Professional Documents
Culture Documents
Kulcsár Ildikó
KÖLYKÖK, DILIK,
SZERELEM
Római kalandozások
Szerelem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11
I. fejezet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13
2002. február 15. BUDAPEST
Amelyből megtudjuk, hogy a világ milyen szerető megértés-
sel viseltetik az egymást őszintén szerető párok iránt, ám az is
kiderül, hogy a legnormálisabb férfiak sem normálisak. Mert
ők akkor is képesek őrületbe kergetni az asszonyaikat, ha egyéb-
ként átlagon felül rendesek, sőt akkor is, ha nagyon jót akarnak
ISBN nekünk.
ISSN
II. fejezet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21
2002. május 4. RÓMA
Amelyben némi hányattatás után római lakosok leszünk, köz-
Megjelent a Central Médiacsoport Zrt. gondozásában ben rájövünk, hogy a kis lakás is lakás, és a legkoszosabb, legsza-
1037 Budapest, Montevideo u. 9. Tel.: 437-1100 kadtabb lichthófnak is megvan a maga bája. Később elmeren-
Felelős kiadó: Varga Zoltán vezérigazgató günk az olasz nyelv bölcsességén: az -a végű főnevek nőneműek,
Könyvkiadás: Szemere Gabriella de akad egy-két kivétel: például a görög eredetű il problema nem
véletlenül hímnemű.
III. fejezet .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29
Nyomdai kivitelezés: , 2015 1992. SEREGNO
Felelős vezető: Amelyben visszaugrunk tíz évet, 2002-ből 1992-be. Rómából
az észak-olaszországi Seregnóba. Ezen ugrabugra nélkül soha
Tördelés: Kerényi Attila nem érthetnék meg, miért rajong e sorok írója elvtelenül és kri-
Felelős szerkesztő: Marosi László tika nélkül az olaszokért és az itáliai kultúráért. Abból is ízelítőt
kapunk, hogy a világ legjobb latintanára a Veres Pálné Gimná-
A könyvet megrendelheti a www.polc.hu online könyváruházban ziumban eredményesen szigorkodott az ifjúsággal.
IV. fejezet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 61 VIII. fejezet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 129
1992. BUDAPEST – VILLACH – RÓMA 1992. december 27. RÓMA
Amelyből megtudjuk, hogy meg kell bolondulni egy hosszú uta- Amelyből megtudjuk, hogy a tenger zuhogó esőben, szélviharban is
zástól öt neveletlen kölyök meg egy morgós férj társaságában gyönyörű, és egy vízmániás gyereket semmi nem tart vissza attól,
a gazdag Nyugaton. Az is kiderül, hogy a Tiberis partján „termő” hogy belegyalogoljon a tengerbe. Arról is meggyőződhetünk, hogy
taxisok – a hírük ellenére – jobban szeretik a bambinókat, mint a csodák meg a mesék hatása soha nem marad el, és a legkisebb kölyök
a pénzt, és a bűbájosan égnek álló copfok hatására rögtön ked- jókívánsága könnyeket csal a Neptunus üldözte anya szemébe is.
vük támad újabb „gyerekcsinálásra”.
IX. fejezet .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 143
V. fejezet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 89 1992. december 30. RÓMA
1992. december 12. RÓMA Amelyből megtudjuk, hogy nem baj, ha minden jónak vége lesz egy-
Amelyből megtudhatják, hogy még Rómában sem szabad a fér- szer, mert az élményt nem lehet elveszíteni. Velünk marad, ahogy
finépből mumust csinálni, mert annak a szegény asszony issza egy vastapsot érdemlő, méretes karikatúra is, amely a Spanyol-
meg a levét. Ahogy annak is, ha a kölykök mindig mindent hal- lépcső márvány fodrai közt készült. Ráadásul az sem baj, ha csak
lanak, mert bizony nem szerencsés, ha ebédnél az a téma, csinál- néha érezzük, hogy „bomba jó család” vagyunk, elég, ha a Trevi-kút
junk-e még gyereket az Örök Városban… hatalmas szobrai tisztában vannak ezzel. És visszavárnak…
11
torkom szakadtából ordítottam a mellettem álló párom-
nak (ma is emlegeti szegény, mennyire megrémítette
a váratlan kitörés): – Értsd meg, én otthon érzem magam I. fejezet
Rómában!
– Nem baj, születési hiba – csitítgatott, közben meg-
fogta a homlokomat, mert arra gondolt, hogy némi nap- 2002. február 15.
szúrás váltja ki e vad érzelmeket. – Talán valamelyik BUDAPEST
ősöd erre kalandozott, és olasz vér is csörgedezik ben-
ned… – tette hozzá nevetve. – Ostobaság! – kiabáltam
tovább. – Szőke a hajam, zöld a szemem, itt mindenki
mesésen kreol bőrű! Hidd el nekem, ezt a csizmát csak
A melyből megtudjuk, hogy a világ milyen szerető meg-
értéssel viseltetik az egymást őszintén szerető párok
iránt, ám az is kiderül, hogy a legnormálisabb férfiak sem
jókedvében ragasztotta Európához az Úristen! Nem normálisak. Mert ők akkor is képesek őrületbe kergetni
látod, hogy ebben az országban még a koldusasszonyok az asszonyaikat, ha egyébként átlagon felül rendesek,
is gyönyörűek? sőt akkor is, ha nagyon jót akarnak nekünk.
Valószínűleg ekkor, a Via Veneto forgatagában kezdő-
dött az az elfogult – nem teljesen normális –, minden
más érzést maga alá gyűrő szerelem, amit Olaszország, – Gyere velem Rómába! Én dolgozni fogok, te meg
és főleg Róma iránt érzek. élvezheted az imádott latinjaidat – mondta életem párja
egy barátságtalan februári estén olyan arccal, mintha
egy rövidke városligeti sétára invitálna. Flegmamázzal
vakolta be a vonásait – jelzem, rémesen rossz színész –,
közben pontosan tudta ő, hogy ez a rövid mondatocska
mit fog belőlem, eszement Róma-mániásból kiváltani, de
gonoszul nem nézett fel, egyre csak szöszmötölt a papír-
jai között. – Megyünk Rómába?! – visítottam magamon
kívül.
Legkisebb gyerkőcünk, Panni egy perc múlva ránk
nyitotta az ajtót: – Anyu, miért sivalkodsz, amikor egy
perccel ezelőtt azért veszekedtél, hogy aludjak el, mert
12 13
V. Kulcsár Ildikó Kölykök, dilik, szerelem
holnap el fogok késni az iskolából? (Igaza volt, de az rossz tanácsadókat keres! Én még azt is megfogadtam
öröm ezúttal maga alá gyűrte az aggódó anyát…) 1990-ben, amikor az általam nagyon tisztelt és szeretett
– Miért mennél te is Rómába, ha a férjednek ott mun- Révai Vali felvett (az „utcáról”) a Nők Lapjához, hogy
kája van? Ezer és egy férfi utazik hivatalos külföldi útra, az újságírás – bármennyire imádom –, nem kerekedhet
a feleségük meg szépen otthon marad gyereket nevelni, a kölykök fölé. Mert, ha valamelyikükkel komoly gond
dolgozni, ahogy illik – mondhatják jogosan. Nos, ahhoz, lesz, akkor abba kell hagynom…
hogy megértsék a mi nem éppen szabályos helyzetünket, Mit szól a külvilág hozzánk? Hogyan vélekednek egy
meg kell szakítanom e februári este történetét. olyan újságíróról, aki mindig férji kísérettel utazik kül-
Valamikor hajdanán, pontosan 1988-ban – az eskü- földre, és ha ezt nem teheti, inkább lemondja az utat? Ó,
vőnk utáni hajnalon – fogadalmat tettünk: oly sok időt az leírhatatlan! Szinte senki nem hiszi el, hogy azért aka-
szúrtunk el egymás nélkül, hogy ezentúl mindenhová rom vinni a páromat, mert fogadalmat tettünk. Azt meg
együtt fogunk utazni. Egymás nélkül csak azért sem végképp nem akarja tudomásul venni a világ, hogy vele
megyünk sehová! Pedig tudtuk, hogy a foglalkozásunk érzem magam legjobban. Röviden: egy-két kivételtől
a csavargásról (is) szól. Mégis. Mert bizony tényleg sok – igaz baráttól – eltekintve súlyosan hülyének néznek.
időt pocsékoltunk el egymás nélkül: huszonévesen Fogyatékosnak. Álszentnek. Ütődöttnek. Nem fokozom.
mindketten (alaposan) elrontottuk az első házasságun- Ez van. Nem baj. Sőt, még azt sem váltja ki e „hozzám-
kat, majd a hónunk alá kaptuk a gyerekeinket – ő a ket- állás”, hogy megsértődjek vagy haragudjak. Ezerféle-
tőjét, én a hármamat –, összekötöttük az életünket, és képpen lehet élni, valamennyien magunk döntjük el,
hirtelenjében igazi nagycsalád lettünk. Merész dolog hogyan érezzük jól magunkat a bőrünkben. Eszem
volt? Naná! Öt gyerek – manapság – komoly házi feladat! ágában sincs tehát meggyőzni másokat, vagy elmagya-
De bíztunk magunkban. Egymásban. És egyáltalán nem rázni, hogy csodálatos dolog szerelemben-szeretetben,
érdekelt minket, hogy sok ismerősünk csak legyintge- öt kajla gyerekkel körülvéve megvívni a hétköznapok
tett: „Komplett őrültek ezek, nem fogják bírni.” Tisztá- csatáit, azaz szó sincs arról, hogy valamiféle mintának
ban voltunk azzal, hogy csak a szüleink és a legközelebbi tekintem az életformánkat. Ugyan! Mindenki más-
barátaink a drukkereink. képp csinálja, mi így.
És erre a nagy kalandra vigyázni akartunk. Nagyon! Jelzem, a páromnak sem könnyebb. Képzeljék el,
Vigyáztunk, vigyázunk ma is. Hiszen óriási volt és hogyan nézett rá egy huszonéves ügyintéző lányka,
maradt a felelősségünk! Ha elrontjuk, nemcsak mi, de amikor lemondott egy dél-amerikai study tourt (tanul-
öt gyerek is sérül. Csalódik. Tönkremegy. Pótszereket, mányutat), ahová egy szállítmányozási cég vezetőjeként
14 15
V. Kulcsár Ildikó Kölykök, dilik, szerelem
és közgazdászként hívták meg, ám a nagyhatalmú meg- (is), mert az angol nyelvtudása fényévekkel körözi le az
hívó kijelentette, nem viheti magával a feleségét. Csak ő enyémet. Ő volt a tolmácsom. És a fotósom. Az interjú
menjen, egyedül! sikert hozott, ráadásul Japán feledhetetlen. Olcsóbb lett
– Komolyan mondja, hogy a fe-le-sé-gét akarja volna az út, ha a kedvesem útiköltségét nem fizetjük ki?
magával vinni? – ámuldozott a lányka. (A férjem szerint Naná! De mondják meg, érdemes takarékoskodni ilyen-
a feleség szót úgy ejtette ki, mintha a vérszívó és a varan- kor? Én, a tücsök, azt mondom: nem!
gyos béka rokon értelmű kifejezése lenne…) – Az ilyen Ám mielőtt önök is ütődöttnek (fogyatékosnak,
utakban épp az a gyönyörű, hogy feleség- és férjmentesek álszentnek stb.) néznek minket, gyorsan leszögezem:
– tette hozzá sejtelmes mosollyal. – Ha nem fizethe- nem vagyunk szentek! Csudát! Előző életünkben – így
tem be őt, akkor én sem megyek – jelentette ki röviden hívjuk az esküvőnk előtti korszakot – a lehető legtöbb
a kevés beszédű párom. őrültséget elkövettük (a „zuram” követeli, hogy valljam
– A csaj képezhetetlen fogyatékosnak, kezelésre szo- be: én többet, bevallom), mert azt hittük, így normális,
ruló elmebetegnek, impotensnek, homoszexuálisnak így jó. Hiszen a házasság rabság, amiből időnként ki
vagy hermafroditának nézett – röhögött este otthon, kell törni. Csakhogy most egészen más a helyzet. Folt
amikor beszámolt az épületes társalgásukról. Szóval nem és zsák egymásra talált. Ezt a folt és a zsák egyaránt
utazott. Pontosabban nem utaztunk. Ugyanígy hagytam érzi. Ilyenkor érdemes ám vigyázni! Hiszek abban,
ki én egy jordániai utat. hogy mindenkinek (minden nőnek és férfinak) csak
A dologban az a roppantul furcsa, hogy közben az egyetlen neki való zsákja (foltja) van… Az okosak és
égiek pártfogásukba vettek minket, azaz mindig adó- ügyesek egyből rátalálnak, a hozzám hasonlók csak
dott valami új, külföldi munka – a lemondott ellensú- másodszorra (olyanok is akadnak, akik csak harmad-
lyozásaként –, ahová együtt mehettünk. Például a kiha- szorra, negyedszerre). De érdemes keresni, megéri
gyott Dél-Amerika után néhány héttel igent mondott a befektetett energiát!
Takamado hercegnő (a japán császár menye, akihez Nos, azon a hideg februári estén, amikor befejeztem
nemigen fér közel európai újságíró) az interjúkérésemre. a boldog visítozást, hirtelen felülkerekedett bennem az
Jelzem, már hónapok óta kavartam, rohangáltam, kér- aggodalom. (Nálam bolondul gyorsak, számomra is rop-
vényeztem a Külügyminisztérium segítségével. Az ilyen pant fárasztóak ezek az érzelmi váltások. No, mindegy.)
exkluzív interjúk megszerzéséhez nemcsak kitartás, de – Jaj, uramisten, miből? Kevés a pénzünk! És hol
sok-sok szerencse is kell… És a párom velem utazott fogunk lakni? Mi lesz a kölykökkel? Mi lesz a szerkesztő-
Tokióba! Egyrészt a fogadalmunk miatt, másrészt azért séggel? Eddig mindig csak egy hétre léptünk le!
16 17
V. Kulcsár Ildikó Kölykök, dilik, szerelem
– Ha most, mondjuk, levegőt vennél, és befognád izgatott, olyan gyorsan beszél, hogy rajtam kívül ember-
néhány pillanatra a szád, akkor legalább egy kérdésre vála- fia meg nem érti, majd – váratlanul – térdét csapkodva
szolhatnék. Kegyeskedj idependerülni a számítógéphez, röhögni kezdett. – Ildi, csukd be a szád, már a nagyid
megmutatom, hol fogunk lakni, épp most foglaltam le egy is megmondta, buta képed van, ha tátva hagyod – tette
kis lakást az imádott Rómádban! – szónokolt a párom. hozzá diadallal, majd férfiúi fölénye tudatában megsi-
Penderültem, és szájtátva lestem a képernyőn feltűnő mogatta a tátott szájú haját. (Mármint az enyémet…)
aprócska nappalit, a jól felszerelt pici konyhát, a hatal- – Nyugi, a kölykök már nagyok, minden rendben
mas franciaágyat. – Ez tüneményes! – kiabáltam (Panni lesz, nem halunk éhen, és te csavaroghatsz kedvedre
megint kopogott a falon, hogy nem tud aludni, és miat- Rómádban!
tam fog elkésni az iskolából) –, de mennyibe kerül? – Ki kell vennem szabadságot… és Panni…
– Már hetekkel ezelőtt kiszámoltam mindent – jelen- – Rengeteg szabadságod van, tavaly sem vetted ki, és
tette ki a férjem, és úgy nézett rám, mintha egy személy- amúgy meg hagyj már békén a Panni-fóbiáddal! Tizen-
ben ő lenne Einstein, Thomas Mann, Churchill és Karin- hat éves – már majdnem felnőtt –, kifejezetten boldog
thy Frigyes. Az emberiség agya, ügyessége, harci kedve. lesz egy szülőmentes hónaptól!
Minden! – Értsd meg, a lakás akkor nevetségesen olcsó, – De…
ha legalább egy hónapra vesszük ki, azaz, ha harminc – Semmi de! Nem szólhat az életünk csak a gyere-
napig maradunk. Másfél hétre drágább, mint így! kekről! Te mindent túlzásba viszel. Én most azt akarom:
Egy darabig diadalmasan nézett rám, majd lassan örülj! Érted, édesem, örülj! Annyit dolgozol, hogy már
eltűnt az arcáról a mosoly. – Kérlek, ne vágj ilyen szeren- nézni sem bírom! És a fenébe, nem vágysz egy római
csétlen, aggodalmaskodó képet, mert neked nem áll jól! utónászútra? Ez nekünk jár! – ordította. Mit tehettem?
– mondta lelombozva. – Értsd meg, nem kerül többe, Sírtam, nevettem egyszerre.
mintha Budapesten bérelnénk egy pici lakást! Ráadásul Szóval az emberem ezen az estén legalább öt kilót
nem megyünk repülővel, az megdrágítaná dolgot. Szép hízott saját tökéletessége tudatától. Ráadásul néhány óra
nyugodtan, váltásban elvezetünk Rómáig. Mindössze múlva (úgy éjjel kettő körül) békésen hortyogott, miköz-
ezerháromszáz kilométer. ben én jól fejlett pánikrohamot produkáltam (magam-
Mindössze? Ez az ember nem normális – gondoltam nak) a nappaliban, nem beszélve a számlálatlanul szí-
én, de csöndben maradtam. vott cigarettáimról. Mert csak dolgozott, dolgozott az
– Május harmadikán indulunk, a születésnapodat a bolond agyam. Hiszen ha Rómába lehet menni, akkor
már ott ünnepeljük! – hadarta alig érthetően, mert ha menni kell. Akkor nincs az a hatalom, amely meggá-
18 19
V. Kulcsár Ildikó
20 21