1.

Passzív bankműveletek
Passzívnak nevezzük azokat a bankműveleteket, amelyek a
források összetételét és mértékét módosítják. Azonban a
passzív ügyletekkel nemcsak forrása keletkezik a banknak,
hanem tartozása is.
Ezek alapján a következő főbb fajtáit különböztetjük meg a
passzív bankműveleteknek:

számlanyitás, betétgyűjtés, pénzalapok és alapítványok
kezelése;

értékpapírok kibocsátása;

jegybanki refinanszírozási hitelek igénybe-vétele;

váltók viszontleszámíttatása; egyéb értékpapírok
fedezete mellett igénybe vett hitelek;

bankközi hitelfelvételek;

nemzetközi közvetlen hitelfelvételek;

tőkeemelés: jegyzett tőke; tőketartalék befizetés;
befizetés eredménytartalékba;

alárendelt kölcsöntőke igénybevétele.
1.1. Számlanyitás, betétgyűjtés; pénzalapok és
alapítványok kezelése
A bankszámlák megkülönböztethetőek funkciójuk szerint,
eszerint beszélhetünk

pénzforgalmi

folyó

betét

elkülönített és

letéti számlákról.
A lekötés módját illetően megkülönböztethetünk

látra szóló betétek – ezekhez a betéttulajdonosok
szükség esetén azonnal hozzájuthatnak, nincs korlátozás

határidős betétek – két eset lehetséges: a lekötött betét
bármikor felvehető, de kamatvesztéssel jár; a
felmondásos betét csak az előre meghatározott lejáratkor
vehető igénybe.
A lekötés idejét tekintve a betét lehet

rövid (1 évnél rövidebb)

közép (1 és 5 év között) és

hosszú lejáratú (5 évnél hosszabb futamidőre).
A nyitott bankszámla pénzneme szerint beszélhetünk

hazai és

külföldi bankszámláról.
A számlához való hozzáférést illetően a bank ügyfelei
különféle korlátozásokkal élhetnek:

fenntartásos betétek – a betéthez való hozzáférésre és
felette való rendelkezésre csak meghatározott személyek
jogosultak;

zárolt betét – a betét csak meghatározott idő elteltével
vehető fel vagy teljesíthető róla meghatározott kifizetés
A pénz tulajdonosai lehetnek

vállalatok, vállalkozók, szövetkezetek;

lakosság;

egyéb szervezetek;

külföldiek.
1.2. Értékpapírok kibocsátása
A bankok általában

részvények,

kötvények és

záloglevelek
formájában bocsátanak ki értékpapírokat.
Rövid lejáratú értékpapírok (pénztár-, érték-, hozam-,
kincstárjegynek stb.)
Kibocsátásuk célja általában likviditási feladatok
megoldása (lejáratuk többnyire 90, 180, 270, 360 naposak).
Középlejáratú értékpapírok. Cél: tartós források
megszerzése vagy 2-3 éves befektetések finanszírozása.
Hosszú lejáratú értékpapírok kibocsátásának célja
általában a tartós befektetésekhez szükséges források
előteremtése vagy a tőkeemelés egy sajátos változatának
végrehajtása - az alárendelt kölcsöntőke megszerzése.
Záloglevél kibocsátás. A záloglevél olyan állandó
kamatozású értékpapír, amelynek fedezetét ingatlanok
zálogjogi lekötése teremti meg. Ezért elsősorban a
mezőgazdaság és az építőipar tartós hiteligényének
kielégítése érdekében célszerű kibocsátani. A záloglevelek
mögött föld és ingatlanfedezet áll, ezért a legtöbb országban
meghatározzák a záloglevél kibocsátás felső határát vagy a
kibocsátó bank által képzendő garanciaalap mértékét.
1.3. Jegybanki refinanszírozási hitelek igénybe-
vétele
Saját tőkét pótló hitel - forráshiányt kiegészítő célzatú.
Erre a hitelfajtára azokban az országokban van szükség, ahol

az államosított bankrendszer ismételt privatizációjára
került sor (pl. Portugália, Spanyolország stb.);

az egyszintű bankrendszereket a kétszintűek váltották fel
(pl. a volt szocialista országok).
Az üzleti bankok hitelkihelyezéseik növelése érdekében
vagy e tevékenységek bővülésének következményeként
kezdeményezhetik a jegybanki refinanszírozást célzó
hitelek bővítésének lehetőségét. Ez a mennyiségi
hitelszabályozás keretében történik.
A kereskedelmi bankok hiteligénye teljesíthető a szelektív
vagy minőségi hitelszabályozás formájában is amely
azokban az országokban kap nagyobb teret ahol

meglehetősen erős az állami beavatkozás az üzleti
életbe, főleg a fiskális politikán keresztül;

jelentős mértékű a külföldi hitelek és tőkeforrások
részesedése a gazdaság finanszírozásában.
A szelektív refinanszírozás sajátos módját képezi a jegybank
által közvetített külföldi hitelek igénybevétele. A külföldi
hitelezők általában kevésbé tartják azt kockázatosnak,
hogyha egy jegybanknak hiteleznek, mintha egy
kereskedelmi bankkal szemben tennék ezt.
1.4. Váltók viszontleszámítolása; az egyéb
értékpapírok fedezete mellett igénybe vett hitelek
A váltók viszontleszámítolásának az a lényege hogy a
központi bank előre meghatározott keretösszeg erejéig
megvásárolja (viszontleszámítolja) az üzleti bankok által
leszámítolt váltókat. Az ezeknél a tranzakcióknál
alkalmazott kamatlábat nevezik rediszkontlábnak vagy
viszontleszámítolási kamatlábnak, ez a futamidő és a
jegybanki politika függvényében változhat.

hitelezői pozíció átadását jelenti a központi bank
számára,

likviditási vagy pótlólagos forrásbevonási gondjaik
vannak.

a váltó teljes futamidejére nem jellemző az
igénybevételük, mivel a rediszkontlábak jellemzően
magasabbak az azonos futamidejű betétek
kamatlábainál.

a kereskedelmi bankok egymás között is alkalmazhatnak
rediszkontálást
Penzióhitel - ebben az esetben a váltó, mint értékpapír
fedezetként, biztosítékként szolgál.
Lombard hitelről beszélünk abban az esetben, ha a
jegybanktól értékpapír-fedezet ellenében történik
hiteligénylés.
1.5. Bankközi hitelfelvétel
Bankközi pénzpiac - ahol bankok és más pénzpiaci
szereplők kötnek egymással rövidlejáratú hitelügyletet.

fedezet nélkül és gyorsan lehet hitelt igénybe venni,

egymás hitelkockázatát már előre, keretjelleggel felmérik.
Bankközi limit - egy bank likviditási hiánya esetén a
számára más bankokban nyitott limitek.
A bankközi hitelek futamideje 1 naptól néhány hónapig
terjedhet. Belföldön hosszabb finanszírozási együttműködés
esetében gyakoribb a hitelszindikálás, amikor is több bank
közösen finanszíroz egy hitelkihelyezést.
Egynapos bankközi hiteleknél megkülönböztetik

az overnight (felvétel az üzletkötés napján, lejárat a
következő munkanapon),

a tomnext (felvétel az üzletkötés napját követő napon,
lejárat az ezt követő munkanapon) és a

spot (felvétel az üzletkötést követő második napon,
lejárat az ezt követő munkanapon) típusú kötéseket.
A határidős bankközi hitelek jellemzője, hogy azokat
lejárat előtt nem lehet felmondani, csak ellentétes irányú
üzletkötéssel lehet zárni.

a lekötött bankközi hitelszerződések mellett felmondásos
konstrukciók is léteznek

általában 1-3 napos likviditási nehézségek áthidalását
teszik lehetővé.
1.6. Nemzetközi közvetlen hitelfelvétel
Az üzleti bankoknak lehetőségük van közvetlenül is részt
venni a nemzetközi hitelkapcsolatokban, nevezetesen

kötvénykibocsátás,

direkt (bank to bank) hitelfelvétel és

betételfogadás útján

1.7. Tőkeemelés
A bankok illetve a banktevékenység fejlődésének,
bővülésének természetes velejárója, az előírt tőkemegfelelési
mutató miatt pedig kötelező lehet a saját tőke növelése.
Lehetőségek:

a jegyzett tőke (új részvények kibocsátása)

a tartalékok (tőke-, eredmény-, általános); valamint

az alárendelt kölcsöntőke
növelése útján
A jegyzet tőke emelésének négy fajtája ismeretes:
1) új részvények névértéken való kibocsátása;
2) új részvények kibocsátása névértéken felüli árfolya-
mon;
3) a már kibocsátott részvények névértékének felemelé-
se;
4) új részvények kibocsátása névértéken alul.
Névértéken való kibocsátásra akkor kerülhet sor, ha a bank
nem rendelkezik tartalékokkal, vagyis a tőke megegyezi a
társaság tiszta vagyonával. A részvények névértéken felüli
kibocsátása a leggyakrabban alkalmazott változat, amihez a
régi részvényesek elővásárlási joga tartozik. A két utolsó
lehetőség a számos országban tiltott, máshol a részvények
névértékének a felemelése megengedett, míg az új
részvények névértéken aluli kibocsátását bankcsőd vagy
szanálás esetén alkalmazzák.
Amennyiben a tőkeemelés névérték felett kibocsátott
részvény segítségével történik, akkor a névérték feletti részt
a tőketartalékba kell helyezni vagy abból azt képezni.
A bankok eredménytartalékokat képeznek az előző évek
üzleti tevékenységéből származó eredményeiből.
A bankoknak számos országban általános tartalékokat is
képezniük kell, arra az eshetőségre, ha a kockázati tartalékok
nem lennének elegendőek a megnövekedett kockázatból
adódó veszteségek fedezetére.
Sajátos módja az alaptőke megemelésének az alárendelt
kölcsöntőke.
2. Aktív bankműveletek
A passzív bankműveletek során összegyűjtött források
hasznosítása az aktív bankműveletek során történik. Aktív
bankműveleteknek tehát azokat a tranzakciókat nevezik,
amelyekkel a bankoknak követelésük vagy vagyonra szóló
joguk keletkezik.
Az aktív bankműveletek főbb módozatai a következőek:

hitelnyújtás (hitelközvetítés);

bankgarancia nyújtása, kezesség vállalása;

pénzügyi lízing;

követelések megvásárlása, megelőlegezése: váltóleszá-
mítás, faktorálás, forfetírozás;

befektetések, értékpapírügyletek;

bankközi hitelkihelyezések;

egyéb aktív bankműveletek.
Az üzleti bankok forrásaikat elsősorban hitelnyújtásra,
követelések megelőlegezésére, befektetésekre használják fel,
de egyéb műveletek finanszírozását is ellátják.
2.1. Hitelnyújtás; hitelközvetítés
A gazdasági folyamatok zavartalan lebonyolításához
nélkülözhetetlen az a tevékenység, amelynek keretében a
pénzintézet a passzív ügyletekkel bevont forrásait kihelyezi,
vagyis hitelez.
A külső finanszírozás nem az üzemeltetési eljárásból, hanem
kívülről pumpál tőkét a vállalatba, amely általában
hitelfelvétel útján megy végbe.
A saját és idegen tőke közti főbb különbségeket a következő
táblázat mutatja:

Saját tőkeképzés Idegen tőkeképzés

Nincs kamatigény Fix kamatigény

Korlátozás nélkül Időben korlátozott
rendelkezésre áll visszafizetési
kötelezettség

Tehát más pénzének a használatáért kamat jár (idegen pénz

használatának ellenértéke).
A hitel pénztömegre gyakorolt hatása alapján beszélhetünk

jegybanki,

kereskedelmi banki és

nem monetáris pénzintézetek (beruházási bankok,
fejlesztési bankok, takarékpénztárak) által nyújtott
hitelről.
A hitelt felvevők alapján megkülönböztethetünk

bankközi,

vállalati,

lakossági (fogyasztói) és

költségvetési, az államháztartás alrendszerei által felvett
hitelről.
Lejárat szerint lehet

rövid (az 1 éven belül lejáró hitelek),

közép (futamidejük 1 és 5 év közzé esik) és

hosszú lejáratú hitel (az 5 évnél hosszabb futamidejű
hitelek).
Lejáratnak (futamidőnek) a kölcsön- vagy a hitelszerződés
aláírásának időpontjától az utolsó törlesztőrészlet
esedékességéig tartó időszakot tekintjük.
Megkülönböztethetjük a hiteleket formájuk (hiteltípus)
szerint is:
a.) pénzhitel (vagy pénzkölcsön):

folyószámlahitel

számlahitel
b.) hitelnek minősülő kihelyezések

váltó leszámítolása

követelések megvásárlása

áruvásárlási hitel

értékpapírhitel
c.) kötelezettségvállalási hitel:

hitelkeret

fizetési kötelezettségek vállalása
Pénzhitel vagy pénzkölcsön folyósítása esetén a bank az
ügyfélnek azonnal kifizeti a kölcsön összegét készpénzben
vagy számlajóváírással. Két típusa van a folyószámlahitel és
a számlahitel.
Hitelnek minősülő kihelyezésekről akkor beszélhetünk, ha
a pénz visszafizetését a bank nem attól az ügyféltől várja,
akinek folyósította.
Értékpapír-hiteleket a bankok valamilyen átruházható
értékpapír megvásárlására nyújtanak.
Kötelezettségvállalási hitel a hitelkeret, a bankgarancia,
a banki kezesség és a váltókezesség (bankaval). Ezek az
eszközök mérlegen kívüli tételként vannak nyilvántartva.
Hitelcél szerint lehetnek

átmeneti forgóeszköz-szükségletet finanszírozó hitelek,

tárgyi eszköz beszerzést finanszírozó hitelek,

komplex projekteket finanszírozó hitelek
(fejlesztésekhez kapcsolódóak) és

ingatlanhitelek.
Az átmeneti forgóeszköz-szükségletet a bank éven belüli
lejáratú forgóeszköz-hitellel finanszírozza, amely lehet
üzemviteli vagy ügyletfinanszírozási hitel.
Üzemviteli hitelről beszélünk abban az esetben, ha a bank a
vállalkozás teljes forgóeszköz-állományára nyújtja a hitelt.
A lejáratok is követik a termelési ciklus szakaszait.
Ügyletfinanszírozási hitelnél nem a forgóeszköz-állomány
egészét tartják leginkább szem előtt a bankok, hanem
üzletenként külön-külön megvizsgálják a finanszírozás
lehetőségét, az adott tranzakció kockázatát és hozamát.
A termelés tartós forgóeszköz-szükségletének banki
finanszírozása éven túli forgóeszköz-hitellel történik
Az ingatlanhitelek két nagy csoportját különböztetjük meg:

jelzáloghitelek (hosszú lejáratú hitelek, és leginkább
lakóingatlanokhoz kapcsolódnak) és

építési hitelek (rövidebb lejáratú, csak az építkezés
időtartamára szól).
2.1.1. A hitel költségei
Ügyleti kamat
Az ügyfelek alapkamat + felár alkalmazásával kapják a
hitelt. Az alapkamat banki irányadó kamat, amelynek
mértéke eltérő az egyes hiteltípusoktól függően. A
kamatfelár az alapkamaton felül fizetendő többletkamat,
amelynek mértéke az ügyfél adósminősítésétől függ.

Hitelbírálati díj
Ezt az összeget az ügyfélnek akkor is be kell fizetnie, ha a
hitelkérelmét elutasítják.

Kezelési költség
Az adott ügymenet költségeivel kapcsolatban felszámított
összeg. Kifizetése általában az első folyósított tételből
történő levonással történik.

Szerződéskötési díj

Rendelkezésre tartási jutalék

Abban az esetben, amikor a bank hitelkeretet bocsát az
ügyfél rendelkezésére, akkor a fel nem használt hitelösszeg
után díjat számít fel, mivel az összeg folyamatos
rendelkezésre tartása költséget jelent számára.

Késedelmi kamat

Szerződésmódosítási díj
2.1.2. Teljes hiteldíj mutató
„Az a belső kamatláb, amely mellett az ügyfél által
visszafizetendő tőke és hiteldíj egyenlő az ügyfél által a
folyósításkor a pénzügyi intézménynek fizetett költségekkel
csökkentett hitelösszeggel.” (41/1997. Kormányrendelet 8.§.
1. bek.)
A teljes hiteldíj mutató (THM) azt hivatott szolgálni, hogy
az éves kamatlábnál jobban, könnyebben értékelhető
számmal mutassa meg a fogyasztónak, hogy a felvett hitele
mekkora költségekkel jár. Tehát a teljes hiteldíj az az összeg,
amelyet a hitelszerződés alapján a hitelfelvevőnek – a
tőkeösszeg visszafizetésén felül – fizetnie kell.
Nem minősül hiteldíjnak a prolongálási költség, a
késedelmi kamat, egyéb olyan díjak, amelyek a hitelfelvevő
kötelezettség vállalásának nem teljesüléséből erednek,
biztosítási és garancia díjak, valamint a pénzátutalási díjak.
A THM számítására és közzétételére vonatkozó rendelkezés
előírásait a három hónapnál hosszabb lejárattal rendelkező
fogyasztási hitelszerződés esetén kell alkalmazni.
2.1.3. A hitelnyújtás folyamata
A hitelnyújtás egy több szakaszból álló komplex folyamat,
mely a hiteligény felmerülésével kezdődik, és a folyósításig,
illetve a visszafizetésig tart.
A hitelintézetek fogyasztói és üzleti hitelezésének alapvető
célja: nyereséges hitelek nyújtása minimális kockázattal.

2.1.4. Kapcsolatfelvétel

2.1.5. Hitelkérelem
Ha valaki hitel felvétele mellett döntött, igényét egy
úgynevezett kölcsönkérelmi lapon kell benyújtania a
banknál.

2.1.5.1. A hitelkérelem tartalmi és formai

követelményei
A pénzintézetek saját igényeik szerint előírják azokat a
tartalmi és formai követelményeket, amelyeket elvárnak az
adóstól a hitelkérelem benyújtásakor. Ezek általában a
következők:

hiteligénylő azonosító adatai;

a kért hitel célja, típusa, időtartama, összege és
pénzneme;

saját erő nagysága, a fedezetként felajánlott
biztosítékok;

a hiteltörlesztés ütemezése, a visszafizetés forrása.
2.1.5.2. A hitelkérelem dokumentálása és
befogadása
A hiteligénylőknek rendszerint a következő
alapdokumentumokat kell mellékelniük:

kölcsönigénylő lap

jövedelemigazolások

személyazonosító okiratok

közüzemi számla

alaprajz

adásvételi szerződés

tulajdoni lap

telefon tulajdont igazoló dokumentumok

2.1.6. Hitelbírálat
A hitelbírálat olyan banki elemző tevékenység, amelynek
alapvető célja, hogy a bank felmérje a várható kockázatokat,
és megállapítsa, hogy az ügyfél képes lesz-e visszafizetni a
törlesztő részleteket, és a hitel kamatát.
A kockázatok felméréséhez szükséges információk:
• A legfontosabb információk az ügyfél hitelkérelméből és
ahhoz kapcsolódó dokumentumokból nyerhetők.
• Az ügyféllel folytatott interjúk, személyes
megbeszélések
• Amennyiben a banknak már van kapcsolata az ügyféllel,
felhasználhatók mindazok az információk, amelyek a
magatartására, fizetési fegyelmére, együttműködési
készségére vonatkozóan rendelkezésre állnak.
2.1.7. Adósminősítés
Az adósminősítés a kölcsönt felvevő hiteltörlesztési
képességének várható alakulását meghatározó módszereket
foglalja össze. A bankok adósminősítési rendszere, a
minősítési kategóriák különbözőek.
A standard lakossági hiteltermékeket igénybe vevő ügyfelek
minősítése pontozásos rendszer alapján történik, amely az
ügyfelek fizetési képességét és készségét befolyásoló
tényezőkből épül fel.
A minősítési folyamat fő lépései:

előszűrés

alapminősítés

hitelképesség vizsgálat

végső minősítés

fedezetértékelés
2.1.7.1. Előszűrés
Az előszűrés során az ügyfél által kötelezően benyújtandó
dokumentumok teljességét és valódiságát ellenőrzik.
Eme folyamat során ellenőrizni kell, hogy:

a kérelmező benyújtotta-e az összes előírt
dokumentumot

a benyújtott dokumentumok valódiak-e

az igénylőlap adatai megegyeznek-e a dokumentumok
adataival

az igénylés minimális feltételeit teljesíti-e az ügyfél

az igénylés alanyai szerepelnek-e a BAR-ban

az igénylő jogosult-e az igényelt összegre
A hiteligénylés minimális feltételei általában a következők:

a hiteligénylő elmúlt 18 éves, de a futamidő lejárta előtt
nem tölti be a 65. életévét,

devizabelföldi magánszemély,

alkalmazottak esetén minimum 6 hónapos folyamatos
határozatlan idejű, vagy a hitelkérelem beadási
dátumától számítva legalább 2 évig tartó, határozott
idejű munkaviszony,

vállalkozók esetén minimum 1 éves igazolt,
folyamatosan működő vállalkozás, vagy vállalkozói
viszony

adott banknál lakossági folyószámla nyitása
Amennyiben az ügyfél a minimális hiteligénylési feltételeket
nem teljesíti, a hitelkérelmet elutasítják, vagy egyedi eljárás
során döntenek róla.
2.1.7.2. Alapminősítés
Az alapminősítés két részből áll:

scoring

ügyfél ellenőrzés
A scoring célja, hogy objektív szempontok alapján értékelje
az ügyfél fizetési hajlandóságát és képességét. Ennek során a
bank, különböző eszközökkel elemzi, majd meghatározza az
ügyfelek fizetési megbízhatóságát befolyásoló tényezőket. A
tényezők értékeihez pontszámokat rendelnek hozzá.
Az alapminősítés szerint a bankok az ügyfeleket általában 3
kategóriába sorolják:

Alapminősítési Megnevezés
kategóriák
A1 I.osztályú,
hitelezhető
A2 II.osztályú,
hitelezhető
A3 Nem hitelezhető

Az ügyfél ellenőrzés, vagyis az adósra, adóstársra, kezesre

vonatkozó adatok megbízhatóságának és valóságtartalmának
ellenőrzése a lakossági adósminősítési terület
hitelügyintézőjének a feladata.
Az ellenőrzés az alábbiakra terjedhet ki:

az ügyfél személyazonossága,

elérhetősége,

jövedelmének forrása,

meglévő banki kapcsolat minősége,

az ügyfél fizetési magatartása.

2.1.7.3. Hitelképesség vizsgálat

A bankok hitel- és hitel kihelyezési képességét jelentősen
befolyásolja a bank ügyfeleinek hitelképessége is.
A hitelképesség vizsgálat során a bankok meghatározzák az
ügyfél jövedelmének a terhelhetőségét, vagyis hogy adott
jövedelemből mennyit fordíthat a hitel(ek) törlesztésére.
Ez alapján általában 3 kategóriába sorolják az ügyfeleket:

átlagon felüli

átlagos

átlagon aluli

2.1.7.4. Adósminősítés
A végső minősítést az adósminősítési terület végzi. Ennek
eredménye az alapminősítés és a többi vizsgálat függvénye.
Ha a végső minősítés „nem hitelezhető”, akkor lehetőség
van egyedi eljárás keretén belül ennek módosítására.
2.1.8. Fedezetértékelés
A bankok biztonságához a biztosítékok teljes köre is
hozzátartozik. Ezek nem garantálják a bankok
követeléseinek kiegyenlítését, de csökkentik a kockázatot,
növelik a biztonságot.
A követelések biztosítékául szolgáló eszközök valós értéke
csökkenhet, ezért a követelés összegének többszörösét is
elérheti a fedezet értéke.
Minél kockázatosabb az ügylet, annál magasabb a bank által
igényelt biztosíték értéke. A hitelnyújtó biztonsága
megköveteli, hogy a fedezethez jogilag érvényesíthető
hozzáférési lehetősége legyen.
A döntéshozók felelőssége

a fedezet elfogadhatóságának,

meglétének,

tulajdonosi körének és

értékének az ellenőrzésére terjed ki.
Amennyiben az ügyfél az adósminősítés alapján
hitelképesnek bizonyult, a fedezet vizsgálatát a hitelösszeg
függvényében az illetékes döntéshozó végzi el figyelembe
véve a 4 szem elvet (fiókvezető + ügyfélgazda).
2.1.8.1. Az elfogadható biztosítékok köre
Az ügyfél a felvett hitelét alapvetően az elsődleges
fedezetből, vagyis a rendszeres jövedelméből fizeti vissza.
Azonban a bankok a kockázat további csökkentése
érdekében egyéb közvetett fedezeteket is kiköthetnek.
Lakossági hiteleknél az alábbi típusú közvetett fedezetek
kerülhetnek bevonásra:

ingatlan jelzálogjog

ingó jelzálogjog

óvadék

készfizető kezességvállalás
Kiegészítő biztosíték lehet:

hitelfedezeti életbiztosítás

vagyonbiztosítás

számlaterhelési jog

vételi (opciós) jog
Ingatlan jelzálogjog
Amennyiben a zálogjog jogosultját nem illeti meg a
zálogtárgy birtoklásának a joga, jelzálogjogról beszélünk.
Magánszemélyek esetén a következő ingatlan típusokra lehet
jelzálogjogot alapítani:

lakás, lakóház, családi ház

nem lakás céljára szolgáló ingatlan

építési telek

üzlethelyiség
Ingó jelzálogjog
Ingó vagyontárgyak biztosítékként való lekötése a Magyar
Országos Közjegyzői Kamara nyilvántartásba vétele útján
lehetséges. Magánszemélyek esetén kizárólag per-, teher-, és
igénymentes jármű fogadható el fedezetként.
Óvadék
Ez egy olyan dologi biztosíték, amelyből ha az adós nem
teljesíti fizetési kötelezettségét, a bank közvetlenül,
végrehajtási eljárás nélkül jogosult a követelését kielégíteni.
Szükséges az óvadék tárgyának átadása is. Óvadékként per-,
teher-, és igénymentes értékpapír, forint és deviza készpénz
fogadható el.
Készfizető kezesség
Lakossági hitelügyletek esetén csak a készfizető kezesség
fogadható el biztosítékként.
Hitelfedezeti életbiztosítás
Az életbiztosítás kizárólagos kedvezményezettje csak a bank
lehet.
Vagyonbiztosítás
Összege nem lehet kevesebb, mint a hitelösszeg.
A biztosítás kizárólagos kedvezményezettje csak a bank
lehet.
Számlaterhelési jog
Ennek kikötését a hitelszerződés tartalmazza.
Vételi (opciós) jog
Ennek kikötése esetén a bank egyoldalú nyilatkozattal
megvásárolhatja az ingatlant.

2.1.8.2. A biztosítékok értékének megállapítása

Ingatlan fedezete
Az ingatlan hitelfedezeti (forgalmi) értékének
meghatározását csak az erre kijelölt, a bankkal
együttműködési megállapodást kötött értékbecslő cégek
végezhetik.
Ingóság
Ha a kölcsönügylet biztosítéka új ingóság, akkor értéke
megegyezik az eladási árral. Használt ingóság
finanszírozása csak gépjárművek esetében lehetséges. A
gépjármű aktuális piaci értéke az Eurotax nyilvántartó
rendszer adatai alapján kerül meghatározásra.
Óvadék
Forint és devizabetét fedezete mellett nyújtott forint hitel
esetében az előírt fedezeti arány változásának nyomon
követése az aktuális devizaárfolyam alapján történik.
Értékpapír fedezet mellett nyújtott forint hitel esetén az
elfogadható értékpapírok körét és aktuális értékét, a kötelező
fedezeti arány meghatározását az értékpapír piaci
információk alapján kell elvégezni.
Készfizető kezességvállalás
A készfizető kezesnek ugyanazokat a feltételeket kell
teljesítenie, mint az adósnak.

2.1.9. Döntés, döntési hatáskörök

a lehető legtöbb információ felhasználásával
határozzanak a döntéshozók a hitel odaítéléséről vagy
elutasításáról,

érvényesüljön az ún. „négy szem elv” (a javaslattevő és
a döntéshozó nem lehet egy személy),

a bankok a döntési hatásköröket szuverén módon,
néhány jogszabályi kötöttség betartása mellett
határozzák meg,

döntést csak a döntési jogkörrel felruházott döntéshozó
hozhat.
A döntés lehet

jóváhagyás, azaz az ügyfél megkapja a hitelt;

bizonyos feltételekkel jóváhagyás,

további információk kérése érdekében a kérelem
visszaadása,

elutasítás.
A nagyobb és speciális hiteleket többnyire különböző szintű
és összetételű bizottságok döntése alapján nyújtják.
A döntést az adósminősítés és a fedezetvizsgálat eredménye
alapján hozza meg a döntéshozó. Az ügyfél csak akkor
hitelezhető, ha mind az adósminősítési, mind pedig a
fedezetértékelési feltételek szerint hitelképesnek bizonyul.

2.1.10. Szerződéskötés, folyósítás

A hitelnyújtásról szóló pozitív döntés után a hitelügyintéző
értesíti az ügyfelet és előkészíti a hitelszerződést.
A bankok a következőket foglalják össze a kölcsön- és
zálogszerződésben:

a kölcsön és kondíciói

a kölcsön folyósításának feltételei

kamat

a kölcsönhöz kapcsolódó költségek, díjak

törlesztés

a kölcsön biztosítéka(i)

biztosítás az ingatlanra

felmondás

adós(ok) kötelezettségei

egyéb rendelkezések
A szerződések mellékletét képezik

a zálogjog bejegyzése,

a biztosítékok átvételét igazoló okiratok,

a kezességi szerződések stb.
A közjegyzői okiratba foglalt egyoldalú kötelezettségvállalás
esetén az ügyfél és a bank által aláírt szerződés egyoldalú
közokiratba foglalását az ügyfél intézi. Ebben az esetben a
kölcsön folyósítása csak a közokiratba foglalt egyoldalú
kötelezettségvállalás ügyfél általi bemutatása után
folyósítható.
A kétoldalú közokiratba foglalás esetében a fiókvezető és az
ügyfélgazda megszervezi a közjegyző előtt történő aláírást.
Miután a felek kölcsönösen ellenőrzik, hogy a szerződésben
lévő feltételek előzetes szándékaikkal egyezően szerepelnek,
az ügylet összes résztvevője aláírja a szerződést.
2.1.11. Törlesztés
Törlesztésről akkor beszélhetünk, ha az ügyfél valamilyen
meghatározott részletfizetési konstrukcióban (általában havi
részletekben) fizeti vissza a hitelt.
A befizetések történhetnek: bármely bankfióknál vezetett
lakossági bankszámláról (átutalással vagy csoportos
beszedési megbízással), a bank bármely bankfiókjában,
illetve postai úton.
Az első törlesztő részlet a folyósítást követő 30. napon
esedékes. A további törlesztés minden hónapban, a
kölcsönszerződésben meghatározott kezdő nappal azonos
naptári napokon válik esedékessé.
A kölcsönök teljes futamideje alatt az ügyfeleknek
lehetőségük van a fennálló tartozást részben vagy egészben
előtörleszteni meghatározott díj felszámítása mellett.

2.1.12. Szerződésmódosítás
Szerződésmódosításra akkor kerül sor, amikor az ügyfél az
eredeti szerződésben meghatározott feltételek
megváltoztatását kezdeményezi. Ekkor az ügyfél erre
irányuló írásos kérelmet nyújt be az ügyfélgazdának.
A szerződésmódosítás esetei:

Lejárat és esedékesség változtatás

A törlesztő részletek számának csökkentése

A törlesztő részletek számának növelése (prolongáció)

Fedezetcsere, fedezetkivonás
2.1.13. Hitelmonitoring
A hitel folyósítását követően a bank feladata, hogy a nyújtott
hitel „életét” a lejáratig folyamatosan figyelemmel kísérje.
Ezt a folyamatot hitelmonitoringnak, vagy
hitelgondozásnak nevezzük.
A hitelmonitoring kiterjed

a kölcsön rendeltetésszerű felhasználásának nyomon
követésére,

a hitelcél megvalósulásának vizsgálatára,

az adós pénzügyi helyzetének folyamatos figyelemmel
kísérésére, valamint

a jogi biztosíték(ok) meglétének és értékének az előírt
gyakorisággal történő vizsgálatára.
Amennyiben az ügyfél fizetési kötelezettségének nem tett
eleget,

az ügyfélgazdának telefonon fel kell szólítania a nem
fizető adóst az elmaradt részlet megfizetésére.

A lakossági hitelkezelő rendszer az esedékességet
követően bizonyos nap elteltével központilag értesíti az
ügyfelet az elmaradásról.

Ha az ügyfél tartozása továbbra is fennáll, a hitel
felmondásra kerülhet.
A visszafizetés növelése érdekében speciális eljárásokat
alkalmaznak, amelynek célja az adós fizetőképességének
helyreállítása.
A bankkölcsönök késedelmi teljesítésének objektív
szankciója a késedelmi kamat.
A bank nyomon követi a fedezeti arányt is, amely az adható
teljes hitelösszeg és a fedezeti érték hányadosa. Ez szintén
nem haladhat meg bizonyos határértéket.

2.1.14. Havi adósminősítés

A havi adósminősítés az ügyfél összes hitelének
figyelembevételével történhet a késedelmes napok száma
alapján az alábbi táblázat szerint:

A kötelezettségek Adósminősítési
késedelme kategóriák
0 ≤ késedelmes napok
problémamentes A1
száma ≤ 30
31 ≤ késedelmes külön
A2
napok száma ≤ 60 figyelendő
61 ≤ késedelmes
átlag alatti A3
napok száma ≤ 90
91 ≤ késedelmes
kétes A4
napok száma ≤ 180
181 ≤ késedelmes
rossz A5
napok száma ≤
2.1.15. Hiteladminisztráció
A hiteladminisztráció az ügyféllel való kapcsolatot
végigkísérő nyilvántartási, adatszolgáltatási tevékenységet
jelenti, amely a hitelkérelem beérkezésétől a hitel
elévüléséig tart. A hitelezés folyamán különböző
dokumentációk készülnek és érkeznek a bankba. Ezeket
hiánytalanul meg kell őrizni, és az iratkezelési szabályzatban
rögzítetteknek megfelelően kell tárolni. Az ügyfélre
vonatkozó általános anyagok tárolása az ügyféldossziéban
történik. A konkrét hitelek dokumentumait – hitelkérelmek,
szerződések – a hiteldossziék tartalmazzák, míg a fontosabb
eredeti okmányokat a páncéldosszié.
Az ügyiratkezelés mellett a további hiteladminisztrációs
feladatok:

számítógépes nyilvántartás (adatfelvitel, adatfeldolgo-
zás, adattárolás)

a hitel folyósítások teljesítése

a hitel lejáratok érvényesítése (a törlesztési kötelezettség
rögzítése)

a hitellel kapcsolatos költségek az ügyfél felé történő
elszámolása

információszolgáltatás (az ügyféllel való adminisztratív
levelezés)
2.2. Követelések megvásárlása, megelőlegezése:
váltóleszámítás, faktorálás, forfetírozás

2.2.1. Váltóleszámítás
Váltó alkalmazására kerül sor

a váltó ellenében történő szállításnál;

a fizetési okmányok birtoklása érdekében, ha a vevő az
okmányokhoz csak a szállító által elfogadott váltó
ellenében juthat;

az import- és exportfinanszírozás számos
hitelkonstrukciójánál, túlnyomórészt biztosítékként.
A váltók leszámításával az üzleti bankok hitelt nyújtanak
ügyfeleiknek. A bankok számára ez az egyik legkedveltebb
hitelnyújtási megoldás, mert túlnyomórészt jövedelmező és
kis kockázattal járó ügyletet képvisel. Ez csak akkor igaz, ha
a bankok a váltó elbírálásánál igen nagy gondossággal
járnak el. A váltóknak jegybankképeseknek kell lenniük.
A kereskedelmi bankok nemcsak leszámítás révén nyújtanak
váltókkal összefüggő hiteleket, hanem elfogadványi hitelek
útján is, amelyek

előnyösek az ügyfelek számára, mert bank áll a váltójuk
mögött, tehát könnyebben forgatható és beváltható;

a bankok pedig úgy juthatnak a jutalékbevételhez, hogy
forrásaik nem csökkennek, nem hitel adnak, hanem csak
egy aláírást;

bizonyos mód van fináncváltó útján történő
hitelnyújtásra is, ami akkor következik be, ha a bank az
ügyfele által kibocsátott saját váltót közvetlenül
leszámítja. Ez a művelet viszont nagyon kockázatos
ezért sok országban törvény tiltja a fináncváltó
alkalmazását.

2.2.2. Faktorálás
Faktorálás esetében rövid lejáratú követelések,
kintlévőségek megvásárlásáról vagy megelőlegezéséről van
szó, amelyek folyamatos, tartós árú- és szolgáltatási
kapcsolatokból származnak.
Faktorálással a bankok vagy az erre szakosított intézeteik
tulajdonképpen garanciát vállalnak meghatározott jövőbeni
fizetésekre, amennyiben ezt a vevők elfogadják vagy
kívánják.
A faktorálás lehet visszkereset nélküli, amikor a bank a
szállítónak kifizetett összeget akkor sem követelheti vissza,
ha a vevő nem fizet, illetve visszkeresettel megállapodott,
amikor az visszakövetelhető. Vagyis a bankok a hitelezési
kockázatot is átvállalják részben vagy egészben az eladóktól.

2.2.3. Forfetírozás
A forfetírozás segítségével a bankok ügyfeleik közép- és
hosszú lejáratú, nagy összegű követeléseit vásárolják meg,
jóval a lejárati idő előtt. Ezek az ügyletek általában a
beruházásokhoz és a fejlesztésekhez kapcsolódó szállítások
ellenértékével függnek össze.
2.3. Befektetések, értékpapírüzletek
A kereskedelmi bankok üzletpolitikájának szerves része
különböző befektetések eszközölése, amely forrásaik
jövedelmező kihelyezésének egyik módja lehet.
A befektetések nemcsak jövedelmezőségi motivációkat
fejeznek ki, hanem a tartós ügyfélkapcsolatok kialakítását is
célozzák.
A bankok befektetései, mint aktív műveletek, tehát sok
vonatkozásban eltérnek az általános intézményi befektetői
magatartástól és annak jellemzőitől:
nemcsak a jövedelmezőséget (osztalékot és
árfolyamnyereséget) célozzák meg, hanem
 kiszélesítik a termelési és szolgáltatási kereteket,
 megváltoztatják a termelés módját, struktúráját, így
 növelik saját befektetéseik biztonságát.

2.4. Bankközi hitelkihelyezések

A bankok likviditási helyzetük függvényében nemcsak hitelt
vehetnek fel a bankközi pénzpiacról, hanem ott betét
elhelyezőként vagy hitelkihelyezőként is megjelenhetnek. A
bankok jövedelmezősége szempontjából nyílván nem csak a
likviditási hiány okoz veszteséget, hanem a túlzott likviditás
is.
2.5. Nemzetközi közvetlen hitelkihelyezés
A technikai változat a hitelnyújtók számára a felesleges
lekötés elkerülését, a hitelt igénybevevők számára pedig a
likviditáshiány áthidalását teszi lehetővé. A lebonyolításnak
technikailag többféle módozata ismert úgymint
számlahitelek, akkreditívek vagy postahitelek formájában.
A kettős deviza-adásvétel útján nyújtott hitelek valójában
határidős devizaügyletek, amelyek keretében az egyik bank
meghatározott devizáért egy másik devizát vásárol, és
egyúttal biztosítja magának azt a jogot, hogy meghatározott
időn belül az üzletkötés időpontjában eladott devizát
visszavásárolja. Az első adásvétel hitelnyújtási, míg a
második törlesztési műveletnek felel meg.
Hitelkihelyezés esetén bankhitelnek nevezik azt, ha egy
bank nyújtja a hitelt, konzorciális hitelnek pedig akkor, ha
több bank. Abban az esetben, ha a bankcsoport előre
meghatározott pénzintézetekből áll, akkor klubhitelről van
szó, ha pedig a piacon keresik a csatlakozó partnereket,
akkor szindikált hitelről van szó.
2.6. Tőkekivonás vagy –leszállítás
Az üzleti bankok aktivitásának jelentős mérséklődése, piac
vagy vagyonvesztés, a követelések és kintlévőségek
behajtásának kétségessé válása vagy ellehetetlenülése, a
tartalékolási kötelezettségek teljesíthetetlensége, a
tevékenységtől független tényezők (vis major) stb.
következményeként tőkekivonásra vagy leszállításra
kerülhet sor.
Ennek négy változata lehetséges:
a részvények alacsony árfolyamon történő
visszavásárlása, majd megsemmisítése;
 a még a bank tulajdonában lévő részvények
kibocsátásának, illetve a kiadott, de még ki nem
egyenlített részvények eladásának a felfüggesztése és a
tőke ezzel arányos leszállítása;
 a tőkeleszállításnak megfelelő részvénymennyiség
névértéken történő visszavásárlása, majd az alaptőke
adekvát mérséklése;
 a részvények névértékének a leszállítása, minden
ellenszolgáltatás nélkül.
2.7. A lízing

speciális bérlet,

pénzkihelyezési forma,

különleges finanszírozási megoldás,

speciális kereskedelmi eszköz.
Általános megfogalmazásban a lízing olyan üzletfajta,
amelynek során a lízingbeadó azzal a céllal vásárolja meg a
lízingbevevő által kiválasztott jószágot, hogy annak
használatát a lízingbe vevőnek díjfizetés ellenében adott
időre átengedje, és egyben lehetőséget teremt a számára,
hogy a szerződésben meghatározott futamidő lejártával a
jószág a tulajdonába menjen át.
A lízingügyletnek három szereplője van:
a lízingbeadó,
 a lízingbevevő és a
 szállító.
A modern lízinget inkább nevezhetjük tárgyi eszköz
formájában megtestesülő hitelezésnek.

2.7.1. Pénzügyi lízing

Pénzügyi lízing (financial lease) esetén a lízingbeadó a
lízingbevevő által megjelölt szállítótól, a lízingbevevő által
kiválasztott jószágot megvásárolja és a lízingbevevőnek
díjfizetés ellenében határozott idejű használatra átadja. A
felek már a szerződéskötéskor rendelkeznek a jószág
futamidőt követő tulajdonjogáról, ami az esetek többségében
a lízingbevevő részére biztosított opciós vételi jog.
2.7.2. Operatív lízing
Operatív vagy működési lízingnek nevezzük azokat az
ügyleteket, amikor a lízingbeadó a tulajdonában lévő
jószágot a lízingbe vevőnek előre meghatározott időre
díjfizetés ellenében használatra átadja, de a futamidő
lejártával a lízingbevevő az adott jószágot köteles a lízingbe
adónak visszaszolgáltatni.
Operatív lízing esetében a lízinget a lízingbeadó a lízing
tárgyához kapcsolódó szolgáltatásként értelmezi, ahol a
lízingtársaság jövedelme ebből a szolgáltatásból származik.
A lízingbevevő a lízingtárgy tulajdonjogát nem kívánja
megszerezni, csak a használatára van szüksége, hogy
gazdasági tevékenységét folyamatosan végezhesse.
Eltérések az operatív lízing és a bérlet között:

A lízingtárgy kiválasztása – operatív lízing esetén a
lízingbevevő szabadon megválaszthatja a lízing tárgyát,
amelyet a lízingbe adó megvásárol a számára. Bérlet
esetén a bérbevevő nem választhat szabadon, csak a
bérbeadó kínálatán belül.

Termékfelelőség – a bérbeadó teljes termékfelelőséget
vállal, ezzel szemben operatív lízing esetén a
lízingbeadó nem vállal felelőséget.

Futamidő –a bérlet lehet határozott és határozatlan
futamidejű is, míg az operatív lízingnek mindig
határozott a futamideje.
2.7.3. Visszlízing (Sale and Lease Back)
A direkt lízingnél a lízingbeadó egyben szállító is,
visszlízingnél viszont a lízingbevevő a szállító. A visszlízing
tehát olyan finanszírozási megoldás mikor valaki valamilyen
jószágát eladja egy lízingtársaságnak, majd azt azonnal
lízingbe is veszi.

2.7.4. Allízing (Sublease)

Abban az esetben, ha a lízingbevevő a lízing tárgyát
továbbadja lízingbe úgy allízingről beszélünk. A tranzakció
csak az eredeti lízingbeadó beleegyezésével történhet és csak
olyan társaság végezheti, amelynek magának is jogosítványa
van a lízingbe adásra.
Két esetben szoktak allízing szerződést alkalmazni:
Refinanszírozási célú allízingnél a későbbi lízingbeadó
lízingtársaság, sokszor lízingbevevőjét erről nem is
tájékoztatva, a lízingtárgyat nem bankhitellel
refinanszírozza, hanem egy tőkeerős lízingtársaságtól maga
is lízingbe veszi.
Kockázatmegosztási célú allízingre akkor kerül sor, ha a
lízingtársaság nem tartja megfelelő hitelképességűnek a nála
lízingelni kívánó ügyfelet, de a tervezett beruházást szívesen
finanszírozná. Ekkor a lízingcég felkérhet egy számára
megbízható, hitelképes lízingtársaságot arra, hogy vegye
lízingbe a lízingtárgyat és adja allízingbe az eredeti
ügyfélnek, vagyis a két lízingtársaság tulajdonképpen
osztozik a kockázaton.
2.7.5. Szervizlízing
A szervizlízing egyaránt lehet operatív és pénzügyi lízing is.
Lényege, hogy a lízingelésen túl a lízingtársaság még
szervízszolgáltatásokat is vállal. Például a számítógépeket
lízingelő társaság vállalja, hogy a lízing tárgyát teljes
időtartama alatt karbantartják, szervizelik.