A vörös tehén hamvai

Érdekes, és az Ószövetségben egyedülálló szertartás leírása található a Numeri 19-ben:

tisztulás a veres tehén hamvai által. A Szentírásban csak egyetlen közvetlen utalás található erre
a szertartásra, a Zsidókhoz írt levél 9,13-14-ben: „Mert ha a bakoknak és bikáknak a vére, meg a
tehén hamva, a tisztátalanokra hintetvén, megszentel a testnek tisztaságára: mennyivel inkább
Krisztusnak a vére, a ki örökké való Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek:
megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljatok az élő Istennek”.
Ezzel szemben, némely írásmagyarázók – afelől azonban, hogy mennyire cselekszenek helyesen,
nem vagyok meggyőződve – más igehelyekkel is kapcsolatba hozzák a veres tehén hamvai általi
tisztulás szertartását.1
A bibliai szakirodalomban ez – sok más mellett – egyike azoknak az igehelyeknek,
amelyekkel a bibliamagyarázók a legkevesebbet foglakoznak. Akik magyarázták, legtöbben
Krisztusra mutatva tették ezt: Barnabástól2 kezdve, Matthew Henry-n3 és Nagy Andráson
keresztül el egészen a mai evangelikál exegétákig. Barnabás szerint a tehén maga Krisztus (nem
csupán rámutatás, hanem egyenesen metafora): „Vacca erat Iesus; offerebant homines
peccatores, hi qui obtulerunt illum ad victimam”.4 Az izagógikákból, irodalom- és kortörténeti
munkákból pedig teljesen kimarad, és az ószövetségi teológiák csupán érintőlegesen említik.

„Műfaji meghatározás” és a szertartás rövid elemzése

Mi ennek a különös szertartásnak a műfaja? A fejezet 9. versében olvassuk:
awhi( taJ'îx;, azaz bűnért való áldozat ez. Az állat viszont nem felel meg a Tóra áldozati
előírásainak. Az áldozati állatnak –így annak is, melyet bűnért való áldozatként mutattak be–
hímnek, épnek, és általában egyévesnek kellett lennie. Ehhez hasonlóan az állatnak itt is épnek
kell lennie, ha csak a legkisebb hiba is áldozatra alkalmatlanná teszi. A másik két előírásnak
viszont nem felel meg: ugyanis nőstény állatról van szó5, amely legalább 3-4 éves. Itt válik
fontossá az hlg[ és hrP szavak közötti különbség. Míg az hlg[ az első három évében járó
borjat jelöl, addig a hrP ennél idősebb, de még nem teljesen felnőtt állatot jelöl; egy olyan fiatal
tehenet, amely még nem borjazott.6 Ezen túlmenően a szertartás cselekményeiből is kiderül,
hogy itt nem egy szokásos áldozatról van szó.7
Véleményem szerint itt egy áldozati vonásokat viselő tisztulási szertartásról van szó.
Mire való ez a szertartás? Az általánosan elfogadott vélemény szerint, és a kontextus is
erről tesz bizonyságot, halottérintéstől eredő tisztátalanságból való tisztulásra szolgált a veres
tehén, a cédrusfa, az izsóp és a vörös gyapjúfonal hamvából készült tisztító víz. Mások szerint ez
1
„Red heifer”, Buttrick, George Arthur (commentary editor): The Interpreters Dictionary of the Bible, New York -
Nashville, Abingdon-Cokesbury Press, , é.n., IV., 19.
2
Cf. Barnabae epistula, VIII.
3
Ld. Matthew Henry: Commentary on the Whole Bible, Hendrickson Publishers, 4th printing January 1995, USA,
214-216.
4
Gebhardt, Oscar de; Harnack, Adolfus; Zahn Theodorus: Patrum Apostolicorum Opera, Fasciculus I,2., Lipsiae, J.
C. Hinrichs, 1878., Barnabae Epistula. VIII,2., p. 39.
5
Seebass, Horst: Numeri, Biblischer Kommentar, 22.
6
Strikovsky, Arie: „Red Heifer”, in Encyclopedia Judaica, CD-Rom edition, Judaica Multimedia.
7
Ezekre az eltérésekre Milgrom hívja fel a figyelmet a következő tanulmányában: Milgrom, J.: „The Paradox of the
Red Cow”, in Vetus Testamentum, vol. XXXI. No. 1. (1981.), 63.

1
a szertartás az aranyborjúval való vétkezést kiegyensúlyozó áldozat.8 Meglátásom szerint viszont
az aranyborjú története és a veres tehén hamva között csak annyi a hasonlóság, hogy mindkét
esetben tehénről van szó. Tehát sokkal helyénvalóbb arról beszélnünk, hogy ez a szertartás halott
miatti tisztátalanság tisztítására szolgál. Josephus Flavius szerint azért volt szükség erre a
szertartásra, hogy Miriám halála után a nép megtisztulhasson.9 Martin Noth szerint ennek a
leírásnak semmi köze a kontextushoz, így akár a Miriám halálához se. Szerinte ez a passzus egy
teljesen önálló egység.10 Mások meghatározzák azt is, hogy ez a szövegegység az úgynevezett11
P szerző tollából származik12, és ezen belül a Px réteghez tartozik.13
Miért tehén kell és miért nem bika? Mivel halott okozta a tisztátalanságot, éppen ezért
olyasmivel kell megtisztítani a tisztátalant, ami a halál ellentétét, az életet szimbolizálja. Mivel a
női nem az élet hordozója, éppen ezért a hrP kiválóan alkalmas erre.14 Ezen túlmenően vannak
olyan exegéták, akik a tehenet az élet megújulását szimbolizáló állatnak tekintik (Symbol für die
Lebenserneuerung).15 Ennek a tehénnek vörösnek kell lennie. A színszimbolikát alkalmazva igen
széles a vélemények palettája. Keil szerint a vörös szín magát az életet jelenti. Mások szerint a
vért, mely az élet hordozója. Például Baruch Levine feltételezi, hogy az hMda szó
kapcsolatban áll a ~D= vér szóval. Érvként az akkád nyelv hasonló tövű szavait hozza fel. Így
utal arra, hogy az akkád adamu (CAD A,1.95) a vért jelenti, valamint az adamatu (CAD A,1.94)
jelentése fekete, vér.16 Ismét vannak olyanok is, akik szerint a vörös föld jelképe, melybe a
halottat eltemetik.17 Gerhard Maier véleménye szerint az is könnyen megtörténhet, hogy a tehén
vörös színe a bűnt jelképezze. Ezzel Ézsaiás (És 1,18.) próféciájára utal, ahol karmazsinszínű
vétkekről van szó.18

Vallástörténelem. Háttér, párhuzamok vagy hasonló jellegű cselekmények?

Herz a következő történetet meséli el: „Egy magasrangú római kérdezősködőnek, aki
csodálkozását fejezte ki a „vörös tehén” szertartásával kapcsolatban, Jóchanan ben Zakkaj egy
pogány analógiára való utalással válaszolt: „Amint az egyén, aki búskomorságban szenved,
vagy akit „rossz szellem” szállott meg, megszabadul a bajától, ha bizonyos szereket vesz be vagy
eléget bizonyos gyökereket, ugyanúgy, a vörös tehén hamuja, ha előírásos módon van elkészítve
és vízben van feloldva, elűzi a hulla érintése által keletkezett szennyezés „tisztátalan szellemét”.
A római megelégedett a válasszal és elment. Erre Jóchanan tanítványai azt mondták neki:
„Ennek az embernek támadását kivédted egy törött nádszállal, de mit fogsz nekünk válaszolni?”
„A ti életetekre mondom –szólt a Mester–, a hulla nem tesz tisztátalanná, és a vízben oldott
hamu nem tesz tisztává, hanem a „vörös tehénre” vonatkozó törvény a Legszentebbnek

8
Cf. Herz, J. H.: Mózes öt könyve és a haftarák, IV. Numeri,
9
Flavius, Josephus: Antichităţi Iudaice, Bucureşti, Editura Hasefer, 2004., 194.
10
Noth, Martin: Numeri, Göttingen, Vandenhoeck & Kuprecht, 1982., ATD 7., 123.
11
Az úgynevezett szócska saját megjegyzés, az én véleményemet tükrözi.
12
Seebass, Horst: Numeri, Biblischer Kommentar, 243-244.
13
Gray, G. B.: Numbers, ICC, Edinburgh, T. & T. Clarck LTD, 1903., 242.
14
Keil – Delitzsch: Commentary on the Old Testament, Numeri, III. kötet122.
15
Maier, Gerhard: Das vierte Buch Mose, Wuppertaler Studienbibel, Wuppertal, R. Brockhaus Verlag, 1989., 262.
16
Levine, Baruch: Numbers 1-20, The Anchor Bible, New York– London- Toronto- Sydney- Auckland, Doubleday,
1993., 460.
17
Buttrick, George Arthur (commentary editor): The Interpreters Bible, New York - Nashville, Abingdon-
Cokesbury Press, , 1953., 234.
18
Maier, Gerhard: Das vierte Buch Mose, Wuppertaler Studienbibel, Wuppertal, R. Brockhaus Verlag, 1989., 262.

2
rendelete, és nincs megengedve, hogy halandók e rendelet kiadásának okait kutassák”19.” A
zsidók számára egyértelmű: azon a rendelet kiadásának okát, eredetét – amely előtt még bölcs
Salamon is alázattal vallotta be, hogy ez minden emberi értelmet meghalad – kutatni tilos. A
rabbik sokkal inkább a tehén életkoráról20 meg egyéb hasonló részletekről vitatkoztak, semmint
arról, hogy „honnan meríthette az Örökkévaló ezen szertartás ötletét”.
Ősi és nagyon elterjedt gondolat az, hogy a halottal való érintkezés tisztátalanná tesz,
vagy pedig romlásba dönt, viszont ennek a gondolatnak pontos eredetét nem tudjuk
megállapítani.21
Nem zsidó részről azonban sok tudós kutatta e szertartás eredetét és próbálta
bebizonyítni, hogy ez a tisztulási szertartás nem zsidó eredetű. Roland de Vaux szerint a rítus
pogány és mágikus eredete erősen áll: a piros sok népnél oltalmazó szín, mely a gonoszt távol
tartja és a démonokat elűzi. Állatok hamvait pedig más tisztulási szertartásokon is használták.22
Vagy amit Gray állít a Numerihez írott kommentárjában: „ennek a szertartásnak rengeteg eleme
nem zsidó eredetű.23” Megfigyelésem azonban az, hogy noha a környező (és nem csak a
szomszéd, hanem az egészen távoli népekre is gondolok) népek egyes szertartásaiban valóban
előfordulnak ezen szertartás bizonyos elemei, olyan vallástörténeti párhuzamot, amely teljesen
vagy legalább nagyrészt megegyezne ezzel, vagy ehhez hasonló volna, mégsem találtam. A
következőkben a különböző népek „vörös tehénhez hasonló szertartásait” fogjuk áttekinteni.
Az a tény, hogy ebben a szertartásban nőstény állatot használtak, tehát tehenet és nem
bikát, Paul Volz szerint egy számtalan kultúrában előforduló jelenségre vezethető vissza: az
alvilági isteneknek (unterirdischen Götter, vagy Gispen hivatkozásában onderaardse goden)
nőstény, míg a föld feletti istenségeknek (oberirdischen Götter, vagy Gispen hivatkozásában
bovenaardse goden) hímnemű állatokat áldoztak.24
Egyiptom: Plutarchos leírása szeint a Fekete Föld lakói úgy tartják, hogy Széthnek25
vörös bőre van. Az egyiptomiak, hogy ezt a gonosz istenséget kiengeszteljék, vörös bikákat
áldoznak fel26. A bikák kiszemelése módfelett precíz munkát igényel, ugyanis két más színű
szőrszál megléte az állatot áldozatra alkalmatlanná teszi, és az ilyen áldozt nem kedves Széth
előtt. Ugyanez a feltétel, mármint, hogy két más színű szőrszál megléte miatt az állat áldozatra
alkalmatlanná válik, a zsidóknál is érvényes volt (ld. Herz magyarázata): „teljesen vörös. Ha már
két más színű szőrszál volt a testén, nem volt használható.” 27
Más kutatók arról számolnak be, hogy a zsidók megismerkedhettek valamelyik tehén-
isten(nő) kultuszával (erre utal szerinte az Ex 32,20, az aranyborjú története) 28, és ennek
19
Herz, J. H.: Mózes öt könyve és a haftarák, IV. Numeri,
20
Ld. a Toszefta Párá című traktátusát. a,a hrp tksm, hrhj rds, atpswt
21
Buttrick, George Arthur (commentary editor): The Interpreters Bible, New York - Nashville, Abingdon-
Cokesbury Press, , 1953., 234.
22
Vaux, Roland de: Hoe het oude Israel leefde, Roermond-Maaseik, J. J. Romen & Zonen Uitgevers, 1962., 396.
23
Gray, G. B.: Numbers, ICC, Edinburgh, T. & T. Clarck LTD, 1903., 247.
24
Volz, Paul: Die Biblischen Altertümer, Köln, Komet Verlag GmbH, é.n., 123., 2. lábjegyzet.
Gispen, W. H.: Numeri, Commentaar op het Oude Testament, Kampen, KOK, 1964., 303.
25
Ozirísz testvére és ellenfele, a gonosz megtestesítője. Az egyiptomi káromló esküformában Széth neve a
következőképpen jelenik meg: „Széthre és minden gonoszra”. Plutarchos De Iside et Osiride című művében Széth
neve Typhón-ként jelenik meg.
26
Plutarchos: De Iside et Osiride, cap.XXXI., TLG-féle görög szöveg.
27
Ld Herz: Mózes öt könyve és a haftarák, IV. Numeri.
28
Buttrick, George Arthur (commentary editor): The Interpreters Bible, New York - Nashville, Abingdon-
Cokesbury Press, 1953., 234.

3
lecsapódása ez a tisztulási szertartás. Ugyanitt meg merném29 kockáztatni azt a feltevést, hogy a
zsidók az egyiptomi 400 év alatt (Kr.e. 1876-1447. közt) talán Hathor tehénfejjel ábrázolt
istennő kultuszát ismerhették meg, és ennek lecsapódása az aranyborjú készítése. Addig a
feltételezésig, hogy a vörös tehén hamvai által való tisztulás ennek a bűnnek az ellensúlyozása, a
kontextus bizonyságai miatt nem mennék el. Herz az igeszakasz magyarázatában a következőket
írja akkor, amikor arról van szó, hogy Eleázárnak kell a tehenet a táboron kívülre vezettetnie:
„Mivel Áron készítette az aranyborjút, ezt a ritust nem végezhette ő, mert a vádló nem lehet egy
személyben védő is”; Azaz, Áron, aki a bűnt okozta, nem volt alkalmas személy arra, hogy azt
kiengesztelje (Móse Haddarsán, idézve Rásinál).30
Iszlám: A Korán második szúrája ezt a címet viseli: A tehén. A tehénről szóló szertartás
a 67-73-ik versekben jelenik meg. A tehén leírása: Mózes így szólt a népéhez:„Allah
megparancsolja nektek, hogy áldozzatok egy tehenet…azt mondja, hogy olyan tehén legyen,
amely se nem vén, se nem borjú, hanem a kettő között, középkorú…azt mondja ő, hogy sárga
legyen, élénk sárga színű, amely örömet okoz azoknak, akik nézik…azt mondja ő, hogy olyan
tehén legyen, amely nem vált kezessé amiatt, hogy a szántóföldön szántott és a veteményt öntözte
volna; hibátlan és makulátlan legyen”.31 Noha a tehén csak színben különbözik attól, amit az Úr
a Numeri 19-ben parancsol, mégsem ugyanarról a szertartásról van szó. A Korán szerint az
áldozat rendeltetése a halott gyilkosának kiléte körüli vita tisztásása volt: „Üssetek a halottra a
tehén egy darabjával! Így támasztja föl Allah a halottakat, s mutatja meg nektek a jeleit. Talán
így megjön az eszetek.”32
India: Itt a tehén szent állat. Vizeletét hatásos tisztulási eszköznek tartották a halott
miatti tisztátalanság esetében. Továbbá egyéb tisztulási szertartásokban is használták a tehenet,
viszont a tehénnek nem kellett sem vörösnek lennie, sem pedig egyéb különféle kritériumoknak
megfelelnie.33
Perzsa környezetben ugyanilyen tisztulásról beszél a Zendaveszta is. 34
Róma klasszikus költői is beszámolnak arról a szokásról, hogy van tisztulás a tehén
hamvai által. Például: Ovidius Fasti, IV. 639, 725, 733.35
A hettiták is ismerik a halott meg egyéb okok miatti tisztátalanságot, illetve az ezekből
való tisztulás útját. Szertartásuk a növényégetés pontján kapcsolódhat a veres tehén
szertartásához. A hettiták az elhunyt király emlékére olyan füveket ajánlanak fel az áldozó
papnak, amelyek hatásosak a káromló és átkozódó beszédek ellen. Azután a növényt elégették és
hamvát a gonosz beszédtől való tisztulásra használták fel. Ezután egy hagymát szednek szét, és
megismétlik a hagymára alkalmazva ugyanazt a gonosz beszéd ellen való mondókát.36 A vörös
tehén szertartásában az izsóp illetve a cédrusfa az a növény, amit elégetnek, míg a hettita
szertartásból nem derül ki, hogy miféle növényt használnak. Amikor Milgrom felhívja a
29
Azért írom ilyen feltételes módban, mert ilyen tekintetben Hathor kultuszáról semmi pontosat nem sikerült
megtudnom.
30
Ld Herz: Mózes öt könyve és a haftarák, IV. Numeri.
31
Korán, 2. szúra: A tehén, 67-71. versek. Simon Róbert fordítása. Helikon kiadó, 1994., 11.
32
Korán, 2. szúra: A tehén, 73. vers. Simon Róbert fordítása. Helikon kiadó, 1994., 11-12.
33
Buttrick, George Arthur (commentary editor): The Interpreters Bible, New York - Nashville, Abingdon-
Cokesbury Press, 1953., 234.
34
Gray, G. B.: Numbers, ICC, Edinburgh, T. & T. Clarck LTD, 1903., 246-247.
35
Hivatkozik rá Gray, i.m. 247.
36
Constantin Daniel (red.): Gândirea hittită în texte, Bibliotheca Orientalis, Bucureşti, Editura Ştiinţifică şi
Enciclopedică, 1986., Rit pentru purificarea zeului si a omului, 301-303.

4
figyelmet, hogy mekkora erőt tulajdonítottak a rituális tisztítószereknek, ő is egy hettita
szertartásra utal.37 A HL 44b szöveg alapján elmondja, hogy aki az áldozat után megmaradt
rituális tisztítószert hazaviszi, az varázslásnak számít, és az elkövető méltó a királyi
törvényszékre.
Talán az ugariti halottkultuszal is kapcsolatba hozható ez a különleges tisztulási
szertartás. Baruch Levine hivatkozik a KTU 1.161. számú ugariti táblára, melyről az
megismerhetjük az ottani royal cult of death szertartásait.38
Mások azt a véleményt is megkockáztatják, hogy ennek a tisztulási rituálé bizonyos
mértékben a kánaáni Baál-kultuszhoz kötődne.39 Fennmaradt egy epikus költemény, melynek
címe „Baál és az üsző”. Ebben ugyan nem tisztulási szertartásról van szó, hanem sokkal inkább a
tehénnek, mint kultikus állatnak a szerepe válik hangsúlyossá.40 Baálnak egy üszőtől „fia”
születik, egy szilaj bika, és Baál ezért nagyon örül. Ebből kifolyólag a tehénnek
megkülönböztetett szerep jut az istenség kultuszában. Éppen ezért állítják egyes tudósok, hogy a
veres tehén szertartása pogány forrásokból kánaánita közvetítéssel jutott el Izráel fiaihoz.41
Baumgarten szerint érdemes összehasonlítani a vörös tehén szertartását a babiloni
kalu-papok dobjai befedésének szertartásával.42 Megtudjuk, hogy a Kalu papok üstdobjainak
befedése külön ceremónia volt. A befedéshez csakis ép és tiszta fekete bika bőrét lehetett
használni.43 Szerintem ennek a szertartásnak is csak annyiban van köze a veres tehénhez, hogy itt
is csupán bizonyos kritériumoknak megfelelő állatot használhattak.
Ugyancsak Babilonban az egyik ördögűzési szertartás hasonlítható össze a vörös
tehénnel, ez is csak abból a szempontból, hogy mennyire hittek a rituális tisztítószerek erejében
(ld. a hettita példát). A szer neve, mellyel a megszállottat, azaz a tisztátalant megtisztították,
kupiratu. A hiedelem szerint a szertartás után a tisztátalanság a nyílt mezőre, a lakott területen
kívülre költözött (cf. azzal a motívummal, amikor a tehenet a táboron kívülre kell vezetni).44
Mezopotámiában a tisztátalan személy úgy tisztult meg tisztátalanságából, hogy
öltözetet cserélt, tiszta vízben megfürdött és befröcskölték tamariszkuszból meg egy tullal-nak
nevezett növényből készült szerrel, vagy pedig valami egészen speciális rituális detergenssel.45
Ugyancsak Mezopotámiai a namburbi szertartás. Az áldozat halálos félelemben van amiatt, hogy
a tisztátalanságot okozó gonosz szellem valami halálos tisztátalansággal fertőzte meg őt. Éppen
ezért kéri az ördögűző inkantációkat, és ezekhez áldozatot is „mellékel”, rituális fürdést végez,
ruhát cserél, hét napig (N.B. ennyit tart a tisztátalanság ideje) bezárkózik a házba.46

37
Milgrom, J.: „The Paradox of the Red Cow”, in Vetus Testamentum, vol. XXXI. No. 1. (1981.) 64.
38
Levine, Baruch: Numbers 1-20, The Anchor Bible, New York– London- Toronto- Sydney- Auckland, Doubleday,
1993., 473.
39
„Red heifer”, Buttrick, George Arthur (commentary editor): The Interpreters Dictionary of the Bible, New York -
Nashville, Abingdon-Cokesbury Press, é.n., IV., 18.
40
Constantin Daniel (red.): Gândirea feniciană în texte, Bibliotheca Orientalis, Bucureşti, Editura Ştiinţifică şi
Enciclopedică, 1979. „Baal şi juninca”, 242-246.
41
„Red heifer”, Buttrick, George Arthur (commentary editor): The Interpreters Dictionary of the Bible, New York -
Nashville, Abingdon-Cokesbury Press, , é.n., IV., 19.
42
„The Red Heifer and the drum of the Kalu priests” ez a címe Baumgarten tanulmányához csatolt függeléknek,
mely a Vetus Testamentum XLIII/4 kötetében jelent meg.
43
Baumgarten, Albert I.: „The Paradox of the Red Heifer”, in Vetus Testamentum, vol. XLIII. No. 4. (1993.), 451.
44
Milgrom, J.: „The Paradox of the Red Cow”, in Vetus Testamentum, vol. XXXI. No. 1. (1981.), 64.
45
Milgrom, J.: „The Paradox of the Red Cow”, in Vetus Testamentum, vol. XXXI. No. 1. (1981.), 68.
46
Milgrom, J.: „The Paradox of the Red Cow”, in Vetus Testamentum, vol. XXXI. No. 1. (1981.), 69.

5
 Talán érdekes volna megvizsgálni a különböző misztériumvallások tisztulási
szertartásait is, és azokat is összehasonlítani ezzel a különleges szertartással.
Mindezek mellett Gray egyéb példákat is említ, melyek arról szólnak, hogy ha az ember
halottat érint, tisztátalanná válik és magát tisztulási szertartásnak kell alávetnie.47 Csak felsorolás
szintjén említem meg azoknak a népeknek a nevét, melyeket példaként említ: navajo-indiánok
(Észak-Amerika), Basutos törzs tagjai (Dél-Afrika), Zuluk, tibetiek, borneóiak.

Záró gondolatok
Mindezeket látva, megállapíthatjuk, hogy ennek a szertartásnak nincsenek konkrét
párhuzamai a környező és távolabbi népek vallásaiban. Hasonlóságok e között a szertartás között
és más szertartások között előfordulnak, viszont ezek a hasonlóságok gyakran más jellegűek,
semmint rokonságba lehetne állítani a két szertartást. A hasonlóságok inkább a korabeli
világszemléletből adódnak. Közös volt például az, hogy a halott, de nemcsak, tisztátalanná teszi
az embert. Közös volt az is, hogy ebből a tisztátalanságból tisztulni kell. Ugyanezt nem
mondhatjuk már el a tisztulási útról. Ez attól is függött, hogy az illető egyén illetve nép miféle
vallásos környezetben élt. A politeista babiloni vagy ugariti ember tisztulási útja
természetszerűen különbözött a Yahwét istenének tartó zsidóétól. Ezek fényében nem adhatunk
igazat azoknak a tudósoknak, akik hangoztatják, hogy a veres tehén szertartása egy pogány
eredetű szertartás. Sokkal inkább kijelenthetjük, hogy ez bizony egy sajátosan zsidó tisztulási
szertartás.
Azonban nem feledkezhetünk meg ennek a szertartásnak a Krisztusra mutató jellegéről
sem. A zsidó ember nem tudhatta, hogy ez a szertartás arra mutat, aki test szerint Dávid
magvából származik, és ezzel egy időben Immánuel, Csodálatos Tanácsos, az Úr felkentje, aki
az idők teljességében fog eljönni. A Zsidókhoz írt levél szerzője világosan rámutat erre a tényre.
Ugyanitt kell megemlítenem ennek a szertartásnak a paradox tulajdonságát: a tisztátalant
tisztává, a tisztát tisztátalanná teszi. Mindez csodálatosan beteljesült abban, aki magára öltötte a
szolga formáját: vállalta azt, hogy sokak megtisztulásáért „tisztátalanná váljon”. Amikor erről a
különös szertartásról olvasunk, amint a rabbi mondotta,48 nem az a hangsúlyos, hogy honnan
származik a szertartás ötlete, hanem az, amiért rendeltetett.

47
Gray, G. B.: Numbers, ICC, Edinburgh, T. & T. Clarck LTD, 1903., 243-247.
48
Herz, J. H.: Mózes öt könyve és a haftarák, Chábád Lubavics, Budapest

6
 Felhasznált irodalom:

Gray, G. B.: Numbers, ICC, Edinburgh, T. & T. Clarck LTD, 1903.

Seebass, Horst: Numeri, Biblischer Kommentar
Levine, Baruch: Numbers 1-20, The Anchor Bible Commentary, New York– London- Toronto-
Sydney- Auckland, Doubleday, 1993.
Noth, Martin: Numeri, Göttingen, Vandenhoeck & Kuprecht, 1982., ATD 7.
Matthew Henry: Commentary on the Whole Bible, Pendrickson Publishers, 4th printing January
1995, USA
Buttrick, George Arthur (commentary editor): The Interpreters Bible, New York - Nashville,
Abingdon-Cokesbury Press, , 1953.
Maier, Gerhard: Das vierte Buch Mose, Wuppertaler Studienbibel, Wuppertal, R. Brockhaus
Verlag, 1989.
Keil – Delitzsch: Commentary on the Old Testament, Eerdmans,
Gispen, W. H.: Numeri, Commentaar op het Oude Testament, Kampen: KOK, 1964.
Baumgarten, Albert I.: „The Paradox of the Red Heifer”, in Vetus Testamentum, vol. XLIII. No.
4. (1993.)
Milgrom, J.: „The Paradox of the Red Cow”, in Vetus Testamentum, vol. XXXI. No. 1. (1981.)
Vaux, Roland de: Hoe het oude Israel leefde, Roermond-Maaseik, J. J. Romen & Zonen
Uitgevers, 1962.
Volz, Paul: Die Biblischen Altertümer, Köln, Komet Verlag GmbH, é.n. Az 1917-es Tübingeni
kiadás reprint változata.
Constantin Daniel (red.): Gândirea hittita in texte, Bibliotheca Orientalis, Bucureşti, Editura
Ştiinţifică şi Enciclopedică, 1986.
Constantin Daniel (red.): Gândirea feniciană în texte, Bibliotheca Orientalis, Bucureşti, Editura
Ştiinţifică şi Enciclopedică, 1979.
Strikovsky, Arie: „Red Heifer”, in Encyclopedia Judaica, CD-Rom edition, Judaica Multimedia.
Buttrick, George Arthur (commentary editor): The Interpreters Dictionary of the Bible, New
York - Nashville, Abingdon-Cokesbury Press, , é.n.
Herz, J. H.: Mózes öt könyve és a haftarák, Chábád Lubavics, Budapest
Korán, 2. szúra.
Gebhardt, Oscar de; Harnack, Adolfus; Zahn Theodorus (redactores): Patrum Apostolicorum
Opera, Fasciculus I,2., Lipsiae, J. C. Hinrichs, 1878., Barnabae Epistula.
Plutarchos: De Iside et Osiride, TLG
Flavius, Josephus: Antichităţi Iudaice, Bucuresti, Editura Hasefer, 2004.
a,a hrp tksm, hrhj rds, atpswt, forrás: www.mechon-mamre.org