Endrődi Gábor

Mária halála-dombormű Żywiecben,

avagy újabb adalék a Garam-vidéki
bányavárosok szobrászatához
a 16. század elején
I.

Ż
ywiec kisváros a Nyugati Beszkidek közötti medencében, Kis-Lengyel-
ország, Szilézia, a Morva Őrgrófság és a Magyar Királyság egykori ha-
tárvidékén fekszik. Középkori eredetű, de később többször felújított plé-
bániatemplomában, a diadalív északi oldalán, egy neogótikus oltárretabulum
barokk szárnyakkal záródó szekrényében másfél méter magas, késő gótikus
Mária halála-dombormű található. Amit az eredetéről tud a helytörténetírás és a
lengyel művészettörténeti szakirodalom, azt egyetlen forrásból, Andrzej Komo-
nieckinek (1658 körül – 1729), a város hajdani polgármesterének Chronographia
albo Dzieiopisz Zywiecki című munkájából merítik.1 A mű annalisztikus formá-
ban mutatja be a város, egyúttal Lengyelország és a szomszédos tájak történe-
tét 1400-tól a szerző koráig. Míg az országos történelem ábrázolásához használt
forrásai jól azonosíthatóak, addig a helyi események többségét, úgy tetszik, ő je-
gyezte le először. Komoniecki a 17. század utolsó éveiben kezdte meg munkáját
(és szinte haláláig folytatta azt), feltehetően a régmúltról fellelhető értesülések
összeírásával. 1704-ben mindenesetre lezárta az első kötetet, amelyben az aláb-
biakban vizsgálandó szövegrész is olvasható.2
A Mária halála-dombormű Komoniecki szerint 1542-ben, másodlagos elhe-
lyezésben került a żywieci plébániatemplomba, miután befejeződött annak át-
építése. Ezt követően először a főoltáron állt, mégpedig nemcsak a dombormű,
hanem az intakt középkori retabulum, amit a szöveg az oromzat fiatornyainak
– az újkori szemlélőt alighanem leginkább irritáló részletnek – az említésével és
a Veit Stoss krakkói oltárával vont párhuzammal tesz világossá. Komoniecki ko-
rában a dombormű már barokk vagy barokkosított keretben volt felállítva, azon-
ban – miként a szerző utólagos bejegyzéséből kiderül – a templomban 1711-ben
dúlt tűzvész ez utóbbit is megrongálta.3 1542-ben az oltárt a város akkori birto-
kosa, Wawrzyniec Komorowski vásárolta meg a templom számára (Komoniecki
a pontos vételárat és a fizetőeszközt is tudni véli), attól a Szunyogh családtól,
amely Budatin vára és a hozzá tartozó uradalom tulajdonosaként, ha az ország-
határ túloldalán is, de szomszédja volt a żywieci földesúrnak. Komoniecki a
1
Noha a néhány kéziratban fennmaradt mű többször is megjelent nyomtatásban, e kiadások
nehezen hozzáférhetőek. A domborműre vonatkozó bekezdést ezért – magyar fordításával együtt
– jelen írás függelékében ismét közöljük. Az ott megadott szövegkiadáson kívül vö. még Andrze-
ja Komonieckiego Dziejopis Żywiecki, I. (=Biblioteka Żywiecka, 1.) Ed. Szczotka, Stanisław. Żywiec
1937. 95–96. A dombormű provenienciájának adatait részben vagy egészben átveszik az alábbi
művek: Szablowski 1948. 240; Rączka, Zofia: Przewodnik po kościołach żywieckich. Żywiec 1992.
13; Walanus 2006. 23/63.
2
Komoniecki életéről és a mű történetéről vö. a hivatkozott szövegkiadásokhoz írt bevezető ta-
nulmányokat.
3
A dombormű legkésőbb ezután került át mellékoltárra, a ma is a főoltáron álló retabulum
ugyanis 1724-ben készült el (Szablowski 1948. 238). A jelenlegi neogótikus retabulum, amelynek
szekrényében a Mária halálát elhelyezték, 1931-ben került a helyére, szárnyak gyanánt egy másik
oltár 1643-ból származó képeit használták fel (uo. 239–241). A dombormű polikrómiáját ekkor és
vélhetően azóta is többször megújították, az eredeti polikrómia fennmaradási állapotáról semmit
nem tudunk.

Galavics.konyv 02-fejezet.indb 367 2011.01.18. 11:29:44

 368 Endrődi Gábor

1. Szent András-oltár 2. Mária halála-oltár

Liptószentandrásról, 1512.
Żywiec, Mária születése-plébániatemplom
Budapest, Magyar Nemzeti Galéria

Szunyoghokon keresztül egészen Budáig vezeti vissza a retabulum történetét.

Innen, eredeti rendeltetési helyéről a török hódítás után többedmagával került
volna magyar nemesi tulajdonba. A Mária halála-oltárt először állítólag Kiszu-
caújhelyen, a budatini uradalom egyetlen városias településén tervezték felállí-
tani, az ottani templomba azonban túl magasnak bizonyult, így vált feleslegessé.
A másfél évszázaddal később lejegyzett történet hagyományozásának útjai
nem ismertek, hitelességének kérdésében magán a szövegen kívül alig támasz-
kodhatunk másra. Kis-Lengyelországban számos középkori műtárgyat ere-
deztet Magyarországról a helyi hagyomány.4 Mégsem valószínű, hogy ebben
az esetben csak egy toposzszerű motívum önkényes átvételével lenne dolgunk
– ahhoz túl sok a konkrétum. Néhány részlet hitelét ellenben okkal vonhatjuk
kétségbe. A budai származtatást illetően aligha tekinthető Komoniecki mérva-
dónak: a szultáni kegyről beszámoló fordulat egészen hihetetlenül hangzik, az
pedig, hogy e kegyben éppen az akkor még csekély jelentőségű Szunyoghok
részesültek volna, csak a család későbbi rangemelkedésének fényében érthető
feltételezés.5 Nehéz elképzelni azt is, hogy a teljes retabulum ekkora utat tegyen
meg, és hogy ha mégis megtette volna, akkor a tulajdonosa lemondjon a szek-
rénydombormű felállításáról a túl magas oromzat miatt.
Sokkal valószínűbb, hogy a szerzőt csak Buda 1541-es elfoglalásának –
amelyről a megfelelő helyen maga is beszámol – és a żywieci templom 1542-
ben befejezett átépítésének egybeesése, és talán Budatin nevéből kiinduló kép-
zettársítások sarkallták erre a szép elbeszélésre. Másfelől különös lenne az is,
hogy a kiszucaújhelyi elhelyezés emléke ilyen hosszan fennmaradjon, ha az
4
Ciciora, Barbara: „Tempore belli transportata”. Történetek késő gótikus műalkotások vándor-
lásáról Felső-Magyarország és Pogórze között. Művészettörténeti Értesítő 50 (2001) 117–124.
5
A Szunyogh család történetéhez vö. Szluha Márton: Felvidéki családok, I. Árva, Trencsén, Zólyom
vármegye nemes családjai. Budapest 2006. 565–569, illetve az ott idézett korábbi irodalmat.

Galavics.konyv 02-fejezet.indb 368 2011.01.18. 11:29:44

 Mária halála-dombormű Żywiecben 369

valóban csak rövid úton meghiúsult szándék

volt. Hihetőbb, hogy a kiszucaújhelyi plébá-
niatemplom a retabulum és benne a Mária
halála-dombormű eredeti rendeltetési helye
volt, eltávolítására más, Komoniecki előtt rej-
tett vagy éppen elhallgatni kívánt – jó eséllyel
felekezeti – ok adott alkalmat. Erről a temp-
lomról, miután időközben alapjaiban újjáépí-
tették, semmit nem tudunk, patrocíniumának
– idősebb Szent Jakab – ismeretében azonban
a Mária halála-oltár inkább mellékoltárként
jöhet szóba.6

II.

A Dzieiopisz Zywiecki szavahihetőségének

kérdésében a legfontosabb tanúsággal azon-
ban maga a dombormű szolgál. A Kiszuca völ-
gye, ahonnan a Mária halála feltételezésünk
szerint származik, a késő középkori művészet
helyszíneként szinte teljesen ismeretlen. Az
egyetlen itt fennmaradt, hasonló korú tárgy, a
karásznói plébániatemplom Madonna-szobra 3. Mária-oltár, 1512.
jó kvalitású munka, amely azonban alighanem a Garam-vidéki bányavárosok Pónik (Poniky), Szent Ferenc-templom
valamelyikében készült.7 Ugyanitt érdemes keresni azt a szobrászműhelyt is,
amelyből a żywieci relief került ki.8
Ettől a műhelytől két többé-kevésbé teljes retabulum maradt fenn, a liptó-
szentandrási egykori főoltár és a póniki plébániatemplom Mária-kápolnájának
oltára.9 E két retabulumot nemcsak szobraik rokonítják egymással, hanem jó-
formán minden sajátosságuk. Ugyanabban az évben készültek, és erről betű-
ről betűre egyező, azonos írásképpel és azonos helyen, a belső szárnyképeket
elválasztó keresztléceken kétszer-kétszer elhelyezett feliratok tanúskodnak:
ANNO·DOMINI·1512·IAR. A szárnyképek karakterisztikus stílusa feltűnő tanú-
ságát nyújtja festőjük azonosságának. Ez a formanyelv egyértelműen a beszter-
cebányai Szent Borbála-oltár elsőrangú szárnyképeiből indult ki, annak néhány
fokkal szerényebb változata. Mindkét falusi oltár festészeti dísze a predellán
éri el a legmagasabb színvonalat, Pónikon megközelíti, Liptószentandráson ta-
lán el is éri a besztercebányai fő mű kvalitásait. Érthető és elfogadható Anton

6
Súpis pamiatok na Slovensku, II. Red. Güntherová, Alžbeta. Bratislava 1968. 166; a patrocíni-
um középkori eredetéhez vö. Mező András: Patrocíniumok a középkori Magyarországon. (=METEM
Könyvek, 40.) Budapest 2003. 146.
7
Vö. Glatz, Anton C.: Neskorogotické sochárstvo horného Ponitria v zbierkach Múzea v Boj-
niciach. Horná Nitra 9 (1980) 122–123; Endrődi Gábor: St. Sebastian, place of origin unknow, ca.
1515–20. Annales de la Galerie nationale Hongroise / A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2005–2007.
176–178.
8
A dombormű stíluskapcsolataival és egyáltalán művészettörténeti értékelésével eddig egyedül
Marian Sokołowski foglalkozott, aki – nem igazán meggyőzően – Alsó-Frankföldön kereste annak
legközelebbi rokonait: Sokołowski, Maryan: Studya do historyi rzeźby w Polsce w XV i XVI w.
Sprawozdania Komisji do Badania Historii Sztuki w Polsce 7 (1906) 193–195.
9
A szárnyak rossz állapotú külső képeit és a töredékekből rekonstruált oromzatot nem számítva
jól fennmaradt liptószentandrási oltárt a Magyar Nemzeti Galéria őrzi (ltsz. 53.569.1–12.). A pó-
niki retabulum jelenleg a templom főoltárán áll. A szárnyak külső oldalain lévő képek itt is nagy
felületen leperegtek, az oromzatot nem ismerjük. A három szekrényszobrot 1993-ban ellopták,
nem sokkal később legalábbis a Szent Borbála a bécsi Reinhold Hofstätter műkereskedésben tűnt
fel, ahogy egy 1995-ben nyomtatásban megjelent, műtermi felvételének képaláírásából kiderül:
Nemitz, Rolfroderich — Thierse, Dieter: St. Barbara. Weg einer Heiligen durch die Zeit. (1995)
Essen 19962. 345. Az ügyben 2003. november 14-én tettem feljelentést, a nyomozás esetleges ered-
ményeiről azóta sem tudok semmit.

Galavics.konyv 02-fejezet.indb 369 2011.01.18. 11:29:47

 370 Endrődi Gábor
5. Szent András-oltár
Liptószentandrásról, 1512.
Vöröskréta rajz a predella oldalsó deszkáján
Budapest, Magyar Nemzeti Galéria
6. Mária-oltár, 1512.
A szekrényt lezáró faragvány részlete
Pónik, Szent Ferenc-templom
Galavics.konyv 02-fejezet.indb 370
4. Szent András-oltár Liptószentandrásról, 1512.
A szekrényt lezáró faragvány részlete
Budapest, Magyar Nemzeti Galéria
Glatz véleménye, aki szerint a három oltár festett táblái
és még néhány további darab ugyanannak a – feltehetően
Besztercebányán székelő – festőműhelynek a termékei.10
A liptószentandrási és a póniki retabulumon az asztalos-
munkák is igen közel állnak egymáshoz. A két szekrényt
felülről lezáró, illetve a Pónikon a szobrok alatti talapza-
tot díszítő ornamentika nagyon hasonló, fogazott szélű,
szögletes hajtásokban végződő, bogáncslevélre emlékez-
tető, mégis indaként hajladozó elemekből áll. Igaz ugyan,
hogy a liptószentandrási szekrényen ez a mai formájában
nagyrészt rekonstrukció, azonban a fennmaradt töredé-
keken kívül azok a vöröskréta vázlatok is megerősítik a
hitelességét, amelyeket éppen ennek a retabulumépít-
ménynek később takarásba kerülő deszkáira rajzolt fel az asztalos még a beépí-
tés előtt.11 Ugyanez az ornamentika még a zólyomszászfalvi templom hasonló
korú Szent Ilona és Egyed-oltárának szekrényén és oromzatán tér vissza, újfent
alátámasztva a tárgyalt művek besztercebányai keletkezésének valószínűségét.
Hasonló különbségek a kivitelezés kvalitásaiban, mint amilyenek a retabu-
lumok festészeti díszén belül figyelhetők meg, a faragott figurákat is jellemzik:
míg a liptószentandrási oltár főalakja a felvidéki késő gótikus szobrászat fő mű-
vei közé tartozik, addig a fölötte, az oromzatban elhelyezett Szent Bertalan- és a
póniki szekrényszobrok a kor és a terület szobrászati produkciójának átlagszín-
vonalát nyújtják. A żywieci relief ez utóbbiaknál is egyértelműen szerényebb
ambíciókról árulkodik. Nem ez az egyedüli nehézség, amely az összevetést be-
folyásolja. A Mária halála-domborművet jelenleg vastag, gyaníthatóan többréte-
gű, legutóbb a 20. században megújított átfestés fedi, amely az eredeti összbe-
nyomást és a faragott felületeket is hozzáférhetetlenné teszi. Másrészt, jelenetes
domborműről lévén szó, térdelő alakokkal az előtérben, alig van lehetőség köz-
10
Glatz, Anton C.: Gotické umenie zo zbierok Slovenského národného múzea v Martine. Martin 1985.
53–56; vö. még Šugár, Martin: Neskorogotické tabuľové maliarstvo v oblasti stredoslovenských
banských miest. In Dejiny slovenského výtvarného umenia – Gotika. Red. Buran, Dušan. Bratislava
2003. 491–495.
11
Török Gyöngyi: Újabb ismeretek az oltárépítő műhelyek munkamódszereiről. Ars Hungarica 23
(1995) 181–182. (32–34. kép).
2011.01.18. 11:29:48
 Mária halála-dombormű Żywiecben 371

7. Mária halála
Żywiec, Mária születése-plébániatemplom

8. Szent András-oltár
Liptószentandrásról, 1512.
Szent Bertalan szobra az oromzatban.
Budapest, Magyar Nemzeti Galéria

vetlen összehasonlításra a póniki és a liptószentandrási szobrok állásmotívu-

maival és drapériakompozícióival. Mindennek ellenére alig kell hogy kétségünk
legyen afelől, hogy a żywieci faragvány ugyanabból a műhelyből került ki, mint
a két másik oltár.
A żywieci figurák ruházata azonos alapelemekből áll össze, mint a pónikiaké
és a liptóiaké. Az előrelépő vagy térdelő lábra rásimuló drapériafelületek és az
erős élben kiülő, hosszú ívben feszülő redőgerincek által közrezárt mezőket a
żywieci dombormű előterében térdeplő két alak, de ugyanúgy a póniki Madon-
na és Szent Miklós, illetve kevésbé hangsúlyosan a két liptószentandrási szobor
palástján nagy, csúcsára állított háromszögbe rendeződő gyűrődések töltik ki,
amelyek háromszög alakú, sima felületek kristályszerűen éles egymásra met-
sződéséből állnak össze. A liptószentandrási szekrényszobor egyik legvonzóbb
sajátossága az a könnyedség és hajlékonyság, amivel a szobrász az imént leírt
rendből más figuráin is visszatérően kioldódó köpenyszélek visszacsapódásait
megfaragta. A köpenynek a bal láb és a kereszt között előretörő, elegánsan fod-
rozódó lebenyénél éri el ez a legbravúrosabb – a mögötte levő tunika függőle-
ges redőinek szabályosságával minden bizonnyal szándékos kontrasztba állított
– formát. Ezzel egyenértékű megoldásokat a żywieci reliefen – ahogy a póniki
szobrokon is – hiába keresnénk, azonban a ruhagyűrődésekből hirtelen támadó
örvényekre hasonló példákat látni a jobb szélen ülő apostol combja fölött vagy 9. Mária-oltár, 1512.
Szent Borbála szobra a szekrényből.
ettől nem messze Mária sarkánál. Egykor Pónik, Szent Ferenc-templom

Galavics.konyv 02-fejezet.indb 371 2011.01.18. 11:29:52

 372
10. Mária-oltár, 1512.
Szent Miklós szobra a szekrényből.
Egykor Pónik, Szent Ferenc-templom
11. Mária halála-dombormű
(részlet)
Żywiec, Mária születése-plébániatemplom
Galavics.konyv 02-fejezet.indb 372
Endrődi Gábor
Átellenben Szent Bertalan alakja, amely jóformán egyedüliként kínál lehető-
séget teljes figurakompozíciók összevetésére, nagyrészt a Liptószentandráson
és Pónikon látható repertoár elemeiből épül fel. A kilépő bal láb fölött kisimuló
ruha és az annak vonalát visszhangozó ívben fölé boruló, a kézzel, illetve itt
az odaszorított szenteltvíztartó edény segítségével feltartott köpenyszéltől ki-
induló vaskos redőgerinc azt az alapformát követi, amely Szent Borbála póni-
ki szobrán is megjelenik. A mellette, az alkar alatt visszahajló köpenyszél és az
alatta összetorlódó gyűrődések ugyaninnen, de talán még közelebbről a liptó-
szentandrási oromzati szoborról ismerősek. A köpeny feltartott lebenyének ki-
fordított sarka, amely nyelvszerű formában fedi fel a bélést, és csúcsával éppen
a pihenő láb kiálló térdére mutat, helyzetét tekintve szintén ez utóbbi figurán
talál párhuzamra, formájával azonban – az alul másodszor is visszaforduló fül-
kagylóredő elhelyezését, körvonalát és belső tagolását is beleértve – közvetlenül
a liptószentandrási oltár szekrényszobrának megfelelő motívumát ismétli.
A műhelyből kikerült faragványok viszonyáról a fiziognómiák összehasonlí-
tása mondja el a legtöbbet. A liptószentandrási és póniki férfialakok mindegyi-
kének fej- és arctípusa megismétlődik a żywieci apostolok körében – világosan
felismerhetően, mégis eltorzult arányokkal és durvább kivitelben. Ha a żywieci
Szent Pétert a póniki Miklós mellé állítjuk, akkor előszörre talán az arcszőrzet
megfaragásának közeli rokonsága tűnik fel: az állat hullámos, lent két sorban el-
helyezett kis csigák mereven szabályos egymásutánjában végződő szakáll kere-
tezi, a bajusz a szakálltól kétoldalt ugyanilyen csigákban válik el, a fület eltakaró
hajfürtök hasonló, de plasztikusabb, szabályosan egymásra torlódó formákból
állnak össze. Azonos az arcberendezés is: mindkét esetben a golyószerűen kiálló
járomcsont, az orrtól induló markáns duzzanat és a kettő közének könnytáskát
idéző kidomborodása tagolja az arcot. Ugyancsak összekötik a két figurát a szé-
les, húsos ajkak, a nehéz szemhéjakkal keretezett, nagy szemek és a szemhéjak
közvetlenül fölöttük húzódó, egyenes vonala. Ezek Péter fején csak kicsit na-
gyobbak, ezzel mégis megbontják az arc arányait, olyan groteszk jelleggel ru-
házva fel a figurát, amely Szent Miklóstól idegen.
A hasonlóság és a különbség talán még feltűnőbb a żywieci szekrényben és
a liptószentandrási oromzatban álló két Szent Bertalannak a szembeállításakor.
Ezeken is az imént leírt fiziognómiát látjuk, a haj megfaragása a már ismert ele-
meket variálja a szent hagyományos ábrázolási módjának megfelelően. A liptó-
szentandrási Bertalan alsó állkapcsának enyhe előreugrását eltúlozva azonban
a żywieci figura karikatúraszerűen marcona vonásokat ölt. A Mária halála Szent
Andrásának feje az eddig látott arcvonásokon kívül középen elválasztott hosz-
szú hajával és szimmetrikusan hullámzó szakállával is közvetlenül idézi a lip-
tószentandrási szekrényszobor fejét, persze sem a bőrfelületek, sem a szőrzet
megfaragásában nem közelítve meg azt az érzékenységet, finom ritmusérzéket,
amely amannak oly nagy szuggesztivitást kölcsönöz.
III.
Az elmondottak alapján, úgy tűnik, a három művet ugyanannak a szobrász-
műhelynek tulajdoníthatjuk. Más kérdés azonban, hogy tekinthetünk-e erre egy
történetileg is megnyugtató œuvre-rekonstrukcióként. A bányavárosok késő kö-
zépkori művészetén belül csak egy pontszerű jelenségként látjuk: mindössze há-
rom oltárretabulumról van szó, amelyek közül kettő bizonyosan ugyanabban az
évben készült, és a harmadik, a żywieci Mária halála esetében sincs különösebb
okunk, hogy ettől a datálástól lényegesen eltérjünk.
Az egyik indíték, ami miatt ezen a területen és ebben a korszakban a stílus-
kritikához fordulunk, az a remény, hogy az egyes műhelyek tevékenységét kö-
rülírva és mintegy gazdaságtörténeti egységként is kezelve, azok háttere előtt
meg lehet ítélni az egyes megbízásokkal összekötött megrendelői ambíciókat.
2011.01.18. 11:29:57
 Mária halála-dombormű Żywiecben 373

Ebben az értelemben a Szent András-re-

tabulum egy kis liptói falu főoltárán nem-
csak importmunkaként, a régió átlag-
produkciójához képest, hanem a műhely
saját produkciójának átlagát is jóval meg-
haladó csúcsteljesítményeként is magya-
rázatot igényelne – és erre legfőképpen a
żywieci dombormű hívja fel a figyelmet.
Ugyanakkor éppen ez a kérdésfeltevés
emlékeztet ismét a stíluskritikai úton el-
érhető összkép töredékességére.
Anton Glatz, noha felismerte a póniki
és a liptószentandrási oltárok festményei-
nek összetartozását, a szobrok esetében
ugyanezt nem állította – mint ahogy talán
mi sem lehetnénk róla meggyőződve, ha
12. Szent András-oltár 13. Mária halála-dombormű
nem ismernénk a Mária halálát. Glatz ehe- Liptószentandrásról, 1512.
(részlet)
lyett a póniki szekrényfigurákat késői mű- Szent Bertalan szobra az oromzatban.
Żywiec, Mária születése-plébániatemplom
ként egy huzamosabb ideig kimutatható Budapest, Magyar Nemzeti Galéria
szobrászműhelyben helyezte el, amelynek
tevékenysége a kassai múzeum Turócbé-
láról származó női szentjének jóvoltából
már az 1490 körüli években megragadha-
tó, majd olyan művek segítségével, mint
a Pozsonyban őrzött turócszentmártoni
vagy a Turócszentmártonban őrzött tu-
rócligeti Madonna, folyamatosan nyomon
követhető lenne.12 A Glatz által látott ha-
sonlóságok talán érzékelhetőnek, az eddi-
giek alapján mégis viszonylagosnak tűn-
nek fel. Különösen, hogy a żywieci relief
tanúsága szerint a liptószentandrási oltár
köré imént rajzolt kisebb csoport más ol-
dalról is érintkezik a bányavárosok késő
középkori szobrászatával: ha olyan motí-
vumokat veszünk szemügyre, mint a bal
oldalon ülő apostol haja és szakálla vagy
Szent János hajkoronája, akkor az az affi-
nitás válik feltűnőbbé, amely a dombor- 14. Szent András-oltár 15. Mária halála-dombormű
művet a bakabányai főoltár köré mint- Liptószentandrásról, 1512. (részlet)
Szent András szobra a szekrényben. Żywiec, Mária születése-plébániatemplom
egy œuvre-ként összegyűjtött, az eddig Budapest, Magyar Nemzeti Galéria
tárgyalt faragványoktól stilárisan amúgy
idegen emlékcsoporttal köti össze.13 Egy-egy terület képzőművészeti produkció-
ját – feltételezhetjük – nemcsak az egyes műhelyeket elválasztó határvonalak,
hanem a formák életének e határvonalakat keresztező hajszálerei is tagolják. Ez
utóbbiakat azonban nem tudjuk munkaszervezeti fogalmakkal leírni.
Ehelyett érdemesebbnek tartom megfordítani a kérdést, tehát nem úgy meg-
fogalmazni, hogy hogyan közvetítődnek a formák a régió egyes szobrászmű-

12
Gotické umenie z košických zbierok. Red. Glatz, Anton C. Košice 1995. 53–55. (Hivatkozással a
szerző korábbi publikációira is.)
13
Ennek a műhelynek a műveit Anton Glatz kísérelte meg először – több közleményben, kis lépé-
sekben – összegyűjteni. A műhelynek a közeljövőben terjedelmesebb tanulmányt szeretnék szen-
telni; ennek főbb megállapításai előzetesen napvilágot láttak a következő helyen: Endrődi, Gábor:
Grosse Kunst „aus Hass und Neid”. Überlegungen zu Bauarbeiten und zur Ausstattung der Neu-
sohler Pfarrkirche um 1500. Acta Historiae Artium 47 (2006) 47–48. (Glatz vonatkozó publikációinak
adataival.)

Galavics.konyv 02-fejezet.indb 373 2011.01.18. 11:29:58

 374
16. Mária halála-dombormű
(részlet)
Żywiec, Mária születése-plébániatemplom
Galavics.konyv 02-fejezet.indb 374
Endrődi Gábor
helyei között, hanem hogy mire vezethető vissza
az, ami megkülönbözteti a liptószentandrási, a
póniki és a kiszucaújhelyi oltárokat a bányaváro-
sok szobrászatának többi emlékétől. A válaszhoz
nézetem szerint akkor kerülhetünk közelebb, ha
vetünk egy pillantást az egykorú sziléziai szob-
rászatra, pontosabban a Jakob Beinhart œuvre-je-
ként összegyűjtött emlékkörre, még pontosabban
néhány kulcsműre azon belül.14 Mivel a viszony-
lagos konszenzussal övezett Beinhart-attribúciók
esetében elsőrangú műalkotásokról van szó, az
összehasonlításra leginkább a liptószentandrási
szekrényszobor kínál lehetőséget. Mindaz, amit
ennek palástjáról korábban elmondtam, akár a
drapériakompozíció egészét, akár az egyes redők
megformálását illetően, meglepően közeli rokon-
17. Keresztrefeszítés-főoltár ságot tart Beinhart két legfontosabb álló alakjá-
Centurio szobra a szekrényben. val, a görlitzi Mária-oltár főalakjával és talán még
Bakabánya, Szent Miklós-
plébániatemplom
inkább a boroszlói aranyművesek egykori oltá-
rának szekrényéből fennmaradt Madonna-szo-
borral. Szent András arcvonásaihoz, az orcák domborzatához, a mélyen ülő,
szélesre húzott, nehéz szemhéjakkal keretezett szemekhez, a húsos ajkakhoz a
varsói Szent Lukács-reliefnek, Beinhart talán legvonzóbb művének férfialakja
kínál közeli párhuzamot.
Ezt a rokonságot mindazonáltal egyszerűbb megállapítani, mint értelmez-
ni, nagyrészt Beinharttal kapcsolatos ismereteink bizonytalanságai miatt. Jakob
Beinhart neve az írott forrásokban egy valószínűleg a svábföldi Geislingenből
származó festőhöz tartozik, aki Boroszlóban 1483-tól 1522-ig mutatható ki.15
Kétségtelenül nagyon sikeres és termelékeny műhelyt tartott fenn; összesen 52
segédjét ismerjük név szerint, sőt részben származási hely alapján. Ebből kiin-
dulva alkothatunk képet hírnevének hatósugaráról, ugyanis bár a tanítványok
zöme Sziléziából származott, megfordultak a műhelyében varsói, pilzeni, drez-
dai illetőségű növendékek is, sőt egyikük Beinhart távoli szülővárosából érke-
zett.16 Hogy megrendelőinek köre hasonlóan nagy területet fedhetett le, azt az az
adat sejteti, amely szerint a lausitzi Görlitz tanácsa 1516-ban Beinharttól rendelt
aranyat és festékeket.17 A boroszlói festő forrásokból ismert alakjával a Szent
Magdolna-templom külső falán álló kő Madonna-szobor feliratából kiindulva
1939-ben Günther Meinert kapcsolt össze egy szobrászi œuvre-t. Ez lenne az
egyetlen indícium arra vonatkozóan, hogy Beinhart elsődlegesen szobrászként,
sőt egyáltalán hogy szobrászként is dolgozott volna, nem világos azonban, hogy
a felirat itt a kivitelező művészre vagy a megrendelőre utal-e, különösen hogy
a figurát tartó konzolon a festők hagyományos címere is megjelenik.18 Nagyobb
14
A Beinharttal kapcsolatos irodalom legfontosabb kiindulópontja mindmáig Meinert 1939.
A legutóbbi összefoglaló jellegű munka: „Beinhart” in Allgemeines Künstlerlexikon. Die bildenden
Künstler aller Zeiten und Völker, VIII. München–Leipzig 1994. 335–336. (Kostowski, Jakub). Az az-
óta megjelent irodalom legfontosabb tételei: Guldan-Klamecka, Bożena—Ziomecka, Anna: Sztu-
ka na Śląsku XII–XVI w. Katalog zbiorów (Muzeum Narodowe we Wrocławiu). Wrocław 2003.
passim; Kostowski, Jakub: Sięgając do bezpośrednich źródel: o dwóch datach wyznaczających
czas działalności wrocławskiej pracowni Beinhartów. In Ad fontes. O naturze źródła historyczne-
go. (=Acta Universitatis Wratislaviensis, Historia, 170.) Red. Rosik, Stanisław—Wiszewski, Prze-
misław. Wrocław 2004. 135–168; Czechowicz, Bogusław: Książęcy mecenat artystyczny na Śląsku
u schyłku średniowiecza. Warszawa 2005. 44–48; Marcinkowski 2006; Hörsch 2006.
15
Vö. elsősorban Schultz 1866. 70–76. Az ott nem említett forrásokhoz Meinert előző lábjegyzet-
ben idézett tanulmánya kínálja a legjobb kiindulópontot.
16
Schultz 1866. 74–75.
17
Meinert 1939. 224.
18
A kevesek közé, akik szkeptikusak Beinhart szobrászként való azonosításával szemben, tarto-
zik Anna Ziomecka; vö. újabban: Ziomecka, Anna: Malarstwo tablicowe na Śląsku. In Malarstwo
2011.01.18. 11:30:02
 Mária halála-dombormű Żywiecben 375

gond, hogy a Meinert által összeállított

szobrászi életmű stilárisan sem eléggé
koherens, és hogy ezen a kutatás az az-
óta eltelt évtizedekben fontos retusokat
végzett ugyan, átfogó revíziót azon-
ban nem.19 Lengyelországban az utóbbi
években számos Beinharttal foglalkozó
publikáció jelent meg, ezek azonban
jórészt a tömegtermelésre berendezke-
dett műhelyek Nikolaus Weckman vagy
Tilman Riemenschneider példáján fino-
mított modelljére, a dél-németországi
késő gótikus szobrászat kutatásának
nagy presztízsű kurrens eredményei-
re hivatkozva legitimálták Meinert ké-
tes eszközökkel összeállított œuvre-re-
konstrukcióját, az érdemi stíluskritikai
vizsgálatokat ismét elnapolva.20 Ugyan-
ez, a Beinhart regionális dominanciájá-
ra való hivatkozás segít úgymond fe-
lülemelkedni a problémán, hogy nem 18. Szent András-oltár
látjuk azokat a stílusértékeket, ame- Liptószentandrásról, 1512.
Szent András szobra a szekrényben.
lyek segítenének elhatárolni az œuvre-t Budapest, Magyar Nemzeti Galéria
nemcsak Beinhart hatásának emlékei-
től, de általában a 16. század eleji szilé-
ziai szobrászattól is. Ugyanakkor ennek a bizonytalanul körülhatárolt stílusnak
nagy területet átfogó, Szilézián kívül Lausitzot, Nagy-Lengyelországot, sőt –
ahogy a Rzepiennik Biskupiból származó figurák kapcsán nemrégiben Wojciech
Walanus meggyőzően mutatta be21 – az amúgy Veit Stoss befolyása által uralt
Kis-Lengyelországot is felölelő elterjedése szolgál a leghatásosabb érvként amel-
lett, hogy mindezt Beinhart nevével kössük össze.
Abba a – jóllehet kételyektől elhomályosuló – összképbe, amely a kutatás je-
lenlegi helyzete alapján Jakob Beinhart műhelyének tevékenységéről kirajzoló-
dik, voltaképpen a póniki és a liptószentandrási szobrokat és a żywieci dombor- 29. Madonna szobra a boroszlói
művet is gond nélkül bele lehetne illeszteni – ha nem lenne szó részben intakt aranyművesek egykori oltárának
szekrényéből, 1507.
oltárretabulumokról, amelyek asztalosmunkái és festményei nagyon is a helyi Boroszló, Muzeum Narodowe
emlékanyagban horgonyozhatók le, és ha nem ágyazódnának bele maguk a fa-
ragványok is a kor bányavárosi szobrászatába. Mindebből a kutatás egy sajá-
tos paradoxona bomlik ki. A żywieci Mária halála eredeti rendeltetési helyének
meghatározásában – dacára Komoniecki beszédes tanúságának – stíluskritikai
szempontokra, a két oltárretabulummal való szoros összefüggés felismerésére
voltunk utalva. A dombormű keletkezési helyével kapcsolatban – ami a kiszuca-
újhelyi templom berendezésének részeként helyi értékét egyedül segíthet meg-
gotyckie w Polsce. Red. Labuda, Adam S.—Secomska, Krystyna. Warszawa 2004. I. 243. Hasonló
kételyeket fogalmaz meg Hörsch 2006. 207, és általában Beinhart művészettörténeti megítélésével
kapcsolatban is sokban befolyásolta az alábbi sorokat. A templomtérbe bevitt szobrot eredeti he-
lyén ma másolat helyettesíti.
19
Így kikerült az œuvre-ből a lübeni (Lubin) oltár és a schweidnitzi (Świdnica) Mária halála. Az
előbbiről vö. Ziomecka, Anna: Mistrz Lubińskich Figur. Z zagadień późnogotyckiej rzeźby śląs-
kiej. Roczniki Sztuki Śląskiej 8 (1971) 21–34; az utóbbiról: Kostowski, Jakub: Świdnicki pentaptyk
Zaśnięcia Marii z 1492 roku. In Dziedzictwo artystyczne Świdnicy. Red. Czechowicz, Bogusław.
Wrocław–Świdnica 2003. 29–39. Az így visszamaradt œuvre bizonytalanságaira nézve ellenben
szimptomatikus, hogy a steinaui (Ścinawa) oltár szekrényében álló Madonna-szobrot – jóllehet
sem stilárisan sem datálásában nem egyeztethető össze a retabulum többi faragványával – Mar-
cinkowski gond nélkül el tudja helyezni Beinhart műhelyének tevékenységén belül: Marcinkows-
ki 2006. 61.
20
Ugyanezt állapítja meg Hörsch 2006. 202–209.
21
Walanus 2006. 208–215.

Galavics.konyv 02-fejezet.indb 375 2011.01.18. 11:30:04

 376 Endrődi Gábor

20. Szent Lukács a Madonnát festi,

1506 (?)
A boroszlói festők egykori oltárának
szekrénydomborműve (részlet)
Varsó, Muzeum Narodowe

21. Szent Lukács a Madonnát festi, 1506 (?)

A boroszlói festők egykori oltárának szekrénydomborműve
Varsó, Muzeum Narodowe

közelíteni – csak ebből kiindulva bocsátkozhattunk bármilyen feltételezésbe. Ez

a stíluskritikai érdeklődés egyértelműen konkrét munkaszervezeti egységekre,
műhelyekre irányul; csak így számíthatunk érvként az eredményeire. Mégis,
ezeknek az eredményeknek az artikulálásában művészetföldrajzi fogalmakra
vagyunk utalva, még ha csak segédfogalmakként, nem pedig adottságokként
értjük is azokat. Az, amit a liptószentandrási, a póniki és a kiszucaújhelyi oltá-
rokban megragadhatunk, a bányavárosi szobrászat történetén belül egy – leg-
alábbis ilyen világosan – nagyon rövid ideig jelentkező sziléziai impulzusként
írható le.

22. Jakob Beinhart Madonnája, 1499.

Boroszló, Szent Magdolna-plébániatemplom

Galavics.konyv 02-fejezet.indb 376 2011.01.18. 11:30:07


Függelék
Andrzej Komoniecki: Chronographia albo Dzieiopisz Zywiecki…, [I: 1400–]1704.
A szöveg közlésében az alábbi kiadásra támaszkodunk: Komoniecki, Andrzej: Chrono-
grafia albo Dziejopis Żywiecki. Wyd. Grodziski, Stanisław—Dworniczka, Irena. Żywiec
1987. 68.
Roku 1542 kościół farny żywiecki
zmurowany jest i we wszytkim
dokończony, mając tytuł z poświęcenia
swego Narodzenia Panny Maryjej i
Świętego Wawrzyńca męczennika,
na pamiątkę pana Wawrzyńca Ko-
morowskiego, na który największy koszt
łożył. Którego kościoła be(ne)dykacyja
albo poświącanie stało się w pierwszą
niedzielę po świętym Franciszku roku
1547 od Erazma, biskupa laodyceńskiego,
suffragana krakowskiego. Do tego
kościoła ołtarz wielki zaśnienia
Naświętszej Panny Maryjej z Budzimia,
miasta stołecznego węgierskiego przy-
wieziono takim sposobem, iż przeszłego
roku, gdy Soliman, car turecki Budz-
im miasto węgierskie zdradą dostał,
który ołtarze w kościołach katolickich
wywracać i psować kazał, którego pan-
owie niektórzy węgierscy uprosili o
niektóre znaczniejsze ołtarze, ażeby ich
mogli do swoich kościołów gdzie indziej
przewieźć; na co im za podarunkami
tego pozwolił. Pod który czas wielmożny
pan graf Sunnegk z Budziacina, dzied-
ziczny pan Nowego Miasta nad rzeką
Kisuczą, otrzymał ten ołtarz w Budzimiu
i przywiózł go do Nowego Miasta, chcąc
go w swoim kościele w tymże mieście
postawić, ale że wielki był na wysokość,
musiał poniechać. O czym dowiedziaw-
szy się pan Komorowski z Żywca,
uprosił go sąmsiedzkim sposobem, że
mu go do nowo zmurowanego kościoła
żywieckiego dożyczył. Za który dał mu
soli bałwanów jedenaście. Który ołtarz
przytrafił się do tegoż kościoła, będąc
wszytek struktury takiej jako w Krakow-
ie w kościele w rynku u Panny Maryjej,
staroświecką modą zawrzysty jest, a na
wierzchu z wieżyczkami. Ale go ksiądz
Stanisław Kaszkowic, dziekan i pro-
boszcz żywiecki naonczas dał przerobić
na tę modę teraźniejszą, jako teraz zosta-
je; który przerobiał syncerz Zembrzycki
`a ten zgorzał 1711´.
Galavics.konyv 02-fejezet.indb 377
Mária halála-dombormű Żywiecben 377
1542-ben körülfalazták és mindenestül
befejezték a żywieci plébániatemplomot,
amely felszentelésekor a Szűz Mária
születése és Szent Lőrinc vértanú titulust
kapta Wawrzyniec Komorowski úr emlékére,
aki a legnagyobb költséget fordította rá.
A templom benedictióját avagy felszen-
telését 1547-ben, a Szent Ferenc napja utá-
ni vasárnapon Erazmus, laodyceai püspök,
krakowi segédpüspök vitte véghez. Ebbe
a templomba a Boldogságos Szűz Mária
halálának oltárát Budzimból, a magyar
fővárosból hozták ide olyan úton, hogy
a megelőző évben, amikor Soliman török
cár Budzim magyar várost cselszövéssel
megszerezte, elrendelte a katolikus tem-
plomokban álló oltárok ledöntését és el-
rontását, és némely magyar urak elkértek
néhány nevezetesebb oltárt, hogy átszál-
líthassák azokat saját, máshol álló tem-
plomaikba, amit amaz ajándék gyanánt
engedélyezett is nekik. Ekkor szerezte
meg a méltóságos budziacini Sunnegk gróf
úr, a Kisucza folyó menti Nowe Miasto
örökös ura ezt az oltárt Budzimban, és vitte
át Nowe Miastóba, fel akarván állítani azt
ugyanott lévő templomában, de minth-
ogy az oltár túl magas volt, le kellett mon-
dania erről. Amikor ezt megtudta żywieci
Komorowski úr, mint szomszéd megkérte,
hogy engedje át neki azt az újonnan kör-
befalazott żywieci templomába. Tizenegy
sórögöt adott érte. Amikor az oltár ebbe a
templomba került, az egész felépítése oly-
an volt, mint Krakowban, a főtéren, Szűz
Mária templomában: régimódian kifarag-
va, tornyocskákkal a tetején. Azonban
tisztelendő Stanisław Kaszkowic, żywieci
dékán és plébános átalakíttatta erre a
mostani módira, ahogy jelenleg látható;
az átalakítást Zembrzycki szobrász végezte
el ‛és ez 1711-ben elégett’.
2011.01.18. 11:30:11
 378 Endrődi Gábor

Rövidítve hivatkozott irodalom

Hörsch 2006 Hörsch, Markus: Herrscherrepräsentation der Jagiellonen in

den böhmischen Nebenländern. Zur Ausstattung der ehema-
ligen Franziskanerobservantenkirche in Kamenz. In Die Kunst
im Markgraftum Oberlausitz während der Jagiellonenherrschaft.
(=Studia Jagellonica Lipsiensia, 3.) Hg. von Torbus, Tomasz.
Ostfildern 2006. 187–216.
Marcinkowski 2006 Marcinkowski, Wojciech: Gotycka nastawa ołtarzowa u kresu
rozwoju – Retabulum ze Ścinawy (1514) w kościele klasztornym w
Mogile. Kraków 2006.
Meinert 1939 Meinert, Günther: Jakob Beinhart. Ein schlesischer Bildhauer
und Maler der Spätgotik. Jahrbuch der preußischen Kunstsamm-
lungen 60 (1939) 217–236.
Schultz 1866 Schultz, Alwin: Urkundliche Geschichte der Breslauer Maler-In-
nung in den Jahren 1345 bis 1523. Breslau 1866.
Szablowski 1948 Szablowski, Jerzy: Zabytky sztuki w Polsce. Inwentarz topogra-
ficzny, III. Powiat Żywiecki, Województwo Krakowskie. Warszawa
1948.
Walanus 2006 Walanus, Wojciech: Późnogotycka rzeźba drewniana w Małopolsce
1490–1540. (=Ars vetus et nova, 21.) Kraków 2006.

GÁBOR ENDRŐDI

Ein Marientodrelief in Saybusch oder: Ein weiterer Beitrag

zur Skulptur des Grangebiets am Anfang des 16. Jahrhunderts

Zusammenfassung

Von dem spätgotischen Marientodrelief, das heute in der Saybuscher (poln.

Żywiec, Polen) Hauptkirche in einem neugotischen Retabelschrein steht, wird
in der Stadtchronik des Andrzej Komoniecki am Anfang des 18. Jahrhunderts
berichtet, es stamme aus der ungarischen Hauptstadt Buda. Im ersten Abschnitt
des vorliegenden Aufsatzes untersuche ich diese Nachricht und komme zum
Schluss, dass der ursprüngliche Aufstellungsort des Reliefs wohl die Pfarrkirche
von Kisuc-Neustadt (slow. Kysucké Nové Mesto, ung. Kiszucaújhely, Slowakei)
gewesen sein dürfte. Diese Herkunft wird im zweiten Teil stilkritisch geprüft.
Weitere, qualitätvollere Werke derselben Bildhauerwerkstatt erblicke ich im
Hochaltar von Liptovský Ondrej (ung. Liptószentandrás, Slowakei) und im Ma-
rienaltar von Poniky (ung. Pónik, Slowakei). Beide Retabel sind inschriftlich mit
dem Jahr 1512 datiert, und auch ihre Malereien stammen aus einer gemeinsa-
men Werkstatt, deren Sitz aufgrund weiterer Zuschreibungen in Neusohl (slow.
Banská Bystrica, ung. Besztercebánya, Slowakei) angenommen wird. Im dritten
Abschnitt widme ich mich dem weiteren stilistischen Umfeld dieser Schnitzwer-
ke. Während einige Charakteristika auch bei zeitgleichen Skulpturen der Neu-
sohler Umgebung anzutreffen sind, besteht auch eine enge Verwandtschaft mit
den Werken jenes Breslauer Bildschnitzers, der mit dem aus Quellen bekannten
Maler Jakob Beinhart identifiziert wird. Am Ende versuche ich diesen Befund
auf die aktuelle Lage der Beinhartforschung und auf den Stellenwert geographi-
scher Denkmuster in der Erforschung der spätgotischen Retabelkunst zu bezie-
hen.

Galavics.konyv 02-fejezet.indb 378 2011.01.18. 11:30:11