Grizzly medve

(Ursus arctos horribilis)

Valamikor Észak-Amerika egész nyugati részén

honos volt. Száz éve még a nyílt prérin is előfordult
de a vadászat és az ember térhódítása a járhatatlan
hegyekbe szorította vissza, olyannyira, hogy 1975-
ben felvették a veszélyeztetett állatfajok vörös
listájára. Ma már jóformán csak Alaszka Yukon
tartományában és a Sziklás-hegység nemzeti
parkjaiban (Yellowstone Nemzeti Park az Egyesült
Államokban, Sziklás Hegység Park Kanadában stb.)
vannak olyan, kiterjedt területek, ahol nagyobb számban és szinte háborítatlanul él.

Megjelenése, életmódja

A szürkemedve a törzsváltozattól eltérő mérete és színe

(barna alapszínen szürkés foltokkal, mert a szőrszálak vége
kihalványodik) valószínűleg csak a táplálék és az
életkörülmények következménye. Rövid feje, domború
orrcsontjai, széles és lapos homloka, rövid fülkagylói és
rövid farka viszont határozottan megkülönbözteti az európai
medvéktől. Erősen görbült, hegyük felé keskenyedő, fehéres
karmai akár a 13 cm-t is elérhetik. Egy átlagos grizzly közel
400 kilogrammos, marmagassága másfél méter körüli, és ha
a hátsó lábaira áll, akár a 3 métert is elérheti. Hatalmas teste
roppant erős; megöli a nála 100–150 kilóval nehezebb
bölényt, majd képes a tetemet hosszú kilométereken
hurcolni. Járása a tevééhez hasonlóan ringatózó, mert
egyszerre lép az egy oldalon lévő lábaival. Ezzel együtt
nagyon gyors: sík terepen, rövid távon az 50 km/h
sebességet is eléri. 50-100 méteres szakaszon még vágtázó
lóval is felveszi a versenyt, így többnyire el tudja kapni a
menekülő zsákmányt.

Főleg gyümölcsöket, bogyókat, kisebb gerinceseket eszik, de

kiás egyes gumókat és gyökereket is. Naponta akár 15 kilónyi élelmet is elfogyaszt, és ebből
ősz végére jelentős zsírpárnát halmoz fel a téli pihenőre. A felnőtt állatok nem tudnak fára
mászni. Elvileg az emberre is veszélyes lehet, de az ilyen esetek nagyon ritkák, mert a
grizzlyk többnyire rendkívül félénkek.