U N IT ÁR I US

ÉLET
Kéthavonta megjelenõ folyóirat • 2009. november–december • 63. évfolyam 6. szám

Giotto: A greccói betlehem (1300 körül)

A tartalomból:
Újévi üzenet • Isten boldogsága • Dévai emlékzarándoklat
Ariánusok, trinitáriusok, unitáriusok • Egyházközségeink életébõl
Kelemen Miklós (1925. február 16.–2009. november 24.)
 Szükséges-e a jövõrõl gondolkodni?
A kérdés nyílván akadémikus, hiszen természe-
tesen kell a jövõrõl gondolkodni, csak jól kell
meghatározni a gondolkodás határait és lehetséges
témaköreit. Én a magam részérõl megpróbálom a
jövõ általam elképzelt területeit megvilágítani –
természetesen inkább gondolatébresztés céljából,
semmint kinyilatkoztatási önhittséggel.
A téma (magától értetõdõen) unitárius egyhá-
zunk lehetséges világi tevékenységére irányul, hi-
szen hitelveink szilárdak, lelkészeink teszik a dol-
gukat, ami nem jelenti az esetleges (divatos szót
használva) visszacsatolásról való lemondást, de ez
talán csak hosszabb kiérlelés után következhet be.
Már régóta az a véleményem, hogy egyházunk
ismertsége a hazai köztudatban nagyon szerény. Itt
nem arról van szó, hogy áldozatos lelkészi tevé-
kenységgel egy helyi közösségben nem tudunk
„hírnevet” szerezni magunknak, nem, egyáltalán
nem erre gondolok. Arra viszont igen, hogy nem
mûködik olyan (nem jut eszembe jobb szó) „intéz-
ményrendszer”, amelynek megnyilatkozási formái
széles körben érdeklõdésre tarthatnak számot. El-
hessegetem magamtól azt a gondolatot, hogy mi-
vel egyházunk nem térítõ egyház, ezért idegen tõle
minden (mondjuk így) „toborzó” jelleg, tehát az
esetleges hírnév kerülendõ – ez nyílván hibás gon-
dolatmenet. Ugyanakkor – tetszik, nem tetszik –
médiavilágban élünk, túlzással ugyan, de elterjedt
az a nézet, hogy amirõl nincs szó a köztudatban (a
hírekben), az nem létezik, nem ismerjük, aki „tren-
di” akar lenni, annak be kell valahogy férkõzni
eme iszapos létbe. Leszögezem mindjárt: egy ma-
gára valamit is adó egyháznak nemhogy be kell
jutni a zagyva körülmények közé, de teljes határo-
zottsággal ki kell kerülni a mocsarat – mi nem
ezért vagyunk. Azonban a köztudatba való bekerü-
lésnek van egy másik oldala is, nevezetesen, hogy
amit mondunk, hirdetünk, kifejezünk, felkutatunk
és közhírré teszünk, az másokat is érdekelni fog,
hasznos, elgondolkoztató, társadalmilag kívánatos
és fontos.
Mindezeket én manapság nem érzékelem, ti.,
hogy történt-e olyan célkitûzés az egyházi vezetés
részérõl, hogy az elkövetkezendõ hónapokban,
években megszervezzük majd…mit is? Itt nem
tippeket akarok adni, mert nem ez a lényeg: kér-
dést teszek fel, hogy maga a koncepció vajon he-
lyes-e? Persze most látom, hogy jobban megvilá-
gíthatom a kérdést, ha mégis példákat hozok fel.
Történelmi egyház jellegünk de facto nem lehet
kétséges, de jure viszont az: a négy nagyobb egy-
ház különbözõ fontos kérdésben erõteljesen kife-
jezi nézetét hivatalos helyeken, ahonnan minket
(természetesen)kihagynak – de ettõl még vélemé-
nyünk lehet nekünk is. Egy olyan tudományos
konferencia, melyen magam is részt vettem Debre-
cenben nemrégiben, országos szervezettséggel
biztosan még nagyobb érdeklõdésre tarthatna szá-
mot. Igazán nem szeretném magam túlértékelni,
de engem az ottani elõadások lenyûgöztek – kínál-
ja magát a lehetõség, hogy mások is hallhassanak
ilyen tudományos elõadásokat.
A kultúra vonalán az UART megpróbál tenni
valamit, nagyszerû könyvesboltunk aktivitása is.
Amit fontosnak tartok még, az a lehetséges és
ellátható szociális tevékenységek „kitalálása”.
Kénytelen vagyok mindjárt hozzátenni, hogy eh-
hez nem szükséges sok pénz. A napokban mutatott
be a televízió egy olyan áldozatkész (azóta sajnos
elhunyt) orvost, aki az utcán csellengõ gyermekek
számára az üres lakótelepi helyiségben asztalite-
nisz játékot szervezett – micsoda egyszerû, de a
gyermekek számára hihetetlen nevelési célú kez-
deményezés!
Ha a felvetett kérdések (elképzelések) jók, ha
érdemes velük foglalkozni, biztosan érdemes len-
ne megtervezni a jövõt is. Gondolom az egyházi
elnökség napirendre tûzhetne egy program kidol-
gozási elképzelést.
Az is lehet ugyan, hogy nyitott kapukat dönge-
tek. Ezt a tévedést szívesen vállalom.
Dr. Karner Ottó,
a Bartók Béla Egyházközség tagja

UNITÁRIUS ÉLET • A MAGYARORSZÁGI UNITÁRIUS EGYHÁZ LAPJA

Megbízott szerkesztõk:
Balázsi László, dr. Karner Ottó,
Kelemen Miklós Léta Sándor
Szerkesztõség címe:
1055 Budapest, Nagy Ignác utca 2–4.
Telefon)fax: 311-2801
Internet: http:))unitarius.lap.hu
Terjeszti a
Magyarországi Unitárius Egyház.
Felelõs kiadó:
Magyarországi Unitárius
Egyház
Index: 25 842
Megjelenik kéthavonta.
Nyomdai munkák:
Opticult Bt.
ETO-Print Nyomdaipari Kft.
HU ISSN 0133–1272
Elõfizethetõ:
A lelkészi hivatalokban (Budapesten
és vidéken) vagy befizetési csekken.
Bankszámlaszám:
11713005-20011631
Egyes szám ára: 400 Ft
Évi elõfizetési díj: 2400 Ft
A Magyarországi Unitárius
Egyház internetcíme:
www.unitarius.hu
http:))unitarius.lap.hu
Kéziratokat nem õrzünk meg
és nem küldünk vissza.
A folyóiratban megjelenõ írások nem
feltétlenül tükrözik a szerkesztõség
álláspontját.
Következõ lapzárta:
2010. február 10.
 „Válasszatok magatoknak még
ma, akit szolgáljatok…
Én azonban és az én házam
népe az Úrnak szolgálunk.”
(Józsué könyve 24. részének
15. versébõl)
Kedves Híveink!
Isten- és emberszolgálatunk, egyházunk éle-
tének munkálása újabb határkövénél tartott
számadásunkba, az eredmények és sikerek fe-
lett érzett öröm és boldogság mellé keserû fáj-
dalom is vegyül. Egyházunk elveszítette fõpász-
torát, Rázmány Csaba püspököt, valamint
Kelemen Miklós lelkészt. Mindketten az Urat
szolgálták a kiszabott esztendõk során, azt a
küldetést, hivatást teljesítve, amit évtizedekkel
ezelõtt választottak. Az õ elköltözésük okozta
fájdalom mellé párosul nem egy hívünk család-
tagjának elvesztése
Újévi üzenet
is.
Istenbe vetett hit-
tel kellett vállalni
még sok mindent az
elbúcsúzó esztendõ
során, de a bibliai szenvedõ, Jób szavaival csak
azt vallhattuk mi is, hogy ha a jót elvettük Is-
tentõl, a rosszat milyen jogon utasíthattuk vol-
na vissza, hiszen életünknek ez a teljessége.
Egyházi folyóiratunk, rádiós adásaink tanú-
sága szerint, lelkészeink beszámolói, valamint
fõhatósági összejöveteleink emlékeztetõi, jegy-
zõkönyvei alapján sikeres egyházépítésrõl ad-
hatunk számot, természetesen megfogalmazva
a termékenyítõ elégedetlenséget is, hogy még
nagyon sok elvégezni való vár gyülekezeteink,
egyházvezetésünk életében. Hisszük, hogy hí-
veink és vezetõik, mindannyian, egyet akarás-
sal az Úr 2010. esztendejében is egyházunk
szolgálatát választják továbbra is. Mint ahogy
az életünk más területén is, úgy egyházi éle-
tünkben is nehezebb idõkre lehet számítani.
Ennek sokszor hangulatromboló részletezésére
nem szükség kitérni, mert mindnyájan megta-
pasztaljuk.
Nem tudjuk, hogy mit rejteget az új esztendõ
sem egyéni, sem közösségi életünkben. De arra
vállalkoznunk kell, hogy álmaink, terveink, cél-
jaink mindenképp legyenek, mert ezek lesznek
küzdelmeink, cselekvéseink, alkotásaink moz-
gató rúgói. Mindig igaz marad sok egyéb mellett
Madách Imre megfogalmazása: „A cél voltaképp
mi is? / A cél, megszûnte a dicsõ csatának, / A cél
halál, az élet küzdelem, / S az ember célja e küz-
dés maga.”
Az új esztendõ tennivalóit felvállalva azzal a
határozott, Józsué által megfogalmazott, ne-
künk ajánlott elszántsággal, miszerint házunk
népével, unitárius híveinkkel és szimpatizánsa-
inkkal az Istent szolgáljuk, egyházunk jövõjé-
nek biztos fundamentumát erõsítjük.
Jékely Zoltán : Pogány imaszándék címû ver-
sének befejezõ sorai sokunk számára bíztatóak
lehetnek: „… imádkozzunk köveknél, / könyö-
rögjünk kutaknál, / fohászkodjunk nagy fáknál
/ erdõn, mezõn; / s ne átalljunk térdreborulni / a
könnyektõl súrolt lépcsejû, / tiszta, fonnyadt lili-
om-illatú / templomokban!”
Kedves híveinknek, világi és lelkészi vezetõi-
nek az új esztendõ ünnepélyes köszöntésének
óráiban hétköznapi dolog lenne irányvonalakat
megrajzolni, útmutatások terhével elõhozakod-
ni, hiszen mindannyiuknak, akik vállalták a kö-
zösségünkhöz való tartozást, a gyülekezeteink
vezetését, irányítását, meg voltak és vannak
egyházépítõ terveik, álmaik.
Inkább biztatni akarunk mindenkit és önma-
gunkat kitartásra, helytállásra, munkára. Úgy
érezzük, hogy lendületet ad az új évben ez a
„Fohász”: „Hogy kedvük teljék / bennem az iga-
zaknak, / add, Uram,
legyen / szívem gaz-
dag asztag, / legyen
vigasza / ezernyi gond
s panasznak, / ütlege-
lõje szüntelen a gaz-
nak, / s mit magát csapdosva egyre áhít, / tedd,
hogy elvigye néped / a fényesség kapujáig.”
(Gyõre Imre verse).
És a „Vágyak netovábbja” címû vers üzeneté-
vel biztassa Istennek unitárius népe önmagát,
mindenki, aki megérte ez új esztendõ hajnalha-
sadását, és Isten kimérte, kiméri életének újabb
mérföldkövét: „Adj nekünk, Úristen, / Egyszerû
lakot, / Napkeletnek nézõ / Vidám ablakot, /
Nehány fát, virágot / A kis ház körött, / S tisztes
szegénységhez / Kedvet, örömöt. / Friss, jó egész-
séget, / Munkához erõt; / Add, hogy ne hajlong-
junk / Dölyfösök elõtt. / Aggódva ne csüggjünk /
Változó kegyen; / Jóltevõnk és gondunk / Egy-
képp ne legyen! / Adj kevés barátot, / De ki min-
ket ért / S velünk együtt buzdul / Szép eszménye-
kért. / Add másnak a hívság / Rangos címeit, /
Nekünk add a jóknak / Hálás szíveit./ Adj aj-
kunkra nótát / Tréfát, nevetést, / Bátor küzdõ
sorsban / Megelégedést. / Sír fagyát legyõzõ /
Nagy hit melegét! / – Soha ne adj többet, / Ne-
künk ez elég.” (Kozma Andor verse)
Adja az Isten, hogy sok áldás legyen híveink,
lelkészeink, mindenki családja életén, munká-
ján, törekvésein, vállalt szolgálatán. Áldja meg
az Isten templomainkat, imaházainkat, híve-
ink, lelkészeink hajlékait. Kevés könnyet és ne-
hézséget tartogató, eredményes, sikeres, örö-
mökben, beteljesülésekben gazdag, boldog új
esztendõt kívánunk
Budapest, 2009. december 31.
atyafiságos tisztelettel:
Elekes Botond Balázsi László
fõgondnok püspökhelyettes-fõjegyzõ
Unitárius Élet 1
 I s t e n b o l d og s á g a
(A p C s e l 2 0 , 3 5 )
„Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” Leg-
szebb ünnepünket, karácsonyt sokféle jelzõvel
illetjük, amikor köszöntést küldünk szerette-
inknek, amikor szentestére készülünk. Arra tö-
rekszünk mindannyian, hogy kellemes karácso-
nyunk legyen.
Mindenkinek ajándékokat készítünk: csa-
ládtagjainknak, rokonainknak, barátainknak.
Titokban mi is ajándékokat remélünk, amelyek
meglepetéseket fognak okozni.
• Sok mindent megteszünk annak érdeké-
ben, hogy szép karácsonyunk legyen.
• A formás karácsonyfa szépen legyen feldí-
szítve.
• Aztán arra is gondolunk, hogy meghitt le-
gyen karácsony ünnepe. Lehetõleg legyen
együtt a család, gondosan terített asztal legyen.
Legyen bennünk szeretet, jóakarat és béke.
De gondolunk-e mindezeken túlmenõen ar-
ra, hogy mi is a boldogság, amikor jókívánsá-
gainkban olyan könnyen mondjuk ki, hogy Bol-
dog karácsonyt! Karácsony akkor lesz igazán
boldog, ha észrevesszük annak mélyebb jelentõ-
ségét. Ezt fogalmazza meg textusunk, amikor
azt mondja: „Nagyobb boldogság adni, mint
kapni!”
Karácsonykor boldogságot keresünk.
Vajon milyenek a mi hajlékaink, ha valaki kí-
vülrõl rátekint és látja a fényeket, van-e olyan
kisugárzása, amely arra indítja az elõtte elhala-
dókat, hogy úgy érezzék, ott lakik a boldogság.
És mi, a házban lakók vajon boldognak érez-
zük-e magunkat hajlékainkban, vagy mindig
sóvárgunk valami után, amit mások már elér-
tek és rájuk mondjuk: ott lakik a boldogság.
„Hol a boldogság mostanában? – teszi fel a
költõ a kérdést (Petõfi Sándor: Hol a boldogság
c. verse), majd így folytatja: Barátságos meleg
szobában. / Kocsmáros és kocsmárosné / Tuskót
fûrészel, hasít, / Darócba pólyált gyermekük, / A
széllel versenyt visít.”
És az is kérdés:
• Hol keressük a boldogságot?
• Az ajándékokban?
• Milyen ajándékot várunk?
• Mit kell elérnünk ahhoz, hogy boldognak
mondhassuk magunkat?
• És hogyan keressük a boldogságot?
• Vajon nem olyan erõbedobással, hogy köz-
ben, fogunkat összeszorítva keressük a boldog-
ságunkat?
2 Unitárius Élet
Kászoni József
• Miközben elszáguldunk mellette?
• És a nagy erõfeszítésben meg is keserítjük
egymás életét!
• És mindig csak a saját boldogságunkat ke-
ressük.
• Önmagunk kitejesedését, miközben elro-
hanunk azok mellett, akikben meglelhetõ lenne
a boldogság?
• Akik ránk bízattak, akiknek örömében
megérthetnénk, átélhetnénk végre azt, amit Jé-
zus így mond: „Nagyobb boldogág adni, mint
kapni.”
Jézusnak eme szavait a mai kor önzõ embere
már nehezen érti, sõt egyenesen badarságnak
tartja. A kérdésünk, és ez ne legyen szónoki ez:
mi értjük-e még? Éljük-e még?
Elsõszülött gyermekünk megszületése pilla-
natától mindvégig nagyon ragaszkodott édes-
anyjához. Minden alkalmat megragadott ah-
hoz, hogy anyját virággal ajándékozza. Nem
csak anyák napja, névnap, születésnap alkalmá-
ból, hanem úgymond minden ok nélkül is. Ha
éppen szép virágok nyíltak a parókia kertjében
„csak úgy” behozott azokból és anyjának átadta
neki. Egy alkalommal, amikor úgy 9 éves lehe-
tett megkérdeztem tõle, hogy most milyen alka-
lomból kapta édesanyja a virágokat? Hiszen
nincs semmilyen különleges alkalom. Azt vála-
szolta, csak úgy, mert olyan kedvesek vagyunk
hozzá. Mire azt mondtam: örülünk a virágnak
és kedvességének, mire õ így: én pedig annak
örülök, hogy ti örültök!
Akkor mondtam neki, talán elõször, hogy
kislányom te már megismerted az élet legna-
gyobb titkát, mert át tudod élni azt a tanítást:
hogy nagyobb dolog adni, mint kapni.
Talán ebben, talán ehhez hasonló dolgokban
van elrejtve a mi boldogságunk.
• A másik emberre való figyelésben.
• A másik ember örömében.
• Az adni tudásban.
• De örömünk csak akkor teljes, ha az a má-
sik ember örül annak az ajándéknak, amit tõ-
lünk kapott. Ha megtaláltuk azt, ami neki ked-
ves. Örömünk csak akkor lehet teljes, ha a má-
sik jó szívvel el is tudja fogadni a mi ajándékun-
kat.
• Ebben található meg a karácsonyeste és
egész életünk öröme.
• Az adni és elfogadni tudásban.
 És végül hadd tegyek fel még egy kérdést: a
nagy boldogságkeresésünk közepette gondol-
tunk-e már valaha is arra, hogy talán Isten is
szeretne boldog lenni? Vagy úgy gondoljuk,
hogy jól van Õ ott a mennyei magasságban, hi-
szen övé minden hatalom mennyen és földön.
Gondoltunk-e arra, hogy Istennek is vannak
érzelmei, aki Jézusban felmutatta az emberi
sors minden küzdelmét, fájdalmát, szenvedé-
sét. Aki tudott vidáman együtt lenni tanítvá-
nyaival a kánai menyegzõn, de tudott sírni is,
barátja, Lázár sírja felett?
Gondoltunk-e arra bármikor is, hogy:
• karácsonyeste Isten is szeretne boldog len-
ni?
• Mikor lesz õ boldog?
• Milyen ajándékot tudnánk adni neki?
Mert mi ilyen és ehhez hasonló kérdésekre
azt gondoljuk a helyes válasz: ha megtartjuk pa-
rancsolatait. Csak hát mi, sajnos nem igazán tu-
dunk neki segíteni, mert mi szeretünk a saját
fejünk után menni, még akkor is, ha tudjuk,
hogy Isten ezeket a parancsolatokat nem éle-
tünk beszûkítésére, hanem az igazi boldogság
megtaláláshoz adta. Annak ellenére megyünk a
saját fejünk után, hogy mi is annak örülünk, ha
látjuk, hogy gyermekeink megfogadták életta-
pasztalatainkat, hitünkön alapuló, általunk
bölcsnek tartott tanácsainkat.
Szóval: Isten parancsainak megtartásával
vagyunk, ahogy vagyunk. Ha ezen való javítás
Isten boldogságának a kulcsa, sajnos õ nehezen
lesz boldog. Én azonban úgy gondolom, hogy
amikor gyermekeink megfogadják tanácsain-
kat, az nem annyira örömöt okoz számunkra,
hanem sokkal inkább csak nyugalommal és
büszkeséggel tölt el minket.
• Igazi örömöt akkor érzünk, ha õk örülnek.
Babits Mihály:
KARÁCSONYI ÉNEK
Mért fekszel jászolban, ég királya?
Visszasírsz az éhes barikára.
Zenghetnél, lenghetnél angyalok közt:
mégis itt rídogálsz, állatok közt.
Bölcs bocik szájának langy fuvalma
jobb tán mint csillag-ûr szele volna?
Jobb talán a puha széna-alom,
mint a magas égi birodalom?
Szeress hát minket is, koldusokat!
Lelkünkben gyujts pici gyertyát sokat.
Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk
törékeny játékunkat, a reményt.
• Isten is akkor örül, ha örülni lát bennün-
ket.
• Ha Isten látja, hogy örülünk ajándékainak,
ha hálaadásunk eljut hozzá, akkor Isten is örül.
• A legnagyobb öröme akkor van, ha elfogad-
juk a világtörténelem legnagyobb ajándékát, a
názáreti Jézust.
• Mert Isten a lehetõ legnagyobb ajándékot
adta karácsonykor, az õ szeretetét. Egyáltalán,
ezért van karácsony.
• És Isten bõkezû ajándékozása nyomán mi
is szeretnénk egymást megajándékozni, boldog-
ságot szerezni szeretteinknek, a körülöttünk
élõknek.
Tudunk-e boldogságot szerezni Istennek is?
El tudjuk-e fogadni az õ oly gondosan elkészí-
tett és célba juttatott ajándékát?
Szerzünk Istennek ezen a karácsonyon bol-
dogságot azzal, hogy elfogadjuk teljes szívünk-
kel ama felkínált ajándékot? Tegyük õt boldog-
gá azáltal, hogy örülünk az õ ajándékának, Jé-
zust, akiben megteremtette számunkra a véges
világból való továbblátás lehetõségét. Mert Is-
ten a legnagyobb ajándékot készítette el szá-
munkra, akiben örömöt és boldogságot akar ne-
künk ajándékozni.
Ezt az örömhírt hirdetik karácsony éjjelén az
angyalok, ez az örömhír hirdettetik kétezer év
óta az embervilágnak, és ez hirdettetik nekünk
is, itt is, újra. Nyissuk meg, ha eddig nem tettük
volna a názáreti Jézus elõtt a szívünket, fogad-
juk el benne Isten felkínált ajándékát, és enged-
jük, hogy Jézus a mi életünk urává is váljon.
Mert majd õ újjászüli a szívünket, és akkor
könnyebb lesz az Istennek való engedelmesség
is. Így lehet nekünk is, és ez által, az ajándékozó
Istennek is boldog karácsonyunk. Mert igaz a
jézusi tanítás: nagyobb boldogság adni, mint
kapni!
Ámen.
Istálló párája, jobb az neked,
mint gazdag nárdusok és kenetek?
Lábadhoz tömjén hullt és arany hullt:
kezed csak bús anyád melléért nyult...
Becsesnek láttad te e földi test
koldusruháját, hogy fölvetted ezt?
s nem vélted rossznak a zord életet?
te, kirõl zengjük hogy „megszületett”!
Unitárius Élet 3
 Dévai emlékzarándoklat
Déva. Zarándoklat. Ifjúsági. Unitárius. Kat-
togtak fejemben a szavak, amikor megkaptam
e-mailben a Kolozsváron mûködõ Dávid Ferenc
Ifjúsági Egylet meghívóját. Nehezen tudtam el-
képzelni a négy fogalmat együtt.
Igaz, nyáron a budapesti Nagy Ignác utca-i
unitárius templom lelkésze, Kászoni József jó-
voltából bejárhattam Torockót és környékét,
mint lelkes útitársa az idén Budapesten konfir-
mált fiataloknak. A meghívás a nyári út után
vonzónak tûnt.
„Az egyház nem kopjafákban él.” – Dr. Ko-
vács Sándor. Ezt a mondatot egyik vendéglá-
tónk, a kolozsvári Protestáns Teológia tanára
mondta, egy felmerülõ kisebb vitában Dávid Fe-
renc emlékzarándoklat elõestéjén a Budapest-
rõl érkezett csapat egyik tagjának. Hogy mirõl
is beszél, azt szombaton, a Déván tapasztalhat-
tam meg, amikor valóban közel 500 fiatallal kö-
zösen álltam az õsi várfalak között.
Mit tud egy átlagember Déva váráról? Hát
persze, már soroljuk is Kõmûves Kelemenné, az
asszony, akit befalaztak a várba, a kicsit többet
tudók, akik még bakeliten hallgatták, Bródyt
meg Hegedûs D. Gézát említik.
„Nem lehet, nem lehet, értsétek meg nem le-
het, / Hit nélkül sem alkotni, sem élni nem le-
het.” (Szörényi Levente–Bródy János: A hitet-
lenség átka).
Viszont van egy ennél sokkal inkább a mának
szólóbb üzenete Déva várának, hogy itt halt
meg Dávid Ferenc, az egyetlen magyar alapítá-
sú egyház alapítója és elsõ püspöke 1579. no-
vember 15.-én.
Az unitárius ma számarányaiban kis egyház-
nak mondható közösség Magyarországon, még-
is a lehetõ legnagyobbat adta az emberiségnek,
amire joggal lehet és kell is büszkének lennie,
még pedig Dávid Ferenc hitvitáinak eredmé-
nyeként az 1568-as tordai országgyûlésen Já-
4 Unitárius Élet
nos Zsigmond fejedelem mondta ki – elsõként
Európában – a vallásszabadságot.
„A prédikátorok minden helyen hirdessék az
evangéliumot mindenki az ö értelme szerint; és
a közösség ha elfogadja, jó, ha nem pedig senkit
ne kényszerítsenek arra amit lelke el nem fogad;
de mindenki olyan prédikátort tarthasson, ame-
lyik neki tetszik. Ezért senki az elöljárók közül,
se mások a prédikátorokat ne bántsák, a vallá-
sáért senkit ne szidalmazzanak, az elõbbi szabá-
lyok szerint. Nem engedik meg senkinek, hogy a
tanításért bárkit is büntessenek vagy fenyegesse-
nek; mert a hit isten ajándéka, ez hallásból van,
a hallás pedig Isten Igéje által.” Ennek követ-
keztében szervezõdött meg az Erdélyi Unitári-
us Egyház.
1571 március 14-én meghalt János Zsig-
mond, az unitárius reformáció pártfogója és
nagy jótevõje. Halála után az ellenreformáció és
a vele párhuzamos protestáns reakció, mely Eu-
rópa-szerte megerõsödött, az unitarizmus tér-
hódítását megállította.
Idén tizenkettedik alkalommal szervezték
meg a Dávid Ferenc emlékzarándoklatot. Majd
500 fiatal zarándokolt el Erdély szinte minden
unitáriusok által lakott településérõl Dévára,
hogy az emlékezés virágait helyezzék el az em-
lékmûnél. A restaurálás alatt álló várban béké-
sen, vidáman egymást ismerõsként köszöntve
hallgaták meg Fülöp Júlia ifjúsági lelkészt.
„Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressé-
tek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is
úgy szeressétek egymást!” Ezek a szavakat most
érthetjük Dávid Ferenc szavaiként is figyelmez-
tetett az igehirdetõ. „Többen évek óta rendszere-
sen jövünk el erre a magaslatra, dallammal,
szavakkal, virággal, gyertyával töltjük be a vár-
udvart. Most azonban maradjunk egy kicsit
csendben és hallgassuk a kövek szavát. A kövek
ezúttal Dávid Ferenc szavait tolmácsolják. En-
gedjétek szabadon szárnyalni lelketeket, aho-
gyan Dávid Ferenc tette. Emléke, akár a családi
örökség arra kötelez, hogy érezzétek meg az
összetartozás erejét és szeressétek egymást!” A
lelkésznõ figyelmeztetett mindenkit, hogy a za-
rándoklat után, amikor hazaérnek a hívõk ab-
ból az erõbõl, amit itt kaptak, építsék tovább
egyházukat, teremtsenek közösségeket az új
ige hirdetésére.
Ez a nap, az istentisztelet, a beszédek, s
ahogy a tömeg csendben, fegyelmezetten, de jó-
kedvûen állt sorba, hogy fáklyával virág-
gal,gyertyával a kezében bejusson az emlékcel-
lába, valóban szeretetrõl szólt.
Újból életre kel a magyarországi unitárius
ifjúsági szervezet
Az Erdélyben mûködõ Országos Dávid Ferenc If-
júsági Egylet évek óta szorgalmazza, hogy Magyaror-
szágon is jöjjön létre, egy fiókszervezetükhöz hasonló
fiatalokat tömörítõ szervezet.
Ennek megvalósítására 2006 októberében tartottak
egy Ifjúsági Vezetõképzõt Magyarkúton, ahol a náluk
bevált módszereket, eszközöket ismertették és lelke-
sedésükbõl is meríthettünk.
A tábor végeztével néhányan el is kezdtünk szerve-
zõdni, konfirmáltakat kiírni majd közösségi portálon
keresgélni. Volt néhány alkalom, melyeken játszot-
tunk, táncoltunk, filmet néztünk, spagettit fõztünk és
imádkoztunk is. Az alkalmak az egyetemi teendõk sû-
rûsödésével lassan elkoptak, egyértelmû célok és ve-
zetõ nélkül az események elmaradtak. Jártunk több-
ször Erdélyben, részt vettünk hit értelmezõ hétvégén,
vers-és népdal éneklõ versenyen, nyári országos kon-
ferencián.
Szívesen fogadtak minden alkalommal és nagy
szeretettel várnak azóta is. Sajnos egy ideig hiába vár-
tak, alkalomszerûen tudtak csak részt venni néhányan
az alkalmakon.
Az ifjúsági szervezõdések eddig tapasztalt hullám-
zó természete alapján a ritkuló alkalmak után ismét
fellendülõ korszak következik. Reméljük sikerül csil-
lapítani a hullám kilengéseit és stabil mederbe tudjuk
terelni a fiatalok rendezvényeit. A keresztelési és kon-
firmálási anyakönyvek alapján meglehetõsen sok fia-
tal tartozik egyházunkhoz, a Nagy Ignác utcai egyház-
községben a 14–30-as korosztályból közel 500 fiatal
vett részt keresztelési vagy konfirmálási szertartáson.
A Pestszentlõrinci Unitárius Egyházközségben továb-
bi 100 fiatalt kereszteltek. Ha figyelembe vesszük,
hogy sokan konfirmáció után kerültek Budapestre,
akkor ez a szám tovább nõhet. A kérdés az, hogy ho-
gyan tudjuk õket megtalálni, felvenni velük a kapcso-
latot és figyelembe véve a modern kor igényeit, olyan
programokat szervezni, amelyek felkeltik érdeklõdé-
süket és szívesen részt vesznek rajtuk.
A dévai unitárius leányegyház tagjai forró te-
ával várták a zarándokokat.
Kis pihenõ után bemutatásra került a kolozs-
vári Protestáns Teológia Unitárius fakultásá-
nak diákjai, illetve a Kolozsváron tanuló unitá-
rius diákok egyesületének közös mûsora, mely
a közelgõ 20. évforduló alkalmából idézte a
89-es eseményeket. Mi páran, akik Magyaror-
szágról jöttünk, tapasztalhattuk, hogy lehet
szépen, megrázóan, nem gyûlölködve, de min-
dent érzékeltetve emlékezni.
Jancsikné B. Márta
A jövõben szeretnénk folytatni a fiatalok felkutatá-
sát a többi egyházközségben is, a keresztelési és kon-
firmációs anyakönyvek feldolgozásával, amelyhez
ezúton is kérem az egyházközségi lelkészek segítsé-
gét, támogatását. Szintén szeretném kérni a tiszteletes
asszonyokat és urakat, hogy egyházközségükben tájé-
koztassák a híveket a Magyarországi Dávid Ferenc If-
júsági Egylet (MADFIE) létrejöttérõl és programjai-
ról, hogy minél több fiatal csatlakozhasson hozzánk.
Rendelkezésünkre állnak nevek, születési idõk és
helyek, szülõk és keresztszülszülõk elérhetõségei,
melyek a szertartás idején voltak aktuálisok. Ezen kí-
vül fel tudjuk még használni az online közösségi por-
tálok elõnyeit, hiszen ez a korosztály nagy arányban
ápolja kapcsolatait virtuális úton.
A programokat elsõként az egyházhoz továbbra is
közelállók véleménye alapján alakítjuk. A létszám
gyarapodásával reméljük egyre több véleményt tu-
dunk meghallgatni és az ötleteket megvalósítani.
A programok között szerepelnek az ODFIE-
rendezvények, februárban a vers- és népdaléneklõ
verseny, augusztusban a színjátszó-találkozó és a kon-
ferencia, novemberben a Dávid Ferenc emlékzarán-
doklat. A színjátszó-találkozóra készülve alakul egy
színjátszó kör, amely csütörtökönként este 6-tól a
Nagy Ignác utcai gyülekezeti teremben vár minden-
kit, aki szeretne játszani, lazítani. Elõképzettség nem
szükséges. Pestszentlõrincen 2-3 hetente szombaton
du. 3 órától táncházat tartunk, ahol különbözõ erdélyi
táncokat tanítanak kicsiknek és nagyoknak.
Havonta egy kirándulás várható, télen inkább
sporttevékenység, amelyek között gyalogos és bicik-
litúra, korcsolya és nordic walking található. 2010.
február 13-án Farsangi Bált tervezünk, ahová a sepsi-
szentgyörgyieket is meghívtuk.
Az aktuális programokról a www.madfie.
blogspot.com oldalon lehet érdeklõdni. Várjuk a fia-
talok jelentkezését, érdeklõdését a 06-30-2459067
számú mobiltelefonon, illetve a madfie06@yahoo.
com drótposta címen is.
Jakab Júlia
Unitárius Élet 5
 Unitárius üzenet
a lyett, akit hálás köszönetnyilvá-
VILÁGNAK
Több mint 70 résztvevõ gyûlt össze Erdély-
ben, Romániában, az õszi napsütésben, az Uni-
tárius és Univerzalista Nemzetközi Tanács
(ICUU) ülésére. És még többen lehettek volna,
csak vízum problémák miatt lehetséges zarán-
dokok nem tudtak eljönni. Egyesek számára ez
az utazás csak egy rövidke ugrás volt. Mások-
nak viszont két-három napot is igénybe vett. A
találkozót, melyet a magyarul beszélõ unitáriu-
sok szerveztek, Bálint-Benczédi Ferenc, az er-
délyi püspök köszöntötte, aki egy kellemes esté-
re is vendégül látott minket csodálatos lakásá-
ban, mely a városközpontban van.
A Tanács hivatalos üléseit a nagy, csodálatos
unitárius püspökség székhelyén tartottuk, Ko-
lozsváron. Ugyanabban az épületben van a fele-
kezeti iskola, ahova bentlakásos és bejáró diá-
kok is járnak. A Tanács legtöbb résztvevõje az
iskola a hálóit használta szállásként.
A szabadidõben városnézést is szerveztek –
Kolozsvár városának nagyon sok unitárius tör-
ténelmi vonatkozása van –, valamint egy kirán-
dulást egyik vidéki egyházközségbe, mely gaz-
dag hagyományait máig híven õrzi. Csodálatos
fehér templomaikban a férfiak és a nõk külön
ülnek a padokban vasárnaponként, a lányok
elöl, az idõsebb nõk pedig a kórusról kandikál-
nak le. Vannak falvak, ahol az egész lakosság
unitárius.
Az ICUU növekszik, vagy a világ az, mely
egyre kisebbé válik? Több új arc is megjelent,
közöttük az Unitáriusok és Univerzalisták Szö-
vetségének elnöke, Peter Morales. Egy új hong-
kongi csoport vezetõje, egy indonéziai fiatalok
csoportjának vezetõje, meg a Kanadai Unitári-
us Tanácsnak egy új vezetõje keveredtek új bra-
zil és burgundi csoportok képviselõivel. Két tá-
voli norvég csoport is közös szervezettel rendel-
kezik már, és igyekeznek tagjaik számát növel-
ni.
A hivatalos üléseken felmerült annak kérdé-
se is, hogy a tagság legyen megszorításokhoz
kötve, valamint anyagi hozzájárulásról is szüle-
tett megegyezés. Az új tagok közül sokan a vi-
lághálón fedezték fel az ICUU-t. Ám a globális
mûködés óriási bonyodalmakkal járhat.
6 Unitárius Élet
Steve Dick lett az új titkár
(ld. az interjút a 7. oldalon) John
Clifford (Egyesült Királyság) he-
nításokkal engedtek nyugdíjba.
Gill McAllister (USA) lett a
program koordinátora, Brian
Kiely (Kanada) maradt továbbra
is elnök, David Shaw pedig a
pénztáros. Az új vezetõ bizottság tagjai Nihal
Attanayake (Fülöp-szigetek), Femi Matimoju
(Nigéria), és Celia Midgley (Egyesült Király-
ság). A világ tovább fog zsugorodni: az a terv,
hogy elektromos úton tartsák az üléseket, hi-
szen az ilyen jellegû felszerelések javulása már
megengedi.
Az együtt töltött öt nap lehetõséget adott kö-
zös istentiszteletekre, közös éneklésre és tánc-
ra, kerek-asztal beszélgetésekre, arra, hogy
egymással megosszuk nagyon is különbözõ tör-
ténetünket, szokásainkat, harcainkat és sikere-
inket. Vannak csoportok, melyek ugrásszerûen
növekednek, és azon törik a fejüket, hogy mit
tegyenek annak érdekében, hogy megfelelõen
képzett lelkészi vezetést biztosítsanak. Vannak
országok, ahol csökkenõ templom-látogatással
birkóznak, és olyanok is, akik azért küzdenek,
hogy egyáltalán legyen templom-látogatás. Hi-
tünk nemzetközi együttlétének íze ösztönzõ,
frissítõ, ugyanakkor tele van kihívásokkal.
Egy szervezet, melynek neve Az ICUU bará-
tai, azok törekvését kívánja támogatni, akik
többet akarnak tudni rólunk. Tervezünk egy
nemzetközi konferenciát a lelkészek számára a
jövõ évben, Hollandiában, és további teológiai
vitákat-beszélgetéseket, mely a vallási liberáli-
sok problémáira keresi a válaszokat. Sok min-
dent lehet az ICUU honlapján tanulni:
www.icuu.net.
A nemzetközi unitárius univerzalizmus
olyan, mint egy gulyás: az elképesztõ hozzáva-
lók keveréke. Az ICUU feladata az, hogy megfe-
lelõ keretet adjon ennek a sokféleségnek. Tehát
ne feledjétek, ha vasárnap idegen látogató érke-
zik templomotokba, lehet, hogy Új Zélandról
jön, lehet, hogy Kanadából, vagy Bolíviából, a
Cseh Köztársaságból, Tierra del Fuego-ból, Bu-
rundiból, Ausztráliából, vagy ki tudja honnan,
ne lepõdjetek meg, ha azt mondja: „Hahó, én is
unitárius vagyok!”
John Midgley
nyugdíjas lelkész,
az ICUU tanácsának tagja
Fordította
Kászoni József
 A Közgyûlés egyik tagja vezeti
az Unitáriusok és Univerzalisták Nemzetközi Tanácsát
Steve Dick tiszteletest, – unitárius lelkész, aki
tagja az amerikai univerzalista unitáriusok Köz-
gyûlésének, – nemrégiben kinevezték az Unitári-
usok és Univerzalisták Nemzetközi Tanácsának
(ICUU) titkárává. A következõkben õ maga be-
szél terveirõl, meg arról, hogy az ICUU hogyan
kapcsolódik a brit unitáriusokhoz.
Melyek az ICUU fõ céljai?
Az ICUU folyamatosan törekszik arra, hogy meg-
könnyítse a kommunikációt, a kapcsolatteremtést, és
a kölcsönös megértést az unitárius univerzalista kö-
zösségek között szerte a világban. Teszi ezt úgy, hogy
hálózat- és partnerkapcsolatokat épít a tag-csoportok
között, azok egyházközségei, vezetõi, intézményei
között, valamint úgy, hogy felkeresi a világban az új
közösségeket, és segíti azok fejlõdését. Keresi a helyi
kollégákkal való együttmûködést, mely kölcsönösen
teremt ihletet, fejlõdést, növekedést.
Mennyi ideje vesz aktív részt ebben, és min dolgo-
zott?
Harminc éve veszek részt az ilyenfajta kezdemé-
nyezések ápolásában és támogatásában. 1979 Európá-
ba jöttem, és részidõben dolgoztam a Vallásszabadság
Nemzetközi Egyesületénél (IARF). Ez egy olyan
nemzetközi szervezet, melyen keresztül abban az idõ-
ben az unitárius, valamint az univerzalista közösségek
építették a hálózatot. A következõ évben én lettem az
Európai Unitárius Univerzalisták (EUU) egyik alapí-
tója, valamint az ICUU külön tagja, amikor 1995-ben
az új szervezet megalakult.
Dr. David Usher lelkész kollegánk vezetett minket
az ICUU megalakulásának útján akkor, amikor az
IARF egy másik, tágabb célra fókuszált. 2007 óta ve-
szek részt az ICUU munkálataiban.
Hálás vagyok közvetlen elõdömnek a vezetõ titkári
pozícióban, John Clifford lelkésznek, aki érzékeny
gondnoka volt a szervezetnek az elmúlt négy évben.
Egészen pontosan melyek az Ön kötelezettségei,
mint vezetõ titkár?
Az ICUU vezetõ bizottságát, valamint a tagságot
két vezetõ tag szolgálja, a vezetõ titkár és a program
koordinátor (esetünkben Jill McAllister lelkész).
Én vagyok az elsõdleges kapcsolati pont az ICUU
tagok számára, és felelõs vagyok a vezetõ- és a ta-
nácstestület üléseinek koordinálásáért, a program ko-
ordinátorral együtt. Fontos szerepem van a progra-
mok fejlesztésében, vezetésében, és megvalósításá-
ban, támogatom és segítem a program koordinátor
munkáját.
Melyek a legkomolyabb kihívások, melyek az
ICUU-ra várnak?
Az ICUU olyan kihívásokkal/lehetõségekkel
szembesül, melyek kapcsolódnak a tulajdonjogi vi-
szonyokhoz, a mûködési formához, és az óhajtott
eredményekhez.
A tulajdonjog különbözõ kiterjedésekhez kapcso-
lódik, melyek a tag-csoportok méreteire vonatkoznak.
Ilyen például a számszerûség (a nagyon kicsi csopor-
tok viszonyulása a nagyon nagyszámúakhoz; olyan
tagtestületek, melyeknek sok a pénzük, hogyan viszo-
nyulnak olyan csoportokhoz, akik küzdenek azért,
hogy pénzhez jussanak). Ilyen a kor (nagyon régi, ki-
emelkedõ múlttal büszkélkedõ mozgalmak viszonyu-
lása az éppen emelkedõ, alig megalakult csoportok-
hoz). És ilyen az identitás (teológiailag, vagy erkölcsi
világnézet által, vagy területi szempontból, vagy ve-
zetési struktúra által jól-meghatározott csoportok vi-
szonyulása egymáshoz). A kapcsolódó tulajdonjogi
kérdések: „Az ICUU milyen mértékben csoportok, és
milyen mértékben egyének szervezete.” Vagy: „Mi-
lyen mértékben a mostani tagoké az ICUU, és milyen
mértékben az új, vagy a jövendõ tagoké.”
Fontos, hogy koncentráljunk egy alapkérdésre: el
kell mozdulnunk egy verseny-modelltõl az együttmû-
ködés megértése felé, mely a hit és a bizalom megtes-
tesítõje lehetne a világban. Az óhajtott eredmények
megértése kapcsolódik azokhoz a célokhoz, hogy mi
egy közösségek gyûjtõ közössége vagyunk. Milyen
mértékben akarunk tanítani, mennyire akarunk egy-
mással törõdni, egymást védelmezni, mennyire akar-
juk megváltoztatni a világot, vagy legalább saját vilá-
gunkat.
Vannak különleges céljai arra az idõre, melyet Ön
fog a „kormányrúdnál” tölteni?
Kiinduló célként, azt gondolom, hogy az ICUU-
nak szükséges sokkal inkább saját energiáira, saját
forrásaira koncentrálnia; fõ feladatait a kommuniká-
cióban, megerõsödésében és képességeinek építésé-
ben kell most keresnünk.
Kommunikáció: nagyobb és erõsebb internetes je-
lenlét, a világháló használata konferencia-technológi-
ák szempontjából, hogy a tapasztalatot és a dialógust
kiterjesszük; bizonyos ICUU események hálóra dobá-
sa, hogy a részvételt kiterjesszük.
Megerõsödés: nézzük át az ICUU eddigi erõsségeit
és sikereit. Beleértve nagyobb változásokat a magas
szintû vezetõségben, sok nagyobb számú csoportunk-
nál (például az Egyesült Államok unitárius univer-
zalistái esetében, Kanadában, Erdélyben, az Indiai
Unitárius Egyesületben, valamint a Nagygyûlésben).
Életfontosságú, hogy megbizonyosodjunk: az új ve-
zetés megérti, és elkötelezett az ICUU, valamint an-
nak munkájával szemben.
Tartalom építése: az ICUU lassan 15 éves lesz. Ér-
dekes, izgalmas gyerekkora volt. Most éli kamaszko-
rát, most pedig arra kell a hangsúlyt helyezni, hogy
milyen felnõtté fog válni. Ha az a legjobb mód, hogy
egy teljes idõben dolgozó vezetõ titkára legyen, akkor
Unitárius Élet 7
annak hatáskörét meg kell határozni, és a helyére ten-
ni. És ha ez nem bizonyul alkalmasnak, vagy a leg-
jobb megoldásnak, itt az idõ megállapítani milyen for-
mát kell öltenie, és úgy felépíteni a tartalmat, hogy az
elérhetõ, hasznos, és használható legyen.
Az ICUU hogyan kapcsolódik a brit unitáriusok-
hoz?
Ami csak egyszerû kérdésnek tûnik, különbözõ ké-
pen értelmezhetõ…
Formális értelemben, a Közgyûlés kinevez két sze-
mélyt, hogy szavazóként képviselje a Tanácsban; ez a
két személy most éppen John és Celia Midgley lelké-
szek. A mostani ICUU vezetõ bizottság két választott
tagja az Egyesült Királyságból származik, David
Shaw lelkész, a gondnok, valamint Celia Midgley lel-
kész, mint egyik tag.
Abban az értelemben, hogy tartozik a brit unitáriu-
soknak, az ICUU nem tudott volna olyan szépen ha-
ladni a már említett brit unitáriusok nagylelkû szolgá-
lata és részvétele nélkül, valamint más olyan lelké-
szek nélkül, mint Richard Boeke, Christine Hayhurst,
Cliff Reed, vagy Jeffrey Teagle. Tudom, hogy ezzel
arra utalok, hogy a tágabb ICUU közössége hálás le-
het ezeknek a nõknek és férfiaknak munkájukért és
odaadásukért, hiszen nélkülük nem tartanánk ma itt.
A gyakorlati részvétel szempontjából, a brit unitári-
usokat bátorítják, hogy vegyenek részt az ICUU ren-
dezvényein egyénileg is. Ilyen például a 3. Teológiai
Szimpózium, melyet 2010 júliusára tervezünk, Hol-
landiában. Ugyanakkor arra is biztatják õket, hogy
használják a számszerûleg egyre növekvõ forrásokat,
Húsz esztendõ után
Két évtizeddel ezelõtt, Mikulás napja kör-
nyékén, a forradalmi karácsonyt megelõzõ he-
tekben szomorú hangulat lengte be egy öttagú
család életét a nyárád-menti Szentmárton
egyik házában, amit egy segítõ barátunk bocsá-
tott egy évre a kivándorlásra készülõknek.
Emlékszünk minden napra, minden tényke-
désünkre. Még a 13., 12. és 10. évükben járó
gyerekek is átérezték a feszültséget, a levegõ
vibrálását. Emberek jöttek-mentek, már akik-
nek volt bátorságuk kitartani a megbélyegzett
család mellett. Legtöbben az esti órákban ke-
restek meg, hogy ne lássák a megbízott megfi-
gyelõk. Jó tanácsokkal, ajándékokkal láttak el,
és aggódó féltéssel vettek körül. Címeket, elér-
hetõségeket bocsátottak rendelkezésünkre (hi-
szen már sokaknak volt rokona az Anyaország-
ban), akikre számíthatunk majd az idegen kö-
rülmények közt, a nagy ismeretlenben, mert
nem mindig érkeztek jó, megnyugtató hírek a
fogadtatásokról, az új környezetbe való beil-
leszkedésekrõl. Pokoli volt a csomagolás, hiszen
8 Unitárius Élet
melyek a www.icuu.net honlapon megtalálhatóak.
További lehetõségek jönnek még, mint például
webminariumok, azaz online szemináriumok, ahol
majd találkozni, és beszélni lehet más országokban
élõ unitáriusokkal úgy, hogy közben otthon, vagy sa-
ját templomában ül az ember. A brit unitáriusok oly
módon támogathatják az ICUU munkáját, hogy bará-
tokká válnak (info a honlapon).
Megosztaná velünk „székfoglaló beszédét”?
Tapasztalatom az ICUU-ban, valamint más nem-
zetközi próbálkozás kapcsán meggyõzött arról,
mennyire bölcs az ICUU mostani elnökének – Brian
Kiel lelkész, Kanadából – következõ kijelentése: „Az
unitarizmus és az univerzalizmus összes változata
nem egyetlen hit, sokkal inkább összefoglalása a val-
lásszabadság iránti szenvedély helyi kifejezéseinek,
az emberi szellem ünneplése és elkötelezettség Isten
iránt és/vagy az élet legmagasabb elvei iránt.”
Igen, a közösségek közössége, melyet ICUU-nak
nevezünk, segít felfedezni, hogy mi – akik különbözõ
országokban büszkén viseljük az unitárius és/vagy
univerzalista nevet, mint spirituális gyakorlatunk el-
nevezését – nem gondolkodunk egyformán, nem cse-
lekszünk és nem imádkozunk egyformán. Ám alapve-
tõen a szenvedély, az ünneplés és az elkötelezettség
ugyanazon nyelvét beszéljük, egy szavak fölötti nyel-
vet, mely a szabadság egyik dallama, és képessé tesz
mindannyinkat arra, hogy egyformán szeressünk.
Kérdezett: John Midgley
Fordította: Kászoni József
rengeteg családi dolgunkat magunk mögött kel-
lett hagyjuk, egy részüket odaajándékoztuk
azoknak, akik segítettek a nyomorúságos évek
idején. Minden gyermekjátékhoz, bútordarab-
hoz, helyhez, kerthez, fához kapcsolódott vala-
mi.
Az utolsó napok egyikén hazamentem szülõ-
falumba – egy kedves rokon vitt kocsijával –, el-
búcsúzni édesapámtól, a szülõi háztól, a temp-
lomtól, temetõtõl, az iskolától, a hatalmasra
nõtt, Erzsébet királyné emlékére ültetett csere-
fától, mely alatt és környékén telt játékos gyer-
mekkorunk egy jó része. Akkor még nem lehe-
tett tudni, hogy mikor lesz lehetõség újra haza-
menni.
Visszatérve a Nyárád-mentére ott is folyt a
búcsúzkodás, az elválás. Gyermekeink iskola-
társakat, játszótársakat (milyen jó volt a nehéz
napokban velük elmerülni a játékok gondtalan
világába), mi barátokat, pártfogókat kellett
odahagyjunk.
 Hazamentünk Brassóba, mert onnan szólt a
jegyünk Füzesgyarmatra. Itt csendesebb volt
minden történés, esemény, mert távozásunkat
sokan nem nézték jó szemmel, nem értették,
hogy nem a mi érdekünkért, hanem gyermeke-
ink jövõjéért vállaltuk a kivándorlást. (Itt jegy-
zem meg, hogy nagyon sokan csak a bukaresti
dossziénk kézbevétele és tartalma megismerése
után értették meg, hogy a sok besúgó ármány-
kodása, jelentgetései miatt életünk valós ve-
szélyben volt, fõként az 1982-es nem szavazá-
sunk utáni idõkben.)
December 13-ról 14-re virradó éjszaka ho-
zott át a vonat a trianoni határon Biharkeresz-
tesnél. Ébren virrasztottuk át azokat az órákat.
Az otthoni zûrzavaros idõk jeleit láttuk a nagy-
váradi állomáson, ahol mellékvágányokon vé-
geláthatatlan sorokban álltak a letakart harc-
kocsikkal, ágyúkkal és más hadi felszereléssel
megrakott nyitott tehervagonok. Iszonyatos ér-
zés volt, hiszen tudtuk, hogy a Kárpátok Géniu-
sza milyen õrültségekre képes!
Füzesgyarmaton nem várt senki, nem sike-
rült az egyházvezetéstõl „kierõszakolt” befoga-
dó (Antall József és Jeszenszky Géza szólítot-
ták fel az akkori egyházvezetést, hogy haladék-
talanul küldjenek bármilyen úton befogadót a
kilátástalan helyzetû családunknak!) után elin-
tézni az elszállásolást. Egy éjszaka után útra
keltünk a fõvárosba, hogy ott töltsünk el egy
szomorú karácsonyt (errõl régebb írtam e lap-
ban is) eldugva a Hõgyes Endre utcai vendég-
szobákban, hogy ne találkozhassunk senkivel,
ne beszélhessünk senkivel.
Viszont gondolkozni volt idõnk, keseregni jö-
võnkön és azokon, amiket otthon hagytunk.
Ratkó Józseffel sirattuk, hogy „idegenek, jött-
mentek voltunk”. De a rengeteg otthon hagyott
jel bátorított, erõsített. Ahogy az idézett költõ
írja: „Fába róva vagy földbe ütve / mindenütt
hagytunk egy jelet / arról, hogy arra jártunk…”
Ahogy „egyre messzebb jutottunk a kis hazától, /
úgy szaporodtak a jelek, / az emlékeink, az elha-
gyott otthon jelei.” „Hadd tudná, aki megma-
rad, / hogy haza melyik út vezet. / Megjelöltük a
köveket, / az õrtüzektõl csillagló eget, / véstünk a
fába – nem szívet: / nyilat! hazánkra szegezett
vágyat, zokogva”, hogy az Úr megmentse és
megtartsa az áldott kis családot.
Sok lelki trauma, megrázkódtatás, rettene-
tes csalódások után megnyugvást kerestünk a
szolgáló életben, szó szerint beleöltük magun-
kat a munkába itt Füzesgyarmaton, mintha eb-
ben is Ratkó József soraiban találtunk volna
mankót: „Csak itt lehetünk emberek / s magya-
rok hitünkhöz hívek, / mi, bûntelenül is heted- /
íziglen büntetett, / sanyarú elõéletûek.”
Csak a munka gyógyított és a megvalósított,
szemmel látható eredmények emeltek ki az
„oláh pópa” csúfandáros megnevezésbõl a tele-
pülés unitárius lelkészévé, késõbb püspökhe-
lyettes-fõjegyzõjévé. Gyermekeinknek a tanu-
láshoz, nekünk a gyülekezeti munkához felesé-
gemmel (közben nyelvtanítás, dalárdavezetés,
klubtevékenység és egyebek) az otthoni jelek,
emlékeink és a bizonyítási kényszer, a megélhe-
tési szükség adott erõt. A lelki erõt, kitartást
csakis az emlékeinkbõl tápláltuk. Valahol írtam
arról, hogy sokszor leülve a templom lépcsõjére,
vagy megállva, gyönyörködve a szép istenházá-
ban és annak szoborparkos környezetében,
szinte hallani véltük az otthoniak szívdobogá-
sát. Kérdeztük, vagy meg se fogalmaztuk, csak
gondoltuk, hogy vajon hogy csinálják most az
otthoniak, meg lennének-e elégedve a mi ren-
dezvényeinkkel, ünnepeinkkel, ünnepélyeink-
kel. És mindez ösztönzõleg hatott még jobban,
még szebben végezni hivatásunkat itt e kemény
vallástalan, sokszor minden törekvést leher-
vasztó lelketlen világban.
Aztán megkezdtük az évi hazajárásokat, de
nem magunkra, hanem vittük és visszük hí-
veinket „magyarságot és hitet” tanulni erdélyi
körutakra, testvérgyülekezeteinkbe, és 11 év
óta minden szejkei találkozóra. Gyermekeink-
kel együtt már kora tavasszal tervezzük,
szervezzük a nyári kirándulást, hogy hova
megyünk, kiket viszünk. Erõsen hívják õket is
az otthagyott jelek. Zita lányunk elsõ nagyobb
útja hazavezetett, amikor kisunokánk, Gergõ
Dániel megszületett és csak négy hónapos volt,
hogy megmutassa õt a rokonoknak, barátok-
nak, ismerõsöknek, de nem utolsó sorban a
lókodi, brassói, szentháromsági, nyárádszere-
dai, jobbágyfalvi, nyárádszentmártoni házak-
nak, templomoknak, utaknak, patakoknak, a
bágyi várnak, a Tüzes hegynek. Mert az otthon
hagyott jelek mindig mutatják, hogy merre van
a haza.
Bár lassan leszakadnak rólunk, van egy kö-
zös múltunk, amelynek minden szépségét, rút-
ságát csak mi tudjuk, és a közös jelek-emlékek,
hisszük, hogy mindig összetartanak, és ha már
nem tudunk hazajárni, õk akkor is mennek, vi-
szik az utódokat is erõt meríteni.
Húsz év után nem lehet még mérleget vonni,
csak részlegeset. Reméljük, a szolgáló élet még
tartogat éveket, egészséget, hogy az unitárius
eszméket itt az Alföld e részén is tudjuk mun-
kálni. A Viharsarok, ez a bús magyar ugar nem
nagyon hívogatja az új nemzedékeket, ellenke-
zõleg, elûzi. Húsz év alatt több mint 2000 lélek-
kel csökkent a település lélekszáma, benne az
unitáriusoké is, a fiatalok elmennek, a régiek
felett még jobban eljár az idõ.
Amíg csak lehet hazajárunk, engedünk a je-
lek hívásának, megerõsödve, feltöltõdve jövünk
vissza Dávid Ferenc örökségét munkálni a kö-
vetkezõ húsz esztendõben is.
(b.l.)
Unitárius Élet 9
 Száraz Miklós György
Ariánusok,
trinitáriusok, unitáriusok
Szomorú, „hogy az egyetlen magyar alapítású egyház, az
Erdélyben a XVI. században született unitárius – amely hu-
manizmusával, a vallásszabadság 1568-ban kimondott törvé-
nyesítésével és haladó szellemével kiemelkedõ lehetne – szál-
ka volt a többi keresztény felekezet szemében. Kis létszámuk
miatt sokan nem is ismerik õket, és a híradásokat idegenked-
ve fogadják”. Az engesztelhetetlenül materialista Bartók írja
ezeket a sorokat, aki felnõtt fejjel, önként lett unitáriussá.

Fotó: Száraz Zsuzsanna

„Zsidók vagyunk, mondta apu.
Ezért nem hiszünk Krisztusban.
Ha Isten azt akarta volna, hogy Jézushoz
imádkozz, akkor úgy rendezi, hogy
olasz családba szüless. Különben semmi
bajom vele. Biztos nagyon rendes ember volt.
Meg kell becsülnöd az igyekezetét.
Mégis sok ember hiszi, hogy Isten fia.
Nem tudom, mi baja volt a saját apjával.
De ha te is így bánnál velem &
más fiának vallanád magad, vérig sértenél.”
Álvaro Mutis, Apák és fiúk
Gerevich András
„Ha Isten nem lenne Háromság, az borzalmas len-
ne! Egy monolitikus Isten, a világok örök agglegénye,
borzalmasan unalmas Isten lenne. De Isten maga a
szeretet adása és viszonzása, és amikor egy férfi szeret
egy nõt, és egy nõ szeret egy férfit, Isten szerelme át-
hatol a szívükön, a szájukon, karjukon és testükön.
Azokban a percekben a Háromság áthatol rajtuk, az
isteni áram keresztülmegy minden porcikájukon.”
Henri Boulad SJ (Jézus Társaság)
Tompa Mária
A bukott Jézus
A földkerekség elsõ unitárius püspökét, Dávid Fe-
rencet 1579. március 29-én tartóztatták le Kolozsvá-
rott. Ugyanazon év áprilisában ellenfelei (Giorgio
Blandrata és Dr. Faustus Socinus) a tordai országgyû-
lésen – a katolikus Báthory Kristóf erdélyi fejedelem
elõtt – eretneknek mondott nézetei közül elsõsorban
szentháromság-tagadó hitelvét olvasták a fejére.
Eszerint Jézus isteni küldött volt, aki az Ószövetség
ígéretét igyekezett beváltani, ám sikertelenül. Áldoza-
ta fönségesen borzalmas emberi áldozat volt, mely
azonban megváltást nem eredményezett. Jézus meg-
bukott, és Isten fölemelte a mennybe, a jobbjára ültet-
te, ahol várja a második eljövetelt. Dávid Ferenc pöre
Gyulafehérvárott zajlott 1579 júniusában. Bûnösnek
találták, elítélték, Déva vártömlöcébe rekesztették,
ahol ugyanazon év novemberében meg is halt.
Keserves ügy, mondhatják sokan, de mi közünk
hozzá? Unitárius püspök? Báthory fejedelem? „Ma-
gos Déva vára”? Kolozsvár és Erdély? Mi ez, valami
mese? Rég volt, talán igaz se volt? Szomorú, de sokan
ma sem tudjuk, mi is az unitárizmus.
Miként a való életben, késõbb itt is minden megka-
varodik, legalább kezdjük rendszeresen. Az unitárius
elnevezéssel 1600-ban, a székelyföldi Lécfalván tar-
tott székely gyûlés határozataiban találkozunk elõ-
ször. A kifejezés a latin ûnûs, ûnitâs – egy, egység –
szóból sz?rmazik, és Isten egyetlenségére és egységé-
re utal. Az unitárius eszmeiség lényege ugyanis az egy
és oszthatatlan isten hite. Dávid Ferenc – a nagy alapí-
tó – a keresztény vallás tanításai közül csak azokat fo-
gadta el érvényeseknek, melyeknek bibliai alapjuk
van, s amelyek emberi értelemmel felfoghatók. Régi
ügy ez! Sine glossa, mondja Szent Ferenc. Jegyzetek,
magyarázat nélkül. Tessék a bibliát úgy érteni, amint
írva vagyon. És persze Isten szegénykéje sem az elsõ,
például Joachim de Fiore már Ferenc elõtt majd’ száz
évvel azt hangoztatta, hogy Isten régi és új népének,
zsidóknak és keresztényeknek egyként a Bibliában
írottak s a krisztusi elvek szerint kellene békében élni-
ük. Dávid Ferenc is a Bibliára hagyatkozik. És a
Szentírásban a szentháromság tanára utalást sem talá-
lunk, hiszen a dogmává emelt tanítást csak a IV. szá-
zadban dolgozták ki. Az unitárius hívõ tiszteli Jézust,
aki óriási áldozatot hozott az emberiségért, és akinek
tanítását követni kell, de nem ért egyet a születése utá-
ni 325. esztendõben, a niceai zsinaton hozott döntés-
sel, midõn halandó emberek egy másik halandót isteni
természettel ruháztak fel. Az unitárizmus alapja a jé-
zusi kereszténység. Az unitárius hívõ elfogadó, tole-
ráns, mondhatnánk: szabadelvû. Tudja, hogy ereden-
dõ bûn és eleve elrendelés nincs, bízik benne, hogy
szabad akarattal és értelemmel rendelkezik, módja
van dönteni jó és rossz között, vagyis saját erejébõl
üdvözülni. Nem hisz a testi, de hisz a lelki feltámadás-
ban. (Ellenfeleik gyakran állítják, hogy az unitáriusok
olyan racionalista kritikával közelítenek a vallási kér-
désekhez, hogy az magát a vallásos hitet fenyegeti.)
Az unitárius egyház nem hirdeti önnön tévedhetetlen-
ségét, viszont nemzetrõl, hazáról, emberségrõl, erköl-

10 Unitárius Élet
csi tartásról, testi és lelki helytállásról – egyszóval:
életfeladatról – beszél. Az unitárizmust sokan a refor-
máció betetõzõdésének, és a magyar vallásos géniusz
egyik csúcsteljesítményének mondják, mivel a lelki-
ismereti és gondolati szabadságot, valamint az érte-
lem felelõsségét emelte törvényerõre. Az unitárizmus
tömbegyházként Erdélyben, a Székelyföldön, szór-
ványként a mai Magyarországon is létezik, híveinek
száma százezer lélek fölött van. (Hogy fénykorában, a
XVI. század végén hány unitárius hívõ élhetett Ma-
gyarországon és Erdélyben? Megbecsülni sem tudjuk.
Tény, hogy volt egy rövid idõszak, amikor Erdély ma-
gyar lakosságának nagyobb hányada unitárius volt, és
az Alföld déli területein Erdély hegyeitõl Baranyáig
nyújtóztak a falvak, melyek lakossága – illetve annak
egy része – Dávid Ferenc egyházát választotta.)
Girona, Hódító Jakab és Ramban
Talán nem kéne dicsekednem vele, de mit csinál-
jak, ha egyszer bennem nem a Székelyföldön és nem
is Kolozsváron, hanem egy katalán városban támadt
fel az érdeklõdés az unitáriusok iránt. Gironáról sem-
mit nem tudtam addig, míg a Barcelona és a francia
határ közti autópályán poroszkálva többször is rá nem
csodálkoztam az úttól távolabb elterülõ település szé-
kesegyházának gigászi épülettömbjére. Egyszer aztán
eldöntöttem, rászánok egy délutánt, lekanyarodok,
megnézem magamnak a várost, melynek irdatlan
temploma úgy magasodik a házfödelek fölé, akár egy
hatalmas cipõsdoboz. Megérte a kitérõ, a négy folyó –
a Güell, a Galligán, az Onar és a Ter – városa a szí-
vembe lopta magát. Nem azért, mert székesegyházát
még Nagy Károly alapította a VIII. század végén,
vagy mert ez a katedrális rejti Európa leghatalmasabb
gótikus egyhajós templomterét. Nem is azért, mert a
város olyan szorosan épült rá a keskeny, kanyargós
Oñar partjára, mintha a víz a házfalak közt vájt volna
medret magának. Nekem nem ezek miatt felejthetet-
len a város, hanem mert a call osi, komor hangulatú
falai közt bóklászva egy aprócska üzletbe tévedtem. A
Németek utcája és az Erõd utca közt tekergõ, váll szé-
lességû sikátorok egyikének mélyén bújt meg a bolt,
ahová aztán évekig többször is visszatértem. Könyve-
Girona, az Oñar folyó partja
ken, poros pergameneken kívül színes madárkákat, ri-
kácsoló gibraltári majmokat, arab tõröket, kínai se-
lyemkendõket, rozsdás páncélokat, korhatag hajócsi-
gákat és kályhacsempéket, birkabõr zacskóban kandí-
rozott narancshéjjal kevert berber hasist, török édes-
ségeket és egy szaracén búzából készült ínyencséget,
úgynevezett breton palacsintát kínált a szakállas, csi-
gás pajeszú boltos. Ha az óvárosban tekeregve nem
jöttem volna rá magamtól is, akkor a német-angol-
katalán keveréknyelvet használó öregtõl tudtam volna
meg, hogy Girona városmagja rejti Európa egyik leg-
épebben megmaradt juderíáját (katalánul call), közép-
kori zsidó negyedét. A morózusnak látszó antikvá-
rius-állatkereskedõ-cukrász volt az, akitõl elõször
hallottam az 1263-ban Gironában (akkoriban az Ara-
gón királyság része) kezdett hitvitáról, melyet Barce-
lonában folytattak le, s melyen I. Jakab aragón uralko-
dó elnökölt. „Az egyetlen zsidó-keresztény szellemi
viadal volt – mondta sértõdötten a boltos –, melyet
tisztességes körülmények között, egyenlõ feltételek
mellett folytattak le. Jaime el Conquistador nagy em-
ber volt – tette hozzá –, tudta jól, mi az érdeke, és ha az
érdeke úgy kívánta, nem félt összeakasztani a bajuszát
az inkvizíciót felügyelõ, arrogáns dominikánusokkal
sem.” Úgy beszélt Hódító Jakabról, II. András kirá-
lyunk leányának, Árpádházi Jolantának a férjérõl,
mint élõ politikusról, és ettõl a call homályos sikátorá-
nak mélyén, abban a megfoghatatlan kis üzletben
szinte megfogható közelségbe került a távoli múlt. A
disputa mindkét fõszereplõje nagyhírû tudós volt. A
zsidó felet a Nahmanideszként vagy Rambanként is-
mert – gironai születésû rabbi – misztikus bibliama-
gyarázó, filozófus-kabbalista-orvos képviselte (akit
Moses ben Nahman de Gerona, Ramban El Gerondi,
katalánul pedig Bonastrug Da Portaként is ismerünk, s
aki nem keverendõ össze egy másik neves gondolko-
dóval, RaM-BaMmal, a nevezetes Rabbi Moses ben
Maimonnal, vagyis Músza Ibn Majmúnnal, ismert gö-
rög-latinos nevén Maimonidésszel). A keresztény né-
zeteket egy domonkos rendi szerzetes oltalmazta, aki
különben maga is zsidó volt. A Jézus (isteni és) messi-
ási volta mellett lándzsát törõ fehér barát, Pablo
Christiani ugyanis nem volt született keresztény, ha-
nem zsidó hitét (és Saul nevét) elhagyó konvertita.
Hitviták a középkorban
Míg a gironai call kísérteties antikváriu-
mának boltosa nem beszélt a gironai-
barcelonai szellemi viadalról, ha kimond-
ták a szót, hitvita, nekem a reformáció ko-
ra, a XVI. század jutott eszembe. Luther,
Melanchton, Bugenhagen, Zwingli, Kál-
vin, Szervét Mihály, Francesco Stancaro,
Arany Tamás és Válaszúti György százada.
Pedig másként gondolkodók, újítani (vagy
éppenséggel a régihez visszanyúlni) kívá-
nók éltek korábban is. Keresztények, zsi-
dók, mohamedánok vitatkoztak a vallás
kérdéseirõl, egyebek közt arról, hogy Jézus
emberi vagy isteni lény volt-e, s hogy elfo-
gadható-e a Szentháromság alaptétele?
Unitárius Élet 11
 Haladjunk visszafelé az idõben. Luther Márton
1517-es wittenbergai fellépése elõtt száz esztendõvel
a Pedro de Luna, vagyis XIII. Benedek avignoni (el-
len)pápa által elrendelt – 1413–1414-ben, közel het-
ven ülésben zajló – utolsó nagy tortosai zsidó-keresz-
tény hitvitán is Jézus emberi és isteni személyisége
volt a vita egyik tárgya. A hitvitán az aragóniai és
katalóniai zsidó közösségeket számosan képviselték,
egyebek közt a saragossai rabbi és tudós-költõ, Vidal
Benveniste (Yossef Ibn Lavy), valamint Jószéf Albo
hittudós és apologéta. (Az elnöklõ pápa abban a re-
ményben erõltette, hogy minél több közösség delegál-
jon, hogy a remélt kikeresztelkedés gyorsabb és na-
gyobb mérvû legyen.) Albo a hitvita tengernyi anya-
gát rendszerezve szerkesztette és írta meg (tíz év mun-
kával) Széfer há-Ikkharim, vagyis az Alaptézisek
könyve címû vallásfilozófiai munkáját, mely a
judaizmus vallási elveit fogja össze. Óriási színjáték
zajlott Tortosában: gyöngyös bársonyba bújtatott püs-
pökök, szikár bíborosok és hájas érsekek, alamuszi
titkárok és kapzsi kéjnõk, udvari bolondok, muzsiku-
sok, megszállott dömés szerzetesek nyüzsögtek közel
két éven át az Ebro-parti város szûk utcáin. A keresz-
tény „tábor” egyik vezére – már nem is csodálkozunk,
hisz tudjuk, hogy a keresztény egyház tudatosan hasz-
nálja ki a zsidó teológusok sokáig tagadhatatlanul
jobb elméleti felkészültségét – az a Geronimo de
Santa Fe (mily szépen beszél a felvett név! Szenthitû
Jeremiás), aki (Joshua HaLorki néven) zsidónak szü-
letett, s akkoriban éppen a pápa személyes orvosa
volt.
Gironáról és Barcelonáról már ejtettünk szót, most
hátráljunk még messzebb az idõben. A mozarab
Paulus Alvarus Cordubensis és a hajdani frank püs-
pök, Bodo (zsidó nevén Eleazar) a IX. század közepe
táján levélben vitatkoznak egymással. Pikáns, hogy
elõbbi zsidónak született, s kitért, míg utóbbi keresz-
tényként látta meg a napvilágot, ám betért a zsidók-
hoz, vagyis gérré, prozelitává lett. A vitájuk is részben
e körül forog. Paulus Alvarus azt a kérdést szegezi vi-
tapartnerének, Bodo-Eleazarnak, hogy vajon szerinte
kinek van több joga Izrael nevét használni: „neked,
aki hited szerint vagy zsidó, s nem fajtád szerint,
avagy inkább nekem?” A córdobai mozarab (keresz-
tény vallását õrzõ, ám nyelvében elarabosodott ibériai
õslakos) megadja önnön kérdésére a választ is: „A né-
pek, melyek nap nap után betérnek Izrael hitébe, Isten
népévé lesznek, de te a zsidók bûneivel vállaltál közös-
séget.” Vagyis az „igazi Izrael” (Verus Israel) nem
más, mint a kereszténység. Paulus Alvarus nem kímé-
li kereszténybõl zsidóvá lett ellenfelét, fejére olvassa,
hogy egy olyan nép részévé lett, mely eleve fogékony
a bûnre, amit mi sem bizonyít ékesebben, hogy már az
istengyilkosság elõtt, vagyis Krisztus zsidók által tör-
tént megfeszítése elõtt is elhagyták az Istent, hogy az
aranyborjút imádják. „A ti népetek annyira megvetett,
hogy ha valakit zsidónak hívnak, az bizony sértésnek
számít.”
A kikeresztelkedett zsidó apologéta nem is túloz: a
zsidó-keresztény polémiának már az õ korában is szép
múltja van.
12 Unitárius Élet
Neofiták, aposztaták,
disznó marannusok
Az Ibériai-félszigeten évszázadok óta gyökeret
eresztõ zsidóság az V. század elején alakult nyugati
gót államban például még sokáig zavartalanul élhe-
tett, ám midõn a vallási kérdésekben alapvetõen türel-
mes ariánus keresztény (szentháromság-tagadó) ural-
kodók áttértek a katolicizmusra, azonnal megszület-
tek az elsõ zsidóellenes rendeletek is. (Mivel a vizi-
gótok mellett a keleti gótok, a vandálok, a burgundok,
a szvévek és a langobardok is az ariánus vallást követ-
ték – utóbbiak például csak 671-ben tértek meg az
igaz hit, az ortodoxia kebelébe –, a korai germán ki-
rályságok államvallásának is tarthatjuk az ariániz-
must.) A VI. század eleji Agde-i és a késõbbi, VI. szá-
zad végi majd VII. századi toledói zsinatok zsidóelle-
nes rendszabályait már a katolikus türelmetlenség je-
gyében alkották meg. Az erõszak felerõsödésével ug-
rásszerûen emelkedik a kitérõk, kikeresztelkedõk szá-
ma. (Ezek lehetnek ijedt konverzorok, buzgó neofi-
ták, hitüket elvetõ aposztaták, másutt hitehagyott
mumar a nevük vagy mesümed – „valaki, aki megvál-
tozott” –, lehetnek erõszakkal térített anuszimok, õket
„disznó” marranóknak csúfolják majd egyszer.) Az is
igaz, hogy még a veszélyes idõszakokban is találko-
zunk betérõkkel, vagyis gérekkel, prozelytákkal is.
Betyárból lesz a legjobb pandúr: a neofiták irgal-
matlanabbak egykori hitsorsosaikkal szemben, mint a
született keresztények. Ilyen kegyetlen aposztata volt
a VII. század végén mûködõ Julianus toledói püspök.
Ilyen volt VI. Alfonz udvari orvosa, a XI-XII. század
fordulóján tevékenykedõ, amúgy jó meseíró vénával
is rendelkezõ Petrus Alphonsi, eredeti nevén Moses
Sepharadi, és ilyen volt a francia aposztata, Nicholas
Donin de la Rochelle, aki az 1240. esztendei párizsi
hitvitán a királyi család elõtt, Senlis érsekének elnök-
lete alatt latin nyelven vitatkozott Jechiel párizsi rab-
bival. (Donin egyik polémiája nyomán rögzítették
írásban valamivel késõbb az elsõ vérvád-esetet is.)
Sorolhatnánk a neveket a XIII-XIV. század fordulóján
élt burgosi Abnertõl a késõbbi Alfonso Burgensis püs-
pökig, aki remek talmudistából lett Valladolidban fõ-
pap, hogy azután spanyol és héber nyelven írja a zsi-
dóságot támadó röpiratait. Juan de Valladolid a
tordesillasi rabbival, Moses Cohennel mérte össze tu-
dását és szónoki képességeit az ávilai nyilvános hitvi-
tán. A XV. század egyik leghírhedtebb aposztatája
Paulus de Santa María, vagyis Paulus Burgensis volt,
aki élete derekán még rabbiként mûködött Burgosban,
Salomo ha-Levi néven, majd az 1390. esztendei vé-
rengzéseket követõen kikeresztelkedett, évekig tanult
keresztény teológiát a Sorbonne-on, majd Burgos
püspöke és a kiskorú uralkodó gyámja, egyben Kasz-
tília kancellárja lett. (Róla azt jegyzik fel a zsidó lexi-
konok, hogy az ibériai félszigeten az õ elképzelései
nyomán valósították meg a gettókat, alakították ki a
zsidók lakóhelyéül kijelölt, fallal övezett, kapukkal
ellátott juderíákat.)
Isten gyilkosai
A zsidóság a középkori keresztény ember számára
a bûn megtestesülése, kútmérgezõ, pestist, himlõt és
leprát terjesztõ, méregkeverõ uzsorás. Gyermekgyil-
kos és istentagadó. Mórok, törökök bérence, kereszté-
nyek árulója. De ami a legmegbocsáthatatlanabb: is-
tengyilkos. A zsidók legförtelmesebb bûne Jézus
Krisztus megölése: a deicidium. Azt gondolhatnánk,
hogy ilyen súlyos váddal szemben nincs helye ellenál-
lásnak. Az istengyilkossal nem lehet, nem szabad vi-
tatkozni. Az istengyilkos érveit nem szabad meghall-
gatni. Az istengyilkosnak nem is lehetnek érvei. Az
egyházatyák is felvetették a kérdést: hogyan élhetnek
a zsidók a keresztények között? Miképpen lehetséges,
hogy nem sújtott le rájuk az ég haragja? A válasz ké-
zenfekvõ: szükség van rájuk. Krisztus gyilkosai az
utolsó ítéletig emlékeztetnek minket a bûnre, létükkel
hirdetik Krisztus dicsõségét. Szent Ágoston szerint a
zsidóság bukása, szétszóratása és szenvedése maga az
élõ példa. Szent Bernát szerint õk az „élõ könyv”. Lé-
teznek körmönfontabb magyarázatok is. Canterbury
Szent Anzelm úgy okoskodik, hogy istengyilkosságot
nem lehet elkövetni, mert az képtelenség. Abaelardus
szerint Krisztus gyilkosai azt hitték, jót cselekszenek,
tehát ha nem tették volna meg, amit istenes cseleke-
detnek gondoltak, szembeszegültek volna azzal, amit
az Úr szándékának véltek. Ha úgy tetszik, lelkiisme-
retükre hallgatva tették, amit tettek. S vajon szabad-e
elítélnünk azt a halandót, aki lelkiismeretének enge-
delmeskedik? Isten mindenható, tehát megbocsáthat
önnön gyilkosainak is. Bonaventura szerint a rossz-
akarat rossz tettet, az pedig rossz következményt szül.
Márpedig Krisztus megfeszítése és megkínzatása üd-
vöt, új szövetséget eredményezett: tehát üdvös csele-
kedet volt.
Na de mit lehessen kezdeni azzal, hogy Krisztus is
zsidó volt? Sokféle megoldás kínálkozott. Vegyük
például azt az elképzelést, miszerint a zsidó elnevezés
eredetileg hitvallót jelentett, csakhogy akik valaha
felismerték az egy Istent, azok késõbb hitehagyottá
lettek. Mit kell tenni? Meg kell fosztani õket a nevük-
tõl. A corbiei bencés kolostor apátja, Paschasius
Radbertus a IX. század dereka táján azt fejtegette,
hogy az „igazi Juda” a keresztény egyház, a zsidók
méltatlanná váltak nevükre, mert õk lettek „a Sátán
zsinagógája”. Sedulius Scotus szerint más „zsidónak
lenni” és „zsidónak neveztetni”: ahhoz, hogy zsidóvá
legyünk, a szívünkben kell körülmetélkedni. A fuldai
Hrabanus Maurus (ugyancsak a IX. század elsõ felé-
ben) is világosan fogalmaz. Amióta a zsidók szakítot-
tak Istennel, és az is velük, a zsidó elnevezés a keresz-
tényekre vonatkozik.
Egy ponyva sikere
Most tegyünk egy kis kitérõt. Dan Brown Da Vinci
kódja irodalmi értékét tekintve igénytelen ponyva, en-
nek ellenére villámgyorsan meghódította a Föld sok
millió olvasóját. Frenetikus sikerének egyik magyará-
zata, hogy olyan témát feszeget, mely évezredek óta
izgatja az embereket: a könyv ugyanis Jézuskrisztus-
ról, a kereszténység õskoráról, Grálról, templomosok-
ról szól. Ráadásul az ezekkel kapcsolatos merész, oly-
kor tetszetõs és fantáziadús, kétségeket ébresztõ kö-
vetkeztetéseket és feltételezéseket egy a jelenünkben
játszódó krimi keretébe helyezi. A könyv mint írói
produktum bugyuta és ügyetlen, ha viszont tudomásul
vesszük, hogy a szerzõ valószínûleg nem is akart töb-
bet, mint amit elért, egy százmilliók által lelkesen ol-
vasott, világsikert arató munkát letenni az asztalra,
melyrõl teológusok és bibliakutatók, zsidó rabbik és
keresztény papok, egyetemi tanárok és falusi tanító-
nõk fognak nyilatkozni és vitatkozni, akkor nem ta-
gadhatjuk, hogy a feladatot sikerült maradéktalanul
megvalósítani.
Mi a könyv legfõbb állítása, az eget rengetõ titok?
Hogy Jézus ember volt, feleséggel – legalábbis
élettárssal – és gyermekkel. A párja – egyben leghí-
vebb apostola és legkedvesebb tanítványa – Mária
Magdolna volt, akivel nem csak a tanítást, hanem az
ágyát is megosztotta. Egyéb állítások, feltételezések
is találhatók a könyvben, arról például, hogy a Grál
nem tárgy, nem valódi kehely, hanem Magdolna öle,
mely befogadta Jézuskrisztus magját. De a legfonto-
sabb mégis csak annyi, hogy Jézus nem isten volt, ha-
nem halandó, emberi vágyak kínozták, testi kívánás
élt benne, ezért feleséget is választott magának, aki-
nek esetleg gyermeket nemzett. Ha mindez igaz vol-
na, át kellene gondolni az Isten mibenlétét is, elsõsor-
ban a Szentháromság dogmáját. Nagy ügy, mosolyog-
hatnak sokan gúnyosan, közel kétezer éve vitatko-
zunk ezen. Az isteni mibenlét kérdésein, a Szenthá-
romság dogmáján. Hogy helye van-e benne a Fiúnak,
avagy nem?
Késõbbi korokban az unitáriusokat gyakran nevez-
ték új-ariánusoknak, új-ariánus eretnekeknek. Foly-
tassuk mi is innen. Közeledjünk hát idõben messzirõl,
az elsõ szentháromságtagadók, az ariánusok felõl.
Homousziosz vagy homoiusziosz?
Ariusz és Athanasziosz
„Felnyögött a világ, mert ariánus lett!”– kiáltja két-
ségbeesetten Szent Jeromos. Jorge Luis Borges a bar-
bár Droctulf történetében pedig úgy mondja, ariánu-
sok azok, akik szerint a Fiú dicsõsége csak visszfénye
az Atya dicsõségének. Igen, a IV. századi alexandriai
presbiter, Ariusz és hívei tagadták az Atya, Fiú, Szent-
lélek háromságát, magyarán szentháromságtagadók
voltak. Az elsõk, akik kijelentették, hogy Jézus, va-
gyis a Fiú nem isten. Az elsõk, mert a szentháromság
dogmája korábban nem is létezett, hiszen a keresztény
vallás és hit alapvetõ tételeit csak a IV. és V. század
egyetemes zsinatain fogalmazták meg.
Hogy is van ez? Hát nem úgy van az, hogy tagadni
csak azt lehet, ami – legalább teoretikusan – létezik,
amirõl feltesszük, hogy van. Amirõl képzetünk sincs,
tagadni sem tudjuk. Ha Ariusz tagadta a Szenthárom-
ságot, akkor a szentháromság tana már korábban is lé-
tezett. Így is van. A háromság szentségének eredete
homályba vész: hirtelenjében nem is említek mást,
csak a geometriai háromszög sok ezer éve megfogal-
Unitárius Élet 13
mazott matematikai csodáit és törvényszerûségeit,
Hermész Triszmegisztoszt, a Háromszor Nagyot,
vagy a hindu panteon három fõ alakját – Visnut, Sivát
és Brahmát –, akik valójában ugyanannak az egyetlen
égi hatalomnak a különbözõ megnyilvánulásai (akár-
csak az egyiptomi Osiris, Isis, Horus, az asszír Anu,
Ea és Bel, a germán Odin, Freya és Thor.) A keresz-
tény Szentháromságról alkotott elképzelések már a II.
század végén alakot kezdtek ölteni, ám letisztult for-
májában a tan csak mintegy száz esztendõvel késõbb
állt össze egésszé.
Mely egész – vagyis a Szentháromság tana – aztán
maga is visszahatott a gondolkodásra.
A triádokban, hármas egységekben gondolkodás
egyik szép középkori példája a már említett Joachim
de Fiore XII. század végi munkájának – Expositio in
Apocalypsim – korszakolása, melyben a keresztény-
ség elõtti kor az Atya kora, a kereszténység idõszaka a
Fiú kora, a jövendõ pedig a Szentlélek kora.
Azt csak érdekességképpen említem, hogy a hang-
jegyírással, vagyis görög hangszeres betûjelzéssel
ránk maradt egyetlen gregorián dallam éppen egy
Szentháromság-himnusz töredéke – az Oxyr-
hynchos-i himnusz –, mely valamikor 270 körül kelet-
kezett Egyiptomban, vagy hogy a Stein Aurél által
ásatott tun-huangi barlangok kéziratai közt találtak
egy kínai nyelven írt Szentháromság-himnuszt is. (A
keleti, fõleg nesztoriánus kereszténység kínaiak és
mongolok közti terjedése Timur Lenk 1369-es
trónralépésével, s a belsõ-ázsiai mohamedán hódítás-
sal megszakadt.)
A dogmává nyilvánítás a IV. században már a léte-
zõ tant hivatott védeni a kétkedõkkel szemben. Mert
sokan hittek benne, de a kétkedõk – legalábbis eleinte
– még többen voltak. (Több mint másfél évezreddel
késõbb a német unitárius fölmenõit nagyon is számon
tartó, amúgy megátalkodottan materialista Kurt
Vonnegut mondja: „A Szentháromsággal több bajom
volt, mint az integrálszámítással.”) Atya, Fiú, Szent-
lélek? Hogy is van ez? Akkor most egyistenhívõk va-
gyunk vagy sem, kérdezték a bizonytalankodók. Egy
isten két alakban? Ráadásul ott van még a megfogha-
tatlan Szentlélek is? Miért nem mindjárt Szentnégyes-
ség? Vagy Szenthetesség? Hiszen ha lehet három az
egy Isten, akkor lehetne mindjárt harminc is. Az pedig
már egy kisebb Olympusz. A „háromság” fogalma
már a II. század végén is létezett, de bizonytalan volt,
lenge és könnyed, benne pogány „áthallásokkal”. A
dogmásítás folyamatát – mint oly gyakran – éppen
azok siettették, akik ellene voltak. A fentebb már em-
lített alexandriai presbiter, Ariusz (Areiosz, jelentése
atya, vagyis öreg, bölcs ember) a IV. század elejére ki-
dolgozta és hirdetni kezdte elképzelését, miszerint Jé-
zus Krisztus nagy ember volt, elhivatott, kiválasztott,
igazi „küldött” – de halandó ember. Hasonlított Isten-
re, de nem volt Isten.
Talán ha Ariusz nyugton marad, ha nem támad,
többet nyer. Mert így csak feltüzelte, magára húzta,
uszította ellenfeleit, akik közül a legszámottevõbb
Athanasziosz volt, a késõbbi Nagy Szent Atanáz – kü-
14 Unitárius Élet
lönben Ariusz utóda az alexandriai püspöki trónuson.
(Az „egyház oszlopa”-ként is emlegetett egyházatya
nem volt lebecsülendõ ellenfél, fél évszázadon át mar-
kolta a püspöki pásztorbotot, amivel oda-oda sózott a
nyájából elkóricálni próbáló báránykáinak, de ha kel-
lett, a császárral is szembe mert szegülni. Egész életé-
ben harcolt az ariánizmus ellen, megírta történetüket
is – Historia arianorum –, de mert az ariánus hívõk
olykor többségben voltak, hébe-hóba menekülnie kel-
lett városából: összesen majd’ két évtizedet töltött
számûzetésben Alexandrián kívül. Egyik leghatalma-
sabb ellenfele talán nem is maga Áriusz volt, hanem a
császár egyik bizalmasa, Nikomédiai Euszébiosz.)
Athanasziosz a legnagyobb csapást a Kr. u. 325-ben
összehívott elsõ egyetemes zsinaton, Niceában mérte
Ariuszra és követõire. („Akik kíváncsiak arra, hogy ki
kinek volt a fia vagy az apja – írja Vonnegut –, tanul-
mányozza a niceai zsinatot, anno Domini 325. Ott ka-
lapálták ki a Szentháromság mai alakját.”)
Az elhíresült zsinatra a milviai hídnál vívott csata
elõtti keresztlátomás hatására kereszténnyé lett Nagy
Konstantin a Római Birodalom területének vala-
mennyi keresztény püspökét össze kívánta csõdíteni.
A birodalom keleti területeinek görög nyelvû egyház-
fõi meg is jelentek (két-háromszázan lehettek), de a
nyugati részek fõpapjaiból csak kevesen tettek eleget
a meghívásnak. A zsinaton elfogadták a Nicaenumot,
vagyis az ókeresztény ökumenikus hitvallást, döntöt-
tek a húsvét ünnepének idõpontjáról is – a tavaszi nap-
éjegyenlõség utáni elsõ holdtöltét követõ vasárnap –,
kiátkozták az ariánusokat, s a Szentháromságot kano-
nizálták. Csakhogy a döntés ellenére az arianizmus
még sokáig nagyon erõs maradt. Annyira, hogy sokan
azt feltételezik, hogy a IV. század közepén a keresz-
tény egyház püspökeinek többsége az ariánus elkép-
zelések valamelyikének híve volt. Ezért volt rá szük-
ség, hogy a Nagy Theodosius kelet-római császár által
381-ben összehívott elsõ konstantinápolyi (egyben
második egyetemes keresztény) zsinaton megfogal-
mazzák a Szentháromság véglegesen lezárt és elfoga-
dott tételét. Ez ugyan az arianizmus vereségét jelenti a
birodalmon belül, csakhogy a birodalomnak sincs már
sok hátra, és a barbár népek közt terjedõ keresztény-
ség ügyeiben a császári akarat mit sem ér.
Mi történt tehát?
Az, hogy Niceában az összehívott püspökök hatal-
mas többsége – szinte mind – Ariusz ellen szavazott,
és elfogadták az athanaszioszi hitvallást, elfogadták a
„Hiszek egy Istenben...” kezdetû krédót, de azért a
lelkek mélyén a kétely nem szûnt meg. Különben sem
feltétlenül meggyõzõ az a szavazás, melynek során a
keresztény vallást Kr. u. 313-ban államvallássá tévõ,
gyõztes, mindenható császárral kellene szembe for-
dulni. A zsinatoló püspökök csöndes hada szétoszlott,
késõbb pedig kiderült, hogy a császári fegyverektõl
odább már nem is olyan töretlen az egység. És az ariá-
nusok nem adták meg magukat egykönnyen.
Érdekes kérdés, hogy vajon miért kedvezett a csá-
szár a homousziosz-pártnak? Netán a lelkiismerete
vezérelte? Még az is lehet. Gondoljunk csak a XII–
XIII. századi szicíliai normann királyok, a katalán
uralkodók vagy a muzulmán kalifák vallásos kíván-
csiságára, vagy akár János Zsigmond erdélyi fejede-
lem hitvitázó szenvedélyére. Még akár azt is elfogad-
hatjuk, hogy Nagy Konstantin császár komolyan hitte
az Atya és Jézus egylényegûségének eszméjét. De az
is lehet, hogy ezt az irányzatot egyszerûen haszno-
sabbnak látta. Úgy vélte, Athanasziosz hívei jobban
szolgálják céljainak elérésében. De miért tûnhetett
hasznosabbnak az egylényegûség tana? Mondhat-
nánk, hogy az imperátorok, führerek és conducatorok
mindig is szerették és szeretni fogják a koncentrált ha-
talmat. (A szentháromság idõnként még kevés is –
hadúr, államfõ, pártvezér, fõpap egyben –, a szentné-
gyesség az igazi!) Azt hiszem, azért ez így kevés. A
történészek úgy tartják, hogy az egylényegûség tanát
hirdetõk simulékonyabbak voltak. Rugalmasabbak.
Jelezték, hogy õk hajlandók szolgálni a császárt. Az
immáron keresztény császárt, aki viszont a keresz-
ténységtõl birodalma egységének megerõsödését vár-
ta. Több mint ezer évvel késõbb János Zsigmond, Er-
dély unitárius fejedelme úgy vélte, országát és népét
szolgálja, ha elfogadja a sokszínûséget, a lelkiismereti
szabadságot. Konstantin az egységben látta az erõt.
Neki a tiszta kereszténység kellett. Alig hogy üldözõ-
bõl igazhívõ kereszténnyé lett, máris az ellenséget ke-
reste. Meg is találta az eretnekekben. Kr. u. 315-ben
így ír Kelszosz afrikai vikáriusnak: „Hivatalom és
császári feladatom alapján mi más dolgom lenne,
mint elûzni a tévedéseket, kiirtani minden meggondo-
latlan embert, és elérni, hogy mindenki egyetértésben
és egységben az igaz vallást és a köteles szolgálatot
gyakorolja a mindenható Isten számára?”. Nem sza-
bad tárgyalni, alkudozni, a kompromisszum lehetõsé-
gét keresni. Gyõzni kell. Az ariánusok és a hozzájuk
hasonlók általában nyitottabbak, zsidó és muzulmán
hívõk kapcsán is inkább az azonosságokat keresik: ki-
mondhatjuk, hogy általában többet törõdnek a hívõ lé-
lekkel, az emberrel, mint a vallás szervezetével. Ezzel
szemben az Athanasziosz tanát vallók mindig jól ki-
jönnek a regnáló világi hatalommal.
Így vagy úgy, de tény, hogy Jézus Krisztus Niceá-
ban megistenült.
Láttuk, hogy azért a folyamat nem volt olyan egy-
szerû.
Eszünkbe juthat akár Madách tragédiájának hete-
dik színe is, melyben Konstantinápoly piacára a
Szentföldrõl érkezik meg a keresztes lovag Ádám-
Tankréd. Mivel fogadják õt a pátriárka palotája elõtt
lézengõ polgárok? „Mondd, mit hiszesz, a Homo-
usiont, vagy Homoiusiont?” (Mintha csak a fiatal
Nüsszai Gergelyt hallanánk, aki valamivel a IV. szá-
zad dereka után arról panaszkodik, hogy Konstantiná-
poly utcáin minden ember a krisztológia kérdéseivel
foglalkozik. Ha megkérdezel valakit, írja, hogy
mennyibe kerül ez vagy az a dolog, „akkor a született
és nem teremtetett dogmájával válaszol”. „Ha a ke-
nyér ára után érdeklõdik, azt válaszolják, az Atya ha-
talmasabb, mint a Fiú, és a Fiú alá van Néki rendel-
ve.”)
Homousziosz és homoiusziosz. Milyen hasonló-
nak tûnik. Pedig azon az egyetlen „i” betûn, azon a ki-
csiny „iotán” sok múlott, és jottányit sem engedett
egyik fél sem. A vita lényege, hogy Jézus egylényegû
(homousziosz), vagy csak hasonlényegû (homo-
iusziosz) az Istennel.
A Krisztológia kérdései persze tovább éltek a IV.
század után is. Efezoszban, 431-ben, a harmadik
egyetemes keresztény zsinaton például kiátkozták az
istenszülést (theototokosz) tagadó, csak az emberszü-
lést (anthrópotokosz) elfogadó, s a szûzen szülést is
elvetõ nesztoriánusokat, a 451. évi khalkedoni egye-
temes zsinaton pedig megfogalmazták a Jézus Krisz-
tus kettõs természetérõl szóló tant. Eszerint õ egy sze-
mélyben volt Isten, s mint ilyen, természetesen Fiú-
ként is egylényegû az Atyával, másik, emberi termé-
szete szerint pedig egylényegû volt velünk, halandók-
kal is. (A zsinat egyúttal elítélte a monofizitákat, akik
szerint Krisztus emberi és isteni természete szétvá-
laszthatatlan, vagyis lényegében csak isten.)
Ariusz és hívei vereséget szenvedtek ugyan, de
nem tûntek el. Annyira nem, hogy még ezer esztendõ
múltán is új-ariánusoknak nevezik majd a szent-
háromságtagadókat, az antitrinitárizmus híveit, így az
unitáriusokat is. Nekünk, magyaroknak az is érdekes
lehet, hogy sokan úgy tartják, a Pannonia provinciá-
ban a IV. század folyamán terjedõ kereszténység is
arianizmussal fertõzött lehetett. Ebbõl – és világra
szóló leleteinek sokaságából – kiindulva gondolják
némelyek Pécset az ariánus kereszténység egyik elsõ
nagy központjának. (Állítólag Szent Mártont is ariá-
nus püspökök üldözték el Saváriából, midõn igaz ke-
resztényként szüleit látogatni érkezik.)
Egyiptomi monofiziták és koptok (vagy eutichiá-
nusok), szíriai jakobiták (tulajdonképpen szintén
monofiziták), perzsiai nesztoriánusok (Indiában, Ará-
biában és Kínában „Tamás-keresztények”-nek is
mondják õket) – mind az ariánizmusból váltak le,
vagy vele egyidõben alakultak ki, fejlõdtek tovább.
(Az 1672-ben Erdélybe menekült örmények többsége
is eutichiánus keresztény volt, míg ki nem alakították
saját egyházukat.) Waldensek, monarchiánusok, Sa-
mosatai Pál rajongó hívei, aztán a szabadelvû egyhá-
zak, szabadgondolkodók, anabaptisták és univerzalis-
ták, Jehova tanúi, kvékerek, mennoniták... Folytathat-
nám a sort. Valamilyen módon mindegyiküknek köze
volt az ariánusokhoz. Ahogy manapság is léteznek
olyan katolikus és református hívek, akik ugyan nem
szakadnak ki egyházukból, Jézuskrisztus megítélésé-
nek kérdésében esetleg mégis az ariánizmus felé haj-
lanak.
Sokszínû Erdély
Az önálló Erdélyi Fejedelemség 1556. március
12-én a szászsebesi országgyûlésen született meg, és
ettõl kezdve megszûnéséig, a XVII.. század végéig
választott fejedelmek ültek a trónján, akik az erdélyi
magyar arisztokrácia családjaiból, vagy a maradék
Királyi Magyarország szomszédos, tiszántúli fõne-
meseibõl kerültek ki. A független Erdély kormányzata
Unitárius Élet 15
 Erdély szerte megengedi a kálvini reformá-
tus vallás gyakorlatát is. Ugyancsak 1563-
ban települ Erdélybe János Zsigmond feje-
delem udvari orvosaként az itáliai Giorgio
Blandrata, az antitrinitárius tanok egyik
legismertebb terjesztõje, aki megismerve
Dávid Ferencet, hamarosan a fejedelem
udvari papjának ajánlja õt.
Fontos szereplõk léptek a színre.
Blandrata és Dávid Ferenc. Az erdélyi
unitárizmus két óriása. Minket most in-
kább Dávid érdekel. Az unitárius vallás
alapító atyja, az egyik legnagyobb hitvalló
magyar az erdélyi fejedelemség fõvárosá-
ban, Kolozsvárott született, német kézmû-
ves családban: nevét az anyakönyvbe még
Székelyderzs, falu és unitárius vártemplom Franz Hertelként rótták be. Katolikus pap-
növeldében koptatta a padot, s római kato-
a középkori magyar királyság kormányzatának folyta- likus papból lett az erdélyi magyar evangélikus egy-
tása. A magyar királyi tanács az erdélyi fejedelmi ta- ház püspöke. (1557 februárjában választották meg az
nácsban él tovább, a magyar királyi kancellária pedig erdélyi evangélikus egyház superintendensének.) Az-
a fejedelmi kancelláriában. tán Luther tanain is túllépett: egy másik nevezetes hit-
Különleges ország ez a kicsi Magyarország, kezd- térítõ prédikátorral, az elsõ magyar füveskönyvet
ve azon, hogy a népének fele nem magyar. (Becslések összeállító, Debrecent a magyar kálvinizmus felleg-
szerint a XVII. századi népesség ötven százaléka lehet várává tevõ Méliusz Juhász Péterrel folytatott hitvitái
magyar, harminc százaléka román, tíz-tizenöt száza- nyomán átpártolt a reformátusokhoz. És még itt sem
léka szász.) Ha találó jelzõt keresünk az országra, torpant meg. Némely régebbi szakmunkákban azt ta-
mondhatjuk, hogy archaikus Erdély. A só Erdélye. Az láljuk, hogy Blandrata, az 1563-64 fordulóján Erdély-
aranyé. Iskolás, kollégiumos, könyves Erdély. Tün- be érkezõ talján doktor ismertette meg vele Szervét
dérország: a vallási türelem és szellemi nyitottság haj- Mihály tanait. Ma már tudjuk, hogy jóval hamarabb
dani Erdélye. találkozott a Genfben kivégzett aragóniai szenthá-
Az európai gazdasági robbanás alig volt érzékelhe- romság-tagadó nézeteivel, de azt elfogadhatjuk, hogy
tõ a hegyekkel övezett kis államban, de a szellemi fej- Blandrata siettethette radikalizálódását.
lõdés hullámai átzúdultak a hegyeken. A reformáció
még az ország három részre szakítása elõtt hatolt be Hitvitázó Erdély
Magyarországra, s a század végére a lakosság három- Dávid Ferenc 1566 januárjában a kolozsvári Nagy-
negyede valamelyik reformált vallás híve lett. Az er- templomban tartotta elsõ unitárius szellemû prédiká-
délyi szászok városaiban már a század elején ismertek cióját, melynek nyomán a hitvitázó kedv ismét feliz-
voltak Luther tanai. Az 1550-es években pedig, mi- zott a „dávidisták” és a reformáció lutheri és kálvini
dõn a kis fejedelemség megalakult, Erdélyben már je-
irányzatának képviselõi közt. A korabeli krónikás sze-
len van minden nagyobb protestáns felekezet.
rint Erdélyben még a köznép is a vallás kérdésein té-
1557 júniusában a Tordán ülésezõ erdélyi ország- pelõdött – „falun, városon étel-ital között, estve-
gyûlés engedélyezi a régi – vagyis a katolikus – és az reggel, éjjel és nappal” –, egy kálvinista lelkész arról
új – vagyis a lutheri evangélikus (Magyarországon panaszkodik írásában, hogy még a parasztok is teoló-
akkor még szervezetileg nem különült el az evangéli- giai kérdésekkel zaklatják.
kus és kálvinista egyház) vallás követését is. Kimond-
ja, hogy „mindenki olyan hitben éljen, amilyenben Az elsõ hitvitázó zsinatot 1566. március 15-én tar-
akar”, egyben megtiltja, hogy az új felekezetek köve- tották Tordán, hogy a szentháromság kérdésében a
tõi háborgatni merjék a régebbi vallások híveit. 1558 kálvinista debreceni reformátorral, Méliusz Juhász
márciusának végén a tordai országgyûlés ismételten Péterékkel felmerült vitás kérdéseket rendezni próbál-
kimondja a katolikus és az evangélikus vallás szabad ják. A polémia sarkalatos kérdése a szentháromságtan
gyakorlását, de a kálvinista gyakorlatot nem engedé- és az átlényegülés tana volt. Még ugyanazon esztendõ
lyezi. 1561 novemberében az antitrinitárius tanokat áprilisában újabb nagy disputát tartottak Gyulafehér-
hirdetõ Arany Tamás nyilvános hitvitát folytat Debre- várott. Az unitáriusok historikusai úgy emlegetik az
cenben Méliusz Juhász Péterrel és annak papjaival. eseményt, hogy az „volt az unitárius vallás hajnal-
1563 áprilisában a nagyenyedi protestáns zsinaton nyilata Erdélyben”. A hagyomány szerint Dávid Ko-
nem tudják összhangba hozni a lutheri illetve helvét lozsvárra visszatérve olyan magával ragadó prédiká-
(református) irányzat tanításait, így a két felekezet ciókat tartott, melyek eredményeképpen a polgárság
egyházszervezetileg különválik. Még ugyanabban az egyemberként tért át az unitárius vallásra. (Rövid ide-
esztendõben, a júniusban ülésezõ tordai országgyûlés ig az új vallás neve is „kolozsvári vallás” volt.)

16 Unitárius Élet
 Két esztendõ kellett, és 1568 januárjában – Tordán
tartott országgyûlésükön – az erdélyi rendek már az
unitárius reformáció szellemében hoztak olyan hatá-
rozatot, mely a lelkiismereti szabadság és a vallási tü-
relem elvét hirdette. A törvény – melynek egyik elõ-
készítõje Dávid Ferenc volt – kinyilvánította, hogy hi-
te miatt senkit sem érhet hátrány, senkit sem szabad
üldözni. „A prédikátorok minden helyen hirdessék az
evangéliumot, kiki az õ értelme szerint, és a község, ha
venni akarja, jó, ha nem, senki rá ne kényszerítse, az õ
lelke azon meg nem nyugodván, de tarthasson olyan
prédikátort, akinek tanítása õneki tetszik. Ezért pedig
senki a superintendensek közül, se mások a prédikáto-
rokat meg ne bánthassák, a religióért senki se
szidalmaztassék. Nem engedtetik meg senkinek, hogy
a tanításért bárkit is fogsággal vagy helyétõl való
megfosztással fenyegessen, mert a hit Isten ajándé-
ka...” Nem kevesebb ez, mint annak megszövegezése,
hogy a hit értelmezésében sem világi, sem egyházi ha-
talom nem gyakorolhat nyomást a hívekre vagy a pré-
dikátorokra. Isten igéjét, a Biblia szövegét mindenki
úgy értelmezheti, ahogyan tudja és akarja.
Ami akkor Erdélyben történt, az példátlan a kora-
beli Európában. A Föld egyetlen Szentháromság-ta-
gadó uralkodója vallási toleranciát hirdet. A keresz-
tény felekezetek egyenjogúak, mondja ki a határozat.
Akkor, amikor Európa nyugati országaiban máglyá-
kat építenek és vérpadokat ácsolnak.
Sokan úgy tartják, hogy az 1568. esztendei januári
tordai gyûlésen született meg hivatalosan is az unitári-
us vallás. Valamivel késõbb, március közepe táján tar-
tották azt a gyulafehérvári hitvitát, melyen – az unitá-
rius történetírók szerint – Dávid Ferenc olyan maga-
biztosan gyõzött ellenfelei fölött, hogy annak hatására
János Zsigmond fejedelem – s vele fél Erdély – is át-
tért az unitárius hitre. (A polémia tárgya a szenthá-
romság volt, a vita lezárásaképpen mindkét fél jegy-
zõkönyvet adott ki, melyben – lám, az ember nem vál-
tozik! – magának tulajdonította a gyõzelmet.) János
Zsigmond – a formálisan is unitáriussá lett fejedelem
– továbbra is élvezte, figyelemmel kísérte a polémiát,
mint például az 1569 októberében folytatott újabb vi-
tát Méliusz Juhász Péter és Dávid Ferenc között. (Ez-
úttal – hogy minél több Méliusz-párti érdeklõdõ le-
hessen jelen – Nagyvárad volt a szellemi küzdelem
helyszíne.)
Új-arianizmus Transsylvaniából
Balladába illõ, szívmelengetõ kép: az Európa keleti
peremének zord hegyei közt megbúvó kicsiny fejede-
lemség magyar és szász városaiban éjszakánként sza-
kállas férfiak évszázados kódexek, ódon pergamenek
fölött görnyednek. Olajmécsek reszketeg lángjánál si-
labizálják a régi latin, görög és héber szövegeket. For-
dítanak, kommentárokat, tanulmányokat írnak. És az
erdélyi nyomdákból kikerülõ tudományos munkáik
Lengyelországba, Itáliába, Németföldre és Svájcba, a
messzi Hollandiába és Angliába is eljutnak. Batyuk és
utazóládák mélyén, tarisznyák aljára rejtve csempé-
szik nyugatra a tiltott könyveket, hogy a távoli váro-
sokban rajongó tudósok bezárkózva, éjente ismerked-
jenek az új, tiltott gondolatokkal. Az ellenfél is éber:
Svájcban rideg kálvinista teológusok, itáliai és auszt-
riai kaszárnyáikban komor jezsuiták készülnek a
messzi Transsylvánia felõl kerekedõ eretnekség, az
„új arianizmus” elleni harcra, miközben Európa min-
den részébõl Erdély felé igyekeznek a hazájukban
bujkálni kényszerülõ, kitûnõ elmék. Kolozsvárott van
már rég – fejedelmek tudós doktora – az itáliai
Giorgio Blandrata, aki Lengyelhonból érkezett, hogy
az antitrinitárius eszmék egyik elsõ terjesztõje legyen.
Megérkezik honfitársa, Niccoló Paruta, majd a német
Johannes Sommer. A Rajna mellõl fut Adam Neuser,
de jön a görög Jacobus Palaeologus is, a jezsuitából
anitrinitáriussá lett Christian Francken, meg a szom-
batosság atyja, a híres-neves Matthias Vehe-Glirius.
Külföldiek jönnek befelé, az erdélyi ifjak pedig kifelé
tartanak. Micsoda egyetemjárás kezdõdik akkor!
Padovába, mert az szabadelvû, nem törõdik a feleke-
zettel. Aztán a protestáns Hollandiába, Leidenbe,
Franekerbe. Iskolák, könyvtárak alapíttatnak. Világ-
csavargó szótárírók és zsoltárfordítók, radikális teoló-
gusok egész hada gyûl össze Erdélyben. Héberbõl,
arámiból, görögbõl dolgoznak: egyikük, a szombatos
Péchy Simon, sokak szerint százada legnagyobb
hebraistája lesz.
Látszólag tehát minden rendben van, 1571-ben
meghalt ugyan az unitárius fejedelem, János Zsig-
mond, de a katolikus Báthoryak is tiszteletben tartják
a szabadságot: 1573-ban a Medgyesen tartott erdélyi
országgyûlés elfogadja és szentesíti Dávid Ferenc
unitárius püspöki címét.
Mérsékeltek, szinkretisták, zsidózók
Hogy akkor mi a baj? Könnyû kitalálni. Az ember
ilyen, néha ketten sem kellünk, hogy ne értsünk egyet:
miért a frissen születõ unitárius hit hívei lennének
másmilyenek? A régi nóta megint: vannak, akik már
megegyeznének – pápistákkal, kálvinistákkal, luthe-
ránusokkal –, óvnák, amit elértek, ami nem kevés,
amirõl nagyapáik hálókamráik mélyén, dunyháik alatt
mertek csak álmodni is. A radikálisok viszont többet
akarnak. Elvetnék a gyermekkori keresztséget, Krisz-
tus ismételt eljövetelét várják, némelyikük már nem is
unitárius, hanem unitáriusból szakadt prozelita, judai-
zálónak, zsidózónak mondott rajongó szombatos. Fé-
kevesztett racionalizmusában Johannes Sommer már
a lélek feltámadását is kétségbe vonja. Jacobus
Palaeologus a Szent Bertalan éj évében, 1572-ben,
Gerendi János Aranyos-patak menti birtokán veti pa-
pírra „De tribus gentibus” (A három nemzetrõl) címû
munkáját, melyben a könyv vallásainak szinkretizmu-
sáról értekezik. Nagy álma, hogy a keresztény, a zsidó
és a muzulmán hit elemeibõl egységes világvallást te-
remtsen. Christian Francken, a kolozsvári antitrini-
tárius iskola tanára már-már ateista nézeteket fogal-
maz meg munkáiban. Adam Neuser, aki 1572-ben
Heidelbergbõl menekült Erdélybe, Sztambulig sodró-
dik, ahol muzulmánná lesz. Matthias Vehe, a Glirius
álnév mögé rejtõzõ „sidó doktor”, aki lektorként mû-
Unitárius Élet 17
ködött a kolozsvári iskolában (s aki a Theodosius Megint Girona és a call
Schimberg, Natanael Aelianus, Dietrichus Dorschius Páskándi Géza Vendégség címû darabjában Dávid
vagy Matthia Elia nevekkel is sikeresen leplezte kilét- Ferenc azt mondja Socinónak: „Kezdjük Jézus Krisz-
ét), már 1578 õszén tartott bemutatkozó elõadásában tussal. Magát biztosan az érdekli, hogy Isten fiának és
is az eleve elrendelés ellen fordult, vagyis az emberi Messiásnak tartom-e õt, vagy embernek?” A nagy val-
szabadság, a szabad döntés, a választás felelõssége lásreformer rögvest meg is adja saját kérdésére a vá-
mellett tört lándzsát. Nagy szerepe volt az erdélyi laszt: „Embernek. Ezért vagyok a szemükben istenká-
szombatosság eszmei alapjainak megteremtésében, s romló, vallásháborító eretnek!”
feltehetõen õ rendezte sajtó alá Dávid Ferenc védõira- Nem érdemes elmélyednünk a teológia szõrszálha-
tának 1581-es és 1582-es krakkói kiadásait. Élete vé- sogató kérdéseiben, melyek nagy részét ma már nem
gén visszatért Nyugat-Európába, ahol börtönben halt is értjük. Legyen elég, hogy Socinus szerint lehet Jé-
meg. Mattanjah címû, 1578-ban befejezett fõ munká- zust imádni, hiszen az Atyaisten jobbján trónolva, Fi-
ja az Ószövetségbõl és nem az Újszövetségbõl ere- úként uralkodik. Dávid viszont egy jottányit sem en-
dezteti a kereszténységet, érvelésében pedig a ged. Jézust imádni nem szabad, állítja, mert a bibliai
rabbinikus irodalomra, például Jószéf Albó Széfer szövegekbõl kiderül, hogy miután feltámadott és a
há-Ikkharimjára támaszkodik. (A kálvinista Méliusz mennybe emelkedett, küldetése – egyelõre – véget ért,
Juhász Péter jó forráselemzõ képességének egyik bi- várja az utolsó ítéletet, midõn visszatér, ítél az emberi-
zonyítéka, hogy már 1569-ben azt állította, hogy a ség felett. (Dávidék és Péchy Simonék remek héber
Szervét Mihály és Blandrata György által képviselt tudása is lehetõvé tette, hogy másképpen értelmezzék
eretnekségek középkori zsidó forrásokból – egyebek a szent szövegeket, mint elõdeik. Például a „Szent,
mellett Jószéf Albó munkájából – merítenek.) szent, szent az Úr, a seregek Istene” sort – Izaiás 6. –,
melyet korábban háromszor szentként, a Szenthárom-
Dávid Ferenc sem nyugodhat. Nem tud megállni. ság kifejezéseként is értelmeztek, õk egyszerûen a hé-
És õ a legnagyobb, a legsúlyosabb ellenfél. Hiszen ber felsõfoknak tekintették, és „legszentebb seregek
nem idegen, maga is erdélyi születésû. És püspök! Rá- Ura”-ként fordították.) Dávid tehát tiltja, Socinus nem
adásul püspökbõl lett püspök! (Hogy micsoda indula- ellenzi, Blandrata pedig megköveteli Jézus imádását.
tok feszültek egymásnak, mutatja az ismert nagy- Utóbbi pedig le akar (és le is fog) számolni mindazok-
harsányi eset. Az Erdélyen kívül, a hódoltsági Bara- kal – elsõsorban az unitárius püspökkel –, akik az új
nyában található mezõvárosban 1574-ben a hitvitázó
református szuperintendens, Veresmarti Illyés fel-
akasztatta disputáló ellenfelét, Alvinci György unitá-
rius prédikátort.) Katolikusok, protestánsok, fejedel-
mek és püspökök egyként kiáltják: „Eddig! Ne to-
vább! Vége! A reformáció befejeztetett! Tessék meg-
állni!” Csakhogy Dávid nem hallgat más parancsra,
csakis a lelkiismerete parancsára. A mû nincs bevé-
gezve! 1578 márciusában zsinatot hív össze Tordára,
melyen Krisztus nem imádásának zsinati elfogadtatá-
sára készül, emellett megtiltja a gyermekkeresztelést.
Ekkor, 1578 õszén érkezik Erdélybe Bázelból Giorgio
Blandrata hívására Faustus Socinus, a sociniánusok
szentháromságtagadó szektájának alapítója. Azért
jön, hogy meggyõzze Dávid Ferencet: tévúton jár.
Nocsak! Éppen azt a Socinust hívják harcba ellene
(tulajdonképpen a Dávid-Blandrata vita döntõbírája
lesz), aki unokabátyjával, Laelius Socinussal együtt a
nyugat-európai unitárizmusnak sokáig nevet adott?
(Wadasi Jankovich Miklós – régiségbúvár és mûgyûj-
tõ bibliográfus – még 1829-ben megjelentetett dolgo-
zatában is sociániánusoknak nevezi a magyar unitári-
usokat.) Az 1652-ben készült – Tudós a dolgozószo-
bájában (a XIX. századtól inkább Dr. Faustusként
emlegetik) – címû Rembrandt rézkarc feltehetõen õt
ábrázolja. A nagytekintélyû teológus Dávid Ferenc
házában lelt szállásra, ahol feltehetõen együtt lakott
velük a már emlegetett Matthias Vehe-Glirius is. (Ép-
pen Socinus árulja el, hogy vitáikon részt vett a „zsidó
doktor”, aki szerinte Dávid mellett a nonadorantizmus
legkövetkezetesebb és legharciasabb híve volt.) Sikátor a gironai call mélyén

18 Unitárius Élet
egyház egységét és elfogadottságát veszélyeztetik. Az
unitárius egyház egyik régi, püspök krónikása szerint
Blandrata könyörtelenségét erõsíthette „a féltékeny-
ség és irigység szelleme is”, hiszen „az általa megin-
dított vallásmozgalom irányadó lelke csakhamar Dá-
vid lett”.
Dán Róbert, a magyarországi humanizmus nem-
zetközi tekintélyû professzora, aki a rabbiképzõben a
legendás Scheiber Sándor tanítványa volt, így ír az
unitáriusok elsõ püspökérõl: „Az európai eszmetörté-
net kiemelkedõ egyéniségét tiszteljük személyében.
Olyan teoretikust rejt máig keresett sírja, aki felismer-
te százada merész ideológiai újításait. Tételei az uni-
tárius teológia rendszerében és korlátai között a ké-
sõbbi korok szabadgondolkodói útját egyengették.”
Nem emlékszem rá, hogy a gironai call mélyén
megbújó bolt tulajdonosa mibõl jött rá, hogy magyar
vagyok, de rájött, és akkor elõbb elém tette a Budapest
címû képes újság egyik száz esztendõs, megbarnult
példányát, melynek címoldalán az Országház akkori-
ban elkészült palotájának fényképe díszlett, majd in-
fernális boltja egyik elfüggönyözött szegletébe cso-
szogott, és kezében egy könyvvel tért vissza. Tyúk-
lábszerû ujjaival simogatta a fedelet, mint becses érté-
ket, úgy helyezte a pultra a madáreleséges staniclik és
egy rézbõl készült mandulatörõ krokodil közé. „A
honfitársa könyve.” Ennyit mondott, többet nem
szólt, várta, mit szólok én.
Egyházközségeink életébõl
Bartók Béla Unitárius Egyházközség
November 15-én templomunkban emlékez-
tünk Dávid Ferenc egyházalapítónk halálára,
majd a déli órában megkoszorúztuk a XI. kerü-
letben a Dávid Ferenc utca sarkán levõ emlék-
táblát.
November 21-én, szombaton 18 órai kezdet-
tel jótékonysági koncertet tartottunk a Homo-
ródjánosfalvi Alapítvány támogatására. Beck
Barbara (alt), Farkas Anna (alt) és Kókai
Szilvia (szoprán) Bach, Händel, Schubert és
Gounod mûveit szólaltatták meg. E koncertet
követõen a gyülekezeti termünkben állófoga-
dást szerveztünk.
November 28-án, szombaton délután mézes-
kalácssütést szerveztünk a gyermekeknek, ami
után feldíszítettük a gyülekezeti termet. Egy-
ben köszönetet mondunk a szülõknek és kedves
nõtagjainknak, akik segítettek elõkészíteni a
vasárnapi fogadást, szendvicset és sok finomsá-
got készítettek a világvallások képviselõinek a
fogadására.
Felcsaptam a könyvet, és olvasni kezdtem a hatso-
ros hexametert:
„Itt János Zsigmond fejedelmünk címere látszik,
Fényén fényre derül drága hazánk ege is.
Farkas, oroszlán, hold, sárkány, egyszarvú, kereszt,
sas
Hírneves õsi család címere díszei mind.
Fent a magyar-lengyel koronának fénye ragyog le
Vén Duna, Dráva, Tisza s Száva víz árjaira.”
Dávid Ferenc egyik könyvének – az 1567-ben,
Gyulafehérváron megjelent Rövid Magyarázat Mi-
képpen az Antikrisztus az Igaz Istenrõl való Tudo-
mányt Meghomályosította... címû munkájának – ha-
sonmás példányát tartottam a kezemben. A boltos sér-
tett képpel tett-vett, zörgött a madáreleséges zacskók-
kal. „Ismerem ám – mondta, amikor visszaadtam neki
a könyvecskét. – Okos ember a maga honfitársa
Transsylvaniából. Nagy lélek és nagy gondolkodó.”
Akkor oldódott meg a nyelve, s kezdett beszélni Hódí-
tó Jakabról, Rambanról és a középkori hitvitákról.
Évekig vissza-visszatértem a gironai székesegyház
alatti sikátorban megbújó boltocskába, ám amikor né-
hány éve családostól jártam Katalónia keleti szegleté-
ben, hiába harangoztam be a titokzatos üzletet és a pa-
jeszos, vén zsidót: a középkort idézõ antikvár-zsib-
áruda eltûnt, helyén ma csillogó kacatokat áruló, ne-
onfényes szuvenírbolt mûködik.
November 23–29. között zajlott a világvallá-
sok hete, amikor a hét mindennapján más-más
egyházi közösséget látogattunk meg. Akik részt
vettek, megtapasztalhatták milyen egy Budd-
hista meditáció, a Muszlim Istentisztelet vagy a
Jótékonysági koncert
Unitárius Élet 19

Advent – mézeskalácssütés
Krisna-hívõk gyakorlata, a Szim Salom Prog-
resszív Zsidó közösség rabbinõjének elmélke-
dése.
Vasárnap a mi egyházunk, illetve gyülekeze-
tünk bemutatására került sor. Templomunk-
ban is nagyon sok érdeklõdõ vett részt Isten-
tiszteletünkön, amely alkalommal a már hagyo-
mánnyá vált adventi koncertet tartottunk. Fal-
vai Katalin zongoramûvész, Jávorkai Sán-
dor hegedûmûvész és Jávorkai Ádám cselló-
mûvész egyedi és különleges Bach-, Sarasate-,
Ernst-, Paganini- és Sosztakovics-mûveket szó-
laltattak meg.
Ezt követõen a gyülekezeti termünkben álló-
fogadásra került sor, mely után visszamentünk
a templomba. A keresztelõ után, az érdeklõdõk
kérdéseket tettek fel a lelkésznek. A beszélge-
tés egészen 15 óráig húzódott el, mely mutatja a
jelenlévõk érdeklõdését egyházunk és vallá-
sunk iránt.
Konferencia Debrecenben
a Reformáció Ünnepének alkalmából
2009. október 31-én, szombaton egész napos
konferencián vettünk részt Debrecenben, a
gyülekezet és lelkésze, Pap Gy. László szerve-
zésében a Reformáció napján. A konferencia té-
mája az Unitarizmus Erdélyben, Magyarorszá-
gon és a világban volt.
Pap Gy. László lelkész üdvözölte a megjelen-
teket, és köszöntötte az elõadókat. A konferen-
cia alkalmával áhítatot tartott Lakatos Csilla
miskolci lelkésznõ.
Utána Dr. Hodossi Sándor, a debreceni
egyházközség gondnoka üdvözölte a résztvevõ-
ket és megnyitotta a konferenciát.
20 Unitárius Élet
December 5-én, szombaton 17 órai kezdettel
gyülekezeti termünkben szeretetvendégségre
került sor.
Meghívott vendégünk: Czakó Gábor író
volt. A General Pausa kamarakórus Kodály
Zoltán egynemû kari mûveibõl adott elõ.
December 6-án, Advent második vasárnapján
Istentiszteletünk keretében a Vox Insana ka-
marakórus adventi koncertet tartott Tõri Csa-
ba karnagy vezetésével.
December 13-án, Advent harmadik vasárnap-
ján Istentiszteletünk keretében az Osztováta
együttes karácsonyi dalokat énekelt.
December 20-án, Advent negyedik vasárnap-
ján két koncert is lesz templomunkban:
– délelõtti Istentiszteletünk keretében a
General Pausa kamarakórus karácsonyi dalo-
kat énekel több nyelven,
– 17 órai kezdettel a Jazz And More kórus a
már hagyományossá vált karácsonyi koncertjét
tartja.
December 25-én és 26-án Karácsony ünnepe
alkalmából 10 órai kezdettel Istentiszteletet
keretében Úrvacsoraosztás lesz. Karácsony el-
sõ napján, Istentisztelet után tartjuk a gyerme-
kek karácsonyfa-ünnepélyét is.
December 27-én 10 órától magyar nyelvû Is-
tentiszteletet tartunk, 12 órától pedig angol
nyelvût. És ezen alkalomtól fogva, rendszeresít-
jük angol nyelvû Istentiszteleteinket is, amelyek
minden hónap utolsó vasárnapján lesznek meg-
tartva.
2010. január 1-én 10 órai kezdettel szeretet-
tel várjuk kedves híveinket az Istentiszteletre,
hogy közösen imádkozzunk egy még eredmé-
nyesebb, jobb újesztendõért.
Léta Sándor lelkész

Füzesgyarmat
és a Gyula és Környéke Szórványgyülekezet
A sikeres Dávid Ferenc-emléknap után lelkes
adventvárásunkat, készülõdésünket szomorú-
ság árnyékolta be. Alig egy esztendõvel ezelõtt
készítettem interjút sokunk id. Gergely Sán-
dor bácsijával a 90. életéve küszöbén. Tartal-
mas, hitvalló életének elmondására nem lett
volna elég folyóiratunk tucatnyi száma. Az Er-
délybõl származott, sok helyen megfordult (is-
kolák, munkahelyek, Erdély és az Anyaország
területén, fogság Oroszországban), unitárius
hitét mindig megtartó, magas rangot elérõ
pénzügyõr Békéscsabán lakott feleségével,
mert két fia is már nyugdíjasként saját családjá-
val élte életét. A hódmezõvásárhelyi gyülekezet
presbitere volt, de a gyulai szórványunk hûsé-
ges tagja, látogatója is. Mindig, mert megtehet-
te, tekintélyes adományokkal segítette szülõ-
földje gyülekezeteit, Haranglábat, Dicsõszent-
mártont, Désfalvát. Itthon meg az említett két
gyülekezet mellett mindazokat, amelyek meg-
keresték támogatásért. Nyugdíjas életét is tar-
talommal töltötte meg, sokat olvasott, különbö-
zõ területeken írt cikkeket, könyveket gyûjtött,
a mindenféle élet kiválóságaival levelezett és
kért aláírásos fényképet tõlük. Csodálatos ha-
gyatéka unitárius vonatkozású értékeket is
rejt, nem is keveset.
Feleségét kora tavasszal veszítette el. Nem
sokat várt, hogy menjen utána, mert nélküle az
élete már nem volt teljes. Néhány hónapig a Bé-
késcsabai Evangélikus Szeretetotthon lakója
volt. Még elküldte Gyulára az elsõ adventvasár-
Elõadást tartottak: Pap Gy. László az erdélyi
unitarizmusról, Balázsi László a magyarországi
unitarizmusról. E két elõadás és beszélgetés
után szünet következett, melynek keretében a
Beregi testvérek, Felhõs Szabolcs vezetésével
megkoszorúzták az általuk elhelyezett emlék-
táblákat.
A szünet után Knut Heidelberg norvég
unitárius lelkész „Az unitarizmus Norvégiá-
ban” címmel tartott elõadást, melyet élénk kér-
dések sorozata és beszélgetés követett.
A konferenciát Lakatos Csilla lelkésznõ
imája zárta, ami után mindannyian közös ebé-
den vettünk részt a gyülekezeti teremben, me-
lyet a tiszteletes asszony és a hívek készítet-
tek el.
A konferenciáról részletes beszámoló találha-
tó a Debreceni Egyházközség honlapján: http://
uninaplo.unitarius-halo.net/debrecen/?p=1748
A szerkesztõség
napi perselypénzét, de már a meghívónkat nem
várta meg. Gyülekezete lelkészével, Kiss Mi-
hállyal és a kántorizáló feleségemmel búcsúz-
tattuk el november 20-án a békéscsabai Ligeti
temetõben és helyeztük el földi maradványait
felesége hamvai mellé. Egyházunk jótevõjét ve-
szítettük el és fájlaljuk, hogy az unitárius ág-
nak nem lesz folytatása.
November 28-án feleségemmel Debrecenben,
a Déri Múzeumban részt vettünk a „Küzde-
lem és Építés – Temesvár, 1989” címû megemlé-
kezõ rendezvényen, amelynek díszvendége a
forradalom hõse, Tõkés László lelkész volt.
Elõadások és más mûsor mellett megtekintet-
tük Székelyhídi Ágostonnak erre az emléke-
zésre írt „Végítélet” címû színmûvének õsbe-
mutatóját, amelyet Meleg Vilmos nagyváradi
színész és rendezõ állított színpadra.
November 29-én, advent elsõ vasárnapján
templomunkban, a Hajnal István Idõsek Ottho-
nában és Gyulán, az imatermünkben tartott is-
tentiszteleteken meggyújtottuk az elsõ adventi
gyertyákat elindulva azon az úton, amelyen
mindannyian meg fogunk érkezni Karácsony-
ba. A gyönyörû adventi koszorút, mint az elõzõ
években is a Barkóczi-Klinszky család készí-
tette.
December 1-jén délelõtt utolsó útjára kísér-
tük és eltemettük a 13 évvel ezelõtt elhunyt fér-
je mellé az Újtemetõben özv. Sipos Lõrincné
Szabó Margit, 80 évet élt testvérünket. Szim-
patizánsunk volt, lánya Mária és unokája Mari-
Unitárius Élet 21
ka (aki szemefénye volt a mamának, és a mi
gyülekezetünk tagjai férjével és három kislá-
nyukkal) kívánságára búcsúztattuk a mi egyhá-
zunk szertartása szerint. Az áldozatos szívû
édesanyát, nagymamát, testvért, rokont, isme-
rõst, barátot nagy részvét mellett adtuk át az
örökkévalóságnak. Pihenjen csendesen!
December 2-án Budapesten részt vettem a
Magyar Bibliatársulat Alapítvány év végi szám-
adó és tisztújító közgyûlésén, ahol személyemet
is beválasztották az egyházunk képviseletére a
Közgyûlésbe és a Kuratórium tagjai közé. A le-
hetõségek szerint fogom végezni munkámat.
December 5-én Kiskunfélegyházán egy, a
Nemzetközi Szent György Vitézei Lovagrend
által szervezett találkozón képviseltük egyhá-
zunkat feleségemmel és Bánsághy Sándor
presbiterrel, lovagtestvérrel. Ez az adventi
összejövetel is jól szolgálta a karácsonyi készü-
lõdésünket.
December 6-án megemlékeztünk a 2004. évi
fekete advent 5. évfordulójáról, azzal a hittel,
reménykedéssel, Istenbe vetett bizodalommal,
hogy egymásra talál minden testvér itt a Kár-
pát-medencében. Elhelyeztük az emlékezés vi-
rágait a templomkertbeli „Testvériség Kopjafa”
tövénél. Délután 2 órakor gyermek-Mikulást
rendeztünk templomunkban.
December 8-án, délután 6 órakor volt az Or-
szágos Széchényi Könyvtárban a Kénosi Tõ-
zsér János–Uzoni Fosztó István: Az Erdélyi
Unitárius Egyház története címû mûve második
kötetének bemutatója. A kötetet Jankovics
József irodalomtörténész mutatta be.
December 10-én délután 5 órakor Budapes-
ten, a President Hotelben részt vettem egy sze-
mélyes találkozón más egyházfõk társaságában
az Egységes Magyarországi Izraelita Hitköz-
ség vezetõjének, Köves Slomó rabbi meghívá-
sára Elie Wiesel béke Nobel-díjas író látogatá-
sa alkalmából. A máramarosszigeti születésû
író 1986-ban kapta meg e magas elismerést.
December 11-én Budapesten lelkészi értekez-
letet tartottunk egyházunk jövõképérõl. Dél-
után 3 órakor búcsúztunk el a Bartók Béla Egy-
házközség templomában Kelemen Miklós lel-
késztársunktól, aki életének 85. évében tért
vissza teremtõ Istenéhez.
Lelkésztársunkra emlékeztünk a december
6-i istentisztelet alkalmával is, mert Füzes-
gyarmaton és a gyulai szórványban is néhány
évig lelkészkedett. 2002-ben a gyülekezet alapí-
tásának 100. évfordulóján az õ nevét is megörö-
kítettük a templom falán elhelyezett és felava-
tott márvány emléktáblán. Az ünnepségen csa-
ládjával együtt jelen volt. 2004-ben Gyulán, a
III. unitárius konferenciánkon értékes törté-
nelmi elõadást tartott.
22 Unitárius Élet
December 20-án folytatjuk a megkezdett ha-
gyományt, eszerint a Nemzetközi Szent György
Vitézei Lovagrend adományából, az egyházköz-
ség és a Furkó Sándor vezette városi étkezte-
tési intézmény segítségével 220 személyes sze-
retetebédet adunk. Rendezvényünket karácso-
nyi mûsor vezeti be, amelyen hittanosaink, da-
lárdistáink versekkel, énekekkel szerepelnek,
valamint fellép az Osztováta Együttes is ad-
venti-karácsonyi mûsorával. Nobik Ilike ta-
nárnõ furulyásaival énekszámokat ad elõ és kí-
séri a dalárdánk énekszámait. Erre az alkalom-
ra Szabó Imre békési lovagtestvérünk adja az
ebédhez valót, Kovács József kiskunfélegyhá-
zi lovagtestvér pedig a kenyeret és a kétféle ka-
lácsot. Lovagok, dámák szolgálják fel az ebédet.
December 24-én délután 5 órakor lesz a kará-
csonyfa-ünnepély a megszokott betlehemezés-
sel, gyerekek és felnõttek szereplésével. Közel
30 gyerek kap ajándékcsomagot és kiosztjuk az
Unitárius Alapítványtól pályázott (és reméljük,
meg is kapott) díjakat a rászoruló gyerekeknek,
valamint azoknak, akik a hittanórákat és az is-
tentiszteleteket rendszeresen látogatták, vala-
mint részt vettek az esztendõ folyamán a fonto-
sabb rendezvényeinken.
December 25-én három helyen terítjük meg
az Úrnak asztalát Karácsony alkalmából. Dél-
elõtt 11 órától templomunkban, délután ½
2-kor a helyi Hajnal István Idõsek Otthonában,
ugyancsak délután, ½ 4-kor a Gyula, Esze Ta-
más utca, 2. szám alatti imatermünkben tar-
tunk ünnepi istentiszteletet. Megemlékezünk
Kelemen Miklós és Gergely Sándor halottaink-
ról is.
December 26-án a füzesgyarmati templo-
munkban lesz délelõtt 11 órától istentisztelet.
December 31-én éjféli ½ 12 órakor nem hagy-
juk ki az Erdélybõl hozott, és 20 éve gyakorolt
óévet búcsúztató, hálaadó és az újévet köszön-
tõ, Isten áldását kérõ istentiszteletünket sem.
2010. január 1-jén Budapesten, a Nagy Ignác
utca 2–4. szám alatti egyházközségünk templo-
mában a helyi lelkésszel együtt újévi, ünnepi is-
tentiszteletet tartunk, a Fõhatóság újévi üzene-
tének felolvasásával, valamint az istentisztelet
utáni fogadással. Mind az ünnepi istentisztelet-
re, mind pedig a testvéri asztalhoz minden hí-
vünket szeretettel hívjuk és várjuk.
Január 3-án lesz füzesgyarmati templo-
munkban egyházközségünk új esztendõt kö-
szöntõ istentisztelete, amelyen beszámolunk az
elõzõ év fontosabb eseményeirõl, történéseirõl.
Innen, a messzi Alföldrõl kívánunk minden
istenfélõ, tisztességes embernek szép, áldott
karácsonyt és egy álmokat, vágyakat valóra vál-
tó új évet. Bort, búzát, békességet!
(b.l.)
A kelet-magyarországi unitáriusok
az UART-ban
Veres Lehel az UART-belépési nyilatkozatát írja alá
a székelykeresztúri unitárius templomban
A kelet-magyarországi unitáriusok nagy kör-
utazásba kezdtek az UART égisze alatt. Bakos
Kiss Károly, Lõrincz P. Gabriella beregszá-
szi költõk, az UART beregszászi tagozatának
alapítói, Deák József és Felhõs Szabolcs
vásárosnaményi UART-alapítók elõször Nagy-
váradon, majd Debrecenben jártak, majd
Székelykeresztúr és Kolozsvár következett.
Az õszi kárpátaljai szavalóverseny zsûrije,
a somi iskolavezetés és a polgármester
Tájékoztatás az ICUU határozatáról
Kõrösfõi-Kriesch Aladár festette azt a romanti-
kus képet, amely az 1568-as Tordai Országgyûlést
ábrázolja, ahol a központi figura, Dávid Ferenc ép-
pen kihirdeti a vallási tolerancia törvényét.
A festmény, amely 1896-ban készült, a tordai
önkormányzat jóvoltából most nem látható, annak
ellenére, hogy az erdélyi unitarius hagyomány
egyik értékes kincse.
Az Unitáriusok és Univerzalisták Nemzetközi
Tanácsa (ICUU) egyöntetûen a következõ döntést
hozta:
„Az ICUU, melynek ülését 2009. szeptember
5-én Kolozsváron (Cluj-Napoca, Románia) tartot-
ták, szomorúan értesült romániai tagcsoportjának
Ugyanakkor Kárpátalján is képviselték az
egyesületet, a somi iskolai szavalóversenyen,
ahol Partium-számokat is ajándékoztak a
könyvjutalmak mellé.
A körút eredményeképp több helyen elindult
az UART helyi csoportjának szervezése a Kár-
pát-medencében. Így elkezdõdött a szervezke-
dés a székelykeresztúri Berde Mózes Unitárius
Gimnáziumban, a kolozsvári János Zsigmond
Unitárius Líceumban, a debreceni unitárius
gyülekezetben és a miskolci unitárius szór-
ványban.
Az UART vezetõségének egy része megbeszé-
lést tartott a Magyarosi Árpád-emlékmûsor al-
kalmából a Nagy Ignác utcai templomban.
Javasolták, hogy a téli vezetõségi ülésen tár-
gyalják meg a következõket: Magyarosi Ár-
pád tiszteletére emlékdíjat kellene alapítani,
neki pedig posztumusz javasolják a Balázs Fe-
renc-díjat. Állást foglaltak abban is, hogy jövõre
ki kellene bõvíteni a vezetõséget az új tagozatok
létrejötte miatt.
Felhõs Szabolcs
A helyi csoport életrehívása
a miskolci unitárius gyülekezeti teremben
éves jelentésébõl, hogy a festmény a közönség szá-
mára nem látható a tordai múzeumban.
A festmény, mely a múzeum tulajdona, már tíz
éve rejtve van valahol az épületben, úgynevezett res-
taurációs munkálatok miatt. A Tanács elfogadha-
tatlannak tartja, hogy Romániában megfosztják a
nagyközönséget olyan mûtárgyak élvezetétõl és ér-
tékelésétõl, melyek a köz tulajdonát képezik.
A Tanács tisztelettel kéri a tordai városi taná-
csot, valamint a kolozsvári megyei tanácsot, hogy a
képet azonnal állítsák ki.
A Tanács reméli, hogy a világ minden tájáról
érkezõ látogatóknak újra lehetõségük lesz megcso-
dálni ezt a fantasztikus mûvészeti alkotást, mely-
nek felmérhetetlen vallási és kulturális értéke van.”
Unitárius Élet 23
Dunántúli Unitárius Egyházközség
2009. november 13-án az Unitárius Al-
kotók Társasága (UART) pécsi csoportja
immár harmadik alkalommal mutatta be
alkotásait. Az Õszi tárlat címmel megren-
dezett kiállítást a KPVD Közmûvelõdési
Alapítvány közösségi házában szerveztük
meg. Verses, zenés mûsorral nyitottuk, me-
lyet követõen szeretetvendégségen vehet-
tünk részt.
Megnyitó beszéd
Tisztelt Egybegyûltek!
Nem is tudom igazán, hogy hogyan is kerül-
tem a tárlatmegnyitó szerepébe. Hiszen nem-
hogy rajzolni, de még firkálni sem tudok. Beval-
lom õszintén, elõször a kritikus szemével pró-
báltam nézegetni a kiállítottakat, legalábbis
azon a szinten, hogy mi tetszik nekem és mi
nem. Melyik alkotást akasztanám szívesen a
szobám falára.
Egyszer Bernard Shaw megkritizálta az
egyik kortársa zenei alkotását. A kritika után
sértõdötten jött a válasz. Maga csak akkor kriti-
zálja meg a mûvemet, ha jobbat tud alkotni.
Bernard Shaw elgondolkodott, és a következõt
mondta. Tojást nem tudok tojni, de nyilván meg
tudom ítélni, hogy azt jól készítették-e el szá-
momra, vagy sem.
Nos, meg tudom mondani, hogy mely alkotá-
sok tetszenek nekem, ám az a kép, ami szá-
momra kicsit naiv volt, a társam számára a leg-
szebb.
24 Unitárius Élet
Hát ezek után nem vállalom a kritikus szere-
pét, egyrészt, mert nem értek hozzá, másrészt
azt gondolom, hogy a mai egybegyûlésünknek
nem is ez a célja.
Azt viszont gondolom, hogy a mûvészet ve-
lünk együtt született, és egyik alapvetõ szük-
ségletünk. Hányszor gondoltam már arra, hogy
ideje lenne elkezdeni a festést, aztán mindig to-
vaszállt az akarat. Talán majd most.
„Számomra még ma is az a természetes, ke-
rek és egész világ, ahol az emberek énekelnek,
táncolnak, verset írnak, verset mondanak, raj-
zolnak, festenek, gyöngyöt fûznek, fát faragnak
– és nem csak pénzt olvasnak”, mondja .
És mintha Kurt Vonnegut folytatná: „Mûvé-
szetbõl nem lehet megélni. A mûvészettel csak
elviselhetõbbé lehet tenni az életet. A mûvé-
szet, akármilyen jól vagy rosszul csinálja valaki,
a lelket táplálja, az Isten szerelmére! Énekel-
jünk a tus alatt! Táncoljunk a rádió mellett!
Meséljünk történeteket. Írjunk verset, akár
rossz verset is a barátainknak. Csináljuk olyan
jól, amilyen jól csak tudjuk. Csodálatos jutalom-
ban lesz részünk. Alkotni fogunk valamit.”
És valóban a mûvészek az alkotás mámorát
tapasztalhatják meg. A kiállított alkotásokon
látszik, hogy nem másolnak, mégcsak nem is
utánozzák a valóságot, hanem világosabban
mutatnak meg egy-egy olyan jellemvonást a
tárgyról, a tájról, a virágról, amelyet a hétköz-
napokban talán észre sem veszünk.
A kiállítók olyan jól csinálták, ahogy tudták.
A maguk és mindannyiunk örömére.
AZ UNITÁRIUS ALKOTÓK
TÁRSASÁGA (UART)
PÉCSI CSOPORTJA
ÕSZI TÁRLAT–2009
címmel kiállítást rendez
a KPVD Közmûvelõdési Alapítványa
Közösségi Házában
Pécs, Alajos u. 2/2.
Megnyitja:
MÁTÉ ERNÕ lelkész
2009. november 13-án (péntek)
17 órakor
Megtekinthetõ:
2009. december 27-ig
naponta: 14–18 óráig
(szombat, vasárnap kivételével)
 És nem is akárhogy.
Elnézem Vernes Valéria akvarelljeit, ame-
lyek 10 perc alatt készülnek. Sikó Ágnes képeit,
melyek akár több nekifutásból, kombinált tech-
nikával jönnek létre. Bennük van az alkotás
öröme, a tényeknek és a reményeknek a ka-
landja, a valahová jutásnak az ígérete. Csak
csodálni tudom Lehmann Antal bácsi türelmét,
miközben remek, igen finoman kidolgozott
metszeteket készít. És Bandi András verseit.
Nekem soha nem sikerülne ilyen hangulatot le-
Õsz-anyók
Õszre vált az idõ,
Szemerkél az esõ.
Ködbe burkolódzik
A Misina-tetõ.
Kopár romok között
Száraz avar zörög,
Csak Krisztus õrködik
A Havihegy fölött.
Kezükben két szatyor
Jönnek a piacról,
Szemükben ott az õsz.
Mögöttük szél dalol.
Lehetne Crumble, a kutya, egy isten?
Martin A Gienke*
A feleségem és én egy huppanásra ébred-
tünk, és õ ott feküdt, nem tudott fölülni, mert
leesett az ágyról. Forgott a feje, és a szemei fo-
rogtak, nem látott. Próbáltuk megvigasztalni,
mennire csak tudtuk, és levittük a földszintre,
ahol hányt. Álló helyzetbe küzdötte magát, az-
tán leesett, mert nem bírta a lábait kontrollál-
ni. Annak a vasárnapnak a további részét azzal
töltöttük, hogy mellette maradtunk, és megpró-
báltunk segíteni neki; végül is már 14 éves volt.
Ez egészen szép kor egy golden retriever szá-
mára, és már attól tartottunk, hogy élt, és nevé-
hez méltóan (crumble = szétesni), élete végén
szétesik. Felhívtuk az állatorvost, és úgy dön-
töttünk, hogy azért vasárnap ne jöjjön ki, de –
amennyiben megéri – hétfõn vigyük be hozzá.
Lassan vonszolta magát a nap. Felhívtuk a fi-
únkat, hogy figyelmeztessük, hiszen valójában
* Martin A Gienke világi személy, megbízott a
Bury St Edmunds–nál
írni. Köszönjük Faluvégi Adriennek az elhozott
képet. Köszönjük Mezei Rózsikának és a
Gulácsi családnak az elhozott képeket, illetve
az írásos, keresztszemes, és horgolt remekmû-
veket.
Úgy érzem, hogy töltõdni, ha úgy tetszik ün-
nepelni jöttünk ma ide. Mindenki találhat a
maga számára itt ünnepelni valót.
Ünnepeljünk hát, legyen ez a tárlat ünnep a
szemnek és ünnep a léleknek.
Máté Ernõ
Szomorú a Tettye.
Sok apró, kis háza
Ablakán kipislog,
Összebújik fázva.
Két öreg anyóka,
Állig gombolkozva
Kaptat fel az úton
Összekapaszkodva.
az õ kutyája volt, és pusztán azért, hogy elköltö-
zött otthonról, ez az alaphelyzet nem változott.
Tizenegy éves korában, miután egész életében
macskákat volt kénytelen elviselni, kijelentet-
te: „Már mindjárt fölnõtt leszek, és sohasem
volt kutyám.” Mikor ilyenformán játszanak az
ember szívének húrjain, nem nagyon lehet el-
lenállni. Most már viszont az õ kutyája, szó sze-
rint, az utolsókat rúgta.
Estére már a dolgok kicsit nyugodtabbá vál-
tak. Kevesebbszer hányt, és már ki tudtam vin-
ni a kertbe. Lent aludtam, hogy nyomon köves-
sek mindenféle változást, de ritka nyugodtan
aludt. Visszaidéztük a trükköket, amiket kipró-
bált rajtunk, mert abban mindig nagyon okos
volt, hogy saját akaratát érvényesítse; milyen
boldogan futott végig a homokos parton, más-
kor meg hegyi ösvényeken. A feleségem és én a
séták emlékeit osztottuk meg egymással. És
mekkora vigasz volt Crumble számunkra
olyankor, amikor nem éreztük jól magunkat.
Unitárius Élet 25
Erõs elhatározásunk volt, hogy ezekbõl a ked-
vességekbõl valamennyit visszaadunk most ne-
ki.
Már ilyeneken gondolkodtunk, hogy hogyan
mondjuk el az ismerõseinknek, mit fogunk csi-
nálni a nyakörvvel meg a pórázzal; aztán kevés-
bé kedves gondolataink is voltak, mint például
„kisebb lesz az ételszámla”, meg „több hely lesz
az ágyban”.
Nem imádkoztunk azért, hogy meggyógyul-
jon, hiszen hosszú, boldog élete volt, és nem
akartuk, hogy csak úgy, fél életet éljen.
Jött a reggel és a feleségem szépen elbúcsú-
zott tõle, mielõtt tanítani ment. Rám maradt az
utolsó 30 perc, hogy elmondjam Crumble-nak,
mennyire szerettük. Végül már elégiát játszot-
tam neki a zongorán. Régebben, valahányszor
tûzijáték volt a környéken (a lõporos összeeskü-
vés évfordulóin, Halottak Napján vagy május
idusán), mindig izgatott volt és félt. Az egyedüli
dolog, ami valamit is használt neki ilyenkor az
volt, hogy nagyon hangosan zongoráztam, õ
meg bebújt a zongoraszék alá, közel a hangdo-
bozhoz, hogy a zongora elnyomja a külsõ hango-
kat.
Elérkezett az idõ és kivittem õt az autóhoz,
majd egy rövidke utazás után, felraktam az ál-
latorvos vizsgálóasztalára. Az együttérzõ orvos,
akit már vagy harminc éve, azaz több állatélet
óta ismertünk, megkérdezte. „Na, mi történt
itt?” Mondtam, hogy tegnap elesett, a fejét el-
kezdte forgatni…, de nem folytathattam, mert
– hogy legrosszabb sejtelmeimet eloszlassa – az
orvos közbevágott: „Rendbe fog jönni! A
rosszullétet egy idõleges oxigénhiány okozta az
agyban. Bele fog telni vagy 3-4 napba, míg telje-
sen helyre jön, és a feje még akkor is lehet hogy
egy kicsit remegni fog, de jobban lesz.”
Így is történt. Fokozatosan elkezdett enni –
figyelem! pulykaszeleteket, nem ám saját éte-
lét. Vagy két hétig még bizonytalan volt, de már
rendesen járt, emelt fõvel. Én egészen megerõ-
södtem, mert le meg fel cipelgettem a lépcsõn,
mivel okvetlenül föl akart jönni, de lemenni
már nem mert. Mindent megtettünk, hogy ne
érezze magát furcsán. Tehát megint sikerült át-
vernie minket. Nagyon megkönnyebbültünk,
meg minden, de teljes tudatában voltunk an-
nak, hogy ez ismétlõdni fog, és majd egyszer
mégis csak a nyakörvvel meg a pórázzal fogok
hazajönni.
Ha valaki meggyújtott volna egy gyertyát
vagy imádkozott volna, akkor valamiféle cso-
dás, isteni jelenségnek tulajdoníthattuk volna
gyógyulását. Végül is nem a hit, vagy a spirituá-
lis kapcsolódás hiánya okozta nekünk a szenve-
dést és a traumát, hanem a tudás hiánya. Nem
volt meg a belátásunk, a tapasztalatunk, és a
26 Unitárius Élet
kellõ információnk, amit az állatorvos hozott a
helyzetbe. Semmivel sem volt több ez a gyó-
gyulás, mint bármely folyamat, amikor a test
saját magát gyógyítja meg, és semmiféle termé-
szetfeletti nem volt benne, mondjuk azért mert
mi „jól viselkedtünk” volna az életben. De mi-
lyen könnyû lett volna belelátni egy ilyen hely-
zetben az ok-okozat vonzatát. Tulajdonképpen
mi semmi mást nem tehettünk, csak megpró-
báltuk kényelmesebbé tenni utolsó óráit, meg
saját lelkiismeretünket megbékíteni azzal,
hogy mi mindent megtettünk.
Sokszor beszélgetek vele. Felruházom embe-
ri tulajdonságokkal, és úgy magyarázom a visel-
kedését, mintha értené, amit mondok neki. Õ
sohasem beszél hozzám, de valahogyan mégis
kommunikál azzal, ahogyan viselkedik. Egy jó
futás után, lihegése azt jelenti, boldog, mert a
szája nyitva van, látszanak a fogai – olyan, mint
egy igazi emberi mosoly, mint egy pihent kisba-
ba. Mennyire közel van ez ahhoz, amit spirituá-
lisnak, isteninek, Istennek érzékelünk. Istene-
inket emberi formára teremtjük, az emberi jel-
lemzõk összes korlátaival, intellektusával, ér-
zelmeivel, és faji hiányosságaival. Azért, mert
nem vagyunk képesek magasabbra nézni, érte-
ni? Nem, valószínûleg azért, mert ez az a for-
mája a szellemnek, amelyhez kapcsolódni tu-
dunk, amellyel kölcsönhatásba tudunk kerülni,
amely vigaszt ad. Ez nem egy ellenséges, vagy
hátrányos jellemzõje fajunknak, hanem egy
olyan, mely segít életben maradni.
Lehetne Crumble egy isten? Beszélek hozzá.
Õ meghallgat, de csak cselekedeteivel képes
hozzám beszélni, amelyeket én megfigyelek, és
magyarázok. Jó érzést hoz és vigaszt azáltal,
hogy velem van. Könnyen felépíthetõ egy
ok-okozat és hatás bizonyítékrendszer arról,
hogy õ ellenõrzése alatt tartja azt, ahogyan a
dolgok történnek a világban és az én életemben.
Tehát felépíthetõ egy elmélet arról, hogy ez a
kutya egy isten, vagy a kutyában él egy isten –
csak a betûket kell megcserélni (angolul: dog =
kutya; god = isten).
Ám Crumble nem lesz velem örökké – ezek a
dolgok is elmúlnak. És így van ez az istenséggel
is? Az istenek is átmehetnek a teremtés ciklusa-
in, különösen az én esetemben. És mi a gond az-
zal, ha az istenek kimúlnak?
Bocsánat, most mennem kell. Kutyám az
„éhes vagyok” ugatását hallatja. „Jövök,
Crumble!”
THE INQUIRE 2009. augusztus 8.
Issue 7728
Fordította
Kászoni József
 KÖZLEMÉNY
A Fõvárosi Ítélõtábla 2009. október 1-jén
kelt 2.Pf.21.128/2009/4. számú ítéletével
helybenhagyta a Fõvárosi Bíróság, mint el-
sõfokú bíróság 2009. február 5-én meghozott
ítéletét, amelyben a bíróság kötelezte a Bu-
dapesti Unitárius Egyházközség alperest a
névváltoztatásra, a perköltség megfizetésére
és az ítéletrendelkezõ részének, valamint a
megállapított jogsértés miatti sajnálkozásá-
nak Unitárius Életben történõ megjelenteté-
sére. A Bíróság az ítéletet a Magyarországi
Unitárius Egyház, mint felperes által a Bu-
dapesti Unitárius Egyházközség, mint alpe-
res ellen indított személyhez fûzõdõ jog meg-
sértése miatt indított perben hozta meg.
A Fõvárosi Bíróság 2009. február 5-i ítéle-
te így hangzik:
„A bíróság megállapította, hogy a
Budapesti Unitárius Egyházközség az-
zal, hogy saját elnevezése azonos a Ma-
gyarországi Unitárius Egyház szerveze-
ti egységeként mûködõ, önálló jogi sze-
mélyiséggel nem rendelkezõ Budapesti
Unitárius Egyházközség nevével, meg-
sértette a Magyarországi Unitárius
Egyház névhasználat védelméhez fûzõ-
dõ jogait.
A bíróság a Budapesti Unitárius Egy-
házközséget eltiltja a további jogsértés-
tõl.
A bíróság kötelezi a Budapesti Unitá-
rius Egyházközséget, hogy a részítélet
jogerõre emelkedésétõl számított 30 na-
pon belül változtassa meg elnevezését
oly módon, hogy az érdemben különböz-
zön a Budapesti Unitárius Egyházköz-
ség elnevezéstõl.
A bíróság kötelezi a Budapesti Unitá-
rius Egyházközséget, hogy elégtétel
adásaként a részítélet rendelkezõ ré-
szét saját költségén közöltesse az Unitá-
rius Élet címû folyóiratnak a részítélet
jogerõre emelkedését követõen megjele-
nõ számában és a megállapított jogsér-
tésért fejezze ki sajnálkozását.”
A Fõvárosi Ítélõtábla az elsõfokon eljáró
Fõvárosi Bíróság ítéletének jogalapját meg-
változtatta. Az elsõfokú ítélet szerint a Bu-
dapesti Unitárius Egyházközség alperes
„visszaélésszerû joggyakorlást valósított
27 Unitárius Élet
meg”, míg a másodfokon eljáró Fõvárosi Íté-
lõtábla indoklása szerint alperes Budapesti
Unitárius Egyházközség jogszerûen válasz-
totta nevét, hiszen azt a Bíróság be is jegyez-
te, nem élt vissza jogával elõnyök szerzése
végett, ugyanakkor megsértette felperes
Magyarországi Unitárius Egyház személy-
hez fûzõdõ jogát, azáltal, hogy a felperes
egyik, jogi személyiséggel nem rendelkezõ
egyházközségével teljesen azonos nevet vá-
lasztott. Az Ítélõtábla az ítélet indoklásában
kimondta, hogy „az elnevezés megválasztá-
sánál úgy kell eljárni, hogy a választott név
ne keltse azt a látszatot, hogy az adott szer-
vezet egy más jogi személy tevékenységéhez
kapcsolódóan fejti ki tevékenységét.”
A Fõvárosi Ítélõtábla az elsõfokú bíróság
részítéletét ítéletnek tekintette és a felperes
Magyarországi Unitárius Egyház kártérítési
követelését elutasította.
• Alperes a Fõvárosi Ítélõtábla ítéle-
tének megfelelõen 2009. október 2-i
közgyûlésén nevét Duna-Tisza Menti
Unitárius Szórványegyházközségre
változtatta.
• A Duna-Tisza Menti Unitárius Szór-
ványegyházközség a 30 000,-Ft + ÁFA
összegû elsõ- és másodfokú perköltsé-
get a Magyarországi Unitárius Egyház-
nak megfizette.
• A Duna-Tisza Menti Unitárius Egy-
házközség ezúton nyilvánítja ki sajnál-
kozását, hogy névválasztásával meg-
sértette a Magyarországi Unitárius
Egyház személyhez fûzõdõ jogát, me-
lyért elnézést kér.
A Duna-Tisza Menti Unitárius Szórvány-
egyházközség a Fõvárosi Ítélõtábla ítéletét
nem kívánja megfellebbezni és bízik benne,
hogy a másodfokú ítélettel lezárul a Magyar-
országi Unitárius Egyház és a Szórványegy-
házközség közötti pereskedés és azt a két
unitárius szervezet testvéri együttmûködése
váltja fel.
Atyafiságos tisztelettel
Zoltán Csaba gondnok
Duna-Tiszamenti Unitárius
Szórványegyházközség
 Gyerekeknek
OTTÓ BÁCSI MESÉI
Szánkózzunk (ha van hó)!
Biztosan tudjátok mit csinál a kisiskolás, ha
esik a hó? Természetesen szánkózik, úgy, aho-
gyan nemrégiben sokszor, nem is olyan régen,
amikor még hidegebbek voltak a telek.
Noémi és Zsófi megbeszélték, hogy suli után
irány a lejtõ és szánkóznak egy nagyot. Hát per-
sze aki hegyvidéken lakik, csak mosolyog egy
lakótelepi ródlipályán, de az itteni gyerekek
örültek ennek is. Hogyne örültek volna, amikor
olyan nagyszerûen lehetett lecsúszni a kis
domb oldalán.
Zsófi kezdte a száguldást. Ráhasalt a szánkó-
ra és gyerünk! Süvített a szél, porzott a hó, ug-
rált a szánkó a buckákon és puff!, neki egy par-
koló autó oldalának. A bádog kemény, a szánkó
puha – és Zsófi már szaladt is vissza a dombra.
A dombon Noémi várta.
– Hadd üljek most én elõre!
Mindketten ráültek a hósiklóra, Zsófi meg-
kapaszkodott Noémi derekában, kapáltak a lá-
bukkal az induláshoz, amikor bumm, egy hógo-
lyó telibe találta Zsófi nyakát. Hú, de hideg volt
a hó! Zsófi dühösen fordult hátra. Három rossz-
csont bombázta õket: kapott Noémi is a hátára
meg a fejére. Csak úgy záporoztak a hóbombák.
– Tökfejek! – kiáltott Zsófi, aztán lökött egyet
a szánkón és csúsztak le a lejtõn, mint egy raké-
ta.
De jöttek ám a fiúk utánuk. Hárman voltak a
nagy szánkón, ügyesen faroltak a lejtõn és
dirr-durr, csattanás, zuhanás, összeütköztek a
domb alján a lányokkal, fel is borultak a karam-
bolban. Havas lett a gyereksereg, hóemberek
szálltak szerteszét.
Noémi dühösen sziszegett, mert megütötte a
térdét.
– Mi van nyápicok? – vigyorgott rájuk a ne-
gyedikes Pityu.
– Hagyj minket békén! Miattad a fáj a tér-
dem, te szamárfej! – szólt vissza Noémi és dühö-
sen dörzsölte a térdét.
– Anyámasszony katonája – csúfolódott Pi-
tyu öccse.
28 Unitárius Élet
– Óvodások! – tette hozzá a harmadik leven-
te, az elsõs Tibi.
– Hülyék! – biggyesztette el a száját Zsófi, az-
zal húzta vissza a szánkót a dombra. Noémi
sántikálva követte, de szeme szikrázott a mé-
regtõl. – Majd kaptok… – fenyegette meg a fiú-
kat.
A fiúk kárörvendve nézték a lányokat és elin-
dultak utánuk.
A dombtetõn a lányok helyet cseréltek a
szánkón: most Zsófi ült elõre, Noémi hátul ka-
paszkodott. Zsófi jelt adott és máris siklottak le
a lejtõn.
Ezt várták a fiúk is. Indulás utánuk! Nagy
erõvel tolta meg a szánkót a három kis gazfickó,
oldalról jöttek, nagy sebességgel követték a lá-
nyokat, majd nekikormányoztak Zsófiék szán-
kójának és repült mindenki bele a hóba.
– Hahaha! – nevették ki a lányokat a vitéz fi-
úk.
Elõször Zsófi tápászkodott fel, felsegítette
Noémit, aztán odalépett a fiúk elé. Pityu kárör-
vendõen mosolygott.
Zsófi sajnálkozva nézte, aztán jól bokán rúg-
ta.
– Jujujuj! Jajajaj! – kapott a bokájához Pityu.
– Vigyázz magadra, mert szólok a bátyám-
nak, aki karatés és úgy elgyapál titeket, hogy
csak! – fenyegette meg az ellenséget Zsófi. –
Gyere menjünk! – szólt Noémihez és húzva ma-
ga után a szánkót, elindult a házuk felé.
A támadók meg sem mukkantak, de nagyon
mérgesen néztek.
Noémi csak a ház elõtt szólalt meg.
– Te Zsófi, neked nincs is bátyád.
– Hát aztán – vont vállat Zsófi –, legalább
máskor békén hagynak – kuncogott.
Nagyot nevettek mindketten: lóvá tették a
srácokat.
Mit gondoltok gyerekek, helyesen cseleke-
dett-e Zsófi, hogy megijesztette a fiúkat a nem
létezõ bátyjával? Ti mit tettetek volna az õ he-
lyében? Írjátok meg! Aki a legjobb választ küldi,
kap egy tábla csokoládét.
 KELEMEN MIKLÓS
1925. február 16.–2009. november 24.
Kelemen Miklós unitárius
lelkész 1925. február 16-án
született Szegeden. Szege-
den és Kolozsvárt tanult.
1943-tól a kolozsvári Unitá-
rius Teológiai Akadémia és a
Ferencz József Tudomány-
egyetem hallgatója. 1953-tól
a Bolyai Tudományegyetem
levelezõ tagozatán, számtan-
fizika szakon tanult. Teoló-
gus éveiben – a nyári szüne-
tek alatt – Szabédon és Szent-
gericén szolgált.
1947–1949 között Bordo-
son, 1949-tõl 1952-ig Nyoma-
ton lelkész. 1952-ben a ha-
tóságok szabotázs vádjával
meghurcolják. Ez évben – lévén magyar állam-
polgár – hazahívták füzesgyarmati szolgálatra.
A hazatelepülési engedélyre várva 1952-tõl
1956-ig Szászrégenben az IFIL üzem dolgozója,
élmunkás, majd az üzem iskolájának tanára.
1956-ban sikerült hazatelepülnie. De – mivel
a füzesgyarmati lelkészi állást közben betöltöt-
ték – átmenetileg Szegeden, a MNB könyvelõje.
1956-ban katona. 1958 februártól 1962 áprili-
sáig Füzesgyarmaton, 1962 áprilisától 1975 ok-
tóberéig Hódmezõvásárhelyen, 1975 októberé-
tõl 1989 június 2-ig Szegeden és a Duna-Tisza-
közi Szórványegyházközségben szolgált. Hód-
mezõvásárhelyen és Szegeden szolgálva a hód-
mezõvásárhelyi Állami Gazdaság majd a Fõis-
kola könyvelõje. 1989 júniustól Budapesten
egyházi titkár-elõadó, 1992-ben megbízott bu-
dapesti lelkész volt. 1993-tól csak a Duna-Ti-
szaközi Szórványegyházközség lelkésze volt
egészen haláláig.
Szerepelt a Magyar Rádióban és a TV-ben.
1958 óta ír az Unitárius Élet számára. Munkája
jelent meg a Hitel, a Magyar Felsõoktatás és a
pécsi Ifjúságvédelmi és Bûnmegelõzési Maga-
zinban, a Jel+Ige antológiában és az 1961. évi
imakönyvben.
Megjelent Enyedi Györgyrõl, Heltai Gáspár-
ról írt könyve: Az Unitárius Egyház története a
mai Magyarország területén és a Budapesti
Egyházközség története címmel, és az Unitárius
Kislexikon. Elõadást tartott a budapesti és a ko-
lozsvári Dávid Ferenc Egyletben és a pestszent-
lõrinczi egyházközség összejövetelén. 1961 óta
gyûjti az egyháztörténeti adatokat.
Hódmezõvásárhelyen kezdett el foglalkozni
egyháztörténeti kutatásokkal. Nyugdíjba vonu-
lása után nagy lendülettel fogott neki az egy-
háztörténeti tanulmányok írásához, és az uni-
tárius vonatkozású történet kutatásához, mely
munkához már lelkészi tevé-
kenysége idején vonzódott,
de elfoglaltsága miatt nem
tudott ezzel komolyan foglal-
kozni. Elsõsorban az unitári-
us püspökök életét kutatta,
hiszen ezen keresztül az
egész egyház története meg-
ismerhetõ. Aztán kutatta az
unitárius teológiai tanárok
életét és munkásságát, az
unitárius írók, költõk mun-
kásságát.
Egyik kiemelkedõ munká-
ja az Unitárius Kislexikon,
amelyben 2230 szócikk van,
de kiadása óta sokat bõvített
és helyesbített, már kézirat-
ban megvan a kibõvített változata is, amelyben
3500 szócikk található.
Kelemen Miklós szellemi munkásságának
lexikális tömörségû összefoglalása:
Az Unitárius Életben 1958-tól több mint 150
tanulmánya és megemlékezése jelent meg; Egy-
leti elõadás: a Dávid Ferenc Egyletben 4 elõ-
adást tartott; Könyvek: Enyedi György (1997),
Heltai Gáspár (1999), Unitárius Kislexikon
(1999); TV-szereplés 5 alkalommal; Rádiós is-
tentisztelet 17 alkalommal; Különbözõ lapokban
20 tanulmánya jelent meg; Budapesti szolgálat
(istentisztelet, temetés stb.) több mint 60 alka-
lommal; Könyvtárnak ajándékozott 200 kötet
könyvet, 191 tanulmányt, feldolgozást, összeál-
lítást; Saját egyházi beszéde 12 kötetben 110 db.
szintén a könyvtár-levéltárban van elhelyezve.
Az unitárius honlapon olvasható tanulmá-
nyai:
A budapesti unitárius egyházközség történe-
te; Heltai Gáspár; Enyedi György; Szentábra-
hámi Mihály; Aranyosrákosi Székely Sándor;
Brassai Sámuel; Ferencz József; Az unitárius
írókról való összeállítás; A XVI. század nyom-
dái és nyomdászai; Mit tudunk még Bálint Gá-
borról?; Bartók Béla unitárius zenész kortár-
sai; Bálint Gábor Konferencián való hozzászó-
lás 2006. 12. 08-án; Borbély Sándor életrajz;
Borbély Sándorral foglalkozó irodalom; Gelei
József életrajza; Borbély Sándor imája apja ha-
lálára; Borbély Sándor naplója; Paleologus Ja-
kabról.
Hosszas betegség után 2009. november
24-én délelõtt csendben hunyt el, szerettei kö-
rében, a veresegyházi családi házban.
Emlékét kegyelettel megõrizzük.
Léta Sándor
lelkész
Egykorvolt karácsonyok