Gazdag Erzsi: Lépegetődal

Ez a kislány jaj, de szép!

Ha egyet lép, hozzám lép.

Ha kettőt lép, tillárom!

A karomat kitárom.

Hogyha hármat lépeget,

mondok neki szépeket:

tipi-topi, kislányom,

jer ölembe, virágom!

Weöres Sándor: Olvadás

Csipp,

csepp,

egy csepp,

öt csepp

meg tíz:

olvad a jégcsap,

csepereg a víz.
Csukás István: Mackómese

Mackó brummog: irgum-burgum

bundám rongyos, ezért morgom.

Elballagott a szabóhoz,

de a szabó pénzért foltoz.

A mackónak nincsen pénze,

elköltötte akácmézre.

Szegény mackó, mi lesz veled,

hogyha megjön a nagy hideg?

Weöres Sándor: A kutya-tár

Harap-utca három alatt

megnyilott a kutya-tár,

síppal-dobbal megnyitotta

Kutyafülü Aladár.

Kutya-tár! Kutya-tár!

Kutyafülü Aladár!
Húsz forintért tarka kutya,

tízért fehér kutya jár,

törzs-vevőknek öt forintért

kapható a kutya már.

Kutya-tár! Kutya-tár!

Kutyafülü Aladár!

Pósa Lajos: Cirmos cica dorombol

Cirmos cica dorombol,

hallgatja a komondor,

azt gondolja magába’,

hogy szebb az ő nótája.

Rá is kezdi: vau-vau,

fut a cica: nyáu-nyáu.

Illyés Gyula: Mozdony

S-sz, beh

sok súly!

Meg se

mozdul!

Friss sze-
net, ha

bekapok:

messze,

messze

szaladok,

szaladok…

Weöres Sándor: Regélő

Három görbe legényke, róka, rege, róka,

tojást lopott ebédre, róka, rege, róka,

lett belőle rántotta, róka, rege, róka,

a kutya lerántotta, róka, rege, róka.

Egyik szidta gazdáját, róka, rege, róka,

másik meg a fajtáját, róka, rege, róka,

harmadik az ükapját, róka, rege, róka,

hozzávágta kalapját, róka, rege, róka.

Kányádi Sándor: Vigye el a róka

Volt egy kicsi kakasom,

elvitte a róka.

Jércém is a tavaszon,

Elvitte a róka.

Volt egy ludam, jó tojó,

elvitte a róka.

Récém, tóban tocsogó,

elvitte a róka.

Gácsérom és gúnárom,

elvitte a róka.

Semmim sincsen, tirárom,

vigye el a róka!

Nemes Nagy Ágnes: Szorgalom

Ki kopog?
Mi kopog?

-Harkály vagyok, kopogok.

Nem is tudom, mióta

vár rám ez a diófa.

Mi ragyog?

Mi ragyog?

-Hát nem tudod, ki vagyok?

Béka vagyok, leveli,

ki a fiát neveli.

Kányádi Sándor: Ha a napnak

Ha a napnak lába volna,

bizonyára gyalogolna.

Ha pedig keze is lenne,

akkor ő is cipekedne,

s leülne, ha elfáradna,

ide mellénk, a kis padra.

Kérges kezét térdre ejtvén,

merengne a holdas estén.

Úgy várná be, szépen ülve,

hogy őt a föld megkerülje.

Veress Miklós: Csalogató

Napraforgó, aranytál!

Egész nyáron

Ragyogtál.

Ragyogtál,

forogtál,

mezők szépe te voltál.

Napraforgó, megértél!

Pergess magot,

itt a tél!

Mag, mag, bújj elő!

Vár a rigó,

vár a cinke,

vár a madáretető!

Drégely László: Macskaházi Benedek

Macskaházi Benedek

megfogott egy egeret,

egér mondta: “Benedek,

engedj már el engemet!”

Nem engedte Benedek,

hanem nagyot nevetett.

“Ne nevess ki, Benedek,

megharapom kezedet!”

Megijedt a Benedek,

letette az egeret.

Az egér jót nevetett

- hoppom maradt Benedek.

Weöres Sándor: Pletykázó asszonyok

Juli néni, Kati néni

-letye-petye-lepetye!-

Üldögélnek a sarokba,

jár a nyelvük, mint a rokka

-Letye-petye-lepetye!-

Bárki inge, rokolyája

-letye-petye-lepetye!-

Lyukat vágnak közepébe,

kitűzik a ház elébe

-Letye-petye-lepetye!-
Weöres Sándor: Haragosi

Fut robog a kicsi kocsi, rajta ül a Haragosi,

din don diridongó.

Ha kiborul az a kocsi, lerepül a Haragosi,

din don diridongó.

Fut a havon a fakutya, vele fut a retyerutya,

din don diridongó

Ha kiborul a fakutya, lepotyog a retyerutya,

din don diridongó.

Gazdag Erzsi: A kis kakas rézgarasa

Elgurult egy rézgaras

fölkapta a kis kakas.

Ha fölkapta, jól tette,

a bögyébe betette.

De a bögye kidobta,

mérges lett a kakasra.

Összeszidta a kakast:

“Búzát adjál, ne garast!”

Kis kakas a piacon

búzát vett a garason.

Ezt adta a begyének,

most már békén megélnek.

Weöres Sándor: Mély erdőn ibolya-virág

Mély erdőn

ibolya-virág,

elrejt jól

a boróka-ág.

Minek is rejt az az ág,

gyere, tágas a világ,

mély erdőn

ibolya-virág

Kiss Dénes: Labdajáték

Száll a labda, röpp, röpp,

száll rajta a pötty, pötty,

kislány dobja, fiú kapja,

itt a labda, ott a labda.

Dobd a labdát fel, fel,

s kapd el a kezeddel,

itt a labda, hol a labda?

Fiú dobja, kislány kapja.

Száll a labda röpp, röpp,

száll rajta a pötty, pötty,

jobbra-balra és forogva,

sose essen le a porba!

Weöres Sándor: Ha a világ rigó lenne

Ha a világ rigó lenne,

kötényemben ő fütyülne,

éjjel-nappal szépen szólna,

ha a világ rigó volna.

De ha a világ rigó lenne,

be se férne kötényembe,

kötényem is honnan volna,

ha egész világ rigó volna.

Weöres Sándor: A birka-iskola

Egyszer volt egy nagy csoda

neve birka-iskola.

Ki nem szólt, csak bégetett,

az kapott dicséretet.

Ki oda se ballagott,

még jutalmat is kapott.

Így hát egy se ment oda,

meg is szünt az iskola.

Weöres Sándor: Galagonya

Őszi éjjel

izzik a galagonya

izzik a galagonya
ruhája.

Zúg a tüske,

szél szalad ide-oda,

reszket a galagonya

magába.

Hogyha a hold rá

fátylat ereszt:

lánnyá válik,

sírni kezd.

Őszi éjjel

izzik a galagonya,

izzik a galagonya

ruhája.

Weöres Sándor: A medve töprengése

Jön a tavasz, megy a tél,

barna medve üldögél:

-kibújás vagy bebújás?

ez a gondom óriás!

Ha kibújok, vacogok,

ha bebújok, hortyogok;
ha kibújok, jót eszem,

ha bebújok éhezem.

Barlangból kinézzek-e?

Fák közt szétfürkésszek-e?

Lesz-e málna, odú-méz?

Ez a kérdés, de nehéz!

Pákolitz István: Hangya

Kenyérmorzsát visz a hangya,

segít neki apja, anyja;

sietnek, mert fú a szél,

fúvó szélből eső kél.

Ha én fúvó szél lehetnék,

a felhő elé kerülnék:

szétfújnám az égi tájon,

hogy a hangya meg ne ázzon.

Kányádi Sándor: Somvirággal, kakukkfűvel

Somvirág, somvirág,

aranysárga a világ.
Kakukkfű, kakukkszó,

kirándulni volna jó:

fűzfasípot faragni,

fűzfalóval lovazni,

árkon-bokron által,

háton hátizsákkal,

menni, mendegélni,

este hazaérni:

fűzfalovam kocogna,

fűzfasípom tutogva,

somvirággal, kakukkfűvel,

kakukkszóval, tele szívvel.

Kányádi Sándor: Birka-irka

Szomorú a birka,

mert üres az irka,

azért béget, azért sír-rí,

mivel fogja teleírni.

Majdcsak teleírja

irkáját a birka,

tele azzal, amit ismer,

a nagy bével meg a kissel.

Horváth Imre: Mit kívánjak a nyárra?

Homokvárhoz: kupacot,

Horgászoknak: kukacot,

Hegymászóknak: nagy hegyet,

Hűs fagyihoz: friss jeget,

Folyópartra: fát nagyot,

Vakációt – száz napot!

Kányádi Sándor: Mi lennék?

Tavasszal somfa lennék

talpig aranyban állva,

Biztatóan mosolyognék

a zendülő világra.
Nyáron eperfa lennék,

tágas udvaron állnék,

aki alám ül, annak

jól fogna egy kis árnyék.

Ősszel almafa lennék,

piros almákat termő,

nem is csak egyetlen fa,

hanem almafa-erdő.

Ilyenkor télen aztán

gyertyán vagy fenyő lennék,

hogy aki fázik, égő

tűzemnél melegedjék.

Móra Ferenc: A cinege cipője

Vége van a nyárnak,

hűvös szelek járnak,

nagy bánata van a

cinegemadárnak.

Szeretne elmenni,
ő is útra kelni.

De cipőt az árva

sehol se tud venni.

Kapkod fűhöz-fához,

szalad a vargához,

fűzfahegyen lakó

Varjú Varga Pálhoz.

Azt mondja a varga,

nem ér ő most arra,

mert ő most a csizmát

nagyuraknak varrja.

Darunak, gólyának,

a bölömbikának,

kár, kár, kár, nem ilyen

akárki fiának!

Daru is, gólya is,

a bölömbika is,
útra kelt azóta

a búbos banka is.

Csak a cinegének

szomorú az ének:

nincsen cipőcskéje

máig se szegénynek.

Keresi-kutatja,

repül gallyról gallyra:

„Kis cipőt, kis cipőt!” –

egyre csak azt hajtja.

Zelk Zoltán: Tavaszi dal

Egy, kettő, három, négy,

kis őzike, hová mész?

-Elég hogyha tudom én:

tavasz elé futok én!

Egy, kettő, három, négy,

te kis nyuszi, hová mégy?

-Se erdőbe, se rétre:

a szép tavasz elébe!

Egy, kettő, három, négy,

te kis madár, vígan légy:

olyan szép dalt daloljál,

szebb legyen a tavasznál!

Móra Ferenc: Zengő ABC

Aranyalma ághegyen.

Bari bég a zöld gyepen.

Cirmos cica egerész.

Csengős csikó heverész.

Dongó darázs döngicsél.

Esik eső, fúj a szél.

Füsti fecske ficsereg.

Gerle, galamb kesereg.

Gyom között gyors gyík szalad.

Harmatos hajnal hasad.

Itt van már a zivatar!

Jó az anya, jót akar.

Kivirít a kikelet.

Leveles lesz a liget.

Lyukas fazék fekete.

Mese, mese, meskete...

Nádat a szél legyezi.

Nyúl a fülét hegyezi.

Orgonafán méhike.

Összerezzen őzike.

Patakparton pipitér.

Róka szava kicsit ér.

Suhog a sok sasmadár.

Szilvafára szarka száll.

Tücsök tarlón hegedül.

Tyúk az árkon átrepül.

Uccu, csípd meg, hóha, hó!

Ürgét fogott a Sajó.

Vércse vijjog délelőtt,

Zörgetik a vasfedőt.

Zsindelyezik a tetőt.

Petőfi Sándor: A Nap

Mi az a Nap? Mi az a Nap?

Nem is Nap az tulajdonképpen.

Ugyan mi hát?...Hát semmi más,

mint egy nagy szappanbuborék.

Valami óriásfiú

kifújja reggel keleten,

s szétpattan este nyugaton. –

és ez mindennap így megyen.

Gazdag Erzsi: A bohóc köszöntője

Jancsi bohóc

a nevem.

Cintányér a

tenyerem.
Orrom krumpli,

szemem szén,

szeretném, ha

szeretnél!

Velem nevetsz,

ha szeretsz.

Ha nem szeretsz,

elmehetsz!

Szívem, mint a

cégtábla,

ruhámra van

mintázva.

Kezdődik a

nevetés.

Tíz forint a

fizetés.

Ha nincs pénzed,

ne nevess!

Azt nézd, innen

elmehess!
Buda Ferenc: Kovács-mondóka

Hétfőn hevítek,

Kedden kokszot keverek,

Szerdán szerelek,

Csütörtökön csűrök-

csavarok,

Pénteken patkolok,

Szombaton szöget verek,

Vasárnap

ebédig

egyfolytában

vaságyamon heverek.

Weöres Sándor: Dolgozni szaporan

Dolgozni szaporán!

Felmossuk a konyhát!

Aki lusta igazán,

meghúzzuk a kontyát.
Hétpupu zivatar,

felássuk a kertet.

Ki dolgozni nem akar,

gyümölcsöt se nyelhet.

Hétfejű zivatar,

tanuljuk a leckét.

Ki tanulni nem akar,

vegyen más fejecskét.

Gazdag Erzsi: Üveggolyó

Üveggolyó, üvegház

belsejében mit találsz?

Bent lakik a szivárvány,

rajta ül a királylány.

Ül a hídon magában,

üveggyöngy a nyakában,

gyémántfésű kezében,

igazgyöngy a szemében.
Üvegfalon ki-kinéz:

-Jön-e érte a vitéz

Világhíres királyfi?

Vagy helyette akárki.

Zelk Zoltán: Este jó, este jó…

Este jó, este jó,

este mégis jó.

Apa mosdik, anya főz,

együtt lenni jó.

Ég a tűz, a fazék

víznótát fütyül,

bogárkarika forog

a lámpa körül.

A táncuk karikás,

mint a koszorú,

meg is hal egy kis bogár,

mégse szomorú.

Lassú tánc, lassú tánc,

táncol a plafon,

el is érném már talán,

olyan alacsony.

De az ágy meg a szék

messzire szalad,

mint a füst, elszállnak a

fekete falak.

Nem félek, de azért

sírni akarok,

szállok én is, mint a füst,

mert könnyű vagyok…

Ki emel, ki emel,

ringat engemet?

Kinyitanám még a szemem,

de már nem lehet…

Elolvadt a világ,

de a közepén

anya ül, és ott ülök

az ölében én.

Gazdag Erzsi: Ákom-bákom hadsereg

Ákom-bákom,

de bánom,

táncol az én írásom.

Nézd, az i
hogy imbolyog!

F betűm is tántorog.

Forog a g,

penderül.

Az e mindjárt elterül.

De ostoba

hadsereg

ez a betűrengeteg!

Parancsomat

megveti.

Nyelvet rám öltögeti.

Ákom-bákom

hadsereg,

elbánok én teveled!

Enyedi György: A vonat

Si-ha-ha-ha,
Fut a vonat,
repíti az
utasokat.
Ha hegynek megy,
a kerekek
ezt suttogják:
"Se-gít-se-tek!"
Ám ha völgyben
vígan szalad,
füstje keskeny
ezüstszalag.
S ha a völgyet
már megunta,
besurran az
alagútba!

Szabó Lőrinc: Kicsi vagyok én

Kicsi vagyok én,

majd megnövök én,
mint a tüdõ a fazékból
kidagadok én.

Kicsi vagyok én,

majd megnövök én,
apámnál is, anyámnál is
nagyobb leszek én.

Kicsi vagyok én,

erõs leszek én,
világ minden óriását
földhöz vágom én.

Kicsi vagyok én,

bátor leszek én,
óriások palotáját
elfoglalom én.

Kicsi vagyok én,

nagy hõs leszek én,
aranyszobát adok minden
testvéremnek én.
Kicsi vagyok én,
boldog leszek én,
én leszek a legjobb ember
a föld kerekén!

Weöres Sándor: Paripám csodaszép

Pejkó

Paripám csodaszép Pejkó,

ide lép, oda lép, hejhó!

Hegyen át, vizen át vágtat,

nem adom, ha igérsz százat.

Amikor paripám ballag,

odanéz valahány csillag.

Amikor paripám táncol,

odanéz a Nap is százszor.

Weöres Sándor: A tündér

Bóbita, Bóbita táncol,

körben az angyalok ülnek,

béka-hadak fuvoláznak,

sáska-hadak hegedülnek.

Bóbita, Bóbita játszik,

szárnyat igéz a malacra,

ráül, igér neki csókot,

röpteti és kikacagja.

Bóbita, Bóbita épít,

hajnali köd-fal a vára,

termeiben sok a vendég,

törpe-király fia-lánya.

Bóbita, Bóbita álmos,

elpihen őszi levélen,

két csiga őrzi az álmát,

szunnyad az ág sürüjében.

Zelk Zoltán: Ákombákom

Egyszer régen az irkámon,

született egy ákombákom.

Hát egyszer csak látom, látom:

két lábra áll az irkámon,

úgy indul el ákombákom.

Azt hittem, már sose látom,

oly messze ment ákombákom,

de mikor az erdőt járom,

ül az ágon

ákombákom,

s rajta van a nagykabátom.

Szólok hozzá: “Ákombákom,

mért vitted el a kabátom?

Eső esik, mindig ázom,

hideg szél fúj, mindig fázom…

Légy olyan jó, ákombákom:

add vissza a nagykabátom!”

S képzeljétek, jövő nyáron,

eljött hozzám ákombákom:

s visszahozta nagykabátom!

Mándy Stefánia: Labda

Kis Magda

feldobja,
röptetve,

szöktetve,

az apja

elfogja,

pörgetve,

görgetve,

bokorba

gurítja,

magasba

hajítja,

feldobja,

az apja,

elkapja

a Kis Magda

Szabó Lőrinc: Este van már

Este van már, kicsi ágyam

elringat az éjszakában.

Mindenkinek jót kívánok,

szemeimnek aranyálmot.

Kérem aput, hogy szeressen,

anyu mindig csak nevessen,

és mindnyájan friss jókedvvel

ébredjünk fel holnap reggel.

Székely Dezső: Napraforgó

Mint szélben a tarka forgó,

körbejár a napraforgó:

követi a Nap járását,

mint hű kutya a gazdáját.

Ha leszáll az esti sötét,

ő is becsukja a szemét,

s álmodik egy régi nyárról,

szántó-vető nagyapákról.

József Attila: Altató

Lehunyja kék szemét az ég,

lehunyja sok szemét a ház,

dunna alatt alszik a rét –

aludj el szépen, kis Balázs.

Lábára lehajtja fejét,

alszik a bogár, a darázs,

vele alszik a zümmögés –

aludj el szépen, kis Balázs.

A villamos is aluszik,

s míg szendereg a robogás,

álmában csönget egy picit –

aludj el szépen, kis Balázs.

Alszik a széken a kabát,

szunnyadozik a szakadás,

máma már nem hasad tovább –

aludj el szépen, kis Balázs.

Szundít a labda meg a síp,

az erdő, a kirándulás,

a jó cukor is aluszik –

aludj el szépen, kis Balázs.

A távolságot, mint üveg-

golyót, megkapod, óriás

leszel, csak hunyd le kis szemed –

aludj el szépen, kis Balázs.

Tűzoltó leszel s katona!

Vadakat terelő juhász!

Látod, elalszik anyuka –

aludj el szépen, kis Balázs.

Petői Sádor: Anyám tyúkja

Ej mi a kő! tyúkanyó, kend

a szobában lakik itt bent?

Lám, csak jó az isten, jót ád,

hogy fölvitte a kend dolgát!

Itt szaladgál föl és alá,

még a ládára is fölszáll,

eszébe jut, kotkodácsol,

s nem verik ki a szobából.

Dehogy verik, dehogy verik!

Mint a galambot, etetik,

válogat a kendermagban,

a kiskirály sem él jobban.

Ezért aztán, tyúkanyó, hát

jól megbecsülje kend magát,

iparkodjék, ne legyen ám

tojás szűkében az anyám.

Morzsa kutyánk, hegyezd füled,

hadd beszélek mostan veled,

régi cseléd vagy a háznál,

mindig emberül szolgáltál.

Ezután is jó légy, Morzsa,

kedvet ne kapj a tyúkhúsra.

Élj a tyúkkal barátságba…

anyám egyetlen jószága.

Nemes Nagy Ágnes: Nyári rajz

Hogy mit láttam? Elmondhatom.

De legjobb, ha lerajzolom.
Megláthatod te is velem,
csak nézd, csak nézd a jobb kezem.

Ez itt a ház, ez itt a tó,

ez itt az út, felénk futó,
ez itt akác, ez itt levél,
ez itt a nap, ez itt a dél.
Ez borjú itt, lógó fülű,
hasát veri a nyári fű,
ez itt virág, ezer, ezer,
ez a sötét gyalogszeder,
ez itt a szél, a repülés,
az álmodás, az ébredés,
ez itt gyümölcs, ez itt madár,
ez itt az ég, ez itt a nyár.

Majd télen ezt előveszem,

ha hull a hó, nézegetem.
Nézegetem, ha hull a hó,
ez volt a ház, ez volt a tó.

10