A GINKÓ

Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

Ültessünk ginkófát! 200 millió éves élő kövület.

Dísznövény: a távol-keleti kolostorkertek szent fája.

Bionövény: elriasztja kertünkből a szúnyogokat.

Gyógynövény: serkenti a vérkeringést, erősíti az érrendszert.

Gyömölcsfa: magja a kínai és japán konyha különlegessége.

Bútorfa: kínai fafaragók kedvelt nyersanyaga.

Őstörténete

Élt a földtörténet őskorában, az északi féltekén egy növénycsalád, melynek

levelei és egyéb maradványai a földtörténeti középkortól a jégkorszakig
megtalálhatók a kőzetekben. Egyes helyeken olyan gyakoriak a leletek , hogy
következtetni lehet arra, miszerint azon a területen erdőalkotók voltak.
Kiterjedt, megkövesedett erdőmaradványok találhatók például a Columbia folyó
mellett (USA, Washington állam). A legősibb ilyen növényi maradvány a kb. 260
millió éves Trichopitys heterophylla, mely Franciaországban permi vörös
homokkőben maradt meg. Ez a mai növénytől még erősen eltér, nemcsak a levél
alakjában, hanem a magkezdemények számában is. Az európai és amerikai
kőzetekben fellelhető későbbi maradványok a felső triásztól kezdve
ismeretesek. Ezeket Baiera, Ginkgoites, Torellián néven írták le.

Virágaik nagyobbak voltak, leveleik pedig mélyen szeldeltek, szétágazók,

mindegyik levélrészben 1-1 érrel. Emlékeztetnek a szétnyitott ujjakra, innen
kapták a legrégebbi maradványok a nevüket: Ginkgo digitata. A maradványok
az idők folyamán nagy változásokat mutatnak, azt, hogy egy család tagjai, csak
a levelek és virágok tanulmányozása révén lehet meghatározni. A kihalt
növények kutatói (a paleobotanikusok) 20 féle ginkó fajt írtak le, ezek közül
csak egy élte túl a jégkorszakot. Mivel a kőzetekben jégkorszak utáni
maradványokat nem találtak, ezért a nyugati szakemberek arra következtettek,
hogy a gink- faj az őshüllőkkel egyidőben kipusztult a mezozoicumban.

A ginkó újabb kori története

A nyugati világ csak a XVII. század végén vett tudomást a páfrányfenyő

túléléséről. Engelbert Kaempfer német katonasebészorvos 1690-ben a Holland
Keletindiai Társaság megbízásából járt Japánban, ekkor figyelt fel a
matuzsálemi korú szép fákra, a templomok mellett. Első ismertetését
"Amoenitatum exoticarum" című könyvében írta le 1712-ben. Európában az első
facsemetét 1730-ban ültették el az utrechti botanikus kertben (Hollandiában),
amely ma is él, adatai : 22 m magas, törzse 4 m átmérőjű. Európa szerte
Utrechtből terjedt el a díszkertekbe ez a szép fa. Bécsben 1768-ban ültették el
az első példányt. Az első fák, melyeket Európában elültettek, mind hím egyedek
voltak. Az első termős fát 1814-ben ültették el Genfben. Amerikába az első
ginkó példányok 1784-ben kerültek át. William Hamilton telepítette Philadelphia
mellett.

Japánban és Koreában régóta vannak ültetvények a ginkólevél és mag

termesztése céljából. Újabban Franciaországban Lyon és Bordeaux mellett,
valamint az USA-ban Dél-Karolinában és Floridában, Kanadában a Szent-Lőrinc
folyó mellett telepítettek ginkóültetvényeket. 1848 óta díszlik a budapesti
Füvészkertben egy példány. Megtalálható még pl. a Múzeumkertben, a
Kertészeti Egyetemen, a Szabadság téren és a Margit-szigeten, sőt
magánkertekben is. Vidéken több arborétumban van páfrányfenyő.
Kínai őshazája

Kínában a XI. századból, a Szung-dinasztia idejéből van írásos bizonyíték

létezéséről. A császárt ajándékozták meg egy csemetével és azt Kaifengben, a
palota kertjében ültették el. Ezután közismertté vált és elterjedt az egész
birodalomban. Eredeti lelőhelyét nem ismerték, legendás származású "szent
fának" tisztelték, kolostorok és templomok kertjében szerzetesek gondosan
ápolták és ezzel biztosították fennmaradását. Első részletes leírását Li Si-csen
(1518-1593) 1596-ban megjelent "Pen Cao Kang Mu" (Gyógyszereskönyv) c.
gyűjteményes kötetében találjuk. Ez a gyógyszerleirás-gyűjtemény az akkori
időkig ismert több száz szakmunka és receptgyűjtemény alapján összeállított
alapvető mű, mely orvosoknak és gyógyszerészeknek adott útmutatást
évszázadokon át. Az "agy jótevőjének" nevezi, a tüdő hurutos betegségeinek, a
gyomor- bélhurut és bélférgesség (filariasis) kezelésére ajánlja.
A mai Kínában tabletta és injectio formában sokféle betegség kezelésére
használják.
A ginkó őshazájának kutatói a régi kínai feljegyzéseket felhasználva Kaifeng
környékén sejtették az őshazát. Végül Frank Meyer amerikai botanikus talált rá
Csöcsiang és Anhuj tartományok határán, 1000 méter feletti magasságban a
Tienmu-san hegység déli lejtőjén, a Csangcsiang (Jangce) és Fucsungcsiang
folyók közti részen kb. 10 négyzetmérföldnyi területen egy ginkófa erdőre.

Ez a rokon nélküli ősi növény kb. 150 millió éven keresztül szinte változatlanul
fennmaradt itt, azért, mert a jégkorszak alatt és után a monszun esőzések
hatására ez a terület mérsékelt éghajlatú maradt. Későbbiekben szerzetesek
gondoskodása segítette a túlélést. Japánban és Koreában mint Kinából
származó növényt a XI. század óta ismerik. Buddhista és taoista templom- és
kolostorkertekben ültették és gondozták. A ginkó lassan fejlődik az első
évtizedekben, csak 30-40 év után kezd gyors ütemben terebélyesedni. Ezért
nevezik Kínában "kung szun su" nagyapa-unoka fának is. A kifejlett, idős fák
elérik a 30-40 méter magasságot, a törzs átmérője 5 méter is lehet. 2000 évnél
idősebb példányok is ismeretesek.
Különleges képződmény az idős (200-300 évnél idősebb) ginkó fákon a "csi-
csi". Ezek a hengeres, hegyükön legömbölyödő, a fák törzséről és ágairól
lenyúló képződmények 2 méter hosszúak és 30 cm vastagok is lehetnek.
Leveles hajtás fejlődhet rajtuk, és ha ez földet ér, gyökeret ereszt, majd törzzsé
alakul. Tehát a csi-csi hajtás és nem gyökér, mely nem felfelé, hanem lefelé, a
föld felé nő, és ott meggyökeresedhet.

A ginkó név eredete

Magyar neve, a páfrányfenyő onnan származik, hogy páfrányra emlékeztető

levelei vannak, törzse felépítése és a termése pedig a fenyőfélékre hasonlít.
Kezdetben a tiszafafélék családjába sorolták a botanikusok. Hirase japán kutató
1895-ben fedezte fel, hogy a ginkó megtermékenyítését mozgó spermasejtek
végzik. Fenyőfélékre nem jellemző ez. Páfrányoknál, szágópálmáknál fordul elő.
Ebből következtettek arra, hogy a ginkó elszigetelt, önálló faj a mai
növényvilágban.
Botanikai rendszertani besorolása:
- Ginkgoaceaek családjába,
- a Ginkgoales rendbe,
- Gymnospermata osztályba tartozik.
Rendjének egyetlen élő képviselője, annyira elüt a ma élő összes növényektől,
hogy egyikkel sem hozható közelebbi rokonságba. Charles Darwin (1809-1882)
angol tudós, a XIX. század egyik nagy természetvizsgálója, a származástan
megteremtője, a fentiekre gondolva nevezte el "élő kövület"-nek. Egyes német
szerzők "túlélőművész"-nek is említik.
A XVI. században egy kínai iró a levelek úszóhártya alakja miatt "kacsaláb
levelű" (ya chio) fának nevezte. Ezt váltotta fel később a "yinxing" (jin hszing)
"ezüstbarack", majd "bai guo" (paj kuo) "fehér gyümölcs" név. A "yinxing"-et a
japánok "ginnan"-nak olvassák, és ez változott később "ginkyo"-ra. Kaempfer
útibeszámoló könyvében "Ginkgo" név szerepel sajtóhiba következtében. Carl
Linné (1707-1778) svéd orvos és világhírű botanikus volt az, aki lefektette a
mai növényrendszertan alapjait és megalkotta kétnevű nevezéktanát, a "Ginkgo
biloba" elnevezés is tőle származik (1771). A név első tagja a Kaempfer-féle
sajtóhibából keletkezett "Ginkgo", a második tag a jellegzetes kétlebenyű
levélre utaló "biloba".

Az irodalom és a képzőművészet tükrében

Kínában már évszázadok óta költőket és illusztrátorokat ihletett meg a különös

fa.
Európában J.W.Goethe (1749-1832) a nagy német költő a heidelbergi kastély
parkjában figyelt fel a páfrányfenyőre. A természettudományok iránt érdeklődő
(növény és ásványgyüjtő) költő figyelmét megragadták a különös falevelek.

Goethe rajnai utazásai (1814-15) előtt olvasta Háfiz (1320-89) perzsa költő
verseit, melyek akkor jelentek meg német fordításban. A versek nagy hatással
voltak rá és rokonságot vélt felfedezni a keleti költészettel. Keleti mintaképek
nyomán öntötte költői formába rajnai utazásai élményeit. Legszebb
szerelmesverseit ihlette akkor az a költői és lelki kapcsolat, mely közte és
Marianne Willemer (1784-1860) között szövődött. Keleties hangulatú verseiben
a költő "Hatem" álarcában szólal meg, mig Marianne "Sulejka" néven lett a
versek hősnője. Marianne néhány versével részese is lett Goethe "West-
östlicher Diwan" (Nyugat-keleti divan) címen kiadott versgyüjteményének.
(Divan eredeti jelentése: tanács, gyülekezet, átvitt értelemben versgyüjtemény,
antológia.) A távolkeleti fa kétkaréjos levelei és tűszerű erezete a költő
szemében a barátság szimbólumának tüntek és ez vers megírására késztette.
 Ginkgo Biloba

Napkeletről jött a fája,

és most itt kertemben él.
Sejtelemmel nézek rája,
titkot kérd e falevél.

Egyetlenegy teremtmény-e
mely megosztá önmagát?
Vagy egy választott pár lénye
lett eggyé e lombon át?

Verseimben leltem választ

erre, mélyet és nagyot.
Érezhetted bennük már azt:
egy s mégis kettős vagyok.

Harsányi Zsolt fordítása

E keletről gondjaimra
bízott fának levele
a tanult főt okosítja,
titkát fejtvén vele.

Egyetlen élő levélkét

látunk kettéválva mi?
Vagy kettőt, mik eltökélték:
egynek fognak látszani?

E kérdésre, mit megoldott

elmém, választ így adok:
nem sejteti-e dalom, hogy
egy s mégis kettős vagyok.
 Kálnoky László fordítása

A költeményt és a hozzá csatolt faleveleket elküldte M. Willemernek Weimarba,

aki megértve a szép gondolatokat, versben válaszolt a költőnek:

Távol-Keletről érkezett
a fa és a levél.
Két égtáj kertjére bízva
virulva jól megél.

Titkos értelmét sejtem,

megértem, mit jelent,
boldogságra segíti
a szerelmeseket.

Révay Ágnes fordítása

Goethe születésének 225. évfordulójára a meisseni porcelángyár készített egy

plakettet, melyen a vers részlete és 3 ginkólevél ábrája van.
A Ginkgo biloba leveleinek különleges szépsége megragadta gr. Lennart
Bernadotte fotóművészt is, akinek aprólékos finomsággal alkotott virág és
növényfelvételei közül kitünnek, a Mainan-szigeti kastélyparkja Ginkgo biloba
fájának őszi aranysárga leveleiről készített felvételei. Ezt a képet helyezte a
világ több nagyvárosában bemutatott gyűjteményes kiállítása meghívójának
címlapjára is.
Jutta Wagner-Rothermann osztrák festő és szobrászművész 1985-ben
készítette "Nők a Ginkgofa alatt" című bronz szobrát. Herwig Schmack osztrák
festőművész Ginkgo-t ábrázoló festményt alkotott (1984).

A Gingko biloba botanikai leírása

A ginko elágazó, terebélyes, magas fa, koronája kúpalakú, alakja emlékeztet a

fenyőre. Hosszú ágain rövid hajtások vannak, ezeken csokorban ülnek a levelek,
melyek minden más lombos fa levelétől különböznek. Sűrű, villás erezete a
fenyőtűket ellátó erekre emlékeztet. Hosszú nyelűek, legyező alakúak, középen
egy vagy több bemetszéssel. A nyélen át a lemezbe jutó edénynyaláb azonnal
kettéágazik és a levél szélén fut végig. Ebből a kétágú főérből indulnak ki a
kissé elágazó, csaknem párhuzamos oldalerek.
Harántösszekötések (comissura) nélküli jellegzetes nyitott erezete van. A szép
üdezöld levelek április végén, május elején kezdenek fejlődni és peremük ekkor
még többszörösen szeldelt. Később a sötétebb olajzöldtől a sárgásbarnáig
terjedő árnyalatúak lesznek és két lebenyes, középen behasított alakúvá
válnak, sőt a bevágás eltűnik és a levél lekerekített, hegyére állított
háromszöggé lesz. Késő ősszel aranysárga (sohasem vörös) levéldíszt ölt a fa,
majd néhány nap múlva lehullatja levelét.

A porzós egyedek rügyfakadása és lombhullása megelőzi a termős fákat. A

nyitvatermők virágában rendesen csak az egyik ivarszerv fejlődik, külön
egyeden a porzós és külön a termős virág. Tehát az ivarszervek két különböző
növényen fordulnak elő, ezért kétlaki növény a Gingko biloba. A ginkó
szaporodásának érdekessége még: a fa szaporodóképessége 20 éves korában
kezdődik és legalább 1000 évig tart. A porzás és megtermékenyítés kb. 5 hónap
alatt megy végbe. A virágos növény virágporában mozgó hímsejtek
(spermatozoid) vannak, melyek spirális csillószőreikkel és csapkodó
mozgásukkal végzik a megtermékenyítést, akkor is, ha nem hatolnak a
magkezdeménybe.
A levélcsokrok tövében fejlődnek a virágok. A porzós virágok barkaszerű kis
fürtök, sok porzólevéllel és ezeken 2-2 pollenzacskóval.
A termős virág hosszú kocsányának csúcsán 2 termőlevél van. Ezek a
magrügyből és ennek tövén egy csekély duzzadmányból állnak. A kis
magkezdemény csúcsán, a pollenkamrában, egy csepp gyantaszerű anyag
gyűlik meg. A pollent a szél sodorja ide és a gyantán megtapad. A
megtermékenyítés nem azonnal történik, hanem a női sejtben. A
magkezdemény pollen kamrájában érési folyamat kezdődik, mely április-
májustól őszig tart. Mire ez befejeződik, addigra a magkezdemény már lehullott
a földre, és a megtermékenyítés ott megy végbe. A kialakuló mag csak egy év
pihenés után lesz csírázásra képes. Idős fáknál lehetséges, hogy a falevélen is
fejlődik 1-2 gyümölcs.
A ginkó gyümölcse hosszú kocsányon függő, aranysárga, kerek szilva nagyságú.
A húsos, ragacsos burok fogyasztásra nem alkalmas. Vajsavat, ginkósavat,
bilobolt tartalmaz, melyek bomlásakor bűzös szag keletkezik. Ez az oka annak,
hogy az európai parkokban nem szívesen ültettek termős ginkó fákat.
A fiatal fáról még nem lehet megállapítani, hogy porzós vagy termős lesz-e,
csak a kromoszómák alapján lehetséges a korai felismerés. Ugyan
mindegyiknek huszonnégy kromoszómája van, de a porzós és termős ginkó
külseje más és más. A húsos burok alatt csonthéjas, két- esetleg háromélű, 1,5-
3 cm hosszú, 1-2 cm széles magház van. A benne található mag sárgászöld
színű, keményítőtartalmú, táplálószövete étkezési célokra felhasználható (l.
később).

A Ginkgo biloba gyógyító hatású anyagai

Gyógyszeripari kutatók az utóbbi két évtizedben következetesen vizsgálják a

Ginkgo biloba levél hatóanyagainak vegyi összetételét és hatásának
mechanizmusát. A kutatás jelenlegi állása szerint a Ginkgo biloba hatóanyagai
két csoportba oszthatók: 1., Flavonoid, 2., Terpencsoport. Eddig 40
flavonoidglikozidát és 6 terpenszármazékot határoztak meg.

A Flavonoid csoport jelentősebb hatóanyagai: Kaempferol (mono.), Quercetin

(di-), Isorhamnetin (triglicosida), Cumarsav (flavonolglicosida).

A terpencsoportba tartozó hatóanyagok közül a Ginkgolid (diterpen) és a

Bilobalid (sesquiterpen) a legjelentősebbek. Ez a két hatóanyag kizárólag a
Ginkgo bilobában fordul elő.
A Ginkgolid vizsgálatával az utóbbi időben számos kutató foglalkozott: a japán
Furakava izolálta ginkó levélből 1932-ben. 1988-ban a Nobel-díjas Corey és
munkatársai, a Harward Egyetemen, komplex vizsgálatsorozattal különítették el
a Ginkgolid alkotó elemeit, ezeket A, B, C, G, J és M jelzéssel írták le. A
legaktívabb tagja a csoportnak a Ginkgolid B, mely nagyrészben adja a ginkó
csoport gyógyító hatását. (A ginkó levélben 0.2% Ginkgolid B hatóanyag van.) A
terpencsoportba tartozó sesquiterpen-biflavon kombináció a ginkgetin,
isoginkgetin és bilobetin. A ginkó levél tartalmaz még szerves savakat
(ascorbinsav stb.) melyek a kivonat savi vegyhatását és vízben oldhatóságát
teszik lehetővé.

A ginkólevél-kivonat a hagyományos gyógyításban

Kinában a ginkó levél gyógyító hatásáról az első leírás, a Ming-dinasztia

idejében Lan Mao 1436-ban megjelent Dian Nan Ben Cao c. művében található.
Ezen könyvében a ginkót külsőleges használatra ajánlja a szerző, főleg sebek és
szeplők kezelésére. Szájon át való bevételre Lin Ven-taj: diarrhea (gyomor-
bélhurut) esetén ajánlja a ginkó levél kivonatot. Ben Cao Pin Huj Jing Jao c.
1505-ben megjelent leírásában hasmenés kezelésére ajánlja és "az agy
jótevőjének " nevezi. Az első összefoglaló mű amely a ginkó gyógyhatásával
foglalkozik, az előzőekben említett Li Si-csen 1596-ban megjelent
"Gyógyszereskönyv"-e (Pan Cao Kang Mu) volt. Ebben a nagy kínai orvos és
gyógyszerész összegezte az addig megjelent több száz orvosi munkában leírt
eredményeket, kiegészítve azokat saját kutatásaival. A Gyógyszereskönyv a
ginkó kivonatot az étvágygerjesztők, emésztési zavart javítók, központi
idegrendszert serkentők közé sorolja. Külsőleg: a hályog kezelésére javasolja.

A többezer éves tibeti hagyományos gyógyításról az első összefoglaló közlés

hazánkfiától Körösi Csoma Sándortól származik. Az akkori idők egyik híres tibeti
orvosa Szangje Puncong láma mondta tollba az alapvető tibeti orvosi munka a
"Négy Gyökér" (Gyü-si) egyes részeit, melyet Kőrösi Csoma angol nyelvű
könyvében adott ki 1835-ben. Ebből tudjuk, hogy a tibeti hagyományos
orvoslásban vallásos meggyőződés és mágikus hit keveredik a többi távol-keleti
orvoslás elemeivel, valamint Galenus tanainak nyomai is megtalálhatók benne.
A "Négy Gyökér" II. fejezete foglalkozik a gyógynövényekkel. A ginkóról leírja,
hogy összehúzó (adstringes) gyógyszer, a légzőszervi panaszoknál, vérhas,
emésztési zavarok és a szédülés elleni orvosságok alkatrészeként használták.

A levélkivonat hatásmódja

Európában a XIX. század közepéig a hagyományos orvoslás fő eszköze a

fitoterápia volt, vagyis a gyógynövényeken alapuló készítmények használata.
Már a történelem előtti időkben maradtak bizonyítékok arról, hogy növényeket
használtak a betegségek gyógyítására. ("Ebers papyrus" Kr. e. 1500.)
A híres görög és római orvosok (Hippokratész, Galenus, stb.) műveikben a
gyógynövények felhasználásáról szóló ismereteiket közölték. A későbbi időkből
ránkmaradt "füveskönyvek" mind ezt bizonyítják.
Az idők folyamán a gyógyászatban előtérbe kerültek a szintetikus kémiai
vegyületek és feledésbe merültek a régi természetes eredetű szerek. Az utóbbi
időben mind többet kezdenek foglalkozni a természetes gyógymódokkal és a
gyógyító hatású anyagot tartalmazó növények hatóanyagaival. A fitoterápiás
szerek előállításához a növények virágait, terméseit, leveleit, kérgét, stb.
használják fel. Növényből gyógyszert vízzel, alkohollal vagy más oldószerrel
szobahőmérsékleten vagy magas hőfokon lehet előállítani: friss levélből
préseléssel vagy tea, áztatás, tinktúra, stb. Így irányult a figyelem a Ginkgo
bilobára melynek magját tapasztalati alapon évszázadok óta használták az
érrendszer erősítésére, a vérkeringés javítására. Ismert dolog, hogy a
vérkeringés zavarainak keletkezésében három fő tényezőnek van szerepe,
ezek : a vér tulajdonságainak megváltozása, az érfal átjárhatóságának
változása és a szöveti anyagcsere zavara.
Az utóbbi évek kutatásai tisztázták a prostaglandin szerepét a thrombocyta
aggregatio (vérlemezkék tömörülése), ezáltal a thrombosis kialakulásának
folyamatában. A thrombocyta membránban enzim hatására labilis endoperoxyd
képződik. Ebből a vérlemezkékben thromboxan A2 keletkezik. A thromboxan A2
az ereket összehúzó (vasoconstrictor) és thrombocyta aggregatiot kiváltó
anyag, tehát a trombus (vérrög) képződést elősegíti. Az érfalban a
prostaglandin képződés során a labilis endoperoxydból prostacyclin keletkezik,
amely értágító hatású és a vörösvérsejtek rugalmasságát fokozó anyag. A
prostacyclin ugyanakkor a vérlemezkék tömörülését gátolja.
A thrombocytákból kiszabaduló thrombocyta növekedési faktor (PAF) az
érfalban lévő endothel sejtek szaporodását és ezáltal a thrombosis készséget
fokozza. A faktor hatására az érfal simaizom sejtjei szaporodnak, ezáltal az
érelmeszesedés (arteriosclerosis) kialakulásában is szerepe van.
Károsítják az immunrendszert, így allergiás folyamatok és toxikus sokk
létrejöttét is elősegítik.
A thromboxan és prostacyclin ellentétes hatása tartja fenn a vér
alkotóelemeinek egyensúlyát.
A ginkó levélkivonat fokozza a prostacyclin képződést, gátolja a PAF hatását és
a lipidperoxidációt (a zsírok alapsejtjeinek oxigén felvételét), ezáltal csökken a
vérsejtek közötti surlódási ellenállás (viscositas), a vörösvérsejtek
rugalmassága növekszik, jobban ellenállnak a lebomlásnak, oldódásnak, a
véráramlás még a hajszálerekben is javul (az erek tónusa fokozódik).
Ezen a módon és a thromboxan-prostacyclin egyensúly szabályozása révén,
csökken a hajszálerek falának átjárhatósága, vele együtt csökken az oedema
(vizenyő) készség, a hajszálerek kitágulnak átjárhatóságuk fokozódik.
Végeredményben javul a szöveti vérellátás.

A Ginkgo kivonat, a lipidperoxidácio gátlása révén növeli a szövetekben,

különösen az agyszövetben az oxigén, valamint a glukoze felvételt és
hasznosítást ily módon az agysejtek újjáépülése gyorsul. Tehát bizonyos
mértékig az agyihypoxia (oxigén hiány) ellen is véd. A túlzott lipidperoxidácio
során szabadgyökök is keletkeznek, melyek a sejtek falának károsodását
okozzák, ezeket a szer képes közvetlenül lekötni. Szervezetben a kedvező
hatást ezen mechanizmusok együttesen hozzák létre, ami ezután főleg az agyi
és a végtagi mikrocirkuláció (a legkissebb erek keringése) javulásában
mutatkozik meg.

A ginkó a modern kutatások alapján

A mai Kínában alkalmazzák a ginkó kivonatot idült hörghurut, asztma, alacsony

szérum koleszterin szint és urológiai megbetegedések eseteiben. Kísérleti
laboratóriumi körülmények között a tbc kórokozójának fejlődését gátolja. Ezért
ott a tbc gyógykezelésére is felhasználják.
Nyugati kutatók rendszeres laboratóriumi vizsgálatai lehetővé tették a ginkó
hatóanyagai pontos összetételének megismerését és ezáltal gyógykezelésre
való felhasználásának lehetőségét teremtették meg.
A rendszeres vizsgálatok végzését lehetővé tette a ginkgolid izolálása, majd E.J.
Corey és munkatársai által 1988-ban a ginkgkolid egyes alkotó elemeinek (A, B,
C, G, M, J) felismerése.
A kutatást segítette a PAF = Platalet Activating Factor (vérlemezke aktiváló
faktor) és a szabad gyökök hatásmechanizmusának ismerete is. A szabad
gyökök hatásának tisztázása is többféle probléma megoldásához vezetett.
Először 1969-ben mutatták ki, hogy a szabad gyökök élő sejtekben
előfordulnak.
Az életfontosságú oxigén elégetésekor keletkező energiát és hőt a szervezet, a
sejtek feladatainak teljesítéséhez használja fel. Az égési folyamatok közben az
oxigénatomok elveszítik elektronjaik egy részét, és ezekből, valamint
hidrogénekből szabad gyökök képződnek. Ezek nagy energia felesleggel
rendelkező molekulák, melyek képesek felesleges energiájukat más
molekuláknak átadni. Ha ezeknek erre szüksége nincs, veszélyessé válhatnak a
többi sejtekre. Ha a szervezet nem rendelkezik kellő védekező képességgel a
szabad gyökök ellen, úgy ez a körülmény sejtpusztulást eredményezhet. A
szabad gyökök oxidatív sejtkárosító hatása következtében főleg az idegsejtek
károsodnak.

Fokozott szabadgyök képződés lehetséges: a helyileg csökkent vérkeringés

(ischaemia) esetében; a zsírok alapsejtjeinek oxigén felvételekor; külső
károsító hatások (légszennyeződés, sugárártalom) következtében. A szervezet
baktériumos fertőzések ellen, a szabadgyökök segítségével védekezik, ha túl
nagy mennyiség keletkezik, károssá válhat. A gingkolid képes a szabadgyökök
megkötésére. Ez az antioxidáns gyökfogó mechanizmus, melyben a
bioflavonoidnak is nevezett gingkolid B mellett C és E vitaminoknak és egyes
enzimeknek is szerepe van.
Rendszeres gyógyszerhatás kutatómunkához olyan anyag szükséges, mely
állandó, pontosan meghatározott mennyiségű hatóanyagot tartalmaz. Ginkó
esetében ezt 1989-ben határozták meg Németországban és EGb 761 jelzéssel
szabadalmaztatták. Jelenleg Európában és Ázsiában ezt a meghatározást
használják. Az EGb 761 tartalmaz: 24% flavonoid glikozidát és 6% terpenoidot
(Ginkolid B és Bilobalid).

Az EGb 761 leggyakrabban és legnagyobb hatásfokkal az emberi idegrendszer

működését segíti. Az idegrendszer két nagy egységből áll: a központi
idegrendszer, melyet az agy és a gerincvelő alkot, valamint az idegkötegek,
melyek az agy és a periféria közti kapcsolatot biztosítják. A test súlyának 2%-át
kitevő agynak a keringő vér 20%-ára van szüksége zavartalan működéséhez. Ez
a mennyiség biztosítja a szükséges oxigént és az idegsejtek anyagcseréjéhez
szükséges tápanyagot. Ehhez a vér továbbítása céljából akadálytalanul működő
érrendszer kell.
Az életkor előrehaladásával csökken az agy telejesítőképessége, mivel az agyi
vérátáramlás (mikrocirkulácio) elégtelenné válik és ezért az idegsejtek oxigén
ellátása és anyagcseréje romlik.
Fellépnek a rossz vérellátás következtében az agyi elégtelenség elsődleges
tünetei, a cognitív funkciók: a tanulás, az éberség, a figyelem, a
megértőképesség lassulni kezd. Kialakulnak a dementia kezdeti, majd mind
súlyosabb és végül az Alzheimer-kórhoz vezető tünetei. A kialakuló panaszokat
és tüneteket gyógyszeresen befolyásolni és ezáltal a tüneteket csökkenteni
lehetséges, az agyi oxigenizációt és az agyi glukóz felhasználást segítő
anyagokkal. Ezen gyógyszerek feladata a kiserek rugalmasságának fokozása, a
vörösvérsejtek és vérlemezkék súrlódásának és tömörülésének csökkentése és
a vörösvérsejtek rugalmasságának növelése. Ezen csoportba tartozó
hatóanyagok 1972 óta nootropikumok néven ismertek. Ilyenek az EGb 761-en
kívül a piracetam, piryitinol, stb., amelyek különböző gyári elnevezéseken (pl.
Tebofortan, Nootropil, stb.) vannak törzskönyvezve. Az EGb 761 40 mg tartalmu
tabletták, ill. 4%-os cseppek valamint injekciók alakjában van gyógyszertári
forgalomban.
A kutató orvosok az eddigi tapasztalatok tudományos alátámasztása céljából
kiterjedt kontrollcsoportos, kettős vak kisérletes vizsgálatokat végeztek az EGb
761 terápiás értékének bizonyítására.

A vizsgálati eredmények a következők:

Időskorúak agyi elégtelensége: nagy beteganyagon végzett megfigyelések,
műszeres és standardizált mentális állapotvizsgálatok, teszt próbák
segítségével kimutatták, hogy kezdeti nagyobb, napi 160-240 mg 4 hétig adott,
majd 3 havi napi 3x40 mg fenntartó adagokkal, a kontrollcsoporttal
összehasonlítva kedvező eredmények voltak. A kezdeti stádiumban lévő
betegeknél a memória, figyelés és érzelmi állapot kimutathatóan javult. Az
ingerlékenység, felismerési zavarok csökkentek, az általános közérzet jobb lett.
Mivel az agysejtek regenerálódásra nem képesek a dementia súlyosabb
fokozatánál és Alzheimer-kórnál a tünetek javulása kisebb mértékű volt, de a
gyors hanyatlás megelőzhető lett.
A heveny agyi elváltozást okozó, érsérüléses (stroke) esetekben a korai
stádiumban elkezdett nagy adagban adott EGb 761 kezelés csökkentette a
halálos kimenetelű esetek számát. Az esetek nagyobb részében az agyi
elégtelenségi tünetek javultak, maradványtünet kevesebb maradt vissza.
A rohamokban jelentkező szimmetrikusan, mindkét kéz, esetleg láb, ujjain
hideg vagy izgalom hatására keletkező érösszehúzódások (spazmusok) -
Reynaud kór - ritkábban jelentkeztek EGb 761 hatására.
A perifériás keringés akadályoztatása következtében kialakuló oxigén hiány
(anoxia) az izomzatban, fájdalmat, zsibbadást okozhat. Ha az oxigén hiány
tartósan fennáll, kialakul a főleg érelmeszesedéses betegeknél az időnként
jelentkező fájdalmas járászavar a claudicatio intermitens. EGb 761 kezelés után
a rohamok száma és a fájdalom csökkent, a vizenyő (oedema) kiürült.
Az erekre kedvező hatás a szívkoszorúerek (coronaria) jótékony befolyással
van, a szívműködést is javítja, a vérrögképződés és így a szívinfarktus
előfordulása is csökken.
PAF akadályozó képességének következtében antiallergiás hatása van, így az
asthmás betegeknél a rohamok gyakoriságát és a tüneteket csökkenteni tudja
az EGb 761.
Az agyi centrum keringési zavara által okozott szédülés, hányás, fülzúgás
esetén ugyanúgy hasznosnak bizonyult az EGb 761 kezelés, mint az
egyensúlyozó szerv bántalmánál, vagy sérülés utáni esetekben.
Hallás károsodásra is kedvezően hat, a kezelt betegeknél 2/3-dal jobb volt az
eredmény, mint a placeboval kezelteknél.
Szemészeti kezelés eredményei: a szemfenéki erek keringésének javításával az
ideghártya degeneratív pigment elfajulására kedvezően hatott. Napi 160 mg
EGb 761 adása mellett javult a látás és a továbi romlás csökkent.
Égési sérüléseknél a ginko kivonat gátolja a vér szövetek közé szivárgását és
ezzel a gyógyulást elősegíti.
Az EGb 761 tartalmú gyógyszerek mérgezést nem okoznak, rákkeltő hatásuk
nincs. Mellékhatást a kezelések 3%-ában észleltek: csekély gyomor-
bélpanaszok, fejfájás, allergiás bőrtünetek. Mindezeket laboratóriumi és
állatkisérletekkel, valamint klinikai vizsgálatokkal bizonyították.
A forgalomban lévő gyógyszerek EGb 761-et tartalmaznak. Kombinált
készítmények is vannak, melyekben értágító (Heptaminol) és az érfal
rugalmasságát fokozó (Rutin) szereket tartalmaznak. A fokhagyma és a
ginszengkivonat sokoldalú hatásával hatványozható a ginkókivonat
eredményessége.

A Ginkgo biloba levélből készíthető teák és egyéb gyógyszerek

Gyógynövényekből készült teákat tapasztalati alapon a régi idők óta használják

a népi gyógyászatban. A gyógyteák és egyéb kivonatok napjainkban mindinkább
előtérbe kerülnek. A gyógyteák a gyógynövények felaprított száraz részeiből (a
drogokból) otthon, házilag készíthetők. Mivel ezek a vízzel készült kivonatok
romlandók, hosszabb ideig nem tarthatók el, ezért fogyasztás előtt frissen
készítendők.
A ginkó levelet gyógytea vagy egyéb kivonat elkészítése céljából június-július
hónapokban kell begyűjteni, mert hatóanyagtartalma ilyenkor a legmagasabb. A
begyűjtött leveleket megmosás és szárítás után lehet tárolni. Tea készítésekor a
felaprított száraz levelekből 1 teáskanálnyit kell számítani 1 csésze forró vízre,
5 percnyi forralás és leszűrés után kb. 1/2 óráig állni hagyjuk. Szükség esetén
izesíthető. Ez a mennyiség egyszerre elfogyasztandó. Több gyógynövényből
készült teakeverékben az egyes hatóanyagok egymás hatását fokozzák, így a
kivánt eredmény jobban elérhető. Ezekből a gyógyteakeverékből 1
kávéskanálnyit kell számítani 1 csésze forró vízre.

A gyógynövénykeverékekből készíthető gyógytea receptje:

Árnika virág - Arnicae flos 10 gr
Ginkgo biloba levél - Ginkgo biloba folium 20 gr
Hajdina levél - Fagopyri herba 10 gr
Somkóró levél - Meloliti herba 20 gr
Szagos müge - Asperulae herba 20 gr
Galagonya levél, virág - Crataegi folium c. flos 20 gr
Fagyöngy levél - Visci folium 30 gr
Naponta 3x1 teáskanállal 1 csésze forró vízbe.

Ősi máltai leírások alapján ginkókivonatból és többféle gyógynövényből

készítenek szellemi és testi fáradtság esetén jótékony hatásúnak tartott likőrt
is.
A ginkó vérkeringést fokozó hatását kombinálják az édesgyökér (Liquiritia
officinalis) gyulladáscsökkentő hatásával, ez krém, zselé és sampon alakjában
hajhullás ellen hatásosnak bizonyult (Helia D zselé zsiros hajra, korpás fejbőrre,
a Helia D krém száraz, töredezett hajra). A ginkó gélnek helyi
gyulladáscsökkentő hatása van. A fentiek alapján megállapítható, hogy a ginkó
levél kivonat külsődlegesen is eredményesen használható.

A ginkó a homoeopathiás gyógyításban

A homoeopathia nyelvújítás korabeli magyar elnevezése "hasonszenvi

gyógymód". Alapelve, hogy a betegségek melyek oly tüneteket mutatnak, mint
amelyeket bizonyos orvosságok előidéznek, meggyógyulnak, ha ezekhez
hasonló orvosságokat kis adagban adnak a betegnek. Similia similibus curantur
= a hasonló a hasonló által gyógyíttatik. Az elmélet szerint a gyógyszerek
hatása annál erősebb, minél kisebb az adag, mert a gyógyszerek nem anyaguk,
hanem a bennük levő immateriális erők által hatnak, ezen erők annál jobban
érvényesülnek, minél inkább háttérbe lép a szerek testi anyaga. A gyógyítás
sikere érdekében nagyon lényeges a beteg részletes kórelőzményének
ismerete, mert csak így tudja a homoeopathiás orvos a betegséghez a
leghasonlóbb szert megtalálni.
Maga idejében ez a tan ellenkezett az akkor alkalmazott erőszakos gyógyító
eljárásokkal (pl. hánytatás, érvágás, stb.), ezért sok követőre talált. A
betegségek természetes lefolyására hívta fel a figyelmet, ez akkor haladó
eszmét jelentett. A homoeopathiás tanok elméletét először Samuel Hahnemann
német orvos írta le és ismertette 1810-ben megjelent munkájában. A
leghasonlóbb szer megtalálásának és sikerrel való alkalmazásának
alapfogalmait ismertette művében. A homoeopathiás eszmék elterjedtek az
akkori egész művelt világban és vitára adtak alkalmat. Homoeopathias tanok és
követőik sok sikeres gyógyulásról számoltak be az akkori vezetők köréből is.
Hazánkban a homoeopathiás gyógymód legkiemelkedőbb képviselője Bakody
Tivadar egyetemi tanár volt, kinek homoeopathiás kórházi osztálya is volt
Budapesten.
A homoeopathia iránt napjainkban újból nagy érdeklődés nyilvánul meg. A
ginkó sokoldalú, immunrendszert erősítő, gyógyító hatását a homoeopathiás
gyógykezelésben is felhasználják. Egyre inkább polgárjogot nyer az
orvostudományba integrálódó, értékeket közvetítő, eredményeket elérő,
homoeopatás kezelés. A gyógyszerek készítéséhez szükséges "ősoldatot" a friss
zöld ginkó levélből sajtolással állítják elő. Ebből higítják kellő mértékben a
gyógyszert. A homoeopathiás Ginkgo biloba gyógyszer pontos higítását a
legmodernebb kromatografiás eljárásokkal ellenőrzik. Az oldat idegen
anyagoktól való tisztaságának ellenőrzésére a szinképelemzést
(spektroszkopia) és polarografiát is felhasználják. Az "ősoldatot" 1:100
arányban sorozatosan higítják. Ezt hívják a potenciálás "C" változatának, ez a
legelterjedtebb módszer. 1:10 higításból kiinduló "decimális" rendszer főleg
Németországban használatos. Leggyakrabban használt a C30 illetve a D30
potencia. A homoeopathiás gyógykezelés területén a ginkót az agyi
érelmeszesedés, a cukorbetegek érelváltozásai és a nikotinizmus
következményeinek kezelésére használják. A ginkó hatásának fokozására
aranyat (aurum colloidale) adnak az "ősoldathoz". Az arany a népi
gyógyászatban régóta ismert és a homoeopathiás kezelés jó hatását látják a
központi idegrendszer zavara és egyes érelváltozások esetén: nyugtalanság,
gyengeség, búskomorság, valamint magas vérnyomás ellen. A ginkó kivonat és
arany keverékéből előállított cseppeket a homoeopathiás gyógyításban a
közlemények szerint eredményesen használják.

A ginkómag hasznosítása az orvoslásban

A ginkó gyümölcse hosszú kocsányon, 5-6-os csokorban fejlődik. A csonthéjas

mag kettő vagy három élű kb. 1.5 - 3 cm hosszú, kb. 2 cm széles. A magot
Kinában már a földművelés megkezdése előtti időben is gyűjtötték. Később már
termesztették és piacon árulták.

A hagyományos kínai orvoslás már kb. 5000 éve használja gyógyításra. A mag
tartalmaz keményítőt 62%, szénhidrátot 6%, fehérjét 11%, zsiradékot 1.5-3%,
rostanyagot 1%-ban. A mag gyógyhatású anyagai: ginkolsav, hydroxyginkolsav,
bilobol, ginnol, ginkgotoxin, nyomokban cyanhydrogen. A nyers mag főleg
gyermekekre mérgező hatású lehet. Ennek okozója a B6 antivitamin (4-
methoxypyridoxin), mely a B6 vitamin felszívódását és hasznosítását
akadályozza. A főzés vagy pörkölés az antivitaminthatást kiküszöböli és a mag
élvezhető lesz. A csekély cyanhydrogén enyhe mérgezést okozhat, a szem és
torok égető érzése a nyálkahártya izgalom miatt, valamint felléphet fejfájás és
gyengeségérzet is.
Ezek a tünetek hasonlóak a kb. 50-60 db. keserümandula vagy barackmag
elfogyasztása után észlelhetőkhöz.
Kínai kutatók az utóbbi évtizedekben behatóan foglalkoztak a ginkómag
gyógyászati felhasználásának lehetőségeivel. Laboratoriumi és
állatkisérletekben kimutatták, hogy simaizom lazító és gyulladáscsökkentő
hatása van. Ennek következtében pl. az idült hörghurutra kedvező hatású:
csökkenti a váladékozást, szünteti a köhögési ingert. Keringési szervekre való
hatása: növeli a hajszálerek átjárhatóságát és elősegíti a következményes
vizenyő kiürülését. Patkányoknál agyi vérkeringést javító hatást is észleltek.
Antibiotikus hatást is tapasztaltak, bélférgek ellen is hasznos. Vizes kivonatát a
bőr gombás betegségeinek kezelésére találták hatásosnak.
A fenti megfigyelések jelentős gyógyeredményt nem bizonyítottak, ezért a
ginkómagból előállított gyógyhatású készítmények nem kerültek széleskörü
alkalmazásra.

A mag felhasználása az étkezésben

A ginkómag a buddhista hústalan táplálkozás kedvelt alapanyaga. Kinában és

Japánban konyhai felhasználása nem ritkaság. Nálunk még nem ismert mint
élelmiszer, de gasztronómiai érdekessége miatt foglalkoznunk kell vele. A
termés ősszel érik be, az első fagyok után gyűjthető a fáról vagy fa alól. A puha
gyümölcsből óvatosan kell kihámozni a csonthéjas magot (a húsos burok és
leve maró hatású). Az így nyert magokat meg kell mosni. Ezután kezdődhet a
konyhai előkészítés. A feltöretlen frissen szedett magok hűtőszekrényben 2-3
hétig tárolhatók. Felhasználás előtt a csontos héj megroppantása után, legjobb
körömmel kiemelni a nedves, puha, rugalmas, gazdagon húsos magot. Ha a
lehéjazott magot napon vagy langyos sütőben megszárítjuk, korlátlan ideig
eltartható, jól záródó edényben hűvös, száraz, sötét helyen. Távol-Keleten a
megtisztított magból sós lével konzervet is készítenek. A pirított, sózott magot
piacon árulják, kedvelt csemege. A pirított ginkómagnak férfi nemi erőt fokozó
hatást tulajdinítanak, ezért az impotencia kezelésére ajánlják.

A ginkó mag kissé édeskés ízű. Értékét az adja, hogy átveszi a vele együtt
párolt zöldségfélék és húsok ízét és puha anyagával gazdagítja az ételt.
Előszeretettel főzik össze szárnyas húsokkal és felhasználják töltelékekben
vagy levesbetétként is.
Elkészítési példaként lássuk az alábbi távol-keleti ételrecepteket:

1. PAJ-KUO CSI CSIU (kinai párolt csirke ginkómaggal)

Hozzávalók:
3 evőkanál olaj
1 evőkanál apróra vágott zöldhagyma
6 db tung-ku (shiitake) gomba
egy csirke melle
10 dkg hüvelyével együtt ehető zöldborsó
20 dkg friss vagy konzerv ginkómag
2 teáskanál világos szójaszósz
2 evőkanál a gomba áztatólevéből
Páclé:
1 teáskanál rizsbor
1 teáskanál keményitő vagy kukoricaliszt
1 teáskanál napraforgó olaj
Előkészítés:
Folyó víz alatt mossuk meg a shiitake gombát, majd áztassuk meleg vizbe 15
percig vagy ameddig megpuhul. Vágjuk mindegyiket négyfelé. Tegyünk el a
levéből két evőkanállal.
Csontozzuk le a csirkemellet, vágjuk ujjnyi kockákra, keverjük össze a borral,
keményítővel és egy teáskanál olajjal.
A hüvelyes zöldborsó mindkét hegyét törjük le, mint a zöldbabot szokás.
Mossuk meg. A ginkó konzervet szűrjük le vagy készítsük elő a frissen tisztított
ginkgómagot.
Főzés:
Melegítsünk meg három evőkanál olajat, tegyük bele a zöldhagymát és a
gombát, pároljuk néhány másodpercig.
Adjuk hozzá a pácolt csirkét és pároljuk tovább másfél percig. Keverjük hozzá a
zöldborsót, és a ginkó magot, locsoljuk meg szójaszósszal, szórjuk meg sóval,
öntsük hozzá a gomba félretett áztatólevét, majd pároljuk további egy percig.
Forrón tálaljuk.

2. PA PAO JA (Nyolc drágakővel töltött kínai kacsa)

Ez a fogás a töltelék nyolc fő hozzávalójáról - köztük a ginkgómagról - kapta

nevét.
Csontozzunk ki egy két és félkilós kacsát, hegyes zöldséghámozó késsel, élével
mindig a csont felé vágva, végül kimetszve a combcsontokat is, lehetőleg úgy,
hogy a kacsa egyben maradjon.
Hozzávalók a töltelékhez:
2 evőkanál olaj
2 evőkanál felkockázott sulyom ("vízigesztenye")
fél csésze kockára vágott nyers, füstölt sonka
8 szem szelídgesztenye, meghámozva, négyfelé vágva
2 evőkanál metélt koriander zöldje
fél csésze ginkómag (friss vagy konzerv)
negyed csésze kockára vágott bambuszrügy
8 fafüle gomba, meleg vízben feláztatva, szárazra nyomkodva, kockára vágva
2 evőkanál apróra vágott zöldhagyma
2 evőkanál Shaoxing rizsbor vagy száraz szamorodni
1 evőkanál világos szójaszósz
só ízlés szerint
a kacsa mája kockára vágva
1 csésze főtt rizs
A főtt rizs kivételével a töltelék összes nyersanyagát pároljuk fél percig forró
olajban, majd keverjük össze a rizzsel. Ha már nem égeti a kezünket, töltsük
meg a kacsát, külön a combját is. Varrjuk össze a nyakánál és a farkánál, főzzük
egy és egynegyed óra hosszat egy lábosban vagy wokba tett porcelán tálon,
fedő alatt, víz fölött, gőzben.
Ha kész, hagyjuk kihülni, megszáradni (eddig a pontig előre is elkészíthetjük és
felhasználásig hűtőben tárolhatjuk), majd hintsük meg kukoricaliszttel és
süssük bő olajban.
Egészben adjuk fel.

3. GINNAN AGE (Japán módra sült sózott ginkómag)

20 dkg lehéjazott ginkómag

3 púpos teáskanál só
olaj a sütéshez

Tegyük a magokat egy száraz serpenyőbe és addig pörköljük, míg a bőrük

felpattogzik. Hagyjuk hűlni kissé, majd konyharuhában dörzsöljük le a még
forró magokról a hártyás bőrt. Hevítsük fel az olajat, amig nem füstöl, szórjuk
bele a ginkómagokat és süssük aranysárgára.
Szűrjük le, helyezzük zsírpapírra, hintsük meg sóval, majd hempergessük oda-
vissza a papíron, hogy a só egyenletesen rájuk tapadjon.
Hidegen bor- vagy sörkorcsolyának adjuk fel.
Köretnek is jó húsos vagy zöldséges fogások mellé.
Fogpiszkálóra vagy fenyőtűre is szúrhatunk kettesével-hármasával belőlük
díszesebb tálaláshoz.
4. CSAVAN MUSI (Gőzben főtt japán tojáskrémleves)

6 gomba
fél csirkemell, kicsontozva
12 garnélarák
6 spenótlevél
12 ginkómag
1 evőkanál szójaszósz
2-3 teáskanál szake (japán rizsbor)
6 tojás
6 dl csirkehúsleves
1 dl tejszín
2 teáskanál só
A csirkehúst, a rákot, a spenótleveleket, a ginkómagot, a szakét adagoljuk szét
egyenlően hat porceláncsészébe. A gomba szárát vágjuk apróra. A sóval,
tejszínnel, húslevessel felvert tojást az apróra vágott gombával együtt osszuk
szét a csészékbe.
Tegyünk mindegyikbe egy-egy gombafejet és locsoljuk meg szójaszósszal.
Borítsuk le a csészéket alufóliával, kössük le, majd állítsuk lábosba, kb. 3 cm
mély vízbe. Fedjük be és 25 percig forraljuk. Azon melegében a csészékben
tálaljuk.

5. SZINSZOLLO, sinseollo (Tűzkatlanban főtt koreai tündérleves)

Ez az ünnepi (vagy úri) étel legalább harminc féle alapanyagból készül, spiritusz
égő vagy faszénparázs fölött, a vendégek közreműködésével, gyűrű alakú
asztali főzőüstben, másnéven tűzkatlanban. Itt egy egyszerűsített változatát
adjuk közre, saspáfrányhajtás, rák, fácánhús, jujuba, fenyőmag,
harangvirággyőkér stb. nélkül.
Hozzávalók:
20 dkg sertésmáj
só
bors
szézámolaj
10 dkg pacal
10 dkg darált marhahús
1 tojás
1 kis sárgarépa
6 gomba
1 zöldpaprika
1 cseresznyepaprika
10 dkg bambuszrügy
10 dkg bélszín
12 ginkómag (3-4 magnál soha nem számolnak többet egy személyre)
4 dió
4 csésze erőleves
3 teáskanál világos szójaszósz
Szeleteljük fel a májat a lehető legvékonyabbra, dörzsöljük be sóval és borssal,
egy kevés szezámolajon süssük meg mindkét oldalát kb. 2 percig.
Vágjuk darabokra a pacalt és főzzük enyhén sós vízben 5 percig. Szürjük le.
Keverjük össze a darálthúst tojással és egy kis sóval, borssal, formáljunk belőle
kis gombócokat. Süssük világosbarnára szézámolajban.
Tisztítsuk meg a sárgarépát és vágjuk hosszú csíkokra. A gombát vágjuk ujjnyi
kockákra. A zöldpaprika húsát és a bambuszrügyet vágjuk vékony szeletekre.
Morzsoljuk szét a cseresznye-paprikát. Szeleteljük fel a bélszínt, sózzuk,
borsozzuk meg és süssük mindkét oldalát kb. 2 percig szézámolajon.
Rendezzük a májat, a pacalt és a bélszínt a tűzkatlanba, adjuk hozzá a
zöldséget, a húsgombócot, a ginkómagot és a diót. Öntsük rá az erőlevest,
adjunk hozzá egy kevés szójaszószt.
Forraljuk fel, majd főzzük 12-15 percig.
Külön kis tálkákban adjunk fel szójamártást és ecetes szójamártást.
Evőpálcával együk ki a Szinszollo darabos részét, ki-ki saját szószába
mártogatva a falatokat. A maradék levét osszuk szét evőcsészékbe befejező
fogásként.

Díszfaként való felhasználása

A ginkót sudár törzse, elágazó lombos koronája miatt szívesen ültették

kezdetben templomok, kastélyok kertjeibe, arborétumokba. Miután ritkaság
volta megszünt, megjelent az utcai sorfák között. Nemcsak külseje teszi erre
alkalmassá, hanem az is, hogy eddigi tudásunk szerint nem voltak ismeretesek
a növény-, illetve a rovarvilágban ellenségei. Úgy tudtuk hogy a számításba
jövő élősködők már sokezer éve kipusztultak, így növényvédő szerekkel való
kezelést nem végeztek. Kínai szerző 1992-ben kiadott monográfiában leír
kártevőket, nevezetesen molylepkeféléket, melyeknek bebábozódásából kikelt
hernyók a ginkó leveleit károsítják.
Szívósságára jellemző, hogy a nagyvárosok porral, gázzal szennyezett levegőjét
jól bírják. Például a New-York-i Fifth Avenue ginkó fasora a nagy forgalom
ellenére is egészséges. Budán a Margit körúton dézsába ültetett páfrányfenyők
jól tűrik a város legszennyezettebb levegőjű útjának életkörülményeit.
A ginkó a Föld őstörténetének minden katasztrófáját túlélte (földrészek, hegyek
keletkezését és pusztulását, őshüllők kihalását, stb.). Átvészelte a modern idők
legnagyobb pusztítását a hirosimai atombombázást is. Ott a nagy tűzben
minden élőlény elpusztult. Az egyik templom mellett a szent ginkófának is csak
üszkös csonkjai maradtak. Következő tavaszon egy rügy kihajtott a roncson.
Gondos ápolás megmentette ezt, ma már erőteljes ágazat fejlődött ki a
pusztulásra itélt fán.

A bonsai és a ginkó

Nemcsak a jól fejlett, öreg páfrányfenyő fák gyönyörködtetik a

növénykedvelőket. A távol-keleti emberek már régen felfigyeltek a szabad
természetben mostoha körülmények között növekvő, szinte elkorcsosult
törpefák különös alakjára. Széljárta sziklás vidékeken alakulnak ki a görbe
törzsű, ágaikkal a sziklára fekvő, méternél alacsonyabb törpefák. A művészetek
kedvelői a természetesség mellett a stilizált rendellenes elemeket is értékelik.
Így van ez a kínai és japán házak kicsiny kertjeiben, ahol minden miniatürizált,
a cserje és fa is így gyönyörködteti a szemüket. Kinában a panjung, Japánban a
bonsai mesterek formálják évszázadok óta a törpefákat. Munkásságukat
misztikum övezte. Sokáig apáról fiúra szálló titokzatos módszereknek tartották
a bonsai nevelők tudományát. Európában kb. 30 évvel ezelőtt kezdett terjedni a
növénytermelők körében ez a szemet gyönyörködtető elfoglaltság.
Hazánkban is működnek a bonsai rajongók klubjai. Sokfajta fát és cserjét
ültetnek erre a célra, ezek között gyakori a ginkó fa. A kertészek a törpefákat
úgy nevelik, hogy a magot vagy dugványt kis edénybe, kevés, megfelelő
összetételű, szerkezetű, tápanyagellátottságú és vegyhatású talajba ültetik.
Erre a homok, agyag és tőzeg keverékéből összeállított talaj a megfelelő.
Legfontosabb a jó vízáteresztőképesség. A talajkeverék össszeállításánál a
nevelési körülményekre és a gondozás módjára is figyelemmel kell lenni.
Tápanyagellátását folyamatosan kell biztosítani. Legcélszerűbb a hetenként
egyszeri tápoldatos locsolás a vegetációs időben. A forró nyári napokon akár
naponta kétszer is szükséges lehet a locsolás. Ugyanekkor a reggeli harmat
pótlására a fa lombját tiszta vízzel permetezni is szükséges lehet. Éghajlatunk
alatt a bonsai fácskáknak télen csak talaját kell megfelelő takarással védeni az
átfagyás ellen.
A bonsai nevelése, ápolása közben a természetben található törpefák
életlehetőségeit igyekeznek utánozni. Ebben segítségre van a korlátozott
talajtérfogat. Az ilyen módon gyengén fejlődő gyökérzet csak kis törzset és
koronát növeszt, melyet kezdettől fogva igyekeznek egyenes vagy különböző
ferde irányokba kényszeríteni. A törzs alakja szerint megkülönböztetnek:
egyenes, felfelé törő, elterülő, csavarodó, stb. törzsű bonsai fákat. Mivel a
növényt a külső körülmények akadályozzák a leveles hajtások és a gyökér
rendes arányú fejlesztésében, a levelekben keletkező szerves anyag a
virágképzés céljaira használódik fel. Ezért van a szokottnál dúsabb virágzata
például a törpe cseresznye és egyéb virágos fáknak. A ginkófa csak 20 éves
koron túl lesz szaporodóképes, ezért a törpe ginkó fát úgy teszik termővé, hogy
a termőképes idős fáról levágott ágat dugványozzák vagy oltják be a fiatal fába.
A következő tavaszon az így kezelt törpe ginkófa virágot és gyümölcsöt hozhat.
Az így kialakított idős bonsai törpefák az otthonok és kiállítások díszei lehetnek.

Hazánkban is sok helyen telepítenek ginkó fákat. Éghajlatunk alatt jól fejlődik.
Napos helyet és tápanyagban gazdag, nem túl száraz talajt szeret. Földlabdával
kell ültetni oda, ahol későbbi fejlődéséhez megfelelő nagyságú hely van. A
porzós példányok kedveltek, melyek elkülönítése a kromoszómák vizsgálatával
történhet. Faiskolákban oltással szaporítják, lehetőleg augusztusban a porzós
fákról szerzett rügyekkel.
Összefoglalás

A nyugati világban évszázadokon keresztül csak a ginkó sokmillió éves

megkövesedett maradványai voltak ismertek. A XVII. század végén váltak
ismertté élő egyedei, melyeket díszfának, szent fának tartottak Kelet-Ázsiában.
Itt magját étkezésre, leveleit tapasztalati alapon gyógyításra hasznosították.
A modern gyógyszerkutatás tisztázta a ginkóban rejlő hatóanyagokat.
Tudományosan megalapozott vizsgálatokkal bizonyította az egyes
betegségekkel elérhető gyógyászati eredményeket az általános és
homoeopathiás gyógyításban.
Ma már a ginkót kiterjedt ültetvényeken tenyésztik. Leveleit mint
gyógyszeralapanyagot, magját étkezési célokra hasznosítják.
A ginkófa költőket, művészeket ihletett meg műalkotások készítésére.
A törpe díszfákkal foglalkozó növénykedvelők gyakran használják az általuk
nevelt és ápolt törpefácskák alapjául a ginkót.

Irodalom

Christopher Hobbs: Ginkgo, Elixír of Youth (1991)

Kemper-Schmid-Schönbein: Rökan, Ginkgo biloba EGb 761 (1991)
Csang Csie: Jin-hszing caj-pej csi-su (A ginkó-termesztés mestersége, 1992)
Benedek István: Tibeti orvoslás és varázslás (1987)
J. W. Goethe: West-östlicher Diwan (1819)
E. Schneider: Ginkgo biloba (1988)
Packard-Deberdt-Vleyman: Nootropil monográfia (1996)
Neményi András (szerk.): A bonsai titkai (1996)
Maria Schmid, Helga Schmoll gen. Eisenwerth: Gingko, Ur-Baum und Arzneipflanze
(1994)
Dános Béla: Farmakobotanika (Budapest, 1997)