Japán Erdélyi Szemmel

Berecz Edgár
Japán erdélyi szemmel

Élmények és kalandok
Berecz Edgár

– Emlékek és kalandok –
Berecz Edgár

– Emlékek és kalandok –
Ajánlom ezt a könyvet német és japán családomnak.
„Halhatatlanok vagyunk. Halál nincsen.

Az életet senki sem gyõzheti le, mert
a családban folytatódik örökké.”
Yao bácsi
Berecz Edgár legújabb könyve, a Japán erdélyi szemmel közvetlen
nyelvezettel megírt nagy útleírás és mindenkinek élvezetet nyújtó ol-
vasmány amely mindent felölel az író Japánban töltött éveire vonat-
kozóan, sõt olyan adatokat is tartalmaz, amelyek bennünket, magya-
rokat, különösen érdekelnek.
Japán erdélyi szemmel! Nagyszerû kiállításban, rendkívül érdekes,
izgalmas tartalommal és fényképekkel, amely Japán hétköznapjait
minden részlet kérdésében kimerítõen tárgyalja. Az egzotikus történe-
tek iránt érdeklõdõknek különös figyelmébe ajánljuk.
Japán erdélyi szemmel, Élmények és kalandok

Székelyudvarhely, 2005 – magánkiadás
Copyright: Berecz Edgár. Minden jog a szerzõé.
Korektúra: dr. Antal Sándor
E könyv megjelent a Népújság, a Heti Hírdetõ, az Udvarhelyi

Híradó és a Kedd hasábjain.
A kötet a Japan Karate Federation és a Romanian Tokukai Karate

Association segítségével jelent meg.
Emlékek és kalandok
Ajánlás az olvasóhoz
T
uristaként megnézni egy országot feledhetetlen élmény, vi-
szont ha felkészülve tudunk eljutni egy olyan távoli és egzo-
tikus országba mint Japán, az nem csak hogy különös jelen-
tõséggel bír, de egyenesen hatással is van ezutáni életünkre és gon-
dolkodásmósunkra.
Berecz Edgár nem csak külsõ szemlélõként, hanem a mindennapi
élet aktív szereplõjeként nézte meg Japánt az ott töltött négy év alatt,
és nem csak nézte, hanem meg is látta azokat a fontos dolgokat, a-
melyeket turistaként lehet, hogy nem látnánk.
A japánok elvárják, hogy ismerjük kultúrájukat, szokásaikat és
nyelvüket – épp úgy, mint a többi népek, hiszen a mi szívünket is
megdobogtatja, ha egy japán magyarul beszél, énekel vagy éppen
táncol. Értékelik, hogy nem viselkedünk zöldfülü turista módjára, és
japáni utazásunk során próbálunk alkalmazkodni, megfelelni az ottani
elvárásoknak. Ez nem azt jelenti, hogy le kell mondjunk mindarról,
ami a miénk, sõt, épp ellenkezõleg, a székely és a japán kultúra ha-
sonlításával, a közös vagy hasonló dolgok felfedezésével, megbecsü-
lésével, mindazzal, ami összeköt bennünket kell keresnünk és építe-
nünk a kapcsolatot a Felkelõ Nap országának népével.
Mint ismeretes, a japánok is – hozzánk hasonlóan – a család-
nevüket írják elõl, zenéjük pentaton, népi motívumaik, fafaragásuk
hasonlóságot mutat, és székelykapuikon gyakran fordul elõ a krizan-
témvirág, amely a császári ház jelképe. Erre csak büszkék lehetünk.
Harcmûvészként is vannak gondolataim. Székely nemzetünk fõ
feladata évszázadokon át a határvédelem volt, ahogyan most is az
Kelet és Nyugat között. Õseink életüket a harcászatban élték le, amely
egyszerre volt hivatás, életforma és mûvészet. Nemhiába állították
példaképnek szerte a világban a huszárkatonát, és öltöztették a
testõrezredeket vitézkötéses, sújtásos egyenruhába. Mindez bizonyít-
5
ja, hogy harcos nép vagyunk, és nem csak genetikailag rokon nép a
japán, hanem érzelmileg is közel áll hozzánk, ezért harcmûvészetük,
gondolkodásmódjuk és nyelvük elsajátítása számunkra sokkal kisebb
kihívást jelent, mint más népeknek.
Jómagam harcmûvészetek gyakorlójaként mentem Japánba és
Berecz Edgár engem is felkészített, lelkiekben támogatott, hogy élmé-
nyekben gazdagon térhessek haza. A tõle kapott információk nagyon
hasznosak bizonyultak, így tudtam még jobban élvezni a Japánban
töltött idõt. Megtanulva a japán nyelvet, megismerve a szigetország
kultúráját és szokásait, úgy érzem, gazdagabbak lettünk s így saját
kultúránkat, hagyományainkat is nagyobb lelkesedéssel tanuljuk és
értékeljük. A Japánban töltött idõ alatt rájöttem olyan közös gondo-
latokra, amelyek elõsegítik a világbéke kiteljesedését és mind a két
népet szellemileg magasba emeli.
Berecz Edgárt tanárként tisztelem, mert megtalálta a saját útját és
van bátorsága járni is rajta. Mindenkinek van egy küldetése amikor
megszületik erre a földre. Berecz Edgárnak szerintem az a feladata,
hogy hidat emeljen a két nép között. Teszi ezt ebben a könyben is,
amely nagyon reálisan tükrözi vissza a japán hézköznapokat és úgy ál-
talában a japán világot. Kellemes szórakozást nyújt humoros beszólá-
saival és érdekes meglátásaival, ezért szeretettel ajánlom ezt a köny-
vet azoknak, akik turistaként, tanulóként vagy csak egyszerûen isme-
reteik bõvítéséért olvassák ezt a könyvet.
Végezetül Emiko Shibuya mondásával szeretném zárni ezeket a
gondolatokat, ami érvényes erre a könyvre is:
„A szívbõl adott dolgok jelentik az istenséghez vezetõ utat.”
Major Sándor 4 dan

a Romanian Tokukai Karate Association
és a Székelyudvarhelyi Tokukai Karate Klub vezetõje
2005. november 9., Székelyudvarhely
6
Elõszó helyett
Modern mese
H
ol volt, hol nem volt, volt egyszer egy erdélyi sze-
génylegény, akit Edmondnak hívtak, és akinek nem
volt senkije, semmije. Miután már megunta az örö-
kös vándorlást az ország egyik felébõl a másikba, és a ko-
pogtatást a gazdagok ajtaján, hogy némi keresethez jus-
son, elhatározta, hogy kivándorol Amerikába. Így aztán
hátrahagyva kevés ingóságát – köztük legendás hûtõjét,
amely arról volt híres, hogy ha belekiabáltak, tiroli jódlizás
jött vissza – elindult szerencsét próbálni. Miután megérke-
zett Amerikába, már az elsõ nap igen barátságos fogadta-
tásban részesítették a New York-i tolvajok, akik alaposan
átnézték szegényes motyóját. Azonban leesett az álluk,
mert akármekkora tolvajok is voltak, a mi szegénylegé-
nyünktõl nem volt mit lopjanak. Békében útjára bocsátot-
ták tehát, viszontlátást egyik sem mondott.
Teltek-múltak a napok, a hetek, a hónapok, és Edmond
rájött arra, hogy Amerikában, a nagy lehetõségek hazájá-
ban tényleg kolbászból fonják a kerítést amit csak le kell
rágni, de sajnos, ez a kerítés a másé. Miután volt mosoga-
tó, kifutó, autómosó, takarító és kutyasétáltató, Edmond
úgy találta, hogy egyik foglalkozás sem illik igazán hozzá,
és egyik sem jelenti azt a bizonyos ugródeszkát a boldo-
gabb élet felé.
Aztán egy nap eltökélte magában, hogy ha törik, ha
szakad, új életet kezd. Gyorsan feladott egy hirdetést a New
York Daylight nevû napilapban, hogy lévén õ képzett ja-
pántanár, és rekordidõ alatt bárkit megtanít japánul. Pár
nap várakozás után jelentkezett egy dúsgazdag amerókus
– bizonyos Mr. Jackson – aki sürgõsen igényelte ezt a szol-
7
gáltatást, mivel meg akarta taníttatni a fiát a japán nyelv-
re. A következõ évben lett volna egy üzleti tárgyalása Mr.
Jacksonnak egy japán üzletemberrel, és Mr. Jackson min-
den áron meg akarta nyerni a japán felet. Igen tanult és
felvilágosult ember lévén, tudta, hogy a japánok igen gyat-
rán beszélnek angolul, ezért jobb az üzleti tárgyalásokat ja-
pánul végezni. Ez már fél sikernek számít, és a japánok sem
tudnak titokban tanácskozni elõtte.
Edmond megijedt, hogy most mi lesz, hiszen õ még ja-
pánt sem látott eddig, nemhogy japánul beszéljen. Lesz a-
mi lesz, gondolta, és beleugrott abba a bizonyos sötétbe a-
mit a nehéz és érthetetlen dolgok jellemeznek. Egy szó mint
száz, a tanítás elkezdõdött, és a milliomos fia tehetséges ta-
nítványnak bizonyult a magyar nyelv elsajátításában.
Telt-múlt az idõ, Mr. Jackson fia egyre jobban belemerült a
magyar nyelv tanulmányozásába és a fejlõdés igen szép je-
leit mutatta. Edmond már komolyan aggódni kezdett, hogy
mi lesz, ha a turpisság kiderül.
– Ha ez a nagydarab amerókus, ez a Mr. Jackson, felmér-
gelõdik az Achilles-inamnál fogva akasztat fel valamelyik
vaskampóra a kikötõben – gondolta.
Egyszer csak híre jött, hogy érkezik a japán üzletember
New Yorkba. Mr. Jackson rezidenciáján nagy készülõdés
vette kezdetét, hogy rangjához mérten tudják fogadni a ja-
pán vendéget. A fõnök az ujját mellénye zsebébe akasztva
pöffeszkedett az irodájában, és mindenkinek újságolta,
hogy csak bízzák a fiára a dolgot, megköti õ az üzletet.
Megijedt Edmond, farkas- vagy oroszlántól se ijedt volna
meg jobban, mint ettõl a hírtõl. Szegényen reszketett még a
gatyamadzag is. Nem sokat teketóriázott hát, gyorsan ösz-
szepakolt, és el New Yorkból, el a környékrõl, ki az állam-
ból. Mr. Jackson pedig annyira el volt foglalva, hogy nem
törõdött Edmonddal. A japán üzletember meg is érkezett
idõben, és elkezdõdött az üzleti tárgyalás. Jackson junior
8
pedig elõvette a „japán” tudását és apjának legnagyobb
megelégedettségére megvillogtatta ismereteit a vendég elõtt.
Erre a japán üzletember örömkönnyekkel a szemében, ki-
tárt karokkal fogadta Jackson junior szóáradatát: – Óh, én
Budapesten végeztem az egyetemet! Isten tudja, hány éve
nem beszéltem már magyarul, oh, köszönöm, köszönöm!
Micsoda meglepetés!
Így kezdõdött a híres amerikai–japán üzleti megbeszélés,
ami szerencsésen végzõdött, mert az üzletet megkötötték.
Nyelvi nehézségek és egyéb zavaró tényezõk fel sem merül-
tek, és Mr. Jackson el volt ragadtatva fia teljesítményétõl.
Végül Edmond trükkje is kiderült, de Mr. Jackson már nem
neheztelt meg Edmundra, magához hívatta és gazdagon
megjutalmazta. Edmund a pénzzel elment egy japán
nyelviskolába, megtanult japánul, és még Japánba is elju-
tott. Ma pedig Mr. Jackson JR cégénél dolgozik mint elsõ-
rangú japán–amerikai tolmács és tanácsadó.
Aki nem hiszi, járjon utána.
9
A kezdet
M
indenkinek vannak álmai, mert álmok nélkül
nincs az életnek értelme. Bizonyos álmok hamar
valóra válnak, mások pedig akkor teljesednek be,
amikor hosszú évek múlva, kitartó munka gyümölcseként
leakasztjuk õket. Az én álmom is ilyen volt. Több, mint 15
évet kellett várnom, amíg beteljesült. Már óvodás korom-
ban érdekeltek a távol-keleti országok – ezeken belül Kína
és Japán, de leginkább Japán. Annak idején egy kínai film
hatására sokat álmodoztam az ázsiai emberekrõl és az ot-
tani mindennapokról. Vajon õk hogyan élnek? Minek örül-
nek? Mitõl szomorúak? Egy szép napon meglátogatott min-
ket Cserei Gábor hajóskapitány, mint a család jó barátja.
Cserei igazi világjáró volt, és legutóbbi útjáról visszatérve
japán evõpálcikával, legyezõvel és képeslapokkal örven-
deztetett meg minket. Ezek az apróságok valóságos kurió-
zumoknak számítottak a 80-as évek elején minálunk. Ha-
jóskapitány barátunk sokat mesélt Japánról, az ottani élet-
rõl, szokásokról és fotókat mutatott, amint ázsiai szépsé-
gekkel parádézott.
Elbeszélése mély benyomást hagyott bennem, és attól
kezdve példaképemnek tekintettem. Olyan szerettem volna
lenni, mint õ, hogy tudjak idegen nyelveken értekezni, és
járjak be ismeretlen országokat, megismerjek embereket, és
fõleg, hogy lássam Japánt. Sokáig õrizgettem a legyezõt, az
evõpálcikákat, és próbáltam kitapasztalni, hogy miképpen
használhatták. Nagy kincsnek számított egy fénykép, ame-
lyen a kapitány volt látható egy japán hölgy társaságá-
ban. Ez a kép még ma is megvan.
1989-ben elkezdtem japánul tanulni, egy japán ételeket
taglaló könyvbõl, míg 1992-ben – igen érdekes körülmé-
nyek között – eljutott hozzám egy angol–japán nyelvkönyv,
10
Cserei Gábor hajóskapitány Yokohamában,

akit gyermekkoromban példaképemnek tekintettem
amibõl valamikor még Cserei kapitány tanult japánul. Így

kezdtem el foglalkozni a japán nyelvvel, közben a pályaud-
varokon és a vonatokon vadásztam a japán turistákat,
hogy velük beszédbe elegyedve minél többet tanulhassak.
1993-ban Németországba utaztam, és volt lehetõségem
sok japán barátra szert tenni, sõt, huzamosabban is éltem
japán közösségben. Megismerkedtem a szokásokkal, az éte-
lekkel, a japán ember gondolkodásmódjával. De a tanulás-
nak és az utazásra való felkészülésnek még nem volt vége.
Azon kívül, hogy minden pénzemet megspóroltam, nap
mint nap szorgalmasan tanultam japánul, és elolvastam
mindent, amit a japánokról találtam a könyvtárakban.
Végül 1996-ban lehetõségem támadt Japánba utazni,
ahol négy évet töltöttem. Az ott tapasztaltak késztettek e
könyv megírására, mintegy ösztönzésül azoknak, akik a vi-
lágjárók nyomdokaiba szeretnének lépni, de azoknak is,
akik Japánt egy kényelmes hintaszékben ülve, kezükben
könyvvel szeretnék bejárni és megismerni.
11
Habár ez a mû nem tekinthetõ igazi útikönyvnek, még-
is úgy vélem, hogy akit érdekelnek a japán mindennapok
és a hétköznapi ember élete, az hasznos és tanulságos ol-
vasmányra fog lelni ebben a könyvben. S ha az általam ös-
szeszedett emlékképekbõl és az azokból levont következteté-
sekbõl adódó tanulságokat valaki majd sikerrel fogja alkal-
mazni, akkor a könyv elérte célját.
12
Irány Japán
S
ok készülõdés és szaladgálás után végre megkaptam a
vízumot, amelyrõl már lemondtam, mert annyi utá-
najárásba került, hogy teljesen kilátástalannak ítél-
tem meg a helyzetemet. Bukarestben nagy segítségemre
volt unokabátyám, akinek sokat köszönhetek. Volt, ahol
laknom, ellátott mindennel és még pénzt is kölcsönzött ne-
kem. A nagy utazás itt volt elõttem. Nos, vágjunk hát bele!
Végre fenn vagyok a repülõn. Már régóta álmodoztam a
repülésrõl, arról a fantasztikus érzésrõl, amikor az ember el-
szakad a földtõl. A gép, amivel utaztam, nem volt valami
nagy dobás, de hát az elsõ repülésnél ez nem nagyon szá-
mít. Igaz, hogy kissé hasonlított az orosz filmekbõl megis-
A Schiphol-repülõtér térképe Amszterdamban
13
mert ütött-kopott gépmadárhoz, ahol almát, kekszet és
joghurtot szolgálnak fel mackós, nagykaliberû stewardesek.
Az utazás rövid idõ alatt véget is ért, és megérkeztünk
Amsterdamba, a hatalmas Schiphol-repülõtérre. Miután túl-
estem a formaságokon, csak néztem, hogy mit csinál a töb-
bi utas, és miképpen tudnám átverekedni magam a repülõ-
téren. Nagy nehezen ez is sikerült, mégpedig akkorra szeren-
csével, hogy épp az utolsó pillanatban kaptam el a szállodá-
ba tartó autóbuszt, amely a bejárat elõtt várakozott.
Amikor megvettem a jegyet, választhattam, hogy bent a
városban töltöm el az éjszakát vagy a reptér közelében le-
võ hotelben. Választásom az utóbbira esett, egyrészt közel-
sége miatt, másrészt attól féltem, hogyha belevetem ma-
gam Amszterdam látnivalóinak megcsodálásába, még le
találom késni a másnap délután induló járatomat.
Ahogy a szobámba értem, elkapott a tengeribetegség,
úgyhogy gyorsan le kellett feküdnöm. Sajnos, a szomszéd-
ban volt egy diszkó, de olyan hangosan szólt a zene, hogy
nem tudtam elaludni, és mivel láttam, hogy van tévékészü-
lék a szobában, nosza rajta, nézzük meg, mit is sugároznak
a holland adók. Még akkor nem gondoltam arra, hogy mi-
re megy ki a játék, és mi lesz ennek a következménye más-
nap. Ugyanis a holland szabadosság és laza felfogás jegyé-
ben a tévében egyebet nem lehetett nézni, mint zenés adó-
kat, híreket és pornófilmeket mozaik nélkül.
Másnap reggel, miután bõségesen megreggeliztem a te-
rülj-terülj asztalkámhoz hasonlóan gazdagon felszerelt
svédasztalról, leadtam a szobakulcsot, és már épp távozni
készültem, amikor a tegnap esti tévézésért még le kellett
pengetnem 20 dollárt. Mondhatni, jó meglepetés! Ha így
tudom, be sem kapcsolom azt a fránya készüléket. De ha
már így történt, nincs mit csinálni.
Nemsokára jött a busz, és visszavitt a reptérre, ahol a
már bevált nézelõdés után sikerült megint átmenni a vám-
14
A japánok szent hegye, a Fuji san, a Kawaguchiko tóról nézve
vizsgálatokon, közben kirakattak mindent a zsebeimbõl.

Egyébként nem nehéz eligazodni a Schiphol repülõtéren,
mert minden nagyon meg van szervezve, és ki van írva táb-
lákra, hogy hová kell menni, mit kell csinálni. Nagy számú
kisegítõszemélyzet áll készenlétben, és készségesen segítet-
tek, habár németül nemigen akartak beszélgetni, csak an-
golul. De sebaj!
Az átszállás Amszterdamban a Japánba tartó gépre zök-
kenõmentes volt, bár izgultam az elején, amikor felszáll-
tunk, hogy milyen lesz 17 órát repülni. Szerencsére a KLM
holland légitársaság járatai igen jó hírnévnek örvendenek,
és ezt tudva megnyugodtam. Panaszom nem lehetett, mert
a holland légikisasszonyok állandóan hozták az enni- és
innivalót. A karfába beépített rádióadások között kedvemre
válogathattam, késõbb filmeket is vetítettek. Akármennyi-
re kényelmes volt a helyem, egy idõ után kezdett unalmas
lenni. Nem leltem többet örömömet sem az evésben-ivás-
ban, sem a tévézésben. Próbáltam aludni valamennyit, de
nemigen sikerült a meleg miatt. A fenekem kezdett ellapo-
15
sodni, a lábam zsibbadni, szóval, minden bajom utolért.
Számtalanszor megnéztem a képernyõn, hogy eddig mek-
kora távolságot tettünk meg, hogy kint hány fok van, pró-
báltam olvasni is, csakhogy valahogy teljen az idõ.
De hát ami elkezdõdik, annak valamikor vége is szakad,
így az én utazásom is véget ért egyszer, mert megérkeztünk
Japánba, az Osaka-i reptérre. Az útlevél- és kézipoggyász-
vizsgálat után kiengedtek egy terembe, ahol mindenki vár-
ta a csomagját. Jött az én bõröndöm is, arról ismertem
meg, hogy egy nagy, piros kockás abrosz kilógott belõle. A
repülõtéren már várt a barátom, aki autóval vitt haza, Na-
goyába. Épp dühöngött a tájfun, esett az esõ és nagyon pá-
rás volt a levegõ. De Japánban vagyok! Nem gyõztem cso-
dálkozni az épületeken, az autókon és a tájon. Megannyi
újdonság!
16
Az elsõ napok Nagoyaban
A
z elsõ napok azzal teltek, hogy ismerkedtem a kör-
nyezetemmel, jártam a várost. Szereztem egy térké-
pet, amelyen be voltak jelölve az összes buddhista
templomok és sintoista szentélyek. Elhatároztam, hogy be-
járom ezeket, és amennyiben lehetséges, megnézem a ben-
nük õrzött mûalkotásokat. Kis idõ múlva ráébredtem, hogy
Shinto-szentély
17
A Koshoji templom ötszintes pagodája a Yagoto-parkban
18
gyalog még a lakásom környékét sem tudom bejárni, nem-
hogy a várost. A nagy távolságokat egyszerûen nem lehet
bírni cipõtalppal. A buszozástól és a metróval való utazga-
tástól idegenkedtem, mert így egy csomó látnivalót elsza-
laszt az ember: üzleteket, teaházakat, sikátorokban megbú-
vó régiségkereskedéseket, parkokat, kereskedõházakat, meg
mindent, ami egy külföldinek érdekes és tanulságos lehet.
Nagoya a negyedik legnagyobb japán város Tokyo, Yoko-
hama és Osaka után, de nem csak gazdaságilag, politikailag
tartozik az ország vezetõ városai közé, hanem földrajzilag is
az ország központjában található. Igaz, nincs annyi törté-
nelmi és mûvészeti látnivaló, mint Kyotoban, Naraban vagy
Kamakuraban, de engem kárpótolt a tudat, hogy van vár-
kastélya, kikötõje, állatkertje, hatalmas parkjai, rengeteg
temploma és szentélye, azonkívül itt született Toyotomi Hi-
deyoshi (1536–1598) tábornok, és legnagyobb hadvezére,
Kato Kiyomasa (1559–1611). A templomokra és szentélyek-
re visszatérve: tervem, hogy egymás után meglátogatom
mindegyiket, füstbe ment, mert a rengeteg kegyhely több
száz épületet jelentett, akkora mennyiséget, amivel a Ja-
pánban töltött idõ egésze alatt sem tudtam volna megbir-
kózni.
A legszívesebben a város déli részén, a lakásomhoz közel
fekvõ 81 hektáros Yagoto-park, Koshoji buddhista templo-
mába jártam, ahol a templomot övezõ épületeket és az öt-
szintes pagodát megkímélték a tûzvészek, a második világ-
háború bombázásai, úgy hogy minden az eredeti állapot-
ban maradt fenn. Õsszel, a termés betakarítása után itt
szokták megrendezni az 1000 lámpás ünnepséget. Ilyenkor
rengeteg árus van itt, és mindenféle ennivalót kínálnak a
sátraikban.
19
Taxival
A
z igazat megvallva, nem igen szeretem a taxikat, de
megesik, hogy sürgõs elintéznivalónk miatt nem
egyszer kénytelenek vagyunk igénybe venni. Amíg
Nagoyaban laktam, alig kétszer utaztam taxival, de mind-
két esetben a legnagyobb mértékben meg voltam elégedve
a szolgáltatásokkal.
Japánban rengeteg a taxis cég, ennek köszönhetõen az
autók színe és típusa akár cégenként is változhat. Lehet fe-
kete, sötétkék, világoszöld, fehér, krémszínû, hogy csak a
leggyakoribb színeket említsem. Ez a színkavalkád és az
autótípusok változatossága kissé megnehezíti az eligazo-
dást az elsõ hetekben, amíg az ember meg tudja különböz-
tetni õket az egyéb jármûvektõl. Mennyivel könnyebb a do-
log Amerikában, ahol a sárga taxikat könnyen ki lehet
szúrni, vagy Németországban, ahol minden taxi krémszínû
Taxisofõr ebédszünetben
20
Mercedes. A nagyobb bonyodalom kedvéért a japán taxi-
kon nincs TAXI felirat, mint az európai társaikon, ehelyett
a cég neve van kiírva az autó tetején elhelyezett kis táblács-
kára, és az ajtókra is. A legtöbb taxiban van légkondicio-
náló és nem ritkaság az elektronikus térkép sem. Kis képer-
nyõn végig lehet követni a jármû útját, vagy meg lehet ke-
resni a címet. Egyébként az autók nagyon tiszták, és a ve-
zetõ ülésére hátul ki van függesztve egy igazolvány-féle, a-
melyen feltüntették a vállalat nevét, címét, a taxisofõr fény-
képét. Gondolom, ezt az amerikaiaktól tanulták, ott szokás
az ülés hátát teliragasztani a sofõr életrajzával. Minden-
esetre megnyugtató érzés tisztában lenni a sofõr kilétével. A
taxisofõrök egyenruhában vezetnek, ennek elmaradhatat-
lan kelléke a fehér kesztyû. A tarifa viszonylag alacsony, és
a japán taxisofõrt a gentleman megjelenésén kívül az eme-
li más országbeli kollégái fölé, hogy nem fogad el borrava-
lót. A Tokyo-i akasztófahumor kamikaze-nak csúfolja a ja-
pán taxikat, mert az 1281-es mongol inváziót elpusztító Is-
teni Szélhez méltóan vetik bele magukat a nagyváros for-
gatagába, hogy a legrövidebb idõn belül célhoz érjenek, de
megesik, hogy a Japánban megszokott pókháló-szerû utcák
útvesztõjében még a legtapasztaltabb taxis is eltéved, ezért
a címet írjuk le japánul a sofõrnek és nevezzük meg a cím-
hez legközelebb esõ útkeresztezõdést vagy áruházat. Ha
rendelkezünk kis térképpel ellátott japán névjegykártyával,
elõnyösebb, ha megmutatjuk, mintsem csak szóban közöl-
jük az utazásunk célját. Egyébként a taxit japánul takushi-
nak ejtik.
21
A japán lakás
A
mai japán lakások mostanra már elvesztették tisz-
tán japán jellegüket, mert nyugati tárgyakkal és
modern bútorokkal vannak berendezve. Azonban
minden japán házban van egy úgynevezett japán szoba,
amely teljesen a hagyományok szerint van kialakítva. A
bérlakások apartmanjaiban is félig japán, félig nyugati
stílust találni.
Japánban minden lakásban a földet tatami – rizsgyé-
kényszõnyeg – borítja. Ez meghatározott nagyságú fakere-
tekre van kifeszítve, tehát nem úgy kell értelmezni a tatami
fogalmát, hogy a padlóra terítenek egy gyékénybõl készült
strandszõnyeget.
A legnagyobb udvariatlanság, amit külföldiek követnek
el, hogy felemelik a tatamit és benéznek alája. Ezt én is meg-
cselekedtem, de semmi érdekest nem láttam, csupán egy
Tradicionális japán szoba
22
Tradicionális japán szoba
speciális faszerkezetet, amely keretként szolgált, és ahova e-

zek a méretre készült tatamik pontosan beilleszkednek.
Új korában a tatami zöld színû, mivel a rizsszalma
még friss, idõvel ez megsárgul, de mindvégig tiszta ma-
rad, mert a tatamira nem szabad cipõvel rálépni, még
papucsban sem, csak zokniban vagy mezítláb megenge-
dett a közlekedés. A lakásokban, ahol én eddig a szállá-
somat tartottam, a konyha és a mellékhelyiségek kivéte-
lével minden járófelületet rizsgyékényszõnyeg borított.
Ez alatt két kis szobát értek, kisebbeket, mint amilyenek
itthon a panell-lakásokban vannak. Ugyebár Japánban
drága a telek, éppen ezért a lakások kisebbek. Késõbb
volt szerencsém japán családi házban is lakni, amelyet
még a család gazdag rizskereskedõ õsei építettek. Itt per-
sze sok szoba volt, mind tágas, ahogyan akkor a népes
család igénye megkívánta.
23
A japán szobában az ajtók és az ablakok mind eltol-
ható fatáblák vagy farácsok, amelyekre finom papír van
ragasztva. Ilyenek a lakásban a szobákat elválasztó vá-
laszfalak is. Az ablaknál a belsõ tábla egy papírral borí-
tott farács, ezután van egy szúnyoghálós fémtábla, és
végül legkívül van az ugyancsak a padlótól a mennye-
zetig tartó, eltolható ablaküveg. Amikor meleg van, ak-
kor csak a szúnyoghálót és a szoba életét eltakaró papír-
falat húzzák el. Télen azonban még a behúzott ablakü-
veggel is hideg van. A szobákat elválasztó egyszerû pa-
pírajtók nagyon vékonyak és sérülékenyek. Az elsõ nap,
mindjárt a megérkezésnél sikerült az egyiket beszakíta-
nom a bõröndöm sarkával. A papírajtóknak megvan
még az rossz tulajdonságuk, hogy a hangot és a szelet
átengedik. Egyébként azért nagyon kényelmes, ezeket a
fa-papír válaszfalakat ki lehet szedni a helyükbõl és más
sínen csúsztatva kedvünkre lehet alakítani a szobát ve-
lük (szûkíteni vagy bõvíteni lehet a lakófelületet.)
A samurai idõkben minden tolóajtót elhúzva kellett
tartani, hogy a családfõ állandóan rajta tudja tartani
szemét a családján. Nyitott válaszfalakkal jobban szellõ-
zött a ház is a fullasztó melegben.
A tradicionális japán szobában a berendezés nem fog-
lalt valami sok helyet, ezt a külföldiek eleinte furcsálot-
ták, és szegényesnek könyvelték el. A japán házban a
szoba díszét a tokonoma nevû falmélyedés jelentette, ahol
a fülkeszerûen kiképzett részben egy értékes falifestményt,
fegyvereket, mûvészien összeállított virágcsokrot helyez-
tek el. A ház másik részében foglalt helyet a házi oltár az
õsök fényképeivel vagy kis fatáblákra írt nevével, ezen kí-
vül az istenszobrokkal és az áldozati ajándékokkal. A
szobában volt még egy kis alacsony asztalka és pár ülõ-
párna. Minden egyebet a falba épített szekrényekben tá-
roltak: a ruhákat, az agynemût, a könyveket stb.
24
Az ágynemût napközben a falba épített szekrényben tárolják
Ma a lakásokban vannak nyugati bútorok, könyves-

polcok, tévéasztalkák és minden más civilizációs ketye-
re. Ez nagy zsúfoltságot eredményez, még jobban leszû-
kítve a teret. Ágy nemigen van, mert minden japán a
földre vetett ágyban alszik. Az ágynemût napközben a
faliszekrényben tárolják. Sokan furcsának találhatják a
földön aludni, de elmondhatom, hogy ennél egészsége-
sebb alvás nem létezik. Jómagam immár több mint 10
éve alszom japán módra és az ágyakat, heverõket most
már nagyon kényelmetlennek találom. De nézzük csak
meg, hogy mennyire laza és hajlékony tud lenni egy ja-
pán még öregkorában is, aki soha nem kényszerítette a
testét holmi európai ülõ vagy fekvõalkalmatosságok
használatára. Nem így az európaiak vagy az amerikai-
ak, akiknek már a reggeli, ágyból való kikecmergés vagy
a székrõl való felkelés is problémákat okoz.
25
Ruha és cipõvásárlás
N
em vagyok nagytermetû ember, de amikor ki akar-
tam egészíteni cipõ- és ruhatáramat, komoly nehéz-
ségekbe ütköztem. Nem volt könnyû 44-es cipõt ta-
lálni, és olyan ruhanemût vásárolni, amelynek ne szorít-
son a nyaka, vagy ne legyen rövid az ujja.
Végül nem kis szaladgálás és utánajárás révén sikerült.
A vége felé már arra is gondoltam, hogy fel kellene keresni
egy szumós üzletet, ahol aztán örvendhetek, ha véletlenül
valami rám illõ cuccot találok. Úgy vélem azonban, hogy
még mindig jobban jártam, mint az egyik barátnõm apja,
aki igen kistermetû japán lévén, Németországban a gyer-
mekosztályon kényszerült bevásárolni – többek között szmo-
kingot, hogy egy tiszteletére rendezett egyetemi partin
ütõképes legyen.
Mindig hasznosnak találtam, hogy egy adott országban
az illetõ ország szokásaihoz igazodjunk, akár át is vegyük
ezeket. A nagy nyári melegek idején én is vásároltam ma-
gamnak könnyû és lenge kimonokat nappali és éjszakai
használatra. Ezekben könnyebb volt elviselni a meleget és
a dús páratartalmú levegõt. Voltak japán papucsaim is,
gyékénybõl meg fából, és
nem kellett egészségtelen
sportcipõkben meg bakan-
csokban trappolnom, mint
azok az amerikaiak, akik
vagy nem tudtak beszerez-
ni maguknak kényelme-
sebb lábbelit, vagy nem ér-
deklõdtek a helyi öltözkö-
dési szokások iránt.
Hagyományos japán papucs
26
Halló – Moshi-moshi
A
mióta feltalálták a telefont, a világ legtöbb országá-
ban – az amerikai minta szerint – telefonáláskor hal-
lóval jelzik a partnernek, hogy „igen, vonalban va-
gyok, kész vagyok a beszélgetés megkezdésére”. Mint
ahogy minden szigorúan felállított szabály alól, itt is van-
nak kivételek. Az olaszok halló helyett prontó-t, a kínaiak
vej-t, és a japánok moshi-moshi-t mondanak a telefonkagy-
lóba. Mint a legtöbb dolognak, a telefonbeszélgetésnek is
nagy jelentõsége van, amit nem lehet csak úgy kutyafuttá-
ban elintézni. Az emberek, amint egymással telefonálnak,
különösen udvarias hangnemet használnak, fõleg, aki alá-
rendelt viszonyban van, az tartozik a tiszteletet megadni a
rangban fölötte állónak. Például, ha egy alkalmazott fel-
hívja a fõnökét, elõször is elnézést kér, hogy elfoglaltsága
ellenére zavarni merészelte, majd megköszöni, hogy fogad-
ta a hívását. Azután gyorsan a tárgyra tér, mert Japánban
a telefonbeszélgetések az „idõ pénz” alapján rövidek, ki-
mértek és célratörõk. Végül az alkalmazott újabb elnézés
mellett kéri, hogy fõnöke fogadja jóindulatába, és elkö-
szön. Megvárja, hogy elõbb a fõnöke tegye le a kagylót,
ugyanis udvariatlanság felettesünk elõtt letenni a kagylót,
mert a partner hallgatójában zavaró lehet a kattanás. Ez-
után az alkalmazott helyére illeszti a kagylót, és meghajol
a telefon elõtt, ily módon bizonyítva lojalitását és köszöne-
tét a céghez, amely egész életére alkalmazta.
Japánban élvezet telefonálni, mert a hálózata igen fej-
lett. Még a legkisebb faluban is mindenütt ott látni a zöld
telefonkészülékeket a helyi hívások lebonyolítására, meg a
szürke telefonokkal felszerelt fülkéket, a külföldi hívások-
hoz. A fülkék ki vannak tapétázva mindenféle hasznos in-
27
formációval, japánul és angolul, hogy különbözõ orszá-
gokba hogyan lehet telefonálni. A zöld készülékek érmék-
kel és kártyával is mûködnek, a szürkék viszont csak kár-
tyával.
A japán telefonkártyák nagyon szépek. Igen vékony mû-
anyaglapok, melyeken van egy fokbeosztás, és a készülék
lyukak beütésével jelzi, hogy hány egységünk van még. Ezt
a lyukak száma után le tudjuk olvasni, nem kell ezért a
kártyát a telefonba dugni. A telefonkártyák képekkel van-
nak dekorálva, különféle japán várkastélyokat, hagyomá-
nyos japán épületeket, házakat, templomokat és tájakat
ábrázolnak. Idõvel szép gyûjteményt állítottam össze ezek-
bõl a kártyákból.
A japánoknak megvan az a rossz szokásuk, hogy a nagy
rohanásban itt-ott elfelejtenek valamit. Erre az autóbusz-
ban vagy a metróban az utasok figyelmét fel szokták hívni,
hogy leszállás elõtt ne felejtsenek a jármûben semmit. Szá-
momra igen kedvezõ volt a japánok feledékenysége, mert
sosem kellett telefonkártyát vásárolnom. Majdnem minden
nap találtam egy telefonkártyát valamelyik fülkében, a-
min még volt valamicske egység, annyi, amennyi legalább
még egy beszélgetéshez elégséges. Egy idõ után már rutin-
szerûen néztem a telefonfülkéket, amelyek mellett elhalad-
tam. Igaz, hogy egyszer én is ottfelejtettem a noteszemet, de
még aznap este visszatérve szerencsére megtaláltam. (Úgy
látszik, utánam kevés – hozzám hasonló felfogású – euró-
pai járt a környéken).
28
Vándor árusok
E
gyik este hangos kornyikálás riasztott fel, amint vala-
ki fejhangon kántált valamit. Eleinte azt hittem, hogy
valamilyen szekta hívja esti imára híveit, de téved-
tem. Valójában vándor árusoktól eredt a kornyikálás, akik
esténként kis teherautókkal járják be a várost és forró köve-
ken sült édesburgonyát, tésztalevest vagy egyéb harapniva-
lót kínálnak a késõ este hazafelé igyekvõknek. Régebben az
eladó kiabálta világgá áruját, ma már hangszalagról megy
a vendéghívogató.
Délelõtt a szójababárussal lehet találkozni, aki alaposan
megpakolt biciklivel járja be a sikátorokat, és kürtjébõl e-
léggé hamis hangokat csalva elõ, tudatja, hogy „Gazdasszo-
nyok! Itt a tofu árus!”. De láttam pattogatott rizst kínálgató
árust is, aki a rizsszemeket egy gépben hatalmas dörej kísé-
retében egyszerre kipattintja, valamilyen édes sziruppal le-
önti, formába teszi és felszeleteli, mint a csokoládét.
Nagyon érdekes még a kori-árus terméke. Ez darált jég pi-
ros, zöld vagy narancssárga sziruppal leöntve. Kánikulá-
ban kellemesen hûsít.
A japán mindennapok jellegzetes hangja még a papír-
kereskedõ teherautóján levõ hangszóró monoton „ócska pa-
pírt felvásárolok” dumája, habár a felvásárlást nem kell szó
szerint érteni. A kereskedõ csak begyûjti a csinos kötegekbe
kötött újságpapírt vagy papírhulladékot, és ezért cserébe
vécépapírt vagy szalvétát ad.
29
Külföldiek Japánban
A
Japánban élõ külföldiek száma az Idegenrendészeti
Hivatal nyilvántartása szerint 1.000.000–1.500.000
között ingadozik. Ebben a számban nincsenek ben-
ne a diplomaták és családtagjaik, a 90 napnál rövidebb
ideig Japánban tartózkodó turisták és a két hónapnál fiata-
labb csecsemõk.
Legnagyobb számban élnek a koreaiak – körülbelül fél-
milliónyian – akiket Korea Japán általi megszállása idején
(1915–1945) hurcoltak Japánba, mint kényszermunkáso-
kat. Ezeket a koreaiakat és leszármazottaikat még mindig
másodrendû állampolgárokként kezelik. Nem tölthetnek be
kormányhivatalokat, nem dolgozhatnak tekintélyes japán
cégeknél és nem házasodhatnak be japán családokba. Kö-
zöttük a legnagyobb a munkanélküliség, közülük kerül ki a
bûnözõk többsége. Hontalanok, mert Korea nem akarja
visszafogadni õket, és Japánban sem kapják meg azokat az
alapvetõ emberi jogokat, amelyek megilletnék õket.
Japánban még említésre méltó számú kínai (150.000),
brazil (56.000), filippínó (50.000) és amerikai (40.000) él.
Több, mint 50%-a a külföldieknek az ország legforgalma-
sabb részeibe tömörül, mint Tokyo, Osaka, Aichi és Hyogo
prefektúrákban.
Az Idegenrendészeti Hivatal minden külföldi részére
címmel, születési adatokkal ellátott fényképes igazolványt
bocsájt ki, amelyen feltüntetik az útlevél számát, az ország-
ba érkezés napját, az állampolgárságot, a jelenlegi munka-
helyet és foglalkozást. Újabban bevezették az ujjlenyoma-
tot, az utóbbi években hatalmas méreteket öltött illegá-
lis bevándorlás és nemzetközi bûnözés ellen. Ezt az eljá-
rást a külföldiek közül sokan az emberi jogok megsérté-
seként értelmezik, és megtagadták az ujjlenyomatot. A
30
külföldi igazolvány öt évre szól, és minden külföldi köte-
les állandóan magánál hordani, ellenõrzés esetén pedig
bemutatni a rendõrségnél, a hajózási hivatalnál és a
polgármesteri hivatalban a nyilvántartásba vevés végett
vagy az új vízum kibocsátásakor stb.
A Japánban élõ külföldiek általában három okot
szoktak felsorolni, amiért Japánba jöttek, éspedig: tanul-
mányi út, házasság és munkavállalás. Az elsõ csoportba
az amerikai és nyugat-európai diákok tartoznak, a má-
sodikba a délkelet-ázsiaiak és a kelet-európaiak. Mosta-
nában divatba jött, hogy a japánok ezekben az orszá-
gokban keresnek élettársat maguknak. Végül a harma-
dik csoportba tartoznak a filippínók, irániak, banglade-
shiek, brazilok, amerikaiak stb. Az 1980-as évektõl kezd-
ve egyre több turistavízummal érkezõ külföldi vállalt
illegális feketemunkát. Az úgynevezett 3K-ás munkákra
(kitsui, kitanai, kiken=nehéz, mocskos, veszélyes) gyakran
alkalmaznak a kisebb-nagyobb cégek munkavállalási
engedéllyel nem rendelkezõ külföldi feketemunkásokat a
közép-kelet, délkelet-ázsia és latin-amerika országaiból.
Japánban minden külföldire a gaijin, gaikokujin kifeje-
zés használatos. Jelentése: külföldi, idegen. A gaijin szó-
nak olyasmi csengése van, mint például Mexikóban a
gringónak. Sok külföldi nem veszi jónéven, ha a japánok
úton-útfélen legaijinozzák.
31
Tokyo-ban
A
Tokyo-i útra egy régi japán barátom meghívása
szolgáltatott okot, akivel még itt, Romániában is-
merkedtem meg, és már évekkel ezelõtt meghí-
vott magához. A párnaposra szánt látogatás alatt lát-
hattam Tokyo-ból egy szeletet. Ahhoz, hogy az egészet
bejárjam és megismerjem, talán egy év sem elég.
Tókyo a világ legnagyobb városa, akkora, hogy lako-
sainak száma több, mint egész Magyarország lakossága,
és a városban bármelyik irányba autózzunk, 80 km au-
tóút után még mindig Tokyo-ban vagyunk. Élesnyelvû
amerikaiak szerint a japán fõvárosban a város modern
világváros-jellege miatt az új baseball-stadionon kívül
nincs semmi érdekes látnivaló, és az itt található turisz-
tikai látványosságok a háborúban lebombázott épületek
másolatai. Az igaz, hogy Tokyo nem említhetõ egy la-
pon Kyoto-val, Kamakura-val és Nara-val, de azért itt is
van min elcsodálkozni. Csak bírja cipõtalppal és pénz-
tárcával az ember.
Elsõ utam alkalmából az 1920-ban alapított Meiji-
szentélyt látogattam meg, amelyet az 1912-ben elhunyt
Meiji császár emlékére hoztak létre. Meiji császár – akirõl
korszakot neveztek el – 1868-ban megdöntötte a sóguná-
tus idejétmúlt intézményét, visszaállította a császári ház
uralmát és elindította az országot a feudalizmusból a
kapitalizmusba. Pár évtized alatt Japán rohamléptekkel
érte el azt, amit a nyugat pár évszázad alatt valósított
meg. Az egész nemzet által csodált és tisztelt császár em-
léke ma sem halványodott el, a Meiji jingu szentély nap-
jainkban is az egyik legszentebb zarándokhely és az új
Japán szimbóluma. A szentély még arról híres, hogy a
32
Tokyo madártávlatból
bejáratnál elhelyezett torri-k (kapuépítmények) 12 m

magasak, és oszlopai másfél méter vastagok. Ez a torii a
legnagyobbak közé tartozik, és japán ciprusból készült
fája 1700 éves.
A szentély mellett van egy 72 hektáros kert, amelyet
Császári Kertnek neveznek, mert Meiji császár szívesen
sétált itt. Nem is csoda: a parkban megszámlálhatatlan
féle fajta fa, bokor és cserje mellett több mint 100 féle
nõszirom virágzik.
A turisták nagy többsége a városnézést a Tokyo tawa-
nál kezdik – azaz a Tokyo-toronynál, a párizsi Eiffel-to-
rony másolatánál, amely 6 méterrel magasabb az erede-
tinél. Ezt leszámítva innen egész Tokyo látható. Csak in-
nen a magasból lehet igazából felbecsülni, hogy milyen
óriási metropolisz Tokyo.
33
Innen irány Ginza, Tokyo központja, ahol régebb a
Ginza nevû utcában ezüstpénzt vertek, és itt volt a keres-
kedõnegyed. Manapság a külföldiek a homlokukat ütö-
getik, amikor meghallják, hogy itt kerül egy négyzetmé-
ter telek a legtöbbe: kerek 1.000.000 dollárba. A samurai
idõk pénzcsengése bankjegysusogássá alakult át, a ke-
reskedõk megvannak, és a Ginzán találhatók a legna-
gyobb cégek fõhadiszállásai, a legnagyobb és a legré-
gebbi áruházak.
A Mitsukoshi ezen kívül a legdrágább éttermek, üzle-
tek, és minden egyéb elképzelhetõ dolog színtere, amit a
felsõ tízezer megkíván magának. Pénztárcám elég vé-
kony lévén, engem inkább az Asakusa Kannon buddhista
templom – az egyik leghíresebb zarándokhely – vonzott,
meg a Yasukuni jinja sintoista szentély. Az elõbbi 1651-
ben épült, és itt õrzik a Könyörületesség Istenõjének
arany szobrocskáját. Az utóbbit 1869-ben építették, és itt
nyugszik azoknak a harcosoknak a lelke, akik a Meiji
Tokyo-i hétköznapok
34
Kudo Masaaki barátommal
restaurációban és a második világháborúban életüket

áldozták hazájukért.
Tokyo-ban mindenütt hömpölyög a tömeg, fõleg Asa-
kusában – abban a negyedben, ahol még mindig eleve-
nen élnek a régi Tokyo szokásai és hagyományai. Úton-
útfélen kis üzletekbe, vendéglõkbe és régiségkereskedé-
sekbe lehet botlani. Tokyo-ban azért a Shinjuku negyed
a király. Ha Ginzán pezseg az üzleti élet, itt a szórakozá-
si lehetõségek kimeríthetetlenek, és itt van az éjszakai
élet központja.
Meglátogattam egy pár múzeumot, de hamar leáll-
tam, mert a japán múzeumok a nagy európai múzeu-
mok gazdag tárlatához képest meglehetõsen szerények.
Ez azzal magyarázható, hogy Japánban az igazi kincsek
és értékes mûalkotások mind magántulajdonban és ma-
gángyûjteményben vannak. Sajnos, a kíváncsi turistá-
nak be kell érnie mással, ugyanis a mûkincsek tulajdo-
nosai a világon senkinek sem mutatnák meg a család
generációról generációra öröklõdõ kincseit. És nincs az a
pénz, hogy megváljanak valamitõl. Példa erre egy sze-
gény diák esete még a hatvanas évekbõl, aki nap mint
nap egy kopott, repedezett rizsesedénybõl ette ebédjét,
35
A bal szélen Kudo Masaaki barátom
amíg valaki fel nem fedezte, hogy a csésze több, mint

700 éves, és milliókat ér. A szegény diák pedig el nem
adta volna semmi kincsért, mert õ a nagyapjától örö-
költe. Inkább ette tovább a silány ebédeket és nyomor-
gott tovább.
Összegezve: Tokyo-ban a nagy gazdagság, csillogás-
villogás, a millió üzlet és felhõkarcolók között a legjobb
dolognak a kis félreesõ, eldugott sikátorokban található
lokálokat, vendéglõket és olcsó kifõzdéket találtam. Itt
még megvan a régi, hamisítatlan Tokyo-i légkör, jókat
lehet enni és lehet beszélgetni a hétköznap emberével. A
többi vacak, amivel a pénzes nyugati turistát etetik az u-
tazási irodák, kutyagumit sem ér. Legalábbis számomra,
mert nekem a régi templomok, szentélyek körül találha-
tó régi, patinás városnegyedek a maguk össze-vissza ku-
szált sikátorrendszereivel, a sürgés-forgással, a sok kis
üzlettel többet jelentettek.
36
A borbélyüzletek
A
borbélyüzletek elõtt – legyen az a legelegánsabb
szalon vagy külvárosi olcsó üzlet – piros–fehér–
kék színekre festett spirál forog üvegoszlopban. Ez
a cégtábla szerepét tölti be, mint Európában a keresztbe
tett fésû vagy olló. Még a legkisebb üzlet is fel van szerel-
ve az összes szükséges kellékkel. Az árak nagyon eltérõek:
a legolcsóbb szolgáltatás (ebbe beletartozik a hajmosás és
vágás, a szárítás, zselézés, borotválás és az ezzel járó arc-
szesz, stb.) 1700 yenbe kerül. A drágább üzletek már 4000
–5000 yent kérnek el ugyanezért, míg a legjobb helyeken
10.000–15.000 yen a számla. Ettõl függetlenül a vendége-
ket kiadós arc-, fej- és vállmasszásban részesítik. Ezért nem
kell fizetni, mert a masszás service az üzlet részérõl. Célja
elnyerni a vendég rokonszenvét, hogy máskor is visszajöj-
jön. Ami a külföldieknek a legszokatlanabb, az a borotvá-
lás. A vendéget beleültetik a székbe, és az arcára gõzben
felforrósított kendõket helyeznek. Ezután a kendõkön ke-
resztül megmasszírozzák, majd felviszik a borotvahabot. A
széket majdnem vízszintes helyzetbe hozzák, és kezdetét
veheti a borotválás. Ebben a pozícióban a mûtõasztalon
érzi magát az ember. Még a borotva sem a hagyományos
nyeles borotva, hanem csak egy kis, rövidnyelû kés, ami-
vel rendkívül ügyesen bánnak. Ebben az országban termé-
szetes dolognak számít a homlok, a fül és az orr borotvá-
lása. A borbéllyal lehetõleg még a borotválás elõtt közöl-
jük, hogy ebbõl nem kérünk, és a szemöldökünket is szeret-
nénk a régi formájában tovább viselni. A japánoknak
könnyû, mert õk kevésbé szõrösek, és a szakáluk is gyér.
Japánban a borravaló ismeretlen fogalom, ezért ne le-
põdjünk meg, ha a mester visszaadja a borravalónak
szánt aprópénzt, és értetlenkedõ arcot vág.
37
A japánok és a frizurák
S
ok Japánt megjárt turista úgy véli, hogy csak elvétve
lehet festett hajú japánokat látni. Én mindig azon
bosszankodtam, hogy valahányszor kimentem az ut-
cára, alig láttam olyan nõt, akinek a hajával ne csináltak
volna valamit. Egyre kevesebb olyan nõt látni, akinek a
haja a maga természetes szépségében pompázik. Az
ázsiai nõk haja pedig fogalom még a nyugati világban is.
Japánban a legújabb divatõrület – ha egyáltalán hasz-
nálhatom ezt a szót, hiszen ez a mánia már több mint 15
éve tart – a festett és ondolált haj. A legkedveltebbek a szõ-
ke, a sárga, a barna és a rozsdás különbözõ változatai.
Nem csak a fiatalok festik a hajukat, hanem komoly üzlet-
emberek, tehetõs polgárok is. Az idõsebb nõknek és férfiak-
nak teljesen elfogadható dolognak tûnik, sõt mi több, már
az 1–2 éves kisgyerekeknek is meg van festve a haja. Tehát
nem beszélhetünk a hippikorszak kései megújhodásáról.
De nem is kell valakinek hippinek legyen, hogy ijesztõen
tudjon kinézni. Vegyük például a középiskolás lányokat:
többségük az egyenruha ellenére úgy néz ki, mint egy
prostituált. A szõke, a sárga, a barna és a fehér színekbõl
komponált „hajköltemények”, az afrofrizurák vagy a tró-
pusi madarak színpompás tollaihoz hasonló hajviselet
nem kis meglepetést okoz a Japánba utazónak. Ehhez még
társul a mûköröm, a kék vagy zöld kontaktlencse, az erõ-
sen lebarnított bõr, a szélsõséges smink, és az ember már
nem is tudja, hogy hová tegye a leányzót.
De hadd említsem meg az öregebb nõi korosztály
specialitását. A régi Japánban nem a nõ kebleit találták
erotikusnak, hanem a kiborotvált tarkóját. Ezért még ma
is látni feltûnõen kiborotvált tarkójú öregasszonyokat. Egy
szó mint száz: el kell ismerni, hogy tényleg szexis.
38
Lakásbérlés
A
friss külföldinek, aki még meg sem melegedett Ja-
pánban, nem olyan nehéz kiadó lakást találnia,
mert rengeteg az ezzel foglalkozó cég. A metró-
megállók és a forgalmas utcák környékén a közvetítõcé-
gek a prospektusok százaival árasztják el az érdeklõdõt.
Természetesen, az már pénztárca dolga, hogy hol szeret-
nénk lakást bérelni: benn, a városban havi 1.500–2.000
dollárért vagy valahol a város végén szerény 500 dolcsi-
ért. Én az utóbbit választotam.
Japánban igen sokan abból élnek, hogy a nagyapáik
után örökölt rizsföldekre bérházakat építenek, és ezeket
kiadják. A tulajdonos, aki egyben házmester is, majd-
nem minden nap eljön megnézni, hogy minden jól mû-
ködik-e és hogy a lakónak van-e valamilyen panasza.
Ha valami elromlik, akkor azonnal megjavíttatja.
A lakásbérléssel az a gond, hogy néha kell kaució-
pénzt fizetni, vagy elõre kérik fizetni a bért. Vannak
azonban olyan házmesterek, akik valóságos istencsapá-
sát jelentik a külföldinek. Többek között összeállítanak
egy listát, amelyben leszögezik, hogy mit szabad és mit
nem az új lakásban. Nos, lássunk egy pár érdekességet:
1. Tilos zongorázni.
2. Tilos a falba szeget verni, csak a falon szemmagas-
ságban futó falécbe szabad szeget kalapálni.
3. Tilos indiai currys ételeket fõzni, mert ezeknek o-
lyan átható az illatuk, hogy még a harmadik utcában is
érezni.
4. Nem szabad zajos háziállatokat tartani (kutyát,
macskát, majmot és madarakat).
5. Tilos cipõvel bemenni a szobába.
Gondolom, ennyi elég.
39
Ha már megvan a lakás, akkor elõször is lakhatóvá
kell tenni. Ki kell cserélni a rizsgyékényszõnyegeket, újra
kell vonatni papírral a szobákat elválasztó rácsos tolóaj-
tókat és tapétáztatni kell. Aztán kályhát, hûtõt, mosógé-
pet, szõnyeget, asztalt, széket és cipõszekrényt kell venni.
A konyhában általában szokott lenni falba épített
konyhaszekrény, ugyanígy az egyik szobában is van ha-
gyományos, tolóajtókkal ellátott beépített szekrény. A
vásárlás nem tartozik a nagy katasztrófák közé, hiszen
egy napi keresetbõl már lehet venni tévét, függönyt, szõ-
nyeget vagy szekrényt.
Miután berendezkedtünk, akkor kell havonta fizetni a
tévé, rádió, telefon, mobiltelefon, víz-, gáz- és villany-
számlákat, a kötelezõ négyféle biztosítást, a busz- és
metróbérletet.
Ezek után nem csoda, hogy elsõ látásra hatalmasnak
vélt fizetésünk alig elég a mindennapi betevõ megvásár-
lására.
40
A névjegykártya
A
névjegykártya a mindennapi élet nélkülözhetet-
len kelléke. Japánban minden hivatalnoknak,
üzletembernek van névjegykártyája. Az ismerke-
dések mindig névjegykártya-cserével kezdõdnek, és egy
konferencián nem keltünk botrányt azzal, ha magunk
elé rakjuk partnereink névjegyét és onnan puskázunk.
Még a Japánban elõ külföldiek is japánul nyomtatott
névjegyet használnak, de elvétve akad kétnyelvû is:
japán és angol.
Sok névjegy hátán kis térkép található, amelyen fel-
tüntetik a címhez legközelebb esõ áruházat, útkereszte-
zõdést vagy benzinkutat, a könnyebb eligazodás végett.
A kis térkép sokszor igen hatásos segítség, mert megesik,
hogy még a taxisofõrök sem ismerik a címet a nagyvá-
rosok egyik vagy másik félreesõ negyedében.
A névjegykártya átadása a következõképpen történik:
a bal és jobb kezünket enyhén szorítsuk ökölbe úgy,
hogy a hüvelykujj felfelé nézzen. A névjegykártyát a szé-
leinél fogjuk a kinyújtott hüvelyk és behajlított mutató-
ujjunk közé. A karjainkat tartsuk magunk elõtt, és a kö-
nyökünket szorítsuk az oldalunkhoz. Vigyázzunk, hogy
a kártya felirata a partner felõl legyen olvasható. Ezután
nyújtsuk át a névjegykártyát, és a mozdulattal egyszerre
hajoljunk meg. Meghajlás közben a lábfejünket és a tér-
dünket tegyük össze, és merev lábakkal csípõbõl hajol-
junk meg. A névjegykártyát hasonlóképpen vesszük át,
meghajlással kísérve.
41
A német templomban
F
elfedeztem, hogy nem messze a lakásomtól van egy
német templom, természetesen egy szektás templom,
melynek vezetõi odahaza, Németországban nem
találtak tanaikkal kedvezõ fgadtatásra, ezért Japánba
kényszerültek kivándorolni.
Igen megörvendtem, amikor megláttam a templo-
mot, de a felirat, hogy újevangélikus egyház, nem mon-
dott semmit. Késõbb, pár szertartás után, megtudtam, ez
az újevangélikus valami nem egyéb, mint klasszikus
tanítások összeolvasztása baptista és a Jehova Tanúi
által hirdetett elemekkel. Ehhez társult még egy jó adag
üzleti érzék, mivel a templomot már harmadszor építet-
ték újra.
Az istentiszteletek japán nyelven folytak, elõbb a gye-
rekeknek, aztán a felnõtteknek, persze a modern kor
követelményeinek megfelelõen nagyon laza stílusban,
show-mûsorszerû forgatókönyv szerint.
A programban volt missziós tevékenység, alámerítke-
zés, prédikáció az egyedüli helyes útról, stb., stb. Minden
szertartás azzal kezdõdött, hogy a padok között végigjárt
egy kis fekete erszény, és mindenki tett bele valamennyi
pénzt, annyit, amennyit õ jónak látott. A mûsor után ez
megismétlõdött. Amikor hozzám érkezett az erszény, na-
gyot hajbókoltam a jobb oldali szomszédomnak, akitõl
átvettem, ültömben meghajtottam a fejem, és földöntúli
mosollyal köszöntöttem, majd anélkül, hogy valamit is
tettem volna bele, hasonló mozdulatoktól kísérve adtam
a bal oldali szomszédomnak. Nem hiszem, hogy díjaz-
ták volna, ámbár ezt azonnal nem tudtam megállapíta-
ni, késõbb pedig nem adódott alkalom, hogy megtud-
42
jam, utólag hogyan vélekedtek a dologról, fõleg az én
derék hozzájárulásomról.
A német templomból aztán hamar kikoptam, mert a
pásztor igen udvariasan és szépen csomagolva a tudo-
másomra hozta, hogy mennyi havidíjat illik fizetni. Ez
eléggé busás összeg volt, de hát valamibõl õk is meg kell
éljenek, fõleg a gyerekeik németországi tandíjai emészte-
nek sok pénzt fel, no meg a templom elõtt parkoló öt au-
tó. De hát ez nem az én gondom.
A sintoista és buddhista templomokat leszámítva vol-
tam még egy anglikán, egy mormon és egy spanyol
templomban, hogy a lista teljes legyen. A végén bele-
cseppentem egy olyan közösségbe is, ahol az egész szer-
tartás tánc és zene. Mindenki énekel, szaltóznak, és köz-
ben minden második verssor „Feltámadt az Úr! Halleluja!
Igen, úgy van! Dicsérjük az Urat!”. Ez volt a legjobb, mond-
hatni mûvészi érzékkel korreografált vallási témájú show,
amin részt vettem.
43
Földrengések
J apán a földrengések országa. Mivel a Japán szigetek

az Ázsiai kontinens legfiatalabb területei közé tartoz-
nak, a kéregmozgással öszszefüggésben rendkívül e-
rõs a szeizmikus és a vulkáni tevékenység. Az utolsó
nagy földrengés 1923-ban volt Tokyo-ban és Yokohama-
ban, 120.000 emberéletet követelt, és hatalmas anyagi
károkat okozott.
A földrengések hozzátartoznak a mai Japán hétköz-
napjaihoz, szakértõk szerint mintegy 5000 földrengéssel
számolhatunk évente. Megesik, hogy a város egyik ne-
gyedében földrengés van, de a másik városrészben teljes
a nyugalom, és nem észlelnek semmit. A japánok nem
nagyon törõdnek a földrengésekkel, már megszokták,
hiszen elég rég élnek a szigetországban. De a külföldinek
Egy kiadós földrengés vagy atomtámadás ugyancsak derekasan

tarolna itt, ebben a zsúfoltságban
44
minden egyes földrengés valóságos tortúra, ami után ki-
ver a hideg veríték. Elõször is a földrengések teljesen vá-
ratlanul érkeznek és nincs idõ felkészülni rájuk. A föld-
rengésjelzõ mûszerek pár perccel vagy másodperccel elõ-
re kijelzik ugyan, és a tévé vagy a rádió azonnal be-
mondja, hogy hamarosan földrengés várható.
Megesik, hogy este, amikor a kedvenc sorozatunkat
kísérjük figyelemmel a tévében, egyszer csak a tévé el-
kezd pityegni, és a képernyõn szalad is végig a piros fel-
irat, hogy földrengés közeledik. Mire feleszmélnénk, már
itt is van. Nincs idõ sehová sem bújni, vagy legfennebb
beállni az ajtófélfa alá. Elõször is teljesen felesleges kap-
kodni, mert úgy sincs hová szaladni. Az utcán a házak
egymáshoz annyira közel vannak építve, hogy két ház
között alig tud egy girhes macska elsurranni. Másodszor
pedig Japánban a telefon- és villanyáramvezetékek nin-
csenek eldugva a földbe, hanem minden az ember feje
felett lóg, mint valami óriási pókháló. Ha nem dõl rám
a szomszéd háza, akkor szerencsés esetben beérhetem
annyival, hogy a fejemre esik a drót. Tehát, akár így, a-
kár úgy, a végén mégis csak pórul járok.
A földrengések nem annyira veszélyesek, mert a fá-
ból, préselt lemezekbõl és eltolható papírfalakból készült
összedõlt házak közül még valahogy ki lehet kászálódni.
A legnagyobb gondot a földrengéseket kísérõ szökõár és
tûzvész szokta okozni. A régi Japánban a legtöbb áldo-
zatot a beomlott házi tûzhelyekbõl származó tûz szedte,
mert a város percek alatt tûztengerré változott. Így halt
meg 1923-ban 40.000 ember, mert a földrengés elõl egy
bambuszligetbe menekültek és itt érte õket a tûz. Íratlan
szabály, hogy földrengés esetén egy bambuszligetbe kell
menekülni, mert a bambusz szögesdrótszerû, mélyre
nyúló gyökerei valósággal behálózzák a talajt, így az
nem szakad a mélybe és biztos esély van a megmenekü-
45
lésre. Minden esetre nem kellemes, amikor alvás vagy
étkezés közben ér a földrengés. Minden recseg és ropog
ilyenkor, az épület alatt mintha mozdony száguldozna.
A nagyvárosok csupa acél és üveg szupermodern felhõ-
karcolói jól bírják a gyûrõdést, mivel görgõkre vannak
építve, és a kontinentális talapzatba oszlopok vannak
verve, amelyeket erõs huzalokkal kötöttek össze. A fából,
préselt lemezbõl és papírból épített családi házikókkal
ugyanez a helyzet. Ezek légiességük miatt inkább meg-
hajolnak, mintsem eltörjenek. Az idehaza megszokott
masszív kõ- és téglaépületek valószínüleg nem bírnák ki
egy földrengés erejét, ezért igen ritka az ilyen ház Japán-
ban.
Az elsõ földrengés annyira megijesztett, hogy éjjel ki-
szaladtam az utcára. Aztán magamra néztem és láttam,
hogy csak bugyiban vagyok, erre visszaszaladtam a la-
kásba. Késõbb annyira megszoktam a földrengéseket,
hogy különösebben már nem zavartak, megtanultam a
japánoktól elviselni és velük élni. Csak egy földrengés
volt, amely keményen megkínzott. Pechemre, reggel ko-
rán érkeztek a lökéshullámok és annyira hevesen, hogy
álmomból arra ébredtem, hogy ki kell menjek rókázni.
46
Metróval
N
agoyaban nincs olyan sok külföldi, mint Tokyo-
ban, ezért naponta csak alig egy-két embert lehet
elcsípni a metróban és ha ez sikerül, már szeren-
csés fickónak tudhatom magam. Megfigyeltem, hogy az
európaiakkal, az afrikaiakkal vagy a dél-amerikaiakkal
sokkal hamarabb lehet beszélgetést kezdeni, ezek vala-
hogy nyitottabbak a barátkozásra. Viszont az amerika-
iakról nem mondható el mindez, mert alighogy megér-
keznek Japánba, máris úgy tesznek, mintha õk találták
volna fel a spanyolviaszt, és rettentõ magas lóról beszél-
nek más népek fiaival.
Mielõtt Japánba utaztam volna, még nem ismertem
az amerikaiakat, soha semmiféle kapcsolatom nem volt
Nagoya metrótérképe
47
velük, ezért szerettem volna többet is megtudni róluk, és
barátsággal közeledtem feléjük a metróban vagy a
könyvesüzletben, ha történetesen a szomszédom ameri-
kai volt. Egyszerûen nem tudtam megállni, hogy oda ne
köszönjek nekik, és meg ne kérdezzem, õk mint véleked-
nek Japánról. De legnagyobb bánatomra az ameró-
kusok nagy többsége igen ridegen fogadta közeledése-
met és hányavetin viselkedett, flegmatikusan elintézve
engem egy pár tõmondatban. Volt, aki szóra sem mélta-
tott, amit kissé ingerültem nyugtáztam, mert elõször is
én nem kértem semmit ezektõl az úriemberektõl, másod-
szor rajtam is volt olyan ruha mint õrajtuk, és ezenkívül
pénz is volt a zsebemben. Egyetlen kivételt képeztek az
amerikai színesbõrûek. Ezek a feketék mindig kitörõ
örömmel fogadták barátságos szavaimat és lekezeltek
velem. Szegény feketék biztosan már elég seggberúgást
kaphattak a japánoktól a bõrük színe miatt, ezért gon-
dolom, jól esett nekik is, hogy valaki nem büdös nigge-
rezi le õket. Pár perc beszélgetés után – mert egyikünk-
nek mindig ki kellett szállnia valamelyik állomáson –
rendszerint azzal búcsúztam el tõlük, hogy nagyon saj-
nálom, ami történt a gyarmatosítás alatt, habár semmi-
lyen fejemfoka nem vett részt ebben a partiban. Én is fe-
hér ember vagyok és szégyenkezem amiatt, amit mások
velük szemben elkövettek. Az egész rabszolgakereskedel-
met és kényszermunkát beleértve meg a jelenlegi bõrszín
alapú hátrányos megkülönböztetéseket Dél-Afrikában
vagy egyebütt. Ezek után még egyszer kezet fogtunk és jó
barátságban váltunk el.
Amit még alkalmam volt megfigyelni a metróban, az
a metrórendõrség munka közben. Gondolom ismeretes,
hogy Japánban rengeteg perverz hivatalnok van, akik
úgy szereznek szexuális kielégülést, ha a túlzsúfolt met-
róban a nõk fenekét tapogatják, vagy cipõbe, kabátba,
48
táskába beépített kamerával filmeznek nõi bugyikat és
szoknyákat. A metrórendõrség az ilyen embereket emeli
ki a tömegbõl olyan boszorkányos gyorsasággal, hogy
azoknak még feleszmélni sincs idejük, máris meg van-
nak bilincselve. Egyszer egy pincérnõ, aki a Costa nevû
görög lebujban dolgozott mesélte, hogy õt is végigtapo-
gatták hazafelé menet a metróban. Menekülni vagy
odacsapni nem lehetett, mert akkora volt a zsúfoltság,
hogy a csomagot nem is kellett letenni a földre, mert az
megállt a levegõben. Bizonyára a polgár is alaposan
megizzadt, míg oda tudta tornázni a kezét, ahova kel-
lett, de aztán a következõ megállónál a tömeg kiömlött
az ajtón és velük együtt a tapogató is eltûnt. Otthon, a-
mikor a pincérnõ levetkõzött, a bugyijában talált egy
1.000 yenes bankjegyet. Rendes volt a tapogató, mert a
szerzett élvezetet – bármilyen rövid is volt – tisztessége-
sen kifizette. Úgyhogy a pincérnõnek nem lehetett oka a
panaszra.
49
Busszal
A
z elsõ idõben – amikor még nemigen tudtam a já-
rást – szorgalmasan buszoztam, aztán átpártol-
tam a biciklire. Ebbéli döntésemet az eredmé-
nyezte, hogy egy idõ után már nem bírtam elviselni a sza-
ladgálást a metróállomásból a busz után, a mindennapi
tömeget, azt, hogy sosem kapok ülõhelyet, és fõleg, ami
nagyon idegesített; az állomásokat és a fontos épületeket
bemondó automata vénkisasszony hangja volt.
Másképp a japán buszjáratok nagyon jók: pontosak,
tiszták, a sofõrök uniformisban és fehér kesztyûben ve-
zetnek, egyszóval minden a legnagyobb rendben lett
volna, ha reggel és este megszabadulok a tolongástól
vagy a buszban a préselõdéstõl.
A sorban várakozás közben sokféle furcsaságot lehet
látni nap mint nap. Hol két hivatalnok baseballozik, az e-
gyik dobja a képzeletbeli labdát, a másik pedig az esernyõ-
jével elüti, hol a másik golfozik az esõernyõjével egymás u-
tán ütve el a labdákat. Az egyik este azonban még na-
gyobb attrakciónak lehettem tanúja. Az egyik hivatalnok
kiállt a sorból és mindenki szeme láttára elkezdett járni
egy tüzes flamencót. Úgy mozgott, mint egy rohadt buze-
ráns, persze rá se bagózott senki. Aztán egy jó negyedóra
múlva az illettõ meghajolt, bezsebelte a képzeletbeli kö-
zönség elismerését és mintha mi sem történt volna, vissza-
állt a sorba és felvette a hivatalban egész nap futkosó ak-
takukacok elgyötört fapofáját. Sajnos, Japánban a buszon
nem lehet se beszélgetni, se barátkozni. Senkit sem érdekel
a más baja, fájdalma. Mindenki csak ül magának és
várja, hogy már valahol leszállhasson, és kikerülhessen a
rohanásból. Még a törzsutasok, akik minden nap találkoz-
nak sem köszöntik egymást.
50
Fûtés a japán lakásokban
Az
ország déli részén nemigen van szükség kály-
hára, mert a telek enyhék, mondhatni egész
õszies az idõjárás. A lakásokból hiányzik a
távfûtéses fûtõtest – ezt egyébként nehéz lenne kivitelez-
ni, mert az állandó földrengések megrongálnák a föld-
ben elhelyezett csöveket.
A szobák fûtését eredeti módon oldják meg a japá-
nok: vagy a légkondicionáló berendezéssel vagy egy tás-
ka nagyságú fûtõtesttel, amely villamos áram meghaj-
tású, és petróleummal mûködik. A legkedveltebb variá-
ció pedig a kotatsu. Ez egy kis négyszögletû asztalka, a-
51
lacsony lábakon, amelybe egy villamos melegítõ és egy
nagyméretû paplan van beépítve. Hátránya az, hogy
csak a paplan alatt és legfennebb az asztalka körül érez-
hetõ a meleg. A szoba távolabbi részeit nem melegíti fel.
Télen a japánok az asztal alá dugott lábakkal teáznak,
beszélgetnek, írnak,olvasnak és tévéznek.
A kotatsu õse egy hasonló, paplannal borított asztal-
ka volt, csak villamos áram helyett az asztal alá ásott
gödörben elhelyezett parazsas fémedény melegítette. Az
asztalka szétszedhetõ, nyáron a paplant leveszik róla, és
minden további nélkül használják dolgozóasztalnak
vagy teázás közben.
Otthon nekem is volt kotatsu-m, nagy, vörös bársony
paplannal. Nagyon szerettem alája dugva melengetni a
lábam és közben teázni vagy levelet írni. Megesett, hogy
különösen szeles estéken az ágyamat a kotatsu mellé
vetettem és félig a kotatsu alá bújva aludtam.
52
A japán éttermek
E
gyes szakértõk szerint Japánban mintegy egymillió
étterem van, és ezzel el kell ismerni, hogy Japán
minden bizonnyal étteremtúltengésben szenved. A
hagyományos japán éttermek mellett jelentõs számú
külföldi is akad az országban, többek között kínai, indi-
ai, koreai, francia, thai, olasz, stb. csak hogy a legismer-
53
tebbeket említsem. Japánban ugyanis divat külföldi ét-
termekben étkezni, de csak azoknak, akik ezt meg tud-
ják fizetni.
De lássuk csak, mi az oka az éttermek hihetetlen nép-
szerûségének? Elsõsorban azzal magyarázható, hogy a
szûk japán lakásokban alig jut hely a konyhának.Olyan
lakás is akad szép számmal, ahol nincs konyha. A
másik ok, hogy sokan nem tudnak fõzni, de ha tudná-
nak is, a reggeltõl estig tartó munkaidõ miatt aligha
jutna erre idejük. Az úton-útfélen felbukkanó étter-
mekben sokkal kényelmesebb, olcsóbb és gyorsabb az
étkezés, mint otthon.
A nagyvárosokban vannak olyan szórakozónegye-
dek, ahol egyik éttermet a másik követi, és ez így tovább,
utcákon keresztül. Van, ahol csak némi harapnivalót le-
het kapni az ital mellé, mások szerény ebéd és vacsora-
kínálattal rendelkeznek, az egyik kávéház, ahol képre-
gényeket is lehet olvasni, a másik pedig ételcsomagokra
specializálta magát. Elképzelhetetlenül sokféle gazdag
az éttermek, bárok, kocsmák kínálata.
54
A japán ételekrõl
J apánnal kapcsolatban gyakran felmerül a kérdés: tu-

lajdonképpen mit is esznek a japánok? A japán
konyhamûvészet némileg hasonlít a kínai és koreai
gasztriûonómiához, ám ételeik nem olyan ízletesek és
változatosak, mint Kínában és nem olyan fûszeresek,
mint Koreában. Japánban a hangsúly nem is az ételek
ízén van, hanem azok küllemén, megjelenésén, a bo-
nyolult szín és mintakombinációkon és a tálalás mód-
ján. Jelentõs szerepet tölt be az ételszobrászat is. Egy-
szóval a japán konyha a gasztronómiai esztétika meg-
nyilvánulása.
Japán földterülete nemigen alkalmas kiterjedt föld-
mûvelésre és az állattenyésztésre. Ezért a japán ételek
55
igen nagy többségének alapanyaga a hal és a tenger
gyümölcsei. A japánok – az olaszokhoz hasonlóan – ké-
pesek mindent megenni, amit a tenger ad. A vegeteriá-
nus koszt kialakulásához hozzájárult mind a vallás,
mind az ország elzárása a shogunátus idejében. Köztu-
dott, hogy a buddhista-sintoista felfogás szerint bûn az
állatok megölése. Még ma is sok japán irtózik a nyers ál-
lati húsok érintésétõl. Ez a nézet lassan változott meg,
amikor az elsõ európaiak megtanították a japánokat a
húsevésre, elhozva Japánba a sütés fortélyát. Ezáltal
kissé változatosabbá tették a japán ételeket. Körülbelül
130 évvel ezelõtt ismerkedett meg az ország a nyugati
mintájú gazdálkodással és állattenyésztéssel. Ekkor kez-
dett elterjedni a húsevés – elsõsorban a marhahús, a
disznóhús és a szárnyas fogyasztása. Eleinte ez bûnnek
számított, sok konzervatív érzelmû családapa kitagadta
a fiát, amiért az látogatta a nagyvárosban még újdon-
ságszámba menõ sülthús-specialitásokat kínáló étter-
meket. Mára, a megváltozott életkörülmények hatására
a japánok kezdik bátrabban enni a húst, de azért a bá-
rány, a nyúl és a pulyka húsa továbbra is tabu. Õk tud-
ják, miért.
A külföldinek a japán ételek elõször furcsának tûn-
nek, elsõsorban az ismeretlen zöldségfélék, fûszerek és e-
gyéb alapanyagok miatt, de idõvel meg lehet szokni és
meg lehet szeretni õket. Valójában a japán ételek több-
sége zsír és kalóriaszegény, ezért a japánok nem nagyon
bírják az alkoholt, és hamar lerészegednek. Csodálkozva
veszik tudomásul, hogy a külföldiek számukra hatal-
masnak tûnõ alkoholmennyiséggel is könnyedén meg-
bírkóznak. Ennek magyarázata abban van, hogy a ja-
pánok a zsírszegény étrend miatt hiányában vannak
egy alkoholelbontó enzimnek, a szervezetük egyszerûen
nem képes alkalmazkodni az alkoholhoz.
56
Lássuk csak, melyek a japánok leghíresebb ételei:

Mivelhogy a teljes repertoárt helyszûke miatt nem tu-
dom felsorolni, csak azokat említeném meg, amelyeket
különösen megszerettem és szívesen fogyasztottam Ja-
pánban való tartózkodásom alatt.
57
Az akami no so misoshiru a japánok kedvenc reggeli le-
vese, ez vörös szójababpasztából készül. A leves színe
barna, erõsen zavaros és kissé trágyaízû. Bármi kerülhet
bele, például hagyma, padlizsán, krumpli, retek, szója-
babtúró, kagylók, algák, stb. Állítólag nyolc év kell, a-
míg a külföldi megbarátkozik az ízével, de ez nem igaz,
mert nemcsak én, hanem a barátaim is, akiknek elkészí-
tettem egyik kedvenc japán levesünkké léptettük elõ.
Finom még a kashiwa no karaage – ez nagyobb dara-
bokra vágott csirkehús szójaszósz, sake, cukor, só, bors,
reszelt gyömbér keverékébõl készült páclében. A húst kis
idõ múlva kiveszik a páclébõl és kukoricakeményítõben
megforgatják, majd aranybarnára sütik.
A sukiyaki az egyik leghíresebb japán étel, a külföl-
dieket mindig ezzel etetik. Az asztalba beépített tûzhe-
lyen faszénparázsra helyezett serpenyõben a szakács a
vendégek szeme láttára süti meg a vékonyra vágott mar-
hahús-darabokat, zöldségeket, tésztaféléket és szójabab-
túrót. Az ételt szójaszósszal, mirin mártással, húslevessel
és sake-val ízesítik. Az elkészült darabokat fogyasztás e-
lõtt nyers tojássárgába kell mártani.
Ha külföldieket kérdezünk a japán ételek felõl, min-
dig a sushi ugrik be elsõnek. Ez a gasztronómiai remekmû
tulajdonképpen igen finoman kimunkált szendvicsre
emlékeztet. A nyugati éttermekben a makizushi és a nigiri
zushi a legismertebb. A makizushi elkészítésekor a fekete
papírlaphoz hasonló szárított algára helyezik az ecet és
fûszerkeverékben fõtt rizst, tojásrántottát, uborkát, gom-
bát, nyers halszeleteket, stb. Egy speciális bambuszte-
kerccsel felcsavarják henger alakúra és felszeletelik. Szó-
jamártással és reszelt japán tormával kell fogyasztani. A
nigirizushi pedig falatnyi rizsre helyezett és algaszala-
gokkal átkötött nyers tengeri halszeletek, továbbá min-
den, ami a tengerben van.
58
Egy másik specialitás a sashimi. A japánok minden
nyersen fogyasztott húst sashimi névvel illetnek. Ez az
esetek nagy többségében hal és bálnahús vagy a tenger
gyümölcsei, mint kagylók, csigák, rákok, stb. de lehet
nyers marhahús, lóhús vagy teknõsbéka hús is. Az édes-
vízi halakért nem rajonganak különösen, mert ezeket
nem lehet nyersen fogyasztani, ugyanis sok esetben az
emberre veszélyes férgeket hordoznak. A sashimit szója-
szószba reszelt gyömbérbe vagy japán tormába kell
mártogatni, mielõtt elfogyasztanánk. A nyers húsok kö-
zül a lóhúst értékeltem nagyra, úgy vélem, hogy a hal u-
tán ez a legegészségesebb hús.
Sör mellé legjobban a yakitori csúszik és az edamame. A
yakitori sült szárnyashús, amelyet póréhagyma és pap-
rikadarabokkal váltakozva nyársra húznak és különféle
szószokban megforgatva faszénparázson megsütnek. Az
edamame friss, fiatal szójabab sós vízben félig megfõzve.
Híres japán étel még a tempura, dacára annak,hogy
portugál közvetítéssel érkezett az országba a XVI. szá-
zadban. Az étel nagyon egyszerû: a zöldség- és halszele-
teket palacsintatésztához hasonló masszába forgatják, és
bõ olajban kisütik. A legfinomabbak a rákok és a kagy-
lók, de majdnem bármilyen zöldségbõl lehet finom tem-
purát sütni. Fogyasztás elõtt reszelt retekbõl és gyömbér-
bõl készült szószba kell mártani.
A japán konyha négy tésztafélét ismer, ezek az udon,
a kishimen, a ramen és a somen. A tésztaételek kb ezer év-
vel ezelõtt kerültek át Kínából és ezalatt sok változáson
mentek keresztül. A legtöbbjüket forró húslevesben tálal-
ják és úgy kell kiszürcsölni. De aki többet szeretne meg-
tudni a japán konyháról, annak ajánlom a Japán konyha-
tolmács címû könyvemet. Ebben bõven értekezem a japán
ételekrõl, azokról, amelyeket japáni tartózkodásom alatt
megismerhettem.
59
A japán étkezési szokások
A
japán étkezési szokások némileg hasonlítanak a
délkelet-ázsiai országok étkezési szokásaihoz. Az
ételek elfogyasztásának nincs szigorúan megha-
tározott sorrendje, mint az európai ételek esetében. Egy-
szerre 8-10 fogást szolgálnak fel, beleértve a levest, ami
lehet az elsõ, de akár az utolsó fogás. A japánok minden
étkezéshez egyszerû és minden ízesítõszer nélkül fõtt rizst
fogyasztanak az elmaradhatatlan zöld tea kíséretében.
A távol-keleti országokban az evõeszközök szerepét az
evõpálcikák töltik be. Ezek az ízlésesen megmunkált, fes-
tett, lakkozott, néha faragott evõpálcikák készülhetnek
bambuszból, rózsafából, vasfából, ébenfából vagy ele-
fántcsontból. Annak, aki nem szokta meg, meglehetõ-
60
sen bizarr eszköznek tûnik az evõpálcika, de a kelet-ázsi-
ai ételek fogásaihoz melyeket eleve apróra vagdaltak,
valóban ez a legideálisabb evõeszköz. Többek között a-
zért vált kedveltté, mert megkönnyítette a forró ételek fo-
gyasztását. A kínai vagy a japán konyhára emberemlé-
kezet óta jellemzõ, hogy az ételt kis darabokban készítet-
ték, és kis tálacskákra rakták. Ezért nincs szükség se kés-
re, se villára az ételek elfogyasztására. Az egyes falato-
kat azonban valamilyen módon el kellett juttatni a száj-
ba és ehhez teljes mértékben megfelelt az evõpálcika. A
rizs pedig ragacsosra van fõzve, ezáltal összetapad kis
rögökbe, és könnyedén felvehetõ az evõpálcikákkal.
A legtöbb étteremben – fõleg a tradicionális japán ét-
termekben – csak evõpálcika áll a vendég rendelkezésé-
re mint evõeszköz. Ezt nemigen díjazzák azok a külföl-
diek, akik még nem tanultak meg evõpálcikákkal enni.
De azért pánikra semmi ok, mert az evõpálcikákat kötõ-
tûként forgató külföldieket rendszerint ki szokták segíte-
ni kanállal vagy villával. A Japánban mûködõ európai
éttermekben a hagyományos evõeszközök mellett az
evõpálcika is elõ van készítve az asztalokon, mivel a ja-
pán vendégek – fõleg az idõsebbek – szívesebben esznek
pálcikával, mint nyugati evõeszközzel.
Az amerikanizálódás hatására sajnos Japánban is
meghonosodtak az amerikai és az angol étkezése kultú-
ra eléggé szélsõséges formái. A nyugati evõeszközökkel
egyébként is hadilábon álló japánok, jó amerikai szokás
szerint, a tányéron található összes ételt késsel és villával
feldarabolják, majd átteszik a villát a jobb kezükbe és az
egész szecskát belapátolják. De ez még mind szép és jó,
legalábbis a kedélyeket nem borzolja fel annyira, mint
az angol vagy ausztrál változat.
Tudnivaló, hogy a villának a fokai nem egyenesek,
hanem kanálszerûen öblösek. Egyszer szúrunk vele, más-
61
kor pedig az öblébe toljuk az ételt, vagyis majdnem ka-

nálnak használjuk. Ehhez a váltogató használathoz a
villát saját tengelye körül forgatni kell. Az angol szoká-
sokat majmoló japán azonban nem forgatja el a villát
és így nem is kotor semmit semmit az öblébe. Ehelyett le-
felé tartja a villát, mintha szúrna, közben a késsel a pé-
pes és félpépes ételeket elkezdi rákenni a villa kiszélese-
dõ hátára vagy kidomborodó fokaira. Ha egy-egy étel-
darabka visszapotyog a tányérra, mintha mi sem történt
volna, újra odakeni. Amikor kész az építmény, akkor be-
62
kapja. Ha a köret történetesen fõtt borsó, akkor dara-
bonként felszúrja a villára és ha már rajta van 4-5 szem,
akkor a tetejére keni a krumplipürét.
Japánban minden étkezés az itadakimasu szó ösz-
szetett kézzel való hangos éneklésével kezdõdik. Ez több-
ször is megismétlõdhet egy-egy ínyencfalat vagy egy-egy
újabb fogás elõtt. Némely szótárak tévesen „jó étvágyat”-
ként értelmezik, ami kissé ellentmondásosnak tûnik, mert
a japánok akkor is elkántálják az itadakimasut, ha
egyedül ebédelnek, vagy ha saját kezûleg készítették el
az ételt.
Az itadakimasu szó valódi értelme a „részesülök belõ-
le”, „elfogadom”, magamhoz veszem” szavak udvarias for-
mában való kifejezése. Amolyan imának is értelmezhe-
tõ: az étel elfogyasztása elõtt adjunk hálát azoknak az
élõlényeknek, melyeket saját életünk érdekében fel kell
áldoznunk. A világmindenség megengedi, hogy éljünk
és feláldozzunk más lényeket, de mindig tudatában kell
lennünk, mennyire fontos és jelentõs dolog ez. Bármi-
lyen növényt vagy húst fogyasszunk is, háláljuk meg a
szellemének, hogy a testünk táplálására feláldozott éle-
tet nem pazaroltuk el, hanem húsunkká és vérünkké
vállva velünk együtt továbbra is részt vesz a világmin-
denség munkájában. A többi élõlény létezése csak akkor
nyer értelmet, ha megköszönjük életüket és megenged-
jük, hogy általunk részesedjenek a világmindenség kor-
mányzásában.
A japánok a nyugati ételek elfogyasztása elõtt is
összeteszik a kezüket és az étel felé fordulva meghajol-
nak és elkántálják az itadakimasut. Az étkezések a go-
chisosama deshita felkiáltással végzõdnek, jelentése „kö-
szönöm az ételt!”
De visszatérve az evõpálcikákra szükségesnek tartom
egy pár étkezési szabály megemlítését. Rengeteg kelle-
63
metlenséget tudunk spórolhatunk meg ezek ismeretével,
noha a Japánba látogató igyekszik mindig a legjobb
tudása szerint eljárni, ám mindegyre bogot fog, hogy jó
népiesen fejezzem ki a felsülést és a melléfogást. Nos,
lássuk, mik ezek:
• evés közben ne nyaljuk le az evõpálcikánkat
• saját evõpálcikánkkal ne kínáljunk vagy ne adjunk
át másnak ételt
• ne mutogassunk az evõpálcikánkkal
• ne szúrjuk az ételt az evõpálcikánkra
• ha egyszer az evõpálcikánkkal valamit felemeltünk
a tányérunkról és beleharaptunk, együk meg a fala-
tot, mert nem illik visszatenni.
• amikor a pálcikáinkat nem használjuk, tegyük õket
a hashioki-ra – a pálcikatartóra – ne az asztalra
• evés közben ne tegyük a pálcikákat a tányér szélére,
mert ez azt jelenti, hogy befejeztük az evést.
• evés közben a pálcikákat ne szúrjuk merõlegesen a
rizsbe, mert ezzel a gesztussal az asztaltársunk halá-
lát kívánjuk. A samurai idõkben, ha valaki merõle-
gesen beleszúrta az evõpálcikát a rizsbe a szomszéd-
ja halálát kívánta, és ez a következõ pillanatban be
is következett kardvágás által.
• étkezés közben a rizses edényt vegyük a bal kezünk-
be és emeljük a szánkhoz, a jobb kezünkben tartott
pálcikákkal juttasuk a rizst a szánkba.
• soha ne öntsünk ízesítõszereket (például szójaszószt)
az egyszerû fõtt rizsre.
• a már megkóstolt húst ne tegyük vissza a közös tálra.
• ne kérjünk kést vagy egyéb nyugati evõeszközt, mert
ez a japán felfogás szerint azt jelenti, hogy az étel
hihetetlenül ehetetlen.
• a közös levesesedénybe ne tegyünk ízesítõszereket
• sushi fogyasztásakor csak annyi szójaszószt és wasa-
64
bit tegyünk a kis mártogató tálba, amennyit biz-

tosan el tudunk fogyasztani
• a suhsi-t a halas felénél mártsuk a szójaszószba, mert
a másik oldalánál a rizs szétázna, és akkor a sushi
még azelõtt szétmállik, mielõtt elfogyasztanánk.
• a sushit megfoghatjuk kézzel vagy evõpálcikával
• a sushit nem illik darabokban enni, mindig egy
harapásra együk meg
65
• ne tegyünk megjegyzéseket az ételre
• a leves fogyasztásakor a leveses edényt vigyük a
szánkhoz, a levest szürcsölve igyuk meg és a belefõ-
zött halat, zöldséget stb. az evõpálcikákkal vigyük a
szánkhoz.
• a tésztaételeket is fogyasszuk a fennt említett módon
• ne grimaszkodjunk az asztalnál
• ne böfögjünk
• ne fújjunk orrot az asztalnál, ez Japánban nagy il-
letlenségnek számít
• nagyobb falatoknál, amelyeket nem tudunk egybõl
elfogyasztani, harapjunk le egy darabot, a maradé-
kot tegyük vissza saját tányérunkra
• vigyázzunk, hogy étkezés közben ne ejtsük ki a fala-
tokat az evõpálcikák közül
• miközben a falatokat a szánkhoz visszük, tartsuk a
tenyerünket az evõpálcikák alá, így az esetleges ki-
csúszó ételdarabok nem a nadrágunkra esnek.
• vigyázzunk, hogy étkezés közben ne törjük el az evõ-
pálcikákat, ez azt jelenti, hogy az illetõ hamarosan
meg fog halni
• az étkezés befejeztével soha ne hagyjunk a tányé-
runkon rizst, mert ez udvariatlanságnak számít
• sose töltsünk italt a saját poharunkba, bízzuk ezt
mindig az asztalszomszédunkra, ellenben ne feled-
kezzünk meg a szomszédunknak tölteni.
• étkezés közben ne csámcsogjunk
• étkezés közben ne nyújtsuk ki a lábainkat az asztal
alatt
• mielõtt elmennénk valakihez vendégségbe vagy egy
japán étterembe, ahol le kell vetni a cipõt, mossunk
lábat és húzzunk tiszta zoknit, ellenkezõ esetben
kényes helyzetet teremthetünk
• ne ropogtassuk a csontokat étkezés közben
66
Nara-ban, a régi fõvárosban
N
ara-ba egész véletlenül kerültem, amikor az egyik
barátomat üzleti ügyeit intézendõ elkísértem.
Sajnos már esteledett, mire a pagodákhoz és a
szentélyekhez értem, így nem sokat láthattam a város
csodás épületeibõl. Annyit azonban mégis igen, hogy
megérlelõdjön bennem az elhatározás: ide okvetlenül
vissza kell jönnöm.
Aki a japán történelem VIII. századát szeretné tanul-
mányozni, és imádja a régi faépületeket, a buddhista
templomokat és a bennük felhalmozott mûalkotásokat,
ide jöjjön. Magáról a városról annyit kell tudni, hogy 710
és 794 között itt volt a fokozatosan megszilárduló japán
feudális állam elsõ székhelye. Az aránylag rövid Nara
korszak alatt 7 császárnak volt itt udvartartása, és ebben
az idõben élte virágkorát a buddhizmus és mûvészete.
Nara várost a kínai Tang dinasztia fõvárosának, Chan-
gan-nak a mintájára építették és nem csak az építkezés
67
A szerzõ Nara-ban, a Horyuji templom pagodája elõtt
68
hanem az egész gazdasági-politikai rendszer a kínai
kultúrát, a kínai mûvészetet és a buddhizmust követte.
Azelõtt minden császár vagy császárné halála után új
helyre költöztették a fõvárost, mert úgy hitték, hogy ül-
dözni fogja õket a megboldogult szelleme.
A külföldiek körében a legjobb híre Nara-nak van,
mert itt rengeteg a zöldövezet, a város nagyon csendes és
mindenütt sok a régi épület, a templom. Nagyszerû lehe-
tõség nyílik a mûvészetek és a régi írások tanulmányo-
zására, mivel a városi könyvtárak és az iskolák könyvtá-
rai tele vannak értékesebbnél értékesebb anyaggal, nem
beszélve a templomok írásos anyagairól. Azonkívül a
város szívében található Nara-park a maga 528 hektá-
ros területével a legnagyobb japán park. Természetes
hát, hogy aki tanulni és alkotni akar, annak ideális kör-
nyezet, csak az a baj, hogy Nara-ban nincs mibõl megél-
ni. A lakosság vagy a turizmusból, a mûvészetekbõl él
vagy átjár más városokba melózni, ahol gyárak és nagy
ipartelepek vannak.
Nara-ban van Japán második legmagasabb pagodá-
ja (50 m) is, és állítólag itt vannak a világ legrégebbi fa-
épületei a hétszázas évekbõl. Már amennyiben a szóbe-
szédnek hinni lehet, mert az évszázadok alatt a tûzvé-
szek és a háborúk nem bántak kesztyûs kézzel a város-
sal, és emiatt sok épület megsemmisült, másokat újra
kellett építeni vagy kitatarozni.
69
Utcai kõszentek
M
egfigyeltem, hogy forgalmas útkeresztezõdések-
nél kis, kõbõl faragott szentek és istenségek
vannak elhelyezve. A gyalogos, mielõtt átkelne
az úttesten, elõbb imádkozik a szerencsés átkelésért és
kéri a szobrot, hogy tartsa távol tõle a közúti baleseteket.
Ezután a hívõ pénzt, étel- vagy italáldozatot helyez el a
szobor lábainál, mintegy fizetségképpen.
Balesetelhárító kõszent szobra a keresztezõdésnél
70
Õsszel és kora télen, amikor az idõ hûvösre fordul, a
szobrot szorgos kezek felöltöztetik: kap köténykét, sálat
és fapapucsot. Egyszer elhatároztam, hogy megtréfálom
a sarki kõszentet. A nálam levõ, a dzsungel mellett
szedett, két félig érett mandarint elcseréltem a kõszobor
lábaihoz tett két kövér és érett grape-fruittal. Amint az
üres sörösdobozokból következtetni tudtam, voltak más
adományok is, de azokat már a kõszent valakinek a
szájával megitta. Nem tudom, mennyire vásott aztán a
kõszent foga, amikor ette a mandarinokat, lehet, hogy
inkább az vágott savanyú pofát, aki a két érett gyümölcs
helyett két kisebb, félig érettet talált.
Címek, utcák, házak
A
külföldinek furcsának tûnhet, hogy a pontos
munkájukról, precizitásukról híres japánok
nem keresztelik el utcáikat. Ez azzal magyaráz-
ható, hogy az Edo korban (1600–1876) a Tokugawa só-
gunok hatalmukat féltve és rettegve egy esetleges árulás-
tól, megtiltották, hogy az utcáknak nevet adjanak és tér-
képeket készítsenek. Ezért az utcáknak még ma sincs ne-
vük, habár a második világháború után az amerikaiak
megpróbáltak rendet teremteni a káoszban és nevet ad-
tak a város szívébe vezetõ utaknak vagy megszámozták
és az ábécé betûivel látták el azokat.
A címben a legfontosabb a ken, vagyis a prefektúra ne-
ve, majd a shi (city) ez a város neve japánul. Majd követ-
kezik a város irányítószáma, aztán a ku, ami a kerületnek
felel meg. Idáig minden világos és aránylag könnyen el
lehet igazodni. A bajok ezután kezdõdnek. A cím kisebb
alegysége a cho, ez a városnegyed neve, amit meg szok-
71
tak számozni. Elõfordul a chome is, ami a mi fogalmaink

szerint néhány utcából álló kisebb körzet, de lehet kisebb
háztömbök neve is. A chome-t is megszámozzák. Végül
pedig egy szám vagy kötöjellel elválasztott számok sze-
repelnek. Ez a bancho, a kataszteri helyrajzi szám, amely
több ház számozását jelöli, feltüntetve az építési enge-
dély számát, vagy a házak építési sorrrendjét. Ha a kere-
sett ház igencsak félreesõ helyen található, a cím neve-
zetesebb épületekhez, forgalmi csomópontokhoz vagy a
már névvel ellátott utcákhoz igazodik. Ezért az eligazo-
dás megkönnyítése érdekében Japánban általános az
olyan névjegy, aminek a hátlapján mini térkép igazit el.
Eleinte egy kicsit nehéz az eligazodás, de egy idõ után
bele lehet jönni, fõlag, ha az ember japán fejjel kezd
gondolkozni. Végül már fel sem tûnik az utcanevek hiá-
nya. De azért nem szeretnék postás lenni. A japánok
nem nagyon izgatják magukat az európai típusú címek,
utcanevek hiánya miatt, mert a barát úgyis odatalál
cím nélkül is. Az ellenség pedig hadd tévedjen el.
72
Papírzsebkendõ
A
napi papírzsebkendõ-szükségletemet mindig a
metróállomások környékén szoktam fedezni,
ugyanis állandóan ki volt állva valamelyik cég
reklámszolgálatos embere, és adogatta boldog-boldogta-
lannak reklámcédulával megspékelt kis téglalap alakú
papírzsebkendõ-csomagokat. Ezt az európai zsebkendõ-
nél megszokott módon nem a végénél kell kibontani,
hanem a közepén. A kis, lapos csomagot ketté kell törni,
erre a közepén felszakad a nylon és ki lehet szedni a pa-
pírzsepiket.
A japán papírzsebkendõ igen jó minõségû papírból
készül, amely annyira puha és finom, hogy egy erõtelje-
sebb „osztriga” azonnal átüti. De nem is szokás Japán-
ban teli tüdõbõl trombitálni, hanem csak úgy finoman,
alig érintve az orrot, törülgetni. Igen-igen öreg hiba, ha
egy külföldi hangoskodva törli az orrát, és fõleg étkezés
közben. Ez modortalanságnak számít Japánban. Ha ne-
talán mégis túl forrónak vagy túl csípõsnek bizonyulna
valamilyen étel, és úgy érezzük, hogy ki kell fújnunk és
meg kell törülnünk az orrunkat, akkor inkább kérjünk
elnézést a társaság többi tagjától, menjünk ki a mellék-
helyiségbe, majd ott végezzük el az orrfúvás mûveletét.
Így elkerülhetünk egy csomó kellemetlenséget.
73
A japán pénzek
A
legtöbb külföldi a japán 5 yenessel kerül ismeret-
ségbe a leghamarabb, ugyanis ezt a pénzérmét
talizmánként viselik nyugaton. Az 5 yenes sár-
garéz pénzecske lyukkal a közepén, így fel lehet fûzni és
nyakban lehet viselni. A fémpénzek közül még az 50 ye-
nes lyukas, de ez vasból készül és feleannyira sincs akko-
ra hajsza utána a nyugati országokban.
Hogy miért lyukasak ezek a pénzek? Régebb, a samu-
rai idõkben majdnem minden pénz lyukas volt, hogy fel
lehessen fûzni zsinórra és övön lehessen visleni. Akko-
riban a zseb vagy a pénztárca eléggé ismeretlen fogalom
lévén – leszámítva a buggyelárist – így lehetett a legké-
nyelmesebb módon hordozni a pénzeket a szétgurulás
minden veszélye nélkül. Ezeken a régi érméken a lyuk
még négyszögletû volt, követve a kínai pénzek mintáját,
és csak késõbb alakult szabályos körré.
A japán fémpénzek között ott van még az alumínium
1 yenes, a vörösréz 10 yenes, a vas 100 yenes és az u-
gyancsak vas 500 yenes. Az utóbbi idõben sok koreai rá-
jött arra, hogy a japán cigaretta- és kávéautomaták elfo-
gadják a hasonló nagyságú és alapanyagú de alacso-
nyabb váltóértékû koreai aprópénzt is. Miután az auto-
maták meglehetõsen sok koreai pénzt nyeltek be, a ha-
tóságok kibocsátották az új 500 yenes pénzérmét. Most
mind a kettõ forgalomban van. Közben az automatákon
igazítottak valamit, mert az általam csaliként bedobott
koreai fémpénzt visszadobta. Aztán hallottam, hogy a
japán reptereken egész táskára való aprópénzt koboztak
el a vámosok.
74
A papírpénzek közül a legkisebb címletû az 1000 ye-
nes, ezt követi a 2000 yenes, amit az utóbbi idõben ve-
zettek be, nem tudom, miért.
A nagyobb címletû bankjegyek már komoly vásárló-
erõt képviselnek. Ilyen az 5000 yenes és a 10000 yenes.
1997-ben egy USD kb. 120-130 yent ért, most már nem
tudom, hogy mennyi lehet az ázsiója a yennek.
Infláció szerencsére nincs Japánban, úgyhogy el-
mondható, hogy a yen meglehetõsen szilárd alapokon
álló deviza. Azt hiszem, sehol a világon nem jobb a pénz,
mint Japánban: infláció nincs, az árak stabilak, nagyon
kevés jövedelmadót kell fizetni, és a japán yennel bárhol
bármit lehet kezdeni. A második világháború alatt volt
sen is, de ez az idõk során elkopott, úgyhogy manapság
csak a yen van forgalomban.
Nagyon szerettem a japán pénzeket, egyrészt, mert a
papírpénzek mind makulátlanul tiszták és ropogósak,
másrészt mert van tartásuk és nincsenek mindenféle
csicsás mintával dekorálva, mint például a hazai bank-
jegyek.
Az 1, 5, 10 és 50 yeneseknek nincs valami nagy érté-
kük, igaz, hogy a 10 yenessel már lehet telefonálni. Va-
lójában a 100 yenesnek van nagy becsülete a japán
fémpénzek közül, mert ezzel a 100 yenes shopban már
jól lehet vásárolni.
75
Professzor barátom, Taira san
A
tél közeledtével kezdett hideg lenni, olyannyira,
hogy elõ kellett vennem a fehér vitézkötéses
posztókabátomat. A metróban nézték minden-
felõl, egyszer egy polgár meg is kérdezte, hogy nem ainu
kabát-e? Pár nap múlva az utasok közül odajött hozzám
egy öregember, és legnagyobb meglepetésemre azzal állt
elõ, hogy ez a kabát magyar kabát, õ megismeri. És kér-
dezte, hogy hogyan jutottam hozzá. Erre elmeséltem,
hogy ki és mi vagyok, és hogy honnan jöttem. Közben ki
kellett szállnunk, õ is odáig jött, mint én. A metróállo-
más elõtt kiderült, hogy az öreg nyugalmazott történe-
lemprofesszor és kedvenc vesszõparipája a turiáni né-
pek. Tudta, hogy hol van Erdély, tudott a székelyekrõl és
Attiláról. Szegény öreg repesett az örömtõl – akármeny-
nyire is próbálta takarni – hogy velem ilyen dolgokról
beszélhet. Én is örvendtem, hogy valaki érdeklõdést mu-
tat a hazám iránt, mert addig a kutya se kérdezte, hogy
milyen emberek élnek szülõföldemen. Címet és telefon-
számot cseréltünk, és hívott, hogy keressem fel. Taira
Hajime-nak hívták az öreg professzort, és már közel volt
a 90-hez, ennek ellenére még meglehetõsen jól bírta ma-
gát és fiatalosan járt.
A Goichiben kérdezték, hogy milyen nyelven beszélek,
mire azt válaszoltam, hogy magyarul. Ezzel elkönyvel-
ték, hogy hangarijin, vagyis magyar ember vagyok, és a
hazám csak Hangari lehet. Én ezt jóváhagytam, és be-
leegyeztem a dolgok alakulásába.
Hétfõn, amikor szabad voltam, délutánonként min-
dig felkerestem a professzor barátomat, elõtte azonban
felhívtam telefonon, hogy tud-e fogadni. A hagyomá-
nyos japán édességes üzletben vásároltam süteménye-
76
ket, kizárólag olyanokat, amelyeket az öreg emberek na-

gyon kedvelnek a zöld tea mellé elszopogatni.
Taira san egyedül élt egy többemeletes épület elsõ
emeletén, alig egy félóra járásra az én lakásomtól. A fe-
lesége még aránylag fiatalon meghalt, és csak egy része-
ges fia maradt az öregnek, az is minden pénzét állandó-
an a játékbarlangokba ölte. Szerencsére a fiú nem lakott
együtt az apjával, azt hiszem, nem is nagyon érdekelte az
apja sorsa. Ezeket teázás közben tudtam meg öreg bará-
tomtól, aki azután megmutatott egy pár hun bronztár-
gyat. Egyébként az egész lakás kész múzeum volt. Mind
a három szoba tele volt zsúfolva szobrokkal, cserépedé-
nyekkel, porcelánnemûvel, régi kínaI fegyverekkel és is-
tenszobrokkal. Azt sem tudtam, hogy merre nézzek. Vol-
tak angol, német, francia és latin könyvek is a japán
meg kínai szakirodalom mellett. Az öreg ezeket a nyel-
veket nagyon jól beszélte. A hétfõ délutáni beszélgetések
felértek bármelyik egyetem kurzusaival, sokat tanultam
77
idõs tanítómtól. Mindig tartogatott valami meglepetést
számomra: hol mezopotámiai pecséthengereket muta-
tott, hol római üvegeket, vagy épségben maradt japán
temetkezési urnákat a történelem elõtti idõkbõl.
Taira san még a régi japán generációbeli volt, aki azt
tartotta, hogy utazzunk sokat, és tanuljunk meg minden
hasznosítható dolgot külföldön, majd térjünk haza és osszuk
meg a tudást hazánk és népünk boldogítására. Mindig ki-
mono-ban járt és hagyományos japán ételeket evett. Nem
ivott és nem dohányzott. Napi programjának jelentõs
részét képezték a meditációs és légzõgyakorlatok, és a fa-
karddal végzett gyakorlatok. Csodáltam is az öreget,
hogy milyen jó kondiban van, és szellemileg is milyen
friss. Sokat politizáltunk a külföldi országok jelenlegi
helyzetérõl, mert tanítóm ebben a témában is erõsen ott-
hon érezte magát, de a legkedvesebb beszédtéma a hú-
nok és a szkíták voltak.
A 100 yenes shop
A
z összes üzletek és áruházak közül talán legked-
veltebbek a 100 yenes shoppok, mivel itt egyszer-
re lehet egy csomó hasznos dolgot vásárolni,
olyasmit, ami nélkülözhetetlen a háztartásban. A csa-
varhúzótól a konyhai edényekig, a levélpapírtól az élel-
miszerekig minden megtalálható itt, és megvásárolható
potom 100 yenért. Emiatt a 100 yenes üzletek igen jó hír-
névnek örvendenek a külföldiek körében. Sok egyetemis-
ta jár ide, és ha a 100 yenes üzletben összefutnak, nem
arról kezdenek beszélgetni, hogy ki honnan jött és mit
csinál Japánban, hanem arról, hogy hol van a legkö-
zelebbi 100 yenes shop és ott mit lehet venni.
78
Láb- és papucskultúra
A
házias férjnek a tréfáskedvû barátok nem egyszer
ajándékoznak papucsot. Ám tréfa ide vagy oda,
az otthoni papucsviselés kétségtelenül elõnyös.
Ha utcai cipõnket az elõszobában kényelmes papucsra
cseréljük, a sár és a por az elõszobában marad, nem be-
szélve az utcán véletlenül feltaposott kutyagumiról.
Nem mellékes az sem, hogy így könnyebb a lakást tisz-
tán tartani, s kisebb lesz a különféle fertõzések lehetséges
forrásainak is a száma.
Gondolom, mindenki hallott már a tisztaságszeretõ
japánok papucskultuszáról. Japánba bárhova is me-
gyünk, belépés elõtt le kell vetni a cipõt: a fogorvosnál,
a tradicionális japán étteremben, ha látogatóba me-
gyünk valakihez, vagy akár otthon. A japán ember va-
lamiféle szennyes dolognak tartja a cipõt, nem is divat a
cipõket percekig vikszolni, fényesíteni, mint nyugaton.
Ugyan minek, hiszen úgy is le kell vetni. A japánok nem
szégyelik a lábukat, és még a vonatban is levetik a cipõ-
jüket. Persze, most az olvasó penetráns lábszagra gon-
dol, és kilyukadt zoknik jutnak eszébe. Nem. Szó sincs
ilyesmirõl. Legalábbis én még nem találkoztam olyan
japánnal, akinek büdös lett volna a lába vagy piszkos és
szakadt a zoknija.
A japán, bárhol is legyen, ha lehetõsége támad, hogy
akár pár percre is kihúzza acipõbõl a lábát, és kényelem-
be helyezze magát, legyünk biztosak benne, hogy meg-
teszi. Hiszen ez természetes dolog, és semmi kivetnivalót
nem talál benne senki.
A papucsokra visszatérve. Otthon, a lakásban van
külön papucs a fapadlójú konyhában való mászkálás-
hoz, extra wc-papucs csak a mellékhelyiségek látogatá-
79
Az elõszobában a cipõt le kell vetni
sához, külön papucs a teraszra és természetesen a ven-

dégek számára is vannak fenntartott papucsok. A risz-
gyékénnyel borított padlóra – a tatamira – csak zokni-
ban vagy mezítláb lehet rálépni. A papucsokkal csak
egy a baj: nincs különbság a jobb és a bal láb között.
Mindkettõ egyforma és a külföldinek valahogy túl szûk
és túl rövid.
80
A tradicionális japán illemhely
A
Japánba látogató és nem kellõképpen informált
turistának valószínûleg kellemetlen meglepetést
fog okozni a tradicionális japán illemhely. Ez
nem egyéb, mint a guggolós WC-ék egyik változata.
Gondolom, akik a balkáni helyzettel ismeretségbe kerül-
tek, tudják, hogy mirõl van szó.
Tehát a budi áll egy fülkébõl, amelyben egy kis emel-
vény van, és ebbe bele van építve egy lefektetett pisoir-
hoz hasonló porcelán köpõcsésze. Ennek a falfelé esõ vé-
ge pipaszerûen felkunkorodik. Már csak a két beton csiz-
matalp lenyomata hiányzik és kezdjük otthonosabban
érezni magunkat. Ennek hiányában egy csempézett fe-
lületre kell állni. A legnagyobb problémát az jelenti,
hogy a porcelán vályúra fordítva kell rákuporodni, va-
gyis arccal a falnak és háttal az ajtónak. Elképzelhetõ
ugyebár, hogy ebben a pozícióban mennyire gyenge, ki-
szolgáltatott és mondhatni védtelen az ember. A hagyo-
mányos japán WC vízöblítéses, a víz egy kis tartályban
gyûl össze amibe kézmosó csap is van építve. Ha meg-
nyomjuk a gombot a víz lezúdúl, ezzel egyidõben meg-
indul a csapon a víz. Az elhasznált kézmosó víz belefo-
lyik a tartályba, feltöltve azt a következõ öblítéshez. Mi-
velhogy Japánban mindenütt igen sok pénzbe kerülnek
a vízszámlák, ezzel az eljárással próbálják csökkenteni a
vízfogyasztást, takarékosan felhasználva a kézmosó vi-
zet is egy késõbbi öblítéshez.
A mellékhelyiségben van törülközõ, ezen kívül illato-
sító spray, mini ikebana és hogy a legfontosabbról se fe-
ledkezzünk meg, természetesen WC-papucs. Ugyanis a
lakásban használt papucsban nem szabad bemenni a
vécére. Akármilyen tisztaság is legyen a mellékhelyiség-
81
ben, úgy is ki kell lépni a házipapucsból, a vécéajtó elõtt
kell hagyni, és felhúzva a vécépapucsot, most már kel-
lõképpen felkészülve érezzük magunkat a további
mûveletekre. Egy másik íratlan háziszabály szerint tilos
vécépapucsban közlekedni a lakásban vagy az utcán.
Kezdõ, tapasztalatlan turisták gyakran sétálnak a város-
ban vécépapuccsal a lábukon a legnagyobb nyugalom-
mal, mintha mi sem történt volna, egészen addig, amíg
észre nem veszik, hogy a régóta Japánban élõ külföldiek
vagy a japánok ugyancsak mulatnak rajtuk.
A biyuti toire – a csodálatos illemhely
A
Japánok, el kell ismerni, nagszerûen értenek ah-
hoz, hogyan lehet egy régi terméket újraravará-
zsolni, továbbfejleszteni. Szerintem a „japán cso-
da”, a nagy gazdasági fellendülés titka ebben rejlik.
Japán, ahol sohasem volt az európaihoz hasonlítható
felvilágosodás egyik napról a másikra lépett át a közép-
korból a jelenbe. Az ország a shogunok akaratából 264
évig el volt zárva az emberiség tanulóéveitõl. Így nem
maradt más megoldás, mint gyorsan leutánozni a nyu-
gati országok imperializmusát. Japánt fûtötte a becs-
vágy, hogy ne kerüljön azoknak a hatalma alá, akiktõl
tanulnia kellett. És ez a folyamat napjainkban is tart.
A sötét kommunizmus éveiben az egyszerû ember vic-
cekkel vidította magát és barátait, hogv elûzze a rossz-
kedvét és feledni tudja nyomorúságát. Közszájon forog-
tak a nyugati világ csodái által inspirált viccek és ado-
mák, többek között a gombnyomásos vécé volt közked-
82
veIt téma. Mindenki ismeri a Mórickás vicceket, amikor
Móricka bement az önmûködõ vécébe és összetévesztette
a gombnyomás sorrendjét.
Körülbelül 10 évvel ezelõtt a japánok kifejlesztettek
egy szupermodern illemhelyet és byuti toire-nak nevezték
el (az angol beauty toilet-bõl ferdítve.) Ez a nyugati
mintájú vécé abban különbözik a hagyományostól hogy
nem teszi szükségessé a vécépapír használatát. A mûa-
nyag ülõkéhez kis karfa kapcsolódik, rajta csinos kis mû-
szerfallal, gombok és információk sokaságával. A byuti
toire képes megmelegíteni a puha tapintású szövettel
bevont ülõkét, és tetszés szerint be lehet állítani a kívánt
hõmérsékletet. A vécécsészébe pedig be van építve egy
mini szökõkút és egy hajszárító, a víz és a levegõ hõmér-
séklete itt is állítható.
Ilyenkor mindenki arra gondol, hogy annak idején
Móricka is megjárta, mert nem tartotta be a használati
utasítást. Valóban, a japán írásjelekbõl álló használati
utasítás nem sokat árul el a külföldinek a kezelés titkai-
ról. Ráadásul arra még gondolni is rossz, hogy mi törté-
nik, ha az elmés szerkezet meghibásodik, vagy ha rövid-
zárlat áll be. Az ilyen gondok ellenére a biyuti toire si-
kert aratott a világpiacon, a japán lakások többségében
pedig elsöprõ fölényt élvez a tradicionális japán illem-
helyekkel szemben.
Jómagam nem tartozom a biyuti toire -rajongók közé,
viszont elismerem hasznosságát, elvégre ez a típúsú il-
lemhely valójában nem más, mint a bidé továbbfejlesz-
tett változata. Használata után az ember kimosott alsó-
testtel szaladgálhat a nyári nagy kánikulában, és vall-
juk be, azért ez is valami.
Nagyfokú idekenkedésemet talán a biyuti toire-val
való elsõ találkozásom okozta, amikor még nem tudtam
elolvasni a használati utasítást és nem tudtam, hogy
83
mire képes a gép. A hirtelen megjelenõ kis „tûzoltóké-
szülék” a mini szökõkúttal elég komoly riadalmat oko-
zott. A legtöbb külföldi barátom kb. ugyanilyen élmé-
nyekkel dicsekedhet, mert senki sem számított arra,
hogy a vécécsészébõl valami ki fog jönni. Mindenesetre
véleményünk megegyezett abban, hogy a japánok tény-
leg elég perverzek.
Japánban a hagyományos illemhely és a biyuti toire
között megtalálható – mintegy tranzitállomásként – a
Nyugat-Európában és nálunk is ismert western style toi-
let. Szerencsére. Egyébként nemrég olvastam, hogy egy
japán professzor húsz évig tanulmányozta a világ kü-
lönbözõ illemhelyeit és errõl egy vaskos könyvet is szer-
kesztett. Mûvét két fejezetre bontotta: vízöblítéses és víz-
öblítés nélküli. Eredeti elhatározás. Mindenesetre igen
hasznos a maga módján, de azért húsz évet erre a célra
fordítani egy kicsit sok.
84
Tetoválás
E
urópában és Amerikában nagyon közkedveltek az
úgynevezett yakuzás tetoválások, ellenben Japán-
ban, ahol olyan mûvészien varrják fel a színes sár-
kányokat, démonokat és geisha-kat, hogy szinte élni lát-
szanak, nem örvendenek a legjobb hírnévnek.
Tudniillik régebb csak a bûnözõket bélyegezték meg
tetoválással, ezért ennek negatív utócsengése ma is meg-
tapasztalható. A legtöbb cég nem alkalmaz olyan em-
bert, akinek tetoválása van, mert félnek, hogy az illetõ
valamelyik alvilági banda tagja, és rossz fényt vet a
cégre. A fürdõbe vagy az uszodába sem engednek be te-
továltakat, és ezt a színes ruhát nem olyan könnyû le-
vetni. Egy indonéz barátom, aki tele volt tetoválva törzsi
szimbólumokkal sehogy sem kapott munkát, mert a
nyakán levõ skorpiók, meg miegymás mindegyre kilát-
szottak a ruha alól és ugyebár nyáron az ember nem
hordhat magasnyakú pulóvert. Az egyik nap az indonéz
annyira felmérgelõdött esélytelensége miatt, hogy fogott
egy pengét és minden érzéstelenítés nélkül lenyúzott a
nyakáról egy féltenyérnyi bõrt. Természetesen rettenetes
seb lett belõle, amely hónapokig gyógyult, de a skorpiók
örökre el voltak intézve.
A yakuzaklánok felügyelete alatt levõ munkahelye-
ken, mint például a hajózás, építkezés, áruszállítás, já-
tékbarlangok, halászat, majdnem mindenkire térkép
nagyságú minták vannak varrva és ez nem zavar senkit
sem. Ha fürdõbe akarnak menni, van külön fürdõjük, és
egyébként is, nyáron ott van a tenger.
Az Európában megszokott kontár és semmitmondó
tetoválásokkal szemben (átlõtt szív, indiánfej, matróz és
horgony stb.), a japán tetkók mind gyönyörû mûalkotá-
85
sok, amelyek régi családi címereket ábrázolnak vagy a

buddhista hitvilágból merített témákat dolgozzák fel.
86
Orvosi maszk hûlés ellen
A
Japánba látogató külföldi nem tudja mire vélni,
hogy sok ember orvosi maszkkal az arcán sétál
az utcán. Ez egyszerre furcsának és nevetséges-
nek tûnik. A fõleg Japánra jellemzõ viselet célja az, hogy
a náthás ember ne fertõzze meg a szomszédait egy autó-
buszban vagy egy zsúfolt metróban.
Csúcsforgalomban
87
Az orvosok szerint nem sokat ér ez a fajta védelem, de
azért mégis hasznos, mert a beteg nem egyenesen az
embertársaira köhögi és prüszköli ki a bacilusokat. A
maszk némileg gátolja a kórokozószórást, és azért
mégiscsak jobb, mint semmi.
Van még egy elõnye az orvosi maszknak, éspedig ki-
tûnõ segédeszköz a rablótámadásoknál. Az áldozat elõtt
rejtve marad a rabló arca, és nem tud pontos személyleí-
rást adni a rendõrségnek. Ezért sok üzletben nem enge-
dik belépni azt a vásárlót, aki napszemüveget, arcmasz-
kot és bukósisakot visel egyidõben. Ezt a bejárati ajtóra
ragasztott matrica is tudatja az érkezõvel, miszerint ku-
tyával, fagylalttal, cigarettával, görkorcsolyával, bukó-
sisakkal és arcmaszkkal tilos a belépés.
Japánban tartózkodásom alatt soha,még egyetlen
külföldit sem láttam arcmaszkkal az utcán közlekedni.
Gondolom, mindenki túlságosan groteszknek látná ma-
gát egy ilyen maszkkal az utcán sétálni, arról nem is be-
szélve, hogy mi történne, ha a többi külföldi meglátná.
Egyszer otthon én is felpróbáltam egy ilyen maszkot a
tükör elõtt, de le is vettem gyorsan, mert megijedtem ön-
magamtól.
88
Modern samurai-ok
J apán legendás maffiózói a yakuzák négyszáz éves

múltra tekintenek vissza. Emiatt fölényben érzik ma-
gukat az amerikai és szicíliai maffiákkal szemben. Az
eredetileg kóbor, gazdátlan samurai-okból alakult ban-
dák eleinte nemes célokért küzdöttek, majd késõbb a
templomos lovagrendekhez hasonlóan elzüllöttek, és
egyre kevesebbet tartották magukat kezdeti célkitûzé-
seikhez. Íratlan erkölcskódexük azonban ma is létezik.
A japán yakuzáknak óriási társadalmi presztízsük
van, mert hazafias értékeket és hagyományokat testesí-
Agyontetovált yakuzák
89
tenek meg. Elegáns öltönyeik, a fõleg Németországból
importált autóik és luxusvilláik ellenére, felsõbb körök-
ben a japán lovagok leszármazottainak tartják õket, a-
kik fenntartják a samurai-ok mítoszait és erkölcseit.
Ezek a keményen szervezett, hazafias szellemû bûnö-
zõ bandák mindig a szélsõjobboldali politikusok mellett
állnak, szemükben fõbenjáró bûn a nemzet érdekeinek
megsértése. Némely yakuzaklán a császárság régi for-
májának a visszaállításáról álmodozik. A yakuzák segít-
ségét egynéhány óriáskonszern is igénybe veszi a szak-
szervezetek megleckéztetésére. A yakuzák bizonyos fokú
védelmet ismernek, tisztes címeik, irodáik, telefonjuk és
névjegykártyájuk van. De az sem lehetetlen, hogy ban-
kok és étteremhálózatok élén álljanak.
Szakértõk becslése szerint Japánban egymillió yakuza
van klánokba tömörülve. Üzleti kapcsolataik behálóz-
zák egész Délkelet-Ázsiát és Amerika nagyvárosait. Újab-
ban érdeklõdnek Kelet-Európa iránt is. A rendõrségi nyil-
vántartókban csak kis töredékük szerepel, mivel több-
ségük nem kerül összeütközésbe a törvénnyel.
Tevékenységük sokoldalú, elsõdleges a fegyver- és
drogkereskedelem, emberkereskedelem, autópiac, védel-
mi pénzek beszedése, politikai zsarolások, stb. A klánok
között gyakran törnek ki harcok a területek és a hatalom
birtoklásáért. Jelenleg a Yamaguchi család bír a legna-
gyobb hatalommal és befolyással Japánban.
A bandatagok teljesen alá vannak rendelve az
oyabuno akaratának. Hûségük és hódolatuk jeléül köte-
lesek egy vagy két ujjukat a fõnök jelenlétében levágni.
Ez megtörténhet egy hiba, egy tévedés vagy a belsõ tör-
vények megszegése miatt is. Ha a fõnök elfogadja az
ajándékot, akkor megbocsátott, ha nem, akkor a vétkest
kivégzik, vagy megengedik, hogy öngyilkosságot köves-
sen el.
90
Ahhoz, hogy valaki yakuza lehessen, 5-6 évet kell ut-

cai árusként dolgoznia, késõbb is csak a piszkos munkát
kapja. A kiöregedett yakuzák békésebb foglalkozás után
néznek. Japánban gyakran látni kertészeket, víz-gáz sze-
relõket, kõmûveseket, akiknek hiányzik a kisujja és a-
gyon vannak tetoválva. A yakuzák nagyon kedvelik a
régi stílusú mûvészi tetoválásokat. A színes sárkányok,
gésák, a buddhista világ démonjai egy vagyonba kerül-
nek. És azt, hogy a yakuzák nem bánnak kesztyûs kézzel
ellenfeleikkel, a japán tenger fenekén heverõ számos be-
tonkocka és nagyméretû konzervdoboz bizonyítja.
Nagoyában sokszor láttam yakuzákaz a belvárosban,
a szórakozóhelyek környékén, a kikötõben vagy a játék-
barlangokban. Meglehetõsen gyakran jöttek vacsorázni
is az éttermekbe, ahol dolgoztam. A fõnökök (oyabun)
európai luxusautókkal közlekednek, méretre szabott öl-
tönyben járnak és úriember módra viselkednek. Melles-
leg megvan minden ujjuk.
91
A yakuzák a közhiedelemmel ellentétben nem rablás-
sal, fosztogatással foglalkoznak fõállásban. Sosem köt-
nek bele civilekbe, harcaikat többnyire egymás és a
rendõrség között vívják. Néha megleckéztetnek egy-egy
szemtelen újságírót vagy túl merész politikust, de hát ez
benne van a pakliban.
Találkoztam közrendû yakuzákkal is, akik sokszor jöt-
tek az étterembe ebédelni, két-három ijesztõen kifestett
prostituálttal. Ezeket a gengsztereket már messzitõl fel le-
hetett ismerni: piros, lila és más, rikító színû öltönyben
jártak, amerikai ugrálós autókat vezettek, és hiányzott
egy-két ujjuk. Az arcuk is össze-vissza volt kaszabolva, és
egyébként is nagyon bunkó ember benyomását keltették.
Fel voltam rá készülve, hogy kiszolgálás közben köte-
kedni akarnak velem, de amikor meghallották, hogy fo-
lyékonyan beszélek japánul, nagyot nõttem a szemük-
ben. Így hát megadtuk egymásnak a tiszteletet, és na-
gyokat hajlongtunk. A csiricsáré ruhába öltözött prostik
nagyokat nevettek és lelocsoltak sörrel. Bezzeg a fõnökök
olyan nõkkel járnak, akik 3000 dollárba kerülnek egy éj-
szakára, feltéva, ha akad olyan bankár, igazgató vagy
politikus, aki meg tudja fizetni. De ezek a nõk szépek,
csinosak, idegen nyelveket beszélnek, kitûnõ autóveze-
tõk és hozzá tudnak szólni minden témához. S ez nem
semmi.
92
A harakiri
– a rituális japán öngyilkosság
A
világ talán legfájdalmasabb öngyilkosságát a ja-
pánok eszelték ki. Míg más népek arra töreked-
tek, hogy ha már öngyilkosságot követnek el ak-
kor az a legrövidebb idõ alatt és lehetõleg fájdalommen-
tesen történjen, Japánban ez pont fordítva van, a hara-
kiri elkövetésekor a lényeg a szándékos lassúságon, a
szertattásszerû mozdulatokon van.
A harakiri (vagy másnéven seppuku) hasfelmetszést je-
lent Japánul. (hara=has, kiru=vágni). A középkorban a
harakiri a samurai-ok, a katonai elit kizárólagos öngyil-
kossági formája volt. Nõknek nem volt megengedett a
harakiri, mert nem voltak méltóak a samurai-ok férfiui
halálára.
Az öngyilkosságot elkövetni szándékozó megírta bú-
csúlevelét (búcsúversét), megfürdött, ami a testi és lelki
megtisztulást szimbolizálta és új, fehér kimonót öltött.
Ezután letérdelt, ráereszkedett a sarkaira és lemeztelení-
tette a felsõtestét.A harakirihez majdnem minden eset-
ben a rövid samuraikardot, a wakizashit használták. Né-
ha elõfordul, hogy a tanto nevû rövid késsel végzik.
A fehér papírba vagy vékony kendõbe csavart pengé-
jû wakizashival három vágást ejtenek: balról jobbra,
majd srégen balra és ismét jobbra. Ezutan kiveszik a kar-
dot a sebbõl, megtörlik, legvégül pedig a réseken keresz-
tül kihúzzák a beleket és kézben tartják õket. A keleti é-
letfelfogás szerint a has a lélek lakhelye (ezért is ábrázol-
ják Buddhát nagy hassal), a test központja nem a szív
hanem a köldök alatt 3 cm-re levõ Tan Tien pont. Ide he-
lyezik az életenergiát is. Csak ezután szabad összeesni,
93
lehetõleg elõre, arccal lefelé borulva. Csakis ebben a po-
zícíóban érvényes a harakiri, ezért sokan még az elején
betûrték a kimonójukat a lábuk alá, hogyha öntudatlan
állapotban eldõlnek, ne oldalt vagy hátra essenek. Az
egész ceremónia alatt nem szabad kiáltani vagy kö-
nyörögni a segédnek, hogy vessen véget a szenvedésnek.
Nyilvános harakiri esetén szokás volt segédet alkalmaz-
ni, aki sokszor az öngyilkos legjobb barátai közül került
ki. A segéd munkája abból allt, hogy a barátja háta
mögött kivont katana-val (a samurai hosszú kardja)
várta a kurta fejbiccentéssel való jeladást. Ez akkor kö-
vetkezett be, ha az öngyilkos már felvágta a hasát és ki-
vette a beleit ily módon tudatva az istenekkel, hogy ko-
moIy eIhatározása becsüIetben távozni a földrõl. Ekkor
a segéd egyetlen, jól irányzott kardcsapással levágta az
öngyilkos fejét, megszabadítva kínjaitól. Sokszor az ön-
gyilkosnak már az elsõ vágás után nemigen maradt e-
reje, hogy végigcsinálja a harakirit. Ilyenkor a segéd szo-
kott beavatkozni, ha már nem bírta elviselni barátja
szenvedéseit.
Az utolsó és immár legendassá vált harakiri Mishima
Yukio (1925–1970) író és újfasiszta nevéhez füzõdik. Mis-
hima, aki mellesleg homoszexuális is volt, a régi császá-
ri rendszert és a militarista Japánt szerette volna vissza-
állítani s ennek érdekében államcsínyt kísérelt meg.
Csalódottságában nyilvános harakirit követett el, mert
látta, hogy hazája demokratikus ipari országgá fejlõdik
és már nem lehet visszafordítani a világ egyik gazdasá-
gi hatalmához vezetõ útról.
A harakirivel kapcsolatban egyre többször teszik fel a
kérdést, hogy: Miért? Az öngyilkosság Japánban a per-
verz és a fanatizmusig fokozódó hazaszeretetnek az e-
gyik megnyilvánulása. Álljon itt egy halhatatlan tör-
ténet a 47 ronin-ról (gazdátlan samurai), talán ezzel a
94
történettel sikerül kissé megértetni a harakiri mondani-
valóját.
Ez a 47 ronin azzal tette nevét feledhetetlenné, hogy
uruk, Asano Naganori (1667–1701), Ako fõura becsüle-
tének védelmében áldozták fel életüket s mi több, saját
becsületüket. A történet 1701–1703 között játszódik le.
Urukat a shogun palotájában régi haragosa és ellenlá-
basa, Kira Yoshinaka (1641–1703) megsértette. Asano
Naganori becsületének védelmében kardot rántott, ezzel
azonban megszegte a shogun parancsát, miszerint a
palotában halálbüntetés terhe mellett tilos volt kardot
rántani. Asarno a történtek után harakirit követett el.
Birtokait elkobozták, vagyona a kincstárra szállt, 47 sa-
murai-a gazdátlann lett. A 47 ronin megesküdött, hogy
uruk halála nem marad megbosszulatlanul. Három év
múlva egy havas decemberi éjszakán betörtek Kira Yo-
shinakanak a kastélyába és megölték a sértegetõt, aki u-
ruk vagyonára pályázott. A megölt fõúr levágott fejét u-
ruk sírjára helyezték s ezzel a japán feudális becsületkó-
dex szerint uruk becsületét megvedték és önfeláldozó hû-
ségüknek tanubizonyságát adták. Ezután a hatóságok-
nál önként jelentkeztek. Az uruk iránti hûség még a bí-
rák szívét is meglágyította, mert nem a kor kegyetlen
törvényei szerint végeztek velük, hanem megengedték
nekik, hogy saját kezükkel vessenek véget életüknek u-
ruk sírja mellett. A hûség és az önfeláldozás példaképei-
nek tartott roninok története sok japán irodalmi és kép-
zõmûvészeti alkotás ihletõje lett.
95
A mezõgazdasági központban
L
akásomtól nem messze volt egy mezõgazdasági te-
lep, amolyan bemutató park, ahol háziállatokat
lehetett látni. Voltak itt európai, amerikai és helyi
fajták. A park hatalmas területe magába foglalt egy ker-
tészetet zöldségágyásokkal, virágos zöldövezettel, díszfa-
ültetvénnyel, bambuszerdõvel, mini botanikus kerttel és
egy tojásmúzeummal.
Rengeteg látnivaló volt itt, bevallom, több tucat láto-
gatás után még mindig akadt újdonság, megismerésre
és felfedezésre váró látnivaló. Megfigyeltem, hogy min-
dig sok japán hobbyfotós lábatlankodott az állatok kö-
rül, és olyan furcsaságokat kaptak lencsevégre, mint az
állatok párosodása, bunyó két kecskebak között, vagy
Turisztikai látványosság: egy nem a legjobb karban levõ szarvasmarha

egy mezõgazdasági telepen
96
tehén fosás közben. Lehetséges, hogy õk ezeket igen ér-
dekes témának találták, és nem sajnáltak drága filmek-
re és gépekre költeni, hogy ezt megörökítsék. Nem kizárt.
Egy olyan világban, ahol nagyon kevés ember látott élõ
állatot a maga természetes környezetében, nem ritka-
ság, hogy a Tokyo-i betondzsungelben élõk nem tudnak
különbséget tenni a kakas és a tyúk között. Vagy hal-
vány fogalmuk sincs arról, hogy miként kell egy egész
tyúkot feltrancsírozni. Hogyisne, hiszen az üzletekben
minden hús elõre fel van vágva, ki van csontozva, le
van bõrözve és meg van fûszerezve, sütésre készen.
Amikor elõször jártam a mezõgazdasági centerben,
felvetõdött az ötlet, hogy most itt gyorsan állást kapha-
tok, mint állatgondozó. A trágya kihányásához, az álla-
tok megpucolásához és a takarmány beadásához nem
kell sok tudomány. Kell egy kemény fej és két erõs kar.
Igen ám, de reményeim igen hamar szertefoszlottak,
amikor közölték velem, hogy ahhoz, hogy ápoló legyek,
rendelkeznem kell legalább egy állatorvosi diplomával.
Az ápoló egyben állatorvos is kell legyen, azonkívül meg
mindenféle mezõgazdasági szakértõ.
Késõbb láttam a szegény szakikat, amint hónaljig érõ
gumicsizmában bemerészkedtek a bika mellé takarítani
extra kesztyûben és orvosi maszkkal az arcukon, tudo-
mányos grafikonok szerint oldva meg az almozást és a
takarmányellátást. Arra gondolva, hogy nekem is u-
gyanezt kellett volna végezzem, már nem is sajnáltam
ezt az állást, bár úgy vélem, hogy mint állatorvos és
farmfelügyelõ fia nem vallottam volna szégyent.
97
Bevásárlás
A
háztartás számára az élelmiszerek beszerzése or-
szágonként más lehet, tükrözve ezzel az illetõ or-
szág vagy nép étkezési szokásait, gazdasági hely-
zetét, társadalmi viszonyát és mentalitását. Japánban is-
meretlen fogalom az úgynevezett német mintát követõ
bevásárlás. Tudvalevõ, hogy Németországban egy-két
hétre vásárolnak be, feltöltve a kamrát, konyhát és a
hûtõszekrényt a család által igényelt élelmiszerekkel. A
mindennapos bevásárlás csak a tej és a kenyér megszer-
zésére korlátozódik. A nagy lakás és a nagy tárolófelü-
letek a konyhában és a kamrában lehetõvé teszik az
élelmiszerek és egyéb, a konyhában használatos alapa-
nyagok problémamentes tárolását.
Japánban a helyzet egészen más. A háziasszonyok
naponta háromszor vásárolnak be, tehát minden na-
gyobb étkezés elõtt. Erre a tevékenységre a szabadidejük-
bõl bõven tudnak idõt szakítani, mert Japánban a nõk
nem dolgoznak. Vagyis dolgoznak, de csak addig, amíg
férjhez nem mennek. Azután otthon maradnak, és el-
foglalják magukat gyermekneveléssel, háztartással és
különféle tanfolyamok látogatásával (varrás, fõzés, ike-
bana, tánctanfolyamok, golf, zongoraórák stb.)
A napi háromszori bevásárlás és az ezzel járó fõzés
sok nõnek valóságos rémálmot jelentene Európában, de
ez Japánban nagyon is természetes. A japán lakásokban
nincs kamra vagy pince, ahol élelmiszertartalékokat le-
hetne felhalmozni. Egyébként erre nincs is szükség, mert
bármikor bármit meg lehet vásárolni. A háziasszonyok
hozzá vannak szokva, hogy minden nap friss alapa-
nyagból fõzzenek, de csak annyit, amennyi egy étkezés-
re elég. A maradék étel vagy a másnapos étel egyszerûen
98
lehetetlen dolognak számít. Az áruházak és a kis élelmi-
szerüzletek számunkra kissé furcsa rendszert használnak
az élelmiszerek árusítására: például hétfõn a kenyér ol-
csó, kedden a zöldség, szerdán a hús és így tovább. A vá-
sárlók már elõre tudják, hogy mit mikor érdemes vásá-
rolni. A bevásárlóközpontok nincsenek messze a polgá-
rok lakásaitól, így a bevásárlás nem vesz túl sok idõt
igénybe és kényelmesen megoldható.
A shinto szentélyek
A
japán õsvallás, a shinto szerint 8 millió isten van.
Kõ, fa, ember, állat, természeti jelenségek – minden
lehet istenség, tehát azt lehet mondani, hogy a
shinto természetimádás. A shinto szentélyeket onnan lehet
megkülönböztetni a buddhista templomoktól, hogy min-
den shinto szentély bejárata elõtt egy hatalmas, fából vagy
kõbõl készült torii (kakasûlõ) van. A hívõ, mielõtt belép a
Shinto szentély bejárata
99
Bronzsárkány és vízmerõ edények
szentély területére, egy kõmedencénél elvégez egy megtisz-

tulási rituálét: egy bronzsárkányból folyó vízzel megmossa
a kezét, kimossa a száját és végül a bambuszból készült
merítõedényt is megmossa. Csak ezen szertartás után já-
rulhat az istenség elé, és imádkozhat. Imádkozás után há-
romszor tapsolnak – ezzel felhívják magukra a figyelmet –
majd párszor megrántják a bejárat felett függõ harang
kötelét és bedobják a pénzt a perselyként szolgáló rácsos
ládába. A shinto vallás eleinte a természet erõinek a tisz-
teletén alapult, majd az emberi tulajdonságokkal felru-
házott istenek, a császár és az õsök hitvallás és tannél-
küli kultuszában teljesedett ki. Az uralkodó maga is is-
ten – habár Hirohito császár a második világháború u-
tán lemondott isteni mivoltáról – napjainkban is a haza
megszemélyesítõjének tekintenek, mint Amaterasu Omi-
kami napistennõ leszármazottját.
Japánban rengeteg shinto szentély van, ahol különfé-
le szent tárgyakat imádnak. Ezek a tárgyak az istenek lé-
nyegét jelképezik, sõt magukba is foglalja õket.
100
A temetõben
M
indig is szerettem a temetõket. Már gyermekko-
romban a temetõ mellett laktam, egy olyan te-
metõ mellett, amely már összenõtt az erdõvel,
és hatalmas fenyõfákkal benõtt dombjain többévszáza-
dos sírok is voltak. Késõbbi lakhelyem is temetõ mellett
volt, és ma is temetõ mellett lakom. Vannak, akik bete-
gesen írtóznak a temetõktõl és a halottaktól, de én nem
cserélnék senkivel. Bárhova is megyek, elsõ dolgom a te-
metõket felkeresni és átböngészni. Számomra ez egyféle
feltöltõdés energiával. Persze vannak, akik nem így véle-
kednek a dologról.
101
Japánban a temetõk egészen mások, mint nálunk. A
helyszûke miatt ma már tilos hagyományosan temet-
kezni, ezért a hamvasztás és az urnás temetés divatozik.
A sírok majdnem mind egyformák: kõ vagy betonemel-
A Senju Kannon templom, itt õrzik

az Ezerkarú Kegyes Kannon istennõ szobrát
102
vény rejti az urnát, kõlapra van felírva az elhunyt neve
és adatai. A kõemelvényen vázák és bemélyedések van-
nak a virágoknak vagy füstölõpálcikáknak. Elõtte kis
porcelánedényben az étel- és italáldozatokat lehet elhe-
lyezni. A híres személyiségek síremlékei nagyobbak az
átlagosnál, díszesebbek és istenszobrokkal vannak körít-
ve. A japánok nem sokat törõdnek a temetõikkel, náluk
nem alakult ki a mindennapi temetõbejárás szokása,
mint nálunk, mert a temetõk igen messze vannak a la-
kásuktól. De ez nem jelenti azt, hogy a temetõk elhanya-
goltak lennének. Az õsök tisztelete és a nekik bemutatott
áldozatok otthon történnek, a házi oltár elõtt, ahol a
családtagok õseinek névtáblái vannak elhelyezve, vagy
a családi templomban. Sok család 700-800 éves samu-
rai-múlttal rendelkezik, és mindenkinek megvan a ma-
ga családi szentélye, ahová már évszázadok óta járnak.
A család adományaiból és az áldozatokból igen jól meg-
élnek a szerzetesek, akik elvégzik az adódó ceremóniá-
kat és imádkoznak a család szerencséjéért.
Nagoya-ban sok temetõ van, ezek közül a leghíresebb
a Heiwa Koen (Béke Park), amely egymaga egy egész vá-
rosnyi területet foglal el. Itt vannak eltemetve a város hí-
res személyiségei és a nevezetes emberek. A Heiwa Koen
megérdemli, hogy parknak nevezzék, mert erdõk, he-
gyek és ligetek váltogatják egymást. Minden nagyon ter-
mészetes és tiszta. Nagyszerû aszfaltozott utak vannak
mindenfelé, és úton-útfélen valamilyen pagodába, szen-
télybe lehet betérni, ahol különféle antik ereklyéket
õriznek.
103
A buddhista templomok
A
buddhista templomok annyiban különböznek a
shinto szentélyektõl, hogy bejáratuknál nincs
torii, azaz kapuépítmény és nem kell tisztálkodá-
si szertartást végezni belépés elõtt. Az Indiából kínai és
korai közvetítéssel átkerült vallás elsõsorban azzal nyer-
te meg a feudális urak bizalmát, hogy hirdette a szülõk
iránti tiszteletet, a lélekvándorlást és az ujjászületést, to-
vábbá a kínai mûvészettel és tudománnyal a papok el-
érték, hogy egyenlõséget tegyenek a shinto és a budd-
hizmus között, ez utóbbit a shinto egyik megnyilvánu-
lásának tekintve.
Ma a vallásos japánok egyben shinto hívõk is és bud-
dhisták is. Az esküvõi ceremóniát shinto, a temetést pe-
dig buddhista szertartás szerint végzik.
Az Osu Kannon temploma
104
A buddhista templomokban központi helyet foglal el

a fõoltáron Buddha szobra, a szent edények és a szent
könyvek. Nagoya-ban a legnagyobb és legszebb buddhis-
ta templomok közé tartozik a Nittaiji, ahol egy aranyo-
zott Buddha-szobrot õriznek, majd a Koshoji, amely öt
105
A Nittaiji templom
szintes pagodájával arról híres, hogy az utolsó fadarabig

eredeti és soha nem pusztult el. A leglátványosabb az
Osu Kannon temploma, az Osu szórakozónegyedben. A
kisebb-nagyobb templomoknak se szeri, se száma. Lát-
tam teljesen modern buddhista templomot egy felhõkar-
colóban, amely bizonyára valamelyik szekta fõhadiszál-
lása volt. Termében több, mint 500 személy imádkozha-
tott.
106
Fürdés otthon
A
japánok fürdõkultusza szerves része kultúrájuk-
nak és ez rányomta bélyegét az otthoni fürdõzés-
re is. Az Európában megszokott nagy, samponos
operaáriákkal egybekötött pancsikolások nemigen kép-
zelhetõk el Japánban. Itt az egész család egy kád vízben
fürdik meg. Ezt nem úgy kell értelmezni, hogy Mr. X ujj-
nyi habos és kosztól fekete fürdõvizébe ugrik fejest Mr. Y
majd ennek a fürdõvizébe Mr. Z. Fürdés elõtt mindenki
letusol, gondosan beszappanozza a testét, majd miután
patyolattisztára sikálta magát, beleereszkedik a nemrit-
kán 40–45 fokos vízbe.
Mivelhogy a fürdés a pihenés órája, a forró fürdõ célja
ellazítani és felfrissíteni a testet. A vízbe nem szabad
szappant vinni, beleköpni vagy valamilyen módon
Japán fürdõszoba
107
szennyezni, mert a következõ fürdõzõ is ugyanolyan
körülmények között szeretne felfrissülni: vagyis tiszta és
forró vízben.
Régebb, faluhelyen, nagy fadézsákban fürödtek az
emberek. A kádak mûvészien megtervezett kertekben
voltak elhelyezve. Itt a nõk és a férfiak teljesen mezte-
lenül fürödtek, mindenféle hátsó gondolat nélkül, elvég-
re ami természetes, azt nem kell szégyelni.
Nyáron akkora a forróság Japánban, hogy naponta
kétszer-háromszor kell letusolni. Fürödni nemigen aján-
latos, mert a víz nagyon drága, így is az esti fürdõvizet
fel kell használják mosásra.
A japán fürdõszoba elég kicsi és szûk, de szerintem
megfelelõ. Van benne egy kisméretû fürdõkád, amelybe
gyakran ülõkét is építenek, a csempézett padlón fará-
csok, ezen meg fából készült veder, amin ülni is lehet. A
felszerelést fából készült merõedények egészítik ki, ha
valaki a kádból szeretné magára tölteni a vizet.
A falban körülbelül térd- vagy övmagasságban be
van szerelve a tusoló. A víz és a levegõ hõmérséklete tet-
szés szerint gombnyomással állítható, és egy kis, falba
szerelt mûszerfalon lehet zongorázni.
108
Tévézés
A
túlzsúfolt munkaidõ miatt nem sok idõm maradt
tévézni, de amikor tehettem, mindig hódoltam
ennek a szórakozásnak. Vallom, hogy a tévé és a
rádió a legjobb nyelviskola, és a gyakorlatban számta-
lanszor bebizonyosodott, hogy mennyire igaz ez a meg-
állapítás. Volt egy kis, útlevél-nagyságú tévékészülékem,
gyufásskatulyányi színes képernyõvel. Ha akadt idõm,
munkába menet vagy jövet, mindig néztem valamit.
A kedvenc adásaim a gasztronómiai, a földrajzi és
történelmi adások voltak. Japánban nagyon közked-
veltek ezek a mûsorok, a szappanoperák mellett talán a
legkedveltebbek. Szívesen néztem még a sumo és a K1
mérkõzéseket, régi samurai-filmeket és a minden szer-
dán este programon levõ Koko ga hen dayo nihonjin címû
mûsort (a címe körülbelül azt jelenti, hogy „ezek a japá-
nok furcsák”). Ebben az adásban több mint száz, japá-
nul jól beszélõ külföldi szerepelt, a téma minden héten
más és más volt, például milyen a taxi Japánban és mi-
lyen Brazíliában vagy Kenyában, vagy milyen az eu-
rópai és afrikai hivatalnok élete, és milyen a japáné. A
mindennapi élet milyenségét kutatták és vitatták meg,
hogy mi a jó és mi a rossz Japánban, vagy külföldön egy
japán vagy egy külföldi szemével nézve. Ezek a beszél-
getések gyakran veszekedésekbe és verekedésekbe torkol-
lottak, a már régóta Japánban élõ zsûri tagjai alig tud-
ták az összeveszett feleket szétválasztani és kibékíteni. A
pakisztániak és az indiaiak ott, a helyszínen akarták
megoldani a hazájukat sújtó problémákat és így tovább.
A közönség között volt pár román fiatal is – gondolom,
valamelyik diplomatának a gyerekei – akik, amint szót
109
kaptak, akkora hülyeségeket mondtak, hogy mindenki
kifütyülte õket. Még a máskor ellenséges tábor is egysé-
ges véleményt alkotott. Ezzel a románok szépen leszere-
peltek, többet aztán nem is adtak esélyt nekik a felszóla-
lásra, a vélemény-nyílvánításra.
Amikor a Nagoya-i Chukyo tévénél némileg ismert
lettem gasztronómiai reklámokkal én is kaptam meghí-
vást Tokyo-ba, hogy vegyek részt ebben a mûsorban, de
a sok munka miatt nem volt lehetséges. Nagyra értékel-
tem a japán tévétársaságok azon fáradozásait, hogy az
amerikai akciófilmeket sosem szombat-vasárnap tették
be, hanem szerdán, csütörtökön és pénteken. Ezekbõl pe-
dig mindig kivágták az erõszakos, véres vagy túlságosan
szexuális töltetû részeket. Sokszor a meztelen nõi testeket
itt-ott mozaikkal takarták el. Az ifjúság eredményes ne-
velése szempontjából jobb, ha nem tálalunk ilyesmit az
ifjúság elé. Én sem örvendenék, ha a gyerekem az óvó-
dában fennhangon újságolná, hogy mit látott otthon a
tévében. Gondolom, más sem.
110
A japán káromkodások
M
i, székelyek, mindig is büszkék voltunk arra,
hogy a magyar nyelv rendelkezik a legtöbb és
legváltozatosabb káromkodásokkal. Szerintem
inkább szégyelnivaló lenne ez, mert egy nyelv gazdagsá-
gát nem a kacskaringós káromkodások hivatottak ér-
vényre juttatni, sõt, szerintem egy nyelvet nagyon le tud-
nak alacsonyítani a csúnya szavak.
Japánban szerencsére nincsenek bõvében a káromko-
dásoknak, ez egyrészt a japánok neveltetésében keresen-
dõ, másrészt a japán nyelv az évezredek alatt annyi csi-
szolásban részesült, hogy a csúnya szavak automatiku-
san érvényüket vesztették. Egy japánnak nincs szüksége
arra, hogy obszcén szavakat vágjon a beszélgetõpart-
nere fejéhez, ha le akarja hordani. Sokkal keményebben
meg lehet sérteni valakit, ha a mondanivaló ízlésesen be
van csomagolva, és választékos formában jut kifejezés-
re. Otthon, a családban a kisgyerek máris megrovásban
részesül, ha kiejti az olyan egyszerû szitkokat, mint a bo-
lond, hülye, idióta.
A szülõk már korán arra nevelik a gyerekeiket, hogy
szépen és választékosan beszéljenek. Ha netalán a
szülõk veszekednek,soha nem emlegetik fel egymás csa-
ládfáját, és az isteneket sem vonják bele a veszekedések-
be. Ez ugyanis tiszteletlenség lenne az istenekkel és egy-
más szüleivel szemben, akiktõl minden jó származik.
Japánban nem divat a csúfolódás sem. Senki sem ta-
lálja mulatságosnak, ha egy embertársa balszerencséjén
vagy testi fogyatékosságain kell nevetnie vagy gúnyo-
lódnia, mert bárki bármikor kerülhet kellemetlen hely-
zetbe vagy szerencsétlenül is járhat.
111
A székely ember, ha káromkodik, könnyít a lelkén,
levezeti a feszültséget, és úgy érzi, hogy a baj legnagy-
obb részén már túljutott. Ez az érzelmek és indulatok
kimutatását is jelenti, és felszínre hozza az egyén lelki
gyengeségeit.
A japánok viszont rettentõen félnek attól, hogy érzel-
meiket kimutassák, és emiatt gyengének érezzék magu-
kat. Fontos dolog az is, hogy egyéni gondjainkkal, indu-
latainkkal ne legyünk más ember terhére és ne okoz-
zunk neki bánatot, szomorúságot vagy egyéb kellemet-
lenséget.
A kivülálló számára kissé furcsa lehet a japán men-
talitás megértése és ez csak évek hosszú során lehetséges.
Ennek elõfeltétele az, hogy ne testben és külsõben le-
gyünk japánok, hanem lélekben is.
Majmok
Ú
tban a Japán Alpok felé áthaladtunk egy csomó
olyan falun és kisvároson, amelyek közvetlenül a
dzsungelbõl nõttek ki vagy értek véget. Ebbõl az
következik, hogy az illetõ települések ugyancsak bõvel-
kedtek vad majmokban. A majmok bandákba verõdtek,
és úton-útfélen kunyeráltak a turistáktól és néha annyi-
ra felbátorodtak, hogy szabályszerûen ellopták a nyitott
autókból, amire szükségük volt, vagy megtámadták a
nõket és a gyerekeket.
A helyi újságok szerint a garázdálkodó majmok na-
ponta 30-40.000 yen kárt okoznak az élelmiszerüzletek-
nek, és lassan olyan agyafúrtakká válnak, hogy még a
legbonyolultab csapdákat és ablakzárakat is kijátsszák.
A kétségbeesett lakosság kínjában már azt sem tudja,
112
hogy mit csináljon: petárdákkal vagy a lakásban elhe-
lyezett óriás majombabákkal védekezzen-e, vagy a maj-
mokat csúzlival lövöldözze. Az emberek kezdenek hara-
gudni a turistákra is, mert azok szoktatták rá a majmo-
kat a koldulásra, innen már csak egy lépés a lopkodás és
az utcai rablótámadás. Nemrégiben hoztak is egy olyan
törvényt, hogy minden turista megbírságolható, ha raj-
takapják, amint majmokat etet, vagy majmokkal barát-
kozik.
Megfigyeltem, hogy egy család a temetõben órák hosz-
szat dolgozott, hogy egy elhunyt hozzátartozó sírját
rendbe tegyék, étel, ital és füstölõáldozatot mutassanak
be és elhelyezzék a kegyelet virágait. A majmok mindezt
az erdõ szélérõl figyelték, és alighogy eltávozott a család,
máris ott termett az egész banda, és mindent tönkretet-
tek. Nem tudom más hogy viszonyulna ehhez a dolog-
hoz, de engem alaposan felkavart a látvány. Gondolom,
így vannak ezzel mások is, fõleg a helyi lakosok. Még
szerencse, hogy Japánban fegyverhez és méreghez bor-
zasztó nehéz hozzájutni, így marad a petárda, a csúzli és
a rendeletek, mint védelmi eszközök. Az eredmény, hogy
a majmokat visszaszoktassák természetes, megszokott
életmódjukhoz, egyenlõre még várat magára.
113
Kirándulás a Japán Alpokba
A
Chubu Sangaku nemzeti parkot méltán nevezik
Japán Alpoknak, mert csodálatos hegyeivel, völ-
gyeivel és alpesi faunájával az európai Alpokkal
vetekedik. Ez a leghíresebb hegyvidéki park háromezer
méter fölötti hegyeivel valóságos turistaparadicsom.
A park turistaközpontja a Kamikochi nevû település,
itt, ezen az 1500 méter magasan fekvõ nyaralótelepen
sok termálfürdõ, hagyományos japán étterem és tradi-
cionális vendégfogadó van. Mindez a turisták kényelmét
szolgálja, igaz, hogy drága pénzért, mert minden a nor-
mális ár duplájába kerül. De megéri, mert a sízéstõl
kezdve a gyalogtúrákig és kirándulásokig a még ma is
A Japán Alpok
114
Aki a magas hegyeket szereti, menjen a Hodaka-ra.

Japán harmadik legmagasabb hegycsúcsa 3190 m magas.
mûködõ vulkánokig minden ragyogóan meg van szer-

vezve.
Nagy a tisztaság, és a turistautak mind el vannak
kerítve kötéllel, korláttal a védett területektõl. Sem autó-
val, sem gyalog nem szabad a földön járni, hanem lába-
kon álló, fából készített út van mindenfelé. Rengeteg a
turista és a fotós szaki, akik reggeltõl estig ide-oda hur-
colkodnak állványaikkal és egyéb felszerelésükkel.
Nagyon szép az Azusa folyó, vize olyan tiszta, hogy
az az érzése támad azembernek: nem is a Földön van,
hanem valami más bolygón.
Hegymászás közben láttam medvét és szarvast is, bár
a medve sokkal kisebb volt, mint a mi barnamedvénk,
annál nagyobb ijedelemmel zörgött át a bozóton. A
szarvas is, ahogy megpillantott, hamar olajra lépett.
115
A yukata
A
yukata, vagy másnéven nyári kimono kényelmes
otthoni viselet, amit a japánok szívesen öltenek
magukra a napközben hordott kényelmetlen
nyugati ruházat vagy a nehéz kimono után. Habár a
yukata szabása megegyezik a kimono-éval, lényegesen
A szerzõ kimonóban
116
könnyebb, mondhatni lengébb ruhadarab. Szövete nem
selyem hanem gyapot, és mindenféle nyomtatott min-
tákkal van díszítve. A yukata-t azonban nem csak nõk
viselik otthon, hanem férfiak is, fõleg az esti forró fürdõ-
zés után találja az ember nagyon kényelmes ruhadarab-
nak. Igaz, hogy a kezdõ külföldinek, amíg meg nem ta-
nul otthonosan mozogni benne, állandóan kilóg vala-
mije. De sebaj.
Másképp a yukata lehet pizsama is, mégpedig na-
gyon kényelmes pizsama, leszámítva azt, hogy reggelre
az egész fel van csavarodva a nyakunkra. Nyáron sem-
mit sem vesznek a yukata alá, még tabit sem húznak,
csak geta-t vagy zori-t, ha az utcára mennek. A lakásban
mindenki mezítláb járkál. Néha öv tartozik a yukata-
hoz, egy puha és könnyû selyemöv, amelynek a csomó-
zása sokkal egyszerûbb, mint a kimonó obijáé.
A nyugati országokban sok helyen lehet selyembõl
készült és mindenféle rikító színû sárkánnyal, fõnixma-
dárral kivarrt yukata-t vásárolni, amit kimono néven
próbálnak rásózni a tapasztalatlan vásárlóra, vagy a-
mit a laikusok tévesen kimono-nak azonosítanak. Ez
nem több, nem kevesebb mint értéktelen piaci bóvli,
melynek látványa nevetésre és sajnálkozásra késztet ja-
pánt és a japán helyzetet ismerõ külföldit egyaránt.
117
A japán stílusú vendégfogadó,
a ryokan
A
kiket a japán életforma és a japán hagyomá-
nyok érdekelnek, szálljanak meg egy ryokan-
ban. Ennél jobb terep nem is létezik egy külföldi-
nek. A Japán Alpokba menet én is megszálltam egy ryo-
kan-ban Kamikochi településen.
A vendégfogadó épülete – hasonlóan a hagyományos
faépületekhez – a japán lakásépítés és lakberendezés
szerint épül. A falak és a tartógerendák fából készülnek,
a háztetõt színes cserép fedi. Az épületben az ajtók és az
ablakok eltolható fatáblák, a szobákat elválasztó, moz-
gatható válaszfalak fehér rizspapírral borított farácsok.
A válaszfalak eltolhatóak vagy kivehetõek, a szobák
118
Egyenruhaként viselt tarka kimono. Kiszolgálószemélyzet a ryokan-ban
számát és alakját tetszés szerint alakíthatjuk. A ryo-

kanban a padlózatot – úgy, mint a japán lakásokban –
tatami borítja. A tatami fakeretekre feszített rizsgyékény,
amely kb. 90–100 cm nagyságú és 6 cm vastag. A bútor-
zat meglehetõsen egyszerû: alacsony asztalka, ülõpár-
nák egy falra felfüggeszetett képtekercs és egy mûvészien
elrendezett virágcsokor van a szobában. A polcok és a
szekrények be vannak építve a falba. Itt tárolják nap-
közben az ágynemût és a ruhákat.
A nagyvárosokban ma már vannak 8–10 emeletes,
modern ryokanok, amelyeknek a berendezése megegye-
zik a hagyományossal, de ezeknek már nincs meg a va-
rázsa.
A vendégeket a színes kimono-ba öltözött felszolgáló-
nõk hangos irasshaimase felkiáltással és mély megha-
jlással köszöntik. Az irassha mase-t „Isten hozta” vagy
„Szívesen látjuk”-ra lehetne a legtalálóbban lefordítani.
Japánban mindenütt így köszöntik az érkezõ vendéget,
119
vásárlót, üzletfelet stb. A vendéget állandóan forró tea,
édes sütemények és tiszta kimono (yukata) várja.
A ryokanokban speciális japán ételeket kaphatunk,
de a legtöbb helyen a külföldi turisták számára nyugati
ételeket is felszolgálnak. Az ételeket-italokat a szobában
szolgálják fel, nagyobb kirándulócsoportok esetében pe-
dig a nagy, közös étteremben. A zöld tea itt is ingyenes,
mint a tradicionális japán étteremben, annyiszor hoz-
zák, ahányszor a vendég kéri. A szoba napi bére két ét-
kezést, a reggeli és a vacsora árát tartalmazza. A felszol-
gálónõk rendet tartanak a szobákban, teát szolgálnak
fel és este megágyaznak. A padlóra vetett ágyban, puha
matracon nagyon kényelmesen lehet aludni, csak a kis,
négyszögletes, mûanyag golyócskákkal keményre tö-
mött japán párnával nem tud a külföldi mit kezdeni.
Van porcelán macska is, amit párnának lehet használ-
ni. A macska háta úgy van kialakítva, hogy az ember
tarkója, nyaka kényelmesen belefér. Csak egy a baj a
macskával: nem lehet hason fekve vagy oldalsó pozí-
cióban aludni benne.
Színvonalas ryokan-ban a vendég kap két törölközõt,
fésût, fogkrémet, fogkefét és borotvát. Ezzel a felszerelés-
sel már lehet menni a fürdõbe, majd a fürdõbõl vissza-
térve forró teát vagy sake-t szolgálnak fel a teaszobában.
120
Az onsen
A
gyógyvizes termálfürdõk a világ egyik legjobb és
legkellemesebb idõtöltését jelentik úgy a japán-
nak mint a külföldinek. Bárki, aki egyszer kipró-
bálja, annyira megszereti, hogy nem tud késõbb meg-
lenni nélküle. A japánok tisztaságszeretete a sintoizmus-
ban gyökerezik, amely a rituális tisztálkodás egész soro-
zatát írta elõ. Az onsen-ben a fürdõ közös. A falba épített
csapoknál a fürdõzõ elõször alaposan beszappanozza és
ledörzsöli a testét. A tükrökkel borított falak elõtt faved-
rek, samponok,folyékony szappan és kisszékek vannak,
hogy minél kényelmesebben lehessen tisztálkodni. A kö-
zös fürdõben nem divat a fürdõruha, mindenki meztele-
nül sétafikál ide-oda, mint egy nudistatelepen.
A bugyborékoló fazék és a kõtömbökbõl épített szabadtéri medence
121
Pakisztáni barátom, aki még soha nem volt onsen-ben,

vadonatúj fürdõnadrággal masírozott be, mire pechjére
valami meztelen vénasszonyok elõrontottak, és kipen-
derítették. De nem minden fürdõben vannak együtt a nõk
és a férfiak, a legtöbb esetben a két rész magas bambusz-
fallal van elválasztva egymástól. A fürdõmedence kõtöm-
bökbõl van építve, de vannak hatalmas fakádak, és sza-
badtéri medence is, amihez japán kert csatlakozik.
A víz egy kicsit forró, kb. 42-45 fokos, ezt megszokni és
elviselni nem a legkönnyebb, de megéri itt-ott megéget-
ni, mert nincs csodálatosabb dolog, mint tisztán, meg-
borotválkozva üldögélni a forró vízben és közben beszél-
getni. A japánok órákat elüldögélnek a vízben, mivel Ja-
pánban a fürdõzésre szánt idõ a pihenés és a nyugalom
órája. Majdnem minden ryokan-nak van fürdõje, ide
bármikor le lehet jönni, akár éjszaka is. A fürdõ elõteré-
ben különféle illatosítószerek vannak, amelyeket a ven-
dég díjtalanul igénybe vehet. Ezenkívül az asztalokba
beépített hajszárítókat nyugodtan lehet használni.
122
A japán nemzeti ünnepekrõl röviden
A mai Japán nemzeti ünnepek aránylag fiatal múltra

tekintenek vissza.1948-ban, a második világháború be-
fejezése után, a hivatalos ünnepek számát 12-re csök-
kentették. Ez a 12 ünnepnap 1992-ben kibõvült 13-ra.
Lássuk hát, mik ezek:
• Január 1. Ganjitsu – Újév

A japán újév nagy ünnepségekkel kezdõdik, ilyenkor
van a partyk, a vidám mulatozások, az ajándékozás
és a templomlátogatás ideje. Az üzletek és az áruhá-
zak 3-6 napig zárva vannak, az iskolában is szünetel
a tanítás, úgymint a munkahelyeken a munka.
123
• Január 15. Seijin no Hi – a Nagykorúság Napja

Ezen a napon ünneplik azokat a fiatalokat, akik a
múlt év április 2 és jelen év április 1 között betöltötték
a 20. életévüket és immár nagykorúaknak számítanak.
• Február 11. Kenkoku Kinen no Hi

Ez a nap a japán nemzet ás állam megalapításának
a napja. Parádés állami ünnepségeket rendeznek a le-
gendás államalapító Jimmu, Japán elsõ császára tisz-
teletére.
• Március 21. Shumbun no Hi

– a tavaszi napéjegyenlõség ünnepe.
124
• Április 29. Midori no Hi – Zöld Nap
1989-ben ezt a napot a természet- és a környezetvéde-
lemnek szentelek. Korábban Hirohito (Showa) császár
születésnapja alkalmából ünnepelték.
• Május 3. Kempo Kinembi – az Alkotmány Ünnepe

Megemlékezés az 1947 május harmadikára amikor
Japánban új Alkotmány lépett érvénybe.
• Május 5. Kodomo no Hi – Gyermeknap

A fiús házaknál hosszú póznákon lengeti a szél a koi no-
borit, a színes selyembõl készített hatalmas halfigurá-
kat. Japánban a ponty (koi) az erõ, a bátorság férfias e-
rényeinek a megnyilvánulása. A fiúk tradicionális a-
jándékot kapnak: miniatûr szamurájfelszerelést, kar-
dot, sisakot és páncélruhát. A szegényebb családok gye-
rekei kénytelenek beérni azzal, hogy a kölcsönzött ruhá-
ban lefényképeztetik magukat, mivelhogy a harci fel-
szerelés tökéletes mása az eredetinek, és egy vagyonba
kerül. Régebb csak a fiúkat ünnepelték meg, de ma már
a lányok is kapnak ajándékot. Május 5-én szokás a vár-
kastélyok udvarán vagy híres csatamezõkön harci játé-
kokat, fegyveres bemutatókat és lõgyakorlatot rendezni.
A ruhák és a fegyverek a legtöbb esetben eredetiek.
• Szeptember 15. Keiro no Hi

Az öregek tiszteletének ünnepe. A japánok köszönetet
mondanak és hosszú életet kívánnak nekik.
• Szeptember 23. Shubun no Hi

Az õszi napéjegyenlõség ünnepe. A japánok felkeresik a
szentélyeket és a halottaikért imádkoznak. A temetõben
rendbe teszik a síremlékeket, illatos füstölõket gyújta-
nak, víz- és ételáldozatot helyeznek a sírra.
125
• Október 10. Taiiku no Hi – Sportnap
Megemlékezés az 1964-ben október 10-24. között ját-
szott Tokiói Olimpiai Játékokra.
• November 3. Bunka no Hi – a Kultúra Napja

A szeretet, béke és szabadság jegyében kulturális ren-
dezvényeket tartanak.
• November 23. Kinro Kansha no Hi

– hálaadás és köszönetnyilvánítás a munkáért
• November 23. Tenno Tanjobi

Japán jelenlegi uralkodója, Akihito (Heise) császár
születésnapja. A japánok ezen a napon láthatják csá-
szárukat és kinyilnváníthatják jókívánságaikat.
Röviden ezek lennének a fõbb ünnepek, az aprób-

bakat lehetetlenség számon tartani, mert minden falu-
nak, településnek megvannak a maga helyi ünnepei,
amelyek történelmi eseményekhez vagy a mezõgazda-
sághoz kapcsolódnak. Mondhatni azt is, hogy minden
nap van valamilyen ünnep vagy rendezvény.
Természetesen a keresztény világ nagy ünnepei nem
számítanak ünnepnapnak, ezek hivatalos munkanap-
nak vannak elkönyvelve, de sokszor az is megesik, hogy
a fentiekben ismertetett hivatalos japán ünnepek is bi-
zonyos cégeknél teljesen normális napoknak számíta-
nak. A profit érdekében nem tartják meg ezeket, vagy
igyekeznek minimálisra csökkenteni a szabadnapokat.
126
A borravaló
J apánban a borravaló kissé az étrhetetlen és fölösle-

ges dolgok közé tartozik. A kliensek nem adnak bor-
ravalót a pincérnek, a boynak, a taxisofõrnek vagy a
fodrásznak. Igaz, õk nem is szorulnak borravalóra, mert
a napi bevételért keményen megdolgoznak, de eléggé
eredményesen is, amint megfigyelhettük az utóbbi 20-
30 évben. A japánok nem várnak külön elismerést. A
munkát kötelességbõl, felelõsségtudatból végzik. Tudod,
hol van a helyed, tedd azt, amit tenned kell és amit elvárnak
tõled – valahogy így is meg lehetne fogalmazni a japán
mentalitást.
Az étteremben, a pincérek körében nem beszédtéma a
borravaló, és senki sem várja el a vendégtõl. Ennek elle-
nére az Európát és Amerikát megjárt vendégek tudják
értékelni az extra szolgáltatásokat és adnak borravalót.
Megtörténik, hogy igen forgalmasnak ígérkezõ partik
vagy esküvõk elõtt a rendezvényszervezõ személy átad
az étterem vezetõjének egy pénzes borítékot. Egyben kéri
a tulajdonos és a személyzet jóindulatát, és elvárja, hogy
a sok tennivaló ellenére is a rendezvény zökkenõmente-
sen folyjon le. Ez a pénz értelmezhetõ borravalóként, de
ritkán kerül kiosztásra a személyzet között, mivel igen
elenyészõ összeg jutna egy fõre. A tulajdonos a pénzt a
havonta sorra kerülõ munka utáni nagy kiruccanásokra
használja fel, amikor is meghívja a személyzetet egy
bárba vagy egy étterembe.
127
A pachinko
L
együnk akár Tokióban, akár egy kisvárosban, az
utazó hamar fel fog figyelni egy nagy épületre, a-
melybõl minden ajtónyílásra pokoli zaj árad ki. A
nagy épület egy óriási játékterem, amelyben jobb- és bal-
oldalt hosszan sorakoznak a játékautomaták. Ez a pa-
chinko. Minden gép elõtt bamba pofával ülnek a japá-
nok és szorgalmasan tömködik az autómatákba az acél-
golyókat. A játék lényege a golyót bejuttatni egy nyílás-
ba, ezt az autómata jutalomgolyókkal honorálja. A cél,
hogy minél több jutalomgolyóra tegyünk szert. De ez
nem megy olyan könnyen, mert a gép csak nyeli-nyeli a
golyókat, és ha azok elfogynak, a pénzt is. Ha szeren-
csénk van és nyerünk, az ajándék golyókat a játékterem-
ben levõ boltban elcserélhetjük cigarettára, italra, rizsre,
fényképezõgépre, és még ki tudja, mire. De a nyere-
ményt pénzre is lehet váltani, bár a golyók ázsiója ol-
csóbb, ha pénzre váltjuk, mert egy golyóért alig négy
yent fizetnek. Az ajándékvásárlásnál egy golyó nyolc
yent ér. Vannak olyan megrögzött játékosok, akik némi
szerencsével több ezer dollárt nyernek egy délután folya-
mán, és gépük mellett ládaszámra áll a nyereménygo-
lyó. Mások pechesebbek, mert hiába tömik a gépbe az e-
gész fizetésüket, nem nyernek semmit. Hallottam, hogy
egy japán férfi, miután elvesztette az összes pénzét, ha-
zaszaladt, a felesége pénztárcájából kilopta a rizsre való
pénzt, és azt is beleölte a gépbe. Egyszóval, a pachinko
népbetegség. A játékteremben vegyesen van öreg és fia-
tal, megszállottan játszanak. Órákon át ülnek a gép e-
lõtt, és élnek az automata rabságában, bûvöletében. Sok
japán feleség sóhajtozik emígy: Óh, bár találna a férjem
128
egy szeretõt magának, csak hagyná abba a pachinkót!
Mert egy nõt idõvel meg lehet unni, de a játékot, amely-
hez nem kell partner, aligha. Egyszer én is pachin-
kóztam, alig tíz dollárral szállva be a játékba. Óriási sze-
rencsém volt! Alig egy óra alatt több mint 400 dollár ér-
tékben ügyeskedtem össze nyereménygolyókat. Ezt az-
tán hamar beváltottam két zsák rizsre és némi készpénz-
re, mert féltem, hogyvérszemet kapok és a játékba bele-
feledkezve beleölöm a gépbe nemcsak a nyereménye-
met, hanem a tárcámban lévõ többi pénzt is.
Elõfordul, hogy vannak nyerõ gépek, ezeket szándé-
kosan állítják be azért, hogy a meggondolatlan játékos
a sikeren felbuzdúlva még több pénzt költsön. Az egyik
barátom mesélte, hogy az egyik gépen nyert 3000 dol-
lárt, és másnap ugyanazon a gépen elvesztette az egé-
szet. Ilyen az ember, minél több van, annál többet akar.
A könnyen jött pénz és gazdagság, amilyen gyorsan jött
éppolyan gyorsan el is megy.
Amikor a pékségben dolgoztam, reggel fél négykor,
útban a pékség felé hosszú sort láttam egyik-másik já-
tékterem elõtt. Volt, aki hálózsákot és párnát hozott,
hogy az éjszakát ott töltve másnap reggel a 9 órai nyi-
tásnál elsõ legyen és a tegnap szerencsésnek bizonyult
gépet újra megfejhesse.
Ismerve a keleti ember szerencsejáték-mániáját, a ja-
pánok nem egyhamar fognak kigyógyulni pachinko-
ból. Nagy port vert fel egy tragédia, amikor egy anya az
autóban hagyta kisgyermekét és bement a játékterembe
pachinkózni. A gyerek közben megfulladt a zárt autó-
ban, de az is lehet, hogy hõgutát kapott a nyári meleg-
ben. A zárt autóban nyáron rettenetes forróság tud len-
ni. Egyszer kipróbáltam, hogyan lehet tükörtojást sütni
a mûszerfal fölött egy palacsintasütõben. Nem mon-
dom, sikerült, de én is majdnem megfõttem.
129
Az International Centerben
G
yakran jártam az International Center-be, mert
itt lehetett külföldi diákokkal találkozni és a gaz-
dagon felszerelt könyvtárban magyar könyvek is
voltak. Ingyenes lapokból a kezdõ és a japán helyzettel
még hadilábon álló külföldi megtudhatta, hogy miként
kell Japánban helyezkedni ahhoz, hogy elfogadják és
zavartalanul be tudjon illeszkedni. Egyedül munkaköz-
vetítéssel nem foglalkoztak, de azon kívül, ha valaki
nyelvet vagy valamilyen japán mûvészetet akart tanul-
ni, vagy csak egyszerûen érdekelte valami, azonnal és
készségesen segítettek.
Viaszételek
S
ok tradicionális japán étterem kedvenc vendégcsa-
logató fogásként az étlepon szereplõ ételeket viasz-
ból megmintáztatja és vitrinben kirakja az étterem
bejárata elé. Az arra haladó járókelõk megnézhetik,
hogy milyen nagyok az adagok, hogy miként néz ki az
étlapon szereplõ étel és hogy mennyibe kerül. A viaszé-
telek nagyon szépek, színesek és étvágygerjesztõek. Na-
gyon ügyes reklám, mondhatom, és sokkal hatásosabb,
mint kitenni egy étlapot, esetleg egy fényképes étlapot,
amely tartalmazza a kínálatot. Egy étlap sosincs olyan
hatással a vendégre, mégha tele van színes képekkel is,
mint a viaszétel, amely egy pillantással bemérhetõ, fel-
térképezhetõ. A viasz ételek látványára a legtöbb ember-
nek összefut a nyál a szájában és öt közül három bizto-
san betér ebédelni.
130
Barátom, Martin
A
mikor egyszer az International Centerben vol-
tam, feltûnt egy hirdetés a falon, hogy „németül,
angolul, hollandul és magyarul tanítok kezdõket
és haladókat”. Tiszta kíváncsiságból felhívtam, mert
mindig nagyra tartottam azokat az embereket, akik több
nyelven beszélnek, és így ismerkedtem meg Martinnal.
Martin W. Niers egy hamburgi német srác volt, igazi vi-
lágjáró. Bejárta Európa majdnem mindegyik országát, de
nem csak turistaként, hanem aktívan élt és dolgozott több
országban, mint például Bulgáriában, Magyarországon és
Romániában. Bulgáriában megismerkedett egy japán
lánnyal, és így került Japánba, közben beutazta a Távol-
Keletet. Martin az észak-német árja típus megtestesítõje
Martin barátom feleségével, Mikivel
131
volt: sudármagas termet, szõkés haj, kimértség, céltuda-
tosság és hideg elegancia. Tudni való, hogy a hambur-
giak vagy a berliniek mindig kitûnnek valamivel a többi
német közül, így Martin is egy extra kiadás volt. Ki volt
gyúrva, voltak tetoválásai, kõkemény zenét hallgatott, és
mindig fekete ruhákat viselt. Tartózkodó magatartása és
szófukarsága miatt nem sokat tudtam meg róla, de az
egész élete full action lehetett, vagy legalábbis az a tíz év,
amióta nem volt otthon.
Amikor idõm engedte, meglátogattam Martint, és gyak-
ran felhívtam. Máskor õ jött el hozzám, de mindketten na-
gyon elfoglaltak voltunk, ugyanis õ a Berlitz nyelviskolá-
ban tanított, ezen kívül magántanítványai voltak. Csodál-
tam Martint, mert látszott rajta, hogy nem ejtették a fejére
kiskorában. Keményen megállta a helyét az életben, és
mindig tudott alkalmazkodni a megváltozott körülmé-
nyekhez. Barátságunk kialakulásában az is segített, hogy
volt egy pár közös vonás bennünk, például az, hogy Mar-
tin se szeretett hosszabb ideig lehorgonyozni valahol, és
mindig az újat és a változatosat kereste. Mint ahogy én is.
Egyszer Martin segített munkát találni. Adott egy külföl-
dieknek nyomtatott angol nyelvû újságot, amely teli volt
apróhirdetésekkel és egyéb hasznos információkkal. Innen
kiválasztottam egy apróhirdetést, amely angolul tudó kül-
földieket keresett, majd felhívtam, és pár nap múlva meg-
kaptam a munkát. Sajnos az a tény, hogy Martin a város
másik felében lakott, az állatkert mellett, továbbá a nagy
elfoglaltság és a sok lótás-futás még szabadnapokon is,
nem tette lehetõvé hogy gyakrabban találkozzam a bará-
tommal, és kedves kis feleségével, Mikivel. De hát ilyen az
élet Japánban, és ezt el kell fogadni. Mindenki reggeltõl es-
tig dolgozik, és még a szabadnapokon is bedolgozik vala-
hová. Így ritkán adódik alkalom valahová együtt elmenni
a barátokkal, fõleg hosszabb kirándulásokat tenni.
132
A nõi kimono
A
mikor a kimono-ról beszélnek külföldi társaság-
ban, a legtöbb embernek a harcmûvészek fehér
edzõruhája ugrik be elsõnek. Mások, fõleg a nõk,
a yukata-ra, a vékony nyári kimono-ra tippelnek, amely
nem egyéb, mint a japán nõ pongyolája.
A kimono szabásában hasonlít a yukatá-hoz, ha u-
gyan meg nem egyezik vele, de anyaga vastagabb és
sokkal díszesebb. A IX. században a nõk 12 réteg ruhát
hordtak, csak így érezték magukat tökéletesen felöltözve.
Szerencsére ma már ennek a selyemzuhatagnak csak az
egyharmada van forgalomban, mint a kimono nélkü-
lözhetetlen alkatrésze. Ma a kimono alatt csak egy alsó
kimono-t viselnek, ez nagyon vékony, finom selyembõl
készül, és külön övvel rögzítik. Bugyi persze nincs alatta,
mert a kimono alatt nem szokás bugyit hordani. Ezért
133
aztán több mint egy tucat nõ égett benn egy nagy áru-
házban Tokyo-ban még a hatvanas években, mert nem
akartak kimono-ban kiugrani az alul kifeszített ponyvára.
A kimono-nak bõ ujja van, ez a fiatal lányoknál
hosszú, a már felnõtt nõknél rövid, és elöl a kimono bal
szárnya hajlik rá a jobbra. Azt, hogy miként kell felöl-
teni, hogyan kell viselni a kimono-t, speciális iskolák-
ban tanítják. A színek megválogatása is különös gond-
dal történik. Meleg idõben élénkebb, télen sötétebb szí-
nût viselnek. Fiatal lányok színeset, öregebb nõk pedig
sötétebb mintájú kimono-t hordanak. De nem csak azt
nehéz megtanulni, hogy hogyan kell összefogni, kibon-
tani, felölteni egy kimono-t, elhelyezni a ráncokat, a
fodrokat, és ki-be hajtogatni, amit kell, hanem a kimo-
no megválasztásakor tekintettel kell lenni az évszakra, a
hónapok virágaira. Január elején kezdõdik a szilvafa vi-
rágzásának az ideje, amely márciusig tart. A cseresznye
április elsõ felében virágzik, a nagy bazsarózsa április
végén vagy május elején, kora májusban van az azalea
és a vistaria szezonja, július elején az írisz, július végén
és augusztus elején a lótusz, november elsõ hetében a
krizantém és novemberben a juhar. Ennek gyönyörû,
vörös leveleit a virágok közé számítják. Más mintákat
bármikor lehet viselni, de az is meg van határozva, hogy
bizonyos ünnepeken, ceremóniákon és rendezvényeken
mit illik viselni. Tehát nem csak a kimono szabásának
vannak kialakult törvényei, hanem a viselésének is. Is-
mertem idõsebb hölgyeket, akik még hetven évesen is
hetente eljárogattak egy hasonló korú kimonomesternõ-
höz, hogy órákat vegyenek és megtanulják helyesen vi-
selni a kimonot. Igen nagy odafigyelést igényel az öv, az
obi színének kiválasztása. A hagyományok szerint az öv
színe mindig más kell legyen, mint a kimonoé. Fontos
továbbá, hogy az öv színe erõsebb, élénkebb legyen.
134
135
Ünnepélyes alkalmakkor spe-
ciális, arany vagy ezüst szálak-
kal átszõtt vagy hímzett obi-t
használnak. Egy másik nagy
probléma az obi megkötése. Ál-
lítólag csak a csokor elkészítése
több mint harminc percet igé-
nyel, és ez aránylag rövid idõ a
kimono felöltésére szánt két óra
mellett, amikor a legtöbb eset-
ben még egy másik személy je-
lenlétére is szükség van, aki fel-
adja a kimono-t és megköti az ö-
vet. Nagyon sokféle csokrot lehet
kötni és nagy figyelmet fordíta-
nak arra, hogy milyen a megkö-
tött csokor alakja. Fiatal lányok-
nál és menyasszonyoknál gya-
kori a pillangó alakú csokor. A
japán nõi viselethez még hoz-
zátartozik az alig pár ujjnyival
bokán felül érõ fehér vászon-
zokni. Ez a tabi. A tabinak elöl
bemetszése van, amely elvá-
lasztja a láb nagyujját a többi-
tõl. Másképp nem lehetne fel-
húzni az elöl és hátul magas
sarkakon álló, fából készült fa-
papucsot, a geta-t, vagy ennek
bõrbõl vagy gyékénybõl ké-
szült változatát, a zori-t. A ge-
ta-t nedves idõben használják,
a zori-t pedig szép idõben, ami-
kor nincs víz és sár.
136
Sok külföldi úgy véli, hogy Japánban éjjel-nappal ki-

mono-ban járnak. Ez komoly tévedés. A japánok csak
ünnepélyes alkalmakkor öltik fel a hagyományos öltö-
zéket, ellenben sok idõs bácsit és nénit lehet látni az ut-
cán, akik kimono-ban járnak vagy ötvözik az õsi ruhá-
zatot a modern ruhadarabokkal. Vannak nagyon drága
kimono-k, amelyek egy vagyonba kerülnek és árukból
több autót vagy házat lehetne vásárolni. Ezek igen meg-
becsült darabjai a családi ruhatárnak és nem ritkán
nemzedékrõl nemzedékre öröklõdnek.
137
A japán nõ öltözködése a nyugati nõével szemben egy
olyan mûvészet, amely nem változik szélsõségesen, a
divat szeszélyének kiszolgáltatva, hanem elvben hûsége-
sen továbbra is ragaszkodik a múlthoz és a hagyomá-
nyokhoz. A kimono nem az érzéki hatást hivatott elérni,
mint a nyugati öltözet, hanem a lelkiség kifejezésére
törekszik. Gondoljuk csak el, hogy milyen bájos és kecses
tud lenni egy japán nõ, ha kimono-t ölt. Ha ezt kiegészít-
jük a szerénységgel és a tartózkodással, két kivételes tu-
lajdonsággal, akkor elmondhatjuk, hogy a japán nõ a
világ leggyönyörûbb teremtése. És ez valóban így van,
mert a kimono sokkal jobban áll a japán nõnek, mint az
európai ruha.
Óvszer
A
köztudatban általánosan az rögzült, hogy a ja-
pánoknak kis szerszámuk van. Ez valóban így
van, a kicsi a bors, de erõs mondás alapján nem
szabad lebecsülnünk a teljesítményüket. A legnagyobb
probléma azonban az, hogy a kis méretbõl kifolyólag az
összes óvszer kicsi. Ebbõl a szorult helyzetbõl nehéz
kievickélni, de gondoljunk csak a szegény néger fér-
fiakra. A más baját látva, egészen tûrhetõ tud lenni né-
ha a sajátunk.
A japán óvszerekrõl annyit kell tudni, hogy csinos
csomagolásban kaphatók, mint a csokoládé, és minõsé-
gileg a lehetõ legjobbak a világon. Nevük a japán tol-
vajnyelv szerint boshi, azaz kalap. Habár csak kalap és
nem kapucni, az ára eléggé borsos, ezért ajánlatos, ha
egy egész raktárral felszerelkezve indulunk el itthonról.
138
A furoshiki
A
z utcán minden nap látni színes batyukat cipelõ
néniket és bácsikat. Megszokott látvány ez Ja-
pánban, még Tokyo belvárosában is. A batyu
neve furoshiki, ez a japán bõrönd.
A furoshiki egy színes kendõ, amit különbözõ mére-
tekben lehet kapni. A japánok ebbe csomagolják azokat
a dolgaikat, amit mi táskában hordoznánk magunkkal.
Furoshikibe csomagolják az ebédes dobozt, az ajándé-
kot, a könyveket, egyszóval mindent, amit valahová
vinni akarnak. A kendõ négy sarkát összekötik, míg vé-
gül olyan formája nem lesz, mint a népmesék vándor-
legényeinek botra akasztott úticsomagja... csakhogy a
furoshikit mindig kézben viszik. Ma a furoshikit lassan
kiszorította a hátizsák és a rengeteg, mindenféle táska,
de az öregebb korosztály továbbra is használja. A fiata-
labbak, ha valahová kimonóban kell menniük, szíve-
sebben csomagolnak furoshikibe. Hogy is nézne ki a ki-
monó egy modern táskával kombinálva?
Kamionok
M
indenki ismeri az agyondíszített, giccses japán
kamionokat, amelyek valósággal ki vannak
tapétázva színes lámpákkal, képregény falfest-
ményekkel és rengeteg mütyürrel. Az agyoncicomázott
külsõ ellenére a kamionosok nem afféle amerikai fil-
mekbõl megismert hejehuja legények. Nemigen lépik túl
a sebességhatárokat, ugyanis kívülrõl, a kamionon há-
139
rom lámpa jelzi, hogy mennyivel haladnak. A teherau-
tók oldala meg van magasítva egy leereszthetõ lemezzel
vagy ponyvával. Ezt akkor használják, amikor olyan ra-
kományt szállítanak, ami kiszóródhat. Megfigyeltem,
hogy hátrafelé tolatás közben a fülkébe beépített auto-
mata kedves, meleg nõi hangon mondja: Kérem vigyáz-
ni! Hátrafelé tolatok! vagy Balra fordulok! Közben kelle-
mes zene szól vagy madárcsipogás, amely figyelmezteti
a gyalogost.
A hina matsuri
M
árcius harmadikán van a babák ünnepe, a
hina matsuri. E napon a lányos házaknál – ahol
serdülõkorú lányok vannak – felállítják a ven-
dégszobában a feketére lakkozott és vörös szövettel be-
vont pódiumot, és a pódium polcaira kirakják a babá-
kat.
Ezek a babák abban különböznek az európaiaktól,
hogy apró figurák merev ünnepi pózban, kifejezéstelen
tekintettel és díszes történelmi ruhákban. A babák a ré-
gi, feudális Japán hûbérurait, samurai-ait, udvari dá-
máit és egyéb elõkelõségeit ábrázolják. Agyagból vagy
fából készítik õket és kézzel varrt, mini kimonóba öltöz-
tetik õket. Néha a ruhákat drágakövekkel borítják. Az
üzletekben is lehet hina bábukat kapni, ezek olcsók és
elérhetõk minden japán számára. Az otthon kiállított
babák legtöbbje családi ereklye, amelyek nemzedékrõl
nemzedékre öröklõdõ értékes relikviák. Ha egy kislány
megnõ, akkor a lányára, az meg az õ lányaira hagyja a
babákat. A babák száma idõvel szaporodik, amikor
vagy ajándék-baba kerül közéjük, vagy vásárolt, régi
140
Kimonóba öltözött kislányok a díszes emelvény elõtt.

Legfölül a császár és a császárné trónol
mesterek keze alól kikerült alkotás gazdagítja a gyûjte-

ményt, esetleg két-három család gyûjteménye is összeol-
vadhat.
A hina matsuri tipikus lányünnep, ilyenkor a család
nõtagjai végiglátogatják a rokonokat és az ismerõs csa-
ládokat, és kölcsönösen megcsodálják egymás baba-
gyûjteményét. A babákkal nem szoktak játszani, csak
mutogatják õket. Ha pedig lejár az ünnep, elcsomagol-
ják a következõ évig, hogy aztán újra elõvegyék õket.
Nagy ritkán vannak speciális baba-árverések is, amikor
egy-egy gyûjtemény horribilis összegért cserél gazdát, de
az csak rendkívüli esetben fordul elõ, hogy egy család
megváljon a babáitól. Inkább magányos gyûjtõk vagy
kihalt családok gyûjteménye szerepel az aukción.
141
Csodás díszhalak
J apánban õsidõk óta a ponty az erõ, a bátorság és e-

gyéb férfias erényeknek a jelképe,megtestesítõje.
Azonban ez a hal nem a lustaságáról közismert szür-
ke és közönséges ponty, hanem egy színes, speciálisan
kitenyésztett faj, amely már 7000 éves tradíciókat tud-
hat maga mögött Japánban.
A koi nemcsak egyszerû hal, hanem a fiúgyermekek
jelképe is, és egyben a legnépszerûbb hobbiállat. A nyil-
vános parkokban, a lakóházak körül és a gazdagok ha-
talmas kertjeiben mindenütt halastavakat látni és hem-
zsegnek bennük a díszpontyok.
Ez a hal igen nagyra nõhet, és van belõlük minden-
féle színû: piros, sárga, naracssárga, hófehér, fekete, sár-
ga de elõfordulnak ezeknek a színeknek a kombinációi
is, mint piros-fekete, piros-fehér, fekete-piros-fehér vagy
sárga-fekete színösszeállításokban.
Bizonyos halak többezer dollárba kerülnek és megtör-
ténik, hogy az egyik fanatikus tenyésztõ megmérgezi a
konkurrens tenyésztõ egész tenyészállományát, ha már
nem tud megvásárolni, elcsalni vagy ellopatni egy-egy
értékes példányt.
142
A koi nobori
M
ájus ötödikén van a fiúk ünnepe, a koi nobori.
Ilyenkor a fiús házaknál ott lengeti a szél a koi
noborit, a magas póznákra tûzött vagy a házte-
tõre akasztott hosszú, színes selyembõl készült repülõ
pontyokat. E napon a fiúk megkapják hagyományos
ajándékukat, ami nem egyéb, mint miniatûr kard, sa-
mura-j sisak vagy gazdagon díszített samura-j bábuja.
Nagy látvány,amikor a színes szélzsákokat és halakat
ábrázoló táblákat cipelõ fiúk felkeresik azokat a parko-
kat, ahol a pontyok élnek. 100 yenért lehet zöld gyöngy-
szemhez hasonló haleleséget vásárolni, amit nemcsak a
pontyok, hanem az állandóan a parkokban lebzselõ
galambok is szeretnek.
A halak nagyon kezesek, mind feljönnek a víz tetejére
úgy, hogy többméteres, színes szõnyegnek látszanak. A
haleledelt pedig kézbõl veszik el.
143
Az Atsuta Jingu szentélyben
I
se szentélye után ez a második legfontosabb shinto
szenthely. Itt õrzik ugyanis azt az õsi szent kardot, a
Kusanogi no Tsuragit, amely az Ise szentélyben levõ
tükörrel, a császári palotában levõ nyakékkel a japán
császárok uralkodói és fõpapi jelvényei.
A legenda szerint Keiko császár fia, Yamato Takeru no
Mikoto herceg hadjáratot indított az ország keleti részén
szervezkedõ felkelõk ellen. Mielõtt hadba indult volna,
az Ise szentélynél imádkozott. Itt egy kardot kapott aján-
dékba Yamato Hime hercegnõtõl. A csatában a lázadók
meggyújtották a herceg csapatai körül a füvet, hogy a
katonák a tûzben és a füstben pusztuljanak, de a herceg
a karddal levágta az égõ füvet és legyõzte ellenségeit. Így
a lázadók terve végleg füstbe ment. Ezután a herceg le-
heveredett egy hatalmas japán cédrus alá, hogy kipi-
henje a csata fáradalmait. A kardot a fa egyik ágára a-
144
kasztotta. Mialadt aludt, Miyazu Hime hercegnõ el akar-
ta lopni a gyönyörû fegyvert, de a kard felgyújtotta a fát.
A porrá égett fa helyét a nép Forró Földnek, Atsu Ta-nak
nevezte el. Azóta a kardot nagy tisztelet övezi és a fa he-
lyén emelt szentélyben õrzik. A történet valószínûleg a
700-as 800-as években játszódott le, amikorra az ál-
lamhatalom kialakulása tehetõ, ezért tulajdonítanak o-
lyan fontos szerepet a kardnak. A Kusanagi no Tsurugi
nevû kard valójában létezik, noha nem láthatja a
nagyközönség. Ennek ellenére közöltek már róla fotókat
az Atsuta Jingu-ról szóló kiadványokban.
A no
A
no színház valamikor a XIV. században alakult
ki az õsi vallásos jellegû misztérium-játékokból,
amelyeken régi tánc- és pantomimelemek kapc-
solódtak a lírai epikus szöveghez. Stílusát nézve, a no
stilizált táncdráma, egyféle zárt színpadi mûfaj mûvészi
és elegáns táncjátékkal, amit zene- és énekszóval adnak
elõ. A no-ban az õsi tánc, a mozgás és zenei elemek har-
monikus egységet alkotnak a középkor archaikusan
csengõ nyelvével.
A no játékok szövegei a középkori japán irodalom alko-
tásai. A hõsökrõl, a szerzetesekrõl és sorsüldözött szerel-
mesekrõl szóló történetek igen kedveltek voltak akkoriban
arisztokratikus körökben. Eredetileg a no elõadás tartalma
komoly és sokszor tragikus volt, de a hosszú drámákat
vidám hangulatú bohózatokkal, vígjátékokkal szakították
meg. Ezeket a no szövegeivel ellentétben – amelyeket
klasszikus irodalmi stílusban alkottak – köznyelven írták
meg, mivel a kyogen (a vígjáték) a nép igényét szolgálta.
145
A no kisméretû, alig 5x5 méteres színpad tetõszerkezetét
négy oszlop tartja. Hátul színfal zárja le s az egyetlen dísze
a színfalra festett fenyõfa. A szabadban ûlõ halgatósággal
szemben a színpad jobb oldalán helyezkedik el a 6-8 tagú
kórus, hátul pedig a különféle dobokkal és fuvolával fel-
szerelt zenekar. Tokyóban, Osakában és Kyotoban, a no
dráma eme fellegváraiban gyakran láthatni no elõadá-
sokat, de ezekben az új színházakban már nem a szabad
ég alatt ül a nézõközönség, mint régen.
A szöveget színészek adják elõ pompázatos korabeli ru-
hákban arcukon fából faragott, mûvészi kidolgozású ál-
arccal, amely kifejezéstelen és ijesztõ egyszerre. Az arcmi-
mikát hanglejtéssel pótolják. A no-ban – a kabukihoz ha-
sonlóan – a nõi szerepeket is férfiak játsszák. Az elõadáso-
kat zenével kísérik, és a dobok lassuló vagy gyorsuló hang-
ja diktálja a színészek mozgását vagy a mûsor ütemét.
Egyébként a no darabokat rövid idõ alatt el lehet beszélni,
viszont eljátszásukhoz órák kellenek. A külföldi számára a
bevezetõzene, a versek és monológok hosszadalmas ismét-
lése eléggé unalmassá teszik az elõadást. A lassú mozgást
is nehezen lehet követni. Zeami Motokiyo, akit a legklasz-
szikusabb japán színi mûfaj, a no koronázatlan nagymes-
terének tartanak, leírta ugyan tapasztalatát, de ezeket a
kéziratokat csak 1905-ben nyomtatták ki elõször. Addig a
családi szentélyben õrizték õket a leszármazottak mint tit-
kos leiratot. Zeami mester irodalmi hagyatékából körülbe-
lül 480-at még ma is játszanak, és a no drámákat mindig
eredeti formájukban adják elõ. A no a mai Japánban egy
félig elfeledett és halott mûvészet, amelynek csupán pár
ezer rajongóból álló tábora van. Ennek a régi mûvészetnek
e kedvelõi rendszeresen elmennek az elõadásokra és kí-
vülrõl tudják a középkori szöveget, amit nemcsak a kül-
földi nem ért, hanem a hétköznapi japán is csak mûsor-
füzettel a térdén tud követni.
146
Háziállatok
A
japánok nagy állatbarátok, és majdnem minden
család tart otthon kutyát, macskát, aranyhalat,
kanárit és még nem tudom, mit. De azért a leg-
többnek kutyája van. A sok kutyasétáltató ember láttán
nem kell félni attól, hogy valahol kutyagumiba lépünk,
mert mindenki viszi magával a kicsi lapátot, és elássa a
kutya ürülékét. Erre a sétálóutak és a parkok mellett sû-
rûn elhelyezett táblácskák figyelmeztetnek, hogy kutya-
kötelessége a gazdinak kedvence után rendet csinálni.
Mások meg nylonzacskót visznek magukkal és azt kifor-
dítva felhúzzák a kezükre, majd felveszik a még meleg
plasztelint. Nem mondom, kéjes érzés lehet ez a mûve-
let, amit nem szívesen végeznék, de a törvénytisztelõ eb-
tartónak meg kell szenvedni. Veszedelmes kutyát nem
láttam, a többség mindenféle piszlikutyákkal jár. Elvét-
ve akad egy vizsla, agár, tacskó vagy husky. A fajtiszta
európai kutyák nagyon drágák, ezért beérik japán ku-
tyákkal, vagy korcsokkal. A szomszédomban volt egy
nagy, fekete kutya, amit imádtam bosszantani, anélkül,
hogy ezt valaki észrevette volna. A kutyának ki voltak o-
perálva a hangszálai, csak tátogott szegény, mintha né-
mafilmben lettünk volna. De akadt más furcsaság is bõ-
ven: láttam kutyát pelenkában, cipõben, esõkabátban,
sapkával, mellényben stb. A háziállatok közül mégiscsak
a tücsök a király. A japánok szívesebben tartják házõrzõ-
nek, mert a tücsköt nem lehet megvesztegetni se kolbász-
szal, se hallal. A mini házõrzõk egy üvegkalitkában lak-
nak a konyhában vagy a nappaliban. Napközben alsza-
nak, viszont éjjel rettenetes zenebonát csapnak. Ez a ricsaj
csak akkor szakad meg, ha valaki belép a szobába. A ja-
pán ember innen tudja, hogy idegen van a házban, ha a
147
ciripelés hirtelen abbamarad. Aludtam én is tücsökkel ör-
zött házban, de a tücsökzenét éjjel sehogy sem tudtam meg-
szokni. Japán barátaim meg nélküle nem tudtak aludni.
A japán tévében láttam egy mûsort egy olyan tücsök-
gazdáról, aki 30.000 tücsköt tartott otthon a lakásban.
Havonta sokszáz dollárt költött kedvencei élelmezésére, és
emiatt még a feleségével is összezördült. Furcsa egy hob-
bi, mondhatom, de megvan az az elõnye, hogy a tücsköt
nem kell sétáltatni vinni, se kutyafodrászatba, és az utó-
dok sem jelentenek különösebb gondot a gazdinak.
Az esõs évszak
Az
esõs évszak, amely minden nyár kötelezõ elõ-
zenekara, mondhatni, az egyik legpocsékabb
idõszak Japánban. Június elejétõl több, mint
egy hónapig minden nap esik az esõ, olyannyira, hogy a
dzsungelbõl kalap nagyságú, óriás békák és mindenféle
kígyók másznak ki az útra, ahol az autósok kedvükre va-
salgatják õket. Kerékpárral csak úgy közlekedhettem, ha
vízhatlan ruhát öltöttem, vagy ha az egyik kezemben er-
nyõt tartottam. A kezdõ külföldinek elég furcsa látvány a
kézben ernyõvel biciklizõ, de ez telejesen megszokott Ja-
pánban. Néha azonban a túl alacsonyan kihúzott drótok
lerántják a figyelmetlent, aki túlságosan magasan tartja
az ernyõjét. Némileg megkönnyíti az esõs évszak elviselé-
sét az a tény, hogy nincs sár, nincsenek tócsák meg göd-
rök. Viszont mindenünnen csöpög a víz, nagy a páratarta-
lom, és meleg van. A vízhatlan ruha sem a legjobb megol-
dás, mert meg lehet fõni alatta. A táskámban mindig vit-
tem becsomagolt száraz öltözéket, hogy át tudjak öltözni,
ha a ruhám elázott, vagy túlságosan megizzadtam.
148
A közbiztonságról
M
erem állítani, hogy Japán a világ egyik legbiz-
tonságosabb országa. Az idelátogató turista
nagyobb biztonságban érezheti magát, mint
otthon. Körülbelül 15 évvel ezelõtt a japánok nem zár-
ták be lakásuk ajtaját, ha elmentek otthonról, csak be-
húzták az ajtót.
Ma már a helyzet egy kicsit megváltozott, mert az
egyre több illegális bevándorló miatt (brazilok, irániak,
kínaiak) a japánok óvatosabbak lettek. Igaz, hogy lopás
vagy nyílt rablás az utcán még ma sincs, ha nagy ritkán
elõfordul, az elkövetõ minden esetben külföldi. Sajnos
kezdtek megjelenni a drogok is. Esténként bizalmatlan
külsejû irániakat és brazilokat lehet látni a pályaudva-
rok vagy a nagy szórakozónegyedek körül, amint gya-
nús eredetû porokat árulnak. Habár a kábítószerkereske-
delem még nem öltött akkora méreteket Japánban, mint
a szomszédos országokban, azért csak beszivárog a drog
az országba.
A fegyverekkel ugyanez a helyzet. Japánban minded-
dig igen nehéz volt lõfegyverhez hozzájutni. A rendõrség
csak különleges alkalmakkor kap lõfegyvert a bevetések-
hez és azt is körültekintõen kezelik. A vékony falemezek-
bõl és papírajtókból épített japán házakon úgy megy át
a puskagolyó, mint a vajon. Sose lehet tudni, hogy ki
van a másik fal mögött, vagy egy házzal odébb, ezért a
japán rendõrség nemigen használja lõfegyverét. Csak
egy hosszú bottal vannak felszerelve, amit mesterien ke-
zelhetnek, ugyanis a rendõrségen kötelezõvé tették ken-
dó és egyéb harcmûvészetek oktatását.
A japán maffiózók, a yakuzák sem használnak lõ-
fegyvert. Inkább karddal intézik el ellenfeleiket. Sok ya-
149
kuza megbízhatatlannak találja pisztolyt, és csak ritkán
alacsonyodnak le lõfegyver használatához.
Mostanában a rendõrség betiltatta az éles kardok bir-
toklását, csak különleges engedéllyel lehet kardot tar-
tani, mert fegyvernek minõsül. Nyilván sokan köpnek a
rendeletekre.
Amikor Japánba voltam, történt egy fegyveres rablási
kísérlet, de még azelõtt meghiusult, mielõtt kibontakoz-
hatott volna. Egy pofa, a fején nõi harisnyával, kezében
egy nagy konyhakéssel berontott a non-stop üzletbe és
pénzt követelt. Erre az elárusítónõ olyan csúnyán kezdett
visítozni, hogy a rabló megijedt és elmenekült.
A Japán Nemzeti Himnusz
A
Japán Nemzeti himnusz, a „Kimigayo” (Õfelsége
uralkodása) a tizedik században keletkezett is-
meretlen szerzõtõl. A himnusz szövege a nemzet
állítólagos egyedülállóságát hirdeti.
Kimi ga yo wa Uralmad tartson

Chiyo ni yachiyoni tízezer évig
Sazare ishi no míg a kövek
Iwao to nari te moha borította
Koke no musu made. sziklává válnak.
Hayashi Hiromori (1831–1896) szerezte hozzá a zenét,

amit Franz Eckert, (1897 és 1898 között a japán tenge-
részeti zenekar karmestere), nyugati hangszerekkel elõ-
adható formába hangszerelt. 1880-ban Meiji császár
születésnapján játszották elõször a vallásos áhitatot su-
gárzó himnuszt.
150
Akihito császár családja körében
Nyolc év múlva hivatalos nemzeti himnusszá lépett

elõ a Kimigayo és 1893--ban az Oktatásügyi Minisz-
térium kötelezõvé tette a himnusz eléneklését az álta-
lános iskolákban, továbbá a nemzeti ünnepnapokon,
állami ceremóniákon és sporteseményeken.
Ma már a legtöbb japán szemében a Kimigayo nem
minõsül nemzeti himnusznak, sokak szerint csak a csá-
szári rendszer dicsõítését szolgálja. Az idõsebb okinawa-
iak az elnyomás jelképének tartják, egyrészt, mert 1609-
ben a Tokugawa shógunátus erõszakkal gyarmatosítot-
ta Okinawát, a korábban független királyságot, más-
részt azért, mert a második világháború utolsó napjai-
ban az okinawaiak szenvedtek a legtöbbet, amikor az a-
merikai katonaság partraszállt a szigeten. Kesõbb, a
megszállás éveiben, az amerikai katonai tamaszpontok
létesítése is csak Okinawára vonatkozott.
151
Államforma és idõszámítás
J apán mai államformája burzsoá jellegû alkotmá-

nyos monarchia. Az 1947-ben érvénybe lépett alkot-
mány kimondja, hogy a korábban korlátlan hata-
lommal rendelkezõ császár ma már csak a nemzet és az
állam egységének a jelképe. Helyzete a nép akaratából
ered, amely a szuverenitást birtokolja. A japán trón di-
nasztiához kötött, az öröklési rendet a császári ház tör-
vénye szabályozza. 1946-ban Hirohito császár (1901–
1989) Amaterasu napistennõ 124. ivadéka, a shinto ál-
lamvallás fõpapja lemondott arról, hogy a nemzet ural-
kodója legyen, és lemondott isteni mivoltáról.
A második világháború után eltörölték az arisztokrá-
cia kiváltságait, csak a császári család tagjai tarthatták
meg címüket. Ma a császárnak nincs közvetlen hatás-
köre a kormányzásban, csak az alkotmányban megha-
tározott reptezentatív tevékenységeket látja el. A külföld
szemében gyakran úgy tûnik, hogy Japán uralkodója a
császár, habár valójában a tényleges hatalmat a minisz-
terelnök birtokolja.
Akihito, a jelenlegi Japán császár, 1933-ban született,
Hirohito császár legidõsebb fiaként,a 125. uralkodója
egy dinasztiának, amelyet nem lehet átruházni, és a vi-
lágon a legrégebbinek vallja magát. Akihito nem gon-
dol arra, hogy élõ isten válljon belõle, egy modern és
korszerû császár mellett all ki, aki kapcsolatot tart népé-
vel és aki ugyan az állam élén áll, de politikai hatalma
nincs. A császár haladó elképzelései fõleg Elizabeth Gray
Vining nevelõjének köszönhetõk, aki négy éven keresz-
tül angol nyelvet és nyugati kultúrát tanított neki. 1959-
ben Akihito házasságot kötött a polgári származású So-
da Michiko-val, Soda Hidesaburo, a Távol-Kelet legna-
152
gyobb malomtulajdonosának a lányával. Három gyer-
mekét is közönséges iskolákba és egyetemekre járatta, ez
már az évszázados korlátok ledöntését, a császári ház
demokratizálódását jelentette.
Japánban az idõszámítás szorosan összefügg a csá-
szárral. Az évszámozást minden császár trónlalépésekor
újrakezdik, például 1999-ben 11-et írnak, Hese 11, Aki-
hito császár uralkodásának 11. éve. A Hese béke korsza-
kot jelent. Japán ma már békés úton igyekszik elérni azt,
amit a második világháború idején katonai agreszszi-
óval nem sikerült.
A hivatalos dokumentumokon, útleveleken, pénzér-
méken a császári évszámozás olvasható. A Japánba
utazó külföldiek európai idõszámítás szerint kapnak pe-
csétet az útlevelükbe, a külföldrõl hazatérõ japánok pe-
dig a helyi Japán idõszámítás megszokott pecsétjét. Az
esztendõ sem januárban kezdõdik, hanem április else-
jén, innen számítják a költségvetési évet is, ami március
31-én ér véget.
A nyugati befolyás hatására mindinkább január else-
jén kezdõdik az év nagy ünnepség-sorozatokkal. A hét a
vasárnappal kezdõdik, a hónapoknak nincsenek neveik,
a naptárban csak úgy szerepelnek, hogy elsõ hónap,
második hónap stb.
153
A víz és az oshibori-service
J apánban minden vendéglátóipari létesítményben –

legyen az elegáns étterem vagy olcsó kifõzde – az ér-
kezõ vendéget friss ivóvízzel kínálják. Kisebb étter-
mekben a vizet poharakban hozzák a vendégnek – ter-
mészetesen jégkockával – elegánsabb helyeken a pincér
fedeles fémkannából tölti ki a vizet a már elõre felrakott
poharakba. Ez a víz nem ásványvíz, hanem csak egysze-
rû csapvíz, néha citromszeletkékkel ízesítve. Japánban a
csapvíz bárhol az országban nyugodtan fogyasztható,
tiszta és jó ízû, minden szennyezõdéstõl mentes. A japá-
nok csak tiszta forrásvizet isznak, ismeretlen fogalom a
szénsavval dúsított ásványvíz.
A vízért nem kell fizetni, mindenki annyit ihat, amen-
nyi jólesik. Ez valahol nagyon is normális. Hülyeségnek
tartom, ha valahol a vizet meg kell fizetni, egyébként
eleget fizetünk úgy is a lakásban elhasznált vízért, még
szép, hogy valahol ingyen adják. Mi lenne, ha még e
levegõért is fizetni kellene?
A tradicionális japán éttermekben víz helyett teát
szolgálnak fel. Ez is kellemes meglepetés úgy télen mint
nyáron, továbbá a japán tea nagyon jó ízkombinációt
alkot az elfogyasztott ételekkel.
De a legnagyszerûbb dolog,amit valaha kitaláltak a
japánok a vendéglátóiparban, az az oshibori-service. Az
oshibori egy kis, négyszög alakú frottírkendõ, amit áti-
tatnak illatosított vízzel, felcsavartak és nylonzacskóba
csomagoltak. Ennek a kis kendõnek az a célja, hogy az
étterembe érkezett vendég megtörölje vele a kezét (eset-
leg az arcát) és felfrissüljön. Az oshibori Japánban álta-
lánosan elterjedt jellegzetesség, minden étteremben és
bisztróban talákozhatunk vele. Az oshibori service az ét-
154
terem részérõl: nem kell érte fizetni és ha valaki az étke-
zés folyamán is igényli, hoznak szívesen, csak nem sza-
bad hazavinni. Nyáron, amikor Japán-szerte hatalmas
meleg van és ehhez társul még a 80%-os páratartalom –
ami természetesen megszokott dolog –, nagyon üdítõ tud
lenni az oshibori. Isteni érzés, ha az ember letörölheti a
verejtéket az arcáról, egy gõzben felforrósított vagy egy
lehûtött kendõvel.
Alkoholos italok
Ú
gy vélem, hogy Japánban a szaké után a sör kö-
vetkezik a népszerûségi listán. A németekhez ha-
sonlóan, a japánok is nagy sörfogyasztók, annak
ellenére, hogy a sörfõzésnek nincs több száz évre vissza-
nyúló hagyománya.
A japán sörök közül a legjobbak az Asahi, a Kirin, az
Ebisu, a Saporro, de nagyra becsülik a külföldi söröket is,
és a jobb éttermekben az itallapon német, olasz, cseh és
más nemzetek sörei is szerepelnek.
A szakét, ezt az elég enyhe rizspálinkát inkább ünne-
pélyes alkalmakkor isszák, télen felmelegítve. Külföl-
diekre jellemzõ, hogy hatalmas mennyiségeket tudnak
bevágni, és ez érthetõ is, hiszen mi már erõsebb italokkal
is edzésben vagyunk.
Amerika után talán sehol sem isznak annyi koktélt,
mint Japánban. A koktélválaszték annyira nagy, hogy a
szó szoros értelmében letaglózó. Különösen a nõk nagy
koktélfogyasztók, a belvárosban láttam olyan bárokat
is, ahová csak nõk járnak koktélokat inni.
A bor már drága mulatság, mert a legtöbb bor kül-
földrõl kerül Japánba, ezért az ára is borsos.
155
Japán borok nemigen vannak, csak az utolsó tíz év-
ben kezdtek kísérletezni a bortermeléssel. Ezen kívül
kapható minden rendû és rangú alkoholos ital. Igen
kedveltek a különbözõ gyümölcslikõrök. Úgyhogy inni
lehet bátran, habár a nagy szabadság nem árt meg
senkinek, az utcákon még elvétve sem látni részeg
embert. Kivéve december végét, amikor a cégeknél a
nagy évzáró partik vannak. De hát a részegség nem szá-
mít olyan nagy bûnnek Japánban. Szerencsére.
Japánban vannak íratlan szabályok az alkoholfo-
gyasztásra vonatkozólag, amelyeket ajánlatos minden-
kinek betartani. Senki sem tölthet italt a saját poharába,
ez kifejezetten durva sértés az asztaltársaság többi tagjá-
ra vagy az asztaltársra nézve. Magunknak nem töltünk
italt, ezt a megtiszteltetést másoknak engedjük át, a
szomszédunknak viszont mi töltünk. Az üres pohár azt
jelzi, hogy inni szeretnénk. Figyelmetlenség és tisztelet-
lenség a másik ember iránt, ha nem vesszük észre, hogy
az illetõ pohara üres.
156
Shuwa chan, a japánok kedvence
A
világsztárok közül Arnold Schwarzenegger a leg-
népszerûbb színész Japánban. Nevét japánul
Arunorudo Shuwatsenegga-nak ejtik, ezt nem-
csak az amerikai szájnak nehéz kimondani, hanem a
japánnak is, ezért egyszerûen Shuwa chan-nak hívják
Arnit a szigetországban.
A japánok a chan szócskát a nevek becézésénél szok-
ták használni, például Yuriko chan, Akiko chan. Azok-
nak az embereknek a neve után, akikkel bensõségesebb
viszonyban vagyunk vagy nálunk fiatalabbak, nyugod-
tan odatehetjük a chan-t. A fõnökünket, a tanárunkat
vagy akikat tiszteletteljesen szeretnénk megszólítani, ter-
mészetesen nem szólíthatjuk így, hanem a családnevük
után odatesszük a tiszteletet kifejezõ san-t, például Ya-
mada san, Kato san. Arnold Schwarzeneggert nem csak
hatalmas izmaiért csodálják Japánban, hanem kellemes
megjelenéséért, magabiztosságáért és barátságos hang-
neméért szeretik és tisztelik. Sok japán példaképének te-
kinti és hozzá hasonló szeretne lenni, ami túlságosan
nagy álom, hiszen tisztában vagyunk a japánok ala-
csony termetével és félénkségével.
Arnold Schwarzenegger sört ...
157
... és tévéadót reklámoz
158
Az utóbbi idõben a japán férfiak kezdtél megunni az ö-
rökké hajlongó, túl udvarias mintahivatalnok szerepét
játszani, aki inkább elviseli a sértéseket és a megaláztatá-
sokat, és csendben visszavonul a fõnöke haragja elõl.
Japánban a külföldi hírességek nagyon kedveltek, sok
cég külföldi sztárokkal szeretné ismertetni és reklámozni
a termékét. Arnold sört reklámoz, Kevin Costner autót,
Bruce Willis kávét és Ringo Starr, a Beatles egykori
dobosa almalevet (ringo japánul almát jelent). A pár
perces reklámokért a sztárok több százezer dollárt tehet-
nek zsebre és miért ne érné meg átruccani Japánba,
amikor a reklámozó cégek még a repülõjegyet is fizetik.
A kínai konyha Japánban
A
nnak ellenére, hogy a kínaiakat az illegális be-
vándorlás és a rossz munkateljesítmény miatt
nemigen szívlelik Japánban, a kínai konyha
igen nagy megbecsülésnek és tiszteletnek örvend. A kí-
nai konyhának két ismertetõjele van: vagy olyan olcsó,
hogy az már majdnem ingyen van, vagy megfizethetet-
159
Kínai specialitások
lenül drága. A kérdés csak az, hogy hol és mit rende-

lünk. Én is gyakran étkeztem kínai étteremben, persze
mondani sem kell, hogy az olcsó kifõzdékben, ahol a
pórnép által fogyasztott mindennapi ételekkel lehetett
találkozni. De egészen biztos, hogy ha meglátogatok egy
elegáns kínai éttermet, olyan ételekkel fogok találkozni,
amilyenrõl még álmodni sem mertem volna. A japánok
nagyon szeretik a kínai konyhát, és sok ételüket kína-
iasra igazították, de vannak olyan specialitásaik, ame-
lyeket a kínaiak hoztak be és fokozastosan olvadt be a
japán konyhamûvészetbe.
160
Szemétgondok
M
inden fogyasztó társadalomnak – kezdve a ró-
maiaktól egészen napjainkig – megvoltak a
maga szemétproblémái, amelyekre sürgõsen
megoldást keresett. Ez ma sincs máképp. Gondoljuk csak
el, hogy például Tokyo, ahol több lakos él, mint Magyar-
országon, milyen hatalmas szemétmennyiséget termel
egy nap alatt (konyhai szemét, szennyvíz, felhasználha-
tó szemét.) Japánban különösen komoly gondokat okoz
a szemét tárolása – mindenki ismeri a közmondásosan
zsúfolt városokat –, de ennek ellenére zseniálisan oldják
meg a problémát. Ismeretes, hogy Japán igencsak gyen-
gén van ellátva energiahordozókkal és ásványkincsek-
kel. Majdnem mindent külföldrõl kell beszerezni.Ezért
Japánban a szemét osztályozása és szétválogatása igen
nagy figyelemmel történik, és megpróbálnak minél több
dolgot újrahasznosítani. A japán lakásokban a szemét
osztályozása a Városgazdákodási Hivatal szigorú terve
szerint történik. Külön-külön kell tárolni a konyhai nyers-
hulladékot, a mûanyagot, a fát, a papírt, a fémet, az
üveget, a fémdobozokat, ruhanemût, bútorokat stb. A
felsorolást oldalakon lehetne folytatni, a szeméttárolás-
sal és feldolgozással foglalkozó szakemberek figyelme
aprólékosan mindenre kiterjed. A hivatal emberei min-
den háztartásba küldenek felvilágosító brosúrát, hogy a
szemetet milyen követelmények szerint kell szétválogat-
ni, és hogy milyen szemetet mikor kell kitenni az utcasa-
rokra, hogy a szemetesautó elvigye. Japánban sehol sin-
csenek bûzlõ kukák a házak mögött vagy a mellékutcák-
ban. Napközben semmi sem utal a szemét jelenlétére,
mert a reggel korán érkezõ szemetesautó személyzete a
berakodás után minden nyomot eltüntet. Az esetleg
161
kiszakadt vagy megsérült zsákok tartalmát maradékta-
lanul felseprik az aszfaltról. A polgárok minden este ki-
teszik az utcasarokra az éppen esedékes szemetet, vi-
gyázva arra, hogy minden gondosan csomagolva le-
gyen, és a nylonzsákok vagy papírdobozok ne akadá-
lyozzák a szemetesautó személyzetét a berakodásban.
Elsõrendû fontosságú hogy a szemét tisztán legyen cso-
magolva és tárolva (kimosott mûanyagdobozok, beta-
posott konzerves és üdítõsdobozok, stb.), továbbá, hogy
könnyen szállítható legyen (például méretre vágott és
összekötözött faágak).
A szigorú elõírásokat mindenki kivétel nélkül betart-
ja, hiszen ha valaki kilógna a sorból, ezzel megbontaná
a közösség harmóniáját. Szerencsére az emberek nagy
többsége megérti, hogy ilyen esetekben kívánatos az
együttmûködés, mert az egész város érdekérõl van szó.
Persze, itt jelentõs szerepet kap a japánok legendás rend-
és tisztaságszeretete, szépre való törekvése és a harmó-
nia megõrzése.
Japánban a nem hasznosítható szemét problémáját
eredeti módon oldották meg, mivel az égetéses módszer
nem talált kedvezõ fogadtatásra a lakosság körében. A
tengerben szigeteket létesítettek, a nagyvárosokban par-
kokat építettek, amelyeknek az alapját a városi szemét
képezi. Nagoyában van egy park, amely már az Edo kor-
szakban is (1603–1867) szemétdomb volt. Az idõk folya-
mán még ráraktak egy pár ezer tonna szemetet, és park-
ká alakították át. A kívülállónak semmit sem árul el a
park külleme, csak a neve cseng furcsán: gomi koen (sze-
mét park)
A japán városokra és kisebb településekre jellemzõ,
hogy alig találni az utcán szemétkádát. Csak a nagy és
forgalmas útkeresztezõdéseknél van egy-egy sárga vagy
narancssárga szemétláda, az is inkább újságokkal van
162
teli. A járókelõk a rágógumi vagy a csokoládé csomago-
lópapírját inkább a zsebükbe teszik és hazaviszik, mint-
sem hogy eldobják az utcán.
Sok esetben komoly vitára ad okot a szemétszállító és
a központi tároló válogató személyzetének megítélése.
Némelyek szemében ez a munka igen alantasnak és
megalázónak tûnik, ezért elõítéleteket támasztanak az
alkalmazotakkal szemben. Japánban a „kukások” meg-
becsült és a többi lakossal egyenrangúnak elkönyvelt
polgárok. A hétköznapi életben nem éri õket hátrányos
megkülönböztetés, mert a szeméttel dolgozók városi al-
kalmazottak, és a hivatalnokokkal együtt igen kemény
vizsgát kell letenniük ahhoz, hogy alkalmazzák õket.
Tehát nem olyan egyszerû kukásnak lenni, mint gondol-
nánk.
A kórházban
A
mikor elõször mentem japán kórházba, nem is
gondoltam volna, hogy egy csekélység miatt kell
erre a lépésre kényszerülnöm. Azt történt ugya-
nis, hogy az egyik nap petrezselyemzöld-aprítás közben
beszélgettem, és elvágtam az ujjamat, éspedig olyan sze-
rencsétlenül, hogy a mutatóujjamról félig levágtam a
körmöt. Nem gondoltam, hogy tényleg komoly dolog le-
het, csak amikor kivettem a kést az ujjamból akkor kez-
dett ömleni a vér, és sehogy sem tudtam elállítani. Mu-
száj volt elszaladjak a legközelebbi kórházba, hogy va-
lamit csináljanak: vagy levágják vagy visszavarják a le-
csüngõ részt. Nem vágták le, hanem szépen bekötötték,
és amikor mindennel kész voltunk, az orvosságokért és a
kötözésért fizettem 5.000 yent, pedig volt biztosításom,
163
amely szerint a kórházi költségek 30%-át kellett csak
fizetnem. Szóvá is tettem ezt, mert kissé sokalltam az
összeget, de röviden kioktattak, hogy ez a pénz éppen a
fizetendõ 30 százalék. Ezt a kötözést és a seb fertõt-
lenítését én is el tudtam volna végezni a házi patikából,
egészen szükségtelen volt kórházba mennem, de hát
annyira folyt a vér, hogy egészen megijedtem, és valami
extrára számítottam. Így van ez, ha okosodni akarunk,
meg kell fizetnünk a tandíjat. Ebbõl én is tanultam
annyit, hogy ha legközelebb elvágom magam, akkor be-
kötöm saját kezûleg.
Másképp a japán kórházakban extra service van, na-
gyon gyorsan és tisztán dolgoznak, szervezett és ultra-
modern minden, csak egy szépséghibája van a dolog-
nak, az, hogy méregdrága. Minden évben szoktam ru-
tinvizsgálatokat végezni, már csak a biztonság kedvéért,
mert sose lehet tudni, hogy mit szed fel az ember. Miu-
tán bejelentkeztem a kórházba a vizsgálatok elvégzése
céljából, villámgyorsan ment minden: a vérvizsgálatok,
a röntgenfelvételek és a többi ilyenkor szokásos dolog.
Különösen érdekesnek találtam, hogy a vizeletvizsgálat
milyen tapintatosan van megszervezve. A páciens be-
megy a mellékhelyiségbe, ahol már egy kis pulton elõ
van készítve egy fertõtlenítõszerrel átitatott tampon és
egy fedõvel ellátott mûanyag pohárka, amelynek az ol-
dalára rá van írva a páciens neve és a dátum. A vécé e-
lõterében van egy tolóablakkal elválsztott benyíló, ez
közvetlenül a laboratóriummal van összeköttetésbe. Itt a
páciens elhúzza a tolóablakot, leteszi egy kis asztalra a
vizeletmintát, és mintha mi sem történt volna, távozik a
mellékhelyiségbõl. Nem úgy, mint itthon, a mi kórhá-
zainkban, ahol a beteg egy hirtelen kézbe nyomott üres
mustárosüveggel vagy yoghurtos üveggel kénytelen
végigszégyenkezni a várakozó betegektõl telezsúfolt fo-
164
lyosón. De hát ez még hagyján, mert a visszaút még
kínosabb, abból kifolyólag, hogy érdekes módon min-
denki a visszatérõ kézbeli edényére koncentrál, mintha
valami fölöttébb érdekes anyagot szállítana. A rendelõ-
ben pedig ott van egy goromba ápoló is, aki „Csak tegye
le arra az asztalra!” szigorú felszólítással hamar el is inté-
zi az ügyet. Szerencsére a japánok voltak olyan okosak
és kiiktatták a pisisüveg ide-oda hurcolgatását az épület-
ben, ezzel elkerülve egy sor kellemetlenséget, amitõl az
ember nagyon gyenge és kiszolgáltatott lesz.
A japán nyár
A
legborzasztóbb és talán a legkellemetlenebb dolog
Japánban az a nyár. Még egy külföldivel sem ta-
lálkoztam, aki kifejezetten szerette volna a nyarat.
Mert az maga a pokol. 40-42 fokos hõség, ehhez társul
még a 80%-os páratartalom is, amely kissé botanikusház-
jellegû levegõt kölcsönöz az egésznek, hogy ne panaszkod-
junk. Reggel 8–9 órakor már olyan meleg van, hogy vibrál
a levegõ, az aszfalt megolvad, és mindneki kétségbeesetten
legyezi magát vagy legyezõvel, vagy ami a kezébe kerül.
Az ember állandóan dönti magába a jeges vizet vagy teát,
de nem ér az semmit. A japánoktól megtanultam, hogy i-
lyenkor forró teát kell inni, az némileg segít elviselni a me-
leget. Az áruházakban, taxikban és általában mindenütt
mûködnek a légkondik. Otthon légkondi nélkül lehetetlen-
ség kibírni. A légkondinak az a hátránya, hogy percek
alatt jégvermet csinál a szobából, aki aztán innen kimegy
a kinti melegbe, onnan meg visszajön, az nem kétséges,
hogy elõbb vagy utóbb tüdõgyulladást fog kapni.
165
Nyáron elég kellemetlen az is, hogy naponta kétszer-
háromszor ruhát kell váltani, ami nem nagy probléma,
mert ilyenkor a ruházat csak valami lenge ingbõl és rö-
vidnadrágból meg alsónadrágból áll, mosás után ha-
mar meg is szárad. Az otthoni viselet csak bugyi hosz-
szúszárú zoknival. Furcsa társítás, de az asztal alatt la-
kozó szúnyogok miatt másképp nem lehet az asztalhoz
ülni. Így is állandóan égetni kell a füstölõket, pedig nap-
pal nincs is akkora szúnyogveszély. Annál inkább este.
Ilyenkor valósággal egy zsáknyi szúnyog jön egyszerre,
hiába van szúnyogháló az ablakon, úgyis átügyeskedik
magukat. A japán szúnyog kicsi, fekete és nem zümmög
támadás közben, szóval, a legrosszabb fajtához tartozik.
Éjjel is könnyen meg lehet fázni, mert az éjszaka közepe
felé hirtelen le szokott hûlni a levegõ, aki ilyenkor ki van
takarózva vagy meg van izzadva az pórul járhat. De ez
mind hagyján a hirtelen záporok mellett. Egy szempil-
lantás alatt annyi esõ zúdul le, hogy mire észrevennénk,
már el is áztatott. Június második felében és július ele-
jén,amikor az esõzések elérik a tetõfokot, a legnehezebb
elviselni a sok vizet és a párolgást. A lakásban a bõrcipõ
megpenészedik, a fényképek egymáshoz ragadnak, az
élelmiszer gyorsan romlásnak indul, és az egész lakás,
kezdve a berendezésektõl a ruhákig nedves és büdös lesz.
Ilyenkor mindenki szellõztet, pucol, kefél és takarít. Az
elmozdítható falakat és ajtókat állandóan nyitva tart-
ják, hogy a lakás a lehetõ legtöbbet szellõzön.
166
Teázás
A
Japánban töltött idõ alatt a legtöbbször forró teát
ittam víz helyett, mert ráébredtem, hogy ez a leg-
helyesebb, amit tehetek. A legnagyobb kánikulá-
ban hiába ittam literszámra a különbözõ üdítõket, jeges
italokat, sehogy sem tudtam oltani velük a szomjamat.
Sõt, még szomjasabb lettem. A forró teának azonban
frissítõbb hatása van, mint bármilyen hideg italnak,
mert nem izzadja ki azonnal a szervezet. Japán teás or-
szág. Ezer és ezer féle teát lehet kapni a boltokban és a
speciális teaüzletekben. Mindenki mindenütt teát iszik,
mindenkit mindenhol teával kínálnak. A tradicionális
japán éttermekben az érkezõ vendégnek kérés nélkül
hozzák a teát, a gyárakban és a cégeknél az üzleti tár-
gyalások vagy megbeszélések mindig közös teázással
kezdõdnek. Az utcákon vagy az áruházakban minde-
nütt van teaautomata és minden munkahelyen van in-
gyen tea az alkalmazottak részére.
Az igazi japán teába tilos cukrot, citromot vagy egyéb
ízesítõszert tenni, fõleg tejet. Ezt persze sok külföldi nem
tudja, mert hozzá vannak szokva a külföldön forgalma-
zott mindenféle ízesített kalózteákhoz, amelyeknek sem-
mi köze sincs az igazi japán zöld teához.
Azt hiszem, a japán teát akkor tudjuk igazán értékel-
ni, ha kijövünk a termálfürdõ 45 fokos vizébõl. Ilyenkor
talán a leghûsítõbb. Tokyoban egy hotelben ittam olyan
teát, amiben leheletvékony aranylapok úszkáltak. Ter-
mészetesen ez az aranycsillámokkal dúsított tea tízszer
olyan drága volt, mint a szokványos, de a tulajdonos így
szerette volna kifejezésre juttatni a vendégek iránti tisz-
teletét és nagyrabecsülését.
167
Nagoya-jo, a nagoyai várkastély
J apánban a várkastélyok építése a XV–XVI. század-

ban érte el a csúcspontját. A polgárháborús években
egyre nagyobb méreteket öltöttek a földesurak közöt-
ti villongások, ez szükségszerûen az erõdítmények soro-
zatos felépítését eredményezte.
Nagoya, Japán negyedik városa, 336 km-re fekszik To-
kiótól. A város a XVI. században csak halász- és kereskedõ-
város volt, de amikor Tokugawa Ieyasu shogun felépítette
Yoshinao nevû fiának a nagoyai várkastélyt, a város roha-
mos fejlõdésnek indult. A shogun eredetileg a Nagoyán ke-
resztülvezetõ Tokaido kereskedelmi útvonal biztosítására
és ellenõrzésére szánta a várkastélyt. Az építkezésben sze-
repet játszott az is, hogy itt terültek el a Tokugawa család
Owari ágának a birtokai. A nagoyai várkastély, habár
nem tartozik a leghíresebb japán várkastélyok közé, bát-
ran sorolható a japán várépítészet remekei közé. A várat
1612-ben építették fel, és 1868-ig a Meiji restaurációig a
Tokugawa család birtokában volt. Az ötszintes lakótorony,
a szürke kõfalak, a 20 m mély vizesárok és a saroktor-
nyocskák impozáns látványt nyújtanak, és kissé mesesze-
rû jelleget kölcsönöznek az épületegyüttesnek. A lakóto-
rony tetején két bukfencezõ, aranyozott delfin (sachi) lát-
ható, ezek a feudális földesurak hatalmát és gazdagságát
jelképezték. Ma a város szimbóluma. Mint érdekességet,
megemlíteném a delfinek adatait:
Hím delfin Nõstény delfin
Magasság: 2,621 m 2,575 m
Súly: 1.272 kg 1.215 kg
Az aranylemezek minõsége: 18K 18K
Az aranylemezek vastagsága: 0.15 mm 0.15 mm
A felhasznált arany súlya: 41,69 kg 43.39 kg
168
A hagyomány szerint az eredeti delfinek a Muromachi

korszak (1334–1440) elsõ felébõl származtak, de ezeket a
második világháború rettenetes szõnyegbombázásai
megsemmisítették. A háborúban az alapfalakig égett
erõsséget 1959-ben vasbetonból újjáépítették és a tûz-
169
vészt túlélõ 3 saroktornyocskát és két kaput helyreállítot-

ták. A kastélyban ma múzeum van, ahol egy gazdag
kardgyûjteményt és régi fegyvereket lehet megtekinteni.
Ezenkívül még ki van állítva 138 darab, nemzeti kinccsé
nyílvánított festmény, amelyek a hajdani kastély szobái-
nak falait és azok tolóajtóit borították. A lakótorony
utolsó emeletén a nagyúr szobája és egy kilátó van, ahol
mindenféle apróságot lehet vásárolni. Közvetlenül a hí-
res kardgyûjtemény mellett látható egy hosszú fest-
ménytekercs, amelyen félig meztelen samurai-ok és ke-
reskedõk azon mesterkednek, hogy egymás orra alá
fingjanak. A „lövedékek” meglepõ zsenialitással vannak
ábrázolva. Nagyon mulatságos, a külföldiek legtöbbet
itt szoktak idõzni.
170
Tûzijátékok
A
puskapor feltalálása után a tûzijátékok és egyéb
röppentyûk technikája is eljutott Japánba, még
mielõtt a portugálok megjelenésével az elsõ lõfegy-
verek bekerültek volna az arzenálba. Ezeket jobbára csak
a ninják ismerték és féltve õrizték risztó és füstbombáik tit-
kos receptjei között. A japánok valójában a puskapor ere-
jét az európai muskéták és hajóágyúk csövén keresztül is-
merték meg igazán. Az egyik barátságos hajóskapitány
tûzijátékokat készített és nagy puffogtatással próbálta a
nyári hõségtõl elkedvetlenedett Toyotomi Hideyosi hadve-
zért jobb kedvre deríteni. A japánoknak annyira megtet-
szett a tûzijáték, hogy minden nyáron kötelezõ szórakozás-
sá lépett elõ. Ma már a japánok csinálják a világ legszebb
tûzijátékait. Ezek az égen szép virágmintává vagy külön-
bözõ bonyolult mintákká robbannak szét. Okazaki város-
ban Tokugawa Ieyasu shogun szülõvárosában vannak a
legnagyobb tûzijátékgyárak, itt állítják elõ a tûzijátékok
70 százalékát.
Tûzijáték Miyajima-nál
171
A kikötõben
A
nagoyai kikötõ turistáknak berendezett részlege
olyan, mint valami futurisztikus város. Furcsa
épületek acélból, üvegbõl és mindenféle modern
anyagból, az öblön csõhíd ível át és körbe mindenütt
hajók vannak, amelyekkel lehet sétahajókázni, mások
meg múzeumnak vannak berendezve. Köztük egy jégtö-
rõ kutatóhajó is.
A kikötõ épületegyüttesébõl talán a legszebb a gömb
alakú akvárium. A látogató lába alatt és feje fölött is
úszkálnak a halak, nem csak a jobbról és balról elhely-
ezett akváriumokban. Több száz, de lehet, hogy több
ezer fajta hal is él itt. Voltak cápák és piranhák is, de a
legszimpatikusabb egymini rákocska bizonyult, amely
Turisztikai látványosságok a nagoyai kikötõben
172
fõfoglalkozásban a rejtõzködést ûzte. A rákocska min-
den hozzá beadogatott anyagot magára szedett álcázá-
sul. Beöltözött piros-fehér szivacsba és a színes fonalat is
magára szedte, úgyhogy a végén alig lehetett felfedezni.
A rákocska szomszédságában kis polipok és tintahalak
éltek. Ezek egész nap azzal voltak elfoglalva, hogy egy
elmés mérlegjátékkal játszodtak és közben a színüket
változtatták.
A nagoyai kikötõrõl annyit kell tudni, hogy a turista
látványosságokon és a El Caiman nevû éttermen kívül –
ahol sült krokodilfarkat és piranhát lehetett kapni –
hogy ez Japán harmadik legnagyobb kikötõje és az áru-
szállítás mellett igen nagy a személyforgalom is.
Légiósbarátom története
A
Martintól kapott újságban ráakadtam még egy
hirdetésre, amely szerint angolul, németül, fran-
ciául japánul és magyarul beszélõ fiatalember
munkát keres. Szimpatikus volt nekem ez a hirdetés,
mert én is beszélem ezeket a nyelveket, továbbá, mert tu-
dott magyarul is. Még aznap felhívtam, és elkezdtünk
beszélgetni, elõbb angolul, majd németül és a végén
magyarul. Annyira belejöttünk a beszélgetésbe, hogy
már egy kártyát eltelefonáltam, aztán megegyeztünk,
hogy találkozunk valahol.
Körülbelül egy hét múlva találkoztunk egy japán ét-
teremben. Az új ismerõsömet M. Emilnek hívták, és a ne-
véhez illõen jó mackós termetû volt. Emil még a kom-
munizmus alatt disszidált az országból, és betekeregte
Nyugat-Európát. Amikor már mindegyik ország kirúgta
és a hazatoloncolás veszélye fenyegette, elhatározta,
173
hogy végsõ megoldásként beáll a francia idegenlégióba.
Mint ilyenkor lenni szokott, annak rendje s módja sze-
rint fel is vették, csakhogy Emil három év múlva kezdett
rájönni, hogy a francia idegenlégiót nem neki találták
fel, fõként amióta részt vett a jugoszláv háborúban.
Egyebet nem tudott kitalálni, hogy megszabaduljon a
francia idegenlégiótól, hát megjátszotta az elmebajost,
éspedig olyan sikeresen, hogy le is szerelték. Annyit azért
megért a légió, hogy tudott pénzt küldeni a Szatmáron
maradt családtagjainak és jól megtanult franciául. És
megismert valamelyik francia városban egy japán
lányt, Akikót. Ez volt a fõnyeremény.
Néha az ember át kell vészeljen egy csomó kellemet-
lenséget, meg kell forduljon a világ legkülönbözõbb he-
lyein, míg végül megismerhet egy csodálatos nõt. Így
volt ez Emillel is, aki azért jött Japánba, hogy elvegye fe-
leségül Akikót.
Az egyik este, munka után elmentünk hármasban
egy étterembe és sokat beszélgettem Emillel az életrõl, Ja-
pánról, a munkáról és egyebekrõl, közben úgy váltogat-
tuk a nyelveket, mint valami tolmácskonferencián. So-
kan azt mondják, hogy a légiósok buta emberek, akik-
nek egyéb sincs a fejükben, mint a katonásdi meg hogy
beprogramozott gyilkológépek. Hát ez a teória az Emil
esetében nem vált be.
Új barátom mondta, hogy szándékában áll Tokyo-ba
utazni és részt venni a napjainkban a legismertebb
ninjamester, Hatsumi Masaaki edzésein. Már meg is vá-
sárolta a fekete edzõruhát, és a hozzávaló zoknicipõt, a
tabit. Nekem is megadta egy nagoyai mester címét és
telefonon beajánlott, hogy fogadjon el tanítványnak.
Nem tudom, milyen karatés múltja lehetett Emilnek és
milyen kapcsolatai a harcmûvészetek világában, de az
nagy szó, hogy együtt edzhet Hatsumi sensei-jel és ne-
174
kem is percek alatt elintézte, hogy egy nagoyai mester,
Hatsumi sensei tanítványa taníthasson. Mindenre szá-
mítottam, csak erre nem. Gondolom, mindenki tudja,
hogy milyen nehéz egy ninjaiskolába bekerülni és ame-
rikai karatemesterek éveket kínlódnak, mire valamilyen
eredményt elérhetnek. Sokszor örvendhetnek, ha egyál-
talán egy udvarias elutasító válaszlevelet kapnak Ja-
pánból. Már az is nagy eredmény, hogy egyáltalán vá-
laszra méltatták õket.
Sajnos, Emil Nagoya egyik északi fekvésû elõvárosá-
ban lakott Akikónál, így nem nyílt arra lehetõség, hogy
egymást gyakrabban láthassuk, így a kapcsolatunk csak
telefonbeszélgetésekre korlátozódott. Késõbb pedig Emil-
nek haza kellett mennie Franciaországba elintézni a
francia jogosítványt és a francia állampolgárságot.
175
Az o bento,
a tiszteletre méltó ebédcsomag
T
alán így lehetne
a legjobban le-
fordítani az o
bento szót, amit a tisz-
teletet kifejezõ o szócs-
kával láttak el. Japán-
ban a Tokugawa sho-
gunátus alatt (1603–
1867) az utasok vagy a
lakásuktól távol dolgo-
zók kis fa- vagy bam-
buszdobozokban vitték
magukkal az ebédet
vagy gyakran az egész
napi élelmet. Ez általá-
ban kevés fõtt rizsbõl,
sült vagy szárított hal-
ból, párolt zöldségfé-
lékbõl és édesburgo-
nyából állt.
Ma már rengeteg o-
lyan kisüzlet van, a-
mely elvihetõ o bento-
ra specializálta magát,
sõt rendelés esetén ház-
hoz is szállítják. A fá-
ból vagy mûanyagból
készült, több rekeszes
dobozokban 6–7 féle é- Gyári munkások o bento-ja
176
telbõl helyeznek el egy keveset, és ízlésesen becsomagol-
va, zsinórral átkötve árulják. A legkedveltebbek a sima
fõtt rizs, sült csirkehús, tempura (palacsintatésztában ki-
sütött zöldség vagy hal) sushi, umeboshi (pácolt szilva),
sült rák és hal, és mini steak kombinációjából összeállí-
tott o bento-k. Az o bento üzletek az összetevõk állandó
variálásával, a mennyiséggel és a kedvezõ árakkal
próbálják elhódítani a vásárlókat a konkurrenciától.
Az o bento sok munkásnak jelenti a mindennapi ebé-
det, mert a japán gyárakban az üzemi konyha igen rit-
ka. Míg a jól keresõknek természetes, hogy ebédszünet-
ben ellátogassanak egyétterembe, addig a kispénzüek
maradnak az o bento mellett, elsõsorban olcsósága és
közelsége miatt. A legrosszabb esetben maguk csoma-
golnak vagy csomagoltatnak a feleségükkel, viszont ez
sem lehet valami sebtében összedobott étel, akármilyen
szegényes legyen is. Mûvészi érzékkel kell összeállítani,
mert a tízórai külleme után ítélik meg a munkatársak az
illetõ feleségét.
A Shiragane gyárba naponta autóval hozták az o
bento-kat a munkások számára, már annak, aki igényt
tartott rá és megrendelte. Nem volt drága, alig 55 yenbe
került. Ennél olcsóbb o bentót még soha nem láttam. A
szállító minden hónap elején hozott egy naptárt, amin
rajta voltak minden napra az ebédcsomagok fényképei.
A fényképeket szemlélve mindenki elõre tudta, hogy hol-
nap vagy holnapután hogyan fog kinézni az ebéd.
177
A hal- és zöldségpiacon
H
a valaki friss halat vagy zöldséget akar vásárolni
– legyen bármely országban – akkor a legjobb,
ha elmegy a piacra vagy valami nagybani lera-
kathoz. Ez Japánban sincs másképp. Turistáknak fõleg
már csak a látvány megéri. A halpiacon rengeteg féle
halat lehet látni, a hajnali halászat eredménye itt van
kiterítve. Van lazac, szardínia, kardhal, orsóhal, tonhal,
cápa, tintahal, tengeri angolna, osztriga, fésüs kagyló,
laposhal, repülõhal, tengeri csuka, lepényhal, sügér és
makrélafajták. Egyszóval minden, ami szem-szájnak in-
gere. A legtöbb hal élõ, friss állapotban, hatalmas, ten-
gervízzel telt mûanyag tartályokban és ládákban várja
sorsa beteljesülését. A halpiacra reggel korán kell jönni,
lehetõleg 6–7 óra felé, akkor a legnagyobb a zsongás. A
178
nagy éttermek beszerzõi és szállítói is mind itt vannak.
Rettenetes a halszag, sok helyen hevenyészett standok
vannak felállítva, ahol nyers halat vagy nyers kagylót
lehet enni.
Nagoyaban rengeteg halpiac volt szerte a tengerpar-
ton, hatalmas, nyitott csarnokokban. Szerettem ide jár-
ni, egyrészt, mert nagyon jó árban lehetett vásárolni
mindenféle tengeri kütyüt, olyanokat, ami máshol drá-
ga vagy nagyon gyorsan elkapkodják. Azután meg a
látvánnyal nem tudtam soha betelni: mindenki egyszer-
re beszél, alkudozik, hozzák-viszik, vágják-szelik a hala-
kat. Némelyek embernyi nagyok.
A bevásárlóközpontokban is volt halas részleg, de an-
nak ellenére, hogy igen jól ellátott és gazdagon felszerelt
volt, itt a halak többsége felszeletelve és kicsontozva vár-
ta a vásárlókat. Ezt már nem találtam túlontúl érdekes-
nek. A lakónegyedek mellett is sok kis üzlet foglalkozott
haleladással, de itt csak a legmenõbb fajtákat árulták,
miután a tulajdonos kitapasztalta a környéken lakók
anyagi helyzetét és természetesen a halfajtákra való
gusztusát.
A halpiachoz hasonlóan érdekes és látnivalókban bõ-
velkedõ szintér a zöldségpiac. Egzotikusabbnál egzotiku-
sabb zöldség- és gyümölcsfélékkel találkozni itt. Az euró-
pai zöldségeken kívül megtekinthetõ és megvásárolható
egy sor különlegesség is: tárógyökér, pálmaszív, yam-
gyökér, édesburgonya, bambuszrügy, okra, szójacsíra,
furcsa gombák, ehetõ páfrányok és rengeteg olyan nö-
vény, amivel nem tudtam mit kezdeni. Van mangó, pa-
paya, többféle banán, marakuya, kaki szilva, füge, ana-
nász, lin chin, gránátalma, kiwi, kókusz ésmindenféle
narancs vagy mandarin.
Megfigyeltem, hogy akár a zöldségpiacon, akár a la-
kásom melletti kirakodós standokon vásároltam meg a
179
helyi zöldségeket és gyümölcsöket,majdnem hogy ba-
góért jutottam hozzá. Viszont a nyugati világ gyümöl-
csei, az alma, körte,eper,cseresznye, szõlõ majdnem
megfizethetetlen volt (például egy alma öt dollár). A ba-
nán, a kiwi, a narancs vagy mandarin és a füge nem ér-
dekelt senkit sem, mert akinek volt kertje, annak megter-
mett kérés nélkül is. Én is szedtem a kertben banánt, fü-
gét, mandarint, kaki szilvát és kiwit, ami lugasokon nõ.
A piacon ezekbõl a gyümölcsökbõl aprópénzért óriási
mennyiséget lehetett venni. A nagy árúházak gyümölcs-
osztályán láttam olyan szõlõt, dinnyét és kaki szilvát, a-
melyeknek nem volt magjuk. Persze, genetikailag mani-
pulált termékekrõl van szó, amelyeket azért hoztak létre,
hogy a kedves vendég nehogy idegösszeroppanást kap-
jon a magok miatt. Tudnivaló, hogy a japánok többsége
még a szõlõ héját is lehúzza és kiköpködi a szõlõmago-
kat.
Zöldség- és gyümölcsvásárláskor azt szerettem, hogy
nem gatyáztak holmi kilókkal és grammokkal. Az áru ki
volt téve egy bambuszkosárba és mellette egy cédulán
írta, hogy mennyibe kerül. Volt olyan kosárka, amely-
ben több volt, másokban kevesebb. Az áruk is asszerint
alakult. Az élelmes kereskedõk olyan kosarat is beren-
deztek, amelyben az ép árú közé be volt csempészve egy-
két potyolt is. Ezeket aztán sokkal kedvezményesebb á-
ron adták. Természetesen a potyolt gyümölcsöt nem kel-
lett kidobni, mert az ízük tökéletes volt, csak esztétikai-
lag nem mutattak szépen.
180
Shaolin barátom
M
egismerkedtem egy rokonszenves kínaival, aki-
vel késõbb igen jó barátságba kerültem. Suwa
san-nak hívták, és szemmel láthatólag azon fá-
radozott, hogy õt teljes jogú japánnak ismerjék el. Japá-
nul írta a nevét, japánul gondolkozott és japán nõt vett
feleségül. Japánban tudniillik nem nagyon rajonganak a
kínaiakért, sajnos, még mindig vannak, akik alsóbbren-
dûeknek tekintik õket. Ezen vélemény kialakításában fon-
tos szerepe volt Kína lerohanásának és gyarmatizálásának
is a második világháborúban. Még napjainkban is érezhe-
tõ ennek hatása.
Suwa san-ról azután egyszép nap kiderült – amikor már
jobban ismertük egymást és kifejtettem szimpatizáló néze-
teimet a kínai harcmûvészetek iránt – hogy shaolin kung-
fu szakértõ. Ebédszünetben sokszor mutogatott nekem fur-
csa és igen nehezen követhetõ akrobatikus gyakorlatokat
és mozdulatsorokat. Amikor látta, hogy érdekel, megen-
gedte, hogy elkísérjem õt szabadnapokon a parkba, ahol
együtt edzettünk. Nagyon nehéz a shaolin kung-fu. Úgy
mozogtam, mint egy szalmabábu, Suwasan pedig még
negyven évesen is egy húszéves fiú kondícióját birtokolta.
Minden nap annyi minden újat tanított, hogy alig bírtam
megjegyezni. Csináltunk fizikai erõsítõgyakorlatokat, lég-
zõgyakorlatokat, laza akrobatikát és aranyharangot. Az
aranyharang speciális erõsítõ gyakorlatok összefoglaló ne-
ve, bizonyos idõ elteltével az emberi test legérzékenyebb
pontja is annyira megedzhetõ, hogy téglákat is törhetnek
el kalapáccsal az ember fején anélkül, hogy az megsérül-
ne. Suwa san mutatott hihetetlen dolgokat, mint például
a torkára illesztette egy lándzsa hegyét, majd a nyelet a
falnak támasztva meggörbítette azt. Megmutatta, hogy
181
miként kell a jobb és bal mutatóujjon fekvõtámaszokat
csinálni kézállásban, közben a lábait nekitámasztotta egy
faágnak. Így tanultam Suwasan-tól egy jó darabig min-
den vasárnap, csak amikor a szabadnapjainkat nem
tudtuk többet összhangba hozni, az edzések elmaradtak.
A japánok angolnyelv-tudásáról
S
okan úgy hiszik idehaza, hogy Japánban majdnem
mindenki beszél angolul. A nagyközönség beszélni
nem éppen, inkább értegetni tud, dacára annak,
hogy az iskolában jó pár évig tanítják az angolt. Azt hi-
szem, a probléma náluk is az, ami itt, nálunk: olvasni, ír-
ni és a nyelvtannal bûvészkedni mindenki kitûnõen tud,
de amikor folyákonyan kell kommunikálni, megáll a tu-
domány. A japánok idegennyelv-ismeretét nem lehet egy
lapon említeni más népekével, mert egyrészt a kiejtési ne-
hézségek miatt akadozik a beszéd, másrészt Japánban na-
gyon kevés a külföldi, akivel beszélgetni lehetne. Csak a-
zok a japánok beszélnek jól idegen nyelveket, akik külföl-
dön éltek egy darabig, és minden nap élõ környezetben ta-
nulhattak. Mindennek ellentmondva rengeteg olyan ja-
pánnal találkoztam, aki igencsak jól beszélt németül, an-
golul, franciául, spanyolul és nem kis meglepetésemre,
magyarul is. Hasznosabbnak tartom azért minimális ja-
pán tudással rendelkezni és nem hagyatkozni a japánok
angol tudására. A korosabbak között keresve sem találunk
idegennyelv-szakértõt. Jobban tud érvényesülni az a kül-
földi, aki nem vág fel angol tudásával, hanem kezdetleges
módon, de japánul próbálja megértetni magát a környe-
zetével. Garantálom, hogy senkit sem fognak kinevetni,
sõt, értékelni fogják ezirányú próbálkozásait.
182
A japánok mindennapos gondjai:
szabad- és munkanapok
A
Japánok körülbelül évi 100–114 szabadnappal
rendelkeznek. Ebbõl 13 nap nemzeti ünnep, 5-7
napos szünidõ újévkor, 5-7 nap májusban (Golden
Week). 8-10 napos nyári vakáció (Obon) és a hétvégi
szombat-vasárnapok. Más országok szabadnapjaihoz ké-
pest ez a szám nagyon kevésnek bizonyul. Persze a szabad-
napok száma cégenként változik, sok cégnél a nemzeti ün-
nepnapok és a szombat munkanapnak minõsüI. A tényle-
ges szabadnapok száma csak a vasárnapokra korlátozó-
dik. Cégenként változik a plusz szabadnapok száma is, ez
kb. 12-20 nap évente, ám ezeket a napokat nem lehet egy-
szerre kivenni. Többek között nem számít Japánban sza-
badnapnak a Húsvét és a Karácsony. Emiatt a japán cé-
geknél dolgozó küföldiek néha összeütközésbe kerülnek a
munkaszabályzattal. Sokak szerint ez õrületes hajszának
tûnik, de a japánok számára természetes a reggeltõl késõ
estig tartó munkaidõ, a munkahelyig való 1-2 órás gyöt-
relmes vonatozás vagy metrózás, a kevés szabadság és sza-
badidõ. Mindenki ismeri például a tokiói tõmegközleke-
dési eszközök túlzsúfoltságát, amikor is a fehér kesztyûs,
egyenruhás vasúti alkalmazottak gyömöszölik be az uta-
sokat a vasúti kocsikba ahhoz, hogy az ajtók becsukódja-
nak és a szerelvény el tudjon indulni. Az 1-2 évig külföldön
dolgozó japán nem tud mit kezdeni a rengeteg szabadidõ-
vel, a más munkakörülményekkel és idõbeosztással, a
hosszú szabadsággal. Nem tud sehogy sem megbírkózni
azzal a gondolattal, hogy a cég nélküle is létezhet.
A külföldön született és elõ japánok, ha Japánban
munkát vállalnak, nem tudnak beilleszkedni a rendszer-
183
be, mert mások az elvárások és a követelmények. A szür-
ke hivatalnoknak alig van ideje arra, hogy a családjával
foglalkozzon. Az a törekvése, hogy a magára fordított
maradék szabadidõt valami hasznossal és kellemessel
töltse el, és már az eIsõ játékbarlangnál megfenekIik.
De errõl bõvebben a Pachinko fejezetnél.
A kubi
A
kubi nyakat jelent japánul. Egy másik értelmezés
szerint ezt a szót használják a kirúgásra. Míg
Európában az alkalmazott munkahelyérõl való
nyomatékos eltávolítását egy erõteljes fenéken billentés-
sel hozzák összefüggésbe, addig Japánban a tenyérélet
elhúzzák a nyak elõtt: Nos, komám, le vagy nyakazva.
Az európai megoldással ellentétben a japán fõnök a
személyzet tagjaval minden érzelmi kitörés nélkül közli,
hogy ettõl meg ettõl az idõponttól kedzve kereshetnek új
munkahelyet maguknak. A japán emberre nem jellemzõ
a heves fellépés, az érzelmek a hideg maszk-szerû arc mö-
gé vannak rejtve. Viszont így hatásosabb. Sohasem szeret-
tem, hogy az amerikanizmus annyira befolyásolta Japánt,
de el kell ismernem, hogy a sok szemét között, amit ott-
honról már rég kidobtak, van még valami használható is,
mégpedig a give me just one more chance, vagyis kérlek, adj
még egy esélyt. Gyakran mûködik, és alkalomadtán élni
lehet a lehetõséggel, hogy ha a fõnök kirúg, akkor megkér-
jük, hogy adjon még egy esélyt, tegyen még egy próbát ve-
lünk. Igaz, hogy ezután már tõlünk függ minden, hogy
meg is tudjuk tartani a visszakunyerált helyünket. Tehát
nagyon bele kell húzni a munkába, és még lojálisabbnak,
szolgálatkészebbnek és szorgalamasabbnak kell lennünk.
184
Struccfarm Toyohashiban
N
agoya a negyedik legnagyobb város Japánban
Tokyo, Osaka és Yokohama után s egyben az
Aichi prefektúra fõvárosa. A prefektúra nem
csak arról híres, hogy itt tömörülnek egy nagyon erõs
üzleti világ elitcégei, hanem arról is, hogy itt vannak az
okinawai struccfarmok után a legnagyobb struccte-
nyésztõ telepek is.
Valóban ínyencfalat a strucchús? A japánok szerint
igen. Okinawa és Toyohashi farmjain tömegével küldik
vágóhídra ezeket a nagytestû futómadarakat. Kisebb-
nagyobb éttermenk egymással versengve kínálnak ven-
dégeiknek különbözõ strucchúsból készült ételkülönle-
gességeket. A strucchús íze nagyon hasonlít a marhahú-
séhoz, a hozzáértõ szakács valóban ízletesen el tudja ké-
szíteni. Feledhetetlen élmény a strucctojásból készült tü-
körtojás, ember legyen a talpán, aki el bír fogyasztani
egy két tojásból készült tojásrántottát.
Az elsõ struccfarmokat Okinawán hozták létre, mint-
egy 20-30 évvel ezelõtt. Az egyik vállalkozó kedvû és
mellesleg kissé hóbortos kereskedõ összes megtakarított
pénzét befektetve körülbelül 200.000 dollárért száz kis-
struccot hozatott Dél-Afrikából. Mondani sem kell, hogy
a száz fiókából nem sok élte túl a hosszú utazást és az új
betegségeket. Mégis, ez a vállalkozás nem ment csõdbe,
hanem hihetetlen fejlõdésnek indult. Mára Okinawán
vannak a legnagyobb struccfarmok, és a strucchúsból
készült ételek nagy népszerûségnek örvendenek a helyi
lakosság körében.
A Toyohashiban levõ struccfarm is elég nagy, ételeket
is készítenek, de a farmnak inkább turistacsalogató jel-
lege van. A strucctojás héja olyan erõs, hogy akár egy
185
felnõtt ember súlyát is elbírja anélkül, hogy megreped-
ne. Turisták gyakran szórakoznak azzal, hogy ki tud to-
vább egyensúlyozni egy strucctojáson. További látvá-
nyos attrakció a strucc meglovagolása. Ez nem éppen
veszélytelen mulatság, mert a kifejlett strucckakas lábai-
val épp olyan erõsen tud rúgni, mint egy ló. Az ilyenféle
vidám mutatványok rendszerint azzal végzõdnek, hogy
a strucc ledobja a lovasát. Mégis sokan vállalják a zúzó-
dásokat, a kék foltokat, a véresre dörzsölt karokat, lába-
kat. Már csak a hecc kedvéért is végigcsinálják.
A struccok nagyon szeretik a csillogó-villogó apró tár-
gyakat, csecsebecséket, ezért gykaran megtörténik, hogy
egy óvatlan pillanatban megfosztják a gyanútlan turis-
tát a kedvenc órájától. Az ápolók ki is használják a
struccok gyûjtögetõ hajlamait. Esténként pórázon vezet-
ve leviszik õket a tengerpartra és átfésülik a strandokat.
Másnap meg átszitálják a strucctrágyát és gyûjteménye-
ket állítanak össze söröskupakokból, gyûrûkbõl, láncok-
ból és pénzérmékbõl, mindabból, amit a struccok éles
szeme felfedezett a homokban. Eléggé ocsmány hobbi,
de megéri, mert nagyon izgalmas. Az ápolók sokszor fo-
gadnak egy-egy madárra, hogy ki tud többet összegyûj-
teni.
186
Aziz barátom története
A
ziz pakisztáni volt és csuda egy jó figura. Mindig
igen elegánsan öltözködött, választékos japán
nyelven értekezett a környezetével, nagyon ud-
varias volt, és tisztában volt a japán emberek szokásai-
val. Talán ennek köszönhetõen tudott hét évig illegáli-
san Japánban tartózkodni. Úgy jött át turistavízummal,
és már az elsõ nap jelentkezett egy nagy bankba, és si-
került is elhelyezkednie, mint már nem tudom, milyen
szakértõ. Angolul és japánul kitûnõen tudott, fogalmam
sincs, hogy honnan szedte fel. Annyira tudott helyezked-
ni, hogy az útlevelét vagy a munkavállalási engedélyét
soha nem kérte senki sem. A munkáját jól végezte, a fõ-
nökei meg voltak vele elégedve, szóval, egy mûvész volt,
hogy át tudott vészelni hét évet. Aztán 96-ban vagy 97-
ben jöttek a nagy megszorítások az idegenrendészeten,
és egy szép napon kiderült minden, hogy nincsenek pa-
pírjai. A hatóságok haza akarták toloncolni, és erre õ,
mint vérbeli stratéga, elvette egy nagy japán autókeres-
kedõ lányát. Japán nevet vett fel, és új életet kezdett. Kö-
rülbelül negyven éves volt, amikor ez történt. Sokat be-
szélgettünk a pakisztáni életrõl, az ottani viszonyokról és
az ételekrõl. Egyszer megkérdeztem, hogy te, Aziz, hogy
tudtad kijátszani a nõtilalmat otthon? Tudtál-e otthon
vagy egy nõt akasztani? Mint ismeretes, a mohamedán
országokban igen szigorúan õrzik a nõket, a barátkozás
nemigen lehetséges, mert nem engednek senki idegent
hozzájuk, hacsak nem házassági szándékát szeretné ki-
nyílvánítani. Erre Aziz azt válaszolta, hogy sajnos, akár-
mennyire furfangos volt, de nem tudott otthon semmire
sem menni. A japán felesége az elsõ nõ az életében. Ez a
nõ pedig nagyon szép volt, amellett igen intelligens, mû-
187
velt. Tudott angolul és franciául, habár nem volt több
harminc évesnél. Kiterjedt ismeretekkel rendelkezett a
különbözõ külföldi országok helyzetét illetõen. Még attól
sem húzódozott, hogy elmenjen Azizzal Pakisztánba.
Néha milyen kacskaringós az ember élet útja! Aziz-
nak is negyven évet kellett várnia, hogy egy szép
országban egy csodálatos feleséget kapjon. Kérdeztem
tõle, hogy miért nem vállal munkát az apósa cégénél? Õ
azt válaszolta, hogy nem akarja az üzletet a magánélet-
tel keverni és nem az apósa pénzére támaszkodva akar
felemelkedni, hanem a maga tudására alapozva, csak a
saját szorgalmának és kitartásának köszönhetõen sze-
retné elõbbre küzdeni magát az életben. Szép elgondo-
lás, valóban követendõ.
Nemrég hallottam, hogy Aziznak sikerült létrehoznia
a saját kis üzletét. Régi dédelgetett álma most teljesült,
hogy egyszer neki is legyen egy kis pakisztáni étterme és
fûszerkereskedése.
188
Antikváriumok
B
árhová menjünk is egy japán városban, egészen
biztos, hogy tíz perc múlva egy antikváriumba fo-
gunk botlani, amelynek homlokzatán ott virít a
két írásjel: régi könyv. A régi könyvkereskedések a min-
dennapi élet szerves tartozékai, mert a legtöbb japán itt
szerzi be a mindennapi szellemi táplálékot. Mielõtt bárki
valamiféle vastag lexikonra gondolna vagy holmi szak-
könyvekre, elárulom, hogy ez a szellemi táplálék nem e-
gyéb, mint képregény. Soha nem tudtam eldönteni,
hogy a képregényvásárló-e a nagyobb rajongó vagy a
könyvkereskedõ, mert mindkettõ egyforma vehemenciá-
val gyûjti a képregények sorozatait. A vásárló otthon be-
építi a lakását a folytatásos történetekkel, az eladó pedig
extra magángyûjteményt rendez be magának az alag-
sorban, és a bélyeggyûjtõket meghaladó szenvedéllyel
veti magát egy-egy régi képregény után, nem sajnálva
idõt, pénzt és fáradságot, hogy megszerezze gyûjtemé-
nye számára. De azért az antikváriumokban a sokezer
képregény mellett fel lehet fedezni sokkal érdekesebb
dolgokat is, például régi szótárakat, nyelvkönyveket, Ja-
pánról és a külföldi országokról írt mûveket angol, né-
met és francia nyelven. Van itt még mindenféle régi fo-
lyóirat is a háború elõttrõl, no meg háborús propagan-
daanyag.
A legbelsõ szobában pedig szexlapokat és különféle
erotikus kiadványokat lehet venni. Ezek tartoznak iga-
zán a legkelendõbb áruk közé. Mindig böngészik valaki a
polcok között. Az antikváriumosoknak szerencsére meg-
volt az a jó szokásuk, hogy igen jó árban átvették a kép-
regényeket és a szexlapokat, ezáltal a havi zsebpénzem
problémája egycsapásra megoldódott. A félreesõ utcák-
189
ban az autósok által eldobált folyóiratokat összeszed-
tem, és amikor összegyûlt egy jó hátizsákra való, elvit-
tem beváltani. Késõbb, a szomszéd kisvárosban rábuk-
kantam egy jó antikváriumra, itt volt a legnagyobb az
ázsiója a képregényeknek és a szexlapoknak. A tulaj
minden darabért egy dollárt fizetett. Az már nem számí-
tott, hogy oda-vissza 18 km-t kellett bicikliznem.
Hüvelykujj-sztori
J apánul a hüvelykujjat oyayubi-nak hívják. Az oya

szülõt, a yubi ujjat jelent. Tehát szülõujj. A városban
járva-kelve sokszor láttam egy fekete halottasfur-
gont, amelyet fekete uniformisba, kemény kalapba és fe-
hér kesztyûbe öltöztetett sofõr vezetett. Megfigyeltem,
hogy a járókelõk többsége, amint megpillantotta a feke-
te színû és hamis aranyozással díszített halottfuvarozót,
az öklébe rejtette hüvelykujját, nehogy önkéntelenül is
rosszat kívánjon a szüleinek vagy balszerencsét hozzon
rájuk a halottas kocsi. Sok babonás japán hisz ebben, és
hiába próbáltam azzal érvelni, hogy ha úgy vesszük, ak-
kor a legszerencsétlenebb ember mégiscsak a sofõr, mert
minden nap õ vezeti a furgont, és ugyebár, azért ökölbe
szorított kezekkel és eldugott hüvelykujjal azért õ sem
vezethet naphosszat. Ha mindenki komolyan venné a
dolgot, akkor a világ legnehezebb dolga lenne sofõrt ta-
lálni. Egyébként megfigyeltem, hogy a sofõr egyszerûen
fittyet hányt a szokásnak és az illemnek és olyan ha-
nyag eleganciával vezette a jármûvét, mintha egyene-
sen egy golfpályán közlekedne.
190
Hyaku sogan,
a százféle betegségre való orvosság
H
a jobban megfigyeljük a japánokat, rájövünk,
hogy táskájukban és zsebükben valóságos mini
házipatikát hordoznak. Japánban divat az ön-
gyógyítás és egyre többen csapnak fel gyógyszerszakér-
tõknek vagy botcsinálta háziorvosnak. Halomszámra
vásárolják a gyógyszert valós vagy képzelt betegségeikre
és még akkor is szedegetnek mindenféle csodaporokat,
amikor semmilyen panaszuk sincs. Fõ a megelõzés és
hadd legyen tartalékban! – gondolják.
Szerencsére a japán gyógyszerek többsége elég gyen-
ge, ezért nem tudnak semmilyen komolyabb bajt okoz-
ni. Itt van például a fogászati zsibbasztó injekció: ötöt
kaptam egymás után és minden eredmény nélkül. Itt-
hon meg egytõl is felborultam.
A japánok gyógyszerrajongása valószínûleg a közép-
korban gyökerezik, amikor a vándorkereskedõk házról
házra jártak és úgy kínálták saját készítményû gyógysz-
ereiket. A legenda szerint egy szép napon házaló okaya-
mai gyógyszerész érkezettToyama-ba, aki házi készítésû
gyógyszereivel sikeresen meggyógyította Maeda Masa-
toshi nevû földesurat. Ez az orvosság a hangon tan volt,
amely a vándorgyógyszerész szerint minden betegséget
meggyógyított. Gyógyulása után a nagyúr nem maradt
hálátlan, és jó üzletet látva felkarolta a feltalálót, és
megállapodott vele, hogy ezután ezt a gyógyszert kizáró-
lag csak Toyama gyárthatja és forgalmazhatja. Rövide-
sen igen népszerû lett atoyamai orvosság, éspedig azért,
mert a házalók nem kérték azonnal a gyógyszer árát,
hanem csak egy év múlva jöttek el érte. Igen, csak miu-
191
tán felvasalták a készítményért járó pénzt, ismét otthagy-
tak minden családnál egy újabb doboz gyógyszert.
A hyaku sogan nevû gyógyszer hasonlít a hangon
tan-ra, bár ez csak százféle betegségre jó, ahogy a neve
is mutatja (hyaku – 100). A kis, szürke-fekete golyócskák
pokolian keserûek és gyorsan le kell nyelni õket, ha nem
akar az ember egész nap furcsa grimaszokat vágni miat-
ta. Én mindenféle gyomorproblémára (emésztési zava-
rok, gyomorrontás, szorulás, gyomorfekély) használtam
sikerrel a hyaku sogant, de jó volt hûléses megbetegedé-
seknél is. Hogy mire jó még ezen kívül? Azt a jó ég tudja.
Nekem nem volt se elegendõ idõm se hozzávaló betegsé-
gem, hogy kipróbáljam és kedvemre kísérletezzek.
192
A japán vendégszeretet
A
japán vendégszeretõ ember, de nem fogad vendé-
geket! Logikus, hogy a fenti mondatból ordít az el-
lentmondás. Igen, valóban így van, bármennyire
furcsán hangzik is. A japán ember ritkán hív a lakásába
vendéget. Ezt azonban nem fukarságból teszi, hanem mert
a japán lakások többsége – eltekintve a nagy falusi házak-
tól – teljesen alkalmatlan a vendégfogadásra. Minden túl-
ságosan szûkre méretezett. A családfõ szobája félig iroda,
félig könyvtár, a családi hálószoba tabu, a nappaliban
nincs hely, mert tele van zsúfolva, s marad a gyerekszoba,
ahonnan a gyerek áthurcolkodik aludni a szüleihez, ha
külföldi vendég érkezik. A konyha annyira szûkreszabott,
hogy a család se tud egyszerre megvacsorázni benne.
A japán ember, ha vendége érkezik, legyen az külföldi
barát vagy akár rokon a szomszéd városból, a legszíveseb-
ben úgy oldja meg a problémát, hogy elviszi a vendégét
egy étterembe étkezni és egy hotelbe aludni. Ha nagyobb
társaságról van szó, akkor a házigazda egy teaházba vagy
egy étterembe invitálja vendégeit. Majd, ahogy kezd késõ
lenni, feltûnés nélkül rendezi a számlát, gondoskodik tar-
talék italokról és szép csendesen lelép. Így ad lehetõséget a
vendégeinek, hogy addig maradhassanak, amíg jól esik.
Itt nem kerül senki sem kényelmetlen helyzetbe, mint ott-
hon, a családi környezetben, ha a vendég igencsak bele-
melegedik a beszélgetésbe és túl hosszúra nyújtja a látoga-
tását, nem törõdve azzal, hogy talán a háziak már lepi-
hennének. Egyébként igen nagy megtiszteltetés, ha egy ja-
pán vendégül fogad egy külföldit, és meghívja a házába.
Ha pedig megosztja vele az ételét és italát és fekhelyet is
biztosít számára, akkor igen nagyra becsülik a vendéget,
már-már családtagnak tekintik.
193
Az új szomszéd
J apánban van egy olyan szokás, ha valaki új lakásba

költözik, akkor köteles a tõszomszédait meglátogatni,
és ajándékot adni nekik. Ez az ajándék majdnem
minden esetben ízlésesen csomagolt sütemény. Az aján-
dék átnyújtása közben kérjük a szomszédot, hogy fogad-
jon barátságába és jóindulatába, mint új lakost. Ez nem
jelenti azt, hogy most már barátok lettünk és éjjel-nap-
pal átjárhatunk egymáshoz, ugyanis Japánban nem
szokás a szomszédolás. És erre nem is igen jutna ideje
senkinek a reggeltõl estig tartó munka miatt. Én sem is-
mertem a szomszédaimat, nem volt idõm találkozni ve-
lük. Ha éjjel megérkezett egy autó és leparkolt, akkor
tudtam, hogy az elsõ emeleten a legutolsó lakó jött meg,
ha motorbicikli berregett, akkor a földszinti lakót azono-
sítottam. Fölöttem egy néger orvos lakott, akivel minden
fél évben találkozam és beszélgettem is tíz perc erejéig.
Nagyon örvendett, hogy én õt mint kenyai polgárt kiszu-
aheli nyelven szólítottam meg.
Néha elég pocsék érzés volt, hogy az ember még a szom-
szédait sem ismerheti, és nem barátkozhat velük, mert
mindenki fut a pénze után és senkinek sincs ideje másra.
A szomszéd köszöntésének a szokása a beköltözés nap-
ján régi középkori maradvány a sógunátus idejébõl. A
szigorú rendeletek szerint annak idején öt egymás mel-
lett lakó család kölcsönösen figyelt egymásra, és felelt
egymásért. Ha valaki gyanús dolgot mûvelt, a legköze-
lebbi szomszéd azonnal jelentette a hatóságnak, de az is
elõfordult, hogy egy miatt mind az öt család bûnhõdött.
Ez a rendszer nagyon jól bevált egészen a második világ-
háborúig. Ezért ajánlatos volt jóba lenni a szomszédokkal.
194
Aki korán kel, aranyat lel
E
zt a mondást akár örök érvényû mondásnak is le-
hetne értelmezni Japánban, mert én 16 alkalom-
mal találtam aranyat, ezüstöt, gyöngyöt és féldrá-
gaköveket az utcán. Igaz, hogy az ékszereket az autók e-
léggé megrongálták, és csak mint tört aranyat tudtam
értékesíteni, de azért ez is valami. Pénzt is lehet találni
az utcán, jobbára érméket. Mivelhogy rengeteget kari-
káztam minden nap nem került nagy fáradságomba,
hogy észrevegyem, ha az úttesten valami csillog. A levél-
bélyegre való azért majdnem minden nap kikerült.
Sokat gondolkoztam azon, hogy miként kerülhet az
útra ennyi pénz, de nem tudtam elfogadható magyará-
zatot találni: a motoros fiatalok zsebébõl szóródhatott ki
vagy olyan gazdag üzletemberek dobták el, akik nem a-
kartak a tárcájukban cipelni holmi majdnem értéktelen
érméket, mint például az egy yenest, vagy az öt yenest.
A gyorséttermekben gyakran láttam, hogy a kasszánál
fizetés után egyes vendégek a tárcájukban lévõ összes
aprópénzt az 50 yenesen alul beletették egy, a pulton el-
helyezett üvegbe vagy mûanyag dobozba.
Akárhogyan legyen is a dolog, nekem jól fogott a ta-
lált pénz. Két vagy három alkalommal elõfordult az is,
hogy útban hazafelé a szórakozónegyedeken keresztül
bankjegyeket is találtam. Talán részegek szórhatták el.
Megfigyeltem azt is, hogy a japánok nem nyúlnak az i-
lyen földön heverõ pénz után, akármekkora címletben is
legyen. Annyira tiszteletben tartják a más tulajdonát.
195
Virágot lopni nem bûn
N
agoyában hagyomány, hogy egy étterem meg-
nyitásakor az elsõ nap rengeteg virágot raknak
ki az étterem elé nagy korsarakban. Ezek a virá-
gok nem egyszerû mezei burjánok, hanem a legdrágább
és a legjobb virágüzletekben vásárolt, különösen szép vi-
rágok. Több ezer virág van a kosarakban lévõ, vízzel áti-
tatott speciális szivacsokba beállítva, valóságosviráger-
dõ. Egy kosárban annyi van, amennyit 2-3 felnõtt ember
ölben el tud vinni.
Az étterem megnyitását követõ ceremónia után eze-
ket a több ezer dollárba kerülõ virágokat a megnyitóra
összegyûlt közönség, a kíváncsiskodók és a járókelõk
bátran hazavihetik, anélkül, hogy egy fityinget is fizet-
nének érte. Fõleg a nyugdíjas öregyasszonyokból álló
csoportok bizonyulnak nagy virágvadásznak – valóság-
gal illatra mennek – és már kora reggel óta kerülgetik a
virágkosarakat. Egy ilyen virágéhes nõi csoport után a-
lig marad valami a kosarakban.
A játékszabályokat mindenki betartja: a személyzet,
miután végzett a kosarak elkészítésével, azokat minden
õrizet nélkül hagyja, hiszen tudják, hogy senki el nem
vesz semmit. Csak a ceremónia után szabad megroha-
mozni a kosarakat.
Ez a különös és számunkra kissé érthetetlen szokás Ja-
pánban nagyon természetesnek számít. Az új étterem a
virágokkal szeretné felhívni magára a figyelmet, és ezál-
tal kéri, hogy a jövendõbeli vendégek fogadják jóindu-
latukba, térjenek be gyakran és fogyasszanak minél töb-
bet. Az étterem tulajdonosa szerint jó jelnek számít, ha
az odalátogatók szívesen fogadják a virágokat, és dere-
kasan kifosztják a kosarakat. Minél gyorsabban fogynak
196
el a virágok, annál nagyobb a tulajdonos és a személy-
zet öröme, hiszen ezek az emberek, azzal a tettükkel,
hogy elviszik a virágokat, érdeklõdést mutatnak az új ét-
terem után. Egészen biztos, hogy egyszer el fognak jönni
kipróbálni azokat az ételspecialitásokat, amelyeket az il-
letõ étterem kínál.
A baj ott szokott kezdõdni, ha senki sem mutat érdek-
lõdést a frissen nyílt étterem után, senki sem hajlandó
hazavinni a virágokat. Ha a virágok egész nap ott fony-
nyadoznak a kosarakban, egész biztos, hogy hamarosan
be lehet zárni a boltot, mert a nagyközönség egyszerûen
nem akarja tudomásul venni az új étterem létezését,
tehát a bevezetõ, puhításként szolgáló reklámhadjárat
és a különbözõ erõfeszítések falra hányt borsónak bizo-
nyultak. Ilyesmi nem ritkaság, magam is tanúja voltam,
amikor egy frissen kinyitott kis étterem nem egészen két
hét múlva már húzta is le a rolót. Egyszerûen nem tudott
betörni a piacra, másszóval olyan erõs volt a konkur-
rencia, hogy az étterem, a külsõ és belsõ design, az éte-
lek, az italok, az árak stb. miatt labdába se rúghatott.
197
Románia japán szemmel
H
a Romániára terelõdik a szó, a legtöbb japánnak
Nadia Comãneci neve ugrik be és még nap-
jainkban is szinte bálványozzák ezt a tornász-
lányt. Majd a következõ ismerõs dolog Hagi és a román
fotbal. Habár a futball még egészen fiatal sportág Ja-
pánban, máris igen népes rajongótábora van, és megle-
põen informálva vannak a fociról, köztük a román focit
is igen nagyra becsülik. Mindig idegesített, hogy a japá-
nok Romániát valamiféle vámpír országnak képzelik el,
olyan sztárokkal, mint Vlad Dracul alias Þepes vagy
Nicolae Ceauºescu. A román turisztika próbálkozása, hogy
a Vlad Þepes – Dracula kombinációból tõkét kovácsoljon
meglehetõsen jól sikerült Japánban féligazságokkal el-
bolondítva egy csomó embert. Késõbb igen nagy csaló-
dást okoztam a japán beszélgetõpartnereimnek azzal,
hogy elmeséltem nekik az igazi Dracula történetét Vlad
Þepesrõl és rávilágítottam a politikai színpadon való
ténykedéseire. Többek között az volt furcsa és érthetetlen
számukra, hogy Segesvár nem egy vámpírtanya, és soha
semmi köze nem volt Draculához. Akármennyire pró-
bálják ezt egyesek igazolni vagy megerõsíteni. Annál
nagyobb tiszteletnek és elismerésnek örvend a másik
szaktekintély, Báthori Erzsébet, akirõl elmondható, hogy
praktikái mellett a Drakula-féle partik csak ártalmatlan
teadélutánok voltak. Találkozam például egy bankigaz-
gatóval, akinek a kisujjában volt az egész Báthori-törté-
nelem. Nagyon elégedett volt, hogy felvilágosítottam és
információkat adtam Vlad Þepessel kapcsolatosan. Gon-
dolom, hogy a nagyon tisztelt és különlegesen intelek-
tuális igazgatónak fõleg az ilyen bizzar és véres történe-
tek imponáltak a legjobban.
198
Másképp a japánok – hála a dezinformatív és nem-
zetállamot sugárzó propagandának – nemigen tudnak
arról, hogy Romániában nemzeti kisebbségek is élnek,
amelyek nem az utóbbi harminc évben vándoroltak be.
Ezt kissé igen nehéz megmagyarázni nekik, bármennyit
is fáradoztam, sehogy sem tudtam megértetni velük,
hogy nem mindenki román, aki Romániában él.
Ugyanis a japán felfogás nem tesz különbséget a nemze-
tiségek és az állampolgárság között. Akinek román útle-
vele van, az természetes, hogy román kell legyen, füg-
getlenül attól, hogy az illetõ milyen nyelven gondol-
kozik és milyen kultúrában nõtt fel.
Mezõgazdasági érdekességek
B
iciklizés közben, amint áthajtottam Nagoya egyik-
másik félreesõbb kerületén, sokszor érintettem
gyümölcsösöket, mandarin, kiwi és fügeültetvé-
nyeket. Amikor meg a Zacco Plattypus étteremben dol-
goztam, arrafelé menet át kellett mennem két falucskán.
Látnivaló elég akadt.
Nagyon érdekesnek találtam azt, hogy a japánok az
alma- vagy barackfákon a virágból épphogycsak kifejlõ-
dött termést, a bingyó gyümölcsöt mind becsomagolják
vékony papírzacskókba. Messzirõl a fák úgy néznek ki,
mintha fel lennének öltözve fehérbe, teszik ezt azért,
hogy a gyümölcsöt megvédjék a rovaroktól és a mada-
raktól, de lehet hogy azért is, hogy a papírzsacskóban az
üvegházhatáshoz hasonló körülmények hatására gyor-
sabban érjen és édesebb legyen.
Láttam még, hogy a hagymaágyások be voltak borítva
fekete fóliával több tíz négyzetméteren. A hagymának
199
lyukak voltak hagyva, a ki volt mind bújtatva a fólia lyu-
kain keresztül. Ennek az eljárásnak is – gondolom – az az
oka, hogy a hagymát gyorsabb növekedésre serkentsék. A
nap melege ugyebár felmelegíti a fekete fóliát és alatta a
földet. Egy szõlõütetvénynél pedig a központi szõlõtõke ki-
sebb gyümölcsfa módjára volt megnövesztve és az indákat
mindenféle irányba drótokkal vezették el. Az egész szõlõs
hálókkal volt bekerítve, hogy se alulról, se felülrõl semmi-
lyen állat be ne tudjon menni és ne okozzon kárt. Eleinte
furcsa volt, hogy mindenütt egzotikus gyümölcsöket látni,
a banán, a kiwi, a füge és különféle mandarinok úgy nõt-
tek mindenütt, mint valami botanikus kertben. Úton-
útfélen ültetvényekbe lehetett botlani. Ahol én laktam, ott
is a kertben meg a ház elõtt mandarinfák és mindenféle
díszfák nõttek. Volt egy babérfa is, de ezzel melléfogtam,
mert a zölden leszedett levele nem vállt be a levesben. A
japánok nemrégiben kikísérleteztek egy új datolyaszilva és
görögdinnyefajtát. Ez abban tér el a hagyományostól,
hogy nincsenek magvai, ebbõl kifolyólag könnyebb elfo-
gyasztani, viszont utánpótlásra nem lehet gondolni, mert
nincs mag, amit az ember elültessen. Az egyik kertben a
sárgarépa olyan magas ágyásokba volt ültetve, mint itt-
hon a spárga, valószínûleg azért, hogy zavartalanul növe-
kedhessen és ne legyen görbe és göcsörtös.
Itthonról vittem ki csípõspaprikamagokat és elültet-
tem. Ki is keltek és szépen növekedésnek indultak a pa-
lánták, amíg egy este elfelejtettem bevinni a virágcsere-
peket a lakásba és éjjel valami gaz rágcsáló elpusztítot-
ta a féltve ápolt és agyondédelgetett palántáimat.
A fügével kapcsolatban: az már mese, hogy Ádám füge-
falevéllel takarta el azt a kis fokhagymagerezdet, ugyanis
fügeszüretelés közben tapasztaltam, hogy nem csak a levél
szúr, hanem a belõle csepegõ ragacsos, fehér lé hosszan-
tartó viszketést okoz.
200
A japánok és a vicc
N
em mondható, hogy a japánok állandóan bús-
komorak lennének vagy nélkülöznének minden
humorérzéket, de azt tapasztaltam, hogy nem
értik az európai stílusú vicceket, amelyek történethez
kapcsolódnak. Ha elmeséljük nekik, hogy volt egyszer
egy székelybácsi, és ezt meg ezt csinálta, a történet ala-
pos végighallgatása után megkérdik: a so desu ka? – óh,
hát úgy? szóval tényleg azt történt? Nahát! A japánok
inkább tevékenység közben viccelõdnek egymással, a
poén egy pár szó vagy mondat után bármikor elcsattan-
hat. Szeretik kiforgatni a szavak igazi értelmét, pikáns
magyarázattal értelmezni egy adott dolgot.
Ha vidámak is, még nem láttam senkit sem fékeve-
szetten hahotázni, vagy más rovására derülni, csúfon-
dároskodni. Nem ismertek náluk a skót vagy más népek-
kel, más népek hibáival, gyengeségeivel összefüggésbe
hozható viccek. Ezért, ha Japánban vagyunk, tanuljunk
meg japán módra viccelni, szellemeskedni anélkül, hogy
valakit megbántanánk vele.
201
Krizantémvirágok
A
krizantémnak õsszel van a szezonja, és még mie-
lõbb valaki a temetõi virágra gondolna, meg-
jegyzem, hogy egészen másról lesz szó az aláb-
biakban. Japánban a krizantém stilizált virága õsidõk
óta a császári ház jele és az ország nem hivatalos jelvé-
nye. Tehát a krizantém nem közönséges virág, hanem
igen megbecsült és csak a legkülönlegesebb alkalmak-
kor használják. Õsszel híres krizantémnemesítõ mesterek
a várkastélyok udvarán és a parkokban rendezett kiállítá-
sokon mérik össze tudásukat és munkájuk gyümölcsét.
Rengetegféle virágot lehet megtekinteni: van sárga, lila,
fehér krizantém, egyik kis bokor, másik korallszerûen nõtt
kis fa, pávafarkot utánzó, gyertyatartóhoz hasonló és mû-
vészien elrendezett kis erdõ.
A sok krizantémfajta között van egy szerény, elfeledett
rokon is, amelyet hiába keresnénk a kiállításokon, ugyanis
ez a konyhák sztárja. Igen, ezt a virágot nem a virágaiért
termesztik, hanem az ehetõ, spenótszerû leveleiért, ame-
lyek különösen finomak levesbe fõzve vagy körítésnek.
Eleinte nekem is furcsa volt arra gondolni, hogy virágot e-
szem, de amikor megízleltem, minden gyanúm és elõítéle-
tem eltûnt. A japánoknak étkezés közben nincsenek hason-
ló gondjaik. A virág nem is virág már, hanem csak egysze-
rû zöldség, ugyanolyan, mint a többi.
202
Házi orvoslás
M
inden országnak és minden népcsoportnak meg-
van a maga sajátos, népi gyógyászati eljárása.
Különféle betegségek ellen hogy mit, mire, mivel
és mikor e legcélravezetõbb alkalmazni a gyors és tartós
gyógyulás érdekében. Ezek az eljárások néha többé-kevésbé
hatásosnak is bizonyulnak.
Japánban a modern orvostudomány és a steril életforma
ellenére is létezik még a népi gyógyászat. Ez alkalommal
egy ilyen japán önkezelési módot szeretnék megosztani a
kedves olvasóval. Sokszor elõfordul, hogy munka, sport, ki-
rándulás hegymászás közben lehorzsoljuk a bõrt a kezünk-
rõl, lábunkról. Egy öreg, profi edzõ szerint a véres, horzsolt
sebekre minden modern gyógyszernél, krémnél és kötszer-
nél hatásosabb a nyers tojás héjának belsõ felén található
vékony, papírszerû hártya. A sebet meg kell tisztítani a
A Dopodomani olasz étteremben, vacsora után
203
szennyezõdéstõl, majd rá kell ragasztani a tojáshéjról le-
vett hártyát a tojásfehérjés felével lefele, vigyázva, hogy jól
odatapadjon a bõrhöz és ne maradjon alatta levegõ. Ez a
természetes sebtapasz idõvel kiszárad, megkeményedik és
erõsen rátapad a sebre, de mindaddig rajta kell hagyni,
amíg magától leesik. Annyi elõnye van még a hagyomá-
nyos kötszerekkel, sebtapaszokkal szemben, hogy a gyó-
gyulás után nem marad heg a sérült testfelületen.
Andy Hug, a K1-bajnok
A
mai Japánban a legnépszerûbb küzdõsport nem a
karate vagy a judo, hanem a K1. A K1-et a karate
és a kick-box elemeibõl hozták létre, a boxhoz ha-
sonlóan szorítóban vívják, kesztyûben, egy szál rövidnad-
rágban és mezítláb. A mérkõzéseket bírók vezetik. Mond-
hatni, a K1 a thai-box egyik változata, csak azzal a különb-
séggel, hogy a versenyzõk súlya jóval 120 kg fölött van.
Ilyen versenyzõ volt a svájci Andy Hug is, aki a 90-es
évek végén érkezett Japánba, és 2000-re világbajnok lett
ebben a sportágban. Andy Hug négy éves korában kezdett
el harcmûvészetekkel foglalkozni, és önbizalmának, kitar-
tásának és rendkívüli akaratának köszönhetõen a legjob-
bak közé került. A japánok a svájci izompacsirtát hamar
megkedvelték, mert mindig sportszerû és udvarias volt el-
lenfeleivel szemben. Kisfiús mosolya egyszerûen ellenállha-
tatlan volt, ezzel mindenkit leszerelt, késõbb a legyõzött el-
lenfelek közül sokan a barátai lettek. Hugnak volt egy saját
reklámja, amelyben japán tésztalevelet reklámozott. Olyan
meggyõzõen alakított, hogy bár gyatrán beszélt japánul,
számtalan tévémûsorban szerepelt, és különbözõ rendezvé-
nyeken is szívesen látták. Miután megnyerte a legújabb
204
Andy Hug, a K-1 bajnok
mérkõzéseit, 2000. augusztus 22-én Hug hirtelen belázaso-

dott, és két nappal késõbb, harminc évesen elhunyt egy To-
kyo-i kórházban. Az orvosok tehetetlenek voltak. Ekkor de-
205
Gyászoló japánok Andy ravatala elõtt
206
rült ki, hogy Hug rákos volt, a japán közvélemény meg volt
döbbenve. Senki sem gondolta volna, hogy egy beteg em-
ber képes felküzdeni magát a csúcsra. Andy Hug már gye-
rekkorában tisztában volt azzal, hogy leukémiás és a nap-
jai meg vannak számlálva, de egyszerûen nem vett tudo-
mást arról, hogy beteg.
Andy Hug temetésére tízezrek gyûltek össze, csak a Bruce
Lee temetése volt ehhez fogtûható. A Tokyo-i Zenpuku bud-
dhista templom elõtt, ahol a temetési szertartást rendezték,
végeláthatatlan sorokban vonultak el az emberek, hogy
tiszteletüket tegyék egy olyan ember elõtt, aki a kitartást,
az élniakarást személyesítette meg. Japán összes harcmû-
vésze eljött, hogy sorfalat álljanak a templomba vivõ út
mentén. Eljöttek az egykori ellenfelei is, és csodálattal ve-
gyes tisztelettel adóztak Andy Hugnak, a beteg embernek,
aki sosem adta fel.
Nagyon sajnálom, hogy elment, és igen felkavart a ha-
lála. Mindig szívesen néztem a mérkõzéseit és a tévémûso-
rait, fõleg a japán tésztaleveses reklámját. Tiszteltem
Andyt, mert mindig fair volt, és nem csak a hétköznapi
életben, hanem a ringben is, és azért, hogy nem csak híres
és körülrajongott sztár legyen, hanem igen szeretett ember
is, nagyon sokat kellett dolgoznia.
Nagoyában van egy budo üzlet, ahol mindenféle harc-
mûvészeti felszerelést lehet venni – sokszor vásároltam én is
itt – és kedvezményes kártyával. Andy itt törzsvendég volt,
a falak tele voltak a fotóival és posztereivel, a tulajdonos
mindig eldicsekedte, hogy Andy mit vásárolt. Sajnos nem
sikerült Andyval találkoznom, pedig szerettem volna kife-
jezni tiszteletemet és nagyrabecsülésemet. De nem kétséges,
hogyha elfogadom a Tokyo-i tévéstúdió ajánlatát, talán
összefutottunk volna valamelyik mûsorban vagy gasztro-
reklámok gyártása közben.
207
A képregények
T
alán sehol a világon nem öltött akkora méreteket a
képregénymánia, mint Japánban. A Japánba látoga-
tó külföldi nem kis megdöbbenéssel tapasztalja, hogy
a tömegközlekedési eszközökön utazók többsége nemtõl és
kortól függetlenül képregényeket olvas.
A képregénykúltúra egyik jellemzõje a mai Japánnak,
szerves tartozéka. Az utcán állandóan eldobált képregé-
nyekbe botlani. A képregények a legtöbb esetben fehér-fe-
kete színekben készülnek és hetente, kéthetente vagy ha-
vonta jellenek meg. Elkülöníthetõk fiúk és lányok számára
készült képregenyekre, amelyek átlag 400 oldalasak és 15
folytatásos tórténetet tartalmaznak. A legnépszerûbb soro-
zatok több mint 10 éve „futnak”. Öregek számára is készül-
nek képregények, ezek 250 oldalasak 10 történettel.
Külön kategóriaba tartoznak az erotikus, pornográf és
szado-mazochista képregények. Jellemzõ, hogy ebédszünet
idején a taxi- és teherautósofõrök elbújnak jármûveikkel
egy-egy félreesõ utcába és falják az erotikus vagy egyéb
képregényeket. A legnagyobb keresletnek a fiúk számára
készült képregények örvendenek, hetente körülbelül 10 mil-
lió darab fogy el belõlük a képregényrajzolók legnagyobb
örömére, akik elképesztõ üzleteket csinálnak.
Sohasem tudtam megszeretni a japán képregényeket,
mert egyrészt idegesített, hogy mindenki hülyeségeket ol-
vas úton-útfélen és az emberek házi könyvtára képregé-
nyekbõl áll,másrészt pedig úgy éreztem és érzem ma is,
hogy a pornográf vagy a szado-mazo képregények meg-
gyalázzák és összetörik bennem azt a világot, amelyet gyer-
mekkoromban építettem fel magamnak a képregények se-
gítségével. Az én generációm olyan képregényeken nõtt fel,
amiben a jó gyõzedelmeskedett a gonoszon, volt mondani-
208
valója és lehetett belõle valami pozitívat és tanulságost
meríteni. Ilyen volt a Rahan, a Dr. Justice, a Nick Carter-fé-
le füzetek, egy olyan fõszereplõvel, akihez mindenki szere-
tett volna hasonlítani, és valamilyen módon követni.
Egy elõnye azért mégis van a japán képregényeknek: a-
ránylag hamar meg lehet belõle tanulni japánul, mert egy-
szerû írásjelekkel van írva és a sztori szövege a hétköznapi
nyelvet használja. Tehát ajánlom minden kezdõnek, aki
gyorsan meg akar tanulni japánul.
Falun
A
mikor idõm engedte, kedvtelésbõl elkarikáztam a
Nagoya körül elterülõ falvakba milátni. A sok be-
ton és felhõkarcoló után jól esett egy kis zöldet látni,
rizsföldeket, bambuszerdõt, édeskrumpliültetvényt és gyü-
mölcsfákat.
Egyszer, nézelõdés közben megcsapta az orromat az is-
tállószag és örvendezve elindultam, hogy felkutassam, hol
is lehetnek az állatok, mert a takaros házak között nem
utalt semmi sem farm jelenlétére. Végül egy parasztház ud-
varán rábukkantam az istállóra, és a háziaktól engedélyt
kértem, hogy megnézhessem a teheneket. Egy kicsit furcsán
néztek rám, mert eddig külföldi nem érdeklõdött hasonló
téma iránt. A falusi ember sokkal közvetlenebb, barátko-
zóbb és segítõkészebb, mint a városi. Így van ez Japánban
is. A tulajdonossal, egy 80 éves öreggel beszédbe elegyed-
tem, és az állattartás nehézségeit osztottuk meg a tej árát.
Az öreg egészen más szemmel kezdett rám nézni, amikor
megemlítettem neki, hogy gyermekkoromban hasonló kör-
nyezetben vakációztam, és hogy konyítok valamicskét a
dolgokhoz. Még a házába is behívott és teával kínált. Sokat
209
beszélgettünk az Osztrák-Magyar monarchiáról és a Hor-
thy kormányról. Az öregnek meglepõen friss információi
voltak Magyarországról, és ezt sok esetben máshol is ta-
pasztaltam. Itt, ebben a parasztgazdaságban nem volt több,
mint 15 tehén, de ezeket sosem hajtották ki a legelõre. A ta-
karmányt mindig az istállóban kapták, az öreg néha kien-
gedte õket a ház háta mögött levõ rövid kifutóra. De tiszta-
ság volt mindenütt és minden munkát gépesítve végeztek.
Ugyanebben a faluban meglátogattam egy másik tehe-
nészt, akinek a fiával kerültem jó barátságba. Sokat jártam
ide, mert a tehenésznek szép díszponty-tenyészete volt és
szívesen hallgattam az öreget, amint magyarázott a halak-
ról és tenyésztésük minden csínjáról-bínjáról. Egyszer lát-
tam, hogy az öreg hordta ki a trágyát az istállóból és a fia,
aki hivatalnok volt a városban, csak szemlélte tétlenül.
Meg is kérdeztem, hogy nem lenne jó, ha segítenénk? Erre
õ azt válaszolta, hogy ne mozduljak, mert ez az öregnek a
hobbija. Nem tudom aztán hogy arra értette-e, hogy az
öreg kedvenc idõtöltése a trágyahordás vagy a gazdálko-
dásra értette. Mindenesetre elég rosszul esett, hogy a fiút
ennyire nem érdeklik az otthoni dolgok.
Gyakran eljátszadoztam a gondolattal, hogy egyszer fa-
lura költözöm, de nem valósult meg, mert falun alig van
munka, ha van, azt is vékonyan fizetik. Ezért az árak is ala-
csonyabbak. De nem akartam se mezõgazdasággal, se ál-
lattenyésztéssel foglalkozni. Hogy megtanuljak valami kéz-
mûves mesterséget, ahhoz nem éreztem elég tehetséget és
elhivatottságot magamban.
A falusiak nagy része is a városban dolgozik, de mindig
vonzott a falu, a csendes, stresszmentes élet, a jó levegõ és
fõként az, hogy itt ismeretlenek a nagyvárosi horribilis
telekárak és nem csak egy szobát vagy kettõt, hanem akár
egy nagy házat is bérelhetek nagyon olcsón.
210
Az edzõteremben
N
agoyában rengeteg az edzõterem, azonban nagy
meglepetésnek számított, hogy a Németországban
megismert minta szerint itt nagyon ritkán lehet
kemény legényeket látni. A bejáratnál vagy a pultnál szol-
gálatos személy sem egy jóképû izompacsirta, aki sportolásra
buzdítaná az érdeklõdõket, hanem egy töpörödött anyóka.
Az edzõtermekben jobbára csak öreg embereket láttam,
akik valamilyen gyógytornaszerûséget mûveltek. Az erõgé-
pek körül pedig olyan instruktorok forgolódtak, akiken lát-
szott, hogy valójában sosem éltek aktív sportolóéletet. So-
káig nem tudtam rájönni, hogy mi lehet az oka az ember-
hiánynak, míg egy szombaton este telt házat kaptam. A
helyzet az, hogy hétköznap mindenki tanul vagy dolgozik,
Kendo szerelésben
211
A szerzõ edzés elõtt
212
így nem marad idejük konditerembe járni. Csak hétvégén,
amikor nem olyan strapás az élet, érnek rá edzeni.
A kitûnõ felszereléssel ellentétben a zene olyan pocsék
volt, hogy nem tudtam a mozgásomat összhangba hozni
vele, egyszóval, semmi tunningoló hatása sem volt. Állan-
dóan valami balettórákhoz tervezett lagymatag zongorakí-
séretet hallgattunk, meg néha vérszegény indulókat. Iga-
zán kigyúrt atlétát alig hármat láttam, akikkel tényleg le-
hetett volna szántani. A többség száraz, inas, szívós felépí-
tésû volt, olyanok, akik egész életükben súlyzózhattak vol-
na nyugodtan tovább, minden eredmény nélkül, mert an-
nál szikárabbá váltak volna.
A sportcenterekben mindenütt nagy tisztaság fogadott,
full konfort és modern gépek. Ráadásul az árak igen mér-
sékeltek voltak. Bizonyos idõ elteltével barátokra tettem
szert: kamionsofõrök, víz- gázszerelõk és építkezésen dolgo-
zókból állt a galeri. Edzés után mindig elmentünk az egyik
közeli butikba, faszénparázson sült csirkehúst enni és sört
inni. Ilyenkor a számlát mindig a csoport legidõsebb tagja
fizette. Japánban ez alapszabály. A fiatalabb, a kevésbé ta-
pasztaltabb köteles mindig a rangidõst kiszolgálni, fejet
hajtani elõtte, elismerni elsõbbségét, engedelmeskedni neki
és segítségére lenni. Cserébe a rangidõs hasznos tanácsokat
ad és segít megtanulni mindazt, aminek õ birtokában van.
És a legfontosabb: Mindig az öreg fizeti a számlát!
213
Közlekedési jelzõlámpák
E
zekrõl annyit kell tudni, hogy mindig az útkeresztezõ-
dések mögött villognak, s nem elõttük, ahogy a leg-
több külföldi már megszokta saját országában. Sokak
szerint ez elég bosszantó, de én úgy találtam, hogy mindez
nagyon is jól van. Egyszerûen japánul van, tehát japánul
kell közeledni hozzá, akkor megértjük.
Másképp a jelzõlámpák nagyszerûen mûködnek, sosem
kell tízperceket várakozni. A gyalogos átjáróknál madárc-
sicsergés jelzi a vakoknak, hogy biztonságosan át lehet kell-
ni. Egyébként a zebráktól a metróbejáratokig és a buszmeg-
állókig sárga kõbõl kirakott csík van a járdán, megkönnyít-
ve a tájékozódást.
Az iskolák és az óvódák környékén lévõ gyalogátkelõk-
nél mindig egyenruhába öltözött felnõtt szolgálatos áll, aki
sárga zászlóval vagy stoptáblával a kezében irányítja az
átkelést. A gyerekekre tehát jobban vigyáznak, mint gon-
dolnánk.
Japánban a kék színre az ao míg a zöld színre a midori
kifejezést használják.De elõfordul, hogy a kéknek is azt
mondják, hogy ao, mert ez a szín mind a két szín kife-
jezésére használható. A közlekedési jelzõlámpáknál is azt
mondják, hogy: ao desu, vagyis kék van, át lehet kelni.
214
Uniformisok
J apán az uniformisok hazája. Már az óvódában egyen-

ruhába bújtatják a gyerekeket, ezzel az illetõ belépett a
közösségi életbe és elveszítette egyéniségének egy részét.
Itt nem a személyi érdek, hanem a közösség érdeke a fon-
tos. Az iskolákban is ugyanaz a helyzet. Minden iskolának
megvan a maga uniformisa, ez lehet egyszerû vagy drága
magániskola esetében, jobb szabású és drágább egyenru-
ha, amely az angliai magániskolák divatját utánozza. A
legtöbbet mégis fekete vagy sötétkék színût lehet látni. A lá-
nyok sötétkék rakott szoknyát és bõ blúzt viselnek, matróz-
gallérral, a fiúk fekete nadrágot és fekete, aranyszínû gom-
bos katonai szabású zubbonyt hordanak mûanyag gallér-
ral. Ehhez fényes ellenzõjû vasutassapkát kapnak. Az utcán
járva-kelve a sokféle diákegyenruha láttán azonnal meg
lehet állapítani, hogy melyik diák milyen tanintézet tagja
és hogy a családja milyen anyagi körülmények között él.
A gyáraknak és a hivataloknak is meg van a maga uni-
formisa. Ez ellen nem ellenkezik senki és valahol normális
dolognak könyvelik el, hogy munkaidõ alatt egyenruhába
kell bújni. Az alkalmazottak büszkén viselik a cég egyen-
ruháját, számukra megtiszteltetés, hogy a céghez tar-
tozhatnak, és tevékenységükkel öregbíthetik annak jó hírét
és tekintélyét.
215
A strandon
A
lig kétszer voltam csak a tengerparton, azt is az e-
gyik barátom jóvoltából, aki autóval kivitt a strand-
ra. Sokat kellett autózni, hogy kijussunk Nagoya és
a körülötte lévõ kisvárosok gyûrûjébõl, és olyan tengerpar-
tot találjunk, ahol nem járnak hajók és nem úszkálnak
döglött cápák a vízben mindenféle szeméttel együtt. Meg is
érkeztünk annak rendje s módja szerint, de annyian voltak
már a strandon, hogy alig kaptunk helyet. Béreltünk nap-
ernyõt és egyéb kellékeket, de így is alig volt elviselhetõ a
nagy meleg. A homok olyan forró volt, hogy mezítláb nem
tudtam ráállni. Papucsban kellett a tengerig menjek. Lát-
tam egy csupa csont-bõr öreget, aki mintha mi sem történt
volna, csupasz bõrrel lefekeüdt az izzó homokra és úgy
sziesztázott több, mit egy óra hosszat. Nem akartam hinni
a szememnek!
A tenger nagyon élvezetes volt, és fõleg nekem újdonság-
számba ment, mert itt, Japánban talákoztam elõször a ten-
gerrel. A strand el volt kerítve nagy hálókkal és bójákkal, a
cápák ellen, és a motoros bárkák állandóan cirkáltak. A
cápaveszély nem lebecsülendõ. A helybéliek beszélték,
hogy egy úszni nem tudó férfi tehetetlenül kellett szemlélje,
amint a csónakból kiesett kislányát a cápák széttépték. A
családapát sokkos állapotban kórházba szállították és a
rendõrség eljárást indított ellene. Nem mondom, ilyen tör-
ténetek hallatára azért féltem egy kicsit a vízben és a bójá-
kig nem is mertem beúszni. Pechemre valami apró, minia-
tûr medúzák összecsípkedték a lábam és a combom. Mint-
ha csalán közé ugrottam volna, az egész lábam égett és
megdagadt. Ennyit az elsõ alkalomról. A második jobban
sikerült, nem akaszkodott belém semmi, csak a meleget
nem bírtam.
216
Feketék Japánban
T
alán Japán az az ország, ahol a legkevesebb fekete él,
ez annak köszönhetõ, hogy egy színesbõrûnek retten-
tõen nehéz beilleszkedni egy olyan társadalomba,
ahol még a fehér ember is csodabogár. A japánok félnek a
négerektõl, mert olyan nagyok és erõsek, de egyben tisztelik
és irigylik is õket ritmusérzékükért és tánctudásukért. Nem
mondható, hogy a japánok rasszisták lennének, és fõleg a
szegény négerekre lennének ráállva, de egyszer láttam a
belvárosban, hogy három taxi is elhajtott egy néger zenész-
csoport mellett anélkül, hogy figyelemre méltatta volna õ-
ket. A negyedik taxi aztán megállt és felvette a feketéket.
Sok japánt megkérdeztem, hogyha a lánya összeállna
egy kétméteres, koromfekete négerrel, akinek csak a szeme
fehérje és a foga világít a sötétben, le tudná-e nyelni szó
nélkül. Kivétel nélkül mindenki azt válaszolta, hogy bizony
nem tudna beletörõdni a dologba. De ahhoz, hogy ehhez
hasonló problémákat boncolgassunk, nem kell a japáno-
kat megkérdezni, hogy õk hogyan vélekednek. Idehaza is
akadnának szép számmal, akik a fentihez hasonló választ
adnának és alaposan elgondolkoznának, hogy mitévõk le-
gyenek. Pedig a négerek olyan melegszívû emberek! Nekem
is voltak afrikai fekete barátaim, sõt, még egy barátnõm is,
és nagyon jól tudtam egyezni velük. Egyszer megkérdez-
tem: ugyebár, mi, fehér emberek mindig úgy gondoljuk,
hogy a négereknek szaguk van. Nos, ti hogy látjátok, helye-
sebben hogy érzitek, nekünk is van valamilyen szagunk?
– Igen – válaszolta – ázott tyúkszagotok van.
Na, puff neki! Azt hiszem, többet nem kérdezõsködöm.
217
Romaji
R
omaji – római írás. Sokan morfondíroztak már azon,
hogy miért nem hagyják el a japánok a kriksz-krak-
sz írást és miért nem térnek át a latin betûs írásra,
mint Vietnamban.
A kérdés boncolgatása annyira bonyolult és annyian be-
letörték már a bicskájukat, hogy úgy látszik, egyelõre lehe-
tetlen tetõ alá hozni a latin betûs írást.
A japán írás nem csak, hogy a világ egyik legrégebbi leg-
bonyolultabb írásrendszere, amely több, mint 200.000 írás-
jelet tartalmaz, hanem ebben a nyelvben nagyon sok a
homonim, az egyforma hangzású, de különbözõ jelentésû
szó. Ezek a szavak csak jelírásban különböznek egymástól,
például hana – virág, hana – orr, kaki – datolyaszilva, kaki –
osztriga, go – nyelv, go – öt, go – japán sakk és így tovább.
Beszélgetés közben az ember vagy a szövegkörnyezetre
koncentrál, vagy – ha mégse tudja kihámozni a lényeget
partnere mondanivalójából – akkor felteszi a kérdést: most
mire gondoltál? Erre a beszélgetõpartner a mutatóujjával be-
lerajzolja a szóban forgó írásjelet a másik tenyerébe.
A romaji írás nemigen használatos Japánban, csak a
metróállomások nevei és egyéb, a külföldiek számára fon-
tos információ van így kiírva. ezen kívül minden külföl-
dieknek készült tankönyv romajival írja az elsõ leckéket, a-
míg a tanuló el nem jut az egyszerûbb írásjelekig, például
Konnichi wa – Jó napot!, Watashi wa hangarijin desu – én
magyar ember vagyok.
218
A mai japán mese
M
ukashi-mukashi, aru tokoro ni ojiisan to obaasan ga
imashita. Hol volt, hol nem volt, még az óperenciás
tengeren is túl, volt egyaûszer egy öregember és egy
öregasszony. A japán mesék többsége a mukashi-mukashi,
vagyis réges régen szavakkal kezdõdnek, amelyeket úgy is
fordíthatunk, hogy hol volt, hol nem volt. A mukashiba-
nashi szó azt jelenti, hogy régi beszéd (mukashi – régi, ha-
nashi – beszéd) és két kínai eredetû írásjellel írják.
Ki ne olvasta volna gyermekkorában az óriásretek törté-
netét, amely akkorára nõtt, hogy az öregember csak az
öregasszony, a kutya, a macska és az egér segítségével tud-
ta kihúzni. Úgy gondolom, a mese valójában bennünk él,
ott van a génjeinkben, csak fel kell fedezni, hiszen minden
mesének valós magja van. Japánban ez egyre nehezebb. Az
odalátogató turista a gyárakban dolgozó robotok, a síne-
ken és az utakon káprázatos gyorsasággal tovaszáguldó
jármûvek, a kirakatokban mûködõ hifitornyok és videók
látványára azt gondolja, hogy a gyermekkorában megál-
modott meseországba csöppent. De ez nem mesevilág. A
mese helyére a tömegkommunikációs eszközök léptek.
Japánban még a beszélni sem tudó kisgyerek is naponta
egy óra hosszat nézi a tévét, a három-öt év közötti korosz-
tály ennek többszörösét tölti a tévé elõtt. Ha a gyermek be-
kapcsolta a készüléket, egészen biztosak lehetünk benne,
hogy a számos csatorna valamelyikén éppen kedvenc ro-
botjai vagy földönkívüli lényei ölik egymást rakásra. A kü-
lönbözõ cégek egymással versenyeznek a legifjabb generá-
ció agresszióéhségének kielégítéséért, és igyekeznek beléjük
szuggerálni a lézerfegyverek, az ûrhajók, a robotok, egyszó-
val a mindenttudó technikák imádatát. A szörnyek és a ro-
bothõsök kalandjai uralják a fiataloknak szánt videókíná-
219
Mégis igaz volt a mese az óriásretekrõl, amelyet az öregember

csak az öregasszony, a kutya, a macska és az egér segítségével
tudott kihúzni a földbõl
latot is. A játékboltok pultjait és kirakatait ellepik a horror-

filmekbe illõ figurák kicsinyített másai, a csodafegyverek, a
mûanyag robotöltözékek gyermekméretû változatai. A civi-
lizációs szemét lassan háttérbe szorítja a hagyományos, pe-
dagógiailag hasznos vagy esetleg a népi játékokat. A kisko-
220
rúak felborult értékrendjét még helyreállíthatná a gondos
és szervezett nevelés, csak erõteljes koncepció kellene hoz-
zá. A gyermekjátékokban szinte sohasem bukkanak fel ja-
pán népmesei motívumok. A gyerekek sokkal otthonosasb-
ban mozognak az európai mesevilágban, mert az távoli-
nak és különösnek tûnik számukra. A japán népmese
hõseit elavultnak és értéktelennek találják.
A japán társadalom jelenleg a kulturális tudathasadás
állapotában él. Az ebbõl fakadó bizonytalanságot igyek-
szik elkendõzni a rendkívüli gazdasági növekedés és a vi-
lágpiac rohamos meghódítása következtében egyre ragyo-
góbb Japán imágó mögé rejteni, de valójában komolyan
aggódik a nemzeti hagyományainak sorvadása miatt. A
gazdaság modernizálása, a nyugati értékrend átvétele ela-
nyagiasította, pénzközpontúvá tette az eredeti japán szelle-
miséget.
A japán zászlaján lévõ napkorongot valaha a dicsõ múlt
és a tradíció hevítették. Ez a jelképes nap ma már nem a
szigetország földjén kel fel, hanem valahol távolabb, talán
az óceánból, valahol Amerika és Japán között. A mai ja-
pán mesét már nem az õsi hagyományok, a népmese sze-
líd, nyugodt, szorgalmas és kitartó életét hirdetõ szálai
szövik át, hanem a modern, csillogó-villogó, a szédítõ ira-
mot követelõ, bonyolult és automatizált világ ronda pók-
hálói csúfítják el, háttérbe szorítva az igazi értékeket.
221
Ajándékok
J apánban nagy hagyománya van az ajándékozásnak. A

mindennapi élethez szorosan hozzátartoznak az aján-
dékok. Nem csak születésnap, esküvõ vagy év forduló
alkalmából nyújthatjuk át ajándékainkat, hanem például
ha vacsorára vagyunk hivatalosak vagy ha valakit meglá-
togatunk. Ezt nem sokkal a belépés után kell átnyújtani,
természetesen a kötelezõ meghajlás kíséretében. Ilyenkor
az ajándékozó ezt mondja: „Kérlek, igen tisztelt barátom,
fogadd el ezt az apróságot, egyben elnézésedet kérem, hogy
ilyen szerény ajándékkal szolgálhatok!” Erre a házigazda
azt szokta válaszolni: „Köszönöm az ajándékot, mindig
ilyenre vágytam, kitüntetés ez számomra”.
Az ajándékokat nem illik az adományozó elõtt felbon-
tani vagy sürgetni az ajándékozottat, hogy gyorsan bontsa
ki. Aranyszabály, hogy egyik felet sem szabad zavarba hoz-
ni vagy megszégyeníteni.
Az ajándékok szerepe, hogy köszönetünket vagy tisztele-
tünket akarjuk kifejezni. A japánok még a legkisebb aján-
dékot is értékelik, fõleg a nemzeti jellegû ajándékok van-
nak nagy becsben. Magánál az ajándéknál sokszor fonto-
sabb a szép és ízléses csomagolás. A japánok valóságos cso-
magolómûvészek. Vannak külön iskolák, ahol csak ezzel
foglalkoznak.
Az ajándékot Japánban mindig viszonozni illik és a vi-
szontajándék rendszeresen meg szokott egyezni az eredeti
ajándék árával.
222
A chorei
M
inden japán cégnél, beleértve az éttermeket is, na-
ponta sor kerül a munkakezdés elõtti csoportos
üdvözlésre és ceremóniára a tulajdonos elõtt.
A mindennapi tiszteletadás percnyi pontossággal kezdõ-
dik. A személyzet tagjai rang szerint felsorakoznak a tulaj-
donos elõtt, hogy üdvözöljék, fejet hajtsanak elõtte és hogy
elszavalják a munkára vonatkozó parancsolatokat. Eseten-
ként eléneklik a cég himnuszát. Ezután a tulajdonos vagy
a menedzser felhívja a személyzet figyelmét a tennivalók-
ra, az asztalfoglalásokra vagy a speciális vendégekre. A ce-
remónia vége felé a személyzet fogadalmat tesz, hogy ma
is hûségesen fog dolgozni és tudása legjavát fogja adni.
Legvégül köszönetet mondanak a tulajdonosnak, hogy a
cég, a közösség befogadta õket. A szabályzat és a tenniva-
lók újra és újra elismétlése a munkára hangol rá, és segít a
személyzetnek, hogy gondolatban felkészüljön a nap fo-
lyamán adódó tevékenységekre.
Ez a reggeli és délutáni eligazítás igazi japán specialitás
és hasznosságáról mindenki meg van gyõzõdve. Ha az e-
gyik pincérnek otthon családi problémái vannak, és feldúl-
va jön az étterembe, nem tud megfelelõen dolgozni. Egy
másik meg este a barátnõjével szeretne elmenni valahova,
ezért gondolatai folyton az ágak hegyén járnak és nem tud
a munkára koncentrálni. Az eligazítás segít kikapcsolni a
külvilágot és megtanít arra, hogy minden energiánkat a
munkára összpontosítsuk.
223
Japán Karácsony
M
ivelhogy Japán nem keresztény ország, a Karácsony
nem ünnep, hanem munkanap. Ebbõl kifolyólag,
amíg Japánban tartózkodtam, hivatalosan leszok-
tam a Karácsonyról. Nem volt fadíszítés, díszvacsora, ajándé-
kozás és így tovább. Teljesen normális munkanapra virrad-
tam, amely a többi sablonos naphoz hasonlóan eseményte-
lenül telt el. Azaz egyszer mégis történt valami. Reggel, mun-
kába menet hatalmasat karamboloztunk Nagoya és Toyoake
városok között. Etienne vezetett, és összefutottunk egy, a mi
sávunkba átjött teherautóval, amelyiknek meghibásodott a
fékje. Az autónk strapára ment, mi megúsztuk az ijedtséggel.
Egyébként a Karácsonynak nincs hagyománya Japánban,
csupán egy külföldrõl behozott és az utóbbi idõben felfutta-
tott reklámfogás. Mint ahogy valójában az is. Az árúházak
hatalmas reklámhadjáratokat indítanak ilyenkor és a tévé is
állandóan azt próbálja bemagyarázni, hogy Karácsony nél-
kül nem lehet élni és a Karácsonyt Japánban is meg kell ün-
nepelni. Ez úgy történik, hogy mindenki nagyokat iszik és el-
megy az étterembe a barátnõjével. Amikor éttermekben dol-
goztam, mindig jöttek párok, sõt, olyan is volt, aki már jú-
niusban asztalt foglalt decemberre. Megtörtént az is, hogy
buzik is jöttek, kiöltözve és kiillatosítva. Ilyenkor az egész
étterem vigyorgott, de minden további nélkül kiszolgáltuk
õket. Hiába... a pénz beszél, a kutya ugat. Ilyen az élet.
Egy másik évben elhatároztuk, hogy Karácsony után pár
nappal partyt rendezünk, amelyre meghívjuk a japán és
külföldi barátainkat. A party össze is jött. Béreltünk egy is-
kolatermet asztalokkal és székekkel, ahová mindenki an-
nak rendje s módja szerint meg is érkezett a sült pulykával,
vörösboros szarvaspecsenyével, karácsonyi borral, pásté-
tommal, gulyással meg mindenféle finomsággal, hogy
224
csak a legjobbakat említsem. A party azzal telt, hogy a kül-
földiek között nagy beszélgetés kezdõdött angolul, németül
vagy franciául tudó feleségek részvételével, a többi japán
pedig ült összebújva az egyik sarokban görcsösen és meg-
szeppenve, mert képtelenek voltak feloldódni és ismeretlen
embereket elfogadni vagy megismerni egyedül, minden
közvetítõ segítsége nélkül. Sajnos,emiatt a karácsonyi party
rövid két óra alatt fel is bomlott, és igyekezett mindenki
haza, hogy eltegye az erõt holnapra.
A japán újév
A
A japán újév, az o
shogatsu a legna-
gyobb japán ünnep.
A cégek december 28. és ja-
nuár 3. között bezárnak, az
utolsó munkanapon pedig
sor kerül egy hatalmas cég-
bulira is, ahol a munkaadó
köszönetet mond az alkalma-
zottainak, ezek pedig kérik a
tulaj jóindulatát továbbra is,
és megígérik, hogy még szor-
galmasabban fognak dolgozni.
Az év vége felé mindenki
nagytakarításba és készülõ-
désben van. Az ajtóra koda-
matsu-t akasztanak, ami nem
egyéb, mint fenyõág, rizs
szalmaköteg és néhány szí-
nes papírszalag kombináció-
225
Embertömeg egy buddhista templomban
ja. Ezek a díszek a régi japán felfogás szerint arra valók,

hogy jó szerencsét és békességet hozzanak a családnak és a
házat megvédjék a szerencsétlenségektõl. Ez az idõszak a
nagy pihenések és a semmittevés ideje. Ilyenkor mindenki
látogatóba megy a rokonsághoz, vendégeket fogad és
élvezi a japán újévnek köszönhetõ ötnapos-egyhetes
szabadságot.
December 31-én a család hagyományos tésztaételt (ez
jelképezi a hosszú életet) fogyaszt, és ellátogatnak a csalá-
di templomba egy szerencsésebb évért imádkozni. A hagyo-
mányos újévei eledel az o sechi. Ez ízlésesen elrendezett hi-
deg étel rákból, halból, zöldségekbõl, amelyeket szép, több
emeletes, vörösre lakkozott dobozokból fogyasztanak.
Mindegyik ételnek meg van a maga jelentése és mind-
egyikhez hiedelem társul (szerencse, pénz, hosszú élet stb.)
226
Az o mochi – az olvadt rágógumi
S
ajnos nem találtam jobb nevet a japán újév speciális
süteményére, az o mochira. Ez úgy készül, hogy a rizst
megfõzik, nagy mozsarakban, fakalapácsokkal össze-
zúzzák, majd összegyúrják és gömbölyû vagy négyszögletû
fehér darabokra vágva megszárítják. Ezt késõbb tûz fölött
megpirítják és különféle édes porokban meghempergetve
eszik, esetleg fekete algalapba tekerve vagy levesben meg-
fõzve fogyasztják.
Az o mochi készítése az utcán, valahol Tokyóban
227
Az o mochi olyan, mint a rágógumi, nyúlik és nehezen
lehet lenyelni. Emiatt már sok öregember megfulladt, mivel
túl mohón és túl forrón ették a mochit.
Régebb minden család saját maga készítette el ezt a ra-
gadós, nyúlós édességet. Faluhelyen, a falu piacán valósá-
gos népmulatsággá fejlõdött a mochidöngölés, ahol ki-ki
tréfás dalokat énekelt és kedvére táncolt.
A férfiak döngölés közben mindenféle pajzán versikéket
mondtak, közben akrobatikus mutatványokat végeztek a
kapaszerû döröckölõvel.
A külföldiek eleinte nem értékelik a mochit, de aztán
megszeretik. Nagyon sokféle mochit lehet kapni az erre sza-
kosodott üzletekben: van piros, zöld, barna, sárga és fehér.
Én mindig cseresznyevirágízût, zöld teával ízesítettett és va-
lamiféle fahéjhoz hasonló porral beszórt mochit vásárol-
tam.
Az o mochi igen kiváló ajándék, ha öregemberekhez me-
gyünk látogatóba. Íratlan szabályok szerint mochit és spe-
ciális, öregembereknek készített, erõsen fûszeres cukorkát
vásárolni a legildomosabb, ezzel szerezhetjük a legnagyobb
örömet a házigazdának. A mochit aztán zöld teával együtt
kell elfogyasztani.
228
A yakiniku resutoran
A
yakiniku resutoran sülthús-éttermet jelent japánul,
ahol sülthús-specialitásokat lehet enni. Minden vá-
rosban vannak ilyen éttermek, amelyek az utóbbi
idõben valóságos étteremláncot alakítottak ki.
A rendkívüli népszerûség oka, hogy itt korlátlan meny-
nyiségû ételt lehet elfogyasztani egy fix összegért. Miután a
vendég félórás várakozás után feliratkozott a listára, továb-
bi félóra múlva asztalhoz is juthat.
Az asztalok mellett hûtõszekrényekkel ellátott pultrend-
szer van, ahonnan mindenki elveszi azt, amit enni szeret-
ne: zöldséget, gyümölcsöt, levest, rizset, sushit, desszertet és
az étkezés fénypontját jelentõ nyers húst, amit mindenki
saját kezûleg süt meg az asztalába épített tûzhely rácsán.
A választék óriási. Van itt mindenféle hús és belsõség,
befûszerezve vagy fûszerezés nélkül, amibõl a nagybelûek
Miután a hús megsült, különféle szószokba mártva

sült zöldséggel fogyasztják el
229
örömére pukkadásig lehet zabálni. Az egyetlen szabály az,
hogy 1.700 yenért kizárólag 90 percig lehet enni, és nem
szabad semmilyen maradékot hagyni. Továbbá, ha elvettek
valamilyen készételt a pultokról, azt nem szabad visszaten-
ni. Ha valaki kifut az idõbõl, vagy nem tudja megenni min-
dazt, amit a tányérjára szedett, büntetést kell fizessen.
A yakiniku resutoranokban állandóan telt ház van,
szenzációs látvány tárul a belépõ szeme elé, ahogy min-
denki süt az asztalánál és tömi magát. Folyik a sör és a
sake – igaz, ezért külön kell fizetni – és a legtöbb asztalnál
nagy baráti társaságok ünnepelnek, mivel ide nem szokás
egyedül vagy párban jönni. Hétvégeken sok család
kerekedik fel és látogat el a yakiniku resutoranba, de a
törzsvendégek zömét a mindenféle kisebb-nagyobb cég és
hivatal alkalmazottai és fiatalkorúak alkotják.
A kobei marhahús
A
z O Barquinho francia étterem egyik híres specia-
litása a kobei marhahúsból készült steak volt. Min-
dig a vendég asztalánál kellett megsütnöm forró
márványlapon.
Gasztronómiai körökben a kobei vagy matsuzakai marha-
húsról úgy beszélnek,mint valami istenségrõl, akinek áldoza-
tot kell bemutatni. Még tiszteletlenül sem szabad beszélni ró-
la, hanem tiszteletünk és nagyrabecsülésünk jeléül az egekig
kell magasztalni és csak szertartásos mozdulatokkal kell dol-
gozni vele. A nagybetûs kobe marha, az o kobe gyu, vagyis a
tiszteletre méltó kobei marhahús. Mindez nevetségesnek tû-
nik azok számára, akik nem ismerik a kobei marhahúst. De
nem közönséges hús ez! Kobé-ban, a híres kikötõvárosban
35.000 család istállóiban tenyésztik a sötét színû japán szar-
230
vasmarhát, amely a világ legjobb rostélyosait produkálja.
Ezek az állatok a szokásos takarmányon kívül válogatott táp-
szerekbõl, halból és rizsbõl összeállított speciális menüt kap-
nak, sörrel itatják õket, és napi öt órán át masszírozzák õket.
A masszás alatt a marhák szõrét rizspálinkával permetezik,
és klasszikus zenét hallgattattnak velül a stressz leküzdése
érdekében. A masszírozás hatására a zsír beivódik a húsba, és
olyan lesz, mintha szalonnával lenne megtûzdelve: szép,
márványozott mintázatú, hihetetlenül porhanyós és ízletes.
Én is ettem kobei marhahúsból készült steaket, persze, nem
mint vendég, hanem csak abból, ami a vendégek után ma-
radt, vagy azokat a húsdarabokat, amelyeket a sütés után le-
vágtam a hús két végérõl. Hétköznapi halandónak a kobei
hús szinte megfizethetetlen, mert 100 g marhahús több mint
100 dollárba kerül, és nam csak Európában, hanem Ameri-
kában is kellõ tisztelettel üdvözlik a kaviár, a szarvasgomba,
a homár, az osztriga és hasonló más finomságok sorában.
A naneki neko
A
naneki neko csalogató macskát jelent japánul. Ez egy
nagy, fehér porcelán macska, amely megtalálható
az éttermek, szerencsejáték-kaszinók, orvosságos üz-
letek, fodrászatok, egyszóval, minden olyan üzlet elõtt, a-
mely a vendégekbõl él. A macska szerepe becsalogatni a
vendéget, vigyori pofájával és az egyik mancsával hívoga-
tóan integetve. Állítólag a naneki neko jó szerencsét, gaz-
dagságot és boldogságot hozó amulett, amelyet ajánlatos
minden étteremtulajdonosnak beszerezni. De láttam mini
változatban kulcstartón fityegni is. Kérdés, hogy a naneki
neko-készítõk valóban boldog, gazdag és szerencsés embe-
rek-e? Vajon õk mire vitték?
231
Mamemaki, a szójababszórás ünnepe
A
régi holdnaptár szerint február 3-án vagy 4-én ün-
neplik a japánok a tavasz érkezését. Ez az a nap, a-
mikor a tél átadja a helyét a tavasznak. Az emberek
ilyenkor összegyûlnek a nagyobb szentélyek körül, és egy
marék szójababot szórnak szét. De teszik ezt otthon is, a há-
zuk körül, és a ház egyes helyiségeiben is. Úgy vélik, hogy
a szétszórt szójabab szerencsét hoz és elûzi a gonosz szelle-
meket. Közben ezt kiáltják: Fuku wa uchi, onyi wa soto (Sze-
rencse bent, ördög kint). A mamemaki kedves szertartását
a mai modern Japánban is végigcsinálják, már csak a ha-
gyományok kedvéért is, nem mintha hinnénk az ördögûzõ
bab erejében.
A személyzet nevelése
A
nagy japán cégek alkalmazottjaihoz hasonlóan, az
éttermek személyzetének is kijár néha a jól megér-
demelt pihenés és lazítás. Különösen forgalmas na-
pok után a munka végeztével az étterem vezetõje meghív-
ja a személyzetet egy bárba vagy étterembe. Japánban é-
vente körülbelül 3,5 trillió yent költenek el reprezentációs
célokra, ide tartoznak a cég számlájára elfogyasztott ebé-
dek és vacsorák.
A mai Japánban a bárok és az éttermek egyféle nevelõ-
intézetté váltak, a menedzserek itt foglalkoznak a személy-
zet átnevelésével. Az ilyen összejöveteleken úgy kell inni,
mint egy kefekötõ, ez szabály, íratan törvény, ami ellen
nem lehet apellálni. Sokszor a tulajdonos versenyt iszik az
alkalmazottakkal, és a meghívást nem lehet visszautasí-
232
tani. A tulajdonos és a menedzserek azért hívták meg a sze-
mélyzetet egy étterembe, hogy a nem hivatalos közegben
kifürkésszék az alkalmazott gondolatait, magánvélemé-
nyét az étteremrõl, a munkáról, a tulajdonosról, stb. Ha a
tulajdonos munkaidõben kérdezi meg az alkalmazottakat,
azok csak udvariasságból is semleges és kitérõ válaszokat
adnak. Egy bárban viszont az alkoholtól nekihevült embe-
rek elveszítik az önkontrolljukat, és kipakolják minden sé-
relmüket, hangot adnak elégedetlenségüknek. A becsípett
alkalmazott mindent elmondhat a fõnökének, akár le is
hülyézheti. A tulajdonos ezt nem veszi komolyan, nem sér-
tõdik meg és nem áll bosszút az alárendeltjén. Célja teljes
és összeillõ képet kapni az étterem belsõ helyzetérõl, a
munkaviszonyokról és az alkalmazottak problémáiról. Egy
bárban a tulajdonosnak lehetõsége nyílik arra, hogy sem-
leges környezetben tegyen észrevételeket az alkalmazott-
nak és figyelmeztesse hibáira. A menedzserek úgy vélik,
hogy az alkalmazott a nyílvános szidás következtében „el-
veszíti az arcát” és a megszégyenítés miatti megbántottsá-
ga elfödheti elõle az ítélet igazságosságát. Ezért az ítélet ha-
tékonysága mérhetetlenül csökken. A japánok úgy vélik,
hogy egy bárban félrészeg alkalmazottak között nem csök-
ken a tulajdonos presztízse, és nem rombolódik le a tekin-
télye. Ugyanis õ fizeti ki a számlát az elfogyasztott ételekért
és italokért. Egy ilyen átnevelõ tanfolyam végén a személy-
zet ünnepélyesen ígéretet tesz, hogy a közeljövõben még
szorgalmasabban fog dolgozni és köszönetet mond a tulaj-
donosnak, hogy kitüntette õket bizalmával.
233
Házitanítványok
A
z egyik legjobb, legkönnyebb és mellesleg a legjob-
ban jövedelmezõ állás Japánban a házitanítvá-
nyokkal való foglalkozás. A legjobb fizetéseket a
zongora-, balett-, golf- és nyelvtanárok vágják zsebre. Sok,
Japánba szakadt külföldi a magánórákat tartja fõfoglalko-
zásnak, a japán helyzetet ismerve, természetes, hogy ezek-
bõl lehet a legjobban megélni, a kezdeti idõk buktatóit le-
küzdeni.
A kapitalista országokra jellemzõ, hogy mindenki akar
valamit tanulni és mindenki el akar adni valamit. Az eladó
sikere nem csak a jó idõzítéstõl függ, hanem a megfelelõ
csomagolás is fontos szerepet játszik.
Japáni tartózkodásom alatt én is voltam magántanár.
Nem volt nehéz azzá válnom, mert még a nagyvárosokban
is nagyon kevés a külföldi és ezért nem kellett a konkurren-
ciától tartanom. A tanítványokat az éttermen keresztül
szedtem össze, a törzsvendégekkel való beszélgetések elõbb-
utóbb oda lyukadtak ki, hogy valakinek valakijét kellett
tanítani valamire. Így felszedtem egy magyar, egy német
és egy opera-tanítványt. Az elsõ kettõ üzleti útra indult Ma-
gyar- illetve Németországba, az operatanítvány, mint ze-
nészember, valami koncertre készült, de sehogy sem tudott
megbírkózni a kiejtéssel és a hanghordozással. Minden hét-
fõ délután két óra hosszat énekeltünk és bírkóztunk Mozart
Varázsfuvolájának régimódi szövegével.
A tanítványok nagyon jól fizettek, egy órára 100 dollárt
szántak, ez japán felfogás szerint nem túl nagy összeg, mert
vannak tanárok, akik még ennél is többet kérnek. Operata-
nítványom sokszor nem volt bõvében a pénznek, és mege-
sett, hogy gyakran természetben fizetett. Hol egy láda para-
dicsomot hozott, hol barackot, hol retket, mikor minek volt
234
a szezonja. Jól fogott az, legalább nem kellett megvenni.
Sokat kínlódtam a tanítványaimmal, mert e legtöbb gon-
dot nem a grammatikai oldal okozott, hanem a kiejtési ne-
hézségek. A japánok többsége képtelen különbséget tenni
az r és az l hang között, ezenkívül hihetetlenül nehéz kiejte-
ni nekik a zs, ty, gy, ny, ö, ü hangokat. Két vagy három egy-
más mellett lévõ mássalhangzó kiejtése pedig komoly prob-
léma. S ne beszéljünk akkor a lengyel nyelvrõl, ahol akár öt
vagy hét mássalhangzó is lehet egymás mellett.
Néha az Internacional Centerben is hirdettem a fali
hirdetõn, de itt nem jártam sikerrel, mert a hirdetések több-
sége tanítok angolt japánért cserébe alapon, anyagi ellenszol-
gáltatás nélkül volt. Hasonló tapasztalatokkal gazdagod-
tak a falihirdetõn már hónapok óta hirdetõ barátaim is,
többek között Martin, aki németül, angolul, japánul, hol-
landul, magyarul és bolgárul beszélt.
A szexüzletben
K
ülvárosi bolyongásaim közben egyszer ráakadtam
egy szexüzletre. Bent egy kicsípett öregasszony foga-
dott, olyan szívélyesen, hogy eleinte azt hittem, hogy
álcázott kuplerájba kerültem. A madámon is látszott, hogy
fiatal korában keményen beleléphetett az éjszakába. A
szexüzletben egész vibrátor-arzenált láttam, üveg alatt, tar-
tókban, úgy nézett ki az egész, mint egy fegyverkereskedés
árukínálata. Volt ott mindenféle kaliberû játékszer, a legér-
dekesebbnek azt találtam, hogy a japánok a kis, mini mü-
tyûröket részesítik elõnyben, a nagy, 20 cm-es banán vagy
torpedó alakú vibrátorokkal inkább fájós vállat masszíroz-
tatnak. Sok masszázzsal foglalkozó lap is a különféle gépek
mellett a legnagyobb lelki nyugalommal ajánlja a nagy-
235
méretû vibrátorokat. A szexüzletben láttam még rengeteg
külföldi szexlapot, videokazettát, természetesen mozaikoz-
va a kényesebb részeket, ugyanis Japánban nem szabad
megmutatni a genitáliákat filmen vagy könyvben. De
azért ezt a rendeletet sokan kijátsszák, és egészen durva
dolgokat is forgalmaznak.
A legérdekesebbnek a beugrató játékokat és ajándékokat
találtam, például ha a sakéspohárba sakét töltünk, egy
meztelen nõ képe jön elõ az üvegen, vagy az óvszer cigaret-
tának volt álcázva, szabályos csomagolásban, szokványos
dobozban. A beugratós ajándékoknál mindig a végén derül
ki, hogy sosem az, aminek gondoltuk õket, és gyakran va-
lami szembeugrik az ünnepelttel. Lehetett tubusban emberi
melléktermékeket is venni, ezek a megtévesztésig hasonlí-
tottak az eredetihez színben, küllemben és szagra egyaránt.
Azt hiszem, azokra gondolt itt a gyártó, akik kellemetlen-
séget akarnak okozni haragosuknak, vagy igencsak meg
szeretnék tréfálni barátaikat egy partin. Egy külön polcon
voltak a szennyes nõi bugyik szépen becsomagolva és ellát-
va a tulajdonosuk adataival, meg fotóval. Ezt azért elég
perverz dolognak könyveltem el. Nikotinos vagy vérpecsé-
tes bugyikat gyûjteni? Pfújj!
236
Kirándulás Toyota citybe
A
világhírû japán autómárkára gondolok, ismerõs
mindenki elõtt, de azt már kevesen tudják, hogy To-
yota City neve valójában Komoro. Csakhogy ezzel a
névvel elég nehéz eladni a Toyota autókat, ezért megvál-
toztatták a jobban csengõ Toyota városra. Egyébként a vá-
ros megérdemli ezt a nevet, mert az egész település egy ha-
talmas gyárkomplexum és szerelõcsarnok. Azon kívül mun-
kásszállók, játékbarlangok, éttermek, éjszakai klubok, ban-
kok és non-stop élelmiszerüzletek egészítik ki a képet. Itt,
Toyota városban a legnehezebb barátnõre szert tenni, mert
a város lakosságának a többségét autószerelõk és minden-
féle szakik alkotják, akik a jó kereset miatt jöttek ide más
vidékrõl. Az már magától értetõdõ, hogy minden alkalma-
zott csak Toyota autóval járhat. Így írja elõ a cég belsõ sza-
bályzata.
Hétfõnként sokat jártam Toyota citybe az egyik pincér
barátomhoz, akivel az O Barquinho-ban együtt dolgoz-
tunk. Õ nem a városban, hanem valami irdatlan nagy és
elhagyatott dzsungelben lakott, ahol még a legközelebbi
szomszéd is kilométerekre lakott. Elég nagy birtokuk volt
hatalmas házzal és kerttel, ami nagy szó a városban, de itt,
a világ végén normális dolog. A garázsban állandóan
nyolc autó parkolt, mert a barátom családjában mindenki-
nek volt egy-két autója. Egy a városi parádéhoz, egy pedig
a dzsungelbe. Nagyon élveztem a dzsungelben lenni, csak
a milliónyi szúnyogot nehéz elviselni, és esõzéskor a bokáig
érõ sarat. A barátommal hatalmas grillpartikat csaptunk,
és próbáltuk kipihenni a rázós hétvégéket. Közben kertépí-
téssel foglalkoztunk és én próbáltam megtanulni amit le-
hetett, mert a japán kertekhez nem sokat konyítottam.
237
Karikalábú japánok
A
z utcán, sétálás közben a külföldinek egybõl feltû-
nik, hogy a japánok többsége valamilyen járásza-
varral küszködik, csoszog vagy enyhén karikós. So-
kat érintkezve a japánokkal, egy idõ után képes voltam
már a járásukról is felismerni õket, sõt, egy elõttem haladó
csoportból ki tudtam szûrni a japánokat a kínaiak és a
koreaiak közül. A csámpás járást, amely az európai ruhá-
ba öltözött és a saját cipõjében botladozó japánt még fél-
szegebbé, határozatlanabbá és szerencsétlenebb megjele-
nésûvé teszi, a következõkkel lehet magyarázni: Japánban
faluhelyen még ma is a legtöbb gyermeket az anyja a há-
tán hordja úgy, hogy a mellén keresztbe futó pánt a gyer-
mek térde hajlatában és a hóna alatt illeszkedik. Erre a két
pontra nehézkedik a gyermek teste, aki az anyja vagy az
idõsebb testvér hátán ül, mint egy kis béka. A japán laká-
sokban a tatami jelenti a széket, az ágyat és még nem tu-
dom, hogy milyen bútordarabot. A japánok olyan helyzet-
ben foglalnak helyet a tatamin, hogy az a székhez szokott
külföldinek kínszenvedéssel felérõ tornamutatvány. Elõször
térdre ereszkednek, az egyik lábuk fejét a másiknak a tal-
pára helyezik, azután ráülnek a két sarkukra. Ez az ülés a
seiza. Az anya hátán eltöltött elsõ évek, azután a folyama-
tos, térdelve sarkon ûlés azt eredményezi, hogy az alsó vég-
tagok megrövidülnek, és kissé meghajolnak. Nem mellékes
azt sem, hogy a japánok a földre, a tatamira vetett ágyban
alszanak, amely eléggé lapos lévén bizonyos idõ után befe-
lé görbülõ lábfejeket okoz. Próbáljon csak valaki a padlón
hasra fekve aludni! Egy darabig bírja valahogy, de aztán
kénytelen a lábfejeit befelé fordítani, mert így a legkényel-
mesebb, a lehetõ legjobban így lehet elviselni ezt a furcsa
pozíciót.
238
A japán esküvõi ceremónia
A
japán esküvõk nagyon emlékeztetnek a szakszerve-
zeti gyûlésekre. A különbség csak annyi, hogy az es-
küvõi szabályzatot összehasonlíthatatlanul pon-
tosabban betartják, mint a gyûlések rendjét. A házasságkö-
tõ paloták termeit pontosan két órára adják ki egy lakoda-
lomra. Ha az ünnepség egy étteremben történik, az idõpont
ugyanannyi. Vannak éttermek, amelyek csak esküvõi cere-
móniákra specializálódtak, termeik 200-500 ember befoga-
dására képesek, és kerttel, kápolnával is rendelkeznek, ahol
a vallásos események történnek. Minden másodpercnyi pon-
tossággal van kidolgozva, alig kísérik ki a terembõl az egyik
vendégsereget, máris terítik az asztalt a következõhöz.
Sokszor alig egy óra áll a személyzet rendelkezésére, hogy el-
végezzék az elõkészületeket a következõ csoport fogadására.
A terem bejáratánál egy ember áll a vendégek névsorá-
val, aki kipipálja az érkezõ vendégek neveit a listáról. Min-
den vendég köteles fizetni, ez az esküvõi ajándék. Japán-
ban inkább pénzt adnak, az olyan ajándékok, mint a por-
celán kávéscsészék vagy az evõeszközkészletek ismeretle-
239
nek. A japánok szerint az esküvõi ajándéknak ez a formá-

ja praktikusabb, mint bármely másik. Mennyire kényel-
metlen, ha az ajándékok összeszámolásakor három egyfor-
ma kávéskészlet bukkan elõ a dobozokból.
Az étterembe érkezõ vendéget bevezetik a kertbe vagy az
étterem kávéházába, ahol üdítõket és welcome-koktélokat
szolgálnak fel nekik. Ez idõ alatt a fényképész elõkészíti a
terepet a nagy csoportképhez, amely elkészítéséhez a ká-
polnában való vallásos ceremónia után kerül sor. A võle-
gény és a menyasszony az étterem öltöztetõ szobájában öl-
tözködik, helyesebben öltöztetik és maszkírozzák õket. Az
ünnepség elsõ felére a võlegény sötét színû, a menyasszony
pedig napfelkeltére emlékeztetõ vörös színû kimonót ölt.
Ezután a kápolnában sor kerül az esküvõi szertartásra. Ja-
pánban a vallás nem játszik olyan fontos szerepet, mint
másutt. Gyakran elõfordul, hogy buddhista-sintoista párok
sintoista és katolikus szertartás szerint kérik az esküvõi
ceremónia lebonyolítását. A sintoista szertartás egy shin-
toista szentélyben vagy egy külön erre a célra szakosodott
cég termeiben történik, japán papok kántálása és japán
zene mellett, japán ruhában.
240
Az amerikai módra rendezett katolikus esküvõ igen köz-
kedvelt a szigetországban és nincs semmi köze a párok val-
lási hovatartozásához. A hangsúly a szép ruhákon (frakk a
férfiaknak, hosszú csipkeruha fátyollal a nõknek), a kápol-
nán, az egyházi zenén, a prédikáción és a papon van, aki
természetesen külföldi. A ruhákat a kölcsönzõbõl veszik ki,
mert észszerûtlenség olyan öltözékre költeni, amely semmi
másra, csak esküvõre alkalmas. A prédikátornak nem mu-
száj igazi papnak lennie, lehet akár egy külföldi egyetemis-
ta is, aki szõke, kék szemû, jó megjelenésû és jól tud dobá-
lózni angol vagy német példamondatokkal a Bibliából. A
prédikáció japán nyelven folyik, amelyet megelõz egy an-
gol vagy német nyelvû bemutatóbeszéd. Miután lejárt a ce-
remónia, megtörtént a gyûrûcsere és az új pár elvonult a
rózsalevelek zápora alatt, kezdetét veszi a fényképezés.
Esküvõi menü
241
Esketõterem
242
Csókról nem esik szó, mivel Japánban nem illik nyilváno-
san csókolózni.
Az étteremben az asztalokon mindenkinek ott van a ne-
ve, a kb. 70-100 vendég ennek megfelelõen helyezkedik el.
A keresgélést a frontnál osztogatott mûsorfüzet jelentõsen
megkönnyíti, mert ebben kis térkép van az asztalokról és a
vendégek neve is fel van tüntetve. A terem központi részét
elfoglaló emelvényen külön asztal van a fiatalok számára.
E körül foglalnak helyet a fiatal pár fõnökei és pártfogói,
akiket megkülönböztetett figyelemmel tüntetnek ki. A szü-
lõk asztala a terem sarkában van, sok japán úgy véli, tisz-
teletlenség a meghívott vendégeket a legrosszabb helyekre
ültetni. A võlegény és a menyasszony családja inkább há-
zigazdának érzi magát, mint vendégnek, és igyekeznek
minden tõlük telhetõt megtenni, hogy a vendégek jól érez-
zék magukat.
Az ünnepséget szertartásmester vezeti, többnyire egy
igen kellemes hangú és jó megjelenésû fiatal nõ, aki mikro-
fonnal a kezében tevékenykedik. A szertartásmester felada-
ta levetíteni a menyasszony és a võlegény fiatalkori diáit
vagy az utóbbi években készült rövidfilmet, felolvasni az
üdvözlõ táviratokat és jókívánságokat, azoktól a rokonok-
tól és barátoktól, akik nem tudtak eljönni az esküvõre. To-
vábbá a zenét biztosítani, szóval tartani a násznépet és le-
vezetni az esküvõ alatt rendezett show-kat (bohócok és
zsonglõrök mûsora, karatebemutató, külföldi táncosok és
énekesek fellépése, stb.). Az esküvõn a zene nem mindig
megy CD-rõl, gyakran szerzõdtetnek zenészeket, akik
élõben játszanak és klasszikus mûveket adnak elõ.
Az étkezés elõtt a võlegény fõnöke rövid beszédet tart,
ecsetelve a fiatalember kiemelkedõ gyakorlati és erkölcsi
tulajdonságait. Aztán a menyasszony fõnöke következik,
hasonló beszéddel. Legvégül a nagybácsik és az ifjú pár
pártfogói emelkednek szólásra. Az elsõ beszéd alatt a pin-
243
Japánok európai esküvõi ruhában
244
cérek kitöltik a pezs-
gõt, úgy idõzítve,
hogy mielõtt a be-
széd véget érne, visz-
szatérjenek az elõké-
szítõ helységbe. Az é-
telek felszolgálása
villámgyorsan törté-
nik, alighogy meget-
ték a vendégek az el-
sõ fogást, azonnal
hozzák a következõt.
Közben kitöltik a
sört, a fehér- és vö-
rösbort. A megsza-
bott két óra elõtt tíz
perccel, a kávé fel-
szolgálása után, az
étterem személyzete
odatesz minden ven-
dég lábához egy kis
csomagot. A fiatalok
jó minõségû kerá-
miacsészékkel ajándékozzák meg a vendégeket, akik egy-
szerre állnak fel a helyükrõl és minden zaj, tolakodás nél-
kül egyszerre indulnak meg a kijárat felé. Az ünnepségen
megjelent férfiak egytõl-egyig fekete öltönyt viselnek fehér
selyemnyakkendõvel, és fehér gyöngybõl készült nyakken-
dõtûvel. A fiatal nõk színes kimonót viselnek, az idõsebbek
fekete kimonót, fényes, nagy virágokkal és madarakkal az
alsó szegélyen. Ezennel vége az esküvõnek és megkezdõdik
a fiatalok családi élete.
245
Hegymászás õrült módra
J apánban az alpinizmus már-már tömegsporttá nõtte ki

magát, mondhatni azt is, tömegszórakozássá vált. A he-
gyekben egyre több magányos vagy csoportos hegymá-
szóba botlani, akik azt hiszik, hogy az alpinizmus valamifé-
le piknik. Természetesen vannak, akik jobbnál-jobb felsze-
reléssel büszkélkedhetnek, de annál kevesebb tapasztalat-
tal, fizikai erõvel és edzettséggel rendelkeznek. A japánok
többségében több a kamikaze bátorság, mint az igazi hegy-
mászó tapasztalat. A becsvágy, a versenytársak megelõzé-
sére való hajlam, a félreértett és hamis hõsiesség egyre több
halálos baleset okozója. Az áldozatok többsége diák vagy
soha hegyi túrát nem látott hivatalnok, akik nem képesek
józzan ésszel felmérni a saját erejüket és képességeiket. És
ahogy ilyenkor már lenni szokott, a kollégák hencegnek
egymás elõtt, vetélkednek, hogy melyik bátrabb és szégyel-
lik beismerni, hogy félnek vagy hogy megijedtek a kihívás-
tól. A hegymászás technikáját nem lehet csak úgy, kutya-
futtában, egy szûkre szabott szabadság pár napja alatt
megtanulni, sem az ehhez való fizikai erõnlétet megszerez-
ni. Sokan eltévednek, lezuhannak, vagy a lavina viszi el õ-
ket. De nem csak a japán hegyekben gyakoriak a kataszt-
rófák. A Himalájában állítólag minden tizedik japán turis-
ta nem tér vissza az alaptáborba az õrültebbnél õrültebb
expedicíókról. S ezzel Japán alpinistái egy másik rekordot
állítottak fel a már meglévõ többi mellett: többen vesztek
oda a hegymászótúrákon, mint más nemzetek fiai
együttvéve.
Hallottam, hogy egy fiatal egyetemista egyedül, minden
segítség nélkül vágott neki a Fujinak. Egy ideig minden a
legnagyobb rendben volt, de egy reggelen, átkelés közben
beleesett egy patakba, eltörte a szemüvegét és elveszítette a
246
A Fuji san egyik arca
csomagját, benne az ennivalóval meg a térképpel. Napokig

bolyongott kificamodott bokával, szó szerint négykézláb és
tapogatózva, követve a patak folyását, levánszorgott egy
autóútig. Közben még medvével is találkozott, és a hideg,
az éhség és a félelem nagyon megviselték testileg-lelkileg.
Miután kiért az útra, elhagyta minden ereje és eszméletlen
állapotban találtak rá valami véletlenül arra járó autósok.
A vakmerõ fiatalember heteket töltött kórházban, és gon-
dolom, volt ideje elmélkedni arról, hogy érdemes-e tovább-
ra is tapasztalt hegyi vezetõ, jó felszerelés és megfelelõ úti-
terv nélkül elindulni a hegyekbe.
247
Kamikaze I.
A
kamikaze Isteni Szelet jelent japánul, így nevezték el
azt a pusztító erejû tájfunt, amely két alkalommal –
1274-ben és 1281-ben – is elseperte Kubláj kán hajó-
hadát Japán partjainál.
Elõször a mongol haderõ csak kis létszámú hadtesttel –
körülbelül 15.000 harcossal és tengerésszel – szállt parta, de
a támadást visszaverték a japánok és egy hirtelen jött vihar
meghátrálásra kényszerítette a mongolokat.
Hét évvel késõbb már két hatalmas hajóhad érkezett,
150.000 fõnyi mongol–kínai–koreai sereggel. Ezáltal ahar-
cok több, mint két hónapig elhúzódtak, dacár annak, hogy
a mongol sereg sokszoros túlerõben volt és mindenféle
messzehordó nyilakkal, katapultokkal és kezdetleges á-
gyúkkal rendelkezett. Noha egész Kyushu és Nyugat-Japán
minden épkézláb embere fegyverben volt és a japánok még
falakat is emeltek, a támadók ellen, nem volt kétséges,
hogy idõvel alulmaradnak. Ám egy, az elõzõnél is rettene-
tesebb vihar, a Kamikaze megmentette õket. A vihar meg-
semmisítette a mongol flotta nagy részét, a maradékot pe-
dig úgy szétszórta a tengeren, hogy akik életben maradtak,
jobbnak látták visszatérni a szárazföldre.
Kamikaze II.
G
ondolom, mindenki látott már régi, japán háborús
filmeket, ahol a japánok bombákkal telezsúfolt,
ócska gépeken öngyilkos rohamokat intéztek az
amerikai hadihajók ellen. A fiatal, felületesen kiképzett pi-
lóták küldetésüknek tekintették, hogy a háború vége felé, a-
248
mikor Japánnak nem volt sem elegendõ repülõgépe, sem ü-
zemanyaga, mindenféle kimustrált és ócska gépekkel neki-
rohanjanak az amerikai hajóknak, hogy életüket feláldoz-
va a lehetõ legnagyobb kárt okozzák az amerikaiaknak és
megakadályozzák az inváziót.
Az amerikai hajók legénységének feleszmélni sem volt
ideje, máris Isteni Szélként zúdúltak rájuk a kamikazék és
borzalmas pusztítást végeztek közöttük, noha a légvédelmi
ágyúk sok repülõt leszedtek az égrõl, mielõtt halálos ter-
hükkel elérhették volna a fedélzetet. A kisebb hajók rettegõ
legénysége végsõ kétségbeesésében nyilat festett a hajók ol-
dalára: repülõgéphordozók arra! ezzel a fogással próbálták
felhívni a japán pilóták figyelmét az igazi cépontra és elke-
rülni az elsüllyesztést.
Kamikaze III.
A
Tokyo-i akasztófahumor szerint a taxisofõrök kami-
kazék, mert az öngyilkos pilótákhoz hasonló el-
szántsággal és hévvel vetik bele magukat a forga-
lomba, hogy minél hamarabb célhoz vigyék az utasaikat.
A legbiztonságosabb útvonalak, amelyeket a legtöbb
autóvezetõ használ, legtöbbször túlzsúfoltak, és sok helyen
útvámot kell fizetni, mint például a magasított gyorsfor-
galmi utaknál is. Ezért a taxisofõrök megpróbálnak min-
denféle kerülõ utakon kocsikat, fákat, parkokat, járdákat,
sikátorokat kerülgetve a hátsó utcákon át megközelíteni és
elérni az utas által megjelölt helyet.
249
A japán posta
A
német postához hasonlóan a japán postára is jellem-
zõ a pontosság és a jólszervezettség. Ehhez társul még
egy jókora adag udvariasság és segítõkészség. Nem
csoda, hogy a postások Japánban megbecsült és köztisztelet-
ben álló hivatalnokok. Bár vannak magánposták és extra
küldeményekkel foglalkozó cégek is Japánban, a postások vá-
rosi hivatalnokok, vagyis az állam szolgálatában állnak. Ez
nagyon jó és mellesleg biztos állásnak tûnik, mert a posta
nem mehet csõdbe, szolgáltatásaira mindig szükség lesz.
A postahivatal épületében az alkalmazottak papucsban
dolgoznak, cipõiket a bejáratnál lévõ cipõsszekrényekbe
szokták elhelyezni. Uniformisuk sötétkék, a piros motorbi-
ciklivel közlekedõ kézbesítõké viszont zöld. A jármûvön elõl
és hátul hálóval fedett táskák vannak, esõs idõben ezeket
vízhatlan anyaggal vonják be és a küldeményeket is befó-
liázzák, hogy az esõ ne tudjon kárt tenni bennük. A piros
motoroknak jellegzetes hangjuk van, és már messzirõl hal-
lani lehet, hogy érkezik a postás.
A postahivatalok reggel 9-kor nyitnak és 17 óráig tart a
munkaidõ. A hétvége szabad. Japánban mondhatni potom
áron dolgozik a posta, ettõl függetlenül gyors, pontos és
megbízható. A piros postaládákba, amelyek két rekeszre
vannak osztva (külföld és belföld) dobott küldemények az
országon belül 24 óra alatt célbaérnek. Az elveszett vagy
megrongálódott csomagokért kértérítést fizetnek. A postá-
sok a levelet vagy más küldeményt vagy a házak elõtti pos-
taládába teszik, vagy a tömbházlakások bejárati ajtaján lé-
võ nyíláson becsúsztatják a lakásba. Szerencsére kutyaha-
rapástól nem kell tartsanak, mert sehol sem kerülnek ku-
tyaközelbe. Így nem süthetõk el rajtuk a minden országban
postásbosszantónak használt postás-kutyás viccek.
250
Amulettek
J apánban majdnem mindenkinek van amulattje. Ez a

legtöbb esetben egy kis istenszobrocska, szent papírda-
rab imádságokkal, misztikus számokkal és az istenségek
nevével, amelyet kis selyemzacskóban lehet megvásárolni
bármelyik sintoista vagy buddhista templomban. Az amu-
lettek szerepe gyakorta nem is távoltartani a rossz szelleme-
ket, hanem hogy szerencsét hozzanak a házra, a cégre
vagy viselõjükre. Ezen kívül óvjanak meg a betegségek el-
len, segítsenek a gyerekeknek a tanulásban vagy kettõzzék
meg a háziasszonyok háztartásra szánt pénzét.
Idõvel azonban lejár az amulettek garanciája, ilyenkor
nem szabad a selyemzacskókat felnyitni, hanem vissza kell
vinni a szentélybe vagy templomba ahol vásárolva voltak
és el kell helyezni egy speciálisan ilyen célokra fenntartott
dobozban. Aztán lehet újat vásárolni az amulettkészítõk
nagy örömére.
Én azonban felnyitottam, így tudom, hogy mi van ben-
nük. De ez egy rendkívül rossz húzásnak bizonyult, mert
késõbb elég kellemetlen hatással volt a magánéletemre.
Csak úgy dölt a balszerencse, a pech és a melléfogás.
251
Magyarok Japánban
Az
igazat megvallva nem sok magyarral találkoz-
tam Japánban. Pedig a mondás igaz, hogy
kezdve a sivatagoktól a nagy õserdõkig min-
denhol lehet magyarral találkozni, annyira szét van szórva
ez a nemzet.
Nagoyában, a Gulyás étterem egész személyzete magyar
volt: Csaba, a tulaj, a felesége Krisztina, a gyerekük Dani,
ezen kívül a két szakács, Gábor és István. Nagoyában la-
kott még Csabának az anyja, az apja és a nõvére, aki ja-
pán férfihezt ment férjhez.
Késõbb elmentem még a Gulyásba látogatóba, és hallot-
tam, hogy az István szakácsot kirúgta Csaba, mert rajta-
kapta, hogy a kasszából lopja a pénzt, ezzel megoldódott e-
lõttem a nagy rejtély, hogy miért volt nekem annyi hiá-
nyom kasszás koromban. Ezt Zoltán, az új szakács mondta
el, akit István helyébe vettek fel. Már eddig számtalanszor
beigazolódott, hogy ahol két magyar van, ott a békesség-
nek lõttek, mert az egyik nem tud megférni a másiktól. Így
történt a Gulyásban is, mert alighogy megérkezett az új
szakács, Gábor máris szivatni kezdte mindenféle apróság-
gal, és lépten-nyomon éreztette, hogy õ a rangidõs, hogy õ
már javakorabeli ember. Emiatt aztán majdnem verekedé-
sig fajultak a dolgok. Az egyik nap, amikor Zoltán szabad
volt, elvittem városnézni, megmutattam a nagy árúháza-
kat, a kis és olcsó üzleteket, a közeli postaépületeket, a
buddhista templomokat és a pagodákat. Az egyik buddhis-
ta templom hátsó kertjében hatalmas Buddha-szobor állt
és Zoltán olyan szemtelenül viselkedett, hogy szégyenem-
ben azt sem tudtam, hogy mit csináljak. Felmászott a szo-
borra és kérte, hogy fényképezzem le. Akármennyire kér-
tem, hogy elõbb jobb lett volna áldozatot bemutatni a
252
Charlie barátom japán szerelmével, Miekoval
templomban, aztán engedélyt kérni a szerzetesektõl a fény-

képezésre, sehogy sem akart kötélnek állni. Ráadásul cipõ-
vel bement egy terembe, amikor az épületeknél voltunk.
Pedig a tábla is ki volt téve, hogy a cipõt le kell vetni. Egy-
szóval Zoltán meggondolatlan zöldfülü turista módjára vi-
selkedett, aki rá se bagózott a helyi szokásokra, ezáltal szé-
gyent hozott rám, mert állandóan kellett nézelõdjek, ne-
hogy valaki meglásson. Megfogadtam: senkit nem viszek
többet templomlátogatásra. Még szerencse, hogy nem száz
évvel ezelõtt voltunk itt, mert azért a szentségtörésért, amit
Zoltán csinált, helyben levágták volna.
A másik dolog, amit megfigyeltem, hogyha magyarok
találkoznak egymással külföldön (fõleg a magyarorszá-
giak), egyáltalán nem mutatnak érdeklõdést egymás iránt,
sõt közönyösen viselkednek, barátságuk is csak felszínes és
felületes. Ámbár ha két székely ember talál egymásra a vi-
253
lág végén, akkor azok egymás szájából kapják el a szót,
úgy örvendenek egymásnak.
Egyszer meglátogattam a hamburgi Martin barátomat,
és nála találkoztam egy velem egyidõs pesti sráccal. K. Se-
bestyénnek hívták, a szomszéd városban lakott és egy ja-
pán zongoramûvésznõ volt a felesége. Nagy fellángolást és
barátkozási kedvet azonban õ sem mutatott,talán lenézett,
hogy míg õ nyelvtanár a Berlitz nyelviskolában, addig én a
konyhában pucolom a halakat. Vagy amiért õ elvégzett
egy szaros japán tanfolyamot a Rigó utcában s nekem nem
volt semmi iskolám, ennek ellenére jobban beszéltem japá-
nul, mint õ. Mindegy. Nem számít. De nagy a gyanúm,
hogy soha nem járt Erdélyben és soha nem olvasott el
egyetlen sort sem ezzel a témával kapcsolatban.
Egy útkeresztezõdésben találkoztam K. Károly egyetemi
hallgatóval. Biciklivel voltunk és vártuk, hogy a piros átvált-
son zöldre. Rajtam a zsinóros ruhám volt, és miután egy da-
rabig néztük egymást, õ megkérdezte, hogy magyar vagyok-
e? Charlie – mert az amerikai egyetemeken mindenki így hív-
ta – szlovák volt, de az elhunyt apja iránti tiszteletbõl megta-
nult magyarul beszélni. Késõbb sokat találkoztunk és jó bará-
tom lett. Charlie romantikus típus volt, s ebbe törött bele a
bicskája, amint elmesélte esetét egy japán lánnyal. Az e-
gyetemen beleszeretett egy lányba és udvarolni kezdett neki.
Õrületes, hogy miket nem talált ki: verseket írt neki japánul
és angolul, kiállításokra, koncertekre, múzeumokba hordoz-
ta, luxuséttermekbe vitte vacsorázni, zongorázott neki az ét-
terem zongoráján, ezer papírszívet hajtogatott neki, minden
nap virággal várta és elkísérte a munkába és onnan haza. És
ezt a lány azzal köszönte meg, hogy lelépett egy szürke hiva-
talnokkal, akit frissiben osztályvezetõnek neveztek ki. Charlie
nagyon le volt törve emiatt, és szerinte a nõnek nem gyertya-
fényes udvarlás kellett, hanem két kemény dolog: szex és
pénz. Mégpedig sürgõsen.
254
Charlin kívül még csak egy magyart sikerült megismer-
nem, egy velem egyidõsforma lányt Nyíregyházáról, aki hoz-
záment egy japán tanárhoz. Szegénynek ugyancsak elment a
szépesze, amikor ilyesmire vetemedett, hogy egy japán tanár-
ral kezdjen ki. A lányt Ny. Ágnesnek hívták, és õt is a zsinó-
ros kabátom vonzotta hozzám egy metróállomáson. Ott lak-
tunk egymás közelében és sokat bicikliztünk együtt meg jár-
tunk bevásárolni. Néhányszor meglátogattam és csereberél-
tünk könyveket, videokazettákat. Csakhogy ez a barátkozás
kezdett a férje idegeire menni, aki komoly féltékenységi jele-
neteket rendezett, és egyszer szabályszerûen kidobott, amikor
házilag olvasztott libazsírt vittem Ágnesnek. Egyébként a
lánnyal nem egyeztem rosszul, sokat beszélgettünk a japá-
nokról, az életrõl és arról, hogy mennyire melléfogott ezzel a
házasággal. Lassan kiderült, hogy a férje valósággal terrori-
zálja és egyfajta házi rabszolgát akar belõle csinálni. Az egyik
nap a Zacco-ban Taka san, a fiatal segédszakács valami liba-
húspástétomot készített magyarországi libából, amely erede-
tileg a németeknek készült, de aztán valahogy Japánba kö-
tött ki. Csak a libák comb- és mellehúsát használta fel, a töb-
bi a libák májával ment volna a szemétbe ha idejében észre
nem veszem és el nem kérem. A csontokból fõztem otthon egy
jó levest, és gondoltam, hogy a májat elviszem Ágnesnek. Be
is csomagoltam szépen és elindultam, csakhogy pont egy há-
zi veszekedés (verekedés?) kellõs közepébe cseppentem, már
amennyire a hangokból meg tudtam ítélni az ajtón keresztül.
Ez természetesen megint csak miattam robbant ki már kora
reggel, megérkezésemmel még csak fokoztam, mert Ágnes az
ajtón keresztül sírva kért, hogy menjek el. Ezzel pontot tehet-
tem erre a barátságra. Azt hiszem, agybajos lehetett a férje a
sok tudománytól, hogy mindig kiverte a csiháré ha arra men-
tem, de én sose akartam Ágnestõl semmit. Sose néztem úgy
rá, mint egy nõre, hanem mint egy magyar emberre, és ezért
próbáltam tenni érte valamit.
255
Japán páriái: a burakuminok
A
régi Japánban a Tokugawa shogunátus idején (1603
–1867) a társadalmat szigorúan négy rendre osztot-
ták. Ebben a korban e szigorú szabályok, írott és
íratlan törvények hatására alakult ki a napjainkig ható
hagyományhû és kötelességtudó japán életforma.
Szakértõk átlagszámítása szerint ez az elosztás rendkívül
aránytalan volt: 7% harcos, 84% földmûves, 6% kézmûves
és kereskedõ és 3% egyéb. Ebbe a három százalékba tartoz-
tak a barakuminok, a megbélyegezettek és kiközösítettek,
akik mint mészárosok, szûcsök vagy tímárok, állat húsok
feldolgozásával foglalkoztak. Rájuk hárult a sírásás felada-
ta is. Ezek a munkák már a középkori Japánban piszkos és
alantas foglalkozásnak tûntek, mûvelõiket törvényen kívü-
lieknek tekintették. A buddhizmus szerint az elõlények
megölése bûnnek számított.
Az Edo korszakban a mai Tokyo-i Asakusa-negyed
egészségtelen mocsárvidék volt. Itt voltak kötelesek a bura-
kuminok lakni, akiket úgy kezeltek, mint a leprásokat. Ké-
sõbb, az elképesztõen magas telekárak és építkezési költsé-
gek miatt sok „tiszta” japán települt ide, ennek ellenére
Asakusa lakosai mindmáig gyanúsak maradtak a többi
japán szemében.
A Meiji restauráció eltörölt minden ilyesfajta megkülön-
böztetést, de az Edo korszak megkövesedett rendeletei még
most is éreztetik hatásukat. Japánban az elõítéleteket nem
egykönnyen lehet megváltoztatni. Ma közel három millió
burakumin él Japánban, akiket nem vesznek emberszám-
ba és a társadalom söpredékeként kezelnek. Elég, ha be-
bizonyosodik, hogy valamely távoli õs effajta kárhoztatott
mesterséget ûzött, még az ükunokákat is kiközösítik. Nem
házasodhatnak „normális” japán családokba, nem dol-
256
gozhatnak jónevû cégeknél és nem tanulhatnak elit okta-
tási intézményekben. Közöttük a legnagyobb a munkanél-
küliség. Nemrégiben a burakuminok szervezkedni kezdtek,
polgárjogot akarnak kivívni maguknak és az apartheid
bizonyos formáit emlegetik, amely sok tekintetben közel áll
a Dél-Afrikaihoz.
A mai Japánban a legtöbb japán írtózik a vértõl, a nyers
húsok feldolgozásától. Az árúházakban minden elõre fel
van szeletelve, ki van csontozva. Ha valaki netalán na-
gyobb darabot szeretne vásárolni, vagy egész baromfit, he-
tekkel azelõtt meg kell rendelje. Az Európában tisztes és
megbecsült mészárosmunka Japánban alantas foglalko-
zásnak számít, a hentesekre, mészárosokra mind a mai na-
pig ferde szemmel néznek. Feleséget is csak nehezen talál-
nak maguknak.
A legjobb állások
A
mint már említettem, Japánban az a legjobb dolog,
ha valakinek magántanítványai vannak és lehetõleg
golfot, idegen nyelveket, teniszt, egzotikus táncokat
tanít vagy balett-, úszó- és zongoraórákat ad. Így lehet kevés
fáradsággal, aránylag kis idõ alatt jó pénzre szert tenni
anélkül, hogy feláldoznánk a szabadidõnk 90 százalékát.
Nagyon jól fizetik még a professzorokat, valamelyik extrém
szakterület szakértõit és természetesen az orvosokat.
A hétköznapibb foglalkozásokkal az a helyzet, hogy
nem azt nézik, hogy az illetõ hogyan tud robotolni és meny-
nyit teljesít, hanem az életkor, lojalitás és a cégnél eltöltött
évek után fizetnek. A pék, a szakács, a cukrász és a pincér
szakmák nem a legjobbak, mert nem a megbecsült foglal-
kozások, és a bérezés eléggé alacsony. Fõleg a pékeknek
257
A parkoló helyén egy étterem volt, de tönkrement,

és a tulaj felkötötte magát. Azóta parkoló
rossz, mert Japán nem egy kenyérfogyasztó ország. A nagy,

tartalmas házikenyerek helyett inkább a kis, mindenfélével
megtöltött zsemlék és kiflik mennek, amelyeket nagyon
szeretnek a japánok reggelire fogyasztani.
Nagyon jó foglalkozás még a színész szakma. Nem muszáj
az ember fõszereplõ legyen valami szirupos ízû szappanope-
rában, mert a reklámok is nagyon jól hoznak a konyhára. A
fotómodell szakmával az a baj, hogy bizony elég ritkán van
munka a nagy divatlapok háza táján, egyszóval nem min-
dennap bocsátanak ki egy-egy katalógust. Legvégül megem-
líteném még a tolmácsolást és a fordítást mindenféle idegen
nyelvekrõl japánra és fordítva. Habár ez a munka alapos
felkészülést és elmélyült szakmai tudást igényel, mondhat-
nám, hogy talán ez a legjobb az összes eddig felsorolt közül,
éspedig abból kifolyólag, hogy nem nagy a konkurrencia.
Röviden ezek lennének azok a foglalkozások, amelyek
közül én is sokat kipróbáltam, megfogadva a már régóta
Japánban élõ és nagy tapasztalattal rendelkezõ külföldi
barátaim tanácsait.
258
A sofõriskolában
E
gy idõben különösen nagy kedvet éreztem – fõleg azu-
tán, miután kipróbáltam barátom robogóját és autó-
ját – hogy japán jogosítványt szerezzek. A sofõriskolá-
ban újra kellett vizsgázzak, mert a román hajtásit nem is-
merték el, s ez elég kényelmetlen volt számomra.
A bevezetõ teszteken hamar átestem, de az írásbeli dol-
gozatomat a japán írásjelek elégtelen ismerete miatt elron-
tottam. Csak 50%-ban sikerült teljesítenem, és ahhoz, hogy
jó eredményeket érjek le, legalább 70%-ot kellett volna ki-
hoznom.
A vizsgán 10 külföldibõl csak kettõnek sikerült az írásbe-
li vizsga, és ahogy hallottam, a városi vezetésnél még job-
ban szívatták a népet. Csaba is a magyar étterembõl lega-
lább nyolcszor volt autókázni, míg végre sikerült. Persze,
tetemes összegbe került az én különbözeti vizsgám, amihez
külön kellett volna fizetnem a városi vezetést.
Ha a kezdet kezdetétõl akartam volna vizsgázni, azaz
nulláról, több, mint 3.000 dollárt kellett volna fizetnem.
Ezek után elsimertem, hogy jó üzlet a sofõriskola Japán-
ban. Nagy elõnye mégis az, hogy csak megfelelõ képzés u-
tán, csak valóban jó autóvezetõket engednek az utcára. Ké-
sõbb már nem próbálkoztam, egyrészt idõ és pénzhiány
miatt, másrészt pedig a biciklizésrõl, mint nagy hobbimról
nem akartam lemondani.
259
Magyarország japán szemmel
B
izonyára sok ember számára érdekes téma lehet,
hogy miként vélekednek a japánok Magyarországról
és úgy általában a magyarokról. Rokoni érzéseket
kelthet az, hogy a japánok is a családnevüket írják elõl, a
zenéjük nekik is pentaton, és a genetikai állományukban
vannak bizonyos, a székelyekkel hasonlatos faktorok. Azon
kívül, hogy évente rengeteg japán utazik Magyarországra,
az átlag japán ember nem sokat tud a magyarokról. Fõleg
a fiatalabb generáció. Akadt olyan japán is, aki megkér-
dezte, hogy Magyarország Indiában van-e, vagy hogy Bu-
dapesten a Rajna folyik-e keresztül. Az ilyen kérdésektõl
nem tudtam, hogy nevessek-e vagy bosszankodjam, de ha
belegondolunk, itthon is ez a helyzet. Az átlegember szá-
mára maga a szó, hogy japán, szupermodern elektronikai
cikkeket, a karatét, a geisha-t, a samurai-t, a kamikazét és
a harakirit jelenti.
Az öregebb japánok meglepõen informáltak a magyar
kérdést illetõleg és rengeteg dolgot tudnak a monarchiával
kapcsolatosan. Ismert még a magyar zene, a magyar zene-
szerzõk – Kodály és Bartók neve már fogalom. Az utóbbi é-
vekben a japán turizmus megcélozta Magyarországot, en-
nek köszönhetõen rengeteg magyar vonatkozású dolog
vált ismertté Japánban.
A mobiltelefonok memóriaegységében tárolt 17 féle zene
közül három biztosan magyar, a tévében a sajtot magyar
zenével reklámozzák, a paplanok és párnák cimkéin kie-
melik, hogy a felhasznált libatoll Magyarországról szárma-
zik, vagy a nagy éttermek elõnyben részesítik a magyar li-
bamájat az izraelivel szemben.
A tévében hetente egyszer mûsorra tûzött lovasadásban
a magyar lovassportok is helyet kapnak, és különbözõ
260
gasztronómiai adások foglalkoznak a gulyással meg a To-
kajival.
Apropó borok. Nagoyában jártam egy borkereskedés-
ben, amelyben 15 féle magyar bort lehetett vásárolni. Igaz,
hogy meglepõen olcsó áron (1.500–2.000 yenért), de láttam
80.000 yenes Tokajit is. Sajnos, a magyar borok nem tudják
felvenni a versenyt a francia vagy olasz borokkal, sem ár-
ban, sem minõségben, de ennek ellenére a japán borászok
elismerõen nyilatkoznak a magyar borpincék termékeirõl.
Bátorkodom megjegyezni, hogy az 1880-as években Meiji
császár kedvenc borai közé tartozott a Tokaji – mint a bo-
rok királya –, és az udvari szállító tekintélyes mennyiséget
rendelt meg belõle a császár borospincéjébe.
A japán nagyvárosokban néha szokott lenni egy-egy
magyar étterem, melyek naponta élethalálharcot vívnak a
fennmaradásért, mert a japánok körében a magyar ételek
nem igazán kedveltek. A túl zsíros, húsos, paprikás ételek-
rõl nem mondható el, hogy a japánság szájaíze szerint len-
ne, és ez érthetõ is egy olyan nép esetében, amely halon, ri-
zsen és többnyire vegetáriánus ételeken nõtt fel. A nagoyai
Gulyás étterem olyan ételeket kényszerült kivenni az étlap-
ról, mint a paprikás csirke vagy a libamáj. A másik problé-
ma pedig, ami komoly étlapgondokat okozott, az a halból
és egyéb tengeri állatokból késztített ételek hiánya volt. A
vendégek többsége ilyen ételeket szeretett volna enni, ezek
elkészítése, ugyebár, nem a legkönnyebb dolog, értve itt
egy olyan ország konyhamûvészetét, amelyiknek nincs ten-
gerpartja és a tengeri ételeknek nincs már évszázadokkal
ezelõtt kialakult hagyománya. Érthetõ tehát, hogy a japán
vendégek egy idõ után elpártoltak az olasz és francia étter-
mekhez, oda, ahol az ilyen ételek mindennaposak.
A legnagyobb szomorúságot pedig az okozta, hogy a ja-
pánok alig tudnak vagy egyáltalán semmit sem tudnak Er-
délyrõl és lakosairól. A Drakula-sztorit ugyan mindenki is-
261
meri, ennek ellenére nem hiszem, hogy sok köze lenne Er-
délyhez. A magyar étteremben nagy ritkán talákoztam u-
gyan Erdélyre specializálódott néprajzkutatókkal, akik tud-
ták az igazságot, de ez nem sok vigaszt nyújtott.
Amikor japánokkal kellett ismeretséget kötnöm, mindig
úgy mutatkoztam be, hogy watakushi wa toranshirubania no
hangarijin desu (én erdélyi magyar ember vagyok), de azt
hiszem, hogy ez nem sokat segített a helyzet megítélésén-
ben, mert a többség nem kérdezett vissza, hogy mi az a to-
ranshirubania. Az utolsó elõtti szócska azonban megragadt
mindenkinél (hangarijin – magyar ember), ezzel egy kalap
alá vettek a magyarországi magyarokkal, bár tiltakozni
szerettem volna, de magyarázkodásra nem volt sem idõ
sem lehetõség. Így hát rájuk hagytam.
Hanami
A
hanami virágnézést jelent japánul, mûvészi virágné-
zést, mivel a sakura – a japán cseresznyefa virágát –
nem illik csak úgy bámulni. A cseresznyefa március
végén virágzik, és eltart április elejéig. Okinawán már
februárban megcsodálhatják a lomb nélküli fák hófehér
virágait, míg fenn, Hokkaidón csak májusban gyönyörköd-
hetnek a tavasz szimbólumában. Japánban több, mint tíz-
ezer cseresznyefa-fajta van, de ezeknek a gyümölcse túlsá-
gosan apró és nem ehetõ. Csak virágaikért tartják õket és
régen a költõk órákat merengtek a fák alatt fantasztikus
versekben dicsõítve szépségüket. A második világháború-
ban az öngyilkos pilóták olyan könnyû és gyors halált kí-
vántak maguknak, mint ahogy a cseresznyefa virága elsza-
kad a fától.
262
Charlie és barátnõje a Yamasaki folyó partján
Ma a hanami nem csak egyszerû virágnézés, hanem ha-

talmas piknik is, mert ilyenkor hatalmas tömegek vonul-
nak ki a parkokba vagy a várkastélyok mellett lévõ ligetek-
be. Az emberek vidáman esznek-isznak, énekelnek, tánco-
kat járnak és beszélgetnek. Sok mozgóárus is felbukkan
ilyenkor, és legtöbbször nem is csalatkoznak, mivel min-
denki bõségesen bevásárol, ha már az otthonról hozott ele-
mózsia elfogyott.
Ez mind szép és jó, de a legcsodálatosabb dolog mégis es-
te, ha már a tömeg hazament, a fák alatt szeretkezni, mi-
közben pilinkéznek az ember fejére a fehér virágok. Talán
emiatt rózsaszínûek a turisztikai irodák szórólapjai és rek-
lámfüzetei, amelyeken a cseresznyevirágzás szépségeit áb-
rázolják. Ugyanis én még nem láttam rózsaszínû sakurát.
263
A nagoyai állatkertben
A
nagoyai állatkert a maga nemében egyedülálló,
ugyanis ez Ázsia legnagyobb állatkertje. A húsz hek-
táros állatkerthez 82 hektáros park tartozik, amelyet
bejárni nem elég egy nap.
Az állatkertben olyan sok a látnivaló, hogy sosem tud-
tam mindent megnézni, noha háromszor voltam. Rengeteg
az állat, a kifutókat csak vizesárkok választják el a látoga-
tóktól. Van botanikus kert, bogárgyûjtemény, virágház, ak-
várium, terrárium, falumúzeum, hatalmas parkok és sé-
tálóutak, éttermek és szabadidõközpontok. Néha az az ér-
zésem támadt, hogy több hely van az embereknek, mint az
állatoknak.
Az állatkertben nagy volt a tisztaság mindenütt, nyoma
sem volt rendetlenségnek vagy bûznek a ketrecek körül. Le-
számítva egy pár bedilizett állatot, minden a legnagyobb
rendben volt.
Az állatkert melletti Higashiyama-parkban nagyon jó-
kat lehetett sétálni, görkorcsolyázni és biciklizni. Állandó-
an kocogó emberekbe botlottam. Szinte hihetetlen, hogy a
betondzsungelérõl híres Nagoyában ilyen hatalmas állatk-
ert és park legyen, hiszen minden talpalatnyi helyet vagy
beépítenek vagy rizsföld van rajta.
264
A Hamanako-tónál
M
aisaka kisváros mellett volt elintéznivalóm és gon-
doltam, ha már ott járok, megnézem a Hamanako
tavat. A 74 hektáros tó valójában lagúna, mert
egy földrengés nyomán egy sekély csatorna keletkezett, így
a tónak kijárata van a tengerre. A Hamanako tó arról hí-
res, hogy itt van az ország legnagyobb angolnatenyészete,
de ezenkívül osztriga is akad bõven.
A tóparton sok kagylóhalászt láttam, akik a sekély víz-
ben gereblyézték ki a kagylót a homokból. Egy hosszú nyél-
lel ellátott szerszámmal, aminek a vége öblös és karmok
vannak rajta, szorgalmasan kotorásztak.
Én is megpróbáltam egy fadarabbal feltúrni a homokot
és kézzel kiszedegetni a kagylókat, aminek az lett a vége,
hogy beleestem a vízbe. Ha már vizes vagyok, gondoltam
úszok egyet. A parton a többi kagylóhalász csak nézett
nagy bambán, mert még csak május eleje volt. A parton
265
fogtam egy csomó apró, kerek rákot, amelyeknek csak a
jobb ollójuk volt nagy és fejlett, a bal el volt csökevényesed-
ve. Úgy látszik, a rákok csak a jobb ollójukkal hadakoztak,
így ez nagyobb szerepet kapott. A rákokat nyersen akartam
megenni, de melléfogtam, mert amikor kibontottam õket,
csak nyálkás, takonyszerû valami folyt ki a páncéljukból.
Ez volt a húsuk. Ha megfõztem vagy megsütöttem volna,
akkor csirkehússzerûvé állt volna össze. De ezt nem tud-
tam.
A Hamanako tónál igen kedveltek a csónakos piknikek.
Beeveznek, visznek magukkal egy csomó citromot, fognak
osztrigákat, a kagylóhéjakat kinyitják, rácsepegtetik a cit-
romlevet és már meg is van a reggeli. Az áruházban vagy
a halasnál vásárolt osztrigák a közelébe se jöhetnek.
266
Autós szundi
J apánban a magas lábakon nyugvó városi autópályá-

kon szabályos távközökben parkolóhelyet alakítottak ki
a lerobbant kocsik részére. Aki nem ismeri közelebbrõl
Japánt, az ottani szokásokat, könnyen azt hiheti, hogy az
autók jobbára déli 12 és 2 óra között romlanak el, mivel
ilyenkor rendszerint zsúfoltak ezek a parkolóhelyek. Szûk
területükön egymást érik a különféle teherkocsik, mikrobu-
szok és furgonok. Közelebbrõl nézve azonban kiderül, hogy
aggodalomra nincs semmi ok, a jármûvek nincsenek elro-
molva, csupán a sofõrök és a munkások tartják a jól meg-
érdemelt pihenõvel egybekötött ebédszünetet. Némelyek a
magukkal hozott ételes és italos dobozokat bontogatják,
mások erotikus képregényeket olvasnak, és szép számmal
Nagoya city fõpályaudvara
267
akadnak olyanok is, akik az autó bekapcsolt légkondi-
cionáló berendezése mellett szunyókálnak. Az arra haladó
autósnak mindenesetre furcsa látvány, hogy itt-ott a
vezetõfülke ablakán fehérzoknis lábak kandikálnak ki. Ezt
az idillt sem rendõrautó, sem vontatóautó nem zavarja
meg, mert Japánban a déli szundikálás teljesen megszokott
és normális dolog. Sok japán szemében ez a hasznos tevé-
kenység megszentelt idõtöltésnek tûnik. A kamionos az or-
szágúton, az építõmunkás az útmenti építkezésen egyaránt
hódol ennek a szokásnak. Elõbb derekasan belaknak, az-
tán jót alszanak, mert az egyórás ebédszünetbõl bõven fut-
ja erre is. A gázmûvek szerelõi sátrat visznek magukkal,
hogy a tetthelyen szundíthassanak. Az építkezésen dolgozó
ácsok az évszak szerint vagy a napon nyújtóznak el, vagy
a ház árnyékos oldalán. Mások a kocsijuk ülésén vagy a
tetején hevernek végig. Nagyjából így van ez a gyárak e-
bédlõjében vagy a személyzeti termekben is. Az igazgatót
nemigen zavarja, hogy mit csinálnak a munkásai. Elvégre
mindenkinek joga van azt csinálni ebédszünetben, amit
akar, vagy amihez kedve van. A külföldiek elõbb mindig
megdöbbennek, amikor ilyesmit látnak, de meg kell szok-
niuk, meg kell tanulniuk és tudomásul kell venniük ezt a
szokást. Hogy is van a híres mondás? Ha Rómába mész,
tégy úgy, mint a rómaiak. Ez érvényes Japánra is. Azok a
külföldiek, akik úgy beszélnek, gondolkoznak, dolgoznak,
mint a japánok, japán ételeket esznek, japán újságot olvas-
nak, úgy térülnek-fordulnak, mint a japánok, könnyebben
be tudnak illeszkedni és aránylag hamar el tudják fogad-
tatni magukat a környezetükkel.
268
Gusto, Dennis,
Kentucky Fried Chicken
Az
amerikanizálódás azzal is mérhetõ Japánban,
hogy az egész ország tele van amerikai mintára
mûködõ gyorséttermekkel. A yenkiknek sikerült
az amerikai antigasztronómia uniformizált étkezési kultú-
ráját rákényszeríteni Japánra is. A Mc Donald’s, a Burger
King, a Gusto, a Dennis, a Wendy’s, a Pizza Hut, a Ken-
tucky Fried Chicken, a Mr. Donuts nagyon jól szervezettek,
és hatalmas sikereket értek el mindenütt. Itt kevés a vára-
kozási idõ, az étkezéseket gyorsan le lehet bonyolítani. Az
árak alacsonyak, és ezek az étteremláncok mindenütt a te-
lepülések központjában, könnyen elérhetõ helyen találha-
tóak. Mindez nagyon is megfelel a japán munkásnak, ta-
nulónak vagy hivatalnoknak, akinek nincs sok ideje pepe-
cselni az amúgy is rövid ebédszünetben.
Én is sokat étkeztem gyorséttermekben, fõleg a Gustot, a
Dennist és a KFC-t szerettem. Amikor az amerikai cégnél
dolgoztam, hetekig hamburgerszendvicseken vagy rántott-
csirke-szeleteken éltünk. A korai elhízással nemigen törõd-
tünk, mert nagyon keményen melóztunk. Forrón nem is
voltak olyan rosszak ezek az ételek, de hidegen sehogyan
sem tudtam megbirkózni velük. Hátrányuk még az, hogy
ha valaki huzamosabb idõn keresztül gyorséttermekben
készült vacakokat eszik, és rá mindenféle mûlevet iszik,
akkor egy idõ múlva ízérzékelõi eltompulnak, és az igazi
ételeket meglehetõsen furcsának fogja találni.
269
A kuplerájban
I
gen, jól olvasták: a kuplerájban. Japáni tartózkodásom
alatt jónéhányszor megfordultam a fenntemlített kétes
hírû mûintézetben. No, nem kell rosszra gondolni, láto-
gatásaimat üzleti ügy motiválta. A Drywall Service USA-
nál Jeff, a tulaj, igen gyakran vette igénybe idegennyelvtu-
dásomat, és nem csak a hétköznapi életben kellett tolmá-
csolnom neki, hanem még a kuplerájban is. Mint ismere-
tes, Japánban bevett szokás, ha két cég üzletet szeretne köt-
ni egymással, akkor azt vagy egy luxusétteremben vagy
egy kuplerájban kötik meg. Ennél alkalmasabb színtérre
gondolni sem lehet. A fekete márványasztalra kiteregetett
dokumentumok fölött néha elég nehéz meghozni a meg-
felelõ döntést, ezt hivatott elõsegíteni a bordélyház kelle-
mes környezete, a zene, az italok és persze a nõk, akik tán-
colnak, énekelnek, töltik az italt és késõbb mást is csinál-
nak, ha létrejön az üzlet. Ekkor a cég vezetõi kölcsönösen
megtisztelik egymást egy, két vagy három nõvel.
Egyébként Jeff nagy törzsvendég hírében állt, mindig
hurcolt magával, hogy segítsek beszélgetni a nõkkel és
hogy olvassam el neki a „szerelmes leveleket”. Nagy meg-
lepetést okozott egy alkalommal, amikor felfedeztem, hogy
a kupiban európai nõk is vannak. A meglepetés döbbenet-
té változott, amikor megtudtam, hogy az ötven nõbõl 17
román. Mit keresnek ezek itt?
Az utóbbi idõben a japán szexiparban nagy változások
történtek. Ez abból állt, hogy erõsen kiszõkített, nagymellû,
nagyseggû orosz nõket állítottak csatarendbe. Késõbb a
ruszkikat kiszorították a román lányok úgy, ahogy annak
idején az akkor legmenõbb árút, a filippinókat is félreállí-
tották az oroszok. A japánok buknak a szõke, nagymellû
nõkre. Nem csak alkalmi partnernek kellenek, hanem há-
270
zassági célból is nagyon sok kikötött már Japánban. Errõl
könnyen meg lehet gyõzõdni, csak be kell menni a japán
nagykövetségekre a Keleti Tömb országaiban. Nagyon sok
fiatal, szõke nõt látni gazdag, ám már öregedõ japán far-
merek vagy üzletemberek mellett, amint a formaságokat
próbálják intézni.
Visszatérve a 17 román nõre, amelyek közül Jeff nyom-
ban megvett hármat, a fordítás és az ivás szüneteiben sike-
rült megtudnom, hogy három hónapra jöttek ki bébiszitter-
nek vagy táncosnõnek. Aztán ide kerültek. Este kilenctõl
reggel ötig nyomják keményen, havi nyomorúságos 700
dollárért. Hatan laknak egy szobában és ráadásul nem me-
hetnek ki egyedül a városba. Miután beszéltek a fejükkel,
megtanították õket japánul motyogni, táncolni. Közben fel
kellett dobniuk magukat a tulajnak és annak barátainak.
Ha már nem bírták a japán ételeket, hamburgereken és ha-
sonló szemeten tengõdtek, vagy hozattak maguknak töltött
káposztát Tokyo-ból, a Darie étterembõl. Ezeket a nõket Ol-
ténia, Moldova és Dobrudzsa legszegényebb falvaiból ver-
buválták, akiknek csak az volt a vágyuk, hogy minél ha-
marabb elkerüljenek otthonról a „mindenütt jobb, mint
otthon” elv alapján. Volt, aki ráakaszkodott munka közben
egy-két gyagyás öregúrra, akik tele voltak pénzzel és ha
szerencséjük volt, sikerült annyit kicsalniuk, hogy késõbb,
itthon a pénzzel lehessen valamit kezdeni. Szomorú sors.
Ha valaki venné a fáradtságot, és bemenne a fõvárosi rep-
térre, azonnal megakadna a szeme a feltûnõen kiöltözött
fiatal lányokon, akik mind egy négyszögletû, nagyfényké-
pes formanyomtatványt szorongatnak az úti okmányaik
között. Mennek bébiszitternek. Csak nem sejtik még, hogy
a bébi egészen más lesz majd, mint ahogy gondolták.
271
A szexhotel I.
J apánban vannak olyan hotelek és hagyományos

vendégfogadók, ahol a szállóvendéget megtisztelik egy
vagy két nõvel. Ne gondoljunk rosszra, nem szervezett
prostitúcióról van szó, csupán különleges szolgáltatásokról.
Japán felfogás szerint a vendég az isten, szóval mindent
meg kell tenni, hogy maximálisan jól érezze magát, és ál-
talános tisztelet, megbecsülés övezze. Ezek a hotelek nem
drágák, és a nõk által nyújtott extrákat nem számítják fel.
Ez benne van a szoba árában, úgy, mint máshol a reggeli.
A hotelbe érkezõ vendég a szobakulccsal együtt kap két
nõt, akik kötelesek a hotelben töltött idõ alatt kiszolgálni és
minden szolíd kérést teljesíteni. Mibõl is áll ez a kiszolgá-
lás? Elõször is a vendéget a szobájába kísérik, felviszik a
csomagját, majd míg az egyik teát fõz, a másik elkészíti a
fürdõt. Ezután, a csak vékony selyembugyiba öltözött nõk
megfürdetik a vendéget, és alaposan ledörzsölik, legvégül
megmasszírozzák. A masszázs után az egyik nõ feladja a
vendégre a yukatát (ez egy könnyû, nyári kimonó, amit pi-
zsamának is szoktak használni), a társa pedig felszolgálja
a vacsorát. Közben italt töltenek, az asztallapba beépített
tûzhelyen különbözõ ételeket készítenek, énekelnek és tán-
colnak. Étkezés alatt állandóan töltik az italt, és rakosgat-
ják a jégkockákat a poharakba. Ha pedig elérkezett a lefek-
vés ideje, megágyaznak és meztelenül bújnak a vendég
mellé a padlóra vetett japán ágyba. Némely hotelben a
nõk által nyújtott szolgáltatások elmennek az orális szexig,
de ez a maximum, mert a ház szabályai megtiltják a ven-
dégekkel való közösülést. Elvégre így is élvezetes a dolog,
mert ha valakit kétfelõl melegítenek, hogy alvás közben
meg ne fázzon, az nem lebecsülendõ. Jó, hogy a hotelek
erre a célre nem alkalmaznak fotómodelleket, és egyre
272
Egy vendég a hetedik menyországban
gyakrabban fordul elõ, hogy a nõk kissé molettek, de ez an-

nál jobb a melegítés szempontjából, mert egy girhes nõ
ugyebár nehezen melegíthet, sõt inkább még azt a kevés
meleget is elvonja, ami van. De a lényeg nem is a nõk al-
katán és szellemi képességein van, hanem a kedvességen,
az udvarias magatartáson, a szolgálatkészségen, egyszóval
mindazon, amivel egy nõ jó légkört tud teremteni maga
körül.
A szexhotelek vendégei inkább az üzletemberek és a hi-
vatalnokok sorából kerülnek ki, olyanokból, akik sokat
utaznak üzleti célból, és épp valamilyen üzleti megbeszé-
lésre tartanak, vagy onnan jönnek hazafelé. Az ûlõmunká-
ban vagy a lótás-futásban elgyötört, örökké stresszes hiva-
talnokoknak a boldogság netovábbját jelentik ezek a hote-
lek, mert segít kikapcsolódni és ha ideiglenesen is, de elfe-
lejteni a munkahelyi problémákat.
273
A szexhotel II.
M
ielõtt bárki is valami full exrákkal felszerelt kup-
lerájra gondolna elárulom, hogy ez a típúsú szex-
hotel nem egyéb, mint intim szálloda, amit azért
hoztak létre, hogy a pároknak legyen hová elvonulniuk, a-
hol kellemesen eltölthetnek egy pár órát. A japán lakások-
ban helyszûke miatt elég kényelmetlen a szexuális együtt-
lét, fõleg ha gyerekek is vannak, és ha a nagymama a csa-
láddal lakik. A falak nagyon vékonyak, és a szobákat elvá-
lasztó papírfalak a zajokat megszûretlen továbbítják. Ezért
valaki nagyon okosan kitalálta az intim szállókat, ahol
bárki zavartalanul lehet a barátnõjével vagy a feleségével.
Esetleg a szeretõjével. Személyzet nincs, mindenütt auto-
maták vannak felszerelve: ha a vendég bedobja a pénzt
vagy a kártyát, akkor be lehet menni, ha nem, akkor nem.
A szobák kártyával nyithatók és lehet mindenféle szoba kö-
zül választani. Van mindenféle stílus különleges bútorzat-
tal és fürdõmedencével, szökõkúttal, masszázsfotellel és
még nem tudom, milyen ketyerével dúsított, hupililára fes-
tett szobák. Természetesen a megfelelõ helyeken el vannak
helyezve az óvszer- és italautomaták. Ha valaki óhajtja,
meg is örökítheti a kellemesnek ígérkezõ tevékenységet. A
szexhotel kiagyalója még arra is vigyázott, hogy a bejárat
és a kijárat ne ugyanazon az oldalon legyen, hanem az
épület különbözõ pontjain. Gondolom, a kellemetlen talál-
kozásokat és a családi cirkuszokat elkerülendõ. Egyébként
a szexhotel napközben a legolcsóbb, ilyenkor van a fullsze-
zon, de este sem drága, úgyhogy akit nem zavar az erotikus
környezet, sokkal olcsóbban éjszakázhat itt, mint más ho-
telekben.
274
A szumó
H
ála Japán nyitottságának és a telekommunikációs
vizuális eszközöknek, mára a sumo ismertté vált a
nyugati világban is,és sok rajongója van, akik a
képernyõ elõtt szurkolják végig a mérkõzéseket. Habár Japá-
non kívül nemigen foglalkoznak a versenyzõk felkészítésével
és a mérkõzések lebonyolításával, elmondható, hogy a su-
mobirkózók között egyre több a külföldi, fõleg a hawaiiak.
A japánok õsi sportjai közül a sumo a legnépszerûbb és
mondhatni, a legeredetibb, mert más sportoktól eltérõen
nem érte külföldi hatás. Ez a sport valószínûleg több ezer
éves múltra tekint vissza, már a hetedik századi krónikák is
a császári udvar kedvelt szórakozásai között említik. Ké-
sõbb a belháborúk sûrûsödésével a katonai elit fizikai felké-
szítésének a szolgálatábaállították, de csak a XVIII. század
Dávid és Góliát.
Góliát szerepében a 284 kg-os Konishiki
275
óta mérik össze erejüket rendszeres fordulókban a tagba-
szakadt óriások. Igazi tömegsporttá csak 130 évvel ezelõtt
vált, ekkor határozták meg a mesterfokozatokat, a verseny-
szabályokat és a küzdéstechnikákat. Laikusok számára a
szumómérkõzések nem sokat árulnak el, noha nagyon
könnyû megérteni a küzdelem lényegét. A versenyzõk ho-
mokkal leszórt, kör alalkú emelvényen egymással szemben
felállnak és a harc lényege kiszorítani az ellenfelet a kör-
bõl. Ha a küzdõk egyikének a lába kivetelével valamelyik
testrésze megérinti a földet, az vesztett. Ugyancsak vesztes-
nek nyilvánítják azt, aki elhagyja a küzdõteret.
A mérkõzéseket tradicionális ruhába öltözött bíró vezeti.
Elsõ látásra a csak ágyékkötõbe öltözött, varkocsba kötött
hajú sumo bírkozók teste idomtalan hájtömegnek tûnhet,
de a felszíni zsírrétegek alatt roppant izmok feszülnek.
Mindkét versenyzõ a küzdelem elõtt sót szór a küzdõtérre. A
só a megtisztulást szimbolizálja. Ez többször is megtörtén-
het, ha egyikük nem érzi magát kellõléppen felkészülve a
küzdelem megkezdésére, vagy visszafordul letörölni arcáról
a verejtéket. A tulajdonképpeni küzdelem csak pár másod-
percig tart, amíg sikerül egyiküknek felülkerekedni a mási-
kon.
A sumo bírkózás egy rituálé sok rajongóval. A nagy, 15
napos küzdelemsorozatokat évente hatszor rendezik meg a
legnagyobb városokban, amelyeket minden rádió és
televízióadás közvetít.
Nagoyában magam is láttam sumo bírkozókat az utcán
sétálni, olyan méltósággal, mintha legalábbis félistenek
lennének. Igen, félistenek, csakhogy buta félistenek, mert
aki sumo tori (sumo bírkózó) akar lenni, annak nincs ideje
másféle tanulmányokat végezni, minden idejét a sumo köti
le. Ezért a nagy sajtókonferenciák idején a szumósok na-
gyon szûkszavúan nyilatkoznak, inkább hümmögnek és
nógatnak, mintsem félrefusson a nyelvük és valami hülye-
276
séget mondjanak. Ennek ellenére töretlen tisztelet övezi
õket és nagy elismerésnek örvendenek. Japánban vannak
különleges sumo üzletek, ahol extra méretû ruhákat, cipõ-
ket és lakberendezési tárgyakat lehet vásárolni, ugyanis a
legnagyobb termetû bírkózók elérhetik a 250–280 kg-os
súlyt is. Ezek a kolosszusok állandó segédet tartanak ma-
guk mellett, aki segít az öltözködésben, beköti a hajukat és
elkíséri õket az illemhelyre, mivel a karjuk hossza legtöbb-
ször nincs arányban testük méretével, ezért elképzelhetõ,
milyen nehézségekkel jár bizonyos mûveletek elvégzése.
A legjobb sumo bírkózók akkora népszerûségnek örven-
denek, mint Air Jordan vagy Brad Pitt, és ehhez még millió-
kat is keresnek. A tradicionális japán éttermek pedig szíve-
sen büszkélkednek híres sumosok tenyérnyomatával és
névjegyével.
Nekem még nem volt lehetõségem sumo viadalt élõben
végignézni mert a jegyárak ugyancsak borsosak voltak, így
hát lemondtam errõl az élvezetrõl. Viszont volt szerencsém
fogadni egy-két bajnokra, mely összeget pechemre el is ve-
szítettem.
277
A golf
A
golf a legnépszerûbb sportok közé tartozik Japán-
ban, ámbár csak a harmadik hellyel büszkélkedhet
a sumo és a baseball után. Ennek ellenére elmond-
ható, hogy ez a szórakozás a legdrágább. Ismerve a köz-
mondásos zsúfoltságot és az ezzel járó horribilis telekára-
kat, elképzelhetõ, hogy milyen drága mulatság egy golfpá-
lya építése és üzemeltetése. Ezért egy híres golfklubba való
belépõ megszerzése komoly nehézségekbe ütközhet. Csak
az lehet klubtag, akinek sok pénze van, vagyis a bankok és
mammutcégek vezetõi vagy a politikusok. Igen nagy meg-
tiszteltetésnek számít az, ha egy külföldi turistát meghív-
nak japán vendéglátói golfozni. Egyébként a golfpályán já-
ték közben üzleti megbeszélések folynak. A japán mene-
dzserek úgy tartják, hogy a környezet jótékony hatással
van az igazán fontos döntések meghozatalában, fõleg egy
jól sikerült ütés után. A nagyvárosokban gyakran látni ma-
gas, zöldhálós építményeket, ezek sokszor bevásárlóköz-
pontok vagy belvárosi lakónegyedek környékén vannak.
Eleinte azt hittem, hogy madárházak, de aztán késõbb ki-
derült, hogy golf gyakorlópályák. Lehet itt is igazi golfot
játszani, de az emberek gyakorolni jönnek ide. Egymás u-
tán ütik el a labdákat. Nem a pontszámra mennek, hanem
a mozdulatot csiszolják, a technikát, hogy miként lehet jól
ütni. Mások csak a stresszet ütik el és az irodai munkában
berozsdásodott izületeket próbálják megmozgatni. Ezek a
golf gyakorlópályák néha több emeletesek, este valóságos
labdaesõt lehet látni, annyian vannak. Persze, a legfelsõ e-
meletek itt is drágák, és a pénzesebb embereknek vannak
fenntartva, de a golfegyesületekhez képest itt nem kell több
ezer dollárt felmutatni, hogy valaki eljöjjön egy órácskát
golfozni. A golfpályát környezõ utcákban sokszor találtam
278
kóbor labdákat. Az egyik ott lakó polgár mesélte, hogy egy-
szer valakit fejbekapott a golflabda és annyira megütötte,
hogy az illetõ belehalt. Amikor a golfos üzletben voltam né-
zelõdni, az eladó elmondta, hogy a legjobb és legdrágább ü-
tõket második világháborús relikviákból csinálják, például
híres ágyúkból és rettegett csatahajók hajócsavarjaiból.
Ma-jan, Mahjong
Á
zsia legnépszerûbb társasjátéka a mahjong, a domi-
nóhoz hasonlít és valamiképpen az ezer éve, a kínai
Szung dinasztia idején feltalált kártyajáték útóda.
Négyen játsszák, s a résztvevõk között ádáz küzdelem dúl,
hogy a 144 darabból álló készlet téglácskáiból az összeillõ-
ket egymáshoz illesszék.
Ez a játék sehol sem olyan népszerû, mint Hongkong-
ban. Ezt játsszák a munkások az ebédszünetekben vagy a
cégvezetõk a hosszú üzleti tárgyalásokon. Japánban is na-
gyon elterjedt, a japánok közmondásos szerencsejáték-má-
niáját ismerve elmondhatjuk, a mahjong elfoglalta az õt
megilletõ helyet a sumofogadások, a lóverseny, a motor-
csónakverseny és a jatékautomaták között. Japánok milliói
adják át magukat a mahjong-õrületnek otthon, éttermek-
ben és játékbarlangokban. A szûk japán lakásokban szo-
kott lenni egy speciális játékszoba, ahol minden hétvégén
összegyûlnek a házigazda munkatársai és barátai. Ez a
szoba a lakás az utca leghangosabb felére esõ részében
van, hogy a játékkal járó fülsiketítõ csörömpölés ne zavar-
ja a ház pihenni vágyó tagjait, ugyanis egy mahjong-parti
mélyen belenyúlik az éjszakába. A madzsong olyan, mit a
kábítószer: minél többet játszunk, annál nehezebben lehet
abbahagyni. Nemegyszer megtörténik, hogy a játékosok 36
279
órát játszanak egyfolytában. A hivatalos verzió szerint
mahjongot pénzben játszani úgy Kínában, mint Japánban
szigorúan tilos, de sokan áthágják a szabályt, mivel évente
dollármilliók forognak kockán és cserélnek gazdát. Csak
akkor nem játszanak pénzben, ha öregek is vannak a tár-
saságban – ezt az öregek iránti tiszteletbõl teszik. Ha nem
pénzben megy a játék, akkor már nem érdekes, a játékosok
elveszítik érdeklõdésüket a játék iránt. A mahjong annyira
megbabonázta a tömegeket, hogy annak idején Kínában,
a forradalom után Mao Ce-tung hivatalos rendelettel til-
tatta be a játékot, és a játékosok számára politikai átneve-
lést helyezett kilátásba.
Pszichológusok úgy vélik, amellett, hogy a mahjong e-
gész családokat tesz tönkre, mégis megvan a jó oldala, és
hasznos társadalmi célokat szolgál. A sûrûn lakott Hong-
kongban vagy Japánban a mahjong segít feledni a stresszes
munkahelyi körülményeket és lehetõvé teszi az agresszív
indulatok levezetését. Napjainkban a mahjong töretlen
népszerûséget élvez és semmilyen hatósági rendelet nem
tiltja a játékot, mivel a hatóságok – akik maguk is titkon
nagy játékosok – rájöttek, hogy semmilyen eszközzel nem
lehet már a játék óriási népszerûségét visszafogni.
Jómagam a majjongot nem mertem kipróbálni, mert
egy balul sikerült sumo és lóversenyfogadás elég érzéke-
nyen érintett és keményen betette az ajtót. Noha a baráta-
im sokat noszogattak, megkutyáltam magam és megma-
radtam kibicnek.
280
A várkastélyokról röviden
A
japán várkastélyok többsége a XVI. század második
felében és a XVII. század elején épült. Ekkor dúltak
a legvéresebb hûbéri harcok és a legelkeseredettebb
háborúk a hatalom birtoklásáért az egymással rivalizáló
földesurak között. A várak és erõdítmények többségével az
a helyzet, hogy rémesen sablonosak és túlságosan hasonlí-
tanak egymásra. Ezt azzal magyarázzák, hogy ezek a vá-
rak aránylag rövid idõ alatt épültek fel, amikor mindegyik
hûbérúr a már bevált sémák szerint igyekezett megépíttet-
ni a sajtát erõdítményét. Ebben a korban nemigen volt idõ
új stílusirányzatok szerint építkezni. Késõbb, 1603-ban, a-
mikor Tokugawa Ieyasu nagyúr shogun lett, lett volna al-
kalom építkezni, de a kormányzat, hatalmát féltve, szigorú
rendelettel tiltott meg mindennemû építkezést.
A kumamatói várkastély
281
Valójában mindegyik várnak megvan a maga sajátos-
sága, építészetileg azonban nem sokban térnek el egymás-
tól. Mindegyiknek hatalmas kõtömbökbõl épült az alapja,
a felsõ épületek falait fehér burkolat takarja és a tetõzetük
pagodaszerû. A második világháború alatt számos várat
lebombáztak, de késõbb ezeket újjáépítették. Igaz, hogy
vasbetonból, de talán azért, hogy soha többé ne éghesse-
nek le. Ilyen vasbetonvár a nagoyai, az osakai, a hiroshi-
mai, az okazaki-i, és még sok más. Tökéletes hamisítvá-
nyok ezek, amire csak akkor jövünk rá, ha bennt vagyunk
a termekben vagy ha megtapogatjuk a falakat. Egész Ja-
pánban csak négy vár van, amelyeket valóságos nemzeti
kincsként tartanak számon: a hófehér Himeji vár Osakától
nyugatra, a hikonei vár a Biwa-tó mellett, Matsumoto vára
a Japán Alpokban és az Inuyama jo Nagoya mellett. Ezen
kívûl úgy tartják, hogy a Himeji várkastély volt a legszebb,
a Kumamotó a legerõsebb, az osakai a legnagyobb és az
inuyamai a legrégebbi.
282
Okazaki jo, az Okazaki-i várkastély
O
kazaki városába úgy kerültem, hogy egyszerûen
átbicikliztem Nagoyából. Az alig 40 km nem oko-
zott problémát, annál inkább az a tudat, hogy saj-
nos az okazaki-i várkastélynak is már csak az alapjai ere-
detiek. A második világháborúbeli szõnyegbombázások-
nak köszönhetõen, minden egyéb hagyományhû rekon-
strukció. Éppen ezért a kastélyban nem is volt gazdag mú-
zeumi kiállítás, hanem pár magángyûjteményt nézhetett
meg az érdeklõdõ. Annál inkább kárpótolt az a tudat, hogy
itt született Tokugawa Ieyasu, a shogunátus megalapítója és
a várkastély mellett található parkban, helyesebben a par-
kon átfolyó Yahagi gawa nevû folyó hídján találkozott To-
yotomi Hideyoshi, a másik nagy, legendás hadvezér egy
rablóvezérrel, aki késõbb segítségére volt a nagyúrnak. A
parkban nagyon szép látványt nyújtott a sok virágzó cse-
resznyefa, és a virágnézést a piknikkel összekötõ japánok
tömege. Mindenfele vándorárusok kántáltak, egyik sült tin-
tahalat, másik édességet kínált, ki-ki a maga portékáját dí-
csérte jobban, és próbálta túlharsogni a másikat.
A várkastély mellett volt szerencsém megnézni egy kard-
kiállítást is, természetesen ma gyártott szamurájkardokból,
amelyeket mai mesterek készítettek tradicionális módsze-
rekkel. Leszámítva a gyárban készült, olcsó vaskókat, ame-
lyeket bárki pár száz dollárért megvásárolhatott, a kézzel
kovácsolt kardok éppolyan kiválóan voltak megmunkálva,
mint a samurai idõkben és darabjáért 30–40.000 dollárt
kértek. Ezekkel a kardokkal ketté lehet hasítani egy embert,
vagy egy csapással három egymás mellett állót lehet elvág-
ni, mint valami szalmabábút.
283
Inuyama jo – az inuyamai várkastély
I
nuyama város (inu – kutya, yama – hegy) várkastélya
méltán sorolható a leghíresebb japán várkastélyok kö-
zé, mert ez az egyetlen várkastély, amely nem vált tûz-
vész áldozatává és nem bombázták le a második világ-
háborúban. Továbbá ez a legrégibb erõdítmény egész Ja-
pánban.
Az Inuyama város fölött magasodó dombon álló fehér
várkastély volt Japán elsõ erõdítménye. 1440-ben Oda Yo-
jiro Nobuyasu hûsége jutalmául megkapta a mai Inuyama
körül elterülõ birtokot és felépítette az Inuyama jo-t. Az
egykori földesúr és vazallus helyesen választotta ki a helyet
az építkezéshez, mert a várkastély nagyon kedvezõ helyen
fekszik és a közlekedési csomópontokat minden nehézség
nélkül ellenõrizni lehet.
Az erõs alapfalakra épült lakótornyot a pagodaszerûen
visszaugró emeletek és tetõszerkezet jellemzi. A várat kör-
bevevõ falak öt méter magasak, a lakótorony magassága
19 méter és a várkastély magassága a földfelszíntõl mérve
24 métert tesz ki. Az 1600-as döntõ jelentõségû sekigaharai
ütközet után Tokugawa Ieyasu fegyverrel kényszerítette ki
a békét, az egymással is hadakozó feudális földesurakat
rendre behódoltatta, és egyesítette a polgárháborúban szét-
darabolt országot. 1617-ben az inuyamai várkastély a sho-
gun-párti Naruse-család hatalmába került. 1871-ben, a
shogunátus bukása után az országot prefektúrákra osztot-
ták, és a Naruse-család elveszítette a kastélyt. Ezután a vár-
kastély sokáig lakatlan volt és lassan romosodni kezdett,
míg az 1891-es földrengés súlyosan megrongálta.
1895-ben a Naruse-család visszakapta jogos tulajdonát,
de csak azzal a kikötéssel, hogy renoválja az épületet és vi-
seli a helyreállítási munkálatok költségeit. Ma ez az egyet-
284
A szerzõ az inuyamai várkastély elõtt
285
len magánkézben lévõ kastély egész Japánban és a Naruse-
klán büszke arra, hogy 1617-tõl napjainkig sikerült meg-
tartani – rövid szünettõl eltekintve – a család örökségét.
1935-ben Inuyama jo-t nemzeti kinccsé nyílvánították,
és védelem alá helyezték. A kastély ma múzeum, helyreál-
lított termeiben fegyvereket, bútorokat, régi dokumentu-
mokat stb. tekinthet meg az idelátogató. Belépéskor a cipõt
le kell vetni, és csak zokniban szabad közlekedni a lépcsõ-
kön és a termekben. Mai szemmel nézve a szobák, a lépcsõ-
fokok, a szemöldökfák kissé túl kicsire vannak méretezve,
ez érthetõ is, hiszen abban a korban az 175 cm magas em-
berek igen nagytermetûeknek számítottak. Ebbõl automati-
ce az következett, hogy sikerült néhányszor bevernem a fe-
jemet az alacsony szemöldökfákba. Kakasokat szerezni
azért mégiscsak megérte, mert nagyon élvezetes látványt
nyújtott a várkastély, noha termei eléggé szûkek voltak, és
fegyverarzenálja messze elmaradt az európai kastélyok
lovagtermeinek kínálatától.
286
A fülemülepadló
A
japán várkastélyok többségében a szobákat és az e-
meleteket összekötõ folyosókat nem fedi gyékény-
szõnyeg. Ez csak a termekben és a szobákban van.
Maga a folyosó csupasz, megfeketedett deszkapadló, ame-
lyet azonban úgy szerkesztettek meg, hogy akár a legóva-
tosabb lépés után is furcsa, nyikorgó hangot ad. Ezért ne-
vezték el naruita (fülemüle) padlónak. A fülemüle-padlót
egészen a múlt századig használták a földesurak kasté-
lyaikban, amolyan riasztóberendezésül a tolvajok, a kémek
és a besurranó orgyilkosok ellen. A ninják azonban megta-
lálták a módját, hogy hogyan lehet kijátszani a fülemüle-
padlót: egyszerûen a falakon közlekedtek. Erre meg is volt
az okuk, mert sok helyen az õrség este aktiválta a padló a-
latt rejlõ idõzített bombákat. A 3-4 méter mély, nyársakkal
Kondo Soshi barátommal Inuyamában
287
és mérges kígyókkal felszerelt lyukakba nem volt ajánlatos
beleesni. Aki mégis túlélt egy ilyen zuhanást a sötétben és
nem tudott öngyilkosságot elkövetni, azt elevenen nyúzták
meg a samurai-ok. Nem tudom, hogy a háziak hogyan vé-
lekedtek az örökös nyikorgásról, gondolom, idõvel meg-
szokták. Állítólag a fülemüle-padló éjjel az elcsendesedett
várkastélyban minden neszt tízszeresen ad vissza.
Az inuyamai Monkey Center
I
nuyama, azon kívül, hogy pompás várkastéllyal, falu-
múzeummal, nagyszerû kirándulóhelyekkel rendelke-
zik, arról is híres, hogy itt van az ország legnagyobb
majomgyûjteménye. A Monkey Center olyan, mint egy ha-
talmas állatkert, de csak majmokat lehet látni, kicsiket és
nagyokat, szóval, mindenfélét, amit a majmos földrészek-
rõl össze lehet szedni. Napközben az állatok a vizesárokkal
és hálókkal elkerített parkokban élik mindennapi életüket.
Éjszakára, vagy ha esik az esõ, visszatérhetnek a majom-
házba.
Néha a látogatókat beengedik az egyik, kerítésekkel és
vizesárokkal elkerített mini dzsungelbe, ahol agy kölyök-
macskánál is kisebb sárga majmocska tanyázik. De me-
reszthettük a szemünket, mert alig kétszer sikerült megpil-
lantani a nagyon félénk jószágot, aki rendkívül szeretett el-
rejtõzködni a turisták szeme elõl. Mondhatni, ez volt a
hobbija, ha azóta észhez nem tért, és meg nem lógott az ál-
latkertbõl. Ennél nagyobb probléma történt már az inuya-
mai majomközpontban, ugyanis megszökött egy hím goril-
la, mert az ápolója nem zárta be tökéletesen a ketrec ajta-
ját és az óriásmajomnak sikerült egy fadarabbal megbû-
völnie a zárat. Az ismeretlen okok miatt feldühödött goril-
288
la ámokfutást rendezett az állatkert területén és egy útjába
kerülõ egyetemista lányt felpofozott és a fenekébe hara-
pott. Ezután, mint aki jól végezte dolgát, visszatért a ketre-
cébe. Az állatkert igazgatója még aznap elbocsátotta a ha-
nyag ápolót, feltételezve, hogy az állat agresszivitását a
nem megfelelõ bánásmód váltotta ki. Gondoljuk csak el,
milyen kellemetlen meglepetés lehetett a lánynak ez a ta-
lálkozás. Szépen sétál a parkban, kezében egy adag fagy-
lalttal, amikor hirtelen felbukkan egy felizgult gorilla. El-
szaladni nem lehet, fára mászni nem érdemes, valamelyik
ketrecbe hirtelen bebújni nem ajánlatos, mert mindenütt
majmok vannak. Szóval, kész peches nap.
De még ennél is kellemetlenebb dolog történt a heidel-
bergi állatkertben. A kifutóján gubbasztó hím gorilla hátat
fordított az õt heccelõ diákoknak, majd megunva a dolgot,
belecsinált a tenyerébe és a válla fölött bedobta a látogatók
közé. A váratlanul érkezõ „manna” némi riadalmat oko-
zott a vasárnapiasan öltözött látogatók körében, többek
között telibe találva egy kedélyes öregurat, aki épp a pipá-
jával volt elfoglalva. Az állatkert vezetõsége nem vállalt fe-
lelõsséget az esetért, de az „Állatokat etetni tilos!” tábla
mellé felszerelt egy másik figyelmeztetõ táblát, miszerint
pénzbírságra számíthat az, aki az állatokat bármilyen mó-
don bosszantja vagy tárgyakat dobál be hozzájuk. Inuya-
mában, a gorillaházban láttam egy kiállítóteremben viasz-
ból megcsinálva egy gorilla napi táplálékát alkotó gyü-
mölcsöket és zöldségeket, majd egy kicsit odébb ki volt állít-
va az ezekbõl visszamaradó melléktermék. Mondhatom,
hatalmas volt! Akkor inkább a gorillával való találkozást
kérem, ha már választani lehet.
289
Tagata jinja, a japán szex-szentély
A
termékenység kultusza már az ókori Japánban is is-
mert volt, és egyes szakértõk szerint kínai vagy kore-
ai közvetítéssel érkezett az országba. Más vélenyek
szerint lehetséges, hogy ez a történelem elõtti idõkben kifej-
lõdött animista vallás maradványa.
Nagoya és Inuyama városok között félúton található Ja-
pán egyedüli szexszentélye, a Tagata jinja. A férfiúi termé-
kenység tiszteletére szentelt sintoista templomot az ameri-
kaiak tréfásan szex-szentélynek nevezik és igen nagy hír-
névnek örvend a külföldi turisták körében. A szentély udva-
rán és csarnokában rengeteg kõbõl és fából faragott férfiúi
ékességet csodálhat meg az idelátogató. A kulcstartóra a-
Ebben a szentélyben õrzik azt az óriási fából készült phallost,

amely a nagy márciusi felvonulás fõ attrakciója
290
kasztható mini mérettõl kezdve a faltörõ kos nagyságát el-
érõ óriás phalloszig minden megtalálható itt. Ezeket a kul-
tikus termékenységszimbólumokat minden év március 15-
ke körül megrendezett ünnepség keretén belül hordozzák
körbe a városban. A ceremónia eredete az õsidõk ködébe
veszett, talán a régi papok a termékenységszimbólumok
körbehordozásával próbálták megerõsíteni a település la-
kóinak termékenységét és elûzni a rontást a nemzõképtelen
férfiakról vagy a meddõ nõkrõl.
Manapság a Tagata jinja látogatói többnyire kíváncsis-
kodó turisták, de gyakran elzarándokolnak ide azok a ja-
pán nõk, akik gyereket szeretnének vagy akiknek ez több-
szöri próbálkozás után sem sikerült. A szentély legnagyobb,
valósággal oszlopnyi nagyságú és istenségként tisztelt
phallusa elõtt a nõk elrebegik fohászaikat és segítséget kér-
nek az istenségtõl gondjaik orvoslására. Ezután sor kerül az
étel, ital és pénzáldozat bemutatására. A termékenység-
szimbólumokat a hatás fokozása érdekében akár meg is le-
het érinteni vagy megcsókolni. Legvégül a hívõ amulettet
vásárol a szentély udvarán található bazárban. Sok eset-
ben az amulett egy cukorból és marcipánból élethûen meg-
formázott hímtag. Úgy tartják, ha ezt egy meddõ nõ elszop-
ja, akkor különösen termékeny és fogamzásképes lesz. Fõ-
leg, ha a pap jó pénzért megáldotta a csodahozó amulettet.
Mindenesetre a külföldi turisták sokkal nagyobb érdeklõ-
dést tanúsítanak a szentélynek mint a japánok, és a rossz
nyelvek szerint épp emiatt olyan alacsony Japánban a szü-
letések száma.
291
Indiana Jones-történet
M
iután kinézegettük magunkat Inuyamában és a
várból lefelé jövet még megnéztük az egyik pa-
rasztházból kialakított múzeum igen igen szerény,
de annál érdekesebb kiállítását, Soshi barátommal elhatá-
roztuk, hogy elzarándokolunk egy még a második világhá-
borúban lebombázott szentély romjaihoz. Ezt a szentélyt (a
nevét már sajnos elfelejtettem) az inuyamához közeli hegyek
egyikén alapították, de a világháború miatt megszûnt létez-
ni, a papok vagy kihaltak, vagy elvándoroltak.
A hegy lábáig autóval mentünk, valami rettenetes döcögõ
úton, végül elfogyott az út és csak gyalogösvényen lehetett
felmenni a hegyre. Olyan sûrû volt a dzsungel, hogy három
lépésnél többet nem lehetett elõre látni. Volt, ahol kaszabolni
kellett a vadul burjánzó növényeket, hogy haladni lehessen.
Állandóan csepegett a víz mindenünnen, nagyon párás volt
a dzsungel. Az út szerpentinesen vezetett fölfelé, és útközben
rombadõlt pihenõhelyek voltak, ahol le lehetett valamikor
ûlni vagy be lehetett húzódni a természet viszontagságai elõl.
Ezeken a pihenõkön kis oltárok voltak elhelyezve, mindenféle
kõbõl faragott istenségekkel, amelyeket már félig belepett a
dzsungel. Soshi barátom fanatikus shintoista-buddhista mód-
jára imádkozott mindegyik szobornál, dacára annak, hogy a
mai modern Japánban a fiatalokat az amerikanizálódás mi-
att nem érdekli a vallás és az õsök tisztelete. De nem csodál-
koztam, mert tudtam, hogy Soshi régi samurai családból
származott és náluk igen ápolták a hagyományokat. Az
egész család harcos volt: az apja és a bátyja kendózott és ka-
ratézott, az anyja és a lánytestvére lándzsakardokkal vívott és
nyilazott, Soshi pedig négyévesen kezdett el karatézni és vív-
ni. Ezen kívül igen magas szinten mûvelték még a kaligráfiát,
a virágrendezést és a teaszertartás mûvészetét és a festészetet.
292
Amíg Soshi imádkozott, addig én riadtan néztem minden-
felé, nehogy a liánok közül a nyakamba ereszkedjék valami
zöld kígyó, vagy én akasszak le egyet a fáról. Végül felértünk
a hegy tetejére, ahol a szentély fõ épületegyüttesei voltak va-
lamikor és egy barlangrendszer a sziklába vájva, amelyet
még elég jó állapotban találtuk. Még egy darabig járható is
volt. Az épületek romos állapotban voltak. Mondhatni, min-
dent úgy találtunk, ahogy annak idején hagyták a menekü-
lõ szerzetesek a szõnyegbombázások közben. A konyhában
még ott volt a rozsdás kés az asztalon, a templomokban min-
den nagy rendetlenségben feküdt egymáson. A mennyezet
beszakadva, a falak szétlõve, sok gödör mindenütt. Nézeget-
tem a szobrokat, a nagy dobok maradványait, a többi felsze-
relést, közben Soshi mondta, hogy ne nyúljak semmihez,
mert itt minden a sárkányistené meg a hegy isteneié. Õ köz-
ben elment imádkozni a barlangba, a kõbõl faragott sár-
kányhoz, én meg – milyen az ember? – elvettem három szép
bronzszobrocskát, hogy megtartom emlékbe és hazahozzam.
Majd arra gondolva, hogy nem lesz jó, mert a reptéren való-
színûleg az érzékelõ ki fog akadni, és okozok magamnak egy
csomó kellemetlenséget, szépen visszatettem a szobrokat.
Aztán elmentem a barlangba egy öngyújtóval világítva, ahol
a barátom már végzett a haragos tekintetû és ijesztõ kõsár-
kány elõtt. Más nem volt a barlangban, a sok száz, diónyi pó-
kot leszámítva. Lefelé menet a hegyrõl, egy kicsit elõremen-
tem, így egy kanyarodóban elvesztettük egymást. Ebben a
pillanatban kidõlt egy hatalmas fa és majdnem agyoncsa-
pott. Az ágai súrolták a karomat. A barátom már szaladt fe-
lém, hallotta a nagy ropogást. Nem szóltam semmit sem a
szobrokról, de hiszem, hogy ha akkor nálam lettek volna, a fa
biztosan telibe talál. Sokan nem hisznek a helyi istenségek vagy
szellemek bosszúálló erejében és az afrikai expedíciók titokzatos
baleseteit is megmosolyogják, véletlen egybeesésnek könyvelve
el az esetet. De én tudom, hogy véletlenek nincsenek.
293
A japán csoda titka
S
okan filóztak már azon, hogy minek köszönhetõ Ja-
pán hirtelen gazdasági fellendülése és vezetõ gazdasá-
gi hatalommá vállása a Távol-Keleten. Egyesek szerint
a japánok szorgalmának, kitartásának, önfeláldozó termé-
szetének, közösségszellemének, fanatizmusának köszönhetõ
a siker. Amióta Japán 1868-ban kilépett a feudalizmusból,
egészen napjainkig szemmel követhetõ a fejlõdés, az a nagy
iramú haladás, amit más országok csak évszázadok alatt
érhettek el. Jóllehet a második világháború megakasztotta
ezt a folyamatot, mivel Japánban még a németországi ka-
tasztrófánál is nagyobb volt a pusztítás, Japán fõnixma-
dárként született ujjá.
A konkurrens cégek gyakran hozzák fel ürügyül. hogy
valójában Japán soha nem is produkált semmi újat, ha-
nem ügyesen lekoppintotta a környezõ országok vívmá-
nyait. Szerintem a japán csoda magyarázatát épp a máso-
lásban kell keresni. A japánok ugyanis nem csak egyszerû-
en koppintanak, ahogyan ezt számtalan kínai, bangkoki
és ne mondjam, hogy melyik országbeli cég teszi, hanem a
másolást mûvészi tökélyre fejlesztették. Az adott terméket
megvizsgálták, feltérképezték jó és rossz oldalait, és egy
olyan új terméket hoztak létre, amely százszor jobb volt,
mint az eredeti. Mindenben azt keresték, ami jó, szép és
hasznos és ezt továbbfejlesztették. Ezért jók a japán termé-
kek, és ezért olyan nehéz selejtet vagy rossz minõségû árut
találni a japán piacon. Mert selejt nincs. Egyszerûen nem
létezhet.
294
Narában másodszor
A
második narai utazás alkalmából már hamarabb
felkeltem, de így is annyi volt a látnivaló, hogy csak
egy töredékét láthattam. Narában annyi a temp-
lom, kolostor, szentély és múzeum, hogy nem is tudtam,
hol kezdjem.
Nara északi részében van a város legfõbb nevezetessége,
a Todaji templom, amelyet 745-ben kezdtek építeni. Ez a vi-
lág legnagyobb faépítménye, itt õrzik a Daibutsu-nak ne-
vezett hatalmas Buddha-szobrot. A szobor készítéséhez 437
tonna bronzot, 75 kg higanyt és 130 kg aranyat használtak
fel. Egyébként a méretei a következõek: 15 méter magas, az
arca 4,8 méter hosszú és 3 méter széles, szemei 1,2 méter
hosszúak, a szája 1,12 méter széles, a fülei 2,5 méter hosz-
szúak. A szobor mellett, az egyik oszlopban jókora repedés
van. A hívõk úgy tartják, hogy aki ezen átbújik, a paradi-
A Todaiji templom
295
A Todaiji teplom elõtt Takakoval
296
Keleti kapu
Yumenodo
A Horyuji templomrendszer
csomba kerül. Én is megpróbáltam, de csak félig fértem be,
aztán beszorultam úgy, hogy se ki se be. Végül kihúztak az
utánam jövõ próbálkozók. Ajánlom mindenkinek, hogy ezt
a próbát mindenki gyermekkorában végezze el, a siker
150%-ban garantált. A Todaiji mellett, közvetlenül a bejá-
rat elõtt megtekinthetõ a nemzeti kinccsé nyílvánított 4,5
méteres bronzlámpás, amit én rossz szokásomhoz híven a
297
A legnagyobb japán harang
298
Kamino-mido, Horyuji
templomból kijövet néztem meg. Hiába, a nagy Buddha el-

sõbbséget élvezett.
Egy másik látványosság a Horyuji körül található temp-
lomrendszerben megtekinthetõ kincsek, fa- és kerámiaszob-
rok mellett az 1210-ben épült harang, amely 3,9 méteres
magasságával és 2,8 méteres átmérõjével a legnagyobb ja-
pán harang. Az õsi templomok körül szelíd õzek sétálnak,
akik süteményt koldulnak a látogatóktól. Ha adunk nekik,
még többet akarnak, és jó darabig kísérgetnek. Sajnos, ezek
az õzek nem reagálnak semmilyen szóra és sehogy sem
akarnak lekopni, pedig már a „kusti el!”-t is kipróbáltam.
Végül odavezettem õket egy amerikai csoporthoz, hogy fog-
lalkozzanak velük.
299
Iga Uenóban
I
ga Ueno kastélyvárosa, a történelmi Iga tartomány köz-
ponti települése arról nevezetes, hogy a középkorban itt
volt a híres-nevezetes ninják egyik fõhadiszállása. Ak-
koriban a ninják fõ foglalkozása a besurranás, a hírszerzés,
szabotálás és bérgyilkosság volt, mindig annak a fõúrnak a
szolgálatában, aki a legtöbbet fizetett. Napjainkban ez a
tevékenység már csak a hagyományápoló klubok és egye-
sületek fenntartásában merül ki, ahol mellesleg harcmûvé-
szetekkel is foglalkoznak. Itt, Iga Uenoban is rengeteg ki-
sebb-nagyobb ninjaiskola létezik, és minden évben rend-
szeres vendégeik a hagyományos, történelmi témájú hely-
béli ünnepségeknek és bemutatóknak.
Matsuo Basho emlékmûve elõtt
300
Az Iga Uenói ninja várkastély
A város fõ büszkesége az 1611-ben épített várkastély, a-

hol a nagyszerû kilátás mellett érdekes haditechnikai kiál-
lítást lehet megtekinteni a kastély rekonstruált fegyverter-
mében. A másik helyi látványosság, a nr. 2, egy híres nin-
301
javezér háza, ahol csinos lányok piros és lila gyakorlóru-
hában mindenféle rejtekhelyek, titkos válaszfalak és csapó-
ajtók segítségével mutatják be a láthatatlanná válás mûvé-
szetét. A több száz éves házban az eredeti berendezés mel-
lett sok csapda is van, bár ezek mára hatástalanítva van-
nak és megkímélik a kedves látogató életét. Ha már a nin-
jáknál tartunk, meg kell említenem, hogy az igazán vesze-
delmes ninják nem Iga Uenóban vannak, hanem a japán
mammutcégeknél vagy a konkurrens nyugati cégeknél
vannak bevetve. Feladatuk ma már nem a gyilkolás, ha-
nem az ipari kémkedés. A mérget nem a vállalat igazgató-
jának a poharába teszik, inkább a központi számítógép-
rendszert fertõzik meg vírusokkal.
A nr. 3 látványosság Matsuo Basho híres haiku-költõnek
az Aizen templomban emelt emlékmûve, ugyanis õ a város
nagy szülöttje. Rossz nyelvek szerint Basho is ninjaként
mûködött. Specialitása a hírszerzés volt, ugyanis verselés
közben maradt elég ideje leskelõdni és hallgatózni, majd
beszámolni minderrõl a megbízójának.
Árvíz Nagoyában
A
z õszi esõzések nálunk megszokottnak és mindenna-
pinak számítanak, de nem így Japánban, ahol a táj-
fun tombolása idején elszabadul a pokol, és az em-
ber kezdi azt hinni, hogy az ég összes csatornáját most nyi-
tották ki. Olyan hatalmas vízmennyiség tud lezúdúlni,
hogy órák alatt árvíz keletkezik, egyszerûen nincs idõ felké-
szülni a gátépítésre, vagy az ilyenkor szokásos tennivalók-
ra. Ezt rettenetes szélvihar kíséri, ilyenkor kerékpárok röp-
ködnek a levegõben, és a tájfun nyomában a város úgy néz
ki, mint valami légitámadás után.
302
Nagoyában 2000. szeptember 12-én akkora lett a vízál-
lás, hogy minden eddigi rekordot megdöntött. Szükségálla-
potot hirdettek ki, és szabályszerûen kitelepítették a lakos-
ságot az alacsonyan fekvõ területekrõl. A víz házakat, uta-
kat, vasúti töltéseket, gátakat mosott el, és sajnos, emberál-
dozatokat is követelt. Ott, ahol eddig a metró közlekedett,
most a szennyes ár száguldozott, és az utcán az autóbu-
szoknak csak a teteje látszott ki a vízbõl. A pontosságáról
híres szupervonat, a shinkansen eddig egész évben egy per-
cet késett összesen, amiért elnézést is kértek az utasoktól, de
most az árvíz miatt 18 óra késést könyveltek el, ugyanis az
esõtõl és a víztõl nem lehetett látni a pályát. Már ahol még
volt pálya. Olyan meglepetésszerûen nõtt a víz, hogy az
este hatkor még csak térdig érõ víz 11 órára már mellig
érõvé nõtt. A hivatalba szorult, családjuk biztonságáért ag-
gódó hivatalnokok öltönyben és a foguk közé szorított ak-
tatáskával úsztak haza, mintsem szeretteiktõl külön legye-
nek ezekben a válságos pillanatokban. Az embereknek
most lehetõségük akadt, hogy saját házuk tetejérõl ugorják
a fejeseket, de erre senkinek sem volt kedve, miután látott
egy-két házat a padlásra menekült szomszédokkal össze-
omlani. Jellemzõ a japán közösségtudatra, hogy az ilyen
jellegû természeti katasztrófa nem váltott ki tömeghiszté-
riát vagy pánikot. A háztetõkön kuporgó emberek türelme-
sen kivárták, hogy a csónak értük is visszaforduljon. Nem
akart mindenki bepréselõdni a más helyére. A mentés, a ki-
telepítettek ellátása csendben és szervezetten történt, talán
a japánok még fegyelmezettebbek voltak, mint máskor.
Mindenki igyekezett minden tõle telhetõt elkövetni, hogy a
szomszédain a lehetõségekhez mérten segítsen. És ami a
legfontosabb: senki sem nyúlt a más vagyonához, és az el-
árasztott házakba senki sem tört be az éj leple alatt.
303
Búcsú Japántól
J apán csodálatos ország, amelynek száz arca van: a le-

gendák ködébe veszõ éppúgy megtalálható, mint a leg-
modernebb. Az itt töltött évek alatt megtanultam szeret-
ni és elfogadni furcsaságait, amelyek talán nekünk szokat-
lanok, mert rossz oldalról közelítjük meg õket. Az élet isko-
lájában sok mindent lehet tanulni, olyasmit is, amit csak a
saját bõrén tanulhat az ember. Ilyen iskola volt nekem Ja-
pán, ahol a mindennapi élet forgatagában való helytállás
volt a legnehezebb próba. Ennek köszönhetõen ma már
más megvilágításban látom a világot és vélekedem ügyes-
bajos dolgairól. Lassan elérkezett az elutazás pillanata.
Nehéz volt a búcsú egy olyan országtól, amelyet bátran
második hazámnak tekinthetek, és népét szívbõl szeretem.
Az elválás keserûségét megédesíti a tudat, hogy ismét
visszatérek, hiszen semmi sem tarthat örökké. Hogy is írta
Tamási?
„Lassan felálltam és azt mondtam:

– Igaza van. Késedelem nélkül haza fogok menni,
hogy otthon lehessek valahol ezen a világon! Igaza van:
nem is lehetünk más célra ebben az életben, mint hogy
megismerjünk mindent, amennyire lehetséges: a tarka
és zegzugos világot, a megbocsátandó embereket, az
egymásra morgó népeket, s amikor mindent megis-
mertünk, amennyire lehetséges, akkor visszamenjünk
oda, ahol otthon lehetünk.”
Valahogy így van ez velem is. Addig is, míg valahol ott-
hon lehetek, ajánlom ezt a könyvet mindazoknak, akik
szeretik Japánt, a japánokat, és szeretnének többet megtud-
ni errõl az országról, amely már-már egy másik bolygó ké-
304
pét mutatja innen, Európából szemlélve. Tudom, hogy e
könyv rettentõen hiányos, de vegyük csak úgy, mint egy
szeletet a tortából, amely színes is, ízes is és mindenféle eg-
zotikus gyümölccsel van borítva.
305
Tartalomjegyzék
Elõszó helyett 7
A kezdet 10
Irány Japán 13
Az elsõ napok Nagoyában 17
Taxival 20
A japán lakás 22
Ruha és cipõvásárlás 26
Halló – Moshi-moshi 27
Vándor árusok 29
Külföldiek Japánban 30
Tokyoban 32
A borbélyüzletek 37
A japánok és a frizurák 38
Lakásbérlés 39
A névjegykártya 41
A német templomban 42
Földrengések 44
Metróval 47
Busszal 50
Fûtés a japán lakásokban 51
A japán éttermek 53
A japán ételekrõl 55
A japán étkezési szokások 60
Narában, a régi fõvárosban 64
Utcai kõszentek 70
Címek, utcák, házak 71
Papírzsebkendõ 73
A japán pénzek 74
Professzor barátom, Taira San 76
A 100 yenes shop 78
Láb- és papucskultúra 79
306
A tradicionális japán illemhely 81
A biyuti toire – a csodálatos illemhely 82
Tetoválás 85
Orvosi maszk hûlés ellen 87
Modern samurai-ok 89
A harakiri – a rituális japán öngyilkosság 93
A mezõgazdasági központban 96
Bevásárlás 98
A sintoista szentélyek 99
A temetõben 101
A buddhista templomok 104
Fürdés otthon 107
Tévézés 109
A japán káromkodások 111
Majmok 112
Kirándulás a Japán Alpokba 114
A yukata 116
A japán stílusú vendégfogadó, a ryokan 118
Az onsen 121
A japán nemzeti ünnepekrõl röviden 123
A borravaló 127
A pachinko 124
Az Internacional Centerben 126
Viaszételek 126
Barátom, Martin 127
A nõi kimonó 133
Óvszer 138
A furoshiki 139
Kamionok 139
A hina matsuri 140
Csodás díszhalak 142
A koi nobori 143
Az Atsuta Jingu szentélyben 144
A no 145
307
Háziállatok 147
Az esõs évszak 148
A közbiztonságról 149
A Japán Nemzeti Himnusz 150
Államforma és idõszámítás 152
A víz és az oshibori-service 154
Alkoholos italok 155
Shuwa chan, a japánok kedvence 157
A kínai konyha Japánban 159
Szemétgondok 161
A kórházban 163
A japán nyár 165
Teázás 167
Nagoya-jo, a nagoyai várkastély 168
Tûzijátékok 171
A kikötõben 172
Légiósbarátom története 173
Az o bento, a tiszteletre méltó ebédcsomag 176
A hal- és zöldségpiacon 178
Shaolin barátom 181
A japánok angolnyelvtudásáról 182
A japánok mindennapos gondjai:
a szabad- és munkanapok 183
A kubi 184
Struccfarm Toyohashiban 185
Aziz barátom története 187
Antikváriumok 189
Hüvelykujj-sztori 190
Hyaku sogan,
a százféle betegségre való orvosság 191
A japán vendégszeretet 193
Az új szomszéd 194
Aki korán kel, aranyat lel 195
Virágot lopni nem bûn 196
308
Románia japán szemmel 198
Mezõgazdasági érdekességek 199
A japánok és a vicc 201
Krizantémvirágok 202
Házi orvoslás 203
Andy Hug, a K1-bajnok 204
A képregények 208
Falun 209
Az edzõteremben 211
Közlekedési jelzõlámpák 214
Uniformisok 215
A strandon 216
Feketék Japánban 217
Romaji 218
A mai japán mese 219
Ajándékok 222
A chorei 223
Japán Karácsony 224
A japán újév 225
Az o mochi – az olvadt rágógumi 227
A yakiniku resutoran 229
A kobei marhahús 230
A naneki neko 231
Mamemaki, a szójababszórás ünnepe 232
A személyzet nevelése 232
Házitanítványok 234
A szexüzletben 235
Kirándulás Toyota citybe 237
Karikalábú japánok 238
A japán esküvõi ceremónia 239
Hegymászás õrült módra 246
Kamikaze I. 248
Kamikaze II. 248
Kamikaze III. 249
309
A japán posta 250
Amulettek 251
Magyarok Japánban 252
Japán páriái: a burakuminok 256
A legjobb állások 257
A sofõriskolában 259
Magyarország japán szemmel 260
Hanami 262
A nagoyai állatkertben 264
A Hamanako-tónál 265
Autós szundi 267
Gusto, Dennis, Kentucky Fried Chicken 269
A kuplerájban 270
A szexhotel I. 272
A szexhotel II. 274
A szumó 275
A golf 278
Ma-jan, Mahjong, Madzsong 279
A várkastélyokról röviden 281
Okazaki jo, az okazakai várkastély 283
Inuyama jo – az inuyamai várkastély 284
A fülemüle-padló 287
Az inuyamai Monkey Center 288
Tagata jinja, a japán szex-szentély 290
Indiana Jones-történet 292
A japán csoda titka 294
Narában másodszor 295
Iga Uenoban 300
Árvíz Nagoyában 302
Búcsú Japántól 304
310
Megjelent
Nemzetközi sajtszótár
Megjelent Berecz Edgár nemzetközi sajtszótára. Fedezze fel a saj-

tok világát! Alapkönyv. Információ tizenegy ország több mint 400 féle
sajtjáról, minden eddiginél világosabb ismertetésben.
Nemzetköti sajtszótár – egy könyv, amely elmaradhatatlan kelléke
minden sajtpincérnek.
311
Megjelent
Francia gasztronómiai zsebszótár
Megjelent a Francia gasztronómiai zsebszótár. Írta Berecz Edgár.

Rövidre fogott kis kézikönyv, amely világos, tömör nyelvezetével,
kitûnõ rendszerével nagyszerû jártasságot biztosít a francia gasztonó-
mia világában. Berecz Edgár mûvének egyik legértékesebb tulajdon-
sága, hogy a régi, kipróbált rendszerek mellett a modern francia
konyha újításait sem hagyta figyelmen kívül, s így megbecsülhetetlen
szolgálatot tesz a francia gasztronómia iránt érdeklõdõknek. Kérje
még ma! Nem fogja megbánni!
312
Megjelent
Japán konyhatolmács
Megjelent a Japán konyhatolmács. Száz oldalon gazdag és váloga-

tott tartalommal, szép kiállításban jelennek meg a japán kony-
hamûvészet remekei. Külön meglepetés a könyvben a fekete-fehér és
színes képek sorozata, rendkívül érdekes magyarázó szöveggel.
Berecz Edgár könyve a hivatásos szakácsokon kívül a nagyközön-
ség számára is éppen annyi érdekességet kínál, mint a Japánba
utazóknak. Rendelje meg még ma ezt az izgalmas kötetet!
313
Megjelent
Restaurant & Service –

Tapasztalataim Japánban
Megjelent Berecz Edgár legújabb mûve, a Restaurant &Service. Ké-

zikönyv iskolai és magánhasználatra. Ez a könyv tömörségével, nyelvün-
kön soha nem létezett bibliográfiájával, mindenekfelett adatainak feltét-
len megbízhatóságával annyira értékes, hogy nemcsak a szakemberek-
nek, hanem a nagyközönségnek is nélkülözhetetlen konpendinum. A
munkának legerõsebb és legjelentékenyebb oldala a legapróbb részle-
tekre is kiterjedõ analízis. Könnyen érthetõ stílusban vezet a kifogástalan
vendéglátás világába. Minden sorából objektivitás tükrözõdik vissza, fi-
gyelme mindenre kiterjed. Alaposságát legjobban igazolja, hogy min-
dent a szakember szemüvegén át vizsgál, elemez, meglátja a kor hibáit,
s rámutat a haladás törvényére. Nem fogad el semmi olyan adatot, ame-
lynek hiteles forrását fel ne kutatta volna. Ez teszi páratlanul becsessé és
szakirodalmilag jelentõssé ezt a mûvet. Restaurant & Service. A legtar-
talmasabb és a legnagyobb terjedelmû könyv, amelyet a vendéglátásról
valaha is írtak. Külön meglepetés a könyvben a színes képek sorozata.
314
Megjelent
Svájci konyha – svájci receptek
Megjelent a Svájci konyha – svájci receptek. Berecz Edgár legújabb

könyve a svájci gasztronómia világába enged betekintést.
Különleges ételreceptek nagy éttermek és szállodák számára 73
oldalon át, ötletes illusztrációkkal és fekete-fehér képekkel.
Profik, ínyencek és mesterszakácsok, figyelem!
E kötet tartalmazza a Zacco Platypus étterem specialitásait,
olyanokat, amelyek csak a nagy éttermek étlapjain fordulnak elõ.
Svájci konyha – svájci receptek! Egy könyv, amely egyszerûen nél-
külözhetetlen.
315
Megjelent
Pincérviccek
Megjelent Berecz Edgár és Molnár Adalbert közös mûve, a

Pincérviccek. Írta és gyûjtötte Berecz Edgár. Rajzolta Molnár Adalbert.
Híres klasszikus viccek legnagyobb részét teljes egészében vagy gon-
dos megválogatásban kapja a kedves olvasó, gazdag tartalommal és
szép karikaturákkal amelyek a mindennapi pincérélet baklövéseit
jelenítik meg.
Pincérviccek! Hétköznapi és különleges viccek ínyenceknek!
Vendégeknek és pincéreknek egyaránt nélkülözhetetlen kézikönyv.
Búskomorok számára számos nagytekintetû orvosi egyéniségek
részérõl jelességge elismertetett és használata sürgõsen rendeltetett.
Információval, árjegyzékkel ingyen és bérmentve szolgálunk
Székelyudvarhelyen a Béke u. 8 sz. alatt.
316
Megjelent
Kulináris kuriózumok
Korszerû receptkönyv, amely napjaink követelményinek és lehetõ-

ségeinek megfelelõ, kitûnõ és kipróbált recepteket tartalmaz, ezért
minden családban nélkülözhetetlen, de pincéreknek és gyakorlott
szakácsoknak is megbecsülhetetlen segédeszköz. Színes metszetet
nyújt a konyhamûvészet világából, bizonyos ételek kialakulásához
kapcsolódó történetekkel és étkezési szokásokkal. Ezt vásárolják ked-
ves hozzátartozóiknak, ismerõseiknek és barátaiknak, mert nem csak
ajándékot adnak hanem örömet is szereznek vele.
317
Megjelent
Vendéglátók kezikönyve
E mû szerzõje, Berecz Edgár jelenleg gasztronómiai szakiró és szak-

tanácsadó, az évek hosszú során át a francia, az olasz,a német, a ja-
pán és a kinai konyhák és felszolgálási irányzatok minden ágaiban tel-
jes jártasságot szerzett s akinek neve és tökéletes szakismerete ezen-
nel kezeskedik arról, hogy könyve meg fog felelni rendeltetésének.
A Vendéglátók Kézikönyve c. könyvecske célja nem abban áll,
hogy álspecialistákat neveljen, hanem, hogy a benne foglaltatpûott
tanácsokat mindenki hasznosan s a hazai gasztronómia és vendéglá-
tóipar javúlására ártalom nálkül s bizodalommal használhassa. Ezen
könyv vezérmûnek van szánva a Magyar- ée erdélyhonban tevékeny-
kedõ szakácsoknak, pincéreknek, menedzsereknek és étteremtulajdo-
nosoknak, különösen azoknak, akiknek nem volt alkalmuk és módjuk
e téren kellõ elméleti és gyakorlati ismereteket megszerezni.
318
Megjelent
Boszorkánykonyha
Igen változatos és izgalmas, mindenkit kielégítõ tartalommal. Ez a

könyv valóságos gasztronómiai kalandregény amely élethûen tudósít
a száznapos tojás, a cápauszony- és fecskefészekleves, a béka, a liba-
máj, a homár, a szarvasgomba, a vér, a teknõsbéka, a csiga, a kígyó,
a veréb és a bálna elkészítési módjairól. A szerzõ ajánlja mindenkinek
aki a mindennapi élet zsibbasztó fáradalmai után a nagy gasztronó-
miai kalandok érdekes világában keres felüdülést. Tárgyilagos doku-
mentum amelytõl borzongani fog. A kínai, a japán és a francia kony-
ha titkai minden eddiginél világosabb ismertetésben. Egy könyv ami-
lyenre példa a szakirodalmunkban még nem találtatott. Csak ínyen-
ceknek!
319
Elõkészületben
Modelliskola
Van szerencsénk a tisztelt címzett olvasóközönség becses figyel-

mét felhívni e mûre, amelyben a népszerû szerzõ saját szakmai kísér-
letek után érthetõen és pontosan tárgyalja a modell szakmába vágó
legfontosabb tudnivalókat.
A Modelliskola olyan könyv amilyenre példa szakirodalmunkban
még nem találtatott, ezért meg vagyunk gyõzõdve , hogy jelen körül-
mények között korszerû és hézagot pótol, tehát méltán ajánlható
kezdõ modelleknek mint vezérlõ segédkönyv. A szerzõ mindent elkö-
vetett, hogy a munka minél érdekesebb kiadásban, olvasmányos stí-
lusban, számos példával felvilágosítva és szemléltetésképp a szöveg
közé nyomtatott képpel jelenjék meg.
320
Elõkészületben
A Vendég
Hasznos ismeretek az éttermi vendégek étkezési szokásairól,
továbbá jó és rossz tulajdonságairól. A szerzõ ugyanis tapasztalván,
hogy az erdélyi magyar szakirodalom még nélkülöz olyan mûveket
melyek az éttermi vendégek történetét népszerû és világos, minden-
ki által érthetõ nyelvezeten adná elõ, a legközelebb egy bõ terjedel-
mû és mindenek felett igen érdekes munkát fog közrebocsájtani,
melyre ezennel felhívjuk a nagyközönség pártoló figyelmét. Berecz
Edgár a szakember biztos tudásával és a népszerû író világosságával
szemlélteti e mûben a VENDÉGET mint jelenséget úgy, hogy minden
laikus élvezettel és tanulsággal olvashatja. Ezenkivül mellékelve lesz-
nek még e könyvhöz Gergely Edit festõmûvész alkotásai amelyek a
szerzõt a német, a francia, a svájci, az olasz és az osztrák pincér sze-
repében mutatják be.
A Pincér
Hasznos ismeretek az éttermi pincérek szokásairól, továbbá jó és
rossz tulajdonságairól. A szerzõ ugyanis tapasztalván, hogy az erdélyi
magyar szakirodalom még nélkülöz olyan mûveket melyek az éttermi
pincérek történetét népszerû és világos, mindenki által érthetõ
nyelvezeten adná elõ, a legközelebb egy bõ terjedelmû és mindenek
felett igen érdekes munkát fog közrebocsájtani, melyre ezennel fel-
hívjuk a nagyközönség pártoló figyelmét. Berecz Edgár a szakember
biztos tudásával és a népszerû író világosságával szemlélteti e mûben
a PINCÉRT mint jelenséget úgy, hogy minden laikus élvezettel és
tanulsággal olvashatja.
321
Elõkészületben
Melós voltam Japánban

— Hétköznapok története —
Egy rendkívûl érdekes tartalmú és izgalmas olvasmány, tanulságos,
gazdag és szórakoztató tartalommal, amely Berecz Edgár Japánban
töltött éveire tekint vissza. Egy kalandos lelkületû nem mindennapi
ember története, aki mint mosogató, segédszakács, pincér, ápoló, pék,
szakács, tolmács, reklámember, kutyasétáltató, fõpincér, magántanár,
étteremmenedzser, sajtpincér, fotómodell, statiszta, fitnessedzõ, segéd-
munkás, köszönõember és ceremóniamester próbált helyt állni az élet
forgatagában.
Gasztronómiai balesetek
és nagy melléfogások
Közvetlen nyelvezettel megírt élvezetes olvasmány amely a gaszt-
ronómia világában megesett baleseteket taglalja. Hétköznapi történe-
tek hétköznapi emberekkel. Hátán feláll a szõr, rekeszizmai begörcsöl-
nek, ha ezt a tárgyilagos jelenetekkel megspékelt könyvet olvassa.
Garantáljuk, hogy a mindvégig élvezetes stílusban megírt mû a
vendéglátóipar berkeiben nagy feltûnést fog okozni.
Pincérnyelven
Nyolcnyelvû társalgási kézikönyv pincéreknek. A szerzõ szakít telje-
sen az avult és sablonos formákkal, érvei meggyõzõek, rendszere kö-
vetkezetes, az olvasót biztosan vezeti és elgondolásaiban magával ra-
gadja. Egyenes utakon keresi az esztétikai szépet és megtalálja a töké-
letes servicehez vezetõ utat a tökéletes társalgásban. Tanuljunk “pin-
cérül”! Iskolai és magánhasználatra kivállóan alkalmaskézikönyv. A kö-
tet a vendég-pincér kapcsolatot tárgyalja, tömör , világos és könnyen
érthetõ rendszerével, nyelvezetével. Nagyszerû jártasságot biztosít
nem csak az éttermek személyzetének, hanem a jövendõ vendégek-
nek is. Pincérnyelven! A legtartalmasabb és a legnagyobb terjedelmû
könyv, amelyet valaha is errõl a témáról írtak.
322
A Romanian Tokukai Karate
Association klubok edzõprogramjai
— www.karatetokukai.ro —
Sensei MAJOR SÁNDOR 4 dan – Székelyudvarhely
hétfõ: 18.30–20.00 Tamási Áron Elméleti Líceum
szerda: 18.30–20.00 Tamási Áron Elméleti Líceum
péntek: 17.00–19.00 Tamási Áron Elméleti Líceum
Tel.: +40-266-214 220; 0788-662 960
www.tokukaikarate.ro
Sensei JAKACS JÁNOS 3 dan – Székelyudvarhely

hétfõ: 20.00–21.30 Bethlen Gábor Általános Iskola
szerda: 20.00–21.30 Bethlen Gábor Általános Iskola
péntek: 20.00–21.30 Bethlen Gábor Általános Iskola
Tel.: +40-266-215 327; 0788-662 959
Shihan BÚZÁS CSABA karate 6 dan, kendo 3 dan – Csíkszereda

karateprogram: gyerekek – kedd-csütörtök 19.00–20.30
felnõttek: kedd-csütörtök 20.30–21.00
kendoprogram: kedd 06–08, péntek: 19.00–21.00,
vasárnap: 20.00–22.00
Tel.: +40-723-705 937; e-mail: buzascsbudo@yahoo.ro
Sensei FAZAKAS ISTVÁN 4 dan, sensei FODOR VIOLA 2 dan,

karateprogram: gyerekek: kedd-péntek 16.00–17.30
felnõttek: kedd-csütörtök 19.00–20.30
szombat: 08.00–09.30
Tel.: +40-745-598 684; e-mail: kime@mailbox.hu
sensei BALÁZS DÉNES 2 dan – Székelykeresztúr
szerda–péntek 18.00–20.00
323
Sensei MAJOR SÁNDOR 4 dan – Székelyudvarhely
hétfõ: 18.30–20.00 Tamási Áron Elméleti Líceum
szerda: 18.30–20.00 Tamási Áron Elméleti Líceum
péntek: 17.00–19.00 Tamási Áron Elméleti Líceum
Tel.: +40-266-214 220; 0788-662 960
Sensei BÖJTE ATTILA 3 dan Maroshévíz: hétfõ, szerda, péntek:

Sensei BÖJTE LÁSZLÓ 3 dan 19.00–20.30 Lic. Teoretic O. C.
Sensei BÖJTE ZSOLT 2 dan Taslauanu
Sensei KOZMA ISTVÁN 2 dan Borszék: kedd, péntek: 15.30–17.00
Sensei BARÓTI LÁSZLÓ 2 dan ªcoala Teoreticã
Tel.: +40-724-563 115; 0746-117 373
Sensei SORIN HALICI 5 dan – Sighetu Marmaþiei

hétfõ, szerda, péntek: 18.30–20.30 Sala Acaterm S. A.
Tel.: +40-742-320 516
324

Japán Erdélyi Szemmel

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Japán Erdélyi Szemmel

Uploaded by

Copyright:

Berecz Edgár

Japán erdélyi szemmel

Japán erdélyi szemmel

Japán erdélyi szemmel

Ajánlom ezt a könyvet német és japán családomnak.

„Halhatatlanok vagyunk. Halál nincsen.

Japán erdélyi szemmel, Élmények és kalandok

Copyright: Berecz Edgár. Minden jog a szerzõé.

Korektúra: dr. Antal Sándor

E könyv megjelent a Népújság, a Heti Hírdetõ, az Udvarhelyi

A kötet a Japan Karate Federation és a Romanian Tokukai Karate

Major Sándor 4 dan

2005. november 9., Székelyudvarhely

Cserei Gábor hajóskapitány Yokohamában,

amibõl valamikor még Cserei kapitány tanult japánul. Így

A Schiphol-repülõtér térképe Amszterdamban

A japánok szent hegye, a Fuji san, a Kawaguchiko tóról nézve

vizsgálatokon, közben kirakattak mindent a zsebeimbõl.

A Koshoji templom ötszintes pagodája a Yagoto-parkban

Tradicionális japán szoba

Tradicionális japán szoba

speciális faszerkezetet, amely keretként szolgált, és ahova e-

Az ágynemût napközben a falba épített szekrényben tárolják

Ma a lakásokban vannak nyugati bútorok, könyves-

bejáratnál elhelyezett torri-k (kapuépítmények) 12 m

Kudo Masaaki barátommal

restaurációban és a második világháborúban életüket

A bal szélen Kudo Masaaki barátom

amíg valaki fel nem fedezte, hogy a csésze több, mint

J apán a földrengések országa. Mivel a Japán szigetek

Egy kiadós földrengés vagy atomtámadás ugyancsak derekasan

J apánnal kapcsolatban gyakran felmerül a kérdés: tu-

Lássuk csak, melyek a japánok leghíresebb ételei:

kor pedig az öblébe toljuk az ételt, vagyis majdnem ka-

bit tegyünk a kis mártogató tálba, amennyit biz-

A szerzõ Nara-ban, a Horyuji templom pagodája elõtt

Balesetelhárító kõszent szobra a keresztezõdésnél

Címek, utcák, házak

tak számozni. Elõfordul a chome is, ami a mi fogalmaink

ket, kizárólag olyanokat, amelyeket az öreg emberek na-

A 100 yenes shop

Az elõszobában a cipõt le kell vetni

sához, külön papucs a teraszra és természetesen a ven-

A biyuti toire – a csodálatos illemhely

sok, amelyek régi családi címereket ábrázolnak vagy a

J apán legendás maffiózói a yakuzák négyszáz éves

Ahhoz, hogy valaki yakuza lehessen, 5-6 évet kell ut-

Turisztikai látványosság: egy nem a legjobb karban levõ szarvasmarha

Shinto szentély bejárata

Bronzsárkány és vízmerõ edények

szentély területére, egy kõmedencénél elvégez egy megtisz-

A Senju Kannon templom, itt õrzik

Az Osu Kannon temploma

A buddhista templomokban központi helyet foglal el

szintes pagodájával arról híres, hogy az utolsó fadarabig

Aki a magas hegyeket szereti, menjen a Hodaka-ra.

mûködõ vulkánokig minden ragyogóan meg van szer-

Egyenruhaként viselt tarka kimono. Kiszolgálószemélyzet a ryokan-ban

számát és alakját tetszés szerint alakíthatjuk. A ryo-

A bugyborékoló fazék és a kõtömbökbõl épített szabadtéri medence

Pakisztáni barátom, aki még soha nem volt onsen-ben,

A mai Japán nemzeti ünnepek aránylag fiatal múltra

• Január 1. Ganjitsu – Újév

• Január 15. Seijin no Hi – a Nagykorúság Napja

• Február 11. Kenkoku Kinen no Hi

• Március 21. Shumbun no Hi