You are on page 1of 10

V.

Kulcsár Ildikó

KÖLYKÖK, DILIK,
SZERELEM
Római kalandozások

Második, bővített kiadás


TARTALOM

Szerelem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11

I. fejezet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13
2002. február 15.  BUDAPEST
Amelyből megtudjuk, hogy a világ milyen szerető megértés-
sel viseltetik az egymást őszintén szerető párok iránt, ám az is
kiderül, hogy a legnormálisabb férfiak sem normálisak. Mert
ők akkor is képesek őrületbe kergetni az asszonyaikat, ha egyéb-
ként átlagon felül rendesek, sőt akkor is, ha nagyon jót akarnak
ISBN nekünk.
ISSN

II. fejezet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21
2002. május 4.  RÓMA
Amelyben némi hányattatás után római lakosok leszünk, köz-
Megjelent a Central Médiacsoport Zrt. gondozásában ben rájövünk, hogy a kis lakás is lakás, és a legkoszosabb, legsza-
1037 Budapest, Montevideo u. 9. Tel.: 437-1100 kadtabb lichthófnak is megvan a maga bája. Később elmeren-
Felelős kiadó: Varga Zoltán vezérigazgató günk az olasz nyelv bölcsességén: az -a végű főnevek nőneműek,
Könyvkiadás: Szemere Gabriella de akad egy-két kivétel: például a görög eredetű il problema nem
véletlenül hímnemű.

III. fejezet .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29
Nyomdai kivitelezés: , 2015 1992.  SEREGNO
Felelős vezető: Amelyben visszaugrunk tíz évet, 2002-ből 1992-be. Rómából
az észak-olaszországi Seregnóba. Ezen ugrabugra nélkül soha
Tördelés: Kerényi Attila nem érthetnék meg, miért rajong e sorok írója elvtelenül és kri-
Felelős szerkesztő: Marosi László tika nélkül az olaszokért és az itáliai kultúráért. Abból is ízelítőt
kapunk, hogy a világ legjobb latintanára a Veres Pálné Gimná-
A könyvet megrendelheti a www.polc.hu online könyváruházban ziumban eredményesen szigorkodott az ifjúsággal.
IV. fejezet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 61 VIII. fejezet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 129
1992.  BUDAPEST – VILLACH – RÓMA 1992. december 27.  RÓMA
Amelyből megtudjuk, hogy meg kell bolondulni egy hosszú uta- Amelyből megtudjuk, hogy a tenger zuhogó esőben, szélviharban is
zástól öt neveletlen kölyök meg egy morgós férj társaságában gyönyörű, és egy vízmániás gyereket semmi nem tart vissza attól,
a gazdag Nyugaton. Az is kiderül, hogy a Tiberis partján „termő” hogy belegyalogoljon a tengerbe. Arról is meggyőződhetünk, hogy
taxisok – a hírük ellenére – jobban szeretik a bambinókat, mint a csodák meg a mesék hatása soha nem marad el, és a legkisebb kölyök
a pénzt, és a bűbájosan égnek álló copfok hatására rögtön ked- jókívánsága könnyeket csal a Neptunus üldözte anya szemébe is.
vük támad újabb „gyerekcsinálásra”.
IX. fejezet .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 143
V. fejezet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 89 1992. december 30.  RÓMA
1992. december 12.  RÓMA Amelyből megtudjuk, hogy nem baj, ha minden jónak vége lesz egy-
Amelyből megtudhatják, hogy még Rómában sem szabad a fér- szer, mert az élményt nem lehet elveszíteni. Velünk marad, ahogy
finépből mumust csinálni, mert annak a szegény asszony issza egy vastapsot érdemlő, méretes karikatúra is, amely a Spanyol-
meg a levét. Ahogy annak is, ha a kölykök mindig mindent hal- lépcső márvány fodrai közt készült. Ráadásul az sem baj, ha csak
lanak, mert bizony nem szerencsés, ha ebédnél az a téma, csinál- néha érezzük, hogy „bomba jó család” vagyunk, elég, ha a Trevi-kút
junk-e még gyereket az Örök Városban… hatalmas szobrai tisztában vannak ezzel. És visszavárnak…

VI. fejezet .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 101 X. fejezet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 149


1992. december 20.  RÓMA 1994. június vége  JESOLO
Amelyben rájövünk, hogy szívet melengető rendetlenség van Amelyből megtudjuk, hogy nehezebben boldogulunk a bom-
a Forumon, de azt is észrevesszük, hogy túl jól sikerült a műtét: bázó, majdnem-nő kamaszokkal, mint korábban a kajla, vihogó
a kölykök annyira átélik a római mitológiát, hogy megbüntetik Cara- nyakiglábokkal. És bizony bele kell abba pusztulni, ha egy árva
callát, ráadásul az is kiderül, hogy nagy öröm az ember lányának, magyar emberpárt Neptunus haragja kísér el Jesolóba, a Velence
ha férjét nem apácák nevelik. És a Tevere mindenbe belebeszél… melletti üdülőhelyre.

VII. fejezet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 113 XI. fejezet .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 163


1992. december 24.  RÓMA 2004. június  VELENCE
Amelyből megtudjuk, hogy a Szent Péter-bazilika környékén Amelyben arra buzdítom önt, kedves Olvasó, utazzon Velencébe!
eláll a lélegzet, és a márványba álmodott szépség – Michelangelo Akkor is, ha van párja, akkor is, ha nincs. Mert ennek a mesevá-
Piètája – az örökkévalósággal szembesít. Megtapasztaljuk, hogy rosnak boszorkányos az ereje: itt kiderül a hamisság hamissága
a férfiaknak mindig győzniük-harcolniuk kell, de ez sem csök- és az igaz szeretet valódisága. Ráadásul bocsánatot kérünk Béla
kenti azt a soha nem feledhető boldogságot, amit egy közepesen bácsitól a súlyos eszmei mondanivalót hordozó családi induló-
csóró magyar anya érez, ha megmutathatja a fényárban úszó, ért, majd az indiánok nyugalmával vesszük tudomásul, hogy
karácsonyi Rómát és a pápai misét a neveletlen gyerekeinek. gatyában senki sem templomképes.
XII. fejezet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 173 XVI. fejezet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 231
1995. áprilistól szilveszterig 2002. május közepe  OSTIAI TENGERPART
Amelyből megtudjuk, hogy a gyász a szerelmetes Rómában sem Amelyben megpróbáljuk megérteni az olasz divat zsenialitását,
könnyebb, mint a világ bármely pontján. És mi – szerencsétlen, és elmerengünk az itáliai férfilélek gerjedelmein… Kirucca-
véges életű emberek – nem menekülhetünk a bánatunk elől. Ám nunk a tengerpartra, ahol véres krimikkel szembesül az egyszeri
az is kiviláglik (remélhetőleg), hogy igenis vannak csodák! Apró magyar újságíró, miközben megpróbálja „strandképessé” tenni
jelek, gesztusok, örömök, mankók… Ha ezeket megkapod, nincs az ő négyemeletes turbánt viselő maharadzsáját.
jogod panaszra! Sem Rómában, sem Budapesten!
XVII. fejezet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 243
XIII. fejezet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 189 2002. május vége  RÓMA
2002. május  RÓMA Amelyből megtudjuk, nem mindenki örül annak, ha akkora
Amelyben nagyot ugrunk az időben, és rögtön szörnyethalunk a melle, mint a Colosseum, és önfeledten rajongunk egy forma-
ijedtünkben, mert a „hímsoviniszta disznó” vadabbul akar bontó – kopasz, kövér, slampos – tévésztárért. Ennek hatására
vezetni, mint az olaszok a forgalomnak csúfolt római tébolydá- eltöprengünk öregségről és fiatalságról, majd őszintén elámulunk
ban. Azzal is szembesülnünk kell, hogy az imádott városomnak azon, hogy az olaszok nem felejtették el – velünk ellentétben –,
veszélyes, mocskos arca is van, majd rájövünk, hogy „nagy gono- hogy a világ (bizony) sokgenerációs.
szok” a gyerekek: még a meseszép Albano-tó partján is kísértenek.
XVIII. fejezet .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 253
XIV. fejezet .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 199 2002. május 26.  VIA DEL BABUINO
2002. május  CASTEL GANDOLFO Amelyben pezsgőáriát énekelünk a római éjszakában, és vadul
Amelyben elámulunk, hogy a fizika törvényei nem mindenütt érvé- rohanunk a Magyar Akadémiára, hogy meghallgassuk Mar-
nyesülnek a Földön, majd megint rájövünk, hogy nem kell mindent ton Évát. Azt a különleges élményt is megosztjuk önnel, kedves
elhinnünk, amivel a férfiak kábítanak minket. Például azt sem, Olvasó, miszerint csodálatos érzés részt venni egy tüntetésen.
hogy kizárólag a teremtés koronája alkalmas arra, hogy elautózzon Ha a békéért és azért menetelünk, hogy a gyerekeink ember-
az ostiai tengerpartig. Ám ha bocsánatot kérnek és kedveskednek, ségesebb világban éljenek. Az égig érő férfihiúságról is ejtünk
akkor nekünk, nőknek, az „erősebb nemnek” kell engednünk. néhány szót…

XV. fejezet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 213 XIX. fejezet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 261


2002. május  RÓMA 2002-ben és 2014-ben  RÓMA
Amelyben először összefut a nyál a szánkban, majd összeszorul Amelyből rájöhetünk, hogy az olaszok nem vernek át: tény-
a gyomrunk. Nem a jóllakottságtól, inkább a félelemtől. Kalan- leg szeretik az életet, a reggeli napfényt, a sós tengeri levegőt,
dozunk egyet az olasz gasztronómiában, majd szembesülünk a haszontalan bambinókat és az éjszakába nyúló vacsorákat.
azzal, hogy Itália kék ege alatt sem fenékig tejfel az élet. Átrucca- Azt is megtudhatjuk, hogy a nudisták nem tudják eldugni
nunk egy kicsit Barcelonába, és meghallgatjuk egy bölcs asszony a fegyvereket, és a százéves férfinak is lehet gerjedelme…
tanácsait. Fogadják meg, különben úgy járnak, mint mi!
XX. fejezet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 277
2015. április  BUDAPEST
Amelyben kicsit elérzékenyülök, hiszen a kölykök jóvoltából ma
már annyian vagyunk, mint az oroszok, ráadásul ráébredek, SZERELEM
hogy a nagycsaládos lét érzelmi hullámvasútján soha nincs meg-
nyugvás. Hálát rebegek tehát az ötöknek meg a páromnak, és
kitartóan biztatom Önt, kedves Olvasóm: jöjjön velem Rómába!

Olyan meghatóan szép volt a keze, mint a nagyikámé.


Finom, hosszú ujjak, áttetsző, kreol bőr. Mindig megné-
zem az emberek kezét, valószínűleg azért, mert nekem
ez a legpocsékabb alkatrészem. Komolyan mondom,
tragikus. Kicsi és rémesen jelentéktelen. Egy pracli. Egy
mancs. Vagy inkább mancsi. Közben a nagymamámnak
gótikus ujjai voltak. Majomparádé, ne nyafogj a kezed
miatt! Örülj, hogy velem ellentétben nem tudsz elhízni,
és hosszú a lábad, mondogatta ő nevetve.
Szóval Róma egyik legszebb sugárútján, a Via Venetón
egy ilyen nagymamaujjakat viselő fiatal koldusasszony
nyújtotta felém finom, karcsú kezét, én pedig gondol-
kodás nélkül beletettem az aprómat. „Csak úgy” adtam
a kevésből – majd belenéztem a koldusasszony szoknyá-
ján csüngő kicsi lány éjfekete szemébe, felpillantottam
a valószínűtlenül kék égre –, és teljesen indokolatlanul
kiabálni kezdtem. A boldogságtól, hogy itt lehetek és
a római utcák kövét koptatom? A szikrázó napfénytől?
A számomra csöppet sem zavaró őrült hőségtől? Attól,
hogy a gimnáziumi latinkönyvem borítója (Constanti-
nus diadalíve) karnyújtásnyira van tőlem? Az ablakok-
ból aláomló virágzuhatagtól és a szűk utcácskák házai
közt lengedező gatyáktól? Nem tudom. Mindenesetre

11
torkom szakadtából ordítottam a mellettem álló párom-
nak (ma is emlegeti szegény, mennyire megrémítette
a váratlan kitörés): – Értsd meg, én otthon érzem magam I. fejezet
Rómában!
–  Nem baj, születési hiba – csitítgatott, közben meg-
fogta a homlokomat, mert arra gondolt, hogy némi nap- 2002. február 15.
szúrás váltja ki e vad érzelmeket. – Talán valamelyik BUDAPEST
ősöd erre kalandozott, és olasz vér is csörgedezik ben-
ned… – tette hozzá nevetve. – Ostobaság! – kiabáltam
tovább. – Szőke a hajam, zöld a szemem, itt mindenki
mesésen kreol bőrű! Hidd el nekem, ezt a csizmát csak
A melyből megtudjuk, hogy a világ milyen szerető meg-
értéssel viseltetik az egymást őszintén szerető párok
iránt, ám az is kiderül, hogy a legnormálisabb férfiak sem
jókedvében ragasztotta Európához az Úristen! Nem normálisak. Mert ők akkor is képesek őrületbe kergetni
látod, hogy ebben az országban még a koldusasszonyok az asszonyaikat, ha egyébként átlagon felül rendesek,
is gyönyörűek? sőt akkor is, ha nagyon jót akarnak nekünk.
Valószínűleg ekkor, a Via Veneto forgatagában kezdő-
dött az az elfogult – nem teljesen normális –, minden
más érzést maga alá gyűrő szerelem, amit Olaszország, – Gyere velem Rómába! Én dolgozni fogok, te meg
és főleg Róma iránt érzek. élvezheted az imádott latinjaidat – mondta életem párja
egy barátságtalan februári estén olyan arccal, mintha
egy rövidke városligeti sétára invitálna. Flegmamázzal
vakolta be a vonásait – jelzem, rémesen rossz színész –,
közben pontosan tudta ő, hogy ez a rövid mondatocska
mit fog belőlem, eszement Róma-mániásból kiváltani, de
gonoszul nem nézett fel, egyre csak szöszmötölt a papír-
jai között. – Megyünk Rómába?! – visítottam magamon
kívül.
Legkisebb gyerkőcünk, Panni egy perc múlva ránk
nyitotta az ajtót: – Anyu, miért sivalkodsz, amikor egy
perccel ezelőtt azért veszekedtél, hogy aludjak el, mert

12 13
V. Kulcsár Ildikó Kölykök, dilik, szerelem

holnap el fogok késni az iskolából? (Igaza volt, de az rossz tanácsadókat keres! Én még azt is megfogadtam
öröm ezúttal maga alá gyűrte az aggódó anyát…) 1990-ben, amikor az általam nagyon tisztelt és szeretett
–  Miért mennél te is Rómába, ha a férjednek ott mun- Révai Vali felvett (az „utcáról”) a Nők Lapjához, hogy
kája van? Ezer és egy férfi utazik hivatalos külföldi útra, az újságírás – bármennyire imádom –, nem kerekedhet
a feleségük meg szépen otthon marad gyereket nevelni, a kölykök fölé. Mert, ha valamelyikükkel komoly gond
dolgozni, ahogy illik – mondhatják jogosan. Nos, ahhoz, lesz, akkor abba kell hagynom…
hogy megértsék a mi nem éppen szabályos helyzetünket, Mit szól a külvilág hozzánk? Hogyan vélekednek egy
meg kell szakítanom e februári este történetét. olyan újságíróról, aki mindig férji kísérettel utazik kül-
Valamikor hajdanán, pontosan 1988-ban – az eskü- földre, és ha ezt nem teheti, inkább lemondja az utat? Ó,
vőnk utáni hajnalon – fogadalmat tettünk: oly sok időt az leírhatatlan! Szinte senki nem hiszi el, hogy azért aka-
szúrtunk el egymás nélkül, hogy ezentúl mindenhová rom vinni a páromat, mert fogadalmat tettünk. Azt meg
együtt fogunk utazni. Egymás nélkül csak azért sem végképp nem akarja tudomásul venni a világ, hogy vele
megyünk sehová! Pedig tudtuk, hogy a foglalkozásunk érzem magam legjobban. Röviden: egy-két kivételtől
a csavargásról (is) szól. Mégis. Mert bizony tényleg sok – igaz baráttól – eltekintve súlyosan hülyének néznek.
időt pocsékoltunk el egymás nélkül: huszonévesen Fogyatékosnak. Álszentnek. Ütődöttnek. Nem fokozom.
mindketten (alaposan) elrontottuk az első házasságun- Ez van. Nem baj. Sőt, még azt sem váltja ki e „hozzám-
kat, majd a hónunk alá kaptuk a gyerekeinket – ő a ket- állás”, hogy megsértődjek vagy haragudjak. Ezerféle-
tőjét, én a hármamat –, összekötöttük az életünket, és képpen lehet élni, valamennyien magunk döntjük el,
hirtelenjében igazi nagycsalád lettünk. Merész dolog hogyan érezzük jól magunkat a bőrünkben. Eszem
volt? Naná! Öt gyerek – manapság – komoly házi feladat! ágában sincs tehát meggyőzni másokat, vagy elmagya-
De bíztunk magunkban. Egymásban. És egyáltalán nem rázni, hogy csodálatos dolog szerelemben-szeretetben,
érdekelt minket, hogy sok ismerősünk csak legyintge- öt kajla gyerekkel körülvéve megvívni a hétköznapok
tett: „Komplett őrültek ezek, nem fogják bírni.” Tisztá- csatáit, azaz szó sincs arról, hogy valamiféle mintának
ban voltunk azzal, hogy csak a szüleink és a legközelebbi tekintem az életformánkat. Ugyan! Mindenki más-
barátaink a drukkereink. képp csinálja, mi így.
És erre a nagy kalandra vigyázni akartunk. Nagyon! Jelzem, a páromnak sem könnyebb. Képzeljék el,
Vigyáztunk, vigyázunk ma is. Hiszen óriási volt és hogyan nézett rá egy huszonéves ügyintéző lányka,
maradt a felelősségünk! Ha elrontjuk, nemcsak mi, de amikor lemondott egy dél-amerikai study tourt (tanul-
öt gyerek is sérül. Csalódik. Tönkremegy. Pótszereket, mányutat), ahová egy szállítmányozási cég vezetőjeként

14 15
V. Kulcsár Ildikó Kölykök, dilik, szerelem

és közgazdászként hívták meg, ám a nagyhatalmú meg- (is), mert az angol nyelvtudása fényévekkel körözi le az
hívó kijelentette, nem viheti magával a feleségét. Csak ő enyémet. Ő volt a tolmácsom. És a fotósom. Az interjú
menjen, egyedül! sikert hozott, ráadásul Japán feledhetetlen. Olcsóbb lett
– Komolyan mondja, hogy a fe-le-sé-gét akarja volna az út, ha a kedvesem útiköltségét nem fizetjük ki?
magával vinni? – ámuldozott a lányka. (A férjem szerint Naná! De mondják meg, érdemes takarékoskodni ilyen-
a feleség szót úgy ejtette ki, mintha a vérszívó és a varan- kor? Én, a tücsök, azt mondom: nem!
gyos béka rokon értelmű kifejezése lenne…) – Az ilyen Ám mielőtt önök is ütődöttnek (fogyatékosnak,
utakban épp az a gyönyörű, hogy feleség- és férjmentesek álszentnek stb.) néznek minket, gyorsan leszögezem:
– tette hozzá sejtelmes mosollyal. – Ha nem fizethe- nem vagyunk szentek! Csudát! Előző életünkben – így
tem be őt, akkor én sem megyek – jelentette ki röviden hívjuk az esküvőnk előtti korszakot – a lehető legtöbb
a kevés beszédű párom. őrültséget elkövettük (a „zuram” követeli, hogy valljam
–  A csaj képezhetetlen fogyatékosnak, kezelésre szo- be: én többet, bevallom), mert azt hittük, így normális,
ruló elmebetegnek, impotensnek, homoszexuálisnak így jó. Hiszen a házasság rabság, amiből időnként ki
vagy hermafroditának nézett – röhögött este otthon, kell törni. Csakhogy most egészen más a helyzet. Folt
amikor beszámolt az épületes társalgásukról. Szóval nem és zsák egymásra talált. Ezt a folt és a zsák egyaránt
utazott. Pontosabban nem utaztunk. Ugyanígy hagytam érzi. Ilyenkor érdemes ám vigyázni! Hiszek abban,
ki én egy jordániai utat. hogy mindenkinek (minden nőnek és férfinak) csak
A dologban az a roppantul furcsa, hogy közben az egyetlen neki való zsákja (foltja) van… Az okosak és
égiek pártfogásukba vettek minket, azaz mindig adó- ügyesek egyből rátalálnak, a hozzám hasonlók csak
dott valami új, külföldi munka – a lemondott ellensú- másodszorra (olyanok is akadnak, akik csak harmad-
lyozásaként –, ahová együtt mehettünk. Például a kiha- szorra, negyedszerre). De érdemes keresni, megéri
gyott Dél-Amerika után néhány héttel igent mondott a befektetett energiát!
Takamado hercegnő (a japán császár menye, akihez Nos, azon a hideg februári estén, amikor befejeztem
nemigen fér közel európai újságíró) az interjúkérésemre. a boldog visítozást, hirtelen felülkerekedett bennem az
Jelzem, már hónapok óta kavartam, rohangáltam, kér- aggodalom. (Nálam bolondul gyorsak, számomra is rop-
vényeztem a Külügyminisztérium segítségével. Az ilyen pant fárasztóak ezek az érzelmi váltások. No, mindegy.)
exkluzív interjúk megszerzéséhez nemcsak kitartás, de – Jaj, uramisten, miből? Kevés a pénzünk! És hol
sok-sok szerencse is kell… És a párom velem utazott fogunk lakni? Mi lesz a kölykökkel? Mi lesz a szerkesztő-
Tokióba! Egyrészt a fogadalmunk miatt, másrészt azért séggel? Eddig mindig csak egy hétre léptünk le!

16 17
V. Kulcsár Ildikó Kölykök, dilik, szerelem

– Ha most, mondjuk, levegőt vennél, és befognád izgatott, olyan gyorsan beszél, hogy rajtam kívül ember-
néhány pillanatra a szád, akkor legalább egy kérdésre vála- fia meg nem érti, majd – váratlanul – térdét csapkodva
szolhatnék. Kegyeskedj idependerülni a számítógéphez, röhögni kezdett. – Ildi, csukd be a szád, már a nagyid
megmutatom, hol fogunk lakni, épp most foglaltam le egy is megmondta, buta képed van, ha tátva hagyod – tette
kis lakást az imádott Rómádban! – szónokolt a párom. hozzá diadallal, majd férfiúi fölénye tudatában megsi-
Penderültem, és szájtátva lestem a képernyőn feltűnő mogatta a tátott szájú haját. (Mármint az enyémet…)
aprócska nappalit, a jól felszerelt pici konyhát, a hatal- – Nyugi, a kölykök már nagyok, minden rendben
mas franciaágyat. – Ez tüneményes! – kiabáltam (Panni lesz, nem halunk éhen, és te csavaroghatsz kedvedre
megint kopogott a falon, hogy nem tud aludni, és miat- Rómádban!
tam fog elkésni az iskolából) –, de mennyibe kerül? –  Ki kell vennem szabadságot… és Panni…
–  Már hetekkel ezelőtt kiszámoltam mindent – jelen- –  Rengeteg szabadságod van, tavaly sem vetted ki, és
tette ki a férjem, és úgy nézett rám, mintha egy személy- amúgy meg hagyj már békén a Panni-fóbiáddal! Tizen-
ben ő lenne Einstein, Thomas Mann, Churchill és Karin- hat éves – már majdnem felnőtt –, kifejezetten boldog
thy Frigyes. Az emberiség agya, ügyessége, harci kedve. lesz egy szülőmentes hónaptól!
Minden! – Értsd meg, a lakás akkor nevetségesen olcsó, – De…
ha legalább egy hónapra vesszük ki, azaz, ha harminc –  Semmi de! Nem szólhat az életünk csak a gyere-
napig maradunk. Másfél hétre drágább, mint így! kekről! Te mindent túlzásba viszel. Én most azt akarom:
Egy darabig diadalmasan nézett rám, majd lassan örülj! Érted, édesem, örülj! Annyit dolgozol, hogy már
eltűnt az arcáról a mosoly. – Kérlek, ne vágj ilyen szeren- nézni sem bírom! És a fenébe, nem vágysz egy római
csétlen, aggodalmaskodó képet, mert neked nem áll jól! utónászútra? Ez nekünk jár! – ordította. Mit tehettem?
– mondta lelombozva. – Értsd meg, nem kerül többe, Sírtam, nevettem egyszerre.
mintha Budapesten bérelnénk egy pici lakást! Ráadásul Szóval az emberem ezen az estén legalább öt kilót
nem megyünk repülővel, az megdrágítaná dolgot. Szép hízott saját tökéletessége tudatától. Ráadásul néhány óra
nyugodtan, váltásban elvezetünk Rómáig. Mindössze múlva (úgy éjjel kettő körül) békésen hortyogott, miköz-
ezerháromszáz kilométer. ben én jól fejlett pánikrohamot produkáltam (magam-
Mindössze? Ez az ember nem normális – gondoltam nak) a nappaliban, nem beszélve a számlálatlanul szí-
én, de csöndben maradtam. vott cigarettáimról. Mert csak dolgozott, dolgozott az
– Május harmadikán indulunk, a születésnapodat a bolond agyam. Hiszen ha Rómába lehet menni, akkor
már ott ünnepeljük! – hadarta alig érthetően, mert ha menni kell. Akkor nincs az a hatalom, amely meggá-

18 19
V. Kulcsár Ildikó

tolhatna. Akkor is mennék, ha egy hónapig kenyéren,


vízen (és némi olcsó olasz paradicsomon) kellene élnem.
De mi lesz közben a kölykökkel? Mennyi hülyeséget II. fejezet
fognak csinálni? Zsófi az összes haverját be fogja köl-
töztetni a házba, ráadásul az első héten elkölti majd az
egész hónapra való pénzét. Utána éhes lesz, amúgy is 2002. május 4.
olyan vékony. Noémi, Kori! Na jó, ők már férjhez men- RÓMA
tek – haj, nagyon korán! –, talán nem csinálnak semmi
marhaságot. De erre sincs garancia. És Krisztiánt, az
ajándékba kapott nagyfiamat most hagyjam itt, ami-
kor a gyerek (mert gyerek ám még!) szerelmes? Őrület!
A melyben némi hányattatás után római lakosok
leszünk, közben rájövünk, hogy a kis lakás is lakás,
és a legkoszosabb, legszakadtabb lichthófnak is meg-
A „Kicsi” minden nap elkésik majd az iskolából… van a maga bája. Később elmerengünk az olasz nyelv
Elrontja a bizonyítványát. Nem megy el angolórára. bölcsességén: az -a végű főnevek nőneműek, de akad
Éjjel-nappal csak barátnőzik meg háromempézik majd, egy-két kivétel: például a görög eredetű il problema nem
és őrületes telefonszámlát csinál. Ki fogja reggelente fel- véletlenül hímnemű.
kelteni? És a tízóraija? Ilyen hosszú időre még soha nem
utaztunk el. Igen, bolond ez az ember, úgy akar jót, hogy
közben sokkos állapotba hoz. Igen, bolond az én embe- Stefano energikus mozdulattal kapja ki a bőröndöt a cso-
rem, mert semmit sem egyeztetett velem előre, és egy magtartóból – az én ronda, hatalmas sárgámat, amit úgy
csöppet sem avatott be a terveibe! megpakoltam könyvekkel és ruhákkal, hogy odébb sem
Az volt az utolsó gondolatom, mielőtt teljesen kime- tudom tolni –, és őrületes tempóban elvágtat vele a Via
rülten – boldogan kétségbeesve, ujjongva és rémülettel dei Banchi Vecchi 58. számú házhoz. Boszorkányos gyor-
tele (ráadásul ruhástul) – elaludtam a nappali kanapéján, sasággal kinyitja a kaput, behajítja a tonnányi bőröndöt,
hogy a szeretett férjem, akit nekem teremtettek az istenek, majd rohan vissza a következő csomagért. Jó oka van
beszámíthatatlan akarnok. Aki még akkor is szétrágja az a sietségre, mert a két ütődött magyar lakásbérlője épp egy
idegrendszeremet, amikor örömet akar szerezni. Nagyon egyirányú utca végén parkol, és ha onnan egy kocsi ki akar
sajnáltam magam, és félálomban Márta barátnőm szavai hajtani, akkor csak a testünkön keresztül juthat tovább.
visszhangoztak bennem: „Nagyon vigyázz, és ne bízd el Tudatosan, kissé idegbetegen álltunk oda (az idegbe-
magad: a legnormálisabb férfi sem normális.” tegség mibenlétéről később…), hiszen csak gurultunk,

20 21

You might also like