Article originally published at http://www.rivieraparadise.hu/site/news.php?extend.

60

Szerbiában a blues, avagy

Zenta és Voxstock
2007. június 26.

Utunk péntek délután indult el Zenta felé a Blues Powerrel. Azt hiszem az autóba
ülve még nem igazán tudta egyikünk sem elképzelni mi vár ránk. A Blues Power,
tehát Ifj. Katona Tamás (ének, gitár), Fekete Attila (basszusgitár) és Somlai Gábor
(dob) épp tizenkét éve látogat Zentára, hogy a bluest még közelebb hozza az
emberekhez. Azonban most egy más felállás érkezett, ugyanis csatlakozott a
bandához Petendi Tamás (gitár), aki többek közt a Happy Bluesday és a Full Blast
gitárosaként ismert. Illetve a kísérő, kameraman, fotós és sofőr szerepében Komáromy
Zoli barátunk és jómagam, mint kísérő, sofőr és beugró basszusgitáros leányzó. Egy
összetartó csapat indul a hosszú útra. Kész a recept egy életre
szoló élményre. Felmordulhat a motor, és irány...
 Blues Company

Lucic Viktor, a zentai Mojo Club vezetője nem ismeretlen blues körökben. Közép-
Európa blues életének dobogó szíve a klub, ahol a Blues Power pénteken a Don't
Loose Your Cool-lal indított. Az est meglepetése volt számomra a Dimples (John Lee
Hooker szerzemény), melyet például az Arc Angels, Doyle bramhall és még sokan
mások is is feldolgoztak. A koncert előtt a zentai No Limit rádió műsorában adott
interjút Tommy, vallatója pedig az Adrenalin zenekar gitárosa, Paku „Yoza” József
volt, aki később a belgrádi blues fesztiválra elkísért minket.

Viktor vendégszeretete és segítőkészsége jó kedvre derítette másnap délelőtt

mindegyikünket, így kora délután el is indulhattunk Belgrádba, a Voxstock Fesztivál
helyszínére. Belgrád, mint Európa egyik legrégebbi városa (annak idején a kelták
lakták elsőként) a magyar történelem egyik jeles helyszíne, hiszen itt áll a
nándorfehérvári vár a XI. század óta. És újra beigazolódott egy régi igazság: a
helynek valóban szelleme van. A búgó, forgalmas és szemetes felszín alatt egy
izgalmas, mesélő város fekszik. A Košutnjak sídombja (Кошутњак) volt a cél, ahol
már komoly előkészületek zajlottak ekkor. Az egy napos fesztiválra közel 2000-es
közönséget vártak, az eseményeket rögzítő, komoly stábbal és ínycsiklandozó
ételekkel, italokkal készülve a zenekarok és nézők fogadására.

Kora délután még aránylag üres volt a fesztivál helyszíne, ami azt jelenti, hogy a
sörpultnál, étteremnél és színpadnál lézengőket egybegyűjtve száz-kétszáz ember
biztosan jelen volt. A rendezvénynek helyet biztostó sídombról gyönyörű kilátás,
vagyis inkább lelátás nyílt Belgrádra. A színpad háttere így a város volt, ami igazán
különlegessé tette a hely kisugárzását. Már-már a természetbe olvadt a sok emberi
kéz építette kellék, hiszen a színpad előtt farönkök álltak több sorban, távolabb
hosszú fapadok egy-egy faasztal mellett, és rengeteg fa és növény tette gazdaggá a
teret. Első pillantásra megszerettük hát a helyet, majd megízleltük a szerb
vendégszeretet! Példaértékű figyelem kísérte a zenészek minden lépését itt, külön
vezetővel, aki a zenekar elhelyezéséért, étkezéséért és egyéb ellátásáért felelt.
Abszolút profizmus és kedvesség övezte a fellépőket. "Érezzétek jól magatokat nálunk,
Szerbiában!" - hangzott el többször is vendéglátóinktól. És valóban, felejthetetlen
élmény volt mindannyiuknak.

Sven Zetterberg

Sajnos a Jelena Popin Band és a Bootleg Blues koncertjéről lecsúsztunk, mivel a

zenekar időközben a helyszíni terepszemle után elfoglalta szálláshelyét a belgrádi
Parlament melletti hotelben, a város egyik feléből átjutni a koncert helyszínére pedig
igazi kihívásnak bizonyult. Időközben a vezetőnk szorgos segítsége ellenére
eltévedtünk és egészen Budapesten érezhettük magunkat, ahol szintén igaz az „egy
utcát elvétünk, és onnantól elvesztünk”-elv. Habár különös képek fogadtak minket a
városon keresztül, és bizony ilyesmivel nem találkozhatunk Budapesten. A főutcán
haladtunk, mikor megláttuk a felénk magasodó, lebombázott épületeket.
Elhanyagoltan és magányosan álltak ott. Valószínűleg így is maradnak, hiszen a
helyiek turistalátványosságként kezelik őket, de ugyanakkor feltűnt több jó karban
tartott, szép épület is. Emellett időnként egy-egy utcán csendesen áthaladva Emir
Kusturica filmjeiben érezhettük magukat. A különbségek szemmel láthatóak voltak...

Tehát a Texas Flood zenekar koncertje előtt érkeztünk meg a helyszínre. Egyenest
Belgrádból jött az ütős formáció, akik nevükkel egyben el is árulták zenei
gyökereiket. A frontember, gitáros Nenad Zlatanović meg is erősítette a
későbbiekben, a Blues Power koncertje alatt zajló eszmecserénk alatt, hogy bizony
Stevie Ray a fő inspiráció (main inspiration) számára is. Majd jött a Belgrad Dixiland
Orchestra, akik meglepő módon meggyőztek arról, hogy a dixieland és a blues
elemeit bizony hogy lehet vegyíteni. Kellemes vacsoránk alatt tehát kellemes zene
szólt. Pera Joe (szájharmónika) és a szerb–magyar származású kiváló gitáros
Homesick Mac (dobro) kettőse kiemelkedő színvonalú műsorral örvendeztetett meg
minket, megidézve azokat a mély blues gyökereket. Majd csatlakozott a svéd Sven
Zetterberg, akihez a Raw Hide csapódott végkifejletként. És itt jött a padlófogás. Az a
bizonyos amerikai blues hangzás, lazaság és profizmus vette át az uralmat, ami
egyszerűen elvezetett ahhoz a kellemes légkörű tömegpszichózishoz, mikor mindenki
együtt őrjöng a kiváló zenéért és közösen ünnepli a bluest.

A Blues Company koncertje alatt már tűkön

ült mindenki közülünk, hiszen alig vártuk a
Blues Power színre lépését, ugyanakkor nagy
csodálattal szemléltük a zenekart. Toscho
Todorovic gitáros/frontember karizmatikus
jelenség, aki hihetetlen dinamizmussal játszik
és tartja össze zenekarát, míg Olli Gee
basszusgitárjával 'hozta a groove'-ot. A
backstageben még szembe is találkoztunk,
bemutattak neki, hiszen Tommyt már korábbról
ismerték (lsd. 1994-es paks-i Gastroblues, ahol
Tamás 9 évesen debütált). Rögvest kaptam pár
rögtönzött basszusgitár leckét, aminek nagy
hasznát veszem még! Egészen kivételes
alkalom volt ez!

Blues Power. Sokan vártak rájuk... A

felkonferálást követően, egy óra körül a fiúk
belecsaptak. A közönség népes volt változatlanul és láthatóan/hallhatóan boldog.
Sokan együtt énekelték a zenekarral a dalokat. 'Pár dal elejéig én is beugrottam a
bandához, így átélhettem életemben először azt, milyen is több száz ember előtt
fellépni. Ez volt a mi kis Woodstock-unk a maga hibáival, és szépségeivel, hiszen
gondolhat bárki bármit, Szerbia büszke lehet arra, hogy egy ilyen igényes, profin
szervezett és lebonyolított fesztivált tudhat magáénak immáron hatodik éve.

Sibyll