Welcome to Scribd, the world's digital library. Read, publish, and share books and documents. See more
Download
Standard view
Full view
of .
Look up keyword
Like this
1Activity
0 of .
Results for:
No results containing your search query
P. 1
Már a határon, de még készületlenül

Már a határon, de még készületlenül

Ratings: (0)|Views: 24 |Likes:
Published by Leslie Cooper

More info:

Published by: Leslie Cooper on Dec 08, 2010
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as DOC, PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

12/08/2010

pdf

text

original

 
11
Már a határon, de még készületlenül
Fáradt utazó vagy? Nélkülözöl? Kimerültél? Arra vágysz, hogy Jézus eljöjjön és temellette haladhass? Nagyon messze kell még menned? Egyetlen dolog van ami felvidíthatminket az úton haladva. Várva várt hír az a kimerült utazónak, hogy hamarosan, hamarosan…elérjük a határt. Olyan érzések ezek, mint amit a zsidók érezhettek vándorlásuk során, amikor egy évre megálltak a Sínai-hegynél, vagy amikor közel értek a határhoz. Az Úr szándéka azvolt, hogy belépjenek oda.
Nem az Úr mondta nekik, hogy küldjenek kémeket a területre, ez az ő gondolatuk volt. Úgy vélték, hogy jobb ha leellenőrzik a területet. A tizenkét kém visszajött ésbeszámolt arról amit látott.
Vizsgáljuk meg a zsidók pusztai vándorlását és gondolkodjunk el azon, hogy miként érintiaz a mi életünket.Sokszor hallhattunk, olvashattunk, beszélgethettünk ezen témáról, de megtartottuk-e amagunk számára azon dolgokat amiket ezekből nyertünk? Ha azokból amiket hallottunk,némely dolgot sikerült szívünkbe zárni – megtartottuk-e azokat magunknak? Nem kellene,hogy így legyen. El kell mondjuk mások számára azt az üzenetet, amit hallottunk, és amitIsten a szívünkbe helyezett. Mi, akik az Ígéret Földjének határán élünk, arra vagyunfelszólítva, hogy beszéljünk, méghozzá gyakran. Ez sokat tesz azokért, akik ma a mennyeiKánaán határánál élnek.Malakiás 3:16-18.
„Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr  pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték ő előtte azoknak, akik félik az Urat és becsülik az ő nevét. 17. És azon a napon, azt mondja aSeregeknek Ura, a melyet én szerzek, tulajdonommá lesznek és kedvezek nékik, a mint kiki kedvez a maga fiának, a ki szolgálja őt. 18. És megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Istenszolgája között és a között, a ki nem szolgálja őt.” 
Mi, akik most itt összegyűltünk, akik arra vágyunk, hogy mi lehessünk azok a drágakövek,amiket az Úr összegyűjt és az Ígéret Földjére juttatja – mit teszünk ma? Az idézett szövegbenolvashattuk, hogy összegyűlnek gyakran. Beszélgetnek egymással. Ők nem csak hallgatniakarják a prédikációt, hanem beszélni is akarnak egymással. Az Úr pedig mindezt felírja róluk egy emlékkönyvbe. A nép, amelyik beszél Istennek életükben megnyilvánuló cselekedeteiről,felfigyel arra, hogy ennek hatalmas értéke van.Jelenések 12:10-11.
„És hallék nagy szózatot az égben, a mely ezt mondjavala: Most lett meg az idvesség és az erő, és a mi Istenünknek országa, ésaz ő Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, kivádolja vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt. 11 És ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételöknek beszédéért; és az ő életöket nem kímélték mind halálig.” 
 Miként tudták legyőzni? A bárány vére által és a bizonyságtevésük által. Ez a végidőbenélők tapasztalata. Amikor Jézus lejött, és szenvedett miattunk, és meghalt, és feltámadott, ésvisszatért a mennybe, akkor Sátán ki lett vetve a mennyből. Mert többé nem léphetett be oda,mint ahogyan tehette azt az Ó Testamentumi időkben. Nem volt joga hozzá többé. Most pedig, a föld törnelnek végén, hogyan lehet legyőzni őt? A bárány vére által és bizonyságtételük szavaival.
 
11Zsidók 10:24.
És ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekrevaló felbuzdulás végett.” 
Azt mondja a versben, hogy figyeljünk és ügyeljünk egymásra. De ne azt figyeljük, hogymikor jó vagy rossz a másik, ne ítélkezzünk a másikon, hanem hogy ügyeljünk egymásra,hogy miként tudjuk a másikat szeretetre és jócselekedetre buzdítani.Zsidók 10:24.
„El nem hagyn a magunk gyülekezetét, a mipenszokásuk némelyeknek, hanem intvén egyst annyival inkább, mivellátjátok, hogy ama nap közelget.” 
 
Beszélnünk kell egymással, figyelmeztetnünk kell egymást bizonyságtevésünk által.
A tíz kém
 
Elérkeztek a határhoz, kémeket küldtek előre és amikor visszatértek, mit mondtak azok?Tíz közülük negatív dolgot mondott el, nem buzdították egymást győzelemre, csak kettőnyilatkozott pozitívan a győzelem felől. Közel vagyunk-e mi az Ígéret Földjéhez ma?Olyanok vagyunk-e mint Káleb vagy csak negatívan beszélünk egymásról mint a tíz kém?A visszatért kémek ezt mondták:4 Mózes 13:28-30.
„Így beszélének néki, és ezt mondák: Elmentünk valaarra a földre, a melyre küldöttél vala minket, és bizonyára tejjel és mézzelfolyó az, és ez annak gyümölcse! 29. Csakhogy erős az a nép, a mely lakjaazt a földet, és a városok erősítve vannak, és felette nagyok; sőt még Anák fiait is láttuk ott. 30. Amálek lakik a dél felől való földön, és Khitteus, Jebuzeus és Emoreus lakik a hegyeken; a tenger mellett, és a Jordán partján pedig Kananeus lakik.” 
Először jó dolgokról számoltak be, DE mégis azt mondták… Nagyon nem szeretem a DEszócskát, és a hasonlókat. Az emberek sokszor fogalmaznak így. Szépet mondanak, majd pedig DE. Istennél nincsen DE.A szavak kicicomázása ez. Ily módon beszélünk mindannyian, ahelyett hogy az Uratdicsőítenénk.4 Mózes 31-32.
„És jóllehet Káleb csendesíté a Mózes ellen háborgó népet,és azt mondja vala: Bátran felmehetünk, és elfoglalhatjuk azt a földet,mert tség lkül megbírunk azzal; 32. Mindazáltal a rfiak, a kifelmentek vala vele, azt mondják vala: Nem mehetünk fel az ellen a népellen, mert erősebb az nálunknál.” 
Itt az idő a bizonygtevésre. A mek elmondk sat bizonygaikat. Milyen bizonyságunk van nekünk a határ közelében? Nagyon közel vagyunk és mégis készületlenek.4 Mózes 14:1-4.
És felemelé szavát az egész gyülekezet, és síra a népazon az éjszakán. És mindnyájan zúgolódának Mózes ellen és Áron ellenIzráel fiai, és monda nékik az egész gyülekezet: Vajha megholtunk volnaÉgyiptom földén! vagy ebben a pusztában vajha meghalnánk! Miért is visz be minket az Úr arra a földre? hogy fegyver miatt hulljunk el? feleségeink és a kicsinyeink prédára legyenek? Nem jobb volnanékün
 
11
visszarnünk Égyiptomba? És mondának egymásnak: Szereznk előttünk járót, és térjünk vissza Égyiptomba.” 
Óriások vannak azon a földön!
 
A többség vallomására hallgattak.
Soha ne hallgass a többségre. Ez egy érdekes állítás.Isten gyülekezetében, ha hűségesek, akkor hallgass rájuk. Viszont ne hallgass atöbbségre vagy a sokaságra, hogy gonoszt tegyél.
Mi volt velük a gond? Miért volt ilyentermészetű a bizonyságuk? Óriások voltak ott és magas fallal körbevett városok.Pátriárkák és próféták, 248.
„Már elfelejtették a keserű szolgálatukat Egyiptomban. ElfelejtettéIstennek azt a jóságát és hatalmát, amelyet érettük a rabszolgaságbólvaló kiszabadításukban megmutatott. Elfelejtették, hogy gyermekeimegmenekültek, biztonságban voltak, amikor a pusztító angyal mindenelszülöttet melt Egyiptomban. Elfelejtetk az isteni hatalomnagyszerű megnyilatkozását a Vörös-tengernél, amikor Jehova így szólt:’Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak’, és a víz kettényílt szilárd falként állva toldalt. Elfelejtetk azt, hogy mialatt ők biztonságban keltek át a tengeren azon az ösvényen, amelyet Isten nyitott meg számukra, ugyanakkor ellenségük hadseregét a tenger vizeelborította és mindenestől maga alá temette. Csak mostanikényelmetlenségeiket és megpróbáltatásaikat látták és érezték. Ahelyett,hogy ezt mondták volna: ’Nagy dolgokat cselekedett velünk az Úr, mert rabszolgák voltunk, de nagy nemzetté emelt bennünket’, az út nehéz voltáról beszélgettek, és azt szerették volna tudni, vajon mikor is ér már véget vándorlásuk.” 
 Elfelejtették. Elfelejtették mindazokat a csodálatos dolgokat amiket Isten ismét és ismétmegtett értük. Nem akartak ezekről beszélni, hanem csak az előttük álló veszedelemről. Ezegy negatív tapasztalati óra volt. Mondok egy másik hasonló esetet:The General Conference Bulletin, March 30, 1903 par. 25
„Tudom, hogy ha Isten népe élő összeköttetést tartott volna fenn Vele,ha engedelmeskedtek volna Igéjének, akkor ma már a mennyei Kánaánbalehetnének.” 
 Nem ugyanaz történt-e mint Isten népével a vándorlásuk utolsó napjain? Hiszen az lehetettvolna számukra, az utolsó nap lehetett volna. Természetesen ugyan olyan volt. A hasonlattökéletes. A mennyei Kánaánba való belépés most is lehetséges, és ez is el fog múlni. Istennépe most ismét a pusztában vándorol.Ezért lett feljegyezve Jelenések 7:1-4. Négy angyal tartja a szeleket és jön egy másik akiezt mondja: tartsátok, tartsátok. Miért nem lehet elengedni őket? Mert Isten népe nincs kész.Még ne engedjétek el. Ne engedjétek megtörténni. Még nem készült el Isten népe.Szemelvények, 1. kötet, 62
„Nem az Isten akarata volt, hogy Krisztus eljövetele így késsen. Istennem tervezte, hogy népe, Izrael, negyven évig a pusztában vándoroljon. Azt ígérte, hogy közvetlenül Kánaán földjére fogja vezetni őket, és szent,egészséges, és boldog néppé teszi őket. De azok, akikhez az ígéret először szólt, nem mehettek be ’hitetlenség miatt’ (Zsik 3:19). Szívüket 

You're Reading a Free Preview

Download
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->