OKAFOGYOTT EU-ELNÖKSÉGI PROGRAM

Mészáros Milán

A címbeli állításnál sajnos több is igaz, ugyanis ma már a magyar külpolitikai stratégia teljes
csődjéről lehet beszélni. Az alábbiakban röviden felvázolom, hogy miért.

Orbán Viktor miniszterelnök a nyár elején azzal kezdte meg külföldi útjait, hogy ellátogatott
Donald Tusk miniszterelnökhöz Lengyelországba. Ott a lengyel kormányfővel meghirdette és
deklarálta azt, amit a FIDESZ már korábban is hirdetett: A visegrádi együttműködésre épülő
karakteres kelet-közép európai politikát és érdekérvényesítést az EU-ban, valamint a világban.
Arról is szó volt, hogy a 2011. január 1-ével kezdődő Magyar EU Elnökség Programjának
gerincét ez az elv és együttműködés fogja képezni. Duna-stratégiáról persze szó sem esett.
Emlékszünk viszont Németh Zsoltnak arra a tavaszi nyilatkozatára, amelyben azt mondta, hogy
az EU elnökség ideje alatt Magyarország majd dinamikával tölti meg, illetve karakteresebbé
teszi a Grúz euro-atlanti csatlakozás folyamatát. Stb. Tehát nagyjából a kelet-közép európai regió
megerősítésére, egy semmitmondó Duna stratégiára, valamint a Grúz euro-atlanti csatlakozás
felgyorsítására lehetett gondolni a Magyar EU Elnökségi Program körvonalait illetően.

Természetesen, egy esetleges oroszországi látogatás még a kényes Grúz euro-atlanti integráció
kapcsán sem került szóba. Arról nem is beszélve, hogy a kormány a gazdaságpolitikát illetően –a
Jobbikkal egyetértésben– meghirdette a “keletre nyitás” koncepcióját. Az pedig szintén egy
jelentéktelen apróság, hogy energiahordozók terén, valamint az energetikai ellátást illetően
jelenleg mennyire függünk Oroszországtól. Tény az is, hogy például a MOL-ban az orosz
Szurgutnyeftyegaz több mint 20%-os tulajdoni hányaddal rendelkezik, és a Magyar Állam ki
akarja vásárolni a tulajdonrészt az oroszoktól, azonban még ez sem volt elég indok egy magyar-
orosz miniszterelnöki találkozó magyar részről történő kezdeményezésére. Ehelyett
Magyarország –mint történelemének néhány nemzetvesztő cselekedete során– most is az erő
pozíciójából nem tárgyal(t) az oroszokkal. Pedig elég csak a térképre nézni. …

Közben telt-múlt az idő, és itthon a belpolitikában a FIDESZ-KDNP kormánykoalíció keményen

menetelt tovább az általa –forradalmi nemzeti együttműködésként– kialakított zsákutcában.
Ennek az oda-vissza tolató, majd újból teljes teljes gázzal induló menetelésnek a csatazaját
többé-kevésbé ismeri mindenki. A (puska-) poros égbolton egyszer csak beesett egy eléggé
agyonhallgatott hírecske. Putyin Orosz Miniszterelnök meghívta Magyarország Miniszterelnökét
Orbán Viktort Moszkvába hivatalos látogatásra egy olyan időpontban, amely a magyar
miniszterelnöknek megfelelő. (Nem tudtam, hogy a hír hallatán sírjak-e vagy nevessek.) Ezzel
alaposan fel lett adva a lecke a magyar miniszterelnöknek. Ezután másfél hónapig semmit sem
lehetett hallani a hírekben a témáról, majd vagy két hete kiszivárgott, hogy miután Orbán Viktor
a fél világot bejárta –közben hatalmas fiaskót kapott az elvbarátaitól és a legfőbb
szövetségeseitől Lisszabonban a NATO-Orosz rakétavédelmi együttműködés elfogadásával és
deklarálásával–, a tervek szerint november 30-án látogat majd Moszkvába. Természetesen,
mindezt a nemzet érdekében teszi majd, ha erre a találkozóra egyáltalán sor fog kerülni. Nem
lepne meg ugyanis, ha a magyar miniszterelnök a történtek után (lásd alább) a nemzet érdekében

Page 1 of 3
és a halaszthatatlan nemzeti együttműködésbeli programjaira hivatkozva lemondaná ezt a
találkozót.

Történt ugyanis, hogy Oroszország már néhány éve szorgalmazza az Orosz-NATO

együttműködést, amely kezdeményzésüket két héttel ezelőtt siker koronázta Lisszabonban.
Ugyanis, a NATO atlanti része viszonylag hamar belátta, hogy a kelet-közép európai térség
katonai potenciáljával nem sokra megy a mai világban. A lisszaboni megállapodás után a Grúz
euro-atlanti intergráció kérdését nyilvánvalóan le kell venni a napirendről, és ezzel az idő átlépett
a Magyar EU Elnökség Programján. A lisszaboni megállapodás szomorú hozadéka az orbáni
politikára, hogy a rakétavédelmi együttműködés elfogadásával a kelet-közép európai térség is
leértékelődött. Pedig, egy jól időzített és korai moszkvai miniszterelnöki találkozóval az EU-n
belül mi lehettünk volna a megállapodás katalizátorai, s máris sikerrel jöhettünk volna ki a
NATO-Orosz megállapodásból. Sőt, nemcsak mi, hanem Kelet-Közép Európa is.

Épkézláb Duna stratégia változatlanul nincs, és nem is lesz, mivel a jelenlegi kormány még
mindig rabja a FIDESZ rendszerváltás-körüli “túlfűtött Duna-gőzös” politikájának. Utolsó
pillérnek maradt tehát a kelet-közép európai gazdasági fellendülés érdekében végzett
tevékenység.

Pár napos hír azonban, hogy Vladimir Putyin nyugat-európai útja során újabb kezdeményezést
tett Berlinben az Angela Merkellel folytatott tárgyalásai során. Ennek a kezdeményezésnek a
lényege, hogy egy Lisszabontól Vlagyivosztokig terjedő szabadkereskedelmi övezetet hoznának
létre, amely megmenthetné az euro-zónát és egyben fellendíthetné az orosz gazdaságot. Ennek
keretében Putyin ugyanakkor nem zárta ki a valutaunió létrejöttét sem, amelynek létrehozása
esetén megvalósulhatna a közös érdek, vagyis a függetlenedés a nemzetközi pénzügyi rendszer
ma még vezető szerepet játszó valutájától, az amerikai dollártól. (Csak zárójelben említve, hogy
Vlagyimir Putyin a legnagyobb német vállalatok vezetőivel tartott találkozón elmondta azt is,
hogy az uniós szabályozás megsértésének tekinti, hogy az orosz Szurgutnyeftyegaz nem
gyakorolhatja tulajdonosi jogait a MOL-ban, noha 21,2 százalékos részvénycsomagja van. A
magyar fél ugyanis mindent elkövet, hogy képviselőiket kiszorítsák, ne engedjék be őket a
társaság vezető testületeibe, és ez megszeg minden törvényt és szabályt.) A kezdeményezéssel
kapcsolatban Josef Ackermann a Deutsche Bank igazgatótanácsának elnöke rögtön kijelentette,
hogy "Csak támogatni tudom azt, hogy felkérjük Oroszországot, legyen része körünknek." Még
hoozátette, hogy “Ami az euró bevezetésének pénzügyi feltételeit illeti, Moszkva az
államadósság mértékét tekintve bőven megfelel a maastrichti kritériumoknak. Ezek értelmében
az euróövezethez csatlakozni kívánó ország államadóssága legfeljebb a GDP 60%-a lehet.
Oroszország esetében ez a mutató tavaly mindössze 6,3 százalék volt.” Nyilvánvaló, hogy ez az
orosz kezdeményezés ugyanúgy sikerrel fog járni, mint a néhány évvel ezelőtti NATO
együttműködésre vonatkozó kezdeményezés. A kínai gazdasági mutatókra pillantva, talán még
annyi idő sem hozzá. Vagyis, jelen körülmények között Kelet-Közép Európa lekerült a térképről.

Más szavakkal, az utolsó pillér is eldőlt, amivel a Magyar EU Elnökség Programja tartalmilag
megbukott, azaz okafogyottá vált. Ezzel együtt Orbán Viktor november 30-ai moszkvai útja
indifferensé és feleslegessé vált. Persze ha a találkozóra sor kerül, akkor az biztosan jó légkörű
és baráti lesz majd, s Orbán Viktort valószínűleg kitüntetett udvariasságban és figyelemben
részesítik, de az is előfordulhat, hogy a vállát is megveregetik majd. Közben pedig jót

Page 2 of 3
mosolyognak rajtunk. Így jár az a nemzet, amelynek miniszterelnöke nem ismeri fel az idők
szavát, ráadásul a mentőövet dobó szuperhatalom együttműködésre invitálásának –2/3-os
erőből, a “nemzet érdekében” és a “forradalmi nemzeti együttműködési elfoglaltságára”
hivatkozva– udvariatlanul és szinte utoljára tesz eleget. Ebből a nemzetvesztő harcias “nemzeti
gőgből” ismerünk már eleget a történelemünkben.

A Magyar EU Elnökségi Program és az új magyar külpolitikai stratégia tehát elbukott. Ennél

azonban több is igaz, mert a történtek után Oroszország nem valószínű, hogy támogat majd
bennünket az ENSZ Biztonsági Tanácsába történő bekerülést illetően. Stb. Jó lenne ezt mielőbb
felismerni, bevallani, majd nyilvánosan kimondani. Ezt követően pedig –a valódi nemzeti
érdekeinkre rátalálva és azokat rendületlenül képviselve– végre megtalálni helyünket és utunkat
ebben a gyorsan változó és nem túl barátságos világban.

2010. november 29.

Page 3 of 3