és mindenki más már kint, biztonságban? Egy pillanatig
sem gondolkodnék.
– És az embereid?
Scraggernek ezen már kissé gondolkodnia kellett, és közben belekortyolt a sörébe. A
kicsi sejkség legújabb szállodájának úszómedencéje körüli teraszok egyikén ültek, a
közelükben nem volt más vendég, az idõ enyhe, 21-22 °C, és szellõ is csak annyi, hogy
megmozgassa a pálmafák levelét, és tökéletessé varázsolja az estét. – Ed Vossi igen –
mondta végül. – Elegendõ ausztrál tolvajszellem és jenki vagányság szorult belé ahhoz,
hogy még élvezze is. Willi Neurchtreiter? Nem hiszem. Nehezére esne megszegni azt a
rengeteg elõírást, amikor nem közvetlenül a bõrérõl van szó. Duke Starkénak mi a
véleménye? És Tom Lochartnak? Rudinak?
– Még nem tudom. Duke-nak szerdán küldtem levelet Johnny Hogg-gal.
– Elég veszélyes volt, nem gondolod?
– Igen is, meg nem is. Johnny Hogg biztos futár, az igazi gondot a rádió-összeköttetés
megteremtése jelenti – válaszolta Gavallan. – Tom Lochart hamarosan Koviszban lesz...
Hallottad, mi történt Zagroszban?
– De mennyire! Mi van az öreg Rudival?
– Egyelõre nem tudom, hogyan léphetnék kapcsolatba vele biztonságosan. Talán
Macnek lesz valamilyen ötlete. Reggel a 125-össel Teheránba repülök, és beszélek vele a
repülõtéren. Utána fordulok is vissza rögtön, már foglaltattam helyet az esti londoni
járatra.
– Ahogy látom, nem sok idõt hagysz magadnak a pihenésre.
– Van egy pár problémám, amit meg kell oldanom, Scrag! – Gavallan a poharába
bámult, és elgondolkodva lötyögtette benne a jeges whiskyt. Vendégek mentek el
mellettük, köztük három bikinis, óarany bõrű, hosszú, fekete hajú lány lazán a vállára
dobott törülközõvel. Scragger észre is vette õket, felsóhajtott, és csak aztán fordult újból
Gavallanhez.
– Andy, lehet, hogy holnap vagy holnapután vissza kell vinnem Kaszigit az Iran-
Todához. Az öreg George a seggét is megcsókolná azóta, hogy elfogadta a 2 dolláros
emelést. Kaszigi meg azt mondja, hogy karácsonyra akár 20 dollárig is emelkedhet a
hordónkénti ár.
 Gavallan hangulatán csöppet sem javított ez a hír. – Ha valóban így lesz, az alaposan
megrázza az összes iparilag fejlett országot az infláció ismét felgyorsul. Azt hiszem, ha
valaki, hát a japánok tudják, mire számíthatunk. – Elég volt, hogy Scragger említse
Kaszigit, rögtön tudta, kirõl van szó. A Struan's régi partnere volt a Todának, sok nagy
tartályhajóját látta el személyzettel és szolgálta ki.
– Valamikor ismertem ennek a Kasziginak a fõnökét, Toda Hirót. Említette?
– Egy szóval sem. Hol találkoztatok? Japánban?
– Nem. Hongkongban. A Toda üzleti kapcsolatban állt a Struan'sszal, azzal a céggel,
amelyiknél akkor dolgoztam. Toda Shippingnek hívták, fõleg hajóépítéssel foglalkozott,
még nem volt az a hatalmas konglomerátum, ami most. – Gavallan arca megkeményedett
az emlékek hatására. – A családom Sanghajból származik, nemzedékeken keresztül ott is
élt, de az elsõ világháború idején kiseprűzték onnan, és akkor csatlakoztunk a Struan's-
hoz. Az öregem 31-ben Nankingban volt, amikor a japcsik feldúlták, Pearl Harbor után
pedig elkapták Sanghajban, és nem jött vissza a hadifogolytáborból. – Csöndben nézte
egy darabig a poharát, és a hangulata még borongósabbá vált. – Sok jó ismerõst, cimborát
veszítettünk el Sanghajban és Nankingban. Soha nem fogom megbocsátani nekik azt,
amit Kínával tettek. Soha. De hát ebbõl nem élünk meg, elõbb-utóbb tovább kell lépni.
Persze, azért nem árt, ha óvatos az ember.
– Valami hasonlót érzek én is – mondta Scragger, és rögtön vállat is vont. – Kaszigi
rendes fickónak látszik.
– Hol van most?
– Kuvaitban. Holnap kell visszajönnie, én meg egybõl viszem tovább Lengehbe.
– Ha az Iran-Todához is mégy vele, nem beszélhetnél Rudival? Kifaggathatnád.
– Rendben van. Jó ötlet, Andy!
– Ha találkoztok Kaszigival, említsd meg neki, hogy ismerem az elnöküket.
-Naná! Megkérdezem, hogy... – Scragger elharapta a szót, és kissé megemelkedve a
széken elnézett Gavallan válla fölött. – Oda nézz, Andy! Ettõl még a vak is rendbe jönne.
Gavallan megfordult – egyenesen az égre csodálatos fényjátékot varázsoló, lenyugvó nap
felé. Utolsó sugaraitól a távoli felhõk bíborszínűvé, barnává, arannyá változtak, az Öböl
vizén pedig széles, sziporkázó aranyhíd húzódott végig. – Igazad van, Scrag – értett egyet
rögtön a barátjával. – Kár ilyenkor szomorú dolgokról beszélni. A naplementénél nincs
csodálatosabb a világon.
– Tessék?! – Scragger úgy nézett rá, mintha rettenetesen nagy sületlenséget mondott
volna. – Az isten szerelmére, én nem a naplementére gondoltam, hanem arra a csajra!
Gavallan felsóhajtott. A csaj Paula Giancini volt, aki a kicsinél is kisebb bikinijében
akkor szállt ki alattuk az úszómedencébõl. Aranybarna bõrén szikrázóan csillogtak a
vízcseppek, miközben a lábát, hátát karját törülgette, majd belebújt vastag, puha
fürdõköntösébe, és közben pillanatra sem feledkezett meg arról, hogy nincs a környéken
egyetlen férfi sem, aki ne bámulná csodálattal, és nõ, aki ne volna rá féltékeny. – Vén
kujon vagy, Scrag!
Scragger elnevette magát, és vékonyra változtatott hangon azt mondta: – Az öregnek
is kell néha valami szórakozás. Legalább annyi, hogy a szemét kinyithassa. Ezért a
Pauláért érdemes.
Gavallan most már alaposabban is megnézte magának a lányt. Igen, az olasz lányok
úgy általában nagyon csinosak, de... nem az a lélegzetelállító szépség, mint Sarazad,
hiányzik belõle Azadeh egzotikus, misztikus kisugárzása is, de igazad van, nem
mindennapi teremtés.
Másokkal együtt figyelték, ahogy a lány – sóvárgó és irigy tekintetektõl követve –
végigvonult az asztalok között, és eltűnt a szálloda hallja felé. Úgy beszélték meg, hogy
késõbb mindannyian együtt vacsoráznak: Paula, Genny, Manuela, Scragger, Gavallan,
Sandor Peteri és John Hogg. Paula gépe – az Alitalia jumbója – Dubaiban volt,
mindössze pár mérföldnyire onnan, és a kapitány várta az engedélyt, hogy Teheránba
repülhessenek újabb csoport olasz állampolgárért. Genny McIver véletlenül, vásárlás
közben akadt össze a lánnyal.
– Andy, öreg haver – sóhajtott fel Scragger –, vele még én is beneveznék egy menetre,
az biztos!
– Nem tenne jót neked, Scrag! – Gavallan halkan fölnevetett, és rendelt még egy
szódás whiskyt a hófehér, frissen keményített zubbonyt viselõ, mosolygós pakisztáni
pincértõl, aki pillanatokon belül fel is szolgálta az italt. Körülöttük fokozatosan egyre
több elegáns és drága ruhát viselõ, újabb kellemes vacsorához készülõdõ vendég tűnt fel
– a hölgyek mélyen kivágott estélyiben, az urak tökéletes szabású, hófehér szmokingban.
Gavallan elegáns szabású, homokszínű trópusi öltönyt viselt, Scragger pedig egyenruhát
– rövid ujjú, hófehér inget aranycsíkos váll-lapokkal, fekete nadrágot és cipõt. – Még egy
sört, Scrag?
– Kösz, de inkább nem. Elszopogatom még ezt, és tartogatom az erõmet Paulára.
– Álmodozó! – Gavallan a Scragger rendezte kis közjátéktól felvidámodva a távoli
horizont felé nézett. A nap már csaknem a látóhatár alá bukott, és vörös korongja a
valamikor Kínában látott naplementéket juttatta eszébe. Gondolatban visszatért
Hongkongba, Kathyhez és Ianhez, felidézte a jókedvű, sok nevetéssel tarkított estéket a
hegycsúcson álló Nagy Házban, együtt az egész sikeres és erõs családdal. A saját házuk a
Sck-o egyik teraszán állt, még mindketten, Kathy és õ is fiatalok voltak, Melinda és Scot
kicsik, kínai dajkák vigyáztak rájuk, miközben õk a háborítatlan vizű tengeren sikló
szampanokat, dzsunkákat és különbözõ méretű hajókat figyelték.
A nap felsõ pereme is a horizont alá bukott, és Gavallan halkan, ünnepélyes
lassúsággal tapsolt.
– Ezt meg mi, Andy? – kérdezte csodálkozva Scragger.
– Tessék? Ja! Ne haragudj, Scrag! Valamikor régen szokásunk volt Kathyvel
megtapsolni a napot rögtön azután, hogy lebukott, így köszöntük meg neki, hogy az égen
volt, a csodálatos látványt, és azt, hogy élünk és élvezhetjük. Minden napnyugta egyszeri
és megismételhetetlen csoda, ugyanazt többször nem láthatja az ember. – Gavallan
felhajtotta maradék whiskyjét. – Nagyszerű ember volt, aki felhívta rá a figyelmemet, jó
barátok lettünk, és máig is azok vagyunk. Nagy ember, a felesége pedig fantasztikusan
klassz nõ. Egyszer majd mesélek róluk. – Hátat fordított a vöröslõ horizontnak, és
bizalmasan elõrehajolva megkérdezte: – Lengeh? Gondolod, hogy meg lehet csinálni?
– Igen – minden egyszerűbb volna, ha csak Lengehrõl lenne szó. Nagyon alaposan
meg kell azonban terveznünk a dolgot. A kishi radarállomáson mostanában idegesebbek,
mint eddig bármikor, de azért alá lehet csúszni az ernyõjüknek. Az igazi gond az, hogy az
olasz földi személyzetünk, a barátságos de rettentõ bigott bizottságunk és az új, csöppet
sem barátságos IranOil-menedzserünk rögtön tudni fogja, hogy megléptünk. Hogyne
tudnák, amikor egyszerre az összes madár felszáll, és elindul nyugatnak? Egybõl értesítik
az iráni légiirányítást, az pedig riasztja Dubait, Abu Dzábit, Sargazt... Omántól kezdve
Szaúd-Arábián és Kuvaiton át Irakig az összes országot, hogy kapjanak el bennünket.
Még ha ideérünk is... az öreg sejk remek fickó, liberális beállítottságú és barátságos, de
nem tagadhatja meg az irániak kérésének a teljesítését, ha egyszer igazuk van, még ha
végsõ soron nincs is. Nem haragíthatja magára Iránt a szunniták mellett jócskán érnek
errefelé suták is.
Gavallan felállt, a terasz korlátjához sétált, és rákönyökölve letekintett az óvárosra,
ami valamikor a gyöngyhalászat egyik központja volt, a kalózok egyik legfõbb
menedéke, nagy rabszolgapiaccal, fontos kereskedelmi központ, a kereskedõk
szavajárása szerint akárcsak az ománi Soha – „Kína kapuja". A Perzsa-öböl õsidõk óta
összekötõ kapocs volt a Földközi-tenger – a világ közepe – és Ázsia között. A gyakorlott
tengerjáró föníciaiak, akik eredetileg Ománból rajzoltak szét, ellenõrizték ezt a hihetetlen
gazdagságot jelentõ kereskedelmi utat, szállították Ázsia és India kincseit a Satt-el-
Arabon át a kikötõikbe, hojgy onnan aztán paravánokon vigyék tovább megszokott
piacaikra, így szerzett gazdagságuk és hatalmuk tette lehetõvé számukra, hogy
létrehozzák a Földközi-tenger partján a birodalmukat, olyan városállamokat alapítva,
mint Karthágó, amely képes volt arra is, hogy szembeszálljon magával Rómával.
A falakkal körülvett, a sejk erõdje alatt elterülõ óváros lenyűgözõ látványt nyújtott
naplementekor a lapos tetejű házaival, egységes, történelmi hangulatot árasztó, korszerű
épületektõl meg nem zavart képével. Gavallan az évek során megismerte és megtanulta
csodálni az idõs sejket. A sejkséget az Egyesült Arab Emirátusok vették körül, de
független állam volt, alig húsz mérföld mélyen az Arab-félszigetbe nyúló, hét mérföld
hosszúságú tengerparttal rendelkezõ, tenyérnyi kis szuverén enklávé. Szárazföldi része és
területi vizei alatt is könnyen kiaknázható, sok milliárd hordónyi készlettel rendelkezõ
olajréteg húzódott, úgyhogy Sargazban az óváros mellett új, modern város is épült
elõkelõ szállodákkal, felhõkarcolókkal és olyan repülõtérrel, amelyre óriásgépek is
könnyedén le tudtak szállni. Sargaz gazdagsága nem volt ugyan mérhetõ az
Emirátusokéhoz, Szaúd-Arábiáéhoz, vagy Kuvaitéhoz, de ahhoz mindenképpen
elegendõ, hogy a helybéliek kényelmesen, jólétben élhessenek, feltéve, hogy bölcsen
használják ki a lehetõségeiket. A sejket mindenki legalább olyan bölcs emberként tartotta
számon, mint amilyenek föníciai õsei voltak, legalább annyira ragaszkodott is csöppnyi
állama függetlenségéhez, mint azok a városállamaik önállóságához, és bár írni-olvasni
nem tudott, a fiait a világ legjobb, legtekintélyesebb egyetemeire küldte tanulni. Övé, a
családjáé és a törzséé volt Sargazban minden, és a szava törvény. A sejk szunnita volt,
nem fundamentalista, jóindulatú az országában élõ külföldiek, és minden vendég iránt,
feltéve, hogy azok betartották a helyi szabályokat.
– Utálja Khomeinit és az összes fundamentalistát, Scrag!
– Igen, de nyíltan nem mer ujjat húzni vele, és ez nekünk csöppet sem használ.
– De nem is árt különösebben. – Gavallan úgy érezte, mintha a naplementétõl
megtisztult volna. – Óriás szállítógépeket akarok bérelni, lehozni õket ide, és amikor már
az összes helikopterünk itt lesz, leszereljük róluk a rotorokat, bepakoljuk õket, és
elvisszük. A gyorsaság a legfontosabb, és a jó tervezés.
Scragger önkéntelenül is nagyot füttyentett. – Szóval komolyan gondolod?
– Komolyan utána akarok nézni, hogy meg lehet-e csinálni, mennyi az esélye annak,
hogy sikerüljön. Scrag, ez a legnagyobb vállalkozásunk, ha az Iránban lévõ
helikoptereinket, felszerelésünket és alkatrészeinket elveszítjük, akkor becsukhatjuk a
boltot. Tulajdonos vagy te is, ha akarod, ma este átnézheted a számokat. Elhoztam a
kimutatásokat – neked és Macnek.
Scragger az üzletrészére, évtizedek munkájával összegyűjtött kicsinyke vagyonára
gondolt, Nellre, a Sydneyben lakó gyerekekre és unokákra, és a családi juh- és
marhatenyésztõ farmra, ami száz éven keresztül jól működött, amíg a nagy szárazság
idején csõdbe nem ment, és el nem veszítették, de amin évek óta rajta tartotta a szemét,
mert soha nem tett le arról, hogy egyszer visszaszerezze.
– Nem kellenek nekem a kimutatások, Andy! Ha azt mondod, hogy rosszul áll a
szénánk, akkor rosszul áll. – Scragger az égre emelte a szemét, és érdekes alakú felhõt
kezdett figyelni. – Lengehet nyugodtan bízd rám, te foglalkozz a többi bázissal. Vacsora
után még beszélhetünk arról, hogy konkrétan hogyan csináljuk, és reggelinél is
folytathatjuk. Kaszigi csak kilenc után jön meg Kuvaitból. Addigra akár ki is
dolgozhatjuk a tervet.
– Kösz, Scrag! – Gavallan föléje tornyosulva a vállára tette a kezét. – Átkozottul
boldog vagyok, hogy itt vagy, hogy évek óta velünk tartasz. Most elõször érzem úgy,
hogy valóban van rá lehetõség, és nem csupán álmodozom.
– Egy feltétellel, öreg haver!
Scragger kijelentésétõl Gavallan rögtön óvatossá vált. – Ha a vizsgálati eredményeid
nincsenek tökéletesen rendben, nem tudom elintézni, hogy repülj. Szó sem lehet róla,
hogy az orvosi...
– A dolognak semmi köze Dirty Duncanhez és az orvosi igazoláshoz. Azt
hetvenhárom éves koromig biztosan meg fogom kapni minden évben. A feltételem az,
hogy vacsoránál Paula mellé ülsz, Genny a másik oldalán, Manuela mellettem, Sándor
meg, a fene a kanos magyarját, Johnny Hogg-gal az asztal másik végén.
– Rendben!
– Úgy legyen! Egyébként pedig ne aggódj! Öt háborúban elég sokszor megfingattak
már ahhoz, hogy tanuljak is valamit. Na, menjünk vacsorázni! Hogy tudd, Lengehet
kezdtem már marhára unni. Túl nyugodt hely volt.
Mielõtt bementek volna, Gavallan odaadta a hitelkártyáját a mosolygó pakisztáni
pincérnek.
– Nincs rá szükség, száhib! Elég, ha csak a számlát aláírja – tiltakozott a fiatalember,
és kissé halkabbra fogva a szót hozzátette: – Ha javasolhatom, efendi, amikor rendezi a
számláját, ne használjon American Express kártyát. A szállodának az kerül a legtöbbe.
Gavallan jókedvűen borravalót adott neki, és elindult Scragger után.

A terasz másik oldaláról két férfi figyelte a távozását. Mindketten elegánsan voltak
öltözve, negyven év körüliek lehettek, az egyik amerikai, a másik pedig közel-keleti.
Mindkettõnek a fülében apró, gombszerű hallgató volt, a közel-keleti egy régimódi
töltõtollal játszadozott, és amikor Gavallan elhaladt az elmélyülten beszélgetõ, jól
öltözött arab és az igen vonzó európai lány mellett, nem tudta legyűrni a kíváncsiságát, a
töltõtoll hegyét feléjük fordította. Abban a pillanatban mindketten tisztán hallották amint
a férfi kijelentette: – Kedvesem, ötszáz amerikai dollár sokkal több, mint az elfogadott
piaci ár.
– Attól függ, mit vársz a pénzedért, kedvesem – válaszolta kedves közép-európai
akcentussal a lány, és bájosan el is mosolyodott hozzá. – Amit mondtam, abban szerepel
a legfinomabb selyem alsónemű is, amit apró darabokra fogsz szaggatni, és az ezüstrúd,
amit fel kell dugnom neked, amikor elérkezel az igazság pillanatához. A szakértelemnek
ára van, kedvesem, a különleges kiszolgálásra áldozni kell, és ha holnap este hat és nyolc
között...
A hang elhalkult, mert a férfi elfordította a párról a töltõtollal, és kaján mosollyal az
arcán az asztalra tette. Jóképű, olajbarna bõrű ember volt, drága szõnyegekkel
kereskedett, mint családjának valamennyi férfitagja, sok-sok nemzedékre visszamenõen.
Az Egyesült Államokban tanult, Aaron ben Aaronnak hívták, és valódi foglalkozására
nézve az izraeli hírszerzés õrnagya volt. – Nem hittem volna, hogy Abdu bin Talak ilyen
perverz – mondta.
– Mind perverzek – válaszolta a másik férfi. – A lányt viszont tényleg nem néztem
kurvának.
Aaron hosszú ujjai a töltõtollal játszadoztak, mintha nehezére esett volna elengedni. –
Remek szerszám, Glenn, sok idõt lehet megtakarítani vele. Bárcsak évekkel ezelõtt lett
volna nálam ilyen.
– A KGB az idén jött ki új modellel, aminek száz yard a hatósugara. – Glenn Wesson
ivott egy korty jeges whiskyt. Amerikai volt, olajkereskedõ, valódi foglalkozását tekintve
a CIA munkatársa. – Nem olyan kicsi, mint ez, de nagyon hatékony.
– Tudna nekem szerezni egyet?
– Egyszerűbb, ha szól az otthoniaknak, hogy forduljanak egyenesen Washingtonhoz. –
Gavallan éppen akkor lépett be a hallba. – Érdekes.
– Mire gondol? – kérdezte Aaron.
– Arra, hogy amikor csak kedvünk tartja, bármikor odavethetnénk egy brit
helikoptervállalatot – az összes pilótájával együtt – Khomeini farkasainak. Talbotot
megütné miatta a guta, és ugyanúgy Armstrongot, meg az egész MI-6-ot, ami nem is
volna olyan rossz. – Wesson halkan, jókedvűen elnevette magát. – Talbotnak nem ártana
az újabb áthelyezés. Tulajdonképpen mi a gond az S-G-vel? Arra gondolnak, hogy az
MI-6 egyik fedõvállalkozása?
– Nem tudjuk pontosan, hogy miben utaznak, Glenn! Ezért is akartam, hogy maga is
hallja a beszélgetést. Túl sok a véletlennek tűnõ egybeesés. A felszínen úgy néz ki, hogy
amit csinálnak, az mind jogszerű, nincs benne semmi különös. És mégis, van egy francia
pilótájuk, Sessonne, aki rendszeresen együtt hál a PFSZ egyik ismert futárjával, Szajada
Bertolinnal. Van náluk egy finn, Erkki Jokkonen, akit szoros családi kapcsolat fűz
Abdalláh hánhoz, akirõl viszont tudjuk, hogy kettõs ügynök, inkább a KGB felé hajlik,
mint felénk, és nyíltan, erõszakosan zsidóellenes. Jokkonen nagyon jó barátságban van a
finn hírszerzés teheráni emberével, Christian Tollonennel, az otthoni családi kapcsolatai
alapján pedig tökéletes, mély fedésben dolgozó szovjet ügynök is lehetne. Úgy hallottuk,
hogy most éppen a Sabalan környékén van a 212-esével, és segít összeszedni a
szovjeteknek mindazt, ami a maguk titkos radarállomásain ott maradt.
– Jézusom! Biztos benne?
– Nem. Csak híresztelés, de utánanézünk, hogy mi igaz belõle. Aztán ott van a
kanadai, Lochart. Közismerten zsidóellenes, gazdag kereskedõ családjába nõsült, a
lakásában pillanatnyilag PFSZ-ügynökök laknak, és...
– Igen, de mi úgy hallottuk, hogy a lakást erõszakkal vették el tõlük. Azt se felejtse el,
hogy segített szökni azoknak a sahhoz hű, és Izraellel is jó viszonyban álló tiszteknek!
 – Valóban, csakhogy a helikopterüket lelõtték, és mind meghaltak, kivéve õt. Valik és
Szeladi tábornok biztosan szerepet kapott volna bármilyen emigráns kormányban. Két
újabb nagyon fontos kapcsolatunkat veszítettük el bennük. Lochart mindenképpen
gyanús. A felesége és az asszony családja Khomeini oldalán áll, vagyis szemben velünk.
– Aaron gúnyosan elmosolyodott. – Maguk után nem mi vagyunk a másik nagy sátán?
Aztán: Starke, az amerikai segít leverni a fedajinok bandar-deilami lázadását, és nagyon
jó viszonyban van a megveszekedetten sah- és Izrael-ellenes Zatakival, aki...
– Kivel?
– Egy sahellenes bandavezérrel. Szunnita mohamedán értelmiségi, aki megszervezte a
sztrájkokat az abadáni olajmezõkön, felrobbantott három rendõrõrsöt, most pedig az
abadáni forradalmi bizottság vezetõje, és már régen megérett arra, hogy eltűnjön a föld
színérõl. Még egy italt?
– Köszönöm. Ugyanazt! Említette Szajada Bertolint – mi is felfigyeltünk rá. Mit
gondol, át tudnánk állítani hozzánk?
– Én nem bíznék meg benne. Szerintem a legjobb figyeltetni és résen lenni. A
futtatóját szeretnénk elkapni, de egyelõre nem tudjuk, kicsoda. – Aaron intett a pincérnek,
és Wessonnak whiskyt, magának vodkát rendelt. – Térjünk vissza az S-G-hez! Zataki
tehát ellenség. Starke jól beszél perzsául, akárcsak Lochart, és egyikõjüknek sem túl
bizalomgerjesztõ a baráti társasága. A következõ pilóta Sandor Peteri: magyar disszidens,
a családja változatlanul Magyarországon él, tehát könnyen lehetséges, hogy a KGB
vakondja, vagy legalábbis besegít nekik. Rudi Lutz. Német, a vasfüggönyön túl élõ közeli
rokonokkal – szintén gyanús. Neurchtreiter Lengehbõl ugyanaz. – Az izraeli õrnagy oda
bökött a fejével, ahol korábban Scragger ült. – Az öreg tapasztalt zsoldos, akár maguk
ellen, akár ellenünk bevethetõ. Gavallan? Szóljanak a londoni embereiknek, hogy
nézzenek utána ne felejtse el, hogy õ választotta ki a többieket, azt se, hogy brit!
Könnyen lehetséges, hogy az egész vállalkozás a KGB fedõ...
– Ki van zárva! – vágott közbe érezhetõen idegesen Wesson. Jóságos isten! Mitõl
olyan paranoiásak ezek mind, még Aaron is, aki pedig a legjobbak közé tartozik? –
Túlságosan is kézenfekvõnek tűnik ahhoz, hogy igaz legyen. Lehetetlen!
– Miért volna az? Magukat is megtéveszthette – a britek nagy mesterek ebben.
Gondoljon csak Philbyre, MacLeanre, Blake-re és a többiekre!
– Például Crosse-ra. – Wesson ajka összepréselõdött, vékony vonallá vált. – Ebben
tökéletesen igaza van.
– Kire?
– Roger Crosse-ra. Mesterkém, az Öreg Fiúk klubjából, és a legveszedelmesebb áruló
közülük.
– Mit csinált konkrétan?
– Armstrong fõnöke volt valamikor Hongkongban, a különleges részlegnél.
Hivatalosan csak jelentéktelen részlegvezetõje az MI-6nak, valójában a legkényesebb
műveletek irányítója, mellesleg áruló. A KGB a saját kérésére végzett vele, amikor már
ott tartottunk, hogy lekapcsoljuk.
– Be tudták bizonyítani? Mármint azt, hogy õk ölték meg.
– Persze. Mérgezett nyíl közelrõl – a szokványos megoldás. Sikerült bekerítenünk,
nem tudott volna meglógni elõlünk úgy, mint a többiek. Egyértelműen bebizonyosodott,
hogy nem is kettõs, hanem hármas ügynök. Volt egy emberünk a londoni szovjet
nagykövetségen, Brodnyin nevű fickó. Feladta nekünk Crosse-t, aztán eltűnt, valaki
nyilván kiszagolta a dolgot.
– Átkozott britek! Úgy teremnek náluk az árulók, mint kutyán a terű – mérgelõdött az
izraeli.
– Ne bántsa õket, van köztük néhány egészen remek vadász. Különben is, árulók
mindenhol elõfordulnak.
– Nálunk nem.
– Ne legyen ebben annyira biztos, Aaron! – figyelmeztette komoran a kollégáját
Wesson. – Árulók mindenhol vannak. Annak alapján, hogy mi minden szivárgott ki
tõlünk Teheránban a sah bukása elõtt és közvetlenül utána, csak arra lehet gondolni, hogy
van közöttünk egy magas beosztású, a legfontosabb információkhoz is hozzájutó áruló.
– Talbot vagy Armstrong?
Wesson arca idegesen megrándult..– Ha kiderül, hogy kettõjük közül valamelyik,
akkor nem marad más számunkra, mint bezárni a boltot.
– Éppen azt akarja az ellenség is. Hogy összecsomagoljanak és eltűnjenek a Közel-
Keletrõl. Mi ezt nem tehetjük, és ezért másképpen is gondolkodunk. – Aaron arca komor,
feszült volt, miközben ezt mondta. – Egyébként, ha már itt tartunk, miért ússza meg
kedves öreg barátunk, Hasemi Fazir azt, hogy kinyírta a SAVAMA új fõnökét, Dzsanán
tábornokot?
– Dzsanán meghalt?! – kérdezte a hírbe belesápadva Wesson. – Ez biztos?
– Felrobbantották a gépkocsiját. Hétfõn éjszaka. – Aaron gyanakvóan összehúzta a
szemöldökét. – Miért sajnálja annyira? A maguké volt?
– Lehetett volna. Már elkezdtük a tárgyalásokat. – Wesson lemondóan sóhajtott, és
enyhén megcsóválta a fejét. – Hasemi még él? Úgy tudtam, hogy rajta van a neve a
forradalmi bizottság azonnal kivégzendõkrõl készített listáján.
– Rajta volt, de levették róla. Ma reggel hallottam, hogy megúszta, a beosztását
megerõsítették, és a belsõ elhárítást is meghagyták. Feltehetõen a legmagasabb szinten
döntöttek. – Aaron kis szünetet tartott, és ivott egy kortyot a vodkájából. – Ha mindazok
után, amiket a sahnak és nekünk csinált, még mindig a helyén van, akkor igencsak
befolyásos pártfogójának kell lennie.
– De kicsoda? – kérdezte Wesson, és miután a kollégája csak laza vállvonogatással
felelt, az arca hirtelen elkomorult. – Ez akár azt is jelentheti, hogy egész idõ alatt az
ajatollahnak dolgozott.
– Lehetséges. – Aaron szórakozottan ismét babrálni kezdte a töltõtollal. – Még egy
érdekes hír. Kedden a teheráni repülõtéren látták Hasemit és Armstrongot felszállni az S-
G 125-ösére. Tebrizbe repültek, és valamivel több mint három óra múlva vissza is
érkeztek.
– A fenébe!
– Maga szerint mi következik ebbõl?
– Fogalmam sincs... Azt hiszem, nem ártana minél elõbb megtudni. – Wesson még
jobban lehalkította a hangját. – Egy dolog biztos: ha nem bántották, az azt jelenti, hogy
Hasemi igencsak fontos dolgokat tud. Értékes információi lehetnek akár... Mondjuk még
a sah számára is.
– A sahnak?! – Aaron már-már ott tartott, hogy elneveti magát, de Wesson
arckifejezését látva uralkodott magán. – Nem gondolhatja komolyan, hogy a sahnak
bármilyen esélye is van visszatérni!
 – Ennél furcsább dolgok is megestek már – válaszolta az amerikai, felhajtva italának a
maradékát. Miért nem képesek megérteni ezek a fickók, hogy mi zajlik a világban, tette
fel magának a kérdést. Ideje volna hogy észhez térjenek, felhagyjanak azzal, hogy
kizárólag Izraelben, a PFSZ-ben, a Közel-Keletben gondolkodjanak, és hagyniuk kellene,
hogy zavartalanul végezzük a munkánkat. – A sahnak biztosan van rá esélye, a fiának
pedig még több. Khomeini nem sokáig húzza már, ha pedig meghal, polgárháború lesz, a
hadsereg átveszi az uralmat, és vezetõre lesz szüksége. Rezából kiváló alkotmányos
uralkodó is lehetne.
Aaron ben Aaron nem kis erõfeszítéssel ugyan, de fegyelmezett tudott maradni, nem
mutatta, mennyire megdöbbenti, hogy Wesson még mindig ennyire naiv. Azok után,
hogy éveken keresztül Iránban és a Perzsa-öböl térségében működött, hogyan értheti
ennyire félre, hogy mi is zajlik Iránban? Ha más természetű, nem annyira nyugodt és
megfontolt, biztos dühödten szidja Wessont az általa képviselt ostobaságért, a
megszámlálhatatlanul sok vészjelzés figyelmen kívül hagyásáért, a súlyos véráldozatok
árán összegyűjtött rengeteg hírszerzõi információ olvasatlanul történt félredobásáért,
azért, mert hiába könyörögtek éveken keresztül amerikai és iráni politikusoknak,
tábornokoknak, hírszerzõknek, senki nem hallgatott rájuk, meg sem hallgatták a növekvõ
veszedelemrõl szóló figyelmeztetéseiket.
Hiába volt minden, az éveken át tartó elkeseredett erõfeszítések. Insa Allah, gondolta
szomorúan. Isten nem akarja megkönnyíteni a dolgunkat. Megkönnyíteni? Mikor volt
számunkra, az egész történelem folyamán bármi is könnyű? Soha.
Wesson figyelmes szemét látva kiszakította magát a gondolataiból. – Mi az?
– Meglátja, Khomeini nem éri meg az év végét. Öreg ember, és az idõ nekünk
dolgozik. Maga is rájön, csak várjon türelemmel.
– Azt teszem. – Aaron fegyelmet erõltetett magára, félretette vitatkozókedvét. – De
addig is, nem ártana foglalkozni a lehetõséggel, hogy az S-G esetleg ellenséges
fedõszerv. Ha jól belegondol, maga is belátja, hogy olajipari létesítményeket kiszolgáló
pilóták ragyogóan alkalmasak a legkülönbözõbb szabotázscselekmények végrehajtására.
– Ez igaz, de Gavallan éppen arra készül, hogy kivonuljon Iránból. Maga is hallotta.
– Talán észrevette, hogy figyeljük, és meg akart téveszteni bennünket.
– Ugyan már, Aaron! Szerintem nincs vele semmi gond. Amiket felsorolt, azok csak
véletlen egybeesések. – Wesson elégedetlenül sóhajtott. – Rendben van, intézkedem,
hogy tartsák szemmel. Még vécére sem fog menni anélkül, hogy ne tudjanak róla. De
higgye el, maguk mindenkiben és mindenhol ellenséget látnak.
– És miért is ne? Van belõlük éppen elég – ismert és ismeretlen, aktív és passzív. –
Aaron a körülöttük felbukkanókat nézegette, készen arra, hogy a legkisebb gyanús jelre is
reagáljon. Tudta, hogy Sargaz és az öböl térsége hemzseg az ellenségektõl, azok
mindenhol jelen vannak, a régi és az új városban, délre, végig az út mentén Ománig,
északon pedig Dubaiig, Bagdadig és Damaszkuszig, Moszkvában, Párizsban és
Londonban, az óceán túlsó partján, New Yorkban is, sõt azon túl, mindenhol, ahol nem
zsidók élnek. Csupán a zsidó nem számít eleve gyanúsnak, bár mostanában velük sem árt
óvatosnak lenni. A „kiválasztottak" között is sokan vannak, akik nem hívei Cionnak, nem
akarnak harcolni érte, vagy áldozatot hozni a küzdelemért, nem értik meg, hogy Izrael
léte állandó veszélyben forog, és rendkívül fontos számára a sah, az egyetlen közép-keleti
szövetségese, aki hajlandó neki olajat adni, hogy használhassa a repülõgépeit és a
páncélosait. Nem akarják tudni, hogy a hátunk mögött már nincs más, csak a Siratófal, és
harcolnunk kell és meghalni, hogy megvédhessük Istentõl kapott földünket, Izraelt,
amelyet Isten segítségével, szörnyű áldozatok árán szereztünk vissza!
Wessonra nézett; kedvelte, mint embert, megbocsátotta még a hibáit is, nagyra
becsülte, mint igazi profi kollégát, de egyben sajnálta is. Nem volt zsidó, és ezért eleve
gyanúsnak számított. – Örülök, hogy zsidónak születtem, Glenn! Ez megkönnyíti
számomra a dolgokat.
– Hogyan?
– Úgy, hogy biztosan tudom, hová tartozom.

ATEX DISCO, HOTEL SARGAZ, 23.52. A vendégek többsége amerikai, brit és francia
volt, de akadt rajtuk kívül néhány japán és egyéb ázsiai is. Fõleg férfiak, huszonöt és
negyvenöt év közöttiek, mivel az Öböl térségében dolgozó külföldieknek fiatalnak,
erõsnek, lehetõség szerint nõtlennek kellett lenniük, hogy el tudják viselni a nehéz
körülményeket, a család hiányát. Néhányan közülük már berúgtak, akadt egypár
hangoskodó is, volt köztük néhány túlsúlyos, nem igazán vonzó megjelenésű, de a
többségük karcsú, izmos, kalandra kiéhezett. Néhány sargazi, és az Öböl partján fekvõ
más ország polgára is bevetõdött, de csak a gazdagok, a nyugati életformához szokottak,
és kizárólag férfiak. Ezek többségükben a galérián ültek, üdítõitalt fogyasztottak, és
szemeztek, akivel tudtak. Akiknek sikerült, azok európai nõkkel táncoltak, titkárnõkkel,
követségi dolgozókkal, légitársaságok alkalmazottaival, ápolónõkkel, a szállodai
személyzet kis kereset-kiegészítésre vágyó tagjaival.
Paula Sandor Peterivel, Genny Scraggerrel táncolt, Johnny Hogg pedig a zene ritmusát
csak tessék-lássék követve azzal a lánnyal simult össze szorosan, aki korábban a teraszon
folytatott elmélyült beszélgetést egy arab üzletemberrel. – Meddig marad itt,
Alekszandra? – kérdezte a fülébe súgva.
– Csak a jövõ hétig. Utána Rióba kell utaznom a férjemhez.
– Túl fiatal maga ahhoz, hogy férjnél legyen! Egyedül van itt?
– Teljesen egyedül, Johnny! Ugye milyen szomorú?
A kérdésre Hogg nem válaszolt, csak még szorosabban húzta magához a lányt, és
áldotta az eszét, hogy udvariasan fölvette a könyvet, amit a szálloda elõcsarnokában
leejtett. A vibráló fények vakították ugyan, de azért látta Gavallant, amint a galérián
komor arccal, a gondolataiba merülve nekitámaszkodott a korlátnak, és õszintén sajnálta.
Nem szívesen rendelte meg neki a másnap esti londoni repülõjáratra szóló jegyet,
megpróbálta rábeszélni, hogy maradjon még egy napot, és pihenjen. – Tudom, mennyire
fárasztják a gyakori idõzóna-változások, uram!
– Semmi baj, Johnny! Kibírom. Egyelõre úgy néz ki, hogy nincs semmi változás.
Tízkor indulunk Teheránba.
– Értettem, uram! Az útvonalengedélyünk rendben van. A tebrizi kitérõé is.
– Bízzunk benne, hogy nem lesz semmi gond! Ne várjon, ha kirakta az utasait, azonnal
induljon vissza!
John Hogg érezte a lány hozzá simuló ölét. – Velem vacsorázik holnap? Hat körül
visszaérek.
– Talán... de kilencnél elõbb nem.
– Tökéletes.
 Gavallan nézte egy darabig, de szinte nem is látta a táncolókat, aztán otthagyta a
korlátot, és a lépcsõn lesétálva kilépett a földszinti teraszra. Az éjszaka kellemes volt,
egyetlen felhõ sem zavarta a teliholdat. A szállodát övezõ hatalmas, fallal körülvett
kertben halkan surrogtak a füvet mindig harsogóan zölden tartó öntözõberendezések.
A Sargaz volt a sejkség legnagyobb szállodája, egyik oldalán a tengerrel, a másikon a
sárgásfehér homokú sivataggal. A tizennyolc emeletes toronyépületben öt étterem, három
bár, koktélbár, kávézó, diszkó működött, voltak saját úszómedencéi, szaunái, gõzkamrái,
teniszpályái, kondicionálóterme, üzletsora tucatnyi butikkal és régiségbolttal, Aaron
szõnyegüzlete, fodrászata, videotékája, külön péksége, hi-fi szakboltja, telexközpontja
telexgépírókkal. Mint minden korszerű európai szállodában, itt is légkondicionált volt az
összes szoba és lakosztály, bidével is ellátott, kényelmes fürdõszoba tartozott
valamennyihez, huszonnégy órás – többnyire mosolygós pakisztániakat alkalmazó –
szobaszerviz működött, a vendégek még aznap tökéletesen vasalva visszakapták mosásra
leadott holmijukat. Színes tévé volt minden szobában, moziterem a földszinten,
pillanatok alatt lehetett összeköttetést teremteni a világ nagy tõzsdéivel, akit érdekelt, az
bármikor megtudhatta a legfrissebb árfolyamokat, és távközlési műholdon keresztül
könnyedén lehetett telefonálni bármelyik ország fõvárosába.
Remek hely, igaz, de akkor is csak gettó, gondolta Gavallan. És bár Sargaz, Dubai és
Sardzsa uralkodói liberálisok, elnézõek annyira, hogy a külföldiek szeszt is
fogyaszthatnak a szállodákban, sõt üzletben is megvehetik – Isten legyen irgalmas ahhoz,
aki aztán megpróbálja továbbadni egy mohamedánnak –, és az európai nõk szabadon
mászkálhatnak az utcákon, vásárolgathatnak, gépkocsit vezethetnek, semmi biztosíték
nincs arra, hogy ez továbbra is így lesz. Néhány száz yardnyira a szállodától a sargaziak
továbbra is ugyanúgy élnek, ahogy évszázadokon keresztül, néhány mérföldnyivel arrébb
szigorúan tilos a szeszfogyasztás, a nõk nem vezethetnek gépkocsit, tilos egyedül
kilépniük az utcára, a hajukat, karjukat, vállukat kötelezõ elrejteniük, bõ ruhákat
kénytelenek viselni, az igazi sivatagban pedig egyszerűen szánalmasak a körülményeik.
Pár évvel korábban bérelt egy Range Rovert, vezetõt, és McIverrel, Gennyvel, és az új
feleségével, Maureennel elment egy oázisba, hogy aztán az éjszakát is ott töltsék, a Rub
al-Khali-nak, Üres Földnek nevezett sivatag peremén. Tökéletes tavaszi nap volt. Néhány
perccel azután, hogy elhagyták a repülõteret, az országút egyszerűen elfogyott alóluk, és
egyenetlen, sziklákkal, kisebb kövekkel teleszórt csapáson haladtak tovább a hatalmas
félgömbként föléjük boruló, felhõtlen, ragyogóan tiszta ég alatt. Délben rövid pihenõt
tartottak, elemózsiás kosárból megebédeltek, aztán folytatták az útjukat a hol köves, hol
homokos úton beljebb a sivatagba, oda, ahol soha nem esett az esõ, és semmi, egyetlen
növény sem nõtt. Amikor megálltak, és kikapcsolták a motort, olyan érzésük támadt,
mintha a csönd fizikai valójában vette volna körül õket, és belevesztek a végtelen
semmibe.
Az éjszakai égbolt mélykék volt, a csillagok hatalmasak, puha szõnyegekkel kibélelt
sátruk igen kellemes, és a csönd, a határtalan üresség szinte felfoghatatlan. – Utálom,
Andy – suttogta Maureen. Halárra ijeszt.
– Engem is. Nem tudom, miért, de ez az igazság – válaszolta Gavallan. Az oázis
pálmafáin túl a sivatag minden irányban a látóhatár széléig terjedt, és ijesztõ
egyhangúságát egyetlen kiemelkedõ tárgy, növény sem törte meg. – Ez a végtelen tér
szinte kiszívja az emberbõl az erõt. Képzeld el, milyen lehet itt nyáron!
 Az asszony megremegett a gondolattól. – Egy homokszemnél is jelentéktelenebbnek
érzem itt magam. Tönkretesz, elveszi tõlem a nyugalmat, egészen elbizonytalanít. Jó volt,
érdekes volt, de egyszer is bõven elég volt. Skócia való nekem, legfeljebb London, ha
minden kötél szakad, de ez a hely még akkor sem.
Maureen állta is a szavát, soha nem tért vele vissza. Ugyanúgy, ahogy Scrag Nellje,
ötlött fel Gavallanben. Nincs is mit a szemükre hányni. Az Öböl környékén a férfiaknak
is éppen elég nehéz, erõt próbáló feladat megmaradni, hát még a nõknek... Körbenézett,
és Gennyt látta kilépni a nagy, üvegezett szárnyas ajtón. Az asszony erõsen legyezte
magát, hogy lehűljön, és sokkal fiatalabbnak látszott, mint Teheránban. – Hello, Andy! –
köszönt jókedvűen. – Igazad van, hogy kijöttél. Itt legalább friss a levegõ, és nincs az a
szörnyű füst. Huhh!
– Soha nem voltam valami nagy táncos.
– Én is csak akkor táncolok, ha Duncan nincs velem. Tökéletes falábai vannak, két
normális lépést is alig tud megtenni. – Genny elhallgatott, és rövid szünet után az
elõbbinél sokkal bizonytalanabbul folytatta: – Holnap esetleg én is...
– Nem – válaszolta kedvesen, de határozottan Gavallan. – Egyelõre nem. Talán egy
hét múlva; várjuk meg, hogy leülepedjenek a dolgok!
Az asszony beleegyezõen bólintott, de meg sem próbált vidámabb arcot vágni, és
eltitkolni csalódottságát. – Mit mondott Scrag?
– Igen, feltéve hogy a többiek is benne vannak, és kivitelezhetõ a terv. Jó nagyot
beszélgettünk, és reggelizni is együtt fogunk. – Gavallan átkarolta az asszonyt, és
bátorítóan magához szorította. – Ne aggódj Mac miatt! Mindent elkövetek azért, hogy ne
essen semmi baja.
– Küldenek neki egy újabb üveg whiskyt. Elviszed?
– Belerakom az aktatáskámba. Az irániak külön figyelmeztettek, hogy a repülõgép
készletében nem lehet pia, de nem lesz semmi gond, kézipoggyászként viszem.
– Inkább hagyd itt! Nem akarom, hogy gondod legyen miatta. – Gennyt
nyugtalanította a férfi csöndes komolysága. Szegény Andy, gondolta, látszik rajta, hogy
nincs magánál, annyira aggódik.
– Javasolhatok valamit?
– Hát persze!
– Kérd meg azt az ezredest és Robertset, nem Robertset, Armstrongot, azt, akit el kell
vinnetek Tebrizbe, hogy visszafelé leszállhass Koviszban! Mondd azt nekik, hogy föl kell
venned néhány sürgõs javításra szoruló alkatrészt. Akkor legalább Duke-kal is tudsz
beszélni.
– Remek ötlet! Okos kislány vagy!
Az asszony lábujjhegyre ágaskodott, és szeretettel arcon csókolta Gavallant. – Azért
neked sem kell szégyenkezned! Na jó! Megyek vissza lötyögni – a háború óta nem
éreztem magam ennyire népszerűnek. – Elnevette magát, és a férfi is. – Jó éjszakát,
Andy!
Miután távozott, Gavallan sem maradt tovább, hanem visszasétált az úton valamivel
lejjebb lévõ szállodájába. Miközben lassan, nyugodt léptekkel ballagott, nem figyelt föl
az óvatosan a nyomába szegõdõ férfira, arra sem, hogy a szobáját átkutatták, a papírjaiba
beleolvastak, arra pedig végképp nem gondolt, hogy a szobában és a telefonjában is
lehallgató-készülékeket helyeztek el.
 SZOMBAT
1979. FEBRUÁR 23.

46. fejezet

TEHERÁNI NEMZETKÖZI REPÜLÕTÉR, 11.58. A 125-ös utasterének az ajtaja

bezáródott Robert Armstrong és Hasemi Fazir ezredes mögött. A pilótafülkébõl John
Hogg a hüvelykujját feltartva jelezte Gavallannek és McIvernek, hogy minden rendben,
és rögtön gurulni kezdett a géppel a felszállópálya felé, hogy elinduljon Tebrizbe.
Gavallan, Sargazból jövet, pár perccel korábban szállt csak le, és most nyílt alkalma
elõször, hogy négyszemközt, nyugodtan szót váltson McIverrel.
– Mi újság, Mac? – kérdezte, a hideg szél, a kavargó hó elleni védekezésül szorosan
összefogva magán a kabátját.
– Gondok vannak, Andy!
– Hallottam. Gyorsan mondd el!
Bár senki nem volt a közelükben, és a távolodó gép hajtóművei is hangosan
bömböltek, közelebb hajolt, nehogy bárki meghallhassa, amit mond. – Úgy tudom, alig
egy hetünk maradt. Utána leparancsolnak bennünket a földre, kisded elõjátékaként az
államosításnak.
– Tessék?! – Gavallan torka hirtelen elszorult, és úgy érezte, hogy egy hang nem sok,
annyit sem tud kinyögni. – Talbottól...
– Nem. Armstrong mondta, pár perccel azelõtt, hogy az ezredes megérkezett volna. –
McIver arca összerándult, és õ is annyira ideges volt, hogy csak nehezen tudta kiejteni a
szavakat. – Az a gazember azt mondta a maga mézesmázos, tenyérbe mászó modorában:
„A maga helyében tíz napnál tovább nem maradnék, sõt, szerintem egy hét volna a
legbiztonságosabb. És ne felejtse el, Mr. McIver, összeszorított szájba nem repül bele a
légy!"
– Jézusom! Csak nem arra akart célozni, hogy tudja, tervezünk valamit?! – Egy
hirtelen támadt szélroham tetõtõl talpig beszórta õket hóval.
– Nem tudom. Egyszerűen fogalmam sincs róla, Andy!
– Mi a helyzet a HBC-vel? Említette?
– Nem. Amikor szõrmentén a papírok felõl érdeklõdtem, csak annyit mondott, hogy
biztonságban vannak.
– Megmondta legalább, hogy mikor érnek vissza?
– Nem. Mindössze annyit, hogy miután leszálltak, értesíteni fog bennünket.
Gazember! – McIver dühében sokkal inkább feltépte, mint kinyitotta a gépkocsi ajtaját.
Gavallan idegesen lesöpörte a kabátjáról a havat, és beszállt a kellemesen felfűtött,
bepárásodott ajtajú kocsiba. McIver maximális teljesítményre kapcsolta a páralefúvót,
belökött a magnóba egy kazettát, jól felhangosította, de rögtön le is halkította a
készüléket, és káromkodott egy jó nagyot.
– Mi van még, Mac?
– Minden! – robbant ki McIverbõl a válasz. – Erkkit elrabolták a szovjetek,
valószínűleg a KGB-sek, a török határ környékére kényszerítették a 212-esével együtt,
ahol csak a jóisten tudja, mit csinál. Nogger szerint segítenie kell nekik összeszedni a
berendezéseket, amelyeket az amerikaiak a titkos radarállomásaikon hátrahagytak.
Nogger, Azadeh, két szerelõnk és egy brit százados alig tudott elmenekülni Tebrizbõl;
tegnap jöttek vissza, és most nálam vannak... legalábbis még ott voltak, amikor eljöttem
hazulról. Jézusom! Andy, látnod kellett volna, milyen állapotban voltak, amikor
megérkeztek. A százados ugyanaz, aki megmentette Charlie-t Doshan Tappehen, és akit
aztán Charlie Bandar-Pahlavinál kirakott...
– Mit keres itt?
– Valami titkos megbízatást kellett teljesítenie. Gurkhákkal szolgál, Rossnak hívják,
John Rossnak. Azadehhel együtt teljesen összefüggéstelenül beszéltek, amikor kérdeztem
õket, de Nogger sem volt sokkal jobb állapotban. A lényeg, hogy végre biztonságban
vannak. – McIver hangja hirtelen erõtlenné vált. – Zagroszban, sajnos, elveszítettünk egy
szerelót – Baszdmeg Jordont. Lelõtték.
– Atyaúristen! Baszdmeg meghalt?!
– Igen... sajnos... és a fiad is megsebesült, de nem súlyosan – hadarta McIver,
Gavallan pedig belesápadt abba, amit hallott. – Scot jól van, és...
– Milyen súlyos a sebe?
– A bal vállába csapódott a golyó, de csontot nem ért, izomban állt meg... Jean-Luc azt
mondja, van penicillinjük, képzett ápolójuk, és nem lesz semmi baj, a seb tiszta, nem
gyulladt be. Ezért Scot holnap nem tudja átvinni a 212-esüket Sargazba, úgyhogy
megkértem Jean-Lucöt, menjen õ, vigye magával Scotot is, aztán a 125-össel jöjjön
vissza Teheránba, és innen menjen vissza Koviszba.
– Biztos vagy ebben? Mármint, hogy Scotnak nem súlyos a sebe – kérdezte aggódó
hangon Gavallan.
– Igen, Andy. Biztos.
– Mi az ördög történt?
– Nem tudom pontosan. Jean-Luc elõször Starkénak szólt, és õ adta tovább az üzenetet
ma reggel. Annyit tudtam kivenni belõle, hogy Zagrosz közelében terroristák működnek,
valószínűleg ugyanazok, akik a Bellissimát és a Rosát megtámadták. Nyilván gyűrűt
vontak a tábor köré, és lesben állnak, várják, hogy valaki belesétáljon a csapdába.
Baszdmeg lordon és Scot ma hajnalban éppen alkatrészeket rakott fel a 212-esre, amikor
tüzet nyitottak rájuk. Szegény Baszdmeg kapta a nagyobbik részét, Scotot csak egy golyó
találta el... – McIver látta, milyen fájdalmas arcot vág Gavallan, ezért sietve váltott: –
Jean-Luc megesküdött rá, hogy Scotnak nincs komolyabb baja. Higgy nekem, Andy!
Nem akarlak félrevezetni.
– Nemcsak Scotra gondoltam – válaszolta az indulataival küszködve Gavallan. –
Baszdmeg csaknem azóta volt velünk, hogy elkezdtük. .. Jól tudom, hogy három gyereke
van?
– Igen. Szörnyű! – McIver fölengedte a kuplungot, és a kocsi lassan gurulni kezdett az
irodaépület felé. – Azt hiszem, még mind a három iskolás.
– Mihelyt hazaérek, utánanézek, hogyan tudok segíteni nekik. Mondd tovább! Mi
történt még Zagroszban?
– Ezenkívül nem sok. Tom nem volt ott, Koviszban kellett töltenie az éjszakát. Jean-
Luc azt mondja, egyik támadót se látták, a lövések az erdõ felõl érkeztek... A bázison
egyébként is teljes a káosz, a madaraink szünet nélkül a levegõben vannak, gyűjtik be a
lelõhelyeken szétszórt embereket, és viszik õket tovább Sirázba, hogy a holnap esti
határidõ lejárta elõtt mind el tudjon menni.
– Sikerülni fog?
– Többé-kevésbé. Az olajosokat, a saját embereinket, az értékes alkatrészek és a
helikopterek nagyobbik részét el tudjuk juttatni Koviszba. A fúrásokhoz szükséges
berendezéseknek jó része ott marad, ahol van, de az nem a mi gondunk. A jóisten tudja
csak, mi fog történni a bázissal és a lelõhelyekkel, ha nem lesz, aki vigyázzon rájuk.
– Valószínűleg elvész minden, ami ott van.
– Egyetértek. Ostoba, felesleges pazarlás! Megkérdeztem Fazir ezredestõl, tudna-e
valamit tenni. A gazember csak vigyorgott, és azt mondta, Teheránban is éppen elég
nehéz eligazodnia, nemhogy ideje és energiája maradna arra, hogy kiderítse, mi van
délen. A repülõtéri bizottsággal kapcsolatban is azt mondta, hogy nem tud segíteni, a
forradalmi bizottságok többnyire önállóan működnek, még Teheránnal sem igen van
kapcsolatuk. Hogy pontosan idézzem: „Zagrosz környékén, a civilizálatlan, félvad hegyi
törzsek között akinek nincs fegyvere, nem iráni – lehetõleg ajatollah –, az a legjobban
teszi, ha szó nélkül végrehajtja, amit mondanak neki." – McIver köhögött, dühösen
kifújta az orrát. – És ami a legszörnyűbb, az a gazember még csak nem is gúnyból
mondta ezt, Andy! Na nem mintha különösebben sajnált volna bennünket.
Gavallan alig tudott magához térni a döbbenettõl. Mennyi megválaszolandó kérdés,
miközben otthon és Iránban is a teljes összeomlás fenyeget! Valóban már csak egy hét,
aztán beköszönt a végítélet napja? Hála istennek, Scot... szegény öreg Baszdmeg...
Jóságos isten, Scotot meglõtték! Komoran kipillantott a kocsi ablakán, és látta, hogy már
közel vannak a raktáraknak és irodáknak helyet adó nagy épülethez. – Állj meg, Mac!
Jobb volna, ha négyszemközt tudnánk beszélni.
– Hát persze. Ne haragudj! Kicsit össze vagyok zavarodva.
– Hogy érzed magad? Úgy értem, egészségileg.
– Ó, remekül, csak ettõl az átkozott köhögéstõl nehéz szabadulni... Nem ez a baj,
hanem hogy... félek – válaszolta természetes hangon McIver, de a beismerés így is szíven
ütötte Gavallant. – Úgy érzem, kezdenek menthetetlenül kicsúszni a kezembõl a dolgok.
Egy embert már elveszítettem, a HBC ügye változatlanul fenyeget bennünket, Erkki
veszélyben van... Mindannyian veszélyben vagyunk, az S-G is, és minden, amiért
dolgoztunk. – McIver ujjai szaggatottan doboltak a kormányon. – Gen jól van?
– Igen. Remekül – felelte türelmesen Gavallan. Azóta, hogy találkoztak, már
másodszor válaszolt a kérdésre, McIver ugyanis rögtön ezzel kezdte, mihelyt lejött a 125-
ös lépcsõjén. – Genny jól van, Mac – ismételte meg a korábban mondottakat. – Levelet is
hoztam tõle. Beszélt Hamish-sel és Sarah-val, náluk is minden rendben, és a kis
Angusnek már megvan az elsõ foga. Otthon mindenki remekül érzi magát. Gen küldött
neked egy üveg Loch Wayt, és miután nemet mondtam neki, megpróbálta rávenni Johnny
Hoggot, engedje föl a gépre, hadd bújjon el a vécében – mesélte, és végre látta, hogy
elõször a találkozásuk óta McIver végre elmosolyodik.
– Gen átkozottul makacs tud lenni, az biztos. Örülök, nagyon örülök, hogy ott van,
nem pedig itt. Csak éppen... A fene sem érti miért, de hiányzik. – McIver kis ideig
csöndben nézett maga elé. – Köszönöm, Andy!
– Ugyan már! – Gavallan szintén elgondolkodott. – Miért Jean-Luckel akarod
elküldeni a 212-est? Miért nem Tom Locharttal? Nem volna jobb, ha minél elõbb
kikerülne az országból?
 – De igen, csakhogy Sarazad nélkül nem hajlandó elmenni... És van egy újabb gond. –
A magnóban a kazetta egyik oldala lejárt, és a készülék halk kattanással átváltott a
másikra. – Sehogy nem tudom elérni. Tom nagyon aggódott miatta, megkért, hogy
menjek el hozzájuk, a bazár mellett van a házuk, de hiába döngettem a kaput, senki nem
válaszolt. Tom biztos benne, hogy elment a nõk tüntetésére.
– Jézusom! Hallottuk a BBC-ben, hogy zavargások voltak, letartóztatások, és hogy a
nõket több helyen megtámadták. Gondolod, hogy Sarazad is börtönben van?
– Nagyon remélem, hogy nem... Hallottad, mi történt az apjával? Persze, de hülye
vagyok! Hiszen én mondtam el! – McIver oda sem igazán figyelve arra, hogy mit csinál,
néhány másodpercre bekapcsolta az ablaktörlõt. – Mit akarsz csinálni? Megvárod itt,
hogy visszajöjjön a gép?
– Nem. Ha van rá elég idõnk, menjünk be Teheránba! – Gavallan az órájára pillantott,
ami 12.25-öt mutatott.
– Rendben. Ha most rögtön indulunk, bõségesen lesz idõnk.
– Akkor rajta! Szeretnék találkozni Azadehhel, Noggerrel, azzal a Ross nevű
katonával, és különösen Talbottal. Bakravánék házához is elugorhatunk, hátha otthon
találjuk már Sarazadot. Mit szólsz hozzá?
– Benne vagyok. Örülök, hogy itt vagy, Andy! Nagyon örülök. – McIver gázt adott, a
kocsi nekilódult.
– Én is, Mac! Az az igazság, hogy soha nem voltam még ilyen mocsok hangulatban.
McIver köhögött, a torkát is megköszörülte. – Rossz híreket kaptál?
– Igen. – Gavallan a kézfejével letörölte az ablak belsejére rakódott párát. – Hétfõn a
Struan'snál rendkívüli igazgatótanácsi ülés lesz, ahol válaszolnom kell az Iránnal
kapcsolatos kérdésekre. Pont ez hiányzott!
– Linbar is részt vesz rajta?
– Igen. Az a hülye teljesen tönkre fogja tenni a Nemes Házat. A fejébe vette, hogy
Latin-Amerika felé terjeszkedik; épp most, amikor Kína a nyitás küszöbén áll.
McIver meglepõdött a Gavallantõl szokatlan éles hangon, de nem szólt semmit. Évek
óta tudott kettejük állandó rivalizálásáról és kölcsönös gyűlölködésérõl, David MacStruan
halálának különös körülményeirõl, és arról is, hogy Hongkongban mindenki nagyon
meglepõdött, amikor kiderült, hogy Linbar lesz a cég fõnöke. Még mindig sok barátja
volt ott, és õk elküldték neki a Nemes Házról és riválisairól szóló legérdekesebb
újságcikkek kivágásait, megírták a legfrissebb híreket, pletykákat, de õ ezeket csak
elraktározta magában, soha nem hozta szóba a barátjának.
– Sajnálom, Mac – mondta egyszer komoran Gavallan. – Nem akarok beszélni Ianrõl,
Quillanrõl, Linbarról és senkirõl, aki a Struan'snál dolgozik. Hivatalosan már semmi
közöm sincs a Nemes Házhoz. Maradjunk ennyiben!
Igazad van, gondolta akkor McIver, és tartotta is magát a hallgatólagos
megállapodásukhoz. Kissé oldalra fordulva futó pillantást vetett Gavallanre, és arra
gondolt, hogy a barátjának szerencséje van, a múló évek kegyesen bántak vele.
Bármennyi gondja van is, a külsején nem látszik, változatlanul remekül néz ki, jóval
fiatalabb a koránál. – Ne idegesítsd magadat, Andy! Többet úgysem tehetsz, mint
amennyit eddig tettél.
– Szeretném hinni, hogy igazad van, Mac! Gondolom, ebben a hét napban adódhatnak
még problémák.
 – Túl finoman fogalmazol... – McIver észrevette, hogy az üzemanyagszint mutatója
nullán áll, és dühösen felkiáltott: – A rohadt életbe! Parkolás közben valaki leszívta a
benzint! – Kiszállt a volán mögül, és hátrament megnézni a tanksapkát. – Eltörte a zárat a
rohadék! Szerencsére van nálam tartalék. Maradt néhány ötgallonos kannánk, és a föld
alatti tartály is félig van helikopter-üzemanyaggal. Miközben a tankot töltötte, Jordon,
Zagrosz, a HBC és a hét nap járt az eszébe, és ez ismét leverte. Vajon ki lesz közülünk a
következõ, tette föl magának a kérdést, és már éppen káromkodni akart, amikor tisztán
hallani vélte Genny hangját: – Ha akarjuk, képesek leszünk megcsinálni. Tudom, egészen
biztos vagyok benne...
Gavallan a fiára gondolt, arra, hogy addig nem lesz képes megnyugodni, amíg nem
találkoznak, és nem gyõzõdik meg róla a saját szemével, hogy valóban nem súlyos a
sebe. Majd holnap, ha lesz egy kis szerencsénk. Ha Scot nem érkezik meg a londoni gép
indulása elõtt, akkor csak szombaton megyek. Talbottal is feltétlenül beszélnem kell,
talán tud segíteni. Jézusom, már csak hét nap...
McIver hamar teletöltötte a tankot, és egy-két perccel késõbb már a repülõtérrõl a
városba vezetõ úton jártak. Alig kanyarodtak ki, az amerikai légierõ egyik hatalmas,
éppen érkezõ szállítógépe húzott el a fejük fölött. – Még mindig naponta öt jumbo
érkezik. Változatlanul katonák irányítják a forgalmat, de ott vannak velük a
zöldszalagosok is, és mindenki megpróbál utasításokat osztogatni, amelyekre aztán senki
nem figyel – magyarázta McIver. – A British Airwaysnél megígérték, hogy minden
járatukra adnak három helyet, és felveszik az utazó csomagjait is. Azt remélik, hogy
minden második nap tudnak küldeni egy jumbót.
– Mit kérnek cserébe?
– A koronagyémántokat! – válaszolta McIver. Megpróbálta vidámabbá tenni a
hangulatot, de a tréfa elég halványra sikerült. – Semmit, Andy! Bill Shoesmith, a BA
irodavezetõje remek pasas, mindent megtesz, hogy segítsen. – A kormányt eltekerve
kikerült az oldalára borulva az úttesten fekvõ, kiégett autóbuszt. – A nõk ma megint
felvonulnak. Állítólag addig akarják folytatni, amíg Khomeini hajlandó nem lesz
engedni.
– Ha elég kitartóak, talán még az is bekövetkezik.
– Én már nem is tudom, mit gondoljak. – McIver szótlanul vezetett egy darabig, majd
váratlan gesztussal a hüvelykujját feltartva dühösen intett az úttest melletti járdán
elhaladó gyalogosok felé. – Nekik szent meggyõzõdésük, hogy minden a legnagyobb
rendben van. A mecsetek zsúfolásig telve, egymást követik a Khomeini támogatására
szervezett felvonulások, a zöldszalagosok hõsiesen harcolnak a baloldaliak ellen, akik
ugyanolyan hõsiesen visszavágnak nekik, és rendíthetetlenül irtják egymást. – Kis
szünetet kellett tartania, mert újból elfogta a köhögés. – Az alkalmazottaink, ha kérdezem
õket, perzsa udvariassággal semmitmondó válaszokat adnak, és soha nem lehet tudni,
valójában mit gondolnak. Leszámítva azt az egyet, hogy õk is azt szeretnék, ha mielõbb
eltűnnénk innen! – A kormányt oldalra kapva felkanyarodott a járdára, hogy elkerülje a
frontális összeütközést egy szembõl sebesen feléjük száguldó gépkocsival. – Hülye
barom! – dühöngött, miután visszavezette a kocsit az úttestre. – Ha nem szeretném
ennyire az öreg Lulut, lecserélném egy jó erõs dzsipre, és nekik mennék, irtást rendeznék
közöttük! – Gavallanre pillantott, és õszintén elmosolyodott. – Annyira örülök, hogy itt
vagy, Andy! Így sokkal jobban érzem magam. Ne haragudj az érzelgõsségért!
 – Semmi gond – válaszolta nyugodt hangon, de belül erõsen háborogva Gavallan. –
Hogy állunk a Forgószéllel? – kérdezte, nem tudva tovább magába fojtani a kérdést.
– Hogy hét nap, vagy hetven.... – McIver gyors kormánymozdulattal újból elkerült egy
karambolt, természetes mozdulattal viszonozta a másik vezetõ obszcén gesztusát, és mint
aki már hozzászokott, hogy gépkocsiban ülni állandó életveszélyt jelent, nyugodtan
tovább vezetett. – Vegyük úgy, hogy mindannyian egyetértünk, és a kijelölt idõpontban,
hét nap múlva... De nem is! Armstrong azt mondta, hogy legfeljebb egy hétre
számíthatunk, úgyhogy legyen mostantól számítva hat nap. Az éppen péntekre esik, ami a
legjobb.
– Igen. Én is gondoltam már, hogy a szent napjukon lenne érdemes megcsinálni.
– Charlie-val úgy beszéltük meg, hogy elõször is, mostantól kezdve minden lehetséges
módon elkezdjük evakuálni az embereinket és a felszerelésünket – a 125-ösön,
teherautóval Irakba vagy Törökországba, a BA járatain. Valahogy ráveszem Bill
Shoesmith-t, hogy adjon még több helyet, és kapjunk elsõbbséget a teheráru-feladásnál.
Két 212-esünket már elküldtük „nagyjavításra", a Zagroszban lévõ pedig holnap indul. Ez
azt jelenti, hogy öt gép marad Teheránban, egy 212-es, két 206-os és két Alouette. A 212-
est és az Alouette-eket Koviszba küldjük, arra hivatkozva, hogy Nyüzsinek feltétlenül
szüksége van rájuk. Remélem, senki nem kérdezi meg, hogy mihez; Duke szerint az ott
lévõ gépeket sem használják. A 206-osokat itt hagyjuk, hogy ne legyen olyan feltűnõ a
dolog.
– Le akarsz mondani róluk? – kérdezte Gavallan.
– Akárhogyan is csináljuk, az összes helikopterünket nem tudjuk kivinni, Andy –
válaszolta McIver. – Két nappal a végsõ menekülés napja elõtt, vagyis jövõ szerdán,
Charlie, Nogger, a még itt lévõ pilóták és szerelõk – akiket addig nem tudtunk felrakni a
B A járataira – és én elhúzunk a 125-össel Sargazba. Ne felejtsd el, hogy hivatalosan csak
egy fõt egy fõ ellenében cserélhetünk, úgyhogy bármennyi helyet kapunk is Shoesmith-
tól, biztosan lesznek itt még jó néhányan!
– A kilépési engedélyeket hogy tudod elintézni?
– Megpróbálok üres űrlapokat szerezni Ali Kiától. Szükségem lesz hozzá egy svájci
banknak szóló biankó csekkre. Még nem tudom, hogy föl lehet-e használni – elég kapzsi,
de agyafúrt, és helyén van az esze annyira, hogy túlságosan ne vigye vásárra a bõrét. Ha
vele nem tudok szót érteni, akkor jön a szokásos piskes. A partnereknek, Kiának és
bárkinek, ha észreveszik, hogy egyszerre mind eltűntünk, azt fogjuk mondani, hogy
sürgõs munkaértekezletet hívtál össze Sargazba; elég gyönge indok, de amíg kell, talán
kitart. Ez volna az akció elsõ szakasza. Ha mégsem tudunk elmenni, akkor a
Forgószélnek befellegzett, mert õrizetbe vesznek és túszként tartanak bennünket
mindaddig, amíg az összes helikopter vissza nem tér, azt pedig tudom, hogy feláldozni
nem vagy hajlandó bennünket. A második. ..
– Mi lesz a személyes holmitokkal? – vágott McIver szavába Gavallan. – És azokkal,
akiknek saját lakásuk vagy házuk van Teheránban?
– A cégnek megfelelõen kárpótolnia kell õket. Ez is hozzátartozik a Forgószél
költségeihez. Elfogadod?
– Mekkora összeg lehet, Mac?
– Nem rettenetes. Nincs más választásunk, muszáj kifizetni nekik a kárpótlást.
– Igazad van. Elfogadom.
 – A második lépés, hogy tábort ütünk Sargazban. Addigra néhány dolgon már túl kell
lennünk: te megrendeled a jumbókat úgy, hogy a gépek érkezése elõtti napon ott
legyenek; Starkénak valahogy sikerült elrejtenie a parton elég 40 gallonos hordót, hogy
legyen üzemanyaguk átrepülni az öblöt; a szaúdi partok közelében, valami félreesõ kis
szigeten is lesz üzemanyag. Starkénak is szüksége lehet rá, Rudinak és a bandar-
deilamiaknak pedig biztosan. Scragnek szerencsére nem okoz gondot, hogy átjusson egy
tankkal. Te elintézed az „exportra" szánt gépeinknek a brit bejegyzést, és megszerzed a
kuvaitiaktól, a szaúdiaktól és az Emirátusoktól az átrepüléshez szükséges engedélyt. A
műveletet közvetlenül én vezénylem. Az indulás napján hajnalban szólsz, hogy minden
rendben van-e, tudjuk-e csinálni, vagy sem! Ha nem, akkor kész, vége, ha azt mondod,
hogy igen, akkor én még mindig eldönthetem, hogy megadjam-e a végsõ jelet.
Beleegyezel?
– Két feltétellel, Mac: mielõtt leállítanád a dolgot, megbeszéled velem, és ha a kijelölt
napon nem megy, akkor rá egy, illetve két napra ismét megpróbáljuk.
– Rendben van – mondta McIver, és jókora lélegzetet vett. – A harmadik szakasz: a
kiválasztott napon – szerintem maximum három napig próbálkozhatunk – leadjuk az
indulási jelet, mire az összes gépünk felszáll, és elindul Sargazba. Ha minden rendben
megy, szerintem mintegy négy óra különbség lesz Scragék és az utolsóként beérkezõk –
valószínűleg Duke-ék – között. Mihelyt a gépek bárhol Iránon kívül leszállnak, az iráni
jelzést lecserélik britre, hogy azzal is javítsák az esélyeiket. Ha megérkeztek Sargazba,
rögtön föltesszük õket a 747-esekre, a személyzet is felszáll, és elhúzunk, amilyen
gyorsan csak lehet. Egyszerű. – A terven végigfutva McIver hatalmasat sóhajtott.
Gavallan nem válaszolt rögtön – a tervet átgondolva látta a benne tátongó lyukakat, a
hatalmas költségeket és a veszélyeket is. – Jó, Mac!
– Nem. Csöppet sem jó, Andy, de ez van!
– Tegnap találkoztam Scraggel, és jó nagyot beszélgettünk. Azt mondta, részérõl
rendben van a Forgószél, és ha megkapja a jelzést, azonnal indul. Megígérte, hogy a
hétvégén a többieket is megkérdezi, aztán értesít, de már elõre biztos volt benne, hogy a
megadott napon az összes helikopterét és emberét ki tudja hozni.
McIver csak bólintott, de nem szólt egy szót sem. Némán vezette a kocsit a veszélyes,
eljegesedett úton, és mellékutcákban maradva megpróbálta elkerülni a fõbb utakat, tudta,
hogy be van dugulva rajtuk a forgalom. – Már közel vagyunk a bazárhoz – mondta
hosszú szünet után.
– Scrag azt mondta, a következõ néhány napban talán el tud jutni Bandar-Deilamba,
beszélhet Rudival, és elmondhatja neki, mit tervezünk. Levélben veszélyes volna
megírni. Apropó! Írt neked valamit.
– Mit?
Gavallan kivette a borítékot az aktatáskájából, és felrakta az olvasószemüvegét. – A
címzés: D. D. McIver kapitány úrnak.
– Egyszer földühít, és megmondom neki a magamét ezért a Mocskos Duncanért –
jelentette ki McIver. – Olvasd fel, légy szíves!
A borítékot feltépve Gavallan elõvette a két összetűzött lapot, és jókedvűen kuncogott
egyet. – A levélben csak ennyi áll: „Menj a francba!" Ami hozzá van tűzve, az egy orvosi
jelentés... – Hogy jobban lássa, közelebb emelte a szeméhez a lapot. – Dr. G. Gernin írta
alá. Ausztrál Konzulátus, Sargaz. A vén csirkefogó koleszterinszintje tökéletesen
normális, a vérnyomása 130/85, a vércukorszint normális... Minden maga a tökély. Van
itt egy utóirat is. Azt mondja: „A hetvenharmadik születésnapomig fogok repülni, vén
fasz!"
– Bárcsak igaz lenne, és sikerülne annak a csirkefogónak! Tartok tõle, hogy nem, az
idõ nem neki... – McIver félbehagyta a mondatot, és óvatosan fékezett. Az utca,
amelyiknek a végén jártak, a bazár mecsetje elõtti térre vezetett, de a torkolatát vadul
ordibáló, fegyverrel hadonászó férfiak torlaszolták el. Megfordulni már nem tudott,
kikerülni sem lehetett õket, úgyhogy megállt a feldühödött csoport elõtt. – Megint az
asszonyok – mondta, miután észrevette az odakint, a téren vonulókat, és meghallgatta a
két táborból felhangzó, egymásnak felelgetõ, dühös kiáltásokat. A forgalom mindenütt
leállt a környéken, a feltorlódott gépkocsik vezetõi ingerülten rákönyököltek a dudákra.
Mivel járda nem volt az úttest két oldalán, csupán szeméttel teli vízelvezetõ árok, és sok
volt a gyalogos, mindkét oldalról beszorították õket, semerre sem tudtak mozdulni. A
hátulról érkezõk nyomták a járművek között állókat, akik között meglehetõsen sok volt a
gyerek és a siheder. Az egyik durván mutatott valamit Gavallannek, egy másik belerúgott
a gépkocsi sárvédõjébe, aztán – mint akik jól végezték a dolgukat – nevetve arrébb
mentek.
– Piszkos kis csirkefogók! – McIver tisztán látta a visszapillantó tükörben a
menetelõket, és azt is, hogy újabb suhancok csatlakoztak hozzájuk. A csoportba verõdött
férfiakhoz is újabbak csatlakoztak, a frissen érkezõk tekintete meg vadabb és
ellenségesebb volt, mint az ott-lévõké, és többen közülük, hogy az indulataikat
levezessék, igazából oda sem figyelve rácsaptak a kocsi tetejére, a motorházra a
fegyvereik tusával. Elöl, a keresztezõdésben – Alláh-u Akbár...! éppen elvonult a tüntetõ
nõk derékhada.
Hangos csattanásra figyeltek fel – kõ csapódott a kocsinak, hajszálnyival kerülve csak
el az egyik ablakot, aztán az egész autó rázkódni kezdett, mert suhancok, gyerekek vették
körül, lökdösni kezdték, és szép számmal akadtak köztük olyanok is, akik felugráltak a
motorház tetejére, és – miközben trágárul mutogattak – lehetõség szerint jó nagyokat
dobbantottak is, hogy minél több kárt tegyenek benne. McIver kis ideig tűrte, de aztán
nem bírta tovább, néhány kölyköt fellökve heves mozdulattal kinyitotta a gépkocsija
ajtaját, és tajtékozva ki is pattant, amitõl, persze, az egész csapat futásnak eredt. Gavallan
is követte a példáját, és azokra vetette rá magát, akik – megpróbálván felborítani –
hátulról emelgették az autót. Egyiküket rögtön derékon ragadta, és hatalmasat lökött rajta,
mire a többiek dühösen kiabálva menekülésre fogták a dolgot. Két idõsebb suhanc
azonban nem tágított, sõt, mintha összebeszéltek volna, egyszerre próbálták meg hátulról
rávetni magukat. Észrevette õket, az egyiknek ököllel a mellkasába vágott, a másikat
pedig nekitaszította egy teherautónak, amin a jármű sofõrje csak nevetett, és hogy õ is
adjon a fiúnak, belülrõl meglökve jó erõsen nekivágta. McIver a rövid küzdelemtõl
zihálva, szétvetett lábbal állt az autó mellett, az õ oldalán a megvadult kölykök már
biztonságos távolságba vonultak, és onnan kiabálták a válogatottnál válogatottabb
sértéseket.
– Vigyázz, Mac!
McIver még idõben kapta le a fejét, a neki szánt kõ nem õt találta el, hanem egy másik
teherautó oldalához vágódott. Az addig visszavonulni látszó kölykök – többnyire tíz-
tizenkét évesek – azonban nem érték be ennyivel, hanem nekilódultak, és újból támadtak.
Mivel meneküléshez nem volt hely, McIver a kocsi elülsõ sárvédõjéhez hátrált, és
Gavallan is az autóhoz húzódott. Az egyik suhanc göcsörtös, vastag fadarabot lóbálva
szembõl vetette rá magát, míg három társa oldalról próbálta meg bekeríteni. Gavallan
megpróbált ugyan kitérni az ütés elõl, de a bunkó így is eltalálta a vállát, és olyan erõvel,
hogy pillanatra a lélegzete is elakadt. A pillanatnyi meglepõdés után dühösen rávetette
magát a támadójára, és ököllel olyan erõsen vágott az arcába, hogy az eszméletét vesztve
terült el a hóban. A többieknek ennyi elég is volt – fékevesztetten, gyilkos dühvel
rontottak neki, és a támadásuk olyan heves volt, hogy annak már nem lehetett ellenállni.
A következõ, amire Gavallan emlékezett, az volt, hogy már nem a hóban görnyedt,
megpróbálva védeni magát a vadul rugdosó lábaktól, hanem egy zöldszalagos karjára
támaszkodik, aki felsegíti, miközben a suhancok – a rájuk szegezett géppisztolyoktól
halálra rémülve – a környezõ házak falához húzódnak, egy idõsebb mollah pedig
magából kikelve szidja õket. Amikor körbepillantott, azt is látta, hogy McIver
tulajdonképpen szintén sértetlen, megmenekült az utcakölykök bosszújától.
A mollah elfordult a megszeppent bűnösöktõl, odament hozzá, és perzsául szólította
meg: – Nam zaban-e soma rá khub namu danan, aga...
– Sajnálom, de nem beszélem a nyelvüket, kegyelmes... – A fehér szakállú, fehér
turbánt, és fekete köntöst viselõ, idõs férfi hátat fordított Gavallannek, és a körülöttük
állók moraját túlharsogva elkiáltotta magát.
Vonakodva bár, de az egyik gépkocsiból kiszállt egy férfi, odament, szemmel
láthatóan nagy tisztelettel köszönt a mollahnak, meghallgatta, amit mondott, aztán kissé
körülményes angolsággal ugyan, de jól érthetõen Gavallannek is elismételte: – A mollah
tájékoztatja önöket arról, aga, hogy a fiatalok rosszat tettek, amikor megtámadták,
megsértették vele a törvényt, és önök nyilvánvalóan nem követtek el törvénysértést, és
nem is provokálták õket.
Kis ideig ismét a mollahra figyelt, hogy aztán késedelem nélkül megint fordítson: –
Azt szeretné, ha tudnák, hogy az Iszlám Köztársaság maradéktalanul tiszteletben tartja
Isten örök, mindenkire nézve kötelezõ törvényeit. A fiatalok megsértették a törvényt,
amelyik tiltja, hogy bárki fegyvertelen, békés idegeneket támadjon meg. – A viseltes
ruhájú szakállas, középkorú férfi a mollahra nézett, aki hogy a szavait mások is hallják –
erõsen megemelte a hangját: – Legyetek tanúi annak, hogy mi a törvényeket betartjuk,
aki megszegi õket, azt azonnal megbüntetjük, és igazságot szolgáltatunk az érdemtelenül
bántottaknak. – Zord szavait a körülötte állók elégedett morajjal nyugtázták. – A büntetés
ötven korbácsütés, de elõbb ezeknek a fiataloknak bocsánatot kell kérniük tõletek és a
többiektõl.
A közelben elhaladó tüntetõk harsány kiáltozása közepette a halálra rémült kölyköket
odalökdösték és rugdosták McIver és Gavallan elé, ahol azok térdre estek, és szánalmas,
megszeppent hangon bocsánatért esedeztek. Miután a mollah úgy döntött, hogy ebbõl
elég, a legközelebbi házfalhoz lódították õket, és a tömegbõl valakik által készségesen
felajánlott öszvérhajtó ostorokkal verni kezdték õket. A büntetést maga a mollah, két
iszlám gárdista, és a mollah által a tömegbõl kiválasztott közreműködõk mérték ki rájuk –
könyörtelenül.
– Jézusom! – nyögött fel Gavallan, akit a rosszullét kezdett kerülgetni a kegyetlen
látványtól.
A fordítónak szegõdött autós meghallotta, az elszörnyedt kiáltást, és szigorúan azt
mondta: – Itt az iszlám az úr, az iszlám pedig csak egyetlen törvényt ismer mindenki
számára, és ugyanazt a büntetést mindenkinek, ha bűnt követ el. Aki vétkezett, annak
azonnal lakolnia is kell. Isten törvénye örök és megváltoztathatatlan, nem olyan, mint a
maguk romlott nyugati törvényei. Azokat ki lehet forgatni, az igazságszolgáltatást el lehet
odázni, hogy az ügyvédek meggazdagodhassanak a halogatáson, miközben mások
tönkremennek, és szerencsétlenné válnak... – Az egyik fiú vad sikoltását hallva
elhallgatott ugyan, de csak egy pillanatra. – Ezekben a veszett kutyakölykökben nincs
semmi büszkeség! – jelentette ki dühösen, és hátat fordítva Gavallanéknek visszament a
kocsijához.
Miután a büntetés befejezõdött, a mollah szelíd hangon újból megdorgálta a még
eszméletükön lévõ kölyköket, kegyesen elbocsátotta õket, és az iszlám gárdistáktól
körülvéve maga is távozott. A körben állók széjjelebb húzódtak, nagyobb kört formáltak
McIver és Gavallan körül, a támadók pedig vagy mozdulatlanul, vérbe fagyva feküdtek a
ház falánál, vagy keservesen erõlködve megpróbáltak elvánszorogni. Gavallan
elõrelépett, hogy segítsen az egyiknek, aki sehogy sem tudott felállni, de mert az
rémülten arrébb vonszolta magát, inkább visszafordult. A gépkocsin nagy horpadások,
éles kövek okozta mély karcolások látszottak, szomorú mementójaként a támadásnak, és
McIver arca is olyan volt, mintha néhány perc alatt éveket öregedett volna. – Nem tudom
azt mondani, hogy nem érdemelték meg a büntetést – jegyezte meg halkan Gavallan.
– Ha a mollah nem vetõdik erre, nem biztos, hogy megússzuk – válaszolta reszelõs
torokhangon McIver, és nagyon örült, hogy Genny nem volt ott, nem kellett végignéznie
a történteket. Minden korbácsütést, amit a kölykök kaptak, úgy megszenvedett volna,
mintha õt érné, gondolta, és közben minden porcikája fájt az elszenvedett ütlegektõl,
rúgásoktól. Elfordult a tönkretett kocsitól, óvatosan megmozgatta a vállát, és miután
észrevette, hogy a tolmácsukul szegõdött autós, tovább menni nem tudván, még mindig
ott várakozik a közelben, hozzá lépett.
– Köszönjük a segítséget, aga! – mondta neki az ablak résén át, az erõs zaj miatt
kiabálva. A gépkocsi öreg volt, kopott, és a vezetõn kívül még négy férfi szorongott
benne.
A megszólított lejjebb tekerte az ablakot. – A mollah tolmácsot keresett, én neki
segítettem, nem maguknak – felelte utálkozó ajakbiggyesztéssel. – Ha nem jöttek volna
Iránba, akkor ezek a meggondolatlan kölykök sem háborodtak volna úgy fel a
gazdagságuk undorító fitogtatásán, hogy nekimenjenek maguknak.
– Elnézést, én csak...
– És ha nem lennének az istentelen utcai bandákat, a tiszteletlen viselkedést
reklámozó, undorító filmjeik és televíziós műsoraik, amelyeket a sah hozatott be, hogy
megrontsa velük a gyerekeinket a saját fiamat és a diákjaimat is beleértve –, akkor ezek a
szerencsétlen bolondok is betartották volna a törvényt. Jobban teszik, ha elmennek,
mielõtt magukat is törvényszegésen érik. – A férfi indulatosan föltekerte az ablakot, és
hogy a dühét levezesse, rányomta tenyerét a dudára.

LOCHART LAKÁSA, 14.37. Ökölbe szorított ujjai ütemes, elõre megbeszélt jelet
kopogtak a lakás bezárt ajtaján. Fátyolt és összesározódott csadort viselt. A jelzésre
azonnal megérkezett a válasz, mire négy rövidet és egy hosszút koppantott. Az ajtó erre
már kinyílt, Tejmur rászögezte a géppisztolyát, õ pedig jókedvűen fölnevetett.
– Senkiben nem bízol már, drágám? – kérdezte arabul, jól kivehetõ palesztin
akcentussal.
 – Nem, Szajada! Még benned sem – válaszolta a férfi, és csak miután meggyõzõdött
róla, hogy a látogató valóban Szajada Bertolin, és egyedül érkezett, lépett hátrébb kicsit.
Szorosan magához ölelte a fátylát és kendõjét elhajító asszonyt, sarkával berúgta az ajtót,
és miután kibontakozott az ölelésbõl, gondosan be is zárta. – Még benned sem. – Újból
egymás nyakába borultak, és lázas izgalommal csókolták egymást. – Késtél.
– Nem. Te érkeztél korábban. – Az asszony nevetve hátrébb húzódott, és átnyújtotta a
csomagot. – A fele itt van, a többit majd holnap hozom.
– Hol hagytad?
– A francia klubban, egy szekrényben. – Szajada Bertolin levetette a csadorját, és
visszaváltozott azzá, aki korábban volt. Bélelt sídzsekit, meleg, garbónyakú
kasmírpulóvert, skótmintás gyapjúszoknyát, vastag harisnyanadrágot, és magas szárú,
prémes szegélyű csizmát viselt, természetesen a lehetõ legelegánsabbat és legdrágábbat. –
Hol vannak a többiek? – kérdezte.
Miközben válaszolt, a férfi arca komoly volt, de a szeme mosolygott. – Elküldtem
õket.
– Á! Szerelem délután... Mikor jönnek vissza?
– Napnyugtakor.
– Remek. Akkor elõbb zuhany... Forró még a víz?
– Igen. A központi fűtés is be van kapcsolva, és a paplan is fűthetõ. Micsoda luxus! –
mondta Tejmur. – Lochart és a felesége tudták, hogyan kell élni. Olyan ez a lakás, mint
egy igazi pasa... hogy is mondják franciául... ja igen, garconniere-je.
Az asszony nevetése lágy volt, melengetõ. – Nem is tudod, drágám, micsoda piskes a
jó forró zuhany. Sokkal jobb, mint a kád... a többirõl már nem is beszélve. – Szajada a
székre ült, és nekilátott lehúzni a csizmáit. – Egyébként nem Lochart, hanem az öreg
kéjenc Dzsared Bakraván volt az, aki tudta, hogyan kell élni. Ebben a lakásában
eredetileg a szeretõje lakott.
– Te? – kérdezte minden gúny nélkül a férfi.
– Nem, drágám! Neki fiatalok, nagyon fiatalok kellettek. Én nem vagyok senkinek a
szolgálója, még a férjemé sem. Sarazad mesélte. Az öreg Dzsared tudott élni, kár, hogy
olyan csúnyán végezte.
– Elvégezte a dolgát, többé nem volt rá szükség.
– Akkor sem így kellett volna befejeznie.
– Javíthatatlan uzsorás volt, a sah híve még akkor is, ha bõkezűen támogatta
Khomeinit. Megszegte Isten törvényeit, és...
– A fanatikusokét, drágám, a fanatikusokét. Ugyanúgy, ahogy mi is áthágunk minden
törvényt. Nem igaz? – Szajada felállt, könnyedén szájon csókolta a férfit, és a vastag,
süppedõ szõnyeggel leterített folyosón végigsétálva bement a Sarazad és Lochart
hálószobájából nyíló, pazarul berendezett fürdõszobába. Megnyitotta a zuhanyt, és
türelmesen várta, hogy a víz fölmelegedjen. – Mindig szerettem ezt a lakást.
– A fõnökeim köszönik, hogy felhívtad rá a figyelmet – válaszolta az ajtófélfának
dõlve Tejmur. – Milyen volt a felvonulás?
– Borzalmas. Az irániak állatok, ócsároltak bennünket, mindenféle szemetet dobáltak
ránk, mutogatták a péniszüket csak azért, mert szeretnénk egy kis egyenlõséget, olyan
ruhában járni, amilyenben mi akarunk, szépnek lenni abban a kevéske kis idõben, amíg el
nem múlik a fiatalságunk. – A tenyerét kinyújtva Szajada ellenõrizte, hogy elég meleg-e
már a víz. – A drágalátos Khomeinitek kénytelen lesz beadni a derekát.
 – Soha – válaszolta nevetve a férfi. – Különben is, csak egy részük viselkedik
állatként, Szajada, a többség normális. Hová lett a civilizált palesztin toleranciád?
– Az itteni férfiak kiölték belõlem, Tejmur! Ha nõ lennél, megértenéd. – Újból a víz
alá tartotta a kezét, és érezte, hogy már majdnem jó. – Ideje visszamennem Bejrútba... Itt
mintha állandóan mocskos lennék. Hónapok óta nem érzem tisztának magam.
– Én is szívesen visszamennék. A háborúnak itt vége, de Palesztinában, Libanonban
vagy Jordániában nem. Ott még szükség van képzett harcosokra, hogy irtsák a zsidókat,
eltapossák Ciont, és visszaszerezzék a szent helyeket.
– Örülök, hogy Bejrútban leszel – mondta hívogató tekintettel Szajada. – Nekem is
szóltak, hogy menjek haza, de csak néhány hét múlva, ami tökéletes. Addig még jó
néhányszor felvonulhatok. A csütörtökre tervezett menet lesz az eddigi legnagyobb.
– Nem értem, miért izgatod magad. Irán nem a te gondod, és a felvonulásaitokkal,
tiltakozásotokkal nem juttok semmire.
– Tévedsz – Khomeini nem bolond. A tiltakozó menetekben ugyanazért veszek részt,
amiért a PFSZ-nek is dolgozom. Az otthonunkért teszem, az egyenlõségért, a palesztin
nõk egyenlõségéért és... Igen. Minden nõ egyenlõségéért, éljen bárhol is a földön. –
Miközben ezt mondta, Szajada tekintete szinte lángolt, és az asszony olyan gyönyörű
volt, amilyennek Tejmur talán még soha nem látta. – A nõk öntudatra ébredtek, drágám,
és a koptok istenére, az egyetlen istenre, és a te titokban vallott marxista-leninista hitedre
mondom, hogy a férfiak uralmának vége.
– Egyetértek – válaszolta nevetve Tejmur.
Az asszony elõször csak nézett rá komolyan, aztán õ is elnevette magát. –
Férfisoviniszta vagy! – Érezve, hogy a víz tökéletes, Szajada levetette a sídzsekijét. –
Gyere, zuhanyozzunk együtt!
– Benne vagyok. Mesélj a papírokról!
– Majd utána. – Csöppnyi szégyenkezés nélkül, nyugodt mozdulatokkal vetkõztek le,
felajzott, de türelmes, összeszokott szeretõk három éve tartott a kapcsolatuk Libanonban,
Palesztinában és Iránban is –, aztán beszappanozták egymást, játszottak, érintéseik egyre
intimebbekké, érzékibbekké váltak, míg végül az asszony többször egymás után
felsikoltott, magába fogadta, felolvasztotta a testében Tejmurt, hogy végül egyszerre
jussanak el a mindent felemésztõ, csillagfényes robbanásig. Utána együtt feküdtek le
megbékélve, és húzták magukra a puha, fűthetõ paplant.
– Mennyi az idõ? – kérdezte sóhajtva, álmos hangon Szajada.
– Amennyi a szerelemhez kell.
Az asszony nem válaszolt, csak benyúlt a takaró alá, Tejmur pedig – mert nem volt
felkészülve a hirtelen reagálásra – kissé elhúzódott, és megfogta a kezét. – Nem. Ez még
neked sem megy, szerelmem! – mondta Szajada, és kényelmesen befészkelte magát a
férfi karjába.
– Öt perc.
– Öt óra múlva sem, Tejmur!
– Egy óra...
– Két óra – vágott közbe mosolyogva az asszony. – Két óra múlva újra készen állsz,
de én már nem leszek itt. Kénytelen leszel beérni valamelyik katonaszajháddal. –
Elnyomott egy újabb ásítást, és mint a lusta, magát remekül érzõ macska, jó nagyot
nyújtózott. – Csodálatos szeretõ vagy, Tejmur! Csodálatos – mondta, és még be sem
fejezte, amikor meghallotta a szokatlannak tetszõ zajt. – A zuhany az?
 – Igen. Nyitva hagytam. Micsoda luxus, nem?
– Az. És felesleges pazarlás.
Szajada kiszállt az ágyból, a fürdõszoba ajtaját magára húzva ráült a bidére, megmosta
magát, aztán visszaállt a zuhany alá, és jókedvűen dalolva hajat mosott. Puha törülközõt
kerített maga köré, megszárította a haját, és amikor visszament a hálószobába, arra
számított, hogy a férfit pihentetõ álomba merülve találja. De nem. Tejmur az ágy tetején
feküdt, és el volt vágva a torka. A testérõl félig lecsúszott takaró vértõl volt lucskos,
levágott nemi szerve a feje mellett, a párnán feküdt, és két férfi állt fölötte. Mindkettõnél
hangtompítós revolver volt, a nyitott ajtón túl pedig látni lehetett harmadik, a lakás
bejárata közelében õrködõ társukat.
– Hol a többi papír? – kérdezte angolul, de valamilyen különös akcentussal az egyik
férfi, és a revolverét pillanatra sem fordította el Szajadától.
– A... a francia klubban.
– A francia klubban hol?
– Egy bezárt szekrényben. – Az asszony túl hosszú idõt töltött el a PFSZ-ben, és
túlságosan is jártas volt az élet dolgaiban ahhoz, hogy pánikba essen. A szívverése sem
gyorsult fel, és hideg fejjel igyekezett eldönteni, hogy mit tegyen, mielõtt meghal. A
táskájában eredetileg lapult ugyan egy tõr, de a táskát az ágy melletti szekrénykén hagyta,
most pedig ott hevert az ágyon, a tartalma szétszórva, és a tõr hiányzott. Nem volt más
fegyvere, amihez folyamodhatott volna, csak az idõ – tudta, hogy a többiek napnyugtakor
visszajönnek. Az este azonban, sajnos, még igen távol volt. – A nõi öltözõben – közölte.
– Melyik szekrényben?
– Nem tudom... Az a szokás, hogy az ember, amire vigyázni akar, odaadja a
kabinosnak, aláírja a bejegyzési naplót, és amikor kéri, visszakapja a holmiját. De csak õ,
másnak nem adják ki.
A kérdezõ a társára pillantott, az pedig kurtán bólintott. Mindketten fekete hajúak és
fekete szeműek voltak, bajuszosak, és Szajada az akcentus alapján nem tudta
megállapítani, honnan jöhettek. Lehettek irániak, arabok vagy zsidók, és bármelyik
országból, Egyiptomból, Szíriából, vagy akár Dél-Jemenbõl is. – Öltözzön fel! Ha
valamilyen trükkel próbálkozik, nem fog olyan fájdalommentesen pokolra szállni, mint
ez az ember. Tudja, nem volt szívünk felébreszteni elõtte. Világos?
– Igen. – Szajada visszament a fürdõszobába, és felöltözött. A férfi közben végig az
ajtóban állt, és figyelte, de nem a testét, csakis a kezeit. Profik, állapította meg magában
az asszony, és ettõl még rosszabbul kezdte érezni magát.
– Honnan szerezte a papírokat?
– Egy Ali nevű embertõl. Korábban egyszer sem láttam...
– Állj! – A hang halk volt ugyan, mégis metszõ, mint a legélesebb penge. – A
következõ hazugságnál levágom azt a szép kis mellbimbóját, és megetetem magával,
Szajada Bertolin. Egy hazugság – kísérletként – még megengedett. Több viszont nem.
Folytassa!
Szajada ettõl valóban megijedt. – Abdalláh ibn Abu Szibának hívják. Ma délelõtt
elmentünk az egyetem melletti öreg diákszállóba, megmutatta a lakást, átkutattuk, ahogy
mondták, és megtalál...
– Ki mondta?
– A Hang. Aki mindig csak telefonálni szokott. Még soha nem láttam, kizárólag a
hangját ismerem. Idõnként... felhív, és utasításokat ad.
 – Hogyan ismeri fel?
– A hangszínérõl, de mindig mond jelszót is. – Az asszony belebújt a pulóverébe, és
már csak a csizmája hiányzott, egyébként befejezte az öltözködést. A revolver
hangtompítós csöve továbbra is rezzenéstelenül meredt rá. – A jelszó mindig az elõzõ nap
megnevezése. Az elsõ néhány percben valamilyen formában többször is elmondja.
– Folytassa!
– Benéztünk a padló alá is, és ott találtuk az anyagot: leveleket, iratokat és néhány
könyvet. Beraktam õket a táskámba, elmentem a francia klubba, és... mivel a táskám
egyik szíja leszakadt, a felét ott hagytam, és csak a többit hoztam el.
– Hol találkozott azzal az emberrel? Dmitrij Jazernovval.
– Sohasem láttam. Nekem csak annyit mondtak, hogy menjek el a lakására
Abdalláhhal, keressem meg a papírokat, és adjam oda õket Tejmurnak.
– Miért éppen neki?
– Nem kérdeztem. Sohasem kérdezek semmit.
– Bölcs dolog – állapította meg a fegyveres. – Mit csinál... csinált ez a Tejmur?
– Nem tudom pontosan, csak azt, hogy iráni... volt, és a PFSZben kapta a kiképzését.
– Melyik szervezeténél?
– Nem tudom. – A férfi alakja nem töltötte ki teljesen az ajtót, úgyhogy Szajada
belátott mellette a hálószobába, de még véletlenül sem nézett az ágyra, annak az
embernek a holttestére, akit olyan jól ismert. Kérdéseikbõl a vallatói lehettek a
SAVAMA, a KGB, a CIA, a MI-6 emberei, izraeliek, jordániaiak, szíriaiak, irakiak, sõt
akár a PFSZ valamelyik szélsõséges, Arafatot vezetõként el nem ismerõ szárnyának a
tagjai is – bármelyikük örült volna annak, ha megszerezheti az amerikai nagykövet
széfjének tartalmát.
– Mikor jön vissza a szeretõje, a francia?
– Nem tudom – válaszolta rögtön Szajada, meg sem próbálva titkolni a meglepõdését.
– Most hol van?
– A Zagrosz-hegységben, a bázisukon. Zagrosz-Háromnak hívják.
– És a Lochart nevű pilóta?
– Azt hiszem, õ is Zagroszban.
– Mikor jön vissza ide?
– Ide? Úgy érti, hogy a lakásba? Nem hiszem, hogy ide valaha is visszatérne.
– És Teheránba?
Hiába igyekezett elkerülni, Szajada tekintete mégis Tejmurra tévedt. A szörnyű
látványtól úgy felkavarodott a gyomra, hogy kénytelen volt öklendezve a vécécsésze fölé
hajolni. A férfi minden különösebb érzelem nélkül nézte – megszokta már, hogy az
emberi test néha erõsebbnek bizonyul az akaratnál, és önállóan reagál a rémületes
dolgokra –, annak örült csupán, hogy védekezésének az egyik fala leomlott. Ennek
ellenére pillanatra sem vette el az asszonyról a revolvert.
Miután az inger alábbhagyott, Szajada kiöblítette a száját kis vízzel, megpróbálta
elfojtani a hányingerét, és közben szidta magában Tejmurt, mert volt olyan ostoba, hogy
elküldte a többieket. Ostoba, szerette volna ordítani neki. Hogy tehettél ilyet, amikor
bárhová néz az ember, mindenhol ellenségeket lát? Mikor zavart engem a szeretkezésben,
hogy mások is vannak a közelben, ha egyszer magunkra zártuk az ajtót?
Megfordult, és a mosdókagylónak támaszkodva szembenézett az ellenségeivel.
 – Elõször a francia klubba megyünk – mondta neki a revolveres. – Elkéri a papírokat,
és ideadja nekem. Világos?
– Igen.
– Mostantól fogva nekünk dolgozik. Titokban. Rendben?
– Van más választásom?
– Igen. Meg is halhat. Nehezen, kínok között. – A férfi tekintete jéghideggé vált. –
Miután ez megtörtént, elkezdünk foglalkozni egy Jasszer Bialik nevű gyerekkel.
A név hallatán Szajada halottsápadt lett.
– Nagyszerű. Ezek szerint nem felejtette még el teljesen a fiát, aki a nagybátyjáéknál
él Bejrútban, a Virágkereskedõk utcájában? – A férfi kis szünetet tartott, majd
megkérdezte. – Emlékszik rá?
– Igen. Természetesen. – Az asszony alig bírta kinyögni a szavakat. Lehetetlen, hogy
tudjanak Jasszerrõl, amikor még a férjem sem tud róla, gondolta rémülten.
– Mi történt a fiú apjával?
– Meghalt... megölték.
– Hol?
– A... Golán-magaslatokon.
– Szomorú dolog meghalni egy fiatal, mindössze néhány hónapja nõsült férfinak –
állapította meg tárgyszerű hangon az ismeretlen. – Maga hány éves volt akkor?
– Tizen... tizenhét.
– Úgy látom, az emlékezete még nem hagyta cserben. Nagyon helyes. Választhat. Ha
úgy dönt, hogy együttműködik velünk, maga, a fia és a nagybátyja családja is sértetlen
marad. Ha nem hajtja végre pontosan az utasításainkat, megpróbál elárulni bennünket,
vagy esetleg öngyilkosságot kísérel meg, akkor Jasszer elveszíti a férfiasságát és a szemét
is. Világos?
Szajada hamuszürke arccal, elkeseredve bólintott.
– Ha meghalunk, mások gondoskodni fognak róla, hogy a halálunk ne maradjon
megbosszulatlan. Efelõl ne legyen a legcsekélyebb kétsége sem! Nos? Hogy dönt?
– Engedelmeskedem – válaszolta az asszony, gondolatban rögtön hozzá is téve: és
biztonságba helyezem a fiamat, hogy utána bosszút állhassak. De hogyan? Hogyan?!
– Rendben van. A fia szemére, golyóira és hímvesszõjére fogadja, hogy szolgálni fog
nekünk?
– Igen. Kkk... kérem, ki... kit kell szolgálnom?
Mind a két férfi elmosolyodott, de a mosolyukban jókedvnek még csak nyoma sem
volt. – Soha ne kérdezze ezt még egyszer, és ne is próbálja kideríteni! Majd
megmondjuk, amikor kell, és ha kell. Világos?
– Igen.
A beszélgetõ férfi – társa egész idõ alatt néma volt – letekerte a revolver csövérõl a
hangtompítót, és mindkettõt zsebre rakta. – Azonnal tudni akarjuk, ha akár a francia; akár
Lochart visszatér vegye úgy, hogy a legelsõ kötelessége ezt megtudni –, és azt is, hogy
hány helikopterük van Teheránban, és pontosan hol. Világos?
– Igen. Hogyan tudok kapcsolatba lépni magukkal?
– Kapni fog egy telefonszámot. – A férfi tekintete még baljóslatúbbá vált. –
Kizárólagos használatra. Érthetõ?
– Igen.
– Hol lakik Armstrong? Robert Armstrong.
 – Nem tudom. – Szajada agyában hangosan megszólalt a vészcsengõ. Hozzá is eljutott
a szóbeszéd, hogy Armstrong az MI-6 képzett bérgyilkosa.
– Kicsoda Talbot?
– Talbot? A brit nagykövetség munkatársa.
– Milyen munkatárs? Mi a beosztása?
– Nem tudom. Csak azt, hogy ott dolgozik.
– Szeretõje valamelyiknek?
– Nem. Ismerõsök... Néha eljárnak a francia klubba.
– Armstrong szeretõje lesz. Megértette?
– Én... Megpróbálom.
– Két hetet kap rá. Hol van Lochart felesége?
– Azt hiszem... a Bakraván-házban, a bazár mellett.
– Bizonyosodjon meg róla! És szerezzen kulcsot a fõkapuhoz! – A férfi látta, hogy
Szajada összerezzent, de egyetlen arcrezdüléssel sem árulta el, mennyire szórakoztatónak
tartja ezt. Ha netán fenntartásaid lennének ezzel kapcsolatban, az sem baj, gondolta. –
Vegye föl a kabátját! Mindjárt indulunk.
Az asszony térde kis híján összecsuklott, miközben a szobán keresztül a bejárat felé
ment.
– Várjon! – szólt utána váratlanul a férfi. Visszarakta a nõ táskájába a szétszórt
tárgyakat, majd hirtelen támadt ötlettõl vezérelve a párnán heverõ holmit betekerte papír
zsebkendõbe, és melléjük tette. – Emlékeztetõül arra, hogy engedelmeskednie kell.
– Ne! Kérem! – Szajada tovább nem volt képes visszaparancsolni a könnyeit. – Nem
bírom... ezt nem!
A férfi közömbös arccal a kezébe nyomta a táskát. – Akkor szabaduljon meg tõle!
Szédelegve ment vissza a fürdõszobába, beledobta a csomagot a szemétvödörbe, és a
korábbinál is erõsebb hányinger vett rajta erõt.
– Siessen!
Miután sikerült összeszednie magát, megfordult, szembenézett a férfival. – Ha a
többiek... ha visszajönnek, és látják... hogy nem vagyok itt... akkor tudni fogják, hogy...
azok mellé álltam, akik... akik ezt elkövették.
– Természetesen. Bolondnak néz bennünket? Azt hiszi, csak hárman vagyunk?
Mihelyt azok négyen visszajönnek, rögtön meghalnak, és az egész lakás lángba borul.

McIVER LAKÁSA, 16.20. – Nem tudom, Mr. Gavallan – mondta Ross.

– Nem sokra emlékszem attól a pillanattól kezdve, hogy Azadehet fent hagytam a lejtõ
tetején, egészen addig, hogy megérkeztünk ide.
– A százados Pettikin egyik egyeningét viselte, hozzá fekete pulóvert, nadrágot és
cipõt. Megborotválkozott, tetõtõl talpig rendbe hozta magát, ettõl függetlenül látszott az
arcán, hogy rettentõen kimerült. – Elõtte viszont minden... úgy történt, ahogy elmondtam.
– Borzalmas! – tört ki Gavallanbõl az õszinte indulat. – Köszönjük, amit tett,
százados. Maga nélkül a többiek mind meghaltak volna. Igyunk valamit, hátha attól
fölmelegszünk kicsit! Ronda hideg van itt. Azt hiszem, akad még némi whiskynk. –
Pettikin felé fordult.
– Charlie?
– Máris. – Pettikin rögtön a bárszekrény felé indult.
 – Köszönöm, Mr. McIver, én nem kérek – mondta Ross.
– Én viszont igen. Nem érdekel, hogy még nincs is este – jelentette ki McIver.
– Én is – csatlakozott hozzá Gavallan. Nemrég érkeztek, még mindig reszkettek az
izgalomtól, az utcai incidens hatása alatt voltak, és nagyon aggódtak, mert hiába
zörgettek Sarazadéknál, senki nem nyitott kaput. Vártak egy darabig, aztán lehangolódva
tovább mentek McIver lakására. Az egyik kanapén szunyókáló Ross egybõl felpattant,
amikor meghallotta az ajtónyitást, és fenyegetõn maga elé tartotta a kukriját.
– Elnézést! – mondta fáradtan, miután látta, kik érkeztek.
– Semmi baj – felelte nyugodtan Gavallan, bár maga is megrémült. – Andrew
Gavallan vagyok. Hello, Charlie! Hol van Azadeh?
– Még alszik a vendégszobában – válaszolta Pettikin.
– Elnézést, hogy felriasztottuk! – fordult ismét Rosshoz Gavallan.
– Mi történt Tebrizben, százados?
Ross nem egészen összefüggõen, helyszínek és idõpontok között ugrálva ugyan, de
lényegében mindent elmondott. A hirtelen ébredés a mély alvásból még megviseltebbé
tette. A feje fájt, minden porcikája sajgott, de örült, hogy végre elmondhatja, ami történt,
rekonstruálhatja az eseményeket, erõfeszítés árán, de kitöltheti az emlékezetében
meglévõ hézagokat, és önmaga számára is mindent a helyére rakhat. Kivéve Azadehet.
Õt még nem, róla egyelõre nem tudott végleg lemondani.
Reggel, kusza, csöppet sem pihentetõ álmából ébredve elõször megrémült, mert
minden össze volt keveredve benne, rotorlapátok dübörgésére, lövésekre, kövekre,
robbanásokra és hidegre emlékezett csak, és a térdére könyökölve egy darabig tompán
meredt a kezére, megpróbálva helyükre rakni az emléktöredékeket, eldönteni, hogy mi
közülük a valóság, és mi az álom. Aztán, a fejét lassan fölemelve meglátott egy férfit, aki
némán figyelte, és ijedten felordított: – Hol van Azadeh?!
– Még alszik, Ross százados! A folyosó végén, a vendégszobában – válaszolta
csöndes, megnyugtató hangon Pettikin. – Emlékszik még rám? Charles Pettikin... Doshan
Tappeh.
Kutatni kezdett az emlékezetében, és amit sikerült elõbányásznia belõle, az mind
ijesztõ volt. Doshan Tappeh? Mi történt Doshan Tappehen? Azért ment oda, hogy
helikoptert szerezzen maguknak, és...
– Á! Igen! Hogy van, kapitány? Örülök... hogy látom. Szóval alszik?
– Mélyen, akár a csecsemõ.
– Úgy a legjobb. Az segít a legtöbbet – mondta továbbra is nehézkesen, mivel az agya
még mindig nem úgy működött, ahogyan kellett volna.
– Ha érez magában elég erõt, fürödjön meg, borotválkozzon, én közben keresek
magának valamilyen ruhát. Ahogy elnézem, nem lesz nehéz, nagyjából egyforma
termetűek vagyunk. Nem éhes? Van kenyerünk és tojásunk, bár a kenyér már nem igazán
friss.
– Nem, köszönöm, csöppet sem vagyok éhes... Maga igazán lekötelez.
– Ez a legkevesebb, amivel tartozom magának. Rettentõen örülök, hogy látom.
Hallgasson ide! Nagyon szeretném ugyan tudni, mi történt... McIver kiugrott a
repülõtérre a fõnökünkért, Andy Gavallanért. Hamarosan ideérnek, és nekik úgyis el kell
mesélnie mindent, és akkor én is megtudom. Addig nem faggatom, biztosan nagyon ki
van merülve.
 – Köszönöm. Igen... kicsit még kusza minden... Arra tisztán emlékszem, hogy
Azadehet a lejtõn hagytam, de utána... Kusza, összefüggéstelen képek rémlenek csak...
Mennyit aludtam?
– Majdnem tizenhat órát. Noggerrel és a két szerelõnkkel úgy cipeltük ide magukat,
aztán mind a ketten szinte elájultak. Mackel kettesben fektettük le mindkettõjüket.
Lehúztuk magukról a ruhát, a sár nagy részét lemostuk, ágyba dugtuk magukat – be kell
vallanom, nem túl finoman, elég sok rángatás árán –, de egyikük sem ébredt fel rá, végig
aludtak.
– Azadeh jól van? – kérdezte hirtelen feltámadó nyugtalansággal Ross.
– Igen. Többször benéztem hozzá, de még mindig mélyen alszik. Mit... Ne
haragudjon! Nem kérdezek semmit. Fürödjön meg, és borotválkozzon! Sajnos a víz
éppen csak meleg, de bekapcsoltam a villanymelegítõt, úgyhogy ki lehet bírni...
Ross szótlanul figyelte Pettikint, amint kitöltötte az italokat, és odanyújtotta
McIvernek és Gavallannek. – Tényleg nem kér, százados?
– Nem. Köszönöm. – Anélkül, hogy odafigyelt volna, megdörzsölte a jobb csuklóját.
Nem hosszú ideje volt még fenn, de az ereje máris rohamosan fogyott. Gavallan látta
rajta, mennyire elcsigázott, és érezte, hogy nem sokáig lehet már faggatni. – Erkkivel
kapcsolatban nem emlékszik semmire, amibõl megtudhatnánk, merre is van? – kérdezte.
– Csak annyit tudok, amennyit elmondtam. Azadeh talán tud segíteni... A szovjetet,
tudják, azt, akit Erkkinek a határkörzetben fuvaroznia kell, mintha Certagának hívnák...
Ahogy mondtam is, Azadehet használták föl, hogy sakkban tartsák, és volt valami gond
az apjával, meg terveztek valamilyen utat kettesben... Ne haragudjanak, nem emlékszem
már pontosan! Azt a másik férfit, Abdalláh hán barátját Mzsitriknek hívták. Pjotr
Olegovicsnak. – A névrõl Rossnak az is rögtön az eszébe jutott, hogy mit üzent Vien
Rosemont a hánnak, de úgy döntött, hogy a dolognak ez a része már nem tartozik
Gavallanékre, ahogy az sem, hogy kik és hogyan haltak meg, miként lökte azt a férfit egy
teherautó kerekei alá a hegyek között. Ahhoz sincsen közük, hogy megfogadta, egy nap
visszamegy még a faluba, és levágja a fejét a mészárosnak és a kalandárnak, akik – ha
Isten vagy a hegyek szellemei nem avatkoznak közbe – képesek lettek volna halárra
kövezni Azadehet, õt pedig megcsonkítani. Azután fogja ezt megtenni, hogy találkozott
Armstronggal vagy Talbottal, vagy az amerikai ezredessel, és beszámolt nekik a
küldetésérõl. Meg fogja kérdezni tõlük, hogy ki árulta el a tervezett akciót. Mert hogy
valaki elárulta, az egészen biztos. Eszébe jutott Rosemont, Tenzing, Gueng, és néhány
másodpercre elhomályosodott a tekintete. Amikor kitisztult, véletlenül a
kandallópárkányon álló órára tévedt, és látva, hogy mennyi az idõ, maradék erejét
összeszedve felpattant. – A brit követségre kell mennem. Messze van innen?
– Nincs. Elvihetjük, ha akarja. – Gavallan McIverre pillantott. – Mac, menjünk minél
elõbb! Talán még sikerül elkapnom Talbotot. Utána marad még annyi idõnk, hogy
visszajöjjünk megnézni Azadehet, és találkozzunk Noggerrel is, feltéve, hogy ide jön.
– Rendben.
– Indulhatnánk rögtön? – kérdezte Ross. – Elnézést, de attól félek, hogy ismét
elalszom, és sokáig nem fogok felébredni.
Gavallan nem válaszolt, csak felállt, és a télikabátjáért ment.
– Adok magának egy télikabátot, és keresek kesztyűt – mondta Rossnak Pettikin.
Látva, hogy a százados a folyosó vége felé pillant, megkérdezte: – Fölkeltsem Azadehet?
– Ne! Csak... benézek hozzá egy pillanatra.
 – A második ajtó balra – adta meg az útbaigazítást Pettikin.
Figyelte, amint Ross hangtalan, macskáéra emlékeztetõ léptekkel végigmegy a
folyosón, nesztelenül benyit az ajtón, pillanatra megáll, figyel, aztán ugyanolyan
csöndesen becsukja. A többiekhez visszaérve elõvette a csomagjából a revolverét, és a
két kukrit – a sajátját és Guengét. Néhány másodpercig szótlanul nézte, aztán a kandalló
párkányára helyezte õket.
– Ha nem jönnék vissza – fordult Pettikinékhez –, mondják meg neki, hogy ajándékba
hagytam Erkkinek. Erkkinek és neki.

47. fejezet

A HÁN PALOTÁJÁBAN, 17.19. Abu Mard kalandárja a padlón térdelt, és halálra volt
rémülve. – Nem, fenség! Nem! Esküszöm, Mahmud mollah parancsolta, hogy...
– Nem igazi mollah, te rühes kutya! Ezt mindenki tudja! Istenre! Meg akartad... meg
akartátok kövezni a lányomat?! – üvöltötte eltorzult arccal, zihálva, a felháborodástól
magánkívül a hán. – Ezt akartátok? Megkövezni a lányomat?
– Õ akarta, fenséges úr – felelte rémülten suttogva a kalandár. – A mollah döntött úgy,
miután kikérdezte, és õ bevallotta, hogy házasságtörést követett el a szabotõrrel...
– Te rühes kutya kölyke! Te segítetted és bujtogattad azt a hamis mollahot... Hazug!
Ahmed elmondta, mi történt. – A hán a hátát megtámasztó párnáknak hanyatlott. Egy
testõr állt mellette, a többiek pedig Ahmeddel együtt az elõtte térdelõ kalandárt vették
körbe. A legidõsebb lánya, Nadzsud, és fiatal felesége, Aisha a fekhelye mellett térdeltek;
mindketten igyekeztek titkolni, mennyire rettegnek a dühétõl, és attól, hogy indulatát
ellenük fordítja. Az ajtó mellett, utazás közben elpiszkolódott ruhájában, és majdnem
annyira félve Hákim, Azadeh bátyja térdelt, aki õrizet mellett, a hán hívására tért vissza,
és az apjához hasonlóan felháborodva hallgatta végig Ahmed beszámolóját arról, hogy mi
történt a faluban.
– Te kutya! – kiáltotta újból a hán, és a heves indulattól nyál csordult végig az állán. –
Hagytad... hagytad, hogy az a veszett dög, a szabotõr elmeneküljön... magával vonszolja
a lányomat... Menedéket adtál neki, és... és még van merszed ítéletet mondani az én, az
én lányomról... és megtetted volna anélkül, hogy... hogy az engedélyemet kérted volna!
– A mollah akarta... – ismételte meg sokadszor védekezését a kalandár.
– Elég!!!
Ahmed hatalmas pofonnal elhallgattatta a falufõnököt, majd durván térdre rántotta az
ütéstõl eldõlõ embert, és az arcába sziszegte: – Ha még egy szót mersz szólni, kivágom a
nyelvedet.
A hán csak küszködve tudott levegõt venni. – Aisha... – nyögte zihálva – .. .adj egy...
gyógyszert! – Az asszony térden csúszott hozzá, a szájába tett egy tablettát, amit a hán a
nyelve alá szorított, ahogy az orvos tanácsolta, és attól a görcsös szívfájdalom végre
enyhült, a fülében megszűnt a dobolás, és a szoba sem forgott vele tovább. Véreres
szemét ismét a rémülten elõtte reszketõ kalandárra szögezte. – Te mocskos kutya! Bele
akartál harapni az urad kezébe? Ibrim! – fordult egyik testõrjéhez a hán. – Vigyétek
vissza Abu Mardba, köveztesd halálra a falusiakkal, köveztesd halálra, aztán vágjátok le
a mészáros kezét!
 Ibrim és egy másik testõr felrángatta a padlóról a rémülten üvöltõ férfit, egy erõs
ütéssel elhallgattatta, és már éppen ki akarta vonszolni, amikor Hákim szava megállította
õket: – És gyújtsátok fel a falut!
A hán gyanakvón összehúzott szemmel fordult a fia felé. – Igen.Gyújtsátok fel a falut!
– mondta õ is, nem véve le a tekintetét Hákimról, aki igyekezett bátor maradni, és
szembenézni vele. Az ajtó közben becsukódott a távozók mögött, a szobában pedig
megsűrűsödött a csönd, amit csupán Abdalláh ziháló lélegzése tört meg. – Nadzsud,
Aisha, menjetek! – szólalt meg végül a hán.
Nadzsudnak rosszulesett a felszólítás; maradni szeretett volna, hogy hallja, amint
kimondják az ítéletet Hákimra. Boldog volt, amikor meghallotta, hogy Azadeh
házasságtörést követett el, mert ez azt jelentette, hogy ha elfogják, rögtön elnyeri méltó
büntetését. Nagyszerű! Nagyszerű! Azadeh után pedig azok is eltűnnek, Hákim és a
Vöröshajú Kés. – Itt maradok a közelben, fenség! Csak szólítson, ha bármiben szüksége
van rám! – válaszolta az apjának.
– Nyugodtan visszamehetsz a lakosztályodba. Aisha! Te maradj a folyosón! – A két
asszony távozott, és Ahmed elégedetten – egyelõre minden a tervek szerint zajlott –
csukta be utánuk az ajtót.
A hán fájdalmas arccal megmozdult, új testhelyzetet vett föl, hogy kényelmesebben
feküdjön, és odaszólt a két õrnek: – Várjatok odakint! Ahmed, te maradj! – Amikor már
csak hárman voltak a nagy, hideg szobában, Hakimhoz fordult: – Azt mondtad, gyújtsák
fel a falut. Jó ötlet, de ez sem menti az árulásodat, és a húgodét.
– Semmi sem lehet mentség arra, ha valaki elárulja az apját, fenség! De sem Azadeh,
sem én nem árultunk el, és nem szõttünk ellened összeesküvést.
– Hazudsz! Hallottad Ahmedet! Azadeh bevallotta, hogy odaadta magát a
szabotõrnek. Bevallotta!
– Azt vallotta be, fenség, hogy évekkel ezelõtt szerette. Megesküdött Isten színe elõtt
arra, hogy nem követett el házasságtörést, nem volt soha hűtlen a férjéhez. Soha! Azok
elõtt a rühes kutyák és az elõtt a hamis mollah elõtt mit mondhatott volna a hán lánya?
Nem a te nevedet, méltóságodat védelmezte-e az alantas csürhével szemben?
– Még mindig játszani próbálsz a szavakkal, és védeni azt a szajhát?
Hákim elsápadt a durva támadástól. – Azadeh szerelmes lett, ahogy anyánk is. Ha
szajhának nevezed, akkor anyánkat is annak tartod.
– Hogy merészelsz ilyet mondani?! – kiáltotta dühösen, kivörösödött arccal a hán.
– Ez az igazság. Együtt háltál vele, még mielõtt feleségül vetted volna. Mivel szeretett,
titokban beengedett a hálószobájába, kockáztatva, hogy ha rájönnek, az életével lakol
miatta. A halálos veszélyt is vállalta, mert szeretett, és mert erre kérted. Nem anyánk
beszélte rá az apját, hogy elfogadjon téged, és apádat, hogy hozzád mehessen, ne pedig a
bátyádhoz, aki második feleségének akarta? – Hákim hangja a feltámadó, fájdalmas
emlékek hatására elcsuklott. Hétéves volt még csak, Azadeh pedig hat, és nem sokat
értettek abból, ami körülöttük zajlik, csak azt tudták, hogy az édesanyjuknak szörnyű
fájdalmai vannak, valami tumornak nevezett dolog kínozza, az apjuk pedig a fájdalomba
belerokkanva csak ül kint az udvaron, a palota elõtt, és bámul maga elé. – Nem állt-e
mindig melléd apáddal és a bátyáddal szemben, és miután a bátyádat megölték, és te
lettél az örökös, nem segített-e abban, hogy megbékéljetek apáddal?
– Te... te errõl nem tudhatsz, még... túl fiatal voltál! – próbált tiltakozni a hán.
– Az öreg Fátemeh, a dadánk, halála elõtt mindent elmondott, amire csak emlékezett...
 Abdalláh a válaszra már oda sem figyelt. Õ is emlékezett, elsõsorban a bátyja
vadászbalesetére, amit olyan ügyesen megszervezett. Ha az öreg dada tudta, mi is történt
valójában, akkor Hákim és Azadeh is tudja, és ez újabb ok, hogy elhallgattassa õket.
Emlékezett azokra a csodálatos idõkre is, amelyeket Naftalával töltött a házasságkötésük
elõtt és után, egészen addig, amíg el nem kezdõdtek azok a szörnyű fájdalmak. Még egy
éve sem voltak házasok, amikor Hakim megszületett, két év telt csak el az esküvõjük óta,
és már Azadeh is megvolt, Naftala pedig még csak tizenhat éves volt, apró termetű,
karcsú, formára pontosan olyan, mint Aisha, de ezerszer szebb dús, hosszú, olvasztott
aranyra emlékeztetõ hajával. Még öt csodálatos évük volt együtt, és bár több gyerekük
nem született, csöppet sem bánta, hiszen végre volt fia, erõs, jól fejlett – az elsõ
feleségétõl született három fia beteges volt, gyönge, hamar meg is halt, négy lánya pedig
csúnya és rossz természetű. Különben is, a felesége még mindig csak huszonkét éves
volt, erõs, egészséges, akár a két gyerek. Bõven maradt még ideje arra, hogy újabb
fiúgyerekeket szüljön neki.
Aztán váratlanul, egyik pillanatról a másikra elkezdõdtek a fájdalmak, a szörnyű
szenvedés, amelyre a legjobb teheráni orvosoknak sem volt gyógyszerük.
Insa Allah, mondták.
Enyhülést csupán a kábítószer hozott, késõbb pedig már az sem. Isten adjon neki
megnyugvást a paradicsomban, és engedje, hogy ha odakerülök, rátaláljak!, gondolta
Abdalláh, és újból Hákimot figyelte, hallgatta szenvedélyesen feltörõ szavait: – Azadeh
nem követett el bűnt, csak szerelmes lett, fenség! Nem tudod ezt megbocsátani neki?
Hiszen még csak tizenhat éves volt, száműzted egy svájci iskolába, ahogy késõbb engem
is száműztél Hvojba.
– Mert mindketten álnokok voltatok, áskálódók és hálátlanok! – kiáltotta a hán, és a
feltámadó indulattól újból érezni kezdte fülében a kínzó lüktetést. – Takarodj! Õrizet...
alatt maradsz, különválasztva a többiektõl, amíg érted nem küldök. Ahmed! Intézkedj,
aztán gyere vissza!
Hákim a könnyeivel küszködve felállt, és rogyadozó lábakkal kitántorgott a szobából.
Tisztában volt azzal, hogy mi vár rá, de nem maradt ereje, hogy bármit is tegyen ellene.
Ahmed kiosztotta a parancsokat a folyosón várakozó testõröknek, majd visszatért a
hánhoz, aki behunyt szemmel, hamuszürke arccal, nehezen zihálva feküdt a vastag, puha
derékaljon. Istenem, ne engedd még meghalni!, imádkozott csöndben, miközben várta,
hogy ura magához térjen.
A hán egy idõ után kinyitotta a szemét, és nehézkesen bizalmas testõréhez fordult: –
Határoznom kell felõle, Ahmed! Minél elõbb.
– Igen, fenség – válaszolta az, gondosan megválogatva a szavait.
– Csak két fiad van, Hákim és a csecsemõ. Ha Hákim meghal, vagy – Ahmed arcán
különös mosoly jelent meg – esetleg megvakul, nyomorékká válik, akkor Mahmud,
Nadzsud hercegnõ férje lesz a családfõ mindaddig...
– Az a bolond?! Egy év sem kell hozzá, elveszíti minden birtokunkat, összes
hatalmunkat! – Abdalláh arcán beszéd közben vörös foltok jelentek meg, és nagy
erõfeszítéssel tudta csak megõrizni gondolatai tisztaságát. – Adj egy gyógyszert!
Ahmed adott a betegnek egy tablettát, megitatta, és igyekezett meg is nyugtatni. –
Isten vigyáz rád, meg fogsz gyógyulni Ne aggódj!
 – Ne aggódjak – ismételte meg halkan, a mellébe markoló fájdalomtól gyönge hangon
a hán. – Isten akaratából a mollah idõben meghalt... Pjotr Olegovics megtartotta a
szavát... bár... túl gyors volt a halála... túl gyors.
– Igen, fenség!
A görcs egy idõ múlva megszűnt, és Abdalláh ismét könnyebben tudott beszélni: –
Mit... tanácsolsz? Mi legyen Hakimmal?
Ahmed, bár készen volt a válasszal, úgy tett, mintha elgondolkodott volna. – Hákim
fiad jó mohamedán, és nevelhetõ is. Hvojban becsülettel intézte a dolgaidat, és nem
szökött meg, bár valószínűleg megtehette volna. Nem erõszakos... Leszámítva azt,
amikor a húgáról van szó. De az nem baj, éppen az adja hozzá a kulcsot, hogy annyira
szereti a húgát. – Közelebb hajolt a hánhoz, és a korábbinál is halkabban azt mondta: –
Nevezd ki örökösöddé, fen…
– Soha!
– Szabj neki feltételeket! Esküdjön meg Istenre, hogy védelmezni fogja az öccsét
ugyanúgy, ahogy a húgát, és a húga, saját akaratából, azonnal térjen vissza Tebrizbe. Az
igazság az, fenség, hogy valójában nem tudod, mit követett el, ha egyáltalán elkövetett
valamit, csupán szóbeszédet hallottál. Bízd rám, hogy kiderítsem felõle az igazságot!
Mihelyt megtudom, azonnal jelentést teszek neked.
A hán – bár nehezére esett – erõsen figyelt, és át is gondolta a hallottakat. – Vagyis
Hákim lesz a túsz, akivsl visszakényszerítjük Azadehet. Ahogy korábban vele tartottuk itt
a férjét!
– Egymást fogják túszként itt tartani. Igen fenség, látom, te ezt már átgondoltad, még
mielõtt említést tettem volna róla. Cserébe azért, hogy visszafogadod kegyeidbe a bátyját,
meg kell esküdnie Istenre, hogy itt marad, és segít neki.
– Meg fogja tenni. Igen. Hogyne tenné meg!
– Akkor mindketten a kezedben lesznek, azt tehetsz velük, amit akarsz, adhatsz nekik,
és elvehetsz tõlük mindent, függetlenül attól, hogy bűnösök-e vagy sem.
– Bűnösök! – ismételte meg makacsul a hán.
– Ha bűnösök, és én ezt engedelmeddel hamar kiderítem, akkor Isten akarata, hogy
lassú halált haljanak, és Fazulja férjét nevezd ki örökösödnek, bár õ sem sokkal jobb,
mint Mahmud. Ha nem bűnösök, hadd legyen Hákim az örökösöd, feltéve, hogy a húga is
itt marad. És ha Isten akaratából megözvegyül, akkor – hogy Hákim örökös maradhasson
– férjhez kell mennie ahhoz, akit te kijelölsz neki. Akár egy szovjethez is. Nem így van?
Aznap elõször, a hán végre elmosolyodott. Reggel, amikor megérkeztek, hogy
elvigyék Pjotr Olegovics Mzsitriket, Armstrong és Hasemi Fazir ezredes úgy tett, mintha
komolyan aggódott volna Abdalláh egészségéért, cserébe pedig a hán megjátszotta, hogy
betegebb, mint amilyennek érezte magát. Halk, erõtlen hangon beszélt, úgy, hogy közel
kellett hajolniuk hozzá, különben nem értik meg egyetlen szavát sem. – Pjotr Olegovics
ide fog jönni. Úgy volt, hogy elébe megyek, fogadom, ahogyan illik, de megkértem, hogy
tekintsen el tõle, és jöjjön egyenesen ide, mert... nagyon beteg vagyok. Napnyugtakor kell
megérkeznie a határra. Dzsolfánál. Ha azonnal indulnak, bõven marad még idejük... Kis
helikopteren jön át, és a Dzsolfa-Tebriz országút egyik mellékútjánál száll le, ahol
gépkocsi várja... el sem lehet téveszteni azt a kanyart, az egyetlen a környéken. .. pár
kilométerrel északra a várostól... az egyetlen mellékút, a vidék is teljesen elhagyatott, alig
szélesebb a jól kitaposott ösvénynél. Hogy hogyan fogják el, az a maguk dolga... én nem
tudok ott lenni... Majd ideadják... a kihallgatásról készült magnófelvételt?
 – Természetesen, fenség – válaszolta udvariasan Hasemi. – Mit tanácsol, hogyan
üssünk rajta?
– Néhány jól megrakott teherautóval... tűzifa, vagy halas ládák... állják el mindkét
irányba az utat... keskeny, kanyargós és sok rajta a gödör, úgyhogy könnyű lesz
feltartóztatni. De legyenek... óvatosak, mindig vannak... vele Tudehesek... Ravasz ember
és bátor... a zakója gallérjában... méregkapszulát is tart.
– Melyik oldalon?
– Nem tudom... nem tudom. Alkonyattájt fog érkezni. Nem téveszthetik el a helyet, az
az egyetlen kanyar...
Abdalláh hán nagyot sóhajtva átadta magát az emlékeinek. Arra gondolt, hogy õ maga
is milyen sokszor járt ott, azon a helyen. Minden alkalommal helikopter várta, hogy
elvigye a Tbiliszi környéki dácsára. Remek kirándulások voltak, az étel finom és bõséges,
a nõk fiatalok, készségesek. Az ajkuk telt volt, tudták, hogyan szerezzenek gyönyört, és
amikor a szerencse úgy hozta, hogy neki is kedve támadt hozzá, ott volt még
Vertyinszkaja, a boszorkány is.
Észrevette, hogy Ahmed elmélyülten figyeli. – Remélem, Pjotr képes lesz elkerülni a
csapdát. Igen... Azadeh jó lenne neki. – Újból fáradtság tört rá. – Alszom kicsit. Küldd
vissza az õrt, este pedig, ha már vacsoráztam, rendeld ide „hűséges" családomat, és
elintézzük, amit mondtál! – A hán arcán kaján mosoly jelent meg. – Az a legjobb, ha az
embernek nincsenek illúziói.
– Igen, fenség – válaszolta Ahmed. Felállt, Abdalláh pedig a mozdulatot látva irigyelte
ruganyos, erõs testéért.
– Várj! Valamit még akartam mondani... – A hán meglepõdött, mert hirtelen
szokatlanul fárasztónak érezte a gondolkodást. – Ja, igen! Hol van a Vöröshajú Kés?
– Cimtargával, valahol a határ közelében, fenség! Mielõtt elindultak volna, Cimtarga
azt mondta, feltehetõen több napig lesznek távol. Kedden éjjel indultak.
– Kedden? Ma milyen nap van?
– Szombat, fenség – válaszolta Ahmed, és nem mutatta, mennyiré aggasztja a kérdés.
– Hát persze! Szombat. – A hant újabb fáradtsághullám öntötte el. Furcsának érezte az
arcát, és meg is akarta dörzsölni, de letett a mozdulatról, mert túlságosan fárasztónak
találta. – Derítsd ki, hol vannak! Ha bármi történne... ha újabb rohamom lenne és...
gondoskodj róla, hogy azonnal Teheránba, a Nemzetközi Kórházba szállítsanak!
Azonnal! Megértetted?
– Igen, fenség.
– Derítsd ki, hol vannak, és tartsd a közelben... akkor is, ha Cimtarga mást akar. Tartsd
itt a Kést!
– Igen, fenség!
Mihelyt a testõr belépett a szobába, a hán behunyta a szemét, és hagyta, hogy az álom
sebesen elragadja. – Nincs más isten, csak Isten. .. – motyogta még egyszer, és
rettenetesen félt.

AZ ÉSZAKI HATÁR KÖZELÉBEN, DZSOLFÁTÓL KELETRE, 18.05. A nap már

nagyon alacsonyan járt. A helikopter sebtében összetákolt ferde tetõ alatt pihent, amit
vastagon belepett az elõzõ éjszaka lezúdult rengeteg hó, és Erkki pontosan tudta, hogy
még egy éjszaka a jóval nulla fok alatti hidegben elég, hogy tönkremenjen. – Nem
tudnának adni valamilyen takarót, vagy akár szalmát, hogy melegen tartsam?– kérdezte
Bajázid sejktõl rögtön azután, hogy két nappal korábban megérkeztek Rezáijébõl az
öregasszony, a nemzetségfõ holttestével. – Védeni kellene a hidegtõl.
– Az embereknek sem jut elég.
– Ha megfagy benne az olaj, nem fog működni – folytatta ingerülten Erkki. Dühítette,
hogy a sejk nem engedte vissza rögtön az alig hatvan mérföldnyire lévõ Tebrizbe,
rettenetesen aggódott Azadehért, és szerette volna tudni azt is, hogy mi történt Ross-szal
és Guenggel. – Hogyan jutunk ki innen, a hegyek közül, ha nem indul be?
Addig vitatkozott, amíg a sejk, ha vonakodva is, szólt az embereinek, hogy ácsoljanak
gyorsan tetõt, és adott neki néhány kecske- és juhbõrt is, amelyeket ráteríthetett a gép
legérzékenyebb részeire. Reggel, rögtön pirkadat után egybõl indulni akart, de
legnagyobb megdöbbenésére Bajázid közölte vele, hogy nem lehet, tekintse magát
túsznak.
– Választhat, kapitány, hogy türelmes lesz, és egy nyugodt õr kíséretében szabadon
mászkálhat a falunkban, szerelgetheti a helikopterét, vagy dühöng, és akkor
megkötöztetem, ketrecbe záratom, mint a vadállatot – mondta kurtán. – Nem akarok vitát,
veszekedést. Majd akkor mehet el, ha Abdalláh hán kifizette magáért a váltságdíjat.
– De hát mondtam magának, hogy gyűlöl. Esze ágában sem lesz segíteni rajtam,
váltságdíjat fizetni...
– Ha nemet mond, akkor legfeljebb máshoz fordulunk. A vállalatához, Teheránban, a
kormányához... esetleg a szovjet munkaadóihoz. Addig is, érezze jól nálunk magát, mint
vendég, egyen, ahogy mi eszünk, háljon a fedelünk alatt, ossza meg velünk, amink van!
Vagy dühöngjön, csapjon lármát, és akkor gúzsba kötve fog éhezni. Akárhogyan is, addig
itt marad, amíg a váltságdíjat meg nem kapjuk magáért.
– Esetleg hónapokba is beletelik, amíg...
– Insa Allah!
A beszélgetés után Erkki az egész napot és a fél éjszakát azzal töltötte, hogy kitalálja,
miként tudna mégis elmenekülni. A kézigránátját elvették ugyan, de a tõre nála maradt,
ugyanakkor állandóan õrizték, és õrei egy pillanatra sem veszítették szem elõl. Gondolt
ugyan rá, hogy megpróbál elszökni, de amilyen mély volt a hó, az öngyilkossággal lett
volna határos elindulni a vékony talpú repülõs csizmában, meleg ruha nélkül. És ha le is
jut a völgybe, az sem sokat segít, változatlanul ellenséges terepen lesz. Tebriz
helikopterrel alig harminc percnyire volt, de gyalog...
– Ma éjjel megint havazni fog, kapitány!
Megpördülve Erkki látta, hogy Bajázid alig két lépésnyire áll mögötte; nem is hallotta
a lépteit. – Igen, és még néhány nap idekint a szabadban elég lesz, hogy a madaram ne
tudjon felszállni. A telepek le fognak merülni, és a műszerek is tönkremennek. Muszáj
beindítanom, hogy fölmelegítsem, különben teljesen használhatatlanná válik. Ki fog
váltságdíjat fizetni egy repülésképtelen, valahol a hegyek között rozsdásodó roncsért?
Bajázid elgondolkodott a hallottakon, majd megkérdezte: – Meddig kell járatni a
motorokat?
– Naponta tíz percig – ez a minimum.
– Rendben van. Sötétedés után mindennap megteheti, de elõtte mindig engedélyt kér
tõlem. Segítünk magának kivontátni a tetõ alól, hogy be tudja indítani, és amíg a motorok
járnak, öt fegyveres fogja õrizni, nehogy kísértésbe essen.
Erkki elnevette magát. – Ha rám fogják a mordályukat, biztosan nem fog megtörténni.
 – Akkor jó. – Bajázid is mosolygott; kellemes arcú férfi volt, rossz fogai rontottak
csupán a megjelenésén.
– Mikor üzen a hánnak?
– Már üzentem neki. Ilyen hóban több nap is beletelik, mire a küldönc – még ha lovon
megy is – leér az országútig. Onnan már hamar eljut Tebrizbe. Ha a hán egybõl válaszol,
akkor talán holnap vagy holnapután – a hótól függõen – itt lesz az üzenet.
– Az is lehet, hogy soha. Meddig fog rá várni?
– Mondja, az észak emberei mind olyan türelmetlenek mint maga?
Erkki újból dühös lett, arcizmai megfeszültek, miközben válaszolt: – Az õsi isteneink
nagyon türelmetlenekké váltak, ha valaki akaratuk ellenére megpróbálta visszatartani
õket. Tõlük örököltük ezt a szokást. Rossz, ha az embert erõszakkal ott tartják valahol.
Nagyon rossz.
– Szegények vagyunk, és háborúzunk. Igyekeznünk kell megszerezni hozzá mindent,
amit Isten enged. Váltságdíjat szedni régi szokás mifelénk. – A sejk halványan
elmosolyodott. – Szaláhaddintól megtanultuk, hogy lovagiasan kell bánnunk a
túszainkkal, nem úgy, ahogyan sok keresztény tette. A keresztények nem túl híresek a
lovagiasságukról. Úgy viselkedtek... – A sejk hallása élesebb volt, mint Erkkié, és a
látása is. – Ott, a völgyben!
Erkki is hallotta már a zúgást, de beletelt néhány másodpercbe, míg sikerült
felfedeznie az északról közeledõ, álcázószínekkel festett helikoptert. – Ka-16-os.
Gyalogsági támogatásra használt szovjet csatahelikopter... mit keres ez itt?
– Dzsolfa felé tart. – A sejk dühösen köpött a hóba. – Úgy röpködnek errefelé azok a
kutyák, ahogy nekik tetszik.
– Gyakran berepülnek?
– Nem túl gyakran, de ha egy jön, az is sok.

A DZSOLFAI KANYAR MELLETT, 18.15. Az erdõn át kanyargó mellékutat vastagon

belepte a hó – mindössze néhány keréknyom látszott benne, például azé az öreg,
négykerék-meghajtásos Chevroleté, amely néhány yardnyira a fõúttól, a fenyõerdõ szélsõ
fái alatt parkolt. Látcsövén keresztül Armstrong és Hasemi két, meleg ruhát és kesztyűt
viselõ férfit látott benne a nyitott ablakon keresztül. A kocsi elsõ üléseit foglalták el, és a
fejtartásukból ítélve feszülten figyeltek.
– Hamarosan itt kell lennie – jegyezte meg halkan Armstrong.
– Még az is lehet, hogy nem jön. – Félórája figyelték már a kis emelkedõ tetejérõl a
leszállóhelynek kiszemelt tisztást. A gépkocsijuk Hasemi embereivel kissé lejjebb, a fõút
mellett várakozott. Csöndes idõ volt, enyhe szél fújt csupán, a nyugalmat legfeljebb egy-
egy magasan repülõ varjúcsapat földig lehallatszó károgása törte meg.
– Halleluja! – suttogta kis idõ múlva érezhetõen izgatott hangon Armstrong. – Nyílt
ugyanis a Chevrolet ajtaja, az egyik férfi kiszállt, tenyerével ernyõt tartva a szeme fölé,
északra kémlelt, a volán mögött ülõ társa pedig beindította a motort. Hamarosan õk is
meghallották a közeledõ helikopter zúgását, és nem sokkal késõbb látták is. amint a gép,
az egyik hegygerinc fölött kibukkanva, lefelé kezd ereszkedni. Simán, egyenletesen ért
földet, a rotorlapátok kavarta hóförgeteg ellenére is látni lehetett, hogy a pilótán kívül
mindössze egy ember ül benne. Az utas alacsony férfi volt, kézfogással üdvözölte az
eléje sietõt, Armstrong pedig, amikor meglátta, jó nagyot káromkodott.
 – Megismeri, Robert?
– Nem. Ez nem Szuszlov... Pjotr Mzsitrik. Biztos vagyok benne – válaszolta keserű
csalódással a hangjában az angol.
– Átszabatta az arcát?
– Nem. Mzsitrik sokkal vállasabb, legalább olyan magas, mint én. – Figyelték, ahogy
az érkezõ átadott valamit a vele szemben állónak.
– Levél? Mit adott neki, Róbert?
– Kis csomagnak látszik, de lehet akár levél is. – Armstrong halkan megeresztett egy
újabb káromkodást, de feszülten figyelte a két férfi szájmozgását.
– Mit mondanak? – Hasemi tudta, hogy Armstrong képes szájról is olvasni.
– Nem tudom... nem perzsául, nem is angolul beszélnek.
Az ezredes is elkáromkodta magát, és idegességében igazított kicsit a már anélkül is
jól beélesített távcsövön. – Nekem úgy tűnik, mintha levél volna. – Az alacsony férfi
mondott még néhány szót, aztán visszament a helikopterhez. Még be sem húzta maga
mögött az ajtót, a pilóta már kezdte fölemelni a gépet, beszélgetõtársa pedig, hogy
meneküljön a felkavart hótól, lassan hátrálni kezdett a Chevy felé. – Most mi legyen? –
Hasemi nem is akarta titkolni, mennyire csalódott.
Armstrong várt kicsit, némán nézte a gépkocsihoz visszabandukoló férfit. – Két
lehetõségünk van – mondta aztán. – Vagy elkapjuk az autót, ahogy eredetileg terveztük,
és – feltéve, hogy nem semmisítik meg idõben – kiderítjük, mi van a küldeményben. A
gond csak az, hogy ezzel leleplezzük magunkat, eláruljuk, hogy tudjuk, hová szokott
érkezni Mr. Nagy. A másik variáció, hogy csöndben követjük õket. Lehet, hogy az üzenet
a hánnak szól, és újabb idõpont szerepel benne. – Armstrong hangja nyugodt volt, nem
mutatta afölött érzett csalódását, hogy Mzsitrik szerencsésen elkerülte a csapdát. Nincs
mit tenni, a mi munkánkban sok múlik a szerencsén, figyelmeztette magát. Nem baj!
Legközelebb elkapjuk, rajta keresztül eljutunk az árulónkig, a nagy hármas után a
negyedikhez, ötödikhez és hatodikhoz is, aztán, ha lesz egy kis szerencsém, odaállok, és
rávizelek a sírjukra, meg a Szuszlovéra, vagy mit tudom én kiére... Azéj a, aki Pjotr
Olegovics Mzsitriknek is nevezi magát. – Tulajdonképpen még követnünk sem kell.
Biztos, hogy egyenesen a hánhoz megy.
– Honnan tudja?
– Onnan, hogy Azerbajdzsánban õ a legfontosabb szereplõ. Akár a szovjetek mellett
áll, akár ellenük van, megkerülni semmiképpen sem lehet. Feltétlenül tudni akarják, hogy
érzi magát, milyen állapotban van a szíve, és azt is, hogy kit jelölt ki helytartóul addig,
amíg a kiskölyök nagykorú nem lesz, vagy ami még valószínűbb, sajnálatos módon át
nem költözik váratlanul a paradicsomba. Ha jól tudom, akié a cím, azé az összes birtok, a
gazdagság.
– És benne a titkos svájci bankszámlákon tartott pénz. Még egy ok arra, hogy ne
engedjék ki a kezük közül, ne fordítsanak hátat neki.
– Igen, de ne felejtse el, hogy Tbilisziben bármi történhetett, ami miatt el kellett
halasztani az utat! A szovjetek legalább annyira izgulnak Iránért, mint mi. – Látták, hogy
a férfi beszáll a kocsiba, izgatottan mond valamit a sofõrnek, mire az rögtön sebességbe
kapcsol, és gyorsan rákanyarodik az országútra. – Menjünk!
A lejtõ nem volt túl meredek, viszonylag könnyen tudtak haladni. A Dzsolfa-Tebriz
országúton elég nagy volt a forgalom – a vezetõk közül többen már a reflektorokat is
bekapcsolták –, és az üldözõbe vett kocsi, még ha a vezetõje fel is figyelt volna rájuk,
semmiképpen sem menekülhetett volna a csapdából, ha úgy döntenek, hogy rácsukják az
ajtaját. – Még az sem lehetetlen, Hasemi, hogy Mzsitrik megtudta, a fia elárulta, és
figyelmeztetést küldött a bánnak. Ne felejtse el, fogalmunk sincs arról, mi történt
Rakoczyval azóta, hogy Dzsanán barátja engedte megszökni!
– Egyedül, csak a saját szakállára nem merte volna megtenni. – Hasemi
elmosolyodott, mert eszébe jutott, mekkora örömöt érzett, amikor megnyomta az
indítószerkezet gombját, és a gépkocsi – ellenségét, annak házát, múltját és jövõjét az
enyészetnek adva át – felrobbant. – Biztos vagyok benne, hogy Abrim Pahmudi utasította
rá.
– Miért?
Hasemi Armstrongra nézett, de bármennyire figyelte is, nem fedezett fel hátsó
gondolatot a kérdés mögött. Túl sok titkot ismer, Robert, gondolta közben. Tud a
Rakoczy kihallgatásán készült magnófelvételekrõl, és ami még súlyosabb, a Négyes
Csoportról, arról, hogy Dzsanánt én küldtem pokolra – oda, ahol a hán is hamarosan
csatlakozni fog hozzá, Talbot is néhány nap múlva, és maga szintén, barátom, ha úgy
döntök, hogy elérkezett az ideje. Elmondjam magának, hogy Pahmudi – Irán ellen
elkövetett bűnei megtorlásaként – elrendelte Talbot kivégzését? Eláruljam-e, hogy
örömmel fogom végrehajtani a parancsot, mivel már évek óta le akarok számolni
Talbottal, de eddig, egyedül, nem mertem megtenni? Most végre lehetõséget kaptam rá,
hogy megszabaduljak ettõl a gondtól, és a történtekért egyedül Pahmudi lesz a felelõs,
kergesse õt pokolra Isten! És Pahmudi? Egy héten belül neki is vége, és valószínűleg
maga teszi el láb alól. Lehetséges, hogy az életével fog fizetni érte, de nem baj, Pahmudi
nem érdemli meg, hogy rááldozzam valamelyik igazi, értékes bérgyilkosomat.
Halkan elkuncogta magát, és már nem is törõdött azzal, hogy Mzsitriket hiába várták,
nem tudták kézre keríteni. Sokkal fontosabb gondjaim is vannak, gondolta. Akárhogyan
is, de meg kell védenem a Négyes Csoportomat – õk garantálják, hogy már itt, a földön
részem legyen a paradicsomban, és hatalmat szerezzek akár Khomeini fölött is.
– Egyedül Pahmudi rendelhette el Rakoczy szabadon bocsátását – mondta. –
Hamarosan megtudom, miért, és hogy hol van. Vagy a szovjet nagykövetségen van, vagy
a szovjetek valamelyik biztos házában, vagy a SAVAMA egyik cellájában.
– Az is lehet, hogy kijutott az országból, biztonságba került.
– Mondja inkább azt, hogy biztosan meghalt! A KGB nem szokott megbocsátani az
árulóknak. – Hasemi arcán baljós mosoly jelent meg. – Maga melyik lehetõségre
fogadna?
Armstrong nem válaszolt rögtön. Szokatlannak érezte a megfogalmazást Hasemitõl,
akirõl tudta, hogy ugyanúgy nem szereti a szerencsejátékokat, ahogyan õ sem. Utoljára
Hongkongban fogadott, még 1963-ban, abból a megvesztegetési pénzbõl, amit – a
bűnügyi nyomozati osztály fõfelügyelõjeként – az íróasztala legfelsõ fiókjában tartott.
Negyvenezer hongkongi – akkori árfolyamon nagyjából hétezer amerikai – dollárt.
Összes, addig szilárdnak hitt elvével szakítva kivette a heung jaut a fiókból, és a teljes
összeget felrakta az aznap délutáni futamon induló, Pilótahal nevű lóra. Elkeseredett
kísérlet volt ez részérõl, hogy ellensúlyozza a lóversenyen és a tõzsdén elszenvedett
veszteségeit.
Tizennyolc éve szolgált már akkor a testületnél, és elõtte egyszer sem fogadott el
kenõpénzt, hiába kínálgatták neki lépten-nyomon. Azon a délutánon szerencséje volt,
sokat nyert, és vissza tudta tenni mindazt, amit korábban elvett, még mielõtt a számvevõ
õrmester rájöhetett volna a hiányra. Olyan sok pénze volt, hogy magánszemélyektõl
felvett tartozásait is maradéktalanul ki tudta fizetni, de ennek ellenére súlyos
szemrehányást tett magának, átkozta az ostobaságát. Többé közelébe sem ment a
lóversenynek és a tõzsdének, és kenõpénzt sem fogadott el, hiába ajánlgatták neki. –
Bolond maga, Robert – mondta neki egyszer az egyik fõnöke. – Nincs abban semmi
rossz, ha az ember félrerak egy keveset, kiegészíti valamivel a nyugdíját.
Nyugdíj! Húsz év szolgálat Hongkongban, állandó életveszélyben, aztán tizenegy év
itt, nem kevésbé izgalmas körülmények között, és mit tud felmutatni?! Még szerencse,
hogy nem nõsült meg, nincs felesége, gyerekei, sõt rokona is alig. Nem kell
gondoskodnia senkirõl, csak magáról. Ha sikerül elkapnom Szuszlovot, és õ elvezet
valamelyik magas beosztásban, kényelmesen üldögélõ, rohadt árulónkhoz, már megérte,
gondolta.
– Akárcsak maga, én sem szeretem a szerencsejátékot, Hasemi, de ha mindenképpen
választani kell... – Nem fejezte be a mondatot, cigarettával kínálta az ezredest, és
nikotinra kiéhezve maga is rágyújtott. – Leginkább arra szavaznék, hogy a maga
Pahmudija piskesnek használta Rakoczyt. Nyilván arra gondolt, hogy sosem lehet tudni,
nem árt, ha minden eshetõségre bebiztosítja magát az ember.
– Maga egyre jobban hasonlít ránk, irániakra – válaszolta nevetve az ezredes. – Jó
lesz, ha vigyázok magával! – Elérték a gépkocsit, és Hasemi egyik embere már ugrott is,
hogy kinyissa nekik az ajtót. – Mi legyen, Robert? Egyenesen a hánhoz menjünk?
– És a Chevy?
– Van, aki kövesse! Szeretnék minél elõbb a hánnál lenni. – Az ezredes arca
elkomorult. – Megbizonyosodni róla, hogy az áruló inkább a mi oldalunkon áll, mint az
övékén.

48. fejezet

A KOVISZI BÁZIS, 18.35. Starke döbbenten meredt Gavallanre, és megszólalni is alig

tudott. – Hat nap... és jön a Forgószél? – kérdezte akadozva.
– Tartok tõle Duke, hogy igen. – Gavallan lehúzta prémmel bélelt dzsekijének a
cipzárját, a kalapját pedig hanyag mozdulattal rádobta az egyik alacsony szekrényre. –
Személyesen akartam szólni... Ne haragudj, így alakultak a dolgok. – Starke
bungalójában beszélgettek, Freddy Ayre pedig odakint õrködött, gondoskodva arról, hogy
senki ne hallgathassa ki õket. – Ma reggel hallottam csak, hogy az összes madarunkat a
földre akarják parancsolni, elõkészületként az államosításhoz. Hat biztosra vehetõ napunk
maradt, hogy végrehajtsuk a Forgószelet – ha végrehajtjuk egyáltalán. Jövõ péntekig van
tehát haladékunk. Ha még a szombatot is megérjük, az már külön szerencse.
– Jézusom! – Starke oda sem figyelve, mit csinál, lehúzta magáról vastagon bélelt
hajózókabátját, a székre dobta, és néhány olvadt hótól származó tócsát hagyva maga után,
elrakta a csizmáját is. A szekrénye alsó fiókjában maradt még egy üveg söre, azt
kinyitotta, a felét kitöltötte Gavallannek, és odanyújtotta neki a poharat. – Egészségedre!
– Az üveget húzta meg, aztán leült a kerevetre.
– Egészségedre!
– Ki van benne, Andy?
 – Scrag biztosan. Hogy a csapata is hajlandó-e rá, még nem tudom, de holnap már
igen. Mac elkészített egy ütemtervet. Úgy tele van ugyan lyukakkal, mint az ementáli, de
elvben végrehajtható. Némi szerencsével meg lehet csinálni. Ti mit szólnátok hozzá?
– Mit talált ki Mac?
Gavallan, röviden összefoglalva, ismertette a tervet.
– Igazad van, Andy! Rengeteg benne a lyuk.
– Ha hirtelen kiderülne, hogy meg kell lépned, te hogyan csinálnád? Tudom, te vagy a
legtávolabb, számodra a legnehezebb.
Starke a falon lógó, repülési útvonalakat feltüntetõ térképhez lépett, és rámutatott a
Kovisztól kiinduló, egy tengeri olajlelõhelyhez vezetõ, szaggatott vonalra. – Flotsamnek
hívják a fúrást, egy azok közül, amelyeket rendszeresen ki kell szolgálnunk – mondta, és
Gavallannek közben feltűnt, milyen feszült, ideges a hangja. – Innen körülbelül húsz
perc, amíg elérünk a partig, és még tíz, hogy odáig jussunk. Ha rajtam állna, a part
közelében tankolnék, közvetlenül azelõtt, hogy a tenger fölé érünk. Talán nem keltene
feltűnést; homokdűnék vannak csak arrafelé, a legközelebbi lakott hely is mérföldekre
esik, és az irániak már hozzászoktak, hogy oda járunk piknikezni. Attól, hogy – a
biztonság kedvéért – leszállunk ellenõrizni a rotorcsapágyat, mielõtt kimegyünk a tenger
fölé, a földi irányítók még valószínűleg nem lennének idegesek, legfeljebb
csodálkoznának kicsit, hogy mitõl lettünk hirtelen ennyire beszariak. Gépenként két
negyvengallonos tartályt készítenék elõ – az talán, némi repülés közbeni rátöltéssel elég
volna, hogy átjussunk.
Odakint már majdnem teljesen besötétedett. A bungaló ablakai a felszállópályára
néztek, ami mögött a légi támaszpont épületei látszottak. A 125-ös a parkolóhelyen állt,
várva, hogy odaérjen a tartálykocsi, és feltöltsék. Ideges, fontoskodó arcot vágó iszlám
gárdisták vették körül. A gép tartályaiban bõven volt üzemanyag, gond nélkül elérhették
vele Sargaz, és Gavallan csak azért szólt John Hoggnak, hogy rendelje meg a tankolást,
mert idõt akart nyerni a Starkéval folytatandó beszélgetéshez. A repülõgép másik két
utasa Arberry és Dibble, akik a tebrizi menekülést követõen rögtön szabadságra indultak,
és a csomagtérben, helikopter-alkatrészekkel teli ládák között szorongtak – le sem szállt
kinyújtóztatni a lábát. Ugyanúgy a pilóták is a fülkében maradtak, leszámítva azt a
néhány percet, amíg ellenõrizték a futóműveket, és azt, hogy az idõközben megérkezõ
tartálykocsi személyzete megfelelõen köti-e be az üzemanyag-vezetékeket.
– Kuvait felé indulnál? – kérdezte Gavallan, megtörve a hosszúra nyúló csöndet.
– Hát persze. Nekünk az volna a legjobb, Andy! Ott megtankolnánk, aztán a part
mentén szépen elrepülnénk Sargazig. Ha rajtam állna, több üzemanyagot helyeznék
készenlétbe, számítva minden eshetõségre. – Starke a szaúdi partok közelében a térképen
csak apró pontnak látszó, kis szigetre mutatott. – Itt. A legjobb nem berepülni szaúdi
terület fölé – sosem tudhatja az ember, hogyan reagálnak. – Gondterhelten hallgatott
néhány másodpercig. – A szigetet Dzselletnek hívják – varangyos békát jelent, és tényleg
olyan is az alakja. Senki nem lakik ott, egyetlen ház sincs rajta, de remekül lehet
horgászni. Manuelával jártunk ott jópárszor, amíg Bahreinben voltam. Nyugodtan meg
lehetne tankolni rajta.
Starke fáradt mozdulattal levette fejérõl a sapkát, és megtörölte a homlokát. Az arca
gondterhelt volt, kimerültség látszott rajta. Az utóbbi napokban a korábbinál is több
problémával találta szembe magát – elõre betervezett útjaikat rendre elhalasztották, majd
az utolsó pillanatban ismét zöld jelzést adtak, hogy aztán végleg lefújják. Eszfandijár
kiállhatatlanabb volt, mint azelõtt bármikor, mindenkinek pattanásig feszültek az idegei,
egy megfontolatlan szó is elegendõnek bizonyult, hogy dühös veszekedés támadjon
belõle, és közben levél sem jött, hetek óta nem tudtak szót váltani a családtagjaikkal. Az
emberei többségének, de neki is, már régen el kellett volna mennie szabadságra. Errõl,
persze, szó sem lehetett, ráadásul megjöttek a Zagrosz-Háromról evakuáltak a
helikoptereikkel együtt, és hosszú ideig fogalma sem volt arról, mit fog csinálni másnap,
ha meghozzák szegény Baszdmeg Jordon holttestét. Gavallanhez is ez volt a legelsõ
kérdése, mihelyt lesietett a 125-ös fedélzetérõl.
– Elintézem, Duke – mondta a fõnök, a heves szél miatt fázósan összehúzva magán a
kabátot. – Már elintéztem, hogy a gép holnap visszajöhessen, felvenni a koporsót. Az
elsõ, Sargazból induló járattal elküldöm Angliába. Borzalmas! Mihelyt visszaérek,
találkozom a feleségével, és megnézem, miben tudunk neki segíteni.
– Mocskos dolog a véletlen... Még szerencse, hogy Scotnak nem esett baja.
– Igen, de... – Gavallan arra gondolt, mit is mondana, ha abban a lehegesztett
koporsóban Scot feküdne. Megpróbálta ugyan elhessegetni magától, de a kérdés
makacsul állandóan visszatért. Képes volnál-e könnyedén napirendre térni fölötte, ha
Scotot ölték volna meg? Természetesen nem. Köszönd a dzsossznak – a kínai bálványok
tiszteletéhez még Hongkongban szokott hozzá – a szerencsédet, és tégy meg mindent,
ami tõled telik, azért, hogy gondoskodj Jordon családjáról. – Érdekes, hogy a teheráni
légiirányítókat, de a repülõtéri bizottságot is legalább annyira megrázta a dolog, mint
minket, és szokatlanul készségesek voltak.
– Menjünk, beszélgessünk kicsit, sajnos, nincs sok idõm! Hoztam néhány levelet a
srácoknak, és neked is, Duke! Beszéltem Manuelával, azt üzeni, hogy jól van, és ne
aggódj. A gyerekek is remekül érzik magukat Texasban, az öregeid boldogok velük... A
lelkemre kötötte, hogy ezt mondjam meg neked elõször.
Aztán jött a hatnapos határidõrõl szóló bejelentés, és Starke rögtön elfelejtette, amit a
családjáról hallott. Már csak arra tudott gondolni, hogyan is lehetne megszervezni a
menekülést. – A zagrosziakkal együtt három 212-esem, egy Alouette-em és három 206-
osom lesz, plusz az alkatrészek – mondta. – Kilenc pilóta, hozzájuk számolva Tom
Lochartot és Jean-Lucöt, és tizenkét szerelõ. Ez túl sok olyan gyors meneküléshez,
amilyen a Forgószél, Andy!
– Tudom. – Gavallan elgondolkodva kinézett az ablakon. A tartálykocsi már közel járt
a 125-öshöz, és Johnny Hogg lefelé indult a lépcsõn, hogy fogadja. – Mennyi ideig tart,
amíg feltöltik?
– Ha Johnny nem sietteti õket, legalább háromnegyed óráig.
– Elég kevés ahhoz, hogy kidolgozzunk valami épkézláb tervet – állapította meg
Gavallan. A térképhez lépett. – De hát arra hiába is várunk. Soha nem lesz hozzá elég
idõ. Van arrafelé, a sziget környékén valamilyen ideiglenesen leállított lelõhely?
– Persze. Legalább egy tucat. Olyan állapotban vannak, amilyenben a sztrájkolok
hónapokkal ezelõtt hagyták õket. Miért?
– Scrag szerint egy ilyen ideális volna üzemanyag-felvételre.
– A mi körzetünkben nem, Andy! – válaszolta gondterhelten Starke. – Nekik nagy
tengeri platformjaik vannak, a mieink viszont többnyire kicsik. Egy sincs közöttük,
amelyikre egy gépnél több le tudna szállni egyszerre, az meg, hogy a sorunkra várva
körözzünk valamelyik körül, elképzelhetetlen. Egyébként mi a terve az öregnek?
Gavallan elmondta.
 – Tud beszélni Rudival?
– Azt mondta, hogy néhány nap múlva talán igen, de közben rájöttem, hogy nincs
idõm kivárni. Tudnál találni valamilyen ürügyet arra, hogy elugorj Bandar-Deilamba?
– Persze. – Starke enyhén összeráncolt homlokkal latolgatta a lehetõségeket. – Esetleg
néhány madarunkat is átküldhetjük. Még jobb volna, ha szólnál Nyüzsinek, hogy egy
hétre kölcsönadjuk õket. Ha sikerül õt kikapcsolni, akkor esetenként még mindig tudunk
felszállási engedélyt szerezni.
– Nem maradhatunk tovább Iránban. Nagyon bánom, hogy nem rendeltem el már
hetekkel ezelõtt a kivonulást. Akkor legalább szegény Jordon is élne. Átkozottul
sajnálom!
– Nem a te hibád, hogy meghalt, Andy!
– Bizonyos szempontból igen. Akárhogyan is, gépekkel vagy nélkülük, de el kell
mennünk. Igyekeznünk kell megmenteni, amit tudunk, de anélkül, hogy bárkinek az
életét kockáztatnánk.
– Bármit eszelünk is ki, a menekülés mindenképpen veszélyes lesz, Andy – jegyezte
meg szelíden Starke.
– Tudom. Szeretném megkérdezni az embereidtõl, hogy vállalják-e a Forgószelet.
– Az összes helikopterünket nem tudjuk kivinni. Az egyszerűen lehetetlen.
– Ezzel is tisztában vagyok. Ezért is mondtam, hogy törõdjünk csak a 212-esekkel. –
Gavallan látta Starkén, hogy ez a lehetõség már sokkal jobban tetszik neki. – Mac egyet
is értett velem. Ki tudnátok hozni a három gépeteket?
Starke gondolkodott egy darabig. – Legfeljebb kettõt – felelte aztán. – Azt talán még
bevennék, hogy sürgõs mentéshez kellenek, gépenként két pilótával és egy szerelõvel.
Kockázatos ugyan, de kis szerencsével akár még sikerülhet is... – Elfüttyentette magát,
mert hirtelen támadt egy ötlete. – A harmadikat elküldhetnénk Rudinak Bandar-
Deilamba. Hát persze! Megmondom Nyüzsinek, hogy tíz napra kölcsönkérték. Igen ám,
de még akkor is marad három pilótánk. .. A fenébe! – A váratlan csörgést hallva idegesen
felpattant. – Már megszoktam, hogy többnyire ki vannak kapcsolva a telefonok, és ha
megszólal valamelyik, rögtön rám jön a frász. Tessék, itt Starke! – Gavallan figyelte a
készüléknél álló magas, izmos férfit, és arra gondolt, bárcsak õ is olyan jó erõben lenne
még.
– Köszönöm – mondta a telefonálónak Starke. – Rendben van... igen. Köszönöm,
õrmester! Kicsoda? Persze, adja csak ide! – Gavallan érdeklõdését fölkeltette a
hangszínváltozás, és kezdett jobban odafigyelni. – Jó estét... Nem... most nem lehet.
NEM! Dolgunk van, nem érünk rá! – Starke dühös káromkodással lecsapta a kagylót. –
Nyüzsi akart velünk találkozni. Seggfej! „Azonnal jöjjenek mind a ketten az irodámba!"
Anyád! – Ivott néhány korty sört, hogy megnyugodjon. – Vazari hívott a toronyból. Az
utolsó madarunk is beérkezett.
– Kicsoda?
– Pop Kelly. Kint volt a tengeren, olajosokat vitt egyik lelõhelyrõl a másikra. Nagyon
kevés az emberük, állandóan át kell csoportosítani õket. Zöldszalagosokból bezzeg van
odakint elég, de azokat nem érdekli a termelés, csak a napi ötszöri ima, meg az, hogy kit
lehet valamilyen ürüggyel az úgynevezett bíróságaik elé állítani. – Starke egész testében
megborzongott. – Én mondom neked, Andy, a bizottságokat a Sátán találta ki. –
Gavallannek feltűnt ugyan a különös szóhasználat, de nem tett rá megjegyzést. – Ezek
csinálják a legtöbb bajt.
 – Igen. Azadehet is majdnem megölték... Halálra akarták kövezni.
– Tessék?!
Gavallan elmesélte, mi történt a faluban, és azt is, hogyan sikerült megmenekülnie
Azadehnek. – Erkkirõl még mindig nem tudunk semmit. Indulás elõtt láttam Azadehet...
Nagyon rossz állapotban volt szegény. Még nem tudta összeszedni magát.
Starke a hírtõl még jobban elkomorult, és szemmel láthatóan komoly erõfeszítésébe
került, hogy legyõzze magában az indulatot, és visszatérjen a korábbi témához. – Tegyük
fel, hogy sikerül kivinnünk a 212-eseinket! Mi lesz a fiúkkal? Még mindig marad három
pilótánk, és vagy tíz szerelõnk, akiket el kell küldenünk, mielõtt megpattanunk. És az
alkatrészek? Három 206-os és az Alouette mindenképpen itt marad... És a holmink, a
bankszámláink, a teheráni lakásáink, meg a többieké? Ha elmegyünk, minden odavész.
Minden! – sorolta idegesen a nehézségeket.
– A cég mindenkinek kártérítést fizet. Az elveszett bankszámlákat mindenképpen
kifizetem. Nem észveszejtõ összeg, mivel a legtöbben Angliában tartjátok a pénzeteket,
onnan utaltattok át, amikor kell. Az utóbbi néhány hónapban itt már nem is fizettünk,
eleve Aberdeenben utaltuk ki mindenkinek a bérét. Akinek lakása van, az megkapja a
bútorai, egyéb használati tárgyai árát. Kivinni õket úgysem lehet – a kikötõk változatlanul
zárva, országúti és vasúti teherszállítás nincs, légi is alig. Mindenki megkapja a
kárpótlást.
Starke lassan bólogatott, aztán kiitta a maradék sörét. – Ha a 212-eseket kivisszük,
attól még ugyanúgy be leszel fürödve.
– Nem. Számold ki magad! – válaszolta nyugodt hangon Gavallan. – A 212-es
egymillió amerikai dollárt ér, a 206-os százhatvanezret, az Alouette pedig ötszázezret.
Tizenkét 212-esünk van Iránban. Ha ki tudjuk vinni õket, működõképesek maradhatunk,
a többi veszteséget, ha nehezen is, de le tudom írni. Az üzlet virágzik, és tizenkét 212-es
elég ahhoz, hogy fenntartsuk magunkat. Ha még alkatrészeket is ki tudunk menekíteni
hozzájuk, az már külön haszon. Amíg ezek a gépek meglesznek, addig nem kell
bezárnunk a boltot.
Gavallan igyekezett magabiztosnak látszani, bár csöppet sem volt az. Túl sok akadályt
látott tornyosulni, túl sok volt a megmászandó meredély, az útjukat keresztbe szelõ, mély
szakadék. Ne felejtsd el, a harmincezer mérföldes utazás is egyetlen kis lépéssel
kezdõdik!, figyelmeztette magát. Légy egy kissé kínai! Emlékezz a sanghaji
gyerekkorodra, arra, amit az öreg dadád, Aj Sung a dzsosszról mesélt! „A dzsossz az
dzsossz, kicsi uram! Lehet jó és lehet rossz is. Néha, ha jól imádkozol, jó dzsosszt kapsz,
máskor pedig rosszat. Ne bízz túlságosan az istenekben – az istenek ugyanolyanok, mint
az emberek! Alszanak, vendégségbe járnak, sokszor be is rúgnak, és elfeledkeznek a
kötelességükrõl. Hazudnak, ígérgetnek, aztán megint csak hazudnak. Imádkozz, amennyit
csak akarsz, de ne bízz az istenekben! Magadban higgy, és a családodban, de arra se bízd
rá magadat teljesen! Ne felejtsd el, kis uram, hogy az istenek olyanok, mint az emberek!
Az emberek a maguk képére formálták õket..."
– Természetesen az embereket is kivisszük, mindet, az utolsó szálig. Utánanéznél, ki
az a két önként jelentkezõ, aki hajlandó elvezetni a maradék 212-eseidet, mihelyt
megadom a jelet?
Mielõtt válaszolt volna, Starke a térképre pillantott. – Persze! Én leszek az egyik, és
Freddy, vagy Pop Kelly a másik. A harmadik Rudihoz repül, és az õ csapatával megy.
Nekik kevesebbet kell repülniük. Rendben?
 – Köszönöm. – Gavallan kezdte sokkal jobban érezni magát, mint a megbeszélésük
elején. – Említetted a forgószelet Tom Lochartnak?
– Igen. Azt felelte, hogy rá ne számíts, õ nem száll be a buliba.
– Ó! – A kezdõdõ jó érzés szempillantás alatt odalett. – Ha õ nem jön, akkor az egész
vállalkozást le kell fújnunk.
– Jönni fog, Andy, akár van hozzá kedve, akár nincs! – válaszolta indulatosan Starke.
– Muszáj jönnie – Sarazaddal, vagy nélküle. Éppen ez a nehéz, dönteni, hogy melyiket
válassza. De választania kell! A HBC-ügyet, Valik és az iszfahániak menekülését nem
fogja tudni megúszni.
– Azt hiszem, igazad van – válaszolta némi gondolkodás után Gavallan. – Hát nem
igazságtalanság, ami vele történt?!
– De igen. Akárhogyan is, Tom meg fogja érteni. Abban, sajnos, már nem vagyok
egészen biztos, hogy Sarazad is.
– Mac és én megpróbáltunk beszélni vele Teheránban. Elmentünk a házukhoz,
legalább tíz percig zörgettünk a kapun, de senki nem jött ki. Mac tegnap is próbálkozott,
de eredménytelenül. Lehet, hogy otthon vannak, csak nem akarnak ajtót nyitni senkinek.
– Nem igazán jellemzõ az irániakra. – Starke, mivel melege támadt, kibújt bélelt
hajózókabátjából, és felakasztotta a kis elõtérben. – Holnap, ha megérkezik, és még elég
világos lesz, de legkésõbb hétfõn reggel elküldöm Tomot Teheránba. Ma akarom
megbeszélni Mackel.
– Jó ötlet – válaszolta Gavallan, és rögtön rá is tért a következõ problémára. –
Fogalmam sincs róla, mi lesz Erkkivel. Találkoztam Talbottal, elmondtam neki a dolgot,
de csak annyit tudott ígérni, hogy utánanéz, miben segíthet. Találkoztam a finn követség
elsõ titkárával, Tollonennel is, de ugyanolyan tanácstalan, mint én. „Meglehetõsen vad
vidék – mondta –, a határ teljesen nyitott, és ahány népcsoport, annyi önálló, független
körzet. Ha a KGB is benne van a dologban..." Itt be is fejezte, Duke. Függõben hagyta a
dolgot, éppen csak megemlítette a KGB-t, hogy még idegesebb legyek.
– És Azadeh? Az apja, a hán nem tudna segíteni?
– Úgy tűnik, valamin összerúgták a port, és az öregre nem számíthat. Nagyon rossz
állapotban van, alig lehetett vele beszélni. Mondtam neki, hogy felejtse el az iráni
papírjait, szálljon fel a 125-ösre, és várja meg Sargazban Erkkit, de mintha a falnak
beszéltem volna. Úgy tűnt, egy tapodtat sem lesz hajlandó tenni, amíg Erkki elõ nem
kerül. Figyelmeztettem, hogy a hán lehetõségei szinte korlátlanok, ha akarja, még
Teheránból is elraboltathatja, de nem érdekelte. Annyit mondott csak, hogy Insa Allah.
– Meglátod, Erkkinek nem esik baja – válaszolta szilárd meggyõzõdéssel Starke. – Az
õsi istenei vigyáznak rá.
– Remélem. – Gavallan magán tartotta ugyan a bélelt dzsekijét, de hiába, abban is
fázott. Az ablakon kipillantva látta, hogy a 125-ös feltöltése még mindig nem fejezõdött
be, úgyhogy megkérdezte: – Adsz egy teát, mielõtt megfagyok?
– Máris. – Starke a konyhába ment. A gáztűzhely fölött, a falon kopott, bekeretezett
hímzés lógott, amit az egyik Falls Church-i barátjuk adott Manuelának az esküvõjükre.
Utálok fõzni! – mondta az apró öltésekkel kivarrt felirat, és ahogy rápillantott, Starkénak
eszébe jutott, milyen jót nevettek rajta, amikor megkapták. A teáskannával a
mosogatóhoz lépve tekintete a tükörre tévedt, és látta, hogy Gavallan a háta mögött
gondterhelten a térképet tanulmányozza. Õrültség, mondta magában, a maradék hat
napra, és a két kimenekítendõ helikopterre gondolva. Hogy a fenébe fogjuk megcsinálni
úgy, hogy egyben is maradjunk? Andynek abban tökéletesen igaza van, hogy itt egyszer
és mindenkorra tökéletesen befellegzett. Muszáj elmennünk, de akkor is õrültség, hogy
önként vállaltam az egyik gépet. Másrészt, hogyan várhatnám el bárkitõl, hogy
csatlakozzon, ha én kiszállok a buliból? Igen, de...
Kopogtatást hallott, és mielõtt válaszolhatott volna, már nyílt is az ajtó. – Nyüzsi lesz
itt mindjárt egy zöldszalagossal – szólt be a küszöbrõl Freddy Ayre.
– Bújj beljebb, és csukd be az ajtót – válaszolta a konyhából elõlépve Starke.
Csöndben vártak, és hamarosan fel is hangzott az erõszakos, követelõzõ kopogtatás. Ajtót
nyitva a magabiztos arcot vágó, már jó ideje pöffeszkedõ stílust fölvevõ Eszfandijárral, és
Huszain mollah egyik fiatal iszlám gárdistájával, a forradalmi bizottság tagjával találta
szembe magát, akit még a kihallgatásán ismert meg. – Szalaam – köszönt udvariasan.
– Szalaam, aga – viszonozta zavart mosollyal az arcán a köszönést a fiatal
zöldszalagos. Törött szemüveg volt rajta, a ruházata kopott, és M-16-ost markolt
idegesen.
Starkénak, ha késõbb megkérdezik, fogalma sem lett volna róla, mi történt. Annyit
érzett csupán, hogy gondokkal túlterhelt agyában kattant valami, és szinte kívülállóként
már hallotta is, amint azt mondja: – Gondolom, Mr. Gavallan, Nyüzsit már ismeri!
– Eszfandijár... Mr. Eszfandijár! – válaszolta dühösen az IranOil körzeti megbízottja. –
Hányszor mondjam még?! Gavallan! Sokat javítana a helyzetükön, ha megszabadulnának
ettõl az embertõl, mielõtt mi zavarjuk el, mint nemkívánatos személyt.
A durva, udvariatlan hangtól Gavallan agyát is elöntötte a vér. – Egy pillanat! Starke
kapitány az egyik legjobb...
– Nyüzsi vagy te, ráadásul mocskos csirkefogó! – bukott ki Starkéból a szitok. A kezét
ökölbe szorította, és olyan ádáz arcot vágott, hogy Ayre és Gavallan csak bámulta,
Eszfandijár ijedten hátrálni kezdett, a fiatal zöldszalagos pedig ellátottá a száját, és nem
tudta, mit tegyen. – Mindig is Nyüzsi voltál. Tõlem ugyan hívhatod magadat bárminek,
nekem akkor is Nyüzsi maradsz. Nyüzsi, a mocsok! És tudod miért? Azért, amit Ayre
kapitánnyal tettél. Rohadt, gyáva alak vagy, akinek már régen szét kellett volna verni a
pofáját, de ne félj, nem döglesz meg anélkül, hogy elõbb meg ne kapnád!
– A bizottság elé fogom állítani...
– Mocskos teveszarzabáló vagy. Takarodj innen! – Starke a jelenetet értetlenül figyelõ
zöldszalagoshoz fordult, és pillanatnyi szünet nélkül perzsára váltva udvarias,
tisztelettudó hangon magyarázni kezdett neki: – Kegyelmes úr! Megmondtam ennek a
rühes kutyának – a mutatóujját itt vádlón Eszfandijárra szögezte – hogy mocskos
teveszarzabáló, akinek fegyveres férfiak védelmére van szüksége ahhoz, hogy
parancsolgatni merjen más férfiaknak, agyba-fõbe veresse õket, és fenyegesse a törzsem
békés, fegyvertelen tagjait, lábbal tiporva ezzel a törvényt, mert...
Eszfandijár felháborodva, a dühtõl fuldokolva megpróbált közbeszólni, de Starke még
jobban fölemelte a hangját, és egyszerűen nem hagyta szóhoz jutni. – .. .mert nem mer
férfi módjára kiállni ellenem – késsel, karral, pisztollyal vagy ököllel –, hogy a vérbosszú
szabályai szerint megmérkõzzünk, ahogy azt a nemes beduinok és a mi törvényeink is
elõírják.
– Vérbosszú?! Maga megõrült! Az isten szerelmére, miféle vérbosszúról beszél? A
vérbosszút tiltja a törvény, és... – kiabálta idegesen Eszfandijár, akit a hosszú, csavarosan
fogalmazott tiráda teljesen megfosztott addigi harcias magabiztosságától. Gavallan és
Ayre, mivel nem értettek perzsául, csak bámultak döbbenten, és fogalmuk sem volt arról,
mit is tartalmazott Starke egy szuszra elõadott szónoklata. A fiatal forradalmi gárdista
ugyanakkor meghallgatni sem volt hajlandó a kezét tiltakozva feltartó körzeti
megbízottat; Starkéra figyelt, meglepõdve a régi szokásokban való jártasságán, és
õszintén irigyelve is miatta. – Kérem, Eszfandijár kegyelmes úr! – mondta határozottan,
pislogva nézve át vastag, keresztben végigrepedt üvegű szemüvegén. – A vérbosszú õsi
jogát követeli ezzel az emberrel szemben? – kérdezte Starkétól, kihasználva a felszólítása
nyomán támadt pillanatnyi csöndet.
Starke szíve hevesen dobogott ugyan, de erõt vett magán. – Igen – felelte. Tisztában
volt azzal, hogy veszélyes játékba kezdett, de úgy érezte, nincs más választása, muszáj
vállalnia. – Igen!
– Hogy követelhet magának ilyen jogot egy hitetlen? – kérdezte dühösen Eszfandijár.
– Nem a szaúd-arábiai sivatagban vagyunk, a mi törvényeink tiltják...
– Követelem a jogot! – vágott közbe erõszakosan Starke.
– Ahogy Isten akarja – válaszolta a zöldszalagos. – Lehet, hogy ez az ember mégsem
egészen hitetlen – mondta Eszfandijárra nézve. – Amit kér, az tökéletesen megfelel a
szokásoknak.
– Megõrült?! Hitetlen, és különben is, nem tudja, hogy a vérbosszú tilos?! Ellenkezik
a törvényekkel, a...
– Maga nem mollah! – kiabálta most már ugyancsak dühösen a fiatalember. – Nem
mollah, hogy megmondja, mit enged meg a törvény, és mit nem. Hallgasson! Nem
vagyok tudatlan paraszt, tudok olvasni és írni, és tagja vagyok a bizottságnak. Az a
feladatom, hogy óvjam itt a békét, amit maga mindenáron meg akar bontani. – A
zöldszalagos tekintete olyan vészjóslóvá vált, hogy Eszfandijár önkéntelenül is hátrálni
kezdett. – Meg fogom kérdezni a bizottságot és Huszain mollahot. Nem sok esély van rá,
hogy beleegyezzenek, de... ahogy Isten akarja. Elfogadom, hogy a törvény az törvény, és
igazi férfi nem verethet meg fegyveresekkel ártatlanokat. Gonoszságra sem hivatkozhat,
mert a gonosz megbüntetése Isten dolga. Nem avatkozom hát közbe. Intézzék el
egymással a vitájukat! – A fiatalember hátat fordított, és mint aki jól végezte a dolgát,
kifelé indult.
– Egy pillanat, aga! – szólt utána Starke. Az ajtó melletti fogashoz lépett, és
leakasztotta róla bélelt, meleg kabátját. – Tessék! – nyújtotta a zöldszalagos felé. –
Kérem, fogadja el ezt a szerény ajándékot.
– Nem tehetem – válaszolta tágra nyílt, vágyakozással teli szemmel a fiatalember.
– Kérem, kegyelmes uram! Annyira jelentéktelen, hogy szóra sem érdemes.
Eszfandijár mondani akart valamit, de az iszlám gárdista egy pillantással a torkára
forrasztotta a szót, hogy aztán minden figyelmét ismét Starkénak szentelje. – Nem
fogadhatom el... túl nagy ajándék ahhoz...
– Kérem! – mondta újból Starke, és hogy az udvariasság összes szabályát betartsa,
enyhén még fejet is hajtott, miközben két kézzel mereven nyújtotta elõre a kabátot.
– Hát, ha ragaszkodik hozzá... – vonakodott tovább, de már csak tessék-lássék módon
a fiatalember. Hirtelen mozdulattal odanyújtotta Ayrenek az M-16-ost, és belebújt a
kabátba. Ayre és Gavallan értetlenül figyelte a jelenetet, nem tudták, mirõl van szó, csak
azt, hogy Eszfandijár valamiért rettenetesen dühös, az arca szinte lángol a
felháborodástól. – Csodálatos! – mondta lelkesen a fiatalember, és a cipzárt felhúzva –
hónapok óta elõször – végre kellemes melegben érezte magát. Soha életében nem volt
ehhez fogható kabátja. – Köszönöm, aga! – Látta Eszfandijár dühét, és õszintén
felháborodott miatta. Hiszen csak piskest fogadott el, amihez mindenkinek joga van! –
Megbeszélem a bizottsággal, hogy biztosítsa kegyelmességednek a jogot! – jelentette ki
határozottan, és a választ meg sem várva, büszkén feltartott fejjel kivonult a bungalóból.
– Mi az ördögöt akar?! – kérdezte Eszfandijártól utálkozva Starke, miután négyesben
maradtak.
– A repülési és tartózkodási engedélyeknek egy része lejárt, és...
– A brit és az amerikai engedélyek még érvényesek, csak az irániak járhattak le, de
azokat automatikusan meg kellett volna hosszabbítani. Ha érvénytelenek, az csak azért
van, mert hónapokon keresztül zárva voltak a hivatalaik. Vegye már ki a fejét a seggébõl!
A sértés hallatán Eszfandijár a füle hegyéig elvörösödött, de mielõtt válaszolhatott
volna, Starke hátat fordított neki, és a még mindig csak értetlenül bámuló Gavallanhez
fordult: – Lehetetlen itt tovább dolgozni, Mr. Gavallan! Most legalább a saját szemével is
látta, hogy állandó zaklatásnak vagyunk kitéve. Freddyt agyba-fõbe verték, az
intézkedéseinket állandóan felülbírálják, és bármennyire igyekszünk is, képtelenek
vagyunk együttműködni ezzel a barommal. Szerintem az volna a legokosabb, ha néhány
hónapra bezárná a bázist. Most azonnal!
Gavallan végre megértette, mirõl is van szó, mire ment ki az egész bizarr színjáték. –
Igaza van – válaszolta, pillanatnyi szünet nélkül átvéve a kezdeményezést. Starke
hangtalanul, de óriási megkönnyebbüléssel felsóhajtott, és mint aki mélyen elmerült a
gondolataiban, dobogó szívvel leült az egyik székre, és mozdulatlanul maga elé meredt. –
Azonnali hatállyal elrendelem a bázis bezárását. A helikoptereinket és a személyzetünket
máshová irányítjuk. Freddy! Szóljon öt embernek azok közül, akiknek már régen
esedékes a szabadságuk, hogy szedjék össze a holmijukat, és azonnal szálljanak fel a
125-ösre...
– Nem zárhatja be a bázist! – tiltakozott hevesen Eszfandijár. Nincs joga...
– Be van zárva, és kész! – Gavallan hangja kellõen dühös, határozott maradt. – A
gépekkel és a személyzettel is én rendelkezem! Nem vagyunk hajlandóak eltűrni
semmiféle zaklatást, testi bántalmazast pedig végképp nem! Freddy, kik azok, akiknek
már szabadságra kellett volna menniük?
Ayre azonnal sorolni kezdte a neveket, Eszfandijár pedig csak hápogott. A bázis
bezárása csöppet sem volt ínyére – nem látogatta-e meg csütörtökön Ali Kia miniszter is,
hogy külön piskest helyezzen neki kilátásba? Ha a helikoptereket elviszik, és a bázis
megszűnik, az könnyen romba döntheti az összes tervét.
– Az engedélyem nélkül nem vihetik ki ebbõl a körzetbõl a helikoptereket! – kiabálta.
– Iráni tulajdonban vannak, itt kell maradniuk.
– Legfeljebb vegyes vállalati tulajdonban, de abban is csak akkor, ha tisztességesen
megfizetik a bérleti díjat! – ordított vissza Gavallan, már-már szabad folyást engedve az
indulatának. – Felsõbb hatóságnál fogok panaszt tenni az ellen, hogy maga nem hajlandó
végrehajtani az imámnak a termelés mielõbbi helyreállítására vonatkozó parancsát.
Maga...
– Tilos bezárniuk a bázist. Szólok a bizottságnak, zendülésért lecsukatom Starkét, ha...
– Balderdas! Starke! Megparancsolom, hogy azonnal zárja be a bázist! Nyüzsi, maga
elfelejti, milyen kapcsolataink vannak! – harsogta Gavallan. – Személyesen Ali Kia
miniszternél teszek panaszt. Az igazgatótanácsunk tagja, és majd a körmére néz
magának, meg az IranOilnakis!
 – Kia miniszter... az igazgatótanács tagja? – kérdezte a váratlan információba
belesápadva Eszfandijár.
– Igen. – Gavallan erõsen meghökkent azon, micsoda hatása volt a találomra odavetett
kijelentésnek. Azért említette csak Kiát, mert egyedül õt ismerte név szerint az új
kormányból, de éber volt, és ha már így beletalált, nem mulasztotta el kihasználni a
váratlan lehetõséget. – Ali Kia barátom személyesen fogja kivizsgálni ezt az ügyet. Majd
gondoskodik arról, hogy maga megkapja a méltó büntetését. A viselkedése alapján
nyilvánvaló, hogy gálád áruló, ellensége Iránnak! Freddy! Azonnal ültesse fel azt az öt
embert a 125-ösre! Starke! Pirkadatkor az összes gépünket irányítsa át Bandar-Deilamba!
Megértette? Pirkadatkor!
– Igenis, uram!
– Várjanak! – kiáltott közbe elkeseredve, gondosan felépített kis világát összeomlani
látva Eszfandijár. – Nem szükséges bezárnia a bázist, Mr. Gavallan! Lehet, hogy akadtak
közöttünk nézeteltérések, félreértések, de fõleg Peteri, és Zataki miatt. Azért a verésért
nem én voltam a felelõs. Nem én! – Megpróbált nyugodt, barátságos hangon beszélni, de
közben majd szétrobbant, üvölteni szeretett volna, és börtönbe záratni, megkorbácsoltatni
mindannyiukat úgy, hogy a tüdejüket kiordítva könyörögjenek kegyelemért. – Nincs rá
oka, hogy bezárja a bázist, Mr. Gavallan! A repülések nyugodtan folytatódhatnak.
– Bezártam és kész! – válaszolta ellentmondást nem tűrõ hangon Gavallan, és a szeme
sarkából – további bátorításért – Starkéra pillantott. – Bármennyire szerettem is volna
elkerülni ezt a lépést, kénytelen voltam megtenni.
– Igaza van, uram! – mondta nagy tisztelettel a hangjában Starke. – Természetesen
bármikor joga van bezárni a bázist. Átirányíthatjuk bárhová, vagy akár tartalékba is
helyezhetjük a helikoptereinket. Bandar-Deilamnak haladéktalanul kellene egy 212-es...
az Iran-Toda szerzõdés teljesítéséhez. Átadhatnánk nekik egyet, a többit pedig
elküldenénk.
– Mr. Gavallan! – vette át ismét, lázas sietséggel a szót Eszfandijár. – A helyzet napról
napra normalizálódik. A forradalom gyõzelmet aratott, a felfordulásnak vége, az imám
szilárdan kezében tartja a hatalmat. A bizottságok... hamarosan beszüntetik a
működésüket, és feloszlanak. Önöknek teljesíteniük kell a Guerney-szerzõdésekben
foglaltakat is, úgyhogy kétszer annyi 212-esre lesz szükségük, mint eddig. Ami a lejárt
engedélyeket illeti – Insa Allah. Harminc napot minden további nélkül tudunk várni.
Semmi szükség rá, hogy bezárják a bázist. Ne siessék el a dolgot, Mr. Gavallan! Hosszú
ideje működnek már itt, jelentõs befektetéseket hajtottak végre...
– Nagyon jól tudom, milyen befektetéseink vannak! – vágott közbe ingerülten
Gavallan, utálva az udvariasnak tűnõ szavakba csomagolt fenyegetést. – Rendben van,
Starke kapitány! Megfogadom a tanácsát. Két embert most rögtön ültessen fel a 125-ösre
– a váltásuk egy héten belül itt lesz –, az egyik 212-est pedig holnap reggel irányítsa át
Bandar-Deilamba! Mennyi idõre kérték kölcsön?
– Hat napra, uram! A következõ szombatig.
– Ha ott elvégezte a munkát, visszaküldöm, de csak akkor, ha közben itt normálisabbá
válik a helyzet – mondta Eszfandijárnak Gavallan.
– A 212-es a miénk – tiltakozott a megbízott, és észrevéve, hogy durván elszólta
magát, rögtön módosított is a kijelentésén: ...a bázis felszeréléséhez tartozik, Mr.
Gavallan! Szerepel a nyilvántartásunkban, úgyhogy feltétlenül vissza kell kapnunk. Ami
a személyzetet illeti, a szabály az, hogy elõbb meg kell érkezniük a pilótáknak és a
szerelõknek, a szabadságra menõk csak aztán...
– Ami a szabályokat illeti, Mr. Eszfandijár – vágott a szavába Gavallan –, választhat.
Vagy most rögtön változtatunk rajtuk, vagy bezárom a bázist. Starke! Két embert tegyen
föl a gépre, csütörtökön a többieket is indítsa el, pénteken pedig – feltéve, hogy addig
normalizálódik a helyzet –, küldöm a váltást.
Látva Eszfandijár arcán a heves indulatot, Starke sietve elébe vágott a tiltakozásnak: –
Szent napokon tilos repülnünk, uram! A személyzet szombaton reggel érkezhet csak meg.
– A területi megbízottra pillantott, és idõt sem hagyva a gondolkodásra, megkérdezte: –
Egyetért velem?
Eszfandijárnak minden erejére szüksége volt, hogy többé-kevésbé meg tudja õrizni a
nyugalmát. – Feltéve... hogy bocsánatot kér az udvariatlan megszólításért és... a
modortalanságáért.
A kis házban síri csönd támadt. A nyitva hagyott ajtón továbbra is akadálytalanul áradt
befelé a hideg, de Starke hátán izzadságpatakok futottak végig, miközben azt latolgatta,
hogyan is válaszoljon. A hirtelen ötlettõl vezérelve megrendezett színjáték
eredményeként nagyon sokat elértek, megkönnyítették a Forgószél végrehajtását,
ugyanakkor tudta, hogy Eszfandijár csöppet sem ostoba, ha most hirtelen megjuhászodik,
és visszavonulót fúj, azzal csak a gyanakvását fokozza, a nyílt visszautasítással ellenben
még inkább feldühíti, és talán veszélybe is sodorja addigi nyereségüket. – Nem kérek
bocsánatot semmiért... ellenben ezentúl Mr. Eszfandijárnak fogom szólítani – válaszolta
meglehetõsen hosszúra nyúló hallgatás után.
A körzeti megbízott erre már szót sem szólt, sarkon fordult, és kiviharzott a
bungalóból. Starke utánalépett, és megkönnyebbült sóhajjal behúzta mögötte az ajtót.
– Mi volt ez az egész, Duke?! – robbant ki végre a régóta visszatartott kérdés Ayrebõl.
– Elment az eszed?!
– Egy pillanat, Freddy! – intette rögtön nyugalomra Gavallan. – Mit gondolsz, Duke?
Sikerült megetetni Nyüzsit?
– Nem tudom... – Starke úgy érezte, hogy remegõ térde képtelen tovább megtartani,
ezért sietve leült. – Jézusom!
– Ha igen... ha tényleg elhitte... Fantasztikus voltál, Duke! Fantasztikus!
– Hála istennek, vetted a labdát, és lecsaptad.
– Remélem, valóban pontot ért – Gavallan letörölte a homlokáról az izzadságot, és
éppen magyarázni kezdte Ayrenek, hogy mi történt, amikor megcsörrent a telefon.
– Tessék! Itt Starke... Igen. Egy pillanat... Andy, McIver jelentkezett be rádión a
toronynál. Vazari kérdezi, hogy most rögtön átmégy, vagy késõbb hívod vissza. Mac
szerint sürgõs a dolog, azt mondja, üzenetet kaptál valami Avisyard nevű pasastól.
A repülésirányítók szobájában Gavallan izgatottan megnyomta a rádiókészüléken az
adásgombot. – Tessék, McIver kapitány! – szólt óvatosan a mikrofonba, Vazari és egy
angolul szintén jól beszélõ zöldszalagos feszülten figyelõ tekintetét érezve magán.
– Jó estét, Mr. Gavallan! Örülök, hogy sikerült utolérnem. – McIver hangja
személytelen volt, és nehezen érthetõ a hangos recsegés miatt. – Milyen a vétel?
– Háromötöd. Hallgatom, McIver kapitány!
– Néhány perce kaptam Liz Csentõl egy telexet. A következõképpen hangzik: „Kérem,
továbbítsa Mr. Gavallannek a következõ, mai keltezésű telexet: »A kérését jóváhagyták.«
Aláírás: Masson Avisyard. A másolatot elküldtem Sargazba. Üzenet vége."
 Gavallan elõször azt hitte, nem jól hall, és komoly erõfeszítésébe került, hogy
megszólaljon. – Jóváhagyták?!
– Igen. Megismétlem a szöveget: „A kérését jóváhagyták." A telexet Masson Avisyard
írta alá. Mit válaszoljak?
Gavallannek ugyancsak erõsnek kellett maradnia, hogy ne kezdjen hangosan
ujjongani. Masson az egyik régi, a londoni Légügyi Nyilvántartási Hivatalban dolgozó
barátja volt, az üzenetben említett kérés pedig az, hogy az összes Iránban állomásoztatott
gépe átmenetileg brit regisztrációs számot kaphasson. – Semmi különöset, McIver
kapitány. Elég, ha nyugtázza a vételt.
– Törhetjük tovább a fejünket.
– Igen. Pár perc múlva indulok. Van még valami?
– Pillanatnyilag semmi különös. Starke kapitányt majd késõbb, a megszokott
adásidõnkben eligazítom. Gratulálok Massonnek, uram! Szerencsés leszállást!
– Köszönöm, Mac! Magának is a legjobbakat! – A kapcsolatot megszakítva, Gavallan
visszaadta a mikrofont Vazarinak. Látta az õrmester arcán a csúnya horzsolásokat, azt is,
hogy az orra be van törve, és néhány foga hiányzik, de nem tett rájuk megjegyzést. Mit is
mondhatott volna? – Köszönöm, õrmester!
Vazari a széles ablakon át a betonra mutatott, ahol a kisegítõ személyzet – a 125-ös
feltöltését befejezve – éppen elkezdte visszatekerni a tartálykocsira a hosszú csöveket. –
Elkészültek, u.... – szerencsére észnél volt, és még idõben visszanyelte a bűnnek számító,
udvarias megszólítást. – A felszállópálya világítása, sajnos, nem működik, úgyhogy jobb
lenne, ha mielõbb indulna.
– Köszönöm, hogy szólt. Máris megyek. – Gavallan az örömtõl szinte lebegve indult a
toronyból levezetõ lépcsõhöz, de megtorpant, mert hallotta, hogy a rádió újból életre kel.
– Itt a támaszpont parancsnoka. Kérem azonnal Mr. Gavallent. Vazari rögtön adásra
kapcsolt. – Értettem, uram! – Ideges mozdulattal Gavallannek nyújtotta a mikrofont, és
halkan odasúgta neki: Csangiz õrn... elnézést, ezredes!
– Tessék, ezredes! Itt Andrew Gavallan.
– Idegeneknek tilos kódolt üzenetek leadására használni a támaszpont rádióját –
mondta zord hangon, köszönés nélkül a parancsnok. – Ki az a Masson Avisyard?
– Az egyik tervezõmérnökünk – válaszolta rögtön, habozás nélkül Gavallan, és rögtön
figyelmeztette is magát: Légy résen! Ennek a csirkefogónak vág az esze, mint a borotva.
– Egy pillanatig sem állt szándékomban...
– Miféle kérésrõl beszéltek, és ki az a... – néhány másodpercig tartó szünet
következett, amit érthetetlen, suttogó hangok töltöttek ki –...Liz Csen?
– Liz Csen a titkárnõm, ezredes. A kérésem pedig arra vonatkozott. .. – mire, kérdezte
magától rémülten Gavallan, de mintegy varázsütésre rögtön eszébe is jutott a megfelelõ
folytatás – ... hogy engedélyezzék a hat sorban mindkét oldalon két-két üléses elrendezést
a legújabb helikopterünkben. Tudja, az X-63-nál. A gyártónak más ugyan az elképzelése,
és ragaszkodik is hozzá, de a mérnökeink szerint a hatsoros, kétszer tizenkettes felosztás
növeli a repülésbiztonságot, és vészhelyzet esetén lehetõvé teszi, hogy az utasok
pillanatok alatt elhagyják a fedélzetet. Az már külön elõny, hogy így még pénzt is
spórolunk, és...
– Értem. Rendben van – vágott közbe idegesen az ezredes. – Ismételten
figyelmeztetem, hogy a rádiót, amíg a szükségállapot tart, csak elõzetes engedéllyel
használhatják, és kódolt üzeneteket azután sem továbbíthatnak rajta. A gépét feltöltötték,
úgyhogy máris indulhat. Ami a zagroszi holttest elszállítását illeti, azt el kell halasztani.
Echo-Tango-Lima-Lima csak hétfõn szállhat le, 11.00 és 12.00 között, feltéve, hogy a
kishi radarállomás elõzetesen engedélyezi a berepülést. Jó éjszakát!
– De uram! Teherántól már megkaptuk a holnapra szóló engedélyt. A pilótám rögtön a
leszállás után át is adta a forgalomirányítójuknak.
– A hétfõi leszállást az Iráni Légierõ parancsnokságával kell engedélyeztetniük –
válaszolta az elõbbinél is élesebb hangon a parancsnok. – Az Iráni Légierõ
parancsnokságával! Ez a légierõ bázisa, és maguknak a légierõ szabályaihoz kell
igazodniuk. Megértette?
Gavallan nyelt egy hatalmasat, és erõt véve magán, kis szünet után válaszolt: – Igen,
uram! Megértettem, de akkor is! Polgári szervezet vagyunk...
– Iránban vannak, az Iráni Légierõ egyik bázisán, és kötelesek betartani az itt érvényes
elõírásokat! – A durva közbekiabálást befejezve, újabb válaszra lehetõséget sem adva
Csangiz megszakította az adást, Vazari pedig szót sem szólt, csak lehajtotta a fejét, és
idegesen elkezdte rendezgetni amúgy is tökéletesen rendben tartott asztalát.
 VASÁRNAP
1979. FEBRUÁR 25.

49. fejezet

ZAGROSZ – BELLISSIMA LELÕHELY, 11.05. Tom Lochart a csontig hatoló hideggel

küszködve figyelte Jesper Almqvistot, a mélyfúrási szakértõt, amint a helyére illeszteni
kívánt jókora zárszelepet igazgatta a nyitott csõszáj fölött. Körülöttük a
terroristatámadásban használhatatlanná vált, a frissen esett hótól félig eltemetett
alkatrészek hányódtak.
– Lejjebb! – kiáltotta a fiatal svéd, mire a rövid emelõkarú daru szűk kis
irányítókabinjában ülõ munkatársa lejjebb eresztette a szerkezetet. Az önműködõen a
helyére kattanó zárszelep vastag gumigyűrűbõl, két fémbõl készült fémgömbbõl, és az
egészet stabilan a helyére rögzítõ, kisebb robbanótöltetbõl állt. Lochart látta, milyen
rettenetesen fáradtak mindketten – ez volt a tizennegyedik kút, amit az utóbbi három
napban lezártak, és öt még így is maradt nekik. A hivatalosan megszabott munkanapból
hét órájuk volt már csak hátra, és minden fúrás biztonságos lezárásához legalább két-
három óra kellett még akkor is, ha minden feltétel adva volt hoezá.
– A rohadt életbe! – morogta dühösen, és ugyanakkor rettentõ fáradtan is Lochart. Túl
sok repülõórát teljesített azóta, hogy a bizottság ellentmondást nem tűrõn megszabta a
távozásuk legvégsõ idõpontját, és közben túl sok problémával kellett szembenéznie. Le
kellett zárni a tizenegy fúróhelyet, menet közben elugrani Sirázba Jesperért, hajnaltól
napnyugtáig szállítani a távozó személyzet tagjait, alkatrészeket vinni Koviszba,
eldönteni, mit mentsenek meg, és mit hagyjanak ott, közben egyfolytában tudni, hogy
sietve, kutyafuttában meghozott döntéseinek jelentõs része csak rossz lehet... És közben
Jordon halála, Scot sebesülése!
– Ez az! Tartsd! – kiabálta Jesper, és már rohant is vissza a sebtében felállított
irányítófülke felé. Lochart látta, amint kapkodva ellenõrzi a mélységmérõt, majd
megnyom egy gombot. Tompa dörrenés hallatszott, a fúrólyukból könnyű füstpamacs
szállt fel. A darukezelõ gyorsan visszatekerte a sodronyt, Jesper pedig már futott is
Locharthoz. – A robbanás összepréseli a két félgömböt – magyarázta korábban. – Azok
megfeszítik a gumigyűrűt, ami légmentesen eltömi a nyílást. Ez a zártípus évekig kitart.
Ha újból meg akarjuk nyitni a kutat, visszajövünk egy másik célszerszámmal, kiszedjük a
dugót, és máris használni tudjuk. Olyan lesz, mint új korában. Legalább is bízunk benne.
– Tűnjünk el innen, Tom! – mondta most, kabátja ujjával letörölve a homlokáról az
izzadságot. Válaszra sem várva visszasietett a központi barakkba, lekapcsolta az áramot,
aktatáskájába tömködte a számítógép nyomtatójáról lefutó, hosszú, perforált szalagot, és
bezárta maga mögött az ajtót.
– Mi lesz a felszereléssel?
– Itt marad. Nem lesz semmi baja. Szálljunk fel, mielõtt megfagyok! – Jesper a 206-os
felé indult, ami a hótól letakarított, betonozott leszállóhelyen állt. – Mihelyt Sirázba érek,
rögtön elmegyek az IranOilhoz, és engedélyt kérek a barakkok elszállítására. Tizenegy
faház már elég szép összeg, hogy ne hagyjuk veszni. Nem tudom, mikorra sikerül
elintézni, de szerencsére elég erõsek, még lakatlanul is kibírnak itt legalább egy évet. Az
idõjárás nem fog kárt tenni bennük, legfeljebb, ha valaki szándékosan megrongálja õket.
Ezt a baromságot! – mondta hirtelen feltámadó dühvei Almqvist, és a körülöttük hányódó
roncsokra mutatott.
– Tényleg az.
– Látnod kellett volna az IranOil fõnökeinek a képét, amikor megmondtam nekik,
hogy titeket elzavartak, Mr. Sera pedig bezárja a lelõhelyet! – Jesper az emlékek hatására
önkéntelenül is fölnevetett. – Úgy sivítottak, mint a malac, amit éppen vágnak, és
megesküdtek égre-földre, hogy nincs az a bizottság, amelyiknek joga volna leállítani az
olajtermelést.
– Még mindig nem értem, miért nem jöttek el veled, hogy felülbírálják azokat a
gazembereket – vetette közbe mérgesen Lochart.
– Hívtam õket, mire azt mondták, majd a jövõ héten. Ne felejtsd el, hogy Iránban
vagyunk! Soha nem fogják idedugni a képüket. – A svéd lassan körbejártatta tekintetét a
telepen. – Napi tizenhatezer hordó... – mondta, és dühösen megrázta a fejét. Lochart
mellé ült, a pilótafülkébe, a segédje, egy szófukar breton pedig hátra, az utastérbe. Miután
berántotta az ajtót, Lochart egybõl indított, és közben maximális fokozatra állította a
fűtést.
– Irány a Maria! Rendben?
Jesper kis ideig gondolkodott, majd azt mondta: – Hagyjuk meg utolsónak! A Rosa
fontosabb. – Kezét a szájához emelve elfojtott egy jókora ásítást. – Két fúrást kell rajta
leállítanunk, és az egyik még műben van. Szerencsétleneknek nem maradt elég idejük,
hogy kiszedjék a csöveket. Hétezer lábnyi marad ott, a föld alatt. Leplombáljuk, és annyi.
Hadd vesszen! – Bekapcsolta a biztonsági övét, és közelebb húzódott a meleg levegõt
befújó nyíláshoz.
– Ha úgy döntenek, hogy folytatni akarják, akkor mit csináltok?
– Semmi különöset. Rutinmeló. – A fiatal svéd keserűen fölnevetett. – Leszedjük a
zárat, és kihúzgáljuk a furatból a csöveket. Lassú, átkozottul nehéz, és költséges művelet.
– Ásított egy nagyot, és még be sem hunyta a szemét, már el is aludt.
A Rosa lelõhelyen Mimmo Sera fogadta a 206-ost. A leszállóhelyen egy 212-es is
várakozott – Jean-Luc ült a fülkében –, és a helyiek lázas sietséggel éppen csomagokat
pakoltak fel rá. – Buon giorno, Tom!
– Szevasz, Mimmo. Mi újság? – Lochart üdvözlésképpen odaintegetett Jean-Lucnek.
– Az utolsó embereim készülõdnek éppen. Rajtuk kívül már csak az a pár rakodó van
itt, aki Jespernek segít. – Mimmo Sera alig állt a lábán a kimerültségtõl. – A hármas
fúrásból már nem tudtuk kiszedni a csöveket.
– Nem baj... Lezárjuk úgy, ahogy van.
– Si. - Nagyon fáradt mosoly. – Gondolj bele, mennyibe kerülnek azok a csövek!
Jesper, hogy javítson valamelyest a hangulaton, könnyedén elnevette magát. – Na
nézzük csak! Hétezer-nyolcszázhatvan láb...Igazad van. Még ha a régi barátságra való
tekintettel alkalmi árat számolunk neked, az akkor is szép pénz.
Erre már az idõs férfi is elmosolyodott, és kifejezõ mozdulatpt tett a kezével.
– Hagylak benneteket, hadd dolgozzatok! – mondta Lochart. – Mikor jöjjek vissza
érted?
Jesper az órájára nézett – már majdnem dél volt. – Mondjuk fél ötkor. Rendben?
 – Pontban fél ötkor. Az még jó, a nap hat-harminchétkor nyugszik le. – Lochart
otthagyta õket, és átballagott a 212-eshez.
Jean-Luc minden lehetséges holmit magára szedett, alaposan beöltözött a hideg ellen,
de még így is képes volt elegáns maradni. – Egyenesen Sirázba viszem õket – mondta, a
holmijukat felpakoló emberek felé bökve a fejével. – Ez a csapat az utolsó, rajtuk kívül
már csak Mimmo marad, meg a te embereid.
– Mi a helyzet odalent?
– Teljes a káosz! – válaszolta színpadiasán az ég felé emelt tekintettel Jean-Luc. – Bajt
érzek, újabb nagy bajt.
– Te mindenhol bajt szimatolsz, kivéve az ágyban. Ne aggódj, Jean-Luc!
– Már hogyne aggódnék! – A francia hátrafordult – a rakodás már majdnem
befejezõdött, dobozok, bõröndök, ládák, két macska, két kutya és jó néhány ember
zsúfolódott a helikopter csomagterében. Minél elõbb elhúzzuk a csíkot Iránból, annál
jobb, Tom! – mondta komolyan, lehalkítva a hangját.
– Nem hiszem. Zagrosz csak elszigetelt eset. Én még mindig hiszem, hogy elõbb-
utóbb rendbe jönnek itt a dolgok. – Lochart a HBC-re gondolt, Sarazadra és a
Forgószélre. Nem beszélt még senkinek a menekülési tervrõl, és a Starkéval folytatott
beszélgetésrõl sem. – Rád hagyom a dolgot, Duke! – mondta közvetlenül indulás elõtt. –
Jobban meg tudod szervezni nálam... Én a leghatározottabban ellenzem.
– Ahogy gondolod. Beszéltem Mackel, engedélyezte, hogy hétfõn Teheránba repülj.
– Kösz. Beszélt már Sarazaddal?
– Nem, Tom! Egyelõre nem.
Hová tűnhetett, kérdezte magától már ki tudja hányadszor, és idegesen megborzongott.
– Találkozunk a bázison, Jean-Luc! Jó utat!
– Szólj Scotnak és Rodriguesnek, hogy legyenek készen, mire megérkezem! Gyorsan
kell fordulnom, ha még ma este el akarok jutni Sargazba. – A kabinajtó becsapódott,
Jean-Luc végsõ búcsúzásként odamutatta Lochartnak mereven feltartott hüvelykujját,
aztán meggondolta magát, és az ajtót újból kinyitva visszaszólt: – Arra is figyelmeztesd
Scotot, hogy ne nagyon mutogassa magát, csöndben szálljon fel! Nem szeretném, ha
lelõnék... Én változatlanul azt mondom, hogy igazából õt akarták elkapni.
Lochart igent bólintott, aztán elindult vissza a 206-oshoz. Elõzõ nap nem sokkal
azután tért vissza Koviszból, hogy a tragédia megtörtént. Jean-Luc korán ébredt, a
lakókocsija ablakánál nézelõdött éppen, és mindent pontosan látott. – Jordon és Scot
nagyon közel voltak egymáshoz, éppen alkatrészeket cipeltek a HTW-hez – mesélte,
mihelyt Lochart kiugrott a helikopterbõl. – Amikor az elsõ lövések eldördültek, Jordon
rögtön megpördült, és felordított, Scot pedig pár másodpercig teljesen megmerevedve
bámult a hangár mögötti erdõ felé. Aztán lehajolt, hogy segítsen Jordonnak, de hiába...
Éppen elég embert láttam meghalni, hogy tudjam, szegény Baszdmeg már nem élt,
amikor elterült a hóban. Aztán újabb lövések hallatszottak, három vagy négy sorozat, de
nem géppisztolyé. A hangjából ítélve inkább automatára állított M-16-os lehetett. Akkor
találták el a vállán Scotot is, õ pedig úgy esett el, hogy Jordon teste közte meg az erdõ
között volt, és védte. Aztán megint lõni kezdtek... Scotra, Tom, ebben egészen biztos
vagyok.
– Hogy lehetsz benne biztos?
– Úgy, hogy Baszdmeg akkor már régen nem élt, és mégis belé vágódtak a golyók. A
támadók nem a bázist lõtték, hanem csak Scotot. Felkaptam a Vereyt, kirohantam, és bár
senkit sem láttam, odadurrantottam egyet a fák közé. Amikor Scothoz értem, láttam, hogy
sokkot kapott, Jordon pedig teljesen át volt lyuggatva – legalább nyolc golyó találta el.
Scotot rögtön a kötözõbe vittük – nincs komolyabb baja, Tom! Láttam a vállsebét, tiszta,
és a golyó sem maradt benne.
Miután a történetet végighallgatta, Lochart is egybõl sietett a sebesülthöz a
gyengélkedõnek kinevezett lakókocsiba. – Nem lesz semmi baj, kapitány! Rendbe fog
jönni – mondta Kevin O'Sweeney, a betegápoló, mihelyt belépett.
– Igen – állította Scot is. Az arca halottsápadt volt, és látszott rajta, hogy még mindig
nem sikerült kihevernie a megrázkódtatást. – Tényleg jól vagyok.
– Hadd beszélgessek kicsit Scottal, Kevin! – Miután kettesben maradtak, Lochart
csöndesen megkérdezte: – Mi történt, amíg odavoltam, Scot? Találkoztál Nicshak
hánnal? Bárkivel a faluból?
– Nem. Senkivel.
– És senkinek nem említetted azt sem, ami a téren történt?
– Senkinek. Mi a fene volt ez, Tom?
– Jean-Luc szerint téged akartak megölni. Nem a bázis volt a célpont, nem is szegény
Jordon, hanem egyedül te.
– Jézusom! Baszdmeg miattam halt volna meg?!
Scotot nagyon megrázta a hír, nehezen tudta túltenni magát azon, hogy valakinek
miatta kellett meghalnia. A bázison egész nap lázas munka folyt, mindenki alkatrészeket
csomagolt, leverten, rossz hangulatban készítették fel a két 212-est, a 206-ost és az
Alouette-et a másnapi távozásra. Az egyetlen kellemes pillanata a napnak az volt, amikor
Jean-Luc vacsorára felszolgálta egy hegyi kecske maga sütötte, finoman fűszerezett
combját.
– Fantasztikusan finom, Jean-Luc! – dicsérte meg Lochart már az elsõ falat után.
– Francia fokhagyma és az én tudásom nélkül olyan íze lenne, mint valami öreg angol
birkának. Uhh!
– A faluban vette a szakács?
– Nem. Ajándékba kaptuk. A fiatal Dárius – tudod, aki beszél angolul – hozta
pénteken azzal, hogy Nicshak hán felesége küldte.
A hír hallatán Lochart szájában hirtelen keserűvé vált az étel. – A felesége?
– Oui. Dárius szerint pénteken reggel lõtte, kifejezetten nekünk. Mon Dieu! Te tudtad,
hogy vadászik? Mi a baj, Tom?
– Személy szerint kinek szólt az ajándék?
Jean-Luc összeráncolta a homlokát, és nem egészen értette a kérdést. – Nekem, a
többieknek... Dárius azt mondta: „A kalandár küldi a bázisnak, és a köszönetét is, mert
Franciaország segítette az Imámot, Isten óvja ót örökké." Miért? Valami baj van?
– Semmi – válaszolta Lochart, és gyorsan témát is váltott. Késõbb azonban félrevonta
Scotot, és megkérdezte: – Ott voltál, amikor Dárius meghozta a kecskét?
– Igen. Az irodában ültem éppen, és én is megköszöntem neki... – Az emlékek
hatására Scot arcából hirtelen kifutott a vér. – Most, hogy kérdezed, emlékszem, hogy
Dárius, mielõtt elment, tett még egy megjegyzést. Azt mondta: „Milyen szerencse, hogy a
kalandáran olyan remekül lõ!" Ez akár szándékos célzás is lehetett.
– Igen. Ha ehhez még hozzászámítjuk az én elszólásomat is... Nicshak egész biztosan
tudja, hogy ketten vagyunk, akik – ha úgy alakul – tanúskodhatunk a falu ellen.
 Lochart egész este és éjszaka is azon törte a fejét, mit csináljon, hogyan biztosítsa be
Scotot és magát is, de még mindig nem volt semmilyen épkézláb ötlete.
Gondolataiba merülve mászott vissza a 206-os fülkéjébe, megvárta, amíg Jean-Luc
felszállt, aztán õ is elindult. A Sebesült Tevék Völgye fölött repült végig; alatta a faluba
vezetõ út még mindig vastagon be volt temetve a robbantáskor lezúdult, hatalmas
mennyiségű hóval. Soha nem fogják tudni kiásni, gondolta. Az egyik fennsíkon
kecskéket és juhokat látott a pásztorukkal. Jazdekhez érve enyhe kanyart írt le,
megkerülte a falut. A leégett iskola romjai feketén hevertek a patyolattiszta hóban. A
fõtéren néhány falusit látott, akik fölnéztek ugyan rá egy pillanatra, de nem törõdtek vele
különösebben, mentek a dolguk után. Egy csöppet sem bánom, hogy el kell innen
mennem, gondolta. Jordon halála után nem. Zagrosz-Három többé sosem lesz az, ami
volt.
A bázison teljes káoszt talált. Sok volt az ember – az állandó személyzet kiegészült a
fúróhelyekrõl beszállítottakkal, akik arra vártak, hogy Sirázba vigyék õket, és onnan
repülõgéppel továbbmenve végképp elhagyják Iránt –, kimerült szerelõk csomagolták,
készítették elõ szállításra a Koviszba küldendõ alkatrészeket. Lochart még ki sem szállt a
fülkébõl, a tartálykocsi – Freddy Ayrerel a volánja mögött – már ott is volt mellette.
Ayret és egy Claus Schwartenegger nevű pilótát Lochart elõzõ nap hozta magával, hogy
legyen, aki helyettesíti Scotot. – Hagyd a madarat, majd én elintézem, Tom! – kiáltotta
oda Ayre. – Te csak menj, és egyél!
– Kösz, Freddy! Hogy állunk?
– Claus elvitt egy újabb adag alkatrészt Koviszba, és még idõben visszaér, hogy az
utolsót is elszállítsa. Az Alouette-et én viszem; úgy meg van pakolva, hogy majdnem
szétreped. Te melyik géppel mégy?
– A 212-essel... viszem Jordont is. Clausnak maradjon a 206-os. Indulsz egyenesen
tovább Sirázba?
– Igen. Maradt még tíz ember, akit el kell vinnem. Arra gondoltam, hogy négy helyett
ötöt veszek fel, és két fordulóval megcsinálom. Rendben?
– Feltéve, hogy nem túlsúlyosak, nincs sok poggyászuk, és nem látom, hogy
megszeged a szabályokat.
Ayre jókedvűen elnevette magát, de hamar abba is hagyta, mert összevert arca még
mindig fájt. – Szerintem annyira szeretnének már eltűnni innen, hogy a csomagok sem
érdeklik õket. Az egyik srác a Mariáról azt mondja, lövéseket hallottak a közelbõl.
– Nyilván a falusiak közül vadászott valaki. – A gondolat, hogy fegyveres kaskajok
vannak a környéken – mindannyian született mesterlövészek voltak –, csöppet sem
nyugtatta meg Lochartot. Védtelenek vagyunk, ha eszükbe jut ránk támadni, semmit nem
tehetünk ellenük, gondolta, de közben nyugodt arcot vágott, nem árulta el Ayrenek, hogy
mennyire fél. – Jó utat, Freddy! – búcsúzott tõle, és a konyhaépületbe ment, bekapni némi
horishtot.
– Aga! – támadta le izgatottan a szakács, mihelyt behúzta maga mögött az ajtót. Négy
kisegítõje is ott volt mellette, és azoknak az arca legalább olyan idegesnek tűnt, mint az
övé. – Kéthavi bérünkkel tartoznak még. Mi lesz a pénzzel... és velünk?
– Mondtam már, Ali! Visszavisszük magukat Sirázba. Még ma délután. Ott
megkapják az elmaradt fizetésüket, és mihelyt tudom, azonnal küldöm az egyhavi bérnek
megfelelõ végkielégítésüket is. Az IranOilon keresztül tartjuk egymással a kapcsolatot, és
mihelyt visszajöttünk, újból munkába állhatnak.
 – Köszönjük, aga! – A szakács évek óta dolgozott már náluk; sovány, sápadt kis
ember volt, állandó gyomorfekély kihozta. – Nem akarok itt maradni, a barbárok között –
tette hozzá idegesen. – Mikor indulunk?
– Napnyugta elõtt. Négy órakor kezdjenek el takarítani, és hagyják rendben a konyhát!
– Mi értelme, aga? Abban a pillanatban, ahogy kitesszük innen a lábunkat, azok a
tetves jazdekiek rögtön itt lesznek, és mindent ellopnak.
– Tudom – válaszolta fáradtan Lochart. – De akkor is. Hagyjanak csak rendet maguk
után! Bezárom az ajtót, hátha mégsem feszítik fel.
– Insa Allah, aga! De biztos, hogy feltörik.
Miután elverte valamelyest az éhét, Lochart rögtön az irodájába ment, ahol Scot
Gavallan várta. A fiatalember arca megviselt volt, a karja széles gézcsíkkal felkötve,
hogy ne húzódjon nagyon a sebe. Pár perce lehettek még csak együtt, amikor nyílt az
ajtó, és fáradtságtól karikás szemekkel, aggódó arccal Rod Rodrigues lépett be.
– Szevasz, Tom! Ugye nem feledkeztél el rólam? – érdeklõdött nyugtalanul. – Nem
vagyok rajta a listán.
– Ne idegeskedj! Scot, Rod a HJX-szel megy, aztán Jean-Luckel és veled tovább
Sargazba.
– Komolyan mondtam, hogy jól vagyok, Tom! Inkább Koviszba mennék. Nutt doki
is... – próbált vitatkozni a fiatalember, de Lochart nem hagyta.
– Az isten szerelmére! Mégy Sargazba, és kész!
– Rendben van, Tom! – válaszolta a méregtõl kipirulva Scot, és kiment.
Rodrigues várt egy darabig, és mivel Lochart nem szólt hozzá, rászánta magát, hogy
megtörje a csöndet: – Tom, mit akarsz, mit pakoljunk fel a HJX-re?
– Honnan az ördögbõl tudjam?! Az isten szerelm... – Lochart észbe kapott, és nem
folytatta. – Ne haragudj! Fáradt vagyok. Elnézést!
– Semmi baj, Tom! Mind azok vagyunk. Küldjük el üresen a gépet?
Lochart a fáradtsággal küzdött. – Nem – mondta határozottan. – Rakjátok fel rá a
tartalék motort, és annyi 212-eshez való alkatrészt, amennyi még felfér!
– Rendben van. Az úgy jó is lesz. Talán... – Rodrigues nem tudta folytatni a mondatot,
mert Scot lépett be sietve, és odaszólt Lochartnak: – Nicshak hán! Nézz ki az ablakon! –
Az ösvényen legalább húsz ember közeledett a falu felõl. Mind fegyverrel jöttek, odaérve
szétoszlottak a bázison, Nicshak hán pedig határozott léptekkel az irodabarakk felé
indult. Lochart pillanatok alatt felmérte a helyzetet, aztán a hátsó ablakhoz ugrott, és nem
is nyitotta, hanem heves mozdulattal feltépte: – Scot, menj a lakókocsimba! Maradj távol
az ablaktól, ne engedd, hogy meglássanak, és ne mozdulj, amíg érted nem megyek! Siess!
Scot, amilyen fürgén a vállsebétõl tudott, kimászott és elrohant, Lochart pedig éppen
azelõtt csukta be utána az ablakot, hogy nyílt volna az ajtó.
– Szalaam, kalandár!
– Szalaam. Idegeneket láttak a környéken, az erdõben. Lehet, hogy a terroristák tértek
vissza, úgyhogy eljöttünk megvédeni magukat. – Miközben beszélt, Nicshak hán
tekintete komor volt, nem sok jót ígért. – Insa Allah, de nem akarom, hogy még többen
meghaljanak, mielõtt maguk távoznak. Itt maradunk, amíg az utolsó ember is el nem
megy. – Megfordult, és választ sem várva otthagyta õket.
– Mit mondott? – érdeklõdött Rodrigues, aki nem tudott perzsául. Lochart elmondta,
és látta, hogy a spanyol ijedten összerezzen. – Nincs semmi baj, Rod – biztatta, bár
közben maga is félt. A terepviszonyok miatt a le- és felszálló gépeknek is egy darabig az
erdõ fölött, alacsonyan kellett repülniük, kiszolgáltatva mindenfajta támadásnak.
Terroristák? Egy frászt! Nicshak tudja, hogy Scot szemtanúja volt a történteknek, azt is,
hogy én szintén tudok róluk, és egész biztosan mesterlövészeket állított a fák közé. Ha
napnyugtáig itt marad, lehetetlen lesz meglógni, pontosan tudni fogja, melyik
helikopteren vagyunk. Insa Allah. Insa Allah, de addig is valamit muszáj lesz kitalálnom,
hogyan mentsük a bõrünket.
– Nicshak hán jól ismeri a környéket – mondta könnyed hangon, nehogy még jobban
megijessze Rodot. A bázison anélkül is éppen eléggé félt már mindenki, nem volt rá
szükség, hogy még nagyobb legyen a pánik. – Megvéd bennünket... ha netán meg
akarnának támadni a terroristák. Beládáztátok a tartalék motort?
– Tessék? Persze! Beládáztuk.
– Vigyázz a berakodásnál! Majd késõbb még beszélünk. Ne izgulj!
Magára maradva Lochart leült, és mozdulatlanul bámulta maga elõtt a falat. Amikor
elérkezett az ideje, hogy visszainduljon Rosára, megkereste Nicshak hant. – Gondolom,
meg akarja nézni, hogy Rosa lelõhelyet is bezárják-e úgy, ahogy kell. Az is a maga
területén van – mondta, és bár a hán elõször vonakodott kicsit, legnagyobb
megkönnyebbülésére sikerült rábeszélnie, hogy vele menjen – amíg vele volt a
helikopteren, addig legalább biztonságban érezhette magát.
Eddig megvolnánk, mondta magának. Én indulok utolsóként, és amíg Scottal el nem
tűntünk innen, addig nagyon észnél kell lennem. Túl sok a vesztenivalóm: Scot, a fiúk,
Sarazad, minden.

ROSA LELÕHELY, 17.00. Jesper gyorsan hajtott a terepjáróval a fák között kanyargó
úton az utolsó, lezárásra váró kút felé. Mimmo Sera ült mellette, a segédje egy rakodóval
a hátuk mögött, és a svéd halkan dudorászott vezetés közben, nem annyira jókedvében,
inkább azért, hogy ne aludjon el a kimerültségtõl. A fennsík tágas volt, az egyes fúrásokat
csaknem fél mérföld választotta el egymástól, a környezõ táj nagyon szép a maga
érintetlen vadságában.
– Elkésünk – jegyezte meg fáradtan, a lenyugodni készülõ nap felé nézve Mimmo. –
Stronzo!
Jesper elõvette az utolsó rúd, energiát adó csokoládéját, és testvériesen elfelezte
Serával. – Egészen olyan, mint Svédországban mondta, miután újabb, elég éles kanyart
vett be.
– Soha nem jártam még maguknál. Ott van! – Mimmo a szélvédõn át elõremutatott. A
kút tisztáson állt, már napi tizenkétezer hordó olajat termelt, az alatta lévõ olajmezõ pedig
elképesztõen gazdag volt. – Ez volt az elsõ, amit itt fúrtunk. Maga akkor még itt sem volt.
Miután Jesper leállította a motort, a csöndet szinte vágni lehetett körülöttük – ezen a
helyen nem volt szükség szivattyúkra, hogy kipumpálják a föld alól az olajat, az erõs
nyomású gáz megtette azt magától. – Nem fogjuk tudni úgy lezárni, ahogy kellene, Mr.
Sera... Kevés hozzá az idõnk.
Az idõsebb férfi rosszkedvűen megrázta a fejét, és hogy ne fázzon annyira a füle,
ráhajtotta prémes sapkája feltűrt szegélyét. – Meddig fog kitartani a zár?
Jesper vállat vont. – Elvben a végtelenségig, de úgy, hogy a kutya sem néz rá, nem
lesz karbantartva... Nem tudom. Ha nem lesz gázkitörés, és nincs rejtett anyaghiba, akkor
évekig kibírja.
 – Stronzo!
– Stronzo! – értett egyet az öreg olasszal. Intett a segédjének és a rakodónak, hogy
menjenek utána. – Csak lezárjuk, kupakot nem teszünk rá – mondta, miközben a
megfagyott, lépteik alatt hangosan ropogó hóban a kút felé tartott. Magasan a fejük fölött
enyhe szél hajlítgatta a fák koronáját, a távolból helikopter zúgását hallották. – Na,
lássunk hozzá!
Mimmo cigarettára gyújtott, és a dzsip motorházának támaszkodva rosszkedvűen
figyelte, ahogy elzárják a fõcsapot, leszerelik a föld alól kijövõ csövet a központi
hálózathoz vezetõ összekötõ szelepet. .. Elõbb az acélhoz vágódó lövedék csattanását
hallották, és csak utána a fák között hosszan visszhangzó hangos durranást.
Mozdulatlanná merevedtek, de újabb lövés nem hallatszott, körülöttük minden csöndes
volt.
– Látták, honnan jött? – kérdezte halkan Jesper. Senki sem válaszolt, mindenki
idegesen várt, de nem történt semmi. – Fejezzük be gyorsan! – A svéd nekifeszült a
jókora csavarkulcsnak, a többiek pedig egybõl ugrottak segíteni. A második lövés a dzsip
szélvédõjét találta, átütötte a vezetõfülke falát, és a raktérben megrongálta egy
számítógép képernyõjét. Utána újból csönd lett.
Semmi nem mozdult, csupán a széltõl mozgó ágakról leesõ hó szitáit rájuk. A bázis
központja felõl leszálló helikopter motorjának erõs zúgása hallatszott.
– Csak lezárjuk a kutat, hogy biztonságos legyen! – ordította el magát hirtelen
perzsául Mimmo Sera, mert már nem bírta a feszültséget. – Csak lezárjuk, aztán
elmegyünk! – Várt, és mivel választ nem kapott, megismételte: – Csak bebiztosítjuk!
Iránnak, nem magunknak! Iránnak és az imámnak – az olaj a maguké, nem a miénk!
Emberi szót ezután sem hallottak, csak az erdõ hangjait. Valahol a közelben ágak
reccsentek, kicsit távolabb pedig kurtán felvonított valamilyen állat. – Mamma mia! –
nyögött fel a kiabálástól rekedt hangon Mimmo. Lehajolt egy szerszámért, és amikor
felállt, a golyó olyan közel süvített el az arcához, hogy érezte a szelét. Megmerevedett,
ujjai önkéntelenül szétnyíltak, és a csavarkulcsot a hóba ejtette. – Vissza a kocsira!
Tűnjünk innen!
Rémülten visszahátrált a dzsiphez, beugrott az elsõ ülésre, a többiek pedig fejvesztve
követték, kivéve Jespert. Elõbb fölvette a hóból a csavarkulcsot, és amikor meglátta a
lyukat, amit a második lövedék a gépkocsija szélvédõjén ütött, a kárt, amit a
felszerelésében tett, az arca megfeszült az indulattól. Tehetetlen dühében heves
mozdulattal a fák közé vágta a csavarkulcsot, és szétvetett lábbal – nem érdekelte, hogy
könnyű célpontként kínálja magát valakinek – felordított: – Forbannades shitdjaulerrr!
– Szálljon be! – sürgette Mimmo.
– Forbannades shitdjauler! – ismételte az elõbbinél halkabban a jólesõ svéd
káromkodást Jesper, aztán beült a volán mögé, és ugyanazon az úton, amelyiken
érkeztek, elindult a bázis központja felé. Alig fordultak be az egyik kanyaron, amikor a
tisztást körülvevõ erdõbõl minden oldalról vadul záporozni kezdtek a kútszerkezetre a
lövedékek. Horpadt a fém, szilánkok röpködtek mindenfelé. A vad lövöldözés, amilyen
váratlanul elkezdõdött, ugyanolyan hirtelen abba is maradt. Csönd támadt, majd kis idõ
múlva nevetés hallatszott, valaki pedig hosszan elkiáltotta magát: – Alláhhh-u Akbárrrr...
A visszhang elült, az erdõre ismét teljes csönd borult.
ZAGROSZ-HÁROM, 18.38. A nap már a látóhatár széléig ért, az utolsó csomagokat és
alkatrészeket pakolták fel éppen. A négy helikopter két 212-es, a 206-os és az Alouette –
egymás mellett, sorba állítva várakozott, a pilóták már a helyükön ültek, csak Jean-Luc
mászkált idegesen fel-alá. Nicshak hán elrendelte, hogy a négy helikopter egyszerre
induljon, így – mivel éjszaka tilos volt repülni Iránban félõ volt, hogy nem lesz ideje még
aznap este eljutni Sargazba, Sirázban kell töltenie az éjszakát, és csak reggel mehet
tovább.
– Magyarázd meg neki, Tom! – szólt dühösen Lochartnak.
– Fölösleges – mind a kettõnknek megmondta már, hogy nem. Különben is, ha rögtön
indulnál, akkor sem érnél már oda. Készen vagytok, Freddy?
– Igen – válaszolta ingerülten Ayre. – Már egy órája várunk, és csak a fülünk tövét
vakarjuk.
Lochart komor arccal a nem messze álló hán felé indult, aki elégedetten hallgatta az
ingerült szóváltást, örömmel nyugtázta magában, hogy az idegenek nyugtalansága egyre
nõ. Fiatal zöldszalagos állt mellette, akirõl Lochart feltételezte, hogy a helyi bizottság
tagja, és néhány falubeli. A többiek a délután folyamán fokozatosan eltünedeztek. Az
erdõben, gondolta Lochart, és ennyi elég is volt neki, hogy az izgalomtól még jobban
kiszáradjon a szája. – Mindjárt készen leszünk, kalandár!
– Insa Allah!
– Az utolsót, Freddy! – kiáltotta Lochart. Lekapta a fejérõl a sapkáját, a többiek is azt
tették, Ayre, Rodrigues és két szerelõ pedig kihozta a hangárból a maguk ácsolta
koporsót, és óvatosan berakta Jean-Luc 212-esébe. Miután elhelyezték, Lochart oldalra
lépett, és kiadta az újabb parancsot: – Sirázba menõk, beszállnii! – Sorban kezet rázott
Mimmóval, Jesperrel, a rakodók fõnökével, Jesper segédjével, és azok felszálltak,
nehézkesen elhelyezkedtek a csomagok, alkatrészekkel teli ládák és a koporsó között.
Mimmo Sera és a rakodók fõnöke, aki legalább annyira félt a repüléstõl, mint õ, idegesen
keresztet vetett, mielõtt becsatolta volna magát.
Jean-Luc is felszállt a pilótafülkébe Rodrigueszel, Lochart pedig odaszólt a
többieknek: – Mindenki a fedélzetre!
Az emberek egyik szemüket Nicshak bánon és az iszlám gárdistán tartva sorban
felszálltak. Ayre az Alouette-et, Claus Schwartenegger a 206-ost vezette, mindkét gép
teljesen meg volt pakolva, sõt külsõ tartókat is kellett rászerelniük, hogy a tartalék
rotorlapátokat tudják mihez erõsíteni. – Mire Koviszhoz érünk, annyi üzemanyagot
elhasználunk, hogy ha kedvük lenne, sem tagadhatnák meg tõlünk a leszállási engedélyt –
mondta Lochart korábban, az eligazítás során a többieknek. – Egyébként semmi vész,
gyakorlatilag egyfolytában lefelé repülünk, egyetlen emelkedõ sincs útközben.
Egyedül állt a hóban, a többiek már mind beszíjazták magukat, a pilótafülkék ajtajai is
becsukódtak. – Motorokat beindítani! – adta ki feszülten az újabb utasítást. Nicshak hánt
elõre figyelmeztette, hogy õ marad utolsónak, maga akarja elindítani a többi helikoptert.
A rotorlapátok elõször csak lustán, majd egyre gyorsulva forogni kezdtek, és már elég
sebesen pörögtek, amikor Nicshak és a zöldszalagos odalépett Locharthoz. – Hol van a
fiatal pilóta? Az, aki megsebesült.
– Kicsoda? Á, Scot? Elment Sirázba, kalandár! – Lochart látta, hogy az idõs férfi arca
pillanatra elsötétül a választól, a gárdista pedig annyira meglepõdik, hogy még a száját is
kinyitja. – Miért?
– Az lehetetlen! – mondta a zöldszalagos.
 – Nem láttam felszállni, úgyhogy biztosan korábbi fuvarral ment....
Lochartnak föl kellett emelnie a hangját, hogy a helikoptermotorok dübörgésén
keresztül is hallani lehessen: – .. .amíg mi Rosán és Marián voltunk. Miért?
– Az lehetetlen, kalandár – tiltakozott izgatottan, Nicshak fenyegetõ pillantásától
megrémülve a zöldszalagos. – Én egyfolytában figyeltem!
Lochart – mélyen lehajolva, hogy a rotorok keltette heves szél ne zavarja – Jean-Luc
212-eséhez lépett, és vastag, fehér borítékot nyújtott fel a pilótának. – Tessék, Jean-Luc.
Bonne chance! Induljatok! – Mielõtt megfordult volna, hogy biztonságos távolságba
visszahúzódjon, látta a francia arcán a gyors, biztató mosolyt. Jean-Luc maximális erõre
állította a motort, a rotorlapátok kavarta szél vadul beletépett a közelben álló falusiak
ruhájába, a dübörgés elnyomta Nicshak hán hangját, és a helikopter megemelkedett.
Az elõzetes megállapodásnak megfelelõen Ayre és Schwartenegger is azonnal indult,
még talajközelben óvatosan eltávolodtak egymástól, és enyhe körívet leírva csak aztán
emelték fel helikoptereiket a fák koronája fölé. Lochart izgatottan figyelte õket, csöndben
imádkozott, míg csak azt nem érezte, hogy a zöldszalagos megmarkolja a karját, és heves
rántással megfordítja.
– Hazudott! – ordította magából kikelve. – Hazudott a kalandárnak! A fiatal pilóta
nem ment el! Láttam volna, egyfolytában figyeltem! Mondja meg a kalandárnak, hogy
hazudott!
Lochart dühösen elrántotta a karját, és kiabálni kezdett – tudta, hogy minden
másodperc újabb néhány láb emelkedést jelent, további yardokkal viszi közelebb a
biztonsághoz a többieket. – Miért hazudtam volna?! Ha a fiatal pilóta nincs Sirázban,
akkor még mindig itt van! Kutassák át a tábort, kutassák át a helikopteremet! Gyerünk!
Nézzék meg azt legelõször! – A 212-es nyitott ajtajához ugrott, és a szeme sarkából
oldalra pillantott – Jean-Luc 212-ese már jóval a fák koronája fölött volt, Ayre a túlterhelt
Alouette-tel éppen el tudta érni a biztonságos repülési magasságot, a 206-os pedig még
mindig emelkedett. – Isten összes nevére, nézzenek körül! – folytatta, közben azon
imádkozott, hogy sikerüljön teljesen magára vonni, elterelni a figyelmüket a távozó
gépekrõl, utána pedig elérni, hogy ne a helikopterét, hanem a tábort kutassák át – Hol
tudna itt elbújni akár egyetlen ember is? Lehetetlen! Talán az irodában, vagy valamelyik
lakókocsiban...
A fiatal zöldszalagos lekapta a válláról a fegyverét, és a mellének szögezte. – Mondja
meg a kalandárnak, hogy hazudott, különben meghal!
Látva a fenyegetõ mozdulatot, Nicshak hán könnyedén elrántotta a gárdistától a
fegyvert, a hóba hajította, és határozottan rámordult: – Zagroszban én vagyok a törvény,
nem te! Menj vissza a faluba! – A vészjósló hang megtette a magáét, a zöldszalagos
megijedt, és azonnal engedelmeskedett.
A falubeliek szótlanul figyelték a jelenetet, kíváncsian várták, mi fog következni. A
hán komoly arccal a távozó helikopterekre emelte a tekintetét. Mind a három elég messze
járt már, de még nem hagyta el azokat, akiket a bázis körül, az erdõben hagyott, azzal a
szigorú paranccsal, hogy lõniük kizárólag az õ utasítására szabad. Az egyik helikopter
enyhén oldalra dõlt, és miközben tovább emelkedett, tág kört leírva visszatért föléjük.
Hogy figyeljen bennünket, lássa, mi történik, gondolta a hán. Insa Allah.
– Veszélyes lelõni az égi gépeket – mondta a felesége. – Nagy baj lehet belõle.
– Terroristák teszik, nem mi. A fiatal pilóta látta, mit csináltunk, és a perzsául beszélõ
kalandár-pilóta is tudja. Nem engedhetjük el õket! A terroristák könyörtelenek, nem
törõdnek a törvénnyel és a renddel, és senki nem tudja bebizonyítani, hogy nem õk
voltak. Nincsenek-e tele ezek a hegyek már õsidõk óta banditákkal? Nem harcoltunk-e
ellenük, nem üldöztük-e õket magunk is, amennyire tudtuk? Hogyan akadályozhatnánk
meg a tragédiát? Sehogy.
És most elõtte állt az utolsó hitetlen, a legfõbb ellensége, aki hazudott neki, becsapta
és elmenekítette azt a másik ördögöt. Legalább ez nem fogja elvinni szárazon, gondolta.
A napnak már csak a pereme látszott a horizont fölött, és miközben figyelte, az is
lebukott. – Béke legyen veled, pilóta!
– Ég veled is, kalandár! Isten vigyázzon rád! – válaszolta az izgalomtól enyhén
remegõ hangon Lochart. – Láttad a borítékot, amit a francia pilótának adtam? Láttad,
amikor a kezébe nyomtam?
– Igen.
– A sirázi forradalmi bizottságnak szóló levél volt benne, és egy másolat a nagy tenger
túlsó partján, Dubaiban lévõ iráni kalandárnak. A fiatal pilóta és én is aláírtuk, részletesen
le van írva benne, mi történt a faluban a téren, ki mit csinált, kit lõtt le. Szó van benne a
Sebesült Tevék Szakadékába taszított teherautóra rakott zöldszalagosokról, Nasziri
meggyilkolásáról, a terro...
– Hazugság! Mind aljas hazugság! A Prófétára, hogyan beszélhetsz gyilkosságról?!
Gyilkolni banditák szoktak. Az az ember meghalt – Insa Allah – tiltakozott hevesen az
idõs férfi, és közben magán érezte a Lochart szavaitól megdöbbent falusiak ijedt
tekintetét. – A sátán sah híve volt, hamarosan találkoznak is a pokolban.
– Talán úgy lesz, talán nem. Hűséges szolgám, akit itt gyáva kutyák meggyilkoltak,
talán már elmondta az egyetlen Istennek, mi történt, és az egyetlen Isten tudja az
igazságot!
– Nem volt mohamedán, nem az iszlámot szolgálta, és... – próbált tiltakozni a
kalandár, Lochart azonban nem hagyta.
– De keresztény volt, és a keresztények az egyetlen Istent szolgálják. A törzsem tagját
lesbõl, gyáván lõtték le mocskos kutyák, akik gyávák ahhoz, hogy nyíltan támadjanak.
Meggyilkolták, ahogy a másik keresztényt is a fúrásnál. Istenre és az õ Prófétájára
mondom, a haláluk nem marad megbosszulatlan!
– Terroristák! – Nicshak hán most már nagyon félt. – Terroristák tették. Persze, hogy
azok! Ami a levélben van, mind hazugság. Hazugság! A pilóta hazudott! Mindannyian
tudjuk, mi történt a faluban. Akármit mond is, hazugság!
– Ha valóban így van, akkor ez egy okkal több arra, hogy a levelet ne kézbesítsék. –
Lochart erõsen koncentrált, igyekezett a lehetõ leggondosabban megválogatni a szavait. –
Éppen ezért, kérlek benneteket, védjetek meg a „terroristáktól", amikor felszállok. Csak
én akadályozhatom meg, hogy a levél eljusson azokhoz, akiknek címezték. – Izgatottan
dobogó szívvel figyelte, amint a hán szótlanul cigarettát vesz elõ, forgatja egy darabig az
ujjai között, és közben nyilván azt latolgatja, mit tegyen, mi volna számára a legjobb.
Nicshak a Locharttól kapott öngyújtóval rágyújtott, mélyen leszívta a füstöt, és
megpróbálta eldönteni magában, milyen büntetéssel járhat, ha kiderül, hogy pontosan
milyen körülmények között is halt meg Jordon. Lochart izgatottan, de látszólag
türelmesen várt, a terve egyelõre hibátlanul működött: a koporsóban elrejtõzött Scot
Gavallan Jean-Luc gépén utazott, szegény Jordon holttestét a farokrotorok szállítására
használt ládában felrakták az õ 212-esére, és Ayre Alouette-je is elég messze volt már,
puskával nem lehetett eltalálni.
 Várt még egy kicsit, hogy a nehezen mozgó gép még magasabbra emelkedhessen, és
csak aztán mondta ki a búcsúszót. – Szalaam, kalandár! Isten igazsága legyen veled! –
Megfordult, és a helikopter felé indult.
– Nem tudok parancsolni a terroristáknak! – Mivel Lochart nem válaszolt, Nicshak
hán még hangosabban kiabált utána: – Miért higgyem el, hogy nem engeded továbbítani
azokat a hazugságokat?
Lochart, utálva a helyet és már az öreget is, beszállt a fülkébe. – Azért, mert Istenre
mondom, gyűlölöm a hazugságot.
– Megfogadod Isten színe elõtt, hogy nem engeded átadni senkinek a hazugságokat?
– Isten színe elõtt fogadom, hogy elégettetem azt a levelet! Isten legyen hozzád
igazságos, kalandár, és Jazdekhez is! – Lochart megnyomta az indítógombot, és az elsõ
motor rögtön életre kelt, a helikopter tetején lévõ rotorlapátok lassan forogni kezdtek.
Újabb gombok, kapcsolók következtek, már a második motor is működött, és még
mindig Nicshakot figyelte. Rohadj el a pokolban, öreg!, gondolta, Jordon vére a lelkeden
szárad, és biztos vagyok benne, hogy Giannié is, bár bebizonyítani nem tudom. Talán az
enyém is.
Várt, és miután az összes mutató a zöld mezõbe kúszott, óvatosan megemelte a gépet.
Nicshak hán mozdulatlanul figyelte az enyhén megdõlve távolodni kezdõ helikoptert.
Milyen könnyű volna fölemelni a kezemet, gondolta, hogy a hitetlen és az a dübörgõ
szörnyeteg is lángolva zuhanjon le. Ami a levélben van, az mind hazugság!
Ketten meghaltak? Mindenki tudja, hogy csak maguknak köszönhetik. Hívtuk mi
õket? Nem! Maguktól jöttek, hogy kirabolják a földünket. Ha otthon maradnak, még
mindig élhetnének, és várhatnák a poklot, amitõl egyikük sem fog megmenekülni.
Volt még ideje, úgyhogy csak nézte nyugodtan a helikoptert. Lassan szívta a
cigarettát, élvezte a csípõs füstöt, jólesett neki a tudat, hogy elég volna csupán fölemelnie
a kezét, és az az ijesztõ, nagy gép örökre elpusztulna. De nem tette. Eszébe jutott a
kalandáran tanácsa, úgyhogy a csikkrõl inkább rágyújtott egy újabb cigarettára, és tovább
várt. A dübörgés fokozatosan halkult, egyre távolibbá vált, és amikor függõlegesen
fölfelé nézett, látta, hogy a magasban a kisebb gép is abbahagyta a körözést, és elindult
délnyugat felé.
Miután az összes, a hitetlenektõl származó hang elhalt, jólesõ érzéssel nyugtázta, hogy
a béke végre visszatért az õ Zagroszába. – Gyújtsátok fel a tábort! – mondta a
többieknek. Miután a lángok a magasba csaptak, sajnálkozás nélkül behajította közéjük
az öngyújtót, és vissza sem nézve, elégedetten hazaindult.

50. fejezet

A BANDAR-DEILAMI TÁMASZPONT KÖZELÉBEN, 9.16. Az oldalán IranToda

jelzést viselõ Subaru terepjáró zuhogó esõben haladt végig az úton. Ablaktörlõi teljes
sebességre állítva próbáltak elhajtani a szélvédõrõl a vizet, iráni sofõrje küszködve
birkózott a betonon tátongó lyukakkal, a hatalmas tócsákkal. Scragger beszíjazva,
idegesen ült a gépkocsivezetõ mellett, hátul pedig a japán rádiótechnikus kapaszkodott,
amennyire csak tudott. Az esõ sűrű függönyén át, nem messze elõttük Scragger öreg, a
sávjuk jelentõs részét elfoglaló autóbuszt vett észre, és azt is látta, hogy szembõl szintén
járművek közelednek.
– Minoru! Szóljon már neki, hogy lassítson! – kérte a technikust.
– Teljesen elment az esze!
A fiatal japán elõrehajolt, izgatottan mondott valamit perzsául, mire a sofõr
engedelmesen bólogatott, és változatlan erõvel nyomta a gázpedált. Mindössze annyit
tett, hogy rátenyerelt a dudára, és ott tartotta a kezét akkor is, amikor a másik útpadkára
csaknem kisodródva, heves kormánymozdulattal kikerülte a buszt. Gyorsított, ahelyett
hogy fékezett volna, némi üggyel-bajjal visszaszerezte uralmát a kocsi fölött, és hajszállal
kerülve csak el az összeütközést, becsúszott az autóbusz és a szembe jövõ gépkocsi
közötti keskeny résbe.
Scragger, miután magához tért, dühösen újból káromkodni kezdett, a sofõr pedig –
szakállas fiatalember volt – az útra oda sem figyelve mosolygott, és perzsául magyarázott
valamit. A kocsi hatalmasat zökkenve, a vizet magasra csapva át is száguldott egy jókora
gödrön. – Azt mondja, Scragger kapitány – fordította a gépkocsivezetõ szavait Minoru –,
hogy Isten segítségével néhány percen belül a repülõtéren leszünk.
– Ahhoz sem ártana Isten segítsége, hogy egy darabban érkezzünk meg, és ne
ötvenben. – Scragger szeretett volna maga vezetni, de nem engedték, ahogy az Iran-Toda
egyetlen alkalmazottjának sem. – Figyelembe véve az utak állapotát, a közlekedési
szabályokat, és azt, hogy milyenek az irániak, ezt tartjuk a leghelyesebbnek – magyarázta
Vatanabe fõmérnök. – Mohammed az egyik legjobb sofõrünk, benne igazán megbízhat.
Az esti viszontlátásra!
Scragger megkönnyebbülve fedezte föl a repülõtér fényeit. A kapunál zöldszalagosok
álltak õrt, de a sofõr ügyet sem vetett rájuk, elszáguldott közöttük, és keresztülvágtatva
egy jókora tócsán, megállt az emeletes irodaépület elõtt. – Alláh-u Akbár – mondta
elégedetten.
– Alláh-u Akbár! – sóhajtotta Scragger. Kikapcsolta a biztonsági övét, és mivel
elõször járt ezen a repülõtéren, rugós esernyõjét készenlétben tartva kíváncsian
körbepillantott – a parkolásra használt beton tágas volt, az irányítótorony kicsi, ablakai
néhol betörve, máshol elsötétítve, az irodaépületen még több betört ablak, néhány, az S-G
személyzete által használt lakókocsi, jó állapotban lévõ hangárok csukott ajtókkal, hogy
ne verjen beléjük az esõ, és mindenhol lövedéknyomok, még a lakókocsik oldalán is.
Elfüttyentette magát, eszébe jutott, amit a zöldszalagosok és a mudzsahedek között
lezajlott parázs ütközetrõl hallott. Jókora lövöldözés lehetett, sokkal súlyosabb, mint azt
Duke elõadta, gondolta.
A Royal Iran Air – a Royal szó fekete festékkel keresztben vastagon áthúzva – két
motoros személyszállító gépe állt nem messze. Kilyukasztott kerekeik a betonra simultak,
a pilótafülkék ablakai be voltak törve, és szemmel láthatóan senki nem törõdött velük,
hagyták, hadd menjenek teljesen tönkre. – Ezt a hülye pazarlást! – morogta Scragger,
látva, hogy az üres ablakszemeken át szabadon zuhog beléjük az esõ.
– Minoru, kedves fiam, légy szíves, mondd meg Mohammednek, hogy meg ne
mozduljon, amíg ki nem szálltunk! Rendben?
A fiatal japán engedelmesen lefordította a figyelmeztetést, majd kiszállt Scragger után,
aki tanácstalanul toporgott a kocsi mellett, mert nem tudta, merre induljon, míg csak ki
nem nyílt az egyik, lakókocsi ajtaja a közelükben.
 – Mein Gott, Scrag! Mi az ördögöt keresel itt?! – Rudi Lutz kérdezte ezt fülig érõ
szájjal, és a mondat végéig sem ért, Starke már ott volt mellette.
– Szevasztok, fiaim! – Scragger melegen kezet rázott mindkettõjükkel. – De örülök,
hogy látlak, Duke!
– Hogy az ördögbe kerülsz ide, Scrag?
– Nyugalom, csak szépen sorjában! Õ Fujama Minoru, az IranToda rádiótechnikusa. A
rövidhullámúm menet közben felmondta a szolgálatot. Lengehbõl jöttem, egy kis
kirándulásra. Minoru kiszerelte a dobozt, itt van a kocsiban. Ki tudjátok cserélni?
– Hát persze! Jöjjön, Mr. Fujama! – Rudi Fowler Joines lakókocsija felé indult, hogy
intézkedjen.
– De jó, hogy itt vagy, Scrag! Nagyon szerettem volna már beszélni veled! – mondta
lelkesen Starke.
– Az idõjárásról? Forgószélrõl meg hasonlókról?
– Igen, igen. Az idõjárás engem is elég sokat foglalkoztat. – Starke jóval idõsebbnek
tűnt, mint amilyennek Scragger az utolsó találkozásukkor látta, és idegesnek is, miközben
a körülöttük elterülõ bázist figyelte. Az esõ változatlanul zuhogott, mintha dézsából
öntötték volna, a levegõ meleg volt, párás.
– Sargazban találkoztam Manuelával. Olyan, mint mindig – gyönyörű, akár a festett
kép. Ideges, de ezt leszámítva jól van – mondta Scragger, hogy legalább kicsit
megnyugtassa.
A dolgát elintézve Rudi visszaért hozzájuk, és bevezette õket az irodabarakkba. –
Ilyen mocsok idõben úgysem fogsz tudni repülni, Scrag! Kérsz sört?
– Kösz nem, de teát innék – válaszolta automatikusan Scragger, bár rettenetesen
szeretett volna egy doboz jó hideg sört. Szilárdan tartotta azonban magát a fogadalmához,
amit akkor tett, amikor miután a Sheik Aviationt eladta, és csatlakozott Gavallanhez –
Nutt doki elõször megvizsgálta, hogy aztán rögtön figyelmeztesse is: Scrag, ha nem
hagyod abba a dohányzást, és nem állsz le a sörrel, néhány éven belül befejezed. – Azóta
nagyon óvatos volt: nem dohányzott, nem ivott, lányokkal vigasztalta csak magát az
elveszített örömökért. – Még tart a készletetek, Rudi? Lengehben lassan már mindenbõl
kifogyunk, csak de Plesseynek van még bora.
– A kikötõbõl, egy tartályhajóról sikerült szereznem némi utánpótlást – szólt vissza a
konyhából Rudi. – Sürgõsen kellettünk nekik, egy tengerész alaposan összetörte a fejét és
az arcát. A kapitány azt mondta, leesett valahonnan, de szerintem inkább jól összeverték.
Nem csoda, három hónapja kénytelenek itt vesztegelni. Mein Gott, Scrag, láttad
útközben, mi van a kikötõben? Legalább száz hajó vár kirakodásra, vagy arra, hogy
feltöltsék olajjal.
– Akárcsak Khargnál, és végig a part mentén. Mindenhol megállt az élet, Rudi! A
mólókon már az égig érnek a ládák, a teli bálák, és csak a jóisten tudja, mikor szállítják el
õket. Addig ott rohad minden a napon, veri az esõ. Na, mindegy! Foglalkozzunk inkább
veletek! Mit keresel itt, Duke?
– Tegnap jöttem Koviszból egy 212-essel. Ha jobb lenne az idõ, hajnalban indultam
volna tovább, de örülök, hogy nem sikerült.
Scragger kiérezte Starke hangjából az óvatosságot, és rögtön körbe is nézett, hogy
lássa, nem akarja-e kihallgatni õket valaki, de nem tapasztalt semmi szokatlant. – Baj
van? – kérdezte, mire Starke csak a fejét rázta, Rudi viszont berakott a magnóba egy
kazettát, és a készüléket mindjárt elég hangosra is állította. A zene Wagneré volt,
Scragger pedig utálta Wagnert. – Muszáj ezt?
– Nem árt az óvatosság! Vékonyak ezek az átkozott falak, és a személyzetünk egyik
tagját már rajtakaptam, hogy hallgatózott. Szerintem majdnem mindegyik kémkedik
utánunk. Aztán van egy új telepvezetõnk, magunk között csak Undok Numirnak hívjuk.
Ma szabadnapos, de ha itt lenne, minimum három példányban kérne írásos magyarázatot
arra, hogy mit keresel itt. – Rudi még jobban lehalkította a hangját. – Tudom, hogy meg
kell beszélnünk a dolgot, de miért nem hívtál inkább fel?
– Gondoltam, jobb lesz személyesen. Tegnap érkeztem az IranTodához, egy Kaszigi
nevű pasasért. Az egyik legnagyobb vásárlója a siri-i olajnak, és az Iran-Todának is
valamilyen fõnöke. Georges de Plessey küldött érte – a seggét is kinyalná, annyira
igyekszik a kedvében járni. Holnap korán reggel indulok. Andy megkért, hogy beszéljek
veletek, és ez volt rá a legjobb alkalom. Rádión nem hívhattalak fel, hogy értesítselek,
mert akkor nem tudtam volna mire hivatkozni. Engedélyt nem kaptam volna rá, hogy
átugorjak hozzátok, úgyhogy csináltam egy kis rövidzárlatot, hadd kelljen lecseréltetnem
nálatok a rádiómat. Duke, elmondta neked Andy, mirõl beszélgettünk Sargazban?
– Igen. Azóta már újabb fejlemény is van. Andynek szóltak, hogy államosítani akarják
a vállalatot, elõtte pedig földre parancsolnak bennünket. Öt biztos napunk maradt csak,
amíg még szabadon repülhetünk. Ha valóban meg akarjuk csinálni a dolgot, akkor
pénteknél tovább nem várhatunk.
– Jézusmária! – Scraggernek olyan érzése volt, mintha valaki jó erõsen gyomorszájon
vágta volna. – Lehetetlen, hogy péntekre el tudjak készülni, Duke!
– Andy azt mondta, hogy csak a 212-eseket visszük.
– Tessék?
Starke elmesélte, mi történt Koviszban, és azt is, hogy – remélhetõen – mi fog történni
„ha Andy megadja a jelet".
– Nem az a kérdés, hogy megadja-e, hanem hogy mikor. Más lehetõsége nincs. Azt
kell csupán eldönteni, hogy mi benne vagyunk-e.
– Ahogy látom, te már nyakig – válaszolta nevetve Starke. – Én azt mondtam, hogy
akkor vállalom, ha mások is. Két 212-est el tudunk vinni, és mivel a madaraink
visszakerülnek brit nyilvántartásba, még azt sem mondhatja senki, hogy illegálisan
repülünk.
– Egy frászt nem! – szólt közbe Rudi. – Mondtam már, hogy bárhogy csűrjük-
csavarjuk is a dolgot, jogtalanul visszük ki Iránból a gépeket. Pop Kelly is egyetértett
velem, és...
– Pop itt van?!
– Igen – válaszolta Starke. – Velem érkezett. – Azt is elmagyarázta, milyen ürüggyel,
majd hozzátette: – Nyüzsi jóváhagyta a „kölcsönt". Két srácot már elküldtünk a 125-
össel, a többieknek pedig csütörtökön kellene menniük, de nem vagyok biztos, hogy
sikerülni fog. Csangiz ezredes figyelmeztetett, hogy a jövõben a személyzet utaztatását
vele is jóvá kell hagyatni, nemcsak Nyüzsivel.
– Hogy fogsz visszamenni?
– Elviszek egy 206-ost. – Starke az ablakhoz lépve a zuhogó esõt figyelte egy darabig.
– Átkozott front!
– Holnap reggelre már nyoma sem lesz, túlhalad rajtunk, Duke – jelentette ki
magabiztosan Scragger.
 – Te hogy akarod kivinni az embereidet, Scrag? Hein? – érdeklõdött Rudi.
– Ha csak a két 212-est kell vinnünk, akkor sokkal könnyebb lesz. Sokkal könnyebb. –
Scragger figyelte, amint Rudi ivott néhány kortyot a bepárásodott dobozú, jéghideg
sörbõl, és a látvány bõven elég volt, hogy még szomjasabbnak érezze magát. – A péntek
éppen jó lesz, hogy meglépjünk, mert az irániak úgyis csak az imádkozással fognak
törõdni.
– Nem biztos, Scrag! – válaszolta Rudi. – A radarok pénteken is működnek, és fel fog
tűnni nekik, hogy egyszerre négy madarunk vág az öbölnek, a te három gépedrõl és Duke
kettõjérõl már nem is beszélve. Az abadáni irányítók nagyon szõrszálhasogatók,
különösen a HBC-eset óta.
– Tart még a vizsgálat?
– Igen. A múlt héten Abbászi járt itt – õ az a pilóta, aki lelõtte –, de ugyanazokat a
kérdéseket tette föl, amelyeket korábban.
– Tudja, hogy a testvére vezette a HBC-t?
– Még nem, Scrag!
– Tom Lochartnak szerencséje volt. Marha nagy szerencséje.
– Nemcsak neki. Mindannyian szerencsések vagyunk – egyelõre – mondta Starke. –
Kivéve Erkkit. – Röviden elmondta Scraggernek azt a keveset, amit a barátjukról tudott.
– Jézusom! Mi van még? Egyáltalán, hogy tudjuk megcsinálni a Forgószelet úgy,
hogy õ Iránban marad?
– Sehogy, Scrag! Legalábbis szerintem. Nem hagyhatjuk itt – jelentette ki Rudi.
– Igazad van, de talán... – Starkénak az idegességtõl annyira kiszáradt a torka, hogy
kénytelen volt belekortyolni a kávéjába, mielõtt folytatta volna – ...talán Andy nem is
adja meg a jelet addig, amíg vissza nem jön. Bízzunk benne, hogy még péntek elõtt
elengedik, vagy sikerül meglógnia! Ha itt lesz, akár egybõl indulhatunk is. A fene egye
meg! Ha csak rajtam állna, én a magam kedvéért soha meg nem kockáztatnám a
Forgószelet!
– Én sem – értett egyet Rudi.
– Ha a ti gépeitekrõl, a ti vállalatotokról és jövõtökrõl lenne szó, fogadok, hogy
megtennétek. Én egész biztosan – vitatkozott velük Scragger. – Én a Forgószélre
szavazok. Muszáj is, mert ebben a korban sehová se vennének már fel pilótának, úgyhogy
segítenem kell Duncnak és Andynek, ha repülni akarok. – Felállt, mert hallotta, hogy a
teáskanna sípolni kezd. – Hagyd csak, Rudi, majd én megcsinálom! Szóval, mi a válasz?
Benne vagy?
– Ha ti benne vagytok, és meg is lehet csinálni, akkor igen, de változatlanul nem
tetszik csöppet sem. Megmondom elõre, hogy csak akkor indulok el a négy gépemmel, ha
úgy látom, tényleg van esélyünk meglógni. Tegnap este beszélgettünk a többiekkel,
Scrag! Marc Dubois és Pop Kelly azt mondta, rendben, Block és Forsyth viszont köszöni
szépen, nem kér belõle, úgyhogy három pilótám maradt csak négy gépre. Szóltam
Andynek, hogy küldjön egy önkéntest. – Rudi arcáról, miközben beszélt, jól le lehetett
olvasni, mennyire nincs ínyére ez a kaland. – Die Scheissen mit reissen! A négy gépet
egyszerre kell elindítanom, és már ahhoz is engedélyt kell szereznem, hogy egyáltalán
begyújthassuk a motorokat. A bázis tele van zöldszalagosokkal, a rádiósunk, Dzsahán
értelmes fickó, nem könnyű átverni, és itt van Undok Numir is...
– Mi ezzel a gond? – kérdezte könnyedén Scragger. – Mondd azt nekik, hogy Abadán
fölött akartok csak egy kört tenni Khomeini gyõzelme tiszteletére!
 – Menj a francba, Scrag! – A kazetta lejárt, Rudi megfordította, aztán komor arccal
közölte: – De igazad van, Andy megadja a jelet, mégpedig pénteken. Ami engem illet –
én azt mondom, ha valaki kiszáll közülünk, akkor egyikünknek sem szabad elindulnia.
A hirtelen támadt csöndet végül Scragger törte meg: – Ha Andy azt mondja, hogy
induljunk, én megyek. Muszáj mennem.

A BANDAR-DEILAMI KIKÖTÕ, 15.17. Scraggerék terepjárója végighaladt a laposan

elterülõ, zajos város szűk mellékutcáján, és kikanyarodott a mecset elõtti térre. Ezúttal is
Mohammed vezetett, és szokása szerint csaknem szünet nélkül nyomta a kürtöt. Az esõ
nem zuhogott már olyan erõsen, mint reggel, de az idõ változatlanul pocsék volt. A kocsi
hátsó ülésén, ölében a „meghibásodottért" cserébe kapott rádióval, Minoru csöndesen
bóbiskolt. Scragger gondolataiba merülve ült a sofõr mellett, és Erkki járt az eszében.
Szegény srác! De ha valaki képes, hogy meglógjon azoktól a mocskoktól, akkor az õ.
Bárcsak sikerülne neki. Ha mégsem, és Andy nem ad jelet az indulásra, mi az ördögöt
fogok kezdeni? Na jó, ezen ráérek gondolkodni a jövõ héten.
Nem is látta az egyik mellékutcából elõszáguldó, és a vizes kövön megcsúszva a dzsip
hátuljának vágódó rendõrautót. Mohammed semmiképpen sem kerülhette el a balesetet;
az ütközéstõl az autójuk nekivágódott egy út menti kereskedõbódénak, két öregasszonyt
azonnal megölt, sokakat megsebesített, majd a nyitott vízelvezetõ ároktól megpattanva
felborult, és hangos csörömpöléssel úgy csapódott neki egy magas kõkerítésnek.
Scragger az ütközéskor önkéntelenül is az arca elé kapta a kezét, de a végsõ
becsapódásnál még így is a kocsi falához ütötte a fejét, pár pillanatra el is kábult, és csak
a biztonsági öv mentette meg a súlyos sérüléstõl. A sofõr nekivágódott a szélvédõnek, és
felsõtestével a motorháztetõre borulva félig holtan hevert. A hátul ülõ Minorut az elõtte
lévõ ülés támlája megóvta, és õ volt az, aki elõször magához tért. Az ajtót feltépve
kiugrott a dzsipbõl, és a balesettõl felizgatott, ordibáló, vadul kavargó tömeg rögtön
magába is szippantotta, összenyomta, megsebesítette. A külseje egyébként nem keltett
feltűnést, Bandar-Deilam kikötõjében és környékén az emberek régen hozzászoktak már
az Iran-Toda japán alkalmazottjaihoz.
A rendõrök, akik a balesetet okozták, kiugrottak összetört orrú gépkocsijukból,
átfurakodtak a tömegen, és miután vetettek egy pillantást a volán fölött ájultán a dzsip
orrára lógó sofõrre, kirángatták az elsõ ülésrõl Scraggert.
– Amerikai! – hallatszott körülöttük több helyrõl is a dühös kiáltás, amelyet további
ingerült szavak követtek.
– Kösz... köszönöm, jól... vagyok – mondta az ütéstõl még mindig kábán Scragger, és
megpróbálta kihúzni magát, de a rendõrök nem engedték, változatlan erõvel szorították a
karját.
– Az isten szerelmére... – tiltakozott. – Nem én vezettem... Mi ez a baromság... –
Dühös perzsa szavak röpködtek körülötte, a halottak láttán támadt elszörnyedés kiáltásai
hallatszottak, az egyik rendõr pedig bilincset vett elõ, Scragger csuklójára kattintotta, és
már vonszolták is a gépkocsijukhoz. Közben egyfolytában ordítoztak vele, vadul szidták,
és miután belökték a hátsó ülésre, azonnal elhajtottak.
Az úttest másik oldalán Minoru elkeseredett kísérletet tett, hogy a tömegen
átverekedve magát, Scraggerhez jusson. Hiába lökdösõdött, a szorosan összezáródó
testek között nem tudott keresztülfurakodni, és amikor látta, hogy a rendõrautó elindul,
elkeseredve föl is hagyott a próbálkozással.

51. fejezet

DOSHAN TAPPEH KÖZELÉBEN, 15.30. McIver a katonai repülõtér szögesdrót

kerítése mellett, a kihalt szervizúton haladt. A gépkocsi lökhárítója csúnyán össze volt
karcolva, és a karosszérián mindenütt még több horpadás volt, mint korábban. Az egyik
fényszóró összetört, és csak úgy-ahogy tudták megragasztani, az egyik hátsó helyzetjelzõ
piros üvege hiányzott, de a motor változatlanul jól működött, és a téli gumik
biztonságosan tapadtak a kétoldalt magas hóbuckáktól szegélyezett úthoz. Az alacsonyan,
alig ezer láb magasságban lógó felhõk miatt szürke volt a környék, csupán az északon
emelkedõ hegyek lábánál látszottak világosabb, naptól megvilágított foltok. Hideg volt,
McIver pedig izgatott, mivel máris elkésett.
A szélvédõ belsõ oldalára erõsített nagy zöld engedélyt látva a kapunál õrt álló iszlám
gárdisták és katonák gond nélkül továbbengedték, és rögtön vissza is mentek az õrbódé
közelében rakott tűzhöz melegedni. McIver az S-G hangárjához hajtott, és mielõtt a nagy
kapuhoz ért volna, Tom Lochart lépett ki az egyik kis oldalajtón, és leintette.
– Szevasz Mac! – köszönt, gyorsan beugorva a kocsiba. Hajózóöltözéket viselt és
utazózsák volt nála – nemrég érkezett csak Koviszból. – Hogy van Sarazad?
– Elnézést a késésért! Nagy volt a forgalom.
– Beszéltél vele?
– Még nem. – McIver látta, hogy Lochart arca megfeszül az idegességtõl. – Ma reggel
újból elmentem hozzájuk. Egy szolga ajtót is nyitott, de hiába magyaráztam, nem értette,
mit akarok. Amilyen hamar csak lehet, odaviszlek. – Fölengedte a kuplungot, és
visszafordult a támaszpont kapuja felé. – Hogy állnak a dolgok Zagroszban?
– Rohadtul. Majd elmondom... Mielõtt kimegyünk, jelentkeznünk kell a támaszpont
parancsnokánál – figyelmeztette McIvert Lochart.
– Igen? Miért?
– Azt nem mondták. Az irodán hagytak üzenetet, hogy ha megérkezel, azonnal keresd
meg. Újabb gond?
– Semmi, amirõl tudnék. – McIver megpróbált nyugodt hangon beszélni, titkolni a
nyugtalanságát.
– Lehet, hogy megint a HBC?
– Bízzunk benne, hogy nem!
– Luluval mi történt? Karamboloztál?
– Dehogy. Csak összeakadtam néhány utcai vandállal – válaszolta McIver, és közben
a HBC-n járt az esze.
– Napról napra nehezebb. Van valami hír Erkkirõl?
– Semmi. Egyszerűen nyoma veszett. Azadeh ki van borulva egész nap a telefon
mellett ül, és várja, hogy jelentkezzen, vagy hírt kapjon felõle.
– Még mindig nálad lakik?
– Nem. Szombaton visszaköltözött a lakásukba. Nálam túl szűkösen voltunk. – McIver
óvatosan hajtott át a kifutópálya másik oldalára, igyekezve elkerülni a nemrég lezajlott
harcok után ott maradt, szanaszét heverõ roncsokat. Körülöttük az épületeken,
hangárokon belövések nyomai. – Mesélj Zagroszról! – Közbeszólás nélkül hallgatta
végig Lochart beszámolóját, és csak aztán jegyezte meg fojtott hangon: – Micsoda
rohadék!
– Igen, de Nicshak végül csak nem lövetett le egyikünket sem. Ha megteszi, minden
további nélkül megúszta volna. A „terroristákról" szóló mesét nagyon nehéz lenne
megcáfolni. Egyébként, miután Koviszba értünk, Duke és Andy alaposan összekapott
Nyüzsivel. – Lochart ezt is elmesélte. – Egyelõre úgy néz ki, hogy a csel bevált. Duke és
Pop tegnap átvitte a 212-est Rudihoz, és ma reggel az ETLL is megérkezett Jordonért.
– Borzalom! Felelõsnek érzem magamat a haláláért.
– Azt hiszem, valamennyien. – A távolban már látszott a katonák õrizte parancsnoki
épület. – Mindenki felsorakozott, amikor felraktuk a gépre a koporsót, és Freddy játszott
valami búcsúztatófélét a dudáján. Többet nem tudtunk tenni. Meglepõ volt, hogy Csangiz
ezredes kirendelt a búcsúztatáshoz díszosztagot, és arra is volt gondja, hogy rendes
koporsót kerítsen. Furcsák az irániak. Nagyon furcsák. Úgy tűnt, hogy valóban õszintén
sajnálják. – Lochart monoton hangon, lélegzetvételnyi szüneteket is alig tartva beszélt.
Nagyon ideges volt az újabb késés miatt – elõbb Koviszban kellett rostokolnia, aztán a
repülésirányítók faggatták a leszállás után. Amikor elszabadult, nem talált járművet,
amivel bejuthatott volna a városba, és hiába várt olyan sokáig McIverre, még mindig nem
indulhattak. Mi lehet Sarazaddal? Mi történt vele?!
Közel jártak már a parancsnokságnak és a tiszti szállásnak otthont adó épülethez,
amelyikben valamikor sok kellemes órát eltöltöttek. Doshan Tappeh korábban
elitbázisnak számított – a sah több gépét, köztük kedvenc Fokker Friendshipjét is ott
tartotta. A kétemeletes épületen most mindenütt lövések nyomai látszottak, a falakat több
helyen tüzérségi lövedékek lyukasztották át, a legtöbb ablak ki volt törve, és mivel
üvegezésre nem volt mód, néhányat közülük sebtében bedeszkáztak, hogy a mögöttük
lévõk legalább valamelyest védve legyenek a hidegtõl. A bejárat körül iszlám gárdisták
és repülõsök ácsorogtak õrség gyanánt.
– Béke veletek! McIver és Lochart urak a parancsnokhoz – mondta perzsául Lochart,
mire az egyik zöldszalagos közömbösen intett, hogy menjenek. – Merre van most az
irodája?
– Odabent.
Továbbindultak, de még a lépcsõn jártak, amikor az épület ajtaja kivágódott, és egy
mollah csörtetett elõ, mögötte néhány iszlám gárdista, két összekötözött kezű és tépett
egyenruhájú tisztet rángatva. Lochart szája elnyílt a megdöbbenéstõl, mivel rögtön
megismerte az egyik pilótát. – Karim! – kiáltott fel. Most már McIver is ráismert a
fiatalemberre – Karim Peshadi volt, Sarazad unokabátyja, akit megkért, hogy szerezze
meg az irányítótoronyból a HBC-re vonatkozó bejegyzést.
– Istenre, mondják meg nekik, hogy nem vagyok se kém, se áruló! – kiabálta angolul
Karim. – Tom, mondd meg nekik!
– Kegyelmes úr! – fordult azonnal perzsául a mollahhoz Lochart. – Egészen biztos,
hogy itt valamilyen tévedés történt. Ez az ember Peshadi százados, az ajatollah odaadó
híve...
– Maga kicsoda, kegyelmes úr? – vágott a mondat közepébe a szigorú tekintetű,
alacsony, köpcös férfi. – Amerikai?
 – A nevem Lochart, kegy elmés uram! Kanadai vagyok, az IranOil pilótája, õ pedig
McIver kapitány, a vállalatunk fõnöke...
– Honnan ismeri ezt az árulót?
– Biztos vagyok benne, kegyelmes uram, hogy ez csak valamilyen tévedés. Nem lehet
áruló. Onnan ismerem, hogy a feleségem unokabátyja, és...
– A felesége iráni?
– Igen, kegyel...
– Maga mohamedán?
– Nem, kegyelmes...
– Jobban tenné a felesége, ha elválna magától, megmentve a lelkét. Nincs itt
semmilyen tévedés – ez a két ember áruló. Törõdjön a maga dolgával, kegyelmes úr! – A
mollah intett az embereinek, azok nekilódultak, és lökdösve, magukkal vonszolva levitték
a lépcsõn a két fiatal tisztet, akik vadul tiltakoztak, kiáltozva bizonygatták, hogy
ártatlanok. A mollah is utánuk indult, és a lépcsõ alján szigorú tekintettel még
visszanézett a bejárat felé.
– Kegyelmes úr! – kiáltott utána az alkalmat kihasználva Lochart, és oda is futott
hozzá. – Az egyetlen Isten nevében kérem, hallgasson meg! Tudom, hogy ez a
fiatalember hűséges az imámhoz, jó mohamedán, igaz hazafi! Tudom, hogy egyike volt
azoknak, akik itt a támaszponton fölvették a harcot a Halhatatlanokkal és segítették a
forradal...
– Elég! – fojtotta belé a szót villámló szemekkel a mollah. – Ami itt történik, az nem a
maga dolga, idegen! Többé nem idegen törvényeknek és idegeneknek engedelmeskedõ
sah irányít bennünket. Maga nem iráni, nem bíró, és nem szabhat itt semmilyen törvényt.
Ezeket az embereket bíróság elé állították, és elítélték.
– Kérem, hallgasson meg, kegyelmes úr! Biztos, hogy tévedés történt, biztos... – A
lövésekre Lochart megpördült, de a körülötte álló, és az egyik barakk felé nézõ
katonáktól, zöldszalagosoktól nem látta, mi történt. Csak amikor följebb lépett egy-két
lépcsõfokot, akkor vette észre a fegyverüket a válluknak támasztva feléjük ballagó iszlám
gárdistákat. A dolgukat elvégezve nyugodtan lépkedtek, a mollah pedig visszaküldte õket
az épületbe.
– A törvény az törvény – mondta aztán, szigorú tekintetét Lochartra szögezve. – Az
eretnekséget ki kell irtani. Ha valóban ismeri a családot, megmondhatja nekik, hogy
könyörögjenek Isten bocsánatáért, mert ilyen fiút neveltek!
– Mivel vádolták? Mi volt az állítólagos bűne?
– Nem állítólagos, kegyelmes úr! – válaszolta a hangját még jobban felemelve a
mollah. – Karim Peshadi tanúk elõtt beismerte, hogy ellopott egy teherautót, és engedély
nélkül elhagyta vele a támaszpontot, hogy tiltott demonstráción vegyen részt. Nyíltan
szembeszállt iszlám államunkkal, ellenezte az iszlámellenes házassági törvény eltörlését,
nyíltan az iszlám törvényeivel ellentétes nézeteket hirdetett, szabotázs végrehajtása
közben fogták el, nyíltan tagadta a Korán egyetemes érvényét, nyíltan kétségbe vonta,
hogy az imám fakira – a törvények fölött áll, mert õ maga a legfelsõbb törvényhozó. – A
mollah fázósan összébb húzta a köntösét. – Béke veletek! – mondta búcsúzóul, és
visszament az épületbe.
Lochart néhány másodpercig megkövülve állt, és nézett utána, aztán elmagyarázta
McIvernek is, mit mondott a mollah.
– Szabotázs végrehajtása közben, Tom?! Csak nem az irányítótoronyban?
 – Mit számít az már? – kérdezett vissza keserűen Lochart. – Karim halott, mert vétett
Isten ellen.
– Nem, testvér – felelte szelíden McIver. – Nem Isten, hanem a számukra örökké
ismeretlen Isten nevében hirdetett állítólagos igazságaik ellen. – Átkarolta a barátját, és
bevezette az épületbe, ahol hosszas keresgélés után végre megtalálták az új parancsnok
irodáját.
Az íróasztal mögött idegen õrnagy ült, mellette pedig a mollah. Az apró, rendetlen
szoba faláról minden dekoráció hiányzott, egyedül a két férfi feje fölött lógott a
Khomeinit ábrázoló, bekeretezett, nagy fénykép. – Detami õrnagy vagyok, McIver –
mutatkozott be pattogó hangon, angolul a parancsnok. – Õ Tehrani mollah. – Lochartra
pillantott, és rögtön átváltott perzsára. – Mivel Tehrani kegyelmes úr nem tud angolul,
maga lesz a tolmács. A nevét!
– Lochart. Lochart kapitány.
– Kérem, üljenek le! Őkegyelmessége szerint magának iráni felesége van. Mi volt a
lányneve?
A kérdés hallatán Lochart tekintete elsötétült. – A magánéletem csak rám tartozik,
kegyelmes uram!
– Egy külföldi pilótára, fõleg amikor 4 külföldi uralom elleni iszlám forradalmunkat
vívjuk, ez nem érvényes – válaszolta dühösen az õrnagy –, és olyanokra sem, akik
kapcsolatban állnak az állam ellenségeivel. Talán titkolnivalója van, kapitány?
– Nem. Természetesen nincs.
– Akkor legyen szíves, és válaszoljon a kérdésemre!
– Rendõrségi kihallgatáson vagyok? Milyen jogon... – próbált tovább tiltakozni
Lochart, de a mollah közbevágott, és nem engedte.
– A Doshan Tappeh-i forradalmi bizottság tagja vagyok. Akarja, hogy hivatalosan is
megidézzem? Most? Ebben a pillanatban? – kérdezte.
– Azt akarom, hogy ne faggassanak a rnagánéletem felõl.
– Ha nincs titkolnivalója, akkor nyugodtan válaszolhat a kérdésekre. Válasszon!
– Bakraván – adta meg végre a választ Lochart, és látva, hogy a név hallatán mind a
két férfi szeme felvillan, az addiginál is erõsebb görcs rántotta össze a gyomrát.
– Dzsared Bakraván... A pénzkölcsönzõ valamelyik lánya?
– Igen.
– A keresztneve?
Lochartnak fékeznie kellett magát, hogy ne robbanjon ki belõle a Karim
meggyilkolása miatti felháborodás. Gyilkosság volt, akármit mondanak is, akarta
dühösen az arcukba vágni, de ehelyett feszült hangon csak annyit mondott: – Sarazad
úrnõ.
McIver, aki nem értette a beszélgetést, de ráismert a nevekre, idegesen megkérdezte: –
Mi ez az egész, Tom?
– Semmi. Majd késõbb elmesélem.
Miután írt valamit egy lapra, ismét az õrnagy vette át a szót: – Milyen kapcsolatban
állt az áruló Karim Peshadival?
– Körülbelül két éve ismerkedtünk össze, a diákom volt. Elsõ unokatestvére... volt... a
feleségemnek, és elképzelhetetlennek tartom, hogy Irán, vagy az iszlám árulója lett volna.
A parancsnok, tollat élesen sercegtetve, feljegyzett még valamit. – Hol lakik,
kapitány?
 – Én... nem is tudom. Amikor a legutóbb Teheránban voltam, a bazár közelében, a
Bakraván-házban laktam. A lakásunkat lefoglalták.
Lochart válasza után a szobában fojtogató csönd támadt, amit csak a parancsnok
tollának sercegése enyhített valamelyest. Az õrnagy, miután mindent.leírt, amit akart,
kezébe vett egy lapot, és szigorú tekintettel McIverhez fordult: – Elõször is, a légierõ
fõparancsnokságának az engedélye nélkül egyetlen külföldi helikopter sem hagyhatja el
Teherán légterét, és be sem léphet abba.
Lochart lefordította a mondatot, McIver pedig nyugodtan tudomásul vette, még
bólintott is rá. A szigorítás napok óta érvényben volt már, megszokta, és változást csak a
teheráni nemzetközi repülõtér forradalmi bizottságának aznapi írásos értesítése jelentett
számára, amely szerint a mindenható központi forradalmi bizottság elrendelte, hogy
engedélyt a ki- és berepülésre a jövõben csakis a repülõtéren működõ bizottság adhat.
Még szerencse, hogy a hátramaradt 212-est és az egyik Alouette-et sikerült elküldenie az
új rendelkezés kiadása elõtt, gondolta, és bár úgy tett, mintha erõsen figyelne az
õrnagyra, azon törte a fejét, hogy vajon mirõl vitatkozhatott a parancsnok olyan éles
hangon Locharttal.
– Másodszor, összesítést kérünk valamennyi, jelenleg a maga fennhatósága alá tartozó,
Iránban található helikopterükrõl. Szerepeljen benne az állomáshelyük, a motorszámuk, a
hozzájuk tartozó alkatrészek neve és mennyisége!
Lochart látta ugyan, hogy McIver szeme tágra nyílik a meglepetéstõl, de a gondolatai
továbbra is Sarazad, a rá és Karimhoz fűzõdõ viszonyára vonatkozó kérdések körül
jártak, és gépiesen, oda sem igen figyelve fordította a mondatokat. – McIver kapitány azt
mondja, rendben van. Némi idõbe fog ugyan telni, amíg elkészíti a listát, mivel nagyon
nehéz a kapcsolattartás a bázisokkal, de igyekszik minél elõbb megcsinálni.
– Szeretném, ha holnapra készen lenne.
– Nyugodt lehet felõle kegyelmes úr, elkészítem, és át is adom, amilyen hamar csak
tudom.
– Harmadszor: holnapra az összes, Teheránban lévõ helikopterük legyen itt. A jövõben
csak ezt a támaszpontot használhatják.
– Feltétlenül tájékoztatni fogom kérésérõl az IranOilnál lévõ feletteseimet, õrnagy!
Haladéktalanul.
A parancsnok a már-már elutasítással felérõ udvarias válasz hallatán elkomorult. –
Ebben a kérdésben kizárólag a légierõnek van joga dönteni.
– Természetesen. Azonnal tájékoztatom is a feletteseimet. Ez minden, õrnagy?
– Van itt még valami – szólt közbe az elõtte heverõ jegyzetek között lapozgatva a
mollah. – A HBC jelű helikopter...
– A HBC! – McIvernek sikerült ezt olyan hangsúllyal mondani, hogy hirtelen támadt
rémülete jogos felháborodásként hasson, és ezzel alaposan meglepte Lochartot, aki csak
nehezen tudta követni a példáját. – A bázis biztonságáról a légierõ köteles gondoskodni,
és felfoghatatlan számomra, hogyan lehettek olyan felelõtlenek, hogy hagyják elrabolni a
helikopterünket! Többször is panaszt tettem a biztonsági intézkedések hiányos volta
miatt, azért, mert a gépek mellett nem volt õrség, sokszor éjszaka sem vigyáztak rájuk, de
hasztalan. Egymillió dolláros a veszteség! Pótolhatatlan! Hűtlen kezelés vádjával pert
indítok a légierõ ellen, és...
– Nem a mi hibánk volt! – tiltakozott mérgesen az õrnagy, de McIver rá sem hederítve
folytatta a támadást, szóhoz sem hagyta jutni, ugyanúgy Lochart sem, aki McIver tirádáit
még zengzetesebb és a légierõ vétkes hanyagságáról még ékesebben szóló perzsa
kifejezésekre fordította.
– ...elképesztõ felelõtlenség, sõt akár azt is mondhatnám, hogy árulás, bűnös
összeesküvés engedni, hogy valamilyen ismeretlen amerikai – az állítólagos õrök orra
elõtt – csak úgy besétáljon a hangárunkba, a védelmünkre rendeltektõl kapott felszállási
engedély birtokában akadálytalanul elvigyen egy helikoptert, és arra használja, hogy kárt
okozzon vele a nagy iráni államnak. Megbocsáthatatlan! Semmi kétségem afelõl, hogy
egyelõre ismeretlen, tiszti rangban lévõ személyek által elkövetett, gondosan kitervelt
árulás történt, és ragaszkodom is hozzá, hogy...
– Hogy merészeli azt mondani...
– Természetesen a légierõ tisztjeinek is benne kellett lenniük. Kik ellenõrzik a
támaszpontot, a légiirányításhoz használt frekvenciákat, kik ülnek a toronyban? A
légierõt tartjuk felelõsnek a történtekért, az IranOil legmagasabb szintjein fogok panaszt
tenni, követelve a teljes kártérítést, a jövõ héten... a jövõ héten pedig benyújtom az erre
vonatkozó kérelmet a központi forradalmi bizottsághoz és magához az imámhoz is, Isten
védelmezze õt örökké! Most pedig, kegyelmes uraim, ha megengedik, távozunk, mert
még sok a dolgunk. Béke legyen magukkal!
Az ajtó felé indultak, és közben mind a ketten szörnyen érezték magukat; McIver még
erõs sajgást is érzett a mellében az izgalomtól.
– Várjanak! – szólt utánuk parancsoló hangon a mollah.
– Tessék!
– Mivel magyarázza, hogy az áruló Valik, aki mellesleg tulajdonosa a vállalatuknak,
vérrokona az uzsorás Bakravánnak, a sah ismert támogatójának, szóval Valik ezen a
helikopteren érkezett Iszfahánba, ahol más árulók is csatlakoztak hozzá, köztük Szeladi
tábornok, aki szintén vérrokona Dzsared Bakravánnak, a maguk egyik vezetõ pilótája
apósának?
Lochartnak egészen kiszáradt a szája, miközben a súlyos vádakkal megtűzdelt kérdést
lefordította, McIver azonban pillanatig sem tétovázott, hanem ismét támadásba ment át: –
Nem én neveztem ki Valik tábornokot az igazgatótanácsunk tagjává. A döntés magas
szinten, iráni részrõl született, összhangban az önök akkor érvényes törvényeivel. Nem
mi akartuk az iráni partnereket, az iráni törvény írta elõ, hogy legyenek, és egész
egyszerűen ránk kényszerítették õket. Semmi közöm hozzájuk. Ami pedig a többi
körülményt illeti, Insa Allah! Isten akarata kifürkészhetetlen. – McIver hevesen dobogó
szívvel lenyomta a kilincset, és büszkén kivonult a szobából. Szalaam – búcsúzott el a
fordítás végeztével Lochart is, és utánasietett, de mielõtt behúzta volna maga mögött az
ajtót, még hallotta az õrnagy dühös kiáltását: – Nehogy azt higgyék, hogy befejeztük!
Lesz még ennek folytatása!

AZ EGYETEM KÖZELÉBEN, 18.07. A kellemes szoba kandallójában vidáman lobogó

tűz elõtt feküdtek, puha szõnyegeken. Sarazad és Ibrahim Kiabi. Nem értek egymáshoz,
csak gondolataikba merülve figyelték a lángokat, hallgatták a kazettás magnóból szóló
modern zenét, és az idegeikben érezték egymás közelségét.
– Te mindenség ajándéka – mormolta halkan a fiatalember –, te rubin száj és bódító
lehelet, paradicsom nyelve...
– Jaj, Ibrahim! – vágott közbe nevetve Sarazad. – Mi az, hogy paradicsom nyelve...
 A fiatalember a könyökére támaszkodott, hogy jobban lássa az arcát, és áldotta a
sorsot, amely lehetõvé tette számára, hogy a nõk tiltakozó felvonulásán megvédhesse
attól az elvakult fanatikustól, és amelynek hamarosan Koviszba kellett õt vezérelnie,
hogy bosszút állhasson az apja gyilkosain. – A Rubáijátból idéztem – felelte mosolyogva.
– Nem hiszem. Szerintem magad találtad ki. – Az asszony viszonozta ugyan a
mosolyt, de rögtön el is fordult, és újból a fürgén táncoló lángokat kezdte figyelni.
A hat napja lezajlott elsõ asszonytüntetés után hosszan, éjszakába nyúlóan
beszélgettek, megvitatták a forradalmat, és megállapították, hogy hasonló céljaik vannak
– megbosszulni apáik halálát. Mindketten egyformán magányosak voltak, és anyáik nem
értették ezt meg, csupán siránkoztak vég nélkül, ismételgették, hogy Insa Allah, és a
bosszú gondolata meg sem fordult a fejükben. Életüket, akárcsak az egész országot,
feldúlták az események. Ibrahim – a nép erejébe és igazságába vetettet leszámítva –
elveszítette a hitét, és Sarazad hite is erõsen megrendült, életében elõször tett föl
magának bizonyos kérdéseket, megpróbálva rájönni, hogyan engedhet meg Isten olyan
sok gonoszságot. – Igazad van, Ibrahim! Nem azért szabadultunk meg a zsarnoktól, hogy
helyette mások üljenek a nyakunkra, és kényszerítsék ránk az akaratukat. Igazad van, a
mollahok zsarnoksága egyre elviselhetetlenebb és nyilvánvalóbb – mondta. – De miért
akarja felszámolni Khomeini a sahtól kapott, és nagyon is indokolt jogainkat?
– Elidegeníthetetlen emberi jogaitokról van szó, amelyek feltétel nélkül megilletnek
benneteket, és nem kell miattuk hálát ereznetek a sah iránt. Ugyanígy a testetek is a
tiétek, nem vagytok tárgyak, akikkel bárki is rendelkezhet.
– De miért ellenzi ezeket a jogokat az imám?
– Nem imám, Sarazad, csak ajatollah, férfi, és rendíthetetlen fanatikus. Azt teszi, amit
a papok mindig is tettek a történelem folyamán: a vallás maga kitalálta változatát
használja fel arra, hogy elbutítsa, függõségben és tudatlanságban tartsa az embereket,
biztosítva ezzel fölöttük a mollahok uralmát. Nem azt akarja-e, hogy kizárólag a
mollahok döntsék el, mit lehet tanítani az iskolákban? Nem hirdeti-e, hogy kizárólag a
mollahok értik a „törvényt", és rajtuk kívül más nem is ismerheti azt? Mintha egyedül az
övék volna mindenfajta tudás!
– Korábban erre nem is gondoltam, csak elfogadtam a dolgokat. Túlságosan is
könnyen elfogadtam. De igazad van, Ibrahim! Megvilágosítod elõttem azokat a dolgokat,
amelyeket eddig nem értettem. Igazad van, a mollahok csak azt hajlandóak elfogadni,
ami a Korában le van írva, mintha a Próféta – béke legyen vele – idején helyes dolgok ma
ugyanúgy érvényesek lennének! Nem hagyom, hogy tárgyként kezeljenek, elvegyék a
szavazati jogomat, a jogot arra, hogy magam válasszam meg...
Rengeteg közös gondolatuk volt – a fiatalember nézeteit az egyetem modernné
formálta, Sarazad pedig vágyott rá, hogy hasonló legyen, csak abban nem volt egészen
biztos, hogyan. Titkokat osztottak meg, hangosan ki nem mondott vágyakat, és azonnal
megértették egymást, ugyanazokat a szavakat, kifejezéseket használták, azonos volt az
örökségük, a gyökereik, Ibrahim külsõleg és a beszédét tekintve is annyira hasonlított
Karimra, hogy akár testvérek is lehettek volna.
Akkor éjjel Sarazad boldogan aludt el, másnap reggel pedig korán elosont otthonról,
hogy újból találkozzék vele. Együtt ültek be a kis kávézóba – õ a biztonság kedvéért, és
hogy rejtse magát, csadorban –, rengeteget nevettek okkal, ok nélkül, és néha minden
különösebb indok nélkül el is komolyodtak. Anélkül, hogy egyetlen szóval is említették
volna, mindketten azt érezték, hogy valami fontos történik velük. Együtt vettek részt a
nõk második tüntetésén, ami az elsõnél is nagyobb volt és sikeresebb, mert kevesebb
ellenállásba ütközött.
– Mikor kell hazamenned, Sarazad?
– Anyámnak megmondtam, hogy késõn megyek, mert meg kell látogatnom a
barátnõmet a város másik felében.
– Elviszlek, és ha akarod, meg is várlak. Utána beszélgethetnénk még, vagy tudod
mit? Az egyik barátomnak van lakása, remek kazettái...
Ez öt napja történt. Néha a barát, a Tudeh másik diákvezetõje is ott volt, aztán egyéb
barátok jöttek, fiatal férfiak és nõk, nem mindegyik kommunista, de új eszméket valló,
viselkedésében közvetlen, az életrõl, a szerelemrõl a hagyományokat elutasítóan
vélekedõ. Elõfordult, persze, az is, hogy kettesben voltak. Csodálatos napokat éltek meg,
felvonulással, hosszú beszélgetéssel, nevetéssel és a bazárhoz közeli, kellemes lakásban
zenehallgatással töltve az idejüket.
Elõzõ nap komoly gyõzelmet arattak. Khomeini a nyilvánosság elõtt meghátrált,
kijelentette, hogy a nõknek, amennyiben befedik a hajukat, és szerényen öltözködnek,
nem kötelezõ csadort viselniük. Este nagy ünnepséget tartottak, a lakást megtöltötték a
vidáman táncoló, egymást lelkesen ölelgetõ fiatalok. Éjszaka Sarazad kettõjükrõl
álmodott, az álma telve volt erotikával, és reggel is, még félálomban, bár félt, mégis
kellemes, bizsergetõ izgalmat érzett.
A kazetta lejárt. A Carpenters zenéje volt rajta, lassú, romantikus, és a második oldal –
Ibrahim rögtön megfordította – talán még az elsõnél is kellemesebb. Meg merem tenni,
kérdezte némán Sarazad, érezve magán a fiatalember tekintetét. A függöny keskeny résén
át látta, hogy odakint már erõsen sötétedik. – Mindjárt mennem kell – mondta, enyhén
remegõ hangon, és nem mozdult.
– Dzsari várhat – válaszolta szelíden Ibrahim. Dzsari, Sarazad dajkája is be volt avatva
titkos találkozásaikba. – Jobb, ha senki nem tud róla – mondta a fiatalember a második
napon. – Még ő sem.
– Dzsarinak tudnia kell, Ibrahim! Egyedül nem jöhetek el otthonról, és soha többé nem
láthatlak. Nem csinálok semmit, amit bárki megtilthatna, de férjnél vagyok, és... –
Sarazadnak ki sem kellett mondania, hogy „veszélyes". Minden pillanatuk, amit együtt
töltöttek, súlyos veszélyekkel volt teli.
Ibrahim tehát nem erõsködött, a sorsra bízta, hogy vigyázzon rájuk, ahogyan most is. –
Dzsari várhat.
– Igen, igen, de el kell még intéznünk néhány dolgot, és Meshang bátyám nem... Ma
este vele és Zarahhal kell vacsoráznom.
– Mit akar tõled? – kérdezte hirtelen éberré válva Ibrahim. – Csak nem sejt valamit
felõlünk?
– Nem. Egyszerű családi összejövetel lesz. – Sarazad bágyadtán nézett a
fiatalemberre. – Mikor mégy Koviszba? Vársz még egy napot, vagy már holnap indulsz?
– Nem sürgõs – felelte könnyedén Ibrahim. Állandóan halogatta az utazást, pedig már
a Tudeh-beli felsõ kapcsolata is figyelmeztette, hogy minden nap, amit Teheránban tölt,
növeli a rá leselkedõ veszélyt: – Elfelejtetted talán, hogy mi történt Jazemov elvtárssal?
Úgy hallottuk, hogy a belsõ elhárítás fogta el. Biztosan megfigyeltek téged is, amikor
bementél az épületbe, vagy amikor távoztál.
– Leborotváltam a szakállamat, azóta nem voltam a lakásomon, és az egyetemet is
elkerülöm. Egyébként, elvtárs, jobb, ha egy-két napig nem találkozunk. Azt hiszem,
követnek. – Elmosolyodott, mert eszébe jutott, mekkora sietséggel hagyta ott a másik,
idõsebb, régi Tudeh-tag az utcán, és tűnt el a legközelebbi sarok mögött.
– Min mosolyogsz, kedves?
– Semmi különös. Szeretlek, Sarazad! – felelte, és a mellét megfogva megcsókolta az
asszonyt.
Sarazad, ha nem is teljes odaadással, de viszonozta a csókot. Ibrahimban és benne is
izzani kezdett a szenvedély, és bár megpróbálta visszatartani magát, a finoman simogató
kezek érintésétõl lángolt a teste.
– Szeretlek, Sarazad... Szeress!
Nem akart elhúzódni, kibontakozni az ölelésébõl, de – maga sem tudta, miért – mégis
azt tette. – Most nem, drágám – mondta az izgatottságtól rekedtes hangon, és csak amikor
már a szíve dübörgése alábbhagyott, és újból egyenletesen lélegzett, akkor nézett nyíltan
a szemébe. Csalódást látott benne, dühös indulatot azonban nem. – Én... még nem vagyok
kész. A szerelemre még nem...
– A szerelemre nem kell készülni, az csak bekövetkezik. Ne félj, velem biztonságban
vagy!
– Tudom. Én csak... – Zavartan elhallgatott, nem igazán értette, mi történt vele, csak
azt tudta, hogy most nem lenne jó. – Biztosnak kell lennem abban, amit teszek. Még nem
vagyok az.
Ibrahim csöndben vívódott egy darabig, aztán lehajolt, és gyöngéden, kényszer nélkül
szájon csókolta. Biztos volt abban, hogy szeretõk lesznek. Holnap. Vagy holnapután. –
Okos vagy, mint mindig – mondta. – Holnap egész nap a miénk lesz a lakás. Senki nem
jön ide. ígérem. Találkozzunk a szokásos idõben! – Felállt, és a kezét nyújtva, az
asszonyt is fölsegítette. Sarazad hozzá simult, megcsókolta, köszönetet mondott a
megértéséért, aztán Ibrahim kinyitotta az ajtót.
Az asszony maga köré tekerte a csadorját, adott neki még egy csókot, és elment. Csak
a parfümje illata maradt utána, de hamarosan az is eloszlott.
Az ajtót gondosan bezárva Ibrahim visszament a szobába, felhúzta a cipõjét, és a
sarokba támasztott M-16-ost felvéve ellenõrizte, jól működik-e a fegyver. Az asszony
bűvkörébõl kikerülve nem voltak illúziói, tudta, milyen veszélyes életet él, és azt is, hogy
ez az élet nem lesz hosszú.
Halál. Mártíromság, gondolta. Igaz ügyért áldozva az életemet, szabadon választom a
halált, és nem félek tõle. Nincs hadseregem, mint a mártírok vezérének, de szembe tudok
szállni a sátán magukat mollahnak nevezõ katonáival, képes leszek bosszút állni Huszain
mollahon azért, mert a hamis Isten nevében megölette az apámat, és
megszentségtelenítette a nép forradalmát.
Eksztázisba jött, lelkes volt, mint a többiek, de úgy érezte, erõsebb náluk.
Egész lelkembõl szeretem, de holnap el kell utaznom, gondolta. Nincs szükségem
kísérõkre, egyedül nagyobb biztonságban leszek. Felszállok a buszra. Holnap mennem
kell. Igen, kell, de nem tudok. Még nem. Majd ha már egészen az enyém lett...

SARGAZI REPÜLÕTÉR, 18.17. Csaknem nyolcszáz mérföldnyire onnan, az Öböl másik

oldalán Gavallan a helikopter-repülõtéren volt, és az éppen leszálló 212-est figyelte. Az
idõ kellemesen meleg volt, a nap már a látóhatár pereméhez ért. Gavallan már az arcokat
is tisztán látta – Jean-Lucét és a másik pilótáét. Nyugtalanság vett rajta erõt, mert Scotra
számított, intett nekik, és mihelyt a helikopter talpai a betonhoz értek, rögtön a géphez
sietett. Az utastér kinyitott ajtaján át végre látta Scotot, amint felkötözött karral,
nehézkesen kikapcsolta a biztonsági övét. – Fiam! – A legszívesebben felrohant volna
hozzá, de erõt vett magán, és megvárta, amíg kiszáll a helikopterbõl.
– Kölyök! Úgy aggódtam...
– Nem kellett volna, apa! Jól vagyok, nincs semmi bajom. – Egészséges karjával Scot
szorosan átölelte az apját. – Jézusom, de örülök, hogy látlak! Azt hittem, már
visszamentél Londonba...
– Kellett volna, de meg akartalak várni. Egy órán belül indulok. – Most, hogy már itt
vagy, nyugodtan mehetek, gondolta Gavallan. Úgy téve, mintha csak porszem lett volna,
gyorsan kitörölte a szeme sarkából a könnycseppet, és a közelben álló gépkocsira
mutatott, amelyiknek a kormányánál Genny ült mosolyogva. – Nem akarom túllihegni a
dolgot, de megbeszéltem Gennyvel, hogy egybõl bevisz a kórházba – mondta
bocsánatkérõ hangon. – Csak gyors röntgenre, a biztonság kedvéért, ígérem, ha ezen túl
leszel, nem csinálok egyéb felhajtást... Az enyém mellett foglaltam neked szobát.
Rendben?
– Rendben, apa! Nincs nálad véletlenül egy... aszpirin? Elég vacakul érzem magam...
rázós utunk volt. Mikor jössz vissza?
– Amilyen hamar csak tudok. Egy, maximum két nap múlva. Holnap felhívlak.
Scot nem válaszolt rögtön, az arcán azonban látszott, hogy kegyetlen vihar dúl benne.
– Nem tudnál... talán elkísérhetnél... Elmondanám, mi történt Zagroszban. Van még
annyi idõd?
– Hát persze! Nagyon szörnyű volt?
– Igen is, meg nem is. Végül is mind túléltük, leszámítva Jordont. Õt viszont miattam
lõtték le, apa... – Scot hangja nyugodt, fegyelmezett maradt, a szemét viszont elöntötték a
könnyek. – Ne haragudj... – Megtörölte a szemét, és fojtott hangon átkozódott. – Nem
vagyok képes megállni... Ha eszembe jut, hogy...
– Nem te vagy a hibás abban, ami történt, Scot! – Gavallant elkeserítette, és meg is
ijesztette az, hogy a fiát ennyire szenvedni látja.
– Gyere... gyõzõdjünk meg, nincs-e komolyabb sérülésed! – Elindult, majd egy-két
lépés után visszakiáltott Jean-Lucnek: – Elviszem Scotot megröntgeneztetni, aztán jövök!

TEHERÁN, McIVER LAKÁSA, 18.35. Charlie Pettikin és Paula a kellemes

gyertyafényben összekoccintotta borral teli poharát Szajada Bertolinnal. Az asztalon
bontott üveg Chianti volt, két rúd szalámi az egyik már megkezdett –, még érintetlen,
jókora szelet dolce latte sajt, és két friss baguette, az egyikbõl már jócskán fogyott, amit
Szajada hozott a francia klubból. – Lehet, hogy háború lesz, de bármi történik is, a
franciák mindig ragaszkodni fognak a friss kenyérhez – mondta tettetett jókedvvel,
amikor félórával korábban hívatlanul megérkezett.
– Vive la France, viva I'Italia! – válaszolta Pettikin. Kényszeredetten invitálta beljebb,
nem akarván osztozni senkivel Paula társaságán. Mihelyt a lány Nogger Lane iránti
érdeklõdése megszűnt, ifjonti lelkesedéssel használta ki az alkalmat, hogy esetleg
betöltheti az űrt, és minden józan megfontolás ellenére remélte is, hogy sikerülni fog
neki. – Paula a délutáni járattal jött, az élete kockáztatásával csempészte be a
zsákmányt... Nézz rá! Hát nem superissimal
 – A dolce lattéról beszél, Szajada – egészítette ki nevetve a lelkes, de hiányos
felvilágosítást a lány. – Charlie kedvence.
– Hát nem a legfinomabb sajt az egész földkerekségen? Nem az olasz a legjobb a
világon mindenbõl?
Paula elõvette a dugóhúzót, és csillogó, zöld szemmel, amelynek minden pillantásától
bizsergés futott végig a férfi gerincén, odanyújtotta Pettikinnek. – Tessék, caro!
– Magnifico! Az Alitaliánál minden lány ilyen gondos, bátor, szép, ügyes, gyöngéd,
bódító illatú, szeretetre méltó és... hm, ellenállhatatlan?
– Természetesen.
– Oszd meg velünk a lakománkat, Szajada! – Amikor a nõ közelebb lépett, és az arca
világosba került, Pettikinnek rögtön feltűnt, hogy megváltozott. – Jól vagy? Nincs valami
bajod?
– Semmi. Dehogy! – Szajada örült a némi védelmet nyújtó gyertyafénynek, és úgy
helyezkedett, hogy ne lehessen tisztán látni az arcát. – Köszönöm a meghívást, de már
megyek is, csak... Hiányzik Jean-Luc, azért ugrottam fel, hogy megtudjam, mikor jön
vissza. A baguette csak véletlenül jutott eszembe, gondoltam, jól fog esni.
– Ragyogó ötlet volt! Hetek óta nem ettünk már normális kenyeret. Köszönjük.
Maradj, légy szíves! Mac kiugrott Doshan Tappehre Tomért. Õ biztosan tudja, mi van
Jean-Luckel. Bármelyik percben itt lehetnek.
– Zagroszban mi a helyzet?
– Be kellett zárnunk a bázist. – Pettikin, miközben Paula segítségével, sõt a nagyját rá
is hagyva megterítette az asztalt, beszámolt a két nõnek a Bellissima lelõhely elleni
terrorista támadásról, Gianni, majd késõbb Jordon haláláról, és Scot Gavallan
sebesülésérõl. – Átkozott ügy, de hát ez van.
– Borzalmas! – szörnyülködött Paula is. – így már értem, miért kaptuk a parancsot,
hogy Siráz érintésével menjünk vissza, és tartsunk fenn ötven helyet a gépen. Biztosan a
Zagroszból evakuált olaszoknak lesz.
– Szörnyűség! – mondta Szajada, és azon gondolkodott, továbbadja-e az információt.
Nekik és neki. A Hang elõzõ nap korán felhívta, és afelõl érdeklõdött, szombaton mikor
jött el Tejmurtól. – Ötkor, legfeljebb negyed hatkor. Miért?
– Az épület este, valahol a harmadik emeleten kigyulladt, és leégett. Sokan meghaltak,
és Tejmurnak, de a többieknek is nyomuk veszett. Természetesen a tűzoltók késõn értek
oda...
Csöppet sem esett nehezére igazi könnyeket találni, és valódi fájdalommal nyugtázni a
hírt. A Hang késõbb ismét jelentkezett: – Odaadta Tejmurnak a papírokat?
– Igen... odaadtam.
Halk, elfojtott káromkodás hallatszott a vonal másik végérõl: – Holnap délután menjen
a francia klubba! Utasítást hagyok a fakkjában. – Üzenetet azonban nem talált, úgyhogy
bement a konyhába, vett két kenyeret, és – mivel még mindig nagyon félt, és jobb nem
jutott az eszébe – McIver lakására ment.
– Olyan szomorú – jegyezte meg Paula.
– Igen. De elég a bánatból! – Pettikin csöndben átkozta magát, mert elmondta nekik a
rossz hírt. Úgysem tudnak segíteni, és nem is tartozik rájuk, gondolta. – Együnk, igyunk,
mulassunk!
– Mert holnap meghalunk? – kérdezte Szajada.
 – Nem. – Pettikin a poharát fölemelve Paulára mosolygott. – Holnap élni fogunk!
Egészségünkre! – Paulával, aztán Szajadával is összekoccintotta a poharát,
elgyönyörködött a két nem mindennapi szépségű nõben, és megállapította magában, hogy
Paula sokkal, összehasonlíthatatlanul...
Charlie egészen bele van zúgva ebbe a tündéri hárpiába, gondolta Szajada. Ez a lány,
ha kedve lesz hozzá, felfalja, egészben megeszi, és ami már nem kell neki belõle, azt
gondolkodás nélkül kiköpi. Igen, de miért akarják – az új gazdáim, bárkik legyenek is! –
tudni, hogy hol van Jean-Luc és Tom? Miért akarják, hogy Armstrong szeretõje legyek,
és honnan szereztek tudomást a fiamról, verje meg õket az isten?!
Utálom ezt a mocskos várost, állapította meg magában Paula. Itt mindenki olyan
szomorú, gondokkal terhes és levert. Például ez a szegény nõ is; nyilván a férjével, vagy
a szeretõjével vannak gondjai. Rómában, Olaszországban bezzeg süt a nap, részegítõ az
élet, mint a legfinomabb bor. Ott lehet nevetni, szeretni, gyerekeket szülni és férjet
imádni – persze, csak amíg rendesen viselkedik. Miért olyan piszok alak minden férfi, és
miért tetszik nekem annyira Charlie, aki már öreg hozzám és mégsem az, szegény, de
nem igazán, túlságosan is el van telve a férfiasságától, és mégis...
– Alora - mondta a bortól még frissebbnek, zamatosabbnak látszó ajakkal. – Charlie,
amore, muszáj találkoznunk Rómában! Teherán olyan nyomott... Scusa! Nyomasztó.
– Ha itt vagy, akkor nem – válaszolta a férfi.
Szajada figyelte, ahogyan egymásra mosolyognak, és irigyelte õket. – Majd késõbb
visszajövök – mondta, és felállt. Pettikin marasztalni akarta, de mielõtt bármit mondhatott
volna, nyílt a bejárati ajtó, és megérkezett McIver.
– Szervusztok! – köszönt vidámnak szánt hangon, megpróbálva túltenni magát
fáradtságán. – Paula! Szajada! Ez aztán a kellemes meglepetés! – Tekintete a megterített
asztalra tévedt, és kibújva vastag télikabátjából, lehúzva prémes kesztyűjét, megkérdezte:
– Mi van itt? Karácsony?
– A szalámit és a sajtot Paula hozta, a kenyeret Szajada. Hol van Tom? – érdeklõdött
Pettikin, megérezve, hogy valami nincs rendben.
– A bazár mellett, Bakravánéknál tettem ki.
– Mi van Sarazaddal? – kérdezte Szajada. – Nem láttam... a felvonulás, az elsõ
tüntetés óta.
– Nem tudom, kislány – válaszolta McIver a skótok fiatalabb nõket megilletõ, becézõ
megszólítását használva. – Csak kiraktam Tomot, és jöttem. – Elvette Paulától a
megtöltött poharat, és gyors, figyelmeztetõ pillantást küldött Pettikinnek. – Borzalmas a
forgalom. Egy órába telt, míg ideértem. Egészségetekre! Paula, elég rád nézni, máris
jobban érzi magát az ember! Maradsz éjszakára?
– Ha nem zavarok. Holnap korán indulok, de nem kell törõdni velem, caro! Az egyik
pilótánk hozott ide, és reggel értem is jön. Genny megengedte, hogy használjam a
vendégszobát. Aggódott, hogy biztosan ráférne a takarítás, de megnéztem, és tökéletes. –
Paula felállt, és a két férfi tekintete elárulta, hogy mágnesként vonzza õket a lány
mozgásából, egész lényébõl sugárzó érzékiség. Szajada szidta magában, és irigyelte is a
fiatal stewardesst, és nem igazán értette, mi az, ami olyan ellenállhatatlanul vonzóvá,
ingerlõvé teszi. Tudta, hogy nem az egyenruhája, ami elegáns volt ugyan, de
meglehetõsen konzervatív szabású, és azt is, hogy alapvetõen sokkal szebb nála, sokkal
jobban is öltözött – de más fajhoz tartozik! Marhák, gondolta dühösen a két férfiról.
 Paula a táskájáért nyúlt; eszébe jutott, hogy két levelet is hozott magával, és odaadta
õket McIvernek. – Genny írta az egyiket, Andy a másikat.
– Nagyon köszönöm! – McIver õszintén örült mindkettõnek.
– Már éppen indulóban voltam, Mac – mondta Szajada. – Csak azt akartam
megkérdezni, mikor lesz itt Jean-Luc.
– Talán szerdán... Átvitt egy 212-est Sargazba. Ma kellett megérkeznie, és szerdán jön
vissza. – McIver türelmetlenül a levelekre pillantott. – Ne siess! Egy pillanat, mindjárt
átfutom õket...
Leült a fél teljesítménnyel működõ villanykandalló melletti fotelbe, felkattintotta az
állólámpát, és a körülötte zajló románctól az éles fénykörrel elhatárolva magát,
belemerült az olvasásba. „Szevasz, Mac! Kihasználom, hogy van kis idõm – írta
Gavallan. – Éppen Scotot várom. Ha kiderül, hogy nincs komolyabb baja, rögtön repülök
Londonba, de két, legfeljebb három nap múlva megint itt vagyok. Duke-ot átküldtem
Koviszból Rudihoz, arra az esetre, ha Scrag mégsem tudna idõben beszélni vele. Kedden
kell visszajönnie. Koviszban ronda a helyzet – jól összezördültem Nyüzsivel –, és
Zagroszban is. Nemrég felhívtam Massont, és kiderült, hogy amitõl tartottunk, igaz.
Úgyhogy kezdõdjenek az elõkészületek. Már meg is nyomtam a gombot. Szerdán
találkozunk. Öleld meg helyettem is Paulát; Genny azt mondja, megnézheted magad, ha
meg mered tenni!"
A levelet tartó kezét leeresztve hátradõlt, és fél füllel hallgatta, mit mesél éppen Paula
az egyik izgalmassá váló útjukról. Szóval megtörtént. Ne áltasd magadat, Andy, én már
az elsõ pillanatban tudtam, hogy megnyomod a gombot!, gondolta. Ezért is mondtam
igent azzal, hogy fenntartom magamnak a jogot az akció lefújására, és ha úgy döntök,
hogy nem csináljuk tovább, mert túl kockázatos, akkor azt még te sem bírálhatod felül.
Neked egyfolytában nyomnod kell a gombot – nincs más választásod, ha azt akarod,
hogy az S-G megmaradjon.
Ízlett a bor, fel is hajtotta a maradékot, csak aztán vette elõ Genny levelét. Fõleg
otthoni dolgokról szólt, a gyerekekrõl és unokákról, akik mindannyian jól voltak, de túl
jól ismerte már a feleségét ahhoz, hogy a megnyugtató szavak mögül ne érezze ki a
nyilvánvaló aggódást. „Nehogy azt hidd, hogy rózsakertes vidéki kastélyra vágyom! Ha a
kasbahba. kerülünk, legfeljebb elmegyek jasmaknak. Már gyakorolom is a hastáncot,
úgyhogy igyekezz, szedd össze magad! Szia, Gen!"
McIver mosolyogva felállt, és valamelyest megnyugodva töltött magának még egy
kevés bort. – Az asszonyokra! Áldott legyen mindegyik! – mondta, Pettikinéhez
koccintva a poharát. – Remek bor, Paula! Andy kért, hogy öleljelek meg a nevében... – A
lány elmosolyodott, megfogta a kezét, McIvernek pedig az érintéstõl áramütés futott
végig a testén. Hogy az ördögbe tudja így felkavarni az embert, gondolta nyugtalanul, és
észbe kapva Szajadához fordult: – Ha tudta volna, hogy itt leszel, neked is biztosan küld
ölelést. Úgyhogy vedd át, és mindjárt kérem is a választ. – Miután a kínosnak érzett
helyzetet ily módon megoldotta, megkérdezte Pettikint: – Nem keresett valaki?
– De igen. Talbot. Mindent megtesz azért, hogy megtalálja Erkkit. Duke-nak vihar
miatt Bandar-Deilamban kellett maradnia, de azt üzeni, hogy holnap visszamegy
Koviszba.
– Azadeh?
– Már jobban van. Paulával hazakísértük. Ne idegeskedj, Mac, rendbe fog jönni. Egyél
végre valamit, különben teljesen kikészülsz!
 – Mi volna, ha elmennénk vacsorázni a francia klubba? – vetette fel Szajada. – A
konyhájuk még mindig egészen elviselhetõ.
– Én benne vagyok – fogadta lelkesen az ajánlatot Paula, Pettikin pedig némán,
magában káromkodott. – Nagyszerű ötlet, Szajada! Mi a véleményed, Charlie?
– Csodálatos! Mac?
– Rendben, feltéve, hogy én hívlak meg benneteket, és nem maradunk túl sokáig. –
McIver poharát a fény felé tartva gyönyörködött a bor mélyvörös színében. – Charlie,
szeretném, ha holnap korán reggel levinnéd a 212-est Koviszba! Nogger is megy az
Alouette-tel. Pár napig legyetek lent, és segítsetek Duke-nak. Szombaton leküldöm
értetek Shoesmith-t a 206-ossal. Rendben?
– Hogyne! – Pettikin kíváncsi volt rá, mitõl változott meg az eredeti terv – úgy volt
ugyanis, hogy McIverrel, Noggerrel és még két pilótával a szerdai járaton együtt mennek
le Koviszba. Miért? Biztosan Andy levele módosított a helyzeten. Lehet, hogy indul a
Forgószél, és Mac már a végsõ evakuálásra készül?

DZSALEH, A SZEGÉNYNEGYED, 18.50. Öreg személygépkocsi fékezett le a

sikátorban, egy férfi szállt ki belõle, és óvatosan körülnézett. A magas falaktól határolt
utca csöndes volt, senki nem járt rajta, két oldalán – a szennyvízelvezetõ árkot is
betemetve – magasan halmozódott a félrehányt hó. Valamivel lejjebb, a gépkocsi
reflektorától halványan megvilágítva, kopott házaktól övezett tér látszott. A férfi
megkopogtatta a gépkocsi tetejét, mire a helyén maradó sofõr azonnal lekapcsolta a
világítást, majd õ is kiszállt, és hátrament a csomagtartóhoz segíteni. Ketten emelték ki a
kocsiból a sötét pokrócba csavart testet, és indultak vele rögtön a térre.
– Várj kicsit! – figyelmeztette menet közben, oroszul, a társát a sofõr. Lerakta a terhet,
elemlámpát vett elõ, és maga elé tartva felkattintottá – a fénykör pontosan a velük
szemközti falon ütött résre vetült.
– Rendben – mondta az, aki elõször szállt ki a kocsiból. Átmentek a nyíláson, és pár
másodpercre ismét megálltak, hogy tájékozódjanak. Régi, már alig használt temetõben
voltak, az elemlámpa fénye sírköveken pásztázott végig – néhánynak a felirata cirill,
néhányé latin betűs volt –, majd megállapodott a frissen ásott síron. Mellette, a
földhányásba szúrva ásó meredt a már sötét ég felé.
A pereméhez mentek, és a magasabbik, a sofõr megkérdezte: – Elkészültél?
– Igen.
Oldalra lódították, a gödörbe ejtették az élettelen testet, a sofõr pedig utánavilágított,
hogy lássa, hogyan ért le. – Ki kellene egyenesíteni.
– Neki már tökmindegy – válaszolta az utas, és nyúlt is az ásóért.
Széles vállú, izmos férfi volt, energikus mozdulatokkal kezdte visszadobálni a földet a
gödörbe. A sofõr közben cigarettára gyújtott, és az elégett gyufaszálat rosszkedvűen a
lehulló göröngyök közé pöckölte. – Legalább imát megérdemelne – mondta.
– Marx és Lenin helytelenítené – válaszolta nevetve a társa. – És az öreg Sztálin is.
– Az a kurvapecér! Rohadjon el!
– Gondolj arra, mivé tette Oroszország anyácskát! Birodalmat csinált belõle, a
leghatalmasabbat a világon, sarokba állította a briteket, túljárt az amerikaiak eszén,
létrehozta a legnagyobb és legerõsebb hadsereget, flottát, légierõt, létrehozta a KGB-t.
 – Ráköltve majd mindenünket, ami volt, és feláldozva húszmillió életet. Orosz
életeket.
– Jelentéktelen veszteség. A férgese volt, alja nép, söpredék, aki odalett, ahelyett
terem más, még több is, mint kellene. – A sofõr most már erõsen izzadt, és hogy
pihenhessen kicsit, társa felé nyújtotta az ásót. – Mi van veled? Egész nap alig lehetett
hozzád szólni.
– Fáradt vagyok. Kimerültem kicsit. Ne haragudj!
– Mindenki fáradt. Ki kellene kapcsolódnod néhány napra! Kéredzkedj el Sargazba!
Fantasztikusan éreztem magam, alig akartam visszajönni. Már kérvényeztem is, hogy
helyezzenek át oda. Új részleget nyitottunk, aminek egyre több lesz a munkája. Az
izraeliek is belelendültek, a CIA úgyszintén. Mi történt, amíg távol voltam?
– Azerbajdzsánban kezd egyre puskaporosabbá válni a helyzet. Az öreg Abdalláh hán
állítólag haldoklik, vagy talán már meg is halt.
– A 16/a parancs?
– Nem. Szívroham. Egyébként minden a legnagyobb rendben. Tényleg jól
szórakoztál?
– Van ott egy inturisztos titkárnõ... – A férfi nevetve az ágyékához nyúlt. – Ki volt ez
a szerencsétlen?
– A nevét nem tüntették fel – válaszolta a sofõr.
– Soha nem szokták. Szóval?
– Egy Jazernov nevű ügynök. Dmitrij Jazernov.
– Nem ismerem. Te?
– A dezinformációs részlegtõl rendelték az egyetemi csoporthoz. Egy éve dolgoztam
vele kis ideig. Okostóni volt, mindig mindent tudott, és ha álmából felébresztették is,
fújta az ideológiát. Valószínűleg a belsõ elhárítok kapták el, és jól meg is kínozták.
– Gazemberek! Szóval megölték.
– Nem. – A magas férfi abbahagyta a munkát, és óvatosan körbekémlelt. Nem tartotta
valószínűnek, hogy élõ ember kihallgassa õket, Istenben és a szellemekben pedig nem
hitt, csak a pártban és a KGB-ben, a párt élcsapatában, de mégis óvatos volt, és
lehalkította a hangját. – Amikor elõkerült, majdnem egy hete, öntudatlan volt, olyan
állapotban, hogy szállítani sem lehetett volna. A belsõ elhárítástól a SAVAMA vette át,
és az igazgató szerint még õk is alaposan megdolgozták, mielõtt visszaküldték. – Hogy
kényelmesebben álljon, az ásó nyelére támaszkodott, úgy folytatta. – Azzal az értesítéssel
adták át, hogy szerintük eljutott a harmadik szintig, és mindent kitálalt. Az igazgató
rögtön elrendelte, hogy nézzünk alaposan utána, derítsük ki, pontosan mi volt a
megbízatása, ki irányította, és mit köphetett el. Egyáltalán, ki volt valójában. A mi
nyilvántartásunkban csak annyi szerepelt róla, hogy az egyetemi részlegnél dolgozik. –
Végighúzta a keze fejét izzadt homlokán, és kimért mozdulatokkal folytatta a munkát. –
Úgy hallottam, napokig várták, hogy magához térjen, visszanyerje az eszméletét, aztán
ma megunták, és megpróbálták felébreszteni.
– Műhiba? Túl nagy adag gyógyszert nyomtak belé?
– Ki tudja? A végeredményt láthatod – meghalt a szerencsétlen.
– Ettõl félek én is. Hogy valaki túl nagy adagot nyom belém, és nem tehetek ellene
semmit. – A másik férfi összerázkódott a gondolattól. – Szóval nem tért magához? Nem
mondott semmit?
 – Nem. Egy árva szót sem. Az igazi gond, hogy hagyta magát elkapni. Az õ hibája
volt – egyedül dolgozott a marha.
A sofõr dühösen elkáromkodta magát. – Hogy sikerült neki?
– A fene sem tudja. Úgy emlékszem rá, mint aki mindig mindent a legjobban tudott, és
köpött a szabályzatra. Hülye! Az ilyenek több kárt okoznak, mint amennyi hasznot
hajtanak. – A magas egyenletes ütemben dolgozott, és amikor elfáradt, visszaadta a
társának az ásót.
Az hamar megtöltötte a gödröt, és gondosan le is döngölte a földet. – Ha volt olyan
marha, hogy elfogatta magát, akkor minek ez a nagy felhajtás körülötte? – kérdezte.
– A szabályzat elõírja, hogy amelyik elvtárs holttestét nem lehet hazaszállítani, az is
jogosult a tisztességes temetésre. Ez végül is orosz temetõ, nem?
– Hát persze! De azért nem örülnék, ha itt ásnának el. – A férfi lesöpörte a tenyerérõl a
rátapadt földet, és félrefordulva, az egyik sírra vizelt.
A magas eközben kiválasztott egy sírkövet, és izmos karjával megragadva kezdte
kilazítani. – Gyere, segíts! – Együttes erõvel kiemelték a földbõl, és átvitték a frissen
elkészült sírra.
Hülye tacskó, kellett neked meghalnod, szidta magában némán a halottat. Nem az én
hibám, hogy beadta a kulcsot. Ki kellett volna bírnia azt az adagot. Hülye orvosok!
Tisztában kellene lenniük azzal, mit csinálnak! Nem volt más választásunk,
mindenképpen föl kellett ébreszteni, hogy ne maradjon annyi megválaszolatlan kérdés.
Például az, hogy miért számított olyan fontosnak? Miért vallatta személyesen Hasemi
Fazir, és mindjárt azzal a csirkefogó Armstronggal együtt? Túl fontos emberek ahhoz,
hogy apró halakra vesztegessék az idejüket. És miért mondta azt Jazernov, hogy
„Fjodor", mielõtt végleg beadta a kulcsot? Mit jelentett a név?
– Menjünk! – ajánlotta a másik. – Utálom ezt a helyet. – A vállára kapta az ásót, és
egybõl indult is.
A sofõrnek csak ekkor jutott eszébe, hogy a kölcsönvett sírkövön nyilván felirat is
van. Érdekelte, kié lehet, és az elemlámpáját felkattintva közel hajolt hozzá, hogy
elolvassa. Alekszej Pakjonov gróf. Õfelsége, Násziraddín sah udvarába rendelt cári
nagykövet. 1830-1862.
Jazernov biztosan örülne, ha tudná, gondolta, és gúnyos vigyor jelent meg az arcán.

A BAKRAVÁN-HÁZ A BAZÁR KÖZELÉBEN, 19.15. A külsõ falba vágott ajtó

szélesre tárult.
– Szalaam, úrnõ! – A szolga zavartan nézte Sarazadot, aki Dzsarival a nyomában
vidáman sietett az elõudvarba, lerántotta magáról a csadort, és a fejét megrázva
fellazította lesimult haját. – A... a férje, úrnõ! Napnyugtakor érkezett meg – szólt utána.
Sarazad a hír hallatára néhány pillanatig mozdulatlanná merevedve állt a hóborította
udvart halványan megvilágító, pislákoló olajlámpás fényében. Vége, gondolta. Vége,
még mielõtt elkezdõdött volna. Ma már csak kevés hiányzott, hogy megtörténjen. Készen
álltam, illetve... még nem teljesen. Most viszont... nem tudnak többé elragadni az
ösztöneim vagy a szerelmem. Azt akartam megtudni, átgondolni, hogy melyik is csábít?
Nem tudom. Nem tudom, de... holnap még látni fogom utoljára, találkoznom kell vele
még egyszer, muszáj... csak még egyszer... hogy örökre elbúcsúzzam tõle... Könny lepte
el a szemét, miközben berohant a házba, át a szalonokon, szobákon, fel a lépcsõn a
lakosztályukba, hogy ott a férje karjába vesse magát. – Jaj, Tommy, olyan sokáig voltál
távol!
– Nagyon hiányoztál! Hol voltál? Ne sírj, drágám! Nem kell sírni.
Lochart szorosan magához ölelte az asszonyt, Sarazad orrát pedig megcsapta az
öltözékébõl áradó, jól ismert olaj- és üzemanyagszag. Anélkül, hogy pillanatnyi
gondolkodási idõt is hagyott volna a férfinak, lábujjhegyre állt, szájon csókolta, és már
ömlött is belõle a szó megállíthatatlanul: – Nagyszerű híreim vannak! Gyereket várok,
igen, egészen biztos, már voltam orvosnál, és holnap meglesz a vizsgálati eredmény, de
én anélkül is tudom! – Boldog, õszinte mosoly fénylett az arcán, miközben ezt újságolta.
– Jaj, Tommy! – folytatta változatlan hévvel, miután érezte, hogy férjének karja az
addiginál is szorosabban fonódik köré. – Feleségül veszel? Ugye igen?
– De hát már háza...
– Ígérd meg! Kérlek, mondd ki! – Sarazad fölnézett, és látva, hogy Lochart, bár
sápadt, már mosolyog, megnyugodott valamelyest. – Természetesen feleségül veszlek –
jelentette ki kissé értetlenül a férje.
– Nem, ne így! Mondjad rendesen, ahogyan kell: Feleségül veszlek, Sarazad
Bakraván! Feleségül veszlek, feleségül veszlek, feleségül veszlek – biztatta az asszony
Lochartot, és amikor az megismételte a szavait, úgy érezte, hogy végre minden a
legnagyobb rendben van. – Tökéletes! – jelentette ki lelkesen, és végre õ is szorosan
magához szorította a férfit. Utána rögtön a tükörhöz futott, hogy megigazítsa a sminkjét.
Amikor látta, hogy a férfi komoly, nyugtalan arccal néz utána, a keze pillanatra megállt a
levegõben.
– Mi a baj? – kérdezte.
– Egészen biztos vagy a gyerek felõl?
Sarazad elnevette magát. – Én igen, de az orvos bizonyítékot akar. Az orvosoknak és a
férjeknek bizonyíték kell. Hát nem csodálatos, hogy gyerekem lesz?!
– Igen... csodálatos. – Lochart közelebb lépett a feleségéhez, és a vállára tette a kezét.
– Szeretlek!
Sarazad magában tisztán hallotta azt a másik, oly nagy szenvedéllyel, vágyakozással
kimondott szeretleket, és arra gondolt, milyen különös is, hogy bár a férje szerelme
biztos, százszorosan bebizonyított, Ibrahimé pedig nem, mégis az õ kijelentése volt
minden fenntartástól mentes, Lochart pedig, hiába közölte vele a csodálatos hírt,
változatlanul homlokráncolva néz rá.
– Elmúlt az egy év és egy nap, Tommy! Letelt a próbaidõ, amit akartál – mondta
szelíden. Az öltözõasztaltól felállva a férfihoz lépett, karját a nyaka köré fonta, és
rámosolygott, tudva, hogy az õ dolga segíteni. „A külföldiek nem olyanok, mint mi,
hercegnõm – figyelmeztette Dzsari. – Másképp reagálnak a dolgokra, más a neveltetésük,
de azért ne aggódj. Legyél olyan elbűvölõ, mint mindig, és meglásd, a tenyeredbõl fog
enni .." Tommy lesz a világon a legjobb apa, biztatta magát, és boldog volt, mert délután
erõs tudott maradni. Örült, hogy elmondta a férjének a nagy újságot, és biztos volt abban,
hogy azontúl örökké boldogan élnek. – Ugye fogunk, Tommy?
– Mit?
– Örökké boldogan élni.
Locharttal a felesége öröme egy pillanatra feledtette a Karim Peshadi halála miatti
szomorúságot, és az aggodalmat is, hogy mit, és hogyan csináljon. Ölbe kapta az
asszonyt, leült vele az öblös karosszékbe, és babusgatva ringatni kezdte. – Igen. Igen,
örökké boldogan fogunk élni. Annyi mindent szeretnék elmond... – Dzsari kopogása
félbevágta a mondatot.
– Jöjjön beljebb, Dzsari!
– Kérem, bocsásson meg, kegyelmes úr, de Meshang úr õkegyelmessége és az úrnõ
megérkezett, és nagyon szeretnének találkozni önökkel, amikor az önöknek megfelel!
– Mondja meg őkegyelmességének, hogy csak átöltözünk, és rögtön megyünk! –
válaszolta Lochart, és nem is figyelt föl, mennyire megkönnyebbült Dzsari, látva Sarazad
apró bólintását, és megnyugtató mosolyát.
– Elkészítem a fürdõjét, úrnõm – mondta az idõs dajka, és már sietett is a
fürdõszobába. – Hát nem csodálatos, ami az úrnõvel történt, kegyelmes úr? Gratulálok,
õszintén gratulálok, kegyelmes úr...
– Köszönöm, Dzsari – vágott közbe Lochart, oda sem igazán figyelve arra, amit a
dajka mondott. A születendõ gyerekre tudott csak gondolni, és Sarazadra. Boldogság és
aggodalom keveredett benne. Úgy érezte, hogy a megváltozott körülmények miatt még
bonyolultabbá, nehezebbé vált a helyzete.
– Nem bonyolult – jelentette ki vacsora után Meshang.
A társalgás unalmas volt, mert mint szinte mindig azóta, hogy õ lett a családfõ, ezúttal
is többnyire Meshang beszélt. Sarazad és Zarah alig szólalt meg, és Lochart is csak
ritkán. Nem látta értelmét, hogy említést tegyen Zagroszról, mivel a sógora mindig teljes
közönnyel fogadta a véleményét, és szemmel láthatóan csöppet sem érdekelte, mi
történik vele. Kétszer is ott tartott, hogy elmondja, mi történt Karimmal, de aztán letett
róla. Egyelõre nincs értelme elmondani nekik, döntötte el, magába fojtva a keserűségét.
Miért éppen én mondjam el a rossz hírt?
– Nem találod mostanában bonyolultnak az életet Teheránban? – kérdezte. Meshang
állandóan a bazárra kényszerített új, korlátozó rendszabályokra panaszkodott.
– Az élet mindig bonyolult – válaszolta a sógora –, de ha valaki iráni, a dolgát jól értõ
kereskedõ, tájékozott és odafigyelõ, keményen dolgozik, és helyén van az esze, akkor a
forradalmi bizottság eszén is túl tud járni. Mindig fölébe kerekedtünk az adószedõknek,
nyakunkba ültetett hűbéruraknak, sahoknak, komisszároknak, jenki és brit pasáknak.
– Örömmel hallom. Igazán örülök neki.
– Én is annak, hogy visszajöttél. Beszélni akartam veled. A húgom elmondta már,
hogy gyereket vár?
– Igen. Hát nem csodálatos?
– Valóban az. Áldassék érte Isten! Mik a terveid?
– Hogy érted ezt?
– Hol fogtok lakni? Mibõl fogjátok fedezni a kiadásaitokat? – tette fel konkrétabban is
a kérdést Meshang. – Megoldjuk valahogy felelte Lochart, amikor a csönd már
kellemetlenül hosszúra kezdett nyúlni. – Én...
– Logikusan végiggondolva a dolgot, nem látom a megoldást. Átnéztem a múlt évi
számlákat, és... – Meshang félbehagyta a mondatot, amikor látta, hogy Zarah indulatosan
felpattan.
– Nem hiszem, hogy ez volna a legalkalmasabb idõpont számlákról beszélni –
jelentette ki elsápadva az asszony. Sarazad nem szólt, de az arca legalább olyan fehér
volt, mint a sógornõjéé.
– Én viszont igen! – torkollta le rendreutasító hangon a feleségét Meshang. – Mihez
fog kezdeni a húgom? Ülj le, Zarah, és figyelj! Ülj le! És a jövõben, ha megtiltom, hogy
tüntetésre menj, vagy bármi egyebet mondok neked, akkor engedelmeskedni fogsz,
különben megkorbácsollak! Ülj le! – Zarah a durva, modortalan hangtól megdöbbenve
engedelmeskedett. Sarazad ha akart, sem tudott volna megszólalni; úgy érezte, mintha
egész, addig többé-kevésbé biztosnak hitt világa omladozni kezdene. Némán figyelte a
bátyját, aki közben ismét Locharthoz fordult: – Nos, kapitány, ami a múlt évi
számláitokat illeti, azokat apám fizette, és a végösszegük több mint a fizetésed, így van?
Sarazad arca égett a szégyentõl és a dühtõl, és még mielõtt a férje válaszolni tudott
volna, a legédesebb hangján sietve közbeszólt: – Drága Meshang! Tökéletesen igazad
van, hogy aggódsz miattunk, de...
– Légy szíves, hallgass! A férjed válaszára vagyok kíváncsi, nem a tiédre. Ez az õ
gondja, nem a tiéd. Nos, kapi...
– De drága Meshang...
– Maradj csöndben! Nos, kapitány, igaz, amit mondtam?
– Igaz – válaszolta Lochart, és elkeseredett igyekezettel próbált valamilyen kiutat
találni a szörnyűnek tűnõ helyzetbõl.
– Emlékezz azonban, hogy õkegyelmessége nekem adta a lakást, sõt valójában az
egész házat, tehát a kiadásainkból le kell számítani a bérleti díjakat, a maradékot pedig
Sarazad kapta, amiért végtelenül hálás is vagyok. Ami a jövõt illeti, gondoskodom
Sarazadról. Mi sem természetesebb, mint hogy gondoskodjak róla.
– Mibõl? Olvastam a váláskor kötött megállapodásotokat, és világos számomra, hogy
miután kifizetted a volt feleségednek és a gyerekednek járó tartásdíjat, nem marad annyi
pénzed, hogy megóvd a húgomat a nyomortól.
Lochart e kijelentés hallatán szinte már fuldoklott a dühtõl. Csak azért nem esett neki
Meshangnak, és verte bele a fejét az asztalba, mert látta felesége arcán a rémületet. –
Nincs semmi baj, Sarazad próbálta megnyugtatni. – A bátyádnak joga van ezt
megkérdezni. Ez természetes, joga van hozzá. – Látta a gyönyörű metszésű szemek
sokatmondó villanását, és tudta, hogy a harcban nem lesz egyedül, a felesége is
csatlakozni fog hozzá a maga módszerével. – Nem lesz semmi gond, Meshang! A
lakásunkat nem örökre foglalták le, vagy ha igen, akkor kiveszünk másikat. Meg tudjuk...
– Nincs lakás, és ház sem. Szombaton leégett. Elpusztult, semmi nem maradt belõle.
Néztek rá mindannyian értetlenül, a legjobban megdöbbenve Sarazad volt. – Jaj,
Meshang! Biztos vagy benne? Miért nem mondtad korábban? Miért nem...
– Olyan gazdag vagy, hogy fölöslegesnek tartod rendszeresen utánanézni a
vagyonodnak? Vége, elveszett.
– Jézusom! – nyögött fel elszörnyedve Lochart.
– Jobban teszed, ha nem káromolod az Istent! – utasította rendre Meshang, akinek
uralkodnia kellett magán, hogy ne kezdjen hangosan örvendezni. – Egyszóval nincs
lakás, és nincs ház. Semmi sem maradt belõlük. Insa Allah. Ezek után hogyan akarod
fizetni a számláitokat?
– A biztosításból! – tört ki Lochartból az elkeseredett válasz. – Lennie kell...
Harsány nevetés szakította félbe a szavait; Sarazad idegességében levert egy vízzel teli
poharat, de arra már nem is figyelt senki. – Azt hiszed, hogy bárki megtéríti a kárt? –
kérdezte gúnyosan Meshang. – Most? Még ha lenne biztosítás, akkor sem fizetne senki.
De nincs, soha nem is volt. Úgyhogy, kapitány, a helyzet a következõ: sok tartozás, tõke
semmi, és ház sem. Nem mintha a tiéd lett volna; apám kizárólag azért adta neked, hogy
úgy tűnhessen, te tartod el Sarazadot.
 Kis szünetet tartva elégedetten bekapott egy falat halvát.
– Tehát mi a szándékod?
– Megoldom a problémát.
– Elárulnád, hogyan? A húgomnak is törvényes joga van hozzá, hogy megtudja. Tehát
hogyan?
– Vannak ékszereim, Tommy – szólt közbe halkan Sarazad. – Eladhatom õket.
Meshang tisztán hallotta a kijelentést, de szándékosan hallgatott, hagyta, hogy Lochart
kínlódjon, szégyenüljön meg, mintha nagy nyilvánosság elõtt põrére vetkeztették volna.
Mocskos hitetlen, gondolta utálkozva. Ha nem lennének az ilyen Lochart-félék, a kapzsi
külföldiek, Irán kirablói, akkor nem üjne a nyakunkon Khomeini és a mollahok, apám
még mindig élne, és Sarazad méltóképpen ment volna férjhez. – Nos?
– Mit javasolsz? – kérdezte Lochart, nem találva más kiutat a csapdából.
– Te mit javasolsz?
– Nem tudom.
– Azon kívül, hogy nincs házad, jelentõsek a számláitok, hamarosan még
munkanélküli is leszel. Nem hiszem, hogy a vállalatod sokáig működhet még nálunk. A
külföldi cégeket, nagyon helyesen, persona non gratanak. fogják nyilvánítani. – Meshang
nagyon örült, hogy eszébe jutott a latin kifejezés. – Nincs szükség rájuk, nemkívánatosak,
és nagyon jól elleszünk nélkülük.
– Ha bekövetkezik, akkor kilépek, és valamelyik iráni vállalatnál helyezkedem el.
Azonnal szüksége lesz mindegyiknek tapasztalt helikopterpilótákra. Tudok perzsául,
tapasztalt pilóta, kiképzõ vagyok. Khomeini... az imám azt akarja, hogy az olajtermelés a
lehetõ leghamarabb visszaálljon a korábbi szintre, és ahhoz, természetesen, pilóták is
kellenek.
Meshang csöndben nevetett a válasz hallatán. Elõzõ nap Ali Kia kereste meg kellõ
alázattal a bazárban, rendkívüli piskest vitt neki nem véletlenül, mivel az éves
„konzultációs díjáról" kötött egyezség éppen megújítás elõtt állt – és elmondta, hogy
államosíttatni akarja az összes vegyes vállalati tulajdonban lévõ helikoptert, és
befagyasztani a számlákat. – Nem lesz gond megszerezni a zsoldosokat, akikre
szükségünk van, hogy üzemeltetni tudjuk a gépeinket, Meshang kegyelmes úr – mondta
Kia. – Az eddigi fizetésük feléért is csapatostul fognak leszerzõdni hozzánk.
Igen, valóban azt fogják tenni, de nem te, húgom ideiglenes férje, te még tizedannyi
fizetésért sem. – Nem ártana, ha józanabbul gondolkodnál – mondta, és megvizsgálta
gondosan manikűrözött kezét, amely délután még az Ali Kiától kapott tizennégy éves
szépséggel játszott. És a miniszter azzal biztatta, hogy õ csak az elsõ, ha ráun, kap
helyette újabb gyönyörű, zsenge ágyast. Izgatóan fehér volt a cserkesz lány bársonyosan
puha bõre, és az ideiglenes házasságot kegyesen egy hétre meg is hosszabbította, hiszen
olyan könnyű volt nyélbe ütni. – Irán jelenlegi urai idegengyűlölõk, különösen az
amerikaiakat nem állhatják.
– Én kanadai vagyok – próbált védekezni Lochart.
– Kétlem, hogy ez a különbség bármit is számítana. Valószínűleg nem fogod
megkapni az engedélyt, hogy itt maradj. – Meshang éles pillantást vetett Sarazadra. –
Vagy éppen arra, hogy visszatérj, ha egyszer elhagyod az országot.
– Ez csak feltételezés – válaszolta a fogai között szűrve a szót Lochart, miután látta,
milyen arcot vág a felesége.
 – Kapitány, apám korábbi bõkezűsége nem folytatható – ahhoz túlságosan is nehéz
idõket élünk. Tudni akarom, hogyan kívánod eltartani a húgomat és születendõ gyerekét,
és hol, mibõl szándékoztok élni.
A kérdés hallatán Lochart – mindenkit meglepve a váratlan mozdulattal – felpattant. –
Egyértelműen elmondtad a véleményedet, Meshang kegyelmes úr! – felelte. – Holnap
megadom rá a választ.
– Azt akarom, hogy most válaszolj.
Lochart arca komorrá, elutasítóvá vált. – Elõbb beszélek a feleségemmel, és majd
utána, holnap válaszolok. Gyere, Sarazad! – Anélkül, hogy visszanézett volna, kiment a
szobából, az asszony pedig a könnyeivel küszködve követte, és halkan be is csukta
maguk után az ajtót.
Meshang, miután kettesben maradt a feleségével, gúnyosan elmosolyodott, bekapott
egy újabb falat édességet, és elégedetten majszolni kezdte.
Zarah ezzel szemben nagyot fújt, és csak nehezen tudta kordában tartani a dühét. – Az
Isten szent nevére, miért...
Nem tudta folytatni, mert a férje hirtelen mozdulattal átnyúlt az asztalon, és hatalmas
pofont adott neki. – Hallgass! – kiabált rá durván. Nem ez volt az elsõ alkalom, hogy
megütötte, de ekkora erõvel még soha. – Fogd be a szád, különben elválok tõled!
Elválok, hallod? Különben is, másik feleséget akarok, fiatalt, nem ilyen kiaszott,
állandóan veszekedõ, vén boszorkányt, mint te! Hát nem érted, hogy Sarazad veszélyben
van, ez az ember mindannyiunkra veszélyt hoz? Menj, és kérd Isten bocsánatát a
neveletlenségedért! – Zarah a durva rendreutasítástól megfélemlítve kisietett, a férje
pedig még a teáscsészét is utánahajította.

AZ ÉSZAKI KÜLVÁROSBAN, 21.14. Azadeh gyorsan hajtott végig a több helyen is

csúnyán behorpasztott kis kocsival az elegáns villáktól és bérházaktól – a legtöbbjük sötét
volt, néhányat közülük vandálok dúltak fel – övezett utcán. Az autó reflektorait
gondatlanul égve felejtette, elvakítva a szembe jövõket, és szinte szünet nélkül dudált. Úti
céljához érkezve vadul fékezett, gyors és veszélyes manõverrel átvágott a szembejövõ
gépkocsik elõtt, és a balesetet csak hajszálnyival kerülve el, csikorgó gumikkal
bevágtatott az egyik épület garázsába. Mivel odabent sötét volt, elemlámpát vett elõ az
oldalzsebbõl, és azzal világítva magának, gondosan bezárta a kocsit. Elegáns szabású,
meleg kabátot, szoknyát, csizmát, prémmel bélelt, ujj nélküli félkesztyűt viselt, a haja
szabadon a vállára hullt. A garázs másik felében lépcsõt és villanykapcsolót látott, de
amikor felkattintotta, a hozzá legközelebbi lámpa csak pukkant egyet. Nehézkesen ment
föl a lépcsõn; a házban minden emeleten négy lakás volt, az, amit Erkkivel az apjától
kaptak, a harmadikon, az utca felõli fronton. Hétfõ volt, és szombat óta lakott ott. –
Csöppet sem veszélyes, Mac – bizonygatta, amikor bejelentette, hogy odaköltözik,
McIver pedig megpróbálta rábeszélni, hogy maradjon nála. – Ha apám azt akarja, hogy
menjek vissza Tebrizbe, akkor hiába maradok itt, az sem segít. A lakásban van telefon,
mindössze fél mérföldnyire leszek, és gyalog is könnyen át tudok jönni, ha kell. Vannak
otthon ruháim, és szolga is, aki ellát. Mindennap bemegyek az irodába, és várok. Mást
úgysem tudok tenni.
 Azt már nem vallotta be, hogy tõle és Pettikintõl is távol akar lenni. Mind a kettõjüket
nagyon szeretem, gondolta, de elég öregek és szárazak, nem úgy, mint Erkki. Vagy
Johnny. Jaj, Johnny, mi lesz, merek-e még valaha találkozni veled?
A harmadik emeleten sötét volt, de az elemlámpa fényénél könnyedén megtalálta a
zárat. A kulcsot még éppen csak beleillesztette, nem fordította el, amikor megérezte a
hátába fúródó tekintetet, és ijedten megpördült. A sarokban meghúzódó, sötét arcú,
borotválatlan, csavargó külsejű férfi nyitott sliccel, merev péniszét lóbálva indult felé. –
Vártalak, szajhák hercegnõje. Nekem mindegy, hogy elölrõl, hátulról, vagy oldalt fekve...
– A trágárságokat szünet nélkül ontva magából, közeledett, Azadeh pedig rémülten
elhúzódva, hátranyúlt, elfordította a gombot, és belökte az ajtót.
A dobermann ott volt mögötte, és a férfi, mihelyt megpillantotta, mozdulatlanná
merevedett. Ez sem használt azonban – fenyegetõ morgás hallatszott, és az eb támadásba
is lendült. A férfi rémülten felordított, megpróbálta lerázni a kutyát, és miután nem
sikerült, menekülni kezdett. A vad állat utánavetette magát, a lába után kapdosott, jókora
darabokat szakítva ki a ruhájából, többször is a húsába mélyesztve a fogát.
– Most mutogasd, ha van merszed! – kiáltotta utána Azadeh.
– Úrnõm! Nem hallottam, hogy kopogott volna. Mi történt? – kérdezte mögötte a
konyhából elõsietõ, öreg háziszolga.
Azadeh dühösen letörölte arcáról a félelem verítékét, és rátámadt: – Az Isten verjen
meg, Ali! Legalább hússzor a lelkedre kötöttem már, hogy a lépcsõ alján várj a kutyával.
Soha nem késem, mindig a megbeszélt idõben jövök. Annyi eszed sincs, hogy ezt
megjegyezd?
Az idõs férfi mentegetõzni próbált, de a határozott hang belefojtotta a szót: – Menj, és
hívd vissza a kutyát! – Azadeh a hang hallatán körbenézett, és a gyomra görcsbe rándult.
– Jó estét, hercegnõ! – Ahmed Dursak köszönt rá a hálószoba ajtajából. Insa Allah,
gondolta Azadeh. A várakozásnak vége, és minden kezdõdik elölrõl. – Jó estét, Ahmed! –
viszonozta az üdvözlést.
– Kérem, bocsásson meg hercegnõ! Nem ismerem a teherániakat. Ha tudom, hogy
ilyenek, magam vártam volna a lépcsõ alján. Ali, menj a kutyáért!
Félve, további bocsánatkéréseket motyogva az öreg szolga kiment, és csoszogva
elindult lefelé a lépcsõn. Ahmed becsukta utána az ajtót, és némán figyelte, amint Azadeh
a csizmahúzó segítségével megszabadul meleg lábbelijétõl, és felkunkorodó orrú, török
papucsba dugja apró lábát. A testõr mellett elhaladva a kényelmesen berendezett, nyugati
stílusú nappaliba ment, és dobogó szívvel leült. A kandallóban tűz lobogott, a padlót kézi
szövésű, drága szõnyeg borította, a falakra is jutott belõlük bõven.
Azadeh mellett, szépen megmunkált kis asztalon a Rosstól kapott kukri feküdt. – Mi
hírt hoztál apámról és a férjemrõl? – kérdezte az asszony Ahmedet.
– Õfensége, a hán beteg. Nagyon beteg...
– Mi baja van?! – Azadeh valóban aggódott.
– Szívrohama volt.
– Isten óvja... Mikor?
– Múlt csütörtökön. – Ahmed olvasott az asszony gondolataiban.
– Éppen azon a napon, amikor... a szabotőrrel Abu Mardban voltatok. Ugye jól
emlékszem?
– Azt hiszem. Az utóbbi néhány napban annyi minden történt – válaszolta fagyosan
Azadeh. – Hogy van apám?
 – Acsütörtöki roham, Istennek hála, enyhe volt. Szombaton, pontosan éjfél elõtt
azonban második is követte. Sokkal súlyosabb. – A testõr gondosan figyelte az asszonyt.
– Mennyivel súlyosabb? Kérlek, ne játssz velem! Azonnal mondj el mindent!
– Ne haragudjon, hercegnõ! Nem akartam bizonytalanságban tartani. – Ahmed
udvariasan válaszolt, és uralkodott magán, nem szögezte a tekintetét Azadeh lábára, de
közben csodálta a temperamentumát, nagyon is kedve lett volna eljátszadozni vele. – Az
orvos azt mondta, hogy szélütés, és most a fenség egyik oldala részben béna; beszélni
csak nehezen tud, de az elméje ugyanolyan éles és tiszta, amilyen volt. Az orvos szerint
Teheránban sokkal gyorsabban meg tudnák gyógyítani, de egyelõre nem utazhat.
– Mikor jön rendbe?
– Nem tudom, hercegnõ! Insa Allah. Nekem úgy tetszik, hogy nagyon beteg. Az
orvos, nem sokra tartom, csak annyit mondott, hogy a fenségnek sokkal jobbak volnának
az esélyei, ha Teheránban lenne.
– Akkor hozd ide, amilyen hamar csak lehet!
– Megteszem, hercegnõ, afelõl ne legyen semmi kétsége! – ígérte Ahmed. – De addig
is, át kell adnom az üzenetét. A hán, az ön édesapja rám parancsolt, hogy mondjam meg a
következõt: „Látni akarlak! Azonnal. Nem tudom, meddig fogok még élni, és bizonyos
dolgokat feltétlenül el kell intéznem. A bátyád, Hakim már mellettem van, és..."
– Isten óvja! – robbant ki Azadehbõl az õszinte fohász. – Apám megbékélt Hakimmal?
– A fenség õt nevezte ki utódjává. De ke...
– De hát ez nagyszerű! Csodálatos! Hála érte az Úrnak! De hó...
– Kérem – szakította félbe ezúttal a testõr Azadehet – engedje meg, hogy
végigmondjam az üzenetet! „A bátyád, Hakim már mellettem van, és megtettem
örökösömmé. Bizonyos feltételekkel, amelyeket neked és neki is el kell fogadnia. –
Ahmed pillanatra elhallgatott, az asszonyt pedig csak a méltósága tartotta vissza attól,
hogy közbeszóljon. – Ezért létfontosságú, hogy azonnal visszatérj Ahmeddel!" Ennyi az
üzenet, hercegnõ!
Nyílt a bejárati ajtó; Ali jött vissza, és leoldotta a kutyáról a pórázt. A dobermann
egybõl a nappaliba vágtatott, és a fejét Azadeh ölébe fektette. – Jól van, Reza! – mondta
neki az asszony. Megsimogatta, és közben hálás volt a kis közjátékért, ami lehetõséget
adott neki, hogy a váratlan hír után összeszedje magát. – Ül! Nem hallottad? Azt
mondtam, ül! – A kutya boldogan engedelmeskedett, majd lefeküdt a lábához, és hol az
ajtót, hol a másik kerevet mellett álló Ahmedet figyelte. Azadeh ujjai a kukri markolatát
babrálták, az érintés növelte az önbizalmát. Ahmed is látta, mit csinál, és tisztában volt
azzal, hogy az önkéntelen mozdulat mit jelent. – Istenre esküszol, hogy az igazat
mondtad?
– Igen, hercegnõ! Istenre esküszöm.
– Akkor máris indulunk. – Azadeh felállt. – Kocsival jöttél?
– Igen, hercegnõ! A limuzinnal. Sofõr vezeti. Vannak azonban egyéb hírek is – jók és
rosszak. Õfensége vasárnap üzenetet kapott. A kegyelmes úr, az ön férje a hegyek között
élõ banditák kezébe került, és váltságdíjat követelnek érte. – Azadeh igyekezett uralkodni
magán, de érezte, hogy a lábai elgyengülnek, és remegni kezdenek.
– Valahol a szovjet határ közelében õrzik, a helikopterével együtt. Ezek a... banditák
azt állítják, hogy kurdok, de a hán nem hisz nekik. Meglepték Cimtargát és az embereit,
mindenkit megöltek, a kegyelmes urat a helikopterével – õk azt állítják, hogy kedden
hajnalban – elfogták. Rezáijébe repültek, ahol látták is épen, sértetlenül, mielõtt
továbbmentek volna.
– Hála legyen érte Istennek! – Azadeh büszkesége nem engedte, hogy jobban
kimutassa az érzéseit. – Kifizették a férjemért a váltságdíjat?
– Az üzenet vasárnap késõn este érkezett, közvetítõkön keresztül. Tegnap, mihelyt
magához tért, a fenség elmondta az önnek szóló üzenetet, és azonnal elküldött, hogy
vigyem vissza hozzá.
Az asszony figyelmét nem kerülte el a kifejezés, és tudta is, mit kell értenie alatta, de
Ahmed hangja és viselkedése változatlanul udvarias volt. – Õfensége, Hakim úr megkért,
hogy adjam át ezt önnek – mondta, és átnyújtott Azadehnek egy borítékot. A nõ azonnal
feltépte, az éles hanggal felriasztva szunyókálásából. a kutyát. Egybõl megismerte Hakim
kézírását: „Drágám, õfensége az örökösének nevezett ki, és mindkettõnket
visszafogadott, olyan feltételekkel, amelyeknek könnyű lesz eleget tenni. Siess haza!
Nagyon beteg, és addig nem foglalkozik a váltságdíjjal, amíg nem találkozott veled.
Szalaam."
Boldogan pattant fel a kerevetrõl, villámgyorsan összepakolta a holmiját, írt egy
üzenetet McIvernek, és a lelkére kötötte Alinak, hogy másnap vigye el neki. A kukri
csupán véletlenül jutott az eszébe, de felkapta, és úgy indult kifelé a lakásból. Ahmed,
anélkül, hogy bármilyen megjegyzést tett volna, követte.
 KEDD
1979. FEBRUÁR 27.

52. fejezet

BANDAR-DEILAM, 8.15. Kaszigi a lépteit megszaporázva követte a kórház zsúfolt

folyosóján komor arccal végigsietõ rendõrtisztet. Minoru, a rádiótechnikus, pár méterrel
lemaradva igyekezett utánuk. Beteg, sebesült férfiak, nõk és gyerekek között haladtak el;
egy részük hordágyon feküdt, mások széken ültek, esetleg álltak, de olyanok is akadtak
jócskán, akik egyszerűen leheveredtek a kõre. Súlyos és enyhébb bajjal küszködök
rendszertelenül összekeveredve várták, hogy valaki segítsen rajtuk. Volt, aki ott végezte
el a dolgát, mások ettek, ittak, és kivétel nélkül mindannyian hangosan panaszkodtak.
Zaklatott, kimerült nõvérek és orvosok mászkáltak ki-be a betegszobákba; minden nõ
csadort viselt, kivéve néhány brit, az Alekszandra királynõ-apácarendhez tartozó nõvért,
akinek az öltözéke annyira szigorú volt, hogy még a mollahok is elfogadták.
A rendõr némi keresgélés után megtalálta a szobát, és átverekedte magát az elõtte
állókon. A helyiség három oldalán sorakoztak az ágyak, és mindegyikben feküdt egy-egy
férfi. Látogatóba érkezett családtagjaik hangosan beszélgettek, a kórterem közepén
gyerekek játszottak, az egyik sarokban pedig villanyrezsón éppen fõzött valamit egy
öregasszony.
Scraggernek az egyik csuklóját és bokáját is odabilincselték az öreg, lepattogzott
zománcú vaságy széléhez. Szalmazsákon feküdt felöltözve, cipõben, a homlokára kötést
tettek, az arca borostás és piszkos volt. Amikor meglátta a rendõr mögött belépõ Kaszigit
és Minorut, az arca rögtön felderült. – Üdv, haverok! – mondta reszelõs hangon.
– Hogy érzi magát, kapitány? – érdeklõdött Kaszigi, miután átesett a bilincsek keltette
elsõ megdöbbenésen.
– Ha szabad volnék, semmi bajom sem lenne.
A rendõr hangosan, hogy a körülöttük lévõk is hallják és tanúsíthassák, milyen szigorú
volt a külföldiekkel, perzsául közbevágott: – Ezt az embert akarták látni?!
– Igen, kegyelmes úr! – válaszolta Kaszigi nevében is Minoru.
– Hát látták. Jelenthetik a kormányuknak, vagy akinek akarják, hogy megfelelõ
ellátásban részesült. A közlekedési bizottság fog ítélkezni fölötte. – A tiszt zord arccal
megfordult, hogy távozzon.
– De nem a kapitány vezetett – jegyezte meg nyugodt hangon, angolul Kaszigi,
Minoru pedig fordított, mint már korábban is, elõzõ nap délután, majd éjszaka, ki tudja
hányszor, a legkülönbözõbb rangú rendõrtiszteknek, hogy aztán mindegyiktõl lényegében
ugyanazt a választ kapja: – Ha az idegen nem jön Iránba, a baleset nem következett volna
be. Természetesen õ a hibás.
– Nem számít, hogy nem õ vezetett, akkor is õ a felelõs a balesetért! – mondta ez a
rendõr is dühösen, hogy szinte visszhangzott bele a kórterem. – Hányszor kell még ezt
elmondani maguknak? Õ felelt a gépkocsiért, ő rendelte. Ha nem rendeli, a baleset
sohasem következett volna be. Emberek haltak és sebesültek meg, amiért õ a felelõs.
 – Ismétlem, a munkatársam jelen volt a balesetnél, és kész tanúsítani, hogy azt a másik
gépkocsi okozta.
– A bizottság szigorúan megbünteti azt, aki hazudik neki – mondta komoran a tiszt, a
balesetet okozó rendõrautó egyik utasa.
– Hazugságról szó sincs, aga! Vannak más szemtanúk is – vitatkozott tovább Kaszigi,
és a hangja szintén élesebbé vált. – Ragaszkodom hozzá, hogy engedjék szabadon ezt az
embert. A kormányom alkalmazottja; a japán kormány dollármilliárdokat fektetett az
IranToda petrolkémiai üzembe, hogy segítse Iránt, és különösen a Bandar-Deilamban
lakókat. Ha nem engedi szabadon azonnal, ebben a pillanatban, az összes japán
alkalmazottat hazarendelem, és leállítom a beruházáson folyó munkálatokat! – Kaszigi
hangja erõszakos, követelõ volt, mivel tudta, hogy amivel fenyegetõzik, arra nincs
felhatalmazása, és ha lenne, sem váltaná be a fenyegetést. – Minden munkát leállítok!
– A Prófétára! Többé nem zsarolhatnak bennünket kényük-kedvük szerint a
külföldiek! – A rendõrtiszt dühösen hátat fordított nekik. – Beszélje meg a dolgot a
bizottsággal!
– Ha nem engedik szabadon rögtön, minden leáll, és nem lesz több munkaalkalom.
Egy sem! – Miközben Minoru fordított, Kaszigi megérezte, hogy változott a körülöttük
lévõk hangulata. A rendõr is észrevette, hogy minden tekintet rá szegezõdik, és a
jelenlévõk egyre ellenségesebben figyelik, mit fog tenni. A mocskos pizsamáján zöld
karszalagot viselõ fiatalember dühösen meg is kérdezte: – El akarja venni a munkánkat?
Ki maga? Honnan tudjuk, hogy nem a sah embere? Igazolta már a bizottság?
– Hogyne igazolt volna! Az egyetlen Istenre mondom, hogy évek óta az imámot
szolgálom – válaszolta ugyancsak indulatosan a rendõr, és bár a hangján még nem
érzõdött, a félelem kezdett elhatalmasodni rajta. – Mindenki tudja, hogy a forradalom
gyõzelméért küzdöttem. Maga! – Kaszigira szögezte az ujját, és ha némán is, de dühödten
átkozta, amiért ilyen kellemetlen helyzetbe hozta.
– Jöjjön velem! – Megfordult, és a látogatókon átverekedve magát, kicsörtetett az
ajtón.
– Ne aggódjon, Scragger kapitány! Visszajövök – ígérte meg Kaszigi, és Minoruval a
rendõr után sietett.
A tiszt egy emelettel lejjebb ment, ott végighaladt folyosón, majd újabb lépcsõn futott
le. Kaszigi növekvõ idegességgel követte, át egy perzsául írt felirattal ellátott ajtón.
Megállt, körbenézett, és jeges veríték verte ki. A kórház hullakamrájában voltak,
körülöttük szennyes takarók alatt holttestek hevertek. Sok holttest. A levegõben
vegyszerek, megalvadt vér, rothadó zsigerek és ürülék bűze keveredett.
– Tessék! – mondta a rendõr, és fékerántotta a piszkosszürke lepedõt. Egy nõ hullája
feküdt alatta; a nyakról leválasztott fej obszcén módon a törzs mellett hevert, a szeme
nyitva volt. – A maguk gépkocsija ölte meg. Mi lesz a családjával? – Kaszigi egész
testében megborzongott. – És az övével? – A tiszt másik, a felismerhetetlenségig
összeroncsolódott arcú nõi holttestet mutatott. – Nos?
– Mi... természetesen végtelenül sajnáljuk azokat, akiknek bajuk esett... nagyon
sajnáljuk, de hát ez karma, Insa Allah, nem a mi hibánk és nem is a pilótáé. – Kasziginak
nagy erõfeszítésébe került, hogy legyűrje a hányingerét. – Nagyon sajnáljuk.
A rendõr tiszteletlenül az egyik asztalnak támaszkodva hallgatta végig Minoru
tolmácsolását, és rögtön válaszolt is, amitõl a fiatal japánnak tágra nyílt a szeme. – Azt
mondja... Azt mondja, hogy az óvadék, a büntetés, aminek fejében Mr. Scraggert azonnal
elengedik, egymillió rial. Most rögtön. Hogy a bizottság hogyan dönt, õt nem érdekli.
Egymillió riál nagyjából húszezer dollárnak felelt meg.
– Lehetetlenség – válaszolta Kaszigi. – Százezer riált viszont ki tudunk fizetni egy
órán belül.
– Egymillió! – ordította a rendõr. A hajába markolva felkapta a halott nõ fejét, és
Kaszigi elé tartotta, akinek össze kellett szednie magát, hogy állva tudjon maradni. – Mi
lesz a gyerekeivel anya nélkül? Nem érdemlik meg a fájdalomdíjat?
– Ennyi... ennyi készpénz nem áll a rendelkezésünkre. Nagyon sajnálom.
A tiszt vadul átkozódni kezdett, de nem sokáig, mert nyílt az ajtó, kórházi ápolók
újabb holttestet toltak be, és kíváncsi pillantásokkal kezdték méregetni õket. – Na jó! –
mondta egy-két másodperc szünet után a rendõr. – Menjünk az irodájukba!
Nem sokkal késõbb elfogadta a Kaszigi utolsó ajánlatában szereplõ összeget,
kétszázötvenezer riált – mintegy háromezer dollárt –, amiért átvételi elismervényt nem,
csupán szóbeli ígéretet volt hajlandó adni, miszerint Scragger elmehet. Kaszigi nem
bízott benne, ezért csupán a felét fizette ki, a többi pénzt pedig borítékban a zakója
zsebébe süllyesztette. Együtt tértek vissza a kórházhoz, ahová csak Minoru és a rendõr
ment be, õ a kocsiban maradt. Végtelenül hosszúnak érezte a várakozást, de aztán
meglátta a lépcsõn lefelé sietõ Scraggert.
A rendõr megkapta a pénz másik felét, dühödten szidta, átkozta egy darabig a
külföldieket, aztán otthagyta õket.
– Végre! – mondta megkönnyebbülve Kaszigi, és Scraggerre mosolygott. Kezet
ráztak, Scragger hálásan megköszönte a segítséget, elnézést kért a kellemetlenségért,
kettesben átkozták és áldották is darabig a sorsot, aztán beszálltak a kocsiba. Az iráni
sofõr a kormányt hevesen félrerántva állt be a forgalomba, káromkodva szidta annak a
kocsinak a vezetõjét, amelynek nem adta meg az elsõbbséget, és a nagyobb nyomaték
kedvéért még vadul dudált is.
– Szóljon neki, Minoru, hogy hajtson lassabban! – A fiatal rádiótechnikus rögtön
fordította az utasítást, a sofõr mosolyogva nyugtázta, és engedelmeskedett is.
– Jól érzi magát, kapitány?
– Igen. Fáj ugyan kicsit a fejem, de ezt leszámítva semmi bajom. A legrosszabb az
volt, hogy rettenetesen kellett vizelnem.
– Hogyhogy?
– Megbilincseltek azok a csirkefogók, és nem engedtek ki a budiba. A nadrágomba,
vagy az ágyba nem vizelhettem, és csak ma reggel hozott az egyik nõvér kacsát. Az
utolsó pillanatban; már ott tartottam, hogy a hólyagom szétdurran. – Scragger fáradtan
megdörzsölte a szemét. – Az a fõ, hogy vége. Tartozom magának egy szívességgel, na
meg a váltságdíjjal. Mennyi volt?
– Semennyi. Magát ez nem érinti. Külön kockázati alapunk van ilyen esetekre.
– Andy Gavallan majd elrendezi a dolgot... Errõl jut eszembe, azt mondja, pár évvel
ezelõtt jól ismerte a fõnöküket. Todat, Toda Hirót.
– Ah szo deszu ka? – Kaszigit õszintén meglepte, amit hallott. – Gavallannek Japánban
is vannak helikopterei?
– Nem. Amikor megismerkedtek, még Kínában, Hongkongban működött, a Struan-
háznál. – A név vészcsengõt szólaltatott meg Kaszigi agyában, de az arckifejezése
semmit sem árult el ebbõl. – Hallott már róla?
 – Igen. Neves cég. A Todának is voltak üzletei a Struansszal. – Kaszigi tárgyszerű
hangon beszélt, késõbbi megfontolásra raktározta el magában a friss információt. Végül
is Linbar Struan volt az, aki két évvel korábban az utolsó pillanatban egyoldalúan
felmondta öt hajó lízingszerzõdését, és ezzel kis híján tönkretett bennünket. Gavallan –
valamilyen módon – talán eszközül szolgálhat, hogy visszaszerezzük, amit vesztettünk. –
Sajnálom, hogy ilyen kellemetlenségben volt része.
– Nem a maguk bűne, haver! Andy biztosan meg akarja majd téríteni a váltságdíjat.
Mennyit vasalt be az a szemét?
– Szerény volt. Szóra sem érdemes. Kérem, fogadja el csekély viszonzásaként annak,
hogy megmentette a hajónkat!
Scragger kis idõre elgondolkodott, majd azt mondta: – Akkor most már kettõvel
tartozom.
– A sofõrt mi választottuk... a mi hibánk volt.
– Hol van most Mohammed?
– Meghalt.
Scragger megeresztett egy dühös káromkodást. – Nem õ okozta a balesetet.
– Tudom. Kártérítést fizettünk a családjának, és fizetni fogunk az áldozatok
hozzátartozóinak is. – Kasziginak nagyon rosszul jött az egynapos késés, és szerette
volna tudni, mennyire viselte meg a baleset Scraggert, mikor lesz olyan állapotban, hogy
repülni tudjon. Mielõbb vissza kellett térnie Sargazba, hogy onnan rögtön Japánba
utazzon. Iránban befejezte a munkáját. Vatanabe fõmérnök szívvel-lélekkel mellé állt,
jelentésének a másolata erõsíteni fogja a vállalaton belül elfoglalt pozícióját, és óriási
mértékben segíti õt és Toda Hirót is, hogy rávegyék a kormányt, nyilvánítsa nemzeti
beruházássá az Iran-Todát.
Biztosan sikerülni fog, gondolta megnövekedett önbizalommal. Elkerüljük a csõdöt,
lekörözzük a versenytársainkat, Mitsuvarit és Gjokotomót, megnöveljük a tekintélyünket,
és profitot szerzünk, hatalmas profitot. Az pedig külön nyereség – Kaszigi ennél a
gondolatnál megengedett magának egy halvány mosolyt –, hogy Vatanabe, amíg
Sargazban voltam, véletlenül „megtalálta" Kaszuszaka fõmérnök Gjokotomónak
benyújtott, dátummal és aláírással ellátott, veszélyesen árulkodó jelentését. Alaposan meg
kell fontolnom, hogyan használjam fel. Elõvigyázatosan szabad csak hozzányúlni, nagy
körültekintéssel, és ezért is fontos, hogy amilyen hamar csak lehet, hazaérjek.
Óriási volt a forgalom. Az eget változatlanul felhõ borította, de a vihar már elmúlt, és
az idõ alkalmas volt repülésre. Bárcsak saját gépem volna, gondolta Kaszigi. Mondjuk,
Lear. Talán nem is lehetetlen. Az itt végzett munkámért biztosan nem kis jutalmat fogok
kapni. Az eredményesség és a hatalom jólesõ érzése uralkodott el rajta. – Úgy látszik,
nemsokára folytatni tudjuk a munkát, kapitány – mondta Scraggernek.
– Valóban?
– Igen. Az új bizottság vezetõje biztosított bennünket arról, hogy együtt kíván
működni velünk. Úgy vettem ki a szavaiból, hogy ismeri az egyik pilótájukat, Starke
kapitányt. Zatakinak hívják.
Scragger éles pillantást vetett a japánra. – Õt mentette meg Duke, Duke Starke a
baloldaliaktól, és vitte Koviszba. A maga helyében óvatos lennék vele. – Hogy Kaszigi
értse is, mire gondol, elmesélte, mennyire kiszámíthatatlan Zataki.
– Őrült a pasas.
 – Nekem nem tetszett annak. Csöppet sem. Inkább érdekes volt; az irániak mind...
nagyon érdekesek. Inkább arról beszéljen, hogy érzi magát!
– Most már frankón – jelentette ki nyilvánvaló túlzással Scragger. Elõzõ nap és éjjel is
sokat szenvedett, mert szinte egyfolytában üvöltöztek vele, megbilincselve tartották,
képtelen volt megértetni magát bárkivel, és akármerre fordult, ellenséges arcokat és
tekinteteket látott. Elveszettnek érezte magát. Félt. A fájdalmai fokozódtak, az idõ kínzó
lassúsággal telt, reménye egyre alábbhagyott. Biztos volt abban, hogy Minoru is súlyosan
megsebesült, vagy meghalt, mint a sofõr, és nincs senki, aki tudná, hol van, mi történt
vele.
– Már csak egy csésze jó tea, és teljesen rendbe jövök. Ha rögtön indulni akar, azt is
lehet. Annyi idõt hagyjon csak, hogy gyorsan lefürödjem, megborotválkozzam, bekapjak
valamit, aztán indulhatunk.
– Remek! Akkor megyünk, mihelyt elkészült. Minoru berakta az új rádiót, és ki is
próbálta – válaszolta Kaszigi.
Egész úton, vissza az olajfinomítóig, majd onnan a helikopteren Lengehig, nagyon jó
hangulatban volt. Kharg közelében egyszer igencsak izgalomba jött, mert meglátta azt a
hatalmas pörölyfejű cápát, amirõl Scragger egyszer említést tett. Alacsonyan repültek, a
part közelében, fölöttük sötét viharfelhõk tornyosultak, sõt néha villámlott is, de ettõl
eltekintve tulajdonképpen nyugodt útjuk volt. Scraggernek támadt csak rossz hangulata
attól, hogy a radarállomások mindenhol precízen működtek, azonnal észlelték és
igazoltatták is õket, mihelyt beléptek a hatókörzetükbe. A Forgószélig már csak két nap
van hátra, gondolta. Mi történt vajon, amíg távol voltam?
Jóval Kharg után leszállt, hogy üzemanyagot vegyen föl, és amíg a gépet töltik,
pihenjen kicsit. A gyomra változatlanul erõsen fájt, és a vizeletében némi vért vett észre.
Nem vészes, nyugtatta magát. Ekkora baleset után természetes, hogy van kis belsõ
vérzés. Bárhogyan is, végeredményben nagy mázlim volt.
Homokdűnén ültek, és csomagból falatozták az építkezésrõl hozott ebédjüket – hideg
rizst, sült haldarabkákat és hozzá savanyúságot. Scragger ezt még kiegészítette a
szakácstól szerzett jókora darab iráni kenyérrel, és némi szójaszószos hideg csirkével,
amit nagyon szeretett. Kaszigi evés után japán sört ivott, a pilótát is megkínálta, de az
visszautasította. – Köszönöm, de inni és vezetni nem lehet egyszerre.
Kaszigi csak piszkálta az ételt, Scragger viszont sebesen, kiéhezve falt. – Remek volt
– mondta, miután befejezte. – Ha maga is kész, mehetünk.
– Készen vagyok.– Amikor már a levegõben voltak, a japán megkérdezte: – El tudunk
menni még ma Sargazba, vagy Dubaiba?
– Ha Lengehbe is megyünk, akkor nem. – Scragger, hogy jobban halljon,
megigazította a fejhallgatóját. – Tudja mit? Kishnél megkérdezem a repülésirányítókat,
hogy elkanyarodhatom-e Bahrein felé. Onnan tovább tud menni valamelyik nemzetközi
járattal. Hogy átérjünk, Lavannál megint tankolnunk kell, de ha engedélyezik az útvonal-
módosítást, akkor azt is. Mondtam, hogy kétszeresen is adósuk vagyok.
– Nem tartozik nekünk semmivel – válaszolta Kaszigi, és magában elmosolyodott. – A
bizottság tegnapi ülésén Zataki afelõl érdeklõdött, hogy mikorra lesz annyi helikopterünk,
amennyi kell. Megígértem neki, hogy azonnal intézkedünk. Mint tudja, a Guerney
felmondta velünk a szerzõdését, tovább nem szolgál ki bennünket. A következõ három
hónapra le akarjuk kötni három 212-esüket és két 206-osukat. Utána, ha valóban teljes
gõzzel beindulnak a munkálatok, éves szerzõdést is köthetünk, amit aztán rendszeresen
megújítunk. Szeretném, ha a nekünk dolgozókat maga irányítaná. Mit gondol, lehetséges?
Scragger elbizonytalanodott, hirtelen nem tudta, mit válaszoljon. Normális
körülmények között ilyen ajánlattól Aberdeenben megszólaltak volna a diadalt köszöntõ
harsonák, Gavallan személyesen tárgyalta volna meg az üzlet részleteit, és mindenki
komoly jutalomra számíthatott volna. De mivel a Forgószél elõkészületeit már
elindították, a Guerney végleg kiszállt, és se közel, se távol nem akadt senki rajtuk kívül,
egyszerűen lehetetlen volt Kaszigin segíteni. – Mikor kellenének a madarak? – kérdezte,
hogy kis idõt nyerjen a gondolkodásra.
– Azonnal – válaszolta vidáman Kaszigi, és mélyen alattuk, az Öböl vizén úszó
tartályhajót figyelte. – Megígértem Zatakinak és a bizottságnak, hogy ha hajlandók
segíteni, akkor rögtön elkezdjük a munkát. Holnap vagy legkésõbb holnapután. Mi volna,
ha megkérdezné a központjuktól, nem adnának-e át ideiglenesen nekünk néhány Bandar-
Deilamban lévõ, nem teljesen kihasznált 212-est. Rendben?
– Mihelyt leszállunk, azonnal megérdeklõdöm – ígérte meg Scragger.
– Körülbelül egy hétig Kuvaitba kellene járniuk a távozókat leváltó új személyzetért.
Zataki szerint a bizottságuk megállapodott az abadáni repülõtér bizottságával, hogy a hét
végén megnyitják nekünk a repülõteret...
Scragger csak fél füllel hallgatta, hogyan beszél magabiztosan a terveirõl az az ember,
aki a barátságába fogadta, és aki nélkül még mindig a mocskos börtöncellában lett volna,
vaságyhoz bilincselve. Két lehetõség között választhatott: vagy elárulja neki a
Forgószelet, vagy pácban hagyja. De ha elmondja, akkor másokat árul el, a Kaszigiénál
nagyobb, erõsebb köteléket jelentõ bizalomra válik méltatlanná. A japán, ha tudomást
szerez róla, könnyen elárulhatja a Forgószelet. De Plesseynek mindenképpen. A kérdés
az, gondolta Scragger, hogy mennyire bízhatom meg benne, és de Plesseyben.
Nyugtalanul nézett körbe, és ellenõrizte szabad szemmel is a helikopter helyzetét. –
Elnézést, hogy félbeszakítom, de be kell jelentkeznem – mondta Kasziginak, és rögtön
benyomta az adás-gombot.
– Kishi radar, itt Hotel-Sierra-Tango. Hallanak?
– HST, itt a kishi radar. Jól halljuk. Folytassa!
– HST az Iran-Todától, haza Lengehbe. Ezer lábon közeledem Lavanhoz, a fedélzeten
utas van. Kérek engedélyt az üzemanyag-felvételre Lavannál, és arra, hogy Bahreinbe
kanyarodjak, kitenni az utasomat. Sürgõs elintéznivalója van ott, Irán javára.
– Kérés elutasítva. Tartsa az ezer lábot, és repüljön tovább!
– Az utasom japán, az Iran-Toda cég vezetõje, és haladéktalanul tárgyalnia kell a
kormányával az iráni kormány kérésérõl, hogy folytassák az Iránban félbehagyott
munkáikat. Erre való tekintettel különleges elbánást kérek.
– Kérés elutasítva – hangzott ismét az irányítók tömör válasza. – Az Öböl
átrepüléséhez huszonnégy órával korábban kell engedélyt kérni. Forduljon 95 fokra,
Lengeh felé, és Kish mellett repüljön, ne fölötte! Vette?
Scragger Kaszigira pillantott, aki hallotta a szóváltást. – Sajnálom, haver – mondta, és
a megadott irányba állította a helikoptert. – HST vette. Kérek engedélyt holnap hajnali
sargazi úthoz utassal.
– Várjon! – A fejhallgatóból sztatikus zörej hallatszott. Lent jobbra sorokba
rendezõdtek a szaúd-arábiai, az Emirátusokhoz tartozó, Abu Dzábi-i, bahreini, kuvaiti,
iraki kikötõk felé tartó, vagy éppen azokból induló tartályhajók. Kharghoz vagy
Abadánba egy sem ment, pedig ott normális körülmények között egyszerre tucat is
horgonyzott, miközben másik tucat azt várta, hogy bebocsássák. A két kikötõ, persze,
zsúfolásig meg volt telve veszteglõ hajókkal, közöttük olyan is akadt, amelyik már két
hónapja várakozott. – HST, itt Kish – szólalt meg ismét a légiirányító. – A kérését
jóváhagyták: holnap, szerdán, 28-ikán délben indulhat Lengehbõl Sargazba. Ismétlem,
további utasításig minden, az Öböl túlsó partjára tervezett utat huszonnégy órával
korábban be kell jelenteni, és minden felszálláshoz engedély kell. Vette?
Scragger dühösen káromkodott, aztán nyugtázta a vételt.
– Mi az? – érdeklõdött Kaszigi.
– Ahhoz, hogy felszálljunk, korábban soha nem kellett engedély. Ezek a csirkefogók
kezdenek nagyon szõrszálhasogatók lenni. – Scragger a péntekre gondolt, a két
elindítandó 212-esére, és arra, hogy Kish kezdi túlságosan is hatékonyan, szakszerűen
végezni a munkáját. – A rohadt életbe!
– Hát igen. Vállalná, hogy irányítsa a helikoptereinket? – érdeklõdött Kaszigi.
– Nálam sokkal jobbak is akadnak – próbált kitérni a kérés elõl Scragger.
– Ne haragudjon, de nekem nagyon fontos volna, hogy vállalja! Akkor biztos lehetnék
benne, hogy a dolog jó kezekben van.
Scragger újból elbizonytalanodott. – Köszönöm. Ha lehet, vállalom. Hát persze!
– Akkor ebben megállapodtunk. Természetesen hivatalos formában is fölveszem a
kapcsolatot Mr. Gavallannel, és megállapodom vele. – Kaszigi Scraggerre sandított, és
arra gondolt, hogy valami megváltozott, csak azt nem tudta, hogy mi. Ha jól
belegondolok, morfondírozott, nem reagált olyan lelkesen a kilátásba helyezett üzletre,
mint az normális lett volna. Pedig azzal biztosan tisztában van, hogy az ajánlat mennyit
ér. Mit titkol vajon? – Koviszon keresztül megkérdezné a bandar-deilami bázisuktól,
hogy tudnak-e adni holnaptól legalább egy 212-est – érdeklõdött, hozzálátva a
felderítéshez.
– Igen, persze... Rögtön, mihelyt megérkezünk.
Szóval igazam volt, gondolta Kaszigi, nem tévesztve el Scragger egyetlen mozdulatát,
hangsúlyát sem. Valami alaposan megváltozott a korábbiakhoz képest. Eltűnt például a
kedves, barátságos hang. Miért, kérdezte magától. Én biztosan nem mondtam semmi
olyasmit, amivel megbántottam volna. Az ajánlat sem lehet az oka, hiszen az olyan, hogy
boldog lenne tõle bármelyik helikopter-társaság. Az egészsége talán? – Hogy érzi magát?
– Köszönöm, jól! Nagyon jól!
A mosoly most valódi volt, és a hang is a régi, állapította meg magában Kaszigi. Ezek
szerint mégis a helikopterekkel lehet valami.
– Ha nem kapom meg a segítségét, nagyon nehéz dolgom lesz – mondta.
– Tudom. Szeretnék is segíteni, amennyire csak tõlem telik.
A mosoly eltűnt, és a hang is gondterhes lett. Miért? És miért mondta azt, hogy
„szeretnék", mintha valaki megtiltaná? Netán Gavallan? Esetleg már tudja, hogy
Gavallan a Struan-ügy miatt nem akar segíteni nekünk?
Kaszigi hosszabb ideig gondolkodott, minden eszébe jutó variációt sorra vett, de nem
talált kielégítõ választ a kérdéseire. Végül is ahhoz a szinte mindig beváló módszerhez
folyamodott, amit általában külföldiekkel szemben alkalmazott.
– Barátom! – kezdte a legõszintébb hanghordozással. – Tudom, hogy valami nincs
rendben. Kérem, mondja el, mi az! – Látva, hogy Scragger még jobban elkomorul,
megadta neki a kegyelemdöfést: – Maga is tudja, hogy elmondhatja, bennem nyugodtan
megbízhat. A barátja vagyok.
– Igen... hogyne tudnám, haver!
Kaszigi Scragger arcát figyelte, és várt. Nézte, hogyan vergõdik a hal a vékony, és
mégis nagyon erõs zsinóron, ami törött rotorlapáthoz, kézfogáshoz, a Rikumaru
fedélzetén együtt átélt veszélyhez, a közös világháborús emlékekhez, és a halott
bajtársakra tett utalásokhoz volt kikötve. Milyen sokan haltak meg közülünk, és milyen
fiatalok! Igen, tette hozzá rögtön, hirtelen feltámadó dühvel, de ha nekünk csak
tizedannyi repülõgépünk van, fegyverünk, hadihajónk, huszadannyi kõolajunk és
nyersanyagunk, mint amennyi nekik rendelkezésükre állt, akkor legyõzhetetlenek lettünk
volna, és a császár nem kényszerül arra, hogy beszüntesse a háborút. Nem tudtak volna
legyõzni bennünket, ha nincs a bomba, a két bomba! Az istenek kínozzák az idõk
végezetéig azokat, akik feltalálták azokat az uralkodó akaratát megtörõ, minket
elkerülhetetlenül vesztessé tevõ bombákat. – Tehát? Mirõl van szó?
– Én... nem mondhatom el. Egyelõre nem. Sajnálom.
Kaszigi agyában a választól harsányan megszólalt a vészcsengõ. – Miért nem,
barátom? Újból mondom, hogy bennem tökéletesen megbízhat – ösztökélte rábeszélõ
hangon Scraggert.
– Igen... de még nem mondhatom el. Legyen kis türelemmel!
– Ha annyira fontos, akkor máris tudnom kell, nem? – kérdezte Kaszigi, és várt.
Tisztában volt a türelem, a csönd értékével, különösen sorsdöntõ pillanatokban. Érezte,
nem kell figyelmeztetnie Scraggert arra, amit maga mondott, hogy kétszeresen is adósa
neki. Egyelõre legalábbis nem.
Scragger eközben emlékezett. Bandar-Deilamban Kaszigi kétségtelenül megmentette
az életét. A hajóján, Sirinél bebizonyította, hogy nem beszari alak, ma pedig azt, hogy
igazi barát. Rögtön a segítségére sietett, vállalt érte minden gondot, pedig náluk, a
japánoknál egy vagy két nap semmit sem számít. A műszereket figyelte, és közben a
környéket is, és mindent rendben talált; jobbra elöl hamarosan föl kellett bukkannia
Kishnek. Kaszigira pillantott, és látta, hogy az mereven, mozdulatlanul elõrenéz. Erõs,
kellemes vonású arca komor volt, a homlokát enyhén ráncolta. A fenébe! Ha nem
folytatjátok a munkát, mondta magában dühösen, Zataki biztosan dühöngeni fog. Pedig
nem tudjátok folytatni, haver, és piszkosul rossz nézni, ahogy itt ülsz mellettem szótlanul,
emlékeztetve arra, hogy az adósod vagyok. – Kish, itt HST! – jelentkezett be újból a
repülésirányítóknál. – Kish mellett haladok, 1000 láb magasságon.
– Itt Kish. Tartsa a magasságot! Keletrõl tízezren számítson keresztezõ forgalomra!
– Látom õket. – Két vadászgép közeledett, és Scragger meg is mutatta Kasziginak,
mert az õ figyelmét elkerülték. – F-14-esek, valószínűleg Bandar-Abbászból – mondta,
amire Kaszigi nem válaszolt, csak bólintott, és Scragger ettõl még rosszabbul érezte
magát.
Nyomasztó hangulatban múltak a percek, míg végül mély lélegzetet vett, és elszánta
magát arra, hogy beszéljen. – Sajnálom – mondta –, de meg kell várnia, hogy Sargazba
érjen. Andy Gavallan tud csak segíteni, én nem.
– Csak õ? Miért? Mi a baj?
Scragger várt darabig, és csak aztán felelt. – Ha valaki, hát õ. Maradjunk ennyiben!
Kaszigi kiérezte a hangjából, hogy befejezettnek tekinti a témát, de nem nyugodott
bele, csupán kivárt, miközben agyában újabb vészharangok kondultak meg. Attól, hogy
Scragger nem esett a csapdájába, és nem árulta el rögtön a titkot, csak még jobban
tisztelte. A tisztelet azonban nem azonos a megbocsátással, gondolta dühösen. Eleget
elárult ahhoz, hogy óvatossá tegyen, és most már rajtam áll, hogy ki tudom-e deríteni a
többit. Szóval Gavallannél van a kulcs. De mihez?
Kaszigi úgy érezte, rögtön széthasad a feje. Nem megígértem annak az õrült
Zatakinak, hogy haladéktalanul folytatjuk a munkát? Hogy merik ezek veszélyeztetni az
egész beruházásunkat – a nemzeti beruházásunkat?! Helikopterek nélkül nem
folytathatjuk a munkát! Amit csinálnak, az egyenértékű Japán elárulásával! Mit forgatnak
a fejükben?
Nagy erõfeszítés árán ugyan, de sikerült közömbös, semmit el nem áruló arcot vágnia.
– Feltétlenül beszélek Gavallannél, amilyen hamar csak lehet, és bízzunk benne, hogy a
helikoptereinket maga fogja irányítani. Rendben? – kérdezte.
– Andy Gavallan dolga, hogy eldöntse, mi legyen.
Ne legyen ebben olyan biztos, mondta erre magában Kaszigi. Bármi történjen is,
szerzek helikoptereket – a magukét, a Guerneyét, akárkiét. Szamuráj õseimre mondom,
hogy az Iran-Todát nem fogják újabb veszélyeknek kitenni. És engem sem!

53. fejezet

TEBRIZ, A HÁN PALOTÁJA, 10.50. Azadeh követte Ahmedet a nyugati stílusú

bútorokkal berendezett szobába, a baldachinos ágyhoz, és közben, az ismerõs falak között
érezte, hogyan kúszik vissza belé ismét a félelem. Az ágy közelében, kikeményített,
hófehér egyenruhában ápolónõ ült, nyitott könyvet tartott az ölében, és a szemüvege
pereme fölött kíváncsian pillantott feléjük. Az ablakokon, hogy ne legyen huzat,
összehúzták a vastag brokátfüggönyöket. A lámpák inkább csak pislákoltak, és a
levegõben érezni lehetett a beteg öregember elmúlást sejtetõ szagát.
A hán szeme csukva volt, az arcbõre pergamenszerű, a lélegzése szaggatott, a karjába
infúziót vezettek. Nem messze, a karosszékben a gyerekasszony Aisha szendergett, a haja
borzas volt, az arca könnyektõl maszatos. Azadeh – sajnálva a rázúdult, korához mérve
túl nagy terhekért – futólag rámosolygott, és megkérdezte az ápolónõt: – Hogy van a
felséges úr?
– Kielégítõ az állapota. De nem szabad zavarni, felizgatni – válaszolta halkan a nõvér.
A bizonytalan török beszédet hallva Azadeh alaposabban is megnézte magának, és látta,
hogy európai. Ötvenes éveiben járhatott, festett, barna haja volt, és felvarrt vörös
keresztet viselt a blúzán.
– Ön angol? Francia?
– Skót – felelte angolul, érezhetõen megkönnyebbült hangon az ápolónõ. Továbbra is
halkan beszélt, a szeme sarkából aggódva figyelte a hánt. – Bain nõvér vagyok a tebrizi
kórházból. A beteg – ahhoz képest, hogy nem hajlandó teljesíteni az orvosi elõírásokat,
viszonylag jól van. És ön?
– A lánya vagyok. Azadeh. Most érkeztem Teheránból, üzent értem. Egész éjszaka
úton voltunk.
– Értem. – Az ápolónõ nem mondta, de a tekintetén látni lehetett, mennyire
meglepõdött azon, hogy olyan taszító külsejű embernek, mint a hán, ilyen gyönyörű
lánya van. – Ha megengedi, azt javasolnám, kedves, hogy egyelõre ne zavarja! Mihelyt
felébred, szólok neki, hogy megérkezett, és magának is üzenek. Jobb, ha alszik, amennyit
csak tud.
– Hol van õfensége testõre? – kérdezett közbe idegesen Ahmed.
– Betegszobában fegyvereseknek semmi keresnivalójuk. Elküldtem.
– Mindig õrnek kell itt lennie, hacsak a hán el nem küldi, vagy én vissza nem
rendelem! – válaszolta dühösen Ahmed, és sarkon fordulva kicsörtetett.
Azadeh, hogy enyhítse valamelyest a hatást, szelíden megjegyezte: – Itt ez a szokás,
nõvér!
– Értem én. Olyan szokás, ami nélkül remekül meg lehetne lenni.
Azadeh újból az apjára nézett, és igyekezett legyűrni magában az ijesztõen idegenné
vált arc láttán feltámadó rémületet. Még ebben az állapotában is képes, hogy
tönkretegyen bennünket, Hakimot és engem. Ahmed, ez a hűséges eb továbbra is csak
intésre vár, hogy nekünk ugorjon. – Kérem, mondja meg õszintén, milyen állapotban van!
– Minden lehetségest elkövetünk érte – válaszolta az ápolónõ, és az arcán elmélyültek
a ráncok.
– Jobb volna neki Teheránban?
– Igen. Ha netán újabb rohama lesz, akkor feltétlenül. – Bain nõvér, miközben beszélt,
ellenõrizte a hán pulzusát. – Mégsem javasolnám, hogy utaztassák. Semmiképpen sem. –
Feljegyzett valamit a keze ügyében tartott beteglapra, majd Aishára villantotta a
tekintetét. – Megmondhatná az úrnõnek, hogy nem kell itt maradnia. Gyerek még
szegényke. Ráférne a pihenés.
– Sajnálom, de ebbe nem szólhatok bele. Ez is szokás – mentegetõzött Azadeh. –
Lehetséges... hogy újabb rohama lesz?
– Sosem lehet tudni, kislányom! Mindannyian Isten kezében vagyunk. Reméljük a
legjobbakat!
Az ajtónyitásra egyszerre fordultak meg, és Azadeh, a mosolygó Hakimot
megpillantva, örömtõl csillogó szemmel figyelmeztette a nõvért: – Kérem, azonnal
üzenjen értem, mihelyt a fenség magához tér! – Átfutott a szobán, ki a folyosóra, lázas
sietséggel becsukta maga mögött az ajtót, és a bátyja nyakába vetette magát. – Hakim!
Drágám! Rettentõ régen nem láttalak! – mondta hadarva. – Ez igaz?! Tényleg te vagy?
Nem csupán álmodom?
– Igen, valóban én, de te hogyan... – A közeledõ léptek hallatán Hakim elharapta a
mondatot. Néhány másodperccel késõbb Ahmed és egy testõr bukkant fel a sarok mögül,
és egyenesen odament hozzájuk. – Örülök, hogy szerencsésen visszatért, Ahmed –
mondta udvarias hangon a fiatalember. – Õfensége szintén elégedett lesz.
– Köszönöm, fenség! Történt valami említésre méltó a távollétemben?
– Semmi, azt leszámítva, hogy délelõtt Fazir ezredes járt itt. Meg akarta látogatni
apámat.
A hír hallatán jeges borzongás futott végig Ahmed testén. – Beengedték hozzá?
– Nem. Maga mondta, amikor elment, hogy õfensége személyes engedélye nélkül
senkit se bocsássanak hozzá. Éppen aludt, amikor az ezredes megérkezett; gyakorlatilag
átaludta az egész napot. Óránként ellenõrzöm, és a nõvér azt mondja, egyelõre nem
romlik az állapota.
– Nagyszerű. Köszönöm. Hagyott valamilyen üzenetet az ezredes?
 – Csak annyit mondott, hogy Dzsulfába megy, ahogyan a társával megbeszélték.
Jelent ez magának valamit?
– Nem, fenség! – hazudta gondolkodás nélkül Ahmed. Ide-oda járt a tekintete a két
testvér között, de még mielõtt újból meg tudott volna szólalni, Hakim közölte vele: – A
kék szalonban leszünk. Kérem, azonnal értesítsen bennünket, mihelyt apánk felébred!
Ahmed figyelte, amint kart karba öltve végigmentek a folyosón; a fivér magas és
délceg, jó kiállású, a húga karcsú, kívánatos. Árulók?, tette föl magának a kérdést. Kevés
az idõ, hogy meg lehessen szerezni a bizonyítékot, gondolta. Bement a betegszobába,
látta a hán pergamensárga arcát, és az elmúlás szagát megérezve önkéntelenül
elfintorodott. A nõvérrõl tudomást sem vett, törökülésbe ereszkedett, és elkezdte az
õrködést, amirõl gyanította, hogy halottvirrasztássá fog változni.
Mit akarhatott az a rühes kutya Fazir?, kérdezte magától. Szombaton este az ezredes,
miután Mzsitrik nélkül tértek vissza Armstronggal Dzsulfából, dühösen követelte, hogy
találkozhasson a hánnal. Ahmed is jelen volt, amikor Abdalláh fogadta õket, és
mélységes megdöbbenésének adott kifejezést amiatt, hogy Mzsitrik nem volt a
helikopteren. – Jöjjenek vissza holnap! – mondta az ezredesnek és Armstrongnak. – Ha
az az ember levelet hoz, maguk is elolvashatják.
– Inkább most várunk. A Chevynek hamarosan meg kell érkeznie.
Maradtak is, a hán pedig dühösen a fogát szívta, de nem tehetett semmit. Hasemi
emberei szétrajzottak a palotában, készen arra, hogy letörjenek mindenfajta ellenállást.
Egy órával késõbb a Chevrolet meg is érkezett, és Ahmed maga vezette be a hánhoz a
sofõrt, miközben az ezredes és a perzsául jól beszélõ hitetlen a szomszéd szobában
rejtõzött. – Személyesen a fenségnek hoztam üzenetet – mondta a szovjet. Amikor pedig
a hán elõtt volt, kijelentette: – Négyszemközt kell átadnom önnek, fenség!
– Adja csak ide nyugodtan! Ahmed a legbizalmasabb tanácsadóm. Na hadd lássam!
Hol az a levél? – A férfi vonakodva bár, de engedelmeskedett, Ahmed pedig látta,
hogyan vörösödik el az indulattól a hán arca, mihelyt olvasni kezdett.
– Van válasz? – kérdezte erõszakos hangon a szovjet.
Abdalláh a dühtõl fuldokolva csak a fejét rázta, gyors kézmozdulattal elbocsátotta, és
miután kiment, odanyújtotta Ahmednek a levelet, ami a következõképpen hangzott:
„Kedves barátom! Megdöbbenéssel értesültem a betegségérõl, és szívem szerint azonnal
rohantam is volna önhöz, ha sürgõs ügyek maradásra nem kényszerítenek. Sajnos, rossz
híreket kell közölnöm: lehetséges, hogy kémhálózatával együtt leleplezte a belsõ elhárítás
vagy a SAVAMA. Tudta, hogy a köpönyegforgató Abrim Pahmudi vezeti a SAVAK-nak
ezt az új változatát? Ha bebizonyosodik, hogy Pahmudi elárulta, azonnal meneküljön,
különben hamar meg fogja tudni, milyen belülrõl a kínzókamra. Riadóztattam az
embereinket, hogy legyenek a segítségére, amennyiben szükséges. Meglátjuk, hogyan
alakulnak a dolgok. Amennyiben biztonságosnak látszik, kedden alkonyatkor érkezem.
Sok szerencsét."
A hánnak nem volt választása, meg kellett mutatnia a levelet a két férfinak. – Ez igaz?
Amit Pahmudiról ír!
– Igen. Régi barátja, ugye? – kérdezte Fazir, élvezve, hogy megforgathatja Abdalláh
sebében a tõrt.
– Nem... nem a barátom! Takarodjanak!
– Természetesen, fenség! De ha távozunk is, a palota állandó megfigyelés alatt lesz,
úgyhogy ne próbáljon menekülni. Kérem, ne akadályozza meg Mzsitrik keddi érkezését,
és ne szítson újabb lázadást Azerbajdzsánban! Ami Pahmudit és a SAVAMA-t illeti, õk
semmit nem tehetnek itt a beleegyezésem nélkül. Tebrizben most én szabom meg a
törvényt. Ha engedelmeskedik, megvédem magát, de ha ellenem szegül, piskesként
odalököm neki.
Miután azok távoztak, a hánon dühroham vett erõt, nagyobb, mint amilyennek azelõtt
Ahmed valaha is szemtanúja volt. A fékeveszett tombolást váratlanul görcs váltotta fel,
de aztán hirtelen annak is vége szakadt, a hán mozdulatlanul elterült a padlón, õ pedig
riadtan fölé hajolt, arra számítva, hogy meghalt, de szerencsére nem. Csupán az ajka vált
szederjessé, és a lélegzése halkult el egészen.
– Insa Allah – morogta az emlékek súlya alatt Ahmed, már a puszta gondolatától is
irtózva annak, hogy még egyszer átéljen olyan éjszakát.

A KÉK SZALONBAN, 11.15. Miután kettesben maradtak, Hakim a karjába kapta a

húgát. – Csodálatos... csodálatos, hogy újra itt vagy! – kezdett boldogan lelkesedni
Azadeh, de a fiatalember rögtön rászólt: – Halkabban! Itt még a falnak is füle van, valaki
biztosan kihallgat bennünket, félreérti, amit mondunk, vagy szándékosan hazugságot fog
terjeszteni rólunk.
– Nadzsudra gondolsz? Legyen átkozott örökre, mert...
– Hallgass, kedves! Már nem árthat nekünk. Én vagyok apánk hivatalosan
megnevezett örököse.
– Meséld el, mi történt! Mindent mondj el, semmit ne hagyj ki!
Leültek a kényelmes, puha kerevetre, és Hakim lázas sietséggel beszélni kezdett: –
Elõször is, amit Erkkirõl tudok – a váltságdíj tízmillió riál érte és a 212-esért, és...
– Apánk képes lesz, hogy lealkudja, kifizesse, aztán felkutassa, és ízekre szedje õket!
– Persze. Elõttem mondta Ahmednek, hogy mihelyt megérkeztél, azonnal intézkedik,
és megtett engem az örökösének azzal a feltétellel, hogy ugyanúgy fogom óvni és
gyámolítani a kis Haszánt, mint téged, amit boldogan meg is fogadtam, és azt mondta,
hogy neked is meg kell erre esküdnöd, utána pedig mindkettõnknek arra, hogy Tebrizben
maradunk, én eltanulom a kormányzást, te pedig mellettem leszel, segítesz nekem, és
olyan boldogok leszünk...
– Ez minden, amit kért? – kérdezte hitetlenkedve Azadeh, kihasználva, hogy a bátyja
kifogyott a levegõbõl, és kénytelen volt kis szünetet tartani.
– Igen, igen! Ez minden! A család minden tagja elõtt engem nevezett meg
örököseként, õk pedig olyan arcot vágtak, mintha ott helyben meg akarnának halni, de ez
nem számít, apánk elõttük is elsorolta a feltételeit, és én mindet elfogadtam, ahogy te is
elfogadod majd. Miért is ne tennénk?
– Természetesen... bármit! Isten kegyes hozzánk! – Azadeh újból a bátyja nyakába
csimpaszkodott, belefúrta az arcát a vállába, és hagyta, hogy szabadon ömöljenek a
szemébõl az öröm könnyei. Teheránból hazafelé egész úton borzalmasan érezte magát –
Ahmed szótlan volt, komor, õ pedig rémülten találgatta, mik is lehetnek azok a feltételek,
amelyeket apja üzenete, említett. De most?! – Ez szinte hihetetlen, Hakim! Valóságos
csoda! Az csak természetes, hogy védeni fogjuk a kis Haszánt, te pedig õt, vagy a
gyerekét teszed meg khanaténak, attól függõen, hogy apánk hogyan kívánja. Isten óvjon
bennünket, õt, és Erkkit! Erkki végre annyit repülhet, amennyit akar. Miért is ne?!
Csodálatos lesz! – mondta lelkesen, és zsebkendõért nyúlva gyorsan felitatta a könnyeit.
– Borzalmasan nézhetek ki.
– Csodálatosan! Most te mesélj! Mi történt veled? Én csak annyit tudok, hogy egy
faluban elfogtak benneteket... a brit szabotõrrel, aztán valahogyan mégis sikerült
megmenekülnötök.
– Az is csoda volt! Olyasmi, amit kizárólag Allahnak köszönhet az ember. Akkor
borzalmasan féltem, Hakim! Az a gonosz mollah... Nem emlékszem semmire a
menekülésünkbõl, csak arra, amit... Johnny késõbb elmesélt. Az én Csillagszemű
Johnnym, Hakim!
A fiatalember szeme elkerekedett a csodálkozástól. – Az, akit Svájcban ismertél meg?
– Igen. Õ volt az a brit tiszt.
– De hát... Ez lehetetlen... – Hakim alig talált szavakat.
– Megmentette az életemet! Jaj, annyi mindent szeretnék elmesélni neked!
– Amikor apánk meghallotta, mi történt abban a faluban... Ugye tudod, hogy a
mollahot agyonlõtték a zöldszalagosok?
– Nem emlékszem rá, hogy láttam volna, de Johnny mesélte.
– Amikor apánk meghallotta, mi történt a faluban, Ahmeddel idehozatta a kalandárt,
kifaggatta, aztán visszazavarta, és halálra köveztette. A mészárosnak lecsapatta a kezét, a
falut pedig felgyújtana. Ezt én tanácsoltam neki... Mocskos kutyák!
Azadeh mélységesen megdöbbent azon, amit hallott. Az egész falu porrá égetését
szörnyű, eltúlzott bosszúnak érezte. Hakim azonban nem hagyta, hogy megrontsa a
lelkesedését.
– Azadeh! Apánk felszabadított a házi õrizet alól, és oda mehetek, ahová akarok! Ma
például kocsiba ültem, és beugrottam Tebrizbe. Egyedül! Mindenki tisztelettel bánik
velem, hivatalos örökösként kezel az egész család, még Nadzsud is, bár tudom, hogy feni
ránk a fogát, és nagyon óvatosnak kell lennünk vele. Ez... jóval több, mint amire
legmerészebb álmaimban is gondolni mertem. – Elmesélte a húgának, mennyire nem
akart hazamenni Hvojból, mert biztos volt abban, hogy meg fogják ölni, vagy úgy
megcsonkítják, hogy soha többé nem lesz belõle ember. – Emlékszel, milyen volt, amikor
kitagadott, megátkozott, és Abbász sahra hivatkozva megesküdött, hogy ha egyszer is
ellene szegülök, hát elbánik velem?
Azadeh megremegett, felidézve magában a borzalmas átkokat, a rettenetes
dühkitörést, amire ráadásul okot sem szolgáltattak, mivel mindketten ártatlanok voltak. –
Mitõl változott meg vajon? Miért bánik most hirtelen egészen másképp velünk, mint
korábban? – kérdezte.
– Isten akarata. Allah felnyitotta a szemét. Nyilván érzi, hogy hamarosan meg fog
halni, és intézkedni akar, végrendeletet hagyni... A hánnak végül is kötelessége... – felelte
kapkodva, bizonytalanul Hakim. – Az is lehet, hogy fél, és jóvá akar tenni valamit a
korábbi... Végül is nem követtünk el ellene semmilyen bűnt. De mit számít az indok?!
Engem nem érdekel. Az a lényeg, hogy feloldozott bennünket a büntetés alól. Végre
szabadok vagyunk!

A BETEGSZOBÁBAN, 23.16. A hán kinyitotta a szemét, és anélkül, hogy a fejét

megmozdította volna, amennyire tudta, körbehordozta a tekintetét. Ahmedet látta, Aishát
és egy testõrt, az ápolónõt viszont nem. Némán várt egy darabig, aztán átható pillantást
vetve a padlón ülõ Ahmedre, megkérdezte: – Elhoztad? – Érezni lehetett a hangján, hogy
ennek az egyetlen szónak a kimondása is komoly erõfeszítésébe került.
– Igen, fenség! Nemrég érkeztünk.
Az ápolónõ arrébb mozdult, és úgy helyezkedett, hogy a hán õt is észrevegye. – Hogy
érzi magát, kegyelmes úr? – kérdezte angolul, mivel Abdalláh korábban figyelmeztette,
hogy törökül szánalmasan beszél, és jobban teszi, ha nem próbálkozik vele.
– Ugyanúgy.
– Hadd igazítsam meg! – A nõvér nagy elõvigyázatossággal – és nem kis testi erõrõl
tanúbizonyságot téve – felültette a hánt, és úgy helyezte el mögötte a párnát, hogy
kényelmesen üljön. – Adhatok palackot, kegyelmes úr?
Abdalláh gondolkodott néhány másodpercig, aztán igent mondott. Az ápolónõ segített
neki megtalálni a kacsa nyílását, õ pedig már kevésbé érezte megalázónak, hogy
ilyesmiben éppen hitetlen nõ segítségére szorul. Megtanulta tisztelni a nõvért, aki
tökéletes szakértelemmel végezte a munkáját – Ahmed gondoskodott arról, hogy a
Tebrizben föllelhetõ legjobb ápolónõ kerüljön mellé –, okos volt, ügyes és megértõ, össze
sem lehetett hasonlítani a tökéletesen hasznavehetetlenné váló Aishával. A hán látta,
hogy az asszony szinte bocsánatkérõen, hatalmas fekete szemét tágra nyitva rámosolyog.
Kíváncsi vagyok, tette föl magának a kérdést, képes leszek-e még valaha keményen,
tövig benyomni neki? Úgy, mint amikor elõször vonaglott alattam, és patakzottak a
könnyei, amitõl csak még izgatóbbá vált. Amilyen állapotban most vagyok...
– Kegyelmes úr!
Hagyta, hogy az ápolónõ a szájába adja az orvosságot, megitassa, és örült, hogy olyan
kellemesen hűvös a keze. A gyógyszert lenyelve a tekintete ismét Ahmedre tévedt, és rá
is mosolygott, örült, hogy meghitt bizalmasa ismét ott van mellette. – Jó volt az út? –
kérdezte.
– Igen, fenség!
– Önként jött, vagy kényszeríteni kellett?
– Ahogy fenséges uram tervezte – válaszolta mosolyogva Ahmed. – Önként. Pontosan
a tervnek megfelelõen.
– Nem volna szabad ennyit beszélnie, kegyelmes úr – szólt közbe az ápolónõ.
– Menjen innen! – mordult rá ingerülten a hán.
A nõvér nem volt hajlandó tudomásul venni a rendreutasító hangot, ehelyett
megnyugtatóan Abdalláh vállára tette a kezét, és megkérdezte: – Óhajt enni? Netán kis
horishtot?
– Halvát.
– Az orvos szerint az édesség nem tesz jót önnek.
– Halvát!
Bain nõvér megadóan felsóhajtott. Az orvos valóban megtiltotta az édességet, de
rögtön hozzá is tette: – Egyébként, ha ragaszkodik hozzá, nyugodtan adjon neki,
amennyit csak akar. Mit számít az már? Insa Allah. – Elõvette hát a dobozt, egy falatot a
hán szájába tett, és rögtön le is törölte álláról a kicsorduló nyálat. Abdalláh boldogan
rágta a ragadós, de mennyeien édes finomságot.
– Megérkezett a lánya Teheránból, kegyelmes úr! – mondta az ápolónõ. – Kérte, hogy
szóljak neki, mihelyt felébred.
Abdalláh hán számára meglepõen furcsa dologgá vált a beszéd. Kerek, összefüggõ
mondatokat akart mondani, de a szája nem nyílt ki, amikor kellett volna, és gondolatai az
agyában rekedtek. Ha mégis sikerült valamilyen egyszerű dolgot közölnie, a szavai
rosszul artikuláltak voltak, nem olyanok, amilyeneknek szánta õket. De miért, tette fel
magának értetlenül a kérdést. Mindent ugyanúgy csinálok, mint azelõtt. Mi elõtt? Nem
emlékszem másra, csak az áthatolhatatlan, mindent beborító feketeségre, arra, hogy a vér
vadul lüktetett az ereimben, vörösre izzított, forró tűk szurkálták a testemet, és nem
tudtam lélegezni.
Most tudok, állapította meg elégedetten. Tökéletesen hallok és látok, az agyam is
hibátlanul működik, tele van jobbnál jobb tervekkel, és már csak el kell mondanom õket.
– Hogggy...
– Parancsol, kegyelmes úr?
Tisztán hallotta a kérdést, de hogy válaszolni tudjon, várnia kellett. – Mikorr...
beszélll...
– Ó! – Az ápolónõ értette, mit akar a hán. – Eleinte kicsit nehezen fog menni, de aztán
javul az állapota, és megszűnnek ezek a mostani problémák. Nagyon fontos, hogy minél
többet pihenjen. Pihenés, megfelelõ gyógyszerek, sok-sok türelem, és tökéletesen meg
fog gyógyulni. Rendben?
– Igg...nnn.
Miután magukra maradtak, Ahmed közelebb lépett a hánhoz. – Parancsol, fenség?
– Menny... az iddõ?
Ahmed a karórájára pillantott,, amit nagyon szeretett, mert aranyból készült, és
gyönyörűen volt díszítve. – Már kedd van, majdnem hajnali fél kettõ.
– Pppjotttr?
– Nem tudom, fenség! – Ahmed elmondta, amit Hakimtól megtudott.
– Ha ma megérkezik, Fazir várni fogja Dzsulfánál.
– Insss... Allah. Azzzdeh?
– Nagyon aggódott önért, és azonnal beleegyezett, hogy velem jöjjön. Az imént
láttam, éppen a bátyjával volt. Szerintem mindenre hajlandó lesz, hogy megvédje, és
ugyanúgy Hakim is. – Ahmed igyekezett minél tömörebb lenni, és kerülte a hosszú
mondatokat, nehogy kifárassza a hánt. – Mit óhajt, fenség? Mit tegyek?
– Minnn... dent. – Mindent, amit megbeszéltünk, sõt annál kicsivel többet, gondolta
feltámadó izgalommal a hán. Most, hogy már Azadeh is itt van, nyugodtan elvághatod a
torkát a váltságdíj dolgában ideszalajtott küldöncnek, hogy aztán a megbízói dühükben
ugyanazt tegyék a pilótával. Derítsd ki, mindegy, milyen módszerrel, hogy azok ketten
valóban árulók-e, és ha bebizonyosodik, Hakimot vakítsd meg, a húgát pedig küldd fel
északra, Pjotrnak! Ha nem azok, akkor gondoskodj arról, hogy Nadzsud halála lassú,
szenvedéssel teli legyen, õket pedig tartsd itt, amíg a pilóta – bármilyen módon – el nem
pusztul, és utána küldd a feleségét északra! És Pahmudi! Akkora vérdíjat tűzök ki a
fejére, hogy attól maga a sátán is kísértésbe jön. Elõször Fazirnak ajánld fel, és mondd
meg neki, hogy bosszút akarok, Pahmudi kínhalálát, azt, hogy fájdalmasan ölõ mérget
adjanak neki, élve feldarabolják, megcsonkítsák, kasztrálják...
A szíve hevesen, egyenetlenül kezdett verni, és emelni is akarta a kezét, hogy
megdörzsölje a mellkasát, de az nem engedelmeskedett. Hiába próbálta, nem mozdult,
még akkor sem, amikor határozottan rászögezte a tekintetét, és megpróbálta szuggerálni.
Semmi. Nem is érezte, hogy van. Sem a kezét, sem a karját. Mihelyt ezt átgondolta,
félelem futott rajta keresztül.
 Az ápolónõ azt mondta, nem kell félnem, emlékeztette magát, küszködve az
elviselhetetlen fülzúgással. Az orvos megállapította, hogy szívrohamom volt ugyan, de
nem túl súlyos, és különben is, rengetegen vannak, akik szívrohamon estek keresztül. Az
öreg Komarginak is volt úgy esztendeje, és vidáman él, tevékeny, sõt azzal dicsekszik,
hogy még mindig tudja használni a fiatal feleségét. A mai gyógyszerek, kezelések
mellett... Jó mohamedán vagy, a paradicsomba fogsz jutni, úgyhogy nincs mitõl félned,
nincs mitõl félned... Nem kell félnem, mert ha meghalok, akkor is a paradicsomba jutok...
Nem akarok meghalni, üvöltötte elkeseredve. Nem akarok meghalni, üvöltötte újból, de
csak gondolatban, mivel hang nem jött ki a torkán.
– Mi a baj, fenséges úr?
Látta Ahmed arcán, mennyire aggódik, és ettõl valamelyest megnyugodott. Hála
legyen Allahnak, mert Ahmed mellettem van, fohászkodott némán. Ahmedben
megbízhatom, állapította meg magában, miközben patakokban ömlött róla az izzadság.
Mit is akartam mondani. – Család minddd... késõbb. Elõsz...ször Azadeh, Hakkk... kim,
Nadzs... zsud. Érrr...ted?
– Igen, fenség! Az utódlás megerõsítése miatt?
– Igen.
– Felhatalmaz rá, hogy kikérdezzem az úrnõt?
Abdalláh hán csak bólintott, a szemhéját ólomsúlyúnak érezte, és szerette volna, ha
legalább kicsit enyhül mellkasában a fájdalom. Miközben várt, úgy érezte, mintha ezer tű
böködné a lábát, és hogy a kellemetlen érzés elmúljon, szerette volna megmozgatni. De
amikor megpróbálta, nem sikerült, csupán a második kísérletre, és akkor is csak óriási
erõfeszítés árán. Ettõl ismét nagyon megijedt, és rémületében változtatott addigi
elképzelésén. – Fizz... zesd ki rögtön a váltss... ságdíjat, és hozzzd vissz... sza a pilótát!
Vigyen Teher... ránba. Érr... ted? – Látta, hogy Ahmed bólint. – Gyorrr... san! – tette
hozzá, nehezen érthetõen, és inteni akart, hogy siessen, de a bal keze még mindig nem
akart mozdulni. Rémülten a jobbal próbálkozott, és az engedelmeskedett. Ha nem is
könnyen, de meg tudta mozdítani, és ettõl valamelyest alábbhagyott a rémülete. –
Váltság...díjat rögg.. .tön! Titok.. .ban. Hívd a nõ...vért!

A DZSULFAI ELÁGAZÁSNÁL, 18.25. Hasemi Fazir és Armstrong ismét a hóval

vastagon belepett fák alatt rejtõzködött. A közelben, akárcsak elsõ alkalommal, ott
várakozott a Chevrolet is; a fényszórója ki volt kapcsolva, az ablakai leeresztve, és az
elsõ ülésen két férfi ült. Mögöttük, a lejtõ alján a Dzsulfa-Tebriz országút két oldalán
legalább ötven fegyveres helyezkedett el, és várta a megbeszélt jelet, hogy akcióba
lépjen. A nap már eltűnt a közelben lévõ hegy mögött, és érezhetõen egyre sötétebb lett.
– Már nem sok ideje maradt, hogy megérkezzen – morogta Hasemi.
– A múltkor is napnyugtakor érkezett, most még fent van a nap, csak a hegy takarja
elõlünk – válaszolta türelmesen Armstrong.
– Legyen átkozott az õseivel együtt! Már teljesen átfagytam.
– Hidd el, nem sokáig kell már várni! – Armstrong, ha csak rajta múlik, az
örökkévalóságig várt volna, hogy elkaphassa Mzsitriket, alias Szuszlovot, alias
Brodnyint. Szombaton Tebrizben, a hánnál történt összezördülésüket követõen ezt meg is
mondta. – Bízd rám, Hasemi! – kérte az ezredest. – Majd én elfogom. Te menj vissza
nyugodtan Teheránba! Tudom, hogy millió dolgod van. Én itt megvárom, elfogom, és
odaviszem hozzád.
– Nem. Máris indulok, de kedden korán visszajövök. Nyugodtan várj meg itt!
Az „itt", tágas, kényelmesen berendezett, és whiskyvel bõségesen ellátott lakás volt a
Kék Mecsettel szemben, biztos házban. – Komolyan gondoltad, amit Abdalláh hánnak
mondtál, Hasemi? – érdeklõdött Armstrong. – Azt, hogy itt most már te szabod meg a
törvényt, és a SAVAMA és Pahmudi sem tud tenni semmit a beleegyezésed nélkül.
– Igen. Természetesen.
– A Pahmudiról szóló hír nagyon felizgatta a hánt. Úgy tűnt, a szívét is az készítette
ki. Miért van úgy odáig miatta?
– Õ volt az, aki kitiltotta Teheránból.
– A mindenségit! Miért?
– Régi ellenségeskedés, hosszú évekre nyúlik vissza – magyarázta Fazir. – Attól
kezdve, hogy 53-ban hán lett, Abdalláh mániákusán azt kezdte ismételgetni a különbözõ
miniszterelnököknek és magas beosztású udvari tisztségviselõknek, hogy bánjanak
csínján a politikai reformokkal, általában a modernizációval. Pahmudi, a felvilágosult,
európai képzésben részesült értelmiségi gyűlölte ezért, ahol csak tudott, mindig keresztbe
tett neki, megakadályozta, hogy eljusson a sahig. A sah pedig, pechjére, megfogadta a
tanácsait.
– A vége pedig az lett, hogy Pahmudi elárulta.
– Igen, sõt lehet, hogy már a kezdetektõl fogva. Abdalláh hán és Pahmudi elõször 63-
ban csapott össze nyilvánosan, a sah reformjai miatt, amelyek szavazati jogot
biztosítottak a nõknek és a nem mohamedánoknak, és lehetõvé tették, hogy nem
mohamedánok is bekerüljenek a medzsliszbe. Abdalláh, minden józanul gondolkodó
iránival együtt, természetesen tudta, hogy ez rettentõen fel fogja dühíteni a vallási
vezetõinket, és elsõsorban Khomeinit, aki valóban meg is kezdte akkor a maga hosszú
menetelését.
– Szinte hihetetlen, hogy senki nem figyelmeztette a sahot, mivel járnak majd a
változások – jegyezte meg Armstrong.
– Sokan megtették, de egynek sem volt kellõ befolyása. A legtöbben – titokban, vagy
nyíltan – egyetértettünk Khomeinivel. Én mindenesetre igen. Abdalláh azonban egyik
összecsapást a másik után veszítette el Pahmudival szemben. Minden tanácsunk ellenére
a sah eltörölte az iszlám idõszámítást, ami legalább olyan szent minden mohamedán
számára, mint a keresztényeknek az, hogy Krisztus születéséhez viszonyítsák az idõ
múlását, és kitalálta azt a hülyeséget, hogy Nagy Kürosztól kell kezdeni az idõszámítást...
Ettõl természetesen az összes mohamedán feldühödött, és a rendeletet vissza kellett
vonni, mert kis híján forradalom tört ki. – Az ezredes felhajtotta maradék italát, és újabb
adagot töltött magának. – Aztán Pahmudi nagy nyilvánosság elõtt azt mondta Abdalláhra,
hogy le van szarva – tényleg ezt tette, dokumentumaim vannak róla –, és ostobának,
elmaradottnak minõsítette. Figyelmeztette, hogy be ne tegye a lábát Teheránba, amíg nem
hívják, különben letartóztattatja. Ráadásul nevetségessé is akarta tenni, karikatúrákat
jelentetett meg róla különbözõ lapokban.
– Nem gondoltam volna róla, hogy ennyire bolond – szólt közbe Armstrong.
Bátorítani igyekezett Hasemit, remélve, hogy az elszólja magát, és sikerül megtudnia
valami igazán fontosat.
– Hála istennek, az... Ezért is vannak megszámlálva a napjai.
 Az angolnak eszébe jutott, milyen nyugtalan volt még az elõbb az ezredes, és hogy ez
hirtelen megszűnt, az aggódását különös magabiztosság váltotta fel. Amíg arra várt, hogy
Hasemi visszatérjen Tebrizbe, sokat gondolkodott ezen. Bõven volt rá ideje, mással
úgysem tudta elfoglalni magát. Az utcára még mindig nem volt tanácsos kimenni, mert
napirenden voltak a hatalomra áhítozó rivális politikai csoportok tagjai közötti
összetűzések. Napközben a rendõrség és a Khomeinihez hű katonaság úgy-ahogy
fenntartotta ugyan a rendet, ám éjszaka sokkal nehezebb, ha nem éppen lehetetlen volt
megakadályozni, hogy fanatikusok erõszakra kész csoportjai egész negyedeket
terrorizáljanak. – Könnyedén eltaposhatnánk õket, ha az a vén ördög Abdalláh mellénk
állna – mondta errõl dühösen Hasemi.
– A hánnak még most, félig holtan is ekkora hatalma van? – csodálkozott Armstrong.
– Igen. Még mindig elismert vezetõje, az öröklés jogán ura az egész népnek. A
gazdagsága – bevallott és eltitkolt vagyona – a sahéval vetekszik. Ha Mohammed
Rezáéval nem is, az apjáéval biztosan.
– Hamarosan meg fog halni. Utána mi lesz?
– Hakim az idõsebb fia, de õt évekre száműzte Hvojba és kitagadta. Nemrég rendelte
csak haza, és helyezte vissza örökösi jogaiba.
– Miért? Miért tagadta ki?
– A szokásos történet – válaszolta Hasemi. – Kiderült, hogy a másvilágra akarta
küldeni, ugyanúgy, ahogy Abdalláh oda is küldte a saját apját.
– Ez biztos?
– Nem, de Abdalláh apja érdekes módon a te Mzsitriked Tbiliszi melletti dácsáján halt
meg. – Az ezredes sokat sejtetõen elmosolyodott. – Agyvérzésben.
– Ezt mióta tudod?
– Elég régen. Ha elkapjuk, megkérdezzük Mzsitriktõl, hogy igaz-e. Elfogjuk, afelõl
semmi kétség, de könnyebb volna, ha Abdalláh élne még egy darabig. – Hasemi arca
hirtelen elkomorodott.
– Remélem, arra még marad ideje, hogy a háború elkerülése érdekében ráparancsoljon
a híveire, hogy támogassanak bennünket. Utána felõlem akár meg is rohadhat. Utálom,
mert kétszínű, álnok, mindent és mindenkit igyekszik a saját érdekében kihasználni. Ezért
is esett olyan jól, hogy beszámolhattam neki Pahmudiról. Utálom, de azért nem
szolgáltatnám ki annak a csirkefogónak. A maga gonosz, undorító módján azért csak
hazafi. Na jó, ideje, hogy induljak! Tudod, hol találsz meg Teheránban. Kérsz társaságot
az ágyba?
– Beérem hideg-meleg folyó vízzel is – válaszolta Armstrong.
– Kísérletezned kellene néha, például fiúval! Az isten szerelmére, ne légy ennyire
zavarban! Annyi bajom van veled, hogy nem is tudom, mitõl vagyok még ennyire
türelmes.
– Köszönöm!
– Ti, angolok, egészen elfajzottak vagytok, torzán gondolkodtok, már ami a szexet
illeti. Sok közöttetek a bevallottan vagy titkoltan homoszexuális, és a többiek
mélységesen megvetik ezeket, undorítónak, Isten ellen való véteknek tartják, amit
csinálnak, pedig nem az. Mifelénk õsidõk óta normális, bevett szokás a férfiak közötti
kapcsolat, ami megvédi a nõket az idegenek támadásától. A ti fogalmaitok szerinti
homoszexualitás egyszerűen nem létezik. Egy férfinak kedve van a szodómiához? Na és?
Nyugodtan teheti, a férfiasságára ez csöppet sem vet rossz fényt. Próbálkozz, Robert,
szerezz új élményeket! Az élet úgyis olyan rövid. Õ, persze, itt lesz, és használhatod,
amikor akarod. Ne sérts meg azzal, hogy fizetni próbálsz neki.
„Õ", akit Hasemi említett, európai volt, szép és csinos. Armstrong – anélkül, hogy
különösebben sürgetõ vágyat érzett volna – udvariasságból lefeküdt vele, megköszönte,
amit kapott tõle, hagyta, hogy mellette aludjon, és másnapra is ott maradjon, rendet
tegyen a lakásban, fõzzön és szórakoztassa, hajnalban pedig, mielõtt felébredt volna,
csöndben eltűnjön.
Az angol most éppen a nyugati égboltot figyelte, ami jóval sötétebb volt, mint pár
perce. Vártak még fél órát, aztán Hasemi megjegyezte: – Túl sötét van már, a pilóta nem
fog látni semmit. Menjünk, Robert!
– A Chevrolet még itt van. – Armstrong elõvette a revolverét, és ellenõrizte, hogy a
závárzat megfelelõen működik, nem ragadt-e be.
– Maradjunk, amíg el nem indul! Rendben?
Az iráni komor pillantással válaszolt: – A lejtõ alján vár a kocsi, az majd visszavisz
Tebrizbe, a biztos házba. Várj meg ott! Én azonnal indulok vissza Teheránba. El kell
intéznem néhány halaszthatatlan dolgot, ami fontosabb, mint ez a csirkefogó. Egyébként,
azt hiszem, tudja, hogy a nyomában vagyunk.
– Mikor jössz vissza?
– Holnap. A hán dolgát még el kell intézni. – Az ezredes megfordult, és halkan
káromkodva beleveszett a sötétségbe.
Armstrong figyelte, és örült, hogy egyedül maradt. Hasemi egyre több gondot jelentett
a számára, veszélyesebb volt, mint valaha. Bármikor kész volt robbanni, az idegei
pattanásig feszültek, sokkal izgatottabb volt, mint amilyennek a belsõ elhárítás
fõnökeként, titkos bérgyilkoscsapat uraként illett volna lennie. Ideje megkezdeni az
elszakadást, Robert, mondta magának, és rögtön tiltakozott is: Még nem. Egyelõre nem
lehet. Gyere már, Mzsitrik! Eléggé világít a hold, hogy le tudj szállni.
Pontosan tíz órakor a Chevy reflektorai felgyulladtak. A két férfi felhúzta maga
mellett az ablakot, a kocsi elindult, és beleveszett a sötétségbe. Armstrong óvatosan, hogy
a lángot el ne fújja a szél, rágyújtott egy cigarettára. Mélyen szívta le a füstöt, nagyon
jólesett neki. Miután végigszívta, a hóba dobta, gondosan eltaposta a csikket, és maga is
távozott.

Az IRÁNI-SZOVJET HATÁR KÖZELÉBEN, 23.05. Az összetákolt kis viskóban

hanyatt fekve Erkki úgy tett, mintha aludt volna. A szobában nem volt teljesen sötét, az
olajmécses pislákoló lángja és a tűzrakó helyen parázsló fahasábok adtak még némi
fényt. Elég hosszú ideig várt, de hangot nem hallott. Kinyitotta hát a szemét, körülnézett,
és miután meggyõzõdött róla, hogy egyedül van a kunyhóban, óvatosan kimászott a
kopott pokróc és az állatbõrök alól. Öltözködéssel nem kellett vesztegetnie az idejét, a
ruhája rajta volt, csupán csizmát húzott, meggyõzõdött arról, hogy a tõre a helyén van,
aztán halkan kinyitotta az ajtót.
Néhány másodpercre mozdulatlanná merevedett, és a fejét enyhén oldata hajtva
hallgatózott. Az égen úszó vastag felhõk eltakarták a holdat, és enyhe szél fújt, ami csak a
legvékonyabb fenyõágakat mozgatta meg kissé. A falu békésen aludt a vastag hótakaró
alatt. Õrszemnek nyoma sem volt, és nem volt mozgás a 212-esnek szánalmas menedéket
nyújtó, sebtében összetákolt fészer körül sem. Erkki nesztelenül, ahogyan a vadász
becserkészi a vadat, a házakat megkerülve osont a helikopterhez.
A gép legérzékenyebb részei úgy-ahogy be voltak takarva ponyvával és állatbõrrel, az
ajtajait becsukták. Az egyik oldalablakon bepillantva Erkki látta, hogy takaró alatt
összekucorodva két ember alszik az utastérben, fegyvereik ott vannak a kezük ügyében.
Elõreóvakodott a pilótafülkéhez, ahonnan az õr, a puskáját a térde között szorongatva,
éberen bámult ki a sötétbe, de õt nem vette észre. Halkan közeledõ lépteket hallott,
kecske, birka és rossz dohány szagának a keverékét érezte.
– Mi baj van, pilóta? – kérdezte Bajázid sejk.
– Nem tudom.
A halkan váltott szavakat az õr is meghallotta, kinézett a pilótafülkébõl, köszönt a
törzsfõnöknek, és nyugtalanul megkérdezte, hogy csak nem történt valami baj? – Semmi
– nyugtatta meg Bajázid. Intett, hogy húzódjon vissza, aztán fürkészve körbehordozta a
tekintetét.
A néhány napban, amióta a falujukban volt, megkedvelte, és férfiként és vadászként
egyaránt tisztelni kezdte az idegent. Ezen a napon az erdõbe is kivitte magával, hogy
próbára tegye, és újabb próbaként, kíváncsiságból, fegyvert is adott neki. Erkki már az
elsõ lövesével úgy terítette le a messzire, kellemetlen szögben álló hegyi kecskét, hogy õ
sem csinálhatta volna jobban. Bajázidnak kellemes izgalmat okozott, hogy puskát adott
neki, és találgathatta, mit fog tenni? Bolond fejjel rászánja-e magát, hogy rátámadjon,
vagy még bolondabbul megpróbál elmenekülni, lehetõvé téve számukra, hogy izgalmas
vadászatot rendezzenek, és végezzenek vele? A Vöröshajú Kés azonban csak a
vadászattal törõdött, valódi gondolatait egyetlen szóval sem árulta el, bár a dühös indulat
csak úgy sugárzott belõle.
– Veszélyt érzel? – kérdezte.
– Nem tudom. – Erkki körbefordult. Csupán a szél halk susogását, éjszaka vadászó
állatok neszeit hallotta, semmi szokatlant, de a nyugtalansága mégsem múlt el. – Nem
érkezett még újabb hír?
– Nem. Semmi.
Délután az egyik küldönc visszatért. – A hán nagyon beteg, közel van a halálához –
mondta. – Megígérte azonban, hogy hamarosan válaszolni fog.
Bajázid becsületesen, szó szerint elismételte ezt Erkkinek. – Légy türelmes, pilóta! –
figyelmeztette, mert nem akart fölösleges gondot magának.
– Mi baja a hánnak?
– Beteg... A küldöncnek csak annyit mondtak, hogy nagyon beteg.
– És ha meghal?
– Az örököse majd fizet... vagy nem. Insa Allah. – Hogy ne nyomja annyira a vállát, a
sejk moccantott keveset a puskáján. – Húzódjunk arrébb! Hideg a szél. – A kunyhó
falához mentek, ahonnan tisztán belátták a völgyet. Nyugodt volt, békés, csupán mélyen
alattuk, az országúton villant fel néha egy-egy gépkocsi reflektorának a fénye.
Alig harminc percre vagyok a palotától, Azadehtõl, és mégsem juthatok el hozzá,
gondolta elkeseredetten Erkki. Valahányszor megpörgette a motort, hogy feltöltse a
helikopter akkumulátorait, és keringtesse kicsit a vezetékben az olajat, rögtön legalább öt
puska meredt rá fenyegetõen. A legkülönbözõbb idõpontokban indult el, mint például ma
éjjel is, hogy megkíséreljen gyalog menekülni, de egyszer sem nyílt rá esélye, az õrei
mindig éberek voltak. A vadászat közben is, bár tudta, hogy Bajázid játszik vele, szinte
lebírhatatlan kísértést érzett, hogy megkísérelje a lehetetlent.
– Feküdj le, pilóta! – biztatta a sejk. – Holnap talán kedvezõbb híreket kapunk. Insa
Allah.
Erkki nem felelt, a sötétséget fürkészte, és képtelen volt szabadulni bizonytalan, rossz
érzésétõl. Talán Azadeh veszélyben van, vagy... Vagy semmi, csupán a várakozás ment
az agyamra. Vajon sikerült Rossnak és a katonájának megszöknie? És mi lehet Pjotr
Mzsitrikkel? Mire készül vajon Abdalláh? – Egyetértek. Insa Allah. Én viszont menni
akarok. Nem tudok tovább várni.
A sejk, hiányos fogsorát kivillantva, elmosolyodott. – Akkor meg kell hogy
kötöztesselek.
Erkki humortalanul viszonozta a mosolyt. – Holnap és holnap éjjel még maradok, de a
következõ hajnalban indulok.
– Nem.
– Jobb lesz neked, és jobb lesz nekem is. Együtt mehetünk a palotába az embereiddel,
le tudok...
– Nem. Maradunk – ismételte meg határozottan a sejk.
– Leszállok veletek a belsõ udvaron, beszélek a hánnal, és megkapod a váltságdíjat.
– Nem. Várunk. Itt várunk. Ott nem biztonságos.
– Akkor elindulok egyedül! – jelentette ki eltökélten Erkki. Bajázid vállat vont. –
Figyelmeztettelek, pilóta.

A HÁN PALOTÁJÁBAN, 23.38. Ahmed, ahogy a jószágot szokták, úgy hajtotta végig
maga elõtt a folyosón Nadzsudot és a férjét, Mahmudot. Mindketten borzasak voltak,
hálóruhát viseltek, mert felöltözni sem maradt idejük, és halálosan rettegtek. Nadzsud
szemébõl patakzott a könny, szorosan mögöttük két fegyveres õr ment, és Ahmednek
még mindig a kezében volt a csupasz tõre.
Félórával korábban rontott be az õrökkel hozzájuk, kirángatta õket baldachinos
ágyukból, és a szemükbe vágta, hogy a hán végre rájött, milyen aljas összeesküvést
terveltek ki, hogyan hazudtak Hakimról és Azadehrõl. Az egyik szolga, mondta,
beismerte, hogy hallotta a testvéreknek ugyanazt a beszélgetését, amire õk hivatkoztak, és
abban semmi olyasmi nem hangzott el, ami a hánt sértette volna.
– Hazugság! – tiltakozott az ágyhoz szorítva Nadzsud, el vakítva az egyik testõr
egyenesen az arcának szögezett elemlámpájától, miközben a másik fegyveres
géppisztolyának a csövét Mahmud halántékához nyomta. – Hazugság minden...
Ahmed elõhúzta borotvaéles tõrét, és hegyével a bal szeme alatt megérintette a hán
legidõsebb lányát. – Nem hazugság, úrnõ! Isten elõtt hamisan esküdött a hánnak, és azt
parancsolta, hogy ezért vakítsam meg. – Óvatosan elõrébb tolta a pengét, mire Nadzsud,
a szúrást érezve, rémülten sikoltozni kezdett: – Ne! Kérem! Könyörgöm, ne... Várjon!
Várjon...
– Beismeri, hogy hazudott?
– Nem. Sosem hazudtam! Hadd beszéljek apámmal! Nem parancsolhatott ilyet
anélkül, hogy elõbb ne hallgatott volna...
– Nem fogja látni többé! Miért akarna beszélni önnel? Hazudott neki eddig, és hazudni
fog ezután is.
 – Én soha... nem hazudtam, nem hazudtam...
Ahmed szája gúnyos mosolyra görbült. Évek óta tudta, hogy Nadzsud hazudott, de
nem törõdött vele, nem érdekelte. Most viszont igen. – Allahra esküdött, és közben
hazudott. – A penge hegye átszúrta a bõrt, az asszony rémülten fel akart sikoltani, de
Ahmed nem engedte, a másik kezével befogta a száját. Komoly kísértést érzett, hogy még
egy-két centivel elõrébb tolja a tõrt, majd a szúrást a másik oldalon is megismételve
visszavonhatatlanná tegye az ítéletet. – Hazug!
– Kegyelem! – esdekelt halálra válva Nadzsud. – Istenre kérem, kegyelmezzen!
Ahmed szorítása lazult valamelyest a kés markolatán, de a pengét nem húzta vissza. –
Tõlem ne várjon kegyelmet! Istentõl kérje! A hán kimondta az ítéletet.
– Várjon... Várjon! – Az asszony érezte, ahogy a döfésre készülõ izmok ismét
megfeszültek. – Kérem... hadd menjek a hánhoz... hadd kérjem a kegyelmét! A lánya
vagyok...
– Beismeri, hogy hazudott?
Nadzsud nem tudta, mit válaszoljon, a szíve vadul vert, és csak azután gondolta meg
magát, hogy a tõr hegye ismét a húsába nyomódott. – Beismerem... Beismerem, hogy
túloztam...
– Isten nevére kérdem, hazudott-e vagy sem! – vágott a szavába könyörtelenül
Ahmed.
– Igen... igen... hazudtam... kérem, hadd beszéljek apámmal... kérem... – Nadzsud
szavai zokogásba fulladtak, Ahmed pedig várt, úgy tett, mintha elbizonytalanodott volna,
és némi gondolkodás után odaszólt a tehetetlen, rémülten remegõ férjnek: – Maga is
bűnös!
– Én semmit nem tudok errõl! Semmit! – tiltakozott magából kikelve Mahmud. – Soha
nem hazudtam a hánnak, soha, én nem tudok...
Hogy gyorsabb haladásra ösztökélje, Ahmed mindkettõjükön taszított egyet. Az õrök
kitárták elõttük az ajtót; a sietve odarendelt Azadeh, Hakim és Aisha volt a beteg mellett,
mindhárman rémülten, hálóöltözetben, ugyanúgy az ápolónõ is. Abdalláh ébren volt,
komoran nézett maga elé fáradt, véreres szemmel. Nadzsud, meg sem várva, hogy bármit
kérdezzen tõle, térdre vetette magát elõtte, és önkívületben arról kezdett beszélni, hogy
túlzás volt, amit Hakimról és Azadehrõl mondott, de mihelyt Ahmed fenyegetõ lépést tett
feléje, rögtön váltott, és rémülten bevallotta, hogy hazudott. – Kérlek, bocsáss meg!
Bocsáss meg, apám... kegyelmezz... kegyelmezz! – ismételgette lázasan... Mahmud is
nyögött, jajgatott, azt bizonygatta, hogy semmit nem tudott a dologról, különben
megmondta volna az igazat. Persze, hogy megmondta volna! Természetesen! Istenre
esküszik, hogy igen! Nem hagyta volna, hogy a hánt megtévesszék, bizonygatta, és
kegyelemért esdekelt, miközben a többiekhez hasonlóan tudta, hogy kegyelemre egyikük
sem számíthat.
Heves szóáradatának Abdalláh hangos torokköszörülése vetett véget, ami után síri
csönd támadt. Minden tekintet a hánra szegezõdött, akinek megmozdult ugyan a szája, de
a hangját nem lehetett hallani. Az ápolónõ és Ahmed közelebb hajolt hozzá, hogy hallják,
amit mond.
– Ahh...med maradjon, és Ha...kim, Azad...deh... A többiek. ..menjenek! Foglyok.
– Fenség! – szólt szelíden a nõvér. – Nem várhatna holnapig? Nagyon kifárasztotta
magát. Kérem, pihenje ki magát, aludjon, és holnap intézkedjen!
 – Nnn... nem! – válaszolta Abdalláh, és tagadón megrázta a fejét. Az ápolónõ is
nagyon fáradt volt már. – Nem vállalok semmilyen felelõsséget a következményekért,
Ahmed kegyelmes úr! Kérem, fogják a dolgot olyan rövidre, amennyire csak lehet! –
mondta, és nehézkesen vonszolva magát, kiment. Két testõr talpra rángatta Nadzsudot és
Mahmudot, kivonszolták õket, és a rémülettõl megszólalni sem tudó Aisha is távozott.
Miután becsukódott mögöttük az ajtó, a hán behunyta a szemét, hogy erõt gyűjtsön. A
szobában csönd volt, csupán a beteg nehéz, szaggatott lélegzése hallatszott. Ahmed,
Azadeh és Hákim is szótlanul várt – húsz percig. A hán nem is érzékelte, hogy ilyen
hosszú idõ telt el. Amikor felnyitotta a szemét, úgy tűnt neki, hogy az egész mindössze
néhány másodperc lehetett.
– Fffiam... Bízz... Ahh...medben! Legyen az... elsssõ tanács... adód!
– Igen, apám!
– Ess...küdjetek! Mindketten!
Alaposan figyelt, miközben azok letették az esküt: – Esküszöm Istenre, hogy
megbízom Ahmedben, õ lesz a legfõbb tanácsadóm. – Azadeh és Hakim korábban tett
már esküt, az egész család elõtt, megfogadva mindazt, amit követelt tõlük. Vállalták,
hogy mindketten óvni, gyámolítani fogják a kis Haszánt, Hakim õt teszi majd meg
örökösének, mindketten Tebrizben maradnak, és Azadeh még legalább két évig nem
távozik Iránból.
– Úgy legalább – magyarázta az esküt megelõzõen Ahmed -, semmilyen káros külsõ
befolyás, a férjéé sem veheti rá arra, hogy elmenjen, mielõtt északra küldenénk, akár
bűnös, akár nem.
Igaz, gondolta Abdalláh, dühösen Hakimra és Azadehre, mert hagyták, hogy Nadzsud
álnoksága éveken át rejtve, büntetlenül maradjon, és megvetve Nadzsudot és Mahmudot,
mert olyan gyengék. Hiányzik belõlük a bátorság, az erõ. Hakim viszont tanulni fog, és a
húga is! Ha volna még kis idõm!
– Aza...deh!
– Tessék, apám!
– Nád... zsud. Milyen... bünte... tés...
A szaggatottan elõadott kérdéstõl Azadeh elbizonytalanodott, és félt is, mert sejtette,
hogyan gondolkodik az apja, megérezte a rejtett csapdát. – Száműzetés – mondta némi
gondolkodás után. – Küldd õket száműzetésbe, a férjével együtt!
Ostoba, állapította meg magában dühösen Abdalláh. Soha nem fogsz igazi Gorgon
hánt szülni és nevelni, amíg így gondolkodsz. Túl fáradt volt azonban, hogy ezt
kimondja, és ezért inkább bólintott, rögtön jelezve is, hogy távozhat. Azadeh, mielõtt
kiment volna, az ágyhoz lépett, lehajolt, és megcsókolta apja kezét. – Kérlek, légy
kegyes, apám! – mondta. Mosolyt erõltetett az arcára, finoman megsimogatta az idõs férfi
kezét, és kiment.
– Ha...kim? – kérdezte a hán, megvárva, hogy a lánya becsukja maga mögött az ajtót.
A fiatalember is érezte a csapdát. Nem akart csalódást okozni az apjának, és vágyott is
a bosszúra, de nem arra a kegyetlen ítéletre, amelyre Abdalláhtól számítani lehetett. –
Legyen örök belsõ száműzetés! – mondta. – Foszd meg õket mindenüktõl, hogy
maguknak kelljen megkeresniük a napi betevõ falatjukat, és tagadd ki õket örökre a
nemzetségünkbõl!
Valamivel jobb, mint amit a húga mondott, állapította meg magában Abdalláh, hallva
az általában szörnyű büntetésnek számító ítéletet. De nem elég, tette hozzá, ha hán vagy,
és tudod, hogy állandó veszélyt jelentenek számodra. Indulatosnak szánt gyönge,
elbocsátó mozdulatot tett hát, Hakim pedig, a húgához hasonlóan, kezet csókolt neki, jó
éjszakát kívánt, és távozott.
– Ahh.. .med? – szólalt meg Abdalláh, miután magukra maradtak.
– Holnap, õrökkel, vitesd õket Meshedtõl északra, a senki földjére! – állt elõ rögtön a
tanáccsal a hűséges tanácsadó. – Ne legyen semmijük, vedd el az utolsó fillérüket is! Egy
év múlva, ha kiderül, hogy életben maradtak, képesek voltak valamihez kezdeni, és
építettek maguknak házat vagy kunyhót, ölesd meg õket... és a három gyereküket is!
– Nagy...szerű. Csináld! – válaszolta elégedett mosoly kíséretében, de erõtlenül a hán.
– Igenis, fenség – mondta Ahmed, és elégedetten visszamosolygott urára.
– Aludni... akarok...
– Aludj jól, fenség! – Ahmed látta, ahogy az elnehezült szemhéjak becsukódnak, az
addig fegyelmezett arc ellazul, és a hirtelen jött álom hatása alatt darabokra hullik. Egy
perc sem kellett hozzá, és Abdalláh, mély álomba süppedve, nehézkesen hortyogni
kezdett.
Ahmed tisztában volt azzal, hogy nagyon óvatosnak kell lennie. Lassan kinyitotta az
ajtót, és a folyosón várakozó Hakimra, Azadehre és az ápolónõre nézett. A nõvér, mihelyt
meglátta, aggódó arccal elsietett mellette, az ágyhoz lépve a hán csuklójáért nyúlt, hogy
ellenõrizze a pulzusát, és hogy jobban meg tudja ítélni az állapotát, figyelmesen föléje is
hajolt.
– Rendben van? – kérdezte aggodalmasan, az ajtónál megállva Azadeh.
– Ki tudná azt megmondani, kislányom? Nagyon kifárasztotta magát. Jobb lesz, ha
most mind magára hagyjuk, hadd pihenjen.
– Hogyan döntött? – fordult idegesen Ahmedhez Hakim.
– Holnap, mihelyt megvirrad, Meshedtõl északra mennek, a senki földjére, minden
nélkül, és örökre száműzetnek a nemzetségbõl. Ha kialudta magát, elmondja önnek,
fenség! – válaszolta a hűséges testõr és legbelsõ bizalmas.
– Insa Allah! – Azadeh megkönnyebbült, hallva, hogy az apjuk mégsem adta ki a
legszörnyűbb parancsot, amitõl pedig igazán félt.
Hakim is boldog volt, mert a tanácsa elfogadásra talált. – A húgom és én... – kezdte
bizonytalanul – .. .nem is tudjuk, hogyan köszönjük meg a segítségét, Ahmed, és azt,
hogy segített kideríteni az igazságot.
– Köszönöm az elismerést, fenség, bár az nem illet meg. Csupán uram parancsát
teljesítettem. Ha elérkezik az ideje, ugyanolyan hűségesen fogom szolgálni önt is, mint
õfenségét. Az eskümet vette, és én azt be is tartom. Jó éjszakát! – Ahmed, magában
mosolyogva, becsukta a betegszoba ajtaját, és visszament az ágyhoz. – Hogy van?
– Nem jól, aga! – válaszolta gondterhelten az ápolónõ. A háta erõsen sajgott már a sok
görnyedéstõl, és rettentõen fáradt volt. – Holnap szerezniük kell másik nõvért, és
kisegítõt is. Sajnálom, egyedül képtelen vagyok tovább ellátni.
– Bármit kérhet, csak maradjon! – válaszolta Ahmed. – Õfensége nagyon elégedett
magával. Ha gondolja, mellette maradok néhány órára. A szomszéd szobában van
kerevet, ott lefekhet. Ha bármi történik, azonnal hívom.
– Nagyon kedves. Köszönöm. Valóban jólesne a pihenés. Ha bármi történik, azonnal
szóljon, de ha nem, két óra múlva akkor is ébresszen föl!
Miután az ápolónõ távozott, Ahmed szólt az ajtó mellett õrködõ testõrnek, hogy három
óra múlva váltsa fel, és miután ily módon elbocsátotta, csöndben virrasztani kezdett a
beteg mellett. Félóra múlva benézett a nõvérhez, és miután látta, hogy mélyen alszik,
visszatért a betegszobába, és kulcsra zárta a folyosóra vezetõ ajtót. Mély lélegzetet vett,
az élethűség kedvéért még a haját is összeborzolta, és a beteg emberhez ugorva
erõszakosan megrázta a vállát. – Fenség! kiáltotta elfúló hangon. – Ébredjen!
A hán eltompulva nyitotta ki a szemét, nem tudta, mi történt, sõt azt sem igazán, ébren
van-e, vagy még álmodik. – Mi... Tessék?! Lassan kitisztult a látása, észrevette Ahmed
arcán a rémületet, és ez annyira szokatlan volt, hogy ijedten maga is beleborzongott.
Mmmi... – akarta kérdezni, de testõre nem hagyta, hogy befejezze a nehezen elkezdett
mondatot.
– Gyorsan! Keljen fel! Pahmudi van itt, Abrim Pahmudi, a SAVAMA hóhéraival!
Önért jöttek, fenség! – Ahmed magából kikelve, izgatottan hadart. – Valaki kinyitotta
nekik a kaput, elárulták, fenség, a kezére játszották! Hasemi Fazir piskesként odalökte
Pahmudinak és a SAVAMA-nak. Gyorsan, keljen fel... Lelõtték az õröket, és mindjárt itt
lesznek, hogy elvigyék... – Látta, hogy a hán szája tágra nyílik a rémülettõl, a szeme
kidülled, és elégedetten az eredménnyel, nem állt meg, ugyanolyan zaklatott, ideges
hangon folytatta, ahogyan elkezdte: – Nem tudjuk megállítani õket! Gyorsan!
Meneküljön!
Kikapta Abdalláh szájából a nyálelvezetõ csövet, lázas sietséggel felhajtotta a takarót,
és a hóna alá nyúlva fölemelte a beteg, erõtlen embert, csak azért, hogy rögtön vissza is
lökje a párnájára, és tágra nyílt, rémületet utánzó szemmel az ajtóra meredjen. – Már
késõ! – kiáltotta. – Hallja, fenséges úr?! Jönnek, már itt is vannak! Pahmudi vezeti õket.
Mindjárt berontanak...
A hánnak valóban úgy tűnt, hogy hallja a lépcsõn dobbanó, nehéz lépteket, látja
Pahmudit, kaján vigyorba merevedõ, sovány arcát, és a kínzószerszámokat az utána
nyomulók kezében. Nem várhatsz tõlük irgalmat, gondolta, még arra is vigyáznak, hogy
ne halj meg rögtön, életben maradj és szenvedj, ameddig csak bírsz.
Gyorsan, segíts, még ki tudunk mászni az ablakon, akarta kiáltani Ahmednek, de hiába
próbálkozott, hang nem jött ki a torkán.
Újabb kísérletet tett, ám szája ezúttal sem követte agyának utasítását, és hiába
feszítette meg a nyakát, erõltette pattanásig a hangszálait, néma maradt. El nem hangzott
kiáltások visszhangoztak benne, tágra nyílt tekintettel figyelte Ahmedet, aki ott volt
ugyan, de mégsem segített, és közben hallotta a vészesen közeledõ lépteket. – Se.. .gíts! –
szakadt fel belõle végre, nagy nehezen az elhaló hörgés, és megpróbált fölkérni, de a
takaró túl nehéz volt, visszanyomta, elviselhetetlen súllyal nehezedett ziháló mellkasára,
és hiába próbálkozott, nem tudta ledobni magáról.
– Késõ! Már itt vannak! Muszáj beengednem õket!
Sűrű ködfátyolon át látta, hogy Ahmed az ajtó felé indul, és rá is akart kiáltani, hogy
álljon meg, de csak elhaló hörgésre futotta az erejébõl. Az agyát mintha lebírhatatlanul
erõs kéz markolta volna össze, az egész testén átcikázó fájdalmat érzett, és olyasmit, mint
amikor a túlfeszített húr elpattan. Elektromos kisülés szikrái száguldottak végig az
idegpályáin, és nyomukban kellemes üresség támad, megszűnt a fájdalom, megszűnt
körülötte minden hang. Látta, hogy Ahmed mosolyog, füle érzékelte a folyosó, az
éjszakai nyugalomba süllyedõ palota süket csöndjét, és végre megvilágosodott elõtte,
hogy elárulták. Utolsó, maradék energiáját felemésztõ erõfeszítéssel megpróbálta rávetni
magát leghűségesebb emberére, de a mozdulatot félbehagyta, mert lekötötte figyelmét az
elõtte tátongó, sötét alagút végén felvillanó, vakító fény. Tűzvörös, forró sugárnyaláb
burkolta be lágyan, simogatva, és amikor áthaladt rajta, nem volt körülötte más, csak az
áthatolhatatlan sötétség...
Ahmed gondosan ellenõrizte, hogy a hán valóban meghalt-e, és örült, hogy végül is
nem kellett, a párnához folyamodva, megfojtania. Gyorsan visszarakta a még könnyen
mozdítható, hullamerevségtõl el nem nehezült szájba a nyálelszívót, amennyire tudta,
megigazította az ágyat, és alaposan körülnézett, ellenõrizendõ a szobát. Nem látott
semmit, ami árulója lehetett volna, de azért még egyszer, alaposan körbenézett, kivárta,
hogy a tüdeje megnyugodjon, szűnjön a zihálása, aztán óvatosan kinyitotta a folyosóra
vezetõ ajtót. Nesztelenül tért vissza az ágyhoz, és elgondolkodva figyelte egy darabig a
holttest orrából és szája sarkából vékony patakban szivárgó vért.
– Fenség! – kiáltott õszinte rémületet utánzó hangon. – Fenség...! – A vállához kapott,
elkeseredve megmarkolta, majd odarohant a szomszéd szobába vezetõ ajtóhoz. – Nõvér!
– Bevágtatva vadul megrázta az ápolónõt, és idõt sem hagyva arra, hogy fölébredjen,
átvonszolta a hánhoz.
– Édes istenem! – suttogta a nõvér, és megkönnyebbült, mivel a halál nem akkor
következett be, amikor a beteg mellett volt. Hála istennek, megmenekült attól, hogy ezek
a tõrrel hadonászó, ordítozó vademberek gondatlansággal vádolják, és megbüntessék
azért, amirõl nem tehet. Enyhe szédüléssel küszködve megpróbálta rendbe tenni alvás
közben összeborzolódott haját, és bár rosszul volt, már-már meztelennek érezte magát a
fityulája nélkül, teljesítette a kötelességét. Szelíd mozdulattal lezárta a halott szemét,
közben hallotta Ahmed elkeseredett, mélységes gyászról tanúskodó jajveszékelését. –
Nem lehetett segíteni rajta, aga! – mondta, hogy megnyugtassa. – Bármikor számítani
lehetett rá. Borzalmas fájdalmai lehettek... Talán jobb is neki, hogy meghalt, és nem kell
szenvednie tovább.
– Igen... Biztosan... – Ahmed szemébõl igazi könny patakzott, a megkönnyebbülés
könnye. – Insa Allah. Insa Allah.
– Hogyan történt?
– Elszunnyadtam kicsit... és arra ébredtem, hogy feljajdul... és csorogni kezdett a vér
az orrából és a szájából. – Ahmed elcsukló hangon mondta, néhány másodpercnyi
szünetet is tartott, míg megtörölte a szemét. – Elkaptam, mert ki akart zuhanni az ágyból,
és... nem tudom, mi következett, csak azt, hogy hátrahanyatlott... aztán rohantam
magáért...
– Ne legyen lelkifurdalása, aga! – biztatta a testõrt, és legfõbb belsõ tanácsost a nõvér.
– Senki nem tehetett volna érte semmit. Néha gyorsan, máskor lassan következik be a
vég. Az a szerencsés, aki hamar átlépi a küszöböt, és nem kell fölöslegesen szenvednie. –
Nagyot sóhajtva fölegyenesedett, és megigazította az egyenruháját. Õszintén örült, hogy
a munkájának vége, és távozhat a palotából. – Rendbe kellene hozni... mielõtt a többiek
meglátják.
– Igen – értett egyet azonnal Ahmed. – Hadd segítsek! Kérem!
Együtt mosdatták meg a halottat, és miközben a halál után is érvényesülõ,
méltóságteljes pózba rendezték, Ahmed agya az arca komorságát meghazudtoló lázas
sietséggel dolgozott. Nadzsud és Mahmud még hajnalban száműzetésbe megy, de
egyikük sem menekül, egy év múlva megkapják büntetésük maradékát, gondolta. Hamar
meg kell tudnom, sikerült-e Fazimak elfognia Pjotr Olegovicsot, és gondoskodni kell
róla, hogy a váltságdíjért küldött követ torkát mielõbb elvágják, ahogyan azt – a hán
nevében – már meg is parancsoltam.
 Bolond, mondta némán a mozdulatlan holttestnek. Azt hitted, kifizettetem a
váltságdíjat csak azért, hogy a pilóta visszajöjjön, és elrepíthessen Teheránba, ahol
esetleg meg tudtak volna mentem? Mi értelme lett volna annak, hogy néhány nappal,
vagy akár hónappal is meghosszabbítsák az életedet? Veszélyes, ha valaki olyan beteg,
gyámoltalan, mint te, és nem tud tisztán gondolkodni. Igen, az orvos megmondta, mire
számíthatok. Figyelmeztetett, hogy a betegség az agyadat is elhomályosítja, gyanakvóbb
és erõszakosabb leszel, mint valaha, kiszámíthatatlan, sõt az is lehet, hogy ellenem
fordulsz, így viszont, hogy az utódlás dolga el van rendezve, biztonságban érezhetem
magam. Kezemben tudom tartani a kölyködet, és Allah segítségével akár még feleségül is
vehetem Azadehet. Vagy ha nem, hát elküldhetem északra; az õ lyuka sem ér többet,
mint a másé.
A nõvér idõnként Ahmedre pillantott, figyelte, milyen mély odaadással dolgozik, és
most elõször nem félt tõle, sõt örült, hogy ott van a közelében. Nézte, hogyan fésüli meg
nagy odaadással halott urának a szakállát, és arra gondolt, milyen különösek is tudnak
lenni az emberek. Ez a kegyetlennek, érzéketlennek tűnõ férfi mennyire szerethette ezt a
gonosz, erõszakos öregembert!
 SZERDA
1979. FEBRUÁR 28.

54. fejezet

TEHERÁN, 6.55. McIver a nagy páncélszekrénybõl elõvett iratokat szortírozta, és

igyekezett kiválasztani a legfontosabbakat. Fél hatkor látott a munkának, fájt tõle a feje, a
háta, a táskája pedig már majdnem megtelt. Sokat el kellene még raknom, gondolta, és
megpróbált rákapcsolni, mert legfeljebb egy órája maradt csak az iráni alkalmazottak
megjelenéséig, akik elõtt nem akarta folytatni a munkát.
A fene egye meg õket, mondta magában. Soha nem voltak itt, amikor kellettek volna,
most viszont, az utóbbi néhány napban képtelenség megszabadulni tõlük. Olyanok, mint
a tapadókagyló – levakarni sem lehet õket. „Nagyon kérem, kegyelmes úr, engedje, hogy
én zárjak be!" Vagy: „Nem, kegyelmes úr, majd én megyek, és kinyitom az irodát!
Önnek ilyesmivel nem szabad fárasztania magát!" Lehet, hogy üldözési mániám kezd
kialakulni, gondolta, de mintha parancsot kaptak volna, hogy figyeljenek. A partnerek is
gyanakvóbbak, mint eddig bármikor. Mintha valaki kiszagolta volna, mire készülünk.
Mégis, ezt nem árt lekopogni, eddig minden a legnagyobb rendben ment. Délben vagy
legfeljebb kicsivel utána elindulunk. Rudi az alkatrészekkel úton van Bandar-Deilamba,
ahol a British Air Tridentje, hála Duke haverjának, Zatakinak, megkapta a leszállási
engedélyt. Duke-nak Koviszban már be kellett spájzolnia a szökéshez szükséges plusz
üzemanyagot, az emberei megkapták az engedélyt, hogy holnap a 25-össel elutazzanak,
és három teherautónyi alkatrész úton van Bushirba, hogy onnan hajón átvigyék Sargazba.
Nyüzsi, Csangiz ezredes, és az a rohadt mollah, Huszain, egyelõre normálisan viselkedik.
Scragnek Lengehben nem lesznek gondjai, rengeteg arrafelé a part menti hajó,
bármelyikkel átküldheti Sargazba a maga alkatrészeit. Már nincs más dolgunk, mint várni
az induláshoz a jelet.
Egy komoly gond mégis van, ismerte be magának. Azadeh. És Erkki. Mi az ördögnek
nem szólt, mielõtt nekivágott volna megkeresni Erkkit. Egy szál ruhában, minden holmi
nélkül elszökik Tebrizbõl, aztán gondol egyet, és hazamegy, visszadugja azt a gyönyörű
kis fejét a csapdába. Asszonyok! Eszement mind. Még hogy váltságdíj? Egy frászt!
Szerintem ez is csak csapda, amit a gonosz apja állított, hogy enné meg a fene. Persze,
valószínűleg igaza volt Tom Lochartnak, amikor azt mondta, hogy Azadeh akkor is
visszament volna, ha elõtte beszél velem. Hogy õszinte legyek, tényleg nem tudom,
szóltam volna-e neki a Forgószélrõl.
Érezte, amint a nyugtalanság okozta görcs belemarkol a gyomrába. Ha elmegyünk,
Erkki és Azadeh problémája azzal még nem oldódik meg. Tomé és Sarazadé sem. Hogy
az ördögbe lehetne õket biztonságba helyezni? Muszáj kitalálni valamit.
Van még két napunk, azalatt talán...
Riadtan megpördült az ajtónyitásra, mivel a zár kattanását nem hallotta. Gorani, az
irodai alkalmazottak vezetõje állt az ajtóban, magas, erõsen kopaszodó férfi. Mélyen
vallásos síita volt, jó ember, és már évek óta dolgozott náluk. – Szalaam, aga – köszönt
szelíden, udvariasan.
 – Szalaam. Korán érkezett. – McIver látta, hogy az iráni szeme elkerekedik a
csodálkozástól – Gorani megszokta, hogy a fõnöke nagyon rendszeretõ –, és úgy érezte
magát, mint az édességlopáson rajtakapott gyerek.
– Insa Allah, aga! Az imám elrendelte, hogy az életnek vissza kell térnie a normális
kerékvágásba, és mindenki köteles keményen dolgozni a forradalom sikeréért. Segíthetek
valamiben?
– Nem, köszönöm, már éppen indulni készültem – szabadkozott McIver. – Nagyon
sok dolgom lesz ma. A követségen kezdek. – Érezte, hogy gyanús sietséggel, és
fölöslegesen fecseg, de nem volt képes megálljt parancsolni magának. – Egész nap
megbeszéléseim lesznek, és délben ki kell mennem a repülõtérre is. A Doshan Tappeh-i
bizottság megkért, hogy nézzek utána valaminek. A repülõtérrõl már nem jövök vissza,
úgyhogy korán bezárhat. Tulajdonképpen akár az egész napot is kivehetné.
– Köszönöm, aga, de az irodának nyitva kell lennie, amíg...
– Nem – vágott a fõkönyvelõje szavába McIver. – Ha elmentem, bezárunk. Mihelyt
végeztem a dolgaimmal, egyenesen hazamegyek, ott el tudnak érni. Kérem, jöjjön vissza
tíz perc múlva! Szeretnék elküldeni néhány telexet.
– Értettem, aga! Természetesen – mondta az iráni, és csöndben behúzta maga mögött
az ajtót.
McIver tiszta szívbõl utálta az éppen lezajlott hazug színjátékot. Mi lesz Goranival,
tette fel magának a kérdést, és a többiekkel, szerte Iránban? Mi fog történni velük és a
családjukkal?
Nyugtalanító gondolatokkal fejezte be az iratok szortírozását. Ami nem kellett, azt
visszarakta a páncélszekrénybe, a több százezer riál készpénzt is benne hagyta, és a
látszat kedvéért gyorsan megírt néhány fölösleges üzenetet. Azt az egyet, amelyikre
igazán szükség volt, már fél hatkor elküldte Sargazba, és rögtön utána Aberdeenbe is arra
az esetre, ha Gavallan még ott lenne. „Az öt láda alkatrész a tervek szerint megy
Sargazba" – hangzott a kódolt üzenet, ami azt jelentette, hogy Nogger, Pettikin, õ, és az a
két szerelõ, akiket még nem tudott kijuttatni Teheránból, a megbeszélt módon el tud
menni a 125-össel, és egyelõre minden rendben, a menekülés elõkészületei az ütemterv
szerint zajlanak.
– Milyen ládák ezek, aga? – kérdezte Gorani, miután megtalálta a telex másolatát.
– Kovisziak. A 125-ös viszi el õket a jövõ héten.
– Értem. Majd utánanézek, hogy rendben van-e a dolog. Megkérdezhetem, mikor jön
vissza a 212-esünk? Az, amelyiket kölcsönadtunk Kovisznak.
– A jövõ héten. Miért?
– Ali Kia kegyelmes úr érdeklõdött felõle, aga!
– Ó! – McIver megmerevedett a válasz hallatán. – Miért?
– Nyilván szeretné elküldeni valahová. A titkára volt itt tegnap este, miután ön már
elment, és õ kérdezte. Azt is mondta, hogy Kia miniszter még ma szeretne jelentést kapni
arról a három 212-esünkrõl, amit javításra küldtünk. Megígértem neki, hogy elkészül...
Délelõtt jön érte, úgyhogy meg kell várnom, nem zárhatom be az irodát.
Korábban egyszer sem esett még szó közöttük a javítás ürügyén elküldött gépekrõl, és
a teherautón, személygépkocsin vagy éppen személyi poggyászként – teherszállító légi
kapacitás nem létezett elvitt, szokatlanul sok alkatrészrõl. Könnyen elképzelhetõ volt,
hogy Gorani tudja, a három 212-es nem szorul javításra, de McIver úgy döntött, nem
foglalkozik vele. Vállat vont, és bízva a szerencséjében, azt felelte: – A tervezett idõre
készen lesznek. Zárja csak be nyugodtan az irodat, és tűzze az üzenetet az ajtóra!
– Ó, de hát az szörnyű udvariatlanság lenne! Személyesen kell átadnom neki. Azt
mondta, még a déli ima elõtt eljön, és külön kérte, hogy beszélhessen önnel. Kia
miniszter személyes üzenetét szeretné átadni.
– A követségre kell mennem... – válaszolta lázas esélylatolgatás közben McIver –, de
igyekszem minél elõbb visszaérni. – Idegesen felkapta az aktatáskáját, az irodát elhagyva
leszáguldott a lépcsõn, és közben ezerszer elátkozta magában Ali Kiát. Meg Ali Babát is.
Ali Baba – McIver azért ragasztotta rá ezt a nevet, mert a negyven rablót idézte
emlékezetébe – a náluk lakó háztartási alkalmazott házaspár ravaszabbik fele volt.
Amikor a zavargások elkezdõdtek, a feleségével együtt szó nélkül eltűnt, de elõzõ este
visszatért, és úgy tett, mintha nem kis híján öt hónapra, hanem csak a hétvégére távozott
volna, és ragaszkodott hozzá, hogy visszaköltözzön árván hagyott szobájába. – A
lakásban tökéletes rendnek kell lennie, mire az úrnõ visszatér, aga! – bizonygatta
lelkesen. – A jövõ héten a feleségem is megjön, gyönyörűen kitakarít, de addig is, én
elkészítem a teáját és a pirítósát, pontosan úgy, ahogyan szereti. Ma reggel is alkudoztam
a bazárban, ahogy csak tudtam, hogy friss tejet és kenyeret tudjak szerezni, de azok a
rablók a tavalyi ár ötszörösét kérték, ami borzalmas, de hát nincs mit tenni ellene. Ha
lehet, méltóztasson ideadni az árát, és mihelyt a bank kinyit, gondolom, azt a
nevetségesen kicsi, elmaradt béremet is megkaphatom...
Átkozott Ali Baba! A forradalom jottányit sem változtatott rajta. Még hogy
„nevetségesen kicsi!" Lop, ahol csak tud! McIver még örült is volna, hogy visszakapja
megszokott, az ágyban felszolgált reggeli teáját és pirítósát, ha nem egy nap választja el
õket a tervezett meneküléstõl. Hogy a fenébe tudjuk úgy kicsempészni Charlieval a
bõröndjeinkét, hogy az a csirkefogó ne fogjon gyanút, tette föl magának a kérdést.
Talbot tágas, elegánsan berendezett irodájában fogadta. – Kedves Mr. McIver! –
üdvözölte lelkesen. – Köszönöm, hogy hajlandó volt ilyen korán idefáradni. Hallottam az
ifjú Ross kalandjáról... õszintén mondhatom, hogy mindannyian igen szerencsések
vagyunk. Nem gondolja?
– De igen. Persze. Hogy van a százados?
– Kezdi kiheverni a megpróbáltatást. Remek ember, fantasztikus munkát végzett.
Együtt ebédelek vele, és még ma elküldjük a British Air járatával. Arra az esetre, ha
netán valaki észrevette volna. Tudja, nem árt az óvatosság! Apropó, van valami hírük
Erkkiról? A finn nagykövetség megkeresett bennünket, és kérte, hogy segítsünk.
McIver beszámolt az Azadehtõl kapott üzenetrõl. – Nevetséges! – tette hozzá dühösen
az elmondottakhoz.
– Nem túl biztató, hogy váltságdíjat követelnek. – Talbot elgondolkodva
nekitámasztotta az állát kimerevített ujjainak. – Azt beszélik... állítólag a hán súlyos
beteg – mondta óvatosan. – Ha minden igaz, szívrohama volt.
McIvert nagyon meglepte a hír. – Jó ez Azadehnek és Erkkinek, vagy rossz? –
kérdezte megdöbbenve.
– Nem tudom. Ha meghal, az egy idõre egész biztosan megváltoztatja
Azerbajdzsánban az erõviszonyokat, amitõl északi barátaink felbátorítva érzik majd
magukat arra, hogy szabadabban mozgolódjanak. Válaszul Carter és a csapata is
kötelességének fogja tartani, hogy nagyot fingjon, hadd higgyék, mintha csinálnának
valamit.
 – Mi az ördöggel vannak úgy elfoglalva, hogy errefelé már nem is tudnak figyelni? –
kérdezte ingerülten McIver.
– Semmivel, öregfiú! Éppen ez a gond. Jimmy bácsi szétosztogatta a földimogyoróit,
és felszívódott. Mintha nem is lenne.
– Minket meg közben államosítani akarnak... Armstrong szerint hamarosan sor kerül
rá.
– Lehetséges, hogy pillanatokon belül megszűnnek szabadon rendelkezni a gépeikkel.
– Talbot szándékosan használta a suta megfogalmazást, de látta, hogy McIver
érdeklõdését már ezzel is sikerült fölkeltenie. – Talán nem is az állam, hanem érdekelt
magánszemélyek fogják elintézni.
– Ali Kia és a partnerek?
A diplomata – mintha csökkenteni akarta volna az. információ jelentõségét –
könnyedén vállat vont. – Nem a mi feladatunk, hogy találgassuk, ki, mit, miért tesz.
Igazam van?
– Vehetem hivatalos figyelmeztetésnek, amit mondott?
– Jézusom! Dehogy! – Talbot arcán látszott, hogy õszintén meg van döbbenve. –
Személyes megjegyzés volt, semmi több! Egyébként miben segíthetek?
– Lenne miben, de csak nem hivatalosan! Andy Gavallan személyes kérésére.
Rendben?
– Maradjunk inkább a hivatalos csatornáknál!
McIver õszinte aggodalmat látott felvillanni az egyébként mindig kiegyensúlyozott,
nyugodt arcon, és ettõl megkönnyebbült. – Nem lehet, Mr. Talbot! – válaszolta. – Andy
ötlete volt, hogy mindenrõl tájékoztassam, nem az enyém.
A diplomata, a súlyos gondok terhe alatt nyögõ ember benyomását keltve,
megeresztett jól begyakorolt, hosszú sóhajt. – Hát jó! Maradjunk a nem hivatalos
tájékoztatásnál!
McIver mély lélegzetet vett, és közölte: – Még a mai nap folyamán áthelyezzük a
központunkat Sargazba.
– Remek. És?
– Ma indulunk. Mindenki, aki még itt van tõlünk. A 125-ösön.
– Bölcsen teszik.
– Beszüntetjük a tevékenységünket Iránban. Pénteken.
Talbot apró, türelmetlenségrõl árulkodó kézmozdulatot tett.
– Személyzet nélkül, hogy úgy mondjam, ez egészen természetes.
McIver számára szokatlan volt ez a stílus, egyre nehezebb volt, hogy elmondja, amit
akart. – Pénteken elvisszük a gépeinket is. Most pénteken – közölte, miután összeszedte
magát.
– Uram, ne hagyj el! – kiáltott fel õszinte elismeréssel a hangjában Talbot. –
Gratulálok! Hogy tudta rávenni azt a csirkefogó Kiát, hogy hozzájáruljon? Csak nem
ígért neki életre szóló ingyen belépõt az ascoti királyi páholyba?
– Nem, dehogy! Mi... Szóval úgy döntöttünk, hogy nem vesztegetjük az idõt. Nem
kérünk kiviteli engedélyt. – McIver felállt, sietve búcsúzni akart. – A viszont...
– Nincs engedélyük?! – vágott a szavába mosolytalan arccal Talbot.
– Nincs. Maga is tudja, hogy a gépeinket el akarják venni. Nevezzük államosításnak,
vagy a valódi nevén, közönséges lopásnak, a lényeg az, hogy semmiképpen sem
engednék ki õket, úgyhogy összepakolunk, és megyünk. Pénteken végleg bezárjuk a
boltot.
Talbot várt egy darabig, ujjai idegesen babráltak egy dossziét, és csak amikor a szünet
már kényelmetlenül hosszúra nyúlt, akkor szólalt meg: – Nem okos megoldás. Nagyon
nem okos.
– Nincs más választásunk! Hát, Mr. Talbot, ennyit akartam csak mondani. Minden jót!
Andy ragaszkodott ahhoz, hogy szóljak. Azt akarta, legyen ideje megtenni, amit esetleg
szükségesnek tart.
– Ezt meg hogy értsem?! – Talbot nem volt képes uralkodni magán.
– Mit tudom én! – válaszolta ugyancsak ingerülten McIver. – Ha jól tudom, az a
kötelessége, hogy megvédje a honfitársait.
– De hát...
– Nem akarom, hogy lehetetlenné tegyenek. Errõl van csak szó!
Talbot idegesen dobolt ujjaival az asztalon. – Azt hiszem, nem ártana most egy csésze
tea. – Megnyomta az íróasztalán álló hívókészülék gombját, és kiszólt a titkárnõjének: –
Celia, hozzon két csészével a legfinomabból, és kis Nelson's Bloodot is töltsön bele!
– Igenis, Mr. Talbot – válaszolta tisztelettudóan egy náthás hang, és a gazdája rögtön
tüsszentett is nagyot.
– Egészségére! – mondta gépiesen Talbot. Felhagyott a dobolással, McIverre
mosolygott, és a legkellemesebb hangján megjegyezte: – Nagyon örülök, hogy nem
mondott nekem semmit, öregfiú!
– Én is.
– Ha netán mégis történne valami, szívesen fölkeresem õfelsége kormányának a
megbízásából, hogy megpróbáljam kihúzni a maga keverte szarból. – Talbot,
bármennyire igyekezett is, nem tudott tovább uralkodni magán, és idegesen felkiáltott. –
Minõsített lopás! Jézusom! De azért sok szerencsét hozzá!

AZADEH LAKÁSÁBAN, 8.10. Az öreg cseléd nehezen cipelte végig a folyosón az

alaposan megpakolt tálcát. Négy fõtt tojás, pirítós, vaj, lekvár, két finom porcelánból
készült kávéscsésze, gõzölgõ kávéskanna, egyiptomi damasztszalvéták – ebbõl állt a
reggeli teríték. Az ajtó elõtt lerakta, és halkan bekopogott.
– Gyere be!
– Jó reggelt, úrnõ! Szalaam!
– Szalaam – válaszolta tompán Sarazad. Vastag párnáknak dõlve, sírástól püffedt
arccal ült az ágyon. A fürdõszoba ajtaja nyitva volt, vízcsobogás hallatszott. – Rakd csak
ide mellém!
– Igenis, úrnõ! – Az öreg cseléd a szeme sarkából a fürdõszoba felé pillantott, majd
csöndben távozott.
– Itt a reggeli, Tommy! – Az erõltetetten vidám hívásra nem jött válasz. Sarazad
bánatosan összekulcsolta mellén a karját, szipogott kicsit, és már éppen ott tartott, hogy
ismét elsírja magát, amikor Lochart végre megjelent. Frissen borotválva, és már fel is
öltözve. Kávét? – kérdezte félénk mosollyal a felesége, utálva komor tekintetét, és a
rosszallást, amit kifejezett.
– Mindjárt – válaszolta csöppnyi lelkesedés nélkül a férfi. – Köszönöm.
– Csupa olyasmit kértem, amit szeretsz...
 – Igen... Ne várj rám! – Lochart nyakkendõt vett elõ, és nekilátott megkötni.
– Ugye milyen csodálatos, hogy Azadeh ideadta ezt a lakást, amíg távol van? Sokkal
kellemesebb itt, mint otthon.
Lochart súlyos pillantást vetett az asszonyra a tükörbõl. – Annak idején nem ezt
mondtad.
– Tökéletesen igazad van, Tommy, de szépen kérlek, ne veszekedj!
– Nem veszekszem. Elmondtam már a véleményemet, és te is. – De mennyire
elmondtam, gondolta keserűen Lochart. Látta a feleségén, hogy legalább olyan komiszul
érzi magát, mint õ, de nem tudott tenni semmit. Két napja kezdõdött a rémálom, amikor
Meshang Sarazad és Zarah elõtt nekitámadt. Azóta tartott a zokogás, õ pedig két nap, két
éjszaka bizonygatta, hogy nincs okuk aggodalomra, majd csak ellesznek valahogy,
megoldja a problémáikat, és gondoskodik a jövõrõl. Miféle jövõrõl, kérdezte magától
dühösen, és ismét úgy érezte, hogy pillanatokon belül szétrobban.
– Tessék a kávéd, drága Tommy!
Lochart komor arccal elvette Sarazadtól a csészét, és bár szemben ült le, kerülte a
tekintetét. A kávé forró volt, és remek zamatú, mégsem tudta ellensúlyozni a kellemetlen,
keserű ízt, amit már hosszabb ideje érzett a szájában. A felét ott is hagyta, és ment, hogy
felvegye a hajózókabátját. Még szerencse, hogy van ez az utam Koviszba, gondolta, és
némán átkozódott még egy sort.
– Mikor látlak, drágám? Mikor érsz vissza?
Utálta magát, mert hanyagul vállat vont, miközben másra sem vágyott, mint hogy a
karjába kapja Sarazadot, és elmondja, mennyire szereti. Négyszer megtette már az utóbbi
két napban, és az asszony ugyanolyan hajlíthatatlan maradt, mint a bátyja. – Elhagyni
Iránt? Örökre elmenni?! – jajdult fel szenvedélyes tiltakozással a hangjában. – Nem! Arra
képtelen lennék!
– De hát nem örökre, Sarazad! Sargazban maradunk egy darabig, aztán
továbbmegyünk Angliába. Szeretni fogod Angliát, és Skóciát, meg Aberdeen! is...
– De Meshang azt... – próbált a szavába vágni az asszony, de Lochart nem hagyta.
– Menjen a pokolba Meshang! – ordította. Sarazad a szokatlanul kemény hangtól
szemmel láthatóan megrémült, de ez is csak arra volt jó, hogy még dühösebb legyen. –
Az isten szerelmére, Meshang nem maga a Mindenható! Mit tud egyáltalán?! – Az
asszony csak zokogott, mint a rémült kisgyerek, és igyekezett elhúzódni tõle. – Jaj,
Sarazad, ne haragudj! – A karjába kapta, minden ékesszólását összeszedve, õszintén
elmondta, mennyire szereti, és ezzel sikerült is megnyugtatnia, visszaadnia az elveszni
látszó biztonságot.
– Tommy! Hallgass ide, drágám! Igazad volt, én tévedtem, én csináltam rosszul, de
most már tudom, mit tegyek. Holnap elmegyek Meshanghoz, megkérem, hogy adjon
nekünk járadékot, és... Mi a baj? Miért vagy ilyen mérges?
– Egy átkozott szót sem értettél abból, amit mondtam!
– De igen. Komolyan! Nagyon figyeltem. Kérlek, ne legyél mérges, természetesen
igazad volt, amikor felháborodtál, de...
– Nem hallottad, mit mondott a bátyád?! – szakította félbe az asszonyt Lochart. –
Nincs pénzünk. Vége, elfogyott, ház sincs, semmi. Egyedül rendelkezik a család teljes
vagyonával, és ha nem engedelmeskedsz neki, akkor nem kapsz tõle egy huncut vasat se!
De ez lényegtelen. Tudok annyit keresni, hogy elég legyen. Hidd el, hogy tudok! A
lényeg az, hogy itt kell hagynunk Teheránt... egy kis idõre.
 – De nekem papírjaim sincsenek, Tommy, és nem is tudok szerezni. Meshangnak
igaza van, hogy ha szabályos iratok nélkül megyek el, akkor soha többé nem jöhetek
vissza.
Hiába voltak az újabb könnyek, az újabb heves szóváltások, nem tudta elfogadtatni
Sarazaddal, amit akart. Amikor lefeküdtek, hiába erõltették, egyikük szemére sem jött
álom.
– Nyugodtan itt maradhatsz, Tommy! Miért ne maradhatnál?
– Az isten szerelmére, Sarazad, Meshang teljesen egyértelműen megmondta. A
külföldiekre nálatok semmi szükség, azt akarják, hogy távozzanak. De nem baj,
elmehetünk máshová. Nigériába vagy Aberdeenbe, ahová akarsz. Pakolj be egy bõröndöt,
szállj fel a 125-ösre, és Sargazban találkozunk! Gond nélkül be fognak engedni a kanadai
útleveleddel. Kanadai vagy.
– De kilépési engedély nélkül nem mehetek – válaszolta az asszony, és újból jött a
jajgatás, a veszekedés, a könnyek.
Aztán tegnap reggel, gyűlölve, amit tesz, félrerakta a büszkeségét, és elment a
bazárba, hogy beszéljen Meshanggal, és jobb belátásra bírja. Mondanivalóját alaposan,
szinte az utolsó szóig elõre átgondolta, de hiába, a kínai nagy fal sem lehet szilárdabb
mint amibe ütközött. Sõt, ha ez egyáltalán lehetséges, a helyzet még rosszabbra fordult.
– Apámnak ellenõrzõ pakettje volt az IHC-nél, amit természetesen én örököltem –
közölte a sógora.
– De hiszen ez nagyszerű! Ez mindent megváltoztat.
– Semmit nem változtat meg. A kérdés változatlanul az, hogyan akarod törleszteni az
adósságodat, fizetni a volt feleségednek és a gyerekednek, közben eltartani a húgomat és
a leendõ gyerekét anélkül, hogy másnak a jótékonyságára támaszkodnál.
– A fizetést, amiért keményen megdolgozott, nem jótékonyságból kapja az ember.
Mindkettõnk számára elõnyös lehet, amit mondok. Nem partnerséget, vagy valami
hasonlót ajánlok, Meshang! Dolgozni akarok neked. Nincs gyakorlatod a
helikopterüzletben, én viszont ismerem kívül-belül. Ha megbízol vele, el tudom vezetni
az IHC-t, és rögtön nyereségessé is teszem. Ismerem a pilótákat, a gépeket, egész Iránt,
és majdnem az összes olajmezõt. Ha elfogadod az ajánlatomat, mindkettõnk gondja
megoldódhat. Foggal-körömmel védeni fogom a család érdekeit, Teheránban maradunk,
Sarazad nyugodtan megszülheti a babáját, és...
– Kia miniszter közölte, hogy az iszlám állam csak iráni pilótákat akar alkalmazni.
Kizárólag irániakat.
Lochart végre rájött, hogy mire ment ki már korábban is a játék, és a felismeréstõl
néhány pillanatra egész világa darabokra hullott. Értem már! Nincs kivétel, és különösen
az én esetemben nincs!
– Sok a dolgom – válaszolta kelletlenül, elutasító arccal Meshang. – Hogy egészen
õszinte legyek, nem maradhatsz Iránban. Semmilyen jövõd nincs itt, Iránon kívül, és
melletted viszont Sarazadnak nincs. Különben sem akar örökre, úgy elmenni, hogy ne
térhessen vissza, márpedig az fog történni, ha engedély, megfelelõ okmányok nélkül
hagyja el az országot. Ezért aztán nincs más megoldás, el kell válnotok.
– Nem!
– Még ma délután küldd haza Sarazadot a hán lakásáról – egyébként az is szívesség,
hogy ott lakhattok –, te pedig azonnal menj el Teheránból! Nem az iszlám törvények
szerint házasodtatok össze, úgyhogy az nem számít. A kanadai polgári házasságot
pillanatok alatt érvényteleníteni fogják.
– Sarazad soha nem egyezne bele.
– Valóban? – kérdezte gúnyosan Meshang. – Este hatkor legyetek nálam, és elintézzük
a dolgot. Miután elmentél, rendezem az iráni adósságaidat. Nem hagyhatom, hogy ki nem
fizetett tartozások vessenek árnyékot a családunkra. Tehát este hatkor! Viszontlátásra!
Lochart késõbb homályosan emlékezett csak, hogyan jutott el a lakásukig. Elmesélte,
mit tárgyaltak Meshanggal, és miután az újabb könnyáradat megszűnt, este elmentek a
Bakraván-házba, ahol a sógora megismételte ugyanazt, amit délelõtt négyszemközt
mondott. Még dühös is lett, mert a húga nem értett vele egyet rögtön, sõt, kérlelni kezdte,
hogy enyhítsen a szívén, ne legyen olyan könyörtelen.
– Ne tedd magad nevetségessé, Sarazad! – dördült rá azonnal. – Hagyd abba a
siránkozást! Te is tudod, hogy amit mondtam, a javadat szolgálja, meg a fiadét és az
egész családét. Ha kanadai útlevéllel utazol el, anélkül, hogy meglenne az iráni kilépési
engedélyed, soha nem jöhetsz vissza. Aberdeenbe mennél? Ha rászánod magad, egy
hónap alatt belepusztulsz a hidegbe, és ugyanúgy a fiad is. Dzsari semmiképpen sem
megy veletek, még akkor sem, ha a férjed megveszi neki a jegyet. Nem bolond, nem
fogja örökre itt hagyni Iránt és a családját. Gondolj bele, hogy többé nem látsz
bennünket... gondolj a fiadra... – És ez így ismétlõdött mindaddig, amíg Sarazad teljesen
össze nem zavarodott, és Lochart ellenállása is meg nem tört.
– Tommy!
Lochart, komor gondolataiból ocsúdva, felkapta a fejét. – Tessék! – mondta, és
mintegy eltávolodva önmagától, hallotta, hogy a hangjába egy pillanatra visszatért a régi
melegség.
– Örökre el szándékozol-e hagyni? – tette fel veretes perzsa nyelven a kérdést Sarazad.
– Nem maradhatok Iránban. – Lochartot furcsa módon megnyugtatta az idejétmúltnak
ható szófűzés. – Ha a cég bezárja itt a boltot, nem lesz többé munkám, nem kapok
fizetést, és még akkor is, ha a lakásunk meglenne... Ehh! Soha nem tudtam alamizsnát
kérni. Nyílt, tettetésre képtelen tekintettel nézett az asszonyra. – Meshangnak sok
mindenben igaza van. Mellettem nem lesz aranyéleted, és igazad van, ha maradsz.
Hivatalos engedély nélkül veszélyes volna elutazni, és tudom, a kicsire is gondolnod kell.
Aztán... Ne! Hagyd, hogy befejezzem! – mondta szelíden, mert látta, hogy Sarazad közbe
akar vágni. – Ráadásul ott van még a HBC ügye is. – Karim jutott eszébe, és vérzett a
szíve az asszonyért, aki még nem is tudta, mi történt az unokabátyjával.
– Örökre el szándékozol-e hagyni? – tette fel újból a kéndést Sarazad.
– Ma Koviszba megyek. Pár napot kell ott töltenem, és utána Sárgazba repülök. Egy
hónapig ott maradok, addig várlak. Ennyi idõ alatt átgondolhatod, és eldöntheted, mit
akarsz. Elég, ha a sargazi repülõtérre írsz vagy telexezel, megkapom az üzenetet. Ha úgy
döntesz, hogy utánam jössz, a kanadai nagykövetség pillanatok alatt, soron kívül elintézi
a papírjaidat. Már megbeszéltem velük... Természetesen nem tűnök el... Tartjuk a
kapcsolatot.
– Macen keresztül?
– Vagy úgy, vagy másképp.
– El akarsz-e válni tõlem?
 – Nem. Soha. Ha te akarsz... Hadd fogalmazzak másképp! Ha úgy gondolod, hogy a
gyerekünk érdekében vagy más okból szükség van rá, én mindent kész vagyok megtenni,
amit mondasz.
Lochart kijelentése után megsűrűsödött közöttük a csönd. Figyelte a feleségét, és
próbálta kitalálni, vajon mit jelenthet hatalmas, fekete szemének különös, korábban nem
látott pillantása. Sarazad valahogy idõsebbnek látszott, mint addig, de még így is
szívfájdítóan fiatal és sebezhetõ volt. Áttetszõ hálóinge látni engedte bõre aranyszínű
csillogását, dús, leengedett haja szétterült a vállán és domborodó mellén.
A bénult tehetetlenség érzése kerítette a hatalmába a férfit. Maradni akart, miközben
tudta, hogy nincs többé ok, amiért maradnia kellene. Mindent elmondott, amit el lehetett
mondani, és most már Sarazadon a sor, hogy döntsön. A helyében pillanatig sem
gondolkodnék, mondta magában, hanem elválnék, sõt, hozzá sem mentem volna
magamhoz.
– Vigyázz magadra, szerelmem!
– Te is, szerelmem – búcsúzott Lochart. Felkapta a kabátját, kiment a szobából, és
néhány másodperc múlva hallani lehetett, amint csukódik mögötte a bejárati ajtó. Sarazad
hosszan nézett utána, aztán újabb csésze kávét töltött magának, és lassan kortyolgatni
kezdte.
Insa Allah, mondta magának, megbékélten a körülményekkel. Akár visszajön, akár
nem, akár megenyhül Meshang, akár kitart a követelése mellett, nekem erõsnek kell
lennem, kettõ helyett enni, és csak kellemes dolgokra gondolni, amíg meg nem szülöm a
fiamat.
Leütötte az elsõ tojás tetejét – pontosan olyanra volt fõzve, ahogyan szerette, és
nagyon jól esett neki.

McIVER LAKÁSÁN, 11.50. Pettikin bõrönddel a kezében lépett a szobába, és

elcsodálkozott, meglátva az éppen az egyik szekrényt törölgetõ Ali Babát. – Nem
hallottam, amikor visszajött. Úgy emlékszem, abban maradtunk, hogy ma egész nap
szabad lesz – mondta kissé ingerülten, miután lerakta a bõröndöt.
– Igen, aga, de rengeteg a munka. Minden csupa mocsok, a konyha meg egyenesen... –
A férfi nem fejezte be a mondatot, csak sokatmondón az égre emelte a tekintetét.
– Tudom, persze! Igaza van, de holnap is ráér elkezdeni a takarítást. – Pettikin nagyot
káromkodott magában, amikor látta, hogy a szolga pillantása a bõröndre szegezõdik.
Rögtön reggeli után elküldte Ali Babát, és adott neki néhány megbízást is úgy, hogy csak
késõ estére végezzen velük. Arra számított, hogy mint korábban megtörtént, most is csak
másnap reggel fog ismét felbukkanni. – Na gyerünk! Induljon!
– Igenis, aga! Szabadságra utazik, vagy csak kirándul valahova? – érdeklõdött Ali
Baba.
– Nem. Az egyik pilótánál töltök néhány napot, úgyhogy holnap rendbe rakhatja a
szobámat. Adja ide a kulcsát! Én elhánytam valahova a magamét. – Pettikin szidta magát,
mert korábban nem gondolt erre. Elõrenyújtotta a kezét, Ali Baba pedig nem titkolt
vonakodással odaadta a kulcsot. – McIver kapitány szeretne egyedül maradni. Sok
munkája van, és nem akarja, hogy bárki zavarja. Menjen! Viszontlátásra!
– De aga...
 – Induljon! – Pettikin kis híján kilökte a lakásból Ali Babát, gondosan bezárta utána az
ajtót, majd idegesen az órájára pillantott. Már majdnem dél volt, és McIver még mindig
nem érkezett meg, pedig úgy tervezték, hogy mostanra már a repülõtéren lesznek.
Visszament a hálószobába, a fali szekrénybõl elõvette a másik, szintén becsomagolt
bõröndöt, és odarakta az elsõ mellé, a bejárathoz.
Két kis bõrönd és egy nagyobb utazótáska, gondolta. Nem túl sok annyi év iráni
szolgálat után. Nem baj, úgyis szeretek könnyen, kevés csomaggal utazni. Most végre
talán szerencsém lesz, több pénzt kereshetek, esetleg a repülés mellett belefogok
valamilyen üzletbe, és ott van Paula is. De hogy az ördögbe engedhetném meg
magamnak, hogy újból megnõsüljek? Házasság? Te megõrültél! Legfeljebb rövid
viszonyban reménykedhetsz. Igen, de szeretném feleségül venni, és...
A telefoncsörgés annyira váratlanul érte, hogy kis híján ugrott egyet. Izgatottan
dobogó szívvel kapta fel a kagylót. – Tessék!
– Charlie? Én vagyok az, Mac! Hála istennek, kivételesen működik ez az átkozott.
Nem bíztam benne, de gondoltam, megpróbálom. Késni fogok.
– Baj van?
– Nem tudom, Charlie! Beszélnem kell Ali Kiával... A titkárát és egy zöldszalagost
küldött értem a szemét, hogy feltétlenül vigyenek hozzá.
– Mi az ördögöt akarhat? – kérdezte aggódva Pettikin. Hallotta, amint odakint, szerte a
városban a müezzinek déli imára hívják az igazhitűeket.
– Fogalmam sincs róla. Fél óra múlva fogad. Jobban teszed, ha kimégy a repülõtérre,
én is sietek, ahogy csak tudok. Szólj Johnny Hoggnak, hogy feltétlenül várjon meg!
– Rendben, Mac! Mi van a holmiddal? Bevitted az irodába?
– Sikerült kicsempésznem, amíg Ali Baba aludt, és beraktam a csomagtartóba.
Charlie, van a konyhában egy hímzett falvédõ, „Le a marhahúspástétommal!" Hozd el,
légy szíves! – kérte Pettikin. – Genny megöl, ha itt hagyom. Ha marad annyi idõm, még
visszaugrom szétnézni, hogy minden rendben van-e lakásban.
– Zárjam el a gázt, kapcsoljam ki a villanyt?
– A szentségit! Nem tudom. Hagyd õket!
– Rendben. Biztosan nem akarod, hogy megvárjalak? – Pettikint rettenetesen
idegesítette a müezzin mikrofonból harsogó hangja. – Nekem nem gond, Mac! Talán még
jobb is volna...
– Nem, indulj csak! Én is hamarosan megyek. Viszlát.
– Viszlát. – Pettikin várt egy keveset, és mivel a vonal bontása után bugást hallott, a
repülõtéri irodájuk számát tárcsázta. Legnagyobb megdöbbenésére a hívás sikerült.
– Iran Helicopters. Tessék!
Rögtön megismerte az árukezelõk fõnökének a hangját. – Jó napot, Adváni! Pettikin
vagyok. Mi van a 125-össel?
– Jó napot, kapitány! Menetrend szerint érkezik, bármelyik pillanatban leszállhat.
– Lane kapitány ott van?
– Igen. Egy pillanat, mindjárt szólok neki... – Pettikin idegesen várt, egyfolytában
Kiára gondolt.
– Szevasz, Charlie – hallotta kisvártatva Nogger hangját. – Mi van, befolyásos
barátokat szereztél?
– Nem. Magától kezdett működni a telefon. Egyedül vagy, tudsz beszélni?
– Ó, dehogy! – válaszolta könnyed hangon Lane. – Mivel töltitek az idõt?
 – Még mindig a lakásban vagyok. Mac késik... el kellett mennie Ali Kiához. Én
mindjárt indulok, õ pedig Kiától megy egyenesen a repülõtérre. Felkészültetek a
bepakolásra?
– Igen. Felrakjuk a javítandó motorokat, ahogy McIver kapitány mondta. Minden az
utasítások szerint fog menni.
– Remek. Ott a két szerelõ?
– Igen, azok az alkatrészek is össze vannak pakolva.
– Rendben. Van gond?
– Egyelõre semmi, öreg!
– Viszlát. – Pettikin lerakta a kagylót, és hirtelen szomorúsággal még egyszer
körbenézett a lakásban. Jó és rossz napokat egyaránt megélt benne, a legjobbakat akkor,
amikor Paula is ott volt. Az ablaknál állva figyelte a Dzsaleh fölött szálló füstöt, és mivel
a müezzinek már befejezték kántálásukat, hallotta az idõnként felhangzó, már
megszokottá vált fegyverropogást is. – A francba velük! – morogta mérgesen. Felkapta a
csomagjait, és gondosan bezárta maga mögött az ajtót. Amikor kihajtott a garázsból, látta,
hogy Ali Baba a szemközti oldalon a kapualjban lázasan tárgyal valamirõl két
ismeretlennel. Mit forgathat vajon a fejében az a csirkefogó, kérdezte magától
nyugtalanul.

A KÖZLEKEDÉSI MINISZTÉRIUMBAN, 13.07. A tágas irodában, bár a kandallót

begyújtották, csontig hatoló hideg volt. Ali Kia drága perzsabundát, prémsapkát viselt, és
nagyon dühös volt. – Ismétlem, holnap Koviszba kell mennem, és azt akarom, hogy
elkísérjen! – mondta indulatosan.
– Sajnálom, de holnap nem lehet. – McIvernek nem kis erõfeszítésébe került, hogy ne
mutassa ki idegességét. – A jövõ héten viszont nagyon szívesen elkísérem. Mondjuk
hétfõn...
– Megdöbbentõ, hogy miután annyit „segítettem" maguknak, még vitatkoznom is kell!
Holnap, kapitány, vagy... vagy leállítom a 125-ösük berepüléseit. Sõt, már ma sem
szállhat fel, itt marad, amíg be nem fejezzük a vizsgálatot!
McIver a hatalmas íróasztal elõtt állt, a nyeszlett Kia pedig faragásokkal díszített,
tiszteletet parancsoló karosszékben ült, amiben szinte egészen elveszett. – Nem tudna ma
elutazni, kegyelmes úr? Egy Alouette-ünket éppen át kell vinnünk Koviszba. Lochart
kapitány...
– Holnap. Ma nem – vágott ingerülten McIver szavába a miniszter. – Az
igazgatótanács tagjaként utasítom, hogy elkísérjen. Reggel tízkor indulunk. Megértette?
McIver bólintott, és közben lázasan törte a fejét valamilyen megoldáson, aminek révén
kiverekedned magát a csapdából. A menekülés gondosan kimunkált terve a szeme elõtt
kezdett darabokra hullani. – Hol akarja, hogy találkozzunk?
– Hol van a helikopter?
– Doshan Tappehen. Felszállási engedélyre lesz szükségünk. Sajnos, az ottani
parancsnok, Delami õrnagy, nagyon szigorú. Egy mollah is van mellette... Nem tudom,
hogyan szerezhetnénk meg tõlük az engedélyt.
Kia arca, ha lehet, még komorabbá vált. – A miniszterelnök legfrissebb utasítása
éppen erre vonatkozik, a mollahok jogtalan beavatkozására a kormány munkájába. Az
imám is tökéletesen egyetért azzal, hogy ennek véget kell vetni. Jobban teszik, ha
mindketten meghúzzák magukat, és normálisan viselkednek. Délelõtt tízkor ott leszek,
és...
A mondatot hatalmas robbanás döreje szakította félbe. McIver és Kia is az ablakhoz
rohant, de csak a közeli saroknál az égre törõ, sűrű füstfelhõt láttak. – Úgy látszik, újabb,
gépkocsiba rejtett bomba – mondta utálkozva McIver. Az elmúlt néhány napban baloldali
szélsõségesek több gépkocsit is felrobbantottak; elsõsorban a kormányban helyet foglaló,
ismert, és fontos tisztségeket betöltõ ajatollahokkal akartak végezni.
– Mocskos terroristák! Isten ítélje õket örök tűzre, és az apjukat is! – szitkozódott Kia,
de látni lehetett rajta, hogy nagyon megijedt, ami McIvernek igazán tetszett.
– A hírnév ára, miniszter – mondta komoly, gondterhelt hangon. – A magas
tisztségeket betöltõ, fontos emberek, mint például ön, ki vannak téve ilyen támadásoknak.
– Igen... igen... Tudjuk. Mocskos terroristák...
McIver mosolyogva ment vissza a kocsijához. Szóval Kia Koviszba akar repülni,
gondolta. Hát majd gondoskodom róla, hogy sikerüljön neki, a Forgószél pedig
folytatódjon, ahogy kell.
A sarkon túl a széles úttestet szétszóródott roncsdarabok borították, gépkocsi még
mindig lángolt, több összetört járműbõl pedig sűrű fekete füst szállt fel. A
járdaszegélynél, ahol a gépkocsiba rejtett pokolgép működésbe lépett, nagy lyuk
tátongott, egy étterem és a szomszédos külföldi bank épületének az üvegportálja
romokban hevert. Sokan megsebesültek, és több halott, illetve haldokló is feküdt a
kövezeten. Pánik kerített hatalmába mindenkit, aki a környéken tartózkodott, a levegõben
égett gumi, és megperzselt emberi hús émelyítõ szaga érzõdött.
A forgalom mindkét irányból leállt, és McIver sem tehetett mást, kénytelen volt várni.
Félóra múlva végre felbukkant egy mentõautó, és néhány zöldszalagos, egy mollah
utasításait követve, elkezdte irányítani a járműveket. Amikor rákerült a sor, olyan
dühösen integettek McIvernek, és kiabáltak rá, mintha szándékosan állt volna meg,
feltartani a forgalmat. Sietve kapcsolt hát, és a csatatérré vált úttesten továbbhajtva nem
vette észre Talbot üvegcserepektõl félig elborított, fej nélküli holttestét. Rosst sem vette
észre, aki tépett kabátban, a házfalnak dõlve, ájultan hevert a kövezeten, és az orrából és
a fülébõl folyt a vér.

A SARGAZI REPÜLÕTÉR ELÕCSARNOKA, A PERZSA-ÖBÖL MÁSIK PARTJÁN,

14.05. Scot Gavallan felkötött karral állt az útlevél-ellenõrzés és vámkezelés után
távozókra várakozók között. A hangosbeszélõ szünet nélkül, arabul és angolul is harsogta
az érkezõ és az induló járatokról szóló információkat, a nagy tájékoztató táblán pedig
sűrűn peregtek a sorok. Scot végre meglátta az apját, amint kilépett a zöld kapun, és
elésietett. – Apa!
– Scot! – Gavallan boldogan megölelte a fiát, vigyázva, nehogy fájdalmat okozzon
neki. – Hogy vagy?
– Jól, apa! Tényleg. Mondtam, hogy hamar rendbe jövök.
– Igen. Látom. – Azóta, hogy hétfõn elutazott, Gavallan többször is beszélt telefonon a
fiával, de az kevés volt, nem pótolta a személyes találkozást. – Annyira aggódtam... –
Nem akart elutazni, de a sargazi kórház angol orvosa megnyugtatta, hogy Scotnak nincs
komolyabb baja, és sok volt a sürgõs elintézésre váró üzleti gond. – A röntgenfelvétel
szerint nincs törés, Mr. Gavallan! A lövedék az izmokon hatolt át, elég csúnya sebet
hagyott, de az be fog gyógyulni – mondta az orvos, Scotot pedig figyelmeztette: –
Fájdalmas lesz, és legalább két hónapig nem fog repülni. Ami a visszafojthatatlan sírást
illeti... nem kell aggódnia miatta. Normális tünete a váratlan sebesülésnek. A helikopterút
sem tett magának igazán jót. Jól emlékszem, hogy koporsóban utazott? Ez már
önmagában is elég, hogy az idegei felmondják a szolgálatot. Ne aggódjon, ki fogja
heverni! Éjszakára mindenesetre bent tartjuk.
– Muszáj, doktor? Már... sokkal jobban érzem magam... – Scot felállt, de a térde
megroggyant, és összecsuklott volna, ha az apja el nem kapja.
– Elõször is szépen lefekszik. Jókora alvás, Mr. Gavallan, és biztosíthatom róla, nem
lesz a fiának semmi baja. – Az orvos nyugtatót adott Scotnak, Gavallan pedig ott maradt
mellette, és megpróbálta eltéríteni a gondolatait Jordontól, elejét venni, hogy újból és
újból szemrehányást tegyen magának a halála miatt. – Ha valaki hibás, az csak én
lehetek, Scot! Ha a sah távozása elõtt elrendelem az evakuálást, Jordon még mindig élne.
– Nem, apa... azokat a golyókat nekem szánták...
Gavallan megvárta, hogy a fia elaludjon. A gépet, amellyel eredetileg menni akart,
elszalasztotta, de sikerült feljutnia az éjféli járatra, és még idejében Londonba ért.

– Mi az ördög történik Iránban? – kérdezte Linbar, elhagyva az igazgatótanácsi ülések

elején szokásos, kötelezõen méltóságteljes bevezetõt.
– Hol vannak a többiek? – kérdezte Gavallan. Rajtuk kívül egy igazgató volt csak
jelen, az ismerõsei által Nyereségesként emlegetett Paul Csoj, aki Hongkongból érkezett.
Gavallan õszintén tisztelte üzleti éleslátásáért, kapcsolatukat csupán az árnyékolta be
valamelyest, hogy Csoj jelen volt David MacStruan váratlan, tragikus baleseténél, és nem
kis szerepe volt abban, hogy David után Linbar lett a tajpan. – Meg kellene várnunk õket,
nem?
– Fölösleges! – felelte támadón Linbar. – Üzentem a többieknek, hogy nem kell
jönniük. Én vagyok a tajpan, úgy döntök, ahogy nekem tetszik. Mi...
– Az S-G Helicopters ügyeiben nem. – Gavallan átható pillantást vetett Csojra. –
Javaslom, hogy halasszuk el a megbeszélést.
– Megtehetjük, Andy – szólalt meg könnyedén Csoj –, de én kizárólag az ülés miatt
utaztam ide, és ha szavaznunk kell, ahhoz is elegen vagyunk hárman.
– Én azt mondom, tartsuk meg az ülést – jelentette ki rögtön Linbar. – Mi az ördögtõl
félsz?
– Semmitõl, csak...
– Akkor jó. Döntésképesek vagyunk. Nos, mi a helyzet Iránban?
Gavallan mély lélegzetet vett, és megpróbálta fékezni magát. – Pénteken, ha az
idõjárás is megengedi, belevágunk. Amennyire csak lehetett, megpróbáltuk a legapróbb
részletekig kidolgozni a Forgószelet.
– Efelõl semmi kétségem, Andy! – Csoj mosolya õszintének, barátságosnak látszott. –
Linbar szerint csak a 212-eseket akarjátok kihozni. – A harmincas évei végén járó,
kellemes megjelenésű, elképesztõen gazdag ember igazgatója volt a Struan-háznak, és
több leányvállalatának is. A cégen kívül is voltak hajózási érdekeltségei, Hongkongban
és Japánban gyógyszergyárai, és úgy tartották számon, mint a térség egyik legnagyobb
tõzsdei befektetõjét. – Mi lesz a 206-osokkal és az Alouette-ekkel?
– Ott kell hagynunk õket. Nem tudjuk mindet kihozni. Egyszerűen képtelenség!
 – Mibõl áll pontosan a Forgószél? – érdeklõdött tovább Nyereséges Csoj.
– Pénteken, ha az idõjárás nem szól közbe, reggel hétkor megadom a jelet a kezdésre,
és az összes gép egyszerre felszáll – fogott a terv ismertetésébe Gavallan. – Bandar-
Deilamban, Rudi parancsnoksága alatt négy 212-esünk van, azok Bahreinbe repülnek,
tankolnak, és rögtön indulnak tovább Sargazba. A két koviszi gépnek a tengerparton kell
elõször tankolnia. Onnan Kuvaitba mennek, ismét feltöltik õket, aztán Dzselleten – kis
sziget a szaúdi partok közelében, ahol üzemanyagot helyeztünk készenlétbe – és
Bahreinen át érik el Sargazt. A lengehieknek, Scraggerrel az élen, nem lesz különösebb
gondjuk, õk nyílegyenesen átmehetnek Sargazba. Erkkinek Törökországon keresztül kell
kijutnia. Mihelyt valamennyien megérkeztek, felrakjuk õket az odarendelt 747-esekre, és
elhúzzuk a csíkot, amilyen gyorsan csak lehet.
– Mennyi az esélye annak, hogy nem vész el egyetlen ember vagy helikopter sem? –
kérdezte hirtelen komoran fürkészõ tekintettel Csoj. Ismert volt a játékszenvedélyérõl,
több versenylovat is tartott, és beválasztották a hongkongi Jockey Club vezetõi közé.
Egyes meg nem erõsített, de magukat makacsul tartó pletykák szerint tagja volt a macaói
játékklubokat üzemeltetõ szindikátusnak is.
– Nem szeretek találgatni, de azt mondanám, komoly esély van rá. Különben bele sem
vágtam volna. McIvernek már sikerült kijuttatnia három 212-est. Önmagukban azok több
mint hárommilliót érek. Ha sikerül az összes 212-est és a tartalék alkatrészek nagyobb
részét kihoznunk, akkor az S-G formában maradhat.
– Rossz formában – szólt közbe kurtán Linbar.
– Jobb formában, mint amilyenben a Struan's lesz év végén – riposztozott azonnal
Gavallan.
– Régen föl kellett volna készülnötök erre az átkozott katasztrófára! Neked, és annak a
hülye McIvernek is! Egy bolond is rájöhetett az eseményekbõl, hogy a sah napjai meg
vannak számlálva – kezdett dühöngeni Linbar.
– Ebbõl elég! – Gavallanen látszott, hogy kezd igazán dühös lenni. – Nem azért jöttem
vissza, hogy veszekedjünk, hanem hogy beszámoljak a legfrissebb fejleményekrõl.
Úgyhogy fejezzük be minél elõbb, hogy visszarepülhessek! Van még kérdésed,
Nyereséges?
– Andy, ha sikerül is kihozni a gépeket, mi lesz az Északi-tengerrel? Az Imperial
alátok vágott az áraival, és már több mint húsz szerzõdést sikerült is elhappolnia.
Ráadásul lekötöttetek hat X-63-ast.
– Ostoba, nagyon rosszul idõzített döntés volt – ragadta meg egybõl az alkalmat
Linbar.
Gavallan erõt vett magán, nem vágott vissza, inkább erõsen koncentrált. Csojnak joga
volt hozzá, hogy föltegye a kérdést, és nem is akart titkolózni. – Amíg megvannak a 212-
eseim, addig rendbe tudom hozni a dolgokat. Lesz munka bõven. A jövõ héten
utánanézek az Imperial-ügynek – biztos vagyok abban, hogy a szerzõdéseink egy részét
vissza tudom szerezni. Az olajüzlet világszerte beindult. Az ExTex hamarosan elõáll a
szaúdi, nigériai és malajziai szerzõdéseivel, és ha megtudják, hogy X-63-asokat veszünk,
bõségesen ellátnak bennünket megbízásokkal. Ugyanúgy a többi nagy társaság is.
Képesek leszünk, hogy a korábbinál is jobb szolgáltatást nyújtsunk, nagyobb biztonságot
garantáljunk bármilyen idõjárás esetén, és utaskilométerenként alacsonyabb költséget. A
piac remek, hamarosan Kína is megnyílik elõttünk, és...
 – Hagymázas álom! – vágott újból Gavallan szavába Linbar. – A fellegekben jártok, te
is, és Dunross is!
– Kínában soha nem lesz keresnivalónk – jelentette ki Csoj. – Ebben tökéletesen
egyetértek Linbarral.
– Én viszont nem. – Gavallan fölfigyelt ugyan arra, hogy Nyereséges viselkedése
megváltozott, de elragadta az indulat, és képtelen volt leállítani magát. – Várjuk ki a
végét! Kínának egész biztos, hogy rengeteg olaja van. Hogy a konkrét témánál
maradjunk, a cég állapota kifejezetten jó. Tavaly ötven százalékkal sikerült növelnünk a
profitot, és az idén is legalább annyi lesz a növekedés, ha nem több. A jövõ héten...
– A jövõ héten már sehol nem leszel! – szólt közbe újból, a jó modorral mit sem
törõdve Linbar. – Hétvégén majd eldõl, hogy igen-e, vagy sem. – Gavallan csak nehezen
türtõztette magát, az álla keményen megfeszült az indulattól. – Azt javaslom, hogy
folytassuk hétfõn ezt a megbeszélést! Addigra mindenképpen visszaérek.
– Paulnak és nekem vasárnap Hongkongba kell utaznunk. Ott találkozunk.
– Lehetetlen, hogy addigra...
– Akkor nélküled fogunk dönteni! – jelentette ki végképp türelmét vesztve Linbar. –
Ha a Forgószél kudarcot vall, neked véged. Az S-G-t felszámoljuk, új társaság, a North
Sea Helicopters kapja meg a maradék vagyonát, és kétlem, hogy egy dollár befektetésre
ötven centnél többet tudnánk fizetni a végelszámoláskor.
– Ez rablás! – kiáltotta kivörösödve Gavallan.
– Nem. Egyszerűen csak a kudarc ára. Mihelyt az S-G megszűnik, neked is véged.
Hogy õszinte legyek, elõbb is bekövetkezhetett volna. Ha pedig nem tudod megvenni a
repülõjegyedet, hogy elgyere az igazgatótanácsi ülésekre, senkinek nem fogsz hiányozni.
Gavallan óriási erõfeszítés árán tartotta magát, és nem vette át Linbar alpári stílusát.
Lázasan törte a fejét, majd hirtelen támadt gondolatnak engedve megkérdezte Nyereséges
Csojtól: – Ha a Forgószél sikerül, segítesz kivásárolni a Struan's részét az üzletbõl?
– Az ellenõrzõ pakettünk nem eladó! – kiabált közbe Linbar, még mielõtt Csoj
válaszolhatott volna.
– Talán mégis, Linbar – mondta elgondolkodva Nyereséges. – Ilyen üzlet esetleg
segíthet, hogy kimássz a gödörbõl. Miért ne szabadulnál meg valamitõl, ami állandóan
csak bosszúságot okoz? Ti ketten megállás nélkül veszekedtek, pedig semmi értelme. Mi
volna, ha most egyszer, legalább egy napra abbahagynátok az ellenségeskedést?
– Hajlandó vagy finanszírozni az ügyletet? – kérdezte mereven Linbar.
– Lehetséges. Igen, lehetséges, de csak akkor, ha egyetértesz. Ez családi ügy,
nyugodtan kell megegyezni felõle.
– Soha nem fogok beleegyezni, Nyereséges! – Linbar Gavallanre kapta a tekintetét, és
dühös indulattól fröcsögve a szemébe vágta:
– Azt akarom, hogy megrohadjatok.. Te meg az az átkozott Dunross!
– Találkozunk a belsõ iroda legközelebbi ülésén – válaszolta a helyérõl felpattanva, de
fegyelmezetten Gavallan. – Meglátjuk, mit szólnak hozzá a többiek.
– Azt fogják tenni, amit mondok. Én vagyok a tajpan. Apropó, errõl jut eszembe, hogy
Nyereségest is beveszem a körbe.
– Nem teheted, ellenkezik Dirk szabályaival. – Dirk Struan, a kereskedõház alapítója
úgy rendelkezett, hogy a belsõ irodának – rokonsági foktól függetlenül – csak
családtagok és keresztények lehetnek a tagjai. – Megesküdtél, hogy betartod õket.
 – A pokolba Dirk szabályaival! Az örökség kezelése a tajpanra tartozik, és hogy mire
esküszöm meg, az kizárólag az én dolgom. Azt hiszed, nagyon okos, agyafúrt vagy, de
tévedsz! Nyereséges pillanatokon belül belép az anglikán egyházba. Tavaly elvált, és
hamarosan beházasodik a családba. Az egyik unokahúgomat veszi el – áldásom rájuk –,
és szorosabban fog kötõdni a családhoz, mint te! – Linbar erõszakos, kárörvendõ hangon
fölnevetett.
Gavallan azonban komoly maradt, ugyanúgy Csoj is, és mindketten tisztában voltak
azzal, hogy a kocka el van vetve, ahová jutottak, onnan már nincs visszaút. – Nem
tudtam, hogy elváltál – szólalt meg kis idõ múlva Gavallan. – Gratulálok... az új
életedhez és a kinevezésedhez.
– Köszönöm – válaszolta tömören váratlanul szerzett ellensége.

A tovasietõ utasok között Scot apja bõröndjéért nyúlt, hogy õ vigye, de Gavallan
rászólt: – Hagyd! Még elbírom. – Felkapta a csomagot. – Jól fog esni a zuhany és az
alvás. Utálok éjszaka repülni.
– Genny már vár. Kint maradt a kocsiban. – Scot az elsõ pillanatban észrevette, milyen
fáradt az apja. – Baj van otthon?
– Nem, dehogy! – hárította el a kérdést Gavallan. – Úgy örülök, hogy jól vagy. Mi
újság errefelé?
– Minden a legnagyobb rendben, apa! Elkezdõdött az akció. Olyan pontosan zajlik,
hogy órát lehetne igazítani hozzá.

TEHERÁN ÉSZAKI ELÕVÁROSÁBAN, 14.35. Jean-Luc – mint mindig, ezúttal is

szívdöglesztõ látványt nyújtott méretre szabott egyenruhájában és csizmájában – kiszállt
a taxiból. Ahogy ígérte, százdollárost vett elõ, félbetépte, és az egyik darabot a sofõrnek
nyújtotta. – Voilá!
A taxis alaposan megnézte a bankjegydarabot. – Tényleg csak egy óra, aga? Allahra,
mondja meg, tényleg nem több?!
– Másfél, ahogy megállapodtunk. Utána rögtön megyünk vissza a repülõtérre.
Csomagom is lesz.
– Insa Allah. – A sofõr idegesen körbenézett. – Nem várakozhatom itt. Túl sokan
látnak. Szóval másfél óra. A sarok mögött leszek, ott. – Megmutatta az irányt, aztán
rögtön indult is.
Jean-Luc felsietett a lépcsõn, és kinyitotta a délre, fákkal szegélyezett utcára nézõ, 4a
jelű lakás ajtaját. A saját barlangja volt, bár a felesége, Marie-Christine találta és rendezte
be, és ritka látogatásai idején ott is lakott. Hálószoba volt benne, nagy dupla ággyal, jól
fölszerelt konyha, és tágas nappali, süppedõ kerevettel és remek hi-fi toronnyal. – Hogy
el tudd kápráztatni a barátnõidet, chérie! De csak addig, amíg nem akarod importálni õket
– figyelmeztette a felesége.
– Én, chérie? Nem vagyok lánykereskedõ!
Mosolyogva lépett be az ajtón, örült, hogy megint otthon lehet, és csak kicsit
bánkódott, hogy annyi mindent ott kell hagynia – a hi-fi a legmodernebb készülék volt, a
lemezek fantasztikusak, a kerevet hívogatásának nem lehetett ellenállni, az ágyéról nem
is beszélve, a borkészletét fáradságot nem kímélve csempészte át a vámon, és akkor a
tökéletesen felszerelt konyháról, a fõzéshez nélkülözhetetlen tartalékairól még szó sem
esett.
– Espéce, de con! – kiáltotta el magát, és a hálószobába lépve elsõ dolga volt, hogy
ellenõrizze, működik-e a telefon. A készülék, szokás szerint, süket volt.
Bõröndöt vett elõ a faliszekrénybõl, és csomagolni kezdett. Gyorsan, ügyesen járt a
keze, hiszen sokszor, alaposan átgondolta, mit akar magával vinni. Elõször is a kedvenc
késeit, és omlettsütéshez használt serpenyõjét rakta el, aztán hat üveggel a legjobb
boraiból. Több mint negyvenet otthagyott az új – szándéka szerint ideiglenes, mert még
vissza akart térni – bérlõnek, akinek másnap kellett beköltöznie. A megállapodásuk úgy
szólt, hogy a díjat közvetlenül neki fizeti minden hónap elején, jó francia frankban, svájci
bankszámlára, és elõre letétbe helyez nagyobb összeget arra az esetre, ha netán
valamilyen kárt tenne a berendezésben.
Az ügylet azóta érlelõdött, hogy karácsonykor hazautazott szabadságra. A többiek
szemellenzõt raktak fel, de én pontosan tudtam, mi fog következni, állapította meg
magában elégedetten. Persze, behozhatatlan elõnyöm van velük szemben – francia
vagyok.
Elégedetten folytatta a pakolást. Az új lakó szintén francia volt, idõsebb barát a
követségrõl, aki már hetek óta hajszolt azonnal beköltözhetõ, jól felszerelt garconniére-t,
ahová beköltöztetheti tizenéves, igézõen szép, cserkesz szeretõjét. A lány ugyanis, eléggé
el nem ítélhetõ módon, közölte, hogy elhagyja, ha nem szerez neki önálló lakást. – Jean-
Luc, drága barátom, hadd béreljem ki tõled egy évre... hat hónapra... háromra! A
legkomolyabban mondom, hamarosan a diplomatákon kívül nem lesz itt más európai.
Senkinek ne áruld el, de hidd el, hogy így van! Olyantól tudom, aki már Neauphle-le-
Chateau-ban is Khomeini legbelsõbb köréhez tartozott, és azóta is élvezi a bizalmát.
Tulajdonképpen mindenrõl tudunk, ami itt készül. A legközelebbi munkatársai francia
egyetemekrõl kerültek ki, és máig remekül beszélnek franciául. Kérlek, esedezem, add
nekem a lakást! Muszáj örömet szereznem az én kis napsugaramnak!
Szegény öreg barátom, gondolta szomorúan Jean-Luc. Nekem, hála istennek, egyetlen
asszony elõtt sem kell hajbókolnom. Mekkora szerencséje volt Marie-Christine-nek, hogy
hozzám jött feleségül, olyan férjet talált, aki bölcsen tudja irányítani az életét.
Utoljára a repüléshez szükséges holmiját, és vagy fél tucat napszemüveget pakolt el. A
ruháit kivétel nélkül mind ott hagyta a szekrényben. A vállalat természetesen kárpótolni
fog, gondolta, és vehetek magamnak újakat. Kinek van szüksége ócska, használt
rongyokra?
Miután elkészült, az órára pillantott. Tökéletes – mindössze huszonkét perc kellett,
hogy összepakoljon. A hűtõbe rakott La Doucetté hideg volt, a frizsider nála a máshol
állandó áramkimaradás ellenére is működött. Felbontotta, megkóstolta és tökéletesnek
találta. Ugyanígy azt is, hogy három perccel késõbb kopogást hallott.
– Szajada, chérie, de gyönyörű vagy! – Szenvedélyesen magához ölelte és
megcsókolta az asszonyt, de közben arra gondolt, hogy csöppet sem néz ki jól, fáradtnak,
megviseltnek látszik. – Hogy vagy, chérie?
– Megfáztam kicsit. – Szajada reggel, amikor a tükörbe nézett, látta, hogy karikás a
szeme, apró ráncok is keletkeztek a sarkában, és biztos volt, hogy Jean-Luc rögtön
észreveszi õket. – Nem komoly, már túljutottam a nehezén. És te, chérie?
– Ma remekül. A holnappal meg ki törõdik?! – A férfi könnyedén vállat vont,
lesegítette a szeretõjérõl a kabátot, az ölébe kapta, és ledõlt vele a kerevetre. Szajada
gyönyörű volt, és õszintén sajnálta, hogy el kell hagynia. Iránért is fájt a szíve, akárcsak
korábban Algériáért.
– Min gondolkodsz?
– Azon, ahogy hatvanháromban el kellett mennünk Algériából. Most meg Iránból.
Ugyanúgy elzavarnak bennünket. – Jean-Luc érezte, hogy Szajada egy pillanatra
megmerevedik a karjában. – Mi a baj?
– Borzalmas tud lenni a világ! – Az asszony egyszer sem mesélt még a valódi életérõl.
– Sokszor olyan igazságtalan! – tette hozzá szomorúan, a 67-és arab-izraeli háborúra
gondolva. A szülei meghaltak Gázában, neki pedig menekülnie kellett; a történetük akár
hasonló is lehetne, ha nem volnának közöttük alapvetõ különbségek, állapította meg
magában. Tejmur jutott eszébe, és „õk". Hányinger környékezte, miközben a kis Jasszert
látta maga elõtt, és arra gondolt, mit fognak tenni a fiával, ha nem azt csinálja, amit
parancsolnak. Csak legalább tudnám, kicsodák...
Jean-Luc elõrehajolt, és mindkettõjüknek töltött az asztalra kikészített borból. –
Fölösleges szomorkodni, chérie – mondta. – Nem élünk olyan sokáig, hogy értelme
lenne, akár csak egy pillanatra is, elrontani a hangulatunkat! Santé!
A bor kellemesen hűvös volt, és csodálatosan zamatos.
– Mennyi idõre jöttél? – kérdezte Szajada, miután belekortyolt a nemes italba.
– Egy óra múlva indulnom kell.
– Zagroszba?
– Nem, chérie! A repülõtérre, onnan pedig Koviszba.
– Mikor jössz vissza?
– Lehet, hogy soha. – Jean-Luc érezte, hogy az asszony teste pillanatra megmerevedik,
és aztán egybõl el is lazult. Folytatta hát, amit elkezdett, szentül hitte, hogy józan,
tisztában van az élet dolgaival, és tökéletesen megbízhat benne. – Koviszban sem leszek
sokáig, de ezt csak neked mondom. Kivonulunk Iránból, az egész társaság. Egyértelmű,
hogy nem kellünk nekik, nem engedik, hogy szabadon működjünk, és a tartozásaikat sem
hajlandók megfizetni. A zagroszi hegyekbõl erõszakkal zavartak el bennünket... az egyik
szerelõnket néhány napja terroristák megölték, és Scot Gavallan is csak milliméterekkel
úszta meg. Úgyhogy kész, elmegyünk. C'est fini!
– Mikor?
– Hamarosan. A pontos idõpontot nem tudom.
– Hiányozni fogsz... nagyon. – Szajada közelebb húzódott a férfihoz.
– Te is, chérie – válaszolta gyöngéden Jean-Luc, és bár az asszony hallgatott, nem
kerülték el a figyelmét az arcán végiggördülõ könnycseppek. – Meddig maradsz
Teheránban?
– Nem tudom. – Szajada igyekezett normális hangon beszélni. – Adok majd egy
bejrúti címet. Ott tudni fogják, hol találhatsz meg.
– Engem is bármikor el lehet érni Aberdeenen keresztül.
Csöndben ültek a kereveten. Az asszony szorosan Jean-Luchöz simult, a
kandallópárkányon álló óra, amelyik rendszerint halkan, észrevétlenül ketyegett, ezúttal
rettentõ hangosnak tűnt mindkettõjüknek. Az idegvégzõdéseikben érezték az idõ múlását,
a kényszerű búcsú közeledtét.
– Gyere! – mondta egy idõ után Szajada. Nem volt kedve a szeretkezéshez, de úgy
érezte, az a természetes, ha készségesnek mutatkozik.
 – Nem – válaszolta gálánsán a férfi, erõt és nemes tartást imitálva. Tudta, hogy az
asszony elvárja tõle a szeretkezést, ami után nyugodtan felöltözhetnek majd, és francia
módra, értelmesen, fölösleges érzelemkitörések nélkül befejezhetik a kapcsolatukat. Az
órájára pillantott, és elégedetten állapította meg, hogy még negyvenhárom perce maradt.
– Nem kívánsz?
– Jobban, mint bármikor. – Jean-Luc keze Szajada melléért nyúlt, szája lágyan
végigsimított a nyakán, és már érezte is nadrágja feszülését.
– Boldog vagyok, hogy nemet mondtál – súgta a fülébe szenvedélyesen az asszony. –
Órákra akarlak, drágám, nem néhány, futó percre. A sietség elrontaná az örömünket.
Jean-Luc egy pillanatra elképedt, nem számított erre a fordulatra, ám végül is örült
neki. Milyen erõs, hogy képes lemondani a legmennyeibb örömrõl, gondolta, és ha lehet,
egy fokkal még jobban imádta az asszonyt, mint addig. Sokkal jobb, ha boldogan
emlékszünk az együtt töltött, csodás órákra, mintha mindent elrontanánk az értelmetlen,
végsõ kapkodással, mondta magában, így legalább megmenekülök a könnyektõl, a
görcsös erõlködéstõl, és nem kell imádkoznom, hogy legyen meleg víz. Nyugodtan
ülhetünk, iszogathatjuk a bort, pityereghetünk is közben, ha ahhoz van kedvünk, és
remekül érezhetjük magunkat. – Igazad van – mondta, és érzékien ismét végighúzta az
ajkát Szajada nyakán. Érezte, hogy az asszony egész teste megremeg, pillanatra kísértést
is érzett, hogy folytassa, lángra lobbantsa benne a szenvedélyt, de aztán úgy döntött, hogy
nem. Szegény drágám! Miért kínozzam, kérdezte magától nagy együttérzéssel.
– Hogy fogjátok megcsinálni, drágám?
– Egyszerre repülünk el mind. Bort?
– Igen, kérek. Nagyon finom. – Szajada belekortyolt az italba, zsebkendõjével
finoman felitatta arcáról a könnyeket, és nehogy feltűnõvé váljon a dolog, a kivonulás
témájánál maradt. „Õket" és a Hangot is nagyon fogja érdekelni, gondolta. Talán még azt
is hajlandók lesznek elárulni, hogy kicsodák. Amíg nem tudom, addig a fiamat sem
védhetem meg. Istenem! Add, hogy a sarokba szoríthassam õket!
– Imádlak, chérie! Tiszta szívembõl – mondta tökéletesen õszintének tűnõ hangon.

TEHERÁNI REPÜLÕTÉR, 18.05. Johnny Hogg, Pettikin és Nogger egyként elképedve

bámult McIverre. – Maradsz? Nem jössz velünk? kérdezte Pettikin, akinek sikerült – úgy-
ahogy – elsõként összeszednie magát.
– Mondtam már, hogy nem – válaszolta erõltetetten vidám hangon McIver. – Holnap
muszáj elvinnem Kiát Koviszba. – A parkolóban álltak, távol az idegen fülektõl. A 125-
ös a közelben várakozott, a rakodómunkások – zöldszalagosok és egy mollah figyelõ
tekintetének kereszttüzében – már az utolsó ládákat pakolták fel.
– Ezt a fekete lebernyegest még nem láttuk – jegyezte meg Nogger, a társaság tagjai
közül õ bírva legkevésbé a feszültséget.
– Igaz. Mindenki itt van?
– Mindenki, Mac, kivéve Jean-Lucöt – válaszolta idegesen Pettikin. – Nem volna
jobb, ha velünk jönnél, és hagynád a fenébe Kiát?
– Az lenne a legnagyobb baromság, Charlie! Ne idegeskedj! Sargazban beszélj meg
mindent Andyvel! Holnap én is ott leszek. A többiekkel megyek, Koviszból.
– Az isten szerelmére, õket már kiengedték, téged viszont nem! – szólt a közbe Lane.
 – Ne hülyéskedj, Nogger! Egyikünket sem engedték el – válaszolta nevetve McIver. –
Hogyan lehetnénk biztosak a kovisziak felõl, amíg ki nem jutottak az iráni légtérbõl? Ne
kapkodjatok! Egyszerre csak egy dolgon legyünk túl, indítsuk el minél elõbb az itteni
szállítmányt! – A némi csúszkálás árán megálló taxira pillantott, és látta, hogy Jean-Luc
száll ki belõle. A francia a sofõr kezébe nyomta a kialkudott viteldíj másik felét, és
bõrönddel a kezében, vidáman elindult feléjük.
– Alors, mes amis – mondta elégedett mosollyal. – Ca marche?
– Okos ötlet volt tõled mindenkinek elmondani, hogy szabadságra mégy, Jean-Luc –
jegyezte meg rövid sóhaj kíséretében McIver.
– Tessék?
– Nem érdekes. Ne törõdj vele! – McIver szerette Jean-Lucöt, becsülte a képességeit, a
szakácstudományát, tulajdonképpen még önzéssel határos céltudatosságát is. Amikor
Gavallan szólt neki a Forgószélrõl, a francia egybõl azt válaszolta: – Elviszem Koviszból
az egyik 212-est, ha rajta lehetek a szerdai teheráni járaton, és pár órát ott is tölthetek.
– Mi a fenének?
– Man Dieu! Anglais! – kiáltott fel szörnyülködve Jean-Luc. – Mondjuk azért, hogy
agyõt mondjak az imámnak!
Mikor hozzájuk ért, McIver megkérdezte tõle: – Hogy érezted magad Teheránban?
– Magnifique! – Jean-Luc elvigyorodott, és arra gondolt, hogy évek óta nem látta már
ilyen fiatalosnak, vidámnak a parancsnokát. Ki lehet vajon a hölgy, tette fel magának
rögtön a kérdést. – Et toi, mon vieux?
– Remekül. – McIver a másodpilótát, Jonest látta lejönni a géprõl sietve, kettesével
véve a lépcsõfokokat. A betonon már egyetlen láda sem maradt, az iráni földi kiszolgálók
már visszafelé tartottak, az épületbe. – Minden kész?
– Igen, kapitány! Már csak az utasok hiányoznak – válaszolta Jones. – A légiirányítók
kezdenek idegesek lenni, azt mondják, máris túlléptük az engedélyezett idõt. – Szálljanak
fel minél elõbb!
– A koviszi leszállási engedély változatlanul rendben van?
– Igen. Egyelõre semmi gondunk vele.
– Akkor gyerünk! – adta ki az utasítást a többieknek mély lélegzetvétel után McIver. –
A papírokat én viszem, Johnny! – szólt oda Hoggnak, és a gép parancsnokával és
Jonesszal a nyomában a közelben álló mollah felé indult, remélve, hogy sikerül majd
eléggé lekötnie a figyelmét. A két szerelõ, kihasználva a bepakolás közbeni nyüzsgést,
már fölment a fedélzetre.
– Jó napot, aga! – köszönt McIver. Heves mozdulattal az orra alá dugta az útvonal-
engedélyt úgy, hogy közben eltakarta elõle a lépcsõt. Nogger, Pettikin és Jean-Luc rögtön
kihasználta az alkalmat, és eltűnt a gép belsejében.
A mollah – látszott rajta, hogy nem sok útvonal-engedélyt és szállítólevelet látott még
– átlapozta a papírokat. – Rendben van. Átvizsgáljuk a gépet.
– Fölösleges, aga, minden... – McIver nem fárasztotta magát, hogy befejezze a
mondatot, mivel a mollah és két õr már a lépcsõ felé tartott. – Azonnal indítsd be a gépet,
Johnny! – figyelmeztette halkan Hoggot, és az irániak után sietett.
Az utastérben a kiszedett ülések helyén ládák tornyosultak, az utasok mind elfoglalták
már a helyüket, és az öveiket is becsatolták. Igyekeztek véletlenül se nézni a mollahra,
aki lassan körbehordozta rajtuk a tekintetét, és csak aztán kérdezte meg: – Kik ezek?
 – Váltás a távozók helyett – válaszolta készségesen McIver. Mintha csak találomra
tette volna, Jean-Lucre mutatott. – Õ például Koviszba megy – mondta, majd sürgetõ
hangon hozzátette: – A torony bizottsága azt akarja, hogy a gép felszálljon. Siessen kicsit,
aga! Rendben?
– Mi van a ládákban? – kérdezte a megjegyzésrõl tudomást sem véve a mollah, és a
pilótafülke felé fordult, mert Johnny Hogg, a perzsát tökéletesen beszélve, odaszólt neki:
– Elnézést, hogy megzavarom, kegyelmes uram, de a toronyból szigorúan ránk
parancsoltak, hogy azonnal szálljunk fel. Ugye megengedi?
– Természetesen, pilóta kegyelmes úr! – válaszolta mosolyogva a mollah. – Remekül
beszél perzsául!
– Köszönöm az elismerést, kegyelmes uram! Isten õrizze meg önt a kegyeiben, és
ontsa áldását szünet nélkül az imámra!
– Köszönöm, pilóta kegyelmes úr! Isten óvja! – viszonozta a jókívánságot a mollah, és
elégedetten a remekül elvégzett munkával, távozott.
Miután távozott, McIver csodálkozva megkérdezte Hoggtól: – Mi volt ez, Johnny?
Nem is tudtam, hogy beszélsz perzsául.
– Dehogy beszélek – válaszolta a pilóta. – Ezt a pár mondatot tanultam csak meg.
Eddig még mindig sikerem volt vele.
– Gratulálok! – McIver nagyot nevetett, de utána rögtön le is halkította a hangját, és
úgy adta ki a következõ utasítást. – Mihelyt Koviszba értek, szólj Duke-nak, intézze el
Nyüzsinél, hogy holnap a srácok a lehetõ leghamarabb elmehessenek! Nem akarom, hogy
Kia lássa a távozásukat. Rendben?
– Hát persze! Látod, erre nem is gondoltam. Viszlát!
– Jó utat! Sargazban találkozunk! – McIver fürgén leszaladt a lépcsõn, és a
hüvelykujját feltartva még egyszer búcsút mondott a távozóknak.
– Sikerült! – kiáltott fel boldogan Nogger, miután a gép fölemelkedett a betonról. A
többiek egyetértettek, és lelkesen kiáltoztak, kivéve Jean-Lucöt, aki gondterhelten
megjegyezte. – Merde! Várjál még, Nogger! Koviszban akár le is szállíthatnak. Pénteken
ünnepeljetek, ha már túl leszünk az egészen!
– Igazad van, Jean-Luc! – értett egyet a franciával Pettikin. Az egyik ablaknál ült, és
az alattuk egyre zsugorodó repülõteret figyelte. – Mac jó formában van. Hónapok óta
nem láttam ilyen vidámnak, pedig reggel még annyi baja volt, hogy csak na! Érdekes,
milyen gyorsan meg tud változni az ember hangulata.
– Igen. Érdekes. A helyében én is dühös lettem volna. Rohadt dolog az utolsó
pillanatban megtudni, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan az ember tervezte. –
Jean-Luc kényelmesen hátradõlt. Szajadára, édesbús emlékeket hagyó elválásukra
gondolt, és miután észrevette, hogy Pettikin erõsen ráncolja a homlokát, megkérdezte:
– Mi a baj?
– Azon gondolkodom, hogyan fog eljutni Mac Koviszba.
– Természetesen helikopterrel. Választhat az Alouette, és két 206-os között.
– Tom az Alouette-et ma reggel elvitte Koviszba, és egyetlen pilóta sincs már
Teheránban.
– Akkor gépkocsival. Miért? – A francia még mindig nem értette, mi okoz olyan nagy
gondot Pettikinnek.
– Szerinted sem olyan õrült, hogy õ vigye el Kiát, ugye?
 – Megbolondultál? Persze, hogy... – Jean-Luc elharapta a mondatot, és hirtelen az õ
homloka is ezer ráncba szaladt. – Merde! Amennyire ismerem, van olyan õrült!

AZ IRÁNI BELSÕ ELHÁRÍTÁS KÖZPONTJÁBAN, 18.30. Hasemi Fazir tágas irodája

ablakánál állt, az alacsony háztetõket, a föléjük nyúló karcsú minareteket, a korszerű
szállodák toronyépületei közé ékelõdõ kupolákat figyelte, és hallgatta a müezzinek
elnyújtott énekét. A távolból fegyverek megszokott zaját hallotta, ugyanakkor az utóbbi
idõben mintha több fényt látott volna a városban. – Mocskos kutyák! – morogta, és
anélkül, hogy megfordult volna, dühösen megkérdezte: – Csak ennyit mondott?
– Igen, kegyelmes úr! Szó szerint azt, hogy pár nap múlva. Azt gyanítja, hogy a
francia sem tudta pontosan, mikor indulnak.
– Meg kellett volna bizonyosodnia róla! Gondatlan, márpedig a gondatlan ügynök
veszélyes. Szóval csak a 212-eseket viszik?
– Igen. Ebben egészen biztos volt. Igaza van, hogy gondatlan, és ezért büntetést
érdemel.
Hasemi kiérezte a hangból az izgatott várakozást, de nem haragudott érte. Nem
döntötte még el, mit kezdjen Szajada Bertolinnal, és a tõle kapott információval, de e
nélkül is nagyon meg volt elégedve magával.
Mondhatni, az egész napja csodálatosan alakult. Kezdõdött azzal, hogy délelõtt az
egyik titkos szövetségesét kinevezték a SAVAMA második emberévé, aki fölött már csak
Abrim Pahmudi állt. Délben telexüzenetet kapott Tebrizbõl, Abdalláh hán halálhírével.
Azonnal válaszolt, utasította az embereit, hogy másnapra beszéljenek meg számára
négyszemközti találkozót Hakim hánnal, és kiadta a parancsot, hogy a SAVAMA egyik
könnyű, kétmotoros gépét tartsák készenlétben neki. Talbot pokolra juttatása tökéletesen
sikerült. Természetesen azonnal a helyszínre hívták, õ pedig alaposan átvizsgálta, és
elégedetten állapította meg, hogy nem maradt semmilyen, a Négyes Csoport egyik
sejtjére, utaló nyom. A közelben tartózkodók nem látták a robbanószerrel megtömött
gépkocsit leállító merénylõket. „Egyik pillanatban még Isten békéje honolt itt, a
következõben pedig már a sátán haragja tombolt" – mondta elszörnyedve egyikük.
Egy órája személyesen Abrim Pahmudi kereste telefonon, állítólag azért, hogy
gratuláljon neki. Ügyesen el tudta azonban kerülni a csapdát, és szilárdan kitartott az
eredeti állítása mellett, miszerint a legcsekélyebb köze sem volt a merénylethez.
Fölösleges lett volna hagyni, hogy Pahmudi rájöjjön, mennyire hasonlított ez a robbanás
ahhoz, amely nemrég apró darabokra szaggatta Dzsanán tábornok testét. Sokkal
hasznosabb volt õt bizonytalanságban tartani, és nem engedni, hogy enyhüljön a
kiderítetlen merényletek miatt ránehezedõ nyomás. – Insa Allah, kegyelmes uram! –
válaszolta az ezredes. – Nyilván ezt a robbantást is azok az átkozott baloldali terroristák
követték el. Biztos, hogy nem Talbot volt a célpont, bár érte csöppet sem kár. Sajnálom,
hogy ezt kell mondanom, de a merénylet nyilvánvalóan az imám hívei ellen irányult. –
Azt állítva, hogy a terrorakciót az éttermet sűrűn látogató ajatollahok és mollahok ellen
tervelték ki, félelmet keltett Pahmudiban, sikeresen elterelte a figyelmet Talbotról, elejét
véve az esetleges brit ellenlépésnek, tehát több veszedelmes skorpiónak is leszelte a fejét
egyetlen suhintással.
Hasemi elfordult az ablaktól, és a mögötte álló, éles arcvonású férfira nézett. Az illetõt
Szoleiman al Vialinak hívták, a Négyes Csoport egyik sejtjének a vezetõje volt, és
nemcsak a délelõtt felrobbantott gépkocsiba rejtett pokolgépet helyezte el a kijelölt
helyen, hanem abban is segített az ezredesnek, hogy Tejmur hálószobájában rajtaüssön
Szajada Bertolinon. – Nemsoká indulok Tebrizbe, és csak holnap vagy holnapután jövök
vissza – mondta. – Egy magas angol is lesz velem, Robert Armstrongnak hívják. Az
egyik embere kövesse, derítse ki, hol lakik, és valahol az utcán végezzen vele! Olyant
bízzon meg a feladattal, aki biztosan el tudja végezni, de ne maga csinálja!
– Értettem, kegyelmes úr! Mikor?
Hasemi újból átgondolta a tervét, és egyetlen buktatót se talált benne. – A szent napon.
– Ugyanarról van szó, akinek odaadta Szajadát?
– Igen. De azóta meggondoltam magam. – Robertnek nem veszem hasznát többé,
állapította meg magában Hasemi. Itt az ideje, hogy megszabaduljak tõle.
– Szán valami újabb feladatot a nõnek?
– Nem. A Tejmur-féle csoportot sikeresen felszámoltuk.
– Insa Allah. Lehet javaslatom, kegyelmes úr? – kérdezte Szoleiman.
Az ezredes nem válaszolt rögtön, elgondolkodva nézett rá. Az egyik legmegbízhatóbb
és leghatékonyabb ügynöke volt, és tökéletes fedést biztosított neki, hogy közvetlen
alárendeltjeként, jelentéktelen beosztásban a belsõ elhárításnál dolgozott. Azt mondta
magáról, hogy a Bejrúttól északra lévõ Srift-hegységbõl származik, és keresztény
milicisták űzték el a szülõföldjérõl, miután kiirtották az egész családját. Hasemi öt éve
menekítette ki szíriai börtönbõl, és fogadta a szolgálatába. A határ mindkét oldalán
elkövetett gyilkosságokért és rablásokért ítélték halálra, amelyeket nem is tagadott. Arra
hivatkozott csupán, hogy kizárólag zsidókat és egyéb hitetleneket ölt, tehát Isten
parancsát teljesítette. Nem bandita, hanem az igaz hit védelmezõje, súlyos bűnök
megtorlója.
– Mit tanácsolsz? – kérdezte aztán az ezredes.
– A nõ közönséges PFSZ-futár, nem is különösebben ügyes, és a pillanatnyi helyzete
olyan, hogy amíg életben van, veszélyt hozhat ránk. A zsidók vagy a CIA, ha elkapják,
felhasználhatják ellenünk. A jó gazda arra törekszik, hogy olyan helyre ültesse a magot,
ahol aztán bõ termést takaríthat be. Ön jó gazda, kegyelmes uram – mondta mosolyogva
Szoleiman. – Azt javaslom, küldje vissza Bejrútba, mondja azt neki, hogy ott van rá
szükség. Intézzük úgy, hogy kihallgathassa a beszélgetésünket, és tegyünk úgy, mintha a
dél-libanoni keresztény milíciákhoz tartoznánk, és az izraelieknek és a CIA-nek
engedelmeskednénk! – A férfi, látva ura csodálkozását, halkan, de elégedetten elnevette
magát.
– Aztán?
– Mi az, ami a palesztin koptot, aki csak tessék-lássék harcol Izrael ellen, dühödt,
bosszúálló fúriává változtat?
– Micsoda? – kérdezett vissza Hasemi, még mindig nem egészen értve, hová is akar
kilyukadni az embere.
– Például az, ha az izraeliektõl és a CIA-tõl kapott parancsra cselekvõ keresztény
milicisták, egy nappal a hazatérte elõtt, kegyetlenül bántják a gyerekét. Nem elég ez
ahhoz, hogy elszánt ellensége legyen az ellenségeinknek?
Hasemi, hogy leplezze hirtelen támadt undorát, cigarettára gyújtott. – Egyetértek veled
abban, hogy már nem hoz hasznot a számunkra – mondta.
 – És mi haszna a gyerekének? És egyáltalán, milyen jövõ vár rá? – kérdezte
Szoleiman. – Ilyen anyával, a keresztény rokonainál nevelkedve õ is csak keresztény
lehet, és a pokolba kerül.
– Izrael a szövetségesünk. Ne ártsd bele magad a közel-keleti ügyekbe, rajtavesztesz!
Megtiltom!
– Uram, ha ön azt mondja, hogy tilos, akkor szó nélkül engedelmeskedem. –
Szoleiman fejet hajtott az ezredes elõtt, és hogy szavainak még nagyobb nyomatékot
adjon, néhányszor bólintott is. – Esküszöm a gyerekeim életére!
– Rendben van. Ma remek munkát végeztél. Köszönöm. – Hasemi a
páncélszekrényéhez lépett, és használt bankjegyekbõl álló dollárköteget vett elõ. – Itt egy
kis jutalom neked és az embereidnek!
– Köszönöm, kegyelmes úr. Köszönöm! Isten óvja önt örökké! Tekintse úgy, hogy az
a Robert nevű férfi máris halott! – Szoleiman még egyszer hálásan meghajolt, és távozott.
Hasemi, miután magára maradt, az íróasztala mögé ült, üveget vett elõ az egyik
fiókból, és whiskyt töltött magának. Ezer dollár kész vagyon Szoleiman és három embere
számára, de nem sajnálom, okos befektetés, gondolta elégedetten. Igen, kifejezetten
hasznos. Örülök, hogy végre sikerült döntenem. Robert túl sokat tud, és túl sok dolgot
gyanít. Az elnevezést is nem õ adta az osztagaimnak?
– A Négyes Csoport sejtjeit csak jó cél érdekében szabad felhasználni, Hasemi! –
mondta magabiztosan Armstrong egy korábbi beszélgetésük során. – Figyelmeztetlek,
hogy a hatalom, amit biztosítanak, könnyen megszédíthet, és visszaüthet rád. Emlékszel a
Hegyek Vénére?
Az ezredest megdöbbentette, hogy Armstrong olvas a legtitkosabb gondolataiban is, és
hogy zavarát leplezze, könnyednek szánt hangon felnevetett. – Mi közöm nekem ibn
Szabbáhhoz és az asszaszinokhoz? – kérdezte. – A huszadik században élünk, Robert,
nem vagyok vallási fanatikus, és hegyi erõdöm sincs Alamútban.
– Hasist azonban tudsz szerezni, sõt annál hatékonyabb szereket is.
– Nincs szükségem kábítószeres bérgyilkosokra, csak olyan emberekre, akikben
megbízhatom.
Az asszaszin szó a „hassásin" kifejezésbõl származott, ami azt jelenti, hogy hasistól
részeg. A legenda szerint a tizenegyedik században Alamútban, Haszan ibn Szabbáh
Kazvin melletti bevehetetlen sziklaerõdítményében olyan kertek voltak, amilyennek a
Korán a paradicsomot leírja. Szökõkútjaikból bor és méz ömlött, és bármerre lépett a
látogató, csodaszép, engedelmes lányokba botlott. A hasistól bódult kiszemeltek ezekbe a
kertekbe kerültek, hogy ízelítõt kapjanak a haláluk után rájuk váró mennyei
gyönyörökbõl. Aztán egy-két nap után arra ébredtek, hogy visszakerültek a földre, de
megmaradt nekik az ígéret, hogy ha engedelmeskednek ibn Szabbáhnak, gondolkodás
nélkül végrehajtják a parancsait, akkor újból övék lehet az egyszer már megtapasztalt,
soha nem felejthetõ kéj.
Haszan ibn Szabbáh Alamútból szétrajzó, hasison tartott, fanatikus hívei terrorizálták
Perzsiát, és befolyásukat hamarosan kiterjesztették az egész Közel-Keletre, így ment ez
csaknem kétszáz éven át, egészen 1256-ig, amikor Dzsingisz kán unokája, Hulagu kán
leigázta Perzsiát, hordái bevették Alamútot is, porig rombolták, és kiirtották az
asszaszinokat, hogy írmagjuk is alig maradt.
Hasemi szája vékony vonallá keskenyedett. Hogy tudtál betekinteni a lepel mögé,
Robert, és rájönni legtitkosabb tervemre, tette föl magában a kérdést. Igen, korszerűsíteni
akarom ibn Szabbáh ötletét, és erre meg is van minden lehetõség most, hogy a sah uralma
megdõlt, és lázasan forrong körülöttünk a világ. A pszichedelikus szerek, hallucinogének
korában mi sem könnyebb ennél. Van hozzá éppen elég ostoba, mártíromságra vágyó
vallási fanatikus, akiknek csak megfelelõ irányítás kell. Rájuk támaszkodva bárkit félre
tudok állítani az utamból, ugyanúgy, mint Dzsanánt és Talbotot. Mint téged!
De micsoda csűrhét kell igénybe vennem ahhoz, hogy megvalósíthassam nagyszerű
tervemet! Hogy képesek annyira kegyetlenek lenni, hogy élvezzék, ha levághatják
valakinek a nemi szervét, vagy nyíltan azt tervezzék, hogy megölnek ártatlan gyereket?
Nyilván azért, mert a Közel-Keleten születtek, és tulajdonképpen nem tartoznak sehová,
nincs igazi hazájuk, nincsenek gyökereik. Szomorú, hogy képtelenek tanulni tõlünk, és
nem hatnak rájuk õsi civilizációnk hagyományai. Kürosz és Dárius birodalmának fel kell
támadnia – ebben a sahnak tökéletesen igaza volt. Az én asszaszinjaim fogják
megtisztítani ehhez az utat, ha kell, egészen Jeruzsálemig.
Hasemi, elégedetten aznapi teljesítményével, belekortyolt a whiskyjébe. Az ital
nagyon jólesett neki. Pontosan így szerette, jég nélkül.
 CSÜTÖRTÖK
1979. MÁRCIUS 1.

55. fejezet

AZ ÉSZAKI HATÁRHOZ KÖZELI FALUBAN, 5.30. Alig kezdett pirkadni, Erkki

rögtön felhúzta a csizmáját, és a tokból kihúzott tõrt pilótazubbonya ujjába rejtve
óvatosan kinyitotta a kunyhó ajtaját. A falu nyugodtan pihent még vastag hóleple alatt, és
hiába figyelt, õröket sem látott sehol. A fészer körül is teljesnek tűnt a nyugalom, de azért
tudta, hogy a helikoptert változatlanul õrzik. Többször, nappal és éjszaka is próbára tette
már a falusiak éberségét, de valahányszor odaosont, a pilótafülkében és az utastérben
hagyott õröket ébren találta. Arra sem számíthatott, hogy képes lesz ártalmatlanná tenni
õket, és mielõtt a többiek észbe kapnának, fel tud szállni. Egyetlen lehetõsége maradt –
gyalog nekiindulni, és rá is szánta magát erre, miután két napja megvívta legutolsó
szópárbaját Bajázid sejkkel.
Érzékei a sötétséget fürkészték, kutatták, nem leselkedik-e rá valahol veszély. A
csillagokat vékony felhõréteg takarta, és alig derengett még csupán. Most! Határozottan
elõrelendülve kilépett az ajtón, a közelben sötét tömböt alkotó erdõ felé sietett, és amikor
a háló váratlanul, szinte a semmibõl ráborult, vadul hadonászni kezdett, elkeseredve
küzdött az életéért.
A hegyi vadkecskék befogására használt erõs hálót négy falusi tartotta. Ügyesen,
gyakorlott mozdulatokkal Erkki köré tekerték, minél jobban kapálózott, annál
szorosabbra vonták, és hiába harcolt, rendkívüli erejével hiába szaggatott szét néhány
szemet, hamarosan legyűrték, tehetetlenül a hóra kényszerítették. Néhány pillanatig
zihálva, megadóan feküdt, aztán ismét szabadulni próbált, és dühében, mert nem sikerült,
üvöltött, mint a sebzett medve. Hiába küszködött azonban, sõt, minél eszeveszettebben
harcolt, a háló annál szorosabban fonódott köré, és végül nem tehetett mást, ziháló
tüdõvel kénytelen volt feladni a harcot. Fölnézett, és látta, hogy tömeg veszi körül. Az
egész falu talpon volt, mindenki felöltözve, mindenkinél fegyver. Biztosak voltak, hogy
megkísérli a szökést, és vártak rá. Erkki végignézett rajtuk, és olyan erõs gyűlölet szállta
meg, mint azelõtt soha.
Öt ember kellett, hogy fölemelje, és félig vonszolva, félig lökdösve bevigye a
gyűlésházba. Durván a döngölt agyagpadlóra lökték, Bajázid sejk elé, aki keresztbe tett
lábbal, állatbõrökön ült nyugodtan a tűzhöz legközelebb, az õt megilletõ díszhelyen. A
kormos falú helyiség tágas volt, de szinte mozdulni sem lehetett benne, mert megtöltötték
a törzs beözönlõ tagjai.
– Hát így vagyunk! – szólalt meg hosszúnak tűnõ, komor várakozás után a sejk. –
Hiába figyelmeztettelek, ellene szegültél a parancsomnak.
Erkki mozdulatlanul feküdt, erõt gyűjtött, és néma maradt. Mit tudott volna mondani?
– Éjjel visszajött az egyik emberem, akit a hánhoz küldtem – folytatta dühtõl remegõ
hangon Bajázid. – Tegnap délután, a hán parancsára, a becsület minden szabályát áthágva
elvágták a másik követem torkát. Erre mit mondasz?! Úgy végeztek vele, ahogy a koszos
kutyával szokás! Igen, a kutyával!
 – Én... Nem hiszem, hogy a hán tette volna – válaszolta döbbenten Erkki. – Ez
lehetetlen!
– Allah összes nevére, elvágták a torkát! Halott, és rajtunk szégyen esett! Az egész
törzsön! Rajtam is! Szégyen, miattad!
– Tudom, hogy a hán gonosz. Sajnálom, ami történt, de nem... – próbált tiltakozni
Erkki, de a sejk nem hagyta.
– Tisztelettel bántunk a hánnal, és veled is. Hadizsákmányként ragadtunk el az
ellenségtõl. A lánya férje vagy, és õ nagyon gazdag, több arannyal tömött zsákja van,
mint a szõrszála a kecskének! Mit számít neki tízmillió riál? Kecskeszar! És mégis, képes
volt, hogy a becsületünkbe gázoljon, megszégyenítsen bennünket miatta. Halál rá!
Izgatott moraj futott végig a tömegen. A körülöttük állók nem értettek ugyan angolul,
de a vezérük izgatott hanghordozása nem kerülte el a figyelmüket, érezték a szavaiból
sugárzó indulatot.
– Insa Allah! – sziszegte a sejk az oly sokak által és oly sokszor elmondott, a
legszörnyűbb cselekedetre is mentségül szolgáló szavakat. – Elengedünk, mivel azt
akartad, és vadászni fogunk rád. Nem lövünk le, de a napnyugtát sem éred meg, és a
fejedet elküldjük a hánnak, ajándékba. – Saját nyelvén is megismételte az ítéletet, intett,
és parancsoló kézmozdulatának engedelmeskedve többen egybõl ugrottak is.
– Várjanak! Várjanak! – kiáltotta Erkki. A rémület kitisztította az agyát, és amikor már
mindent veszni látott, hirtelen ötletet adott neki.
– Kegyelemért akarsz könyörögni? – kérdezte megvetõen a sejk.– Azt hittem, férfi
vagy... Ezért nem adtam parancsot, hogy amíg alszol, vágják el a torkodat.
– Nem kegyelmet, hanem bosszút követelek! – harsogta Erkki. Bosszút! – Szavait
döbbent csend fogadta. – Nektek és magamnak! Nem illet-e meg benneteket a bosszú
azért, amit veletek tettek?
A váratlan ajánlat szemmel láthatóan gondolkodóba ejtette a törzsfõnököt. – Miféle
csapda ez? – kérdezte kissé zavartan.
– Csak én segíthetek, hogy visszanyerjétek a becsületeteket. Egyedül én! Dúljuk fel a
hán palotáját, és vegyünk elégtételt rajta! – ajánlotta Erkki, és közben szünet nélkül
fohászkodott õsi isteneihez, hogy szavai megtegyék hatásukat.
– Megõrültél?
– A hán nekem megveszekedettebb ellenségem, mint nektek. Miért szégyenített meg
mindkettõnket, ha nem azért, hogy téged ellenem fordítson? Ismerem a palotát. Tizenöt
fegyvereseddel pillanatok alatt be tudlak juttatni az elõudvarba...
– Õrültség! – vágott közbe dühösen a sejk. – Azt akarod, hogy esztelenül, hasiszabáló
barmok módjára eldobjuk magunktól az életünket? A hánnak rengeteg testõre van.
– Ötvenhárom a falakon belül, de egyszerre legfeljebb négy-öt teljesít szolgálatot.
Olyan tehetetlenek a harcosaid, hogy nem tudnak végezni ötvenhárom emberrel?
Mellettünk szól, hogy meglepjük õket. Egy váratlan, a levegõbõl érkezõ támadás
meghozza számodra a bosszút, amit annyira áhítasz. Bejuttatlak, és ki is hozlak
benneteket pillanatok alatt. Abdalláh hán beteg, nagyon beteg, az õrzõi nem számítanak
támadásra, de mások sem. Senki az egész háznépbõl. Ismerem az utat, tudom, hol
alszik... Mindent!
Erkki hallotta a saját hangját, amint az izgatottságtól a magasba szárnyal, biztos volt
benne, hogy meg lehet csinálni azt, amirõl beszélt. Rajtaütésszerűén le tud szállni az
udvaron, felrohanhat az emeletre, végig a folyosón, elsöpörheti az útból Ahmedet, és aki
még szembe mer szállni vele, hogy aztán a hán szobájánál otthagyja Bajázidot az
embereivel, tegyék, amit akarnak, és elrohanhat az északi szárnyba, megmenteni
Azadehet. Ha pedig nem lesz ott, akkor ölni, gyilkolni, a hánt, az õreit, a törzs harcra éhes
tagjait, mindenkit...
Terve kitörölhetetlenül belefészkelte magát, egészen a hatalmába kerítette. – Nem
fognak-e ezer évig emlékezni rád, pusztán a bátorságod miatt? Bajázid sejkre, aki
becsülete védelmében szembeszállt a hánnal, az összes Gorgonok urával, és saját
barlangjában támadta meg, hogy elégtételt vegyen rajta. Nem zengik-e dicsõségedet a
regösök a kurdok tábortüzeinél? Nem ugyanezt tenné-e helyedben Szaláhaddin is, a
legnagyobb kurd hõs?
A vidáman lobogó tűz fényénél látta, hogy másképp csillognak a rászegezõdõ szemek,
mint korábban. Bajázid elbizonytalanodott, hagyta, hogy még jobban megsűrűsödjön a
csönd, és amikor a némaság már szinte fojtogatóvá vált, suttogva váltott néhány szót
hozzá legközelebb álló embereivel. Aztán valaki fölnevetett, elkiáltotta magát, a többiek
pedig átvették a szavát, és egyöntetűen beleegyezést harsogtak.
Serény, izgatott kezek oldozták ki Erkki kötelékeit, mialatt mások azon kezdtek
veszekedni, hogy ki kerülhessen a támadásra induló csapatba. Erkki ujjai meg akkor is
remegtek, amikor megnyomta a helikopter indítógombját, és az elsõ hajtómű vad
zúgással életre kelt.

A HÁN PALOTÁJÁBAN, 6.35. Hakim felriadt álmából, és heves mozdulatát látva az

ajtó közelében vigyázó õr ijedten megkérdezte: – Mi történt, fenség?
– Semmi, Ishtar! Semmi. Csak álmodtam. – Megnyugodva, jólesõ érzéssel
elnyújtózott puha fekhelyén, és kellemes, bizsergetó izgalmat érezve találgatta, mit fog
hozni az új nap. – Hozz kávét! Ha megfurödtem, jöhet a reggeli is... Szólj a húgomnak,
hogy csatlakozzon hozzám!
– Igenis fenség! Azonnal.
A testõr kiment, õ pedig még nagyobbat nyújtózott. A hajnal borús volt, szürke, a
tágas helyiség pedig túl díszes, hideg és huzatos, de mégiscsak a hán hálóterme. A
kandallóban tűz lobogott, az õr egész éjjel táplálta, és más nem is nyúlhatott hozzá.
Hakim személyesen választotta ki ezt az embert a palota ötvenhárom fõs õrségébõl,
késõbbre hagyva, hogy döntsön a többi sorsa felõl. Hol találok igazán megbízható
embereket, kérdezte magától. Fölkelt, szorosra húzta magán a vastag brokátköntöst –
egyikét annak a legalább félszáznak, amit a gardróbban talált –, aztán Mekka felé fordult,
kinyitotta a díszes állványon nyugvó Koránt, letérdelt, és elmondta a nap elsõ imáját.
Miután befejezte, sem jött el az állványtól, hanem a régi, ékkövekkel kirakott borítójú,
kézzel írt könyvet nézte, a Gorgon hánok felbecsülhetetlen értékű Koránját, az õ
Koránját. Sokszor kell még hálát adnom Istennek!, gondolta. Sokat kell tanulnom,
rengeteget tennem, de a kezdet akkor is csodálatos!
Elõzõ nap, éjfél után nem sokkal, az összegyűlt családtagok színe elõtt lehúzta apja
jobb kezének mutatóujjáról a háni rang szimbólumát, a hatalmas, csiszolt smaragddal
díszített aranygyűrűt, és a sajátjára rakta. Nem ment könnyen, a karikát keresztül kellett
erõltetnie az ujjat borító, vastag zsírrétegen, miközben vadul facsarta orrát a helyiséget
megülõ hullaszag. Hányingerét ugyanakkor feledtette a tudat, hogy most már valóban õ a
hán. A család minden tagja letérdelt elõtte, megcsókolta a gyűrűt viselõ kezét, és örök
hűséget, engedelmességet fogadott neki. Azadeh volt az elsõ, büszkén, boldogan lépett
elé, majd Aisha, félve és remegve, és utána a többiek. Nadzsud és Mahmud gépiesen
tették a dolgukat, szinte nem is tudták, mi történik körülöttük, csak azzal voltak
elfoglalva, hogy magukban hálát rebegjenek Allahnak a váratlanul kapott haladékért.
Aztán odalent, a nagyteremben, Azadehhel az oldalán fogadta Ahmed és a testõrök
hűségesküjét; a népes család többi tagja késõbbre maradt, ugyanúgy a törzsi vezetõk és a
hatalmas háznéphez tartozók. Kiadta a temetésre vonatkozó parancsait, aztán megérezve,
hogy mondani szeretne valamit, kegyesen Nadzsudra emelte a tekintetét. – Tessék!
– Fenség! – kezdte legkenetteljesebb hangján az asszony. – Az Úr színe elõtt,
legtisztább szívünkbõl gratulálunk, és esküszünk, hogy szolgálni fogjuk, amennyire csak
erõnkbõl telik.
– Köszönöm, Nadzsud – válaszolta. – Köszönöm. Ahmed, milyen ítéletet is szabott ki
halála elõtt a hán nõvéremre és a családjára? – A kérdés nyomán a nagyteremben feszült
csönd támadt.
– Száműzetést, egyetlen fillér nélkül, a Meshedtõl északra lévõ senki földjére, fenség!
Õrizet alatt akarta elküldeni õket, azonnal.
– Sajnálom, Nadzsud! Hajnalban a családoddal együtt elindultok, úgy, ahogy a
parancs szólt.
Még mindig tisztán látta maga elõtt a nõvére és Mahmud hamuszürke arcát. – De
fenség! – jajdult fel elsõként magához térve Nadzsud. – Most már te vagy a hán, a te
szavad jelenti a törvényt, és nem gondoltuk... Most már te vagy a hán!
– Apánk rendelkezett így, és amíg élt, az ő szava volt a törvény. Nem volna helyes, ha
felülbírálnám az ítéletét.
– Most te vagy a törvény – próbált vitatkozni tovább rémült mosollyal az arcán
Nadzsud. – Azt kell tenned, ami a leghelyesebb.
– Isten segítségével éppen erre törekszem, Nadzsud! Nem változtathatom meg
apánknak a halálos ágyán elmondott kívánságát.
– De fenség... – Nadzsud izgatottan közelebb lépett hozzá. – Kérlek! Nem... nem
beszélhetnénk ezt meg négyszemközt?
– Jobb, ha itt, a család színe elõtt tárgyalunk róla. Mit akarsz mondani?
A nõvére bizonytalanul várt egy kicsit, aztán közelebb lépett, Hakim pedig érezte,
hogy Ahmed megmerevedik mellette, és látta, amint a keze, minden eshetõségre készen,
tõrének markolatára kulcsolódik. – Csak azért, mert Ahmed azt állítja, hogy a hán ilyen
parancsot adott, még nem feltétlenül igaz, hogy valóban így történt. – Nadzsud suttogva
akarta ezt mondani, de a szavai szinte harsogtak a pisszenéstelen, izgatott várakozással
teli csöndben.
– A pokol tüzén égjek örökké, ha hazudtam! – tiltakozott halkan, sóhajtásszerűen
Ahmed.
– Tudom, hogy nem tetted – válaszolta szomorúan Hakim. – Nem voltam-e ott magam
is, amikor a hán döntött? Ott voltam, Nadzsud, és ott volt az úrnõ, a húgom is.
Sajnálom...
– De te kegyelmet adhatsz! – kiáltotta az asszony. – Kérlek! Könyörgök, légy hozzánk
könyörületes!
– Hiszen az vagyok, Nadzsud! Megbocsátok nektek, de a büntetéseteket nem
vonhatom vissza. Azt azért kaptátok, mert Istenre esküdve hazudtatok – mondta gyászos
hangon az új hán –, nem pedig azért, mert hazudtatok a húgomról, rólam, évekig tartó
szenvedést okoztatok nekünk, és elvettétek tõlünk apánk szeretetét. Mi ezt,
természetesen, mind megbocsátjuk. Ugye, Azadeh?
– Igen.
– Megbocsátjuk, itt, mindenki színe elõtt. De hogy Allah nevét a szátokra véve
hazudtatok...! A hán döntött, és én nem másíthatom meg az akaratát.
A nagyteremben tartózkodók különbözõ érzésekkel figyelték, hogyan alázkodik meg,
esdekel kegyelemért Nadzsud és a férje. Volt, aki gyűlölte õket, de akadt olyan is, aki
csak megvetést érzett irántuk, mert gyöngének bizonyultak, nem tudták kihasználni a
lehetõségeiket. – Hajnalban, Mahmud – közölte a sógorához fordulva Hakim –, a
családoddal együtt elhagyod a palotát. Nincstelenül, fegyveres kísérettel mentek. Ami a
válást illeti, azt nálunk szigorú, õsi törvények tiltják. Hogy Meshedtõl északra mit
csinálsz... Insa Allah.
Tökéletesen csináltad, dicsérte meg magát elégedetten, miután kimondta a végsõ
ítéletet. Mindenki szemében ez volt az elsõ igazi próbád, és becsülettel kiálltad. Egyszer
sem csattantál fel, nem mutattad ki nyíltan az igazi szándékodat. Nyugodt maradtál,
szelíd és szomorú, mintha valóban bántana apád szigorú ítélete, de nem volna rá
lehetõséged, hogy megváltoztasd. Megváltoztatni? Ugyan! Örülök, hogy örökre eltűntök
a palotából, és ha csak meghallom, hogy forraltok ellenem valamit, eltaposlak
benneteket, mint a férget. Istenre és a Prófétára mondom, legyen örökre áldott a neve,
úgy fogok uralkodni, hogy apám szelleme – akár a paradicsomban, akár a pokolban –
büszke lesz a Gorgonok új hánjára.
Igazán van miért hálát adnom Istennek, gondolta, a Korán borítóján szikrázó ékkövek
csodálatában elmerülve. Az éveken át tartó kitaszítottság nem tanított-e meg arra, hogy
leplezzem mások elõtt agondolataimat, legyek türelmes, és tudjak csalni, ha éppen arra
van szükség. Most végre a kezemben a hatalom, de még nagyon sok munka vár rám. A
helyzetemet meg kell szilárdítanom, Azerbajdzsánt megvédenem, a világot leigáznom,
feleségeket kell találnom, fiákat nemzenem, és biztosítanom, hogy családunk
fönnmaradjon. Nadzsud és az övéi pedig pusztuljanak!
Hajnalban,„nem szívesen vállalt kötelességbõl" csatlakozott Ahmedhez, és jelen volt
az elindulásuknál. Kikötötte ugyanakkor, hogy a családból senki más ne legyen ott. –
Minek növelni a bánatukat, és az enyémet is? – kérdezte. Szótlanul figyelte, amint
Ahmed és a testõrök – az õ kifejezett utasítására – átnézik a felhalmozott csomagokat,
elvesznek Nadzsudéktól mindent, ami csöppnyi értéket is képvisel, és végül fejenként
egy kis bõröndöt hagynak csak meg a házaspárnak és a három gyereknek.
– Az ékszereidet, asszony! – szólt rá zordan Nadzsudra Ahmed, miután a csomagokkal
végeztek.
– Már mindent elvettetek! Mindent...! Könyörgöm, Hákim.... Fenség! – jajgatott
Nadzsud. Ékszeres zacskója, ami egyik bõröndjének a zsebében volt, már odakerült a
többi felhalmozott érték mellé, de Ahmed gyanakvása ettõl még nem múlt el. Várt egy
kicsit, aztán gyors mozdulattal lekapta az asszony fülönfüggõit, és feltépte Nadzsud
nyakán a ruhát. Tucatnyi arany nyaklánc volt alatta, egyik vastagabb, értékesebb, mint a
másik, gyémántokkal, rubinokkal, türkiz- és smaragdkövekkel kirakottak.
– Honnan szerezted õket? – kérdezte a kincsek láttán megdöbbenve Hakim.
– Ezek.. .Anyámtól örököltem... vettem... – Ahmed tõrét megpillantva Nadzsud
rémülten elharapta a mondatot. – Jól van... Rendben! – Lázas sietséggel levette a
nyakláncokat – amelyikkel nem boldogult könnyen, azt egyszerűen letépte –, és odaadta
õket a testõrnek. – Tessék! Most már semmim se maradt!
– A gyűrűidet!
– Fenség! Legalább ezeket hagyd... – próbált esdekelni Nadzsud. Rémülten elrántotta
a kezét Ahmedtõl, aki kész lett volna levagdosni az ujjait, és a gyűrűket, a ruhaujja alól
elõkerült karkötõkkel együtt dühödten odavágta a padlóra. – Nesztek! Más már tényleg
nincs!
– Összeszeded, és térden állva, kellõ tisztelettel odaadod õket a fenségnek! – sziszegte
Ahmed. Mivel az asszony nem engedelmeskedett rögtön, a hajába markolt, és az ifjú hán
lába elé lökte, ahol már csak arra maradt ereje, hogy vonagló testtel, jajveszékelve
kegyelemért könyörögjön.
Micsoda elégtétel volt, gondolta Hakim, örömmel átélve megaláztatásuk, egyben saját
diadala minden pillanatát. Ha meghalnak, a pokolra jutnak, ott fog égni a lelkük az idõk
végezetéig.
Még egyszer meghajolt a szent könyv elõtt, a következõ imáig letudva ezzel Isten
iránti kötelességét, és energiától duzzadva, tettre készen felpattant. Egy szobalány térden
állva éppen a kávét töltötte neki, és Hakimnak tetszett, hogy rémületet lát a tekintetében.
Tisztában volt azzal, hogy nem elég a cím, mihelyt hán lesz, azonnal éreztetnie is kell
mindenkivel a hatalmát. Elõzõ nap szemlét tartott a palotában. A konyhát nem találta elég
tisztának, ezért eszméletlenre korbácsoltatta és kidobatta a fõszakácsot, és a helyettesét
nevezte ki a helyére. Négy testõrt zavart el, mert nem teljesítették kellõ odaadással a
feladatukat, és két szobalányt veretett meg hanyagságért.
– De Hakim kedves! Biztos, hogy feltétlenül ostorhoz kellett folyamodnod? – kérdezte
Azadeh, miután kettesben maradtak.
– Pár nap múlva már nem lesz rá szükség – válaszolta. – Addigra a palota rendje
átalakul olyanná, amilyennek én szeretném.
– Természetesen igazad van. Te tudod, mit kell tenned. Mi lesz a váltságdíjjal?
– Persze! A váltságdíj! Máris intézkedem – kapott észbe Hakim, és rögtön Ahmedért
küldött.
– Végtelenül sajnálom, fenség, de édesapja, a hán tegnap délután parancsot adott rá,
hogy vágják el a küldönc torkát.
– Borzalom! – kiáltottak fel szinte teljesen egyszerre Azadehhel.
– Most mi lesz?! – kérdezte rémülten, könnyeivel küszködve az asszony.
– Megpróbálom fölvenni a kapcsolatot a törzzsel – felelte Ahmed. – Talán hallották
már, hogy az édesapjuk meghalt, és... és hajlandók lesznek új egyezséget ajánlani.
Mindenesetre megpróbálom.
A hán helyén ülve Hakim érezte Ahmed behízelgõ modorral párosult magabiztosságát,
felismerte a csapdát, amibe került, és félelem fogta el. Ujjai szórakozottan játszottak egy
darabig a gyűrűjébe foglalt, hatalmas smaragddal, majd a hosszúra nyúlt csönd végén
megkérte Azadehet: – Légy szíves, gyere vissza egy félóra múlva!
– Természetesen – válaszolta engedelmesen a húga, és rögtön távozott.
Miután kettesben maradtak, Hakim megkérdezte Ahmedtõl: – Milyen fegyvereket
hordasz?
– Egy tõrt és egy automata revolvert, fenség!
– Add ide õket! – Élénken emlékezett még, milyen hevesen vert a szíve, és az
izgalomtól hogy kiszáradt a szája, miközben megtette, amire feltétlenül szükség volt.
Ahmed a felszólítás után bizonytalanul várt egy darabig, de aztán engedelmeskedett.
Látszott rajta, csöppet sem tetszik neki, hogy megfosztják a fegyvereitõl. Hakim persze
úgy tett, mintha személyi testõrének, „legbensõbb bizalmasának" a viselkedése nem tűnt
volna föl neki. Szórakozottan megvizsgálta a revolver závárzatát, és csõre is töltötte a
fegyvert. – Jól figyelj rám, tanácsos! – mondta aztán vészjósló nyugalommal. – Nem
„megpróbálsz" kapcsolatba lépni a törzzsel, hanem cselekszel, gyorsan, hatékonyan, és
gondoskodsz róla, hogy a húgom férje épen, egészségesen a leghamarabb visszatérjen.
Istenre és a Prófétára mondom, a fejeddel felelsz érte!
– Én... természetesen, fenség! – Ahmednek, nem kis erõfeszítés árán sikerült
megfékeznie az indulatát, nem engedte, hogy dühe leolvasható legyen az arcáról.
Hakim lusta mozdulattal, mint aki csak játszik, unalmában a célzást gyakorolja,
Ahmed homlokára irányította a revolver csövét. – Megfogadtam Istennek, hogy elsõ
tanácsosomként foglak kezelni, és be is tartom a szavam. Az leszel – életed végéig. – A
fiatalember mosolya enyhén torzzá, baljóslatúvá vált. – Még akkor is, ha nyomorékká
tennének, netán kibérelnének vagy megvakítanának az ellenségeid. Kíváncsi lennék rá,
vannak-e ellenségei Ahmed Dursaknak, a türkménnek.
Ahmed õszintén, megkönnyebbülve elnevette magát. Örült, tetszett neki, hogy új ura
valóban hán, és nem valami tehetetlen kölyök, amitõl pedig tartott. Mennyivel könnyebb
szót érteni egy igazi férfival, gondolta feltámadó magabiztossággal. – Sokan, fenség!
Sokan – felelte. – Nem az-e a szokás, hogy a férfit ellenségeinek az ereje alapján ítélik
meg? Insa Allah! Nem tudtam, hogy ért a fegyverekhez.
– Sok mindent nem tudsz még rólam, Ahmed – válaszolta a fontos gyõzelem miatt
elégedetten Hakim. Aztán visszaadta a tõrt a gazdájának, a revolvert viszont magánál
tartotta. – Nálam marad, piskesként - mondta. – Egy évig és egy napig ne jelenj meg
elõttem fegyveresen!
– Hogyan védjelek meg akkor, fenség?
– Használd az eszedet! – Hakim ügyelt, hogy ne veszítse el a fejét, és a hangját enyhén
fölemelve csupán keveset engedett ki a lelkében évek alatt felgyülemlõ haragból,
feszültségbõl. – Még bizonyítanod kell! Nekem, és egyedül csak nekem! Ami apámnak
tetszett, azzal én nem feltétlenül leszek elégedett. Új korszak kezdõdött, újak a
lehetõségek és a veszélyek is. Ne felejtsd el, hogy az én ereimben is apám vére
csörgedezik!
A nap hátralévõ részében, és még este is Tebriz és egész Azerbajdzsán elõkelõit
fogadta, alaposan kikérdezte õket a felkelésrõl, a baloldaliakról, a mudzsahedek, a
fedajinok és más lázadó csoportok felõl. A bazár kereskedõi jártak nála, mollahok és két
ajatollah, a hadsereg helyi parancsnokai, és természetesen unokatestvére, a rendõrfõnök,
akit megerõsített tisztségében. Egyikük sem mulasztotta el, hogy a rangjához méltó
piskest vigyen neki.
Próbálták volna meg az ellenkezõjét, gondolta elégedetten, felidézve magában, milyen
lekezelõen bántak vele, amikor szerencsecsillaga kihunyt, és hvoji száműzetése
köztudottá vált. Nem szándékozott megkönnyíteni a dolgukat, sõt, keményen akarta
büntetni õket akkori viselkedésükért.
– Kész a fürdõvize, fenség! Ahmed is megérkezett, odakint vár.
– Engedd be, Ishtar, és maradj! – Kíváncsian figyelte az ajtón belépõ, szemmel
láthatólag fáradt, elcsigázott férfit.
– Szalaam, fenség!
 – Mi van a váltságdíjjal?
– Éjszaka végre sikerült beszélnem a törzs két tagjával. Itt ólálkodtak a közelben.
Elmondtam nekik, hogy Abdalláh hán meghalt, és az új hán megparancsolta, hogy
jóindulata jeléül fizessem ki nekik a váltságdíj felét. Megígértem, hogy a maradékot is
hiánytalanul megkapják, mihelyt a pilóta épségben ideér. Gépkocsival küldtem õket haza,
és titokban utánuk menesztettem egy másik autót is.
– Tudod már, kicsodák, és hol a falujuk?
– Azt állították, hogy kurdok, és az egyik Ismud, a másik Alilah néven mutatkozott be.
A fõnöküket al-Drahnak hívják, a falujukat pedig Törött Ágnak. Hvojtól északra van, a
hegyek között. Egészen biztos, hogy hazudtak, fenség! Semmi közük a kurdokhoz.
Valamelyik vad hegyi törzshöz tartoznak, közönséges banditák.
– Rendben van. Honnan szereztél pénzt, hogy kifizesd õket?
– A hán, az ön édesapja húszmillió riált adott, hogy használjam, ha a szükség úgy
hozza.
– Értem. Napnyugta elõtt kérem az elszámolást és a maradékot!
– Igenis, fenség!
– Van nálad fegyver?
Ahmedet váratlanul érte a kérdés, szemmel láthatóan megriadt tõle. – Csak a tõröm,
fenség!
– Add ide! – dörrent rá Hákim. Nem mutatta ugyan, de elégedett volt, hogy sikerült
csapdába csalnia Ahmedet. Elvette tõle a kést, és csak a markolatát fogta meg. – Nem
figyelmeztettelek, hogy egy évig és egy napig ne gyere elém fegyverrel?
– De... visszaadtad a tõrömet, uram, és azt gondoltam... azt hittem, hogy kést szabad...
– Ahmed elhallgatott, tágra nyílt szemmel meredt az egyenes derékkal, büszkén elõtte
álló, tõrét keményen markoló, és az apjára hirtelen a megszólalásig hasonlító
fiatalemberre. A jelenet annyira lenyűgözõ volt, hogy Ishtar, a testõr is csak bámult tátott
szájjal. – Bocsáss meg, fenség! Azt hittem, megadtad rá az engedélyt.
Hakim nem válaszolt. Szótlanul nézte Ahmedet, és a tõrt markoló keze is mozdulatlan
volt. Majd mint a villám, fölfelé vágódott, átfúrta Ahmed ruhájának a szövetét, hozzáért a
testéhez, de ott meg is állt. Hakim visszarántotta a pengét, és úgy tartotta, mintha végsõ,
halálos döfésre készülne, de nem szánta rá magát. Szívesen látott volna ugyan vért,
Ahmed vérét, de úgy érezte, nincs még itt az ideje. Egyelõre szüksége volt a türkménre.
– Visszaadom... a testedet! Épen, most az egyszer – alaposan átgondolta a szavait,
mindazt, amit kimondatlanul jeleztek, és a hatás nem is maradt el.
– Értettem, fenség! Köszönöm – motyogta Ahmed, megdöbbenve, hogy még mindig
életben van, és lassan letérdelt elõtte. – Ígérem. .. Többé ilyesmi nem fordul elõ.
– Rendben van. Maradj! Ishtar, te menj ki, õrködj az ajtó elõtt! – Hakim hán visszaült
trónusul szolgáló párnájára. Miközben ujjai a tõrrel játszadoztak, türelmesen várta, hogy
az adrenalin kitisztuljon a vérébõl, és felidézte magában a régi mondást: A bosszú az az
étel, ami igazából hidegen jó. – Mondj el mindent, amit a szovjetrõl, errõl a Mzsitrikről
tudsz! Mivel tartotta a markában apámat, és apámnak milyen hatalma volt fölötte?
Ahmed engedelmeskedett a felszólításnak. Elmondta, amit Hasemi Fazirtól hallott a
125-ös fedélzetén, és mindazt, amit hosszú évek alatt, részletekben, a hán mesélt neki.
Leírta a Tbiliszi melletti dácsát, amelyben többször járt, felidézte, hogyan lépett
kapcsolatba a hán Mzsitrikkel, mik voltak a titkos jelszavaik, mivel fenyegetõzött Hasemi
ezredes, mi volt Mzsitrik levelében, és azt is, amit az utóbbi néhány napban látott és
hallott.
A beszámoló végeztével Hakim hosszan, hangosan fújta ki a tüdejébõl a levegõt. –
Apám azt akarta, hogy a húgom... Magával akarta vinni a dácsára, és odaadni
Mzsitriknek?
– Igen, fenség! Nekem is megparancsolta, hogy küldjem északra... ha neki esetleg
Teheránba kell mennie, kórházba.
– Hívd ide Mzsitriket! Azonnal. Egy percet se késlekedj!
– Értettem, fenség! – Ahmed önkéntelenül is megremegett, érezve a fiatalember
szavaiból sugárzó erõt. – Jó volna, ha emlékeztetné az Abdalláh hánnak tett ígéreteire, és
közölné vele, hogy azokat változatlanul érvényben lévõnek tekinti.
– Nagyon jó! Elmondtál mindent?
– Mindent, ami eszembe jutott – válaszolta õszintén Ahmed. Idõvel talán más
emlékeim is lesznek, és azokat is elmondom... Gorgonok hánja. Isten színe elõtt
fogadom, hogy hűségesen foglak szolgálni. – Mindent elmondok, gondolta lázas
izgalommal a türkmén, kivéve azt, hogyan is halt meg a hán, és arról sem szólok, hogy
Azadehet akarom feleségül, jobban, mint valaha. Még nem tudom, hogyan, de
megnyerem hozzá a beleegyezésedet, mivel õ nyújthatja számomra az egyedüli biztos
védelmet veled szemben, te sátánfajzat!

TEBRIZ MELLETT, 7.20. Erkki igyekezett úgy megtenni az utat, hogy végig erdõ fölött
repüljön, elkerülve az országutakat, repülõtereket, városokat és falvakat. Gondolatait
kizárólag Azadeh és az Abdalláh hánnal szembeni bosszú kötötte le, minden másról
elfeledkezett. Most azonban, hogy a város felbukkant elõttük, és gyorsan közeledett,
hirtelen rossz érzés kerítette hatalmába.
– Hol van a palota, pilóta?! – kérdezte vidáman Bajázid sejk. – Hol?
– A domb másik oldalán, aga – válaszolta Erkki, és a legszívesebben hozzátette volna,
hogy gondolják át még egyszer a dolgot, mérlegeljék, valóban okos dolog-e a támadás.
Egy másik hang ugyanakkor azt üvöltötte benne, hogy ez az utolsó esélye, és nem
változtathatja meg a tervet. De hogyan fogod kimenteni Azadehet a palotából, és hogyan
szabadulsz meg ezektõl az õrültektõl, tette föl magának a kérdést. – Szóljon az
embereinek, hogy csatolják be az öveiket, és csak akkor kapcsolják ki, ha mar a talpak
földet értek! Mihelyt kiszálltak, rögtön szóródjanak szét! Tíztõl fogok számolni, hogy
tudják, mikor készülõdjenek. Két ember maradjon a helikopternél, és védje meg, akár az
élete árán is! Én majd... vezetem a többieket.
– Hol a palota? Nem látom.
– Mondtam, hogy a dombhajlaton túl. Egy perc, és ott leszünk. Szóljon nekik! – Erkki
az emelkedõ sebesen közeledõ tetejére szögezte a tekintetét, és olyan izgalom lett rajta
úrrá, hogy szinte rosszul lett tõle. – Adjanak egy fegyvert!
– Addig nem, amíg a palotát el nem foglaltuk! – válaszolta elutasítóan Bajázid.
– Akkor már minek?! – Erkki dühösen káromkodott. – Muszáj, hogy...
– Megbízhat bennem. Muszáj megbíznia. Hol a Gorgonok palotája?
– Ott! – Erkki a gerinc mögül elõbukkanó tetõkre mutatott. – Tíz... kilenc...
 Keletrõl, az erdõk felõl közelítette meg a palotát, hogy a helikoptert, ameddig csak
lehet, ne vegyék észre a földrõl figyelõ tekintetek. Már csak ötven yard volt hátra, és a
gyomra összerándult az izgalomtól.
Bajázid ijedten felkiáltott, látva a vészes gyorsasággal feléjük száguldó falat, és
gondolatban felkészült, hogy neki fognak csapódni. Erkki azonban tökéletesen ura volt a
helyzetnek: ha csak néhány hüvelyknyire is, de biztonsággal átrepült a fal fölött, utána
vészleszállásnál megszokott módon, teljesen lecsökkentette a motorok teljesítményét,
hagyta, hogy a helikopter zuhanni kezdjen, és csak a talaj közvetlen közelében fogta
vissza, és tette le heves zökkenéssel. Mihelyt a talpak talajt értek, rögtön kirántotta
helyérõl az árammegszakítót, kikapcsolta a biztonsági övét, és elsõként kiugorva a
gépbõl, rohant egybõl a fõbejárathoz. Bajázid kevéssel maradt le mögötte, és egymást
lökdösve az emberei is lefelé ugráltak már a 212-esrõl, aminek a rotorlapátjai csökkenõ
sebességgel ugyan, de még mindig pörögtek.
Miután Erkki felrántotta a bejárati ajtót, szolgák és értetlen arcot vágó õr futott elõ,
hogy megnézze, mi okozta a szokatlan, hangos dübörgést. Erkki kirántotta a testõr
kezébõl a géppisztolyát, és egyetlen ütéssel leterítette a férfit. A szolgák – néhány
közülük felismerte – riadtan futottak szét, és a folyosó hirtelen üres lett elõttük. –
Utánam! – kiáltotta, és miután Bajázid és még néhányan csatlakoztak hozzá, rohanva
indult elõttük az emeletre. A lépcsõkorlát fölött egy testõr dugta ki a fejét, hogy
megnézze, mitõl van a szokatlan zaj, de golyóktól találva rögtön hátra is hanyatlott. Erkki
átugrotta az útjába kerülõ holttestet, és vadul vágtatott tovább a folyosón.
Elõtte kitárult egy ajtó, újabb testõr ugrott elõ mogulé, és rögtön tüzelt is. Erkki érezte,
hogy néhány lövedék átlyukasztja vastag dzsekijét, de nem sebesült meg. Aztán Bajázid
lövései végeztek az õrrel, és akadálytalanul száguldhattak tovább a hán szobája felé.
Odaérve Erkki vadul berúgta az ajtót. A belülrõl jövõ lövések õt és Bajázidot is
elkerülték, de a sejk egyik elõretörõ harcosát pontosan mellbe kapták. A többiek sietve
fedezékbe vonultak, a sebesült azonban, ha támolyogva is, továbbhaladt. Újabb sorozatok
lyuggatták át a testét, de csak lassan végeztek vele, õ pedig tüzelt, szórta géppisztolyából
a lövedékeket talán még akkor is, amikor már nem élt.
Amikor a fegyvere elhallgatott, egy-két másodpercre feszült csönd állt be, aztán
Bajázid – Erkki megdöbbenésére – kézigránátot vett elõ, és behajította a szobába.
Hatalmas robaj hallatszott, a helyiségbõl sűrű füst gomolygott elõ, a sejk pedig berontott,
és vele Erkki is.
A helyiség romokban heveit, ablakai kitörtek, a függönyök leszakadtak, a szõnyegek
tépett rongyokká változtak, az õr véres, a felismerhetetlenségig összeroncsolódott
maradványai a fal mellett hevertek. A tágas szoba túlsó végében, oldalról benyúló
falakkal leválasztott alkóvban asztal állt, mellette rémült szolga jajgatott, és a padlón, az
összetört tányérok, szétszórt evõeszközök között két mozdulatlan test hevert. Erkkinek
pillanatra elállt a szívverése, mihelyt felismerte egyikükben Azadehet. Rémülten ugrott
hozzá, lesöpörte róla a cserepeket – közben látta, hogy mellette Hakim fekszik –, a
karjába kapta, és kivitte az alkóvból a szoba világosabb részébe. Addig nem is tért
magához, levegõt sem vett, amíg meg nem gyõzõdött arról, hogy az asszony elájult ugyan
– Isten volt csak a megmondhatója, milyen sérüléseket szenvedett –, de él. Hosszú, kék
kasmírköntös volt rajta, ami betakarta ugyan, de rafinált módon mégis sejtetni engedte az
alakját. A szobába özönlõ törzsi harcosok is megtorpantak, amikor észrevették, és tágra
nyílt szemmel bámulták szépségét. Erkki tudomást sem vett róluk; kétségbeesésében,
mivel más nem jutott eszébe, lekapta a dzsekijét, és a feleségére terítette. – Azadeh!
Azadeh! – kezdte magánkívül szólongatni.
– Ki ez, pilóta?
Erkki fölnézett, és látta, hogy Bajázid a másik, mozdulatlan test fölött áll. – Hakim, a
feleségem bátyja. Meghalt?
– Nem. – Bajázid dühösen pillantott körül a romokban heverõ helyiségben. Zavart
volt, nem értette, hol rejtõzhetett vajon a hán. Dühödten szidni kezdte az ajtó körül
csoportosuló embereit, rájuk parancsolt, hogy foglaljanak el védekezõ állást, és õrizzék a
lépcsõt is. Miután befejezte az eligazítást, Erkki mellé lépett, és elgondolkodva nézte
Azadeh halottsápadt arcát, a vékony köntös alatt kirajzolódó mellét, combját. – A
feleséged?
– Igen.
– Nem halt meg.
– Nem, de csak Isten tudja, milyen súlyos a sebesülése. Orvost kell...
– Majd késõbb! – vágott Erkki szavába a sejk. – Elõbb...
– Nem! Addig meghalhat!
– Insa Allah, pilóta – válaszolta Bajázid, majd hirtelen indulattal felkiáltott: – Azt
mondtad, hogy ismered a palotát, akár a saját tenyeredet, pontosan tudod, hol szokott
aludni a hán! Hol van?
– Ez... ez a lakosztálya, aga! Csak õ használja, más itt nem alhat, még a felesége is
csak akkor léphet ebbe a terembe, ha hívja... – A kintrõl hallatszó lövések miatt Erkki
elhallgatott egy pillanatra. – Ha Azadeh és Hákim itt volt, akkor neki is itt kell lennie!
– Hol? Hová bújhatott?
Erkki zavartan körbepillantott, óvatosan a padlóra eresztette Azadehet, és az
ablakokhoz futott – mindegyiken erõs rács volt, azokon keresztül a hán semmiképpen
sem menekülhetett el. A lakosztály a palota legjobban védhetõ helyén volt, ablakából
nem látszott az elülsõ udvar és a helikopter, csupán a nagy épület mögött meghúzódó,
délre nyúló keitek, és mögöttük, legalább egy mérföldnyire a külsõ falon túl a város
házai. Õr sehol, abból az irányból tehát nem fenyegette õket támadás. Ahogy elfordult az
ablaktól, Erkki váratlan mozgásra lett figyelmes, és fegyvert látott feléjük szegezõdni az
alkóvból. Villámgyorsan ellökte a gyilkos golyó útjából Bajázidot, és mielõtt a törzsi
harcosok magukhoz tértek volna a meglepõdéstõl, rávetette magát Hakimra,
visszanyomta a padlóra, és hogy biztosan értse, hangosan rákiáltott: – Én vagyok az,
Hakim! Erkki! Barátokkal jöttem, hogy megmentsünk benneteket a hántol! Azadehet és
téged!
– Megmenteni engem... Mitõl? – Hakim elködösült tekintettel nézett rá, még mindig
kába volt, a homlokán kis sebbõl vér szivárgott. – Megmenteni?
– A hántol és... – Erkki észrevette sógora tekintetében a hirtelen támadt rémületet,
megpördült, és még idejében ütötte félre Bajázid fegyverének a csövét. – Várj, aga! Várj!
Nem tudta, mit csinál, még egészen kába... Várj! Énrám célzott, nem rád. Segíteni fog.
Várj!
– Hol van Abdalláh hán?! – kérdezte ordítva Bajázid. Az emberei szorosan ott voltak
mellette, ádáz tekintettel markolták a fegyvereiket, készen arra, hogy rögtön végezzenek
mindenkivel, aki megpróbál a vezérükre támadni. – Azonnal mondd meg, különben mind
a ketten meghaltok!
 Hakim nem válaszolt rögtön, ezért Erkki is rádördült: – Az isten szerelmére, Hakim,
mondd meg neki! Mondd meg, különben mindannyiunkkal végez!
– Abdalláh hán meghalt, halott... tegnap este halt meg... nem... tegnapelõtt... – Hakim
csak suttogni tudott, nagy erõfeszítés árán kimondott szavait hitetlen csönd fogadta.
Nehezen tért csak magához, még mindig nem értette, miért fekszik ott fájdalomtól lüktetõ
fejjel, mozdulni nem akaró lábbal, és hogy foghatja õt Erkki, akit vad hegyi törzs ejtett
fogságba. Éppen reggeliztek Azadehhel, amikor váratlanul fegyverropogás kezdõdött, õk
sietve fedezékbe húzódtak, a testõrök pedig tüzeltek, aztán jött a robbanás, és a
váltságdíjnak a fele már ki is volt fizetve...
Gondolatai hirtelen kitisztultak. – Isten szent nevére! – kiáltotta, és felállni is
megpróbált, de gyönge volt még, és visszahanyatlott. – Isten szent nevére, hogy
harcolhatsz itt, Erkki?! A váltságdíjad fele már ki lett fizetve... Miért?!
– Nem volt váltságdíj! – válaszolta dühösen, a padlóról felpattanva Erkki. – A követ
nyakát elvágták. Abdalláh hán adta ki a parancsot, hogy végezzenek vele, mint a rühös
kutyávall
– De a váltságdíj... a felét odaadták. Ahmed fizette ki tegnap este!
– Kinek?! Kinek fizették ki? – kérdezte dühösen vicsorogva Bajázid. – Miféle
hazugság ez?
– Nem hazugság. Tegnap este a felét kifizették, az új hán... hogy bizonyítsa a
jóindulatát, hogy... sajnálja, ami a követtel történt... Isten színe elõtt esküszöm rá, hogy
így történt! A váltságdíj felét kifizették!
– Hazugság! – ismételte meg Bajázid, és magából kikelve ismét Hakimnak szegezte a
fegyverét. – Hol van a hán?
– Nem hazugság! Hogy hazudnék Isten színe elõtt? Az Õ nevére esküszöm, hogy
igazat mondtam! Hívják ide Ahmedet! Õ adta oda a pénzt.
Az egyik törzsi harcos dühösen kiáltott valamit, amitõl Hakim elsápadt, majd törökre
váltva ismételni kezdte, amit korábban mondott: – Isten nevére, a váltságdíj fele ki lett
fizetve! Abdalláh hán meghalt! Halott, a váltságdíj pedig ki lett fizetve! – A teremben
izgatott moraj támadt. – Küldjenek Ahmedért! Õ majd megerõsíti, hogy ez az igazság.
Miért harcolnak, ölnek, amikor nincs rá okuk?
Erkki, hogy segítsen a sógorának, sietve közbeszólt: – Ha Abdalláh hán meghalt, aga,
a váltságdíj felét kifizették, a másik felére pedig ígéretet tettek, akkor elmúlt a szégyen.
Kérlek, aga, tedd, amit Hakim mond! Hozasd ide Ahmedet, mondja el, kinek, hogyan
adta oda a pénzt!
A szobában szinte tapintható volt a félelemmel határos nyugtalanság. Bajázid és az
emberei gyűlölték a bezártságot, nyílt terepen szerettek volna lenni, megszokott hegyeik
között, távol a palotától, a palota gonosz, csalárd lakóitól, és úgy érezték, elárulták, tõrbe
csalták õket. De ha Abdalláh valóban meghalt, és a váltságdíj felét tényleg kifizették...
– Pilóta! Menj, és kerítsd elõ azt az Ahmed nevű embert! – adta ki az utasítást
Erkkinek Bajázid. – Ne felejtsd el, ha megpróbálsz becsapni, orr nélkül látod viszont a
feleségedet! – Gyors mozdulattal elvette a pilótától a fegyvert. – Menj, és hozd ide!
– Igen. Máris. – Erkki rögtön indulni akart, de megtorpant, mert a sógora utánaszólt.
– Várj... Segíts felállni! – Hakim hangja gyönge, bizonytalan volt még. Erkki hozzá
lépett, talpra segítette, és az alacsony kerevethez vezetve leültette Azadeh mellé. Az
asszony arca változatlanul halottsápadt volt, de a mellkasa egyenletes ütemben
emelkedett és süllyedt, jelezve, hogy nyugodtan lélegzik. – Hála legyen érte Istennek! –
mondta halkan Hakim.
Erkki pedig nekivágott. Fegyvertelenül hagyta ott a szobát, a lépcsõ tetejéhez ment, és
már menet közben kiáltozott Ahmednek, hogy ne lõjön. – Ahmed! Beszélnem kell
magával! Egyedül vagyok...
Már a lépcsõ alján járt, és bár nem lõttek rá, eléje sem ment senki. Tovább kiáltozott
Ahmednek, de nem kapott választ, és hiába járta végig a földszinti szobákat, senkit nem
talált, mindenki megszökött a házból, vagy elrejtõzött. Aztán váratlanul fegyver csövével
találta szembe magát, és érezte, amint egy másik a hátába nyomódott. Ahmed tartotta az
egyiket, egy testõr a másikat, és mindketten rettentõen idegesek voltak.
– Ahmed, gyorsan! – kiáltott fel a nyilvánvaló veszéllyel mit sem törõdve Erkki. –
Igaz, hogy Abdalláh meghalt, új hán van, és a váltságdíj felét kifizették?
Ahmed nem válaszolt, csak nézett rá megkövülve, szótlanul.
– Az isten szerelmére, igaz?! – dörrent rá Erkki.
– Igen, igaz. De...
– Siessen, és mondja el nekik! – A pilótán megkönnyebbülés lett úrrá; Hakim szavait
korábban csak félig hitte el. – Gyorsan, különben megölik, és Azadehet is! Jöjjön!
– Akkor hát... nem halt meg?
– Nem! Dehogy! Siessünk!
– Várjon! – tartotta vissza Erkkit Ahmed. – Mit mondott pontosan... a fenség?
– Mit számít most, hogy... – a tiltakozásnak a pilóta arcába nyomódó fegyvercsõ vetett
véget.
– Egészen pontosan mit mondott?!
Erkki, amennyire csak tudta, felidézte magában, el is ismételte Hakim szavait, aztán
újból felcsattant: – Siessen már, Istenre kérem!
Ahmed számára mintha megállt volna az idõ. Arra gondolt, ha követi a hitetlent, akkor
valószínűleg meghal, ugyanúgy Hakim és a húga is, a hitetlen pedig, aki mindenért
felelõs, valószínűleg elmenekül vad törzsi harcosaival. Ugyanakkor viszont, gondolta, ha
rá tudom beszélni õket, hogy élve elengedjék a hánt és a húgát, és hagyják el a palotát,
örökre belophatom magamat mindkettõjük kegyeibe, és késõbb módomban lesz megölni
a pilótát. Vagy megölhetem most, elmenekülhetek és élhetek – de csak mint száműzött,
földönfutó, akit mindenki gyűlöl, és megvet, mert elárulta a hánját. Insa Allah!
Ahmed arcáról leolvadt a komor, baljós kifejezés, a helyét barátságos mosoly vette át.
– Ahogy Isten akarja – mondta. Odaadta a tõrét és a revolverét a még mindig
halottsápadtan álló õrnek, és elindult. – Várjon! – szólt utána Erkki. – Szóljon az õrnek,
hogy hívjon orvost! Gyorsan! Hakim és a feleségem... lehet, hogy megsebesültek.
Ahmed kiadta a parancsot a fegyveresnek, és a folyosón végigsietve elindult fölfelé a
lépcsõn. A tetején Bajázid harcosai szigorúan megmotozták, hogy kiderüljön, nem rejtett-
e el a ruhája alatt fegyvert, aztán szorosan a nyomában maradva belökdösték a hán tágas
hálótermébe. Erkkit, a torkához kést szorítva, az ajtónál tartották. Ahmed, amikor látta,
hogy a hán valóban él, a még mindig ájult Azadeh mellett ül, a kereveten, boldogan
felnyögött: – Istennek hála! – Miután megkönnyebbült, mosolygó arccal, nyugodt hangon
folytatta: – Elküldtem orvosért, fenség! – Akkor pillantotta csak meg Bajázidot, és rögtön
felé is fordult.
– Ahmed Dursak vagyok, a türkmén – mondta neki, a török nyelv ünnepélyességet
sugárzó, dagályos fordulatait használva. – Isten nevére mondom, igaz, hogy Abdalláh hán
meghalt, és igaz, hogy a váltságdíj felét, ötmillió riált, tegnap este az új hán parancsára
kifizettem két követnek, akiket al-Drah, Törött Ág falu fõnöke küldött ide. Ezzel
kívántam enyhíteni azt az igazságtalanságot, amit a halott Abdalláh hán követett el azzal,
hogy szégyenteljesen megölette az elsõ küldöncötöket. A két követet Ismudnak és
Alilahnak hívták, és elegáns gépkocsival küldtem haza õket. – A jelenlévõkön a
megdöbbenés moraja futott végig. A fegyveresek kezdték hinni, amit Ahmed mondott,
mivel mindannyian jól ismerték a két nevet, pontosabban álnevet. Azért találták ki õket a
követeknek, hogy a valódi nevüket titokban tartva védjék a falut és a törzset. – Az új hán
nevében megmondtam nekik, hogy a váltságdíj másik felét azonnal megkapjátok, ha a
pilóta és a gépe épen, sértetlenül kiszabadul.
– Hol ez az új hán, ha egyáltalán létezik? – kérdezte ingerülten Bajázid. – Mondja el õ
személyesen, amit akar!
– Én vagyok a Gorgonok hánja – szólalt meg Hakim, és a szavait hirtelen beálló,
döbbent csend követte. – Hakim hán, Abdalláh hán legidõsebb fia.
Valamennyi fegyveres tekintete Bajázidra szegezõdött, a sejk figyelmét viszont nem
kerülte el, hogy Erkki a bejelentés hallatán egészen elsápadt. – Azért, mert mondod, még
nem biztos, hogy...
– Hazugnak nevezel a házamban? – vágott Bajázid szavába Hakim.
– Ennek az embernek mondtam – válaszolta a sejk hüvelykujjával Ahmed feléé bökve.
– Azért, mert állítja, hogy a váltságdíj felét kifizette, még nem biztos, hogy késõbb nem
csalta tõrbe, és nem ölte meg a két követet úgy, ahogy az elsõt is megölték.
– Isten színe elõtt mondtam, és mondom újból, hogy sértetlenül küldtem vissza õket
északra a pénzzel! – válaszolta a gyanúsítás miatt felháborodva Ahmed. – Adj egy tõrt, te
is fogj egyet, és megmutatom, hogyan felel egy türkmén annak, aki hazugnak meri
nevezni! – A törzsi harcosok elszörnyedtek azon, milyen kellemetlen, méltatlan helyzetbe
hozta magát a fõnökük. – Hazugnak neveztél, és hazugnak merted nevezni a hánomat is?
A kérdés nyomán támadt csöndet Azadeh nyöszörgése törte meg, és elterelte a
jelenlévõk figyelmét a parázs vitáról. Erkki azonnal a feleségéhez akart rohanni, de a
nyakához rakott tõr nem mozdult, gazdája, az egyik fegyveres dühösen morgott valamit,
és ezért kénytelen volt fékezni magát. Az újabb nyöszörgésszerű sóhaj kis híján az eszét
vette, és csak az segített rajta keveset, hogy látta, Hakim közelebb húzódik a húgához, és
megfogja a kezét.
Hakim félt, és az egész teste sajgott. Tudta, hogy mindketten védtelenek, Azadehnek
sürgõsen orvosra lenne szüksége, Ahmed nemigen tud a segítségükre sietni, Erkki pedig
teljesen tehetetlen. Az élete veszélyben forgott, háni hatalma egyelõre romokban hevert,
de maradt még benne erõ, hogy összeszedje magát. Nem azért gyõztem le Abdalláh hant,
Nadzsudot és Ahmedet, hogy ezek a kutyák elvegyék tõlem a diadalomat, mondta
magában. Zordan Bajázidra emelte a tekintetét. – Nos? Azt állítod, hogy Ahmed
hazudik? Igen vagy nem? – kérdezte törökül, harsányan, hogy mindenki hallja. Ahmed
õszintén csodálta is a bátorságát. – Ha férfi vagy, válaszolj a kérdésre! Hazugnak
nevezed? – Minden tekintet Bajázidra szegezõdött.
– Nem – mondta még néhány feszült másodperc után a sejk. – Igazat mondott,
elfogadom a szavait.
– Insa Allah – morogta valaki megkönnyebbülten. A fegyvereket markoló kezek
ellazultak, de az ideges feszültség nem szűnt meg teljesen.
 – Ahogy Isten akarja – szólt Hakim is. Nem mutatta ki, mennyire megkönnyebbült,
hanem folytatta sietve, amit elkezdett, és érezte, hogy egyre jobban sikerül magához
ragadnia az irányítást. – További harcnak nincs értelme, nem hozhat eredményt. A
váltságdíj felét már megkaptátok, és ígéretet kaptatok rá, hogy a másik fele is a tietek
lesz, mihelyt a pilótát elengeditek. A... – megállt, mert szédülni kezdett, de sikerült
legyõznie, könnyebben, mint az elõzõt. – A pilóta itt van, a gépe is, úgyhogy rögtön
kifizetem nektek a maradékot! – Látta a fegyveresek szemében a kapzsiságot, és
magában megfogadta, hogy le fog számolni velük. – Ahmed, itt van valahol Nadzsud
erszénye. Keresd elõ! – Hakim figyelte, amint Ahmed, a körülötte álló fegyvereseket
erõszakosan arrébb lökve nekilát átkutatni a romhalmazt, hogy megtalálja a puha
bõrerszényt, amit közvetlenül a robbanás elõtt mutatott Azadehnek. Örömmel újságolta
el, hogy a drágakövek a családi örökség részét képezik, Nadzsud beismerte, hogy ellopta
õket, és bűnbánóan maga tette õket a kezébe.
– Örülök, hogy nem enyhültél meg iránta, Hakim! Nagyon örülök – válaszolta a húga.
– Soha nem lettél volna biztonságban, ha itt maradnak a közeledben.
Soha többé nem leszek biztonságban, állapította meg magában félelem nélkül Hakim,
miközben a türkmént figyelte. Örülök, hogy életben hagytam Ahmedet, és annak is
nagyon, hogy elég okosak voltunk Azadehhel, és mihelyt meghallottuk a lövéseket,
behúzódtunk a fal mögé. Ha nem vagyunk az alkóvban... Insa Allah. Ujjai Azadeh
csuklójára fonódtak, és örült, mert melegnek érezte a bõrét, a lélegzése pedig továbbra is
egyenletes volt. – Köszönet érte Istennek – mondta halkan. Észrevette az Erkkit tõrével
sakkban tartó fegyverest, és az ujjával határozottan felé bökve odakiáltott neki: – Te!
Azonnal engedd el a pilótát! – A szakállas, zord hegyi harcos a felszólítás hallatán
elképedve nézett Bajázidra, a sejk pedig bólintott neki. Erkki azonnal Azadehhez rohant,
menet közben lerángatta magáról vastag pulóverét, hogy ha kell, könnyebben hozzá
tudjon férni a gerince mellett az övébe dugott tõréhez, aztán letérdelt, megfogta az
asszony kezét, és úgy helyezkedett el, hogy õt is és Hakimot is védje a testével.
– Parancsoljon, fenség! – Ahmed odanyújtotta az erszényt Hákimnak. Az csöppnyi
sietség nélkül, már-már lustán kinyitotta, és a tenyerébe öntötte a kincseket. Smaragdok,
gyémántok és zafírok kerültek elõ, ékköves nyakláncok, arany karkötõk, vagyont érõ
függõk. A látványtól a jelenlévõknek még a lélegzetük is elállt. Hakim némi gondolkodás
után kiválasztott egy legalább tíz-tizenötmillió riált érõ rubintos nyakláncot, közben úgy
tett, mintha észre sem vette volna, hogy minden tekintet mereven rászegezõdik, és a
termet elárasztja a kapzsiság orrfacsaró bűze. Játszadozott egy darabig az ékszerrel, aztán
lerakta, és egy kétszer-háromszor annyit érõ függõt vett föl.
– Tessék – mondta, változatlanul törökül. – Itt a teljes fizetség. – Bajázidnak nyújtotta
a gyémántfüggõt, a sejk pedig, mintegy megbabonázva az egyetlen nagy, gyönyörűen
csiszolt kõ csillogásától, elõretartott kézzel lépett közelebb. Hakim azonban, mielõtt
átvehette volna tõle, markába zárta a követ. – Isten színe elõtt kijelented, hogy elfogadod
teljes fizetségként? – kérdezte.
– Igen... Teljes fizetségként. Istenre mondom – motyogta Bajázid. Soha nem remélte
volna, hogy Isten ilyen mérhetetlen gazdagsághoz juttatja – akkorához, hogy nyájakat
vehessen, puskákat és kézigránátokat számolatlanul, selymet, meleg ruhákat...
Kinyújtotta a kezét, és megismételte: – Isten színe elõtt fogadom!
– És azt is, hogy békével, rögvest távozol?
 Bajázid igyekezett legyõzni magát, kis idõre elfeledkezni a hirtelen rázúduló
gazdagságról. – Ahhoz, hogy visszajussunk a falunkba, aga, szükségünk van a
repülõgépre és a pilótára – mondta.
– Nem. A váltságdíjat a gépért és a pilótáért kapjátok – válaszolta határozottan Hakim.
Kinyitotta a markát, és odatartotta Bajázid elé, aki hiába erõlködött, másra már nem
tudott koncentrálni, csak a gyémántra. – Nos? Fogadod-e Istenre, hogy békével
elmentek?
Bajázid és az emberei megbabonázva meredtek a rezzenéstelen kéz tartotta kõre. –
Mi... mi akadályozhat meg abban, hogy mindent elvegyek? – kérdezte tompa hangon a
sejk. – Abban, hogy megöljelek, a palotádat felgyújtsam, a húgodat pedig túszként
magammal vigyem, engedelmességre kényszerítve ezzel a pilótát. Eh?
– Semmi. Kivéve a becsületet. Becstelen emberek talán a kurdok? – Hakim az
izgatottságtól reszelõs hangon beszélt, és szinte még élvezte is a veszélyes, teljes embert
kívánó helyzetet. – Ez a gyémánt többet ér, mint amennyi a teljes váltságdíj.
– Isten színe elõtt... elfogadom teljes fizetségként a pilótáért és... a repülõgépért –
felelte Bajázid, és erõt véve magán elszakította tekintetét a drágakõtõl. – A pilótáért és a
repülõgépért. De érted és az asszonyért... – Izzadság csörgött végig az arcán. Micsoda
mérhetetlen gazdagság, és milyen könnyű volna elvenni, üvöltötte benne egy hang.
Milyen könnyű, ha nem létezne a becsület! – Érted és az asszonyért is tisztességes
váltságdíjat kérek.
A csöndet váratlanul gépkocsi beindított motorjának a bugása törte meg. A teremben
állók közül többen a törött ablakokhoz ugrottak, és látták, hogy egy személyautó a kapun
kivágtatva elindul a város felé.
– Gyorsan! – sürgette Hakimot Bajázid. – Válaszolj!
– Az asszony értéktelen – mondta a fiatalember, aggódva, vajon elhiszik-e neki a
hazugságot. Tisztában volt, hogy keményen, határozottan kell alkudoznia, különben –
függetlenül az addigiaktól – mindannyian elvesztek. Kiválasztott az ékszerek közül egy
rubintos karkötõt, és a sejk felé nyújtotta. – Megfelel?
– Lehet, hogy számodra értéktelen az asszony, de a pilóta számára nem. A karkötõt
kérem, azt a nyakláncot, és a zöld köves karkötõt.
– Isten nevére, ez túl sok! – csattant fel Hakim. – A karkötõ is bõven elég. Többet ér,
mint a pilóta és a repülõgép!
– Pokolbeli apa átkozott fia! A karkötõt, a nyakláncot, és azt a másik karkötõt add, a
zöldkõ vesét! – dühöngött a sejk.
Egyre ingerültebben vitatkoztak, mindenki feszülten figyelte õket, kivéve Erkkit, aki
csak Azadehhel tudott törõdni, és nem érdekelte egyéb azon kívül, hogy hol az orvos,
mikor jön már, hogy megvizsgálja, és ha kell, ellássa a feleségét és Hakimot is. A keze
remegve Azadeh haját simogatta, idegei pedig pattanásig feszültek, hallgatva a dühös,
egyre hangosabb veszekedést. Aztán a vitának hirtelen vége lett – Hakim úgy ítélte meg,
hogy elérkezett a megfelelõ pillanat, és az alkudozás szabályai megkövetelte módon
elkeseredetten felkiáltott: – Túl ravasz vagy ahhoz, hogy legyõzzelek! A végén képes
volnál koldussá tenni. Tessék, itt az utolsó ajánlatom! – Összeszedte, és maga elé, a
szõnyegre rakta a gyémántos karkötõt, a zafírköves nyakláncok közül a kisebbet, és a
nehéz aranykarkötõt. – Elfogadod?
Ez már tisztességes váltságdíj volt. Nem akkora, mint amekkorát Bajázid szeretett
volna, de jóval nagyobb, mint amekkorára számított. – Igen – válaszolta. Összeszedte a
kincseket, és a teremben érezhetõen alábbhagyott a feszültség. – Megesküszöl Istenre,
hogy nem fogsz üldözni, megtámadni bennünket?
– Igen. Istenre esküszöm.
– Rendben van. Pilóta – kezdte angolul Bajázid –, haza kellene, hogy vigyél
bennünket... – Látva, hogyan torzul el Hakim arca az indulattól, sietve hozzátette: – Nem
parancsolok, csak kérek, aga! – Erkkinek nyújtotta az aranykarkötõt. – Ez a fizetség a
szolgálatodért. .. – Félbehagyta a mondatot, mert kint õrködõ emberei közül az egyik
izgatottan berontott.
– Gépkocsi közeledik a városból!
Bajázid homlokán kövér izzadságcsöppek csillogtak. – Pilóta, esküszöm Istenre, hogy
nem lesz bántódásod.
– Nem maradt elég üzemanyag.
– Akkor elég lesz, ha félútig viszel. Csak félútig...
– Nem elég az üzemanyag.
– Vigyél el a hegyekig! Csak egy kicsit arrébb. Kérlek, nem parancsolok – mondta
Bajázid, majd hirtelen csavarral hozzátette: – A Prófétára mondom, tisztességesen
bántam veled, a sógoroddal, és... a feleségednek sem esett bántódása. Kérlek!
Mindenki fenyegetést vélt hallani a hangjában, de hogy valóban az volt-e, azt senki
nem tudta biztosra megállapítani, kivéve Erkkit. Neki pillanatnyi kétsége sem volt afelõl,
hogy a becsületre hivatkozás és az Istenre tett eskük gyönge szappanbuborékja rögtön
szétpattan, mihelyt eldörren az elsõ lövés. Kötelességének érezte, hogy helyrehozza a
hibát, amit elkövetett, elhárítsa a bajt, amit a halott hán ellen, a félig már kifizetett
váltságdíjért indított támadás okozott, és amelynek az lett a következménye, hogy
Azadeh ájultan, ki tudja, milyen sebesüléssel fekszik elõtte, Hakim pedig kis híján
meghalt. Komor arccal megérintette a felesége arcát, ránézett a hánra, bólintott – félig
önmaga biztatására –, aztán felállt, és gyors mozdulattal kiragadta az egyik törzsi harcos
kezébõl a Sten puskát. – Elfogadom az esküdet – válaszolta a sejknek –, és megöllek, ha
be akarsz csapni. A várostól északra, a hegyek között teszlek ki benneteket. Szólj az
embereidnek, hogy igyekezzenek, szálljanak fel!
Bajázid utálta még a gondolatát is annak, hogy fegyver legyen a kizárólag önmaga
gondjával elfoglalt, bosszúért lihegõ óriás kezében. Látta, amint eldobtam a kézigránátot,
ami lehet, hogy megölte a huriját, gondolta. Insa Allah! Sietve kiadta a visszavonulási
parancsot az embereinek, és azok, halott társukat magukkal cipelve rögtön indultak is. –
Mi együtt megyünk, pilóta – mondta Erkkinek. – Köszönöm, Hakim hán aga! Isten óvjon
utadon! – A sejk látszólag lazán, de azért lövésre készen tartva fegyverét, az ajtó felé
hátrált. – Gyere!
Erkki, mélységesen bánva, amit tett, búcsút intett Hakimnak. – Sajnálom...
– Isten óvjon, Erkki! Térj vissza épen, egészségesen! – válaszolta a sógora, és Erkki
ettõl rögtön jobban érezte magát. – Kísérd el, Ahmed! Nem tud egyszerre helikoptert
vezetni, és fegyvert is kezelni. Gondoskodj arról, hogy biztonságban visszatérjen! – Igen,
gondolta hidegen izzó indulattal, még számolunk a palotám elleni támadásért!
– Értettem, fenség! Köszönöm, pilóta! – Ahmed átvette Erkkitõl a fegyvert, ellenõrizte
a závárzatot és a tárat, majd baljósan rávigyorgott Bajázidra. – Istenre és a Prófétára,
legyen áldott a neve, vigyázz az embereidre, nehogy valamelyik ellenünk akarjon
támadni! – Udvariasan elõreengedte Erkkit, szorosan a nyomában maradt, a sejk pedig
utolsóként távozott.
A PALOTA ALATT, A HEGY LÁBÁNÁL, 11.05. A rendõrautó nagy sebességgel
száguldott a kanyargós úton a palota kapuja felé. Más gépkocsik, és egy katonákkal
tömött teherautó kissé lemaradva követte.
Hasemi Fazir és Armstrong az elöl haladó autóban ült, amelyik lassítás nélkül
száguldott át a nyitott kapun, és csikorogva fékezett a már ott parkoló mentõautó és
egyéb járművek mellett. Kiugrottak, és követve az eléjük küldött testõrt, felsiettek a
nagyterembe. Hakim hán palotája legelegánsabb, sértetlenül maradt helyiségében fogadta
õket, sápadtan, kimerülve, de uralkodói tartással, testõröktõl körülvéve.
– Fenség! Köszönet érte Istennek, hogy nem esett bántódása. Nemrég értesültünk csak
a támadásról. Engedje meg, hogy bemutatkozzam! Hasemi Fazir ezredes vagyok a belsõ
elhárítástól, az úr pedig Armstrong fõfelügyelõ. Évek óta nálunk dolgozik már, szakértõje
olyan ügyeknek, amelyek esetleg önt is érinthetik, és kiválóan beszél perzsául.
Méltóztatna elmondani, pontosan mi is történt? – A két férfi feszülten hallgatta Hakim
hán beszámolóját a támadásról – néhány körülményrõl már addig is tudtak –, és õszinte
elismeréssel adóztak a fiatalember tartásának, határozott méltóságának.
Hasemi nem érkezett felkészületlenül. Elõzõ nap, mielõtt elutazott volna Teheránból,
alaposan átnézte Hakim dossziéját. Õ is, és a SAVAK is éveken át szoros megfigyelés
alatt tartotta a fiatalembert Hvojban. – Tudom, mennyivel tartozik és kinek, Robert –
mondta Armstrongnak. – Tudom, ki milyen szívességet tett neki, mit szeret enni, mik a
kedvenc olvasmányai, hogyan bánik a fegyverrel, ismerek minden nõt és fiút, aki
megfordult az ágyában.
Armstrong elnevette magát. – Mi a helyzet a politikai nézeteivel?
– Azok nincsenek neki. Hihetetlen, de igaz. Iráni, mi több, azerbajdzsáni, és mégsem
csatlakozott eddig egyetlen csoporthoz sem, nem állt oda senki mellé, nem tett lázadó
kijelentést – még Abdalláh hán ellen sem –, pedig Hvoj ragyogó terep lett volna ehhez.
Melegágya a lázadásnak, a harcos politizálásnak.
– Vallási szempontból milyen?
– Síita, de türelmes, megfontolt, ortodox beállítottságú, nem húz sem a jobb-, sem a
baloldalhoz. Azóta, hogy száműzetésbe küldték, illetve nem is, azóta, hogy hétéves
korában az anyja meghalt, és a húgával együtt a palotába került, gyönge tollpihe volt,
amit apja leggyöngébb lehelete is elsodorhat, és egyfolytában, rettegve várta az
elkerülhetetlen vészt. Insa Allah. Kész csoda, hogy hán lett, csoda, hogy az a gonosz
kutya meghalt, mielõtt akár benne, akár a húgában komolyabb kárt tett volna. Különös.
Egyik pillanatban még ott volt a feje a bárd alatt, a következõben pedig már
felbecsülhetetlen gazdagság ura, óriási hatalma van, és vele kell egyezkednem.
– Nem lesz nehéz... feltéve; hogy amit mondasz, az igaz – jegyezte meg Armstrong.
– Gyanakvó vagy, mindenben csapdát sejtesz. Csak nem ebben van az angolok ereje?
– kérdezte Hasemi.
– Nem gyanakvás ez, csupán az öreg rendõr hosszú évek tapasztalatából fakadó
óvatossága.
Az ezredes akkor elmosolyodott, és most is azt tette. Az elõtte ülõ fiatalemberre
koncentrált, a Gorgonok hánjára, és igyekezett kiismerni. Mi lehet vajon a titkod,
kérdezte magában. Mert hogy van titkod, az biztos!
– Mennyi ideje távozott a pilóta, fenség? – érdeklõdött Armstrong.
– Körülbelül két és fél órája – válaszolta a karórájára pillantva Hakim.
– Megmondta, hogy pontosan mekkora útra elegendõ az üzemanyaga?
 – Nem, csak annyit, hogy elviszi õket egy darabig.
Hasemi és Robert Armstrong a süppedõ szõnyeggel letakart, vastag, díszes párnákban
bõvelkedõ emelvény elõtt állt. Hakim hán a rangjához illõ brokátselyem öltözéket viselt,
nyakában igazgyöngysor lógott, és rajta négyszer akkora csiszolt gyémánt, mint
amekkoráért az életüket megvásárolta.
– Lehetséges, fenség – mondta óvatosan Hasemi –, hogy a pilóta valójában ezeknek a
kurd harcosoknak a szövetségese, és vissza sem jön.
– Nem. Különben is, bár állították, hogy azok, nem kurdok voltak, hanem közönséges
banditák. Elrabolták Erkkit, és arra kényszerítették, hogy a hán, apám ellen vezesse õket.
– A fiatal hán dühösen rancolta a homlokát. – A hán, az apám rosszul tette, hogy
megölette a küldöncüket. Le kellett volna alkudnia a váltságdíjat, kifizetni... és aztán
végezni velük, büntetésként az arcátlanságukért.
Hasemi megjegyezte magának ezt az okfejtést.
– Segíthetünk-e önnek bármiben, akár én személyesen, akár a szervezetem? –
kérdezte. Alaposan figyelte a fiatalembert, és zavarba jött, mert látta – legalábbis úgy
érezte, hogy látja –, amint Hakim arcán villanásnyi gúnyos mosoly jelenik meg. Nem ért
rá azonban gondolkodni, mert nyílt az ajtó, és Azadeh lépett be. Az ezredes
számtalanszor látta korábban, de személyesen még egyszer sem találkozott vele. Iránié
kellene, hogy legyen, nem a mocskos külföldié, gondolta. Egyáltalán, hogyan tudja
elviselni azt a szörnyszülött óriást? Hasemi nem vette észre, hogy a hán erõsen figyeli,
Armstrong viszont igen – szemmel tartotta Hakimot anélkül, hogy annak ez feltűnt volna.
Azadeh nyugati stílusú ruhát viselt, zöldesszürkét, ami jól illett a szeme színéhez,
nejlonharisnyát és puha bõrcipõt. Az arca nagyon sápadt volt, és csak leheletnyi sminket
használt. A járása lassú volt, úgy tetszett, mintha minden lépés fájt volna neki, de azért
mosolyogva hajtott térdet a bátyja elõtt. – Ne haragudj, hogy félbeszakítalak, fenség, de
az orvos megkért, emlékeztesselek rá, hogy pihenned kell. Hamarosan elmegy. Kívánsz
még találkozni vele? – kérdezte.
– Nem, köszönöm. Te hogy vagy?
– Jól. – Azadeh újabb mosolyt erõltetett az arcára. – Igazán jól.
– Hadd mutassam be Hasemi Fazir ezredest és Mr. Armstrongot! Armstrong
fõfelügyelõ, a húgom, Azadeh úrnõ.
A férfiak udvariasan köszöntek, és az asszony is kedvesen üdvözölte õket. –
Armstrong fõfelügyelõ? – kérdezte aztán angolul, enyhe homlokráncolással. – A rangjára
nem emlékszem, de szinte biztos vagyok benne, hogy találkoztunk már.
– Így igaz, fenség! A francia klubban, még tavaly. Mr. Talbottal voltam, az angol
követségrõl, és a férje egyik barátjával, Christian Tollonennel, aki a finn nagykövetségen
dolgozik. Ha jól emlékszem, éppen a férje születésnapi partija volt.
– Kiváló a memóriája, fõfelügyelõ!
Hakim hán arcán különös mosoly jelent meg. – Ez általában elengedhetetlen az MI-6-
nál, Azadeh!
– Egyszerű nyugalmazott rendõr vagyok, fenség – jelentette ki könnyedén,
természetes hangon Armstrong. – Tanácsadóként segítem a belsõ elhárítás munkáját. –
Azadehhez fordult. – Fazir ezredes és jómagam is nagyon megkönnyebbültünk, amikor
megtudtuk, hogy ön és a hán is sértetlen.
– Köszönöm. – Az asszonynak még mindig zúgott a füle, fájt a feje, és a háta is
nyilallott.
 – Néhány napig várnunk kell, hogy kiderüljön, nincs-e komolyabb baja, fenség! –
mondta az orvos. – Természetesen amilyen hamar csak lehet, mindkettõjüket meg kell
röntgenezni. A legjobb volna, ha Teheránba mennének, mert ott jobbak a berendezések.
Olyan robbanás esetén, amilyen itt történt... Sosem lehet tudni, fenség! Jobb volna, ha
elutaznának, és alaposan kivizsgáltatnák magukat! Semmiképpen sem szeretném, ha
késõbb azzal vádolnának, hogy nem kellõ...
Azadeh felsóhajtott. – Kérem, bocsássák meg, hogy megzavartam. .. – Félbehagyta a
mondatot, és a fejét kissé oldalra hajtva hallgatózni kezdett. A három férfi is erõsen
figyelt, de csak a szelet, és a távolban haladó gépkocsi motorjának a zúgását hallották.
– Még nem õ az – mondta kedvesen a húgának Hakim.
– Insa Allah – mondta halkan Azadeh, és megpróbált mosolyogni. Megfordult, és
magukra hagyta a férfiakat.
A távozása nyomán beálló csöndet Hasemi törte meg. – Nem zavarjuk tovább, fenség
– mondta tiszteletteljesen perzsául. – Õszintén hálásak vagyunk, hogy fogadott
bennünket. Megengedi, hogy holnap visszajöjjünk? – Feszülten figyelte, amint a fiatal
hán az ajtótól elfordulva rászögezte komoly tekintetét. Hakim arca nyugodt volt, ujjai
szórakozottan babrálták az övébe tűzött tõr markolatát díszítõ ékköveket. Kötélbõl
vannak az idegei, gondolta az ezredes, udvariasan várva, hogy elbocsássák.
Hakim hán azonban nem õket bocsátotta el, hanem a testõreit, kivéve azt az egyet, aki
az ajtónál, hallótávolságon kívül állt, és közelebb hívta magához a két látogatót. –
Beszéljünk angolul! – mondta. – Valójában miért jöttek? Mit akarnak kérni tõlem?
Hasemi röviden sóhajtott; erõsen gyanította, hogy a hán már tudja, abban pedig
teljesen biztos volt, hogy Hakimban komoly ellenféke vagy éppen szövetségesre talált. –
Két dologban szeretnénk a segítségét kérni, fenség! – kezdte. – Azerbajdzsánban élvezett
befolyása döntõen hozzájárulhat ahhoz, hogy az ellenséges erõket visszarettentsük az
állammal szembeni lázadástól.
– Mi a másik?
Kiérezte a fiatalember hangjából a türelmetlenséget, és mulatott is rajta. – A másik
ügy még kényesebb – felelte. – Pjotr Olegovics Mzsitriket érinti, az ön édesapjának a
szovjet barátját, aki évek óta rendszeresen járogat ide, miként Abdalláh hán is többször
meglátogatta õt Tbiliszi közelében lévõ dácsáján. Mzsitrik Abdalláh hán és Azerbajdzsán
barátjának adja ki magát, de valójában a KGB magas beosztású tisztje, és elszánt
ellenség.
– Száz Iránba látogató szovjet közül kilencvennyolc biztosan a KGB embere, vagyis
ellenség, a maradék kettõ pedig a GRU-nak, a katonai hírszerzésnek dolgozik, tehát
szintén ellenségek. Hánként apám kénytelen volt ellenséggel – Hakim szája szögletében
ismét megjelent a Hasemi által már korábban megfigyelt gúnyos kis mosoly –, baráttal,
és a kettõ közé besorolható, legkülönfélébb emberekkel szóba állni. Tehát?
– Nagyon szeretnénk kihallgatni az illetõt. – Az ezredes valamilyen reakciót várt, de
az elmaradt, és ettõl még jobban kezdte becsülni a fiatalembert. – Mielõtt meghalt,
Abdalláh hán megígérte, hogy segít nekünk. Rajta keresztül tudtuk meg, hogy az az
ember múlt hét szombatján, majd most kedden is titokban át akart kelni a határon, de
aztán egyik alkalommal sem bukkant fel.
– Hogyan tervezte az utazást?
Hasemi elmondta, és mivel nem volt képes megállapítani, hogy mennyit tud Hakim
hán, óvatosabb lett. – Úgy gondoljuk, hogy megpróbál kapcsolatba lépni önnel.
Kérhetjük, hogy amennyiben ez bekövetkezik, értesítsen bennünket? Titokban,
magáncsatornán keresztül.
A kérés hallatán Hakim hán úgy döntött, elérkezett az ideje, hogy a teheráni ellenséget
és brit lakáját a helyükre rakja. Azt hiszitek, kutyák, háborgott magában, olyan naiv
vagyok, hogy nem veszem észre, mire megy ki a játék? – Cserébe mit kapok? – kérdezte
nyíltan.
Hasemi hasonló nyíltsággal visszadobta a kérdést: – Mit kíván?
– Elõször: a SAVAK és a rendõrség Azerbajdzsánban működõ összes magas rangú
tisztjét függesszék fel a beosztásában, és csak azután folytassa a tevékenységét, hogy én
hozzájárultam. Ami a jövõbeni kinevezéseket illeti, azokra csak elõzetes
jóváhagyásommal kerülhessen sor.
Hasemi elvörösödött, arra gondolt, hogy ilyen követeléssel még Abdalláh hán sem
mert volna elõállni. – Mi a második? – kérdezte szárazon.
– Nagyon jó, aga! – Hakim hán elnevette magát. – A második követelésemmel várok
holnapig vagy holnaputánig, ugyanúgy a harmadikkal, és talán a negyedikkel is. Ami
viszont az elsõ kérésüket illeti, holnap délelõtt tízre konkrétan, pontokba szedve kérem,
mit tegyek azért, hogy a harcok megszűnjenek Azerbajdzsánban, és azt is, hogy maguk,
miután megszilárdult a hatalmuk, hogyan... – kis szünetet tartott, mielõtt befejezte volna
a mondatot – .. .hogyan szándékoznak megvédeni bennünket a külsõ és a belsõ
ellenségtõl. – Jelezve, hogy az ezredessel egyelõre végzett, Hakim Armstrong felé
fordult.
A brit remélte, hogy a szellemi párbaj folytatódik még egy darabig, és boldog volt,
mert közvetlenül tanulmányozhatta, hogyan mérkõzik az új hán olyan komoly,
veszedelmes ellenféllel, mint Hasemi. Nem akármi, állapította meg magában nagy
elismeréssel, hogy uralkodása második napján, pár órával azután, hogy kis híján a
mennybe vagy a pokolba menesztették, képes ilyen határozottan, magabiztosan
viselkedni. Õfelsége kormánya jobban teszi, ha valahol a veszélyességi lista elején szorít
neki helyet, azok között, akikre tanácsos nagyon odafigyelni. Látva, hogy a fiatalember
tekintete rászegezõdik, némi erõfeszítés árán ugyan, de megõrizte külsõ nyugalmát. Most
légy résen, mert te következel!, biztatta közben magát.
– Konkrétan mely kérdések azok, amelyeknek szakértõje, és amelyek engem is
érinthetnek? – érdeklõdött a hán.
– Arról van szó, fenség, hogy én, szóval a különleges ügyosztálynál szolgáltam, értek
valamelyest a hírszerzéshez és a kémelhárításhoz is – kezdte a válaszát Armstrong. –
Annak, aki az ön pozíciójában van, természetesen nagyon fontos az érdemi, bizalmasan
megszerzett információ. Ha óhajtja, talán tudnék, Fazir ezredessel együtt, tanácsokat adni
a tekintetben, hogy mit tegyen ennek érdekében.
– Jó ötlet, Mr. Armstrong! Kérem, közölje velem írásban, amilyen hamar csak lehet!
– Örömmel. – Armstrong elszánta magát, hogy kockáztasson. – Mzsitrik például
hamar választ tudna adni sok, önt érdeklõ kérdésre, elsõsorban ami az ön által is említett
külsõ és belsõ ellenségeket illeti. Különösen akkor, ha Fazir ezredesnek módja volna,
hogy úgy mondjam, négyszemközt elbeszélgetni vele. – Armstrong egyelõre nem
folytatta, hagyta, hogy a szavai leülepedjenek. Észrevette, hogy a mellette álló Fazir
idegesen mocorog, hol egyik, hol másik lábára helyezi a testsúlyát. Biztos vagyok benne,
Hakim barátom, hogy többet tudsz, mint amennyit eddig elárultál, és a fejemet tenném rá,
hogy nem pusztán „tollpiheként", apádtól való rettegéssel töltötted azokat az éveket,
gondolta. Jézusom, de jólesne most egy cigaretta!
A fiatalember rezzenéstelen arccal nézett rá, Armstrong pedig a legszívesebben
rákiáltott volna, hogy hagyja már ezt az idegölõ packázást, és válaszoljon nyíltan... Aztán
lelki szemei elõtt hirtelen felbukkant a Gorgonok újsütetű hánja, amint letolt gályával
latrina fölött guggol, és köhögést kellett színlelnie, hogy harsányan el ne röhögje magát. –
Elnézést – kért utána rögtön bocsánatot, és közben kellõen megszeppentnek próbált
látszani.
Hakim hán enyhén ráncolni kezdte a homlokát. – Hogy jutok hozzá az információhoz?
– kérdezte, jelezve, hogy horogra akadt.
– Ahogyan óhajtja, fenség – válaszolta rögtön Hasemi. – Ahogyan csak óhajtja.
Újabb rövid szünet következett.
– Megfontolom az aján... – Hakim hán félbehagyta a mondatot. Ezúttal már
mindhárman hallották a helikopter motorjainak erõs zúgását, a rotorlapátok dübörgését,
és a két látogató rögtön az ablakhoz indult. – Várjanak! – szólt utánuk Hakim. – Segítsen
valamelyikük!
A kéréstõl õszintén megdöbbenve nyújtották a kezüket, hogy fel tudjon állni. –
Köszönöm – mondta fájdalmas arccal. – Így már jobb. Tudják, a hátam. A robbanástól
valami megroppanhatott benne. Hasemi a hóna alá nyúlt, és odatámogatta a palota elõtti
udvarra nézõ, magas ablakhoz.
A 212-es lassan, enyhén imbolyogva ereszkedett alá. Amikor közelebb ért, felismerték
a pilótafülkében Erkkit és Ahmedet, akinek a testtartásán látszott, hogy megsebesült. A
gép törzsén golyó ütötte lyukak tátongtak, és az egyik oldalsó ablakból hiányzott egy
jókora darab. Aggódva figyelték, amint a helikopter tökéletes leszállást hajt végre, és
utána már Erkki fehér ingének a gallérján és elején is észrevették a vérfoltokat.
– Jézusom... – motyogta Armstrong.
– Aga – fordult sürgetõen Hasemihez Hakim –, kérem, nézzen utána, itt van-e még az
orvos, és ne engedje el! – Az ezredes a kérés hallatán rögtön elviharzott.
Az ablakból tisztán rá lehetett látni a palotából az udvarra vezetõ lépcsõre. A hán és
Armstrong figyelte, amint Azadeh felbukkan a tetején, és szoborrá merevedve rögtön
megáll. Sokan voltak mögötte, testõrök, szolgák, a család több tagja, és õk is
mozdulatlanul, elszörnyedve bámultak. Erkki kinyitotta a pilótafülke ajtaját, nehézkesen
kimászott a gépbõl, és a felesége felé indult. A léptei azonban határozottak voltak, a
tartása egyenes, délceg, és a karja erõs, amivel a boldogan a nyakába csimpaszkodó
asszonyt magához szorította.

56. fejezet

KOVISZ, 12.10. Ibrahim Kiabi lesben állva, türelmetlenül várta, hogy Huszain mollah
kijöjjön a mecsetbõl a zsúfolt térre. Hátát a hatalmas kapuval szemközti szökõkút
kávájának támasztva, görnyedten ült, erõsen szorítva magához kopott vászonzsákját,
amely a csõre töltött M-16-os karabélyt rejtette. Szeme karikás volt a kimerültségtõl, és
egész teste sajgott a több mint hatszáz kilométeres utazástól.
 Váratlanul magas európait vett észre a teret elárasztó tömegben. Az illetõ egy
zöldszalagos nyomában haladt, sötét öltönyt viselt, kigombolt, vastag dzsekit, és csúcsos
sapkát. Látta, amint elhaladnak a mecset elõtt, és bemennek a szomszédos sikátorba. A
keskeny utca másik oldalán már a bazár volt, és erõs kísértést érzett, hogy a hideg elõl
behúzódjon a kellemes melegre.
– Insa Allah – motyogta önkéntelenül, automatikusan, de utána rögtön figyelmeztette
is magát, hogy ne használja többé ezt a kifejezést. Szorosabban összevonta magán az
öreg télikabátot, és némi fészkelõdés után sikerült kényelmesebb testhelyzetet találnia.
Mögötte a szökõkút üres volt, hófoltok és jégdarabok látszottak csak benne, de
nemsokára, a tél hidegének múltával ismét megtelik majd vidáman csobogó, hűsítõ
vízzel, hogy ihassanak belõle az arra járók, vagy megmossák kezüket és arcukat, mielõtt
belépnek a mecsetbe.
– Hogyan néz ki Huszain mollah? – kérdezte Ibrahim az utcai kereskedõt, miközben
az a nyílt tűz fölé állított üstbõl kimert neki egy adag gõzölgõ babos horishtot. Ez még
reggel volt, rögtön az után, hogy az eredetileg tervezett idõpontnál tizenöt órával késõbb
megérkezett. – Milyen a külseje?
– Amilyen egy mollahé – válaszolta tömören az öreg, fogatlan férfi, és hanyagul vállat
vont.
Egy másik vásárló hallotta ezt, és igen rossz néven vette a tiszteletlenséget. – Hogy
kerülnél örökre a pokolba! – dörrent rá dühösen az árusra. – Ne hallgass rá, idegen!
Huszain mollah a nép igazi vezetõje, Isten embere. Mindenét nekiáldozta, nincs semmije,
csupán egy fegyvere és lõszer hozzá, hogy irthassa Isten ellenségeit. – Más vásárlók is
csatlakoztak a borostás arcú fiatalemberhez, és egymás szavába vágva, lelkesen
elmesélték, hogyan foglalták el Huszain vezetésével a légi támaszpontot. – A mi
mollahunk hűséges követõje az imámnak. Isten kegyelmébõl elvezet bennünket a
paradicsomba!
Ibrahim a dühös indulattól kis híján ordítani kezdett. Huszain és az összes mollah
megérdemli a halált azért, mert ilyen õrültségekkel tömi tele a fejét ennek a sok
szerencsétlennek, mondta magában. Paradicsom? Szép ruhák, bor, és negyven csodaszép,
örökké szűz lány puha selyempárnákon?
Nem gondolok a szerelemre, fogadkozott elszántan. Nem gondolok Sarazadra. Még
nem!
Keze rákulcsolódott a fegyverre, és a biztonságot adó érintés csökkentette is
valamelyest a fáradtságát és éhségét, kínzó magányát azonban nem.
Sarazad. Már csak álom. Jobb is így, sokkal jobb, gondolta. A kávézóban várt rá, de az
asszony Dzsarit küldte maga helyett. – Hazajött a férje. Ami el sem kezdõdött, annak
most örökre vége – suttogta izgatottan az öreg dajka, és rögtön bele is veszett az utcai
járókelõk tömegébe. Ibrahim is azonnal távozott, magához vette a fegyvert, és gyalog
egyenesen a buszpályaudvarra indult. Most pedig várt, felkészülve a mártíromságra,
amirõl tudta, hogy könnyen osztályrésze lehet, mert a nép nevében szembeszáll a
kegyetlen, elnyomó zsarnoksággal. Nem sok hiányzott, hogy a kérdés eldõljön,
kiderüljön, hogy örök éjbe hull, vagy a fényre jut, elutasítást vagy megértést talál,
egyedül vagy másokkal veszi-e föl a harcot hamis prófétákkal, imámokkal, ördögökkel...
Izgatottan, már-már önkívületben behunyta a szemét. Hamarosan megtudom, milyen a
halál, és hova kerülünk utána, gondolta. A túlvilágon megkapjuk-e végre a választ a nagy
kérdésre: Isten utolsó prófétája volt-e Mohamed, vagy csak õrült? Igaz-e, ami a Korában
szerepel? Van-e egyáltalán Isten?
A mecset melletti kis utcában a Starke elõtt haladó zöldszalagos hirtelen megállt, és
szegényes, inkább csak viskónak nevezhetõ házra mutatott. Starke átlépte a vízelvezetõ
árkot, bekopogott, mire az ajtó rögtön ki is nyílt.
– Béke veled, Huszain kegyelmes úr! – köszönt udvariasan perzsául. Feszült volt,
éber, nem tudta, pontosan mire is számítson. – Beszélni akartál velem.
– Szalaam, kapitány! Igen – válaszolta angolul a mollah, és intett, hogy lépjen beljebb.
Starkénak le kellett hajtania a fejét, hogy beférjen az egyetlen helyiségbõl álló, kis
házba. A mocskos padlóra tett szalmazsákon két csecsemõ aludt békésen. Kisfiú nézett
vissza rá komoly, feketén csillogó szemekkel, miközben ujjai az öreg, kopott puska
csövére fonódtak, és némi gondolkodás után fel is ismerte benne azt a gyereket, akit a
Huszain és Zataki emberei között lezajlott ütközet idején látott. A falnak támasztva jól
karbantartott, feltehetõen nemrég olajozott AK-47-es géppisztolyt látott. A vizes vályú
mellett koszos, fekete csadorba burkolózó, szemmel láthatóan ideges, öreg nõ ült rozoga
széken.
– A fiaim és a feleségem – mutatta be a családját Huszain.
– Szalaam. – Starke igyekezett nem mutatni, mennyire meglepõdött azon, hogy a
csecsemõk anyja ennyire vén. Aztán amikor közelebbrõl is szemügyre vehette, rájött,
hogy az asszonyt nem éveinek a száma tette öreggé.
– Három dolog miatt hívattam – mondta Huszain. – Elõször, hogy lássa, hogyan is él
egy mollah. A szegénység számunkra alapvetõ kötelesség.
– Akárcsak a tanulás, a nép vezetése, és a törvények megszabása. Tudom, hogy maga
tökéletesen õszintén hisz, aga – válaszolta Starke. És örökre a foglyává is vált hitének,
tette volna hozzá a legszívesebben. Utálta a szánalmas, mocskos kis szobát a soha el nem
múló nyomorral együtt, amit jelképezett, az avíttságot, és a reménytelenséget, amirõl
tudta, hogy nem törvényszerű, de mégis meg fog maradni örökké, és nemcsak ebben a
házban, hanem minden fanatikus, hitébe belefeledkezett ember otthonában, szerte a
világon. De nem nálunk, nem a mi családunknál, gondolta. Köszönet érte Istennek, hogy
Texasban születtem, örök hála azért, hogy nem ment el a józan eszem, és a gyerekeimnek
nem kell ilyen mocsokban, nyomorban élniük, mint ezeknek a szerencsétleneknek.
Erõvel megállta, hogy ne hessegesse el az arca körül döngõ legyeket, és közben némán
átkozta Huszaint, mert belenyugszik abba, amibe pedig nem volna szabad belenyugodnia.
– Három okot említett, aga!
– A második, hogy megkérdezzem, miért utazik el ma maguktól egy-két ember
kivételével mindenki?
– Régen esedékesek már a szabadságok, aga! Most kevés munka van a bázison,
úgyhogy nyugodtan el lehet engedni az embereket. – A kérdés tovább növelte Starke
nyugtalanságát. Délelõtt, mielõtt a mollah magához kérette volna, három telexet és két
rádióhívást is kapott a teheráni központjuktól – az utolsót Szjamakitól, az igazgatóság
rangidõs tagjától –, és mindegyik arra követelt választ, hogy hol van Pettikin, Nogger
Lane és a többiek. Megpróbálta leszerelni az érdeklõdõket, mindenkinek azt válaszolta,
hogy McIver majd visszahívja, mihelyt megérkezik Kiával, és ideges volt, mert Vazari
érezhetõen nem érte be ennyivel, tovább kérdezõsködött, és csak nehezen tudott
szabadulni tõle.
 Elõzõ nap értesült csupán Ali Kia látogatásáról. Charlie Pettikin, útban Sargaz felé
rövid idõre megállva, elmondta, mi történt McIverrel, és nem titkolta a félelmét sem. –
Jézusom...! – ez volt minden, amit Starke hirtelenjében ki tudott nyögni.
Az elõzõ nap ennek ellenére sikeresnek volt mondható. John Hogg átadta a Forgószél
Gavallan által elkészített ideiglenes menetrendjét, amiben szerepeltek a kódok, az
idõpontok, az üzemanyagfelvételre kijelölt helyek. – Andy üzeni, hogy ugyanezt Scrag és
Rudi is megkapta – mondta Hogg. – Már megrendelte a két Boeing-747-est, azok
pénteken hajnalban érkeznek meg Sargazba. A véglegesített tervet majd akkor hozom, ha
visszajövök a srácokért. Az indulási jelet pénteken reggel hétkor kapod meg, vagy
szombaton, esetleg vasárnap. Ha addig nem nyomja meg a gombot Andy, akkor utána
már aligha fogja.
Szerencsére Eszfandijár egyetlen kéme sem volt a közelben, úgyhogy Starkénak
sikerült még egy, a 212-esekhez való, nagyon drága alkatrészekkel teli ládát felpakolnia a
125-ösre. Úgy általában, a szerencse kivételesen melléjük állt: a távozási engedélye
mindenkinek érvényes volt, sikerült elegendõ 40 gallonos tartályt elhelyezniük a
tengerparton, és Tom Lochart is idejében megérkezett Zagroszból, hogy részt vegyen az
akcióban. – Mitõl a változás, Tom? Azt hittem, hogy mereven ellenzed a dolgot – mondta
Starke, különösnek találva Lochart viselkedését. A barátja azonban csak vállat vont, és
erre úgy döntött, jobb, ha nem feszegeti tovább a kérdést.
Aggodalma ugyanakkor nem múlt el. Úgy érezte, hogy a 212-esek kimenekítésére
nincs pontosan meghatározott, biztosan kivitelezhetõ tervük, csupán bizonytalan
lehetõségeik. Megpróbált koncentrálni, miközben a szűk szoba keltette
klausztrofóbiájával küszködött.
– Bocsásson meg, aga! Elgondolkodtam kicsit. Mit is mondott?
– Azt kérdeztem, hogy mikor érkezik a váltás – válaszolta a mollah.
– A tervek szerint vasárnap.
– Eszfandijár azt mondja, túl sok alkatrészt küldenek el.
– Az alkatrészeket idõnként ellenõrizni kell, és cserélni, aga!
Huszain hallgatott egy darabig, aztán elgondolkodva bólintott. – Mi okozta a balesetet,
ami Eszfandijárnak kis híján az életébe került? – tette föl a következõ kérdést.
– Megcsúszott a teher. Bonyolult, veszélyes művelet volt.
Újabb rövid hallgatás következett. – Ki az a Kia? Ali Kia.
Starke nem számított ezekre a kérdésekre, és nem volt biztos afelõl, hogy a mollah – a
válaszokat ismerve – nem csak próbára akarja-e tenni. – Nekem azt mondták, hogy
Bazargán kormányának egyik tagja, és éppen szemlekörúton van – felelte. – Állítólag a
vegyes vállalatunknak, az IHC-nak a tanácsadója, sõt lehet, hogy az igazgatóság tagja, de
ezt már tényleg nem tudom biztosan.
– Mikor érkezik?
– Fogalmam sincs. Az igazgatónk, McIver kapitány kapott rá utasítást, hogy elhozza.
– Utasítást?
– Igen. Én legalábbis úgy értettem.
– Miért működik egy miniszter tanácsadóként egy magánvállalatnál?
– Azt hiszem, ezt inkább tõle kellene megkérdeznie, aga!
– Igaza van – válaszolta komor arccal Huszain. – Az imám megesküdött, hogy
felszámolja a korrupciót. Visszakísérem a bázisra. – Az AK–47-ért nyúlt, a vállára
csapta. – Szalaam – vett sietve búcsút a családjától.
 Starke és az iszlám gárdista elõtt haladva a mollah a mecset házával szemközti,
oldalsó bejáratához ment. Az ajtóban levetette a cipõjét, kézben vitte be, és õk is követték
a példáját, sõt Starke még csúcsos pilótasapkáját is lekapta. Végigmentek egy keskeny
folyosón, át az újabb ajtón, és csak akkor jutottak be a tulajdonképpeni mecsetbe, amely
lényegében kupolával fedett, nagy csarnok volt. A padlóját szõnyegek borították, egyéb
díszítés nem volt benne, csupán mázas kerámiacsempékre festett, perzsa idézetek a
Koránból. Pulpituson a szent könyv egy példánya látszott, mellette korszerű kazettás
magnetofon, amelyet szabadon lógó vezetékek kötöttek össze a hangszórókkal. Bura
nélküli, csupasz villanykörték világították meg gyengén a tágas teret. A hangszórókból a
Koránt olvasó, monoton férfihang hallatszott.
Többen is voltak a mecsetben, egyesek imádkoztak, mások beszélgettek, volt, aki
aludt. Akik észrevették Huszaint, azok rögtön feléje mosolyogtak, õ visszamosolygott
rájuk, miközben az oszlopoktól határolt beugró felé tartott. Amikor odaért, lerakta a
cipõjét és a géppisztolyát, intett az iszlám gárdistának, hogy menjen arrébb, és
megkérdezte Starkét: – Kapitány, gondolkodott már azon, amirõl a kihallgatásakor
beszéltünk?
– Pontosan mirõl, aga? – kérdezett vissza Starke. Sejtette, mire gondol Huszain, és
ettõl csak erõsebbé vált a kellemetlen, a gyomrát görcsbe rántó érzés, ami korábban
kezdõdött.
– Az iszlámról, az imámról, Isten békéje legyen vele, és arról, hogy kihallgatást kérjen
tõle?
– Ha akarnám, sem találkozhatnék vele.
– Talán el tudom intézni. Ha megismeri, hallja, amit mond, és oda is figyel rá, akkor
megtalálja Isten békéjét. És az igazságot.
Starke nem tehetett róla, néhány pillanatra a hatása alá került a mollahból sugárzó
mélységes, õszinte hitnek. – Ha volna rá mód... élnék a lehetõséggel – felelte. – Három
dolgot említett a beszélgetésünk elején, aga!
– Ez volt a harmadik. Az iszlám, az, hogy mohamedánná váljék. Ne vesztegesse el
haszontalanul az idõt! Térjen meg Istenhez, fogadja el, hogy nincs más isten, csak Allah,
akinek Mohamed a prófétája. Ha ezt elfogadja, része lehet az örökkön tartó, paradicsomi
életben.
Huszain szeme koromfekete volt, és a pillantása átható. Starke korábban is érezte már
magán, és tapasztalta, hogy szinte hipnotikus erõvel hat. – Én... már mondtam, aga, hogy
talán arra is sor kerül... megfelelõ idõben. – Levette tekintetét a mollahról, és rögtön
szabadabbnak érezte magát. – Ha a bázisra akarunk menni, jobb, ha indulunk. Szeretnék
ott lenni az embereim indulásánál.
A megjegyzés mintha el sem hangzott volna, a mollah határozottan kitartott korábbi
témája mellett, folytatva: – Nem az imám-e a legszentebb ember, a legbátrabb, az
elnyomás legelkötelezettebb ellensége? De igen, kapitány! Nyissa ki a szemét, vegye
észre, milyen valójában, és tárja ki elõtte a lelkét!
Starke észrevette a látszólag szelíd szavak mögött megbújó harcos indulatot, és ettõl
még nyugtalanabbá vált. – Türelmesen várom, hogy megtörténjen a csoda – mondta, és a
fekete szemekbe nézett, amelyek mintha a veséjébe láttak volna, pillantásuk áthatolt
volna a falakon, el egészen a végtelenbe. – Ha menni akarunk, akkor tényleg jobb, ha
indulunk – mondta olyan udvarias hangon, amilyen csak telt tõle.
 Huszain felsóhajtott, a tűz kihunyt a szemében. Vállára vette a géppisztolyát, és
elindult. A mecset kapujánál megállt, fölvette a cipõjét, és türelmesen megvárta, hogy
Starke is belebújjon a magáéba. Odakint a korábbin kívül még négy iszlám gárdista
csatlakozott hozzájuk. – A támaszpontra megyünk – igazította el õket a mollah.
– A téren hagytam a kocsimat – mondta Starke, megkönnyebbülve, hogy ismét a
szabadban lehet. – Elég tágas, mehetünk azzal, ha gondolja.
– Rendben. Hol van?
Starke megmutatta, és a teret benépesítõ kereskedõk bódéi, pultjai között rögtön indult
is felé. Nyugtalanító gondolatok örvénylettek közben az agyában, hol arra gondolt, amit a
mollah mondott, hol pedig, hirtelen váltással, a Forgószélre.
– A fenébe! – morogta, nem tudva megszabadulni a bénító veszélyérzettõl. Remélem,
fohászkodott, Rudi meggondolja magát, és akkor én is, bármit csináljon Scrag. A
tekintete automatikusan, megszokásból ide-oda járt, mintha helikopterének a
pilótafülkéjében ült volna, és hamar észre is vette a szökõkútnál hirtelen kezdõdõ
mozgást. Mivel csaknem fejjel magasabb volt a többieknél, õ látta meg elõször a
szétspriccelõ járókelõk közül felbukkanó fiatalember kezében a fegyvert. Döbbenten állt,
nem akart hinni a szemének, és nem is látta, csupán érezte, hogy Huszain beéri.
Tévedésrõl azonban szó sem volt, az ádáz tekintetű fiatalember határozott léptekkel
egyenesen feléjük tartott.
– Merénylõ! – kiáltotta, mire az elõttük állók rémülten szétfutottak, és a közeledõ elõtt
szabaddá vált az út. Starke elködösült tekintettel látta, hogy a fiatalember a vállához
emeli a fegyvert, és egyenesen rá céloz.
– Fedezékbe! – kiabált, és már nem maradt ideje, hogy a földre vesse magát,
lehúzódjon valamelyik kereskedõ asztala mögé. Az elsõ lövés õt találta, és hátradobta,
neki az egyik zöldszalagosnak. Újabb lövések dördültek, valaki torkaszakadtából ordított,
majd egészen közelrõl fülsiketítõ durranást hallott.
Huszain lõtt. Remekül működtek a reflexei, azonnal rájött, hogy a merénylõ õt akarja
megölni, és Starke kiáltása még épp jókor hívta fel a figyelmét a veszélyre. Gyakorlott
mozdulattal kapta le a válláról a fegyverét, gyorsan célzott, lõtt, és közben csak magában
üvöltötte: – Nincs más Isten, csak...
A sorozat tökéletesen célba talált, megölte Ibrahim Kiabit, kiszakította a kezébõl és a
sárba lökte az ellenük szegezett fegyvert. A mollah elvette az ujját a ravaszról, és
megdöbbent, hogy még életben van, nem érte golyó. Hihetetlennek tűnt számára, hogy a
merénylõ elhibázta, nem csinált belõle mártírt, és nincs még úton a paradicsom felé.
Izgalomtól remegve nézett körbe, kis ideig homályosan látta csak az egyik, holtan heverõ
iszlám gárdistát, az eltévedt lövedékektõl eltalált sebesülteket, a felháborodva
átkozódókat. Lassan kitisztuló tekintete Starkét kereste, és hamarosan észre is vette, hogy
ott fekszik, félig becsúszva az egyik kereskedõpult alá.
– Istennek hála, nem sérült meg, Huszain kegyelmes úr! – kezdett lelkendezni mellette
az egyik zöldszalagos.
– Insa Allah... Isten hatalmas... – Huszain Starkéhoz ment, és letérdelt mellé. Látta,
hogy az arca sápadt, bal kabátujján pedig átüt a vér. – Hol sebesült meg?
– Nem tudom. Talán... Azt hiszem, a vállam vagy a mellem. – Starkét életében elõször
lõtték meg. Amikor a golyó eltalálta és hátrazuhant, fájdalmat nem érzett, és hang sem
jött ki a torkán, az agya ellenben rémülten, ordítva tiltakozott: Meghaltam, az a gazember
végzett velem! Nem látom többé Manuelát, a gyerekeket, nem juthatok haza!
Meghaltam... Menekülési kényszert érzett, ellenállhatatlan sürgetést, hogy fusson,
rohanjon a halála elõl. Fel akart ugrani, de olyan pokoli fájdalom hasított belé, hogy
elhagyta minden ereje, most pedig már azt látta, hogy Huszain hajol fölé aggódó arccal.
– Hadd segítsek! – mondta a mollah, és rögtön rászólt az egyik gárdistára: – Fogd a
másik karját!
Starke felkiáltott, amikor megfordították, hogy talpra segítsék. – Várjanak... az isten
szerelmére... – Miután a gondolatait elhomályosító kín megszűnt, észrevette, hogy a bal
kezét nem tudja mozgatni, a jobbat azonban igen. Azzal tapogatta végig a lábát, és nem
érzett semmi fájdalmat. Úgy tetszett, hogy nem esett komolyabb baja, minden testrésze
ép, működõképes, kivéve a bal karját és vállát. A fogait keményen összeszorítva lehúzta
vastag, bélelt kabátja cipzárját, és kigombolta az ingét, hogy megnézhesse a sebet. A
vállán lévõ lyukból folyt ugyan a vér, de nem erõsen, és a lélegzés sem esett nehezére. –
Nem hiszem, hogy... tüdõt ért volna... – mondta enyhén reszketõ hangon.
– A mindenségit, pilóta! – kiáltott fel a zöldszalagos, és még nevetett is hozzá. – A
kabátja hátán is van egy lyuk, és az is véres. Úgy látszik, a golyó átment magán. –
Piszkos ujjával bele akart nyúlni a lyukba, hogy megnézze, nem maradt-e ott a lövedék,
mire Starke dühödten tiltakozott, szidni kezdte. – Magát átkozza, hitetlen! – válaszolta
neki a gárdista. – Magát, ne engem. Isten, végtelen kegyelmében, visszaadta az életét, de
hogy miért tette, arról fogalmam sincs... – Vállat vont, felállt, vetett egy pillantást elõbb
halott, aztán sebesült társára, majd újból megvonta a vállát. Közömbös arccal Ibrahim
Kiabihoz ment, aki odavetett rongyként, ernyedt tagokkal hevert a kövön, és nekilátott
átkutatni a zsebeit.
A lövöldözéstõl szétfutó járókelõk közben elkezdtek visszaszállingózni, felbátorodva
körbevették õket, és hamarosan annyian lettek, hogy Huszain kénytelen volt elhessegetni
õket. – Isten hatalmas! Isten mindenható! – kiabálta. – Ne itt bámészkodjatok, segítsetek
inkább a sebesülteknek! – Miután valamelyest tágult körülöttük a kör, ismét letérdelt a
sebesült pilóta mellé. – Nem figyelmeztettem, hogy kevés ideje van? Isten ezúttal
megmentette, adott magának még egy lehetõséget.
Starke nem is figyelt rá. Elõvette a zsebkendõjét, és a sebre szorította, hogy felitassa a
vért. Az érintéstõl ismét fájdalom mart belé, és dühösen morogva átkozódni kezdett. –
Miért akart megölni az az õrült? – motyogta. – Rohadék! Elment az esze!
– Engem akart megölni, nem magát – mondta a mollah. Starke meghökkenten
Huszainra nézett. – Fedajin volt? Mudzsahed?
– Vagy a Tudeh tagja. Mit számít? Az a lényeg, hogy Isten ellensége, és Isten végzett
vele.
Újabb fájdalom hasított bele Starke mellkasába, és attól ismét káromkodni kezdett.
Utálta, hogy állandóan Istent emlegetik neki, nem is akart gondolni rá, csak a gyerekekre
és Manuelára, a normális, nyugodt életre, és arra, hogy minél elõbb szabadulhasson a
körülötte tomboló õrülettõl. Elegem van belõlük, mondta magának, és abból is, hogy
maguk alkotta, primitíven értelmezett istenség nevében képesek halomra gyilkolni
egymást. – Rohadékok! – mordult fel, de hangja beleveszett az izgatott zsivajba. A válla
lüktetett, a fájdalom kezdett kisugározni egész testébe. Amennyire tudta, összehajtogatta
a zsebkendõt, tamponként a sebre rakta, és szünet nélkül káromkodva felhúzta a kabátján
a cipzárt.
Mi az ördögöt fogok most csinálni, kérdezte magától. Mocskos rohadék! Hogy tudok
így repülni?! Óvatosan mozdulni próbált, de a kísérletbõl csupán elkínzott nyögés lett,
ami után újból káromkodott, és utálta magát, mert olyan gyönge, nem tud fegyelmezetten
tűrni.
Huszain eközben szintén gyötrõ gondolatokkal küszködött, fájt neki, hogy Isten – már
megint – életben hagyta, és nem lehetett belõle mártír. Miért, kérdezte magától. Miért
vagyok ilyen elátkozott? És ez az amerikai is! Életben maradt, pedig röpködtek a
lövedékek. Miért nem halt meg?
– Megyünk a támaszpontra – mondta, miután képtelen volt megválaszolni
nyugtalanító kérdéseit. – Fel tud állni?
– Biztosan... egy pillanat! – kérte Starke. – Most... óvatosan... Jézusom! – Kínlódva
felállt, és enyhén imbolyogva, a fájdalom okozta szédülést legyõzve talpon maradt. – Tud
vezetni valaki az emberei közül? – kérdezte a mollahot.
– Igen. – Huszain odakiáltott a Kiabi mellett térdelõ gárdistának: – Gyere! – A férfi
abban a pillanatban engedelmeskedett.
– Kevés pénzt találtam csak a zsebében, kegyelmes úr, és ezt. Nem tudom, mi lehet.
Huszain közelebbrõl megnézte a műanyag tokba bújtatott lapot. A Teheráni Egyetem
diákigazolványa. – A lap elülsõ oldalán a fénykép jóképű, mosolygó fiatalembert
ábrázolt. – Ibrahim Kiabi, a mérnöki fakultás harmadéves hallgatója. Született 1955.
március 12-ikén – olvasta az adatokat a mollah. – A hátulján teheráni cím is van.
– Rohadt egyetemek! – szitkozódott a másik zöldszalagos. – A sátán, a nyugatról jövõ
gonoszság fészke mind!
– Ha az imám, Isten békéje legyen vele, újból megnyitja õket, mollahok fogják vezetni
mindet. Örökre kiirtjuk a nyugati, iszlámellenes eszméket. Vidd el az igazolványt a
bizottságnak, Fivuz! Õk majd továbbadják Teheránnak, az ottani bizottságok pedig
kihallgatják a merénylõ családját, barátait, és intézkednek. – Huszain a szeme sarkából
úgy látta, mintha Starke mondani akart volna valamit. – Tessék, kapitány!
– Csak az jutott eszembe, hogy néhány nap múlva lett volna huszonnégy éves. –
Starke maga is látta a fényképet. – Értelmetlen, ostoba veszteség, nem?
– Isten megbüntette a gonoszságáért. A pokolba került, ott fog égni örökké.

KOVISZTÓL ÉSZAKRA, 16.10. A 206-os a Zagrosz-hegység elõhegyei fölött repült,

McIver vezette, Ali Kia pedig nyugodtan szendergett mellette az ülésen. McIver remekül
érezte magát. Attól a pillanattól, hogy rászánta magát az útra, egyfolytában jó kedve volt.
Úgy érezte, tökéletesebb megoldást nem találhatott volna, sõt, ez volt az egyetlen
lehetséges megoldás. Mit számít az, hogy az orvosi papírjaim nincsenek rendben,
gondolta. Háborús helyzetben vagyunk, hadműveletet hajtunk végre, ilyenkor muszáj
vállalni a kockázatot. És bárhogy vesszük is, még mindig én vagyok a vállalat legjobb
pilótája.
Oldalra fordult, vetett egy pillantást az ülésében nyugodtan alvó Kiára. Ha nem volnál
olyan hülye seggfej, megölelnélek, hálából a ragyogó lehetõségért, gondolta.
Elmosolyodott, és a rádió kapcsolójáért nyúlt. – Kovisz, itt Hotel-Tango-Ikszláb! Ezer
lábon vagyok, 185 fokról jövök Teheránból, Ali Kia miniszterrel a fedélzeten.
– HTX! Tartsa az irányt és a magasságot, és a külsõ helyjeladóhoz érve újból
jelentkezzen!
Az útjuk problémamentes volt, az iszfaháni nemzetközi repülõtéren gond nélkül meg
tudtak tankolni, és csak akkor ijedt meg kicsit, amikor rögtön az engedélyezett leszállás
után fenyegetõen kiabáló iszlám gárdisták vették körül a helikoptert. – Szóljon a
toronynak, hogy azonnal küldjék ide a fõ repülésirányítót! – mondta dühösen Kia. – A
kormányt képviselem! Micsoda fogadtatás ez!
McIver szó nélkül engedelmeskedett. – Nos, a torony azt mondja, hogy ha egy órán
belül nem fejezzük be a tankolást, és nem tűnünk el innen, akkor nem engednek tovább –
számolt be aztán nem kis élvezettel az angolul folytatott beszélgetésrõl. – Szó szerint azt
mondták, hogy „idegen pilótáknak és idegen repülõgépeknek semmi keresnivalójuk
Iszfahánban, ahogy Bazargán idegenek irányította kormánya rühes ebeinek sem!"
– Barbárok! Ostoba parasztok! – háborgott Kia, de már csak akkor, amikor ismét a
levegõben voltak. McIver szintén megkönnyebbült, mert engedték, hogy a polgári
repülõtéren vegyenek fel üzemanyagot, és nem kellett átmenniük a katonaira, amit annak
idején Lochart használt.
Már be tudta látni az egész koviszi támaszpontot, és amikor a túlsó végében, az IHC
épületei elõtt észrevette a 125-öst, nyugtalan lett. Külön figyelmeztettem Starkét, hogy
idõben küldje el, gondolta elégedetlenül. – IHC-torony! A HTX Teheránból, Kia
miniszterrel megérkezett.
– Itt IHC-torony! A kettes leszállóra menjen, HTX! Szélsebesség 30-35 csomó, 135
fokról.
A fõkapunál, és a helikopterleszálló környékén is zöldszalagosok látszottak, és
Eszfandijár szintén ott õgyelgett a földi személyzet néhány tagjával. A leszállóhely
mellett szerelõk és pilóták álltak csoportba verõdve. A fogadóbizottság, gondolta McIver,
fölfedezve közöttük John Hoggot, Lochartot, Jean-Lucöt és Ayret. Starke még nem volt
ott. Na jó, és ha engedély nélkül repülök, akkor mi van, gondolta McIver. Mit tudnak
csinálni velem? Felelõsségre nem vonhatnak, hisz én vagyok a fõnökük. Tudta
ugyanakkor, hogy ha az ICAA-nak, a nemzetközi polgári repülésügyi hatóságnak
tudomására jut, hogy orvosi engedély nélkül repült, akkor még sok kellemetlenségben
lehet része. Erre számítva elõre el is készítette magában rövid védõbeszédét. „Végtelenül
sajnálom a történteket, de a Kia miniszter utasítása teremtette parancsoló szükség
azonnali döntést követelt. Ilyesmi természetesen nem fog többé elõfordulni." Most sem
történt volna meg, tette hozzá gondolatban, ha nem szánjuk rá magunkat a Forgószélre.
Átnyúlt a szomszéd ülésre, és enyhén megrázva felébresztette Kiát. – Pár perc múlva
leszállunk, aga!
Kia álmosan megdörzsölte a szemét, az órájára pillantott, aztán megigazította a
nyakkendõjét, megfésülte a haját, és nagy műgonddal visszarakta a fejére
asztrahánkucsmáját. Figyelte a betonon összegyűlt embereket, a gépeket – két-két 212-es,
206-os és Alouette volt ott –, és diadalmasan arra gondolt, hogy ezekkel most már õ
rendelkezik. – Miért jöttünk ilyen lassan? – kérdezte harapósan.
– Éppen ellenkezõleg, miniszter! Jó kis szembeszél volt, mégis a tervezett idõben
érkezünk – válaszolta McIver. Erõsen koncentrált a leszállásra, azt akarta, hogy tökéletes
legyen, és sikerült is.
Alig lassult valamelyest a rotorlapátok pörgése, a körzeti igazgató lázas sietséggel
felrántotta a Kia felõli ajtót. – Miniszter kegyelmes úr! Engedje meg, hogy
bemutatkozzam! Kuram Eszfandijár vagyok, az IranOil területi igazgatója. Isten hozta
Koviszban. Szjamaki aga hívott fel, és külön a lelkemre kötötte, hogy illõ módon
fogadjuk. Isten hozta!
 – Köszönöm. – Kia nagyképűen odaszólt McIvernek: – Pilóta, holnap délelõtt tízkor
legyen kész az indulásra! Lehetséges, hogy mielõtt visszamennénk Teheránba,
Eszfandijár kegyelmes úrral meg akarok majd nézni néhány létesítményt. Ne felejtse el,
hogy este hétre a fővárosban kell lennem! Fontos megbeszélésem van a
miniszterelnökkel. – Kiszállt, és egyenesen a helikopterek felé indult, hogy megnézze
õket. Alig tett egy-két lépést, Ayre, Lochart és a többiek odasereglettek a McIver felõli
ablakhoz. Úgy tett, mintha nem vette volna észre zavart tekintetüket, és vidáman
megkérdezte: – Na, mi van? Hogy álltok?
– Hadd fejezzem be a leállítást, Mac! – kérte Ayre.
– Kösz, de magam is meg tudom csinálni – válaszolta elutasítóan McIver, és rögtön
bele is szólt a mikrofonba: – HTX leáll. – Látva, hogy Lochart még mindig komoran néz
rá, enyhén felsóhajtott. – Na jó, áthágtam kicsit a szabályokat, Tom! Nem lett belõle
semmi gond.
– Nem arról van szó, Mac – felelte sietve Lochart. – Duke-ot meglõtték! – Röviden
elmesélte, mi történt, McIver pedig egyre növekvõ izgatottsággal hallgatta. – A
gyengélkedõben van. Nutt doki szerint lehet, hogy a tüdejét is érte a lövés.
– Magasságos isten! Tegyétek fel a 125-ösre, és Johnny azonnal induljon...
– Nem lehet, Mac – vágott közbe Lochart. – Nyüzsi Kia látogatásának a végéig
megtiltotta a felszállást. Duke tegnap mindent megpróbált, hogy a gép el tudjon menni,
mielõtt ti megjöttök, de Nyüzsi mocsok, nem volt hajlandó engedélyezni. És ez még nem
minden. Azt hiszem, Teheránban rájöttek, mire készülünk.
– Micsoda?!
Lochart beszámolt Mclvemek a telexekrõl és a rádión érkezett hívásokról. – Azt
hiszem, Szjamaki nagyon a képére mászott Nyüzsinek. Az utolsó hívását én vettem,
Duke akkor már elment a mollahhoz, és rettentõ dühös volt. Ugyanazt mondtam, amit
korábban Duke, és azzal igyekeztem lerázni, hogy ha megérkezel, majd te felhívod, de
csak dühöngött. Tudja, hogy Charlie-val kiürítettétek a lakást.
– Ali Baba! Nyilván nem magától jött vissza, hanem küldték, hogy szemmel tartson! –
Lázasan törte a fejét, hogy mit tegyen, és közben tekintete rátévedt a Szent Kristófot
ábrázoló kis aranyérmére, amit megszokásból a helikopter iránytűjére akasztott, amikor
beszállt. Ez volt Genny elsõ ajándéka, háborús ajándék, amit még akkor kapott, amikor a
brit légierõnél szolgált, a lány pedig a légierõ nõi kisegítõ alakulatánál. – Csak hogy el ne
tévedj, haver! – mondta Genny, amikor a kezébe nyomta.
McIver elmosolyodott, aztán erõt vett magán, és elűzte az emlékeit. – Megyek,
megnézem Duke-ot – mondta a többieknek. Látta, hogy Eszfandijár és Kia a
felsorakoztatott helikopterek között mászkál. – Tom, Jean-Luckel próbáljátok meg
elhajtani onnan Kiát, és legyetek vele nagyon kedvesek! Dicsérjétek a barmot, amennyire
csak tudjátok, hízelegjetek neki, tartsátok szóval, amíg visszajövök! – A két pilóta az
utasítás hallatán azonnal indult. – Freddy, szólj a srácoknak, hogy legyenek készen!
Mihelyt megkapjuk a felszállási engedélyt, csöndben, de nagyon gyorsan mindenki
szálljon be. Fent vannak már a csomagok?
– Igen. Szjamakival mi lesz?
– Vele majd akkor foglalkozom, ha ti már elmentetek.
– Mac, ha ráérsz, mondanék valamit.
McIver kiérezte Hogg hangjából a sürgetést, és rögtön odament hozzá. – Mirõl van
szó, Johnny?
 – Andy üzeni, hogy ha tovább romlik az idõ, akkor holnapról esetleg szombatra
halasztja a Forgószelet – mondta a 125-ös kapitánya. – A szél már megváltozott, szembõl
fúj, ahelyett, hogy...
– Azt hiszed, nem tudom megkülönböztetni a délkeletet az északnyugattól? ! – vágott
a szavába idegesen McIver.
– Ne haragudj! Andy azt is mondta még, hogy mivel itt vagy, és nem Teheránban,
nem bízhatja rád, hogy te mondd ki a végsõ szót.
– Rendben. Mondd meg neki, hogy bízza Charlie-ra. Mi van még?
– A többi nem olyan fontos. Amit az elõbb mondtam, az csak neked szólt, a
többieknek nem említettem.
Nutt doktor Starke mellett volt, a betegszobán. Starke felkötött karral, vastagon
bepólyált vállal feküdt egy ágyon. – Szevasz, Mac! Jó utad volt? – kérdezte kissé
reszketõ hangon.
– Ne is mondd! Hello, doki! Duke, mihelyt lehet, fölteszünk a 125-ösre, és elküldünk.
– Ne. Holnap...
– Ne törõdj vele, megoldjuk! Te szépen elmégy Johnnyval! – fojtotta belé a szót
Starkéba McIver. – Ne viselkedj úgy, mintha te lennél Deadeye Dick, és éppen most
szalajtottak volna Alamóról!
– Nem is Alamon szolgált! – vágott vissza dühösen Starke. – Te se nagyképűsködj, és
ne játszd meg nekem Chuck Yeagert!
– Ha nem hagyják rögtön abba – szólt közbe szelíden Nutt –, mindkettõjüknek
beöntést adatok.
A megjegyzés kijózanítóan hatott, a két pilóta elnevette magát, és Starke fel is
szisszent, mert az enyhe rázkódás is fájdalmat okozott neki. – Az isten szerelmére, ne
röhögtessen, doki!
– Duke, Kia ragaszkodott ahhoz, hogy velem repüljön – magyarázta lehiggadva
McIver. – Hiába próbáltam, nem tudtam lerázni.
– Értem. És, hogy ment?
– Remekül.
– Milyen a szél?
– A holnap szempontjából lehetne jobb is – válaszolta óvatosan McIver. – De nyugi,
bármelyik pillanatban megváltozhat.
– Ha így marad, 30 csomós, vagy annál is erõsebb szembeszélben nem tudjuk
átrepülni az Öbölt. Nem tudunk felvenni annyi üzemanya. ..
– Halljuk a szakvéleményt, doki! – vágott Starke szavába McIver.
– Duke-ot amilyen hamar csak lehet, meg kell röntgenezni. A lapockája megrepedt,
néhány ín és izom elég csúnyán megsérült, a seb viszont tiszta. Lehet, hogy egy-két
csontszilánk belefúródott a bal tüdejébe, vesztett körülbelül egy pint vért, de úgy
összességében piszkosul nagy szerencséje volt.
– Jól érzem magam, doki, és tudok mozogni – bizonygatta Starke. – Egy-két nap nem
sokat számít. Holnap nyugodtan el tudom vezetni a gépet.
– Sajnálom, öreg harcos, de sokkos állapotban van. Lõtt sebeknél ez a normális. Lehet,
hogy most még nem érzi, de egy-két órán belül egészen biztosan jelentkezni fog a hatás.
– Nutt doktor nagyon boldog volt, hogy még aznap elmehet a 125-össel. Nem akarok
tovább erõs lenni, és kitartani, mondta magának. Nem akarok több megcsonkított,
golyóktól szaggatott fiatal testet látni. Elegem volt. Pedig néhány napig még biztosan
bírnom kell, lesznek olyanok, akiket össze kell foltozni, mert a Forgószél nem fog
sikerülni. Érzem a csontjaimban. – Fogadja el, hogy nem repülhet! Túl nagy lenne a
kockázat, magának és másoknak is.
– Duke – csatlakozott az orvoshoz McIver –, az a legjobb, ha elmégy. Tom el tudja
vinni az egyik gépet, Freddy a másikat, úgyhogy Jean-Luc felszabadul.
– És te mi az ördögöt fogsz csinálni?
– Én? – kérdezte széles vigyorral az arcán McIver. – Utas leszek, de elõbb még egy
darabig annak a rohadt Kiának a személyi pilótája.

AZ IRÁNYÍTÓTORONYBAN, 16.50. – Ismétlem, Mr. Szjamaki – mondta indulatosan a

mikrofonba McIver –, Sargazba rendkívüli megbeszélést hívtak össze.
– Én pedig ismételten csak azt kérdezem, hogy miért nem értesítettek errõl engem
idõben?! – A hangszóróból érkezõ hang ideges, számonkérõ volt.
McIver ujjpercei elfehéredtek, olyan erõvel szorította a mikrofonállványt, és közben
érezte magán a mellette álló iszlám gárdista és Vazari komoly, figyelõ tekintetét. Az
irányítónak még mindig erõsen dagadt volt az arca a Zatakitól kapott veréstõl. –
Ismétlem, Szjamaki aga! Pettikin és Lane kapitánynak sürgõsen Sargazba kellett utaznia
szakmai megbeszélésre, és már nem volt idõ arra, hogy értesítsük önt.
– Miért? Megtalálhattak volna, itt voltam Teheránban. Miért nem tájékoztatták az
irodámat? Honnan szereztek elutazási engedélyt? Honnan?
McIver változtatott a hangján, úgy tett, mintha kezdene belefáradni az értelmetlennek
tartott vitába. – Már mondtam, hogy egyszerűen nem volt rá idõ. Teheránban nem
működnek a telefonok. A repülõtéri bizottsággal engedélyeztettem a kiutazásukat,
személyesen az ottani mollah hagyta jóvá. – A zöldszalagos nagyot ásított, untatta a
számára érthetetlen, angolul zajló beszélgetés, és hogy véget vessen neki, hangosan
megköszörülte a torkát. – Most pedig, ha megengedi...
– De maguk Pettikin kapitánnyal elvitték minden holmijukat a lakásáról. Igazam van?
– Pusztán azért, hogy amíg távol vagyunk, nehogy kísértésbe jöjjenek holmi
mudzsahed vagy fedajin banditák – felelt könnyedén McIver. Érezte, hogy Vazari éberen
figyeli, és abban is biztos volt, hogy a támaszpont központi irányítótornyában hallgatják a
beszélgetést. – Ha megengedi, most elbúcsúzom. Kia miniszternek szüksége van rám.
– Persze! Kia miniszter! – Szjamaki hangja érezhetõen megenyhült. – Holnap mikorra
tervezik a visszatérést?
– Attól függ, milyen szelet kapunk... – McIver rémülten elhallgatott; nem sok híja
volt, hogy említést tegyen a minden gondolatát lekötõ Forgószélrõl. Észnél légy, szidta
dühösen magát, és megpróbált csak a beszélgetésre koncentrálni. – Kia miniszter
programján múlik, a szélirányon, és azon, hogy mennyi idõ alatt tudunk tankolni.
Valószínűleg délután lesz, mire megérkezünk.
– Várom. Ha meg tudja mondani, mikor érkeznek, az is lehet, hogy kimegyek maguk
elé a repülõtérre. Alá kell írnia elég sok számlát, és van bõven megbeszélnivalónk. Adja
át Kia miniszternek a legjobb kívánságaimat, és kívánjon neki kellemes tartózkodást a
nevemben! Szalaam! – A vonal megszakadt, McIver pedig megkönnyebbült sóhaj
kíséretében visszaakasztotta a helyére a mikrofont.
– Õrmester, ha már itt vagyok, szeretnék beszélni Bandar-Deilammal és Lengehhel –
mondta Vazarinak.
 – Megkérdezem a központi toronytól.
McIver az ablakon kinézett, az idõ abban a néhány percben is, amit az
irányítóhelyiségben töltött, tovább romlott. A délkeleti szél vadul lobogtatta a szélzsákot,
rázta a rádióárboc tartóköteleit. Legalább harminccsomós, harmincötös lökésekkel. Túl
erõs, állapította meg magában. Az épület tetejének a peremét leborotváló iszaptartály
felfordulva ott hevert a közelben. Látta, hogy Hogg és Gordon már a 125-ös
pilótafülkéjében van, az utastér ajtaja pedig hívogatóan kitárva. Egy másik ablakon
kipillantva azt is észrevette, hogy Kia és Eszfandijár már befejezte a szemlét, és
egyenesen a földszinti irodák felé tart. Feltűnt neki, hogy a központi tetõantennán az
egyik csatlakozás kilazult, és a kábelt kevés választotta el attól, hogy leváljon.
– Õrmester, jobb volna, ha rákérdezne a toronyra, mielõtt megszűnik vele a kapcsolat.
Az egyik kábel már kilazult.
– Köszönöm. – Vazari felállt, de még el sem érte a készüléket, amikor az magától
megszólalt: – Itt a koviszi torony. A bandar-deilami és lengehi beszélgetés engedélyezve.
– Nyugtázta a vételt, aztán sietve csatornát váltott, és leadta a hívójelet.
– Itt Bandar-Deilam. Hallgatom, Kovisz. – McIver szíve megdobbant, mert egybõl
megismerte Rudi Lutz hangját.
Vazari odanyújtotta a mikrofont, és közben a tekintete a kilazult kábelt kereste. – A
fenébe! – morogta. Néhány szerszámot felkapva kiment a tetõre, hogy megjavítsa, de
még így is jócskán hallótávolságon belül maradt. Az iszlám gárdista újból ásított, és
unatkozva bámult maga elé.
– Üdvözlöm, Lutz kapitány! McIver vagyok. Itt éjszakázom. – McIver igyekezett
nagyon gondosan megválogatni a szavait. – Kia minisztert hoztam Teheránból. Mi újság
Bandar-Deilamban?
– Minden rendben... – Rudi nem fejezte be a mondatot, és McIver a hangszóróból
tisztán hallható szaggatott lélegzésbõl megállapíthatta, mennyire izgatott. Vazarira nézett,
aki már az antennaárbocnál járt. – Mennyi... meddig maradsz, Mac? – kérdezte Lutz.
– A terv úgy szól, hogy holnap megyünk vissza. – McIver óvatosan hozzátette: –
Feltéve, hogy nem romlik el végleg az idõ.
– Értem. Ne izgulj!
– Nem izgulok. Bízom benne, hogy minden rendben lesz. Nálatok mi a helyzet?
Kis szünet következett, majd a válasz: – Egyelõre minden a legnagyobb rendben.
Reméljük, így is marad.
– Azért hívtalak, mert Aberdeen kezd ideges lenni. Érdeklõdtek, hogy mi van a „soros
jelentéseddel". – A kódolt kérdés arra vonatkozott, hogyan állnak Lutzék a Forgószél
elõkészületeivel. – Elkészült?
– Igen. Hová küldjem? – érdeklõdött Rudi a menekülési útvonal felõl.
– Gavallan pillanatnyilag Sargazban van. Küldd el neki! Igyekezz, fontos, hogy minél
elõbb odaérjen! Teheránban hallottam, hogy holnap Abadánba érkezik a BA egyik gépe.
Küldd el azzal! Rendben?
– Hát persze! Egész nap dolgoztam rajta.
– Nagyszerű. Hogy álltok a személyzet cseréjével? – kérdezte McIver.
– A tervek szerint zajlik. A lejárók már elmentek, az újak pedig szombaton, vagy
legkésõbb vasárnap érkeznek. Már felkészültünk a fogadásukra. Én a következõ váltással
megyek.
– Rendben. Ha valami gondod lenne, itt megtalálsz. Milyen felétek az idõjárás?
 Lutz újabb rövid szünet után válaszolt. – Kissé viharos. Most éppen esik is. Délkeleti
szelünk van.
– Akárcsak itt. Mindegy. Nem kell izgulni.
– Apropó! Most jut eszembe, hogy Szjamaki többször is felhívta Numirt, az IranOil
itteni menedzserét.
– Mit akart?
– Numir szerint semmi különöset. Csak érdeklõdött, mi a helyzet nálunk.
– Remek. Örülök, hogy törõdik velünk – felelte az illetéktelen hallgatózók kedvéért
McIver. – Holnap újra hívlak. Sok szerencsét!
– Nektek is. Kösz, hogy jelentkeztél.
Miközben szétkapcsolt, McIver dühösen szidta magában a gyanakvó, orrát mindenbe
beleütõ Szjamakit. A tetõre nézett, látta, hogy Vazari háttal neki még mindig az
antennaárboc tövében térdel, a földszinti irodahelyiség nyitott tetõablakának a közelében,
úgyhogy nem is háborgatta, hanem maga hívta fel Lengehet.
Scragger rögtön válaszolt. – Szevasz, öcsi! Igen, hallottuk, hogy fontos embert
szállítasz... Andy szólt ide Sargazból. Mi újság?
– Semmi különös. Aberdeen érdeklõdött a „soros jelentésed" felõl. Elkészült?
– Naná! Hová küldjem?
– Az a legegyszerűbb, ha Sargazba. Holnap el tudod juttatni?
– Hát persze, így is terveztem. Milyen az idõtök?
– Délkeleti szél, 30-35 csomós. Johnny szerint holnapra enyhülhet. Nálatok?
– Nagyjából ugyanaz. Bízzunk abban, hogy megszűnik. Számunkra egyébként nem
gond.
– Jól van. Holnap megint hívlak. Sok szerencsét!
– Neked is. Apropó! Hogy van Lulu?
A kérdés hallatán McIver dühösen szidni kezdte magát. A terv változása, a Kia által
kikövetelt, elõre be nem tervezett út fölötti izgalmában teljesen megfeledkezett a
kocsijának tett ígéretérõl, arról, hogy gondoskodik róla, nem hagyja sorsára. Induláskor
csak beállította az egyik hangárba, mintegy ezzel is jelezve az iráni személyzetnek, hogy
a következõ nap visszatér. – Jól van – válaszolta. – Milyen volt az orvosid?
– Kiváló. És a tiéd, öcsi? – kérdezte kajánul az öreg ausztrál.
– Hamarosan találkozunk, Scrag – búcsúzott el mérgesen McIver. Csak miután
szétkapcsolt, kezdte érezni, mennyire fáradt. Hatalmasat nyújtózkodott, aztán észrevette,
hogy a beszélgetés közben a zöldszalagos kiment valahová, Vazari pedig, különös
kifejezéssel az arcán, a tetõre nyíló, nyitott ajtóban áll. – Mi a baj?
– Én... semmi, kapitány! – Az õrmester becsukta az ajtót, beljebb lépett, és
elcsodálkozott azon, hogy csak ketten vannak a helyiségben. – Hol a gárdista?
– Nem tudom.
Vazari sietve kinézett a toronyból levezetõ lépcsõre, és miután ott sem látott senkit, a
hangját lehalkítva megkérdezte: – Mi ez az egész, kapitány?
– Nem értem – válaszolta McIver, és szempillantás alatt elfelejtette a fáradtságát,
éberré vált.
– Szjamaki sorozatos hívásai, a telexek, engedély nélküli távozások Teheránból, az,
hogy innen is távozni készül mindenki, és sorozatban viszik, pontosabban csempészik
kifelé az alkatrészeket. – Vazari feltartott hüvelykujjával az ég felé bökött. – Aztán
váratlanul ide pottyan egy miniszter.
 – A személyzetet le kell váltani, az alkatrészek pedig már régen megértek a cserére.
Köszönöm a segítséget – mondta McIver, és kifelé indult, de Vazari nem engedte, eléje
állt.
– Itt valami egészen õrült dolog történik. Ne mondja azt nekem, hogy... – Elhallgatott,
mert a lépcsõ felõl közeledõ lépteket hallott. – Én a maguk pártján állok, kapitány –
mondta halkan, izgatottan McIvernek. – Ayre kapitány megígérte, hogy segít...
A zöldszalagos tért vissza, szólt valamit perzsául Vazarinak, mire az õrmester
tekintete csodálkozva még tágabbra nyílt.
– Mit mondott? – érdeklõdött McIver.
– Eszfandijár azt üzeni, menjen le hozzá. – Vazari halvány, gúnyos mosollyal a szája
sarkában visszament a tetõre, letérdelt az antennaárbochoz, és úgy tett, mintha nagyon el
lenne foglalva.

ESZFANDIJÁR IRODÁJÁBAN, 17.40. Tom Lochart rettentõen dühös volt, és ugyanúgy

McIver is. – De hát a távozási engedélyünk érvényes, és engedélyezték, hogy már ma
elküldjük azokat, akiknek a szolgálata lejárt.
– Kia miniszter jóváhagyásával visszavonom az engedélyt mindaddig, amíg a váltás
meg nem érkezik – válaszolta ellentmondást nem tűrõ hangon Eszfandijár. Az íróasztala
mögött ült, mellette Kia, Lochart és McIver pedig elõttük állt. Az asztalon távozási
engedélyek, útlevelek feküdtek gondosan egy kupacba rakva; odakint már erõsen
sötétedett. – Szjamaki aga is tökéletesen egyetért az intézkedéssel.
– Nagyon helyes. – Átkozott idegenek, gondolta Kia, élvezve a két pilóta zavarát. –
Fölösleges ez a kapkodás, kapitány! Jobb, ha nyugodtan, rendezetten zajlik le a váltás.
Sokkal jobb.
– Kapkodásról szó sincs, Kia miniszter – válaszolta fegyelmezetten McIver. – A
távozáshoz megkaptuk az engedélyt. Ragaszkodom, hogy a repülõgép a tervezett
idõpontban elinduljon.
– Iránban vagyunk, nem Angliában! – szólt közbe acsarogva Eszfandijár. – De ha ott
lennénk is, kétlem, hogy maga bármit követelhetne. – Nagyon elégedett volt magával.
Kia miniszter nagyon örült a piskesnek, amit egy új olajkút tervezett bevételébõl
elõlegezett meg, és rögtön felajánlott neki egy helyet az IHC igazgatótanácsában. Aztán,
legnagyobb örömére azt is fölvetette, hogy a távozási engedélyeket nem kellene csak úgy
ingyen kiadni a külföldieknek. Ha visszatartják õket, szombatra éppen elég idegesek
lesznek ahhoz, hogy kérni lehessen tõlük fejenként, mondjuk, háromszáz dollárt.
Természetesen készpénzben. – Ahogy a miniszter úr is mondta – jelentette ki
fontoskodva –, a cserét rendezetten kell végrehajtani. Most pedig, ha megengedik,
dolgom van. Viszontlá...
Nem tudta befejezni, mert kivágódott az ajtó, és dühtõl kivörösödött arccal, felkötözött
karját a törzséhez szorítva Starke rontott be. – Mi az ördögöt képzel, Eszfandijár?! –
kiabálta. – Nem vonhatja vissza az engedélyeket!
– Az isten szerelmére, Duke! – kiáltott rá ijedten McIver. – Mit keresel itt?
– Az engedélyeket csak visszatartjuk, nem érvénytelenítjük. Visszatartjuk! Érti?! –
Eszfandijár arca eltorzult az indulattól. – És hányszor kell még elmondanom magának,
hogy kopogjon, mielõtt bejön? Kopogjon! Ez nem a maga irodája, hanem az enyém. Én
irányítom a bázist. Kia miniszterrel éppen fontos megbeszélést tartunk, maga pedig képes
megzavarni! Azonnal távozzon! Menjenek! Mind! – Kiához fordult, és a pilótákról
tudomást sem véve, megváltozott hangon perzsául azt mondta neki: – Bocsásson meg,
miniszter úr, ezért a kis kellemetlen közjátékért! Most láthatta, kik között kell rendet
tartanom. Nyomatékosan javasolom, hogy államosítsunk minden külföldi repülõgépet, és
üzemeltessük õket a saját pilótáinkkal...
– Na ide figyelj, te gazember! – ordított rá magából kikelve a területi igazgatóra
Starke.
– Takarodjanak! – Eszfandijár a fiókba nyúlt, ahol a revolverét tartotta, de arra nem
maradt ideje, hogy elõvegye. Huszain mollah lépett ugyanis be, és nyomában jó néhány
iszlám gárdista. Amikor meglátták õket, a szobában lévõk azonnal elnémultak.
– Isten nevében kérdezem, mi folyik itt? – szólalt meg angolul, hideg tekintetét
Eszfandijárra és Kiára szögezve a mollah. Az igazgató erre rögtön felpattant, és perzsára
váltva lázasan magyarázkodni kezdett. Starke is megszólalt azonban, és ami a hangerõt,
az indulatok hevességét illeti, hamarosan ugyanott tartottak, ahol a mollah érkezése elõtt.
Huszain végül nem tehetett mást, türelmetlenül feltartotta a kezét, és rájuk szólt: –
Elõször maga mondja el, amit akar, Eszfandijár aga! Perzsául beszéljen, hogy a
bizottságom tagjai is értsék! – Anélkül, hogy az arckifejezése bármit elárult volna a
gondolataiból, végighallgatta a hosszú, cirkalmasan elõadott szónoklatot, majd a
pilótához fordult: – Kapitány!
Starke ügyelt arra, hogy amit mond, az tömör és világos legyen.
– Most ön következik, miniszter kegyelmes úr – fordult Kiához a mollah, miután az
amerikai befejezte. – Láthatnám az engedélyét, amely felhatalmazza arra, hogy
visszavonjon Koviszban kiállított távozási engedélyeket?
– Visszavonni, mollah kegyelmes úr? Visszatartani? Én soha – válaszolta könnyed,
természetes hangon Kia. – Én csupán szerény szolgája vagyok az imámnak, Isten békéje
legyen vele örökké, és az általa személyesen kinevezett miniszterelnöknek és
kormányának.
– Eszfandijár kegyelmes úr szerint maga hagyta jóvá az engedélyek visszatartását.
– Én pusztán egyetértettem azzal az óhajával, hogy a külföldi személyzet cseréje
rendezetten menjen végbe.
– Ezek azok az engedélyek és útlevelek? – kérdezte Huszain az asztalon álló halomra
nézve.
Eszfandijárnak az izgalomtól már annyira kiszáradt a torka, hogy nehezen tudott csak
válaszolni. – Igen, kegyelmes úr!
Huszain felmarkolta az iratkupacot, és Starke kezébe nyomta. – A repülõgép máris
indulhat.
– Köszönöm, kegyelmes úr! – mondta Starke. Neki is nehezére esett már a beszéd,
nagyon elfáradt az állástól.
– Hadd segítsek! – Látva, hogy a barátja nem jól van, McIver melléje lépett, és elvette
tõle az útleveleket és az engedélyeket. Köszönjük, aga! – mondta a mollahnak, és közben
alig tudta leplezni a váratlan gyõzelem fölötti féktelen örömét.
Huszainnak, miközben válaszolt, a tekintete ugyanolyan jéghideg, és baljós volt, mint
addig. – Az imám azt mondta: „Ha a külföldiek menni akarnak, hadd menjenek! Nincs
szükségünk rájuk."
– Igen. Persze. Még egyszer köszönjük – szólt sietve McIver. Kezdte kényelmetlenül
érezni magát a mollah társaságában, ezért inkább sietve távozott, és Lochart követte.
 – Sajnos, nekem is mennem kell, kegyelmes úr – szólt perzsául a mollahhoz Starke.
Elismételte, amit Nutt doktor mondott neki, és angolul még hozzátette: – Semmi kedvem
hozzá, de hát ez van. Insa Allah.
Huszain egyetértõn bólintott. – Magának nem kell távozási engedély! Üljön fel
nyugodtan a gépre! Majd én megmagyarázom a dolgot a bizottságnak, és gondoskodom
arról, hogy akadálytalanul elindulhassanak. – Megfordult, és már ment is, tájékoztatni
döntésérõl a központi toronyban tartózkodó Csangiz ezredest.
A 125-ös pillanatok alatt megtelt. Starke volt az utolsó, aki beszállt, nehézkesen,
reszketõ inakkal vonszolta fel magát a lépcsõn. Nutt doktor bõségesen ellátta
fájdalomcsillapítóval, hogy ne szenvedjen túl sokat az úton. – Köszönöm, kegyelmes úr –
mondta búcsúzóul, a gép hajtóműveinek dübörgését túlkiabálva Huszainnak.
Változatlanul tartott a mollahtól, ugyanakkor – maga sem tudta, miért – megkedvelte. –
Isten békéje legyen magával!
Huszain elgondolkodva nézett rá egy darabig, majd megkérdezte: – A csalás,
hazugság, félrevezetés ugye az isteni törvények ellen való?
– Igen. Természetesen. – Starke látta a mollahon, hogy elbizonytalanodott, de csak
néhány pillanatra. Utána ismét olyan volt, mint mindig: határozott, a maga igazában
megingathatatlanul hívõ.
– Isten békéje legyen magával, kapitány! – búcsúzott el, és elindult vissza, az
irodaépület felé.
Starke ép kezével kapaszkodva, nehézkesen felvonszolta magát a lépcsõn. A
repülõgép ajtajában még megállt, a fájdalommal küszködve hátrafordult, és körbejártatta
tekintetét a repülõtéren. Mennyi mindent hagyunk itt, gondolta. Nemcsak helikoptereket,
alkatrészeket, más holmit, hanem sokkal többet. A fenébe! Nekem is maradnom kellene
inkább, ahelyett, hogy megfutamodom. Búcsút intett a maradóknak, biztatóan még a
hüvelykujját is odamutatta nekik, és közben fájdalmas felismerésként vágott belé a
gondolat, hogy tulajdonképpen örül, mert nincs közöttük.
Eszfandijár és Kia az irodából nézett a felszállópálya felé guruló 125-ös után.
Büntesse meg õket Isten, égjenek mind a pokol tüzén az idõk végezetéig!, átkozódott
magában a területi igazgató. Hamar legyűrte azonban a dühét. Leült az íróasztala mögé,
és a pazar ünnepségre gondolt, amit néhány gondosan kiválogatott barátjával,
kollégájával Kia miniszter tiszteletére szerveztek, a remek ételekre, a szórakoztatásukra
rendelt táncosnõkre, az isteni törvények megkövetelte ideiglenes házasságkötésekre...
Nyílt az ajtó, és Eszfandijár nagy megdöbbenésére Huszain mollah rontott az irodába
magából kikelve, iszlám gárdistákkal a sarkában.
– Kegyelmes úr! – A területi igazgató készségesen pattant fel, és sietett a mollah elé. –
Miben lehetek... – Nem tudta befejezni a mondatot, mert a zöldszalagosok durván
félrerángatták, hogy utat csináljanak Huszainnak, aki határozott léptekkel az íróasztal
mögé ment, és elfoglalta a helyét. Kia csak bámulta a jelenetet, meg sem mert moccanni a
székén.
– Az imám, Isten békéje legyen vele – kezdte a mollah –, megparancsolta a
bizottságoknak, hogy bárhol a nyomára bukkannak, számolják fel a korrupciót. Ez itt a
koviszi légi támaszpont bizottsága. Mindkettõjüket korrupcióval vádolják!
Kia és Eszfandijár a fenyegetõ kijelentés hallatán halottsápadt lett, és egymás szavába
vágva kezdte bizonygatni, hogy a vád nevetséges és megalapozatlan. Huszain erre átnyúlt
az asztal fölött, és megfogta Eszfandijár karórájának vastag aranyláncát. – Mikor vette
ezt, és mennyit fizetett érte?
– A megtakarításaimból... a félretett...
– Hazudik. Megvesztegetési pénzeket fogadott el. A bizottság tisztában van ezzel,
úgyhogy ne is tagadja! És mit szól ahhoz a vádhoz, hogy be akarta csapni az államot? Az
olajkutak jövedelmébõl titokban nagy összegeket ajánlott fel megvesztegethetõ
tisztviselõknek jövendõ szolgálataik fejében.
– Nevetséges, kegyelmes uram! Szemenszedett hazugság! – tiltakozott rémülten
Eszfandijár.
Huszain Kiára nézett, aki halottsápadt volt a rémülettõl. – Miféle tisztviselõknek,
kegyelmes úr? – kérdezte, és kétségbeesett erõfeszítést tett, hogy nyugodt legyen a
hangja. Már biztos volt, hogy az ellenségei állítottak neki csapdát, õk csalták tõrbe itt, a
világ végén, ahol nem tudja érvényesíteni a befolyását. Szjamaki! Nyilvánvaló, hogy ő áll
az aljas összeesküvés mögött!
Huszain intett az egyik iszlám gárdistának, az kiment, és hamarosan Vazari
õrmesterrel tért vissza. – Ismételje meg elõttük is azt, amit nekem elmondott! – szólt a
rádiósra a mollah.
– Ahogy már mondtam, kegyelmes úr – kezdte idegesen Vazari –, az antennaárbocot
ellenõriztem, és a nyitott tetõablakon át hallottam, amit beszéltek. Hallottam, amikor
ajánlatot tett. – Mutatóujját vádlón Eszfandijárra szögezte, boldogan, hogy végre
elérkezett számára a bosszú pillanata. Ha másképp viselkedik, akkor az az õrült Zataki
soha nem pécéz ki magának, nem ver össze úgy, hogy kis híján belehaljak, gondolta. –
Angolul beszélgettek, és a területi igazgató azt mondta, el tudja intézni, hogy az új
kutakból származó bevétel egy részét ne az állam kapja. Ki tud venni a nyilvántartásból
néhány kutat, és az azoktól származó bevételt azoknak adja, akik szerinte megérdemlik...
Eszfandijár elhűlve hallgatta, szóhoz sem tudott jutni. A tárgyalás elõtt gondosan
eltávolított ugyanis az épületbõl mindenkit, és a teljes biztonság kedvéért nem is perzsául,
hanem angolul beszélt. Miután Vazari elmondta, amit akart, Kia vette át a szót, és
nyugodtan, fölösleges szóvirágok nélkül elmagyarázta, hogy csupán azért ment bele
látszólag a játékba, mert le akart leplezni egy gonosz, korrupt tisztviselõt. – Ezért is
utaztam ide, kegyelmes uram! Pontosan azért küldött ide az imám kormánya, hogy fényt
derítsek erre a felháborító csalásra. Szeretnék õszintén gratulálni az éberségéhez! Ha
megengedi, azonnal visszautazom Teheránba, személyesen beszámolni az ön érdemeirõl
a központi forradalmi bizottságnak, és természetesen a miniszterelnöknek is.
Huszain az iszlám gárdistákhoz fordult, és megkérdezte: – Bűnös Eszfandijár, vagy
sem?
– Bűnös, kegyelmes úr!
– Bűnös ez a Kia nevű ember, vagy sem?
– Bűnös! – kiabálta kétségbeesve, mindenkit megelõzve a területi igazgató.
Az egyik zöldszalagos hanyagul vállat vont, és kijelentette: Minden teheráni hazudik.
Bűnös. – Atöbbiek egyetértõn bólogattak.
Kia az ítélet hallatán sem veszítette el a fejét, és udvariasan azt mondta: – A teheráni
mollahok és ajatollahok nem hazugok, kegyelmes uraim! A forradalmi bizottságban sem
azok ülnek, az imám, Isten oltalmazza, szintén nem hazudik, pedig õ is teheráni, hiszen
ott él. Pillanatnyilag én is, de a Kom szent városában születtem – jelentette ki büszkén,
életében elõször adva hálát ezért a sorsnak.
 Szavait hosszabb csönd fogadta, amit végül az egyik zöldszalagos tört meg. – Végül
is, amit mond, az igaz. Nem így van, kegyelmes úr? – Zavarban volt, és mivel hirtelen
nem tudta, mit csináljon, megvakarta a feje búbját.
– Abban, amit a teherániakról mondott? Hogy nem mindegyikük hazug? Igen. Ebben
valóban igaza van. – Huszain, szintén elbizonytalanodva, Kiára nézett. – Isten nevére
kérdem, bűnös, vagy sem?
– Természetesen nem, kegyelmes úr! Isten színe elõtt esküszöm! – Kiának a szeme
sem rebbent a hazugság közben. Bolond, gondolta megvetõen. Azt hiszed, hogy elég
Istenre hivatkoznod, és mindjárt tõrbe tudsz csalni? A tokija feljogosít rá, hogy
hazudjam, ha úgy érzem, hogy hamis mollahok miatt veszélyben az életem!
– Mivel magyarázza azt, hogy a kormány minisztereként egy helikoptertársaságnak is
az igazgatója?
– A területért felelõs miniszter... – Kia kénytelen volt félbehagyni a mondatot, mert
Eszfandijár ordítva rátámadt, és dühösen kezdte sorolni a vádjait. – Bocsásson meg,
kegyelmes úr! Insa Allah, de akkor is, ilyen zajban nehéz nyugodtan beszélgetni.
– Vigye ki! – parancsolta egy gárdistának Huszain. Megvárta, amíg az elrángatta
onnan Eszfandijárt, és csak aztán fordult vissza Kiához. – Nos!
– A polgári repülésért felelõs miniszter kért meg, hogy a kormány képviseletében
legyek tagja az IHC igazgatótanácsának. – Kia olyan hangon adta elõ az alaposan
elferdített tényeket, mintha fontos államtitkot árult volna el, és ugyancsak bizalmas
tónusban rögtön ki is egészítette õket újabb hazugsággal: – Nem vagyunk ugyanis
meggyõzõdve az igazgatók becsületességérõl. Mivel magunk között vagyunk, azt is
elárulhatom, kegyelmes uraim, hogy pár napon belül államosítani fogjuk az összes
külföldi légitársaságot...
A legõszintébb, legrábeszélõbb hangot ütötte meg, és amikor úgy érezte, hogy
elérkezett a megfelelõ pillanat, mélyen, õszintén felsóhajtott. – Isten színe elõtt vallom,
hogy ugyanúgy gyűlölöm a korrupciót, mint önök, és bár énbennem nem lobog az a szent
tűz, mint önökben, életemet én is a nép szolgálatára tettem fel.
– Isten óvja, kegyelmes úr! – mondta spontánul, szavainak hatása alatt az egyik
zöldszalagos.
A többiek egyetértettek vele, és már Huszain kétségei is tűnõben voltak. Akart ugyan
még egy próbát tenni, de meghallotta a támaszpont központi tornyából esti imára hívó
müezzin kiáltását, és rögtön keserű szemrehányást tett magának, mert kis híján engedte,
hogy másodlagos jelentõségű dolgok elvonják a figyelmét Istennel szembeni
kötelességérõl. – Béke legyen magával, kegyelmes úr! – mondta Kiának, bezárva ezzel a
tárgyalást, és sietve fel is állt.
– Köszönöm, kegyelmes úr! Isten segítse önt és az összes mollahot abban, hogy
megvédjenek bennünket és nagy iszlám államunkat a sátán mesterkedéseitõl!
Huszainnal az élen mind kivonultak az irodából, elvégezték a rituális mosakodást,
Mekka felé fordultak, és imádkozni kezdtek Kia, az iszlám gárdisták, hivatali
alkalmazottak, kétkezi munkások, konyhai alkalmazottak, mindenki, aki a környéken
volt. Nyugalom és béke szállta meg õket, örültek annak, hogy újból nyíltan megvallhatják
Isten és az õ prófétája iránti odaadásukat. Egyedül Eszfandijár volt, aki könnyes
szemmel, gépiesen, oda sem igen figyelve mondta az imát.
Miután befejezték, Kia visszament az irodába, leült az íróasztal mögé, és a csöndet,
nyugalmat kihasználva megkönnyebbülten gratulált magának. Hogy képzelte az a rühes
kutya Eszfandijár, hogy megvádoljon, tette föl magának felháborodva a kérdést. Engem,
Kia minisztert! Égesse el Isten az állam minden ellenségével együtt! Az ablakok csukva
voltak ugyan, de így is tisztán hallotta a fegyverropogást. Nyugodt mozdulattal cigarettát
vett elõ, és rágyújtott. Minél elõbb itt hagyom ezt a darázsfészket, annál jobb, mondta
magában. Az épületet hirtelen heves szélroham rázta meg, és egy másodpercre rá esõ
verdeste az ablakokat.

57. fejezet

LENGEH, 18.50. Az este baljóslatú volt – az ég nagyobb részét vastag, sötét fellegek
takarták. – Reggelre még rondább lesz, Scrag – jegyezte meg Ed Vossi. A Hormuzi-
szoros felõl érkezõ szél olyan erõs volt, hogy még az amerikai sűrű, göndör hajába is bele
tudott kapni. – Átkozott szél!
– Ne izgulj! Nálunk nem lesz semmi gond. De hogy Rudi, Duke, meg a többiek mit
fognak csinálni, azt nem tudom. Ha ilyen marad, vagy még erõsödik, akkor tényleg nagy
szarban lesznek.
– A rohadék! Miért pont ma kell abból az irányból fújnia? Mintha az istenek
szándékosan ki akarnának cseszni velünk. – A két pilóta a zászlórúd alatti, az Öbölre
nézõ kis kilátóteraszon beszélgetett. A víz elõttük sötét, szürkészöld volt, távolabb, az
Öböl felé pedig egymást követték a fehér, habos hullámtaréjok. Mögöttük a támaszpont
épületei még mindig nedvesen csillogtak a délelõtt nyakukba zúdult záportól. Alattuk, a
terasztól kissé jobbra volt a strandjuk, és a parttól kissé távolabb a stég, ahová korábban
gyakran kiúsztak napozni. A cápa felbukkanása óta azonban senki nem merészkedett oda,
mindenki a sekély vízben maradt, számítva rá, hogy esetleg arra kószál egy másik
zsákmányra lesõ fenevad is.
– Örülök, hogy vége ennek az egésznek – mondta halkan, inkább csak magának Vossi.
Scragger szórakozottan bólintott, gondolatait az egyre romló idõjárás kötötte le.
Megpróbálta kitalálni, hogyan fog alakulni a következõ tizenkét órában, és ez különösen
nehéz volt az évnek ebben a szakában, amikor a többnyire nyugodt, barátságos Perzsa-
öböl térségén gyakran vonultak át heves idõjárási frontok. Az év háromszázhatvanöt
napjából háromszázhatvanháromban északnyugati szélre lehetett számítani – ez a nap a
kivételek közé tartozott. A támaszpont elnéptelenedett, Scraggeren kívül már csak Vossi,
Willi Neurchtreiter és két szerelõ volt ott. A többi pilóta és szerelõ a brit irodavezetõvel
együtt két napja, kedden távozott, mialatt Scragger Kaszigival éppen úton volt Bandar-
Deilamból hazafelé.
Willi hajón küldte át õket Sargazba, és lelkendezve fogadta Scraggert, amikor az
megérkezett. – Nem volt semmi gond, Scrag! Remekül bevált a terved! Egyszerűbb és
olcsóbb is volt hajóval elküldeni õket. A bizottságnál csak a vállukat vonogatták, és
rögtön beköltöztek az egyik lakókocsiba.
– Már itt is alszanak?
– Néhányan. Három, legfeljebb négy. Ügyelek rá, hogy mindig kapjanak elég
horishtot és rizst. Tulajdonképpen nem olyan rossz srácok ezek. Maszud is jól kijön
velük. – Maszud az IranOil helyi képviselõje volt.
 – Te tulajdonképpen miért maradtál, Willi? – kérdezte Scragger. – Tudom, mi a
véleményed arról, amit tervezünk. Mondtam, hogy szállj fel a hajóra. Vagyunk elegen,
nélküled is meg tudjuk oldani.
– Biztosan, Scrag! De azért nem árt, ha van melletted egy jó pilóta is. Még a végén
eltévednél.
A jó öreg Willi. Örülök, hogy maradt, gondolta az ausztrál. És sajnálom is.
Azóta, hogy kedden visszatért Bandar-Deilamból, egyfolytában nyugtalan volt. Nem
tudott rá pontos magyarázatot, hacsak azt nem, hogy úgy érezte, általa nem igazán
befolyásolható körülmények alakítják az életét. Gyomorfájdalmai egy ideje megszűntek
ugyan, de többször is elõfordult, hogy vért talált a vizeletében. Kellemetlen érzéséhez az
is hozzájárult, hogy nem szólt Kasziginak a Forgószélrõl. A fenébe is, nem
kockáztathattam meg, hogy kiszivárogjon a hír, gyõzködte magát. A legtöbb, amit
tehettem, hogy megmondtam neki, forduljon Gavallanhez.
Elõzõ nap, szerdán Vossi átrepítette Kaszigit az Öböl másik partjára. Scragger küldött
vele egy levelet Gavallannek, amelyben leírta, mi történt Bandar-Deilamban, beszámolt
neki a japánnal kapcsolatos gondjairól, és rábízta, hogy tegyen belátása szerint.
Részletesen kitért a levél arra is, hogy Georges de Plessey nagyon aggódik, tart tõle, hogy
Sirin ismét komoly gondok lesznek.
Sirin a kitermelés és a töltõberendezések helyreállítása nehezebben megy, mint
gondoltam, és nem valószínű, hogy még ebben a hónapban folytatni tudják a termelést –
írta a levélben. – Kaszigi három tartály hajója viszont a következõ három hétben
megérkezik, hogy fölvegye a Georges-tól kialkudott olajat. Rohadt helyzet, Andy!
Fogalmam sincs róla, hogy lehet megoldani. Ha a terroristák úgy döntenek, hogy újabb
szabotázst hajtanak végre, semmi nem tudja megakadályozni õket benne. Georges-nak
természetesen nem szóltam a tervrõl. Segíts Kasziginak, amennyire tudsz! A közeli
viszontlátásig Scrag.
Délelõtt Gavallan felhívta, de csak annyit mondott, hogy megkapta a levelet, a
szándékairól nem beszélt. McIver szintén nem került szóba, de Scragger biztos volt
abban, hogy Dunc maga vezette a 206-ost. Soha nem gondoltam volna, hogy az a két
lábon járó szabálykönyv képes lesz ilyesmire, gondolta. Persze, nyilván örült, mint
majom a farkának, és meg is tudom érteni. A helyében én is kihasználtam volna a
lehetõséget...
– Scrag!
A gondolatait megzavaró kiáltásra Scragger megfordult. Elég volt egyetlen pillantást
vetnie Willi Neurchtreiter arcára, hogy lássa, komoly gond adódott. – Mi a baj? –
kérdezte.
– Most tudtam meg, hogy Maszud mindannyiunk útlevelét odaadta a csendõröknek.
Vossi és Scragger eleinte csak hápogni tudott, aztán az amerikai dühösen
megkérdezte: – Mi a francnak?! – Scragger még ennél is vulgárisabban fogalmazott.
– Kedden történt, Scrag! – magyarázta Neurchtreiter. – Amikor a többiek elutaztak.
Természetesen volt ott egy csendõr is, hogy ellenõrizze a beszállást, megszámolja,
hányan mennek. Rákérdezett Maszudnál az útlevelekre, õ pedig odaadta õket. A helyében
én is azt tettem volna.
– Mi a francot akar velük kezdeni?
 – Érvényesíteni a tartózkodási engedélyünket Khomeini nevében, Scrag! – válaszolta
türelmesen a német. – Azt akarja, hogy jogszerűen lehessünk itt. Emlékszel, te is
többször kérted, hogy újítsák meg az engedélyt?
Scragger válaszként több mint egy percig folyamatosan káromkodott, és egyszer sem
fordult elõ, hogy szót ismételt volna.
– Az isten szerelmére, Scrag, vissza kell szereznünk õket! – mondta idegesen Vossi. –
Ha nem sikerül, lõttek a Forgószélnek!
– Tudom, haver! – Scragger nyugalmat erõltetett magára, és megpróbálta számba
venni a lehetõségeket.
– Talán kapunk újat Sargazban, vagy Dubaiban – vetette fel Willi. – Mondhatnánk azt,
hogy elveszítettük õket.
– A francba, Willi! – csattant fel újból Vossi. – Börtönbe vágnak bennünket, mielõtt a
szánkat kinyithatnánk! Emlékszel Mastersonra? – Néhány évvel korábban az egyik
szerelõjük elfelejtette megújítani a sargazi beutazási engedélyét, és az útlevél-
ellenõrzésnél megpróbált kitalálni valamilyen mesét. Bár a vízuma mindössze négy
nappal korábban járt le, az útlevele pedig érvényes volt, az ellenõr azonnal elvitette. Hat
hetet töltött egy igen kellemetlen börtönben, és miután szabadult, örökre kitiltották
Sargazból. – Egy szava ne legyen! – utasította rendre dühösen a brit konzuli képviselet
munkatársa, amikor megpróbált panaszkodni. – Rohadt nagy szerencséje volt, hogy ilyen
olcsón megúszta! Ismeri a törvényt. Annyiszor a lelkükre kötöttük...
– Az útlevelem nélkül tapodtat sem megyek! – jelentette ki Vossi. – Nem tehetem.
Megvannak a vízumaim az Öböl államaiba, Nigériába, az Egyesült Királyságba, meg a jó
isten tudja, még hová. Hónapokba telne, amíg újakat szereznék, ha egyáltalán megadnák
õket... Különben is, mi lenne Sargazban? Piszok jó hely, de útlevél, vagy érvényes vízum
nélkül meg sem hallgatják az embert, hanem egybõl bevágják a sittre!
– Igazad van, Ed! Ráadásul a holnap szent nap, amikor minden hivatal be van zárva.
Willi, nem emlékszel rá, ki volt az a csendõr? A régiek közül valaki, vagy zöldszalagos?
– Régi, Scrag! – válaszolta némi gondolkodás után Neurchtreiter. – Az az idõsebb, õsz
hajú.
– Kesemi? Az õrmester?
– Igen.
Scragger megeresztett egy újabb cifra káromkodást. – Ha az öreg Kesemi azt mondja,
hogy várjunk vasárnapig, vagy a jövõ hétig, akkor annyi. – Az õ vidékükön a csendõrök
változatlan elvek szerint, magukat a hadsereg részének tekintve végezték a munkájukat,
ugyanúgy, mint a sah idején. Mindössze annyi változott, hogy eldobták a régi
válljelzésüket, és Khomeini nevével ellátott karszalagot húztak fel.
– Ne várjatok meg a vacsorával! – mondta Scragger a többieknek, és elsietett.

A LENGEHI RENDÕRÕRSÖN, 19.32. A csendõr tizedes nagyot ásított, udvariasan

megrázta a fejét, és mondott valamit perzsául Ali Pasnak, a támaszpont rádiósának, akit
Scragger magával vitt, hogy tolmácsoljon. Az ausztrál közben türelmesen várt – jobban
ismerte az iráni szokásokat annál, semhogy megpróbálta volna félbeszakítani a
beszélgetést. Már félórája voltak az õrszobán.
– A külföldiek útlevelei miatt jöttek? A páncélszekrényben vannak, ahol lenniük kell –
mondta a csendõr. – Az útlevél értékes dolog, el kellett zárnunk õket.
 – Tökéletesen igazuk volt, kegyelmes úr! A külföldiek kapitánya azonban szeretné
visszakapni õket. Azt mondja, szükség van rájuk, hogy le tudják bonyolítani a személyzet
cseréjét.
– Természetesen vissza fogják kapni õket, hiszen az övék. És egyébként is, az évek
során nagyon sokat segítettek nekünk. Megkapják az útleveleket, mihelyt nyitva lesz a
páncélszekrény.
– Nem lehetne most kinyitni? A külföldiek nagyra értékelnék a kedvességét, ha
megtenné. – Ali Pas szintén nagyon udvariasan, szívélyesen viselkedett, várta, hogy az
õrmester maga kezdeményezzen, szabja meg a szívesség árát. Ali kellemes megjelenésű,
a húszas évei végén járó, teheráni születésű fiatalember volt. Az amerikaiak által
működtetett iszfaháni rádiósiskolát végezte el, és három éve dolgozott már Lengehben, az
IHC-nál. – Nagyon jó volna, ha tudna segíteni.
– Biztosan, de addig nem kaphatja vissza õket, amíg nem lesz itt a kulcs.
– Ó! Megkérdezhetem, kegyelmes úr, hogy hol van most a kulcs?
A tizedes a nagy, régimódi, a szűk külsõ iroda nagy részét elfoglaló páncélszekrény
felé intett. – Nézze, kegyelmes úr! Maga is láthatja, hogy nincs az ajtóban. Nagyon
valószínű, hogy az õrmester magához vette.
– Bölcsen, nagyon helyesen tette, kegyelmes úr! Az õrmester kegyelmes úr nyilván
otthon tartózkodik.
– Reggel be fog jönni.
– Szent napon? Megengedi, hogy azt mondjam, végtelenül szerencsések vagyunk,
mert a csendõrségünk ilyen remekül, odaadóan végzi a munkáját. Gondolom, túl korán
azért nem lesz itt.
– Azt az õrmester úr maga dönti el. Az iroda fél nyolckor nyit, bár maga a rendõrség
éjjel-nappal nyitva van. – A tizedes elnyomta a cigarettáját. – Jöjjenek vissza reggel!
– Köszönjük, kegyelmes úr! Megkínálhatom még egy cigarettával, amíg
elmagyarázom a kapitánynak, mirõl beszéltünk?
– Köszönöm, kegyelmes úr! Ritkán jutok hozzá külföldihez. – A cigaretta amerikai
gyártmányú volt, de ennek említését mindketten gondosan kerülték.
– Engedje meg, hogy tüzet is adjak! – Ali Pas maga is rágyújtott, és elmondta
Scraggernek, hogy mirõl tárgyalt a tizedessel.
– Kérdezze meg tõle, hogy otthon van-e most az õrmester!
– Megkérdeztem, kapitány! Azt felelte rá, hogy holnap reggel bejön. – Ali Pas
megpróbálta titkolni a fáradtságát. Nem akarta elszomorítani Scraggert, hogy megmondja
neki, õ már az elsõ pillanatban látta, hogy a tizedes nem tud semmit, nem fog csinálni
semmit, és az egész beszélgetés fölösleges időpocsékolás. A csendõrök természetesen
nem szeretik, ha ilyen lényegtelen, piszlicsáré ügyekkel zavarják õket este, a munkaidõ
végén. Különben is, izgalomra semmi ok. Elõfordult akár egyszer is, hogy elveszítettek
volna egy útlevelet? Természetesen nem. A személyzet cseréje meg nem lehet olyan
sürgõs, hogy amiatt kapkodni kelljen. – Ha megengedi, azt javasolnám, aga, hogy
folytassuk reggel.
Scragger hatalmasat sóhajtott. A „reggel" ugyanúgy jelenthette a másnapot, mint a
holnaputánt. Nincs értelme tovább próbálkozni, gondolta letörve. – Köszönje meg a
nevemben a kedvességét, és mondja meg, hogy holnap korán itt leszek!
Ali Pas végrehajtotta az utasítást. Insa Allah, gondolta fáradtan a csendõr. Éhes volt,
és nyugtalan, mert elmúlt egy újabb hét anélkül, hogy megérkezett volna a fizetés.
Hónapok óta nem fizették már õket, a bazár pénzkölcsönzõi pedig már szorongatták,
hogy fizesse vissza a kölcsönöket, és a családja kis híján éhezett. – Shab be khair, aga! –
búcsúzott el jó éjszakát kívánva Scraggertõl.
– Shab be khair, aga! – ismételte meg a köszönést az ausztrál is, de nem indult el
rögtön. Várt, mert tudta, hogy távozni csak ugyanolyan bonyolult, cirkalmas szóvirágok
után illik, mint amilyenek a beszélgetés során elhangzottak.
Az épületbõl kijutva, a kikötõbe vezetõ kis utcán már valamivel jobban érezte magát.
Kíváncsi járókelõk – kivétel nélkül mind férfiak voltak – állták körül öreg, az S-G
szárnyas jelvényével díszített gépkocsiját. – Szalaam – köszönt nekik, és néhányan
viszonozták is az üdvözlést. A bázison dolgozó pilóták népszerűek voltak a városban, a
támaszpont és az olajkutak biztos megélhetést nyújtottak sok helybélinek, mindenki
tudta, hogy vészhelyzet esetén a helikopterekre mindig lehet számítani, és arcról sokan
ismerték Scraggert. A pilóták fõnöke – súgta oda egy idõs ember a szomszédjának. – Õ
vitte be Abdalláh Turikot a bandar-abbászi kórházba, ahová egyébként csak az
elõkelõket, meg a gazdagokat engedik be. Elment a falujába, és még a temetésén is ott
volt.
– Turik?
– Abdalláh Turik, a húgom fiának a fia. Az, aki leesett a fúrótoronyról, és felfalták a
cápák.
– Á, igen! Most már emlékszem. A fiatalember, akit állítólag a baloldaliak öltek meg.
– Ne olyan hangosan! – figyelmeztette barátját az öreg. – Sosem lehet tudni, nem
hallgatózik-e valaki. Béke veled, pilóta!
Scragger jókedvűen visszaintegetett nekik, majd elindult.
– A támaszpont a másik irányban van, kapitány! Hová megyünk? – kérdezte Ali Pas,
miután nem arra kanyarodott, amerre kellett volna.
– Meglátogatjuk az õrmestert – válaszolta Scragger, és szándékosan nem vett
tudomást arról, hogy a fiatalember nem ért vele egyet.
Az õrmester háza keskeny, koszos, a délelõtti esõtõl még mindig vastagon sáros kis
utca sarkán volt. Mivel csaknem teljesen sötét volt már, Scragger úgy szállt ki a kocsiból,
hogy égve hagyta a reflektorokat. Az utcán egyetlen lelket sem lehetett látni, és a házak
magas ablakai közül is csak néhány mögött pislákolt némi fény.
Érezve, milyen ideges, odaszólt Ali Pasnak: – Maradhat nyugodtan a kocsiban.
Ismerem az utat, jártam már itt. – Erõsen odacsapta a kapuhoz a nehéz kopogtatót, és
közben érezte, hogy mindenfelõl kíváncsi tekintetek szegezõdnek rá.
Elõször egy évvel ezelõtt járt az õrmesternél. Hatalmas élelmiszercsomagot – két
levágott birkát, egy zsák rizst és több rekesz gyümölcsöt vitt neki a támaszpont
dolgozóinak ajándékaként abból az alkalomból, hogy a sah a Szepah Érdemrend bronz
fokozatával tüntette ki bátorságáért, amelyet a partvidéket állandóan nyugtalanító kalózok
és csempészek elleni küzdelemben tanúsított. Néhány hete az aggódó õrmester maga
kérte, hogy látogassa meg, és számoljon be neki a Siri-Egyen bekövetkezett tragédiáról,
Abdalláh Turik szörnyű haláláról. Egyik alkalommal sem hívták be a házba, a magas fal
mögötti kis kertben beszélgettek, és mindkétszer fényes nappalra esett a látogatás.
Az ajtó nyikorogva kinyílt, Scragger pedig a szeme elé kapta a kezét, mert nem volt
felkészülve a hirtelen az arcába vetõdõ, éles fényre. Az elemlámpa fénykévéje néhány
pillanatra állapodott csak meg rajta, aztán tovább siklott a kocsira, és Ali Pasra
szegezõdött, aki úgy megijedt, hogy kis híján elmenekült. – Üdvözlünk, csendõrfõnök
kegyelmes úr! Béke veled! – kiáltotta. – Bocsásd meg, hogy a külföldi házad nyugalmát
háborgatja, itthon merészel...
– Üdvözöllek benneteket! – vágott közbe nem túl udvariasan Kesemi. Eloltotta az
elemlámpát, és a tolmáccsal tovább nem törõdve, minden figyelmét Scraggernek
szentelte.
– Szalaam, Kesemi aga! – A kapitány szeme már megnyugodott, újból alkalmazkodott
a sötétséghez, és tisztán látta a komoly, figyelõ tekintetet, a nyitott zubbonygallért, és a
nyitott pisztolytáskából kiálló revolvert.
– Szalaam, kapitány!
– Ne haragudjon, hogy itthon, este zavarom, aga! – mondta lassan, jól artikuláltan
Scragger. Tudta, hogy Kesemi majdnem olyan rosszul beszél angolul, mint õ perzsául. –
Loftan, gozar nameh. Loftan... – váltott át mégis, udvariasságból, a számára
megtanulhatatlanul nehéz nyelvre.
Az õrmestert meglepte a dolog. Halkan felhorkant, majd erõs, kérges tenyerű kezével
a városközpont felé intett. – Útlevelek városban, kapitány! – felelte.
– Igen, tudom. Sajnos nincs kulcs. – Scragger, hogy jobban értsék, olyan mozdulatot
tett, mint amikor valaki zárat nyit ki kulccsal.
– Nincs kulcs – ismételte meg a nagyobb biztonság kedvéért.
– Á! Igen, értem! Nincs kulcs. Holnap. Holnap megkapja.
– Ma nem lehet? Kérem! Most?
– Miért most? – kérdezte az õrmester, Scragger pedig érezte magán kíváncsi, a
szokatlannak talált kérdés okát firtató tekintetét.
– Személyzet cserél. Emberek Sirázba. Csere.
– Mikor?
Scragger tisztában volt azzal, hogy muszáj kockáztatnia. – Szombaton. Ha kapok
kulcs, megyek õrszoba, és rögtön visszahoz.
Kesemi tagadóan megrázta a fejét. – Holnap – mondta, majd Ali Pas felé fordult, éles
hangon mondott valamit, mire a fiatalember hálálkodni kezdett a kedvességéért, és újból
elnézést kért, mert otthon merészelték háborgatni. – A kegyelmes úr azt mondja, hogy
holnap megkaphatja ókét – mondta aztán Scraggernek. – Jobb volna, ha mennénk,
kapitány!
Scragger mosolyt erõltetett az arcára, és õ is köszönetet mondott az õrmesternek: –
Mamnun, aga! Mamnun am, aga Kesemi! – A legszívesebben szólt volna Pásnak, hogy
kérje meg az õrmestert, legyen bent reggel minél korábban, de úgy döntött, hogy nem
idegesíti fölöslegesen Kesemit. – Az elsõ ima után ott leszek. Mamnun am, aga! – Kezet
nyújtott, az õrmester elfogadta, és mindketten érezték a másik erejét. A köszönés után
határozottan megfordult, visszaszólít a kocsijába, és elhajtott.

Kesemi elgondolkodva csukta be, és reteszelte el újból az ajtót. Nyaranta a kis udvar
magas falaival, rácsos szõlõlugasával és kis szökõkútjával kellemesen hűvös, hívogató
volt, most azonban csupasz, lehangoló. Nem is állt meg, bement egyenesen a nappaliba,
és annak az ajtaját is gondosan elreteszelte maga mögött. Valahonnan az emeletrõl
kisgyerek köhögése hallatszott. A kandallóban lobogó tűz enyhítette ugyan valamelyest a
hideget, de a huzatot nem csökkentette – egyetlen ajtó, ablak sem zárt rendesen. – Ki volt
az? – szólt le fentrõl a felesége.
 – Nem érdekes. Egy külföldi, a támaszpontról – válaszolta Kesemi. – Az öreg. Meg
akarta kapni az útleveleiket.
– Ilyenkor? Este? Uram, ne hagyj el! Ahányszor megzörgetik a kaput, mindig valami
szörnyűségre számítok – mondta az asszony. – Azt hiszem, hogy azok az átkozott
zöldszalagosok, vagy baloldaliak akarnak ránk törni. – Kesemi erre már csak bólintott, de
nem válaszolt semmit. A kandallóhoz lépett, a lángok közelébe tartva fázósan
összedörzsölte a kezét, és alig figyelt az asszony dühös karattyolásárá. – Miért jött? A
külföldiek olyan udvariatlanok! Hogy lehet ilyenkor holmi vacak útlevelek miatt zavarni
másokat? Odaadtad õket?
– Az õrszobán vannak, a páncélszekrényben. Magamnál szoktam tartani a kulcsot, de
most nem tudom, hol van. – Az emeleten a gyerek ismét köhögött. – Hogy van Susan?
– Nem akar lemenni a láza a csillagomnak. Hozz egy kis forró vizet, az biztosan segít
rajta! Rakj bele mézet is! – Az õrmester rögtön megtöltötte a vízforralót, és felsóhajtott,
mert a felesége nem akarta abbahagyni, tovább zsémbelt a szokatlanul késõi látogatás
miatt. – Útlevelekért, ilyenkor! Miért nem tudott várni szombatig? Udvariatlan népség!
Mit is mondtál? Elveszítetted a páncélszekrény kulcsát?
– Igen. Biztosan az a hülye Lafti vette el, és elfelejtette visszatenni a helyére. Insa
Allah.
– Mohammed, mit akarhat a külföldi ilyen késõn az útleveleikkel?
– Nem tudom. Különös. Nagyon különös...

58. fejezet

ABANDAR-DEILAMI REPÜLÕTÉREN, 19.49. Rudi Lutz a lakókocsija verandáján

állt, az elõrenyúló eresz alatt, és a, szűnni nem akaró, zuhogó esõt figyelte. – Scheiss! –
morogta dühösen. Nyitva hagyta maga mögött az ajtót, és a kivetülõ fény csillogóvá
varázsolta a sűrű esõcseppeket. Bentrõl Mozart-dallamok szálltak ki a szabadba. Nyílt a
szomszédos, irodául szolgáló lakókocsi ajtaja, Pop Kelly lépett ki rajta, és esernyõjét
maga fölé tartva Lutz felé indult. A sötétségben várakozó iránit egyikük sem vette észre.
Valahol macska nyivákolt, majd olyan hangokat adott ki, mintha már május lett volna.
– Szevasz, Pop! Bújj beljebb! – köszönt az érkezõnek Rudi. – Megszerezted?
– Nem volt semmi gond. – A verandára fellépõ Kelly lerázta esernyõjérõl a vizet. A
lakókocsiban kellemes meleg volt, rend és tisztaság. Lutz már megvetette ugyan az ágyát,
de a rövidhullámú rádióadót bekapcsolva hagyta. A készülékbõl, ha a zene hangjai éppen
engedték, halk sercegés hallatszott. A tűzhelyen éppen az utolsókat szuszogta a kávéfõzõ.
– Kávét?
– Kösz! Hagyd, ki tudom szolgálni magam! – Kelly Lutz kezébe nyomott egy
összehajtogatott papírt, és már ment is a konyhába. A lapon sietve odavetett számok
sorakoztak – a földtõl számítva ezer lábanként jelezték a hõmérsékletet, a szélirányt és
-erõsséget, a légnyomást, alattuk pedig ott volt a másnapi idõjárás-jelentés is. – Az
abadáni repülésirányítók szerint ezek a legfrissebb adatok. Egy részüket a British
Airways járataitól kapták. Nem rossz, ugye?
– Nem. Feltéve, hogy valóban pontos – válaszolta Lutz. Az elõrejelzésben az
szerepelt, hogy éjfél körül eláll az esõ, és alábbhagy a szél. Hangosabbra állította a zenét,
Kelly mellé ült, és halkan azt mondta: – Nekünk megfelel, de a kovisziaknak piszkosul
nehéz dolguk lesz. Még mi is kénytelenek leszünk útközben tankolni, ha át akarunk jutni
Bahreinbe.
Kelly élvezettel szürcsölte a kávéját. Forró volt, remek aromájú, egy kanál édes
sűrített tejjel, ahogyan a legjobban szerette. – Andy helyében te mit tennél? – kérdezte,
amikor betelt már annyira, hogy meg tudott szólalni.
– Három támaszpont gondjával a nyakamon... – A kintrõl jövõ zajra Rudi egybõl
felugrott, és az ablakhoz lépett. Semmit nem látott, csak a bánatos kandúr hangját
hallotta, a korábbinál közelebbrõl. – Átkozott macskák! A szívbajt hozzák az emberre! –
mondta mérgesen.
– Én szeretem a macskákat – vitatkozott mosolyogva Kelly. – Odahaza három is van:
Matthew, Mark és Luké. Kettõ sziámi, a harmadik foltos. Betty szerint a srácok annyit
nyaggatják õket, hogy kezdenek idegbajosak lenni.
– Hogy van az asszony? – érdeklõdött Lutz. Délelõtt, a BA abadáni járatával
megérkezett hozzájuk Sandor Peteri, akinek a negyedik 212-est kellett vezetnie. Nemcsak
hivatalos postát hozott, hanem magánleveleket is, amelyeket a zavargások kezdete óta az
S-G aberdeeni központja indított útnak, hogy valóban célhoz érjenek.
– Remekül. Három hét múlva szül... Szokás szerint hajszálpontosan. Szeretnék
hazaérni addigra. – Kelly szája széles mosolyra húzódott. – A doki szerint végre-valahára
kislány lesz.
– Gratulálok. Ez tényleg remek. – A támaszponton mindenki tudta, hogy Kellyék a
lehetetlent is megpróbálnák, csak hogy szülessen már egy kislányuk. – Hét fiú, meg egy
lány! Nem panaszkodhatsz, lesz kirõl gondoskodnod. – Rudi arra gondolt, hogy neki
ugyan csak három gyereke van, és lakbért nem kell fizetnie – a házat a felesége örökölte
az apjától, az Isten áldja meg holtan is a vén csibészt –, mégis, néha gondot okoz a
közüzemi számlák és a tandíjak kifizetése. – Nem tudom, hogy vagy képes ellátni annyi
éhes szájat.
– Nem könnyű, de eddig még mindig sikerült, hála istennek! – Kelly az idõjárás-
elõrejelzésre nézett, és gondterhelten ráncolni kezdte a homlokát. – Tudod, Andy
helyében én megnyomnám a gombot, és nem kockáztatnék azzal, hogy elhalasztom a
dolgot.
– Én viszont lefújnám, és gyorsan el is felejteném az egész õrültséget. – Rudi halkan
beszélt, és a nagyobb biztonság kedvéért közelhajolt a kollégájához. – Tudom, hogy
nehéz lesz Andynek, ha rászánja magát, talán még a vállalatot is be kell csuknia. Mi
viszont mindannyian tudunk szerezni munkát, akár jobban fizetõt is. Mindannyian
családosak vagyunk, gondolnunk kell a kölykeinkre, én ráadásul utálom megszegni a
szabályokat. Hogy az ördögbe fogunk innen meglépni? Lehetetlen. Ha... – Nem folytatta,
mert egy gépkocsi reflektorának a fénye vetült az ablakra, és rögtön utána hallani is
lehetett kintrõl a fékcsikorgást.
Rudi ért elsõként az ablakhoz, és Zatakit látta néhány zöldszalagossal kiszállni egy
gépkocsiból. Numir, a támaszpont iráni igazgatója már ott volt az ezredes mellett, és
udvariasan esernyõt tartott a feje fölé, – Scheiss! – káromkodta el magát halkan.
Lehalkította a zenét, gyorsan körbenézett, hogy nem felejtett-e elöl valamilyen áruló, a
tervezett szökésre utaló jelet, aztán sietve zsebre gyűrte az idõjárás-elõrejelzést.
– Szalaam, ezredes! – köszönt Zatakinak, kinyitva elõtte az ajtót. – Engem keres?
 – Szalaam, kapitány. Igen, magát. – Zataki – az amerikai hadseregben rendszeresített
géppisztollyal a vállán – beljebb lépett. – Jó estét! Hány helikopterük van most itt,
kapitány?
– Négy 212-es és... – próbált válaszolni Numir, de az ezredes nem hagyta.
– A kapitányt kérdeztem, nem magát! – dördült rá keményen. – Ha kíváncsi leszek az
információira, majd szólok! Kapitány?!
– Négy darab 212-es, és két 206-os, ezredes!
– Nagyszerű. Két 212-es holnap jelentkezzen az Iran-Toda építkezésén, Vatanabe
fõmérnöknél! Holnaptól neki dolgoznak – közölte Zataki, nemcsak a két pilótát, hanem
Numirt is alaposan meglepve kijelentésével. – Találkoztak már vele?
– Igen... egyszer. Baleset volt náluk, és segítettünk a mentésben. – Rudinak nem kis
erõfeszítésébe került, hogy összeszedje magát. – Szent napon is dolgoznak, ezredes?
– Igen. És maguk is.
– De az ajatollah... – próbált újra közbeavatkozni Numir, de ezúttal sem járt több
sikerrel, mint elõször.
– Nem õ szabja meg a törvényt! Hallgasson! – dörrent rá Zataki, és rögtön vissza is
fordult Rudihoz.
– Rendben van. Értettem. Megkínálhatom kávéval, ezredes? – kérdezte Lutz, még
mindig nem igazán térve magához a meglepõdésbõl.
– Köszönöm. – Zataki a falhoz támasztotta a géppisztolyát, asztalhoz ült, és szűrõs
pillantást vetett Pop Kellyre. – Nem Koviszban láttam magát? – kérdezte, mivel nem
tudta teljes biztonsággal eldönteni, hogy honnan olyan ismerõs az arca.
– De igen – válaszolta a magas, nyakigláb férfi. – Az ottani legénységhez tartozom,
csak most áthoztam ide egy 212-est. Ignatius Kelly vagyok – mutatkozott be, és mivel
választ nem kapott, a fürkészõ szemek ellenben továbbra is rá szegezõdtek, zavartan leült
Rudi mellé. – Halaknak való idõ, ugye?
– Tessék?
– Úgy értem, hogy az esõ. – Kelly, ha lehet, még kényelmetlenebbül kezdte érezni
magát.
– Ja?! Valóban. – Zataki örült, hogy angolul beszélhet, fejlesztheti a nyelvtudását.
Szentül hitte ugyanis, hogy mollahok ide, mollahok oda, a tanult, nyelveket beszélõ
emberekre komoly jövõ vár az új Iránban. Kovisz óta, rendszeresen szedve a Nutt
doktortól kapott tablettákat, sokkal jobban érezte magát, nem gyötörte már állandóan a
korábbi borzalmas fejfájás. – Akadályozhatja az esõ a holnapi felszállást?
– Nem hiszem...
– Attól függ – vágott közbe a konyhából bekiabálva Rudi –, hogy erõsödik-e, vagy
gyengül a front. – Tálcára rakott két csésze kávéval, sűrített tejjel és cukorral tért vissza,
és még mindig azon törte a fejét, hogyan védje ki a hirtelen támadt, újfajta veszélyt. –
Parancsoljon, ezredes! Ami az Iran-Todát illeti – vágott bele óvatosan –, minden
helikopterünk foglalt, le vannak kötve az IranOilnál, és Numir aga rendelkezik velük. –
Numir egyetértõn bólintott, és mondani is akart valamit, de még idejében meggondolta
magát. – Szerzõdésünk van az IranOillal.
Csönd támadt. Mindhárman Zatakit figyelték, aki ráérõsen rakott egy kanál cukrot a
kávéjába, elkeverte, és ivott egy kortyot. – Tökéletesen igaz, kapitány! – mondta aztán. –
Tudok az IranOillal kötött szerzõdésükrõl, de úgy döntöttem, hogy pillanatnyilag az Iran-
Toda fontosabb, mint az IranOil, és holnap reggel 8-ra két 212-esnek a japánoknál kell
lennie.
Rudi hiába próbálta elkapni a telepvezetõ pillantását, az szándékosan máshová nézett.
– De... ha, feltételezzük is, hogy az IranOilnak nincs ellene kifogása...
– Nincs. Igazam van, aga? – kérdezte Numirtól Zataki.
– Igen. Természetesen, aga! – Az igazgatónak nemcsak a hangja volt bátortalan, egész
viselkedésén látszott, hogy nagyon meg van ijedve. – Én... Természetesen tájékoztatni
fogom a központot errõl a fontos... haladéktalanul végrehajtandó utasításról.
– Remek. Ezt tehát megbeszéltük. A dolog el van intézve.
Nincs elintézve, szerette volna hangosan kiáltani Rudi, de inkább letett róla. –
Megkérdezhetem, ki fizeti ezt az új szolgáltatást?
– Természetesen az Iran-Toda – válaszolta Zataki, és a géppisztolyáért nyúlt. –
Köszönöm, kapitány! Holnap az elsõ ima után jövök, hogy elkísérjem. Jó volna, ha maga
vezetné az egyik helikoptert.
– Nagyszerű ötlet, ezredes! – kezdett lelkendezni egészen váratlanul Pop Kelly, Rudi
pedig igen erõs késztetést érzett rá, hogy megfojtsa. – Ráér jönni nyolckor... Negyed
kilencre akkor is bõven ott. leszünk. Fantasztikus ötlet, hogy mi szolgáljuk ki az Iran-
Todát. Fantasztikus! Nem is képzeli, mennyire szerettük volna már korábban megkapni
ezt a szerzõdést! És most végre sikerült! Csodálatos! Rudi, az volna a legjobb, ha mind a
négy gépünket ráállítanánk, és már most szólnánk a fiúknak, hogy készüljenek fel. Igen,
ezredes úr, már most! Megyek is, és intézkedem!
Elrohant, Rudi pedig csak nézett utána villámló szemekkel.

59. fejezet

A SARGAZI REPÜLÕTÉR KÖZELÉBEN, 20.01. Az este nagyon kellemes volt, bódító

virágillat érzõdött mindenfelé. Gavallan és Pettikin a repülõtér és a sivatag között lévõ
Oasis Szálló teraszán üldögélt. Vacsora elõtti sörüket iszogatták, Gavallan egy vastag
szivarra is rágyújtott, és éppen a látóhatárt figyelte, ahol a csillagoktól halványan derengõ
égbolt a koromfekete földdel találkozott. Teljes szélcsend volt, a szivar füstje egyenesen
szállt föl.
– Bárcsak többet tehetnék! – szólalt meg Pettikin.
– Bárcsak itt volna Mac, hogy kitekerhessem a nyakát! – válaszolta Gavallan, de
rögtön elnevette magát, jelezve, hogy õ sem vette komolyan, amit mondott. Mögöttük, az
étteremben már akadt néhány vendég – hófehér, keményített damasztabroszokkal
leterített asztaloknál ültek, fényesen csillogó kristálypoharakban kapták az italt, fejük
fölött, a mennyezetrõl enyhén mállott a vakolat. Az Oasis öreg, birodalmi barokk épülete
meglehetõsen elnyűtt volt már. Valamikor fényesebb napokat is látott, a brit kormányzó
is benne lakott egészen 1971-ig, onnan tartotta fenn az Öböl térségében a rendet, és nézett
elég sűrűn a kereskedelmi hajókat fosztogató kalózok körmére. Az étterembõl kiszűrõdõ
zene legalább olyan avítt volt, mint a háromtagú zenekar. A zongoránál idõs, õsz hajú úr
ült, a hegedűt és a nagybõgõt két élemedett korú hölgy nyaggatta.
– Várj csak! – kapta fel a fejét Gavallan. – Ez nem a Chu Chin Chow?
 – Megfogtál, Andy! Fogalmam sincs. – Pettikin hátranézett, és látta, hogy Jean-Luc,
Nogger Lane, Rodrigues és még néhány szerelõ már nekilátott a vacsorának. Felhajtotta a
maradék sörét, és mivel Gavallan pohara akkor már egy ideje üres volt, megkérdezte:
Kérsz még egyet?
– Kösz, nem! – Gavallan a magasba szálló füstöt figyelte. – Azt hiszem, elugrom a
meteorológusokhoz.
– Elkísérlek.
– Maradj inkább! Hátha befut egy fontos telefon.
– Ahogy gondolod – egyezett bele rögtön Pettikin.
– Ne várjatok rám, egyetek nyugodtan! Mire a kávéhoz értek, visszajövök. Be akarok
ugrani egy pillanatra Duke-hoz is, a kórházba. – Gavallan felállt, és az éttermen át kiment
a kopott elõcsarnokba.
– Mr. Gavallan! Bocsásson meg, effendi, sürgõs hívása van! – szólt a recepciós,
mihelyt meglátta, és a pult melletti telefonfülkére mutatott.
– Halló! Gavallan beszél – szólt bele az S-G fõnöke a külsõre régimódi készülékrõl
levett kagylóba.
– Hello, fõnök. Liz Csen... Csak azért hívom, mert értesítettek bennünket, hogy a két
luxemburgi szállítmány késni fog. – „Luxemburgi szállítmány" kódnéven a Gavallan által
megrendelt Boeing-747-eseket emlegették. – Semmiképp sem lesznek ott holnap.
Szombat délután négyre tudják biztosra ígérni õket.
Gavallant csalódást érzett, de nem érte egészen váratlanul a hír. A chartergépeket
üzemeltetõ társaságok már a rendeléskor figyelmeztették, hogy nagyon feszített a
menetrendjük, és elõfordulhat, hogy huszonnégy órát késni fognak. Már az is
szerencsének számított, hogy egyáltalán sikerült lefoglalnia a két repülõgépet. A Perzsa-
öböl térségébe és Iránba járatokat indító nagy légitársaságokhoz érthetõ okokból nem
fordulhatott, és azt sem mondhatta meg pontosan, hogy mire kellenek az óriásgépek. –
Azonnal hívja vissza õket, és próbálja elintézni, hogy tartsák be az idõpontot! – utasította
a titkárnõjét. – Sokkal biztonságosabb lenne, ha már pénteken megérkeznének. Mi van
még?
– Az Imperial Air keresett meg bennünket azzal, hogy kész átvenni a leszerzõdött 63-
asainkat.
– Küldje el õket a francba! Egyéb?
– Az ExTex módosította a szaúdi, szingapúri és nigériai szerzõdésre vonatkozó
ajánlatát. Mindenhol tíz százalékot levett az árból.
– Telexezzen nekik, hogy elfogadjuk! Keddre beszéljen meg nekem egy munkaebédet
New Yorkba, a fejesekkel! Más?
– Sikerült beszereznem az alkatrészlistát, amit annyira várt.
– Egy pillanat! – Gavallan mindig magánál tartott zsebnoteszáért nyúlt, és kinyitotta
azon az oldalon, ahol az Iránban maradt tíz Bell 212-esük iráni regisztrációs jelei voltak
felsorolva. Mindegyik EP-vel, Irán nemzetközi kódjával kezdõdött, utána jött egy H, úgy
is, mint helikopter, majd még két betű. – Készen vagyok. Kezdheti.
– AB.RV, KI...
Sorban felírta a Liztõl hallott új regisztrációs jeleket, de a biztonság kedvéért nem tette
eléjük a Nagy-Britanniát jelentõ G-t, és a Ht. Miután végzett, a biztonság kedvéért vissza
is olvasta a titkárnõjének a listát. – Köszönöm. A legjobbkor kaptuk meg õket. Ma még
felhívom, Liz! Legyen szíves, szóljon Maureennak, hogy jól vagy ok, minden a
legnagyobb rendben!
– Értettem, fõnök! Sir Ian kereste úgy félórája. Sok szerencsét kíván.
– Nagyszerű! – Gavallan Aberdeenbõl többször is megpróbálta felhívni Dunrosst, de
nem érte utol. – Hol csavarog? Hagyott telefonszámot?
– Igen. Tokióban van, a száma: 73 73 84. Azt mondta, hogy ott lesz még egy darabig,
és holnap újból jelentkezik. Úgy tervezi, hogy néhány hét múlva ide utazik, és szeretne
találkozni magával.
– Nagyszerű! Nem említette, miért?
– Olaj kell neki kínai lampionokba – felelte virágnyelven a titkárnõ.
– Csodás! – Gavallant érezhetõen felvillanyozta a válasz. – Állapodjon meg vele a
legkorábbi idõpontban, ami neki jó! Majd késõbb hívom, Liz! Most rohannom kell.
– Egy pillanat! Ugye nem felejtette el, hogy holnap lesz Scot születésnapja?
– Jézusom! Teljesen kiment a fejembõl! Köszönöm, hogy szólt, Liz! Majd hívom –
fejezte be sietve a beszélgetést Gavallan. Örült, hogy végre hírt kapott Ian Dunrossról,
áldotta a sargazi telefontársaságot, és azt is, aki kitalálta a távhívást. A készüléknek csak
a villáját nyomta le, utána egybõl tárcsázott. Japán öt órával járt elõbbre, mint a Perzsa-
öböl térsége, Tokióban még csak éjjel egy múlt.
– Hai! – szólt bele néhány csörgés után japánul a kagylóba egy álmos nõi hang.
– Jó estét! Elnézést a késõi zavarásért, de szóltak, hogy hívjam fel Sir Ian Dunrosst.
Andrew Gavallan vagyok.
– Értem. Ian pillanatnyilag nincs itt, reggelig valószínűleg nem is lesz. Talán úgy tíz
óra körül. Megmondaná a számát, Mr. Gavallan?
Gavallan csalódottan megadta. – Nincs egy másik telefonszám, amin elérhetném?
– Nincs. Nagyon sajnálom.
– Kérem, mondja meg neki, hogy hívjon fel! Bármikor. – Megköszönte a nõ
kedvességét, még egyszer elnézést kért a késõi zavarásért, és elgondolkodva a helyére
rakta a kagylót.
Bérelt kocsija a szálloda elõtt állt, beszállt, és a repülõtér fõkapujához hajtott. Egy
Boeing-707-es bekapcsolt reflektorokkal éppen akkor szállt le.
– Jó estét, Mr. Gavallan! – köszönt Sibbles, a repülõtér meteorológiai állomásának
vezetõje. Brit volt, alacsony, sovány, tíz év öbölbéli szolgálattól kiaszott kis ember. –
Parancsoljon! – nyújtotta át az elõrejelzési adatokat tartalmazó, hosszú fénymásolatot. –
A következõ néhány napban elég változékony idõnk lesz. – Még három lapot szedett
össze, és azokat is Gavallannek adta. – Lengeh, Kovisz és Bandar-Deilam.
– A végeredmény?
– Alapvetõ változás nem lesz, a szél – plusz-mínusz tíz-tizenöt csomó – marad. A
függõleges látótávolság pár száz láb... Elnézést, sehogy sem tudom megszokni ezeket az
új mértékegységeket. Szóval úgy száz méter. Lassan, fokozatosan azért javulni fog az
idõ. A következõ néhány napban a szokásosra csökken a szél sebessége, és az iránya is
északnyugatira változik. Éjféltõl könnyebb esõre lehet számítani, mélyen lenyúló
felhõzetre és ködre az Öböl nagyobbik részén. A szél délkeleti lesz, körülbelül
húszcsomós, de számítani lehet erõsebb lökésekre, és helyenként forgószélre is.
A szó hallatán Gavallan gyomra görcsbe rándult annak ellenére, hogy Sibbles
tárgyszerűen számolt be a várható fejleményekrõl, és nem tudott a tervrõl. Legalábbis
remélem, hogy nem tud, mondta magában Gavallan. Ez már a második különösnek ható
megjegyzés volt aznap. Az elsõvel egy amerikai szolgált, aki egy sargazival – a nevét
nem hallotta – ebédelt együtt a szállodában, a szomszédos asztalnál, és amikor Gavallan
távozni akart, mosolyogva odaszólt neki: – Sok szerencsét holnapra!
– Parancsol?
– Glen Wesson vagyok, a Wesson Oil Marketingtõl, ön pedig, ha nem tévedek,
Andrew Gavallan. Úgy hallottuk, hogy a cégük holnapra. .. teveversenyt szervezett a
Dez-al oázisba, így van?
– Nem mi voltunk, Mr. Wesson! Nem igazán foglalkozunk tevékkel.
– Tényleg? Meg kellene próbálniuk, uram! Rém szórakoztatónak találnák. Mindegy,
akkor is sok szerencsét!
Lehetett akár véletlen egybeesés is. A Sargazban lakó külföldiek nagyon szerették a
teveversenyeket, a Dez-al oázis pedig az egyik legkedveltebb hétvégi kirándulóhelynek
számított.
– Köszönöm, Mr. Sibbles! A holnapi viszontlátásra – köszönt el a meteorológustól
Gavallan. Zsebre rakta az elõrejelzéseket, és a szolgálati lépcsõn elindult az S-G-nek a
repülõtér nagycsarnokából nyíló irodája felé. Sem határozott igen, sem határozott nem,
gondolta útközben. A szombat valamivel biztonságosabbnak tűnt ugyan a pénteknél, de
tapasztalatból tudta, hogy amit egyszer elhatározott az ember, azt nem érdemes sokáig
halogatni. Lépni kell, és vállalni az ezzel járó kockázatot.
– Hogy fogsz dönteni? – kérdezte Maureen, a felesége, amikor két nappal korábban
elbúcsúztak az aberdeeni repülõtéren.
– Nem tudom, kedves! Macnek jó orra van, õ majd segít.
Aztán megérkezett, és nemsokára kiderült, hogy Macnek se híre, se hamva. Mac
bedilizett, orvosi engedély nélkül röpködni támadt kedve, és Koviszba utazott. Erkkivel
csak a jó isten tudta, mi lehet, Duke pedig a szerencséjének köszönhette, hogy egyáltalán
életben maradt. Nutt dokinak igaza volt: a röntgenfelvételek kimutatták, hogy több
csontszilánk is fúródott a bal tüdejébe, néhány pedig úgy helyezkedett el, hogy csak órák
kérdése volt, mikor lyukasztja át az egyik artériát. Gavallan az elõcsarnok órájára
pillantott – 20.27 volt. Starkénak éppen ébredeznie kellett az altatásból.
Hamarosan döntenem kell, mondta magának. Charlie Pettikin véleményét is kikérve,
de döntenem.
Belökte az IDEGENEKNEK BELÉPNI TILOS! feliratú táblával ellátott ajtót, és
elindult a végén üvegfallal lezárt keskeny folyosón. A felvezetõ gépkocsi nyomában
haladó 707-es éppen akkor kanyarodott a repülõtér fõépülete elé. Több
negyvenszemélyes Fokkerwolf is állt ott – arra használták õket, hogy a térségbõl
begyűjtsék a nagy, távolsági gépek utasait –, a Pan Am egyik jumbója, amelyik
Teheránból menekülõket szállított, és sok magángép, köztük az õ 125-ösük. Szeretném,
ha már szombat lenne, gondolta Gavallan, de rögtön ki is javította magát: Talán mégsem.
S-G Helicopters, Sheik Aviation, hirdette az iroda ajtaján lévõ tábla.
– Szevasz, Scot!
– Szevasz, apa! – válaszolta mosolyogva a fiú. Esti ügyeletes volt, egyedül
tartózkodott a helyiségben, a vételre állított rádiókészülék mellett, nyitott könyvvel az
ölében. – Csönd van, Roger Newbury kérte csak, hogy hívjuk vissza. Kezdhetem?
– Egy pillanat! – Gavallan odaadta az idõjárás-elõrejelzést, és Scot egybõl
belemélyedt. A megcsörrenõ telefonra is úgy válaszolt, hogy közben föl sem emelte a
tekintetét. – S-G. Tessék! – Hallgatott egy darabig. – Kicsoda? Igen. Nem, nincs itt.
Sajnálom. Természetesen megmondom neki. Viszonthallásra. – Helyére tette a kagylót,
és hosszan, jó hangosan kifújta a levegõt. – Johnny Hogg új madara, Alexandra. Manuela
csak úgy hívja, hogy „a mángorló", mert teljesen ki tudja nyuvasztani Johnnyt. –
Gavallan jókedvűen nevetett, Scot viszont, a kis közjáték után, komolyra váltott. – Se
hideg, se meleg – mondta az idõjárás-jelentésre utalva. – Az alacsony felhõzet akár
nagyon jó is lehet, megfelelõ takarást biztosít, de ha a szél felerõsödik, az nagyon
megnehezítheti a dolgot. Szombat mindenesetre jobbnak tűnik, mint péntek. – Kék
szemét az apjára szögezte, aki éppen a 707-esbõl kiszálló utasokat figyelte.
– Egyetértek – válaszolta semmire sem kötelezõ hangon Gavallan. – Van valami... – A
váratlanul megszólaló rádió elvágta a mondatot.
– Sargaz, itt a teheráni képviselet. Hallotok?
– Sargazi képviselet. Elég jól. Folytathatod – válaszolta Scot.
– Szjamaki igazgató akar beszélni haladéktalanul Mr. Gavallannel.
Gavallan azonnal megrázta a fejét, és oda is súgta a fiának: – Nem vagyok itt.
– Átveszem az üzenetet – mondta a mikrofonba Scot. – Elég késõ van már, de
igyekszem eljuttatni hozzá, amilyen hamar csak lehet.
Csönd következett, némi sztatikus sercegés, majd a Gavallan által õszintén utált
nagyképű hang: – Szjamaki ügyvezetõ igazgató vagyok. Mondja meg Gavallannek, hogy
még ma este hívjon vissza! Fél tizenegyig itt leszek, ha addig nem tud jelentkezni, akkor
hívjon holnap reggel, kilenc után! De feltétlenül! Megértette?
– Tökéletesen – válaszolta a legudvariasabb hangján Scot. – Vége.
– Piszok csirkefogó! – morogta Gavallan, miután a kapcsolat megszűnt, és dühösen
megkérdezte: – Mi az ördögöt keres ez ilyenkor az irodában?
– Nyilván szaglászik. Hogy még szent napon is dolgozzon... Ez enyhén szólva
különös, nem?
– Mac azt mondja, kiszedett a páncélszekrénybõl minden fontos iratot, a kulcsot meg
belehajította a kanálisba. Nem mintha sokat számítana, azoknak a mocskoknak biztosan
van saját kulcsuk – mondta utálkozva Gavallan. – Tartalékolom az élvezetet, majd holnap
hívom fel. Scot, meg tudjuk akadályozni, hogy belehallgasson a beszélgetéseinkbe?
– Ha a vállalati frekvenciát használjuk, akkor nem. Másik pedig nincs.
Gavallan kurta bólintással nyugtázta a választ. – Emlékeztesd rá Johnnyt, hogy holnap
legyen résen! Bármelyik pillanatban szólhatok neki, hogy szálljon fel. – A menekülési
tervben az is szerepelt, hogy a 125-ös magasan körözõ VHF-átjátszóként fogja tartani a
kapcsolatot azokkal a helikopterekkel, amelyeken csak VHF rádió volt. Hét órától kezdve
bármikor.
– Ezek szerint eldöntötted, hogy holnap lesz a nagy nap?
– Még nem. – Gavallan a telefonért nyúlt, és tárcsázni kezdett. – Mr. Newburyt legyen
szíves! Gavallan vagyok. Mondták, hogy keresett. – Roger Newbury a brit konzulátus
egyik munkatársa volt, és készségesen segített nekik, többek között a különbözõ hivatalos
engedélyek beszerzésében. – Jó estét, Roger! Beszélni akart velem? Remélem, nem
valami protokollvacsoráról rángattam ki!
– Dehogy! Van néhány hírünk, amit nem árt, ha tud. Kezdjük a rosszal! Nemrég
értesítettek bennünket, hogy George Talbot meghalt.
– Jézusom! Hogyan?
 – Úgy hírlik, véletlenül. Olyan étteremben ebédelt, ahol néhány magas beosztású
ajatollah is. A terroristák teletömtek robbanószerrel egy gépkocsit, és romba döntötték az
egész környéket. Tegnap történt.
– Szörnyű! – Gavallant nagyon megrázta a hír.
– Az. Ross százados is vele volt, súlyosan megsebesült. Ha jól tudom, ismeri.
– Igen, találkoztunk. Segített az egyik pilótánk feleségének elmenekülni Tebrizbõl.
Remek fiatalember. Mennyire súlyos az állapota?
– Nem tudjuk, elég szűkszavú a jelentés. Az biztos csak, hogy a teheráni
nagykövetségünk még tegnap átküldte Kuvaitba, a nemzetközi kórházba. Holnapra
biztosan sikerül többet is megtudnom, és majd értesítem. Más. Kérte, hogy nézzünk
utána, hol lehet Erkki Jokkonen. – Néhány másodperces, papírsuhogással tarkított szünet
következett; Gavallan feszülten, reménykedve várt. – Ma este, éppen azelõtt, hogy
eljöttem volna az irodámból, a következõ telexet kaptuk a tebrizi emberünktõl: „Erkki
Jokkonen kapitánnyal kapcsolatos kérdésükre válaszolva közlöm, hogy egyelõre meg
nem erõsített hírek szerint sikerült kiszabadulnia a fogságból, és pillanatnyilag a
feleségével együtt Hakim hán palotájában tartózkodik. Holnap ellenõrzöm az
információt, és bõvebb jelentést küldök."
– Nyilván Abdalláh hant akart mondani, Roger! – Gavallan izgatottan letakarta a
kagylót, és odasúgta a fiának: – Erkki biztonságban van.
– Fantasztikus! – örvendezett Scot, de közben törte a fejét, hogy mi lehetett az elõzõ,
az apját annyira megdöbbentõ rossz hír.
– A telexben egyértelműen Hakim hán szerepel – válaszolta Gavallannek Newbury.
– Mindegy. Az a fontos, hogy biztonságban van. – És hála istennek a Forgószél
útjából elhárult egy újabb, nagyon komoly akadály, tette hozzá gondolatban Gavallan. –
El tudna juttatni hozzá üzenetet?
– Megpróbálom, de nem garantálom, hogy sikerül. Azerbajdzsánban meglehetõsen
zavarosak az állapotok. Érdemes azért kísérletet tenni, hátha szerencsénk lesz.
– Nem is tudom, hogyan köszönjem meg a segítségét, Roger! Nagyon hálás vagyok,
hogy szólt. Borzasztóan sajnálom Talbotot és Ross századost. Ha bármiben segíthetek
neki, kérem, feltétlenül szóljon.
– Meglesz. Egyébként furcsa értesüléseket kaptunk – mondta természetes, hétköznapi
hangon a diplomata.
– Mivel kapcsolatban?
– Nevezzük, mondjuk légörvénynek!
Gavallan néhány másodpercre megnémult, és elég nagy erõfeszítésébe került, hogy
összeszedje magát. – Valóban?
– Valóban. Bizonyos Mr. Kaszigi szerette volna, ha tegnaptól maguk szolgálják ki az
Iran-Toda építkezését, de be kellett érnie annyival, hogy majd harminc nap múlva kap
választ. Amikor meghallottuk, összevetettük a különbözõ helyekrõl származó
pletykákkal, és azt hiszem, sikerült beletrafálnunk a lényegbe.
Gavallan, miközben válaszolt, nagyon igyekezett, hogy normális maradjon a hangja. –
Közönséges üzleti ügyrõl van szó, Roger, semmi többrõl. Maga is tudja, milyen bonyolult
a helyzet Iránban. Nem mertem vállalni, hogy teljesítem, amit Kaszigi kért.
– Tényleg? – Newbury kérdésén érzõdött, hogy egyetlen szót sem hitt el abból, amit
hallott. Korábban barátságos hangja váratlanul élessé vált. – Ha mindaz igaz, amit
hallottunk, akkor a leghatározottabban azt tanácsoljuk, mondjon le a tervrõl.
 – Nem mondhatja komolyan, hogy vállaljuk el az Iran-Toda megbízását, amikor egész
Irán darabokra hull szét – válaszolta Gavallan, makacsul kitartva a korábbi válasznál.
Rövid szünet következett, elfojtott sóhaj, és a diplomata csak aztán szólalt meg újból:
– Nem tartom fel tovább, Andy! Mi volna, ha együtt ebédelnénk? Mondjuk
szombaton.
– Remek. Részemrõl semmi akadálya.
– Mi volt a rossz hír? – kérdezte Scot az apjától, miután az a helyére rakta a kagylót.
Gavallan beszámolt Talbotról, Rossról, és arról is, amit a diplomata a „légörvénnyel"
kapcsolatban mondott. – Ha valóban kiderül, mit tervezünk, akár le is fújhatjuk a dolgot.
– Mi ez a Kaszigi-féle ügy?
– Két 212-est kért Bandar-Deilamba azonnali hatállyal, az IranToda beruházásra.
Valamit mondanom kellett neki, mert nagyon erõsködött.
A megbeszélésük rövid, és meglehetõsen célratörõ volt. – Sajnálom, Mr. Kaszigi, ezen
a héten, és a következõn sem tudjuk vállalni a feladatot. Harminc nap gondolkodási idõt
kell kérnem – mondta Gavallan.
– Cégünk elnöke hálás lenne, ha pozitív választ kapnánk. Ugye jól tudom, hogy
személyesen ismeri?
– Igen, többször is találkoztunk. Segítek, mihelyt módomban áll, egyelõre azonban,
sajnos, lehetetlen.
– De... esetleg tudna ajánlani valami egyéb megoldást. Feltétlenül szükségem van a
helikopterekre.
– Miért nem választ japán vállalatot?
– Egy sem működik ezen a környéken. Tudna ajánlani esetleg valakit, akihez
fordulhatnék?
– Sajnos nem! A Guerney végleg kivonult, amennyire tudom, nem is gondol arra,
hogy visszajöjjön, de ha megkeresi õket, talán lesz valamilyen ötletük. – Gavallan
megadta Kasziginak a Guerney vezetõinek a telefonszámát, és a japán egybõl rohant is,
hogy fölvegye velük a kapcsolatot.
– Nagyon szégyelltem, de nem tudtam segíteni rajta – vallotta be a fiának.
– Ha a hír kiszivárgott... – Scot kis szünetet tartva megigazította karján a félrecsúszott
kötést. – Ha kiszivárgott, az csak még egy ok arra, hogy ne halogasd tovább a dolgot,
hanem add ki az indulási parancsot.
– Vagy hogy lefújjam az egészet. Megyek, beugrom Duke-hoz. Ha valaki keres, szólj
utánam. Nogger fog váltani?
– Igen. Éjfélkor. Jean-Luc helyfoglalása változatlanul érvényes a reggeli bahreini
járatra, és Pettikiné is a kuvaitira. Nemrég erõsítettem meg mindkettõt – mondta Scot, és
közben figyelmesen nézte az apját.
Gavallan nem vett tudomást a ki nem mondott kérdésrõl. – Egyelõre ne változtass
rajtuk! – Látta, hogy a fia elmosolyodik, és hirtelen mint hatalmas hullám árasztotta el
szívét a Scot iránti szeretet, aggódás, de a büszkeség is. Arra gondolt, hogy egész jövõjük
attól függ, sikerül-e kimentenie csapatát a veszedelmes iráni ingoványból, és maga is
meglepõdött kicsit, hallva a saját kérdését: – Gondoltál már arra, hogy esetleg
abbahagyod a repülést, öreg?
– Tessék?!
Scot megdöbbenését látva Gavallan elmosolyodott, és úgy döntött, ha már belekezdett,
akkor folytatja. – Ez is szerepel a hosszú távú családi tervben. Tulajdonképpen két
variáció is van, de ez maradjon közöttünk. Természetesen mind a kettõ attól függ, hogy
sikerüle bent maradnunk az üzletben. Az egyik, hogy abbahagyod a repülést, néhány évre
elmégy Hongkongba, hogy a Struan-ház ottani működését is megismerd, vissza
Aberdeenbe, mondjuk egy évre, és aztán végleg Hongkongba. A másik lehetõség, hogy
megtanulod kezelni az X-63-ast, eltöltesz fél-egy évet az Államokban, hogy lásd, ott
hogyan mennek a dolgok, egy szezont végigdolgozol az Északi-tengeren, és aztán mégy
Hongkongba.
– Mindig Hongkong a végállomás?
– Igen. Kínában hamarosan beindul a nagy méretű olajkitermelés, és Iannel azt
akarjuk, hogy a Struan-ház addigra tökéletesen felkészüljön, az elsõ pillanattól teljes
gõzzel részt tudjon venni az üzletben. Az olaj a kínai lampionokba, amirõl Liz beszélt,
ennek a tervnek a neve. Ian Dunross találta ki, és Linbar Struan nem tud róla. Air Struan
lesz az új vállalat neve, és a tevékenysége kiterjed Kínára, a körülötte lévõ tengerekre, sõt
az egész kínai medencére. Azt akarjuk, hogy te légy az egésznek a fõnöke.
– Találhatnátok jobbat is – válaszolta Scot megjátszott szerénységgel. – Gondolod,
hogy a Struannek van még jövõje?
– Nagyon bízom benne. Ismét csak magunk között, Linbar errõl az egészrõl még
semmit sem tud.
– Beleegyezne egyáltalán, hogy átmenjek hozzájuk, és ott dolgozzam? – kérdezte a
homlokát ráncolva Scot.
– Engem utál, nem téged. Az ellen sem volt kifogása, hogy udvarolj az unokahúgának,
igaz?
– Egyelõre nem.
– Az idõzítés tökéletesnek tűnik, és különben is, kell, hogy legyen távlati tervünk, az
egész család számára – jelentette ki Gavallan. – Épp a megfelelõ korban vagy, és
szerintem képes vagy arra, hogy megbirkózz a feladattal. – Szemében már a lelkesedés
tüze lobogott. – Anyai részrõl Dunross vagy, egyenes ági leszármazottja Dirk Struannek,
és így a családnak is felelõsséggel tartozol. A nõvéreddel ketten örököltétek anyátok
tulajdoni részét, és ha bebizonyítod, hogy jó vagy, bekerülhetsz a belsõ irodába is. Az a
hülye Linbar egyszer csak kénytelen lesz nyugalomba vonulni, és arra még õ sem képes,
hogy a Nemes Házat teljesen tönkretegye. Mi a véleményed a tervemrõl?
– Szeretném átgondolni a dolgot, apa!
Mit kell ezen átgondolni, öreg, kérdezte Gavallan, de csak magától, Scottól pedig
elbúcsúzott: – Szevasz! Lehet, hogy késõbb még benézek. – Óvatosan rávert a
fiatalember ép vállára, és kiment. Scot nem fog cserbenhagyni, gondolta büszkén.
A tágas csarnokban az útlevél-kezelésen átjutott utasok sétálgattak a futószalagok
környékén, várták a csomagjaikat. A hangosbemondó éppen azt közölte, hogy a Gulf Air
52-es járata menetrend szerint megérkezett Maszkatból, Omán fõvárosából, és tizenöt
perc múlva indul tovább Abu Dzabin és Bahreinen át Kuvaitba. Az újságosstand még
nem zárt be, és Gavallan oda kanyarodott, hogy megnézze, milyen lapok érkeztek.
Automatikusan a londoni Timesért nyúlt, de meglátta a nagybetűs szalagcímet –
Callaghan miniszterelnök a Labour sikereirõl – és meggondolta magát. Mi az ördögnek
idegesítsem magam, gondolta. Megfordult, és nagyon elcsodálkozott, mert Genny
McIvert vette észre.
Az asszony a csarnok beszállásra várakozóknak fenntartott részén ült, kis bõrönd volt
mellette. – Szevasz, Genny! Mit keresel itt?
 – Utazom Kuvaitba – felelte legkedvesebb mosolyával az asszony.
Gavallan ugyancsak kedvesen visszamosolygott rá. – Minek?
– Szükségem van egy kis kikapcsolódásra.
– Ne hülyéskedj! – váltott komolyra a férfi. – Az indítógombot még nem nyomtuk
meg, és különben is, semmit nem tudsz ott csinálni. Még útban is lennél. Az a
legokosabb, ha itt vársz. Az isten szerelmére, Genny, gondolkodj józanul!
– Befejezted? – érdeklõdött az asszony, mit sem változtatva mosolyán.
– Igen.
– Józan vagyok. A legjózanabb ember, akit ismersz, Duncan McIver viszont
egyáltalán nem az. A leggõzösebb fejű, legagyalágyultabb pasas, akivel valaha is
találkoztam, és mivel ilyen, én most szépen elutazom Kuvaitba. – Genny szelíden, a
legtökéletesebb nyugalommal mondta ezt.
Látva, hogy határozottsággal, és pláne erõszakkal nem megy semmire, Gavallan
taktikát váltott. – Ahelyett, hogy szöksz, mint valami tolvaj, miért nem szóltál, hogy el
akarsz utazni? – kérdezte. – Halálra izgultam volna magam, ha hirtelen kiderül, hogy
eltűntél, nem vagy sehol.
– Ha elõre szólok, megakadályoztál volna benne. Megkértem Manuelát, hogy késõbb
mondja meg a szállodám nevét és a telefonszámomat is. Azért örülök, hogy itt vagy,
Andy! Legalább elbúcsúztatsz. Utálok egyedül, búcsú nélkül elutazni. Ugye érted, mire
gondolok?
A megjegyzés elég volt ahhoz, hogy Gavallan észrevegye, milyen rossz állapotban van
az asszony. – Jól vagy, Genny?
– Igen. Persze! Csak, tudod... Szóval ott kell lennem, muszáj, nem vagyok képes itt
ülni, és tétlenül várni. Részben az én ötletem volt a menekülés, felelõs vagyok érte, és
nem akarom, hogy bármi... bármi rosszul süljön el.
– Semmi baj sem lesz. – Mindketten lekopogták a mellettük lévõ pad támláján, aztán
Gavallan belekarolt az asszonyba. – Meglátod, minden rendben lesz. Figyelj csak! Máris
van egy jó hírem. – Elmondta, amit Erkkirõl hallott.
– Ez csodálatos! Hakim hán? – Genny a homlokát enyhén ráncolva igyekezett rájönni,
honnan olyan ismerõs a név. – Nem Azadeh bátyját hívják így, azt, akit az apjuk
száműzött... A fenébe! Elfelejtettem a város nevét. Valahol a török határ közelében van.
– Akkor lehet, hogy a telex mégsem tévedett, és most Hakim a hán. Ez
mindkettõjüknek remek volna.
– Igen. Az apjuk, annak alapján, amit Azadeh mesélt róla, szörnyű öregembernek tűnt.
– Genny Gavallanre nézett. – Döntöttél már? Holnap lesz a napja?
– Még nem döntöttem el.
– Mit ígérnek, milyen lesz az idõjárás?
Gavallan elmondta, milyen elõrejelzést kapott.
– Nem igazán könnyíti meg a döntést – állapította meg az asszony.
– Jó volna, ha Mac itt lenne. Õ okosabban tudna dönteni.
– Nem okosabban, mint te, Andy! – Az indulási oldal felé néztek, és mert hallották is,
hogy a hangosbemondó az 52-es járat utasait szólítja, felálltak. – Számításba véve az
összes ismert körülményt, Mac úgy gondolja, hogy holnap kell megcsinálni.
– Honnan tudod?
– Ismerem Duncant. Szervusz, Andy! – Genny arcon csókolta a férfit, és anélkül, hogy
visszanézett volna, sietve átment a kapun.
 Gavallan megvárta, hogy végleg eltűnjön a szeme elõl, és gondolataiba merülve, a
fejét lehajtva kiment a csarnokból. Az újságosstand mellett álló, golyóstollat a zsebébe
visszarakó Wessont észre sem vette.
NEGYEDIK KÖNYV
 PÉNTEK
1979. MÁRCIUS 2.

60. fejezet

SARGAZ, AZ OASIS SZÁLLÓ, 05.37. Gavallan, már felöltözve, a lakosztálya ablakánál

állt, és a keleten már halványan derengõ égboltot figyelte. A tenger közelében enyhén
párás volt a levegõ, a sivatag fölött viszont tiszta. Keleten fokozatosan vastagodó, a
látóhatár közelében már az egész égboltot betakaró felhõk látszottak. Az ablakból jól rá
lehetett látni a repülõtérre. A leszállópályák ki voltak világítva, egy kis gép éppen
felszálláshoz készülõdött, a déli szél a szálloda felé fújta a kerozin füstjét. Valaki
határozottan kopogott az ajtón. – Szabad! – válaszolt Gavallan. – Jó reggelt, Jean-Luc!
Charlie!
– Jó reggelt, Andy! Indulnunk kell, ha nem akarjuk lekésni a járatot – mondta
idegesen Pettikin. Kuvaitba készült, Jean-Luc pedig Bahreinbe.
– Hol van Rodrigues?
– Lent vár a hallban.
– Akkor induljanak! – Gavallan örült, mert nyugodt maradt a hangja. Pettikin szélesen
elmosolyodott, Jean-Luc pedig, a fogai között szűrve a szót, megeresztett egy halk
merde-et. – Ha egyetért vele, Charlie, hétkor, az eredetileg tervezett idõben megadom a
jelet az indulásra. Föltéve, hogy minden támaszponton rendben mennek a dolgok. Ha
mégsem, akkor holnap ismét megpróbáljuk. Rendben?
– Rendben. Nem jelentkezett még senki?
– Egyelõre nem.
Pettikin nehezen tudott uralkodni magán. – Hát, mi akkor indulunk. Gyere, Jean-Luc!
– Mon Dieu! – sóhajtott fel a francia, és elindult ugyan, de félúton az ajtó felé megállt,
és visszafordult. – Tényleg remek, amit Erkkirõl mondtak, de hogy fog onnan meglépni?
– kérdezte.
– Nem tudom. Az elsõ dolgom az lesz, hogy beszélek Newburyvel, és rajta keresztül
megpróbálom értesíteni, hogy Törökországon átjöjjön. Mihelyt megérkeztek, azonnal
hívjanak fel! Hattól az irodán leszek. Viszontlátásra.
Gavallan becsukta a pilóták mögött az ajtót, és arra gondolt, hogy kész, az akció
elkezdõdött. Föltéve, hogy valamelyik támaszpont személyzete nem gondolta meg magát
az utolsó pillanatban.

LENGEHBEN, 5.49. A felhõzet olyan vastag volt, hogy a hajnali derengés nem is
látszott mogulé. Scragger esõkabátban, a jókora tócsákat kerülgetve a bázis egyetlen
kivilágított épülete, a konyha- és étkezõbarakk felé tartott. Közben kénytelen volt fogni a
sapkáját, hogy az arcába hideg esõcseppeket vágó szél le ne sodorja a fejérõl. Nem kis
meglepetésére Willit már a konyhában találta. A megrakott tűzhely mellett ült, és a meleg
csészét két kézzel fogva a kávéját szürcsölgette éppen. – Jó reggelt, Scrag! Kérsz kávét?
– kérdezte. – Az elõbb fõztem. – A sarokba mutatott, ahol a repülõtér õrszemélyzetéhez
tartozó egyik iszlám gárdista aludt fázósan összegömbölyödve. Scragger bólintott, és
kibújt az esõkabátjából.
– Inkább teát adj! – mondta. – Korán keltél. Hol a szakács?
Willi a vállát megvonva jelezte, hogy fogalma sincs róla, és felrakott egy kanna vizet
melegedni. – Nyugodtan akartam reggelizni – felelte a korai keléssel kapcsolatos
megjegyzésre. – Azt hiszem, csinálok egy rántottát. Nem kérsz?
Scragger hirtelen farkaséhesnek érezte magát. – De igen! Négy tojásból, két pirítóssal.
Utána már kibírom ebédig. Van egyáltalán kenyerünk? – Figyelte, amint Willi kinyitotta
a hűtõszekrényt, és látta, hogy van még benne két elõre felszeletelt vekni, több tucat tojás
és vaj. – Remek! Vajas pirítós nélkül nem tudom megenni a rántottat. Egészen más az íze
sima kenyérrel. – Az órájára pillantott.
– A szél majdnem pontosan délrõl fúj, és már harminccsomós – jegyezte meg
Neurchtreiter.
– Az orrom azt súgja, hogy gyengülni fog.
– A seggem meg azt, hogy akkor is piszok erõs marad.
– Több önbizalmat, haver! – biztatta nevetve a kollégáját Scragger.
– Sokkal magabiztosabb lennék, ha nálam volna az útlevelem.
– Igazad van, én is. A terv ettõl függetlenül érvényes – közölte Scragger. Elõzõ este,
amikor visszatért az õrmestertõl, Vossi és Willi várta. Ügyelve, hogy illetéktelen fülek ne
hallják, sietve beszámolt nekik a történtekrõl.
– Szólni kellene Andynek, és felkészülni arra, hogy lefújjuk a dolgot – válaszolta
rögtön Willi, és Vossi is egyetértett vele.
– Nem – utasította el a javaslatot Scragger. – Én a következõképpen képzelem: ha
Andy reggel nem adja ki az indulási parancsot, akkor egész napom lesz rá, hogy
visszaszerezzem az útleveleket. Ha elkezdõdik a Forgószél, az is csak hétkor lesz. Fél
nyolcra bemegyek a csendõrségre, nyolcra visszaérek, ti meg közben felkészültök az
indulásra.
– Jézusom, Scrag! Gondoltál...
– Végighallgatnál, Ed?! – szólt Vossira Scragger. – Akkor is elmegyünk, ha nem
kapjuk vissza az útleveleinket, de nem Sargazba, ahol iratok nélkül egybõl bekasztliznak,
hanem Bahreinbe. Ismerem az ottani útlevél-vizsgálók parancsnokát. A jóindulatára
bízzuk magunkat. Hogy megkönnyítsük a dolgát, akár „kényszerleszállást" is
produkálhatunk. Mihelyt elhagyjuk az iráni légteret, rögtön szólunk a sargaziaknak, hogy
küldjenek valakit, aki kivált bennünket. Ez a legjobb, amit ki tudtam találni, számításba
véve az összes lehetõséget
És még mindig a legjobbnak tűnik, gondolta, miközben figyelte a tűzhelynél
tüsténkedõ Willit. Látva, hogy éppen vajat olvaszt egy serpenyõben, odaszólt neki: – Azt
hittem, rántottát eszünk.
– Pontosan! – Willi hangja meglehetõsen ingerültnek tűnt.
– De hát azt nem így kell csinálni! – Scragger is dühös volt már. – Vízzel vagy tejjel
keverd el...
– Az isten szerelmére, ha nem tetszik... – Ne haragudj, Scrag! – kapott hirtelen észbe
Neurchtreiter. – Nem akartam neked esni.
– Én is ideges vagyok, haver! Semmi gond.
– Anyám mindig így csinálja a rántottát. Beleüti a serpenyõbe a tojást, de nem keveri
össze, megvárja, amíg a fehérje megszilárdul kicsit, gyorsan önt hozzá kis tejet,
megkavarja, és akkor a fehérje fehér marad, a sárgája pedig igazán sárga... – Willi mérges
volt magára, mert csak beszélt, beszélt, nem bírta abbahagyni. Nyugtalan éjszakája volt,
rosszakat álmodott, és valahányszor felriadt, nyomasztó gondolatai támadtak, amelyektõl
továbbra sem tudott szabadulni.
A sarokban alvó zöldszalagos megérezhette az olvadó vaj illatát, mert kinyitotta a
szemét, és nagyot ásított. Meglátva õket, köszönésképpen udvariasan bólintott, aztán
újból összegömbölyödött, és folytatta az alvást. A víz felforrt, Scragger elkészítette a
teáját, és közben az órájára pillantott: 5.56 volt. Nem sokkal késõbb nyílt az ajtó, és
esernyõjérõl a vizet rázogatva Vossi lépett be.
– Szevasz, Scrag! Willi, kávét kérek két lágy tojással, ropogósra sült szalonnával és
barna kenyérrel.
– Kapd be! – nyugtázta tömören a rendelést Neurchtreiter.
Mindhárman nevettek, és Scragger közben ismét az órájára nézett. Hagyd már abba!,
figyelmeztette magát rögtön. Ha te nyugodt vagy, õk is azok lesznek. Egyelõre nem sok
hiányzik hozzá, hogy szétrobbanjanak.

KOVISZBAN, 6.24. McIver és Lochart a toronyból nézte az egybefüggõ felhõzetbõl

vigasztalanul zuhogó esõt. Mind a ketten hajózóruhát viseltek, McIver a rádió elõtt ült,
Lochart pedig az ablaknál állt. A szobában sötét volt, csupán a berendezések piros és zöld
jelzõlámpái égtek. Az esõ sűrűn dobolt az üvegen, és hiába volt csukva az ablak, néha a
szél fütyülését is tisztán lehetett hallani.
Lochart a szélsebességmérõre nézett – huszonöt csomót jelzett, harminccsomós,
gyakori lökésekkel, déli-délkeleti irányból. A hangár elõtt két szerelõ éppen a már
egyébként is tiszta két 212-est mosta, és a 206-ost, amivel McIver érkezett Teheránból. A
konyhaépületben világos volt, máshol viszont sötéten ásítottak az ablakok. A konyhai
személyzet volt csak talpon, az irodai alkalmazottakat és a kisegítõket McIver kivétel
nélkül szabadnapra küldte. Mivel mindannyian végignézték Eszfandijár korrupció miatti
villámgyors kivégzését, egyiküket sem kellett különösebben biztatni, hogy maradjon
otthon.
Lochart az órára pillantott, és úgy tűnt neki, mintha a másodpercmutató éppen csak
vánszorogna. A torony elõtt teherautó haladt el, aztán egy másik. Az óra pontosan 6.30-at
mutatott. – Sierra-Egy, itt Lengeh – hallatszott a hangszóróból a hajszálpontosan
bejelentkezõ Scragger hangja. McIver láthatóan megkönnyebbült tõle, Lochart arca
viszont még komorabbá vált.
– Lengeh, itt Sierra-Egy. Ragyogóan hallak – válaszolta Scot. Sierra-Egy Sargaznak
az akció idejére kitalált kódneve volt, amihez Gavallan ragaszkodott, nem akarván nem
kívánatos figyelmet kelteni a sejkség iránt.
McIver szintén adásra kapcsolt. – Sierra-Egy, itt Kovisz.
– Kovisz, itt Sierra-Egy. A vétel tökéletes.
– Sierra-Egy, itt Bandar-Deilam – kapcsolódott be érezhetõen remegõ hangon a
beszélgetésbe Rudi.
– Bandar-Deilam, itt Sierra-Egy. Gyengén ugyan, de hallak.
A bejelentkezések után mindenki kiszállt a vonalból, és a készülékbõl csupán halk
sercegés hallatszott. McIver a zsebkendõjéért nyúlt, megtörölte izzadt tenyerét. –
Egyelõre minden rendben – mondta. A kávéja ugyan kihűlt már, és rossz ízű volt, de
azért felhajtotta.
– Rudi elég idegesnek tűnt, nem? – kérdezte Lochart.
– Scragger hangja sem volt jobb, és valószínűleg az enyém sem. – McIver aggódó
tekintetett vetett Lochartra, de az szándékosan elkerülte a pillantását. A vízmelegítõhöz
ment, és bedugta a konnektorba. Mellette, az íróasztalon négy telefon állt – kettõ a
támaszponton belüli, kettõ a külsõ vonalra kapcsolva. Bár korábban elhatározta, hogy
nem teszi, mégis kipróbálta elõbb az egyik, aztán a másik külsõ telefont is, de mindkettõ
süket volt, halott. Halott, napok óta. Halott, akárcsak én, mondta magának gyötrõdve.
Nem tudom felhívni Sarazadot, még csak posta sincs, hogy írhatnék neki.
– Sargazban van kanadai konzul – szólt nyersnek tűnõ hangon McIver. – Õ biztosan
fel tudja venni a kapcsolatot Teheránnal.
– Igen. – Lochart oda sem figyelt a kitört ablakszem helyére illesztett furnérlemezen
élesen koppanó esõcseppekre. Kizárólag Sarazadra tudott gondolni, és csöndben azért
imádkozott, hogy az asszony tartson vele. Miért tenné? A vízforraló tetején sípolva
kiáramló gõzt nézte. Azóta, hogy behúzta maga mögött a lakásuk ajtaját, szándékosan
nem gondolt a jövõre, éjszaka azonban, bármennyire küzdött is ellene, az aggodalom
visszatért, és ismét az kötötte le minden gondolatát.
A támaszpont felõl a müezzin elsõ hívása hallatszott: – Gyertek imádkozni,
köszöntsétek az új napot, az ima fontosabb, mint az alvás...

BANDAR-DEILAMON, 6.38. A reggel lucskos volt, de az esõ már nem zuhogott, és a

szél is gyengült az elõzõ naphoz képest. Rudi Lutz, Sandor Peteri és Pop Kelly éppen a
kávéját iszogatta Rudi sötét lakókocsijában. Marc Dubois a verandán õrködött, nehogy
valaki kihallgassa, mirõl beszélnek. A támaszponton még mindenhol sötét volt.
– Nagyon remélem, hogy ma lesz a napja – mondta az órájára pillantva Rudi.
– Vagy ma, vagy soha – válaszolta komoran Kelly. – Hívd fel õket!
– Még van egy perc.
Rudi úgy ült, hogy éppen rálátott a nyitott hangárra, a 212-eseikre. Egyiken sem volt
hosszú távú repüléshez szükséges üzemanyagtartály. Valahol kint, a sötétben Fowler
Joines a három másik szerelõvel már hozzálátott a gépek feltöltéséhez. Elõzõ este
kezdték felkészíteni a gépeket a hosszú repülésre, a négy pilóta pedig ügyelt rá, hogy az
õrök és Numir ne zavarja õket. Mielõtt lefeküdtek volna, külön-külön mindenki
kiszámolta a megteendõ távolságot, és tíz tengeri mérföldes szórással nagyjából
egyforma értékeket kaptak.
– Ha a szél nem gyengül, a tengeren fogjuk végezni – mondta Peteri, ügyelve rá, hogy
a hangja ne legyen erõsebb, mint a rádióé. Rudi a biztonság kedvéért bekapcsolta a
készüléket – Fowler Joines korábban látta, hogy Numir gyanúsan közel mászkált a
lakókocsihoz.
– Igen – értett egyet Peterivel Marc Dubois. – Körülbelül tíz kilométer hiányzik.
– Rudi, mi volna, ha hagynánk Bahreint, és Kuvaitba mennénk?
– Nem lehet, Sandor! Kuvaitot meg kell hagynunk a kovisziaknak. Az ottaniak
agyvérzést kapnának, ha egyszerre hat iráni bejegyzésű helikopter szalma le náluk.
– Hol a francban vannak az új regisztrációs jelzések? – kérdezte Kelly, és közben
érezte, ahogy másodpercrõl másodpercre nõ benne a feszültség.
 – Akkor kapjuk meg, ha átértünk. Charlie Pettikin viszi õket Kuvaitba, Jean-Luc pedig
Bahreinbe.
– Mon Dieu! Ezt jól kifogtuk! – mondta elégedetlenül Dubois. – Jean-Luc mindig,
mindenhonnan elkésik. Ezek a volt algériaiak már majdnem teljesen olyanok, mint az
arabok.
– Ha elszúrja a dolgot, isten bizony fasírtot csinálok belõle – jegyezte meg Péteri. –
Figyeljetek csak! Mi volna, ha nem tankolnánk teli a gépeket, és az Iran-Todától kérnénk
üzemanyagot? Gyanús lehet, ha nagyon felpakolunk csak azért, hogy hozzájuk eljussunk.
– Hívd Sargazt, Rudi! Idõ van!
– Megyek már. – Lutz a rádióhoz lépve mély lélegzetet vett, és beleszólt a
mikrofonba: – Sierra-Egy, itt Bandar-Deilam. Hallotok? Itt...

A SARGAZI FÕHADISZÁLLÁSON, 6.40. – .. .Bandar-Deilam. Hallotok? Gavallan a

rádió elõtt ült, Scot mellette, Nogger Lane mögöttük támasztotta az íróasztalt, Manuela
kissé oldalt telepedett le az egyik székre, és néhány másodpercig mindannyian
mozdulatlanul bámulták a készüléket. Biztosak voltak, hogy a hívás valami rosszat jelent,
mert a terv teljes rádiócsöndet írt elõ a Forgószél kezdetét megelõzõ utolsó félórára, és a
menekülés terjes idõtartamára is. Úgy állapodtak meg, hogy csak akkor jelentkezhet be
valaki, ha nagyon komoly problémája adódik.
– Bandar-Deilam, itt Sierra-Egy – szólalt meg végre ideges torokhangon Scot. –
Gyengén hallak, de folytasd!
– Van néhány betervezett repülésünk délelõttre. Mit szólnátok hozzá, ha elõre hoznánk
az indulást és máris felszállnánk. Lehet?
– Várj!
– A szentségit! – szitkozódott halkan Gavallan. – Lényeges, hogy mindegyik helyrõl
egyszerre szálljanak fel a gépek.
A rádió újból megszólalt: – Sierra-Egy, itt Lengeh. – Scragger hangja sokkal tisztább
volt, mint a Rudié. – Nekünk is lenne utunk, de minél késõbb kezdjük, annál jobb.
Milyen arrafelé az idõ?
– Várj, Lengeh! – ismételte meg a korábbi utasítást Scot, és az apjára nézett.
– Hívd fel Koviszt! – mondta Gavallan. – Elõször velük beszéljük meg a dolgot!
– Kovisz, itt Sierra-Egy. Hallotok? – Csönd. – Kovisz, itt Sierra-Egy. Hallotok?
– Folytathatod, itt Kovisz – válaszolt végre McIver. A hangja feszült volt, és a vétel
sem a legtökéletesebb.
– Vonalban voltál?
– Igen. Várom az elõrejelzést, ahogy megbeszéltük.
– Ez eldönti a kérdést. – Gavallan a mikrofonért nyúlt. – Sierra-Egy az összes
állomásnak. Az idõjárás továbbra is kiszámíthatatlan. A megbeszélt idõpontban kapják
meg a pontos elõrejelzést.
– Vettem – válaszolta elégedetten Scragger.
– Vettem – Rudi hangja meglehetõsen levertnek tűnt.
– Vettem – McIverén megkönnyebbülés érzõdött.
Miután a készülék elnémult, Gavallan, anélkül, hogy konkrétan bárkinek is címezte
volna, megjegyezte: – Jobb, ha tartjuk magunkat az eredeti tervhez. Nem akarom
fölöslegesen idegesítem a légi irányítókat, és azt se, hogy az a mocsok Szjamaki még
többet kellemetlenkedjen. Rudi lefújhatta volna az indulást, ha tényleg akkora zűrben
van, sõt, még ezután is megteheti. – Felállt, hogy megmozgassa elgémberedett végtagjait,
nyújtózott egy nagyot, aztán visszaült. A rádióból – a 121,5 MH-s, vészhelyzetekben
használható csatornára is rá volt állítva – sztatikus sercegés hallatszott. A Pan Am
jumbója az épület ablakait megreszkettetõ dübörgéssel éppen felszállt.
Manuela fészkelõdni kezdett. Kívülállónak érezte magát annak ellenére, hogy
Gavallan korábban külön szólt neki: – Jó, hogy ott lesz. Maga közülünk az egyetlen, aki
tud perzsául. – Arra gondolt, hogy akár beismeri ezt, akár nem, számára már nincs akkora
tétje a menekülésnek, mint a többiek számára. Az õ férje biztonságban volt, sérülten
ugyan, de biztonságban, és csak hálás lehetett a sorsnak a szerencséért, mert kikerült a
halálos örvénybõl. – Mert az, szivi, akárminek nevezzétek is – mondta Duke-nak elõzõ
este, amikor bement hozzá a kórházba.
– Lehet, de Huszain segítsége nélkül még mindig Koviszban lennék.
Ha nem lenne a mollah, nem lõttek volna meg, gondolta az asszony, de nem mondta
ki, nem akarta fölöslegesen idegesíteni. – Nem kérsz valamit, drágám? – kérdezte inkább.
– Egy új fejet.
– Egy perc, és hozzák a fájdalomcsillapítót. Az orvos szerint hat hét múlva már
repülhetsz. Azt mondja, olyan erõs a szervezeted, akár a bölényé.
– Egyelõre inkább vágott csirkének érzem magam.
Manuela jót nevetett a válaszon, most pedig némi mocorgás után ismét kényelmesen
elhelyezkedett, közben szemrehányást tett magának, amiért neki nem kell úgy izgulnia,
mint a többieknek, különösen pedig Gennynek. Két perc volt még hátra. A rádióból
hallható surrogást néha elnyomta Gavallan ujjainak ideges dobolása. Kis magángép szállt
fel éppen, és Manuela Alitalia-színekre festett jumbót is látott, amint éppen lefelé
ereszkedett. Lehet, hogy Paula járata Teheránból, gondolta.
Amikor a másodpercmutató a 12-eshez ért, Gavallan megragadta a mikrofont. –
Sierra-Egy az összes bázisnak: az elõrejelzés elkészült, kedvezõ idõre számítunk, de
ügyeljenek a forgószelekre! Mindenki vette?
– Sierra-Egy, itt Lengeh! – Scragger hangja élénk, lendületes volt.
– Vettük, és ügyelünk a forgószelekre. Vége.
– Sierra-Egy, itt Bandar-Deilam. Vettem, vigyázunk a forgószelekkel. Vége.
A készülék elnémult, Gavallan pedig az ajkába harapva számolni kezdte a múló
másodperceket. Egy idõ után nem bírta tovább, megnyomta az adás-gombot, és
izgatottságtól reszelõs hangon beleszólt a mikrofonba: – Kovisz, hallasz?

KOVISZBAN, 7.04. McIver és Lochart szótlanul meredt a rádióra, majd egyszerre

pillantottak az órájukra, hogy lássák, mennyi az idõ.
– Mára lefújva – szólalt meg elsõként, megkönnyebbüléssel a hangjában Lochart. Még
egy nap haladék, gondolta. Ma talán megjavul a telefon, és tudok beszélni vele...
– Még mindig hívhatnak. Benne van a tervben, hogy akár megyünk, akár maradunk,
mindenképpen hívnak bennünket.
McIver ki-be kapcsolgatta a készüléket, alaposan megnézte, hogy ég-e rajta minden
lámpa, és jól vannak-e beállítva a kapcsolók, tárcsák. Kis idõ múlva aztán elfogyott a
türelme, és adásra kapcsolt. Sierra-Egy, itt Kovisz. Hallotok? – kérdezte, és mivel választ
nem kapott, hangosabban, és idegesebben is megismételte: – Sierra-Egy, itt Kovisz.
Hallotok? – Erre a hívásra sem válaszolt senki.
– Mi az ördög történhetett? – kérdezte Lochart, a fogai között szűrve a szót.
– Lengeh, itt Kovisz. Hallotok? – próbálkozott újra, sikertelenül McIver. Komoran
nézett maga elé egy darabig, aztán eszébe jutott valami, és felpattanva az ablakhoz
rohant. Az történt, amire gondolt: a központi adó-vevõ antennához vezetõ kábel
meglazult, kicsúszott a helyérõl, és szabadon lengedezett a szélben. McIver káromkodva
tépte föl a tetõre vezetõ ajtót, és kirohant az esõbe. Az ujjai elég erõsek voltak ugyan, de
a dugasz rögzítõcsavarjai annyira elrozsdásodtak, hogy nem tudta megtekerni õket, és az
aljzat szintén rozsdás volt, sõt el is repedt. – A rohadt életbe...
– Tessék! – mondta mellé térdelve Lochart, és a kezébe nyomott egy laposfogót.
– Köszönöm. – Lochart sietve nekilátott megtisztítani a csatlakozót a rozsdától. Az esõ
közben majdnem teljesen elállt, de azt észre sem vették. Erõs mennydörgést hallottak, és
a villámok cikáztak a Zagrosz-hegység fölött tornyosuló sötét felhõk között. Miközben
lázasan szerelt, McIver elmesélte Lochartnak, hogy Vazari elõzõ nap már végzett egy
alapos karbantartást. – Amikor megjöttem, kipróbáltam a készüléket, rendben működött,
és aztán 6.30-kor, meg 6.40kor is. Azóta lazíthatta ki a szél a kábelt... – A fogó
megcsúszott, az éle belemart az ujjába, amitõl dühösen ismét káromkodni kezdett.
– Add ide, hadd csináljam!
– Mindjárt megvagyok. Pár másodperc.
Lochart visszament a rádiós szobába. 7.07 volt, a támaszponton még nem kezdõdött el
az igazi élet. A katonai részen látott ugyan néhány mozgó teherautót, de a repülõgépek
még a helyükön pihentek. A hangárnál két szerelõjük a 212-esek körül tüsténkedett, és
velük Freddy Ayre is. Aztán megpillantotta a repülõtér peremén haladó szervizúton
biciklin közeledõ Vazarit, és idegességében nagyot dobbant a szíve.
– Mac, Vazari jön! – kiabált ki McIvernek.
– Állítsd meg! Mondj neki bármit, a lényeg az, hogy tartsd távol!
Lochart már rohant is, McIver pedig szitkozódva biztatta a nehezen engedelmeskedõ
csavarokat. – Gyerünk már, a szentségit! – Átkozta magát, mert nem ellenõrizte a
csatlakozást. Ellenõrzés, ellenõrzés, és még egyszer ellenõrzés! A biztonság nem
véletlenek eredménye, tervezni kell, és alapos munkát végezni érte!
A fogó ismét lecsúszott, de aztán, jól rászorítva sikerült megtekernie az egyik csavart.
A csatlakozó egyik oldala végre szilárdan a helyére volt rögzítve. Egy másodpercre
megkísértette a gondolat, hogy úgy hagyja, de óvatossága gyõzött a türelmetlensége
fölött, és nehezen ugyan, de a másik oldalt is megszorította. Kipróbálta a kábelt szilárdan
tartott. Patakokban folyt róla az izzadság, amikor visszaért a rádiósszobába. 7 óra 16 perc
volt.
Jó néhány másodperc beletelt, amíg a zihálása alábbhagyott. Gyerünk már, McIver,
gyerünk!, biztatta magát idegesen. Jókora lélegzetet vett, és az végre segített. – Sierra-
Egy, itt Kovisz. Hallotok? szólt bele a mikrofonba.
– Kovisz, itt Sierra-Egy. Folytasd! – hallotta rögtön Scot ideges hangját.
– Tudtok végre mondani valamit az idõrõl?
A kérdésre már Gavallan válaszolt, ha lehet, még izgatottabban, mint a fia: – Kovisz,
pontosan hétkor a következõ üzenetet adtuk: az elõrejelzés elkészült, kedvezõ idõre
számítunk, de ügyeljenek a forgószelekre! Mindenki vette?
McIver hatalmasat sóhajtott. – Vettük, és figyelünk a kis légörvényekre. A többiek is...
 – Igen...

A SARGAZI FÕHADISZÁLLÁSON – ... mondom, igen! – ismételte meg a választ a

mikrofonba Gavallan. – Mi történt?
– Minden rendben. – McIver hangját alig lehetett hallani. – Hamarosan találkozunk. –
Miután a rádió elnémult, az irodában lévõkbõl spontánul kitört a lelkesedés. Scot erõsen
magához szorította az apját, és rögtön fel is szisszent, érezve a vállába nyilalló fájdalmat,
de ezzel már sem õ, sem a többiek nem törõdtek. Manuela is lázas sietséggel, boldogan
megölelte Gavallant. – Rohanok, felhívom a kórházat. Mindjárt jövök! – mondta
lelkesen, és már ott sem volt. Nogger fülig érõ szájjal egy helyben ugrált, és Gavallannek
is a fülig ért a szája. – Azt hiszem, mindenki, akinek nem kell gépet vezetnie,
megérdemel egy jókora üveg sört! – kiáltotta.

KOVISZBAN. McIver kikapcsolta a készüléket, hogy megnyugodjon, hátát behunyt

szemmel a szék támlájának vetette, és egészen furcsán érezte magát: az agya kitisztult,
éber és tettre kész volt, a végtagjai viszont alig akartak mozdulni. – Nem érdekes! A
lényeg az, hogy megyünk – biztatta magát. A rádiósszobában csönd volt, leszámítva a
nyitva felejtett ajtó halk nyikorgását. Felállt, hogy becsukja, és közben látta, hogy bár az
ég változatlanul erõsen felhõs, az esõ szinte teljesen elállt. Mivel az ujja még mindig
vérzett, felkapott egy papír zsebkendõt, köré tekerte, közben látta, hogy erõsen remeg a
keze. Hirtelen ötlettõl vezérelve kisietett a tetõre, letérdelt a kábelcsatlakozás mellé, és
kihúzta. Korábban igen jó munkát végzett, úgyhogy elég nehezen ment. Még egyszer
végighordozta a tekintetét a tornyon, gyors mozdulattal letörölte homlokáról az
izzadságot, és elindult lefelé a lépcsõn.
Lochartot és Vazarit Eszfandijár irodájában találta. Az õrmester arca borostás volt, a
külseje rendezetlen, és amikor belépett, rögtön megérezte a helyiségben uralkodó
feszültséget. Mindegy, nem érek rá foglalkozni vele, Scrag és Rudi már a levegõben van,
mondta magában. – Jó reggelt, õrmester! – köszönt kurtán, és közben érezte, milyen
izgatottan néz feléje Lochart. – Ha jól emlékszem, mindenkit szabadnapra küldtem...
nincs egyetlen fontosabb utunk sem.
– Igen, kapitány, tényleg mindenkit elküldött, de nem tudtam aludni, és... nem érzem
magam biztonságban odaát, a katonai részen. – Vazarinak feltűnt, mennyire kipirult
McIver, és az enyhén véres papír is az ujja körül. – Jól érzi magát?
– Persze! Kitört ablak vágta el az ujjam. – McIver Lochartra nézett, aki legalább olyan
erõsen izzadt, mint õ. – Jobb lesz, ha megyünk, Tom! Õrmester, földi, karbantartó próbát
végzünk a 212-esekkel, beindítjuk a motorokat. – Még be sem fejezte a mondatot, látta,
hogy Lochart idegesen feléje pillant.
– Értettem, uram! Szólok a központi irányítóknak – válaszolta Vazari.
– Fölösleges. – McIver pillanatra elveszettnek érezte magát, de aztán eszébe jutott a
megoldás. – Nem akarom idegesíteni, de ha sokáig lõdörög itt, számíthat rá, hogy
összeakad Kia miniszterrel.
A hír hallatán az õrmester arcából kifutott a vér. – Tessék?!
– Hamarosan itt lesz, hogy visszamenjünk Teheránba. Nem maga volt az egyetlen, aki
tanúskodott ellene, és Nyüzsi ellen?
 – Igen, de tényleg hallottam, mirõl beszéltek. – Vazari elvörösödött, úgy érezte,
mentegetõznie kell, igazolnia magát: – Kia mocskos hazudozó, akárcsak Nyüzsi, és
valóban arról tárgyaltak, amit mondtam. Nem emlékszik? Nyüzsi verette össze Ayret, és
nem sok híja volt, hogy meg is öljék. Képesek lettek volna rá. Amit Eszfandijárról és
Kiáról mondtam, az mind igaz.
– Elhiszem. Õ viszont nagyon dühös lesz, ha meglátja magát. Ugyanúgy az irodai
alkalmazottak; már akkor is magánkívül volt mindegyik. Biztos, hogy nem viszi el
szárazon, ha összeakad velük. Talán sikerül megbékítenem Kiát – mondta McIver,
remélve, hogy ezzel képes lesz az oldalukon tartani Vazarit –, de az is lehet, hogy nem.
Mindenesetre azt ajánlom, ne sokáig maradjon itt. Gyere, Tom! – Megfordult, és távozni
akart, de az õrmester elé állt, és nem engedte.
– Ne felejtse el, hogy én akadályoztam meg a leszámolást, amikor azt mondtam, hogy
Peteri helikopterén megcsúszott a teher! Ha nem tanúskodom mellette, akkor már halott
lenne, és a többieket is a bizottság elé állították volna... Segíteniük kell rajtam... – A
fiatalember szemébõl egyszerre patakzani kezdtek a könnyek. – ... segíteniük...
– Megteszem, amit tudok – válaszolta sajnálkozva McIver, és kiment. A szabadba érve
fékezte magát, hogy ne rohanjon a többiekhez, akik aggódó arccal, mozdulatlanul várták.
Jó néhány lépést megtett már, amikor Lochart utolérte.
– Forgószél? – kérdezte, és megszaporázta a lépteit, hogy le ne maradjon tõle.
– Igen. Andy a tervezett idõben megadta a jelet, Scrag és Rudi visszaigazolta, és már
valószínűleg úton is vannak. – McIver annyira izgatott volt, hogy észre sem vette, milyen
szomorú lett Lochart attól, amit hallott. Már csak néhány méter választotta el õket
Ayretõl és a szerelõktõl. – Forgószél! – mondta McIver, és a rövid, közönséges szó
mindannyiukra úgy hatott, mint a legharsányabb harsonaszó.
– Hála istennek! – Freddy Ayre hangja csöndes volt, de érzõdött rajta, hogy majd
szétveti a boldogság. A többiek nem fékezték annyira magukat. – Mitõl volt a késés?! Mi
történt?! – kérdezték egymás szavába vágva.
– Majd késõbb elmondom. Most gyerünk, pucoljunk innen minél elõbb! – McIver az
egyik, Ayre a másik 212-es pilótafülkéje felé indult, a szerelõk pedig lázasan tülekedve
már szálltak is fel a gépekre. Még nem végeztek azonban a beszállással, amikor
fékcsikorgást hallottak, és hátrafordulva azt látták, hogy gépkocsi áll meg az irodaépület
elõtt. Csangiz ezredes szállt ki belõle, és a légierõ több katonája – mindegyiknél fegyver
volt, a karjukon pedig zöld szalag.
– Á, kapitány! Maga viszi vissza Kia minisztert Teheránba? – kérdezte Csangiz,
odasietve hozzájuk. Az arca kipirult, és látszott a vonásain, hogy meglehetõsen bosszús.
– Igen, én. Tíz órakor.
– Szólt nekem, hogy szeretne már nyolckor elindulni, de maga csak várjon nyugodtan
tízig! Elõbb nem szállhat fel, csak amikorra az engedélye szól. Világos?
– Igen, de...
– Fel akartam hívni, de a telefonjuk nem működik, és a rádiójukkal is valami baj van –
vágott McIver szavába az ezredes. – Nem szokták karbantartani a készülékeiket? Egy
ideig jelzett, hogy veszi az adást, aztán megsüketült. – A parancsnok a három
felsorakoztatott 212-esre nézett, és elindult feléjük. – Nem szóltak, hogy próbarepülést is
akarnak végezni.
– Az egyiknél motorpróbát tartunk, a másiknak pedig az elektronikai berendezéseit
ellenõrizzük a holnapi út elõtt. Tudja, az Abu Sal lelõhelyen váltani kell a személyzetet –
válaszolta sietve McIver, és hogy még jobban lekösse az ezredes figyelmét, megkérdezte:
– Mi a gond Kia miniszterrel?
– Semmi! – válaszolta harapósan Csangiz. Az órájára pillantott, és letett arról, hogy
közelebbrõl is megnézze a helikoptereket. – Küldjön fel valakit a toronyba, hogy javítsa
meg a rádiójukat, és jöjjön velem! Huszain mollah akar beszélni magával. Bõven
visszaér, mire indulnia kell.
– Pár perc múlva odaviszem McIver kapitányt – szólt közbe hirtelen Lochart. – Akad
itt még néhány dolog, amit feltétlenül meg kell...
Csangiz idegesebb volt, semhogy kivárja, amíg befejezi a mondatot. – Huszain McIver
kapitánnyal akar találkozni, nem magával. Most! Maga törõdjön a rádióval! – Szólt az
embereinek, hogy várják meg ott, bepattant a volán mögé, és intett McIvernek is, hogy
kövesse. A kapitány, mint aki félálomban cselekszik, sápadtan eleget tett az utasításnak.
Csangiz sebesen elhajtott, a sofõrje az irodaépület felé indult, a többi katona pedig
szétszéledt, és a helikoptereket kezdte nézegetni. Mindkét 212-es dugig volt az éjszaka
felrakott fontos alkatrészekkel, és a szerelõk, hogy föl ne fedezzék, laza mozdulattal
becsukták mindkét gép rakterének az ajtaját, rongyot ragadtak, és úgy tettek, mintha – a
kényszerű várakozási idõt kihasználva – csinosítani akarnák a helikoptereket.
Ayre és Lochart hosszan nézett a távolodó gépkocsi után, végül Ayre megkérdezte: –
Most mi lesz?
– Nem tudom... Nélküle nem indulhatunk – felelte Lochart, enyhe szédüléssel
küszködve.

BANDAR-DEILAMON, 7.26. A négy 212-es a hangár elõtt állt, felszállásra készen.

Fowler Joines és a másik három szerelõ már elfoglalta a helyét, és türelmetlenül várta az
indulást. A gépek rakterében ormótlan tartályokat helyeztek el tartalék üzemanyaggal, a
maradék helyet pedig az alkatrészekkel megpakolt ládák, és a ponyvával leterített
bõröndök töltötték ki.
– Gyerünk már, az isten szerelmére! – mondta fojtott hangon, ki tudja hányadszor
Fowler, és megtörölte erõsen izzadó homlokát.
A nyitott ajtón keresztül látta, hogy Rudi, Peteri és Pop Kelly még mindig a hangárban
toporog. Minden készen volt a felszálláshoz, csak a negyedik pilótára, Marc Dubois-ra
vártak legalább tíz perce, és senki nem tudta, mi történt vele, Numir telepvezetõ, valaki
más a személyzetbõl, vagy egy zöldszalagos tartja-e fel. Aztán, amikor már mindenki
majd szétrobbant az idegességtõl, megpillantották, és a látványtól néhány másodpercre a
lélegzetük is elakadt. Dubois, gall lezserséggel, bõröndöt cipelve, karján esõkabáttal
lépett ki a lakókocsijából. Elhaladt az iroda ablaka elõtt, és Numir kíváncsian utána is
nézett.
– Gyerünk! – nyögte Rudi. Nyugalmat erõltetve magára beszállt, becsatolta magán a
hevedereket, és megnyomta az indítógombot. Peteri ugyanúgy. Pop Kelly is csak egy
másodpercet késlekedett, és mindhárom gép rotorlapátjai növekvõ sebességgel kezdték
kavarni a levegõt. Dubois lazán odalökte a bõröndjét Fowlernek, a helyét elfoglalva
azonnal indított, egyelõre nem foglalkozott azzal, hogy becsatolja magát. A szerelõ
magából kikelve káromkodott ugyan, de nem törõdött vele. A motor pörgése
egyenletesen gyorsult, Dubois vidáman dudorászva fejére illesztette a repülõs sisakot, és
csak aztán nyúlt a hevederekért. Az irodából feléjük rohanó Numirra oda sem figyelt.
 – Hová indulnak? – kiabálta a telepvezetõ, mihelyt hallótávolságon belül ért a
vezérgéphez.
– Az Iran-Todához. Rajta van a felszállási engedélyen. – Rudi zavartalanul folytatat az
elõkészületeket. VHF bekapcsolva, HF bekapcsolva, a mutatók folyamatosan kúsznak föl
a zöld mezõ felé.
– De nem kértek engedélyt Abadántól a motorok beindításához, és...
– Szent nap van, aga! Maga is nyugodtan szólhat nekik.
– A maguk feladata! – kiabálta dühösen Numir. – Meg kell várniuk Zatakit! Várjanak,
amíg az ezredes...
– Tökéletesen igaza van. Én is azt akarom, hogy a helikopterem kész legyen, mire
megérkezik. Végül is õ a fõnök, nem szabad csalódást okozni neki, ugye?
– Igen. De miért volt bõrönd Dubois-nál?
– Ismeri a franciákat! – mondta Lutz a legelsõ dolgot, ami az eszébe jutott. – Fontos
nekik, hogy mindig elegánsak legyenek. Nyilván ott kell maradnunk az Iran-Todánál, és
a tartalék egyenruháját hozta magával. – Hüvelykujja már a rádió gombjánál volt, de
ráparancsolt magára, hogy maradjon veszteg, a többiek pontosan tudják, mit kell tenniük.
Numir mögött, a kapunál zöldszalagosokkal teli teherautót pillantott meg. Nem Zataki
érkezett, csak a szokásos, iszlám gárdistákból álló õrség, és a fegyveresek kíváncsian
figyelni kezdték a helikoptereket. Korábban nem láttak még olyat, hogy egyszerre mind a
négy 212-es felszálláshoz készülõdjön.
Rudi a fejhallgatón keresztül Dubois hangját hallotta: – Készen vagyok, mon vieux. –
Rögtön utána Pop Kelly is jelentkezett, majd Peteri, õ pedig megnyomta a rádió gombját,
és beleszólt a mikrofonba: – Induljatok! – A nyitott ablakhoz hajolt, és odakiáltotta
Numirnak: – Fölösleges, hogy a többiek is vesztegessék az idejüket. Majd én várok!
– De a parancs úgy szól, hogy együtt repüljenek, és az engedélyük... – A bázis
igazgatójának a hangját elnyomta a maximális teljesítményre állított motorok zaja.
Ahogy azt korábban megbeszélték, vészfelszállást hajtottak végre, Dubois jobbra húzott,
Peteri balra, Kelly pedig egyenesen elõre. Néhány másodperc elég volt hozzá, hogy már
csak az alacsonyan maradva nagy sebességgel távolodó gépek farkát lehessen látni.
Numir arca elvörösödött a dühtõl. – Azt a parancsot kapták, hogy...
– Jobb így, aga! Sokkal biztosabb – kiabált közbe Rudi, és intett is neki, hogy
húzódjon hátrébb. A műszerfalon az összes mutató már a zöld mezõben állt. – így
legalább hamar elvégezzük a munkát, és megint az IranOil rendelkezésére tudunk állni. A
maguk kedvéért csináljuk, nem a saját szórakozásunkra. – Hallotta, amint Dubois a
rádiócsöndet megtörve izgatottan beleszól a készülékbe: – Egy kocsi jön, már majdnem a
kapunál jár!
Rudi is látta már, és megismerte Zatakit a volán mögött. Gázt adott, maximálisra
növelve a motorok teljesítményét. – Pár lábnyira fölemelkedem, aga, különben
szétrobban a fordulatszámlálóm! Máris ugrál...
Hogy Numir mit kiabált vissza, azt nem lehetett hallani, mert a hangja beleveszett a
dübörgésbe. Zataki alig száz-yardnyira volt a helikoptertõl. Rudi érezte, amint a rotorok
megfogják a levegõt, és fölemelik a gépet. Egy pillanatra úgy tűnt, hogy Numir utánaveti
magát, és megpróbál rácsimpaszkodni az egyik talpra, de aztán meggondolta magát,
gyorsan elugrott elõle, le is bukott, és a gép elhúzott fölötte. A többiek a repülõtéren
kívül, a mocsár fölött egy helyben lebegve várták be Lutzot. Rudi, mihelyt odaért,
megbillegtette kicsit a helikopterét, feltartott hüvelykujjai jelzett nekik, majd az élre állt,
és elindultak a négy mérföldnyire lévõ tengerpart felé.
Numir a dühtõl remegve éppen feltápászkodott, amikor Zataki gépkocsija lefékezett
mellette. – Mi történt?! – harsogta ugyancsak magánkívül az ezredes. A helikopterek
addigra eltűntek a reggeli párában, és motorjaik dübörgése is egyre halkult. – Meg kellett
volna várniuk!
– Tudom, ezredes! Mondtam is nekik, de... de nem hallgattak rám, felszálltak és... –
Numir az arcára mért ökölcsapástól felüvöltött, és elterült a betonon. A zöldszalagosak
közömbösen nézték, hozzá voltak már szokva parancsnokuk váratlan dühkitöréséhez.
Egyikük kis idõ múlva azért csak odament az igazgatóhoz, talpra rángatta, és adott neki
egy jókora pofont is, hogy biztosan magához térjen.
Zataki egy darabig dühödten rázta az öklét az égre, aztán ráparancsolt a gárdistáira: –
Hozzátok azt a teveszart, és gyertek utánam! – Becsörtetett a hangárba, ahol a két 206-os
rögzített rotorlapátokkal az elõírt helyén állt, alkatrészek hevertek laza
összevisszaságban, és egy frissen festett részegység mellett még a szárítógép is be volt
kapcsolva – részeként Rudi alaposan átgondolt álcázó manõverének. – Ezt még
megkeserülik! Bánni fogják, hogy nem vártak meg! – motyogta Zataki, erõs, hasogató
fejfájással küszködve.
Berúgta az iroda ajtaját, a rádióhoz sietett, és levetette magát az egyik székre. –
Numir, azonnal beszéljen velük!
– Dzsahán, a rádiósunk nincs még itt, és én...
– Csinálja!
A rémült ember bekapcsolta a VHF-készüléket, és vérzõ szájjal, a szavakat nehezen
formálva beleszólt a mikrofonba: – A bázis hívja Lutz kapitány! – Várt egy kicsit, és mert
választ nem kapott, megismételte a hívást, sõt azt is hozzátette, hogy a hívás „sürgõs".

A HELIKOPTEREKEN. A láp fölött repültek, alig tíz láb magasságban, és pár száz
yardot tehettek még csak meg, amikor a fejhallgatóikon meghallották Zataki dühös
hangját: – Az összes helikopter azonnal térjen vissza a támaszpontra! Térjenek vissza!
Jelentkezzenek! – Rudi változtatott kicsit a motorteljesítményen, és kicsivel még lejjebb
vitte a gépet. Oldalra pillantott, és látta, hogy a hozzá legközelebbi helikopter
pilótafülkéjében Marc Dubois elõbb a fejhallgatójára mutat, aztán trágár mozdulatot tesz.
Elmosolyodott, megismételte a gesztust, és amikor az arcához ért, csak akkor vette észre,
hogy ömlik róla az izzadság.
– Az összes helikopter azonnal térjen vissza! Az összes...

A REPÜLÕTÉREN – .. .helikopter azonnal térjen vissza! – Zataki hisztérikusan üvöltött

a mikrofonba. – Az összes helikopter azonnal térjen vissza!
Zörejeket, halk sercegést hallott csupán, mire dühösen levágta az asztalra a mikrofont.
– Hívja az abadáni irányítókat! Siessen! – ordította, mire a halálosan megrémült Numir –
a szakálláról kövér vércseppek hulltak az ölébe – sietve csatornát váltott, és hat
próbálkozás után sikerült is megteremtenie a kapcsolatot.
– Itt az abadáni torony. Mondhatja, aga!
 – Zataki ezredes vagyok, az abadáni forradalmi bizottságtól! – kiabálta perzsául a
mikrofonba Zataki. – A bandar-deilami repülõtérrõl beszélek!
– Béke magával, ezredes! – hangzott a tiszteletteljes válasz. – Miben segíthetek?
– Négy helikopter engedély nélkül felszállt, és az Iran-Toda felé tart. Azonnal hívja
vissza õket!
– Egy pillanat! – Az irányító lerakta a mikrofont, valakivel tárgyalt – hogy mit, azt
nem lehetett érteni –, és nem sokkal késõbb visszaszólt: – Biztos ez, aga? Nem látjuk
õket a radarernyõn.
– Természetesen biztos! Azonnal rendelje vissza õket!
Újabb szünet következett, Zataki közben majd felrobbant, majd újból meghallották az
irányító hangját. – A Bandar-Deilamból felszállt négy helikopter azonnal térjen vissza a
bázisra! Visszaigazolást kérek – mondta perzsául. A biztonság kedvéért megismételte a
felszólítást, várt még egy kicsit, aztán visszaszólt Zatakinak: – Lehet, hogy nem működik
a rádiójuk, aga!
– Hívja õket folyamatosan! Alacsonyan repülnek, az Iran-Toda felé.
Halk, érthetetlen perzsa beszéd hallatszott ismét a hangszóróból, majd határozott hang
angolul, amerikai kiejtéssel azt mondta: – Hagyják, majd én átveszem! Itt az abadáni
torony! Helikopterek 90 fokon, hallanak?

DUBOIS PILÓTAFÜLKÉJÉBEN. A helikopter iránytűje 91 fokon állt. A fejhallgatóból

ismét az elõbbi, határozott hangot lehetett hallani: – Itt az abadáni torony. Helikopterek
90 fokon, egy mérföldre a parttól, hallanak? – Rövid szünet következett. – Abadáni
torony a 90 fokon lévõ helikoptereknek: azonnal váltsanak a 121,9-es csatornára! – Ez a
frekvencia a sürgõs üzeneteknek volt fenntartva, és elvben minden helikopter és
repülõgép pilótájának folyamatosan figyelnie kellett. – Helikopterek 90 fokon, egy
mérföldnyire a parttól, azonnal térjenek vissza a támaszpontjukra! Vették az adást?
Dubois tisztán látta a körülbelül fél mérföldnyire lévõ partvonalat. Mivel nagyon
alacsonyan repültek, nem tartotta valószínűnek, hogy a helikopterek látszanának a
radarernyõn. Balra nézett – Rudi a fejhallgatójára mutatott, aztán a szájára tette az ujját,
jelezve, hogy maradjanak csöndben. Dubois feltartott hüvelykujjai mutatta, hogy
megértette, és továbbadta az utasítást a tõle jobbra repülõ Peterinek. Látva, hogy Fowler
Joines elõremászik az utastérbõl, jelezte neki, hogy vegye fel a tartalék fejhallgatót. Az
angolul beszélõ hang hamarosan ismét fölcsendült, és ezúttal még határozottabb volt: –
Minden, Bandar-Deilamból az Iran-Todához tartó helikopter azonnal térjen vissza a
bázisra! Vették az adást?
Fowler Joines már felvette a fejhallgatót, és mivel a rádió a belsõ rendszerre volt
állítva, megjegyezte: – Nem, bánnám, ha ráunna a piszok!
Kis idõ múlva ismét megszólalt a már ismert hang, és attól, amit mondott,
mindkettõjük arcáról pillanatok alatt leolvadt a mosoly.
– Abadáni torony hívja Zataki ezredest. Hallanak?
– Igen. Mondhatja.
– Kis idõre láttunk egy radarjelet. Nem tudtuk pontosan megállapítani, micsoda, de
lehetett akár helikopter, vagy szorosan egymás mellett repülõ helikopterek csoportja.
Kilencven fokon távolodott a hang itt kicsikét elhalkult –, egyenesen...
A REPÜLÕTÉREN. ...az Iran-Toda felé. Engedély nélkül beindítani a motorokat, és
megszüntetni a rádiókapcsolatot, súlyos szabálysértés. Kérem, adják meg a hívójeleiket,
és a pilóták nevét! Az Iran-Toda VHF-je még mindig nem működik, különben már hívtuk
volna õket. Azt javasolom, küldjenek oda valakit, hogy a repülési szabályok súlyos
megsértése miatt tartóztassa le a pilótákat, és állítsa elõ õket Abadánban. Vették az adást?
– Igen... értettem. Köszönöm. Egy pillanat! – Zataki a reszketõ Numir kezébe nyomta
a mikrofont. – Megyek az Iran-Todához. Ha mégis visszajönnének, azonnal tartóztassák
le õket! Adja meg az irányítóknak az adatokat! – Kiviharzott a szobából, és három
géppisztolyost maga mellé vett a támaszpontról is.
– Abadáni torony, itt Bandar-Deilam – kezdte Numir. – A jelzések: HW, HGU, HKL
és HXC. Mind 212-es. A pilóták: Rudi Lutz, Marc Dubois...

POP KELLY PILÓTAFÜLKÉJÉBEN. – ...Sandor Peteri és Ignatius Kelly kapitányok.

Valamennyien az IranOilnál dolgoznak, de Zataki ezredes utasítására átvezényeltük õket
az Iran-Todához.
– Köszönöm, Bandar-Deilam. Maradjunk kapcsolatban!
Kelly jobbra fordult, elégedetten felmutatta a hüvelykujját Rudinak, aki nyugtázta a
jelzést...

RUDI PILÓTAFÜLKÉJÉBEN. ...és továbbadta Dubois-nak, majd ismét elõrefordult, és

csak a repülésre koncentrált.
A szorosan zárt alakzatban haladó helikopterek már majdnem a partnál jártak. Az Iran-
Toda mintegy fél mérföldnyire, balra volt tõlük, de Rudi semmit nem látott belõle a sűrű
pára miatt. A sebességet megnövelve a csoport élére állt, és élesen irányt váltva dél
helyett keletnek repült tovább. Mivel így éppen az építkezés fölött kellett elhaladniuk,
növelte kissé a magasságot, de csak annyira, hogy biztosan elkerülje az épületeket. A
pára miatt nem sokat látott belõlük, de biztos volt, hogy az ott tartózkodók – a motorok
dübörgése miatt – tudnak róluk. Miután elhagyták az építési területet, ismét
alacsonyabbra ereszkedett, és a szárazföld belseje felé repült. Körülbelül tíz mérföld után,
lakatlan terület fölött járva, ismét irányt változtatott, és újból délnek, a tenger felé
kanyarodott.
Ahogy közeledett, a látási viszonyok úgy kezdtek rohamosan romlani. Huszonöt láb
magasságon alig negyed mérföldnyire lehetett ellátni, leszámítva egy rövid útszakaszt,
ahol viszont olyan sűrű volt a felhõ, hogy szinte észre sem lehetett venni a tenger és az
égbolt közötti választóvonalat. Nyílegyenesen elõttük, hatvanegynéhány mérföldnyire
Kharg sziget emelkedett ki az Öböl vizébõl, a maga rendkívül erõs, nagy hatósugarú
radarállomásával, kétszázhúsz mérfölddel arrébb pedig ott volt Bahrein. Hogy elérjék,
normális körülmények között is két órát kellett volna repülniük, most viszont többet. A
szél sebessége a korábbi harmincöt csomóról húszra csökkent ugyan, de még mindig
pontosan szembe fújt.
Alacsonyan, sűrű párában repülni veszélyes volt, de vállalták azért, hogy elkerüljék a
radarokat, és az esetleg üldözésükre küldött vadászgépeket.
 Rudi a botkormányt jobbra-balra mozgatva billegtette kicsit a gépét, majd benyomta a
rádió adás-gombját. – Delta-Négy! Delta-Négy! – mondta tisztán, érthetõen a
mikrofonba, jelezve ezzel Sargaznak, hogy mind a négy bandar-deilami helikopter
felszállt, és már a part közelében járnak. Látva, hogy Dubois hüvelykujjával fölfelé
mutatva megkérdezi, ne emelkedjenek-e magasabbra, megrázta a fejét. A négy helikopter
alacsonyan maradva kissé széjjelebb húzódott, és kirepült a tenger fölé.

Az S-G SARGAZI IRODÁJÁBAN. Gavallan, nagyon izgatottan, a kórház ügyeletesével

beszélt: – Legyen szíves, adja nekem Starke kapitányt... Szevasz, Duke, itt Andy! Egy
perce kaptuk meg Ruditól a „Delta-Négy"-et. Hát nem csodálatos?
– Remek! Fantasztikus! Négy kint van, már csak öt hiányzik!
– Hat. Ne feledkezz meg Erkkirõl!

61. fejezet

LENGEH, 8.04. Scragger, nagyon idegesen, még mindig a rendõrségi várószobában ült,
nem messze a mellmagasságig érõ válaszfal mögött helyet foglaló tizedestõl.
A várakozás kezdete óta sokadszor, ismét az órájára nézett. Már 7.20-kor ott volt,
remélve, hogy talán korábban nyitnak, de a tizedes csak 7.45-kor érkezett meg.
Udvariasan hellyel kínálta, és megkérte, hogy várjon. Scragger úgy érezte, ennél
kegyetlenebb várakozásra nem kényszerült még egész életében.
Rudiék és a kovisziak már biztosan elindultak, csak nekünk kell itt rostokolni, várni
azokra a rohadt útlevelekre, gondolta elkeseredve. Még egy perc, aztán megyek. Nem
merek tovább várni – még legalább egy óra kell, hogy elpucolhassunk, és a három bázis
közül valamelyiken valaki biztosan gyanút fog, elkezd kérdezõsködni, és akkor
pillanatokon belül a feje tetejére áll a világ. Ha itt mégsem történik semmi, akkor is ott
van még az a szemét Szjamaki. Elõzõ este Scragger is hallotta rádión Szjamaki
Gavallannek szóló ingerült hívását, és a McIverrel folytatott beszélgetést is, amiben
közölte, hogy várni fogja Duncant a teheráni repülõtéren.
Piszok balszerencse! Mégis igazam volt, hogy nem hívtam fel Andyt, és nem fújtam le
a dolgot, mondta magának. Nekünk a legkönnyebb meglépnünk, és ha holnapra
halasztottak volna a Forgószelet, biztosan közbejött volna valami újabb akadály, akár
nálunk, akár a többieknél. Mac semmiképpen sem tudta volna kivágni magát,
mindenképpen vissza kellett volna mennie Teheránba Kiával. Ezt egyszerűen nem
kockáztathattam meg! Érezni lehetett Mac hangján, hogy olyan ideges, majd kiesik a
gályájából.
Az ajtónyitásra felnézett, és két fiatal csendõrt látott, akik összevert, tépett, koszos
ruhájú fiatalembert vezettek be.
– Ki ez? – kérdezte tõlük a tizedes.
– Tolvaj. Õrjáraton voltunk éppen a bazárban, és láttuk, amikor rizst akart lopni a
hülyéje Eszmáiltól.
– Insa Allah. A második cellába tegyétek! – mondta a tizedes, majd dühösen ráordított
a fiatalemberre, jócskán megriasztva ezzel Scraggert, aki nem tudott perzsául: – Te
mocskos kutya! Hogy lehettél olyan ostoba, hogy elfogasd magad? Nem tudod, hogy
ezentúl nem úszód meg sima veréssel? Most már az iszlám törvények érvényesek. Az
iszlám törvények!
– Én... éhes voltam... – panaszkodott a rémült tolvaj, mire az egyik csendõr durván
megrázta.
– Istenre mondom, az éhség nem mentség! Én is éhes vagyok, és a családom is! Mind
éhesek vagyunk! – Elkapta a fiatalember karját, hátracsavarta, és ketten kilökdösték a
szobából.
A tizedes hosszan káromkodott, õszintén sajnálta az idiótát. Aztán Scraggerre tévedt a
tekintete, biccentett, és úgy tett, mintha újból beletemetkezett volna a papírmunkába.
Milyen ostobák a külföldiek, hogy szent napon is képesek idejönni, és várni, gondolta.
Na mindegy. Ha az öregnek kedve van itt rostokolni egész nap és egész éjjel, holnap
reggelig, amíg az õrmester be nem jön, hát tegye.
A tolla olyan fülsértõen sercegett, hogy Scraggernek kis híján megfájdult a foga. Az
órájára pillantott: 8.11 volt. Komoran felállt, és úgy tett, mintha menni készülne, mire a
tizedes udvariasan jelezte, hogy maradjon csak, várjon még egy kicsit. Nem fogadta el a
szíves invitálást, az ajtóhoz lépett, és kis híján összeütközött az éppen belépõ Kesemivel.
– Elnézést, haver! – kért tõle angolul bocsánatot, és sietve perzsára váltott: – Szalaam,
Kesemi aga! Szalaam.
– Szalaam, aga! – Az õrmester rögtön észrevette Scraggeren, milyen ideges, és azt is,
hogy érkezésétõl megkönnyebbült. Intett, hogy várjon, a pulthoz lépett, és ráköszönt a
tizedesre: – Jó reggelt, Ahmed. Béke legyen veled!
– Önnel is, Kesemi õrmester kegyelmes úr!
– Mi újság? Hogy a külföldi mit akar, azt már tudom.
– Az iszlám-marxisták éjszaka újabb gyűlést tartottak a dokkok környékén. Egy
mollahot megöltek, hét embert behoztunk. Könnyen ment, nem volt nehéz rajtuk ütni, és
az iszlám gárdisták is segítettek. Mit csináljunk velük?
– Tartsuk be az új törvényeket! – válaszolta megfontoltan Kesemi. – Holnap reggel
adják át õket a forradalmi bizottságnak. Más?
Az õrmester beszámolt a tolvajról.
– Õt is. Az ostoba! Miért kellett hagynia, hogy elfogják? – Kesemi belökte a
válaszfalon lévõ ajtót, a széfhez ment, és elõvette a kulcsot.
– Hála istennek! Azt hittem, elveszett – mondta a tizedes.
– El, de Lafti ma reggel megtalálta. Az egyik zsebében volt. – Az útlevelek a
lõszeresdobozok mellett, egy kupacban voltak. Az õrmester kiemelte õket, az egyik
asztalra rakta, és gondosan meg is nézte. Khomeini nevében leszignálta valamennyit,
újból ellenõrizte, aztán átnyújtotta a csomagot Scraggernek. – Tessék, pilóta aga!
– Mamnun ám, aga, hoda hefez! Köszönöm, kegyelmes úr, a viszontlátásra –
hálálkodott megkönnyebbülten Scragger.
– Hoda hefez, aga! – Kesemi õrmester kezet fogott vele, és figyelte, ahogy távozott.
Az ablakon keresztül látta, amint Scragger beszállt a kocsijába, és sebesen elhajtott.
Talán túlságosan is sebesen.
– Ahmed, van benzin a kocsinkban? – kérdezte a tizedest.
– Tegnap még volt, kegyelmes úr!
A BANDAR-DEELAMI REPÜLÕTÉREN, 8.18. Numir lázas sietséggel egyik szerelõ
lakókocsijától a másikhoz rohant, és mivel mindegyiket üresen találta, visszafutott az
irodába. Dzsahán, a rádiós riadtan kapta fel a fejét, amikor lihegve berontott.
– Elmentek! Mindenki elment, pilóták, szerelõk... és a holmijuk nagy részét is
magukkal vitték! – mondta levegõ után kapkodva Numir. Az arca még mindig dagadt
volt Zataki ökölcsapásától. – Mocskos kutyák!
– De... de hát az Iran-Todához kellett menniük, kegyelmes...
– Megszöktek, és elvitték a helikoptereinket! – vágott magából kikelve Dzsahán
szavába az igazgató.
– A két 206-os a hangárban van. Láttam õket, és a bekapcsolt szárítógépet is. Rudi
kegyelmes úr sokkal gondosabb annál, semhogy így itt hagyja...
– Mondom, hogy megszöktek!
Dzsahán – szelíd, jóindulatú, szemüveges, középkorú férfi – adásra állította a
készüléket. – Rudi kapitány, itt a bázis. Hall bennünket?

RUDI PILÓTAFÜLKÉJÉBEN. Rudi és a szerelõje, Faganwitch is tisztán hallotta a

hívást. „Rudi kapitány, itt a bázis. Hall bennünket?" Rudi néma maradt, módosított
keveset a vezérsík állásán, aztán jobbra, majd balra nézett. Látta, amint Kelly a
fejhallgatójára mutatott, és két összezárt ujját feltartva jelezte, hogy maradjon csöndben.
Elõrefordult, és nem sokkal késõbb a nyugodt mosoly szempillantás alatt leolvadt az
arcáról. – Teherán, itt Bandar-Deilam – hallatszott a fejhallgatókon keresztül a hívás,
mire mind a négy pilóta mozdulatlanná dermedt. Válasz azonban szerencsére nem volt. –
Kovisz, itt Bandar-Deilam. Hallotok? – Ismét csönd. – Lengeh, itt Bandar-Deilam.
Hallotok?
– Bandar-Deilam, itt Lengeh. Rosszul ugyan, de lehet hallani. Mondhatod.
Dzsahán – a hangját meg lehetett ismerni – lázas sietséggel mondott valamit perzsául,
amit Rudi nem értett, majd a két rádiós izgatott beszélgetésbe merült. Egy idõ után
Dzsahán ismét angolul szólt a mikrofonba: – Teherán, itt Bandar-Deilam. Hallotok? –
Válasz nem volt, csak halk sercegés, és amikor a hívást megismételte, akkor sem felelt
senki. – Kovisz, hallotok? – próbálkozott a másik repülõtérrel, de ott sem járt sikerrel.
– Kaptunk egy kis haladékot – morogta, inkább csak magának, Rudi.
– Mi volt ez, kapitány? – kérdezte izgatottan Faganwitch.
– Rájöttek, mire készülünk. Alig tizenöt perce szálltunk fel, és már tudják! –
Karnyújtásnyira mögöttük, mindenütt katonai repülõterek voltak, és elõttük, Khargon is
egy, ráadásul az egyik legnagyobb, és legjobban felszerelt. Rudinak a legcsekélyebb
kétsége sem volt afelõl, hogy ha a vadászgépek beérik, különösebb felszólítás nélkül le is
lövik õket. Tulajdonképpen igazuk van, gondolta komoran. Alacsonyan, a víz fölötti sűrű
párában repülve pillanatnyilag biztonságban érezhették magukat, de várhatóan az idõ
hamarosan kitisztul, és akkor teljesen védtelenek lesznek. Újból Dzsahán hangját hallotta:
– Teherán, itt Bandar-Deilam. Vettétek az adást? – Enyhe sercegés. – Kovisz, itt Bandar-
Deilam. Van vétel? – Erre a kérdésre sem érkezett válasz.
Rudit ez csöppet sem nyugtatta meg. Ismerte Dzsahánt, tudta, hogy remek rádiós,
nagyon érti a szakmáját, ráadásul kitartó is, és addig fogja hívogatni Koviszt és Teheránt,
amíg azok nem jelentkeznek. És aztán? Ha jelentkeznek, akkor mi lesz, kérdezte magától.
Az õ dolguk, nem az enyém. Nekem az a dolgom, hogy a négy gépet elvigyem innen,
mással nem kell törõdnöm. Csak azzal, hogy biztonságban átjussunk a túlsó partra.
Tíz-tizenöt lábnyira alattuk a tenger erõsen hullámzott. Tarajos nem volt még ugyan,
de rondán nézett ki, és a szél sem akart enyhülni. Kellyre nézett, és enyhe ívet írt le a
kezével, jelezve, hogy húzódjanak széjjelebb, és ne ragaszkodjanak ahhoz, hogy
látótávolságon belül maradjanak. Pop továbbította a jelzést Dubois-nak, a francia a jobb
szélen repülõ Peterinek, és a gépek rögtön távolodni is kezdtek egymástól. Nemsokára
igazán a tenger fölé érnek, ahol nem érzõdik a szárazföld hatása.

A LENGEHI REPÜLÕTÉREN, 8.31. – Jézusom, Scrag, már azt hittük, hogy

letartóztattak! – kiáltotta Vossi. Willivel együtt, megkönnyebbülve, rögtön a kocsinál
termettek, és a három szerelõ is ott volt mögöttük. – Mi történt?
– Megkaptam az útleveleket, úgyhogy indulhatunk.
– Van egy kis probléma – mondta Vossi belesápadva. Scragger még mindig kimerült
volt a hosszú, idegõrlõ várakozástól, úgyhogy csak gyönge sóhajra futotta az erejébõl. –
Mondjad!
– Ali Pas van itt. Beült rádiózni. A szokásos idõben érkezett, és hiába próbáltuk
elküldeni, maradt...
– És az utóbbi öt percben, Scrag – vágott közbe izgatottan Willi –, az utóbbi öt-tíz
percben nagyon furcsán néz ránk...
– Mintha vibrátort dugtak volna a seggébe. Soha nem láttam még ilyennek... – Vossi
sietve elhallgatott, mert látta, amint Ali Pas kilépett a hírközponttá átalakított
lakókocsiból, és idegesen Scragger felé intett.
– Mindjárt megyek, Ali! – kiáltotta oda Scragger, majd sietve odasúgta Bensonnak, a
szerelõk fõnökének: – Mindenki felkészült?
– Igen, uram! – Bensõn alacsony, sovány, ideges természetű ember volt. – Nem sokkal
azelõtt fejeztük be a pakolást, hogy Ali megérkezett. Indulunk?
– Elõbb megnézem, mi a fenét...
– Delta-Négyünk van, Scrag – szólt közbe izgatottan Willi.
– Bonza! Várjatok, amíg nem jelzek! – Scragger mély lélegzetet vett, és az útjába
kerülõ zöldszalagosokat szívélyesen üdvözölve besietett a rádiós helyiségbe. – Szalaam,
Ali Pas! Szép napunk van – mondta vidáman, a legártatlanabb hangon. – Azt hittem, ma
be sem jön...
– Aga, valami furcsa...
– Egy pillanat, fiam – vágott a rádiós szavába Scragger, és megjátszott ingerültséggel
kikiabált a lakókocsiból: – Benson! Ha tényleg piknikezni akartok Drew-val, akkor
jobban teszitek, ha máris indultok. Kettõre mindenképpen érjetek vissza! Mi az ördögöt
szöszmötöltök, Ed? Megcsináljátok azt az ellenõrzést, vagy sem?
– Persze, Scrag! Máris!
Scrag kis híján elnevette magát, látva, hogy Benson és Drew, az amerikai szerelõ
egymást lökdösve, lázas sietséggel beszáll az öreg furgonba, Vossi és Willi pedig, mint
akit puskából lõttek ki, úgy rohan a helikoptere felé. Hátat fordított nekik, lerakta az
asztalra az útleveleket tartalmazó táskát, és megkérdezte Alitól: – Mi a probléma?
– El akarnak menni, aga – válaszolta döbbenten, mélységes szomorúsággal a
hangjában a fiatalember.
 – Csak ide... a közelbe. Üzempróbát tartunk – Scragger nem volt biztos abban, hogy a
rádiós valóban a végleges távozásukra gondolt-e.
– Elmennek! Holnap... nem lesz személyzetváltás... nincs szükség bõröndökre...
Láttam Benson agát, amikor bepakolta a bõröndjeit. Az alkatrészeket elküldték, a többi
pilóta és szerelõ sincs már itt... – Pas szemébõl kövér könnycseppek peregtek. – Tudom,
hogy elmennek!
– Hallgass ide, fiam! Nagyon kimerült vagy. Menj haza, és pihenj egy napot!
– Ha elmennek, ugyanúgy, ahogy a bandar-deilamiak, mi lesz velünk?
Scragger nem ért rá válaszolni a váratlanul jött kérdésre, mert a rádió hirtelen életre
kelt, és ideges, szapora perzsa beszéd hallatszott belõle. Ali Pas adásra kapcsolt, mondott
valamit szintén perzsául, majd angolul is megismételte: – Utánanézek, és jelentkezem. –
Várakozó állásba tette a kapcsolót, és visszafordult Scraggerhez. – Dzsahán aga volt az,
megismételte, amit tíz perccel ezelõtt mondott. A négy 212-esüknek nyoma veszett, aga.
Elmentek. 7.32-kor felszálltak azzal, hogy az Iran-Todához repülnek, de nem érkeztek
meg. Hallották õket, amikor elhúztak az ország belseje felé.
Scragger természetesnek szánt mozdulattal egy szék támlájáért nyúlt, és megpróbált
fesztelenül, a megszokott módon viselkedni. A rádió közben ismét megszólalt, ezúttal
angolul: – Teherán, itt Bandar-Deilam. Hallotok?
– Ötpercenként hívják Teheránt és Koviszt, de egyik sem válaszol... – A fiatal rádiós
szemébõl újabb könnycseppek buggyantak ki. – Már a kovisziak is elmentek, aga?
Teheránban sem maradt emberük? – Kint a betonon hangosan felbõgtek az egyik 212-es
motorjai, és pár másodperccel utána a másiké is. – Aga – szólalt meg ismét nagyon
szomorúan Ali Pas –, a motorok beindításához engedélyt kell kérnünk Kishtõl.
– Minek zavarni õket ünnepnapon? Csak ide megyünk, pár mérföldnyire, kipróbálni a
fedélzeti rendszereket – válaszolta Scragger. Bekapcsolta a rádió VHF sávját, a tenyerét
elgondolkodva végighúzta az arcán, és közben valahogy piszkosnak, már-már
undorítónak érezte magát. Nagyon kedvelte Ali Past, és a fiatalembernek abban, amire
célzott, tökéletesen igaza volt. Ha õk elmennek, gondolta, sok embernek megszűnik a
munkája, és még csak reménye sem lesz, hogy újat találjon. Az Ali Pasok számára nincs
egyéb lehetõség, csak ami Iránban adódik, azt meg legfeljebb a jóisten tudja, mi fog még
történni az országban. A VHF-csatornán Willi hangja hallatszott: – Valami zűr van a
fordulatszámmérõmmel, Scrag!
– Menj ki a káposztaföldre, és tarts egy próbát! – Rendszerint a káposztaföld mellett, a
várostól jó öt mérföldnyire próbálták ki a motorokat, gyakorolták a vészindítást, és a
kényszerleszállást. – Willi, ha javítani kell valamit, hívj vissza, és utánad küldöm
Bensont. Nálad mi a helyzet, Ed?
– Minden rendben. Scrag, ha lehet, szeretném gyakorolni kicsit a vészleállást.
Hamarosan megint vizsgáznom kell. Megengeded, hogy Willi asszisztáljon?
– Rendben. Egy óra múlva hívjatok vissza! – Scragger az ablakhoz ment, örülve
annak, hogy talált elfogadható ürügyet, és nem kell Ali Pas szomorú, vádló szemébe
néznie. Darabig figyelte a szárazföld belseje felé távolodó két helikoptert, majd –
elviselhetetlenül fülledtnek érezve a helyiséget – kinyitotta az ablakot, és csak aztán
fordult a komoran a készülékek elõtt ülõ fiatal rádióshoz. – Miért nem vesz ki
szabadnapot?
– Válaszolnom kell Bandar-Deilamnak – mondta Pas, figyelmen kívül hagyva a
kérdést. – Mit mondjak nekik, aga?
 – Pontosan mit is akart Dzsahán?
– Azt mondta, hogy Numir aga tudni szeretné, láttam-e valami szokatlant, történt-e
nálunk valami rendkívüli, nem küldtek-e el szokatlanul sok alkatrészt, itt vannak-e a
pilóták, a szerelõk.
– Nem hiszem, hogy bármi rendkívüli történt volna – válaszolta Scragger, pillanatra
sem véve le a szemét a rádiósról. – Én itt vagyok, a szerelõk piknikezni mentek, Ed és
Willi pedig rutinellenõrzést tart. Rutinellenõrzést. Nem így van? – Meredten nézte Past,
szerette volna megnyerni a jóindulatát, a maguk oldalára állítani, közben pedig tudta,
hogy nem ajánlhat neki semmit cserébe, nincs nála elegendõ piskes, semmi nincs...
Illetve... – Maga elégedett azzal, ami itt folyik? – kérdezte óvatosan. – Mármint a
jövõvel.
– A jövõvel? Az én jövõm a vállalattól függ. Ha... maguk elmennek, nem lesz
munkám... nem tudok keresni. Egyedüli fiú vagyok... én tartom el a szüleimet.
– Ha elmenne innen, lenne munkája – Iránon kívül. Ezt garantálom.
A fiatalembernek egy idõre a szája is tátva maradt, miután tudatosodott benne, mirõl is
beszél Scragger. – De... de mit garantál, aga? – kérdezte aztán nehezen. – Azt, hogy
élhetek egyedül, a maguk Nyugatján? Mi lesz a népemmel, a családommal, a
menyasszonyommal?
– Erre nem tudok mit mondani, Ali! – Scragger tekintete a faliórára siklott, és szinte a
zsigereiben érezte az idõ múlását, a rádió türelmetlen sercegését. Felkészült, hogy
szembeszálljon a nála jóval magasabb, izmosabb, harmincöt évvel fiatalabb férfival,
legyűrje, aztán tönkretegye a rádiót, és a többiek után meneküljön. Sajnálom, fiam,
mondta magában, de akár így, akár úgy, segíteni fogsz nekünk. A támadáshoz elõnyös
kiinduló helyzetet keresve kissé arrébb mozdult. – Maguk általában azt szokták mondani
erre, hogy Insa Allah – szólt kedvesen.
A különös, általa nagyon tisztelt öregembertõl hallva a jól ismert kifejezést, Ali Pas
csak azt érezte, hogy szokatlan melegség árad szét benne.
– Ez az otthonom, aga, a hazám – mondta egyszerűen, természetes hangon. – Az imám
Isten szavának engedelmeskedik, és a jövõ is Isten kezében van. A múltat pedig jobb
békén hagyni.
Mielõtt Scragger megakadályozhatta volna, Ali Pas megnyomta az adás-gombot,
perzsául leadott egy rövid üzenetet Bandar-Deilamnak, aztán szétkapcsolt. Lassan
fordított hátat a készüléknek, és emelte a tekintetét Scraggerre. – Nem vádolom magukat
azért, hogy elmennek – mondta. – Köszönök mindent, aga... – Határozott mozdulattal a
csatlakozóért nyúlt, és kirántotta a falból. – Azt mondtam nekik, hogy... mára befejeztük.
Nem lesz itt senki.
Scragger megkönnyebbülten fújta ki a hosszú ideje visszatartott levegõt. – Köszönöm,
fiam!
Már éppen indulni akart, amikor nyílt az ajtó, és Kesemi lépett be. – Ellenõrzést
akarok tartani a bázison – közölte.

A SARGAZI FÕHADISZÁLLÁSON. ... aztán a lengeni rádiós, Ali Pas azt mondta
Dzsahánnak: „Nem, semmi különös." Aztán váratlanul elköszönt azzal, hogy mennie kell
imádkozni, és nem is megy vissza, mert szabadnapos – mesélte Manuela. – Numir egy
perccel késõbb visszahívta, de akkor már nem volt ott.
 – Váratlanul? – kérdezte Gavallan. – Mennyire váratlanul?
– Mintha hirtelen nagyon elege lett volna a beszélgetésbõl, vagy... mintha valaki
fegyvert szorított volna a halántékához. Irániaknak nem szokásuk ilyen kurtán,
udvariatlanul elköszönni. Lehet, persze – tette hozzá bizonytalanul az asszony –, hogy ez
csak belemagyarázás. Nem voltam ott, nem tudom pontosan, mi történt.
– Mit gondol, elindult már Scragger, vagy még ott van?
Scot és Nogger grimasszal jelezte, mi a véleménye a második lehetõségrõl, és
Manuela hangja is meglehetõsen ideges volt, mikor válaszolt: – Ha ott lett volna, biztosan
beleszól a mikrofonba, hogy legalább tudjuk, mi van vele. Én biztosan azt tettem volna.
Talán...
A csörgésével a mondatot félbevágó telefont Scot kapta fel. – S-G! Szevasz, Charlie!
Várj egy kicsit! – Odanyújtotta apjának a kagylót. – Kuvaitból...
– Hello, Charlie! Minden rendben?
– Igen. A kuvaiti repülõtéren vagyok, Patricktõl, a Guemey irodájából beszélek –
válaszolta Pettikin. A két vállalat ugyan kiélezett konkurenciaharcot vívott mindenhol a
világon, de õk ketten nagyon jó viszonyban voltak. – Mi újság?
– Delta-Négy. Más hírt egyelõre nem kaptunk. Szólok, mihelyt Jean-Luc
bejelentkezett Bahreinbõl. Delarne-nál lesz, a Gulf Air de Francé irodájában, ha fel
akarod hívni. Genny ott van?
– Visszament a szállodába, de értesítem, mihelyt Mac és a többiek megérkeztek.
– Elmesélted a dolgot Patricknek? – kérdezte Gavallan, mire Pettikin erõltetetten
felnevetett.
– Képzeld, a BA-s srácoknak, de másoknak is, az a hülye ötletük támadt, hogy
készülünk valamire. Állítólag ki akarunk vonulni. Mit szólsz hozzá?
– Ne hagyd, hogy beugrassanak, Charlie! – mondta Gavallan. – Tarts ki az eredeti
tervnél! – Ez úgy szólt, hogy Pettikin maradjon csöndben, amíg a Koviszból indult
helikopterek el nem érik a kuvaiti légteret, utána viszont mondja el Patricknek, mirõl van
szó. – Felhívlak, mihelyt lesz valami. Visz... Várj csak, majdnem elfelejtettem! Ugye
emlékszel még Rossra? John Rossra.
– Nem hiszem, hogy valaha is el fogom felejteni. Miért?
– Úgy tudom, a kuvaiti nemzetközi kórházban van. Ha lesz egy kis idõd, megpróbálsz
utánanézni?
– Hát persze! Máris, Andy! Mi történt vele?
– Nem tudom. Hívj fel, ha sikerül kiderítened valamit! Viszlát. – Gavallan lerakta a
kagylót, mély lélegzetet vett, és csak aztán szólt a többieknek: – Kuvaitban már tudnak a
dologról.
– Jézusom! Ha máshol is... – Scot nem tudta folytatni a mondatot, mert a telefon újból
megszólalt. – Tessék! Egy pillanat! Newbury az, apa – mondta, Gavallannek nyújtva a
kagylót.
– Jó reggelt, Roger! Hogy van? Mi újság?
– Köszönöm, jól. Egyébként éppen ezt akartam kérdezni én is. Hogy mennek a
dolgok? Nem hivatalosan, persze.
– Minden a legnagyobb rendben – válaszolta semleges hangon Gavallan. – Egész nap
az irodájában lesz? Ha nem zavarom, meglátogatom, de mielõtt elindulok, még
odaszólok.
 – Délig leszek csak bent. Hosszú hétvégénk van. Kérem, hívjon fel, mihelyt... történik
valami! Persze csak nem hivatalosan. Mindannyian nagyon izgulunk, és szeretnénk
megbeszélni magával a dolgot. Viszontlátásra.
– Egy pillanat! – tartotta vissza a diplomatát Gavallan. – Van újabb értesülése
Rossról?
– Igen. Sajnos úgy néz ki, nagyon súlyos a sebe, és nem fogja kiheverni. Szomorú, de
ez van. Várom, ahogy megbeszéltük. Viszontlátásra.
Gavallan a helyére rakta a kagylót, és közben látta, hogy minden tekintet rá
szegezõdik. – Mi a baj? – kérdezte tõle aggódva Manuela.
– Úgy tűnik... Newbury szerint Ross súlyosan megsebesült, és nem valószínű, hogy
életben marad.
– A rohadt életbe! Nem igazság... – morogta Nogger, visszagondolva az életét
megmentõ századosra.
Manuela némán keresztet vetett, a Madonnához kezdett imádkozni, és könyörgött
neki, hogy segítsen mindenkinek, kivétel nélkül, épségben hazatérni, vegye pártfogásába
Azadehet és Sarazadot, és legyen végre béke, béke, béke...
– Apa, elmondta Newbury, hogy pontosan mi történt?
Gavallan nem válaszolt a fiának, csak megrázta a fejét. Rossra gondolt, arra, hogy
egykorú Scottal, de keményebb, többet próbált, felkészültebb a harcra, életveszélyre, és
mégis... Szerencsétlen srác! Talán mégis kiheveri, gondolta reménykedve. Nagyon
szeretném! És ha nem? Szörnyű lesz, de hát az élet megy tovább. Azadehet nagyon le
fogja sújtani a hír. Szegény kislány! És Erkkit is, hiszen neki köszönheti az életét. –
Mindjárt jövök – mondta, és átment a másik irodába, ahonnan felhívhatta Newburyt
anélkül, hogy a többiek hallották volna.
Nogger az ablaknál állt, a repülõteret bámulta, de szinte semmit nem látott belõle.
Gondolatban Tebriz-Egyen volt, és a tágra nyílt szemű, a levágott fejet magasra tartó
mániákus gyilkost látta, aki a halál ijesztõ angyalából hirtelen a megmentõjükké
változott, az õ, Arberry, Dibble, és leginkább Azadeh megmentõjévé. Isten, ha létezel,
kezdett csöndben fohászkodni, mentsd meg, ahogy megmentett minket...
– Teherán, itt Bandar-Deilam! Hallotok?
– Hajszálpontosan öt perc – állapította meg Scot. – Dzsahán egyetlen másodpercet
sem késik. Nem azt mondta Szjamaki, hogy kilenctõl bent lesz az irodán?
– De igen. Azt.
– Mindannyian az órára pillantottak – 8.54-et mutatott.

A LENGEHI REPÜLÕTÉREN, 9.01. Kesemi a hangárban állt, a két 206-ost nézegette,

Scragger és Ali Pas pedig idegesen toporgott mögötte. Az eget beborító felhõk között kis
idõre rés nyílt, és a nap sugarai fényesen megvilágították a tõlük ötven-yardnyira, a
leszállóhelyen álló 212-est, a mellette várakozó, kopott rendõrségi autót, és a kocsi
oldalát unottan támasztó Ahmed tizedest. – Repült már ezeken, Pas kegyelmes úr? –
kérdezte Kesemi.
– A 206-osokon? Igen, õrmester kegyelmes úr! – válaszolta légszívélyesebb
mosolyával az arcán a rádiós. – A kapitány néha elvisz magával, és a kollégámat is,
amikor szabadnaposok vagyunk. – Nagyon idegesítette, hogy az ördögnek éppen akkor
támadt kedve odaküldeni az õrmestert. Kesemi felbukkanása azt jelentette, hogy
kimagyarázhatatlanul belekeveredett az ügybe, bűnrészessé vált a szabályok
megszegésében, a rendõrség félrevezetésében, fontos információk eltitkolásában. – A
kapitány önt is bármikor elviszi, ha akarja – folytatta kedvesen, csak arra koncentrálva,
hogyan tudna kikeveredni abból a szörnyű helyzetbõl, amelybe az ördög és a kapitány
kényszerítette.
– Ma például lehetne?
Ali Pas, érezve magán a fürkészõ tekintetet, szokatlanul élénken, szinte kiabálva
válaszolt: – Hát persze! Ha megkéri a kapitányt, akkor minden további nélkül, aga!
Akarja, hogy szóljak neki?
Kesemi nem válaszolt, hanem ráérõsen kiballagott a hangárból, oda sem figyelve a
közelben õgyelgõ, és kíváncsian feléjük nézegetõ fél tucat zöldszalagosra. Megállt,
bevárta Scraggert, és bár tudta, hogy nem beszél perzsául, a saját nyelvén kérdezte tõle: –
Hol vannak a többiek, aga?
Ali Pas készségesen tolmácsolt, és közben elferdítette kissé a pilóta szavait,
udvariasabbá, elfogadhatóbbá tette õket. Emlékeztette az õrmestert, hogy szent nap van, a
munkaszerzõdés az ünnepre nem ír elõ kötelezõ repüléseket, és az iráni személyzet tagjai
be sem mentek, a kapitány pedig – nagyon helyesen – mostanra idõzítette a 212-esek
régen esedékes műszaki próbáját. A szerelõk piknikezni vannak, és õ is azonnal indul a
mecsetbe, mihelyt az õrmester kegyelmes úr elintézte, amit el akar intézni.
Scraggert rettenetesen zavarta, hogy egyetlen szót sem ért abból, amit beszélnek.
Gyűlölte, hogy kiszolgáltatottá vált, nem tarthatta kézben a szituációt, márpedig erre
semmi esélye sem volt. Sorsa és az embereié is, kizárólag Ali Pastól függött.
– A kegyelmes úr afelõl érdeklõdik, hogy mik a tervei a nap további részére.
– Marha jó kérdés – morogta a bajsza alatt Scragger, és hirtelen eszébe jutott a régi,
családi mottó, amit még az 1800-as évek elején Ausztráliába érkezett õsei
hagyományoztak a következõ nemzedékekre: „Ha sikerül elkapnod egy birkát, akár az
egész nyájat is elviheted." – Mondja meg a kegyelmes úrnak – kérte Past –, hogy mihelyt
végeztünk, megyek a káposztaföldre Ed Vossihoz, segítem neki a gyakorlásban!
Hamarosan minõsítõ vizsgája lesz.
Hallgatta, amit azok ketten beszéltek, és közben egyfolytában az járt a fejében, hogy
mit fog mondani, ha Kesemi netán el akarja kísérni.
– A kegyelmes úr afelõl érdeklõdik, hogy nem tudna-e kölcsönözni egy kis
üzemanyagot a rendõrségnek.
– Tessék?
– Benzint szeretne, kapitány! Benzint akar kölcsönkérni.
– Ó! Hogyne, természetesen, aga! – Scraggerben új remény támadt, és már csak azért
imádkozott, hogy a fiatalember is kitartson, és ne veszítse el a fejét. A káposztaföld a
közelben volt, és még mindig nem múlt el a veszélye annak, hogy Kesemi elküldi a
kocsit, és kipróbálja, milyen is a repülés. – Jöjjön, segítsen! – mondta a fiatal rádiósnak,
mert nem akarta kettesben hagyni az õrmesterrel. Az üzemanyagtöltõhöz ment, és intett a
sofõrnek, hogy álljon oda az autóval. A hosszú póznára erõsített, vadul táncoló szélzsákra
pillantott, aztán az égen tornyosuló, és gyorsan haladó, vastag esõfelhõkre. A szél még
mindig délkeletrõl fújt, de már kezdett délire váltani. Minket nem zavar különösebben, de
a többieknek nagyon megkeserítheti a dolgát, gondolta komoran.
A HELIKOPTEREKEN, KISH-SZIGET KÖZELÉBEN, 9.07. Rudiék négy helikoptere
szorosabb alakzatot felvéve, a hullámzó tenger fölött repült. A látótávolság kétszáz yard
és fél mérföld között váltakozott. Az út hosszára gondolva mind a négyen
takarékoskodtak az üzemanyaggal, és Rudi, hogy biztos legyen a dolgában, enyhén rá is
ütött a kijelzõ műszerre. A mutató meg sem mozdult, változatlanul azt jelezte, hogy a
tartály még csaknem félig van. – Nyugalom, Rudi! Indulás elõtt ellenõriztem, hibátlanul
működik – hallotta a fedélzeti rendszerbõl Faganwitch hangját. – A tankolásig bõven
kitart, nem?
– Persze! – Rudi többször is alaposan utánaszámolt, de mindig ugyanarra az
eredményre jutott: az üzemanyaguk bõven elegendõ Bahreinig, de bármennyire
takarékoskodnak is vele, kevés, hogy leszállás nélkül Sargazig repülhessenek. – Teherán,
itt Bandar-Deilam! Hallanak? – Dzsahán kitartó, rendszeresen ismétlõdõ hívásai kezdték
nagyon idegesíteni. Egy pillanatra megkísértette a gondolat, hogy kikapcsolja a
készüléket, de rögtön el is hessegette magától azzal, hogy túl veszélyes...
– Bandar-Deilam, itt Teherán. Majdnem tökéletesen halljuk. Folytassa!
Gyorsan pergõ perzsa beszéd következett, amibõl Rudi – Szjamaki többször elhangzó
nevét leszámítva – egyetlen szót sem értett. Nem sokkal késõbb azonban az ügyvezetõ
igazgató is bekapcsolódott a két rádiós beszélgetésébe a maga idegesítõen nagyképű,
parancsoló hangján. – Várjon, Bandar-Deilam, és maradjon vonalban! Sargaz, itt
Teherán! Veszik az adást? – Mivel választ nem kapott, még dühösebben folytatta: –
Sargaz, itt Szjamaki igazgató. Hallanak? – Csönd következett, majd újabb ingerült hívás,
perzsául váltott, izgatott szavak, és végül Faganwitch rémült kiáltása: – Vigyázz!
Az Irak felé tartó, legalább négydzáz yard hosszúságú, óriás tartályhajó váratlanul
bukkant ki a ködbõl, parancsnoki hídja jóval magasabban volt, mint õk. Rudi, mihelyt
elõrefordult, rögtön látta, hogy csapdába esett. Arra már nem maradt ideje, hogy fölé
emelkedjen, oldalra nem kanyarodhatott, mert akkor szinte biztosan összeütközött volna a
többiekkel, úgyhogy az egyetlen lehetséges megoldást, a vészleállást választotta. A bal
oldalán haladó Kelly éles kanyart írt le gépével, sikerült elkerülnie a hajó tatját, és
ugyanúgy Peterinek is a tanker orrát. Dubois szintén veszélyben volt, de maximális erõre
kapcsolta a motorokat, erõsen jobbra rántotta a kormányt 50-60-70-80 fok, mutatta az
iránytű –, de a hajóorr közben változatlanul rohant feléjük. Hogy elkerülje, villámsebesen
fékezett – a nehézségi erõ Fowlerrel együtt mélyen belepréselte õket az ülésbe –, majd
ismét gázt adott, feljebb húzta a helikoptert, és hajszálnyival ugyan, de sikerült elkerülnie
az összeütközést. Miután biztonságba jutott, 180 fokos fordulatot írt le, és visszafordult,
hogy megnézze, mi van Rudiékkal. Közben remélte, hogy még sikerült idõben irányt
változtatniuk, és a hajótól távolabb, a tenger fölött fogja megpillantani a helikoptert.
Rudi ezalatt vadul markolta a magassági kormányt, és miközben fékezett,
folyamatosan fölfelé húzta a helikopter orrát. Följebb, följebb, biztatta a minden
eresztékében recsegõ gépet, miközben a hajó oldala egyre közeledett hozzá. Imádkozni
sem maradt ideje, mert már csak néhány yard választotta el, tisztán látta, hogy az
acéllemezeken felhólyagzott a festék, és bár a hajótest mozgása mintha lassult volna, még
mindig túl gyors volt, elegendõnek tűnt, hogy elkerülhetetlen legyen az összeütközés.
Aztán, amikor a föléje tornyosuló acélfal már csak néhány hüvelyknyire volt a vadul
pörgõ rotorlapátok végétõl, a helikopter végre megállt a levegõben, és a tartályhajó
lassan, méltóságteljesen elúszott elõtte.
 Miután a látása tisztult valamelyest, Rudi a hajóhídra nézett, és látta az elszömyedõ
arcokat, a dühösen feléje rázott öklöket. Egy dühtõl szederjes arcú tengerésztiszt még
hangosbeszélõt is ragadott, és leüvöltötte: – Hülye barom! – A hangot, persze, a motorok
dübörgésén át nem hallották. Amikor a hajó tatja is elhaladt elõttük, vízpermet
homályosította el a pilótafülke ablakát, és miután az ablaktörlõ eltávolította, ismét szabad
volt elõttük az út.
– Én... mindjárt beszarok! – nyögte elgyötörve Faganwitch, és sietve visszamászott az
utastérbe.
Intézd el helyettem is, mondta volna a legszívesebben Rudi, de egyelõre ahhoz sem
volt ereje, hogy megszólaljon. A térde megállíthatatlanul remegett, és a fogai vacogtak. –
Óvatosan! – figyelmeztette magát, miközben ismét gázt adott, és kezdte följebb emelni a
gépet. A többieket egy darabig nem látta, de aztán észrevette a keresésére indult Kellyt.
Pop, miután szintén megpillantotta, boldogan meghimbálta a gépét, beállt Rudi mellé, és
odamutatta mereven feltartott hüvelykujját. Hogy a többieknek ne kelljen
visszafordulniuk, és fölöslegesen pazarolniuk az üzemanyagot, Rudi egészen közel hajolt
a mikrofonhoz, és halkan, de úgy, hogy azért hallják, morzejeleket kezdett utánozni: – Ti-
ti-ti-tá, ti-ti-ti-tá, ti-ti-ti-tá. – A maguk kitalálta kód azt jelentette, hogy biztonságban van,
és ne várjanak rá, hanem mindenki repüljön tovább, egyénileg, Bahrein felé. Peteri
azonnal visszaigazolta a jelzést, és az oldalról felbukkanó Dubois is billegetéssel jelezte,
hogy megértette. Pop Kelly ugyanakkor csak a fejét rázta, és elõremutatott, azt jelezve,
hogy mellette marad.
A fejhallgatóból ismét az unalomig ismételt hívás hallatszott: – Sargaz, itt Szjamaki
aga Teheránból! Hallanak? – Némi érthetetlen, perzsa beszéd következett, majd megint
az angol szöveg: – Sargaz...

A SARGAZI FÕHADISZÁLLÁSON. ...itt Szjamaki aga Teheránból... – a beszélgetést

tovább nem lehetett érteni, mert perzsául folytatódott. Gavallan – látszólag közömbösen,
de belül nagyon idegesen – halkan dobolt az ujjaival az asztalon. Nem tudott beszélni
Pettikinnel, mielõtt az elment a kórházba, Szjamaki és Numir folyamatosan ismétlõdõ
hívásai ellen pedig nem tehetett semmit. Scot lehalkította kicsit a készüléket, és
Noggerrel együtt megpróbált nyugodtnak, jókedvűnek látszani. Manuela volt az, aki
végül megtörte a csapat hallgatását: – Nagyon dühös a hangja, Andy!

LENGEH, 9.26. Scraggert lekötötték a gondolatai, nem figyelt oda eléggé, és a

rendõrautó tankjának töltõnyílásából kifolyó benzin a nadrágjára ömlött. Káromkodva
gyorsan elengedte a kart, és visszadugta a pipát a helyére. A közelbõl két iszlám gárdista
érdeklõdéssel figyelte a jelenetet. Miközben a tizedes lezárta a tartályt, Kesemi mondott
valamit Ali Pasnak.
– A kegyelmes úr azt kérdezi, nincs-e néhány fölösleges ötgallonos kannájuk,
kapitány! Természetesen teli kanna.
– Hogyne volna. Hányat kér?
– Azt mondja, hármat el tudnalc helyezni a csomagtartóban, kettõt pedig az utastérben.
– Rendben van. Legyen akkor öt.
 Scragger elõszedte a kannákat, megtöltötte, és közösen berakták õket a rendõrautóba.
Jó kis Molotov-koktél, gondolta pakolás közben. A viharfelhõk egyre sűrűsödtek
fölöttük, és néha villámokat is lehetett látni.
– Mondja meg neki, hogy jobban teszik, ha nem gyújtanak rá a kocsiban!
– A kegyelmes úr nagyon köszöni a segítséget.
– Ugyan már! Szóra sem érdemes.
A hegyek felõl mennydörgés hallatszott, és úgy tűnt, szaporodnak is a villámok.
Scragger figyelte, amint Kesemi ráérõsen körbehordozza a tekintetét, nézegeti a
közelükben ácsorgó, leplezetlenül õket bámuló iszlám gárdistákat, és érezte, hogy nem
bírja tovább, végképp elfogyott a türelme. – Hát, aga, azt hiszem, jobb, ha indulok
mondta, és a helikopter felé mutatott. – Rendben?
Az õrmester csodálkozva nézett rá. – Rendben? Mi rendben, aga?
– Az, hogy induljak. – Scragger a kezével utánozta a felszállást, és közben ügyelt rá,
hogy a mosoly egy pillanatra se tűnjön el az arcáról. – Mamnun am, hoda hefez!
Köszönöm, a viszontlátásra – mondta, és kezet nyújtott.
Az õrmester elõbb a kezére, majd az arcába nézett, és végül, rettentõen hosszúra nyúló
várakozás után azt mondta. – Rendben. Viszontlátásra, aga! – Határozottan kezet fogott
Scraggerrel.
Scraggerrõl patakokban ömlött az izzadság, de nem törölte meg az arcát. – Mamnun
am. Hoda hefez, aga! – Szeretett volna méltóképpen elbúcsúzni Ali Pastól is, keményen
kezet rázni vele, és megköszönni, amit tett, de nem merte tovább kísérteni a szerencséjét,
és ezért csak barátságosan hátba veregette. – Viszlát, fiam! Sok szerencsét!
– Szerencsés leszállást, aga! – Ali Pas nézte, amint Scragger beszállt a pilótafülkébe,
fölemelte a földrõl a helikoptert, és miután búcsúzásképpen megbillegtette egy kicsit,
sebesen elszállt vele. Integetett utána, de közben a szeme sarkából észrevette, hogy
Kesemi elgondolkodva figyeli. – Ha megengedi, õrmester kegyelmes úr, én is bezárok, és
megyek a mecsetbe.
Az õrmester beleegyezõen bólintott, és õ is a távolodó 212-es után nézett. Milyen
könnyű olvasni a gondolataikban, az öreg pilótának, és ennek a fiatal bolondnak is,
állapította meg magában. Általában könnyű kitalálni mások gondolatait, ha az ember elég
türelmes, és odafigyel az apró részletekre. Veszélyes dolog engedély nélkül elrepülni, de
még veszélyesebb segíteni az engedély nélküli távozást, aztán itt maradni. Õrültség!
Furcsák tudnak lenni az emberek. Na, mindegy! Insa Allah.
Az egyik iszlám gárdista – a kezében AK-47-est szorongató, még alig serkenõ
szakállú suhanc – közelebb lépett hozzájuk, és a kocsi ablakán keresztül a hátsó ülésre
berakott benzineskannákra mutatott. Az õrmester nem szólt, csak bólintott, mire õ is,
majd visszaballagott a társaihoz.
Leprás kutya kölyke, Istennek hála, egyelõre nem ti szabjátok meg a törvényt
Lengehben, gondolta Kesemi, miközben beült a volán mögé. – Ideje indulnunk, Ahmed!
– szólt oda a tizedesnek, és amíg az beült mellé, még egyszer az apró ponttá zsugorodó
helikopter után pillantott. Még mindig könnyű volna elfogni benneteket, öregember,
mondta magában. A telefonjaink jól működnek, pillanatok alatt riasztani lehet a
környéken mindenkit, a kishi légi támaszponttal pedig közvetlen összeköttetésünk van.
Pár gallonnyi piskes elegendõ a szabadságotokért? Majd meglátjuk, nem döntöttem még
el.
 – Kiraklak az õrszobán, aztán hazamegyek. Holnapig ne is zavarjatok! A kocsi nálam
lesz.
Kesemi óvatosan fölengedte a kuplungot, és arra gondolt, hogy talán jobb lett volna
elmenni az idegenekkel. Könnyen rá lehetett volna kényszeríteni õket, hogy a
családommal együtt elvigyenek, de akkor a Perzsa-öböl rossz oldalára kerültem volna,
arabok közé. Soha nem állhattam az arabokat, nem bízom bennük. Van ennél is jobb
tervem. Elõttünk az egész nap, még az éjszaka is, kocsival szép nyugodtan
végigmehetünk a parton, aztán az unokatestvérem vitorlásával át Pakisztánba, és még
benzinünk is lesz elég, hogy akinek kell, piskest adjunk. Sokan átszöktek már. Ott
legalább jó életet tudok biztosítani a feleségemnek, a fiamnak, és a kis Susánnak, amíg –
Isten segítségével – visszajöhetünk. Túl sok itt most a gyűlölet, túl sokáig szolgáltam a
sahot. Jó évek voltak. Ahhoz képest, amit egy sahtól várhat az ember, egészen rendesen
viselkedett velünk. Mindig rendesen kiadta a fizetésünket.

LENGEHTÕL ÉSZAKRA, 9.32. A káposztaföld a támaszponttól tíz kilométerre volt,

északkeleti irányban, a hegyek lábánál, kövekkel tarkázott, elhagyatott vidéken. A két
helikopter egymástól nem messze várakozott, a rotorlapátjaik lassan forogtak. Ed Vossi
Neurchtreiter ablakához lépett, és beszólt: – Olyan ideges vagyok, hogy mindjárt
elhányom magam, Willi!
– Nekem sem sok kell hozzá. – Neurchtreiter igazított kicsit a fejhallgatóján. A rádiója
be volt kapcsolva, de csak vételré állította, mert abban maradtak, hogy használni
kizárólag végszükség esetén fogják.
– Hallasz valamit? – kérdezte Vossi.
– Csak zörejeket.
– A francba! Piszkosul nagy bajban lehet. Várok még tíz percet, aztán megnézem, mi
történt.
– Megyek veled. – Együtt figyelték a hegyek fölött cikázó villámokat. A látótávolság
már csak legfeljebb egy mérföld volt, és a felhõzet egyre sűrűsödött. – Nem lesz könnyű
kirándulás.
– Nem.
Willi arca hirtelen felderült, és elõremutatott. – Ott van! – Scragger 212-ese mintegy
hétszáz láb magasságon, lassan, ráérõsen közeledett feléjük. Vossi, miután meglátta,
azonnal a gépéhez rohant, és beugrott a pilótafülkébe. – Hogy működik a
fordulatszámlálód, Willi? – hallotta rögtön, mihelyt a fejére rakta a fejhallgatót.
– Nem túl jól, Scrag! – válaszolta boldogan Neurchtreiter. Fegyelmezetten tartotta
magát ahhoz, amit korábban megbeszéltek, számítva rá, hogy valaki esetleg lehallgatja a
beszélgetésüket. – Megkértem Edet, hogy nézze meg, de õ sem tudott mit kezdeni vele.
Neki meg a rádiója nem működik.
– Leszállok, aztán megbeszéljük a dolgot. Scragger a bázisnak! Hallanak? – Válasz
nem érkezett a kérdésre. – Scragger a bázisnak! Hallanak? – Továbbra is csönd volt.
Willi odamutatta feltartott hüvelykujját Vossinak, és mindketten fokozatosan
elkezdték növelni a fordulatszámot. Scragger továbbra is lazán, kényelmes tempóban
ereszkedett, a kívánt magasságot elérve leállította a süllyedést, és a talajjal párhuzamosan
haladt tovább. Mind a hárman nagyon izgatottak voltak, Vossi még rikkantott is néhányat
örömében, Willinek pedig a füléig ért a szája.
 Scragger átrepült a dombháton, és már látta a partvonalat, közvetlen közelében pedig a
kis furgonjukat. Aztán alaposabban körülnézett, és pillanatra megállt a szívverése. Nem
messze a kocsitól csapat kecske legelt, és három pásztor is volt mellettük. Körülbelül
ötven yarddal följebb, szintén a parton, másik gépkocsi állt, körülötte felnõttek, és
néhány, a homokban játszó gyerek. A vízen kis motoros hajót látott, ami ugyanúgy
lehetett halászhajó is, mint a parti õrség naszádja, amelyik csempészekre és – mivel
Omán közel volt – kalózokra vadászott.
Most már nem változtathatok, gondolta izgatottan. Látta, hogy Benson és a másik két
szerelõ beugrik a kocsiba, és elindulnak a megbeszélt találkahely felé. Willi és Vossi
egyelõre még nem bukkant fel mögötte, mivel úgy állapodtak meg, hagynak neki idõt,
hogy fölvegye a többieket. Nagyobb gázt adott, és a sebességet megnövelve – kecskéket,
pásztorokat, piknikezõket szétugrasztva a motorok dübörgésével – hamar odaért a
kiszemelt helyre. Mihelyt a helikopter talpai a talajhoz értek, azonnal kiordított a
szerelõknek: – Igyekezzetek!
Azoknak nem volt szükségük különösebb biztatásra. Benson egybõl rohant az utastér
ajtajához, felrántotta, és visszafutott a másik kettõhöz, akik addigra már lenyitották a
kocsi hátulját. Hármasban sietve kikapkodták a csomagokat, és áthordták a helikopterre,
az alkatrésszel teli ládák mellé. Scragger közben hátranézett, és látta, hogy Willi és Vossi
is elindult már. – Eddig minden rendben – állapította meg hangosan. A kirándulók
közben magukhoz tértek a hirtelen felbukkanásuk okozta meglepõdéstõl, és feléjük
indultak, de tudta, hogy komoly veszélyt nem jelenthetnek számukra. Minden
eshetõségre számítva azért készenlétbe helyezte Verey pisztolyát, és biztatta a szerelõket,
hogy siessenek. Az nyugtalanította a leginkább, hogy a parttal párhuzamosan haladó úton
esetleg felbukkan egy gépkocsi, és a vezetõje gyanút fog, látva a szokatlan jelenetet. A
csomagok végre a helyükre kerültek, a két szerelõ beugrott melléjük, Benson pedig
beszállt mellé, de igazából még le sem tette a fenekét, már vissza is akart fordulni. –
Elfelejtettem leállítani a kocsit...
– Pokolba a kocsival! – kiabált rá Scragger, és az irányítókart maga felé húzva
fölemelte a földrõl a helikoptert. Benson még be sem csatolta magán a hevedereket, már
az Öböl vize fölött jártak. Oldalra pillantva Scragger látta, hogy Willi és Vossi is
felzárkózott mellé, és szerette volna, ha lenne nagyfrekvenciás adója, hogy leadhassa
Gavallannek a Lima-Három-jelzést. Nem baj, gondolta, szempillantás alatt ott leszünk.
Miután az elsõ fúrótornyot maguk mögött hagyták, kezdett kicsit szabadabban
lélegezni. Bántotta, hogy ott kellett hagynia Ali Past, Georges de Plesseyt és a srácait, a
két 206-ost, és úgy általában, nagyon utálta az egész menekülést. Megtettem, amit
tudtam, gondolta, de nem volt igazán elégedett magával. Az összes pénzével együtt
ajánlóleveleket is hagyott Ali Pasnak és a többieknek a könyvelõjük íróasztalának felsõ
fiókjában, és szilárd elhatározása volt, hogy amikor visszatérnek – ha visszatérnek –,
velük folytatja a munkát.
Siri felé kanyarodott, követve az egyik megszokott útirányukat, hogy ne keltsenek
gyanút, ha valamelyik radarállomás netán figyeli õket. Siritõl már nyílegyenesen akart
tovább repülni Sargaz felé. Eddig minden rendben, gondolta, és megfogta egy pillanatra a
műszerfalon fellógatott, szerencsét hozó nyúllábat, amit még Nelltõl kapott, évekkel
ezelõtt. Balra tõlük már tisztán lehetett látni Siri-Hatot. A fejhallgatóból, a vihar okozta
recsegésen át váratlanul ismerõs hangot hallott: – Hé, Scragger, túl alacsonyan repültök,
rí est ce pás?
 Francois Menange, az éppen maguk mögött hagyott lelõhely munkavezetõje volt az, és
Scragger magában csöndesen átkozta az éberségéért. – Ne idegeskedj, Francois! Csak
gyakorolunk kicsit válaszolta.
– Bien sur – válaszolta nevetve a francia. – Mindig tudtam, hogy bolondok vagytok,
ilyen idõben gyakorló repülést végezni! Adieu!
Érezte, ahogy az arcán patakokban ömlik végig az izzadság. Még négy kitermelõhely
volt elõttük.
Elérték a viharzónát, a szél hevesen rázta a gépeket, az esõ zuhogott, fölöttük villámok
cikáztak. Willi és Vossi változatlanul tartotta a pozícióját, és Scragger örült, hogy velük
repülhet. Már azt hittem, hogy Kesemi rájött, mit tervezünk, és letartóztat, mondta
magában. De nem tette, itt vagyunk, épen, egészben, egy és háromnegyed óra múlva
pedig leszállunk, és Irán nem lesz több, csak emlék.

62. fejezet

A KOVISZI TÁMASZPONT PARANCSNOKSÁGÁN, 9.46. – Meséljen még nekem

Kia miniszterrõl, kapitány! – mondta türelmesen Huszain mollah. A támaszpont
parancsnokának az íróasztala mögött ült, az ajtóban komor arcú iszlám gárdista állt.
– Már mindent elmondtam, amit tudtam – válaszolta kimerülve McIver.
– Akkor legyen szíves, meséljen nekem Starke kapitányról! – A mollah udvarias volt,
de kitartó, és olyan ráérõsen viselkedett, mint akinek az egész nap, az éjszaka, sõt a
következõ nap is a rendelkezésére áll.
– Róla is mindent elmondtam már, aga! Majdnem két órán keresztül beszéltem róluk.
Fáradt vagyok, és nincs is több mondanivalóm. – McIver felállt, nyújtózkodott egy
nagyot, de aztán visszaült a székre. Tudta, nincs értelme, hogy engedély nélkül próbáljon
távozni. Egyszer már megkísérelte, de a zöldszalagos komoran intett, hogy üljön vissza a
helyére. – Nem tudok mit hozzátenni az eddigiekhez, hacsak nincs valami újabb, konkrét
kérdése.
Nem lepõdött meg azon, hogy Huszain Kia felõl kérdezgeti, többször elmesélte,
hogyan lett Kia néhány héttel azelõtt váratlanul a vállalat igazgatótanácsának tagja, és
beszámolt a megbeszéléseikrõl is, de, persze, hallgatott a svájci bankoknak kiállított
csekkekrõl, amelyeknek köszönhetõen a 125-ös megkapta a szükséges leszállási
engedélyeket, és ki lehetett menekíteni az országból három darab 212-est.
A Kia felõli faggatózást tehát értette, a Duke Starke iránti megkülönböztetett
figyelmet azonban nem. Hol járt iskolába Duke, mit szeret enni, mennyi ideje házas, egy
felesége van-e, vagy több, mióta dolgozik a vállalatnál, katolikus vagy protestáns-e – a
mollahot minden érdekelte, és minden választ többször el is ismételtetett. Fáradhatatlan
volt, a kíváncsisága kielégíthetetlen, és valahányszor megkérdezte, hogy miért faggatja
Starke felõl, ugyanazt a csöndes, kitérõ választ adta:
– Azért, mert érdekel, kapitány!
McIver az ablakra nézve látta, hogy már eleredt az esõ. A felhõk alacsonyan szálltak, a
távolból mennydörgés hallatszott. Biztos volt, hogy keleten fölfelé tartó légáramlatokra,
és a viharfelhõk környékén néhány igazi forgószélre is lehet számítani, ami
tulajdonképpen nem nagy baj, megfelelõ álcázást biztosít az Öblön keresztüli ugráshoz.
Mi lehet vajon Scraggel, Rudival és a srácaikkal, merült föl benne rögtön a kérdés, de
elhessegette. Vigyázz! Koncentrálj, biztatta magát. Ha nem vagy eléggé észnél, elõbb-
utóbb hibát követsz el, és akkor mindennek vége.
Tisztában volt azzal, hogy az erõtartalékai igencsak megfogyatkoztak. Nem tett jót,
hogy éjszaka nyugtalanul aludt, és az sem, hogy látta, mennyire aggódik Lochart Sarazad
miatt. Pokolian nehéz lehet Tomnak egyedül szembenézni az igazsággal, de segíteni neki,
és az arcába vágni lehetetlen, gondolta. Lásd be, öregfiú, hogy ez a házasság kezdettõl
fogva kudarcra volt ítélve. A feleséged mohamedán, gazdag, te pedig soha nem leszel az.
A családja jelenti számára a biztos hátteret, és nyugodtan maradhat, te viszont nem, a
HBC ügye Damoklész kardjaként állandóan ott fog lebegni fölötted. Szomorú, állapította
meg leverten. Egyáltalán, volt-e esélye ennek a kapcsolatnak? Ha a sah uralmon marad,
akkor talán igen, de a mostani, merev, hajlíthatatlan rezsimben?
Mit csinálnék vajon Tom helyében?, tette föl magának a kérdést, de rögtön el is
hessegette, és megpróbált ismét a jelenre koncentrálni. A mollah figyelõ tekintete
rezzenéstelenül szegezõdött rá, folyamatosan azóta, hogy Csangiz bevezette hozzá.
Csangiz! Útban a parancsnokság felé, a kocsiban, és még utána is, a folyosói
várakozás közben szintén faggatni próbálta. Kérdései azonban csak arra vonatkoztak,
hogy milyen gyakorisággal, és pontosan mikor érkezik a 125-ös Koviszba, hány iszlám
gárdista van a támaszpont feléjük esõ részén, mikor érkeztek, általában hol tartózkodnak,
és körbe szokták-e venni a repülõgépet, amíg ott áll. Óvatos kérdések voltak, akár
ártatlanoknak is lehetett nevezni õket, McIver azonban biztos volt benne, hogy az ezredes
– minden eshetõségre számítva – menekülési lehetõséget akar biztosítani magának. Még
arra is kísérletet tett, hogy óvatosan megfenyegesse: – A forradalom közben is
elõadódhatnak hibák, kapitány! Szomorú, de az az igazság, hogy manapság nagyobb
szükség van befolyásos barátokra, pártfogókra, mint eddig bármikor. – Nyilván azt akarta
a tudomására hozni, hogy megkeseríti az életét, ha nem segít neki.
– Visszaviszem – mondta váratlanul a mollah, és felállt.
– Köszönöm. – McIver újabb kísérletet tett, hogy megfejtse magának Huszaint, de a
vastag szemöldök alól nyugodtan ránézõ sötétbarna szemek semmit nem árultak el
magukról. A magas járomcsontú, összességében kellemes arc vonásaiból mindössze
annyit lehetett megállapítani, hogy a mollahban rendíthetetlen elszántság lakik. De hogy
jó vagy alantas szándék munkál-e mögötte, azt nehéz lett volna eldönteni.

A RÁDIÓS TORONYBAN, 9.58. Vazari a tetõn, a rádiósszoba ajtaja mellett kucorgott,

és várt. Amikor McIver és Lochart magára hagyta, egy darabig nem tudta eldönteni, hogy
meneküljön-e, vagy maradjon, aztán pedig megérkezett Csangiz, vele csaknem egyszerre
Pavud és a többi irodista, úgyhogy nem tudott mást tenni, kiment a tetõre, és elrejtõzött.
Nyolc óra elõtt néhány perccel Kia is megérkezett taxin.
Jól meg tudta figyelni, látta, hogy rettentõen feldühödött, mert McIver nem volt ott a
206-osnál, várva a felszállási parancsot. A zöldszalagos repülõsök megmondták ugyan,
hogy Csangiz vitte el, de Kia ettõl sem nyugodott meg, tovább üvöltözött, majd be akart
vágtatni az épületbe, hogy felhívja telefonon Csangizt, rádión pedig Teheránt, és jelenti a
parancsnok szerinte minõsíthetetlen magatartását. Lochartnak sikerült még a lépcsõ alján
elkapnia, és megmondta, hogy a telefon nem működik, és a rádió is elromlott, a szerelõ
viszont csak másnapra ígérte, hogy kimegy hozzájuk, és megnézi.
 – Sajnálom, miniszter, semmit nem lehet tenni, hacsak azt nem, hogy személyesen
megy át a parancsnokságra – hallotta Tom hangját Vazari. – Biztos vagyok, hogy McIver
kapitány nem marad sokáig. Huszain mollah küldött érte.
A név hallatán Kia nagyképű handabandázása rögtön alábbhagyott, de az õrmester
aggodalmát ez sem oszlatta el, és inkább kint maradt a tetõn. Ázott és fázott, félt, és
elveszettnek érezte magát.
Az átmeneti biztonság csöppet sem nyugtatta meg, továbbra is félt Kiától, a bizottság
elõtti másnapi megjelenéstõl – azt üzenték neki, hogy még egyszer ki akarják hallgatni –,
és azt sem értette, mitõl volt olyan ideges Lochart és McIver. Miért hazudtak Csangiznak,
hogy Abu Salon személyzetcsere lesz? A tengeri kitermelõhelyen nemrég volt a váltás, és
újabb utasítás ezzel kapcsolatban nem érkezett, hacsak éjszaka nem. Miért maradt a
támaszponton csak három pilóta és két szerelõ, amikor hétfõtõl rengeteg lesz a munka?
Miért vittek el olyan sok alkatrészt? Istenem, segíts, szabadíts meg innen!
Annyira hideg volt kint a tetõn, hogy nem bírta tovább, és visszament a rádiósszobába,
de az ajtót a biztonság kedvéért nyitva hagyta, hogy ha kell, gyorsan tudjon menekülni.
Bízott benne, hogy ha óvatos lesz, és nem áll oda mögé, akkor az ablakból észrevétlenül
szemmel tudja tartani az egész támaszpontot. Látta, hogy Ayre és Lochart a szerelõkkel a
212-eseknél állnak. Atámaszpont kapujánál az iszlám gárdistákból álló megszokott, erõs
õrség teljesített szolgálatot, és különösebb, feltűnést keltõen erõs mozgás sehol sem
látszott. Fázósan megborzongott, de nem azért, mert a tetõn átfagyott. Azokra a
híresztelésekre gondolt, hogy a bizottság újabb tisztogatásra készül, és az Eszfandijár és
Kia miniszter elleni tanúskodás miatt az õ neve is elõkelõ helyen szerepel a listán. „A
Prófétára mondom, hallottam, hogy holnap téged is be akarnak idézni. Azzal, amit
mondtál, végleg a kezükre adtad magad. Hát nem tudod, hogy mifelénk a túlélés
legfontosabb szabálya már négyezer év óta az, hogy az ember hallgasson, és ne vegye
észre, mit csinálnak azok, akik fölötte állnak, mert ha igen, hamar tesznek róla, hogy azt
se láthassa, ami pedig rá tartozik? Persze, hogy korruptak a hatalmasok. Mikor nem
voltak azok?"
Vazari tehetetlenül hatalmasat sóhajtott, közel járt a teljes összeomláshoz. Azóta, hogy
Zataki kegyetlenül összeverte, szétlapította az orrát – úgy nézett ki, hogy soha többé nem
fog tudni normálisan lélegezni –, és kiütötte négy fogát, állandó fejfájás kínozta, tartása,
bátorsága kiveszett belõle. Képtelen volt kiheverni azt a megalázó verést, amelyhez
hasonlót nem kapott soha életében. Rendben van, Nyüzsi és Kia bűnös, de neked mi
közöd hozzá, kérdezte magától. Azzal, hogy ostobán közbeavatkoztál, és ellenük
vallottal, csak magadnak csináltál rosszat. A vége az lesz, hogy a te fejed is rámegy, mert
képtelen voltál tartani a szád.
Könnyek peregtek végig az arcán, eláztatva a még nem teljesen begyógyult sebeket. –
Istenem, segíts! Segíts, kérlek... – motyogta elveszetten, és hirtelen eszébe jutott, amit
Lochart a rádióról mondott Kiának. Mi az, hogy meghibásodott? Elõzõ nap még jó volt,
tökéletesen működött.
Letörölte a könnyeit, halkan a készülékhez ment, és a hangerõt teljesen letekerve
bekapcsolta. Minden tökéletesen működött, a mutatók rögtön a megfelelõ helyre
ugrottak. A vihar miatt halk sercegés hallatszott ugyan a készülékbõl, beszédhang viszont
nem. Ezt elég furcsának találta, hiszen normális körülmények között a vállalati csatornán
mindig lehetett venni valamilyen adást, valakinek mindig volt sürgõs közölnivalója. Nem
merte hangosabbra állítani a készüléket, inkább fejhallgatót vett elõ, és azt dugta be.
Hiába, így sem hallott semmit. Különös. Próbaképpen a vállalati csatornáról más
frekvenciákra kapcsolt, de azokon sem érkezett egyetlen hang sem. VHF-re állította a
készüléket, és ott is süket csöndet talált. Vissza a HF-re. Még csak egy rutinadást –
rendszerint a teheráni idõjárás-jelentés szerepelt benne – sem tudott elkapni.
Remek rádiós volt, jól felkészült, és pillanatok alatt megtalálta a hiba okát. Elég volt
kipillantania a tetõre, és már látta, hogy a csatlakozókábel – nyilván az erõs szél miatt –
kiesett a helyérõl. A fenébe! Miért nem vettem észre, amikor ott kucorogtam melllette?
Elzárta a készüléket, újból kiment a tetõre, mérgesen az antennaárboc mellé térdelt, és
a dühöt hirtelen felháborodás váltotta fel benne. A kiesett csatlakozón látszott, hogy
nemrég tisztították le, megszabadítva a hosszú idõ alatt rárakódott rozsdától. Disznók,
gondolta, rohadt, képmutató disznók! McIver és Lochart nem sokkal elõbb adhatott le
üzenetet, hogy megérkeztem. Mi az ördögre készülnek?!
Pillanatok alatt sikerült visszaraknia a helyére a csatlakozót, HF csatornára állította a
készüléket, és a vállalati frekvencián azonnal lázas, perzsa nyelvű beszélgetések hangjai
árasztották el. A teheráni központ tárgyalt Bandar-Deilammal, aztán Sargazt, Lengenél,
õket, és Koviszt hívta, egyfolytában négy helikoptert emlegetve, amelyek nem ott voltak,
ahol lenniük kellett volna. Iran-Toda? Nem tudta, mi az, csak azt, hogy ilyen nevű
bázisuk nincs.
– Kovisz, itt Bandar-Deilam! Hallotok?
Egybõl felismerte Dzsahán hangját, és már ott is volt az ujja az adás-gomb fölött, de
aztán meggondolta magát, és visszahúzta. Nem kell elsietni a dolgot, majd késõbb
visszahívom, gondolta. A vállalati csatorna közben teljesen megtelt. Numir és Dzsahán
Bandar-Deilamból, Gelani és a tajtékzó, magából kikelve üvöltözõ Szjamaki Teheránból
beszélt megállás nélkül. – A szemetek! – bukott ki önkéntelenül is Vazariból néhány perc
múlva, miután az izgatott mondatokból összeállt elõtte a kép.

A HELIKOPTEREKEN, SIRI KÖZELÉBEN, 10.05. Siri-sziget már csak egy

mérföldnyire volt tõlük, de mielõtt délkeletre, a nemzetközi légi folyosóra
kanyarodhattak volna, Scraggeréknek még három tengeri kitermelõhely fölött kellett
átrepülniük. Mintha aknamezõn járnánk, gondolta Scragger, de különösebben nem
nyugtalankodott. Egyelõre minden simán ment, az összes műszer mutatója a zöld
tartományban tanyázott, a motorok hangja a megszokott volt. A mellette ülõ Benson orrát
az ablakhoz nyomva figyelte az alattuk elszáguldó hullámokat, a fejhallgatóból a
villámlások okozta sercegést lehetett csak hallani, és néha a körzet irányítóközpontjának
számító kishi radarállomásnál bejelentkezõ nemzetközi járatok pilótáinak a hangját.
– Kish teljes gõzzel működik, Scrag – jegyezte meg Benson, hallva, hogy az irányítók
pillanatnyi késlekedés nélkül válaszolnak minden hívásra.
– Nyugi! Elég alacsonyan vagyunk, hogy ne vegyenek észre bennünket a radaron.
– Tudom, mégis szakad rólam a veríték. Te nem izzadsz?
Scragger csak bólintással jelezte, hogy igen. Kish nagyjából tizenöt mérföldre volt
jobbra, az útirányukra merõlegesen. Balra, aztán jobbra nézett, odamutatta feltartott
hüvelykujját Vossinak és Willinek, akik rögtön vissza is jeleztek – Vossi szemmel
láthatóan lelkesen, majd kiugorva a bõrébõl.
– Még húsz perc, és kívül kerülünk a hatósugarukon – mondta Scragger. – Ha elmúlt a
veszély, felmegyünk 700-ra.
 – Remek. Egyébként úgy látom, hogy javul az idõ – válaszolta Benson. – A fejük
fölött a felhõk észrevehetõen vékonyodni kezdtek, bár a látótávolság nem növekedett, így
is idõben észrevették azonban az újabb, az Óböl kijárata felé tartó tartályhajót. Willi és
Scragger a magasságon nem változtatva oldalra kanyarodott, és hátulról kerülte meg,
Vossi azonban, lelkesedésében, felkapta a helikopter orrát, és átrepült fölötte.
Még vissza sem ért melléjük, amikor a fejhallgatóból megszólalt egy szigorú hang: –
Kish radar az alacsonyan repülõ, 225-ön haladó helikopternek! Jelentse a repülési
magasságot és az útirányt!
Scragger, a felszólítást hallva, pillanatot sem késlekedett, a helikopter billegtetésével
és délkelet felé mutogatva is jelezte Willinek és Vossinak, hogy maradjanak alacsonyan,
és tovább ne törõdjenek vele. Látva arcukon, hogy nem szívesen teljesítik az utasítást,
határozottan ismét délkeleti irányba bökött, búcsút intett nekik, és rögtön följebb emelte a
gépét. – Nyugalom, Benson! Maradj a seggeden! – szólt bele az interkomba. A gyomra
görcsbe rándult ugyan az izgalomtól, de nyugalmat erõltetett magára, benyomta az adás-
gombot, és rossz légköri viszonyokat imitálva jobbra-balra mozgatni kezdte a szája elõtt
a mikrofont. – Kish, itt HVX helikopter Lengebbõl. Siri-Kilencre tartok alkatrészekkel,
útirány 225. Motorost láttam hányódni útközben, de nem volt veszélyben. Ki fog
vergõdni. – Siri-Kilenc az általuk kiszolgált legtávolabb tengeri kitermelõhely volt, még
éppen belül Irán és az Emirátusok tengeri határán. Az építése nem fejezõdött még be
teljesen, és nem üzemelt a VHF-csatornán működni tudó rádió sem. – Felmegyek
hétszázra.
– HVX helikopter! A vétel rossz. Tartsa az irányt, és hétszázról ismét jelentkezzen!
Ahhoz, hogy felszállhasson Lengehrõl, az új szabályok szerint engedélyt kellett volna
kérnie a motorok beindításához. – Az amerikai akcentussal beszélõ kishi rádiós hangját
tökéletesen lehetett hallani.
– Elnézést, Kish, szabadságról jöttem vissza, ez az elsõ napom. – Scragger látta, amint
Willi és Vossi helikoptere eltűnik alatta a sűrű párában. – Siri-Kilencrõl, induláskor is
kell engedélyt kérnem a motorok beindításához? Legalább egy órát fogok ott szobrozni. –
A homlokához nyúlt, és letörölte a sűrűn gyöngyözõ izzadságot. Kishnek még mindig
jogában volt azt parancsolni, hogy elõbb ott szálljon le, és hallgassa végig az új repülési
szabályokra vonatkozó, nem túl szívélyes hangú tájékoztatót.
– Maradjon vonalban! Utánanézek.
– Most mi lesz, Scrag? – kérdezte Benson az interkomon keresztül.
– Tartanak egy röpgyűlést.
– Mit akarsz csinálni?
– Attól függ, hogy õk mit lépnek – válaszolta vigyorogva Scragger, és rögtön meg is
nyomta az adás-gombot. – Kish, itt HVX! Hétszázon vagyok.
– Kish. Tartsa az irányt és a magasságot! Maradjon vonalban!
– HVX – búcsúzott el Scragger, és közben már a további lehetõségeket latolgatta. – Ez
azért csak érdekesebb, mint csöndben, feltűnés nélkül távozni, nem? – kérdezte
Bensontól.
– Hogy õszinte legyek, nem hiányzott. Ha most itt lenne, megfojtanám Vossit!
– Megtörtént, fölösleges idegeskedni miatta – mondta vállvonogatva Scragger. – Még
az is lehet, hogy az elsõ pillanattól figyelnek bennünket. Kesemi is bejelenthette, hogy
megpattantunk. – Hamisan, fülsértõ hangon fütyülni kezdett egy felismerhetetlenségig
torz dallamot. Siri-szigetet már jócskán maguk mögött hagyták, és Siri-Kilenc is csak öt
kilométernyire volt elõttük. – Kish, itt HVX! – szólt bele ismét az ide-oda himbált
mikrofonba. – Hétszázon vagyok, közeledem Siri-Kilenchez.
– Negatív, HVX. Tartsa a hétszázat, és álljon meg. Nagyon gyengén lehet csak venni
az adását.
– HVX. Ismételje meg, Kish, egy szót sem értettem belõle! Hétszázon közeledem Siri-
Kilenchez. – Scragger anélkül, hogy a keze egy pillanatra is megállt volna, rávigyorgott
Bensonra. – Ócska trükk, még a légierõnél tanultam – mondta a belsõ rendszeren
keresztül.
– HVX, itt Kish. Ismétlem, maradjon hétszázon, és álljon meg!
– Kish, elég göröngyös errefelé az út, és a pára is sűrűsödik. Lemegyek hatszázra.
Leszállás után jelentkezem, és engedélyt kérek a motorok beindítására. Viszlát! Sok
szerencsét! – köszönt el, és közben hangtalanul imádkozott, hogy sikerüljön a
megtévesztõ manõver.
– HVX! Nagyon rosszul hallom. Ne szálljon le Siti-Kilencen! Forduljon 310 fokra,
maradjon hétszázon, és repüljön egyenesen Kishre!
A felszólítást hallva Bensõn falfehérré vált, Scragger csupán hatalmasat nyelt. –
Ismételje meg, Kish! Nem értettem semmit.
– Azt mondtam, hogy ne szálljon le Siri-Kilencen, forduljon 310 fokra, és jöjjön
egyenesen Kishre – mondta el ismét, viszonylag nyugodt hangon az elõbbi parancsot a
repülésirányító.
– Értettem, Kish. Leszállók Siri-Kilencen, és utána rögtön bejelentkezem. Négyszázon
repülök rá. Köszönöm, vége.
– Kish, itt a JAL 664 Delhibõl – szólalt meg egy friss hang. – Harmincnyolcezer
lábon, 300 fokon, az úti cél Kuvait. Hallanak?
– JAL 664, itt Kish. Tartsa a magasságot és az irányt! 118.8-on jelentkezzen be
Kuvaitnál! Sok szerencsét!
Scragger ha nem is tisztán, de már látta a vízbõl magasan kiemelkedõ, félig kész
platformot, és mellette a darukkal ellátott szerelõhajót is. A mutatók változatlanul a zöld
mezõben álltak, illetve... Az egyes hajtómű hõmérséklete túl magas volt, az olajnyomás
ellenben visszaesett. Benson is észrevette már a rendellenességet, és műszerhibára
gyanakodva megkopogtatta a panelt. Az olajnyomás mutatója ettõl kilengett ugyan kicsit,
de aztán vissza is állt a korábbi értékre, a hõmérõ pedig változatlanul a normálisnál
valamivel magasabb hõmérsékletet mutatott. Komolyabb aggodalomra egyelõre egyik
sem adott okot, de különben sem értek volna rá foglalkozni vele. Az építõmunkások
odalent észrevették õket, és sietve elhúzódtak a leszállóhelytõl. – Kish, itt HVX.
Leszállók Siri-Kilencen. Viszontlátásra!
– HVX! Felszállás után repüljön egyenesen Kishre! A motorok beindítására kérjen
engedélyt. Ismétlem, felszállás után repüljön egyenesen Kishre! – hallatszott tisztán, jól
érthetõen a parancs. – Vette az adást?
Scragger nem igazolt vissza, és le sem szállt. Lejjebb ereszkedett ugyan, de ott
megfogta a gépet, és integetett az odalent állóknak, akik azonnal megismerték, és azt
gondolták, hogy szokása szerint új pilótát kísért el, megmutatni neki, hová kell majd
azontúl járnia. Scragger üdvözlésképpen még billegtette kicsit a gépet, aztán élesen
oldalra kanyarodott, és még lejjebb ereszkedve teljes sebességgel elindult délnyugat felé.
A KOVISZI LÉGI TÁMASZPONTON, 10.20. Huszain mollah az irodaépület elõtt
állította meg a kocsit. – Köszönöm – búcsúzott el tõle McIver, nem tudva, mire számíthat
még. A mollah egész úton egyetlen szót sem szólt hozzá. Lochart és Ayre a többiekkel
együtt a helikoptereknél várt, Kia pedig éppen akkor lépett ki az épületbõl, amikor
odaértek. Huszaint meglátva pillanatra megtorpant ugyan, de aztán odament hozzájuk. –
Jó reggelt, Huszain kegyelmes úr! Örülök, hogy látom – köszönt a tiszteletet érdemlõ, de
nem egyenrangú partnernek kijáró hangon, majd angolra váltva kurtán odaszólt
McIvernek: – Azonnal indulunk.
– Ahogy gondolja, aga! Pár perc türelmet kérek csak. Mindjárt intézkedem. – Nem
szívesen lennék a helyében, gondolta McIver az izgalomtól összeránduló gyomorral,
miközben a többiekhez ment. – Hello, Tom!
– Minden rendben, Mac?
– Igen – felelte, és halkabbra fogva a szót, rögtön hozzá is tette: – Vigyázzatok! Nem
tudom, mit akar a mollah. Várjunk, mert még az sem biztos, hogy nincs-e nagy bajban
Kia. Ha kiderül, majd eldöntjük, mit tegyünk. – Még jobban lehalkította a hangját, és úgy
folytatta: – Ha Huszain nem kapja el a grabancát, muszáj lesz elindulnom Kiával.
Átviszem a hegyláncon, a VHF hatósugarán túlra, és kényszerleszállást szimulálok. Ha
kiszállt, ott hagyom, visszajövök, és találkozunk a megbeszélt helyen.
– Nem igazán tetszik az ötlet, Mac – válaszolta Lochart. – Hadd csináljam inkább én.
Nem ismered elég jól a környéket, azok a dűnék olyan egyformák, hogy könnyen
eltévedhet közöttük az ember. Jobb, ha én megyek vele.
– Gondoltam erre is, de akkor nekem kell, repülési engedély nélkül, elvinnem az egyik
szerelõt. Inkább kockáztatom Kiát, mint bárkit a srácok közül. Aztán, még az is lehet,
hogy nem tudsz ellenállni a kísértésnek, és elviszed egészen Teheránig. Igazam van?
– Ugyan már! Kivágom valahol, és egybõl fordulok vissza. Az a biztonságosabb.
McIver tagadóan megrázta a fejét, és közben nagyon rosszul érezte magát, mert
kénytelen kellemetlen helyzetbe hozni a barátját. – Elvinnéd Teheránig, igaz?
Lochart némi gondolkodás után szánta csak rá magát a válaszra. – Amíg te oda voltál,
képes lettem volna megcsinálni, ha kapok rá lehetõséget. – Keserű, inkább torz vigyornak
tetszõ mosoly jelent meg a szája sarkában. – A központi toronyból azt mondták, hogy
nem lehet, várni kell az indulással. Jobb lesz odafigyelni rájuk, Mac! Többen is tudnak
közülük angolul. Egyébként mi történt? Miért voltál oda ilyen sokáig?
– Huszain Kiáról kérdezgetett... és Duke-ról.
– Duke-ról? – kérdezte Lochart. – Mi a fenére volt kíváncsi?
– Mindenre, a legkülönbözõbb dolgokra. Amikor megkérdeztem tõle, miért, csak
annyit mondott, hogy érdekli a dolog. – Amíg beszélt, McIver látta, hogy Locharton
enyhe remegés fut végig.
– Mac, azt hiszem, jobb lesz, ha mégis én viszem el Kiát. A végén még eltévedsz, és
lekésed a randevút. Ragadj rá Freddyre, majd õ vezet! A megbeszélt helyen várlak
benneteket.
– Sajnálom, Tom, nem kockáztathatok. A helyedben én is ugyanezt tenném, de
mégsem engedhetlek vissza. Az kész tragédia lenne, neked – ebben egészen biztos
vagyok –, és nekünk is. Ez az igazság.
– A francba az igazsággal! – mondta keserűen Lochart. – Rendben van, befejezem,
amit elkezdtem, de mihelyt leszálltunk Kuvaitban, rögtön kiveszem a még bent lévõ egy
hónap szabadságomat, vagy ha nem kapom meg, azonnal kilépek az S-G-tõl.
 – Rendben van, de gyere el Sargazig. Kuvaitban csak üzemanyagot veszünk fel, aztán
pucolunk, amilyen hamar csak lehet. Feltéve, hogy egyáltalán hagynak bennünket
felszállni, és eljutunk oda.
– Nem. Én Kuvaitban befejezem.
– Ahogy gondolod – mondta megkeményedõ hangon McIver. – Teszek viszont arról,
hogy ne kapj gépet, amivel visszamehetsz Teheránba, Abadánba, vagy bárhova Iránban.
– Mocsok vagy! Menj a pokolba! – heveskedett Lochart, dühösen attól, hogy McIver
olyan könnyen ki tudta találni a gondolatait.
– Ne haragudj! Sargazban segítek, amiben csak... – Lochart elfojtott, dühös
káromkodását hallva McIver félbehagyta a mondatot, és megfordult, hogy lássa, mitõl lett
a korábbinál is idegesebb Tom. Nem vett észre semmi feltűnõt, Kia és Huszain még
mindig a mollah gépkocsija mellett beszélgetett. – Mi történt?
– A tornyot nézd!
Most már McIver is látta az egyik ablakból óvatosan kikukucskáló, egyértelműen
nekik integetõ Vazarit. Miközben figyelte, a rádiós még hívó mozdulatot is tett az ujjával,
aztán visszahúzódott.
– A fenébe! – mérgelõdött Lochart. – Azután, hogy elmentél, direkt ellenõriztem a
tornyot, hogy lássam, nem bújt-e el odafönt. Nem találtam, és biztosra vettem, hogy
elfutott valahová. Lehet, hogy a tetõn rejtõzködött a piszok! – mondta indulattól kipirult
arccal.
– Jézusom! Akár a kihúzott kábelt is észrevehette – jutott eszébe McIvernek az újabb
ijesztõ lehetõség.
– Maradj itt! Beszélek vele, és ha megpróbál bármilyen bajt okozni, megölöm! –
Lochart komor arccal a torony felé indult.
– Várj! Freddy – figyelmeztette Ayret McIver –, maradjatok itt! Mindjárt jövünk.
Huszain és Kia mellett elhaladva odaszólt az utóbbinak: – Csak elszaladok a repülési
engedélyért, miniszter. Öt perc.
Kia erre rögtön felelni akart, de mielõtt megszólalhatott volna, Huszain – elég
rejtélyesen – kijelentette: – Insa Allah.
– Kapitány – mondta aztán McIvernek Kia –, remélem, nem felejtette el, hogy este
hétre feltétlenül vissza kell érnem Teheránba. Fontos megbeszélésem lesz. – Hátat
fordított nekik, és udvariasan megkérdezte Huszaintól: – Mit is mondott az elõbb,
kegyelmes úr?
A két pilóta, dühösen átkozva magában Kiát a nagyképűségéért, bement az épületbe,
elviharzott Pavud és a többi irodai dolgozó mellett, és felsietett a toronyba.
A rádiós szobát üresen találták, de látták, hogy a tetõre nyíló ajtó nyitva van, és egy-
két másodperc múlva hallották is Vazari suttogását: – Ide! – A rádiós közvetlenül az ajtó
mellett, a fal tövében kucorgott.
– Tudom, mire készülnek – kezdte izgatottan rögtön, mihelyt odaértek hozzá. – A
rádiónak nem volt semmi baja. Bandar-Deilamról eltűnt négy helikopter, és az ügyvezetõ
igazgatójuk magánkívül van, mert nem tud kapcsolatba lépni se Lengehhel, se velünk, se
pedig Mr. Gavallannel, pedig állandóan hívogatja Sargazt is. Az ottaniak tudják, hogy
beszélni szeretne velük, de szándékosan nem válaszolnak neki, igaz?
– Mi közünk nekünk ehhez? – kérdezte mereven Lochart.
– Nagyon is sok. Minden egybevág. Numir Bandar-Deilamból azt üvöltözi, hogy az
összes külföldi elment, egy sem maradt ott közülük. Szjamaki ugyanezt állítja, sõt azt is
elmondta Numirnak, hogy a háziszolgája szerint maga, McIver kapitány, mindent elvitt
otthonról, és egy Pettikin nevű kapitány, aki maguknál lakott, szintén elköltözött.
McIver közömbös arccal vállat vont, és a rádióhoz lépve bekapcsolta a VHF csatornát.
– Egyszerű óvatosság. Nem akartam felügyelet nélkül hagyni a holminkat, Pettikin pedig
szabadságra utazott. Mostanában sok volt a környékünkön a rablás.
– Ne hívjon még fel senkit! Kérem! – mondta kétségbeesett hangon Vazari. –
Hallgassák meg, mit akarok mondani! Az igazságot úgysem képesek letagadni. Az összes
212-es és az embereik is eltűntek Bandarból, Lengeh nem válaszol, tehát ott ugyanez a
helyzet, Teheránból mindenki eljött, és már csak maguk maradtak, de egyértelmű, hogy
szintén szökni akarnak. – Vazari hangja elég különös volt, és egyelõre nem tudták
megítélni, hová is akar kilyukadni. – Nem árulom el magukat, segíteni szeretnék.
Esküszöm, hogy segíteni akarok!
– Miben?
– Abban, hogy meg tudjanak szökni.
– Még ha igaz lenne, amit mond, akkor is, miért tenné?! – kérdezte dühösen Lochart.
– Igazuk volt, hogy korábban nem bíztak meg bennem, de Istenre esküszöm, most már
megbízhatnak. Eddig nem igazán tudtam, mit akarok, de már eldöntöttem magamban, és
maguk jelentik nekem az egyetlen reményt. Holnapra megidéztek a bizottság elé, és...
Nézzenek rám! – emelte fel a hangját elkeseredetten az õrmester. – Tönkretettek, roncs
lett belõlem, és ha nem kerülök megfelelõ orvoshoz, az is maradok. Pokolian fáj, a
legkisebb érintéstõl is! – Vazari nagyon óvatosan hozzáérintette az ujját összetört
orrához. – Azóta, hogy az a csirkefogó Zataki megvert, egyfolytában fáj a fejem. Segítek
maguknak szökni, csak engedjék meg, hogy magukkal menjek! Esküszöm, hogy segítek!
– Könnyek ömlöttek a szemébõl, a két pilóta pedig szótlanul nézte.
Aztán McIver ismét a rádióhoz lépett, és a VHF-sáv adás-gombját megnyomva
beleszólt a mikrofonba: – Koviszi torony, itt az IHC. Próbaadás.
Hosszú szünet következett, majd angolul erõs akcentussal beszélõ hang válaszolt: – Itt
a torony. Tökéletesen lehet hallani, IHC.
– Köszönöm. Ezek szerint sikerült kijavítanunk a hibát. A 206-osunk tíz perc múlva
indul Teheránba, és a többi gép is, alkatrészekkel, a Negyvenes, az Abu Sal és a Gordy
kutakhoz.
– Rendben. Ha felszálltak, jelentkezzenek be ismét. Bandar-Deilamból keresték
magukat többször is.
McIver érezte, ahogy az elsõ izzadságpatak végigfutott a hátán. – Köszönöm, torony.
Viszlát. – Lochartra nézett, aztán sietve átkapcsolt a HF-sávra, ahol rögtön meghallották
Dzsahán izgatott hangját. Perzsául beszélt, úgyhogy Lochartnak fordítania kellett: –
Dzsahán azt mondja, hogy utoljára északkeletre, a parttól távolodva látták a gépeiket... és
hogy Zataki... – a bandar-deilami rádiós hangja itt egy pillanatra elhalkult – .. .Zataki
átirányította ugyan a négy gépet az Iran-Todához, de már meg kellett volna érkezniük, és
bejelentkezni a bázison... – Szjamaki válaszolt valamit, és Lochart azt is rögtön fordította:
– Szjamaki azt mondja, hogy fél-egy órára most el kell mennie, de ha visszaér, azonnal
jelentkezik, és megpróbál kapcsolatba lépni velünk és Sargazzal... Dzsahán
visszaigazolja... megígéri, hogy a rádió mellett marad, és mihelyt megtud valamit,
azonnal szól.
Egy darabig sercegés jött a készülékbõl, aztán ismét Dzsahán szólalt meg, ezúttal
angolul: – Kovisz, itt Bandar-Deilam! Veszitek az adást?
 – Ha a torony is hallotta, amit beszéltek, akkor miért nincs még itt értünk senki? –
kérdezte halkan, nem kis zavarral Lochart.
– Péntek van, ilyenkor nem szokták folyamatosan figyelni a vállalati frekvenciát. –
Vazari erõt vett magán, és letörölte arcáról a könnyeket. – Pénteken kevesen vannak bent
– a katonák nem repülnek –, és azok is tapasztalatlan újoncok. A bizottság az összes
tisztet, altisztet letartóztatta, és bezáratta. – Ijedten megborzongott, de aztán folytatta. –
Lehet, hogy valaki egyszer vagy kétszer hallotta a bandar-deilami hívást, de nem törõdött
vele. Bandar elveszítette a kapcsolatot a helikoptereivel... Na és?! Kit érdekelnek a
külföldiek? Különben is, elõfordul ilyesmi... De kapitány, ha nem sikerül leállítani
Bandart és Teheránt, valaki elõbb utóbb biztosan gyanút fog! – Vazari összegyűrt
zsebkendõt vett elõ, és felitatta az orrából szivárgó vért. – Ha a tartalék csatornára
kapcsolnak, biztonságban lesznek. Azt nem ellenõrzi a torony.
– Egészen biztos benne? – kérdezte McIver.
– Egészen. Hallgasson ide! Miért nem... – Vazari félbehagyta a mondatot, mert
közeledõ lépteket hallott, és nesztelenül visszaosont a tetõre.
Nem fenyegette azonban a leleplezõdés veszélye, mert Kia csak a lépcsõ feléig
mászott fel, és onnan kiabálta McIvernek: – Mit szöszmötöl annyit, kapitány?!
– Várom, hogy megerõsítsék az engedélyünket, miniszter. Sajnálom, de egyelõre azt
mondták, hogy várjak. Nem tehetek semmit.
– De igenis tehet! Felszállunk, és kész! Most, azonnal! Unom ezt a sok...
– Én is unom, de eszem ágában sincs szétlövetni magam! – vágott közbe türelmét
vesztetten McIver. – Várni fog! Várni! Megértette?! Várakozik szépen, türelmesen, és ha
továbbra is ilyen nagy lesz a pofája, akkor nem viszem sehová, Huszain mollahnak pedig
mesélek néhány piskesrõl, ami nem jutott eszembe a kihallgatáson. Most pedig
takarodjon!
Néhány másodpercig úgy tűnt, hogy Kia robbanni fog, de a miniszterben
felülkerekedett a józanság, és csöndben meghátrált. Miután elment, McIver megdörzsölte
a mellkasát, átkozta magát, mert elveszítette a türelmét, majd hüvelykujjával a tetõ felé
bökve megkérdezte Lochartot: – Mi legyen vele, Tom?
– Nem hagyhatjuk itt. Bármikor elárulhat bennünket.
– Esküszöm, hogy segítek maguknak – szólalt meg az ajtóból a kétségbeesett rádiós. –
Ha elviszi Kiát – fordult McIverhez –, mit fog csinálni vele? Kihajítja a helikopterbõl? –
Választ nem kapott a kérdésére, mivel McIver még nem tudta eldönteni, mit is csináljon.
– Bízzanak bennem, kapitány! Hívja fel Bandart a tartalék csatornán, üvöltsön rá
Numirra, ahogy az elõbb arra a disznóra, és mondja neki, hogy maga rendelte ide az
összes helikoptert! Ezzel biztosan el tudja hallgattatni egy-két órára.
McIver a tekintetével kérdezte meg Locharttól, hogy mi a véleménye.
– Miért is ne? Egész jó ötlet. Ha Kiát elvitted, Freddy is indulhat. Én várok egy
darabig, aztán... – Lochart hangja elhalkult, a mondta befejezetlen maradt.
– Aztán mi lesz, Tom? – kérdezte McIver.
Nem kapott azonban választ, mert Vazari a rádióhoz ugrott, átkapcsolt a tartalék
csatornára, és rögtön rá is szólt Lochartra: – Várjon kicsit, kapitány, és ha már McIver
kapitány és Ayre és elment, mondja azt Numirnak, hogy a négy helikopter biztosan
átváltott VHF-re, azért nem tud beszélni velük! Így legalább lesz rá ürügye, hogy
felszálljon, és mehet tankolni. – Látva a két pilóta meglepõdést tettetõ tekintetét, idegesen
pergõ nyelvvel folytatta: – Az isten szerelmére, kapitány, mindenki tudja, hogy innen egy
tankkal lehetetlen átjutni az Öblön. Ahhoz, hogy sikerüljön, valahol tartalék üzemanyagot
kellett elrejteniük. Valahol a parton, vagy valamelyik kitermelõhelyen.
McIvernek ennyi elég volt. Úgy döntött, nincs értelme a további halogatásnak, és
határozott mozdulattal bekapcsolta a rádiót.
– Itt Bandar-Deilam, órák óta hívjuk magukat...
– Dzsahán, adja nekem Numir agát! – vágott közbe fenyegetõ hangon McIver, és
miután az IranOil menedzsere bejelentkezett, nem adott lehetõséget arra, hogy rázúdítsa
dühös panaszáradatát. – Hol a négy helikopterünk?! – kiabálta felháborodva. – Miért nem
érkeztek még meg? Egyáltalán, mi folyik ott, maguknál? Micsoda?! Annyira hanyagok,
hogy oda sem figyelnek az utasításaimra?! Iderendeltem az összes helikopterünket a
teljes személyzettel...

SARGAZ, AZ S-G IRODÁJA. .. .és ne mondja nekem, hogy nem tudja, hogy Bandar-
Deilamba a jövõ hét elején érkezik meg az új személyzet! – McIver hangja halk volt, de
tisztán érthetõ, és Gavallan, Scot és McIver tágra nyílt szemmel, elhűlve bámult a
hangszóróra. McIver még Koviszban van?! Azt jelenti ez, hogy Lochart, Ayre és a
többiek is?
– Reggel óta próbáljuk hívni magukat, kapitány – érkezett elég halkan, Numir válasza.
– Koviszba rendelte a gépeinket? De miért? És miért nem értesítettek engem errõl? Mind
a négy helikoptert átirányítottuk az Iran-Todához, de nem érkeztek meg. Nyomuk veszett.
Szjamaki aga is többször próbálta elérni magát.
– Valami hiba volt a HF-ünkkel. Figyeljen, Numir! A helikoptereimet – McIver
alaposan megnyomta a szóvégzõdést – Koviszba rendeltem. Az Iran-Toda szerzõdést
nem hagytam jóvá, nem is tájékoztattak róla, úgyhogy errõl ennyit! Hagyja abba a
siránkozást, és ne próbáljon meg ügyet csinálni abból, ami nem az!
A helyiségben tartózkodók még mindig nem tértek magukhoz egészen. Az, hogy
McIver még el sem indult Koviszból, felért egy katasztrófával, azt jelentette, hogy az
egész Forgószél-művelet zátonyra futhat. 10.12 volt már, Rudiéknak meg kellett volna
érkezniük Bahreinbe...
– Nem tudjuk, milyen erõs szembeszelet kaptak, és azt sem, hogy mennyi ideig tart a
tankolás – jegyezte meg Scot. – Ha háromnegyed órát késnek, az még belefér. Induljunk
ki abból, hogy tizenegy és negyed tizenkettõ között fognak odaérkezni. – Senki nem
ellenkezett, bár mindenki tudta, hogy Lutzék üzemanyaga nem tart ki olyan sokáig.
Scrag és két társa felõl sem tudtak semmit, de erre számítottak is – egyik gépen sem
volt HF-adó. Ahhoz azonban, hogy Sargazba átjussanak, nagyjából másfél óra elegendõ
kellett legyen. Ha – tegyük fel – 7.30-kor szálltak fel, és 7.45-kor vették fel a
találkahelyen a szerelõket, akkor is meg kellett volna érkezniük 9.15-kor.
– Fölösleges idegeskedni, Manuela! Erõs ellenszelet is kaphattak, és azt sem tudjuk,
hogy pontosan mikor indultak el.
Túl sok a fennakadás, ez a tétlen várakozás pedig kibírhatatlan, gondolta Gavallan, és
hirtelen nagyon öregnek, fáradtnak érezte magát. Hogy csináljon valamit, a telefonért
nyúlt, és Bahreint tárcsázta. – Gulf Air de Francé? Jean-Luc Sessonne-t kérem. Jean-Luc?
Van újság?
 – Nincs, Andy! Most beszéltem a toronnyal, de nem láttak senkit. Pas probleme. Rudi
egész biztosan takarékoskodik az üzemanyaggal. Az irányítók megígérték, hogy rögtön
felhívnak, mihelyt meglátják õket. A többiekkel mi van?
– Most tudtuk meg, hogy Mac még el sem indult Koviszból. – Gavallan hallotta, hogy
Jean-Luc felszisszent, és rögtön utána a fojtott káromkodást is. – Egyetértek.
Jelentkezem, mihelyt valami bõvebbet tudok. – A kagylót le sem rakva Kuvaitot hívta. –
Charlie, Genny ott van?
– A szállodában vár. Andy, én...
– Most hallottuk, hogy Mac még Koviszban van, és...
– Magasságos isten! Mi történt?!
– Nem tudom. Jelentkezem, mihelyt kiderült. Gennynek egyelõre ne szólj!
Újabb, hányingert keltõ várakozás következett, majd ismét megszólalt a HF-csatorna:
– Teherán, itt Kovisz, McIver kapitány beszél. Mondhatja.
– Kovisz, itt Teherán. Reggel óta próbáljuk hívni. Szjamaki aga akart beszélni
magukkal. Elment, de egy órán belül itt lesz. Erõsítse meg, hogy a négy 212-est
átrendelte Koviszba!
– Teherán, itt Kovisz. Figyeljen maga is, Bandar-Deilam! – McIver lassabban,
érthetõbben beszélt, mint az elõzõ alkalommal, de érezni lehetett a hangján, hogy nagyon
dühös. – Megerõsítem, hogy az összes 212-esemet, ismétlem, az összes 212-esemet
iderendeltem. Mindet, kivétel nélkül. Szjamaki agát nem tudom megvárni, mivel öt perc
múlva indulok Kia miniszterrel Teheránba, de számítok rá, hogy az érkezésünkkor kint
lesz a teheráni nemzetközi repülõtéren. Pár perc múlva – az itteni hatóságok utasítására –
karbantartási munkák miatt beszüntetjük az adást. Tájékoztatásukra még annyit, hogy
Ayre kapitány is öt perc múlva indul, alkatrészeket visz Abu Salra, Lochart kapitány
pedig itt marad, és bevárja a Bandar-Deilamból érkezõ 212-eseimet. Vette az adást,
Teherán?
– Vettem, McIver kapitány, de legyen szíves...
– Maga is hallotta, Numir – szólt közbe McIver –, vagy most még a szokásosnál is
figyelmetlenebb volt?
– Hallottam, de ragaszkodom hozzá, hogy tájékoz...
– Elegem van ebbõl az ostobaságból! A vállalatot én irányítom, és nem tűröm, hogy
bárki beleavatkozzon a munkámba. Ilyen egyszerű. Kovisz bezár, Csangiz ezredes
utasítására karbantartási munkákat végez, és csak akkor jelentkezik, ha befejezték.
Maradhatnak ezen a csatornán, de ne foglalják le teljesen, mert lehet, hogy lesznek
próbaadások. Ennyi, vége.
Alig fejezte be McIver, nyílt az ajtó, és izgatott, fiatal ápolónõvel a nyomában Starke
lépett az irodába. Manuela, meglátva a férjét, úgy elképedt, hogy hang sem jött ki a
torkán. Gavallan szerencsére jobban meg tudta õrizni a lélekjelenlétét, a vastagon
bepólyált mellű férfi mellé ugrott, és egy székhez vezette. Starkén pizsamaalsó volt, és
lazán megkötött köntös. – Hagyd csak, Andy, nincs semmi baj – hárította el a segítséget.
– Hogy vagy, drágám?
– Conroe, te teljesen megõrültél?!
– Dehogy. Mesélj, Andy! Hogy állunk?
– Nem vállalhatjuk a felelõsséget... – próbált közbeavatkozni aggódó hangon az
ápolónõ, de Starke, csöppet sem erõszakosan, leintette.
 –Ígérem, hogy csak pár órát maradok, és nagyon vigyázok magamra. Manuela, légy
szíves, vidd vissza a nõvért a kocsihoz! – Olyan pillantással nézett a feleségére, amilyet
egymást nagyon jól megértõ házastársak szoktak váltani, ha azt akarják egymás tudtára
adni, hogy nincs idõ a vitatkozásra. Manuela rögtön fel is állt, kikísérte az ápolónõt,
Starke pedig megvárta, hogy becsukódjon mögöttük az ajtó, és csak aztán szólalt meg
újból, ezúttal már nagyon idegesen: – Ne haragudj, Andy! Nem bírtam tovább. Mi van a
fiúkkal?

KOVISZ, 10.48. McIver szédelegve, belül nagy ürességet érezve támolygott le a

toronyból. Nem volt biztos, hogy el tud jutni a 206-osig, és abban még kevésbé, hogy
végig tudja csinálni, amit még kell. Sikerülni fog, mert muszáj! Szedd össze magad!
Géppisztollyal a vállán Huszain mollah még mindig az autója oldalát támasztotta, és
Kiával beszélgetett. – Indulhatunk – mondta a miniszternek McIver. – Persze, csak akkor,
ha Huszain kegyelmes úrnak nincs ellene kifogása.
– Insa Allah – válaszolta különös mosollyal a szája sarkában Huszain, és búcsúzóul
udvariasan kezet nyújtott. – Isten vele, Kia miniszter!
– Isten vele, kegyelmes úr! – Kia határozott léptekkel a 206-os felé indult.
Huszain megvárta, amíg beszáll a helikopterbe, és csak aztán fordult – a korábban
látott különös mosollyal az arcán – McIverhez. – Meg van írva, hogy Isten malmai lassan
õrölnek, de nagyon alaposan. Igaz, kapitány?
– Igen. De miért mondja ezt?
– Vegye úgy, hogy útravalóul adtam! Ha leszálltak Teheránba, mondja el Kia
barátjának is!
– Nem a barátom. És miért csak Teheránban?
– Okosan tette, hogy nem kötött vele barátságot. Mikor találkozik Starke kapitánnyal?
– Nem tudom. Remélem, hamarosan. – A mollah ismét Kia felé pillantott, és a
tekintetében volt valami, amitõl McIver még kényelmetlenebbül kezdte érezni magát. –
Miért?
– Én is szeretnék vele találkozni.
Huszain leakasztotta a válláról a géppisztolyát, iszlám gárdistáival együtt beszállt a
gépkocsiba, és elhajtott.
– Kapitány! – Pavud ment oda McIverhez. Az arca komor volt, és nagyon izgatott.
– Egy pillanat, Mr. Pavud! Freddy! – McIver intett Ayrenek, és az rögtön oda is futott
hozzá. – Tessék, Mr. Pavud!
– Kérem, miért pakolták meg a 212-eseket alkatrészekkel, csomagokkal és...
– Személyzetváltás lesz – vágott közbe McIver, és úgy tett, mintha nem vette volna
észre, mennyire megijedt Ayre a kérdéstõl. – Négy 212-est is várok Bandar-Deilamból.
Jó volna, ha felkészülnének a fogadásukra, a személyzet elhelyezésére. Négy pilóta és
négy szerelõ érkezik. Két órán belül itt kell lenniük.
– De nem kaptunk semmiféle utasítást, és nem is értem...
– Menjen, és intézkedjen! – McIver hangja indulatos, ellentmondást nem tűrõ volt. –
Én adom az utasításokat! Én, személyesen! A 212-eseket is én rendeltem ide! Mi az
ördögöt lófrálsz még itt, Freddy? Indulj, és vidd azokat az alkatrészeket!
– Igenis, uram! És ön?
 – Visszaviszem Kia minisztert Teheránba. Amíg nem vagyok itt, addig Lochart a
fõnök. Indulás! Várj! Megyek én is. Mire vár, Pavud? Lochart kapitány nagyon dühös
lesz, ha nem készülnek el idõre! – McIver Ayre után sietett, és csak remélni tudta, hogy
elég meggyõzõ volt a fellépése, sikerült megtévesztenie Pavudot.
– Mi volt ez, Mac?
– Várj, amíg odaérünk a többiekhez! – Amikor elérték a 212-eseket, McIver – háttal
az irodaépület lépcsõjén álló, elképedt Pavudnak – gyorsan beszámolt Ayrenek a
történtekrõl, és rögtön el is búcsúzott. – Találkozunk a parton.
– Jól vagy, Mac? Nincs semmi baj? – kérdezte Freddy, aggódva a barátja arcszíne
miatt.
– Persze, hogy nincs. Indulás!

BAHREIN ELÕTT, 10.59. Rudi és Pop Kelly még mindig párban viaskodott az erõs
szembeszéllel, ügyelve rá, hogy a legtakarékosabb működésen tartsa a motorokat – az
üzemanyagszint-jelzõje mindkettõnek a nullán állt, és a piros jelzõlámpák is égtek már.
Félórával korábban megálltak, és lebegtetni kezdték a helikoptereket. A szerelõk azonnal
kinyitották a két gép utasterének ajtaját, óvatosan kihajoltak, leemelték a tanksapkát, és
beledugták a tartályba a töltõcsövet. A maguk készítette pumpával elõbb az egyik, aztán a
másik negyvengallonos hordó tartalmát is az utolsó cseppig átszivattyúzták a helikopter
tartályába. Soha nem hajtottak még végre tankolást a levegõben, mindketten rosszul is
lettek a félelemtõl, mire befejezték, de a művelet sikeres volt.
A sűrű pára továbbra sem akart oszlani, a tenger is erõsen hullámzott, de azóta, hogy
kis híján nekiütköztek a tartályhajónak, nem történt velük semmi rendkívüli. Igyekeztek
maximális távolságot tartani egymástól – Rudi se Dubois-t, se Peterit nem látta –, nem
téveszteni el az irányt, és közben egyfolytában imádkoztak, hogy kitartson az
üzemanyaguk. Rudi egyik motorja köhögött, de csak rövid ideig, utána ismét a
megszokott lett a hangja.
– Mennyi van még hátra? – kérdezte idegesen Faganwitch.
– Sok. – Rudi, a rádiócsöndet megtörve bekapcsolta a VHF-re állt, és átszólt Kellynek:
– Pop, kapcsolj HF-re, és figyelj! – Õ is gyorsan csatornát váltott, aztán folytatta: –
Sierra-Egy, itt Delta-Egy. Hallotok?
– Hangosan és tisztán, Delta-Egy – érkezett meg a hangszóróból Scot válasza. –
Folytasd!
– Boston – ezt a kódnevet találták ki Bahreinre – elõtt vagyunk hétszáz lábon, 185
fokon, és fogytán az üzemanyagunk. Delta-Kettõ mellettem, Három és Négy valahol a
közelben.
– Üdvözlet Britanniából, G-HTXX és G-HJZI. Ismétlem, GHTXX és G-HJZI. Jean-
Luc vár benneteket. Delta-Három és Négy még nem jelentkezett.
– HTXX és HJZI. – Rudi azonnal rájött, hogy ezek az új, brit regisztrációs jeleik. – Mi
van Lima-Hárommal és Kiló-Kettõvel? – A három lengehi, és a két koviszi gép felõl
érdeklõdött.
– Csak annyit tudunk, hogy Kiló-Kettõ még nem indult el. – Rudit és Kellyt
megdöbbentette a hír, de nem sokáig értek rá csodálkozni, mert új hang szólalt meg. – Itt
a teheráni központ. Sargaz, hallod az adást? – kérdezte a rádiós, majd rögtön utána
Szjamaki szólt bele a készülékbe: – Itt Teherán! Ki beszélget ezen a csatornán? Ki az a
Kiló-Kettõ, és Lima-Három? Kicsoda Sierra-Egy?
– Semmi gond, HTXX! – mondta tisztán, érthetõen Scot. – Úgy látszik, valami hülye
eltévedt, és a mi csatornánkat használja. Érkezés után telefonáljatok! – tette hozzá,
figyelmeztetve Rudiékat, hogy ha lehet, ne használják többé a rádiót.
– Homokdűnék elõl, HTXX! – szólt bele izgatottan a mikrofonba Pop Kelly.
– Látom. Sierra-Egy, itt HTXX. Majdnem a parton vagyunk...
Rudinak most már mind a két motorja köhögött, és csúnyább hangon, mint elsõ
alkalommal, de azért még vitte elõre a helikoptert, bár a fordulatszámmérõk vadul
ugráltak. A párából lassan kezdett kibontakozni a part, homokdűnék látszottak, néhány
tárgy is, és azok alapján Rudi már pontosan meg tudta állapítani, hol vannak. – Pop,
beszélj az irányítókkal! Sierra-Egy, szóljatok Jean-Lucnek, hogy...

SARGAZBAN. Gavallan már tárcsázta is Bahreint, bár Rudi még nem fejezte be. – ...az
Abu Szab-i strand legészakibb csücskében, a keleti oldalon vagyunk... – Hangos zörej
hallatszott, majd az adás teljesen megszakadt.
– Gulf Air de Francé?! – kiabált izgatottan a telefonba Gavallan. – Jean-Lucöt kérem!
Jean-Luc? Itt Andy. Rudi és Pop... Várj...
– Sierra-Egy! – kiabálta idegesen Kelly. – Megyek Delta-Egy után! Leállt a motorja...
– Itt Teherán! Kinek a motorja állt le, és hol? Ki használja ezt a csatornát? Itt Teherán!
Ki használja...

A BAHREINI PARTON. A hófehér homokú partnak ez a része szinte teljesen kihalt volt,
alig lehetett rajta embert látni, viszont – a kellemes, enyhe szelet kihasználva – annál
többen élvezték a vitorlázás és a szörfözés örömeit. A domb tetején az elegáns Starbreak
Hotel ragyogó fehér épülettömbje emelkedett ki a pálmafák, és a gondosan ápolt kertek
bokrai közül. Teraszain, és lent a strandon is színes napernyólc tették még vidámabbá a
hangulatot. A 212-es pörgõ rotorlapátokkal, de erõsen köhögõ, használhatatlan
motorokkal bukkant elõ a víz fölött lebegõ párából. Ereszkedési szöge nem sok választási
lehetõséget hagyott, de Rudi már azért is hálás volt, hogy nem a vízre, hanem szilárd
talajra kell leszállnia. A föld vészes sebességgel közeledett ugyan hozzá, de nem esett
pánikba, nem kezdett el kapkodni. Kinézett magának egy pontot a parttal párhuzamosan
húzódó országút közelében, egy magányos napernyõtõl nem messze, és arrafelé
kormányozta a gépet. Mivel a motorokkal nem tudott manõverezni, az irányítókart maga
felé húzva úgy változtatta meg a még mindig pörgõ rotorlapátok dõlésszögét, hogy
amennyire csak lehet, csökkentsék az ütõdés erejét. A helikopter megugrott ugyan az
egyenetlen talajon, de nem annyira, hogy bármi baja essen, aztán szilárdan a két talpán
megállt.
– Hűha, ez meredek volt! – állapította meg Faganwitch, valamivel már szabadabban
lélegezve, de az izgalomtól még mindig mereven megfeszítve magát.
Rudi rögtön hozzálátott a leállítási műveletekhez, és most már azt sem bánta, hogy a
keze és a lába is vadul remeg. A parton napfürdõzõk és a szálloda teraszain üldögélõ
vendégek kíváncsian néztek feléjük, aztán egyszer csak azt látta, hogy Faganwitch-nek
elakad a lélegzete. Megijedt, mert nem tudta, mi történt vele, és amikor ugyanabba az
irányba nézett, ahová a szerelõ bámult, a megdöbbenéstõl õ is mozdulatlanná merevedett.
A magányos napernyõ alatt heverõ lány a sötét napszemüvegen kívül alig valamit viselt –
deréktól fölfelé például semmit, és ami alatta látszott, az is inkább hasonlított
cipõpertlire, mint fürdõruhára. Szõke volt, nagyon szép, és a könyökére támaszkodva
érdeklõdéssel figyelte õket. Aztán sietség nélkül felállt, és összecsatolta magán a nyilván
bikinifelsõként viselt színes szövetdarabot.
– Te jó ég... – Faganwitch-nek csak ennyire futotta az erejébõl.
Rudi sem volt igazán formában, mert zavartan csak annyit mondott: – Elnézést,
kifogyott az üzemanyagom.
A lány nevetett, de aztán megérkezett Kelly, és elrontotta az örömüket, mert a
napernyõhöz túl közel ereszkedett le, a rotorlapátok szele elsodorta a lány törölközõjét, és
gyönyörű, aranysárga haját, barna testét homokkal szórta tele. Amikor meglátta, mit tett,
Kelly közelebb húzódott ugyan az úthoz, de annyira zavarban volt, hogy mint valami
tapasztalatlan újonc, legalább fél méter magasból egyszerűen leejtette a helikoptert.

BAHREINI NEMZETKÖZI REPÜLÕTÉR, 11.13. Jean-Luc és Rod Rodrigues szerelõ az

épületbõl kirohanva a Gulf Air de France-tól bérelt kis tartálykocsi felé rohant. A
korszerű repülõtéren nagy volt a forgalom, számtalan ország gépei sorakoztak a betonon,
a JAL egyik jumbója pedig éppen akkor szállt le.
– On y va! Indulás! – kiabálta Jean-Luc.
– Igenis, szajjid! – A sofõr azonnal nekilódította a kocsit. Fiatal, karcsú palesztinai
keresztény volt, sötét napszemüveget viselt, overallján a légitársaság betűjele – GAdeF –
látszott. – Merre?
– Tudja, hol az Abu Szabh-part?
– Igen, szajjid!
– Két helikopterünk van ott, amit fel kell tölteni. Siessünk!
– Egy ugrás csak innen. – A sofõr sebességet váltott, és alaposan beletaposott a
gázpedálba. – Alfa-Négy! – A légitársaság belsõ, zárt láncán érkezett hívást meghallva
leemelte a műszerfakói a mikrofont, és magabiztosan, fél kézzel vezetett tovább. – Itt
Alfa-Négy.
– Adja nekem Sessonne kapitányt!
Jean-Luc rögtön megismerte Mathias Delarne-nak, a Gulf Air de Francé bahreini
képviselõjének a hangját. Régi jó ismerõsök voltak, Algériában együtt szolgáltak a
légierõnél. – Mi újság, haver? – kérdezte, miután átvette a sofõrtõl a mikrofont.
– A toronyból most szóltak, hogy a jelzett irányból újabb helikopter is megjelent –
válaszolta sietve, franciául Delame. – Dubois, vagy Peteri lehet, nem? Az irányítók
állandóan hívják, de egyelõre nem válaszol.
– Csak egy? – kérdezte nyugtalanul Jean-Luc.
– Igen. Pontosan a 16-os helikopter-leszálló felé tart.
– Mathias, mondd azt a toronynak, hogy a G-HTTE, és csak átrepülõben van – Jean-
Luc találomra a harmadikat választotta ki a nemrég megkapott négy brit regisztrációs
jelzésbõl. Bõvebben nem kellett magyaráznia, mivel már korábban elmondta Delarne-
nak, hogy milyen helikopterekrõl van szó. – Rodriguest elküldöm Rudiékhoz, én pedig
rohanok hozzád. Hol találkozunk?
 – Jézusom! Jean-Luc, ha ez kiderül, kereshetünk magunknak menedéket az
Idegenlégióban. Az iroda elõtt várlak.
– Álljon meg! – szólt rá Jean-Luc a sofõrre, és az olyan hirtelen fékezett, hogy õk
Rodrigueszel kis híján kirepültek a szélvédõn. – Rod, tudod mit kell csinálni! – mondta a
szerelõnek, és fürgén kiugrott a kocsiból. – Indulás!
– Inkább gyalog... – akarta mondani Rodrigues, de szavai belevesztek a hirtelen
indítás miatti kerékcsikorgásba. Jean-Luc megvárta, amíg a tartálykocsi kikanyarodott a
tengerpartra vezetõ országútra, aztán megfordult, és rohant vissza a terminálhoz.

A KOVISZI IRÁNYÍTÓTORONYBAN, 11.17. Lochart és Vazari figyelte, amint McIver

206-osa a távolban a Zagrosz-hegység csúcsai fölé emelkedik. – Kovisz, itt HOC –
érkezett meg a VHF-csatornán McIver hangja. – Elhagyom a körzetüket. Viszontlátásra!
– HOC, itt Kovisz. Viszontlátásra! – búcsúzott el Vazari is.
Még le sem rakta a mikrofont, amikor a HF-készülék hangszóróján már hallani lehetett
a következõ hívást: – Bandar-Deilam, itt Teherán. Tudtak beszélni Kovisszal?
– Nem. Sargaz, itt Bandar-Deilam. Hallanak bennünket? – Válasz nem volt, és Sargaz
a megismételt kérdésre sem felelt.
Vazari megtörölte izzadt homlokát. – Gondolja, hogy Ayre kapitány ott van már a
megbeszélt helyen? – kérdezte, elkeseredve próbálta azt a látszatot kelteni, hogy már
visszavonhatatlanul hozzátartozik a csapathoz. Nem volt nehéz megállapítania, hogy
Lochart nem kedveli, nem bízik benne, és mindent elkövetett, hogy megszerezze a
bizalmát.
Lochart nem válaszolt, csak vállat vont, és azon törte a fejét, mit csináljon Teheránnal.
Korábban azt tanácsolta McIvernek, hogy mind a két szerelõt küldje el Ayrevel. – Arra az
esetre, ha Vazari elárul bennünket, és engem elkapnak – indokolta meg a javaslatát.
– Ne csinálj hülyeséget, Tom! – kérte McIver. – Ne akarj visszamenni Teheránba!
– Meg sem tudnám csinálni anélkül, hogy tönkre ne tenném az egész Forgószelet.
Egyszer mindenképpen le kellene szállnom tankolni, és biztos, hogy letartóztatnának.
– Mondja! – szólt Vazarinak, látva, hogy az nagyon szeretne kérdezni valamit.
– Fog jelezni McIver kapitány, ha sikerült megszabadulnia Kiától? – kérdezte az
õrmester, és miután Lochart nem válaszolt, komoran megjegyezte: – A szentségit! Még
mindig nem hiszi el, hogy bármit mond, én megteszem? Kizárólag az én segítségemmel...
Mindketten megérezték, hogy valaki figyelõ õket, és megpördülve Pavudot látták a
nyitott ajtóban, a lépcsõ korlátjának dõlve.
– Hát így állunk! – mondta halkan, elégedetten az irodavezetõ. – Insa Allah.
Rajtavesztettetek, piszkos árulók.
Lochart idegesen tett egy lépést az ajtó felé. – Nem tudom, mirõl beszél – mondta
elszoruló torokkal. – Nincs itt szó semmiféle...
– Lelepleztem magukat. Magát, meg ezt az aljas árulót – vágott a szavába Pavud. –
Szökni akarnak, ellopni a helikoptereinket.
– Áruló? – kérdezte eltorzult arccal az irodavezetõtõl Vazari. – Elhordd innen a
mocskos kommunista pofádat, különben megbánod! Tudok mindent rólad és a tudehes
barátaidról is.
Pavud elsápadt, de azért megpróbálta tartani magát. – Miféle ostobaságokat beszél?
Maga az, aki rajtavesztett, akinek kiderült...
 Vazari nem hagyta, hogy az irodavezetõ befejezze a mondatot. – Te vagy az áruló, te
komcsi gazember! – vágott a szavába. – Ali Fedagi tizedes, a szobatársam a
párttitkárotok, õ vezeti a támaszponton működõ szervezeteteket. Ismerlek
mindannyiótokat. Hónapok óta próbál beszervezni a pártba. Takarodj innen! – Mivel
Pavud nem engedelmeskedett rögtön, az addiginál is fenyegetõbb hangon közölte vele: –
Ha nem tűnsz el, és nem fogod be a szádat, feladlak benneteket a bizottságnál. Fedagit,
Mohammed Berarit és a többieket is. Engem nem érdekel... – Az õrmester ujja már a
rádió adás-gombjánál volt, amikor Pavud ijedten rákiáltott: – Ne! – Beljebb lépett, mire
Vazari megmarkolta a mellén a zakót, dühösen az egyik sarokba lökte, és csavarkulccsal
fejbe akarta csapni. Lochartnak az utolsó pillanatban sikerült csak elkapnia a csuklóját, és
megakadályozni benne.
– Miért nem engedi, hogy végezzek vele?! – kérdezte az izgatottságtól reszketve
Vazari. – El akar árulni bennünket!
– Fölösleges... Nincs rá semmi szükség – mondta Lochart. Annyira ideges volt, hogy
csak nehezen talált szavakat. – Türelem! Hallgasson ide, Pavud! – fordult a rémült
irodavezetõhöz. – Ha tartja a száját, mi sem mondjuk el senkinek, amit tudunk.
– Esküszöm Istenre, hogy...
– Nem bízhat meg ebben a csirkefogóban! – vágott közbe Vazari.
– Arról szó sincs, írja le gyorsan, amit tud! Az összes nevet, amire csak emlékszik,
három példányban! – Papírt, tollat keresett, és az õrmester kezébe nyomta. Vazari
elbizonytalanodott ugyan egy pillanatra, de aztán leült, és fürgén írni kezdett. Lochart a
rémülten reszketõ, kegyelemért könyörgõ irodavezetõhöz lépett. – Fogja be a száját,
Pavud, és figyeljen rám! – mondta határozottan. – Hajlandó vagyok üzletet kötni
magával. Ha tartja a száját, akkor mi sem áruljuk el magukat.
– Hogyne, aga, természetesen! Nem szolgáltam mindig, éveken keresztül hűségesen a
vállalatot, nem voltam...
– Hazug! – vágott közbe dühösen Vazari, és Lochart megdöbbenésére még hozzátette:
– Hallottam, amit a többi csirkefogóval Manuela Starkéról beszéltetek, és láttam, ahogy
esténként csörgõ nyállal leskelódtetek utána.
– Nem igaz! Aljas hazugság! Ne higgye...
– Pofa be! – vetett véget kurtán az õrmester Pavud mentegetõzésének.
Az irodavezetõ elnémult, megrettent a Vazari tekintetébõl sugárzó indulattól. Lochart
odament az õrmesterhez, elvette tõle az egyik listát, zsebre rakta, és figyelmeztette a
rádióst, hogy õ is tegyen el egyet. – Tessék! – mondta Pavudnak, és a harmadik példányt
dühösen odatartotta elé. Az irodavezetõ megpróbált ugyan hátrálni, de nem tudott, mert
már egészen beszorult a sarokba. Amikor Lochart a kezébe nyomta a papírt, felnyögött,
és eldobta, mintha parázs lett volna. – Ha megállítanak bennünket – folytatta fenyegetõ
hangon a pilóta –, a legelsõ iszlám gárdistának a kezébe nyomom ezt a listát. Ne felejtse
el, hogy perzsául is tudok, és ismerem Huszaint! Megértette? – Pavud meg sem mert
szólalni, csak bólintani tudott. Lochart felvette a lapot, és a zakója zsebébe tette. – Üljön
oda! – parancsolt rá, és az egyik székre mutatott, aztán beletörölte a nadrágjába erõsen
izzadó kezét.
A rádióhoz ment, VHF-csatornára állította, és beleszólt a mikrofonba: – Kovisz hívja a
Bandar-Deilamból érkezõ helikoptereket. Hallotok? – Mivel választ nem kapott,
megismételte a hívást, majd megkérdezte az irányítótoronytól, hogy õk veszik-e az adást.
 Egy angolul erõs akcentussal beszélõ hang válaszolt neki néhány másodperc múlva: –
Igen, tisztán halljuk.
– Négy helikoptert várunk Bandar-Deilamból. Csak VHF-készülék van rajtuk,
úgyhogy felszállok, hátha könnyebben tudok kapcsolatba lépni velük. Amíg vissza nem
jövök, itt nem lesz senki. Rendben?
– Rendben.
Lochart kikapcsolta a VHF-et, a HF azonban még működött, és újból hallani lehetett
belõle a már korábbról ismerõs hangot: – Kovisz, itt Teherán. Hallanak?
– Vele mi legyen? – kérdezte Lochart, és a széken magába roskadtan ülõ Pavudra
bökött az állával.
Vazari minden addiginál erõsebb, hasogató fejfájást érzett. – Majd én elintézem –
válaszolta, arra gondolva, hogy Pavud megölésével tudja csak végleg meggyõzni
Lochartot arról, hogy az õ oldalukon áll.
– Nem! – A pilóta azonnal megértette, mire gondolt. – Pavud, most szabadnapot vesz
ki, és hazamegy! – fordult a rémült irodavezetõhöz. – Megmondja a többieknek, hogy
rosszul érzi magát, eltakarodik innen, és senkinek nem szól egy szót sem! Látni fogjuk,
mit csinál, és halljuk is minden szavát. Ha elárul bennünket, a listát odaadjuk a
zöldszalagosoknak.
– Esküszik... megígéri... hogy senkinek nem szól? Megesküszik rá? – kérdezte
reszketve Pavud.
– Tűnjön el, amilyen gyorsan csak tud! Ne felejtse, hogy a maga feje forog
veszélyben, nem a miénk! Indulás! – Figyelték, ahogy az irodavezetõ letámolyog a
toronyból, és amikor látták, hogy lassan pedálozva a város felé indul a kerékpárján,
mindketten megkönnyebbültek valamelyest.
– Meg kellett volna ölnünk, kapitány... Az lett volna a biztos. Én elintéztem volna.
– Így is elég biztonságos... A halála semmit sem oldott volna meg. – És a mi
dolgunkon sem segített volna Sarazaddal, gondolta Lochart.
– Kovisz hívja Bandar-Deilamot! – hallatszott újból a HF-csatornán.
– Nem lesz jó, ha ezek még sokáig kiabálnak, kapitány – jegyezte meg gondterhelten
Vazari. – A toronyban, bármilyen zöldfülűek üljenek is ott, elõbb-utóbb csak meghallja
õket valaki.
Lochart kis idõre félrerakta gyötrõ gondolatait, és kizárólag erre a problémára
koncentrált. – Õrmester – mondta aztán –, jelentkezzen be, és tegyen úgy, mintha nagyon
dühös lenne, mert elrontották a szabadnapját! Perzsául beszéljen, mondja meg nekik,
hogy amíg a karbantartást be nem fejezzük, hagyják békén a csatornánkat! Tegye még
hozzá, hogy az a holdkóros Lochart elment, felhívni VHF-en a négy helikoptert, és a
többiek is kint vannak a gépeknél!
– Értettem. – Vazari hibátlanul végrehajtotta az utasítást. Miután szétkapcsolt, egy
pillanatra a tenyerébe hajtotta a fájdalomtól szétrobbanni akaró fejét, és csak aztán nézett
rá Lochartra. – Megbízik bennem végre? – kérdezte.
– Igen.
– Magukkal mehetek? Komolyan?
– Igen. – Lochart kezet nyújtott az õrmesternek. – Köszönöm a segítséget. – Kivette a
készülékbõl a vállalati csatornát működtetõ kristályt, összetörve visszadugta a helyére, és
a bontóérintkezõt zsebre rakva a VHF készüléket is használhatatlanná tette. – Jöjjön!
 – Felszállok – mondta a földszinti irodában a három alkalmazottnak, és mivel úgy
látta, hogy furcsán néznek rá, magyarázatképpen hozzátette: – Megpróbálom VHF-en
felhívni a bandari helikoptereket. – Az írnokok erre sem válaszoltak, de Lochart érezte
rajtuk, hogy tudják a titkot. – A holnapi viszontlátásra, õrmester! – mondta Vazarinak.
– Ugye nem baj, ha én is lelépek? Rettenetesen fáj a fejem.
– Menjen csak!
Lochart még egy darabig tett-vett az irodában, hogy Vazarinak legyen ideje
megkerülni a hangárt, és beszállni a helikopterbe.
– Attól kezdve, hogy kilép az épületbõl, semmi közöm magához – mondta neki,
mielõtt otthagyták a rádiósszobát. – Nem fogom ellenõrizni a kabint, beülök és azonnal
felszállok.
– Isten legyen irgalmas hozzánk, kapitány!

63. fejezet

A BAHREINI REPÜLÕTÉREN, 11.28. Jean-Luc és Mathias Delarne a terepjárótól

néhány lépésnyire, a helikopter-leszálló mellett állt, és a tenyerével ernyõt tartva a szeme
fölé, a közeledõ 212-est figyelte. Bármennyire erõltették is azonban a szemüket, a pilótát
egyelõre nem tudták felismerni. Mathias alacsony, zömök férfi volt, sötét, hullámos
hajjal. A fél arca csúnyán összeégett, amikor Algír közelében egy rakétatalálattól
kigyulladt a repülõgépe.
– Dubois lesz az – találgatta.
– Nem. Peteri. – Jean-Luc integetni kezdett a pilótának, jelezte, hogy forduljon
egészen szembe a széllel, és úgy szálljon le. Mihelyt a helikopter talpai a betonhoz értek,
Mathias Peteri kiabálásával mit sem törõdve, a még pörgõ rotorlapátok alatt a pilótafülke
bal oldalához futott. Egy doboz gyorsan száradó fehér repülõfesték és ecset volt nála;
sietve lemázolta az ajtóra, az ablak alá felfestett regisztrációs jelzést, Jean-Luc pedig a jó
elõre elkészített sablon segítségével felfestette az új alapra a helikopternek tökéletesen
legális státust biztosító G-HXXI jelet.
Mathias addigra már a gép farkáról is eltüntette az IHC feliratot, a pilótafülke másik
ajtaján is megcsinálta az alapot, és Peterinek alig volt ideje visszarántani a könyökét,
Jean-Luc már kezdte is kirajzolni a festékszóróval a második G-HXXI jelzést.
– Voilá! – mondta elégedetten, miután elkészült. Mathias kezébe nyomta a
szerszámokat, aki gyorsan visszavitte õket a kocsihoz, a ponyva alá, és csak aztán rázott
kezet lelkesen Peterivel. Rögtön elmondta, hogy Rudi és Kelly is szerencsésen
megérkezett, és afelõl érdeklõdött, hogy mi van Dubois-val.
– Nem tudom, haver – válaszolta Sándor. – Akadt egy kis zűrünk – sietve elmesélte az
óriás tartályhajóval való váratlan találkozást –, ami után Rudi azt mondta, hogy váljunk
szét, és jöjjön tovább mindenki maga. Azóta nem láttam õket. Én lementem olyan
alacsonyra, amennyire csak lehetett, és egyfolytában imádkoztam, hogy el ne fogyjon az
üzemanyagom, így is jó ideje kigyulladt már a lámpa, és legfeljebb tíz percem maradt,
utána mehettem volna fürödni a cápákkal. Mi van a többiekkel?
– Rudi és Kelly Abu Szabnál szállt le, Rod Rodrigues foglalkozik velük. Scrag, Willi
és Vossi még úton van, Mac viszont még el sem indult Koviszból.
 – Jesszusom!
– Oui. Freddy és Tom Lochart is vele van, legalábbis még ott voltak tíz-tizenöt perce:
– Jean-Luc megkérdezte a közeledõ Mathiast: – Fel tudod hívni a tornyot?
– Persze.
– Mathias Delarne, Sandor Peteri és Johnson, a szerelõnk – végezte el sietve a
bemutatást Sessonne.
– Milyen volt az útjuk? – kérdezte Mathias, miközben kezet ráztak, de rögtön ki is
igazította magát: – Merde! Jobb, ha nem mondják el. – Baj van! – mondta aztán,
észrevéve egy közeledõ gépkocsit.
– Maradj a helyeden, Sándor! – figyelmeztette Jean-Luc a pilótát, és sürgetõen rászólt
a szerelõre is: – Indíts a kabinba, Johnson!
A hivatalos jelzéssel ellátott gépkocsi a helikoptertõl mintegy húsz-yardnyira állt meg.
Két bahreini szállt ki belõle: az útlevél-kezelõk egyik századosa, és egy egyenruháján
kívül fehér fejkendõt is viselõ légiirányító. Mathias rögtön eléjük ment, hogy üdvözölje
õket. – Jó napot, szajjid Juszuf, szajjid Bin Ahmed! Bemutatom Sessonne kapitányt.
– Jó napot! – köszönt udvariasan a két férfi, és kíváncsian tovább nézegette a
helikoptert. – A pilóta?
– Peteri kapitány. Mr. Johnson, a szerelõ az utastérben van. – Jean-Luc nagyon ideges
volt, mert a sietve felfestett új azonosító jelzés nem száradt még meg teljesen, és az I
talpának mindkét oldalán lecsurgott kicsit a festék. Várta az elkerülhetetlennek vélt, a
helikopter indulási helyére vonatkozó kérdést, és már el is döntötte magában, hogy az
iraki Bászrát fogja mondani, de tudta, hogy ezzel nem old meg semmit, mert egyetlen
telefonnal ellenõrizni lehet, hogy igazat mondott-e. Sõt, még csak ellenõrizni sem kell,
elég, ha valamelyik bahreini odalép a helikopterhez, végighúzza az ujját a friss festésen,
rögtön elõ fog tűnni alóla az eredeti jelzés. Mathias sem volt semmivel nyugodtabb. Arra
gondolt, hogy könnyű Jean-Lucnek, õ nem Bahreinben él, nem ott kell dolgoznia.
– Mennyi ideig marad a G-HXXI, kapitány? – kérdezte a tiszt. Simára borotvált arcú,
makulátlanul öltözött, szomorú tekintetű férfi volt.
Jean-Luc és Mathias is hatalmasat nyelt. Biztosak voltak abban, hogy a százados
szándékosan említette a jelzést ahelyett, hogy egyszerűen helikopterrõl beszélt volna. –
Rögtön indul tovább Sargazba, szajjid – válaszolta Mathias. – Abban a pillanatban, hogy
feltöltöttük. Ugyanúgy a többi. Azok is Sargazba mennek.
– Felelõtlenség úgy megtervezni egy utat, hogy ne legyen elég hozzá az üzemanyag –
jegyezte meg Bin Ahmed, a forgalomirányító. – Mi van a harminc percre elegendõ,
kötelezõ tartalékkal?
– Az ellenszél miatt fogyott el idõ elõtt, szajjid!
– Hát, ami azt illeti, tényleg elég erõs. – Bin Ahmed elgondolkodva az öböl felé
pillantott. – Egy 212-es nálunk, kettõ a parton, a negyedik. .. a negyedik pedig valahol
ott. – Visszafordult, elgondolkodva Jean-Lucre nézett. – Az is lehet, hogy megfordult...
visszament oda, ahonnan jött.
Jean-Luc erõt vett magán, és a legbarátságosabb mosolyát villantotta rá a tisztre. –
Nem tudom, szajjid Bin Ahmed – válaszolta óvatosan. Nagyon szeretett volna túl lenni a
macska-egér játékon, elvégezni a tankolást, és visszamenni a terminálra, hogy kiderítse,
mi történt Dubois-val.
A két bahreini azonban nem mozdult. Nézték tovább a helikoptert – a rotor közben
megállt, lapátjait már csak a szél rezegtette enyhén –, aztán Bin Ahmed a belsõ zsebébe
nyúlt, és lassú mozdulattal telexet vett elõ. – Az elõbb kaptuk Teheránból, Mathias –
mondta udvarias hangon. – Eltűnt helikopterekrõl van szó benne, az iráni légiirányítók
küldték. Azt írják: Kérjük, nézzenek utána, nem kerültek-e önökhöz a Bandar-Deilamból
engedély nélkül elvitt helikoptereink. Kérjük, hogy amennyiben igen, azonnal foglalják le
õket, a rajtuk tartózkodókat tartóztassák le, és értesítsék a legközelebbi követségünket,
amely intézkedni fog a bűnözõk, a gépek és az eltulajdonított felszerelés visszaszállítása
felõl. – Elmosolyodott, és Mathiasnak nyújtotta a telexet. – Érdekes, nem?
– Nagyon. – Mathias elolvasta az üzenetet, aztán visszaadta.
– Sessonne kapitány, dolgozott ön Iránban?
– Igen.
– Szörnyű állapotok vannak ott, nem? Az a sok halott, az állandó nyugtalanság.
Mohamedánok ölik a mohamedánokat. Perzsia különös ország, sok gondot okoz a
szomszédainak. Magának követeli az Öblöt – a Perzsa-öblöt, ahogy õk hívják –, mintha
mi itt, a túlsó parton, nem is léteznénk. – Bin Ahmed nyugodtan beszélt, különösebb
érzelem nélkül pusztán tényeket sorolt fel. – Nem azt állította-e a sah is mindig, hogy a
szigetünk Iránhoz tartozik, csak azért, mert háromszáz évvel ezelõtt a perzsák néhány
évre meghódítottak bennünket, bár korábban mindig függetlenek voltunk, és azóta is
azok vagyunk?
– Igen. Késõbb azonban, ha jól tudom, visszavonta a követelését.
– Valóban. Visszavonta, és rögtön utána elfoglalta Tumsz és Abu Musza szigetet,
hogy rátegye a kezét az ottani olajra. A perzsa uralkodók – bárkik legyenek, és bárhonnan
származzanak is – nagyon különösen, önfejűén tudnak viselkedni. Szentségtörés
mollahokat és ajatollahokat állítani Isten és ember közé. Nem gondolja?
– Hát... meglehetõsen egyéni a látásmódjuk – válaszolta még mindig óvatosan Jean-
Luc. – Tény, hogy sokan nem értenek velük egyet.
Bin Ahmed tekintete Mathias furgonjának nyitva felejtett rakterére tévedt, és nyilván õ
is észrevette – Jean-Luc legalább is tisztán látta –, hogy a festõecset foltos nyele kilóg a
sietve leterített ponyva alól. – Veszélyes idõket élünk manapság errefelé. Nagyon
veszélyeseket – mondta elgondolkodva a tiszt. – Az istentelen szovjetek északról, más
istentelen marxisták délrõl, Jemen felõl szorongatnak bennünket. Mindenki ránk figyel, a
gazdagságunkban bízik, és az iszlámban. Csak az iszlám hithez való ragaszkodás
akadályozhatja meg, hogy uralmuk alá hajtsák az egész világot.
Mathiasnak már a nyelvén volt, hogy hol marad akkor Franciaország, és Amerika, de
szerencsére gyorsan észbe kapott. – Az iszlám soha nem bukhat el. És az Öböl államai
sem, ha elég éberek maradnak – mondta.
– Isten segítségével biztosan így lesz. – Bin Ahmed egyetértõén bólintott, és biztatóan
rá is mosolygott Jean-Lucre. – Mi itt, a szigetünkön, rajta tartjuk a szemünket azokon,
akik megpróbálnak kárt okozni nekünk.
Jean-Luc szintén bólintott, és képtelen volt elszakítani a tekintetét a telextõl. Ha
Bahrein értesítést kapott, gondolta, akkor valószínűleg az összes többi repülõteret is
riasztották az Öböl innensõ partján. – Isten segítségével le fogjuk gyõzni õket – nyögte ki
nagy nehezen.
A bevándorlási hivatal tisztje, szintén bólintással jelezve az egyetértését, udvariasan
szólt neki: – Kapitány, szeretném megnézni a pilóta és a szerelõ papírjait.
– Természetesen. Máris – felelte készségesen Jean-Luc, és nyugalmat tettetve
odasétált Peterihez. – Teherán szólt nekik, hogy ellenõrizzék az iráni bejegyzésű gépeket
– súgta neki sietve, mire a pilóta rögtön halottsápadttá vált. – Nyugalom, mon vieux, nem
kell idegeskedni! Mutassátok meg az útleveleteket, de csak akkor szólaljatok meg, ha
kérdeznek, és ne felejtsétek el, hogy Bászrából jöttök, a madár jele G-HXXI!
– Jézusom! – nyögött fel rémülten Sandor. – Ahhoz, hogy elhiggye, iraki pecsét
kellene. Nálam meg, majdnem minden oldalon, ott az iráni.
– Na és? Az csak annyit jelent, hogy jártál Iránban. Imádkozz, mon brave, és légy
észnél!
A bevándorlási hivatal tisztje elvette az amerikai útlevelet, ellenõrizte, hogy a fénykép
valóban Sandort ábrázolja-e, aztán – anélkül, hogy átlapozta volna – visszaadta a
pilótának. – Köszönöm – mondta. Johnson brit útleveléért nyúlt, de abban is csak a
fényképet nézte meg, a bejegyzések nem érdekelték.
Közben Bin Ahmed is odament a helikopterhez, és benézett az utastérbe.
– Mit szállítanak?
– Alkatrészeket – felelte csaknem egyszerre Peteri, Johnson és Jean-Luc.
– Azokat el kell vámoltatni.
– Természetesen tranzitszállítmány – szólt közbe Mathias. – Nem lehetne pusztán a
deklarációt kitölteni? Pontosan feltüntetnénk benne az értéket, és higgye el, nincs benne
se fegyver, se lõszer, se kábítószer. Efelõl biztosíthatom.
– Az ön szava nekem mindig megfelelõ garancia – mondta a tiszt. Bár megszokta a
hõséget, a betonon még neki is túlságosan meleg volt, úgyhogy megtörölte a homlokát, és
lassan odaballagott a még mindig Johnson útlevelét nézegetõ kollégájához. – Azt hiszem,
egy átrepülõben lévõ brit helikopternél ennyi elég. A parton lévõkkel sem lehet gond.
– Szerintem sem. – Az útlevél-vizsgáló hátat fordított a helikopternek. – Ha
megérkeznek, itt szállítjuk le õket, Sessonne kapitány – mondta Jean-Lucnek. – Töltse fel
õket gyorsan, mi pedig rögtön megadjuk nekik az indulási engedélyt Sargazba. –
Gondterhelt arccal a tenger felé nézett. – És a negyedik? Vele mi legyen? Gondolom, az
is brit bejegyzésű.
– Természetesen – hallotta a saját hangját Jean-Luc, és anélkül, hogy különösebben
átgondolta volna, már mondta is Dubois helikopterének új regisztrációs jelzését. –
Engedelmükkel... a három gép félórát marad, de utána megy tovább Sargazba. – Egy
próbálkozást mindenképpen megér a dolog, gondolta, és miközben gall eleganciával,
feszesen tisztelegve elköszönt a két bahreinitõl, komoly erõfeszítéssel tudta csak
megállni, hogy ne perdüljön táncra boldogságában.
– Nem tudom, hogy a nap vakította-e el õket, vagy szándékosan nem akarták
észrevenni, de igazából nem is érdekel, mondta magában óriási megkönnyebbüléssel.
– Jean-Luc, jobb lesz, ha felhívod Gavallant, és szólsz neki a telexrõl – hallotta a háta
mögül Mathias figyelmeztetését.

SARGAZ KÖZELÉBEN. Scragger és Benson tágra nyílt szemmel figyelte a nullára

beállt üzemanyagszint-mérõt. A jelzõlámpák már hosszabb ideje égtek, a hõmérõ
mutatója a vörös zóna tetején tanyázott, az olajnyomás pedig rohamosan csökkent, és már
csaknem nulla volt. Hétszáz láb magasságon, tiszta, bár egy kissé párás idõben repültek,
maguk között hagyták már a Siri és Abu Musza között húzódó tengeri határt, és Sargaz
ott volt, közvetlenül az orruk elõtt. A forgalomirányítók utasításait csaknem teljesen
tisztán hallották.
 – Kikapcsolom a rádiót, Benson!
– Jól teszed. Biztos, ami biztos.
A helikopter süllyedni kezdett, és legalább kétszáz lábbal lejjebb került, mire
Scraggernek, a második motor teljesítményén igazítva, sikerült megfognia. A váratlan
fejlemény mindkettõjüket meglepte, és rossz érzéseket is szült bennük.
– Nincs rá semmi oka, hogy ilyeneket csináljon, Scrag – mondta idegesen Benson. –
Néhány napja én magam ellenõriztem, és akkor még tökéletesen rendben volt. Hogy
haladunk?
– Remekül. Már nem sok van hátra.
A szerelõt nem teljesen nyugtatta meg a válasz. – Ha közbejön valami, lesz hol
leszállnunk? – kérdezte. – Homokpad, fúrósziget, bármi.
– Persze. Rengeteg a lehetõség, csak gyõzzünk válogatni közöttük – hazudta Scragger.
Fülét és szemét egyaránt úgy állította be, hogy azonnal észrevegyék a hirtelen
felbukkanó, újabb veszélyt, de egyelõre úgy látszott, hogy minden a legnagyobb rendben.
– Hallasz valamit?
– Nem... semmi különöset. Pedig figyelek a legkisebb neszre is, a fene egye meg!
– Akárcsak én – mondta nevetve Scragger.
– Nem kellene felhívnunk Sargazt?
– Bõven van még rá idõnk. Azt várom, hogy Vossi, vagy Willi jelentkezzen. –
Csöndben repültek tovább egy darabig, és közben minden idegszálukkal a motor
hangjára, a műszerek mutatóinak a rezdüléseire koncentráltak.
– Mennyi van még hátra, Scrag? – kérdezte újból kis idõ után Benson. Imádta a
motorokat, repülni viszont utált, és fõleg helikopteren. Most is olyan ideges volt, hogy az
inge csuromvizesen tapadt a testéhez.
Scraggernek nem maradt ideje válaszolni, mert a hangszóróból Willi hangját hallották:
– Sargaz, itt EP-HBB. EP-HGF-fel hétszáz lábon, száznegyven fokon közeledünk, és
várhatóan tizenkét perc múlva megérkezünk. – Scragger kis híján felüvöltött, mert Willi a
két helikopter teljes iráni regisztrációs jelzését mondta be, pedig megállapodtak, hogy ha
üzenetet küldenek, legfeljebb a három utolsó betűt használják.
Az irányítótorony vette az adást, és azonnal válaszolt is rá angolul: – Sargazt hívó
helikopter, annyit értettünk csak, hogy 140 fokon közelednek és át akarnak repülni
fölöttünk. A többit nem hallottuk tisztán. Erõsítse meg, hogy a hívójelük G-HYYR és G-
HFEE! Ismétlem: Golf-Hotel-Yankee-Yankee-Rómeó, és Golf-Hotel-Foxtrott-Echo-
Echo.
Scragger nem tudott tovább uralkodni magán, és jókedvűen hatalmasat rikkantott. –
Várnak bennünket!
Ismét Willit hallották, de a hangja olyan bizonytalan volt, hogy attól ismét dühös lett.
– Sargaz, itt... itt G-HY...YR... – Vossi mentette meg a helyzetet; fürgén közbevágott, és
õ már magabiztosan sorolta a korábban hallott betűket: – Sargaz, itt Golf-Hotel-Foxtrott-
Echo-Echo és Golf-Hotel-Yankee-Yankee-Rómó. Tisztán vettük az adást. Tíz perc múlva
maguknál leszünk. Kérünk engedélyt a leszálláshoz az északi leszállóhelyen. Értesítsék
az S-G-t is, legyenek szívesek, hogy megérkeztünk!
– Természetesen, G-HFEE – válaszolta az irányító. Scragger tisztán kihallotta a
hangjából az óriási megkönnyebbülést. – 117,7-en maguk is felhívhatják az S-G-t.
Üdvözöljük magukat Sargazban. Tartsák az útirányt és a magasságot!
 – Értettem. 117,7-en. – A visszaigazolást hallva Scragger rögtön átkapcsolt a megadott
hullámsávra, hogy egy szót se mulasszon el abból, amit Vossi mond: – Sierra-Egy, Itt
HFEE és HYYR. Hallotok bennünket?
– Tisztán és érthetõen. Isten hozott benneteket! De hol van Golf-Hotel-Sierra-Viktor-
Tangó?

A SARGAZI IRODÁBAN. – Mögöttünk, Sierra-Egy – válaszolta Vossi. Gavallan, Scot,

Nogger és Starke a vállalati csatornára állított VHF-et hallgatta, de közben figyelték a
tornyot is. Tudták, hogy az adásokat, fõleg ha HF-en érkeznek, tisztán hallhatja Szjamaki
is Teheránban, Numir pedig Bandar-Deilamban. – Pár percnyire van csak lemaradva
mögöttünk. Õ mondta, hogy menjünk elõre. – Vossi nagyon ügyelt a megfogalmazásra,
arra, hogy ne áruljon el többet, mint amennyi feltétlenül szükséges. – Nem tudjuk,
pontosan mi történt vele. – Hallva ezt, Scragger is bekapcsolódott végre a beszélgetésbe:
– Itt G-HSVT. A sarkatokban vagyok, úgyhogy igyekezzetek...
A szobában hatalmas üdvrivalgás tört ki, Gavallan megkönnyebbülve letörölte
homlokáról az izzadságot, majd rögtön oda is szólt Noggernek: – Induljon!
A fiatal pilóta vidáman, lázas sietséggel rontott ki a szobából, és kis híján ledöntötte a
lábáról az üdítõkkel megrakott tálcát cipelõ Manuelát. – Scrag, Willi és Ed mindjárt
leszáll! – újságolta anélkül, hogy egy pillanatra is megállt volna.
– Nagyszerű! – lelkendezett az asszony. Belépett, és Scragger hangját meghallva
rögtön meg is torpant: – .. .az egyik motorom működik, úgyhogy azonnali leszállítást
kérek. Rendeljetek ki tűzoltókocsit!
– Ed! – szólt azonnal Vossinak Willi. – Fordulj vissza, menj Scrag elé, és vezesd be!
Hogy állsz üzemanyaggal?
– Van bõven.
– Scrag, itt Willi. Gondoskodom a leszállításról. Mennyi üzemanyagod van?
– Annyi, hogy akár vissza is mehetnék vele! – válaszolta Scragger. El is nevette
magát, és ettõl Manuela végre kezdte jobban érezni magát.
A délelõtt feszültsége sok volt az asszony számára. Megpróbált uralkodni a félelmén,
de borzalmasan érezte magát, hallva a távolból érkezõ, de tõle karnyújtásnyira
felcsendülõ testetlen, és mégis jó ismerõsökhöz kötõdõ hangokat, olyanokét, akiket
szeretett, és azokét is, akiket gyűlölt – az ellenségekét. – Mert azok – mondta néhány
perccel korábban éles hangon, a könnyeivel küszködve, mert arra gondolt, hogy nem
lehet tudni, mi történt Marc Dubois-val és az öreg Fowlerrel, eltűntek, és akár Conroe is
lehetett volna a helyükben, és akkor... – Dzsahán az ellenségünk! Szjamaki, Numir, mind
azok! Mind, kivétel nélkül!
– Nem, Manuela, igazából nem, õk csak teszik a kötelességüket. .. – próbálta
megnyugtatni Gavallan, de nyugodt hangja nemhogy lecsöndesítette volna, éppen
ellenkezõleg, még idegesebbé tette az asszonyt. Kétségbeesett már a puszta ténytõl, hogy
nem egészen fél nappal a műtét után Starke, ahelyett, hogy ágyban maradt volna, ott izgul
a rádió elõtt, aztán erre jött még az úton lévõk miatti aggódás, és ez már túl sok volt neki,
nem bírta tovább, elpattant nála a húr. – Hát persze! Nincs is mit izgulni, hiszen ez az
egész, az egész rohadt Forgószél csak játék! – kiabálta. – Csupa jópofa, remek fickó vesz
részt benne, és maga... maga... – Nem fejezte be a mondatot, megfordult, és zokogva
kirohant a nõi vécébe. Miután megnyugodott valamelyest, jól összeszidta magát, mert
kiborult, pedig tudta jól, hogy a férfiak mind infantilisak, képtelenek bármit is igazán
komolyan venni, és hiába minden erõfeszítés, ezen lehetetlen változtatni. Kifújta az orrát,
megigazította szétmázolódott sminkjét, és miután a haját is rendbe hozta, elment
üdítõkért.
Manuela hangtalanul rakta le a tálcát, de aztán látta, hogy fölösleges volt olyan nagyon
vigyáznia, mert senki nem figyelt rá.
Starke éppen a földi irányítókkal beszélt telefonon, elmagyarázva, mit tegyenek, Scot
pedig a VHF-en keresztül Scraggert nyugtatta, hogy ne izguljon, minden a legnagyobb
rendben lesz.
– Sierra-Egy, mi van a többiekkel? A Deltákkal és Kilókkal?
Scot az apjára nézett, meghagyta neki a lehetõséget, hogy válaszoljon. – Delta-
Hárommal minden rendben – felelte Gavallan. – Kiló-Kettõ. .. Kiló-Kettõ még a helyén
van... többé-kevésbé.
Scragger hosszabb idõre elhallgatott, és amikor ismét megszólalt, a hangja érezhetõen
más volt, mint korábban: – Megerõsítést kérek, nem hallottam jól. Delta-Három rendben?
– Delta-Három rendben – ismételte meg idegesen Gavallan. Még mindig
nyugtalanította részben Dubois eltűnése, részben pedig Jean-Luc pár perccel korábbi, a
bahreiniek telexérõl szóló telefonja. Számított rá, hogy perceken belül az õ
irányítótornyukban is be fog csapni a bomba, és ugyanúgy Kuvaitban is. Sessonne-tól
megkérdezte: – Ne kérjünk tengeri felderítést és mentést?
– Mi is azok vagyunk, Andy! Mások sem értenek hozzá jobban. Sandor már felszállt,
és Rudiék is indulnak, mihelyt befejezik a tankolást. Megbeszéltem velük, hogy hol
nézzenek körül. Utána rögtön indulnak tovább Sargazba, és Sandor is. Nem
lõdöröghetünk itt tovább, nem is tudod, milyen közel voltunk, hogy elkapjanak
bennünket. Ha nem süllyedt el, biztosan megtalálják. Sok homokpad is van arrafelé, azok
közül is leszállhatott valamelyikre.
– Elég lesz a kitérõre az üzemanyaguk?
– Elég, Andy! Marc nem kért segítséget, úgyhogy vagy hirtelen történt valami, vagy
elromlott a rádiója, vagy – és ez a legvalószínűbb – leszállt valahol. Számtalan lehetõség
közül választhatott. Leszállhatott akár egy lelõhelyen, ahol egybõl üzemanyagot is kapott.
Ha vízre ereszkedett, az arra menõ hajó nyugodtan kihalászhatta. Ne felejtsd el, hogy
teljes rádiócsöndben állapodtunk meg! Fölösleges idegeskedni, mon chér ami – biztatta
Gavallant Jean-Luc.
– Könnyű azt mondani!
– Van valami hír a többiekról?
– Egyelõre nincs...
Egyelõre nincs, gondolta újból, és az izgatottságtól egész testében remegni kezdett.
– Kicsoda Delta-Négy? – kérdezte Willi.
– Francia barátunk és Fowler. – Gavallan nem akarta kimondani a nevet, számítva rá,
hogy esetleg illetéktelenek is hallják az adást.
– Leszállás után azonnal jelentést kérek.
– Értettem. – A készülékbõl egy darabig csak sercegés hallatszott, majd ismét
Neurchtreiter hangja: – Hogy vagy, Ed?
– Remekül, Willi. Most megyek fel ezerre. Hé, Scrag, mi a pontos irány és magasság?
– Száznegyvenkettõ hétszázon, és ha kinyitnád a szemed, két óránál látnál is, mert én
már látlak.
 Csönd következett, aztán a lelkes kiáltás: – Megcsináltad, Scrag! – Gavallan felállt,
hatalmasat nyújtózkodott, és közben észrevette Manuelát. – Hogy van, kedves?
Az asszony kissé bátortalanul ugyan, de elmosolyodott. – Tessék! – mondta, és
odanyújtott egy üveg sört. – Megérdemli. És ne haragudjon!
– Semmi okom rá. Tökéletesen igaza volt. – Gavallan a vállát átölelve magához
szorította az asszonyt, közben ivott egy jókora kortyot. – De jólesett! Köszönöm,
Manuela!
– És én? – kérdezte Starke.
– Te legfeljebb hideg vizet kaphatsz, Conroe Starke, és egy jókora pofont, amilyen
ostoba vagy! – felelte dühösen Manuela, és valóban ásványvizes üveget nyomott a
kezébe, de a szeme közben nevetett, és a kezét is ott hagyta gyöngéden a férje vállán.
– Kösz, szivi – mondta megkönnyebbülve Starke. Örült, hogy az asszony ott van
mellette, biztonságban, és a többiek is túl vannak már a nehezén, még akkor is, ha
egyelõre nem tudni biztosan, merre kószál Dubois és Fowler, és várni kell, míg együtt
lesz az egész csapat. A kedve jó volt, de a válla és a mellkasa nagyon fájt, a feje lüktetett,
és egyre erõsödõ hányingert érzett. Nutt doki adott ugyan neki fájdalomcsillapítót,
mielõtt elindult, de figyelmeztette, hogy az csak néhány óráig fog hatni. – Délig talán
kitart, Duke, bár lehet, hogy nem – mondta. – Jobban tennéd, ha holnap déltájban
átmennél Csipkerózsikába, mert különben mocskosul fogod érezni magad. Starke a
felesége órájára pillantva látta, hogy tizenkettõ múlt négy perccel.
– Conroe, drágaságom, nem méltóztatnál végre lefeküdni?
A férfi tekintete hirtelen megváltozott. – Tudsz még várni négy percet? – kérdezte
lágy, sejtelmes hangon.
Manuela egy pillanatra elvörösödött, aztán nevetett egyet, és úgy tett, mintha
büntetésbõl végig akarná karmolni a nyakát. – Csak nem azt mered...
– De igen.
Nutt doktor lépett be az irodába, és még be sem csukta az ajtót, máris figyelmeztette
Starkét: – Vár a finom ágyikó, Duke! Köszönj el szépen, és legyél jó fiú!
– Hello, doki! – Starke szófogadóan felállt, és rögtön meg is szédült, kevés híja volt
csak, hogy el nem esett. Várt kicsit, amíg sikerült tökéletesen visszanyernie az
egyensúlyát, majd megkérdezte Scotot: – Van egy hordozható adó-vevõnk, amin fogható
a torony?
– Persze. – Scot kivett a fiókból egy készüléket, és a kezébe nyomta. – Telefon van az
ágyadnál?
– Igen. Késõbb visszajövök... Ugyan már, szívem, tényleg jól vagyok. Nyugodtan itt
maradhatsz, hátha szükség lesz a perzsa tudásodra – próbálta visszatartani Manuelát, és
már indult is, de az ablak felé fordulva megtorpant. – Nézzétek!
A jelenlévõk néhány pillanatra elfeledkeztek minden bajról, Csodálták a London-
Bahrein járaton közlekedõ, lehajtott hegyes orral éppen a felszálláshoz kiguruló
Concorde-ot. Óránként 1500 mérföldes sebességgel, 65 000 láb magasságon repülve, 3
óra 16 perc alatt tette meg a 4300 mérföldes utat. – A legszebb madár a világon –
állapította meg róla Starke, aztán kiment.
– De szeretnék repülni vele egyszer! – sóhajtott fel Manuela. – Csak egyetlenegyszer.
– Úgy hallottam, jövõre megszüntetik ezt a járatot – mondta Scot, már ismét Willi,
Scragger és Vossi beszélgetésére figyelve. A helyérõl tisztán látta, hogy Nogger és a
szerelõk – festékkel, sablonnal felszerelkezve – már elindultak gépkocsin a repülõtér
túlsó felén lévõ helikopter-leszálló felé, a tűzoltókocsi pedig már ott áll.
– Idióták! – jelentette ki dühösen Gavallan. – A hülye kormányunk jókora baromságot
csinál, de a franciáké is. Ha a kutatási és fejlesztési költségeket leírnák, ahogy az
normális lenne, rögtön rájöhetnének, hogy gazdaságos a madár, bizonyos járatokon pedig
egyszerűen megfizethetetlen. Los Angeles és Japán között verhetetlen lenne, de
Ausztráliába, Buenos Airesbe is... Látja már valaki a gépeinket?
– Megkérdezem a tornyot, apa! Õk jobb helyzetben vannak – válaszolta Scot, és
rögtön át is állította a rádiót az irányítók frekvenciájára. – Concorde 001, maguk lesznek
a következõk. Bon voyage! hallották a légiirányító hangját. – Felszállás után 119,9-en
hívják Bagdadot.
– Köszönöm. 119,9 – nyugtázta büszkén a vételt a pilóta. Érezni lehetett a hangján,
hogy tudja, minden tekintet az õ gépére szegezõdik.
– Jézusom! Van mit nézni rajta, az biztos.
– Torony, itt Concorde 001. Mit keres itt a tűzoltóautó?
– Három helikoptert várunk az egyik leszállóhelyre, és az egyiknek csak egy motorja
működik...

Az IRÁNYÍTÓTORONYBAN. – .. .Tartsuk vissza õket, amíg felszállnak? – kérdezte a

repülésirányító. Sinclairnek hívták, korábban a brit Királyi Légierõnél szolgált, mint
nagyon sok, az Öböl partján lévõ államokban alkalmazott kollégája.
– Nem, dehogy! Csak érdekelt a dolog.
Sinclair alacsony, mokány, erõsen kopaszodó férfi volt, most éppen a torony
panorámaablakánál, alacsony asztal mögött foglalt helyet, kényelmes karosszékben. A
szeméhez emelte a nyakában lógó, nagy erejű távcsövet, és azon keresztül már látta a V-
alakban repülõ három helikoptert. Tudta, hogy az halad elöl, amelyiknek rossz az egyik
motorja, és azt is, hogy Scragger vezeti, de úgy tett, mintha nem ismerné, a név az égadta
világon semmit sem mondana neki. Körülötte a torony zsúfolásig volt tömve a
legkorszerűbb radarkészülékekkel, távközlési eszközökkel, telexekkel, amelyeket három
sargazi katona és egy polgári repülésirányító kezelt. Az illetõ éppen az elõtte lévõ
radarernyõt figyelte, ügyelve rá, hogy megfelelõ folyosón tartsa a működési körzetükben
tartózkodó hat másik repülõgépet.
Anélkül, hogy a távcsövet leeresztette volna, Sinclair megnyomta a rádiója adás-
gombját. – HSVT, itt a torony. Hogy megy a dolog?
– Torony, itt HSVT. – Scragger hangja tiszta, jól hallható volt. – Nincs probléma.
Minden mutató a zöldben. Látom, hogy a Concorde fel akar szállni. Siessek, vagy fogjam
vissza magam?
– HSVT, folytassa a leszállást, maximálisan betartva a biztonsági elõírásokat!
Concorde, foglalja el a kiindulási pozícióját, és várjon! – Az utasításokat kiadva Sinclair
odakiáltott az ügyeletesek egyikének, egy közkatonának: – Mohammed, mihelyt a
helikopter leszállt, átadom. Rendben?
– Rendben, szajjid!
– Kapcsolatban van már a tűzoltóautóval?
– Nem, szajjid!
 – Gyorsan szóljon neki, hogy jelentkezzen! Mire vár? – Mivel a fiatalember zavartan
mentegetõzni akart, Sinclair leintette: – Elég! Az ember néha hibát követ el, de tanul
belõlük, és nem foglalkozik velük többet, hanem végzi a munkáját.
Hajszálnyit állított a lencsén, hogy még élesebben lássa az ötven láb magasságon,
tökéletes szögben ereszkedõ Scraggert. – Mohammed, szóljon a tűzoltóknak, hogy
készüljenek fel! Remélem, már felszerelték a haboltókat. – Hallotta, hogy a katona
dühösen veszekszik valamiért a tűzoltókkal, aztán látta, hogy többen is elõugranak a
kocsiból, és lázas sietséggel kezdik elõkészíteni a haboltáshoz szükséges fejeket. Egy
pillanatra a Concorde-ra nézett, amely a kifutópálya végén, pontosan a középvonalon állt
már, biztonságos helyen még akkor is, ha a három helikopter egyszerre csapódik a
földhöz, és robban fel. A hangsebességnél is gyorsabb gép harminc másodpercre történõ
visszatartása könnyen kiszámolható, nem is jelentéktelen költséggel járt ugyan, de
Sinclair indokoltnak tartotta, hiszen egymillió az egyhez volt az esélye, hogy ha elindul,
tolósugara olyan légrezgéseket kelt, amelyektõl a sérült helikopter lezuhan. Forgószél!
Magasságos isten! A hír, hogy az S-G engedély nélkül ki akar vonulni Iránból, már két
napja eljutott a repülõtérre.
A távcsõ a Concorde-tól Scragger helikoptere felé fordult. Mihelyt talpai a betonhoz
értek, a tűzoltóautó – bár tűznek nyoma sem volt – rögtön elindult felé. – Concorde 001!
Megkezdheti a felszállást – mondta nyugodtan Sinclair. – HFFE és HYYR,
ereszkedjenek le, ahol jól esik! Pan Am 116, a 32-es pályára jöjjön. A szélirány 160, a
sebesség húsz csomó.
Nem törõdött a háta mögött kopogni kezdõ telexszel, a Concordeot figyelte, amint az
orrát magasra emelve szárnyra kapott, majd ismét Scraggert, de szándékosan nem vett
tudomást a festékesvödörrel és ecsettel a kezükben a helikopterhez rohanó, a távolság
miatt törpéknek tűnõ alakokról. Nogger Lane, aki Gavallan utasítására és jóval az után,
hogy a pletykákból már értesült róla – titokban elmondta neki, mi készül, éppen a
fölöslegessé vált tűzoltóautót küldte el. A helikopter egyik oldalán Scragger hányt, a
másikon pedig valaki – feltehetõen a másodpilóta – hosszan, jókora sugárban vizelt. A
másik két helikopter is leszállt már, és a festékesek azokat is kezelésbe vették.
– Remek – morogta elégedetten Sinclair. – Nincs tűz, felhajtás, fölösleges idegeskedés
– Szajjid Sinclair, legyen szíves, nézze meg ezt a telexet!
– Tessék? – Oda sem igazán figyelve vette ki a távcsövével babráló fiatal katona
kezébõl a papírt, de elég volt egyetlen pillantást vetnie rá, hogy azonnal feltámadjon
benne az érdeklõdés. – Mohammed, egyáltalán, volt már a maga kezében távcsõ?
– Szajjid? – A fiatalember arcán látott, hogy nem érti a kérdést. Sinclair kivette a
kezébõl a távcsövet, elállította, és megfordítva adta vissza neki. – Figyelje a
helikoptereket, és mondja, mit lát!
A katonának beletelt néhány másodpercbe, amíg élessé tudta tenni a képet. – Olyan
messze vannak, hogy alig tudom megkülönböztetni õket egymástól – panaszkodott.
– Érdekes. Üljön ide a helyemre! – biztatta Sinclair, a fiatalember pedig boldogan,
büszkén teljesítette az utasítást. – Hívja a Concorde-ot, és kérjen tõle helyzetjelentést!
A katonák irigykedve nézték szerencsés társukat, és másra nem is figyeltek.
Mohammed izgalomtól remegõ ujjal nyomta meg az adásgombot, és enyhén reszketõ
hangon beleszólt a mikrofonba: – Concorde, itt... a bahreini torony. Legyen szíves,
közölje a helyzetét.
 – 001 a toronynak. 34 000-rõl 62 000-re emelkedünk, 1,3 Machról 2 Machra,
pillanatnyi sebesség 1500 mérföld, irány 290, most hagyjuk el a körzetet.
– Köszönöm, Concorde, szerencsés utat... Jaj! 119,9-en jelentkezzenek be Bagdadnál!
Szerencsés utat! – búcsúzott el a fiatal katona, és büszkén, sugárzó arccal körbepillantott.
Sinclair, úgy ítélve meg, hogy elérkezett a megfelelõ pillanat, jól láthatóan maga elé
emelte a telexet, majd gondterhelten ráncolni kezdte a homlokát. – Iráni helikopterek? –
Mohammed kezébe nyomta a távcsövet, és ezúttal már ügyelt rá, hogy a fiatalember jól
illessze a szeméhez. – Lát maga bárhol is iráni helikoptereket? – kérdezte.
A katona alaposan megnézte a három, nemrég érkezett járművet, és tagadóan megrázta
a fejét. – Nem, szajjid. Ezek brit gépek, rajtuk kívül pedig csak sargaziak vannak itt.
– Így igaz. – Sinclair még erõsebben, de most már õszintén, kezdte ráncolni a
homlokát, mert azt látta, hogy Scragger változatlanul a betonon görnyed, Lane és még
néhányan pedig körbeállják. Ez csöppet sem jellemzõ Scraggerre, gondolta, nem értve a
dolgot. – Mohammed, küldjön orvost és mentõt a kettesre, a britekhez! – mondta a
katonának. A telefonért nyúlt, és tárcsázni kezdett. – Mr. Gavallan, a madaraik épségben
megérkeztek. Ha van kis ideje, beugrana a toronyba? – kérdezte azon a könnyed, laza,
angoloknál gyakori társalgási hangon, amelybõl csak másik angol képes kihallani a
sürgetést.

AZ S-G IRODÁJÁBAN. – Máris indulok, Mr. Sinclair! Köszönöm – válaszolta a

telefonba Gavallan.
– Újabb probléma, apa? – kérdezte Scot.
– Nem tudom. Hívj fel, ha bármi történik! – Gavallan idegesen torpant meg az ajtóban.
– A fene egye meg! Teljesen elfeledkeztem Newburyról Beszélj vele, kérdezd meg, hogy
ráér-e délután. Elmegyek hozzá, vagy bárhová, ahová akarja. Állapodjatok meg! Ha
kérdezi, mi történt, csak annyit mondj neki, hétbõl hat, egy úton, kettõ még nem indult el!
– Kisietett az ajtón, és a folyosóról kiabálta vissza: – Viszlát, Manuela! Scot, próbáld újra
Charlie-t, derítsd ki, hol a fenében kószál!
– Rendben! – Scot kettesben maradt az asszonnyal. A figyelmét részben lekötötte
ugyan, hogy nagyon fáj a válla, de azért észrevette, hogy az asszony szomorú, rossz
kedve van. – Meglátod, Dubois elõ fog kerülni – mondta neki, hogy vigasztalja, bár maga
is félt attól, hogy Marcékkal valami nagy baj történt. – Az öreg Fowlert meg agyon sem
lehetne csapni.
– Remélem, igazad van. – Manuelának nem sok hiányzott, hogy keservesen elsírja
magát. Látta, amikor a férje a székrõl felállva megingott, és tudta, hogy rettenetesen
fájhat a sebe. A fenébe a perzsa nyelvtudásommal, mindjárt indulok a kórházba,
gondolta. – A várakozás idegesít.
– Még néhány óra, Manuela, és vége. Két madár és öt ember hiányzik csak. Ha
megjöttek, mulatunk – vigasztalta jókedvet erõltetve magára Scot. Arra gondolt, hogy
akkor végre apja válláról is lekerül a borzalmas teher, újból képes lesz mosolyogni,
összeszedi magát, és legalább ezer évig fog élni.
Jézusom, még hogy hagyjam abba a repülést, jutott eszébe, amit Gavallan tanácsolt.
Imádok repülni, és semmi kedvem az irodai munkához. Hongkong az év egy részében
nagyon kellemes hely, de hogy Linbar mellett legyek! Nem bírnék vele, ha megfeszülnék
se. Az öreg képes felvenni vele a harcot, de én...
 Mit csinálnék, ha nem lenne? Nem elõször tette már fel magának ezt a kérdést, de
ezúttal is megborzongott tõle. Ráadásul nincs is semmiféle „ha", igazította ki magát
szomorúan. Egyszer biztosan be fog következni, sõt, bármelyik nap megtörténhet. Jordon
és Talbot esetében számított rá bárki? Vagy Duke és az én esetemben. Egy hüvelyknyi
eltérés is elég, hogy eldõljön, életben marad-e az ember, vagy meghal. Isten akarata?
Karma? Jössz? Nem tudom, és valójában nem is számít. Azt tudom csak, hogy mióta
meglõttek, más vagyok, az egész életem megváltozott, a magabiztosságom, hogy engem
soha semmilyen baj sem érhet, örökre eltűnt, és jött helyette az ijesztõ bizonyosság, hogy
nagyon is halandó vagyok. Jóságos isten! Muszáj ennek így lennie? Kíváncsi lennék rá,
hogy Duke vajon ugyanezt érzi-e.
Manuela felé fordult, és észrevette, hogy az asszony erõsen figyeli. – Ne haragudj!
Elgondolkodtam kicsit – kért tõle bocsánatot, és elkezdte tárcsázni Newbury számát.
– Csak annyit mondtam, hogy három madár, és hét ember. Erkkit és Azadehet az
elõbb kihagytad. Sõt, nem is hét, hanem nyolc, ha Sarazadot is számoljuk.

TEHERÁN, A BAKRAVÁN-HÁZBAN, 13.14. Sarazad kissé oldalra fordulva,

meztelenül állt a fürdõszobai nagy tükör elõtt, és a hasát vizsgálgatta, hogy megállapítsa,
mennyit nõtt. Azt már reggel felfedezte, hogy a mellbimbói érzékenyebbek, mint azelõtt,
és az egész melle feszesebb. – Ne aggódj! – mondta nevetve Zarah, Meshang felesége. –
Hamarosan akkora lesz a hasad, mint a luftballon, és zokogni fogsz, jajgatni, mert azt
hiszed, hogy soha többé nem fogysz vissza a ruháidba, és örökre csúnya maradsz. Ne félj,
visszafogysz beléjük, és meg se csúnyulsz!
Jókedvű volt, sokáig elpiszmogott magával, és a tükörhöz közelebb hajolva azt is
megnézte, nincsenek-e ráncok az arcán. Kipróbálta, hogyan állna a haja, ha a feje tetején
összefogná, vagy az egyik válla fölött elõre fésülné, és mindkét megoldással elégedett
volt. Az arca már szinte teljesen meggyógyult, nem látszottak rajta az ütésnyomok. Mivel
a fürdõtõl kiszáradt a bõre, jól behintõporozta magát, és utána vette csak fel a bugyiját.
– Készen vagy, hercegnõ? – kérdezte izgatottan a besietõ Dzsari. – Bátyád
õkegyelmessége bármelyik pillanatban megérkezhet ebédelni, és az egész ház retteg,
hogy megint rosszkedvű lesz. Nagyon kérlek, siess, ne várakoztasd, mert attól
feldühödik, és... – Automatikusan kihúzta a fürdõkádból a dugót, nekiállt rendet rakni, és
közben egyfolytában beszélt, ott maradt szorosan az úrnõje nyomában. Sarazad hamar
végzett az öltözködéssel. Harisnyát húzott – harisnyanadrágot már hónapok óta nem
lehetett kapni, még a feketepiacon sem –, melltartóra nem volt szüksége. Párizsi
szabásminta alapján készült meleg, kék kasmírruhát vett fel, és vele színben tökéletesen
harmonizáló, háromnegyedes ujjú kabátot. Természettõl fogva hullámos, dús hajának
elég volt az is, hogy kefével néhányszor végigsimította, egy leheletnyi rúzst tett a szájára,
fekete ceruzával odabiggyesztett egy vékony vonalat a szeme alá, és már készen is volt.
– De hercegnõ! Tudod, hogy a bátyád nem szereti, ha fested magad.
– Itthon maradok, nem megyek sehová, és Meshang nem... – Sarazad azt akarta
mondani, hogy „az apám", de nem fejezte be a mondatot, ezzel is védekezve a szomorú
emlékek ellen. Apa a paradicsomban van, mondta magának eltökélten. A gyásznapja, a
halálától számított negyvenedik nap, amikor mindenki zokogni, jajgatni fog, és
megszaggatjuk a ruháinkat, majd csak huszonöt nap múlva következik, és addig élnünk
kell.
 És szeretni?
Nem kérdezte meg Dzsaritól, mi történt a kávézóban, amikor odaküldte, hogy mondja
meg neki, visszajött a férje, és vége van annak, ami el sem kezdõdött. Vajon hol lehet, és
vajon meglátogat-e még álmaimban, kérdezte magától.
A lépcsõ felõl érkezõ hangok jelezték, hogy megérkezett Meshang. Sarazad még
egyszer megnézte magát a tükörben, aztán kisietett, hogy üdvözölje a bátyját.
A Locharttal történõ összecsapás utáni este Meshang családostól visszaköltözött a
hatalmas házba, ahol bõven volt hely, Sarazad zavartalanul megtarthatta a szobáit, és
örült, hogy Zarah és három gyereke megtöri a rideg csendet, elűzi tõle a szomorúságot.
Az édesanyja teljesen visszavonult, bezárkózott a saját lakrészébe, ott is étkezett, és ha
nem a férjét siratta, gyászolta éppen, akkor szünet nélkül imádkozott. Nem ment a
gyerekeihez, és nem is engedte õket magához. – Hagyjatok magamra! Hagyjatok
magamra! – ismételgette a bezárt ajtón át, valahányszor meg akarták látogatni.
Amikor Meshang otthon volt, Sarazad, Zarah, és mindenki más is a családból
kényeztette, egyfolytában hízelgett neki. – Ne aggódj! Meg fog õ még lepõdni – mondta
Zarah a sógornõjének. – Azt hiszi, elfelejtettem, hogy megsértett, meg is ütött, és
természetesnek veszem, hogy a kis szajháját kényezteti, akit Kia, az a rühes kutya kölyke
szerzett neki. Ne aggódj, drága Sarazad, bosszút állok én még rajta! Megbocsáthatatlan,
ahogy veled bánt... és a férjeddel. Hamarosan újból utazhatunk... Párizsba, Londonba,
még New Yorkba is... Nem hiszem, hogy lesz ideje elkísérni bennünket, és akkor végre
azt fogjuk csinálni, ami jólesik, átlátszó ruhákat viselhetünk, és akár ötven udvarlót is
tarthatunk!
– Nem tudom, okos dolog-e elmenni New Yorkba, kitenni magunkat a sátán okozta
veszélyeknek – válaszolta Sarazad, bár titokban remegett az izgalomtól, valahányszor
eszébe jutott a csodálatos lehetõség. Elmegyek New Yorkba a fiammal, ígérte meg
magának. Tommy is ott lesz. Hamarosan helyreáll a normális élet, a mollahok hatalma
Khomeini fölött megszűnik, Isten segít abban, hogy az imám szeme kinyíljon, a mollahok
ne irányíthassák tovább az iszlám gárdistákat. A központi forradalmi bizottságot
feloszlatják, becsületesen választott, demokratikus iszlám kormányunk lesz Bazargán
miniszterelnök vezetésével, a nõk jogait senki nem meri többé kétségbe vonni, a Tudeh
megszűnik törvényen kívüli lenni, mindenkinek a javára fog működni, és béke lesz, úgy,
ahogy azt õ megjósota. Örülök, hogy az vagyok, aki, állapította meg magában, mielõtt
kedvesen köszönt volna a bátyjának.
– Szervusz, drága Meshang! Milyen ragyogóan nézel ki ma, bár látszik rajtad, hogy
fáradt vagy. Nem lenne szabad ennyit dolgoznod, így hajszolni magadat értünk. Tessék,
fogadd el ezt a pohár hideg citromos vizet! Én csináltam, úgy, ahogy a legjobban
szereted.
– Köszönöm. – Meshang a hátát párnáknak támasztva, cipõ nélkül már a szõnyegen
ült, és evett. A szénserpenyõben már izzott a parázs, a kebab nyársra tűzve várta, hogy
megsüssék, de azon kívül is húsz-harminc különbözõ fogás, köztük horishtok, piláfok,
különbözõképpen elkészített zöldségek, édességek voltak a keze ügyében. Zarah is ott ült,
nem messze a férjétõl, és hívta Sarazadot, hogy foglaljon helyet mellette.
– Hogy érzed magad? – kérdezte.
– Csodásan. Csöpp hányingerem sincs.
 – Zarah, ha terhes, egyfolytában beteg és szomorú, nem úgy, mint egy normális
asszony – jegyezte meg savanyú ábrázattal Meshang. – Bízzunk benne, hogy nálad nem
így lesz, bár ahogy látom, túl vékony vagy... Insa Allah.
A két nõ, tökéletesen megértve egymást, mosolyba burkolózott, nem mutatta ki a
valódi érzését.
– Szegény Zarah – mondta Sarazad, de nem idõzött tovább a témánál. – Hogy telt a
délelõttöd, Meshang? Szörnyen nehéz lehet annyi mindennel törõdnöd, gondoskodnod
mindnyájunkról.
– Azért bonyolult, mert hülyékkel vagyok körülvéve, kedves húgom. Ha hozzáértõ
beosztottaim lennének, képzettek, mint én, akkor sokkal könnyebben boldogulnék. – Így
is sokkal könnyebb volna, tette hozzá gondolatban Meshang, ha nem szédíted meg
apánkat, nem csavarod az ujjad köré, nem hagyod ott az elsõ férjedet, és nem hozol
szégyent mindannyiunkra a második választásoddal. Rengeteg bajt, nehézséget okoztál
már nekem, drága húgom, a gyönyörű arcocskáddal, igézõ testeddel és ostobaságoddal.
Nekem, aki csak azért küzdöttem, hogy megmentselek önmagadtól. Hála legyen Istennek
azért, hogy az erõfeszítéseim meghozták gyümölcsüket.
– Rettenetesen nehéz dolgod lehet, Meshang! Én nem is tudnám, hogyan kezdjek
hozzá elvégezni azt a rengeteg feladatot – mondta Zarah, magában pedig arra gondolt,
hogy nem olyan bonyolult dolog elvezetni az üzletet, ha az ember tudja, hol találja a
kulcsokat, a bankszámlákat, az adósok kötelezvényeit, és mindazokat a titkokat,
amelyeknek az ismeretében másokat kézben lehet tartani. Nem vágyom egyenlõségre,
szavazati jogra, állapította meg elégedetten, hiszen így is a kanálisba tudunk lökni
benneteket, ahová valók vagytok.
Meshang nagy élvezettel, de mértéktartóan falatozta a pazarul elkészített
bárányhorishtot, és hozzá az aranysárga, pontosan az õ ízlése szerint fűszerezett rizst.
Nem szabad túl sokat ennem, figyelmeztette magát, nem fáraszthatom ki magamat még
azelõtt, hogy találkoznék a kis Jasminnal. Nem gondoltam volna, míg meg nem
ismertem, hogy nõi öl ilyen telhetetlen, száj ennyire mohó lehet. Ha teherbe esik,
feleségül veszem, Zarah pedig mehet, amerre lát.
A feleségére nézett, aki erre rögtön abbahagyta az evést, rámosolygott, és szalvétát
nyújtott felé, hogy letörölhesse a szakállára csurgott zaftot. – Köszönöm – mondta
udvariasan, és úgy tett, mintha minden figyelmét újból a tányérjára összpontosítaná.
Jasmintól hazajövök, alszom egy órát, és aztán megyek vissza csak dolgozni, döntötte el
magában. Jó volna, ha az a kutya Kia már itt lenne, sok dolgot kellene megbeszélnünk,
eldöntenünk. Sarazadnak...
– Meshang drágám, hallottad a pletykát, hogy a tábornokok puccsra készülõdnek –
kérdezte Zarah –, elszánták magukat arra, hogy átveszik a hatalmat?
– Persze, tele van vele a bazár – válaszolta némi izgalommal Meshang. Amennyire
tudta, már bebiztosította magát arra az esetre, ha a hír igaznak bizonyulna. –
Mohammednek, az aranyművesnek a fia esküszik rá, hogy az unokatestvére, aki
telefonkezelõ a hadseregnél, hallotta, amikor az egyik tábornok arról beszélt, hogy csak
azért vártak eddig, mert idõt akartak adni az amerikaiaknak a felkészülésre, és hogy az
akcióban ejtõernyõsök is részt vesznek.
A hír mind a két nõt megdöbbentette. – Ejtõernyõsök? Ha ez igaz, akkor azonnal
menekülnünk kell, Meshang – mondta Zarah. – Teheránban nem leszünk biztonságban,
jobb, ha elmegyünk a Kaszpi-tenger melletti házunkba, és ott várjuk meg, hogy
befejezõdjön a háború. Mikor indulhatunk? Megyek, máris elkezdek pakolni...
– Miféle Kaszpi-tenger melletti házba? Nincs semmiféle házunk a tengernél! –
válaszolta ingerülten Meshang. – Elfelejtetted, hogy mindenünkkel együtt, amiért
nemzedékeken keresztül keményen megdolgoztunk, azt is elvették? Isten tegye tönkre a
tolvajokat, akik képesek voltak ezt csinálni velünk. Azok után, amit a forradalomért
tettünk, hálából, mert nemzedékeken át segítettük a mollahokat! Az arca vörösre vált a
dühtõl, egy falatka horisht ismét fennakadt a szakállán. – Most pedig...
– Bocsáss meg, drága Meshang! Tökéletesen igazad van, mint mindig. Ne haragudj a
meggondolatlan beszédemért! Igazad van, de ha egyetértesz vele, elmehetünk a
nagybátyámhoz, Madri agához is. Van egy üres háza a tengerparton, azt bármikor ideadja
nekünk, és akár már holnap indulhatnánk...
– Holnap? Ne légy nevetséges! Azt hiszed, nem fogom megtudni idõben, ha valóban
történik valami? – Meshang dühöngött még egy darabig, de aztán a felesége sűrű
bocsánatkéréseitõl megnyugodott valamelyest, és már arra is oda tudott figyelni, hogy
megtörölje a szakállát. Sarazad közben arra gondolt, mekkora szerencséje is volt neki
mind a két férjével, akik mindig kedvesek voltak hozzá, soha nem kiabáltak vele.
Kíváncsi vagyok, mi lehet Tommyval Koviszban, ha egyáltalán ott van, mondta
magában. Szegény Tommy. Hogyan is képzelhette, hogy itt tudnám hagyni a családomat,
képes volnék örökre száműzetésbe vonulni.
– A bazárban jóval elõbb tudni fogjuk, mikor kezdõdik – jelentette ki Meshang. –
Nem vagyunk mi ostoba, üres fejű senkik!
– Természetesen, persze, drága Meshang – válaszolta bocsánatkérõ hangon Zarah. –
Ne haragudj, csak azért szóltam, mert aggódom a biztonságunkért, és szeretném, ha
idõben felkészülnénk a veszélyre. – Bármilyen bolond is, gondolta magában mérgesen, õ
jelenti számunkra az egyetlen védelmet a mollahokkal és gonosz iszlám gárdista
bandájukkal szemben. – Valóban úgy gondolod, hogy lesz puccs?
– Insa Allah – felelte Meshang, és elégedetten büfögött egyet. Akárhogyan is alakul a
helyzet, én Isten segítségével mindenre felkészültem. Bármelyik oldal fog is nyerni, a
bazárra mindig szüksége lesz. Tudunk mi olyan modernek is lenni, mint bármelyik
külföldi, néhányan közülünk pedig ravaszabbak náluk. Én egész biztosan. Rühes kutya
kölyke Paknuri! Égjen a lelke örökké a pokolban, de az apjáé is, mert képes volt
veszélybe sodorni bennünket!
A Kaszpi-tenger, kérdezte magától. Nem is olyan bolondság, hogy a nagybátyjához
menjünk, sõt. Ha nem mondja, nekem is ez jutott volna eszembe. Zarah elhasznált ugyan,
az öle száraz, akár a sivatag homokja, de jó anya, és ha a csípõs nyelvére nem figyel oda
az ember, akkor a tanácsait is érdemes meghallgatni. – Azt is mondjak, hogy dicsõséges
ex-miniszterelnökünk, Bahtjár még mindig Teheránban bujkál, ráadásul régi barátjánál és
kollégájánál, Bazargán miniszterelnöknél – mondta a két nõnek.
– Ha a zöldszalagosok megtalálják...! – kiáltott fel ijedten Zarah.
– Bazargán, sajnos, használhatatlan. Többé senki nem engedelmeskedik neki, sõt, oda
sem figyel arra, amit mond. A forradalmi bizottság mindkettõjüket kivégezteti, ha
bebizonyosodik a dolog.
– Dzsari szerint a piacon ma reggel arról beszéltek, hogy Bazargán kegyelmes úr már
le is mondott – szólt közbe ijedten Sarazad.
 – Nem igaz – jelentette ki kurtán Meshang, és mintha a saját, bizalmas értesülése
lenne, elmondott egy újabb, közszájon forgó híresztelést: – Az egyik, Bazargán közvetlen
környezetéhez tartozó barátom szerint a miniszterelnök felajánlotta ugyan Khomeininek a
lemondását, de az imám nem fogadta el, azt mondta neki, hogy maradjon, ahol van. –
Odanyújtotta a tányérját Zarahnak, hogy szedjen még neki. – A horisht elég, rizst adj! –
Az asszony a legízletesebb, pirult tetejű részbõl szedett neki, Meshang pedig, közel, hogy
jóllakott legyen, folytatta az evést.
A délelõtt hozzá is eljutott legérdekesebb, szigorúan fülbesúgással terjesztett
híresztelés az volt, hogy az imám csaknem a halálán van. Hogy mitõl, azt pontosan senki
nem tudja, lehetnek természetes okai, de az sem kizárt, hogy a kommunista Tudeh
emberei mérgezték meg, netán a mudzsahedek, vagy a CIA, és ami még rosszabb, a
szovjet légiók már ott állnak a határnál, készen arra, hogy a halálhírére bevonuljanak
Azerbajdzsánba, aztán meneteljenek tovább, meg sem állva Teheránig.
Ha igaz a hír, gondolta, az csak újabb halált, pusztulást jelent. Nem! Ennek nem
szabad megtörténnie, egyszerűen nem történhet meg. Az amerikaiak soha nem fogják
megengedni, hogy a szovjetek meghódítsanak bennünket, nem engedhetik, hogy õk
ellenõrizzék a Hormuzi-szorost. Ezt még Carter is biztosan belátja! Nem. Bízzunk benne,
hogy a híresztelésnek csak az elsõ fele az igaz, és az imám hamarosan a paradicsomba
jut! – Insa Allah – mondta halkan, ájtatos hangon, aztán parancsoló mozdulattal kiküldte
a szolgákat, és miután magukra maradtak, a húgához fordult: – Sarazad, a válásod,
néhány formaságot leszámítva, el van intézve.
– Ó! – Az asszony azonnal óvatossá vált. Utálta, hogy a bátyja beavatkozik az életébe,
megzavarja a nyugalmát, és arra kényszeríti, hogy kellemetlen gondolatokkal kösse le
magát. Nem akarok válni, mondta magában. Meshangnak nem kellett volna olyan
utálatosan viselkednie Tommyval, nyugodtan adhatott volna pénzt a svájci
bankszámlákról, hogy elmehessünk. Ne butáskodj! Papírok nélkül nem mehettél volna
sehová, legfeljebb örök száműzetésbe, és különben is, Tommy hagyott itt, õ döntött úgy,
hogy elmegy. Igen, de azt mondta, hogy csak egy hónapra, egy hónapig várni fog, és
azalatt annyi minden történhet.
– Nincs akadálya, hogy újból férjhez menj – hallotta Meshang újabb kijelentését, és
egy pillanatra elállt tõle a lélegzete.
– Igen, már meg is állapodtam a házassági ajándékodban. Jóval több, mint amennyit...
– Meshang majdnem kimondta, hogy az ajándék jóval több, mint amennyire egy
kétszeresen elvált, egy hitetlen gyerekét a hasában hordozó nõért számítani lehet, de
meggondolta magát, hiszen végül is a húgáról volt szó. – A jövõ héten lesz az esküvõ.
Farazan kegyelmes úr bevallotta, hogy már évek óta csodál.
A név hallatán mindkét nõ azt hitte, hogy nem jól értette, amit Meshang mondott.
Sarazad elpirult, és néhány pillanatra egészen zavarba jött. Kejvan Farazan gazdag
kereskedõcsalád fia volt, huszonnyolc éves, vonzó megjelenésű, nemrég tért haza
Cambridge-bõl, és gyerekkora óta remekül ismerte, nagyon jó barátságban volt vele. De...
de hát én azt hittem, hogy Kejvan...
– Nem Kejvan! – vágott közbe ingerülten, a húga ostobaságán felháborodva Meshang.
– Mindenki tudja, hogy Kejvannak nemsokára lesz az eljegyzése. Dáránus. Dáránus
Farazan kegyelmes úrról beszéltem.
Sarazad mozdulatlanná dermedt, Zarahnak pedig alaposan össze kellett szednie magát,
hogy ne mutassa ki mélységes csalódottságát. Dáránus Kejvan apja volt, nemrég
veszítette el a második feleségét, aki ugyanúgy szülés közben halt meg, mint az elsõ.
Hatalmas vagyon fölött rendelkezett, amit annak köszönhetett, hogy övé volt a
szemétszállítás monopóliuma a bazárban és környékén.
– Ez... nem lehet igaz – motyogta Sarazad.
– De igen! – Meshang, tökéletesen félreértve húga megjegyzését, sugárzott az
örömtõl. – Igaz, magam is alig hittem el, amikor a válásodról értesülve szóba hozta a
dolgot. Amilyen gazdag és befolyásos. .. A bazár legerõsebb szövetségét hozhatjuk
létre...
– De hát visszataszító, kicsi és öreg – vágott közbe felháborodottan Sarazad. –
Kopasz, utálatos, és a fiúkat szereti, mindenki tudja róla, hogy ped...
– És azt is mindenki tudja, hogy kétszer elváltál, használt vagy, egy külföldi
gyerekével a hasadban! – torkolta le dühösen a bátyja. – Felvonulásokra jársz,
tüntetésekre, nem ismersz engedelmességet, tele van a fejed csomó nyugati ostobasággal,
és ostobán gondolkodsz! – Magából kikelten hadonászott, néhány tálat fel is borított. –
Nem vagy képes felfogni, mit tettem érted? Az egyik leggazdagabb ember a bazárban!
Rábeszéltem, hogy fogadjon el, adja vissza a becsületedet, erre te...
– De Meshang, hogy...
– Nem érted, te hálátlan szuka! – harsogta most már magánkívül a férfi. – Arra is
hajlandó, hogy a nevére vegye a gyerekedet! Isten összes nevére, mi egyebet kívánhatsz
még?!
Bíborvörösen, az indulattól remegve rázta öklét Sarazad arca elõtt, és még Zarah is
megdöbbent azon, hogy ennyire dühösnek, magából kivetkőzöttnek látja.
Sarazad nem látott, nem hallott semmit, csak arra tudott gondolni, hogy Meshang örök
szenvedésre kárhoztatta, hozzákötötte ahhoz az utálatos kis emberhez, akin mindenki
csak gúnyolódik a bazárban. Állandóan vizeletszagú, undorító, és évente teherbe fogja
ejteni, hogy folyamatosan szüljön, míg meg nem hal, mint az elsõ két felesége, akik
kilenc, illetve hét gyereket hoztak a világra. Úgy érezte, örökre megátkozták, és nem tud
tenni ellene semmit. Pöcegödör Hercegnõ lesz, míg csak meg nem hal.
És semmit nem tehet ellene!
Semmit, azon kívül, hogy azonnal öngyilkos lesz. Igen, de azzal lemondok a
paradicsomról, örök idõkre a pokolba kerülök, figyelmeztette magát. Öngyilkos tehát
nem lehetek. Soha. Istent szolgálva kell meghalnom, az õ nevével a számon.
De hogyan?

64. fejezet

A KOVISZI LÉGI TÁMASZPONTON, 13.47. Csangiz ezredes, Huszain mollah, és a

kíséretükben lévõ zöldszalagosok izgatottan ugrottak ki a gépkocsiból. Az iszlám
gárdisták rögtön szétszéledtek, lázas kutatásba kezdtek, az ezredes és Huszain pedig
berontott az épületbe.
Az irodában maradt két tisztviselõt megdöbbentette az ezredes váratlan, zajos
érkezése. – Igenis... parancsoljon kegyelmes úr! hebegték halálra válva.
– Hol vannak?! – ordított rájuk Csangiz. – Eh?!
 – Isten a tanúnk rá, hogy mi semmirõl sem tudunk, ezredes kegyelmes úr! Annyit
mondtak csak, hogy Ayre kapitány kegyelmes úr alkatrészeket szállít az Abu Sal
lelõhelyre, McIver kapitány kegyelmes úr pedig Kia miniszter kegyelmes urat viszi
vissza Teheránba. Lochart kapitány kegyelmes úr az érkezõ 212-esek elé ment...
– Miféle 212-esek?
– A négy helikopter, amelyeket McIver kapitány rendelt ide Bandar-Deilamból...
Személyzettel, szerelõkkel együtt, és szólt is... hogy készüljünk fel a fogadásukra. – Az
Eszmáil nevű írnok szinte összezsugorodott, érezve magán a mollah átható pillantását. –
Insa Allah, a kapitány egyedül szállt fel, hogy megkeresse õket, mert a gépeken nincs
HF-készülék. Úgy látszik, a csak odafent működõ VHF adását itt nem tudták venni.
A magyarázat hihetõen hangzott, úgyhogy Csangiz azonnal közölte is a mollahhal: –
Ha a 212-esek ide jönnek, akkor semmi ok nincs a pánikra. – Az ezredes
megkönnyebbülten felitatta homlokáról az izzadságot. – Mikor kell megérkezniük?
– Azt hiszem, hamarosan, kegyelmes úr! – válaszolta Eszmáil.
– Hány külföldi tartózkodik most a támaszponton?
– Nem... nem tudom pontosan, kegyelmes úr. Nagyon... el voltunk foglalva a
munkánkkal, összesítést kellett készítenünk az utóbbi néhány hét adataiból, és...
Nem tudta folytatni, mert zöldszalagos rontott be az irodába, és izgatottan közölte
Huszainnal: – Egyetlen külföldit sem találtunk, kegyelmes úr! Az egyik szakács szerint
az utolsó két szerelõ is elment délelõtt, a nagy helikopterekkel. Az iráni munkások úgy
tudják, hogy az új személyzetnek vasárnap, vagy hétfõn kell érkeznie.
– Szombaton, kegyelmes úr, nekünk legalábbis így mondták a kapitány kegyelmes
urak – igazította ki az iszlám gárdistát Eszmáil. – A négy 212-esen azonban szerelõk is
lesznek, és egyéb alkalmazottak, ahogy McIver kegyelmes úr mondta. Szerelõre lenne
szükségük?
– Bementünk a szobákba... – vette át a szót ismét a zöldszalagos. – Úgy néznek ki,
mintha a hitetlenek sietve távoztak volna, a hangárokban viszont maradt néhány
helikopter.
– Milyenek?! – szögezte a kérdést Eszmáilnak Csangiz.
– Egy... nem, két 206-os, és egy francia gép... Alouette.
– Hol van Pavud irodavezetõ?
– Rosszul érezte magát, ezredes kegyelmes úr, és a déli ima után rögtön hazament.
Ugye, Ali? – kérdezte, bátorításra várva, kollégáját az írnok.
– Igen. Nagyon rosszul volt, és azt mondta, hogy csak holnap... – a válasz fokozatosan
halkult, a mondat befejezetlen maradt.
– McIver kapitány 212-eseket rendelt ide Bandar-Deilamból?
– Igen. így történt, kegyelmes úr, szó szerint ezt mondta Pavud kegyelmes úrnak.
Hallottam, mit mondtak a pilóták, és a többiek is. Ugye, Ali?
– Igen. Isten színe elõtt esküszöm rá, hogy pontosan ez történt, ezredes kegyelmes úr!
– Elég! – Az ezredesnek elege lett a fölöslegesnek tartott szócséplésbõl. – Rádión
azonnal kapcsolatba lépünk Locharttal! – mondta Huszainnak, az írnoktól pedig
megkérdezte: – Vazari õrmester a toronyban van?
– Nincs, ezredes kegyelmes úr! Visszament a támaszpontra, mielõtt Lochart kapitány
kegyelmes úr felszállt volna, hogy megkeresse a négy 212-est, aminek Bandar...
 – Hallgasson! – Csangiz ezredes gondolkodott néhány másodpercig, aztán parancsoló
hangon rádörrent az egyik iszlám gárdistára. – Maga! – A nagyobb nyomaték kedvéért
udvariatlanul rá is mutatott. – Az ügyeletes tizedest a toronyba!
A fiatal zöldszalagos elvörösödött a szokatlanul durva hangtól, és Huszainra nézett,
aki nyugodt hangon közölte vele: – Az ezredes azt kéri, hogy keresse meg Borgali
tizedest, és amilyen gyorsan csak lehet, hozza ide, a toronyba.
Csangiz elvörösödött, és rögtön mentegetõzni kezdett: – Nem akartam udvariatlan...
– Magától értetõdik – vágott a szavába nyugodtan, és mégis figyelmeztetõ hangon
Huszain. Anélkül, hogy bõvebb magyarázatba bocsátkozott volna, kiment az irodából, a
toronyba vezetõ lépcsõ felé indult, az ezredes pedig – mint megvert kutya – azonnal
követte.
Félórával korábban érkezett meg a telex a teheráni repülésirányítóktól. Feladói azt
kérték a kovisziaktól, hogy haladéktalanul nézzenek utána, helyén van-e az IHC összes
külföldi alkalmazottja és helikoptere, „...négy 212-es eltűnését jelentették ugyanis a
bandar-deilami IHC-bázisról. Szjamaki ügyvezetõ igazgatónak meggyõzõdése, hogy
ellopták õket, engedély nélkül átvitték egy másik, Öböl menti államba,"
Az ügyeletes zöldszalagos azonnal tájékoztatta Huszaint és a bizottságot, majd
riasztotta az ezredest. A bizottság a hír hallatán késedelem nélkül összeült, és folytatta a
hivatalosan még be sem fejezett vizsgálatot, újból mérlegelte, hogy az iszlám törvények
és hit szempontjából valóban megbízható-e a támaszpont összes tisztje, kicsit is
bizalmasnak számító beosztásban dolgozó alkalmazottja, és nem követtek-e el korábban,
a sahot szolgálva, Isten ellen való vétket. Csangiz, amikor ezt megtudta, alig legyõzhetõ
hányingert érzett. A tekintélyes testület szigorúan, részrehajlás nélkül mérlegelt, semmi
nem kerülte el a figyelmét, és szigorúan ítélt mindenki fölött, akirõl bebizonyosodott,
hogy hűséggel szolgálta a sahot. Az ezredes hiába volt a támaszpont parancsnoka, hiába
nevezte ki a bizottság, és személyesen Huszain mollah, a mindenható központi forradalmi
bizottság még nem erõsítette meg a tisztségében. Tisztában volt azzal, hogy amíg ez be
nem következik, hajszálon múlik csupán az élete. Végül is a nyilvánosság elõtt,
személyesen a sahra esküdött fel, ugyanúgy, ahogy a légierõ más tisztjei.
– Tudja kezelni a rádiót, ezredes? – kérdezte Huszain, miután hosszabb ideig vizsgálta
a készüléket. A köntöse régi volt, de tiszta, a turbánja frissen mosott, hófehér, de erõsen
viseltes.
– Nem, kegyelmes úr! Ezért is üzentem Borgaliért.
Borgali tizedes a lépcsõfokokat kettesével véve rohant fel hozzájuk, és éppen feszes
vigyázzban várta a parancsot.
– VHF és HF – adta ki neki a parancsot az ezredes.
– Értettem! – Borgali bekapcsolta a rádiót, de hiába, mindkét hullámsáv néma maradt.
Miután minden lehetõséget kipróbált, alaposan átvizsgálta a készüléket, megtalálta az
összetört kristályt, és felfedezte, hogy hiányzik a VHF adásokhoz szükséges
bontóérintkezõ. – Sajnálom, uram, a berendezés üzemképtelen.
– Úgy érti, szándékosan megrongálták? – kérdezte szelíden Huszain, és közben
jelentõségteljes pillantást vetett Csangizra.
Szemébe nézve az ezredes mozdulatlanná dermedt a rémülettõl. Isten égesse lassú
tűzön az összes átkozott külföldit, gondolta elkeseredetten. Ha valóban szabotázs volt...
az azt bizonyítja, hogy megszöktek, és magukkal vitték a helikoptereinket. Az a mocskos
kutya McIver már reggel ezt tervezhette, amikor a 125-ös felõl érdeklõdtem tõle.
 Olyan érzése volt, mintha ezernyi tűhegyes jégszilánk szűrõdött volna a hátába. A
125-ös nem jön többé, mondta magának. Nem lesz mód a menekülésre, arra, hogy
Lochartot, vagy valaki mást a pilóták közül megfenyegessek, hogy vád alá helyeztetem,
ha nem menekít ki innen. Csangiznak a félelemtõl görcsbe rándult a gyomra. Mi lesz,
kérdezte némán, ha a bizottság megtudja, hogy a feleségem, az egész családom már
Bagdadban van, és nem Abadánban, ahogy mondtam, szegény, haldokló anyám mellett.
Lelki szemeivel ismét látta az álmából ismerõs, vádlón rászegezõdõ tekinteteket, hallotta,
amint bírái kérlelhetetlenül a fejére olvassák: – Miféle anya? Az anyja hét-nyolc éve
halott! Menekülni akart, bűnt követett el Isten, az imám és a forradalom ellen, ezért...
– Ezredes! – Huszain hangja ugyanolyan vérfagyasztónak tűnt számára, mint azok,
amelyeket lázas képzelete szült. – Ha a rádiót szándékosan tönkretették, akkor az nyilván
azt jelenti, hogy Lochart kapitány nem a többi helikopter elé ment, nem õket akarja
megtalálni, hanem megszökött, mint a többiek, McIver pedig hazudott, amikor azt
mondta, hogy iderendelte a 212-eseket.
– Igen... Igen, kegyelmes úr, minden bizonnyal...
– Megállapítható tehát, hogy engedély nélkül távoztak, és a bandar-deilami négyen
kívül innen is elvittek két helikoptert?
– Igen... Ez szintén igaz.
– Insa Allah. A történtekért magát is felelõsség terheli.
– De kegyelmes úr, önnek is el kell ismernie, hogy ilyen titokban kitervelt akciót nem
lehet elõre... – Csangiz szerette volna, de nem tudta folytatni a megkezdett mondatot, a
mollah tekintete egyszerűen torkára forrasztotta a szót.
– Vagyis hagyta magát megtéveszteni?
– A külföldiek hazug kutyák, csalás minden, amit tesznek, vagy mondanak... –
Csangiznak hirtelen eszébe jutott valami. A telefonért nyúlt, magában szitkozódott egy
sort, mert az sem működött, majd a korábbira már nem is emlékeztetõ, energikus hangon
azt mondta: – Kegyelmes úr, a 212-es nem képes egy feltöltéssel átrepülni az Öbölt, ez
egyszerűen lehetetlen, és McIvernek is üzemanyagot kell felvennie útközben ahhoz, hogy
Kiával eljusson Teheránig. – Borgalinak kiadta a parancsot: – Menjen vissza a központi
toronyba, és nézzen utána, hogy az útvonal-engedély szerint hol kell tankolnia McIver
206-osának! Mondja meg az ügyeletes tisztnek, hogy riadóztassa azt a támaszpontot,
vetesse õrizetbe a pilótát, tartsa ott a helikoptert, Kia minisztert pedig... gépkocsival
küldje vissza Teheránba. Egyetért velem, kegyelmes úr? – kérdezte Huszaintól, és miután
az bólintott, kézmozdulattal elbocsátotta a tizedest.
Hideg volt a toronyban, az ablakokat heves szél rezegtette, és esõcseppek pettyezték
be sűrűn, Huszain azonban ezt észre sem vette. Kizárólag az ezredest figyelte
rezzenéstelen tekintettel.
– Elfogjuk azt a kutyát, kegyelmes uram! Kia miniszter nagyon hálás lesz, ha rájön,
mitõl szabadítottuk meg.
A mollah nem válaszolt. Már intézkedett, hogy Teheránban fogadóbizottság várja Kiát
a repülõtéren, hallgassa ki, és ha nem tud meggyõzõ választ adni minden, különös
viselkedésével kapcsolatos kérdésre, szabadítsa meg a kormányt egy újabb korrupt
minisztertõl.
– Nem gondolt még arra, ezredes, hogy õ is részese az összeesküvésnek, és együtt akar
megszökni McIverrel?
– Kia miniszter?! – ámult el a feltételezés hallatán Csangiz. – Elképzelhetõnek tartja?
 – Maga nem?
– Istenre... természetesen elképzelhetõ, ha ön úgy gondolja – válaszolta óvatosan
Csangiz, és megpróbált még éberebb lenni, elkerülni a beszélgetésben rejlõ minden
csapdát. – Nem ismerem igazán, most találkoztam vele elõször. Ön nyilván többet tud
Kiáról, kegyelmes úr, mint én, hiszen kihallgatta a bizottság elõtt. – És fel is mentette,
gondolta, de ezt már nem mondta ki. – Ha elfogjuk McIvert, túszként felhasználhatjuk
arra, hogy visszakényszerítsük a többieket. Elkapjuk valamennyit, kegyelmes úr...
Huszain könnyen le tudta olvasni az ezredes arcáról a félelmet, és azon gondolkodott,
vajon mi lehet a bűne. Segített talán a szökésben, aminek a terve nyilvánvalóvá vált
számára azok után, hogy Starkéval és McIverrel is beszélt.
– És ha ennyire nyilvánvaló volt – hallotta képzeletben valamelyik vallási
feljebbvalója kérdését –, akkor miért nem akadályozta meg?
– Starke miatt, kegyelmes uram! Azért, mert szilárdan hiszem, hogy az az ember, bár
hitetlen, Isten eszköze, és Isten védelmét élvezi. Háromszor akadályozta meg, hogy a
gonosz erõi végezzenek velem, és eljuthassak a paradicsomba. Azért, mert feltárult
elõttem az isteni szándék, hogy ne akarjak többé mártír lenni, maradjak a földön, legyek
Isten és az imám ostora, aki kérlelhetetlenül üldözi az iszlám és az imám ellenségeit.
– És a többiek? Õket miért hagyta megszökni? – kérdezte újból a képzeletbeli hang.
– Azért, mert az iszlámnak nem kellenek a külföldiek és a helikoptereik. Ha Iránnak
helikopterekre van szüksége, Iszfahánban több ezer is akad.
Huszain tökéletesen meg volt gyõzõdve arról, hogy helyesen cselekedett, és afelõl is
biztos volt, hogy a kényelmetlenül feszengõ, köpönyegforgató, sah- és Amerika-barát
ezredes alapvetõen téved.
– És hogyan akarja elfogni a két helikoptert, ezredes? – kérdezte.
Csangiz abban a tudatban lépett a falon függõ térképhez, hogy bár mind a kettõjüket
egyformán félrevezették, a mollah könnyen átháríthatja rá a teljes felelõsséget, mivel
parancsnokként elvben õ felel mindenért, ami a támaszponton történik. Persze azt sem
szabad elfelejteni, figyelmeztette magát, hogy ez a mollah volt az, aki egyezséget kötött
Peshadi ezredessel a támaszpont elleni elsõ támadás éjszakáján, õ barátkozott össze azzal
az amerikaival, Starkéval, és az õrült Zatakival is. Nem bizonyítottam-e be kellõképpen,
hogy odaadó híve vagyok az imámnak és a forradalomnak? Nem adtam-e át a
támaszpontot Isten katonáinak?
Insa Allah. A külföldiekre koncentrálj, biztatta magát. Ha õket el tudod fogni, védve
leszel a mollahtól, és zöldszalagosokból álló bandájától is.
A térképen sok repülési útvonal volt feltüntetve, amelyek Kovisztól a szárazföldön és
az öbölben lévõ olajkutakhoz vezettek. – Az írnok Abu Salt említette – morogta, inkább
csak magának, Csangiz. – Nézzük csak, ha a helyükben volnék, én hol vennék fel
üzemanyagot? – Az ezredes határozottan az öbölben lévõ olajkutakra mutatott. – Itt,
kegyelmes úr – mondta izgatottan. – Egészen biztos, hogy itt fognak tankolni.
– A fúrásokon üzemanyagot is tartanak?
– Igen. Számítva esetleges vészhelyzetekre.
– És hogy akarja utolérni ókét?
– Vadászgépekkel.
A TENGERPARTON, A TALÁLKOZÓ HELYÉN, 14.07. A két 212-es a kihalt
tengerparton állt, vigasztalanul szemerkélõ esõ áztatta õket. Freddy Ayre és Lochart az
egyik gép kabinjának nyitott ajtajában ücsörgött, Vazari és a két szerelõ a másikéban.
Mindannyian fáradtak voltak az ormótlan, negyvengallonos hordók cipelésétõl, a
felváltva végzett, megerõltetõ pumpálástól. Nem fordult még elõ, hogy két helikoptert,
kézi szivattyúval, bárki is rövidebb idõ alatt töltött volna fel, mint õk a magukét, ráadásul
az alkatrészekkel teli ládákat is biztonságosan el kellett helyezniük, jó erõsen rögzíteni,
hogy el ne szabaduljanak. Freddy Ayre fél tizenkettõ körül érkezett, Lochart rögtön dél
után, a tankolás félórát vett igénybe, és azóta csak vártak.
– Adjunk neki még félórát! – mondta Lochart.
– Jézusom! Úgy beszélsz, mintha kiránduláson lennénk, és addig várhatnánk, ameddig
jólesik.
– Hányszor mondjam még, hogy fölösleges mind a kettõnknek itt maradnunk?
Biztonságosabb, ha elindulsz. Vidd magaddal a többieket, majd én megvárom!
– Ha Mac megérkezik, mindannyian... – Ayre nem tudta befejezni a mondatot.
– A szentségit! Vidd a szerelõket és Vazarit, majd én megvárom! Mac ugyanezt
mondaná, ha itt lenne, és különben is, te már épp eleget vártál. Ne hõsködj tovább, hanem
indulj!
– Nem. Vagy elindulunk mind a ketten, Vagy itt maradok, amíg megérkezik.
Lochart vállat vont, nem vitatkozott tovább. A kedve legalább olyan szomorú volt,
mint az idõ. Mihelyt megérkezett, azonnal nekilátott kiszámolni McIver feltételezhetõ
menetrendjét: – Freddy, Macnek fél tizenkettõre kívül kellett kerülnie a koviszi
rendszeren. Tegyük fel, hogy utána még félórát repült, és újabb félóra kell ahhoz, hogy
eljátssza a vészhelyzetet, leszálljon, kidobja a gépbõl Kiát! Legfeljebb egy óra kell tehát
neki, hogy ideérjen, de ha valami egészen váratlan dolog jön közbe, akkor is elég hozzá
másfél. Szerintem legkésõbb kettõ elõtt tíz perccel itt lesz.
Két óra is elmúlt azonban, Mac mégsem érkezett meg, és Lochart arra gondolt, hogy
talán már nem is él. Valami nagyon nagy baj történhetett vele. A felhõket figyelte, az
idõjárásban próbált választ találni a kérdéseire, és minden elképzelhetõ lehetõséget
számba véve terveket gyártott. Az üres hordók a közelben, gondosan egymásra rakva,
egy kupacban álltak, öt pedig még tele volt. Több részletben csempészték õket a partra,
ponyvával takarták le, és homokkal, a hullámok által kimosott, többfelé száradó hínárral
álcázták. Messzebb, még éppen látótávolságon belül, cölöpökre épült tengeri
kitermelõhely működött.
Az, hogy Koviszból eljusson a partra, nem okozott különösebb nehézséget. Felszállás
után, amikor úgy érezte, hogy biztonságba jutottak, Vazari elõremászott mellé. – Jobban
teszi, ha nem mutatkozik, amíg nem érünk ki az Öböl fölé – figyelmeztette Lochart.
Leszállás után azonban az õrmester rosszul lett, ezért meggondolta magát, elmondta a
többieknek, hogy mi történt, és azok tudomásul vették a szökevény jelenlétét, ha teljesen
nem is bíztak meg benne.
A part oszló haltetemektõl, rothadó hínártól bűzlött. A szél egyenletesen, nagyjából
harminc csomós sebességgel fújt, és változatlanul szembõl, Kuvait irányából. A felhõk
ugyanakkor lejjebb ereszkedtek, úgy kétszáz lábig. Lochart ebbõl meglehetõsen keveset
vett észre. A gondolatai változatlanul északon, Teheránban maradt feleségénél jártak, és a
füle állt csak be arra, hogy a szél zúgásán át is azonnal meghallja a feléjük tartó 206-os
motorjának robaját. Gyere már, Mac, fohászkodott magában. Gyere, ne hagyj cserben!
Siess, Mac, ne hagyd...
És akkor végre meghallotta. Kellett néhány másodperc, hogy megbizonyosodjon róla,
nem tévedett, de aztán kiugrott a helikopterbõl, és még a száját is kitátotta, hogy jobban
halljon, pontosabban fel tudja mérni az egyelõre méhdongásnál is halkabb hang irányát.
Ayre azonnal ott termett mellette, együtt figyelték mereven a felhõket, hallgatták a
fokozatosan felerõsödõ, majd a tenger felé eltávolodó dübörgést.
– A rohadt életbe! – dühöngött Lochart. – Nem vett észre bennünket.
– VHF?
– Túl veszélyes... egyelõre ne használjuk! Biztosan megpróbálja még egyszer.
Izgatottan vártak, figyelték a fokozatosan gyengülõ, majd ismét dübörgésig erõsödõ
hangot. McIver ismét elrepült a fejük fölött, de aztán másodszor is visszafordult, lejjebb
ereszkedett, és a harmadik kísérletnél fél mérfölddel arrébb ugyan, de még mindig a
parton, kibukkant az alacsonyra lógó felhõk közül. Mihelyt közelebb ért, azt is látták,
hogy egyedül van, és akkor végre fölengedett bennük a feszültség, üdvrivalgásban törtek
ki.

A 206-OS PILÓTAFÜLKÉJÉBEN. McIver – részben a rossz látási viszonyok, részben

az egyhangú, megbízható tájékozódási pontokat nélkülözõ táj miatt – nagyon nehezen
találta meg a randevú helyét. Végül az segített, hogy eszébe jutott, közvetlenül elõtte van
egy még nem termelõ tengeri olajkút. Lejjebb ereszkedve azt használta viszonyítási
pontként, és onnan repült vissza a part felé.
– Hála istennek! – morogta, miután a helikopter talpai talajt értek. Hosszan kifújta
tüdejébõl a levegõt, és rögtön erõs hascsikarást érzett, kínzó vizelhetnékje támadt.
Kilökte a pilótafülke ajtaját, és mielõtt bárki kérdezhetett volna tõle valamit, közölte: –
Elnézést, pisilnem kell! Freddy, légy szíves, állítsd le helyettem a gépet!
Lochart, aki közelebb állt, rögtön odaugrott, megelõzve Ayret. – Majd én!
– Kösz. – McIver kikapcsolta a hevedereket, leugrott a fülkébõl, és a rotor szele elleni
védekezésül elõre görnyedve a legközelebbi homokdűne felé futott. Miután
megkönnyebbült, és már normálisan beszélni is tudott, körbenézett, és látta, hogy Ayre
elkísérte, ott vár, közvetlenül mögötte. – A bölcsességfogam legalább egy órája sajog –
mondta neki elégedetlenül.
– Tudom, milyen.
McIver felrántotta a cipzárját, és csak akkor fedezte fel a 212-esek körül sürgölõdõk
között Vazarit. – Õ meg mit keres itt? – kérdezte, állával az õrmester felé bökve.
– Tom úgy gondolta, jobb, ha elhozza. Biztosabb, mint otthagyni, és egyébként is,
segített. Induljunk, Mac! A gépeket már feltöltöttük. Mi legyen a 206-ossal.
– Itt marad. – A 212-esnél kisebb helikopteren eredeti formájában nem voltak hosszú
távú repüléshez szükséges tartalék tartályok, és túl munkaigényes lett volna beszerelni
õket. Ha megteszik, azzal sem sokat értek volna, mert az erõs ellenszélben több
üzemanyagra volt szüksége, mint amennyit biztonságosan el lehetett vele vinni. – Elõször
arra gondoltam, hogy ott hagyom, és késõbb visszajövünk érte – mondta McIver a távoli,
víz fölé emelkedõ platformra mutatva –, de aztán rájöttem, hogy ez csak vágyálom. Nincs
rajta annyi hely, hogy még egy 212-es is le tudjon szállni, anélkül meg hogy jutok
tovább! Szomorú, de ez van.
 – Nehezen tudtál megszabadulni Kiától?
– Nem. Úgy be volt szarva, hogy... – McIver a dübörgést hallva megpördült, és látta,
hogy a 206-os, Locharttal a pilótafülkében, emelkedni kezd. – Az isten szerelmére,
Tom... – kiáltotta, és rohant vissza a helikopterhez, de Lochart magasan volt már, hogy
elérje, és legalább húsz lábnyira el is távolodott. – Tom!
– Ne várjatok rám, Mac! – kiabálta vissza Lochart, a pilótafülke ablakán kihajolva.
– De hát alig van benne üzemanyag...
– Egyelõre elég. Megvárom, amíg elmentek, aztán feltöltöm a tankot. Sargazban
találkozunk!
– Mi a franc ütött belé?! – kérdezte megfelhõzve Ayre.
– Sarazad! – válaszolta McIver, és átkozta magát, hogy figyelmetlen volt, nem gondolt
erre az eshetõségre. – Ötven különbözõ variációt is kitalálhatott rá, hogyan lépjen meg. –
Tölcsért formált a kezébõl, és úgy kiabálta a 206-os felé: – Tom, az isten szerelmére, az
egész Forgószelet elcseszed! Velünk kell jönnöd!
– Nem fognak elkapni, Mac! Élve nem! Az én életemrõl van szó, nem a tiétekrõl... én
döntök felõle. Viszlát!
McIver gondolkodott egy-két másodpercig, aztán torkaszakadtából odakiáltotta: –
Szállj le, feltoltjuk a gépet! Legalább azzal ne legyen gondod! – Látta, hogy Lochart a
fejét rázza, és a 212-esek felé mutogat.
– Visszamegyek Sarazadért! Ne próbáljatok megállítani, és ne is várjatok... A saját
bõrömet viszem vásárra... Szerencsés utat! – Lochart még jobban eltávolodott tõlük,
biztonságos távolságban lerakta a gépet, de a motorokat nem kapcsolta ki, készen állt
arra, hogy bármelyik pillanatban ismét felszálljon.
– Nincs értelme próbálkozni – morogta McIver. Nagyon dühös volt magára, mert erre
a lehetõségre nem gondolt.
– Megvárhatnánk... amíg elfogy az üzemanyaga – vetette fel Ayre.
– Tom annál sokkal okosabb, semhogy engedje magát csapdába csalni. – McIver, már-
már pánikba esve, az órájára pillantott.
– Mit fogunk csinálni, Mac? – kérdezte Ayre.
– Te vagy a fõnök! Döntsd el! – válaszolta McIver, lázas munkára kényszerítve
közben az agyát. – Máris rettenetesen elkéstünk, Tom pedig, mindazok után, amiket
mondtam neki, döntött. Joga volt hozzá. Sajnálom, de ez azt jelenti, hogy egyedül kell
boldogulnia. Gondolj a többiekre! Erkkinek, úgy tűnik, nem lesz baja. Rudi és Scragger a
csapatával együtt biztonságban... reméljük, biztonságban van, úgyhogy már csak mi
maradtunk.
A legszívesebben hangosan felnyögött volna, amikor arra gondolt, hogy alacsonyan
repülve, egyedül kell megtennie a 212-essel a több mint két és fél órás utat Kuvaitig. – A
franc egye meg! – morogta, de mert látta, hogy a többiek mind õt figyelik, határozottan
odaszólt nekik: – Tom úgy döntött, hogy visszamegy a feleségéért. Nem tehetünk ellene
semmit, rá kell hagynunk.
– Ha elkapják, nem kerül veszélybe a Forgószél? – kérdezte.Ayre.
– Nem. Maga döntött úgy, hogy egyedül megy, és te is hallottad, mit mondott.
Indulunk tovább Kuvaitba, ahogy eredetileg terveztük. Mindenki szálljon fel Freddyhez,
én majd elviszem Lochart gépét! Alacsonyan maradunk, közel egymáshoz. Teljes
rádiócsend legyen, amíg át nem érünk a határon! – McIver a helikopter felé indult, a
többiek pedig jelentõségteljesen összenéztek mögötte. Mindannyian látták, mennyire
sápadt, és tudták azt is, hogy a legutóbbi vizsgálaton nem kapta meg a repüléshez
szükséges orvosi engedélyt.
Kyle, az alacsony, sovány szerelõ utánasietett. – Mac, nincs értelme, hogy egyedül
menj. Veled tartok – mondta.
– Köszönöm, de inkább ne. Maradjatok Freddyvel! Menj!
– Mac! – kiáltotta Ayre. – Odamegyek, és beszélek Tommal. Teljesen megõrült!
Rábeszélem, hogy jöjjön velünk Kuva...
– Nem! – vágott Freddy szavába McIver. – Ha Gennyrõl lenne szó, én is meg volnék
õrülve. Mindenki szálljon fel, és gyerünk! – Alig fejezte be a mondatot, hatalmas robajjal
két alacsonyan szálló vadászgép süvített el fölöttük. Utánuk olyan csönd támadt, hogy az
már szinte fájt.
– Jézusom! – nyögött fel elsõként a jelenlévõk közül Vazari. – Kapitány, ha elvisz, én
szívesen magával mennék.
– Nem. Mindenki Freddyvel megy. Jobban szeretek egyedül repülni,
– Az, hogy nincs meg az engedélye, engem csöppet sem zavar – erõsködött tovább az
õrmester. – Insa Allah. Majd figyelem a rádiót. – Hüvelykujjával az ég felé bökött. –
Azok a piszkok biztosan nem angolul társalognak. – Választ nem is várva a 212-eshez
ment, és beszállt a bal oldali ülésre.
– Nem hülye ötlet, Mac! – jegyezte meg Ayre.
– Na jó – adta be végre a derekát McIver. – Közel maradunk egymáshoz, és
alacsonyan szállunk, ahogy megbeszéltük. Freddy, ha bármelyikünk bajba kerül, a másik
nem áll meg, hanem továbbmegy. – Látta, hogyan néz rá Ayre, ezért megismételte: –
Vedd úgy, hogy parancs, és bármilyen baj esetén érvényes! – Lochart felé fordult, búcsút
intett neki, és a helikopterhez sietve beszállt. Végül is örült, hogy nem egyedül kell
repülnie, és megköszönte Vazarinak, hogy vele tart. – Nem tudom, mi lesz Kuvaitban, de
ígérem, hogy amiben tudok, segítek – mondta. – Becsatolta magán a hevedereket, és
megnyomta az egyes motor indítógombját.
– Köszönöm. Nincs mit veszítenem – válaszolta az õrmester. – A fejem egyfolytában
úgy fáj, hogy majd széthasad. Beszedtem az összes fájdalomcsillapítót, ami az
egészségügyi csomagban volt... Mi történt Kiával?
McIver beállította a fedélzeti rádió hangerejét, beindította a második motort,
ellenõrizte az üzemanyagszintet, az összes műszert, közben elmesélte: – Kicsivel késõbb
tudtam csak megcsinálni a kényszerleszállást, mint eredetileg terveztem, egy falutól
körülbelül egy mérföldnyire, de jól sikerült. Túlságosan is jól, mert elájult a hülye, és
nem tudtam kirakni. Nem jól csatolta be magát, a hevederek teljesen összekeveredtek,
egyedül nem tudtam kihámozni belõlük, késem meg nem volt. Próbáltam mindent,
húztam, rángattam, de hiába, úgyhogy meg kellett várnom, amíg magához tért. A
bõröndjét kiraktam az országút mellé, olyan helyre, hogy könnyen megtalálja, aztán
megpróbáltam rávenni, hogy szálljon ki. Az sem ment. – McIver ujja egyik kapcsolót a
másik után pöccintette fel a műszerfalon. – A végén úgy tettem, mintha a gépen tűz ütött
volna ki, és kiugrottam. Ez már használt, valahogy kiszabadította magát, és hanyatt-
homlok menekült. A motort nem kapcsoltam ki, ami piszkosul veszélyes ugyan, de
kénytelen voltam megkockáztatni. Amikor elég messze került a géptõl, visszarohantam,
és felszálltam. Egy-két sziklát induláskor megkarcoltam ugyan, de nem volt veszélyes...
A szíve erõsen dobogott, a torka kiszáradt a túl gyors felszállástól. Kia a helikopter talpán
állt, kétségbeesetten kapaszkodott a kilincsbe, és vadul ordított rá. McIver attól félt, hogy
kénytelen lesz leszállni miatta, de szerencsére Kia idegei felmondták a szolgálatot, a
kilincset elengedve lepottyant a néhány lábnyi magasságból, és végre elrepülhetett. A
biztonság kedvéért tett egy kört, hogy lássa, Kiának valóban nem esett baja, aztán
otthagyta a kivörösödött arccal az öklét rázó minisztert, és alacsonyan tartva a
helikoptert, a part felé indult. Bár sikerült baj nélkül megszabadulnia kéretlen útitársától,
a szívdobogása továbbra sem enyhült, enyhe hányingert érzett, és hõhullámok törtek rá.
A fáradtságtól van, a sok idegeskedéstõl, gondolta komoran. Miután megszabadult
Kiától, egy darabig simán, egyenesen repült, és közben rá kellett jönnie, hogy nehezen
tud koncentrálni. A mellkasában érzett, erõsödõ fájdalom kötötte le a figyelmét, és
valahogy furcsának, szokatlannak tűntek a helikopter műszerei, kezelõszervei. Egy
hányingerrohamnál kis híján elveszítette uralmát a gép fölött, és akkor úgy döntött, hogy
leszáll, pihen kicsit. A hegyek lábánál járt, sziklák, ritkás erdõfoltok fölött, alacsonyan
tanyázó, de elég vékony felhõréteg alatt. Rosszulléttel küszködve sima területet keresett,
és az elsõt megtalálva le is szállt. A leereszkedés nem sikerült valami fényesen, és ez még
jobban megijesztette. Nem messze tõle félig befagyott kis patak volt, zúgva rohant sziklás
medrében. A hangot hallva erõsen megszomjazott. Fájdalommal küszködve leállította a
motorokat, a patakhoz támolygott, és a hóba hasalva hosszan ivott. Hogy a hirtelen nyelt
hideg víztõl, vagy valami mástól, azt nem tudta megállapítani, mindenesetre hevesen
öklendezni kezdett, és hányt is. A roham elmúltával kimosta a száját, aztán – a korábbinál
óvatosabban – újból ivott. Ez, és a friss, hideg levegõ segített, valamivel jobban érezte
magát, a tarkóján és a halántékán eldörzsölt marék hó pedig még tovább javította a
közérzetét. A fájdalom fokozatosan alábbhagyott, a bal karjában érzett zsibbadás is
megszűnt. Amikor elindult, még imbolygott ugyan kicsit, de már nem vészesen.
A pilótafülke meleg volt, kényelmes, és biztonságot keltõen zárt. Bekapcsolta magán a
hevedert, de nem indította be rögtön a motorokat, ült még egy darabig, és hallgatta a
csöndet, amit a szél hangja és a patak elhalkult zúgása tört csak meg. Béke, nyugalom
vette körül. A szeme elnehezült, úgy érezte, muszáj becsuknia, és pár másodperccel
azután, hogy megtette, el is aludt.
Az álma rövid volt ugyan, alig félórás, de nagyon mély, pihentetõ. Miután felébredt,
úgy érezte, mintha újjászületett volna – a fájdalom, a kényelmetlen érzés megszűnt,
csupán egészen enyhe, alig észrevehetõ szédülés maradt utána. Jó nagyot nyújtózkodott,
hogy megmozgassa elzsibbadt tagjait, és közben fémhez koccanó fém hangját hallotta.
Körbenézett, és nem messze a helikoptertõl alacsony, hegyvidéki lovon ülõ, törzsi
viseletbe öltözött fiatalembert látott, amint némán õt figyeli. Két puska is volt nála, az
egyik a nyeregtáskájában, a másik a vállán, a mellén keresztben pedig töltényhevederek.
Csöndben, mozdulatlanul bámulták egymást egy darabig, aztán a fiatalember
elmosolyodott, és a mosolya olyan volt, mintha hirtelen a nap sütött volna ki. – Szalaam,
aga! – köszönt kedvesen.
– Szalaam, aga! – McIver visszamosolygott rá, és csodálkozva eszmélt rá, hogy
csöppet sem fél. – Lotfan befarma'id shoma ki hastid? – kérdezte. Néhány betanult perzsa
frázist tudott csak, köztük ezt, amellyel afelõl érdeklõdött, hogy kihez van szerencséje.
– Aga Mohammed Rud Kahani – mondta a lovas. Hozzátett még valamit, amit McIver
nem értett, és újabb mosollyal és ismerõs szóval zárta le a bemutatkozást: – Kaskaj.
1159
 – Á, kaskaj! – McIver többször is hallott már a Zagrosz-hegységben szétszórtan élõ
kaskaj törzsrõl. – Aga McIver – mutatkozott be, magára mutatva, és hozzátett egy újabb,
gondosan betanult mondatot: – Mota aszefam, man zaban shoma ra kub nami danam.
Sajnos nem beszélem a nyelvüket.
– Insa Allah. Amerika?
– Angol. – Kívülállóként figyelte magukat, a helikoptert és a lovat, a pilótát és a hegyi
törzshöz tartozót, akiket mély szakadék választ ugyan el egymástól, mégsem ellenségek,
nem fenyegetik egymást. – Sajnálom, most már mennem kell – mondta angolul, és hogy
érthetõbb legyen, kezével a repülést imitáló mozdulatot tett. – Hoda hefez, Aga
Mohammed Kaskaj.
A fiatalember elmosolyodott, búcsút intett. – Hoda hefez, aga mondta, és arrébb
vezette ugyan a lovát, de nem ment el, figyelte mit csinál. Miután a motorok erõre
kaptak, McIver még egyszer intett neki, és fölemelte a gépet. Az út hátralévõ részén, míg
csak el nem ért a találkozó helyére, egyfolytában a fiatalember járt az eszében. Semmi
nem akadályozta volna meg abban, hogy lelõjön, persze, különösebb oka sem volt rá,
gondolta. Lehetséges, hogy csak álmodtam, õt is, meg a fájdalmat is? Nem, a fájdalom
nem álom volt. Lehet, hogy könnyebb szívroham?

Készen arra, hogy újból felszálljon, és elvégezze az utolsó, Kuvaitig tartó ugrást, újból
felmerült benne a kérdés, és azonnal visszatért a korábbi rossz közérzet is. A komor
arccal a tenger felé bámuló Vazarira pillantott, és megpróbálta eldönteni magában, vajon
mennyire veszélyes, állapota nem fenyeget-e azzal, hogy másokat is tragédiába sodor. Ha
egy szívrohamom már volt, még ha enyhe is, akkor bármelyik pillanatban következhet a
második, állapította meg magában. Az õ életét is kockáztatom tehát, nemcsak a
magamét? Nem hiszem. Biztosan csak a vérnyomásom szökött fel, azon pedig lehet
segíteni. Beveszek két gyógyszert, és újból rendben lesz. Nem hagyhatom itt a 212-est
csak azért, mert Tom megõrült. Fáradt vagyok, az igaz, de más bajom nincs, Kuvaitig
pedig csak néhány óra az út. Jobban örülnék persze, ha nem nekem kellene vezetnem a
gépet. Istenem, nem hittem volna, hogy valaha is ezt fogom gondolni. A vén csirkefogó
Scrag még nyugodtan repülhet, de én már örökre befejeztem.
A motorzúgást hallgatta, annak alapján is pontosan meg tudta állapítani, hogy
elegendõ a fordulatszám, megkezdheti a felszállást. Az esõtõl pettyezett üvegen át látta,
hogy Ayre feltartott hüvelykujját mutatja neki, jelezve, hogy õ is kész az indulásra.
Távolabb tõlük, a parton változatlanul ott állt Lochart 206-osa. Szegény Tom, gondolta.
Most biztosan szid bennünket, hogy miért nem igyekszünk, és hagyjuk õt nyugodtan
megtankolni. Remélem, sikerül visszajutnia; a szél legalább nem fogja hátráltatni, még
segít is abban, hogy spórolhasson az üzemanyaggal.
– Bekapcsolhatom a VHF-et? – kérdezte Vazari, kiszakítva messze kalandozó
gondolataiból. – Rá akarok állni a katonai csatornára.
– Rendben. – McIver az õrmesterre mosolygott, most már örült, hogy mellette van.
Elõször csak surrogás hallatszott a készülékbõl, de aztán perzsául beszélõ hangok.
Vazari feszülten hallgatta õket egy darabig. – Pilóták beszélgetnek a koviszi toronnyal –
mondta, kihasználva egy hosszabb szünetet. – Az egyik azt kérdezte, hogyan találjanak
meg két helikoptert ebben a mocsok idõben?
 – Ha rajtam múlik, nem fog sikerülni nekik. – McIver, váratlan baljós elõérzete
ellenére, megpróbált magabiztosnak látszani. Megvárta, míg Ayre ismét felé néz, fölfelé
mutatott, aztán keresztben végighúzta a torkán a tenyere élét. Freddy arcán látszott, hogy
azonnal megértette, a mozdulat a vadászgépekre utalt. Aztán McIver még egyszer a
tenger felé bökött, és a végsõ jelet megadva feltartotta a hüvelykujját. Az órájára
pillantva látta, hogy 14.21 van.
– Indulunk, õrmester! – mondta, és bekapcsolta az áttételt. – A következõ állomás
Kuvait. Várható érkezési idõ 16.40, vagy legalábbis akörül.

A KUVAITI REPÜLÕTÉREN, 14.56. Genny és Charlie Pettikin a vadonatújan csillogó,

nemrég megnyitott terminál tetején lévõ nyitott kávézóban ült. Nagyszerű verõfényes idõ
volt, és a teraszt úgy helyezték el, hogy védve legyen a széltõl. A napernyõk alatt, a
világossárga abrosszal leterített asztaloknál jó étvággyal ettek, ittak az emberek,
mindenkin látszott, hogy remek hangulata van, csak õk voltak kivételek. Genny szinte
hozzá sem nyúlt a salátájához, és Pettikin is csak piszkálgatta a curryjét.
– Charlie! – kapta fel egyszer csak hirtelen a fejét az asszony. – Azt hiszem, mégis
iszom egy vodka-martinit.
– Remek ötlet. – Pettikin rögtön odaintette az egyik pincért, és megrendelte az italt.
Szívesen ivott volna õ is valamit, de úgy készült, hogy vagy Lochartot, vagy Ayret fel
kell váltania, és neki kell elvinnie valamelyik gépet Dzselletig. Azzal számolt, hogy
Sargazig legalább egyszer üzemanyagot kell felvenniük, de azt sem tartotta kizártnak,
hogy kétszer. A fene ebbe az átkozott szélbe, gondolta, és hogy megnyugtassa Gennyt,
odaszólt neki: – Nem tart már sokáig.
Az isten szerelmére, hányszor fogod még ezt mondani, kiáltotta volna a
legszívesebben az asszony, szinte már betegen a várakozástól, de erõs maradt, megõrizte
látszólagos nyugalmát. – Igen. Most már bármelyik pillanatban megérkezhetnek – felelte.
Mindketten a tengert figyelték. Párás volt ugyan, nem lehetett messzire látni, de ez nem
nyugtalanította õket, tudták, hogy az Imperial Airnek a toronyban lévõ képviselõje
azonnal szól nekik, mihelyt a helikopterek a kuvaiti radarok hatósugarán belül érnek.
Mennyi a sok, kérdezte magától Genny, a párát fürkészve, keresve benne Duncant, és
megpróbálva legalább gondolatban bátorítani, erõt önteni belé. A Gavallannel délelõtt
folytatott beszélgetés egy csöppet sem segített neki abban, hogy erõs, bizakodó legyen.
Hogyhogy Kiával van, Andy? Mi az ördögöt jelentsen az, hogy vissza kell vinnie
Teheránba? – kérdezte.
– Nem tudom, Genny! Azt mondtam csak el, amit hallottam. Én úgy értelmezem a
dolgot, hogy elsõnek Freddy indult el a megbeszélt helyre. Mac szintén felszállt Kiával,
és vagy odaviszi, vagy megszabadul tõle valahogy útközben. Tom egyelõre tartja a
frontot, hogy egérutat nyerhessenek, aztán õ is megy utánuk. Mac elsõ hívását tíz óra
negyvenkettõkor vettük. Tegyük fel, hogy tizenegykor elindultak Freddyvel, és egy óra,
amíg a randevú helyére érnek, és feltöltik a gépeket! Két és fél órás úttal számolva
legkorábban fél három tájt érkezhetnek meg. Nem tudjuk, mennyi idõ kell a feltöltéshez,
úgyhogy akár késõbb is jöhetnek...
Genny észrevette, hogy a feléjük közeledõ pincér tálcáján az ital mellett egy mobil
telefon is van. – Önt keresik, Pettikin kapitány – mondta a pincér, miközben lerakta az
asszony elé az italt. Pettikin sietve kihúzta az antennát, és a füléhez szorította a
készüléket. – Halló! Üdvözlöm, Andy! – Az asszonyra kapta a tekintetét. – Nem...
egyelõre nem... Ó... – Hosszú ideig feszülten figyelt, néha hümmögött és bólogatott csak,
de ebbõl semmit nem lehetett megállapítani, Genny pedig lázasan törte a fejét azon, hogy
vajon mi olyasmit mondhat neki Gavallan, ami nem tartozik õrá. – Igen... persze, itt van...
egy pillanat, máris adom. – Pettikin átnyújtotta a készüléket. – Köszönni akar.
– Szevasz, Andy! Van valami újság?
– Egyelõre semmi. Csak a hangodat akartam hallani. Ne aggódj Mac és a fiúk miatt!
Nem lehet tudni, mennyit kell várniuk a találkozó helyén.
– Rendben van, Andy! Miattam ne nyugtalankodj! Mi van a többiekkel?
– Rudi, Pop Kelly és Sandor már elindult Bahreinbõl, Abu Dzábiban már meg is
tankoltak, és John Hoggon keresztül végig kapcsolatban voltunk velük. Már közel járnak,
úgyhogy segítség nélkül is halljuk õket. Nagyjából húsz perc múlva meg kell érkezniük.
Már Scrag is jól van, Ednek és Willinek kutya baja. Duke éppen alszik, Manuela itt van
velünk. Szeretne is beszélni veled... – Kis szünet következett, majd Manuela szólt bele a
készülékbe: – Szia, drágám, hogy vagy? Nehogy azt mondd, hogy remekül!
– Remekül. – Genny halványan elmosolyodott. – Duke?
– Alszik, mint egy csecsemõ. Csak annyit akarok mondani, hogy nagyon szorítunk.
Adom vissza Andyt.
Újabb kis szünet, aztán ismét Gavallan hangja: – Szevasz. Johnny Hogg már ott
repked a környéketeken, és hallgatózik. Késõbb újra hívlak. Tudod még adni egy
pillanatra Charlie-t?
– Persze. De mi van Marc Dubois-val és Fowlerrel?
Gavallan csupán rövid szünet után válaszolt: – Egyelõre nem tudjuk. Reméljük, hogy
felszedte õket valaki... Rudi, Sandor és Pop visszament, keresni õket, ameddig lehetett.
Roncsokat nem láttak, viszont nagyon sok hajó jár arrafelé, és sok a fúrótorony is.
Várjuk, hogy jelentkezzenek.
– Értem. Most pedig szépen mondd el azt, amit eredetileg csak Charlie-nak akartál!
Gavallan gondolkodott ugyan egy darabig, de aztán megadta magát. – Igazad van, rád
is tartozik – mondta kis sóhaj kíséretében. – Azt kérdeztem Charlie-tól, hogy érkezett-e
már Iránból Kuvaitba is olyan telex, amilyet Dubai és Bahrein kapott. Newburyn és a
kuvaiti követségünkön keresztül megpróbálom bebiztosítani magunkat ellene, bár
Newbury azt mondja, hogy ne sok jóra számítsak. Kuvait nagyon szoros kapcsolatban áll
Iránnal, óvakodik attól, hogy megsértse Khomeinit, mert fél, hogy bosszúból fellázítja az
õ síitáikat is. Azt is mondtam Charlie-nak, hogy megpróbálom értesíteni Ross szüleit
Nepálban, és az alakulatát is. Ennyi volt. – Gavallan újból várt egy kicsit, majd kedvesen
azt mondta: – Nem akartalak fölöslegesen nyugtalanítani. Ugye nincs harag?
– Nincs. Köszönöm, Andy! – Genny visszaadta Pettikinnek a telefont, és az elõtte álló,
hideg itallal teli pohárra meredt. Látta, hogy a kicsapódó pára vízcseppekké állt össze
rajta, és néhány közülük már le is csordult. Mint a könnyeim az arcomon, gondolta, és
sietve felállt. – Mindjárt jövök.
Pettikin szomorúan nézett utána, miközben meghallgatta Gavallan utolsó utasításait. –
Természetesen – felelte. – Ne aggódjon, Andy, figyelek... figyelek Rossra, és azonnal
jelentkezem, mihelyt Macék felbukkannak a radaron. Bízzunk benne, hogy Dubois-nak
és Fowlernek nem esett baja! A többieket üdvözlöm. Viszlát.
Nagyon megrázta az újbóli találkozás Ross-szal. Reggel, miután beszélt Gavallannel,
azonnal rohant a kórházba, ahol – péntek lévén – minimális létszámú személyzetet talált.
A recepción mindössze egy férfi tartott ügyeletet, és az is csak arabul beszélt. – Bokrah.
Holnap – válaszolta mosolyogva, de Pettikin kitartó volt, és ha nehezen is, de megérttette
vele, mit akar. Az ügyeletes telefonált valahová, és hoászú várakozás után érkezett is egy
férfi ápoló. Hosszú folyosókon, számtalan ajtón át vezette Pettikint, míg végre elértek a
fémasztalon fekvõ Rosshoz.
A holttest põresége, a körben látható piszok, a kegyelet teljes hiánya döbbentette meg
a leginkább Pettikint, és nem maga a halál. Bántotta, hogy azzal az emberrel, aki életében
olyan kiváló volt, halálában ennyire tiszteletlenül bánnak. Talált egy összehajtogatott,
tiszta lepedõt, letakarta vele, és ettõl valamivel jobban érezte magát.
Több mint egy óra kellett hozzá, hogy kiderítse, hol feküdt Ross, találjon egy angolul
is beszélõ ápolónõt, aki aztán elõkerítette az orvost.
– Sajnálom, uram! Végtelenül sajnálom – mondta elég gyenge angolsággal a libanoni
férfi. – A fiatalember már kómában volt, amikor tegnap behozták. Koponyatörést
szenvedett, és feltételeztük, hogy agysérülése is van; úgy tudom, terrorista
bombatámadásban sebesült meg. Mind a két dobhártyája beszakadt, és a koponyáján
kívül is voltak rajta kisebb sebek. Megröntgeneztük, de azon kívül, hogy bekötöztük a
fejét, nem tehettünk mást, mint hogy vártunk. Belsõ sérülése, vérzése nem volt. Ma
hajnalban halt meg, én írtam meg a zárójelentését. Ha akarja, adok belõle egy példányt.
Már átküldtük a brit nagykövetségre, a holmijával együtt.
– Magához tért, mielõtt meghalt?
– Nem tudom. Az intenzív szobán volt, és... Nézzük csak, ki is volt az ápolónõ! – Az
orvos gyorsan átfutotta az ügyeleti beosztást.
– Sivin Tahollah. Persze! Angol volt, úgyhogy õt raktuk mellé.
Az ápolónõ idõs volt, egyike a nagy közel-keleti olvasztótégely salakjából
kikerülõknek – õsök nélküli, több nemzethez, és konkrétan egyhez sem tartozó. Csúnya
arcát himlõtõl visszamaradt hegek borították, de a hangja kedves volt, megnyugtató, a
keze pedig lágy és meleg. – Nem tért magához, efendi, legalábbis nem igazán –
válaszolta szomorúan Pettikin kérdésére.
– Mondott valamit, aminek bármi jelentõsége lehet?
– Elég sokat beszélt, efendi, de semmit, aminek igazán értelme lenne – válaszolta a
nõvér. – Önkívületi állapotban fantáziált. Néha azt motyogta, hogy azadeh, ami perzsául
azt jelenti, hogy szabadon született, és nõi névként is elõfordul. A másik, amit ismételt,
talán egy név volt, Erri, vagy Ekki. Olyat is mondott, hogy kukri, aztán újból azt, hogy
azadeh. Ha nem is teljesen, de békében ment el, nem sírt, kiabált, ahogy sokan szoktak,
mielõtt átlépnék a küszöböt.
– Hallott még valamit?
Az ápolónõ kis ideig babrálta a köpenye hajtókájára erõsített karóráját, mintha annak
segítségével próbálna emlékezni. – Néha mintha fájt volna a csuklója, kapdosott hozzá,
és amikor megsimogattam, akkor észrevehetõen megnyugodott. Éjszaka olyan nyelven
beszélt, amit még soha nem hallottam. Tudok angolul, egy kicsit franciául, az arab sok
nyelvjárását is beszélem, de ezt a nyelvet most hallottam elõször. Szapora, lüktetõ volt a
beszéde, gyakran belekeverte azt, hogy azadeh, és volt még néhány szó, amit ki tudtam
venni... Például azt, hogy ezred, havasi gyopár, magasföld. Azt is többször mondta, hogy
gueng, és valami olyasmit, hogy tenzing. Sok halált láttam már, efendi, mindegyik más,
és mégis egyforma. Õ békésen, kínlódás nélkül lépte át a küszöböt. Sóhajtott egyet, és
már nem volt. Azt hiszem, a paradicsomba került, már ha a keresztények is bekerülhetnek
oda, és megtalálta a maga Azadehjét...

65. fejezet

TEBRIZ – A HÁN PALOTÁJÁBAN, 15.40. Azadeh lassan, az elõzõ napi

gránátrobbanás okozta légnyomástól még mindig sajgó háttal ment a nagyterem felé,
hogy találkozzon a bátyjával. Jóságos isten, gondolta, valóban csak tegnap volt, hogy
azok a hegyi rablók és Erkki kis híján végeztek velünk? Mintha évekkel ezelõtt lett volna,
és õsrégen, hogy apa meghalt.
Nem is a mostani életemben történt, hanem egy másikban, amelyikben semmi jó nem
volt, leszámítva anyát, Erkkit és Hakimot, Erkkit és... és Johnny-t. Abban az életben, ami
tele volt gyűlölettel, gyilkosságokkal, terrorral és õrülettel. Kitaszított páriák lettünk
Hakimmal, gonoszság és gyűlölködés jutott csak nekünk, tomboló õrület vett körül
bennünket, mint ott, a kazvini úttorlasznál, ahol az a kövér mudzsahed ránk támadt, és
megölt volna, ha Erkki a kocsihoz csapva össze nem roppantja. Aztán jött Charlie, és az a
KGB-s... Hogy is hívták... Megvan! Rakoczy. Rakoczy is majdnem megölt bennünket, az
a borzalom pedig, ami Abu Mardban történt, örökre megváltoztatta az életemet. Utána a
tábor, ahol olyan csodálatosan éreztük magunkat valamikor Erkkivel... Hány embert
megölt Johnny! Villámgyorsan és kegyetlenül...
Éjszaka mindent – majdnem mindent – elmesélt Erkkinek. – A bázison olyanná vált,
mint... mint a gyilkos vadállat. Nem sokra emlékszem abból, ami történt, kusza képek
maradtak csak bennem. A gránátra viszont igen... a gránátokra és a géppisztoly
sorozatokra. Az egyik embernél kukri volt... aztán Johnny magasra tartotta a levágott
fejét, és üvöltött, mint a bansí... Most már tudom, hogy a kukri Guengé volt, Johnny
elmondta Teheránban.
– Ne beszélj, drágám! Hagyd holnapra a többit! Aludj, pihend ki magad! Most már
biztonságban vagy – biztatta a férje.
– Nem. Félek elaludni, még a karodban is, a szerencse után, ami Hakimot érte. Félek,
hogy ha elalszom, ismét Abu Mardban leszek, a mollah újból átkozni fog, ott lesz a
kalandár is, a mészáros pedig élesíteni kezdi a kését, hogy...
– Nincs falu és nincs mollah, csak én vagyok – vágott közbe Erkki. – Nincs kalandár
és mészáros sem. Ahmed elmondta, mi történt a faluban, legalábbis egy részét.
– Jártál ott?
– Igen, délután, amíg pihentél. Kocsival mentem, és csak üszkös romokat találtam.
Azadeh megállt egy pillanatra, és a falnak támaszkodva megvárta, amíg elmúlt a
remegése. Mennyi halál, pusztulás, borzalom, gondolta. Elõzõ nap, amikor kilépett a
palotából, és megpillantotta Erkkit a pilótafülkében, véres arccal és vértõl nedves
szakállal, mellette pedig az ájult Ahmedet, meghalt. Holtan figyelte, amint a férje kiszáll
a helikopterbõl, tehetetlenül hagyta, hogy a karjába kapja, és csak aztán kelt életre. A
rémület azonban megmaradt benne, és csak a könnyeivel távozott lassan, fokozatosan. –
Jaj, Erkki! Erkki! Annyira féltem, olyan nagyon...
A férje ölben vitte a nagyterembe, ahol már ott volt az orvos, Hakim, Robert
Armstrong és Hasemi Fazir. Egy lövedék leszakította Erkki fülének egy darabját, egy
másik az alsókarját sebezte meg. Az orvos fertõtlenítette a sebeket, bekötözte õket,
tetanuszinjekciót adott és penicillint, jobban aggódva az esetleges fertõzés, mint a
vérveszteség miatt. – Insa Allah, ennél többet nem tudok tenni, kapitány – mondta. – A
szervezete erõs, a pulzusa normális, úgyhogy meg fog gyógyulni. A fülét plasztikai
sebész tudja csak helyreállítani, de a hallása, hála érte Istennek, nem károsodott! Arra
ügyeljen csak, hogy el ne fertõzõdjöni..
– Mi történt, Erkki?! – vágott az orvos szavába Hakim.
– Elvittem õket északra, a hegyek közé, és Ahmed nem tudott eléggé odafigyelni
rájuk. Nem hibás benne, rosszul lett a repüléstõl. Mielõtt észbe kaphattunk volna, Bajázid
fegyvert szorított a halántékához, egy embere az enyémhez, és Bajázid rám parancsolt,
hogy vigyem õket a falujukba.
– Szentül megfogadtad, hogy nem fogsz bántani – mondtam neki.
– Megesküdtem rá, hogy nem foglak bántani, és be is tartom az eskümet, de az csak az
enyém volt, az embereim nem ígértek semmit – válaszolta Bajázid. Erre az, aki engem
sakkban tartott, elröhögte magát, és a fülembe ordított: – Engedelmeskedj a sejknek,
különben úgy fogsz szenvedni, hogy magad kéred a halált!
– Gondolnom kellett volna rá, hogy ezt fogják tenni – mondta Hakim, keserűen
átkozva magát a figyelmetlenségéért. – Mindet meg kellett volna esketnem. Mindet,
kivétel nélkül.
– Nem hiszem, hogy sokat számított volna. Különben is, az én hibám. Én hoztam ide
õket, és kis híján mindent tönkretettem – mentegetõzött Erkki. – El sem tudom mondani,
mennyire bánom már, de ez volt az egyetlen módja, hogy visszajöhessek, és azt hittem,
hogy Abdalláh hánt fogom itt találni. Az meg sem fordult a fejemben, hogy ezek a
matyjebájuscsije gránátot fognak robbantani.
– Nem esett semmi bajunk, Isten megóvott bennünket. Honnan tudhattad volna, hogy
Abdalláh hán meghalt, és a váltságdíjad felét már kifizették? Folytasd, meséld tovább,
hogy mi történt! – biztatta a sógorát Hakim, és Azadeh különös, korábban nem hallott
hangsúlyt fedezett fel a hangjában. Hakim megváltozott, gondolta. Már nem vagyok
képes kitalálni, mint korábban, hogy mire gondol. Mielõtt hán lett volna, igazi hán, meg
tudtam tenni, de most nem. Továbbra is a bátyám, akit imádok, de már idegen. Rengeteg
változás történt velünk, és túl gyorsan. Erkkivel is! Johnny nem változott...
– Az egyetlen lehetõségem az volt – folytatta Erkki a nagyteremben –, hogy amilyen
hamar csak tudom, minél messzebb vigyem õket a palotától, és elejét vegyem a további
gyilkolásnak. Ha Bajázid nem követeli, én ajánlottam volna fel, hogy elviszem õket –
más módja nem volt annak, hogy biztonságba kerüljetek Azadehhel. Muszáj volt
kockáztatnom, bíznom kellett abban, hogy betartják az esküjüket. Arra gondoltam, hogy
ha megszegik, rátok nézve már akkor sem fognak veszélyt jelenteni, csak énrám, és én
rájuk. Tudtam ezt, és tisztában voltak vele õk is, hogy egyedül én tudom, hol laknak,
kicsodák. Felmérték, hogy csak tõlem függ, eléri-e õket a hán bosszúja, én pedig tudtam,
hogy akár félúton próbálom meg kirakni õket, akár elmegyek a falujukig, nem engednek
el élve. Hogyan is tehették volna? Nyilván arra gondoltak, hogy vagy a falujuk marad
meg, vagy én, és Isten, ha döntenie kellene, biztosan a falujukat választaná, függetlenül
attól, hogy mire esküdtek meg, mire nem.
– Erre a kérdésre egyedül Isten tudna választ adni.
– Az én isteneim, az õsi istenek nem szeretik, ha ürügyül használják fel õket, és rájuk
esküdöznek. Nemcsak hogy nem szeretik, hanem meg is tiltják. – Azadeh érezte a férje
hangjában a keserűséget, és hogy nyugtassa, megszorította Erkki kezét. – Jól vagyok.
Nincs semmi baj.
– Mi történt aztán? – kérdezte Hakim.
– Azt mondtam Bajázidnak, hogy kevés az üzemanyagom, és megpróbáltam jobb
belátásra bírni, mire õ csak annyit válaszolt, hogy „Insa Allah", Ahmed vállához nyomta
a fegyvere csövét, és meghúzta a ravaszt. „Vigyen bennünket a faluba, különben a
következõt a gyomrába kapja!", kiabált rám a lövés után. Ahmed elájult, a sejk pedig
elõrehajolt, és magához vette a kezébõl kiesett Sten karabélyt. Csapdába estem, Ahmed
nem tudott segíteni, úgyhogy mást nem tudtam tenni, mint hogy műrepüló figurákat
csináltam, a végén pedig ledobtam a gépet. Azt hittem, hogy a talpai eltörtek az ütõdéstõl,
de szerencsére nem, csak meghajlottak. Magamhoz rántottam a Stent, részben azzal,
részben a tõrömmel megöltem, aki támadni akart, az ájultaktól elvettem a fegyverüket, és
kihajítottam õket a helikopterbõl. Aztán visszajöttem.
– Csak úgy, minden további nélkül – szólt közbe Armstrong. – Tizennégy embert.
– Csak ötöt, és Bajázidot. A többiek... – Azadeh Erkki vállán tartotta a kezét, és érezte
férje testének a remegését. – Õket otthagytam.
– Hol? – kérdezte Hasemi Fazir. – Le tudja írni a helyet, kapitány?
Miután megtudta, pontosan hol zajlott le a küzdelem, az ezredes rögtön szólt az
embereinek, hogy menjenek oda, és keressék meg a túlélõket.
Erkki ép kezével a zsebébe nyúlt, elõvette a váltságdíjnak adott ékszereket, és Hakim
hánnak nyújtotta õket. – Ha megengedik, szeretnék beszélni a feleségemmel. Késõbb
majd elmondom, ami még hátravan – szólt komoly arccal a jelenlévõkhöz.
Kézen fogva a lakosztályukba vezette Azadehet, és egyetlen szót sem szólt hozzá,
csak szorosan magához ölelte, hálásan azért, hogy ott van, segít neki megnyugvást találni,
visszanyerni a lelki békéjét. Késõbb lefeküdtek, de az asszony alig aludt, mihelyt
behunyta a szemét, ismét ott találta magát a faluban, és rémülten hadonászva
kiszabadította magát Erkki ölelésébõl. Utána egy idõre visszafészkelte ugyan magát, de
aztán felkelt, átült egy karosszékbe. Ott végre elbóbiskolt kicsit, közben minden
idegszálával figyelve a férje legkisebb mozdulatára is. Erkki mozdulatlanul, álmot sem
látva aludt, és csak akkor ébredt fel, amikor már besötétedett.
– Megfürdöm, borotválkozom, iszom egy kupica vodkát, aztán beszélgetünk – mondta
a feleségének. – Nem láttalak még ilyen szépnek, soha nem szerettelek jobban, és
rettenetesen bánom, hogy féltékeny voltam... Ne! Egy szót se mondj, Azadeh! Utána
mindenre kíváncsi leszek.
Hajnalban fejezték be a beszélgetést, Azadeh minden elmondott mindent, aminek az
elmondására valaha is képes lehetett –, és Erkki is a maga történetét. Nem titkolt el
semmit, õszintén beszélt kínzó féltékenységérõl, az õrülettel határos, gyilkos dühérõl, a
harc örömérõl. Elmondta, hogyan zokogott aztán térdre rogyva a hegyoldalban, látva
mindazt a szörnyűséget, amit magából kivetkõzve elkövetett. – Õk... tisztességesen
bántak velem a falujukban, a váltságdíj pedig õsi szokás náluk – mondta fájdalomtól
megtört, akadozó hangon. – Ha Abdalláh nem ölette volna meg a követüket... minden
egészen másképp alakult volna. Talán. De bárhogyan is, nincs mentség arra, amit tettem.
Szörnyetegnek érzem magam. Egy õrülthöz mentél férjhez, Azadeh! Veszélyes vagyok,
kártékony!
– Dehogy! Nem vagy az! Hogy mondhatsz ilyet?!
 – Isteneimre, húsz, vagy talán annál is több embert öltem meg, pedig azelõtt soha nem
öltem, leszámítva azokat a bérgyilkosokat, akik apádra támadtak. Iránon kívül egyszer
sem öltem, nem ártottam senkinek. Sok párbajt vívtam, pukohhal vagy anélkül, de egyik
sem volt komoly. Most viszont képes lettem volna gondolkodás nélkül földig rombolni
azt a falut, és kiirtani összes lakóját, ha mások nem teszik meg korábban. Pontosan meg
tudom érteni, miért viselkedett úgy a te Johnnyd a bázison. Áldom az isteneket, mert
hozzánk vezérelték, hogy megmentsen téged, és átkozom, mert elvette a lelkem békéjét,
közben tudom, hogy örökre az adósa lettem. Nem tudok megbékélni azzal, hogy annyit
öltem, és vele sem. Egyelõre képtelen vagyok rá.
– Nem számít, Erkki! Most már nem. Van idõnk – felelte Azadeh.
– Biztonságban vagyunk, drágám, és Hakim is. Nézd, milyen gyönyörű a hajnal! Új,
csodás nap kezdõdik, Erkki. Új élet. Biztonságban vagyunk

A NAGYTEREMBEN, 15.45. Hakim hán a nagyteremben volt Hasemi Fazirral. Az

ezredes félórával korábban érkezett váratlanul, elnézést kért az elõre be nem jelentett
látogatásért, és odaadott a hánnak egy telexet. – Úgy gondoltam, jobb lesz, ha azonnal
értesül róla, fenség – mondta.
Az üzenet a következõképpen hangzott: SÜRGÕS! FAZIR EZREDESNEK, BELSÕ
ELHÁRÍTÁS, TEBRIZ. TARTÓZTASSA LE ERKKI JOKKONENT, ÕFENSÉGE,
AZADEH GORGON FÉRJÉT! A VÁD: ÁLLAMELLENES ÖSSZEESKÜVÉS, LÉGI
KALÓZKODÁSBAN VALÓ RÉSZVÉTEL, GÉPELTÉRÍTÉS, ÁRULÁS.
BlLINCSELTESSE MEG, ÉS SZIGORÚ ÕRIZET ALATT HALADÉKTALANUL
KÜLDJE HOZZÁM! A SAVAMA IGAZGATÓJA, TEHERÁN.
Miután elolvasta, Hákim hán elbocsátotta az õröket, és csak aztán fordult oda
Fazirhoz: – Nem értem, ezredes! Legyen szíves, magyarázza meg!
– Mihelyt megfejtettem, azonnal telefonáltam és bõvebb felvilágosítást kértem,
fenség. Arról van szó, hogy az S-G Helicopters tavaly több helikoptert eladott az IHC-
nek, és...
– Nem értem.
– Elnézést! Az Iran Helicopters Company nevű iráni vállalatnak, amely pillanatnyilag
Jokkonen kapitánynak is a munkaadója. A megvásárolt gépek között volt, van, tíz darab
Bell 212-es, köztük az övé. Ma reggel a másik kilencet – az összértékük mintegy
kilencmillió dollár – az IHC pilótái ellopták, és engedély nélkül kivitték Iránból, a
SAVAMA feltételezése szerint valamelyik, az Öböl partján lévõ országba.
– Ha valóban így történt, Erkkinek akkor sincs hozzá semmi köze – válaszolta hidegen
Hákim. – Nem követett el semmi rosszat.
– Nem tudjuk biztosan, fenség! A SAVAMA szerint tudhatott az összeesküvésrõl.
Nyilván hosszabb ideje tervezték, mivel három bázis – Lengeh, Bandar-Deilam és Kovisz
– pilótái vettek részt benne, és a teheráni központjuk. A SAVAMA központjában nagyon
izgatottak, mert a gépekkel együtt nagy mennyiségű, igen értékes alkatrészt is elvittek.
Még...
– Ki jelentette be az esetet?
– Szjamaki, az IHC ügyvezetõ igazgatója. Az IHC összes külföldi alkalmazottja –
pilóták, szerelõk, mindenki – eltűnt, ami azt jelzi, hogy összehangolt akcióról van szó.
Tegnap még húszan voltak, Irán legkülönbözõbb részein, egy héttel ezelõtt negyvenen,
ma pedig már egy sem. Az S-G-tõl, pontosabban az IHC külföldi alkalmazottai közül
egyedül Jokkonen kapitány maradt Iránban.
Ennyi bõven elég volt Hakimnak, hogy rájöjjön, milyen fontos személlyé lépett elõ a
sógora. Átkozta magát, mert nem volt elég éber, hagyta, hogy az arckifejezése elárulja,
mit gondol. – Látom, ön is tökéletesen tisztában van a helyzettel – csapott le rá
pillanatnyi késlekedés nélkül Hasemi. – A SAVAMA-nál abból indulnak, ki, hogy a
kapitány, még ha nem is bűnrészes, kulcsfontosságú szerepet játszhat az ügy
megoldásában. Rajta keresztül az összeesküvés vezetõit, Gavallant és McIvert – és
természetesen a brit kormányt, amelynek tudnia kellett a készülõ bűntettrõl – esetleg rá
lehet kényszeríteni, adják vissza a helikoptereinket, a tartalék alkatrészeinket, fizessenek
nagy összegű kártérítést, és jöjjenek Iránba, feleljenek bíróság elõtt az iszlám ellen
elkövetett bűneikért.
Hakim hán nehézkesen arrébb helyezkedett a párnáin, és kis híján felnyögött a hátába
hasító fájdalomtól. Ordítani lett volna kedve, annyira fölöslegesnek, ostobának érezte a
gránátrobbanásnál keletkezett sérülését, amelyrõl még azt sem lehetett biztosan tudni,
hogy el fog-e múlni valaha, nem válik-e tõle örökre nyomorékká. Ne foglalkozz most
vele, szólt rá magára, törõdj csak ezzel a veszélyes kutyával, aki türelmesen ül itt, mint
kipakolt árui mögött egy tekintélyes kereskedõ, várva az alku kezdetét. A kérdés, persze,
az, hogy akarok-e vele üzletet kötni.
Ahhoz, hogy Erkkit kimenekítsem a csapdából, fűzte tovább Hakim a gondolatot,
olyan piskest kell felajánlanom, ami személy szerint neki értékes, és nem a SAVAMA-
nak. De mit? Például Pjotr Olegovics Mzsitriket. Minden különösebb nehézség nélkül
Hasemi kezére tudom játszani, ha eljön. Márpedig el fog jönni. Ahmed tegnap üzent neki
a nevemben... Kíváncsi vagyok, hogy érzi magát, sikerült-e az operáció. Nagyon
remélem, hogy nem fog meghalni a bolond. Igen, bolond, ez a kutya ellenben nem. Ha
Mzsitriket odaadom neki, segítem Azerbajdzsánban, és barátságot ígérek neki, akkor
kiválthatom Erkkit. De miért tenném?
Azért, mert Azadeh szereti? Bármilyen tragikus is, ő a Gorgonok hánjának a húga, és
ezt a problémát a hánnak kell megoldani, nem pedig a bátynak.
Erkki kockázatot jelent mindkettõnkre nézve. Veszélyes ember, akinek vér tapad a
kezéhez. Azok a hegyi emberek, akár kurdok, akár nem, valószínűleg bosszút akarnak
majd állni. Szerencsétlen döntés volt Azadeh részérõl, hogy hozzá ment feleségül, annak
ellenére, hogy boldoggá tette, és teszi még mindig. Gyerekük azonban nincs, és tovább
nem is maradhat Iránban. Ez egyszerűen lehetetlen. Két évre nem garantálhatom a
biztonságát, Azadeh pedig megesküdött Istenre, hogy legalább két évig itthon marad...
Milyen agyafúrt volt apánk, hogy így biztosította számomra fölötte a hatalmat! Ha
kimentem Erkkit a csapdából, akkor sem mehet vele, két év alatt pedig akár el is
távolodhatnak egymástól. De ha haszontalanná válik számára, akkor miért mentsem meg
Erkkit? Miért ne hagyhatnám, hogy rajta keresztül torolják meg az árulást? Mert árulás
volt, hogy ellopták tõlünk azt, ami a miénk!
– Túl bonyolult kérdés ez ahhoz, hogy rögtön válaszoljak rá – mondta.
– Önnek semmire nem kell válaszolnia, fenség! Csakis Jokkonen kapitánynak. Úgy
tudom, változatlanul itt van, a palotában.
– Az orvos azt mondta, pihennie kell.
– Talán üzenhetne érte, fenség! – vetette fel az ezredes.
 – Természetesen, ennek nincs semmi akadálya. Olyan fontos beosztású, tájékozott
ember azonban, mint ön, nyilván nagyon jól tudja, hogy Azerbajdzsánban, és így az én
törzsemben is, nagyon fontosak a becsület és a vendégszeretet elõírta szabályok. A
sógoromról van szó, és nyilván a SAVAMA is megérti, hogy létezik családi becsület –
válaszolta Hakim. Közben mindketten tudták, hogy amit mondott, az csupán a
megnyitása egy hosszadalmas, bonyolult tárgyalásnak. Bonyolultnak, mert egyikük sem
akarta kivívni a SAVAMA haragját, és nem tudták, meddig mehet el a másik, mennyire
határolják be a lehetõségeit az akaratától független külsõ körülmények. – Feltételezem,
hogy sokan tudnak már errõl az... árulásról.
– Itt, Tebrizben, egyedül én, fenség! Pillanatnyilag – mondta Hasemi, szándékosan
megfeledkezve Armstrongról, akit õ kért meg reggel, hogy adja fel neki a hamis telexet.
– Elképzelhetetlen, hogy Hakim rájöjjön a csalásra, Robert mondta, nagyon
elégedetten önnön zsenialitásával. – Kénytelen lesz tárgyalni. A finnért cserébe, tehát
ingyen, megszerezzük Mzsitriket.
– És ha nem megy bele az üzletbe? Ha nem akarja, vagy nem tudja átadni Mzsitriket?
– Ha nem hajlandó egyezkedni, elkapjuk Jokkonent. A Forgószélrõl hamarosan
értesülni fognak a hatóságok, és akkor igencsak értékessé válik. Fontos túsz lesz,
kilencmillió dollár értékű helikopter kapható érte... de esetleg a hegyi törzseknek is
felajánlhatom, cserébe a békéért. Az, hogy finn, kifejezetten elõnyös. Könnyen
kapcsolatba lehet hozni Rakoczyval és a KGB-vel, és mivel mindenki tudja, milyen
álnokok, kétszínűek a szovjetek, még a CIA-val is. Mit szólnál hozzá, ha az MI-6-ot is
belevennénk?
– A CIA soha nem ártott neked semmit, és az MI-6 sem – emlékeztette Armstrong az
ezredest.
– Insa Allah! Ne avatkozz bele ebbe, Robert! Jokkonen és a hán sorsa iráni belügy. A
te érdekedben mondom, tartsd távol magadat tõle. A finnért cserébe komoly
engedményeket tudok kicsikarni. Olyanokat, amelyek számomra fontosak, Robert, nem a
SAVAMAnak, gondolta Hasemi, és önkéntelenül is elmosolyodott. Holnap, vagy
holnapután visszatérünk Teheránba, a bérgyilkosaim a nyomodba szegõdnek, és az
éjszaka leple alatt végeznek veled, még észre se veszed, az életed kialszik, mint valami
gyönge gyertyaláng. – Meglátod, ide fogja adni – mondta nyugodtan, magabiztosan.
– Ha Hákim kiszolgáltatja Erkkit, a poklot szabadítja a fejére, soha nem lesz nyugta
imádott húgától. Szerintem a végsõkig hajlandó lesz elmenni, hogy megakadályozza
benne.
– Lehetséges.
Haseminek eszébe jutott, milyen örömet érzett, amikor az akciót sikerült kitervelnie,
és most, ha lehet, egy fokkal még jobban érezte magát. Látta Hakim hán arcán a
nyugtalanságot, és biztos volt, hogy sikerült csapdába ejtenie. – Nyilván megérti fenség,
hogy sürgõsen válaszolnom kell a telexre – mondta.
Hakim gondolkodott még egy kicsit, és úgy döntött, tesz egy induló ajanlatot. – Az
összeesküvés és az árulás nem maradhat megtorlatlanul. Bárhol üsse is fel a fejét, azonnal
le kell csapni rá. Már üzentem az árulónak, akire vadászik, és sürgõsen ide rendeltem –
felelte.
– Ó! Mennyi idõbe telhet, amíg Mzsitrik megérkezik?
– Ezt magának jobban kell tudnia, mint nekem.
 Hasemi kihallotta Hakim hangjából az elégedettséget, és átkozta magát, mert nem volt
elég fegyelmezett, elárulta, mennyire szeretné megkapni az oroszt. – Nagyon
megdöbbentõ lenne, ha fenséged hívására nem válaszolna gyorsan – jelentette ki
udvariasan. – Nagyon gyorsan.
– Mikor?
– Huszonnégy órán belül, fenség! Személyesen vagy futár útján. – Az ezredes látta,
hogy a fiatal hán arca fájdalmasan megvonaglik, és megpróbálta hamar eldönteni, hogy
éljen-e a fájdalom biztosította elõnyével, vagy jobb lesz, ha átmenetileg visszavonul. Az
orvos részletesen beszámolt neki a hán és a húga lehetséges sérüléseirõl, és hogy minden
meglepetéssel szemben bebiztosítsa magát, Hasemi ráparancsolt, hogy adjon erõs
nyugtatót Erkkinek, arra az esetre, ha a pilótának esetleg eszébe jutna, hogy megszökjön.
– A huszonnégy óra ma este hétkor telik le, ezredes!
– Az ön ma délelõtti tanácsait követve túlságosan elfoglalt leszek, fenség! Olyan sok
dolgot kell elintéznem Tebrizben, hogy este tíz elõtt valószínűleg nem tudok foglalkozni
a telexszel.
– Ma akar lecsapni a baloldali mudzsahedek központjára?
– Igen, fenség. – Haseminek megfordult a fejében, hogy hozzáteszi, az akciót most
már biztonsággal vállalhatja, miután a hán megadta rá az engedélyt, és garantálta
számára, hogy a Tudeh részérõl nem lesz semmiféle megtorlás, de gyorsan el is vetette az
ötletet. Ne légy ostoba!, rótta meg szigorúan magát. Ez a fiatalember nem olyan álnok,
sokarcú, mint Abdalláh volt, égjen örökké a pokolban. Ezzel könnyebb üzletet kötni,
feltéve, hogy az ember több ütõkártyát tart a kezében, és nem fél kivillantani a fogát,
amikor szükséges. – Kellemetlen volna, ha a kapitányt... valamiért... nem lehetne
kihallgatni ma este.
Hakim tekintete összeszűkült a szükségtelen fenyegetés hallatán. Mintha nem tudnám
ezt magamtól is, te kutya, mondta magában. – Egyetértek – felelte, és meghallva az ajtó
felõl a kopogást, harsányan kiszólt: – Szabad!
Azadeh lépett a terembe, és rögtön mentegetõzni kezdett: – Elnézést, hogy zavarom
fenség, de azt mondta, szóljak félórával azelõtt, hogy indulni kell a kórházba, röntgenre.
Üdvözlöm, ezredes! Béke legyen önnel!
– És Isten békéje önnel is, hercegnõ! – Nagyon helyes, hogy ezt a szépséget csador alá
kényszerítik, gondolta Hasemi. Nemhogy hús-vér embert, magát a sátánt is képes volna
megkísérteni. – Indulok, fenség! Nem tartom fel tovább – mondta Hakimnak.
– Legyen szíves, jöjjön vissza este hétre, ezredes! Ha korábban kapnék hírt, azonnal
üzenek magának.
– Köszönöm, fenség!
Azadeh megvárta, hogy az ezredes távozzon, behúzta mögötte az ajtót, majd
megkérdezte a bátyját: – Hogy érzed magad, Hakim drágám?
– Fáradt vagyok. Erõsek a fájdalmaim.
– Az enyémek is. Muszáj késõbb is találkoznod az ezredessel?
– Igen. Mindegy, túl fogom élni. Hogy van Erkki?
– Alszik végre – válaszolta boldogan Azadeh. – Olyan szerencsések vagyunk mi
hárman!
TEBRIZBEN, 16.06. Robert Armstrong area rezzenéstelen, kiismerhetetlen volt,
miközben ellenõrizte, hogy automatája tökéletesen működik-e, nem hibásodott-e meg a
závárzata.
– Mit akar csinálni? – kérdezte Henley, meglehetõsen nyugtalanul a fegyver
látványától. Õ is angol volt, de jóval kisebb termetű Armstrongnál, szemüveges. Vékony,
ceruzavonásra emlékeztetõ bajuszt viselt, és II. Erzsébet képe alatt ült éppen, egy
rendetlen irodában.
– Jobb, ha nem kérdezi. De ne aggódjon, tudja, hogy zsaru vagyok. Ez csak arra az
esetre kell, ha netán valakinek eszébe jutna megtámadni. El tudta juttatni az üzenetet
Jokkonennek?
– Hívatlanul nem állíthatok be a palotába. Mit mondanék, ha kérdeznék, mi szél fújt
arra? – Henley felvont szemöldökével is jelezte, mennyire tehetetlen. – Mondjam talán
azt Hakim hánnak, hogy elnézést, öregfiú, de meg kell beszélnem a sógorával, hogy
szöktesse ki Iránból, helikopteren, az egyik haveromat? Szerintem maga alapvetõen téved
az ezredessel kapcsolatban, Robert! Semmilyen bizonyíték sincs arra, hogy õ volna a
felelõs Talbot haláláért.
– Ha volna, maga azt se vallaná be. – Armstrong dühös volt magára, mert elveszítette
a fejét, nem volt képes uralkodni magán, amikor Henley beszámolt neki a „balesetrõl". –
Miért várt máig, hogy elmondja, Talbotot felrobbantották? Két napja történt, az isten
szerelmére! – mondta újból, még mindig nagyon feszült hangon.
– Nem én hozom a döntéseket, én csak üzeneteket közvetítek, és egyébként mi is csak
most értesültünk róla. Ráadásul magát nehéz volt megtalálni. Azt hittük, hogy elutazott,
utoljára akkor látták, amikor felszállt a Sargazba induló repülõgépre. A fenébe is, magát
már majdnem egy hete visszarendelték, tudomásom szerint nincs semmilyen új
megbízatása. Bármit forgat is a fejében, azt tanácsolom, ne tegye, hanem tűnjön el
Iránból, mégpedig sürgõsen, mert ha elkapják, meg sem állnak magánál a harmadik
vállalási szintig, és abból nagyon sok embernek komoly baja származhat.
– Igyekszem majd, hogy ne okozzak nekik csalódást. – Armstrong belebújt kopott,
szõrmegalléros felöltõjébe. – Hamarosan találkozunk.
– Mikor?
– Ha úgy érzem, hogy itt az ideje. Nem vagyok a beosztottja, és hogy mit csinálok,
mikor és hova megyek, nem tartozik magára. Azzal törõdjön csak, hogy a jelentésem
senkinek ne kerüljön a kezébe, a páncélszekrényben legyen, amíg diplomáciai postával el
nem tudja küldeni Londonba, aztán pedig tartsa a száját!
– Mi van magával, Robert? Nem szokott ilyen durva, sem ennyire sértõdékeny lenni.
Armstrong nem válaszolt, otthagyta az irodát, és a lépcsõn lesietve kilépett a hidegbe.
Az ég vastagon felhõs volt, újabb havazást ígért. A zsúfolt utcán a járókelõk, kereskedõk,
akik mellett elhaladt, szovjetnek vélték, és úgy tettek, mintha nem figyelnének rá
különösebben, de azért óvatosan kitértek az útjából. Bár figyelte, hogy nem követi-e
valaki, a gondolatai többnyire Hasemi körül jártak, azt latolgatta, mit csináljon vele. A
fölötteseivel nem maradt ideje konzultálni, és kedve sem volt hozzá. Biztos volt benne,
hogy csak a fejüket ráznák. – Magasságos isten, régi barátunk, Hasemi? – kérdeznék
hitetlenkedve. – Kinyírni a puszta gyanú alapján, hogy õ röpíttette az égbe Talbotot?
Elõbb szilárd bizonyíték kell...
Bizonyíték azonban nem lesz, a Négyes Csoport létezését pedig nem hinnék el, és azt
sem, hogy Hasemi valamiféle modern Haszan ibn Szabbahnak képzeli magát. Én viszont
tudom, mondta magában szilárd meggyõzõdéssel Armstrong. Nem örvendezett-e
féktelenül Dzsana tábornok halálán? Most még nagyobb vadra cserkészik, talán
Pahmudira, de az is lehet, hogy az egész központi forradalmi bizottsággal végezni akar.
Kíváncsi vagyok, sikerült- e már megállapítania, hogy pontosan kikbõl is áll. Vajon
képes volna-e az imámnak is az életére törni, kérdezte magától Armstrong. Nem tudom.
Talbot haláláért azonban, valamilyen formában, fizetni fog – miután sikerült elkapnunk
Mzsitriket. Hasemi nélkül esélyem sincs rá, pedig Mzsitriken keresztül eljuthatunk az
összes mocskos, a Whitehallban megbúvó árulóig, a Philby-félék fõnökeiig, a negyedik,
ötödik, hatodik emberig a kabineten, az ML-5-ön, az MI-6-on, vagy éppen mind a
hármon belül.
Annyira dühös volt, hogy a feje is megfájdult belé. Hány remek embernek kellett
meghalnia mocskos árulás miatt! A zsebébe nyúlt, megszorította az automata markolatát,
és ettõl kissé megnyugodott. Elõbb Mzsitrik, aztán Hasemi, gondolta. Már csak azt kell
eldönteni, hogy hol és mikor.

BAHREIN – A NEMZETKÖZI REPÜLÕTÉREN, 16.24. Jean-Luc Mathias irodájából

telefonált: – ...nem, Andy, mi sem kaptunk még semmit. – Mathiasra pillantott, aki
éberen figyelt, és lefelé fordítva odamutatta neki a hüvelykujját.
– Charlie is magánkívül van – mondta Gavallan. – Az elõbb beszéltem vele.
Bármilyen rohadt legyen is, nem tehetünk mást, mint hogy várunk. Dubois-ra és Fowlerre
is. – Miközben beszélt, Jean-Luc kihallotta a hangjából a mérhetetlen fáradtságot.
– Dubois elõ fog kerülni – francia – válaszolta, hogy legalább lelket öntsön belé.–
Egyébként mondtam Charlie-nak, hogy ha... hogy amikor – javította ki magát sietve –,
Tom Lochart és Freddy Ayre megérkezik, Dzselletre küldje õket üzemanyagért, ide csak
akkor, ha ott vészhelyzet van. Mathias személyesen vitte el Dzselletre a tartályt, és
biztosan tudjuk, hogy meg is van. Andy, jobb volna ha megint felhívná Charlie-t, és maga
is megmondaná ezt neki. Bahreinben könnyen gond lehet, nem szeretném, ha
megismétlõdne, ami Rudiékkal történt. A figyelmeztetés egyértelmű volt, függetlenül
attól, hogy brit jelzéssel repülünk-e, vagy sem. Még most se igazán értem, miért engedték
el Rudit, Sandort és Popot. Ha iráni jelzést találnak egy gépen, biztosan itt tartják a
személyzettel együtt, és biztos vagyok, hogy legközelebb már alaposabban megnézik a
festést és a papírokat.
– Rendben van, ha befejeztük, rögtön szólok neki. Jean-Luc, nem kell visszajönnie
Sargazba! Holnap menjen egyenesen Londonba, onnan pedig Aberdeenbe. Beosztom az
Északi-tengerre, amíg nem tisztázódnak a dolgaink. Mit szól hozzá?
– Remek. Hétfõn jelentkezem Aberdeenben – válaszolta sietve Jean-Luc, magától
értetõdõ természetességgel intézve el, hogy szabad legyen a hétvégéje. Mon Dieu, igazán
megszolgáltam, mondta magában, és sietve témát váltott, hogy Gavallannek ne legyen
ideje meggondolni a dolgot: – Rudi megérkezett már?
– Épen és egészségesen. Mind a hárman alszanak, ugyanúgy Vossi és Willi is. Scrag
remekül van. Erkki túljutott a veszélyen, Duke állapota lassan, de biztosan javul... Ha
nem lenne Dubois és Fowler, Mac és Tom... Halleluja! – kiáltotta lelkesen a telefonba
Gavallan. – Rohannom kell! Viszlát!
– Au revoir! – A kagylót letéve Jean-Luc egybõl Mathiashoz fordult: – Merde, az
Északi-tengerre osztott be.
 – Merde.
– Mi az Alitalia melléke?
– 22134. Miért?
– Ha személyesen a pápa segítségét kell kérnem, akkor is szerzek jegyet a holnap
reggeli római járatra, és el fogom érni a nizzai csatlakozást. Nagyon hiányzik Marie-
Christine, a kölykök, meg valami normális étel. Espece de con Északi-tenger. – Jean-Luc
aggódva az órájára pillantott. – Espece de con, ez a rohadt várakozás. Hol vannak már
azok a koviszi madarak?

KUVAIT – A PARTOK ELÕTT, 16.31. McIver és Vazari rögtön észrevette, amikor

kigyulladt az üzemanyagszint-jelzõ piros figyelmeztetõ lámpája, és mindketten
átkozódtak is egy sort.
– Meddig elég még az üzemanyagunk, kapitány?
– Ha ez a rohadt szél így marad, nem sokáig – válaszolta McIver. Nagyon alacsonyan,
a víztõl tíz lábnyira repült.
– Messze vagyunk?
– Nem. – McIver kimerült volt, rosszul érezte magát. A szél újból felerõsödött,
majdnem 35 csomós sebességgel fújt, és bár nagyon odafigyelt, takarékoskodni akart az
üzemanyaggal, a nagyon kis repülési magasság miatt be voltak határolva a lehetõségei. A
látási viszonyok változatlanul igen rosszak voltak, a part felé közeledve a felhõzet
folyamatosan vastagodott. Oldalra nézett, Ayre tekintetét elkapva a műszerfalra mutatott,
aztán lefelé fordította a hüvelykujját. Freddy bólintott, jelezve, hogy érti, mit akar közölni
vele McIver. Az õ jelzõfénye még nem gyulladt ki, de egy-két másodperccel késõbb ez is
bekövetkezett.
– A francba! – kiáltott fel dühösen Kyle, Ayre szerelõje. – Hamarosan kifogyunk az
üzemanyagból, aztán megnézhetjük magunkat!
– Nyugi! Ha Mac nem hívja fel rövid idõn belül Kuvaitot, akkor megteszem én. –
Ayre felfelé nézett, és úgy tűnt neki, mintha a vadászgépeket látná, de aztán rájött, hogy
csak két magasan szálló tengeri madár volt az. – Jézusom! Egy pillanatra.
– Ilyen messzire csak nem mernek utánunk jönni azok a piszkok – vágott közbe Kyle,
rögtön értve, mitõl ijedt meg annyira.
– Nem tudom. – Azóta, hogy elhagyták az iráni partot, bújócskát játszottak a két
vadásszal. Alacsonyan repülve, az esõnek és a rossz látási viszonyoknak köszönhetõen
sikerült is egérutat nyerniük, de Kharg közelében észrevették õket.
– Itt a khargi radarállomás. A 275 fokon engedély nélkül távolodó helikoptereknek:
emelkedjenek ezer lábra, és tartsák a magasságot! Emelkedjenek ezer lábra, és tartsák a
magasságot! – hallották a rádión keresztül a szigorú felszólítást. Egy pillanatra
megmerevedtek, de aztán McIver intett Ayrenek, hogy kövesse, 90 fokkal elfordult
Khargtól, és még alacsonyabbra ereszkedve északnak távolodott tõle. Pár perc múlva
ideges perzsa beszéd hallatszott a fejhallgatókból: az irányítótorony személyzete és a
pilóták között folyt üzenetváltás. – Megadják nekik a koordinátáinkat, kapitány! –
fordította a beszélgetést elakadó lélegzettel Vazari. – Most azt mondják, hogy készítsék
elõ a rakétáikat... a pilóták jelentik, hogy megtörtént...
 – Itt Kharg! A 270 fokon engedély nélkül repülõ helikopterek emelkedjenek ezer lábra
és tartsák a magasságot! Ha nem engedelmeskednek, lelövik magukat. Ismétlem, lelövik
magukat.
A visszatérõ fájdalmat érezve McIver megdörzsölte a mellét, és a legkisebb változtatás
nélkül tartotta az irányt, Vazari pedig tovább fordította neki a pilóták és a torony
beszélgetését. – A vezérgép pilótája azt mondja a másiknak, hogy kövesse... az jelenti,
hogy a rakétáit elõkészítette... kérdezi, hogy találnak meg bennünket ebben a ködben... a
fõnök azt mondja, hogy lassítsanak... akkor talán sikerül... a torony figyelmezteti õket,
hogy készüljenek fel a rakétaindításra. .. Jézusom! Azt mondják, hogy felkészültek, és
pontosan felénk jönnek!
A két vadászgép szembõl, de tõlük kissé jobbra, és mintegy ötven lábbal magasabban
bukkant elõ a párából, és hatalmas robajjal elszáguldott fölöttük. – Krisztusom!
Észrevettek bennünket?
– Nem tudom, kapitány, de ezeknek a mocskoknak hõkeresõjük is van!
McIver vadul dobogó szívvel intett Ayrenek, és leereszkedett egészen a víz színéig. –
Az isten szerelmére, fordítsa már, hogy mit beszélnek! – szólt rá idegesen Vazarira.
– Káromkodnak... Közlik a toronnyal, hogy kétezer lábon vannak, kétszáz csomóval
repülnek... az egyik most panaszkodik, hogy teljesen összefüggõ alattuk a pára, a felhõk
négyszázig érnek... alig látnak valamit... Az irányító azt mondja, hogy repüljenek elénk, a
légi határig, ne engedjék elmenekülni a kalózokat... Kalózokat?! Akadályozzák meg,
hogy eljussanak Kuvaitba... Nézzék meg, nem vékonyabbak-e valahol a felhõk... és
álljanak lesben kétezren...
Mit tegyünk, kérdezte magától izgatottan McIver. Egy pillanatra az is felvetõdött
benne, hogy Kuvaitot kihagyva egyenesen Dzselletre repüljenek, de rögtön elvetette az
ötletet, mivel az erõs ellenszélben esélyük sem lett volna, hogy eljussanak odáig.
Visszafordulni nem lehet, úgyhogy marad Kuvait, és a remény, hogy sikerül elszöknünk
elõlük, állapította meg magában.
A határ közelében a felhõzet elég vastag volt ahhoz, hogy elrejtse õket, de tudták,
hogy a vadászgépek ott várakoznak valahol a fejük fölött, keresve a helyet, ahol a felhõk
elvékonyodnak, lehetõvé válik, hogy lecsapjanak rájuk, illetve azt várva, hogy
biztonságban érezzék magukat, és feljebb emelkedjenek, a repülési szabályok elõírta
magasságba, ahol szintén elkaphatják õket. Körülbelül egy negyedórán keresztül a rádió
is néma volt, és amikor megszólalt, akkor már a kuvaiti irányítók hangja hallatszott
belõle.
– Kikapcsolom az egyik motort, hogy ne fogyasszunk annyit – mondta McIver.
– Akarja, hogy beszéljek a kuvaitiakkal, kapitány?
– Nem. Majd én bejelentkezem náluk. Másszon inkább hátra, és készüljön fel, hogy el
kell rejtõznie! Vegyen elõ a szekrénybõl tengeri védõruhákat. Az egyenruháját dobja ki,
és tartsa keze ügyében a mentõmellényt!
– Leszállunk a tengerre? – kérdezte elsápadva Vazari.
– Nem, csak álruhát veszünk – hazudta neki McIver. Nem hitt abban, hogy sikerül
eljutniuk a partig. A hangja ennek ellenére nyugodt volt, a gondolatai is tiszták,
fegyelmezettek, csupán a végtagjait érezte olyanoknak, mintha ólomból lennének.
– Mit csinálunk, ha leszálltunk, kapitány?
– Majd meglátjuk. Attól függ, mit mondanak a kuvaitiak. Vannak hivatalos papírjai?
 – Csak a rádiós igazolványaim – amerikai és iráni. Mind a kettõben az szerepel, hogy
az Iráni Légierõnél szolgálok – válaszolta Vazari.
– Az a legbiztosabb, ha elbújik. Nem tudom, hogyan alakulnak a dolgok... de
reménykedjünk!
– Kapitány, nem volna jobb kiemelkedni ebbõl a tejlevesbõl? Ne kísértsük a
szerencsénket! A határon már úgyis túljutottunk.
McIver felfelé pillantott. A pára és felhõréteg rohamosan vékonyodott fölöttük, és már
alig nyújtott védelmet. A vörös lámpa ezzel szemben kitartóan égett. Emelkedjünk fel,
kérdezte magától. Vazarinak igaza van, nem szabad kísérteni a szerencsét. – Akkor
mondhatjuk csak, hogy biztonságban vagyunk, ha már szilárd talaj lesz alattunk. Ezt
maga is tudja – válaszolta a rádiósnak.

A KUVAITI REPÜLÕTÉR IRÁNYÍTÓTORNYÁBAN, 16.38. A nagy teremben teljes

gõzzel folyt a munka. A részben brit, részben kuvaiti légiirányítók a legkorszerűbb
berendezéseket kezelték, számtalan telex és telefon állt a rendelkezésükre, munkájukon
szervezettség és hatékonyság érzõdött. Charlie Pettikin lépett a helyiségbe, és egyenesen
az ügyeleteshez, a köpcös, rózsás arcú írhez lépett, aki mikrofonos fejhallgatóval a fején a
radaremyõ elõtt ült. – Ön hívatott, uram? – kérdezte tõle.
– Igen, Pettikin kapitány! Én hívattam – válaszolta nem igazán kedvesen a férfi. – A
nevein Sweeney. – A tollat mutatópálcaként használva a képernyõre bökött, aminek a
szélén, a húsz mérföldes vonalnál apró fénypont villogott. – Egy helikopter, de az is
lehet, hogy kettõ. Nemrég bukkantak fel, és még nem jelentkeztek. Jól tudom, hogy maga
vár két, Angliából átrepülõben lévõ helikoptert?
– Igen – válaszolta Pettikin. Szeretett volna hangosan lelkesedni, mert a gépek – az
útvonaluk alapján csak a kovisziak lehettek – végre bejutottak a rendszerbe, ugyanakkor
azt is tudta, hogy hosszú utat kell még megtenniük, amíg igazán biztonságban érezhetik
magukat. – Tökéletesen így van.
– Persze lehet, hogy mégsem a maguk gépei. Ha Angliából jönnek, igencsak furcsán
választották meg az útirányukat. – Pettikin nem válaszolt, némán állta Sweeney fürkészõ
pillantását. – Feltéve, hogy mégis a maguk gépei, mi a hívójelük?
A kérdéstõl, ha lehet, Pettikin még rosszabbul kezdte érezni magát. Arra gondolt, hogy
ha az új, brit regisztrációs jeleket adja meg, a helikopterek pedig az iráni jelzést
bemondva jelentkeznek – ahogy elvben kötelességük volt –, akkor nagy bajba kerülnek.
Leszálláskor a toronyból ráadásul látni is fogják a gépek törzsére felfestett betűket. De ha
az iráni jelzéseket mondja be Sweeneynek, azzal veszélybe sodorhatja a Forgószelet.
Megpróbál csapdába csalni apiszok, gondolta, és valami fájdalmas, nyugtalanító
ürességet érzett. – Nagyon sajnálom, de nem tudom – felelte az irányítónak. – A
nyilvántartásunkat elég hanyagul vezetik. Tisztában vagyok vele, milyen nagy hiba, de
hát ez a helyzet.
A radarernyõ melletti asztalkán halkan megcsörrent egy telefon, és Sweeney azonnal a
kagylóért nyúlt. – Tessék! Á, ön az, parancsnok? ...Igen... pillanatnyilag nem...
valószínűleg kettõ... igen, egyetértek... most éppen működik... idõnként még el szokott
romlani... természetesen.
A beszélgetést befejezve ismét az ernyõre szögezte a tekintetét, és ugyanúgy Pettikin
is. Az apró fénypont nagyon lassan, szemmel szinte alig érezhetõen mozgott.
 Aztán Sweeney maximális teljesítményre állította a készüléket, és a kép kitágult.
Nyugaton csaknem a kuvaiti-iraki határig ért a kör, északon az iraki-iráni határig, keleten
pedig átnyúlt az Öblön. – A nagy hatósugarú radarunk egy ideig nem működött, különben
hamarabb észrevettük volna õket. Hála istennek, sikerült megjavítani. Sok errefelé a
légitámaszpont – magyarázta közömbös hangon az irányító, a Satt-el-Arab iráni oldalára,
Abadán környékére mutatva. Rögtön tovább is vitte azonban a ceruzát, el egészen
Koviszig, és onnan közelítette az apró ponthoz. – Itt vannak a helikoptereik – feltéve,
hogy valóban kettõ, és tényleg a maguké. – A fényponttól délre két másik, gyorsan
mozgó pont látszott. – Vadászgépek. Nem a mieink, de már a mi területünkön. –
Felpillantva Sweeney látta, hogy Pettikin rémülten mozdulatlanná dermedt. – Hívás és
engedély nélkül, tehát ellenségesek.
– Mit keresnek itt? – kérdezte Pettikin, teljesen bizonyosan most már abban, hogy a
repülésirányító szándékosan játszik vele.
– Pontosan ezt akarjuk, és fogjuk kideríteni. – Sweeney hangja csöppet sem volt
barátságos. Miközben beszélt, a ceruzáját tovább mozdította, és két, Kuvait felõl távolodó
pontra mutatott. – A mi vadászgépeink. Nemrég szálltak fel körülnézni. – Fejhallgatóért
nyúlt, Pettikin kezébe nyomta, aztán beleszólt a mikrofonba: – Itt Kuvait. 274 fokon
közeledõ helikopter, vagy helikopterek! Adják meg a hívójelüket és a repülési
magasságukat!
Zörejek hallatszottak csupán, de a türelmesen megismételt felszólításra már érkezett
válasz: – Kuvait, itt... Boston-Tangó helikopter, Hotel-Echo helikopterrel átrepülõben
Sargaz felé. Hatszázról hétszázra emelkedünk éppen. – McIver az iráni regisztrációs
jelzéseknek csak a két utolsó betűjét mondta be, szemben a szabályzatban megkövetelt
teljes betűsorral, amelyben Irán országjele, az EP is szerepelt.
Sweeney azonban, meglepõ módon, ennyivel is beérte. – Boston-Tangó és Hotel-Echo
helikopterek, jelentkezzenek a külsõ helyjeladónál! – mondta, Pettikin pedig látta rajta,
hogy már nem is a helikopterekre, hanem a hozzájuk gyorsan közeledõ, ellenséges
vadászgépeket jelzõ pontokra figyel, azok mozgását követi a ceruzájával. – Kész. Tíz
mérfölddel vannak csak mögöttük – morogta halkan.
A rádión keresztül ismét McIvert hallották: – Kuvait, kikerülöm a jeladót, azonnali
leszállási engedélyt kérek. Nagyon kevés az üzemanyagunk.
– Engedély megadva, jeladót ne kerülje ki.
Sweeney kérlelhetetlen hangját hallva Pettikin kis híján felnyögött. Az irányító az
utasítás után, mint aki teljesen nyugodt, halkan dudorászni kezdett. Közben a
műszakvezetõ, egy kuvaiti, otthagyta a helyét, hozzájuk ment, és õ is Sweeney
képernyõjét kezdte figyelni.
A radar keresõsugara éppen elhagyta a partot, és hamarosan ismét látni lehetett a két
ellenséges repülõgépet, a náluk lassabban haladó, és még mindig nagy távolságra lévõ
kuvaiti elfogó vadászokat, köztük pedig a két, reménytelen helyzetbe került helikoptert.
Lélegzetvisszafojtva figyelték, ahogy az ellenséges vadászok egészen megközelítik õket,
annyira, hogy a jelzések már-már összeolvadtak, majd azt látták, hogy a két vadász
megfordul, és távolodni kezd, vissza az öböl túlsó partja felé. Kis idõre mind a hárman
mozdulatlanná merevedtek – a rakétáknak is idõ kellett ahhoz, hogy célba találjanak.
Múltak a másodpercek, a helikopterek jele azonban nem tűnt el, változatlanul ott villogott
a képernyõn. A kuvaiti gépek megközelítették õket, ott maradtak egy darabig, aztán azok
is visszafordultak. Sweeney abban a pillanatban a műszakvezetõhöz fordult, és sebesen
pergõ nyelvvel mondott neki valamit arabul. – Insa Allah – válaszolta rá a férfi.
Köszönésképpen biccentett Pettikinnek, és kiment a szobából.
– A vadászgépeink azt jelentették, hogy nem láttak semmit – mondta színtelen hangon
Sweeney. – Pontosabban csak két helikoptert, 212-eseket. Rajtuk kívül semmit. – A
rádióhoz nyúlt, a normál csatornára állította, ahol induló és érkezõ utasszállító gépek
pilótáinak a hangját lehetett hallani, a radart pedig közelire. A két helikopter most már
külön-külön is kivehetõ volt a képernyõn, de még mindig jócskán kint jártak a tenger
fölött. Az utasszállító gépekével összehasonlítva csigalassúságúnak tűnt a mozgásuk.
– Pan-pan-pan! – harsant fel ismét, hirtelen, McIver izgatott hangja. – Kuvait, itt BT
és HE helikopterek, pan pan pan, mind a két jelzõlámpánk ég, a tartályaink kiürültek, pan
pan pan – ismételte többször is a katasztrófahelyzetét megelõzõ segélykérõ jelzést.
– Menjenek a Messali Beachre, a szálloda mellé! – válaszolta pillanatnyi késlekedés
nélkül Sweeney. – Értesítem õket és küldök üzemanyagot. Vette?
– Vettem, Kuvait, köszönjük. Ismerem a szállodát. Kérem, értesítse Pettikin kapitányt!
– Meglesz. – Sweeney a telefonért kapott, figyelmeztette a repülõtér tengeri
mentõhelikopterét, hogy legyen készen az azonnali felszállásra, küldött egy tűzoltóautót
is a szállodához, aztán a kezét kinyújtva elkérte Pettikintõl a fejhallgatót, és miután az
ajtó felé pillantott, intett neki, hogy hajoljon hozzá közelebb.
– Na most jól figyeljen ide! – sziszegte halkan, dühösen. – Odamegy, elintézi a
feltöltést, gondoskodik róla – ha tud –, hogy megússzák a vám- és útlevélvizsgálatot,
aztán eltünteti õket Kuvaitból, különben maga és a „fontos" barátaik sem ússzak meg a
börtönt! Magasságos isten! Hogy mertek egy egész országot veszélybe sodorni ezzel az
õrült kalanddal?! Ha azok az õrült iráni fanatikusok csak egy helikoptert is lelõttek
volna... Kizárólag a szerencsén múlott, hogy nem lett nemzetközi incidens a dologból! –
Egy darab papírt vett elõ a zsebébõl, és a megkövülten álló Pettikin kezébe nyomta. –
Olvassa el, aztán hajítsa a vécébe, és jól húzza is le!
Sweeney ezzel hátat fordított, újból telefonálni kezdett. Pettikin remegõ lábakkal ment
ki a terembõl, és csak amikor már biztonságban érezte magát, pillantott bele a papírba. A
telex volt. Az eredeti, Teheránból kapott, nem fénymásolat.
Jóságos isten! Sweeney visszatartotta volna, hogy fedezzen bennünket, kérdezte
magától döbbenten. De hát nem azt mondta, hogy intézzem el – ha tudom –, hogy
megússzák a vám- és útlevél-vizsgálatot?

MESSALI BEACH HOTEL. A kis tartálykocsi, Gennyvel és Pettikinnel a

vezetõfülkében, éles kanyart véve letért a tengerparton vezetõ útról a szálloda területére.
A helikopterleszálló a tágas gépkocsiparkolón túl volt, a tűzoltókocsi már ott állt mellette.
Genny és Pettikin izgatottan ugrott ki a kocsiból, a tengert fürkészték, hátha fel tudják
fedezni a közeledõ helikoptereket, Pettikin pedig már hívta is õket hordozható
rövidhullámú adó-vevõjén: – Mac, hallasz bennünket?
A motorok zaja már elért a partig, de a gépeket még nem látszottak.
– Nagyon gyengén, Charlie... erõs a háttérzaj... – érkezett halkan, sustorgással
tarkítottan McIver válasza. – ...én... tied a helikopterleszálló, Freddy, én majd mellé
ereszkedem... – a beszédet újabb sustorgás nyomta el.
– Ott vannak! – kiáltotta Genny, és a körülbelül hatszáz láb magasan a párából
elõbukkanó helikopterekre mutatott. – Istenem, add, hogy...
 – Látunk benneteket, Mac! Tűzoltókocsi is van, nem lesz semmi baj – szólt bele
biztatóan a rádióba Pettikin, pedig már tudta, hogy nagy bajban vannak – annyi ember
szeme láttára nem festhették át a helikopterek jelzését. Gennyvel hallották, hogy az egyik
motor fáradtan köhög egy darabig, aztán le is áll, csak azt nem tudták, hogy melyik. Nem
sokkal utána másik kezdett köhögni.
– Húzódjatok félre! Leereszkedem – figyelmeztette õket a rádión keresztül Ayre.
A bal oldalon repülõ gép kissé eltávolodott a másiktól, és ziháló motorral csökkenteni
kezdte a magasságot. A tűzoltók azonnal mozgolódni kezdtek, felkészültek a fogadására.
McIver, ha bizonytalanul is, de tartotta az irányt és a magasságot, igyekezve megõrizni az
esélyeit arra az esetre, ha helikopterének mind a két motorja leáll. A fenébe! – morogta
önkéntelenül Pettikin, mert úgy tűnt neki, hogy Ayre túl gyorsan közeledik. Freddy
azonban tökéletes idõzítéssel kapcsolt vissza, és pontosan a leszállóhely közepén rakta a
betonra a gépet. McIver következett. Az isten szerelmére, miért repül egyedül, és
egyáltalán, hol a francban van Tom, kérdezte magától dühösen Pettikin.
Lélegzetvisszafojtva figyelte a meredeken süllyedõ, a talaj közelsége miatt már a
manõverezés lehetõségétõl is megfosztott helikoptert. Úgy érezte, egy örökkévalóságba
telt, míg végre a talpak a betonhoz értek, és rögtön utána a motor kikapcsolt.
A repülõtérrel állandó rádiókapcsolatban lévõ tűzoltók azonnal jelentették, hogy a
riadó lefújva, és miközben Pettikin McIvertõl, az elsõ üdvözlés után Ayrehez rohant, már
pakolták is össze a felszerelésüket.
Genny mosolyogva állt a pilótafülke nyitott ajtajánál, és megpróbálta kisimítani a
homlokából a széltõl összeborzolt haját. – Szevasz, Duncan – köszönt boldogan a
férjének. – Kellemes út volt?
– A legrohadtabb egész életemben, Gen! – McIver megpróbált ugyan mosolyogni, de
egyelõre nem nagyon ment neki. – Azt hiszem, soha többé nem lesz kedvem repülni.
Mármint úgy, hogy a gépet én vezetem. Scraggel ugyan megmérkõzöm ezután is, de csak
évente egyszer!
Az asszony elnevette magát, gyorsan megölelte, és rögtön el is engedte volna, de
McIver belekapaszkodott, szorosan magához szorította, boldogan, mert ott volt vele, õ
pedig élt, végre biztonságban volt, és a helikopterének sem esett baja.
– Hogy vagy, szívem? – kérdezte, és ez a megszólítás, amit hónapok, talán évek óta
sem hallott, már sok volt Gennynek. Nem tudott tovább uralkodni magán, ömleni kezdett
a könnye, és õ is szorosan belekapaszkodott a férfiba.
– Nézd meg, mit tettél velem! – mondta késõbb. Zsebkendõt vett elõ, megtörölte a
szemét, aztán adott egy kis csókot McIvernek. – Megérdemelsz egy whiskyt szódával.
Nem is egyet, hanem két nagyot – mondta, és akkor figyelt csak fel rá, milyen sápadt a
férje. – Jól vagy?
– Igen. Azt hiszem. Csak nagyon elfáradtam. – McIver a felesége feje fölött Pettikinre
nézett, aki nevetve, izgatottan beszélgetett Ayrevel. Közben a tartálykocsiból már
töltötték a helikoptereket, az országút felõl pedig gépkocsi kanyarodott feléjük. – Mi van
a többiekkel?
– Mindenki megérkezett, kivéve Marc Dubois-t és Fowler Joinest. Róluk még mindig
nem tudni, hol lehetnek. – Genny gyorsan elmondta, amit Starkéról, Gavallanrõl,
Scraggerrõl, Rudiról és az embereirõl tudott. – A legjobb hír, hogy Newburyt, a sargazi
konzulátus egyik emberét értesítették Tebrizbõl arról, hogy Erkki és Azadeh
biztonságban van, a palotában. Azadeh apja meghalt, és amennyire ki lehetett venni az
üzenetbõl, most a bátyja a hán.
– Ez csodálatos! Ezek szerint megcsináltuk! Megcsináltuk, Gen! – lelkendezett
McIver.
– Igen, sikerült... A fenébe ezzel a széllel! – Az asszony reménytelen kísérletet tett
arra, hogy megigazítsa a haját. – Andy, Charlie, meg a többiek is azt mondják, jó esély
van rá, hogy Dubois-ék... Félbehagyta a mondatot, és az arcáról szempillantás alatt
leolvadt a mosoly, mert hirtelen rájött, mi volt az, ami már addig is annyira zavarta.
Megpördült, és a másik helikopterre nézett. – Tom? Hol van Tom Lochart?

TEHERÁNTÓL DÉLRE, 17.10. Az elhagyott olajkút és szivattyú Teherántól mintegy

száz mérföldnyire, kihalt hegyes vidéken volt. A 206-os a szivattyú mellett állt, aminek a
motorját leszerelték, csak kézzel lehetett működtetni, és Lochart már majdnem befejezte
a feltöltést. Az állomás a térségben működõ helikoptereknek készült, az északi
olajvezeték mellett volt, és normális körülmények között iráni személyzetnek,
szerelõknek is kellett volna ott lenniük. Ütött-kopott lakókocsit helyeztek el mellette,
néhány fekhellyel, hogy ha netán valamelyik pilótát ott éri az este, vagy hirtelen támadt
vihar miatt le kell szállnia, tudjon hol éjszakázni. Az eredeti, brit tulajdonosok D'Arcy
1908-nak nevezték el a töltõállomást, emlékére annak az angolnak, aki abban az évben,
elsõként, kõolajat talált Iránban. Tõlük az IranOilhoz került, de a név megmaradt, és az új
tulajdonosok gondoskodtak arról is, hogy a tartályok tele legyenek.
Hála istennek, gondolta Lochart, alaposan belefáradva a hosszadalmas pumpálásba. A
parton indulás elõtt – számítva rá, hogy a D'Arcy 1908 működõképes –, berakott két üres
hordót az utastérbe, és ideiglenes pumpát is szerelt rájuk. A randevú helyén még így is
maradt elég üzemanyag ahhoz, hogy Iránból távozóban újból feltöltse a tartályokat,
útközben pedig Sarazad is könnyen elboldogulhatott a kis pumpákkal. – így már van
esélyünk – mondta ki hangosan, tudva, hol tegye le, helyezze el biztonságosan a gépet, és
hogyan jusson be Teheránba.
Ismét magabiztos volt, sorra vette a lehetõségeket, és mindegyikre tervet készített,
átgondolta magában, mirõl beszéljen Meshanggal és mirõl ne, mit mondjon Sarazadnak,
és hogyan meneküljenek. Valamilyen módja biztosan lesz annak is, hogy megkapja a
jogos örökségét, gondolta. A legfontosabb, hogy minél elõbb biztonságban legyen...
Szidta magát, mert nem figyelt oda eléggé, és az üzemanyag kiloccsant a tele
tartályból. Gondosan feltekerte a kupakot, és rongyot ragadva letörölte az oldaláról, ami
ráfolyt. Készen volt, az utastérben lévõ hordókat is feltöltötte, de mielõtt indult volna,
benézett a lakókocsiba.
Talált néhány húskonzervet, és az egyiket farkasétvággyal be is falta – nem lehetett
egyszerre helikoptert vezetni és enni –, aztán ivott néhány kortyot a hóba állított gyönge
sörbõl. Egy hordóban talált ugyan befagyott vizet, de nem kockáztatta meg, hogy
beleigyon. Az arcára löttyintett csak néhány marékkal, hogy felfrissüljön. Miközben
törülközött, hallotta, hogyan serceg a szakálla, és rögtön szitkozódott is miatta, mert
szeretett volna ápoltan, vonzón odaállni a felesége elé. Eszébe jutott, hogy van a
holmijában egy elemmel működõ borotva, elõ is szedte, de aztán mégsem használta. –
Teheránban is megborotválkozhatsz – mondta a pilótafülke ablakából visszaköszönõ
tükörképének.
 Vetett még egy pillantást a környékre, de csak sziklákat, hófoltokat látott. A távolban
a Kom-Teherán országút húzódott, forgalmának a zaja azonban nem ért el hozzá. Az eget
felhõk borították ugyan, de a határuk nagyon magasan volt, alattuk, kis pontokként,
néhány madár körözött. Dögevõk, nyilván keselyűk, gondolta Lochart, miközben
bekapcsolta magán a hevedert.

TEHERÁN – A BAKRAVÁN-HÁZBAN, 17.15. A kerítésbe vágott ajtón két csadoros, a

felismerhetetlenségig lefátyolozott nõ lépett ki – Sarazad és Dzsari. A dajka gondosan
bezárta maguk mögött a kaput, és nehézkesen mozogva fürgén távolodó úrnõje után
kacsázott. – Várj, hercegnõ... fölösleges így sietni...
Sarazad hallotta ugyan, amit mondott, de nem lassított, és csak azután állt meg, hogy
befordult a legközelebbi sarkon. – Itt most elválunk – mondta a lihegve odaérõ
Dzsarinak, és idõt sem hagyva neki a válaszra, rögtön folytatta: – Ne menj haza, várj meg
a kávézónál, tudod melyiknél! Fél hétre ott leszek, de ha késnék, akkor is várj!
– De hercegnõ... – Dzsari annyira ki volt fulladva, hogy alig tudott megszólalni –
...Meshang kegyelmes úr... azt mondta neki, hogy orvoshoz megyünk, és...
– Fél hétkor a kávézónál, Dzsari! Fél hét és hét között. – Sarazad fürgén otthagyta az
öreg dajkát, az elgázolást kockáztatva átfutott az úttesten, beszaladt egy sikátorba, végig
egy másikon, és már nem kellett tartania attól, hogy a nehezen mozgó idõs nõ utoléri. –
Nem megyek feleségül ahhoz a borzalmas emberhez! Nem és nem! – ismételgette
magában hangosan.
A gúnyolódás már délután elkezdõdött, pedig Meshang csak ebédnél jelentette be,
milyen szörnyűséges döntésre is jutott. Egy órája Sarazadot meglátogatta a legjobb
barátnõje, és rögtön afelõl érdeklõdött, igaz-e a pletyka, miszerint feleségül megy a
Farazan család egyik tagjához. – Az egész bazár errõl beszél, drága Sarazad! Rohantam is
rögtön, hogy gratulálhassak.
– A bátyámnak most, hogy a válásom majdnem elintézõdött, különféle tervei vannak –
válaszolta neki könnyedén. – Több kérõm is akadt.
– Hogyne, természetesen, de azt beszélik, hogy Farazanékkal már sikerült is
megállapodni a kelengye dolgában.
– Valóban? Most hallom elõször. Miket ki nem tudnak találni az emberek!
– Egyetértek. Borzalmas ez a sok hazugság. Néhány gonosz pletykafészek egyenesen
azt állítja, hogy a jövõ héten lesz az esküvõd, és... a jövendõ férjed mindenkinek
dicsekszik, mert a kelengyéd dolgában sikerült túljárnia Meshang eszén.
– Hogy alkudozásban bárki legyõzze Meshangot?! Na, ez aztán végképp
szemenszedett hazugság!
– Tudtam én, hogy hamisak a pletykák! Tudtam! – lelkendezett a barátnõ. – Hogyan is
mehetnél te férjhez a vén Hasmenéses Dáránushoz, a Pöcegödrök Fejedelméhez? Még
ilyen képtelenséget! mondta, és harsányan, tiszta szívbõl nevetett.
– Mit számít az?! – kiabálta késõbb Meshang, miután elpanaszolta neki a dolgot. –
Csak irigykednek! A házasság el van döntve, ma este pedig vendégül látjuk, és
gondoskodunk róla, hogy jól érezze magát!
Talán igen, talán nem, mondta magában Sarazad. Elõfordulhat, hogy a mulatság nem
pontosan olyan lesz, amilyenre számítanak.
 Megállt, és enyhén remegõ térdekkel körbe is nézett. Nem volt már messze a lakástól.
Tudta, hol találja meg a lépcsõházban, egy repedésbe rejtve a kulcsot, és azt is, hogy a
hálószobai szõnyeget felhajtva melyik padlódeszkát kell kiemelnie ahhoz, hogy
hozzájusson a revolverhez és a kézigránáthoz. Hálás volt a csadornak, mert elrejtette az
alakját, és lehetõvé tette, hogy észrevétlenül hazavigye a fegyvereket. Ibrahim nagyon
büszke lenne rám, ha tudná, mire készülök, és hogy a mártíromságot is vállalom az igaz
ügyért, gondolta izgatottan. Vajon elutazott-e délre, harcolni a gonoszság ellen, és
meghalni, ha kell? Isten biztosan meg fogja bocsátani ártalmatlan, baloldali butaságait.
Milyen jól tette, hogy megmutatta, hogyan kell kibiztosítani a revolvert, kihúzni a
gránátból a biztosító szöget, és az iszlám ellenségei közé hajítani, miközben azt kiabálja
az ember, hogy Isten nagy, Isten hatalmas...! Lõni kell õket, ordítani rájuk, és a
paradicsomba jutni. Talán már ma sikerül, de legkésõbb holnap. Az egész város arról
beszél, hogy az egyetemisták végleg elszánták magukat a felkelésre. Eltapossuk õket, a
fiam és én, el könyörtelenül! Mi, Isten és a Próféta harcosai, legyen áldott örökké a neve!
– Isten nagy. Isten hatalmas... – ismételte meg hangosan is anélkül, hogy észrevette
volna. Csak ki kell húzni a biztosító szöget, számolni négyig, és elhajítani a gránátot.
Pontosan emlékszem mindenre, nem felejtettem el semmit abból, amire tanított.

KUVAIT – A MESSALI SZÁLLÓ HELIKOPTER-LESZÁLLÓJA, 17.35. McIver és

Pettikin a bevándorlási hivatal emberét és a vámost figyelte. Az elsõ a helikopterek
papírjait lapozgatta éppen nyugodt arccal, a másik az egyik 212-es csomagterébe
kukkantott be. Unottan, és elég felületesen végezték ugyan a munkájukat, de idegõrlõ
lassúsággal. Elõször is összeszedték az útleveleket, elkérték a gépek papírjait, de éppen
csak beléjük pillantottak, hogy aztán afelõl érdeklõdjenek, mi a véleménye McIvernek az
iráni helyzetrõl. Egyelõre nem kérdezték meg, honnan érkeztek a helikopterek, de
számítani kellett rá, hogy bármelyik pillanatban megtehetik.
McIver gondolt ugyan rá, hogy Vazari elbújjon a csomagok között, de úgy döntött,
hogy ezt a kockázatot nem vállalhatják. – Sajnálom, õrmester, meg kell próbálnia átjutni
a vizsgálaton.
– Õ kicsoda? – kérdezte a bevándorlási hivatal embere. Az arcszín és a szemmel
látható félelem alapján nyilván rájött, honnan érkezett Vazari.
– Rádió- és radarkezelõ – felelte McIver, szándékosan félreértve a kérdést.
A kuvaiti elfordult az õrmestertõl, egyelõre nem foglalkozott vele tovább, hagyta,
hadd izzadjon részben a hõségtõl, de inkább a rémülettõl.
– Szóval, úgy gondolja, kapitány, hogy puccs lesz Iránban? Katonai államcsíny?
– Nem tudom – válaszolta McIver. – Híresztelés, persze, annyi, mint a sáska. Az angol
lapok szerint lehetséges, nagyon is lehetséges, hogy Iránban valami szörnyűség fog
történni, olyasfajta terror, mint amilyen a francia, meg az orosz forradalom idején volt,
illetve Oroszországban utána. Szólhatok a szerelõinknek, hogy amíg várakozunk, nézzék
át alaposan a gépeket?
– Természetesen. – A kuvaiti türelmesen kivárta, amíg McIver szólt az embereinek,
aztán folytatta a beszélgetést. – Bízzunk benne, hogy ez az õrület nem fog túljutni az
Öblön! Senki nem akar bajt az Arab-öbölnek ezen az oldalán. – Szándékosan használta az
elnevezést, enyhén meg is nyomta, sõt rákérdezett: – Végül is Arab-öböl, nem?
 – De. Természetesen. – McIver nagyon jól tudta, hogy minden arab szívbõl gyűlöli a
Perzsa-öböl elnevezést.
– Meg kellene változtatni a térképeket. Az Öböl mindenkié, nemcsak a síitáké.
McIver erre a megjegyzésre már nem válaszolt, ellenben addigi nyugtalanságához még
fokozott éberség is társult. Kuvaitban, és az öböl partján lévõ többi államban nagyon sok
síita volt, többnyire szegény emberek. A sejkek, emírek, az uralkodó réteg tagjai
rendszerint az iszlám szunnita ágához tartoztak.
– Kapitány! – szólt a vámtiszt a leszállóhelyen lévõ 212-es ajtajából. Ayre és Vazari
kissé távolabb, egy pálmafa árnyékában várta, hogy befejezõdjön a vizsgálat, csupán a
szerelõk voltak a gépek mellett; – Szállítanak bármilyen fegyvert?
– Nem, uram... illetve a repülési szabályzatban elõírt Verey jelzõpisztolyt.
– Bármilyen csempészárut?
– Nem, uram. Kizárólag alkatrészeket viszünk. – McIver igyekezett türelmesen,
nyugodtan válaszolgatni a kötelezõnek számító szokványkérdésekre. Tudta, hogy
ugyanezeket a repülõtéren is fel fogják még tenni. A bevándorlási hivatal embere közben
az útleveleikkel együtt visszament a gépkocsihoz, amelynek a rádiója bekapcsolva
maradt, és tisztán hallani lehetett, amint az irányítótoronyból mondanak valamit. Az
útlevél-ellenõr elgondolkodva vakargatta egy darabig rövidre nyírt szakállát, majd a
mikrofonért nyúlt, és arabul válaszolt valamit. McIver ettõl még idegesebb lett, és hogy
lazítson, odament a közeli árnyékos padon ülõ feleségéhez.
– Ne szorítsd össze olyan feltűnõen a szád! – figyelmeztette halkan Genny. – Hogy
haladtok?
– Nagyon szeretném, ha már befejeznék – válaszolta idegesen McIver. – A repülõtéren
valószínűleg ugyanez lesz. – Charlie nem...
– Kapitány! – az útlevél-ellenõr hívta oda gépkocsihoz McIvert, és utána Pettikint is. –
Tehát átrepülõben vannak?
– Igen. Sargazba megyünk. Szeretnénk is minél elõbb indulni. A repülõtéren leadjuk
az útvonaltervünket, és megyünk tovább, amilyen hamar lehet. Rendben van így?
– Mit mondott, hová mennek?
– Sargazba. Útközben Bahreinen veszünk fel üzemanyagot. – McIver másodpercrõl
másodpercre rosszabbul érezte magát. Nem voltak kétségei afelõl, hogy a tisztviselõ – ha
csak minimális gyakorlata is van – pontosan tudja, hogy Bahrein elõtt még ellenszél
nélkül is le kell szállniuk üzemanyagért, márpedig Kuvait és Bahrein között csak szaúdi
repülõterek voltak, úgyhogy nekik Szaúd-Arábiára vonatkozó útvonaltervet is be kellene
adniuk. Bahrein, Abu Dzábi, és Sargaz ugyanazt a telexet kapta, nyilván Kuvait és
Szaúd-Arábia is. Ha Kuvaitban valaki, valamilyen oknál fogva vissza is tartotta, ugyanez
biztosan nem fog bekövetkezni egyetlen szaúdi repülõtéren sem. Látta, hogy a férfi
tekintete hosszasan idõzik a pilótafülke ablaka alá festett jelzésen. Iráni regisztrációs
jellel érkeztünk, és azzal is kell továbbmennünk, mondta magában.
Aztán nagyon meglepõdött, mert a kuvaiti űrlaptömböt vett elõ a zsebébõl, és azt
mondta: – Én is át tudom venni az útvonaltervüket. Kiállítom az engedélyt, és rögtön
mehetnek tovább. A leszállási illetéket is nyugodtan kifizetheti, adok róla hivatalos
nyugtát, az útlevelüket pedig lepecsételem. Fölösleges bemenniük a repülõtérre.
– Tessék?!
– Elfogadom az útvonaltervüket, és egyenesen innen folytathatják az útjukat. Legyen
szíves, állítsa össze! – McIvernek nyújtotta a szabályos, útvonaltervhez készült űrlapokat
tartalmazó tömböt. – Ha elkészült vele, hozza vissza! – Lustán elhessegette magától a
szemtelenül az arca körül dongó legyeket, a gépkocsiba szerelt rádió mikrofonjáért nyúlt,
de megvárta, amíg McIver és Pettikin eltávolodott tõle, és csak aztán szólt bele.
Enyhén szédelegve mentek a tartálykocsihoz, alig merték elhinni azt, ami történt. –
Jézusom, Mac, gondolod, hogy tudja mirõl van szó, és szándékosan enged át bennünket?
– Fogalmam sincs, mit gondoljak. Ne vesztegessük az idõt! – McIver a tömböt
Pettikin kezébe nyomta, és parancsolóbb hangon, mint akarta, rászólt: – Gyorsan töltsd
ki, mielõtt meggondolja magát! Az úti cél Sargaz. Ha közben bajba kerülünk, és
kényszerleszállást kell végrehajtanunk Dzselleten, az a mi dolgunk. Az isten szerelmére,
csináld már, és tűnjünk innen minél elõbb!
– Máris. Persze – válaszolta még mindig zavarodottan Pettikin.
– Ugye nem te vezeted a madarat, Duncan? – kérdezte Genny.
– Nem. Charlie-ra hagyom.
Pettikin abbahagyta az írást, maga elé nézett egy pillanatra, aztán kulcsot, pénzt vett
elõ a zsebébõl, és az asszonynak nyújtotta õket. – A szobakulcsom, Genny. Megtennéd,
hogy összeszeded a holmimat és kifizeted a számlát? Biddle elintézi, hogy a következõ
géppel már jöhess is utánunk.
– Az útleveled és a repülési engedélyed?
– Azokat mindig magamnál tartom, nehogy elvesszenek. Egy százdollárost is – soha
nem lehet tudni, mikor és kinek kell baksist adni.
– Rendben van. Elintézem. – Az asszony visszatolta az orrnyergére lecsúszott
napszemüvegét, és mosolyogva megkérdezte a férjét: – Te, Duncan?
– Mennem kell, Gen! – McIver anélkül, hogy tudatosodott volna benne, hatalmasat
sóhajtott. – Nem merek itt maradni, nem hiszem, hogy megengednék. Igyekeznek
elkerülni mindenféle vitát Iránnal, és teljesen nyilvánvaló, hogy mielõbb meg szeretnének
szabadulni tõlünk. Ki látott még olyat, hogy egy szálloda parkolójában hagyjanak jóvá
repülési tervet? Az az igazság, hogy veszélyt jelentünk rájuk! Tedd, amit Charlie
mondott! Dzselleten megint tankolunk, átfestjük a jelzéseket, aztán reménykedünk, hogy
minden jól alakul, nem üt be a mennykõ. Elhoztad a sablonokat, Charlie?
– Igen, ecsetet, festékszórót is. – Anélkül, hogy a tekintetét felemelte volna a papírról,
Pettikin megkérdezte: – Mi legyen Vazarival?
– A legénységhez tartozik. Rádiósként írd be, az még igaz is! Ha Bahreinen átjut,
Sargazban úgyis biztosan letartóztatják, de ott talán Andy már tud neki segíteni.
– Rendben. Akkor készen is vagyunk.
– Remek. Gen, innen Dzselletre eljutni már nem nagy ügy, és onnan Bahreinbe, aztán
Sargazba sem. Az idõ jó, a hold látszani fog, úgyhogy kellemes esti séta lesz. Tedd, amit
Charlie mondott! Idõben ott leszel, hogy fogadj bennünket.
– Ha azonnal indulni akartok, szükségetek lesz valami ennivalóra és vízre – válaszolta
az asszony. – Itt szerencsére nem gond szerezni. Gyere, Duncan, jót fog tenni egy ital.
– Töltsd ki Sargazban, mire megérkezünk!
– Kitöltöm, de elõbb itt is. Nem kell vezetned, úgyhogy nyugodtan ihatsz egy
pohárral, és nekem is jól fog esni. – Genny a bevándorlási hivatal emberéhez ment, és
megbeszélte vele, hogy engedje el õket szendvicset venni, és lebonyolítani egy telefont.
– Mindjárt jövök, Charlie! – McIver követte a feleségét a szálloda halljába, és ott
egyenesen a mellékhelyiségbe ment. Újabb rosszullét tört rá, és beletelt némi idõbe, amíg
sikerült összeszednie magát. Amikor kilépett az ajtón, Genny éppen befejezte a telefont.
 – A szendvicseket pillanatokon belül hozzák, az italod kész, és rendeltem neked egy
beszélgetést Andyvel. – Az asszony az elegáns bárnak kialakított teraszra vezette
McIvert. Három pohár jéghideg Perrier ásványvíz volt az asztalukon, mindegyikben egy
szelet citrommal, és egy dupla, jég nélküli whisky. McIver egy hajtásra megitta az egyik
pohár vizet. – Istenem, de jólesett... – Rápillantott ugyan a whiskyre, de nem nyúlt hozzá,
inkább a második pohár Perrier-t kezdte lassan kortyolgatni, és közben némán figyelte a
feleségét. Mikor a víznek már a felénél tartott, megjegyezte: – Gen, örülnék, ha velünk
jönnél.
Az asszony meglepõdött a kijelentésen, de gyorsan összeszedte magát. – Köszönöm,
Duncan. Én is nagyon szeretném.
– Akkor is jöttél volna, ha nem mondom, ugye? – kérdezte enyhén összehúzott
szemmel McIver.
Genny erre már csak vállat vont, aztán rámutatott a whiskyre. – Nem kell vezetned,
Duncan. Az ital jót tesz, jobban fogod érezni magadat tõle.
– Észrevetted?
– Csak azt, hogy nagyon fáradt vagy. Fáradtabb, mint amilyennek valaha is láttalak.
Fantasztikusan jól csináltad, óriási melót végeztél, de most pihenned kell. Rendesen
szedted a gyógyszereidet?
– Igen. Már fogytán is vannak. Nem volt komoly baj, de néhányszor elég mocskosul
éreztem magam. – Látva felesége arcán az ijedtséget, McIver gyorsan hozzátette: – Most
már jól vagyok, Gen. Tényleg!
Az asszony jobban ismerte annál, semhogy erõszakosan faggatni kezdje, és miután
megállapodtak, hogy velük megy, kevésbé aggódott. Azóta, hogy leszállt, egyfolytában
figyelte McIvert, és egyre nyugtalanabb lett. Amikor a szendvicseket megrendelte, szólt a
pincérnek, hogy szerezzen neki néhány Aszpirint is, Veganin pedig volt a táskájában, és
magához vette a kis gyógyszercsomagot is, amit dr. Nutt állított össze. – Milyen érzés
volt újból repülni? – kérdezte. – De õszintén!
– Teherántól Koviszig remek, utána már nem annyira,.az utolsó szakasz pedig egészen
pocsék. – A vadászgépekre, a közvetlen életveszélyre gondolva McIver kis híján ismét
rosszul lett. Ne foglalkozz vele!, szólt magára erélyesen. Kész, elmúlt. – Még egy kis
türelem, és túl leszünk a Forgószélen. Erkki és Azadeh biztonságban van. Igen, de mi
lehet Dubois-val és Fowlerrel? Tomot pedig a legszívesebben megfojtanám.
Szerencsétlen!
– Valami baj van, Duncan?
– Nem, semmi. Jól vagyok... csak elfáradtam kicsit. Zűrös hetek voltak.
– Tommal mi a helyzet? Mit mondasz róla Andynek?
– Éppen rá gondoltam. Muszáj elmondanom Andynek, mi történt.
– Veszélyezteti a Forgószelet?
– Úgy döntött, hogy... a saját feje után megy, Gen! Talán sikerül eljutnia Sarazadhoz,
és ki tudnak lógni. Ha elkapják... Nem tehetünk mást, mint hogy várunk és
reménykedünk. – McIver szinte biztos volt benne, a kérdés csupán az, hogy mikor fogják
el Lochartot. Az asztal fölött átnyúlva megfogta a felesége kezét. Boldog volt, mert vele
lehetett, és nem akarta még nyugtalanabbá tenni. Nagyon nehéz lehetett neki, gondolta, és
rögtön utána, a görcs szorításától azt, hogy ott helyben meghal.
– Elnézést, száhib, memszáhib, a rendelésük elkészült, már ki is vitték a helikopterhez
– szólt nekik a pincér
 McIver odaadta a hitelkártyáját. – Errõl jut eszembe, mi van a szállodaszámlátokkal?
Azt is ki kell fizetni, mielõtt elmegyünk.
– Amíg a dolgodat intézted, felhívtam Mr. Biddle-t – válaszolta Genny. – Megkértem,
ha egy órán belül nem hívom újból, akkor legyen olyan drága, fizesse ki helyettünk, és
küldje utánunk a csomagjainkat. Az utazótáskám nálam van, az útlevelem is... most min
mosolyogsz?!
– Semmin, Gen... Semmin.
– Csak elõvigyázatosságból hoztam magammal. Arra gondoltam... – Az asszony
McIverre nézett, és boldogan elmosolyodott. – Nagyon örülök, hogy te mondtad, Duncan.
Köszönöm.

SARGAZBAN – A VÁROS SZÉLÉN, 18.01. Gavallan a kocsijából kiszállva a magas

fallal körülvett, marokkói stílusú villa bejárata felé sietett.
– Mr. Gavallan!
– Üdvözlöm, Mrs. Newbury. – Gavallan gyorsan irányt változtatott, és odament a
kocsibehajtó mellett térdelve palántákat ültetõ nõhöz. Korábban nem vette észre, mert
félig eltakarta elõle egy bokor.
– Gyönyörű a kertje.
– Köszönöm. Imádom, és még hasznos is, nem hagyja, hogy eltunyuljak. – Angéla
Newbury a harmincas éveiben járó magas, elõkelõ származásra utaló kiejtéssel beszélõ
nõ volt. – Roger a teraszon várja. – Gumikesztyűs kezével letörölte az izzadságot a
homlokáról.
– Hogy állnak?
– Remekül. Tízbõl kilenc már megvan – válaszolta Gavallan, nem említve, mi történt
Locharttal.
– Nagyszerű! Ez igazán megnyugtató. Gratulálok. Rettenetesen szorítottunk. Csak arra
kérem, véletlenül se mondja Rogernek, hogy kérdeztem, mert rögtön szívszélhűdést kap.
Senkinek sem lenne szabad tudni róla!
Gavallan mosolyogva elköszönt az asszonytól, és a valóban nagyon szép kerten át
megkerülte a házat. A hátsó fronton, fák és virágágyások között lévõ terasz hívogató
látványt nyújtott kényelmes székeivel, a közéjük készített bárkocsival, Gavallannek
azonban rögtön elszállt az öröme, mihelyt megpillantotta Roger Newbury arcát. – Mi a
baj? – kérdezte.
– Még hogy mi! A Forgószél! Komolyan gondoltam, amikor azt tanácsoltam, hogy ne
vágjanak bele. Hogy állnak éppen?
– Mielõtt elindultam, kaptam a hírt, hogy a két koviszi gép is megérkezett Kuvaitba, és
gond nélkül tovább engedték õket Bahreinbe. Úgyhogy Erkkit is beleszámolva kilenc már
megvan a tízbõl. Dubois és Fowler még nem jelentkezett, de változatlanul bízunk benne,
hogy nem esett bajuk. Mitõl ilyen ideges, Roger?
– Nem is tudom. Az Öböl mentén mindenütt áll a bál, Teherán üvölt, mint akit
elevenen nyúznak, és minden kirendeltségünk teljes riadókészültségben van – mesélte a
diplomata. – Az öreget és a maga hűséges szolgáját, Roger Newbury urat este hétre
szívélyesen meghívták a külügyminisztériumba, hogy ugyan mondanák már el a
miniszternek, mit keres itt hirtelen annyi – igaz, brit bejegyzésű helikopter, és meddig
óhajtanak maradni. – Newbury – magas, karcsú, szõke hajú és kék szemű férfi volt – nem
is próbálta titkolni, mennyire nyugtalanítják ezek a fejlemények. – Azért örülök, hogy
kilenc már megvan. Adhatok egy italt?
– Köszönöm. Kevés whiskyt sok szódával.
– Az öreggel – mondta a nagykövetre célozva Newbury, miközben kitöltötte az italt –
nagyon szeretnénk tudni, mit tanácsol. Mi a fenét mondjuk?
– A helikopterek csak addig maradnak, amíg nem sikerül õket felpakolnunk a
szállítógépekre – válaszolta némi gondolkodás után Gavallan.
– Az mikor lesz? – A diplomata odavitte neki a whiskyt.
– Köszönöm. Vasárnap este hatra ígérték a repülõgépeket. Egész éjszaka dolgozni
fogunk, és hétfõ reggel elindítjuk õket.
– Korábban nem tudnák? – kérdezte gondterhelten Newbury.
– Eredetileg holnapra rendeltem õket, de megváltoztatták az idõpontot. Miért?
– Azért, öregfiú, mert nem sokkal ezelõtt barátian, nagyon magas szintrõl a fülünkbe
súgták, hogy a helikopterek lefoglalását csak akkor lehet megúszni, ha holnap estig
eltűnnek.
Ettõl a hírtõl Gavallan is megdöbbent. – Lehetetlen... Képtelenség addig megcsinálni.
– Õszintén ajánlom, találjanak ki valamit. Vigyék õket Ománba, Dubaiba, bárhova!
– Ha megtesszük... még nagyobb slamasztikába kerülünk.
– Nem hiszem, hogy ennél nagyobbá lehetne, öregfiú! A fülbesúgó szerint holnap
napnyugta után már ki sem tudnak mászni belõle. – A fenébe, gondolta Newbury,
elégedetten lötyögtetve poharában a vízzel hígított citromlevet. Igaz, hogy segítenünk
kell a vállalatainknak kimenteni az értékeiket Iránból, de a rövid távú érdekek mellett a
hosszú távúakról sem feledkezhetünk meg. Nem sodorhatjuk veszélybe õfelsége
kormányát. Ráadásul a hétvégém is el van rontva, ahelyett, hogy vodkaflipet innánk
Angelával, ezt a löttyöt kell nyelnem. – Akárhogyan is, el kell vinniük a helikoptereket!
– Nem tudna negyvennyolc óra haladékot szerezni? Megmondani nekik, hogy a
szállítógépek meg vannak rendelve, de csak vasárnap érnek ide?
– Föl sem merem vetni a dolgot, Andy! Nyílt beismerése lenne annak, hogy a
követség is részt vett az akcióban.
– Tudnának szerezni negyvennyolc órára érvényes tranzitengedélyt Ománba?
– Megkérdezem az öregtõl, de intézkedni ma már nem tudunk. Túl késõ van. –
Newbury szája lemondó grimaszra húzódott. – Ne nagyon bízzon a dologban! Elsõ
kézbõl azt mondanám, hogy a kérést vissza fogják utasítani. Maszkatban tényleg nagy
becsben tartják Iránt azóta, hogy segített leverni a jemeni támogatással kirobbantott
kommunista felkelést. Nem hiszem, hogy hajlandók lennének megbántani egy nagyon jó
barátot, még akkor is, ha a jelenlegi fundamentalista teheráni vezetés nincs igazán az
ínyükre.
– Úgy látom, jobb lesz gyorsan utánanézni, hogy nem jöhetnének-e mégis elõbb a
repülõgépek, vagy hogy nincs-e egyéb megoldás – mondta enyhe rosszulléttel küszködve
Gavallan. – Egy az ötvenhez lehet az esélyem arra, hogy sikerül elintézni a dolgot. –
Lehajtotta maradék italát, és sietve felállt. – Elnézést, hogy ennyi gondot okoztunk.
– Sajnálom, hogy nem segíthettem többet – felelte õszintén Newbury. – Tartsuk
továbbra is a kapcsolatot!
– Természetesen. Amikor telefonon beszéltünk, ugye azt mondta, hogy el tud juttatni
egy üzenetet Jokkonen kapitánynak Tebrizbe?
– Legalábbis megpróbálom. Mi lenne az?
 – Csak annyi, hogy amilyen hamar csak tud, a legrövidebb utat választva hagyja ott
Iránt. Azt írja alá, legyen szíves, hogy GHPLX Gavallan!
Newbury szemrebbenés nélkül leírta a betűsort, és csak azért kérdezett rá, hogy
véletlenül el ne tévessze: – GHPLX?
– Igen. – Gavallan biztos volt, hogy Erkki rögtön felismeri az új, brit regisztrációs
jelzést. – Mivel nem tud, khm, bizonyos fejleményekrõl, nagyon hálás lennék, ha az
embere csöndben elmondaná neki, miért kell feltétlenül sietnie. Elõre is köszönöm a
segítséget!
– Igaza van, mindkettõjüknek az a legjobb, ha minél elõbb eljön onnan, akár a
helikopterével, akár nélküle. Segíteni semmiben sem tudunk neki. Sajnálom, de ez az
igazság. – Newbury elgondolkodva pillantott a poharába. – Komoly veszélyt jelent
magukra nézve, ugye?
– Nem hiszem. A hán, a sógora védelmét élvezi, tökéletes biztonságban van –
válaszolta Gavallan, közben arra gondolt, mit mondana a diplomata, ha tudna Tom
Lochartról. – Nem lesz semmi baja, meg fogja érteni az üzenetet. Még egyszer köszönöm
a segítséget.

66. fejezet

TEBRIZ – A NEMZETKÖZI KÓRHÁZBAN, 18.24. Hakim hán az orvossal és egy

testõrrel a nyomában fájdalommal küszködve lépett be a külön kórterembe. Botot
használt, ami könnyebbé tette ugyan a járást, de ha ült, vagy hajolnia kellett, változatlanul
erõs fájdalmai voltak, és azokon csak a gyógyszerek enyhítettek. Azadeh nem tartott vele,
a földszinten, a lépcsõ alján várta. Az õ röntgenje enyhébb sérülést mutatott, a fájdalmai
is kisebbek voltak, mint a bátyjáé.
– Hogy érzed magad, Ahmed?
Ahmed bekötözött felsõtesttel, ébren feküdt az ágyon. A mellébõl viszonylag könnyen
el tudták távolítani a golyót, az viszont, amelyik a hasüregébe fúródott, súlyos rombolást
végzett, sok vért is veszített miatta, és hiába állították el a műtét során az orvosok, a belsõ
vérzés újra megindult. Bármilyen gyenge volt is azonban, Hakimot meglátva rögtön
megpróbált felülni.
– Ne mozogj! – figyelmeztette kedves hangon a hán. – A doktor szerint szépen
gyógyulsz.
– Megrögzött hazudozó, fenség!
Az orvos rögtön tiltakozni akart, de Hakim megelõzte: – Akár hazudik, akár nem,
azért csak gyógyulj meg!
– Értettem, fenség! Ha Isten is úgy akarja. Ön ugye jól van?
– Ha a röntgen nem hazudik, akkor csak néhány inam szakadt el. – Hakim lazán vállat
vont. – Insa Allah.
– Köszönöm... köszönöm a külön szobát, fenség! Nem volt még részem... ilyen
luxusban.
– Legalább ennyivel meg akartam köszönni a hűségedet. – Hakim uralkodói
mozdulattal elbocsátotta az orvost és a testõrt, és csak amikor az ajtó becsukódott
mögöttük, akkor lépett közelebb az ágyhoz. – Te kérted, hogy látogassalak meg, Ahmed?
 – Igen, fenség! Kérlek, bocsásd meg, hogy nem tudtam... én hozzád menni. – Ahmed
hangján jól lehetett érezni, mennyire nehezére esik a beszéd. – A tbiliszi ember, akivel
találkozni akart... a szovjet... üzenetet küldött önnek. A fiók aljára ragasztotta. – Nem kis
erõfeszítéssel a fal mellett álló asztalkára mutatott.
Hakim izgatottan nyúlt az asztal alá, és gyorsan meg is találta a négyrét hajtogatott
lapot. – Ki hozta, és mikor?
– Ma... valamikor ma... Nem tudom biztosan, azt hiszem, délután. Nem tudom.
Szemüveges férfi volt, orvosi köpenyben, de nem orvos. Azerbajdzsáni, de az is lehet,
hogy török. Korábban egyszer sem láttam. Törökül beszélt, és csak annyit mondott:
„Hakim hánnák küldi egy tbiliszi barátja. Megértette?" Mondtam neki, hogy igen, mire
ugyanolyan gyorsan elment, ahogy jött. Hosszú ideig azt hittem, hogy csak álmodtam a
dolgot...
Az üzenet Hakim számára ismeretlen kézírással készült: Õszintén gratulálok az
örökségéhez. Kívánom, hogy éljen olyan sokáig, és legyen olyan eredményes, mint az
apja. Igen, én is sürgõsen találkozni szeretnék önnel, de itt, és nem ott. Sajnálom.
Megtiszteltetésnek veszem, ha felkeres, és a legnagyobb pompával, vagy éppen teljes
diszkrécióval fogadom, ahogy kívánja. Jó volna, ha barátok lennénk, sok a feladatunk, és
sok közös érdek fűz össze bennünket. Kérem, mondja meg Robert Armstrongnak és
Hasemi Fazirnak, hogy Jazernov a dzsalehi orosz temetõben van eltemetve, és várja a
találkozást, amikor nekik megfelel! Aláírás nem volt a levél alján.
Miután elolvasta, Hakim csalódottan ment vissza az ágyhoz, és odanyújtotta
Ahmednek. – Olvasd el, és mondd meg, mit gondolsz felõle!
Ahmed megpróbálta ugyan átvenni a papírt, de nem volt elég ereje hozzá. –
Bocsásson meg, fenség! Kérem, tartsa úgy, hogy lássam! – Elolvasta, majd azt mondta: –
Nem Mzsitrik írta. Az õ írását ismerem, de... ettõl még lehet eredeti. Lediktálta...
valamelyik emberének, és... elküldte vele.
– Ki az a Jazernpv? Mit jelent a rá való utalás?
– Nem tudom. Õk... biztosan megértik.
– Meghívás találkozóra vagy fenyegetés. De melyik?
– Nem tudom, fenség! Talán meghívó... – Fájdalomroham akasztotta meg a beszédét,
és miután elmúlt, Ahmed dühösen káromkodott türkménül.
– Tudja Mzsitrik, hogy már kétszer is csapdát állítottak neki? Rájött, hogy Abdalláh
hán elárulta?
– Nem tudom, fenség! Ahogy mondtam... végtelenül agyafúrt, és apja... a hán is
nagyon óvatosan bánt vele. – Ahmednek szemmel láthatóan nagyon nehezére esett a
beszéd, de nem adta fel, összeszedte minden erejét, hogy képes legyen folytatni. –
Mzsitrik tudja, hogy kapcsolatba léptek önnel... mindenütt ott vannak a kémei. Ön is
tudja, hogy mivel hán... mindenki kémkedik ön után, és amit megtudott... rögtön jelenti a
megbízóinak. – Halvány mosoly suhant át Ahmed arcán, Hakim pedig szerette volna
tudni, hogy vajon mit jelenthet. – De ön arra is képes... hogy titokban tartsa a valódi
szándékait, fenség. Fokozatosan... fokozatosan jött csak rá Abdalláh hán is arra... milyen
okos. Ha... ha csak századrészét tudta volna annak, hogy milyen... nem száműzi, hanem
rögtön a hivatalos örökösévé... és legfõbb tanácsadójává tette volna meg.
– Vagy rögtön megöletett volna. – Hakim hánnak meg sem fordult a fejében, hogy
elmondja Ahmednek, õ küldte azokat a bérgyilkosokat, akikkel Erkki végzett, és meg is
akarta mérgeztetni az apját, de az a kísérlet sem sikerült. – Egy héttel ezelõtt még azon
gondolkodott, hogy végezzen-e velem, és ha úgy dönt, te boldogan végrehajtottad volna
az ítéletet.
Ahmed a fiatalemberre emelte mélyen ülõ, a halál ürességét sugárzó tekintetét. –
Honnan tud ilyen sokat? – kérdezte csöndesen.
– Isten akarata.
Kis ideig hallgattak. Ahmed már elindult a végsõ úton, és ezt mindketten tudták.
– Fazir ezredes mutatott egy telexet Erkkirõl – mondta aztán Hakim, és röviden
összefoglalta az ezredessel folytatott beszélgetést. – Mzsitrik pedig nem jött, hogy
odaadhatnám, cserébe érte. Vagy ki kell szolgáltatnom Erkkit Fazirnak, vagy segítenem
kell neki a szökésben. Bármelyik megoldást választom is, a húgomnak itt kell maradnia,
nem mehet vele. Te melyiket ajánlod?
– Biztonságosabb volna önnek, ha piskesként odaadná a hitetlent, a húgának pedig azt
mondaná, hogy semmit nem tehetett... a letartóztatása ellen. Ha az ezredes ragaszkodik
ahhoz, hogy megkapja, akkor ez tulajdonképpen igaz is. A Kés... persze, ellent fog állni,
úgyhogy megölik. Utána titokban megígérheti a tbiliszi embernek... hogy megkapja a
húgát... de ne adja oda. Akkor hatalma lesz fölötte... talán kézben tudja tartani... bár nem
biztos.
– És ha a Kés... mégis megszökik?
– Az ezredes ingyen nem fogja megengedni... megfelelõ árat kér érte.
– Éspedig?
– Mzsitriket. Akár most, akár... valamikor késõbb. Amíg a Kés életben van, a húga
nem lesz hajlandó elválni tõle. A szabotõrt... felejtse el, fenség! – mondta nehezen,
akadozó hangon Ahmed. – Az másik... életben volt. És ha a két év letelik... utána megy,
feltéve... hogy addig is itt marad. Nem hiszem, hogy akár fenséged... – Ahmed szeme
lecsukódott, teste összerándult a fájdalomtól.
– Mi történt Bajáziddal és a banditáival, Ahmed?
A haldokló nem hallotta a kérdést. A sztyeppén járt, õsei földjén. Onnan, a tengerként
hullámzó fűvel borított dús mezõkrõl kerekedtek fel õsei, hogy elõbb Dzsingisz kán,
majd az unokája, Kublaj kán, és a testvére, Hulagu kán mellé álljanak. Véle jutottak el
Perzsiába, ahol az urukkal szembeszállni merészelõk koponyáiból rakott hegyek jelezték
útjukat. Meghódították ezt a csodaországot, ahol édes a bor, meleg az idõ, gyönyörűek és
érzékiek az asszonyok, mint Azadeh... és én már soha nem fogom elvenni magamnak,
ahogyan kell, hajánál megragadva háborús prédaként magammal hurcolni a lovam
nyergében, hogy farkasprémekre lökve tegyem magamévá, csináljak belõle kezes
bárányt...
Mintha valahonnan a messzeségbõl jutott volna el hozzá, úgy hallotta a saját hangját:
– Nagy kegyet kérek, fenség! Szeretném, ha az õseim földjén temetnének el, õseim
szokásai szerint... – Akkor együtt élhetek tovább atyáim szellemeivel, gondolta, és már
õszintén vágyott is az eltávozott lelkek által lakott mesés, hívogató tájra.
– Mi történt Bajáziddal és a banditákkal, Ahmed?
Nagy erõfeszítés árán sikerült csak visszatérnie a jelenbe. – Nem kurdok voltak, csak
egy közönséges hegyi törzs tagjai, akik kurdoknak adták ki magukat, és a Kés brutális
kegyetlenséggel végzett velük – mondta tõle szokatlan fogalmazással. – Elborult az agya,
és késsel, puskával, puszta kézzel, lábbal és foggal gyilkolta õket. Egyedül Bajázidot
nem, aki az önnek tett esküje miatt nem támadhatott rá.
– Életben hagyta? – kérdezte elámulva Hakim.
 – Igen, Isten adjon neki nyugalmat. Puskát... nyomott a kezembe, elém tartotta, és én...
– Ahmed hangja elcsuklott. Amerre csak nézett, mindenfelé selymes, magasan hullámzó
füvet látott.
– Megölted?
– Igen, úgy... hogy közben a szemébe néztem. – Ahmed hangja gyönge volt, de így is
érezni lehetett rajta a heves indulatot. – Kétszer rám lõtt a rühes kutya... hátulról, becsület
nélkül... úgyhogy becstelenül halt meg... és a férfiassága nélkül. – Színtelenné vált ajkai
mosolyra húzódtak, a szeme erõtlenül becsukódott. A halál rohamléptekkel közeledett
már hozzá, a szavát alig lehetett érteni. – Megbosszultam magam.
– Ahmed, mi van még, amit nem mondtál el, de tudnom kell? – kérdezte sietve Hakim.
– Semmi... – Ahmed nagy erõfeszítéssel kinyitotta a szemét, és a hánnak olyan érzése
támadt, mintha feneketlen, sötét kútba nézne. – Nincs... más Isten, csak Allah, és... –
Kevés vér buggyant ki a nehezen mozgó száj sarkán. – Én tettelek hh... – Az utolsó szót
már nem tudta kimondani.
Hakimon rossz érzés vett erõt, látva az üvegessé váló tekintetet.
– Doktor! – kiáltotta.
Az orvos azonnal bement, és lefogta a halott szemét. – Insa Allah. Mit csináljunk a
holttesttel, fenség? – kérdezte.
– Mit szoktak velük csinálni? – Hakim a botjáért nyúlt, és testõrével szorosan a
nyomában kiment a szobából. Meghaltál, Ahmed, gondolta, én pedig egyedül vagyok,
elvágva a múlttól, nem tartozva senkinek. Te tettél hánná? Ezt akartad mondani? Mit
szóltál volna, ha rájössz, hogy annak a szobának a falán titkos kémlelõlyukak voltak?
Futólag elmosolyodott, de utána rögtön meg is keményedett az arca. Jöjjön hát Fazir
ezredes és Erkki! A Kés, ahogyan nevezted, mondta magában.

A PALOTÁBAN, 18.48. Erkki, az egyre fogyó fény miatt igencsak erõltetve a szemét, a
helikopter műanyag szélvédõjén lévõ lyukakat foldozgatta átlátszó ragasztószalaggal.
Felkötözött karral elég nehezen ment a munka, de szerencsére az erejét nem veszítette el,
és a sebe már gyógyulni kezdett, nem gyulladt be. A füle vastagon le volt ragasztva,
körülötte a haj tövig leborotválva, és ugyancsak szépen javult. Az étvágyával nem volt
semmi baj, és az Azadehhel órákon át folytatott beszélgetés a lelke nyugalmát is többé-
kevésbé visszaadta.
Többé-kevésbé, gondolta. Annyira nem, hogy el tudjam felejteni a gyilkolást, és azt,
hogy milyen veszélyes vagyok. Mindegy. Ilyennek teremtettek az istenek, és hiába
akarok, nem tudok változtatni rajta. Igen, de mi volt Ross és Azadeh között? Miért õrzi
olyan féltõn azt a kukrit, amit tõle kapott. „Ajándék, Erkki, neked és nekem."
„Balszerencsét hoz, ha egy férfi úgy fogad el kést ajándékba, hogy nem fizet érte jelképes
összeget. Ha legközelebb találkozom vele, odaadom neki a pénzt, és csak aztán fogadom
el az ajándékot."
Megnyomta az indítógombot, mire a motor életre kelt ugyan, de kis idõ múlva újból le
is állt. Mi volt Ross és Azadeh között?
A pilótafülke küszöbére ült, az eget bámulta, de hiába, a felhõktõl nem kapott választ.
A lenyugvó naptól sem. A felhõk nyugaton felszakadoztak, és az alkony ijesztõen széppé
varázsolta õket. Már hallani lehetett a müezzinek imára hívó hangját. A kapunál õrséget
állók letérdelve Mekka felé fordultak, és elõrenyújtott karral a földre hajoltak, de
ugyanúgy a palotában tartózkodók, a mezõn, a szõnyegműhelyben vagy éppen
birkaakolban dolgozók is.
Erkki keze önkéntelenül a tõre markolatára kulcsolódott, és anélkül, hogy akarta
volna, ellenõrizte, ott van-e a Sten karabély a pilótaülés mellé támasztva, és benne van-e
a tár. Az utastérben elrejtve egyéb, a rablóktól elvett fegyverek is voltak – AK-47-esek és
M-16-osok. Nem emlékezett rá, hogyan vette el és dugta el õket, csak akkor talált rájuk,
amikor délelõtt átnézte a helikopter sérüléseit, és nekiállt kitakarítani a belsejét.
A fülét borító tapasz miatt késve hallotta meg a közeledõ gépkocsit, és megriadt,
amikor az váratlanul felbukkant a kapunál. A hán testõrei felismerték a benne ülõket,
megállás nélkül továbbengedték az autót, és az végül az udvaron, a szökõkút mellett
fékezett le. Erkki ismét megnyomta az indítógombot, a motor ismét bekapcsolt, majd kis
idõ múlva köhögve le is állt.
– Jó estét, kapitány! – köszönt szinte egyszerre Hasemi Fazir és Armstrong. – Hogy
érzi magát? – kérdezte még az ezredes.
– Jó estét! Kis szerencsével egy hét múlva jobban leszek, mint valaha – válaszolta
barátságos hangon, de éberen, minden veszélyre felkészülve Erkki.
– Az õrök szerint õfenségeik nincsenek itthon... A hán vár bennünket, a meghívására
jöttünk.
– A kórházba mentek, röntgenre. Aludtam éppen, amikor elindultak, de gondolom,
hamarosan itt lesznek. – Erkki csöndben figyelte a két férfit. – Kérnek addig egy italt?
Vodkát, whiskyt, teát vagy kávét?
– Köszönjük. Bármit, ami éppen kéznél van – válaszolta Hasemi. – Mi van a
helikopterével?
– Beteg. Már vagy egy órája próbálom beindítani, de nem megy. Nagyon nehéz hete
volt. – Erkki elindult a vendégek elõtt. – Az elektronikája ment tönkre. Szerelõ kellene
hozzá. A bázisunk bezárt, úgyhogy felhívtam Teheránt, de ott meg újból rosszak a
telefonok.
– Talán tudok küldeni magának egy szerelõt holnapra, vagy holnaputánra a légi
támaszpontról.
– Megtenné, ezredes? – Erkki mosolya õszinte volt. – Nagyon sokat segítene vele. És
üzemanyag is kellene, egész tartály. Kaphatnék esetleg azt is?
– El tud jutni a támaszpontig?
– Nem kockáztatnám meg akkor sem, ha be tudnám indítani a helikoptert – túl
veszélyes. Istenkísértés volna megpróbálni felszállni vele. – Erkki szomorúan
megcsóválta a fejét. – A szerelõnek kell idejönnie. – Hosszú folyosón vezette végig az
ezredest és Armstrongot, abba a kis földszinti szalonba, amit Abdalláh hán nem
mohamedán vendégek fogadására rendeztetett be. „Európai szobának" nevezték, és jól
felszerelt bár is volt benne. A hűtõszekrényben palackos vízbõl készített jég, behűtött
ásványvíz, különbözõ üdítõk. A készlethez csokoládé tartozott még, és természetesen
halva, amit a hán annyira szeretett.
– Én vodkát iszom – közölte Erkki.
– Az nekem is jó lesz – csatlakozott hozzá Armstrong, az ezredes pedig üdítõt kért. –
Én is iszom vodkát, de majd csak azután, hogy a nap teljesen lenyugodott – tette hozzá. A
távolból még mindig tisztán lehetett hallani a müezzinek énekét.
– Prosit! – Erkki koccintott Armstronggal, udvariasan hozzáérintette a poharát
Hasemiéhez is, és egy hajtásra kiitta. Utána rögtön töltött magának még egyet. –
Parancsoljon, fõfelügyelõ! Nyugodtan szolgálja ki magát, amikor jólesik. – Motorzúgást
hallva mindhárman az ablak felé fordultak, és látták, hogy a Rolls érkezett meg.
– Elnézést! Szólok Hakim hánnak, hogy megjöttek! – Erkki a palota bejáratához
sietett, és a lépcsõ tetején üdvözölte a feleségét és a sógorát. – Mit mutatott a röntgen?
– Törés egyikünknél sincs – válaszolta örömmel, gondtalanul Azadeh. – Hogy vagy,
drágám?
– Jól. Nagyon örülök, hogy nem esett komolyabb bajotok. – Erkki õszintén
mosolygott a sógorára. – Vendégeid vannak, az ezredes és Armstrong fõfelügyelõ. Az
„európai szobába" vittem õket. – Látva Hakimon, mennyire fáradt, megkérdezte: –
Mondjam nekik, hogy jöjjenek vissza holnap?
– Köszönöm, nem. Azadeh, megmondanád nekik, hogy tizenöt perc múlva ott vagyok,
addig igyanak, falatozzanak. Utána pihenj, vacsoránál még találkozunk. – Hakim
figyelte, hogyan érinti meg a húga a férjét, hogyan mosolyog rá, és arra gondolt, milyen
jó nekik, hogy ennyire szeretik egymást, és egyben milyen szomorú. Megvárta, amíg
Azadeh bement, és csak aztán szólt Erkkinek: – Ahmed meghalt. Egyelõre nem mondtam
meg neki.
– Az én hibám, hogy meghalt – válaszolta szomorúan Erkki. – Bajázid... még csak
esélyt sem adott neki a rohadék!
– Isten akarata. Gyere, beszélgessünk kicsit! – Hakim a nagyterem felé indult, és látni
lehetett, ahogy minden lépésnél egyre jobban meggörnyed, egyre erõsebben hajol a
botjára. A testõrök az ajtónál maradtak, hallótávolságon kívül, a hán pedig a kis alkóvba
lépett, lerakta a botot, és a fájdalomtól megránduló arccal letérdelt. Hiába próbálta
azonban kényszeríteni magát, elõrehajolni már nem tudott, és erõsen koncentrálnia
kellett, hogy szabályosan végig tudja mondani a Sahadát. – Segítenél felállni? – kérdezte,
miután a végére jutott.
Erkki a hóna alá nyúlt, és könnyedén felemelte. – Jobban tennéd, ha pár napig szünetet
tartanál – mondta.
– Ne imádkozzak?! – Hakimnak elkerekült a szeme a csodálkozástól.
– Úgy gondoltam... Isten biztosan elfogadja az imát úgy is, hogy nem térdelsz le. Még
jobban tönkreteszed a hátad. Megmondta az orvos, hogy pontosan mi bajod?
– Szerinte ínszakadás. Mihelyt lehet, elmegyünk Azadehhel Teheránba, és
megnézetjük magunkat egy specialistával. – Hakim elvette Erkkitõl a botját. –
Köszönöm. – Némi gondolkodás után, megszokott szõnyege és párnái helyett karosszéket
választott, nehézkesen beléereszkedett, és teát rendelt.
Erkki gondolatai Azadeh körül örvénylettek, és akörül, hogy milyen kevés ideje
maradt. – A világ legjobb hátspecialistája Guy Beauchamp, Londonban – mondta. –
Engem öt perc alatt meggyógyított azok után, hogy más orvosok három hónap gipszágyat
írtak elõ. Ne bízd a hátadat közönséges orvosokra, Hakim! A legtöbb, amit tenni tudnak,
hogy fájdalomcsillapítót írnak fel.
Nyílt az ajtó, egy szolga teát hozott be, és miután kitöltötte, Hakim vele együtt az
õröket is elbocsátotta. – Ügyeljetek rá, hogy senki ne zavarjon! – szólt utánuk, mielõtt
behúzták volna maguk mögött az ajtót. A tea forró volt, mentával és cukorral ízesítve, és
apró ezüstcsészékben szolgálták fel. – Meg kell beszélnünk, mi legyen veled. Itt nem
maradhatsz.
– Egyetértek – válaszolta Erkki, õszintén örülve, hogy vége a bizonytalansággal teli
várakozásnak. – Tudom, hogy... kellemetlenséget jelentek neked mint hánnak.
 – Az egyezségnek, amit apánkkal kötöttünk azért, hogy visszafogadjon bennünket, és
engem tegyen meg örökösének, az is része volt, hogy megesküdtünk rá, két évig
Tebrizben, Iránban maradunk. Úgyhogy, bár neked távoznod kell, Azadeh nem mehet
veled.
– Már elmondta, mire esküdtetek meg.
– Egyértelmű, hogy veszélyben vagy, még itt is. Nem tudlak megvédeni a
rendõrséggel, a kormánnyal szemben – közölte Hakim. – Azonnal távoznod kell,
elhagyni az országot. Két év múlva, ha az esküben vállalt idõ lejár, Azadeh is utánad
megy.
– Nem tudok elrepülni. Fazir azt mondta, hogy holnap talán tud küldeni egy szerelõt.
És üzemanyagot. Ha el tudtam volna érni McIvert Teheránban, talán küldött volna értem
valakit.
– Próbáltad?
– Igen, de a telefon változatlanul nem működik náluk. Rádióval is kísérleteztem, azzal
sem ment. Idefelé jövet átrepültem a bázisunk fölött – romokban hever. Nincs ott
egyetlen jármű, egyetlen üzemanyagtartály sem. Ha eljutok Teheránba, szólok
McIvernek, hogy küldjön szerelõt, javítsa meg a helikoptert. Amíg el lehet vinni,
maradhat ott, ahol van?
– Persze. – Hakim elgondolkodva töltött magának újabb csésze teát. Biztos, hogy
Erkki semmit nem tud a többi pilóta szökésérõl, állapította meg magában, de ez végsõ
soron nem változtat a helyzeten. – Tebrizbe egyetlen külföldi légitársaság gépei sem
járnak, különben elintézném, hogy feljuss valamelyikre. Ennek ellenére haladéktalanul
menned kell. Nagyon nagy veszélyben vagy, közvetlen életveszélyben.
– Biztos? – kérdezte elkeskenyedõ szemmel Erkki.
– Igen.
– Éspedig?
– Nem mondhatom el. Csak annyit, hogy nagyon komoly, azonnali veszély, amit nem
tudok kivédeni. Azadehet egyelõre nem érinti, de ha nem vigyázunk, az õ élete is
veszélybe kerülhet. Az érdekében köztünk kell maradnia ennek a beszélgetésnek. Tudok
adni egy kocsit, bármelyiket, amelyiket akarod. Ha jól tudom, van vagy húsz a garázsban.
Mi történt a Range Rovereddel?
Erkki vállat vont. – Ez a másik gond. Megöltem azt a matyjebájuscsij mudzsahedet,
aki elvette a papírjainkat, aztán Rakoczy is lekaszált még jó párat.
– Látod, Rakoczyra nem is gondoltam – szorította tovább a sógorát Hakim. – Nagyon
kevés az idõnk.
Erkki csinált néhány fejkörzést, hogy megmozgassa elgémberedett nyakát, és csak
aztán kérdezte meg: – Mennyire közvetlen a veszély, Hakim?
– Annyira, hogy azt tanácsolom, várd meg, amíg teljesen besötétedik, aztán ülj
kocsiba, és menekülj Iránból, amilyen gyorsan csak tudsz – válaszolta nyugodt, nagyon
komoly hangon a sógora. Olyan súlyos, hogy biztosan tudom, ha nem mégy, Azadehet
nagy fájdalom éri. Annyira fenyegetõ, hogy figyelmeztesselek, ne mondd meg neki elõre,
hogy elmégy.
– Esküszöl rá?
– Esküszöm Isten elõtt,.hogy ez az, amit a legõszintébben hiszek.
Hakim türelmesen várt, látva, hogy Erkki erõsen töri a fejét. Szerette a sógorát a
becsületességéért, nyíltságáért, ugyanakkor azt is tudta, hogy ezek a tulajdonságok a
végeredmény szempontjából semmit sem számítanak. – El tudsz menni úgy, hogy elõtte
ne szólj neki?
– Csak éjszaka, és akkor is csak késõn, amikor már Azadeh mélyen alszik. Ha
sötétedés után indulok, és azt mondom neki, hogy a bázisra megyek, akkor ébren marad,
és vár, ha pedig nem jövök vissza, akkor csak még nehezebb lesz – neki is, és neked is. A
falu emléke még mindig kísérti, rémálmai vannak tõle. Jobb lesz, ha úgy indulok el, hogy
ne vegye észre. Mélyen fog aludni, az orvos nyugtatót adott neki. Észrevétlenül el tudok
jönni tõle, és hagyok neki üzenetet.
Hakim elégedetten bólintott. – Úgy legyen! – Nem akart fölösleges fájdalmat okozni a
húgának, és azt sem, hogy õ csináljon jelenetet.
Erkki kihallotta sógora szavából a megfellebbezhetetlen ítéletet, és a legkisebb kétsége
sem volt afelõl, hogy ha otthagyja a feleségét, akkor örökre elveszíti.

A FÜRDÕHÁZBAN, 19.15. Azadeh nyakig merült a meleg vízbe. A medence

csempézett volt, legalább tizenöt négyzet-yardnyi, egyik végén sekély, a falai mentén
padokkal, és a mellé épített külön kazánház biztosította hozzá a forró vizet. Maga a
fürdõhelyiség is tágas volt, jól felfűtött, kényelmes pihenõsarkokkal, sok tükörrel.
Azadeh vastag törülközõvel tekerte körbe a haját, és a háttámasznak dõlve jólesõ érzéssel
nyújtóztatta ki a tagjait. – Csodálatos, Mina – mormolta halkan, becsukott szemmel.
Mina karcsú, de izmos, kellemes megjelenésű nõ volt, egyike a kizárólag õt kiszolgáló
három szobalánynak. Mindössze ágyékkötõt viselt, és a vízben állva finoman masszírozta
úrnõje nyakát és vállát. Ketten voltak csak a fürdõben – a család többi tagját Hakim
beküldte Tebrizbe, hogy „ott készüljenek fel Abdalláh hán gyásznapjának méltó
megülésére". Mindenki tisztában volt, persze, azzal, hogy ez csupán ürügy, a
negyvennapos várakozást az új hán arra fogja kihasználni, hogy alaposan megismerje,
aztán a saját ízlése szerint átrendezze a palotát, újra osztva benne a lakosztályokat.
Egyedül az idõs hananamot hagyták a megszokott helyén, és Aishát a két gyerekével.
Vigyázva rá, hogy el ne űzze a nyugalmát, Mina átvitte Azadehet a sekélyebb vízben
lévõ padra, párnát tett a feje alá, hogy vízszintesen kinyújtózhasson, és szabadon
hozzáférjen a melléhez, öléhez, combjához és lábához. Finoman gyúrta csak a testét,
felkészítette az igazi, olajos masszázsra, ami azután következett, hogy a víztõl kellõen
átforrósodott.
– De jó! – sóhajtotta újból Azadeh. Arra gondolt, hogy mennyivel jobb ez, mint az ő
szaunájuk, ahol a belépõt szinte azonnal letaglózza a forróság. Az utána kötelezõ,
rémisztõ hempergõzés a hóban pedig végsõ soron frissítõ ugyan, de mégsem olyan jó,
mint az érzékeket elzsongító, illatos, meleg fürdõ, a nyugalom... de hogy lett falusi tér a
fürdõházból, miért van ott a mészáros, és kiabálja a mollah, hogy „Elõször a jobb kezét...
kövezzétek meg a szajhát!" Összerándüló testtel, rémülten felsikoltott.
– Fájdalmat okoztam, fenség! Bocsásson meg!
– Nem te voltál, Mina. Dehogy! Folytasd, kérlek! – Újból érezte a kellemesen
simogató kezeket, és lassan megnyugodott. Remélem, gondolta, hogy hamarosan képes
leszek ismét nyugodtan aludni... a falu nélkül. Az elõzõ éjszaka, Erkki mellett, már
könnyebb volt számára, sokat segített, hogy a férje karjába fészkelhette magát. Vajon mi
lehet Johnnyval?, kérdezte magától. Nyilván hazaindult Nepálba, vagy elment valahová
szabadságra. Jó, hogy Erkki itt van, mellette újból biztonságban érzem magam. Ha
egyedül vagyok, akkor félek... még Hakimmal is. Egyszerűen elveszítettem a
biztonságérzetemet. Talán örökre.
Nyílt az ajtó, Aisha lépett be. Az arca végtelenül szomorú volt, tekintetébõl félelem
sugárzott, a fekete csadortól még vékonyabbnak, törékenyebbnek látszott.
– Szervusz, Aisha kedves! Mi a baj?
– Nem tudom. Olyan furcsa lett minden... Nem találom a helyem.
– Gyere, fürödj meg! – mondta Azadeh. Sajnálta szegényt, annyira vékony, fiatalon is
öreg, törékeny és védtelen volt. Nehéz elhinni, gondolta, hogy apám özvegye, egy kisfiú
és egy kislány anyja, és még csak tizenhét éves. – Gyere, meglátod, milyen remek!
– Nem, köszönöm, én... csak beszélni szerettem volna veled. – Aisha Minára
pillantott, aztán egybõl le is sütötte a szemét, és várt. Két nappal korábban még üzent
volna Azadehért, aki egybõl sietett is volna hozzá, hogy fejet hajtva, fél térdre ereszkedve
várja az utasítását, most viszont õ járult elé mint alázatos kérelmezõ. Insa Allah,
gondolta. Ha nem kellene rettegnem a gyerekeim miatt, kiabálnék a boldogságtól. Nincs
többé a kellemetlen szag, az álmot elűzõ hortyogás, a tüdõmbõl a levegõt is kiszorító
súly, a nyögések, a dühöngés és az ütlegek, a szidás, az erõlködés, hogy megtörténjen az,
amire csak ritkán volt képes. „A te hibád, a te hibád...!" Hogy lehetett volna az én hibám?
Hányszor kértem, hogy mutassa meg, hogyan segítsek, és én igyekeztem is, nagyon
igyekeztem, de csak ritkán sikerült. Aztán hirtelen eltűnt rólam a súly, de kezdõdött a
hortyogás, én pedig ébren feküdtem az izzadtságomban, az összegyűrõdött derékaljon, a
bűzben. Hányszor meg akartam halni!
– Mina, hagyj magunkra! Majd szólok, ha gyere – mondta Azadeh a szolgálónak, és az
rögtön ki is ment. – Mi a baj, Aisha kedves?
– Félek – válaszolta remegve a gyerekasszony. – Féltem a fiamat, és azért jöttem,
hogy a védelmedért könyörögjek.
– Semmi okod rá, hogy félj Hákim hántol vagy tõlem – mondta szelíden Azadeh. –
Megesküdtünk Istennek, hogy védelmezni fogunk, a kisfiadat, és a lányodat is. Hallottad,
amikor letettük az esküt a... a férjed, apánk elõtt, és késõbb is, amikor már meghalt. Nincs
mitõl félned.
– Mindentõl félnem kell – ellenkezett Aisha. – Többé nem vagyok biztonságban, és a
fiam se. Kérlek, Azadeh, nem lehetne... nem engedhetné meg Hakim hán... én bármilyen
papírt aláírok, lemondok a fiam minden jogáról, csak hadd éljek békében vele, hadd
neveljem fel nyugodtan!
– Mellettünk van a helyed, Aisha! Meg fogod látni, milyen boldogok leszünk. –
Szegénynek igaza van, ha fél, gondolta Azadeh. Hakim, ha saját fiai születnek, soha nem
mond le arról, hogy az õ utódai örököljék a háni címet. Hamarosan meg kell házasodnia,
nekem pedig segítenem, hogy megfelelõ feleséget találjon. – Ne aggódj, Aisha!
– Ne aggódjak? Te biztonságban érezheted magadat, Azadeh, pedig néhány napja még
rettegtél. Most én vagyok az, aki egyfolytában reszket.
Azadeh némán figyelte, tudta, hogy nem tehet érte semmit. Aisha életé örökre
elrendeztetett. A hán özvegye volt, a palotában kellett maradnia, állandóan szem elõtt,
éber tekintetek kereszttüzében. Hakim nem engedhette meg, hogy újból férjhez menjen,
és azt sem, hogy lemondjon fia jogairól, amelyeket haldokló apjának végakarata
biztosított számára. – Ne aggódj! – mondta, hogy megtörje a túl hosszúra nyúlt csöndet.
– Tessék! – Aisha tömött borítékot vett elõ a csadorja alól. – A tied.
– Mi ez? – Azadeh keze vizes volt, nem akart hozzányúlni.
 Aisha felnyitotta a borítékot, elõvette a tartalmát, Azadeh szeme pedig, ahogy
meglátta, elkerekedett az ámulattól. Az útlevele, a személyi igazolványa, egyéb hivatalos
iratai voltak ott, és Erkkié is. Minden, amit a mudzsahed elvett, amikor feltartóztatták
õket az úttorlasznál. Ennél értékesebb piskest el sem lehetett volna képzelni. – Hogy
jutottál hozzájuk?
Aisha tudta ugyan, hogy senki nem hallja a beszélgetésüket, mégis lehalkította a
hangját. – A baloldali mollah, a faluból, adta õket õfenségének, Abdalláh hánnak két
hete, amikor Teheránban voltál... Ugyanaz a mollah, aki a faluban is ott volt.
Azadeh hitetlenkedve nézett az asszonyra. – Hogyan szerezte meg õket?
– A mollah pontosan tudta, mi történt az úttorlasznál – válaszolta Aisha, idegesen
megvonva sovány vállát. – Azért jött, hogy magával vigye a férjedet, de õfensége... –
elbizonytalanodott, de aztán, továbbra is ideges suttogással, befejezte a mondatot: –
...õfensége azt mondta neki, hogy csak akkor tartóztathatja le, ha õ megengedi. Elküldte,
a papírokat pedig magánál tartotta.
– Vannak nálad más papírok is, Aisha!
– Olyan, ami a tiéd, vagy a férjedé, nincs. – A fiatal asszonyon ijedt remegés vett erõt.
– Õfensége gyűlölt benneteket. Meg akarta ölelni a férjedet, téged odaadni a szovjetnek, a
bátyádat pedig... kasztráltatni. Sok dolgot tudok, ami a segítségetekre lehet, és sok
mindent nem értek. Ahmed... Óvakodj tõle, Azadeh!
– Igen – mondta lassan, elgondolkodva az asszony. – Apám küldte a mollahot a
faluba?
– Nem tudom. Azt hiszem, igen. Hallottam, amikor azt mondta a szovjetnek, hogy
ölesse meg Mahmudot, és tudom, hogy így hívták azt az álmollahot is. Talán valóban õ
küldte oda, hogy téged és a szabotõrt megkínozzon, aztán elrendelte a halálát, de Isten
közbeavatkozott. Hallottam, hogy a szovjet Mahmud után küldte az embereit.
– Hogyan hallottad? – kérdezte óvatosan Azadeh.
Aisha idegesen körbenézett, szorosabbra fogta magán a csadort, és a medence szélére
guggolva, egészen halkan válaszolt: – A palota tele van kémlelõnyílásokkal, lyukakkal,
amelyeken keresztül hallgatózni lehet. Õfensége... nem bízott meg senkiben, mindenki
után kémkedett, még utánam is. Barátoknak, szövetségeseknek kell lennünk, hiszen mind
a ketten védtelenek vagyunk. Te is, sõt, te talán még inkább, mint közülünk bárki. Ha
nem segítünk egymásnak, mindketten elveszünk. Segíteni tudok neked, megvédeni a
bajtól. – Miközben beszélt, Aisha homlokán kövér izzadságcsöppek gyűltek össze. –
Csak azt kérem tõled, hogy védd meg a fiamat! Téged meg tudlak védeni.
– Persze, hogy barátok leszünk – válaszolta Azadeh. Nem hitte, hogy bármilyen
veszély fenyegetné, de kíváncsi volt a palota titkaira. – Megmutatod nekem azokat a
titkos helyeket, és elmondod, amit tudsz?
– Igen. Természetesen! – Aisha arca földerült az õszinte örömtõl. – Mindent
megmutatok neked, és meglátod, az a két év hamar elszáll. Igen, barátok leszünk.
– Milyen két év?
– Amíg a férjed távol lesz.
Mintha rugó lökte volna, Azadeh olyan gyorsan ült fel. – Elmegy?
– Hát persze! – válaszolta Aisha, és kissé értetlenül nézett rá. – Mi mást tehetne?
Az „EURÓPAI SZOBÁBAN". Armstrong belenézett Mzsitrik üzenetébe, de rögtön
vissza is adta Haseminek. – Sajnálom, de nem tudok törökül – mondta.
– Bocsánat! El is felejtettem. – Az ezredes angolra fordítva felolvasta a levelet, közben
Hakimmal együtt látta, milyen csalódott arcot vág Armstrong. – Legközelebb elkapjuk,
Robert! Insa Allah.
Nem tragédia, gondolta Armstrong. Végül is csak halvány lehetõség volt. Majd
máskor elkapom Mzsitriket. Elkapom, és téged is, Hasemi barátom, hogy rohadnál meg,
mert megölted Talbotot. Miért tetted? Bosszúból, mert ismerte sok titkodat? Nem ártott
neked, éppen ellenkezõleg, gyakran segített, számos akadályt elhárított az utadból. Te
mocsok! Még csak esélyt sem adtál neki! Én miért adnék neked? Mihelyt bebiztosítottam
a távozásomat, megkapod, amit érdemelsz. Fölösleges tovább halogatni így, hogy
Mzsitrik rájött, vadászom rá, és nyugodtan röhög a rejtekhelyén. Tudjuk, hol van, és a
fõnökség talán elküld egy különleges osztagot Tbiliszibe. Ha nem is én, valaki biztosan
elkapja...
Gondolatait az zavarta meg, hogy Hakim hán megkérdezte az ezredestõl, mit jelent a
Jazernov név, és a dzsalehi temetõ. – Meghívást, fenség – válaszolta természetes hangon
Hasemi. – Jazernovnak hívják azt a sokak számára elfogadható közvetítõt, akit Mzsitrik
idõnként felhasznál, ha fontos dolgot akar megtárgyalni valamilyen ellenféllel. –
Armstrong kis híján hangosan fölnevetett. Az ezredes ugyanúgy megértette, mint ő, hogy
a megfogalmazás személyes bosszúra utal, visszavonhatatlanul kiadott 16/a parancsra.
Mindenesetre ügyes volt Mzsitrik, hogy a Jazernov nevet használta, és nem a Rakoczyt.
– Találkozni Jazernovval, mihelyt lehetséges – idézte fel a levélnek azt a bizonyos
mondatát Hasemi. – Azt hiszem, fenség, holnap vissza kell mennünk Teheránba.
– Értem. – Hakim, útban hazafelé a kórházból, a gépkocsiban eldöntötte, hogy
Mzsitrikkel és ezzel a két emberrel csak úgy bánhat el, ha késedelem nélkül, nyíltan
fölveszi velük a harcot. – Mikor jönnek vissza Tebrizbe?
– Ha önnek is megfelel, a jövõ héten. Akkor azt is megbeszélhetjük majd, hogyan
csalogassuk ide Mzsitriket. Az ön segítségével sok elvégezni való dolgunk lesz még
Azerbajdzsánban. Nemrég kaptunk jelentést arról, hogy a kurdok Rezaijeh közelében
nyílt lázadást kezdtek, és az irakiak – Isten eméssze el õket – alaposan ellátták õket
pénzzel és fegyverrel. Khomeini kiadta a parancsot a hadseregnek, hogy egyszer és
mindenkorra verje le õket.
– A kurdokat? – kérdezte mosolyogva Hakim. – Arra még õ sem lesz képes, óvja meg
õt Isten. Örökre semmiképp.
– Lehetséges, hogy mégis, fenség! Fanatikusokat küldhet fanatikusok ellen.
– Az iszlám gárdisták képesek lehetnek rá, hogy feltétel nélkül teljesítsék a
parancsokat, és meghaljanak, de nem ismerik az ottani hegyeket, nincs meg bennük a
kurdok elnyűhetetlen kitartása, és az a kiolthatatlan vágya, hogy mielõtt a paradicsomba
jutnának, még itt a földön szabadok legyenek.
– Engedelmével továbbítom a tanácsát, fenség!
– És jobban oda fognak figyelni rá, mint az apáméra és a nagyapáméra, ami ugyanez
volt? – kérdezte élesen Hakim.
– Remélem, fenség! Remélem... – Hasemi szavait elnyomta a helikopter motorjának
hirtelen bugása, ami azonban néhány másodperc múlva meg is szűnt. Az ablakon
kipillantva látták, hogy Erkki leemeli a motort borító egyik lemezt, és elemlámpa
fényénél vizsgálgatni kezdi a szerkezetet. Az ezredes visszafordult a merev háttal a
karosszékében ülõ Hakimhoz, de nem szólalt meg újból. A csönd megsűrűsödött
közöttük, mind a hárman elmerültek a gondolataikban, egyformán erõsek voltak, és
valamilyen formában hajlamosak az erõszakra.
– A házamban vagy a birtokomon nem lehet letartóztatni – szólalt meg végül igen
óvatosan Hakim hán. – Bár semmit nem tud a telexrõl, azzal tisztában van, hogy nem
maradhat Tebrizben, de még Iránban sem, a húgom pedig két évig itthon kell maradjon,
nem hagyhatja el az országot. Tudja, hogy azonnal mennie kell, a helikoptere azonban
elromlott. Remélem, el tudja kerülni a letartóztatást.
– Meg van kötve a kezem – válaszolta mentegetõzve, nagyon õszintének tűnõ hangon
Hasemi. – Kötelességem betartani a törvényeket. – Feltűnt neki egy kis szösz a zakója
ujján, laza mozdulattal lesöpörte, Armstrong pedig egybõl vette a jelet. A bal zakóujj
megérintése azt jelentette: négyszemközt kell beszélnem vele, elõtted nem lesz hajlandó
õszintén tárgyalni. Mentsd ki magadat, és várj meg odakint! – Kötelességünk betartani a
törvényeket – ismételte meg, éppen a kellõ mennyiségű szomorúsággal a hangjában, az
ezredes.
– Biztos vagyok benne, egészen biztos, hogy nem vett részt semmilyen
összeesküvésben. Nem tud semmit a társai távozásáról, és szeretném, ha békén hagynák.
– Örömmel továbbítom a SAVAMA-nak a kérését, fenség!
– Örülnék, ha azt tenné, amit javasoltam.
– Bocsásson meg, fenség! – szólt közbe Armstrong. – A kapitány ügye nem tartozik
rám, és nem is szeretnék beleavatkozni.
– Igaza van, fõfelügyelõ! Nyugodtan távozzon! Mikor kapom meg az új biztonsági
intézkedésekre vonatkozó javaslatait?
– Mire az ezredes visszajön, készen lesznek.
– Béke önnel!
– És önnel is, fenség! – Armstrong a szobát otthagyva nem állt meg, egyenesen kiment
az épület elé. Közben arra gondolt, hogy Haseminek gyerekjáték lesz fölülkerekedni a
fiatal, tapasztalatlan hánon.
Az este kellemes volt, annyira hideg csak, hogy frissítõ legyen. Nyugaton, az ég alján
keskeny, másnapra jó idõt jósoló bíborpiros csík látszott. – Jó estét, kapitány! Magunk
között, azt javasolnám, ha be tudja indítani a masináját, tűnjön el innen minél elõbb.
– Miért? – kérdezte gyanakvón összehúzott szemmel Erkki.
– Nem igazán kellemes errefelé a légkör. – Armstrong cigarettát vett elõ, és
felkattintotta az öngyújtóját.
– Ha ennyi benzin közelében rágyújt, hamarosan még rosszabb is lehet –
figyelmeztette Erkki. Újból megnyomta az indítógombot, és a motor működött is
rendesen mintegy húsz másodpercig, de aztán megint leállt. Nem tudta, mi lehet az oka,
és tehetetlen dühében hatalmasat káromkodott.
Armstrong udvarias biccentéssel elköszönt, a gépkocsihoz ment, beült hátulra, és csak
ott gyújtott rá. Remélte, de biztos nem volt benne, hogy Erkki komolyan vette, amit
mondott. A hamis telexrõl és a Forgószélrõl nem szólhattam volna neki, mondta
magában, különben Hasemi és a hán egymással versengve állítanának a falhoz, mint
árulót, mert olyasmibe ütöttem az orromat, ami nem tartozik rám, ráadásul azok után,
hogy egyértelműen figyelmeztettek. Tulajdonképpen igazuk is van. Ez tisztán belsõ ügy.
Jézusom, de elegem van már ebbõl az egészbõl! Szabadságra kellene mennem. Hosszú
szabadságra, hogy pihenjek. De hova? Edgy-két hétre visszamehetnék például
Hongkongba, megnézni a régi haverokat, már akik megmaradtak, vagy elvonulhatnék
Svájcba síelni. Évek óta nem jártam már ott, ráadásul szeretem a jó svájci ételeket. Röstit
akarok enni, kolbászt, tejszínhabos kávét inni, és jó borokat. Sok bort. Igen, ezt is fogom
csinálni, döntötte el magában. Még visszamegyek Teheránba, elintézem a dolgomat
Hasemivel, és utána agyõ! Még az is lehet, hogy összeakadok valami kellemes...
Az olyanok, mint én, nem szokták befejezni, nem váltanak, hiába teszik le rá a nagy
esküt akár ezerszer is, vágott hirtelen Armstrongba a gondolat. Különben is, most, hogy
az itteni nyugdíjamat elvitte az ördög, a hongkongi pedig napról napra értéktelenedik, ha
akarom se szállhatok ki, muszáj dolgoznom a megélhetésért. – Hogy ment, Hasemi?
– Remekül, Robert! Menjünk vissza a parancsnokságra! – szólt az ezredes a sofõrnek,
és az rögtön indított is. – Erkki éjszaka indul el, pirkadat elõtt. A nyomába szegõdünk, és
megfelelõ helyen, Tebrizen kívül, elkapjuk.
– Hakim beleegyezésével?
– A beleegyezésével, de mások elõtt mélységes felháborodást fog mutatni. Köszönöm.
– Az ezredes elégedetten nyúlt a felkínált cigarettáért. – Addigra egyébként, mire erre sor
kerül, a szerencsétlen már valószínűleg nem is él.
Armstrongot kezdte igazán érdekelni, vajon miféle megállapodást kötöttek. – Hakim
javaslatára?
– Természetesen.
– Érdekes. – Hakim ilyet biztosan nem tanácsolt. Mit forgathat vajon a fejében
Hasemi, morfondírozott Armstrong.
– Valóban az. Miután ma este kifüstöltük a mudzsahedeket, és elkaptuk ezt az õrült
finnt, akár vissza is mehetünk Teheránba.
– Tökéletes.

TEHERÁN – A BAKRAVÁN-HÁZBAN, 20.06. Sarazad egyik táskájába rejtette a

kézigránátot és a revolvert, és a táskát bedugta egy fiókba, a ruháihoz – a síkosztümhöz
és a vastag pulóverhez, amit késõbb akart fölvenni, a csador alá. Egyelõre Párizsból
hozatott, halványzöld selyemruha volt rajta, amiben nagyszerűen érvényesült az alakja,
hosszú combja. Még egyszer ellenõrizte, nem hagyott-e valamilyen áruló nyomot, aztán
lement a földszintre, köszönteni Dáránus Farazant, jövendõbeli férjét.
– Á, Sarazad! – Meshang az ajtóban várta. Erõsen izzadt, és erõltetett jókedvvel
igyekezett leplezni az idegességét, ami attól hatalmasodott el rajta, hogy csöppet sem volt
biztos, mire számíthat a húgától. Korábban, amikor visszatért az orvostól, hízelgéssel
kevert fenyegetéssel akarta engedelmességre bírni, de legnagyobb meglepetésére Sarazad
lesütötte a szemét, és csöndben csak annyit mondott: – Nem kell errõl többet beszélni,
Meshang! Isten döntött. Kérlek, bocsáss meg, megyek átöltözni! – És most ott volt,
változatlanul csöndesen, engedelmesen.
Így is kell, gondolta Meshang. – Farazan kegyelmes úr már majd meghal a
türelmetlenségtõl, hogy láthasson – mondta, és karon fogva bevezette a vacsorára
összegyűlt vendégek közé. Több mint húszan voltak, Meshang barátai a feleségeikkel,
néhányan Zarah közeli ismerõsei közül, de senki Sarazad szűkebb baráti körébõl..
Udvariasan rámosolygott azokra, akiket ismert, aztán minden figyelmét Dáránus
Farazanra összpontosította.
 – Üdvözlöm, kegyelmes úr – mondta, és kezet nyújtott. Ez volt az elsõ alkalom, hogy
ilyen közel álltak egymáshoz. Dáránus alacsonyabb volt nála, így tisztán látta a kopasz
feje búbján meredezõ hajszálakat, érezte kezének érdes tapintását, kellemetlen leheletét,
feketén csillogó szeme mohó pillantását. – Béke legyen önnel!
– Önnel is, Sarazad, de kérem, nagyon kérem, ne szólítson kegyelmes úrnak! Milyen...
csodálatosan szép.
– Köszönöm. – Sarazad mintegy kívülállóként figyelte magát, amint az üdvözlés után
mosolyogva a férfi mellé áll, beszélget vele kicsit, aztán lágyan libbenõ szoknyával,
fürgén elszalad pohár frissítõért, és kedvesen odanyújtja neki. Udvariasan fogadta
nevetséges bókjait, üdvözlõ szavakat váltott a vendégekkel, közben úgy tett, mintha nem
vette volna észre, hogy a háta mögött összesúgnak, és nevetnek rajta. Egyszer sem
játszotta túl a szerepét, közben az egyetemen már elkezdõdött lázadásra gondolt, a
tüntetésre, amit Khomeini betiltott ugyan, de a szervezõi úgy döntöttek, hogy mégis
megtartják.
Zarah a szoba másik felébõl figyelte a sógornõjét. Nagyon meglepõdött a hirtelen
változáson, de magában hálát adott Istennek, mert Sarazad elfogadta a sorsát, és hajlandó
engedelmeskedni, megkönnyítve ezzel mindannyiuk dolgát. Mi mást tehetne, kérdezte
magától. Semmit. És én sem tehetek mást, mint hogy elfogadjam, Meshangnak tizennégy
éves szajhája van, aki máris kimutatta a foga fehérjét, és azzal dicsekszik, hogy
hamarosan második feleség lesz.
– Zarah!
– Tessék, Meshang drágám!
– Tökéletes ez az este. Tökéletes! – Meshang megtörölte izzadó homlokát, és elvett
egy pohár üdítõt a tálcáról, amin pezsgõ is volt azoknak, akik éppen azt szerették. –
Örülök, hogy Sarazad észhez tért. Ennél tökéletesebb házasságot nem is kívánhatna.
– Valóban – értett egyet a férjével Zarah. Örülhetünk, gondolta közben, hogy Dáránus
egyedül érkezett, és nem hozta magával valamelyik kedvenc fiúcskáját. Tényleg úgy
bűzlik, mint az, amivel kereskedik. – Mindent tökéletesen intéztél, Meshang drágám.
– Igen. Pontosan úgy alakulnak a dolgok, ahogy elterveztem.

DZSALEH KÖZELÉBEN. Hogy odaérjen a valamikor a repülõklub tulajdonában lévõ,

de annak tönkremenetele óta gazdátlan, füves repülõtérre, Lochartnak a radarok miatt
alacsonyan repülve meg kellett kerülnie a várost. Azóta, hogy D'Arcy 1908-tól elindult,
egyfolytában a teheráni nemzetközi repülõtér hullámhosszára volt állítva a rádiója, de
egyszer sem szólalt meg, részben a szent nap miatt, részben mert a nemzetközi járatokat
ismét leállították. Úgy intézte, hogy napnyugtakor érkezzen meg. Amikor leállította a
motort, elégedett volt, mert hallotta a müezzinek énekét. Egyelõre minden úgy alakult,
ahogyan eltervezte.
A hangár ajtaja nagyon berozsdásodott már, de némi erõfeszítéssel ki tudta nyitni,
hogy betolja a 206-ost. Gondosan visszacsukta az ajtót, és nekivágott a hosszú
gyalogútnak. Pilótaruhája volt rajta, és ha valaki megállítja, azt mondja majd, hogy úton
volt, de elromlott a gépkocsija, és a barátjához megy, hogy nála éjszakázzon.
A külvárost elérve egyre népesebb utcákra jutott. Munkából hazafelé tartó, vagy
valamelyik mecsetbõl jövõ emberek között haladt tovább, közben egyetlen mosolygó,
nyugodt arcot sem látott, csak fáradt beletörõdést a tekintetekben.
 Az úttesten, az iszlám gárdistákkal megpakolt katonai teherautókat leszámítva, nem
sok jármű haladt. Egyenruhás katonák, rendõrök sem voltak, a forgalmat zöld
kardszalagot viselõ fiatalemberek irányították. A város nyugodtnak tűnt, nyugati szabású
ruhát egyetlen nõ sem hordott, kizárólag csadort.
Néhányan, felismerve, hogy külföldi, szitkozódtak ugyan, de nem sokan, mások
ellenben üdvözölték – pilótaöltözéke még mindig tiszteletet ébresztett. A városba beljebb
kerülve egy utcai piacnál megfelelõnek látszó helyet is talált, olyat, ahol esélye lehetett
rá, hogy taxi akad az útjába. Míg várakozott, vett magának üdítõt, kis vekni, még meleg
kenyeret, és jó étvággyal hozzálátott. Az esti szél hideg volt ugyan, de a közelében lévõ
izzó szénserpenyõtõl kapott annyi meleget, hogy ne fázzon.
– Jó estét! A papírjait, legyen szíves!
Az iszlám gárdisták fiatalok voltak, udvariasak, még alig serkenõ szakállú kölykök.
Lochart megmutatta nekik szabályszerűen lepecsételt, még jó ideig érvényes
igazolványát, és azok némi tanakodás után vissza is adták.
– Megkérdezhetjük, hova megy?
Szándékosan rossz perzsasággal felelt: – Látogat barát, bazár mellett. Kocsi rossz. Insa
Allah. – Hallotta, amint megbeszélték maguk között, hogy a pilóták tulajdonképpen nem
veszélyesek, ez meg ráadásul kanadai. Az egyik megkérdezte ugyan, hogy az az ország
nem a Nagy Sátáné-e, de a másik azt felelte, hogy szerinte nem. Béke veled – mondták
végül, és otthagyták.
A sarokról figyelte a forgalmat, közben érezte a város nehéz illatát, amiben fűszerek
illata keveredett benzin, rothadó gyümölcsök, vizelet bűzével, emberi testek szagával, és
a haláléval. Éles szeme meglátott a keresztezõdésben kanyarodó teherautó által
feltartóztatott taxit, aminek a hátsó részében csak ketten ültek, elöl pedig csak egy ember.
Gondolkodás nélkül a járművek közé vetette magát, félrelökött valakit, aki
balszerencséjére az útjába került, és a hátsó ajtót felrántva bepréselte magát hátulra.
Közben – a perzsát folyamatosan, hibátlanul beszélve – sűrűn mentegetõzött, és kérte
alázatosan a taxi többi utasát, hogy társulhasson hozzájuk. Némi veszekedés, kicsinyes
alkudozás után a sofõr rájött, hogy a bazár pontosan azon az útvonalon van, amelyrõl az
elsõ három, Locharthoz hasonló módon beszálló, utassal megállapodott. – Isten
segítségével maga fog kiszállni másodiknak, kegyelmes úr! – mondta, lezárva a vitát.
Sikerült, ujjongott magában Lochart, majd rögtön hozzátette: – remélem, a
többieknek- Duke-nak és Scragnek, Rudinak és a srácainak, Freddynek és a jó öreg
Macnek is.

BAHREIN – NEMZETKÖZI REPÜLÕTÉR, 20.50. Jean-Luc a helikopterleszállónál állt,

és a villogó jelzõfényekkel ereszkedõ két 212-est figyelte távcsövön. A toronytól
megkapták az engedélyt a közvetlen rárepülésre, és sebesen közeledtek. Sessonne mellett
Mathias állt, szintén távcsõvel, nem messze pedig, a mentõautónál orvos, és a
bevándorlási hivatal embere, Juszuf. Az ég tiszta volt, csillagos, kellemes langyos szél
fújt.
Az elöl haladó helikopter enyhe kanyarba fogott, így Jean-Luc az oldalán lévõ betűket
is el tudta olvasni: G-UVX. A Dzselleten felfestett brit jelzés megnyugtatta. Már Pettikint
is felismerte a pilótafülkében, a másik gépen pedig Ayret, és Kyle-t.
 A helikopter talpa a betonhoz ért, és Mathias már rohant is a pilótafülkéhez. Jean-Luc
az utastér ajtajához ugrott, sebesen felrántotta. – Hello, Genny, hogy van?
– Nem lélegzik – válaszolta halottsápadtan az asszony. McIver a kabin padlóján
feküdt, életmentõ mellénnyel a feje alatt.
Pettikin húsz perccel korábban jelentette a bahreini repülésirányítóknak, hogy
valószínűleg szívrohamot kapott, és kérte, küldjenek eléjük orvost, mentõautót. A
toronyban lévõk készségesek voltak, és haladéktalanul intézkedtek.
Az orvosnak elég volt egyetlen pillantást vetni McIverre, már nyúlt is az elõkészített
fecskendõért. – Ettõl hamar magához tér. Bevisszük a kórházba, amilyen gyorsan csak
lehet – mondta. Arabul kiáltva odahívta a betegszállítókat, akik egybõl rohantak is, aztán
lesegítette Gennyt a géprõl. – Dr. Lanoire vagyok – mutatkozott be. – Kérem, mondja el,
hogyan történt!
– Szívroham?
– Igen, de nem súlyos – válaszolta csitítóan az orvos. Félig francia volt, félig bahreini,
ragyogóan értette a dolgát, szerencsés véletlennek számított, hogy nem volt éppen
betegnél, és el tudták érni. Mögöttük az ápolók már felfektették a hordágyra McIvert, és
óvatosan kezdték kiemelni a helikopterbõl.
– A férjem... váratlanul a melléhez kapott, azt mondta, nem kap levegõt, és elájult. –
Genny letörölte felsõ ajkáról az izzadságot, és ugyanazon a színtelen hangon, ahogy
elkezdte, folytatta a beszámolót: – Szívrohamra gondoltam, és nem tudtam, mit csináljak.
Csak az jutott eszembe, amit az öreg orvosunk, Nutt doki mondott, amikor elsõsegély-
kiképzést tartott nekünk, asszonyoknak, és kigomboltam Duncan nyakán az inget, a
padlóra fektettük, aztán... megtaláltam a kapszulákat, amiket a doki adott, egyet az orra
alá tartottam, és összetörtem...
– Ammóniumnitrátosat?
– Igen, azt. Nutt doki mindenkinek adott kettõt, azt mondta, tegyük el jól, és
megmagyarázta, hogyan kell használni. Borzalmas szaga volt, de Duncan félig magához
tért tõle, aztán újból elájult. De lélegzett, legalábbis úgy tűnt. Nem hallottam tisztán, látni
sem lehetett igazán jól a kabinban, de késõbb úgy tűnt, hogy megint nem lélegzik, és
akkor összetörtem a második kapszulát, és attól mintha megint jobban lett volna.
Az orvos megvárta, amíg a hordágyat berakták a mentõautóba, és csak aztán szólt
Jean-Lucnek. – Félóra múlva hozza be a kórházba Madame McIvert, kapitány! Itt a
névjegyem, a recepción meg tudják mondani, hol vagyok.
– Nem lehetne... – próbált közbeszólni Genny, de az orvos nem engedte.
– Többet segít, ha az elsõ félórában hagyja, hogy végezzük a dolgunkat – mondta
határozottan. – Amit lehetett, már elvégezte, megmentette az életét. Azt hiszem... – Hátat
fordított, és sietve a mentõautóhoz indult.

67. fejezet

TEHERÁN – A BAKRAVÁN-HÁZBAN, 20.59. Zarah körbejárta a terített asztalt,

ellenõrizte, hogy helyükön vannak-e a tányérok, evõeszközök, a hófehér damasztból
készült szalvéták, megfelelõen tálalták-e fel a különbözõ horishtokat, húsokat és
zöldségeket, elegendõ-e a friss kenyér, gyümölcs, édesség, nem hiányzik-e valamilyen
fűszer. A rizst csak azután kellett bevinni, hogy asztalhoz szólította a vendégeket. –
Rendben van – mondta elégedetten a szolgáknak, és visszament a másik terembe.
A vendégek továbbra is vidáman csevegtek, Sarazad állt csak csöndben Dáránus
mellett, aki – az arckifejezésébõl ítélve – fontos dologról tárgyalhatott éppen
Meshanggal. A sógornõje sorsa miatti szomorúságát elfojtva Zarah odalépett hozzájuk, és
aggódva megkérdezte: – Jól érzed magad, drágám? Olyan fáradtnak látszol.
– Persze, hogy jól érzi magát – válaszolta élénken, feltűnõen jó hangulatban a húga
helyett Meshang.
Sarazadnak is sikerült mosolyt erõltetnie feltűnõen sápadt arcára. – Az izgatottságtól
van, Zarah! Ideges vagyok kicsit, semmi több – mondta, és az alkalmat megragadva
rögtön kimentette magát kérõjénél is: – Ha megbocsátja, Dáránus kegyelmes úr, ma
inkább nem vacsoráznék önökkel!
– Miért?! Mi a baj? – kérdezte éles hangon Meshang. – Beteg vagy?
– Nem, drága bátyám, dehogy! Csak valahogy a szokottnál is izgatottabb. – Sarazad
ismét a visszataszító kis emberhez fordult: – Esetleg találkozhatnánk holnap! Akár együtt
is vacsorázhatnánk.
Mielõtt Meshang újból meg tudott volna szólalni, Dáránus már el is fogadta az
ajánlatot: – Természetesen, kedvesem! – Közelebb lépett Sarazadhoz és kezet csókolt,
amitõl az asszonynak nehezen legyűrhetõ, heves hányingere támadt. – Holnap együtt
vacsorázunk. Boldog lennék, ha Meshang kegyelmes úrral és Zarahhal megtisztelnék
szerény házamat. – Kuncogott egyet, amitõl az arca még groteszkebb lett. – A mi szerény
házunkat.
– Köszönöm. Boldoggá tesz már a puszta lehetõség is. Jó éjszakát! Béke önnel!
– És önnel is.
Sarazad ugyanolyan udvariasan elbúcsúzott Meshangtól és Zarahtól is, és otthagyta
õket. Dáránus hosszan nézett utána, figyelte formás csípõje, feneke ringását, és elképzelte
meztelenül, amint a kegyeit lesve táncol neki. Jobb üzletet kötöttem, mint elõször
gondoltam, állapította meg magában. Amikor Meshang elõállt az ötlettel, a hozomány
tűnt csak vonzónak, és az ígéret, hogy szövetségesek leszünk a bazárban. Igen elõnyös
ajánlat volt, de ez természetes is olyan nõ esetében, aki már terhes, ráadásul egy
idegennek a gyerekével. Most viszont, Istenre mondom, úgy érzem, csöppet sem lesz
ellenemre, hogy megkóstoljam, kiszolgáltassam vele magam, ahogy csak .akarom, és
gyereket csináljak neki. Ki tudja, még az is elõfordulhat, hogy Meshangnak igaza lesz, és
elveszíti az idegen gyerekét.
Szórakozottan vakarózva várt, amíg Sarazad ki nem lépett az ajtón, aztán
megkérdezte: – Hol is tartottunk, Meshang?
– A javaslatomnál, hogy egy új bank...
Sarazad becsukta maga mögött az ajtót, és könnyű léptekkel felszaladt az emeletre.
Dzsarit a szobájában, öblös karosszékben bóbiskolva találta.
– Jaj, hercegnõ, hogy...
– Lefekszem, Dzsari – vágott az öreg dajka szavába az asszony. – Elmehetsz, csak
gondoskodj arról, hogy senki ne zavarjon. Reggel majd beszélgetünk.
– De hercegnõ, jó nekem itt is, a karosszékben, és... – Sarazadot bosszantotta az
ellenkezés, és hogy véget vessen neki, határozottan toppantott egyet. – Jó éjszakát! Senki
ne háborgasson! – Hangosan, hogy Dzsari érezze, mennyire mérges, becsapta mögötte az
ajtót, lerúgta a cipõjét, és sietve, halkan átöltözött. Csadort és fátyolt is vett, aztán
óvatosan kisurrant a teraszra, ahonnan lépcsõ vezetett a kertbe. A virágágyások közötti
ösvény végén a kis ajtónak csak retesze volt, azt könnyedén eltolta, és már kint is volt az
utcán. Ahogy elsietett, a csadorja mint valami nagy, fekete szárny libegett utána.
Zarah az órájára pillantott, és megkérdezte Meshangtól: – Drágám, akarod, hogy
felszolgálják a vacsorát?
– Egy pillanat! Nem látod, hogy fontos megbeszélnivalónk van a kegyelmes úrral?
Zarah sóhajtott, és az egyik ismerõsükhöz indult, hogy beszélgessen még kicsit, de pár
lépés után megtorpant, látva, hogy a vendégek fogadására az ajtóhoz rendelt szolga
izgatottan belép, gyorsan megkeresi a tekintetével Meshangot, és hozzá sietve súg
valamit. Rossz hír lehetett, mert Meshang elsápadt, Dáránus Farazan pedig levegõért
kapkodott. Zarah azonnal sietett is vissza, és izgatottan megkérdezte, mi történt.
Meshang akart ugyan válaszolni, a szája mozdult is, de hang nem jött ki a torkán. A
rémült szolga adta meg helyette lázas sietséggel, hangosan a választ: – Zöldszalagosok
vannak itt, úrnõm! Zöldszalagosok, egy... mollah vezetésével. Azonnal beszélni akarnak
a kegyelmes úrral.
A szobában síri csönd támadt. A jelenlévõknek Paknuri letartóztatása, Dzsared
beidézése jutott eszébe, és a számtalan egyéb letartóztatás, a kivégzések, a bizottságokról
és az általuk irányított terrorról hallott szóbeszéd, a börtönben lévõ családtagok,
üzletfelek, ismerõsök. Dáránust majd szétvetette a rémülettel vegyes düh, hogy neki
éppen itt kell lennie, ebben a házban. A legszívesebben megszaggatta volna a ruháit, mert
olyan bolond volt, hogy hajlandónak mutatkozott szövetségre lépni a Bakraván családdal.
Hogyan felejthette el, akár csak egy pillanatra is, hogy rájuk örökre bélyeget sütött a
tiltott uzsora, amivel a bazár minden kereskedõje foglalkozott ugyan, de Dzsaredet el is
fogták, és kivégezték miatta. És még tanúk elõtt vállaltam, hogy feleségül veszem a
húgát, négyszemközt pedig beleegyeztem, hogy részt veszek a tervei megvalósításában,
jajdult fel némán. Olyan tervekében, amelyekrõl most már látom, hogy veszélyesen
modernek, veszedelmesen nyugati mintájúak, ellenkeznek az imám parancsaival és
kívánságával! Hol van itt egy hátsó kijárat? Hol?!
A négy iszlám gárdista és a mollah a kis szalonban várakozott, ahová a rémült szolga
vezette õket. A cipõjüket az ajtó mellett hagyva süppedõ kereveteken ültek, hátukat puha
párnáknak támasztva. A fiatal gárdisták tágra nyílt szemmel bámulták a számukra szinte
felfoghatatlan gazdagságot. A mollah jó anyagból készült, újnak látszó köntöst és hófehér
turbánt viselt. Tekintélyt parancsoló külsejű, a hatvanas éveiben járó férfi volt, hófehér
szakállal, busa szemöldökkel, sötét, átható pillantású szemekkel.
Meshang mereven lépdelve ment be hozzájuk, mintha nem is élõ ember, hanem gép
lenne. Az arca halottsápadt volt, a feje rettentõen fájt a félelemtõl. – Üdvözlöm...
üdvözlöm az urakat... – mondta akadozó nyelvvel.
– Meshang Bakraván kegyelmes úr? – kérdezte a mollah, miután udvariasan
viszonozta a köszöntést. Meshang erre már csak némán bólintani volt képes. – Béke
magával, kegyelmes úr! Bocsássa meg, hogy ilyen késõn zavarom! Szajáni mollah
vagyok, és a bizottságtól jövök. Most szereztünk csak tudomást arról, hogy pontosan mi
is történt Dzsared Bakraván kegyelmes úrral, és azért jöttem, hogy megmondjam, Isten
akarata volt ugyan, ami történt, de a kegyelmes urat soha nem ítélték halálra, tévedésbõl
végezték ki, és indokolatlanul foglalták le a vagyonát, aminek a haladéktalan
visszaszolgáltatásáról már intézkedtünk is.
A hír hallatán Meshang megszólalni sem bírt, csak döbbenten eltátotta a száját.
 – Az iszlám kormány feladata, hogy betartassa Isten törvényét folytatta a mollah. –
Isten azonban tudja, hogy nem vagyunk képesek ellenõrizni minden túlbuzgó, és
túlbuzgóságában túlkapásra hajlamos, megtévedt embert. Akadnak, akiket a lelkesedésük
hibák elkövetésére sarkall, és olyanok is, akik a forradalmat kihasználva rosszat tesznek,
„hazafinak" álcázzák magukat, de saját mocskos céljaik elérésére használják fel az
iszlámot. Sokan vannak, akik nem Isten szavának engedelmeskednek, és le akarnak
járatni bennünket. Olyanok is szép számmal elõfordulnak, akik jogtalanul viselik a
turbánt, nem méltóak rá, még az ajatollahok között is akadnak ilyenek, de mi Isten
segítségével letépjük a fejükrõl a turbánjukat, megtisztítjuk az iszlámot, és eltapossuk a
bűnt, bármilyen formában is üsse fel a fejét.
Meshang hallotta ugyan, de nem értette a szűnni nem akaró szóáradatot, gondolatait
egyedül a remény töltötte ki. – Az apám... Visszakapom... a vagyonunkat? – kérdezte
hebegve.
– Iszlám kormányunk a törvényesség kormánya. Korlátlan hatalma egyedül Istennek
van, és az iszlám törvényei mindenkire nézve kötelezõk, az iszlám kormányra is. Még a
Legfõbb Hírhozó, örök béke neki, is köteles volt engedelmeskedni az Istentõl kapott, és a
Koránban foglalt törvényeknek – jelentette ki a helyérõl felállva, komoly arccal a mollah.
– Insa Allah, ami történt, de Dzsared Bakraván kegyelmes urat nem a törvény szerint
ítélték el.
– Ez... ez igaz? – Meshang még mindig nem hitte igazán, amit hallott.
– Igen. Insa Allah, kegyelmes úr! Mindenüket vissza fogja kapni. Nem támogatott-e
bennünket bõkezűen az édesapja? Hogyan működhetne az iszlám kormány a bazár
segítsége és támogatása nélkül, hogyan harcolhatnánk az iszlám és Irán ellenségei, a
hitetlenek...

A BAZÁR MELLETT. A taxi megállt a forgalmas téren. Lochart kiszállt, és miközben

fizetett, a tömegével várakozók közül ketten, egy férfi és egy nõ már be is furakodott a
szabaddá vált helyre. A tér tele volt a mecsetbe és a bazárba, a környékbeli számtalan
üzletbe igyekvõ, vagy onnan hazafelé tartó járókelõkkel. Senki nem figyelt rá,
egyenruhája és pilótasapkája jó szolgálatot tett, a közvetlenül eléje kerülõk félrehúzódtak,
udvariasan szabad utat engedtek. Az este hideg volt, az eget felhõk takarták. A szél újból
felerõsödött, és vadul táncoltatta az utcai árusok pultját megvilágító petróleumlámpák
lángját. A tér szemközti oldalán volt az az utca, amelyikben Bakravánék háza is állt.
Lochart gyors léptekkel megkerülte a sarkot, félrehúzódott, hogy utat engedjen Szajáni
mollahnak és a zöldszalagosoknak, aztán sietett tovább.
A magas falba vágott kapunál megállt, mély lélegzetet vett, és hangosan bekopogott.
Aztán másodszor. Majd harmadszor. Már éppen azon volt, hogy ismét a kopogtatóért
nyúljon, amikor meghallotta a közeledõ lépteket. – Én vagyok az! – szólt be boldogan az
apró kémlelõnyíláson. – Lochart kapitány!
A kapu azonnal szélesre tárult. – Kapitány kegyelmes úr! – A kapus mélyen
meghajolt. Zavart volt, nem tért még igazán magához a rémülettõl, amit a mollah és az
iszlám gárdisták váratlan érkezése váltott ki belõle, és azt sem értette, miért búcsúzott
tõlük olyan boldogan, mély hajlongások közepette Dühös kegyelmes úr. Most pedig az
újabb megpróbáltatás, a házba vadul becsörtetõ szellemalak, a hitetlené, aki valamikor
Húgy kegyelmes úr jövendõbelijének a férje volt. Isten, kegyelmezz!
 A bútoraitól, burjánzó növényeitõl megfosztott csupasz teraszon száraz leveleket
sodort a szél. Újabb szolga került elõ, ugyanúgy meg volt döbbenve, mint az, aki a kaput
nyitotta. – Üdvözlöm, kegyelmes úr – motyogta. – Mindjárt... Mindjárt szólok Meshang
kegyelmes úrnak, hogy megérkezett.
– Várj! – Lochart felfigyelt az ebédlõbõl hallatszó zsongásra, az összekoccintott
kristálypoharak csengésére, a nevetések foszlányára. – Itthon van a feleségem?
– A felesége? – A szolgának némi erõfeszítésébe került, hogy összeszedje magát. –
Az... úrnõ lefeküdt, kapitány kegyelmes úr!
– Beteg? – kérdezte aggódva Lochart.
– Nem látszott betegnek, kegyelmes úr, csak elment lefeküdni, még vacsora elõtt.
Megmondom Meshang kegyelmes úrnak, hogy...
– Hagyd! Fölösleges háborgatni, hallom vendégei vannak. – Lochart nagyon örült
annak, hogy elõbb négyszemközt beszélhet a feleségével. – Megkeresem, és majd késõbb
lejövök.
A szolga nézte, amint a lépcsõfokokat kettesével véve felfutott az emeletre, megvárta,
amíg eltűnik a szeme elõl, aztán sietett értesíteni Meshangot.
Lochartnak kényszerítenie kellett magát, hogy ne rohanjon végig a folyosókon. Míg
sietve lépkedett, arra gondolt, hogy meg fog lepõdni a felesége, milyen boldog lesz, hogy
ott van. Együtt mennek majd Meshanghoz, és a sógora kénytelen lesz meghallgatni és
elfogadni, amit mond. Az ajtajukhoz érve türelmetlenül nyúlt a gombért, de nem tudta
elfordítani. Óvatosan kopogott, és halkan beszólt: – Sarazad! Én vagyok az, Tommy! –
Boldogan várta, hogy nyíljon végre az ajtó. – Sarazad! – Várt, megint kopogott, majd
újabb várakozás után harmadszor is, de már kicsit hangosabban. – Sarazad.
– Kegyelmes úr!
– Szervusz, Dzsari! – viszonozta a köszönést, türelmetlenségében észre sem véve,
hogy az öreg dajka egész testében reszket. – Sarazad, drágám, nyisd ki az ajtót! Én
vagyok az, Tommy!
– Az úrnõ azt mondta, hogy senki ne zavarja.
– Biztosan nem rám értette. Altatót vett be?
– Ó, nem, kegyelmes úr!
Lochartnak végre feltűnt az idõs nõ szokatlan viselkedése. – Mitõl vagy úgy
megijedve?
– Én? Nem vagyok én megijedve, kegyelmes úr! Miért lennék?
Valami nincs rendben, gondolta, és türelmetlenül visszafordult az ajtóhoz. – Sarazad!
– Várt, csak várt, de hiába. – Nevetséges! – motyogta – Sarazad! – Mielõtt tisztába
jöhetett volna azzal, mit is csinál, vadul dörömbölni kezdett. – Nyisd ki az ajtót, az isten
szerelmére!
– Mit csinálsz te itt?!
Meshang kérdezte ezt dühtõl vöröslõ arccal. A folyosó másik végén Zarah is
felbukkant, de nem jött közelebb. – Jó... Jó estét, Meshang! – köszönt izgatottan, hevesen
dobogó szívvel Lochart. Igyekezett minél udvariasabb hangot megütni a sógorával,
közben nem értette, miért nem nyitott ajtót Sarazad, és miért kellett másképp történnie a
találkozásnak, mint szerette volna, és el is tervezte. – Azért jöttem, hogy beszéljek a
feleségemmel.
– Nem a feleséged, elvált tõled, úgyhogy menj innen!
 Lochart értetlenül meredt Meshangra. – Már hogyne volna a feleségem!
Természetesen az.
– Bolond vagy? Nem értetted, amit mondtam? Csak volt a feleséged. Azonnal hagyd
el a házam!
– Te megõrültél. Nem választhatod el csak úgy tõlem!
– Takarodj!
– Dögölj meg! – vágta dühösen a sógora arcába Lochart, és újból dörömbölni kezdett.
– Sarazad!
– Menj, és hívd a zöldszalagosokat! – kiabálta Zarahnak Meshang. – Azonnal hívd ide
õket! Majd azok kidobják ezt az õrültet!
– De Meshang! Nem veszélyes bevonni õket... – próbált tiltakozni az asszony, de
hasztalan.
– Azt mondtam, hogy siess!
Lochart közben végleg elveszítette a türelmét, és nekiveselkedve a váltóval próbálta
meg benyomni az ajtót. Mivel az nem engedett, hátrébb húzódott, a sarkával teljes erõbõl
belerúgott a zárba, és kiszakította.
– Az iszlám gárdistákat! – ordította a feleségének Meshang. – Hát nem érted, te
ostoba, hogy most már a mi oldalunkon állnak, visszakaptuk mindenünket... – Lázasan
berohant õ is a szobába, és értetlenül nézett körül, látva, hogy üres. Locharttal együtt
mindketten rögtön Dzsarinak támadtak, aki rémülten állt az ajtóban, mögötte az óvatosan
közelebb osonó Zarah. – Hol van?! – ordított az öreg dajkára Meshang.
– Nem tudom, kegyelmes úr! Itt biztosan nem ment ki. A szomszéd szobában alszom,
és a legkisebb zajra is felébredek... – Meshang vastag szíjjal csapott Dzsari arcába, aki
ettõl felsikoltott, és egyensúlyát veszítve el is esett.
– Hol van?
– Nem tudom, kegyelmes úr, azt hittem, hogy lefe... – Urának a cipõorra vadul az
öregasszony oldalába vágódott. – Istenre mondom, nem tudom, nem tudom, nem tudom!
Lochart a franciaablakhoz ugrott, és rögtön észrevette, hogy nincs kilincsre zárva,
csupán behúzták. A teraszon át leszaladt a lépcsõn, végig a kis ösvényen a kertajtóig,
aztán lassan, vadul kavargó gondolataival küszködve ment vissza a teraszról figyelõ
Meshanghoz és Zarahhoz.
– A hátsó ajtó nyitva volt. Csak arra mehetett ki – mondta.
– De hova?! – Meshang magánkívül volt a dühtõl. Zarah a még mindig a padlón
nyögdécselõ Dzsarihoz fordult: – Hallgass, te kutya, különben megkorbácsoltatlakl Ide
figyelj! Hanem is tudod pontosan, hová ment, attól még sejtheted!
– Én... nem tudom, úrnõ!
– Gondolkozz! – Zarah az öregasszonyhoz ugrott, és erõsen pofon vágta.
– Nem tudom! – sikoltotta Dzsari. – Egész nap furcsán viselkedett. Nagyon furcsán.
Délután elküldött magától, egyedül ment el, és csak este, hét óra körül találkoztunk.
Együtt jöttünk haza, de közben nem mondott semmit, semmit...
– Miért nem szóltál?! – kiáltotta Meshang.
– Mit mondhattam volna, kegyelmes úr? Kérem, ne rúgjon belém! Kérem!
Meshang egy szék után tapogatózott, és tehetetlenül rogyott belé. A heves érzelmek
váltakozása – a mollah és a zöldszalagosok felbukkanása keltette rémület után jött a
rehabilitálásuk fölött érzett eufórikus öröm, majd a mérhetetlen düh és felháborodás,
hogy Lochartot a házában találja, Sarazad pedig nincs sehol – kimerítette, szinte
megfosztotta minden erejétõl. A szája mozgott ugyan, de hang nem jött ki a torkán, és bár
látta, hogy Lochart Dzsarit faggatja, sem a kérdéseket, sem a válaszokat nem hallotta.
Amikor a mollahtól elbúcsúzva visszasietett az ebédlõbe, és bejelentette a jó hírt, a
vendégek üdvrivalgásban törtek ki. Zarah sírt a boldogságtól, a nyakába borult, és a többi
asszony is, a férfiak pedig lelkesen szorongatták a kezét. Kivéve Dáránust. Ő ugyanis
elszökött a hátsó ajtón keresztül.
– Elment?
– Elment? Röpült, mint a finggal teli zsák – válaszolta egy hang.
Ezen minden vendég hatalmasat nevetett, megkönnyebbülve, mert nem fenyegette már
õket a veszély, hogy gyanússá válnak Meshanghoz fűzõdõ kapcsolatuk miatt. – Nem
gondolhatod komolyan, hogy Dáránus legyen a sógorod! – vetette föl valaki.
– Nem, dehogy – válaszolta erre Meshang, és a nagy ijedtségre felhajtott egy pohár
pezsgõt. – Hogyan is lehetne megbízni ilyen emberben?
– Az éjjeliedényemet sem bíznám rá! A prófétára mondom, mindig is az volt a
véleményem, hogy Mocskos Dáránus túl sokat kap a szolgálataiért. A bazárnak föl
kellene mondania a vele kötött szerzõdést.
Ezzel is mindenki egyetértett, Meshang pedig még egy pohár pezsgõt ivott, azokra a
ragyogó lehetõségekre, amelyek váratlanul megnyíltak elõtte: a bazárral a
szemétszállításról kötendõ új szerzõdésre, amelyet – sértett félként – természetesen õ fog
kapni, a vezetésével a kormány megsegítésére alakuló – és hatalmas nyereséget hozó –
szindikátusra, az Ali Kiánál – hol bujkálhat az a rühes kutya? – fontosabb miniszterekkel
alakítandó szövetségre. Már tudta, hogy be fog kapcsolódni az olajüzletbe is, szabad
manõverezési lehetõségeket biztosító monopóliumokra tesz szert, és igazán elõnyösen
fogja férjhez adni Sarazadot, ami csöppet sem lesz nehéz most, hogy már mindenki
boldogan házasodik be hozzájuk, az õ családjába. Nem kell kifizetnie a vagyont érõ,
szemérmetlenül nagy hozományt, amibe csak a körülmények kényszerítõ hatására
egyezett bele. A teljes vagyont visszakapta, a Kaszpi-tenger partján lévõ birtokot, a
Dzsalehben lévõ, egész utcasorokat alkotó házakat, az északi, gazdag külvárosban lévõ
luxuslakásokat, a szántóföldeket, gyümölcsösöket és falvakat. Mindent!
Aztán a szolga váratlanul elrontotta a jókedvét azzal, hogy a fülébe súgta, Lochart
visszajött, már a házban van, sõt fönt, az emeleten. Rohant utána, veszekedett vele, most
pedig tehetetlenül nézte, hogy az a gyűlölt alak Dzsarit faggatta.
Nem kis erõfeszítéssel megpróbált koncentrálni, és végre hallotta is, amint a dajka,
zokogva azt mondta: – .. .nem tudom biztosan, kegyelmes úr! Csak... csak annyit
mondott, hogy a fiatalember megmentette az életét az asszonyok elsõ tüntetésén, és hogy
egyetemista.
– Találkozott vele valaha is négyszemközt?
– Nem, kegyelmes úr, nem! Ahogy mondtam, a felvonuláson ismerkedtek meg, aztán
a fiatalember meghívta kávézni, hogy magához térjen. – Dzsari nagyon félt ugyan attól,
hogy rájönnek a hazugságra, de még jobban rettegett kimondani az igazságot. Isten óvjon
bennünket!, imádkozott magában szerencsétlenül. Hová mehetett? Hová?
– Hogy hívták, Dzsari?
– Nem tudom, kegyelmes úr! Talán Ibrahimnak, vagy... Eszmáilnak. Nem tudom.
Mondtam már, hogy neki ehhez semmi köze, csak futó ismeretség.
Lochart úgy érezte, mindjárt szétrobban a halántéka. Nem talált nyomot, sejtelme sem
volt, merre keresse a feleségét, hova mehetett Sarazad. A barátnõjéhez? Az egyetemre?
Valamilyen újabb tüntetésre? A piacon hallotta, hogy a diákok újabb tiltakozásra
készülnek, estére robbantások, tüntetések és ellentüntetések várhatók, iszlám gárdisták
csapnak majd össze baloldaliakkal, a forradalmi bizottság pedig betiltott minden, az
imám által jóvá nem hagyott felvonulást, és szigorúan fog fellépni, mert fogytán a
türelme. – Dzsari, magának biztosan van valami ötlete! Kell hogy legyen!
– Megkorbácsolni! Akkor majd elmondja, amit tud – szólt közbe nehezen forgó
nyelvvel Meshang.
– Nem... én nem... – jajgatott a szerencsétlen öregasszony.
– Elég! – csattant fel Lochart, és sápadtan, de gyilkos indulattól lángoló tekintettel
Meshanghoz fordult: – Nem tudom, hová ment, azt viszont igen, hogy .miért!
Rákényszerítetted, hogy elváljon tõlem. Ha bármi baja esik, a legkisebb is, megfizetsz
érte!
– Te hagytad itt, egyetlen fillér nélkül! – acsargott Meshang. – Elhagytad, te nem
törõdtél vele, te...
– Jól jegyezd meg, fizetni fogsz! És ha megpróbálsz kitiltani ebbõl a házból, amikor
visszajövünk, az Isten legyen hozzád irgalmas! – Lochart elhomályosult tekintettel, már-
már megtébolyodva a terasz felé indult.
– Hová mégy? – kiáltott utána Zarah.
– Nem tudom... Én... Az egyetemre. Talán odament, hogy részt vegyen az újabb
felvonuláson, bár, hogy miért kellett ehhez elszöknie... – Lochart nem merte kimondani
azt, amire gondolt. Rettegett, mert az járt az eszében, hogy Sarazad, kiúttalannak látva a
helyzetét, végezni akar magával. Öngyilkos természetesen nem lesz, de nem mondta-e
többször is: „Ne félts engem, Tommy! Hívõ vagyok, Isten parancsait követem, és amíg az
õ nevével a számon csinálom, amit csinálok, addig a paradicsomba jutok."
De mi lesz a kicsivel, vágott belé a gondolat. Egy anya nem teheti meg... vagy igen?
Képes volna rá Sarazad?
Szótlanul állt, a többiek is elhallgattak, hatalmukba kerítette õket valami furcsa érzés.
Figyelték Lochartot, aki váratlanul, mintha kábulatból ébredne, rájuk emelte kitisztult
tekintetét, és hangosan, érthetõen azt mondta: – Legyetek a tanúim! Vallom, hogy nincs
más Isten, csak Allah, és Mohamed az Õ Prófétája... Vallom, hogy nincs más Isten, csak
Allah, és Mohamed az Õ Prófétája... – Harmadszor is elmondta, és attól a befejezettség
megnyugtató érzése lett úrrá rajta. A többiek tágra nyílt szemmel, ámulva nézték.
Végül Meshang törte meg a csendet. – Alláh-u-Akbár! Légy üdvözölve! A sahada
elmondása azonban nem elég. Önmagában nem – a hangja figyelmeztetõ volt ugyan, de
már a korábbi dühös indulat nélküli.
– Tudom. De ez a kezdet.
Mozdulatlanul nézték, amint elment, beleveszett az éjszakába. Mindhármukat
hatalmába kerítette a csoda, amit akkor érezhet az igazhívõ, ha tanújává válik a lélek
megmenekülésének, a hitetlen megtérésének. Örültek is, mindenki a maga módján. –
Isten hatalmas!
– Meshang – szólt halkan a férjéhez Zarah –, nem változtat ez meg mindent?
– De igen. Igen is, meg nem is. Annyi biztos, hogy így legalább a paradicsomba jut.
Insa Allah. – Meshang hirtelen nagyon fáradtnak érezte magát. Az öreg dajkára nézett,
amitõl az ismét remegni kezdett. – Dzsari – mondta csöndes, nyugodt hangon –, addig
fognak korbácsolni, amíg vagy elmondod az igazat, vagy a pokolra jutsz. Gyere, Zarah,
ne hagyjuk sokáig egyedül a vendégeket!
 – És Sarazad?
– Ahogyan Isten rendeli.

AZ EGYETEM KÖRNYÉKÉN, 21.48. Sarazad befordult a széles fõútra, ahol a

zöldszalagosok és a velük rokonszenvezek gyülekeztek. Sok ezren voltak már, a
túlnyomó többségük férfi, és mindegyiknél fegyver. Mollahok igazgatták a sorokat,
figyelmeztették a jelenlévõket, hogy legyenek nagyon fegyelmezettek, ne nyissanak tüzet
a baloldaliakra, amíg nem lõnek, inkább próbálják meg szép szóval rávenni õket, hogy
fordítsanak hátat a gonosznak. – Ne felejtsétek, hogy õk is irániak, nem idegen
sátánfajzatok! Isten hatalmas... Isten hatalmas...
– Üdv néked, gyermekem – mondta szelíd hangon egy idõs mollah. – Béke legyen
veled!
– És veled is! – köszönt illendõen Sarazad. – A hamis Isten ellen vonulunk?
– Igen, de légy türelmes! Bõven van még idõ.
– Hoztam fegyvert is – mondta büszkén az asszony, és megmutatta a revolvert. – Isten
hatalmas!
– Isten hatalmas! De jobb volna, ha befejezõdne a gyilkolás, a tévelygõk felismernék
az igazságot, megbánnák eretnekségüket, és az imámnak engedelmeskedve
visszatérnének az iszlámhoz. – Az öregember látta, milyen fiatal, elszánt a frissen
érkezett asszony, és ez boldoggá tette, egyben el is szomorította. – Jobb volna, ha vége
lenne a gyilkolásnak, de ha a Bal Kéz emberei nem hagyják abba tévelygésüket, továbbra
is szemben akarnak állni az imámmal, Isten békéje legyen vele, akkor Isten segítségével a
pokolba kergetjük õket...

68. fejezet

TEBRIZ – A PALOTÁBAN, 22.05. A megrakott kandalló elõtt ültek, vacsora utáni

kávéjukat iszogatták, miközben figyelték a vidáman táncoló lángokat. A szoba kicsi volt,
meleg és meghitt, az ajtaját Hakim egyik testõre vigyázta. Ugyanakkor mindhármójuk
lelkébõl hiányzott a békesség, bár ennek nem adták jelét sem a vacsora közben, sem
most. A tüzet bámulták, és mindhárman különbözõ képeket láttak kirajzolódni a
lángokból. Erkki az útelágazást figyelte, mindig az útelágazást, ahol az egyik ág a
magányosságba, a másik a teljesség, a boldog béke felé vezetett. Vagy nem. Azadeh a
jövõt látta, pedig megpróbált nem nézni rá.
Hakim hán elszakította a tekintetét a lángoktól, és rászánta magát, hogy megtörje a
csöndet. – Egész este szótlan voltál, Azadeh! – mondta a húgának.
– Igen. Mindhárman azok voltunk – felelte mosolyogva az asszony, de a mosolya nem
volt õszinte. – Mit gondolsz, beszélgethetnénk bizalmasan?
– Hát persze! – Hakim intett az õrnek, hogy hagyja õket magukra. – Ha szükségem
lesz rád, majd szólok. – A fegyveres engedelmesen behúzta maga után az ajtót, és a szoba
hangulata abban a pillanatban megváltozott. Ellenfelekké váltak, éberen figyelték
egymást, készen arra, hogy visszaverjenek minden támadást. – Tessék, Azadeh!
– Igaz, hogy Erkkinek azonnal távoznia kell?
 – Igaz.
– Muszáj, hogy legyen valamilyen más megoldás. Nem bírok ki két évet a férjem
nélkül.
– Isten segítségével hamar el fog az múlni. – Hakim – hála a fájdalomcsillapítónak –
mereven kihúzhatta magát.
– Nem bírok ki két évet – ismételte meg Azadeh.
– Az esküdet nem szegheted meg.
– Igaza van – mondta a feleségének Erkki. – Szabadon, saját akaratodból esküdtél,
Hakim hán lett, és az ár... tisztességes. Ha nem haltak volna meg annyian... mennem kell,
én vagyok a hibás, nem te, vagy Hakim.
– Semmi rosszat nem csináltál. Semmit – vitatkozott Azadeh. – Rákényszerültél, hogy
megvédj engem, és magadat, aljas férgek voltak, készek arra, hogy végezzenek velünk,
ami pedig a támadást illeti. .. legjobb hittel cselekedtél. Nem tudhattad, hogy a
váltságdíjad egy részét már kifizették, és apánk meghalt... Nem lett volna szabad
megöletnie a követet.
– Ez semmin sem változtat. Még ma éjjel el kell mennem. Bele kell nyugodnunk –
mondta Erkki, a szeme sarkából szünet nélkül Hakimot figyelte. – Két év gyorsan el fog
múlni.
– Feltéve, hogy megéri az ember, drágám! – Azadeh a bátyjára nézett, aki változatlan
mosollyal nézett vissza.
Erkki figyelte az egymáshoz oly hasonló, és mégis annyira különbözõ két testvért.
Nem értette, mi változtatta meg a feleségét, miért szólt nyíltan arról, amire gondolnia sem
lett volna szabad.
– Természetes, hogy megérem – jelentette ki tökéletesen nyugodt hangon.
Egy kiugró parázsért nyúlt, visszadobta a kandallóba. Azadehnek föl sem tűnt,
pillanatra sem vette le a tekintetét a bátyjáról, és Hakim sem róla. Ugyanaz a nyugodt,
udvarias mosoly, ugyanaz a hajlíthatatlanság volt az arcukon, mint korábban.
– Igen, Azadeh? – Hakim rögtön észrevette, hogy a húga mondani készül valamit.
– A mollah feloldozhat az esküm alól.
– Lehetetlen. Sem én, sem a mollah nem teheti meg, még maga az imám sem.
– Feloldozhatom magamat én. Az egyezség köztem és Isten között köttetett,
megtehetem...
– Nem, Azadeh! Ha mégis, akkor nem fogsz tudni békében élni magaddal.
– De igen. És a lelkem békéjét sem fogja háborgatni semmi.
– Muzulmánként nem tehetsz ilyet.
– Igen – válaszolta egyszerűen az asszony. – Ebben igazad van.
A felelettõl Hakim annyira elképedt, hogy is alig jutott szóhoz. – Te nem tudod, mit
beszélsz!
– De igen. Nagyon jól tudom, ezt is átgondoltam. – Azadeh színtelen hangon beszélt.
– Számot vetettem ezzel a megoldással, és elfogadhatónak találtam. Nem bírok ki két év
különélést, és nem viselem el, nem bocsátom meg, ha bármi baja esik a férjemnek. –
Hátradõlt a puha párnákon, és bár enyhe szédülés környékezte, és félt is, örült annak,
hogy nyíltan kimondta, amit határozott. Magában újból hálát adott Aishának, hogy
figyelmeztette.
– Semmilyen körülmények között sem fogom megengedni, hogy elhagyd a hitedet! –
jelentette ki Hakim.
 Azadeh erre már nem válaszolt, újból a lángokat figyelte.
Mindhárman úgy érezték, mintha aknamezõn járnának. Hakim, bár elsõsorban a
húgára figyelt, tisztán érzékelte Erkki, a Kés jelenlétét, tudta, hogy éberen figyel, és
változtatni is fog a taktikáján, miután a korábbi köntörfalazás helyét a nyílt beszéd vette
át. Jól tettem, hogy elbocsátottam az õrt?, kérdezte magától, felháborodva a húgából
áradó fenyegetéstõl, érezve a veszély savanyú, undorító szagát. – Bármit mondasz,
Azadeh, bármivel próbálkozol, a lelked érdekében kénytelen leszek megakadályozni,
hogy eldobd a hitedet. Bármi módon, de megakadályozom. Arról szó sem lehet – közölte
határozottan.
– Akkor légy szíves, és segíts nekem! Te olyan okos vagy. Most te vagy a hán, és
emlékezz, mennyi mindent éltünk át együtt! Könyörgöm, hárítsd el a lelkemet és a
férjemet fenyegetõ veszélyt.
– Nem én fenyegetem a lelkedet és a férjedet. – Szembe fordulva, Hakim egyenesen
Erkki szemébe nézett. – Én nem.
– Mi volt az a veszély, amirõl beszéltél? – kérdezte a sógora.
– Nem mondhatom meg, Erkki! – válaszolta Hakim.
– Megbocsátasz, fenség? Még fel kell készülnünk az indulásra szólt – közbe Azadeh.
Felállt, és abban a pillanatban Erkki is.
– Itt maradsz! Nem mégy sehová! – Hakimot most már hatalmába kerítette az indulat.
– Erkki, engednéd, hogy lemondjon a hitérõl, az örökségérõl, az örök élet esélyérõl?
– Nem. Ez valóban nem szerepel a tervemben. – A kijelentés mind a két testvért
meglepte, tágra nyílt szemmel nézték a férfit. – Kérlek, mondd meg, milyen veszélyrõl
beszéltél, Hakim!
– Miféle terv? Tervet dolgoztál ki? Mit akarsz csinálni?
– Elõbb te mondd meg, milyen veszélyrõl van szó. Esküszöm a saját isteneimre, hogy
én nem választom el Azadehet a hitétõl. Mi az a veszély, amit említettél?
Hakim pillanatig sem gondolta, hogy ezt megmondja Erkkinek, de meglepte a húga
makacssága, elszörnyedt attól, hogy esetleg elköveti a legszörnyűbb eretnekséget, és
megzavarta sógorának különös, számára nehezen érthetõ õszintesége. Beszámolt hát a
pilóták szökését közlõ telexrõl, az ezredessel folytatott beszélgetésérõl, és közben
észrevette, hogy bár Azadeh ugyanúgy elámult a hallottakon, mint Erkki, meglepõdése
nem látszott igazán õszintének. Valami azt súgta neki, hogy tudott a dologról, hallotta a
Hasemivel folytatott mindkét beszélgetést, ami pedig lehetetlen volt. – Azt mondtam
neki, hogy a házamban, tebrizi birtokaimon nem tartóztathat le, hogy hajnal felé indulsz
kocsival, és remélem, sikerül elmenekülnöd – fejezte be a beszámolót.
Erkkit megdöbbentette, amit hallott, és az elsõ gondolata az volt, hogy a telex mindent
megváltoztatott. – Tehát várni fognak valahol, az út mentén.
– Igen. Azt viszont nem mondtam Haseminek, hogy van másik tervem is, hogy már
elküldtem kocsit Tebrizbe, és mihelyt Azadeh elalszik, én...
– Képes volnál elhagyni, Erkki? – kérdezte megrendülve Azadeh. – Elmentél volna
anélkül, hogy szólsz róla?
– Lehetséges – válaszolta nem egyértelműen Erkki. – Mit akartál mondani, Hakim?
Kérlek, fejezd be, amit elkezdtél!
– Úgy terveztem, hogy mihelyt Azadeh elalszik, beviszlek Tebrizbe, az elõreküldött
kocsihoz, és megmutatom az utat a török határhoz. Vannak barátaim Hvojban, õk Isten
segítségével esetleg át tudnak juttatni Törökországba. – Hakim õszintén örült, mert
elõrelátó volt, nyitva hagyta ezt a lehetõséget is, és lám, kiderült, hogy szükség van rá. –
Te átgondoltad, mit akarsz csinálni?
– Igen.
– Éspedig?
– Mi lesz, ha neked nem tetszik a tervem, Hakim hán?
– Akkor nyíltan a szemedbe mondom, és megpróbálom megakadályozni, hogy
végrehajtsd.
– Inkább nem kockáztatnám meg, hogy kivívjam a rosszallásodat.
– A segítségem nélkül nem tudsz elmenni.
– Abban igazad van, hogy szeretném, ha segítenél. – Erkki nem volt már olyan biztos
magában, mint a beszélgetés elején. Úgy érezte, hogy Mac, Charlie és a többiek
távozásával számottevõen csökkentek az esélyei. Egyáltalán, hogyan tudták olyan
gyorsan, váratlanul lebonyolítani az akciót? Miért nem azalatt csinálták, amíg
Teheránban voltunk, kérdezte magától. Hálát adott az isteneknek, hogy Hakim hán lett, és
legalább Azadehet meg tudja védeni. A legcsekélyebb kétsége sem volt ugyanis afelõl,
hogy mit fog csinálni vele a SAVAK, ha elfogják. – A veszélyt illetõen igazad volt.
Gondolod, hogy sikerül megszöknöm úgy, ahogy mondtad?
– Hasemi két rendõrt hagyott a kapunál. Azt hiszem, ki tudlak csempészni – valahogy
csak el lehet terelni a figyelmüket –, azt viszont nem tudom, hogy a városba vezetõ úton
nem lesznek-e újabb rendõrök. Ha igen, és nem lehet rávenni õket, hogy ne teljesítsék a
parancsot, akkor... Insa Allah!
– Arra számítanak, hogy egyedül mégy, és az ezredes megfogadta, hogy Tebrizben
nem nyúl hozzád – fordult a férjéhez Azadeh. – Ha elrejtõznénk, mondjuk az öreg,
rozoga teherautó hátuljában... Csak kis szerencse kellene, hogy megmeneküljünk.
– Te nem mehetsz el – mondta türelmetlenül a húgának Hakim, az asszony azonban rá
sem hederített. Gondolatban Rossnál és Guengnél járt, felidézte, milyen nehéz volt a
korábbi menekülés, mennyire próbára tette még õket is, pedig kiképzett diverzánsok,
sokat tapasztalt és sokat kibíró harcosok voltak. Szegény Gueng, gondolta, és
megborzongott, mintha hirtelen jeges fuvallat érte volna. Az északra vezetõ út legalább
olyan nehéz, mint amelyik délre tart, ugyanolyan könnyű csapdát állítani rajta,
feltartóztatni egy gépkocsit. Mérföldekben számolva Hvoj nincs igazán messze, és a határ
sem Hvojtól, de ilyen idõben, a beteg hátammal... Nem hiszem, hogy akár néhány
mérföldet is képes volnék gyalogolni, mondta magában.
– Valahogyan sikerülni fog – mondta halkan, nem is annyira a bátyjának, mint inkább
magának. – Isten segítségével megmenekülünk.
– Istenre és a Prófétára, mi lesz az esküddel, Azadeh?! – csattant fel Hakim.
– Kértem már, hogy bocsáss meg! – válaszolta sápadtan, az egész testében remegve az
asszony. – Esküszöm, ha most nem mehetek Erkkivel, vagy õ nem akar magával vinni,
valamiképpen akkor is megszököm. – A férjéhez fordult, és figyelmeztetõ hangon
közölte: – Így, hogy Mac és a többiek elmentek, túszként akarnak itt tartani, veled
próbálják majd visszakényszeríteni õket.
– Tudom. El kell tűnnöm, amilyen hamar csak lehet, neked viszont maradnod kell.
Bármennyire szörnyű is, hogy itt hagyjalak, a két év miatt nem mondhatsz le a
vallásodról.
– Tom Lochart képes lett volna két évre elhagyni Sarazadot?
– A kettõnek nincs köze egymáshoz – válaszolta óvatosan Erkki.
 – Te nem Sarazad vagy, hanem hánnak a húga, és megesküdtél rá, hogy maradsz.
– Az csak Istenre és rám tartozik. Tommy nem hagyta volna itt Sarazadot – jelentette
ki makacsul Azadeh. – Sarazad nem hagyná el az õ Tommyját, ahhoz túlságosan is...
– Erkki, tudnom kell, mire készülsz – szólt közbe komoran Hakim.
– Sajnálom, azt senkinek nem mondom el.
A hán összehúzta a szemét, és minden önuralmára szüksége volt, hogy ne kiáltson az
õrökért. – Ezek szerint tehát patthelyzet. Azadeh, adnál még kávét? – kérdezte a húgától,
és miközben az töltött, ismét odaszólt Erkkinek: – Igaz?
– Légy szíves, oldd meg, Hakim hán! Tudom, hogy bölcs ember vagy. ígérem, nem
okozok bajt sem neked, sem Azadehnek.
Hakim megköszönte a húgának a kávét, aztán szótlanul a tüzet bámulta, és közben az
esélyeket latolgatta. Tudni akarta, mit tervez Erkki, véget akart vetni az egész bonyolult
helyzetnek, azt szerette volna, hogy a sógora elmenjen, Azadeh pedig ott maradjon, és
olyan legyen, mint mindig, okos, szelíd, kedves, engedelmes – és hívõ mohamedán. Jól
ismerte ugyanakkor, tudta, hogy megteszi, amivel fenyegetõzött, de jobban szerette,
semhogy engedje beváltani a fenyegetését.
– Remélem, elégedett leszel azzal, amit mondok, Erkki – törte meg hosszú
gondolkodás után a csendet. – Esküszöm Istenre, hogy segítek, föltéve, hogy a terved
nem veszélyezteti a húgom esküjét, nem kényszeríti hite elhagyására, nem veszélyezteti a
lelkét, a fizikai biztonságát... – kis szünetet tartott, aztán fejezte csak be a felsorolást: – ..
nem okoz kárt se neki, se nekem, és van esély, hogy sikerüljön.
– Ez nem segítség! – csattant fel dühösen Azadeh. – Hogy kívánhatod...
– Azadeh! – utasította rendre a feleségét Erkki. – Hogy viselkedsz? Légy szíves,
hallgass! A hán hozzám beszélt, nem hozzád. Az én tervemre kíváncsi, nem a tiedre.
– Elnézést! Kérlek, ne haragudj! – kért bocsánatot õszintén az asszony. – Igazad van.
Bocsássatok meg mindketten!
– Amikor összeházasodtunk, megfogadtad, hogy engedelmes leszel! – folytatta éles
hangon Erkki. – Érvényes még az esküd? – Dühös volt, mert Azadeh kis híján
meghiúsította azt, amire készült. Látta ugyanis, hogy Hakim szeme idegesen megvillan.
– Igen, Erkki – válaszolta rögtön Azadeh. Ugyanakkor felháborodott azon, amit
Hakim mondott, mert a kikötései az általa választottat leszámítva minden lehetõséget
kizártak, az a lehetõség pedig, bár vállalta, rémülettel töltötte el. – Mindenképpen,
feltéve, hogy nem hagysz el.
– Feltétel nélkül – igen vagy nem?
A férjével kapcsolatos emlékképek bukkantak fel az asszonyban, a gyöngédségére,
szerelmére, lelket melengetõ nevetésére gondolt, arra a sok jóra, amit együtt átéltek, és a
benne szunnyadó vadságra is, amit megtapasztalhatott mindenki, aki õket fenyegette,
vagy Erkkinek útjában állt – Abdalláh, Johnny, még Hakim is. Sõt, különösen Hakim.
Feltétel nélkül igen, akarta mondani, kivéve, ha Hakimnak árt, vagy azt eredményezi,
hogy elhagysz. Magán érezte a férje súlyos pillantását, és most elõször félt tõle. – Feltétel
nélkül igen – válaszolta. – Könyörgöm, ne hagyj el!
Erkki újból Hakimhoz fordult: – Elfogadom, amit mondtál, és köszönöm – felelte, és a
kandallót otthagyva visszaült a szõnyegre. Azadeh egy-két pillanatig habozott, aztán
mellé térdelt, és a térdére rakta a kezét. Szüksége volt az érintésére, hogy a közelségébõl
erõt merítve megszabaduljon a félelmétõl, és ne veszítse el a fejét. Megõrültem, hogy így
viselkedem, kérdezte magától értetlenül. Istenem, segíts...
 – Elfogadom a feltételeidet, Hakim hán – folytatta nyugodt hangon Erkki. – Mégsem
árulom el azonban... Várj! – kérte sietve a sógorát, mivel az hevesen tiltakozni akart. –
Azt mondtad, segítesz, ha nem sodorlak veszélybe, és én ezt meg is ígérem. Elmondok
ugyanakkor egy lehetséges megoldást, amely megfelel az összes, általad támasztott
feltételnek. – Öntudatlanul gyöngéden simogatni kezdte a felesége haját, vállát, Azadehet
pedig azonnal nyugalom szállta meg. Erkki Hakimra szögezte a tekintetét, miközben a
keze önálló életre kelt. Mindkettõjüket hajszál választotta el a robbanástól. – Eddig
rendben?
– Folytasd!
– Tegyük föl, hogy a helikopteremnek semmi baja, csak tettettem, hogy nem lehet
beindítani, mert félre akartam vezetni mindenkit, hozzászoktatni ahhoz, hogy a motor
beindul, de aztán hamarosan le is áll. Tegyük föl, hogy hazudtam az üzemanyagról, mert
legalább egy órára való van még, ami bõven elegendõ arra, hogy át lehessen jutni a
határon, és...
– Ez igaz?! – kérdezett közbe önkéntelenül Hakim, már a sógora szavaiból következõ
új lehetõségeket latolgatva.
– A föltevés kedvéért mondjuk azt, hogy igen. – Erkki érezte, hogy Azadeh izgatottan
megszorítja a térdét, de úgy tett, mintha nem vette volna észre. – Mondjuk, közvetlenül
mielõtt aludni mennénk, szólok neked, hogy szeretném újból beindítani a motort. Tegyük
föl, hogy ez sikerülne, és addig tudnám járatni, hogy kellõen fölmelegedjen, de aztán
megint leállna. Insa Allah. Mindenki azt kérdezné, miért nem hagyom már abba,
menekülök el kocsival, és hagyom békésen aludni. Aztán késõbb ismét bekapcsolnám a
motort, és teljes gázt adva fölemelkednék. Pillanatok alatt el tudnék tűnni, föltéve, hogy
az õrök nem lõnek rám, a kapu környékén, a falak mentén pedig nincsenek iszlám
gárdisták vagy rendõrök.
A két testvér közül Azadeh szólalt meg elõször: – Imádkozom, hogy ez a történet
valósággá váljon.
– Ezerszer, tízezerszer jobb volna, mint a gépkocsi – mondta erre Hakim. – Éjszaka is
tudsz repülni?
– Igen, ha van térképem. A legtöbb pilótának, aki hosszabb idõt tölt egy helyen,
belerajzolódik a táj képe az emlékezetébe. Persze, az egész, amit elmondtam, csak
föltételezés – válaszolta Erkki.
– Természetesen. Szerintem egyébként az ötlet nem rossz. Ha az elülsõ udvaron
lévõket semlegesíteni tudnád, akár meg is lehetne csinálni a dolgot. De ugyancsak
elméletben, a történeted szerint mi történne a húgommal?
– A feleségem nem menekülhet, sem elméletben, sem gyakorlatban. Nincs más
választása: itt kell maradnia, és kivárni a két évet. – Erkki látta Hakim arcán a
megdöbbenést, és érezte, hogy Azadeh idegesen összerándul. A keze azonban tovább
simogatta az asszony haját és nyakát, vigasztalta, nyugtatta szelíd érintésével, miközben
nyugodt hangon folytatta: – Az esküjéhez híven maradnia kell. Nem jöhet velem. Senki,
aki szereti, nem engedné meg, hogy két év miatt szakítson az iszlámmal, a legkevésbé én.
Akár feltételezés az, amit mondtam, akár nem, errõl szó sem lehet. Érted, Azadeh?
– Hallottam, amit mondtál, férjem – válaszolta fogai között szűrve a szót az asszony.
Annyira dühös volt, hogy megszólalni is alig bírt, és átkozta magát, hogy nem figyelt
eléggé, és beleesett Erkki csapdájába.
– Az esküd két évre kötelez, utána szabadon távozhatsz.
 – Talán két év után már nem is lesz kedvem hozzá – fenyegetõzött Azadeh.
Erkkin nem látszott, hogy különösebben meglepõdött volna. A keze továbbra is a
felesége vállán nyugodott, ujjai gyöngéden körülfonták a nyakát. – Akkor visszajövök
érted, asszony, és a hajadnál fogva vonszollak el. – Halkan, nyugodtan mondta, és mégis
olyan fenyegetõen, hogy Azadeh beledermedt. Lesütötte a szemét, és a férje felhúzott
térdének dõlve mozdulatlanul a lángokba bámult. Erkki nem vette el a válláról a kezét, és
õ sem mozdult, hogy lerázza magáról, a férfi azonban tudta, hogy fel van háborodva,
gyűlöli azért, amit az elõbb mondott. Ugyanakkor biztos volt abban, hogy helyesen
cselekedett, pontosan azt mondta, amit kellett.
– Bocsássatok meg, van egy kis dolgom! – szólalt meg hosszú hallgatás után nyugodt,
de jéghideg hangon az asszony.
Némán figyelték, ahogyan távozott, és miután behúzta maga mögött az ajtót, Hakim
megkérdezte: – Engedelmeskedni fog?
– Nem – válaszolta Erkki. – Nem. Hacsak nem zárod be, de még akkor is... Nem.
Döntött, és ezen senki nem tud változtatni.
– Soha nem fogom megengedni, hogy megszegje az esküjét, és szakítson az
iszlámmal. Még... még akkor sem, ha meg kell ezért ölnöm.
Erkki tekintete rezzenéstelen volt, a hangja eltökélt, amikor válaszolt: – Ha csak haja
szála is meggörbül miattad, meghalsz – föltéve, hogy akkor még élek.

TEBRIZ ÉSZAKI KÜLVÁROSÁBAN, 22.36. A zöldszalagosok elsõ hulláma a sötétség

leple alatt elérte a magas falba vágott ajtót, beszakította, és a belsõ udvarba rontott.
Hasemi és Robert Armstrong a tér másik oldaláról, a viszonylagos védelmet nyújtó
teherautó mellõl figyelte az eseményeket. A mellékutcába fegyveresek osontak be, hogy
lecsaphassanak arra, aki menekülni akar.
– Most! – szólt a hangosbeszélõjébe az ezredes, mire a tér szemközti, ellenség által
megszállt oldalát teherautókra szerelt, addig gondosan álcázott reflektorok világították
meg. A hirtelen támadt fény oldalajtókon át kiáramló, szökni akaró emberekre esett, az
iszlám gárdisták rögtön tüzet is nyitottak rájuk, és a csata elkezdõdött. – Gyerünk,
Robert! – szólt Armstrongnak az ezredes, és óvatosan bár, de elõreindult.
Beépített informátorok árulták el, hogy az iszlám-marxisták magas rangú vezetõi
tartanak itt este megbeszélést, és azt is, hogy az épületet föld alatti folyosók, egyéb titkos
átjárók kötik össze a környezõ házakkal. Hakim hán közreműködésével hajtotta végre
Hasemi a támadást, az elsõt a kormány kiterjedt baloldali ellenzéke ellen. A célja az volt,
hogy elfogja a vezetõket, és nyilvánosan példát statuáljon – a saját céljai érdekében.
A zöldszalagosok elsõ csoportja már megtisztította a földszintet, és a biztonsággal mit
sem törõdve az emeletre indult. A fegyverrel jól fölszerelt és jól kiképzett védõk,
fölocsúdva a váratlan támadás okozta meglepõdésbõl, heves ellenállást tanúsítottak.
Kint a téren átmeneti nyugalom állt be, több védõ egyelõre nem kockáztatta, hogy
menekülés közben lekaszálják a támadók golyói, vagy odakerüljön elfogott, a gépkocsik
között hasra fektetett társaihoz. Az épület mögötti sikátor fenyegetõen csöndes volt,
mindkét végét járműveik fedezékébe húzódó iszlám gárdisták és rendõrök torlaszolták el.
– Miért várunk itt tétlenül, mintha mocskos, gyáva irakiak lennénk? – kérdezte
harciasan az egyik zöldszalagos. – Miért nem törünk rájuk, és vesszük föl velük a harcot?
 – Azért vársz, mert az ezredes azt parancsolta – válaszolta a csapatot vezetõ rendõr
õrmester. – Azért, mert innen biztonságosan végezhetsz mindegyikkel...
– Nekem nem parancsol semmilyen ezredes! Én csak Istennek engedelmeskedem!
Isten hatalmas! – kiáltotta a fiatalember, és a teherautó mögül kiugorva az épület hátsó
ajtaja felé rontott. Mások is követték, az õrmester pedig vadul szidta, vissza akarta
parancsolni õket, de szavait elnyomta a magasból a fiatalokra zúdított, mindannyiukkal
végzõ, heves golyózápor.
Hasemi és mások is hallották a fegyverropogást, és feltételezték, hogy az épületben
lévõk kitörést kíséreltek meg hátul. – Arra nem menekülhetnek a kutyák! Csapdába estek,
Robert! – kiáltotta lelkesen Hasemi, és mivel a fõbejárat elleni támadás megtorpanni
látszott, a hangosbeszélõjén rögtön ki is adta a parancsot: – Második csoport indul! –
Még végig sem mondta, amikor egy mollah vezette, újabb csapat fiatal gárdista lelkes
harci kiáltással az épület felé rontott. Robert Armstrongot megdöbbentette, hogy Hasemi
ilyen felelõtlenül küldi támadásra õket, keresztül az erõsen megvilágított téren, könnyű
célpontként kínálva mindet az ellenségnek. – Ne avatkozz bele, Robert! Istenre mondom,
elegem van már, hogy mindenbe beleszólj – mondta hidegen, elutasító hangon Hasemi,
amikor a támadás elõtt megpróbált tanácsot adni neki. – Tartsd meg a véleményedet! Ez
belsõ ügy, semmi közöd hozzá!
– De Hasemi, nem minden épületben vannak fegyveres baloldaliak. Családok laknak
bennük, sok száz ártatlan...
– Hallgass, különben – Istenre mondom –, árulónak foglak tartani!
– Akkor inkább távol tartom magamat az egésztõl. Megyek, és figyelem a palotát.
– Megmondtam, hogy velem jössz! Azt hiszed talán, hogy csak ti britek vagytok
képesek elbánni néhány forradalmárral? Mellettem maradsz, hogy szemmel tarthassalak.
Elõször is, add ide a revolveredet!
– De Hasemi...
– A fegyveredet! A Prófétára mondom, már nem bízom benned. Ide a fegyvert!
Armstrong nem tudott mit tenni, engedelmeskedett, az ezredes pedig mintha
megnyugodott volna, még nevetett is a szóváltásukon. A fegyvert azonban nem adta
vissza, Armstrong pedig nélküle szinte meztelennek érezte magát, elárultnak és
védtelennek. Szótlanul figyelte Fazirt, a szemében a különös fényt, a meg-megránduló
szája sarkán kibuggyanó kevés nyálat.
Az épület felõl heves lövöldözés vonta el a figyelmét. A géppisztolyokból leadott
sorozatok az emeletrõl jöttek, és az újabb támadó csoportot vették célba. Sok fiatalt
lekaszáltak a lövedékek, de néhányuknak sikerült bejutniuk az épületbe, így a mollahnak
is, hogy segítsék társaikat. Együtt vonszolták féke a továbbjutást akadályozó holttesteket,
és nyomultak följebb, az emeletre.
Odakint, a téren Hasemi egy gépkocsi mögött görnyedt, már teljesen hatalmába
kerítette a harci láz, és az a kellemesen bizsergetõ érzés, amit a hatalom, az erõ tudata
vált ki sok emberbõl. – Mehet az újabb erõsítés! – kiáltotta a parancsaira várakozóknak.
Nem irányított még soha csatát, semmilyen nyílt, fegyveres összecsapást. Egész
pályafutása során titokban végezte a munkáját, az általa vezetett akciókban mindössze
néhány ember vett részt. A Négyes Csoporthoz tartozó bérgyilkosainak is csak a
parancsot adta ki, aztán biztonságos helyen, az eseményektõl távol várta, hogy sikerrel
megtörténjék az akció. Egyszer fordult csak elõ, hogy személyesen hozta működésbe a
gépkocsiba rejtett pokolgépet – azt, amelyik darabokra szaggatta Dzsanan tábornokot, a
SAVAMA-n belüli személyes ellenségét. Istenre és a Prófétára, kiáltotta magában
diadalmasan, erre születtem, harcra, háborúra!
– Általános támadás! – harsogta a hangosbeszélõbe, és felpattanva, amilyen hangosan
csak tudta, megismételte: – Általános támadás!
A felszólításra harcosok ugrottak elõ, kézigránátok suhantak a levegõben a falakon át,
betört ablakokon keresztül, nem válogatva a célpontokban. Robbanások sorozata
hallatszott, füst gomolygott a tér házai körül, puskák ropogtak, géppisztolyok kelepeltek,
majd óriási detonáció hallatszott, amikor a baloldaliak fõhadiszállásán felrobbant a
lõszer- és üzemanyagtár, leborotválva az épületrõl szinte a teljes emeletet, kidöntve a
homlokzatot. A lökéshullám még ott is hatalmas erejű volt, ahol Hasemi és Armstrong
állt, a britet kis híján ledöntötte a lábáról, és Mzsitrik, aki biztonságos helyrõl, a tér másik
felén lévõ egyik épület emeleti ablakából nézte távcsõvel õket, úgy döntött, hogy
elérkezett a megfelelõ pillanat.
– Most! – mondta határozottan oroszul.
A mellette álló mesterlövész befogta távcsöve célkeresztjébe a kiszemelt alakot,
mutatóujját a ravaszvédõ kengyelre szorította, hogy azzal is megtámassza a fegyvert, és
miután Mzsitrik ujja a ravaszhoz ért, a korábban kapott parancsnak megfelelõen számolni
kezdett: – Egy... kettõ... három... tűz! – Mzsitrik meghúzta a ravaszt. Mindketten látták,
amint az ólommagos lövedék hátútól, a csípõ tájékán Hasemi testébe vágódott, az ezredes
rádõlt a gépkocsi elejére, de nem maradt meg rajta, a lendülettõl tovább csúszott az autó
elé, a sárba.
– Rendben – mondta komoran Mzsitrik. Csak azt sajnálta, hogy a szeme nem elég jó, a
keze nem elég biztos már, és nem tudott egyedül végezni azzal a mocskos gyilkossal.
– Három... kettõ... egy... – A célkereszt pillanatra megrezdült, õk pedig dühösen
káromkodtak, mert látták, hogy Armstrong feléjük fordul, majd rögtön le is bukik, és
eltűnik az egyik jármű mögött.
– Az elsõ keréknél van. Nem tud menekülni. Várja ki türelmesen, amíg megmoccan,
és lõje le! – Mzsitrik kirohant a szobából, és a lépcsõ tetejérõl törökül lekiáltott a
földszinten várakozóknak: – Indulás! – Visszafordult, és éppen az ajtóban volt, amikor a
mesterlövész elhúzta a ravaszt. – Megvan – mondta utána a férfi nyugodtan, a profik
szenvtelen hangján.
Mzsitrik egybõl a szeméhez emelte a távcsövét, de hiába kereste, nem látta
Armstrongot. – Hol?
– A fekete kocsi mögött. Egy pillanatra kidugta elöl a fejét, és elkaptam.
– Megölte?
– Nem, tábornok elvtárs! Nagyon vigyáztam, ahogy parancsolta.
– Biztos?
– Biztos, tábornok elvtárs! A vállát találtam el, legfeljebb a mellét.
A baloldaliak fõhadiszállásául szolgáló épület lángokban állt, a lövöldözés megritkult,
a környezõ házakban maradt csak néhány ellenséges tűzfészek, de a súlyos számbeli
fölényben lévõ, dühödt lelkesedéstõl fűtött támadók azokat is kezdték egymás után
felszámolni. Barbárok, gondolta felháborodva Mzsitrik, miután nézte egy darabig a
gyilkolásba belefeledkezõ iszlám gárdistákat. Elfordult, és minden figyelmét ismét a
nyitott szennyvízelvezetõ árokba félig belecsúszott, súlyos sebétõl rángatózó Hasemire
összpontosította. Szedd össze magad, nehogy túl korán meghalj, matyjebájuscsij!, biztatta
magában. – Látja az angolt? – kérdezte a mesterlövésztõl.
 – Nem, tábornok elvtárs, de vigyázok! Figyelem a kocsi mindkét végét.
A térre öreg, rozoga mentõautó hajtott be, vöröskeresztes karszalagot viselõ ápolók
ugrottak ki belõle hordagyakkal, és kihasználva, hogy a lövöldözés már szinte teljesen
elcsitult, kezdték összeszedni a sebesülteket. Örülök, hogy mégis átjöttem, gondolta a
lázasan sürgölõdõket figyelve Mzsitrik. Maga tervezte meg az akciót, rögtön azután,
hogy elõzõ nap megkapta Hakim hán üzenetét. A megjelenésre felszólító, alig leplezett
parancs – párosulva a Pahmuditól kapott beszámolóval arról, hogyan végzett a fiával
Hasemi és Armstrong – perzselõ dühöt váltott ki belõle.
Mi sem volt könnyebb, mint hogy helikoptert kerítsen, még akkor éjjel titokban
megérkezzen Tebrizbe, és felállítsa a csapdát a két gyilkosnak. Úgy állt személyes
bosszút, hogy Hasemi Fazirt kiiktatva, erõsítette kapcsolatát Pahmudival, és
mudzsahedjeit, a Tudehhez tartozó embereit is sok további nehézségtõl megkímélte.
Armstronggal, az MI-6 emberével pedig régi elszámolnivalója volt, régen ideje volt, hogy
végezzen vele. Tiszta szerencse, hogy annyi év után ismét az útjába akadt.
– Tábornok elvtárs!
– Igen, látom.
Két vöröskeresztes hordágyra fektette Hasemit, és a mentõautóhoz indult vele, társaik
pedig a gépkocsi mögé hajoltak. A precíziós fegyver célkeresztje pontosan követte a
mozgásukat, Mzsitrik izgatottan, a mesterlövész pedig nyugodtan várt. Amikor a
„mentõsök" ismét felbukkantak, a sebesült Armstrong is ott volt közöttük, félig
vonszolták, félig támogatták.
– Tudtam, hogy nem hibáztam el a mocskot – mondta nyugodtan a mesterlövész.

A PALOTÁBAN, 23.04. Erkki kivárta, amíg a műszerfal vörösen fluoreszkáló fényei

felerõsödtek, aztán megnyomta az indítógombot. A motor egybõl bekapcsolt, de köhögni
kezdett, mihelyt fölengedte kicsit a megszakítót. Játszott vele egy darabig, aztán tövig
nyomta a pedált, és attól kezdve már egyenletes volt a zúgás, a gép melegedni kezdett.
Az udvarban égtek ugyan a reflektorok, de csupán fél teljesítményre voltak állítva. Az
Erkkit figyelõ Azadeh és Hakim hán, vastag bundával védekezve az éjszakai hideg ellen,
úgy helyezkedett, hogy éppen kívül kerüljön a rotorlapátok hatósugarán. A kapunál
szolgálatot teljesítõ két õr, és Hasemi két rendõre szintén a helikopter felé nézett, de a
testõröket inkább az érdekelte, hogy el ne aludjon a cigarettájuk, mint a pilóta – ki tudja,
hányadik – próbálkozása. A két rendõr valamivel kötelességtudóbbnak bizonyult –
megigazították vállukon a puskájukat, és unottan a helikopter felé ballagtak.
A motor kis idõ múlva újból köhögni kezdett, Hakim hán pedig jó hangosan odaszólt a
sógorának: – Jobban teszed, ha ma estére feladod, Erkki! – Mivel figyelmeztetése
eredménytelen maradt, a kapu felé húzódott, hátrébb a zajtól, Azadeh pedig, ha
vonakodva is, de követte. Hakim még mindig nem szokta meg igazán a botot, nehezen
mozgott, és ez annyira dühítette, hogy szitkozódott is miatta.
– Jó estét, fenség! – köszönt udvariasan a két rendõr.
– Jó estét! Azadeh – szólt oda ingerülten a húgának a hán –, a férjed úgy viselkedik,
mint aki teljesen megbolondult. Képtelen kivárni, hogy megérkezzen a segítség.
Nevetséges, hogy állandóan a motort próbálgatja. Még ha normálisan be tudná indítani,
akkor is, mit érne vele?
 – Nem tudom, fenség! – Azadeh arca halottsápadt volt a gyönge fényben, és valóban
nem is érezte jól magát. – A támadás óta nagyon furcsán... néha teljesen érthetetlenül
viselkedik. Sokszor már kifejezetten félek tõle.
– Nem csodálom. Magát az ördögöt is képes volna halálra ijeszteni.
– Bocsáss meg, fenség, hogy vitatkozom veled, de azt kell mondanom, hogy normális
körülmények között nincs benne semmi ijesztõ! – mondott ellent óvatosan Azadeh.
A testvérek szóváltását hallva a rendõrök tapintatosan hátrébb akartak húzódni, de
Hakim megállította õket. – Maguk észrevettek valami változást a pilótán? – kérdezte.
– Nagyon dühös, fenség! Már órák óta. Egyszer bele is rúgott a gépébe. Hogy más-e,
mint amilyen volt, azt nem tudom. Én most találkoztam vele elõször – válaszolta a
negyvenes éveiben járó, megfontolt, mindenféle bajt kerülni igyekvõ tizedes. A társa
fiatalabb volt, és ha lehet, még jobban félt. A parancsuk úgy szólt, hogy õrködjenek, amíg
a pilóta gépkocsin el nem megy, vagy bárki autón távozik, de ne próbálják megállítani,
csupán haladéktalanul jelentsék a dolgot. Csöppet sem örültek a kényes megbízásnak –
tisztában voltak azzal, hogy a Gorgon hánok keze nagyon messzire elér. Hallották, hogy
azok az õrök és szolgák, akiket az elõzõ hán valamikor árulóknak minõsített, még mindig
a rendõrségi börtönben sínylõdnek. Azt is tudták ugyanakkor, hogy a belsõ elhárítás
veszedelmesebb, azzal még annyira sem tanácsos ujjat húzni, mint a hánnal.
– Szólj neki, Azadeh, hogy hagyja abba! Ne próbálgassa tovább azt az átkozott
motort!
– Soha nem volt még olyan... ingerült, mint mostanában, ma este pedig... – A hán
húgának a tekintete lángolt az indulattól. – Nem hiszem, hogy képes lennék jobb
belátásra bírni.
– De igen!
Azadeh nem válaszolt rögtön, és amikor megszólalt, egészen halk volt a hangja: – Ha
dühös, akkor nem tudok mit kezdeni vele.
A rendõrök látták, milyen sápadt, és sajnálták is, de még jobban féltették magukat –
mind a ketten hallották már, mi történt a hegyek között. Isten óvjon bennünket a
„Késtõl"!, fohászkodtak. Milyen érzés a feleségének lenni ilyen erõszakos barbárnak,
akirõl mindenki tudja, hogy megitta a lemészárolt áldozatai vérét, Isten törvényeit
áthágva hegyi szellemeket imád, meztelenül hentereg a hóban, és a feleségét is
rákényszeríti, hogy azt tegye.
A motor leállt, õk pedig látták, amint Erkki hatalmas öklével dühösen a pilótafülke
falába vág, behorpasztva az alumíniumot.
– Felség, engedelmeddel lefeküdnék! Azt hiszem, altatót veszek be, és remélem, hogy
holnap talán jobb... – Azadeh hangja elhalkult, a mondat befejezetlen maradt.
– Okos ötlet. Az altató biztosan segíteni fog. Tartok attól, hogy nekem kettõre is
szükségem lesz. Rettenetesen fáj a hátam, és már el sem tudok aludni gyógyszer nélkül.
Az õ bűne! – kiáltott fel dühösen Hakim. – Neki köszönhetem, hogy most ekkora
fájdalmakat kell kiállnom. Hívd be a kapuõröket! – szólt az egy lépéssel mögötte álló
testõrhöz. – Utasítást akarok nekik adni! Gyere, Azadeh!
Az asszony engedelmesen a bátyja mellé lépett, aki – az újból bekapcsolt, fülsiketítõén
felbõdülõ motort hallva dühösen odaszólt a rendõröknek: – Ha öt percen belül nem
hagyja abba, mondják meg neki, én parancsolom, hogy fejezze be! Öt perc múlva,
semmivel sem késõbb!
 A két rendõr riadtan nézett a távozó hán, a nyomában sietõ kapuõrök és testõrök után.
– Ha õfenségére sem hallgat, akkor mi mihez kezdjünk? – kérdezte tehetetlenül az
idõsebbik.
– Isten majd csak megsegít. Vagy magától leáll a motor, vagy ráun a barbár, és
kikapcsolja.
A hán távozása óta már hat perc telt el, az udvarban leoltották a lámpákat, de a motor
még mindig hol felbõdült, hol leállt. – Jobb volna, ha teljesítenénk a parancsot – szólt
idegesen a fiatalabb rendõr. – A hán azt mondta, hogy öt perc. Már így is elkéstünk.
– Készülj föl rá, hogy esetleg futni kell, és ne ingereld fölöslegesen! Biztosítsd ki a
revolveredet! – figyelmeztette tapasztaltabb társa. Óvatosan közelebb ment a
helikopterhez. – Pilóta! – A pilóta nem hallotta, továbbra is háttal állt nekik, a fülkébe
hajolva. Átkozott kutya! Kénytelenek voltak még közelebb menni, annyira, hogy érezték
a pörgõ rotorlapátok szelét. – Pilóta! – szólt újból, hangosabban a tizedes.
– Nem hallja. Ki hallana meg bármit ebben a szörnyű zajban? Menj közelebb, majd
fedezlek!
A tizedes beleegyezõen bólintott, Isten kegyelmébe ajánlotta magát, és lehajolva, hogy
védje magát a széltõl, közelebb óvakodott. Pilóta! – Kénytelen volt közvetlenül mögé
lépni, és megérinteni a vállát. – Pilóta! – Erre már megfordult, dühösen nézett rá, és
barbár nyelven mondott valamit, amibõl a rendõr egyetlen szót sem értett. Hogy megoldja
valahogy a helyzetet, mosolyt erõltetett az arcára, és nagyon udvariasan azt mondta: –
Kérem, pilóta kegyelmes úr, végtelenül hálásak lennénk, ha méltóztatna leállítani a
motort! Õfensége parancsolta, hogy ezt megmondjuk. – Látta az értetlen, üres tekintetet,
és eszébe jutott, hogy a „Kés" nem beszél egyetlen civilizált nyelvet sem. Hangosabban
és lassabban megismételte hát a felszólítást, és közben mutogatott is. Óriási
megkönnyebbülésére a pilóta bocsánatkérõen bólintott, lenyomott néhány kapcsolót, és a
motor hangja rögtön alábbhagyott, a lapátok pörgése lassult.
Dicsõség Istennek! Okos vagy, bölcsen cselekedtél, dicsérte magát elégedetten a
tizedes. – Köszönöm, pilóta kegyelmes úr! Köszönöm – hálálkodott, és engedve a
kíváncsiságának, bepillantott a fülkébe. Látta, hogy a pilóta hívó mozdulatot tesz,
udvariasan jelzi, hogy szálljon fel, üljön a helyére. Büszkeségtõl eltelve figyelte a barbárt,
amint – jóindulatára pályázva – a fülkébe hajolt, és érthetetlen szóáradat kíséretében
mutogatni kezdte a műszereket.
Ettõl már a fiatalabb rendõrt is a hatalmába kerítette a kíváncsiság, és a lassan forgó
rotorlapátok alatt szintén a pilótafülke ajtajához óvakodott. Kis híján a száját is ellátotta,
annyira lenyűgözte a sötétben fényesen fluoreszkáló műszerek látványa.
– Istenre, tizedes, láttál már ennyi mutatót meg kapcsolót? – kérdezte álmélkodva. –
Úgy nézel, mintha tudnád, melyik mire való.
– Szeretnék pilóta lenni – vallotta be a tizedes. – Én... – Nem tudta folytatni, a hirtelen
ráboruló vörös köd kiszorította a tüdejébõl a levegõt, és feneketlenül mély, sötét kútba
taszította.
Erkki a fejüket összeütve egyszerre tette ártalmatlanná a két rendõrt, aztán óvatosan
körülnézett. Mozgást sehol sem észlelt, fény is csak néhány ablakból szűrõdött ki, mindig
hibátlanul működõ ösztönei sem jelezték, hogy ellenség közeledne. Másodpercekbe telt
csak, hogy a két magatehetetlen testet – miután fegyvereiket a pilótaülés alá dugta –
berakja az utastérbe, fölpeckelje szétfeszített szájukat, és beletegye az Azadeh
szekrényébõl ellopott altatót. Miután zihálása alábbhagyott, a pilótafülkéhez ment, még
egyszer ellenõrizte, hogy mindent megfelelõen elõkészített-e a gyors induláshoz, majd
ismét hátramászott, az utastérbe, a mozdulatlanul heverõ, ájult rendõrökhöz. Az ajtónak
támaszkodott, készen arra, hogy újból elhallgattassa õket, ha kell. A szája kiszáradt, a
hátán csörgött az izzadság, miközben várt. A kutyák morgását, a lánc csörgését hallva
csöndben felhúzta a Sten karabélyt, de a palotát dobermannokkal körbejáró két õr nem
ment a helikopter közelébe. Erkki is az épületet figyelte, lazán leeresztett karokkal. A
kötés, amit sérülése miatt tettek rá, ernyedten lógott a nyakában.

AZ ÉSZAKI KÜLVÁROSBAN. A rozoga, ponyvával fedett mentõautó jókorákat

zökkenve haladt végig az elhanyagolt, kátyús úton. Hátuljában két ápoló és három
hordágy utazott, az utóbbiak egyikén a szétroncsolt lágyékú, erõsen vérzõ, szünet nélkül
jajgató Hasemi.
– Az isten szerelmére, adjanak már neki morfiumot! – kérte rettentõ fájdalmán
uralkodva Armstrong. A gépkocsi falának dõlve félig ült, félig feküdt a hordágyon,
szorítókötést nyomott a mellkasa felsõ részén tátongó sebre, és közben észre sem vette,
hogy a hátán a kimeneti nyíláson ömlik a vér. – Morfiumot! Gyorsan! – szólt újból az
ápolóknak. Perzsául, angolul kiabált velük, gyűlölte õket ostobaságuk, érzéketlenségük
miatt, de még mindig a semmibõl váratlanul belévágódó lövedék okozta sokk hatása alatt
volt. Miért, miért, miért? Akárhányszor is tette föl magának a kérdést, nem tudott rá
válaszolni.
– Mit csináljak, kegyelmes úr? – hallotta valahonnan, a mindent elborító sötétségbõl a
tehetetlenségrõl árulkodó kérdést. – Nincs morfiumunk. Insa Allah. – A hang gazdája,
Armstrongot pillanatra elvakítva, elemlámpát gyújtott, aztán Hasemire, és végül a
harmadik hordágyra irányította a fényt. Fiatal iszlám gárdista feküdt rajta; már halott volt,
szeme üvegesen meredt a semmibe – az ápolók annyi fáradságot sem vettek maguknak,
hogy lefogják. Hasemi hordágya felõl újabb elkínzott hörgés hallatszott.
– Oltsd el a lámpát, Eszmáil! – szólt társára a másik ápoló. – Azt akarod, hogy belénk
durrantsanak?
Eszmáil azonnal engedelmeskedett. Az újból rájuk telepedõ sötétségben cigarettára
gyújtott, hosszan köhögött a füsttõl, az orrát is kifújta – jó hangosan –, aztán félrehúzta a
ponyvát, hogy megnézze, hol járnak. – Isten segítségével már csak néhány perc, és ott
vagyunk – mondta. Lehajolt, és durván megrázva, a békés öntudatlanságból a kínnal teli
ébrenlétbe lendítette át Hasemit. – Már csak néhány perc, ezredes kegyelmes úr! Ne
haljon még meg! – mondta aggódó hangon. – Egy kicsit tartson még ki, utána kezelésbe
veszik!
A kocsi, mély gödrön áthaladva, jókorát dobott rajtuk, és Armstrong kis híján elájult
az egész testén végigcikázó borzalmas fájdalomtól. Amikor a mentõautó megállt, kis
híján sírt a megkönnyebbüléstõl. Láthatatlan kezek hajtották féke a kocsi végében a
ponyvát, kíváncsi fejek hajoltak beljebb. Érezte, hogy durván talpra rángatják, lökve-
rángatva másik hordágyra kényszerítik, és szorosan lekötözik. A fájdalom savanyú ködén
át látta, hogy Hasemit elcipelik, aztán az õ hordagyát is felkapták, de ez már akkora
fájdalmat okozott, hogy elájult.
A hordágyvivõk átlépték a szennyvízelvezetõ árkot, beléptek a hosszú folyosóra nyíló
ajtón, végigsiettek, és néhány lépcsõfokot lemenve tágas cellában állapodtak meg. – Oda
tegyék! – Mzsitrik a második asztalra mutatott az elsõt már elfoglalta a szintén a
hordágyára kötözött Hasemi. Sietség nélkül, alaposan megnézte elõbb Armstrongot, aztán
az ezredest – mindkettõ eszméletlen volt.
– Rendben – mondta. – Várj meg odafent, Eszmáil!
Eszmáil lerángatta magáról elszennyezõdött vöröskeresztes karszalagját, és a sarokba
hajította, a többihez. – Sok társunk szenvedett mártírhalált a fõhadiszálláson – mondta
komoran. – Nem hiszem, hogy egy is megmenekült volna közülük.
– Ha így van, okosan tetted, hogy nem mentél el a gyűlésre.
Eszmáil visszamászott a lépcsõn, és csatlakozott a barátaihoz, akik lelkesen gratuláltak
éppen egymásnak, hogy sikerült elfogniuk az ellenség vezérét és undorító csahosát, a
külföldit. Harcokban edzett, elkötelezett iszlám-marxisták voltak valamennyien, orvos,
mentõápoló egy sem akadt közöttük.
Mzsitrik türelmesen kivárta, amíg egyedül maradt, majd kis zsebkést vett elõ, és
markolatig Hasemibe döfte. A dobhártyát repesztõ üvöltés tetszett neki. Megvárta, amíg
elhaló hörgéssé válik, fölvette a jó elõre odakészített vödröt, és a jéghideg vízbõl keveset
az ezredes arcába löttyintett. A tágra nyíló szemekbõl feléje sugárzó rémület és fájdalom
talán még az üvöltésnél is nagyobb elégedettséggel töltötte el. – Találkozni akart velem,
ezredes? – kérdezte. – Megölte a fiamat, Fjodort. Pjotr Olegovics Mzsitrik tábornok
vagyok. – Újból a késért nyúlt, és minden erejét beleadta a döfésbe. Hasemi arca a
felismerhetetlenségig eltorzult, miközben érthetetlenül üvöltözve, a testét vadul dobálva
megpróbált szabadulni a kíntól, a fájdalomtól.
– Ezt a fiamért... ezt is... ezt is...
Haseminek, szerencsétlenségére, erõs volt a szíve, percekig bírta, hol kegyelemért, hol
a megváltó halálért esedezve az egyetlen, bosszúálló istenhez. Mire megkapta, alaposan
rá is szolgált.
Mzsitrik megállt a mozdulatlan test fölött. Az orra tiltakozott ugyan a kiömlött vér
émelyítõ, édeskés szaga ellen, de nem törõdött vele. Arra gondolt, hogyan halt meg a fia,
a vallatás harmadik fokozatáig eljutva, az elõtte mozdulatlanul fekvõ, és az öntudatlanul
még oldalt várakozó mocskos kutya kezétõl. Pahmudi beszámolója igen alapos volt, nem
számolt, vagy talán túlságosan is számolt apai érzelmeivel. – Hasemi Fazir! Azt kaptad,
amit érdemeltél, te rohadt szarevõ! – mondta, és a halott arcába köpött. Megfordult, és
megdermedt – Armstrong magához tért, és mozdulatlanul, tágra nyílt szemmel nézett
feléje a hordágyról. Vértelen arc, hideg, kék szem. Mzsitriket leginkább az döbbentette
meg, hogy tekintetében nyoma sem volt a félelemnek. Nem baj, mindjárt változtatok én
ezen, gondolta. A zsebkésért nyúlt, de nem maradt ideje, hogy közelebb lépjen.
Armstrong a heveder alól kiszabadított kezével a felöltõje gallérjához kapott, a szájához
rántotta, és vele a belévarrt ciánkapszulát is. – Ne mozduljon! – figyelmeztette az angol.
Mzsitrik szempillantás alatt felmérte a köztük lévõ távolságot, és engedelmeskedett.
Sokkal tapasztaltabb volt, semhogy megpróbáljon odaugrani hozzá. A zsebében lapuló
automatának sem vehette hasznát – mire elõrántja, Armstrong ráharap a kapszulára, és a
hátralévõ három másodperc már nem elegendõ, hogy kitöltse a bosszúját. Egyedül abban
bízhatott, hogy az angol újból eszméletét veszti a fájdalomtól, vagy ha nem, legalább a
koncentrálóképessége gyengül. Erre azonban várnia kellett, úgyhogy nekitámasztotta a
hátát az asztalnak, és dühösen káromkodni kezdett.
Amikor a hordágyvivõk a mentõautó sötétjében Armstrongra rakták a hevedereket, az
angol ösztönösen megfeszítette a testét, hogy késõbb – ha netán a fájdalom
elviselhetetlenné válna – ki tudja szabadítani a karját, és vagy a felöltõje, vagy az inge
gallérjába varrt méregkapszuláért nyúlhasson. Remegve nézte végig, hogyan halt meg,
kínokban fetrengve, Hasemi, és ezerszer is hálát adott Istennek, mert kapott annyi
haladékot, hogy borzalmas fájdalom árán, de kihúzhassa a hevederek alól a karját. Furcsa
módon, mihelyt ujjai megérezték a méreggel teli, csöppnyi üvegcsét, a fájdalom
szempillantás alatt elszállt a testébõl. Pontosan tudta, hogy a halál küszöbére érkezett,
ahonnan visszapillantva az élet jelentéktelennek látszik, és megnyugodott, békét kötött
magával és a sorssal.
– Profik... vagyunk – mondta nehezen mozduló szájjal. – Nem mi öltük meg... a fiát.
Élt, amikor... Dzsanán tábornok elvitette Pahmudihoz.
– Hazudik! – Mzsitrik hallotta, milyen gyenge a hangja, tudta, hogy nem sokáig kell
már várnia, és fel is készült.
– Olvassa el a hivatalos... jelentéseket! A SAVAMA-nál biztosan talál, és annál... a
maguk istenverte... KGB-jénél is.
– Azt hiszi, olyan ostoba vagyok, hogy a halála elõtt még szembe tud állítani
Pahmudival?
– Olvassa el a jelentéseket, kérdezzen, és megtudja az igazságot! Igaz, maguk, KGB-s
csirkefogók azt mindig is utálták. Akkor is, még élt, amikor a SAVAMA elvitte.
Mzsitrik elbizonytalanodott. Nem normális, gondolta, hogy olyan profi, mint
Armstrong, a halála küszöbén – azzal tisztában kellett lennie, hogy akár így, akár úgy, de
mindenképpen meghal – ilyesmit javasoljon, hacsak nem biztos az eredményben. – Hol
vannak a szalagok? – kérdezte, és közben nagyon figyelt. Látta, hogy az angol tekintete
megrebben, arca – ha csak pillanatra is – rettentõen fáradttá válik, és tudta, hogy közel a
pillanat. – Hol vannak a szalagok?!
– Nem voltak. A... a harmadik szintrõl egy sem. – Armstrong ereje rohamosan fogyott.
A fájdalom már megszűnt, és az idõ múlását sem érzékelte. Egyre nagyobb erõfeszítésébe
került, hogy koncentráljon, de még tudta, hogy a szalagokat meg kell védenie, biztosítani,
hogy a róluk készített másolat, a jelentésével együtt, eljusson Londonba. – A fia bátor
volt, erõs, és semmit sem árult el. Hogy Pahmudi mit... mit szedett ki belõle, azt nem
tudom... Pahmudi pribékjei. .. vagy a saját embereik. Még élt... amikor magukhoz került.
Pahmudi mondta... Haseminek.
Lehetséges, gondolta kellemetlen érzéssel Mzsitrik. Azok a semmihez sem értõ
teheráni szarevõk évekig hibát hibára halmoztak. Félreértették mindazt, amit a sah tett, és
generációkra elintézték, hogy ha belefeketedünk, akkor se érhessük el a céljainkat
Iránban. – Utánanézek – mondta. – A fiam emlékére esküszöm, hogy kiderítem az
igazságot, de magán az sem fog segíteni – szaktárs!
– Szívességért szívességet... cserébe! – mondta, nehezen formálva a szavakat,
Armstrong. – Ugye maga intézte el Rögért, Roger Crosse-t? Eh?
Mzsitrik elõször csak nevetett, örülve annak, hogy idõhúzással kínozhatja az
ellenségét, és kíváncsi is volt a reakciójára. Mivel az elmaradt, rászánta magát a válaszra.
– Én intéztem el. Igen. És AMG? Emlékszik még rá? Hát Talbotra? Én mondtam
Pahmudinak, hogy szabadítsa rá azt a szarevõ Fazirt, hajtsa végre a 16/a-t. – Figyelte az
összeszűkülõ, kék szemeket, és megpróbálta kitalálni, mi rejtõzik a rezzenéstelen tekintet
mögött.
Armstrong ezalatt az emlékezetében kutatott. AMG? – kérdezte magától. Á, megvan!
Alan Medford Grant, született 1905-ben, a szervezet egyik legeredményesebb
kémelhárítója. Ian Dunrosshoz fűzõdõ kapcsolatait felhasználva 1963-ban sikerült
lelepleznie a vakondot, aki beépült a Nemes Házba. Mellesleg az egyik legjobb barátom.
– Hazudik! AMG motorbalesetben halt meg 1963-ban.
– Egy kis segítséggel. Akkor már egy éve, vagy régebben kiadták ellene a 16/a-t. És a
japán felesége ellen.
– Nem volt nõs...
– Ostobák maguk, nem tudnak semmit. Még hogy Különleges Ügyosztály! A nõ a
japán titkosszolgálatnak dolgozott. Ugyanabban az évben halt meg, mint a férje,
Sydneyben.
Armstrong engedélyezett magának annyi lazítást, hogy halványan elmosolyodjon. A
„motorbalesetet" ugyanis a KGB valóban megszervezte, de az MI-6 végzett rajta némi
átalakítást. A halotti bizonyítvány valódi volt – valaki másé –, és Alan Medford Grant,
átalakított arccal, még Armstrong által sem ismert, új személyazonossággal, változatlanul
jó egészségnek örvendve, tovább végezte a munkáját. De hogy felesége lett volna?
Ráadásul japán? A makacsul visszatérõ köd teszi, hogy nem tud rá visszaemlékezni, vagy
ez is megfejtendõ titok...
Érezve, hogy a múlt egyre ellenállhatatlanabbal hívja, óriási erõfeszítéssel összeszedte
magát, és megpróbált csak arra koncentrálni, amit feltétlenül ki akart deríteni. Tudta,
hogy nem sok ideje van már, de mindenképpen ellenõrizni akarta, hogy nem tévedett-e. –
Ki a negyedik – kérdezte, az apából próbálva meg kiszedni azt, amit a fiú, hogy
szabaduljon a kínoktól, el akart ugyan mondani, de nem tudott...
Mzsitrik elõször meglepõdött, aztán diadalmasan elmosolyodott. Örült, hogy
Armstrong elárulta, hogyan állhat rajta bosszút, legalább pszichikailag. Kimondta a
nevet, és rögtön látta a megdöbbenést, amit kiváltott. Aztán az ötödiket, sõt a hatodikat is.
– Az MI-6 ementálinak is jó lenne, annyi vakondunk van benne. Ugyanúgy az MI-5, és a
legtöbb szakszervezetük – mondta elégedetten. – Ted Everly a miénk, Broadhurst és Lord
Grey is. Emlékszik még rá Hongkongból. Ne csak a Labourre gondoljon, bár tényleg az a
legjobb terep. Neveket akar? – kérdezte nyugodtan, hiszen biztonságban volt. Lapozza át
a Who is Who-t! A bankoknál, a Cityben, a külügyminisztériumban kutasson – egyébként
Henley is a miénk, és már meg is kaptam tõle a jelentése másolatát –, fel egészen a
kabinetig, ha nem a Downing Streetig! Félezer saját, kiképzett ügynökünk van maguknál,
az árulóikról már nem is beszélve! – Mzsitrik elnevette magát, és a hangja olyan volt,
hogy felért a tõrdöféssel.
– És Smedley-Taylor?
– Igen, õ is... – A tábornok öröme szempillantás alatt szertefoszlott, maradt helyette a
hirtelen támadt döbbenet. – Honnan veszi?! Ha tud róla...
Armstrong elégedett volt – Fjodor Rakoczy nem hazudott. A magnószalag a nevekkel
már biztonságban volt, senki nem akadályozhatta meg, hogy célhoz érjen, Henleyben
pedig korábban sem igazán bíztak, ugyanúgy Talbotban sem. Nyugodt volt, ugyanakkor
szomorú. Sajnálta, hogy nem õ fogja el õket. Valaki mindenképpen megteszi. Például
AMG.
A szemhéja megrezzent, keze lecsúszott a felöltõje gallérjáról. Mzsitrik korához és
termetéhez képest villámgyorsan ugrott hozzá, térdével az asztalhoz szögezte a karját, és
egyetlen dühös rántással letépte a kabátgallért, tehetetlenné, kiszolgáltatottá téve
Armstrongot. – Ébresztõ, matyjebájuscsij! – kiáltott rá lázas izgalommal, kezében a
zsebkéssel. – Honnan tudsz Smedleyrõl?
 A válasz elmaradt – Armstrong halott volt.
Mzsitrik szaggatottan lélegzett, mellkasa hevesen hullámzott az indulattól. – Kár lett
volna az idõt vesztegetni rá – mondta ki hangosan, amit gondolt. A lényeg: úgy jutott
pokolra a szarevõ disznó, hogy elõtte megtudta, árulók játékszere volt. De honnan tudott
Smedley-Taylorról, ötlött föl benne rögtön a kérdés. És ha tényleg igazat mondott a
fiamról?
A cella sarkában volt egy kanna kerozin, azt felkapta, elkezdte rálocsolni a két
holttestre, és közben fokozatosan alábbhagyott benne az indulat. – Eszmáil! – kiáltott a
lépcsõ tetején várakozó, fiatal mudzsahednek, aki a társával együtt rögtön meg is jelent. –
Készen vagytok az indulásra? – kérdezte, és a kiürült kannát a sarokba hajította.
– Isten segítségével igen.
– És a sajátunkéval – egészítette ki könnyedén a választ Mzsitrik. Megtörölte a kezét
egy rongyban, és közben arra gondolt, hogy fárasztó, de eredményes napot sikerült maga
mögött tudnia. Pár perces utat kellett már csak megtennie gépkocsival a helikopteréig,
hogy aztán egy óra múlva, vagy annál is hamarabb Tbiliszi melletti dácsáján lehessen,
Vertyinszkajánál. Pár hét, gondolta, és Hakim is megérkezik a piskesemmel, Azadehhel,
vagy nélküle. Ha nem hozza el, akkor igencsak sokba fog kerülni neki az a kis kirándulás.
– Gyújtsátok meg, aztán mehetünk! – mondta az embereinek.
– Tessék, tábornok elvtárs! – válaszolta vidáman Eszmáil, és doboz gyufát dobott felé.
– Ön a legméltóbb rá, hogy meggyújtsa.
Mzsitrik elkapta a dobozt. – Miért is ne? – Az elsõ szál gyufa nem gyulladt meg, a
második sem, de a harmadik igen. A lépcsõ felé hátrált, és csak akkor hajította el, amikor
már biztonságos távolságban volt a kerozintól. A lángok rögtön magasba csaptak, és
nyaldosni kezdték a pince mennyezetének gerendáit. Aztán Mzsitrik csak annyit érzett,
hogy egy láb erõsen meglöki, és már bukott is le a lépcsõn, egészen a tűz széléig.
Rémülten felordított, csapkodva próbált védekezni a lángok ellen, és a kezére
támaszkodva hátrált. Valahogyan sikerült talpra vergõdnie, de egy golyó szétzúzta a
térdkalácsát, a második pedig a combjába fúródott, és visszadobta a lángokba. Üvöltve
csapkodott maga körül, de nem tudott menekülni, a tűz belekapott a ruhájába, élõ
fáklyává változtatta.
Eszmáil és a másik mudzsahed sietve hátrahúzódott, kis híján összeütköztek az
üvöltésre befelé igyekvõ társaikkal. Azok megdöbbenve álltak meg, és tágra nyílt
szemmel meredtek a lángok között rángatózó Mzsitrikre, akinek már a csizmája is tüzet
fogott.
– Miért csináltad? – kérdezte az egyik.
– A bátyám meghalt abban a házban, akárcsak a te unokatestvéred.
– Insa Allah, Eszmáil! Miért a tábornok elvtársat kárhoztatod ezért? Õ látott el
bennünket pénzzel, fegyverrel, robbanóanyagokkal. Miért kellett megölni?
– Miért ne? Nem volt-e durva, nagyképű sátánfajzat? Még csak nem is a „Könyv
népéhez" tartozott – válaszolta utálkozva Eszmáil. – Ahonnan küldték, tucatjával jönnek
majd helyette mások. Nekik van ránk szükségük, nem nekünk rájuk. Megérdemelte, amit
kapott. Maga kereste a bajt. – Megvetõen a lángoló, már mozdulatlan test felé köpött. –
Fontos emberek nem járnak egyedül, testõrök nélkül.
A tűz már a fából ácsolt lépcsõre is átterjedt, úgyhogy sietve visszavonultak, és az
utcára érve felkapaszkodtak a vöröskeresztes jelzésétõl megfosztott teherautóra. Eszmáil,
utolsó pillantást vetve a lángra kapó épületre, diadalmasan fölnevetett. – így dögöljön
meg minden ocsmány hitetlen!

A PALOTA UDVARÁN. Erkki a helikopter oldalának dõlve megvárta, hogy a hán

emeleti szobájában kialudjon a fény. Még egyszer ellenõrizte az elkábított, mélyen alvó
rendõröket, halkan becsukta az utastér ajtaját, és a tõrtokját kikapcsolva a Stenért nyúlt.
Hangtalanul indult a palota felé, mint az éjszaka cserkészõ vadász. Az õrök nem állták
útját, feléje sem néztek, hiszen a hán megmondta, hogy ne zavarják a pilótát, ne
idegesítsék fölöslegesen, elõbb-utóbb úgyis ráun arra, hogy a gépével bíbelõdjön. – Ha
elvisz egy kocsit, ne törõdjetek vele! Ha a rendõrök meg akarják állítani, az az õ dolguk.
– Értettük, fenség! – válaszolta egyszerre a két õr, elégedetten, hogy nem kell
vigyázniuk a Késre.
A bejáraton túl Erkki nesztelenül osont végig a gyengén megvilágított folyosón az
északi szárnyba. Macskaléptekkel sietett föl a lépcsõn, végig az emeleti folyosón, és már
ott is volt a lakosztály ajtajánál. Hangtalanul csukta be maga mögött az elõtér ajtaját,
besietett a hálószobájukba, és legnagyobb megrökönyödésére Minával találta szembe
magát, aki az ágy mellett térdelve a mélyen alvó Azadeh hátát masszírozta.
– Bocsánat! – A szobalány, mint a legtöbb szolga, nagyon félt Erkkitõl. – Nem
hallottam, hogy jön, kegyelmes úr! Az úrnõ azt... azt mondta, masszírozzam a hátát,
ameddig tudom... aztán aludjak itt.
Erkki a szereléstõl olajfoltosan, bekötött füllel a szokásosnál is ijesztõbbnek,
veszedelmesebbnek látszott.
– Azadeh!
– Ne ébressze fel, kegyelmes úr! Altatót vett be... kettõt... és azt mondta, kérjek
elnézést helyette, ha már aludna, amikor...
– Öltöztesse fel!
– De kegyelmes úr! – Mina a parancs hallatán elsápadt, de amikor a tõrt meglátta, még
a szívverése is elállt.
– Igyekezzen, és meg ne mukkanjon közben, mert elvágom a torkát! Gyerünk! –
Látva, hogy a köntösért nyúl, Erkki még zordabban szólt a szobalányra: – Ne abba, Mina!
Meleget, síruhát adjon rá... Mindegy, melyiket, siessen! – Az ajtó elé állt, hogy útját
állhassa a lánynak, ha netán szökni próbálna. Remegés futott végig rajta, amikor meglátta
az éjjeliszekrényen heverõ kukrit, és erõvel elfordította a fejét. Miután meggyõzõdött
róla, hogy Mina engedelmeskedik a parancsának, az öltözõasztalhoz ment, kivette a
fiókból Azadeh táskáját. Elégedetten látta, hogy minden hivatalos papírja –
személyigazolvány, útlevél, vezetõi engedély, anyakönyvi kivonat – benne van. Áldotta
Aishát az ajándékért, és hálát adott õsi isteneinek is, mert délelõtt eszébe juttatták, mit
kell csinálnia. Valóban azt hitted, drágám, hogy itt hagylak?, kérdezte némán az alvó
asszonytól.
A táskában lévõ selyem ékszerzacskót a szokásosnál nehezebbnek érezte. Belenézett
hát, és a szeme tágra nyílt az ámulattól, meglátva a smaragdokat, gyémántokat,
igazgyöngy nyakláncokat és fülbevalókat. Nadzsud hagyatéka, gondolta, ugyanazok a
holmik, amiket Hakim az emberrablóknak adott, én pedig visszavettem Bajázidtól. A
tükörben látta, hogy Mina is ellátottá a száját a pazar kincsektõl. – Siessen! – Azadeh
ernyedten, de már majdnem felöltözve feküdt az ágyon.
A PALOTA ALATT, AZ ÚT MENTÉN. A rendõr õrmester és a sofõr is a palota néhány
száz yardnyira lévõ kapuját figyelte az út szélén leállított gépkocsiból. Az õrmester hiába
mozgatta a távcsövét, csupán az õrházat látta, két beosztottját nem. Nyomuk veszett,
mintha a föld nyelte volna el õket. – Hajtson fel óvatosan! – mondta a sofõrnek. Valami
történt velük. Vagy alszanak, vagy bajuk esett. Lassan menjen, amilyen halkan csak tud!
– Csõre töltötte az M-16-osát, a sofõr pedig óvatosan gázt adva eleresztette a kocsit.

A FÕKAPUNÁL. Babak, az õr a bereteszelt, erõs rácskapu oszlopának dõlt, a társa nem

messze, a földre terített zsákon összekuporodva aludt. A rácson át tisztán látta a
hótorlaszok között a város felé kanyargó országutat, a másik irányban pedig, a télire
befedett szökõkút mögött a helikoptert. Hideg, metszõ szél fújt, enyhén megmozgatva a
rotorlapátokat.
Az õr ásított nagyot, toporgott a hideg miatt, aztán a rácshoz állva nekilátott elvégezni
a kisdolgát. Szórakozásul még játszott is a vizeletsugárral, jobbra-balra lóbálta, széles
körívet rajzolva a hóba. Amikor a hán elbocsátotta õket, és társával visszatért a kapuhoz,
a két rendõrt már nem találta ott. – Biztosan elmentek zabálni, vagy aludni – mondta
utálkozva Babak. – Bár dögölne meg az összes rohadt rendõr!
Megint ásított, azt kívánta, bárcsak jönne gyorsabban a hajnal, amikor néhány órára
szabad lesz. Alig várta, hogy kiengedhesse a pilóta kocsiját, bezárja a kaput, és ágyba
feküdjön, egy hívogatóan meleg test mellé. A gondolatra önkéntelenül a heréjéhez nyúlt,
megvakarta, és rögtön merevedést érzett. Lazán nekivetette a hátát a rácsoknak, és már
éppen bele akart feledkezni az önmagával folytatott játékba, amikor a szeme sarkából
mozgást vett észre. Felkapta a fejét, és látta, hogy a pilóta lép ki a palotából az oldalajtón.
Valami nagy csomag volt a vállán, a kötésbõl elõhúzott kezében fegyvert vitt. Babak
sietve begombolkozott, lekapta a válláról a puskáját, és oldalra húzódott, az árnyékba.
Óvatosan, hogy meg ne ijedjen, és zajt ne üssön, felébresztette a másik õrt is. – Nézd! –
súgta neki. Azt hittem, hogy még mindig a helikopterben van.
Kíváncsian figyelték, amint Erkki – megpróbálva végig árnyékban maradni –
megkerülte a helikoptert, és eltűnt mögötte. – Mit visz? Mi lehet abban a csomagban?
– Úgy néz ki, mint az összetekert szõnyeg – mondta a másik õr. Ajtónyitás neszét
hallották.
– De miért? Minek az neki?
Sötét volt ugyan, de mindkettõjüknek a szeme éles, és a füle is jó. Hallották, hogy lent,
az úton gépkocsi közeledik halkan, de figyelmüket inkább az utastér félrecsúszó ajtajának
szisszenése kötötte le. Lélegzetüket is visszafojtva vártak, és azt látták, hogy az idegen
két jókora csomagot lök a helikopter alá, majd átbújik a farok alatt, az õ oldalukra. Egy
pillanatra megállt, feléjük nézett, de nem vette észre õket. Amikor beszállt a
pilótafülkébe, pillanatig tisztán látták a mellette az ülésre rakott szõnyeget.
A váratlanul felbõdülõ motor hangjára a két õr riadtan nézett össze. – Isten irgalmazz!
Most mit csináljunk?
– Semmit – válaszolta idegesen Babak. – A hán megmondta, bármit tesz is, hagyjuk
békén a pilótát. Külön a lelkünkre kötötte, hogy vigyázzunk, mert veszélyes. – „Hajnal
felé, ha el akar menni, ne akadályozzátok!", mondta. – Szépen nyugton maradunk, és
nem csinálunk semmit! – ismételte meg Babak, túlkiabálva a helikopter zaját.
– Arról nem volt szó, hogy újból beindítja a masináját. A hán ilyet nem mondott, és
azt sem, hogy szõnyeget fog lopni.
– Igazad van. Istenre mondom, igazad! – A két õr idegesen törte a fejét, mit is tegyen.
Az öreg hán által engedetlenségért, vagy valamilyen hibáért börtönbe záratott,
megkorbácsoltatott társaikra gondoltak, meg azokra, akiket a fiatal hán elzavart, és
földönfutókká váltak. – A motor hangja most egészen jó, nem? – Látták, hogy az
emeleten, a hán hálótermének az ablakában fény gyullad, de nem értek rá odafigyelni,
mert hangos fékezéssel gépkocsit hallottak megállni a kapu elõtt. Közelebb ugorva látták,
hogy az õrmester, elemlámpával a kezében, sietve kiszáll belõle. – Mi történt?! – kiabált
rájuk idegesen a rendõr. – Azonnal nyissák ki a kaput! Hol vannak az embereim?
Babak a kis oldalajtóhoz rohant, és lázas sietséggel elhúzta a reteszt. A pilótafülkében
Erkki keze sebesen járt, összeszorított fogai megpróbálták ellensúlyozni a még teljesen be
nem gyógyult seb okozta fájdalmat. Az izzadság, a fülébõl csordogáló vérrel
összekeveredve, sűrű patakban folyt végig az arcán. Még mindig erõsen zihált, kifulladva
a futástól – Azadeh tehetetlen teste nehezebbnek bizonyult, mint elõször gondolta –,
miközben dühösen biztatta a műszerfalon világító mutatókat, hogy kússzanak már
feljebb. Közben Hakim hálótermében fény gyúlt, és kíváncsi fejek hajoltak az
ablakokhoz. Mielõtt otthagyta volna a lakosztályukat, gyengéden leütötte Minát, remélve,
hogy nem tesz benne komolyabb kárt. Nem akarta, hogy fellármázza a palotát, és elejét
akarta venni annak, hogy szökésük segítésével vádolják. Utána sietve betekerte Azadehet
a szõnyegbe, és az éjjeliszekrényrõl felkapott kukrit az övébe tűzte.
– Gyerünk! – biztatta a lassan felfelé kúszó mutatókat, a szeme sarkából figyelve a
kapuban felbukkanó két rendõrt. Amikor a reflektor felgyulladt, és a fénysugár a szemébe
vágott, a gyomrát heves görcs rántotta össze. Gondolkodás nélkül az ülése mellé
támasztott karabélyért kapott, és magasra célozva – nehogy eltaláljon valakit kilõtt az
ablakon.
A kapuoszlop terméskövein megpattanó lövedékek koppanásától a négy férfi ijedten
szétfutott. Az õrmester kiejtette a kezébõl az elemlámpát, de elõtte a fénykéve a
helikopter alatt mozdulatlanul fekvõ, halottnak látszó tizedesre és a társára hullott.
Megrémülve, hogy rá is ugyanaz a sors vár, a lövések közötti szünetet kihasználva, a
kapunál hagyott gépkocsi felé vetette magát.
– Lõjenek már, az istenért! – ordította halálra válva a sofõr, és Babak, a felszólításnak
engedelmeskedve meg is húzta a ravaszt, de halálra ijedve nem tudott célozni, így a
lövedék elszállt. A sofõrt a kiképzés során belénevelt kötelességtudat elõreűzte,
visszaszerezni az elemlámpát, ám a lába elõtt a betonhoz vágódó lövedék rögtön vissza is
vetette.
– Átkozott kutya... – Mindhárman lázas igyekezettel próbáltak fedezéket találni,
közben egy lövés arrébb lökte az elemlámpát, a következõ pedig telibe találta, és
eloltotta.
Erkki összeomlani látta menekülési tervét – a helikopter, könnyű célpontként, még
mindig a földön állt, a műszerek mutatói a működõképességet jelentõ tartomány alatt
voltak. Nem tudott mit tenni, vad üvöltés kíséretében a Sten teljes tárát ráürítette a
kapura, és miután az utolsó golyóját is kilõtte, újabb vad, vérfagyasztó kiáltással maga
felé rántotta az irányítókart. A motorok a teljes gázadásra, széteséssel fenyegetõen,
hevesen rázkódni kezdtek, de a 212-es szerencsére bírta a terhelést, a farka magasan
megemelkedett, talpai elváltak a földtõl, és elõrelendült. Kellõ erõ hiányában többször
visszazökkent ugyan, megpattant a hótól többé-kevésbé megtisztított betonon, de ha
nehezen is, végül a levegõben maradt. A sofõr, látva, hogy a pilóta egérutat nyer,
kirántotta az egyik õr kezébõl a puskát, és utánalõtt.
A palota emeleti ablakából Hakim hán álomittasan, félig még a lefekvéskor bevett
altató hatása alatt figyelte az udvarban zajló eseményeket. Megbízható testõre, Margol ott
állt, közvetlenül mögötte. Látták, hogy a vadul imbolygó 212-es kevés híján nekivágódik
a kapu közelében az õrbódénak, talpaival leborotválja a tetejét, de ha küszködve is,
sikerül magasabbra emelkednie. A rendõr õrmester az úton hagyott gépkocsi mellõl lõtt
utána, és mivel a távolság miatt nem lehetett megítélni, milyen eredménnyel, Hakim csak
fohászkodni tudott, hogy ne találja el.
Erkki hallotta a lövedékek pattogását, imádkozott, hogy ne sértsenek meg semmilyen
létfontosságú alkatrészt, és mivel veszélyesen nyílt terepen volt, oldalra kanyarodva
megpróbált a palota terjedelmes tömbje mögé jutni. Az éles irányváltástól az összetekert
szõnyeg, és benne Azadeh elõrebukott, rá a műszerfalra, súlyosan akadályozva a
vezetésben. Alaposan össze kellett szednie magát, hogy vissza tudja rakni a helyére, és az
erõfeszítéstõl a karján a seb kinyílt.
Sikerült az északi szárny mögé kerülve a birtok külsõ fala felé kanyarodnia, a kis
épület felé, amelyikben korábban Ross és Gueng rejtõzködött. Változatlanul néhány
lábnyira volt csak a földtõl, és egy kóbor lövedék át is ütötte mellette a helikopter ajtaját,
és üvegszilánkokat szórva becsapódott a műszerfalba.
A gépet eltűnni látva Hakim a testõrével a nyomában kirohant a hálóterembõl, hogy a
folyosói ablakból figyelje tovább a menekülést.
– Látod? – kérdezte az izgatottságtól rekedt hangon.
– Igen, fenség! Ott! – Margol a környezetétõl csak nehezen megkülönböztethetõ, sötét
foltra mutatott.
A külsõ védelmi kör reflektorai is felgyulladtak, és Hakim látta, amint a helikopter,
alig néhány hüvelyknyivel magasabban átrepül a falon. A domboldal hajlását követve pár
másodpercre eltűnt a szeme elõl, és amikor ismét felbukkant, már erõre kapva, stabilan
emelkedett, távolodott a palotától.
Még nem tűnt el egészen, amikor lélekszakadva Aisha bukkant fel a folyosó végén, és
meg sem várva, hogy odaérjen, magából kikelve, hisztérikusan kiabálta: – Fenség!
Fenség... Azadeh nincs... az az ördög elrabolta, és Mina sincs magánál...
Hakimnak rettentõen nehezére esett, hogy legyõzze az altató hatását, nyitva tartsa
mindenáron becsukódni akaró szemét, és megpróbáljon koncentrálni. – Micsoda? Mirõl
beszélsz?!
– Azadeh eltűnt! Becsavarta egy szõnyegbe, és elrabolta... – Aisha rémülten
elhallgatott; nem tudott az altatóról, és megijedt Hakim hamuszürke arcától, félig behunyt
szemétõl. – Elrabolta!
– De hát... ez lehetetlen...
– Nem! Elrabolta, Minát pedig leütötte, hogy ne tudjon lármát csapni.
A hán értetlenül pislogott még egy darabig, de aztán megvilágosodott elõtte, hogy mi
történt, és hebegve, az altató hatásával küszködve rászólt Aishára: – Hívd az õrséget! Ha
tényleg elvitte... Istenem... Az õröket, gyorsan! Altatót vettem be... nem tudok
gondolkodni... küldj valakit a rendõrökért, a zöldszalagosokért... Általános riadót!
Jutalmat kap, aki elfogja... Margol! Segíts! Vigyél vissza a szobámba!
A folyosó végén rémült arcú szolgák, testõrök gyülekeztek, Aisha pedig
lélekszakadva, patakzó könnyekkel rohant hozzájuk, hogy elmondja, mit parancsolt a
hán.
Hakim közben kimerülve vánszorgott vissza az ágyához, és erejét vesztve hanyatlott
rá. – Margol, mondd meg... mondd meg a testõröknek, hogy tartóztassák le azt a két
gazembert, aki a kapunál ügyelt. Hogy engedhették ezt?
– Nem voltak elég éberek, fenség! – válaszolta a bizalmas testõr. Esküdni mert volna
rá, hogy valaki felelni fog – valakinek felelnie kell – a történtekért, annak ellenére, hogy
hallotta, amikor a hán maga figyelmeztette a két õrt, hogy hagyják békén a pilótát.
Miután elintézte a dolgát, kiadta a szükséges parancsokat, visszament az urához, és
óvatosan, hogy meg ne riassza, rákérdezett: – Jól érzi magát, fenség?
– Igen. Maradj itt... hajnalban ébressz fel! Ügyelj a tűzre, hogy ki ne aludjon!
Hakim jólesõ érzéssel hunyta be a szemét. Már a háta sem fájt, gondolatait Azadeh és
Erkki töltötte ki. Amikor a húga kiment a kis szobából, és kettesben maradtak, más
megoldást nem látva kiöntötte a lelkét a sógorának. – Csapdába estünk, Erkki, amibõl
nincs kiút. Mind a hárman, te, Azadeh, és én is. Még mindig nem tudom elhinni, hogy
szakítani akar a hitével, ugyanakkor biztos vagyok abban, hogy sem neked, sem nekem
nem fog engedelmeskedni. Nem akarom bántani, de nincs választásom, halhatatlan lelke
fontosabb kell legyen, mint múló élete.
– Meg tudnám mentem a lelkét, Hakim! Föltéve, hogy segítesz.
– Hogyan? – kapott rögtön az ajánlaton.
– Tudok rá megoldást, hogy ne kelljen feláldoznia.
– Mondd!
– Tegyük föl, de tényleg csak tegyük föl, hogy az az õrült, barbár pilóta annyira
szerelmes a feleségébe, hogy teljesen elveszíti miatta az eszét, és ahelyett, hogy a saját
bõrét mentené, elkábítja az asszonyt, magával ragadja, akarata ellenére elrabolja a
hazájából, és nem engedi visszatérni. Sok országban a férj... a férjnek joga van erõszakkal
is maga mellett tartani a feleségét, kényszeríteni, hogy engedelmeskedjen neki. Ha vele is
ez történne, akkor nem kellene megszegnie az esküjét, lemondania a hitérõl. Te nem
kényszerülnél rá, hogy olyat tégy a húgoddal, amit késõbb megbánsz, én pedig
megtarthatnám a feleségemet.
– Ez csalás! – kiáltotta Hakim, mélységesen megdöbbenve az ajánlaton.
– Dehogy! Pusztán föltevés, ami kielégít minden, a fogadalmatok által támasztott
feltételt. Senki nem gondolhatja, hogy Gorgon hán húga saját akaratából, egy barbár
kedvéért lemond a hitérõl, elhagyja az iszlámot. Nincs az az ember, akinek ilyesmi akár
csak meg is fordulna a fejében. Te sem hiszed igazán, még most sem, hogy képes lenne
rá. Igazam van?
Hakim lázasan törte a fejét, megpróbált buktatókat fölfedezni a tervben, de
megdöbbentõ módon egyet sem talált, így végül is megoldódna minden... Ha
bekövetkezne, amirõl Erkki beszélt, az lényegében az összes problémánkat megoldaná,
állapította meg magában. Ha Azadehet a tudta nélkül vinné magával, elrabolná... Igaza
van, soha, senkinek eszébe sem jutna, hogy készséggel szakított volna akár a hitével is.
Hiszen elrabolták! A nyilvánosság elõtt nyugodtan dühönghetek, átkozódhatom miatta,
titokban pedig örülhetek, hogy sikerült megmenekülniük. Föltéve, hogy valóban akarom!
De muszáj akarnom, mert más megoldás nincs!
Álomittasan nyitotta ki a szemét, és a hálóterem csöndjében a fürgén táncoló
lángnyelvek által kivetített árnyakat figyelte a plafonon. Tudta, hogy csak képzelõdik, de
Erkki és Azadeh alakját látta kirajzolódni. Isten megbocsát, gondolta álomba zuhanva, és
mielõtt végképp elmerült volna benne, még megkérdezte magától: vajon látjuk-e még
egymást?

69. fejezet

TEHERÁN – AZ EGYETEM KÖZELÉBEN, 23.58. A csontig hatoló hidegben Sarazad

az iszlám gárdisták elsõ sorában állt, a lábát szilárdan megvetve védelmezte a lelkesülten
kiabáló hívõk falanxát. – Alláhu Akbár! – ordította, kórusban a mögötte állókkal,
elszántan nézve szembe az ugyancsak üvöltözve feléjük közeledõ, két-három ezernyi
baloldali diáikkal és agitátorral. Nagy fényerejű elemlámpák, lobogó fáklyák, néhány
felgyújtott gépkocsi világította meg az egyébként sötét utcát, fegyverek és botok várták
türelmetlenül, hogy működésbe léphessenek. Sarazad ujjai is a sídzsekije zsebébe rejtett
revolver markolatára kulcsolódtak – a gránát egyelõre bebiztosítva várakozott a másik
zsebében –, miközben torkaszakadtából kiáltotta: – Isten hatalmas!
Az ellenség gyorsan közeledett, már látni lehetett az ökölbe szorított kezeket. Mindkét
oldalon egyre magasabbra hágtak az indulatok, a kiáltások dühösebbé, az idegek
feszültebbé váltak, mindenki tisztában volt azzal, hogy még néhány másodperc, és a
dühös összecsapásnak semmi sem állhatja útját. – Nincs más isten, csak Allah... – Olyan
közel voltak már, hogy megszűntek egybemosódó massza lenni. Egyénekké, jól
megkülönböztethetõ alakokká váltak, és Sarazadot villámcsapásként érte a felismerés,
hogy nem egységes tömeget alkotó ördögi forradalmárokkal áll szemben. Az alakját
lüktetõen változtató, fenyegetõen közeledõ masszát hús-vér emberek, vele nagyjából
azonos korú fiúk és lányok alkották. Az utóbbiak bátran, csador nélkül vonultak, és
jelszavaikban a nõk jogait éltették, a szabadságot, amit nehéz küzdelmek árán, kemény
helytállással vívtak ki maguknak.
A nõk elsõ, nagy tiltakozó menetét juttatták Sarazad eszébe, amikor kibontott hajjal és
szabad lélekkel, a legszebb ruháikban meneteltek végig Teherán utcáin, hogy éltessék
szabad iszlám köztársaságukat, amelyben mindannyian, születendõ kisfia, Tommy és õ is
örökké boldogan élhetnek. Az emlékképekben felbukkant ugyan a tõrét vadul emelõ
iszlám fanatikus képe is, de már nem félt tõle. Ibrahim megállította, Ibrahim, a diákvezér
ott volt, hogy megvédje. Ibrahim! Itt vagy most is, hogy vezesd õket, ahogy akkor minket
vezettél?, kérdezte félig a jelen felkorbácsolt indulatainak engedelmeskedve, félig a múlt
emlékeibe merülve. Visszajöttél, hogy ismét harcba szállj a szabadságért, az igazságért, a
nõk elvehetetlen jogaiért, vagy beteljesült a vágyad, és mártírrá lettél Koviszban, végezve
a mollahhal, aki megölte apádat, ahogy megölték az enyémet is?
De... de apát elvakult hívõk gyilkolták meg, nem baloldaliak, ötlött föl benne a kusza
gondolat. És az imám? Õ még mindig makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy olyan legyen az
élet, amilyen a Próféta idejében volt. Meshang is... Tommyt el akarják kergetni, engem
elválasztani tõle... Hozzákényszeríteni ahhoz az undorító vénemberhez, megfosztani
minden jogomtól!
– Mit keresek én itt?! – kiáltott fel csak magának hallhatóan az általános
hangzavarban. – Ott volna a helyem, a másik oldalon... közöttük, velük menetelve... De
nem! Velük sem! Mi lesz a gyerekemmel, a kisfiammal?! Baj érheti...
Lövés dörrent, majd egy második, aztán – mintha csak a türelmetlenül várt jeladás
kellett volna hozzá – vad fegyverropogás kezdõdött, és elszabadult a pokol. Az elsõ
sorokban állók riadtan próbáltak hátrébb húzódni, de a lelkesedéstõl fűtve mögöttük
nyomulók nem engedték, elõrelökték õket, arra vágyva, hogy maguk is részeseivé
válhassanak a szent küzdelemnek. Sarazad csak azt érezte, hogy kavargó, leküzdhetetlen
örvény szippantja magába. Vadul tolongó, arctalan testek ragadták magukkal, szorították
és nyomták elõre, vitték, sokszor a lába nem is ért a földhöz. Egy idõs férfi – estében is a
sahadát harsogva – elõrebukott, kevés híján õt is magával rántva. Feljajdult, mert váll
nyomódott a hasába, és a fájdalmat érezve félelme fékezhetetlen rémületté vált. –
Tommy! Segíííts... – sikoltotta halálra válva.
Körülbelül száz-yardnyira Tom Lochart a tüntetõ egyetemisták elsõ soraiban haladt.
Kabátja lépetten lógott rajta, pilótasapkáját már régen elhagyta, és elveszettebbnek érezte
magát, mint életében bármikor. Órák óta kereste Sarazadot a tüntetésre gyülekezõk
között, minden józan megfontolás ellenére bízott abban, hogy ott találja, hiszen hol is
lehetne? A lakásban, amit Dzsari említett, biztosan nem. Az a diák, Ibrahim, vagy hogyan
hívják, nem jelenthetett neki semmit. Pedig jobb volna, ha ott lenne, mint itt, gondolta a
végsõkig elkeseredetten. Istenem, add, hogy megtaláljam!
Lelkesen jelszavakat skandáló, nyugati szabású ruhát, farmert, dzsekit viselõ fiatal
nõket látott örvényleni maga körül, és pillanatra Sarazadot felbukkanni közöttük. Vadul
feléje vetette magát, de tévedett. Rá kellett jönnie, hogy lázas képzelete csalta meg, és
mentegetõzve rögtön vissza is húzódott, fejére vonva a félrelököttek dühös szidalmait.
Késõbb az utca másik oldalán látta felbukkanni, ám ezúttal is rájött, hogy tévedett. A
síkosztüm vezette félre, a dús, vállra omló haj, a nagyjából azonos életkor. A lány
azonban marxista-iszlámista jelszót tartalmazó táblát emelt a magasba, és magából
kikelve üvöltözött. A mindkét oldalról vadul harsogott jelszavak körbefonták,
áthatolhatatlannak tűnõ falat emeltek köré, és fölkeltették benne a vágyat, hogy jókora
botot ragadva nekik essen, válogatás nélkül, és üsse-vágja õket, kiűzze belõlük a lelküket
hatalmába kerítõ gonoszt.
Isten, segíts, kérte gondolatban, miközben halkan azt motyogta: Isten hatalmas! – Bár
szörnyen aggódott Sarazadért, lelkes is volt, felszabadult. Úgy érezte, azzal, hogy fölvette
a mohamedán hitet, minden megváltozott. Most már elfogadnak, bizonygatta magának.
Közéjük tartozom, elmehetek Mekkába, a hadzsra., imádkozhatom bármelyik mecsetben,
mert Isten nem törõdik a bõrszínnel, a származással. Hiszek Istenben, hiszem, hogy
Mohamed az Õ prófétája! Nem leszek beszűkült gondolkodású fundamentalista, sem
suta, biztatta magát. Ortodox, a hagyományokat õrzõ szunnitává válok. Tanítót keresek
magamnak, és jól megtanulok arabul. Az IranOilnál fogok dolgozni, segítek
megszilárdítani az új rendet, és boldogok leszünk Sarazaddal...
Puskalövést hallott, rögtön utána újabbakat, és közben vad ordítást, ahogy a
csoportokra bomló diáksereg rávetette magát a hívõk hadára. Azt érezte csak, hogy
ellenállhatatlan erejű tömeg ragadja magával, viszi elõre a harc sűrűjébe.
 Néhány yardnyira tõle Sarazad sikoltozott, ütve-vágva, fejveszetten rugdosva próbált
szabadulni az örvénylõ sokaságból, legalább kicsit félre, viszonylagos biztonságba. A
csadorját már régen leszakították róla, fejkendõje is eltűnt, horzsolás, véraláfutás borította
testét, arcát, nem maradt egyetlen porcikája se, ami ne sajgott volna. Arctalan, az
egyéneket magába olvasztó tömeg vette körül, ragadta magával az ellentábor felé. A
formátlan massza ide-oda hullámzott, senki nem tudta már, ki a barát és ki az ellenség,
kivéve a mollahokat és néhány iszlám gárdistát, akik torkuk szakadtából üvöltve
próbáltak valami tervszerűséget vinni a támadásba. A hívõk tömege a különösen hangos
ordítás hatására megtorpant, hogy aztán újból elõrelendüljön. A gyengék – férfiak és nõk
vegyesen – elbuktak, kegyetlen lábak tapostak át rajtuk, és mindenki elkeseredetten
üvöltött vagy lelkesen fohászkodott a maga istenéhez.
A diákok erejüket megfeszítve próbáltak ellenállni a nyomásnak, de visszavetették
õket, és arcvonaluk behorpadt, a hátráló közép vákuumként szívta beljebb az addig
viszonylag nyugodt széleket.
Lochartnak a magasságát és súlyát kihasználva sikerült oldalra vergõdnie, és
behúzódnia két, viszonylagos védettséget biztosító gépkocsi közé. Néhány yardnyira
keskeny kis utcácskát látott, ami romos, de változatlanul szent helynek, és így biztos
menedéknek is számító mecsethez vezetett. Valahol a közelben gépkocsinak az
üzemanyagtartályát érhette el a tűz, mert hatalmas robbanás hallatszott, és lángnyelvek
csaptak a magasba. A szerencsések azonnal meghaltak, többen viszont csak súlyosan
megsebesültek, és borzasztóan üvöltöttek. A lángok fényénél Lochart mintha a feleségét
látta volna, de abban a pillanatban egy csapat fiatal sodorta el, ököl vágódott a hátába,
könyökök taszították féke, elesett, és csizmás lábak tapostak rajta végig.
Sarazad csak harminc-yardnyira lehetett tõle, kibomlott, kócos hajjal, tépett ruhában.
A körülötte tolongok még mindig vadul szorították, lökdösték, és továbbra is hasztalan
kiabált segítségért, senki nem figyelt rá. – Tommy... Segíííts...
A tömeg, nem tudni miért, pillanatra szétvált mellette, és a váratlanul felvillanó
lehetõséget kihasználva a járda felé húzódott. Ott már kisebb volt a tolongás,
szabadabban lehetett lélegezni, a homlokról csorgó izzadság letörlésére is volt idõ, és
arra, hogy az emberek megnézzék, kik vannak körülöttük.
– Te átkozott kommunista ringyó! – üvöltötte az indulattól mármár tébolyultan a
Sarazad útjába kerülõ férfi.
– Nem! Nem! Hívõ vagyok! – próbált tiltakozni az asszony, de támadója meg sem
hallotta, a sídzsekijéhez kapott, egyetlen rántással szétszakította a cipzárt, és alá nyúlva a
mellébe markolt.
– Szajha! Hívõ asszonyok nem mutogatják így magukat! Csadort viselnek...
– Elvesztettem! Letépték rólam! – sikoltotta Sarazad.
– Ringyó! Büntessen meg Isten! A mi asszonyaink csadorban járnak.
– Én is, de letépték rólam! – kiabálta vergõdve az asszony. – Nincs más...
– Szajha! Ringyó! Ördögfajzat! – A férfi nem is hallotta, amit mondott, az õrület
elborította az agyát, és a vékony blúz alatt duzzadó mell érintése felkorbácsolta benne a
gerjedelmet. Vadul széttépte a selymet, és most már közvetlenül a csábító, telt húsba
markolt, másik kezével pedig magához rántotta a kapálózó, menekülni akaró Sarazadot.
A körülöttük állók lökdösték, taszigálták õket, a sötétben nem is látták pontosan, mi
történik, csak annyit tudtak, hogy valaki kommunista szajhát fogott közöttük, az alázatos
hívõk soraiban. Nem baloldali, hallottam, amikor az imámot éltette... – kiáltotta valaki,
de a hangját elnyomta a harsogás. Valahol elõttük újabb lövések dörrentek, mindenki
nekilódult, vagy azért, hogy segítsen a megtámadottaknak, vagy mert menekülni akart, és
már senki nem törõdött velük.
Sarazad rúgott, karmolt, de ereje kevés volt, hogy menekülni tudjon az arcába csapó
büdös lehelettõl, a markolászó kezektõl. Istenhez fohászkodva felrántotta ugyan a térdét,
de nem találta el a férfi ágyékát, és akkor végre eszébe jutott a zsebében lapuló pisztoly.
Érte nyúlt, támadójához nyomta, és gondolkodás nélkül meghúzta a ravaszt. A férfi
felüvöltött, szétlõtt ágyékához kapva hátratántorodott, és a kõre rogyott. A dörrenésre
körülöttük mindenki felfigyelt, és rögtön hátrébb is húzódott. Sarazad megkövülve állt,
kezében a zsebébõl elõhúzott revolverrel, és meg sem próbált tiltakozni, amikor valaki
elvette tõle.
Tompán nézte a földön fetrengõ, kínjában vadul üvöltõ támadót.
– Isten hatalmas – dadogta. Hogy meztelenségét elrejtse, összerántotta tépett dzsekijét,
fölnézett, és rászegezõdõ, gyűlölettõl villámló tekintetekkel találkozott. – Megtámadott...
Isten hatalmas! Isten hatalmas...
– Csak azért mondja, hogy mentse magát! Baloldali... – rikoltozta magánkívül egy
csadorba burkolózott nõ.
– Nézzétek a ruháját! Nem közénk tartozik...
Néhány yardnyira Lochart éppen akkor kezdett feltápászkodni. Kegyetlenül fájt
minden porcikája a csizmába, bakancsba bújtatott lábak taposásától, a feje kába volt, a
füle zúgott, és nem is hallotta, mit kiabálnak körülötte. Nagy erõfeszítéssel tudott
kiegyenesedni, és elindulni a biztonságot ígérõ sikátor felé. Másoknak is eszébe juthatott
azonban, ami neki, mert az utcácska szűk bejáratánál már tömeg tolongott. Éppen
megpróbált utat törni magának, amikor a kiáltások, a dühös veszekedés hangzavarán át
elkeseredve sikoltó, ismerõs hangot hallott, és megpördült.
Tépett ruhában egy ház falához simulva, dühös csoporttól körülvéve, kézigránáttal a
kezében pillantotta meg Sarazadot. Egy férfi éppen hozzá akart ugrani, de látva, hogy
kirántja a gránátból a biztosító szeget, megtorpant, és a mögötte lévõk is riadtan hátrébb
húzódtak. Mielõtt az emberfal szorosra záródhatott volna, Lochart átverekedte magát
rajta, Sarazadhoz ugrott, és kikapva a kezébõl a gránátot, leszorította rajta a kart. –
Menjetek innen! – kiabálta perzsául, az asszony elé állva, hogy megvédje a dühödt
tömegtõl. – Hívõ mohamedán, ti kutyák! Mohamedán, a feleségem, és én is hívõ vagyok!
– Külföldi vagy, õ pedig átkozott baloldali!
Lochart rávetette magát a férfira, és kézigránátot szorongató öklével az arcába vágva
szétzúzta az állkapcsát. – Alláh-u Akbár! – kiáltotta. Többen is megismételték a kiáltást,
és akik nem hittek neki, azok csöndben maradtak, félve dühödt indulatától, és még inkább
a markában lévõ gránáttól. Szabad kezével Sarazadot szorosan magához ölelve, Lochart a
félkörben állókhoz lépett. – Engedjenek át! Isten hatalmas! Béke magukkal! – Az elsõ sor
szétnyílt elõttük, aztán a második is, õ pedig pillanatig sem késlekedett, azonnal elindult.
Isten hatalmas... Béke veletek! – ismételgette, amíg csak át nem jutott a kordonon, be a
tömött mellékutcába. Szemétben, az út kátyúiban botladozva haladtak, egészen a
mecsetig. A mecset elõtti kis szökõkútnál megállt, feltörte a vékony jeget, és fél kézzel
vizet locsolt az arcába. – Krisztusom! – nyögte, és újból a jéghideg, kijózanító vízért
nyúlt.
– Tommy! Tommy! – Sarazad már-már önkívületbe esve sikoltozott. – Hogy kerültél
ide? Honnan... Jaj, úgy féltem, annyira féltem.
 – Én is – válaszolta, a szavakat nehezen formálva, Lochart. – Órák óta kereslek,
drágám. – Hogy megnyugtassa, és magát is, erõsen magához szorította az asszonyt. –
Jobban vagy?
– Igen! Igen! – Sarazad a férje nyakába csimpaszkodott, arcát belefúrta a vállába.
Az utca felõl, ahonnan menekültek, újból lövöldözés hallatszott, rémült kiabálás, és
Lochart ösztönösen még jobban magához szorította az asszonyt, de aztán rájött, hogy
nem fenyegeti õket közvetlen veszély. Látott ugyan alakokat vonulni a homályban, de a
lövések távolról hallatszottak, és a kiáltások is halkultak.
Végre biztonságban vagyunk, gondolta, de rögtön ráébredt, hogy nem, hiszen a gránát
itt van, a biztosítószeg hiányzik belõle, és nem lehet hatástalanítani. Sarazad feje fölött
átpillantva, a mecset mellett lakatlan, kiégett épületet vett észre, és arra gondolt, hogy ott
veszélytelenül meg tudna szabadulni a gránáttól. A sikátoron át azonban egyre többen
érkeztek, és nem akarta átverekedni magát a tömegen, nehogy valaki kiüsse a kezébõl a
fegyvert. Visszahúzódott inkább a szökõkúthoz, hogy ott várja ki, amíg kissé ritkul a
tömeg. – Ne félj! Mindjárt indulunk. – Halkan, angolul beszélgettek, rengeteg dolgot
kellett elmondaniuk egymásnak, megkérdezniük egymástól. – Biztos, hogy jól vagy?
– Igen. Hogyan találtál meg? Hogyan? Mikor jöttél vissza? Honnan tudtad, hogy hol
keress? – sorolta lázas izgalommal az asszony.
– Ma este érkeztem, és egybõl a házhoz mentem, de már nem találtalak. Mohamedán
lettem, Sarazad! – bukott ki Lochartból a vallomás.
– De... azt csak úgy mondtad, hogy elengedjenek bennünket.
– Nem! Esküszöm. Tényleg az lettem. Három tanú, Meshang, Zarah és Dzsari elõtt
elmondtam a sahadát, és hiszek. Õszintén hiszek! Meglátod, most már minden jóra
fordul.
A férfi arcán ragyogó öröm láttán Sarazad végre elhitte, hogy igaz, amit hall. – De
hiszen ez csodálatos, Tommy! – Nagyon boldog volt, ugyanakkor biztos abban, hogy
Lochart megtérése semmit sem fog változtatni a helyzetükön. Meshangot semmi nem
változtathatja meg, akár hívõ Tommy, akár hitetlen, õ mindenképpen tönkre akarja tenni
õket. Semmi nem fog változni, a válás, az új házasság érvényben marad. Hacsak...
Mihelyt elfogadta a gondolatot, a félelme szempillantás alatt megszűnt. – Tommy, itt
tudjuk hagyni Teheránt, még ma este? Elszökünk, drágám?
– Most már nincs rá szükség. Remek tervem van. Otthagyom az S-G-t.
Mohamedánként nyugodtan maradhatok, dolgozhatom az IranOilnak. Érted? – Akárcsak
az asszony, Lochart sem figyelt föl, hogy egyre nõ a kis téren átvonulva hazafelé
igyekvõk száma. – Nincs mitõl félnünk, Sarazad!
Valaki erõsen meglökte, aztán mások is, és egyszer csak azt vették észre, hogy ismét
szoros embergyűrűben állnak. Lochart dühösen fékelökött valakit, szitkozódva próbált
helyet csinálni maguknak, de Sarazad sietve belékarolt, és magával húzva beállt a többiek
közé. – Menjünk haza, férjem! – mondta jó hangosan, a perzsának az egyszerű emberek
által beszélt változatát használva. – Beszélj perzsául! – súgta, és hangosan hozzátette: –
Veszélyes itt, otthon nyugodtabban beszélgethetünk.
– Igazad van, asszony! Jobb lesz, ha hazamegyünk – kapcsolt azonnal Lochart.
Biztonságosabbnak tartotta õ is, ha mozognak. Végre megtalálta Sarazadot, és szilárdan
hitte, hogy minden gondjuk végleg meg fog oldódni. Hazamennek, fürdés után
kellemesen megvacsoráznak, és aludni fognak. Nem is álmodnak, vagy ha igen, akkor
álmuk nyugodt, boldogító lesz.
 – Ha akarnánk, meg tudnánk ma szökni, Tommy? Igen?
Annyira fáradt volt, hogy majdnem rákiáltott Sarazadra, összeszidta, mert nem figyelt
arra, amit korábban mondott, de szelíd maradt, és biztató hangon mondta: – Már nincs
szükség arra, hogy meneküljünk.
– Igazad van, mint mindig. De mégis, meg tudnánk csinálni?
– Igen. Azt hiszem – mondta fáradtan, és kis idõre megállva azt is elmondta, hogyan.
Sarazad boldogan hallgatta, egészen biztos volt már, hogy meg tudja gyõzni. Holnap
elmegyünk, döntötte el magában. Reggel összeszedem az ékszereimet, Meshangnak azt
mondjuk, délben találkozunk vele a bazárban, és együtt ebédelünk, de mire eljön az
ebédidõ, már Tommy gépén ülünk, és repülünk délre. Elmehetünk az Öböl túlsó partján
valamelyik országba, Kanadába, bárhová. A követségen megmondták, hogy Kanadában
nyugodtan lehetek mohamedán és kanadai is egyszerre, senki nem fog háborgatni miatta.
Nemsokára, néhány hónap múlva pedig visszatérünk Iránba, és örökké boldogan fogunk
élni.
Sarazad, a tömeget és a sötétséget kihasználva, jó érzéssel telve, szorosan hozzásimult
a férjéhez. Csöppet sem félt már, tökéletesen biztos volt a jövõjük felõl. Most, hogy már
õ is hívõ, gondolta, biztosan a paradicsomba jutunk. Isten hatalmas, Isten hatalmas, és az
õ segítségével mi is nagyok leszünk, fiúkat és lányokat hagyunk magunk után. Aztán ha
megöregszünk, és esetleg õ hal meg elõször, gondoskodni fogok, hogy a negyvenedik
napon mindenki méltóképpen megemlékezzen róla, és természetesen dühösen szidni
fogom majd a fiatalabb feleségét vagy feleségeit és a gyerekeiket. Minden dolgomat
elintézem, rendet hagyok magam után, és türelmesen várom, hogy csatlakozhassam
hozzá, amikor Isten is úgy akarja. – Nagyon szeretlek, Tommy! – mondta érzelmektõl
fűtött hangon. – Úgy bánom, hogy annyi gondod volt miattam...
Már kijutottak a sikátorból, ismét a széles utcán jártak, ahol még nagy volt a tömeg.
Vidám, elégedett arcokat láttak maguk körül, férfiak, nõk, mollahok, iszlám gárdisták,
fiatalok és öregek egyaránt örültek annak, hogy eredményesen töltötték az estét,
elvégezték a feladatot, amit Isten rájuk rótt. – Alláh-u Akbár! – kiáltotta valaki, és rögtön
ezer torok csatlakozott hozzá, éltetni az egyetlen, hatalmas Istent. Valahol elõttük egy
türelmetlen gépkocsivezetõ túl hamar indult, és meglökött egy gyalogost, aki
nekivágódott a mögötte haladónak, és mivel nagy volt a tömeg, az elesõk egymást
döntötték le a lábukról. Volt ugyan dühös szitkozódás, de a többség nevetett, hiszen senki
sem sérült meg. Estében Lochartnak is sikerült magához szorítania Sarazadot, és most
együtt hevertek nevetve a kövön, a gránát változatlanul a férfi kezében. Egyikük sem
hallotta a szisszenést, amikor esés közben picit – igazán csak nagyon kicsit, és mégis
túlságosan – felengedte a kart. Hosszú, örökkévalóságnak tűnõ pillanatig egymásra
mosolyogtak. – Isten hatalmas – mondta boldogan Sarazad, Lochart pedig mély
meggyõzõdéssel megismételte. Ugyanabban a pillanatban haltak meg.
 SZOMBAT
1979. MÁRCIUS 3.

70. fejezet

SARGAZ, 6.34. A nap pereme a látóhatár fölé emelkedett, és az addig feketének látszó
sivatagot, az õsi kikötõvárost és elõtte a tengert is bíborszínűvé változtatta. A müezzin a
minaretre szerelt hangszórókon keresztül imára hívta az igazhitűeket, de éneke ezúttal
nem tetszett se Gavallannek, se az Oasis Hotel teraszán vele együtt reggelizõ pilótáknak.
Scragger, Rudi Lutz és Pettikin Gavallan asztalánál ült; mindannyian fáradtak és
rosszkedvűek voltak. A Forgószél már majdnem befejezõdött, de ami sikernek indult, az
utolsó pillanatban katasztrófává vált. Dubois és Fowler még mindig nem került elõ, és
McIver is életveszélyben volt még Bahreinben. Tom Lochart Teheránban volt, és nem
lehetett tudni semmit róla. Erkkirõl és Azadehrõl sincs hír. Éjszaka csak hánykolódtak,
nem jött álom a szemükre, és az alkonyatkor lejáró határidõ változatlanul Damoklész
kardjaként lebegett a fejük fölött.
Mihelyt leszálltak, valamennyien csatlakoztak a szerelõkhöz, segítettek szétszedni a
helikoptereket, hogy tovább lehessen vinni õket a jumbókon, ha azok valóban oda is
érnek. Este Roger Newbury rosszkedvűen tért vissza a palotából a külügyminiszterrel
folytatott megbeszélésrõl. – Semmit nem tudtam elérni, Andy! A miniszter azt mondta,
hogy õt és a sejket is megkérte az új iráni képviselõ vagy nagykövet – nem tudom, minek
nevezik most –, hogy tartsanak szemlét együtt a repülõtéren, mivel nyolc vagy kilenc
gyanús 212-est látott, és meggyõzõdése, hogy azok az õ „ellopott" helikoptereik. A
miniszter, a sejk nevében is, kénytelen volt beleegyezni, egyszerűen nem utasíthatta
vissza a kérést. A szemlét, amire kedvesen engem is meghívtak, napnyugtakor tartják, és
ha bármi gyanúsra bukkannak, akkor itt a vég. Megpróbálni sem lesz érdemes a
kimagyarázkodást.
Gavallan egész éjszaka fent volt, megpróbálta elintézni, hogy a szállítógépek elõbb
érkezzenek. Mindenfelé telefonált, de sikertelenül, sehol nem talált szabad kapacitást.
Azok a társaságok, amelyekkel már korábban megállapodott, csak annyit tudtak ígérni,
hogy megpróbálják vasárnap délre Sargazba küldeni a jumbókat. – A fene egye meg! –
dühöngött, töltve magának még kávét. – Amikor igazán nagy szükség lenne rá, egy árva
747-es sem akad, máskor meg egyetlen telefonnal ötvenet is lehet szerezni.
Pettikin ugyancsak ideges volt, részben a Boeingek, részben a bahreini kórházban
ápolt McIver miatt, akinek az állapotáról legkorábban déltájban várhattak értesülést.
– Pas deprobléme – mondta elõzõ este Jean-Luc. – Megengedték Gennynek, hogy a
szomszédos szobában maradjon, a legjobb bahreini orvos kezeli, és én is itt vagyok.
Elhalasztottam a hazautazást, maradok, de küldjetek holnap egy kis pénzt, hogy ki tudjam
fizetni a számlákat.

Pettikin szórakozottan babrálta a kávéscsészéjét, a reggelijéhez még hozzá sem nyúlt.

Pénteken egész nap és éjszaka is a helikopterek szétszerelésével volt elfoglalva, úgyhogy
nem találkozott Paulával, a lánynak pedig reggel legalább két napra ismét Teheránba
kellett repülnie, folytatni az olasz állampolgárok evakuálását. Gavallan ugyanakkor
elõvigyázatosságból elrendelte, hogy a Forgószél valamennyi résztvevõje azonnal hagyja
el a Perzsa-öböl térségét. – Nem lehetünk elég óvatosak – mondta. – Az lesz a legjobb, ha
egy idõre mindannyian eltűnnek.
– Rendben van, Andy, de mi lesz Tommal és Erkkivel? – kérdezte Pettikin. –
Valakinek itt kellene maradnia. Én szívesen vállalom...
– Az isten szerelmére, Charlie, hagyja már ezt! – csattant föl idegesen Gavallan. – Azt
hiszi, én nem aggódom miattuk, meg Fowlerért és Dubois-ért? De egyszerre csak egy
dolgot csináljunk! Akire nincs itt feltétlenül szükség, az napnyugtáig elutazik, köztük
maga is! – A beszélgetés éjjel egykor zajlott, az irodában, amikor Pettikin megérkezett,
hogy felváltsa a rádiónál ügyeletet teljesítõ Scotot. Az éjszaka hátralévõ részét a készülék
mellett töltötte, de nem érkezett egyetlen hívás sem. Hajnali ötkor Nogger Lane
leváltotta, és amikor lement a teraszra reggelizni, Gavallant, Rudit és Scraggert már az
asztalnál találta. – Sikerült elintézni, hogy korábban jöjjenek a gépek, Andy? – kérdezte
rögtön.
– Nem. Holnap délnél elõbb nem tudják küldeni õket – válaszolta Gavallan. – Üljön
le, igyon egy kávét! – Ebben a pillanatban a müezzinek rázendítettek máskor érdekes, de
most idegesítõ énekükre. Amikor befejezõdött, valamennyien megkönnyebbültek kicsit.
Scragger gyomra változatlanul nagyon rossz volt. Csak kevés kávét ivott, de azt sem
kellett volna, mert miután belekortyolt, egybõl rohant is a mosdóba. Étel már nem volt
benne, így alig tudott kiadni magából valamit, szerencsére vért nem látott benne. Nutt
doki, miután megvizsgálta, azt mondta, hogy nem dizentériás. – Pár napot pihennie
kellene, Scrag! – biztatta. – Holnap kapom meg a vizsgálati eredményeket. – Scragger
kötelességtudóan beszámolt arról, hogy a vizeletében vért látott, és már napok óta
kegyetlenül fáj a gyomra. Nem akarta eltitkolni, felelõtlenül veszélybe sodorni utasait és
a helikopterét. – Az volna a legjobb, ha befeküdne néhány napra az itteni kórházba.
– Egy frászt! Megmondaná, doki, ki végzi el akkor helyettem a melót?
Az asztalukhoz visszatérõben látta, hogy mindenki el van szontyolodva, és utálta is
kellõképpen a rossz hangulatot, de nem tudott tenni ellene semmit. Más megoldás nem
volt, mint várni, és izgulni, hogy mi fog történni. Tovább nem repülhettek a
helikopterekkel, mert Szaúd-Arábián, az Emirátusokon vagy Ománon kellett volna
áthaladniuk, és a következõ néhány napban nem is számíthattak arra, hogy megkapják
hozzá az engedélyt. Kínjában már azt találta ki, hogy szereljék össze újból a gépeket,
derítsék ki, mikor halad át legközelebb, az Öbölbõl kifelé brit óriás tartályhajó a
Hormuzi-szoroson, és vitessék el azzal magukat. – ...hajókáznánk kicsit, mondjuk
Mombasáig, vagy akár meg is kerülhetnénk Afrikát, és Nigériába mehetnénk.
– Nem hülyeség, Scrag! – kiáltotta elismerõen Vossi. – Jólesne egy kis trópusi
hajókázás. Mi a véleménye, Andy?
– Letartóztatnának bennünket, még mielõtt a rotorlapátok beindulnak.
Scragger leült, elhajtott a csészéje peremérõl egy túlságosan szemtelen legyet. Míg a
mosdóban volt, a nap följebb emelkedett, fénye bíborszínűrõl narancssárgára változott, és
már föl kellett venni a napszemüveget.
Gavallan kihörpintette a maradék kávéját, és rögtön fel is állt. – Visszamegyek az
irodába, hátha sikerül intéznem valamit – mondta. – Ha valaki keresne, ott megtalál.
Mikor fejezik be a munkát, Rudi?
 Rudi irányította a helikopterek szétszerelését. – Azt mondta, délre legyünk kész, tehát
délben. – Õ is kiürítette a csészéjét, aztán odaszólt a többieknek: – Gyerünk,
méltóztassatok fölemelni a seggeteket, meine Kinder! – Néhányan, a hecc kedvéért,
tessék-lássék tiltakoztak ugyan, de bármilyen fáradtak voltak is, lényegében mindenki
örült, hogy végre van mit csinálni, nem kell tétlenül tovább idegeskedni, olyan problémán
törniük a fejüket, amit úgysem tudnak megoldani. Sietve bekapták az utolsó falatokat, és
indultak a szálloda bejáratánál várakozó kocsik felé.
– Elkísérem, Andy, ha nem bánja – mondta Gavallannek Pettikin.
– Dehogy! Ugorjon be maga is az irodára, Charlie! Rudiék remekül állnak, idõben
befejezik a munkát maga nélkül is.
– Köszönöm – válaszolta boldogan Pettikin. Paulának csak tízkor kellett a repülõtérre
indulnia, így bõven maradt idejük, hogy beszéljenek. Mirõl, kérdezte magától, miközben
a távozók után intett.
A repülõtér éppen ébredezett, amikor Gavallan behajtott a személyzet részére
fenntartott kapun. Néhány repülõgépnek már dübörögtek a hajtóművei, égtek a
helyzetjelzõ fényei – készültek a felszállásra. Az iráni evakuálás még mindig javában
folyt. – Jól van? – kérdezte Scraggertõl, észrevéve a fájdalmas kis fintort.
– Persze, Andy! Csak a gyomrom rendetlenkedik. Új-Guinea óta nincs igazán
rendben, állandóan vigyáznom kell rá. Ha volna nálam kis Brown-elixír, mindjárt jobb
lenne. – Az oldatot összeállítójáról, dr. Collis Brown brit katonaorvosról nevezték el, aki
a krími háború idején találta ki, hogy segítsen a dizentériában megbetegedett katonákon.
– Hat csöpp elég belõle, hogy rendbe jöjjön az ember gyomra.
– Így igaz – válaszolta igazából oda sem figyelve Gavallan. Az kötötte le a
gondolatait, hogy vajon a Pan Am Freighting nem fog-e újabb halasztást kérni a jumbók
érkezésére. – Általában én sem indulok sehova nélküle... Várjon csak! – Hirtelen
földerült az arca. A túlélõ-csomagom. Liz mindig berakja a bõröndömbe. Abban van
minden – Brown-elixír, tigrisbalzsam, aszpirin, egy arany egyfontos, meg egy doboz
szardínia.
– Tessék? Szardínia?
– Arra az esetre, ha nagyon megéheznék. – Gavallan örült, hogy végre van valami,
ami eltereli a figyelmét a megállíthatatlanul közeledõ katasztrófáról. – Lizzel van egy
közös barátunk, akit még Hongkongban ismertünk meg évekkel ezelõtt. Egy Marlowe
nevű író. Minden útjára vitt magával egy doboz konzervet, hátha éppen éhínség lesz ott,
ahova érkezik. Lizzel sokat nevettünk rajta, de végül átvettük a szokását. Segít abban,
hogy ne felejtsük el, sok emberrel összehasonlítva milyen szerencsések vagyunk.
– Peter Marlowe? Aki a Csangit, azt a szingapúri hadifogolytáborról szóló könyvet
írta?
– Igen. Ismeri?
– Nem, de olvastam a regényt. Több ilyen témájút nem, csak ezt az egyet – válaszolta
Scragger. Eszébe jutott a saját, japánok ellen vívott háborúja, arról Kaszigi, és az Iran-
Toda. Elõzõ este végigtelefonálta a sargazi szállodákat, hátha sikerül megtalálnia a
japánt, és végül ki is derítette, hogy az Internationalban lakik. Éppen nem volt a
szobájában, úgyhogy üzenetet hagyott neki, és remélte, hogy a japán visszahívja.
Biztosan nagyon dühös, amiért cserbenhagytam, nem segítettem neki az Iran-Todánál,
morfondírozott. Hirtelen úgy érezte, mintha évek választanák már el Bandar-Deilamtól és
az IranTodától. Mégis, mondta magában, ha õ nincs, még mindig ott rohadnék az iráni
rendõrségen, a vaságyhoz bilincselve.
– Kár, hogy nincs mindenkinek egy doboz szardíniája, Andy! – mondta Gavallannek.
– Sokszor nem gondolunk arra, valójában milyen szerencsések is vagyunk. Vegyük csak
azt, hogy sikerült épen, egy darabban ideérnünk Lengehbõl! És az öreg Duke?
Hamarosan olyan lesz, mint új korában. Hajszálon múlt csak, hogy életben maradt, de
sikerült neki. Scotnak ugyanúgy. Nem kell siratni a Forgószelet! Minden srácot sikerült
kihoznunk, és a madarainkat is. Erkki biztonságban van, és meglátja, Mac is rendbe jön.
Dubois és Fowler? Néha elõfordul, hogy valakinek nem sikerül, de még nem tudjuk, mi
történt velük, úgyhogy reménykedhetünk. Tom? Úgy döntött, hogy visszamegy, de
biztosan meg fog lógni.

AZ IRÁNI-TÖRÖK HATÁR KÖZELÉBEN, 7.59. Mintegy hétszáz mérföldnyire

északkeletre Azadeh éppen a szeméhez tette a kezét, hogy védekezzen a nap vakító
sugarai ellen. Lent a völgyben gyanús villanást látott, de nem tudta megítélni, mi okozta.
Fegyver ugyanúgy lehetett, mint fényes lószerszám. Odakészítette maga mellé az M-16-
ost, és a távcsõért nyúlt. Mögötte, a 212-es nyitott utasterének a padlóján, Erkki
pokrócokba burkolva, mélyen aludt. Az arca sápadt volt, sok vért vesztett, de Azadeh
hitte, hogy nem lesz komolyabb baja. Hiába figyelt, a távcsövön keresztül sem látott
mozgást. A táj havas volt, elhagyatott. Kevés fa nõtt csak rajta, nem látszott sehol falu,
emberek jelenlétére utaló füst. A nap szépen sütött ugyan, de a levegõ nagyon hideg volt.
Felhõk nem látszottak az égen, és éjszaka szerencsére a szél is elállt. A távcsövet lassan
mozgatva, alaposan végigpásztázta a völgyet, és néhány mérfölddel arrébb sikerült is
fölfedeznie egy falut, ami korábban elkerülte a figyelmét.
A helikopter sziklás platón, magas negyektõl körülvett katlanban állt. Éjszaka,
menekülés közben, mivel az ajtót átlyukasztó lövedék fontos műszereket is megrongált,
Erkki elveszítette az irányt. Mivel félt, hogy túl sok üzemanyagot használ, és nem tudott
egyszerre vezetni, és felszakadt, erõsen vérzõ sebével is törõdni, úgy döntött,
megkockáztatja a leszállást, és vár, amíg megvirrad. Miután lerakta a helikoptert, rögtön
kiemelte a pilótafülkébõl az összegöngyölt szõnyeget, és kibontotta. Azadeh változatlanul
békésen aludt. Erkki, amennyire tudta, bekötözte a sebét, visszatekerte a szõnyegbe az
asszonyt, hogy meg ne fázzon, és fegyvert véve magához, a helikopter talpához
támaszkodva õrködni próbált. Bármennyire erõlködött azonban, képtelen volt ébren
maradni, hamarosan õt is elnyomta az álom.
Amikor felriadt, az ég már halványan derengett, Azadehnek pedig nyitva volt a szeme.
Továbbra is a szõnyegbe tekerve, mozdulatlanul figyelte. – Hát így állunk. Szóval
elraboltál – mondta, látva, hogy felébredt, és ennél tovább nem is bírta. Megjátszott
komorsága szempillantás alatt elszállt, lázas igyekezettel kihámozta magát a szõnyegbõl,
a férje nyakába ugrott, csókolta, ölelte, hálálkodott a bölcsességéért, amellyel
mindhármuk gondját megoldotta, és elmondta a várakozás közben alaposan átgondolt kis
beszédét: – Tudom, hogy a feleség nem szállhat szembe a férjével, Erkki! Még Iránban
sem pedig mi civilizáltak vagyunk –, a nõ szinte olyan, mint a jószág, és az imám is a
leghatározottabban megmondta, hogy az asszony dolga a feltétlen engedelmesség. A
Koránban, a Koránban és a sariában – igazította ki magát sietve –, pontosan meg vannak
fogalmazva a feleség kötelességei. Azt is tudom, hogy hitetlenhez mentem feleségül, és
megesküszöm, hogy naponta legalább egyszer megpróbálok elszökni tõled, és
visszamenni, teljesíteni esküvel fogadott kötelességemet. Megteszem, bármennyire félek
is, mivel tudom, hogy biztosan elfogsz, meg is verhetsz és köteles vagyok engedelmesen
tűrni, végrehajtani minden parancsodat. – A boldogságtól könnyes szemmel elhallgatott,
és csak kis szünet után fejezte be: – Köszönöm, drágám! Úgy féltem...
– Képes lettél volna megtenni? Elhagytad volna a hitedet?
– El sem tudod képzelni, mennyit könyörögtem Istennek, hogy segítsen neked,
mutassa meg, mit kell tenned.
– Rászántad volna magad?
– Minek beszélni olyasmirõl, ami elképzelhetetlen, szerelmem?
– Ó! – Erkki végre rájött, mire gondolt Azadeh. – Ezek szerint tudtad?! Biztos voltál,
hogy ezt fogom csinálni!
– Csak azt tudtam, hogy a feleséged vagyok, szeretlek, és engedelmeskednem kell
neked akkor is, ha akaratom és segítségem nélkül magaddal cipelsz. Ne beszéljünk többé
róla! Jó?
Tanácstalanul nézte az asszonyt, nem értette, miért olyan határozott és erõs, hogyan
tért magához olyan hamar az alvásból. Alvás! Azadeh, legalább egy órát aludnom kell –
mondta. – Bármekkora szégyen, nem bírom tovább. Ha nem alhatom legalább egy órát,
végem. Itt biztonságban leszünk. Légy szíves, õrködj, hogy pihenhessek kicsit!
– Hol vagyunk?
– Még Iránban, valahol a határ közelében. – Erkki odanyújtotta az asszonynak a
megtöltött karabélyt. Nem aggódott miatta, tudta, hogy jól bánik vele, és remekül céloz. –
Egy lövedék tönkretette az iránytűt. – Imbolyogva, ereje maradékát összeszedve
bemászott az utastérbe, felmarkolt néhány takarót, beléjük burkolózott, és rögtön elaludt.
Azadeh, a pirkadatot várva, a jövõjüket és a múltjukat próbálta számba venni. Egyetlen
elvarratlan szálat talált csupán Johnnyval kellett még, örökre, lezárni a kapcsolatukat.
Milyen furcsa is az élet, mondta magában. Azt hittem, nem fogom kibírni a szõnyegben,
sikoltozni fogok, és képtelen leszek kábultnak tettetni magam. Hogyan is hihették, hogy
altatót veszek be, amikor szükség lehet rám, arra, hogy segítsek megvédeni magunkat!
Milyen könnyű volt félrevezetni Minát, Erkki drágámat, és Hakimot is – õ többé nem
drágám! „Halhatatlan lelke fontosabb kell legyen, mint múló élete." Képes lett volna
megölni. Engem, a húgát! De túljártam az eszén!
Nagyon elégedett volt magával, és Aishával is, aki megmutatta, hol, melyik falon
vannak titkos, hallgatózásra használható lyukak. Miután felháborodást tettetve kirohant a
szobából, kettesben hagyta Hakimot és Erkkit, odalopakodott az egyikhez, hogy
kihallgassa, mirõl beszélgetnek. Jaj, Erkki, mondta gondolatban a férjének, annyira
féltem, hogy nem leszek képes meggyõzni benneteket, nem hiszitek el, hogy képes leszek
megszegni az eskümet. Azért is rettentõen izgultam, hogy amit mondtam, ne ereszd el a
füled mellett, sikerüljön ráébresztenem téged a megoldásra, és kidolgozhasd ragyogó
tervedet. Milyen okos voltál, voltam, voltunk mind a ketten. Még arról is sikerült
gondoskodnom, hogy elhozd az ékszeres zacskómat, és benne Nadzsud kincseit,
amelyeket – némi hízelkedés árán – Hakimtól szereztem. Úgyhogy most gazdagok
vagyunk, és nem kell aggódnunk – feltéve, hogy sikerül kijutnunk ebbõl az Istentõl
elhagyott, szerencsétlen országból.
– Istentõl elhagyott föld ez, kedvesem – mondta Ross, amikor utoljára találkoztak,
még Teheránban. Nem tudott elszakadni tõle, ezért elment Talbothoz, megkérdezte, hol
lakik, hogy elbúcsúzzon tõle. Néhány órával késõbb bekopogott hozzá, és szerencsére
egyedül is találta. – Jobban teszed, Azadeh, ha itt hagyod Iránt! Annak az Iránnak, amit te
annyira imádsz, örökre vége. Ez a forradalom is olyan, mint az összes többi: a régi
zsarnokságot új váltja fel. Új vezetõitek rátok fogják erõltetni a saját törvényeiket,
megkövetelik, hogy azt az istent imádjátok, akit õk mutatnak nektek. Ugyanúgy, mint
korábban a sah. Az ajatollahok sem jobbak, mint a pápák, érsekék, püspökök – akadnak
közöttük jó emberek, rosszak, sõt gonoszok is. Idõvel, talán, a világ majd jobbá válik
kicsit, az emberben szunnyadó, ölni, kínozni akaró vadállat meghunyászkodik. Gyönyörű
világ ez, Azadeh, egyedül az ember rontja el. Többnyire a férfiak. Ugye tudod, hogy még
most is szeretlek?
– Igen. Mondtad a faluban. Te is tudod, hogy szeretlek?
– Igen.
Milyen könnyű is az embernek visszarepülni az idõben, azt képzelni, hogy újból fiatal!
– Nem vagyunk már olyan fiatalok, Azadeh, és hiába szeretnék, nem tudok szabadulni az
ürességtõl, a bánattól.
– El fog múlni, Johnny – biztatta a férfit, õszintén kívánva, hogy boldog legyen. –
Elmúlik ugyanúgy, ahogy Irán bajai. Évszázadokon át borzalmas sors jutott nekünk, és
azt is túléltük. – Fölidézte magában, amint ott ültek nyugodtan, nem is érintve, és mégis
tökéletesen birtokolva egymást. Aztán valamivel késõbb a férfi, azzal az ördög bánja-
mosolyával búcsút intett, és otthagyta.
Újabb villanást látott, izgatottan a szeméhez kapta a távcsövet, és ezúttal már sikerült
is megpillantania. – Erkki! – Arra sem volt ideje, hogy felálljon, már ott termett mellette.
– Nézd! Két lovas. Mintha valamelyik hegyi törzshöz tartoznának. – Hogy jobban lásson,
átadta a férjének a távcsövet.
– Megvannak! – A két fegyveres könnyű vágtában haladt át a völgyön, fegyver volt
náluk, a hegyi törzsekhez tartozók öltözékét viselték, és megpróbáltak rejtve maradni a
figyelõ tekintetek elõl ott, ahol csöppnyi esély is kínálkozott a rejtõzésre. A távcsövet
még élesebbre állítva, Erkki már azt is látta, hogy a lovasok feléjük néznek. – Lehet,
hogy a helikoptert észrevették, de minket valószínűleg nem látnak.
– Erre tartanak?
A férfi, fáradtsága és kínzó fejfájása ellenére, kihallotta Azadeh hangjából a félelmet.
– Talán. De lehet, hogy nem. Ne aggódj, bõven van idõnk! Legalább félóra, amíg ide
érnek.
– Minket figyelnek! – Az asszony elsápadt, és védelmet keresve közelebb húzódott
Erkkihez. – Hakim biztosan fellármázta a környéket.
– Nem hiszem. Segített nekem.
– Abban, hogy megszökj. – Azadeh idegesen körbenézett a csöppnyi fennsíkon, majd
újból a lovasokra szögezte a tekintetét. Utána ismét azt tette, amit a hánnak tennie kell. –
Nem ismered Hakimot, Erkki! A bátyám, de elsõsorban hán.
A távcsövön keresztül Erkki már a völgyhajlatban megbúvó falut figyelte. Fölfedezte
a magas oszlopokra kifeszített, fényesen csillogó telefonvezetékeket, és a látvány benne
is erõs nyugtalanságot keltett. – Lehet, hogy csak kíváncsi falusiak. Mindenesetre nem
várjuk meg, hogy kiderüljön. – Bátorítóan rámosolygott a feleségére. Éhes vagy?
– Nem érdekes! Kibírom. – Azadeh sietve összetekerte a vagyont érõ, régi szõnyeget –
egyikét a legkedvencebbjeinek. – Inkább szomjas vagyok, mint éhes.
 – Én is, de már jobban érzem magam. Jólesett ez a kis alvás. – Erkki igyekezett minél
alaposabban megfigyelni a hegyeket, gondolatban összevetni a látottakat az agyában
rögzült térképpel. A mélyen alattuk vágtató lovasokra is gyors pillantást vetett, és
megállapította, hogy nem jelenthetnek számukra veszélyt. Föltéve, hogy nem
rejtõzködnek a közelben mások is, tette hozzá. A pilótafülkéhez sietett, Azadeh pedig
belökte az utastérbe a szõnyeget. Visszahõkölt kissé, amikor az ajtót behúzva észrevette a
golyó ütötte lyukakat. Mindketten annyira el voltak foglalva közvetlen tennivalóikkal,
hogy észre sem vették a villanást a közelbõl, a ritkás erdõbõl.
Erkki gyöngének érezte magát, a feje pedig úgy zúgott, mint a méhkas. Szerencsére a
helikopter motorja az elsõ gombnyomásra életre kelt, és a hangja is olyan volt,
amilyennek lennie kellett. A fordulatszámmérõ mutatója azonban vadul ugrált, iránytűje
nem volt, és az automata helyzet-meghatározó sem működött. Nem aggódott
különösebben, tudta, hogy a motor hangja alapján is megérzi, mikor elegendõ a
teljesítmény, hogy föl lehessen emelni a gépet. Azonban az üzemanyagszint-jelzõ
egynegyeden állt, és már nem volt idõ arra, hogy ellenõrizze, valós értéket mutat-e, vagy
az is meghibásodott. Nagy és kis, õsi és új istenek, élõk, holtak, és csak ezután
megszületõk, segítsetek!, fohászkodott némán. Álljatok mellém, mert nagy szükségem
van rátok, a legkisebb segítségre is, amit adhattok! Tekintete az oldalzsebbe dugott
kukrira. tévedt, és anélkül, hogy tudatosan átgondolta, akarta volna, feléje nyúlt. Utána
rögtön vissza is kapta a kezét, mert az érintése vadul égette.
Azadeh közben megkerülte a helikoptert, és lázas sietséggel beült mellé. A rotor szele
a ruhája alá hatolt, és bár addig is fázott, még jobban megdermesztette jéghideg
fuvallatával. Idegesen berántotta az ajtót, és megpróbált nem nézni a padlón éktelenkedõ,
sötét, megszáradt vérfoltokra. Bátorítónak szánt, nagy erõfeszítéssel magára erõltetett
mosolya is rögtön eltűnt, mihelyt meglátta, hogy Erkki, miközben erõsen koncentrál,
öntudatlanul a kukri markolatáért nyúl. Még mindig nem igazán értette, miért hozta
magával, amikor volt saját tõre.
– Jól vagy? – kérdezte, de mintha sükethez beszélt volna. Insa Alláh. Isten akarata,
hogy még élünk, élek, együtt vagyunk, és már majdnem biztonságban, gondolta a hitébõl
táplálkozó, szelíd belenyugvással. Most viszont rajtam múlik, hogy képes vagyok-e
elviselni a megpróbáltatást, és megvédeni magunkat. Ez az ember, itt, mellettem, még
nem az én Erkkim, sem külsõleg, sem belsõleg. Szinte hallom az agyában dörömbölõ,
sok buta, ártalmas gondolatot. Még az is lehet, hogy sikerül legyõzniük a jókat, és akkor
tényleg nem marad más hátra, mint Isten irgalmában bízni. – Köszönöm – mondta
nyugodtan, átvéve férjétõl a fejhallgatót, közben igyekezett minél jobban felkészülni az
elkerülhetetlennek érzett, mindkettõjük számára szenvedést hozó küzdelemre.
Miután megbizonyosodott, hogy Azadeh rendesen becsatolta magát, Erkki beleszólt a
mikrofonba: – Hallod, amit mondok?
– Igen, drágám! Köszönöm.
Fél füllel a motor hangjára koncentrált, és úgy ítélte meg, hogy legfeljebb két perc
múlva felszállhatnak. – Nem maradt annyi üzemanyagunk, hogy eljussunk a Van-tóig, a
legközelebbi törökországi repülõtérig. Indulhatnánk délre, Rezáijehbe, ott biztosan
tudnánk tankolni, de túl veszélyes lenne. Inkább északnak megyek. Erre jövet láttam egy
országutat, remélem, hogy a Hvoj és Van közötti út volt.
 – Remek! Siessünk, Erkki! Itt nem érzem biztonságban magam. Van a közelben
valamilyen repülõtér? Hakim biztosan fellármázta a rendõrséget, az pedig értesítette a
légierõt. Fel tudunk szállni?
– Pár másodperc, már majdnem elég meleg a motor. – Erkki látta felesége arcán a
félelmet, de azt is, milyen gyönyörű, és önkéntelenül John Ross jutott ismét az eszébe. –
Azt hiszem, a határkörzetben vannak repülõterek – mondta. – Repülünk, ameddig tart az
üzemanyag. A határon valószínűleg át tudunk jutni. – Amennyire csak tudott, megpróbált
vidámnak tűnni. – Akár benzinkutat is találhatunk. Mit gondolsz, elfogadják a
hitelkártyát?
Azadeh idegesen nevetett, és a csuklójára tekert szíjnál fogva megemelte a táskáját. –
Nincs szükség hitelkártyára, Erkki! Gazdagok vagyunk... gazdag vagy. Jól tudok törökül,
és ha nem tudom kisírni, megvásárolni, vesztegetéssel elérni, hogy tovább mehessünk,
akkor meg sem érdemlem, hogy a Gorgonok törzséhez tartozzam! Tovább megyünk, de
hová? Isztambulba? Régen megérdemelsz már egy igazán mesés szabadságot. Csak
neked köszönhetõ, hogy biztonságban vagyunk. Te csináltál, te terveltél ki mindent.
– Nem én, Azadeh, hanem te. – Te és John Ross, akarta üvölteni Erkki, és hogy
magába tudja fojtani a szót, gyorsan a műszerfarra szögezte a tekintetét. Ross nélkül
Azadeh már halott lenne, és ha õ elvész, meghaltam volna én is. Lehet, hogy így is
meghalok, mert képtelen vagyok úgy élni, hogy gondolatban állandóan együtt lássalak
benneteket! Biztos vagyok benne, hogy szeret...
Nem tudta befejezni a gondolatot – tágra nyílt szemmel, elképedve bámult az erdõbõl
két oldalról kivágtató lovasokra. Több rendõr is volt közöttük, és megeresztett
kantárszárral, lovaikat vadul ösztökélve száguldottak feléjük. A motor hangja alapján
érezte, hogy megvan a kellõ teljesítmény, teljes gázt adott, és a helikopter emelkedni
kezdett. Lassan, védtelenül, odakínálva magát a fegyvereknek. A lovasoknak sietniük
sem kellett, annyi idõ állt rendelkezésükre, hogy beérjék, és nyugodtan célozva leszedjék
õket, amennyit csak akartak. Igen! Az egyik csapat közepén vágtató rendõr õrmester már
nyúlt is a nyeregtáskába dugott M-16-osért...
Erkki – az egyetlen, még megmaradt lehetõséggel élve – ide-oda rángatta a gépet, éles
fordulókat írt le, hogy legalább a célzást megnehezítse. Közben minden pillanatba várta
az alumíniumlemezeket szitává lyuggató, végzetes lövéseket, és nagyon meglepõdött,
amikor a fák koronája fölött átsuhanva, a völgynek lefelé száguldva sértetlenül maga
mögött hagyta õket.
– Ne lõjetek! – ordított az õrmester a fennsík szélén, harci lázban égve, fegyvereikért
kapó törzsi harcosokra. – Isten összes nevére, hányszor mondjam még, hogy csak a férfit
kell megölni, az asszonynak haja szála sem görbülhet?! – A lovasok, ha nehezen is, de
engedelmeskedtek a parancsnak, és amikor melléjük ért, látta, hogy a helikopter már
messze járt, lõtávolon kívül repül, mélyen lent a völgyben. Nyeregtáskájába nyúlt, a rádió
adó-vevõjéért, és az adás-gombot benyomva nyugodtan beleszólt: – Parancsnokság! Itt
Zibri õrmester. Nem tudtuk elkapni õket. A motor bemelegedett, mielõtt lecsaphattunk
volna rájuk. De legalább megriasztottuk!
– Merre mennek?
– Északnak, a Hvoj-Van országút felé.
– Látta az úrnõt?
– Igen. Nagyon meg volt ijedve. Értesítsék a hánt, hogy az emberrabló hozzászíjazta
az üléshez, és úgy látszott, hogy a csuklóit is összekötözte. Az úrnõ... – Az õrmester
izgatottan elharapta a mondatot, és amikor ismét megszólalt, legalább egy oktávval
magasabban rikoltotta: – Keletnek fordultak! Az úttól két-három kilométerre, délnek
repülnek.
– Rendben. Vettük az adást. Értesítjük a légierõt...

TEHERÁN – A BELSÕ ELHÁRÍTÁS KÖZPONTJÁBAN, 9.54. Szoleiman al Viali, a

Négyes Csoport bérgyilkosa lázas igyekezettel próbálta megfékezni ujjai remegését,
miközben átvette a SAVAMA ezredesétõl a telexet: Hasemi Fazir ezredest, a belsõ
elhárítás fõnökét az éjszaka folyamán megölték, miközben halált megvetõ bátorsággal
irányította a baloldali mudzsahedek fõhadiszállásának felszámolására indított
hadműveletet. Vele együtt életét vesztette az Armstrong nevű brit szaktanácsadó is.
Mindkettõjük holtteste odaveszett az áruló által felgyújtott épületben, (aláírás) A tebrizi
rendõrfõnök.
Szoleiman félt attól, hogy a fõtiszt megtalálta a Négyes Csoportra vonatkozó terhelõ
feljegyzéseket Fazir páncélszekrényében – a széf ugyanis nyitva volt, és teljesen üres.
Elképzelhetetlen, hogy a gazdám lett volna ennyire gondatlan, és nyitva felejtette volna,
gondolta. – Insa Allah, kegyelmes úr! – mondta, és igyekezett eltitkolni az érzéseit. – Insa
Allah. Ön a belsõ elhárítás új parancsnoka, kegyelmes úr?
– Igen. Magának mi volt a beosztása?
– Ügynök vagyok, kegyelmes úr – válaszolta Szoleiman, szándékosan nem véve
tudomást a múlt idõrõl. Lassan ugyan, de kezdett megnyugodni. Ha ezek a rühes kutyák
bármit sejtenének, okoskodott növekvõ önbizalommal, már nem itt volnék, hanem a
pincében, és üvöltenék a kíntól. Mit keresnek ezek a mocskos, a kötelességüket
elhanyagoló ebek a férfiak világában? – Az ezredes azt parancsolta, hogy Dzsalehben
lakjak, tartsam nyitva a szememet és a fülemet, leplezzek le minél több kommunistát. –
Megpróbált a lázas gondolatait elrejtõ, nyugodt arcot vágni, és közben tiszta szívbõl
utálta a Fazir íróasztala mögé telepedõ, sovány, gõgös tekintetű tisztet.
– Mióta dolgozik a szervezetnél?
– Három vagy négy éve, nem emlékszem pontosan, kegyelmes úr! Rajta van a
személyi lapomon. Az is lehet, hogy öt éve léptem be. A nyilvántartás biztosan meg tudja
mondani. Körülbelül négy éve, és keményen dolgoztam, és önt is a legjobb tudásom
szerint fogom szolgálni.
– Átszervezés lesz, a SAVAMA magába olvasztja a belsõ elhárítást. Ezentúl nekem
tartozik jelenteni. Minden eddigi jelentésérõl is kérek másolatot.
– Insa Allah, kegyelmes úr, de, sajnos, nem tudok írni, illetve csak nagyon nehezen, és
Fazir kegyelmes úr soha nem is kért tõlem írásos jelentést – hazudta folyékonyan,
szemrebbenés nélkül Szoleiman. Utána sem esett ki a szerepébõl, egyik lábáról a másikra
állt, és úgy tett, mintha nagyon szégyellné magát. SAVAK vagy SAVAMA, teljesen
mindegy, gondolta. Hazugok gyülekezete mindkettõ, és nagyon valószínű, hogy õk
ölették meg a gazdámat. Isten büntesse meg õket miatta – tönkretették a ragyogó tervét,
és engem is megfosztottak a tökéletes állástól, ami segített, hogy igazán sok pénzt
keressek, valódi hatalmam legyen, és fényes jövõm. Tolvajok ezek mind! Ellopták a
jövõmet és a biztonságomat! Nincs többé munkám, nem mondja meg többé senki, hogy
kik Isten ellenségei, akiket meg kell ölnöm. Elveszett a jövõm, a biztonságom, nem véd
meg többé senki! Hacsak...
 Hacsak nem használom az eszemet, az ügyességemet, és nem folytatom ott, ahol a
gazdám kénytelen volt abbahagyni, gondolta feltámadó reménnyel.
És miért is ne? Isten akarata, hogy halott legyen, én viszont életben maradjak, belõle
áldozat legyen, de belõlem nem. Miért ne lehetne újabb sejteket létrehozni? Tudom,
hogyan csinálta, és nagyjából azt is, hogy mi volt a végsõ célja. Akár ezt az épületet is
megtámadhatnám, és kiüríthetném a titkos széfet a pincében, amirõl már régen tudok, bár
ezt nem is sejtette. Rajta kívül csak én láttam, más senki, még a felesége sem. Most, hogy
meghalt, könnyen hozzá tudok férni. A legjobb lesz, ha még ma éjjel megpróbálom,
odamegyek, mielõtt ezek a teveszarevõk kifosztják. Micsoda gazdagságot rejthet – kell
hogy rejtsen – az a páncélszekrény! Pénzt, iratokat, neveket tartalmazó listákat – a
gazdám imádta a névsorokat, mint a kutya a szart! Pusztuljak el, ha nem találom meg
benne a Négyes Csoport többi sejtjéhez tartozók nevét is! Nem arról álmodott-e a
gazdám, hogy õ lesz az új Szabbah? Miért ne lehetnék helyette én? Bérgyilkosok, igazi
bérgyilkosok segítségével, akik nem félnek a haláltól, sõt vágynak rá, hogy mártírok
lehessenek, és a paradicsomba jussanak...
Majdnem hangosan fölnevetett. Szerencsére észbe kapott, és hogy leplezze magát,
böffentett egy nagyot. – Elnézést, kegyelmes úr, nem érzem jól magam. Megengedi, hogy
távozzam? Kérem...
– Hol tartotta az iratait Fazir ezredes?! – csapott le rá a következõ kérdés.
– Az iratait, kegyelmes úr? Bocsásson meg, honnan tudhatnék én arról? Én csak
egyszerű ügynök vagyok, személyesen neki tettem jelentést, és utána mindig elzavart,
többnyire átkozódva, még az is elõfordult, hogy belém rúgott. Boldog vagyok, hogy
végre igazi férfinak dolgozhatok – válaszolta megnyugodva Szoleiman. Mit kívánna
tõlem Fazir, tette föl magának a kérdést. Természetesen azt, hogy megbosszuljam,
végezzek Pahmudival, mert biztosan õ felelõs a haláláért, és ezzel a rühes kutyával is, aki
olyan szemtelen, hogy képes az íróasztalához telepedni. Miért is ne? De csak azután,
hogy a széfet kiürítettem. – Megengedi, hogy távozzam, kegyelmes úr? Rettenetesen
háborog a gyomrom, valami szörnyű fertõzést kaphattam.
Az ezredes utálkozva, dühösen nézett rá. A páncélszekrényben kizárólag pénzt talált,
jókora piskest, de iratokat nem, pedig Fazir valahová .biztosan elrejtette a bizalmas
feljegyzéseit. Lehetséges, hogy hazavitte? – Elmehet – mondta ingerülten –, de hetente
egyszer jelentkezzen kihallgatásra. Nálam! És ne felejtsen el iparkodni! Nem
alkalmazunk tehetetlen, semmire sem használható ügynököket.
– Értettem, kegyelmes úr! Természetesen, kegyelmes úr! Nagyon köszönöm,
kegyelmes úr! – hálálkodott Szoleiman. – Higgye el, tiszta szívembõl szolgálom Istent, és
az imámot! De mikor jelentkezzem?
– A szent nap utáni napon, minden héten! – Az ezredes türelmetlen kézmozdulattal
jelezte, hogy elege volt a semmire sem használható ügynökbõl. Szoleiman azonnal
távozott is – alázatosan, a földet szinte felsöpörve –, és közben szentül megfogadta
magának, hogy mire elérkezik az elsõ jelentéstétel napja, már nem lesz kinek jelentést
tennie. És miért is ne?, kérdezte magától. Hiszen a hatalmam most már Bejrútig,
Bahreinig terjed.

BAHREIN, 12.50. Csaknem hétszáz mérfölddel délebbre, Bahreinben csodaszép

napsütéses idõ volt. A tengerpartot vidám tömeg lepte el, széllovasok birkóztak lelkesen a
tenger hullámaival, a szállodák teraszain népes társaságok gyűltek egybe, hogy könnyű,
kellemesen laza öltözékben élvezzék a tavaszi napsütést. Ott volt Szajada Bertolin is.
A bikinije fölé felkapott, szellõs anyagból készült strandruhát viselt, jéggel hűtött,
citromos vizet iszogatott egymagában, jókora zöld napernyõ alatt. Gondolataiba merülve
figyelte a parthoz vágódó hullámokban játszadozó gyerekeket – az egyik kisfiú
szakasztott olyan volt, mint a saját fia. De jó lesz hazamenni, gondolta, ismét a karomba
szorítani, és... Igen, annak is örülök, hogy újból találkozhatom a férjemmel. Hosszú ideig
voltam távol az igazi civilizációtól, a finom ételektõl és a szellemes társalgástól, az igazi,
zamatos kávétól, és ezernyi más, mégis nagyon fontos dologtól, amit az emberek
többsége természetesnek, egyszer s mindenkorra adottnak vesz. Én azonban nem! Mindig
tudtam értékelni õket, és azért küzdöttem, hogy a Közel-Keleten jobb, igazságosabb világ
jöhessen létre.
És most, tette fel magának a kérdést, és abban a pillanatban elszállt minden jókedve.
Már nem csupán a PFSZ szimpatizánsa és futárja vagyok, hanem a libanoni keresztény
milícia ügynöke, izraeli uraiké, és az izraeliek CIA-s fõnökeié is! Istennek hála, miután
rám parancsoltak, hogy térjek vissza Bejrútba, ki tudtam hallgatni, mirõl suttogtak
egymás között. Neveket nem említettek ugyan, de ami elhangzott, az is elég volt, hogy
megtudjam, kik is valójában. Kutyák! Mocskos, rühes ebek! Keresztények, Palesztina
árulói! Tejmurt is meg kell még bosszulni! Beszéljek róluk a férjemnek, hogy szóljon a
Nemzeti Tanácsban lévõ barátainak, kérdezte magától. Nem! Félek tõlük! Túl sokat
tudnak.
A tenger felé nézett, és riadtan mozdulatlanná merevedett, ugyanis a szörfözõk között,
teljesen váratlanul, Jean-Lucöt pillantotta meg. A part felé tartva, tökéletesen
egyensúlyozott egy keskeny deszkán, elegánsan feszítve izmos testét a szélnek. A kellõ
pillanatban éles kanyart írt le, a parthoz közeli sekély vízben leugrott a szörfrõl, és
hagyta, hogy a vitorla ernyedten a hullámokra dõljön. A kivételes tudás láttán Szajada
elismerõen mosolygott.
Jaj, Jean-Luc, hogy tudod imádni magad! Be kell vallanom, van is rá okod. Sok
szempontból egészen kiváló vagy, szakácsnak, szeretõnek például, sorolta magában a
férfi jó tulajdonságait, csak az a baj, hogy nem elég változatos, kísérletezõ kedvű
hozzánk, közel-keletiekhez képest, és túlságosan is leköt az, hogy magadat imádd.
Elismerem, valóban szép vagy – mormolta halkan, hogy más ne hallja. A szerelemben
átlagon felüli, chérie, de csak annyi! Nem te vagy a legjobb. Az elsõ férjem volt a
legjobb, talán azért, mert az elsõ volt. Tejmur... Egészen különleges volt. Jaj, Tejmur!
Most, hogy eljöttem Teheránból, már nem félek rád gondolni. Ott nem mertem, nem
lehetett. Nem foglak elfelejteni, és azt sem, hogy mit tettek veled. Egy napon bosszút
állok még érted a keresztény milícián.
Figyelte Jean-Lucöt, megpróbálta kitalálni, mit kereshet ott. Örült neki, és remélte,
hogy a férfi észreveszi, és nem neki kell megtenni az elsõ lépést. Nem akarta
megkísérteni a sorsot, de szerette volna tudni, mit tartogat számára. A tükréért nyúlt,
sietve kiigazította a száján a rúzst, tett kis parfümöt a füle mögé, és várt. Amikor a pilóta
elindult a terasz felé, úgy tett, mintha elmerülve nézné a poharát, ráhagyva a továbbiakat
a véletlenre.
– Szajada! Mon Dieu, chérie! Mit keresel te itt?
Kellõképpen meglepõdött, de a csók közben a tenger sós ízét, a napolajjal keveredõ
izzadság szagát megérezve úgy döntött, hogy a délután mégis csak tökéletes lesz arra,
hogy együtt töltsék. – Nemrég jöttem, chérie! Tegnap este érkeztem Teheránból –
válaszolta, és nem ellenkezett, hogy a vágy a hatalmába kerítse testét. – Holnap délben
akarok tovább menni Bejrútba, de egyelõre várólistán vagyok. Mit csinálsz itt? Kész
csoda, hogy így felbukkantál!
– Isteni szerencsénk van! Holnap semmiképp sem mehetsz. Vasárnap lesz, partit
rendezünk, sütünk rákot, kagylót!
Tökéletesen magabiztos volt, a legkisebb porcikájáig gall, bűbájosan ellentmondást
nem tűrõ, Szajada pedig arra gondolt, hogy miért is ne? Bejrút várhat, hiszen én is
rettentõ sokáig vártam. Egy nap már igazán nem számít.
Jean-Luc is végtelenül elégedett volt. Korábban szomorkodott, mert úgy érezte,
tönkretették a hétvégéjét, de minden bánata elszállt, mihelyt a délutáni szeretkezésre, és
utána a sziesztára gondolt. Majd, folytatta a tervezgetést, rendelek egy tökéletes vacsorát,
táncolunk kicsit, újból szeretkezünk, aztán jól kialusszuk magunkat, hogy frissen
kezdhessük a holnapi, tökéletes napot. – Cherié, a gondolatba is majd belepusztulok, de
muszáj, hogy itt hagyjalak egy órára – mondta tökéletesen adagolt szomorú színezettel a
hangjában. – Aztán együtt ebédelünk. Itt laksz, ugye? Nagyszerű, én is. Az 1623-asban.
Fél kettõ-háromnegyed kettõ megfelel? Az átöltözéssel ne törõdj, így is maga vagy a
tökély! C'est bon? – Miközben megcsókolta Szajadát, keze a mellére tévedt, és nagyon
elégedett volt, mert érezte, hogy az asszony egész teste megremeg.

A KÓRHÁZBAN, 13.16. – Jó napot, dr. Lanoire! McIver kapitány jobban van, vagy
rosszabbul? – Jean-Luc franciául beszélt az orvossal, akinek az apja cannes-i volt, és csak
az anyja bahreini írástudatlan halász Sorbonne-on tanult lánya, az apja változatlanul
halászattal foglalkozott, és nyomorúságos kunyhóban lakott, mint korábban, bár az
olajkútjai több millió dollárt jövedelmeztek.
– Köztes állapotban.
– Mi az, hogy állapotban?!
Az orvos komoly arccal, elgondolkodva támasztotta az állat összeérintett ujjainak.
Negyven év körüli, elõkelõ megjelenésű férfi volt, iskoláit Párizsban és Londonban
végezte, és kiválóan beszélt franciául és angolul is. – Még néhány napig nem tudok
biztosat mondani róla. További vizsgálatokra van szükség. Igazából egy hónap múlva, az
érvizsgálati ellenõrzés után lehet majd megítélni, milyen is az állapota. Egyelõre
megfelelõen reagál a kezelésre, és nincsenek fájdalmai.
– De meg fog gyógyulni, ugye?
– Tulajdonképpen semmi meglepõ nincs abban, ami történt. A feleségétõl tudom,
hogy az elmúlt néhány hónapban erõs stressznek volt kitéve, és fõleg az utóbbi néhány
napban, amíg ezt a Forgószél nevű vállalkozást végrehajtották. Az lett volna a csoda, ha
nem így van. A legnagyobb elismerést érdemli, és mindenki, aki részt vett ebben a bátor
akcióban. Ugyanakkor nagyon komolyan tanácsolom, hogy az összes pilótájuk és
szerelõjük két-három hónapot pihenjen, egyelõre ne tegye ki magát újabb
idegfeszültségnek.
Jean-Luckel madarat lehetett volna fogatni. – Megkérhetném, hogy adja írásba ezt a
szakvéleményt? Természetesen a betegszabadságnak csak úgy van értelme, ha az ember
közben megkapja a teljes fizetését, és minden egyéb járandóságát.
 – Magától értetõdik. Csodálatra méltó dolgot hajtottak végre az életük
kockáztatásával, megérdemlik a legragyogóbb elbánást. Azon csodálkozom csak, hogy
másnak nem volt szívrohama. A két hónapot tekintsék lábadozási idõnek, Jean-Luc!
Mielõtt újból helikopterre szállnak, alapos kivizsgáláson kell átesniük.
– Mindannyian számíthatunk szívrohamra? – A pilóta hangjában már nyoma sem volt
a lelkesedésnek.
– Nem, dehogy – nyugtatta meg mosolyogva Lanoire. – De azért hasznos volna, ha
alaposan kivizsgáltatnák magukat. A biztonság kedvéért. Tudja, az infarktust a szív
koszorúerének hirtelen elzáródása okozza. Ha ugyanez az agyban történik, azt nevezik
gutaütésnek. Az erek elzáródnak, és kész. Insa Allah. Bármikor bekövetkezhet.
– Bármikor? – Minél többet megtudott a betegségrõl, Jean-Luc annál rosszabbul érezte
magát. A francba! Amilyen szerencsém van, a végén még én is szívrohamot kapok!,
festette a falra az ördögöt.
– Természetesen – válaszolta készségesen az orvos. – Sok olyan, a harmincas éveiben,
a negyvenes évei elején járó embert ismertem, akinek tökéletes volt a vérnyomása, a
koleszterinszintje, az EKG-ja semmilyen rendellenességre sem utalt, aztán egyik
pillanatról a másikra: bumm! – Kifejezõ mozdulatot tett a kezével, hogy pontosan
lehessen érteni, mire gondol. – Néhány óra is elég hozzá, hogy beüssön a mennykõ.
– Bumm? Csak úgy? – kérdezte idegesen Jean-Luc.
– Nem értek a helikopter-vezetéshez, de el tudom képzelni, hogy nagy idegi
megterheléssel járhat, különösen olyan zord vidéken, mint az Északi-tenger. A stressz
pedig talán a leggyakoribb oka az infarktusnak. A szívizomzat egy része olyankor elhal...
– Jézusom! Macnek elhalt a szíve? – Jean-Luc most már valóban halálra volt rémülve.
– Nem, csak egy része. Valahányszor szívrohama van valakinek, bármilyen enyhe is, a
szívizom egy része örökre elvész. Meghal. – Dr. Lanoire kellemesen mosolyogva adta elõ
ezt. – Természetesen ez nem azt jelenti, hogy azonnal bekövetkezik a tragédia. Jócskán
van ezekbõl a szövetekbõl, kitartanak egy darabig.
Mon Dieu! Nagyon nem tetszik ez nekem, gondolta émelygéssel küszködve Jean-Luc.
Északi-tenger! Az áthelyezésemet fogom kérni, még mielõtt elindulnék. – Meddig kell
kórházban maradnia Macnek?
– Négy-öt napig. Ma inkább ne is háborgassa! Látogassa meg inkább holnap, de ne
mondjon neki semmit, ami felizgathatja! Miután kiengedtük, egy hónapot feltétlenül
pihennie kell, aztán jöhetnek az ellenõrzõ vizsgálatok.
– Mik az esélyei?
– Kérdezze inkább Istentõl!

A kellemes, tengerre nézõ betegszoba teraszán Genny nyugágyban szunyókált, térdén a

Times aznapi számával, amely a British Airways kora reggeli járatán érkezett. McIver is
aludt a makulátlanul tiszta ágyban, de felébredt, érezve arcán a nyitott ajtón beszökõ, friss
tengeri szellõt. Megfordult a szél, gondolta, északnyugatról fúj, mint általában. Úgy
helyezkedett, hogy lássa a tengert, és az apró neszt hallva Genny is felébredt.
– Hogy érzed magad? – kérdezte, miután az újságot összehajtogatva visszament a
szobába.
– Remekül. Nem fáj semmim, csak kicsit fáradt vagyok. Félálomban hallottam, hogy
beszéltél az orvossal. Mit mondott?
 – Azt, hogy minden jel szerint nincs nagy baj. A roham nem volt súlyos. Néhány
napig feküdnöd kell, egy hónapot pihenni, és utána ellenõrzésre menni. Azt mondta,
nagyon bízik benne, hogy nem lesz semmi baj, mivel nem dohányzol, és a korodhoz
képest egészen jó formában vagy. – Genny háttal állt ugyan az ablaknak, de így is
megvilágította az arcát a fény, McIver le tudta olvasni az igazságot. – Repülnöd viszont
soha többé nem szabad – mármint pilótaként.
– A fenébe! – mondta elégedetlenül McIver, de nem feszegette tovább a témát. –
Beszéltél Andyvel?
– Igen. Tegnap este és ma reggel is felhívtam, és körülbelül egy óra múlva megint
hívom. Egyelõre semmi hír Marc Dubois-ról és Fowlerról. A többi madár rendben
megérkezett Sargazba, szét is szedték, és holnap elszállítják õket. Andy nagyon büszke
rád, és Scrag is. Reggel vele is beszéltem.
– Jó lesz találkozni a vén csirkefogóval. – McIver arcán kis mosoly suhant át. – Te jól
vagy?
– Persze! – Az asszony finoman megérintette a vállát. – De jó, hogy jobban érzed
magad! Nagyon megijesztettél.
– Magamat is, Gen! – McIver a felesége kezéért nyúlt, enyhén megszorította, és kissé
érdes, fojtott hangon azt mondta: – Köszönöm, Mrs. McIver!
Genny az arcához szorította a férfi kezét, lehajolt, és meghatódva a tekintetébõl
sugárzó érzéstõl, szájon csókolta. – Nagyon megijesztettél – mondta újból.
McIver pillantása a Timesra esett. – Mai?
– Igen.
– Úgy tetszik, mintha évek óta nem láttam volna. Mi újság a világban?
– A szokásos – mondta az asszony, és összehajtogatva félrerakta a lapot. Nem akarta,
hogy McIver meglássa a hongkongi tõzsdekrachról szóló beszámolót, és felizgassa magát
miatta. Afelõl biztos volt, hogy az események érinteni fogják a Struan-házat és azt a
gazember Linbart, abban viszont nem, hogy hatással lesznek-e az S-Gre és Andyre is. A
férjét semmiképp sem akarta nyugtalanítani a hírrel. – Újabb sztrájkok vannak odahaza,
Callaghan még jobban tönkreteszi a szegény öreg Angliát. Lehet, hogy idõ elõtti
választásokat írat ki még erre az évre, és ha igen, Maggie Thatchernek jók lesznek az
esélyei. Nem lenne fantasztikus, ha befutna? Végre olyasvalaki irányítaná az országot,
aki ért is hozzá.
– Azért, mert nõ? – kérdezte mosolyogva McIver. – Az biztos, hogy jókora felfordulás
lenne belõle. Jézusmária! Nõ a kormány élén! Azt sem igazán értem, hogy tudta elvenni a
pártelnökséget Heathtõl... Kutya kemény nõszemély lehet! Ha legalább azok a hülye
liberálisok félreállnának... – a hangja fokozatosan elhalkult, fejét a hófehér vitorláktól
pettyezett tenger felé fordította.
Genny leült mellé, és csöndben várta, hogy ismét elaludjon, vagy beszéljen még, ha
akar. Sokkal jobban van, ha már a liberálisokat szidja, gondolta, és õ is a háromszögletű
vitorlával ellátott, fürge arab halászhajókat kezdte figyelni. Jólesett a haját borzoló, enyhe
szellõ, a nyugalom, az, hogy már nem szorította görcsbe a gyomrát a félelem. „Jól reagál
a kezelésre. Ne aggódjon, Mrs. McIver!" Könnyű azt mondani, megcsinálni viszont annál
nehezebb.
Komoly változás lesz az életünkben azon kívül is, hogy örökre otthagyjuk Iránt,
kezdte tervezni a jövõt. A Forgószélnek, hála istennek, vége – õrültség volt tõlem, hogy
javasoltam, de szerencsére sikerült. A fiúk többsége biztonságban van – Isten óvja
Tomot, Marcot, Fowlert, Erkkit, Azadehet és Sarazadot! –, a felszerelés legértékesebb
részét is sikerült kihozni, és megmaradt a cég, úgyhogy a részesedésünk az S-G-ben
biztosan ér valamit. Szerencsére nem maradunk egyetlen fillér nélkül. Kíváncsi vagyok,
mennyit kaphatunk a részvényeinkért. Vagy a tõzsdekrach minket is érint? Nagyon jó
volna, ha anyagilag nem kerülnénk megint teljesen padlóra.
Jó volna egy kis pénz, de a legfontosabb, hogy Duncan meggyógyuljön. Nem tudom,
hajlandó lesz-e visszavonulni? Igazából nem szeretném, mert a végén abba pusztulna
bele. Hol fogunk vajon lakni? Aberdeen környékén? Esetleg Edinburghban, Sarah és
Trevor közelében, vagy Londonban, Hamishsel és Kathyvel? Londonban nem, mert
utálom. A gyerekekhez sem akarok túl közel költözni, nehogy zavarjam õket, bár jó
volna, ha idõnként csak úgy, elõzetes egyeztetés nélkül össze tudnánk jönni velük, és
néha vigyázhatnék a kicsikre. Nem akarok idegesítõ anyós lenni, teherré válni sem
Trevor, sem Kathy számára. Tüneményes kislány! Kathy, Kathleen, Kathy, játszadozott
jólesõ érzéssel a névvel. Andrew és Kathy, most pedig Andrew, Maureen és a kis Electra.
Nem akarok egyedül lenni, nem akarom, hogy Duncan...
Nem akarom újból átélni azt a rémületet, a sötétséget, a fülsiketítõ motorzajt, hogy
nem látok semmit, csak hallom a dübörgést, érzem a borzalmas olajszagot – Jézusom,
hogy képesek órákon keresztül elviselni azt a borzalmas zajt és rázkódást? – Duncan
pedig ott szenved, és már azt sem tudom, él-e vagy meghalt. Kétszer is elkezdtem
sikoltozni, hogy halott, de senki sem hallotta, vagy ha igen, akkor sem tudott volna
segíteni. Szegény Charlie-nak éppen elég gondja volt, hogy gyorsan elhozzon bennünket
onnan, az iráni õrmester meg – hogy is hívták, Vazadnak? – nagyon kedves volt, de
semmit sem tudott tenni. Borzalmas volt, azt hittem, soha nem lesz vége... De hála
istennek, túl vagyunk rajta, és jó, hogy ott voltam. Duncan meg fog gyógyulni. Meg kell
gyógyulnia!
Kíváncsi vagyok, mi lesz Vazarival. Nagyon ijedtnek látszott szegény, amikor elvitték
a rendõrök. Várjunk csak! Genny megpróbált pontosan visszaemlékezni a történtekre.
Nem azt mondta Jean-Luc, hogy hamarosan elengedik, mint politikai menekültet, ha
Andy garantálja, hogy kiviszi Bahreinbõl, és munkát szerez neki?
Átkozott forradalom! Piszok balszerencse, hogy vissza sem tudtam menni, összeszedni
néhány holmit. Azt a serpenyõt például, amiben soha semmi nem égett oda, meg
nagymama teáskannáját, amiben még a teheráni vízzel is csodás teát lehetett csinálni.
Víz! Brrr! Hamarosan örökre vége a kényelmetlen guggolásnak, nem kell többé vizet
használni puha papír helyett. El sem tudom hinni, hogy nem kell többé lekuporodnom,
ha...
– Min mosolyogsz, Gen?
– Min is? Ja, igen! Arra gondoltam, hogy nem kell többé leguggolnom, ha el akarom
végezni a dolgomat, és nem látom reggelenként azt a sok csupasz, árok fölött meredezõ
feneket. Kutya legyek, ha még egyszer odakuporodom bármilyen lyuk fölé. – Látva, hogy
a férje tekintete elfelhõsödött, Gennyn ismét erõt vett a nyugtalanság. – Nem lesz rossz
hazamenni, Duncan! Ígérem.
– Meglátjuk, Gen! Várunk, nem hamarkodjuk el a döntést – válaszolta McIver, félig
magának. – Van rá egy vagy két hónapunk, hogy alaposan átgondoljuk, mit akarunk
csinálni. Elõbb összeszedem magam, aztán megbeszéljük a dolgot. Nem kell elõre
aggódni!
– Én már most sem aggódom.
 – Akkor jó! – McIver újból a tenger felé nézett, és arra gondolt, hogy esze ágában
sincs élete hátralévõ részét úgy leélni, hogy az ocsmány brit idõjárással küszködjön.
Nyugdíj? Jézusom! Muszáj kitalálnom valamit, mondta magának eltökélten. Munka
nélkül megõrülök. Talán vehetnénk kis házat a spanyol vagy a francia tengerparton, hogy
legyen hol tölteni a teleket. Nem fogom engedni, hogy Gen állandóan fagyoskodjon, idõ
elõtt megöregedjenm és összeszedjen valami ronda reumát. Az az átkozott sós, nyirkos
északi-tengeri szél! Soha. Így, hogy a Forgószél sikerült, bõven lesz pénzünk. A tíz 212-
esbõl kilencet kihoztunk. Fantasztikus! Isten óvja Tomot, Marcot, Fowlert, Erkkit,
Azadehet és Sarazadot!
– Mire gondolsz, Duncan?
– Szép napunk van – válaszolta, a kérdést figyelmen kívül hagyva, McIver.
– Igen. Tényleg nagyon szép.
– Felhívnád nekem Andyt?
– Persze! – Genny rögtön tárcsázott; férje nyugtalansága láttán úgy érezte, hogy jobb,
ha minél elõbb kibeszéli magából. – Halló! Üdvözlöm, Scot! Genny vagyok. – Hallgatott
egy darabig. – Remek! Ott van az édesapja? – Újabb szünet, aztán a válasz: – Nem.
Annyit mondjon, hogy Duncan kereste. Jól van, és a 455-ös melléken fel tudja hívni!
Csak köszönni akar neki. Megkérné a nevemben, hogy telefonáljon ide, ha megérkezett?
Köszönöm... Tényleg jól van, és Charlie is. Viszlát!
Elgondolkodva rakta vissza a helyére a kagylót. – Semmi új. Andy Scraggel kint van a
repülõtéren. Azzal a japcsival akarnak találkozni, az iran-todással... Bocs! Neki soha nem
mondanám, de hát tényleg az. Nem tudom megbocsátani, amit a háború alatt tettek.
– Tudod, Gen, talán mégis ideje volna megpróbálni – válaszolta enyhe
homlokráncolással McIver. – Kaszigi tényleg segített Scragnek. Nem jó, ha állandóan a
múlton rágódunk. Ideje lenne tiszta lapot nyitni. Muszáj, akár akarjuk, akár nem. Új életet
kell kezdenünk. Mit szólsz hozzá?
Genny kis híján sírva fakadt, látva férjét mosolyogni. Nem szabad bõgnöm, gyõzködte
magát. Minden jó lesz és szép, és ő is meggyógyul. Muszáj meggyógyulnia. Nagyon
félek! – Tudod mit? – mondta vidáman a férjének. – Ha rendbe jöttél, elmegyünk
Japánba, és szétnézünk.
– Rendben. Utána akár Hongkongba is elugorhatnánk. – McIver megszorította a
felesége kezét, és közben mindketten nagyon igyekeztek titkolni, mennyire félnek a
jövõtõl, aggódnak egymásért.

71. fejezet

SARGAZ – INTERNATIONAL HOTEL, 13.55. Kaszigi messzirõl integetett, miközben

áthaladt az úszómedence fölötti terasz elegánsan megterített asztalai között. – Mr.
Gavallan, Scragger kapitány! Elnézést, hogy késtem!
– Semmi gond, Mr. Kaszigi! Foglaljon helyet!
– Köszönöm. – Kaszigi könnyű trópusi öltönyt viselt, és nyugodtnak,
kiegyensúlyozottnak látszott, pedig távolról sem volt az. – Ne haragudjanak! Utálok
elkésni, de itt, az Öböl vidékén szinte lehetetlen pontosnak lenni. Dubaiból jöttem, és a
forgalom... Engedjék meg, hogy gratuláljak! Ahogy hallom, a Forgószél majdnem
tökéletesen sikerült.
– Még mindig hiányzik egy helikopterünk és két emberünk, de úgy általában, tényleg
jól állunk – válaszolta Gavallan. Sem õ, sem Scragger nem tudott igazán örülni. – Ebédel
vagy csak iszik valamit? – A találkozót fél egyre beszélték meg azzal, hogy együtt
ebédelnek, de Scraggerrel egy idõ után úgy döntöttek, hogy nem várnak tovább, és már
mind a ketten a kávéjuknál tartottak.
– Egy brandyt innék, és jókora pohár hideg ásványvizet. Ételt inkább nem. Nem
vagyok éhes – hazudta Kaszigi, nem akarván kényelmetlen helyzetbe hozni magát azzal,
hogy egyedül egyen. – Örülök, hogy épen, egy darabban látom, és az embereit is ki tudta
hozni – fordult mosolyogva Scraggerhez. – Õszinte elismerésem.
– Ne haragudjon! Vissza kellett utasítanom a kérését, és még csak meg sem
mondhattam, miért.
– Rögtön megértettem, mihelyt megkaptam a hírt. Egészségükre! – Kaszigi mohón
ivott a vízbõl. – Mr. Gavallan, most, hogy a Forgószélt megcsinálták, talán tudna segítem
az Iran-Todával kapcsolatos gondjaink megoldásában.
– Nagyon szeretnék, de, sajnos, nem megy! Egyszerűen lehetetlen. Gondolom, ez
teljesen nyilvánvaló.
– Talán mégsem – mondta könnyed hangon Kaszigi. – Úgy hallottam, hogy ma estig
el kell vinniük innen a helikoptereiket, különben lefoglalják õket.
– Bízzunk abban, hogy ez is csak egy a sok megalapozatlan pletyka közül! –
válaszolta hasonló stílusban, könnyed kézlegyintéssel Gavallan.
– A követségük egyik diplomatája mindenesetre azt mondta a nagykövetünknek, hogy
a döntés megszületett, és végleges. Tragédia lenne, ha annyi sikeres erõfeszítés után
mégis elveszítenék a gépeiket.
– Végleges? Biztos ebben? – Gavallan nem mutatta ugyan, de óriási, fájdalmas
ürességet érzett a gyomrában.
– A nagykövetünk szerint igen – válaszolta a korábbiakhoz hasonló, kellemes
mosollyal Kaszigi. – Tegyük föl, hogy át tudom helyeztetni a határidõt ma estérõl holnap
estére! Tudnának segíteni az Iran-Todának?
Gavallant és Scraggert annyira váratlanul érte az ajánlat, hogy néhány pillanatig
mindkettõjüknek tárva maradt a szája. – El tudná érni, hogy változtassanak a határidõn?!
– Én nem, de a nagykövetünk talán igen. Egy óra múlva találkozom vele.
Megkérdezem, nem tudná-e befolyásolni valamelyest az iráni nagykövetet vagy a sejket,
esetleg mindkettõt. – Kaszigi – látva, hogy amit mondott, nagyon megragadta Gavallant –
szándékosan kivárt. Tapasztaltabb, a nyugati vizeken sokkal jobban megedzõdött horgász
volt, semhogy ne tudja, mikor megfelelõ a kapás. – Lekötelezettje vagyok Scragger
kapitánynak. Nem felejtettem el, hogy megmentette az életemet, és bár rengeteg dolga
volt, a kedvemért jókora kitérõt tett Bandar-Deilamba. A barátok nem szoktak
megfeledkezni egymásról. Igazam van? Nagyköveti szinten... talán el lehet intézni a
dolgot.
A japán nagykövet hajlandó közbeavatkozni? Jézusom! Akár még sikerülhet is,
kergették egymást Gavallan agyában lázasan a gondolatok. – A mieink semmit nem
tudnak tenni, ezt az ismerõsöm egyértelműen megmondta. Hálás lennék tehát, ha közbe
tudnának avatkozni. Igazán hálás. Gondolja, hogy el tudja intézni?
 – Ha valóban akarja, biztosan. – Kaszigi ivott egy korty brandyt. – Ugyanúgy, ahogy
ön is tudna rajtunk segíteni. Az elnökünk megkért, emlékeztessem közös barátjukra, Sir
Ian Dunrossra. – Észrevette Gavallan reakcióját, és rögtön igyekezett is maximálisan
kihasználni a kedvezõ alkalmat: – Legutóbb két napja vacsoráztak együtt.
– Amennyiben módomban áll... Pontosan mi is a problémájuk? – kérdezte Gavallan.
Nagyon szerette volna tudni, hogy hol a fenében lehet Ian, mivel háromszor próbálta már
utolérni, de egyszer sem sikerült.
– Három 212-esre és két 206-osra lenne szükségem az Iran-Todánál, amilyen hamar
csak lehet. Teljes évre szeretnék rájuk szerzõdést kötni. Az építkezést feltétlenül be kell
fejezni, és a helyi forradalmi bizottság meg is ígért hozzá minden támogatást – föltéve,
hogy azonnal folytatjuk a munkát. Ha mégsem, akkor a legsúlyosabb következményekkel
leszünk kénytelenek számolni.
Elõzõ este Vatanabe, az Iran-Toda beruházás fõmérnöke rejtjeles üzenetet küldött
neki: Zataki, a forradalmi bizottság fõnöke őrjöng az S-G miatt. Ultimátumot adott: vagy
azonnal folytatjuk a munkát – ehhez feltétlenül helikopterek kellenek –, vagy mindent,
ami eddig elkészült, azonnal elkoboznak, államosítanak, „és az összes külföldit árulásért
felelõsségre vonják". Március 4-ig, az esti imáig adott haladékot, hogy döntsünk. Utána
meg kell jelennem a bizottság elõtt. Azonnali utasítást kérek.
Az éjszaka lázas telefonálgatással telt, de az Osakával és Tokióval folytatott
beszélgetések csak még nyugtalanabbá tették Kaszigit.
– Josi, drága barátom! – válaszolt rémisztõ udvarias hangon a nagybátyja, és egyben
fõnöke, Toda Hiro. – Beszéltem a szindikátus tagjaival, és mindenki egyetértett, hogy
végtelenül szerencsések vagyunk, mert ott vagy. Rajtad áll, miképpen döntesz. Biztosak
vagyunk, hogy – mielõtt eljönnél onnan –, megoldod a problémát.
Az üzenet teljesen egyértelmű volt: oldd meg, vagy haza se gyere!
Az éjszaka hátralévõ részét azzal töltötte, hogy megpróbált kiutat találni a
reménytelennek látszó helyzetbõl, és hajnal felé eszébe is jutott a japán nagykövet egyik,
új iráni kollégájára tett megjegyzése. Ettõl aztán viszonylag könnyű volt eljutni – az S-G
és önmaga számára is tökéletesnek tűnõ – megoldásig. – Hogy egészen õszinte legyek,
Mr. Gavallan – folytatta, és kis híján elnevette magát, mert annyira ostobának,
átlátszónak érezte ezt a nyugatiak körében szokásos megjegyzést –, holnap estig
feltétlenül határozott, végleges válaszra van szükségem.
– Megkérdezhetem, miért?
– Azért, mert megígértem a barátomnak, és tartanom kell a szavamat. Gondolom, ezt
megérti. A határidõ tehát mindkettõnk számára ugyanaz. – Kaszigi úgy érezte, elérkezett
a megfelelõ pillanat, most kell kicsikarnia a döntést. – Örökké hálás lennék, ha segítene!
Természetesen ettõl függetlenül is mindent elkövetek, hogy rávegyem a nagykövetünket
a közbenjárásra.
– Nincs értelme felajánlanom egyetlen kimenekített helikopterünket sem, mert rögtön
lefoglalnák õket, mihelyt visszatérnek Iránba – válaszolta Gavallan. – A hátrahagyott
206-osokkal sem számolhatok, azokat már nyilván elkobozták. Az S-G teljesen kivonult
Iránból, ugyanúgy a Bell, a Guerney és a többi nyugati társaság is. Nem tudna esetleg
japán pilótákat szerezni?
– Egyelõre, sajnos, nem. – Kaszigi nagyon dühös volt a szindikátusra, mert nem
gondoskodott idõben megfelelõ számú saját pilótáról. – Feltétlenül külföldi személyzetre
van szükség. A nagykövetünk el tudja intézni a vízumokat, az összes hivatalos engedélyt.
Nyilván ön is tudja, hogy az Iran-Toda nemzeti nagyberuházás – mondta, csöppet sem
zavartatva magát az erõs túlzástól. Biztos volt, hogy mihelyt az információi megfelelõ
kezekbe jutnak, úgyis az lesz. – Francia, vagy német pilótákkal nem lehetne megoldani?
Gavallannek az járt a fejében, hogy ha a határidõt sikerül módosítani, akkor a
helikopterek biztonságban lesznek, és elkerüli a Linbar állította csapdát. Szabad kezet
nyer ahhoz, hogy az Északi-tengeren megmérkõzzön az Imperial Helicoptersszel,
elhárítsa a hongkongi tõzsdekrach következményeit, és megfelelõ helyzetbe juttassa
Scotot ahhoz, hogy amikor kell, teljes vértezetben lépjen elõ, és átvehesse a Struan-ház
vezetését. – A lehetõségek korlátlanok – bukott ki belõle önkéntelenül, de aztán
összeszedte magát, és igyekezett kizárólag az Iran-Toda problémájára összpontosítani. –
A problémának két része van. Elõször is a felszerelés és az alkatrészek kérdése. Ha
megfelelõ hitelgaranciát kapnék, azzal a kötelezettségvállalással, hogy amennyiben az
iráni hatóságok lefoglalják a gépeket, akkor önök maradéktalanul, dollárban kártalanítják
a tulajdonosokat, nos, abban az esetben tudnék helikoptereket szerezni az Iran-Todának,
mondjuk... egy héten belül.
– A pénzügyeinket a Szumitomo bank intézi. Akár már ma estére meg tudok szervezni
velük találkozót – vágta rá azonnal Kaszigi. – Ez igazán nem gond. Honnan akarja
beszerezni a gépeket?
– Németországból vagy Franciaországból. Nagy-Britannia és az Egyesült Államok
szóba sem jöhet, és ugyanez érvényes a pilótákra is. A franciák volnának talán a
legjobbak, mivel õk segítettek Khomeininek. A barátaimon keresztül valószínűleg meg
tudok állapodni az Aerospatiale-lal. De mi lesz a biztosítással? Iránra érvényeset nem
fogok tudni szerezni.
– Én talán el tudom intézni Japánban.
– Remek. Utálok biztosítás nélküli helikoptereket üzemeltetni. Nézzük tovább! Scrag,
ha meglesznek a gépek, hány pilóta és szerelõ kell hozzájuk?
– Hát, legalább nyolc-tíz, váltott műszakban dolgozó pilóta, és tíz-tizennégy szerelõ,
Iránon kívül, de azért elérhetõ távolságban.
– Ki fogja fizetni õket, Mr. Kaszigi? Milyen valutában, és hol? – kérdezte Gavallan.
– Amilyen pénznemben, ahol és ahogyan akarják.
– Azt hiszem, veszélyességi pótlékkal is számolni kell. Kétlem, hogy anélkül bárki
hajlandó volna betenni a lábát Iránba.
– Elvállalná, hogy tízszázalékos részesedésért megszervezi a dolgot, Mr. Gavallan? –
kérdezte Kaszigi.
– Felejtse el a százalékot! Csak azt ígérje meg, hogy ez az egész ügy szigorúan
köztünk marad! Azt ajánlom, hogy az egész vállalkozást Kuvaitból vagy Bahreinbõl
irányítsák, és a javítóbázis, az alkatrészraktár is ott legyen.
– Bahrein volna a jobb, Andy! – szólt közbe Scragger.
– Kuvait közelebb van – vitatkozott Kaszigi.
– Igen, és sokkal nagyobb a veszélye, hogy Irán nyomást gyakorol rá, vagy Irán-barát
lázongások törnek ki benne. Az Öbölnek ez az oldala olyan, akár a puskaporos hordó. A
szegények errefelé többnyire síiták, a gazdag sejkek pedig többségükben szunniták. Akár
rövid, akár hosszú távon, Bahrein a jobb választás.
– Legyen akkor Bahrein! – fogadta el Scragger érveit a japán. – Mr. Gavallan, ha
sikerül megszervezni a dolgot, igénybe vehetnéme Scragger kapitányt egy évre, mondjuk
a jelenlegi fizetése kétszereséért? – Scragger pillantását látva Kaszigi félt, hogy túl
gyorsan túl messzire ment, ezért sietve hozzátette: – Ha valakitõl azt kéri az ember, hogy
mondjon le élete nagy szerelmérõl, akkor illik tisztességesen kárpótolnia ezért.
– Remek ajánlat, de... Nem tudom. Andy?
– Ha elfogadja, ki kell lépnie az S-G-tõl, és abba kell hagynia a repülést – válaszolta
némi gondolkodás után Gavallan. – Nem lehet ekkora vállalkozást irányítani, és közben
még repülni is.
Ez igaz, ismerte el csöndben Sragger. Érezte, hogy válaszúthoz érkezett, és rögtön
figyelmeztette is magát: ne tégy úgy, mintha Mac balszerencséje nem hozta volna rád a
frászt! Miért szédültem el tegnap is? Nutt doki azt mondta ugyan, hogy a kimerültségtõl
volt, de ez baromság. Soha életemben nem ájultam még el, és különben is, az orvosok
többnyire semmihez sem értenek. Egy év Bahreinben? Az még mindig sokkal jobb, mint
néhány hónap az Északi-tengeren, állandó izgalomban, hogy átmegyek-e a következõ
orvosin. De abbahagyni a repülést? Jézusom! Persze, a meló akár meg is követelheti,
hogy néha elugorjak valahová, nem nagy távolságra. – Gondolkodnom kell még rajta,
Mr. Kaszigi! Mindenesetre köszönöm az ajánlatot – válaszolta.
– Mr. Gavallan, meg tudná szervezni mondjuk az elsõ hónapot?
– Igen. Némi szerencsével egy héten belül tudok szerezni annyi helikoptert, pilótát és
szerelõt, hogy bele lehessen vágni a dologba, két hét alatt pedig meg lehet kötni a három
hónapra szóló, folyamatosan megújítható szerzõdést. Föltéve – tette hozzá nagyon
finoman Gavallan –, hogy a határidõnket sikerül módosítani.
– Nagyszerű! – Kaszigi igyekezett nem mutatni, mennyire örül az eredménynek. –
Találkozhatnánk-e ma este kilenckor? Elhoznám Mr. Umurát, a Szumitomo Perzsa-öböl-
beli részlegének az elnökét, és vele pontosan megbeszélhetné, milyen hitelgarancia-
levélre van szüksége.
– Rendben. Pontosan kilenckor! Megemlíthetné a nagykövetüknek, hogy ha a ma esti
határidõt sikerül is módosítani, a helikoptereinkhez rendelt szállítógépek lehet, hogy csak
holnap délben érkeznek meg, és legkorábban estére tudunk csak végezni a berakodással.
– Ugye ön is bizalmasan kezeü a megállapodásunkat?
– Természetesen. Scrag?
Scragger ugyanúgy titoktartást ígért, mint Gavallan, Kaszigi pedig – ki tudja,
hányadszor – ismét elcsodálkozott azon, hogy a nyugatiak milyen naivak tudnak lenni,
mennyire megbíznak az ígéretekben. A becsületszóban, ahogyan õk nevezik. Mi az, hogy
becsületszó? Elõfordult már valaha is, hogy amirõl két ember tudott, az titok maradt? A
Forgószélrõl is pillanatok alatt tudomást lehetett szerezni. – Csináljuk a következõt! –
ajánlotta. – Ma este megbeszéljük a pénzügyi részleteket, a hitelgaranciát, ön pedig
elkezd tárgyalni a helikopterekrõl, az alkatrészekrõl, a személyzetrõl, általában a bahreini
központ kialakításáról azzal, hogy a végsõ döntés majd csak holnap este születik meg. Ha
pedig sikerül biztonságosan elszállítania addigra a saját gépeit és felszerelését, akkor
garantálja, hogy az Iran-Toda egy héten belül megkapja a helikoptereket.
– Úgy látom, biztos abban, hogy sikerül változtatni a határidõn.
– A nagykövetünknek feltehetõen menni fog. Mihelyt beszéltem vele, azonnal
felhívom – ígérte Kaszigi. – Scragger kapitány, elképzelhetõ, hogy beindít egy kiképzési
programot japán pilótáknak?
– Minden további nélkül, ha megfelelõen beszélnek angolul, és már van mögöttük
legalább száz, helikopteren töltött óra. Szükségem lesz kiképzõ pilótára... – Scragger
hirtelen elhallgatott, mert rádöbbent, hogy az elképzelhetõ legjobb megoldás hullt az
ölébe. Fantasztikus, lelkesedett, de csak magában. Én lennék a vizsgáztatójuk, és
tökéletes biztonságban repülhetnék! – Tudja, mit? Ha Andy vállalja, akkor én is. – Kezet
nyújtott Kasziginak, és az örömmel el is fogadta.
– Köszönöm. Ez nekem így tökéletesen megfelel. Szóval, Mr. Gavallan, belevágunk?
– Miért ne? – A határozott, kõkemény kézfogást érezve Gavallan elõször kezdett
igazán bízni abban, hogy valóban sikerülhet, amirõl beszéltek. Kaszigi okos, gondolta.
Nem is kicsit! Azt csinálja, amit minden sikeres japán vállalati vezetõ: külföldiekkel
képezteti ki a saját embereit, velük dolgoztatja meg a piacot, hogy aztán bevigye oda a
saját alkalmazottjait. Miénk a rövid távú nyereség, övék a hosszú távon jövedelmezõ
piac. Üzleti téren gyõznek le bennünket, miután a háborúban nem tudtak. Mit lehet tenni
– az üzlet az üzlet. És ha Kaszigi a nagykövete révén meg tud menteni a katasztrófától,
akkor ennyit igazán segíthetek neki. – Vágjunk bele!
Kaszigi, hosszú idõ óta elõször, õszintén elmosolyodott. – Köszönöm. Mihelyt
bármilyen hírem lesz, rögtön felhívom. – Udvarias meghajtással elköszönt, és távozott.
– Sikerülni fog neki, Andy? – kérdezte reménykedve Scragger, miután kettesben
maradtak.
– Hogy õszinte legyek, fogalmam sincs. – Gavallan jelezte a pincérnek, hogy fizetni
akar.
– És maga hogy akarja idõben elintézni a dolgot?
Gavallan belekezdett ugyan a magyarázatba, de rögtön abba is hagyta, mert meglátta
Pettikint és Paulát, amint az úszómedence mellett, egy asztalnál szorosan összedugják a
fejüket. – Azt hittem, Paula délelõtt visszarepült Teheránba – jegyezte meg csodálkozva.
– Úgy volt. Vagy törölték a járatot, vagy beteget alakít.
– Tessék?
– Nálunk így mondják. Ha szép idõ van, és egy csajnak eszébe jut, hogy de jó volna
délután úszni egyet az óceánban, szeretkezni, vagy egyszerűen csak lógni kicsit a
melóból, akkor ebédszünetben visszatelefonál a munkahelyére, hogy borzalmasan érzi
magát, halálosan beteg. – Scragger elgondolkodva ráncolta a homlokát. – Nálunk nagyon
helyes nõk vannak, de Paula... Marha szerencsés Charlie, hogy így kifogta.
Gavallan Pettikinéket nézte ugyan, látta, hogy a világ megszűnt létezni a számukra, de
a gondolatai Dubois, Erkki, és fõleg a reggeli lapokban a hongkongi tõzsdepánikról szóló
hír körül jártak. A Struan's, a Rothwell-Gornt és a Par Con of China érdekeltségébe
tartozó nagyvállalatok közül több néhány óra alatt 30 százalékot is veszített az értékébõl
– hangzott a tudósítás. – A Tajpan, Mr. Linbar Struan által kiadott nyilatkozat, miszerint
pusztán átmeneti, hamar elmúló nehézségrõl van szó, határozott cáfolatot kapott a
kormányzat és az üzleti ellenfelek részérõl. A szenzációkeltésre hajlamos sajtó azt
híreszteli, hogy az árfolyamesést a Négy Nagynak az árak letörésérõl kötött titkos
megállapodása idézte elõ. Nyilván ezért nem tudom utolérni Iant sem, gondolta Gavallan.
Biztosan visszarepült Hongkongba. Átkozott Linbar! Az idei üzleti beszámolója
valószínűleg elejétõl a végéig veszteségrõl fog szólni.
Jobb, ha nem foglalkozol vele, mert úgysem tudsz csinálni semmit, figyelmeztette
magát, és inkább figyelte, ahogy Pettikin Paula kezére rakja, és ott is hagyja a kezét. –
Megmondja neki, Scrag? – kérdezte, fejével a pár felé bökve.
– Gyáva, beszari alak, ha nem.
– Egyetértek. – Gavallan nagyot sóhajtva felállt. – Mennem kell. Megtenné, hogy
aláírja helyettem a számlát, aztán szól Charlie-nak, hogy nagyon sajnálom, de egy órára
be kell jönnie az irodába? Utána szabad lesz megint, mint a madár. Willit és Rudit is
kerítse elõ, ha lehet, én felhívom Jean-Lucöt, és megbeszéljük, mit tehetünk. Kaszigiért.
Ne szóljon nekik elõre, csak annyit mondjon, hogy sürgõs dologról van szó, és tartsák a
szájukat! – Elindult, de néhány lépés után, a vidám kiáltást hallva meg is torpant. – Mr.
Gavallan! – Hátranézve az amerikait, Wessont látta, amint mosolyogva feláll az egyik
asztaltól, és üdvözlésre nyújtott kézzel feléje indul. – Meghívhatom egy italra?
– Üdvözlöm, Mr. Wesson! Nagyon kedves, de tegyük át máskorra! Rohanok, mert
már így is elkéstem.
– Amikor csak akarja! – Wesson széles mosollyal közelebb hajolt, Gavallan pedig –
elõször azóta, hogy megismerte – észrevette a fülében a kis hallókészüléket. – Csak
gratulálni akartam. Jól megadták azoknak a hülyéknek!
– Hát... szerencsénk volt. Ne haragudjon, tényleg rohanok! Viszlát!
– Viszlát! – Wesson az asztalához visszatérve a golyóstolláért nyúlt, és zsebre rakta.
Kaszigi tehát ki akarja rántani a szarból Gavallant, morfondírozott a szálloda hallja
felé menet. Eszembe nem jutott volna. Persze kizárt, hogy az új teheráni vezetés
beleegyezne. Kaszigi csak álmodozik. Szerencsétlen fickó, biztosan maga alatt van. Az
Iran-Toda végleg befuccsolt – még ha rögtön folytatják az építkezést, akkor is évekbe
telik, amíg üzembe tudják állítani. Irán pedig nem fogja kinyitni az olajcsapot, megfosztja
Japánt energiahordozói 70 százalékától. Az árak megint az égbe fognak szökni,
felgyorsul az infláció... Japán az egyetlen tisztességes csendes-óceáni szövetségesünk, és
most még õt is tönkreteszik.
Jézusom! Azok után, hogy Gavallanék kivonultak Lengehbõl, lehet, hogy az egész siri
olajmezõn le kell állítani a termelést, jutott eszébe az újabb veszély. Hogyan fogja
működtetni de Plessey, ha nem lesznek hozzá kiszolgáló helikopterei? A nagykövet
hajlandó bevetni magát? Érdekes. Csak azt szeretném tudni, hogyan. Ki kinek, mit és
hogyan ígér? És mennyit mondjak el ebbõl az egészbõl Aaronnak? Amennyit csak lehet.
Ha valaki, õ biztosan képes lesz kitalálni valamit, egymáshoz illeszteni a szálakat.
Wesson annyira elmerült a gondolataiban, hogy a hallon áthaladva észre sem vette az
éppen telefonáló Kaszigit.
– ...tökéletesen egyetértek, Isii-szán – mondta nyugodt hangon, japánul az üzletember,
miközben ömlött róla a veríték. – Kérem, tájékoztassa õexcellenciáját arról, hogy lesz
elég helikopter és pilóta is! Ez egészen biztos, amennyiben el tudják intézni azt, amirõl
beszéltünk. – Nagyon igyekezett, hogy a hangján ne lehessen érezni, mennyire ideges.
– Á, valóban?! Haladéktalanul értesítem õexcellenciáját – válaszolta a nagykövetségen
dolgozó diplomata. – Mi hír az iráni nagykövetrõl? Hallott felõle valamit?
Kaszigira úgy hatott a kérdés, mintha furkósbottal vágták volna fejbe. – Nem válaszolt
a meghívásra?
– Egyelõre nem, és már majdnem három óra. Igen lehangoló. Kérem, legyen ott a
megbeszélésen, ahogy megállapodtunk! Köszönöm, Kaszigi-szan!
– Köszönöm, Isii-szan – mondta udvariasan Kaszigi, pedig igazából üvölteni lett volna
kedve. Halkan, nyugodt mozdulattal visszaakasztotta a helyére a kagylót.
Megkönnyebbült kicsit, amikor a fülledt fülkét otthagyva kiléphetett végre a
légkondicionált elõcsarnokba. A recepciónál megérdeklõdte, nem kereste-e valaki – Toda
Hiro hívta kétszer is telefonon –, aztán fölment a szobájába. Dühösen összegyűrte az
üzeneteket tartalmazó cédulákat, a vécébe dobta õket, és rájuk vizelt. – Kedves, ostoba
Hiro unokatestvérem! – mondta hangosan japánul. – Ha megmentem azt a hülye fejedet,
márpedig meg kell mentenem, hogy az enyém is megmaradjon – itt néhány angol, a japán
nyelvbõl hiányzó trágárságot iktatott közbe –, akkor örökre adósom lesz a családod,
nyolc nemzedékre, cserébe azért a sok gondért, bajért, amit okoztál nekem.
Az üzeneteket leöblítve lezuhanyozott, és meztelenül ledobta magát az ágyra, hogy
erõt gyűjtsön, a nyugalmát visszaszerezve felkészüljön a megbeszélésre.
A japán nagykövet néhány nappal korábban, a brit nagykövetség által rendezett
fogadáson mondta Roger Newburynek azt, ami Kaszigi tervéhez alapul szolgált. A
megjegyzés arra vonatkozott, hogy az új iráni nagykövet rettentõen sajnálja az Iran-Toda
beruházás leállítását, mivel az üzem óriási gazdasági erõt és befolyást biztosított volna
Irán számára a Perzsa-öböl térségében.
– Abadáninak hívják, közgazdasági egyetemet végzett, és bár fundamentalista, nem
igazán bigott – festette le kollégáját a japán nagykövet. – Fiatal ember, tapasztalatlan
még, de hivatásos diplomata, és jól beszél angolul. A kabuli nagykövetségen szolgált...
Elhangzásakor a megjegyzés tulajdonképpen nem sokat jelentett Kasziginak, de aztán
megkezdõdött a Forgószél, a sürgõs telexüzenetek az Öböl menti összes államba
eljutottak, és annak a híre is elterjedt, hogy Abadáni ragaszkodik a Sargazba érkezõ
helikopterek megnézéséhez... az ellenõrzéshez, ami be fogja bizonyítani, hogy a gépek
iráni bejegyzésűek. – ...az pedig, Kaszigi-szan, nemzetközi incidenst fog kiváltani –
mondta elõzõ este Isii. Kuvait, Szaúd-Arábia és Bahrein is óhatatlanul belekeveredik,
pedig mindannyian szeretnék ezt elkerülni, de leginkább talán az öreg sejk.
Korán reggel elment Abadánihoz, beszámolt Zatakinak az építkezés folytatására
vonatkozó üzenetérõl, és teljes titoktartást kérve azt is megsúgta, hogy a japán kormány
nemzeti nagyberuházássá kívánja nyilvánítani az Iran-Todát. Ez azt jelenti, hogy minden,
ezzel kapcsolatban a továbbiakban fölmerülõ kiadást vállal, és ha Abadáni kegyelmes úr
segítene, akkor néhány napon belül folytatni tudnák a munkát.
– Nemzeti nagyberuházás? Hála istennek! Ha a kormányuk hivatalosan a beruházás
mögé áll, az örökre megoldja a finanszírozási gondokat. Istennek legyen érte hála!
Mondja, mit tehetek? Hajlandó vagyok bármilyen segítséget megadni – lelkesedett a
nagykövet.
– Ahhoz, hogy folytassuk a munkát, helikopterekre, külföldi pilótákra és egyéb
személyzetre van szükség. Csak úgy tudom gyorsan megszerezni õket, ha segítséget
kérek az S-G Helicopterstõl és Mr. Gavallantól...
Abadáninak ez azért már sok volt, és dühösen közbevágott. Kaszigi udvariasan, és
látszólag tökéletesen egyetértve végighallgatta a légi kalózkodásról és Irán ellenségeirõl
szóló hosszadalmas, érzelmektõl fűtött fejtegetését, aztán mintha mi sem történt volna,
folytatta a támadást.
– Tökéletesen igaza van, kegyelmes úr – mondta –, de nekem választanom kellett az
ön nemtetszése és aközött, hogy nem leszek képes teljesíteni dicsõ országukkal szemben
vállalt kötelezettségeimet. A helyzet, sajnos, úgy áll, hogy ha nem sikerül helikoptereket
szereznem, akkor nem tudom újra indítani az építkezést. Próbálkoztam a Guerneynél és
más cégeknél, de, sajnos, sikertelenül, és most már biztosan tudom, hogy kizárólag ettõl a
szörnyű embertõl lehet gyorsan beszerezni õket. Természetesen csak áthidaló
megoldásként, néhány hónapra, amíg ki nem képezzük a megfelelõ létszámú japán
személyzetet. Ha nem folytatom azonnal az építkezést, Zataki képes visszavonhatatlan,
elsietett intézkedést tenni. Biztosíthatom, hogy a bizottságával együtt hajlamos maga
megszabni a körzetében érvényes törvényt, és habozás nélkül be fogja váltani a
fenyegetését, ami természetesen riasztóan hat majd kormányomra. A nemzeti
nagyberuházássá nyilvánítást elhalasztják, a financiális gondok szaporodni fognak... –
Kaszigi, a vállát megvonva, jól kiszámított szünetet tartott. – A kormányom azt fogja
javasolni, hogy hagyjuk az Iran-Toda beruházást, és építsünk petrolkémiai üzemet
valamilyen biztonságos helyen, például Szaúd-Arábiában, Kuvaitban vagy Irakban.
– Biztonságos? Irak? Azok a tolvajok? Szaúd-Arábia vagy Kuvait? Romlott sejkségek,
amelyek régen megérettek arra, hogy a nép ha kell, erõszakosan is – magához ragadja a
hatalmat! – háborgott a nagykövet. – Kockázatos vállalkozás hosszú távú üzletbe
bocsátkozni a sejkekkel. Nagyon kockázatos. Nem tartják be Isten törvényeit, Irán
viszont igen. Iránban nyugalom van, az imám, Isten békéje legyen vele, megmentett
bennünket. Elrendelte az olajkitermelés folytatását. Valami egyéb megoldást kell találni
arra, hogy legyenek helikopterek, és megfelelõ számú személyzet. Gavallan és bandája
ellopta azt, ami a miénk. Nem segíthetek kalózoknak elkerülni a megérdemelt büntetést.
Ön azt akarja, hogy elkerüljék a felelõsségre vonást?
– Isten õrizz! Ilyesmit eszembe sem jutott javasomi. Természetesen mi nem tudunk
arról, hogy kalózok lennének, kegyelmes uram! Én úgy hallottam, mindez csupán
pletyka, amelyet Irán ellenségei terjesztenek, így akarva kárt okozni az országnak. De
még ha igaz is lenne, felér-e kilenc használt helikopter 3,1 milliárd már elköltött, és 1,1
milliárd még elkölteni szándékozott dollárral?
– Igen! – mondta makacsul a diplomata. – A kalózkodás az kalózkodás, a törvény az
törvény! A sejk beleegyezett a vizsgálatba. Az igazságnak ki kell derülnie. Insa Allah.
– Tökéletesen egyetértek, kegyelmes úr, de ön is tudja, hogy az igazság relatív
fogalom, és ha holnap estig elhalasztanák a vizsgálatot, az mindenképpen az önök
nemzeti... – Kaszigi még idejében észbe kapott, és kiigazította a mondatot: – ...az imám,
és az önök iszlám államának az érdekeit szolgálná.
– Isten igazsága nem viszonylagos!
– Természetesen, így igaz, tökéletesen! – Az üzletember külsõleg nyugodt volt, de
belül ordítani szeretett volna az idegességtõl. Hogy tud bárki is tárgyalni ezekkel a
holdkórosokkal, akik minden ostobaságukat a hitükkel akarják igazolni, és Istenre
hivatkoznak, valahányszor elfogynak a normális érveik, kérdezte magától. Örültek,
szemellenzõsek mind, egytõl egyig! Képtelenek felfogni azt, amit mi, japánok már régen
tudunk, hogy türelmesen kell kezelni mások hitét. Az élet a semmitõl a semmiig tartó út,
mennyország, pokol, isten, mindez csak a beteges elme képzelgése – amíg valaki be nem
bizonyítja, hogy valóban léteznek. – Önnek tökéletesen igaza van, kegyelmes úr, de nem
az õ helikoptereiket és személyzetüket akarjuk igénybe venni. Pusztán a kapcsolataikra, a
segítségükre lenne elengedhetetlenül szükségünk. – Szünetet tartott, türelmesen hagyott
idõt a nagykövetnek a válaszra, és csak aztán játszotta ki utolsó elõtti lapját: – Biztos
vagyok, hogy a sejk és a külügyminiszter komoly szívességnek tekintené, ha holnapig
elhalasztaná a szemlét, és este nyolckor részt tudnának venni a nagykövetünk által adott
fontos fogadáson.
– Fogadáson, Mr. Kaszigi? – kérdezte feltámadó érdeklõdéssel a nagykövet.
– Igen. Váratlanul döntöttek róla, de rendkívül nagy jelentõséget tulajdonítanak neki.
Véletlenül megtudtam, hogy önre is számítanak, mint a legfontosabb vendégre. –
Kaszigi, hogy mondanivalója fontosságát érzékeltesse, még jobban lehalkította a hangját.
– Kérem, ne említse senkinek, hogy szóltam a dologról, de úgy tudom, hogy kormányunk
hosszú távú olajvásárlási megállapodásokat kíván kötni, és ha Irán továbbra is szállítani
tudna nekünk, az óriási bevételt eredményezne számára. A pillanat tökéletesen
alkalmas...
– Hosszú távú szerzõdések? – vágott közbe a nagykövet. – A sah által kötött
megállapodások szerintem sem jók, egyoldalúak, és újakkal kell felváltani õket. Japánt
ugyanakkor nagyra értékeljük mint vásárlót. Japán soha nem próbált kizsákmányolni
bennünket. Bizonyos vagyok, hogy nagykövetük hajlandó lesz elhalasztani a fogadást
egy órával, a szemle utánra. A sejk, a külügyminiszter, Newbury és jómagam a
repülõtérrõl akár azonnal oda mehetünk.
Kaszigi nem tudta biztosan, meddig merészkedhet, ezért egyelõre csak annyit
mondott: – Szerencsés ország Irán, hogy ilyen remekül képviselik az érdekeit külföldön.
– Feltétlenül ott leszek a fogadáson, Mr. Kaszigi – a repülõtéri szemle után!
Az üzletember a helyzet megkövetelte eleganciával játszotta ki utolsó aduját: – Az az
érzésem, kegyelmes uram, hogy hamarosan meghívják országunkba, találkozóra a
legfontosabb vezetõinkkel ön is tudja, milyen fontos Japán számára az önök iszlám
állama – , és azért is, hogy megvizsgálja Irán számára esetleg hasznos létesítményeinket.
– Nekünk is... szükségünk van önzetlen barátokra – válaszolta Abadáni.
Kaszigi bármennyire figyelt is, nem vett észre semmilyen változást, továbbra is
ugyanazt a rendíthetetlen szilárdságról, merevségrõl tanúskodó tekintetet látta, amit
addig. – Ezekben a nehéz idõkben fontos, hogy az ember számíthasson barátokra. Sosem
tudhatja senki, bárki legyen is, hogy mikor kerül nehéz helyzetbe. Nincs igazam?
– Isten kezében vagyunk. Kizárólag Õ dönt felõlünk. – Abadáni hosszú szünetet
tartott, és utána csak annyit mondott: – Insa Allah. Gondolkodom még a dolgon.
Szállodai szobájában felidézve a történteket, Kaszigi nagyon félt. Az embernek
állandóan vigyáznia kell magára, gondolta. Bármilyen bölcs és óvatos is legyen valaki,
sohasem tudhatja, mikor éri utol a végzet. Ha léteznek egyáltalán istenek, akkor is csak
azért, hogy gyötörjék az embert.

A TÖRÖK-IRÁNI HATÁR KÖZELÉBEN, 16.23. Délelõtt szálltak le, a határtól alig

mérföldnyire lévõ kis török falu mellett. Erkki szeretett volna ugyan tovább repülni,
biztonságosabb helyre, de nem lehetett, mert a helikopter tartályai teljesen kiürültek. Két
vadászgép és két Huey csatahelikopter eredt a nyomukba, és több mint negyedórán
keresztül bujkálnia kellett, mielõtt át tudott szökni elõlük a határon. A Hueyk nem
követték, de ott maradtak a határ iráni oldalán.
– Ne törõdj velük, Azadeh! – mondta vidáman a feleségének. – Most már
biztonságban vagyunk.
De nem voltak. A falusiak körbevették õket, és megérkezett a rendõrség is – egy
õrmester és három közrendõr, gyűrött, rosszul szabott egyenruhában, revolverrel az
oldalán. Az õrmesternek napszemüvege is volt, védekezésül a vakítóan csillogó hó ellen.
Egyikük sem beszélt angolul. Miként korábban megegyeztek, Azadeh üdvözölte õket, és
elmagyarázta, hogy Erkki finn állampolgár, aki az Iran-Timberrel szerzõdéses
viszonyban álló brit vállalatnak dolgozik. Azerbajdzsánban azonban zavargások vannak,
Tebriz környékén harcok dúlnak, a baloldaliak mindkettõjüket életveszélyesen
megfenyegették, úgyhogy kénytelenek voltak menekülni.
– Á, szóval az efendi finn, de maga iráni?
 – Születésem szerint igen, a házasságom révén viszont én is finn vagyok, õrmester
efendi! Itt vannak az irataink. – Azadeh odaadta a rendõrnek finn útlevelét, amelyben
nem szerepelt, hogy a néhai Abdalláh hán lánya. – Használhatnánk a telefonjukat?
Természetesen megfizetnénk. A férjem szeretné felhívni a nagykövetségünket, és a
fölötteseit is Sargazban.
– Á, Sargazban. – Az õrmester kedvesen bólogatott. Köpcös, simára borotvált arcú
férfi volt, a pirospozsgás bõrön átsejlõ, erõs szakállal. – Az hol van?
Azadeh ezt is türelmesen elmagyarázta, és közben nagyon ideges volt amiatt, ahogy
Erkki és ő is kinézett. Erkkinek a karján változatlanul ott volt a mocskos, átvérzett kötés,
fülén a ragtapasz, neki pedig mocskos a haja, az arca, egész ruházata. A két Huey
változatlanul ott cirkált a határ mentén, és az õrmester hamarosan fel is figyelt rájuk. –
Miért küldtek maguk után vadászgépeket és helikoptereket? – kérdezte.
– Isten akarata, õrmester efendi! A határnak azon az oldalán sok furcsa dolog történik
mostanában.
– Általában milyen a helyzet? – A parancsnok jelezte az embereinek, hogy nézzék
meg alaposan a 212-est, azok pedig, lassan körbejárva, lelkiismeretesen szemügyre
vették. Benéztek a pilótafülkébe is, látták a golyók ütötte lyukakat, a megszáradt vért, az
összetört műszereket. Az egyik kíváncsian elhúzta az utastér ajtaját, fölfedezte a kisebb
arzenált is kitevõ fegyvereket, és a többi lyukat. – Õrmester!
Az altiszt intett, hogy hallotta, de udvariasan kivárta, míg Azadeh befejezte, amit
mondani akart. A falusiak is tágra nyitott szemmel hallgatták; nem lehetett látni közöttük
egyetlen csadort viselõ, lefátyolozott nõt sem. A beszámoló után az õrmester az egyik
szegényes falusi házra mutatott. – Kérem, várjanak meg ott! – mondta nekik. Ráérõsen az
utastérhez ballagott, alaposan szétnézett benne, és utána a pilótafülkében is. Megtalálta a
kukrit, félig kihúzta a tokjából, aztán a helyére tolta, és intett Azadehnek és Erkkinek,
hogy menjenek vissza hozzá. – Mivel magyarázza ezt a sok fegyvert, efendi? –
érdeklõdött.
Azadeh zavartan lefordította a kérdést.
– Mondd azt, hogy a hegyi törzsekhez tartozók el akarták lopni a helikoptert, és
azoktól maradtak!
– Á, a hegyi törzsek! Meglep, hogy ilyen értékes holmit csak úgy otthagynak, engedik,
hogy elrepüljön vele. Ezt mivel magyarázza?
– Kormányhű erõk ölték meg õket mind, nekem pedig a nagy kavarodásban sikerült
elrepülnöm.
– Kormányhűek, efendi? Miféle kormányhű erõk?
– Tebrizi rendõrök. – Erkki érezte, hogy minden kérdés egyre ingoványosabb talajra
viszi õket. – Kérdezd meg, hogy használhatom-e a telefont!
– A telefont? Természetesen. Ha itt lesz az ideje. – Az õrmester a változatlanul a határ
fölött körözõ Hueyket figyelte egy darabig, majd azt mondta: – Örülök, hogy a rendõrök
azt tették, amit kell. A rendõröknek kötelességeik vannak az állammal, a néppel szemben,
be kell tartatniuk a törvényes rendet. A fegyvercsempészés súlyos törvénysértés,
megszökni a dolgát végzõ rendõrség elõl pedig bűn. Igazam van?
– Igen, de mi nem vagyunk fegyvercsempészek, õrmester efendi, és nem is a rendet
fenntartó rendõrök elõl szökünk – válaszolta az addiginál is ijedtebben Azadeh. Közel,
nagyon közel volt a határ, és menekülésüknek az utolsó szakasza egészen rémületes.
Hakim nyilván fellármázta a határkörzetet – rajta kívül másnak nem volt annyi hatalma a
környéken, hogy ilyen rövid idõ alatt, földön és levegõben, megszervezze az üldözésüket.
– Van fegyvere? – kérdezte változatlanul udvarias hangon Erkkitõl az õrmester.
– Csak egy tõr.
– Megnézhetném? – Miután átvette a tõrt, rájuk szólt: – Legyenek szívesek,
kövessenek!
A rendõrõrsre mentek, ami a falu fõterén, a mecset mellett kis téglaépületben
működött, néhány cellából és telefonnal felszere.lt irodahelyiségbõl állt. – Az utóbbi
néhány hónapban sok menekült megfordult nálunk, irániak, britek, európaiak,
amerikaiak, rengeteg azerbajdzsáni, de szovjet egy se. – Az õrmester jót nevetett
viccesnek tartott megjegyzésén. – Rengeteg menekült, gazdagok, szegények, jók,
rosszak, köztük sok bűnözõ. Volt, akinek vissza kellett fordulnia, mások tovább
mehettek. Insa Allah, eh? Kérem, várjanak meg ott!
Az „ott" nem cella, hanem kis szoba volt, néhány székkel, íróasztallal, rácsos
ablakokkal, sok léggyel, és mindössze egy kijárattal. De legalább meleg, és viszonylag
tiszta. – Kaphatnánk valami ételt, innivalót, és telefonálhatnánk? – kérdezte Azadeh. –
Természetesen megfizetjük, õrmester efendi!
– Szólok, hogy hozzanak a szállodából, ízletesen fõznek, és nem is drága.
– A férjem szeretné tudni, hogy telefonálhat-e.
– Természetesen... a megfelelõ idõben.
Ez délelõtt történt, most pedig már késõ délután volt. Közben vittek nekik ételt – rizst,
birkagulyást, falusi kenyeret és török kávét –, amiért Azadeh riállal fizetett, tökéletesen
elfogadható, normális árat. Az õrmester megengedte, hogy használják a guggolós
mellékhelyiséget, és vizet is vehettek a tisztálkodáshoz egy nyitott tartályból.
Elsõsegélycsomag nem volt az õrszobán, csupán jód. Erkki – összeszorított foggal
védekezve a fájdalom ellen – amennyire tudta, kitisztította a sebét, aztán kimerülten
hátradõlt az egyik széken, és hamar el is szunnyadt. Idõnként nyílt az ajtó, és hol egyik,
hol másik rendõr ment be hozzájuk, de csak kis idõre. – Matyjebájuscsije! motyogta
ilyenkor félálomban Erkki. – Hogy tudnánk innen megszökni?
Azadeh igyekezett nyugtatni, szorosan mellette ült, és igyekezett leplezni, mennyire
fél. Valamivel jobban érezte már magát, miután megfésülködhetett, megmoshatta az
arcát, és rendbe tudta hozni a ruházatát. Az ajtón túlról beszédhangokat hallott, idõnként
telefoncsörgést, gépkocsik és teherautók zaját. Nemsokára õt is legyűrte a fáradtság,
mélyen elaludt és rosszakat álmodott: gépkocsik és helikopter motorzaját hallotta,
lövéseket, aztán Hakimot látta, amint lovon feléjük vágtat, õk pedig Erkkivel nyakig be
voltak ásva a földbe, és a dübörgõ lópaták hajszállal kerülték csak el õket. Késõbb nem
tudta, hogyan – sikerült kiszabadítaniuk magukat, és a határ felé rohantak, magas
szögesdrót kerítés állta útjukat, és Mahmud, a hamis mollah is felbukkant a mészárossal,
aztán...
Az ajtónyitásra mindketten riadtan kapták fel a fejüket. Makulátlan egyenruhát viselõ,
magas, szigorú arcú õrnagy állt elõttük, mellette az õrmester és egy másik rendõr. –
Legyen szíves, adja ide a papírjait! – mondta udvarias, de ellentmondást nem tűrõ hangon
Azadehnek.
– Már odaadtam az õrmesternek, õrnagy efendi!
– Finn útlevelet adott neki. Én az iráni iratait kérem. – Az õrnagy várakozón
elõrenyújtotta a kezét, és mivel az asszony nem engedelmeskedett elég gyorsan, az
õrmester odalépett hozzá, lekapta a válláról a táskáját, és a tartalmát az asztalra borította.
A másik rendõr eközben – a biztonság kedvéért – a revolvere markolatán tartott kézzel
Erkkihez ugrott, és arccal a fal felé beállította az egyik sarokba. Az õrnagy lesöpört némi
szemetet az egyik székrõl, lazán leült, átvette az õrmestertõl az iráni személyigazolványt,
gondosan áttanulmányozta, majd szemügyre vette az asztalon heverõ többi holmit is.
Amikor az ékszeres zacskóba belenézett, az ámulattól hatalmasra nyílt a szeme. –
Honnan szerezte ezeket? – kérdezte megdöbbenve.
– Az enyémek. A szüleimtõl örököltem – válaszolta Azadeh. Félt, mert fogalma sem
volt róla, mit és mennyit tud az õrnagy, és nyugtalanította a pillantás is, amellyel – igen
alaposan – megnézte. Erkki ugyancsak látta, és legalább annyira ideges lett tõle. –
Használhatná a férjem a telefont? Szeretne...
– A megfelelõ idõben! – vágott közbe az õrnagy. – Azt hiszem, az õrmester ezt már
többször megmondta. – Becipzárazta a táskát, visszarakta az asztalra, és közben a
tekintete megállapodott Azadeh mellén. – A férje nem beszél törökül?
– Nem, õrnagy efendi!
A tiszt Erkkihez fordult, és tiszta angolsággal közölte vele: – Tebrizbõl kérték, hogy
tartóztassuk le magát. Gyilkossági kísérletért és emberrablásért.
Azadeh elsápadt, és Erkkinek is komoly erõfeszítésébe került, hogy ne lehessen látni
rajta, mennyire megijedt a hírtõl. – Emberrablásért? Kit raboltam el, uram? – kérdezte.
– Ne tegyen úgy, mintha nem tudná! – válaszolta szemmel láthatóan elégedetlenül az
õrnagy. – Ezt a hölgyet. Azadehet, Hakimnak, a Gorgonok bánjának a húgát.
– De hiszen a feleségem! Hogyan rabolhatja el a férj...
– Tudom, hogy a felesége, és azt ajánlom, hogy õszintén mondja el a terjes igazságot!
A letartóztatási kérelem szerint akarata ellenére hurcolta el a hölgyet, és ellopott egy iráni
helikoptert. – Látva, hogy Azadeh mondani akar valamit, a tiszt fenyegetõen rászólt: – A
férjét kérdeztem, nem magát! Szóval?
– Valóban a beleegyezése nélkül történt, a helikopter azonban brit tulajdonban van,
nem iráni.
Az õrnagy kis idõre elgondolkodott a válaszon, és utána Azadehet is megkérdezte: –
Így történt?
– A… a beleegyezésem nélkül hozott el... – Azadeh nem tudta befejezni a mondatot,
az õrnagy azonban pontosan érezte a hangsúlyt.
– De?
Az asszony nem tudta, mit feleljen, kétségbe volt esve, a feje rettenetesen zúgott.
Mentõötletként csak az jutott az eszébe, amit a török rendõrökrõl hallott, hogy nagyon
szigorúak, sokat adnak a tekintélyükre, és mások elõtt ragaszkodnak ahhoz, hogy
megkörnyékezhetetlennek látsszanak. – Kérem, õrnagy efendi, beszélhetnénk
négyszemközt? – fordult hozzá esdeklõ hangon.
– Folytassa, asszonyom! – válaszolta zordan a tiszt, de mert látta arcán a rémületet, és
õszintén értékelte a szépségét, megesett rajta a szíve, és hozzátette: – Nyugodtan
beszélhet, rajtunk kívül más nem tud itt angolul. Nos?
A felszólításnak engedve Azadeh, kissé kapkodva, de a szavait gondosan
megválogatva, elmesélte, mit fogadott meg esküvel az apjának, beszélt Hakimról, és
feloldhatatlannak látszó dilemmájukról, arról, hogy sem maradni, sem elszökni nem
tudott, és végül Erkki találékonyan, ritka bölcsességgel átvágta a gordiuszi csomót. –
Igen, a beleegyezésem nélkül történt – fejezte be könnyes szemmel az elbeszélést –, de a
bátyám tudtával, és segítségével...
– Ha Hákim hán valóban a beleegyezését adta a történtekhez, akkor miért tűzött ki
hatalmas vérdíjat – akár élve, akár halva – a férje fejére, miért kérte a letartóztatását, és
azonnali visszatoloncolását? – kérdezte a tiszt, mert nem hitte, amit az asszonytól hallott.
Azadehet szédülés fogta el, kis híján elájult, és Erkki oda is akart ugrani, hogy
megtartsa, de mihelyt megmozdult, azonnal revolvercsõ nyomódott a hasába. – Csak
segíteni akartam neki! – tiltakozott kétségbeesetten.
– Maradjon nyugton! – szólt rá szigorúan az õrnagy. – Ne öld meg! – figyelmeztette
törökül a rendõrt, aztán visszaváltott angolra:
– Nos, Azadeh úrnõ? Miért?
Azadeh akart ugyan, de képtelen volt válaszolni. Csak a szája mozgott, hang nem jött
ki a torkán, és Erkkinek kellett a segítségére sietnie. – Mi mást tehetett volna a hán? –
kérdezte. – A tekintélyérõl, a becsületérõl van szó. Azért, hogy megõrizhesse õket,
kénytelen volt így viselkedni, függetlenül attól, hogy magánemberként mihez adta a
beleegyezését. Nincs igazam, õrnagy?
– Lehet. Elképzelhetõ, bár túl gyorsan történt, túl hevesen reagált. Miért küldetett
maguk után vadászrepülõket, helikoptereket, ha valóban azt akarta, hogy elszökjenek? –
kérdezte a tiszt. – Valóságos csoda, hogy nem kényszerítették leszállásra, nem lõtték szét
a gépét. Amit a felesége mondott, az elsõ szótól az utolsóig szemenszedett hazugságnak
hangzik. Könnyen lehet, hogy nem meri elmondani az igazat, annyira fél magától. De
tegyük fel, hogy valóban olyan körülmények között szöktek meg, ahogy maga állítja!
Mesélje el, egészen pontosan, hogyan történt!
Erkki engedelmeskedett a felszólításnak, teljes részletességgel lefestette a menekülést,
és utána úgy érezte, nem maradt számára más lehetõség, mint várni, és reménykedni.
Nyugtalanul a halottsápadt Azadehet figyelte, és arra gondolt, hogy Hakim lényegében
csak azt csinálta – élve vagy halva, de kézre keríteni! –, amire eleve számítani lehetett.
Végül is Abdalláh hán volt az apja!
– És a fegyverek?
A váratlanul közbeszúrt kérdésre is õszintén válaszolt. Elmondta, milyen munkára
kényszerítette a KGB, beszámolt Bajázid sejkrõl, az elrablásáról és a váltságdíja körüli
félreértésrõl, a palota elleni támadásról, és azt is bevallotta, hogy az életéért küzdve
megölt több embert.
– Hányat?
– Nem emlékszem rá pontosan. Fél tucatot, de lehet, hogy többet.
– Szeret ölni?
– Nem. Utálom a gyilkolást, õrnagy, de kérem, higgye el, hogy önhibánkon kívül
kilátástalan helyzetbe kerültünk! Most sem akarunk mást, mint hogy elengedjenek
bennünket. Kérem, engedje meg, hogy felhívjam a követségünket... kezességet vállalnak
értünk... senkit sem akarunk bántani, nem jelentünk veszélyt!
– Szerintem igen. A történet, amit elõadtak, túlságosan fantasztikus. Magát
emberrablásért és gyilkossági kísérletért körözik. Menjenek az õrmesterrel! – válaszolta
angolul az õrnagy, és rögtön megismételte törökül is. Mivel Erkki a fordítás végéig sem
mozdult, sõt támadóan összeszorította az öklét, az õrmester fenyegetõen mellé lépett. –
Súlyos bűncselekménynek számít nálunk, ha valaki szembeszáll a rendõrséggel! Kövesse
az õrmestert!
 Azadeh szeretett volna mondani valamit, de nem mert – halálosan megrémült, amikor
látta, hogy a férje idegesen lesöpri magáról az õrmester kezét, és csak akkor nyugodott
meg valamelyest, amikor Erkki, félelem keltette dühét elfojtva, bátorítóan rámosolygott.
– Rendben van – mondta még halkan, és engedelmesen a rendõr után indult.
Azadeh a rémülettõl megnémulva nézett utána. Szeretett volna bátran viselkedni, de
hiába erõlködött, nem ment. A végtagjai megállíthatatlanul remegtek, és csak arra tudott
gondolni, hogy teljesen védtelen, a szobában rajta, és a kiismerhetetlen arccal szemben
ülõ õrnagyon kívül nincs senki. – Insa Allah! – gondolta, gyűlölve azért, amit – ebben
szinte biztos volt – tenni készült.
– Nincs mitõl félnie – mondta hosszabb hallgatás után, inkább kíváncsi, mintsem
ijesztõ tekintettel a tiszt. Az asztalon heverõ ékszeres zacskóért nyúlt. – A biztonság
kedvéért – közölte, és kiment a szobából.
A cella szűk volt és mocskos, inkább lehetett ketrecnek, mint szobának nevezni.
Kemény deszkapriccs szolgált benne fekvõhelyül, az apró ablakot sűrű rács fedte, falba
erõsített kampóról láncok lógtak, a sarokban latrina bűzlött. Az õrmester rázárta Erkkire
az ajtót, és az õrnagy csak a rácsos kémlelõnyíláson szólt be: – Ne felejtse el, Azadeh
úrnõ... „kényelme" attól függ, hogyan viselkedik! – A válaszra nem volt kíváncsi,
megfordult, és távozott.
Magára maradva Erkki fel-alá kezdte róni a cellát, az ajtót, a zárat, a rácsokat, a
padlót, a mennyezetet, a falakat, a láncot vizsgálgatta – kereste a menekülés módját.

SARGAZ – A REPÜLÕTÉREN, 17.40. Ezer mérföldre délkeletre, a Perzsa-öböl partján

Gavallan izgatottan várt a telefon mellett. Napnyugtáig még körülbelül egy óra volt hátra.
Egy párizsi társaságtól már sikerült szereznie egy 212-est, és az Aerospatiale-nál dolgozó
egyik barátjával is meg tudott állapodni arról, hogy elfogadható árért rendelkezésére
bocsát két 206-ost. A szomszéd szobában Scot a rádiót figyelte, a telefonnál Pettikin
tartott ügyeletet. Rudi, illetve Neurchtreiter és Scragger a szállodából telefonálgatott,
próbált pilótákat találni, szervezte a bahreini bázis rekordidõ alatti felállítását. Kaszigi
egyelõre nem jelentkezett.
Gavallan izgatottan csapott le a megcsörrenõ telefonra, remélve, hogy Dubois-ról és
Fowlerrõl kap végre valamilyen hírt, vagy Kaszigi lesz az. – Tessék!
– Andy, itt Rudi. Sikerült keríteni három pilótát a Lufttransportgesellschafttól.
Megígérték, hogy két szerelõt is hoznak magukkal. Tíz százalékkal több bért kérnek, és
egy hónap munka után két hónap szabadságot. Egy pillanat... Keresnek a másik vonalon.
Késõbb visszahívom.
Gavallan felírta az adatokat a jegyzettömbjére, közben az izgalomtól enyhe sajgást
érzett a szíve tájékán, és errõl rögtön McIver jutott az eszébe. Amikor telefonon
beszéltek, nem szólt neki a határidõvel kapcsolatos gondokról, mert nem akarta
felizgatni. Annyit mondott csak, hogy mihelyt a helikopterek biztonságban lesznek,
azonnal repülõgépre ül, és Bahreinbe megy, látogatóba. – Ne idegeskedj, Mac! Nem is
tudom, hogyan köszönjem meg neked és Gennynek, amit tettetek...
Az ablak felé fordulva a lenyugvó napot figyelte egy darabig. A repülõtéren nagy volt
a forgalom. Az Alitaliának éppen leszálló jumbója Pettikint és Paulát juttatta eszébe; még
nem volt rá alkalma, hogy megkérdezze, tulajdonképpen hogyan is állnak. A kifutópálya
másik vége mellett, az árukezelõ területen a nyolc 212-es siralmas látványt nyújtott
rotorlapátjaitól és rotortengelyétõl megfosztva. A szerelõk még mindig serényen
dolgoztak körülöttük, az utolsó darabokat rakták éppen ládákba. Hol az ördögbe lehet
Kaszigi?! Többször is megpróbálta felhívni, de nem volt a szobájában, és a szálloda
portáján sem tudták, hová ment és mikor tér vissza.
– Apa! – szólt át Scot a másik szobából. – Linbar Struan keres.
– Mondd meg neki, hogy kapja be... Várj! – Gavallan bármilyen dühös és izgatott volt
is, megfékezte magát. – Azt mondd neki, hogy el kellett mennem valahová, de mihelyt
visszajövök, feltétlenül felhívom. – Halkan megeresztett néhány igen erõs, kínai
káromkodást, majd az újból megcsörrenõ telefonért kapott: – Gavallan!
– Andrew, itt Roger Newbury. Hogy van?
Gavallant kiverte a veríték a más körülmények között ártatlannak számító kérdéstõl. –
Üdvözlöm, Roger! Mi újság?
– Változatlanul napnyugta a határidõ. Az iráni ragaszkodik hozzá, hogy értem jöjjön,
úgyhogy ülök a fenekemen, és várom. A repülõtéren találkozunk a sejkkel. Pár perccel
elõtte érkezünk, és hármasban fogadjuk az árukezelõ résznél.
– Mi van a japán nagykövet fogadásával?
– A szemle után együtt megyünk oda. Sajnálom, hogy így alakultak a dolgok, de nem
tudtunk mit tenni. Teljesen meg van kötve a kezünk. Viszlát! – búcsúzott el a diplomata.
A kagylót letéve Gavallannek annyi ideje volt csak, hogy megtörölje a homlokát, a
telefon ismét megszólalt. Kaszigi?!
– Andy? Itt Ian, Ian Dunross!
– Jézusom! Ian! – Gavallanre marék nyugtató sem lett volna olyan hatással, mint az,
hogy hallja a barátja hangját. – De örülök, hogy hívtál! Többször is próbáltalak már
elérni.
– Tudom. Ne haragudj, hogy nem jelentkeztem elõbb! Hogy álltok?
Gavallan óvatosan, virágnyelven elmondta, mi a helyzet, és megemlítette Kaszigi
ötletét is. – Körülbelül egy óránk van még napnyugtáig.
– Ezért is hívlak. Átkozottul sajnálom, ami Dubois-val, Fowlerrel és McIverrel történt.
Szorítok nekik. Lochart hülyeséget csinált, de hát ha valaki szerelmes... – Dunross
nehezen megfejthetõen sóhajtott egyet. – Emlékszel Toda Hirora a Toda Shippingtõl?
– Hát persze!
– Hiro mesélt Kaszigiról, és az Iran-Todával kapcsolatos gondjaikról. Piszok nagy
gondban vannak, úgyhogy ha bármiben segíteni tudsz nekik, légy szíves, tedd meg!
– Egész nap ezen dolgozom. Elmondta, mit talált ki Kaszigi?
– Igen. Hiro felhívta a nagykövetüket, az nagyon készséges is volt, de nem igazán
bízik abban, hogy sikerül bármit is elérnie. Szerinte az irániak vannak nyeregben, és az a
valószínű, hogy ragaszkodnak is a jogaik érvényesítéséhez. – A válasz hallatán Gavallan
arca ismét elkomorult. – Segíts nekik, amiben csak tudsz! Ha az IranToda befuccsol...
szigorúan magunk között... – Dunross sanghaji nyelvjárásra váltott: – ...egy nemes ház
rendül meg. – Angolra visszaváltva még hozzátette: – Felejtsd is el, hogy mondtam!
Gavallan régen nem használta már a sanghajit, alaposan kijött a gyakorlatból, de
annyit még tudott, hogy elkerekedjen a szeme attól, amit hallott. Kaszigi fél szóval sem
említette, és neki eszébe sem jutott, hogy a japánok iráni vállalkozásához a Struan-háznak
is köze van. – Kaszigi megkapja a helikoptereket és a személyzetet akkor is, ha nem
tudjuk tartani a határidõt, és elszedik a gépeinket – ígérte.
– Bízzunk benne, hogy nem! Más. Olvastad a hongkongi tõzsdehíreket?
 – Igen.
– Nagyobb a baj, mint az újságokból gondolni lehet. Linbarnak igencsak össze kell
szednie magát, úgyhogy ha sikerül is kihoznod a 212-eseket, és bent maradsz az üzletben,
az X-63-asok vásárlását akkor is el kell halasztanod – mondta Dunross.
Gavallannek a figyelmeztetéstõl ismét az égig szökött a vérnyomása. – De Ian,
azokkal le tudnám körözni az Imperialt! Jobb, biztonságosabb szolgáltatást tudnék
ajánlani...
– Tudom, de ingyen nem fogják odaadni õket, fizetni pedig, úgy néz ki, nincs mibõl.
Sajnálom, de ez a helyzet. A tõzsdén teljes a felfordulás, a pánik kezd átterjedni Japánra
is, és nem engedhetjük meg, hogy a Toda akárcsak itt, nálunk tönkremenjen.
– Talán szerencsénk lesz. Nem akarok lemondani az X-63-asokról – tartott ki üzleti
terve mellett Gavallan. – Egyébként hallottad, hogy Linbar Nyereségest is be akarja venni
a Belsõ Irodába?
– Igen. Érdekes ötlet. – Dunross teljesen közömbös hangon mondta ezt, és Gavallan
képtelen volt megállapítani, hogy örül-e a dolognak, vagy ellenzi. – Valaki elmesélte, mi
az õ verziójuk a megbeszélésetekrõl. Ha ma jól alakulnak a dolgok, hétfõn Londonban
leszel?
– Igen. Estére vagy holnap estére már biztosan tudni fogom. Ha itt elintéztem a
dolgokat, átugrom Bahreinbe, megnézni Macet, és onnan megyek Londonba. Miért?
– Lehet, hogy megkérlek rá, inkább Hongkongba gyere! Érdekes dolog történt.
Biztosan emlékszel Mori Nobunagára, a másik tanúra, aki Nyereséges Csojjal ott volt,
amikor David MacStruan meghalt. Mori pár nappal ezelõtt meghalt, bennégett a
kanazavai házában. A mai postával érdekes levelet kaptam. Telefonon nem akarom
elmondani, de van benne néhány olyan részlet, amire érdemes nagyon odafigyelni.
– Ezek szerint David... – Az óvatos megfogalmazás is elég volt, hogy Gavallannek
pillanatra elakadjon a lélegzete. – Szóval nem baleset volt?
– Várd ki, amíg találkozunk, Andy! Vagy Tokióban, vagy Londonban, de
mindenképpen szeretnék hamar beszélni veled – válaszolta Dunross. – Hiróval egyébként
épp akkor akartuk meglátogatni Nobunagát, és nála tölteni az éjszakát, amikor a tragédia
történt. Utolsó pillanatban aztán közbejött valami, és le kellett mondanunk a látogatást.
– Jóságos isten! Ez aztán a szerencse!
– Hát igen. Ne haragudj, mennem kell! Tudok valamiben segíteni?
– Nem, hacsak nem vagy képes meghosszabbítani vasárnap estig a határidõt.
– Nyugodt lehetsz, hogy mindent megpróbálok. Sajnálom Dubois-t, Fowlert és
McIvert... a tokiói számon hétfõig átveszik az üzeneteket...
Elköszöntek egymástól, és miután lerakta a kagylót, Gavallan csak ült, és bámult
mozdulatlanul a készülékre. Scot bement hozzá, hogy újabb helikopterek és pilóták
megszerzésérõl számoljon be neki, de meg sem hallotta, amit a fia mondott. Tehát mégis
gyilkosság volt, kérdezte magától, már ki tudja, hányadszor. A fene essen Linbarba és a
bajaiba! Magának kereste õket az ostoba, elhibázott beruházásaival. Nem érdekel,
valahogy mindenképpen megszerzem azokat az X-63-asokat...
Ismét telefoncsörgés szakította félbe a gondolatait. A vonal rossz volt, a beszélõ
akcentusa erõs. – Hosszú távú „R" beszélgetés Gavallan efendinek.
Erkki lenne, ötlött fel benne rögtön a gondolat. – Itt Gavallan efendi. Vállalom a
hívást. Tudna kicsit hangosabban beszélni? Alig hallom! Ki keres?
 – Egy pillanat... – Miközben a kapcsolást várta, a kifutópálya végében a kaput
figyelte, amelyen át a sejknek és a többieknek meg kellett érkezniük, ha Kaszigi kudarcot
vall, és a szemlét mégis megtartják. Elakadt a lélegzete, amikor az országúton meglátta a
nagy, elegáns limuzint, aminek az orrára sargazi zászló volt tűzve, de a kocsi szerencsére
nem kanyarodott a kapuhoz. Közben alig hallható hang szólt valahonnan a távolból, a
vonal másik végérõl: – Andy, itt Marc, Marc Dubois...
– Marc?! Marc Dubois?! – kiáltott fel Gavallan, és rögtön befogta a másik fülét, hogy
jobban halljon. – Jóságos isten! Marc! Jól vannak? Hol? És Fowler? Hol vannak?! –
Hiába figyelt, amennyire csak tudott, a választ nem értette. – Mondja még egyszer!
– Kor al-Amaján... – Kor al-Amaja Irak hatalmas, a tengerre épült olajkikötõje volt
ötszáz mérföldnyire északnyugatra, a Perzsa-öböl végében, az Irakot és Iránt elválasztó
Satt-el-Arab torkolatánál. – Hallja, amit mondok, Andy?! Kor al-Amaja...

KOR AL-AMAJÁN. Marc Dubois-nak szintén a fülére kellett szorítania a kezét, és

ügyelnie, hogy ne ordítson túlságosan. A telefon a hatalmas komplexum igazgatójának az
irodájában volt, a külsõ helyiségben irakiak és külföldiek nyüzsögtek, és jól hallhatták,
mit beszél. Sokan vagyunk... vous comprenez? – kérdezte Gavallantõl.
– Igen, de mondja már, mi történt? Vízre szálltak? Fölszedték magukat?
Dubois gyorsan körülnézve megbizonyosodott róla, hogy nem figyel rá senki, és csak
aztán válaszolt. – Nem, mon vieux. Éppen kezdett kifogyni az üzemanyagom, amikor,
voilá, felbukkant az Oceanrider nevű tartályhajó, úgyhogy leszálltam rá. A landolás
természetesen tökéletesre sikerült. Jól vagyunk, Fowler is. Pas de probléme. Mi van a
többiekkel?
– Itt vannak Sargazban, Rudi, Sandor és Pop is. Scrag, Mac és Freddy is átjött, de Mac
egyelõre Bahreinben maradt. Most, hogy maguk is elõkerültek, tízbõl tíz az eredmény.
Erkki és Azadeh biztonságban van, Tebrizben, csak... – Gavallan azt akarta mondani,
hogy Tom az életét kockáztatva Irakban maradt, de nem akarta elrontani Dubois kedvét,
ezért inkább vidáman folytatta: – De örülök, hogy elõkerültek, Marc! Tovább tud jönni?
– Hát persze! Üzemanyag kell csak, és utasítás, hogy hová menjek.
– Brit jelzése van... pillanat... G-HKVC. Feltétlenül fesse át az elõzõt! Régi
vendéglátóink teleszórták az öblöt telexüzenetekkel, minden kormányt arra kértek, hogy
ne engedjen bennünket tovább. Eszébe ne jusson kirepülni a partra!
A figyelmeztetés hallatán Dubois jókedve rögtön szertefoszlott. – Golf-Hotel-Kilo-
Victor-Charlie. Vettem, Andy – nyugtázta az új azonosító jelzést. – Le bon Dieu velünk
volt, mert az Oceanrider libériai bejegyzésű, a kapitánya pedig brit. Az elsõ, amit kértem
tõle, egy doboz festék volt. Festék... érti?!
– Okosabban nem is csinálhatta volna. Aztán?
– Mivel Irakba tartott, gondoltam, az lesz a legjobb, ha nem ugrálok, és velük
maradok, amíg nem tudunk beszélni, és most jutottam csak... – A félig nyitott ajtón át
Dubois az iraki igazgatót látta közeledni, és a korábbinál hangosabban, enyhén
megváltozott hangon folytatta: – Remek ez az új munka az Oceanrideren, Mr. Gavallan,
és a kapitány is nagyon kedves.
– Rendben, Marc, akkor kérdezek – kapcsolt azonnal Gavallan. – Mikor fejezik be a
rakodást, és hová megy a hajó?
 – Valószínűleg holnap. – Dubois udvariasan biccentett az íróasztalánál helyet foglaló
irakinak. – Úgy néz ki, hogy menetrend szerint meg tudunk érkezni Amszterdamba.
– Mit gondol, hajlandók elvinni magukat? Természetesen mindent fizetünk, amit
mondanak.
– Nem látom okát, hogy miért ne. Azt hiszem, ebbõl a kísérletbõl állandó megbízatás
lett. A kapitány ráérzett, milyen kényelmes, ha a parton alhat, és idõben visszaérhet a
hajóra. A tulajdonosok, persze, tévedtek, fölösleges volt 212-est rendelni. Egy 206-os is
tökéletesen megtenné. Azt hiszem, árengedményt is szeretnének kapni. – Gavallannek
tetszett a kitalált történet, elnevette magát, és ettõl Duboisnak is jobb kedve lett. – Be is
fejezem, nehogy túl nagy legyen itt a számla. Fowler mindenkit üdvözöl. Ha a közelben
leszünk, megpróbálok még telefonálni a hajóról.
– Kis szerencsével már nem leszünk itt. A madarakat holnap elszállítják. Ne aggódjon,
egész úton figyelni fogom az Oceanridert! Ha átkeltek a Hormuzi-szoroson, kérje meg a
kapitányt, hogy rádiózhasson vagy telexezhessen Aberdeenbe! Rendben? Egyelõre
mindenkit az Északi-tengerre akarok áthelyezni. Majd elfelejtettem! Biztosan kifogyott a
pénzbõl, írja alá a számlákat, majd kifizetem õket a kapitánynak. Hogy hívják?
– Tavistock. Brian Tavistock.
– Rendben, felírtam. El sem tudja képzelni, mennyire örülök.
– Én is. A bientot. – Dubois helyére rakta a kagylót, és megköszönte az igazgatónak,
hogy használhatta a telefont.
– Igazán nincs mit, kapitány! – válaszolta elgondolkodva az iraki. – Mondja, minden
nagy tartályhajó visz magával kiszolgáló helikoptert?
– Nem tudom, m'sieur! A legtöbbnek megérné. Nem gondolja?
Az Amerikában tanult – kiejtésén ezt jól lehetett érezni – magas, középkorú férfi
halványan elmosolyodott. – Egy iráni õrhajó cirkál éppen a határon túl, a területi
vizeiken, és az Oceanridert várja. Nem érdekes?
– De igen.
– Szerencsére nem szoktak átjönni hozzánk, és mi sem hozzájuk. Az irániak úgy
gondolják, hogy övék az Arab-öböl, és részben a Satt, a Tigris és az Eufrátesz is, ezer, és
majdnem kétezer mérföld hosszan.
– Az Eufrátesz olyan hosszú? – kérdezte Dubois, feltámadó óvatossággal.
– Igen. Törökországban ered. Korábban is járt már Irakban?
– Nem m'sieur! Sajnos nem. Remélem, a legközelebbi utamon sikerül majd kicsit
körül is néznem.
– Bagdad csodálatos város – õsi és modern egyszerre. Akárcsak az ország többi része.
Megér egy látogatást. Kilencmilliárd tonna biztos olajtartalékunk van, és valószínűleg
kétszer annyi, ami még pontos felmérésre vár. Sokkal értékesebbek vagyunk, mint Irán.
Az is jobban megérné Franciaországnak, ha Izrael helyett minket támogatna.
– Én csak egyszerű pilóta vagyok, m'sieur! – mondta bocsánatkérõ hangon Dubois. –
Nem foglalkozom politikával.
– Mi kénytelenek vagyunk törõdni vele. Nehéz lecke volt, de megtanultuk, hogy az
élet politika. Még az Édenkertben is – magyarázta az igazgató. – Tudja, hogy ezen a
vidéken több mint hatvanezer éve élnek emberek? Az Édeneért alig pár száz mérföldnyire
volt innen, a Satt-el-Arab kezdeténél, ott, ahol a Tigris és az Eufrátesz találkozik. Az
õseink fedezték föl a tüzet, õk találták fel a kereket, a matematikát, az írást, a bort, a
kertészkedést, állattenyésztést... Gondoljon csak Babilon függõkertjeire. Seherezáde itt
mondta a meséit Harun al-Rasid kalifának, akihez fogható csak a maguk Nagy Károlya
volt, és itt fejlõdtek ki az ókor nagy birodalmai, Babilónia és Asszíria. Még az Özönvíz is
innen eredt. Túléltük a sumerokat, görögöket, rómaiakat, arabokat, törököket, briteket és
a perzsákat is – a hangja indulatossá, szavai pattogókká váltak. – És ezután is túl fogjuk
élni õket.
Dubois óvatosan bólintott, nem felejtette még el Tavistock kapitány figyelmeztetését:
– Iraki vizeken vagyunk, az olajkikötõ iraki terület, fiatalember! Mihelyt lelép a hajóról,
magára lesz utalva. Bármi történik is magával, nekem nincs beleszólásom. Megértette?
– Csak telefonálni szeretnék. Muszáj – válaszolta a pilóta.
– Mi volna, ha megvárná, amíg Sargazhoz érünk, és ott menne ki a partra?
– Meglátja, nem lesz semmi gond. – Dubois tökéletesen biztos volt abban, amit
mondott. – Miért is lenne? Francia vagyok, semmi okuk sincs, hogy kellemetlenkedjenek.
– Amikor végrehajtotta a kényszerleszállást a hajón, be kellett számolnia a kapitánynak a
Forgószélrõl, és arról is, hogy milyen körülmények miatt volt rá feltétlenül szükség. Az
idõs férfi nyugodtan végighallgatta, aztán vállat vont. – Én errõl az egészrõl semmit sem
tudok, fiatalember! Egyetlen szóval sem említette. Azt tanácsolom azért, hogy fesse át a
gépén a jelet, írjon rá valami mást, és tegyen elé egy G-t. A hajófestõnk majd segít, ha
kell. Ha bárki kérdezi, mit keres itt, azt fogom mondani, hogy kísérletképpen van a hajón,
a tulajdonosok sózták a nyakamba. Fokvárosban csatlakozott hozzánk, ki nem állhatom,
és ha lehet, szóba sem állok magával. Rendben? – Az öreg tengerész kedvesen
elmosolyodott. – Örülök, hogy itt van. A háború alatt a Csatornán szolgáltam, Port
Talbot-i hajókon. A feleségem Ile d'Ouessant-ról való – Brest elõtt van nem sokkal.
Gyakran jártunk oda borért és konyakért. Mint valamikor a kalózok. Egyébként,
bármelyik angolt megnézi, elõbb-utóbb kiderül róla, hogy valamelyik õse kalóz volt.
Isten hozta a fedélzeten!
Dubois várt kicsit, figyelte az iraki igazgatót, aztán megkérdezte: – Használhatnám
még egyszer a telefont? Mondjuk holnap, indulás elõtt.
– Természetesen. Ne felejtsen el bennünket! A történelemben minden itt kezdõdött, és
itt is fog befejezõdni. Szalaam. – Az igazgató, nehezen kiismerhetõ mosollyal az arcán,
kezet nyújtott. – Sikeres partraszállást!
– Köszönöm. Viszontlátásra.
Dubois az irodát otthagyva kiment a hatalmas tengeri platformra, és sietõsen az
Oceanrider felé indult. Északra, néhány száz yardnyira a mesterséges szigettõl, tisztán
látta az iráni õrhajót, kicsi, ennek ellenére fenyegetõ fregattot. – Espece de con –
morogta, és zsongott az agya a nyugtalanító gondolatoktól.
Körülbelül negyedórába telt, míg elgyalogolt a tartályhajóig. A fedélzetre érve rögtön
elmondta Fowlemek a kedvezõ híreket.
– Piszkosul örülök, hogy sikerült a srácoknak, mindenki átért. De hogy ezen az öreg
teknõn kelljen himbálóznunk Amszterdamig! – A szerelõ mérgesen szitkozódni kezdett,
de Dubois erre már nem figyelt. A hajó orrába ment, és ott rátámaszkodott a korlátra.
Mindenki biztonságban van, gondolta, és alig hitte el, hogy ez igaz lehet. Nem bízott
abban igazán, hogy meg tudják csinálni, amit elterveztek. Micsoda szerencse! Vagy isteni
gondviselés. Az Oceanrider is az utolsó percekben érkezett. Meleg helyzet volt, de hála
istennek, sikerült megúszni, úgyhogy fölösleges is tovább rágódnia rajta, figyelmeztette
magát. Tulajdonképpen a jövõ is elég biztató. Ha nem fogunk ki rossz idõt, nem kapok
tengeribetegséget, és nem süllyed el ez a teknõ, még élvezni is fogom a két-három hetes
semmittevést. Nem lesz más dolgunk, mint hogy együnk, aludjunk, szórakozásképpen
bridzseljünk kicsit, aztán megint együnk, aludjunk, és tervezzük a jövõt. Utána Aberdeen,
az Északi-tenger, jókora röhögések Jean-Luckel, Tom Locharttal és Duke-kal, meg a több
sráccal, végül irány... Irány hová? Ideje volna már megnõsülnöm. Csak éppen semmi
kedvem hozzá. Még csak harmincéves vagyok, és eddig sikerült megúsznom. Piszok
nagy balszerencse lenne, ha összeakadnék egy kis Parisienne-nel, aki képes volna úgy
megbolondítani, hogy elveszítsem a józan eszem. Az élet sokkal kellemesebb annál,
semhogy ne élvezze ki maradéktalanul az ember, a csavargás pedig rém izgalmas,
szórakoztató!
Dubois nyugat felé fordult, ahol a nap éppen lenyugodni készült az ég párás,
elmosódott peremén. De jó volna Sargazban lenni, a többiekkel!, gondolta.

SARGAZ – A NEMZETKÖZI KÓRHÁZ, 18.01. Starke az emeleti teraszon üldögélt, és

szintén a napnyugtát figyelte, ami az Öbölnek azon a részén gyönyörű volt, színpompás.
Az égen egyetlen felhõ sem látszott, a tenger nyugodt volt, és a fölötte világító
narancssárga sáv olyan erõs, hogy hiába viselt napszemüveget, hunyorognia kellett tõle.
Pizsamaalsó volt csak rajta, a felsõ testét vastag kötés borította, ami alatt már szépen
gyógyult a sebe, és bár gyönge volt még, gondolkodni, tervezgetni már tudott.
Átgondolnivaló pedig bõven akadt, arra az esetre, ha sikerül megmenteniük a
helikoptereket, és arra is, ha nem.
Hallotta, amint mögötte, a szobában Manuela spanyol és texasi keverék nyelven az
apjával és az anyjával beszél telefonon. Elõtte beszélt az öregekkel, és felhívta a szüleit
is, akiknél Billyjoe, a kis Conroe és Sarita lakott. – Szia, apu! Mikor jössz haza?! Van új
lovam, a suli frankó, és olyan meleg van itt, mint a kemencében!
Starke mosolyogva idézte fel magában a lelkes beszámolót, de közben tele volt
nyugtalansággal. Arra gondolt, hogy változatlanul nagyon távol vannak otthontól, és még
Nagy-Britannia sem lesz az igazi. Aberdeen és az Északi-tenger? Egy-két hónapig
elmegy, de hosszabb távra nem nekem való, és a gyerekeknek, meg Manuelának sem,
állapította meg magában. Nyilvánvaló, hogy a kölykök remekül érzik magukat Texasban,
otthon szeretnének maradni, és Manuela is. Túl sok ijesztõ dolog történt vele, és túl
gyorsan. Igaza van, csak az a bökkenõ, hogy fogalmam sincs róla, hová menjek és mihez
kezdjek. Egyedül a repüléshez értek, mást nem is akarok csinálni. De hol? Az Északi-
tengeren vagy Nigériában, ahol most, hogy Iránt bezártuk, Andy legfõbb vállalkozása
működik? Esetleg kisebb kirendeltségen Dél-Amerikában, Indonéziában, Malájföldön
vagy Borneón? Szeretnék megmaradni az S-G-nél, de mi lesz a gyerekekkel, az
iskoláztatásukkal és Manuelával?
Talán el kellene felejteni a külföldet, és visszamenni az Államokba? Nem. Túl hosszú
ideig voltam távol, túlságosan is megszoktam külföldön, felelte magának.
Tekintete az óvároson túl elterülõ sivatagot kezdte pásztázni, és felidézte magában
azokat az alkalmakat, amikor éjszaka, a sötétben kiment a sivatagba, néha Manuelával,
néha csak úgy, egyedül. Miért? Hogy hallgassa a csöndet, a csillagok beszélgetését?
Hallgassa a semmit?
– Istent hallgatja – jelentette ki a mollah. – Nem tudom, hogyan képes rá hitetlen, de
biztos, hogy Õt.
– Maga mondta, mollah, nem én.
 Különös ember, állapította meg kusza emlékei között cikázva Starke. Megmentette az
életemet, én is az övét, közben kis híján ottmaradtam, aztán ismét megmentett és
elengedett bennünket Koviszból, pedig egész biztosan tudta, mire készülünk. Miért
engedett el mégis minket, a Nagy Sátán alattvalóit? És miért biztatott annyiszor, hogy
menjek, keressem fel Khomeinit? Pedig az imámnak nincs igaza. Egyáltalán nincs!
Mi az, ami annyira rabul ejt itt, hogy alig tudok szabadulni tõle?
Van valami a sivatagban, ami megbabonáz, és rabul ejt. Talán a végtelen béke. A
tökéletes nyugalom. De ez csak nekem olyan jó, a kölyköknek, Manuelának, meg a
többieknek nem. Csak nekem... Nem tudom elmagyarázni senkinek, fõleg Manuelának
nem, ahogy azt sem, hogy mi történt Koviszban, a mecsetnél vagy a kihallgatáson.
Jobban teszem, ha eltűnök innen, amíg van hozzá erõm. Az iszlám képes arra, hogy
mindent egyszerűvé, tisztává varázsoljon az ember számára, de...
Conroe Starke vagyok, texasi pilóta, csodálatos feleséggel, gyerekekkel, és ennyi elég
kell hogy legyen, szólt rá magára határozottan.
Az óvárost figyelte karcsú minaretjeivel, a lenyugvó nap fényétõl vörösnek tetszõ
falaival. Látta, merre fordulnak imádkozáskor a kórház alkalmazottai, és tudta, hogy
amerre éppen néz, arra van, messze, a sivatagon túl Mekka.
Manuela ment ki hozzá, és leülve mellé, elszakította borongós gondolataitól.
– Az öregek csókolnak, és kérdezik, mikor megyünk haza. Jó volna már találkozni
velük, nem? – kérdezte. Látta, hogy Duke, bár bólint, gondolatban máshol jár. Arra
fordult, amerre korábban a férfi nézett, de semmi különöset nem látott, csupán a lenyugvó
napot. Aggasztotta, hogy bár a seb szépen gyógyult, Starke továbbra sem volt ugyanaz,
mint korábban. – Ne nyugtalankodjon, Manuela! – mondta Nutt doki. – Az elsõ lõtt seb
rendszerint nagy megrázkódtatást okoz. Duke-kal is ez történt, és jött még hozzá a
Dubois, Tom és Erkki miatti aggodalom, a bizonytalanság, hogy nem lehetett tudni, mi
van velük. Minket is megviselt, magát, engem, mindenkit, csak mi nem vagyunk
sebesültek, így könnyebben átvészeltük.
Hogy titkolja nyugtalanságát, az asszony felállt, a korlátra támaszkodott, és a part
közelében elhaladó hajókat kezdte figyelni. Amíg aludtál, megkerestem Nutt dokit – szólt
hátra Starkenak. – Azt mondja, hogy pár nap múlva itt hagyhatod a kórházat, sõt, ha
nagyon fontos volna, már holnap elengedhetnének. Egy-két hónapig azért vigyáznod kell
még. Reggelinél hallottam Noggertõl, hogy valószínűleg mindenki kap legalább egy
hónap fizetett szabadságot. Remek volna, nem? Legalább lenne idõnk hazamenni.
– Igen. Persze.
Manuela várt kicsit, és mivel Starke nem mondott többet, szembefordult vele, és
megkérdezte: – Mi a baj, Conroe?
– Nem tudom, szívem. Jól érzem magam. Nem a seb miatt van, az biztos. Egyszerűen
nem tudom.
– Nutt doki szerint idõ kell hozzá, hogy túltedd magadat rajta. Andy azt mondta, talán
sikerül megúszni a szemlét, és holnapra biztosan megjönnek a gépek a madarakért. Ne
idegeskedj, mert egyelõre úgyse lehet mást tenni, mint várni... – A telefoncsörgést hallva
Manuela befelé indult, de közben folytatta: – ...várni, és ha a helikoptereinket sikerült
elküldeni, akkor Andy elintézi Kasziginak, hogy neki is legyenek gépei... Halló!
Üdvözlöm...
Starke hallotta, amint az asszony elharapta a mondatot, és feszülten várt, hogy
megtudja, miért.
 – Andy az, Conroe, Marc Dubois telefonált! – kiabálta kis idõ múlva lelkesen
Manuéla. – Irakban vannak Fowlerrel, valamilyen hajón, kényszerleszállást csinált, de
semmi baj, és már biztonságban. .. Ez fantasztikus, Andy! Tessék? Persze! Jól van... Mi
hír Kaszigiról? De hát... Igen, de... Rendben. – Helyére rakta a kagylót, és visszasietett
Starkéhoz. – Kaszigi egyelõre nem jelentkezett, Andynek pedig el kellett rohannia
valahova. Azt mondta, majd késõbb jelentkezik. Jaj, Conroe... – A férje mellett térdelt,
karját óvatosan a nyaka köré fonva, és örömében potyogtak a könnyei. – Úgy aggódtam
Marcért és Fowlerért! Annyira féltem, hogy bajuk esett!
– Én is... Én is nagyon! – Starke magához ölelte az asszonyt, a szíve legalább olyan
hevesen dobogott, mint az övé, de már jobb kedve volt, mint korábban, csökkent a
hangulatára nehezedõ nyomás. – A szentségit! – mondta, a felindulástól nehézkesen
formálva a szavakat. – Gyerünk, Kaszigi... gyerünk már...

SARGAZ – NEMZETKÖZI REPÜLÕTÉR, 18.18. Gavallan az irodaablakból nézte,

amint Newbury hivatali kocsija – orrán a Union Jackkel – bekanyarodott a repülõtérre, és
a szervizúton a terminál felé tartott. Egyenruhás sofõr vezette, mögötte két alak
körvonalai látszottak. Hogy frissebben tudja fogadni õket, a fali mosdóhoz lépett, és
hideg vízzel alaposan leöblítette az arcát.
Scot lépett be, és szorosan a nyomában Charlie Pettikin – mindketten halottsápadtak
voltak. – Nyugalom! – szólt rájuk Gavallan. Az ablaknál fejezte be a törölközést, és
közben megpróbált úgy tenni, mintha csöppet sem aggódna. – Ne álldogáljunk itt
tétlenül, menjünk elébük! – ajánlotta, és határozott léptekkel kifelé indult. – Nagyszerű,
hogy Marc és Fowler megkerült!
– Igen – válaszolta letörve, színtelen hangon Scot. – Tíz madárból tíz, apa! Száz
százalék. Jobban nem is sikerülhetett volna.
Elhagyták a folyosót, már a repülõtéri épület nagy csarnokában jártak. – Hogy van
Paula, Charlie?
– Jól, Andy... igazán jól. – Pettikin õszintén irigyelte Gavallant a hidegvéréért. – Egy...
órája indult el Teheránba, és lehet, hogy holnap már jön is vissza. – A fene egye meg a
Forgószelet, gondolta elkeseredve. Tönkretett mindent! Tudom, hogy a szerelem
önmagában édeskevés, de mit csináljak, ha semmi egyébbel nem szolgálhatok? Ha a
helikoptereinket elveszik, az S-G-nek vége, és se állásom, se nyugdíjam, spórolt pénzem
meg alig. Jóval idõsebb is vagyok nála, és... A francba ezzel a rohadt élettel! Hülye
módon még örülök is, hogy így alakult – legalább nem teszem tönkre az életét.
A zsúfolt csarnokon átvágva kiléptek a szabadba, és Gavallan megtorpant, mert az S-
G teljes csapata ott állt a repülõtér betonjára vezetõ lépcsõ alján. Scragger, Vossi, Willi,
Rudi, Pop Kelly, Sandor Peteri, Freddy Ayre és a többiek, köztük az összes szerelõ,
mozdulatlanul figyelték a közeledõ gépkocsit.
Newbury szállt ki elõször belõle, köszönt is Gavallannek, de senki nem figyelt rá.
Mindenki a diplomata után felbukkanó Kaszigit figyelte, az összes tekintet mosolygó
arcára szegezõdött.
– Fogalmam sincs, mi történt – mondta a zavartnak tűnõ Newbury –, de a nagykövet,
mármint az iráni, az utolsó pillanatban kimentette magát, a sejk is üzent, hogy nem jön,
Mr. Kaszigi pedig szólt, hogy a japán nagykövet az eredetileg tervezett idõben tartja a
fogadást, úgyhogy ma nem lesz szemle...
 Gavallanbõl hatalmas, felszabadult kiáltás tört ki, és aztán óriási lett a kavarodás.
Mindenki Kaszigit ölelgette, hálálkodott neki, egymás nyakába borulva nevettek,
éljeneztek...
– És ha másképp nem megy, elraboltatom a nagykövetet, de holnap sem lesz szemle –
közölte a japán, mire még magasabbra hágott a lelkesedés, és Scragger, féktelen
jókedvében, fürge matróztáncba kezdett.
Gavallan átverekedte magát az elõtte állókon, és tiszta szívbõl megölelte Kaszigit. –
Köszönöm! Nagyon köszönöm! – kiabálta, hogy az óriási hangzavarban érteni is
lehessen, amit mond. – Három napon belül megkapja a helikopterek egy részét, a többit
pedig a jövõ hét végén... – A nyugalom, amit óriási akarattal magára erõltetett, lefoszlott
róla, és már õ is csak hebegni tudott: – Jézusom... Engedjetek! Szólnom kell Macnek és
Duke-nak... Ne menjetek... Végre ünnepelhetünk... Mindenki a vendégem...
Kaszigi mosolyogva nézte, amint lázas sietséggel elrohan.

A KÓRHÁZBAN, 18.32. Starke reszketõ kézzel, de örömtõl ragyogó arccal tette le a

kagylót, és ment vissza a teraszra.
– Sikerült, Manuela! Sikerült! Nem lesz szemle! Be tudjuk fejezni a Forgószelet!
Andy nem tudja, hogy csinálta Kaszigi, de az a lényeg, hogy megcsinálta, és... A
szentségit! – Az asszony dereka köré fonta a karját, és úgy dõlt neki a korlátnak. – A
Forgószél sikerült! Végre biztonságban vagyunk, és nyugodtan tervezhetünk. Kaszigi
megcsinálta! Alláh-u Akbár! – kiáltotta önkéntelenül.
A napkorong a látóhatár pereméhez ért, és a városból abban a pillanatban magányos
müezzin semmivel össze nem téveszthetõ, imára hívó éneke csendült fel. Starke teljes
odaadással figyelte, minden másról megfeledkezett, csupán a hívást, a Végtelen szavát
hallotta. Anélkül, hogy szándékosan tette volna, közben el is húzódott Manuelától, aki
némán várt, féltve a férjét, önmagát, a jövõjüket, aminek alakulása felõl csöppet sem
lehetett biztos. Várt, ahogyan csak asszony képes várni.
Aztán a hívó hang elhallgatott, és nyomában néma csönd, nyugalom támadt. Starke a
méltóságteljes óvárost figyelte, a távolba nyúló sivatagot, és mögötte a végtelenbe veszõ
látóhatárt. Aztán induló repülõgép hajtóműveinek a dübörgését, sirályok vijjogását,
helikopter rotorjának a zaját hallotta, visszatért a jelenbe, és mihelyt visszatért, döntött.
– Nagyon szeretlek – mondta a felesége szemébe nézve, perzsául.
– Nagyon szeretlek – ismételte meg a könnyeivel küszködve Manuela. Hallotta a férfi
mély sóhaját, és tudta belõle, hogy ismét együtt vannak.
– Ideje hazamennünk, drágám! – Starke az asszonyért nyúlt, szorosan magához ölelte.
– A legfõbb ideje, hogy hazamenjünk.
– Az az otthon, ahol vagyunk – válaszolta Manuela, és már csöppet sem félt.

OASIS HOTEL, 23.52. Gavallan telefoncsörgésre riadt. Álmosan tapogatózott egy

darabig a sötétben, és jó néhány másodpercbe beletelt, amíg sikerült megtalálnia a
kagylót, és az éjjeliszekrényen álló lámpát is fel tudta gyújtani.
– Tessék!
– Üdvözlöm, Andrew, itt Roger Newbury. Elnézést, hogy ilyen késõn zavarom, de...
 – Semmi baj! Éjfélig fenn akartam lenni, ahogyan ígértem, de elnyomott az álom.
Mondja csak! – Newbury megígérte, hogy felhívja, és elmeséli, hogyan zajlott a fogadás.
Normális körülmények között még bõven ébren is találta volna, de Gavallan annyira
fáradt volt, hogy tíz óra után elköszönt az ünneplésbe merült társaságtól, visszament a
szobájába, és alig dõlt le az ágyra, már aludt is. – Mi lesz holnap?
– Örömmel közlöm, hogy Abadáni excellenciás úr elfogadta a sejk meghívását egész
napos solymászatra az Al Sal oázisba. Úgy néz ki, hogy másra nem is lesz ideje, de én
így sem bízom benne – felelte a diplomata. – Azt ajánljuk, amilyen gyorsan és diszkréten
csak lehet, vitesse el a gépeit és a teljes személyzetet, és utána edgy-két hónapra zárja be
itt a boltot. Majd szólunk, ha már megnyugodtak a kedélyek, és kockázat nélkül vissza
lehet jönni. Rendben?
– Tökéletesen. Köszönöm. – Gavallan megkönnyebbülve visszadõlt az ágyra. Új
ember volt, mintha kicserélték volna, és legfõbb gondjának azt érezte, mikor folytathatja
végre az alvást. – Én is gondoltam rá, hogy teljesen kivonulunk innen egy idõre – mondta
hatalmas ásítás kíséretében. – Mindenkinek sikerült helyet szereznünk, holnap
napnyugtakor már senki nem lesz itt. – Érezte ugyan Newbury hangján az idegességet, de
a helikopterek körüli izgalom maradékának tudta be, és nem foglalkozott vele
különösebben. – Scragger és én leszünk az utolsók. Bahreinbe megyünk, Kaszigi is,
meglátogatni McIvert.
– Remek. Nem tudom – nem is akarom tudni –, hogyan beszélték le Abadánit a
szemlérõl, de megemelem maguk elõtt az összes kalapunkat. Andrew, utálok jó hírhez
rosszat is társítani, de az a helyzet, hogy üzenetet kaptunk Tebrizból, Henleytól.
– Baj van? – Gavallan szemébõl pillanat alatt elszállt az álom.
– Attól tartok, igen. Elég furcsán hangzik, úgyhogy az lesz a legjobb, ha beolvasom. –
Rövid szünet következett, majd némi papírzörgés. – Azt írja: „Úgy értesültünk, hogy
tegnap vagy az éjszaka folyamán merényletet kíséreltek meg Hakim hán ellen, és
valamilyen módon Jokkonen kapitánynak is része volt benne. Múlt éjszaka a helikopterén
Törökország felé menekült, és erõszakkal magával vitte a feleségét. Hakim hán
gyilkossági kísérlet és emberrablás vádjával elfogatóparancsot adatott ki ellene.
Tebrizben jelenleg heves harcok vannak különbözõ frakciók között, és nehéz pontos
információkat szerezni. Mihelyt bármi újat megtudok, azonnal jelentkezem." Hát ennyi.
Elég megdöbbentõ, nem? – Mivel nem kapott rögtön választ, Newbury idegesen
rákérdezett: – Andrew! Ott van még?
– Igen... itt vagyok. Csak... csak megpróbálok magamhoz térni. Nem lehet, hogy ez az
egész csak félreértés?
– Nem hiszem. Üzentem Henleynek, hogy sürgõsen újabb információkat kérünk.
Holnapra talán befut valami, és okosabbak leszünk. Addig is, azt ajánlom, hogy riassza a
londoni finn nagykövetet. A követség száma: 01-766-8888. Sajnálom, hogy ilyesmivel
kellett zavarnom.
Gavallan megköszönte az értesítést, és erõs szédüléssel küszködve helyére rakta a
kagylót.
 VASÁRNAP
1979. MÁRCIUS 4.

72. fejezet

A TÖRÖK FALUBAN, 10.20. Azadeh felriadt, és egy ideig nem is tudta, hol van, mi
történt vele. Lassan tisztult csak a látása, apró részletekbõl rakta össze a szegényes
berendezésű szobát, kezdte érezni a tiszta, de érdes, durva tapintású ágyneműt, a kemény
matracot, és rájött, hogy a falu egyetlen szállodájában van. Tiltakozása ellenére –
mindenáron Erkkivel akart maradni – elõzõ este kísérte át az õrszobáról az õrnagy és egy
rendõr. A tiszt meg sem hallgatta a kifogásait, és ragaszkodott ahhoz, hogy együtt
vacsorázzon vele a csöpp étteremben, ahonnan érkezésükkor azonnal kizavarták az
összes vendéget.
– Feltétlenül ennie kell valamit, hogy megõrizze az erejét! Kérem, foglaljon helyet! –
mondta. – Amit választ, azt rendelem a férjének is, és átküldetem. Akarja?
– Igen. Legyen szíves – válaszolta, és idegesen leült, kiérezve a tiszt szavából a
fenyegetést. – Tudok fizetni.
Az õrnagy telt ajkán halvány mosoly jelent meg. – Ahogy óhajtja.
– Köszönöm, õrnagy efendi! Mikor mehetünk tovább a férjemmel?
– Ne ma beszéljük meg ezt, inkább holnap! – A tiszt intett a rendõrnek, hogy menjen
ki, és õrködjön az ajtó elõtt. – Most már nyugodtan beszélhetünk angolul – mondta,
miután kettesben maradtak, és odakínálta Azadehnek ezüst cigarettatárcáját.
– Köszönöm. Nem dohányzom. Mikor kaphatom vissza az ékszereimet, õrnagy
efendi?
A férfi nagy műgonddal kiválasztott egy cigarettát, és a végét a tárcához ütögette,
miközben egyfolytában Azadehet figyelte. – Mihelyt biztonságos lesz. Abdul Dcail
vagyok, Vanban állomásozom, és egészen a határig én felelek ezért az egész körzetért. –
Meggyújtotta a cigarettát, mélyen leszívta a füstöt, és pillanatra sem vette el az
asszonyról a szemét. – Járt már Vanban?
– Nem. Soha.
– Álmos kisváros. Pontosabban az volt – javította ki magát a tiszt –, mielõtt a maguk
forradalma elkezdõdött. A szolgálat, persze, akkor sem volt könnyű, a határ miatt. –
Újabb mély szívás következett a cigarettából. – Mindig akadtak bűnözõk, akik engedély
nélkül át akartak kelni a határon. Csempészek, kábítószer- és fegyverkereskedõk,
tolvajok, mindenféle aljanép, akit csak el tud képzelni. – Lazán, csevegõ hangot megütve
beszélt, és olyan szaporán szívta a cigarettát, hogy a kis szoba hamarosan megtelt füsttel.
Azadeh közben, hogy izgatottságát leplezze, a táskája vállpántját babrálta.
– Isztambulban járt már?
– Igen. Egyszer, néhány napra, még kislány koromban. Apámmal mentem, üzleti
dolga volt, és úgy idõzítette, hogy felrakhasson egy repülõgépre. Svájcba mentem,
tanulni.
– Még nem voltam Svájcban. Egyszer, szabadság idején, eljutottam Rómába, Bonnban
és Londonban is jártam, különbözõ tanfolyamokon, de Svájcban még nem. – A tiszt
emlékeibe merülve szívott még egyet-kettõt, elnyomta a cigarettát, és magához intette a
szállodatulajdonost, aki addig türelmesen állt az ajtónál, várva a rendelést. Az étel
egyszerű volt, de ízletes, és idegesítõ alázatossággal szolgálták fel, ami csak
nyugtalanította Azadehet. A falu lakói nyilván nem voltak hozzászokva az õrnagyhoz
hasonló magas beosztású, fontos látogatókhoz.
A tiszt, mintha csak olvasott volna a gondolataiban, megjegyezte: – Fölösleges félnie,
Azadeh úrnõ! Nem fenyegeti semmilyen veszély. Éppen ellenkezõleg. Örülök, hogy
élvezhetem a társaságát. Ritkán fordul meg ilyen... elõkelõ személy errefelé. – A vacsora
alatt végig udvariasan, de szünet nélkül kérdezgette az asszonyt Azerbajdzsánról, Hakim
hánról, és csak keveset beszélt, nem volt hajlandó megvitatni, mit szándékozik tenni
Erkkivel, és egyáltalán, mi fog történni velük. – Lesz, ahogy lesz. Kérem, mondja el
megint a történetüket! – felelte, amikor Azadeh, ki tudja hányadszor, rákérdezett.
– Már... már elmondtam, õrnagy efendi! Higgye el, színtiszta igazság, nem kitalált
mese! Az igazságot mondtam, és a férjem is.
– Természetesen. – Az õrnagy jó étvággyal ette az ételt. – De azért csak mondja el
még egyszer!
Az asszony eleget tett a felszólításnak, és közben nagyon félt. Tisztán olvasott a tiszt
tekintetében, fölfedezte benne a leplezetlen vágyat annak ellenére, hogy a kísérõ szavak
szertartásosak és kimértek voltak. – Ez az igazság! – jelentette ki ismét. Az ételhez még
alig nyúlt, étvágya megszűnt, mintha nem is lett volna. – Nem követtünk el semmilyen
bűnt, Isten a tanúm, hogy a férjem csak meg akart védem bennünket.
– Istennek, sajnos, nem áll módjában ön mellett tanúskodni. Természeteen elhiszem
önnek, hogy valóban, tiszta szívbõl hiszi is, amit mond. Mi itt, Törökországban
világiasabb gondolkodásúak vagyunk, nem fundamentalisták, nálunk a vallás és az állam
szigorúan kettéválik. Isten és közénk nem áll egyetlen, önmagát közvetítõnek kinevezõ
személy sem, és ahhoz ragaszkodunk csak fanatikusan, hogy úgy élhessünk, ahogyan mi
szeretnénk, ne kényszerítsék ránk senkinek a hiedelmeit vagy törvényeit. – A tiszt
elhallgatott, és néhány másodpercig feszülten figyelt. A szállodába menet a távolból
géppisztolysorozatokat és aknavetõk durranásait hallották, és most, az étterem
csöndjében a hangok még tisztábban kivehetõk voltak. Nyilván kurdok. Védik az
otthonaikat valahol, a hegyek között. Némi indulattal legörbítette a száját, és hozzátette: –
Úgy hallottuk, hogy a maguk Khomeinije a hadsereget és a zöldszalagosokat küldi
ellenük.
– Ez csak újabb, szörnyű hiba. A bátyám is ezt mondja.
– Tökéletesen egyetértek vele. Én is kurd vagyok. – A tiszt felállt. – Egész éjszaka
rendõr fog állni az ajtaja elõtt. – Azért, hogy teljes biztonságban legyen. – A szája
sarkában ismét megjelent a már korábbról ismerõs, megfejthetetlen mosoly. – Az ön
érdekében. Kérem, ne hagyja el a szobáját, amíg... amíg önért nem megyek, vagy el nem
küldök önért valakit! A férjén is segít, ha teljesíti a kérésemet. Aludjon jól!
Azadeh visszament hát a szobájába, és mivel látta, hogy nincs zár az ajtón, a szék
támláját szorította a kilincs alá. A szobában hideg volt, a mosdótál melletti kancsóba
odakészített víz jéghártyás. Gyorsan mosakodott, alaposan megtörölte magát, aztán
imádkozott, külön Erkkiért is, majd leült az ágyra.
Óvatosan elõvette a táskája bélése alól a hat hüvelyk hosszú, acélból készült kalaptűt,
és elgondolkodva nézte egy darabig. Tűhegyes volt, a feje kicsi, de szilárdan meg lehetett
fogni, és döfni vele. A párnája alá rejtette, ahogy annak idején Ross tanította: –
Bebiztosíthatod vele magadat – magyarázta mosolyogva. – Aki rád támad, nem veszi
észre, és könnyen elõ tudod kapni. Olyan szép lánynál, mint te, mindig kell hogy legyen
fegyver. Minden eshetõségre.
– De Johnny! Én képtelen volnék... Soha!
– Ha a szükség úgy hozza, használni fogod, és jobb, ha felkészülsz rá. Ha van
fegyvered, bármilyen, és megtanulod használni, és elfogadod, hogy önvédelembõl esetleg
kénytelen leszel ölni, akkor soha, de soha nem kell félned. – A Svájci Magasföldön
együtt töltött, csodálatos hónapok alatt meg is tanította rá a lányt, hogyan bánjon a
hosszú, erõs tűvel. – Ha egy hüvelyk mélyen odadöfsz a megfelelõ helyre, már az is
halálos... – A fegyver azóta mindig Azadehnél volt, de egyszer sem kellett használnia,
még a faluban sem. A faluban!
Talán ma éjjel, gondolta, körbesimogatva ujjával a gömbölyű fejet. Insa Allah! És
Erkki? Insa Allah, gondolta újból, de rögtön eszébe is jutott, amit a férje mondott
egyszer: – Az Insa Allah remek dolog, Azadeh, jó kifogás, de istennek, bárhogyan
nevezzék is, idõnként elkel kis földi segítség.
Igazad volt, Erkki!, mondta magában. Felkészültem, drágám, és ígérem, hogy holnap
segíteni fogok. Még nem tudom, hogyan, de kiszabadítalak.
Feltámadt önbizalommal fújta el a gyertyát, és sínadrágban, pulóverben, ahogy volt,
összegömbölyödött a takaró alatt. Figyelte az ablakon beesõ holdfényt, és viszonylag
hamar fölmelegedett. A kellemes meleg, a kimerültség, a fiatal kor természetes igénye
gyorsan fölülkerekedett az éberségén, és álom nélküli alvásba zuhant.
Valamikor az éjszaka folyamán felriadt, és a gyönge fényben is látta, hogy a kilincs
lassan megmozdul. A kalaptűért nyúlt, és mozdulatlanná merevedve várt, szemét
pillanatra sem vette le az ajtóról. A láthatatlan kéz teljesen lenyomta a kilincset, és be
akart nyitni, de az ajtó nem engedett, a nekifeszített szék szilárdan a helyén tartotta. A
kilincs aztán ismét megmozdult, ismét eredeti állásába került, és ott is maradt. Csönd
volt, sem lépteket, sem lélegzést nem hallott, és nem próbálkozott senki újból bemenni
hozzá. Mosolyogva idézte fel magában, hogyan tanította meg Johnny kilincs alá feszíteni
a szék támláját. Remélem, boldog leszel, drágám, gondolta, és mosolyogva, arccal az ajtó
felé újból elaludt.
Reggel pihent volt, sokkal erõsebbnek érezte magát, mint elõzõ este, felkészültebbnek
a harcra, amelyrõl határozottan tudta, hogy kikerülhetetlen. Nem tudta pontosan, mire is
ébredt fel, csak azt, hogy nem az utcai forgalom és az árusok zajára, de hamar rájött,
meghallva az újabb kopogtatást.
– Ki az?
– Ikail õrnagy.
– Egy pillanat! – Felhúzta a csizmáját, sietve megigazította a haját, lesimította a
pulóverét, és gyors mozdulattal felszabadította a kilincset. – Jó reggelt, õrnagy efendi!
A tiszt, mielõtt megszólalt volna, alaposan megnézte a félreállított széket. – Jól tette,
hogy eltorlaszolta az ajtót, de... engedély nélkül ne csinálja többé! – A szék után Azadeh
következett, õt is hasonló alapossággal vette szemügyre. – Kipihentnek látszik. Remek.
Már rendeltem kávét és friss kenyeret. Mit szeretne még?
– Elmenni innen minél elõbb, a férjemmel.
– Valóban? – Az õrnagy becsukta maga mögött az ajtót, és háttal az ablaknak
letelepedett a székre. – Ha hajlandó az együttműködésre, akár azt is el lehet intézni.
 Amikor beljebb lépett, Azadeh, ügyelve rá, hogy ne legyen nagyon feltűnõ, elhátrált,
és most az ágy szélén ült, kezét a párna mellett tartva. – Milyen együttműködésrõl van
szó, õrnagy efendi?
– Jó volna elkerülni az összetűzést – válaszolta rejtélyesen a tiszt. – Ha hajlandó
együttműködni... és saját akaratából, még ma este visszamenni Tebrizbe, akkor a férje ma
este még õrizetben marad, de holnap elviszik Isztambulba.
– Isztambulba? Hová?
– Elõször – a biztonság kedvéért – börtönbe, ahol aztán a nagykövete meglátogathatja,
és – ha Isten is úgy akarja – kihozhatja onnan.
– Miért vinnék börtönbe, amikor nem követett el...
– Vérdíjat tűztek ki a fejére – vágott az asszony szavába az õrnagy. – Akár élve, akár
holtan viszi vissza valaki, megkapja. Sok honfitársa van itt, a faluban és a környéken, és a
legtöbbjük éhezik. Nincs-e szüksége önnek is a védelemre? Bárki boldogan elrabolná,
visszavinné a hánnak egyetlen húgát, hogy megkapja érte a gazdag jutalmat. Nincs
igazam?
– Készséggel visszamennék, ha segítenék vele a férjemen – válaszolta gondolkodás
nélkül Azadeh. – De ha megteszem, õrnagy efendi, mi a biztosíték, hogy nem esik
bántódása, és valóban Isztambulba küldik?
– Semmi. – A rendõrtiszt felállt, és fenyegetõen fölé magasodva az asszony elé állt. –
A másik lehetõség, hogy ha nem megy önként, akkor visszatoloncoljuk magukat, aztán...
Segítsen magán, ahogy tud.
Azadeh nem állt fel, a kezét sem húzta vissza, és nem is nézett az õrnagyra.
Visszamennék, gondolta, de ha itt hagyom Erkkit, védtelen lesz. Együttműködni? Azt
jelentené, hogy önként be kell bújnom ennek az embernek az ágyába? – Pontosan miben
kell együttműködnöm? Mit akar tõlem? – kérdezte, és dühös volt, mert a hangját a
korábbinál sokkal gyöngébbnek, félénkebbnek érezte.
A tiszt kurtán nevetett, majd fölényes gúnnyal válaszolt: – Csak azt akarom, hogy
megtegye, ami minden nõnek nehezére esik: legyen szófogadó, vitatkozás nélkül csinálja
azt, amire utasítást kap, és ne próbáljon meg ravaszkodni. – Indulatosan sarkon fordult,
de mielõtt becsapta volna maga mögött az ajtót, még visszaszólt: – Maradjon a
szállodában! Késõbb visszajövök. Remélem, addigra alaposan átgondolja, amit
mondtam... és megfelelõ választ fog adni.
Ha erõszakoskodni próbál, megölöm, határozta el magára maradva Azadeh. Nem
adhatom oda magam cserébe – a férjem nem viselné el, és én sem bocsátanám meg
magamnak. Ha megtenném, akkor sem biztosítanám vele egyikünknek a szabadságát
sem, és ha mégis, Erkki képtelen volna együtt élni a tudattal, bosszúért lihegne, és én sem
tudnék megbékélni.
Felállt, az ablakhoz lépve a forgalmas falusi utcát, a környezõ, hó borította hegyeket
figyelte, amelyek között, valahol nagyon közel, ott húzódott a határ.
– Az egyetlen lehetõség Erkki számára, ha visszamegyek – mondta ki halkan. – De azt
sem tehetem, legalábbis az õrnagy engedélye nélkül nem. És ha még ha engedi is...

A RENDÕRÕRSÖN, 11.58. Az ablakot elzáró vasrács középsõ rúdja engedett Erkki

erejének, és némi cementtel együtt kiszakadt a helyébõl. Sietve visszarakta, és kinézett a
folyosóra. Miután õrt nem látott, visszakaparta a lyukba az elporladt cementet. Egész
éjszaka dolgozott azon a rúdon, kitartóan, mint az inas csontot tisztogató kutya, és végre
volt fegyvere, egyben emelõje is, amivel könnyebben ki tudja lazítani a többi rudat.
Félórába fog telni, nem többe, gondolta, és elégedetten visszaült a priccsre. Este,
miután bevitték a vacsorát, a rendõrök magára hagyták, biztosak voltak, hogy a ketrecbõl
nem tud szabadulni. Reggel rossz ízű kávét adtak neki, darab száraz kenyeret, és
értetlenül bámulták, amikor az õrnagy és a felesége felõl érdeklõdött. Nem tudta, hogy
van törökül az õrnagy, és azt sem, hogy hívják a tisztet, de miután a vállára mutatott, és
megpróbálta lerajzolni a rangjelzést, a rendõrök végre rájöttek; mit akar. Sok haszna
azonban nem volt, mert csak a vállukat vonogatták, érthetetlen török szóáradatot
zúdítottak rá, majd magára hagyták. Az õrmester, akivel úgy-ahogy szót tudott érteni,
nem bukkant fel.
Azadeh is tudja, mit kell tennie, gondolta. Mindketten veszélyben vagyunk, és ahogy
tudunk, megpróbálunk szabadulni. De ha bántják, vagy csak egy ujjal is hozzáérnek,
nagyon megkeserülik. Esküszöm!
Éppen fogadalmát tette, amikor nyílt a folyosó végén az ajtó, az õrnagy bukkant fel, és
rögtön oda is ment hozzá. – Jó reggelt! – köszönt, és enyhén fintorgott is hozzá; nyilván
kellemetlen volt neki a börtönszag.
– Jó reggelt, õrnagy! Hol van a feleségem, és mikor engednek el bennünket?
– A felesége a faluban van, teljes biztonságban, és jól ki is pihente magát. Magam
néztem utána, úgyhogy tudom. – A tiszt észrevette, hogy Erkkinek piszkos a keze, és
alaposan megnézte a ketrec zárját, az ablakrács nádjait, a padlót és a mennyezetet. – A
biztonsága, és az, hogy milyen bánásmódban lesz része, magától függ. Megértette?
– Igen. Tökéletesen. Én pedig, mint itt a legmagasabb rangút, magát teszem felelõssé
azért, hogy ne essen bántódása.
– Remek! – mondta gúnyos nevetés kíséretében a rendõr, de utána rögtön el is
komorult. – Az volna a legjobb, ha sikerülne elkerülnünk a konfrontációt. Ha hajlandó
együttműködni, akkor a ma éjszakát még itt tölti, holnap pedig õrizettel Isztambulba
küldöm – ott a nagykövetük is meg tudja látogatni –, hogy bíróság elõtt feleljen a maga
ellen felhozott vádakra, vagy ha úgy döntenek, rögtön kiutasítsák.
– Akarata ellenére hoztam ide a feleségemet – válaszolta Erkki, egyelõre félrerakva a
saját problémáit. – Semmit nem követett el, õt haza kell engedniük. Tud kíséretet adni
mellé?
– Attól függ, maga mennyire lesz hajlandó együttműködni – mondta némi
gondolkodás után az õrnagy.
– Megkérem, hogy menjen haza! Ragaszkodni fogok hozzá, ha erre gondol.
– Hazaküldeni éppen lehetne. – Az õrnagy szándékosan nyújtotta a szót, lassan
beszélt, hogy még idegesebbé tegye Erkkit. – Hogyne. Elõfordulhat azonban, hogy útban
a határ felé, vagy talán már a szállodából, ismét „elrabolják", ezúttal már banditák, iráni
banditák, megátalkodott bűnözõk, és akár hónapokig is maguknál tartják a hegyekben,
hogy aztán jókora váltságdíjért adják csak vissza a hánnak.
Erkki belesápadt még a gondolatba is. – Mit akar tõlem? Mit csináljak? – kérdezte.
– Nem messze van a vasút. Ma éjjel nyugodtan ki lehetne csempészni magát innen, és
elmehetne Isztambulba. A vádakat elejtenék, jó állást is kapna. Repülhetne, oktathatná a
helikopterpilótáinkat két évig. Cserébe vállalná, hogy nekünk dolgozik, információkkal
lát el bennünket Azerbajdzsánról, arról a Mzsitrik nevű szovjetrõl, akit említett, és Hakim
hánról. Az életkörülményeirõl, arról, hogyan lehet bejutni a palotába, és minden
egyébrõl, amit kérdezünk.
– Mi lenne a feleségemmel?
– Saját akaratából Vanban maradna, mondjuk egy-két hónapig, amíg
megbizonyosodunk róla, hogy maga betartja a megállapodásunkat. Utána csatlakozhatna
magához.
– Ha még ma épségben visszaviszik Hakim hánhoz, és megbizonyosodom róla, hogy
nem esett baja, akkor vállalom.
– Nem azért vagyok itt, hogy egyezkedjem magával! – csattant fel türelmetlenül az
õrnagy.
– Kérem! Amit tettem, ahhoz neki semmi köze. Engedjék haza! Kérem!
– Ennyire ostobának tart bennünket? Vállalja, hogy dolgozik nekünk vagy sem?
– Igen, de azt akarom, hogy elõbb biztonságban legyen.
– Úgy látom, mégis inkább azt szeretné, hogy valaki hozzányúljon. Elõbb!
A tiszt felé kapva Erkki a rácsnak vetette magát, megrázva az egész, vastag rudakból
készült ketrecet. Nem érte el azonban, és az õrnagy nevetett, látva, hogyan markolja
tehetetlenül a puszta levegõt. Pontosan kiszámította, hova álljon, sokkal tapasztaltabb
volt, semhogy felkészületlenül érhesse bármilyen támadás. Ragyogóan értett ahhoz is,
hogyan lehet fenyegetéssel, csábítással, ha kell, idõhúzással vagy éppen gúnyolódással
addig fokozni a fogoly félelmét, izgatottságát, hogy áthatolhasson a hazugságok és
féligazságok falán, és eljusson az igazsághoz.
A fölöttesei rábízták, hogy eldöntse, mi legyen a két õrizetbe vett személlyel, és ő már
döntött. Nyugodt mozdulattal elõvette a revolverét, Erkki fejére célzott vele, és felhúzta.
A pilóta ettõl sem hátrált, ziháló mellel, keményen markolta tovább a rácsot.
– Rendben van – mondta nyugodtan az õrnagy, és visszacsúsztatta a tokjába a
fegyvert. – Ne felejtse el, hogy a felesége sorsa magától függ!
Miután elment, Erkki teljes erõbõl nekiesett a ketrec ajtajának, ami recsegett,
hajladozott ugyan, de hiába rángatta, feszegette, kitartott.

A SARGAZI NEMZETKÖZI REPÜLÕTÉREN, 16.39. Gavallan a gépkocsija volánja

mögül figyelte, amint az egyik Boeing 747-es rakodónyílásának az ajtaja rázárul a
helikopterek és az alkatrészek egy részére. A pilóták és a szerelõk lázas sietséggel
ügyködtek, és már csak egy rotorszerkezetétõl megfosztott helikoptertestet, néhány ládát
és kisebb csomagot kellett felrakniuk a másik jumbóra.
– Idõben vagyunk, Andy! – mondta a kocsihoz lépve a bepakolást irányító Rudi.
Nyugtalanította fõnökének halottsápadt, rettentõ fáradtságról tanúskodó arca, de úgy tett,
mintha észre sem vette volna. – Még fél óra, és kész.
– Remek. – Gavallan átadott néhány papírt. – Az engedélyek arról, hogy a szerelõk
elkísérhetik õket.
– Mi nem?
– Nem. Minden pilóta a British Airwaysszel megy. 18.10-kor mindenki ott legyen az
útlevélvizsgálatnál! A BA nem tudja visszatartani a járatot. Nehogy lemaradjon bárki is,
Rudi! El kell menniük! Megígértem.
– Nem lesz semmi gond. Mi van Duke-kal és Manuelával?
 – Õk már elmentek, és Nutt doki is. Hát... azt hiszem, ennyi. – Gavallan még mindig
annyira izgatott volt, hogy keresnie kellett a szavakat.
– Scraggerrel változatlanul a 18.35-össel akarnak menni Bahreinbe?
– Igen. Jean-Luc vár bennünket. Kaszigit is visszük, hogy megszervezze a
helikopterek fogadását. Az indulásuknál még itt leszek.
– Rendben. Találkozunk Aberdeenben. – Keményen kezet ráztak, Rudi sietett vissza a
rakodókhoz, Gavallan pedig visszagurult a kocsival a terminálhoz.
– Valami újság, Scrag? – kérdezte az irodába lépve.
– Egyelõre semmi különös. Kaszigi telefonált. Megadtam a regisztrációs jelzéseket, a
pilóták és a szerelõk nevét. Még ma tovább jön velünk Kuvaitba, és onnan repül
Abadánba, – Scraggert, akárcsak korábban Rudit, megdöbbentette Gavallan levertsége, és
hogy vigasztalja, megjegyezte: – Mindent megtett, amit lehetett, Andy!
– Nem hiszem, Scrag! Erkkit és Azadehet nem tudtam kihozni. – Éjszaka, már londoni
idõ szerint is nagyon késõn, rátelefonált mindenkire, akirõl úgy gondolta, hogy segíteni
ud. A finn nagykövet mélységesen megdöbbent, amikor elmondta, mi történt. – De hát ez
lehetetlen! Finn állampolgár nem keveredhetett ilyesmibe! – háborgott. – Ez egyszerűen
elképzelhetetlen! Hol lesz holnap ilyenkor, hogy tudom elérni? – Gavallan megmondta,
aztán szünet nélkül hajnalig telefonálgatott. Hakim hant nem tudta elérni, vele Newbury
próbálta meg fölvenni a kapcsolatot. – Rohadt helyzet, Scrag, de hát ez van – mondta, a
telefonért nyúlt, de miután fölemelte, vissza is rakta a helyére a kagylót. – Mindenki
kijelentkezett?
– Igen. Kaszigi a jegykezelésnél vár bennünket. A csomagjainkat már feladtam, hogy
ne legyen velük több gond. Az utolsó pillanatig itt maradhatunk.
Gavallan az ablakhoz lépett, figyelte a megszokott, mindennapi életét élõ repülõtéren
lüktetését. – Nem tudom, mit csináljak, Scrag – mondta halkan, anélkül, hogy
visszafordult volna. – Egyszerűen fogalmam sincs.

A TÖRÖK FALU RENDÓRÕRSZOBÁJÁN, 17.18. – ...ahogy ön is mondja, efendi!

Számíthatok rá, hogy el lesz intézve a dolog? – kérdezte tiszteletteljes hangon a telefonba
az õrnagy. Az õrszoba egyetlen íróasztala mögött ült, az õrmester állva várakozott, a
telefon mellett pedig ott feküdt a kukri, és Erkki tõre. – Igen. Pontosan... egyetértek.
Szalaam. – A beszélgetést befejezve a tiszt cigarettára gyújtott, és rögtön indult is. – A
szállodában leszek.
– Igenis, efendi! – Az õrmester, bár a szeme sokat tudóan megcsillant, ügyelt rá, hogy
az arcáról ne lehessen leolvasni, mire gondol. Csöndben figyelte, ahogy az õrnagy
megigazítja a haját, elrendezi az egyenruháját, és fölveszi rangot, tekintélyt sugárzó fezét.
– Rendõrség. Tessék! – válaszolt a telefonhívásra. – Üdvözlöm, õrmester! – Hallgatta
a kollégáját, és az arca közben egyre komorabbá vált. – De hát... igen... természetesen. –
Lerakta a kagylót, és izgatottan a távozni készülõ tiszt után szólt: – Kurbel õrmester volt
a határõröktõl, õrnagy efendi! Azt mondja, teherautóra való iszlám gárdista jön hozzánk,
egy mollah vezetésével. Azért jöttek, hogy elvigyék a helikoptert és a foglyokat...
– Ki engedte át õket a határon?! – csattant fel dühösen az õrnagy. – Mindenki ismeri a
parancsot, hogy mollahokat és forradalmárokat tilos beengedni!
– Nem tudom, efendi – válaszolta a hirtelen támadt dühtõl megrettenve az õrmester. –
Kurbel csak annyit mondott, hogy hivatalos papírt mutattak, és ragaszkodtak hozzá, hogy
átjöhessenek. Mindenki tud a környéken az iráni helikopterrõl, úgyhogy meg sem
próbálta feltartóztatni õket.
– Fegyver van náluk?
– Azt nem mondta, efendi!
– Szedje össze az embereit! Mind, az utolsó szálig, és géppisztoly is legyen
mindegyiknél.
– De... mi lesz a foglyokkal?
– Felejtse el õket! – kiáltott rá az õrmesterre az õrnagy, és kivágtatott a szobából.

A TÖRÖK FALU SZÉLÉN, 17.32. Az iráni légierõ négykerék-meghajtású, nagyplatós,

személyszállításra is alkalmas tartálykocsija lekanyarodott az országútról a kis ösvényre.
A sofõr sebességet váltott, és a mély hó ellenére könnyedén odahajtott a rendõr õrizte
helikopterhez.
Fél tucat, zöld karszalagot viselõ fegyveres fiatal ugrott le róla, három, az iráni légierõ
egyenruháját viselõ katona, és egy mollah.
– Szalaam! Azért jöttünk, hogy az imám és a nép nevében elvigyük, ami a miénk –
mondta fontoskodva a mollah, és hogy szavainak nagyobb nyomatékot adjon, meg is
rázta a géppisztolyát. – Hol az emberrabló és az asszony?
– Én... errõl az egészrõl nem tudok – válaszolta zavartan a rendõr. Egyértelmű
parancsot kapott: õriznie kellett a helikoptert, és senkinek nem engedni, hogy
hozzányúljon. – Jobb volna, ha az õrszobára mennének, és ott érdeklõdnének. –
Észrevette, hogy az egyik katona kinyitja a pilótafülke ajtaját, behajol, két társa pedig
már tekeri le a teherautóról a csövet, hogy feltöltse üzemanyaggal a helikoptert. – Hé!
Maguk! Engedély nélkül nem nyúlhatnak hozzá!
– Itt a felhatalmazás! – A mollah meglengetett egy papírt, és ezzel még inkább zavarba
hozta az olvasni nem tudó rendõrt.
– Jobb volna, ha elõbb az õrszobára mennének... – hebegte, de megkönnyebbülve el is
hallgatott, meglátta a falu felõl a keskeny csapáson döcögõ rendõrautót. A kocsiból az
õrnagy, az õrmester, és két fegyveres rendõr szállt ki. A mollah, zöldszalagosaitól
körülvéve, félelem nélkül ment oda hozzájuk.
– Ki maga? – kérdezte határozott hangon az õrnagy.
– Ali Miandirí mollah, a hvoji bizottságtól. Azért jöttünk, hogy az imám és a nép
nevében visszavegyük ellopott tulajdonunkat, magunkkal vigyük az emberrablót és a nõt.
– A nõt? Õfenségére, Hakim hán húgára gondol?
– Igen. Rá.
– Imám? – kérdezett tovább a tiszt. – Miféle imám?
– Khomeini imám, béke legyen vele örökké!
– Á, szóval Khomeini ajatollahról van szó! – Az õrnagyot dühítette az önkényesen
használt titulus. – És miféle néprõl beszél?
A mollah nem ijedt meg a határozott hangtól, papírokat vett elõ, és a tiszt felé
nyújtotta õket. – Az iráni néprõl. Itt van a meghatalmazásunk.
Az õrnagy belenézett a két, perzsa nyelven, kézzel írt gyűrött papírba. Az õrmester és
emberei közben szétváltak, és körbevették a teherautót, fölényes, megvetõ pillantást
váltva ki a mollahból és fegyvereseibõl.
 – Ezek nem szabályos meghatalmazások – mondta az õrnagy. – Hiányzik róluk a
pecsét és a hvoji rendõrfõnök aláírása.
– Fölöslegesek. A bizottság adta ki õket.
– Miféle bizottság? Nem ismerek semmiféle bizottságot.
– Az egész körzet, és a rendõrség is a hvoji forradalmi bizottság fennhatósága alá
tartozik.
– Ez a körzet? Törökországban vagyunk! – mondta nem titkolt indulattal a hangjában
a tiszt.
– A határig terjedõ iráni területre gondoltam.
– És ki hatalmazta fel rá magukat, hogy itt intézkedjenek? Mutassa a felhatalmazást! –
dörrent a mollahra az õrnagy.
A zöldszalagosok elégedetlenül morogni kezdtek. – Már megmutatta – szólt
ellenségesen az egyik fiatalember. – A bizottság írta alá.
– Kicsoda? Maga?
– Igen – válaszolta a mollah. – Érvényes, tökéletesen jogszerű. A bizottság fölött nincs
más hatóság. – Látva, hogy a három repülõs érdeklõdéssel hallgatja a szópárbajt, rájuk
förmedt: – Mire várnak? Töltsék fel a helikoptert!
– Elnézést, kegyelmes úr, de a pilótafülke megsérült, a műszerek egy része össze van
törve! – válaszolta sietve az egyik katona, még mielõtt az õrnagy bármit mondhatott
volna. – Ahhoz, hogy elindulhassunk vele, alaposan át kell vizsgálni. Biztonságosabb
lenne...
– A hitetlen éjszaka is el tudott vele repülni idáig, és épségben leszállni! Hogyhogy
maguk nappal sem képesek visszavinni?!
– Biztonságosabb volna, ha elõbb átvizsgálnánk.
– Biztonságosabb? Mitõl? – szólt közbe az egyik iszlám gárdista, és fenyegetõen a
katona felé mozdult. – Isten kezében vagyunk, az õ parancsait teljesítjük. Meg akarják
talán szegni a parancsot, és itt hagyni a helikoptert?
– Természetesen nem! Dehogy!
– Akkor tegyék, amit a mollah mondott! Töltsék föl, de rögtön!
– Persze! Máris! – felelte megfélemlítve a pilóta. – Ahogy akarják. – Társaival sietve
munkához látott, az õrnagy pedig mélységesen megdöbbent, hogy a légierõ századosának
holmi szemtelen nyikhaj parancsokat mer osztogatni, és a tiszt engedelmeskedik is neki.
– A rendõrség fölött a bizottság rendelkezik, aga! – vette át a szót ismét a mollah. – A
rendõrség a sátán sahot szolgálta, minden tagja gyanús. Hol van az emberrabló és... a hán
húga?
– Hol az engedélyük arra, hogy átjöjjenek a határon, és bármit követeljenek? –
kérdezett vissza fortyogó indulattal az õrnagy.
– Isten nevére, ez a felhatalmazás tökéletesen elég! – csattant fel a mollah is. Ujjával
indulatosan a kezében lobogtatott papírokra bökött, az egyik iszlám gárdista pedig jól
hallhatóan kibiztosította a fegyverét.
Az õrnagy is észrevette ezt, és vészjósló hangon rászólt: – Maradjon nyugton! Ha
török területen egyszer is meg meri húzni a ravaszt, a hadseregünk átkel a határon, és
Tebrizig mindent feléget!
– Ha Isten úgy akarja, legyen! – felelte villámló, erõszakos tekintettel a mollah. Utálta
az õrnagyot, és azt a romlott, Isten parancsaival szembeszegülõ rendszert is, amit
képviselt. Csak önmagára gondolva tulajdonképpen mindegy volt neki, hogy mikor száll
harcba vele. Szilárdan hitte, hogy Isten parancsait teljesíti, élete is kizárólag az õ kezében
van, és az imám – határokra való tekintet nélkül – gyõzelemre vezeti a valódi
igazhitűeket mindenhol. Ugyanakkor tudta, hogy ennek a harcnak még nem jött el az
ideje, túl sok még a tennivaló Hvojban, le kell gyõzni a baloldaliakat, elfojtani a
lázadásokat, szétzúzni az imám ellenségeit, és ehhez – az égbe nyúló hegyek között –
minden helikopterre szükség van.
– Én... csupán a jogos tulajdonunkat akarom megkapni – mondta, nem kis
erõfeszítéssel mérsékelve magát. – A regisztrációs jelzései is bizonyítják, hogy a miénk –
tette hozzá, ujjával határozottan a helikopter felé bökve. – Iránból lopták; maga is tudja,
hogy engedély nélkül hozták el, tehát változatlanul a miénk. A felhatalmazás újból
odamutatta az õrnagynak a papírokat – tökéletesen jogszerű, és mivel a pilóta akarata
ellenére elrabolta az asszonyt, õt is visszavisszük. Kérem, ne ellenkezzen!
Az õrnagy már-már kilátástalannak érezte a helyzetet. Nem adhatta át holmi
felhatalmazás nélküli, ki tudja, honnan szalajtott mollah által vezetett fegyvereseknek a
finnt és a feleségét, mert ha megteszi, azzal súlyos – valószínűleg azonnali elbocsátással,
és talán katonai bíróság általi felelõsségre vonással is járó – kötelességszegést követ el.
Tudta ugyanakkor, hogy ha a mollah erõszakkal próbál érvényt szerezni a követelésének,
és õ a kötelességét teljesítve harc árán meg akarja védeni a rendõrõrszobát,
mindenképpen alulmarad, mivel az irániak jókora számbeli fölényben vannak. Meg volt
gyõzõdve arról, hogy ha összecsapásra kerül sor, a mollah és a zöldszalagosok a
legvégsõkig kitartanak, elfogadják, sõt talán keresik is a halált, a szent mártíromságot,
amihez neki csöppet sem volt kedve.
Úgy döntött hát, hogy – más lehetõsége nem lévén – hazardírozni fog. – Az
emberrablót és Azadeh úrnõt délelõtt Vanba vitték – mondta. – A kiadatásukat a
hadsereg-fõparancsnokságtól kell kérvényezni, az dönt róla, nem én. A hán húga olyan
fontos személy, hogy a hadsereg kíván dönteni felõle.
A mollah elgondolkodott a hallottakon, homloka ezer ráncba szaladt, az egyik
zöldszalagos viszont kihívóan odavetette: – Honnan tudjuk, hogy nem hazudik? – Az
õrnagy dühösen pördült meg a kérdés hallatán, a fiatalember riadtan hátraugrott, társai, és
a tiszt pedig rögtön a fegyverükért kaptak.
– Elég! – kiáltotta parancsolóan a mollah, és mindenki engedelmeskedett neki. Még az
õrnagy is, dühösen szidva közben magát, mert a büszkesége és a reflexei erõsebbnek
bizonyultak az önuralmánál. A mollah, kihasználva a pillanatnyi szünetet, gyorsan
számba vette a lehetõségeit, majd azt mondta: – Rendben van, akkor Vantól fogjuk kérni
a kiadatásukat. De nem ma. Elvisszük, ami a miénk, felõlük pedig majd késõbb
intézkedünk! – Szétvetett lábbal, géppisztolya szíját magabiztosan markolva körbenézett.
Az õrnagynak nem kis erõfeszítésébe került, hogy ne árulja el, mennyire
megkönnyebbült. Feletteseivel együtt értéktelennek tartotta a helikoptert, csupán
fölösleges gondot jelentett számára. – A regisztrációs jel valóban a maguké – mondta
kurtán. – Hogy ki a gép jogos tulajdohosa, azt nem tudom. Ha aláír egy átvételi
elismervényt, akár el is viheti, azt pedig, hogy valójában kié, majd késõbb eldöntik.
– Hajlandó vagyok aláírni, hogy elviszem a helikopterünket!
A tiszt jobbnak tartotta, ha nem vitatkozik tovább, és úgy fogalmazta meg a – semmit
nem jelentõ – felhatalmazás hátuljára írt elismervényt, hogy az lehetõség szerint
mindkettõjük számára kielégítõ legyen. A mollah eközben ismét rádörrent a három
katonára, és azok sietve fel is töltötték a helikopter tartályait.
 – Indulhatunk, pilóta? – kérdezte zordan, miután végeztek a munkával.
– Bármelyik pillanatban, kegyelmes úr! – hangzott a meghunyászkodó válasz.
– Tessék! – Az õrnagy a mollahnak nyújtotta az elismervényt, az pedig, oda sem
nézve, aláírta.
– Mehetünk?
– Természetesen, kegyelmes úr! – A fiatal százados az õrnagyra pillantott, az pedig
látta – vagy legalábbis látni vélte – a szemében a ki nem mondott, és, sajnos,
teljesíthetetlen, menedékjogra vonatkozó kérést. – Indíthatok?
– Igen – felelte fensõbbséges hangon a mollah. – Már régen megtehette volna. – Még
be sem fejezte a mondatot, a motorok életre keltek, és elõbb csak lassan, majd egyre
gyorsulva pörgetni kezdték a rotorlapátokat. – Ali, Abrim, ti a teherautóval gyertek
vissza! szólt oda két zöldszalagosnak.
A két fiatalember engedelmesen beszállt a sofõr mellé, a mollah intett, hogy
mehetnek, a többieknek pedig jelezte, hogy szálljanak fel a helikopterre. Várt, amíg
mindenki teljesítette a parancsot, csak aztán ült be a pilóta mellé, és vissza sem nézve
berántotta az ajtót.
A 212-es – gyakorlatlan vezetõjének engedelmeskedve – nehézkesen emelkedni
kezdett. Közel volt még a földhöz, amikor az õrmester dühösen lekapta válláról a
géppisztolyát, és rátartotta. – Szétlõhetnénk a mocskokat, õrnagy úr!
– Igen – értett egyet, nyugodt hangon, a tiszt. Cigarettát vett elõ, és lassú
mozdulatokkal rágyújtott. – De hagyjuk inkább Istenre! Talán ő megteszi helyettünk. –
Mélyen leszívta a füstöt, és elõbb a tartálykocsi, majd a helikopter után nézett. – Ráférne
ezekre a mocskos kutyákra, hogy tanuljanak némi tisztességet. – A kocsijához ballagott,
beült a vezetõ mellé, és fáradtan odaszólt neki: – Tegyél ki a szállodánál!

A SZÁLLODÁBAN. Azadeh az ablakon kihajolva az eget fürkészte. Hallotta, amikor a

212-es motorjai életre keltek, és bár nem tudta, mi történt, remélte, hogy Erkkinek
sikerült megmenekülnie. – Isten! Add, hogy igaz legyen...
A tekintetüket az égnek emelõ falusiakkal nézte a határ felé távolodó helikoptert, és
hirtelen rémület tört rá: csak nem hagyta magára a férje, feláldozva saját biztonságáért?!
Jaj, Erkki...
A szálloda elé kanyarodó gépkocsit, és a vezetõ mellõl egyenruháját igazgatva kiszálló
õrnagyot megpillantva mozdulatlanná merevedett. Miután a tiszt belépett az épületbe,
összeszedte magát, határozott mozdulattal becsukta az ablakot, és – közel a párnához –
leült az ajtóval szemben. Várt. Nyugodt volt, a végsõkig eltökélt, és akkor sem rezzent,
amikor meghallotta a folyosón közeledõ, határozott lépteket.
– Jöjjön! – mondta erélyesen, az ajtót indulatosan belökve a tiszt. Nem értette, mit
akar, és önkéntelenül is rákérdezett: – Tessék?
– Jöjjön velem! Kérem!
– Miért? – kérdezte újból, gyanakodva Azadeh. Csapdára gyanakodott, és nem akarta
otthagyni a párna alá rejtett, egyedüli védelemként szolgáló kalaptűt. – Mi történt? A
férjem ment el? Visszaküldte? – sorolta kétségbeesve a kérdéseit, és érezte, mint száll el
fokozatosan a bátorsága, kerekedik felül benne a félelem, hogy Erkki feladta magát,
cserébe az õ biztonságáért. – Õ ment el?!
 – Nem. A férje a rendõrségen van. Irániak voltak itt a helikopterért, és magukért. – A
válságos helyzet elmúltával az õrnagy megkönnyebbült, szabadnak és vidámnak érezte
magát. – A helikopter iráni bejegyzésű volt, a távozására nem adtak engedélyt, úgyhogy
joggal követelték vissza. Legyen szíves, jöjjön velem!
– Hová?
– De nehéz magával! Azt hittem, örülni fog, ha találkozhat a férjével. – Az õrnagy
jókedvűen figyelte az asszonyt, élvezte a veszélyt, és mint izgalmas feladványt,
megpróbálta kitalálni, hová rejthette el a fegyverét. Az ilyen nõknél, gondolta, mindig
van valamilyen fegyver vagy méreg, hogy védekezni tudjanak az erõszak ellen. Persze,
könnyű megakadályozni, hogy használják, ha az ember elég felkészült, és gondosan
figyel. – Nos?
– Ott vannak... a rendõrségen? – kérdezte bizonytalanul, az irániakra gondolva
Azadeh.
– Nem. Törökországban van, nem Iránban, itt nem kell tartania senkitõl. Jöjjön már!
Ne féljen!
– Egy... pillanat. Mindjárt elkészülök.
– Hát persze! Táskára nincs szüksége, elég, ha felkap egy kabátot. Siessen, mielõtt
meggondolom magam! – Az õrnagy élvezettel nézte a dühös szemvillanást, a nyegle
hang keltette indulattól kipirult arcot. Azadeh nem vitatkozott, egy kabátot felkapva
engedelmesen követte, mérhetetlenül szégyellve magát a gyávaságáért. Lent a téren úgy
érezte, mindenki õt figyeli, amint engedelmesen megy az õrnagy mögött. Az őrszobára
érve a tiszt ugyanabba a szobába vezette, ahol elõzõ nap beszélgettek. – Itt várjon, legyen
szíves!
Behúzta rá az ajtót, és átment a másik helyiségbe, az õrmesterhez, aki –
telefonkagylóval a kezében – már türelmetlenül várt rá. – Tanazak százados van a
vonalban, õrnagy úr! A határõrségtõl – mondta, és rögtön át is adta a kagylót.
– Százados? Ikail õrnagy vagyok. A határ, további utasításig, minden mollah és
zöldszalagos elõtt szigorúan zárva! Tartóztassa le az õrmestert, aki pár órával ezelõtt
átengedett közülük néhányat, és szigorú õrizet alatt küldje Vanba! Gondoskodjon arról,
hogy addig se érezze jól magát, amíg odaér! Nemsokára iráni teherautó érkezik a
határhoz. Szóljon az embereinek, hogy legalább húsz órára tartóztassák fel, és bánjanak
keményen az utasaival! Ami magát illeti, hadbíróság elé kerül, mert az érvényes
parancsokat megszegve fegyvereseket engedett át a határon! – A választ meg sem várva
az õrnagy lecsapta a telefont, és szigorúan az õrmesterhez fordult: – Készen áll a kocsi?
– Igenis, efendi!
– Rendben. – A tiszt kilépett a folyosóra, és az õrmesterrel szorosan a nyomában a
cellául szolgáló ketrechez ment. Erkki látta ugyan, hogy közelednek, de nem állt fel,
csupán a tekintetét szögezte rájuk. – Nos, pilóta úr, ha hajlandó nyugodtan, értelmesen
viselkedni, és nem követ el újabb ostobaságot, akkor megengedem, hogy találkozzon a
feleségével.
– Ha csak egy ujjal is hozzányúlnak, esküszöm, hogy darabokra tépem magukat –
válaszolta Erkki, indulatosan fogai között szűrve a szót.
– Elhiszem, hogy nehéz dolga van ilyen asszonnyal. Vagy purdahot ad rá, vagy
egyfolytában idegeskedhet miatta – évõdött az õrnagy. – Szóval? Akar találkozni vele?
– Mit akar tõlem?
 – Azt, hogy uralkodjon magán, és ne kövessen el semmilyen ostobaságot! – mondta
hirtelen ingerült hangon a tiszt, és törökre váltva rögtön odaszólt az õrmesternek: – Hozd
ide!
Erkki kegyetlen cselre gyanakodott, de aztán megpillantotta a folyosó végén a
feleségét, látta, hogy ép és sértetlen, kis híján elsírta magát, és Azadeh ugyanúgy.
– Erkki...
– Jól figyeljenek rám! – mondta szigorúan az õrnagy, elejét véve minden további
érzelemnyilvánításnak. – Bár mind a ketten sok kényelmetlenséget, bajt okoztak, úgy
döntöttem, hogy igazat mondtak. Õrizet alatt, diszkréten Isztambulba viszik magukat,
diszkréten átadják a finn nagykövetnek, és haladéktalanul, diszkréten elhagyják az
országot.
Döbbenten meredtek rá, hirtelen nem is tudták felfogni, amit mondott. – Szabadok
vagyunk? – kérdezte Azadeh, továbbra is kétségbeesve markolva a rácsot.
– Igen. Az alkuhoz az is hozzátartozik, hogy írásban titoktartásra kötelezik magukat.
Tökéletes diszkréciót kérünk. Maradjanak csöndben, és ne meséljenek senkinek a
kalandjaikról! Megígérik?
– Igen. Természetesen – felelte rögtön Azadeh. – De... biztos, hogy nincs ebben...
valami trükk?
– Biztos.
– Miért? Azok után... Miért döntött úgy hirtelen, hogy elenged bennünket? – kérdezte
Erkki, még mindig nem bízva az õrnagyban.
– Azért, mert próbára tettem magukat, és mindketten kiállták a próbát.
Bűncselekményt, olyasmit, ami nálunk bűncselekménynek minõsül, nem követtek el – az
Istennek tett eskü kizárólag az illetõ lelkiismeretére tartozik, nincs köze hozzá egyetlen
bíróságnak sem –, a letartóztatás! parancs pedig, szerencséjükre, jogtalan volt, tehát
elfogadhatatlan. Bizottság! – mondta utálkozva, már inkább csak magának az õrnagy.
Figyelte, hogyan néz egymásra Erkki és Azadeh, és irigyelte õket.
Érdekes, hogy a hán a forradalmi bizottságra bízta a letartóztatási parancs kiadását, és
nem a rendõrségre, aminek a kérését teljesítenie kellett volna, ötlött fel benne, de tovább
nem is foglalkozott a gondolattal.
– Nyissa ki! – parancsolta, az ajtóra mutatva, az õrmesternek. – Várom magukat az
irodában. Vissza akarom adni az ékszereit, asszonyom! És a tõröket is. – Megfordult, és
hátra sem nézve otthagyta õket.
Az õrmester kinyitotta a cellaajtót, és szintén távozott, de Erkki és Azadeh ezt már
észre sem vette. Egymást nézték csupán, továbbra is két oldalról markolták a rácsot, és
mosolyogtak anélkül, hogy bármelyikük megmozdult volna.
– Insa Allah? – kérdezte hosszúra nyúlt szünet után az asszony.
– Miért ne? – Erkki még mindig szédült kicsit, nem tudta hova tenni váratlan
szabadulásukat. Furcsa módon az õrnagynak a purdahra., a felesége szépségére tett
utalása zsongott a fejében, és bár nem akarta tönkretenni a csodálatos pillanatot, képtelen
volt uralkodni magán, és azt mondta: – Azadeh, szeretnék minden rosszat itt hagyni.
Lehet? Mi a helyzet John Ross-szal?
Az asszony mosolya csöppet sem változott, és bár tudta, hogy mély szakadék szélén
állnak, örült az alkalomnak, hogy végre átlépheti. – Még régen, a kezdet kezdetén
elmondtam, mi volt közöttünk valamikor – válaszolta szelíden, aggodalmát
meghazudtoló, nyugodt hangon. – A faluban és a bázison is megmentette az életemet. Ha
újból találkozom vele, mosolyogni fogok, és örülni, hogy ismét látom. Nagyon kérlek,
tedd te is ugyanazt! Ami volt, elmúlt, többé nem jön vissza.
Fogadd ezt el, Erkki!, tette hozzá magában, különben a házasságunknak hamar vége
lesz. Nem az én akaratomból, hanem mert ki fogsz vetkõzni magadból, elviselhetetlenné
válsz, és te sem akarod majd, hogy melletted legyek. Ha így lesz, szomorúan ugyan, de
visszamegyek Tebrizbe, és új életet kezdek. Nem emlékeztetlek az esküvõnk elõtt tett
ígéretedre, mert nem akarlak megbántani, de nagyon csúnya dolog, hogy elfelejtkeztél
róla. Csak azért bocsátom meg, mert szeretlek. Istenem, de furcsák, nehezen érthetõek is
tudnak lenni a férfiak! Térj már észhez, jusson végre eszedbe!
– Hagyjuk a múltat, Erkki! Jó? – kérdezte halkan ahelyett, hogy dühösen a férjére
kiabált volna, és közben úgy könyörgött a tekintetével, ahogyan csak szerelmes asszony
képes könyörögni.
Erkki ezt nem látta, elfordította a tekintetét, szégyellve magát ostobaságáért,
értelmetlen féltékenységéért. Azadehnek igaza van, mondta magában. A múltat le kell
zárni. Becsületesen elmondta, mi volt közöttük, és önként megígértem, hogy ezt
elfogadom, és Ross még meg is mentette az életét. Igaza van, bár tudom, hogy
változatlanul szereti.
Érzelmeivel küszködve nézett újból az asszonyra. Nagy erõfeszítéssel, az igaz, de
sikerült rácsapnia az ajtót kínzó kétségeire, és messzire eldobnia magától a kulcsot. –
Igazad van – felelte. – Igazad van, és végtelenül szeretlek! – Felkapta, szenvedélyesen
megcsókolták egymást, aztán boldogabban, mint amilyennek valaha is érezte magát,
könnyed léptekkel elindult vele a folyosón. – Gondolod, hogy Isztambulban is van
szauna? – kérdezte izgatottan. – Meg fogják; vajon engedni, hogy telefonáljak, csak
egyet...
Azadeh nem válaszolt, fejét a férje mellére hajtotta, és csöndesen mosolygott
magában.

BAHREIN – NEMZETKÖZI KÓRHÁZ, 18.03. A telefoncsörgést meghallva Genny

sietett be a teraszról, ott hagyva a nyugágyban bóbiskoló McIvert.
– McIver kapitány szobája – szólt halkan a készülékbe, hogy föl ne ébressze a férjét.
– Elnézést a zavarásért! Beszélhetnék McIver kapitánnyal? Mr. Newbury munkatársa
vagyok Sargazból – mutatkozott be a telefonáló.
– Éppen alszik. A felesége vagyok. Mondja el nyugodtan, mirõl van szó, ha felébred,
rögtön átadom az üzenetet!
– Bertram Jones kereste. Lenne szíves megmondani neki, hogy hívjon vissza! –
mondta némi bizonytalankodás után a diplomata.
– Ha fontos ügyben keresi, jobb, ha mindjárt elmondja.
Újabb tétova hallgatás következett, de Jones végül csak rászánta magát arra, hogy
elárulja, miért telefonál: – Hát jó. Telexüzenet jött Teheránból, a következõképpen
hangzik: „Értesítsék D. McIver kapitányt, az IHC ügyvezetõ igazgatóját, hogy az egyik
pilótája, Thomas Lochart a feleségével együtt sajnálatos baleset folytán életét vesztette
egy tüntetésen!" Elnézést a szomorú hírért, Mrs. McIver! Nagyon sajnálom.
– Köszönöm. Majd... szólok a férjemnek. Köszönöm. – Genny sietve a helyére tette a
kagylót, és véletlenül a tükörbe pillantva megijedt saját sápadtságától. – Nem szabad,
hogy Duncan így lásson motyogta rémülten –, különben...
 – Ki volt az? – szólt utána, félálomban, McIver.
– Nem fontos, szívem! Aludj csak!
– Örülök az eredményeknek. – Az ellenõrzõ vizsgálatok egyenletes javulást
állapítottak meg McIvernél.
– Csodálatosak... Egy pillanat, mindjárt jövök! – Genny berohant a fürdõszobába, és
hogy magához térjen, sietve megmosta az arcát. Nem mondhatom meg neki, gondolta
lázas izgalommal. Nem lehet... muszáj kímélni! Hívjam fel Andyt? Gyors pillantást vetett
az órájára. Nem érem el, már kint van a repülõtéren, állapította meg riadtan. Megvárom,
amíg ideér... igen... kimegyek elé Jean-Luckel, és... addig úgysem tudok mit tenni...
Istenem! Szegény Tommy... Sarazad... szegény drágáim...
Zokogás rázta meg, és hogy a sírás ki ne hallatsszon, jó erõsen megnyitotta a csapot.
Mire kiért a teraszra, McIver ismét elaludt. Csöndesen leült mellé, a lenyugvó napra
nézett, de nem látott semmit.

A sargazi nemzetközi repülõtéren, napnyugtakor Rudi Lutz, Scragger és a többiek a

kijáratnál gyülekeztek, izgatottan figyelve a tágas csarnokot megtöltõ utasokat.
– Utolsó hívás! A BA 532-es, Rómán keresztül Londonba tartó járata hamarosan
indul. Kérjük kedves utasainkat a beszálláshoz! harsogta odakint a hangosbeszélõ.
Az üvegfalon keresztül idegesen figyelték a lenyugodni készülõ napot. – Andy a
biztonság kedvéért itt tarthatta volna a 125-öst – morogta, inkább csak magának, Rudi.
– El kellett küldenie Nigériába – védte meg az apját Scot. – Nem volt más lehetõség. –
Látva, hogy Rudi nem is figyel, vállat vont, aztán megkérdezte Scraggert: – Tényleg
abbahagyod a repülést, Scrag?
– Csak egy évre, nem tovább – válaszolta az öreg ausztrál. – Bahrein pont nekem való,
Kaszigival remekül kijövünk, és nem hagyom abba teljesen. Arról szó sem lehet.
Borsózik a hátam még a gondolatától is.
– Akárcsak nekem, Scrag! Ha annyi idõs volnál, mint én, hajlandó lennél...
Scot nem fejezte be a kérdést, mert a légitársaság alkalmazottja lépett hozzájuk, és
idegesen rászólt Rudira: – Lutz kapitány, legyenek szívesek, és azonnal szálljanak be! A
gép már így is öt percet késik. Tovább nem tudjuk itt tartani! Ha nem mennek, itt hagyja
magukat.
– Rendben van – adta meg magát a sürgetésnek Rudi. – Scrag, mondd meg Andynek,
hogy ameddig csak lehetett, vártunk! A fene egye meg az Alitaliát! Miért nem tudott
kicsit késni? Gyerünk! Odaadta beszállókártyáját a mosolygó stewardessnek, átment a
kapun, és megállt, hogy bevárja a többieket, Freddy Ayret, Pop Kellyt, Willi
Neurchtreitert, Ed Vossit, Sandor Peterit, Nogger Lane-t, és végül Scotot, aki még
visszakiabált Scraggemek: – Mondd meg az öregnek, hogy amit ajánlott, részemrõl
rendben!
– Átadom! – Búcsút intve Scragger megfordult, és a terminál másik végén a saját
beszállókapujához indult. Földerült az arca, amikor meglátta a kéz a kézben felé rohanó
Pettikint és Paulát, és némileg lemaradva mögöttük Gavallant is. Pettikin sietve megölelte
a lányt, és már rohant is volna a többiek után, ha Scragger meg nem állítja.
– Charlie, a szentségedet...
 – Igazad van, Scrag, de muszáj volt megvárnom Andyt! – kiabált vissza kifulladva
Pettikin. Az ellenõr kezébe nyomta a beszállókártyáját, dobott még egy csókot a lánynak,
és már el is tűnt.
– Mi a fene történt, Paula?
A lány a futástól lihegve, de boldog, ragyogó arccal karolt bele Scraggerbe. – Charlie
megkért, hogy töltsem vele a szabadságát Dél-Afrikában. .. A nõvérem Fokvárosban
lakik a családjával, úgyhogy azt mondtam, miért is ne?
– Tényleg! Miért is ne? Ez azt jelenti, hogy...
– Elnézést! – kért bocsánatot Scraggertõl a szintén befutó Gavallan. Nagyon kifulladt
a sietségtõl, ugyanakkor mintha húsz évet fiatalodott volna azóta, hogy pár órája elváltak.
– Félórát lógtam a telefonon! Úgy néz ki, hogy mégse kapjuk meg az ExTextõl a szaúdi
szerzõdést, és az északi-tengeri megrendelések egy része is veszélybe került, de nem
érdekes. Jó hírem van! – Az arca ragyogott, és szempillantás alatt rnég legalább tíz év
lefoszlott róla. – Már indulni akartam, amikor Erkki telefonált – biztonságban átjutottak
Azadehhel Törökországba. Aztán...
– Hurrá! – ordította el magát lelkesen Scragger. Valahonnan, a londoni géphez
igyekvõk felõl hasonlóan felszabadult kórus válaszolt rá; Pettikin beérte a többieket, és
közölte velük a jó hírt.
– ...aztán egy barátom hívott Japánból. Mennyi idõnk van az indulásig?
– Legalább húsz perc. Miért? Apropó! Scot nagyon szerette volna, ha még
találkoznak. Azt üzeni, hogy részérõl rendben van, amirõl beszéltek.
– Nagyszerű! – Gavallan elmosolyodott, a zihálást is abbahagyta. – Mindjárt megyek
én is, Scrag! Várjon meg, Paula, pillanat az egész! – szólt a lánynak, és odasietett a japán
légitársaság pultjához.
– Jó estét! Megmondaná, mikor indul Bahreinbõl a legközelebbi gép Londonba?
Az ügyeletes gyorsan megnézte a számítógépet. – Ma este, 23.42-kor, szajjid!
– Nagyszerű! – Gavallan a jegyéért nyúlt. – Legyen szíves, töröltessen a londoni
járatról, és kérjen nekem helyet... – Hangját elnyomta a hangszórókból felharsanó,
méltóságteljesen alkonyati imára szólító hang. Nyomában átható csönd telepedett az
utasokkal teli repülõtérre.

Ötszáz mérföldnyire, fent a Zagrosz-hegység csúcsai között Huszain Koviszi is leszállt a

lováról, és segített a fiának letérdeltetni a tevéjét. A kaskaj viselethez tartozó, a derekán
övvel megkötött vastag irhakabátot viselt, fehér turbánt, géppisztolya a vállán lógott.
Némán kötötték ki az állatokat; szomorúak voltak, a gyerek szeme bedagadt a sírástól.
Imaszõnyegeiket elõvéve arccal Mekka felé fordultak, teljesíteni kötelességüket. A
porhavat felkavaró, hideg szélroham söpört végig rajtuk, és a hegycsúcsok fölött sötétlõ,
vastag felhõk is újabb havazást ígértek.
– Itt éjszakázunk, fiam! – mondta a férfi, miután végeztek az imával.
– Igen, apám! – A kisgyerek kötelességtudóan nekiállt lepakolni a holmijukat a
tevérõl. Arcán vékony csíkban könny szivárgott – elõzõ nap halt meg az édesanyja. –
Apám, anya ott lesz a paradicsomban, amikor megérkezünk?
– Nem tudom, fiam... Igen. Azt hiszem. – Huszain erõt vett magán, titkolta a bánatát,
hogy ne szomorítsa még azzal is a gyereket. A szülés hosszú volt, nagyon nehéz, és nem
tehetett mást azon kívül, hogy fogta a felesége kezét, és imádkozott, hogy a bába értse a
dolgát, és mindketten életben maradjanak. A bábával nem is volt baj, de a gyerek halva
született, a vérzést nem lehetett elállítani, és bekövetkezett, aminek be kellett
következnie.
Insa Allah, gondolta, de ez most, kivételesen nem segített. Maga temette el a feleségét
és a csecsemõt, majd szomorúan átment az unokatestvéréhez, aki szintén mollah volt.
Megkérte, hogy a feleségével vigyázzanak a két kisebbik fiúra, neveljék õket, és
helyettesítse a mecsetben, amíg szabályszerűen megválasztják az utódát. Utána
összepakolt, és a legnagyobb gyerekkel hátat fordított Kovisznak.
– Holnap már lent leszünk a síkságon, fiam! Ott melegebb az idõ – mondta, hogy
lelket öntsön belé.
– Éhes vagyok, apám – panaszkodott a gyerek.
– Én is, fiam – felelte szelíden. – Mikor nem voltunk azok?
– Hamar mártírok leszünk?
– Amikor Isten akarja!
A kisfiú hatéves volt, sok mindent nem értett még abból, amit a felnõttektõl hallott, de
ezt igen. Amikor Isten akarja, gondolta, végre eljutunk a paradicsomba. Ott mindig meleg
van, több az étel, mint amennyit meg tudunk enni, és tiszta, hűvös vizet ihatunk, ha
megszomjazunk. De mi... – A paradicsomban is vannak kanálisok? – kérdezte vékony
hangon, szorosan az apjához bújva, hogy ne fázzon annyira.
Huszain magához ölelte. – Nincsenek, fiam! Nem hiszem, hogy szükség lenne rájuk. –
Kényelmetlenül kifacsart karral, anélkül, hogy a gyereket elengedte volna, olajos
ronggyal nekiállt végigtörölni a fegyverét. – A paradicsomban nincs kanális.
– Furcsa. Miért jöttünk el otthonról, apa? Hová megyünk?
– Elõször messze északnyugatra, fiam! Az imám megmentette ugyan Iránt, de sok
igazhívõ él még északon, délen, keleten és nyugaton is, ellenségtõl körülvéve. Segítségre
van szükségük, irányításra, hogy elvigyük hozzájuk az Igét.
– Az imám, Isten békéje legyen vele, küldött?
– Nem, fiam! Õ nem ad parancsokat, csak útmutatást. Magam döntöttem így. Az
ember szabadon megválaszthatja, mit akar tenni. – Látva, hogy gondterhelve ráncolja a
homlokát, Huszain szeretettel magához ölelte a gyereket. – Mi most már Isten katonái
vagyunk.
– Én jó katona leszek. Elmondod még egyszer, miért engedted el azokat a
sátánfajzatokat? Tudod, akik a bázisunkon voltak, és elvitték a repülõ gépeinket is.
– A vezetõjük, a kapitány miatt – felelte már sokadszor, de változatlan türelemmel
Huszain. – Isten õt választotta eszközül ahhoz, hogy megértesse velem az üzenetét. Azt,
hogy nem a mártíromságot kell keresnem, hagynom kell, hogy Õ döntse el, mikor van itt
az ideje. És azért is, mert legyõzhetetlen fegyvert adott a kezembe az iszlám ellenségei, a
keresztények és a zsidók ellen. A tudást, hogy számukra az emberi élet mindenek fölött
való.
– Mit jelent az, hogy mindenek fölött való? – kérdezte, ásítást elfojtva, a kisfiú.
– Õk azt hiszik, hogy mindenkinek az élete drága, senkit sem szabad bántani. De mi
tudjuk, hogy az életünket Istentõl kaptuk, Õ rendelkezik vele, akkor veszi vissza, amikor
akarja, és csak annak az élete ér valamit, aki Õt szolgálja. Érted, fiam?
– Azt hiszem, igen – válaszolta, most már nagyon álmosan, a gyerek. – Ha teljesítjük
Isten parancsait, akkor a paradicsomba jutunk, és ott örökké élni fogunk.
 – Igen, fiam! Ha felhasználjuk, amire a pilóta tanított, egy hívõ tízmillió hitetlent is el
tud taposni. Mi fogjuk elvinni másokhoz ezt a tudást, te és én... – Huszain nyugodt volt,
végre tisztán látta maga elõtt a célt. – Nem tartozunk se a Kelethez, se a Nyugathoz, csak
az iszlámhoz. Érted?
Erre a kérdésre már nem kapott választ, a kisfiú mélyen aludt. Még szorosabban
magához vonta, és enyhén ringatva nézte, hogyan bukik le a felhõktõl sápadt nap a
látóhatár alá. – Isten hatalmas mondta a hegyeknek, az égboltnak, a lassan rájuk boruló
éjszakának.
– Nincs más Isten, csak Allah...
 Fõszerkesztõ: Ivanics István
Felelõs szerkesztõ: Talpas János
Műszaki szerkesztõ: Hupján Mária
Kiadja az I. P. C. Könyvek Kft.
Felelõs kiadó: Ivanics Istvánné

Athenaeum Nyomda Rt. (97.0439)

Felelõs vezetõ: Hupján József vezérigazgató
ISBN 963 635 086 8
Megjelent 54,5 (A/5) ív terjedelemben