Welcome to Scribd, the world's digital library. Read, publish, and share books and documents. See more
Download
Standard view
Full view
of .
Look up keyword
Like this
2Activity
0 of .
Results for:
No results containing your search query
P. 1
Kassák Lajos - Eposz Wagner maszkjában

Kassák Lajos - Eposz Wagner maszkjában

Ratings: (0)|Views: 323 |Likes:
Published by Dömötör Vilmos

More info:

Published by: Dömötör Vilmos on Nov 22, 2010
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as DOC, PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

06/11/2014

pdf

text

original

 
Kassák LajosEposzWagner maszkjában1915
Ó élet, ki hátamon hordtam a házamés csúsztam az árkot a gondfa tövén,most nyisson a bánatok árva gubójaés nyisson utamra a messze világ.Mert voltam idáig a könnyek igása,ki szántja szemének a drága körét -de lettem a dac, ki az égre dörömböl:megdúlt ige mécsese, tűzteli kín!
 
Ó, Élet, élet, mi sírunk,mi sírunk, panaszkodunk...
Volt idő, hogy szent csoda-idézői voltunk a világnak, pajkos játékkal mi üdvözöltük az asszony első ajándékát,mi sirattuk el a hűvös sírba ágyalt emberts énekeltünk a zöld búza fölött és pöröltünk a bősz vihar elé:most rabok vagyunk a vaksötét toronyban.A nyelvünk csengőbb beszédű, mint az arany,a szavunk illatosabb a tavaszi rózsánáls vannak szabad mezők, hegyek és völgyek virággal tele,honnan pacsirták és kékvizű patakok feleselnek vissza,de jaj, balga csatában süketül az ember.Acélnyelvünk hiába zeng a szürke házak táján,csak ők, a halálnak kínálkozó anyók,a vágyak bús veteránjai értenek meg minket.- Ó zengő kelyhű virágok, sárga ércliliomok!Így sóhajtanak néha és két szép szemükből pereg már a bánat fürge gyöngye.Csak ők, a csönd kedvesei értenek még minkets ha küszöbükön szűz embervér festi virágát,fölfáj hozzánk szívük méla gyásza,hogy holnap és holnapután isvad, rekedt torkú mozsarak csúfolják csengő énekünk.És jő a sötét... az áldott naptüzének végeés vége a dolgos kéz tüzének is;s mit előbb merészen húztam magasba,most itt ülök a meredt fal tövébens ím újra látom: erőnk értéktelen semmi:mit estig összehordunk, reggelig bedűl.Ó jaj, jaj, már látom a napot véresen lebuknis bár jól tudom: mindig más kezében célunk s miénk csak az ábránd, a semmi, semmi,most mégis sírva nézem, szakadatlan munkám,hogy' töri szét a láncot s hogy' készül újra semmivé.Ó jaj, ma látom minden kövén a véremés érzem a Mester mélyre nyúló kínját,mikor drága műve erőtlen megingés sírva kérdi: ó, miért építeni hát tovább, tovább2
 
és miért várni újra holnapot?Zöld szőnyegén gubóztam a csókkerített háznak s a szemem bús betűmezőkön jóreményt legelt.De jaj, a karcsú fekete sorok vak, fekete rébuszokat csomóztak az eszemre.A magasból nagy üvegvirág csurgatta rám a vérét,egy pápaszemes gnóm híg Lehár-muzsikát szántott a zongorán,a tükrök buja, kínálkozó lányokat becéztek s én ekkor Jézus öt sebére gondoltam árvánés ez az éjszaka kékebbre verte a szám a halálnál.Aztán az ablak bús keresztjére pironkodott a reggel.Hervadt embert kacagva köszöntött a reggelés esett állal csodáltam az aranyölű utcát,hol szöges csizmákban és borzas, szuszogó lovakontarka katonák masíroztak a gyönyörű ég alatt.Ezüst csákójukon nevetett a lányokadta rózsa,szép vérszínű virágot könnyeztek a kandi szemű házak s a vasalt lábak ritmusán kövér kereskedők és vén szőrösszívű pálinkamérők is bomoltak a boltban,a kapuk szája vad, pókhasú cselédeket csikorgott az útra,a katonák hetykén mosolyogtak a napbans a hazáról és elhagyott szeretőjükről daloltak gondtalan.Tüzes nyelvek kedvén daloltak a katonák,fölöttük részeg zászlók cicáztak a széllels míg pergő dobok dobolták utánuk a világot,én tűhegyére szedtem életem -s gondoltam:kit konkoly-érés hullatott a földre,kinek December szíve dúdolt dajka dalt,kiből bősz kovács legények rúgtak bánatot,ki rossz papucsban nyűtte Európa hátát,kivel sok téli földet gombozott az éj,ki évek óta bús szeméből bőgeti a gyomráts játszott asszonyokkal: kiknek a halál gerince is kevés;kinek a melle két csúcshuruttal 85 centiméter,kit görbe tüske tőrén csöndesít a vágya,ó jaj, szegény magamnak is menni kell most, menni.A seregnek már csak csonka üteme foszlotts a párkányokról szinte csöpögött a csönd,a cselédek sírtak a zsíros dézsák fölött,az utcán még zörgött néhány víg kölyök garatja -s én gyámoltalanabb voltam a vak kosárfonónál,kit mocskos cédulával a mellén,épen előttem kergetett a sorsa.3

Activity (2)

You've already reviewed this. Edit your review.
1 thousand reads
1 hundred reads

You're Reading a Free Preview

Download
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->