Ünnep Készül, Boldog Ünnep

2010.
Ünnep készül, boldog ünnep
Bors Anikó (Anci óvó néni)

www.oviszulo.hu
2010.12.12.
Téli ráhangoló 2
Téli ráhangoló
Szerkesztette: Bors Anikó (Anci óvó néni)

www.oviszulo.hu
Téli ráhangoló 3
MIKULÁS VERSEK
Csendes este, téli este halkan hull a hó
(s m d m s m d m r r f f m)
csendes este, téli este siklik egy szánkó.
(s m d m s m d m r r d t, d)
rajta ül egy kedves bácsi, arca mosolygó,
(r r f f m m r d l l l l s)
mellette a teli puttony, abban minden jó.
(f f f f m m m m r r d t, d)
Itt egy ablak, ott egy ablak halkan kinyílik,

kiscipőbe, nagy csizmába hullik.
Reggel a sok gyerek arca csupa ragyogás,
mind azt mondja: Itt járt nálunk a jó Mikulás
(vagy: ...csupa ragyogó, ... a jó Télapó)
Bujáki Lívia: Télapó ajándéka

Lába nőtt a hóembernek,
lába nőtt, úgy bizony!
Ezt kérte a Télapótól
egy borongós hajnalon.
Lába nőtt a hóembernek

át is kelt a tengeren,
hogy medvékkel, pingvinekkel
száz jégkrémet megegyen.
Lába nőtt a hóembernek,

lába nőtt és két keze
hogy a házak ablakait
jégvirággal fesse be.

(megsajnálta Télapó).
Olyan lába, hogy az máshoz
nem is igen fogható.

lába nőtt és elszaladt
messze-messze, Jégországba,
nem várta meg a Tavaszt.

www.oviszulo.hu
Téli ráhangoló 4
Czeglédy Gabriella: Télapó az úton

Szarvas húzza szélsebesen
Télapóka szánkóját.
Száguld a nagy hómezőkön,
el is hagy már hét határt.
Ajándékok szépen, sorban
a hatalmas zsákokban.
Télapóka becsempészi
a cipőkbe suttyomban.
Sietős az útja nagyon,
rövid már az éjszaka.
Czeglédy Gabriella A Télapó

Nagyszakállán hópihe, hány éves ő tudod-e?
Olyan öreg kora sincs, a puttonya tele kincs.
Csányi György: Télapó kincsei

"Télapó! Télapó!
Hol van a te házad?
Ki adta? Ki varrta
báránybőr subádat?
Meleg, jó szívednek
honnan van a kincse?
Zimankós hidegben
van, ki melegítse?"
Szánomat szélsebes
három pejkó húzza,
kucsmás fenyők között
kanyarog az útja.
Nagy piros szívemnek
jóság a kilincse,
s édesanyák mosolygása
a legdrágább kincse.
Hidegben nem fázom
egyetlenegyszer sem:
az ő bársony pillantásuk
átmelenget engem.
Devecsery László: Jön a Mikulás

A Mikulás gyorsan eljő
feje felett nagy hófelhő.
Rénszarvasok húzzák szánját,
hó csipkézi a bundáját.

www.oviszulo.hu
Téli ráhangoló 5
Kövér puttony van a vállán,

hópihe ül a szakállán.
Mikor hozzád megérkezik,
cipőd sok-sok jóval telik.
Hull a hó, nézd, odakint
Donászi Magda: Télapó érkezése

Megérkeztem Télországból,
kisgyerekek: -Jó napot!
Tudom, nagyon vártátok már,
hogy múljanak a napok.
Siettem is tihozzátok
csengős szánon, szaporán.
Szikrát szórt a szarvas talpa,
úgy suhant az út porán.
Fürge lába belefáradt.
Messzi van a mesevár.
Túl az ezer jéghegyerdőn,
hová sosem ér a nyár.
Ott van az én széllel-bélelt,
hóból épült palotám.
A kemény fagy jégvirágot
zúzmaráz az ablakán.
Van egy kicsiny toronyszobám.
Benne furcsa műszerek.
Világhírű messzelátóm
jég-üvegén hókeret.
Ha én abba betekintek,
-higgyétek el nem csoda-
akármilyen messze laktok,
mégis ellátok oda.
Hol, mit láttam, nagy könyvembe
minden este beírom.
Megtelt könyvem sok-sok lapja,
elfogyott a papírom.
Tudjátok, hogy rádiómnak
a világon párja nincs?
Csönddel bélelt palotámban
valóságos drága kincs.
Ha gyermekek énekelnek,
a szívemhez szól a dal,
s úgy érzem, hogy nem vagyok vén,
hanem újra fiatal.
Tip-top, tip-top! Körbejárok
az üveghegy tetején,
amikor a messzeségből
víg dalotok száll felém.
Ha a táncban elfáradtam,

www.oviszulo.hu
Téli ráhangoló 6
megpödröm a bajuszom,
bebújok a hóágyamba,
nyújtózkodom, aluszom.
Mikor aztán felébredek,
ajándékot keresek
Pirosalmát, aranydiót,
feketemák-szemeket.
Feneketlen zsákom mélyin
citrom-narancs is akad,
osszátok szét gerezdenként,
veszekedni nem szabad!
Kedvetekért jövőre is
telitömöm zsákomat,
ezer évig megtartom még
ezt a jószokásomat.
Búcsúzóul daloljatok.
Integessen kezetek.
Hószarvasom az udvaron
pihenhetett eleget.
Holnap már a mesehegyről
tekint ide Télapó!
Küldjek erre hófelhőket?
Örültök, ha hull a hó?
Frissen esett pihehóban
hócsatázni sem tilos.
Attól lesz majd jobb az étvágy,
s az arcotok szép piros.
Na most rajta! Repülj szánom!
Hószarvasom! Hoppla-hopp!
Kisgyerekek jóétvágyat,
mindenkinek jó napot
Donászy Magda: Télapó

Télapóka öreg bácsi,
hóhegyeken éldegél.
Hóból van a palotája,
kilenc tornya égig ér.
Miklós-napkor minden évben
tele tömi puttonyát,
mézes-mázos ajándékkal
szánkázik az úton át.
Donászy Magda: Télapóhoz

Szívünk rég ide vár,
Télapó gyere már!

www.oviszulo.hu
Téli ráhangoló 7
Jöjj el éljen a tél!

Tőled senki sem fél.
Halkan reccsen az ág,
Öltöztesd fel a fát,
Hulljon rá pihe hó,
Szánkón siklani jó!
Évi és Peti vár,
Télapó, gyere már!
Nyíljon már ki a zsák:
Alma, szép aranyág.
Szívünk rég ide vár,
Télapó gyere már!
Jöjj el éljen a tél!
Tőled senki sem fél.

www.oviszulo.hu
Téli ráhangoló 8
Donászi Magda: Télapó ünnepén

Tipp-topp, tipp-topp,
Ki jön a nagy hóban?
Kipp-kopp, kipp-kopp,
Ki van az ajtóban?
Itt van már a
nagyszakállú
Télapó!Csupa hó!
Puttonyában dió, mogyoró!
Csitt-csatt, csitt-csatt,
örül a sok gyermek.
Hipp-hopp, hipp-hopp,
Télapó itt termett.
Mit hozott a
nagyszakállú
Télapó?Csupa jó!
Puttonyában dió, mogyoró!
Donászy Magda: Télapó ünnep
Itt van már a télapó, tele van a zsákja,

Mosolyog az arca örömünket látva.
Énekeljünk néki, senki nem vár bíztatásra.
Így búcsúzik tőlünk: A viszont látásra!!
Donkó László: Leselkedő

A Mikulást egy este
a sok gyerek megleste.
Megleste. És mit látott?
Csinálta a virgácsot,
s belerakta puttonyba.
Jaj, csak tán nem azt hozza!
Nagy csizmáját krémezte,
azután meg fényezte.
Mit tett még a puttonyba,
a sok gyerek megtudta,
cipőjében mind benne
lesz is holnap reggelre.
Lesz ott minden földi jó:
arany alma, zöld dió,
csokiból lesz valahány,
a sok gyerek várja már.
Azért titkon egy este,
a Mikulást megleste...

www.oviszulo.hu
Téli ráhangoló 9
Enyedi György: A hóember

Fekete szén a szemem,
szép sudár a termetem,
orrom répa, nagy darab,
a fejemen vaskalap.
Szám is van, fülemig ér,

hónom alatt seprűnyél
s hósubámon - még ilyet
kilenc apró gomb fityeg.
Ág hegyéről csöpp veréb

szállt a vállamra elébb:
arra volt kíváncsi tán,
hogyan szelel a pipám?
Fazekas Anna: Télapó

Ormokon és völgy ölén lassú szárnyon száll a hó,
Száz örömet hoz elém nagyszakállú Télapó:
Fenyőt, fénylő zúzmarát, szelíd lankák rétjeit,
Ha az ezüst hegyen át csengős szánon érkezik.
G. Szabó László: Télapó-várás

Eső szitál, hull a hó-
hol késel még, Télapó?
Lásd, együtt a sok gyerek,
várja, lesi léptedet.
A melegben ülni jó-
átfázhattál, Télapó!
Érezd otthon itt magad,
jöjj be, rakd le zsákodat!
Csevegj velünk, jót pihenj!
Mi könnyítünk terheden:
hagyd itt, amit rejt a zsák,
komótosan menj tovább!
Gazdag Erzsi: Hóember

Udvarunkon, ablak alatt
álldogál egy fura alak;
hóból van keze-lába,
fehér hóból a ruhája,
hóból annak mindene,
szénből csupán a szeme.

www.oviszulo.hu
Téli ráhangoló 10
Vesszőseprű hóna alatt,

feje búbján köcsögkalap.
Honnan jött, tán Alaszkából

vagy a déli-sarki tájról,
hol a jegesmedve él,
s télen-nyáron úr a tél?
Uramfia, ki lehet?
Mondjátok meg, gyerekek!
"Sem a Péter, sem a Pál,
egy hóember álldogál."
Cézár kutya sunyít, lapul.

Rá nem jönne, ki ez az úr.
Mert hogy úr, az bizonyos.
Olyan kövér, totyakos.
Tisztességgel megugatja.
Meg se billen a kalapja
a nagy úrnak. Rá se néz.
Hej, de bátor, de vitéz!
Cézár most már tiszteli;

borjúcsontot visz neki.
Az csak sután áll a hóban.
Nem hallgat az okos szóra.
Nem eszik, és nem beszél.
Szegény Cézár, jaj, de fél!
Gazdag Erzsi: Megjött a Télapó

Szánon jött. A hegyeken
fenyők búcsúztatták.
Zsákját tükrös hegyi tón
vizilányok varrták.
Medvék mézet gyűjtöttek

nyár derekán néki.
S egy kosárban áfonyát
küldött az ősz néni.
Pirosszemű mókusok
mogyorója csörren.
S megcsendül a kicsi szán
csengője a csöndben.
Itt van már az udvaron.

Toporog a hóban.

www.oviszulo.hu
Teli zsákja a tiéd,

dúskálhatsz a jóban
Gazdag Erzsébet: Honnan jöttél Télapó

-Honnan jöttél, Télapó?
-Hóországból, hol a hó
hegyvastagnyi takaró,
a tenger meg hat akó.
Jegesmedve barátom
varrta meg a kabátom.
Kibélelte bundával,
hogy az úton ne fázzam.
Szarvasomat befogtam,
szíves szóval biztattam:
"úgy szaporázd a lábad,
szél se érjen utánad."
Meseország (világos)
Hóországgal határos.
S Meseországból az út
egyenesen ide fut.
Szerencsémre nyitva volt,
útközben egy mesebolt.
Jöttek elém tündérek,
megkérdezték mit kérek.
Gazdag Erzsi: Tél a falun

Hófehér most a határ.
Kinn a réten kánya jár.
Nincs az úton semi nyom,
csak amit a kánya von:
finom krikszkraksz a havon
Hósuba van mindenen,
mint fázó emberen.
Mint csőszön zord időn,
kicsi házon, háztetőn,
suba van a temetőn.
Subás házban emberek.
Padkán cica szendereg.
A sarokban a kapanyél.
Nagyanyóka most mesél:
"Jaj, gyerekek, itt a tél!
Itt a tél, s lám itt a a hó;

habfehér, mint a cipó.
S nézzetek csak ide, hej,
olyan habos, mint a tej,

www.oviszulo.hu
mit az Örzse néni fej."
A kemence sustorog.
Hallgassuk meg, mit morog!
"Én mindenkit szeretek;
adok egy kis meleget,
jertek körém, gyerekek!"
Most a falu kiscsibe,

pihés hó rajt a pihe.
Tél az anyja, takarja;
szárnya alatt altatja.
- Hadd ébredjen tavaszra!
Gazdag Erzsi: Megjött a Télapó

Szánon jött. A hegyeken
fenyők búcsúztatták.
Zsákját tükrös hegyi tón
vízilányok varrták.
Medvék mézet gyűjtöttek
nyár derekán néki.
S egy kosárban áfonyát
küldött az ősz néni.
Pirosszemű mókusok
mogyorója csörren.
S megcsendül a kicsi szán
csengője a csöndben.
Itt van már az udvaron.
Toporog a hóban.
Teli zsákja a tiéd,
dúskálhatsz a jóban.
Gyurkovics Tibor: Vers a Mikuláshoz

Miki, Miki, Mikulás,
hova bújsz, hova állsz,
mennyi aranyat találsz
a csomagban?
Vár rád a gyerekcsapat,
ide add, oda add
a cukrot, a kosarat,
gyere gyorsan!
Azt hiszed, nem láttalak
a jegenyefák alatt?
Lopództál egy nagy halom
dióval a válladon!

www.oviszulo.hu
Bármily csendben lépeget

bakancsod a rét felett,
minden gyerek észrevett
az ablakból tégedet!
Olyan ember vagy te, mint mi,
csak az ég ruhádra hinti
a havat, és ezüst,
csillogó hajad a füst.
Felhőből van a szakállad,
szél tömi meg a pipádat,
rókaprémből van a bundád,
szeretettel gondolunk rád!
Kitesszük az ablakunkba
a csizmát, a cipőt,
mi meg addig elbújunk a
sutban, hogy legyen időd
hozni mindenféle jót,
mazsolát, mogyorót,
s mikulások, gyerekek,
cinkostársak legyenek!
Megcsörren a mogyoró
puttonyodban, csuda jó!
Mi már tudjuk, hogy te jössz,
kócnadrágod csupa szösz!
Itt állunk megilletődve,
míg a lábad törlöd le,
jól tudod te, illik ez
a mikulás-emberhez!
A kezedben alma, keksz,
bezörögsz, bejöhetsz,
tapsolunk, ámulunk,
soha el nem árulunk!
Minden este feldíszíti
csillagfény a homlokod,
olyan ember vagy te, mint mi,
csak pirosabb és nagyobb!
Halász Judit: December

December, december a világ csilingel.
Hóember, hó fején fazék a cilinder.
Kis bunda, nagybunda, kell már a szőrkucsma.
Hó paplant sző a tél medvére, mókusra
Kiscsizma, nagycsizma, csikorgó hóban jár,

Piros kis orroddal cinegét foghatnál.
December deret fúj, december fagyot hoz,
A világ mégiscsak ünnepre harangoz.

www.oviszulo.hu
Hamvadó alkonyban csillag gyúl faágon,

Meglátod, egyszer csak itt lesz a karácsony.
Kiscsizma, nagycsizma, csikorgó hóban jár,

Piros kis orroddal cinegét foghatnál.
Pásztorok hirdették, angyalok dalolták,
Meséknél szebb, ez a tündöklő valóság.
Meséknél szebb ez a tündöklő valóság.
Halász Judit : Vannak még rossz gyerekek

Mikulás bácsi nehidd el,
Hogy minden gyerek csak jó lehet,
Mikulás bácsi tudnod kell,
Hogy vannak még rossz gyerekek!
Van olyan aki önző és irigy,

És dühöng ha valamit nem kap meg,
És ordít ahogy a torkán kifér,
És az is lehet hogy azért rosszak mer' a felnőttektől tanulják

Hát ne várjátok hogy jók legyenek míg a felnőttektől azt látják
Hogy önzők, irigyek, verekedősek és kevés bennük a szeretet . . .
Van olyan aki a játékait,

Nem adja kölcsön senkinek,
Akkor sem ha neki nem kell,
Mert vannak még rossz gyerekek!
És van olyan aki az ígéreteit,

Szinte sohasem tartja be,
Ha rászólnak csak azt kiabálja,
És az is lehet hogy azért rosszak mer' a felnőttektől tanulják

Hát ne várjátok hogy jók legyenek míg a felnőttektől azt látják
Hogy önzők, irigyek, verekedősek és kevés bennük a szeretet . . .
Mikulás bácsi ne hidd el,

Hogy minden gyerek csak jó lehet,
Mikulás neked tudnod kell,
Vannak még rossz gyerekek!
Vannak még rossz gyerekek!

www.oviszulo.hu
Hipp-hopp, fut a szán,

Siklik szaporán,
Dombokról a havon
Szélvész paripám.
Hej-hó, ügyesen,
Vágtat tüzesen,
Húzza a teli szánt
Fénylő hegyeken.
Kipp-kopp, fut a szán,

Villám paripán
Végtelen utakon
Dobban szaporán!
Hívogató
Gyere ide, Mikulás!
Minden gyermek téged vár.
Minden házba bekopogtál?
Ott még egy ház vár reád.
A kéménybe hogyan férsz be?

Válaszolj a kérdésemre!
Ruhád piszkos soha sem lesz
ha lecsúszol a gyerekekhez?
Hát ez a csomag kié lesz?

Remélem, engem sem felejtesz.
Mikor jössz hozzám, Mikulás?
Hidd el, nagyon várok rád.
Hópihe
A felhőket hideg rázza
Hó esik az alvó tájra.
Fákra száll a hópihe
Nem kérdezi: tetszik-e?
Nem kérdezi: akarja?

Rá hullik és takarja.
Hófehér már koronája
Ez a pihék óvodája.
Kergetőzve ágon csúsznak

Ágvégéről elbúcsúznak.
Földre esnek nevetve
Beállnak a seregbe.

www.oviszulo.hu
Katonái ők a Télnek
És hát nagyokat remélnek.
Vágyakozva abban bíznak
Kezed által nagyra híznak.
Hólabdává váljanak
Egymásra föl álljanak.
Kacagjon a December:
Nézd már itt egy hóember!
Hulló hóban
Szent Miklós a hulló hóban
puttonyával körbe jár,
s bekopogtat minden házba,
minden kisgyereket megtalál.
Fehérség a puszta tájon
s minden csupa rónaság,
csak Télapó jön, hosszú,
hosszú szánkaján.
Hárs László: Télapó igéző

Karácsonykor hull a hó,
hóban topog Télapó.
Nem látható, hallható,
zajtalan jár Télapó.
Szakálla fagy, bajsza dér

az üstöke zúzmara,
otthonunkba Ő betér,
de nem marad ott soha.
Ajándékot hagy nekem,

és elsuhan nesztelen.
Édes-kedves Télapó
ajándékot kapni jó!
Juhász Magda: Jön a tél
Elindult már, útra kélt,

kertek alatt jár a tél.
Ide néz, meg oda néz,
tarisznyája de nehéz.
Nem is viszi messzire,
www.oviszulo.hu
kipakolja izibe.
Mi van benne? Tilinkó!
Zúzmara és hógolyó.
Elgurul a hógolyó,
megszólal a tilinkó:
- Itt van a tél, jaj de jó!
Kanizsa József: Télapó

Sűrű pelyhekben hull a hó
Csiszeg-csoszog Télapó.
Nehéz puttony de nehéz,
Van benne alma, méz.
Virgács és játék ezernyi,
Télapó nem bírja elvinni.
Szánra teszi -hej halihó,
így folytatja Télapó.
Kovács Zsóka: Télapóváró

Ki kopog az ablakomon?
Ajtómban ki áll?
Izgatottan dobog szívem,
S künn a hó szitál.
Megjöttél hát Télapó?

Jaj, de nagyon vártalak!
Ujjaimon számolgattam,
Mikor jön el ez a nap.
Vedd le hát a hátizsákod,

hogy pihenjen vállad,
Addig én majd simogatom,
hópelyhes szakállad.
Mentovics Éva: Hideg szél fúj...

Hideg szél fúj, hull ahó,
hó-kabát a fákon.
A kis cinke dedereg,
megbújik az ágon.
őzike az erdőben
magas hóban baktat.
Megnézi az etetőt:
van-e benne abrak?

www.oviszulo.hu
Milliónyi pelyhecske
lengedez a tájra...
Decemberben mindenki
a Télapót várja.
Mentovics Éva: Hiányzol már Télapó

Télapóka kapja már
zsákszámra a levelet.
Minden gyermek azt írja:
-Gyorsan gyere, ha lehet!
Itt a tél és hull a hó,
hiányzol már Télapó!
Mester Attila: A téli csillag meséje

Ághegyen csöppnyi csillag ül,
(ma egész nap fagyott)
meg-megrebben, kapaszkodik,
és fázósan ragyog.
El kellett volna mennem,

akár a madarak,
- ám egy csillagnak erre
gondolni sem szabad.
Meg-megrebben, kapaszkodik,
(ma egész nap fagyott)
ül a törékeny ághegyen,
és még szebben ragyog.
Molnár Gyula: TÉLAPÓ
Üstököm ha megrázom, Hoztam nektek fiúk, lányok

dér csillog a faágon. Bő zsákomban boldogságot,
Szakállamból hull a hó, bátorságot, békességet
én vagyok a Télapó. jó sokáig élvezzétek!
Puttony van a hátamon, Kaptok tőlem ráadásul

nehéz terhét vállalom. Télapónak tarsolyából
Figyeljetek gyerekek, csokit, fügét, cukrot, kekszet,
mennyi mindent cipelek. Mind elhoztam, ami termett.
Hét zacskóban mosolyt Fellegűző palástom

hoztam, szétterítem vállamon.
szép gondosan csomagoltam, Szakállamból hull a hó,
csengő, bongó furulyaszó Megérkezett Télapó.

www.oviszulo.hu
kísér, mint víg útravaló.
Móra Ferenc: A cinege cipője

Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak,
nagy bánata van a
cinegemadárnak.
Szeretne elmenni,
ő is útra kelni.
De cipőt az árva
sehol se tud venni.
Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz.
Azt mondja a varga,

nem ér ő most arra,
mert ő most a csizmát
nagyuraknak varrja.
Darunak, gólyának,
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának!
Daru is, gólya is,

a bölömbika is,
útra kelt azóta
a búbos banka is.
Csak a cingének
szomorú az ének:
nincsen cipőcskéje
máig se szegénynek.
Keresi-kutatja,
repül gallyrul gallyra:
"Kis cipőt, kis cipőt!" -
egyre csak azt hajtja.
Osváth Erzsébet: Jön a Télapó

www.oviszulo.hu
Puha pihe pilingél

Megpihen a fán
Csilingelve csengve
Közeleg egy szán.
Tornyos kucsmájában
Télapó ül benne
Arca, orra piros
Mintha festve lenne
Huncut hópelyhecskék
Bajuszára szállnak
Kacagva-nevetve
Hinta-palintáznak
Télapó szánkóján
Sok-sok fenyőfácska
A szánon meg ott van
Ezerzsebű zsákja.
Mi van a zsebekben?
Megsúgom tinéktek
Szebbnél szebb ajándék
A jó gyerekeknek.
Osváth Erzsébet: Búcsúzik Télapó

Csomagol
Télapó,
Lejárt az ideje.
Tenger sok
a dolga,
kapkod, fő a feje.
Maradt egy kis
hó még,
jól becsomagolja:
-No, most már
indulok-
Csendesen mormolja.
Messzire
kísérik
a szarkák, verebek.
Cserregik,
csipogják
-Télapó, ég veled!
Sarkady Sándor: Télapó

Hegyen, völgyön
Mély a hó,
Lassan lépked
Télapó.

www.oviszulo.hu
Ősz szakállán
Dér rezeg,
Messzi földről
Érkezett.
Kampós botja
Imbolyog-
Puttonyában
Mit hozott?
Mindenféle
Földi jót;
Dundi diót,
Mogyorót.
Lassan lépked,
Mély a hó-
Siess jobban
Télapó!
Simon István: Hóemberépítő

Hóember,hóember,
Nézd,milyen jó ember.
Pocakos kacagás,
csöppet sem vacogás
Szabó Lõrinc - Esik a hó

Szárnya van, de nem madár,
repülõgép, amin jár,
szél röpíti, az a gépe,
így ül a ház tetejére.
Ház tetején sok a drót:
megnézi a rádiót,
belebúj a telefonba,
lisztet rendel a malomba.
Lisztjét szórja égre-földre,
fehér lesz a világ tõle,
lisztet prüszköl hegyre-völgyre.
Fehér már a város tõle:
fehér már az utca,
fehér már a puszta,
pepita a néger,
nincs Fekete Péter,
sehol,
de sehol
nincs más
fekete,
csak a Bodri
kutyának

www.oviszulo.hu
az orra
hegye
és reggel az utca, a puszta, a néger,
a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter
és ráadásul a rádió
mind azt kiabálja, hogy: esik a hó!
Szepesi Attila: Télapó éneke

Hipp-hopp fut a szán,
siklik szaporán.
Dobrokol a havon
szélvész paripám.
Hejhó ügyesen
vágtat tüzesen,
húzza a teli szánt
fénylő hegyeken.
Hipp-hopp fut a szán
villám-paripán,végtelen utakon
dobban szaporán.
Tordon Ákos: Télapónak hóbundája

Télapónak hóbundája
rongyos lett a sok hordásban.
Sok hordásban, viselésben,
ide-oda sietésben.
Hópihe száll a hóesésben,

vásik a bunda a viselésben.
Sok viselésben elvásik,
jövõre meglásd lesz másik!
Jó Mikulás apóka erre járt az éjjel,

Kerekarcú holdvilág mosolygott az égen.
Kinézett az ablakon a kis hamis Bence:
Jó Mikulás apóka, álljon meg egy percre!
Látom, nehéz a puttonya, míg a falut járja,
Adja be az ablakon, vigyázok én rája.
Jó Mikulás apóka azt felelte menten:
Kecskére a káposztát nem bízom én szentem
Utassy József: Hull a hó

www.oviszulo.hu
Zirr, zurr, zurrogó!

Sziszeg a szél, hull a hó.
Ragyog a sok hógolyó.
Játszani jaj de jó!
állj be közénk Télapó!
Veress Miklós: Mese a Mikulásról

Hókastélyban jéglakás:
Ott lakik a Mikulás.
Szél a szánja mégse fázik,
Úgy röpül egy messzi házig.
Csengője a hópehely.
Szánkójának énekelj,
Mintha dallal idehúznád,
S tedd ki ablakba a csizmád.
Ne lesd meg a Mikulást,

Rajta varázs a palást:
Leshetsz reggelig magadban,
Mert ha eljön, láthatatlan.
Hogyha tudnád, hol lakik,

S odaérnél hajnalig,
Jutnál mesebeli tájra –
Elolvadna palotája.
Megriadna és tova –
Röpítené fagylova,
A helyén meg, idenézz csak,
Sírdogálna ezer jégcsap.
Ne lesd meg a Mikulást,

Hadd suhogjon a palást,
Jöjjön, jöjjön láthatatlan
Éjszakában és havakban.
Táncolj, örülj, énekelj,

Mint kerengő hópehely.
Csengőjüket fenyők rázzák,
Telis-teli cipőd, csizmád.
Zelk Zoltán: Télapó és a hóember

www.oviszulo.hu
Én egy csókától hallottam,

csóka a toronytól,
a torony meg tavaly télen
hallotta a holdtól,
ha igazat mondanak a
csókák és a tornyok,
akkor én is ti néktek most
színigazat mondok.
Így kezdte a hold, a torony,
a csóka is így szólt:
az udvaron egy hóember
mit gondolt, nem gondolt,
azt gondolta, dehogy fog õ
egész télen állni,
õ lesz az első hóember,
ki megtanul járni.
Ennyit gondolt a hóember
egy szóval se többet,
s indulna már, mikor hallja,
jóestét köszönnek,
õ is köszön, õ is mondja:
"Jó estét kívánok!"
s látja, hogy egy piros csizmás
öreg ember áll ott.
"Jó, hogy jöttél, öregember,
épp ebben a percben
gondoltam, hogy útra kelek,
induljunk hát ketten.
Látom, nagyon öreg lehetsz,
fehér a szakállad,
Lehet, hogy a világot már
kétszer is bejártad."
"Körül bizony kétszer, százszor
és még százezerszer-
feleli nagy nevetve a
piros ruhás ember-,
de nem gyalog, úgy nem győzném,
hanem szánon járok-
úgy nézzél rám, te hóember,
a Télapót látod!"
Így történt, hogy akkor este-
-látta aki látta-
együtt szállt fel a hóember
s Télapó a szánra,
együtt vittek ajándékot
házról házra járva,
míg csak üres nem lett végül
a Télapó zsákja.
Ahány házba csak bementek,
ahányból kijöttek,

www.oviszulo.hu
lett a répaorrú vándor

egyre-egyre könnyebb,
várták őket minden házban
kályhával, meleggel,
így olvadt el reggelre az
útra kelt hóember!
Zelk Zoltán: Hóember

Csillog a fákon a zúzmara,
ragyog, mint az ezüst
s repül a sivalkodó szélben
a kár a por, a füst.
Serényen dolgozik három gyerek:

fagyos kezeikkel
gyúrják a havat, mint agyagot,
készül a hóember.
Szénből, kavicsból kap szemeket,

hadd nézze: a világ
milyen fehér! S milyen szépek
az ezüst téli fák.
Eső szitál, hull a hó,

Eső szitál, hull a hó,
hol késel már télapó?
Látod, itt a sok gyerek
várva, várja jöttödet.
Melegben ülni jó,

átfázhattál Télapó!
Hagyd itt mit rejt a zsák,
és lassacskán menj tovább!
Csizma a lábán.
Jaj de mérges ez a Télapó
Szakállán sűrűn hull a hó.
A sok gyerek dehogy bánja ezt
Hócsatázni, víg csatába kezd.
Dideregnek, majd megfagynak,

De az arcuk oly vidám,
Csingi-lingi szól a csengő
sebesen csúszik a szán!

www.oviszulo.hu
Szent Miklós ünnepén

Szent Miklós ünnepén
Így december elején,
Szent Miklós idején
apró kis szívek remegve
gondolnak a jó öregre,
az öreg Télapóra,
ki a vágyak tudója.
Én is sokat gondolok rá,
mert szeretem.
Hófehér szakálla,
piros csuklyás ruhája
álmomban elkísér
Szent Miklós idején..
Mindig jó leszek
és szót fogadok,
az óvodában sok
piros pontot kapok.
Így ábrándozik a kis gyerek,

hogy talán
a jószívű Télapó
sok szép ajándékkal
lepi meg.
Téli este, holdas este

Téli este, holdas este,
halkan hull a hó.
Téli este, holdas este,
siklik egy szánkó.
Itt egy ablak, ott egy ablak,

halkan kinyílik.
Kis cipőbe, nagy cipőbe,
ajándék hullik.
Másnap a sok gyermek arca

csupa ragyogó.
Vígan mondják: "Itt járt a jó
öreg Télapó!"
Újra találkozni
Ó, te kedves Mikulás,
úgy szeretünk Téged!
Mindig mikor jön a tél

www.oviszulo.hu
várva várunk téged.

Télen mindig hideg van,
de én azt nem bánom,
hiszen mindig ekkor van
Mikulás és Karácsony!
Ünnepelj velünk
Szent Miklósnak neve napján
Szent Miklósnak neve napján egymáshoz eljövünk,

Ami jót csak cselekedtünk arany könyvbe bekerül.
Hófehér havon siklik a szán, puttonya is minket vár
Aranydió és foszlós kalács kicsi gyermekekre vár.
Szent Miklósnak neve napján ígérjük jók, leszünk,
Vidám szívvel, szeretetben ünnepelj velünk!
Kandikál az esti csillag az ég kapujából
Elindul a jó mikulás, szép tündérországból.
Esti csillag, te szép csillag , hintsd fényed útjára ,

Rátaláljon minden gyermek kicsiny ablakára.
Óh, vezesd el mihozzánk is Isten szép csillaga,

Kicsi ágyunk, puha ölén várjuk imádkozva.

www.oviszulo.hu
TÉL – KARÁCSONY
Ady Endre: Karácsony - Harang csendül...
Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.
Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.
A templomba
Hosszú sorba'
Indulnak el ifjak, vének,
Hálát adnak
A magasság Istenének.
Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.
II.
Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.
De jó volna tiszta szívből
- Úgy mint régen -
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.
De jó volna, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal

www.oviszulo.hu
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.
III.
Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna,
Óh, de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.
Golgota nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget.
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni...
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Árvai Emil: Karácsonyi boldogság

Isten nagy titkáról lebbent föl a fátyol,
mikor Betlehemben bölcső lett egy jászol.
Akkor is foglalt volt minden szív és szálló,
így lett szülőszoba egy szerény istálló.
Itt és most ki lesz az, aki befogadja,

szívét és életét Úr Jézusnak adja?
Angyalok örvendtek Krisztus születésén;
ugyanígy ujjongnak egy szív megtérésén.
Találsz-e valakit, járd be a világot,

akinek szívügye a te boldogságod?
Isten alig várja azt, hogy befogadjon,
s minden másnál nagyobb boldogságot adjon!
B. Radó Lili: Mit üzen az erdő?

Víg ünnepre készülődünk,
esteledik már.
Szobánkban a szép fenyőfa
teljes díszben áll.
Zöld ágain kis csomókban

www.oviszulo.hu
puha vatta hó,

tűlevél közt víg aranyszál,
fel-felcsillanó.
Itt is csillog, ott is ragyog,
mint a napsugár,
s csilingelő csöpp csengettyű
édes hangja száll,
akárcsak az erdőben a
dalos kis madár.
Csitt csak! Figyeld mit is suttog
szép fenyőfánk most neked?
-Halló itt az erdő beszél!
Sürgős fontos üzenet:
Kívánunk ma mindenkinek
szép fenyőfa ünnepet!
Csanádi mre: Karácsony fája
A Karácsony akkor szép,

hogyha fehér hóba lép-
nem is sárba, latyakba...
Ropog a hó alatta.
Hegyek hátán zöld fenyő,
kis madárnak pihenő-
búcsúzik a madártól,
őzikétől elpártol.
Beszegődik, beáll csak
szép karácsony fájának-
derét-havát lerázza,
áll csillogva, szikrázva.
Ahány csengő: csendüljön,
ahány gyerek: örüljön,
ahány gyertya: mind égjen,
karácsonyi szépségben.
Donászy Magda: Áll a fenyő az erdőben
Áll a fenyő az erdőben,

Zöld ruhában, ünneplőben.
Tél van, ága csupa hó,
Ráfújta a Télapó

www.oviszulo.hu
Donászi Magda: Karácsony
Karácsonyfa, Karácsony,
Ezüst dió zöld ágon.
Csilingelő csengettyű,
A fenyőfa gyönyörű.
Csillagszóró, gyertyafény,
ég a fenyő ünnepén
Fésűs Éva: Megjött a tél

Megjött a tél! Befújta az
ablakot,
az ereszre jégcsapokat
aggatott.
Förgeteggel versenyt futva

sietett,
azt hitte, hogy várjuk már a
hideget.
Zúzmarázva minden ágra

rálehelt,
egykettőre hófehérre
vált a kert.
Csikorgott az út, amerre

elhaladt,
hóemberek álltak néki
sorfalat,
úgy kívántak jégvirágos

jónapot!
Én meg - hapci! - tüsszentettem
egy nagyot!
Fésűs Éva: Karácsonykor

Karácsonykor
fényesek a felhők,
csillagokból
horgol a tél kendőt.
Ráteríti
hegyek tetejére,
fenyőágnak
jégrojtos a vége.

www.oviszulo.hu
Karácsonykor
mindenki varázsol,
meglepetés
bújik ki a zsákból.
Szekrényeknek
titkos rejtekéből,
édesapám
legmélyebb zsebéből.
Karácsonyra
kalácsot is sütnek,
nincsen ennél
izgalmasabb ünnep!
Ajándékot én is
készítettem,
amíg készült
majdnem tündér lettem!
József Attila: Betlehemi királyok
Adjonisten Jézusunk, Jézusunk!

Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta - biztos
itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem,
Segíts, édes Istenem.
Istenfia, jónapot, jónapot;
Nem vagyunk mi vén papok.
Úgy hallottuk, megszülettél
szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, égi ország!
Gáspár volnék, afféle
földi király személye.
Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
Főtt kolbászunk mind elfogyott,
fényes csizmánk is megrogyott,
hoztunk aranyat hat marékkal,
tömjént egész vasfazékkal.
Én vagyok a Boldizsár,
Aki szerecseny király.
Irul-pirul Mária, Mária
boldogságos kis mama.
Hulló könnye záporán át
alig látja Jézuskáját.
www.oviszulo.hu
A sok pásztor mind muzsikál.

Meg is kéne szoptatni már.
Kedves három királyok,
jóéjszakát kívánok
Fésűs Éva: Álmodik a fenyőfácska
Álmodik a fenyőfácska
odakinn az erdőn.
Ragyogó lesz a ruhája,
ha az ünnep eljön.
Csillag röppen a hegyre,
gyertya lángja lobban,
dallal várják és örömmel
boldog otthonokban.
Legszebb álma mégis az, hogy
mindenki szívébe,
költözzék be szent karácsony
ünnepén a béke.
Hárs Ernő: Karácsony
Zsong a téli erdő, nagy a sürgés benne,

messze útra készül a fenyőfák ezre.
Beszórják a felhők őket puha hóval,

madarak díszítik szőlővel, dióval.
Őz és farkas ámul, mint szökik a lombra,

itt is , ott is , egy-egy kerekfejű gomba.
S miközben a gallyak csilingelve ingnak,

mindegyik facsúcsra alászáll egy csillag.
Így indul az erdő ezer fényű fája,

örömet szerezni szerte a világba.

www.oviszulo.hu
Szobám
sarkában a
békesség fája
zöld ruháján sok
ezernyi szín, alatta fénylő
melegségben a gyermeki világ
játszani hív. Játszani, játszani,
békében játszani gyermekem veled
hagy játsszam még, körültáncolom veled
a világot most, mikor mindenki érzelme ég.
Nézem a fámat és egyre jobban érzem a fenyő
illatát, töprengem azon, hogy milyen jó lenne, ha
örök maradna ez éjszakám. Csillagszórók a gallyak
csúcsán szórják a karácsony csillagát, béke csillagok
röpdöső fényei
szobámból
szálljatok
mind tovább.
Juhász Gyula Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
...Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
...És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.
Karácsonyi mondóka
Karácsonyi csengő vagyok,
csilingelek az ágon,
örüljetek megérkezett
Télországból Karácsony.
Karácsony
Karácsonykor mindenki varázsol,
meglepetés bújik ki a zsákból.
www.oviszulo.hu
Szekrényeknek titkos rejtekéből,

édesapám legmélyebb zsebéből.
Karácsonyra kalácsot is sütnek,

nincsen ennél izgalmasabb ünnep!
Ajándékot én is készítettem,
amíg készült majdnem tündér lettem!
Melegedj meg idebent, légy vendégünk mára

Karácsonyi csillagod tedd a fenyőfánkra!
Polányi Zoltán: December

Veres orral, fagyos kedvvel,
subába bújt a december
s morog, kuncog, fúj a szél,
a kéményben fütyörész.
S néha napján, dunnát rázva,

puha pelyhet ráz a tájra,
s ha elunná tán magát
hát.......hóembert fabrikál.
S szilveszterkor, mikor elmegy

nótaszóval, vidám kedvvel,
kinyitja a kulcsra zárt
újesztendő ajtaját.
Szalai Balázs: Hóember
Mikor a hó már bőven esett,

gondolt egyet három gyerek.
Összegyúrtak sok-sok havat-
s hóember lett percek alatt:
Kövér,pókhas,mint egy basa
gömbölyödött,nagy a hasa.
Búbján ócska lyukas kalap,
megne süsse fejét a nap.
De a kalap bárhogy védte,
sűrűn hullt a verítéke.
A hóember egyre fogyott,
meg sem érte a másnapot.
Helyén csak egy tócsa maradt,
no meg az a lyukas kalap.

www.oviszulo.hu
Tamkó Sirató Károly: Ég (Karácsonyi vers)

Ég a villany,
ég.
El ne aludjék!
Amíg minden kisgyereknek
álom nem jön a szemére
kis szobában
nagy szobában
szépen ragyogjék!
Ég a csillag,
ég.
Szépen ragyogjék!
Minden-minden jó emberre
kis országban
nagy országban
békességgel-boldogsággal
ragyogjon az ég!
Weöres Sándor: Suttog a fenyves
Suttog a fenyves, zöld erdő,

Télapó is már eljő.
Csendül a fürge száncsengő,
Véget ér az esztendő.
Tél szele hóval, faggyal jő,
Elkel most a nagykendő.
Libben a tarka nagykendő,
Húzza-rázza hűs szellő.
Suttog a fenyves, zöld erdő,
Rászitál a hófelhő.
Végire jár az esztendő,
Cseng a fürge száncsengő.
Weöres Sándor: Szép a fenyő
Szép a fenyő télen-nyáron,

sose lepi dermedt álom:
míg az ágán jég szikrázik,
üde zöldje csak pompázik.

www.oviszulo.hu
Nagykarácsony immár eljő,

érkezik az új esztendő.
Míg a mező dermed, fázik,
a zöld fenyves csak pompázik.
Ha jön a tél, jön a tél

hótól, fagytól, zúzmarától,
mond ki fél?
Fél a mókus, fél a medve
elmenekül, elszáll messze
fülemüle, gólya, fecske.

Bori, Bence egy se fél!
Bátrabbak ők mint a medve
nem bánnák, ha itt teremne
barátjuk a Télapó
és záporozna kint a hó!
Karácsonykor hull a hó,

hóban topog Télapó.
Nem látható, hallható,
zajtalan jár Télapó.
Télapó! Hol a hó, hol a jég?
Zsákodon nem találok hópihét!
- Zsákomon, hó nincsen,
Benne van a kincsem,
Tudod-e? Dió, millió, millió!

www.oviszulo.hu
Karácsonyi fények
Este mikor kigyúlnak a karácsonyi fények,
a gyermekkori álmok egy percre visszatérnek.
Ekkor a szemekben a szeretet fénye lángol,
s a gyertyafényénél még a csillag is táncol.
Mikor a fenyő illata megérinti szívünk,
ezen az estén, kicsit az álmokban is hiszünk.
Nem szeretnénk mást, csak boldogok lenni,
és másokért a szokottnál is többet tenni.
A rohanó világban megkoptak a fények,
halványak a hitek, és halványak a remények.
Nem szeretnénk mást, csak hinni a szóban,
őszintén szeretni, és bízni a jóban.
Őrizzük meg a karácsonyunk fényét,
S őrizzük a szeretetben való hitünk reményét.
Hisz ma este mink is gyermekek vagyunk,
s gyermeteg vágyainknak ma határt nem szabhatunk.
Bernáth William: Karácsony

Hó nem szitál. Az ég derűs.
Csupán az este hűs.
A szív örül: Jézusra vár.
A lélek: fénysugár.
Havatlan pusztán mély a csend
egy csillag megjelent.
Az arcokra kíváncsiság
mély áhitata szállt.
Idézve látom múltamat...
a gyémántos havat.
S míg lelkem Jézust keresi:
szívem békével van teli.
Jézuska üzenete
Hulló hópelyhektől
Jézuska üzeni,
gyerekek, gyerekek
Rossz ne legyen senki.
Mert a jó gyermeket
Jézuska szereti
Szent karácsony estén
Keblére öleli.

www.oviszulo.hu
Robert Louis Stevenson: Karácsonyi ima
Szerető Atyánk>
Segíts, hogy ne feledjük el Jézus születését,
Hogy részt vehessünk az angyalok dalában,
A pásztorok örömében,
És imádhassuk a bölcseket.
Csukd be a gyűlölet ajtaját

És nyisd meg a szeretet zárját az egész világon.
Add, hogy minden ajándékban kedvesség lapuljon,
És minden köszöntésben őszinte jó kívánság.
Szabadíts meg minket a gonosztól
Jézus áldásával,
És taníts meg boldogan, tiszta szívvel élni.
Add, hogy a karácsony reggel

Boldog gyermekeiddé tegyen minket,
S a karácsony este így kísérjen ágyba,
Hálás szívvel,
Megbocsátva és megbocsáttatva,
Jézus kedvéért.
Ámen.

www.oviszulo.hu
B. Radó Lili : Három fenyőfa

Három fenyőfa állt egy dombtetőn.
A legnagyobbik fa szép és egyenes volt, erős, messze nyúló ágai voltak. A kisebbik fenyő volt
nem olyan terebélyes, de napról napra fejlődött és növekedett. A harmadik fenyő azonban
igazán nagyon kicsi volt, vékony törzsű és egészen alacsony.
- Bárcsak olyan nagy és erős lennék, mint a Legnagyobb fenyő. - sóhajtotta ez a kicsike fa.
Nagyon hideg tél volt ebben az esztendőben. A földet belepte a hó. Karácsony közeledett.
- Bárcsak eljönne értem Télapó, és elvinne karácsonyfának ! - sóhajtott a Legnagyobb fenyő.
- Bárcsak engem vinne ! - mondta a Kisebbik fenyő.
- Bárcsak engem választana ! - kívánta a Harmadik Fácska.
Egy napon fázós kismadár jött szökdécselve feléjük. Megsérült a szárnya, s ezért nem tudott
repülni.
- Kérlek Legnagyobb fenyő, itt maradhatnék az ágaid közt ? - szólította meg félénken a
kismadár a fát.
- Nem lehet ! - mondta a Legnagyobb fenyő- Nem használhatok madarakat az ágaim közt,
mert éppen karácsonyfának készülök.
- Pedig úgy fázom - panaszolta a kismadár, a Legnagyobb fenyő azonban nem is válaszolt.
Így hát a törött szárnyú kismadár odább ugrált a Kisebbik fenyőhöz.
- Kedves Kisebbik fenyő megengednéd, hogy itt maradjak az ágaid között ? - kérdezte.
- Nem ! - felelte a Kisebbik fenyő. - Nem ringathatok semmiféle madarat az ágaim között,
mert hátha éppen most vinne el valaki karácsonyfának.
Ekkor szegény didergő kismadár tovább ugrált a Harmadik Fácskához.
- Drága kicsi fenyő, itt maradhatnék az ágaid között ? - kérdezte.
- Hogyne maradhatnál kismadár - felelte a Harmadik Fácska. - Búj csak egészen hozzám.
Majd megmelegítelek, amennyire csak tőlem telik.
A kismadár felugrott a Harmadik Fácska ágai közé, ott nyomban el is aludt. Hosszú idő múlva
a Harmadik Fácska édes, halk csengettyűszót hallott. A hangok egyre közeledtek, már
egészen ott hallatszottak a dombon. Elhagyták a Legnagyobb fenyőt, elhaladtak a Kisebbik
fenyő előtt is, de amikor a Harmadik Fácska elé értek, elhallgattak.
Mind a három fácska látta az apró csengettyűket. Egy rénszarvas húzta szép, kicsi szánkón
csüngtek, amelyből most kiszállott az utasa.
- Télapó vagyok- mondta - Karácsonyfát keresek egy nagyon kedves kicsi gyermek számára...
- Vigyél engem ! - kiáltotta a Legnagyobb fenyő.
- Engem vígy ! - ágaskodott a Kisebbik fenyő.
A Harmadik Fácska azonban meg sem szólalt.
- Te nem szeretnél eljönni ? - kérdezte tőle a Télapó.
- Dehogynem ! Nagyon szeretnék - felelte a Harmadik Fácska - De hát itt kell maradnom ,
hogy vigyázzak erre a beteg kismadárra. Éppen elaludt.
- Kicsike fa - mondta a Télapó - te vagy a legszebb fácska a világon ! Téged viszlek
magammal.
Azzal gyöngéden kiemelte őt a földből, olyan óvatosan, hogy az ágai közt megbúvó kismadár
fel sem ébredt. Aztán szánkójába állította a csöpp fenyőt a kismadárkával együtt, majd maga
is beült mögéjük. És a kicsi szánkó ezüstös csengettyűszóval tovasuhant velük a karácsonyi
havon...

www.oviszulo.hu
Mese a kis fenyőről
Télidőn, midőn lehullott a lomb, befagyott minden tó és folyó, amikor hófelhők fedik el a
mennybolt kékjét és a napkorongot - a lelkünk is megdermed ilyenkor, és a kedvünk is olyan,
mint a fogyó hold.
És akkor egyszerre szétnyílik a vastag felhőzet, az égből előtör egy varázsos fénynyaláb, s
előbb Mikulás apó szánkója szántja végig a látóhatárt, majd angyalok csapata száll a földre,
vigaszt, reményt, hitet, ragyogó gyertyafényes karácsonyfát hozva palotába és kunyhóba,
csüggedt lelkünket fénysugárba vonva. A mi otthonunkba minden évben kéktűjű, ezüstös ágú,
sudár törzsű fát hoz a nekünk kijelölt angyal, melyet mindig a beteljesülő vágy örömével
fogadtam.
Pedig soká nem ismertem történetét, míg egyszer egy angyalka elmesélte nekem. Én ezt most
tovább mesélem, hallgassátok csak:
Valamikor réges-régen kicsiny zöld fenyőfácska álldogált az erdő szélén, azt sem tudva,
honnan jött - egyszer csak kinőtt a földből és itt volt. Előtte pázsitos tisztás terült el, mögötte
sűrű sötét erdő. A közeli jegenyefenyők meg oly magasan hordták orrukat, hogy észre sem
vették a kis jövevényt. Ha testvérei lettek volna, sosem vágyódik más sors után, de hát
teljesen egyedül állt a nagyvilágban. Körülötte fájó csend, zordon, sivár, néma téli táj.
- De jó volna elrepülni a madarakkal, akik messze szállnak a tél beállta előtt, s a tengerek
végtelen hullámain túl nyármeleget találnak. Ahol pálmák és narancsligetek kínálják
gyümölcseiket a banánérlelő melegben.
- Ne vágyódj el Fenyőke - szólította meg a közeli kispatak - én távolról jövök, és messze
eljutok. Sokat látok-hallok útközben, ezért, mint tapasztaltabb társadtól, hallgasd meg
tanácsom. Ugyanis a Teremtő minden virágot, fát, növényt a maga helyére ültetett a gyökerei
által, azért, hogy oda kapaszkodjék, ahova tartozik, ahonnan kinő, mert ott van feladata. Ezért
bizakodjál, hogy meg fogod tudni, mi a te dolgod a földön - csevegte a patak, s magára húzta
meleg, téli jégkabátját, hogy kitelelvén vidáman csörgedezve köszöntse majd a tavasz
érkezését.
- És hát mi lenne velünk, ha te is elmennél? - kérdezték a gombagyerekek, akik a kis fenyőke
tövénél bújtak ki a földből - ki terjeszti ránk védő ágait zimankóban, forró nyárban egyaránt?!
E pillanatban a nap egy sugara áttört a hófelhőkön és így szólt Fenyőkéhez:
- Majd tavasszal nagyra növesztelek, megnyújtalak és ágakkal dúsítlak - csak légy
türelemmel.
A fecskék régen elköltöztek, a darvak is elhúztak, nehéz köd borult a tájra. Éjszakára ugyan
kiderült az ég, és csillagok milliárdja ragyogott a fagyos földre, de olyan nagyon messze
voltak, hogy sugaruk nem bocsájtott enyhítő meleget a didergő tájra.
- Még te is boldogabb vagy, mint én! - mondta Fenyőke az itthon maradt ökörszemnek.
Felrepülhetsz akár az égig, és nem lep el a hó, amitől lassan én már levegőt sem fogok kapni"
- panaszkodott búsan Fenyőke.
- Óh, nehogy azt hidd, hogy a légben melegebb van! A lábaim már úgy elfagytak, hogy ha
egyenként a szárnyam alá dugom, az sem segít már. Na és az ennivaló, már alig lelek valamit.
Mégis el kellett volna szálljak a költözőkkel melegebb vidékre - sóhajtotta az ökörszem, s
még jobban behúzta csöpp fejét a hullani kezdő hó elől.
- Na és mi lenne akkor, ha a városba szállnátok, a sok ház közé, ahol azok az emberi lények
laknak. Talán ott nincs ekkora hideg, mint itt mifelénk, és talán még valami ennivalót is
adnának. Úgy hallottam, hogy ők madarakat nem bántanak?

www.oviszulo.hu
- Lehet hogy ez így van - de már láttam kalickát, amiben kismadár volt. És én nem akarok rab
lenni - még ha finom falatokkal tartanának is, akkor sem. Szabadnak születtem, úgy akarok
élni és meghalni is.
De azért már jártam arra egyszer, amikor ugyanilyen hideg volt, mint most. Akkor azt
tapasztaltam, hogy a házak ablakpárkányaira morzsát szórnak, és ők, az emberek pedig -
láttam, mert belestem az ablakukon - sokan együtt vannak, és roskadásig megtelt asztal van a
szobájuk közepén, a karszékekben pedig színes ajándékcsomagocskák.
Egy szép szőke kislány babát kapott éppen, azt csókolgatta. A testvérkéje meg apró
vonatokkal játszott a szőnyegen, ami a szobáik padlózatát borítja minden házban. A
kandallóban vöröslő fahasábok ontották a meleget, s mindenki boldognak látszott.
- Tudod mire gondoltam? - vetette közbe az egyre jobban deresedő Fenyőke - arra, hogy
milyen jó is lenne, ha ezen az ünnepen, vagy ahogyan az emberek nevezik: karácsonykor én is
az emberek között lehetnék, engem is szeretnének, mert én lennék az ő ünnepi fájuk, mondjuk
a karácsonyfájuk. És rám aggatnának mindenféle szép dolgot. Almát, diót, gyertyát. És
közben énekelnének! Miért is nem ragyognak az ágaim, talán ha így volna, behívnának az
emberek, és körültáncolna a sok boldog gyerek. Az ajándékokat az én alsó ágaim alá dugnák,
amiket azután ott találnának meg a jó gyerekek - vágyakozott Fenyőke.
Közben bealkonyodott. Az ökörszem valahová elrejtőzött, Fenyőke megint egyedül maradt.
Addig-addig, míg álomba sírta magát.
Már késő éjszaka lehetett, amikor felriadt. Fény és hangok szűrődtek az erdő felől és valami
különleges csilingelés. Szán siklott elő a bozót csupasz ágai közül; báránykák húzták és
angyalok kara lebegett körülötte. A szánkóban egy glóriás, fehér inges kisfiú ült, és amint
Fenyőkéhez ért, megállította a szánt húzó barikákat. Az egyik angyal Fenyőke mellé szállt és
megkérdezte:
- Hát te kis fenyőgyerek, mit vársz a karácsonytól, mit kérnél a kis Jézuskától, aki ma született
le a földre?
- Ó, én nem is tudom - állt el a szívverése is Fenyőkének. De mégis. Mióta megszülettem -
nem szeretek egyedül lenni. És olyan jó lenne, ha az ünnepen az emberekkel együtt lehetnék,
nem itt a hideg, néma árvaságban. Hogyha olyan ragyogó lennék, hogy felfigyelnek rám és
úgy megszeretnek, hogy a lakásba bevisznek, feldíszítenek és örülnek nekem kicsik és
nagyok. Ez szívemnek minden vágya - sóhajtotta Fenyőke.
Az angyal figyelmesen hallgatta a könnyes kérést, és továbbította a kis Jézuskának, aki
beleegyezően bólintott.
Teljesüljön hát a vágya
Legyen ezüst minden ága.
S legyen a jó emberek
Szép karácsonyfája.
Fenyőke elbűvölten hallgatta e szavakat. A szeretet melege áradt szét testében, minden egyes
ágában, minden kis tűjében, gyökere mélyéig. Megremegett örömében. Ó, csak megtörténne
és megmaradna a csoda, amit minden porcikájával kívánt! Mert ha csak csoda tud jót hozni,
akkor nagyon is kell a csoda embernek, állatnak, növénynek egyaránt.
Ekkor a messzi csillagok is megpillantották a fényt, mely a föld felől sugárzott, és kíváncsian
lefutottak a tejúton. Mind-mind ott tülekedtek a kis zöld Fenyőke körül, és annak parányi
ágain. Még az esthajnalcsillag is ott tündökölt. Fenyőke kitárta ágait, megnyitotta árva és
szeretni vágyó kis szívét, hogy befogadja a jóságból fakadó, melengető ragyogást. S akkor
még egyszer megszólalt a kisded:
- Te kis fenyő - most már sohasem leszel egyedül. Megnősz és gyerekeid lesznek, akik
bejutnak az emberek otthonába, és ott állnak majd feldíszítve a jóság születését ünneplő nagy
és kis emberek örömére, akik ezentúl soha nem akarnak fenyőfa nélkül ünnepelni.
- Úgy legyen, ha lehet! - rebegte Fenyőke.

www.oviszulo.hu
A szánkó tovasiklott, ismét sötét lett, de az ő szívét a csodálatos látomás ígérete melengette.
Vége lesz pusztító magányának, lesz értelme életének. A tél végül mégiscsak feladta állásait,
magával vitte a maradék darát, jeget, zúzmarát, s nyomban fellélegzett a világ. Előtűnt a zöld
pázsit, s virágozni kezdett a mező. A tavasz legelső hírnöke a bátor, fehér, de kissé rózsaszín
fényű hóvirág, majd a kék ibolya, s utána a többiek is kimerészkedtek a földből, és tarka
szőnyeggé varázsolták a rétet. Ekkorra már nyújtózkodtak a fák, és kibújtak a rügyek a
legapróbb bokron is. Az énekesmadarak is rendre hazataláltak.
- Nézd csak kicsi fenyő - csicseregték, - hogy megnyúlt a télen és milyen szép fényes minden
ága! Mintha mind megannyi ezüstcsillag tündökölne rajta! Ezüstfenyő lett belőle. Ezüst a
fenyő, ezüstös ezüst a fenyő! - visszhangozta erdő-mező.
És tavaszi szél hiába rázta, nyári zápor hiába paskolta, őszi eső hiába mosta, tündöklő kék-
ezüstje, ezüst-kékje a természet minden hatalmának ellenállt. Sok-sok év telt el azóta.
Fenyőke nagyra nőtt. Ágai kiteljesedtek, körbefogták sudár törzsét, s körülötte sok kis apró
fenyőcske bújt ki az ő gyökereiből. És mindegyikük ezüst ágakkal nyújtózkodott a világ felé.
Az ember pedig minden év decemberében bevisz egyet otthonába, hogy annak ágaira
aggatott aranydió, piros alma, fényes szaloncukor, csillogó lametta és szívet melengető
gyertyaláng tükrözze vissza a gyermekek örömét, a felnőttek hitét a világra jött jóság lényéből
áradó, áldást hozó karácsonyesti fényt.
A kis betlehemi csillag

A kis csillag a milliárdnyi többi között állt fenn az égen. Végtelenül messzi kis fehér pont volt
csupán. Senki sem vette észre - éppen ez volt bánata. Hajnalban nem az ő fénye világított a
legerősebben, nem ő volt az Esthajnalcsillag. A Nagy Medve sem ő volt, de még csak a
gyeplő sem a Göncölszekér rúdjánál.
Amikor látta, hogy a betlehemi istálló feletti csillag milyen erősen fénylik, ezt gondolta: - Én
is szeretnék egyszer így világítani! Egyszer ott állni az istálló felett, ahol a gyermek
megszületett! De a Föld nagyon távol volt.
A gyermek a jászolban mégis meghallotta kívánságát. És a sok-sok más csillag között a kis
csillagot is meglátta.
Ezután a következő történt: a kis fehér pont lassan kezdett kiválni a Tejútból, és süllyedt
mélyebbre, egyre mélyebbre. Ahogy egyre ereszkedett, úgy lett mindig nagyobb és nagyobb.
Már olyan nagy lett, mint egy kéz, öt sárga csóvaszerű nyúlvánnyal. Úgy nézett ki, mint egy
igazi csillag. És ekkor nagy csöndben leereszkedett egészen az istállóig. Odacsücsült a jászol
szélére, de é ijedtnek látszott. Mária, aki éppen aludt, csodálkozott, hogy egyszerre mégis
milyen világos lett.
- Karácsony van - mondta a gyermek a csillagnak -, kívánhatsz valamit. Tudom, hogy van egy
nagy kívánságod.
A kis csillag látta a gyermek arcát, amint éppen rámosolygott.
- Nincs semmi kívánságom - mondta a kis csillag, egyáltalán nem szerénységből. Valóban
elfelejtette, amit korábban oly nagyon kívánt magának. - Egyet szeretnék csak - mondta ki
végül. - Hadd maradjak itt, a közeledben, ahol téged láthatlak. Mindig melletted szeretnék
lenni. Maradhatok?
- Igen - válaszolta a gyermek. - De csak úgy maradhatsz velem, ha elmész. El az emberekhez,
akik itt laknak a Földön. S ha elmondod nekik, hogy láttál engem.
- Az emberek nem fogják megérteni az én nyelvemet, s nem fognak hinni nekem - mondta a
kis csillag. - És ... hogyan jutok el hozzájuk? Mind a házukban vannak. Az ajtók zárva, s
olyan hideg van.
- Épp azért, mert hideg van, neked kell odamenned és felmelegítened őket. Az ajtók? Én

www.oviszulo.hu
magam fogom azokat kinyitni. Én is ott leszek azoknál az embereknél, akikhez te elmész.
A kis csillag hallgatott. Még kisebbnek érezte magát, mint korábban.
Amikor a gyermek látta, hogy a csillag szomorú, rámosolygott:
- Ha rászánod magad, ajándékozok neked valamit. Minthogy öt csillag-ágad van, öt dologgal
ajándékozlak meg téged. Ahova elmész, ott mindig világos lesz. Az emberek meg fogják
érteni beszédedet. Meg tudod majd érinteni a szívüket. A szomorúakat fel tudod majd
vidítani, s végül a békétleneket ki tudod engesztelni.
- Megpróbálom! - mondta a kis csillag. Ahogy indulni készült, érezte, hogy a fényből, amely a
gyermeket körülvette, egy kevés ő mellé is szegődött. Egy kevés a melegségből és az örömből
s az ő békéjéből.
A istálló fölötti kis csillag továbbra is apró és fénytelen maradt, láthatatlanul vándorolt a Föld
fölött. Vitt viszont egy titkot magával, amelyről a többi csillag semmit sem sejtett: rá
mosolygott a gyermek, s őt küldte útra. Hitet adott neki, hogy miért, alig tudta felfogni.
Épp hogy elindult, egy kunyhóhoz ért. Egy öregasszonyt talált ott, az asztalra könyökölve.
Alig vette észre, olyan sötét volt a házban.
- Jó estét! - köszönt a kis csillag. - Sötét van itt nálad. Bejöhetek?
- Nálam mindig sötét van - mondta az öregasszony. - Még akkor is, ha fényt gyújtok. Vak
vagyok. De kerülj beljebb, akárki vagy is.
- Köszönöm - mondta a kis csillag, s leült az asztalhoz az asszony mellé. S amint ott ültek, a
csillag elmesélte hosszú útját az égből, s azt, amit Betlehemben átélt. Olyan szépen mesélt,
hogy az asszony azt mondta: - Mintha én is látnám a gyermeket a jászolban. De hát én vak
vagyok, s a gyermek is messze van. Ha nálam maradsz, akkor világosabb lesz. Maradj nálam,
akkor nem leszek annyira egyedül.
- Te már soha többé nem leszel egyedül - mondta a csillag. - A gyermek fénye most már
mindig nálad marad! De milyen különös is ez a fény: csak akkor tudod megtartani, ha tovább
ajándékozod.
- Értem - mondta az asszony.
Miután elbúcsúztak, az asszony bezárta kunyhója ajtaját, s elindult a mezőkön keresztül. Úgy
ment, mint bárki, aki lát. Az úton előtte ott volt a fény. Az a fény, amit a világtalanok is
látnak.
A kis csillag boldog volt. Még sok ajándékot kellett szétosztania, s a karácsonyestnek sem
volt még vége. De nem ért a dolga végére. Még ma is ott vándorol a Föld fölött. Esténként a
csillagos égen meg tudom neked mutatni, hogy valamikor hol volt. De hogy ma hol van, azt
nem tudom. Azt viszont tudom, hogy azokhoz mind elmegy, akik kívánnak valamit. Az
asszony azt kívánta, hogy csak annyira lásson, hogy útra tudjon kelni. De maga a kis csillag
is, ma is még csupán egy kis fehér pont lenne az égen, ha nem lett volna egy nagy-nagy
kívánsága.
Karácsonyi Csillagvirág
(mexikói legenda)
Karácsony a messzi Amerikában, Mexikóvárosban is nagy ünnep. Különleges ételekkel-

italokkal rakják meg az ünnepi asztalt, szép új ruhákat öltenek, és leleményes ajándékokkal
lepik meg egymást.
Élnek azonban Mexikóban nagyon sokan olyanok is, akik az ilyen ünneplést nem engedhetik
meg maguknak. Közülük is talán a legszegényebbet Ineznek hívják. Bájos kicsi indián lány,
fekete szemekkel sötét arcocskáján.

www.oviszulo.hu
Még Karácsony előestéjén is a nyüzsgő piacon bóklászott mezitláb, s bámulta a kirakott

gyümölcsöket, süteményeket, sült pulykákat, virágokat...
Inez egyetlen vagyona a mosolya volt, amellyel meg tudta lágyítani az eladók szívét, és ők
mindig megajándékozták valamivel. Anyukája jókora zsebeket varrt szoknyájára, hogy sok
minden elférjen benne.
Szentestén a zsebek a szokásosnál is jobban megteltek. Örült, hogy ezen az estén beteg
édesanyja és testvérkéi is ünnepelhetnek.
Inez boldogsága mégsem volt teljes. Mexikóban volt egy kedves hagyomány, miszerint
Karácsony éjszakáján minden gyerek virágot vitt a gyermek Jézusnak a templomhoz. Inez is
szeretett volna virágot vinni.
Néha még arról is álmodozott, egyszer majd ő, a kis indiánlány nyújtja át a legszebbet. De
hogyan juthatna virághoz? Az árusok pultjáról, a kerítések mögül kilógó virágokból nem
vehetett el, lopott virággal nem köszöntheti Jézuskát!
Kezdett szürkülni, haza kellene már indulnia, hiszen bizonyára türelmetlenül várják otthon. Ő
azonban tovább bolyongott nyugtalanul, virág után kutatva. Már majdnem elhagyta a remény,
amikor egy romos ház sarkánál meglátott egy bokrot, amelynek zöld levelei éppen úgy
terültek szét, mint egy virág szirmai. Gyorsan letépte az ágakat, ügyesen kis csokrot formált
belőlük. Valami azonban még hiányzott! Nagyot sóhajtva levette a legszebb valamit, amije
csak volt: a haját összefogó piros szalagot, s masnit kötött a zöld ágak köré. Elégedetten nézte
művét:
-Jézuskának biztosan tetszeni fognak zöld virágaim a piros masnimmal.
Besötétedett, hazafelé vette az irányt. Elhaladt a templom előtt, a főkapu tárva volt. Hirtelen
arra gondolt, hogy így, vacsora időben biztosan senki sincs odabent. Belopakodott hát,
gyümölcsöktől maszatos ruhájában. Árnyként osont a hajó oszlopai között a fényes fülke felé,
ahol jászolbölcsőjében már ott volt a gyermek Jézus szobra, mellette Mária és József. Inez
könnyes szemekkel nézett a zöld ágakból való csokorra, majd a Jézuskához fordult:
-Nem tudok eljönni később, a többi gyerekkel. Túlságosan szégyellném magamat. Most
hagyom itt ezt a kis csokrot. Remélem, Neked így is tetszik.
Csodálkozó sóhajtásoktól rezzent össze. Emberek vették körül, s mind csodálattal nézték a
csokrot, amit a kezében szorongatott:
-Milyen szép virágok!...Hol találtad őket?...Sose láttam még ilyen virágokat!
Inez lepillantott a csokorra, és a meglepetéstől elállt a lélegzete. A levelek élénkvörössé
változtak, középen pedig a bogyók aranyszívet alkottak.
A kislány félénken a Jézuska-szobor kezéhez tette a csokrot, és boldogan szaladt haza. Most
már tudta, hogy Jézuska kegyesen fogadta ajándékát, és az egyszerű leveleket Mexikó
legszebb virágává változtatta, melynek Karácsonyi csillagvirág a neve. Az arany szív és a
piros csillagok Karácsonykor még ma is a szegény kis indiánlány hitének csodájára
emlékeztetnek.
Meghitt, békés Karácsonyt kívánok!

www.oviszulo.hu

www.oviszulo.hu
A Karácsony története
Majdnem kétezer évvel ezelőtt élt Izrael egyik kis városában, a galileai Názáretben, egy
leány, Mária. Egy éjjel megjelent előtte Gábor arkangyal és bejelentette neki, hogy tervei
vannak Istennek a Mária számára, ő lesz majd Isten Fiának az édesanyja. Mária megijedt, de
az angyal megnyugtatta, hogy igaz, amit mond, és úgy helyes.
Nemsokára férjhez ment Mária Józsefhez, és, amikor a király bejelentette, hogy vissza kell
menni arra a helyre ahol születtek, mert népszámlálás lesz, együtt mentek a Jeruzsálemhez
közeli Betlehembe. Amikor megérkeztek késő este Betlehembe, Mária érezte, hogy eljött
ideje, hogy megszülessen a bébi, de már nem volt hely a számukra sehol. Végülis sikerült
behúzódniuk egy istállóba és ott született meg a kis Jézus. Bölcső nem volt, helyette a
jászolba fektették az újszülöttet.
Egy közeli mezőn pásztorok legeltették a juhaikat és egy angyal jelent meg előttük mondván,
hogy egy közeli istállóban megszületett az Isten Fia. Amikor a pásztorok ott találták a bébit a
szüleivel, tudták, hogy az angyal igazat mondott.
Három bölcs is tudta, hogy itt az ideje a Messiás megszületésének, és, amikor látták a
csillagot a betlehemi istálló fölött, tudták, hogy az a jele annak, hogy ott is fogják megtalálni.
Amint ott látták a kis Jézust Máriával és Józseffel, térdre borultak előttük és ajándékokkal
halmozták el őket.
A karácsonyfa története
Télidőn, midőn lehullott a lomb, befagyott minden tó és folyó, amikor hófelhők fedik el a
mennybolt kékjét és a napkorongot - a lelkünk is megdermed ilyenkor, és a kedvünk is olyan,
mint a fogyó hold.
És akkor egyszerre szétnyílik a vastag felhőzet, az égből előtör egy varázsos fénynyaláb, s
előbb Mikulás apó szánkója szántja végig a látóhatárt, majd angyalok csapata száll a földre,
vigaszt, reményt, hitet, ragyogó gyertyafényes karácsonyfát hozva palotába és kunyhóba,
csüggedt lelkünket fénysugárba vonva.
A mi otthonunkba minden évben kéktűjű, ezüstös ágú, sudár törzsű fát hoz a nekünk kijelölt
angyal, melyet mindig a beteljesülő vágy örömével fogadtam.
Pedig soká nem ismertem történetét, míg egyszer egy angyalka elmesélte nekem. Én ezt most
tovább mesélem, hallgassátok csak:
Valamikor réges-régen kicsiny zöld fenyőfácska álldogált az erdő szélén, azt sem tudva,
honnan jött - egyszer csak kinőtt a földből és itt volt.
Előtte pázsitos tisztás terült el, mögötte sűrű sötét erdő. A közeli jegenyefenyők meg oly
magasan hordták orrukat, hogy észre sem vették a kis jövevényt.
Ha testvérei lettek volna, sosem vágyódik más sors után, de hát teljesen egyedül állt a
nagyvilágban. Körülötte fájó csend, zordon, sivár, néma téli táj.
"De jó volna elrepülni a madarakkal, akik messze szállnak a tél beállta előtt, s a tengerek
végtelen hullámain túl nyármeleget találnak. Ahol pálmák és narancsligetek kínálják
gyümölcseiket a banánérlelő melegben."
"Ne vágyódj el Fenyőke - szólította meg a közeli kispatak - én távolról jövök, és messze
eljutok. Sokat látok-hallok útközben, ezért, mint tapasztaltabb társadtól, hallgasd meg
tanácsom. Ugyanis a Teremtő minden virágot, fát, növényt a maga helyére ültetett a gyökerei
által, azért, hogy oda kapaszkodjék, ahova tartozik, ahonnan kinő, mert ott van feladata.

www.oviszulo.hu
Ezért bizakodjál, hogy meg fogod tudni, mi a te dolgod a földön - csevegte a patak, s magára
húzta meleg, téli jégkabátját, hogy kitelelvén vidáman csörgedezve köszöntse majd a tavasz
érkezését."
"És hát mi lenne velünk, ha te is elmennél? - kérdezték a gombagyerekek, akik a kis fenyőke
tövénél bújtak ki a földből - ki terjeszti ránk védő ágait zimankóban, forró nyárban
egyaránt?!"
E pillanatban a nap egy sugara áttört a hófelhőkön és így szólt Fenyőkéhez: "Majd tavasszal
nagyra növesztelek, megnyújtalak és ágakkal dúsítlak - csak légy türelemmel."
A fecskék régen elköltöztek, a darvak is elhúztak, nehéz köd borult a tájra. Éjszakára ugyan
kiderült az ég, és csillagok milliárdja ragyogott a fagyos földre, de olyan nagyon messze
voltak, hogy sugaruk nem bocsájtott enyhítő meleget a didergő tájra.
"Még te is boldogabb vagy, mint én!" - mondta Fenyőke az itthon maradt ökörszemnek.
Felrepülhetsz akár az égig, és nem lep el a hó, amitől lassan én már levegőt sem fogok kapni -
panaszkodott búsan Fenyőke.
Óh, nehogy azt hidd, hogy a légben melegebb van! A lábaim már úgy elfagytak, hogy ha
egyenként a szárnyam alá dugom, az sem segít már. Na és az ennivaló, már alig lelek valamit.
Mégis el kellett volna szálljak a költözőkkel melegebb vidékre - sóhajtotta az ökörszem, s
még jobban behúzta csöpp fejét a hullani kezdő hó elől
Na és mi lenne akkor, ha a városba szállnátok, a sok ház közé, ahol azok az emberi lények
laknak. Talán ott nincs ekkora hideg, mint itt mifelénk, és talán még valami ennivalót is
adnának. Úgy hallottam, hogy ők madarakat nem bántanak?
Lehet hogy ez így van - de már láttam kalickát, amiben kismadár volt. És én nem akarok rab
lenni - még ha finom falatokkal tartanának is, akkor sem. Szabadnak születtem, úgy akarok
élni és meghalni is.
De azért már jártam arra egyszer, amikor ugyanilyen hideg volt, mint most. Akkor azt
tapasztaltam, hogy a házak ablakpárkányaira morzsát szórnak, és ők, az emberek pedig -
láttam, mert belestem az ablakukon - sokan együtt vannak, és roskadásig megtelt asztal van a
szobájuk közepén, a karszékekben pedig színes ajándékcsomagocskák.
Egy szép szőke kislány babát kapott éppen, azt csókolgatta. A testvérkéje meg apró
vonatokkal játszott a szőnyegen, ami a szobáik padlózatát borítja minden házban. A
kandallóban vöröslő fahasábok ontották a meleget, s mindenki boldognak látszott.
Tudod mire gondoltam? - vetette közbe az egyre jobban deresedő Fenyőke - arra, hogy milyen
jó is lenne, ha ezen az ünnepen, vagy ahogyan az emberek nevezik: karácsonykor én is az
emberek között lehetnék, engem is szeretnének, mert én lennék az ő ünnepi fájuk, mondjuk a
karácsonyfájuk. És rám aggatnának mindenféle szép dolgot. Almát, diót, gyertyát. És közben
énekelnének!
Miért is nem ragyognak az ágaim, talán ha így volna, behívnának az emberek, és
körültáncolna a sok boldog gyerek. Az ajándékokat az én alsó ágaim alá dugnák, amiket
azután ott találnának meg a jó gyerekek - vágyakozott Fenyőke.
Közben bealkonyodott. Az ökörszem valahová elrejtőzött, Fenyőke megint egyedül maradt.
Addig-addig, míg álomba sírta magát.
Már késő éjszaka lehetett, amikor felriadt. Fény és hangok szűrődtek az erdő felől és valami
különleges csilingelés.
Szán siklott elő a bozót csupasz ágai közül; báránykák húzták és angyalok kara lebegett
körülötte.
A szánkóban egy glóriás, fehér inges kisfiú ült, és amint Fenyőkéhez ért, megállította a szánt
húzó barikákat. Az egyik angyal Fenyőke mellé szállt és megkérdezte: Hát te kis fenyőgyerek,
mit vársz a karácsonytól, mit kérnél a kis Jézuskától, aki ma született le a földre? Ó, én nem is
tudom - állt el a szívverése is Fenyőkének.

www.oviszulo.hu
De mégis. Mióta megszülettem - nem szeretek egyedül lenni. És olyan jó lenne, ha az

ünnepen az emberekkel együtt lehetnék, nem itt a hideg, néma árvaságban. Hogyha olyan
ragyogó lennék, hogy felfigyelnek rám és úgy megszeretnek, hogy a lakásba bevisznek,
feldíszítenek és örülnek nekem kicsik és nagyok. Ez szívemnek minden vágya - sóhajtotta
Fenyőke.
Az angyal figyelmesen hallgatta a könnyes kérést, és továbbította a kis Jézuskának, aki
beleegyezően bólintott.
Teljesüljön hát a vágya
Legyen ezüst minden ága.
S legyen a jó emberek
Szép karácsonyfája.
Fenyőke elbűvölten hallgatta e szavakat. A szeretet melege áradt szét testében, minden egyes
ágában, minden kis tűjében, gyökere mélyéig. Megremegett örömében. Ó, csak megtörténne
és megmaradna a csoda, amit minden porcikájával kívánt! Mert ha csak csoda tud jót hozni,
akkor nagyon is kell a csoda embernek, állatnak, növénynek egyaránt.
Ekkor a messzi csillagok is megpillantották a fényt, mely a föld felől sugárzott, és kíváncsian
lefutottak a tejúton. Mind-mind ott tülekedtek a kis zöld Fenyőke körül, és annak parányi
ágain. Még az esthajnalcsillag is ott tündökölt.
Fenyőke kitárta ágait, megnyitotta árva és szeretni vágyó kis szívét, hogy befogadja a
jóságból fakadó, melengető ragyogást.
S akkor még egyszer megszólalt a kisded:
Te kis fenyő - most már sohasem leszel egyedül. Megnősz és gyerekeid lesznek, akik
bejutnak az emberek otthonába, és ott állnak majd feldíszítve a jóság születését ünneplő nagy
és kis emberek örömére, akik ezentúl soha nem akarnak fenyőfa nélkül ünnepelni.
Úgy legyen, ha lehet! - rebegte Fenyőke.
A szánkó tovasiklott, ismét sötét lett, de az ő szívét a csodálatos látomás ígérete melengette.
Vége lesz pusztító magányának, lesz értelme életének. A tél végül mégiscsak feladta állásait,
magával vitte a maradék darát, jeget, zúzmarát, s nyomban fellélegzett a világ. Előtűnt a zöld
pázsit, s virágozni kezdett a mező. A tavasz legelső hírnöke a bátor, fehér, de kissé rózsaszín
fényű hóvirág, majd a kék ibolya, s utána a többiek is kimerészkedtek a földből, és tarka
szőnyeggé varázsolták a rétet.
Ekkorra már nyújtózkodtak a fák, és kibújtak a rügyek a legapróbb bokron is.
Az énekesmadarak is rendre hazataláltak.
Nézd csak - kicsi fenyő - csicseregték, hogy megnyúlt a télen és milyen szép fényes minden
ága! Mintha mind megannyi ezüstcsillag tündökölne rajta! Ezüstfenyő lett belőle. Ezüst a
fenyő, ezüstös ezüst a fenyő! - visszhangozta erdő-mező.
És tavaszi szél hiába rázta, nyári zápor hiába paskolta, őszi eső hiába mosta, tündöklő kék-
ezüstje, ezüst-kékje a természet minden hatalmának ellenállt.
Sok-sok év telt el azóta. Fenyőke nagyra nőtt. Ágai kiteljesedtek, körbefogták sudár törzsét, s
körülötte sok kis apró fenyőcske bújt ki az ő gyökereiből. És mindegyikük ezüst ágakkal
nyújtózkodott a világ felé.
Az ember pedig minden év decemberében bevisz egyet otthonába, hogy annak ágaira aggatott
aranydió, piros alma, fényes szaloncukor, csillogó lametta és szívet melengető gyertyaláng
tükrözze vissza a gyermekek örömét, a felnőttek hitét a világra jött jóság lényéből áradó,
áldást hozó karácsonyesti fényt.
Karácsonyi Magyar Népszokások

www.oviszulo.hu
Régen a karácsony elképzelhetetlen lett volna azok nélkül a kedves szokások nélkül, amelyek
még jobban fokozták az ünnep várásának izgalmait. Az elmúlt évtizedekben elhalványult ezen
szokások jelentősége. Szerencsére napjainkban ismét újjáélednek, meghittebbé varázsolva a
szentkarácsony ünnepét.
Luca napja (december 13.)

A naptárreform előtt - a Gergely-naptár életbelépése, azaz 1582 előtt - Luca napjára esett a
napforduló. Ilyenkor volt a leghosszabb az éjszaka, a legrövidebb a nappal. Ezen a napon
elsősorban a tyúkok ?termékenység varázslása? volt a cél. Ehhez kapcsolódott a nők
munkatilalma. Úgy tartották, hogy ha Luca napján fonnának vagy varrnának, nem tojnának a
tyúkok. Azaz, e mágikus eljárások, tevékenységek a tyúkok tojáshozamának növekedését
igyekeztek elősegíteni.
Luca napján a fiúk elindultak meglátogatni az ismerős házakat és jókívánságaikért cserébe
adományokat vártak. Ha ez elmaradt, akkor viszont átkokat szórtak a házra.
Advent
Advent az eljövetel, a várakozás és reménykedés ideje, a karácsonyra való előkészület
időszaka. A karácsony előtti negyedik vasárnapon kezdődik és december 24-ig tart. Újkeletű
népszokás az adventi koszorú készítése erre az időszakra.
Karácsony
A karácsony Jézus születésének és a szeretetnek az ünnepe. A karácsonyt megelőző
hétköznapokon, a hosszú téli estéken együtt volt a család. Beszélgettek, adventi, karácsonyi
dalokat énekeltek, ezzel is készülve Jézus születésének ünnepére. Amikor az esthajnali csillag
már feljött, akkor került sor a karácsonyi vacsora elfogyasztására. Ezt sok ház udvarában a
gazda puskalövése előzte meg a gonosz lélek elriasztására. A gazdasszony mindent előre
kikészített az asztalra, mert a vacsorát végig felállás nélkül kellett elfogyasztani. Imádkoztak,
majd első fogásként mézbe mártott fokhagymát, dióbelet nyeltek. Ennek gonoszűző célzata
volt. A karácsonyi asztal elképzelhetetlen hal, beigli, valamint alma és dió nélkül. A kerek
alma a család összetartásának szimbóluma. Vacsora után a gazdasszony kezébe vett egy szép,
piros almát, és annyi szeletre vágta, ahányan ültek az asztalnál, mondván: amilyen kerek az
alma, olyan kerek, összetartó legyen a család a következő esztendőben.
Mendikálás
Az elnevezés (mendieare=koldulni) a szokás adománygyűjtő jellegére utal. Elsősorban a
gyerekek jártak adományt kérni ez idő tájt. Kisebb-nagyobb csoportokba verődve
bekéredzkedtek a házakhoz és némi ajándék fejében karácsonyi énekeket énekeltek.
Kántálás
Kántálásnak nevezték a karácsonyi énekes, verses köszöntőt. Az elnevezés a köszöntő énekes
jellegére utal, mivel énekkel köszöntötték a ház lakóit. Elsősorban a felnőttek jártak kántálni
este, az éjféli óráig.
Betlehemezés
Jézus születésének történetét bemutató, ma is élő, egyházi eredetű népi játék. Szereplői
általában pásztoroknak öltözve, házilag készített jászollal vagy betlehemi kistemplommal
járnak házról házra. Szent énekekkel, tréfás párbeszédekkel elevenítik fel Jézus születésének
eseményeit
Pásztorjárás
A pásztorjárás szereplői karácsony este éjfélig járták a házakat. Kifordított bundát viseltek,
tarisznyát tettek a vállukra, kezükben pásztorbotot tartottak. A kispásztor vitte a betlehemi
jászolt. Énekeket adtak elő, majd a végén adományokat vártak a ház urától.
Ostyahordás
Karácsony böjtjén, vagy néhány nappal előtte, a kántortanító az iskolás gyerekekkel minden
családnak megfelelő számú ostyát küldött. Az ostya a karácsonyi vacsora fontos része volt,

www.oviszulo.hu
amelyet több helyen mézzel, fokhagymával együtt ettek.

Pásztorok karácsonyi vesszőhordása Karácsony előestéjén a pásztorok vesszőkkel jártak,
amelyekből a gazdasszony a kötényével húzott ki néhány szálat azért, hogy az állatai a
következő évben egészségesek legyenek. A vesszőért a pásztornak bort, cipót, esetleg pénzt is
adtak. A gazdasszony a vesszővel megveregette a jószágokat, hogy egészségesek legyenek.
Regölés
István napjától, december 26-tól újévig jártak a regösök. A regölés lényegében
természetvarázsló énekmondás, köszöntés - bőségvarázsló, párokat összeboronáló,
adománygyűjtő szokás volt. Különféle énekeket adtak elő és jókívánságokat mondtak a ház
lakóinak.
Borszentelés
December 27-én, Szent János napján szokás volt a bor megáldása. Ezen a napon minden
család bort vitt a templomba, amelyet a pap megáldott. A szentelt bornak mágikus erőt
tulajdonítottak. Beteg embert, állatot gyógyítottak vele, öntöttek belőle a boroshordókba,
hogy ne romoljon el a bor
Aprószentek napja (december 28.)
A Heródes parancsára tömegesen kivégzett betlehemi kisdedek emlékünnepe. ?Aprószent?
minden fiúcsecsemő, akit Heródes király a gyermek Krisztus keresésekor megöletett. Az
Aprószentek-napi vesszőzés, az újesztendei szerencsekívánás különös fajtája. A gyanútlan
gyermeket a szomszédba küldték, ahol ?megvesszőzték?, hogy egészséges maradjon.
A szaloncukor története
Jellegzetes karácsonyi csemege a szaloncukor, amelyből ma nagyon sokfélét vásárolhatunk. A
szaloncukor híres mestercukrászok műhelyeiben született a múlt században, és csak nálunk
maradt hagyományos ünnepi édesség. Ez a finomság otthon is elkészíthető.
Szaloncukrot már a múlt században készítettek a cukrászok, de az édesség igazán a

századfordulón vált divatossá. A reformkorban - francia minta nyomán - jött divatba a polgári
lakásokban a fogadószoba, azaz szalon, ahol karácsonyfát állítottak, és így lett a fán lévő
díszesen csomagolt csemege neve szaloncukor. Jókai még szalonczukkedlinek nevezte a
szaloncukrot, ugyanis a cukorka neve a német salonzuckerl szóból ered. 1891-ben jelent meg
Hegyesi József magyar-franczia szakács és vállalkozó A legújabb házi czukrászat című
kézikönyve, amelyben tizenhétféle szaloncukrot ír le, így pl.: szalon-ananász czukorkák,
szaloncréme-bonbonok, szalon-marasquin-czukorkák, szalon-pisztácz-czukorkák.
A budapesti Vendéglátó ipari Múzeumban találhatunk régi szaloncukor-csomagoló

sztaniolpapírokat harmincféle színben, és megcsodálhatunk egy "ricselő gépet" is. Ez a
masina tulajdonképpen egy rojtozó gép, amellyel a szaloncukor papírját egy mozdulattal
lehetett berojtozni. A századfordulón és a két világháború között a cukrászok a sütemények
mellett fagylaltokat, cukorkákat, bonbonokat és szaloncukrot is készítettek. A híres
cukrászdákban nagy mennyiségű szaloncukrot készítettek az ünnepek előtt, volt hogy naponta
25-30 kg csokoládét is felhasználtak. A pozitív formákat átszitált rizslisztbe mártották, és az
így keletkezett mélyedésbe öntötték a folyékony cukrot. Amikor a cukor megdermedt és
megszáradt, kivették és becsomagolták. A papírra angyalkákat ragasztottak, és már lehetett is
a karácsonyfára akasztani. Persze nem mindenki engedhette meg magának, hogy csillogó
cukrászdában vásároljon szaloncukrot a fára, ezért sokan otthon készítették el a csemegét. Ha
van időnk és kedvünk, mi is készíthetünk házi szaloncukrot a karácsonyfára.

www.oviszulo.hu
Íme, a recept:
Hozzávalók: 1 kg (barna) cukor, 3 dl víz, ízesítő anyagok: darált dió, kakaó, mogyoró,
marcipánmassza, kókusz, citrom. Bevonáshoz: csokoládés tortabevonó.
A cukrot a vízzel főzzük addig, amíg szálasodni nem kezd. Vékony drótból hajlítsunk gyűrűt,
mártsuk bele a masszába, és próbáljunk meg buborékot fújni úgy, mintha szappanbuborékot
fújnánk. Ha ez sikerül, akkor már megfelelő a cukor állaga. A masszát öntsük vízzel kiöblített
porcelántálba, öntsünk a tetejére is egy kis vizet, és tegyük hideg helyre. Amikor már nem
meleg, akkor fakanállal keverjük addig, amíg hófehér pép nem lesz belőle. A pépet osszuk
annyifelé, ahányféle cukrot szeretnénk készíteni. Keverjük hozzá az ízesítőket. Ez után egy
kicsit langyosítsuk meg, hogy jól kenhető legyen, és hideg tálcán simítsuk el 1,5-2 cm
vastagságban. Amikor megdermedt a cukor és már vágható, akkor vizes késsel vágjuk kis
téglalap vagy kocka formákra. Ha szeretjük, vonjuk be csokoládéval. Selyempapírt és színes
csomagolókat vágjunk méretre, rojtozzuk be szélét, és csomagoljuk be a cukorkákat.
Az ünnep süteménye: a mézeskalács
Őseink a mézeskalács készítés tudományát feltehetően még az Etelközből hozták magukkal.

Tápláló, egészséges és tartós élelmiszer volt ez a sütemény, így nem véletlen, hogy könnyen
nagy népszerűségre tett szert.
Az Indus-folyó völgyében talált 3000 éves leletek tanúsága szerint az emberiség már nagyon
régen ismerte a mézet. A középkorban Magyarországon is fontos kereskedelmi cikk volt.
Nem véletlenül, hiszen az emberek ezen a vidéken nem ismertek még más édesítőszert ebben
az időben.
Az édességkészítés nem is volt mindennapos szokás. Különleges alkalom kellett hozzá, a
sütés többnyire jelentős eseményekhez kötődött. Ilyen alkalmak voltak az ünnepek, ezek
közül is legfőképpen a karácsony.
A mézeskalácsot korábban - főleg a nagyobb darabokat - cserépformában, később pedig ún.
mézeskalács sütő formában készítették. Ezek az ütőformák leginkább fából készültek. A
háziasszonyok egyszerűbb, kisebb formákkal, míg az iparosok inkább bőségesen díszített,
nagy formákkal dolgoztak.
A formák úgy készültek, hogy egy fadarabba (mely leginkább egy mai húsvágódeszkához
hasonlít) belefaragták negatívban a kívánt mintát. Ezt aztán kitöltötték a még puha tésztával, s
így sütötték ki. A mézeskalács olyan lett, amikor a formából kivették, mint egy kis
dombormű. Ilyenkor már csak a cukormázas díszítés volt hátra, s elkészült az ízletes
sütemény.
Eredetileg otthon, a háziasszonyok készítették. Miután azonban a mézeskalács
népszerűsége és ezzel az iránta való kereslet is nőttön-nőtt, hamarosan céhes iparág települt
rá. A formákat mesterlegények, később pedig ötvösművészek készítették. Az így formázott
mézes sütemények jeleneteket, tárgyakat, személyeket ábrázoltak. Ajándékozásuk,
elfogadásuk pedig ünnep, szertartás része lett. A mézeskalács így az idők során egyszerű
süteményből dísztárggyá, ajándéktárggyá vált. (Egyes helyeken például jegyajándékként vette
a fiatalember választottjának a mézeskalács szívet.)
Manapság a háztartásokban leginkább karácsonykor készítenek mézeskalácsot. A
hagyományokat felelevenítve ilyenkor az ünnep bensőséges hangulatát emeli a friss, illatos
mézes sütemény, amit akár a karácsonyfa díszítésére is fel lehet használni.

www.oviszulo.hu
Íme egy recept a sok közül:

Hozzávalók: 0.5 kg liszt, 25 dkg méz, 12,5 dkg margarin, 1 tojás, 1 kávéskanál
szódabikarbóna, 2.5 dkg kakaó, fűszerek: szegfűszeg, fahéj.
Díszítéshez: 1 tojásfehérje, 10 dkg cukor
A mézet a cukorral felforraljuk, beletesszük a margarint, megvárjuk, amíg kihűl. Ezután
beletesszük a tojást, majd hozzáadjuk a lisztet, fűszereket, szódabikarbonát. Jól
összedolgozzuk. 2 órára a hűtőbe tesszük alufóliába, hogy meg ne száradjon. Kivéve a
hűtőből kinyújtjuk, formákat vágunk belőle szaggatóval. Megsütjük közepesen meleg
sütőben, amikor kivettük akkor díszítjük a cukormázzal. Száradni hagyjuk, egy nap múlva
megpuhul.

www.oviszulo.hu
Adventi muffin
Hozzávalók 12 darabhoz:
▪ 20 dkg aszalt sárgabarack
▪ 5 dkg mazsola
▪ 3 evőkanál barackpálinka
▪ 12,5 dkg vaj
▪ 10 dkg cukor
▪ 25 dkg liszt
▪ fél csomag sütőpor
▪ fél mokkáskanál őrölt fahéj
▪ fél mokkáskanál mézeskalács fűszerkeverék
▪ 2 tojás
▪ 1 evőkanál méz
Előkészítés:
Az aszalt barackot és a mazsolát apró darabokra vágjuk, és összekeverjük a barackpálinkával.
A vajat felolvasztjuk, és a muffinformát kikenjünk vele. A maradék vajat félretesszük. A sütőt
200 fokra előmelegítjük.
Elkészítés:
A cukrot összekeverjük a liszttel, a sütőporral, a fahéjjal és mézeskalács fűszerkeverékkel.
Hozzáadjuk a barackot és a mazsolát. A tojást habosra keverjük, hozzáadjuk a vajat, a mézet
és a tejet. Kanalanként a lisztes keverékhez adjuk. Ne legyen túl folyékony a massza! A
tésztát a formába töltjük és a sütőben kb. 20 percig sütjük.
Jelképek
Angyalok
Az angyalok a Bibliában az Úr küldötteiként keresik fel az embereket, vagy dicsőítve állják
körül az Úr trónját. Az angyalok kilenc hierarchiája a késő antik teológiában az embertől az
Istenhez való felemelkedés fokozatait szimbolizálja. A keresztény művészet az angyalokat
kezdettől fogva ember (férfi) alakban jeleníti meg, antik római viseletben. Eleinte szárnyak
nélkül, a 4. századtól jelennek meg a szárnyas angyalok, majd a késő reneszánsztól a szárny
ismét eltűnik a vállukról. Az angyalok fejedelmei a hét arkangyal, a három legnépszerűbb:
Mihály, Gábor, Rafael. Mikhaél az ítélkező, a gonosz legyőzője, a mennyei seregek vezére, a
középkor harcias szentje. Névnapja szeptember 29-én van, az őszpontot vigyázza. Gábriel a
hírhozó. Attribútuma a liliom vagy a jogar. Névnapja március 24-én van, a tavaszpontot
vigyázza. Ráfáel a gyógyító és az őrangyalok elseje.
Gyertya
A Biblia alapján a Logosznak, a Világ Fényének szimbóluma, a keresztény szimbolikában
Krisztus jelképe. A gyertya is megsemmisül, miközben fényt ad, miként az Üdvözítőnek is
meg kellett halnia, hogy az embereket megváltsa. A gyertya a szentháromságot testesíti meg a
láng, a kanóc és a viasz egysége folytán. A magyar néphit úgy mondja, hogy a
mennyországban mindenkinek van egy égő gyertyája, ameddig az lángol, addig él az ember.
A gyertya végigkíséri az embert az életen, a keresztelő alkalmával éppoly jelentős
szimbolikus szerepet játszik, akárcsak a születésnapi tortán, a haldokló mellett vagy a
ravatalnál.

www.oviszulo.hu
Háromkirályok
A 9. századtól Gáspárnak, Menyhértnek és Boldizsárnak nevezték, s a három életkor, ill. a
három, akkor ismert földrész - Európa, Ázsia, Afrika - szimbólumává lettek. (Boldizsárt
sokszor mórnak vagy szerecsennek ábrázolták.) A napkeleti bölcseket, akiket a messiás
csillaga vezetett a gyermek Jézushoz, Máté evangéliuma említi. Ajándékaiknak jelképes
értelme van: az aranyat mint földi királynak, a tömjént mint istennek és a halott
bebalzsamozására szolgáló mirhát mint a keresztfán szenvedő embernek adták át Jézusnak.
Ezekből az ajándékokból és a csillag követéséből hamar kialakult az a vélemény, hogy a
látogatók mágusok voltak.
Jézus születése
A születés körülményeit Lukács evangéliuma beszéli el. A legáltalánosabb ábrázolásmód
szerint a helyszín egy istállóként használt omladozó barlang Betlehem városának falain kívül.
A Kisded jászolban vagy a földön fekszik. Ökör és szamár hódol neki, felette Mária
imádkozik térdepelve, s látjuk elébe jönni a köszöntésére érkező pásztorokat. József
rendszerint félrehúzódva, mogorván ül magában. A jelenetet a betlehemi csillag világítja meg.
Az ökör és a szamár, akárcsak a barlang, jelképek. Forrásuk egy mózesi törvény, mely szerint
tilos ökörrel és szamárral együtt szántani; a szamár tisztátalan állatként megfertőzné a tiszta
ökröt. Az istállóban egymás mellé kötött két állat jelzi, hogy a keresztény vallás az ilyen
jellegű tilalmakat eltörölte, valamint a Messiást nem csak a zsidók, hanem az egész emberiség
szabadítójaként jelenik meg.
A karácsonyi betlehemi jászol állításának szokása Assisi Szent Ferenc leleménye. Az
Assisivel szomszédos Greccióban Ferenc felépítette karácsonykor a betlehemi istállót: eleven
ökröt és szamarat állított bele, pásztorokat és zenészeket hozatott.
Karácsonyfa, a gally, ág: az

élet szimbóluma. Maga a fa az életet jelenti, nem csak abban az
értelemben, hogy élő sejtekből áll, hanem az élet alapjául szolgáló rendszerek elágazási
törvényeit is a szobába idézi és az aranymetszés törvényét. Népmeséink használják az égig
érő fa, életfa motívumot, ami szintén kapcsolatban van a karácsonyi népszokásainkkal. A faág
a teremtés és az élet keletkezésének elágazási rendszerét mutatja meg, amíg a fenyő az Anyát
szimbolizálja, Isten Anyját, az érintetlen szent hordozót.
Csúcsdísz: Egy csillagot,vagy jellegzetes/2 gömbös/ üvegdíszt szoktunk elhelyezni a fenyő

csúcsán, ami az ige kiáradását jelenti./tűz, tachion/Régebben inkább az ötágú csillagot
használták erre a célra, amely pedig az ötös téridő rendszer szimbóluma.
Alma:
Az Anyában létező univerzumok szimbólumai. Az életet, az élethordozót, és életet keltőt
jelenti. A megnyilvánulatlant ,a mindenek előtti ok forrást jelenti, ami örökös, tehát nem volt
előzménye. A legelső és a legfelsőbb létező, vagy így is mondhatjuk, hogy az élet forrása és
fenntartója, aki minden okozati forrás elődje, a faágak kezdete, akinek megnyilvánulása
okozta az univerzumokat, az EGY.
Üveggömbök: a Vízelemet, s annak kiáradó múltszféráit jelképezik, de vannak hosszúkás,

jégcsaphoz hasonló díszek is, melyek a fához hasonlóan a tachionra utalnak.
Sütemények: A négyszirmú sütemény, a megnyilvánultat szimbolizálja, a kiáradást a lyukas

kerek sütik.

www.oviszulo.hu
6-8 ágú,csillag alakú diszek: Az energiát szimbolizálják.
Aranydió: a tudás
és a szeretet kapcsolát , a Logoszt hordozza. A dióbél egy négyfelé nyúló
szerkezetet mutat, ami jól imitálja a bindu geometriáját.
Gyertya: A Szent Tűz és az energia, a fény képviselője.
Beigli: Eredetileg patkó alakú volt, igy ez az alakzat a mindenható működési alapelvét takarja.
Csigatészta: Ugyanaz a szimbólum mint a beiglinél.
Angyalhaj, fűzérek: a lélekszálakat, az istennel való elszakithatatlan kapcsolatot jelentetik

www.oviszulo.hu
Advent angyalai
Az angyal szeretné megtölteni az aranyserlegét, hogy tele vigye vissza a mennybe. De mit
tegyen a serlegbe? Játékot? Ajándékot? Törékeny, finom szövésű ez a serleg, a Nap
sugaraiból készült.
Az első vasárnap angyala
Négy héttel karácsony előtt valami nagyon fontos dolog történik: egy angyal kék köpenybe
öltözve leszáll az égből, hogy közelebb húzódjon az emberekhez. A legtöbb ember ezt észre
sem veszi, mert túlságosan el van foglalva mással. De azok, akik jól figyelnek, meghallják a
hangját. Ma van az első napja, hogy az angyal először szól, s keresni kezdik azokat, akik meg
tudják és meg akarják hallgatni őt.
A második vasárnapi angyala
A második adventi vasárnapon piros palástba öltözött angyal száll le a mennyekből,

kezében egy nagy serleget hoz. Az angyal szeretné megtölteni az aranyserlegét, hogy tele
vigye vissza a mennybe. De mit tegyen a serlegbe? Játékot? Ajándékot? Törékeny, finom
szövésű ez a serleg, a Nap sugaraiból készült. Nem tehet bele kemény, nehéz dolgokat. Az
angyal észrevétlen végigmegy a világ összes házán és lakásán, mert valamit keres. Tiszta
szeretetet minden ember szívében. Ezt a szeretetet teszi a serlegébe, s viszi majd vissza a
mennybe. Mindazok. akik a mennyben élnek, fogják ezt a szeretetet, s fényt készítenek belőle
a csillagoknak. Ezért olyan jó felnézni a hunyorgó, ragyogó csillagokra.
A harmadik vasárnap angyala
Advent harmadik vasárnapján egy fehér ragyogó angyal jön le a földre. Jobb kezében egy
fénysugarat tart, amelynek csodálatos ereje van. Odamegy mindenkihez, akinek tiszta szeretet
lakik a szívében, s megérinti fénysugarával. Azután a fény ragyogni kezd az emberek
szemében, s elér a kezükhöz, lábukhoz és egész testükhöz. Így még az, aki a legszegényebb,
legszerencsétlenebb az emberek között, az is átalakul, s megszállja a béke, a tiszta szeretet és
a boldogság érzése.
A negyedik vasárnap angyala
A karácsony előtti utolsó vasárnap egy nagy, lila lepelbe öltözött angyal jelenik meg a
mennybolton, és járja be az egész Földet. Kezében lantot tart, és azt pengeti. Közben szépen
énekel hozzá. Ahhoz, hogy meghallhassuk, jól kell figyelnünk, s szívünknek tisztának kell
lennie. A béke dalát énekli. Sok kis angyal kíséri, s együtt énekelnek. Daluktól valamennyi
mag, amely a földben szunnyad, felébred, így lesz majd új élet tavasszal a Földön.

www.oviszulo.hu
Adventi naptár
Az adventi naptár, a meglepetés kincsesháza. Ez a szokás is fiatal, a XIX. században egy

édesanya találta ki kisfia vigasztalására, hogy könnyebben várja a Szenteste eljöttét. Az
anyuka a betlehemi jászol mintájára egy karton lapból huszonnégy ablakot vágott és az
ablakok mindegyikére egy bonbont akasztott. Később a felnőtt fiú nemhogy nem felejtette el
ezt a kedves ajándékot, tovább terjesztette és maga is árusított kalendáriumokat.

www.oviszulo.hu

Ünnep Készül, Boldog Ünnep

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Ünnep Készül, Boldog Ünnep

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

2010.

Ünnep készül, boldog ünnep

Bors Anikó (Anci óvó néni)

Szerkesztette: Bors Anikó (Anci óvó néni)

Itt egy ablak, ott egy ablak halkan kinyílik,

Bujáki Lívia: Télapó ajándéka

Lába nőtt a hóembernek

Lába nőtt a hóembernek,

Lába nőtt a hóembernek

Lába nőtt a hóembernek

Szerkesztette: Bors Anikó (Anci óvó néni)

Czeglédy Gabriella: Télapó az úton

Czeglédy Gabriella A Télapó

Csányi György: Télapó kincsei

Devecsery László: Jön a Mikulás

Szerkesztette: Bors Anikó (Anci óvó néni)

Kövér puttony van a vállán,

Donászi Magda: Télapó érkezése

Szerkesztette: Bors Anikó (Anci óvó néni)

Donászy Magda: Télapó

Donászy Magda: Télapóhoz

Szerkesztette: Bors Anikó (Anci óvó néni)

Jöjj el éljen a tél!

Szerkesztette: Bors Anikó (Anci óvó néni)

Donászi Magda: Télapó ünnepén

Donászy Magda: Télapó ünnep

Itt van már a télapó, tele van a zsákja,

Donkó László: Leselkedő

Szerkesztette: Bors Anikó (Anci óvó néni)

Enyedi György: A hóember

Szám is van, fülemig ér,

Ág hegyéről csöpp veréb

Fazekas Anna: Télapó

G. Szabó László: Télapó-várás

Gazdag Erzsi: Hóember

Szerkesztette: Bors Anikó (Anci óvó néni)

Vesszőseprű hóna alatt,

Honnan jött, tán Alaszkából

Cézár kutya sunyít, lapul.

Cézár most már tiszteli;

Gazdag Erzsi: Megjött a Télapó

Medvék mézet gyűjtöttek

Itt van már az udvaron.

Szerkesztette: Bors Anikó (Anci óvó néni)

Teli zsákja a tiéd,

Gazdag Erzsébet: Honnan jöttél Télapó

Gazdag Erzsi: Tél a falun

Itt a tél, s lám itt a a hó;

Szerkesztette: Bors Anikó (Anci óvó néni)

mit az Örzse néni fej."

Most a falu kiscsibe,

Gazdag Erzsi: Megjött a Télapó

Gyurkovics Tibor: Vers a Mikuláshoz

Szerkesztette: Bors Anikó (Anci óvó néni)

Bármily csendben lépeget

Halász Judit: December

Kiscsizma, nagycsizma, csikorgó hóban jár,

Szerkesztette: Bors Anikó (Anci óvó néni)

Hamvadó alkonyban csillag gyúl faágon,

Kiscsizma, nagycsizma, csikorgó hóban jár,

Halász Judit : Vannak még rossz gyerekek

Van olyan aki önző és irigy,

És az is lehet hogy azért rosszak mer' a felnőttektől tanulják