Hű az, aki ígéretet tett. Gyál, 2010. október 11.

Krisztus a tűzben
Alapige: Dán 3
Nebukadneccar király, amikor beletekintett a tűzbe, döbbenten konstatálta a követ-
kezőket:
1. A három férfi a tűzben él és járkál. Pedig, akik bedobták őket a kemencébe,
a kemence nyílásánál megégtek, annyira befűttette a király mérgében.
2. Nem három férfit lát a kemencében, hanem négyet, holott hármat dobtak
bele.
3. A negyedik férfialak szemmel láthatóan olyan volt, mint valami Isten.
Nem gondolom, hogy sokat kellene találgatni, hogy kiről van itt szó. A testet öltés
előtti, még dicsőségében lévő Krisztust látja itt Nebukadneccar, amint a tűzben
megtartja és megmenti hűséges hitvallóit. Ebben az esetben a Krisztus nemcsak
megmenti őket, hanem megmentőként meg is mutatja magát egy pillanatra.
Nagy vigasztalás ez Isten mindenkori népének: Krisztus ott van velünk a tűzben,
megmentőként, szabadítóként számíthatunk rá.
Isten népének nem egyszer kell tűzben járni és akkor ott van az ígéret nekünk is, és
ez az ígéret már élt akkor is, amikor a három hitvalló nem volt hajlandó feladni az
Isten melletti kiállását: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém
vagy! Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha
tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg.” 1 Ennek az ézsaiási ígéret-
nek a szó szerinti megvalósulását látjuk ebben az esetben.
Meglepő-e, hogy ide jutunk? A történetből számomra úgy tűnik ezek a férfiak nem
lepődtek meg rajta. Viszont Isten mai népét hányszor éri meglepetésként a megpró-
báltatás tüze, és esik kétségbe, és kezd el zúgolódni és értetlenkedni – holott ekkor
sem más a feladat: ragaszkodni Krisztushoz, sőt sokkal inkább ragaszkodni hozzá.
Péter írja is a keresztyéneknek:
Szeretteim! A szenvedés tüze miatt, amely megpróbáltatásul támadt közötte-
tek, ne háborogjatok úgy, mintha valami meglepő dolog érne titeket. Sőt ameny-
nyire részesültök a Krisztus szenvedésében, annyira örüljetek, hogy az ő dicső-
ségének megjelenésekor is ujjongva örülhessetek.
Nem tudom, hogy amikor ezt Péter írta gondolt-e a Dán 3-ra, de nagy a kísértés,
hogy azt gondoljam: igen, ott volt előtte ennek a három hitvallónak a példája és a
Szentlélek rámutat ezekre a férfiakra vigasztalásként és bátorításként. Hogy itt Is-
ten különleges beavatkozását látjuk és nem egy legendát, egy szép mesét, amit jól
elő lehet adni a gyerekeknek.
Sadrak, Mésak és Abédnegó nyilván nem élvezték a helyzetet, semmi örömet nem
találtak benne, de bámulatos az a nyugalom, ahogy a leírás szerint szembenéznek a
helyzetükkel: nem lepődnek meg rajta, még kevésbé háborognak, mintha valami
meglepő dolog történt volna velük.
Most nézzük meg, hogy hogyan jutott idáig a történet – hogyan tapasztalták meg
Krisztus szabadítását a tűzben; hogyan bátorít minket abban, hogy a tűzben járva
nem perzselődünk meg, mert Krisztus van ott velünk a tűzben.

1 Ézs 43:1-2

Krisztus a tűzben 1/5

 Hű az, aki ígéretet tett. Gyál, 2010. október 11.

1. Nebukadneccar birodalomerősítő célja

Nebukadneccar birodalma nagyra nőtt. Tisztában volt vele, hogy minél nagyobbra
nő a birodalom, minél több különböző nyelvű, kultúrájú és vallású népet igáz le, a
birodalom annál sérülékenyebb. Mit lehet tenni? Egységesíteni kell – de nem pusz-
tán közigazgatásilag – az kevés. Ideológiai egységesítés kell. Ehhez pedig valamilyen
szupervallás kell, amely nem akarja megsemmisíteni a többit, ha elismerik a fenn-
hatóságát. Kell valami egységesítő erő, ami a leghatékonyabb egy közös vallás, ami
által a lelkiismeret uralható. Nebukadneccar tudja: azokon tud uralkodni, akiknek
a lelkiismeretét be tudja hódoltatni. Aki leborul és kifejezi a hódolatát a legfőbb
uralkodó és ideológia előtt. Ezt célt szolgálja ez a különleges bálvány.
És ha nézzük, akkor az elfogadtatás és az egységesítés érdekében mindent bevet –
amit azóta is bevetnek a birodalmak és vallások. Nagyszabású ünnepségsorozatba
kezd. Jönni kell a birodalom minden részéből a képviselőknek kifejezni a vallásos
hódolatot, az elismerést a bálvány előtt. Nagyszabású zenei produkciók, tömeges le-
borulások. Aki csak ott van, annak eláll a szája a bámulattól és a tömeg sodrásá-
ban feloldódik minden gátlás és ellenállás. Mert lehet, hogy még egy uralkodónak
ellen tudnának állni – de a tömeg nyomásának soha.
De hogy valakinek még csak eszébe se jusson az ellenállás, a biztonság kedvéért
megtámogatják a nagyszabású ünnepségeket egy kis fenyegetéssel is – meggyőződve
arról, hogy úgysem lesz rá szükség. Ha valakit nem nyűgözne le ez a csodálatos
egység és ideológia, akkor az boruljon le félelemből, az hódoljon be félelemből. Végül
is mindegy, hogy miért hódol be, csak hódoljon az aranyszobor előtt, a birodalom
előtt.
Minden egységesítő szándék mögött a lelkek fölötti uralom megszerzése áll. Nem
tűri azt, ha valaki nem hódol be, nem akar egyforma lenni, akinek nem uralhatja a
lelkiismeretét. Hatalmának elismerését és zavartalanságát várja tőle.
Minél erőteljesebb az uniformizálási igény, annál kevésbé tűri a tőle való független-
séget, annál jobban zavarja a lelkiismeret szabadsága.
Sok birodalom eljátszotta már ezt a játékot és már sok egyház is. Ahol az ember
akár politikai, akár vallásos módon uralkodni akar a lélek felett, manipulálva, el-
kápráztatva vagy éppen fenyegetve átveszi az uralmat azon a helyen, amely egyedül
Istent illeti meg. Nagy a nyomás – mindig nagy a nyomás, aminek nehéz ellenállni.

2. Az ellenállás és a vád
És mégis olvasunk a történetben három férfiról, akinek megy. Sadrak, Mésak és
Abédnegó nem hódol az aranyszobor előtt. Nem állnak ki, hogy márpedig mi nem
hódolunk; nem protestálnak, nem tiltakoznak, nem vonulnak transzparensekkel az
utcára; egyszerűen teszik azt, amit az Isten iránti szeretetük, a hitükhöz való ra-
gaszkodásuk, a lelkiismeretük diktál; illetve nem teszik azt, amit az Isten Igéjéhez
kötött lelkiismeretük nem enged.
Nem is kell nagy hangon tiltakozni, mert lesznek azért olyanok, akik tájékoztatni
fogják az uralkodót.
Ekkor azonban káldeus férfiak álltak elő, és bevádolták a zsidókat. 9 Így be-
széltek Nebukadneccar királyhoz: Király, örökké élj! 10Te, ó király, megparan-
csoltad, hogy minden ember, aki meghallja a kürt, síp, citera, hárfa, lant, duda
és mindenféle hangszer hangját, boruljon le, és hódoljon az aranyszobor előtt;
11
ha pedig valaki nem borul le, és nem hódol előtte, azt dobják be az izzó tüzes
kemencébe. 12Vannak itt zsidó férfiak, Sadrak, Mésak és Abédnegó, akiket Ba-
bilon városában állítottál szolgálatba, ezek a férfiak semmibe sem vesznek té-
ged, ó király, nem tisztelik isteneidet, és nem hódolnak az aranyszobor előtt,
amelyet felállíttattál.

Krisztus a tűzben 2/5

 Hű az, aki ígéretet tett. Gyál, 2010. október 11.

Igen vannak, akik sietnek tájékoztatást adni arról, hogy drága és imádott kirá-
lyunk, van aki nem hódol és tisztel téged eléggé. Nem számít, hogy tisztességesen
ellátták a feladatukat. Nem számít, hogy a megfelelő tiszteletet megadták, nem szá-
mít, hogy egyáltalán nem szítanak lázadást, csak élnek csendben, végzik a dolgukat
és ellátják a becsülettel a kötelességüket.
Nem tudjuk, hogy mi volt a konkrét oka annak, hogy bevádolták őket – és ez azt su -
gallja, hogy tulajdonképpen mindegy. Egyszerűen azért, mert a só és világosság, a
Krisztus népe világossága és tisztasága bántja a sötétség fiait, csípi és marja Krisz-
tus gyermekeinek tisztasága a sötétség fiainak szemét. Sadrakot, Mésakot és Abéd-
negót bevádolják a királynál.
És most álljunk meg egy picit. A vádak, amelyekkel vádaskodnak nem is koholt vá-
dak. A vádjuk igaz, bár egy kicsit ráerősítenek. „Vannak itt zsidó férfiak, Sadrak,
Mésak és Abédnegó, akiket Babilon városában állítottál szolgálatba, ezek a férfiak
semmibe sem vesznek téged, ó király, nem tisztelik isteneidet, és nem hódolnak az
aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál.” Mi az igaz a vádban? „Nem tisztelik istenei-
det és nem hódolnak az aranyszobor előtt.” Teljesen igaz – és ezt előzi meg egy kis
érzelmi rásegítés: „semmibe sem vesznek téged, ó király”.
És hamar kiderül, hogy igaz a vád, hiszen amikor a király rákérdez a három hitval-
lónál, akkor ők bizony vállalják azt, hogy ki az ő istenük, és hogy ezt az Istent ta-
gadnák meg azzal, ha leborulnának a szobor előtt és nem hajlandók.
Szóval a vád igaz – de a vádaskodók szíve mégis gonosz. Igaz vád és gonosz szív –
borzalmas egyveleg. És tudják, hogy van keresnivalójuk a királynál. De egyvalamit
mégis leszűrhetünk belőle: ahol a hitbeli lelkiismeretet éri támadás, ahol a lelki
meggyőződést éri támadás és vád, minden tartalmi igazsága ellenére gonosz és sötét
szívből táplálkozik. Mert a világosság soha sem támad a világosságra. A világosság
sohasem támad a világosságra.
De ez az út – a vádaskodók útja vezet el a nyílt ellenálláshoz, a hit nyílt megvallásá-
hoz és végül a tüzes kemencéhez és azon keresztül a Krisztus szabadításához.

3. A három férfi meggyőződése

Mi volt az, ami ezt a három hitvallót a legvégsőkig erővel töltötte fel? Vegyük végig a
meggyőződéseiket.

3.1. Az élő Isten (Jahve) az egyetlen isten

Az első meggyőződésük az volt, hogy Jahve az egyetlen Isten. Bármerre jártak a vi-
lágban mindenhol azt látták, hogy az emberek sok Istent imádnak. Az egyik nép ezt,
a másik nép azt. Nyilván nagy volt a szellemi kísértés azzal, hogy elkerültek atyáik
földjéről Jahve fennhatósága alól, hogy behódoljanak a babiloni isteneknek. De mi-
ért nem voltak erre hajlandók? Miért mondták nyíltan és bátran a szemébe Nebu-
kadneccarnak: „mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor
előtt, amelyet felállíttattál!” Miért tudták ezt ennyire határozottan kijelenteni: mert
meg sem fordult a fejükben – vagy ha megfordult is, már rég leszámoltak azzal –
hogy Nebukadneccar istenei valóban istenek lennének. Tudták, hogy azok a bálvá-
nyok csak az emberi elme agyszüleményei. Ha pedig nem istenek Isten felségét és
szentségét sértenék meg azzal, ha félelemből képmutató módon leborulnának a szo-
bor előtt.

Krisztus a tűzben 3/5

 Hű az, aki ígéretet tett. Gyál, 2010. október 11.

3.2. Jahve hatalmas Isten

A második meggyőződésük ez volt: Jahve hatalmas Isten. Annyira hatalmas, hogy
mindenható is. Mert a tömegben nagy lehetett a kísértés, főleg a fenyegetés hatásá-
ra. Úgy teszek, mintha leborulnék. Úgy teszek, mintha behódolnék. Elvégre miért
tegyem kockára az eddigi szerencsémet. Isten nem véletlenül juttatott ebbe a pozíci-
óba – elég magas rangú állami tisztviselők voltak. Biztos elnézi Isten, hogy a meg-
maradás érdekében egy kicsit színészkedünk. Elvégre nem lehet szembeszállni egy
ekkora tömeggel, egy ekkora apparátussal, egy ekkora nyomással. Ezt nyilván az Is-
ten is megérti. De ők nem egy ilyen gyenge és gyengeségében megértő Istent látnak,
hanem egy hatalmas Urat, akinek sem a tömeg, sem az apparátus, sem a nyomás
nem számít. Nem nyugtatgatják hamis módon a lelkiismeretüket, hanem hatalmas
látják és hatalmasnak vallják az Istenüket
Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tü-
zes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó király!
Vallják ezt ellentétben Nebukadneccarral, aki minden istennél hatalmasabbnak ál-
lítota magát: „És van-e olyan Isten, aki az én kezemből ki tud szabadítani bennete-
ket?”
Semmi sem rendíti meg őket ebben a meggyőződésben, hogy Jahve hatalmas: még
az sem, hogy már érzik a kemence tüzének fenyegetését.

3.3. Istenük jó és szereti őket

A harmadik meggyőződésük – és talán a hívőknek bizonyos helyzetben ezzel van a
legtöbb problémájuk: az ő Istenük jó, mindennek ellenére mindig jó Isten és szereti
őket. Döbbenetes, hogy rendületlen a hitük Isten jóságában és szeretetében. Ehhez
gondoljuk végig, hogy min mentek keresztül.
1. A hazájukat egy idegen pogány birodalom elpusztította – vajon kérdezték-e,
hogy ha Isten jó, akkor ezt miért engedte meg.
2. Valószínűleg sok szerettüket kegyetlenül elpusztították – vajon kérdezték-e,
hogy ha Isten jó, akkor ezt miért engedte meg.
3. Elhurcolták őket egy idegen országba fogolyként. Valószínűleg ezek sem tar-
toztak a legszebb emlékeik közé – a fogolymenet, a deportálás, a hátraha-
gyott halottak és az útközbeni kegyetlenségek – vajon kérdezték-e, hogy ha
Isten jó, akkor ezt miért engedte meg.
4. A hitük és Isten iránti engedelmességük miatt bevádolhatták őket gonosz
emberek, ami miatt a halál szélére kerültek – vajon kérdezték-e, hogy ha Is-
ten jó, akkor ezt miért engedte meg.
5. És tudták azt is – ha kiállnak Isten mellett, rajtuk már csak a csoda segít -
het, mert úgy behajítják őket a tüzes kemencébe, hogy a lábuk nem éri föl-
det – vajon kérdezték-e, hogy ha Isten jó, akkor ezt miért engedte meg.
Azt nem tudom, hogy bármikor is volt-e bennük ilyen kérdés: de azt látom, hogy
mindennek ellenére nem csak Isten egyedülvalóságáról vannak meggyőződve, nem-
csak Isten hatalmáról, hanem a jóságáról is. Sőt annak ellenére meg vannak erről
győződve, hogy talán már maguk is elkészültek arra, hogy Isten nem fogja megmen-
teni őket. Hát sokan biztosan nem fogadtak volna arra, hogy élve jönnek ki a hét-
szeresen befűtött kemencéből.
Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tü-
zes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó király! 18De ha nem
tenné is, tudd meg, ó király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem hó-
dolunk az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál!

Krisztus a tűzben 4/5

 Hű az, aki ígéretet tett. Gyál, 2010. október 11.

Ki merik mondani, hogy Isten ki tudja őket szabadítani. De azt is ki merik monda-
ni: hogy Istent annak ellenére is szeretik és szeretni is fogják, ha ezt nem teszi meg.
Utolsó leheletükig szeretik Istent, mert ő mindennek ellenére jó Isten. Sőt! Ha nem
tenné meg, hogy kiszabadítja őket, nekik annál jobb, mert olyan reménységgel ren-
delkeznek, ami csak Isten gyermekeinek van meg: a tűzön túl még jobb élet várja
őket.
Három egyszerű és erős meggyőződés:
1. Isten az egyetlen, ezért csak őt imádjuk.
2. Isten hatalmas és semmilyen körülmények között nem félünk az ő nevét
megvallani, mert még a tűzből is ki tud menteni.
3. Isten jó, még ha meg is engedi a szenvedés tüzét az életünkben.
Minél erősebb ez a három meggyőződés, annál tisztább és bátrabb lesz a bizonyság-
tételünk a pogánysággal, az istentelenséggel, a vallási és szellemi zűrzavarral szem-
ben. És annál inkább látjuk meg Krisztust is a tűzben. De ha nem tenné is, ez sem-
mit sem változtat a meggyőződésünkön, mert még a tűzön is túl látunk hit által.
amennyire részesültök a Krisztus szenvedésében, annyira örüljetek, hogy az ő
dicsőségének megjelenésekor is ujjongva örülhessetek.

Krisztus a tűzben 5/5