You are on page 1of 553

Forrás: http://www.tar.hu/netudki/arvisura/arvikezd.

html
http://www.tar.hu/netudki/arvisura/arv01.html
http://www.tar.hu/netudki/arvisura/arv02.html

1.
Az ARVISÚRÁK összegyűjtésével egy sajátos "mesemondó"; Paál Zoltán páratlan
regevilágát szeretnénk a magyar néprajzkutatás számára megőrizni.

Miközben ezt a "regevilágot" tanulmányozod az az érzésed támad, hogy a másik


történelem a mese, és ez az igazság. Másfél évezred hosszú idő, de a népek emlékeznek,
és hiába minden manipuláció, feltárul az ősi igazság. Olyan sok egyezést mutat ez az itt
olvasható szöveg más népek emlékezetével, hogy bár hihetetlennek tűnik az ezerötszáz
éves világméretű hazugságkampány után, de mindenképpen el kell ezen gondolkoznunk.
EZ AZ IGAZÍRÁS. Az eredeti kéziratok megtalálhatók: 466/75 Heves megyei
Múzeumok Igazgatósága Egervár Múzeum; 25-2/76/B Balassagyarmat, Palóc Múzeum-
1001.sz. alatt a néprajzi adattárban; 62-18-1/75 keszthelyi Balaton Múzeum, valamint a
Kőrösi Csoma Társaságnál. "

A NÉPEK TÖRTÉNETÉNEK ELSŐ SZÁLAI HAGYOMÁNYOKBÓL FONÓDNAK"-


Írta Horváth Mihály MAGYAROK TÖRTÉNETE c. könyvének bevezetőjében -1858-
ban. És így folytatta: "Ezekben a lett dolgok és költött mesék gyakran annyira
egymásba olvadnak, hogy egyiket a másiktól megkülönböztetni nem mindenkor lehet.
Valamint egyes embereknek, úgy egész népeknek is van fiatalságukban költői
korszakuk, melyben az élénk képzelődés ábrándos képzeteivel a közönségesebb
eseményeket is oly színbe öltözteti, oly mellékes körülményekkel ruházza fel, hogy -
miután azok több nemzedéken keresztül apáról fiúra szálltak - végre egészen mesés
alakban jutnak el a késő unokákra. De bizonyos az is, hogy ily korban a tettre vágyó
fiatal erő nem ritkán oly cselekvésekre is ragad, oly dolgokat hajt végre, melyeket a késő
ivadék már magukban is túlzottaknak tart. A hagyományokat tehát, habár meséseknek
látszanának is, nem lehet, nem szabad mindenkor elvetnünk: különben a legtöbb nép
eredetéről egészen hallgatnia kellene a történetírásnak. De miért is vetnők meg e
hagyományokat, kivált ott, hol azokat minden kifogáson felül álló hiteles kútfőkkel nem
pótolhatjuk? Ha nem mind történeti igazság is, mit azokból merítünk: tagadni nem
lehet, hogy sok esetben lappang azok alatt valamely lett dolog: ahol pedig a költött
mesének világos bélyegét viselik, nem merítjük-e még ott is belőlük azon hasznot, hogy
legalább a fiatal nép fogalmait, gondolkodása módját, erkölcseit, szokásait, s a népi élet
költői korszakát tüntetik előnkbe?" Ezek a gondolatok vezették e könyv szerkesztőit is,
mikor elhatározták, hogy az ARVISURÁK összegyűjtésével megmentik a magyar
néprajzkutatás számára egy páratlan mesemondó regevilágát.

ELŐTÖRTÉNET

>

Sokezer évvel ezelőtt egy hatalmas sziget létezett valahol a Csendes óceánban, - mesélik
az ősi regék. Ataisznak, Ata-Isisnek nevezték boldog lakói. Mediterrán éghajlata alatt
bőven termett a föld, s az ott élő - magas kultúrájú - népek ismerték az írás tudományát
is. Idővel behajózták a tengereket, s a Föld különböző helyein kolóniákat létesítettek.. A
Mezopotámiában megtelepedettek, akik magukat Úr népének nevezték, a velük rokon
népek némelyike pedig szumírnak, Anina istenasszony tiszteletére Anina-óm városát
alapították. Az Egyiptom földjére kerültek - a Hikszosz-óm nevű központjukkal -
továbbfejlesztették az őshaza kultúráját. Isteni származású uralkodóikat kúp alakú
építmények alá temették. Harmadik telepüket Dél-Ázsiában alapították Párszi-óm
fővárossal. Egy kalandozó csoportjuk -In-dijó-óm központtal - Peruban állapodott meg.
Az agaba népek a mai Kína partjaira hajóztak Ataiszból és ott építették fel Agaba-ómot.
Az így szét-települtek azonban Ataisszal és egymással is fenntartották kapcsolataikat. A
mezopotámiai Úr népe elhatározta, hogy Anina-óm mellett áldozati templomot épít. Az
őshazából 24 hajón kaptak segítséget: nemes építőanyagot, kézműveseket és hun
lovasokat. A lovasok segítettek a fuvarozásban és ők rendezték a felavatási szertartás
lovas versenyét is. A hasonló nyelvet beszélő rokon hun törzsek, (úzok, kabarok, avarok,
széki - és kazahunok, stb.) jó lovasok és ügyes kézművesek is voltak.

Ez időben -7000 évvel ezelőtt, vagy még régebben- következett be a nagy kataklizma.
Megrendült a Föld, felháborodott a tenger, vulkánok tüze pirosra festette az esti
égboltot. Később hajósok hozták a hírt Úr népének: elsüllyedt Ataisz legnagyobb része,
lakosainak csak elenyésző töredéke tudta megmenteni puszta életét. Úr népe-az
őshazával elpusztult-Uruk város emlékére-fővárosának nevét Anina-ómról Urukra vál-
toztatta. Az ott rekedt lovas hunok-mivel hazájukba nem mehettek vissza, élelmük pedig
már fogytán volt-lehúzódtak a termékeny síkságra, később-legelőik fogytával-északnak
indultak. A széki-hun (később székely) törzsből származó Magya fejedelem fiaival és 576
lovas legényével 60 holdévig (60 holdhónap) vándorolt, míg olyan vidékre nem érkezett,
amely elsüllyedt ataiszi lakóhelyükre emlékeztette őket. Itt Magya fejedelem egy bőséges
legelőn két várost alapított: Paripa és Dabósa városát. A két város között felállították az
egyistenhívő Úr népe kegyhelyét. A fejedelmi ifjakkal együtt 480 fiatal kötött itt
házasságot Uruk városának leányaival. Az időnként fellépő szárazságok és betegségek
elől a hunok többsége áttelepedett egy másik sík-ságra, túl a Kaukázuson. Ott várost
alapítottak, és Magya fejedelem legkisebb fiáról Magyarkának nevezték. Másik fia,
Kurd egy ideig Dabósa és Paripa városában maradt. Később azonban, mivel egy hegyi
törzsből nősült, feleségének családjához a hegyek közé költözött.

Magya legnagyobb fia, Hunor a lovasok többségével kelet felé ment tovább. Az Ataisz
pusztulását követő 250. holdévben (kb. 19 év múlva) egy nagy lovas pusztán felépítették
Hunnor városát. Hunnor város Mongólia déli részén a Hun-nor, a Hun-tó mellett
feküdt. Később ez a terület sivataggá változott. Múlt az idő, évszázadok teltek el. Ezalatt
a hunok folytatták vándorlásukat. A gazdagabbak Dabósa-Magyarka-Hunnor
vonalának térségében telepedtek le, szegényebbjeik keletre vonultak a rokon agaba-
népek felé, ahol jó legelő területek ígérkeztek. A Hangun (Sárga) folyó mellett élő két
őshonos népcsoport: a jürcsik és az ajnók háborúba kerültek egymással. A hunok a
jürcsik mellé álltak és az őshaza pusztulása után 12000 holdévvel (kb. 930 naptári év)
legyőzték az ajnókat. Hálából Jümmön jürcsi vezér a hunok ifjúságának adta Ordosz
térségét. A hunok emberségesen bántak a fogságukba került ajnókkal. Nem vetették
őket béklyós rabságba, hanem 3 hónap múlva, amikor hun nőkkel házasságot kötöttek,
felszabadították őket. Az ajnó törzsek-látva a véreik iránt tanúsított bánásmódot-
szövetségre léptek a hunokkal. Később a jürcsiktől is követelték a béklyós rabságba
hurcoltak szabadon bocsátását. Amikor Jüm-mön vezér ezt megtagadta, az ajnók a
hunok segítségével elűzték a jürcsiket Hangun térségéből. Ebből a szövetségből tartós
barátság lett és 130 holdév (kb. 10 esztendő) elteltével 24000 ifjú hun harcos - Hun-nor
birodalmi központ jóváhagyásával - összeházasodott az ajnókkal. A hun törzsek egy
része a Hanguntól északra telepedett meg. Az úzok a folyókanyartól nem messze
állították fel székhelyüket, Ordoszt. A tengeröböl síkságán élő, Ataiszból származó
rokonokkal felvették a kapcsolatot, s cserekereskedelmet folytattak velük. Az itt töltött
1000 esztendő alatt az agabák is megsokasodtak, csak nem eléggé. Az észak felé
terjeszkedő kinajokkal ugyanis gyakorivá váltak a háborúzásaik, de változó
szerencsével. Végül a kinajok elfoglalták az agabák által lakott tengerpartot. Az agabák
egy része ekkor behódolt, többségük azonban a hunokhoz menekült. Vezetőjük egy
Agaba nevű bölcs sámán volt, akinek leányát az úz törzs vezére, Uzon vette feleségül. A
kinajok elől menekülő hunok magukkal vitték legértékesebb áruikat, élelmük azonban
hamar elfogyott, s a tél közepére helyzetük aggasztóvá vált: éhínség fenyegetett. Az
egyetlen számbavehető élelmet a medve jelentette volna, csakhogy ennek a vadászatát a
hitük tiltotta. Ők is, mint a többi halász-vadász nép, hittek a medve égi eredetében. A
medvék így igen elszaporodtak és az emberre is veszélyessé váltak. Az agabák azonban
nem voltak medve-tisztelők. Egy alkalommal leterítettek és megettek egy medvét. A
hunok csodálkozva látták, hogy nem sújtotta őket semmiféle égi büntetés. Ez az eset új
ötletet adott Agabának. Amikor Ordoszba téli vásárra összejöttek a hun törzsek
sámánjai, Agaba felvilágosította őket: Istenük azzal büntette meg a kegyetlenkedő
medvéket, hogy medvetoron kell befejezniük életüket. Megindult hát a vadászat, s ehhez
Agaba népe újfajta fegyvereket szolgáltatott. Az első medvetor holdtöltétől holdtöltéig
tartott. Ez alatt - Agaba javaslatára - megalakult az Öregek Tanácsa, a 25. napon pedig
24 törzs részvételével létrehozták a hun törzsszövetséget. Egyeztették mitológiájukat és
megszervezték a törzsszövetség jövendő életét. Agaba javaslatára újra kezdték az
időszámításukat. A holdevések szerinti számolás a gyakori ködök miatt is meglehetősen
nehézkes, amellett eltéveszthető is volt. Ekkor már az Ataisz pusztulása utáni 12968.
holdévet írták (ez kb.1000 évnyi idő) (Kr.e. 4040). Az új időszámítás szerint egy esztendő
az egyik medvetortól a másikig, tehát egyik téltől a másikig tart. Az első törzsszövetségi
fősámán Agaba lett. Ő az, aki az írást is megreformálta, s az általa alkotott rovásírást
általánosan használttá tette a sámánok körében. Az ő javaslatára kezdték el írni
történelmünket is. A fősámánok mindenkori kötelessége lett, hogy a hun törzsszövetség
életének főbb eseményeit a valóságnak megfelelően megörökítsék. Ezért
történetírásuknak az Arvisura-Igazszólás nevet adták. A szöveget aranylemezekre
rótták, hogy az idő foga el ne pusztítsa őket. Ennyiben lehet röviden összefoglalni az
előtörténetet. Innen kezdve szóljanak eredetiben az ősi írások regéi. Nyelvük az az
évezredek alatt alig változott úz nyelv, melyet ma magyar nyelvnek nevezünk.

HOGYAN LETT ÚZDBÓL ÓZD? (Az 1. Arvisurából )

Agaba, a bölcs fősámán azzal kezdte működését, hogy megszüntette a manysi, az úz és a


lapp törzs medvetiszteletét; a kunok, a jász és az avar törzs szarvastiszteletét, a kabarok,
a mongolok és a baskírok vaddisznótiszteletét. Egyedül a vendéglátó ajnó törzs nem
tudta elviselni a medvetisztelet megszűnését, ezért a Nagyvíz partja mentén észak felé
elhagyták őshazájukat. Távozásukat azzal is indokolták, hogy a 10. medvetor évében
nem esett le a hó, nem tudták a medvék lelkét frissen esett hóval tisztára mosni, s így
nem nyerhettek bűnbocsánatot a medveölésért. Az első medvetoron elhatározták, hogy
egyeztetik mondavilágukat. Ezért minden nap más-más törzs mondta el, hogy miben
hisz, majd a 25. napon Agaba beszélt az égiekben való hitéről. Úgy döntöttek, hogy
aratásig mindenki meg is írja törzsének vallási elgondolásait. Az egység biztosítására
Agaba a régi képírás jeleiből új írásjeleket állapított meg. Ezeket emlékeztetőül
mindenki ordoszi kőbe rótta magának. A bőséges aratás után rendezett ünnepségen,
amelyen minden vezér, sámán, bát és táltos részt vett, Agaba elmondta, hogy hite szerint
hogyan keletkezett az Égi Birodalom:

"Ata-Isis a napisten hét eget teremtett. A 7. égben nőtt egy magas fa. Ennek a magas
fának a tetejéről indult útnak a Nap, a Hold, és valamennyi csillag. A fa gyümölcséből
Ata-Isis egyet ledobott a hatodik égbe és ebből ott kinőtt egy másik fa. Az felnőtt a
hetedik égig. Ezen Ata-Isis leküldte legnagyobb fiát, Sis-Tóremet, hogy népesítse be a
hatodik eget. Sis-Tórem is ledobott a fa terméséből egy gyümölcsöt az ötödik égbe, és
amikor kinőtt a hatodik égig érő fa, ő is leküldte azon legnagyobb fiát az ötödik égbe,
hogy népesítse be. Sis-Tórem fia, Numi-Tórem hasonlóképpen cselekedett: ledobott egy
gyümölcsöt. A negyedik eget Numi-Tórem fiai és leányai népesítették be. Ilyen
sorrendben létrejött aztán a jó szellemek és jó lelkek harmadik, meg a rossz lelkek
második Égi birodalma. Legalul kapott helyet a Nagy Terembura, amelyben minden
lélek elfért. Onnan a csillagok ütötte lyukakon minden elköltözött lélek figyelhette és
segíthette földi hozzátartozóinak az életét." Utána minden törzs szószólója számot adott
az Égiekben való hitéről. Úzon, az úzok sámánja, mint Joli-Tóremnek, a Földanyának
legjobb pásztora, így adta elő Földünk keletkezését: "A végtelen kékségben sétált Sis-
Tórem. Egyik felhőről a másikra lépkedett, de amikor megbotlott egy bárányfelhőben,
dühösen felkiáltott: Hogy a tűz égessen meg! Ijedtében nagyot ugrott a kis bárányfelhő
és sisteregve csapódott hozzá apró társaihoz. Tűz pattant ki a felhőcske szívéből, majd
ez a tüz üstté változott. Az üst magába szedett minden felhőt. A tízezrediknél, a
Tyumenfelhőnél láng csapott ki belőle, s az csillagok képében az égboltra szóródott. Sis-
Tórem ekkor elküldte legnagyobb fiát, Numi-Tóremet, hogy fogja el azt a tüzes üstöt,
mert mind elégeti a bárányfelhőket. Numi-Tórem el is fogta az üstöt, és apja elé vitte.
Kettesben elkészítették a Napot és feltették a legnemesebb pályára. Sis-Tórem az üstből
újabb tűzgolyókat kezdett szétdobálni a Nagy Mindenségbe, míg csak bele nem fáradt. A
végén a tűzgolyók belegabalyodtak a felhők vizébe, ezért Sis-Tórem a tűzgolyók
gondozását az égiekre bízta. Mindenki vállalta is, csak Ruda-Tórem, a vas-forraló égi
kovács vonakodott tűzgolyót őrizni. Így aztán őt Sis-Tórem a tüzes üst gondozásával
bízta meg. Egy reggel Ruda-Tóremet alva találta az üst mellett. Mérgében az üst széléről
lekapott egy marék tűzhabot és beledobta a reggeli ködbe. Ebből lett a Hold. Utána
felköltötte a Ruda-Tórem mellett alvó Kemmit, az égiek szolgálólányát és
megparancsolta neki, hogy viseljen gondot a Holdra. Numi-Tórem felesége, Joli-Tórem
volt, az úzok védelmező nagyasszonya. Az ő tűzgolyóját Numi-Tórem a legsűrűbb felhők
közé gurította. Hét fia kereste, ezeröles láncon. Végül a szárnyas Ajak-Tórem találta
meg, de úgy, hogy teljesen víz borította. Ekkor Kaltes asszony, Sis-Tórem leánya a
vízből búvár-kacsával követ, iszapot, majd földet hozatott fel. A vöröshasú Cethalnak
megparancsolták, hogy ezt a hordalékot tartsa a hátán, hogy az Élet-anya ott virágzó
életet teremthessen. Így keletkezett a virágzó Föld. Kaltes asszony álmot varázsolt a
vöröshasú Cethal szemére és azóta az mélyen alszik. Ha felébred, tüzet fúj az orrából, ha
megmozdul, megremeg a Föld, s földrészek csúsznak le a hátáról az ősvízbe. Így pusztult
el annak idején mindent-termő hazánk, Ataisz is. Most pedig hálát kell mondanunk Joli-
Tóremnek, a Föld-anyának a bőséges köles-aratásért. Hálát kell adnunk a
Tóremfiaknak is, hogy felépíthettük új székvárosunkat, az Ordosz utáni Úzd vezéri
székhelyet és Vasvár földvárát, ifjúságunk büszkeségét. Sajnos, kabar és mordvin
szomszédaink vezéri székhelyünket Ózdnak nevezik."

Ekkor készült-Agaba mesterembereinek, meg a hun törzsszövetség kőfaragóinak és


ácsainak közreműködésével - az Aranyasszony - kegyhely is. Most átadták azt is
rendeltetésének. Körülötte minden hun törzs felépítette a maga Tóremjének a
kegyhelyét. Így 25 kegyhely dicsőítette az Égi birodalom Tóremjeit. Az Aranyasszony-
kegyhely 24 öl hosszú és 13 öl széles, 24 karélyos szentély volt, Agaba régi rovásai
alapján készítették az Ataiszban, meg Uruk városában állott kegyhely mintájára. Ebben
az épületben tartották meg az első törzsszövetségi összejövetelt, melyen Agaba felolvasta
elődeinek rovásait, hozzátéve a magáét is. Utána minden törzs vezetője - rovásainak
alapján - felolvasta hitvallását és törzse történetét. Megfogadták, hogy csak az igazat
fogják rovásba foglalni. Hogy erre mindenki emlékezzen: a feljegyzéseknek Arvisura,
azaz Igazszólás nevet adták. A sorokat felülről lefelé rótták, a rovást baloldalon kezdték.
Agaba feleségét, a gyógyítással foglalkozó rima-lányok vezetőjét, Rima asszonyt teljes
hatalommal rendelkező Rima-széccsé tették meg. Aranyasszony-kegyhelyének a
gondozását a lányokra bízták. A 24 törzs kegyhelyét ifjú harcosok védelmezték. A
sámángyűlésen elrendelték, hogy 5 évenként 2-2 ifjú harcost vezényelnek Agaba
fősámán és Rima asszony oktatása alá, hogy elsajátítsák a rovások mesterségét, az
emberek és az állatok gyógyítását, az ataiszi tudományokat és megtanuljanak lovagolni,
és vitézül harcolni. Aztán minden 5. év végén eldöntik: ki méltó arra, hogy
versengésekben szerzett győzelme alapján az ifjúság vezére, vagy választás útján az
egész 24 hun törzs vezére, vagy fősámánja legyen. Mesterségek tanulására Uzon
megszervezte a tárkányok nevelését is. Ez 4 medvetoros évig tartott.

A napok számát minden negyedik évben eggyel megtoldották és az Aba-nap előtti napot
tárkányok napjává nyilvánították. 100 évenként 8 évig tartott a tárkánynevelés és annak
a végén tartották a tárkány-napot. Nagyszala nappá nyilvánították azt a napot, amelyen
a törzs-szövetségre nézve döntő jelentőségű határozatokat kell hozni. A medvetoros év
első napját Aba-nappá tették. Az újszülött gyermek születése napjáról kapta a nevét. P1.
Az Aba-napon született gyermek neve Tónus-Aba lett. (Ilyen neve volt kereszténységünk
kezdetén Aba-Sámuelnek.) A törzsek minden napnak két nevet adtak: egy férfi és egy
női nevet. A négyévenkénti pótnapra Nimród-tárkány-féle nevet adták. Az
összejövetelek végén mindig megvonták a törzsek legeltetési határát. Ordosz
törzsszövetségi területén a mindenkori fősámán uralkodott. Ordosz lett a birodalom
központja, és mivel úz székhely volt, az úzok nyelve birodalmi közös nyelv lett. Ennek
általános megismerését elősegítette, hogy a sámánok ifjúságának többsége közéjük
házasodott. A főként kézműves úzok részt vettek kalandozásokon is, bár azok hasznából
a sámántizedek révén amúgy is részesültek. Úzd-a szomszéd törzsek nyelvén Ózd-az
úzok vezéri szállása lett.

(BATOUR-UZAPANI)

Batour halotti torán Uzapani számot adott az előző fősámán minden helyes
cselekedetéről és a 22 medvetoros év alatt végzett munkájáról. Batour nagy tudásra tett
szert Úr városában végzett látogatásai alatt és sokat tanult Kanszu kinaj tartományban
is az Agaba-féle bölcsektől. Mindezt így foglalta rovásba: Ataisz égi fejedelme Armogur,
a Kosztroma városa feletti hegyen kegyhelyet épített a Napistennek, a bölcs Rátennek.
Ugyanis Ráten, az egyedüli égi istenség nagyon megharagudott, hogy Ataisz minden-
tudást kereső népe megfeledkezett az égiek tiszteletéről. Még a Holdanya kérésére sem
szüntette meg gyakori lángolását. Hajós fejedelmek jelentették, hogy 90 telehold után a
jégmezők alól kizöldült szárazföldek kezdenek előtűnni. Föld-anya golyóján újabb
földrészeket varázsolt elő a Vöröshasú Cethal. Armogur ekkor elrendelte, hogy 10 fia
közül a 7 idősebb maradjon vele Kosztromában, de Suva és Buda, valamint Kuszkó az
Amu földrész alaposabb megismerése után folytassa a felmelegedő földterületek
megismerését. Bölcs Ráten Bálvány-hegyi szentélyében szerzett útmutatás alapján Buda
fejedelem a 30. telehold után elérte a jégmezőkön inneni termékeny síkságot és egy
teleholdnyi idő alatt az elmenekült népek szálláshelyén megalapította Úr városát.
Hajókon mindenféle állatból hoztak Öthegyről valókat; ezek a dús legelőkön hamarosan
elszaporodtak. Buda fejedelem ekkor a visszaküldött hajó parancsnokával, Eridővel azt
üzente Armogur öreg fejedelemnek, hogy a Kosztroma feletti Bálvány-hegyről küldjön
kifaragott építőköveket, hogy ha Rátennek nem is, de legalább Anahyta istenasszonynak
Ráten köveiből emelhessen kegyhelyet, mert ezen a vidéken nincs kő, csak termékeny
termőföldek bújnak ki a jégmezők alól.
Bálvány hegyének másik oldalán az agabák kőfaragó és állatbőrkészítő törzsei
telepedtek meg; a Tigris folyam másik oldalán Góg hun fejedelem népe telepedett le; a
Kosztromával szemközti síkság dombos oldalán pedig Dorozsma városa épült. Góg
fejedelem családjának a tagjai Anina istenasszony hívői voltak, de azért mindenben kész
volt nővére férjének, Armogurnak a megsegítésére. Ezért legidősebb fiának, Magyának
meghagyta, hogy a közös Anahyta-Anina kegyhely felavatására hozza el Magóg hun
törzsbeli lovas seregét az ünnepség fényének emelése végett. Buda fejedelem 30
holdtöltéig építette Anahyta istenasszony kegyhelyét az ataiszi Bálvány-hegy faragott
köveiből. A felesége, Suhan, az édesapja, Sute névnapi ünnepén meghalt; két lányuknak-
Arannak és Enéknek-a nevelését Eridő hajósvezér leánya, Mari vállalta el. A 208.
holdévben érkezett meg Magya ifjúsági fejedelem Magóg leányának, Ildunak 576
lovaslegényével és Góg furmányosaival. Két holdtöltéig végezték Anahyta-Anina
istenasszony kegyhelyének építkezésén az utolsó simításokat. A felavatási ünnepséget
arra az időre tűzték ki, amikor a jéghegyek aljáról majd megérkeznek a nagyvizek.
Buda hálaadással fordult az égiek felé. Fején egy kosárban vitte a kegyhely zárókövét az
Anahyta szobrocskával, amikor egyszerre csak megrendült a föld, felháborodott a
tenger, messzi vulkánok tüze pirosra festette az esti égboltot és Ráten napistenből óriási
tűznyelvek csaptak ki. Élám kőfaragói félelmükben elfutottak. Közben megeredt az eső:
a Nagyvíz elborította a termőföldeket; a szennyes hullámok tajtékozva verték az
Anahyta-Anina közös kegyhely lépcsőzetét. Buda fennhangon kérte az égiek segítségét. 3
napi fohászkodás után lassankint el is állott az eső. Eridő visszatérő hajójával eljutott Úr
városáig. Itt, ekkor járult hozzá, hogy Mari nevű leányát feleségül vegye az özvegy Buda
nagyfejedelem. A Nagyvíz lassan lehúzódott az istenasszonyok kegyhelyétől. A
Nagyvízből újra előtűnt Anina-óm kereskedőváros nevét az elsüllyedt Uruk város után
ennek a nevére változtatták. Az istenasszonyok kegyhelye alatti város pedig felvette az
Úr város nevét.

A családjával Úr városában lakó Magya fejedelem a lovai részére a közelben nem talált
elég bő legelőt. Ezért 596 lovaslegényével és 3 fiával tovább ment az ataiszi őshaza Tigris
folyójára hasonlító folyó partján. Ott megalapította Dabósa és Paripa városát. 60
holdtölte után a letelepedés ünnepségén összejöttek az Élám törzsbeli őslakókkal. Kurd
ifjúsági kisfejedelem ekkor vette feleségül Aratu hegyi vezér leányát. Ezen az ünnepen
Kurddal és a fejedelemfiakkal együtt 480 hun törzsbeli lovas kötött házasságot Uruk
városának leányaival. Mivel Ráten napisten lángolásai folyton nőttek, a hun lovasok
többsége a szárazság és a betegségek elől a Naphegyen túl levő síkságra vándorolt. Ott
újabb várost alapítottak és Magya fejedelem legkisebb fiáról Magyarkának nevezték el.
Hunor kelet felé egy nagy lólegelő végén megalapította Hunnor városát, Kurd pedig
családjával együtt visszaköltözött Dabósa és Paripa vidékére. Ha újabb szárazság jött,
Kurd a népével beköltözött a hegyi törzsek szállásaira. Hunor lovasainak vándorlása
Ataisz elsüllyedésétől számítva 250 holdtöltéig tartott. Közben a gazdagabb hun lovasok
sorban hun szövetségi gyarmatokat alapítottak. Hunnor városába már csak igen kevés
lóval érkeztek. A gyalog hun ifjúság igazi városlakó lett, de kalandozásokra is indult,
déli irányban. A meglovasodott gazdagabb hun törzsek letelepedtek; a szegényebb
gyalog-ifjak a rokon agabák törzseivel, meg a jürcsikkel és az ajnókkal ismerkedtek. Az
Agaba-féle bölcsektől szereztek tudomást arról, hogy Ataisz után még Amu nevű
gyarmatuk is elsüllyedt. Suva ellenben a gazdag déli szigetvilágban fennmaradt
hajósaival együtt. Párszi-óm, Hikszosz-óm és Kuszkó Indijó-óm gyarmatáról is érkeztek
már vissza, de Ataisz minden gazdagságával és műveltségével együtt elpusztult.

Az agabák az őshaza szerinti Hangun folyó (a mai Huanghó) torkolatának közelében


megalapították Agaba-óm városát, itt a hasonló nyelvet beszélő hun ifjúsággal jól
megértették egymást és kereskedelmi kapcsolatokat létesítettek velük. Bátrabb agaba-
féle hajósok egy alkalommal a befagyott Nagyvízen keresztül kutyás-szánon ellátogattak
Indijó-óm gyarmataira is. De az ilyen kalandozás során igen sokan elpusztultak. Agaba-
óm fejedelmei mindenütt Ataisz nyomait keresték. Közben ősi ismereteik alapján a
Napisten templomában a kőfalra faragták Ataisz körvonalait és megörökítették Amu
gyarmatbirodalom elsüllyedését is. A Földanya felmelegedése után a hunok Dorozsma és
a Tigris folyó síkságáról felkapaszkodtak a jégmezők fennsíkjára, ahová csak a fénylő
Gara-zúgókon át lehetett feljutni. A Kékleny sziklái 500 öl magasak voltak. Az itt
legelésző lovak közül hozta le Magya, a széki-hun származású fejedelem a Góg és Magóg
fejedelmektől kapott lovakat, meg velük együtt a lovak ifjú lovasait is. Ezekkel az edzett
lovakkal jelentek meg Uruk-óm vidékén, s úgy hódították meg a Hunnor városáig
terjedő füves pusztaságok vidékét. Magóg furmányosai Élámból hordták a Nagyvíz
miatt megrongálódott Uruk-óm és Úr város építéséhez a szükséges köveket. A
földrengések alatt hol Élámban, hol Úr városában tartózkodtak. A 60. Hold-évvel
azonban Magya küldetése véget ért. Ezért létszám-megállapítást tartott, de kiderült,
hogy a Suhan-ünnep alkalmával a Góg-származású Suhan fejedelem-asszony temetésén
Anahyta szertartás szerint Góg furmányosaiból is kivégeztek három díszkocsi-hordozót,
az akkori nyelven szék-hordót. Mivel ezekre nem lehetett ráfogni, hogy a Tigris árja
sodorta el őket, hiszen palotabeli testőrök voltak, Magya furmányosai elhagyták Úr
városát. Magya fejedelem parancsára a 240 furmányos lovas közü1 237-en a
Nagyhegyen túli Magyarkára mentek. Ott Szavárd lovasparancsnok vezetése alatt kőből
várost építettek Magya fejedelemnek, s a legkisebbik fejedelmi ifjú itt kezdte el a Góg és
Magóg tanításán alapuló sámánképzést.

Ezen a sámánképzésen mélyen elítélték az Armogur-féle véres temetési szertartást,


amilyennek során Suhan temetésén is kivégezték a három Magóg székhordó
szolgalegényt. Csak a siratóének szokását tartották helyesnek. Megszüntették az
Armogur-féle képjeleket is és csak a 24 hun törzs képjeleit tartották meg egyszerűsített
formában. A sámánképzésen az elsüllyedt óhazát így ismertették: hogy Ataisz a
boldogság földje volt, ahol soha sem volt tél. A Nagyvíz mellett a Hangun folyó jobb
partján élt Úr népe és az agabák kézműves törzse; a folyó bal partján, a Hun síkságon
élt Góg és Magóg népe. Amikor a Ráten szokatlan felmelegedése elkezdődött, a nagy
hőség elől jószágállományukat a Gara-zúgó fennsíkjára terelték és csak a felhasználás
végett szükséges állatállományt hozták vissza a Hun-síkságra és Dorozsmába. Úr
népének Uruk nevű fővárosából széles lépcsősor vezetett fel a 800 öles Ráten-hegyen
épült Napisten-kegyhelyre. A hegy és a Hangun folyó között épült Kosztroma, Úr népe
és az agabák kikötővárosa. Vele szemben a fehér és fekete, azaz Góg és Magóg hun
törzsek közös fővárosa, Dorozsma. Góg és Magóg két részre osztotta a termékeny Hun
síkságot-Anina istenasszony 200 öl magasságú kegyhelyével az enyhébb éghajlatú Hun
fennsíkot 12-l2, azaz összesen 24 részre osztották fel. A részek között minden vita
megelőzésére gyepüket is hagytak. Kosztroma minden szükségletét a Hangun jobb
oldalán lévő Öthegy vidékéről fedezték; Dorozsma kikötőt és a hun székvárost a Hun
síkság termékei és a Hun fennsík, vagyis a Felvidék állatállománya látta el. Az 5
évenként megrendezett ifjúsági vetélkedőket minden alkalommal az Il-Du városrészben
tartották. A győztes akár legény, akár leány, maga választhatta meg élettársát és
"ifjúsági fejedelem" címmel az ifjúság vezére lett. Amikor az ifjúsági fejedelem rangot
Góg nyerte el, Magóg leányát, Il-dut vette feleségül. A házasságukból született Magya
vitéz 260 holdéves korában nyerte el az ifjúsági fejedelem rangját. Kosztroma új
fejedelmének, Budának a kérésére Magya 576 lovassal és 240 kézművessel indult el a
Buda fejedelem városában épült kegyhely felavatási ünnepére. Úr városának létszámát
tehát 580 lovas és 240 kézműves ember növelte. De az ezer körüli lóállomány részére
legelő-terület kellett, de a három hun törzsbeli ifjúnak az eltűnése is jó alkalmat
szolgáltatott arra, hogy a folyton erősbödő ellentéteknek elvándorlással vessenek véget.

Úr népének és az agabáknak Ataiszbeli létszáma azért is volt mindig kisebb, mert a


fejedelmi személyek temetésén szolgahadukat lemészárolták, hogy a holtat az Égi
birodalomban is szolgálják. Ez szöges ellentétben állott Góg és Magóg törzsének vallási
szertartásával, mert ők csak állatáldozat formájában mutattak be véráldozatot. A
gyászolók addig nem is mentek el, amíg a feláldozott állatok húsát meg nem ették és
maradványait el nem égették. A hun törzsek állománya tehát folyton nőtt és már
benépesítették a 600 öl magasban kezdődő Hun felvidéket is. A Gara-zúgó vizén
épületfát szállítottak le a Hun síkságra. A fát a Hun tó partjain dolgozták fel. Itt
készültek előbb a 12 lapátos, 1 vitorlás, majd később a 24 lapátos 2 vitorlás hajók is.
Ezekkel járták a Nagyvíz akkor ismert részeit. A jégkéreg alól előbukkant Amu-óm,
Indijó-óm, Párszi-óm, Hik-szosz-óm, Suoma-óm és Uruk-óm. Igaz, hogy Amu-óm
majdnem teljesen eltűnt, de a többiek megmaradtak. Buda fejedelem példamutatóan
maga kezdett neki, hogy Uruk városát régi fényében felépítse. Így kezdődött Uruk
városának tündöklése, de a 24 hun törzs a kegyetlen véráldozat miatt mégis elhagyta.
Buda fejedelemmel azonban vérszerződést kötöttek egymás bármikori megsegítésére.
Buda fejedelem ugyanúgy, mint Ataiszban volt az Öthegyen, kegyhelyeket akart építeni.
Az Anahyta kegyhelyet a nagy katasztrófa idején készítették el. Magya ezután a
lovasokkal észak felé vonult Dabósa és Paripa irányában. Budának a vérszerződés
értelmében 60 holdév után a visszamaradt 237 kézműves hunt is utánuk kellett indítania
Dabósába. Mire eljött a 120. holdév, a főként mordvinokból, csuvaszokból, lettekből,
úzokból és kabarokból álló kézműves csoport már megcsaládosodott és lélekszám szerint
620-an vonultak be Dabósába. Közülük sokan, főként a gazdagabbak, Dabósában
maradtak; a szegény többség állataival, a nyájőrző, házőrző és gyermekőrző kutyákkal
együtt Magyarka felépítése végett átgyalogolt a Nagyhegyen.

Lovaikért cserébe főként bárányokat kaptak. Ezeket könnyen áthajtották a hegyi


utakon. Ekkor még csak háromféle kutyát ismertek: komondort, pulit és kuvaszt. A
gyerekek nagyon szerették őket. Házastársi kapcsolataik révén a kézműves csoporttal
muromák, esklók és maramik is érkeztek. Ezek elbátorkodtak egészen a jéghegyekig, de
a hóesés előtt nyájaikkal együtt mindig visszatértek Magyarka környékére. Magyarkán
a 130. holdévben abban állapodtak meg, hogy Uruk város és Paripa között Kurd utódai
és vitézei tartják kezükben a legelőket; Hunor népes tábora a Magyarka és Hunnor
városa közötti részen marad; Magyarka és Magya fejedelem visszamaradt lovasai és
kézművesei pedig egészen a jéghegyekig keresik az új legelőterületeket, megfigyelve a
változékony időjárás szerinti terjeszkedési lehetőségeket. Minden településnek Ataiszból
hozott nevet adtak. Ezeket fekvésük szerint is jól ismerték, mert Magya fejedelem
magával hozott ékes rovásukkal minden feljegyzést. Azok egyebek között azt tanították:
"Az élet harcaihoz nemcsak a testet kell táplálni, hanem a lelket is folyton erősíteni
kell!" Úr népe kézügyességben, rovások megörökítésében, zenében és istendicsőítő
énekekben jeleskedett. A velük rokon hunok a gyermekek és lovak nevelését, gondozását
tartották az istenek előtt kedves cselekedetnek. A fekete és a fehér Hun síkság lassankint
kicsinek bizonyult és meleg időben a nép már elfoglalta az ataiszi Felvidéket is. Ezt a
részt 24 részre osztották 10-10 napi lovaglási területtel, közöttük 10 tyumen lóhossznyi
szabad területet hagyva. Ataiszból való elindulásukkor 2 tyumen szálláshelyet tartottak
nyilván a sámánok. Ezeket most már háromfelé használták a szálláshelyek elnevezésére.

A Tigris folyó jobb oldalán épült Kosztromában Úr népének és az agabáknak a


kereskedői és iparosai éltek, a Tigris folyó másik oldalán, Dorozsmában Góg és Magóg
kézművesei és kereskedői építették ki városukat. Az ifjúsági versenyek a Hun tó partján
és a Hun síksági Pusztaszeren zajlottak le. Az Ildu városrészben szálláshelye volt
minden törzsnek. A 700 öl magas Kékleny hegygerinc a Gara-zúgóval kettéosztotta a
Hun birodalmat a nagy Hun síkságra és a Hun felvidékre. Itt kiváló legelőterületek
voltak, amelyek csak lankásan emelkedtek a jéghe-gyekig. A felmelegedés növekedtével
az erdők is mind nagyobbak lettek. A kivágott farönköket a Hangony folyón úsztatták
le, majd a Gara-zúgó alján, a Hun csatornán keresztül juttatták el a Hun tóba a
kézművesekhez. Az ott készült 12 és 24 lapátos hajókat csúsztatón engedték le a
Hangun, illetve a Tigris folyóba. Góg 12 törzse a Hangony jobb oldalán 120 napi
lovaglással bejárható területet használt. Ez fokozatos emelkedői és hűvösebb éghajlata
miatt jórészt lóedző területnek számított. Magógnak ugyancsak közel akkora területű
mezőségén viszont az éghajlat állandó volt és már köles termeléssel is foglalkoztak rajta.
Erdőirtásokkal Góg fehér-hun törzsei is nagyobb területeket nyertek. Ezeken nagyon
megszaporodtak a birkanyájak. A birkát úsztatva Dorozsmába vitték, bőréből a
kézművesek ruhaféléket készítettek. A 237 hun kézműves létszáma nősülés és
családosodás folytán 620-ra emelkedett. Buda fejedelem ezért megengedte, hogy
juhnyájakat kapjanak ajándékba. Szavárd kézműves fejedelem aztán a Magyarka
fölötti hegységben és az alatta levő síkságon e nyájak váltó legeltetésével a juhállományt
igen megnövelte. Az ataiszi Bálványhegyen Ilgara aranyasszony Örök-tűz szentélyében
holdévekben számolták az időt, a Hun felvidék kabar nyílhegykészítői azonban a tűz
megszerzésének idejéhez igazodva évről évre a diadalmas Aranyasszony ünnepétől
számolták az időt. De ezt még Armogur felesége, Ilgara asszony sem fogadta el, bár
nagyon megkönnyítette volna az idő számítását, hiszen a holdévek már a tyumen-
számokra rúgtak. Szavárd törzsének fejedelme így mondta el a Magyarkára érkező
Batour fősámánnak a kézművesek időszámítását:

A Gara-zúgón túl levő Kuszkó Birodalmában Artupi asszonynak Kecső kabar


nyílkovácstól négy fia származott: Ragyolc, Miskolc, Rohonc és Tiszolc. A törzs a jó eszű
Rohoncot küldte a Bálványhegyre sámánságot tanulni. (Köles-sarlózásra onnan
mindenkit hazaküldtek.) Ragyolc, Miskolc és Tiszolc a Hangony forrás tavában fürdött,
amikor egy játékos kis mackó a folyóra hajló fáról beleesett a sebes folyású vízbe. A fiúk
nyomban a fuldokló medvebocs után úsztak és kimentették a vízből. Kemi-asszony, a
medvék anyja haragjában az erdőt villámmal sújtotta. Lett is rögtön bundaszárító
hőség. Ragyolc és Tiszolc ijedtében elszaladt, de Miskolc a kis boccsal odament a tűzhöz.
Mind a ketten azonnal meg is száradtak. Amikor Ragyolc és Tiszolc látta, hogy
Miskolcnak semmi baja, ők is odamerészkedtek a tűzhöz. Egy lángoló tuskóra száraz
gallyat raktak, s annak a tüzénél tovább melegedtek. Amikor mind megszáradtak, Kemi
asszony az erdő tüzét felszippantotta és záporral elverte. A három testvér a bocsot a
pásztorkunyhóba rejtette. Hajnalonkínt odajött Kemi asszony, a szájából tüzet vett elő
és úgy melegített ételt a bocsnak. Ezt 5 napon át megismételte. De az ötödik napon
elaludt a kunyhóban. A pajkos Miskolc tüzet lopott ki a szájából és a tüzet egy
tejescsuporba rejtette. Ekkor ért haza Rohonc. Ő a lopott tüzet Ruda-Tórem
ajándékának tekintette. Amikor Kemi asszony elment a kunyhóból, a nyílkovácsok késő
éjjelig tanakodtak. Végül Kecső azt javasolta, hogy a három tűzszerző ifjú az égiek
ajándékával menjen fel a Bálványhegyre, hogy a csillagokat és időket rovó sámánok ott
ezt a nevezetes eseményt megörökítsék. A tüzet száraz fával táplálták, majd 5 csuporba
szétosztották. Három csuporral Ragyolc, Miskolc és Tiszolc futva indult a Bálványhegyi
szentély felé, a negyedik csupor tüzet Rohonc egy ladikon vitte a Hangony folyón, az
ötödik csupor tüzet Artupi asszony a leányaival gondoztatta éjjel-nappal. Rohonc
hatalmas evezőcsapásokkal siklott a Hangony vizén, de amikor még a Gara-zúgó előtt
kiszállt a ladikból, a folyóba beleesett és a tüzes csupor odaveszett. Ragyolc a tizedik,
Tiszolc a huszadik napon ejtette bele a csuprot a vízbe. A 24. napon Miskolcnak sikerült
a Gara-zúgó alatti Hun síkságra jutnia. Ekkor Artupi öccse, Garaúz hegyi vadász a
vállára vette holtfáradt öccsét és diadallal vitte fel az Isisek lépcsőin a 800 öles hegy
tetején épült szentélybe. Garaúz a tüzes csuprot tartó Miskolcot óvatosan letette Ataisz
nagy gömbje elé. Ezen a gömbön a bölcsek feltüntették, hogy a Sis-Tórem által a felhők
közé gurított Földgolyón hol vannak telepeik Ataisz lakóinak. Ata-Isis leányai örömmel
jelöltek meg minden helyet, ahol szárazföld bukkant ki a jéghegyek alól. Amikor Garaúz
(grúz) az 5600 lépcső aljára ért, az ifjúság egetrázó éljenzésben tört ki, és Isisnek leányai
legszebb ruhájukat vették magukra és ujjongva terjesztették a boldog hírt: Miskolc
vitéz tűzet hozott ajándékba az égiek haragos villámaiból!

Tüzet, ami melegít! Tüzet, ami megolvasztja még a Kékleny-hegy szikláit is! Agaba, a
bölcsek legvénebbje állt a lépcső legmagasabb fokán. A két legszebb csillagrovó leány
aranytálcán őeléje tette le Miskolc pásztorlegény élet-tüzet tartalmazó csuprát. Agaba
olajüstbe öntötte a csupor tüzét, s az égig érő lánggal árasztotta a meleget. Agaba
elrendelte, hogy a csillagrovó leányok legnagyobb gondja az legyen, hogy az égiek tüze
soha ki ne aludjon. Meghagyta még, hogy az égiek tüzet adó jóságát minden
aranyasszony-ünnep után megünnepeljék. Kecső és Artupi gyermekei ezután abban a
kegyben részesültek, hogy Garaúz vezetésével megtekinthették az idők múlásának
rovásait. (Ez a Mindenható leírása!) Már 11 tyumen (110000) és 110 alkalommal telt
meg a Holdanya egészen kerekre, amikor Magya ifjúsági hun fejedelem is elindult, hogy
Buda fejedelem város és kegyhelyalapító ünnepén a lovasversenyeken ő is részt vegyen.
Szavárd viszont akkor szállt hajóra, amikor kabar és úz nyílkovácsai már 8470
alkalommal ülték meg a tűz megszerzésének ünnepét. Ekkor süllyedt el Ataisz. Attól
kezdve 12968 alkalommal lett telehold és 998 esetben tartották meg a kézművesek a Tűz
ünnepét, mire Ordoszban megalakult a 24 hun törzs szövetsége. Temérdek vita folyt
arról, hogy melyik csoport tévedett és melyiknek van igaza. Végül a legbölcsebb, Agaba
meggyőzte a sámánokat, hogy az első medvetor emlékére és a tévedések kiküszöbölése
végett kezdjék újra az időszámítást. A medvetorok, vagy makkolás utáni disznótorok
számát minden törzs tudja ellenőrizni. Ezt a Magyarka fölötti Szavárd-törzs is
helyeselte. Szavárd kézműves törzse Batour látogatásakor ünnepelte az Ataisz
pusztulása utáni 1018. disznó-toros evést. A kézművesek tehát az égiek tüzét már 9488
disznótoros éve ünnepelték. Ez az Agaba-féle 20. medveév.

Kézműves-rovás szerint már 15480 éve használjuk a tüzet. Az időszámítás a


megállapodással valóban megbízhatóbbá vált, hiszen a téli medvetorokhoz már lehetett
igazodni. Aranyasszony ünnepe után a kézművesek minden negyedik évben nagy
játékokat rendeztek: lovaglást, nyilazást, szőrlabda-játékot. De a legkedveltebb volt a
minden évben megrendezett tűzfutás. Minden 5. évben a sámánok versenyeztek. Az ő
versenyüket 20 évenként rendezték az ügyességi viadalokkal együtt. Ennek a győztese
lett az Ifjúsági fejedelem. Az ataiszi versengést a Tűzfutás emlékére rendezték. Ekkor a
győzteseket a Bálványhegy lépcsőinek alján illatos bogyók nedvével kenték be. A
kegyhelyre e nélkül senki sem léphetett be. Ilyen különleges illatú bogyó csak a
Bálványhegyen termett. Ha valakinek ezzel bekenték a teste látható részeit, azok a tűző
Napisten mérges tekintetére sem hólyagosodtak fel. Amikor valaki belépett a díszes
kegyhelyre, Agaba az illatos üstbe mártotta ujjait s ezzel a ritka nedvvel bekente a
Raten-Tórem tiszteletére érkezett vendég homlokát. Ezután a vendég, saruját levéve
beléphetett a kegyhelyre. Az edényt jósüstnek használták. Az ősi Bálványhegyet a
mindenkori nagyfejedelem testőrsége őrizte. Éberen vigyáztak rá, hogy abból a
különleges cserjéből senki se vihessen sehova egyet se. Tiltották az Isis-lakók, az Égiek
parancsára. Amikor Armogur fia feleségül vette Suhan kegyhelyőrző lányt, akkor
Suhan édesapja, Suté volt a bölcsek legvénebbje. Suhan azt kérte apjától, hogy
nászajándékul kapott üstjében vihessen magával a szent bogyót termő cserjékből. Suté
25 cserjét helyezett nyalábba kötve a nedves földdel bélelt üst aljába, leányára bízva
titkos gondozásukat. Buda csak akkor értesült erről, amikor Suhan az új telephelyeken
már elültette a cserjéket. Amint a Kosztroma feletti Bálványhegyen minden győztes
kapott egy-egy díszcserje-ágat, ugyanúgy az Uruk városában meghonosodott cserjékről
is adtak emlék-gallyat a lovasversenyek győzteseinek. Suhan nagyobbik leánya még
Ataiszban Magya győztes ifjúsági fejedelem felesége lett; Arant a hikszosz telepi Ten
vitéz vette feleségül. Hunor és Magyar azt gondolta, hogy Ataisz azért süllyedt el, mert
Suhan kilopta az ataiszi Bálványhegyi illatos cserjéket. Ezért ők nem fogadták el az ilyen
ajándékot. Kurd ifjú felesége: Enéh és Aratu leánya azonban a cserjét továbbra is
termesztette. Aran utódai már nem voltak ilyen babonásak, és Ten birodalmában nagy
területen szaporítva elterjesztették ezt a különleges nedvet adó bogyós gyümölcsöt.
Hunor és Magyor azonban irtózott még a látásától is, és a győztes vitézeknek díszes
kovácsolású kardot ajándékoztak.

Szavárd kézműves népe, akik a Kurd földje és Magyarka között telepedtek le, ezt a
bogyót meleg nyáridőben az üstben főtt étel kozmásodásának megakadályozására
használta. Ezt a szokást Szavárd még Ataisz Bálvány-hegyén leste el Suhan asszonytól.
Az ellenben nagyon aggasztotta Szavárdot, hogy Suté bölcs nemcsak Suhannak, hanem
a másik két leányának is adott útravalót ezekből a cserjékből, akik Kuszkóhoz, illetve
Suvához mentek feleségül. Amikor megalakult a 24 hun törzs szövetsége, Agaba
fősámán minden összejövetelen hangoztatta ezt az ataiszi "bűnbeesést" és ezért
javasolta, hogy az ifjúsági versenyek győzteseinek díszes kardot adjanak. Ez sokkal
férfiasabb volt és amellett célszerűen szolgálta a 24 hun törzs szövetségi érdekeit is.
Amikor Kuszkó elindult keletnek, Buda nyugat felé, Suva pedig délre, megesküdtek,
hogy egymás útjait minden esetben keresni fogják. Elsőnek Suva indult el; egy
holdtöltével rá Amur, a déliek kézműves hajóláncával. Utána Buda, és több hajó-
látóvonal távolságban Szavárd a kézműveseivel. Ezt "hajóláncnak" nevezték. Végül
nádcsónakok kíséretében Kuszkó indult napkeletnek.
De mire a következő holdtöltén az ős Agaba elindult Kuszkó után a kézművesekkel, jött
a szörnyű földrengés, tűzokádat és mennyek szakadása. Ebben a szörnyűségben a
Kuszkó-féle nádhajók mind odavesztek és Agaba két kézműves vitorlás hajója is csak
nagy nehezen tudott megmenekülni az özönvízből. Agaba népe megesküdött: örökké
keresni fogják Buda, Suva és Kuszkó népének maradékait. Ez a vágy benne élt minden
utódukban. Határtalan volt hát a bölcs Agaba öröme, amikor az Ordosz feletti Bálvány-
hegyi vásáron felismerte az elpusztult hun törzsekből megmenekült ataiszi népek
maradványait. Főként arra törekedett, hogy az emberáldozatnak még az emlékezetét is
kitörölje a szövetségbe tömörült új népből. Azt viszont törvénybe iktatta, hogy minden
emberöltőben legalább egy alkalommal elmenjenek kalandozni, vagy békés, vagy
háborús céllal, mert csak az újonnan látottak, és tapasztaltak alapján lehet
továbbfejlődni. Hisz a tűz birtokába is Miskolc kíváncsisága alapján jutottak és azt az
azóta eltelt sokezer év alatt a bölcsek mennyi mindenre hasznosították! A tűz
megjelenéséig nyershús-táplálkozással egy-egy ember legfeljebb csak 400 alkalommal
pillanthatta meg a teleholdat; Ruda-Tórem üstjeiben azonban minden rosszat kifőztek a
húsból, s így az emberek 5-600 holdévig is gyönyörködhettek a telehold szépségében. Sőt
az ataiszi Öthegyen szedett bogyók és gyógyító füvek főzetének formájában mindenki
ihatott az Élet vizéből is, és ezzel meghosszabbíthatta az égiektől kapott életét. Öreg
bölcsek rájöttek arra is, hogy ha az állatok zsírja helyett a Bálvány-hegy bogyóiból
sajtolt folyadékkal készítik ételeiket, nem esnek olyan könnyen betegségek áldozataivá.
Ezért nem engedték, hogy ezeket a cserjéket másutt is szaporítsák. Élám népe aztán
azzal vádolta Ataisz bölcseit, hogy önző cselekedeteik miatt kellett Ataisznak
elpusztulnia. De az agabák elődei látták, amikor az égi hatalmasságok a Kékleny
hegységet a Gara-zúgóval együtt "az Égbe repítették". Ők azonban megmaradtak. Ez
pedig azt jelenti, hogy az égiek az igazakat nem engedték elveszni. Batour ezek alapján a
huszadik medvetoros évben azt mondta Szavárd törzsének, hogy az általa most vezetett,
meg a később következő kalandozási hullámoknak is egyik célja az Ataiszból
megmaradt igazak keresése. A kézműves tárkányok szerint az égiek a gonoszokat
megbüntetik negyedíziglen, de az igazakat megjutalmazzák ezeríziglen. Az igazaknak az
agyuk is megtisztul, és az égiek gondolatait terjesztik az egész földön. "Az ataiszi
Öthegyen is, az onnan hozott gyógyfüveken is rajta van az égiek tekintete. Tűz
segítségével kiölik a rosszat mind állataink húsából, mind a növényekből. Ezért
kalandozásaink alatt mi csak a magunkkal hozott gyógyfüvek vizét ihatjuk és csak a tűz
segítségével elporlasztott húsok erejét vehetjük magunkhoz táplálékul, vagy a hús
porával és ízesítőkkel megáldott étkeket ehetünk. Látom, Sza-várd törzse is felállította
az Öthegyet, hogy az égbe röpített Garaúz törzs népét, vagy annak megmaradt
kézműveseit örökké éltessék az égiek. Úgy látom, az Ataiszból elhozott gyógynövények
magva itt nagyon elterjedt; hosszú életű lesz hát Szavárd törzsének minden kézműves
leszármazottja. Addig, amíg az ataiszi Bálvány-hegyen termett szőlőt csak bogyó
alakjában fogyasztották, a szőlő csak egészségére vált mindenkinek, de amikor
bozasörként mézzel édesített részegítő ital formájában kezdték fogyasztani a szőlő levét,
megrövidült még a bölcsek élete is. Ezt a szőlővesszőt megtévedt bölcsek lopták a
Bálványról; az után sokan kezdték szaporítani, a bűnösök lerészegültek, ezért végül az
égiek elpusztították Ataiszt. Egy bölcs rájött még az ataiszi bor sűrítésére is. Ezért az
égiek tiltott tűzhasználat miatt halállal sújtották." Batour innen Szavárd törzsének
lovasaival, akik állandó kapcsolatot tartottak Gandi patiszukkal, Sirgula városába
lovagolt. Gandi patiszuk örömmel fogadta Batourt és az Úr szentélyében Ataisz
bölcsességei felett elmélkedtek. Egy véleményen voltak afelől, hogy az ataiszi
holdszámítás helytelen és Batour, vendéglátója iránti figyelemből elfogadta az Ataiszban
forradalmat előidéző újítást: azt, hogy az Agaba-féle Samasna törzs a sok zavart okozó
Hold-evés-számításról áttért a kabarok tűzszerzési eredetű időszámítására. A Bálvány-
hegyi sámánfejedelmek e miatt a Samasna törzset "égi áldozattal" ki akarták végezni;
de a halálra ítéltek a kivégzés előtti éjjel megszöktek és a legnagyobb bárkában
kieveztek a Nagyvízre.
Ezek a kos jegyében született ifjak hosszas evezés után egy ingovánnyal szegett domb
alján kötöttek ki. Azt a dombocskát, melynél Káldi vitéz kilépett a szárazföldre,
elnevezték Káldi-földnek. A mocsarak lecsapolása után megalapították Uruk városát,
hogy ott ápolják az ataiszi hagyományokat. Ez a tűz megszerzése utáni 758. év 11.
holdtöltéjén történt. Mindebben az is segítette őket, hogy úrnapi lepeljüket összevarrva
Szélasszony elé az Ég fájára feszítették. A véráldozattól való megmenekülésüket
megtették új időszámításuk kezdetének. Batour látoga-tásakor Uruk-óm népének
patiszukjai már a tűz megszerzésére emlékeztető 1730. ünnepi evést számolták. Közös
akarattal megállapították, hogy a mindent elpusztító ataiszi Nagyvíz a 732. évben volt. A
Magya ifjúsági fejedelem elvonulása utáni 10. évben, vagyis 742-ben érkezett meg
Indijó-ómból a városalapító Samasna törzs Pistije és feleségül vette Buda özveggyé vált
leányát, Arant. Aran, miután férjét a feketék megölték, otthagyta Hikszosz-ómot. Most
boldogan ment feleségül a sokat szenvedett Samasna-Pistihez, akit később Hikszosz-óm
szokása szerinti módon királlyá is választottak. Samasna-Pisti annak idején sírva
menekült el Ataiszból egy félig kész bárkán. Útközben a Samasna törzs ifjú sámánjai
közül sokan elpusztultak, míg az új Indus folyó torkolatában, Indijó-ómban végre
kiköthették bárkájukat. Az Agaba, Indijó és a Hunan törzsbeli hunok elváltak Samasna-
Pistitől és a hikszosz tutajosokkal, meg az indijó lovasokkal a Pamír szállás felé vették
útjukat, hogy újabb farönk-tutajról gondoskodjanak. Ezek a tutajosok aztán hírül
hozták, hogy az indijó törzsbeli ifjú sámánok az új Indus forrásvidékén telepedtek meg,
a Hunan törzsbeli hunok pedig kimentek a kellemesebb éghajlatú Pamír aljáig és
valamennyien indijó leányokat vettek feleségül.

Az agaba törzsbeli ifjú sámánok tutajos rakományukkal visszaérkeztek


Indijó-ómba. Ekkor futott be Buda fejedelem egyik hajója is. Örömmel üdvözölték a
városukat alapító Samasna törzs Pistijét, aki aztán elmondta, mégpedig a valóságnak
megfelelően Ataisz pusztulását és csodával határos menekülésüket. Larsa hajósvezér
kérte Samasna-Pistit, hogy tartson velük, mert Buda fejedelem szeretne közvetlenül
pontos részleteket hallani Ataisz végnapjairól. Így hát a maradék agaba ifjakkal Uruk-
óm városába hajóztak. Larsa hajója 24 lapátos gyorsjáratú volt, ezért hamarabb
érkezett meg Uruk-ómba. Buda örömmel várta Samasna-Pisti bárkáját a kikötőben.
Többé el sem engedte a sírva-nevető ifjút, és hogy az Uruk-ómi szellemi feszültséget
feloldja, leányát az özvegy Arant örömmel adta feleségül Samasna-Pistihez. Samasna-
Pistit az ő (Buda) halála után az összes samasna-patiszuk jelenlétében az Ataiszból
hozott olajfák illatos levével királlyá kenték. Így lett Samasna-Pisti az Uruk-óm
birodalmának első királya. Ekkor állapították meg, hogy a 24 hun törzs sámánjainak
elnevezése még az ataiszi időkből származik. Az agabák patiszukjait ugyanis már
Ataiszban is sámánoknak hívták. Gandit gondolkodóba ejtette, hogy a hunok ölnek
nevezett mértékegysége talán jobb, mint az ő rőf mértékük, hiszen egy ölt 3 rőf adott ki,
márpedig ennyi kell egy átvetett ruhára. Az ujjnyi mértéknél is jobb volt a hunoknál
használatos arasz, mivel 3 arasz megfelelt 60 ujjnak, vagy egy rőfnek. Viszont 9 arasz
adott 1 ölt és 10 arasznyi vászonból akármilyen nagy embernek el lehetett készíteni egy
átvetős ruhát. Terület-mérésre is megfelelőbb volt a hunok lépése, mint rőfben mérni az
utat. Batour mindent aranylemezeiről olvasott fel. Annak a jelei megint csak felkeltették
Gandi érdeklődését, mert a hun rovásokkal sokkal jobban ki lehetett fejezni a
gondolatokat. A hunok aranya súlyban megfelelt 1 ezüst talentumnak, 1 ár folyadék-
mennyiség pedig a köblábnak. Gandi patiszuk 1 holdtöltéig látta vendégül Batourt,
majd 25 főnyi kísérettel útbaindította Indijó-ómba, hogy tudomást szerezzenek a
Samasna-Pistihez hűtlenné lett sámánifjakról. Indijó-ómban örömmel fogadták Batourt
és a legközelebbi tutajkaravánnal útnak indították a hunok alapította Léh városába.
Hosszú idők múltán a hunok leszármazottai összeütközésbe kerültek az indijó sámánok
utódaival. Ezért a Léh városától az Indus forrásvidékéig létesített szállásaikat
átengedték az indióknak; ők maguk pedig a parszi-szkítákkal keveredve a Tárem-tó
mellé vándoroltak. Ez Pamír hegyének a pamír és parszi-szkíták által lakott részétől
keletre volt. Batour feljegyzései szerint Léh vezér népe szigorú törvények szerint élt.
Beszédjüket eleinte csak úgy-ahogy értette, de három holdtöltényi idő alatt tökéletesen
elsajátította. Elmondták neki, hogy Léhből kiindulva titkos útjaik is vannak; meg hogy
itt a Tárem-tó partján jól éreznék magukat, de a tó vize állandóan csökken és ezért a
földműveléssel mindig lejjebb kell vonulniuk a termékeny iszapos tó mellé; így régi
ültetvényeik helyét csak legelőnek tudják használni. Apáik, a hunan törzs vénei új
szervezetet adtak a harcosoknak. 400 családban állapították meg a vadászó törzsbeliek
lélekszámát; az első 100 csak a harmadik 100 családdal házasodhat, a második a
negyedik százzal. Ezt emberöltőnkint, azaz 20 évenként cserélgetni fogják.
Panaszkodtak az időjárás kilengéseire. Tó melletti ültetvényeik gyakran elpusztulnak és
ilyenkor csak a vadászat és a kismérvű állattenyésztés menti meg őket az éhenhalástól.
Legnagyobb bajuk, hogy az indijók is, meg a kétféle szkíták is ellenségesen viselkednek
velük szemben. Isteneikben is csalódtak: nem segítik őket. Azt eszelték ki, hogy az
isteneket az emberek gondolkodása teremti, tehát az összes többi felsőbb lények is csak
emberek eszében születnek meg. De azért mindenkiben isteni szellem lakozik. Most
rajtuk csak a Tárem-tó, vagyis az istenek tava segít, mert az látja el őket hallal. Csak az
a család erősödik, gazdagodik, melynek a feje okosan tud gondolkozni. Ezért minden
családfőnek kegyhelyet emeltek, a Tárem-tó mellé 400 szentélyt. Megszervezték
körülöttük a katonai rendet is. Léh vezér azzal búcsúzott el Batourtól, hogy
kegyhelyeiken az ősök szellemében mindig meg fognak emlékezni erről a találkozásról és
mindig segítségére lesznek a Batour által ismertetett törzsszövetségnek.

2.
2. Arvisura Kerka rovósámán Kr.e. 4020-4002 20-38. medvetoros év.
MELEGFORRÁSOK NYOMÁBAN

Az ordoszi sámánképzést Úr városa is segítette azzal, hogy Batournak társául adták


Gúla pateszit, egy ifjúsági kispapot. Gúla 12 évig másolta 5 példányban az arról szóló
feljegyzéseket, hogy milyen meleg-vízforrások tájáról kerültek a csónakon menekülők
Ataiszba. Ebből Ordoszba magával hozott egy példányt. Agaba és Batour fősámánok,
továbbá Rima aranyasszony-szécs és Gúla pateszi munkájával 192 sámán, 240 tárkány
és 120 rimalány részesült magas fokú oktatásban. Egy részük még kalandozásra is
indult, hogy ellenőrizzék az ataiszi feljegyzéseket. Ataiszban ugyanis úgy döntöttek,
hogy nemcsak az emberevést kell megszüntetni, ami az eljegesedés miatt a melegvíz-
forrásoknál elkerülhetetlenné vált, hanem törvénybe iktatták azt is, hogy, le kell írni,
milyenek az életlehetőségek az eljegesedett vidékeken. A jégáradat elmúltával ugyanis
ezekre a területekre már vissza lehetett térni. Az említett 552 főből a hun törzsek
szövetségének csak 240 személyre, volt szüksége, Hunor, Kurd és Marina birodalmai
viszont készek voltak befogadni a kiképzett ifjak feleslegét. A 20. medvetoros évben
megtartott ordoszi Nagyszalában a résztvevők vállalták, hogy Uzapani ellátogat a kurd-
szumér-földre, Viroláj északi Marinába, Kerka pedig Hunnia melegvíz-forrásának
birodalmába.

Úgy döntöttek, hogy mindegyik ágazat kap 100-100 kiképzett ifjat, a gyengélkedők és
öregek 12 főt kitevő csoportját pedig Ordoszban helyezik el. Minden csoportban lesz
egy-egy ifjúsági fősámán, Ordosz, Hunnor, Magyarka és Dabósa központ-tal; lesz
továbbá mindegyikben 4 harsány, azaz kispap; 4 regös, (tanítópap); 4 bacsa, (ellátópap);
4 bód, (bőségpap); 4 boksa, (tudóspap); 4 arbag, (gyógyítópap); 4 kács, (vándorlópap); 4
dalacs, (katonapap); 4 ulcsák, (nemzetségpap); 4 duru, (szövetségi pap); 4 jaku,
(összekötő-pap); 4 magóc, (varázslópap); 4 barus, (jövendőmondó pap); 4 nazir,
(istenidéző pap); 4 bán, (őrségpap); 4 kende, (napisten-pap); 4 tár-kány, (kovácspap); 4
vajda, (kalandozópap); 4 gyula, (szerződési pap); 4 horka, (bírósági pap); 4 szécs,
(aranyasszony-pap); 4 igric, (éneklőpap); 4 abakán, (öregtanács-pap) és 4 pateszi, azaz
öregistenidő-pap. Kerka tehát száz kiképzett sámánpappal, tárkány kézművessel indult
el Ordoszból, hogy felkeresse az ataiszi vázlatokban leírt melegvíz-forrásokat és
megállapítsa, milyen ott az élet a jégár megszűnése után. Kerka csoportjából Úzon
ifjúsági fősámán a 39. medvetoros évben 25 úz lovassal érkezett meg a Heő forrásokhoz.
Tapolc vitéz itt benősült a “Tarkós népek” nagycsaládjába. Ezek mondták, hogy a Sajó
felső folyásánál is van egy Heő forrás. Azt Harkács kereste meg, Úzon irányításával. A
Sajó nagy kanyarjánál egy hegyen füstöt láttak gomolyogni. Megközelítették. Szurdok
vitéz elfogott egy rőzsegyűjtögető lányt. Nehezen értették meg egymást, de a leány azért
egyre barátságosabbá vált. Szurdok egy ordoszi aranyékszert adott neki, ezzel végleg
megnyerte foglya tetszését. A lány jelekkel tudtára adta, hogy elmegy, de várjon rá. A
táborból aztán egy varkocsos öregemberrel tért vissza. Ez barátságosan meghívta
Szurdokot a tűzhelyükhöz. Szurdok el is ment, de társai azért távolabbról fegyveresen
szemmel tartották. Szurdok rövid idő múlva visszatért és elmondta, hogy a hegyi
település lakói 3 férfiból és 12 nőből állanak, s beszélgetésre vendégül hívják a lovasokat.
Mivel ezek is hajlott járású, vastagnyakú, erős hegyi emberek voltak, a kalandozók,
mint a tapolcai törzshöz tartozókat, ezeket is tarkósoknak nevezték. A tarkósok
örömmel fogadták a tiszta férfiakból álló jövevényeket. Három holdtölte után már jól
megértették egymást. Elmondták, hogy a férfinép az un. medvesekkel vívott harcban
esett el. Szívesen fogadták hát az úz harcosokat. Többnyire jelekkel elmondták, hogy a
völgy belső településein is nagy a férfihiány. A kőtetőn tartott nyári ünnepségen is
szívesen látták a kalandozókat, s azok ott ezen az ünnepen mind házasságra is léptek. Az
ellenséges törzset medveseknek nevezték; a hadifogoly medvesek pedig őket
bolhádoknak csúfolták. Egyszer nagy vadászatot tartottak a síksági erdőkben,
karácsony-madarakkal. A zsákmány összeszedése közben harcba keveredtek a
medvesekkel, Sőreg vitéz a harcban elesett. Ez a hely, mivel kerecsen vezér-madár volt
tanúja az esetnek, szent hellyé vált és a kegyhelynek Sőreg lett a neve. Bár a csata Sőreg
halála miatt eldöntetlenül végződött, 3 medves ifjú eleste után az ellenfél belátta, hogy a
jobb fegyverekkel harcoló úzoktól előbb-utóbb nagy veszteségeket fognak szenvedni.

Egyezségre léptek tehát, hogy az északról folyó Rima vonalát soha sem fogják átlépni,
tehát soha sem fognak belépni az Agaba feleségéről elnevezett Rima-asszony síkságra.
Így aztán a bolhádok most már nagyobb biztonságban érezhették magukat a jövőre. A
legszebb leányt, a kékszemű Levártot a csoport arbag-sámánja, Harkács vette feleségül.
Egy medvetoros év múlva egy kisfiuk született, Csíz: ő örökölte a bolhád nagyapa
melegvizes tanyáját. Amikor Sőreg vitézt eltemették, a medvesek ura egy Nadabul nevű
nőt ajánlott fel Úzonnak hadizsákmányul, belső cselédnek. Ilona aranyasszony azonban
(Úzon felesége) ehhez nem járult hozzá, s Nadabult Gede szécs vette feleségül. Gede
Ilonának volt az írópapja, a jelentések rovója. Gede szécs az aranyasszony-ünnepet
mindig a melegvíz-forrásnál rendezte meg. Ilona asszony ilyenkor ellenőriztette a
kalandozók létszámát, hogy Ordosznak jelentést tehessenek róla. Az ünnepség ideje
táján kislányuk, Ajnácska született. Mivel Úzonnak kedve támadt egy kis időre itt
megtelepedni, a kőtetőn egy talpas-házat készíttetett. Azt nyáron nyílt-napos területre
görgették, télére pedig el lehetett rejteni egy sziklafal mélyedésében. Ez az alkotmány
háromháznyi hosszú volt; itt nagy újdonságnak számított. Ilona asszonynak nyári
lakásul a Sajó melletti szent forrásnál egy boldoganyás házat építettek. A ház padlásán
őrség tartózkodott. Ezt a háztípust az úzoktól átvették a medvesek, a bolhádok és a
tarkóshegyiek is. Így már ezek is kimerészkedtek a barlangok, lakógödrök régi
világából. Testalkatra a bolhádok is, a medvesek is a Tapolca-tájiakhoz hasonlítottak.
Az egész hegyvidéket ilyen Tarkós-féle népek lakták. A vadászterületek miatt szüntelen
harcban álltak egymással. Nagy szárazság idején, csatavesztéskor az ellenséget is
megették. Mire az úzok felkeresték a hegyvidék alján lévő melegvíz-forrásokat is,
létszámuk 50 főre emelkedett. Úzon úgy osztotta meg a kalandozókat, hogy 10 harcost,
akik Szurdok vitézzel együtt megházasodtak, a Szurdok hegyén hagyott, 2-2 vitéz őrt állt
a Szurdok- és az Ordosz-hegyen, 22 harcos a Kőtető vidékére, 13 pedig az Ilona-forrás-
vidéki kegyhelyre került; Biring bacsa-sámán pedig a talpas- és boldoganyás-házak
építésére oktatta a tarkósokat. A gerendákat nagy esőzések idején az erdőkből úsztatták
le. Az úsztató folyócskának is Hangony, azaz Sárga folyó nevet adták, mert a színe a
bőségesen, előforduló vörös agyagról ennek is olyan sárga volt, mint a másik
Hangonynak. A torkolata táján összeállított talpasházak csoportját is Ordosznak nevez-
ték el. Kőtető, Ordosz és Szurdok őrségei állandó füst- és fényjelekkel adták tudtára
egymásnak, ha a folyó-menti részekre ellenség érkezett. Ez mindig megzavarta a
gazdálkodást is. Márpedig az ataisziak szerint az emberevésnek is csak úgy lehet
végképp véget vetni, ha a földet állandóan jól megművelik, a termés-fölöslegéből
háziállatokat tartanak és balszerencsés vadászat esetén így pótolják a húshiányt.
Kerka rovósámán 38-43. medvetoros év

Három medvetoros év után már csak akkor kellett vadászatra menni, ha a háziállatok
nem látták el friss hússal a kis közösséget. Vajács vajda összeköttetést tartott a többi 350
kalandozóval, hiszen ezt az 5 évet arra adták, hogy a 240 hátrahagyott ifjúval építsék ki
a 24 hun törzs szövetségének melegvízi szállásait, hogy ha kell, legyen hova áttelepülni.
A vajdasámán a medvetoron bejelentette, hogy a következő medveevést a nyugati
melegvizes csoportnál kell megtartani. Nyíres magóc sámán már felállította az áldozati
helyen a beszélő követ és a következő medvetor előkészítéséül tárkányaival már Írott
követ is készíttetett. Pokaly bődsámán Sajóordosz síkságán annyi bőségmagot termelt,
hogy az elkalandozókat bőven el tudja látni élelemmel. Zenta bács-sámán is bejelentette,
hogy a déli heővizek táján olyan termékeny síkságokat talált, hogy azok l0 évre való
élelmet tudnak biztosítani a déliek csoportjának, sőt az aranyröges vidékre is annyi
élelmet szállítottak, hogy az ötödik kalandozó évben még a hegyek közt sem kell
élelemről gondoskodni. Parajd ulcsák-sámán, aki a széki-hunok fővárosából indult el,
otthonosan érezte magát a részére kijelölt hegyvidéken. Mind a száz vitéze részére
boldoganyás házakat építtetett, díszes kapuval. Onnan jártak ki felderíteni a melegvizes
heőforrásokat. Zengő harsány-kispap az Ordoszi birodalomban fennálló szokás szerint
gazdájának, a nemzetségi sámánnak a nevéről Parajdnak nevezte el kiinduló
településüket. Mivel egy szerencsétlen medvevadászaton 2 halottjuk is lett, Parajd
kegyhellyé vált. Három széki-hun vitéz azt kérte, engedélyezzék ottani letelepedésüket.
Mivel három szécsnek kiképzett leány vállalta velük a házasságot, széki-hun kifejezéssel
rimolánként ők is ott maradtak az új Parajdon. Mire az ötödik évben Parajdon
tartották a medvetort, mindhárman 3-3 gyermekkel örvendeztették meg Kerkát, aki
erre az alkalomra Magyarkáról Parajdra érkezett.

Mintha csak az égiek megérezték volna, hogy Kerkának el kell jönnie az


ünnepségekre, mert Úzon ifjúsági vezér vadászat közben meghalt. Felesége, az ős-
istenanya nevét viselő Ilona aranyasszony, kislányával, Uzonykával együtt ott maradt
Parajdon. A hegyvidéket, ahol Ilona sokáig uralkodott, elnevezték “Ilona országának”.
A nép nyelvén is sokáig fennmaradt Ilona országa. Gúla pateszi, az öregisten idők
szumírföldről küldött sámánja Ilona aranyasszony kívánságára ott maradt az
aranyrögös vidéken, hogy az elhalt Úzon helyett Tisa jaku-sámán segítségével fenntartsa
a szellemi együvétartozás tudatát. Zenta bács-sámán az ötödik medvetoros év elején
elhunyt. Biring bacsa lépett a helyére. A felnövekvő ifjak tanítását Pamar regős-sámán
vette a kezébe. Pokaly bód sámánnak nagy segítségére volt Gambuc boksa, a tudós-
sámán, aki a kenyér magvak termését osztotta szét igazságosan. Kondó kácsra, a
vándorló-sámánra a termés elszállítása hárult. Mecska duru, a szövetségi sámán éberen
őrködött azon, hogy a szétosztás ellentét nélkül menjen végbe. Boksa barus-sámán Tisa
összekötő sámán szállása mellett ütötte fel sátorát, hogy jövendőmondásairól az is
tudjon. Ugyanott tevékenykedett Bodon nazir is a leghíresebb ifjú istenidéző pap.
Ugyancsak Tisa jaku-sámán mellett állott Gilván kende táborhelye is. Ő a Napisten
papja volt és a csillagjóslás kiváló sámánjának hírében állott. Csató tárkány, aki
leginkább a férfivá fejlődött ifjak övének készítéséhez értett, minden téren Biring bács-
sámán segítségére támaszkodott. Gyula horka-sámán és Ilona aranyasszony Parajdon
tartózkodott, Gyula a három rimolán: Susán, Sala és Tana, meg persze a három férj
sátrának a szomszédságában állította fel bíró-papi boldoganyás-házát. Ő ítélt az Ilona
országában előadódó vitás kérdések felett.

Landor abakán mindig úton volt, hogy Gede szécs-sámán rovásai alapján, mint területi-
pap, a Magyarkán székelő Kerka rovósámánt évenként tájékoztatni tudja aranyasszony-
papi működésének eredményéről. Minden jelentést Gúla pateszi, az isteni-idők papja és
Ilona aranyasszony látott el kézjegyével. Ők mind a ketten beavatottak voltak. A
harcosok között sok volt az elhalálozás, különösen a folyó melléki hordalék-földeken. A
hegyvidéki településeken a harcosok jobban bírták az időjárás viszontagságait. Ezért
lehetőleg a hegytetőkre települtek, halottjaikat pedig Gula pateszi-sámán tanácsára
elégették. Poraikat emberfej-díszítésű cserépedényekben temették el. Gúla pateszi a
sámánokkal lemásoltatta a csillagjósok által meghatározott névnapok jegyzékét, hogy az
újszülötteknek ősi szokás szerint az Arvisurában megállapított neveket adhassák. Ebben
a névgyűjteményben 2 tyumen, azaz húszezer név szerepelt. Annak alapján adtak új
településeiknek is Arvisura-beli nevet. Ez a névadás így történt Hunniában, Kurdiában
és Marinában is. A névadást még a távoli meleg-vizes Ilona-országból is jelenteni kellett
Magyarkára. Ennek a kalandozási törvénynek a megtartását a beavatottak ellenőrizték.
Gúla pateszi minden évben meglátogatta Biked arbagsámánt, aki Tarkós fiainak 5 fia
közül legidősebb volt és gyógyítással foglalkozott. Felesége: Tátika rimalány egy
melegvizes tó mellett sátorozott, amíg Biked vadászai társaságában vadászni járt, hogy
eltarthassa népes családját. Ugyancsak minden évben felkereste a tó mellettieket Tarkós
második fia, Pilis is, aki szintén arbag-sámán volt és a róla elnevezett pilisezéssel
gyógyított. Tarkós harmadik fia megbetegedett, mert Harkács vitéz gyógyító forrása a
Sajó folyó környékén elvesztette gyógyító erejét.

Később Sala rimalány, aki Ilona aranyasszony országában özvegységre jutott,


Biked arbag-sámánhoz jött el hűléses eredetű betegségét gyógyíttatni. A tizedik nyár-
középi Ilona napon érkezett öt fiával, Bezeréd, Barla, Boka, Bátyk is elkísérték. Sala
annyira megszerette Biked gyógyító-sámán melegvizű tavát, hogy Somló, Rezi, Zala,
Berény és Sümeg nevű fiaival ott maradt a makkoltató disznós vidéken. Mivel a fiúk
éppen olyan vastag nyakúak lettek, mint a melegvíz-környéki lakosok, nagyapjukról
őket is, meg utódaikat is tarkósoknak nevezték. Tapolc vitéz, Tarkós negyedik fia, a 15.
évben özvegy lett és eljött Biked bátyját meglátogatni. Mivel anyósával rossz viszonyban
volt, minden értékét ott hagyta, öt nagyobb fiával Biked birodalmába költözött át, öt
kisebb gyermekét anyósánál, a veszekedő Pereces anyónál hagyta. Biked birodalmában
Pilis, Harkács, Sala és Tapolc ivadékai annyira elszaporodtak, hogy lassankint az őslakó
tarkósok is elsajátították tőlük az ordoszi kalandozó beszédét. Ordoszból minden
századik év táján újabb csoportok indultak nyugat felé, hogy az őslakó tarkósoknak és a
közéjük beolvadt kalandozóknak a betegség és vadászatok miatt megcsökkent létszámát
vállalkozó szellemű ifjakkal feltöltsék. Kerka beavatott ifjúsági fősámán feljegyeztette a
beavatottak sámán-központjában, hogy Biked melegvizes birodalmában a Tarkós
leszármazottakat időről időre fel kell keresni és, hogy ezeket a látogatásokat Ordoszban
a beavatottak titkos rovásainak gyűjteményében meg kell örökíteni.

KERKA ifjúsági fővezér, Arvisurai rovósámán százfős kalandozó csoportja: Pateszi


(Öreg Isten Idő) ifjúsági fősámán Úzon Gúla Karakó Szakolca harsány, kispap Gönc
Zengő Ják Bicse regős-sámán, tanítópap Namény Pamar Cikádor Bars bacsa-sámán,
ellátópap Biring Zenta Gara Korpona bőd-sámán, bőségpap Pokaly Zabozka Batyk
Selye baksasámán,v. boksa tudóspap Pata Gambuc Kolon Körmöc arbag-sámán,
gyógyítópap Tapolc Harkány Biked Pöstyén vándorlópap, kács-sámán Kondó Perjámos
Pilis Léva dalacs-sámán, katonapap Lőcse Tordas Kabold Kosztolány ulcsák-sámán,
nemzetiségi Bakar pap Szurdok Parajd Boka Garam duru-sámán, szövetségi pap
Szerednye Mecske Rába Zsolna jaku-sámán, összekötőpap Rozgony Tisa Lendva Semte
barus-sámán, jövendőmondó pap Kartal Baksa Bezeréd Csejte magóc-sámán,
varázslópap Visk Nyíres Ozora Modor nazir-sámán, istenidézőpap Jászó Bodon Rajka
Kubin bán-sámán, őrségpap Sőreg Milkó Köpcsény Pozsony Napistenpap, kende-sámán
Borsava Gilván Barla Galgóc tárkány-sámán, kovácspap Harkács Csató Csákány
Komját kalandozópap, vajda-sámán Vajács Torockód Gétye Zsigárd gyula-sámán,
szerződési pap Pásztó Barót Valkó Borostyán horka, v. harka-sámán, bírópap Hont
Gyula Sümeg Zobor szécs-sámán, aranyasszony- pap Gede Torda Sala Holics igric-
sámán, éneklőpap Cigánd Sepsi Ruszti Tapolcsány abakán-sámán, őrségpap,
öregtanácspap Dömös Lándor Kaproncs Selmec rimolán-rimalány papnő Ilona Susán
Tátika Galánta Fenti személyek ötéves kiképzésen vettek részt és mind a százan a
melegforrások vidékén maradtak. Rimolán kiképzésben Ilona, Sala, Susán, Tátika és
Galánta vett részt. Velük jött negyven rimalány, s így 195 férfi és 45 nő, azaz 240
személy maradt vissza és 160 lovas Kerkával visszalovagolt Ordoszba. Dömös, Lándor,
Kaproncs és Selmec végzett sámánképzést és a legokosabb bánokból lettek az abakánok,
akik az ataiszi hitre képezték ki az ifjúság küldötteit.

BESZÉLŐ BOGLÁR (A 3. Arvisurából)

Mivel Agaba fősámán látása a 12. medvetoros évben meggyengült, utána kazahun veje,
Batour vette át a rovások vezetésének jogát. Közben Agaba rovásba vette mind a 24 hun
törzs rege-és hitvilágát. Megalkotta az Arvisura törvényeket. Megörökítette az elsüllyedt
Ataiszból hozott gyógymódokat és azokat a bölcsességeket, melyekre a sámán-ifjúságot
oktatta. Fontosnak tartotta a kézművesség fejlesztését is. Batour, öccseivel és a sámán-
képzősökkel még Agaba fősámán életében végigjárta az összes törzsek szálláshelyeit.
Házassági manőverei miatt azonban a törzsi vezérek nagyon megharagudtak rá. A
legeltetési határokat ugyanis a házasságok révén rokonaivá lett törzsfők javára vonta
meg. Az Öregek tanácsa a gyakran fellépő járványok miatt a 28. medvetoros évben
elrendelte a 2-2 fővel induló sámánképzést, úgy, hogy a 30. medvetoros évtől kezdve
egyikük már gyógyítással foglalkozzon és csak a másik vegyen részt a további teljes
képzésben. Így minden törzsből csak az egyik marad Ordoszban, a másik már összekötő
kapocs lett a törzsi-székhely és Ordosz között. Mivel a délvidékről újabb kinaj tömegek
kezdték öldökölni az Agaba fősámán mellett maradt népet, a Hangun folyó jobb oldalán
maradt békés természetű kézművesek közül egyre újabb meg újabb menekülők
érkeztek. Batour népes családjával éppen Ordoszban vendégeskedett. Azt javasolta
Agaba népének, hogy költözzenek őhozzá a kettős Hun-folyó vidékére, vagy felesége
húgának vőlegényéhez Ordoszba. (A kettős Hun folyó egyike Pekingen folyik keresztül.
Tiensin városnál találkoznak és úgy ömlenek a tengerbe.) Úzon boldogan fogadta
városába, gazdag apósát, Agabát, aki három, kincsekkel megrakott hajóval érkezett.
Kéz-műves embereivel sok szállást építtetett, s kincseivel telerakta őket. Mivel Agaba
első feleségét, a dúsgazdag özvegyet a kinajok megölték, egy gyógyítással foglalkozó
jómódú lányt - a későbbi Rima-asszonyt - választotta feleségül. Vele menekült Ordoszba.
Úzon is boldogan fogadta menyasszonyát, nem vérrokon Ibolyát. Holdtöltekor
megtartották a menyegzőt. Úzon-sámán nevén Úzapani-álmában sem gondolhatott
volna szebb menyasszonyra, mint amilyen Agaba kisebbik leánya volt. Édesanyjától
örökölte a Nagyvízen túli Ataiszból hozott bogláros fejdíszt.

Ennek legszebb ékes köve minden almavirágzáskor beszélni kezdett. Ezt a beszédet csak
vőlegény vagy menyasszony hallhatta meg. Az Uzapani és Ibolya által később
hátrahagyott fejdíszt valakinek mindig egy szent rejtekhelyen őriznie kellett, hogy
hatása is mindörökké erősítse a hun törzsek szövetségét. A beszélő boglár Úzd
kegyhelyre került. Minden 4. évben újabb szentélyt kellett építeni, hogy a szent kő
megtarthassa beszélő erejét. Agaba fősámán is a beszélő kőhöz fordult, hogy megtudja,
ki legyen az utóda. Joli-Tórem úgy döntött, hogy a kaza- és széki-hun törzs legyen a
vezető ereje a hun törzsek szövetségének. Így agaba után Batour lett a fősámán. Uzapani
második lett. Ekkor az Úzd székváros melletti új településen a kis Ózd kapott kegyhely-
építési jogot. A beszélő bogláros fejdísz alatt itt esküdött egymásnak örök hűséget
Uzapani és Ibolya. Négy évig ebben a szentélyben kellett titokban őrízniök a beszélő
követ. A 12. medvetoros évtől kezdve Batour sorra járta a 24 hun törzs szálláshelyeit. A
szokásos kalandozásokat csak óvatosan engedélyezte. Mindig előírta a sámán-tized
beadását a Joli-Tórem szentélyében székelő fősámán részére. Öccsei közül többen hun
vezérek leányait vették feleségül. Ebben az évben az avarok székhelyére, a Hangun
melletti Győrbe került a beszélő kő.

Burján, a tatárok vezére megtagadta Batourtól egyszem leányának a kezét, sőt azzal
vádolta Batourt, hogy az Arvisura törvényeket kijátssza a többi törzs ellen: télen mindig
a szent rovásokat bújja, hogy az égiek minden áldását magára irányítsa. Kifogásolta,
hogy Ordoszban, ahol Agaba fősámán gyógyít, sohasem akad járványos megbetegedés,
de a többi törzsi szálláson még a sámánok is elpusztultak. Ezért azt javasolta: kettőzött
létszámmal induljon meg az előképzéses tanítás. Agaba attól tartva, hogy minden eddigi
erőfeszítése kárba vész, a 28. medvetoros évben elkezdte a 6 éves sámánképzést. Az úzok
Uzapani és Kecső vitézt jelölték sámán-tanulónak. Batour a többi törzsből is
kiválasztotta a kiváló harcosokat. Kecső vitéz kardkovács volt. A kabarok vezérének a
leányát vette feleségül, s ezért Vasváron új kegyhelyet épített. Ezzel újra az úzok kezébe
került a beszélő kő, de Kecső sokat betegeskedett, ezért a rovások másolására osztották
be. Ibolyával együtt lemásolta az összes Agaba-féle ataiszi rovásokat. A fekete lepel alatti
oktatáson mindig részt vett Uzapani is. A 30. medvetoros év nyarán a hun kalmárok
jelentették, hogy a kinajok sárkányos serege támadásra készül. Agaba meghordoztatta a
véres kardot, s 5 nap alatt Ordoszba össze is gyűltek a hun seregek. Mivel a kazahunok
vezérét, a hős Tordát elragadta a “feketehalál”, fővezérnek a suoma Temerét
választották. A fekete és a fehér hunok két sereggel vettek részt a felvonuláson, ezért a
harcosok létszáma két és fél tyumenre (25000-re) emelkedett. Az úzok mint csákányos
hídverők sárkányos hajókon úsztatták lefelé a Hangun folyón hídverő felszereléseiket.
Nyáreleji holdtöltekor értek a hunok által lakott síkság szélére. A tömlős úsztató-
zsákokkal ellátott hírvivők jelentették, hogy a kinajok félnapi járásra vannak. Ekkor a
haditanácson Temere kiadta a parancsot, hogy a hun sereg a szálas erdőben törzsenként
helyezkedjen el és félnapi pihenővel várja be a kinajokat. Előőrsnek a tatárok seregét
rendelték ki. Az ő feladatuk az volt, hogy csalogassák maguk után a ki-najokat és úgy
törjön rájuk a hun sereg. Temere elgondolása igen jónak bizonyult és döntő csapást
mértek a kinajokra. Utána 5 napi járóföldről fogságba hurcolták a kinajokat.

A hadifoglyokat szétosztották a hun hadsereg veszteségeinek pótlására. Legnagyobb


veszteségük a tatároknak volt, ezért ők kapták a legtöbb béklyózott foglyot, hogy így
pótlódjék a hősi halált haltak munkaereje. A hadisarcot szétosztották a győztes harcosok
között. Batour így értelmezte az égiek parancsát, de a tatárok ezzel nem voltak
megelégedve és viszonyuk tovább romlott Batourral. Amikor a 34. medvetoros évben
elérkezett a sámánok Nagy-Süánja, Úzapani lett az első, s Jóli-Tórem kegyhelyén
fősámánná választották. Agaba még a 32. medvetoros év közepén megtért őseihez. Testét
az ordoszi Bálvány-hegyen elégették. Mivel Batour sok bosszúságot okozott a 8, nem
rokon fekete-hun vezérnek, Joli-Tórem negyedik ünnepe után egy éjszaka a tatárok
meggyilkolták. Rokonsága hadat akart indítani a gyilkosok ellen. Temere fővezér és
Uzapani fősámán ezért az Arvisura-törvények alapján elrendelte az ilyenkor szokásos
tetemre-hívást. A 3. nap éjjelén Uzapani elhozta Joli-Tórem kegyhelyéről a Föld-anya
bogláros fejdíszét. Amikor a nem gyanúsítottak elvonultak Batour holtteste előtt, a
fejdísz hallgatott, de amikor a tatárok következtek, a “beszélő boglár” megszólalt:
amikor Karakun tatár vezér meghajolt a fejdísz előtt, Batour szívéből megindult a vér és
a kés Karakun lába elé esett. Erre az égi jelre a tatár küldöttség Karakun vezért
darabokra vágta. Uzapani a törzsek közötti gyilkosságok esetén mindig igénybe vette a
“beszélő boglár” segítségét és sikerült is a vérengzésnek véget vetni. Uzapani és Batour
még Agaba életében rovásba vette az összes Arvisura-törvényeket. Rendszerezték a
gyógyítási módokat. A törzsek regéit, mondáit-Agaba fősámánnal együtt - az Arvisura -
rovásokban örökítették meg. A “beszélő boglár” négyévenként azóta is folyton vándorol.

3.
75. Arvisura

Az ataiszi tudás elterjedése a Nagyföldön a 5. medvetoros évtől a 93. medvetoros


évig Erek tanfejedelem tanítása Tatranig rovása Kr.e. 3965-3947 között A 75.
medvetoros évben tartott sámán-előzködésen Káles sámán lett az első. Baratony
elhalálozásával az ifjúsági fősámáni beosztás után elnyerte a beavatott fősámáni tisztet.
Két buzgó rovósámán, Erek és Töröngöj elrendelte, hogy az Öregek Tanácsának
tájékoztatása végett ifjú sámánkalandozók nézzenek szét a déli tájakon.
“Útbaindításunk előtt Erek sokat beszélt nekem olyan dolgokról, amikről a szokásos
oktatás során senkinek sem adott tájékoztatást. Üzent Uruk-béli hozzátartozóinak; hírt
várt arról is, hogy mivé fejlődtek a termékeny Igaglat környékén a földműves nép
gazdálkodási ismeretei, és hogy milyen hírek járják az ataiszi menekültekről az ott élők
között.” Az útnak indítottak között a legjobb lovas Bene sámán volt, ezért ő lett a
kalandozó csoport vezetője. “Velünk tartott Agócs, Gáti, Tekes, Jó, Begő, Ménes, Kojon,
Koncsi, Gát, Zemlén, Ács, Szaka, Csoma, Mása, Keve, Kece, Bénye, Buja, Lubi, Holán,
Kocs és Béla, sámánok valamennyien. Útiránynak a Hunor és a Bolhás tó melletti
gazdag hun települést jelölték meg, valamint a Nagy Tó alatti, látásnyi területű síkságot
Magyarka érintésével. Ott egy alvásnyi ideig lehetett tartózkodnunk azzal a céllal, hogy
ez alatt közöljük Magyarkával, mi minden változás történt Ordoszban 75 medvetoros év
alatt.” Útközben, erős télben embermagasságú gödröt használtunk lakóhelyü1, s ezt
fakerítéssel körülkerítettük, a padlást pedig többszörös nádréteggel fedtük be, hogy az
eső és a hólé lefusson róla. Nagy, hosszú nádtetők alatti gödrökben annyi enni- és
tüzelnivalót halmoztunk fel, hogy elég volt tavaszig. Otthon azonban minden lakható
gödör közepén agyagból készített búbos kemence is volt körülvéve melegedő padkával.
Az agyagdöngöléssel készült kémény, ha nagy volt a család, a kakasülőn lévő
búvóhelyeket is bemelegítette. A tüzelő megszerzése a nagyfiúk feladata volt, a tűz
ápolása a tűzőrző lányoké. Az ételeket az eladó leányok melegítették agyagedényekben,
mindenki elé csak egy evésre való ételt tettek. Szűkebb napokban a gazda csak ennyit
engedélyezett. Bővebb volt az ellátás, amikor elkezdődött a disznótor, a medvetor és a
szarvastor ideje. A szétosztást ilyenkor a fővadász végezte.

Amikor vége lett a szűkebb étkű télnek, akkor kezdődött a bölénytor; az


állatszaporodás meg a tavaszvárás kezdete meghozta a gödölyetort. A rovástudó
sámánok névadó rovásokkal indultak törzseikhez. Az Égiek parancsa szerint az év
valamennyi napjára előírt névtől csak többes szülés esetén volt szabad eltérni. Magyarka
után hazámba érkeztünk. A 3981. medvetoros évben, mint lovász-gyermek követtem Or-
dosz városába Erek pateszit, aki Baratony halála után a sámánképzés tanfejedelme lett.
Az én kötelességem volt, hogy a gyengülő szemű, Uruk-városi születésű Ereket
támogassam. Erek megállapította Anya-hita rovásából, hogy a nagy mindenség 25920
tűzszerzési év alatt fordul egyet az Életadó-nap birodalmában. A nap-vallás papjai 373
napfogyatkozást és 832 holdfogyatkozást jegyeztek fel. Szipparban viszont már még
egyszer annyi ideje figyelték a bölcsek a Nap csillagok közötti mozgását, a csillagboltozat
teljes meg-fordulásának idejét. Nippar templom könyvtárából elhoztam azt az
agyagtáblát, amelyik a 12960-as szám alapján mutatja a kettéosztott égbolt járását.
Kaltes asszony birodalmában 60 pergős időt mértek és az időszámításban ezt vették
alapul Nippur-ban is. Az Égi birodalomban a 25920-as fordulószámot a 60-hoz
viszonyítva a pergő idő jellegzetes számát 432-ben állapították meg, az pedig a 9
ismeretlen hatalom számát foglalja magában. Ez adja az emberi faj kipusztítását jelző
számot is. Az 540 égből érkezők kapuján 800 bölcs lépett valamikor égboltunk
színpadára. A kulcsszámon alapul az is, hogy a Nipparban vaIó uralkodás 4320000.
évében kezdődött az özönvíz, s ezzel azoknak a királyoknak a hatalma megszűnt. Az
indijók is, akik Susából származtatják tudásukat, 4320000 évben jelölik meg a végtelen
élet idejét. Anyahita ez ellen a 9 ismeretlen hatalom ellen vette fel a harcot. A tűzszerzési
évek ismeretében bölcseink is a Szavárdokat indították útnak. Amikor az üvöltő Égi
sárkány farkával Holdunkat hozzánk vágta, ránk szakadt az addig csillagos égbolt
sötétsége és a menekülő beavatottak kíséretükkel a Nap és Ataisz birodalmába
menekültek. Az emberek félelmükben egymást ették, különösen a fiatalokat. A
beavatottak erre elkezdtek a templomgazdaságokban égi magvakat termelni,
megszelídítették az állatokat és véget vetettek az emberevésnek. Minden evést, később
minden fogást 1 évnek számítottak.

10 király 432000 evésig uralkodott, de falánkok voltak. Ezért az Égiek újabb


özönvizet bocsátottak rájuk. Az Égi eredetű Urganim és társai ebből megmenekültek,
Szavárd birodalmában egy bárkával kikötöttek, de az evési évek számlálásával nem
hagytak fel. Három holdtölte után visszajöttek és a tenger akkorra már egy napi
gyaloglásnyi távolságra elhagyta Úr városát. Ekkor sokan Susa városán keresztül az
Indus völgyébe vándoroltak és ott magas házakat építettek. Uruk szorgalmas népe
visszatért Úr városába, Buda palotáját újjáépítette, még a palota pincéjét is
kitakarították az iszaptól. Majd hálát adtak az Úrnak. Templomgazdaságuk
felügyelőjévé első királyuk-nak, Budának az ÓN birodalmából való leszármazottját, Úr-
Kevét választották meg. Agyagtábláikat Pintőr nevű szent városukba vitték. Káldi
vezér, amikor kikötött a róla elnevezett Káldi-földön, megalapította a Káldi gyarmatot.
Innen indult el Zagrosz vezérrel Úr-káma és megalapította Káldi-föld első gyarmatát,
Úr városát. Zagrosz és Élám 10 hajó hátrahagyásával később elment innen a hegyvidék
felé. Féltek, hogy az özönvíz megismétlődhet, s ezért az Ataiszhoz hasonló, Zagroszról
elnevezett hegyvidékre vándoroltak. Úr-kámának meghagyták, hogy ők is költözzenek a
hegyvidékre árvíz esetén és figyelmeztessék erre utódaikat. Ez történt a 7758. tűzszerzési
évben. Úr-Kámának a fia Urnina még tengerparti hajósvezér volt, de a
templomgazdaság olyan jó módot teremtett, hogy a fia Úr-Gana már király lett a Káldi-
föld partvidékén. Kaltes asszony szekerén újabb Égiek érkeztek és Úr városának
közelében leszálltak a tengerre. Oánész kiúszott a partra. Felső teste emberi volt, mely
alul haluszonyokban végződött. Az emberek először féltek tőle, de ő fénylő ékszerekkel
kedveskedett nekik. Erre Úr népének ifjai kenyérrel és hússal kínálták, melyet ő
szívesen elfogadott. Később társai is követték a szárazföldre, s szintén csillogó
ékszereket hoztak a nádhajók kikötőibe. A felbátorodott nép minden jóval elhalmozta
őket. Úr városának felnőtt lakói eleinte csak nevettek gyermekeik és az Égből jöttek
barátkozásán és az ötödik holdtöltén ők is bemerészkedtek a csatornába.

Akkor csodát láttak: reggelre eltűntek az idegenek uszonyai és alsótestük is


emberivé változott. Az uszonyok persze lábra szerelhető alkalmatosságok voltak.
Tűzokádó és szikraszóró gépeikkel ámulatba ejtették Úr város népét. Ezeknek a
csodaszerkezeteknek a kezelésére megtanították a földieket is. Fölmentek a templomba
és valami szerkezetekkel az eget nézegették. Erre is megtanították a pateszik gyermekeit.
Mire eljött a 12. holdtölte, megtanulták a földiek nyelvét, a Rát folyó felé pedig
elkezdték keresni a csatornázás lehetőségét. Megtanították az embereket a föld
művelésére és az állatok megnemesítésére. Pulikkal juhokat őriztettek emberi segítség
nélkül. A pulikat eleinte égi szőr-pamacsoknak nevezték, mert olyan okosak, hogy nem
is állatok. Voltak olyan kis halaik, amelyekkel a magukkal hozottak úgy eljátszottak,
mintha barátaik lettek volna. A Kaltes asszony bolygóján lévő 9 ismeretlen hatalmat úgy
magyarázta Oánész, hogy ez Kaltes asszony 9 csodája és ez 9 Égi mester létezését
bizonyítja. Ezek szerint a 9 Égi mester volt Kaltes asszony bolygójának a mozgatója. Égi
eredetű tudásuk lehetővé tette, hogy már 540-szer fölkeressék Joli-Tórem bolygóját.
Minden ilyen látogatás előtt 800 Égi lakó dolgozott Kaltes asszony egy-egy szekerén. De
olykor mégis előfordult valami hiba. Egy alkalommal 9 égi lakó itt maradt Földünkön és
a koponyájú földi lakók közül választottak maguknak párt. Ettől kezdve a földiek is
elkezdtek okosabbak lenni, és néha nem ették meg legyőzött ellenségeiket. A földi
növényzetet az égiek égi magvakkal nemesítették. A föld lakói valami-kor a fákon épített
fészkekben kerestek menedéket a nagytestű állatok elől. De később megtanultak rájuk
dorongokkal, csapdákkal és kövekkel vadászni. Egy-egy nagy állat elejtése dús lakomát
biztosított.

A nagy földrengések, eljegesedések után olykor alig maradt ember, de az égből jöttek
egyre nagyobb sikerrel megtanították a földieket a védekezésre, és a Kaltes asszony
bolygóján élő mindenféle. Az égből mindig kilencen jöttek. Volt rá eset, hogy közülük itt
valaki elpusztult. Ilyenkor a visszatérők Kaltes asszony szekerén valakit magukkal
ragadtak. Az ilyenekre azután azt mondták: jók voltak, tehát a mennybe mentek és az
Isten fiainak nevezték őket. Ilyen földi látogatások addig történtek, amíg el nem érkezett
a Nippurban is följegyzett titokzatos 4320000-es életforgási szám. Azóta csak Kaltes
asszonyféle gyöngy-szemecskéivel figyelik a Földön maradt, igen elszaporodott utódaik
életét. Amit, így meglátnak, azt bizonyára beírják az Élet könyvébe. Erről az óriási
időről, de még annak töredékeiről is csak olyan ember beszélhet, aki a 4320 és az azt
felező 2160-as szám lényegét, a Világ-holdévet meg tudja érteni. Az ilyen ember
elmondhat annyit, amennyit a földi ember értelme fel tud fogni. Földünkön az emberiség
elszaporodása mindig táplálkozási nehézségeket okozott. A megoldást a számok hozták.
Amikor például a megengedett étkezések száma a Rát-Tigris völgyében elérte a 4320-at,
a 43200-at, illetve a 432000-et, hol kisebb, hol nagyobb özönvíz keletkezett. Ha nem
özönvíz jött, akkor üvöltő vízisárkányok jelentek meg az égbolton és megcsapkodták a
Földet. Buda leánya, Aran, Ten vitézhez a gyakran kiáradó Nagy-folyó ifjú királyához
ment férjhez. De a folyó minden gyermeke születésekor kiáradt. A sok áradást a gyakori
szüléseknek tulajdonították és ezért Aran bátyjai Ten vitéz férfi népét felbujtották, hogy
öljék meg Ten vitézt. A gyilkosság után Aran tenger gazdagságával hazatért Úr
városába és várta azt a férfit, akit a bölcsek jóslata szerint az Égiek ígértek neki.
Nemsokára csakugyan megérkezett Samasna Pistije, aki tengernyi szenvedés után végre
feleségül vehette Arant. Sok fiuk és leányuk született. Buda halála után Samasna Pistijét
az Úr hegyén épült templomban királlyá kenték a pateszik. Samasna Pistije igen bölcs és
okos uralkodó volt. Birodalmát apró gazdaságokra osztotta. A földműves nép három
nap Úr város földjein tanulta a papoktól a földművelés okosabb módját, a másik három
nap a saját földjeiken igyekeztek kipróbálni. Terményeikből, gyümölcseikből és
állataikból aztán mutatót vittek Úr templomának. Az okosabb földművelés, a nagyobb
állatsza-porulat és Úr csatornázása meghozta gyümölcsét: nagyon meggazdagodtak.
Ifjaik látni szerették volna a világot, sőt Úr nevében meg is hódítani. De előbb
elsajátították Úr templomának rovás-ismeretét. Az elaggott Samasa-Pisti sírt örömében,
amikor nevelt fiai, akik Ten és Aran házasságából származtak, fölkerekedtek, hogy
visszavegyék Ten vitéz birtokát. Amikor az önálló gazdaságok száma elérte a 4380-at,
Samasna Pistije elrendelte a Nagyvíz vidékének meghódítását. Minden lovat elvittek Úr
városából és csak a szamarakat hagyták otthon. Igénytelenségüknél fogva földművelésre
azok alkalmasabbak is voltak, hódító útra indulni meg csak lóval lehet. Ten első fia,
Ménes, aki igen okos és tanult ifjú pateszi volt, elindult a kisgazdaságokból kikerült 4380
elsőszülött ifjúval. Amikor megjelentek a Nagyvíz felső vidékén, a bölcsek eléjük
mentek, mert az égi jelek már tudtukra adták érkezésüket. Szükség is volt rájuk: a
legutolsó nagy áradás alkalmával nagyon sok ifjú férj elpusztult és várták a csodát, hogy
az égi hatalmak tanult, munkás kezeket küldjenek hozzájuk. Így is lett.

Ménes és négy öccse a lovasokat letelepítette, s a bölcsekkel együtt hálát adott az


Úrnak, aki az édesapja birodalmát visszaadta neki, mint I. pateszinak. Az első évi
gazdálkodás igen eredményes volt, ezért a bölcsek népeikkel együtt Ménest királyukká
választották. Kis városában nem volt özönvíz, mert azt, amint mondták, Enlil, Enki,
Nin-Hurság és Eres-ki-Gal a Nagyalföld Istennője védte. A két nagy folyó neve nem
Tigris és Rát volt, hanem ősi ataiszi nevén Idag-lat és Buranum. Élámban és Káldi-
földön következetesen így nevezték őket. Az ataiszi elnevezést a 24 hun törzs
szövetségének megalakulásakor átvették Eridu, Bad-Tiberia, Larak, Sippar és
Surupaki. Az Uruki királyság Úr királyai alatt Úr, Arpadu, Aradu, Kis és Hit felett
uralkodott. Amikor az 50. medvetoros évben, Kr.e. 3990-ben Erekkel megjelentünk az
Uruki királyságban, Úr királya az újonnan felállított Nippar kegyhelyen fogadott
bennünket. Ott folytak a pateszi képzések. Ott hallottunk Ős-Ten szülöttjének, Ménes
királynak új rendszerű államalapításáról. Ménes az Úr városában használt képjelekkel
levelezett Samasna Pistijével. Sok tanácsot kapott tőle birodalma ésszerű
kormányzására. Az ON vallás papjai ugyanis sok hasznos följegyzést készítettek az
Üvöltő Vízi Sárkány megjelenéséről és a Hold csatlakozásának körülményeiről. Tudták,
hogy az állandó árapály hullámzása növelte meg az esők és viharok számát. Amikor
Ménes első fia, Nap-Kira 15 éves lett, eljegyezte Amu főpapjának a leányát. A fiatalok új
fővárost kezdtek építeni, Amun-óm elnevezéssel. Ez lett Nap-Kira fővárosa. Az ősi vallás
hívei alávetették magukat Úr város törvényeinek és szokásainak. Az összeköttetést
pateszik útján állandóan fenntartották. Bothonban az Őrsur ivadékai uralkodtak, a
jobb oldalon Ménes fiai. Apósa halála után Nap-Kira került hatalomra, de Ménes
második fia, Narmen is új várost épített. Az elaggott Ménes királyt itt temették el.
Amikor pedig Őrsur elvénült, fiú gyermeke nem lévén, Ménes harmadik fiát tette meg
uralkodónak. Ez Hor-Aba volt.
Őrsur halála után a tizedik feleségét, a legfiatalabbat tette meg
királynénak. Ettől sok gyermeke született. Így hát Ménes király gyermekei uralkodtak
Bothonban is, Esthonban is. Nippar csak-úgy ontotta a pateszi tanulókat, akik aztán
Bothonban is, Esthonban is további képzésben részesültek, s így az ON papjaiéval felérő
kiképzést kaptak. Ezeknek a kettős képzettségű pateszi-papoknak az ősi szokása így
hangzott: Osiris (:Őrsur:) úgy székeljen, mint Rá, és Rá úgy székeljen, mint Osiris. Hor-
Aba után a fiát Athotist kenték fel, még gyermekkorában, királlyá. Anuban lakott és
mindkét nép felett uralkodott. Az északi, vagy alsó birodalom jelvénye a papirusz bokra
volt. A déli, vagy felső birodalomé pedig a lótuszvirág. Észak Szet Isten, Dél Hóras
birodalma volt. Királyi jelvényük a vörös korona, illetve a fehér sisak. Rá Isten védelme
alatt állottak. Az első királyok Ménestől kezdve Úr városbeli mintára égetett téglával
építkeztek. De több templomukat ősi birodalmuk szokása szerint, mokottaii, turrai és
simeai kövekből emelték. Ezek mind óriási méretű közmunkát jelentettek Rá Isten
dicsőségére. Szet Isten és Hóras Isten híveinek okulására, a két birodalmat egyesítő
Ménes király óriási tégla könyvtárakat építtetett és a feljegyzéseket itt gyűjtötték össze
négy és fél tömény korából. Ezekben le voltak írva a kegyetlen jégkorszak eseményei.
Amikor a beavatottak elhagyták az egymást evő emberek világát, a Kaltes asszony
birodalmában keletkezett kép-írást magukkal hozták. Itt aztán tovább figyelték a Nap és
újabban a Hold anyánk járását. A Deltában a legnagyobb város az ON: a nap Isten
városa volt, északon az Amon főistené. Mindkét város csak a Káldi kereskedőket
engedte be. Ezeket Samasna Pistije utódainak a pateszijei kísérték. Így egyeztették
csillagászati ismereteiket. Havarut városát Aran és Ten lányai építették. Férjüket
mindig a legjobb íjászok közül választották és lovagló versenyen elsőnek kellett lenni.
Ha tehát valaki az Istenek lányait feleségül akarta venni, annak úgy az íjász, mint a
lovagló versenyen győznie kellett. Az első ilyen győztes Salát vezér volt. Új verseny-
számot mutatott be: a vágtató lóról való nyilazást. Amikor Ménes király ON és Amon
birodalmába érkezett, Aran leányági leszármazottai örömmel üdvözölték és
felajánlották, hogy délről a jól kiképzett szitiuk, azaz íjászok fogják védeni a
birodalmat. Ménes, majd Nap-Kira később pedig annak fiai minden évben
meglátogatták Havarut. Ilyenkor elhozták ON és Amon isten ajándékait Ten
leszármazottainak. Ten isten leszármazottai állandó összeköttetést tartottak fenn az
ataiszi menekültekkel, ezek óriásivá fejlődött Úr birodalmával és annak 65 királyával.
Átvették azok képírását is.
Arvisura Anyahita még Ataiszban megalkotta ezt az érthető közlési módot. A
templomok gazdaságai és a Zikkuratok, vagyis a szent könyvek őrzői ezt rendre átvették
és a nippuri írnok-képzésen a beavatottak százait képezték ki Ménes birodalma részére.
Arvisura Anyahita korától kezdve a beavatottság jele a kereszt volt. Bothon, Esthon,
Tenföld, Kál-dea és Indus földje mind átvette ezt a jelet. Akik az ataiszi tengerár és
földrengések után az égből jöttek, Káldi-földön, majd Uruk földjén és Úr városában
királyokká lettek. Tehát a királyság intézménye is az égből jött. A királyságok száma
lassanként 65-re emelkedett. Az égi királyok a templomi gazdaságok földjein
uralkodtak. A földművesek miután 3 nap a király földjein, majd másik 3 nap a saját
földjükön dolgoztak, a hetedik napot Istennek szentelték. Ezt a szokást később átvette
Kis városa, Mari városa, Indus birodalma és a Léb városán túli Mennyei birodalom is.
Itt a királynak fel kellett hágnia a Földet jelképező Jáó dombra; ez volt az ő őrhelye;
onnan dicsőítette az Istent. Ezt a példát a 24 hun törzs szövetsége is követte. Amikor
fejedelmet, vagy fősámánt választottak, annak föl kellett mennie az Istenek hegyére és
onnan visszajőve el kellett mondania, mit kívánnak tőle és népétől az istenek. Amíg
Bothon és Esthon földjén az őslakók erdőket írottak, addig a kettős-baltás istenek: Min
isten és utódai uralkodtak felettük. De amikor megérkeztek a jégár elől menekülő
beavatottak: a Napisten fiai, a Kos és Bika csillagképének ideje alatt, Amun-Ré lett
nagyon népszerű. Az isten jelképe ekkor a bika szarva közt lévő nap lett. Ebben az
időben hagytak fel az őslakók az ikergyermekek egyikének feláldozásával. A Bika isten
ilyesmit nem kívánt. A 24 hun törzs szövetségébe tartozók főként azért hagyták el Úr és
Uruk városát, mert ott királyi személyek temetése alkalmával élő embereket áldoztak
fel, köztük három hun mesterembert. De amikor az ilyen gyilkossággal felhagytak, édes
borba gyilkos mérget öntöttek, abban a hitben, hogy az így kivégzett emberek szolgái
lesznek a túlvilágon a királyoknak. Ezt az Ataiszból menekülő saka népek is szokásba
hozták. Egy látogatás alkalmával pedig Batour, Uzapani és Baratony arra is
figyelmeztette Uruk bölcseit, hogy ha az Ikrek csillagképében történtek is
emberáldozatok, most már a Bika csillagképében ez nem való. Még Uruk, vagy Úr város
királyának temetése alkalmával sem. Ezt Nippurban is helyeselték. Harapi király is az
emberáldozatos temetkezési mód miatt hagyta el Úr városát. Ummából mentek el Úr
városába Káldor király temetésére. De ott többek között a szamárfogatos hajtógyereket
is lemészárolták az égiek engesztelésére. Harapi hiába kereste a gyermeket. A városbeli
gyermekektől aztán megtudta, hogy több Úr városbeli gyermekkel együtt a
szamárfogatos gyermeket is elvitték, hogy feláldozzák Káldor király temetésén.
Harapi király a gyermekekkel együtt a pateszihez ment és kérte, hogy ha még él a
gyermek, adják neki vissza, mert az isteneknek való hála-tisztelet után haza akar
hajtatni Ummába. De a pateszi azt felelte, hogy a gyermeket már feláldozták a király
lelki üdvéért, de az az égieknek tetsző cselekedet volt. Harapi király méltatlankodva
figyelmeztette a pateszit, hogy már elhagytuk az Ikrek világhónapját és őrültség még
most is véráldozatot bemutatni. Umma királya ezután elmondta az övéinek, hogy
beavatott lévén ismeri az isteni törvényeket és éppen ezért nem hajlandó tovább Uruk
városának közelében élni, mert Úrban és Urukban is gyakoriak a gyilkosságok a
temetéseken. Harapi királynak számos, dolgos népe lakott Ummában. Lakóházakat,
templomokat is építettek, földjeiket is jól művelték. De a királyt bántotta, hogy a nép
csökönyösen ragaszkodott az ősi, maradi építkezési módhoz, holott építhettek volna
kényelmes lakásokat is. Végül népének a felével elhagyta a Nagy-folyamok közti síkságot
és az Indus folyó vidékére költözött, ahol a rokon indijó menekültek voltak uralmon.
Amikor Léh városán keresztül hazafelé mentünk, egy kis kitérővel fölkerestük Harapi
király birodalmát. Ott már igen magas építményeket is láttunk és az emberek kényelmes
lakásokban éltek. Minden lakásba vizet vezettek be és mindenkinek külön háló-helyisége
volt. A Varázslat művészete is sokkal fej-lettebb volt, mint Urukban. Beavatottaik más,
új írásmódot rendszeresítettek. A Folyóközben valamikor a pateszik uralkodtak minden
faluban. Amikor azonban az Úr népe elszaporodott, a nagyobb városokból egy-egy
katonailag jól kiképzett, magas termetű embert küldtek a falvakba, hogy hódoltassa
meg az ottani népet. Az ilyen kiküldöttet Lugalnak, vagyis nagy embernek hívták.
Amikor a városok versenyezni kezdtek a falvak meghódításáért, amelyik Lugal
hamarább érkezett, az lett ott a nagy ember, az égi eredetű király, akinek aztán a pateszi
behódolt és vazallusa lett a hódító Lugalnak.

29. Arvisura Buharata-Cinegés rovása 486-499. Medvetoros év Kr.e. 3554-3542

MAGYARKA ŐSVALLÁSA

A 486. medvetoros évben egy gazdag Hunor-leszármazott, Buharata lett a fősámán.


Hunor birodal-mából azért küldték sámán-képzésre, mert kiváló lovas, de amellett
hírhedt verekedő is volt. Buhara városában mindenki örült neki, hogy 5-10 évig békéjük
lesz, a zabolátlan fejedelemfi nem fogja folyton rettegésben tartani vad lovaglásával és
szüntelen kötekedéseivel az Amu-Darja folyó völgyének a népét. A hosszú időre remélt
békességet meghozhatta, ha Buharata sikerrel végzi el a sámán-iskolát. Az Öregek
tanácsa ugyanis javasolhatta, hogy a kitűnően végzett sámán vegyen részt a beavatottak
képzésén is. Urgencs fejedelem is arra számított, hogy fia is részesülni fog az égiek
magas tudományában. A 480. medvetoros évben a pusztaszeri Nagy-süánon Karagasz
lett az ifjúsági fősámán. Buharatát nagyon bosszantotta ez a vereség és lovai közül
kiválasztva a 24 legjobb futót, visszament Ordoszba to-vábbi képzésre a beavatottak
csoportjában. A 485. évi Nagy-süánon tanulmányi eredményei kitűnőek voltak, de a
lovasversenyben a lova elbukott, és a versenyt Sórja rimalány nyerte meg, aki a Tom
folyó menti Kondomából jött, a török törzs Sór nevű tárkánytörzséből. Ez volt az első
eset, hogy a lovasversenyt lány nyerte meg. Mint nyertesnek szabad férjválasztási joga
volt. Buharatát választotta. Az esküvőt a következő évi fősámán-választás alkalmával
tartották. Ködör és Cinegés volt a vőfélyük. Darró, a megrokkant fősámán adta rájuk
áldását és átadta Buharatának az ifjúsági fősámán hatalmat is. Buharatának (akit, mint
kiváló lótenyésztőt ismertek) az anyja a magyarkai fejedelemnek Báta fősámánnak volt
a lánya. Ezért élt Buharatában az az elhatározás, hogy Buhara városának minden
gazdagságával segíti Magyarkát és az ősmagyar vallás fellegvárává építi ki. Mindjárt a
házasságkötés után megtervezte a városka templomát és kegyhelyeit. Ataiszi szokás
szerint csatornáztatta a várost, de csatornás gazdálkodást rendszeresített a Kuma folyó
egész völgyében is. Magyarka felett is teraszos kertészetet létesített. Magyarka városát
Magya fejedelem építette Szavárd lovasparancsnokkal együtt. Enéh, a Magya felesége
legkisebbik fiát, Magyarkát az ősmagyar hiten nevelte. Magyarka városának
felépítéséhez Szavárd 237 furmányosa hordta a követ szekéren az Anyahita-tisztelők
birodalmából, három furmányosa pedig Buharatával tartotta fenn a kapcsolatot. A
város húsz év alatt teljesen felépült és Magyarka elkezdhette a Góg és Magóg által
alapított ataiszi ősmagyar vallás táltosainak a kiképzését. A kézművesek 620 főből álló
csoportja Dabósában maradt, a szegényebbek; 240-en, átkeltek nyájaikkal a Nagy-
hegyen és a kézművesek segítettek felépíteni Magyarkát. Urukból való vándorlásuk a
120. holdevés ünnepétől a 130. holdevésig tartott. Akkor megállapodtak abban, hogy
Dabosától Magyarkáig Kurd nemzetsége fog lakni, fiának Káldornak a birodalmában;
az istenfélő Magyar népei pedig a Nagy-hegy tetejétől a jégkucsmák aljáig terjedő részt
veszik birtokba. Magyar utódai tudták, hogy a szegénység a hun törzsszövetség
medvetoros időszámítását alkalmazza, de ők Szavárd törzsének tűzszerzéses
időszámítását fogadták el.

A Magyar és Szavárd törzs összeházasodása után is ez az időszámítás maradt


fenn. A tűzszerzés megünneplésének idejéből indultak ki és Ataisz elsüllyedését a 8470.
tűzszerzési évben állapították meg. Mialatt a hunok 12968 alkalommal tartottak hold-
evési ünnepet, addig a szavárd-magyarok 998 esetben ünnepelték meg a tűzszerzést.
Agaba fősámán, hogy a kétféle ünnep körüli vitát kiküszöbölje, a medvetor-evést
rendszeresítette. Ezt mindig a tél közepétől kezdték, amikor a makkon hizlalt disznók
tora már múlóban volt. Az ordoszi sámánképzés ezt az időszámítást fogadta el. Szavárd
magyarságának kézműves népe már az 1018. disznótori evést számolta, amikor ők
Magyarkán a 9488. tűzszerzési ünnepet tartották. Ekkor az időt egyeztették Batour
fősámánnal. Amikor a hun törzsszövetség Uruk városába kalandozott, Magyarka és
Szavárd népe is képviseltette magát. Ekkor a 20. medvetoros évben a 9954. tűzszerzési
ünnepet tartották. A hun lovasokat Buharata és Cinegés sámán vezette. A szavárd-
magyarok ekkor is a magyar ősvallást tartották a többi kisebb törzzsel együtt. Mire
Magya fejedelem Magyarkán meghalt, a Földanya erősen felmelegedett. Ezért Mari
fejedelem-asszony gyermekeivel és a Mari birodalombeli törzsekkel északra húzódott és
az Etil folyó két partján telepedtek le. De amikor egy emberöltő múltával ez a
felmelegedés csökkent, akkor is megmaradtak ezen az új tájon, annyira megszokták az
erdei vadászatot, meg a télre való élelemgyűjtést. Magyarka és utódai azonban ott
maradtak a hun törzsszövetség és Uruk népének bölcsőjénél. Ők is, meg a velük
összeházasodott szavárdok is megmaradtak a fiatal Magyarka fejedelem egyisten-hitén.
Ez különböztette meg őket a többi ataiszi néptől. Az özönvíz elmúltával a Nagy-hegy
vidékéről visszavándorolt Szumír fejedelem népei is-amint a rokonlátogatók elmondták-
már a háromezredik istennél tartottak. De ez következett a természet nagy bőségéből:
annak minden jelenségére, vagy minden emberi tulajdonságára egy-egy istent alkottak
maguknak. Elfelejtették, amit a Susa szumír város környékéről elvándorolt családok
emlegettek, hogy az istenek az emberek agyából pattantak ki. Buharata északra Mari
birodalmába, délre Szumír fejedelem uruki törzseihez és Úzon melegvizes birodalma
felé irányította háromszáz lovasát. Az ősmagyar vallás tanulmányozására hosszabb ideig
Magyarkán maradt. Itt az öntözéses és lépcsőzetes termelés következtében nagy bőség
mutatkozott. Tetszett neki az is, hogy a nép nem félt a földrengéstől és csak kőből
készült házakat építettek. Sok bölcs dologról hallott az égi istennek épített hajlékban is.
A látottakat összehasonlította a gazdag hun törzsek életével, küzdelmes életükkel, meg a
sámánok több-isten-hitével. Tudta, hogy ebben része van annak is, hogy a közbenjárás
haszonnal jár. Magyarka egy-isten-hitét csak néhány szavárd család tette magáévá.
Ezek összeházasodtak Magya fejedelem harmadik fiának a leszármazóival. De az
nemigen tetszett Buharatának, hogy a fejedelem és a családja éppen úgy dolgozott, mint
a legterméketlenebb vidéken élő fejedelmi leszármazottak. Ez mindenkit mindenkivel
egyenlővé tett. Az ilyesmit nem volna okos a Hun tó birodalmában is otthonossá tenni,
mert akkor a gazdag lóállomány felett rendelkező hun fejedelmi ifjaknak is dolgozniuk
kellene. Buharata azt tartotta jónak, ha minden törzsnek megvan a maga külön istene. A
sámánokat a hun előkelőségek gazdagon el tudják tartani. Jó, ha az emberek
megmaradnak a maguk elképzeléseinél. Buharata elment a vallási központba: Nippur
szent városába. Magával vitte Báta, Barasz és Darró Arvisuráit. Egyeztették az
időszámítást. A 24 hun törzs szövetsége 486 évvel előbb alakult meg. A Nippuri
központot csak 1710 tűzszerzési évvel utána alapították. Az Arvisurák rovása tehát 2196
évvel azelőtt kezdődött. Az uruki templom-gazdaságokban régebben pateszik
uralkodtak. A gazdaság a város legmagasabb pontján volt, hogy árvíz esetén a nép a
gazdaság főépületében találjon menedéket. Később Úr-Ganna, a leghatalmasabb pateszi
a gazdaságok hathatósabb védelme érdekében szétválasztotta a pateszik és a lu-galok
hatalmát. Lugalnak mindig a legjobb harcost választották. Ő fegyvereseivel őrködött a
gazdaságok munkájának nyugalma felett is. Ezekben tizedeket szerveztek és őrséget
állítottak a rablók, gyújtogatók ellen. A lugal testőrsége ezért nemcsak fegyverrel,
hanem tűzoltó alkalmatosságokkal is el volt látva. A később alakult szent város: Pintor
kezdeményezte a nyugati látogatásokat. Így találkoztak Esthon és Bot-hon
beavatottjaival, akik Nippur alapítása után 1509 évvel kezdték el jegyezni a napévet,
1550 évvel pedig vezetni a nyilvántartásokat.

Buharatának ide is el kellett látogatnia. A rokonlátogató sámáncsoport


megállapította azt is, hogy Szumír-földön és Esthonban sokkal több a mélyen
gondolkozó és irányításra alkalmas ember, mint Magyarkán és Szavárd-földön.
Esthonban és Bothonban az újszülött végtagjait lekötötték, hogy az agyuk és az
értelmük jobban fejlődjön. A koponyájuk is tovább nyitva maradt. A hunok ezt nem
helyeselték, mert az ilyen eljárás csökkenti a test ügyességét és a lóratermettséget.
Márpedig a ló ott nagyon fontos volt. Lóval nagy területeket be lehet járni, könnyebb az
érintkezés. A földművelésben is igen hasznos. Általa lehet fenntartani a kapcsolatot
észak és nyugat felé. Magyarka felépítéséhez is sok ló kellett. Pácska, magyarkai
sámánból lett fejedelem megkérte Buharata fősámánt, hogy távollétének ideje alatt két
másik csoport a szavárd-magyar földön foglalatoskodjék. Itt megtanulták, hogy lehet jó
termést biztosítani. A sík területek ki voltak téve a gyakori árvízveszélynek, a dombos
vidékeken meg a szárazságtól pusztult a növényzet. Ezért ataiszi módra öntözéses
gazdálkodást rendszeresítettek, nemcsak a sík területen, hanem a lankás domboldalon
is. Magasabb helyeken lépcsőzetesen művelték a földet, hogy a csapadék le ne rohanjon
róla. Az ellenség ellen meg rejtett hegyi ösvényekkel védekeztek és ezek mellé
gyümölcsösöket telepítettek. Az mindig védelmet jelentett az éhenhalástól. Nagy
szárazság, vagy árvíz idején ugyanis a tarkós törzsek ott szereztek élelmet, ahol volt. Az
ataiszi népek lakta területen Ukus pateszi módszerei szerint rendezkedtek be. Amikor
Baharata két év múlva visszatért Esthonból és Nippur tájáról, lovasait elindította
északra és nyugatra, hogy Mari birodalmában és a melegvizek környékén terjesszék az
ataiszi ismereteket. Északon ez idő tájt hosszú időre hidegre fordult az időjárás. Ezért a
hun törzsszövetség népei elkezdtek a nagy tengerek felé vonulni, ahol a folyók halbősége
biztonságot jelentett a szegénységnek az éhenhalástól. De mindenüvé magukkal vitték a
csatornázás bevált módszerét és kiépítették a biztonságot jelentő hegyi utakat is. Nyár
közepén itt is megtartották a hegyi ünnepeket, amikor hálát adtak az égieknek kenyér-
áldásukért. Amikor Buharata fősámán visszatért Magyarkára, a templomban beszámolt
az URUK BIRODALMÁBAN TAPASZTALTAK-ról.

De mikor mosolyogva emlegette: ki az ellenséged? A szomszédod! Ki a barátod? A


szomszédos szomszédja, Kaginka, aki Uruk város nagytempolmában esküdött meg
Tordas lugalfival, lemondott aranyasszonyi tisztéről és átadta Sórja ifjúsági
aranyasszonynak. Tordas, amint ez a lugalfinál kötelező volt, a cserepes mesterséget
tanulta ki. Tordas előbbi felesége a szomszédos gazdasággal folytatott csatározás során
esett el. Ekkor vette el Délről Kaginkát. Egy karaván ajánlatát megfogadva velük
együtt, a lugal engedélyével ők is elindultak a tengerparti karavánúton nyugatnak.
Magyarka leszármazottai közül egy Dahai nevű íródiák lány egy Mari birodalombeli
Kudzsir nevű ifjúhoz ment férjhez, aki Nippur városában volt kiképzésen. Kérték, hogy
csatlakozhassanak Buharata fősámán csoportjához. Minthogy a Tigris folyón áradást
vártak, Kis városán keresztül vették az irányt. Mari városáig együtt tartottak. Innen
Tordas és Kaginka karavánja az uruki eredetű Agadi kereskedő-város felé indult,
Kudzsir pedig a Mari birodalomban elbúcsúzott a szüleitől és miután Mari város
templomában házasságot kötött Dahaival, Buharatáékkal Magyarkára mentek. Két év
alatt Cinegés és Pácska csoportja elsajátította a csatornázásos földművelés és a cölöpös
lakóház-építés ismereteit. Egy teraszos vízfogó területen megtanulták, hogy építik a
dombtetőkön a talpas házakat. Cinegésnek nagyon tetszettek a hegyen épült
figyelőtornyok, melyek mellett a tűzszerzési ünne-peket és más hegyi ünnepélyeket
tartották. Ezeket az ősmagyar vallásúak az Égi atya hálaadó ünnepének nevezték. Ezt a
szokást az udmurt és komi törzsek elvitték a nagy Marinába: Mari fejedelemasszony
birodalmába is. Dahai, aki fejedelmi lány volt, Kudzsirral együtt meglátogatta a szüleit.
A szülők olyan vidéken éltek, ahol a nép a földből kiszedett fekete sárral tüzelt. A szülők
kívánsága az volt, hogy a lányuk soha ne hagyja el az ősmagyar vallást. Darró fősámán
megrokkant ugyan, de azért érdekelte, hogy alakultak az események nyugaton. Vajon
ott is meg-megrázkódott-e olyan gyakran a Föld, mint Ordosztól keletre. Örömmel
hallotta, hogy a 480. medvetoros évtől kezdve a Hun birodalom területén nem volt
semmiféle járványos betegség, így nyugodtan engedte útjára Buharatát, aki nem is
nagyon ragaszkodott Ordoszhoz, mivel a bőven termő nagy Hun síkságon nőtt fel. Meg
vágyott hozzátartozóit is meglátogatni. Természete szerint is virtuskodó volt, szerette a
kalandokat. A 486. medvetoros évben el is indult.
Az első évet Buharában és Magyarkán töltötték, a rá következő két esztendőt
Nippur birodalmában. Magyarkán megállapodtak a rokon agaba és saka törzzsel, hogy
mint Kerka, átengedik a rokonlátogatókat Marinába és a melegforrások tájára. Ködör
sámán, akinek magyarkai lány volt a felesége, északnak indult. A dahai szokás szerint
minden ünnepet vasárnap kellett tartani, ezzel szemben Magyarkától nyugatra csak a
szombatot tartották ünnepnek. Az e feletti vitákat Magyarka úgy oldotta meg, hogy meg
kell tartani a szombati ünnepet is, a vasárnapit is. A szombati ünnephez a kereskedők, a
vasárnapihoz inkább a földművesek ragaszkodtak. A kőépületekben szombat volt az
ünnep, de a kirakodók a vásárnapokat is kihasználták. A hét napjairól gyermekdal is
szól. Hétfő hetibe, Kedd kedvibe, Szerdán szűribe, Csütörtök csűribe, Péntek pitvarába,
Szombat szobájába, Vasárnap az Isten házába. Ilyenkor az ősmagyar vallásúak még
félnapi járóföldről is felkeresték kőtemplomaikat. A szombatünneplők szombatonkint
fából épített kegyhelyeikre, vagy ősfák alatt levő szenthelyeikre mentek, voltak, akik
mindkét ünnepet megtartották. A hét napjairól szóló versikét a saka törzsbeliek
tartották fenn. Az agadiak Pamír-szkítáknak nevezték őket. A párszi-szkítákkal együtt
igen jó kereskedők voltak; élénk kapcsolatot tartottak fenn Urukkal is, a Hun
birodalommal is. Felkeresték még a fokozatosan süllyedő Atlantic menekülő népeit is.
Ezek a hontalanok már teljesen elvadultak. Ataisz népei sáska-népeknek nevezték őket.
Cinegés és a Kudzsir-Dahai házaspár 489 szarvastorán indul el a kalandozók százfőnyi
csoportjával. A Sárvár nevű pamir-szkíta őrházas gyarmaton várták őket a pénteki
szitás fürdő kőből épült szenthelyén. Itt a gyermekek ezt dalolták: Szita-pita péntek,
Szerelem-csütörtök, Dob-szerda. Ez azt jelentette, hogy a sárvári ősmagyar vallásúak
nem kapcsolódtak semmiféle más törzshöz, vagy valláshoz. Az ő közösségük egyszerűen
csak jó emberek társaságát jelentette. Ez a gondolat tartotta össze Kurd és Hunor után a
szüleik legkedvesebb gyermekének: Magyarkának a követőit. Minden tíz szállásnak volt
kőtemploma. Ott tartották az esküvőt, keresztelőt és ott kapták a gyermekek a vallási
oktatást is. E szerint minden embert a sírig kísér a jó és gonosz harca. Mindenkiben ez
dúl és vagy a jó, vagy a rossz győz. A templomot a tíz-kegyhelyes település közepén álló
dombra építették. Ott adták tudtára a népnek, hogy az égiek a névadó feljegyzések
szerint milyen nevet adnak az újszülöttnek. Az ősmagyar vallás kis csoportja egész héten
látástól vakulásig dolgozott, de a szombatot és a vasár-napot megszentelte. Dolog
ilyenkor is volt, de ezeken a napokon beszélték meg a következő hét tennivalóit is. Ezt a
rendet a pamír-szkíták is magukévá tették és átvették a többi nyugati, azaz sáska-népek
is. Fellendítették az Uruk és Marina közti kereskedelmet is. Ehhez a lóállományt
Magyarka biztosította. Az éghajlati változások, járványos betegségek és földrengések
miatt a hun törzsszövetségbeli népek Ordosz és a Kerka folyó, a magyarok pedig Uruk
és Marina közt vándorolgattak. Most Cinegés sámán-csoportja a Kerka folyó felé indult.
A pamir és párszi szkíták, azaz Saka népének sárvári központjában Cinegés ifjúsági
sámán, Buharata megbízottja és rovósámánja számbavette és rovással feljegyezte, hogy
a nyugatra irányítottak közül hányan telepedtek le és hányan térnek vissza. Az öregek
tanácsa csak 25 sámánnak engedte meg, azt is csak a járványok és földrengések miatt,
hogy vérfrissítésre a melegvizek forrásánál telepedjenek le. A rimaszécs-sámánnak
szigorúan meghagyták, hogy 70-75 lovasnak mindenképpen vissza kell térnie Ordoszba.
A vérfrissítést szem előtt tartva úgy húszévenként ésszerűnek tartották 25-100 személy
áttelepülését. A járványos megbetegedést leginkább a jász törzsek tudták elkerülni.
Közel éltek Agaba-ómhoz és ha járvány híre jött, csatlakoztak az agabák kereskedelmi
hajóján foglalatoskodókhoz, vagy pedig halászni mentek az agabák Hangony-öbölbeli
szigeteire és csak akkor tértek vissza, amikor a járványveszély elmúlt.
Az ilyen eseményeket követő években a jászok több fiatalt tudtak küldeni
sámánképzésre, mint mások, de többet jelöltek ki közülük a kalandozásból
visszamaradókká is. Cinegés ifjúsági sámánnak is egy jász lány: Virágos lett a felesége.
Amikor a párszi-szkíta Tenisur folyón átúsztattak, Virágos megbetegedett. Ezért a
következő holdtöltéig a Saka síkságon maradtak. Itt annyira összebarátkoztak a párszi-
szkítákkal, hogy három tized, vagyis harminc főből álló csoport csatlakozott hozzájuk,
útjukat biztosító kíséretnek. A második jász Borsa harsány volt, aki Magyarkán
meggyőződésből az ősmagyar vallás kispapja lett, de meg kellett fogadnia, hogy új
környezetében nem végez térítést. A harmadik jász, Gyékényes ulcsák sámán, vagyis
nemzetiségi pap volt. A Tenisur folyó mellől vett magának feleséget: Hajnal fejedelmi
lányt. Három öccse kísérte lovon, azok őrizték a menyasszony szekerét. A jászok közül a
negyedik Perjés kendesámán volt a napisten kispapja. Mint gazdag ember, öt csikóval
indult el hazulról. A párszi szkíták három lovát aranyon megvásárolták, így hát mint
gazdag kérő jelenhetett meg a melegvíz-források birodalmában. Az ötödik jász Zagyva
magóc-sámán, vagyis varázsló pap volt. Kiváló halász hírében állott. A hatodik
jászsíksági sámán Gyócs szerződési kispap volt. Az apja fiatalon meghalt eleinek
kunsági birodalmában, de az anyja visszaköltözött a Jászságra. Ő ugyanis a jászok
vezérének a húga volt. Az ordoszi sámánképzésen lett Gyócsból Gyula. Hetedik volt a
Nippurból küldött pateszi: Kudzsir az Öregisten-idő papja. A dahák közül vette el
Dahai papnőt.

Az ataiszi népek együvé tartozásának az eszméjét vallotta. Nippur papi város


megengedte, hogy a melegvizek birodalmába küldjék. A nyolcadik: Csenger sámán a
csud népek szövetségéből származott. A sámánok nem tudták eldönteni, hogy viroláj-e,
vepsze-e, vagy pedig a zsór népbe tartozik-e. De a 478. medvetoros évben a virolájok
közül nagyon sokan elpusztultak ragályos betegségben és a viroláj törzs éppen ezért
rendelte sámánképzésre Csengert. A kalandozók tanító-papja lett. A kilencedik az úz
származású Devicse sámán, ellátópap volt. Az egész csoport ellátásáról ő gondoskodott.
A tizedik volt Zsibó bőd. Sámán-beosztásában a bőség-papok teendőit látta el. Szekerein
mindig volt elég sókészlet is. A tizenegyedik volt Terebes baksa-sámán. Mint tudós-
papnak, a tarsolyában mindig ott volt a névadótár, hogy minden újszülöttnek nevet
tudjon adni. Kabar származású volt; ezért volt egy tartalék lova is. A tizenkettedik
sámán Bars, arbag, vagyis gyógyítópap volt. Egy nyári szekéren szállította gyógyfüveit,
meg a szitás fürdőt. Kaza-hun volt, a kabarok közt nevelkedett. A tizenharmadik Hont
volt, a kács-sámán, vagyis a vándorló pap. Mint hanti származású, egy lovat kapott az
úzoktól ajándékba, hogy részt vehessen a rokoni látogatáson. A tizennegyedik volt Hód
dalacs-sámán, a katona-lovas pap, a kunok besenyőtárkányai közül. Ő gondoskodott a
kalandozók útjának biztosításáról. Tizenötödik volt a széki-hun Barót sámán. Mint
duru-sámán, vagyis szövetségi pap, ő ügyelt arra, hogy a csoport mindenben megtartsa
az Öregek tanácsának rendelkezéseit. Tizenhatodik volt a kaza-hun Pozsega. Mint
barus-sámán, vagyis jövendőmondópap, ő nyilatkozott minden új út előtt a
lehetőségekről. A tizenhetedik a török Kökénd nazir, vagyis istenidéző pap volt.
Fogadalma és beavatottsága tiltotta a nősülést. Az anyja és esetleg az apja is csuvas volt,
ezért mindenki csuvasnak tartotta. A tizennyolcadik volt Lindva sámán. Az anyja hanti
volt, de az apjára való tekintettel a letteknél nevelkedett. Ő volt a bán, vagyis az őrségek
papja. A csoportot oldalról biztosította. A tizenkilencedik Déva tárkány, tatár kovács-
pap volt. Ő viselt gondot a szekerekre és a lószerszámokra. A huszadik volt a vepsze
törzsből származó Regöly vajda sámán, vagyis kalandozó pap. A rokonlátogatás végén
Buharata fősámánhoz kellett volna vinnie a Melegforrások birodalmáról szóló
jelentését. A huszonegyedik volt Gara harka, a bíró-pap. Ő simította el az ellentéteket, ő
mondta ki a végső szót. Kaza-hun anyától született ujgur fiatalember volt. A
huszonkettedik volt Lébén avar igric-sámán, vagyis éneklő pap. Ő vezette a vallási
szertartásokat. Titokban az ősmagyar vallás híve volt. Nem mert a lányokra nézni, csak
énekelt. A huszonharmadik volt Simánd, a kun származású abakán, vagyis őrség-pap.
Éjjelenkint mindig virrasztott. A huszonnegyedik volt a lett törzsbeli Locsmánd jaku-
sámán, vagyis összekötőpap. Ő fogta össze a sámánokat és gyűjtötte a négy égtáj felé
menő kalandozók rovásait. Pácska aranyasszony-sámán a mari törzsből származott.
Virágos ifjúsági aranyasszony utasításait követve mindig ügyelt rá, hogy a Földanya
ünnepeit megtartsák. Ő volt a huszonötödik, de csak 24 sámán maradhatott a
melegforrásoknál. Egynek feltétlenül vissza kellett térnie a jelentéssel Ordoszba. Utána
aztán vissza is térhetett a melegforrásokhoz. Ha pedig valaki közben meghalt, Tordas és
Kaginka csoportjából a létszámot ki kellett egészíteni. Uruk fiai azért indítottak Nippur,
Uruk, Umma és Susa városából 24 főből álló csoportot, hogy tisztázódjék, meddig lehet
eljutni szamár-vontatta, tömör kerekű szekerekkel. Hat szekér Szumír fejedelemtől
kapott csónakot is vitt. Ezek pihenő alkalmával fedélül szolgáltak; folyón való átkeléskor
szállítóeszközül.

Mivel Kaginka volt aranyasszony férjhez ment Tordas pateszihez, ő helyette


Nippurból Kudzsir került Cinegés csoportjához azzal a feladattal, hogy valamelyik
jelentést majd juttassa el Nippurba. A Van tónál Kudzsir és Dahai kíséretéhez még egy
újjabb, ősmagyar vallást követő csoport csatlakozott. Ezek Magyarkára igyekeztek, az
ottani templomszentelési ünnepre. A hun törzsszövetség első századában a 20.
medvetoros évtől a 38.-ig 400 lovas járt a melegforrások birodalmában és közülük 240
ott is maradt. Az ötödik alkalommal is százan látogattak el oda. De húsz-évenként egy-
egy 20-25 főből álló csoport hírt vitt az ordoszi sámán központnak. Most, a 486.
medvetoros évben nem fenyegetett ragály, így 25-25 lovas indulhatott útnak minden
égtáj felé. Buharata arra számított, hogy 25 lovas mellé a gazdag hun települések is
adnak legalább 75 lovast, már csak azért is, hogy ők legyenek többségben. De
várakozásában csalódott, a csoportokat máshonnan kellett kiegészíteni. Mialatt
Buharata délen járt, Ködör és Cinegés jól összebarátkozott az ataiszi sakák utódaival. A
parszi-pamir-szkíták hajlandók voltak a létszámot kiegészíteni. Ködörhöz kurd és
pamír-szkíták csatlakoztak. Cinegés az uruki Tordas pateszivel és Kaginka
aranyasszonnyal Agadin és az Akháj birodalmon keresztül vonult célja felé; Kudzsir
pateszi Dahai aranyasszonnyal szervezett egy másik csoportot nippuri, szavárd és daha
lovasokkal. Ezek 25-en voltak. Magyarkán csatlakoztak a Cinegés által vezetett, 30 főből
álló párszi-szkíta csoporthoz. Virágos ifjú aranyasszonnyal együtt 56-an voltak. A
kiegészítésekkel együtt 106 fő érkezett a melegforrásokhoz. Tisa sámánközpontban
találkoztak a 490. év medvetorán. Mire Magyarkától a Hun kapu szorosaihoz értek, a 25
ordoszi hun, 30 szkíta, 10 nippuri, 10 szavárd és 5 daha lovas egynyelvűvé vált, bár úgy-
ahogy addig is megértették egymást. 490 disznótorának közepén Kajla
lovasparancsnokkal a kőtetőről indultak el a rokonok a Biringvár-Zabari úton, hogy az
56 főből álló rokonlátogató csoportot Tisa sámánközpontba kísérjék és ott találkoz-
zanak Tordas pateszi csoportjával. Útközben elmondták, hogy mindkét birodalmat
milyen járványok sújtották. A legtöbb kisgyermeket a tarkósok egykori barlangjaiba
menekítették. A nyári szállásul szolgáló talpas házakban és boldoganyás házakban
húzták ki a veszélyes időket. Állatállományuk is megcsappant, mindig birkahúst ettek,
köles-tartalékukat is felélték, táplálkozásukat erdei gyümölccsel egészítették ki. De lenn,
a kertes házak táján sok embert elvitt a járvány. 490 medvetorának elejére megérkeztek
Tisa sámánközpontba. Ott Kajla lovasparancsnok fogadta Basa fősámán jelentését, s
közölte vele, hogy Tordas pateszivel ide beszélték meg a találkozót. Azok három nappal
azelőtt már meg is érkeztek és egy halásztanyán szállásolták el őket. Tordas dalacs-
sámán földjéről hoztak egy szelíd mackót is, de olyan falánk, hogy alig bírják etetni.

A melegforrások világában a medvetor volt a legnagyobb ünnep. Ilyenkor


az Encs folyótól kezdve Parajd-Barót vidékéig jöttek mindenünnen, nemcsak lakomázni,
hanem az aranyasszonyok jelentései alapján megtárgyalni a lehetőségeket és a
tennivalókat is. A mindennapi élet dolgaiban az asszonyoké és vezetőjüké a
nagyasszonyé volt a döntő szó, de a medvetori ünnepeken az asszonyok nem vettek részt,
ott a nagyállat-tartó harcosok tanácskoztak és döntöttek. Ebbe a tanácskozásba most
belevonták Cinegést, Kudzsirt és Tordast is, így a szokásos 25-fő helyett 28-an ültek az
Élet asztalánál. Basa fősámán előadta, hogy a 24 hun törzs szövetségében élők a velük
rokon népekkel együtt már majdnem egy töményt tesznek ki; a hegyilakó tarkósok és a
cölöplakó pákászok 10 csoportjában csaknem négy töménynyi ember van; a most
érkezettekkel együtt a melegforrások birodalmában öt töményt tesz ki a létszám. Három
tömény beszéli a hun törzsszövetségben kialakult nyelvet. Négy tömény még
lakógödrökben és cölöpökön él, de a hun törzsszövetségbe tartozók már vermekre,
épített házakban. A házaknak több mint a fele talpas ház, a többi boldoganyás. A
sámánközpontokban 400 kőépítmény áll. Az ötnapos medvetor végére úgy döntöttek,
hogy az újonnan érkezettek részére közös munkával új házakat kell építeni és így az 500.
medvetoros évre már 500, ordoszi és uruki módra épült, alsóvilággal rendelkező házuk
lesz. Az alsóvilág száraz részeiben helyezték el a kenyérmagot és a védelem céljait
szolgáló eszközöket. A házak búbos kemencével fűthetők, szárazak lesznek. Fenn a
figyelő kémény mellett őrszoba lesz. A nádfedél az esőtől és hótól védi ugyan a
boldoganyás házat, de a figyelő részt elől is, hátul is nyitva kell hagyni. A nagyasszony és
a gyermekek a házban laknak, de a nagyállattartó férfiak helye a fedett karámban, vagy
a csűrben van; a figyelőké a kürtőben. Veszély esetén ezek riasztják a férfinépet. A
települések fény-, hang- és füstjelzéssel értesítették egymást a veszélyről. Küldtek hírvivő
lovasokat is. Most 400 település jelentése érkezett be. Mindegyikben 25 személy.
Megfelelő kiképzésben részesült 100 rimalány, vagy bába. Az újonnan érkezőkkel a
települések számát 500-ra lehet emelni, minden medvetorra tehát 125 helyről jön
jelentés. Ezeket a rokonlátogatók Ordoszba viszik. Basa fősámán nagyon örült neki,
hogy Kudzsir és Tordas személyében kiváló cserepesek érkeztek; nagy szükség van
rájuk. Az edényállomány felújításával megkönnyebbül a tartalékok eltartása. Húszéven-
kint az épületeket is fel kell újítani. Szükség van ráépítési, bontási és feltöltési munkákra
is. A nyári lakásokat továbbra is pacsit-fallal, vagy döngöléssel kell építeni, de a téli
menedékhely feltétlenül kőház legyen, dombos helyen, ott, ahol van téli tüzelő is. A
nagycsaládok így mindig biztonságban lesznek a tarkósoktól, akik téli ínségükben
gyakran támadnak. Cinegés ifjúsági fejedelem Sajó-Ordoszban telepedett le a
feleségével. Biringtető várával szemben építették fel a tanyáját. Ott volt a juhtenyészete
is. A Hangony-Zabari úton minden nyáron meglátogatták a Jász síkságiakat. Borsa
harsány a sajó-ordoszi disznótoron feleségül vette Biringvár urának a leányát, Hajtát.
Velük tartott teljes gazdaságával együtt Hajta apja, Berény is. Biringvárat pedig átadta
nagycsaládos öccsének, Bellérnek. Pásztó mellől Berényhez csatlakozott egy
sokgyermekes özvegyasszony is, aki Pásztó gyűlölködő természetű nagyasszonya elől
igyekezett menekülni. Berény és a sok jószággal rendelkező Cserta asszony
leköltöztetése egész esztendőben tartott, de a végén felépült Berényvára. Borsa és Hajta
részére másik telep épült. Gyékényes és Hajnal részére a kísérő parszi-szkíta lovasok
építettek új házat. Azok később, mint családos emberek, Mátra vitéz vezetésével a
hegyek irányában építettek maguknak pacsit-falú házakat. A párszi-szkíták
letelepítésével Basa sámán arra is számított, hogy ez majd vonzani fogja az arra vetődő
párszi-szkítákat. Perjés kende-sámán még út közben, Göncön megnősült. Sajó-
Ordoszban birkanyájat, Pásztón lovat és tehenet vásárolt. Volt még pásztorgyerekük is.
Zagyva magóc Berény szállása mellé telepedett le két folyócska összefolyásánál. Az
egyiket róla nevezték el a jászok. Pásztóról hozott magának feleséget. Gyócsnak
gerendavárat építettek. Úzon ifjúsági fejedelem törzséből nősült, Sajó-Ordoszban.
Hozományul tehéncsordát és birkanyájat kapott. A pásztorok elmondták, hogy a
csordát-nyájat Pásztón keresztül kellett odahajtani, mert a szarvaskői hegyet a
földrengés nagyon megrázta és a szűk folyóvölgyet most már nem használják. Ott
pusztult akkor egy tarkós csoportbeli család. A 24 sámán közül 6 jász érdekeltségű volt,
ezek egymás közelében telepedtek le. Berény vezér lánya, Hajta, meg Cinegésnek a
felesége is jász volt és Virágos is ugyanazon a sík vidéken kapott birtokot. Így Berényvár
központtal megalakult a Jász síkság. Ezen a tájon a nyájak nagyon elszaporodtak, mert
a domb-vidékiek az árvízveszély miatt nemigen jöttek ide legeltetni. Basa sámán ezt a
vidéket Jász síkság néven vette nyilvántartásba. Kudzsir Tordas dalacs-sámán
szomszédságában telepedett le. Állattartás mellett cserepes foglalkozást is folytatott.
Csenger sámán Biked, volt arbag-sámán birodalmába került. Ott született lányt vett
feleségül a karakó nemzetségből, Devicse bacsa-sámán az úzok földjén telepedett le.
Sajó-Ordoszból nősült. Feleségével nagy birka-nyájat kapott. Zsibó Gyula pateszi
birodalmában telepedett le. Ő lett a melegforrások birodalmának sóellátója. Terebes
még Göncön megnősült a kabaroknál. A Gönc feletti hegységben telepedett le. Bars az
északi Síkságra került. Tisától Duna asszony folyamáig gyűjtötte a gyógyfüvet.

Sőreg utódai közül nősült, sok gyermek apja lett. Hant Sajó-Ordoszban állapodott
meg. Nősülése után Ipoly nevű feleségével együtt a feleségéről elnevezett folyó mellett
telepedtek le. Hód dalacs-sámánra Basa fősámán tartott igényt és Tisa sámánközpont
közelében telepítette le, hogy katona-lovas csoportot szervezzen, mert a létszám már egy
tömény fölé emelkedett és a tarkósok ellen védelemre volt szükség. Ménesei a Hódságon
legeltek. Barót sámánt Gyula pateszi birodalmába telepítették. A törzsszövetséget arról
a jól védett helyről lehetett a legjobban összefogni. Pozsegát Kerka birodalmába
irányították. Ott voltak a legnépesebb családok. Kökénd három szavárddal Tisa
közelébe került. Lindva folyton jött-ment, de a háza és családja Lindván volt. Dévát
Parajd birodalmába vitték, hogy megszervezze az ellátó részleget. Kitűnő szerszámai
altáji szokás szerint készültek. Regöly vajda-sámán Tisa központban telepedett le, de
mindig az eszében járt, hogy előbb-utóbb el kell mennie Magyarkára, mert Buharata
fősámán várja a jelentését. Gara harka hivatásbeli tennivalói nagyon megcsappantak,
mert Tisának már volt harka intézménye. Ujgur ítélő jegyzeteit átadta a fősámánnak,
hátha vehetik valami hasznát. Duna asszony folyamának kö-zelében telepedett le. A
sámánközpontból nősült. Lébény két szavárd lovassal Rajka közelébe került. Áttért az
ősmagyar vallásra és megnősült. De Tisa sámánközpont medvetorán ő vezette az éneket.
Simánd a síkságra került. Tisából vitt magának feleséget. Locsmánd a feljegyzéseket
gyűjtötte Tisában és Regöly sámánnal együtt Ordoszba vitte. Pácska aranyasszony egész
életét a törzsszövetségnek szentelte. Minden aranyasszony úgy érezte, hogy a nép
szaporodásáért ők felelősek a Földanya előtt. Pácska küldte Locsmándot Ordoszba,
Regölyt Magyarkára a jelentéssel Tordas pateszi Parajd birodalmában Kudzsirral
együtt olyan nagy edénybőséget teremtett, mint amilyen Urukban volt. Útközben a
Nagyvízen átjövet minden edényről mintát vett. Fiatalabb korában Lébény is cserepes
legény volt. Ő Encstől Garáig honosította meg az új edénymintákat. Lébény harang-
alakú avar edényeket kezdett készíteni, körbefutó vonalakkal. Kereskedő atyafisága
elhordta őket a vásárnapi alkalmakra egész Pásztó birodalmáig. Nagy jövedelemre tett
szert. Búbos kemencés kegyhelyet épített és ott ismertette a törzsekétől eltérő ősmagyar
vallást. Az öregek a kemence tüzét soha se engedték kialudni. Lébén tette szokásossá a
fejjel keletre forduló temetkezést. Perjés öccsei összevesztek a Hanguny melletti avar
közösségben, mert hatodik lovát leggyengébb öccsére, Csornára hagyta. Testvérei emiatt
gyűlölték és folyton bosszantották. De Csornát az állandó lovaglás három év alatt
rendbe hozta, és pajtásaival együtt elhatározták, hogy elmennek a melegforrásokhoz. Az
apja is vissza akart menni az avarok közül a Jászságra. Az eredeti avarok még most is a
kabarok mellett élnek, csak az izgága szakadárok költöztek el tőlük. Avar származású
anyja már meghalt, így hát jász pásztorokkal együtt elindultak a Turku és a Tura folyó
mellett Jümmönön át a gazdag hunok birodalmán keresztül Magyarkára. Mire
odaértek, már tizenkilenc jász és egy avar lovas kötötte be a lovát a nagy-karámba.
Jelentkeztek az Öregek tanácsánál. Ott értésükre adták, hogy egy párszi-szkíta
ősmagyar vallású hívő nemrég jött meg a melegvíz források tájáról, de barátaival együtt
újra készül az ottani szkíta településre. Perjés öccse, Meggyes odaajándékozta az egyik
tartalék lovát a szkítáknak, csak vigyék el őt meg a társait a melegforrások
birodalmába. Az almavirágzás ünnepe után útra keltek. Csorna parancsnoksága alatt
volt 19 jász, egy avar és négy párszi-szkíta. Mind látni akarta az állítólag nagyon
jómódban élő jászok szállásait. Almaszüret idejére Göncön voltak, onnan Sajó-
Ordoszon keresztül mentek Pásztóra. Itt Mátra avar íjász a hegytetőn elejtett egy
medvét. A hegyet el is nevezték Mátrának. A medvével állítottak be hóhulláskor
Berénybe, ahol Perjés fogadta őket és megtartották a medvetort. Perjés Meggyessel
együtt Tisára lovagolt a medvetorra s letelepedési engedélyt kértek az újonnan
jötteknek. A jász családfők száma ezzel 25-re emelkedett. Cinegés Pusztaszeren Tisa
fősámánnal együtt öt éves sámánképzéssel 48 ifjút tett vezetésre alkalmassá. Ezen a
képzésen részt vettek a 100 évenként érkező nagy csoportok leszármazói, valamint
Kudzsir és Tordas emberei, meg egy páran a most jött szkíták közül. 498-ig tartott a
szemlélődés, adatgyűjtés a Melegforrások birodalmában. Ebben a munkában részt vett
a 130 újonnan érkezett, közöttük legtöbb volt a hun törzsszövetségbeli, de volt 34 párszi-
szkíta, 25 uruki és 25 nippuri cserepes, akik beolvadtak a hun törzsszövetség népei közé.
A rimalányok jelentése szerint az 500. medvetoros évre a teljes létszám 21500 lesz.
Locsmánd mindezeket rovásba vette, hozzávéve Tisa és Cinegés külön jelentését is.
Összeállította azt a csoportot is, amelyik a jelentést elviszi Buharata fősámánnak. A
rokonlátogató csoportból elpusztult Kökénd nazír-sámán és három szkíta lovas. A
vándortör-vénynek megfelelően a testüket elhamvasztották. A kalandozók közül 125
lovas maradt a Melegvizek birodalmában. Buharata fősámán Ködör, Cinegés és
Karagasz Arvisuráját a sajátjával együtt az aranyasszonyok szentélyében helyezte el a
későbbi sámánok részére. Ezekből az adatokból minden később kiképzett sámán tudta,
ki került a Melegvízforrások birodalmába és azt a részt mennyi törzsszövetségbeli és
hány tarkós lakja.

4.
Hej rege rejtem 55. Arvisura Kr.e. 3180-3165 Bátika rovása

ARANYASSZONYOK HŐSI KÜZDELME

A 360. medvetoros évben befejeződött sámánképzésen Misztag lett a


pusztaszeri viaskodáson az első és az ifjúsági fősámán, aki Kumandi fősámán
mellett a szükséges rovásokat végezte, mivel a kunok agg, gyengén látó
főembere mellett foglalatoskodott. Ezért a szokásos kalandozásra Tónusz
besenyő sámán vezetésével Bátika aranyasszony indult el, akit a besenyő
sámán feleségül vett. Bátika és Tónusz az avar fővezérnek, Bellérnek a
városában tartották meg az esküvőjüket, de a lakodalomban Kumandi
hírtelen rosszul lett, s így az Ordosz hegyén épített kegyhelyre Misztag
beköltözött és a meghalt fősámán legnagyobb leányát feleségül vette, s ezzel
már magára vállalta a volt fősámán családjának ellátását. Mivel a megelőző
években járványos betegségek pusztítottak, most az öt évig tartó kalandozás
csupán Magyarka térségéig és innen Uruk városáig terjedt, mivel az Öregek
Tanácsa csak 48 lovas kalandozását engedélyezte. Azonban ezen kalandozást
is csak a hegységek és síkságok érintkezésének vonalában, nehogy nagyobb
veszteségek álljanak elő. Az útirányuk Ordosz és Hunnor városán keresztül
vezetett, s innen a gazdag hunok telephelyein át Magyarkáig. Mivel a rovások
mesterségében Bátika volt a járatosabb, vállalta a kalandozás lerovását. Mivel
erről a vidékről vezényelték Bami hun vitézt, aki a gazdag hunoknak egyik
fejedelmi városában, Csagiliben született, a kalandozó csoportot a saját
birodalmán át vezette. Mivel a kimelegedés az elmúlt 20 évben szokatlanul
nagy volt, a lakosság a hegyvidékekre költözött. Ugyanis annak idején Zagrosz
és Élám fejedelem népe leköltözött a hegyről lejövő síkságra, ahol a felégetett
bozót helyén a Szumér fejedelem országához hasonlóan megkezdődött a
kenyérmagvak termelése, amelynek a feldolgozását az asszonyok végezték. A
hegyekből lezúduló folyók alkalmat adtak az öntöző gazdaságok kialakítására.
Az erdőtüzek megtanították a hegyvidékieket a mészégetésre és lakóházaik
padlózatát mészhabarccsal vonták be, amely könnyen megszilárdult. Az
oldalfal szalmatörek és pelyvás-törek hozzáadásával agyagtéglákból készült.
Előbb fából 3x1 araszos formát készítettek és a falu aranyasszonyának
irányításával tenyérnyi magasságú, jól összekevert agyagmasszából téglát
készítettek. Kiszáradás után a vadászattól felmaradt férfinépek a ház
oldalfalait felépítették. Utána a falak mindkét oldalát agyagsárral bemázolták,
és színes agyagvonalakkal díszítették. Amíg az oldalfalak felhúzása
megtörtént, az ácsok összeillesztették a tetőt és a felhúzott falra ráillesztették.
Amikor Hunoron, Almák-Attyán keresztül Bugát érintésével Bamu hun vitéz
szülővárosába, Csagiliba érkeztek, az ácsok akkor fejezték be a fiatalok
házának nádazását és melléképületeik zsúpolását. Bami elmondotta, hogy a
házak átlag 3 vagy 4 öles szélességű kocka alakúak, amelyikre az ácsok 5 öles
gerendákat raknak fel, s erre 6 öles tartógerendákat raknak fel kúposan és
erre háncsolják fel a nád-kötegeket vagy szalmakötegeket, amelyet a
zsúpkészítők szoktak elvégezni. Ezeket állati inakkal kötik össze és gondosan
egymás mellé illesztik. Amíg a hunok erre a vidékre nem érkeztek, a házak
szabálytalanul össze-vissza épültek. Most azonban az Öregek tanácsán
elbeszélték, hogy 5 év alatt utcasorokat építettek Csagiliben. Ha az öregebbek
házai szabálytalanul voltak is, most az ifjúság házait egyvonalban építették.
Így a 24 ó-ház mellett 24 ifjúsági házat építettek. Így a domb alján az öregek
házai állottak szabálytalanul, míg a dombtetőn a fiatalok háza egyvonalban és
a házak előtt az út, a csapások sokaságával. Így minden portán felül az ifjúság
házai, míg a védett, domb alatti házakban az öregek házai és köztük a
melléképületek portaelválasztóként épültek. Ezért az ifjak és öregek civódásai
megszűntek. Amennyiben árvízveszélyt hozott a hír, úgy az öregek is a
fiatalokhoz menekültek. Az egy sorban lévő melléképületek viszont a
szomszédokkal való veszekedéseket szüntették meg. Itt a Zagrosz és Elám
törzsek azon szokását már megszüntették, hogy az elbolhásodás miatt minden
évben új faházat építettek lakógödreik fölé, mert az épülethez szükséges fákat
hosszabb úton kellett az építkezés helyére vonszolni. Új házakat csak
nemzedékek felnövése után építettek. Ezek 20-30 medvetoros év után
következtek be. Csagili közepén állott a hun törzsszövetségbeli öregek háza,
ahol az Ordoszban kiképzett kalandozókat megvendégelték. Így minden
házhoz kettős, illetve minden portára 1 lovas jutott. Ezért úgy az öregek, mint
a fiatalok kaptak vendéget. A vendégséget az asszonyok rendezték meg
házaikban, amely arra szolgált, hogy benne főzzenek és a gyermekeket ott
neveljék. Minden házban volt egy padlózatba mélyített tűzgödör, ahol az étel-
forraló köveket megmelegítették és a mögéjük épített búbos-kemence és kürtő
a házpadláson való füstölővel. Azért volt ez az asszonyok háza, mert az
ételeket itt készítették a család részére, vagy pedig itt melegítették meg
fogyasztás előtt, hogy mindenki étkezésre alkalmas ételeket fogyaszt-hasson.
Ezért minden házhoz jégverem tartozott, ahol az asszonyok a romlandó
ételeket őrizgették. Ezért a ház mindig az asszonynépek birodalma volt,
amelyik felett a hun korszak óta az aranyasszonyok uralkodtak. Csagili
közepén, a Főtéren állt a 4 házból összeépített Öregek Tanácsának az
építménye, 4 különbejáratú helyiséggel. Mindegyik helyiség 5-5 öles volt.
Elsőben székelt a bíró, másodikban a sámán, harmadikban az Aranyasszony a
szolgálatos Rimalánnyal, míg a negyedikben a gyermekeket váró asszonyok
voltak a Rimalány felügyeletével. A tűzgödör az aranyasszonyok helyiségében
volt a búbos-kemencébe torkolló kürtővel, de a nyílások úgy voltak
megszerkesztve, hogy búbos-kemence szerűen minden helyiséget melegítettek.
Kívülről ezen ház messziről hozott pirosas agyaggal volt színezve. A bíró
perlekedő ügyekben és őrségügyekben intézkedett, míg a sámán őrizgette a
törzs névadó feljegyzéseket és a betegek között tevékenykedett, majd intézte a
hitbeli szertartásokat. Az aranyasszony intézte a vetést, az aratást és az őrlő-
helyek tisztántartását és minden asszonynak a holdtöltétől-holdtöltéig való
egyszeri háromnapos megkímélését minden munkától, s a szaporodásnál a
gyermek világrahozatalának megkönnyítését a Rimalányok által. Az ifjúsági
aranyasszony a negyedik helyiségben irányította a pihenésen lévő
asszonynépek lakásának tisztántartását és családjának étellel-itallal való
ellátását. Legfontosabb feladata azonban a “Jajpadról” lekerült asszonynépek
és az újszülöttek gondozása 5 napig. Utána az aranyasszony házában
megtörtént a névadási ünnepély. Ezen közösségi házban naponként meg
tudták mondani, mennyi a Csagili település létszáma. Most 860 aranyasszony
ünnepén (augusztus 15) Csagili lakossága 489 volt, mivel a 490. lakost Kantár
öreg-sámánt az elavult házának padlózatába kelet felé fordulva ülőhelyzetben
eltemették. Ebben a házban aztán már nem lakott senki, mert az özvegyen élő
öreg sámánnak a harcos-vadász gyermekei már mind építkeztek. Kantár
sámán a nyilvántartások szerint, 45 évet élt kíméletes életmóddal, valamint
aranyasszony napja előtt született és 45 aranyasszony-napi ünnepet élt. Ezen
központi-ház a település legmagasabb pontján volt és a bíró innen irányította a
közös vadászatokat és ellenséges kóborlók ellen Csagili védelmét, valamint, a
szamarasok földmegmunkálását innen intézte. A helyiség éjjeli őrségét ő
állította össze és a 24 tagú őrséget jól megszervezte. Ugyanis a 4 bejövő út
mellett 4 boldoganyás ház állott, ahol minden köpenyes kürtő mellől figyeltek
az éjszakába. Ezen köpenyt viselő sérültek egyike mindig figyelt, míg a másik
a nyilakat gondozta. Amint ellenséges ember vagy vad Csagilit megközelítette,
lenyilazták. Reggel pedig jelentették a bírónak az eseményeket. Ugyan-akkor
árvizeket is jelenteniük kellett, hogy a veszélyeztetett öregek a dombtetőre
kell, hogy költözzenek. Ugyanide vitték az alacsonyabban lévő állatállományt
is az árvízveszély elől. Tűz esetén azonnal intézkedtek a Tűztoronyból.

Amikor a 24 hun törzs szövetsége gazdagabb rétege Magyarkától Hunnor


városáig ezen területet meghódította, az útközben látott építkezési módokkal a
központi épületek Öregek Tanácsának helyiségeit újból építtette. Mészhabarcs
helyett alabástrom padlózattal látta el, míg a búbos-kemence szerű fűtést úgy
építették, hogy az aranyasszony házában volt a tűzgödör besüllyesztve és a
kemence melege innen ömlött a Rimalányok helyiségébe, ahol az ifjúsági
aranyasszony az új nemzedék világrajöttéről intézkedett. Innen a körfűtés a
sámán házába vezetett, ahol a betegek tartózkodtak és a sámánnak mindaddig
élelmezni kellett betegeit, amíg azok fel nem gyógyultak. Tehát a sámánnak
érdeke volt a betegeknek mielőbbi meggyógyítása, mert annál gazdagabb lett.
Végül a legkisebb fűtés a bíróhoz vezetett, ahonnan az őrségeket irányította.
Legvégül a padon lévő kürtőben és füstölőben végződött a melegítés és ez
nagyon ésszerű volt, mert a tűzőrnek nem volt szabad elaludnia. Fentiek
értelmében minden portán 3 nemzetség élt. Minden házban a nagyasszony
lakott a dombon, míg a fiatalasszony a komorában élt. Viszont a gazda a
lovakra és lábasjószágokra őrködött, s együtt aludt velük. A fiatalság a
melegebb hombárban lakott, s végül az öregek a régi házban, amelyikből, ha
az idősebbek kihaltak, újjáépítették. Tehát külön lakott a 20. év körüliig egy
csoport a nagyasszonnyal, míg a 20-40 év közötti dolgozó csoport a hombár-
komora helyiségekben, míg az öregek a kímélő öreg házakban, a 40 éven
felüliek éltek. Ezt a kort azonban nem mindenki élte meg, mivel a vadászat és
állattenyésztés, valamint a betegségek gyakran tizedelték a lakosságot. Igen
kíméletes étkezés és gondmentes élet mellett érte el valaki az 50. vagy 60. évet.
Amikor a hunok ezen térséget a hatalmukba kerítették, Zagrosz és Élám
törzsei csak kecskét és juhot tenyésztettek és csak ritkán fogtak be
vadmalacokat, hogy a házaknál neveljék föl őket. Szamarat viszont a
közlekedésben és tűzifahordásnál használtak fel. Utána csak a hunok
tanácsára kezdték ásóbotok összeszerelése mellett a szamárfogatos földekék
használatát. Ugyanis a hunok szumírföldön való rokonlátogatásaik alkalmával
a bőségesebb földmegmunkálást elsajátították és a Zagrosz-Élám törzseknél
bevezették. Azonban arra még egyik hun vitéz sem gondolt, hogy a
nagytiszteletnek örvendő lovas földmegmunkálást bevezesse. Ezt csak most
kísérletezték ki Ordoszban az ordoszi síkságon és a kiöregedett betört
lovakkal most mutatták be Csagili népének. Legelső teendőjük az volt, hogy a
közösségi épületet vörös-fekete állatábrázolásokkal befestették. Bemutatták az
öregebb lovakkal való mélyszántást és a lányokat a fogazott sarlók készítésére
betanították. Mivel Zagrosz és Élám népe is ataiszi eredetű népség volt, a
beszédjüket megértették és az arany-asszonyok uralma alatt élő őslakók a
hunok vezető uralmát elismerték. Hunortól Magyarkáig a lovasok útját
valamennyi törzs karbantartotta. Nekik nagy élmény volt, hogy most is
láthatták 48 kalandozni indult Ordoszban tanult ifjúnak a felvonulását.
Minden nagyobb településen, így Csagiliben is a központiasan épült
nagyházban a hunok tanyáztak a sámáni, rimalányi és őrség-adó szerveikkel
és szaporaságuk folytán egy-két lótenyésztő család, akik az Élám és Zagrosz
törzsbelieket a ló szeretetére nevelték. Ugyanis a ló volt az összekötő
alkalmatosság az egyes gazdag hun települések között, amely a 24 hun törzs
szövetségét összetartotta. Az Ordoszban elfogadott hun törzsszövetségi
törvényeket az egész hun birodalom elfogadta. Így a hegyek és síkságok
találkozó vidékeken az ataiszi földművelési régi szokásokat meghonosították.
Mivel itt nagy volt a hegyekből lezúduló folyók vízbősége, a síkságon öntözéses
földművelésre tértek át, míg a dombos vidékeken lépcsőzetes
földmegmunkálást végeztek. Sok helyen a lépcsőzetes öntöző műveket is
bevezették. Most pedig az ásóbotok és földpiszkáló dorongok helyett az uruki
módon való szamaras földművelést a lóval való szántásra tanították be. Így a
szamár csak teherhordó állat lett. Bár a szegényebbek továbbra is használták
kisekés szamaras földporhanyításra, amely főként szegényebbeknél lett
közkedvelt, de a gazdag hunok szívesen álltak át a nagyekés lovas
földművelésre. Házak építésénél áttértek a kisebb 2 x l araszos és tenyérnyi
vastag pelyvás vályogtéglák készítésére, amivel az asszonyok is szívesen
dolgozhattak. Az ereszeket a bőséges fagerendákkal meghosszabbították és így
az ordoszi kísérletezés után a 15-20 éves házak használhatóságát 60-80 évre
tolták ki. Tehát ha egy fiatal házaspárnak új házat építettek, az akkori
szójárás szerint ezen ház a lakót túlságosan kiszolgálta. Ha valamelyik házból
az öregek kihaltak, úgy azokat szétszedve a magasabb rétegekben lévő
vályogtéglákat még fel tudták használni. Az alacsonyabb réteget
melléképületekre szánták, míg a legelső 5 sort talajvíz, magasítási
elgondolásból szétterítették. Így a rájuk épített újabb házaknak a talaj-szintje
mindig magasodott és szárazabb lett. Sok esetben az újjáépített Öregházakat
csak hombároknak, azaz élelemtárolásnak használták. Mindenütt, ahol a
hunok megjelentek Hunnor és Magyarka között, bevezették a törzsenkénti
tárkányrovást, míg a képzettebb sámánok a törzsi székhelyeken fősámáni
rovást végeztek. Ezért a sámánok a földmegmunkálási részesedést
tárkányrovással végezték, de a fősámánnak küldött jelentéseket csak fősámáni
rovással végezték. Az újonnan alakult törzsek előszeretettel alkalmazták a
törzset jelképező szobrocskákat, amelyeket a házak szentélyeiben helyeztek el.
Ennek alapján a sámánok az élelmiszer termelésének irányítói lettek és az
igazságos szétosztást végezték. A bírónak viszont a hun telepek védelme volt a
legnagyobb feladata. Mivel a települések belső élete a település
aranyasszonyának kezében futott össze, a hun-telepek belső irányítása az ő
kezükben összpontosult. Annál is inkább, mivel megjelent a ló, mint távolsági
összekötő kapocs. A lovasok könnyebben meg tudták védeni a törzsek
településeit. Eleinte a ménesekből kikerült lovak, csupán hátaslovak, majd
szekér-járatok igavonói lettek, s végü1 már a szamárfogatok helyett
terményszállításra és igás fogatoknak is felhasználták a kiöregedett lovakat, de
legvégül szántásra. Mivel férfiak legmegterhelőbb feladata a vadászat volt, az
aranyasszonyok az aranyasszony-sámánnal a vadászat eredményét
nyilvántartotta, de ugyanakkor az asszonycsapatok munkáját is ellenőriztette.
Az őrségek elszámolása külön juttatásokkal járt. A távolsági hun
kereskedelem irányítására kísérő lovasokat szerveztek. Tíz hun település lett
“Tíz nyíl szövetség” címen a település egysége. Ehhez járult 1 fakitermelő
telephely és egy folyó mellett 1 halásztelepülés. Így a szövetség már 12
településből állott, amelyiknek mindegyik sámánja más-más kiképzést kapott,
minden két “Tíz nyíl szövetségi” csoport alkotott 1-1 24 hun törzsszövetségi
egységet és a 25. település volt a vezéri főváros, ahol a vezető hun nemesek
kiképzése folyt. Minden vezéri szállásterület 1 tömény lakost számlált az
elaggottakon kívül. Amennyiben a létszámuk emelkedett, újabb vezéri “Tíz
nyíl szövetséget” alapítottak. Ezeket a kiképzésen lévő rovást ismerő
fiatalokból állították össze, akik az új települések őslakóit, az írnok-kiképzett
ifjak irányítani tudták. Így a 24 hun törzsszövetség területe folyton
növekedett. Az összekötő kapocs viszont a nagy lóállomány lett, mint a
leggyorsabb közlekedési eszköz. Ezeken a vezéri szállásokon a lóval
rendelkező és kiképzésre beküldött hun ifjak elsősorban lovagolni, számolni és
róni tanultak meg és a hadviselés művészetét sajátították el. Egyik
intézkedésük az volt, hogy a vályogtéglák készítéséhez csupán a törek és
pelyva használatát engedélyezték, mivel a nagy lóállománynak a búza és
árpaszalmára szükségük volt egyrészt aljazónak és az állások befedésére,
mivel azok vastagon való alkalmazása meleget adott. Viszont tartaléknak is
kellett, mivel az ellenséges törzsek azt gyakran felgyújtották. Minden
telephelyen alkalmazták a kiképzett kovásokat, akik a tűz csiholásához és
sarlók készítéséhez értettek. Így vezették be a honfoglaló hunok például a
fogazott sarlók gyártását, mert ezzel a búza, az árpa és a zab sarlózását
meggyorsították és megkönnyítették. Némelyik kovásnál százszámra állottak a
hombárban a kovás sarlók, amivel a kopásokat pótolták. Ezen kovások
például megszervezték a tűzőrző szentélyeket, amelyiket rimalányok őriztek.
Ezen a vidéken érdekes dolgokat figyeltek meg a kalandozók, amelyik aztán az
egész Csagili-Bami vidékre érvényes volt. Módosabb öreg házaspárok a
tűzőrzőhely közelében magukhoz édesgették a fiatal leányokat, hogy a
homokpergős pihenőjüket ott töltsék. Igen ám, de a gazduramnak is voltak
kedvenc unokái és azok barátai, akik már most kezdtek a rimalányok körül
legyeskedni. Éltük alkonya miatt búslakodó öregek szinte megfiatalodtak a
fiatalok nevetésétől, mivel nekik a régi idők játékait elmesélték és a fiatalokat
az ártatlannak látszó fiatalságukat jellemző játékokra megtanították. Így
aztán már a reggeli kakasszó riasztotta szét a fiatalokat a sok játékban, mert a
szigorú bíró a fiatalságot munkára vezényelte. Amíg a Zagrosz és Élám
törzsek maradékai a házuk agyagpadlójába temetkeztek, a hunoknak az volt a
szokása, hogy halottjaikat elégették. Viszont az összegyűlt porukat egy díszes
edényben a szentélyeikben sokáig őrizgették. Kalandozáskor elhunytak
elégetett pormaradványait egyszerű harcosoknál a vízbe szórták, míg a
sámánok és írás-rovás mesterségében járatos személyeket egy hegyen
szétszórták, hogy a porukat szerteszét vigye a szél, s így állatok, vagy emberek
szervezetében tovább éljenek.

Az asszonyokét viszont az öntözési csatornákba szórták bele, hogy a


termelvényeikben tovább éljenek. Az ataiszi törzsek 6 soros árpát termeltek és
Uruk városából hozott érces búzát. A hegyi őslakók viszont az ott honos 2
soros árpát, de azt az ataiszi és hun törzsek megjelenése után sem hagyták
abba, mivel a 2 soros árpából készített árpalepények, vagy árpakása sokkal
jobb ízű volt, mint a hatsoros uruki árpa, de az uruki búzát szívesen ették,
mivel az laktatóbb volt. Kurd vezér hegyi népe ebben az időben eladásra is
készített csereként hajlított, sima és fogazott sarlókat és a hegyi törzsek által
készített árpapogácsákért szívesen adtak az uruki búzából magvakat, hogy
azokat a hegyi tisztásokon szintén vessenek. Ház mögötti kertekben azonban
még mindig használtak ásóbotot, fakapákat és fába süllyesztett aratókéseket.
Az állattartók viszont kis falapátokat is alkalmaztak. A nagyházak kétrészesek
voltak. Egyikben volt a tűzgödör és búboskemence, míg a másik részben volt
az agyaggödörrel ellátott női lakhely, amelyet kisebb család esetén hombárnak
is neveztek, ahová az asszonynépek hamvassal hordták be a learatott
terményt, de a nagyobb új családoknál az agyagvermes női lakhelyeket a
hombároktól különválasztották. Félszer alatt aztán cséphadarókkal az Élet-
magvakat kicsépelték és agyagedényekben kiszáradva az agyagvermekben
tárolták. Tehát a nagyházban volt a fűtéses tűzőrzés, amelyiknek a kürtő
kéménye a másik, azaz kis-hombárt is melegítette. Amíg a búboskemence a
gyermekek nyughelye volt, addig a másik helyiség, néha az agyag-vermes
kishombár a pörkölt-magvas kis-veremmel, míg az ebből nyíló nagy hombár a
család éléstára volt a nagy agyagvermekkel, ahol cserépedényekben az egész
évre való szemes terményt tárolták. A félszer volt az asszonyok munkahelye,
ahol kőmozsár, dörzsölőkövek és őrlőkövek, amellyel a lepénynek valót
elkészítették. Voltak olyan házak, ahol még télen is nem a nagyházban
pörkölték a búza-árpa szemeket, hanem a félszer alatt lévő
pörkölőkemencékben és nyáron a pörkölő kinti kemencét bogácsa-sütő
kemencének is felhasználták. Ezen lepény és bogácsa-sütő kemencéket már a
24 hun törzsszövetség uralma alatt sajátították el. A kisgyermekeket, de a
serdülőket is főként tejben sült búzakásával etették meg és csak pendelben
futó gyermek korukban étették meg lepénnyel. Ugyanekkor kezdték a
búzaverem falát is kiégetni, hogy az szárazabb legyen. A sütés és főzés főként
hidegebb időszakban mindig a nagyházban történt. Így a hatalmas
sütőkemencék elviselhető nagy meleget is adtak és a gyermekek a kuckóban
soha nem fáztak meg. Ennek a közelében végezték a forraló kövekkel való
húspuhítást és később a húsok főzését. A gyermekek a kuckó-padka szélén
ettek a kis bögrécskéikből, és annak tálkájából ették a puha húsokat. Amikor
már erős fogazattal bírtak, a családfő az evőpadhoz ültethetőnek tartotta, már
keményebb húsokat is adtak a kezükbe, melyet elrágcsáltak. Amelyik étel nem
fogyott el, azt a kutyának kivetették minden háznak a kutyaóljába. Amíg az
asszonyok munkája az aranyasszony irányítása alatt az Élet-magvak
megtermelése volt, addig a Zágrosz és Élám törzseknél a férfiak vadászattal
foglalkoztak. Fő táplálékuk a vadkecske, vadjuh, gazella és vaddisznó volt.
Leghamarabb az árván maradt farkasok kiskölykeit fogták be a házaik
őrzésére, mivel a gyermekek ezeket minden telephelyen megszelídítették.
Utána kiskecskéket neveltek fel házaik közelében, zárt ólakban, majd ezeket
később nyájakban legeltették. Ez adta a családnak a tejet. A vadjuhot és
vaddisznókat nehezebb volt megszelídíteni, de végül ezek is a ház mögötti
ólakban nyertek otthont. Már akkor könnyebb volt az élámiak helyzete,
amikor nyájakban őrizték a tejet és húst adó házi-állatjaikat. Ekkor még a
vadászott rókát és farkast is megették, sőt éhínség esetében még a kutyákat is.
Amikor az ataiszi népek telepei megjelentek, már a szamarakat is
háziállatként tartották, de csak a gazdag hunok hozták magukkal a lovakat és
szarvasmarhákat, amelyet szent állatként tiszteltek az őslakók. Ezeknek még a
csontjait is porrá égették, és azokat földjeiken elhintették. Amikor a hunok
megjelentek, elkezdődött az ordoszi köles termelése, amelyet leghamarabb
elfogyasztottak egy szemig és az árpa-búza szemeket hagyták jobban
kiszáradni és fedett csűrökben, kazlakban is tárolni. Megkezdődött nagy
őrlőköveken a magvak dörzsölésével való finomítás és végül a lisztből való
kenyérsütés, amely a gyomorbántalmakat csökkentette. Ordoszi hatásra az
ólakbani állattartások szaporodtak nyáron kinti legeltetéssel, de már Ordosz
hatására tavaszi és sarjú füveket is szárítottak télire és az állattartást a
véletlenre már nem bízták. Téli szállásként az Öregek üresen maradt házát és
a határmezsgyét kitöltő kisebb nagyállattartó ólakat használták fel, hogy a
család tejellátását minden reggel biztosítani tudják. Tehát a vadtartásos
karámok mellett házi szükségletre tehenet és fejőkecskéket is tartottak. Amíg
a háziállatok tejét a család fogyasztotta el, addig a karámok tejhozamát túró,
tejföl és sajt készítésére használták és hetenként csak kétszer jöttek be vele a
falvak településeire, ahol tartós fogyasztásként használták. Érdekessége volt a
legeltetésnek azon formája, hogy reggelenként a ház közelében lévő karámból
kihajtották a juhokat, kecskéket és szarvasmarhákat, míg délben
visszahajtották. Délután a csökkent melegben újból kihajtották a hegyi
legelőkre, és este visszahajtották. Ebben nagy segítségükre volt a komondor,
kuvasz és puli kutyák elszaporodott tömege, akik nem csak a nyájakat, hanem
éjjel a házakat is őrizték. Sőt a nagyobb kutyafajták, mint a kuvasz, még a
medvével, farkassal is szembeszállt a nyájak őrizetében a külső akloknál. A
bárányoknak és kecskegidáknak külön kis karámot építettek, s így az esős és
hideg időkben is védelmezni tudták a felnövekvő állományt, csakúgy, mint a
kuckókban a gyermekeiket védelmezték. Ennek érdekében minden lakás és ól
közelében széna és szalmakazlakat egy futásnyira tartották a gyakori
tűzveszélyek miatt. Így alakultak ki a szénáskertek és szalmáskertek, gyakran
őrségekkel biztosítva. A házközelbeni karámokat kettőztetve készítették, mivel
Ordosz rájött arra, hogy ahol a jószágaik karámban kitelelnek, ott tavasz
idején már zöldségeskertet lehet készíteni. Így minden családnak volt két
karámja és két zöldségeskertje, amely a családot teljesen ellátta tűzhelyi
zöldségfélékkel. Ezek ehető részével viszont nyulat tenyésztettek fedett
ólacskákban és nyári karámokban. Szarvasmarha azonban minden 3
nemzedékes családnál csak 1-1 darab volt, míg minden falu szélén volt a bika
pajtája, amit az egyes települések állandóan cserélgettek, míg mellette a
csődörös háza volt. Amíg a szarvasmarhák szaporításával az aranyasszony,
addig a csődörrel a bíró foglalkozott. A legeltetést a bíró, míg a fejést az
aranyasszonyok irányították. Amíg a legeltetést botokkal és dárdákkal
irányították, addig az őrségeket és vadászatokat nyíllal, gerellyel és dárdával,
parittyával látták el. A központi házak közelében kaparókés-és sarlókészítő
szakember is volt alkalmazva, aki a fegyvereket is készítette, de zsákmány
esetén a tizedekből ő is részesült. Ez az ember végezte a fegyverek csiszolását
és élezését, valamint bőrfeldolgozó fiatal állatokat tudtak könnyen elejteni.
Prémes állatokra viszont csapdákat állítottak és a hurkokkal fogdosták össze.
Lesből vadászatoknál nyilakat, dárdákat és íjakat használtak. Parittyákat
csupán kisvadaknál alkalmaztak. Élelemtermelés mellett a vadászat miatt
háziiparokat is űztek. Ezért alkalmazták a kovásokat, akik mellékesen fa-és
csontszerszámokat is készítettek. A kovaköveket a legügyesebb emberek
pattintották. Ezek a pattantyúsok pengéket, kaparó fényes késeket és
nyílhegyeket készítettek. A magköveket a szakember leginkább a minden
háznál lévő szerszám-hombárokban pattintotta, hogy annak minden
maradékát fel tudják használni, akár még festéktörésre is. Ezeket a falakra
felakasztgatták. De a berakásos fogazott sarlót a szakember házánál élő állatra
cserélték be, mert ez már művészeti munkának számított. Gyaluvakarókat
külön készítettek, ahol külön csiszolókövek álltak a rendelkezésére. Ezen
kaparókésekkel az elejtett vad bőrét levakargatták, és csont simítókkal
letisztázták. Bőröket és prémeket csak ruhák készítéséhez használták. Árral
lyukakat fúrtak a kikészített anyagba és csonttűvel inakat húztak a lyukakba
és ezen munkát csontárral, és csonttűvel tovább folytatták. Ezen munkálatokat
a nagyházban nem végezték, hanem a fedél alatti színben. A darabosabb
bőrmunkákat kint végezték, de télen már a prémes ruhaféléket a nagyházban
is megvarrogatták. Nyáron, amennyiben ráértek, csak kint a félszer alatt
dolgozták ki a bőr és prémes munkát. Lapockacsontos kaparók lassan eltűntek
és az ordoszi fémszerszámokat kezdik inkább használni. Az udvari
megmunkálás gyaluvakarói mind az udvarokban folytak, ahol az ácsok már
kezdték használni a vonókéseket is, nemkülönben csont-fúrókat is használtak.
Előszeretettel a kőfejszéket is alkalmazták. Az élelem termelésének velejárója
volt a fazekas ipar, az agyagszalag tapasztások módszerével. Edényeiket
sörteecsettel festegették. Amikor a hunok átvették a hatalmat, megkezdődött
edényeik égetése kemencékben és ezzel a máglyaégetést megszüntették. Ezt
akár az újfajta zárt tűzhelyeken is elvégezhették. Azonban a cserépedény-
égetők és lepénysütők külön kemencében végezték a munkájukat a falu
közepén. Csagiliból elköszöntek a hun vezetőségtől és az Élám-Zagrosz vidéki
őslakóktól és a hozzájuk csatlakozó kísérőkkel elindultak Magyarkára az
ősmagyar vallás központjába, akikkel állandó összeköttetést tartottak fenn.
Ugyanis akárcsak Ordosz-Hunyor és Csagili között, itt is tíz-nyíl, vagy 24
nyilas falucskák sorakoztak a hegyvidékek lábainál, míg a nagyobb folyók
mellett kettős települések szerveződtek. A tíz-nyíl falvak 10 lakóházból álltak a
következő településeken, egy központi házzal és 2-3 őrházzal, tehát 14
lakóházból, míg a hun települések 24 házból, egy központi vezetőségi házból és
4 őrség boldoganyás-házból. Tehát a hun településeket úgy lehetett felismerni,
hogy 30 épületnél kevesebbet nem építettek, mivel ezek jobban védhetők
voltak. Minél közelebb értünk Magyarkához, annál inkább érezhetővé vált
aranyasszonyaik uralma. Itt, úgy a 30 házas, mint a 63 házas kettős
településeknél a települések belső életét az aranyasszonyok intézték. A ruhák
készítése teljesen az ő kezükbe futott össze. Így a nők igen tetszetős prémes
ruhákban és ékszerekkel jártak. Bami hun vitéz édesanyja volt a nagy
melegvíz melletti leghatalmasabb aranyasszoy, akit Enzeli aranyasszonynak
hívtak. Korán özvegységre jutott és 5 fia közül Bami volt a legnagyobb, aki
Atrek fejedelemnek a húgát vette el feleségül, akit Enzeli aranyasszony szintén
Ordoszba vezényelt Rimalány képzésre. Amíg Hunor városától délkeletre és
tőle Csagiliig férfiuralom volt hatalmon, addig Csagilitől kettős uralom volt az
Atrek torkolatáig, de innen Magyarkáig az Enzeli aranyasszony birodalmában
mindenütt az aranyasszonyok voltak hatalmon. Itt a 30-as vagy 63-as
háztelepülések központjában a mindenkori aranyasszony lakott, addig a
legközelebbi futásnyira épült hegyi településen lakott a bíró az őrséggel és a
templomokban való gazdasági vezetőséggel, a védelmi és vadászati
férfilakosokkal. Az egy futásnyira való településekre jártak aludni és étkezni.
Az őrparancsnok az írópapokkal együtt minden nap részt vett a közösségi
házban való tanácskozásokon, ahol az aranyasszony döntötte el munkáik
végzését, mindenkinek a meghallgatása mellett. Mindenkivel kiegyeztek, ezért
hadat Magya fejedelem megjelenésétől nem viseltek. Enzeli aranyasszony
hatalma az Atrek torkolatától Magyarkáig terjedt: a többi aranyasszonyok
szoros összefogásával. Mivel a Nagyvíz és a Hegyek között csak jó kétfutásnyi
távolság volt, a vályog házfalakat a hegyi kövek alapzatára helyezték, vagy
pedig Magyarka közelében teljesen kőházakat építettek, de azokat is 20-30
évenként átépítették. A férfinépek azonban jobban csak vadászattal és
nagyállatok tenyésztésével foglalkoztak. A kiképzett sámánok közül mindig
volt 1-1 aranyasszony-pap, aki az aranyasszony intézkedéseit végrehajtotta.
Ezt rimaszécs-papnak is nevezték. Enzeli rimaszécs volt például az első
aranyasszony, aki már hatalmának kezdetén elrendelte, hogy az esetleges
vályogfalak csakis törekkel készülhetnek, mivel a szalmát csakis a hegyek felé
lévő szérűskertekben tárolhatnak és azokat a nagyállattartók használhatják
csak fel almozásra, vagy kemencék begyújtására. Az agyaghabarcsok
hordozására bőrvödröket alkalmazott és köveknek a hordására a Buda kő-
műves fejedelem által is használt kosarakat. Leghasznosabb intézkedése pedig
az volt, hogy a síkságon épített lakásokat 20-30 évenként terítsék el és utána
csakis kőalapokra rakott házakat építsenek, pelyvás vályogból, mivel ezek
melegebbnek bizonyultak, de az őrségek lakótornyait csakis kövekből építsék
fel, tornyos figyelőkkel és ugyanúgy építsék a fejedelmi székvásárhelyeket is,
kőfalakkal körülvéve őrtornyos kapukkal. Még a nagyobb településeken is
elrendelte, hivatalosan minden ház kijárás elé kerteket alkalmazzanak az
élelmezés megkönnyítése végett. Az állatok részére vert agyagból készítsenek
ólakat. Hombárokat pedig minden esetben vályogtéglákból készítsenek.
Közösségi házak azonban csakis kőházak lehetnek központias alsó fűtéssel és
melegített szülőházakkal. Minden faluban szabad tűzhely három is legyen,
nehogy az asszonyok a lepény vagy bogácsasütésen összevesszenek. Az
asszonynépeken ne vegyen erőt a lustaság, hanem az ebédfőzés első
kötelességük legyen. Reggeli és esti étkezésről teljesen könnyű ételekről
gondoskodjanak és az őrségnek, valamint a pásztoroknak igen táplálós étkeket
készítsenek. Utazáskor száraz húskészítmények porával lássák el a férjeiket és
az őrségeket. Minden házban legyen tűzgödör és búboskemence kuckóval a
gyermekek nevelése végett. A kása, lepény, bogácsa és újfajta kenyér készítése
mellett minden eladó leányka a főzés mesterségét is megtanulja. Minden leány
3 melegítő-követ kapjon 2 levesfőző fazékkal, ugyanannyit a legény is, hogy a
külön életet gond nélkül megkezdhessék. Minden férfinép holdtöltétől-
holdtöltéig 24 kisrátó pörkölt szemet kapjon, de a nők csak húszat, mivel a
főzésnél a férfiak részéből is kóstolgatnak. Ugyancsak havonta közösből 5
kisrátó húst kapnak a férfinépek és 4 kisrátóval a nők és gyermekek. Ellenben
kisállatokat minden háznál korlátlanul tarthatnak. A rimaszécs-papnak
azonban havonként minden udvar köteles egy nyulat átadni áldozás végett.
Ebből végzi a sámán a kis vendég-látásokat. Enzeli aranyasszony, legfőbb
Rimaszécs szerint a Zagrosz barlangjaiban laktak a törzsek, csak vadászattal
és kétsoros búza és árpa gyűjtögetésével foglalkoztak, de most lent a
dombvidéken és síkság szélén már a földet megmunkálták és öntözéssel
bővebb termést értek el. Viszont a vadászat sok húst hozott szerencse folytán a
kemencébe. Amíg a férfiuralom alatt élő törzsek a nyájaik jó legelőterülete
szerint vándoroltak és így falvaikat időnként újjáépítették, az asszonyuralmi
területen az aranyasszonyok kötötték magukat az állandó lakhelyekhez és a
20-30 évenkénti újjáépítéshez. A nagyállattartóknak az állatjaik nagy száma
biztos megélhetést biztosított, viszont az élelmiszerek termelése változatos
élelmezést biztosított. Így, Tónusz-Bátika kalandozói is meggyőződhettek,
hogy amíg a helyváltoztatós Csagili birodalmában, ha jobb legelőre akadtak,
úgy a lakhelyüket 1-2 futásnyira máshová telepítették. Így a Bami vitéz
elbeszélése szerint is, ő már 25 medvetoros évében harmadik Csagili helységről
tudott, mivel a helyüket változtatták a földek kihasználása miatt. Ellenben
Enzeli birodalmában a lakóhelyek egy helyben maradtak és inkább öntözéses
földművelést végeztek és az állatjaikat más-más helyen legeltették. Így
kialakultak a nyári aklok és téli aklok szokása, s így a szemes magvak
termelése mellett elkezdték a télire való szénát és alomszalmát is a
szérűskertekben gyűjteni. Igen érdekes volt az aranyasszony-sámánok, vagy
ahogy Magyarkán hívták, az aranyasszony-papok alkalmazása az
aranyasszonyok hatáskörében. Legtöbbször Urukban képeztek ki egy pateszit,
aki aztán a Magyarkai templom-gazdaságban tanítgatta az aranyasszony-
papokat, s az írnok-képzésen minden uruki tudományt elsajátítottak. Így
Enzeli aranyasszony az enzeli templom-gazdaságban eltervezte, hogy annyi
hatsoros búzát kell termelniük kenyérnek és lepénynek és annyi kétsoros
búzát kalácsnak, amelyik a jelenlegi 720 léleknek elég lesz az új termésig.
Minden személyre havonként 1 vékás faedénnyel mértek ki szemes terményt a
közös hombárból. Mivel azonban gyümölcsgyűjtés miatt ebből még fel is
maradt, gyakran mértek ki a hatsoros búza és a két soros búza mellett
hatsoros árpát és kétsoros árpát is, hogy házaiknál a cserépkorsókban mindig
maradt megtakarított élelem, hogy az éhínségre takarékoskodjanak. Amíg
holdtölte között apróbb állatok húsát is ették, minden holdevési ünnepen a
pásztorok nagyállatot vágtak a szarvasmarha, ló, juh és kecske állományból,
mert minden pásztorember ilyenkor helyet cserélt. Az arany-asszonyok azt is
sok helyen elrendelték, hogy gyümölcsöket aszaljanak télire, az élelmezés
változatossá tételére. Az aranyasszony-papok az agyagtáblácskáikon minden
családnak nagysága szerint ellátási jegyzéket készítettek, amit aztán minden
hónapban összetörtek újrahasználás végett. Ezek a feljegyzések még a nagy-
állattartási hónapokat jelezték. Ilyenek voltak a következők:

-------------------------------------hús---------búza--------zsír-----gyümölcs

-----------------------------------(adag)-------(adag)-------(adag)-------(adag)

1. Medvetor hava ---------------8-------------8-------------2-------------2

2. Szarvastor " ------------------8-------------8-------------1-------------1

3. Bölénytor " -------------------6-------------8-árpa------2-------------2

4. Báránytor " -------------------8-------------8 -"- -------2-------------2

5. Borjútor " ---------------------6-------------8-------------1-------------2

6. Gödölyetor " ------------------6-------------6 árpa -----1------------1

7. Tehén " -------------------------4-------------4-------------1 ----------- 0


8. Aranyasszony " ---------------8-------------8-------------1 ------------0

9. Tigris " --------------------------6------------4 köles -----1------------1

10. Oroszlán " --------------------8-------------8 ------------2 -----------2

11. Halak " ------------------------8 ------------8 árpa -----2 -----------1

l2. Disznótor " --------------------8 ------------8 ------------2 ------------2

Tárkány ” --------------------------8 ------------8 ------------2 ------------2

Ezen tárkány hónapot, Lugal-oroszlán és kézműves hónapnak is hívták, mert


ekkor még a kézművesek is vadászni mentek, amikor igen nagy húsbőség volt.
A nyári hónapokban azért osztottak kevesebb hús-mennyiséget, mivel a
háziasított kisállatok is pótolták az élelmezés gondját. Szemes magvakat is
kevesebbet adtak, mert a sarlózóknak jogában állott az elhullott kalászokat
összegyűjteni, úgy a maguk, mint a kisebb állatjaik részére. Azt azonban csak
annyit gyűjthettek, amennyi férőhely volt a házaik mellék-helyiségeiben.
Település szerint változott azonban a zsír és szárított, vagy friss gyümölcsök
kiosztása a mindenkori termés szerint. Volt olyan Magyarka környéki
település, ahol csuprokban még mézet is adtak a téli ünnepekre. Viszont az
aranyasszony-sámánok szerint csak abból lehetett osztani, ami volt. Ezért a
papok kiképzésénél a fenti elosztás csak tájékoztató jellegű volt és
településenként gyakran változott. Azonban az igaz volt a kezdettől fogva,
hogy az asszonyuralmi településeken mindenkiről jobban gondoskodott az
Öregek Tanácsa, amelyik a központi közösségi házakban tanácskozott, mint a
férfiuralmi helyeken, mert igen fontos tényező volt a gyermekek felnevelése és
a nagyasszonyi udvartartás intézménye, amelyik minden vándort befogadott,
mert mindenkinek a munkájára szükség volt a fennmaradás és bőség
érdekében. Az évenkénti holdtölteszámítást Ordoszban és Magyarkán a Nagy-
Süán ünnepélyeken határozták meg a mindenkori havazások beindulását
figyelembe véve. Ezt pedig a csillagok járása döntötte el. Egy medvetoros év
tehát 12 holdtöltési, azaz holdhónapból állott és a kézművesek havából,
amelyben minden 4 évben 1 tárkánynapot tartottak és minden 100 évben, a
legalkalmasabb időben a ‘+’ Nagyszala napot. Így a csillagászati babiloni év a
hold-egyenlítő szerepénél fogva helyrebillent. Így a névadó-feljegyzések 365
napot tartottak nyilván, míg minden negyedik évben volt a tárkányok
vizsganapja és ezt minden alkalommal megünnepelték. Minden 100 évben a
beavatottak tartottak egy Nagyszala napot és ekkor a medvetoros év nem 365
illetve 366 nap volt, hanem 367 nap. Amíg eleinte a Hold hozzánk
csapódásakor 360 nap 1-1 tűzszerzési évet jelentett, ez fokozatosan emelkedett
a beavatottak szerint, de később 365 napra emelkedett, sőt 4 évenként a
tárkányképzősök napjával 366 napra egyenlítődött ki, míg minden 100 évben a
Nagyszala napjával 367-re emelkedett, s ilyenkor helyreállt az állatkép szerinti
Világhónap, amely minden 2160. évben változott. Így Joli- Tórem, azaz
Földanyánk forgása a nagy Mindenségben egyenletessé vált. Erről a pateszik
állandóan tájékoztatták a Beavatottak Rendjét.

Az aranyasszonyok hősi küzdelméhez az is hozzátartozott, hogy az


aranyasszony-papok nyilvántartották, minden településen mennyi juh, vagy
kecske tartandó, mennyi legyen később a szarvasmarha és a ló. Hányan
dolgozzanak a föld megmunkálásában, hányan a lakások felújításában,
hányan a szerszámok készítésében. Ehhez hozzájárult a falubíró által
meghatározott vadásznapok száma, a külső nagyállat tartás pásztoróráinak
száma, a csorda, a mét, a nyáj és a ménes legeltetése. A tárkány döntötte el,
hányan dolgozzanak famegmunkálással, állatbőrök feldolgozásával és
kovaeszközök készítésével. Ezen utóbbiak voltak a kovások. Vályogvetést az
asszony-népekkel végezték a pelyvások, de az aranyasszonyok rendelték el,
hány új házat kell építeni nyaranként, és hányat kell felújítani.
Almavirágzásra minden házat ki kellett meszelni és fertőtleníteni. Az
aranyasszony és bíró központi házához mindig a 16-24 fős nagycsaládok
kerültek, míg ez fokozatosan 5-7 fős családokra csökkent a faluvégeken és a
legszélén voltak a Boldoganyás őrházak, amelyekben az őrségek tartózkodtak.
Enzeli legfőbb aranyasszonynak a Rimaszécsnek városa 48 töményből állott és
1-1 tömény között 1 tömény, azaz tízezer lépés volt. Ebből a 48 tömény lélekből
1 tömény töltötte az őrszolgálatot a városban és a határok őrizetében. Enzeli
aranyasszonynak 12 ilyen érdekterülete volt, tehát Magyarkáig 576 tömény
lélek felett uralkodott és hadrakelt serege veszély esetén 12 tömény volt 120
ezredessel. Zagrosz fejedelmének támadásakor maga állt a töményei élére és
győzött. Enzeli aranyasszony szigorú rendet teremtett. Minden 3-6 házra esett
1-1 Földanya szentély. Minden szentélynek kellett kiállítani 1 lovast, teljes
fegyverzettel. Ez annyit jelentett, hogy 3 x 24, azaz 72 személyes nagycsaládos
szentély adott 1 lovast, míg a 6 x 8, azaz 48 személyes külső családok adták az
1 lovast, mert ott kevesebb volt a kisgyermek. Ha tehát 1 településen volt 12
szentély, akkor az őrség 12 lovasból állott. Ezek az őrségek ebéd után váltották
egymást tülökszó hirdetése mellett. Ezen Őrségnek voltak más feladatai is.
Ilyenek a tűzőrségek, hídőrségek és kapuőrségek.

Tehát az aranyasszonyok szervezetében egy 200-250 lakosú falunak 12 fő


őrsége volt, amely naponként változott és főként a lovasok cserélődtek. Egy
gyakorlatilag bevált törvénye volt Enzeli aranyasszonynak: “Ha egy leányod
születik, annak a családnak eggyel több fia is lesz, ha azonban fia születik
valakinek úgy az a család számára elveszett.” Ez annyit jelentett, ha leánya
felnőtt valakinek az vőlegényt hozott a családba, de ha fiú született, akkor
vérkeveredés megakadályozása végett annak el kellett mennie a falujából,
mert ami biztos, az biztos, hogy egy másik faluban egészséges vérkeveredésű
gyermekek fognak születni. Ezért Enzeli birodalmától Magyarkáig a
harcosokká nevelődött ifjakat, vagy kézműveseket a hunok térfoglalása után
1-1 lóval és fegyverzettel kiházasították. A megcsaládosodott férjhez ment
leányoknak új házat építettek az apától függetlenül az aranyasszony portáján.
Magyarkától viszont nyugat felé Sárhelyig, azaz mocsaras vidékig (Meótisz)
férfi-uralom volt a Hun-saka (szkíta) féle településeken. Itt viszont szokásban
volt a leány-szöktetés, azaz leányrablás, amelyért aztán háborúskodások
kezdődtek. Ilyen az asszonyuralmi vidékeken nem fordult elő, mivel a
családok a pelyhes állú fiúgyermekeiket munkabírásuk szerint útbaindították
más vidékekre, akik sok esetben nem látták viszont többé a szüleiket. Az
idegen férfiakat viszont minden asszonyuralmi településen szívesen fogadták.
Ezért az aranyasszonyok birodalmában a népesség nagyon elszaporodott. Itt
soha nem volt éhínség, mivel a közös gabonatárak bőségesen voltak tárolva és
a vadász szerencsétől függően a háziasított nagyállatok mindig biztosították a
húsbőséget, tehát éhínség soha nem volt. A férfi-uralom területén azonban
folytonos háborúskodás folyt a legelőterületekért és az elrabolt leányok miatt.
Itten a nő csak belső munkaerőt jelentett, míg az asszony-uralmi területen a
férfiak a nők szorgos munkáját kisegítették a kisebb, vagy nagyobb bőségnek
mértékéig. Itt élelmiszer felhalmozás volt, tehát megszűnt az éhség, míg a férfi-
uralmi részeken a háborúskodás éhséget teremtett. Ilyen helyen az
aranyasszonyok aztán Magtár őrségeket szerveztek a falu bírájával, hogy a
férfi-uralom alatt élők a közös gabonatárolásukat meg ne lophassák. Az
asszonyok a helyhezkötöttséghez ragaszkodtak, míg a férfi-uralmi területek a
legelők szerint vándoroltak. Amíg az asszonyok az aranyasszony-papjaikkal
megszervezték a munkaeszközkénti csoportokat, addig a férfiak jobban csak
az eredményes legelő vándoroltatáshoz ragaszkodtak. A helyhezkötöttség
megengedte, hogy favágó csoportok és mész, valamint szénégető csoportok
keletkezzenek a 250-500 fős faluk társadalmában, megtűrte azt is, hogy egy kis
csoport az állatok bőrének kikészítésével foglalkozzon, mások pedig
szerszámokat készítettek, majd házakat építettek a fiatalok részére, mivel az
öregek csak a régi megszokottakhoz ragaszkodtak. A leány-gyermekes szülői
otthonokba a leányok a nézeteltéréseket az ágyban megszelídítették és reggelre
a harag elmúlott. Kevesebb volt az egy családban való perlekedés. Ha a vő
makacskodott, könnyen kiadták a szűrét, mert az asszony-uralmi családokban
csak a nők voltak az állandó családtagok, bár a vándorlás sokkal kevesebb
volt, mint a férfi-uralmi területeken. Magyarkán azonban az indulatok
megszelídültek. Magyar utódai a beavatottjaik vezetésével bevezették az
Ősmagyar vallást, amely nem népfaj, hanem az egy igaz Istenben való hiten
alapult. Ezt az lsten-hitet nem kényszerítették senkire, mert az ő Istenük nem
haragos és büntető Isten volt, hanem szerető Égi-atya, akinek elgondolásait a
lábaira megrokkant Anyahita rótta le a szumírok által érthető rovásokkal az
Arvisura-lapokon és ennek az Égi eredetű hitnek sok követője volt,
amelyeknek vezetői a beavatottak voltak. Ez a kis vallási csoport a nőket
egyenrangú embereknek tartotta és az Enzeli Rimaszécs asszony-uralmi, és a
Saka birodalombeli férfi-uralom kilengéseit kissé megszelídítette. Itt nem
fordulhatott elő, hogy a férfivé lett ifjakat a szülői háztól elhajtották, mert
követelődzőekké váltak kamaszkorukban és viszont a leányokat sem rabolták
el, mint a Sakáknál, hanem az asszonynépeiket nem nevezték a sakák szerint
asszonyi állatoknak, hanem mindkét nembeli csoport egyaránt kedvessé vált a
családfők számára, amelyben az atyák jóságos családapákká váltak, akik az
asszonyok munkáját nagyon megbecsülték. Mivel a hunok és magyari népek
keresztútján épült ez a város, sok vendégfogadóval rendelkeztek, amelyek
felett a Magyarka fejedelme rendelkezett. Ez volt egyébként a város katonai
parancsnoka, akit pajzsra emelve választottak meg, az egykori Magya
fejedelem utódai közül. Vendégeket csakis a saját lovas kíséretükkel fogadták,
ezért Magyarkán soha nem háborúskodtak. Annak ellenére, hogy Magyarka
fejedelemségében már öntözéses földművelést végeztek és karámos, valamint
hidegtartásos állattenyésztésük is volt, a gyümölcsök gyűjtögetésével és
gyógynövények összeszedésével is foglalkoztak. Ez egyik legfontosabb
munkája volt az aranyasszonyoknak. Magyarka messze földön híres
gyógyítóhely volt. A vadászok feleségei az erdőknek a begyűjtéshelyeit
keresték fel a férjeik útmutatása és ellenőrzése alapján, míg a földművelő
férfiak külön gyógynövényeket termeltek, ha kellett még öntözéses
gazdaságaikban, amit aztán az asszony-népek szedegettek össze és
szárítgattak. A Zagrosz hegységig lakó Szavárd-magyar vallású hegyilakók
sok kecske és juhnyájjal rendelkeztek. A városok lakói részére sok csigát
tenyésztettek. A szerszámkészítők részére ők gyűjtötték a kovaköveket és
hordták be Magyarkára, vagy pedig sokan hegyi otthonaikban a talált
kovaköveket megmunkálták. Híres barlangi vadász volt Zanidar fejedelem,
aki a magyarkai vendéglátó házak részére mindig frissen lőtt vadakat
szállított, míg a lenyilazott apró és nagyvadak húsát a magyarkai piacon
értékesítették. Vadász-kunyhóik olyan nyújtott köralakban készültek, ahol
megbeszéléseket és Isten-áldozatokat folytattak, mert szerintük az istenek
haragudtak a szögletes kunyhókra azért, mert senkit nem akartak a sarokba
ültetni, mivel a vadász szerencse mindig másnak kedvezett és senki nem érezte
magát alsóbbrendűnek, mert a szerencse gyakran másnak is kedvezett. Ezen
vadászkunyhóknak a közepén mindig ott a mélyített magvermek és kásás
megtelt tálak. Ugyanis a frissen főtt húsokat kásával, darával és lepényekkel
ették.

A vadon termett kétsoros árpát és búzát gondosan összegyűjtögették az


aranyasszonyok vadászai, mert ezek korábban megértek és sokkal jobb ízűek
voltak, mint az öntözéses hatsoros árpa vagy búzakalász magvai, amelyet az
asszony-népek külön gyűjtögettek. A kisebb falvaknak agyagból való
építkezései 20-30 évenként mindig fejlődtek. A vadásztelepüléseik mellett lévő
állatállomány karámos tartás nyomán erdei földművelés alakult ki. Itt kezdtek
agyagedényeket és Isten-szobrocskákat is készíteni. Minden vadász-szobornál
elmaradhatatlan volt a dárdás-nyilas vadászok megörökítése. A síkságon való
földművelésnél is gyakran alkalmazták a karámos állattartást, amelynek
helyváltoztatása után zöldségeskerteket alakítottak ki. A magvermekben ilyen
helyeken csupán agyagedényeket alkalmaztak. Az aranyasszonyoknak milyen
hősies küzdelmet kellett megvívnia, hogy a vándorló vadászokat és
nyomásokban legeltetett állattenyésztőket a síkságon lévő öntözéses
gazdálkodókkal az összhangot megteremtsék. Ezt másként nem tehették, az
ataiszi egyisten hit vallása nélkül. Zanidar fejedelem örömmel üdvözölte a
Tónusz és Bátika rokonlátogató csoportját és a Tura hegyen lévő
vendégfogadóban helyezte el a kedves vendégeit. Nemsokára következett az
aratás vége és ilyen alkalommal szokták mindig megtartani a Tura-hegy
tetején a hegyi-ünnepélyt. Gyeretyán a hegyivadászok hadvezére már jelezte,
hogy az aranyasszonyok napjára lejön a szavárdok lakta hegyekből bőséges
vadászzsákmánnyal, s legényei újból a Galga lovasfejedelem leányai közül
akartak nősülni. Ugyanis Joskar aranyasszony kívánsága az volt már évek óta,
hogy a Tura hegyén megtartott leányvásár párválasztásai a legsikerültebbek.
Galga lovasfejedelem is örült, mert egy kosárra való leánya volt, s így azok is
lassanként asszonysorba kerültek. Joskar aranyasszony különösen örült az
Ordoszból jött tárkány-sámán ifjaknak, mert így a leányainak van miből
válogatnia. Mivel az egyistenhiten alapuló vallás csak a fejedelmi családok
vallása volt, így azt gondolta, hogy a beavatottságot megütő mértékű istenhit
minden erőszak nélkül terjedhet. A vendég-fogadós figyelmeztette, hogy az
ünnepélynek egyik előkészülete abból áll, hogy minden leány és legény elmegy
megfürödni az Öthegyen épített melegvizes forrásokhoz megtisztulás végett.
Ezt testi és lelki megtisztulásnak is vették. Öthegy alján két kőből épített fürdő
volt, ahol az előcsarnok búboskemencéjében emberfej nagyságú köveket
melegítettek, mikor ezek a kövek megforrósodtak, egy csúszdán vízzel ellátott
edényekbe gurították a kupolás kőfallal ellátott fürdőbe. Itt aztán a vízből
kilátszó forró köveket vízzel locsolgatták. Mindenki jól megizzadt a kupolák
alatt, majd a kifolyó langyosvíz medencéjében megfürödtek. Amikor eljött az
este, a lovasok visszatértek Magyakára és onnan díszes felvonulással mentek
külön-külön a legények és leányok a Tura hegyi ünnepélyre, hátha a
szerencséjüket megtalálják. Tura hegyére a Galga folyó népe ökrösszekereken
ment. Kalácsokkal és gyümölcsökkel bőven meg voltak a saroglyák rakva, míg
Gyeretyán népe lovas szumír-szekerekkel jött a hegyi ünnepélyre. Mivel
azonban a hunok lóállományukat nagyon kiterjesztették, az nem is volt igazi
legény, akinek lovat ne adtak volna ajándékba a szülők nősülő fiaik részére,
így minden házasulandó ifjú lóháton érkezett. Ordoszból jött vendégek és
Gyeretyán, valamint a Galga völgyéből érkezett ifjúság szakadatlanul
ünnepelte a bőséges aratás és a vadászok hegyiünnepélyét. Ezen népi szokások
minden évben öt napig tartottak és a hatodik napon tartották meg a hivatalos
esküvőket. Erre az ünnepi szokásra most Kubán szkíta és Enzeli zagroszi
fiatalsága is eljött.

Erre a díszes ünnepségre Kund szkíta-saka vezér is eljött az ikerfiaival,


Kara-Kubánnal és Kaza-Kubánnyal, akik Zanider fejedelem két leányát Sabu
és Saba fejedelmi leányokat feleségül vették. Ez volt évek óta az első alkalom,
hogy valamennyi eladó leány elkelt a Tura-hegyi leányvásáron, s még az
ötödik nap éjszakáján örök hűséget esküdtek. Az esküvői szertartások még
három nap és három éjszakán folytak, mivel nagyon sokan Tónusz ifjúsági
fősámán kegyhelyén akartak örök hűséget esküdni. Annál is inkább kapós volt
a Tónusz eskettetése, mivel ennek a látogatásnak emlékére új kegyhelyet
építettek. Utána holdtöltétől holdtöltéig nagy vadászatot rendeztek a kabard
nemzetség Badil fejedelmének hegységében. Szarvasbőgés idején azonban egy
hóval fedett hegy alatti erdőségben a Badil íjászai Zanidar fejedelmet orvul
agyonlőtték. Ugyanis Zanidar Sabu nevű leányát a Badil fia, Balkár akarta
feleségül venni, de a leányvásáron Sabu inkább Kara-Kubánt választotta.
Igaz, hogy sokan attól ijesztették, hogy ne válassza a szkíta-saka legényt, mert
akkor neki is iker-fiai fognak születni. Sabu azonban annyira szerelmes lett a
göndör hajú választottjába, hogy titokban elsőnek esküdött örök hűséget,
úgyhogy a szülei már nem tudták megakadályozni a választását. Ilyen
örömünnepek és vadászatok után gyász borult Magyarka fejedelemségére és a
legnagyobb baj az volt, hogy Joskar aranyasszony öt év alatt sem tudta
elfelejteni a forrón szeretett férjét, ezért a legközelebbi uruki csoporttal
Marina birodalmába vándorolt fiatalabb, még pártában maradt leányaival.
Fejedelemségét átadta fiának, Szukum ifjú fejedelemnek, aki a megbékélés
szellemében Badil leányát, Cserkesz fejedelmi leányt vette el feleségül és
Joskar nem akart a férjének gyilkos népével egy városban ünnepelni. Így a
jegyesség után a népes uruki csoporttal és leghűbb harcosaival a Marina felé
vették útjukat, ahol az aranyasszonyok uralma, vagyis nőuralom volt
szokásban. Három fia Ingus, Ágikán és Besse elkísérték az Etil folyóig,
amelynek partján volt a híres Szőrme-Ata vásárhely, amelynek a legnagyobb
késő őszi vásárán még részt vettek, majd onnan a fiai biztonságos
vendéglátóhelyen hagyva anyjukat és kísérő lovasait, Magyarkára
visszalovagoltak. A 865. év végét még megvárták Magyarkán a nőtlen maradt
sámáncsoport tagjai, mivel az uruki vándorlók csoportja szintén megnősült és
egy kis részűk Ordoszba indult, hogy részt vegyen a beavatottak legújabb
sámánképzésén. Az aranyasszonyok újabban érkezett csoportjának pedig egy
újabb hősi küzdelme kezdődött, hogy az uruki-magyarkai szokást
meghonosítsák.

5.
65. Arvisura. Báta rovása

UDUMU BUZOGÁNYA

A Nagysüán előzködésén Báta lett az első. Ennek jutalmáért kapta azt a


megbízást, hogy szervezze meg a dél felé irányuló tájékozódó utat. Tízévi kiképzés
után 24 ifjú lovassal indult el. Úr városában Sirgula pateszi fogadta. Ő volt az, aki
Pintorban az ő időszámításuk 750. évében a hatodik holdfogyatkozást követő napon
Dungi ifjúsági királyt királlyá kente. Sirgulát ettől kezdve öreg királynak, Dungit
összekötő királynak nevezték. Dungi Esthon és Bothon testvéri népét készült
meglátogatni. Erre az útjára meghívta Báta sámánt is 24 lovasával együtt. Dungi
elmondotta, hogy ő Ukus pateszi tanítványa, aki sokat beszélt neki a múltról.
Emlékeiből felidézte, hogy amikor Buda lett a király Úr városában, akkor Lagasban
lugalnak, azaz nagy-embernek hívták a királyt. De valójában mindenütt a pateszik
uralkodtak. Abban az időben furcsa volt az időszámításuk is. Azonban a
legfontosabb az volt, hogy van-e mit enni. A szegénység naponta csak egyszer
evett. Később, amikor a földek már jobban teremtek, többször is ehettek. A lugalok
és a pateszik elkezdték számolni előbb csak az evéseik számát, majd a fogásokat,
végül a felszolgált ételek fajtáit is. Így például Alulim, a nagy lugal 28000 féle
módon készült ételt számolt össze valamennyi étkezésében. De Dungi számítása
szerint csak 57 évet és 6 holdevést élt. Elmondta továbbá Dungi, hogy az ő
időszámításuk 210. évében a Holdanya nagysága megváltozott, és ez nagy
égiháborúkat, tengerháborgásokat okozott. Borzalmas özönvíz pusztított. Ezért a
megmaradt lakosság észak felé, a szavárdokhoz és a kurdokhoz menekült. Sokan
Mari városában találtak menedéket. Gilgames, az uruki király hősiesen küzdött a
nagy áradás ellen. Később a Hold, amikor egy üstökös újra megcsapta a farkával,
megint közelebb került a Földhöz és a 344. és 542. években újabb özönvizeket
okozott. Ezek (Kr.e. 3406 és 3208) csak kisebb özönvizek voltak, de mégis sokakat
ismét menekülésre ösztönöztek. Ezeken kívül gyakoriak voltak a kisebb áradások
is, de azokat már nem sárkánykígyónak Holdanyánkhoz való közeledése okozta.
Csillagvizsgáló pateszeink nagy zavarban voltak, mert egyik alkalommal sem
sikerült előre kiszámítaniuk a dühös sárkánykígyók érkezését.

A legrégebbi őslakók, akik mint menekültek érkeztek a Van-tó környékére,


szumíroknak nevezték magukat. Ott örömmel fogadták a menekülteket, akik aztán
később Úr népével összeházasodtak. Ilyen házasságból származott az a vezér, akit a
Van-tóiak Szumérnak neveztek. Pateszinek képezték ki. A helyzet javultával
megszervezte Szavárdban, Kurdban és Mariban is a visszavándorlást. Szumér
ökrös-fogatokon, szamarasszekereken vonult vissza a népével, s mind többen és
többen követték őket. Ataiszról származó ismeretekkel kezdtük el a csatornázásos
földművelést és az állattartást. Lovak és tevék azonban eleinte csak Kurd, Mari és
Ugarit birodalmából szállítottak épületfát és más építőanyagot, a most már
egységes Szumér királyságba. Először csak 30-40000 lakosú királyságokat
szerveztek, de Úr városának a lakossága jelenleg már 350000 körül van. Sok a
kereskedő és kézműves. A mai napig 56 városunk és 224 tanyánk van, 1891600
lakossal, tájékoztatott erről Dungi. A lakosoknak azonban csak a fele szumír, a
többi időnként felfogadott szolga. Gyakran cseréljük őket, hogy Esthon, Bothon,
Mari és Ugarit népét ilyen módon is megtanítsuk a földművelésre. Reméljük, hogy
ez előbb-utóbb mindenütt véget vet az emberevésnek. Ezt Pintorban rendelték így
el Ukus pateszi javaslatára. Ekkor rendelték el az írnokoknak, nagyobb számban
való kiképzését is. Ezt Meni király Esthonban igen szívesen fogadta, bár
meghagyta népe eredeti írását is. Jó gondolatnak tartotta, hogy a királyok és
vezetők egymás közötti érintkezését egyformán kiképzett írnokok szolgálják. A
pateszik vezette templom-gazdaságok a lépcsőzetes kegyhelyek nyilvántartása alatt
állottak. A mindenkori lugal az esti ájtatosság utáni megbeszélések alkalmával
innen irányította a csatornák közötti munkát. A közben megcsaládosodott őslakók
visszavándorlása folytán az égi-lakók tisztelőinek száma több ezerre nőtt. Ezek
saját kegyhelyeken áldozatokat és ajándékokat mutattak be. A beavatottak azt
tartották, hogy Isten csak egy van, de az égi-lakók száma töménytelen; ezért
mindenkit meghagytak a saját hitében. Eleinte, amíg termés-szűkében voltak, a
királyok a város ellátása érdekében sok háborút vívtak egy-mással, de később a
templom-gazdaságok már annyi magot tudtak termelni, hogy szűk esztendőkben az
egész Szumérföldet el tudták látni feleslegeikből, sőt kereskedtek is vele.

A feketefejűek az éj leple alatt néha megtámadták a magtárakat. Ezért Pintorban


úgy határoztak, hogy a tartalék-raktárakat a velük kereskedelmi kapcsolatban álló
településeken állítják fel, s ott ellenértékért lehet élelmiszert kapni. Legtöbbnyire
kenyeret hoztak így forgalomba. A különböző lepények sütése külön iparággá
fejlődött. Lassanként másutt is elkezdték a Szumér földön termelt terményeket
ültetni, vetni. A kereskedelem érdekeit szolgálták az írnokiskolák is. Eleinte 2000
írásjelet használtak, de a Pintori tanács az írásjeleket egyharmadára csökkentette.
Így a 665 írásjelet könnyebb volt elsajátítani. Amikor figyelmét felhívtam a 24 hun
törzs szövetségének írásjeleire Sirgula pateszinek, ő azt válaszolta: “az emberek
agya sokkal jobban csiszolódik, ha egy kicsit gondolkozniok is kell. A messze
földön kiépített írnokhálózatot nem szüntethetjük meg, mert akkor az istenek
hírszolgálatát is meg kellene szüntetnünk. Dungi fiam majd elkísér benneteket, és
saját szemetekkel fogjátok látni a szumérok fölényét.” Nyomban kiadta a parancsot,
hogy Mari és Ugarit érintésével a Hirös-kapun át menjünk Ménes birodalmába.
Útközben Dungi elmondta, majd meglátjuk, hogy UTU napisten unokája milyen
áldást adott a világnak az írás művészetével. Az írnokok tudtak összeadni, kivonni,
szorozni és osztani. Urukban és Nippurban elkezdték alkalmazni a tízes
számrendszert. Például le tudták írni az 1024 medvetoros évek számát.
Hosszúságmértékük a könyök volt; az 24 hüvelykből állott. Nagy távolsági
mértékük a dana, később a biru volt, ez a mi mértékünk szerint tízezer, azaz 1
tömény nagy lépésnek felelt meg. Terület-mértékük a sár, megfelel egy családi
zöldségeskert nagyságának. Űrmértékük a szila és a su, néhol suk. Súlymértékük a
mana, egy evésnyi köleskásának felelt meg, tehát 60 gir, vagy újabban sekel. A
templom-gazdaságokban szelíd állatokat dolgoztattak. Ismerték az ásót és kapát;
ezt marnak nevezik. Szamár-vontatta ekét használnak a termőföldek forgatására.
Ezt apinnak nevezik. Dungi rajzot is készített róla, hogy majd otthon mi is
alkalmazzuk. Amikor az állattartás fejlődése megakadt, egyrészt tisztasági okokból,
másrészt a pereskedések miatt. A helyzetet a tanyákkal oldották meg. Elkezdtek
fogazott sarlókat alkalmazni. Nádhajlékok és cölöpházak helyett áttértek a téglából
való építésre. A szolgák téglalopásai miatt bélyegzőket is használtak. Az épületfát a
hegyekben termeltették ki. Használtak bronzot, ezüstöt és más fémeket. Voltak
ezüstpénzeik is. A hajóik elöl és hátul is magasak voltak, az evezők mellett a
vitorlákat is kezdték alkalmazni. Még Ataiszból hozták magukkal a kerék ismeretét.
A kereket minden menekült nép használta; lassanként átvették a többi népek is.
Eleinte csak ezer istenük volt, de Szumér vezér bevonulása után három-ezer fölé
emelkedett a számuk. Mindenki szabadon választhatott neki tetsző istent, akár
többet is. Az ilyesmi növelte a pateszik pénz-és adományéhségét.
Az Ég istene AN volt; a levegőé ENLIL; a Holdisten NANAR. Dungi
ifjúsági összekötő kiskirálynak UTU, a Napisten volt az istene. Ezért is fűzte mély
barátság Udumuhoz, a Napbirodalom kiskirályához, akit szándékunk volt
meglátogatni. Ataiszi szokás szerint a bölcsek holdhónapokban számoltak, vagyis
az egyik holdtöltétől a másikig. Teleholddal kezdve 7 napos hetekre osztották fel a
hónapot, a napot pedig 24 danára, ezt pergőkkel mérték. A csillagászok a pateszik
templom-gazdaságaiban a napévet is bevezették. A napév és a holdhónapok közötti
különbséget átmeneti napokkal hidalták át. Minden városukról térképet készítettek
és belerajzolták az összekötő útvonalakat is. Mi is térképekkel indultunk el, hogy
Mari és Ugarit érintésével a napisten birodalmába jussunk. A pateszik növényi
gyógyszereket alkalmaztak, de ismerték a Mély-tó salétrom és hegyi só
készítményeit is. Volt tej, kígyóbőr és teknőspáncél-gyógyszerük is. Úr városából
kiindulva a Ráten folyó partján haladtunk. Messziről mindenütt téglákból épült
államok látszottak. Fallal voltak körülvéve és minden városnak 3, 5, 7 vagy 9
kapuja volt. Ezeket éjszakára lezárták. Nappal őrség ellenőrizte az érkezőket is és a
távozókat is. Minden őrségben volt egy írnok is, aki feljegyzést készített mindenről
és a lugalnak beszámolt a fontosabb eseményekről. Az Adiglat, vagyis a Tigris
folyó bal partján érkeztünk Paripa, Dabósa és Asszóur városába. Az itt lakó kurd és
hun lakosokat kértük fel, hogy a megváltozott szumér nyelvben járatos ifjak
kísérjenek bennünket Nippurba. Asszóur szent városában a kurdok ifjúsága több
nyelven is beszélt, ezt a kereskedelem hozta magával. Kis városában nagy örömmel
fogadták őket az írnokiskola volt növendékei. Mire Nippurba értek, többen voltak a
kísérők, mint a vendégek. Nippur szent városában átadták a főpateszinek Ordosz
ajándé-kait. Itt külön kísérőt kaptak, mert mindenkitől féltették a sok csatornát és
zsilipet. Adab, Surupak, Umma, Lugos, Uruk, Larsa és Úr városába csak a
főpateszi írásával lehetett belépni. Úr városát akkor teljesen körülvették a Ráten
folyó csatornái és csak a kikötőn át lehetett bejutni a városba. A fellegvár, a
templomok és paloták ámulatba ejtették a 24 hun lovast és Bátát. Most pedig, hogy
ne kellessen olyan sok ellenőrzésen átesniök, a fekete és vörös föld határán
kitaposott úton haladtak Mari városa felé. Itt jobbára Gula istennő pateszijei
orvosolták a feketefejű népeket.

Naszir város ifjú királya oroszlánvadászatra csábította a Dungi kiskirály


vendégeit. Dungi, Báta és Gyoma sámánnak sikerült sörényes oroszlánt elejteni.
Urbaba városánál a nippuri írnokiskolások egy csoportja csatlakozott hozzájuk,
hogy Dungit Meni kiskirályhoz vezessék. Kis városában csak a 344. évi
(Kr.e.3406.) özönvíz által okozott károk voltak följegyezve. Az özönvíz Uruk és Úr
városát sújtotta a legnagyobb mértékben. Mari városában lepte meg leginkább
Bátát a hatalmas templom, a zikkurat. Látta rajta a tizedik szumér város alapítására
vonatkozó feljegyzéseket, melyek kőbe vésetten állottak. A Ráten folyó itt csak egy
lófutamatnyira volt a várostól, a Rát vizének hívták. Az özönvíz itt kevés kárt tett.
Mariból is csatlakozott hozzájuk egy csoport lovas. Ugaritba, Tenbe és Szabírföldre
kísérték a rokonlátogatókat. Tenföld és Szabírföld telepesei nyelvét még tűrhetően
megértették. Szabírföldön, a Hírös-kapuban Jákó sámán csatlakozott hozzájuk a
fiaival. A Sós-tónál várta őket Meni kiskirály írnoka, Tudó. Ő a nem-rég épült
város képét mutató fővárosba kísérte a látogatókat. Itt legelőszőr Bas isten
templomába mentek és itt Báta átadta az ordosziak arany ajándékait. Meni kiskirály
ekkor Bátának ajándékozta Udumu király buzogányát, ami királyságának ötödik
évében készült. A filesztiusok támadásakor Udumu ezzel zúzta szét a hatalmas
erdőségekkel rendelkező Bél király fejét. Báta köszönettel vette az ajándékot és
megígérte, hogy Ordoszban az Öreg-isten 24 karélyos templomában fogják
elhelyezni. Utána Abidosba mentek, a poklok hasadékához. Áldoztak a
Napistennek, akinek parancsára Meni édesapja felépíttette az új fővárost, MENI
napvárost.

Teljesült a bothoniak kívánsága, hogy az egyesült királyság fővárosa az ő


területükön legyen. Ménes király első birodalomalapítása után Bothon és Esthon,
mintha szumérföld lett volna, apró kiskirályságokra bomlott. Mindenütt pateszik
alapítottak templom-gazdaságokat, de a régi napvallás papjainak írásait hűen
megőrizték, hiszen azok sok ezer évről való följegyzések voltak. Ezek a
följegyzések bőven szóltak a Feketeföld és Vörösföld örökös harcairól. A harcok a
Feketeföld győzelmével végződtek illetve Bothon és Esthon győzelmével.
Szumírban megszüntették az egyes országok közötti háborúskodásokat és Ukus
pateszi megszervezte az Íj és nyíl országát. A Nippurban tanuló diákok ezt látva,
otthon is hangoztatták az egyesülés hasznát és végül Al-Méne, Esthon ura is sorban
jobb belátásra bírta az egymással háborúskodó kiskirályokat, ráeszméltetve őket a
Vörösföld felől fenyegető veszedelemre. A Nippurban tanult Tudó a nagy cél
érdekében mezítláb, durva köntösben járta sorba a királyságokat és meggyőzte őket
az egyesülés szükségességéről. De Al-Méne, ha kellett, fegyverrel is támogatta
Tudó érveit. Az új Meni főváros felépítése után Tudó végre Bothon királyának
legkisebbik húgát vehette feleségül. Tanisz királykisasszonyt Dungi kiskirály
vezette a Napisten szentélyébe, 48 rokon lovas volt a vőfély, köztük az Ordoszt
képviselő 25 ifjú. Maga Al-Méne volt a legboldogabb, hiszen a Feketeföld népe
ezáltal egyesült az övéivel. A Vörösföld feketefejű népe addig folyton irtotta Tanisz
rokonságát. Datolya és szőlőbor hatása alatt a Dungi kíséretében lévő beavatottak
sok mindent elárultak, aminek a vendéglátók nagy hasznát vehették.

Elmondták, hogy Káltes asszony szekerén érkezett égi lakók szerint Nippur
beavatott központot, az Élet-templomát veszély fenyegeti. Ajánlatos volna tehát a
sokezer éves följegyzéseket Karnakba szállítani. Karnak eleinte csak egy kis
szentélyből állott, de Ménes király óta mindegyik király építtetett hozzá valamit.
Később az egészet fokozatosan lebontották és százévenként új szentélyt építettek.
Most Al-Méne új épületében helyezték el a Nippurban lemásolt szellemi kincseket.
Ugyanekkor idekerültek az Ordoszból hozott másolatok is, melyek az agabák és a
24 törzsből álló hun szövetség dolgaira vonatkoznak. Karnak papjai a Napisten
ünnepének harmadik napján a vendégek segítségével a régi szentély minden ládáját
átszállították az Al-Méne által építtetett új szentélybe. Karnak főpapja a Menitől
ajándékba kapott Udumu-buzogányt ekkor áldotta meg, beszédében szólt arról is,
hogy ha Nippur után Karnakot is veszély fenyegeti, Ordosz felkészülhet az Élet
templomának befogadására. A karnaki följegyzések alapján Tudó ilyesmikről
tájékoztatott: Az emberi élet akkor kezdődött Joli-Tórem földjén, amikor 432 ezer
évvel ezelőtt Kaltes asszony földjéről megjelentek az égi-lakók. Akkor a
búvárkacsa által felhozott szárazföld még egy volt. Az üvöltő sárkánykígyók égi
harca folytán azonban megmozdult az ősvíz alatti lávafolyam és szétválasztotta
Joli-Tórem szárazföldjét. A mindent éltető Napisten munkája nyomán esők
zúdultak Joli-Tórem földjére és dús élet kezdett virágzani. De újabb üvöltő
sárkánykígyó jött és magára rántotta a Holdat. Az földünkhöz csapódott, Joli-
Tórem földje megrázkódott és milliónyi porszem borította el a Napisten fényes
tekintetét. Majd eljegesedett minden. De a Nap ura nem engedett mindent
elpusztítani és Kaltes asszony bolygójáról elküldte az égi-lakókat, akik
összeházasodtak Joli-Tórem földjének lakóival. Ekkor nyílt ki az emberek agya és
elkezdtek okosan uralkodni a Földön és a vízben lakók felett. Lassanként vére
szerint mindenki 4 embercsoport valamelyikébe tartozott, de ezerszámra akadtak
köztük olyanok is, akiknek a vére visszaütött a Kaltes asszony által küldöttekére.

Akikből az égi-lakók vére kiütközött azok 3, 5, 7, 9, 11, 13, 15, 17, 19, 21, 23
és ritkán 24 karátos beavatottakká váltak. A 24-karátos, vagy karélyos
beavatottakról az Égieknek mindig tudomásuk volt, haláluk után ezeket az Égbe
ragadták. Dungi ezen elmosolyodott, de Tudót ez nem befolyásolta és így folytatta:
Ukus pateszi a nippuri följegyzésekben azt állítja, hogy a nagy özönvíz utáni
időben Gilgames ifjú királyt halála után Káltes asszony szekerén az égbe ragadták,
pedig ő csak 16 karélyos beavatott volt. Két-harmad részben égi eredetű volt és
csak egyharmad részben volt Joli-Tórem bolygóbeli beavatott; de hősiessége
folytán 24 karélyos beavatottá lett. Ataiszon a vízáradás, földrengések és
égiháborúk folytán oly nagymértékben fölemelkedett a hőmérséklet, hogy még a
jéghegyek által borított száraz földek is kettéváltak. Feljegyzéseink szerint a
menekült beavatottak rajzokat hoztak az eljegesedés előtti időkről és adatokat az
óriási embertömegek és a hatalmas állatvilág pusztulásáról.

Azután is gyakran jelentek meg az égi-lakók a Kaltes asszony szekerén; Úr


városa mellett például Oanesz haltestű csoportja a tengerbe esett. Ebből Szumérnak
lett nagy szerencséje, mert Nippur beavatott központ körül az égi birodalom
mintájára fejlett templom-gazdaságok létesültek, és ez hozta magával a jég-ár után
elharapózott emberevés megszüntetését. Karnakot lerombolhatjuk ezerszer, de
mindig újjáépítjük, és népünk nem marad megfelelő irányítás nélkül. Atlantic
elsüllyedése miatt az elözönlés veszélye fenyeget bennönket a kiéhezett Vörösföld
felöl. Ezért hát Ordosznak fel kell készülnie az Élet-templomának befogadására.
Másnap tevekaraván-kísérettel elindultunk a Hírös-kapu felé. Nagyon meglepett
bennönket, hogy egy holdtöltényi idő alatt Menhófer mester hány új palotát tudott
felépíteni Meni kiskirály városában. Tudó és Ukus pateszi elmondták, hogy egy kis
földalatti világot építenek ki, de valamennyiünknek törekednünk kellene egy-egy
nagyobb alsó-világ kiépítésére, hogy a sokezer éves följegyzéseket bármely esetre
biztonságba helyezhessük. Szabírföldön és Ten birodalmán át Ugaritba majd
Mariba érkeztünk. Onnan már kurd lovasok kísértek Paripa városán át Magyarkára
és a gazdag hun birodalom tájain gyönyörködve érkeztünk Hunor városába. Itt a
beavatottak főpapjának beszámoltunk arról, mi foglalkoztatja a karnaki
beavatottakat. Itt várt bennünket Szaduri fősámán, 24 karélyos beavatott. Közölte
velünk, hogy amikor Karnakban azok a nagyjelentőségű megbeszélések folytak,
Kaltes asszony lámpácskái fel-felröppentek Holdanyánk irányában és láthatatlan
szemecskéikkel felvették, mi történik Karnakban. Kíséretemmel most a gazdag
hunok vezéreivel Ordoszba megyünk, hogy mindent rovásba foglaljunk.

DERNŐ OSZLOPAI

(85. Arvisura)

Kr.e. 2806 Dernő ifjúsági fősámán az úz nép fia volt. Az 1234. medvetoros évben,
időszámításunk előtt 2806-ban az alábbiakat rótta le a 85. Arvisurában. Amikor
Ordoszban Imola fősámán az 1205. medvetoros évben (Kr.e. 2835) már erősen
érezte elöregedését, lovasokat küldött szerte, hogy a 24 hun törzs küldje el
Ordoszba legrátermettebb ifjait a sámán tudományok elsajátítására. Ez 5 esztendei
folytonos tanulást, s a legkülönfélébb vitézi és más szükséges tennivalók
gyakorlását jelentette. Eljött Ordoszban az ifjú sámán jelöltek lovasversenyének
ideje. A vén Imola, Biharral és a többiekkel lóra szállt, hogy Ordoszból az egynapi
lovaglásra levő Pusztaszerre menjenek. Akkor ugyanis, az 1210. medvetoros évben
(Kr.e. 2830) a törzsszövetség sámánfiainak is részt kellett venniük a versenyen,
mert el kellett dönteni azt is, hogy ki legyen a mongol Urga-Balzsán helyett a hun
törzsszövetség fővezére. Négy nehéz, küzdelmes harci feladatban a kazahun Bihar
lett az első, de a lovaglásban Urga-Balzsán leánya, Dala-Kerulen legyőzte minden
ifjú küzdőtársát. Ez a győzelem Dala-Kerulent feljogosította arra, hogy maga
választhassa meg a férjét. A szép lány Bihart választotta. Ez törvény volt, s ellene
Bihar sem tiltakozhatott volna. Három napos fényes esküvő után az Öregek
Tanácsa teljesítette Bihar kívánságát, hogy a válogatott ifjak élén felkereshesse a
Nagyhegyeken (Himaláján) túl élő, ataiszi származású rokon népet, a párszi-
szkítákat. A nagy utazásra egy esztendeig tartott a felkészülés. Dala-Kerulennek
közben két fia született. Ekkor már a Bihar távozását nem szívesen vevő Urga-
Balzsán fővezér is belenyugodott a rokonlátogatásba. Urga-Balzsán unokái
születésekor 56 éves volt. Nagy örömében szinte megfiatalodott. Boldogsága
érthető is volt, hiszen így nem szakadt magva a családjának.
Egyik unokájának a Szuha-Balzsán, a másiknak a Zsitva-Balzsán nevet adta.
Dala-Kerulen féltékenységében az égieket kérte, hogy Biharnak soha meg ne
engedjék a hűtlenséget. A Tóremek nagy része is összefogott Bihar segítségére, de
ő erről persze semmit sem tudott. Történt ezután nem nagy időre, hogy Dala-
Kerulen lóra szállt. Az égiek mind sebesebb vágtatásra ösztönözték a lovát és a
megvadult paripa egy mély szakadékba vetette Dala-Kerulent. Már csak holtan
tudták felhozni a sziklák közül. Bihar serege sziporkázó jéghegyek, szilaj folyók és
szoros völgyek világába érkezett. A sötétebb bőrű népek eleinte megbámulták a
hunok lovas seregét, sőt fehér kásával is kínálgatták a lovasokat, de amikor kiértek
a síkságra, lándzsáikkal és kövekkel támadtak rájuk. A kabar fegyverek azonban
jobbnak bizonyultak. A termékeny síkságon aztán már nagy ellenséges sereg gyűlt
össze. Az őrzők jelezték, hogy az összecsapás elkerülhetetlen. Bihar ekkor
összehívta a 24 törzs vezetőit és azt javasolta, hogy előbb csalogató harccal vonják
magukra az ellenség figyelmét, majd két oldalra szétválva nyissanak utat az íjászok
és kővetők előre felállított oszlopainak. Így azok megtörhetik a nagytestű állatokon
támadó ellenséget, utána pedig a nyilasok és csákányosok teljesen végezhetnek az
ellenség gyakorlatlan harcosaival. Ez a teljesen ismeretlen harcmodor annyira
meglepte a sötétebb bőrű harcosokat, hogy látva nagy veszteségeiket, kegyelemért
könyörögtek. A sebesültek között volt egy szőke hajú ifjú, akinek a beszédét
megértették. Ez elmondta, hogy a Nagyvíz mellett élő Ata-Isis hívő emberekhez
tartozik, de számuk az időnként fellépő betegségek miatt egyre fogy.
Bihar meglepetve válaszolta, hogy ők éppen az Ataiszból elszármazott
rokonaikat keresik. Voltak, akik előmerészkedtek az erdőkből, és ajándékot hoztak
Biharéknak annak jeléül, hogy elismerik győzelmüket. A győztesek viszont, a
rokon parszi-szkíta ifjú tolmácsolásával a tudomására hozták a legyőzött vezérnek,
hogy nem kívánják meghódolásukat, csak átvonulást kérnek, mert a rokon törzsek
felkeresése a céljuk. A tárgyalást folytató fejedelmi személyek Biharéknak
ajándékozták az elesett harcosok tehén-és bivalycsordáit és felkérték őket, hogy
lépjenek vélük szövetségre és telepedjenek le közöttük és a tengerparti rokonok
között levő síkságon, meg hogy tanítsák meg őket fegyvereik használatára. Bihar
örömmel elfogadta a felkínált szövetséget. A sötétbőrűek nagyon elcsodálkoztak
azon, hogy Biharék megeszik a lesántult teheneket és semmi bajuk se történik, nem
sújtja őket az égiek büntetése. Biharék győztes tyumenje diadalmenetben vonult
egészen a tengerig. Bihar ott a parszi-szkíta rokonoktól átvette hadrendi
szervezetüket, ami ezen a vidéken jól bevált. A megcsaládosodott harcosokat
tizedekbe és századokba telepítette. Így minden törzs 10 helységben lakott, a
tizedesek vezetésével.

Az agaba törzzsel rokonságban álló párszi-szkíták bölcs emberének


elrendezése szerint Bihar 10 ezredese 960 helység-székben uralkodott. Tíz tizedes
fölött állt egy százados, tíz százados felett pedig egy ezredes, mindegyik ezer-ezer
harcossal. Mire elmúlt az ötödik medvetoros év, a Törzsek Tanácsa elrendelte
újabb harcosok képzését. Ennek a század-és ezredszékhelyeken újabb tyument
képeztek ki az agaba-féle parszi-szkíta ifjúságból. Nagy gondot fordítottak a lovak
betanítására, hogy szükség esetén a szövetséges uralkodók kérésére két ütőképes
tyument tudjanak kiállítani. Harci fölényüket mindig tudták érvényesíteni és egy-
egy hadjárat után gazdag zsákmánnyal tértek haza. A kilencedik medvetoros évben
Hadraba indiai fejedelem sürgős segítséget kért tőlük, mert több napnyugati
fejedelem összefogva teljesen meg akarta semmisíteni féltett birodalmát és már ott
jártak félúton Bihar tartománya felé. (Feltehetőleg az afgánok elődeiről van szó.
Hadraba legnagyobb ellenfele Lahore fejedelem volt.) Szokás szerint véres kardot
hordozó futárral küldték szét a hírt. Veszélyben az újabb törzs-szövetség, Bihar
birodalma. Három nap alatt 3 tyumen: 30000 ember gyűlt össze és sietett Hadraba
segítségére. Az ötödik napon találkoztak az ellenség tömött oszlopaival. Azt
nagyon meglepte az újfajta sereg, mely nyílzáporral és gyorsan mozgó
lovasrohammal támadott. Az ellenség hamarosan megingott, 24 napig üldözték a
legyőzött sereg maradékát, majd a 25. napon az ellenség fővárosához (a mai
Delhihez) érkeztek. Csillogó, szép várak és építmények sokaságából egy újabb
sereg özönlött kifelé. De Bihar igen jó hadvezérnek bizonyult: kővetőkkel várta be
az ellenség támadását, először Hadraba fejedelem csapatai ütköztek meg az
ellenséggel, majd amikor Bihar működésbe hozta kővetőit és az ellenség
megtorpant, borzasztó lovasrohammal és nyílzáporral vetették magukat az
ellenségre. Utána a parszi-szkíták támadtak mérgezett nyilakkal. Erre az ellenség
vezére elrendelte a városba való visszavonulást. Bihar hajnalhasadtáig törette
kővetőivel a főkaput és a város leggyengébbnek ígérkező falát. Az így támadt résen
be is vonult a hun hadsereg. Hadraba kétnapos szabadrablást engedélyezett.

A hun hadsereg annyit zsákmányolt kincsből, drágaságból, hogy elvonulásukhoz


bivaly-és elefántkaravánra volt szükségük. Hadraba azonban elkövetett egy nagy
hibát. Nem temettette el a halottakat, csak fosztogatott harcosaival. Így aztán a
legyőzött birodalomban rossz betegség ütötte fel a fejét, s a hun lovasok útján
elkezdett terjedni kelet felé is. Mivel Bihar birodalma a parszi-szkíták szerint emiatt
borzalmas betegségeknek néz elébe, elrendelték az Ordosz térségébe való
visszavonulást. Parszi bölcsek számításai szerint, ha azonnal indulnak, hóolvadásra
az égig érő jéghegyekhez érhetnek, és akkor szarvasmarha-csordáikat hazavihetik a
Hun birodalomba. A parszi-szkíták ifjainak kiképzését Bihar vállalta, Dernő
ifjúsági fősámán pedig az 1210. medve-toros évben (Kr.e. 2830) a parszi
bölcsekkel együtt megkezdte a négyéves sámán-, tárkányképzést. Az agaba-féle
írások alapján megismerték a vas előállítási módját, köztük olyan vasét, amelyet
“nem esz a fene”. Ezt Ataiszban már ismerték. Kabar tárkányok megtalálták hozzá
az érceket. Ebből kiváló fegyvereket tudtak készíteni. Mire Hadraba segítségére
siettek, kiváló fegyverekkel szerelték fel az újonnan kiképzett tyumeneket is.
Győztes háborúskodásuk emlékére Hadraba fejedelem kívánságának megfelelően
Dernő emlékoszlopokat öntetett, közös győzelmük örök emlékére. Míg a nagy
győzelem utáni osztozkodás tartott, Dernő már el is készítette az arany-értékű
győzelmi oszlopokat. Elefántok erejével állították őket rendeltetési helyükre. Az
újonnan kiképzett tárkányok többsége csatlakozott az Ordosz térségébe
visszavonulókhoz, hogy kincseikkel és újonnan szerzett szaktudásukkal
gazdagítsák a Hun birodalmat. Bögölyös nyár lett, amire a napsütötte jéghegyek
közé értek és 2 évig tartott, amire Bihar fővezér és Dernő fősámán vezetésével 1
tyumen lovas helyett 20000 lovassal, 1 tyumen szekeres haddal, egy század
rimalánnyal és a legyőzöttek nyílhegykovács-citerás hadával bevonultak az Ordosz
melletti Pusztaszerre.

Pusztaszeren kicsinyített formában felállították “Dernő oszlopát”, melyet


“sohasem esz meg a fene”. De Dernő magával hozta a parszi bölcsek minden
oktatási anyagát, amellyel ott a tárkányokat képezték, és ami az új fegyverek
előállítását ismerteti. Az almavirágzás ünnepén útnak indultak biharvári
összeszámlálásakor a sámánok 20164 lovast, 3 tyumen lovat, 2 tyumen
szarvasmarhát, 10 fekete bivalyt, 1 tyumen szekeret és a családtagokkal együtt
68215 főt számláltak össze. Az aratási hálaünnep idejére ez a lélekszám már csak
65652 volt. A Pamír-szkíták útján ugyanis sokan nyugatnak mentek, a Pamír
hegység felé. Pusztaszeren még azt is megállapí-tották, hogy az életben maradt
szarvasmarha-állomány, 4950 darabot tett ki. Ezt a kiváló minőségű, szívós
állatállományt Ordoszban Imola fősámán és Urga-Balzsán fővezér felügyeletével
az igazság törvénye szerint szétosztották a törzsek között. Urga-Balzsán halála után
Bihar lett a fővezér. Urga-Balzsánt 1250-ben (Kr.e. 2790) Dernő oszlopa alá
temették nagy gyászpompával. Dernő fősámán nagyon fellendítette a 24 hun törzs
vaskészítését. Kabarföldön, Kassa tyumen-székhelyjel a vaskészítmények
előállítását oktató tárkányképzést rendeltek el. Mindenütt keresték a parszi-szkíták
lakóhelyein előfordulókhoz hasonló érceket, de olyat csak az Altájban találtak. A
további feldolgozást Vasváron végezték. Urga-Balzsán halála után a mongolok
mind ellenségesebbekké váltak, s végül a jürcsik törzseket is megnyerték Bihar
fővezér kurgánjának feldúlására. Bihar kurgánját kincseivel és holttestével együtt
kirabolták ugyan, de egy jürcsik rablót Dernő oszlopa agyonütötte. A ledőlt oszlop
a jürcsik lovas gerincét törte el. Az 1260. évben (Kr.e. 2780) Bihar csontjait a jürcsi
rablók átadták vezérüknek, az pedig a csontokat az ordoszi aranyasszony-
kegyhelyre szállíttatta. Dernő ekkor 24 napos gyászt rendelt el. Nemsokára meghalt
Dernő fősámán is és Vasvár hegyén a róla elnevezett Dernő-oszlop alatt helyezték
örök nyugalomra.

KÖTÉLNEK ÁLLT LEGÉNYEK

(A 95. Arvisurából)

Az 1430. medvetoros évben (Kr.e. 2610) Ludas fősámán Ordoszban elkezdte az


ötéves sámán-képzést. Az úz sámánok általában azon voltak, hogy a rangsorolásban
lehetőleg középre kerüljenek. Fősá-mánjaik is keveset foglalkoztak gyógyítással. A
fiatalok is inkább vállalták a deáki rovó munkát, csak szálláshelyeket ne kelljen
látogatniuk. Ilyen alkalommal össze lehet szedni sok mindenféle csúnya betegséget.
Sokkal ajánlatosabb fazekas, tűzhelyes, vagy fegyverkészítő mesterséget folytatni.
Az ilyesmi Ordoszhoz kötötte őket. Jóli-Tórem népét, az úzokat sámán tized illette
meg. A 95. fősámán Győr vitéz lett, az avar győri nemzetség lovasa. Ő, egyedül ő
nem kényszerből vett részt Pusztaszeren, a sámánképzésen. Második az úz Berény
lett, aki bal lábára sántított, ezért a kabarok Biringnek csúfolták. Az esze éles volt,
mint az úzdi kés. Győr fősámán mellett a rovásokat vállalta. Az 1435. medvetoros
évben (Kr.e. 2605) az Öregek Tanácsa engedélyezte, hogy Győr kalandozásra
vigye az ifjúságot. Vadászataik még csak eredményesek voltak, de a szemesmag-
termés szegényesnek ígérkezett. Almavirágzás előtt elindultak hát, hogy élelem
adagjuk megmaradjon az otthoniaknak, ők maguk pedig újabb vitézi tettekkel
szolganépeket szerezzenek és így gazdagítsák törzseiket. Amikor kiértek a Hangun
forrásvidékéről, egy jávorszarvas bukkant fel előttük. Üldözőbe vették. Minden
reggel feltűnt előttük, de 24 napon át hiába üldözték. A nemes állat végül egy
reggel egy termékeny völgybe érkezett. Ott egy tóban fehér testű lányok fürödtek.
Rögtön abbahagyták a szarvas üldözését s játékosan elfogyasztották a fürdőzők
reggelijét. Utána a leányokat nyeregbe kapták és egy hegyi pásztortanyához
lovagoltak velük. Itt megtelepedtek és a juhászoktól minden nap bárányhúst
követeltek. Rá kumiszt ittak. Így ment ez öt napon át. A lányoknak eleinte még
csak tetszett ez a kirándulás féle szórakozás, de az ötödik nap megkérték a juhászt,
hogy bőséges kumisszal részegítse le a vitézeket és értesítse a gazdáját, Dul-Bega
fejedelmet, hogy leányaikat rabságban tartják hun törzsi vadászok. A juhász
legkisebb fiának sikerült a kalandozók őrségét kikerülve a városba jutnia. Ott
jelentette az alánok fejedelmének, hogy mi történt fürdőző udvari népével.

Három nap múlva a hun őrség jelezte is, hogy fegyveresek közelednek, de
fehér zászlót lengetnek. Győr vitéz megkérdezte a foglyaitól, hogy ki érti az alánok
beszédét. Egy jürcsik törzsbeli juhász jelentkezett, elmondta, hogy valamikor őt
innen rabolták el a jürcsikek és ha szabaddá teszik, hajlandó beszélni az alánokkal.
(Az alánok igen távoli rokonságban álltak a hunokkal.) Dul-Bega leányai rögtön
tanácskozni kezdtek a rab fiúval, és nagyon megörültek, hogy remény van
veszélyessé vált kalandjuk békés rendezésére. Győr vitéznek a következő javaslatot
tették: “Mivel fejedelmi atyánknak igen erős serege van és a juhászakol környéke
máris körül van véve fegyveresekkel, ajánlatos volna, ha leányválasztással
férjeinkké lennétek. Meg aztán mennyivel könnyebb 50 lánynak 240 vitéz közül
választani, mint egy kétes kimenetelű öldöklő harc veszélyét vállalni.” A 24
ifjúsági vezér és a 24 sámán Győr vitéz jurtájába ment tanácskozni. Egy pergő idő
múlva tizenketten azt javasolták, hogy törjenek ki a gyűrűből, harminchatan
azonban Győr mellé állottak, aki azt mondta: “Most már vállalnunk kell a házasélet
gyötrelmeit!” Törzsenként csoportokba álltak hát és várták a leányok választását.
Öt fejedelmi lány közül Aranyos a kazahun Bénye vitézt, Kölpény Arács vitézt,
Csinos a víg Taksony vitézt, Büszke a kabar Ugocsa vitézt, Madárka, a legkisebb
pedig Győr ifjúsági vezért, az avarok szemefényét választotta. Utánuk 15 udvarbéli
leány választott férjet. Majd, újabb tanácskozás következett. Aranyosnak
mentőötlete támadt, hogy lehet igazságot tenni a 30 leány vitájában. Egy kötélre 30
csomót kötöttek. A kötéltől kétoldalt szembenézett egymással 48 harcos és 30 lány.
Sorsolás kezdődött. Annak eredménye, szerencséje szerint hívta a 30 leány a
kötélhez a neki tetsző legényt. Amikor aztán már mind a 30 legény kötélnek állt,
Berény rovósámán megörökítette, kik kerültek így össze, “kötélnek állással”. Az
ötven lány után választania kellett minden más szabad nőszemélynek is. Amíg ez a
leányvásár tartott, 168 harcos állott őrséget; amikor megszólaltak a győzelmi
kürtök, az őrállók sora közt indult meg az ifjú párok nászmenete. Színpompás
menet volt: A férjek fehér lovon vitték ifjú asszonyukat, sárga lovasok kíséretében;
a fekete lovasok és tevés harcosok díszőrséget tartottak a fővárosig. Alig ért be oda
a menet (Taskent és Kohand között állt a fővárosuk) hírnök jött a hegyekből, hogy
a harcias hegyi törzsek veszélyeztetik Dul-Bega fejedelem országát. A
fejedelemnek nem voltak fiai, tolmács útján tehát Győr vitézt kérte, hogy szervezze
meg az ország védelmét. Győr holdtöltétől holdtöltéig tartó harcban legyőzte a jó
harcos, de gyengébb fegyverzettel rendel-kező hegyi törzseket. Hihetetlen kincses
zsákmányra tettek szert. Elfoglalták a hegyi törzsek szálláshelyeit s a pamír-
szkítáktól megtanulták a szarvasbőr-ruha készítését és szarvas-agancsos sátor
felverését. (A pamir-szkíták a parszi-szkíták közül szakadtak ki, még Bihar
hadjárata előtt.) Mire eljött Joli-Tórem aratási hálaünnepe, béklyós fogságba
hurcoltak nagy tömegével indultak meg Ordosz felé. Dul-Bega megengedte, hogy
Madárka elkísérje Győr vitézt, de többi vejét és azok 26 társát feleségük kérésére
visszatartotta azért, hogy általuk szerveződjék meg a hun törzsszövetség
kereskedelme a két tábor között. A fejedelem 100 tevét adott ajándékba a
távozóknak és újfajta szemes magvakat is küldött Ordoszba. Minden törzsnek jutott
három felmálházott teve; 28 teve rakomány a Madárka hozománya volt Ordosz
további kiépítésére. Amikor az avarok és a hunok után a jászok is áttértek a
szarvastiszteletre, törvénybe iktatták, hogy e három törzs vitézei addig nem
nősülhetnek meg, amíg teljes öltözetű szarvasbőr-ruhára nem tesznek szert. A
szarvas agancsával jurtájukat kell díszíteniük, hiszen szarvas mutatta meg azt az
utat, amely jólétet hozott Ordoszba. Győr fősámán csak 12 évig élvezhette ezt a
jólétet, mert marhavészes utóbetegségben meghalt. Utol-só kívánsága az volt, hogy
a kalandozásokból hozott barackfákból a sírja fölé telepítsenek barackos erdőt, s a
barack termesztését honosítsák meg az egész Hun birodalomban. Madárka - férje
kívánságára - az agglegény Berényhez ment feleségül, s hét gyermekkel
ajándékozta meg. Berény többé nem mozdult ki Ordoszból, hanem Dul-Bega terve
szerint megszervezte a hunok kereskedelmét. Dul-Bega fővárosával és Almák-
Atyjával, valamint a Pamír-szkíták országában megtartották szoros kapcsolataikat.
De mivel a legelőterületek miatt mind gyakoribbak voltak az összetűzések, a
kazahun, avar, kun és jász törzs nagy része még az 1440. medvetoros év tavaszán
(Kr.e. 2600) elvándorolt a Huni folyóhoz (Mongóliába).

Ott Kaltes asszony tiszteletére várost alapítottak a Bombon hegy alatt (Hana
város). Ezen a hegyen Kaltes asszonynak kegyhelyet építettek és Hana itt mutatta
be minden télen szarvas-áldozatát. Amikor Bombon fővezér meghalt, emlékére egy
szarvaskövet állítottak. Később aztán leszármazottainak a sírját is szarvassal
jelölték. Ha pedig a feleségük Dul-Bega birodalmából való volt Nappal, Holddal,
vagy Csillagokkal díszítették a szarvas-síremléket. A kötélnek állt legények egy év
múlva a pamir-szkíta foglyokat felszabadították a béklyós rabságból, jó kapcsolatot
tartottak Dul-Bega fejedelem, a pamir-szkíták és az Almák-Atyja népével. Ezzel
megvetették a hunok terjeszkedésének alapjait. Berény fősámánt az úzföldi
Vasváron temették el Dernő fősámán mellé. Így egymás mellé kerültek, akik új utat
mutattak az úz népnek.

BÉKE ÉS ROKONSÁG (A 101. Arvisurából) Bóta rovása

Az 1560. medvetoros évben (Kr.e. 2480) egy úz cserépégető fazekaslegény lett az


első az ifjú sámánok vetélkedésén. Ennek előzményeihez tartozik, hogy többféle
betegség okozta veszteségek miatt két árva fiút: Sáta és Bóta cserepes-legényt
küldték az úz törzsből sámánképzésre. Egyikük sem akart menni, mert nemrégiben
a kabar Poszáda fősámán fiai marhabél-szárítási munka közben haltak meg, ami a
fiatal sámánok feladata volt. Így mindenki vonakodott a sámánság tanulásától. De a
két árvának mennie kellett. Özvegy édesanyjuk sírva engedte őket a
bizonytalanságba. Amikor Úzdról az úz vezérek szálláshelyéről útbaindították őket,
a vezéri karámból egy-egy lovat választhattak. Sáta a legszebb fekete csikót, Bóta a
legerősebb sárga csikót választotta. Elsőnek érkeztek Ordoszba és Poszáda fősámán
Sátának adta az aranyasszony mindentudó kövét. Bóta azért engedte a bátyját
elsőnek, mert ő semmiképpen sem akart tanulni. Sáta azonban késöbb átengedte
öccsének a követ, mert nem értette a rovásokat és állatokat sem akart gyógyítani. A
pusztaszeri vetélkedőn mindketten részt vettek. Sáta fekete csikója minden lovat
összeharapdosott, csak a Bóta lovát engedte akadálytalanul célba befutni. Így Bóta
lett a Nagy-süán győztese. Bóta fővezér, Sáta pedig Poszáda mellett ifjúsági
fősámán lett. A hagyományokhoz híven Sáta feleségül vette Poszáda fő-sámán
leányát, de a rovás folytatását nem vállalta. Így Bóta az 1500. medvetoros évtől
visszamenően kezdte róni a medvetorok történetét, de nem újabb meg újabb vallási
hiedelmekkel akarta bővíteni a hunok rege-világát, amint az úz rovósámánok
szokták, hanem maradandó értékű dolgokat akart megörökíteni. Mivel sokat
szenvedett árva gyermekként nőtt fel, nem volt híve a súlyos veszteségekkel járó
kalandozásoknak, hanem a békességet igyekezett keresni szomszédaikkal, a
kinajokkal. Hiszen azok se gyilkolták le az első medvetoros évben Agaba fősámán
ott maradt népét, hanem a kétkezi szűcsöket, tímárokat, kovácsokat, fazekasokat
mind életben hagyták és a földművelő agabákat is meghagyták a maguk
foglalkozásában. A Hangun jobb oldaláról gyakran jöttek kinajok Ordoszba és egy
alkalommal Bóta is kedvet kapott rá, hogy vendégségbe menjen a kinaj
cserepesekhez. Amint a kinajok ezt meghallották, meg is hívták fővárosukba. A
kinajok elmondták, mennyit szenvednek a hunok ifjúságának kalandozásai miatt,
pedig ez az öldöklés céltalan, kérik tehát Bótát, mint az ifjúság vezérét, hogy a
“béke és rokonság” szép eszméjének megfelelően tartsanak egymással jószomszédi
viszonyt. Kérésüket azzal indokolták, hogy ők is átvették a náluk maradt agabák
írástudományát és a maguk elgondolása szerint fejlesztették tovább; ugyanezt tették
mesterségeikkel is. Sokkal kevesebb özvegy és árva lesz a Hangun völgyében, ha
békességben élnek. Bótát nem csupán az áldatlan helyzet kényszere, hanem a józan
megfontolás is arra késztette, hogy rovásba vegye a kinajok kérését. Tárgyalásainak
eredményét így vitte Ordoszba. Az Öregek Tanácsa rögtön összeült és a hun
törzsszövetség vezéreinek megbízásából rovásba tették a “Béke és rokonság”
vérszerződését. Ezt Bóta így fogalmazta meg:

1. A Hangun völgyében a kinajok, agabák és hunok békességben kell, hogy


éljenek. A Hun síkságon mind a három féle népnek biztosítani kell a szabad
költözködést. 2. Gyilkosság, rablás, vagy harci zsákmányolás esetén Ordoszban
összeül egy tanács, melyben részt vesz mind a három nép és a “Béke” jegyében
rendezik a vitás kérdéseket. 3. A kinajok kérésére hun ifjakat küldenek a kinaj
tartományokba kézművességet tanulni, s mindkét részről küldenek cserébe
földművelést tanuló ifjakat is. 4. A kinajok megtanulják a kabarok üst-és
fegyverkészítő tudományát és a prémes állatok befogását. 5. Ha a tanulni küldött
ifjúság a másik népnél házasságra lép, a fiatalok szabadon választhatják meg
lakóhelyüket. Ez a lehetőség bizonyára véget vet az eddigi kalandozásoknak is,
úgyhogy ötször húsz medvetoros év alatt a “Béke” elgondolása, meg a “Rokonság”
elve alapján örökre rendeződik a két nép eddig nyugtalan élete. Amikor eljött az
első tavaszi almavirágzás, a kinajok már nem ellenségekként fogadták az eddig
csak kalandozó, hadakozó hun lovasokat, hanem megünnepelték a rokonlátogatást.
Minden új dolgot megmutattak a 3 éves kiképzésre érkezőknek és mindenben
rokonokként kezelték őket. Maga Bóta, az ifjúság vezére is elindult erős sárga
lován a cserepesekkel, s Kancsós tartományba ment fazekas mesterséget tanulni.
Nagyon érdekelte, hogyan készítik a kinajok a szép, színes cserépedényeket.

Mivel a gazdag tartomány fejedelmének sok szép leánya volt, szívesen látták
a szép külsejű Bótát. Könnyen megtanulta a kancsósi nyelvjárást is. Már az első év
végén eljegyezte a fejedelem legkisebbik leányát, Deb-Cent. Mivel Bóta közben
teljes árvaságra jutott, az Öregek tanácsa hozzájárult a házassághoz. Háromévi
mátkaság után a fiatalok Ordoszban esküdtek örök hűséget. Az esküvő után
Bótának, mint az úzok vezérének, Úzdra kellett költöznie. Itt a gazdag
menyasszony hozományával különös jólétbe kerültek. Rézöntőik már nem csak
rezet, hanem bronzot is tudtak önteni. A kinajok erre is szívesen megtanították 3 év
alatt. Sok fiatal maradt ott vőnek, de a legtöbben azért mégis visszatértek
feleségükkel Ózd-Vasvár környékére. Amikor Doboka fővezér meghalt, Bótát
választották meg fővezérnek. De azért Bótáék minden telet Ózdon töltöttek, mert
Bóta öregedő bátyja teljesen elfelejtette a rovást és így telente Bótának kellett
pótolnia a rovásokat. A nép boldogulása érdekében Bóta úgy rendelkezett, hogy a
fazekasok térjenek át színes edények készítésére, a kabarok pedig kezdjék el a
kinajok módszere szerinti bronzfegyver-gyártást. Ordosz ekkor élte fénykorát. Bóta
elrendelte, hogy a más törzsek kalandozásaiból odakerült hadifoglyokat is mind
bocsássák szabadon és, mint szabad emberek telepedjenek meg Ózdon. Így Úzd
mellett nemsokára egy kabarosan Ózdnak nevezett kézműves telep is keletkezett,
ahol a letelepedett hadifoglyok úz asszonyokkal és leányokkal kötött házasságban
éltek. Az új település fazekasai, tímárjai és rézöntői a vásárok napján minden héten
megjelentek Ordoszban, ahonnan a törzsszövetség kalmárjai mindenfelé
széthordták az úzok újfajta áruit, fegyvereit, csákányait. Közben a rokoni
kapcsolatok mind jobban megerősödtek a Hangun partján megtelepedett népek
között és Ordosz lett a “Béke és rokonság” szövetségének leggazdagabb központja.
Amikor bátyja, a meg-bénult Sáta meghalt, Bótát választották meg fősámánnak.
Ekkor Ordoszba költözött, de a fővezéri tisztséget emiatt át kellett adnia Ongának,
a pusztaszeri Nagy-süán győztesének. Onga, a kalandozások híve volt, de annyiban
mégis szót fogadott Bótának, hogy a kalandozókat észak felé irányította, nehogy a
“Béke, és rokonság” vérszerződését megsértsék. Évről évre több prém és
szarvasagancs jelent meg az ordoszi piacon. Ezt a kinajok nagy örömmel
vásárolták, s az agancsokból igen szép faragványokat készítettek. Olyan áru nem is
került az Ordoszi piacra, hogy gazdát ne cserélt volna. A vadászok az északi nagy
erdőségekben új szálláshelyeket építettek. Ezeket a nyári nagy hőségben szívesen
keresték fel az ordoszi kereskedők és a törzsek előkelői. Ha valamelyik fiatalnak a
szülei nem egyeztek bele a házasságába, a fiatalok ide költöztek, mert az erdő
mindenkinek megélhetést biztosított. Az 1595. medvetoros év (Kr.e. 2465) nyarán
a kinajok hírül hozták, hogy a meleg déli részeken felütötte fejét a “fekete halál”.
Folyóikban hemzsegnek a megfeketedett halottak. Bóta ezért elrendelte, hogy halat
senki se fogyasszon, és aki teheti családostól, állataival, kincseivel vonuljon az
északi erdőségek felé. Mire a fekete halál veszedelme elvonult a Hangun folyó
völgyéből, beköszöntött a tél.

Onga egyszer az ifjúsággal olyan messzire elkalandozott, hogy csak 3 év


múlva került elő, de a be-járt lakatlan területekről pontos képet hozott. Ezután az
ifjúság minden évben más és más vidékre kívánkozott. Ezzel az észak felé
húzódással Bóta elérte azt, hogy a hun törzsszövetség csak csekély veszteségeket
szenvedett a járványoktól. A kinajok lakossága azonban a felére csökkent. A nagy
járvány utáni időkben a “Béke és rokonság” szerződése kedvezően éreztette
hatását: A hun törzsek szövetségéből sokan visszatelepedtek a Hun síkság vidékére,
és a kinajokat fontos élelmiszerekkel segítették, megmentve a lakosságot az
éhenhalástól. Amikor az öregedő Bóta meghalt, öt fia és három leánya siratta, és az
egész úz nép elkísérte utolsó útjára. Utolsó kívánsága az volt, hogy a szívét és belső
részeit az Úzd vezéri székhely melletti kis Úzd kegyhelyen égessék el és a kinaj
császártól kapott kis arany urnában helyezzék el nyári lakának szentélyében.
Tartósított holttestét vitézei a vezéri székhelytől gyalogmenetben vitték Ordoszba.
A kinajok szép emlékművet emeltek ordoszi sírja fölé. Ott mindig nyílt rózsa, a
sámán ifjak pedig egy teljes évig vésték a rovást az emlékművén, melynek a tetején
ez ékeskedett: “BÉKE ÉS ROKONSÁG”

ALTÁJI VASFORRALÓ (A 103. Arvisurából) Arnót-Visnyó rovása

Az 1575. évi sámánképzésen (Kr.e. 2465)

Arnót, a kabarok ifjú sámánja lett az első. Előzőleg öt évig járta a kinajok vas- és
bronzkészítő szálláshelyeit, s mesterségében alapos ismeretekkel meggazdagodva tért
haza Ordoszba. Medvetor éjszakáján álmot látott: Ruda-Tórem ezeröles láncon
leereszkedett a földre és megparancsolta neki, hogy szedje a sátorfáját és menjen
északnak: ott ércben gazdag vidéket talál, és megtanítja a vasforralásra. De kabar
kovácsai meg a menyasszonya nem akartak északra menni. Ezért az égiek fekete halállal
sújtották őket. Ekkor Joli-Tórem megparancsolta Visnyónak, Bóta fősámán leányának,
hogy Arnóttal és kabar kovácsaival induljon el észak felé és az égiek vasforraló
ismereteit vegye rovásba az utódok számára. Útközben érdekes élményük volt. A
kazahun Faszeb hirtelen menekülni kényszerült: a nagy sietségben, a jurtájában nem
oltotta el a tüzet. Távozása után vihar keletkezett s a jurta tüzétől az egész hegyvidék
lángban állott. Sziklák omlottak le, égő fatörzseket temetve maguk alá. Háromnapos eső
végre eloltotta a tüzet. Játszadozó gyermekek izzó végű botokat húztak ki az
omladékból, és lovagló ugrásokkal, meg a botok forgatásával felerősítették a lángot.
Arnótnak erről Ruda-Tórem ígérete jutott az eszébe. Áthatotta a leégett vidéket és itt-
ott megolvadt ércet talált, mellette fehér hamut és megfeketedett földes fadarabokat.
Faszeb leégett jurtája helyén összeszedte azokat a fadarabokat, melyeket a környékbeli
gyermekek selypítve “faszén”-nek neveztek, s mindezt halomra rakta az eső mosta
ércvágat alján. Az ércet faszénnel rétegezte és az egészet nedves, agyagos földdel
letakarta. Odvas fa öblének mintájára agyaggal kikerekített fúvatónyílást készített és
hosszú dúckéményt tett az építményre. Ekkor odahívta az úz és a maga kabar kovácsait
minden felszerelésükkel együtt, beleértve a tömlős fújtatókat is, mert Ruda-Tórem
parancsára a Tóremek vasforraló kovácsa meg fogja őket tanítani az Ataiszban ismert
vasforralásra.

Felkészültek hát a fújtatásra. Gyermekekkel összeszedették a faszén minden


darabját, majd 25 fújtatóval ötös csoportokban felváltva fúvatták az agyagos fúvatóban
lángralobbanó faszenet. Ennek a lángja meggyújtotta és tűzzel táplálta a letapasztott,
részben ércekkel rétegezett faszéntömeget. Sűrű füstgomolyag jelezte, hogy az
ércrétegek közötti faszén tüzet fogott, a folytonos erős fúvatással szakadatlanul
élénkített tűz pedig még sohasem észlelt melegével kiolvasztotta a vasat. Mire eljött az
este, a vágat mélyén izzó, fényes vas kezdett folydogálni. Mivel kabar regék szerint
Ruda-Tórem mindig éjszaka gyártotta a kiváló vasat, hogy a többi égi lakó meg ne lássa,
az öt fújtató csoport mindaddig forralta a vasat, amíg a faszén tartott, és az izzó vas öt-
ölnyire meg nem töltötte az ércvágat alját. Mire meghasadt a hajnal, Arnót és Visnyó
fehércsikó-áldozattal adott hálát Ruda-Tóremnek, hogy a kabar és úz népet
megtanította a vasforralásra. Utána összehívták a kovácsokat, gondosan szétszedték
Ruda-Tórem agyagos-pestjét és megbeszélték a legközelebbi, Ruda-Tóremnek ajánlott
olvasztás előkészítését. Megfigyelték, hogy a megolvadt salak megtöltötte a vájat
mélyedéseit. Arnót tehát egy dárdadöféssel az izzó vasat a kinajoknál alkalmazott
“vaságy”-ba vezette. Így Ruda-Tórem segítségével eddig sohasem tapasztalt mennyiségű
vasat állítottak elő. Utána Arnót sámánjaival végigkutatta az egész vidéket, és minden
vasérc-lelőhelyen megszervezte az újrendszerű vas-forralást. Végül kialakult az a
célszerű eljárás, hogy az altájakon végezték a vasforralást, a felsőbbeken a faszén-
égetést. Közben új szavak keletkeztek. A faszén-égetéshez például “csiholással” nyerték
a tüzet, a vasércet pedig “koholással” változtatták folyékony vassá. Az 1580. medvetoros
évben (Kr.e. 2460) Arnót olyan nagy mennyiségű vaskészítménnyel lepte meg az Ordosz-
székhelyi vásárt, hogy az Öregek Tanácsa az egész kabar törzset az Altáj hegyvidékre
rendelte. Meg is lett az eredménye: a kabarok gazdagsága lassankint felülmúlta az
összes többi törzsekét. Később a kabarok a maguk szálláshelyeit átadták az úzoknak, s
azok tovább finomították a kabarok által szállított vasat. Ekkor az elaggott Bóta a
fősámáni tisztséget átadta Arnótnak, az Arvisura rovását pedig Visnyó végezte, de
minden télen Arnót hagyta jóvá. Az 1590. medvetoros évben (Kr.e. 2450) Arnót teljesen
átszervezte a hun törzsszövetséget azzal, hogy a járványok ellen bevezette a “gyepük
elvét”. Ez véget vetett a legeltetési vitákból származó vérontásoknak is. Szétválasztotta a
fehér és fekete hunokat. Fekete hunoknak azok számítottak, akik az agabákkal és
kinajokkal léptek házasságra. Ezek többségükben fekete szeműek és sötétebb hajúak
voltak. A fehér hunok csak az agabákkal és a velük rokon marami-merija törzsekkel
léptek házasságra, és többnyire kékszeműek és világosabb hajúak voltak. A fővezéri
szállást Arnót a lovasberényi sikság és a hegyvidék érintkezéséhez, Bugátba irányította.
A sámánközpont azonban a “Béke és rokonság” szerződésnek megfelelően a védett
területté nyilvánított Ordoszban maradt. Az ordoszi sámánifjak Nagy-Süánja az Ordosz
közelében lévő Pusztaszeren dőlt el, a fővezérek viaskodása a Bugát és a Turgai kapu
között elterülő második Pusztaszeren. Aki itt első lett, az lett a 24 hun törzsből alakult
szövetség fővezére. Végérvényesen rendezték azt is, hogy a női Tórem védettségű törzsek
asszonyuralom alatt álljanak, a férfivédettségű törzsek férfiuralom alatt. Ezért a
kabaroknál mindig férfiuralom volt, az úzoknál női. Vegyes házasság esetén kabar
területen férfi, úzok által lakott településen asszonyuralom alá kerül-tek a házaspárok.
Így Ordoszban mindig Visnyó kívánsága teljesült, de Kassára költözve Arnóté volt a
döntő szó. Házasságukat bő gyermekáldás követte: 5 fiuk és 5 leányuk született. Arnót
életében a hun törzsek szövetségét nem fenyegette semmiféle járvány, és Ordosz
meggazdagodott.

Az 1600. medvetoros évben (Kr.e. 2440) Arnót az ordoszi sámánszékhelyet átadta


Kolami lapp ifjúsági sámánnak, s ő maga Munkács-Vasvárra lovagolt vasolvasztóihoz.
Ekkor ütötte fel a fejét a kinajoknál a “csikar” betegség. Ezen ő is átesett, de a hallását
elvesztette. Népes családjából Nemere fia is elpusztult. Nemere hajós volt, 2 árva fiát
Arnót nevelgette. Az unokák folyton a nagyapjuk nyakán csüngtek és legszívesebben a
kovácsok között játszadoztak vele. Menye, Tömörke széki-hun származású volt. Ezért
Arnót hozzájárult ahhoz, hogy menye családja a kabar föld nyugati szélén levő új Kassa
mellé költözzön. Kedvenc unokája emlékére ott a széki-hunokkal határos gyepű szélén
építették fel Abaúj várát. Arnót, amíg csak bírta, sorra látogatta a kabar kovácsok
kemencéit. Itt érezte magát a legjobban, mert amikor már nem hallott, akkor is az
idegeiben élt a kovácsolás minden mozzanata. Hosszú élete alatt a vágatban való
olvasztást kiskemencékben való olvasztásra módosította, a végén pedig hordozható
pesteket készíttetett. Ilyen volt Abaújváron is. Oda egy szép vaskaput kovácsolt kedvenc
unokáival együtt. A díszes kaput az új sámánszállás előtt állították fel. Ezt a szép
kovácsolt kaput az előtte elvonuló fekete és fehér hun kalandozók mindig megcsodálták.
Ezidő tájban nagy vendégeskedések járták Abaújváron. Búcsúzóul bevitte vendégeit
saját kovácsüllőjéhez és cifrázott kovács-dalt csalt ki a kovácsok hangszeréből. Senki
sem tudta úgy cifrázni a kovácsok dalát. Amikor kedvenc unokái is elindultak valami
kalandozásra, kikísérte őket a díszes kovácsolt kapuig, s onnan nézett utánuk, amíg
alakjukat el nem nyelte a turgai pusztaság. Aztán összeesett. Porait Ruda-Tórem
szentélyében helyezték el, síremlékén ezzel a rovással: “Arnót atyus. Az altáji vasforraló
kovács.”

TÜZEK ÉNEKELNEK

(125. Arvisúra)

Csiripúla fősámán Ugoljás rovása Csiripúla-Umma népének szétszóródása A


béketűrő Jób népe megoszlott. A gazdagok elmenekültek, de a szegénység ott maradt és
Csiripúla-Umma helyett a romokból felépítette Csiripúla birodalmát. Amikor a
kiéhezett sivatagi sáska népek elözönlötték Sumér egész területét, Ibbiszin király
védelmében Lugas (Lagos) mellett hősi halált halt a Napur (Nippur) fősámánja,
Csiripúla fősámán is. Ő életében minden beszédében azt hirdette: Ha népünk élni akar,
minden úzföldi családnak legalább öt gyermeket kell felnevelnie. Az Ordoszból
kimentett 125. Arvisurát Csiripúla hozta magával. Umma városában feleségül vette az
Ordoszban tanult királynőt (Lugal-nőt). Három fiuk és két leányuk született. Azupiran
aranyasszony legkisebb leánya, Kicsiny túlélte az úzföldi emberirtást és vőlegényével,
Ugoljás sámánnal északra menekült. Ugoljás Kasszu vezér harcosainak elmondta, hogy
ő Ordosz környékéről odakerült úz sámán, kérte, hogy menyasszonya népét menekítsék
ki a vérengző sáskák karmaiból. Ekkor vándoroltak el az úz ország szegényei és
kézművesei a Kurdia-beli Zab folyó vidékére és ott megalapították Asszó-Úr városát.
Kasszu vezér pedig újjáépítette Dabosa és Paripa városát. Ugoljásnak ordoszi parancs
szerint napnyugat felé kellett vonulnia az előírt úton. Ezért Kicsinyt aranyasszonnyá
kiáltották ki és bátyja, Susa vezetésével útnak indultak. Kicsinynek a Nagyág mellett két
kislánya született: Mari és Lencsi. Azupiran anyó nem bírt tovább menni, ezért 200
főnyi népével útközben egy várost alapított s azt kisunokájáról Mari városának nevezte
el. Egy évet itt töltöttek a kalandozók, és Azupiran kérésé-re a kis Marit nála hagyva a
többiek a kis Lencsivel tovább vonultak (Kr.e. 2015). Tárosz hegyei között Arnót
vasforralóval találkoztak. Arnóték megértették a kasszuk nyelvét. Tíz főnyi kézműves
csoportjuk a kalandozókhoz csatlakozott. Javaslatukra a Nagyvíz partján elindultak
Magyarka irányában, majd a Nagyvíz nyugatra fordulása után Úzon rovósámán jelzései
alapján Sajóordoszba indultak. Kilenc év múlva értek az Ordoszban kijelölt új helyre.
Itt találkoztak a Sajó-Ordosz környékén megtelepedett úzokkal, akik súlyos
járványoktól megtizedelve, és a medvesekkel vívott harcok miatt már csak mintegy
kétszázan voltak ott az eredeti településeken: Sajóordosz környékén. Ezek: Asszó,
Szurdok, Hangony, Szilvás, Vajács, mindegyik úgy 40-40 személlyel.

A Szurdok hegyén megtartott ünnepség alkalmával Kicsiny bátyja, Susa vitéz


feleségül vette Dézsmácska rimalányt és négy harcosával új községet alapított (Kr.e.
2006). Ezek a férfiak a harcokban elesett úzok özvegyeit vették feleségül. A kalandozók
3 évig éltek Sajó-Ordosz környékén. Ez alatt az idő alatt a kaszuk 10 kabar-úz
származású vasforralója a Tárosz-hegyi településekhez hasonlóan rendezkedett be és
családot is alapítottak. A 200 főnyi Sajó-Ordosz vidéki telepesek női közül vettek
maguknak feleséget. Így azok új szövetségeseiknek fegyvert és vasszerszámokat
készítettek. A második évben Kicsiny második fia, a kis Koán meghalt. Testőrzői a sírja
közelében települést létesítettek és elnevezték Királdnak, vagyis a királyi családból
származó kiskirály nyugvó helyének. A három harcos a tarkós nép leányai közül vett
magának feleséget. Így összesen 18 személy maradt vissza Ugoljás rovósámán
kalandozói közül; közülük 10 kézműves kabar-úz, 8 harcos pedig Sumér-úzországi
származású volt. Ugoljás feljegyzése szerint Sajóordosznak ekkor már 5 tiszta úz, 2
sumér-úz és 2 kabar-úz vasforraló települése volt: Csákányos és Jöcsö, Kr.e. 2003-ban
tehát Sajó-Ordosz úz-földje közel 250 lelket számlált. Amikor Asszó-Urba
visszaérkeztek, Ugoljás meghalt és Kicsiny folytatta a 125. Arvisura rovását. Csiripúla
népe itt is öntözéses földműveléssel foglalkozott, de a kézművesek nagyobb része Mari
városában telepedett le, hogy védje Azupiran királynő kisunokájának, Marinak
birodalmát. Sumérból később igen sokan átköltöztek Mariba, és a Tárosz, hegyeiből
lejött kőfaragók és vasmű-velők segítségével hatalmas királyi palotát építettek. (Ezek a
Tárosz-hegyi kaszuk és sumérok még a második özönvíz idején menekültek el Sumérból,
és csak ötszáz év múlva, Színpadda király vezetésével jöttek vissza Úr városába. Ott
Mészanipadda ifjú király felépíttette a Kr.e. 3972-ben eliszaposodott templomot, de
művét csak a fia, Annipadda királyfi fejezte be Kr.e. 3452-ben Aléf fősámánsága alatt.
Ekkor a sumérok lassankint visszavándoroltak Tárosz, Alám és Kurdia hegyeiből, s újra
rendbe hozták a csatornákat. De a kiásott régi városok már 10-12 pereg távolságra
kerültek a Nagyvíztől, holott az özönvíz előtt hajókikötőik voltak; a csatornák javarésze
innen indult ki. Most új csatornákat kellett ásniuk, hogy a régiekkel egyesítve újra
hajózhatóvá tegyék őket. 1 pereg távolságra 1 pereg lefutása alatt lehetett elmenni. Ez 7-
9 km, 500 év alatt tehát a folyók 70-110 km iszapot hordtak a Sumérföld
tengerpartjára.) A Kurdföld fölötti Magura hegyvidékröl még a cserepesek is
visszatértek a Sumér síkságra és részt vettek a templomok felépítésében. Kr.e. 2000
körül azonban, hogy a feketefejűek kegyetlenkedéseit elkerüljék, a pateszik tanácsára
visszamenekültek Asszó-Úr és Mari városába. Mari királynő birodalma a legnépesebb
Sumér állam lett. Csiripúla-Umma elmenekült lakosságából került ki Asszó-Úr és Mari
népének többsége. Kisebb csoportok a Van-tó környékén erdőírtással foglalkoztak, hogy
Mari város részére fát termeljenek ki, de sokszor összeütközésbe kerültek a hurri
törzsekkel, ezért hét ács család az Eger folyó forrásvidékére költözött. Innen úsztatták le
a farönköket a nagyobb Egerfarmos folyóba, hogy 2 ács irányításával Mari városba
kerüljenek az építkezésekhez. Visszafelé élelmiszereket szállítottak le a folyón. Az ácsok
összeházasodtak a harcias hurrita törzzel és ettől kezdve közös munkával készítettek
létrákat, vagy faragtak gerendákat Mari város részére. Mari királyné legkisebb leány-
unokája a leghíresebb ács-gazda felesége lett. Legkissebb fia Pitihánesz, nagy
gazdagságra tett szert. A ”létra legfőbb urának” nevezték. Pitihánesz felesége, Zeliza,
szintén Mari királyné leszármazottja volt. Kuripal, illetve Kulik sámán után ő vette át a
125. Arvisura rovását. Ebben megörökítette a hatok ácstörzsének hányatott történetét.
Az Arvisurát a lóvija törzs elől Orog városában rejtette el. Csak Anitás fősámán talált
rá később Hepa isten kegyhelyén, Dolunas viharisten áldozati oltárán.

Anitás mindig a csodálatosan csillogó szövetségi ládával indult a csatáiba a


hét ács leszármazottaiból szervezett seregével. Öt év alatt legyőzte a hatti, a lóvija és a
hurrita törzset, és megalapította, majd erősen kiépíttette Négysas királyi városát.
Leánya, Ninurás Ordoszba vitte a 125. Arvisurát. Ott Ninurást Kr.e. 1790-ben
aranyasszonnyá választották. Anitás utóda az unokája, a beavatott Tudó-Halics lett.
Tudó-Halics a seregébe fogadta az Ordoszból jött Gandás-féle kaszu harcosokat. Ezek
azután a négy-törzs leányai közül választottak maguknak feleséget, s így a hettiták első
szövetségesei lettek. Utána a rokon kurdokat és a Mari népével rokon assur törzseket
hódították meg. Tudó-Halics valóra váltotta nagyapjának, Anitásnak az elképzelését,
mert a hét rokon törzsből erős birodalmat alkotott. Tudó-Halics Kr.e. 1740-1720 között
felépíttette Hattusas várost. Az oroszlános királyi család onnan uralkodott a hatsas-
törzsön. Hattusas királyi város mind Ordosszal, mind Káspivárral, de a tengermelléki
Sumér hajósállammal is szoros kapcsolatot tartott. Teljesen függetlennek azonban csak
az ősrégi Mari maradt meg az első Sumér gyarmatok közül. Ezt ugyanis Mari királynő
jó előrelátással, igen erős várossá építtette ki. A Tigris folyó melléki Árpád városból a
fazekas kézmívesek egyharmada Kr.e. 3973-tól elvándorolt az Úr város melletti Magyari
településre. A másik harmaduk a Mari birodalombeli Árpádvárba került, csak az
idősebb korosztály maradt a Zabvidéki Árpádban. Amikor Gandás Kr.e. 1749-ben
megjelent Kurdföldön, Kaszu vezér már aggastyán volt, de fiatal korában nagy tetteket
vitt végbe. Például Hammurabi babiloni királyt is ő segítette meg a Csiripúla birodalom
legyőzésében. Hammurabi az előkelőbbek lemészárlása után a szegényekből alakított új
országot. Abban aztán Kaszu, mint hadvezér 30 évig uralkodott. Akkor azonban azzal a
kéréssel fordult Hammurábihoz, hogy a túlságosan meleggé váló időjárásra való
tekintettel engedje meg, hogy Csiripula és Umma népével Úz országából hidegebb
éghajlatra, Árpád városába távozhasson. Hammurábi ehhez hozzájárult és emlékül egy
törvénytárat ajándékozott Kaszu vezérnek, hogy ennek alapján uralkodjék az úz nép
fölött. Amikor Hammurábi babiloni királyt asszír és hettita támadás érte, újra Kaszu
vezér népének a segítségét kérte. Kaszu vezér Gandást nevezte ki összbirodalmi
fővezérnek. Gandás Kr.e. 1746-ban hadai élén meg is jelent Babilóniában s az ő
vezetésével legyőzték az asszírokat. Gandás, kasszu harcosaival együtt benősült a
babilóniai családokba. Ő maga társuralkodó lett királyi felesége oldalán. Zimrilin,
Hammurábi egyik ellenfele ekkor hagyta el Mari birodalmát és úz országbeli híveivel a
Tárosz hegy térségébe vándorolt. Orog, Zimrilin fia átkelt a Nagyvízen, de népének
másik fele kerülővel Kerece szorosán át Nagypályi vezetésével az “Új Ataisz” szigetére
ment és ott gyarmatot alapított (Krím félsziget).

Uralmi villongások miatt az úz földi szumérok átkeltek a Nagyhegyen és Magyarkától


a káspivári tóig terjedő részen telepedtek le. Itt a szavárdiak népével keveredtek és
megalapították Szavárd-úz országot. Gandás tyumenjei mindenkor az erősebb mellé
álltak, s így sikerült a Nagyfolyók birodalmaiban mintegy 300 évig kezükben tartani a
hatalmat. A káspivári vezéri vetélkedőn Hikszosz szavárd-úz ifjú lett az első. Erős
hadsereget szervezett és Gandás egykori hadának utódaival átvette a Hatalmat. Sumér,
babiloni, kurd, asszír, hettita, kasszu és szavárd erőket egyesített a 24 hun
törzsszövetségi haderején. Ezek lovasságával jelent meg a Híres-kapuban s megverte a
fáraók seregét. Ekkor találták meg Mariban a 125. Arvisurát. A sámánifjakkal
lemásoltatta, majd az eredetit Ordoszba küldte. Ezt a hadsereget Hikszosz fővezérről
hikszoszoknak nevezték, bár az új sereg hét ország kasszu lovas legénységéből alakult.
Az összekötő kapocs a szavárdi-úzok voltak közöttük. A hikszosz néven ismert nép belső
magvát tehát a világtörténelemben máig emlegetett Csiripula-Umma népe képezte. Ők
rendezték Hétvárosban Kr.e. 1700-ban a Nagyszalát. Ezen az úz nép beavatottjai
döntöttek. A Kr.e. 1700-tól Kr.e. 1680-ig tartó Nagyszala igen elhúzódott, mivel
messzeföldröl kellett várni az érkezőket. A kaza nembéli Hikszosz ugyanis csak kaza-
hun földön, Bothon térségén tarthatta meg a Nagy-szalát, mégpedig “kos”
holdhónapban. Viszont a Vízöntő Holdhónap kezdetén Kr.e. 1974-től 1948-ig már majd
a Vízöntő Nagyszalára került sor. Ez a béke jegyében zajlott le, ami azt jelentette, hogy a
jövőben minden vitás kérdést lehetőleg békésen kell megoldani. Mert mindig jobb, ha az
államok nem ellenségeskedéssel, hanem békére törekedve igyekeznek rendezni a vitás
kérdéseket. Csiripula-Umma még ökrös-szekerekkel jutott el Asszó-Úr és Mari városáig.
De amikor a sumér-földi úz nép a továbbiakban összeházasodott a kaszu lovas
társadalom úz származású tagjaival, a tovább-vándorlás során már lóvontatású
szekerekkel folytatta útját.

Esténként a fejedelmi család Gilgames szent tüze mellett, melyet a tűzőrző


leányok gondoztak, a harcosok énekét hallgatta. A fiatalok az ősökről szóló mondákat,
regéket énekelték, megemlékezve mindig az Égiek segítségéről is. A tábori őrségek
tüzeinél pedig rendszerint reggelig folyt a mese-rege-monda, hogy el ne aludjék senki.
Hajnal hasadtával pihent harcosok váltották fel az őrséget. Szítás-fürdés után, ha úton
voltak, tovább-indult a tábor. Középen egy díszes szekéren vitték a szent tüzet. Az
ordoszi úz lovasok védő állata a medve volt; Gilgames leszármazottaié a szelíd király-
oroszlán. Gilgames népének tűzőrző leányait a kísérő úz lovasok vették feleségül. Aki
megtért őseihez, annak a tetemét elhamvasztották és hamvait a szent tűz szekerén vitték
tovább, hogyha majd letelepednek, ezeket a hamvakat is az úz nemzetségi temetőkben
helyezzék el. A szálláshelyek mellett nagycsaládi temetők voltak. Középen a nagycsalád
fejének a sírja volt. A harcosokat fegyverükkel együtt temették el, hogy a túlvilágon is
védjék a nagycsaládot. Nyár derekán, aratás után megtartották a hálaadó hegyiünnepet.
Ez néha egy hétig is eltartott. Ekkor adták össze az új házasokat is. Minden esküvőt
kiénekeltek. Az ifjú párok az égiek és a fejedelmi személyek előtt esküdtek egymásnak
örök hűséget a sámánok közreműködésével.

139. Arvisura Karakó és Kuserbál

2295 rovása Kr.e. 1770-1745

SANGI LOVASFEJEDELEM

Amikor a 24 hun törzs szövetsége a kettős Hun folyó síkságán és Ordosz térségében
megalapította a szegény hunok birodalmát, az egyik termékeny vidék a mari törzsnek
jutott, de alig éltek a marik 16 medve-toros évig az anjangi vidéken, amikor borzalmas
földrengés rázta meg Joli-Tórem földgolyóját és a mariak kőházai mind romba dőltek.
Döngölt földkunyhóik azonban megmaradtak és fából épített szalmatetős építményeik is
kiállották Hárpia-Tórem haragját. Egy sem pusztult el közülük a földrengés miatt,
fővárosukban, Anjangban azonban 125 lélek ott maradt a kőhalmazok alatt. Ezért a
fővárosból már a 20. medvetoros évi kalandozással kapcsolatban megindult az
elvándorlás. Virolájjal Magyarka területéről észak felé vándoroltak Marinába.
Helyükre a manysik települtek. A manysiknak Hantán körül többször volt összetűzésük
a hantikkal, ezért törzsileg is különváltak. A visszamaradt öregebb és nagyon fiatal
marik a manysi népbe olvadtak be. Bóta fősámán alatt, amikor a ,,Béke és rokonság”
örökerejű törvényét megalkották, egy tekintélyes kinaj főember nősült be az anjangi
manysi fejedelem családjába. Ez az új családtag Huang-Hia menekült szekeres gazda
volt. Vele jött az üldözött Hia család cselédsége is. Ebbe a manysi-kinaj keveredésű
családba nősült be Kuserbál öccse, Sangi. Az úz származású Sangi szerette a
lovasversenyt, és új hazájában olyan 34 küllős szekereket készített, amelyekkel minden
kockázat nélkül lehetett szekeresversenyt rendezni. Mivel Huang-Hia a Hangun jobb
partján megtelepedett 100 kinaj család nemesei közé tartozott, a déli részeken élő 300
nemes kinaj család nem jó szemmel nézte, hogy idegen: az úz Sangi került a kinaj
keveredésű családba. Pedig Sangi csak jót hozott. Például véget vetett a lóáldozatoknak
és ezzel erősen megnövelte a lóállományt. Mivel a lóra egyaránt szükség volt a
földművelésben, a kereskedelemben és a harcászatban, Sangi magas fokra emelte a lóval
foglalatoskodók képzését. Ebben segítségére volt fősámán bátyja, az úz Kuserbál is.

Amikor Tola lett a fősámán, Sangi már kereshette mongol harcosaival a kinajokkal
való összeütközéseket is. Tola a kinaj hadifoglyokkal a földművelés kiterjesztése címén
és hajóépítés céljára nagy erdőségeket írtott ki. A nagy szárazság elsivatagosodásra
vezetett. Tola emiatt kalandozást rendelt el. Sangi ezt erősen ellenezte, s végül Tola a
békesség kedvéért lovasfejedelemmé nevezte ki. A kézműves úzokat magúzoknak, a
földműves úzokat ogúzoknak, az állattenyésztő úzokat pedig tungúzoknak kezdték
nevezni. Mivel Sangi is a lótenyésztő úzokhoz tartozott, a kinaj társadalomban is tungúz
lovasként tartották számon, de minden névnél többet számított, hogy Sangi jól kiképzett
lovasai és harci szekeresei fölényben voltak a kinajokkal. Bóta a fősámán idejében a 100
kinaj nemesi család a 300 kinaj családdal házasodott össze, a 200 nemesi család pedig a
400 családig terjedőkkel. Így került Anhujból a Huang-Hia család is a Hangun (:Hoan-
Ho:) folyó jobb partján lévő kinaj főváros környékére. Onnan házasodott be az anjungi
manysikhoz, az egyik elüldözött csoportjuk után került hozzájuk Sangi, a beavatott
tunguz fejedelemfi, aki aztán alaposan kiképezte a lovas ifjúságot. Még nagyobb lett az
öröm, amikor Tola fősámán javaslatára az Öregek Tanácsa lovasfejedelemmé nevezte
ki. Sangi a kiképzés fejében neki juttatott kinaj hadifoglyokat nem tartotta
rabszolgasorban, hanem Anjang városában nagy építkezésbe kezdett velük. Erre
használta azokat a foglyokat is, akiket a 2274. medvetoros évben hoztak Anjangba.
Anjang várost átdöngölt falú bástyákkal vette körül, néhol 8 ölnyi vastag falakkal, és hol
1500, hol 750 lépés távolságban díszes kapukat állíttatott. Cserépégető kemencéket is
szerkesztett. Ezekben sok szalag-díszes, fehér, zöld és fekete színű edényeket készíttetett,
az edényeket a kalandozások alatt messze földre elvitték a szekeresei. Minden újabb
kalandozó csoport részére háromlábú bronz áldozati üstöt is készített. Első ténykedése
azonban az volt, hogy megszüntette a Huang-Hia család emberáldozatos temetkezési
szokását. A lovasság összejövetelén kihirdette, hogy a hunok azért hagyták el Uruk
népének fészkét, Úr városát, mert Suhán asszony temetése alkalmával megmérgeztek
egy úz származású székhordót. Így aztán Sangi a kinaj hadifoglyok, meg a manysi, hanti
maradék törzsbeliek között is nagy népszerűségnek örvendett. Megszüntette az emberi
lábszárcsontból való jósolást is. Csak a teknősbéka-kagylókkal való jósolást engedte
meg. Viszont pártolta a sárkánycsonttal való gyógyítást. A hadifoglyokkal együtt
felszabadította a rabszolgákat is és mindannyiukat felhasználta építkezéseinél.
Faoszlopos házakat és palotákat építtetett nyeregtetős szalmatetővel. A lakásdíszítő
tárgyak között megjelentek a márvány-szobrok. Bronzból edényt, fegyvert öntöttek. A
teknősbékapáncéllal a papok bárkinek jósolhattak. A büntetési időt a felére
csökkentette, de a visszaeső bűnösöket életfogytig a bronzöntő műhelyekbe vezényelte.
Fellendítette a selyemhernyó-tenyésztést és a selyemszövést. A 2295. medvetoros évben
(Kr.e. 1745) Anjangnak 10 tömény lakosa volt. Az egész lakosság bőségben élt. Az úzok
medve-, és a kinajok fecske-jelvényét a városkapukon bronzba öntötték. A kinajok
szerint ugyanis a Huang-Hia család a fecskéktől származott. Vadászat előtt szarvas
lapockacsontból jósoltattak. Rendszeresen áldoztak Joli-Tóremnek, a Föld-istennek.
Zászlóikra később a bagoly, vagy a tigris képét kezdték festeni. A Sang dinasztia aztán a
tunguz erdei tigris képével került bele a történelembe. A 2285. medvetoros évben (Kr.e.
1755) a sámán-előzködésen Gandás lett az első. A rovás-tudományokban azonban
nagyon gyengének bizonyult. Így aztán Evenki apó első lánya, Káspi lett az első. Ő volt
az, aki bátyjával, Sangival együtt az úzoknál meghonosította a rénszarvas-
pásztorkodást. Gandás megkérte Káspi ifjúsági aranyasszony kezét, de a házasságot
Evenki apó is, Sangi is nagyon ellenezte. A 2290. medvetoros sámánképzésen Tevel vitéz
lett az első. Ő aztán elnyerte Káspi kezét. Az ordoszi aranyasszony-kegyhelyen tartották
az esküvőt. Rögtön utána másnap hajnalban már útnak is indultak újabb kalandozásra
Sangi alaposan felkészített lovas seregével. Mivel az elvonuló ifjúságnak több, mint a fele
kun törzsbeli volt, Ajak-Tórem jelét varrták a zászlójukra. A rima-lányok mintaképe
Kaltes asszony volt.

A magúzok és tungúzok nem vettek részt a kalandozásban, ezért Káspi


aranyasszonynak egy jól felszerelt oguz lovasság lett a kísérője. Ezek népesítették be
aztán a Káspiról elnevezett Káspi-tó környékét. A Káspi-birodalomnak az volt a
feladata, hogy Sangi-féle képzésben részesült lovas sereggel segítse Gandás kasszu
birodalmát. Gandás ezt a birodalmat 20 töményének rima-lányairól nevezte el. Sangival
megegyezett abban, hogy az új hun törzsszövetség birodalmát 3 kaganátusra osztják.
Káspi birodalma a Sangi-féle lovassággal meg is szilárdult, de Sangi hozzáfogott a
folyami hajózás ki-fejlesztéséhez is. Tolának dél felé irányuló kalandozásai is erősen
növelték a hadifoglyok létszámát. Sangi mindenben ésszerűen használta fel a neki jutó
foglyokat, s birodalma a terraszos és öntözéses földműveléssel is állandóan gazdagodott.
A mongol Tola birodalma viszont a sok erdőirtás, és a szárazság miatt mind jobban
tönkre ment. Sangi első fia, Uvacsán sok mindenben segítségére volt Evenki
nagyapónak. Már 15 éves korában nagy rénszarvas-nyájai voltak. A tunguz
állattenyésztők őt jelölték ki sámánképzésre. Az oguzok fővárosában, Topra-Kalában
hatalmas lóállás épült. Ennek zászlótartóján az ogúzok jelvénye, a bölény ékeskedett.
Amikor a hun törzsszövetség lovas társadalma segítséget küldött Gandásnak, Sangi
Magyarka térségéig kísérte a felvonulókat. Közben megtekintette az első fia részére
épített, Derbent várát. Ez lovas harcosok és sámánok képzésére épült. A titkos
Arvisurák szerint JÁDÉ: az Égiek megbízásából minden terület megművelésének és
minden helyes kapcsolat megteremtésének az istene. Feladata volt a lehető
legbensőségesebb összeköttetést megteremteni az égi hatalmasságok és az emberek
között. Amelyik földi halandó ezt felismeri, az bölcs. A bölcsek fel tudják ismerni a föld,
víz, tűz, fa és a fémek egymásra utaltságát. Az Égiek teremtette világmindenség örök
mozgásban van. Az Ég és a Föld apja és anyja a “tízezer lénynek”. Az elemekkel való
harcnak azért tízezer, vagyis 1 tyumen az alapja, mert tízezer fő, ha akar, mindent el
tud érni. A fekete hunok szerint ez az 1 tömény harcos elmehet a világmindenség
bármelyik pontjára, s ott életben marad. Az embereken az Ég uralkodik. Aki jót
cselekszik, arra százszoros szerencsét áraszt, de aki rosszat követ el, azt aszállyal, rossz
terméssel és mindenféle zűrzavarral sújtja. Bár, ha akar, irgalmas is tud lenni. Az Égiek
a beavatottaknak bepillantást engednek a lét titokzatos összefüggéseibe. Tarturi
beavatott aranyasszony a Fuhi bölccsel való házasságkötése alkalmával bebizonyította a
100 és 400 család nemesei előtt, hogy a Föld és az Ég változásai átmennek egymásba, s
ezzel segítik elő a létet. A világmindenség a mozgó Égből a változó Földből és a
Szellemvilágból áll. A Szellemvilágban nincsenek határok. 5 részre oszlik a Felső-égre, a
bölcsek által látott Égboltra, a változó Földre, a belső földi kincsekre és a belső ős-
kezdetre. A középső világban sohasem szabad megakadályozni, hogy az emberek
agyából kipattant istenek, a jó és rossz szellemek népesítsék be a Földet, és nekik
áldozzanak. A csillagok figyelő atyja minden tekintetben támogatja a nemeseket abban,
hogy a Föld titkainak fürkészésében elöl járjanak, és az embereket tájékoztassák az Ég-
Föld, valamint az 5 elemi létezés és az égiek összehangolásának dolgairól. A beavatottak
nemesei kötelesek a nagy bölcsek alkotásait minden pusztulástól megmenteni.
Máskülönben az utódoknak nagy fáradsággal újra fel kellene fedezniük az Ég-Föld
bölcseinek igazságait. Az Ataiszról elszármazott nemeseknek soha sem szabad egyéni
érdekek miatt egymás ellen fordulniuk, mert akkor az Égiek vívmányai
megsemmisülnek. Az Ég, Föld és Szellemvilág nemzette tízezer lény biztosítja a 24 hun
törzs szövetségének fennmaradását. Kuserbál fősámán nyugodtan halt meg a 2295.
medvetoros évben, mert Sangi lovasfejedelem tunguz származása ellenére is összhangba
tudta hozni a hun törzsszövetség s a 100 és 400 kinaj család nemeseinek érdekeit és
terveit

A GÓBI SIVATAG KELETKEZÉSE

(A 140. Arvisurából)

A 2280. medvetoros évben (Kr.e. 1760) a fősámáni méltóságra jelöltek közül Tola lett
az első. Az új fősámán úgy vélekedet, hogy a 24 hun törzs szövetségének birodalmi
határait nemcsak északra, hanem déli irányban is ki kell terjeszteni a kitajok, más
néven kinajok rovására. Tola tehát évről évre megújuló kalandozásokat vezetett a
kitajok szállásai ellen. Minden kalandozásból tömérdek szolgával, kinccsel,
szarvasmarhával tértek haza. A kitajok nem voltak felkészülve ilyen támadásokra,
hiszen a hunok eddig Bóta sámánsága idejétől a “rokonság” és vele együtt a “béke”
jelszavát hirdették. A mongol csapatok Tola vezetésével igen sok kinajt hurcoltak
fogságba. Erdőirtásra használták őket. Tola ugyanis kevésnek találta a legelőket. Ezért
nemcsak rab kinajok irtották az óriási területű erdőségeket, hanem velük együtt más
hun törzsek népei is. 15 év múlva nagyon nagy szárazság égette a tájat. Kisültek a
legelők, ráadásul még a lépfene is a felére apasztotta a szarvasmarha-állományt. De sok
pásztor is belepusztult ebbe a betegségbe. Bajra baj halmozódott. Az Öregek Tanácsa
megunva Tola fősámán önkényeskedéseit, meg az őserdők mértéktelen irtását, új
fősámán választását határozta el. Kihirdették, hogy minden törzs legkiválóbb ifjai közül
2 jöjjön tanulni. A cél az volt, hogy aztán a legrátermettebb átvegye a fősámánságot. Öt
évig tartott az ifjak képzése. Háború, harc nem volt közben, mert a kinajok az előző
hadjáratokban sok embert vesztettek. Elkövetkezett a 2290. medvetoros év (Kr.e. 1750),
az új fősámán megválasztásának éve. Erős küzdelemben az Úzd várost képviselő Evenki
apó unokája, az úz Uvacsán lett az első. Az úz törzs második jelöltje Vadna, a
kardkovács volt. Uvacsán azzal előzte meg, hogy rénszarvas fogatán behozhatatlan
előnyt szerzett.

Abban az évben korán leesett a hó, de Uvacsán ismerve az időjárás jeleit, erre
rászámított. Uvacsán tehát megkapta Joli-Tórem “mindent-látó” kövét. Nem sokkal
ezután a kézműves, cserepes úz törzs jelentette, hogy a kinajok között erős a
mozgolódás, támadásra készülnek. Nem tévedtek, mert ha-marosan csakugyan
megindult a kinajok támadása. A csatában Vadna, az úz törzs második sámánjelöltje
hősi halált halt. Az Öregek tanácsa ekkor felszólította Uvacsánt, hogy a beteg Tola
jelenlétében nyilatkozzék, hogyan látja a 24 hun törzs jövőjét. Igaz, hogy a kinajok
erősen készülnek a még nagyobb háborúra, mondta Uvacsán, mégis el kellene kerülni az
összecsapást, és vissza kellene térni Bótának, az őseihez megtért fősámánnak jól bevált
elvéhez. A “Béke és rokonság” eszméje idáig jól bevált. De Uvacsán hiába érvelt, Tola
nem engedett. A kinajok serege a következő tavasszal, nagy erővel megindult északnak.
Az első vonalban védekező mongolokat valósággal elsöpörték. A kitaj hadak egy darabig
akadálytalanul özönlöttek északra, de a széki-hun és kaza-hun csapatok védelmi
vonalánál nem jutottak tovább. Ott a kitajok súlyos vereséget szenvedtek. Az Öregek
Tanácsa ekkor felszólította a bajok okozóját, Tolát, hogy a kitajokat hívja meg
tanácskozásra Ordoszba, és ott kössön velük békét. Tudták, hogy a hun törzsszövetség a
nagy természeti csapások miatt nincsen olyan helyzetben, hogy hosszú háborút tudjon
viselni. A béketárgyalás az úzok aranyasszonyának, Joli-Tóremnek a szentélyében
kezdődött. kitaj követek azt kívánták, hogy elhurcolt társaikat a hunok engedjék
szabadon, mert csak így tudják pótolni a csatában elszenvedett emberveszteségeiket.
Uvacsán javaslatára azonban úgy döntöttek, hogy azok a kitajok, akik a mongol
legelőkön akarnak maradni, szabadon ott maradhatnak. Akik azonban közben nem
családosodtak meg, azok térjenek haza. A kitajoknak így mintegy a fele ott maradt. Két
év múlva azonban a kitajok újabb támadást kezdtek a haza nem tért kitajok miatt.
Ekkor egy teljes mongol tyumen elpusztult, de a kitajok vesztesége még súlyosabb volt.
Erre visszavonultak.

A háború dúlta mongol területen két tyumen szarvasmarha vált gazdátlanná. Az


Öregek tanácsa úgy határozott, hogy ebből a mongolok 10000-et tartoznak átadni a
második védelmi vonalban helytálló széki-és kaza-hunoknak. A másik 10000-ből 9 ezret
a kabar, úz és baskir törzs egyenlő arányban osszon szét, ezret pedig az ordoszi sámánok
kapnak. Góbé széki-hun vezér úgy rendelkezett, hogy ezeket a marhákat a letarolt erdők
helyén kell legeltetni. A nagy szárazság miatt azonban nem nőtt elég fű. Góbé tehát
kérte, hogy széki-hunjaival a Balhás-tó vidékére vándorolhasson. Mikor erre megkapta
a hozzájárulást, a kaza-hunok Kaza nevű vezérének is megengedte az Öregek Tanácsa,
hogy az Altáj-Kabar síkságot határoló hegyvidékre távozzon. A mongolok ezzel
megkapták a széki-hunok elhagyott szálláshelyeit, a Góbéról elnevezett földet. Az úzok
is új szálláshelyhez jutottak a Bajkál tó környékén. Pusztaszer vidékén a Góbé-
sivatagban csak a mongolok maradtak állatállományukkal. Ekkor tájt kezdték a
mongolok a Bajkál-tó környéki állattenyésztő úz népet tunguzoknak nevezni. Ez rajtuk
is maradt. Hétévi szárazság után Góbé-föld legelői teljesen elsivatagosodtak. Ezt a földet
még most, a 6000-en felüli medvetoros években is Góbé sivatagnak hívják. Uvacsán
apja, Evenki apó még élt, amikor az úzok állattenyésztő népe a nagy szárazság elől a
Bajkál-tón és a Szajánon túl levő területre vándorolt. Ugyanakkor a manzsu nép is
elindult keletre. Egy évvel utána az úz, illetve tunguznak csúfolt pásztornép egy része
Nanáj vezetésével szintén keletre ment. Egy másik úz pásztor törzs Goldopp vezérrel az
altáji kabarokhoz vándorolt. Ezek a törzsek azóta is ott élnek. A földművelő úz törzs is
útra kelt és Urumcsi-Úzbát térségében (a mai Dzsungáriában) látott neki az újabb
földművelésnek. Ezeket a földművelő úz törzseket szomszédaik ogúzoknak nevezték. Az
úz nép szétszóródásának legfőbb oka ezek szerint Tola fősámán telhetetlensége volt,
mert a mértéktelen erdőírtások következtében a Gobi eddig dúsan termő vidéke
sivataggá vált. Ordoszban és Úzd-Vasvár környékén csak a kézműves úzok maradtak.
Őket szomszédaik mar-úzoknak nevezték. Ezek szerint az elvándorolt földműves úzok,
oguzok, az állattenyésztő úzok, tunguzok lettek. De olykor használták rájuk a régi nanaj
és goldopp nevet.

KÁSPIVÁR BIRODALMA

(A 140. Arvisurából)

A 2285. medvetoros évben (Kr.e. 1755) a sámán-vetélkedésen a kunok két ifjú lovasa
Köncsög és Gandás lett az első. Az elsőséget azonban végérvényesen a másnapi
pusztaszeri lovaglás döntötte el. Ebben Gandás győzött, de a rovás tudományában
nagyon gyengének bizonyult. Ámde volt egy igen ügyes kezű rimalány, Káspi, aki
mindenkit felülmúlt szép rovásaival. Érthető, hogy az ifjú sámánok, közöttük Gandás is,
rendre versenyeztek a szép kaszu leány ügyes kezéért. Legidősebb lánya volt
édesapjának, Evenki apónak, aki az úzoknál a rénszarvas-pásztorkodást
meghonosította. De Káspi még olyan fiatal volt, hogy Evenki apó ellenezte a férjhez
menését. Gandás se tehetett mást, belevetette magát a Tola fősámán irányította
kalandozásokba, melyekkel Tola 3 éven keresztül sar-colgatta a kinajok birodalmát.
Roppant mennyiségű zsákmányt hordtak össze Ordoszban, de ez nem segített azon,
hogy az óriási állatállománynak viszont már alig volt legelője. Át is tértek a bővebb
húsos táplálkozásra, de hamarosan megundorodtak tőle. Mire a 2290. medvetoros évben
(Kr.e. 1750) az újabb 5 éves sámánképzésen ismét egy újabb kun ifjú, Köncsög, meg
Gandás öccse, Tevel lett az első. Káspi már szép nagylány lett, de az eltelt öt év alatt más
változás is történt: Jósva főtárkány kezdeményezésére áttértek a levágott állatok
húsának tartósítására. Ekkor érkezett meg Köncsög és Gandás, beszámoltak a hegyeken
túli gyalog-tartományok hihetetlen gazdagságáról és bőségéről. Mivel Tola fősámán és
Jósva főtárkány is fiatal volt, örömmel fogadták a kun ifjúságnak azt az indítványát,
hogy azt önként vállalkozó lovasok és harciszekeres csapatok induljanak el kalandozó
útra az újabban felfedezett tartományba. Evenki apó ekkor már nem tudott kibújni
Káspi férjhezmenetele alól, mivel leánya megnyerte a Pusztaszeri Nagy-süánt is. A leány
Tevel sámánt választotta férjéül. Egyidősek voltak, és az ötéves sámán-képzés alatt
nagyon meg is szerették egymást. Káspi ezalatt tovább fejlesztette rovás-tudományát. A
nagy győzelem után örök hűséget esküdtek egymásnak Joli-Tórem kegyhelyén, az
aranyasszony palotájában, a következő hajnalon pedig Köncsög és Gandás vezetésével
elindultak a kun ifjúság legnagyobb kalandjára.
Ordoszból csak egy tyumen lovas kelt útra, de mire az avarok szállását elhagyták,
két tyumenre nőtt a számuk. Tola fősámán az Öregek Tanácsával együtt hozzájárult
ahhoz, hogy a Nagy-süán győztese felvegye a Káspiros nevet, és az elvonuló ifjúság
tárkánya legyen. Káspirosnak első dolga volt, hogy Gandás és Köncsög első
kalandozásának adataiból megállapítsa, mit tud az Arvisura a kalandozó ifjak által
emlegetett gyalogos birodalomról. Kitűnt, hogy a Kaszu nevű oguz törzs jó kétszáz
medvetoros évvel ezelőtt megtelepedett a rokon kurdoknál, s alapos része volt a gazdag
Csirula birodalom megsemmisítésében. Ennek során Hamurápi, akit ogúzok segítettek,
az uralkodó réteget lemészároltatta, kincseiket Bábelbe szállíttatta, a szegényebb népet
pedig szolgáivá tette. Kaszu vezér meglepődött azon, hogy ők megértik Úr és Csirula
város szegényeinek beszédét, akik a következőkről számoltak be: Népünknek azért
kellett elpusztulnia, mert a dölyfös, művelt gazdagok irtóztak a gyermekáldástól. Hogy
kényelmüket biztosítsák, utódaikat vízbe fojtották, s kényelmesen, jómódban élhettek
kedvteléseiknek, a művészeteknek és tudományoknak. Hamurápi így a harcias oguzok
segítségével könnyen legyőzhette a kényelmes élethez szokott agaba-féle népeket. A
megmenekültek később egybeolvadtak a kaszu rokonokkal, de nem tettek le arról a
céljukról, hogy visszaszerezzék elvesztett birodalmukat. Ennek a reménye csillant fel
Gandásék megjelenésekor. Gandásék elindulása előtt az ordoszi Aranyasszony-
kegyhelyen a 24 rimalány közül húszan esküt tettek arra, hogy eleget tesznek a
Földanya: Joli-Tórem akaratának, megmentik Úr városának népét a teljes pusztulástól.
Káspiros, Tola parancsára vállalta a 140. Arvisura rovását: ebben megörökítette a húsz
rima-lány eskütételét. A húsz lány Káspiros vezetésével, Araliz, Banájis, Ardóka,
Besnyőke, Abossa, Csobánka, Dengizék, Daboska, Csohányka, Kurtániz, Keszöke,
Mágocsa, Kajdocsa, Gordácska, Madocsa, Tömörke, Zabiga és Kálizka a húgával,
Tyimeskével. Az Öregek Tanácsa a kalandozók vezérévé Gandás kun sámánt tette;
vezető sámánná pedig Zaránd kaza-hun sámánt választotta, aki három fiával indult el.
A rima-lányok vezére Káspiros volt, de a tárkány-teendők ellátásával Káspiroson kívül,
mint helyettes‚ Araliz is meg volt bízva. Só ellátásról mindig a helyettesnek kellett
gondoskodnia. A nyílhegy kovácsok vezetője Káliz volt, a kerék-és kocsikovácsok, meg a
patkoló kovácsok vezetője Szemlő sámán lett. Amikor a kaszu törzs megsegítésére
összeállított sereg kiindult Ordoszból, 10000 lovas, 100 harc-kocsi, 150 tárkányszekér, 10
kővető és 10 homokfutó tisztelgett Tola fősámán és a Vezérek tanácsa előtt. Az
összlétszám 10520 harcos és a csere-és ajándéklovakkal együtt 12000 ló. De mire a
Bolhás tó partján Gandás számbavette seregét már 21245 harcos és 29812 ló tartozott a
parancsnoksága alá.

A Bolhás tóig a 24 hun törzs szövetségének őrhelyei minden támogatást megadtak a


kalandozóknak és sókészletüket is teljesen feltöltötték. Innen kezdve azonban a
ritkábban telepített őrhelyeket már meg kellett erősíteni. Közben a rima-lányok mind
férjhez mentek, Zaránd fősámán adta rájuk az áldást a Tóremek nevében. A Nagy tó
partján új őrhelyet kellett alapítani a sóellátás biztosítására. Ezzel Araliz tárkányt
bízták meg: őrséget állított fel, majd Kálizka a nagy melegtó mellett a tárkány-teendők
és az összeköttetés ellátására további 23-at. Így aztán, mire elérték a nagy hegyeket, a
létszám 20618 harcosra és 28216 lóra csökkent. Ettől kezdve már a kaszu harcosok
biztosították a segítségükre küldött hun sereg útját, de Gandás a Káspiros által
megállapított adatokra való tekintettel még ekkor is hagyott egy-két helyen további
őrséget, hogy az Ordosszal való összeköttetés feltétlenül biztosítva legyen. A kaszu és
más rokon törzsek határtalan örömmel fogadták a hun törzsszövetség lovasait és
fővárosukban, Asszó-Úrban Gandást a rokon törzsek fővezérükké választották. Gandás
két kiképzőtábort létesített Daboska és Paripa néven. Itt folyt a harcikocsisok és a
kővetők, valamint a lovasok kiképzése. A két kiképzőhely között felállították a hun
csapatok gyülekezési sátortáborát, a harmadik Pusztaszert. A 2292. év nyarán (Kr.e.
1748) Káspiros főtárkány már azt jelentette Tola fősámánnak, hogy az egyesített hada 6
tyumen lovasból s 4 tyumen harckocsis és gyalog tyumenből állnak Gandás vezérsége
alatt. A tárkány-teendők és a gyógyítás ellátására szükséges személyzetet a rima-lányok
állították össze. A hun hadsereg tagjai Zaránd és Gandás kivételével házasságra léptek, s
így a hunok a legszorosabb kapcso-latba kerültek a rokon törzsekkel. Bár minden rima-
lánynak hamarosan gyermeke született, a 10 tárkány-helyre mégis mindig tudtak
szabad rima-lányt beosztani. Zaránd megalakította az Öregek Tanácsát, egyelőre csak 7
főből. Tagjai voltak: 2 kurd és 2 kaszu vezér, továbbá Gandás, Zaránd és Káspiros
főtárkány. Hamurápit asszir támadás érte. Erre Babilon a kasszuk segítségét kérte.
Gandás fel is vonult teljes haderővel, s az asszir támadást előbb visszaverték, majd a
harciszekér haddal a támadókat teljesen megsemmisítették. A győzelmi ünnepségen
Gandás beházasodott a fejedelmi házba. Később a 2294. medve-toros év (Kr.e. 1746)
nyarán hadserege élén családi viszályok miatt újra megjelent Babilonban, s a gyengébb
felet legyőzve átvette Babilon felett a hatalmat. Az Öregek Tanácsát átszervezte 10 főre:
ezentúl egy szumir, két akkád, két kaszu, két kurd, két kun és egy úz tagja lett. Zaránd
fősámán ennek már nem lehetett tagja. Már előbb meghalt. A Zab folyó mellett temették
el, Zaránd kegyhelyen.

A hatti és asszir betörések gyakran megismétlődtek. Ezért Gandás kénytelen volt


Ordosz segítségét kérni. Az ordoszi Öregek Tanácsa küldött is tíz tyumen lovas
segítséget. Ezek Gandás vezetése alatt elfoglalták a hatti és asszir városokat és gazdag
zsákmánnyal tértek vissza Ordoszba. Gandás alatt erősen megnövelték a lóállományt, az
meg tovább növelte Gandás hatalmát és tekintélyét, hogy az Araliz és Káliz-féle
tárkány-szállásokkal az összeköttetést biztosítani tudják, tevecsoportokat küldtek kelet
(Ordosz) felé. Ennek a zsákmánnyal hazatérő vegyes karavánnak Tevel vezér volt a
vezetője, ezért a hunok ezt a szívós sivatagi állatot játékosan tevének nevezték. Gandás
20 tyumen lovas-körzetre osztotta megnagyobbodott, megerősödött birodalmát, de
alapja továbbra is a vele elindult harcosok serege maradt. Vezérei benősültek a
Hamurápi uralkodóházba, s így trónviszályokra nem került sor. Jólétben uralkodtak
Ordosz segítségével. Egy asszir betörés alkalmával Barzán kurd rovósámán elvesztette a
140. Derbent-féle Arvisura-rovást. Ebben volt megörökítve a Gandás babilóniai
uralkodó megsegítésére küldött lovas tyumenek beosztása. Alig egy éve volt Gandás
Babilónia uralkodója, a 2295. medvetoros évben (Kr.e. 1745) Tola önknyes intézkedései
alapján nagyarányú erdőirtások kezdődtek. Ez lassankint arra vezetett, hogy a legelők
helyén a nagy szárazság miatt homoksivatagok keletkeztek, s mind az állat-mind
emberállomány menekülni kezdett nyugat felé. Akik meg ott maradtak, azok mindenféle
járványos betegségnek voltak kitéve. A lépfene a hunok állatállományát a felére
apasztotta. Viszont a menekülő harcos ifjúság Gandás seregébe ment át, s ezzel
Babilónia lovas hadereje félelmetesen megnövekedett. Az ordoszi sámánképzésen már
két-két kaszu és kurd ifjú is megjelent. Ezek a 2300. medvetoros évben (Kr.e. 1740) mint
sámánok tértek haza. Gandásnak ekkor már volt annyi hadereje, hogy egy tyumen
harcossal részt vett a kinajok elleni nagy csatában.
Az úz nép három részre való válása után a maruzok Ordoszban maradtak, a
tunguzok észak felé és keletnek húzódtak, az oguz törzsek pedig nyugatnak vették az
irányt, és birtokukba vették a Káspiros által megjelölt településeket. Megalapították
Araliz városát. Az Aral tavat erről nevezték el. A nagy meleg tavat Káspirosról Káspi
tónak. Viszont a kunok és a jászok Káliz tónak hívták. Gandás idejében Köncsög lett a
fősámán a kasszó-kurd városban, Asszó-Úrban. Tevel halála után az oguzok Káspiros
fejedelemasszonyt választották meg vezérüknek Káspi-fejedelemasszony néven, hálából
azért, hogy páratlan tárkány szervező-képességgel megszervezte a termékeny földön az
oguz birodalmat. A 2305. medvetoros évtől (Kr.e. 1735) a 2350. medvetoros évig (Kr.e.
1690) uralkodott itt, Ordosz irányításával. Rima-lány fogadalmát is valóra váltotta: hét
fia és hét leánya született. Ezek a parszi-szkíták és pamir-szkíták vezetőinek
gyermekeivel kötöttek házasságot. Hosszú uralkodása alatt az övéi benépesítették a
Káspi-tó térségét. Káspi fejedelemasszony első fia, Derbent a 2405. évi sámánképzésen
első lett. Az Öregek tanácsa megengedte, hogy a hírtelen meghalt Köncsög, helyett ő
viselje a káspi-kasszu fősámáni tisztséget, és tagja legyen mind a babiloni mind az
ordoszi Öregek Tanácsának. Ata-Isis akaratának megfelelően erős összekötő kapoccsá
vált a hun törzsszövetségben. Ata-Isisnek két fia volt: Sis-Tórem és Morduk-Tórem.
Morduk, Enlitt asszonnyal együtt a kasszu és a szumir kurd törzsnek volt a védelmezője.
Az oguz harcosokat azonban Morduk-Tórem és Enlitt asszony Babilonban kényelmes
gazdag élethez juttatta. Ott Tóremjük Horka, szent állatuk pedig a bölény lett. Derbent
fősámánságának idején Gandás még 4 medvetoros évig élt. Ez alatt teljesen átszervezték
a babiloni és a káspi haderőt. A sereg neve szkíta-párszi helyett kasszu-szumir lett. A
kasszu haderő 20 törzsből állott. Mindegyik egy-egy rimalány-tárkány nevét viselte.
Három törzs: Aralis néven az Aral tó partján, Káliz a nagy meleg tó keleti oldalán; az úz
Káspiros törzs pedig a Káspi-tó napnyugati oldalán telepedett meg. A kunok a nagy
meleg tavat Káliz tónak, az úz, majd később az oguz törzsek is Káspi-tónak nevezték. A
24 törzs szövetsége által elfoglalt terület déli részén Gandás babilóniai király, halála
után 3 kaga-nátus alakult. A Tola miatt bekövetkezett nagyarányú elvándorlás
eredményeképpen az itteni lakosság nagyon feltelítődött hun törzsszövetségi népekkel, s
belőlük alalkult a kasszu-kurd, a Parszi-szkíta és az Ogúz-kun kaganátus. A 2320. évi
(Kr.e. 1720) ordoszi medvetor nagytanácsán Derbent fősámán a 140. Arvisurában
lerótta a Gandás koráról írt “nagy idők hős énekét”. Derbent Uvacsán fősámán
látogatását várta az édesanyja tiszteletére épített Káspivárba. A vár alapépítménye az
avarok földvárrendszere volt, felső részét az úz kőfaragók építették, Uvacsán fősámán
az Öregek Tanácsával együtt elámult a vár láttán. Ez a vár lett a hun törzsszövetség
büszkesége. Az Öregek tanácsa úgy rendelkezett, hogy a 2319. medvetoros évben
meghalt Kasszu fejedelem helyére ne nyomorékká vált fia, Burony kerüljön, hanem az
ogúz lovasok birodalmának legjobb és legesze-sebb lovasa. Így hát a Káspivár alatti
síkságon 6 tyumen lovas versengett az elsőségért az Öregek tanácsa, Tola, Uvacsán és
Derbent előtt. Mire a nap leáldozott, Barnabur ogúz lovas vívta ki az elsőséget. Az
ifjúság azonban ebbe nem nyugodott bele, és a fiataloknak sikerült elérniük, hogy a
második holdtöltekor Araliz földvára előtt újabb lovasversenyt rendezzenek. Ennek a
győztese a hunok legjobb lovasa, Dorozsma lett. Utána az ifjúság bevonult Daboska és
Paripa lovastáborába és a következő holdtöltét várta. Végre Káspi fejedelemasszony és
Uvacsán fősámán előtt 10 tyumen ifjú részvételével megkezdődött a legizgalmasabb
lovasverseny. Ez Barnabur, Dorozsma és Urami között dőlt el. Végül is Barnabur lett az
első, Urami a második és Dorozsma a harmadik; de fontos szempontok azt kívánták,
hogy a kitűnő rovósámánt, a nyomorék Buronyt válasszák Asszour fősámánjává.
Fejedelmi neve második Barnaburony lett. A három győztes az új hikszosz
tyumennel kiegészítve megalapította Asszur lovasbirodalmát. Az összekötő kapocs
szerepét a Nagy tó partján székelő Káspi fejedelemasszony töltötte be, s ez már csak
azért is természetes volt, mert a három győztes az ő leányai közöl választott magának
feleséget. Mivel a nagy szárazság miatt egyre több és több lovas vándorolt el a Hanguny
folyó térségéből, a 2340. medvetoros év (Kr.e. 1900) nyarán megtartott lovas-
számláláskor Káspi fejedelemasszony már 28 tyumen állandó lovasharcost jelentett
Ordoszba a fősámáni szék új tulajdonosának, Riga fősámánnak. Ekkor már Derbent,
Káspivár fősámánja is több harcossal rendelkezett, mint Ordosz, de mivel Káspivár
szükség esetén mindig megsegítette Ordoszt, a kinajok nem mertek újabb háborút
kezdeni Ordosszal. Káspivár környékén Joli-Tórem ünnepén minden nyáron vásárt
rendeztek. Ezen találkozott a hatalmasra nőtt hun birodalom minden rétege. Eljöttek
minden évben második Barnaburony 28 tyumenjének lovasvezérei is. Ennek a Káspivári
ünnepnek a fénypontja a bölénytor volt. Már az ogúzok is áttértek a bölény-tiszteletre.
Káspi a kisebb-nagyobb, határmenti csete-patékban foglyul ejtett, hadifoglyokkal
felépíttette Derbent várát. Derbent fősámán eztán szükség esetén innen, a saját nevét
viselő várból siethetett segítségére, a hun törzsszövetségnek.

7.
SÁRKÁNYOS HAJÓHAD

(A 141. Arvisurából)

Szőreg-Csaba rovása

A 2335. medvetoros évben (Kr.e. 1705) Gandás és Tevel legkisebbik öccse, Szőreg
megnyerte a sámánképzés Nagy-süánját. Uvacsán unokáját, Mura és Maja legkisebb
leányát, Tengelizt vette feleségül. Hamarosan meggazdagodtak és a Nagyvíz partján
kikötőt építettek. Sárkányos-faragással készített hajókat építettek. Városukat
Tengeliznek nevezték. (A mai Tientsin, Kínában.) A hajósok vetélkedőjén 300 vitéz vett
részt. Kun-Csaba lett a győztes. Ez után 72 hajós engedélyt kapott arra, hogy 3 hajóval
elinduljanak napkeletnek, hogy felkeressék Ataisz menekült népének ottani maradékait.
Minden törzsből kerültek a hajóra, többségük azonban kun volt. Másod vezér a manzsu
származású Tennó lett, aki már részt vett tengeri csatákban is. A 2335. évi Joli-Tórem
ünnepen indultak Ordoszból és magukkal vitték Joli-Tórem szent kövét. Útközben
viharba kerültek. A Sátorhegyen (mai nevén Fudzsijama) tűz tört ki. Vakító tűzfolyó
folyt lefelé a hegy tetejéről és az erdőket felgyújtva a tengerbe ömlött. Ladikon érkező
menekülők elmondták, hogy a déli manzsuákhoz tartoznak, és valahányszor a Sátorhegy
háborogni kezd, nekik már menekülniük kell, vagy a tengerre, vagy a sziget belsejébe.
Po-Jan déli manzsuá vezér vendégségbe hívta a hajósokat, Po-Jan leánya, a kis Tikajó,
Tennó hajába cseresznyevirágot tűzött. Po-Jan hajósai azt tanácsolták, hogy csak jóval
cseresznyevirágzás után induljanak északra, mert most a lapátok még belefagynak a
vízbe. Vendéglátóik, hogy a kalandozást megkönnyítsék, egy hajóval visszaeveztek
Tengelizbe, onnan 6 hajóval tértek vissza. Tennó ekkor feleségül vette Tikajót, de
megnősült a többi hajós is. Parancsot kaptak, hogy a láncos szigeteken keresztül
szervezzék meg a biztonságos hajózást.

Így indult Csaba 120 hajóssal, 5 hajóval az elsüllyedt őshaza menekültjeinek


felkeresésére. A szigetláncolatban ivóvizet vettek fel, majd a gyéren lakott partok
mentén a 2338. medvetoros évben (Kr.e. 1702) elérték a füstölgő hegyek birodalmát és
partra szálltak. Az ott lakók először menekülni kezdtek az újonnan jöttek elől, de Csaba
elkezdte énekelni az almavirágzás dalát. Énekére válaszolva Bogács, Maja fia, aki már 8
éve odakerült Ordoszból, s megkérdezte “elhoztátok az Aranyasszony tűzkövét?”
Amikor Csaba elővette tarsolyából a másik tűzkövet, elsírta magát örömében, s a követ
nagy diadallal vitték Aranyasszony kegy-helyére. Bogács tájékoztatta Csabát, hogy ők
közben már házasságra léptek az agaba beszédű őslakókkal és ezekből a házasságokból
már csaknem száz olyan gyermek született, akik beszélik mind az agaba, mind a kasszu
beszédhez hasonló indijó nyelvet. Amikor hosszas vendégeskedés után Csaba
megkérdezte hajósait: “ki akar hazajönni?”, csak 70 hajós jelentkezett, hogy visszatér
Ordoszba. Velük akart tartani Lia fejedelmi leány is. Az apja ekkor úgy határozott,
hogy a lányával visszaküldi Ordoszba Joli-Tórem kövének mását, hadd éltesse ez is a két
nép összetartozásának tudatát. Csaba fővezér öccse megkérte Köntös vitéz részére a
fejedelem legkisebbik leányának a kezét. Így aztán Köntös is ott maradt. Szőreg öt hajó
helyett már csak hárommal indult vissza. Sok veszély után érkezett meg a 2341.
medvetoros évben (Kr.e. 1699) Tennó birodalmába, ahol Tennót erősen szorongatták az
őslakó ajnók. (Tennó halászai a mai Tientsintől Alaszkáig terjedő részen éltek.) Szőreg
kiváló fegyvereivel győzedelmeskedett az ajnók fölött és egy évig még ott maradt, amíg
Tennó részére meg nem érkezett a manzsu segítség. A 2343. medvetoros évben (Kr.e.
1697) Szőreg befutott Tengeliz kikötőjébe. Ott várt rá gyermekházasságbeli felesége, a
közben 15 évessé lett Tengeliz. Innen Ordoszba hajóztak és az Arany-asszony
kegyhelyén megerősítették gyermekkorukban tett esküjüket. Szőreg tömérdek
aranylemezt, s más egyéb kincset hozott magával. Elmondta, hogy az indijóknál az ilyen
kincsnek nincs különösebb értéke, annyi van náluk belőle. Az Öregek tanácsa erre a
további kereskedelem mellett döntött, de elrendelte, hogy ezentúl a 10 lapátos hajók
helyett 24-lapátos sárkányos hajókat kell építeni. A 2345. medvetoros évben (Kr.e. 1695)
Csaba is visszatért a 2 régi tízlapátos, és az indijók földjén épített 3 további, már 24-
lapátos hajójával. A hajókat bemutatta Tengelizben. Ő is temérdek aranyat s kincseket
hozott az 5 hajóval. A Birodalmi Nagyszalán mindezt igazságosan elosztották.
Riga fősámán megállapította, hogy három birodalmuk 62 tyumen lovas és 5 tyumen
tevés harcossaI, valamint 3 tyumen vízi járművel rendelkezik. Tengeliz a keleti,
Káspivár a középső, Szidon pedig a nyugati hajóhad központja. Riga újra rendeletbe
adta a 24 lapátos hajók építését és a lakatlan szigetek benépesítését. A 2350. medvetoros
évben (Kr.e. 1690) Csaba 24 hajóval nagy kalandra indult. Mindegyik hajó 24 lapátos
volt. A hajókat Tengelizben színültig megrakták kézműves termékekkel. Tennó
birodalmán keresztül vezették a hajókat, de a hajóhad távozása után a kinajok
megrohanták és feldúlták Tengelizt. Ezen okulva az Öregek tanácsa elrendelte a kikötők
megerősítését, újjáépítését. Minthogy az indijók az aranyat nem sokra becsülték és még
építményeiket is azzal díszítették, Csaba a kézműves termékeket aranyra és drágakőre
cserélte. Hajósai közül többnek nagyon tetszett az ottani élet és a végén 1345 hajós közül
csak 1298 tért vele haza. Tennónál értesült Tengeliz pusztulásáról és újjáépítéséről.
Csabát 2 fia várta. A legidősebb, Tenkes, ekkor jegyezte el Tennó leányát, Kittit, aki
aztán a legelső rimalány lett Ordoszban. Csabát érthető örömmel fogadták az Öregek
tanácsában és előléptették Tenkesvár fővezérének. Tennó halászai tudták, hogy nyáron,
szárazon át lehet menni az elsüllyedt szigetekre. Ezért Csabát most már 48, egyenkint
24-lapátos hajóval indították újabb útra. Tenkes egy darabig elkísérte apja hajó-hadát,
de vissza kellett térnie, mert az ajnók gyanúsan viselkedtek. Valóban támadás érte
Tennót, de Ten-kes legyőzte az ajnókat és elrendelte, hogy féken tartásukra Tana
hajósvezér építsen várat az összekötő földnyelven. (ez a mai Japán és Dél-Korea között
állt, de hamarosan elsüllyedt.) Csabát a rokon indijó törzsek cseretárgyaiért minden
értékkel ellátták és Csaba a 3. évben temérdek aranylemezzel és más mindenféle
kinccsel térhetett haza. De hozott magával valami átkot is. Az utolsó napokban az egyik
részeg hajós elmondta az indijóknak, hogy a tőlük szerzett aranylemezek és drágakövek
sokkal többet érnek Ordoszban, mint itt, az Ataiszi rokonok földjén. Ezért Majakó, az
őslakók főpapja még elutazásuk előtt megátkozta Csabát csalafintaságáért. És Csaba
hajósai hittek az átokban. Két évig hánykolódtak a viharos tengeren, míg végre elérték
Tennó birodalmát. Tennó közben gyakori harcot vívott a bosszúálló ajnókkal. Csaba
megjelenésekor azonban visszahúzódtak Tana vára felé. Cseresznyevirágzás ünnepén
megmozdult a föld, a hegyek tüzet okádtak és a forró vizeket jéghegyek hűtötték. Az
ajnók sikságát elborították a tenger hullámai. Tana meg akarta volna menekíteni az
ajnókat, de túlterhelt hajói elsüllyedtek, és vitézei is csak úszva tudták elérni Tana várát.
Csaba hajósai mindezek alapján azt kezdték rebesgetni, hogy Majakó átka miatt
szakadt le az északi szárazföld (Alaszka Ázsiától) és amiatt nyelte el az áradás a
szigeteket is. Az igaz, hogy többé nem is lehetett visszatérni Ataisz maradványaiba. A
2360. medvetoros évben (Kr.e. 1680) összehívták a hun törzsszövetség Nagyszaláját.
Ezen még megjelent az agg Uvacsán is. Jugakir sámán Tennó birodalmából bejelentette,
hogy “újabb tűztenger rázta meg Tengeliztől északra a szigeteket; az ajnók síksága
teljesen víz alá merült és az északi szárazföld ketté-szakadt. Hideg szelek és a jéghegyek
áradata akadályozza az ajnók hajózását. Lehet, hogy a Csaba szállította aranyak, és
kincsek gyarapítani fogják a hun törzsek szövetségének jólétét, de csábítani is fogja a
kinajokat, meg az asszírok szövetségeseit, hogy kincseinket megkaparinthassák.
Vigyázzunk, mert ennek az évnek katasztrófái vesztünket okozhatják.” Ezek hallatára
Euzkádi baskír hajós fiai Szidon várban összevesztek a mordvin ácsokkal és hajósa-
ikkal ismeretlen helyre távoztak.
A Birodalmi Nagyszala úgy rendelkezett, hogy egyelőre szünetet kell tartani a
hajózásban, mert hol itt, hol ott folyton háborog a tenger. Az Euzkádi és Vizkaja-féle
hajósok távozását se nagyon kell tárgyalgatni, mert a sámánképzéseken Vizkaja volt a
leglelkesebb híve a gondolatnak, hogy a hun népek birodalmának határait az egyik
Nagyvíztől a másikig kell kiterjeszteni. Csaba fősámán hajóhada tehát csak a partok
közelében kereskedett, de a sárkányos hajók végig kutatták az akkor ismert összes
földrészeket. Riga fősámán lett hajósai még Vizkaja sámán baszkor hajósait is
megtalálták egy meleg tengeri öbölben (Vizkaya-i öböl a mai Spanyolország partjainál).
Ezekkel a baszkorokkal továbbra is fenntartották a hajós kapcsolatokat. (Megjegyzés:
amikor Alaszka még nem szakadt el Ázsiától a hunok amerikában keresték az őshazát,
Peruban, később Mexikónak Ázsia felőli partjainál találtak is rokon népeket, Csaba
előtt.)

113. Arvisura Barcika titkos Arvisurája Dabsa rovása

KALTES ASSZONY SZEKERÉN

Batoúr Arvisurája szerint az Élet templomának örök tüzet őrző szentélyében olyan régi
rovások vannak, melyek még az égi bölcsektől származnak. Ezek szerint az égiek nem
hagyták magára a földet; Kaltes asszony szekerén gyakran meglátogatták. Ilyen régi
rovás említi azt az esetet is, amikor égi tűzhöz jutott a Föld népe. Ragyolc, Miskolc,
Rohonc és Tiszolc a Hangony vizében fürdött. Egy kismackó beleesett a vízbe. Hogy meg
száradhasson, a medvék anyja Kemi asszony, villámával lesújtott az erdőre. Annak a
tüzénél szárítkoztak meg. Miskolc aztán, amikor Kemi asszony aludt, tüzet lopott a
szájából. Ezt a tüzet attól kezdve mindig pontosan őrizték, táplálták. Később mindenféle
edényt, meg téglát égettek vele, sőt a Kékleny hegy ércéből vasat is olvasztottak. A
tűzszerzést minden évben megünnepelték. A réz-és vasüstkészítők, meg a nyílhegy-és
szegkovácsok ilyenkor nagy lakomát rendeztek. Barcika asszony, Uvacsán unokája
ezekre a feljegyzésekre a szavárd törzs szentélyében talált rá, amikor Káspivár értékeit
magához vette. Boldogan vitte haza Uvacsán fősámánnak, aki örömmel gyűjtött össze
minden ilyesmit. Amikor Sis-Tórem a tüzes golyókat Ruda-Tórem üstjéből
szertegurította, az égi lakóknál meghagyta, hogy mindegyiknek legyen gondja a
magáéra. Joli-Tórem a Földet kapta; Kaltes asszony-nem lehet tudni, hogy csakugyan,
így volt- e-a Szíriuszt. Az őrök megfogadták, hogy mindenben segíteni fogják egymást.
Az Élet anyja Kaltes asszony volt. Ezért a maga világában élénk, mozgékony életet
teremtett. Amikor szekerén meglátogatta a Földet, itt mindent embermagasságú víz
borított. Egy búvár-kacsát buk-tattak le az ősvízbe, és az iszapot húzott fel. Az iszap
rohamosan nőni, dagadni kezdett, és lassankint megindult rajta az élet. Később
teremtettek rajta olyan embert is, amilyen a Kaltes asszony bolygóján él. Ezekbe maga
Kaltes asszony lehelt lelket.

De az élet anyja több lelket lehelt a saját embereibe, és ezért azok gyorsabban
fejlődtek és szaporodtak, mint a földiek. Ezért az égi lakók okos embereket hoztak
Kaltes asszony bolygójáról a Földre, hogy az ittenieket is megtanítsák mindarra, amit
azok tudnak. De az 1856. tűzszerzési évben Hárpia-Tórem észre vette, mit művelnek a
Földön az égiek és mérgében a Földhöz vágta a Holdat. Ekkor megsérült Kaltes asszony
szekere is, öt férfi és három nő pedig itt maradt a Földön. Kaltes asszony szekerének
megsérülésekor Anyahyta aranyasszony megbénult. Ekkor kezdte el írni itt, az ő
bolygójukon használatos betűkkel a földi élet eseményeit. Az égiek először csak egymás
között házasodtak, de unokáik már földiekkel is keveredtek. Minden utódjukat égből
jöttnek neveztek. Amikor a Föld felmelegedésére való tekintettel már számításba
lehetett venni, hogy az Ataiszi biro-dalom elsüllyed, az Élet templomát a 7750.
tűzszerzési évben Sumérba mentették. Ott öt várost alapítottak. Közülük Suruppak az
író-papok városa lett. Itt helyezték el Anyahyta Arvisuráinak titkon őrzött rovásait is.
Eridu, Szippar, Bab-Tibira és Larak minden évben egy-egy ifjút küldött írnok-képzésre.
Ezek lemásolták azokat a rovásokat, melyek az égiek tudományát ismertették, és a
másolatokat elhelyezték saját szentélyeikben. Innen tudta meg Batour, hogy a 24 hun
törzs szövetségét a 9468. tűzszerzési évben alapították és, hogy Ataisz a 8470. tűzszerzési
évben süllyedt el.

Káldi-föld első sumír telepesei így ismertették a nagy özönvizet:

Hárpia-Tórem nem jó szemmel nézte, hogy Kaltes asszony megjelent Joli-Tórem


földjén, sőt hogy az égiek még a maguk tudását is elárulják a Föld lakóinak. Ezért
felkereste az Ármányt, az Ördögöt és a Halált, hogy megbeszéljék, hogy kellene
elpusztítani a Földet. Ármány azt tanácsolta, hogy vágjon hozzá a Földhöz egy Holdat;
az kemény-hideg testével majd összetöri a Földet. Az Ördög ezt nagyon helyeselte, mert
akkor a hegyek az ütődéstől tüzet fognak okádni. A Halál meg annak örvendezett, hogy
a Hold jeges pora megfagyasztja az emberiséget és a nagytestű állatokat. De
tanácskozásukat kihallgatta Kemi asszony, minden medve anyja és titokban értesítette
Kaltes asszonyt. Kaltes asszony erre, hogy a Holdat eltérítse útjából, roppant erejű
szelet fújt a Föld felé, így aztán a Hold csak egy kicsit érintette a Földet, de még így is
annyi port szórt a Földre, hogy megjelentek a hósapkák és a jég alatt elkezdett minden
fagyni. Az ütődéstől a hegycsúcsok csakugyan tüzet okádtak és mindent elborított a
hamu. Az állatok elkezdtek menekülni a melegebb tájakra és követték őket azok az
emberek, akik az égiek adománya folytán már gondolkozni tudtak. Az állatokban látták
az élelmüket és bundájukban az öltözéküket. A Nagyvizek annyira elborították a
szárazföldet, hogy még a dombokon is embermagasságban állt a víz. De Kaltes asszony
előre látta mindezt, és a saját birodalmából való emberek nagy részét egyenesen a
melegebb tájakra telepítette. Kaltes asszony fia, Szíriusz panaszra ment Hárpia ellen
Sis-Tóremhez. Sis-Tórem megtiltotta Hárpiának, hogy a golyókat egymáshoz dobálja, és
ezáltal halál uralkodjon Sis-Tórem teremtményein. Hárpia-Tórem meg is fogadta, hogy
az égből nem fog többé halál alászállani. De ez csak ígéret maradt.

A 2066. tűzszerzési évben alattomban felbérelte az égi Sárkánykígyót, hogy a


Holdat térítse a Föld felé. A Sárkány-kígyó a farkával csakugyan meg is csapta a Holdat,
de ez a Földet is megremegtette. Újabb hideg-por zúdult végig a Földön; a hegytetőkről
újra tűz csapott fel, a Nagyvizek megteltek emberi testekkel. Erre közbelépett az Égiek
Tanácsa. Elrendelték, hogy a Hold szabályos keringését semmiféle formában nem
szabad háborgatni. A Föld pedig elkezdett virulni. Sumérban vita folyt a felett, hogy
honnan igazgatják a Földet. Eridu, Szippar és Suruppak bölcsei azt állították, hogy ez a
Kaltes asszony birodalmából jött beavatottak dolga; Bab-Tibira és Larak beavatottjai
viszont azt vallották, hogy Kaltes asszony a fiára: Szíriuszra hagyta a maga egykori
birodalmát, ő maga pedig Sis-Tórem szent házába ment, hogy onnan igazgassa az egész
világmindenséget. Ez a vita olyan mély ellentétre vezetett, hogy a Szíriusz mellett
kardoskodók elhagyták Bab-Tibira és Larak környékét és elmentek Ménes beavatott
birodalmába. Ott feljegyeztek minden nap-és Holdfogyatkozást, újra írásba foglalták a
sok ezer éves hagyományokat, és csak a Szíriusz kormányzását ismerték el. Az Égiek
később úgy rendelkeztek, hogy mivel Szíriusz golyója egyre távolodik Joli-Tórem Föld-
jétől, Kaltes asszony szekere, mely az ő hallatlan erejű hangján közlekedik, ne menjen
többet a Földre, hanem a földi beavatottak minden tettét égi gömbökkel és az égbolt
gyémántjaival kísérjék figyelemmel. A Szíriusz mellett való kiállásban része volt annak
is, hogy ott már régen véget vetettek minden háborúnak, öldöklésnek, annyi ember esett
a gépek áldozatául. Háborúskodás helyett az élet titkainak a megismerésére törekedtek.

Utoljára a 8470. tűzszerzési évben küldtek egy Szíriuszról való gömböt az Eridu
melletti tenger mellé.

A szerkezet meghibásodott, a küldöttek nem tudtak visszajutni Kaltes asszony


birodalmába. De az itteni beavatottaknak átadták azt a parancsot, hogy azt a három
tüzet, ami mindent elpusztít, emberi élet kioltására soha ne használják, legfeljebb jelzés
céljára, de Ataiszt Suva parancsára mégis el kellett süllyeszteni, annyira eluralkodott ott
az embertelenség. A másodikat Kuszkó vitte magával. A harmadikat Buda Sumérba
hozta; ott Nippurban a beavatottak szentélyének a közelében helyezték biztonságba.
Buda úgy rendelkezett, hogy a felett a robbanószerkezet felett csak az Élet templomából
lehet határozni, és csak akkor lehet hasznát venni, ha az emberiség az Isten nevét bűnös
célokra használja. A csillagjós papok a Szíriuszról származó ismereteikkel
megállapították, hogy a világmindenség 25920 év alatt fordul vissza kiindulópontjára és
így Szét, a Napisten, minden 2160. évben más-más csillagképben áll. Azt is állították,
hogy ha a Föld lakói a Vízöntő világhónapjába kerülnek, gondolkozásuk világosabb lesz,
és mint ahogy a Szíriuszon már megtörtént, itt is véget vetnek az esztelen
háborúskodásnak. Hogy ez megtörténik-e, arról az égiek az égbolt gyémántjai útján
fognak meggyőződni. Amikor Riga fősámán a hun törzsszövetség hajóhadát útba
indította a Hét-vári Nagyszalára, elküldte unokáját, Barcikát is, hogy a szavárd
hagyományoknak megfelelően gyűjtse össze a nép száján fennmaradt régi mondáikat.
Fanszur tartományban felszállt a hajóra Péh beavatott. Elmondta Barcikának, hogy a
Kaltes asszony világából jött beavatottak szerint csak egy isten van, a többi mind csak a
földi emberek agyából pattant ki. De rájuk kell hagyni, az égiek hite úgyis felettük áll.
Az égiek minden földi katasztrófát előre tudnak, sőt egy feketébe öltözött férfi és nő
mindig figyelmezteti is a veszedelemre az emberiséget. Lár tartományban a hajóra
szállott Léh beavatott. Ő is azt mondta, hogy az égiek mindig előre érte-sítik a
beavatottakat a közelgő veszedelemről. Így szereztek ezek idejében tudomást az égiek
torzsalkodásairól is, ezért húzódtak évekkel a katasztrófa bekövetkezése előtt Ataisz
felé, s ott sikerült olyan jólétet teremteni, amilyen Kaltes asszony birodalmában
uralkodik.

Előre tudták azt is, mikor fognak a Napisten lángjától megolvadni a hósapkák,
hogy a jégárból folyó víz borítsa el a jólétben élő Ataiszt. Nippurban Barcika Péh és Léh
társaságában felkereste a tudós papok szentélyét. Itt a papok el-mondták, hogy az a
Hold melyet Hárpia-Tórem vágott a Földhöz, nyugaton érte Atlantisz földjét. Azon a
részen még a tengerben is mély árok keletkezett. Atlantisznak az a része persze
nyomban elsüllyedt, de Kuszkó birodalmában is úgy összetörte a Földet, hogy a
tengerparti lakóhelyek a hegytetőkre kerültek. Kurdiában is hegyek dőltek halomra. A
Föld gyomra fortyogott, és tűzpiros hegyekről láva ömlött le. A síkságokon új hegyek
keletkeztek. Mindent sötétség borított be, a hullámok ellepték a dombokat is. Kaltes
asszony az élet gömbjein küldött beavatottakat, azok tanították meg Sumért a
földművelésre. A Nagy folyó torkolatvidékén a súlyos betegségéből felépült Gabon
beavatott elmondta Barcikának, hogy Kaltes asszony szekerén már nemegyszer jártak
égiek a Földön, de rendszerint a melegebb vidékeken szálltak le. Ott tanították az
embereket. Rabatiból teve-karavánon mentek a Hírös-kapuba, Bab-Tabira és Larak
papjainak társaságában elment az Élet templomába. Megtekintette a Fehér, Sárga,
Vörös és Fekete feljegyzéseket, melyekben az élet titkai vannak megörökítve. Ott van szó
arról is, hogy az égiek néha nem Kaltes asszony szekerén, hanem az égbolt gömbjeivel és
az égbolt gyémántjaival látogatják meg a Földet.

Ez történik minden világhónap fordulójának első 24 évében. Fel tudják fogni még az
emberi gondolatok rezgéseit is. Boldogok, amikor látják, hogy társbolygójukon is
bekövetkezhet a nagy mindenség békéje. Ezekből a feljegyzésekből arról is olvasott
Barcika, hogy amikor a Hold hozzáütődött a Földhöz, utána még a Nagyvíz is sokáig
lángolt és füstölt, Atlantisz pedig lassan elkezdett süllyedni. A larakiak szerint a nagy
özönvíz előtt 432000 medvetoros évvel jelentek meg az égiek Kaltes asszony szekerén a
Földön; Sumérban meg Suruppak bölcsei azt is feljegyezték, hogy a legutolsó Kaltes-
gömbben az égiek két pulit is hoztak magukkal. Az utasok a tenger lángolása miatt nem
tudtak visszamenni, itt maradtak a pulik is. Ivadékaik a pateszik és a királyok birkáit
őrizték. A nagy özönvíz előtt tíz királyi család 432000 medvetoros évig uralkodott. Ezt a
titkos feljegyzések szerint úgy magyarázták, hogy Sumér akkor is bőségben élt, amikor a
sivatagban éhínség uralkodott. Ebben az időben a királyok éveknek mondták az
evéseiket, sőt volt olyan király is, aki már az egyes fogásokat is evésnek, illetve évnek
nevezte. Mások beérték azzal is, hogy a napi háromszori evést vették számba.

Gilgames 126 évesnek mondta magát, de ez a medvetoros évek szerint csak 42


esztendőt jelent. A suruppaki bölcsek szerint a királyok az égből kapták a hatalmukat.
Ez azt is jelentette, hogy szerintük csak az égből jöttek leszármazottja lehetett király.
Gilgames kétharmad részben ilyen égi eredetű volt, és csak egyharmad részben földi, de
ezt Eriduban éppen fordítva tudták. Bab-Tabira és Larak kivándorlói között voltak
királyi eredetűek is. Ezek Karnakban papi kiképzésben részesültek. A beavatottak
települései voltak: Agaba-óm, Indijó-óm, Parszi-óm, Anina-óm és Uruk-óm. Ezek
magukkal vitték új hazájukba az égiek tudományát. Amikor Barcika a szippari bölcsek
városába ért, éppen akkor jött az az intézkedés, hogy a Hétvárosi Nagyszala határozata
szerint az égiek titkos robbanó gömbjeit a vele foglalkozó személyekkel együtt
Karnakba kell szállítani. A feladat teljesítését a tenger melléki Sumér birodalom-
maradvány vállalta, Barcika pedig megvárta az útbaindítást. Utána Suruppakban részt
vett egy vitán, melyen arról volt szó, megtörténhetett-e, hogy a csillagjósok régi
feljegyzései szerint valamikor egy-egy év -medvetoros évek szerint számítva- csak 360
napból, máskor meg, szintén a Napasszony lángolásának mértékétől függően, 390
napból állott. De a helyzet már régen megnyugodott, egy-egy évre 365 napot kell
számítani, 4-évenként egy-egy tárkánynap betoldásával, de minden száz évben meg kell
hosszabbítani az esztendőt egy medvetor-evéssel. A Hold-evéseket már a 24 hun törzs
szövetségében, illetve a szavárd bölcsek figyelmen kívül hagyják; a tűz-evések ünnepe
biztosabb. Hazafelé tértében szavárd földön hallotta Barcika pásztorok között ezt az
átok-formát: Szakadjon rád az ég! Eltűnődött azon, hogy nem a nagy katasztrófára való
emlékezés rejlik-e benne. Nem akkor jöttek-e a betegséghozó rossz szellemek is? A
betegségek gyakran megtizedelték a Föld ősi lakóit, de az égből jöttek oltással
védekeztek a járványok ellen. Ellenállóbbak voltak, jobban szaporodtak. Még a pulik is
ellenállóbbak voltak, mint a kutyák.

Kaltes asszony legnagyobb szekerén az égiek kis úszómedencében, delfineket is


hoztak magukkal. Egy tóba telepítették őket és ott jó nagyra megnőttek. Amikor látták,
hogy az égiek készülnek vissza Kaltes asszony bolygójára, a tóból levezető kifolyón
kilopakodtak a tengerbe. Búcsúzáskor a magasba szökdeltek. Itt maradtak az Ataiszi
tengerben. Egyik-másikuk szót tudott érteni az emberekkel is. Hoztak magukkal az
égiek beszélő madarakat is. Volt, amelyiknek fel kellett vágni a nyelvét, mások e nélkül
is értettek az emberi szavak utánzásához. Azt a robbanó szerkezetet, melyet Suva
Ataiszban felejtett, az elaggott pateszik azért, mert “becsapták őket”, a Kékleny
hegységben felrobbantották. Voltak, akik ez elől el akartak menekülni, de
megsemmisültek. Kaltes asszony bolygóján az ilyen pusztítás ellen alagút-rendszer
kiépítésével védekeztek, amíg szükség volt rá. Száz öl mélyen a legnagyobb hidegben
sem kellett fűteni. Védelmet nyújtott az ellen is, ha az ellenség megpróbálta a levegőt
megmérgezni. Száz medvetoros évenkint mindig olyan helyen tartották a Nagyszala-
napot, ahol az előző száz év alatt biztonságos alagút-rendszert építettek ki. Az óm-építők
először mindig az alsó világot építették ki, onnan lehetett szabályozni az egész építmény
hőmérsékletét és biztosítani a levegő tisztaságát. Egymás alatt több vájat is volt. Baluki
tanfejedelem oktatása során bizonyítékokat is hozott fel arra, hogy Buda kőfaragó
fejedelem robbanószerkezetét Tunguszkában a tunguzok a hittérítők fosztogatásai és
lelketlensége miatt robbantották fel.

144. Arvisura Vizkaja rovósámán Tuliás fősámán Dobsa

Habos beavatott Abisu Dengolka aranyasszony Tanjó

ATLANTIC TITKA

A 2355. medvetoros évben (Kr.e. 1685) a sámánképzésen Tuliás lett az első, Riga és
Tardona legnagyobb fia, a kiváló hajós, akinek a fővezéri képzésen és az azzal
kapcsolatban a hun törzsek részére rendezett nagy vetélkedőn is sikerült az elsőséget
biztosítani. Ordoszban a Csaba-féle hajós kalandozás ellenzői azon kezdtek rágódni,
hogy Csaba a jelek szerint a kelleténél jobban szereti az aranyat; a saját hasznára kezd
dolgozni, és még az is előfordulhat, hogy az öt évre engedélyezett kalandozásáról nem is
fog visszatérni. A beavatottak úgy látták, hogy Csaba az aranyasszony ünnepére
csakugyan nem fog visszatérni Tengelizbe, hanem csak harácsolja tovább az
aranylemezeket. De a közeljövőben nagy eseményekre lehet számítani. Valóban így
történt, a 48 új hajó hiába készült el és hasztalan várta Csabáékat az aranyasszony
ünnepére. Tennó birodalmából is azt jelentették, hogy Csaba nem érkezett meg oda.
Ekkor az Öregek tanácsa úgy döntött, hogy Uruk népének érintésével, hajóúton kell
keresni Szidon várával a kapcsolatot, hiszen a vizekre vonatkozó adatok szerint hajón
őhozzájuk is el lehet jutni. Tuliás ifjúsági fővezér és fősámán megkapta a parancsot,
hogy a beavatottak titkos jegyzetein elindulva a megjelölt helyeken kerülje az
emberevők nagy szigeteit, s az Indijó telephelyek érintésével keresse meg Uruk népét.
Nippurban majd további útmutatást kap a 12 bölcstől arra nézve, hogy hol keresse a
Híres kapuban Őrsúr héttörzsbeli ifjúsági vezért, Gandás kisebb fiát, aki harcikocsis
csapataival meghódította Bot-honát. Az utasítás szerint Tárkány napjára be kell futniuk
a hokjanok kilaji gyarmatára, ahol élelmet vesznek fel; a második Tárkány-napra pedig
el kell érniük Fanszur tartományba. Ott Uruk népének gyarmatán segíteniök kell a
termény-betakarításban, majd PEH beavatottat a hajóra venni és Nippurba szállítani.
Harmadik Tárkány-napra el kell jutniuk az Indus folyó menti Lar tartományba és ott
LÉH beavatottat a hajóra venni. Egy évet töltöttek Nippur (Napur) városában. A 48
hajó 2400 főnyi legénysége itt csakugyan részt vett az öntözéses gazdaságok munkáiban.
Ennek a 2400 főnyi legénységnek mindig teljes létszámúnak kellett lennie, még akkor is,
ha betegség, vagy más ok miatt átmenetileg csökkent a létszám. Nippurban is maradtak
le ketten, mivel a Vörös-víz kapujának szűk zátonyain valakinek át kellett vezetnie
Tuliás seregét. Lovasok mentek Őrsúr Hét városába, hogy Szidonvárból, Árpádvárból
és Hatsas-ból minden beavatott jelenjen meg az 1680 őszén tartandó tanácskozáson.

Egész úton morajlott a Nagyvíz, hajóik himbálóztak, egyszemélyes vitorlákat


kellett használniuk, melyek elég kezdetlegesek voltak. Kísérőik elcsodálkoztak azon,
hogy a Vörös-víz zátonyait ellepte a tenger, sőt behatolt egészen a hegyvidék közepéig.
Mire Hétvárosba érkeztek, az ordoszi futárszolgálat már jelentette a Hideg-vizek
betörését és, hogy Tennó birodalma elszakadt az ajnók földjétől. Mindebben Majakó
átkát látták. Ide vezetett Csaba-engedetlensége. A Hétvárosban összegyűlt beavatottak
között e felett heves vita folyt. Tuliás azt hangoztatta, hogy mindez csak az erős
felmelegedéssel van kapcsolatban és, ha ez így tart tovább, a Híres-kapun majd át lehet
hajózni. Sokan ezt hihetetlennek tartották, de Tuliás hivatkozott arra, hogy Uruk
népének vannak olyan feljegyzései Nippurban, hogy amikor a Nagyvíz a legnagyobb
volt, akkor ezen a tájon bárkákkal közlekedtek. Őrsúr azt javasolta, hogy ásassanak egy
urkundi öntözőcsatornát, hogy a 48 hajó áthalad-hasson rajta. Urkundi csatorna: Uruk
népének 24 öl széles fő öntözőcsatornája volt. Amikor szavazásra került a sor 12
beavatott mellette volt a tervnek, 12 ellene. Riga fősámánnak volt egy titkos parancsa,
eszerint elsősorban a lett hajósok kötelesek 12 évi hajózással vízen megközelíteni a lettek
legújabb települését, hogy bizonyosságot szerezzenek a felől, létezik-e még Atlantic
birodalma a Nagyvíz másik oldalán, nem merült-e meg az is a hideg vízben? Habos, az
ordoszi beavatott azt követelte, hogy Riga helyett huszonötödiknek ő szavazhasson. A
többiek azonban ehhez nem járultak hozzá. Ezért Habos, amikor a 24 hajó elindult,
sértődöttségében a Vörös-víz kapujában, a Nagyvíz bejáratánál 6 hajóval lemaradt
Tuliásék hajóhadától és Haboshon néven gyarmati települést létesített. Surupak
feljegyzései szerint már előfordult, hogy a “Nagyfog” szikláról levonult az örök jégmező
és át lehetett hajózni Atlanticba. Ezért a bölcsek városának legfiatalabb “tudója”:
Lotanu vállalkozott arra, hogy amíg Riga fősámán hajóhadának a fele Uruk népének
gyarmatvárosai között kereskedik, addig a többi hajóval eleget tesznek Riga fősámán
parancsának.

Vizkaja gyarmatának érintésével felkeresik a lettek Nagyvíz melletti új lakhelyét, és a


hajósok ott megtelepednek. Mivel Habos 6 hajóval lemaradt, csak 18 hajó folytatta
útját. A hatodik Tárkány-napot Magadi szigetén töltötték. Ott vetettek, arattak, majd
szárított hússal és magvakkal ellátva magukat folytatták útjukat. Közben Lótanu
rovásba vette, hogy Habos beavatottal Asmari, Arikt, Angira, Nadhari, Samari és
Viharzó rovástudók is ott maradtak hajóikkal az új gyarmaton, Haboshonban s ott
ápolták tovább Uruk népének tudását. A kellemes éghajlatú Magadiban is maradtak le
olyan hajósok, akik benősültek a hegyilakók családjába. Viszont e családok vállalkozó
szellemű ifjaiból a hajósok létszáma kiegészült. A következő Tárkány napra a
“Nagyfog” hegyéhez értek. Itt a síkságon elvetették a magukkal hozott magokat, de az
érés idejét nem tudták kivárni, s a termést féléretten hordták hajóikra. A hóviharok
beálltakor elhajóztak, és csak melegebb vidékre érve szárították meg a magvakat.
Lótanu szemében az volt a legfontosabb, hogy a bölcsek rovásai igazat mondanak: a
felmelegedés utat nyit Atlanticba. A nyolcadik Tárkány-napot a Nagy-folyó öblének
síkságán töltötték. Itt végre bő termést takaríthattak be. Lótanu a Surupakból hozott
vázlat alapján tudta, hogy kilencedik Tárkány-napra olyan éghajlatra érnek, mely
hasonló az Urukéhoz, s onnan egy kis hajózással már meg lehet látni a bűvös Atlantic
déli partjait. Amíg 15 hajó legénysége élelmet termelt, Lótanu 3 hajóval kiszállt a
viharzó Nagyvízre, s valóban sikerült meglátnia az Atlantic déli partjain lévő szigeteket.
Csakhogy ez a vállalkozás 2 hajóba került, visszatérőben, a nagy viharban elsüllyedtek.
Így a termés betakarítása után már csak 16 hajóval folytatta útját Tuliás, azzal a céllal,
hogy a tengerparton elérje Ordosz lovasbirodalmának első futárállomását. Azt, amelyet
Gandás és Barnaburony épített ki példás gondossággal.

A tizedik Tárkány-napon hajóztak be 16 hajóval Rabatiba. Ott Őrsúr


gondoskodása folytán jó sok élelemmel várták a kalandozókat. A beavatott Ürös pateszit
valóságos diadalmenetben kísérték szállására. Itt adta át Hétváros bölcseinek a részükre
készített feljegyzéseket. Rabatiban Őrsúr parancsára a legépebb 5 hajót új legénységgel
látták el. Amíg a többi 11 hajót javították, Vizkaja rovósámán vezetésével körülhajózták
a megkisebbedett Atlantic-birodalmat. Surupak bölcseinek feljegyzései szerint Atlantic
valamikor zöldellő sziget volt, ahol az emberek jómódban éltek. De amikor az időjárás
megváltozott, elkezdett fogyni a szárazföld, majd a földrengések következtében
kénytelen volt Atlantic boldog népe a jéghegyek alól előbukkanó szárazföld síkságaira
vándorolni. A 11. Tárkány-napot Tuliás a tizenkét ordoszi hajóval Vizkaja rovósámán
rejteköblében töltötte. Ott bőven ellátták őket élelemmel, sőt a kiöregedett hajósok itt
éppen úgy, mint Rabatiban, megtelepedtek és helyüket újabb fiatal hajósok foglalták el.
A lettek, livek, csudok és virolájok azonban rendíthetetlenül kitartottak és a 12 kijavított
24-lapátos hajójukkal, melyeket Rabatiban 3-3 vitorlával szereltek fel, befutottak Riga
fősámán gyarmatára. Így a 12. Tárkány-napot Tuliás hajósai már az elaggott Riga
fősámán Nagyvíz melletti városában ünnepelték. Az agg fősámán a főpateszi hordó-
széken vitette ki magát, végre visszaérkezett hajósai közé. Tuliás örömmel csókolta meg
atyját, Dongolka aranyasszony pedig boldogan mutatta be Rigának az útközben
született öt unokáját.

Nyomban tanácskozást hívtak össze és a letteknél is megalakult Öregek Tanácsában


Tuliás a következőket adta elő: Barnaburony és Derbent megszervezte a Saka-
birodalmat, szövetségben Uruk, Babilon és Bothon népeivel. A kasszuk utódjaként
Gandás fia, a beavatott Őrsúr megalapította Hétvárost és Nippur-Surupak bölcseivel a
Szellemvilágban is uralkodik. A felmelegedés folytán Atlantic földrész már eddig is
harmadára csökkent; a déli sáskanépek a Rabati alatt lévő síkságra özönlenek, az északi
szőke Atlantic-lakók pedig a rokon káldorokat is kiűzték otthonaikból. A
leghangosabbak a Digó-népek, akik körömszakadtáig ragaszkodnak Atlantichoz, de egy
kis részük már Vizkaja rovósámán földjének a közelébe hajózott, s ott a szívós Tarkós
népeket is leigázta. Bár Habos beavatott-igaz, hogy csak utólag-engedélyt kapott akkor,
hogy Uruk és Bothon népének szomszédságában letelepedjen, a hun törzsszövetség
részére mégis teljesen elveszett, mivel (így mondja az Arvisura) a rovástitkokat
engedélyük nélkül nyilvánosságra adta a Haboshonban felállított tudósképzésen.
Rabatiban tudtam ezt meg egy elmenekült öreg hajósunktól. Tasmata fősámán a Kr.e.
1780. évben tartott utolsó sámánképzésen meghagyta a beavatott sámánoknak, hogy az
eddig tanultak szerint, vagyis a csillagok és a Hold járása alapján állapítsák meg, helyes-
e az időszámítás és további ismeretszerzés végett menjenek el Kuszkó birodalmába is.
Ekkor a süllyedő félben lévő Atlantic földnyelven bárkákkal még el tudtak menni
Kuszkó birodalmába.

Onnan való visszatértök után Kufud beavatott vezetésével egy peremes alkotással melyet
a föld-mozgás ellen építettek, elkészítették a Világépület kicsinyített mását. Utána
megállapították a beavatottak új időszámításának kezdetét. Ez az 1271. medvetoros év
Tehén havának 17. napján, vagyis a Kr.e. 2769. július 17.-ével kezdődött. A
továbbiakban az időszámítás tökéletesítésével Hana, Kufrád, Arkádi és Alta-gur
foglalkozott. Uruk népének szokásai szerint Őrsúr volt az első, aki a Kuszkó
birodalmában szokásos módon ún. Szakhara peremes építményt emeltetett. Ezt Altagur
12 évig (Kr.e. 2688-2676-ig) építette. Ezekben a régi rovásokban az áll, hogy valamikor
Tura beavatott a róla elnevezett Turra hegységben talált ilyen építkezés-re alkalmas
kőzetet, s abból 100000 rabszolgával 20 évig építette Hemium herceg. Tura beavatottnak
2,300000 követ kellett gondosan megmunkáltatnia, hogy felépülhessen a nagy
“Világépület”, ami a beavatottak nagy tudását dicsőíti. Minden 100. évben vizsgálták a
beavatottak, mi van Atlantic-kal? Mindig csak az volt az eredmény, hogy az a földrész a
vizek emelkedése és a földrengések miatt egyre fogy. Lakóiról megállapították, hogy a
síkságon törpe népek élnek, a hegyláncolat északi részén szőkék, déli részén barnább
bőrűek élnek. Hadban állanak egymással; a legyőzöttek agyvelejét kiszívják, de húsukat
nem eszik meg. A törpék békés természetűek, nagyasszonyaik uralma alatt nyugodt
közösségekben élnek. Az óriások a sok háborúskodás miatt férfi munkaerő hiányában
szenvednek, ezért asszonyaik törpe férfiakat fogadnak fel cselédmunkára. Ezek miatt a
törpék miatt tört ki a háborúskodás a földrész közepén levő síkságon a harcias nők és a
kisebbségben levő férfiak között. A férfiak ugyanis meg akarták szüntetni a törpék
foglalkoztatását, de az asszonysereg győzött. Erre a férfiak a havas hegyekbe
vándoroltak. Ebben része lehetett annak a meggyőződésüknek is, hogy az asszonyok
bűnei miatt Atlantic el fog süllyedni. A beavatottak viszont a végtelen idők ismeretében
tudják, hogy ehhez az asszonyok dolgának semmi köze nincs. A nem cselédsorban élő
törpék a beavatottak látomása szerint melegebb földekre vándorolnak. Uruk népe még
nem vetett véget minden tartományban a nagy keleti szigeteken szokásban levő
emberevésnek. Tuliásnak igen nagy érdeme, hogy a kalandozókkal mind Hétvárosba,
mind Ordoszba eljuttatta Atlantic szárazföldjének vázlatát.

Kiegészítés a 144. Arvisurához (levélkivonat) Paál Zoltán, Ózd, 1973. X.


18. Tuliás fősámán 144. Arvisurája szerint Ordosz beavatottjai, azaz bölcsei elrendelték,
hogy Bogács-Szőreg-Csaba kalandozásának eseményeit ismertetni kell Hétváros
beavatottaival is, s egyúttal a hun törzs-szövetség időszámítását egyeztetni kell Nippur és
Hétváros bölcseinek számításával. Az eltolódás miatt minden évben Tárkány-napot
tartottak, bár az egyébként csak minden negyedik évben (vagyis csak minden
szökőévben) lett volna esedékes. A kétséget az pattantotta ki, hogy a Szakhara piramis
(peremes) építkezésénél véleménykülönbség támadt, bár csak 1-2 napot illetően. De a
Hétvárosi tanácskozáson, a 2360. medvetoros évben, azaz Kr.e. 1680-ban mégis 1000
évre visszamenő számításokat rendeltek el. Ordoszban minden 100 évben megtartották
a Birodalmi-Nagyszala napját, s ilyenkor tisztázni kellett, hogy az ottani időszámítás
mennyire egyezik a csillagok járásával. A beavatottak, és így a szövetség legtöbb törzse
átvette a holdtöltétől holdtöltéig terjedő holdhónapos számítást. Ezek a hónapok
Medvetor, Szarvastor, Bölénytor, Báránytor, Borjútor, Gödölyetor, Tehén-hava,
Aranyasszony-hava, Tigris-hava, Oroszlán-hava, Halak-hava, Disznótor-hava. Ezt a
fehér hunok Turusas-havának is nevezték. Hogy egy-egy hónap neve tulajdonképpen
mit jelent, azt mindig az Öregek tanácsa állapította meg az éghajlat, időjárás és a
természet más változásainak figyelembe vételével. Kapcsolata ezzel a születésnapjához
igazodó névadás szokása is, ami nem felelt meg a holdváltozásoknak, de a
helyreigazításra csak a Tárkány-napokon és Nagyszala napján volt mód. Ebből aztán
olykor parázs viták keletkeztek. A Legfelsőbb Bíróság 24 bölcs emberből állott. Ennek
emléke még most is fellelhető dalainkban. A televízióban is hallani: 1) Füzesabonyi
énekkar: 24 bírónak nézek a szemibe (női verseny) 2) Taktaszadai férfikar, 24 bírónak
állok eleibe! (1973.) Eléneklik széles e világnak, de nem tudják, hogy ezt a dalt először
Habos énekelte, amikor Hétvárosban a beavatottak baksáinak fekete lepel alatt titkosan
határozó 24-es Nagytanácsa ítélkezett felette.

Az első időkben a nagyon fontos ügyekben baksák ítélkeztek. Ilyenkor minden törzs a
legkiválóbb látóemberét és gyógyítóját küldte a 24-es tanácsba. A 25. csak beavatott
lehetett. Szavazetegyenlőség esetén ő döntött. A döntésre jogosult a szövetség ládájának
szentélyében tartózkodott, a Szala ítélethozatalában tehát mindig 24 személy vett részt.
Amikor a döntőbíró kijött a szentélyből, hogy az ítéletet a 24 baksa nevében kihirdesse,
helyét erre az időre a vádlott törzsének baksája foglalta el. Az ezer évig virágzó saka
birodalmat csak az úzok törzsei nevezték szkítának. A sakák Szurozs görög
gyarmatvárosban, a Fekete-tenger mellett kerültek először érintkezésbe a görögökkel,
ugyanúgy, mint a Gandás-féle kaszuk is. A szkíta név a görögök révén volt közismert
bár ő előttük Kr.e. 2600 körül Berény fősámán is közös néven szkítáknak nevezte a 95.
Arvisurában a pamir és parszi szkítákat. Később aztán az egész Fekete-tenger térségi
saka birodalmat Szkítiának hívták. Nagy általánosságban sakáknak nevezték
mindazokat a népeket, amelyek -csak úgy példának mondva- így beszéltek: az Inn
mellett, viszont sáska népeknek nevezték azokat, akiknek a lakóhelye “neben dem Inn”
van. A szumérok tehát szintén saka népek, de az arabok és a zsidók sáska népeknek
számítottak. A 12 évi hajós kalandról igen régi beavatott feljegyzések szólnak. Az első
évbe a mai Taivan síkságán gyűjtögettek élelmet a Fokjen telepesekkel, együtt. A
második évben Fanszurban, a mai Szumátra síkságán. Harmadik évben az Indus Lár
tartományban. Negyedik évben a mai Perzsa öbölben még külön öble volt az
Eufrátesznek és a Tigrisnek is. Így Eridu, Magyar-Ur, Uruk, Larza és Surupak, a másik
oldalon pedig Lagas, Umma, Nippur (Napur) és Susa városa is tengerparti laguna-város
volt. A 48 ordoszi hajó tehát ezen a tíz helyen az Urkundi csatornák révén ki tudott
kötni. Amikor az úzok és más medvetisztelők ökrösszekereken Hétvárosba indultak,
távollétük idejére oroszlános Gilgames-leszármazottak kerültek fel helyettük a hajókra.
De a 2400 hajós-létszámnak mindig meg kellett lennie. A beteg oroszlános hajósok
helyett a mai Kongó folyó és Luanda (Lugulanda) melletti sumér gyarmatokra való régi
telepesek szálltak hajóra.

Az Atlantici kaland után ott maradottak a mai Lagos körül telepedtek le.
Haboshonban 300 hajós maradt le 6 hajóval, Dél-Atlanticon 2 hajó szenvedett
hajótörést. A 100 hajósból megmenekültek 48-an. Ezek a megmaradt hajóval befutottak
Tuliásékhoz. A hajóstörvényeknek megfelelően a mai Lagos (Lugas) és Dakar (Bakar)
között megerősítették a Szumér gyarmatokat. Rabatiban lemaradt 4 hajó 200 emberrel
és csak 12 hajó futott be a 12. évben a mai Rigába, az elaggott Riga fősámán
parancsnoksága alá. Összefoglalva: Ildu-Humail birodalmában lemaradt 24 hajó 1200
hajóssal; 6 hajó Haboshonban 300 hajóssal; Lagosban 2 hajótörött hajó legénységéből
48 hajós; végül Rabatiban 4 hajó 200 főnyi legénységével. Ordosz összesen 1448 hajóssal
vett részt a szumérok, azaz Úr népének gyarmatosító vállalkozásában, amelynek célja és
eredménye is az volt, hogy az égiek parancsára meg kellett szüntetni az emberevést. A
Hétvárosi időmeghatározásban úgy egyeztek meg a beavatottak, hogy a 6 hideg
holdtöltét 29 nappal, a 6 nyári hónapot pedig 30-30 nappal kell számolni. A fennmaradó
napokat “királyos-ajándékozási” hónapnak nevezték. Gilgames népének szent állata az
oroszlán volt, ezért a mai Afrika és Mezopotámia térségében az említett időt Oroszlán-
királyos, Ordosz-Marina térségében Medve-Szarvas-Turusas-királyos ajándékozási
időnek nevezték. Utána jött a Disznótor hava és a 4 évenkénti Tárkánynap. Bothon és
Sumér azt követelte, hogy Tehén havának 17. napján minden 100 évben egyszer tartsák
meg az Áradás-Ibos napját. Ibos napja a beavatottak szent napja volt. Miként került az
oroszlános címer a magyar királyok pajzsára? Elődeink Gilgames leszármazottainak
vallották magukat még akkor is, ha a suméros Bothon, Habos-hon, Kenya, Magadi,
Nagyfog (Fokföld), Lugalanda, Lagos és Rabati közbeiktatásával kerültek a Van-tó,
vagy kaukázusi Magyarka környékén át Káma, vagy Béla körzetében a Marinába!
Nemcsak Kr.e. 1680 Ibos napján, hanem már előtte és utána is tervezgették a
beavatottak, hogy kiépítik a Hírös csatornát, de az ilyesmi iránt nem fogékony
uralkodók ezt mindig megakadályozták. Az említett Nagyszala egyik érdekessége az
volt, hogy az úzok a szumér Uz király leszármazottaival indultak ökrösszekereken a
Hétvárosba. Innen Magyarkára mentek, s ezzel elhagyták Szumér-Úz országot.

8.
(KUSZKÓ-CSABA-BÉLA)

Tura álmában folyton sárkányokkal viaskodott, s ebbe erősen bele is izzadt.


Ilyenkor felköltött és fázósan mesélni kezdett: Csaba 20 évig tartó diadalmas tengeri
útjai után, a 2360. medvotoros évtől kezdve (Kr.e. 1680) a hunok kereskedelme a
napnyugati szárazföld felé terelődött. Maya hokjen-földön megtelepedett 10 fiának
gyermekei azonban sehogy se tudtak belenyugodni abba, hogy az északi föld
kettészakadt. Ezért Tennó népéhez csatlakozva nanajuz törzzsel kelet felé keresték az
utat. Az volt a céljuk, hogy a nyugat felé irányuló kereskedelemhez hasonlóan emerre is
szárazföldön közelítsék meg az indijó törzsek birodalmát. A hideg-áramlások miatt
partmenti hajózással nem tudják céljukat elérni, ezért a téli fagyon ló-és
kutyásfogatokkal próbáltak átjutni az indijók földjére. A hokjenektől Maya unokái
közül Béla vett részt sámánképzésben. Ő volt az, aki mint rangelső, Riga fősámántól azt
kérte, hogy engedélyezze a szánkós kalandozást. A 2370. medvetoros évben (Kr.e. 1670)
aztán Riga -ha nem szívesen is, -de engedélyezte Béla ifjúsági fősámán kutyaszános,
rénszarvasos kalandozását, bár Tennó népének jelentései alapján teljesen céltalannak
tartotta e vállalkozást. A Maya-leszármazottak 24-en, Béla ifjúsági fősámán feleségének
nanajuz rokonságából pedig 36-an jelentkeztek erre a kalandozásra. Mivel Tennó
földjén a Tana és Szaha földnyelv el-tűnt, erdőkön, mezőkön és kősziklák között kellett
maguknak utat törniük, amíg végre öt medvetoros év alatt az ajnók földjén át elérkeztek
a hidegvíz sodrásához. Még annak is nagy hasznát vették, hogy a nanáj-úzok
valamennyire értették az ajnók nyelvét. Medvetorszertartásokkal aztán megnyerték a
segítségüket a nagy vállalkozáshoz. Béla fősámán 145. Arvisurája szerint a 2375.
medvetoros év (Kr.e. 1665) elején értek a befagyott hideg tenger partjára. Az itt élő
ajnók öt medvetoron vendégelték meg őket, majd amikor az időjárás még hidegebbre
vált, a tél közepi holdtöltekor átkísérték a rokon ifjúságot a befagyott Nagyvízen.

Újabb 5 medvetoros esztendő kellett neki, mire a Maya-leszármazottak elértek a


tűztenger birodalmába. Ekkor 20 Maya-leszármazott Bogács utódainál maradt, a
többiek pedig Béla vezetésével még három évig mentek, mire eljutottak az indijók
aranybirodalmába. Mikor az arany-városba értek, a Béla vezette nanajuzok közül 32-n
úgy határoztak, hogy soha többé nem mennek vissza, hanem a rokon indijók közé
nősülve megtelepednek. Ordoszba tehát már csak nyolcan indultak vissza és a 2390.
medvetoros évben (Kr.e. 1650) mindössze hárman érkeztek meg Ordoszba, jelentve,
hogy Béla új törzset alapítva kint maradt az indijók aranybirodalmában, de a 145.
Arvisurát visszaküldte. Béla fősámán ebben az Arvisurában mondja el az átélt
nehézségeket; hogyan érték el az ajnók, jukagir és csukot törzsek segítségével az itók
törzsét, akik már a befagyott Nagyvíz szélén éltek. Az ajnók értették a nyelvüket, és
közös kutya-és rénszarvasszánokon vitték át őket a kettészakadt Jegesföld másik
oldalára. Hosszú-hosszú út után érték el a hajózható Nagyvíznek azt a részét, ahol a
Csaba-féle kalan-dozásból minden eshetőségre számítva csónakok maradtak vissza. Öt
év múlva érkeztek el a tűztenger népéhez, ahol Bogács és társai megtelepedtek. Az ő
utódaik még érthetően beszélték a 24 hun törzs közös szövetségi nyelvét, így hát Béláék
velük együtt keresték fel főnökeiket. A főpapok elmondták, hogy az ő őseik is, mint az
agabák egyik törzse, szintén Ataiszból menekültek meg, de vízi járműveikkel egészen
idáig sodorta őket a morajló tűztenger.
Itt partra érve a Nagyvíz elől a hegyekre menekültek, s ott a Napistennek
templomokat emeltek. Szerintük az égszakadás és tüzes eső akkor kezdődött, amikor a
tavaszi almavirágzáskor holdtölte lett. Azóta holdévekben számolták az évek sokaságát.
Nagyon jól ismerték a csillagok járását és pontos volt a holdtölték szerinti időszámításuk
is. Bogács utódai egybeolvadtak Maya nagyasszony utódaival. Az ordoszi
sámántudományokat is egyeztették a Napisten híveinek ismereteivel és boldog
egyetértésben éltek együtt. Béla ifjúsági fősámán három évig tartó tengerparti vándorlás
után ért az Aranyvárosba. Elmondták a Csaba-leszármazottaknak, hogy a fokozatos
felmelegedés folytán földrengésszerű kataklizma rázta meg az Északi Szél-asszony
birodalmát és a jéghegyeken át hideg tengervíz áramlott az ajnók és Tennó
birodalmára. Hálával eltelve mentek el az esővíz kimosta barlangok fölé és a hegy
tetején kegyhelyeket emeltek. Kuszkó fejedelmi ifjú, aki csak az égiek kegyelméből
tudott megmenekülni Ataiszból, elkezdte a sámán-képzést és minden tudományának
átadásával nevelte az ifjúságot. Ataiszból sikerült elhoznia egy olyan Föld-golyót,
amelyhez hasonlót Sis-Tórem gyúrt össze a Földek keletkezésekor. A jószemű, okos
hajósok megfigyelése alapján ezen a Földmáson feltüntették az eljegesedés határait is,
figyelmeztetésül, hogy azon túl nem szabad menni. Kuszkó emlékezetből megjelölte azt
is, hogy a Nagyvízben hol volt az általa megismert Ataisz. Ataiszt elnyelte a Nagyvíz, de
az igazak az égiek segítségével megmenekültek. Béla törzse eggyé vált a Kuszkó-és
Csaba-leszármazottak fejedelmi törzsével. Az Aranyos-Hegyeket soha többé el nem
hagyták.

Tűztenger birodalmában ugyanolyan lépcsőzetesen felmenő kegyhelyépítmények


voltak, amilyeneket Béla ifjú korában a Szavárd-birodalom romjain felépült Káspivár
birodalmában látott. A garaúzok öthegyi kegyhelyét, Szavárd unokájának, a szép
garaúz lánynak, Subad fehérbőrű fejedelmi lánynak emelték. Subadot Buda fia, a
legelső Lugos vette feleségül. Öthegyen maradt kegyhelyét, amit Ataisz maradványának
hittek, a Szavárd-utódok kézművesei 20-évenként újjáépítették. Ezeket a kézműveseket
“éltető medvéknek”, abadileknek nevezték. Amikor Subad férjhez ment Úr városának
fejedelméhez, Lugoshoz, a kézművesek ifjúságának javarésze a fejedelemasszony
alattvalójává lett. Az Élamiták törzsével szállíttatott kövekből ők emelték Ataiszi
emlékként a Napisten, Holdanya és a négy Égtáj csillagainak kegyhelyét. Ugyanilyen
formára építették fel agaba kézművesei, akik Ataiszból a Kuszkó vezette hajókon
menekültek ki, a Maya-Bogács utódai által letelepített tűztengeri nép részére a Napisten
és a többi Égi lakó kegyhelyét. Bálványhegyi mintára megalkották továbbá itt is az idők
múlását jelző berendezéseket. A Napisten leányai végezték az időszámítást Tűzanya
ajándékának idejétől. Tűzanya és Ruda-Tórem jóvoltából kőfaragó és kovavágó
baltákat is készíthettek és tudták az aranyat is alakítani. Az As és Maya népek
tudatában, az Ataiszból megmenekült emberek emlékezetében a Nagyvíz örökké élt.
Olyan földalatti összekötő barlangrendszert kezdtek építeni, amely összekötötte az
öt főistenség kegyhelyeit. Bármelyik lépcsős kegyhelyet közelítette meg az ellenség,
rögtön biztonságba lehetett helyezni a féltett értékeket és értesíteni lehetett a többi
törzsszövetségi harcost, akik aztán a barlangrendszer veszélyben levő pontjára
vezényelték a kellő védőerőt. Így a Nagyvíz emlékére kiépített barlangrendszer
kellőképpen biztosította a sok ezer éves értékeket. Az elsüllyedt Ataisz és Amu
gyarmatról megmenekülteket As gyűjtőnéven emlegették; a Marja és Amu
szigetvilágából menekülteket Majának nevezték. Ilyenek voltak a Parszi-és Pamir-
szkíták, akik Gandás-féle kunokkal és hokjen-fokjen törzsekkel házasodtak össze. Ehhez
a törzshöz tartozott maga Maja is, aki 20 gyermeket nevelt fel. Utódaiból sok kiváló
hajós származott. Ezek később felkeresték azokat, akik a nagy kataklizma után Kuszkó
vezetésével s az indijó hajósokkal ott értek szárazföldet, ahol a Nagy folyót az ataiszi
ősföld Indus folyója után szintén Indusnak neveztek el. Bölcs Agaba népének
leszármazottai érthető módon nagyon örültek, hogy Ataisz elsüllyedése után 3900 évvel
még megértették egymást a látogatókkal. Az elsüllyedt Ataisznak mind az öt hegye olyan
vájható anyagból való volt, hogy a termőföld alatt 1 ölnyire már barlangrendszert
lehetett kiépíteni. A 800 öl magas ataiszi Bálványhegyen a bölcseket képezték ki; Joli-
Tórem 300 öl magas hegyén a kézműveseket. Ezek az utóbbiak a Hun és az Indus tó
partján hajókat építettek. A bálványhegyiek minden emberöltő alatt négy, a Joli-Tórem
hegyén lakók öt hajót építettek. Ezekkel a hajókkal indult aztán gyarmatokat szerezni
az ifjúság. A bálványhegyiek hittek a babonákban, de a vasművelő kézművesek nem
hittek a csodákban. Ez megmutatkozott akkor is, amikor az ítéletidő bekövetkezett. A
babonások csak fohászkodtak az égiekhez, ki-ki a maga elképzelt Isiséhez, a kézműves
bölcsek pedig családjaikkal beszálltak az éppen készülőfélben lévő öt hajójukba és a
tűzokádó hegyeket kikerülve bízták magukat a jó sorsra. Magukkal vitték a tűz
megszerzésének idejéből kiinduló számításokat is, abban a reményben, hogy a veszélyek
elmúltával majd visszahozzák őket Joli-Tórem hegyére. Az Örök Tűzből minden hajóra
vittek egy díszes csuporral. A tűz gondozására használt fadarabkák hamuját mindig a
tengerbe szórták.
Batour koráig a kézműves bölcseknek három olyan hajójáról tudtak, amely
megmenekült a nagy pusztulásból. Az egyik As menekülőkkel Indijó-ómban (Parszi-
ómban) kötött ki a 8470. Tűzévben. Ezeknek egy kis csoportja a nagy pusztulás utáni
1018. makkolási évben Joli-Tórem ünnepén Szavárd és Magyor népével egyesült.
Amikor Batour fősámán az Agaba-féle időszámítás szerinti 20. medvetoros év végén
Szavárd törzséhez ért, akkor Szavárd kézműveseivel még megértették egymást. Az As-
népet szállító másik hajó és a Maja népet menekítő hajó napkeleten talált szárazföldet és
ott az Ataiszihoz hasonló kőhegyekben kiépítette annak a barlangrendszernek a mását,
amelyen keresztül azok, akik az elsüllyedt földrészt el tudták hagyni, elérhették
hajóikat. Az Öt-hegy így megmenekült bölcsei tudásukat új hazájukban újra rovásba
fektették, mindegyik csoport a saját Isisére vonatkozó legjobb tudása szerint. Agaba,
majd Batour fősámán mindezek ismeretében buzdította az ifjakat, hogy keressék fel az
elmenekült ataiszi népet, s az Ataiszból származó tudásuk és az Örök Tűz fenntartása
végett, de bizton-ságuk érdekében is mindenütt építsék ki barlangrendszerüket. A Béla
által elküldött 145. Arvisurában a megmenekült Kuszkó következőképpen írja le
Ataiszt: Armogur fejedelemsége 5 törzsből állott. Székhelye a Bálvány-hegy alatti
Kosztroma volt, ahol a Bálvány-hegy körül elterülő, 3 napi lovaglással bekeríthető
területen Uruk törzse helyezkedett el. Uruk törzsét a kettős hun törzstől a Tigris folyó
torkolata és a Hangun folyó választotta el. Kosztromával szem-ben a Tigris-öböl másik
oldalán Dorozsma épült, a hun törzsek fővárosa. A fehér hunok Góg törzsét a Hun-
síkságon az Anina-hegység és 1 tyumen lépés szélességű szabadterület választotta el a
fekete hunok Magóg törzsétől. Mindkét nagy törzs 3-3 nap lovaglási legelő-területtel
rendelkezett. Fejedelemválasztó területük a vizek által határolt Il-Du városrész
lovaglótere volt. Itt folytak le mind a sámánok, mind a kézművesek vetélkedői is. Az
Agabák törzsét az Anahyta-hegy környékére telepítették, a Tigris és az Indus folyó közé.
Szintén 3-3 napi lovaglási területük volt.

Az Indijók törzse az Indus jobb oldalán helyezkedett el, a tengerpartig terjedő


területtel. A maják törzseinek az Indus forrásától a Ruda-hegységig terjedt, szintén 3-3
napi lovaglási területtel a törzsi területük, de a Pamir hegységig terjedő részen volt még
egy további jól szaporodó kis törzsük is, 24 napi lovaglási területtel. Ez egyúttal védelmi
területnek is számított a Szkíta-földi törzsek ellen, akik a Pamír és Szkíta-hegység
környékén a Hangun jobb oldalán laktak és háromszor 8 napi lovaglással bejárható, sík
területen éltek, egészen a Nagyvizek partjáig. A Hangun forrásvidékén magas hegyek
voltak, csúcsaikon jégkucsmával. Felmelegedés idején szkíta törzsbeliek legeltették
rajtuk nyájaikat. A sámánképzés 800 öl magas Bálvány-hegyen az Isisek kegyhelyein,
Ráten-Tórem szent helyén folyt. A kézművesek kiképzésére a Hangun két oldalán, a
Kékleny hegység 700 öl, Joli-Tórem 300 öl és Ruda-Tórem 500 öl magas kegyhelye volt
kijelölve. A vízijárműveket az Indus és a Hun tó gerenda-állásain készítették. Ezeket a
járműveket az Indus-tóból a Hangun és az Indus folyóba, a Hun-tóból pedig a Hangun
és a Tigris folyóba csúsztatták le. A Gara zúgó 500 öles esését fújtatók hajtására
használták fel, az arany-műves-, a nyílhegy-és a kardgyártó kézművesek céljaira. A
Gara zúgó alján a Hun felvidék csúsztatott fáit dolgozták fel. A Hun felvidék hossza 133
napi lovaglású terület volt, a Hangony mindkét partja mentén. A Hangun forrásvidéke
80 napi lovaglásnyira volt innen. Amikor a szüntelen esőzés miatt a Nagyvíz elöntötte
Kosztromát, mindenki a hegyekre, főként a Hun felvidékre menekült.
Mivel mind az öt kegyhelynek számító hegyben megvolt a csúcsra vezető
barlangrend-szer, a sámán és tárkány tanulók a belső lépcsőkön feljutottak a
kegyhelyekre. De a Hun-tóban és az Indus-tóban készült fedett bárkákat segítség nélkül
már nem lehetett fatörzseken lecsúsztatni a folyókba. Így a tárkány bárkakészítő
kézművesek nem tehettek egyebet, minthogy a bárkák nyílásait -amennyire csak
lehetett- eltömték és úgy várták jobb sorsukat. De bárkáikat nem hagyták el. Tűző
napsütésben a jéghegyek is olvadozni kezdtek és a víz a Hun-tóban levő bárkákat már a
város fölé emelte. A bárkákat kezelő evezősök a hegyekből leömlő áradat ellenére is az
öt kegyhely felé igyekeztek. Közben a szolgálatos sámán és tárkány tanulókat, valamint
tűzőrző szentlányokat felvették a bárkákba. Gondoskodtak állatokról is. Kedvenc
állataikból nagy szükség idején is meghagytak 1-1 párat, a többit elfogyasztották.
Utolsónak Araba fősámán szállott be az Isisek Ráten-kegyhelyéről, még egyszer
visszatekintve Ar-mogur birodalmára. Ekkor a Gara-zúgó táján valami óriási légyölő-
gomba forma emelkedett fel a magasba, vakító fényt árasztva. Bőgtek a Kékleny-hegy
csúcsai, és tüzet okádtak. Mindenki a bárka fenekére hasalt, Araba-pedig hangos szóval
így szólt: -Megvakítottak az égiek, mert belenéztem fénylő tekintetükbe! A bárkában
levők félelmükben becsukták a bárka ajtaját. A hajósok Kuszkó irányítása mellett 300
napig eveztek, míg a Nagyvízből lassan kiemelkedő Új-földhöz nem értek. Közben
eleveztek a Kékleny-hegység vízben úszó vastag jégkucsmái mellett, oda azonban nem
lehetett kiszállni, mert semmiféle száraz-föld nem volt rajta látható. Felvettek a bárkába
csónakon menekülő félájultakat is. Némelyikök Arabához hasonlóan megvakult.
Ugyanilyen vakító fényt láttak azok is, akiket Suva küldött ki gyarmatkereskedésre.
Azok a mai Peruban telepedtek meg és szintén első dolguk volt, hogy
barlangrendszereket építsenek ki. Ezek egyaránt szolgáltak vallási és védelmi célokat.
Araba fősámán és a többi megvakult a menekültek telepeit járta és hirdették a világ
keletkezésére és az emberiség büntetésére vonatkozó hiedelmeket. De valami kis
kárpótlásban mégis volt részük azért, hogy az égiek tekintetétől megvakultak: mindig az
asztalfőn ültek és az övék volt az ételek legjava. Mondáik nem állanak messze a hun
törzs-szövetség regevilágától. A Béla fősámántól és gyermekeitől származó rovás erről
azt mondja: Manitu, a Nagy Szellem boldogan élt nagy családjával a 17. Égben, ahol
példás rend uralkodott. Örök világosság, örök békesség és igen nagy szeretet uralkodott
az Égi birodalomban. Amikor pihenni akartak, az árnyas Keromet szent barlangjaiba
vonultak. Szívörvendeztető himnuszok és szeretet-dicsőítések hangjai mellett az Élet
vizének taván ringó arany-bárkában, az örökvidám Hárpia daloló-leányka karjaiban
elaludt Tengere. Ezt meglátta Baji Nelgön, az aranytárgyak kovácsa. Rettentő haragra
lobbant a csábító ellen. Alig kötött ki a szerelmesek bárkája, Baji Nelgön kardot rántott,
meg akarta ölni Tengerét. Manitu azonban megparancsolta első fiának, akit az Égiek
asztalánál az a szék illetett meg, mely közvetlenül az övé mellett állott, hogy mentse meg
Tengerét. A fiú felszippantotta és Baji Nelgönre fújta az Élet vizének felét. Baji Nelgönt
a nagy áradat elsöpörte a 16. Égbe. Csakhogy az Élet vize itt nem állott meg, hanem
mint ősvíz, folyton növekedve mindent elárasztott. Manitu ekkor összehívta az Égiek
Nagyszaláját a megmaradt Életvíz partjára, Manitu-Keremet aranyos lakába. Itt úgy
döntöttek, hogy Tengere maradhat a 17. Égben, de Baji Nelgönnek a kézművesek
kovács-fejedelmének végleg le kell költöznie a 16. Égbe; Erlik pedig, aki felkeltette a
féltékenység szellemét Baji Nelgönben, menjen az ősvíz alatti alvilágba, és azt soha el ne
hagyja. Kukulkán, a Nagy Szellemek rovódeákja felolvasta a Nagyszalán elhangzott
felszólalásokat, s ekkor Manitu, a legnagyobb Szellemi fejedelem így döntött:
-Megbomlott az Örök világosság, az Örök békesség és Szeretet! Ezért az Égi birodalom
lakói építsék ki az egész világon a maguk birodalmát. Az Élet vizéről kiáradt vízben,
lenn a nagy ürességben életet kell teremteni! Erre óriási küzdelem indult meg a
legfelsőbb Égi birodalom és az alvilágba kényszerített Erlik hívei között.
Az Égiek fényességében élő Nagy szellemek közt a legnagyobb szeretettel eltelt
Nap-Anya a hetedik Égben megszülte Ráten-Tóremet, az alvilágba is bevilágító Szeretet
fényességét. Erlik ezt sehogy se akarta tűrni, meggyőzte, hogy a Nap-Anya gyermekére,
Ráten-Tóremre nekik is szükségük van, mert a Nap azzal, hogy az ősvizet is átvilágítja,
abban új életet teremt, s így a világmindenség minden teremtményében fenntartja az
örök szeretetet. Manitu hozzátette még Erliknek: “Ha közötted és a többi gyermekem
között a viszály elfajul, Villám-Tóremmel fogok rendet teremteni!” Ráten-Tóremnek, a
szentséges, Napnak Manitu Nagy Szellem olyan erőt adott, hogy a nap az ősvízben Ukkó
segítségével új életet tudjon teremteni. A Nap lett tehát az éltető erő, a férfias tűz
megtestesítője, Nap-Isis pedig az Élet Istene. A Hold-Anya az égiek nagy szeretetét van
hivatva tolmácsolni. A Nap életet visz az ősvízbe, a Hold pedig az Élet vizében
végbemenő összefonódás által előhozza az új életet. Tengere nagyon sajnálta, hogy
legkedvesebb játszótársa, Erlik ennyire megbontotta az égiek közötti egyetértést.
Titokban felkereste tehát az ősvízben Erliket, és így szólt hozzá: -Egy testvérem sem
olyan megértő, hogy mindent meg tudjak velük beszélni, így hát közvetlen hozzád jöttem
jó viszonyunk helyrehozása végett! Erlik gúnyosan mosolygott, mire Tengere az ősvízbe
köpött. Ebből egy nagy kőszikla keletkezett. Erlik felmászott a szikla tetejére. Tengere
rácsapott a hegyre és az darabokra tört. Erlik erre azt ajánlotta, hogy teremtsenek
Manitu Égi birodalmához hasonló Földet az ősvízben. Tengere kérésére lebukott az
ősvízbe és onnan az Élet vizével együtt felhozott egy darabot az Égi Földből is. Föld-
Anya mindezeket az Égi birodalomból figyelte és lerepült Tengere mellé, hogy
figyelmeztesse: Erlik valószinűleg ravaszkodni fog. Aztán Hárpia szárnyai között
visszarepült az Égi birodalomba. Erlik háromszor bukott le az ősvízbe, de nem Tengere
nevében kért földet az Örök szeretettől, hanem rossz tanácson elindulva a saját nevében.
Amikor harmadszorra is kiesett a fogai közül a föld, Villám-Tó-rem égi tüze csapott ki
az ősvízből. Végül egy pofányi fövenyt mégis csak felhozott, de azt se köpte ki mind
Tengere égi lapátjára, hanem egy kicsit visszatartotta fogai között. Amíg Tengere a
fövenyt az ősvízben rendezgette, a visszatartott föveny Erlik szájában is elkezdett nőni
és a végén a feje olyan nagyra nőtt, mint a Bálvány-hegy. Azt is Tengerének kellett az
Erlik szájából kitördelnie. Darabjai mind kőhegyekké váltak. Ezután Joli-Tórem a Föld-
Anyja lejött az Égiek közül és a földből először kígyókat készített. Fövenybe rejtette,
majd a földalatti kígyóvárban nevelgette őket. A koronás kígyófejedelem egy
kémlelőnyíláson kidugta a fejét, de Hárpia leharapta a koronáját. A vérző koronatő
helyén szarvak nőttek, s a kígyó-fejedelem Nagyfejedelemmé vált. Gyermekeinek mindig
mondogatta: “Ne menjetek a Föld felszínére, mert felfal benneteket Hárpia.” Ezt
azonban meghallotta a bölcs Manitu és megtiltotta Hárpiának, hogy a Tengere és Erlik
munkájával létrehozott Földre menjen. Joli-Tórem azon gyönyörködött égi palotájából,
hogy a kígyók a Föld felszínén milyen fejlődésen mentek keresztül. Mert volt olyan kígyó
is, amelyik már Hárpiához hasonlóan repülni is tudott. Hárpia azonban nem állta a
tilalmat és a hatalmas kígyókból többet elragadott. A jóság asszonya, Kaltes-asszony
megsúgta Joli-Tóremnek, hogy Hárpia az ő Földjét titokban felkeresi. Hárpia Manitu
előtt azzal védekezett, hogy a kígyók rosszak és nem az istenek formájára nőttek. Joli-
Tórem látva, hogy ez csakugyan így van, férjének, Numi-Tóremnek kígyóverő ostorával
megcsapkodta magát és megszülte Polem-Tóremet. Gyermekét felragadta az Égi
birodalomba, de kígyóverő ostorát az égiek szakácsnőjének, Mama-Alpának adta.
Mama-Alpa 24 éven keresztül csapkodta magát az égi almavirágzás ünnepére és 24
gyermeket szült.
Gyermekeit a kígyó-fejedelem várában nevelte fel a Föld alatt. Joli-Tórem és
Kaltes asszony minden holdtöltekor titokban meglátogatta Mama-Alpát, aki temérdek
ételt-italt hordott az embereknek az Égi birodalom éléskamrájából, hogy éhen ne
haljanak. Joli-Tórem a bő gyermekáldás jutalmául Mama-Alpát földi helytartójának
nevezte ki. Meg is érdemelte. Éltető mellei mennyei kenyér nagyságúra nőttek. Minden
gyermekét 25 évig szoptatta, hogy majd, ha eljön az ideje, le tudják győzni a gonosz
Hárpia-Tóremet, aki sehogy se tudta elviselni, hogy Joli-Tórem föld birodalma folyton
erősödik, szaporodik. De teljes tíz évet kellett kivárnia, míg Mama-Alpa fiai égi
fegyvereikkel előmerészkedtek a földalatti barlangjukból. Édesanyjuk, Mama-Alpa
eleget tiltotta őket ettől, de hiába. Legidősebb fia, Vira-Kohár, Joli-Tórem uszályán a
barlang szájába vitette magát és itt várta meg a testvérkéit, míg azoknak is sikerült
utána som-polyogniuk. Alig várták a hajnalt, és amikor Hárpia-Tórem megjelent, mind
a 23 testvér levágott egyet-egyet Hárpia-Tórem 25 szárnya közül. De a legkisebb fiú,
Kecső-Kapac megkegyelmezett a síró Hárpia-Tóremnek. Viszonzásul Hárpia-Tóremnek
meg kellett ígérnie, hogy soha többé nem bántja Mama-Alpa gyermekeit. Ennek
megerősítésére Mama-Alpa fiai egy arany ivóserleget tettek Hárpia-Tórem elé, aki
szívéből vért adott bele. A fiúk jobb karjuk vérét csorgatták a serlegbe, s aztán
mindnyájan ittak az ivókürt tartalmából. Hárpia-Tórem ekkor ünnepélyesen
megfogadta, hogy soha többé nem bántja az embereket. Kecső-Kapac a Nagy-fa alatti
barlangnyílásból leste, hogy Hárpia-Tórem megtartja-e ígéretét. De az égiek parancsára
csakugyan állotta a szavát és úgy határozott, hogy a Kecső-Kapac ivadékaiból származó
kecsői törzs uralkodjék a Nap-Isten birodalmában. Tőlük származik a kacsuák népe,
akik valóban ott uralkodnak Ráten-Tórem barlangrendszerében. Mama-Alpa is
megindult a többi fia élén fel a Földre, de nem a barlang rejtett nyílásán, hanem a
legvastagabb fagyökeren akart feljutni. Nem sikerült. A gyökér elszakadt és a fiúkat
mind elsöpörte. 3 napi pihenés után a rendes nyíláson kísérleteztek és fel is jutottak
Kecső-Kapac őrhelyére. Ott Joli-Tórem várta a helyettes Föld-Anyát, aki emberi életet
vitt a Földre. A barlang nyílásánál Mama-Alpa fiai most már megtelepedhettek, s ezt a
helyet Mama-Alpa legnagyobb fiáról ünnepélyesen Vira-Kohárnak nevezték el. Kecső-
Kapac a kígyó-nyílásban szokott aludni, de nagyon fázott. Ezért megkérte Hárpia-
Tóremet, hogy hozzon neki az égiek villámaiból egy kis tüzet. Hárpia-Tórem három
szárnycsapással az Égi birodalomba emelkedett és Ruda-Tórem tüzes pestjéből titkon
elhozott három parazsat. Azzal tüzet rakott a kígyó-barlang szájában. Amikor Kecső-
Kapac látta, hogy Hárpia-Tórem szunyókál, naponként egy-egy parazsat elvett, s elvitte
őket három különböző helyre. Egyet elrejtett a Koronás kígyó szentélyében a Kígyó-
barlang szájánál, a másikat az Agancsos-kígyó szent helyén, a harmadikat a
Villámtaréjos-kígyó szent helyén. Az első kettőt Hárpia-Tórem elpusztította, de a
harmadik parázs megmaradt, mert megjelent Mama-Alpa a 23 fiával és a Villámtaréjos
kígyó szenthelyét védelme alá vette. Ezt a parazsat Örök Tűz gyanánt őrizgették,
táplálgatták száraz fával, hogy a kecsuák birodalmában soha ki ne aludjon a tűz. Tőlük
kapták ajándékba a többi törzsek, de Kecső-Kapac emlékét tiszteletben tartva, az ő
törzsét mindig elismerték uralkodó törzsnek. Mama-Alpa később megtanította, a
barlangban született fiait az Égi birodalomból ismert szent-lépcsős földművelésre, az
ősvízzel való éltető öntözgetésre, állatok szelídítésére, arany-, ezüst-és vastárgyak
készítésére, tégla és mészkő égetésére. Görgős járművek kemény, köves úton szállították
a megszelídített állatok befogásával az embereket. Hárpia-Tóremet 22 szárnyának
elvesztése miatt Manitu, a Szellemfejedelem arra ítélte, hogy a kecsua törzset a Kecső-
Kapacnak tett esküje szerint mindennap keresse fel. Hárpia-Tóremről minden törzs
csak rosszat mondott. Kivétel a Kecső-Kapactól származó kecsua törzs. Ezek
védelmezőjüket nem kárhoztatták, különösen azóta, hogy 25 szárnyából csak kettő
maradt. Amikor Erlik álmában titkon az Égi birodalomban járt, Ráten-Tóremnek, a
Napistennek a kegyhelyén felkereste a Napban lakó Jóság-Tóremet, s azt kérte tőle,
hogy kevesebb meleget bocsásson a Földre, mert az alvilágban borzalmas hőség
uralkodik, soha se esik hó, és az ördögfiókák nem találnak alkalmat, helyet a
szánkózásra. Hogy a helyzet javuljon, Ari-Tórem a Bolygótüzet és a Lidérc-fényt hívta
meg vendégségbe az alvi-lágba, de a Jóság is hajlandó volt Erlik kívánságát teljesíteni és
kevesebb meleget bocsátott a Földre. Ebben segített a Bolygótűz is, ő is kevesebb meleget
továbbított a nagy Mindenségbe. Ataiszban a “Boldog-ság szigetén”, Napisten
kegyhelyén észrevették ezt a változást, de ők az életadó melegért könyörögtek.

A törzsek Tórem-fiai az ellentétes kívánságokról tájékoztatták a Tóremeket, és a


Napisten megbízta a Jóság-Tóremet a panaszok kivizsgálásával. A Jóság-isten leküldte
tehát legkisebb fiát, a játékos Inmárt Ataisz bölcseihez, panaszuk kivizsgálására. De
Inmár mindenütt csak beszélgetett, játszadozott. A Tóremek örök életűek, nekik az idő
nem számít. Mi-re a 20 törzsnél törzsenként 100-150 kegyhelyen a panaszokat lerótta
mindentudó könyvébe, temérdek idő telt el, s a Földön élő töméntelen élőlény a jégbe
fagyott. A koronás kígyó-fejedelem kiadta a parancsot, hogy minden kígyó igyekezzék a
melegebb részek felé. Az óriási kígyókon ezzel se lehetett segíteni, mert az ördögi Ari-
Tórem tanácsa szerinti nagy igyekezetükben agyontaposták egymást. Inmár nem győzte
a tengernyi panaszt égi aranylemezeire róni. Végre mégis eleget tett megbízatásának, de
amikor felérkezett a 24. Égbe, a Tóremek éppen vigadoztak, a panaszok hal-latára csak
annyit mondtak: “Majd holnap!” De erről a holnapról másnapra megfeledkeztek. Végül
a Villám-Tórem nem bírta tovább nézni Erlik garázdálkodását és mérgében belecsapott
a Korozsma Bálvány-hegyén emelkedő Isten-fába. Az Istenek legöregebbike erre
kimondta az ítéletet: az égiek nem engedik, hogy Joli-Tóremnek, a jóságos Földanyának
Mama-Alpa útján teremtett világát elpusztítsa a fagy. A Jóság Istene gondoskodott róla,
hogy a Bolygótűz hetedmagával árassza lángoló hevét a Joli-Tórem-nek annyira kedves
Földre. Az emberevő szigetekről a kinajok elkezdtek menekülni a Mala-Bán szorosain át
a jéghegyek alól kibukkanó zöld mezőkre. Kukulkán, az Égi birodalom rovódeákja, aki
Manitu Nagy Szellem parancsára Ataiszban ismeretessé tette az Égiek tudását,
meghagyta Araba ifjúsági fősámánnak, hogy az égiek rendeletére minden tudásukat
terjesszék a Föld-Anya birodalmának minden részében. Hogy ennek eleget tehessenek,
Gyarmat-Tórem vezetésével meg kell ismerniük Mama-Alpa minden szárazföldjét és
azokon meg kell gyökereztetniök az ataiszihez hasonló ismereteket. Építsenek tehát
Ruda-Tórem irányításával vitorlás-lapátos hajókat és nagy méretű lapátos-bárkákat;
keressék fel a Villám-Tóremek segítségével az ősvizekből kiemelkedő, iszappal borított
zsíros földeket, s Gyarmat-Tórem útmutatása alapján terjesszék rajtuk Ataisz népei
között az égiek tudását. Mire Korozsma alatt a fövenyt elöntötte a Nagyvíz, az elsőnek
elkészült 24 bárka az ősvíz színére került és Ruda-Tórem hajóépítői a 24 öl magasan
fekvő Hun-tó mellett folytathatták hajóépítő munkájukat. A 92 öl magas Indus-tóban
bárkákat készítettek. A hozzá való fát a mordvin ácsok a Hun felvidéken vágták s a
Gara-zúgón engedték le. A Hun csatornán a Hun-tóba juttatták, ott a hajókat görgőkön
építették fel, majd az Ildu-csatornákon a Tigris és Hangun folyókba engedték.

Az Indus-tó mellett főként bárkákat építettek, Ruda-Tórem és Joli-Tórem


hegyeinek fájából. Ezeket a bárkákat a folyókon használta az Uruk-törzs, s azokon
eveztek le az Indus és a Tigris hátán a Nagyvízbe. A hajókat a Hangun folyóba
csúsztatták le, hogy a Nagy-vízen Gyarmat-Tórem irányításával jussanak el rendeltetési
helyükre. Amikor a kalandozásból hazatérő hajók beszámoltak a jéghegyek alól
előbukkanó szárazföldek gazdagságáról, a Hun tó mellett elkezdtek még nagyobb
bárkákat építeni. Mikor a Nagy-víz emelkedése már elborította Korozsma halásztelepét
is, a Bálvány-hegyen ott állott 24 kész kegyhely és még Ráten-Tóremnek 5 külön
kegyhelye, továbbá a Hold, a Csillagok, a Szivárvány, a Villámlás és a Nagyszala
tanácskozásainak céljára épült kegyhely-pavilon. A Nagy-vízben úszkáló Bu-Murt végre
véget vetett a Nagy-víz emelkedésének. Kosztroma kikötőjében hálából egy új
kegyhelyet építettek Bu-Murt tiszteletére, mert intézkedése az évszakokat újra
helyrehozta. Három holdtöltével ezután megünnepelték a Nap-fiai medveünnepét, az
Almavirágzás, a Széna-eke és a Bőség-aratás ünnepét. Amikor az Il-Du-beli
Pusztaszeren Armogur lett az ifjúsági fejedelem, és Góg nővére Ilgaré lett a női viesaka
győztese, a Bálvány-hegyen tartott ünnepségen, aminek az Égiek nászéjszakája volt a
neve, a győztesek örök hűséget esküdtek egymásnak. Az égiek 10 fiúgyermekkel áldották
meg házasságukat. Ennek emlékére építtette Armogur a 24 kegyhely mellé a Ráten-
Tórem körüli 5 kegyhelyet. De ez nem volt éppen szerencsés, mert az égiek közül Villám-
Tórem, Lidércfény, Bolygótűz és a min-den lében kanál Hárpia-Tórem sokallotta, és
Ruda-Tóremmel együtt elhatározták, hogy hétköznapivá te-szik a környéket. Evégre a
Gara-zugó alján kézműves-szállást rendeztek be, igaz, hogy mennyei tudás el-
sajátítására. Itt aztán Kékleny-vasakat, sárkányos hajókat és tüzes villámokat kezdtek
készíteni. Hárpia-Tórem, aki tízszer olyan nagyra is meg tudott nőni, mint a Kékleny
bérce és viszont, olyan kicsivé is össze tudott zsugorodni, mint egy szárnyas muska,
úgyhogy átbújt még a mordvin ácsok által készített tű fokán is, elhatározta, hogy ellopja
Manitu öregapjának világteremtő titkait és megtanítja rájuk a földieket. Ezért az égiek
24 birodalmában bebújt minden kulcslyukon és ellopta az égiek titkait. Ezeket a titkokat
továbbadta Uruk törzse sámánjainak, akik mellett kabar inasok végeztek kisegítő
munkát.

Imolának is alkalma volt még azt is megtanulni, hogy hogyan kell Kékleny-ércből
olyan vasat készíteni, amelyet sohasem esz meg a “fene”. Imola néha még a
villámkészítők közé is belopakodott. Ezek a kéz-műves sámánok olyan erősen voltak,
hogy még a Kékleny-ércből is vizet csavartak. De ezt megtudta Ari-Tórem, az alvilág
leggonoszabb szelleme és a kész villámokat ellopta. Erlik alvilági fejedelem tanácsára
még Manitu Nagy Szellemmel is kikezdett, megpiszkálva orrát a Kékleny-hegy alján
készített villámokkal. Amikor már Buda, Suva és Kuszkó megalapította Gyarmat-
Tórem telepeit, a Jóság-Tórem Bolygó-tűzzel ismét lángra lobbantotta melegadó
tűzfészkeit és a jégmezők bőven ontották az ősvizet. A Villámok-Tóremje Manitu
öregatyáihoz szegődött és villámostorával végigverte a jéghegyeket, míg csak egészen el
nem olvadtak. De almavirágzás ünnepén megszólaltak a tűzokádó hegyek és még a
Gara-zúgó kézműves szállásai is víz alá kerültek. Ekkor Hárpia-Tórem óriásira
dagasztotta magát és egyik karmába az arany-gyártó, a másikba az ezüst-gyártó
kegyhelyet kapta, a hátán levő szárnycsonkkal meg a ViIlám-gyártó kegyhelyet kapta
magához. Csőrével felemelte az egész Kékleny-hegységet, de Villám-Tórem Manitu
Nagyszellem öregapjainak parancsára ezt megmentette. Villám-Tórem közbelépésére
Hárpia-Tórem a Villámgyártókat a Kéklennyel együtt a vízbe ejtette. Miután Villám-
Tórem Hárpia-Tóremet villámaival jól megperzselte, az arany-, és ezüstgyártó
kézművesek kegyhelyeit a menet előtt hordva az ataiszi Kékleny-hegység bárkáján
menekülőket elvezette Kuszkó gyarmatára. A csónakokon menekülők úgy látták, hogy a
Nap-Istenben lakozó Jóság-Tórem egyszer csak ott hagyta a Napot, leszállt a Kékleny-
hegységért, azt nem engedte az ősvízbe pottyanni, hanem magával ragadta a Napba.

A lángoló Napot ezzel annyira lehűtötte, hogy a tűzokádó hegyek újra


megnyugodtak és megszűnt a Nagy-víz forrása is. Ataisz tájain (Kuszkó gyarmatán) a
nagy hegyek elkezdtek újra jegesedni, sátor nagyságú esőfelhőket csalogatva a tájra.
Mama-Alpa leszármazottai boldogan fogadták Kuszkót, amikor a megemelkedett
ősvízben kikötött a Bálvány-hegy alján. A Nagy-víz szintje ezután már folyton csökkent,
de a partok mentén még sokáig forrt a víz. Hárpia-Tórem a Kékleny-hegység
maradványaiból elhullajtott pár darabot. Ezekből szigetek keletkeztek. A szigetek
mellett halak óriási tömege úszkált és hasukkal az égiek felé fordulva várták, hogy
csónakokon, farönkökön menekülők éhségüket csillapítsák velük. Csakhogy, ha valaki
nagyon jól lakott belőlük, szörnyű kínok között meghalt. Kuszkó ezért elrendelte, hogy
csak a bárka tartalékából lehet enni. Csak ennek fogytán fanyalodtak a tengeri halakra,
azokból is csak az élve kifogottakat fogyasztották. Három holdtölte után az a bárka,
amelyiken kikötöttek, már vagy 300 ölnyire emelkedett ki a Nagy-vízből és gyakori
szivárványok hirdették, hogy vége a nagy Özönnek. Kuszkó népe a magas hegyvidékről
lefolyó patakok mentén telepedett le, a napkeleti síkságok felé. Kecső törzse soha sem
hagyta el a Kuszkó-alapítású szent várost és a hosszan elnyúló hegyvidéket. Kiépítették
az egész hegyvidékre kiterjedő barlangjaikat, ugyanúgy, ahogy Ataiszban volt. Ráten-
Tóremnek, a Napistennek fényes kegyhelyet építettek, színarannyal borított falakkal, 5
pavilont a Holdanya, a Csillag-tejút, Villám-Tórem és a szövetségi Nagyszala-Tanács
tiszteletére. De a legszebb az volt, amelyik a Szivárvány-híd tiszteletére épült. Minden
földi lélek ezen találhatja meg a hozzátartozóit. A lelkek csak a Szivárvány-hídon
mehetnek fel az égiekhez. Mama-Alpa elrendelte, hogy Tupi-Mama, a Szivárvány-híd
ajtóőre, csak olyan lelket engedjen a Szivárvány-hídra, akit a Napisten kegyhelyén
életének a 12. és 24. napja között a bölcs férfiak ősvízzel és Mama-Alpának, a jóságos
Föld-Anyának kereszt-alakú szent jelével megkereszteltek. Béla fősámán a 2380.
medvetoros évtől (Kr.e. 1660) a 2385. medvetoros évig vett részt a kuszkói
Nagyszalában. Ezen Viradó patiszu elrendelte a piaik (sámánok, vagy táltosok)
összehívását, hogy összeírják, milyen nagy jelentőségű események zajlottak le a Nagy
vízözön óta, különösen pedig mi történt Ataisz megmenekült néptörzseivel. Kuszkó,
amikor a Nagy-víz Manitu-ómot is mélyen a tengerbe buktatta, elindult bárkájával és a
vizek szélén, a hegyekben kötött ki. Hosszú vándorlás után alkalmas helyen, egy folyó
forrásvidékén megalapította Kuszkó városát.
A Napisten tiszteletére aranyos kegyhelyet emeltek. Akik az isteni
fényességtől megvakultak, sorra járták a menekültek szállásait. Kuszkó patiszu
kívánságára 2 Manitu kísérte egyik szálláshelyről a másikra a vak piaikat, majd erről az
áldozatos útjukról 2 évi gyaloglás után visszatérve beszámoltak Kuszkónak arról, hogy
milyen törzsek menekültek meg Ataiszból. Legnagyobb számmal a Kecső törzse
menekült meg. Ezt a hun-keveredésű Hurunok kecsuánnak gúnyolták, s ez a név rajtuk
is ragadt. Ők alkották a menekült népek magvát. A Hurunok akkor főként halászattal
foglalkoztak, asszonyaik lépcsős földműveléssel. A legfőbb piai minden halászat előtt
beszédet intézett a halakhoz. A Napisten helyett a koronás kígyó volt a védőjük. A
Jaguár törzs már Kuszkó körül alakult meg. Nem ölték meg szent állatjukat, a jaguárt,
a jóindulatára bízták magukat. Az Asték törzsbeliek As fejedelem-asszony tisztelői
voltak, de a Nagyszalában hajlamosaknak mutatkoztak más égiek tiszteletére is. Az
Irokéz törzs a Joskehé műveltség istenét tisztelte. Törzseiket 4-4 házassági törzsbe
szervezték. Ezt a többi törzs piaikjai is átvették, csak a Tupi törzs piaikjai tiltakoztak
ellene, mert Tupi-Mama az ifjúság követelésére megengedte a szabad szerelmet és a
szabad költözködést. A Nahua törzs piaikjai Tonan földanyát tisztelték. A Languán
törzs tagjai azt hirdették, hogy minden törzstagbelinek saját magának kell megvívnia
végső harcát a Halál piaikkal, de Manitu segítségével. A Hirig-Nanaj törzs tagjai a
Halállal való viaskodás előtt a gerincüket törték azoknak, akik a nagy vadászmezőkre
való távozás előtt állottak. Az Elete törzsbeliek, akik a komik közül valók, a dámszarvast
tisztelték. Az Algokun törzs szent állata a kígyó volt. De amikor Csaba népének több
kun származású tagja belépett törzsükbe, a szarvaskígyót tették meg szent állatuknak.

A Manitu törzs a patiszu belső törzse volt. Az által gyarapodott meg, hogy Béla
fősámán benősült Kecső-Kapac nagycsaládjába. Ők lettek a leghűségesebb őrei a
Napisten templomának. A Nagyszellemet tisztelő egyisten-hívők voltak és Manitunak
tetsző életet éltek. Karib törzse szerint az emberek a Mama-Alpa által eldobált
kövekből, az asszonyok a pálmafa magjából lesznek. A Vótiták a vótoknak a viti törzsbe
való beházasodásából keletkeztek. Piaikjaiknak a tanítása szerint az emberek
barlangból jöttek elő és minden bajban legjobb oda menekülni. A Mundén törzsbeliek is
ugyanezt mondották, abban a formában, hogy a barlangok felső nyílásain és a fák
gyökerén becsurgó víz keltette őket életre. A Makáh és a feketelábú törzsek az ősvízből,
a hegycsúcsokról és a fennsíkokról származtatják magukat. Az Úzitó törzsbeliekhez az
úz és kabar sámánok csatlakoztak. A tűz éltető erejében hittek. Maja ivadékai a maja
törzshöz pártoltak és Napisten-hívők lettek. Átvették Kukulkán öröktűz-hitét. E törzsek
mindegyike a hegyek gerincén verődött, csapódott össze, majd amikor elszaporodtak,
rendszerint kettéváltak és úgy indultak el napkeletnek. Később 4-4 törzs lett belőlük,
mind a 18 törzs 8-felé osztódott, végül Kuszkó Indijó-ómi településéből 146 házasodási
törzs lett. Valamennyi tisztelte Manitut, az örökkévaló Nagy Szellemet. Manitu-óm lett
az Indijó-óm belső magja, a patiszu-uralomnak. Béla fősámán a Kuszkó-i Nagyszalában
elmondta, hogy Uruk-óm ősi telepéből erős Ataisz-műveltségű állam fejlődött. Hogy
innen rajzottak ki a hikszosz és a susai központ menekültjei a pamir-parszi szkíták
birodalmába. Léh vezér hunjai a 240. Arvisura-évben még csak 50 családból állott, de a
840. medvetoros évre az újabb susai menekültekkel már 100 családra szaporodtak. A
960. medvetoros évben volt az az óriási susai emberírtás, amit a sumír-földi belső
viszályok idéztek elő. Ekkor a menekült hunokkal keveredett sumírok népe már 400
család volt. A nagy vérontásból megmenekült 300 család előbb északra, a Tórem-tóhoz,
vagyis az Istenek tavához vándorolt. De onnan később, amikor az időjárás hidegebbre
vált, a nagy síkság felé vonultak és rokonaikkal egyesülve a kinajokat uralmuk alá
kényszerítették.

KALANDOZÁSOK (A 177. Arvisurából) Tárkány-Emőd rovása Kr.e. 1112-1085

Amíg Emőd úz ifjúsági vezér vezetésével a hun törzsszövetség ifjúsága nyugaton


kalandozott, a kinajok erős csapatokkal törtek Ordoszra és sok foglyot ejtettek. Még
Kassa fősámán is kénytelen volt Úzdra menekülni. Onnan Kabarföldre sietett. A “Béke
és rokonság” törvényét tiszteletben tartva, a kőből épült fősámáni székhelyet nem dúlták
ugyan fel a kinajok, de az öregek elhagyott táborait mind kifosztották. Erre a
nyílhegykészítő és patkolókovácsokat véres karddal útbaindították a szélrózsa minden
irányába azzal a hírrel, hogy a törvényszegő kinaj csapatok a sámán-fővárost
veszélyeztetik. A 2928. medvetoros év tavaszán (Kr.e. 1112) megindult a hun
törzsszövetség lovasserege és a müjáki síkságon le is győzték a kinajokat. A kinajoknak
át kellett engedniük a Huni folyók vidékének vegyesen lakott részeit. Joli-Tórem
ünnepén összeült az Öregek tanácsa. A visszatért Emőd az úzok tyumenjével átvette
újra a fővezérséget. Kusán jász ifjúsági vezér pedig engedélyt kapott újabb
kalandozásokra. Ezek során Duló fejedelmével és a parszi szkíták tyumenjeivel
felkeresték az Agaba féle népeket is. Mire a Nagyvízhez (Káspi tó) értek, Kusán serege 3
tyumenre nőtt. Amikor a marami fejedelem-asszony birodalmában, Magyarkában
időztek, ez a harcias asszony Kusánékkal együtt meglátogatta a Nagyhegyen (Kaukázus)
túl lakó édesanyját. Ennek kaszu fejedelmi udvarában többféle ajkú vezetőt találtak. A
harmadik év végén értek a Nagyvízhez. Itt az összes környező népeken a rokon, víg
hikszosz nép uralkodott. “Országaikban soha sem esik a hó, kölest nem esznek, hanem
nagy magvú termény lisztjéből sütnek lepényt, ez jobb ízű a kölesnél. Fejedelmeik nagy,
hegyes tetejű kőhegyeket építenek halottaiknak.” Egyik kisebb kalandozásuk
alkalmával a gyalog harcosok üldözni kezdték a marami rokonokat. Kusán lova elesett
és lábát törte. Egy kabar lovas nekiajándékozta tartalék lovát, de abban se talált
vigasztalást, mert elvesztette az északon lakó marami menyasszonya ajándékait. Pedig
azok eddig megóvták minden bajtól. Kusánék a végén megmenekültek. A hikszosz
fejedelem álmot látott. Az egyiptomi tudósok nem tudták megfejteni. Ekkor jött egy
szúrós szemű Ata-Isis-látóember, s megmagyarázta az álmot. A hikszosz fejedelem
vendégül látta a rokonlátogatókat és ő is gazdagon megajándékozta Kusánékat. Az
ordoszi Öregek tanácsának azt üzente, hogy mivel Gandásék hatalma megszűnt,
örömmel venné az ordosziak szövetségét a lázadó népek fékentartására. A hikszosz
uralkodó egy molnárt és kőhegy-építő szökevényeket - köztük három nőt - ajándékozott
Kusánnak. Életüket annak köszönhették, hogy ünnep jött és már nem volt idő kivégezni
őket. Minden kalandozó megtölthette a tarsolyát az uralkodó magtárából, hogy a
molnár majd megtaníthassa liszt-őrlésre a jövendőbeli szövetségeseket. A tíz halálraítélt
pedig esküvel fogadta, hogy életük megmentését ezeríziglen meghálálják Kusán
népének.

Visszafelé valóságos diadalmenet volt az útjuk. A Gandásék birodalmából még


mindig itt élő kaszuk megvalósították az Öregek tanácsának terveit. Bajrán fejedelem
városában örömtüzek gyúltak. Kusán itt feleségül vette a szép Enéh-t. Három nap és
három éjszaka tartott a fejedelmi esküvő. Ezen Mazara város kereskedői rögtön
csatlakozni akartak a hun törzsszövetséghez, hogy az északabbra vándoroltakkal
felvehessék a kapcsolatot. Bajalán városánál már 5 tyumenre szaporodott a kísérők
száma, s az ifjúság ekkor kikiáltotta a Szkíta Nagyfejedelemséget. Emőd vezér nagyon
megörült a Kusán által létrehozott Szkíta szövetségnek, de még jobban megörült az
újféle magvakból készült kenyérnek. Kusán, Emőd hozzájárulásával elkezdte termelni
az új magvakat. A végzettek minden sámánképzés után vittek belőle magukkal egy-egy
zsákocskával, s így a törzsszövetségben a köles és zab mellett kezdték azt is nagyobb
tömegben vetni, de a főétel továbbra is csak a köles maradt, mert kevesebb munkával
jobban fizetett. Ebben az időben sütötték először kabar fémlapok közt a medvetori
molnár-kalácsot. A nyugalmas évek alatt a lovak folyton szaporodtak. Újra meg újra
mind nagyobb legelőkre lett szükség. Bár a szkíták és maramik szövetségben éltek és az
egymás közötti házasságok is napirenden voltak, a gyepük elve sok esetben kevésnek
bizonyult a jóviszony fenntartására. Hovatovább már nemcsak egyes törzsek, hanem
egyes nemzetségek is háborút viseltek egymással. Ilyen okok miatt a szabad harcosok az
ordoszi Úz-völgyből is elindultak más felé és az Ujbát folyónál ütötték fel szállásaikat.
Ezt a kis települést elnevezték Uzum-abádnak. (Dzsungáriában van. Ma Urumcsinak
hívják. Úz település volt.) A suoma törzsek kalandozásaik során elérték a soktavú erdők
vidékét és a Nagy-vizet (Fehér-tenger). Itt a Jókedvű-Tórem vígan pacskolta a vizet,
mindig olyan sok halat dobott a partra, hogy megszárítva el-tartott Hold-asszony
idejéig. A suomák ifjúsága ott is maradt a Tyumen-tavak (tízezer-tó) vidékén.

Távozásuknak a kunok örültek legjobban, mert megkapták a legelőiket. Rézöntő


műhelyeikkel a kabarok jártak jól. Kereskedőik, amíg régi országukban éltek, szívesen
látott vendégei voltak a kinajoknak. Medve helyett rénszarvas lett náluk a szaporaság
jelképe. Ezt alkalmazták edényeik díszítésére is. Kusán több alkalommal vett részt a
Szkíta birodalom meglátogatásában. Egyszer a szép Enéh is velük tartott, amikor
fölkeresték Úr városát. Kusánnak Ordoszban óriási munkát kellett végeznie, hogy 25.
törzsnek megnyerje a manzsukat. Utána újabb parszi-és pamír-szkíta áradat öntötte el a
Szkíta birodalmat. Marami-föld közelében (a Volga kö-nyök két oldalán) a mundák
népe verődött össze. Aztán egy hikszosz áradat Já hívőket sodort a derbenti kapuhoz.
Ezek később elszaporodtak az Etil (Volga) két oldalán és a szkíták egy kis csoportjával
megalapították a kazár törzset. Az Öregek tanácsa ekkor Kusán javaslatára a hun
törzsszövetség népeit három, tíztörzses alvezérségre osztotta. A sámán-központ Ordosz
térségében volt. Három Pusztaszer működött. Az első Ordosz közelében, a második a
Turgai kaputól keletre, a harmadik a Kuma folyó partján. Ez a marami és a kaszu
birodalom céljait szolgálta. Kusán első kalandozásainak idején az Ata-Isis hívő Halfa
sámánképzése befejeződött, de ő ekkor sem nősült meg, hanem az Arvisurákban
ismeretes szokás szerint verses-énekbe szedte a “kőhegy-építő rab-szolgák sóhajtásait”.
Ezt az éneket minden vasárnap 24 részletben énekelték. Kusán aztán Halfát a derbenti
kapuhoz vezényelte, s ott a hikszosz menekültek sámánja lett. Kusán a 2945. medvetoros
évben (Kr.e. 1095) halt meg. Kívánsága szerint a derbenti kapuhoz közel eső hegyen
temették el, hogy még holta után is láthassa a szkíták Káspi-Nagyvizét. Utóda az úz
Tárkány-sámán lett, aki, mint ráérő legényember versben rótta le Kusán minden tettét.
A gyászév letelte után Tárkány feleségül vette Kusán leányát, Méhikét és Ordoszba
költöztek. Legszívesebben az Úzd melletti Ózdon tartózkodtak, mert annak Arany-
asszony kegyhelyén kötöttek házasságot. Egy évig itt írta Kusánról a leghosszabb verses
Arvisurát, melynek prózai változata a 199. Arvisura. Régi szokás szerint az ordosziak a
kies Ózdon, a derbentiek az Öthegyen verses énekléssel mondták el Kusán gyászénekét,
az északi maramiak azonban prózában, 24 napig az “Uralbérc Örege” tetején. A 24
napos gyász után Enéh a marami síkság fölött levő Öthegy vidékére költözött. Lányai
többségük-ben a Nagy-hegyen túli Úr város környékére mentek férjhez. Tárkány úz
fősámán a 2955. évben (Kr.e. 1085) halt meg. Ózdon temették el. Három fia a temetésén
megfogadta, hogy az ordoszi úz földet soha el nem hagyják.

A “SELYEM ÚT” (A 214. Arvisurából)

Kuzum-Maros rovása A 3544. medvetoros évben (Kr.e. 496)

A sámán-vetélkedőn az úz Kizum lett az első, de a sámán-betegséget nem heverte ki, a


lábaira megbénult, s ezért az ügyességi vetélkedőn már a széki-hun Maros került első
helyre. Ilmen, az elaggott fősámán Kuzumot palotájába vette és Kollár nevű leányát
feleségül adta hozzá. A törvények szerint így kellett gondozását biztosítani. A minden
otthoni felelősség és teher alól mentesült Maros az ifjúsággal elindult Napnyugat felé.
Hatalmas viharban egy Nagy-víz mellé értek és egy hegyi barlangban húzódtak meg. Ezt
a Nagy-vizet Fekete-víznek, azaz Fekete-tengernek nevezték. Másnap kiderült az ég. Egy
kisebb folyó torkolatánál kőfallal körülvett tábort pillantottak meg. Hajó érkezett. A
rakományát kirakták. A hajó utasai teve-karavánon őfeléjük indultak meg, de a közelgő
zivatar elől meghúzták magukat egy másik barlangban. Egy gazdag kereskedő jött a
leányával, fegyveresektől kísérve. Marosék befogadták őket a barlangba, de amikor az
őrség elaludt, Maros vitéz csoportja úgy döntött, hogy az egész szállítmányt Ordoszba
kísérik. Hajnalban végre is hajtották a tervüket. A 103 fegyveres-kalandozó 40 főnyi
kalmár népet ejtett foglyul. Biztosított menetben Ordosz felé indultak. Amikor már jó
hosszú utat megtettek, a kereskedő megszólalt a kinajok nyelvén. Maros tudtukra adta,
hogy elfogatásuk egyik célja: Ordosz fel akarja velük venni a kereskedelmi kapcsolatot.
Ezért még a tél beállta előtt Ordoszban kell lenniök. Ilmen fősámán az ordoszi várban
fogadta legkedvesebb tanítványát. Szívesen látta a karavánt is, remélve, hogy a fogságba
került nyugati kereskedők révén népe belekapcsolódhat az idegen népek
kereskedelmébe. Ebben az időben érkezett meg Varasd sámán csoportja is sok
selyemmel a kinajoktól. Amíg Maros és Varasd távol járt, Ilmen fősámán az Öregek
tanácsával elfogadtatta, hogy rablóhadjáratok helyett Kuzum irányításával inkább
kereskedelmi kapcsolatokat igyekezzenek létesíteni az idegen népekkel. Maros erről a
tervről már indulásakor tudott, ezért távollétének egész ideje alatt azon volt, hogy a
jürcsik és kinajok nyelve után elsajátítsa a görög és a latin nyelvet is. Ezért hazatértekor
ezt jelentette: ”A 3545. medvetoros év (Kr.e. 495) küszöbén 5 római és görög kereskedőt
hoztam, akik igen értékes árukkal megrakodva akartak a marami és merija néphez
menni, hogy szokásuk szerint gazdag prém-és aranyáruikat a Római birodalomba
szállítsák. Először béklyós fogságba tettem őket, de amikor leányaik a feleségeink lettek,
jürcsik földön feloldottam béklyóikat, de figyelmeztettem őket, hogy meg ne szökjenek,
mert jürcsik bandák kezére kerülnek. Hívtam, jöjjenek hozzánk, mint vendégek
Ordoszba; asszony-anyáikat édesanyánknak nézzük, azt pedig, amit ellenük vétettünk,
hivatalos esküvel szeretnénk jóvátenni.”

A római polgároknak tetszett az új helyzet és érdeklődve várták a fejleményeket.


Tudomásul vették a Maros és két vezére házasságát is, hiszen a vők már megnyerték
leányaikat, meg az anyák tetszését is. A kalandozók is nagyon meglepődtek, amikor
Ordoszba érve újonnan épült lakásokba költözhettek. A hun törzsszövetség ugyanis egy
új kereskedelmi központot épített a kinaj kereskedők részére és most helyettük
váratlanul nyugati kereskedők érkeztek, különleges árukkal. De nem sok idő múlva
megérkeztek maguk a kinaj kereskedők is. Maros sámán apósa is igen gazdag kereskedő
volt, ezért az Öregek tanácsa az egyik kőépületet Marosnak adta nászajándékba. Így
Maros a saját házába vihette ifjú feleségét és felesége nagyon gazdag szüleit. Egész télen
folytak a kereskedelmi tárgyalások. Maros feljegyzései szerint megjelölték azokat az
utakat, amelyeken majd Maros vitézei a kinajok selymét és díszes edényeit, a kabarok
üst-készítményeit, az úzok fegyvereit és a hun törzsszövetség bőséges prémkészletét a
római és a görög birodalomba juttatják el. Az Öregek tanácsa helybenhagyta, hogy az
Ordoszból a Fekete-tenger vidékéig kiépített “Selyemút” mellett egy régi kis település
helyén Uzum-Abátot kereskedő-várossá építsék ki. Amikor Uzum-Abát kereskedelmi
központját Kuzum felavatta, nagyon megfázott és rövidesen meghalt. Az úzok sámán-
városában, Ózdon temették el, az Arany-asszony kegyhelyén. Ilmen fősámán hűséges
suomáival az Északi vizek mellé vándorolt. Kollár Uzum-Abátba költözött, hogy a
Kuzum által megteremtett “Selyemút”-ra vonatkozó rendelkezések megtartása felett
őrködjék. Maros átvette Ordoszban a hun törzsszövetség irányítását.

Uzum szándékának megfelelően elrendelte a kereskedelmi sámán-képzést. 30 év múlva


Marost feljogosították arra, hogy a rovás ismeretét a kereskedőkön kívül a kőfaragókra
és az ácsokra is kiterjessze. Kollár az Öregek tanácsában ekkor azt javasolta, hogy férje
egykori kívánságának megfelelően a rovásban az úz nép megnyugtatására hagyják el a
főistenségek képjeleit, így a hun törzsek szövetségének rovásai érthetőbbek lesznek.
Javaslatát elfogadták. Kollár ekkor Ózdon egy fonóházat építtetett és azt férjének,
Kuzumnak az emlékére az ifjúságnak ajánlotta fel. Később ezt a házat Kollár az Uzum-
Abáti kereskedelmi központ jövedelméből kibővítette, s ezzel az épület a rovással
ismerkedő úzok kultikus központjává vált.

09.
VÖRÖS SZEMÖLDÖKŰ (Kövezsd rovása alapján a 225. Arvisurából)
I. Pannon ifjúsági vezér Kr.e. 800-ban a káspivári Szkíta birodalom küldetésében
megjelent Esküló vezér földjén, hogy a veszélyeztetett esklók kérésére megsegítse őket a
görögök támadásaival szemben. Az esklók egyistenhívő hun törzsszövetségi népek
voltak. Kr.e. 2820-2810 között egy járványos megbetegedés elől elmenekültek régi
hazájukból és a mai Erdélyben, Aranyosszéken telepedtek le. Dernö fősámán ezután
tartott újabb sámánképzésén Szuha-Balzsán lett az első. Szuha-Balzsán Kr.e. 2790-ben
azt a parancsot kapta, hogy látogassa meg Eskló vezért. Hat év alatt ért Ordoszból
Aranyos-székre, majd onnan visszatértekor beszámolójában még azt is hírül vitte haza,
hogy Eskló népe új hazájában színarannyal díszítette Isis-Tórem kegyhelyét. Utána
Kr.e. 1610-ben Barca széki-hun vezér látogatott el az eskló földre. A mai Barcaságban
megszervezte a Barca-őrséget, hogy az védelmezze az ellenség gyakori betöréseitől az
aranyrögös hegyeket és az aranylemezekkel borított kegyhelyeket. Az ordoszi Öregek
tanácsa az esklók újabb kérésére végül is úgy döntött, hogy Pannon parszi-szkíta
ifjúsági vezér a hun törzsek több szálláshelyéről összeállított 1 tömény, vagyis 10000
lovassal szervezze meg az Eskló-föld végleges, biztonságos védelmét. Roppant vágta
következett Ordosztól Káspiváron át Aranyosszékig. Itt pedig Pannon vezér és öccse,
Mecsek tárkány feleségül vette Esküllő eskló fejedelem két lányát. A kettős
házasságkötés után elkezdték aranylemezekre róni kalandozásuk eseményeit. Négyezer
aranykopjás vitéz elegendő volt ahhoz, hogy a hősködő, elhízott görögök ész nélkül
meneküljenek az esklók nyugati határairól. Az Aranyosszéken maradó 6000 kalandozó
összeházasodott az eskló leányokkal. A téli fagy beálltával átlovagoltak a befagyott
folyókon, s nyugat és dél felől megszervezték az Eskló-, meg az új Pannonföld védelmét.

Az ott lakó görögök zöme, a kézművesek kivételével, dél felé vándorolt. Pannon
birtokba vette a róla elnevezett Pannóniát. Azt minden támadással szemben megvédték,
s így Eskló-föld is biztonságba került. A kelták (vagy a pannonok nyelvén a káldorok)
megjelenése azonban újabb veszélyt jelentett. Ezek Kr.e. 703-ban támadásra készültek.
II. Ordoszban a Hoanghó nagy kanyarjában Kr.e. 4040-ben megalakult a 24 hun törzs
szövetsége. A kínai évkönyvek így emlékeznek meg róla: “A hun birodalom 24 hun törzs
szövetsége volt; két részre oszlott: keletire és nyugatira.” Pannonnal mind a 24 törzsből
érkeztek lovasok, közöttük szkíták is. Pannonföld védelmében a kabarok és úzok
Lóbérctől (Leoben) a Fertő mocsaráig vívták harcaikat. A több nyelvet beszélő Estorás
ifjú fejedelem káldor foglyoktól megtudta, hogy Bángor káldor király hódításra készül.
Veszprémbe lovagolt, ott az Öregek tanácsa így rendelkezett: “A káldorokkal keressétek
a megegyezést!” Estorás egyezségre is jutott Bángorral: feleségül vette Bángor lányát,
Bángorkát. A kabar és az úz határvédők egy csoportja ezt nem jó szemmel nézte,
tiltakozásul átkelt Dunna-asszony szent folyóján és a parszi-szkíták földjén telepedtek
le: az úzok a Mátra, a kabarok a Bükk táján. De többségük továbbra is ott maradt
Estorással, és a káldorokkal együtt kiváló vaskészítményeket állítottak elő az új
szövetség részére.

A 24 törzs szövetségét Kr.e. 50-ben, megalakulásuk 3990. medvetoros évében nagy


veszély fenyegette. A kínaiak fondorlatos politikájukkal kettészakították a
törzsszövetséget. Ordoszban Hóhanza lett a fejedelem. A káspivári Szkíta birodalomban
ekkor Csécsi széki-hun vezér uralkodott. Birodalmát (amibe beletartozott a szkíta-jász
síkság is) nemcsak a kínaiak, hanem emerről az oldalról a római légiók is
veszélyeztették. A rómaiak ugyanis a káldor-pannon szövetség miatt Pannónia ellen,
közvetve tehát az egész Szkíta birodalom ellen is készülődtek. A pannonok Csécsihez
fordultak segítségért. Csécsi kabar, úz és kimmer törzsekből álló segítséget küldött. Ezek
40 évig, Kr.e. 34-től Kr.u. 6-ig állták a harcot a római légiók ellen. De Rómának végül
sikerült áttörnie a déli pannon gyűrűt, és a Dara (Dráva) folyótól kezdve elözönlötte
Pannóniát. Csécsit kínai orgyilkosok ölték meg. Négy fia: Bakát, Eged, Koncsur és
Kövezsd az apjuk vérével vörösre festette a szemöldökét, úgy esküdtek bosszút. Kövezsd
első lett mind a szkíta, mind az ordoszi sámánképzésen. Rögtön az elnyomott kínai és
hun föld-művesek élére állott. Szemöldöküket azok is vörösre festették, s elindították az
elnyomottak forradalmát. Az áruló Hóhanza félelmében vízbe ölte magát. Kövezsd Kr.e.
25-ben meghódította Kínát. Nyugaton az öldöklő lóbérci csatában a szkíták derekasan
megállták helyüket. A sebesült, vagy 24 évet leszolgált harcosokat a hátországba
küldték. Egy vezéri párviadalon a Rohonc-őrség vezére, Gyöngyös vezér legyőzte
ellenfelét. De amikor leesett a lóról, a római légiós is levágta három ujját. Felgyógyulása
után, Kr.e. 27-ben, Koncsur fejedelem Mátra-hegyi medvetorán érkezett meg
menyasszonyához, Solymoskához. Végre feleségül vehette a fejedelem leányát.
Ordoszban a sámánképzés 5 évig, a tárkányképzés 4 évig tartott. Így minden huszadik
évben egy időre esett az ifjúság előzködése. Ennek befejeztekor indulhatott az ifjúság új
kalandozásra. De a vezetést mindig beavatott látóemberre bízták. Ilyen volt Eskló,
Pannon és Kövezsd is. Az ordoszi sámánközpont Kr.e. 720-ban egy Mátra nevű
fősámánt azzal a céllal küldött a szkíta-jász síkságra, hogy ott nagyobb veszély esetére
menedékhelyet készítsen elő. Csécsi Kr.e. 40-ben szintén egy Mátra nevű fősámánt,
bölénytor első napján (március 1) született látóembert küldött a Mátra hegységbe.
Gyöngyös vitézei, akik vezérüket a pannon földi Kőszeg vidékének Gyöngyös patakjától
a Mátráig követték, a menyegzőn úgy döntöttek, hogy a fejedelmi nász emlékére
Gyöngyös vezérnek kegyhelyet építenek. A lakodalom hajnalán elejtettek egy medvét és
mire az ötnapos medvetor lezajlott, már készen állott Gyöngyös vezér gerendavára.
Felesküdtek, hogy mire eljön az ötödik medvetor, szakítva a pamír-szkíták szokásával,
lejönnek hegyi szállásaikról és parszi-szkíta szokás szerint a Mátra alatti síkságon,
Gyöngyös vezér kegyhelye mellett építik fel szállásaikat.

Így is lett. A közbeeső 10 évben medvetorig nem esett hó, csak szarvastor
havában, de a gerendákat le tudták rajta csúsztatni. Erre az időjárásra való tekintettel a
parszi sámán Abáról, medvetor hava első napjának nevéről Abasárnak nevezték el a
medvetor-szertartás helyét. Ez ellen az úzoknak se volt kifogásuk, hiszen a medve-tor
hava évről évre csakugyan sárral kezdődött. Kövezsd a hun birodalmat újból
egyesítette, megint csak Ordosz székhellyel. Majd követeket küldött Rómába. Azok
megegyeztek a császárral, hogy a káldorok (kelták) kiűzése után Pannonföld a Római
birodalomhoz fog tartozni, a parszi-szkíták földje pedig a nyugati Szkíta birodalomhoz.
Dunna asszony folyója lett a két birodalomnak határa. Ennek a szerződésnek a szövegét
Ordoszban az Élet-kegyhelyén Eged sámán örökítette meg. Kövezsd vörösszemöldökű
császár megbízásából Eged a Szkíta birodalom legnyugatibb részébe költözött, hogy a
szerződés teljesítéséről évről évre jelentést tegyen az Öregek tanácsának. Koncsur a
keleti Szkíta birodalom fejedelme lett. Minden ingóságát Gyöngyös vezérre hagyta. Eged
jelentéseiből kitűnik, hogy Gyöngyös vezérnek 8 fia és 4 leánya született Solymoskától.
Szól arról is, hogy a pannonföldről elmenekült úzok szorgos munkájukkal folyton
gazdagították Gyöngyös városát. A Pannóniából áttelepedett rokonok római telepítésű
szőlőt is ültettek az abasári kegyhely dombjain és az abasári medvetorokon, azzal
köszöntötték az évszámolást jelző medvetort. Eged fejedelem vitézei 12 medvetoros év
alatt: Kr.e. 8-tól Kr.u. 4-ig, vagyis az ordoszi számítás szerint Eger évétől a másik Eger
évéig mongol törzsbeli kőfaragókkal felépítették Eger városát, Eged fejedelem szék-
városát. Utána Szuha községben telepedtek meg. Innen vezényelték aztán őket a nyugati
Szkíta birodalom különféle építkezéseihez, de a családjuk mindig Szuhán maradt. Kr.e.
20-ban, vagyis a 4020. medvetoros évben Kövezsd megtartotta a 100 évenként esedékes
Nagyszalát. A csillagok járása folytán minden 100 évben volt egy üres nap. Ezen a napon
tartották a Nagyszalát. Mind a 24 törzsnél az volt a szokás, hogy az a fiúgyermek, aki
ezen a napon született, Szala lett, a lányok pedig a Szalajka nevet kapták. Kevert törzsek
ettől eltérhettek. Eged fejedelemnek ezen a napon iker fiai születtek. A fekete hajú,
fekete szemű fiának Árnyék-Szala, a szőke hajú, kék szemű fiának Verő-Szala nevet
adtak. Hosszú vándorlás és többféle éghajlat alatt szívós ifjakká serdültek. Amikor
elkövetkezett életük 20. medvetora, Gyöngyös várába mentek vendégségbe. Ott nagyon
megtetszett nekik Gyöngyös vezér két leánya. Árnyék-Szalának a szőke Kökörcsiny,
Verő-Szalának a barna Árvácska lett a menyasszonya. Díszesebb esküvőt még nem
láttak a Mátra alján. A sok násznép ajándékokkal halmozta el a fiatalokat. Az agg
Gyöngyös szőlőművesekkel ajándékozta meg Eged fejedelmet, a nyugati szkíták
fejedelme viszont Szuha kőfaragóinak a munkájával kedveskedett Gyöngyös vezérnek,
hogy a gyöngyösi gerendavárat kővárrá alakítsák át. Ezt a gerendavárat az úz ácsok
Kr.e. 27-ben 5 medvetoros nap alatt építették fel. A 24 építményből álló kegyhelyet 1
medvetoros év alatt ácsolták össze. Ez 240 léleknek biztosított szállást.

Az egyistenhívő parszi-szkíták gerendából, a pamír-szkíta kézművesek kőből


építettek maguknak 3 év alatt szálláshelyet. Mire elérkezett az úzok 10. Abasári
medvetora, már 566-lélek részére gyújtották meg az “Örök tűz ünnepén” az Égi lelkek
“örök mécsesét”. Amikor pedig elérkezett Gyöngyös vezér leányainak fejedelmi násza, a
4040. medvetoros évben már 900 lélek gyönyörködött az “Élet kegyhelyén” megtartott
menyegzőben. Gyöngyös vezér öt fia volt a vőfély Bene sámán leányaival. Innen Eger
városának felszentelésére lovagoltak. Itt egy kis meglepetés érte a násznépet, mert a két
ifjú párnak Isis-hóstya kegyhelyén is örök hűséget kellett esküdnie. Eged fejedelem
ugyanis nem vallotta sem Anahyta, sem Anina egyistenhitét, sem a hun törzsszövetség
Sokminden Tóremjét, hanem Uruk város hunjainak Öreg Istenében, s a fényes tekintetű
meleget adó Isis-Tóremjében hitt. Ennyi esküvés után Eger városának minden harcosa
bizakodva hitte, hogy városuk, melynek felépítését 12 évre tervezték, a Nagyszala
napján született fejedelmi ifjak munkája nyomán örökké élni fog. Gyakori tűzesetek
miatt Gyöngyös vezér elrendelte, hogy minden gerendaépítményt bontsanak le; az új
Gyöngyöst kőből kell felépíteni. Ez a nagy méretű építkezés a Kr.u. 8. évben el is
kezdődött. Ezen a kézműves ünnepélyen Bene sámán rosszul lett. Hiába rakták rá a
piócát, Koncsur napján meghalt (8. év jul. 1). Harcostársa volt Gyöngyösnek, holtig
tartó barátság fűzte hozzá. Amikor Gyöngyösnek levágták az ujjait, Bene vitéz sírt
bánatában, odarohant nyílhegykovács üllőjéhez és villámgyorsan ő is levágta a saját
ujjait. Gyöngyös esküvőjén ismerte meg Mátra fősámán leányát, Hajnalkát, és mindjárt
feleségül is vette. Amikor Gyöngyös látta vitéz testvére halálát, mély bánatban sietett
Benevárra, átvette az őrbódés figyelő őrséget és a gerenda-figyelőt magára gyújtotta. De
előbb hurkot kötött a lábára, hogy szándékát meg ne változtathassa. Mire az őrség
odaért, már hamuvá égett. Mindkettőjüket urnás temetkezéssel a Gyöngyösi Élet-
kegyhelyén helyezték örök nyugalomra. Eged fejedelem a nevüket a városban rárótta a
szkíta harcosok “Barátság-oszlopára”, hogy barátságuk örök dicsőségét hirdesse.
Két év múlva, Kr.u. a 10. évben futár érkezett, jelentve, hogy Kövezsd, az ordoszi
fővezér érkezik Gyöngyösre, nagy kísérettel. Kövezsd az Élet kegyhelyén tisztelettel
adózott Bene és Gyöngyös urnája előtt. A mátraalji Öregek tanácsát pedig így
tájékoztatta: ”Augusztusz római császár megtartotta szerződéses ígéretét és csapatai
nem lépték át Dunna-asszony szent folyamát. Sasvár, Pozsony, Selye, Ordas és Zombor
szkíta őrséget állított fel, Mátra-Bükk népének a nyugalma tehát biztosítva van.
Legkisebb fiamat a Kövezsd napján született vitézt 24 vörösszemöldökű harcosával
összekötőnek itt hagyom, Eged vezért pedig a Nagypályi új fővárosba vezénylem”.
Benevárban megtartották a pamír-szkíták nyárközépi hegyi ünnepét, s mire megszólalt
a kakas, a kis fejedelem feleségül kérte Csobánkát, Gyöngyös vezér legkisebb leányát.
Kövezsd aztán a róla elnevezett sátortáborban telepedett le. Vörösszemöldökű vitézei
uruk példáját követve valamennyien megnősültek. Az idősebb Kövezsd, a
vörösszemöldökűek császára Ordoszba érve azt javasolta az Öregek tanácsának, hogy
Léh fejedelem utódainak 400 családjával lépjenek szövetségre, hogy uralkodóházak
alapításával biztosítani lehessen a bazaltból épített peremestől az “Élet templomától”
várható áldást. A peremes titkát a beavatottak a fáraók országából menekítették
Ordoszba. Az egyiptomi tébai sámánképzésen a látópapok azt javasolták az ottani
Öregek tanácsának, hogy a beavatottak őrizetében levő Élet templomát Uruk, Ninive és
Téba után most már át kellene helyezni egy olyan központi helyre, melyet nem
veszélyeztetnek a pusztaságból a városokba özönlő sáska-népek.

Paszamotik fáraó a tébai Élet templomának kincseit és titkait át is adta az


ordoszi sámánközpontnak, ahol a mindenkori Öregek tanácsát terhelte az a kötelesség,
hogy megőrizzék az elsüllyedt földről való ataiszi Titkok szent ládáját. A szkíta
hadseregnek sok csatában kellett magát Egyiptom határáig végigküzdenie, míg a tébai
papoktól átvehetik az Élet templomának titkait. A 100, illetve 400 családból álló kinaj,
illetve kitaj vezető réteg biztosította a beavatottak szövetségét, hogy a központinak
tekintett ordoszi térséget soha sem engedi veszélyeztetni, a kitaj és kinaj vezető réteget
pedig beavatottaival mindig képviselteti Ordosz Élet templomában. Amikor Kövezsd
visszatért Ordoszba, megbízta Koncsurt, hogy Ordosz érdekeit igyekezzék a szumér
földről elszármazott és a kinaj és kitaj vezetőségbe beolvadt hun származású
beavatottak körében képviselni. Koncsur javaslata alapján a 100, illetve 400 család
fontosabb ügyeiben rendelkező Öregek tanácsa hozzájárult ahhoz, hogy Koncsur 3 fia a
100 család bármelyikébe benősülhessen. Honkon, Hanoj és Hujé így jutott császári
házból való feleséghez. Hatalmas kinaj hadsereggel eljutottak a Nap-Tórem legdélibb
tengeréig és ott beavatott irányítás alá kerülő szálláshelyeket létesítettek. Kövezsd,
miután gyermekei révén rokoni kapcsolatba került a 100, illetve 400 családból származó
vezető réteggel, Matyó korábbi elgondolása szerint uralkodóházakat alapított, hogy az
ordoszi Öregek tanácsa akaratát minden esetben érvényesíteni tudja. Ezzel biztosították
az ordoszi Élet templomának irányító szerepét. Az Öregek tanácsa az elsüllyedt
Ataiszból hozott intézmény volt. Minden szumér és hun szövetségi népnél megalakult.
Legtovább az udmurtoknál maradt fenn. Ez a magyarázata annak is, hogy a kínai Nagy
Fal építésekor Ordoszt kikerülték. Ordoszt a kínaiak még ma is megkülönböztetett
elbánásban részesítik.
MATYÓ BIRODALMA (A 230. Arvisurából)

Az úz származású Cabaj -aki a sámánképzésen fogadásból 23 társával átlovagolt a kínai


nagy Falon- a kinajoknál ötvösséget tanult. Utána egy olyan páncélos öltönyt készített,
amit az Öregek tanácsa is megcsodált. Amikor Cabaj fia, Hunbál került a fővezéri
székbe, lovasságát ilyennel szerelte fel. A hun hadsereg ekkor két könnyű-lovas és egy
páncélos seregből állott. Hunbál fővezérségének 20. évében Bodó fősámán fia, Matyó a
kalandozó ifjúság élén a jürcsik birodalmába indult. Apja sikereket jósolt Matyónak, ha
nem iszik sok kumiszt, akkor nem tör ki rajta a féktelen vadság. De a sok kalandban
meggazdagodott Matyó nem tartotta meg apja intelmeit. Amikor láncrafűzött jürcsikkel
hazafelé indult, egy rablány kumisszal leitatta és Matyót a jürcsik testvéreivel együtt
elrabolták a hunok táborából. Három évig volt jürcsi fogságban. Hunbál fővezér nem
volt hajlandó Matyót tízezer jürcsi fogoly szabadon bocsátása ellenében kiváltani. De
gazdag hun kereskedők és fekete-hun vezérek teljesítették a jürcsik feltételét, és Matyót
diadalmenetben vitték Ordoszba. Hunbál ellenezte a kinajok elleni háborút. Matyó ezért
a lázadó ifjúsággal meggyilkoltatta. Matyót ezután fővezérré kiáltották ki és az Öregek
tanácsa hozzájárult a kinajok megtámadásához.

Matyó a szívóssági kiképzésben részt vett seregével néhány év alatt fennhatósága


alá kényszerítette az összes hun törzseket majd 30 tyumen (300000) lovassal a kinajok
birodalma ellen indult. Ebből 6 tyumen volt a könnyű-, és 24 tyumen a nehézpáncélos
sereg. A 6 könnyűpáncélos seregnek az volt a feladata hogy ezer fogat farönköt szállítson
a Nagy Fal közelébe. Egy ködös hajnalon felmenő hadiutat készítettek a Nagy Fal
mindkét oldalán, és Matyó 24 tyu-men páncélos seregével egy nap alatt átlovagolt a
kinajok birodalmába. A kinajok megdermedtek, hogy a hunok serege az
áthághatatlannak tartott Nagy Falon könnyűszerrel átlovagolt és az elnyomott lázadók
élén fővárosuk felé halad. Mielőtt Matyó erre az útra elindult volna, apjának, Bodó
fősámánnak a parancsára az Öregek tanácsa előtt fel kell hajtania a sámánok italát,
nehogy még egyszer lerészegedjen. Ettől kezdve Matyó még a kumisz szagától is
undorodott. A 3834. medvetoros évben (Kr.e. 206) Őrsúr napján a kinajok seregét a
Matyó által alkalmasnak ítélt síkságon egy egész napig tartó küzdelemben teljesen
legyőzték. A kínai történészek errő1 ezt írták:” Kr.e. 206-ban Motő, Tyumen hun vezér
fia, aki eddig túszként élt a jürcsi törzsnél, meggyilkolta apját és megszerezte a hunok
fölötti uralmat. Néhány esztendő alatt fennhatóságának elismerésére kényszerítette a
szomszédos nomád törzseket, majd Kína ellen indult. A kínaiak vereséget szenvedtek
Motő a kínai császárt évi adó fizetésére kötelezte”. Matyó csakugyan arra kötelezte a
kínai császárt, hogy minden nyár derekán Ordoszon keresztül Puszta-szerre hadisarcot
szállítson. Ott azt a 30 vezér előtt igazságosan szétosztották. Ami megmaradt, az a
győztes ifjúságé lett. Ez a kínai évkönyvek szerint a “Sanjü”, vagyis Matyó vezér előtt
ment végbe. Az ünnepséget Süán ünnepének hívták. Az ifjúsági lovasverseny-
vetélkedője a Nagy-Süánon folyt le. A győzteseket ebből a hadisarcból jutalmazták.
Matyó birodalmának tehát szinte alig voltak határai, mivel hatalma az egyik Nagy-víztől
a másikig terjedt (Sárga-, Fekete- és Fehér-tenger). Matyó volt az első fővezér, aki
egyben fősámán is lett. Apja halála után ugyanis Győző rovósámán nem vállalta a
fősámánságot, csak az Arvisura-rovás jogát.
Hunbál fővezérnek nem volt fia, Matyó Hunbálnak minden női családtagját
törzsön belüli hadisarc címén feleségévé tette. Ez addig nem fordulhatott elő, mert a
fővezérek valamelyik fiukat, vagy vejüket sámánnak neveltették, ha erre nem volt mód,
örökbe fogadták a legarravalóbb ifjúsági fősámánt. Matyó ennek nagy hírtelen elibe
vágott és így egy kézbe került minden hatalom. Ez után fényes kínai küldöttség érkezett
Ordoszba. Li-Pang, a Mennyei birodalom császára kérte Matyót, hogy üljenek össze és a
“Béke és barátság” jegyében kössenek szerződést. Adófizetés biztosíthatja a kínai
földműves tömegek nyugodt munkáját, és így békésen élhetnek egymással barátságban.
Li-Pang a “Béke és barátság”-szerződés megalapozása végett 24 sámán-ifjút meghívott
székvárosába, hogy a tudományokban további jártasságot szerezzenek. Matyó azonban
kioktatta a fiatalokat és a 24 ifjú minden nap rovásban jelentést tett a kínai
eseményekről. Mikor Li-Pang a következő évben a “Béke és barátság”-szerződés
további tárgyalására megérkezett, kérte, hogy a kínai fejedelem csereifjai is mennél
előbb eljöhessenek Matyó fővárosába. Matyó erről hírszerzői révén már előre értesült, a
tárgyalásokat elhúzta, a 24 sámán-ifjút hazarendelte és a fekete-hun törzsek vezéreivel
együtt a hadisarc felemelését követelte. Li-Pang ezt megtagadta. De amikor meghallotta,
hogy Matyó seregei újra áttörték a Nagy Falat, hozzájárult a hadisarc felemeléséhez és
megengedte, hogy a hun földművesek visszatelepedjenek a Huni-folyók vidékére, a hun-
agaba törzsek pedig visszavándoroljanak a Hangun folyó jobb oldalán levő földjeikre.
Li-Pang a felemelt hadisarcot nem tudta megfizetni. Ezért legnagyobb leányát, Cen-t
adta Matyónak 25. feleségül. Matyó viszont Hunbál legkisebb leányát, a pusztaszeri
Nagy-Süán győztesét küldte feleségül Li-Pangnak, meghagyva a lánynak, hogy a kinajok
minden fondorlatosságáról tegyen jelentést Ordosznak. Li-Pang egy drágaköves palotát
építtetett Ordoszban, az Aranyasszony ligetében. Odavitték a Beszélő Boglárt. Ez nem
volt indokolatlan, mert Matyó győzelme és barátsági szerződései ellenére mégis fel
lehetett tenni, hogy szaporaságuk miatt előbb-utóbb a kinajok kerülnek túlsúlyba. Cen
fejedelemasszony fényes udvartartást rendezett be. A többségben levő törökös fekete-
hun törzsek között pedig elkezdte hintegetni a gyanakvás és meg nem értés magvát. A
kinajok ugyanis szét akarták robbantani a hunok törzsszövetségét, hogy azután a
törzsekkel egyenként könnyebben elbánhassanak. A “Béke és rokonság” törvénye 100
évig megállta helyét, később azonban mindkét oldalán úgy látták, hogy a vegyes
házasságok még családokon belül is sok ellenségeskedésre vezetnek. A “Béke és
rokonság” helyett a “Béke és barátság” hosszabb életű lehet, mert hiszen az ember a
rokonát kényszerűségből kapja, de a barátját maga választja meg. Matyó minden
tervében annak a Szalajka nevű rima-lánynak a jelentéseire támaszkodott, akit az Arvi-
surák tanítására kijelölt a kinaj birodalom székhelyére. Szalajka az Öregek tanácsát a
kinajok minden fondorlatáról tájékoztatta. Így sikerült rákényszeríteni a kinajokat
szerződéses kötelezettségeik teljesítésére.

Ez aztán Ordoszban jómódot teremtett. A kereskedelem is szépen fellendült.


Teljesen kiépítették a “Selyemutat”, s a hun törzsszövetség aranya és a kínajok selyme
messzeföldre eljutott. Egyre több lett a sárkányos-hajó is. A jürcsikkel keveredett új
törzsnek, a jüponnak, vagy kabarosan japánnak a hajósai kitörtek a tengerre, és
lassankint benépesítették Tennó darabokra tört birodalmát. A “Béke és barátság”
eszméjét itt is meghonosították. A hun törzsek szövetsége igen megerősödött, és
legelőterületei kezdtek szűknek bizonyulni. Matyó -tanítványai bevonásával- újabb
terjeszkedési lehetőségeket tárt fel és a fehér hunok suoma-törzsei teljesen birtokukba
vették a napnyugati tengerpartokat. De a kinajok se nyugodtak. Romlott húst
csempésztek be Ordoszba, de Szalajka erről már előzőleg jelentést küldött. Matyó pedig
a húst megetette a vendégségbe érkező kinajokkal. Sok vendég meghalt, s amikor a
kinajok ezt megtudták, a bűnösöket lemészárolták. Li-Pang halála után Matyó kinai
néven kinaj császár lett, s ezzel eleget tett annak, amit Agaba törzse elvárhatott tőle.

SZARMATÁK Doma fősámán 272. Arvisurájában

Barkasa rovósámán örökítette meg a szarmata tárkány-törzs viszontagságait.

A Kuma-parti Pusztaszeren Kr.e. 900-ban az ifjúság viaskodásán Samsudi szarmata


lány lett az első. Ezzel a jászok harmadik, azaz tárkány-törzsének a leánya lett az
Aranyasszony. Győzelme jutalmául maga választhatta meg a férjét. Választása
Toprakal szkíta vezérre esett. Samsudi törzsének tárkányai 10 év alatt felépítették
Topra-Kala tárkányvárost, ahol 4 éves tárkányképzést is tartottak. Samsudi beavatott
aranyasszony férje Kr.e. 352-ben meghalt. Az özvegy a laza törzsi szövetséget erős
birodalommá kovácsolja össze. Toprakal szkíta törzsének vezetésével a szövetség 6
törzsből állott: 1. A jászok vezére Mitrás-gula volt, jelvénye az aranyszarvas, 2. az
avarok vezére az agg Birta, jelvénye a kőszáli kecske, 3. a kabarok vezére Abasár,
jelvénye a vadkan, 4. a szarmaták vezére Samsudi fia, aki muroma lányt vett el
feleségül, jelvénye a vissza tekintő jávorszarvas, 5. a szkíta törzs vezére Samsudi első fia,
Párduc, aki anyjának tanácsára állandóan útban volt, hogy az új törzsszövetséget
mennél jobban megszervezze, - jelvénye a párduc, 6. az ugorok agg vezére Igar,
Gilgames-leszármazott volt: a tárkányképzést ő irányította Topra-Kalá- ban, törzsének
jelvénye a rétisas volt -, a családjáé az oroszlánfejű sas. E törzsszövetség vezérei Kr.e.
620 körül Kevel, Farkas, Kerepec, Ludvijja, Kasal és Kelári voltak. Kr.e. 625-ben a
Hírös Kapuban Paszamotik egyiptomi uralkodótól ők vették át titkaival az Élet
templomát, s onnan Ordoszba szállították.

Utána Kr.e. 612-ben a szumér népek vezetésével megbuktatták az asszír


birodalmat. Tomiris szkíta királynő Kr. e. 530-ban legyőzte a perzsákat. Amikor
Tomiris királynő vezéreinek utódai Becseur, Vara, Velez, Villő, Kocs és Villány voltak,
Arszák az ő alattuk álló vitézekkel szabadította fel 320-ban a Nagy Sándor által elfoglalt
hun törzsszövetségi területeket. Felosztotta Matol hun, Médi perzsa, Kezege avar és
Kadisa örmény tartománybeli részekre. A régi tartományfőnökök többnejűségben éltek.
Mikor ezek elmenekültek, vagy az öldöklés áldozataivá váltak, sok udvarhölgy szabaddá
lett. Hol szégyenükben, hol a gyűlölködés elől visszatértek egykori lakóhelyük tájékára.
Régi uraikról megszégyenítő szóval satrafáknak hívták őket. Szerették a kincset, az
ékszert, a ruhát és szívesen fitogtatták előkelőségüket. Mivel ezek az udvarhölgyek
jórészt a szarmata tárkány törzsből kerültek ki, a Muromák, Csuvaszok és Mescserek
vidékén telepedtek meg. De erős befolyásra tettek szert a jászok körében is, úgyannyira,
hogy a jászok harmadik törzsével, a királyi alánokkal nem egyszer a hatalmat is
magukhoz ragadták a szkíta törzs-szövetségben. Ezt a több nyelvet beszélő alán királyi
törzset a görögök és rómaiak roxolánoknak nevezték. Arszák a hikszoszoknál
letelepedett Gilgames-utódoktól származott. Beavatott körökben, még Ordoszban is
nagy tekintélynek örvendett. Anyanyelve szabír volt, de a görög, etruszk, zsidó és latin
mellett mind a 24-hun törzs nyelvét ismerte. Utódai idejében az Arszakidák hatalmának
vége felé, Kr.e. 220 körül a szarmaták és roxolánok vették át a hatalmat is, a szkíta
birodalmat kettéosztották. Kővárból kiszorították a parszi-szkítákat és azok
Nagypályiba, a mai Krím félszigetre tették át székhelyüket; a Pamír-szkítákat pedig a
magyarkai Pusztaszerről átvezényelték Topra-Kala térségébe. Így Kőváron a
szarmaták, Magyarkán a roxolánok, tehát a jász törzsek vették át a vezetést. A 24 hun
törzs szövetségének eszméihez hű jászok az ez ellen lázadozókat négy alkalommal is a
jászvásári és a jász síksági törzsszállásra vezényelték. Időszámításunk 24. évében
Csatári aranyasszonyt ilyesmi miatt börtönbe vetették és ott halt meg Nagypályiban.
Családja díszes külsőségek között temette el a közelben, a jász-szarmata temetkezési
helyen. Népe a jász síkságra vándorolt. Az ott maradt jászok háromszor is: 182-ben,
265-ben és 332-ben szedték a sátorfájukat és átköltöztek a Jász-síkság szabadon álló
térségeibe. Csatári aranyasszony fia Csatány rovósámán egy gazdag szarmata lányt vett
el feleségül. Esküvőjük vacsoráján énekelte el a Nagypályi-ének sokáig fennmaradt
dallamait. Csatány a 242. Arvisurában szere-pel. Népes családja sok településnek vetette
meg az alapját.

VÖRÖSSZEMÖLDÖKŰEK KÜLDETÉSE 243. Arvisura Izsboldó rovása Kr.u. 5-41.

A 24 hun törzs szövetségét Kr.e. 50-ben, megalakulásának 3990. évében nagy veszély
fenyegette. Birodalmukat a kinajok fondorlatos politikával kettészakították. Ordoszban
Hohanza, a káspivári Szkíta birodalomban Csécsi széki-kun vezér lett az új fejedelem.
Csé-csi birodalmát nemcsak a kinajok, hanem Róma légiói is veszélyeztették. A káldor-
pannon szövetségnek, amikor a helyzet nagyon komolyra fordult, Csécsi kabar, úz és
kimmer törzsbeli segítséget küldött. Ezek 40 évig Kr.e. 34-től Kr.u. 6-ig harcoltak a
légiók ellen, de azok végül áttörtek a Dara folyó vonalán és elözönlötték a Pannon-földet.
A védők kénytelen-kelletlen visszavonultak. Csécsit kínai orvgyilkosok megölték. Négy
fia: Bakát, Eged, Koncsúr és Kövezsd apjuk vérével vörösre festette a szemöldökét, s így
fogadta esküvel, hogy bosszút állanak a kinajokon.

Kövezsd mind a káspivári, mind az ordoszi sámánképzésen első lett. Rögtön az


elnyomott kinaj és hun földművesek mozgolódásainak az élére állott, s Kr.e. 25-ben
győztes hadvezérként vonult be Ordoszba. Kína meghódítása után vörösszemöldökű
harcosait juttatta uralomra. Kövezsd a szétszakított hun birodalmat Ordosz székhellyel
újraegyesítette, és a birodalmat megosztotta testvéreivel. Eged kapta a nyugati szkíta
birodalmat, Bakát a káspivári széki-hun birodalmat, Kövezsd a szintén Kövezsd nevű
fiával átvette Ordosz vezetését, Koncsurnak pedig az Ordosztól keletre levő területek
jutottak. Kövezsd megegyezett Rómával, hogy az elnyomó káldorokat együttes erővel
kiűzik és Pannonföld Rómához, a kabarföld pedig a szkítákhoz fog tartozni. Dunna
asszony szent folyama lesz köztük a határ. A szkíta részen Eged vezér Kr.e. 8 és 4 közt
itt, azaz Eger évétől a másik Eger évéig kegyhelyet épített és fővárosának az Eger nevet
adta. Innen ellenőrizte, megtartja e Róma a vele kötött szerződést. Egerben kiépítették a
felső, középső és az alsó világ képét, hogy a város örökéletű legyen. Két év múlva, Kr.u.
10-ben futár jelentette Kövezsd nagyfejedelem érkezését. Azt jött ellenőrizni, hogy
Augustus római császár megtartja-e a szerződést. Szerződésszegésre nem került sor, de
azért Sasvár, Pozsony, Sellye, Ordsz és Zombor szkíta őrségét mégis jól megerősítették,
Egervárában pedig meghagyták a római légiókba küldött vörösszemöldökű
hírszerzőknek, hogy Róma szándékairól minden esetben értesítsék Ordoszt. A jelentések
Egerben az ifjú Kövezsd kezébe futottak be. Eged fejedelem a székhelyét Nagypályiba
(Neapolis) helyezte át. Paszametik fáraó Kr.e. 625-ben a tébai Élet templomának titkait
és kincseit átadta az ordoszi sámán-központnak. A látópapok ugyanis Tébában mind
úgy látták, hogy az elsüllyedt Ataisz titkainak “Szent ládáját” itt nagyobb biztonsággal
lehet megőrizni.

A szkíta hadsereg a szent tárgyakért megjelent a “Híres kapuban”. A


történetírók szerint Paszametik fáraó “kincsekkel” halmozta el őket, holott a “Szent
láda” átadásáról volt szó. A 100,-illetve 400 kinaj és kitaj családból álló vezető réteg
biztosította a beavatottak szövetségét, hogy Ordoszt soha sem engedi veszélyeztetni és,
hogy saját beavatottaival mindig képviseltetni fogja magát az ordoszi Élet
templomában. Vállalták a templom felépítését is. A római birodalom általában nem
törődött az uralma alá tartozó országok népének vallásával. De kivételesen mégis ataiszi
csillagjósok; Araba, a bölcsek legvénebbje; az Etana szumír király mennybe-
menetelekor elhangzott jövendölések és Malakiás zsidó próféta mind azt jósolták, hogy a
Messiás a földre fog szállni. Ezt mondták a jósok Rómában is. Amikor aztán a három
napkeleti bölcs a népszámláláskor megjelent Betlehemben, elrendelték a kisdedek
megölését. Ordoszban ekkor megjelent Mazarehi aranyaszszony és a féltett újszülöttet
Hetevaret hikszosz-szabír kegyhelyre menekítette. Itt az újszülött a törzsi névadással a
Jézus nevet kapta. A názáreti József ács volt; Herembetel hikszosz-szabír isten
templomában ácsmunkát kapott. Jézus Jahve egy igaz isten hitében nőtt fel és 12 éves
korában Jeruzsálem templomában is megvédte hitét. Kövezsd az Élet templomának
megbízásából Kr.u. 15-ben Ordoszból Partikán vitézt küldte a hétvári tárkányképzésre.
Ez alatt a 4 éves tárkányképzés alatt Jézus az összes hikszosz-szabír és zsidó ifjakat átté-
rítette a többisten-hitről az egyisten-hitre. Mivel tudásban Partikánt is megelőzte,
mindkettőjüket a tébai bölcsekhez küldték továbbképzésre. 5 évig tanultak Karnakban.
Ezekben az években Partikánnak az volt a feladata, hogy Ordoszba küldjön jelentéseket
a római birodalomban történendőkről.

Kr.u. 24-ben Partikánt és Jézust Ordoszba vezényelték beavatott-képzésre. ”Ezen


a képzésen ismerkedtek meg velem, a neapolisi görög kereskedelmi központból jött
Izsboldóval, meg a Koncsur birodalmának Parajd központjából küldött Hungár
beavatottal. 5 éven át vettünk részt az Élet templomában folyó beavatott-képzésen. A
szabír Jézus a Szent láda titkos szabályai szerint elnyerte a Messiás nevet. Előbb
Töbeten, majd az Indús folyó mentén továbbvándorolva Nippurban beavatott
fejedelemmé kiáltották ki. Urukban pedig királlyá koronázták. Ekkor, Kr.u. 29-ben,
megalapították az uruki egy-isten-közösséget.“ Amikor Kr.e. 12-ben Kövezsd visszatért
Ordoszba, Koncsúr beavatott fejedelmet bízta meg, hogy a hun törzsszövetség érdekeit a
szumér-földről elszármazott kinaj és kitaj vezetőség beavatottjainál képviselje. Koncsur
javaslatára az Öregek tanácsa hozzájárult ahhoz, hogy a cél érdekében Koncsur 3 fia
benősüljön a kinaj és kitaj vezetőség családjaiba. Honkon, Hanoj és a szép Hujé császári
házból való feleségükkel és hatalmas kinaj hadsereggel sok küzdelem árán eljutottak a
Nap-Tórem legdélibb tengeréig és ott a beavatottak céljainak is megfelelő
szálláshelyeket létesítettek. A beavatott-képzésen levő Partikán és Hungár vitéz a
vörösszemöldökűek forradalmának elárulását látta abban, hogy Kövezsd több gyermeke
útján rokoni kapcsolatba került a vezető szerepet játszó 100 és 400 család
leszármazottaival és Matyó egykori elgondolása szerint uralkodó házakat alapítottak
azon a címen, hogy “az Élet templomának működését biztosítani kell!” Ordosz
forradalomtól tartott, ezért azokat, akik rokonszenveztek a vörösszemöldökűekkel, a
legtávolabbi helyekre irányították. Így került Partikán két Neapolisba is, a Róma
alattiba, meg a Krím félszigetibe; Jézust az elégedetlen Judeába küldték; Hungárt pedig
Uzsvár-Eger-Engadin térségébe vezényelték.

Hungár az Úr városából elmenekült Ung pateszi leányát vette feleségül. Esküvőjüket


Ummában tartották, mert bár a menyasszony édesanyja úz-földi származású volt,
Umma lakottabb volt, mint az elsivatagosodott Úr városa. Sok Úr városbeli ifjú követte
ide Ungikát, szamaraikat Magyarkán lovakkal cserélték ki. Hungár kíséretére a kettős
Hun folyótól 24 lovast indítottak útba Parajdról, de Magyarkán veszély környékezte
őket. Kövezsd parancsára valamennyiüket ki kellett volna végezni, azért, mert Parajdon
a vörös-szemöldökűek újabb forradalmat kezdtek szítani a megújuló elnyomás ellen. De
Hungár ezt idejében megtudta, Nippurba ment és így megmenekült a tervezett
mészárlás elől. Az ifjú Kövezsd-apjával szemben-igen megkedvelte Hungárt.
Támaszpontjául az úz lakosságú Úzvárat jelölte ki neki. De mivel Ungika leginkább itt
tartózkodott, a kabarok Ungárnak nevezték el a várost. A Marinából érkező kereskedők
a maguk nyelvén Uzsgorodnak hívták. De akár az egyik, akár a másik néven nevezték,
mindenki megértette, hogy az uzsoki átjáró bejáratánál levő úz városról van szó.
Hungár tanácsára Eger alsóvilágát az Élet templomának mintájára kibővítették, s
barlangrendszere háromszor akkora lett, mint Eged korában volt. Innen indultak el a
hírszerzők Engadin hegyei felé, sokszor mint római légiósok. Kr.u. 25-ben Koncsúr
került Kövezsd utódjaként Ordoszba. Kövezsdet egy disznótoron agyvérzés érte, s ezért
az Élet templomát többé nem hagyhatta el. De Medvetor havától Disznótor haváig, egyik
hóeséstől a másikig még így is vezette a hun törzsszövetséget.

Hungár és a többi lázadó megölését Koncsur is szorgalmazta, de az ifjú Kövezsd ezt


a parancsot a nyugati Szkíta birodalomban nem engedte végrehajtani. Sőt megengedte
Hungárnak, hogy kíséretével 33 kora tavaszán Úr városába menjen. Judeán keresztül
kellett mennie. Ott találkozott Nazirral, aki átadta neki hikszosz tárkány-rovással rótt
feljegyzéseit. Ezekben a karnaki bölcseletről és ordoszi beavatottak új hitvallásáról van
szó. A szeretet vallása néven is emlegetik. Kérte Hungárt, hogy juttassa el őket az Élet
templomába, hogy a tanítások fennmaradjanak, mert a látók szerint Judea a Messiást
meg fogja ölni. Nazir, azaz Nazar, az istenek gyermeke nem nősült meg. Ő találta
Töbetben a legnagyobb, lábszár-vastagságú Élet-gyökeret, a legtökéletesebb gyógyszert.
Felét Hungárnak adta, hogy feljegyzéseivel együtt azt is vigye el Ordoszba. Búcsúzóul
Nazir egy levelet küldött az uruki gyülekezetnek, intve őket, hogy az isteni szeretettől
soha el ne tántorodjanak. A parthusok Úrban és Urukban is erőszakos eszközökkel be
akarták vezetni Garé isten tiszteletét. Emi-att sokan Hungár mellé állottak és az ő
kíséretében Mari, Havarut, Jeruzsálem és Ugarit érintése után Nagypályiban
jelentkeztek Kövezsdnél. Judeán kétszer is keresztül mentek; eközben hallották, hogy
Nazirt a zsidó papság keresztre feszítette, de ő Etanához és Gilgameshez hasonlóan
mennybe ment. Hungár Nagypályiban átadta Kövezsdnek Nazir feljegyzéseit és a fél
Élet-gyökeret, Kövezsd elindult velük Ordoszba és ezzel a kiváló gyógyszerrel még
sokáig életben tartották a megbénult vörösszemöldökű apját, az agg Kövezsdet. Koncsúr
elrendelte ugyan Hungár elfogatását és Ordoszba való szállítását, de az ifjú Kövezsd
éppen ellenkezőleg, jutalomra, védelemre érdemesnek tartotta, s titokban módot adott
rá, hogy Hungár római légiós öltözetben az Engedin völgyébe távozzék. Az Úr városából
menekültek Hungárral tartottak; a Huni folyótól elindult többi hun harcos azonban
előbb Urumcsiba, majd Urfába ment, s a továbbiakban Uriban, Urhidán és végül
Úrkúton apránkint lemaradoztak. De leghűbb vitézei a mai Svájc Uri kantonjának
Engedin völgye környékére elkísérték Hungárt. Az Úr népének uruki gyülekezetéből
érkező lovasok békességes, józan életű, szeretetet hírdető emberek voltak. Vezérükről,
Hungárról az ő nyelvét beszélőket hungároknak nevezték. Kövezsd parancsára nekem, a
kis képzettségű Izsboldónak kellett átvennem Hungár megbízatását. Ez azt jelentette,
hogy Hétvár, Magyarka, Uzvár és Sasvár vonalán nekem kellett átvennem a
vörösszemöldökű beavatottaktól érkező híreket, majd Nagypályi városából összesítve
mindet Ordoszba továbbítanom. Neapolis néven volt a görögöknek egy kőből épült
kereskedő városuk. Az onnan származó hírek is fontosak voltak Ordosz számára. A
bölcsek megjósolták, hogy a kinaj és kitaj 100, illetve 400 család viszályai miatt
biztonságos, új helyet kell keresni az Élet templomának, mégpedig olyan helyen, ahol az
alsóvilág is könnyen kiépíthető. Ordoszban ez nehézségekbe ütközött volna. Más helyet
kellett tehát keresni.

25 év szolgálat után minden római légiós ott telepedhetett le a birodalom


területén, ahol akart. A hun törzsszövetséghez tartozó légiósok egy része Dunna asszony
szent folyamának közelében állapodott meg. Idősebb koruk miatt a gyermekáldás az ő
körükben már elég ritka volt. Ráértek, meg kifizetődő is volt, ha segítették a
vörösszemöldökűek hírszerző munkáját. Kérésükre a hun törzsszövetség seregeiben a
tényleges szolgálati időt 24 évre szállították le. Letelepedésüket Ungvárról irányították a
Gilgames család leszármazottai. Hungár felesége, Ungika ugyanis ennek a szumír
eredetű királyi családnak a leszármazotja volt. A volt légiósok útját nekem kellett
ellenőriznem a Van-tó melletti birodalomtól Magyarka, Neapolis, azaz Nagypályi és
Ungvár-Eger vonalán. A leszerelt légiósok központi helye Úrkút volt. Elkalandoztak
egészen Engadin völgyéig, hogy az ott letelepedett vörös-szemöldökű megbízottak híreit
eljuttassák Úrkútba. A légiókba küldöttek nem ritkán igen magas rangot értek el, egyik-
másikuk Ordosz parancsára Rómá-ban telepedett le. Beavatottjaik szintén Ordosz
útmutatására megszervezték a szegénység forradalmát is. Ebben jó részük volt az
Urukból elmenekült messiási-hívőknek. Az éghajlatnak mind melegebbre való válása,
majd Van városában áttértek az Uruk városbeli keresztény gyülekezet hitére. Mély
meggyőződésből magam is áttértem erre a Messiás-hitre. Ezt jelentettem Ordosznak. Az
Öregek tanácsa örömmel fogadta jelentésem, mert a vörösszemöldökűek forradalmának
ez a hit felelt meg leginkább. Kívánságom csak annyi: Nagypályiban hamvasszanak el.

A MAGYAROK EREDETE (A 253. Arvisurából)

A 4220. medvetoros évben (Kr.u. 180) az úz származású Varga Győző lett, a hun
törzsszövetség fő-sámánja. Kora ifjúságában a kinajok országában cserepes mesteréget,
majd selyemkészítést és varga mesterséget tanult. Lovas parancsnoka lett a Selyem-úton
folyó kereskedelemnek. Egy selyemkészítő bölcs leányát vette feleségül, majd Ordoszban
meghonosította a selyemszövést. Amikor nagyapja, az Öreg Bozók a sámánképzést
meghirdette, unokái közül őt jelölte ki sámántanulónak. Eredeti neve Ragály volt; de a
kinajok nyelvének elsajátítása után a Varga nevet, majd a sámánképzés győzteseként a
Győző nevet vette fel. Hatalmas szervezőképességével újra egybefogta a
szétforgácsolódott hun törzsszövetséget és Ordoszban a kinajokkal is felújította a “Béke
és rokonság” néven ismert örök barátságot. Ellenfele, Rakaca -aki a sámánképzésen a
második lett- másként vélekedett. Szerinte fejlődést csak győztes kalandozás hozhat.
Ezért az altáji kabarok egy évig csak fegyvert készítettek és a 4221. medve-toros év
(Kr.u. 181) tavaszán a fiatalok új kalandra indultak. Míg a kabar ifjúság távol volt
hazulról, a szomszédos tatárok gyakran rajtaütöttek az öreg kabar parasztokon és
földjeiket feldúlták. Mikor a kalandozásból Rakaca hazatért, a Bujkál-tó környéki
kabar szállásokat megsemmisítve találta. A tatárok még az Altáj vidék kabarjainak
asszonyait, gyermekeit, öregeit is megölték. Az életben maradt kabarok a Bujkál-tó
környékéről az Altájba, majd annak síkságaira vonultak. Akinek a kalandozások
eredményeként Sumer-földi rabszolganője volt, az Altáj-Buda környékén telepedett le,
az asszony nélkül maradt kabarok pedig a déli manysiknál szálltak meg. Az Etil folyótól
keletre, a Béla-tó környékén marami törzsek éltek; a Káma vidékén merija törzsek.
Ezek barátságos asszonyuralom alatt éltek és minden rokon törzs ifjúságát szívesen
látták. A kabarok először a suomákkal (finnek), majd a mordvinokkal, végül azok
nyugatra vonulása után a Kövezsd csatájában megfogyatkozott manysikkal léptek
marami-por és merija-mos asszonyuralmi házasságra. Később teljesen átvették a
Tórem-hitet. Rakaca a sámánképzés eredményeként minden tekintetben ismerte a
manysik helyzetét, tehát tudta, hogy a kabar vész után a kabarok életben maradásának
egyedüli útja a manysikkal való egyesülés. Az asszony-uralom alatt lévő manysik
szívesen látták a sok zsákmánnyal érkező kabarokat, sőt Káma fejedelem a leányát is a
kabarok ifjú vezérének, Berénynek adta feleségül. A kabarok ugyanis megszüntették
Rakaca vezérségét és sámáni beosztásában a manysikhoz vezényelték, öccsét pedig -aki
ellenezte a kalandozásokat- a szabad kabarok Berény fejedelem néven vezérükké
választották. Az etil-kabarok tehát egyesültek a marami-manysikkal; az altáji kabarok
pedig megmaradtak férfi-uralom alatt. De Berény kabarjainak nem tetszett sem az etil-
féle asszony-uralom, sem az altáji férfi-uralom, ezért ez a Berény-féle harmadik kabar
törzs új utakra lépett.

Berény törzse a Tura folyótól a Turga-i kapuig helyezkedett el. De az egymással


érintkező legelőterületek szélein közöttük is kezdett tért hódítani a feleség-elmélet.
Eszerint ugyanis a nők egyenjogúak a férjükkel és még a törzsi tanácsban is részt
vehetnek. Ennek persze a délvidékről, Sumér-földről hozott rabszolganők örültek
legjobban, mert gyermekeikkel együtt felszabadultak megalázó sorsukból. A beolvadt
kabarok és Berény közép kabarjai szerződést kötöttek a déli manysikkal. E szerint,
amikor Káma fejedelem ivadékai lesznek a vezérek, akkor Berény leszármazottainak jut
a sámánság, ha viszont Berény fiai közül kerül ki a vezér, akkor Káma-törzsből
választanak új fősámánt. Vérkeveredésnek pedig nem szabad történnie, mert akkor
egyikük kezébe kerülne a hatalom és elsorvadna az új törzsszövetség. Káma fejedelem
halála után Berény fia, Magyar lett az új törzsszövetség vezére; Káma fiát, az okos
Zsolcát pedig a 4240. medvetoros évben (Kr.u. 200) fősámánná választották, és
Ordoszban Varga Győző fősámán kezébe letette az esküt. Zsolca az ordoszi
sámánképzésen is első lett és Varga Győző leányát vette feleségül. Zsolca legfontosabb
intézkedése az volt, hogy Ordoszt, tekintettel a hely védettségére, meghagyta a
sámánközpont székhelyének, a kereskedelem központjául azonban Altáj-Budát tette, az
egykori Almák-Atyja (most Alma-Ata) közelében. A fővezéri tanácskozásokat mindig itt
tartották. Mivel a fővezér székvárosa azonos volt a kereskedelem központjával, Altáj-
Budát kezdték a hun törzsszövetség fővárosának nevezni. Mivel Varga Győzőt
egyhangúlag fővezérré választották, az új törzsszövetség már kezdettől fogva bele-szólt a
hun törzsek szövetségének életébe. Magyar, aki mint vezér, a hun törzseken belül új
szövetséget alapított, mohón vetette bele magát népének eggyékovácsolásába. Ebben
segítségére volt, hogy a délről hozott asszonyok gyermekei ekkor már 20 évesek voltak.
A kabar nép tehát háromfelé vált.
Altáj-Buda mellett éltek a kabar-sumér keveredésű kabarok, a Turgai kaputól
északra a Tura alatti kabarföldön a férfi-asszony egyenjogúságot valló kabarok, végül a
Kámától délre az asszony-uralmat elismerő manysi-kabarok éltek. Magyar fővezérségét
a Káma-és Tura-vidéki törzsszövetség elismerte, az altáji kabarok azonban ettől
vonakodtak, mert az okos Zsolca szerint helyesebb a háborúk és kalandozások helyett
csak kereskedelemmel foglalkozni. Ilyen előzmények után aztán az ordoszi és az altáj-
budai tanácson csak a kabarok és a felső-Káma-vidéki manysi törzs számított a hun
szövetségbe tartozó törzsnek. Magyar a 4240. medvetoros évtől (Kr.u. 200-tól) kezdve
mindent megtett azért, hogy a hun törzsek szövetségének keretén belül egy olyan erős
törzset teremtsen, melyet nem seperhet el az idők vihara. Amikor Magyar 206-ban
elfoglalta nagyapjának, Káma fejedelmének a székvárosát, az asszony-uralom
megszüntetését javasolta. Ez azonban, mint minden új elképzelés, a manysiknál nem
talált egyhangú fogadtatásra. Akik a Káma folyótól északra az asszony-uralom hívei
voltak, az Ural felé húzódtak, Magyar fejedelem hívei pedig a fejedelem első fiának
vezetésével, a róla elnevezett Béla-folyó környékére vándoroltak. De a vezéri
tanácskozásokon Magyar a manysi népet is képviselte. Öccsének, Konda vitéznek a szíve
azonban-felesége miatt-az asszony-uralom alatt élő manysikhoz húzott. Az Ural hegye
felé húzódott manysik Magyar fejedelem halála után a Káma és Béla-folyó környékén
élő rokonaikat magyariaknak kezdték nevezni. Házasságot azonban szívesen kötöttek
mind a Tura, mind a Káma és Béla-folyó környékén élő néppel. A Tura-vidékieket
magyaroknak nevezték. Magyar halála után Konda lett a manysik fejedelme; a
magyariaké Zsolca fősámán fia, Kürt ifjúsági fejedelem. Kürt, mint a “Selyem-út”
lovasparancsnoka, gyakran megfordult Magyar fejedelem udvarában, majd Magyarnak
a leányát, Piroskát vette feleségül. De Magyar csak úgy egyezett bele a házasságba, ha
Kürt elismeri az új törzsszövetség szokásait, és persze a férfiak-nők egyenjogúságát is.
Kürt erről jelentést tett, de az ordoszi Öregek-tanácsa nem ismerte el az egyenjogúságot,
ezért kalandozások dolgában csak a manysi és a kabar törzset ismerte el a hun
törzsszövetség tagjának. Az elaggott Varga Győző és Zsolca mégis megáldotta Kürt
házasságát, azzal a reménnyel, hogy a magyari és a magyar törzs egyszer majd új
eszmével veszi át a hun törzsek szövetségének vezetését.

Beavatott fejedelmi láncolat

KÁMA 181--206 Mirina 175--181 (Ataisz elsűllyedésekor élt MARINA, ARMOGUR és


ERIDŐ leánya, MAGYA felesége) Berény tárkányfejedelem 181--215 Isimbáj 181--185
Zsolca-Megera-Sály Magyar206--225 Csekmágus220--240 185--200 200--220 Keszi Béla
250--275 Kendegács 240--260 Kürt 225--250 Piroska-Megyer Gyula 275--310 BUJA
290--320 215--240 Béla 310--319 Nyékom Piroska Tass240-- Kündü Temir 319--340
260--290 Kende 260 320--355 Vága 340--365 NURA-Béla 275--304 Nyék Gyula-Duló
365--368 EMBA Karabály 304--321 355--360 360--380 Bárda 321--353 385--410 Hunyor-
Maturi Magyor-Irgiza-Gács Kusztanáj 353--359 380--402 Gyula Kaszli 359--385
Bagamér 410--433 Magyor Irgiza 385--420 Buda 435--451 Orda 385--415 Bősárkány-
Jákó-Kürt 420--428 435--451 Atilla 433--453 GYULA Gál-Eszék 451--510 Deédes-
Nekese-Turgaj 428--462 402--435 Váj-Kadosa Daróc-Bolári 462--510 Aladár 453--482I.
Csaba453--469 Bolárka-Gerenna 510--528 Ambenik 482--496 Dunna 469--498 Zsolt
415--432 II.Csaba 496--524 Sziktivár 498--500 Keve-Kumáj 402--451 Ogurd 524--528
Száva 500--503 Bolári-Balog 528--545 Balog-Bolári 528-545 I.Ilona 503--535 Szanka
510--515 Bende-Bolári Murony 548--560 Torda535--538 515--535 Bizony 560--562 Kalán
545--576 Szamos 538--566 Bolári-Balog Ermi 576--588 Ilja-Csát 535--565 Tyumen 588--
605 II.Ilona 566--568 Baján BajalánAlpár-Telena-Kürt 568--580 Győr 580--600 Bat-
Baján Bát 620--632 600--620 565--602 Szilágy 605--632 Páka 620--626 Mónus 620--652
Bakar 602--630 Szavárd 632--645 Kohár 626--630 Alpár 652--672 Mácsi 630--634 Kürt
632--670 Alpár 645--671 Tudval 630--660 Kotrag 672--673 Kuvrát 634--649 Bars 671--
682 Orbaszár 660--672 Szolnok 673--680 Samó 648--658 Patacs 682--684 Vaska 672--690
az áruló Bat-Baján 670--678 650- ben a kazárok megszervezték az 567- ben megalakult
Kazár Iszperik 678--680 Birodalom védelmét és akkor a 10 nyíl törzsei mind más
elhelye- III.Csaba 680--719 zést nyertek, csak a Béla törzs maradt meg a LOVAS-
BAKÁT fő- vezéri táborában. Babót684--710 Kapornak 690--712 Alpár 680--710 Tára
658--684 Dömös 710--721 Ragály 712--740 Kövezsd 710--730 Haram 664--678
Kézsmár721--760 Bekecser 740--770 Várkony 730--761 Zemlén 678--702 Tarcal 760--
781 Gyürtő 770--782 Zabarai 761--760 Maróca 702--720 ....ard 781--809 Sebes782--792
Bős780--796 Zengő 720--734 Pataj809--848 Mikó792--795 Pelsőc796--820 Mura 734--762
Pelsőc 848--850 Tuza 795--803 Gyoma 820--848 Linda 762--790 Kassa 840--853
Ragályka 803--853 Kund 848--886 Korpona 790--792 Verecke 853--896 Őrsur 886--908
Türje 792--794 Szala 853--890 Tuza 794--803 Eperjes 896--899 Kurszán Halics 803--825
Nyék 825--869 Abacil 869--890 Jutas 899 Levente 895 Üllő 908 Tarhos 890--920 Csák
(Botond) Bereg Derencsény KoppányVászoly Babocsa Berzence 1046-1060 1060-1063
Piroska-Aba Sámuel I.Endre I.Béla Levente 1041-1044 Salamon I. Géza I.László
Lambert Kálmán Álmos II.István 1116-1131 II.Géza 1141-1162 II.Vak Béla 1131-1140
1162-1172 III.István II.László IV.István III.Béla 1172-1206 1162-1163 1163

VADNA, “A HALÁL LOVASA”

(A 255. Arvisurából)

Sávolyka édesapja, Kostyü úz fejedelem, akit a Nagy Hun síkság


vörösszemöldökű kinaj forradalmárai Csiang-Kü néven császárukká választottak, ezzel
teljhatalomra jutott. Kr.u. 180-ban véget ért az 5 évenként ismétlődő sámánképzés. Ezen
a Nagy-Süán küzdelemben Vadna úz sámán-ifjú győzött. Vadna bátyját, Harcsányt Hu-
Cseng néven Ordosz fejedelmévé választották. Harcsány addig Haris fősámán néven az
ordoszi sámánképzés vezetője volt. Kinaj martalócok rátörtek Ordoszra, és Harcsány
fejedelmet megölték. Gyászideje leteltével Vadna fősámán feleségül vette Sávolykát,
Kostyü fejedelem lányát. Ezzel elnyerte kettőjük számára a 255. Arvisura rovásának a
jogát. Vadna fősámánt és Sávolyka aranyasszonyt az Öregek tanácsa ezután útnak
indította a távoli Pannon-földre. Kíséretükhöz tartozott 5 tized lovas és 1 tized minden
munkában jártas sebesült-gondozó rimalány. Urumcsi úz települést érintve a Turgai-
kapuba értek. Ott volt a 4221. medvetoros évben (Kr.u. 181) a gyászos emlékű kabar
vész: a kalandozásra indult kabarok szállásain a tatárok megölték a kabarok összes
otthonmaradt családtagjait. Sávolyka aranyasszony 9 rimalánya kabar lovasokhoz ment
férjhez. Berény kabar fejedelem még 300 lovast adott Sávolyka és Vadna mellé kíséretül.
Sávolyka és Vadna pannonföldi útját az tette indokolttá, hogy már csak ritkán jöttek
gyér hírek arról a földről, ahol a kabarok valamikor (Kr.e. 2800) Kassa néven várost
alapítottak. Kassa tájára Vadnáék éppen akkor érkeztek, amikor a longobárdok
támadása fenyegette a kassaiakat. Vadna a külső, vagyis távolabbi kabar őrségbe vonult
lovas népével. Kemény harcra került sor a támadó longobárdokkal. Vadna is
megsebesült, de sebesülten a lovára kötöztette magát és úgy vágtatott Bártfáról Kassára.
Ott éppen csak el tudta mondani a Kassát fenyegető veszedelem hírét és belehalt sebeibe.
Hősiességét a “halál-lovas” elnevezés őrzi.

Sávolyka a longobárdok kiverése után 300 harcosával felépített két őrhegyet: Vadnát és
Galgócot. Utódai itt 253 évig rótták a valamennyi között leghosszabb Arvisurát. Ebben
írták le a Pannon-földieknek a bárdok, káldorok, más néven kelták, majd a római
hódítók ellen vívott harcait. Vadna fősámánnak és Sávolykának 5 év alatt egy Berény
nevű fia és 3 leánya született: Csobánka, Ga-lambka és Barcika. A lányok rimalányok
lettek, így ők is szívós lovasokká fejlődtek. Mindhárman rokon-látogatókhoz mentek
férjhez. Az ordoszi sámánközpontból mindig jött egy-egy kiváló vitéz, vagy rimalány,
aki ismerte a rovásokat és Vadna “halál-lovas” mindenkori utódaival folytatta az
Arvisura-rovást. A kabar rovósámánok Munkács várában, az úz rovósámánok Vadna
várában rótták a maguk Arvisuráit. Medvetoron aztán egyeztették őket. Buda fősámán
435-ben érdeklődéssel tanulmányozta a Vadna utódai által lerótt 255. Arvisurát. Ebből
megállapította, hogy Berény, Csobánka, Galambka és Barcika, tehát Vadnának mind a
négy gyermeke híven teljesítette az ordoszi Öregek tanácsának meghagyását: népük
összeházasodott minden átvonuló, vagy ott állomásozó törzssel, hogy lekössék őket, és a
házassági kapcsolatok révén békességben élhessenek.

Berény, Vadna fia a kassai kabar fejedelem legkisebbik leányát, Szobránc


rimalányt vette feleségül és átvette Munkács várának védelmét. Fiai pedig: Galgóc és
Hetény, hol Galgóc, hol Munkács várában teljesítettek szolgálatot. Csobánka a jász
Abod vitéznek lett a felesége. Ők csak télire jöttek Galgóc várába, ez tüzelőben
gazdagabb szállás volt. Sok gyermekük született, közülük Fülek várat építtetett.
Édesanyja, Csobánka Fülek-vár birtokán, a róla elnevezett Csobánkán halt meg.
Barcika egy kabar származású rokonlátogatóhoz, Szolnok vitézhez ment feleségül.
Kassa alá mentek lakni, Abaúj-Szolnokra. Szolnok vitéz, Vadna várának a vandálok
elleni védelmében halt hősi halált. A várat ostromló vandálok közül ekkor sokan
fogságba kerültek. Közülük Barcika férje elvesztésére való tekintettel 10 fiatal vandál
harcost kapott, hogy a Kassa alatt levő földjeit azokkal műveltesse. Köztük volt
Cöngölén vezér fia is, akiért a vandál előkelőségek minden váltságdíjat megadtak volna,
de Barcika inkább férjéül választotta ezt a Dona vitézt, remélve, hogy a rokonság majd
hozzájárul az ellenségeskedés megszüntetéséhez. Donát csak akkor engedték látogatóba
az édesapjához, Cöngölén vezérhez, amikor már három fiú unoka: Ladány, Gál és
Pázmány köszöntötte a gyengélkedő Cöngölént. Cöngölén megengedte unokáinak, hogy
a Bükk és Mátra között levő Bolhás hegységben, a három folyó völgyében telepedjenek
le. Ott irányították aztán a vandál kézművesek vas-szerszám és cserépedény-készítését.

A Galgóc várában vitézkedő kabarok Cöngölént vandalúznak nevezték. Ha ellenség


közeledett, a kabarok Galgóc várában, az úz töredék családok pedig Vadna várában
leltek menedéket. Földjeiket hadifoglyokkal műveltették. Barcika utódai nagyon
elszaporodtak, számukat jócskán növelte, hogy azok a harcosok, akik Pannóniában nem
akartak a káldorok (kelták), vagy a rómaiak alatt élni, a szabad kabar-földre
menekítették családjaikat és apró településeikkel lassankint elárasztották a hódítóknak
ellenálló szabad Kabar-földet. Három település: a Gál-völgye, Ladány-völgye és
Pázmány-völgye termékeny terület volt. A vandálokkal nemigen keveredtek, mert
Vadna várának a körzetébe tartoztak. Átvonuló kabar vitéz ellenben mindig
számíthatott Ladány, Gál és Pázmány utódainak támogatására. Ha a fiatalok véleménye
nem egyezett szüleik akaratával, a fiatalok-szüleik engedélyével-új településre mentek. A
megértő szülők az ilyen fiatal települést kabarosan Kisfaludnak nevezték.

A hun törzsszövetség honfoglalásakor a közben békéssé szelídült vandálok


elmenekültek, és helyüket kabarok foglalták el. Buda fősámán azonban két év múlva,
435-ben úgy intézkedett, hogy Vadna várától a Karancs hegységig húzódó területet az
úzok foglalják el, és kézműveseik vasműveléssel foglalkozzanak. Így hát az egykori
vandál településeket mindenütt az újonnan jött, palócnak nevezett úz tyumenek
szállották meg, de a “halál-lovas” Vadna utódait meghagyták birtokukban, mivel ők az
úz törzsek előreküldött részeinek számítottak. Szálláscsinálói voltak a nagy
honfoglalásnak. A 433-ban érkező kabarok Ciankó vandál vezért azért nevezték
Vandalúznak, mert a vandálok a Hangony völgyében az úzokkal keveredtek.

BOGÁCS TANFEJEDELEM Bogács rovása (Ladány 260. Arvisura)

A 4401. medvetoros évben (361-ben) élt Ordoszban egy úz legényből lett Tanfejedelem,
aki Hangun fősámán helyett rovásba vette a 260. Arvisurát. Hangunt a 400 kinai család
Huó néven emelte a császári trónra. A Tanfejedelem rovás-oktatással foglalkozott, de
amellett megörökítette az úzok történetét is. A medvetorokon regélt besenyő származású
édesanyja törzsének történetéről is. Rovása így szól: A 2292. medvetoros évben (Kr.e.
1748-ban) Gandás, a hun törzsszövetség vezére magához ragadta a hatalmat
Babilonban, Uruk népének segítségével és kasszu lovasaival lovasbirodalmat alapított.
Ennek egyik fő erőssége Becsevár volt, a kunok földjének központja. A Kasszu
birodalmat egyre erősbödő támadások érték. E miatt a kasszuk a 3305. medvetoros
évben (Kr.e. 745-ben) elindultak Káspiváron át Ordoszba, hogy előkészítsék beavatott
sámánközpontjuk áthelyezését. Becse arra törekedett, hogy Becsevár (:Betseán:) kun
töményét minden veszteség nélkül kimentse a veszélyes környezetből, s utána Ordoszban
vezető szerephez jusson. Az elvonulás az Élet kegyhelyének Karnakból Ordoszba való
áttelepítésével kezdődött és a 4081. medvetoros évig tartott. Amikor Pét lett a hun
törzsszövetség fővezére és Laza úz kovács a fősámán, a 4086. medvetoros évben (Kr.e.
46) Pét fővezér fia, Hamza feleségül vette Laza fősámán leányát, Irbi rimalányt és a Hun
síkság népeinek erejére támaszkodva fekete hun birodalmi fejedelemséget alapítottak.
Ebben II. Hóhanza néven Hamza lett a fejedelem (becsevári elnevezés szerint tenyő), a
fősámán pedig (vagyis senyü) továbbra is Laza maradt. Mindezeknek az előzménye az
volt, hogy a 3990. medvetoros évben (Kr.e. 650) a kinajok 300 családos nemességének
politikája a 24 hun törzsből alakult szövetség birodalmát kettészakította az Altáji és
Ordoszi hun birodalomra. Mind a kettőben 50-50 ataiszi eredetű nemesi családé volt a
vezető szerep. A szabad kunok a fehér hunokkal együtt azt a csoportot támogatták,
amelyik a kinajok elleni portyát, és a Hun síksági földek visszafoglalását tűzte ki célul. A
becsevári kunok viszont, akiket Betseán fővárosuk után besenyőknek nevezték, meg az
ordoszi úzok a kinajokkal való barátságot választották.

A hun törzsszövetségtől elpártolt fekete-hunokat Numi-Tórem azzal büntette,


hogy földjükön kitört a marhavész, s amiatt 2 medvetoros év alatt a népesség létszáma is
a felére csökkent. Föld-anya is erősen megrázta a Földet, s ezért mindenki, aki
hátaslóval, szekérrel rendelkezett, elhagyta a kettős Huni folyó vidékét és a gazdagabb
napnyugati hunok birodalmába költözött. A földrengések elől való menekülés közben
megfogyatkozott számú hunokat a kinajok nemessége arra bíztatta, hogy szakadjanak el
a hun törzsszövetségtől. Ezek a fekete hun törzsek Ordosz székhellyel megalapították a
Déli hun birodalmat. Beavatott sámánközpontjuk azonban a szellemi kapcsolatot
továbbra is fenntartotta a Nyugati hun birodalommal. A nagy csapások miatt
megfogyatkozott erejű ordoszi fekete hunok elismerték, hogy a Béke és barátság
szerződése alapján a vezető szerep a kinajokat illeti. Emiatt a fehér hunok több törzse
átköltözött a Bujkál és Bolhás tó vidékére, valamint az Ural hegység körüli síkságokra és
megalapították az Altáji hun birodalmat. Ezután a hun törzsszövetség népei hol ide, hol
oda vándoroltak a két hun birodalom területén aszerint, hogy hol volt jobb termés és hol
élt jobb módban a nép. A törzsek többnyire mindkét sámánközpontba küldtek ifjakat,
mert nem tudták, hogy a kinajbarát, vagy a szabad hunok csoportja tud-e majd többet
használni nekik. Az Élet kegyhelyének úz törzse Ordoszban maradt. A fekete hun
vezérek mindenben a kinajokkal való összefogást követelték. Azt javasolták, hogy a
fővezéri szállást szüntessék meg. Ordoszban építsék ki a hunok fővárosát és
engedélyezzék a hun földművesek megadóztatását is. A 24 nyugati szabad nemesi család
ehhez nem járult hozzá és végleg elhagyták Ordoszt. Ott hagyták a Hun síksági kettős
Huni folyó vidékét, elvágták a kinajok Selyem-útját, ostrom alá vették a Nagy Kőfalat,
majd átvágták a Hangun folyó gátjait is. Még kinaj parasztok is együtt tartottak a
hunokkal, majd a lázadók Matyó vezetésével birtokukba vették a Hoang-Ti által épített
Nagy Falat, s Matyó vörösre festett vitézeivel bevonult Ordoszba.
A fehér hunok vezére, Kövezsd felállította a hunok közös sámánközpontját,
amelyet most már nem háborgattak a kinajok. Itt ugyanis hadvezéri képzést nem
folytattak, csak az Aranyasszony bogláros szentélyében tartottak a 4015. medvetoros
évtől (Kr.e. 25) sámánképzést. Ez tette lehetővé, hogy a vörösszemöldökű úz kőfaragók
vegyék át a hatalmat. A vezető szerep Laza fősámáné volt. A fekete hunoknak 24 régi
nemesi családjuk volt; a védett Ordoszban és az Élet kegyhelyén 1-1 nemesi család élt;
az elvonult fehér hunok között pedig 24 nemesi családot illetett a vezető szerep. Ezt a
300 kinaj család is elismerte. Tonku, a kinajok hadvezére 65 év után újra szabaddá tette
a Selyem utat. A fekete hunok árulása foly-tán 20 tömény hun foglyot ejtett, s Kasinkát
arra kényszerítette, hogy ismerje el a kinajok uralmát. Később a fehér hunok fővezére,
Bozók kiszabadította a fogságból az öreg Kasinkát és elkezdte a hunok újraegyesítését.
Megélte még, hogy unokája, Győző a fekete hunokra is kiterjesztette a hatalmát. Később
a 4220. medvetoros évben (Kr.u. 180) az úzok és a besenyők lakta Ordoszban tartották
meg a Hun törzsszövetség nagy összejövetelét. Az elvándorolt fehér hunok helyét a
mandzsu, tunguz és török törzsek foglalták el. A kinajbarát fekete hunok még a Nagy
Fal őrzését is elvállalták a “Béke és rokonság” szerződése alapján. A következő száz
medvetoros évben a 24 hun törzs szövetsége újra virágzásnak indult. Ezt főképpen az
tette lehetővé, hogy Nyugat felé folyton bővültek a legelőterületek. A Hoang-Hó bal parti
részén az 50 hun nemesi család adta az uralkodókat: a kazahun Fuhi, majd a tunguz
Sang, és a török Jin (:a Napnyugat grófja:) lett a császár. A 4344. medvetoros évben
(Kr.u. 304) a vörösszemöldökű Hia család leszármazottja, Ladány lett a hunok fővezére.
Ladány egyetértésre jutott a Nagy Falat őrző besenyőkkel, s közös erővel elfoglalták a
Hun síkságot. Cin császárt is foglyul ejtették.

A hun földművesek és az elnyomás alól felszabadult kinajok Liu-Jöán néven császárrá


kiáltották ki Ladányt. Cin császár leányával, Liu-Cennel a hun vezérek jelenlétében az
ordoszi Aranyasszony hajlékában kötött házasságot. A menyasszony fejére feltették az
egykori Hia-hun nemesek drágakő boglárral díszített menyasszonyi fejdíszét. Ezen az
esküvőn ott volt a Hun síkságról 50, a Déli hun birodalomból 24, a Nyugati hun
birodalomból 24, és Ordoszból a 2 hun nemesi család is. A vendéglátók a Fuhi és a Hia
család volt. Ladány után a mongol Zsórbazsán lett a hunok fővezére. Nagy
legelőterületeket követelt a mongol és török törzseknek. Amikor pedig a török Fidzsi lett
a fővezér, a fehér hunok a kinajok nyomására is kénytelenek voltak átkelni az Etil
folyón. Fidzsi után Hangun lett a fővezér. Az apja úz származású, anyja a szép Biricsók
besenyő lány volt. Hangun, mint a vörösszemöldökűek leszármazottja a mandzsuk
segítségével magához ragadta a hatalmat. Kazumi mandzsu vezér leányát, Del-Ját vette
feleségül. Kemény harcok után Huó császár néven a kinajok császára lett. A 4391.
medvetoros évig (Kr.u. 351) uralkodott a kinaj birodalomban. Halála után Kazumi
Tennó birodalmába távozott. Huó legnagyobb leányát, Csu-csa hercegnőt a hokjen földi
új kínai császár, Hok-csen vette feleségül. A kinajok az Arvisura rendelkezései alapján
kapott nevüktől eltérő más néven kiáltották ki őket császáruknak. A 24 hun törzsből álló
szövetség maradványaival, a három birodalomban élő (50+24+24+2=) 100 nemesi hun
család tagjaival mindvégig fenntartották kapcsolatukat. A 4391. medvetoros év után
Bogács Csu-csa hercegnő kérésére még 10 évig tanított Ordoszban, mint Tanfejedelem.
A visszamaradt 50, a 24 déli és a 24 nyugati nemesi család részére lerótták a 260.
Arvisurát. Az eredeti Ordoszban maradt, a két beavatott kaza-, illetve széki-hun
családnál.

BOGÁCS TANFEJEDELEM A 263. Arvisura 4411-4425. medvetoros év (Kr.u. 371-385)

Hunyor és Bogács rovása Topa rovósámán Huó császár halála után az avar és jürcsik
törzsek legeltetési viszonyok miatt a kinajok bíztatására erős nyomást gyakoroltak a
vezető hun törzsekre. Elindultak a hunok napnyugat felé. Ebben része volt annak is,
hogy a jászok szerint a pannon-szkíta és kabar törzs előre küldött rajai olyan nyugati
síkságokról beszéltek, amelyeken sokkal jobbak a legelőterületek, mint az Altáj és Ural
síkságain, s a nyarak is hosszabbak és termékenyebbek. Amikor Hok-Csen császárt
meggyilkolták, özvegye, Csu-csa visszaköltözött Ordoszba a Hia nemesi család
birtokára. Ott a szintén özvegy Gyopáros besenyő fősámán felesége lett. Az Arvisura
rovás joga így 50 évig a besenyők kezében maradt. Amikor Bogács Bugátba költözött, úz
nyelven folytatta a 263. Arvisura rovását. A 261. Arvisurát Zsór fősámán rótta
Gyopáros fejedelem idejében, a 262. Arvisurát pedig Bagota fősámán Rijeka rovósámán
segítségével. Rijeka ennek a két Arvisurának a másolatát Bugátba vitte. A sárga hit
terjedése miatt ugyanis náluk szentkönyv-égetés volt.

A bugáti sámánképzést Bogács vette át azzal a céllal, hogy az altáji hun birodalom
részére ott képezzenek ki sámánokat. De Bogács a nagyon régi Arvisuráknak csak egy
kis részét tudta leróni, ezért a múltat az alábbiakban tanította: Ata-Isis birodalmát és
Ataisz zöld birodalmát Arvisura-Anyahita szent könyveivel együtt elnyelte a tenger.
Ebből a borzalomból csak 5 nagy hajó szabadult meg azért, mert Buda, Kuszkó,
Harapa, Agaba és Suva vezetésével távol voltak Ataisztól. A megmenekültek az óm-
gyarmatokon, és más művelhető területeken szálltak meg. Agabáék népe 1016 holdévig
bolyongott az emberevők világában. Végül a Hangun folyó torkolatánál találtak olyan
kevésbé lakott óm-gyarmatra, ahol megtelepedhettek. Vezetőjök egy Agaba nevú
kereskedő volt. A bőtermő földön jólétet teremtett népének. 11952 holdévet éltek az
agabák földjén, amikor dél felől támadó kinaj népek elüldözték őket a Hangun jobb
oldaláról. Ekkor a hun törzseknél kaptak menedéket Ordoszban és a Hangun jobb
oldali Hun folyójánál. Az első ordoszi közös medvetoron alakult meg a 24 hun törzs
szövetsége. A holdév számításról ekkor tértek át a medvetoros évek számolására.
Hangun fősámán, aki Huó császár néven a kinajok uralkodója lett, így rendelkezett:
“Amíg az úzok és besenyők bírják a kinajok kegyetlenkedéseit és a sárga hitre való
csábítást, addig Ordoszban folytassák a rovást, ellenkező esetben a sámánközpontot
Bugátba helyezzük át!” Addig azonban sok minden történt.

Az Ataiszból származott beavatottak és nemesek még elindulásuk előtt úgy döntöttek,


hogy minden ismeretükben támogatják egymást. Utolsó akaratában Agaba fősámán
meghagyta, hogy fősámán utódai ne nyugodjanak addig, amíg meg nem találják az
elsüllyedt földrészről megmenekült népek többi maradvá-nyát. Már a tengerparti
Agaba-ómban hallottak róla, hogy nyugat felé öt ilyen nagyobb település van. Híre jött
annak is, hogy Uruk népe özönvizek elől menekülve Szumér kurd fejedelem
birodalmából most készül vissza az Uruk-ómbéli gyarmatra. A kinajok terjeszkedése
akadályozta a hajókkal való összeköttetést, de mégis hírül hozták, hogy Susáról 100
család elindult az Agaba-óm gyarmata felé. Ezt hallva Agaba végrendeletében
meghagyta, hogy utódai a gazdag hunokkal együttműködve lovastársadalom hatalmára
törekedjenek, s így tartsák a kapcsolatot a 100 családdal. Az úz sámánok és rovók
Arvisuráiból kitűnik, hogy Bihar megteremtette a parszi-szkítákkal, vagyis a Saka
birodalommal, Gandás pedig a Sumér-fejedelem népeivel a kapcsolatot. Kusán a
hikszosz népet fedezte fel. A kaszu, úz és kun törzsek harcos előőrsei könnyen elfoglalták
az éhség elől menekülő népek szállásait. Kalandozó, harcos lovasaik könnyűszerrel
tudtak élelmet szállítani a hun szövetség új gyarmataira. Ilyen élelmiszerszállítás közben
tudták meg, hogy a hikszoszok és a magashegyek uralkodó rétege szintén az elsüllyedt
birodalomból valók. Erről jelentést küldtek Ordoszba Az összes menekültek közül
Szumér kurd fejedelem népei voltak a legműveltebbek. Erről a három úz rimalány
gyűjtötte össze az adatokat a 2345-2360. medvetoros évek között (Kr.e. 1695-1680).

A jelentések szerint már az elsüllyedt földrészen is úgy védekeztek az időjárás


viszontagságai ellen, hogy a nagy melegben, éhség és szárazság esetén, vagy járványos
időben felmentek a nagy, magas hegyek közé. Galambka rimalány szerint a nagy
világcsapást úgy látták, mintha a tűzhányók működésbe lépése után a hegyek az égbe
repültek volna. Abban mindhárom jelentés megegyezett, hogy a kulturált földrész
teljesen elsüllyedt, de ugyanakkor az ő földrészük kisebb fele kiemelkedett a tengerből.
Ezért a Nagyvízen még ma sem mernek hajóra szállni. A Csaba-Szőreg féle hajósok
közül is addig még csak Csaba ifjúsági fővezér ment oda látogatóba. Csobánka jelentése
szerint Káspivár fősámánsága alatt 32 tömény lovasság támogatta Barnaburony
hatalmát. Akkor a hun törzsszövetség láncolatának Szidonvár és Becsevár volt a
legnyugatibb erődítménye. Egy-egy várhoz 10 kátavár tartozott, egyenként ezer-ezer
lovassal. De őrszolgálatot csak a 20-25 éves lovasok teljesítettek. A többiek csak
véreskard-hordozáskor álltak csatarendbe. Barcika rimalány jelentése szerint a 2350.
medvetoros év nyarán (Kr.e. 1690) a lettek szomszédságából a lapp pásztorok a nagy
szárazság miatt rénszarvasnyájaikkal észak felé elindultak. Kalandozóik ugyanis, akiket
Sambe sámán vezetett, azt jelentették, hogy a felmelegedés lakatlan térségeket hozott
felszínre, s ezeken a helyeken háborítatlanul élhetnek. Egy részük még ott maradt a
Szaján hegyvidéken, az ifjúság három törzséből pedig a lett, lapp és liv harcosok Riga
fősámán őrségét adták a bugáti költözködések alkalmával. A kalandozók közül a líveket
nagy veszteség érte. Ezért egy kun vitéz: Petsámó, a sámánközpontból melléadott más
törzsbeli társaival együtt az elégedetlen lívekkel északra vándorolt. Az irányító
központok között abban az időben a legfontosabb Magyarka volt, a káspivári
sámánközpont. Ebben az erődítményes várban döntöttek arról, hogy a törzsek
kalandozói a kátavárakból hova, merre menjenek. A törzsi várakat és Kátavárakat az
Arvisurák rendelkezéseinek megfelelően nevezték el.

A hunok közé beolvadt agaba törzs ifjai eleinte csak azzal a céllal indultak el az egyik
holdtöltétől a másikig tartó kalandozásokra, hogy megkeressék az elsüllyedt földrész
menekültjeit. De az Öregek tanácsa ezt lassankint megsokallta és csak akkor
engedélyezte a kalandozást, ha a fiatalok maguk helyett hadifogoly munkaerőt állítottak
be a földműves munkára. Ezért az 520. medvetoros évtől kezdve (Kr.e. 3520) áttértek a
hadifogoly-szerzésre. Ezen a címen már egyéves kalandozásokra indultak, de 300 év
múlva már kétéves kalandozásokba kezdtek. Az ezredik medvetoros év idejétől (Kr.e.
3040) egyes törzsek már teljesen hadifogoly kinajokkal műveltették földjeiket. Így aztán
a munkától felszabadult ifjúság a sámánok felügyelete alatt a kalandozásoknak élhetett.
Később, amikor mind gyakoribbá vált a hadifogolyszökés, a kettős Huni folyó mellett
olyan földművelési formára tértek át, hogy a foglyokat felszabadították, s azok a
terményeikből egy részt beszolgáltattak a hunoknak. Amikor a 300 nemes család
megérkezett Susából, szövetséget kötöttek a 100 nemes hun családdal, s ebben
egyeztették termelési formájukat is. Az Arvisurák beavatottjai ismerték a környező
világot: a Csaba által létesített kereskedelmi kapcsolatok révén összeköttetésbe léptek
Kuszkó birodalmával is. Amíg a déli kinajok meg nem szüntették a hajós kereskedelmet,
sok aranyat hoztak Ordoszba. Lovas karavánutakon Káspiváron át is kereskedtek. A
holdévi, majd medvetoros évi kalandozásokból idővel emberöltős nagy kalandozások
lettek. De a felmelegedés okozta éhínségek, járványos betegségek, és az idegen hódítók
erőszakosságai miatt lassankint állandósultak a tervszerű elvándoroltatások is. Ilyen
okul szolgáltak a földrengések is. A legnagyobb elvándorlásokra adtak okot a
türelmetlen, vallási áramlatok térhódításai is. Ezek hatására a nemesek szövetsége is
ingadozott. A hun törzsek kezdettől fogva Szidonvár és Tenkesvár között a Magya és
Szumér-féle törzsek pedig Úr városa és az urali Vasbálvány-hegy között vándoroltak.
Később ennek a két útvonalnak az érintkezési pontján felállították Magyarka
sátortáborát. Itt az Arvisura-törvényei szerint minden vándornak, vagy kalandozónak
csak egy éjszakát volt szabad eltöltenie.
A város központját 25 évenként kőből újjáépítették. Matyó (Motó) fővezér volt az
első uralkodó, aki katona-állam élére állt és sok kinajt, meg másféle népeket az uralma
alá hajtott. Semmibe vette az Arvisura egészségügyi szabályait is. Részben ez volt az oka
annak, hogy utódai sorra igen rövid életűek voltak: Kira, Kincses, Itel, Ondi, Kondul,
Hunyad, Csengőd, Hortobát, Ajnácskő és Hamza mind csak igen rövid ideig uralkodott.
Igaz, hogy közülük többen merénylet okozta betegségben pusztultak el. Utódai egy egész
sor uralkodóházba nősültek be, s új uralkodóházak alapját vetették meg. Hamza nem
kinaj uralkodóházba nősült, Urumcsi széki-hun vezér lányát, Ibolykát vette el. Bátyja,
Ho-mok a kinajok uralkodó házába nősült. Öccsével érdekellentétbe került, s a kinajok
Hamzát megölték. A medvetorokat télen tartották. A babiloni besenyőknél nem esett hó,
ezért a medvetoros sámánokat Észak havára való utalással “téli beszélőknek”,
hóhamzáknak nevezték. A Nagy Alexander (Nagy Sándor) elől Becsevárból elmenekült
kun vezér, Pét, annak az (első) Hóhamzának volt az utóda, akit a besenyők csak
Hamzának neveztek. Pét Idukót vette feleségül és miután a 8 besenyő törzssel elfoglalta
Ordoszt, II. Hóhamza néven visszaállította Ordoszban a 24 hun törzs szövetségi
birodalmát. Ebben a kinaj nemesség is támogatta. Ordosznak így ezután nemcsak
fősámánja, hanem fővezére is volt. A kinajok, ugyanúgy, mint elődeiket, a saját
nyelvükön nevezték őket. Az agaba népből származó uralkodók mind benősültek a
kinajok nemességébe és megalapították a Liu, Hin és Csaó uralkodóházat. A mandzsu,
mongol és jürcsik törzseket áttérítették a sárga hitre, majd beolvasztották a kinajok
közé. Így Ordosz jelentősége mindinkább csökkent. Amikor a kinaj birodalomban a hun
nemességből származó Hia, Sang és Jin családok váltották egymást az uralkodásban,
eredetük emléke még sokáig élt. Így például a török Jin, “Nyugat grófja” áldozott a hun,
meg a tunguz isteneknek is. Nem vállalták, hogy elődeik istenei megharagudjanak rájuk.
A 100 nemes hun családból a 24 fehér és 24 fekete hun nemes azért vált ki, mert Úr
városában nem helyeselték az emberáldozatos temetkezést. Tulajdonképpen már Bogács
is a beolvasztási politika és az emberáldozások miatt ment át Bugátba. A 4425.
medvetoros évben tartott sámán-előzködésen Huó császár két utolsó, iker-fia közül
Hunyor lett az első. Ez a Hunyor segített Bogácsnak leróni a 263. Arvisurát. Hunyor
készítette elő a két ordoszi nemes család átköltöztetését is.

Álmos jegyzetei (Kr.u. 880) Bogács Tanfejedelem 263. Arvisurájához

Még Bogács életében, a 4425. medvetoros évben újabb besenyő csoport érkezett
Ordoszból, miután a Béke és rokonság ünnepén a Buddha-hívők rózsafüzéres
imádkozását kinevették. Ennek előzménye az, hogy amikor Manit Kr. e. 290-ben az
érdek nélküli szeretet hirdetése miatt megnyúzták és kitömték, a bűnösök kerepléssel és
rózsafüzér-imák gajdolásával akarták magukat kedvessé tenni az istenek előtt. Ennek az
emléke élt Bogács idejében is, amikor Ordoszban azt az ünnepet ülték. Topa besenyő
sámán szerint Pó-Ten, a besenyők Égi Ura nagyon haragszik azért, ha a bűnösök
kerepléssel, szemforgatással, vagy más ravasz eljárással igyekeztek bűnüket leplezni.
Ezért Kr.u. 385-ben Betse-An rovásaival eljöttek Ordosz beavatott központjából. A
legutolsó folyamközi özönvíz után a Gandástól származó Kus, tíz holdévig őrizte Paripa
város fejedelmének juhait, hogy elnyerje a fejedelem legszebb lányának, Embának a
kezét. Célját elérte. Fiai közül Nimród (aki leginkább hasonlított az anyjára), kiváló
lovas-vadász lett. Nimród a Szumér fejedelem utódainak kezén levő Úr városából nősült.
An fejedelemasszonnyal együtt újjászervezték Barnaburony birodalmának 32 töményét.
An fejedelemasszonynak gondja volt arra is, hogy Úr városának írnokai a kezükbe
vegyék az északi Pó-Ten-Mezejének szellemi dolgait is. Minden töménynek volt egy
vára, minden várnak 10 kátavára és minden kátavárnak 10 pusztája, azaz laka, ahol a
kiöregedett harcosok és családtagjaik laktak. A Nagyvíztől kezdve: Szidonvár,
Árpádvár és Becsevár kezdte meg a 32 vár láncolatát. An fejedelemasszony székhelye
Becse-An kegyhellyel Becsevárban volt. Nimród leginkább Paripa városában
tartózkodott, ahol a lovas-vadászok kiképzését ellenőrizte. Szidon várának tíz kátavára
a következő volt: Csépa, Séba, Havila, Potony, Szanda, Vezseny, Kürü, Rékas, Nadaj és
Czidon vára. An pusztái: Túr, Pó, Alcsi, Pé, Bán, Szalók, Abád, Zeku, Czibak és Sülly.
Tárkányszerek: Faszeg, Hulszeg, Márszeg és Beraszeg. Az Árpád várához tartozó tíz
kátavára: Magóg, Bodon, Tomaj, Kürt, Szolnok, Jenő, Zunde, Kengyel, Madaras és
Kevevára. An pusztái: Bő, Réka, Várkony, Lúd, Péleg, Tét, Ráten, Aruh, Polisz és Hám.
Tár-kányszerek: Sárszeg, Kemejszeg, Lugtaszeg, Melleszeg és Kengyelszeg.
Becsevárának tíz kátavára: Pó-Ten, Pó-Hamara, Pó-Varsány, Pó-Hímes, Pó-Tengre,
Potyond, Taksony, Pél-Tenyő, Cseti-Káta és Aranyos-Káta. An pusztái: Puszta-Tenyő,
Puszta-Pó, Betse-An, Puszta-Tengri, Turkeddi, Battyán-Tenyő, Betán-An, Mező-Póten,
Zolúm-An és Mari-An. Tárkányszerek: Tószeg, Bodon-szeg, Betánszeg, Ummaszeg és
Isaszeg. A Topa sámántól származó titkos Arvisura-részletet Bogács tanfejedelem
rovásai közé helyezték, és úgy indították útnak a besenyő legény-lovasokat Uruk-Dargin
lovas felderítő seregébe.

HUNYOR ÉS MAGYOR (A 266. Arvisurából) Jákó rovása

Hangun, a hun törzsek szövetségének nagy fejedelme kiváló uralkodó volt. Jó


tulajdonságai révén megszerezte a kínai trónt is. Egy kínai császárlányt vett el. Az
esküvőjük utáni második évben koronázták meg Huó császár néven. Élete vége felé,
felesége halála után újra megnősült. Káspivárból Magyor fejedelem leányát, Megyerját
vette feleségül. Megyerja ekkor öccsével, Uruk-Darginnal együtt éppen Ordoszban volt.
Házasságukból két iker fiú született. Az egyiket az apjáról Hunyornak, a másikat
nagyapjukról Magyornak nevezték. De Huó császár nem sokáig örülhetett fiainak;
hírtelen meghalt. A gyermekeket Megyerja nevelte. De sok nehézséggel kellett
megküzdenie. Megyerja életében a sámán-képzés ürügyén Ordoszban még biztonságban
éltek, de amikor Megyerja meghalt, az ikrek apai féltestvéreik részéről mindenféle
üldözéseknek voltak kitéve. Ezek elől Uruk-Dargin nagybátyjuk Káspivári birodalmába
menekültek és elrejtőztek a Meótiszban. 5 év múlva egy ligetes erdőben vadászat közben
asszonyokra és játszadozó leányokra bukkantak. Így ismerkedtek meg Dul alán
fejedelem két lányával. A fiatalok megszerették egymást, s Hunyor és Magyor
megszöktette a két fejedelmi leányt. Dul fejedelem később megszerette a szelídebb
természetű Magyort és arra kérte, ne járjon kalandozá-sokra, maradjon inkább ott az ő
közelében. Felajánlotta neki fele birodalmát, a kisfejedelmi részt. Magyor hallgatott a
jószóra és letelepedett a Turgai-kapu közelében. Birodalma az Etil folyóig terjedt. Nem
csatlakozott semmilyen törzsi szövetséghez. Lovasai így békességben éltek. Hunyor
harciasabb természetű volt. Elment Ordoszba. Pusztaszeren megnyerte a Nagy-Süánt és
vele együtt a fővezéri méltóságot. Részt vett a bugáti sámánképzésen is és Ordoszban
fősámánná tették. Ekkor újra egybeszervezte a hun törzsszövetséget. A Jüpon, Mandzsu
és Nanáj törzsektől Ordosz és Káspivár térségén át egészen a Pannon ifjak földjéig
egységes lett a szövetség. A fejedelmi székben fia, Bagamér követte. Bagamér húgát,
Bősárkányt a fősámáni vetélkedőn győztes Jákó úz sámán vette feleségül. Bagamér
öccse, Udin vitéz amiatt való sértődöttségében, hogy nem őt, hanem Uruk-Dargin fiát,
Oj-bárszt tették meg kisfejedelemnek, kivonult Ordosz térségéből. A Káspivár
birodalmában lakó jász fővezér leányát, Karit vette feleségül és Pannónia közelébe
költözött. Két fia, Ruga és Upor már Pannonföld Pécs-Tórem városában született. Udin
ugyanis ekkor már szövetségben volt Rómával. A szövetség előzménye az volt, hogy
Udin, majd később fiai is a nyugati lázadók ellen segítségére voltak a római
birodalomnak. Ezt a szövetséget még Hunyor nagyfejedelem hozta létre.

BUDA ÉS ATILLA (A 273. Arvisurából)

Uruk-Dargin nagyon sokat harcolt azért, hogy unokaöccse, Hunyor elfoglalhassa


az Ordosz-vidék fősámáni székét. Amikor aztán Hunyor 20 éves korában a Nagy-Süán
után a magáénak mondhatta Ordosz kegyhelyet, az eddigi sorozatos gyilkosságok után
20 nyugalmas év következett. A 4440. medvetoros évben (Kr.u. 400) megrendezték a
birodalmi Nagy-Szalát. Hunyor gyermekei: Bagamér, Munzuk, Udin és Bősárkány,
valamint Uruk-Dargin fia, Ojbársz ezen úgy gondolták, hogy mivel Ordosz
veszélyeztetve van, Pannon-föld térségében kellene előkészíteni az új sámánközpontot.
Hunyor Bagamér ifjúsági fősámánt jelölte ki utódjául; a Nagy-Süán győztesét, Udint a
Pannon-föld megközelítésére rendelte ki. Az ő feladata lett kijelölni az új sámánközpont
helyét és Rómával jó kapcsolatot kiépíteni. Ha a tervezett áthelyezés bekövetkezik,
Munzuk örökli Ordoszt, Ojbársz utódai Káspivárt, Udin pedig Pannónia uralkodója
lesz. Udin a neki szánt jövőt kétségesnek találta, sértődötten távozott a Nagy-Szaláról, és
utána soha többé nem jelent meg Ordoszban. Bagamér, a 4450. medvetoros évben (410)
meghirdette, a Nagy-vízig való harcot. Hunyor utódai évekig készítették elő ezt a nagy
vállalkozást. Ennek során Rómába és Bizáncba is elmentek puhatolózni. Végül aztán a
4470. medvetoros évben, amikor Rómában 430-at írtak, megindult a hun törzsszövetség.
Három év múlva, 433-ban Bagamér kisebbik fia, Atilla, székely tyumenje élén bevonult
Pannóniába. Utána Kimmer-kabarok jöttek. A következő évben kazahun lovasok élén
Buda vonult be, és a római város közelében, a Kőhegyen felállította a sámánközpontot.
Azután az úz törzsek is, akik már 5 év óta úton voltak, elfoglalták előre kijelölt helyüket.
Ekkor hozták a hírt a lovas hírvivők, hogy Bősárkány férje, Jákó, a hun törzsszövetség
fősámánja önkéntes tűzhalált halt. Jákó ugyanis, amikor az úzokkal elindult, olyan
szerencsétlenül esett le a lováról, hogy a lábai megbénultak, s a vezetést a leánya Deédes
vette át helyette. Tervük szerint 5 év alatt meg kellett érkezniük Pannóniába. Jákó tehát
maradt, s az otthonmaradottak részére elkezdte az 5 éves sámánképzést. Ez után halt
tűzhalált. Ez a sámánközpont áthelyezését jelentette. Utána Buda lett a birodalom
fősámán-fejedelme. Bagamér fiai, Buda és Atilla úgy tervezték, hogy a hun törzsek
szövetségének népeit, legalábbis a törzsek zömét áttelepítik a Kárpát medencébe és, az
áttelepítés utáni időre a birodalom határainak nyugati irányba való kibővítésével
biztosítják a békét, nyugalmat. A sámánok Udin, Rugal, és Upor rovásaiból úgy látták,
hogy 500000 harcosra volna szükség, gyülekezőhelyül pedig a Jász síkság a
legalkalmasabb. Az egyes törzsek fegyelmezetlensége széthúzása miatt csak 450.000
lovas érkezett meg. A besenyők és oguzok duzzogtak, mert a széki-hunok, kaza-hunok és
az úzok induláskor az ordoszi fősámánságban felhalmozott aranyat mind magukkal
hozták. Ezt a mongolok, tatárok és törökök is kifogásolták.
Buda a beérkezett harcosok számát kevesellte, s nem járult hozzá a hadműveletek
megindításához. A harcias fiatal vezérek emiatt összetűztek vele, és a vita hevében
összekaszabolták. Egyesek szerint éjjel ölték meg, de a türelmetlen hadsereg elindult.
Győzni azonban nem tudtak, sőt Atilla is majdnem odaveszett, Budának igaza lett. A
harcosok között kitört a csomabetegség is. Emiatt is kénytelenek voltak hazatérni. Atilla
a csata hevében is kereste régi ismerősét, Eciust. Két év múlva megint fájlalta, hogy
római hadjárata idején is megfutamodott előle. Atillát később germán összeesküvők
megmérgezték. Temetése után az Öregek tanácsa Buda fiát, Aladárt jelölte a Birodalmi
fővezéri székbe. Ezt Atilla fiai kifogásolták. Ebből olyan összecsapás keletkezett, hogy a
hun törzsek majdnem kiirtották egymást. Végül Deédes Aranyasszony teremtett rendet.
Ő felerészt ordoszi aranyával és az úzokkal itt maradt az új hazában. Aladár hűséges
kazahunjaival visszament az Etilen túli területre. De az avarok megelőzték, és a Turgai
kapunál útját állták. Nem engedték be őket az Altájba. Aladár így kénytelen volt a
magyar törzseknél letelepedni. Az ő vezetésével alapították a manysi törzs
gyülekezőhelyén, a mai Tyumenben Ural-Budát. Az Altáji Bugátban őrzött Arvisurák az
avarok kezébe kerültek, az Ordoszból hozott Arvisurákat Aladár rendelkezésére Tura-
Vasbálvány vidékére vitték. Ellák a parszi-szkiták kunok és besenyők segítségével és
kabar-kimeri testőrségével a Fekete-tenger és Keve vára között vert tanyát. Ezzel
összekötő szerepe lett a hunok birodalmában. De Róma és Bizánc mesterkedései folytán
örök támadásnak voltak kitéve. Deédes Aranyasszony azt javasolta, hogy jó volna
átvenni a már régóta Pannóniában élő őskabarok és Ataisz-lakók módszerét, vagyis nem
kell ellenállni a túlerőben levő kóbor népek hódító törekvéseinek. Így az úz nép fenn is
maradt régi szálláshelyén. De hasznát látta annak is, hogy minden hódítóval
összeházasodott. Nemes harcát névtelenül, de eredményesen állta a Dunavölgyi
Birodalom anyósa. Csát és Ilja így rótta le mindezt az Úz-földi Arvisurában.

11.

PALÓCOK HONFOGLALÁSA (A 269. Arvisurából) Szanka fősámán rovása 420-435.

Egy forró nyári éjszakán az Ordosz feletti Bálvány-hegyen meggyújtották az


örömtüzeket, mert befejeződött a köles aratása. Joli-Tórem Földanyának, az úz nép
istenasszonyának mondott hálát Bagamér a hun törzsszövetség fősámánja. Ő volt az, aki
meghirdette a hunok harcát az egyik Nagyviztől a másikig. A 4460. medvetoros évben az
új vallás szerint Rómában 420-at irtak. Nem gondoltak arra, hogy a hu-nok tyumenjei
még az örök városig is eljutnak. Amikor a fegyverkovács úzok elindultak, az Etil folyón
való átúsztatás közben vezérük Jákó olyan szerenesétlenül esett a lova alá, hogy a
gerince megsérült és a lábaira megbénult. Visszavitték Ordoszba. Egyetlen leányát, az
aranyhajú Deédest küldte maga helyett, hogy dicsőséget szerezzen Joli-Tórem népének.
Deédes nevelését Jákó helyett a felesége, Bősárkány irányította. A fiús természetű lány
430 ló közül kiválasztotta a legvadabbat és 15. születése napján megnyerte a hun
törzsszövetség ifjúságának hagyomá-nyos lovasversenyét, a Nagy-Süánt. Ezen az
előzködésen az unokabátyja, Atilla a cél előtt elbukott. Deédes diadalmasan a célba
futott. Az Öregek tanácsa megengedte, hogy a győztes lány három férjet válasszon
magának. Ehhez Bagamér is hozzájárult, hiszen a törvények ezt megengedték. Az
Ordosz feletti Pusztaszeren Deédes három férjet választott. Az első a széki-hun Maros
volt; sűrű, kemény barna legény. A második a szőke magyari Eszék volt, a harmadik
pedig első szerelme, Nekese, a vígkedélyű, okos úz sámán, ordoszi fegyverkovács.
Deédes, az ifjú Aranyasszony a 4470. medvetoros évben (430) indult a nagy útra.
Bősárkány kíséretében magukkal vitték az ordoszi sámánközpont legfontosabb
kellékeit. Buda egy napi járásra mindig előttük lovagolt, hogy a Bősárkányra bízott
kegyszereket bármily támadás ellen megvédje. Deédes háromszögletű fejdíszt viselt. Ez
jelképesen azt fejezte ki, hogy három férje van. A fejdísz egyúttal a termékenység jele is
volt. Deédes férjei egy napi lovaglásnyira voltak egymástól. A gazdag asszony, folyton
úton volt férjei között, mert egy-egy táborban csak egyik holdtöltétől a másikig
tartózkodott. A férjek pedig csak az ünnepélyes nászlakomán találkoztak egymással, de
utána, mire a hajnalcsillag feljött, Deédes már el is indult első férjének, Marosnak a
tyumenjével a nagy nyugati útra.

Bagamér halála után Atilla lett a hunok fővezére, a tanultabb Budát fősámánná
választotta az Öregek tanácsa. Ezen a nagy tanácskozáson az úz népet Bősárkány,
Bagamér húga képviselte, mivel Deédes már a Turgai kapuban tartott őrséget, hogy a
hun sereg nyugodt felvonulását biztosítsa. Atilla a 4473. medvetoros évben (433) az
alánokkal összeházasodott jászok hívására elfoglalta a Jász-síkságot, és az új, negyedik
Pusztaszeren ütötte fel sátorát. A 4474. medvetoros év (434) tavaszán érkeztek meg az
altáji kabarok, és a Jász-síkság felett, a Kabar-síkságon telepedtek meg, Kassa-Aba
parancsnoksága alatt. Buda a 4475. medvetoros év (435) tavaszán érkezett meg a
sámánok tanácsával és feleségével, a rima-lányok fejedelemasszonyával, Dunnával. A
római polgárok alapította város alatti kőhegyet jelölte ki fősámáni székhelyül, a
rimalányok szállását pedig a Joli-Tórem kegyhelye mellett állították fel. Ekkor érkezett
meg az úzok serege is Deédes vezetésével, és a 4475. medvetoros év (435) nyarán Deédes
20. születésnapján tábort ütöttek Pusztaszeren. Azért érkeztek csak akkor, mert az
Öregek tanácsa a fehér-hunokat a Turgai kapuból az Etil folyón át vezényelte az új
hazába, a fekete-hunok pedig a Derbenti kapun keresztül jöttek. Utolsónak Eszék
tyumenje indult el. Tomaj vitéz századát ők hátrahagyták a Turgai kapuban. Azzal a
paranccsal, hogy a később érkező törzseket a megjelölt úton kísérjék majd Atilla
birodalmába. Egy-két felvezető csoport egyébként is mindig kísérte a törzseket a kijelölt
úton. Négy törzs soha sem érkezett meg.

Az Öregek tanácsának parancsa értelmében Tomaj százada még mindig várja őket a
Turgai kapuban. Esküjüket tenger idők múltán még a nagy mongol hódítók is
tiszteletben tartották, és őrhelyüket megerősítették, mivelhogy megbízásuk örökidőkre
szólt. Ami a felvonuló sokféle, de egymással hol közelebbi, hol távolabbi rokonságban
álló népeket illeti, eredetileg fehér hunok voltak a mordvinok, manysi-hantik, marik,
suomák, -ma finnek-, észtek, lettek, komik, vepszek, vótok, -továbbá a kaza-és széki-
hunok, avarok, kabarok. Fekete-hunok: úzok, kunok, jászok, törökök, mongolok,
tatárok, zsuánok, csuvaszok, bolgárok, baskírok, ujgurok és mandzsuk. Bősárkány
kérésére az Öregek tanácsa az úzokat háromfelé telepítette le. Maros vitéz tyumenje az
Úz völgyétől Marosszékig, Eszék vitéz tyumenje Dunna-Ozdintól Eszékvárig. Nekese
fegyverkovács tyumenje pedig Sajó-Ordosztól Tiszavárkonyig telepedett le. A határőrző
Dernő, Uzabalog és Úzon őrhelyek és Sajó-Ordosz között a magyaföldi kaszuk és
rimalányok csoportjai szálltak meg. Ennek a tanácskozásnak az úz törzsre vonatkozó
rendelkezései még arra is kiterjedtek, hogy Deédes Aranyasszony a tavaszt
Marosszéken, a nyarat Sajó-Ordosz környékén, az őszt az eszéki síkságon, a telet pedig
Buda-széken fogja tölteni. A vezéri-tanácsban neki is részt kellett vennie, mert mint a
törzsszövetség egyedüli nő-vezérének, neki kellett ellátnia a háziasszonyi teendőket is. De
még négy vidék főzőművészetét is ismerte. A tűzhelyek mellett 48 gazdaasszony várta
parancsait. Az úzok nem fizettek sámán-dézsmát, viszont a 48 gazdaasszonynak és
férjeiknek, valamint családtagjainak fel kellett építeniök Buda-szék sámánközpontját.

Az úz kőfaragók és ácsok munkáját a fiatal komi-sámán, Sziktivár irányította.


Vezetésével Budavárát öt év alatt építették fel a Kőhegyen. Budaváron tehát éppen úgy,
mint Ordoszban, az új lakosság többsége az úz mesteremberekből és fuvarosokból
került ki. Általuk a sámánváros nyelvét átvette a többi törzs is. A fuvarosokkal együtt
megjelentek az úz nép kalmárjai is és a melegvizek mellett ütötték fel sátorfájukat.
Nekese vitézei kilenc úz községben telepedtek meg, ezek: Ózd, Várkony, Hangony,
Center, Putnok, Velezd, Daróc, Deédes és Mogyorósd. Vasforraló településeik (pestjeik)
voltak Dernőn, Rozsnyón, Récén, Gerlicén és Vasváron. Maga Nekese is foglalkozott
vasmunkával a róla elnevezett Nekesén. Minden törzsnek adtak valamilyen nevet;
olykor megkülönböztető céllal a szomszéd törzsek is. Így volt ez az itt letelepedett úzok
esetében is. Az első úz tyument vezéréről és legnagyobb folyójukról marúzoknak, a
másodiknak a népét termelvényeikről daragúzoknak nevezték. A harmadikat a
kabarok-akik két évvel korábban telepedtek meg az úzok által igen gyéren lakott részen-
kabarosan felső-úzoknak, akkori nyelven palúzoknak nevezték. De a Kassa-Ungvár
vidéki nagy kabar tömb az újonnan érkezett úzokat palócoknak hívta. Legbelsőbb
fekvésű településüket, Úzd sámán kegyhelyét és a hozzá tartozó részt kabarosan Ózdnak
mondták. Az úzok ez ellen hiába tiltakoztak. A Vadna sámánnal érkező Hetény, Gál,
Biriny, Pázmány és Ladány féle vandalúzokat a kilenc központi község magvába
olvasztották be. Az új hazába érkező úz harcosokat Tiszavárkonyig vezette az ifjú
Várkony vitéz; Matyó egykori vitézeit a Bálványtól délre telepítette le, öt községben. A
többi nagycsaládnak Dernő községtől Dusa-őrhelyig jelöltek ki helyet, szabad foglalásra.
Amikor a mordvin és hanti törzsek Atilla halála után visszamentek a Káma-Oka folyó
vidékére, a palócok Vadnától Zebegényig elfoglalták az elhagyott törzsi szállásokat,
azóta is ők lakják Palócföldet.

NÉPEK CSATÁJA (A 269. Arvisurából)

Budavára 24 öl széles és ugyanolyan hosszú négyszögletes vár volt. Elöl 24 oszlopon


nyugvó, 5 öl széles és 5 öl hosszú védett bejárattal. Alatta 2 öl magas pincék, ezek fölött
pedig 7 terem-bura, szálláshely céljára. A legfelső terembura fölött volt a kereszt
alakban kiképzett tárgyaló terem. Ez négy részre volt osztva, mindegyik rész 6-6
karélyos. Középen egy három öles törökös emelvény állott alatta a mindenkori fősámán
széke. Ezt a mordvin ácsok faragták ki nagy ügyességgel. Hátul egy kör-alakú torony
volt a várhoz építve; lépcsőiből minden teremburás részbe surranók vezettek. A három
öl széles toronytérben mind a hét szinten pihenők voltak. Itt tartották a meleg ruhát
rimalányok őrizetében. A fősámáni szék fölé három öl magas tornyocskát faragtatott
Sziktivár komi sámán. A bejáratot és a felmenő tornyot Tartu észt-suoma sámán
készíttette, magassága 24 öl volt. Budavára mellett mind a 24 törzs részére felépítették a
vezérek 5 öl széles, 2 öl magas szállását. A tanácskozók között itt időztek a vezéri
küldöttségek. Minden szállás tornyán ott díszlett a Nekese fegyverkovácsai által készített
cégér, rajta a törzs különös tiszteletével övezett tórem-alak és a törzs szent állata.
Valamennyi törzsi szálláshely mellett kegyhelyeket is állítottak fel. A 4490. medvetoros
év (450) késő őszén az úzok Aranyasszonya, Deédes már 9 fiával jelent meg a
tanácskozásokon. Mind a 24 vezér, közöttük ő is helyeselte a Nagyvízig indítandó
háború elkezdését, majd akkor, ha megérkezik a fekete hunok még hátralévő 2-2
tyumen lovasa is. 40 éve tartott már a hun tyumenek lassú felvonulása, de 4 tyumen még
mindig nem érkezett meg a kitűzött időre. Deédes három férje ekkor találkozott
másodszor Buda lakomáján. A három férj 3-3 fiával a nagy tanácsterem három oldalán
helyezkedett el, az Aranyasszony a negyedik oldalon Atilla és Buda között ült.
Bősárkány a fősámáni szék tornyocskája alól irányította a felszolgálást. Bősárkány
feladatai közé tartozott, hogy csillapítsa a felzaklatott szenvedélyeket. Ekkor adták
parancsba, hogy a kabar és úz kovácsok egy ideig meghívásra minden törzsnél csak
fegyvereket készíthetnek, Nekese tyumenjei pedig a harcoló sereg élelmezését lássa el.
Így az úz nép három vezére -Maros, Eszék és Nekese- vezetésével készült a nagy
háborúra. A 4491. medvetoros év (451) kora tavaszán a Jász-síkság északi részén
összejött a 24 hun sereg. A kunok harmadik törzse (a besenyők), az avarok vezér-törzse,
a mongolok Tola törzse, a törökök Altáj törzse és a tatárok Kurga törzse nem küldötte el
a tőle várt további tyument, így csak egy-egy tyumennel lovagoltak be Pusztaszerre.
Ezért az aggodalmaskodó Buda nem helyeselte Atilla hadbaindulási tervét. A fiatal
vezérek azonban takarmányozási aggályokból Atilla mellé álltak és követelték a háború
azonnali megindítását. Az Atilla köré csoportosult ifjúság aztán egy éjjel megrohamozta
Buda fősámáni székhelyét és Buda az öldöklés áldozatául esett. Fősámánná, mint
rangban következőt, az úzok sámánját, Deédes férjét, Nekesét választották.

Bősárkány örült veje szerencséjének, és az otthon maradt Deédes helyett a háború mellé
állt. A gyermekáldás előtt álló aranyasszony hiába tiltakozott anyja elhatározása ellen,
az agg Bősárkány elindult az élelmező tárkány-tyumen élén, hogy a hiányzó 50 ezer
harcos hiányát legalább ezzel a tyumennel csökkentse. Bősárkány szervezete nem bírta a
hadsereg ellátási gondjait és az avar tyumen székhelyének, Győrnek a közelében
agyvérzést kapott. Hiába rakatta Nekese az anyósára a sok piócát, reggelre meghalt.
Ebben a helyzetben Nekesének két helyen is el kellett látnia a felvonulás irányítását.
Nappalai nagy részét kezdetben az ellátó tyumennél töltötte, de később Szurok
hadnagyot, a csákányosok parancsnokát bízta meg az ellátó tárkányok vezetésével. A
rimalányok vezetését a felgyógyult Dunna asszony vállalta magára. Mire a sereg a
lajtakapui Alsóőrre ért, a rimalányok tyumenje kétszeresére nőtt. A törzsszövetség
leányait Dunna asszony hírneve is vonzotta a seregbe. Nekesének Atilla közelében kellett
tartózkodnia, mert Buda halála óta Atillának lelkiismereti gondjai voltak. Éjjelenként
felriadt álmából, mindig Nekesét kereste. Azt tudakolta, mit mondanak a hírhozók, és
milyen tanácsot adnak az égiek. Nyugtalanságában még az is bántotta, hogy Dunna
asszony a lovaglás okozta törésekre új gyógyító eljárást rendszeresített: a fehérnemű-
váltást, ami növelte a népszerűségét. Bajon tyumenvezér már korábban is járt a
baszkorok földjén. Oda akart most erős sereggel eljutni. A kos jegyében születettekből
jól megszervezett tyument állított fel Bakos hadnagy vezetésével, s feleskette őket, hogy
se tűz, se víz meg nem állíthatja őket, míg el nem érik a Nagyvizet. Amikor a hunok nagy
csatája megkezdődött, az eső elkezdett zuhogni. A víztócsákat vörösre festette a vér. Ez
rossz jelnek számított, s azt is jelentette, hogy hosszabb ideig fog esni. Látni is alig
lehetett. A nagy csata lassankint könyörtelen birkózássá vált. Bakos tyumenje utat tört
magának. Vezérük hősi halála után Bajon vezér vette át az irányítást, és mire
besötétedett, elérték egymást Baszkor-föld lovasaival, hogy együtt folytassák harcukat a
Nagyvízig. Nekese csak éjfél felé találta meg a sebesült Atillát. Úz csákányosok,
szabadították ki az ellenséges gyűrűből, a csákányosokat meg a sebkötöző rimalányok
segítették a holtak fegyvereivel. A légiók előtt ismeretlen volt a csákányos harcmodor. A
szokatlan eszközökkel vívott támadásra hadrendjük megingott, majd futásban kerestek
menedéket. A jó lovas rimalányok messzire üldözték őket, s az üldözöttek a csúszós
talajon nagy veszteséget szenvedtek. Amikor az ellenséges gyűrűt megbontották, Nekese
jelentette Atillának, hogy a sámánok az utolsó jóslat alkalmával nyulat láttak, újabb
jóslatot pedig nem lehet várni az égiektől, mert elveszett a fősámáni üst. Ezért a
sámánok tanácsa jobbnak látta, ha a hunok rövid pihenés után visszavonulnak. Dunna
asszony más bajról számolt be: a halottak között a csoma-betegség nyomai tűntek fel. A
Vezérek tanácsa erre elrendelte, hogy zárják el a győzelmi bor tömlőit, s induljanak
hazafelé.

Az éjszakát úz csákányosok őrsége mellett töltötték. Szurdok hadnagy még hajnal


hasadta előtt elindult vissza Budavár felé. A seregben érthető elkeseredés uralkodott.
Dunna asszony a sebesülteket harci szekérre rakatta, tekintet nélkül arra, hogy barát-e
vagy ellenség, és Szurdok hadnagy tyumenjei után ő is megkezdte a visszavonulást.
Budavárban -Atilla kérésére- az Öregek tanácsa, amiatt, hogy őseik négyszögletes
áldozati üstje elve-szett, azzal büntette Nekesét, hogy amíg ő (vagyis Atilla) él, Nekese
nem hagyhatja el szálláshelyét. Atilla tehát Nekesét okolta végeredményben azért, hogy
teljes seregével nem jutott el a Nagyvízig. Dunna asszony ellenben Nekese pártjára állt.
“A nagy csatát azért nem nyerhettük meg -mondta-, mert Buda számításai igaznak
bizonyultak. Hiányzott az öt tyumen lovas, akik a csatát a hunok javára döntötték volna
el, és utána még lett volna annyi erő, hogy a Nagyvízig vigye előre győztes
tyumenjeinket.” Dunna asszony erélyes fellépésére Atilla elismerte, hogy a nagy csata
legbiztosabb tyumenjei, Bakos tyumenje, az úz csákányosok és a rimalányok tyumenjei
voltak. Ezért az Öregek tanácsa Nekesét a balsiker miatt csak azzal büntette, hogy Atilla
haláláig nem hagyhatja el a törzsi székhely határát. Az 5-évenkénti sámánképzés
azonban az ő feladata marad. A mozgó hadak fősámánjává Buda fiát, Aladárt jelölték
ki, neki azonban minden fontos esetben ki kell kérnie Nekese tanácsát. De ennél is
sokkal közelebbi kapcsolatba kerültek azáltal, hogy Aladár feleségül vette Nekese egyik
leányát, Szalajkát. Nekese Vasváron felépíttette a 24 karéjos kegyhelyet. Vasvár hegyén
pedig kivágták az erdőt, és a helyén a hangonyi-gömöri ácsok felépítették a sámánképzés
várát. Így Sajó-Ordosz, Ózd kegyhely és Vasvár 5 évre a hun törzsszövetség szellemi
központja lett. Sajó-Ordosz szélén, Aba-falán Aba napján minden évben megtartották a
hagyományos medvetort. Sajó-Ordosz parancsnoka Szurdok hadnagy lett. Ő tanította
itt a lovaglást is.

Nekese mindig Vasváron oktatott. Deédes pedig a sámánifjakat is, a rimalányokat is


Ózd kegyhelyen tanította. Budavárból az Öregek tanácsának képviseletében minden
holdévben egy ellenőrző oktató jelent meg Ózdon. Egy hónapig Atilla is Ózdon
tartózkodott. A lovon való vívást oktatta. A 4492. medvetoros évben (452) összehívták a
hun törzsszövetség Nagy-Szaláját. Biztonsági okokból és Nekese fősámánságára való
tekintettel a megnyitót Ózdon tartották. A tanácskozás a Vasvár hegyén épült 24 karéjos
kegyhelyen folyt. Az Öregek tanácsa azt a megállapítást rovatta bele a 269. Arvisurába,
hogy a Nagyvízig meghirdetett csatát azért nem nyerhették meg, mert a Buda fősámán
által szükségesnek mondott 48 tyumen és 2 tárkány-tyumen nem érkezett be mind. 50
tyumen kellett volna ahhoz, hogy a nagy csatát megnyerjék. Bakos baszkor tyumen-
vezér azonban elérte a Nagyvizet, és esküjéhez híven örök időkre Vizkaja sámán tenger-
öblében várja a hun törzsek szövetségének tyumenjeit.
PALÓCFÖLDI NAGYSZALA (A 269. Arvisurából)

A 4492. medvetoros évben (452) almavirágzás ünnepére az öregek tanácsa összehívta


Ózd kegyhelyre a hun törzsszövetség Nagyszaláját. Biztonsági okokból és Nekese
fősámánságára való tekintettel a tanácskozást Ózdon kellett tartani. A 4491. medvetoros
évi bölénytor havának 5 napján meggyilkolt Buda emléke is útjában állott annak, hogy
Budaváron tartsák a Nagyszalát. Dunna Aranyasszony előadta, hogy Buda feljegyzései
szerint csak a következő év tavaszán, vagyis “ma” kellett volna megindulnia a nagy
csatának. Ez a mostani év, mely a rómaiak számítása szerint a 452. esztendő, az
Arvisúrák szerint a tigris éve, tehát győztes harcok esztendeje, de a múlt év a nyúlé volt,
tehát csak eldöntetlen csaták esztendeje lehetett. Dunna asszony erélyes fellépésére
Atilla elismerte, hogy a nagy csata legjobb tyumenje a Bakos vezéré volt. Ennek a
legénysége a Kos jelében született fiatalokból állott. Utána az úz csákányosok és a
rimalányok serege tűnt ki. Az életét is ezek mentették meg. Az Öregek tanácsa a balsiker
miatt Nekesét csak annyival büntette, hogy Atilla haláláig nem hagyhatja el a törzsi
székhely határait, de a sámánképzés továbbra is az övé maradt. A mozgó hadak
fősámánjává Buda fiát, Aladárt jelölte ki, meghagyva neki, hogy minden fontosabb,
esetben Nekese tanácsát kérje ki. Aladár Nekese lányát vette feleségül. Nekese dicséretet
kapott azért, hogy Vasváron felépítette az úzok 24-karélyos kegyhelyét. Az előző ősszel
Hangony és Gömör tárkányai az úz ácsok irányításával kivágták a Vasvár-hegyi bükkös
erdőt, és égerfa alapokon felépítették a sámánképzés várát. Így Sajó-Ordosz, Ózd
kegyhely és Vasvár gerendavára 5 éven keresztül a hun törzsszövetség szellemi
központja lett. Az úzok ősi szokása szerint minden évben, Aba napján, Sajó-Ordosz
szélén Abafalán tartották a hagyományos medvetort. A lovaglást Sajó-Ordosz
lovasparancsnoka, Szurdok hadnagy tanította. Lakása a róla elnevezett Szurdok-hegyen
volt, a Hangony patak mellett égerfákból ácsolt gerendavárban.

Nekese mindig a Vasvár hegyére épült 24-karélyos kegyhelyen oktatott, de a vasforralást


a hegy alatti kohókban tanította. Az ügyes nyílhegy-és kardkovácsok ott remekeltek
fegyvereikkel. Itt készítették a legjobb kalandozási és hadakozási üstöket is. Deédes a
sámánifjaknak is, a rimalányoknak is Ózd kegyhelyen tanította a sebesültek ápolását és
a hadi segítő-gondozást. Ezen az oktatáson nemre való tekintet nélkül mindenkinek részt
kellett vennie. Budavárból az Öregek tanácsának képviseletében minden holdévben egy
ellenőrző oktató jelent meg Ózdon. Szarvastor havában Atilla is oktatott Ózd
kegyhelyen és Várkony lovas terén. A lovon való vívást tanította. Minden héten
bemutatta agyagbábun az emberi test legsebezhetőbb részeit. Ojbársz bölcs férfi az
Arvisura törvényeit és az azokból következő dolgokat oktatta. Bebizonyította, hogy a
nyúl évében még soha sem nyertek csatát. Budának igaza volt, hogy meg kellett volna
várni a mostani tigris évet, hogy a hiányzó tyumenek beérkezzenek. A Buda terve
szerinti 48 harcos és 2 tárkány-tyumennel meg lehetett volna nyernie a nyugati
Nagyvízig hirdetett csatát. “Lám, a hősi halált halt Bajon utódának, Bakos baszkor
tyumenvezérnek a lovasai elérték a Nagyvizet, és esküjükhöz híven örök időre várják
Vizkaja sámán tengeröblében a hun törzsek szövetségének győztes tyumenjeit.” “Kosut
hadnaggyal Bakos tyumen-vezér most is képviselteti magát az Öregek tanácsában, hogy
a Palócföldi Nagyszala döntéseit elvigye Vizkaja sámán Nagyvíz melletti birodalmába.
“Kosut hadnagy azért jött vissza hozzánk, hogy Budavár sámánközpontja állandó
összeköttetésben álljon Baszkor-földdel. Kosut hadnagy a mai naptól kezdve a sámánok
vízikiképzését, és a minden erővel való győzniakarást fogja tanítani!” Ojbársz ezután
arra utalt, hogy Matyó úz vezér, akit a kinajok Mao-tunnak neveztek, ilyen győzniakaró
kos-jelű ifjakkal átlovagolt a bevehetetlennek hitt kínai Nagy-Falon is.

A nagy csatában Bakos tyumenvezér is elérte a Nagyvizet, Kosut hadnagy pedig


most Atilla vezetésével, mint Deédes Aranyasszony egyik hadnagya, elindult, hogy még
Róma is meghódoljon előttünk.” Ez a hadjárat -mivel a tigris évében történik-
bizonyára győzelemmel jár. Ezért javasolom a Róma elleni hadjárat elkezdését!” Nekese
a sámánifjak segítségével rovásba vette a Róma város elleni hadjárat tervét, Szurdok
hadnagy pedig felesküdött, hogy az ózdi sámánképzésen megállapított terveket
maradéktalanul végrehajtják. Dunna asszony tanácsára Nekese és Deédes egyaránt azt
javasolta, hogy levonva a sikertelen vállalko-zás tanulságát, végleg mondjanak le a
Nagyvízig való hódítás tervéről, és a jövő biztonsága érdekében igyekezzenek
békességben élni még a legyőzött népekkel is. Éciusszal keresni kell a találkozást, és a
nyugati hatalmakkal való megegyezést. Kosut hadnagy ezzel szemben arra emlékeztette
az Öregek tanácsát és a Nagyszalát, hogy a baszkor tyumen továbbra is ott várja Agaba
elgondolásának megvalósítását Vizkaja sámán örökségében.

PALÓCOK RÓMA ALATT (A 269. Arvisurából)

Szanka rovása Amikor Deédes 3 férje közül már csak Nekese maradt életben, véget ért
az Aranyasszony örökös vándorlása. Születése napján mindegyik gyermeke felkereste.
Ilyenkor nagy vendégség volt a Bálványon; legnagyobb eseménye pedig a leányvásár
volt. A nagy férfi-veszteség miatt ugyanis az özvegyen és árván maradt nők azt
követelték, hogy hozzanak a birtokaikra férfi munkaerőt, és férjeknek valót. Deédes
ezért megengedte a hadifoglyokkal való házasságkötést is. Leányai közül Piroska, Sajó-
Ordosz felügyelője egy Center nevű szőke némethez ment feleségül. A húga Visnyó meg
egy kabar menekülthöz, Zsolcához. Zsolca így az Úzföldön menedékjogot kapott, s
birtokába jutott Visnyó faluja is. A nagy csata utáni osztozkodásnál a rimalányok
mindegyike kapott egy-egy férfifoglyot, jutalmául annak, amit a fővezéri törzsekért
tettek. A foglyok házasságuk révén szabadokká váltak és beilleszkedtek a hun
közösségekbe. Ezt a szokást a többi törzs is igyekezett átvenni s ez is emelte az
Aranyasszony tekintélyét. A következő tavaszon Atilla megindult Róma ellen. Az
ellenálló városokat követőikkel földig lerombolták, de a hadisarcot vállalóknak
megkegyelmeztek. Mivel Nekese nem hagyhatta el szálláshelyét, Deédes maga indult
hadba. Maros és Eszék tyumenjét fiaik, Beke és Siklós vezették. Deédes az úz
mesteremberek tyumenjét Atilla belső szolgálatába állította. Szurdok hadnagyot Atilla a
nagy csatában tanúsított magatartása jutalmául testőrhadnagyának nevezte ki. A
rimalányok új serege azonban Deédes parancsnoksága alatt állott. Dunna asszony a
nagy csatában szerzett tapasztalatai alapján a felkészülési idő alatt a töréseket megelőző
fehérneműket varratott. Ez erősen csökkentette a hadrendből való kieséseket. A jó
megoldást az ellenség is hamarosan átvette.

Róma közelébe érve (a hadjárat 29. napján) a hadi sorrend szerint az úzok kerültek
szolgálatba. Mivel hírnökük semmi veszélyt nem jelentett, a hun vezérek vígan voltak és
a zsákmányolt bortól elittasodtak. Amikor aztán az őrség azt jelentette, hogy a római
főpapok tárgyalni szeretnének, Atilla mámorosan nevetve szólt oda Deédesnek.
“Deédeském! Eredj és egyezkedj a fekete szoknyásokkal. Hátha megértitek egymást. Én
szoknyás haddal nem tárgyalok” Az Aranyasszony riadót fúvatott magára öltötte az úz
vezérek díszöltözetét és serege élén elindult Róma főkapuja irányában, a békezászlókkal
érkező pápa csoportja felé. Deédesnek, miközben a palóc lovasok élén lovagolt, folyton a
fülében csengett az asszonyok kérése: “Nekünk férjet hozzatok! Földjeinkre
munkaerőt!” Ezért elhatározta, hogy nem a részeg férfihadak után megy, hanem a nők
kívánságát teljesíti, és békét köt Krisztus utódával. Igaz, hogy a palócoknak csak egy
istenük van, Rómában meg hármas istenség, de itt is, ott is a szeretetet hirdetik, hátha a
palócok egy istene meg tud egyezni a római kereszténység három istenével! Ügyesen meg
is egyezett a pápával; a pápa nagy hadisarccal és sok-sok férfifogoly szabadon
bocsátásával megvásárolta a békét. Deédesnek nagy segítségére volt a felsőőri római hitű
pap is, aki Deédes számításait eltúlozva a római hit terjesztését ígérte a pápának. A
mámorukból felocsúdott hun vezérek majd összevesztek a nagy hadisarcon, Deédest
pedig kinevették, hogy arany, ezüst, ékszer helyett hadifoglyokat is elfogadott. Most már
az Öregek tanácsa is szívesen hozzájárult a leányvásár megtartásához. Ez sokkal
gazdaságosabb volt, mint az öldöklő csata. Így a hunok asszonyai is megünnepelhették a
palócok római diadalát, csak Atilla fájlalta mindig, hogy Éciusz, ifjúkori játszótársa
megint kitért előle, mint a nagy csatában. Ettől kezdve három ünnepet is tartottak a
Bálvány-hegyen. Joli-Tórem ünnepét, Deédes születés- és nevenapját, meg a leányvásárt.
Az Öregek tanácsa nagyra értékelte a palóc tyumen római diadalát és elrendelte, hogy
Deédes születés-napjától, augusztus második napjától kezdve huszonegy napig
ünnepeljék az aratás befejezését és a római csatát.

A HAJNALTÁNC EREDETE (A 269. Arvisurából)

A 4493. medvetoros évben (453) sok germán törzs fellázadt Atilla zsarnoksága miatt. De
a hunok fővezére ezt erélyes kézzel torolta meg. Ekkor engesztelésre egy szép hercegnőt
küldtek az udvarába. Egy lakomán a hercegnő kísérete Atillát megmérgezte. Amikor
Deédes értesült a tragédiáról, azonnal Pusztaszerre lovagolt. Nekese büntetése Atilla
halálával megszűnt. A vasvári kegyhelyen az ifjú sámánok ezt a javaslatot terjesztették
az Atilla palotájában összeülő Öregek tanácsa elé. Atilla 413-ban azért jött a világra,
hogy világraszóló hódítások után 453-ban, nem messze a Tiszától, a Maros egyik
mellékágában térjen meg őseihez örök nyugovóra. Szanka sámán ölben és lépésben
kimérte Atilla nyughelyét. Rajzát ráhagyta az utókorra, az Arvisurák őrzik mind a mai
napig. Hunyor utódai háromkoporsós temetésben egyeztek meg. A vas koporsót Nekese,
az úz kovácsok tárkányvezére adta. Akkori szokás szerint ő is előre elkészíttette a saját
koporsóját. A nikkelben gazdag cinóber-ércet Dobsinán bányászták. Nekese 438-ban
Ózdon ebből öntötte saját vaskoporsóját. A dobsinai vasat az ősz táltos rovása szerint
“nem eszi a fene” (mint az indiai kabar vasoszlopot).

A catalaunumi csata 451 júliusában a döghalál fellépése miatt visszavonulással


végződött. Eszék, az Atilla oldalán harcoló magyari vezér szintén előre elkészíttette
magának a koporsót, de ő ezüstből. A csatában elesett, nem volt szüksége az ezüst
koporsóra. Elesett Maros is. Neki aranykoporsója volt. Ordoszból hozott aranya
kevésbé volt szennyezett, mint a hazaiaké. Atilla felesége, Réka tömbaranyban térítette
meg az aranykoporsót Deédesnek. Nekese parancsára a temetés munkáját végző
rabszolgákat az ifjú sámánképzősök mind lenyilazták. Azokat a hunokat pedig, akik
tudtak Atilla sírhelyéről, óriási ménesekkel az Etil mögé küldték, hogy onnan soha
vissza ne térjenek. Atilla nyughelyének őrzését Szöged tyumenvezér vette át. A temetési
szertartásban résztvevő sámánifjak 24 napig “haláltáncot” jártak, hogy révületükben
mindent elfelejtsenek. A 24 gyásznap leteltével Aladár (Buda fia) és Atilla fiai: Ellák,
Dengezik és Csaba összevesztek azon, hogy ki legyen a fővezér. A testvérháborúban
Aladár legyőzte ellenfeleit. A háborúskodás hírére Deédes Pusztaszeren termett, de ott a
félelmetes hun seregnek már csak töredékeit találta. Erélyes fellépésére a vetélytársak
kibékültek. Az Öregek tanácsa elrendelte, hogy Aladár hívei távozzanak, de azzal az
enyhítéssel, hogy aki akar, maradhat. Így az úzok teljes létszámban itt maradtak, meg a
kabarok nagy része is, a többi 22 törzsből 4 tyumen maradt Atilla örökének védelmére.
Aladár 33 tyumennel indult útnak. A palúzok ezután Zebegénytől Vadnáig, illetve
Tiszavárkonytól Kassa vonaláig terjeszthették ki szállásaikat. Deédes nagyasszony a
Nagytanács után kihirdette harcosai előtt, hogy a palócok területe Pusztaszertől
Úzapatinyig, az Úz völgyétől Szögedig, és Eszéktől Pusztaszerig terjed. Ezzel a marúzok
és daragúzok legelőterülete a háromszorosára nőtt. Mivel az ekkor folyó sámánképzés
455-ben ért véget. Nekese és Deédes Ózdon ütötte fel az úzok székhelyének sátrait. De
ettől függetlenül is azt tartották, hogy az országnak minden ellenséggel szemben a
Bolhád hegyvidék a legvédettebb területe. Lovasaik Sajó-Ordosz táján tartottak állandó
őrséget. Nekese Vasváron tömérdek vasat munkált meg a visszamaradt törzsek teljes
ellátására.

Minden évben -így 466 nyarán, az Aranyasszony 51. születésnapján is-


örömtüzek gyúltak a Bálványon. Megszületett Deédes 24. unokája. Nekese hálát
mondott Joli-Tórem Földanyának a bőséges aratásért, és áldását kérte a bálványhegyi
leányvásárra. Meleg nyári éjszakán vidám fiatalok járultak a gyengélkedő
Aranyasszony elé, hogy engedélyezze házasságuk megkötését, Nekese aztán összeadta
őket. Éjfélkor Deédes rosszul lett. Nyugodtan megmondta gyermekeinek, hogy elfáradt
és meg fog halni, de ne sírjon senki se. Boldognak érezte magát, mert tudja, hogy 9 fia 6
lánya és 24 unokája folytatni fogja élete munkáját. Mire felkél a Nap-asszony, rakjanak
óriási tüzet a Bálványon, a boldog fiatalok az ő égő teteme körül járják el a
hajnaltáncot, és ez legyen a szokás minden más esküvő után is. Nekese eleget tett az
Arany-asszony végakaratának és hajnalra az ifjú házasok el is járták az első hajnal
tűztáncot. De mire fel kelt a nap, vihar kerekedett és a szél széthordta az Arany-asszony
hamvait. Nekese Ózd-kegyhelyre vonult, és a sámánképzősök előtt a 24 napig tartó gyász
alatt ismertette az úzok sokezer éves mondavilágát. A palócföldön még ma is járják az
esküvői hajnal-táncot.

PALÓC VASMŰVELÉS (A 269. Arvisurából)

Deédes Aranyasszony porait széthordta a szél, de csontjainak maradványait kis


falujában helyezték el, emberfejű aranyos urnában. Ettől kezdve Deédes faluja
kegyhellyé vált. Az első Bálvány-hegyi leányvásáron Piroska, Deédes legnagyobb leánya
-mivel az úz harcosok nem merték feleségül kérni- egy szőke hadifoglyot választott
férjül, Center vitézt. Sajó-Ordosz úz községet kapták nászajándékba. Center német
kőfaragó, az ifjú férj nem bírta az úzok harcias természetét és egy másik kis falut épített
családjának. Azt a mai napig is Centernek nevezik. Nekese kérésére Ordosz hegyén egy
év alatt felépítették Német várát, ezt Center munkatársairól nevezték el. Attól kezdve,
hogy Buda fősámán halála után Nekese lett a birodalmi fősámán, a sámánképzés új
központja pedig a Palócföld lett, a várak építése Center irányításával történt, Ordosz
vára kőből épült, Ózd-kegyhely terméskő-alapzaton tölgyfából. Vasvár Nagy-szala várát
a Hangony és Hódos patak partjának égerfáival alapozták, egyébként bükkfából készült.
Szurdok lovasvárát égerfa alapozással mocsári tölgyből ácsolták, Abafalva kegyhelyét
vörösfenyőből állították össze. Sajó-Ordosz ekkor élte fénykorát; a Center építette
várakban mind a 24 törzs ifjúsága képviselve volt. Az elméleti oktatás mindig Ózd-
kegyhelyen és a vasvári Nagyszala épületben folyt; a gyakorlati kiképzést Vasvár-Ózd
fegyverkovácsainál és Sajó-Ordosz térségében kapták a fiatalok. Center 452
medvetorán, Ordosz várának építése közben balesetet szenvedett, az általa épített kis
faluban halt meg. Minden vagyonát kicsi fia Léka örökölte. Amikor Deédes
Aranyasszony megérkezett római útjáról, sok hadifoglyot kapott Sajó-Ordosz építésére.
Ezek Center kőfaragó embereivel együtt dolgoztak Ordosz várának kibővítésén. Center
özvegye, Piroska újra elment a bálványhegyi leányvásárra és egy vasművelő német
családból Rómába küldött papnövendéket, Stopfot választotta férjének.

A római pápa nem római ifjakat, hanem idegen származású papnövendékeket adott át
túszul Deédesnek. Így az özvegyek sok német és olasz fogollyal házasodtak össze. De
ezek is egy-egy új falut kaptak nászajándékba. A kabar Liszka özvegye is egy olaszhoz
ment feleségül. Utódaik Olasz-Liszkán szaporodtak el. Stopf vitéznek vasművelő szülei
voltak, Németvárának felépítése után Nekese Vasvár hegyének környékén állította fel
vasgyártó pestjeit és hordozható kohóit. Itt tanítgatta unokáit. Deédes halála után
Piroska lett az itt maradt hun törzsek Aranyasszonya. A rimalányok képzését Deédesen
és Németvárban rendezte. Centertől származott Léka nevű fia gyermekházasságban
ekkor vette feleségül Dunna fejedelemasszony leányát, Serénykét. Esküvőjüket Deédes
várában tartották, de később Sajó-Ordosz Németvárában laktak. Szurdok hadnagy
ugyanis, amikor Budavár parancsnoka lett, Sajó-Ordosz vitézeit áttelepítette
Budavárába; Sajó-Ordosz ezzel csendesebbé vált, de mindig biztos menedékhely
maradt. Piroska Arany-asszony és hozzátartozói a hidegebb idő beálltával minden évben
Vasvárra költöztek. Az úzok itt vasgyártó pestjeikben vasat olvasztottak és Stopf
irányításával földműves szerszámokat, meg fegyvereket gyártottak. Nyáron Piroska
második leányának, Palinának a birtokán tartózkodott, ott olyankor sokkal hűvösebb
idő volt. A 468. év nyarán Súlyos szerencsétlenség történt, Piroska egy kis patak partján
egy alvó vadmalacot talált. Az ölébe vette, mire a kismalac visítani kezdett. Erre az
anyadisznó és a vadkan rárontott Piroskára és halálra sebezték. Hiába rohantak
segítségére Stopf vitézei, a megvadult vadkan felhasította az Arany-asszony hasát. Mire
Vasvárra szállították, Piroska már halott volt. Utolsó kívánságára Nekese hozzájárult
ahhoz, hogy ha Piroska férje, Stopf élni akar az özveggyé vált idegenek jogával,
költözzön haza szülőföldjére, vasgyártó harcosaival együtt.

Piroska Arany-asszonyt Sajó-Ordosz német várában égették el a Deédes halálakor


alkalmazott hamvasztással. Porait a putnoki cserepesekkel készíttetett putnoki rátóban
helyezték el a Sajó-ordoszi kegyhelyen. Szívét, mint a Deédesét is, csontjainak
maradványaival Német várában helyezték el. Nekese 470-ben Vasvár pestjeinél
mindenféle mesterségben versengést rendezett összes unokái között. Gerenna lett az első,
ő örökölte tehát Nekese vasművelő pestjeit és hordozható kohóit. Gerenna erre Nekese
falujából végleg Vasvárra, az úzok vasbegyűjtő helyére költözött és Ózd-kegyhelyen
áldozatot mutatott be Ruda-Tóremnek. Nekese után tehát az úzok vasgyártásának
irányításában Gerenna volt a második személy. Dernőnek az ércbányászok a
faszénégetők és a vasforralók hegyi vastermelésében volt ugyanilyen irányító szerepe.
Ebben az időben Vasvár volt a hun törzsek szövetségének gyártó és ellátó központja.
Innen biztosították a Duna-menti Hun birodalom vasellátását. A teherhordó lovak
Deédes falujából kerültek ki. A várvédők kiképző tábora Center lett, Sajó-Ordosz
ugyanis áttért a háromnyomásos földművelésre. A német vitézek egy része, mivel itt már
népes családjuk volt, végleg itt maradt. Gyermekeiket az úzok egyszerűen “Németnek”
nevezték. Ezért terjedt el annyira Németvár, Piroska és Disznósd községben ez a név.
Apáik német nyelvét természetesen régen teljesen elfelejtették. Nekese nem ellenezte
Stopf vitéz hazatérését, így hát Joli-Tórem ünnepén elbúcsúztak tőle a Bálványon. Stopf
vitéz a Felső-őri katolikus pap vezetésével elhagyta az úzok földjét. Gyermekeik közü1
egyet magával vihetett. A kis Hildát választotta. Stopf szokás szerint fehér zászlóval
indult útnak. Ez volt a fogságból hazatérők közismert jele. A kis Hilda a felsőőri pap
vezetésével, továbbá édesapja és 4 dadája meg 24 harcos kíséretében érkezett meg a
Spree partjára. Ott már leesett az első hó. Amikor a hegyeket elhagyták, Stopf elejtett
egy anyamedvét. Rögtönzött szánkón húzták arrafelé, ahol a kis Hilda új otthona lesz.
Jurtabeli szállásukon berendezkedtek télire, Stopf vitéz pedig elment felkeresni
hozzátartozóit. Két nap alatt megtalálta őket. Amikor a negyedik napon visszaérkezett a
kis Hilda szálláshelyére, ott a kislány testőrei már a medvetor negyedik napját ülték. A
Stopf vitézzel jött rokonokat boza-sörrel kínálták, és a vendégek ettek a medvetalp-
kocsonyából is. Igen jónak találták. Kijózanodva tudták meg, hogy medvetoron vettek
részt. Ezért a kis Hilda szálláshelyét Hild-Beerinnek nevezték. Az úzok ezt Berlinnek
értették. Ez a név rajta is maradt ezen a helyen. Hilda vitézeinek parancsnoka, Doma
sámán Nekese parancsára Hilda férjhezmeneteléig vigyázott a fejedelemi leánykára.

Vitézei sorban megnősültek, és 20 év alatt felépítették Berlin városát. Így tehát a


városban és környékén megtelepedett úz kőfaragók és vasforralók képezték Berlin város
lakóinak magját. Később volgai német csajkások és ogúzok érkeztek Berlin városába.
Az úzok (palócok) nekik is megmutatták új városukat, azután azt kezdték fontolgatni,
hogy vissza kellene térniük Sajó-Ordoszba. Doma sámán vezetésével 200 ogúz és 12
palóc harcos döntött a hazatérés mellett. Nekese egy falut adományozott Doma
sámánnak és 12 harcosának. Ezt a falut azóta is Domaházának nevezik. Az ogúzokat
Nekese fősámán Dunna asszony folyama mellett telepítette le, egy Ordas nevű
településen. A daragúzokkal még megegyeztek valahogy, de az Eszékkel jött
magyariakkal napirenden voltak az összetűzések. Minden rosszat egymásra kiabáltak.
Az eszéki (de már kereszténnyé lett magyari) Kóródi, Magyari, Magó, Varró, Bollai,
Vecsei, Gilyén vitézeket például azzal vádolták az ogúzok, hogy gondatlanok és
hanyagok voltak, amikor Attilát a németek meggyilkolták. Ezért aztán ezek a vitézek
népes családjukkal együtt Dernőre, meg az erdélyhegyi Magyar-Ózdra menekültek. Itt
vaskészítéssel, ácsmunkával és földműveléssel foglalkoztak. Gerenna sorba járta a jó
lovakkal érkezett daragúzokkal Vasvár, Gerlice, Rőce és Rozsnyó vaskészítőhelyeit, és
elsősorban a furmányosokhoz osztotta be őket. Később azonban Dernőt volt célszerű
fejleszteni, mert ott voltak a legjobban fejthető vaskövek. Ezért a délről érkezőket ott
telepítette le. Az újonnan jöttek beházasodtak a palóc vaskészítő családokba. Gerenna
egyszer Budavárában gyógyította meg Dunna fejedelemasszonyt a Bálványon szedett
gyógyfüveivel. A békesség érdekében a nyugati országrészekben is megszervezte a
vaskészítmények terjesztését. Megjelent a kabarok lakta másik Vasváron is, ahol a
stíriai eljárás szerint folyt a vasgyártás. Itt ugyanúgy, mint a Palócföldön, Vasvár lett a
készítmények begyűjtési helye és innen küldték tovább a készítményeket, Nekese
budavári rendelkezései szerint. Gerennát tyumenvezérré léptették elő. Utóda a
legügyesebb unokája, a Nekese által Stíriában kiképeztetett Dernő lett. Dernő aztán
Ózd-kegyhelyről, mint központból irányította palócok vasgyártását. Dernő kiváló
érdeme, hogy erősen szorgalmazta a faszén-égetést, és hogy az érclelőhelyek közelében
hordozható kabar pestekben állította elő a vaskészítés alapanyagát. Ez Rozsnyó, Dernő
és Rőce finomítóiba került további feldolgozásra. Vasvárra többnyire már a kész vas
érkezett a furmányosok szekerein. Itt aztán Stopf eljárásával szerszámokat és
fegyvereket készítettek belőle. Stopf itt maradt munkatársai és a stíriai vendégek
továbbfejlesztették a kikészítési eljárást. Ehhez hozzájárult a kabar és palóc vaskészítők
keletről hozott szaktudása, is Nekese szerint a palócok állították elő az addig ismert
legjobb vaskészítményeket.

Részlet a 270. Arvisurából

Az élet nem állt meg! Tür és Szörényke rovása

Attila halála után a temetési szertartáson résztvevőkből álló hun harcosokat


útba indították Etilvárra. Itt összeült az Öregek tanácsa, s úgy döntöttek, hogy a hun
népeknek dél felé kell terjeszkedniük. Ellák és Dengezik az Etil, Ten és Tenisur folyók
közt maradt, Csaba pedig 470-ig átvette a Jász síksági hun törzsek vezetését. Az Öregek
Tanácsának rendelkezése szerint azonban a II. széki-hun tömény területétől nyugatra
nem mehetett. Az avarok és a kaza-hunok között súrlódások voltak a legelőterületek
miatt, ezért Aladár és felesége, Szalajka északra ment. Ott megalapították új
székhelyüket, Ural-Budát a Béla törzs szomszédságában. Itt született két fiuk, Ambenik
és Debrecen. Ambenik jó lovassá fejlődött. Tür sámánnal együtt elvégezte a
sámániskolát, és amikor a Jász síkságot meglátogatta, egy pannon-jász leányt vett
feleségül, Szatymaszt. A következő esztendőben Debrecen is eljött rokonlátogatásra.
Dunna asszony ekkor arra kérte, jöjjön vissza lakni Tür sámánnal együtt a Jász
síkságra. Dunna aranyasszony Budavárában lakott a Jász síkságnak idegen
kalandozóktól gyakran zaklatott részén. Bár Budavár alagútrendszere jól megvédte
minden támadástól, legkedvesebb unokájának, Debrecennek mégis azt ajánlotta, hogy
mint tárkányfejedelem, inkább a Jász síkság keleti felében telepedjen le. Atilla
nyughelyét a II. széki-hun tömény őrizte.

Szükség is volt az őrizetre. A nyughelyen tudott kincsek miatt bizony elég gyakran
kellett hadbaszállniok a Fehér-és Széki-tó mellett a kincsre vágyó idegenekkel. A II.
széki-hun parancsnoka, Szöged töményvezér Deédes aranyasszony és Maros fia volt.
Szöged Szörénykét, Csaba és Szirma 15 éves lányát vette feleségül. Hogy kezét
megkaphassa, a 31 éves Szögednek a pusztaszeri nagysüánon kellett megnyernie a
lovassági viadalt. Megnyerte. A hálás Szörényke édesanyjától, Szirmától 2 évre átvette
az aranyasszonyi teendőket. Deédes és Maros második lánya Torockó volt. Őt a II. avar
tömény parancsnoka, Pécs vette feleségül. Pécset harcosai cserben hagyták és elvonultak
a hun törzsek után. Torockó azonban édesanyja, Deédes parancsára itthon maradt. Pécs
és Torockó első fia Szanka napján született, ez lett a neve. Igen jó képességű, kiváló
rovósámán volt. Atilla temetési szertartását ő vezette és Atilla nyughelyét is ő jelölte ki.
Szanka hol Deédes aranyasszony, hol Dunna asszony székhelyén tartózkodott, mint
összekötő sámán. Egy kun vezér lánya, Majsa volt a felesége. Szanka és Majsa első
gyermeke, Ilona nap hajnalán foggal jött a világra. Ő lett Lóna, a regék Tündér Ilonája.
Égi lánynak, Tündérkének hívták. A kis Lóna Csaba vezér pusztaszeri palotájában
született. Kiváló képességek szunnyadtak benne. Tizennyolc éves korában a rimalányok
versenyén mindenben első lett és ezzel elnyerte a hun ifjúság körében megtisztelésnek
számító Gyilyó nevet. A kunok nevezték így a daliákat. Gyermekkorában sokat játszott
együtt Csaba egyik unokájával, Zsolttal. Amikor a Jász síksági lovasversenyt megnyerte,
az Öregek tanácsának hozzájárulásával Zsoltot választotta férjének.
Zsolt édesanyja, Szörényke, a Csaba vezér lánya volt, apja Szöged pedig élete végéig
lovasparancsnoka volt annak a töménynek, amelyik Atilla nyugalmán őrködött. Lóna
kishúga, Iduka 493-ban született. Ilona-Léna ekkor aranyművességet tanult
Aranyosszéken; aranytálakat, aranykorsókat és aranypoharakat készített. Húgát is
bizonyára ilyen aranyedényekkel lepte meg. Szöged és Szörényke fölvette az
Aranyosszékre érkező, Van-tó környéki papok vallását, az uruki keresztény hitet. Két év
múlva Dunna asszony tanácsára, Ilona-Gyilyó is ellátogatott erős kísérettel Felsőőrbe és
ott az uruki hit után, férje beleegyezésével, de titokban megkeresztelkedett a római
irányítású katolikus vallásra is. Benkő és Gerőc atya keresztelte meg. Ilona-Lóna népe és
Róma között később is tartották a baráti kapcsolatot. Két évvel később megszületett
Ilona-Lóna második húga, Ibolya is. De anyja Majsa belehalt a szülésbe. A kun dombok
alatt temették el. Három év múlva, 500-ban újabb csapás érte Ilonát. Férje, Zsolt egy
külföldi kalandozás utáni vadászaton életét vesztette. Zágonban temették el. Ilonának
Zsolt halálakor kiskirálynői rangja volt. Nem sietett újra férjhez menni. Készült a
birodalmi nagy szellemi vetélkedőre. Ezt 503-ban tartották. Tudományban,
művészetekben, vitézi tornában egyaránt Ilona lett az első, sőt a lovasversenyben is. Az
Öregek Tanácsa ekkor nagyfejedelemmé választotta. Harminckét éven át töltötte be ezt
a méltóságot. Nagy szellemre valló intézkedéseivel és békeszeretetével kivívta
mindenkinek az elismerését. Köztiszteletben és közszeretetben élt. Rómában nem járt,
de 530-ban a bizánci udvar meghívására elment Konstantinápolyba. Az utat Érd vezér
lovasai és Doma fősámán ogúzai tették biztonságossá lovascsapataikkal. Benkő és Gerőc
atya pedig mindenütt elől lobogtatta a keresztény zászlókat.

12.

Részlet a Tur és Homok rovása 271. Arvisurából

Amikor Aladár 453-ban a hunok zömével elvonult, a családját is magával vitte. Első fia,
Ambenik, édesapja nyomdokaiba lépett és Altáj-Budán a magyar vezérek udvarának
köréből házasodott. Második fia, Debrecen azonban egyik rokonlátogatása alkalmával,
Budavárában nagyanyjánál, megismerkedett egy belsőszolgálatos rimalánnyal, Ugron
széki-hun töményvezér lányával, Margittával. Dunna asszony, Buda özvegye nagyon
örült, hogy kedvenc unokájának ilyen ügyes, szép lányka tetszett meg, aki életének
legszebb részét betegek, és öregek gondozásával tölti. Majd, amikor Szanka fősámán
visszakísérte a fiatal rokonlátogatókat az Etil mögé, Dunna fejedelemasszony levelet
küldött Aladárnak. Ebben kérte a fiát, hogy legkedvesebb unokáját engedje haza, s itt
átadja neki a második kaza-hun tömény vezetését. Amikor újabb rokonlátogatók jöttek
Budavárra, Aladár is elküldte Budavárra Debrecent. Azonban az édesanyja halála miatt
Debrecen először egy kis időre hazavitte Margittát Nagyenyedre, s utána örömmel
mutatta be a nagyanyjának az arany-pajca lemezen Aladár rovását, apja hozzájárulását
házasságához. Dunna asszony a Csürsz kiképző vonal vitézeinek díszes kíséretében a
Fehér-tóhoz indult és éppen 469 nyarán akkor érkezett Csaba-Bősárkány nyári
palotájához, amikor a kis Léna megszületett. Gyönyörködve nézte a Fehér-tóban
megfürdetett gyermeket, akit a jövendőmondók szerint az a nagy tisztesség fog érni,
hogy ő fogja megszabadítani a visszamaradt hun töményeket a környező ellenségek
állandó zaklatásától. A névadó ünnepélyen, amint az uruki keresztény egyházban
ilyenkor szokásos volt, minden keresztelő vendég kezességet vállalt a kis Lóna további
sorsa felett való őrködésért. De azt akkor még senki se vehette bizonyosra, hogy a foggal
született kis Lóna egyszer majd Gyilyó győztes név elnyerése után előbb a dáli fejedelmi
udvaroknál és a bizánci császárságnál, majd a nyugati fejedelmi udvaroknál való sikeres
eljárásaival a pápaság révén el fogja érni a sok háborgattatás megszüntetését. Enyeden
nagy örömmel fogadták Dunna asszonyt. Az esküvőt a 170. Év medvetorára tűzték ki, az
ifjú pár részére építendő, töményvezéreket megillető szálláshellyel. Amikor leesett a hó,
örömtüzek gyúltak a pusztákon a II. kaza-hun tömény szálláshelyein és Debrecen
megesküdött Margittával. Az úzok medvetorral, a jász és kun vendégek szarvastorral, a
kabarok disznótorral, Róka asszony besenyői pedig a harmadik nap hajnalán
bölénytorral kedveskedtek az új fejedelmi párnak. Az ünnepségek alatt Debrecen
megfogadta, sohasem hagyja el szállás helyét, és minden idejét a lovasai között tárkány-
képzéssel fogja tölteni.

Batul-szüretre iker-fiai születtek. Az Uruki hit megengedte, hogy a Gazdag és a


Kovács nevet adja nekik. További fiai: Gerencsér, Szűcs, Szabó, Tímár és Csapó voltak.
Mesterember névre kereszteltette őket. Lányai: Máta, Józsa, Ugra, Léta, Biri és a korán
elhalt Tépe voltak. Ennek minden ingóságát a dajkáira hagyta. Debrecen
tárkányfejedelem folyton az országot járta és igyekezett a visszamaradt hun törzseket
mindennel ellátni. Csaba halála után Dunna asszony vette kezébe az ország rányitását,
De bár betegségében sok mindenben kénytelen volt unokájára, Debrecenre
támaszkodni, a döntő szót mindig ő mondta ki. Debrecen egyetértett Dunna
fejedelemasszony leányának azzal a javaslatával, hogy komi származású férjének
szakértő irányítása mellett a Budavár alatti magas kőhegyen egy várat kellene építeni:
Sziklavárat. Minden építési anyagról Debrecen gondoskodott. Az építkezést két
szakember vezette a komi Sziktivár és az észt-viroláj anyától származó suoma Tartu
ácsmester. A várépítés egyik célja az volt, hogy az ottani őrség biztosítsa a hun törzsek
székhelyének nyugalmát. További cél volt a tíz törzs dézsmájának begyűjtése és
tartalékolása. A lovasok kiképzését Dunna asszony megbízásából a Csörsz vonalán
Sziktivár végezte. Amikor 496-ban Dunna asszony a leggondosabb betegápolás ellenére
elhunyt, a visszamaradt hunok irányítását Sziktivár vette át. De Sziktivár titokban egy-
két kalandozásba is bocsátkozott: délen a bizánci császárság érdekterületére. Ezt a
meggondolatlan dolgot Ilona-Gyilyó ifjúsági fejedelemasszony az Öregek Tanácsa elé
vitte. A döntés az volt, hogy Sziktivár költözzön el a Csörsz vonaláról és Sziktivárba
visszahúzódva csak belső ügyekkel foglalkozzék, mert aki kalandozni megy más
országba, azt viszontlátogatják! Sziktivár egy nagy dorbézolás következtében nem
sokára meghalt és Sziktiváron Száva asszony vette át az uralmat. De igen gyengének
bizonyult, nem volt semmi tekintélye. Nem volt elég szívós, nemsokára elkezdett
betegeskedni is. Ezért az Öregek Tanácsa elrendelte, hogy vetélkedő, vagyis nagysüán
döntse el, ki legyen az uralkodó. Ezt a birodalmi vetélkedőt Ilona-Gyilyó nyerte meg. I.
Ilona dédanyját, Deédest választotta mintaképül. Pusztaszeri győzelme után háromnapi
lovaglással Budán termett. Sziktivár felesége, Száva asszony átadta neki a várat. De a
legboldogabb Nekese beteg fősámán volt, dédunokája láttán. Az elaggott Nekesére még
ebben a korban is nagy feladatok vártak. Ilonával együtt új helyzetet akart teremteni.
Most már nem csak a Csörsz-vonal keleti oldalán, hanem a nyugati országrészben a
Csaba féle irányzatnak kellett érvényesülnie, Nyugat felé csak a furmányosokkal
folytattak kereskedést, kelet felé pedig gyakoribbá tették a lovasok által vezetett rokoni
látogatásokat. Ezt főképpen Ilona apja, Szanka, az új fősámán javasolta, mert arrafelé
gyakran kerültek összeütközésbe görög bolgár és besenyő lovasokkal. Még Nekese
életében történt, hogy Benkő és Gerőc atya azt javasolta: az új uralkodó Csaba
birodalmában lehet Lóna; az úzok között lehet Gyilyó, de a hunok nagy közösségében
legyen az ősi néven Ilona, hiszen e nevet Rómában is, Bizáncban is egyaránt elfogadták.

Deédes leszármazottai birtokukba vették Buda várát és átszervezték az akkori


hun birodalmat. Gazdagságot biztosító házasságokkal megbékítették a Kelet-római
birodalom vezető köreit. Feladták Atilla sírhelyének tágas körben végzett szakadatlan
őrlovaglásokkal való ellenőrzését és csak a kis őrségeknek fény- és hangjelzésekkel való
riasztását tartották fenn. A bulgárokkal hadiállapotban lévő besenyőket Bagamér földje
és a Tisza közé telepítették. Berény nevű vezérük ugyanis Deédes egyik lányát az özvegy
Palinát vette feleségül. Érdnek pedig az volt a feladata, hogy vezéri minőségben
Aranyosszékről ápolja a jó déli kapcsolatokat. Ilona-Gyilyó uralkodása alatt a hunok
déli terjeszkedése következtében, egy szarmata csoport érkezett az indiai Saka-szkíta
birodalomból. Uralkodó családjuk az Eger vidéki Szihalomban telepedett le. A
fejedelemasszony Doma fősámánt bízta meg, hogy az Asóka birodalmából hozott
szellemi kincseket vizsgálja meg és egyeztesse a két időszámítást. Ezt az tette
szükségessé, hogy Doma fősámán a Hilda kíséretében tett útja után teljesen Stopf vitéz
befolyása alá került. Stopf pedig Róma városában volt kispap és minden időt a Nazír
születésétől számított. De hát Róma körében éltünk, s ezért Doma fősámán is ezt az
időszámítást tartotta legcélszerűbbnek. Ámbár ezzel a gondolattal már Buda és Atilla is
foglalkozott. Figyelembe véve a hun törzsszövetség időszámítását is, Doma mint
tanfejedelem, a rómaiak időszámítását honosította meg. Azonban uruki pap is volt, a
szarmata törzsnek Saka-földről való bejövetelét így határozta meg: Az első csoport
Kövesd irányításával 20-180 között jött Egerbe. A második csoport 180-260 között jött
be a Körösök vidékére. A harmadik csoport 280-335 között jött Szabadka-Szolnok közé;
(315-335 közt Zsór fősámán az urukiak javaslatára a Csörsz-vonalát feltöltötte.) A
negyedik csoport 335-402 közt szállingózott be Szihalomra. Először Zsór segélycsapatai
jöttek. Később a földrengésektől nem fenyegetett tájat kerestek. A Kárpátok túlsó
oldalán ugyanis gyakran megmozdult a föld és ekkor a falvak lakói elhagyták Saka-
Szkítiát. A nemzetiségi sámánok Kövezsdre emlékezve mindig Dunna asszony folyama
és a Tisza által határolt területre telepítették a földrengés sújtotta területről érkezőket.
De mert a szarmata lovasság a Csörsz árok-rendszer védelmi vonalának őrzője is volt,
Csörsz vonalának védelmét mindig ennek a négy települési csoportnak az ifjúsága adta.
Ezt a vonalat a rómaiak nem lépték át soha. A Pozsony nemzetséget illető
Pozsonykeszitől Dunakesziig az úzok és kabarok; Dunakeszitől Tiszakesziig a saka-
szkíták; Tiszakeszitől Maroskesziig a saka-szamonták vették át a kiképzések irányítását.
E vidékek ifjúsága adta mindig a Csörsz-vonal védelmét. A hallgatag megállapodást
csak Trajánus császár szegte meg, amikor dalmát előőrsökkel Kevekeszitől
Maroskesziig elfoglalta a Csörsz árokrendszert. Rómaiakat itt nem állomásoztatott, csak
segélycsapatokat. De Aranyrögös Ilona országát teljesen kifosztotta. Ettől kezdve a
Csörsz árokrendszer és Róma védelmi vonala között a senki földjén állandó
csatározások folytak és egy-egy sóhajtásnyira sem szünetelt a küzdelem. Attól kezdve,
hogy Ilona országát elfoglalta Upor és Ruga, újabbnál újabb támadások indultak a
Csörsz-vonalról. De amikor Buda és Atilla megérkezett, az Encs folyóig terjesztették ki a
hun birodalmat, illetve annak határait. Ezután a Csörsz vonalán folyt a lovasság és a
tárkánycsapatok kiképzése, de I. Ilona óta nem támadó jelleggel. A saka-szarmatákat is
a Csörsz vonalára telepítette. Az Asóka birodalmából jött tudóscsoport sok érdekes
dolgot mesélt el Debrecen tárkány-fejedelemnek. Harapi király utódainak tudósai a
nagy áradások miatt indultak útnak saka-szarmata vezéreikkel. A világ kezdetéről nem
Róma elképzelése szerint beszéltek. Bizáncban a Nazír születése előtti 5509. év
szeptemberének első napjára tették a világ teremtését. A zsidó talmudisták viszont csak
a Nazír születése előtti 3751. év október havának 7. Napját jelölték meg a teremtés
napjának. Az uruki keresztények viszont figyelembe véve a csillagjósoknak
megállapításait, 4.320.000 évről tudtak.

A názáreti Jézus is azt tanította nekik: “Isten a nagy Mindenséget a Végtelenben


teremtette”. Az urukiak tudtak arról is, hogy a több millió évre visszanyúló időpontot a
Kaltes asszony bolygójáról jöttek határozták meg. Kaltes asszony birodalmában a “nagy
év”-et 12.000 isteni évnek nevezték. Az utóbbi isten-évek alatt több látogatást tettek Joli-
Tórem földjén. Az új időszámítás szerinti 13.500. tűzszerzési évben Kaltes aszszony
szekere elromlott és utasai nem tudtak visszamenni Kaltes asszony földjére. Itt
maradtak. Gyermekeik már az ataiszi ifjakkal léptek házasságra. Ezekből a
házasságokból egyre okosabb gyermekek születtek. A Kaltes asszony birodalmából
hozott kis csodaszerkezeteikkel megállapították, hogy az ő Birodalmuk kétvérűsége és az
ataiszi birodalom kétvérűsége a keveredés folytán négyvérűséggé vált. A medve
anyjának szájából ellopott égi tüzet elkezdték sok mindenfélére használni. A tűz
felhasználása a földművelésben, az állattenyésztésben és az étkezésben olyan nagy
változásokat hozott, hogy részben ez vezetett az emberevés megszüntetésére is. Az
Anyahita-Arvisura-hívők csoportja idők multával annyira átalakította az immár
négyvérűvé vált ataiszi embereket, hogy minden tekintetben okosabbak voltak a jégár
elől menekülteknél. Könnyű nád-, majd facsónakokon elkezdtek más településeket is
felkeresni, bárhová kerültek az istenes papjaik útján mindig kapcsolatban maradtak
régi birodalmukkal. I. Ilonát erősen érdekelte, milyen hangyaboly kavartak fel Dengezik
és Ellák hunjai. A nyugati kereszténység azt hirdette, hogy Atilla fiait a görög
gyarmatosító harcosok agyonverték. Ilona ezt lehetetlennek tartotta, mert Atilla esetéből
kifolyólag hun birodalmi vezető embernek orgyilkos többé nem férhetett közelébe. A
megbízható hírek szerint a hun birodalom az Öregek tanácsára dél felé vette a hódítás
irányát. Erről Aladár, majd Ambenik, I. Csaba és Dunna asszony, vagy most már I.
Ilona természetesen tudott. A gótok nem akartak Dengezikkel az Asóka és Harapi-féle
birodalomba menni, hanem Teodomir vezetésével Pannonföldre jöttek. Itt azonban a
fekete-hunok folyton háborgatták őket. A gótok erre betörtek az úzok és a kabarok
földjére, de innen a Csörsz-vonal lovassága visszavetette őket. Teodomir ezért
visszavonult a dunántúli vidékekre. Ekkor Babaj jász fejedelem lecsapott rá. 469-ben
újabb gót csoportok érkeztek. Harcba keveredtek a jászokkal. A csatában Teodomir
elesett. A fia bosszút forralt Babaj ellen. Nagy Teodorik betört a Csörsz vonalra. A
Szöged környékét védő Babaj riasztotta a II. széki-hun töményt.

Babaj az előcsatározásokban hősi halált halt, Szöged töményvezér és I. Csaba lovasai


kiüldözték az országból a gótokat. I. Ilona legszívesebben a Fehér-tó mellett
tartózkodott. De amikor Gerőc atya látogatását várta, mindig Budavárra lovagolt.
Rendszerint ott intézte országlásának fontosabb dolgait. Belevitte a köztudatba, hogy
országa az első keresztényeknek, vagyis az uruki keresztényeknek vallását követi. Így
aztán Nyugat felől nem érték támadások. Egyházát Bizánc, mint Erek-i püspökséget
tartotta nyilván, de ettől függetlenül is állandó kapcsolatban állott a keleti keresztény
egyházakkal. De Bizáncban és Rómában is kevesen tudták, hogy mennyi támadás érte az
uruki egyházat folyton támadó fekete-fejűek részéről.

Uruk népe 226-ban a pártus Garé-istenhívőkkel volt kénytelen fölvenni a harcot.


Ekkor lett uruki keresztény Béla, aki 245-től a magyar törzsszövetség fejedelme volt.
250-ben elfoglalta Káma trónját, sokakat megkereszteltetett. Az uralmon lévő Mirina-
Gilgames-ház teljes egészében érdeknélküli keresztény lett. A perzsák 266-ban
elfoglalták Urukot és Káld király gazdag híveit Evilátba hurcolták. Az uruki püspök
templomának ajtajában halt hősi halált. Mani öspöröst családjával együtt perzsa hitre
akarták téríteni. Hat nős fia ujgur földre vándorolt. A legkisebbik, aki az
almafavirágzás idejére eső Mani-napon született, az Él-istent hivők táborában felvette a
Nazír-szerzetesek darócruháját, és hihetetlen nélkülözések közt az érdeknélküli
szeretetet kezdte hirdetni. Tanításának óriási tábora lett. Vándorlásai közben eljutott
Biku ujgur kán országába is. Ott az egész lakosság áttért a Mani által megreformált
Mani-hitre. Ujgurföldön ez államvallássá lett. Maninak a kezdeményezésére olyan
kolostorokat építettek, amelyekben a népet a földművelésre, a korszerű állattenyésztésre
és fejlett iparra tanították. Ezekben a külön férfi és külön női kolostorokban együtt
nevelkedtek a szegények és az előkelők gyermekei. A gazdag berendezésű és jó
képzettséget adó kolostorokat főként a magyar törzsszövetség lányai keresték fel. A
bolgár-magyar szövetségben előkelő helyet elfoglaló Gyula Duló két lánya Irgiza és
Maturi is itt nevelkedett. Ők a Magyar-Hunyor ikerpárnak lettek a feleségei. Erre a
magyariak és a magyarok lányai mind Turfánba mentek tanulni. Itt nőtt fel 462-510
között az a 24 Bolári leány, akiknek II. Csaba az igyekezet olyan sokra becsülte. Ez az
okos leánysereg 496-524 közt meg tudta értetni a hun vezetők fiaival, hogy nem érdemes
elpusztulni a déli hódító háborúkban, viszont ott a népet a beolvadás veszélye fenyegeti.
I. Ilona másik lánya, Mária igen vallásos volt. A bolgár fejedelem fiához ment nőül.
Kísérő lovasai hírszerzéssel is foglalkoztak. Előkelő bolgár körökbe házasodtak be és
részt vettek Mária egyetlen fiának és két leányának az oktatásában is. I. Ilona bulgáriai
és bizánci útját diplomácia úton gondosan előkészítették. Ezeken a vendégjárásokon a
besenyők gondoskodtak az utazás biztonságáról. Ezeken a látogatásokon Ilona
fejedelemasszony a rokon uralkodók udvarában bemutatta a törzsszövetség 20 éves
nyugodt, békés munkájának gyümölcseit, közöttük elsősorban Kolozsvár minden
valamire való ötvösmunkáját. Torda és Bende otthon maradt, nehogy a birodalmat
valami meglepetés érje, Győr és Szerén vára között ugyanis akármikor adódhattak
meglepetések. Budától az Úz völgyi részekig azonban a békét semmi sem zavarta.

Érd vezér, aki uruki keresztény volt, Nyugat felől biztosította a békét. Mivel I.
Ilona a bizánci útra magával vitte az uruki keresztény Érd vezért is, Pusztaszeren és
Kolozsváron Bende átvette a kiskirály szerepét. Közben Torda Budavártól Muravárig
hadjáratot vezetett a csellengők és menekültek miatt. A német és szláv csoportok
ugyanis - korábbi szokásuk szerint — ekkor is be-betörtek erre a területre, melynek
nagyobb részén kereszténnyé lett pannon leszármazottak éltek, hun törzsszövetségi
maradványokkal együtt. Sokat panaszkodtak vetéseik, otthonaik feldúlása miatt. Amíg
I. Ilona udvarával a déli uralkodó-házakat látogatta, Szerém vára és Eszék vára állandó
készültségben állott. Ebben az évben a kaza-hunok és avarok részéről nem várhattak
rokonlátogatást, mert ezek a legelőterületek miatt napirenden lévő nézeteltérésekkel és
összeütközésekkel voltak elfoglalva. A hadjáratot Torda a besenyők által Szirmavárnak,
az úzok által Szerémvárnak nevezett erősség mellett fejezte be. Bende második fia Bőse
Ardarik legkisebb leányának a kezét ekkor kérte meg. A mátkaság idején itt is
nyugalom volt, Bende a széki-hunokat rendelte be Kolozsvárra, palotaőrségre. Ekkor
kezdték a széki-hunokat székhelyi huonnak nevezni. Ez eleinte olyan kötekedő névnek
számított, de később mindenki megszokta. Ilona elrendelte, hogy ezekbe a székely
rajokba ne csak kovács és nyerges legyen beosztva, hanem szűcs, varga és kerékgyártó
is. Így a parszi tízes hadrend, tizenkettes létszámú harcos rajoknak adott helyt, a
tizedeseknek pedig minden esetben tárkányképzésben kellett részt venniük. Lényegében
azonban a tizedes lovasrend mégis megmaradt, mert két személy mindig a raj
szekerének biztosításával, a tartalék lovakkal és a hadizsákmánnyal, vagy a
tartalékélelmezéssel volt elfoglalva. Az Ilona parancsára átszervezett ezredeket Torda
ifjú fejedelem ezerötszázas ezredekké alakította át úgy, hogy mindegyikhez egy-egy
század rimalány is tartozott. Budavár és Szöged térségében azonban megmaradtak az
ősi tizedek. Feladatuk az őrség és a hadiutak ellenőrzése volt. I. Ilona 535-ben halt meg.
Egy járványos betegség elől későn menekült az Erdőelvi rész hegyéi közé. A vészes kór
az öregebbeket ekkor erősen megtizedelte.

Nagy gyászpompával Gyilyóváron temették el. Ilona születésének és halálának napján,


az aratási hálanap után minden évben gyásznapot tartottak. Torda az úz kőfaragókkal
és kabar ácsokkal várat építtetett tiszteletére. Bende Balog Bolárinak egyik lányát,
Bolári Virágot vette feleségül. Bolári Virág kitartott őseinek égi-birodalmi hite mellett,
fiainak sámánkiképzést adott és 18 éves korukban kötelező rokonlátogatásra is elkísérte
őket Urál-Budára. Bende mindig Kolozsváron lakott és egyik legfontosabb feladatának
tekintette, hogy Kelettel tartsa a kapcsolatot Torda viszont, édesanyja után fölvette az
uruki keresztény hitet és Rómában is járt. Ott Gerőc atya keresztelte meg és a Szentatya
közelében papnak nevelkedett. Ez a nyugati irányú alkalmazkodás az egyházi vezetőket
arra a belátásra késztette, hogy nem volna helyes Pannon föld és Budavára ellen
erőszakos térítési eszközökkel fellépni. Szöged térségét és a II. széki-hun térség katonai
állományát ebben a helyzetben csökkenteni lehetett. Csak az őrségek maradtak fenn,
természetesen továbbra is használva az őrségeknél kötelező, szokásos fény- és
hangjelzéseket. Szöged környékén mindig tartózkodott egy-egy beavatott, aki a
Nyugattal való kapcsolatokat ápolta. Torda egy Encs-vidéki határőr bán keresztény
leányát, Iboskát vette feleségül. Iboska bajor anyától született, aki rokonságban állott a
bajor herceggel. Tordáék a telet mindig Szöged térségében, a Fehér-tó mellett töltötték,
rendszerint vadászással. Sok gyermekben találták örömüket. I. Ilona halála után az
Öregek Tanácsa úgy döntött, hogy az erők egyensúlya érdekében Torda legyen a
fejedelem, mert ő a gyermekei házassága révén a nyugati keresztény világhoz tartozik.
Ebben az időben halt meg Doma fősámán is. Utána Szamost tették meg fősámánnak, a
Beride fiát. Szamos édesanyjának, Balog-Bolári Virágnak a révén rokonságban állott a
hun törzsszövetség valamennyi törzsével, s így szükség esetén számíthattak azok
segítségére is. Mivel Torda és gyermekei vezető szerepet töltöttek be a határmenti
bánságokban, a szögedi nyári palota és a kolozsvári keleti irányzat kellő egyensúlyba
került egymással. Tordának 538-ban bekövetkezett halálakor ez az egyensúly egy kissé
megingott, ezért Szamos öccse, Bőse, amikor felesége, Ardarik leánya az ötödik gyermek
szülésébe belehalt, szintén Nyugatról nősült és a nyugati nyomás ellensúlyozása végett az
Ibos mellé költözött, mint kiskirály. Szamos erélyes, jó uralkodó volt. 538-tól 566-ig volt
hatalmon. Ekkor súlyosan megbetegedett és a hatalmat fiára, Csát fősámánra ruházta.
A németek és szlovákok Szamos halála után újabb betörésekkel kísérleteztek. Csáték
tehát Kolozsváron át az újonnan alakult avar törzsszövetséghez fordultak, hogy
vonuljanak be Pannonföldre.
AZ AVAR BIRODALOM KIALAKULÁSA

Amikor a Jász-síkságon Deédes-Aranyasszony utódainak a kezébe került a hatalom, a


Sárga-folyó völgyében, Ordoszban férjének, Jákónak a halála után az ogúz Ujgur lett a
szellemi vezető. Nem tudta megbocsátani Ordosz aranyainak az elvitelét. Emiatt még új
rovást is szerkesztett. Ujgur, Farkas, Tolna, Karcsu, Ujgurbáj és Igal már ezekkel az új
jelekkel rótta az Arvisurákat. Farkas agg korában megint más rovást szerkesztett a
mongolok számára. Farkas Ujgur veje volt; Tolna pedig Ujgur unokája. Utána a mongol
Karcsu vette át a fősámáni méltóságot, de kapzsisága miatt a moncsuk törzsbeliek
megölték. Ujgur-Báj ükunokája volt Ujgurnak. A Báj nevet akkor vette fel, amikor
feleségül vett egy Báj nevű dúsgazdag avar fejedelmi leányt. A bugáti sámánképzésen
ismerte meg. Ujgur-Bájnak 12 fiúgyermeke volt. A két legidősebb Szekeszárd és
Szelegárd; utánuk következett Igal és Báta. Báta az Altáj-Budai sámánképzésen elnyerte
az Oguz-Bát nevet. Az idősebb fiúk az ordoszi sámánképzésen kívül még a bugáti
sámánképzésen is részt kívántak venni. Apjuk ebbe beleegyezett, de sejtette, hogy fiai
majd ott fognak megházasodni és többé nem térnek vissza. Báta kiváló kőfaragó volt.
Könnyen elvégezte az Altáj-Budai mongol sámániskolát, majd bátyjainak nősülésekor ő
is Bugátba ment.

Szelegárd egy nyenyec lányt vett feleségül, a legelső rimalányt, Tajmirt. Ujgur-
Báj csak arra kérte fiait Szelegárdék menyegzőjén: tegyenek meg mindent, hogy
megszűnjék a széthúzás Bugát-Tyumen és Budavár között. Szekeszárd elnyerte az
avarok fősámán fejedelmének méltóságát. Baján avar fővezér húgát, Keszökét vette
feleségül. Igal és Ujgur-Báj csak azt kérte tőlük: teremtsék meg a békét a bugátiak és a
budaváriak között. Rokonlátogatások meg is teremtették a békét. A testvéri kézfogásra
Baranya tárkányfejedelemsége alatt került sor Ogúz-Bát látogatása alkalmával. Ez után
Baján, az avarok fővezér-fejedelme és Szekeszárd bugáti fősámán-fejedelem 9 törzzsel
elindultak Pannon-föld felöl. Ujgur és Sumér-Madaj Arvisurákat vittek magukkal
Bugátból. Ezek táplálták bennük azt az eszmét, hogy fel kell támasztani Buda és Atilla
birodalmát. Csát, a budavári sámánfejedelem a Jász-síkságon várta Bajánt, az avarok
felvonulását szervező Baranya tárkány-fejedelem társaságában. Az újonnan jöttek
letelepedésének megbeszélése után Csát nyári pihenőre ment Csát-várába. Nemsokára
megjelent Baján is és feleségül kérte Csát leányát, Szamos fejedelem unokáját, második
Ilonát. Ilona, a Jász-síkság fejedelme, apját gyorsan megelőzve így válaszolt: Csak ehhez
megyek feleségül, aki aranyhajóval jön értem. Ha így nem jön senki, akkor első Ilona
példájára magam fogok uralkodni a rimalányok élén a Jász-síkságon. Baján nem ijedt
meg ettől a kikötéstől. A vele érkezett 9 törzs ifjúságával árkot ásott. Baranya tárkány-
fejedelem utasítása szerint az avar kézművesek egy aranyos sárkányos hajót készítettek,
s egy nap Baján az aranyos hajón megérkezett Csát várába. Ilona -uralkodásának
második évében- örömmel hozzáment Baján fővezér-fejedelemhez, s ezzel megvetették
az alapját annak a tervbe vett Új Égi birodalomnak, melyet az avarok vezetésével
akartak Hun-szövetségi birodalommá fejleszteni. Esküvőjüket Budavárban tartották a
hunok időszámításának 4608. esztendejében (568). De a kézfogót a Dunna-Ordoszban
felállított aranyhajón, a meleg vízi források kikötőjében tartották. T.i. Dunna-Ordosz
volt az úzok kegyhelye, s így a kézfogó nem érintette Budavár kegyhelyének kaza-hun
jellegét. Bajánnak az első házasságából már volt egy kisfia, Győr. A gyermek anyja,
Bajalán, a Balog-Bolári fősámán leánya volt. Fia születésébe halt bele. A gyermeket
Baján húgai: Keszőke, majd Telena nevelte; Keszőke halála után pedig Sikonda vette
gondozásába. Ilona aztán magáénak fogadta, és Csát fősámán kiváló tömény-vezérré
képeztette ki. A legerősebb kurgánt neki építették Győr kegyhelyen. Baján és Ilona
házasságából 6 fiú és 4 leány született. Közülük hárman Bécs, Pécs és Décs születésüktől
kezdve avar tömény-tulajdonosok voltak. Bécs ifjúsági vezér több nyelven beszélt, és
előbb a nyugati kereskedelmet, majd a kalandozásokat irányította, Pécs, akit a
tudományok és művészetek Tóremjének nevére, meg Bizánc hitére kereszteltek, a Kelet-
Római császársággal tartott kapcsolatokat és a békességre törekedett. Décs,
gyermekkorában a széki hunok Deésikéje, a hun törzsszövetség többi 15 törzsével arról
tárgyalt, hogy lehetne felépíteni az új Égi birodalmat. A 15 törzs mind képviseltette is
magát az i.u. 600-ban Pécs-Tórem városában tartott össz-szövetségi Nagy-Szalán. Az itt
történteket minden egyes törzs megörökítette magának saját rovásában.

KAZÁRIA 650-ben Kazária megszüntette 650-ben a magyari-bolgár függetlenséget és a


Magyar - törzsi szövetséget, a Béla törzs Bakátban való állomásoztatása mellett
Megyarka vonalában helyezte el az arabok elleni határvédelemben. Csupán a Nyék törzs
maradt meg az Avar-birodalom hátrahagyott bástyájaként. A kazárok ebben az időben
teljes erejükkel a kereskedelemre vetették magukat. Adó, vám és révpénzekből óriási
vagyonra tettek szert. Fővárosukat Alkazárba helyezték át. Bakátot a türkök és
besenyők veszélyeztették. Sarkel néven a görögökkel közösen felépítették Al-Bélát a
Magyar Törzs-szövetség ingadozása ellen.

SZEKESZÁRD OGÚZAI PANNÓNIÁBAN

Szekeszárd, amikor a bugáti vetélkedőn elnyerte az avar fősámán-fejedelmi méltóságot,


egy tömény ogúz harcossal az avarokhoz csatlakozott, s feleségül vette Baján avar
fejedelem húgát, Keszőkét. Öccse, Szelegárd a feleségével, Tajmírral Aladár utódainak a
birodalmába, költözött a kaza-hunokhoz. Szekeszárd nem sokáig örülhetett a
házaséletnek: felesége, Keszőke hirtelen meghalt. Később, hogy ne éljen egyedül, az ogúz
fiatalság élén elment háztűznézőbe a Jász-síkságra, és feleségül vette Pécs és Torockó
kései unokájának, Aravár töményvezérnek a leányát, Sikondát. Vele tért vissza Altájba,
de Sikonda sehogy se tudta megszokni az altáji életet, és ezt nem is titkolta.
Visszavágyott a Mecsek aljára. Addig-addig mondogatta, míg végre Baján is ráállt:
menjenek a Jász-síkságra. Baján első felesége, Bajalán már sok évvel azelőtt meghalt, és
árván maradt kisfiát, Győrt Sikonda nevelte a saját kislányával, Bátikával együtt. Győr
10 éves, Bátika öt éves volt, amikor Szekeszárd Pannóniába érkezve Aravár birtokába
lépett s átvette a tümény-vezérséget. Ennek előzménye az Öregek tanácsa előtt a Jász-
síkságon kötött egyezség volt. E szerint az új Égí birodalom fősámán-fejedelme Csát lett;
mivel pedig, Aravár már évek óta nem tudott lóra ülni, az ő vezérségét Baján vette át, s
ezzel egyenlő súlyú lett a két fejedelmi méltóság. Szekeszárd, amikor beiktatták az avar
fősámán-fejedelemségbe, ogúz fősámáni tisztségét átadta Ogúz-Bátnak, s Baján
parancsára elkezdte kutatni Atilla sírhelyét. A széki-hun harcosok azonban hamarosan
véget vetettek ennek a kincskeresésnek; Szekeszárdot megverték, harcosainak nagy
részét pedig megölték. Szekeszárd maga is sebesülten érkezett vissza Pécsre ebből a
kalandból és Pécset többé el sem hagyhatta. Szelegárd, -Szekeszárd öccse- az Öregek
tanácsának hozzájárulásával felvette az Ogúz-Bát nevet, és hogy az utánpótlást
biztosítsa, azonnal megkezdte az ogúz sámánok képzését. A kisebb ogúz telepek 1-1
harcost, a nagyobbak 2-2 ifjút, az ogúz székek még 1-1 rimalányt is, a daragúz telepek 6
ifjút, és a palúz közösségek is hármat küldtek erre a képzésre.
Tehát: Durzs, Kurd, Gyönk, Pake, Úzd 1-1 harcost, azaz 5 főt Bonyhád, Batta, Kesző,
Tolna, Vajta 2-2 harcost, azaz 10 főt Bátaszék, Bogyiszló, Tengelic, Szekszárd és
Nagykonda (ogúz székek) 2-2 harcost, azaz 10 főt azon felül még 1-1 rimalányt is 5 főt az
ogúz telepek 6 főt ogúz közösségek 3 főt összesen 30 ogúz és 9 Jász-síksági úz fiatalt
küldtek. Ezen a sámánképzésen még az agg Csát fősámán is tanított, de látása már
annyira gyenge volt, hogy csak emlékezetből idézte a tudnivalókat. — Az Atilla halála
utáni békés korszak eseményeit tanította. Ebben az időben az új Égi birodalomban
három helyen folyt a sámánképzés. A Kolozsváron tanulókat táltosoknak nevezték, a
budaváriakat sámánoknak, a Baktiváron képzetteket pedig (a fiatal ogúz sámánokra
alkalmazott néven) bátoknak. A bátok neveltjei az ujgur-rovást használták. Baján
fejedelem belső szolgálatára 24 bátot, 10 rovóbátot és 5 rimalányt képeztek ki az első
menetben. Rendezték helységneveiket is. A palócos Baktivár neve Bátivár, Szekeszárd új
neve Szekszárd, Ózd pedig régiesebb hangzással Úzd lett. Úzd ettől kezdve az ogúzok
bátjainak kegyhelye, Báti vára pedig az ogúz-tümény székhelye lett. Baján és Baranya
tárkány-fejedelem céljaira a bátokat várrendszer-építésre képezték ki. Csát, az Égi
birodalom fősámánja kezében tartotta mindhárom irányzatú sámánképzést, de kora
miatt már szükség volt helyettesre is. Ezt a feladatot — Baján elveinek érvényesítésével
— Ogúz-Bát látta el. A 9 avar kurgánt olyan hatalmas várrendszerré építették ki a
bátok, hogy 1 tümény lovasság is elfért bennük. Kővetőkkel is el voltak látva,
bevehetetlennek tartották őket, a vezéri szállások módosított köznépies székely rovással
leveleztek; a tárkány- és papi fejedelmek, pedig a régi sámán-rovást használták, Agaba
jeleivel. A kurgánokban működő bátok ujgur jelekkel váltottak üzenetet. Ogúz-Bát
bátjai 24 határvédő kurgánt is építettek. Ezekben Ogúz-Bát a hun törzsszövetségi
harcosokon kívül más-ajkú népek harcosait is alkalmazta. Az elhalt bátok helyére tíz új
rovóbátot állított be. A 4610. Évben (Kr.u. 570) újabb sámánképzést rendeltek el.

Ekkor lovagolt be Szekszárdra Ogúz-Bátnak a babyloni kalandozásból érkező 3


öccse, menekült előkelőségekkel. Kora tavasszal Szekeszárd belehalt az Atilla-kegyhely
mellett szerzett sebesülésébe. Sikonda kezét ketten is kérték, az özvegy Baranya
tárkány-fejedelem és Ogúz-Bát. A bátképzésen Ujgur-bájnak három legfiatalabb fia vett
részt: Kurd-bát az ész, Gandás-bát az ügyesség, és Sumér-Bát az alkotás bátja lett.
Baján örömmel egyezett bele Ogúz-Bát és Sikonda házasságába, azzal a meggyőződéssel,
hogy a második avar tümény-vezérség jó kézbe kerül. A birodalomban mindig nagyon
fontosnak tartották a bátképzést. Nyáron Úzdon folyt az oktatás, ezt bölénytorral
fejezték be. Télen Bátivárban az ujgur Arvisurákat tanulmányozták, az oktatás után itt
úz-daragúz, medvetort tartottak. Mivel a Bát-féle irányzatot sem a budavári, sem a
kolozsvári képzés nem nézte jó szemmel, ugyanis attól tartottak, hogy a hatalom avar
kézre kerül, rokonlátogatások alkalmával titkon segítséget kértek Ural-Budától. Baján
magasabb képzettségű bátjai azonban egy-egy báttal ott voltak mind a Bátivári, mind a
kolozsvári képzésen. Ezek a rimalányokkal kötött házasságuk révén tudomást szereztek
a táltosok és sámánok céljáról. Baján erre határőri tümény-központjának, Felső-őrsnek
a segítségét vette igénybe: Gángol vezetésével 3 rovóbátot küldött Rómába, keresztény
káplánok kíséretében, hogy az Örökvárosban tegyenek magukévá mindenféle
magasabbrendű tudományt. Amikor Baranya, tárkány-fejedelem erről tudomást
szerzett, lemondott tisztségéről, de lemondását Baján nem fogadta el, hanem megbízta
egy bizánci tájékozódó út megszervezésével. Baranya tárkány-fejedelmi székét
áthelyezte Eszék városába, ahol abban az időben sok görög kereskedő élt, a
magyariakkal vegyes házasságban. Ezek fiainak a bevonásával indított új
tárkányképzést. Ehhez a tárkányképzéshez sok előkelő gazdag ifjú csatlakozott Gandás-
Bát rokonságából is. Ez annak a következménye volt, hogy Baranya sértődöttségében
egy dúsgazdag madaji özvegyet vett feleségül, aki görögül is beszélt. Amikor Baranya
tárkány-fejedelmi tisztségét átvette Gángol-tümény-vezér Baranya keresztény papok
kíséretében elindult Bizáncba. Innen a görög papok állandóan hozták a rovóbátok
üzeneteit. A bátok, ujgur rovással küldték a jelentéséket Baján fejedelemnek. Közben
folyt a 2-2 éves bátképzés, a 4615. medvetoros évben (Kr.u. 575) azonban egy 3 éves
bátképzés is elkezdődött. Ezen a görög nyelvben is tökéletesítették az eszesebb
bátifjakat. A bátok szervezete azonban Ogúz-Bát javaslatára egyszerűen csak bátnak
nevezett minden kiképzett bátot, hogy a kívülállók ne ismerjék a szerepét senkinek se.
Ez az előrelátás indokolt volt: a nagyképzettségű főbátot a Buda-vári sámánképzés egyik
tagjával megmérgeztették. Ezidőtájt született Bátivárban Győr ifjú fejedelem és Bátika
első fia, akinek Oguz-Bát — a lélékvándorlás és a nevek tőrvényének összefüggésére
való tekintettel — a Bát nevet adta, már csak azért is, mert a gyermek születésénél fogva
ogúz főbátnak számított. Éppen akkor fejezte be Gyönk Bát az ogúz kurgánnak Gyönk
kegyhelyén való építését. Baján kérésére vállalta az újszülött testőrségét. Az ifjú főbátot
megkülönböztetésül Avar-Bátnak nevezték.

Az Öregek tanácsában szavazati joggal Gyönk-Bát képviselte. (A 275. Arvisurából.) Az


előbbiekben ismertetett Arvisurát palúz (palóc) nyelven, sámán rovással az a Pósa vitéz
rótta így le, aki, mint rovósámán, a Pósa-Bátka nevet vette fel. Jákó halála után
lemásolta az ujgur rovással vésett Arvisurák emléklapjait, és jutalmul egy palúz
községet kapott Csáttól. Ezt a települést a mai napig Bátkának hívják. —A bátok
történetéről ezt mondják még az Arvisurák: Ordoszban Kr.u. 435-ben Ujgur lett a
fősámán. Besenyő lányt vett feleségül. Utána 462-ben a veje, Farkas vette át a
fősámánságot majd Kr.u. 476-ban Ujgur unokája Tolna örökölte nagyapja tisztségét.
504-ben a mongol származású Karcsu lett a fősámán; tőle Ujgur dédunokája, a sok
nyelven beszélő Ujgur-Báj fősámán vette át a fejedelmi méltóságot. Ujgur-Báj a bugáti
sámán képzésen ismerkedett meg későbbi feleségével, egy Báj nevű, nagyon gazdag avar
fejedelmi lánnyal. Ezért lett a neve Ujgur-Báj. Amikor Ujgur-Báj fősámán 12 fia közül
Ordoszból elengedte a bugáti sámánképzésre Szekszárdot és Szelegárdot, sejtette, hogy
azok soha nem térnek vissza Ordoszba; ezért beleegyezett abba is, hogy fiai az ordoszi és
a tübeti előképzés után a bugáti rimalányok közül válasszanak maguknak feleséget.
Parancsa ez volt: “Szüntessétek meg Tyumen és Bugát között az ellentéteket!
Egységesítsétek Bugát és Budavár sámánképzését!” Egy másik palóc sámánifjú, Boza a
Bátivári sámánképzésen szerencsétlenül járt, nyomorék lett a lábaira, Bátivárban aztán
a neve mellé felvette a Györke nevet is. Ugyanis Gyönk testvérét, Györke rimalányt vette
feleségül, s kettesben Boza-Györke rovósámán név alatt Ujgur írással lemásolták az
összes Arvisurákat. A Bát- törvény szerint Bátivárban ez lett a sámánképzés alapja.
Györke, mint ogúz rovóbát Úzd kegyhelyen székelt; de azokat a (bölénytiszteletet
kifejező) Arvisura-lapokat, melyeket ő rótt, a mindenkori főbát elé terjesztette. Közben
persze mindig felkereste a Bátivárban székelő férjét, Boza-Györke rovóbátot is. A bátok
legfontosabb feladata az volt, hogy békességet, szeretetet hirdessenek, de amellett
mindent megtegyenek az Avar birodalomban egyesült törzsek védelmére is. Ezért
birodalmuk határain idegen ajkú ifjú harcosokból keresztény papokat képeztettek ki,
hogy kapcsolataik így szorosabbak lehessenek keresztény világ országaival. Mivel a
Marosvárról kiinduló kalandozások során Légárd és Lővele a (sámán nevén Övele-Bát)
meghalt, Ogúz-Bátnak Boza- Györke lett a legkedvesebb segítsége. De ez a helyzet
megváltozott, amikor három öccse, Kurd, Gandás és Sumér-Bát előkerült a madaji
kalandozásból. Ekkor már velük szőtte tovább a terveket, hogyan lehetne Baján vezető-
fejedelem helyzetét a legjobban megerősíteni az új Égi birodalomban.

Amikor Ogúz-Bát, mint Sikonda férje átvette a 2. avar-tümény vezérségét, Pécs-


Tórem városát szervezték szellemi központtá. Pécset aztán gazdag madaj előkelőségei is
szépen felvirágoztatták. A harmadik palúz (palóc) ifjú, a. Bátképzésének befejezte után
rokonlátogatás címén ogúz harcosokkal Ordoszba lovagolt, a leghíresebb nyílhegy-
kovács, Rozsnyó vitéz volt. Ott akkor ért véget a sámánképzés. Annak végeztével Ujgur-
Báj úgy rendelkezett, hogy harmadik és negyedik fia: Igal és Báta Ordosz jövője
érdekében, a békesség kedvéért vegye fel a sárga hitet is. Ujgur-Bájnak ez a két fia még
az 5-éves sámánképzés előtt elindult az Atis-folyó és Altáj-Bugát érintésével Gandás régi
birodalmába, hogy hozzájussanak anyai örökségükhöz. Távollétük alatt apjuk, az
özvegy Ujgur-Báj fősámán teljesen a besenyők befolyása alá került. Másodszor Gyula
besenyő tenyő (=fejedelem) leányát vette feleségül. Tőle még 8 fia született összesen tehát
12 fia volt. Mire kisebb fiai is felcseperedtek, a kinajok mind több erőszakos
cselekedetre ragadtatták magukat Ordosz ellen. Ezért a besenyők kénytelenek voltak
Gyula tenyő vezetésével az Etil-folyó felé venni útjukat. A kinajok hátba támadták az
elvonulókat. Erre az agg Ujgur-Báj a besenyők védelmére meghordoztatta a véres
kardot. Győztek de a fősámán hősi halált halt. Gyula tehát ekkor magával vitte mind a 8
unokáját. Ezek akkor már mind házasok voltak, kalandozásaikkal sok kincshez jutottak
és kincseiket a besenyő feleségek vagyona is növelte. Ujgur-Báj, még halála előtt Igal
nevű fiának adta át fősámáni tisztségét. Igalnak avar volt az anyja. Emiatt itt kevés híve
volt. Felesége, egy ogúz rimalány halála után egy kinaj főméltóság leányát vette
feleségül. Dörmögej nagyasszony szülei egy egész városrészt építettek Ordoszban,
Igaléknak. Ezt Igal eme újabb házasságából született első fia után Pató-nak nevezték.
Ebből a kinajok által lakott városrész-ből alakult ki a Patou nevű város. Amikor
Rozsnyó tárkány ideérkezett, Ordosz már Patou néven is szerepelt a Hangun-vidék
városai között. Rozsnyó Kr.u. 575-ben elindult hazafelé. Báta ordoszi kőfaragói és
ácslegényei közül 24-en csatlakoztak a rokonlátogatók csoportjához. De mire Rozsnyóék
az Atis-folyóhoz értek, már 120-an voltak. Baján parancsára az Úz völgye közelében
felépítették Barca várát; 20 kőfaragó munkájával pedig felépült Rozsnyó tárkány-
település.

Újjáépítették Ózd kegyhely közelében Vasvár kurgánvárát, a palúzok


vasbegyűjtő helyét is. Itt 10 nyílhegy-kovács és szegverő-széket létesítettek, Baján
seregének céljaira. Paluz-Rozsnyó városában 24 ogúz ács telepedett meg. Rozsnyó
sámán-főtárkány első fiának Pozsáló várát építették. Rozsnyót ekkor bát-tárkánnyá
nevezték ki. A Bátok tanácsa a Nagy-Szala alkalmából Szekszárdra rendelte Rozsnyó
tárkányt. Rozsnyó 66 ogúz kőfaragóból, ácsból és nyílhegy-kovácsból álló századával
kora tavasszal meg is jelent Bátivárban. A bátok fősámánjána kívánságára felépítették
Báta várát. Szekszárdon pedig egy nyílhegy-kovács és szegverő széket állítottak fel. Ezt a
települést csúfolkodva Szegszárdnak mondták. Gyula tenyő tüményéből lemaradt 8
besenyő szekeres. Ezek állandóan útban voltak a palóc Vasvár és Szekszárd között, hogy
vassal lássák el az ogúz-kurgán területét. Baján annyira megszerette és bizalmába
fogadta az értelmes és nagytudású Rozsnyót, hogy a Szalában is általa juttatta érvényre
akaratát Gyula besenyő tenyő békességben akart meghalni, ezért fiai rokonlátogatásra
idekísérték a Jász-síkságra. Baján aztán a Réka-féle békés besenyők tüményébe
telepítette le kíséretével együtt. Itt közös erővel felépítették Gyula várát (Kr.u. 571).
Ezután Gyula fiai visszamentek a nagy legelőkkel rendelkező Besenyő-földre. Ordosz
szabad levegője után nem akarták Baján uralma alá helyezni szabad népüket. De
amikor Rozsnyó onnan ide hazatért, az önként ajánlkozókból minden besenyő törzs
fuvarosokat állított Rozsnyó kíséretére. Ezek magukkal hozták nem csak a nevüket és
tudásukat, hanem családjukat is. Ilyen besenyő fuvarosok voltak: Értelmes, Surány,
Gyula, Kulpés, Kozáros, Talmat, Koponyás és Csopon gazdák. Budavárában Csát
fősámán Szirmát nevezte ki hadnagyukká. Csát halála után 590-ben az ifjú Bát lett a
fősámán. Őt Avar-Bát néven évekig nevelték erre a tisztségre. Közben Rozsnyó bát és
sámán, Baján elgondolásainak alapul vételével, minden eddigi tapasztalatának
felhasználásával kiépítette a 9 avar rendszerű kurgánt. Baján még 579-ben főtárkánnyá
nevezte ki. A Pécsről kivonult Baranya főtárkány városát, Eszéket. A daragúzok
székvárosát ekkor-tekintettel vízi útjára is-tárkány-fejedelmi székvárosává tette. Győr,
Baján és Pécs avar, Marosvár székely, Lugos bolgár, Budavár kaza-hun, Gyönk és
Vasvár úz, Diósgyőr kabar kurgán volt. Közöttük az úz Vasvár volt a legvédettebb.
Kr.u. 575-ben a Nagy-Szala az Arvisura-törvények alapján pusztaszeri Nagy-Süán
tartását rendelte el annak eldöntésére, hogy ki legyen az ifjúság vezére. Kora tavasszal
az ordoszi és a bugáti verseny győztesei: Verőce besenyő és Alpár magyari vitéz is
megérkezett, kísérettel. Szokás szerint aratás után kezdődtek a viadalok. A nézők között
Verőce besenyő tüményének védnökeként ott volt Gyulavárból az agg Gyula tenyő, de
szép számmal megjelentek Alpár magyari vitézei és Eszék tárkány-város magyari
tárkányai is. A Baján kurgán vitézei, a vezérek, a táltosok, Csát fősámán, és a Szala is
ott volt a figyelő dombon.Harmincezer lovas egész nap versenyt lovagolt. Mire a Nap
asszony nyugodni készült, már csak a győztesen kikerült legjobb 24 harcos versenye volt
hátra. Amikor pedig Baján kürtjele elhangzott, a Nagy-Süán 30000 lovasával
szegélyezett lovasnyomon megindult a nagy VIESAKA küzdelme. Minden törzs a saját
harcosát bíztatta. Négy ló az első futamban elbukott. Mire az ötödik fordulóra került
sor, már csak tizenöten száguldottak a lovasnyomon. Amikor a porfelhőből
előbukkantak az aranysisakos vitézek, legtöbben a turulsasos sisakú magyari vitézt
bíztatták. Ő utána három hárpia-sastollas lovas száguldott. De a kunok egymást
buktatták, így aztán Gyula tenyő legnagyobb örömére Verőce ért be másodiknak a
célba. Harmadik az avar származású aranykecskés Bakar lett. Elsőnek a magyariak
tümény-vezére, Alpár ért célba. Őt ünnepelte, dicsőítette az egész Pusztaszer.A fejedelmi
pár, Baján és Ilona aranykecskén lovagló turul-és hárpia-sasos jelvényt adott a
győztesnek. Neki pedig az arvisurák szerint jogában volt három elfogadható kívánságot
előterjeszteni. Alpár, az ifjúsági vezérré előléptetett tümény-vezér letelepedési engedélyt
kért a magyari tümény részére, szállásterületnek egynapi lovaglással bekeríthető
területet, végül megkérte Baján legkisebb húgának, Telenának a kezét. (Telenát Sikonda
és a bátok nevelték.) Az Öregek és a Vezérek tanácsa, valamint a Nagy-Szala mind a
három kívánságot teljesítette.

Másnap Alpárék egynapi lovaglással a Tisza mellé értek. Itt Alpár magyari
tümény lovastábort alapított Alpár elnevezéssel. Ez volt a magyariak egy tömegben való
első letelepedése a Jász-síkságon. Alpár vezér lett az ifjúság fejedelme, Telena pedig az
ifjú Aranyasszony. Díszes esküvőjük Pécsett, az avar szellemi élet központjában zajlott
le. II. Ilona fejedelemasszony sértődöttségében lemondott tisztségéről. Így aztán Alpár és
Telena nászajándékba megkapta szállásul a Baján-kurgánt. Ez igen közel esett Alpár
tüményszállásához. Mivel a besenyő Verőce is szállás-és kurgán-jogot kapott, Rozsnyó
tárkány-fejedelemnek hozzá kellett fognia a Dara folyó alatt a Verőce-kurgán
építéséhez. Bakar csupán kurgán-jogot nyert. Mint kurgánvezér, Dunna asszony
folyóján felfelé egy napi hajóút távolságra egy új avar kurgánt épített. Alpár kemény
katonai élethez szokott. Nem is késlekedett 8 határvédő tümény-székhely jövő életét
elrendezni. A Lajta-őrség parancsnoka és ifjúsági fővezére Alpár lett. Felsőőr
parancsnoka az ifjú Pölöske; a Szerémségé a pécsi születésű avar Barancsi. A Külső-
őrségeken Boroszló, Igló, Göröc, Bihács és Ráma igyekezett megszervezni a tümény
őrségét. Az ezek céljait szolgáló hosszadalmasabb kiképzés Bakar kezébe került az új
tümény-székhelyen. Alpár ezt a feladatot kizárolag hun törzsszövetségi harcosok
bevonásával igyekezett megvalósítani. Rozsnyó tárkány-fejedelem Kr.u. 579-ben
végigjárta az épülő új kurgán-székhelyeket, és a rokonlátogatóban a Jász-síkságon
tartózkodó besenyő ogúz-magyari ifjakat igyekezett rábírni, hogy vonuljanak be a
határvédő tüményekbe. De nem volt sok sikere. 580 tavaszán a győr-kurgáni Nagy-
Szalában Baján a szlávok kérésére azt javasolta:

Engedélyezzék a Pannonföldön átvonuló szlávoknak a külső kurgánokban való


megtelepedést. Alpár is, Telena is tiltakozott a szlávoknak Pannonföldön való átvonulása
ellen és nem tartották jónak öt, szlávokkal kevert tümény felállítását. Emiatt a Nagy-
Szalában valóságos forradalom tört ki. Az avar többség leszavazta Alpárékat, és Baján
megengedte a szlávok átvonulását, erős kísérettel. Ősszel, a félbe maradt Nagy-Szala
folytatásakor, újra vita tárgya lett a külső őrségek helyzete. Rozsnyó szerint az
átvonulás engedélyezése elhamarkodott cselekedet volt; a fiatalabb szlávok máris a
bizánci és a romai uralom alá menekülnek a határvédő szolgálat elől; nagy családjuk
azonban itt marad az avar Égi birodalom szélein és erre semmi szükség. Ez a tárgyalás
akkor volt, amikor a Győr első fiát illető új kurgán névadó ünnepét tartották. Az új
kurgánt Bakar építette. Baján ez alkalommal is azt javasolta, hogy engedélyezzék a
szlávok további átvonulását, a többség azonban leszavazta. Erre Baján agyvérzést
kapott. Hiába piócázták, estére meghalt.Az ősi törvények szerint a hatalmat Telena
férjének kellett átvennie. Mivel Baján Bécsben halt meg, az első avar tümény székhelyét
Bécsbe helyezték, Győr pedig az Égi birodalom székhelye lett. A második avar tümény
székhelye Pécs, a harmadiké Bécs (Deés) volt. Győrrel együtt egy határokon belüli, belső
háromszöget alkottak.

-oOo-

Avar-Bát és Boza-Györke fősámán, valamint Pozsáló rovóbát mogyoróhéjban így


örökítette meg a Nagy-Szala előtti kort: A Magasságos Ég a 4615. medvetoros év
bölénytorán magához szólította Ogúz-Bát rovósámánt. Ugyanebben a pillanatban
Győrnek és Bátikának kisfia született, a gyermek neve csak Bát lehetett. Én, Boza-
Györke, nyomorék voltomban örököltem a rovóbát és a rovósámán Tóremeknek oly
kedves foglalatoskodását, hogy két arvisura rovásában is munkálkodhatok. Mivel Ogúz-
Bát életében mindig csak a 9 törzsű avar új Égi birodalom érdekeit szolgálta, de Baján
fővezérsége mellett csak, Csát lehetett a fősámán, rajtam keresztül lehelte ki lelkét az
újszülöttbe. Nagyon a lelkemre kötötte, hogy hozzá hasonlóan őrködjek Avar-Báton és
Új birodalmunk egységén.Báj avar fejedelemasszony 12 gyermeke közül ekkor már csak
Kurd, Gandás, Sumér, Lébény, Körmend és Kucsó bát élt a Jász-síkságon, mivel
Szelegárd az Aladár urali birodalmában élt, Szekeszárd, Légárd, Ővele és Ogúz-Bát
pedig már meghalt. Az utóbbinak Bátta volt a neve. Sikonda mélységes gyász után a
szintén özvegy Sumér-Báthoz ment feleségül, aki Pécs-Tórem kegyhelyét, uruk szent
város szellemében az új Égi birodalom szellemi Központjává fejlesztette.
Tizenkettedik testvérük, Igal ordoszi fősámán állandó összeköttetést tartott a Jász-
síksági bátokkal, a féltestvér besenyő tümény-vezérekkel, és Gyula tenyővel, akit az
ordoszi és Etil-vidéki besenyők még mindig fejedelmükként tiszteltek. A kurgánok
építését teljesen átvette Baján családjának és Égi birodalmuknak vezető rétege, a Nagy-
Szala. Ennek főbátjai voltak. Kr.u. 568-570 között Báta (Ogúz-Bát), 570-575 között
Kurd bát, 575-580 között Gandás-bát, 580-590 között Sumér bát, végül 590-600 között
Gyönk kurgánvezér-bát. E bátok egyik legfontosabb feladata volt, hogy a Baján miatt
keletkezett nagy feszültséget csökkentsék, és főként törzsszövetségi harcosokkal
biztosítsák az Égi birodalom biztonságát. Ezért a 8 besenyő törzzsel és Altáj-Budával
mindig fenntartották a kapcsolatukat, és onnan érkező harcosokkal erősítették az Égi
birodalom védelmét. Alpár érzelmileg Atilla-Buda régi telepeseihez állott legközelebb,
de felesége révén megnyerte Sumér-bát munkásságát. Sumér-bát arra törekedett, hogy
szellemiekben és művészeti alkotásokban egyenrangúak legyünk a bizánciakkal és
rómaiakkal. Az ifjú Avar-Bát folyton azon fáradozott, hogy a feszültséget csökkentse.
Ezért a birodalmi fősámáni tisztséget csak 5 évig tartotta meg, azután átadta Boza-
Györkének, az ő halála után pedig Pozsáló, Rozsnyó főtárkány fia lett a fősámán 600-ig.
Alpár nyugodt és megfontolt vezető-fejedelme volt az új Égi birodalomnak. Győrrel, az
új ifjúsági fejedelemmel minden fontos dolgot megbeszélt a Nagy-Szalában, nehogy
ellentét merüljön fel az avar többségű ifjúság és a vezető fejedelme között. Baján
tévedését csak 10 medvetoros év munkájával lehetett helyrehozni, akkor is csak katonai
eszközökkel. De a szláv népek átengedése miatt bekövetkezett veszteséget teljesen
sohasem lehetett pótolni. Bizánc és Róma befolyása viszont a térítések révén folyton
nőtt. (Ennek következménye az volt, hogy a 24 hun törzs szövetségéhez tartozó bolgár-
csuvasz tümény hun szövetségi nyelven beszélt, a bizánci hittérítés folytán a déli
bolgárok teljesen elszlávosodtak; a karatán besenyő törzs a kisebbségi szlovén nyelvet
vette fel; Verőce törzsének egyes részei pedig a római hittérítés folytán horvátokká
váltak.)

Amikor Győr második fia, az ifjú Pécs feleségül vette Baranya tárkány-fejedelem
unokáját, Sumér-Bát kezdeményezésére nagy vita folyt a felől, hogy a keresztény világ
befolyásának ellensúlyozására nem kellene-e nyilvánosságra hozni Pécs-Tórem rovásait.
A vita a Pécsett összeült Nagy-Szala elé került, abban a formában, mi volna helyesebb: a
Pécs-féle sámánrovást, a széki-hun köznépi rovást, vagy az Ujgur rovást megtenni az új
Égi birodalom közhasználatú rovásának? Mivel nem tudtak megegyezni, az arvisurákat
az arvisura-törvények titkosságára való tekintettel nem tették az Égi birodalomhoz
tartozó valamennyi törzs közkincsévé. Az ifjú Pécs erre kijelentette: Lehet, hogy éppen e
miatt a csökönyösség miatt nem lesz örökéletű a birodalmunk, mert az avar birodalom
harcosai nem fogják tudni a tudományokban megelőzni a tenger-melléki népek
harcosait. Nem elég csak katonai téren kiválóbbnak lennünk náluk, meg kell előznünk
őket a tudományban, művészetben és kézművességben is! Ebben a vitában Győr ifjúsági
vezér, Pozsáló fősámán, valamint Pécs, Bécs és Décs fejedelmi ifjak álltak a haladás
mellett, ellene volt a forradalmi színezetű elhatározásnak Alpár vezető fejedelem, s vele
a táltosok a sámánok és a bátok tanácsa. A vitába belekapcsolódtak a harcosok,
kereskedők és kézművesek is de szavuk nem volt döntő. Pozsáló, az ifjú fősámán nem
tehetett mást, mint hogy Kr.u. 600-ra (a 4640. medvetoros év) összehívta Pécsre az
Összbirodalmi Nagy-Szalát. Erre a tanácskozásra Altáj-Buda hívei, Ordosz-Pató
sámánjai, Ural-Buda táltosai, az Anahyta és Anina-hívők, Ataisz-és Pécs-Tórem
tisztelők, valamint az ogúz bátok elfogadták Pozsáló meghívását. A költségeket a kurgán
kereskedői fedezték

SZARMATA VEZETÉSŰ URALOM

272. Arvisura Barkasa rovása Doma tanfejedelem oktatása

Doma fősámán arvisurájában igen érdekesen rótta le Barkasa rovósámán a szarmata


tárkány-törzs viszontagságait. A Kuma-parti Pusztaszeren Kr.e. 900-ban Samsudi
szarmata-lány lett az első az ifjúság viaskodásán. Ezzel a jászok harmadik, azaz tárkáy-
törzsének leánya lett az Aranyasszony. Mivel győzelmeként férjet kellett választania, de
sámánok helyett Toprakal szkíta ifjút választotta. Samsudi törzsének tárkányai tíz év
alatt felépítették Topra-Kala tárkányvárost, ahol négyévenként tárkányokat képeztek
ki. Samsudi beavatott aranyasszony férjének temetése után Kr.e. 852-ben a laza törzsi
szövetséget, erős birodalommá kovácsolta össze. Toprakal szkíta fejedelem korában 6
törzsből állott a szkíta törzsszövetség: 1. A jászok vezére Mitrásgula volt és harci
jelvénye az aranyszarvas, 2. Az avarok vezére az agg Birta, jelvénye a kőszáli-
aranykecske, 3. A kabarok vezére Abasár, jelvénye a vadkan agyarokkal, 4. A
szarmaták vezére Samsudi fia, Murom, aki muroma leányt vett feleségül, jelvénye a
visszatekintő jávorszarvas, 5. A szkíta-saka törzs vezére Samsudi első fia Párdic, aki
anyjának tanácsára állandóan útban volt, hogy az új törzsszövetséget minél jobban
megszervezze, jelvénye a párduc és 6. Törzsként az ugorok agg vezére Igar volt a
tárkány képzés vezetője Topra-Kalában, aki Gilgames leszármazott volt, törzsének a
jelvénye a réti-sas volt, míg családjának az oroszlánfejű-királysas. Ezen törzsszövetség
központja Samsudi második fiának, Muromnak elgondolása szerint kétszáz évig az Oka-
parti Muromban volt és sok gyermekének utódai folytán ebben a korban Szarmata-
törzs uralmáról beszélhetünk. Kiképzések azonban Topra-Kalában folytak.

A Saka törzsek vezérei Kr.e. 620 körül: Kevel, Farkas, Kerepec, Ludvijja, Kasal
és Kelári voltak, akik Kr.e. 625-ben a Hírös kapuban átvették Paszametik egyiptomi
fáraótól az Élet temploma tudományos könyvtárát és a Beavatottak titkait, amit
Ordoszba szállítottak. Tomiris szkita-Saka királyné Kr.e. 330-ban legyőzte a perzsákat.
Arszák a Tomiris királyné vezéreinek utódait: Becseur, Vara, Velez, Villő, Kocs és
Villány vitézeivel 320-ban felszabadította Nagy Sándor által elfoglalt hun törzsszövetségi
területeket és azt a Matol hun, Médi perzsa, Kezege avar és Kadisa örmény
tartománybeli részekre osztotta fel. Mivel a régi tartományfőnökök többnejűségben
éltek, azoknak elmenekülése, vagy lemészárolása folytán sok udvarhölgy szabadult föl.
Azok szégyenükben a nagy gyűlölködés miatt lakóhelyük tájékára menekültek.
Megbélyegzésként régi uraikról, satrafáknak hívták, s akik leányaikkal együtt, sok
kincsekkel és ékszerekkel díszített ruhákkal mentek férjhez és az előkelőségüket
fitogtatták. Mivel ezen udvarhölgyek javarészt a szarmata törzsből kerültek ki, kiknek
prémkészítő mestereik a tárkányok társadalmában sok újdonságot alkottak, a
Muromák, Csuvaszok és Mescserek vidékén telepedtek le, majd a jászok harmadik
törzsével, a királyi alánokkal sokszor átvették a szkíta törzsszövetségben a hatalmat.
Ezen több nyelvet beszélő Saka törzset a görögök és rómaiak az alán királyaik miatt
roxolánoknak nevezték. Ezen Saka vezette törzsszövétség megszervezte, a Káspivár
birodalmának hatalmát. Gandás birodalmából érkező menekültek vezéreik lettek. Maga
Arszák, a hikszoszoknál letelepedett Gilgames házból származott, és beavatott körökben
még Ordoszban is nagy tekintélynek örvendett. Anyanyelve szabir volt, de görög,
etruszk, zsidó és latin nyelvek mellett mind a 24 hun törzsszövetség nyelvének
változatait ismerte. Minden beavatott arvisurát, még az uruki nyelven írtakat is olvasta.
Arszák utódai az arszakidák hatalmának vége felé Kr.e. 220 körül a szarmaták és
roxolánok átvéve a hatalmat, a Saka-szkíta birodalmat kétfelé osztották.

Kővárból kiszorították a parszi-szkítákat és Nagypályiba a mai Krím (Kerecs)


félszigetre tették át székhelyüket, míg a Pamír sakákat, vagy keleti szkítákat a
magyarkai Pusztaszerről átvezényelték Topra-Kala térségébe, s így Kőváron a
szarmaták, míg Magyarkán roxolánok, tehát a jász törzsek vették át a vezetést.
Időszámításunk 24. évében Csatári aranyasszonyt börtönbe vetették és az meghalt
Nagypályiban, majd családja díszes temetéssel a környékben, jász-szarmata temetkezési
rend szerint eltemette, míg népe a jász-síkságra vándorolt. A visszamaradt jászok forrón
szeretett aranyasszonyuk emlékére még három alkalommal: 182-ben, 255-265között és
332-ben szedték a sátorfájukat és a jász-síkságnak még szabadon maradt térségébe
vándoroltak. Csatári aranyasszony fia, Jazig, egy gazdag szarmata leányt, vett el
feleségül és az esküvőjük lakomáján a Szabadka nevű menyasszony énekelte el a
nagypályi-ének sokáig fennmaradt dallamait. Csatány rovósámán a 242. arvisurában,
mint első vőfély énekelte el először. Népes családja a Csörsz árokrendszer és a római
sáncok között telepedett meg és átvette a vízzel telt árok-rendszer védelmét. Központi
helyük minden esetben a szarmata királyleány, Szabadka városa maradt, amely 28-tól
898-ig nem adta fel az irányító szerepét. Így az összes vándorlási korszakokban
beavatottjaik a 24 hun törzs szövetsége érdekeit szolgálták. A Csörsz árokrendszerhez a
szükséges faanyagot a Rima-lányok birodalmából szállították. Ezért a szarmata
árokőrző vitézek gyakran úz lányok közül választottak feleségnek valót. Így került
Ajnácskő is az Ároktő-i Csörsz-árok szarmata fejedelmi udvarba. Itt egy kislánya
született, akinek névadója a Rima-völgyi Szabadkán volt, s így ezen leányka a Szabadka
nevet nyerte. Csatári aranyasszony fia Jazig, amikor ellenőrizte a Csörsz-árok védelmét,
megismerkedett Szabadkával, de az már Csörsz fiának a jegyese volt és útban voltak
Nagypályiba, házasságuk jóváhagyása végett, amikor Csatári aranyasszony meghalt. Itt
énekelte el Szabadka először a Nagypályi éneket. Házassága után azonban rövid időre
férjét az emberáldozatos temetkezés miatt bosszúból meggyilkolták. Ekkor a daliás
Jazig vette el feleségül, aki végleg a Csörsz árokrendszerbe költözött. Székhelyét a római
sáncok és az árokrendszer közötti térségben állította fel. Csátról és Szabadka-pusztáról
minden alattvaló az új szállására követte, amelynek nevét az új asszonyról Szabadkának
nevezték. Itt hét fiuk és hét leányuk született, majd Jazig halála után férjhez ment az
agglegény Csatányhoz, akitől még hat fiú származott. Első fiuk, Kudzsula beavatott volt,
aki visszatekintő jávorszarvas jelvénnyel a beavatott-központ parancsára hadba indult a
Kusán szkíták hódítási terveinek végrehajtásához. Amikor Kudzsula fejedelmi ifjú
Bégrám fővárosba érkezett, a Kapisi szkíta-hadsereg központjában megbízták a Saka-
sereg fővezéri tisztségével. A Kapisi főhadiszállás jelvénye az aranypárduc volt. Ezen
hadsereg élén elfoglalta Taksziliát és ezzel elnyerte Kapisi hercegnő kezét. Az új
időszámítás szerint 64-ben Kudzsula-Kapra néven a keleti Kusán-Birodalom fejedelme
lett. Szabadka-i emlékként aranypénzt veretett és a római birodalommal felvette a
kapcsolatot. Engedett a Kusán birodalomból hozott kényszernek és igen sok utódja
született a 24-es asszonynéppel bíró háremében, sőt még a fejére helyezett csúcsos süveg
szokása miatt a haját minden nap borotváltatta. Fővárosa Maturában volt, de
birodalmát 24 fejedelemségre osztotta, amelyben fiai és unokái lettek az uralkodók, a
Buddhizmus pártolása mellett. Legnagyobb kiterjedésű az Indiai Saka-birodalom
Kaniska alatt volt. Ezen Kudzsula-Kapra családjából származó uralkodó, amikor a
nyugati Kusán-szkíta birodalom a Szaszanidák miatt elvérzett, beljebb húzódott Matura
felé és 240-től még 502-ig fennállott. Egy csoportjuknak belső magja Ilona-Gyilyó
birodalma idején visszajött és Szabadka térségében Szatymaz vezetésével letelepedett.
Vezérük régi nevéről ezen csoportot jazigoknak nevezték. Tehát Csatári aranyasszony
utódai nem pusztultak ki.

13.

273. Arvisura Csát rovása,Bát jegyzeteivel Kolozsvár és Szöged egyensúlya

Pusztaszer fölött a Fehér-tó partján állott Bősárkány díszes palotája, amelyet még
a kis Lóna születésekor, 469-ben is a 24 hun törzsből álló szövetség egyik szellemi
központja volt. A bába-asszonyok, hogy a foggal született tündérke szívós legyen, a
Fehér-tó vizében fürdették meg, áldozatot mutattak be Joli-Tóremnek, a Föld-anyának,
hogy e lányka, ha eljön az ideje, uralkodjék népe felett. Szöged lovasezredének harcosai
úgy megtanították lovagolni a kis szélvihar lányt, hogy a rima-lányok vetélkedőjén
mindenben első lett és ezzel az ősi törvény szerint jogot nyert arra, hogy három férjet
választhasson. De neki egyedül csak Atilla dédunokája, Zsolt kellett. Első leánya 488-
ban született. Ez a kis Zaida három éves korában meghalt. Első fia, Bende 490-ben
született. Kiváló harcos és ötvös lett belőle. Először Kolozsvár kegyhelyen, majd
Gyilyóváron, másképp Ilona-váron székelt. Első fia, Szamos, Doma fősámán után a
törzsszövetség fősámánja, majd 538-ban, Torda után a Jászvásári síkság fejedelme lett.
Második leánya, Szömörke, 492-ben született. 496-ban a Sarolt nevet adták neki. 510-
ben a bizánci udvarba ment férjhez. Igen fontos szerepet és Ilona fejedelemasszony 530.
évi bizánci látogatása alkalmával fontos feladatot kapott. Érd vezérrel együtt a déli
kapcsolatokat erősítették. Harmadik, leánya 496-ban született. Máriának keresztelték.
5l5-ben a bolgár fejedelem egyik fiához ment férjhez, de már 532-ben meghalt,
édesanyja 530. évi látogatását még megérte. Második fia, Torda, 498-ban született.
Édesapja kívánságára csak pogány nevet kapott. Kiváló harcos lett belőle. 535-ben
egyhangúlag fejedelemmé választották.

I. Ilona az arvisurákban előírt nevelést adta gyermekeinek. Ezek a törvények előírták,


hogy minden sámán és leendő rimalány tanuljon ki valamilyen mesterséget. Az oktatás
céljára Budavár volt a legalkalmasabb. Az itt maradt törzsszövetségbeli fiúgyermekek
közül az eszesebbek Doma fősámán és Benkó atya keze alá kerültek. Ebből az iskolából
öt évenként újabb és újabb jól kiképzett csoportok kerültek ki. Bende az ötvösség
mellett híres szálláshely-rovó lett. Leírta a birodalom minden települését. Lovagolni nem
nagyon szeretett. Annál jobban úszni. Amikor a nyarat abban a Bősárkány Csaba után
örökölt és újjáépített, Fehér-tó melletti palotában töltötte, ő volt az ifjúság legjobb
úszója és csónakázója. Húsz éves korában megnősült. 512-ben született nászajándékba
kapott gyilyóvári lakában Szamos nevű fia. Szamos az 535. évben befejezett
sámánképzésen első lett, de ekkor már híres volt arról is, hogy Kolozs-váron
ötvöscsoportja részére messze földön híres aranyműves telepet létesített. Amikor Doma
fősámánt 559. telén szélütés érte, az Öregek Tanácsa Szamost fősámánná választotta
nagy nyelvtudása és hosszas vándorútjai során szerzett ismeretei alapján, kiegészítője
lett nagybátyjának, Torda fejedelemnek, aki nem csak jó harcos volt, de elsajátította a
sámántudományokat is. I. Ilonának egyik legfőbb érdeme a Nekese és Szanka fősámán
segítségével létrehozott békés birodalomvezetés. Deédes unokáival és azok házasságával
jó politikai légkört teremtett. Szömörkét, aki a keresztségben a Sarolt nevet vette fel, a
görög császár udvarába adta férjhez. Saroltnak három fia született. A nyarat mindig
Kolozsváron töltötték. Mind a hárman Görögországban házasodtak meg. A császári
udvarból hasznos értesülésekhez jutottak.

I. Ilonát és utódait különösen az érdekelte, hogy mi történik a volt Hattus-kasszu


birodalomban és Perzsiában. Értesüléseikről jelentéseket küldtek Kolozsvárra és Buda-
várra. I. Ilona másik leánya, Mária, igen vallásos volt. A bolgár fejedelem fiához ment
férjhez. Kísérő lovasai hírszerzéssel is foglalkoztak. Előkelő bolgár körökbe házasodtak
be és részt vettek Mária egyetlen fiának és két leányának az oktatásában is. I. Ilona
bolgáriai és bizánci útját diplomáciai úton gondosan előkészítették. Ezeken a
vendégjárásokon a besenyők gondoskodtak az utazás biztonságáról. Ezeken a
látogatásokon llona fejedelemasszony a rokon uralkodók udvarában bemutatta a
törzsszövetség 20 éves nyugodt, békés munkájának gyümölcseit, közöttük elsősorban
Kolozsvár minden valamire való ötvösmunkáját. Torda és Bende otthon maradt, nehogy
a birodalmat valami meglepetés érje. Győr és Szerém vára között ugyanis akármikor
adódhattak meglepetések. Budától az Úzvölgyi részekig azonban a békét semmi sem
zavarta. Érd vezér, aki uruki keresztény volt, Nyugat felől biztosította a békét. Mivel I.
Ilona a bizánci útra magával vitte az uruki keresztény Érd vezért is, Pusztaszeren és
Kolozs-váron Bende átvette a kiskirály szerepét. Közben Torda Budavártól Muravárig
hadjáratot vezetett a csellengők és menekültek miatt. A német és szláv csoportok
ugyanis korábbi szokásuk szerint ekkor is betörtek erre a területre, melynek nagyobb
részén kereszténnyé lett pannon leszármazottak éltek, hun törzsszövetségi
maradványokkal együtt. Sokat panaszkodtak vetéseik, otthonaik feldúlása miatt. Amíg
I. Ilona udvarával a déli uralkodóházakat látogatta, Szerém vára és Eszék vára állandó
készültségben állott. Ebben az évben a kaza-hunok és avarok részéről nem várhattak
rokonlátogatást, mert ezek a legelőterületek miatt napirenden lévő nézeteltérésekkel és
összeütközésekkel voltak elfoglalva. A hadjáratot Torda a besenyők által Szirmavárnak,
az Úzok által Szerémvárnak nevezett erősség mellett fejezte be. Bende második fia, Bőse
ekkor kérte meg Ardarik legkisebb leányának a kezét.

A mátkaság idején is nyugalom volt. Bende a széki-hunokat rendelte be


Kolozsvárra, palotaőrségre. Ekkor kezdték a széki-hunokat székhelyi hunoknak
nevezni. Ez eleinte olyan kötekedő névnek számított. De később mindenki megszokta.
Ilona elrendelte, hogy ezekbe a székely rajokba ne csak kovács és nyerges legyen
beosztva, hanem szűcs, varga és kerékgyártó is. Így a parszi tízes hadrend tizenkettes
létszámú harcos rajoknak adott helyet, a tizedeseknek pedig minden esetben tárkány-
képzéseken kellett résztvenniük. Lényegében azonban a tizedes lovasrend mégis
megmaradt, mert két személy mindig a raj szekerének biztosításával, a tartalék lovakkal
és a hadizsákmánnyal, vagy tartalék élelmezéssel volt elfoglalva. Az Ilona parancsára
átszervezett ezredeket Torda ifjú fejedelem ezerötszázas ezredekké alakította át, úgy,
hogy mindegyikhez egy-egy század rimalány is tartozott. Budavár és Szöged térségében
azonban megmaradtak az ősi tizedek. Feladatuk az őrség és a hadiutak ellenőrzése volt.
I. Ilona 535-ben halt meg. Egy járványos betegség elöl későn menekült az Erdőelvi rész
hegyei felé. A vészes kór az öregebbeket ekkor erősen megtizedelte. Nagy
gyászpompával Gyilyóváron temették el. Ilona születésének és halálának napján az
aratási hálaünnep után minden évben gyásznapot tartottak. Torda az úz kőfaragókkal
és kabar ácsokkal várat épített tiszteletére. Bende Balog-Bolárinak egyik lányát, Bolári-
Virágot vette feleségül, Bolári-Virág kitartott őseinek Égi birodalmi hite mellett, fiainak
sámánkiképzést adott és 18 éves korukban kötelező rokonlátogatásra is elküldte őket
Urál-Budára. Bende mindig Kolozsváron lakott és egyik legfontosabb feladata, hogy
Kelettel tartsa a kapcsolatot. Torda viszont édesanyja után felvette az uruki keresztény
hitet és Rómában is járt. Ott Gerőc atya keresztelte meg és a Szentatya közelében
papnak nevelkedett.

Ez a nyugati irányú alkalmazkodás az egyházi vezetőket arra a belátásra késztette,


hogy nem volna helyes Pannon-föld és Budavár ellen erőszakos térítési eszközökkel
fellépni. Szöged térségét és a II. széki-hun térség katonai állományát ebben a helyzetben
csökkenteni lehetett. Csak az őrségek maradtak fenn, természetesen továbbra is
használva az őrségekre kötelező szokásos fény- és hangjelzéseket. Szöged környékén
mindig tartózkodott egy-egy beavatott is, aki a Nyugattal való kapcsolatokat ápolta.
Torda egy Encs-vidéki határőr bán keresztény leányát, Iboskát vette feleségül. Iboska
bajor anyától született, aki rokonságban állott a bajor herceggel. Tordáék a telet mindig
Szöged térségében, a Fehér-tó mellett töltötték. Legkedvesebb szállásuk Bősárkány
kibővített palotájában volt. Viszont a nyarat az Encs és Ibos folyó között töltötték,
rendszerint vadászással. Sok gyermekükben találták örömüket. I. Ilona halála után az
Öregek Tanácsa úgy döntött, hogy az erők egyensúlya érdekében Torda legyen a
fejedelem, mert a gyermekei házassága révén a nyugati keresztény világhoz tartozik.
Ebben az időben halt meg Doma fősámán is. Utána Bende első fiát Szamost tették meg
fősámánnak. Szamos édesanyjának, Balog-Bolári Virágnak a révén rokonságban állott a
hun törzsszövetség valamennyi törzsével, így szükség esetén számíthattak azok
segítségére is. Mivel Torda és gyermekei vezető szerepet töltöttek be a határmenti
bánságokban, a Szögedi nyári palota és a kolozsvári keleti irányzat kellő egyensúlyba
került egymással. Tordának 538-ban bekövetkezett halálakor ez az egyensúly egy kissé
megingott, ezért Szamos öccse, Bőse, amikor felesége, Ardarik leánya az ötödik gyermek
szülésébe belehalt, szintén Nyugatról nősült és a nyugati nyomás ellensúlyozása végett az
Ibos mellé költözött, mint kiskirály. Szamos erélyes, jó uralkodó volt, 538-tól 566-ig volt
hatalmon. Ekkor súlyosan megbetegedett és a hatalmat fiára, Csát fősámánra ruházta.
A németek és szlovákok Szamos halála után újabb betörésekkel kísérleteztek. Csáték
tehát Kolozsváron át az újonnan alakult avar törzsszövetséghez fordultak, hogy,
vonuljanak be Pannonföldre.

FELKÉSZÜLÉS A NAGYSZALÁRA 275. Arvisura Boza-Györke és Pozsáló rovása


Bátiváron a 4450. medvetoros évben eldöntötték, hogy minden törzsnek csak
sámánelőzködésen nyertes harcos lehet a főtárkánya (Kr.u. 410); a 4460. medvetoros
évben Bagamér meghirdette harcát a Nagy-vízig (Kr.u. 420); a 4470. medvetoros évben
megkezdődik a jászokkal a hunok felvonulása (Kr.u. 430); a 4473. medvetoros évben
megérkezik Atilla a királyi szkítákkal (Kr.u. 433); a 4475. medvetoros évben megérkezik
Buda és Bősárkány a kaza-hunokkal, úzokkal -oOo- Az Öregek tanácsa a fővezérek,
sámánok választását az alábbiak szerint hagyta jóvá:
FŐVEZÉREK: FŐSÁMÁNOK: Bagamér-Balambér 410-425 Balambér 410-425
Atilla 425-453 Buda-Jákó 425-435 Csaba 453-460 Buda 435-451 Dunna asszony 460-498
Nekese 451-508 Sziktivár 498-500 Szanka 508-510 Száva asszony 500-503 Doma 510-535
Ilona-Gyilyó 503-535 Szamos 535-538 Torda 535-538 Suprun 538-550 Szamos 538-556
Csát 550-590 II. Ilona 556-558 Bát 590-595 Baján 558-580 Boza-Györke 595-598 Alpár
580-600 Pozsáló 598-600

A vezető Aranyasszonyok: Bősárkány 410-452 Ilona-Gyilyó 500-503 Dunna asszony451-


453 Hajnalka 503-510 Deédes 453-467 Torbágy 510-540 Szörényke 467-490 Ilja 540-588
Száva asszony 490-500 II. Ilona 568-575 Telena 575-600

A Pannon (Velem) tümény-vezérség kiépítése: Alsóőr (Lajtaőrség): Felsőőr: Szörényőr:


Aladár-Dengezik-Ellák-440-450 Beke-Suprun-Siklós-Karatán-Bőse 450-480 Szirma-
Ziric-Vukulác-480-510 Tard-Madocsa-Bárd-510-530 Csát-Hangács-Szabács-530-540
Pápóc-Csurgó-Ozora-540-550 Csorna-Verőce-Macsó-550-560 Lébény-Körmend-Kucsó-
560-570 Alpár-Győr-Pölöske-Barancsi-570-580 Rajka-Kőrös-Balambóc-580-590
Köpcsény-Bürüny-Rapcsány-590-600 Külső tümény-őrségek, Bécs tümény-vezérséggel:
Boroszló-Igló-Göröc-Bihács-Ráma-590-ig Borod-Pernye-Bakar-Szeber-Bodon-600-ig
578-580 között 10 tümény szláv kapott átvonulási engedélyt Boroszló és lgló
parancsnoksága alól, azzal a rendeltetéssel, hogy a déli és nyugati irányból várható
bizánci és római támadásoktól ők fogják védeni az új Égi birodalmat. A birodalom
székhelye 580-tól Győr, de az első avar tümény Bécs avar-gyűrű várában helyezkedett
el. Parancsnoka Bakar vitéz, tümény-vezére az ifjú Bécs kereskedő-tárkány. Az
őrségeket egy-egy olyan nagycsalád fejéről nevezték el, melynek tagjai a vitézi szolgálat
letelte után valamilyen helységet (várost) alapítottak.

A HATSZÁZAS NAGYSZALA (Pécs, Kr.u. 600)

Az új Égi birodalom Nagy-Szalája a 24-karéjos Ata-Isis szentély kegyhelyén 24 napig


tartott. Aranyasszony napjának holdtöltekor kezdődött. A sámántanács mindenekelőtt
azt állapította meg, melyeket kell fehér, és melyeket fekete hun törzseknek tekinteni. A
fehér hunok a 9 karéjos Pécs-Tórem és a 3 karéjos Sis-Tórem kegyhelyén, a fekete
hunok az 5 karéjos Joli-Tórem és a 7 karéjos Ruda-Tórem kegyhelyen tanácskoztak 3-5
pergő idéjéig. Itt a résztvevőket jelölték ki. Az Ata-Isis kegyhely 24 öl hosz-szú és 12 öl
széles volt, a végében a 25. ölön egy torony emelkedett, abban ült Alpár nagy fejedelem
és Pozsáló fősámán. Az első 6 karéj közepén Győr ifjúsági fejedelem, a második 6 karéj
közepén Pécs ifjú-sági vezér székelt, kétnaponként váltva egymást. A 3. hat karéjban
Décs, a Nagy-Szala szervezője, a negyedikben Bécs kalmár-fejedelem székelt. Az ajtóban
állt Rozsnyó tárkány-fejedelem széke. A toronykaréj központjában Telena
Aranyasszony képviselte, mint Rimaszécs a nőket. Ő kezelte, az arany pergőt s csengővel
jelezte a beszédek idejének lejártát. Minden harmadik vákust pihenést jelző kürtszóval
szakították meg. Rima lányai ekkor frissítőket hoztak. A legkényesebb üggyel kezdték:
megengedjék-e, hogy a szláv menekültek átvonuljanak Pannonföldön? Már Pannon
vitézei is találtak itt tarkós és görög törzseket. Békességben éltek velük, de a görög népek
mégis délebbre költöztek. A káldorok ellen csak a kabar előőrsök harcoltak, de az aztán
Dunna asszony folyoján átúsztatva a hegyek közé vonultak. Estorás szövetségre lépett a
káldorokkal, de jöttek a rómaiak. Őellenük 40 évig harcolt az újabb kabar-kimmer
csoport de a régi kabarok példáját követve hamarosan ők is átúsztak Dunna asszony
vizén és csúfnéven, mint kovádok, de szabadon éltek. A római légiósok megölték azokat,
akik ellenálltak hódításaiknak, de Udint fiaival együtt, meg Uptor és Ruga vezért még
vendégül is látták, ha segítettek nekik. Hálából harc nélkül átengedték Pannóniát
Atillának. A mindenkivel megegyezésre kész hun törzsek örömmel fogadták Baján
vitézeit. Senki se gondolt ellenállásra, hiszen ők is az Égi birodalom harcosai közé álltak
a közös ügy érdekében.

Atilla daragúzai örömmel szállították 24 lapátos hajókon az avar, görög és tarkós


utasokat, de most Eszék utódai Alpár bíztatására élénken tiltakoztak a tót-féle népek
átvonulása ellen. A tótokat német törzsek űzték el szállásaikról, itt segítségért esedeztek,
és a Nagy-Szala harmadik napján vezetőik örök szövetséget esküdtek a hunoknak. Alpár
nagyfejedelem teljes erővel az eszékiek mellé állott. Már Bajánnak azt az intézkedését
sem helyeselte, hogy a tótok határőrizetre felvétessenek. Nem volna helyes most sem
megengedni menekülésszerű átvonulásukat, mert majd, mint a kimmerek, a
kereszténység felvétele címén ők is szabad területeket követelhetnek. Pozsáló fősámán is
Alpár mellett volt: Ha a hegyekbe be is engedik határvédőként a tótokat, Dunna asszony
nagyvizéhez nem szabad őket odaengedni, mert az álnok keresztény papok majd folyton
bujtogatják őket, és a hun törzsszövetségnek soha sem lesz nyugalma. Győr ifjúsági
fejedelem szerint: “Ifjúságunk soha sem építheti életét ellentétekre: békében akarunk
élni. Azok a vitézek, akik 24 évet eltöltenek a 24 hun törzs szövetségének szolgálatában,
jutalom képpen bárhol letelepedhetnek az Égi birodalom területén. Mindenkinek bíznia
kell az Égiek jóakaratában, de nekünk is gondolnunk kell a jövőre. Máskülönben
elbukunk, mint Atilláék.” Telena is a férje mellé állt, de 3 pergős tanácskozás után
kétharmad többséggel Győr ifjúsági fejedelem javaslata győzött. Alpár azt jósolta:
Utódainkban még majd megbánjuk még mi ezt! Utána Pécs azt javasolta, hogy az
Agaba-féle rovásokat ne csak a sámánok, bátok és táltosok, hanem a kalmárok és
kézművesek is használhassák, mert az Égiek szerint a tudás mindenkié. Ebből nagy vita
keletkezett. A tanulni szeretők helyeselték, a többiek ellenezték a javaslatot.

A kérdést nemcsak a Nagy-Szalában, hanem az összes kegyhelyeken is tárgyalták.


Legszenvedélyesebben Moncsok sámán kelt ki a javaslat ellen: “Az Arvisura-titkokat
nem szabad kivinni a köztudatba, mert az Égiek megtorolják!” Végül sem az Agaba-
féle, sem az ujgur, széki-hun, vagy kun rovás közreadását nem engedték meg: a
javaslatot 50:30 arányban leszavazták. Pécs szomorúan csak annyit mondott:
“Meggyilkoltátok a jó szellemek ébredését!” Hiába hirdette hát a szavazás előtt Pécs
Agaba örök igazságát: “Amelyik nép megtagadja múltját, elbukik!” Ezért javasolta,
hogy lépten-nyomon hirdetniök kell elődeik dicsőséges és küzdelmes múltját, mind
regölésben, mind rovásokban. Az ujgurok és kasszuk is azt bizonygatták, hogy a
görögök, rómaiak és kinajok birodalmában minden írástudó összekötő kapocsnak
számít a főváros vezetői és a legkisebb határőrség közt is. Ha a hírvivők elpusztulnak, az
írástudó kalmárok is el tudják olvasni a parancsokat, és rendeltetési helyükre tudják
őket továbbítani. De azért is ajánlatos volna közreadni a rovásokat, hogy a vallási
őrülteket ellensúlyozni lehessen az Arvisurák örök törvényeinek az igazságaival. Bécs a
Nagy-Szala elé terjesztette a kalmár-törvényt, de annak kapcsán javasolta a névadási
törvény megváltoztatását is. Alpár ellenkezését félretéve ezt a törvényt is megszavazták.
A régi Arvisura-törvény szerint a sámánok jegyzékében a medvetoros év minden
napjára más-más név volt előírva. A gyermek tehát mindig azt a nevet kapta, amelyik
születésének a napjára meg volt határozva. Minden törzsben 730 rendes és nemenként
1-1 Aba és Úr név, összesen tehát 734 név között választhattak a sámánok.
Keresztényekkel vegyes házasságból származó gyermek a javaslat szerint két nevet
kaphatott: a törzsbeli és a római nevet. A törzsek között voltak kalandozásból eredő
összevegyülések is. De a névadás kérdésében jött létre közöttük egyetértés is. Így pl. a
parszi-szkíták a széki-hun, a pamír-szkíták a kaza-hun névadást fogadták el. A kaza-
hunoknál az első név Agaba volt. A kunoké Tónuszaba. Batour kaza-hun név volt;
Oposur a kabaroké; Őrsur az úzoké. A kereszténnyé lett Bécs tyumen-székhelyi harcos
fia például 2 nevet kapha-tott: ha a gyermek Aba napján született, kaphatta az Aba
Péter nevet. Kettes vagy többes ikrek neve lehe-tett felmenőik után Bátour, Oposur,
Őrsur vagy Kantur. Tiszta törzsben a második ikergyermeknek lehe-tett jellemző nevet
is adni. Például ha a fiúgyermek balkézzel jött a világra, kaphatta a Balog nevet.

Alpár a morvák mozgolódásai miatt Bécs tyumen-székhelyre lovagolt, kénytelen


volt otthagyni a tanácskozásokat. Ott érte az agyvérzés, győztes hadjárat után. Közben a
Nagy-Szala azt tárgyalta, érdemes volt-e a kabar-kimmer törzsnek Kr.e. 34-től Kr.u. 6-
ig harcolni a római túlerő ellen. Meg, hogy ér-demes volt-e a veszprémi baszkor-úz
jövevény törzsnek lázadást szerveznie, amikor ugyanilyen lázadás miatt egyszer már el
kellett hagyniuk a frankok birodalmát is. Veszprém környékéről pedig 4-évi hiába-való
háborúskodás után át kellett úsztatniok Dunna asszony Nagyvizén, mint ahogy a
kabarok is tették. Sokan helytelenítették, hogy Kr.e. 80-ban az esklók és széki-hunok
beengedték földjükre a görög öldöklés elől menekülő dákokat. Igaz, hogy 10 év múlva
szövetségre léptek Burebista uralkodójukkal, hogy közös erővel megakadályozzák a
görögök terjeszkedését, de a dákok pártfogása gyengítette a befogadókat. Görög
támadás elől a veszprémi úz aranyművesek nagy része Aranyosszékre menekült és az
esklókkal együttműködve nagyon fellendítették az ötvös ipart. Ez viszont arra
ösztönözte a római császárokat, hogy a gazdag Pannóniához hasonlóan az esklók földjét
is igyekezzék birtokába venni. Ekkor a Lippa úz-eskló leányzótól és Baál dák vezértől
született Decebál vette át az Eskló-föld védelmét. Róma eleinte vereséget szenvedett és
még adófizetésre is kötelezte magát, de Kr.u. 80-tól Kr.u. 107-ig tartó kemény harcok
után Trajánusz római császár Decebál szövetségeseinek birodalmát római provinciává
tette. Amikor Alpár a morvák mozgolódása miatt Bécsbe ment onnan lovasok érkeztek
ellentmondó hírekkel. Volt olyan hír, hogy Alpárt kereskedőnek öltözött római hitű tót
papok megmérgezték. Emellett szólt, hogy harmadnapra a kisétkű Telena asszony is
meghalt. Alpár győzelméről a tanácskozás 23. napján jött az első hír, amikor azt a
kérdést tárgyalták: a katonai táborhelyeket úz módra váraknak, az avarok szerint
kurgánoknak, vagy Alpár-Eszék szerint földváraknak nevezzék-e. Amikor közben
megérkezett Bakar tyumenvezér jelentése az uralkodópár haláláról, a Nagy-Szala 24
pergős szünetet rendelt. Ezt az ősi pergőt még Agaba törzse hozta Ataiszból. Az egyik
nap délelőttjétől a másik nap délelőttjéig huszonnégyszer kellett megfordítani. A gyász
jeléül így állították meg az időt. Ez alatt az Égi birodalom területén minden újszülött
gyermeknek az Alpár, illetve Telena nevet adták.

Az 1-napos gyász után Alpár-Telena tiszteletére megszavazták a Földvár-


törvényt. Így aztán a Nagy-Szala után épült rendszereket Dunaföldvárnak, Balaton-
földvárnak, Tiszaföldvárnak nevezték. Viszont a kegyhelyül szolgáló helyek neve
továbbra Budavár, Ungvár vagy Vasvár maradt. A törvény megszavazása a magyariak
győzelmét jelentette. Utána megszavazták azt is, hogy minden 24 évet leszolgáló végvári
vitéz ott telepedhet meg az Égi birodalom területén, ahol akar, és egy “ló-pár”-
művelésnek megfelelő nagyságú telket kap. A törvény végrehajtásáról a mindenkori
tárkány-fejedelemnek kell intézkednie. Rozsnyó, az ifjú tárkány-fejedelem ekkor
rendelte el, hogy a 24 hun törzs szövetségéből valók Pannon földjén kapjanak szállást, a
szláv-féle veteránokat az Esklók földjén vagy a határok közelében kell elhelyezni, a
bolgár és gyepida népek vitézeit pedig az Esklók földjére kell irányítani. Az “egy pár-ló
művelés” területe mindig a veterán erejétől függött, de az átlag ezer lépésnyi terület volt.
A 25. napon Győr ifjúsági fejedelmet “közös akarattal” vezető nagyfejedelemmé
választották, ő pedig megerősítette azt a törvényt, hogy határőrizeti parancsnoknak
mindig olyan vitézt kell megtenni, aki Pannon vezér szerinti névadásban részesült, vagy
egykori ottani parancsnok, pl. Lajta, Hisba, Suprun, Kanizsa, Szerém, stb. egyenes ági
leszármazottja. Bakar tyumenvezér az egykori Lajta vitéz ivadéka volt. A Mosonyvár
parancsnoka Moncsok sámán lett; Nándorfehérváré Kurd bát; Jászvásáré Igalom táltos.
Ezeket az eseményeket a 277. Arvisurában 24 vezető sámán örökítette meg, Győr
nagyfejedelem, Rozsnyó tárkány-fejedelem és Pozsáló fősámán rovásával megerősítve. A
Nagy-Szala ekkor 200 évre előre megállapította a napok számolásának módosított
rendjét. Erre amiatt a rendkívüli tárkány-nap miatt volt szükség, amit az Alpár és
Telena halála feletti gyász miatt kellett tartani.

AVARBÁSTYAI NAGYSZALA (A 284. Arvisurából)

Tormás fősámán rovása. 700-705-ig. A Bugátból menekült Atar sámán kamlikjában, az


Ogur-Bolgár szövetég központjában egy kisfiú született. A gyermekről már a bábák
megállapították: “A kis Haramból nagy beavatott lesz!” Kis pólyás korában, ha kazárok
jöttek Bélavárra, szétrugdosta a pólyát. Tudval uruki püspök szerint hat éves korában
megmondta, hogy a kazárok rövidesen megszüntetik a bolgár-magyar szövetséget. Az
uruki számítás szerint 649-650-ben ez meg is történt. Tíz éves korában pedig azt is előre
megmondta: “Samó beavatott Rómának elárulja az avarok vezette Égi birodalmat!”
Ezért Kürt fejedelem Bélavárból Szávárd-Alpárhoz küldte Haramot. Haram Tudval
püspök vezetésével el is indult, és kalandozó társaival, együtt 658 tavaszán megérkezett
Uzsvár közelébe. Onnan gyors futár vitte érkezésük hírét a fejedelemnek. Szavárd-
Alpár titkos fejedelem Szolnok tárkányt küldte az érkezők elé. A két ifjú a
fegyverharcosok törvényei szerint örök barátságot kötött egymással. Már az úton
elkezdték hányni-vetni az Égi birodalom sorsát. Mire az Alpár-kurgánhoz értek, készen
állott a zsuán menekültek kezdeményezésére építendő beavatott kegyhely, Avarbástya
terve Bat-baján 565-től 602-ig állandóan úton volt, hogy előkészítse a 600-as Pécsi
Nagyszalát. Utódai Al-béla és Bélavár közelében székeltek. Haram már
gyermekkorában is beavatott volt, már akkor tudta, hogy a római pápa és a szláv papok
tervet szőnek az Égi birodalom megdöntésére. Ennek ellensúlyozására küldte Kürt
fejedelem Haramot azzal a megbízással, hogy a veszély megelőzése érdekében tegyen
meg minden intézkedést a beavatott kegyhely felépítésére. Amikor Szavárd-Alpár
meghallotta Haram jelentését, parancsára Tudval a fősámánt elkísérte az Albánságban
működő Samó ellenőrzésére. Samót itt titkos megbeszélésen tetten érték. De Galló őrségi
sámán a Samó megbízottja ekkor már elindult hajóval Rómába. Kezében az Égi
birodalmat eláruló iratokkal.

Töredelmes vallomása után Gallót, aki a küldemény tartalmáról nem tudott semmit
sem, örök időkre száműzték a Zsuán Birodalom határára. Samót pedig közel egy évi
vallatás után még kerecsen-vadászat előtt karóba húzták. Haram beavatott a Szövetség
ládáját zsuán tárkányok kíséretében az újonnan épített Avarbástya-kegyhelyre
szállította, és Szolnok tárkány segítségével a szent helyekre megállapított szertartás
szerint beépíttette. Utána mindketten őrparancsnokok lettek. Feladatuk volt az
“alsóvilág” elkészítése. Az őrség tagjai Haram kíséretében érkezett harcosok voltak.
Haram, Atar sámán fia volt, Atar pedig Bugát sámánképző kegyhelyen született, majd
Bélavár beavatott központban katonáskodott. Családjának hetedik fia, Haram, a
beavatott-szenthelyen zsuán szertartás szerint kapta a nevét. Haram vitézeinek a fele
fekete-hun származású volt: Kavas, Kas, Duc, Til, Zsillaz, Kagnas, Buras, Bulza, Duca,
Kapagoz, Hamza és Szálas; mind lovasok. A másik fele zsuán és hokjen vitézekből állt.
Zsadán, Zsalu, Zsidil, Zsuta, Zsarban, Zsiraj, Bajda, Bura, Balló, Garó, Izaj, és a Kál
tárkányok. A 9 avar vezette törzs és a Béla-törzs köteles volt száz-száz tárkányt Haram
rendelkezésére bocsátani. Ezek munkájával 6 év alatt készült el az Avar-Bástya, a
hozzátartozó barlangrendszerrel együtt. Budavár alsó világa 1 napi járóföldnyi volt,
ezzel szemben a vele összekötött Avar-Bástya alsó világa 3 napi járóföldet tett ki. Avar-
Bástya 9 teremburás építménye a kilenc törzs céljait szolgálta, a tizedik terembura
mindig az uralkodó törzset illette a 24-karéjos tárgyaló helyiséggel együtt. Ez össze volt
kötve a 25 öl magas toronnyal, amelyben a beavatottak titkos Arvisuráit őrizték. Ebben
a toronyban tartózkodott Haram őrsége.

Az őrség legvidámabb embere a zsuán származású kis Zsiraj volt. A Béla törzs
csak tepertőnek nevezte, mégpedig a szó eredeti jelentése szerint, ugyanis miden zsíros
akó alján maradnak apró tepertődarabok. Az azzal meghintett köleskása mindig kedvelt
eledele volt az őrségnek. Az Avar-Bástya elkészülése után Haram beavatottat
fejedelemmé választották. Mint fejedelem elrendelte, hogy Bélavár sok ezer év alatt
összegyűlt valamennyi kincsét szállítsák el onnan. A kincseket a kazárok részéről
fenyegette veszély. Bars ifjúsági fejedelem aztán 665-ben el is szállította a kincseket
Bélavárról, az újonnan felszentelt Avar-Bástyára. Szavárd-Alpár ezután elrendelte a
700-as Nagyszalára való felkészülést. Haram végigjárta az avarok vezette földeket,
onnan pedig váltott lovasok vitték a meghívást a 24 hun törzs szövetségének tagjai által
lakott minden területre, felhívva őket, hogy megbízottaikat küldjék el az előre láthatólag
öt évig tartó Avar-Bástyai Nagyszala megbeszéléseire. Haram a fejedelmi tisztséget 578-
ban átadta a vejének, Zemlén pateszinek, és most már minden erejét az Avarbástyai
Nagyszala előkészítésére fordította. Mindig az Arvisura előírásai szerint étkezett és egye-
bekben is megtartotta az Arvisurák rendelkezéseit. De a Nagyszalán már csak
mogyorófa botjait tapogatva tudta megtartani beszédeit. Hallása azonban mindvégig jó
maradt. Avarbástya Nagyszaláját Haram mellett Zemlén készítette elő, Maróca
beavatott kisfejedelem hathatós segítségével.

Az érkezőket Haram fogadta; 24 mogyoró-és 6 nyírfa pálca valamelyikének


megérintésével jelezte, ki hova fog szállni. A fehér-hunokat Alag, Dunnakeszi, Csömör,
Csepel, Fót, Mogyoród, Üllő, Sikátor, Soroksáros, Sashalom, Rákos és Pestliget
sátorszeren, a fekete-hunokat Abaliget, Bicske, Bia, Budaváralja, Kakukkhegy,
Mogyoróshegy, Érd, Pomáz, Pilishegy, Kelenhegy, Hidegkút, Pátyihegy, Rókahegy,
Solymár, Tétény és Zsámbékán szállásolták el; a két fehér-hun-szkíta csatlakozó csoport
a Kőbányák aljára, a kasszu-hetiták pedig Rákospatak-Nyúlsziget környékén, az új
boldoganyás kőszállásokra kerültek. E küldöttségek vezetői voltak: Apakán, Dudasari,
Csaba-fejedelem Magyarkáról, Csakinga, Farkas, Moson, Üldég, Susudél, Susán,
Radán, Rozsnyó, Pestidél, Arankáj, Bikadél, Borsa, Burgaj, Karapáj, Mohás, Écskun,
Pokolkáj, Pilagán, Kiribadáj, Homoróda, Pilakingár, Rikacsi, Sakateráj, Tenenkaráj,
Zsamszána, valamint Babót, az Égi birodalom nagyfejedelme és Kapornak fősámán.
Sakateráj, a parszi-szkíták megbízottja még egy 24-tagú zenekart is hozott magával,
Bihar igric-sámán vezetésével. A zenekar értett mindenféle zenélő szerszámhoz.
Lakóhelyüket a Dunna asszony folyója és a melegvízforrások között jelölték ki. Ott
télen-nyáron lehetett fürödni. Mind a 30 szálláson voltak arabag, azaz gyógyító
sámánok. Ezek fürdés után minden nap megvizsgálták a tanácskozásra indulókat. A
Szitás fürdő használata kötelező volt. Budavár alján étkezés után mindenki megfürdött
a merülős tófürdőkben. A tanácskozás minden ötödik napon csak öt pergőig tarthatott,
de a szálláshelyeken 4 napig tárgyalták a már eldöntött, vagy döntésre váró
eseményeket. Így felkészülve jelentek meg a tanácskozáson. Mindegyik törzs köteles volt
3-3 szálláshelyet élelemmel ellátni. A Béla törzs az Üllő, a Kőbányák és a Nyúlsziget-
környéki szállásokról gondoskodott. Lábasjószág-legelőik a Rákos patak bal oldalán
voltak. Az ellátást mindenütt Kövezsd ifjúsági fősámán ellenőriztette a bacsa-
sámánokkal.

Az Avarbástyai Nagyszalán Haram beavatott fejedelem megnyitója után Zerinke


aranyasszony beszámolója hangzott el: -A legnagyobb hiba ott történt, amikor a többség
a Pécs-kurgáni Nagyszalában megengedte, hogy minden olyan harcos, aki a
határőrizetben 24 medvetoros évet leszolgált, háztelket kapjon a folyóközi belső
területeken. Így az idegen ajkúak több gyermekkel beözönölve nem egy helyen
többségbe kerültek a tiszta Égi birodalmi lakossággal szemben. Ezt tetézi még az a
helytele szkíta-saka szokás, hogy avar főurat avar szolgáktól körülvéve kell eltemetni.
Ezzel a leszerelt idegen harcosok családja védettséghez jut. Az anyagi javakra törekvő
római-görög kereszténység az ő isteneik másvilágának ígéretével nagy területeket
szerzett határainkon. Samó árulása folytán Boroszló, Igló és Bécs kurgán területén
csökkent a befolyásunk, és a déli bánságok is kettős uralom veszélyében vannak. -Sokkal
jobb a határaink mellett, az Etil két oldalán élő Magyar törzsszövetség helyzete. A
főurak temetésén ott csak idegen szolga feláldozását engedik meg. Marina szellemében
megvalósították a 8 utód hátrahagyásával való szaporodást és a választásuk szerint akár
kazár, akár avar szolgálatban tölthető vité-zi szolgálatot. Az uruki püspökség elvét
vallják: Ne hódítóként menjünk az idegenekhez, mert azok is eljönnek meghódítani
bennünket, és ez mindig sok emberáldozattal jár! Ezért a kazárok akkor is harcra
készülnek, ha az avaroknál kell vitézkedniük, vagy fordítva. Ha vége a harcnak, a Káma
mellett mindig béke honol! -Ezért javasolom az emberáldozatos temetés megszüntetését
és a 3-5-7 gyermekes szaporodást. Helytelen, hogy a temetés után vízbeöltek száma
folyton szaporodik. Viszont helyes, ha aranykincs ritkábban kerül a sírvermekbe.
Inkább a kurgánok égi oltárán gyűljön a törzsszövetség vagyona. Csökkenteni kellene a
temetkezések utáni sok állatáldozatot is. Az égiek az égiekkel, a földiek a földiekkel
vigadjanak, de Uruk szerint fölöslegesen senkitől se vegyenek el életet. Tenisur vizénél
pedig harcos-tartalékot kell gyűjteni. -Az Avarbástyára rendelt Élet templomának
biztosítása mindezt megköveteli. Al-Béla kincseinek gondos őrzése azért is fontos, mert a
kazár kereskedők minden aranyra szemet vetettek. Új szervezetet hoztak létre: a
böszörmények tanácsát.

Ennek az volna a feladata, hogy a magukévá tegyék minden ősi szellemi kincsünket.
Számos ellenvetés után a javaslatot megszavazták, csak a vízbeölés maradt fenn,
anélkül, hogy a mértékét meghatározták volna. A Magyar törzsszövetség fejedelme, III.
Csaba felhívta a figyelmet arra, hogy Ordoszt, ahol a 100 kinaj család még mindig
kiváltságokat élvez, elárasztotta a sárga hit. Kazária, ahol kezdetben ugor-magyar
többségi hatalom volt, az aranyborjú fiainak a hatalma alá került. De annyi előnyünk
még van, hogy legalább az ataiszi hitvilágot nem bántják. Az uruki hit püspökségét
azonban elüldözték Van városából, majd Magyarkáról is, és az üldözöttek csak a
szavárdiak Nyék törzsénél leltek menedéket. Így most ennek a püspöknek a
fennhatósága alatt csak a Van-vári, a Magyarkai és a Győr-szavárdi öspörösség
működik. A kiváló műveltségű Nazirt nem tekintik az aranyborjú-hit fiának. Ezért
javasolja, hogy az Uruki püspök-séget a Tenisur vonalának védelmében helyezzék el.
Ezt a javaslatot a beavatottak, sámánok, bátok és táltosok többsége megszavazta. A
böszörmények elleni fellépést azonban ellenezték, azzal az indokolással, hogy azok csak
színleg vették fel a muzulmánok hitét, azért, hogy segítsék az Égi birodalom
hírszolgálatát. Balizás böszörmény megköszönte az irántuk tanúsított bizalmat és
kijelentette. Uruk-Erech városában még mindig vannak Nazirnak hívei. Békés
természetükért a muzulmánok is tisztelik őket. Ezért javasolta, hogy böszörmény csak
végzett tárkány, vagy sámán-bát lehessen, tehát olyan, aki hisz az Égi birodalom szerinti
lelki örök életben. Kérte a Nagyszalát, hogy a Tenisur mellett építhessen az uruki
püspökség részére boldoganyás kőházat. Ezt egyhangúlag megengedték. Tormás
fősámán szintén azon volt, hogy csak sámánképzettségű ifjú lehessen böszörmény, de az
uruki püspökség híveit meg kellene szabadítani a böszörmények mind jobban
elharapódzó nyereségvágyától. Róma-Bizánc hitének is az a legnagyobb átka, hogy lelki
atyáik előbbre valónak tartják a kincset és a dologtalan jólétet, mint a szellemi
tisztaságot. Ezért nem rettennek vissza az égiekre hivatkozva még az átkoktól sem. Az
uralkodókat összeveszítik egymással, és akkor az erősebb mellé állanak, hogy a
hadisarcból nyereségre tegyenek szert. Tizedet követelnek a vérrel szerzett kincsből, azt
ígérgetve, hogy a gyilkosságra bocsánatot eszközölnek ki az Égi Nagyhatalomtól.
Javasolja még a Van-tó melletti uruki hitű püspökség visszaállítását és anyagi
támogatását, a Tenisur lelki központ megtartása mellett. Így, az ataiszi lelkeket meg
fogjuk segíteni a mór üldözőkkel szemben.

Maróca ifjúsági beavatott Tormás fősámán javaslatát kiegészítve azt javasolta:


Küldjenek Rómába Uruk hitén levőket kispapnak. Akkor a tiszta hitű szövetségbeli lelki
atyák lesznek az avar keresztények lelkipásztorai a nyugati határőr kerületekben. Ezt
megszavazták. Zemlén beavatott fősámánt agyvérzés érte. Helyette Maróca, az ifjúsági
beavatott olvasta fel végső üzenetét: -A bölcsek kövein ez áll: ”Ne menjetek hódítani,
mert akkor hozzátok is eljönnek és meghódítanak benneteket! Aki kardot ránt, az kard
által esik el. A Békességet keressétek!” Mindenki jól tudta, hogy eddig hódításos
zsákmányszerzés folyt: ez védelmet is jelentett, de hogyan éljenek békességben, amikor a
gyepűvédők kénytelenek állandó harci készültségben lenni minden határon? -Ezért
aztán mégis az örök harc mellett döntöttek. Zemlén szellemében Maróca még azt
javasolta: A Pateszi-sámán-bát tudományokat át kell adni a köztudatnak. Ne csak az
égiek kedves rendjének legyen a tulajdona a bölcsesség, a tudomány és a múltunk regéi.
Tegyük mindenki közkincsévé, hiszen a görögök és rómaiak is, akik regéinket
továbbfejlesztették, milyen nagy népekké lettek! A gyógyítás művészetére meg kell
tanítani minden megfelelő embert. Múltunk szépséges hitvilága és rege kincse ne csak a
papi rend tulajdona legyen. Őseink történeteiből lélekben megerősödve kell törzseinket
az öldöklő ha-lak csillagképéből átmenteni a vízöntők jegyébe. Máskülönben Ataisz népe
elpusztul. Mindenkinek tudni-a kell: mi szüntettük meg az emberevést. Nazir az égiektől
vezetve Uruk városában kezdte hirdetni: Szeressétek egymást! Szeressétek még az
ellenségeiteket is! Vérünkből való erős Anna unokája Hetevarett szent helyén azt
hirdette: ”Csak egy Isten van, és az szereti az emberiséget!” Szolnok tárkány fejedelem
fia, Alpár, az ifjú beavatottak nevében azt ajánlotta a Nagyszalának, hogy a következő
Nagyszala idejéig építtessék ki Tenisur védelmi vonalát, hogy a nép életét erős
kátavárak biztosítsák a kazár és a frank hódító törekvések ellen. A Nagyszala a
kátavárak kiépítéséhez hozzájárult, de a szellemi kincsek közreadását elhalasztotta a
vízöntők csillagképéig. Sakateráj elgondolásait követve Nagypályi szkítái hamarosan
elkezdték a szkíta maradványok, felhasználásával a kátavárak építését. Az Avarbástya-
kegyhely első halottja Zemlén beavatott fejedelem lett. A háromnap-járású alsóvilágban
helyezték nyugalomra. Tormás Nagypályiba tette át székhelyét. Az Avarbástyai
Nagyszala döntéseit Várkony rovósámánnal ellenőriztette. Az építkezéseket Haram és
Szolnok vezette. Gyanakáta építése közben a leányrabló böszörményekkel vívott
csatában mindketten hősi halált haltak. Várkány Nagypályiban temette el őket a vitézek
közös sírjában.

14.
288. Arvisura Mikó-Halics rovása 769-805 között

AZ AVAROK KETTŐS BIRODALMA

Amikor 453-ban a hunok a Jász síkságról visszavonultak, a hun birodalom keleti


részébe, csak Deédes aranyasszony és Csaba maradt Atilla birodalmának nyugati
részén. Az avarok ellentétbe kerültek a hun törzsekkel és visszavonultak Bugátba. De a
kinajok nyomására a keleti avarok éppúgy kimozdultak, mint a nyugatiak. Elhagyták a
Hangun folyó és Ordosz vidékét. Mivel a keleti avarok a zsuánok közelében éltek és
közöttük többségben voltak a zsuán törzsbeliek, a kinajok őket is zsuánoknak nevezték.
Ezek a keleti zsuán-avarok 500 körül a nyugatiakat is magukkal ragadták, és a Bugáttól
Káspivárig terjedő részen telepedtek le. Itt érte őket az altáji törökök támadása. Ez
aztán az ugorok alapította Kazár birodalomba üldözte őket. 550 táján azonban
kivonultak a kazárok fővárosából, Bakárból és nyugatra vonulva, Bizánc közelébe
kerültek. 558-ban velük szövetségre léptek a Bolgár-Ogur birodalom ellen, és azokat
magukkal ragadva, a Ten és Tenisur vonalán túl eső tájakra, nyugatra vonultak. Itt 562-
563-ban megtámadták a frankokat, úgy, hogy azok kénytelenek voltak Bizánctól
segítséget kérni. Alboin, a bárdok királya szövetségre lépett az avarokkal a gyepidákok
ellen. A gyepidákok legyőzése után a bárdok (longobárdok) elhagyták a Pannonföldet és
nyugatra vonultak. Baján fővezér 4 törzsét hátrahagyva 567-582 között 5 törzzsel
bevonult a Jász síkságra és teljesen magához ragadta a hatalmat Atilla volt
birodalmában. A pannon honfoglaláskor a görögök a dunántúli részekről délre
vonultak, de Sirmium városában elég sokan visszamaradtak. Ezek erre az időre
meglehetősen elszaporodtak és ellenálltak az avaroknak. A kutrigurok előőrsei
Dunaszekcsőnél átkeltek a Dunán és elárasztották a Dunántúlt. 15 évi ostrom után
elfoglalták Sirmiumot. Az avarok 5 törzse ezután elfoglalta az egész Pannonföldet
egészen az Encs vídék gyepiig. A legyőzött tarkósok és más ottani népek elismerték az
avar fennhatóságot és a görögökkel együtt adót fizettek az új Égi birodalomnak. Az avar
vezetőség a régi Lébényi, illetve az új Tépe-i egy-igaz Isten hiten voltak. Hittek vallásuk
égi eredetében.

A többi törzsüknek azonban megengedték, hogy mindenki higgyen a saját


istenében, vagy isteneiben, csak azt követelték meg, hogy mindenki ismerje el az egy-
igaz Isten Égi birodalmát. A több-isten hívőket a határvédelmi bánságokba helyezték el.
Atilla meggyilkolása után az igazi avar vezetőség soha sem találkozott idegen hatalom
követeivel, hogy elejét vegyék az ilyen merényleteknek. A nyugati Égi birodalomban a
lébényi előőrs mindenben elismerte a tépei rendelkezéseket; a keleti birodalom azonban
szigorúan kitartott a mordvin Polen tavai irányítás mellett. Ez minden szellemi hatalmat
az éltető Gabona istennek: a Földanya éltető erejének tulajdonított. Ezért az uruki-mani
egyisten hívőknek nem egy tábora nyugatra távozott és az avar birodalmat erősítette.
Bár így a lébényi felfogás erősbödött, a lébényiek mégsem kerültek soha ellentétbe a
tépeiekkel. Baján a perzsa szövetségben bízva vonult be a Pannonföldre. Hatalmát
Sirmiumon keresztül jó messzire kiterjesztette dél felé és birodalmának hamarosan
közös határa lett a görögökkel. Az avar-perzsa barátsági szerződés a magyarázata
annak is, hogy az avarok terjeszkedése már 578-582 között erős ütemben megkezdődött
Bizánc felé is. Sirmium elfoglalása után aranyban, ékszerben és selyemben hadisarcot
követeltek a görögöktől is. 585-ben tartották az Égi birodalom tépei tanácskozását. Itt
rendelték el a déli bánságok felállítását. Ezekbe a bánságokba csatlakozó törzsek
kerültek. De mivel a görög harcok sok veszteséggel jártak, a 600-as Nagyszalában már
arról tárgyaltak, hogy kikkel védjék meg a déli határokat. Az ott élő pannon és hun
maradékokat nem akarták kitenni az örökös görög-avar háborúskodásnak. A németek
szálláshelyeiről ki-üldözött tótok (Eszék utódai Alpár bíztatására tiltakoztak az engedély
megadása ellen, de a többség Pécsett úgy döntött, hogy) ha örök hűséget esküsznek,
átvonulhatnak Délre. Alpár, Bajánnal szemben azt sem helyeselte, hogy a határőrizetbe
felvegyék őket. Pozsáló fősámán azért nem látta helyesnek, hogy a három Istent hívő
álnok keresztény papok izgatni fognak az Égi birodalom egyistent hívő lakosai ellen. A
végén Alpárt megmérgezték.

A sorozatos görög-perzsa háborúkat a Bizánc császárai csak úgy tudták viselni, hogy
évi adót fizettek az avaroknak. A késedelmet nem egy esetben háborúskodás követte.
Heraklios császár békéje folytán 619-től 623-ig a császár csak olyan magas adó
fizetésével tudta kielégíteni az avarok követeléseit hogy a bizánci császárság megingott
tőle. A római pápaság a szláv határőrök keresztény hitre való térítését kezdte el az
avarok ellen. De elrendelték Bizánc megsegítését is. Ekkor, 626-ban, a tengeren és a
szárazföldön győzött Bizánc. A konstantinápolyi vereség hatására a szláv népek
fellázadtak, de az avarok vérbe fojtották a lázadást és a határövezetekben rend lett. A
szlávok megtérítését Bizánc is, és Róma is folytatta. A megsemmisített Ugor-Bolgár
birodalomból elmenekült Kuvrát bolgár fejedelem 635-ben fellázadt az avarok ellen,
felvette a bizánci hitet és önálló államot alapított. A szlávok belháborújában fellázadt
Alcezo bolgár vezér, a kutrigurok főnöke is, de legyőzték. Bajor földre menekült, s itt
Dagobert bajor herceg Linz tájára telepítette le őket. Később azonban a herceg
legyilkoltatta őket. A bizánci győzelem hatására Samo szlávjai 658. táján Karinthia,
Stájerország, Alsómarótföld térségében egy rövid életű szláv államot alapítottak, de az
avarok könnyen legyőzték ezt a Róma bíztatására alakult államot. Bizánc azonban
annyira támogatta a szerb és horvát kereszténységet, hogy ezek önállósították magukat.
Igaza lett Alpárnak, hogy kár volt a németek által kiűzött szerbeket és horvátokat
átengedni a Pannonföldön. Bizánc ezzel megszabadult az avarok közelségétől és lehetővé
tette, hogy 680-ban a kazárok elől menekülő bolgárokkal megalapítsák a bolgár államot.
Ez ellen egy avar küldöttség hiába tiltakozott Bizáncban. Ettől eltekintve 678 után az
avarok nem szorgalmazták az államkapcsolatok fenntartását Bizáncban. 670 táján a
magyarkai uruki-mani hívők is elhagyták az Ogur-bolgár államszövetséget, és ezzel a
keleti avarok Égi birodalmában is többségbe kerültek. Viszont a polentavi központ is
szívesen szabadult volna az egyisten hívőktől, s ezért a nyugati lébényi központ
támogatására bíztatta a magyarkaiakat. Így aztán a Bakátból menekült Béla törzs
ifjúságának vezetésével részben a jugorosokkal a nyugati Égi birodalom, vagyis a
lébényi központ segítségére siettek. A nyugatról jövő támadások ellen elállták az Encs-
Kalágé és Ibos-Magyarhegy vonalát, uruki mani keresztény hitük pedig megnyerte
Róma és Bizánc kegyeit is. Ezzel a magyarkai felvonultatással került be a nyugati
avarok birodalmába a magyarkai-kámai uruki-mani szellemi irányzat. Ezek után a
fővezérség a tépei körzetben tartózkodott, de az ifjúsági fejedelem a Győr-lébényi
körzetben uralkodott, a határvidéki bánságokban pedig a fejedelmi ifjak vették át az
irányítást. A nyugati és déli hatalmakkal ők érintkeztek. Ezt a képviseltetést jól
megvalósították, és a kellőképpen kiképzett avar vezérek Batbajántól kezdve mindig
nagyon jól tudták, hogy mit akar az avarok Égi birodalma, a nép jóléte és biztonsága
érdekében. A földek termékenyek voltak. Az avarok akaratukat a néppel szemben
érvényesíteni tudták, így a Nyugattól nem volt szükségük semmire sem.

A 600-as Nagyszala határozatai értelmében még nagyobb mértékben kifejlesztették


a föld alatti avar-gyűrűk rendszerét. Egy ilyen cölöpépítményes avargyűrűben akár egy
egész tömény lovast is lehetett állomásoztatni. Teljesen átszervezték a tárkány-rendszert
is. Minden hatalom a főtárkány kezébe futott össze, hozzá özönlött az avar hírszerzők és
bánok minden jelentése. Mivel a 626-os bizánci győzelem után Bizánc és Róma
szövetsége még nagyobb erőre kapott, az uruki-mani püspök Bécsből Győrbe tette át a
székhelyét, a jugoros-mani püspök székhelye pedig a Van-tó melletti Tuspa városából az
ősmagyar központba Magyarkára került. Az uruki-mani és az ősmagyar vallás aztán a
790. uruki évben eggyé vált és mindkét felekezet hitének az alapja az uruki-mani Biblia
lett. A lovasság kiképzése a csörsz-vonalon folyt Pozsonykeszitől Kevekesziig, a
gyalogosoké az avargyűrűkben. Bizánc és Róma kérésére Tudun győri központja
beleegyezett abba, hogy a gyepüket a keresztény népek szaporodása miatt fokozatosan
vonják szűkebbre, mert ez elősegíti a földek megművelését is. Ezt azonban sem a jugoros
fővezér, sem a főkagán, illetve az avar fővezér sem helyeselte, mert ez szerintük csak
csalétek a nyugati keresztények részéről, tudniillik azok újabb területfoglalásra
készülnek. Így az avarok Égi birodalma 630-ban három részre bomlott. Győr lett
“Tudum”fővárosa, Szavárd fővezér fölvette a görögök körében közismert kagán nevet,
Kürt fejedelem pedig Al-Bélára tette át a beavatott fejedelmi székhelyet. Így aztán az
avarok Égi birodalma lassanként puszta, laza szövetséggé változott, de a főkagán
intézkedései még mindig végigfutottak a Tenisur vonalán felépített Káta erődvonalon. E
vezetőközpontok irányítói voltak: 633-tól Kürt-Szavárd-Tudun 645-től Kuvrát-Avas-
Alpár 658-tól Zára-Ügyes-Vargány 670-től Tarján-Orbaszár-Haram 685-től Váska-
Almágy-Zemlén 700-tól Tormás-Belizár-Maróca A legnagyobb uruki-mani vándorlást
Tudval magyarkai püspök idézte elő, aki 670-680 között a legna-gyobb uruki-mani
keresztény tömeget a Lébény-győri területre irányította, igaz, hogy ekkor is nagy
mohamedán nyomás nehezedett a magyarkai uruki-mani püspökségre. Ekkor rendelte
el Szavárd-Alpár-II. Csaba a 700-as Nagyszala megtartását. A hun törzsszövetség
megalakulásától kezdve a mindenkori fővezérnek állandó segítségére volt az Öregek
Tanácsa. Tagjai főként az elaggott fővezérek, fősámánok, tárkányfejedelmek,
lovasfejedelmek és aranyasszonyok legrátermettebb egyénei közül kerültek ki. A tanács
legszűkebb körét minden birodalomban a fővezér, a fősámán, a főtárkány, a
lovasfejedelem, és az aranyasszony, tehát a legfontosabb öt személy alakította ki. A
vezető személyiség tehát az öt vezéregyéniség akaratát tolmácsolja. Az Öregek Tanácsa
25 személyből állott tehát mindig páratlan számmal vettek részt a megbeszéléseken,
hogy a többség akaratát kifejező határozat születhessen. Külföldi követeket a vezető
személyek sohasem fogadtak; min-den határügyi tisztnek joga volt az avar birodalom
nevében fogadni a külföldieket, és rögtön intézkedni is. Amint a Győr központtal
különvált Tudun-féle avar birodalom engedékeny lett a gyepű területek szűkítésében,
sorra alakultak meg a keresztény, szláv államok. Az avarok feladták Boroszló, Igló, és
Albán-ság területét, és megalakult Morávia, Szlovénia, Horvátország, Szerbia és Új-
Bolgária.

Nagy Károly frank birodalma is megkezdte Róma és Bizánc jóváhagyásával keleti


terjeszkedését, a római pápaság pedig még az arabokkal is egyezkedésre lépett, hogy
nyomást gyakoroljanak a jugoros avarok szövetségének birodalmára. 740-ben a frankok
megindították a Karatán háborút. 776-ban elfoglalták a közös avar-longobárd bir-tokot:
Isztriát és újból Karatánföld felé fordultak. Ekkor IV. Csaba, Tard kagán és az ifjú Bős
tudun követei 782-ben megjelentek a szárazföldi Lipparingben tartott birodalmi
gyűlésen és elismerték Isztria bekebelezését, de kifogásolták, hogy az Elbán túli
szlávokat ellenük lázítják. A frankok elismerték az Encs folyó menti 680. évi
határvonalat, de kérték az avar-longobárdok befogadását Avariába. A pápaság titokban
arra kérte Nagy Károlyt, hogy Bős tudun országát tegye hűbéresévé s ezáltal
természetesen pápai adófizetővé. Ajiló határvédelmi tiszt, Bős tudun veje áruló lett. Bős
tudunnak minden igyekezete csődöt mondott, mert kereszténység ide, kereszténység oda,
Nagy Károly valójában csak hódítani és gyilkolni akart. Edemen tervét alkalmazták
ellene, Pannonhalma, Győr, Veszprém és Kanizsa vonalába minden terményt
felperzseltek, hogy Nagy Károly kénytelen volt csúfos vereséggel visszafordulni. Erre az
időre esik a Kaszuk kiírtása is. Ezt a 792. évi damaszkuszi emberirtással fejezték be a
pápa szövetségesei, az arabok. Mikó tárkányfejedelem erődítménnyé építtette ki Bécs
környékét. Edemen népe felkészülten várta a damaszkuszi menekülteket, fegyveresek
sokaságával. A legnagyobb baj az volt, hogy Bős tudun nagyon megbízott a Krisztus
utódaként tisztelt római pápá-ban. Pedig hát Bős tudun egymaga aligha tudta volna
megvédeni az avarok birodalmát a megvadult frankok ellen. Bős tudun legnagyobb
lányát, Mencsért az eraviszkok vezére, Pilis vette feleségül. Pilist mindenki csak
Eraviszkónak hívta. 790-ben lovával leesett az Atilla-hegyéről, és abba belehalt. Utána
Men-csért Ailó longobárd vezér vette feleségül. Ailó a Kékhegynél áruló lett, de nem
átallott kérőként jelentkezni. Mencsér első házasságából született Zoltán nevű fia hiába
tiltakozott a házasság ellen. 795-ben esküdtek Kalágéban, de az itáliai vendégek az
esküvő hajnalán meggyilkolták. A frankok minden oldalról támadtak, és az egyház is
azonnal munkához látott.
Salzburg érseksége a Dráva és a Rába között karatán telepeket létesített és innen
küldte a pásztorbotos hittérítőket. Azok aztán tele szekérrel tértek vissza az érsekség
székhelyére. De a passaui püspökség kimaradt a jóból és a bajor grófokkal egyetértve
szlávokat telepítettek a Rába fölötti területre. Keszt aranyasszony a győri-uruki-mani
püspököt küldte Nagy Károlyhoz bőséges ajándékokkal és védelmét kérte a szláv
betelepítés ellen. Nagy Károly ekkor Bős tudun Zoltán nevű unokáját tette meg ifjúsági
tudunnak; ahogy a papok tévesen írják: Zotan avar tudunnak. Átkeresztelkedése után
Szavaria és Petronell között telepedett le népével édesayjának, Mencsérnek eredeti
birtokán. Pelsőc beleegyezésével azonban ez a Zotannak elkeresztelt Zoltán bő
állandóan a nagyanyjánál, Keszt aranyasszonynál tartózkodott. Ott az uruki-mani
szerzetesrendben tudunná képezték ki. De Zoltán bő, mint tudun csak 795-805 között
uralkodott. A római katolikusnak megkeresztelt Diás Mária lett a felesége. Három
fiúgyermekük született. A harmadik gyermekük keresztelőjén Breszláv ifjú szláv harcos
meggyilkoltatta. Ekkor Pelsőc átvette a tudun teendőit, és a Csörsz vonalán igen sok
harcost képeztetett ki védekezésül, úgy ahogy a 800-as Nagyszala határozatai
megkívánták. Pannonföldi helyettesévé Halics fejedelmi ifjút jelölték ki, Mikó
tárkányfejedelem pedig Karakán-kátára lovagolt és ott ellátta a hun törzsszövetségi
sámánképzésnél a tan-fejedelmi tennivalókat. Karakán-káta a Tenisur vonalán volt és
Karakum-kátának is nevezték. Edemen, a jugurosok fejedelme Szolnokon úgy
határozott, hogy ezentúl Mikó tárkány-fejedelem birodalmához akar tartozni.

SZOLNOK-DEÉS-JÁSZVÁSÁRI NAGYSZALA

289. Arvisura Edemen fősámán rovása 792-838 között

A Kr.u. 29. évben alapított Uruk város népe 226-ban szembefordult a párthus Garé-
isten hívőkkel és Káld pateszi megalapította a “Mennyei Birodalmat”. Az új birodalom
királya Káld lett. A 181-ben megalakult Magyar törzsszövetség ifjúsági fejedelme, Béla
245-ben részt vett az uruki bölcsek képzésén. Utána feleségül vette Káld király
nagyobbik leányát, Nurát. Az esküvői szertartást Nura öccse, Mani öspörös végezte. Az
esküvő után nyomban útnak indultak Káma városába. Ott Béla 250-ben átvette a
fejedelemség vezetését. A perzsák nemsokára elfoglalták Uruk városát és lakosait Káld
királlyal és Mani öspörössel együtt 266-ban Evilátba hurcolták. Mani öspörösnek volt
hét fia. A legkisebbik az almafavirágzás idejére eső Mani napján született. Ez a kis Mani
a bölcsek között nevelkedett. Legénnyé ütésekor felvette a Nazir-szerzetesek daróc
ruháját és mezítláb vándorolva kezdte hirdetni az érdek nélküli, igaz szeretet tanítását.
Vallotta a jó és a rossz örökös harcát az emberen belül is. De bízott az isteni jóság
győzelmében. Rovásba foglalta az elmenekült uruki püspökség tanait. Ez több helyen
államvallássá lett. Biku ujgurkán Turfán-környéki kolostorában nevelkedett Aracsilla,
Embavér és Arabeila. Aranyasszonyok lettek: a magyarkai fejedelmek feleségei. Mindig
a legnagyobb szeretettel beszéltek Maniról, a Gilgames család bölcséről, akit az ördögi
lelkületű Csőrös király, hatalmát féltve elfogatott. Elevenen megnyúzatta, bőrét szénával
kitömette, a 290. évben városról-városra hordatta, és fára akasztatta ezzel a felírással:
“Így jár az, aki a mennyei eredetű uralkodók tizedének fizetését megszüntette.” Az
érdek nélküli szeretet tanítását viszont annál könnyebben magukévá tudták tenni a
turfáni aranyasszonyok, akik az iszlám előli menekülésükkor az uruki püspökség
minden kincsét magukkal hozták.
Ruga unokája, mivel anyai ágon a Van-tó környékéről származott, az
ottani bölcsek tanításán nőtt fel. Feleségét a Gilgames-házból hozta, majd 496-524 között
II. Csaba néven uralkodott. Gyermekei közül Ogurdot és Magyart először Bizáncba,
majd Van városába küldte iskolába, hogy maguk döntsék el, me-lyik hit jobb a bizánci,
vagy az érdek nélküli szeretetet hirdető uruki. Halála után Ogurd vette át a fejedelmi
széket. Ogurd a magyar törzsszövetséget bizánci hitre akarta téríteni. Mani hívei
azonban a tized-fizetés feletti vitában megölték. Magyart viszont nem lehetett
fejedelemmé választani, mert öccse vére terhelte. Ezért a felesége, Bolári-Bolárka
uralkodot. Magyar halála után Bolári-Bolárkát Balog fejedelem-fi vette feleségül. Balog
újra egyesítette a meghasonlás útjára került magyar törzsszövetséget. Ogurd bizánci
hiten levő harcosai 527-ben Barkasa öspörös bíztatására a szkíta Kővárra, és a mátrai
Csákkőre vándoroltak. Előzőleg Ogurd solymászai voltak. Javarészük már perzsa
hadifogolyként Bizánc híve lett, sőt Barkasának még magyar nyelvű szentírása is volt.
Követeik 550-ben Bizáncban jelentkeztek, és Justinianus császár alatt a gepidák és gótok
ellen harcoltak, 568-ban pedig a longobárdokkal való szövetségben legyőzték a
gepidákat (gyepidákok). Baján Ogurd solymászait 568-ban mind a Csákkői Sólymosra
telepítette. A pécsi Nagyszala megengedhetőnek tartotta a szlávok átvonulását. Ez aztán
a nyugati kereszténység terjeszkedését vonta maga után. Ellensúlyozásul Avariában a
keleti, mani-uruki püspök Győrbe tette át székhelyét. Ennek az őskeresztény-egyháznak
külön Bibliája volt: nem tartalmazta az ótestamentumi írá-sokat, mivel az ott
mondottakat már a káldeus szentírások is tárgyalták és csak Mózes neve alatt lettek egy-
két ezer éves eltéréssel újabb keletűek. A mani-uruki egyház az Újtestamentumnak is
csak egy részét ismerte el Jézus tanításának.

Tudval püspök azzal, hogy Győr határőrizeti birodalmat tudós papok, a “tu-dumok”
birodalmának nevezte, megbontotta az avar birodalmat. Szavárd fejedelem ugyanis erre
felvette a kagán nevet és elköltözött Avarbástyáról a Káld szerzetesrendi kolostor mellé
Deésre, majd 632-ben Szavárd-Kővár fővárossal a Kárpátokon túlra helyezte fővárosát.
Ugyanakkor Kürt fejedelem Albélára tette át beavatott-fejedelmi székétl. Így az avarok
Égi birodalma 630-ban háromfelé bomlott, és ez a három rész már csak laza
szövetségben maradt egymással. A bomlást még jobban elősegítette, hogy megalakult a
Kazár-birodalom. Ebben az avarok kezdetben ogurd vezetés mellett csak határőrizetre
szorultak. 670-től kezdve az uruki püspökség mani-keresztény hívei a tudun-papok
befolyása alatt álló Győr székhelyről irányított avar uralom alá vándoroltak és ott
Ordoszi jellegük Van-tó és Magyarka környéki jellegűre változott. Juguros fejedelmekre
a Kazár-birodalom déli védelme hárult. Közöttük a 8-gyermekes szaporodás
eredményeként a fiatal harcosok arányszáma sokkal túlszárnyalta a többi törzsét.
Viszont akik felvették az uruki-püspökség mani-keresztény vallását, 680-ban Tudval
püspök utódait vallották szellemi vezetőjüknek és Pannóniába vándoroltak. A beavatott-
központ előre megmondta a kazárok hatalmaskodását is, és azt is, hogy Samó a nyugati
kereszténység érdekében árulója lesz az Égi birodalomnak. A 700-as Nagyszala
megtartását Szavárd-Alpár-II. Csaba rendelte el. Ezen nem csak az emberáldozatos
temetkezési módot szüntették meg, hanem elrendeltek, hogy a kagán-fejedelem a
Tenisur-vonalban építse ki a Kátavárak rendszerét a kazárok és a római keresztények
terjesztésének megakadályozására.

Később a 792-es damaszkuszi emberirtás miatt elkezdődött nagyarányú


elvándorlások szükségessé tet-ték a 800-as Nagyszalát. Akkortájt a magyar
törzsszövetségben érvényesülő szaporodási követelmény folytán a Juguros fővezérnek
IV. Csabának volt a legtöbb harcosa. Tard kagán a Tenisur-kátavárak építésével volt
elfoglalva. Bős, a tudun-papok fejedelme vakon hitt a nyugati kereszténység
becsületességében; ennek is része volt abban, hogy nem jó szemmel nézte a jugu-rosok
lovas felvonulásait. Pedig IV. Csaba jobban tisztában volt az akkor ismert világ szellemi
erőviszonyaival is, és nem ok nélkül követelte a 680-as avar háborúban szerzett területek
megerősítését az Encs-Ibos vonalon. Szolnok tárkány-fejedelem fiai: Bars kagán és Bat-
Baján akkori fejedelmek ugyanis az életük feláldozásával Encs-Boroszló-Berlin vonaláig
terjesztették ki az avarok Égi birodalmának határait. Most pedig a frankok a 740-es
karatán háborúval elkezdték a kelet felé való terjeszkedést. 776-ban a frankok
elfoglalták Isztriát, akkor közös avar-longobárd birtokot. Utána a Karatán-föld ellen
fordultak. Ekkor IV. Csaba, Tard kagán és Bős tudun követei 782 júliusában
megjelentek a szász-földi Lippsringben tartott birodalmi gyűlésen. Elismerték Isztria
elfoglalásának jogosságát, azon a címen, hogy lakói római keresztényekké lettek. Viszont
kifogásolták, hogy az Elbán túli szlávokat Szászország ellen lázítják. Isztria bekebelezése
ellenében a frankok elismerték a 680-as Encs folyó menti határvonalat. E megállapodás
alapján Bős tudun az Encs-Ibos között erős határőrséget szervezett. 8 évig nem is volt
határkérdés az avarok és a frankok között. A frankok sokszor még a legyőzött
longobárd előkelőségek átmenekülését is engedélyezték Avariába. A szerződés ugyanis
megengedte az avar-longobárd vegyes származású lakosok visszaköltözését. Nagy
Károly még az arabokkal is szövetségre lépett, hogy hatalmát erősítse, és közös harcot
indítottak Saragossa kereszténysége ellen. Astúria keresztény fejedelemségét Károly
legyőzte és Asturiát földig lerombolta, de az emír Károly segítsége nélkül is elfoglalta
Saragossát.

A baszkok, akik titkos szövetségben állottak az avarokkal, Károly utóhadait


megtámadták és lemészárolták, ezután a menekülő főcsapatot üldözőbe vették, és maga
Károly is csak nehezen tudott megmenekülni. Ekkor, 782-ben kénytelen volt az
avarokkal megegyezni. Károly az Ibos folyónál kívánta volna megvonni a határt, de Bős
tudun ebbe nem egyezett bele, amikor pedig a frank sereg betört az Iboson túlra, csúfos
vereséget szenvedett. Károly békét kért és elismerte az Encs-határt. A pápaság azt
kívánta Károlytól, hogy az uruki keresztény vallású Bős tudun birodalmát tegye
hűbéresévé és pápai tizedfizetővé. Károly az uralma, vagy befolyása alatt álló
valamennyi keresztény uralkodó bevonásával igyekezett Avariát meghódítani. 787-ben
pápai támogatással legyőzte a dél-itáliai beneventumi hercegséget és Bajorországot
készült elfoglalni. Annak az uralkodója Tassiló volt. Bős tudun szövetségre lépett
Tassilóval. A szövetség Tassiló feleségének Liutberga longobárd hercegnőnek a
tanácsára jött létre az avar határőrizeti szervekkel. Károly a pápa segítségével
megszervezett seregekkel legyőzte a bajorokat és Tassilot, rokonát halálra ítéltette. Bős
tudun püspök követeinek a megjelenése után azonban az ítéletet megváltoztatta. A
követek ugyanis arra hivatkoztak, hogy “Krisztus megbízottjának” nincsen joga
védtelen embert lemészároltatni. Károly megtámadta az avarok Encs őrségét is, de
Oposur fia, Jenő vezér az Encs és Ibos folyók között megsemmisítette a seregét. A
legyőzött frank sereg maradványai megfutamodtak. Ekkor egy baszk hírszerző
jelentette, hogy Edemen ifjúsági fejedelem csapatai ellen Magyarka irányában
felvonulnak a mó-rok. A hír igaz volt. Jenőt visszarendelték a Kaukázusba. A pápaság a
kordovai emírséggel tervbe vette a Van-magyarkai püspökség megtámadását és Bős
tudun karatán őrségének megsemmisítését az áruló longobárd hercegek által.
Szerzetesek útján bevonták a tervbe az Elbán túli szlávokat is, hogy azok is vegyenek
részt a szász fejedelemségek és a boroszlóiglói avar őrségek elpusztításában. Ilyen
előkészítés után követelte Károly, hogy az avarok őrsége az Encs fo-lyó vonalától
vonuljon vissza az Ibos folyóig. Az avarok ekkor Bizáncban is, Rómában is
szerződésszegéssel vádolták Károlyt, de hasztalan.

A római pápa is, a konstantinápolyi pátriárka is helyeselte Bős tudun legyőzését


és megöletését, hiszen nem volt hajlandó a temérdek aranyból nekik tizedet fizetni. Bős a
legerősebb juguros hadsereggel vonult fel az Encshez. De mindent megzavart, hogy Ajiló
őrparancsnok, Bős veje árulást követett el. Kékhegy avar őrségét átjátszotta a
Károlyhoz átpártolt longobárdok kezére. Bős tudun a felvonuló keveváriak felét
Kalágéra irányította. Ezek június 29-én Vid őrségnél megsemmisítették a longobárd
királyság hadait. Utána még 3 hónapig harcoltak az isztriaiakkal. Károly még június
elején felvonultatta csapatait az Encs vonalára. Azok több helyen átlépték a határt,
visszaverésük után avar követek jelentek meg Wormsban: Béla követelte a frank
csapatok visszavonását. A karatán-isztriai határvillongások alapján Károly is követeket
küldött Bécsbe, azok meg az Encs és Ibos közötti területet követelték. Ugyanakkor híre
jött, hogy Elbán túli szláv papokat fogtak el, akik az avarok elleni szent háborúra
mozgósítják a római katolikus hívőket. Bős tudun az Encs-Ibos közötti rész kiürítését
megtagadta és a marosszéki és Szöged vidéki székely tyument a Pozsony nemzetség
megsegítésére i-rányította. Barancs és Macsó bolgár helyőrségét Kalágéba rendelte.
Ezek az isztriai árulókat meg is semmisítették. De késett a karatán és boroszlói győzelmi
jelentés is. Erre Károly kénytelen volt 2 hónapi vá-rakozás után a támadást megindítani.
Bős gyorspostája útján közölt rendelkezéssel szeptember 10.-ére az Edemen tervet
végrehajtották: Pannonhalma-Veszprém-Kanizsa vonaláig minden élőlényt
visszavontak és mindent felperzseltek. Encs őrségében csak a márciusban született
jugurosok “kosok-hada” maradt. Bős tudun Bécs kurgánba helyezte fővezéri
támaszpontját. Mikó tárkány-fejedelem határerődítménnyé változtatta Bécs környékét.
Tuza fősámán az Avarbástya beavatott-központot Bécsre Deés irányította, az uruki
püspökség székhelyét pedig a szamosmenti Káldra helyezték.
Ajiló kékhegyi árulása után Károly fia nagy erővel támadt az isztriai karatánok
őrségére és az egészet felkoncoltatta, bár azok egy Bibliát (uruki keresztény hívők lévén
egy Mani-féle Bibliát) vittek a támadók elé “Békesség néktek” jelszóval. De Kis Pippin
katonái csak nevettek, részegségükben és agyonverték őket. Az erősítésül küldött 2
század bibliás lovast pedig fogságba hurcolták. De amikor megjelent a kevevári tyumen,
Kis Pippin megfutamodott. Közben Barancs és Mácsó vitézei Kalágéig mindent
felégettek. Kalágénál pedig tönkreverték a frank-longobárd sereget. Ekkor érkezett meg
a bécsi őrség, akiket Bős püspök küldött. Ez a tyumen aztán Kis Pippint keresztül
üldözte a Kék-hegyen, Károly pedig hiába várta, hogy Szombathelyen találkoznak. 791.
szeptember 16.-án a II. hadsereg megtámadta az avarok Kampós őrségét. A 26.-ig tartó
csatában minden avar határvédő elesett. Viszont ekkorra befejezte felvonulását a 3
székely tyumen és Magyarváron (Magyar-Haramnál) nagy győzelmet aratott. Boroszló
és Igló ugyanis teljes állományával felvonult és a Morva partján a Magyar Várhegy felé
szorította a támadó bajor-frank sereget; ott aztán a 3 székely lovastyumen teljesen
felmorzsolta őket. Károly hiába várta Győrnél II. seregét. Hírmondó se maradt belőle,
mert a szerződésszegés miatt a levert sereg maradványát is beleszorították a megáradt
vízbe. Károly erre úgy rendelkezett, hogy ne Avarbástya-Budavára felé menjenek,
hanem Szombathelyre. Ott Kis Pippin seregével akart találkozni, hogy Kanizsa felé
támadjanak. Encs határőrsége szeptember 18.-ától 25.-éig tartotta magát. Béla ifjúsági
vezér, Bélavár és Kőrösvár ura 26.-án közelharcban hősi halált halt, de 23.-án még
kettéhasította Sindbert régensburgi püspököt. Utána visszavonultak Kunhegyesig
(Cumenborg). Ott 29.-én Keve, Kevevár és Bogárfehérvár ura halt hősi halált, de előbb
23.-án ő is végzett Angilbramm magas rangú pappal. Hasba szúrta. Kadocsa, a
“márciusi ifjak” harmadik parancsnoka, Kadocsa és Kulpa-vár ura Kunhegyes és Ulum
vonalába rendelte vissza csapatait. Három hétig oroszlánként harcoltak; Wiomodus
trieri püspököt Kadocsa halálosan megsebesítette; közben maga is végzetesen
megsebesült: nagy vérveszteséggel lovagolt a mai Károlyvárosig és Kulpaváron meghalt.
Halála előtt azonban útnakindította Lóbérc őrségét Szombathelyre. Az egyesült frank-
bajor fősereg éhségtől gyötörve vonult be az üszkös romokban heverő Bécsbe, de
reménykedtek az északi sereg győzelmében. Halon táplálkozva értek le Győrig, de
semmi féle győztes északi sereggel sehol sem találkoztak. Csak a nagy folyó színe volt
tele a legyőzött frank sereg katonáinak holttestével. Egy súlyos sebesülttől tudták meg,
hogy Magyar-Haramnál az Edemen-féle juguros sereg az északi főerőt megsemmisítette.

Károly erre dél felé vette útját, ahol Felsőőrtől kezdve a lóbérci és a felső-őri sereg már
csipkedte a seregét. Előhadai a Tóbel erdőségben találkoztak Türje tárkány seregével.
Ezek Károlyt visszatérésre kényszerítették, még mielőtt találkozott volna a Kis Pippin
vezette itáliai hadsereggel. A Borostyán hadiúton nagy sietve Sopronba tartott, de ott a
kabar őrség megfutamította szétzilált se-regét. Bécset újból megkerülve Regensburgba
tért és a hódítás másféle eszközein kezdett gondolkodni. November 15.-én megérkezett a
juguros Edemen, akkor még ifjúsági fővezér és fősámán serege Szolnokra. Ott
haditervet kezdett kidolgozni a frank sereg kiűzésére.

November 25.-én összeszedetett minden hadifoglyot, de a gyógyíthatatlan betegeket


Lorkó (Lorch) várába szállíttatta, és követeket küldött az Encsen túli Lauriacum
újonnan felépített bajor várába, hogy jöjjenek át a súlyos betegekért. Az egészséges
hadifoglyokkal felépíttette, Bécs kurgán-várost és az uruki püspökség templomait, majd
Magyarkára lovagolt. Az avar határvédő seregek között az a hír kapott lábra, hogy
Győrt azért nem foglalta el Károly, mert a Tudval-leszármazott Bős tudun megegyezett
a római pápával abban, hogy az uruki kereszténységet egyesítik a római hiten levő
kereszténységgel. Ezt a hírt Edemen harcosai elvitték az Albélai helyőrségbe is, a szláv
papok pedig minden gyülekezetben felolvasták. Ennek hallatára a szászok követeket
küldtek Bős tudunhoz, szövetséget kötöttek vele a frankok ellen, és az elnyomás, meg
ármánykodás megtorlására 794-804 között hadban állottak Nagy Károllyal. Edemen az
Avarbástya beavatott-központjában a Nagyszalára való felkészülést a legszűkebb
körben tárgyalta. A megbeszéléseken csak a beavatottak vettek részt: maga Edemen
fősámán, Tard kátavári kagán és Pelsőc uruki hiten lévő öspörös. Pelsőcnek mint Bős
leendő utódjának, Szolnokon volt a hadi támaszpontja. Szolnok vára a feleségét, mint
Szolnok utódát illette. Az uruki keresztény egyház központja azonban nem itt, hanem
Pásztó szerzetesrendjében volt. Pelsőc családi fészeknek számító biztosított
menedékhelye Gömör-Pelsőc várában volt. Mindnyájan tudtak Bős terveiről. Tudták
azt is, mennyire bízik a Krisztus-utódként tisztelt római pápában. Bős egyetlen fia,
Pelsőc azonban inkább hitt az Edemen féle elképzelésnek, hogy maga Károly nem fogja
többé felvenni a harcot, hiszen szavát adta Edemen követeinek, hogy még
Szombathelyről is kivonul. De jobban tartott a pápaság terveitől: azt tartotta
végzetesnek Bős tudun birodalmára. Edemen szerint a nyugati kereszténységgel való
megegyezés csak vesztüket okozhatta az igazi szeretet hitén élő uruki keresztényeknek,
ezért Pelsőcnek mint kis-tudunnak Szolnok-Décs-Jászvásár térségébe nem szabad
beengednie a római ármánykodók híveit. Náluk még a bizánciak is megbízhatóbbak.
Edemen erre így felelt: “Édesapám a damaszkuszi Annát vette feleségül, és erre
hozzátartozói ellepték az egész Kazár birodalmat. Mindenfelé csak ármánykodnak, és
mindenkit Bizánc hitére térítenek. Abban, viszont nem bízom, hogy az arabok ellen
csakugyan megvédik a Kazár birodalmat. Viszont Bős is aligha tudja megvédeni Égi
birodalmát!” Végül is 800-ra meghirdették a Nagyszalát Szolnok-Décs-Jászvásár
térségébe.

Meghívták a 24 hun törzs szövetségének mindenféle áramlatú tárkánynépét,


a karatán törzstől a tunguzokig. Károly pedig így gondolkozott: harccal ugyan nem
lehetett meghódítani az avarok Mennyei birodal-mát, de Bős tudunnak 9 leánya van,
római vagy bizánci hiten levő kérők útján tehát mint örökséget meg lehet szerezni. 792-
794 között jelentkezett is mint kérő Erik, Gyeló, Pribina, Kocel, Marót, Braszláv, Era-
viszkó, Zalán és Glád. Sőt 795 telén még Eraviszkó özvegyét is feleségül kérte Ajiló
longobárd főnemes. Az esküvő után Bős tudunt Kalágé főutcáján itáliai vendégek
meggyilkolták, Ajiló pedig comesi rangot kapott. A gyilkosság után minden vő elkezdte
követelni a felesége utáni jussát. Erik a bójokkal bevonult Bécsbe és Győrbe. Minden
uruki templomot kiraboltak. Az ellenálló előkelőségeket rabszíjra fűzték, és úgy
mutogatták szerte Károly birodalmában, mint dölyfös pogányokat, akik megérdemlik
rabszolga-sorsukat. Gyeló a gyepidákok birodalmát akarta feltámasztani, de székely és
marúz alattvalói többségben voltak, és jászvásári kapcsolataik segítségével ellen tudtak
állni a tervnek. Pribina betelepítette lóbérci alattvalóit, de ez a kisebbség átvette a
pannon és avar lakosság nyelvét. Kocel a bélavari Kőrös kiskapitánya volt; kíséretével
beleolvadt az avarokba. Marót szép számú harcosai a Magyar-Harami ütközet után a
székely Pozsony nemzetség özvegyeit és elhagyott menyasszonyait vették feleségül, sőt
feleségeik révén még a szögedi tyumen területére is betelepedtek. Braszláv vitézeivel
együtt a daragúzok földjén telepedett le, de azok csak Ragályka aranyasszony uralmát
ismerték el, aki Eszéken a daragúz ifjúság számára uruki szerzetes-rendet is alapított. A
rendben uruki bölcsek tanítottak. Eraviszkó kőfaragó művész volt, Kararában tanult.
Megtanulta az avarok Égi birodalmának minden dalát, és az Avarbástya minden társas
eseményét hangulatosabbá tette zenekari csoportjaival.

Zalán az Avarbástya testőrparancsnoka volt. Kisgyermekkora óta, mint


árvagyermek Bős udvarában nevelkedett. Ő volt az első vő. Glád, az Ordoszból jött
bolgárok végvári vitéze beszélte a hun törzsszövetség nyelvét. Mint a nagy lovassági
verseny győztese nyerte el Bős legkisebb leányának a kezét. 792 végén frank követség
címén vendégek érkeztek. Eraviszkót, mivel nem vállalta Bős meggyilkolását,
megmérgezték. Felesége az itáliai Ailóhoz ment felesegül, Kalágéba (Klágenfurt). Bőst
ott ölték meg. Ilyen viszonyok között vette át Pelsőc a dunamenti Tudun-országrészben
a hatalmat, olyan területen, amely hamarosan 3 részre szakadt. Erik, a friauli
származású vő rajtaütött Bécsen, majd Győrön, és négy-négy ökörvontatta, 15 nyári
szekéren vitte a rablott kincseket Károly birodalmába. A római főpapok is részt kaptak
Uruk keresztényeinek templomi kincseiből. A maradék kincsekből építették az Ácheni
dómot 807-814-ig. A római pápa főségét és a tizedhez való jogát előbb Erik, Pribina,
Kocel és Braszláv ismerte el, majd kétfelé is élvezett birtokaira való tekintettel Ajiló is.
Tehát 5 vő fizette a tizedet Rómának. Gyeló, Marót és Galád csak a bizánci
pátriárkának volt hajlandó tizedet fizetni. Mindhárman Bizánc felé igazodtak. Zalán és
Pelsőc azonban nem volt hajlandó fizetni se az egyiknek, se a másiknak. A Győrből
gyalogszerrel kabarföldre költözött uruki kereszténység nem volt hajlandó megterhelni
a híveit, mert Pásztón azt vallotta: “Ne tudja a jobb kezed, mit cselekszik a bal!” Nem
helyeselték azt sem, hogy gyermekeik az apjuk utáni vezetéknevet viseljék, hanem
minden újszülöttnek káldeus-uruki nevet adtak, ahogy az uruki keresztény egyház
névadónaptára a csillagászati adatok alapján előírja. Ilyen viszonyok között megszűnt a
700-as Nagyszala irányadó szerepe is.

A 800-as Nagyszala döntése szerint a 3-éves Nagyszalát évenkénti váltással


Szolnok-Alpár, majd Berlád-Jászvásár, végül Bécs-Káld térségében kell majd
megtartani. Az Avarbástyáról elmenekített beavatott központot az Ilmod völgyében
kiépített uruki szerzetesrend székházában és annak alsóvilágában kell elhelyezni. A 800-
as Nagyszala határozatait is az uruki papok őrizzék a 900-as Nagyszala kezdetéig.
Amikor 798-ban Edemen megérkezett Szolnokra, a Zalán és Pelsőc vezette avar Égi
birodalomban még bőség uralkodott. Edement a magyar (juguros) ifjak között nagy
népszerűség vette körül. Ebben része volt annak is, hogy a damaszkuszi emberirtás
után, melyben édesapja, IV. Csaba is meghalt, fősámáni székhelyét Albéla-Sárhely
környékére helyezte át. Magyarkától Sárhelyig Ond fia állt helyt a magyariak élén.
Edemen testvérei közül 740-ben a Marván arab fővezér elleni csatában Jenő vitéz, 755-
ben Megyer vitéz esett el. Edemen ezért döntött úgy, hogy fősámáni székhelyét és az
uruki menekülőket a 700-as Nagyszala határozatának végrehajtására áthelyezi, és a
kátavárak kiépítésére használja. Most még Embavér ellenáll a déli támadásoknak, de ha
a frankok átlépik a Dunna asszony vonalát, meg kell indítani a kátavárak
tárkányhadseregét. Tard kagán, vagyis tárkány-fejedelem beszámolt arról, hogy a
kátavárak vonalát kiépíttette, sőt Nyék-Szavárd törzsével újra felépíttette Győr városát
a beavatottak részére. Azok az Égi birodalombeli harcosok, akik nem akarják felvenni
se a római, se a bizánci kereszténységet, áttelepedhetnek Pelsőc birodalmába, de
jöhetnek a kátavárakba is. Tuza beavatott fősámán előadta, hogy Bős tudun vesztét az
okozta, hogy vakon hitt a szeretet vallásában, holott a Rómában és a bizánci uralomra
került keresztények az államvallás segítségével a hódítások és az aranyborjú után
vetették magukat. Amikor Liutgarda királynő a győri egyházi kincsek óriási tömegét
odaküldte Paulinus patriarkának és Burgund kolostorának, minden egyházfi kedvet
kapott az uru-ki hitről a római hitre való térítgetésre.

Károly a győri kurgán-kincsek szétosztása után 796-ban a pápa


egyetértésével megbízta Paulinus pátriárkát, hogy Avar-Tudun birodalmát térítse meg.
Ez abból állott, hogy püspökbottal a kezükben, gyalogosan besétáltak Bécsbe, azután
kötelező szekér-szolgáltatás igénybevételével bevonultak Pannonföldre, és “térítő
útjukon” kirabolták az uruki keresztények templomait, Kötelező fuvarral
Szombathelynél hagyták el Pannonföldet, jól meggazdagodva. Avarbástya kincseit tehát
biztosítani kellett, ezért a Décs közelében levő Káld kolostorába kerültek. Megindult az
avar előkelőségek menekülése is a kátavárakba. Halics beavatott azt javasolta, hogy
szervezzenek közbeeső postaállomásokat, hogy Győr még megmaradt értékeit
biztonságosan lehessen a kátavari Győrig szállítani. A Dengisur (Dnyeszter) partján
felépítették Halics beavatott városát. A szavárdi törzs ezen az úton költözött a Nyék
törzs új városába, Győrbe. Pelsőc előadta, hogy az uruki keresztény egyház
kettészakadt. Paulinus pátriárka minden uruki egy-házközséget megfosztott az avar
aranyművesek templomi kézművesremekeitől, pedig ezek nem tized-szedés eredményei
voltak, hanem mindenki a fölöslegéből adta, önként, az élelmiszer-adományokkal együtt.
Egyre többen jönnek fegyveres kísérettel, és keresztes-hadjárat címén kezdik kirabolni
Pannon-földet. Minden gyermeket újrakereszteltek az apja vezetéknevével, harács
kincsekért. Ezért a kabarok, jászok, palócok és székelyek uruki egyházközösségei nem
kívántak se a római, se a bizánci egyházhoz tartozni, hanem Pásztó székhellyel
megmaradtak Pelsőc birodalmában. A Szolnok-Décs közötti sószállító út biztonságossá
teszi az életet, de a római és a bizánci érdekkörben arany-és rabszolga-kereskedés folyik.
Edemen beavatott fősámán (a nyugat-rómaiak szerint: juguros) bejelentette, hogy a
beavatottak értesülése szerint a szász vezető körök úgy tudják, hogy a frank egyházi
körök tanácsára a szászok letörése után “szent háború” címen megindítják Kelet felé a
hittérítést. Ezért az Alpári térség szénatartalékainak felhasználására a 800-as Nagyszala
folytatását átteszik Jászvásárra. Berlád térségében jó lesz az ellátás. És, amíg a
Nagyszala második évében jó élelmezési viszonyok között az összes beérkezők
részvételével megtárgyalják további sorsukat addig a 800. évre összegyűlik annyi élelem
és széna, hogy befejezhetik a Nagyszala tárgyalásait.

Ez azért is helyes lesz így, mert a sóbányák vidékén könnyen ki lehet építeni a
beavatottak alsóvilágát. 799 tavaszán érkeztek meg Koricsár vezetésével Jászvásár-
Berlád térségébe a 24 hun törzs szövetségének legkeletibb törzsei. Ezek akkor kezdtek
ismerkedni Mani tanaival, azzal a céllal, hogy a buddhizmus és az iszlám tanaival
szemben meg tudják védeni magukat. Ezekkel a fontos kérdésekkel kezdődött a
jászvásári megbeszélés. Jenő szépunokája, Koricsár ismer-tette őket. Koricsár volt a
legtudósabb ismerője az Égi birodalom minden fontos eseményének. Elmondta, hogy
náluk a gyakori földrengések miatt a legtöbb helyen áttértek kőházépítése helyett a
sátor-jurta-kamlik használatára. Ritka holdtölte, hogy az öreg Föld nem mozdul meg.
Damaszkuszi Anna utódai és hívei mindent elkövetnek az ő teljes anyagi kiszolgálásuk
érdekében. Ezért lovasaink nagy többsége a védett fősámáni területre vándorol. Viszont
Kazáriából egy másik lovas csoport velem együtt Kerülen aranyasszony birodalmába
menekült a szolgaság elől. Tard kagán részletesen ismertette Győrkáta, Kővárkáta,
Gyanakáta, Szakakáta, Szalmakáta, Karakun-káta, Tenyőkáta, Záporkáta, Ordoszkáta,
Boroskáta és Nagypálykáta kiépítését. Mindezek örömmel fogadják az Avar-tudun
birodalmából visszavonuló harcosokat. Amíg ez el nem kezdődött Nagypályi-Szu-ruzs
térségében a szkíták voltak a helyzet urai; Ordoszkátában az úzok, a többiekben az
avarok és a ma-gyar törzsszövetség, végül Győrkátában a szavárdiak voltak többségben.
Minden juguros harcost visszarendeltek. Az uruki egyház híveit erőszakkal
megkeresztelték római módon. Aki tehette, ez elől Tenisur vonalára, a kátavárakba
menekült. Csak a pentelei öspörösség maradt még uruki-mani hiten. A gyalog lakosok
lakóhelyükön maradtak. A 800-as Nagyszala utolsó évében kialakultak az új viszonyok.
Ajiló comesi rangot kapott és visszakapta összes birtokait, annak jutalmául, hogy
Paulinus patriarka vezetésével az uruki kereszténység javarészét a római hitre
térítették. Erik a megtért avar harcosokat a Győr-Régensburgi út őrzésére rendelte ki,
hogy a “pogány” avar ötvösök által készített templomi ékszereket biztonságosan tudják
kimenekíteni, még a várható juguros támadások előtt. Edemennek azonban vissza
kellett mennie Magyarka térségébe, mert ott meg arab támadástól lehetett tartani.

Helyette Embavér aranyasszony jött Décsre, Káld kolostorában mindenek


előtt az új törzsszövet-ség létszámát állapította meg. A Magyar törzsszövetség létszáma:
10 tyumen, ebből 8 tyumen áll a kazárok szolgálatában. 4 tyumen Albélától
Magyarkáig; a Jenő, Gyarmat, Gyula és Megyer törzsből. A Béla-törzs Etilváron a
kazárok test-őre. Magyarkától-Káspivárig a Kéri, Keszi, Kürt és Tarján törzs áll
rendelkezésre. Nyék törzsbeli harco-sok felkészülve várják a déli és keleti menekülőket.
A 8-gyermekes szaporodás törvénye következtében a lélekszám ott 50 tyumenre
emelkedett. Tard tárkányfejedelem alatt 12 tyumen kátavárépítő felnőtt és 12 tyumen
eltartott áll. Ez a létszám azonban folyton nő a frankok támadásai miatt. Pelsőc tudun
irányítása alatt csak 5 tyumen áll. kabar, úz, jász, kun és székely törzsekből. A Duna két
oldalán 3 tyumen uruki törzs várja hovatartozását Pásztó székhellyel és a Zebegény-
Pentelei öspörösség vezetésével. Kérdés, hogy a hittérítés címén tervezett “szent háború”
megáll-e a Dunna asszony vonalánál. Mivel a bizánci érdekeltség 4 tyument, a római
pedig 5 tyument köt le, a tudun birodalmában csak 5 tyumen harcosra és 25 tyumen
lakosságra számíthatunk. A 9 tyumen harcos és l5 tyumen lakosság már a hittérítési
területre esik, innen tehát csak a gazdagabb menekültekre számíthatunk. A Nyék törzs
befogadja őket. Várható létszámunk ezek szerint: 27 tyumen harcos és 90 tyumen nem
harcos. De a hadrakelhető sereg csak 12 tyumen, 8 tyumen abból is Kazáriában van. Ha
a 117 tyumen lélekszámhoz hozzászámítjuk a hiszékenységükben csalódott uruki hiten
lévők létszámát, 3 tyument, s a teljes lélekszám 120 tyumenre emelkedik, kétoldali
hadviselésre még így sem vállalkozhatunk. Hiszen már most is vannak olyan jelek, hogy
a kordovai emír esetéhez hasonlóan Károly javaslatára a római pápaság összefog az
arabokkal, teljes megsemmisítésünk-re. Ezért Ataisz népeinek a melegvíz források
birtoklásához való jogát fegyverrel nem érvényesíthetjük. Újabb Nagyszala
összehívásáig tehát Pannonföld visszafoglalása nem lehetséges.

ÁLMOS (A 290. Arvisurából)

Bodor kaszu sámán rovása

Amikor Edemen fősámán átadta fiának, Ügyek kagánnak a fővezéri tisztséget,


meghirdette a Káspivári 5-éves sámánképzést. Embavér aranyasszony, a rimalányok
vezetője ugyanakkor a menekült hun törzsszövetségi lányokat képezte ki, hogy azok is
előbbre vigyék Joli-Tóremnek minden időkre előírt munkáját. A 4885. medvetoros
évben (845) 24 sámánjelölt vetélkedőjén megbénultam. A római időszámítás szerint 835-
ben meghirdetett ötéves sámánképzésen is részt vettem Magyarkán. Ott rangelső lettem,
úgy kerültem Káspivárra. Itt újabb 5 éven keresztül megint csak első voltam mind a
tudományban, mind a lovaglásban. Sajnos Ügyek kagán-fősámán annyit adagoltatott az
örök-mindenség sámánitalából, hogy megbénultam. Nem ülhettem többé lóra, ezért
Embavér Rimaszécs a római időszámítás szerinti 845. évben engem, a nyomorék kaszu
lovast azzal bízott meg, hogy vezetése, felügyelete mellett állítsam össze a 24 hun törzs
szövetségének történetét. -Agaba fősámán az első medvetoros évben (Kr.e. 4040)
elrendelte az általa megállapított rovások használatát. Ezután nekem is ez jelenti az
életet. - Az Ordosz folyó völgyében az úzok éltek Úzd székhellyel. Kézműves törzsük,
harcos lovasainak Úza volt a vezére Ordoszban. -Amikor a jürcsik törzseket segítve
legyőztük az őslakó ajnókat sok medvetisztelő ajnó került fogságunkba. Emberségesen
bántunk velük, és az akkori időszámítás szerint 750 holdtöltényi idő alatt eggyé lettünk a
barátságos ajnó törzsekkel. A Hangun folyó jobb oldalán ekkor az agabák éltek. Velük
szemben a Hangun bal oldalán, Uruk-ómtól és Agaba-ómtól északra a Hun-síkságon
kaza-hunok, jászok, lettek, manysi-hantik, marik és komik; tőlük északra széki-hunok,
bolgárok, tatárok, vepszék és csuvaszok; a Hun-síkságtól északra zsuánok, törökök,
manzsuk, kabarok, mordvinek és kunok, majd Ordosz és Uruk-óm észak-déli vonalától
keletre az ordoszi nagykanyarban suomák, észtek, vótok, baskírok, mongolok, avarok és
ujgurok éltek. Valójában tehát 24 hun törzs telepedett így meg, de a névadó hun törzsek
a kaza-és széki-hun törzs egynek számított.

Az egyik hun törzs az első medvetoros évtől kezdve mindig az Ordosz-vidéki


törzs-szövetségi területen tartózkodott. Idegen követeknek vagy széki-hun, vagy kaza-
hun vezérrel, vagy fő-sámánnal feltétlenül tárgyalnia kellett. Ezért a törzsszövetség
népeit gyűjtőnéven hunoknak nevezték. -A hun törzsek szétrajzása már az első
évezredben megkezdődött, mégpedig a kinajoknak előbb még csak tűrhető, de később
mind hevesebb zaklatásai miatt. A második évezredben mind általánosabb lett az ajnó,
jürcsik és agaba-féle népekkel való keveredés. Emiatt Kalocsa fősámán a táltosok,
sámánok és bátok véleményét is figyelembe véve a második ordoszi Nagy-szalán a 24
hun törzset két csoportra osztotta: a Hangun folyó forrás vidékétől lefelé és attól északra
vándoroltak a fehér hun törzsek, többségükben mordvinok, manysik, marik, suomák,
észtek, lettek, komik, vepszék, vótok, hunok avarok és kabarok. Közülük azonban egy
rész maradt nagycsaládokban az első évezredbeli lakhelyükön is. Ordosztól lefelé a
Hangun völgyében nagyobb tömegben csak az úzok, kunok, jászok, törökök, mongolok,
tatárok, zsuánok, csuvaszok, bolgárok, baskírok, ujgurok és mandzsuk maradtak.
Ezeket fekete hunoknak nevezték. Közülük is egyes csoportok, melyek már korábban
nyugat és észak felé vándoroltak, ott maradtak a szétválasztáskori helyükön. A 2928.
medvetoros évben (Kr.e. 1112) a müjáki csatában a törzsszövetség csapatai döntő csatát
nyertek a kinajok ellen. Ekkor már a kinajok is írták történelmüket és megemlékeztek
róla. De a zaklatásokkal nem hagytak fel, ezért a hun törzsszövetség mindig újabb meg
újabb településekre vonult. De még innen is kardot ragadott, ha a hun síkságon maradt
véreiket sérelem érte. Matyó fővezér a 3834. medvetoros évben (Kr.e. 206) a kinajok
által épített Nagy Falon is keresztüllovagolt és elfoglalta a Hun-síkságot. A “Béke és
rokonság” örökérvényű szerződését a kinajok annyiban mindig megtartották, hogy
Ordoszt soha sem foglalták el, sőt még a Nagy Fal építésekor is kikerülték.

Ordosz vidéke kegyhelynek számított és védett területté vált. Amikor a 24 hun törzs
szövetsége kettévált fehér-és fekete-hun birodalomra, az egységet továbbra is
tanúsította, hogy az immár kétfelé folyó sámánképzés: az ordoszi és a bugáti, a rokoni
érdekek figyelembe vételével történt. A 4470. medvetoros évben (430) az úzok elhagyták
az ordoszi sámánközpontot, minden értéket elhoztak onnan, és Buda fősámán 5 év
múlva Buda várban állította fel az új sámánközpontot. Az áttelepülés tehát a római
számítás szerint 430-tól 435-ig tartott. 453-ban Bugát sámánközpontba menekítették
értékeiket, de Nekese fősámán a lemásolt Arvisurákkal Budavárban maradt. 468-ban az
avarok vezette Égi birodalom vette át a hatalmat, de utóbb a kaza-hunok vezette
törzsszövetség megszabadulva az avaroktól szövetségre lép az ugor népekkel, köztük a
magyarokkal is. A kazár szövetséget dél felől az arab világ veszélyeztette, ezért a
kazárok a magyarokat a magyar törzs vezetésével a kaukázusi Magyarkára telepítették.
680-ban foglalták el Káspivár-Magyarka-Sárhely vonalát. (Bodor rovósámán hősi
énekben énekelte meg a magyar törzsszövetség megalakulását.) Oposur, aki 720-tól 758-
ig uralkodott a magyariak, a magyarok és a kabarok fölött, 740-ben megütközött
Marván arab hódító vezérrel. Jenő fiát ekkor elvesztette; Megyer fiát, aki ifjúsági
fejedelem volt, 755-ben ugyancsak Marván hódítói ölték meg. Csaba, a harmadik fia
azonban minden csatát megnyert és 758-tól 792-ig uralkodott. Csaba a khorezmi
fejedelem lányát, Aracsillát vette feleségül, s megkapta az elmenekült szamarkandi
uralkodóház minden gazdagságát. Három fiuk volt: Edemen, Ond és Ellák. Közülük
Ond és Ellák elvesztette a kazárok szövetségében, 825-ben, a Harun al Rasid unokája,
Mamun kalifa ellen vívott magyarkai csatát. Mind a ketten ott haltak meg. Aracsilla
még 780-ban arab gyilkosság áldozata lett. Ezután Csaba a Damaszkuszból menekült
Annát vette feleségül. Amikor Csaba 792-ben Damaszkuszba lovagolt, hogy Anna
örökölt kincseinek utolsó részét elhozza, a hírhedt damaszkuszi emberirtásban ő is életét
vesztette.
Edemen, aki Csaba után 92-től 838-ig uralkodott, kiszakadt a háború-vesztes kazár
szövetségből és a menekült dúsgazdag khorezmi fejedelmi Iányt, Embavért vette
feleségül. Edemen, mint a kazár szövetség fősámánja, Sárhelyen állította fel a
sámánközpontot. Ott Ügyek nevű fia és 2 leánya született. Menyének Önedbeila kazár
kagán leányát, Emesét választotta. Amikor Emesének már két gyermeke is halva,
született, attól kezdtek tartani, hogy Ügyeknek magva szakad. De végre a 820-as
medvetor után, mint harmadik gyermek megszületett fiuk, Álmos. Emese a
gyermekszülés után meghalt, de Álmos életben maradt.

Ügyek, mint fősámán a Megyer törzzsel együtt szabad volt Kazáriától és Sárhelytől.
Attól északra építette fel sámánközpontját, Asszorügyeket, és jól meg is erősítette. 825-
től itt nevelték Álmost, Asszuporog fősámán felügyeletével. Asszuporog 3-fiús családot
követel Ügyektől, de Bizonyka, a Nyék törzs vezérének leánya nem volt hajlandó
gazdagságát így megosztani. Ügyek fősámán védett területére újabb menekülők érkeztek
a volt Gandás-féle kasszu birodalomból. Asszour, Daboska és Paripa városából, meg a
Susa és Mari nevű településekről 845-ben, még Embavér halála előtt különösen sok
menekülő érkezett a Van-tó környéki Magya fejedelemségből Ügyek kamlikjába. Ezek
kasszu-úz (ghúz) származásúak voltak. Egy Enéh nevű leánykát azért vett meg
Embavér, hogy nyomorék voltomban, ahogy az Arvisura-törvények előírják, engem
gondozzon. Enéh a Van-tó környéki vérengzés során került Asszorügyek
sámánközpontjába. Kevevárban adott életet Álmos gyermekeinek.

15.
A BARKÓK HONFOGLALÁSA

(A 290. Arvisurából) Bodor kaszu rovása 810-895-ig

(A magyar törzsszövetség honfoglalását négy Arvisura-a 290, 291, 292, 298-alapján


szeretném ismertetni. A helyenkénti átfedések ezzel magyarázhatók. Bodor rovásával
kezdem.) ”Születésemkor három hun birodalom létezett. Ordosz: besenyő-mongol,
Káspivár kaza-hun-kazár, Budavár-Győr letűnő avar birodalom.

A 792-es damaszkuszi emberirtás miatt sok menekülő érkezett a kasszu


birodalomból a kazár uralom alatt álló területre, ahol a magyari IV. Csaba kezéből
második feleségének, damaszkuszi Annának kegyetlen hívei kezébe került a hatalom.
792-ben, a fősámáni vetélkedőn Edemen vette át a szellemi hatalmat, s így a Megyer
törzs sérthetetlen, kiemelt törzzsé vált. Anna viszont 792-798 között Káspivár
fejedelemasszonya lett és Edemen törzsét kiengedte a kezei közül. Kazária úgy szervezte
meg a védelmét, hogy a kabar, a magyari és a magyar törzseket az arabokkal határos
tartományokba vezényelte védőfalnak. A 825-ös kazár vereség után Edemen a Megyer
törzset a Kulon völgyéből Tenis tartományba vándoroltatta. A többi törzs is fokozatosan
követte Megyer törzsét a Ten (Don), Tenis (Donyec) és Tenisur (Dnyeper) vidékére. 850-
ben a Nyék törzs is kiszakadt a kazár birodalomból. Dél-Asszíriából, a keleti Szkítiából
is sok menekült érkezett és az avar birodalomból menekülők is növelték a fősámáni
törzs erejét. Edemen fia, Ügyek a menekülő harcosokból fősámáni sereget szervezett.
Asszuporog a magyarkai sámánképzésen fősámán lett és a Tenisur foIyó partján
felépítette Asszorügyek várát. A kazárok nem nyugodtak bele, hogy Ügyek nem fizetett
adótizedet, csak a sámántizedeket rótta le a Megyer törzsnek. Ezért a kazárok hadat
indítottak a fősámáni sereg ellen, de Ügyek fia, Álmos 860-ban a szuvári csatában (a
Donyec mellett) legyőzte Kazáriát. Ebben a csatában Ügyek felesége, Bizonyka is
meghalt. Lebed, a kazárok lovasfejedelme, leányát hadizsákmányként Ügyekhez adta
nőül, de Ügyek úgy tartotta helyesnek, ha előbb rimalányképzésen vesz részt. Ügyek
862-ben meghalt.

Álmost fejedelemmé választották. Lebed Asszorügyekben megjelent Ügyek


temetésén, ezért a kazároknál kegyvesztett lett. Leánya, Kücsike megnyerte a Nagy-
Süán lovasversenyét, s így joga volt Álmost férjül választania. Lebednek menekülnie
kellett a Kazár birodalomból. De óriási állatállományát sikerült magával hoznia. Álmos
még 840-ben felépíttette Kevevárát (a mai Kiev) és ide telepítette mind a Nyék-törzsi
tárkányokat, mind a szuvári menekült tárkányokat. Asbót, Dér, Csák és Geréb
tárkányok híressé tették Kevevára kovács-iparát. Mivel a sámánpróbán én, a kaszu
Bodor sámán megbénultam, Embavér Aranyasszony egy Van-tó melléki kasszu kislányt
rendelt mellém örökös gondozónak. Ennek a lánynak, Enéhnek 3 fia és egy leánya
született Álmostól. Szőke Árpádot, Álmos helyettesét Bizáncba küldték tárkány-
mesterséget tanulni. Lebed lovasfejedelem a Kürt törzsével átmerészkedett Szuvárra,
mert öccse után ott sok kincset örökölt. Besenyők ezt megtudták, és a szuvári csata
megtorlásául rácsaptak Lebedékre. A csatában a lovasfejedelemnek sok harcosa elesett.
Maga Kücsike is meghalt. De maradt utána egy kisfiú, Áldor. Álmos Keveváron időzött
és gyönyörködött a gyermekeiben. Kusály, Gyula és Árpád nevű fiaiban, meg lányában,
Kendicében, amikor Bizáncból megérkezett a helyettese, Szőke Árpád, azzal a hírrel,
hogy … ???

(A magyar törzsszövetség megalakulása újból a Kazár Birodalomból való kiszakadása


után, mely 825-890-ig tartott. 1. Megyer törzse, mint fősámáni törzs önállósította magát
825-ben 2. Nyék törzse, mint kazár adószedő függetlenítette magát 850-ben 3. Kéri
törzse Szuvár csatamezőn átpártolt Álmoshoz 864-ben 4. Keszi törzse Szuvár
csatamezőn átpártolt Álmoshoz 864-ben 5. Gyarmat törzse Szuvár csatamezőn átpártolt
Álmoshoz 864-ben 6. Kürt törzse harc árán átpártolt Álmoshoz 875-ben 7. Jenő törzse
hetedik törzsként csatlakozott Álmoshoz 880-ban 8. Tarján törzse nyolcadik törzsként
csatlakozott Álmoshoz 880-ban 9. Oguz-kasszu törzse kilencedik törzsként csatlakozott
Álmoshoz 890-ben10. Kunmagyari törzse tizedik törzsként csatlakozott Álmoshoz 890-
ben 11. Gyulat törzse visszamaradásból csatlakozott 11. törzsként 955-ben 12.
Tónuszaba törzse besenyőivel vállalta határőri 12 törzsként 955-bena magyar
törzsszövetség védelmét 40000 besenyővel.

Az Öregek tanácsának székhelyei voltak:


Ügek- Kővár Lebed
Sárvár 790- Asszorügyek Jászvásár 892- Kurszánvár
Asszorügyek (Kiev) 850- (Lemberg)
835 858-864 895 896-899
835-850 858 864-892
Sziktivár Soltvár Őriszentpéter
Taksonvára Veszprémvára Esztergomvára Székesfejérvár
(Árpádvár) (Zsoltvára) Kassa 1041-
955-970 970-998 998-1001 1001-1038
899-908 908-955 1044
Endrevára
(Szentendre) Várad
Székesfehérvár Sopron Esztergomvára Budavára
1038-1041 (Nagyvárad)
1060-1063 1063-1074 1074-1077 1095-1301
1044-1046 1077-1095
1046-1060

Káspivári menekültek felismerték Madaj asszonyt, akit mérhetetlen gazdagsága


miatt az oguz-kasszu törzsek fejedelmükké választottak. Madaj asszony férje Van-tó
környéki fejedelem volt, családját az arabok kiirtották. Két kislányát, közülük az egyik
Enéh, rabszíjra fűzve eladták, őt pedig egy görög-örmény kereskedő vette meg. Ez
később nőül is vette, és a görög Korinthosz városba költöztek. Nemrég meghalt a férje és
most Madaj asszony minden vagyonát arra áldozza, hogy a gyermekeit felkutassa.
Gondozómban felismerte a leányát, Enéht, és most boldogan neveli unokáit. Kücsike
halála után Enéh most már az Arvisura-törvények szerinti felesége lehetett Álmosnak.
Madaj Aranyasszony többször elment hírszerző útra Bizáncba meg Korinthoszba.
Unokái közül legjobban a szófogadó Gyulát kedvelte, Kusály eszes, Árpád meg
zabolátlan, erélyes, makacs természetű volt. Leginkább a kardkovácsok között
forgolódott. Kendice a szépítkezésnek élt, Madaj asszony el is látta bőven bizánci
csodaszerekkel. Hamarosan férjhez adta Oporhoz. Oport az ogúz törzshöz irányították.
Kendicének ott Szeret napján kisfia született. Névadó ünnepén Madaj asszonyt újabb
öröm érte: a Kaszu birodalomból kiszabadult Hülek sámán feleségében felismerte
kisebbik leányát, Aranyost, akinek akkor már 3 fia volt. Kadosa, Szavárd és Barkó.
Valamennyien részt vettek a kevevári tárkányképzésen. A velük foglalatoskodó Asbót és
Dér tárkány kardjai mind a krími, mind a pannonföldi csatában kiválóan megfeleltek
hírnevüknek. Ekkor Árpád már nős volt: Nyék vezér leányát, Abacilt vette feleségül.
Négy fiuk volt: Laád (Levente), Tarhos, Üllő és Jutas.

Amikor Abacil meghalt, Árpád a harmadik rokonlátogatáson, 892 kora


tavaszán feleségül vette Verecke kabar fejedelem egyetlen leányát, Eperjest. Medvetorra
megszületett a fiuk: Zoltán, akit Madaj Aranyasszony már a 892-es Nagyszalán
eljegyzett Mén-Marót bolgár vezér leányával, Bolárkával. Ekkor rendelték el, hogy a
legelőterületek megvédése végett a Gyula-törzs, a régi Kürt-törzsekhez hasonlóan
maradjon Asszorügyek térségében. Árpád Barkót tette meg helyettesének. Barkó
tárkány kézműves, vasgyártó vitézeit barkóknak nevezték. Szőke Árpád meghalt. Utána
Álmos fia, Árpád lett a tárkányfejedelem. Szeret törzsét nyomban a hágókhoz
telepítette, és elővette a Szőke Árpáddal együtt készített “Zsablya-tervet”. Eszerint a
Magyar törzsszövetségnek a kabar és jász szorosokon be kell vonulnia a Jász síkságra.
895-ben megkötötték a vérszerződést és az Öregek tanácsának engedélyével már az
ötödik napon megindult a honfoglalás. Bors vezér fia, Borsod volt az első tárkánylovas,
aki átjött az uzsoki szoroson. Álmos Kusály tervét követve szövetségre lépett a
görögökkel, hogy a bolgárokat közös erővel legyőzve, vagy féken tartva nyugodtan
vonulhassanak be a Jász-síkságra. Árpáddal indult a Kéri törzs Huba vezetésével, a
Keszi törzs Töhötömmel az élén, a Kürt törzset pedig Áldor vezette. Az ogúz törzs
vezére, Barkó a szorosokon, de egyik részlegével Árpád megbízásából, visszalovagolt
Jászvásárra (a mai Iasi Romániában) és Szeret törzsének maradványait a Borgói
szoroson keresztül vezette, hogy a Megyer törzs előtt járva mutassa annak az utat. Itt
egy Cicás nevű rimalány baleset következtében meghalt.

Nagybodor fősámán temette el a lányról elnevezett Cicás-hegy tetején. A hegyet


azóta is így hívják. A Megyer törzset Kurszán (Kusály), az ogúz-barkó törzset a
szorosok elhagyása után Szeret vezette. A Jenő és Nyék törzset Laád (Levente) a
görögök segítségével a Duna másik oldalára vitte át hajón. De közben a görögök
megegyeztek Simeon cárral, és együtt támadtak a Levente vezette Nyék és Jenő törzsre.
Ezek csak nehezen tudtak átúszni a Dunán, minden lófelszerelésük odaveszett. Álmos,
miután a Tarján törzset előre küldte a szorosokon, a szekértáborral és Gyarmat
törzsének maradványaival vette fel a harcot a besenyő-bolgár martalóc csapatokkal. De
a támadást csak nehezen tudták kivédeni. Barkó törzsének vitézei mentették meg.
Barkóék ezzel nagy tekintélyre tettek szert. Árpád aggodalma jogosnak bizonyult.
Levente súlyosan, Tass vezér könnyebben megsérült. Ond és Előd Barkó riasztása után
vitézül harcolt Álmos megmentéséért. De a kabar törvények elől ők sem tudták
megmenteni. Az ellenség okozta nagy vágtában én is balesetet szenvedtem, és most itt a
bolgár tyumenbeli Galádon várom, hogy agg koromban az Égiek birodalmába
költözhessek. Boldog vagyok, hogy megérkeztem az őseim által megálmodott, és Atilla-
Baján honfoglalásával szentté avatott Harmadik Arvisura-birodalomba. Rovásaimat -a
látókővel- Pam sámánra bíztam, hogy a meggyilkolt Álmos helyett adja Gyula fősámán
és Nagybodor rovósámán kezébe. Harcosaimat Barkó tárkánynak adom, mivel
gyermekem nem lévén, ő áll hozzám, mint sámán-tárkány legközelebb. Ezért vasgyártó
legényeim kötelesek Barkó tárkánynak engedelmeskedni”.

A MAGYAR TÖRZSSZÖVETSÉG HONFOGLALÁSA

Álmos és Madaj asszony - Barkó és Pam rovósámán rovása 825-től 901-ig

Madaj, Van-tó melléki fejedelem a 825-ös arab győzelem után kurd harcosaival több
rabszíjra fűzött foglyot kiszabadított az arabok fogságából. Így Embavér közeli rokonát,
egy Borsika nevű fiatalasszonyt is, aki később gyermekszülésben halt meg. Madaj
fejedelem 832-ben vette feleségül Gordáskát. Gordáska vállalta Borsika fiának,
Hüleknek a nevelését is. Madajnak és Gordáskának két leánya született: Enéh és
Aranyos. A két kislány mindig édesbátyámnak szólította játszótársukat, Hüleket.
Amikor az arabok Madaj fejedelmet megölték, a családját rabszolgának adták el.
Gordáska asszony Görögországba, Enéh pedig Asszorügyekre került. Aranyost azonban
az ügyes Hülek kiszabadította a fogságból, és a kurd hegyekben élő rokonaihoz
menekítette. A szuvári csata (860) után Hülek feleségül vette Aranyost, és 865-ben
kasszu lovasok élén bevonult Asszorügyekre. Közben 3 fia és 2 leánya született. A család
Kevevárába költözött és mindannyian részt vettek Szőke Árpád tárkányképzésén.
Sárhelyet átadták a Gyula törzsnek, maguk pedig Jászvásár és az Úz völgye közé
vonultak. 884-ben Árpád lett-mint rangelső-az ifjúsági tárkányfejedelem. Előd fia,
Szabolcs a második lett. Kalandozás útján a magukévá tették a kevevár-ungvári utat. A
Kárpátokig Álmos fejedelem is velük jött. Halics és Ladomér fejedelemségtől
visszakövetelték az avar menekültek kincseit és az avarok félvér leszármazottait.
Asszuporog fia, Szőke Árpád tárkány-fejedelem Ungvárra is bement és innen irányította
az ifjú tárkányokat. Szala, a titeli fekete-hun fejedelem az erőviszonyokat mérlegelve
megengedte, hogy Álmosék Visktől a Sajó vonaláig terjedő szabad területet
benépesítsék. Ed, Edömér, Ete, Hülek, Asbót, Acsád, Bors, Böngyér, Borsova, Dér,
Kadocsa, Ketel, Huba, Kond, Őrsur, Szovárd, Tarcal, Tas, Töhötöm, Ugocsa és Vajta
tárkányok Buda gyűrűstelepi elrendezése alapján települtek le és első dolguk volt az
összes használható kutakat kiépíteni. Árpádnak (Álmos fiának) a székhelye Ungváron
volt, Szőke Árpád itt oktatott. Szabolcs, a helyettese, Szerencsen székelt és innen tartotta
fenn kapcsolatait Szala nagyfejedelemmel. A tárkányokkal bejött kísérő harcosok mind
megnősültek, a régi kabar telepesek leányai közül választva feleséget. Ők vállalták a
kutak rendben tartását. 888-ban a tárkányképzésen Kurszán fia, Könd lett a rangelső; a
második újra Szabolcs. Mivel azonban Árpád felesége -Abacil- ekkor meghalt, római
útjáról való hazatérte után újra Árpád vezette a kötelező tárkánykalandozást.

Alpár és Szala fejedelemtől megkapták Atilla egykori birodalmától, a Zagyva


folyótól az Úz völgyéig (a Maros jobb oldalán) terjedő területeket. Verecke kabar
fejedelem kérésére a kabar fejedelemség részére visszahódították Nyitrát és Trencsényt.
A Pozsony nemzetség vezérének pedig Hubát tették meg. Tárkány-kiképzettek voltak
ebben az időben: Árpád, Szabolcs Öcsöd, Velek, Tas, Eköcs, Töhötöm, Hóhát, Kapos,
Bors, Esküllő, Ete, Almás, Böngyér, Mánd, Ed, Edömér, Szovárd, Kadocsa, Huba,
Vajta, Acsád és Őrsur. Az Úz völgyéig kalandozó Őrsur feleségül vette Aklos úz
fejedelem leányát, Gyimeskét. 889-ben tartották esküvőjüket Jászvásáron a székelyek
szertartása szerint, Álmos jelenlétében. Zalán ekkor itt kérte Álmosékat, hogy
vonuljanak be. 890-ben meghalt Szala nagyfejedelem. A sámánifjak második
rokonlátogatásán Kusály megismerkedett az új nagyfejedelemmel, Tétény kaza-hun
vezérrel. Tétény hozzájárult ahhoz, hogy a görögök befolyásának csökkentése végett a
magyarok szövetsége bevonuljon Alpár területére, mint jogos birtokukba. 892
szarvastorán az ifjú Árpád - Álmos utasítására - tárkányképzősei élén megjelent
Kassán. Az ekkor tartott versenyek eredményeként Üllő fia lett az ifjúsági tárkány-
fejedelem. Könd-Kurszán fia-lett a második. Árpád - Lél, Bulcsu, Ong, Ete, Ödő,
Kölpön, Botond, Csepel, Szovárd, Kadocsa, Vajta, Taras, Könd, Velek, Öcsöd, Öse,
Előd, Töhötöm, Tas, Huba, Üllő, Barkó és Pam tárkányok jelenlétében - megkérte
Verecke fejedelem leányának, Eperjesnek a kezét. Megtartották a lakodalmat Barkó és
Könd vőfélységével. Utána Könd vette feleségül Csát leányát, Szederkényt. Amikor
Tétény rendelkezésére Könd megjelent a Tisza mellett, az Alpárnál vendégeskedő Mén-
Marót ijedtében Görögországba menekült. Glád (széki-hun nyelven: Galád) is
menekülni készült, de saját harcosai megölték, mert becsapta őket. Alpár örömmel
fogadta Álmos és Tétény döntését, mert ezzel biztosítottnak látta, hogy a bevonulás után
többségbe kerülnek a Duna völgyében.

Árpád almavirágzás ünnepe után felesége birtokára, a Nagyszigetre, Atilla nyári


szálláshelyére költözött. Ott Csepel tárkány volt a testőrségének a vezetője, ugyanúgy,
mint Atilla idejében is Csepelnek hívták az ottani lovász-fejedelmet. Árpád innen
irányította aztán tárkány-ifjainak kalandozásait az avarok egykori birodalmának
területére. A kútásásra kijelölt helyeket Árpád Pam tárkányra bízta. Árpád - mivel az
eddigi két tárkány-látogatás alatt a kutak helyét a bejárt területen mind kijelölték -
újabb kutak kijelölését Pécs városára hagyta. Álmos ugyanis biztosítani akarta a
kevésbé lakott területek vízellátását is. Ezek dolgában kellett Pécsről intézkedni.
Legmesszebbre Szovárd ment (a kabarok Szoárdnak nevezték). Neki kellett
bekalandoznia az avarok Nagyszalájában megtárgyalt bánságokat. Ilyenek voltak a
szörényi, macsói, ozorai, barancsi, a gorabán és az albán végvárak. Szovárd, mint
özvegyember Duracs várában megismerkedett egy csaba-magyarjai származású
leányzóval, Berattal, és még a kalandozás alatt feleségül vette. Árpád példáján elindulva
a legtöbb tárkány és harcos megnősült és 3 év múlva úgy vágtak neki, mint családos
emberek a honfoglalásnak Ekkor Pam tárkányai már kész kutakkal várták a
honfoglalókat. Az ő feladatuk volt a só ellátás megszervezése is Jászvásártól és
Ladomértől egészen Felsőőrig. Pam sámán-tárkány Jászvásáron jelentette Álmosnak,
hogy ezek az előkészületek megtörténtek. Ugyanakkor Madaj Aranyasszony az Öregek
tanácsának jelentette, hogy a 4-szer öt éves rimalány-képzés alatt 192 rimalányt
képeztek ki; ebből 160 a nyolc tyumen harcossal bevonult; 25 lány az átjárókban
felállított tárkány-szállásokon tartózkodik, a többiek pedig öreg és gyermekcsoportok
körül foglalatoskodnak. Rimalányaink vállalják 67790 harcos és 12210 felvezető lovas,
valamint a rájuk bízott 377632 családtagnak betegségük alatti gondozását, ígérte Madaj
asszony.

Tehát az elvonulók 445422 lélekszámmal indulnak, 12210 felvezető


segítségével. További jelentését Madaj asszony a Szöged melletti Pusztaszeren tartandó
Aranyasszony-ünnepre helyezte kilátásba. Pam sámán és Barkó tárkány adatainak
felhasználásával. Árpád a tanácskozás előtt figyelmeztette az Öregek tanácsát, hogy a
Kevevárban kidolgozott tervek szerint neki északon 3 tyumennel kell bevonulnia, délen
pedig 4 tyumennek kell bejönnie. A görög megállapodás szerint az Al-Dunán újabb
tyumeneket vonultatnának fel, ehhez azonban ő nem járul hozzá. Ha a bátyja, Kurszán,
és édesapja, Álmos nagyfejedelem ezt jónak látja, tárkány eszközökkel ő ezt is
támogatja, de az esetleges következményekért nem vállal felelősséget, mivel nem helyesli
a “Zsablya-terv” megváltoztatását, vagyis a további két hágón való átkelést. “Nagyon
lehet, hogy az idő majd igazolja a “Zsablya terv”-et, mert az én tervem veszélytelen”-
mondta.

A bevonulás után Pusztaszeren Madaj Aranyasszony jelentette, hogy az Árpád vezette


Kéri, Keszi és Kürt törzsnél, valamint a kun-magyari tárkány törzsnél a veszteség 1
harcos, 2 tárkány, 12 öreg és 6 kisgyermek, tehát összesen 21 lélek, meg 3 szekértörés.
Ezeket a szekereket félredobták. A Kurszán vezette Megyer, Szeret és Barkó törzsnél 2
harcos, 3 tárkány, 1 rimalány, 16 öreg és 8 gyermek, tehát 29 lélek és 9 szekértörés,
veszteség. A rimalány a Barkó törzsbeli Cicás volt. A róla elnevezett Cicás-hegyen
temették el. Emlékét az Úz völgyi marúzok kötelesek fenntartani. Az Álmos vezette
Nyék, Tarján, Jenő és Ogúz törzsből 4023 harcos és tárkány, 2876 öreg és gyermek halt
meg. Kusid vezérnek a Lugos melletti csatában 216 harcosa, a pusztaszeri zendülésnél
pedig 16 harcosa vesztette életét. Ezen kívül 1 tárkány, 26 öreg és 9 gyermek halálát
útközben a bolgárok és besenyők vérengzései okozták. Eltűnt és visszavándorolt 4139
lélek. Jászvásárra visszaköltözött 230 lélek, 185 szekértörés volt, és 8343 ló pusztult el,
vagy maradt le az induló létszámból. A visszafordulók közül többen kijelentették, hogy a
biztonságból a helyénhagyott Gyula törzsben akarnak élni. Az Álmos vezette déliek
csoportjában tehát Álmossal és Cicással együtt a veszteség 11586 lélek, 185 szekértörés
és 8345 vegyes ló. A rimalány-jelentések szerint a felvonultatókkal együtt 457637
személyt kitevő indulási létszámából aratásig csak 446046 lélek érkezett meg. A
Kárpátok gerincén Árpád tárkány-fejedelem feloldotta a rimalány-parancsban előírt
megtartóztatási tilalmat. A rimalány ezzel kapcsolatos titkos jelentésükben úgy
tájékoztatták Madaj aranyasszonyt, hogy a medvetorra Alba napjáig 65000 lélekkel fog
szaporodni az új törzsszövetség. A első alkalommal bejöttekkel 433836 fővel
gyarapodott Budavár sámánközpontjának lélekszáma.

Aba napjáig tehát a felvezető lovasok és a várható születések figyelembevételével a


szám 511046-ra emelkedik. A rovásos feljegyzések így folytatják: Mivel a segítségkérő
hun törzsek 40 tyumen lélekszámmal rendelkeznek, és további 10 tyument hagyott
vissza a Magyarok törzsszövetsége is, a nyelvünket megértő 100 tyumen lélekszám
minden bizonnyal ellensúlyozni tudja a Budavár birodalmára nehezedő hódítási
törekvéseket. Ebből a lélekszámból 50 tyumen beszéli a hun törzsek szövetségének
nyelvét (úz nyelvet, mai nyelvünk ősét), 40 tyumen érti a Magyarok szövetségének
beszédét, 10 tyumen csak a badzsir nyelvet beszéli ugyan, de valamennyi törzs megérti
egymást a 10 féle nyelvjárásban. A Magyar törzsszövetség bevonulása után. A Madaj
asszony Szöged közelében, Pusztaszeren ütötte fel sátrát és továbbra is vállalta a 884-
ben elhunyt leányának, Enéhnek tett fogadalmát, hogy gyermekei részére biztosítja az
új szövetség vezetését. Ez a mozgékony nagyasszony óriási munkát végzett. Mint
Nikétász Korinthosz özvegye, görög papok kíséretében elment Bizáncba és formális
szerződést kötött a császárral, megígérve a keleti egyházhoz való későbbi csatlakozást. A
megbékélés végett az agg széki hun fejedelemhez ment feleségül. Árpád fiát, Zsoltot
eljegyeztette Mén-Marót bolgár fejedelem Bolárka nevű leányával (a bolgárok Zsoltot
Zoltánnak nevezték). Tétény 898-ban meghalt. Az özveggyé lett budavári nagyasszonyt
899 tavaszán feleségül vette a szintén özvegy Töhötöm vezér. Árpád, aki 895-től a kabar
fejedelmi tisztséget is betöltötte, Kurtán (Kurszán) fejedelem halála után lemondott
tárkányfejedelmi tisztségéről. Őrsur úz fejedelem lett a tárkányfejedelem. Az elaggott
Madaj asszony volt a legboldogabb az új hazában, amikor unokáját, Árpádot hét vezér:
Áldor, Előd, Huba, Ond, Szeret, Tas és Töhötöm az etelközi fejedelmi pajzsra emelve
nagyfejedelemmé kiáltotta ki. Ebben az időben Mén-Marót, Őrsur, Madaj asszony és
Verecke képviselte az öregek tanácsát, Gyula, Nagybodor és Levente pedig a Sámánok
tanácsát, Zoltán-Zsolt ifjúsági fejedelem ugyanezen alkalommal esküt tett arra, hogy a
hátrahagyott Gyula törzzsel és Ordosszal fenntartja az ifjúsági kapcsolatot. Őrsur
szintén esküvel kötelezte magát, hogy minden erejével megszervezi a tökéletes
tárkányellátást, és az Arvisura törvények értelmében nem engedi szétforgácsolódni a 10
törzsből álló új törzsszövetséget. Zalán 900-ban halt meg. Parajdon temették el.
A széki hunok, mint az ifjúsági fejedelem vitézei, már a kis Zoltán-Zsolt kezébe tették le
hűségesküjüket. Ugyanilyen esküt tett a Gyulák törzse is 902-ben Jászvásárón, ahol a
visszaköltözöttek is kisfejedelemmé választották Zsoltot. Madaj asszony 901-ben
Gyulafehérváron halt meg. Murduk-Tórem szertartása szerint hamvasztással temették
el. Síremlékén a Kaszu birodalom szokásai szerint röviden ismertették az életét: Zalán
széki-hun fejedelem Erdő-elvi birodalmában elhunyt Madaj-Korinthos Gordáska.
Született Susa városában a 4856. Medvetoros évben. Meghalt Gyulafehérváron a 4941.
Medvetoros évben. Élt 85 évet. Poraiban szétszóródva örökké él a Magyarok
szövetségében. Hülek legkisebb fia, Barkó tárkányvezér a Palóc-földön, a barkóságban,
Susa községben telepítette le hűséges vitézeit.

MARINA SZELLEMÉBEN.

291. Arvisura

Részletek Álmos fősámán rovásaiból

A Magyar törzsszövetség kialakulása; Asszorügyeken tartott sámánképzés

Az időjárásban az eljegesedés idején előállott bizonytalanság miatt azok, akik értettek a


csónakkészítéshez a Himalája, Pamír, Turán és a Kaukázus vidékéről csoportosan
átmentek a megapadt Nagy-vízből előbukkanó, Ataisznak nevezett nagy szigetre és ott
kedvezőbb éghajlati viszonyok között megtelepedtek. Az így egymáshoz közelebb került
embercsoportok az új helyzetben a kultúra fejlődése szempontjából is kedvezőbb
helyzetbe kerültek, és így a különböző földfelszíni viszonyok között egymástól eltérő,
sajátos kultúrák fejlődtek ki. A Nagyvíz öblének síkságain és faragható kőhegyein Uruk
népei a hun törzsekkel, agabákkal, indijókkal és szkítákkal való állandó érintkezésben
és keveredésben öntözéses és teraszos földművelést fejlesztettek ki. Uruk népének első
nagy tette az emberevés megszüntetése volt. A földművelés mellett mind általánosabbá
vált az állattenyésztés, kézművesség és kereskedelem. A hun törzsek főként
állattenyésztéssel és kézművesiparral, szerszámkészítéssel, az agabák pedig inkább
kereskedelemmel foglalkoztak. Felkeresték a távolabbi indijókat és szkítákat is.
Általában bőségben és jólétben éltek. Időszámításukban a földművelők az “evéseket”
számolták; az állattenyésztők a holdevéseket tartották nyilván, a kézművesek pedig a
tűztisztelő ünnepeket számolták. A mai időszámítás szerint az i.e. 5038. évben a Nagy víz
elkezdett emelkedni és a tengerparti halásztelepeket elöntötte az ár. Ekkor Armogur
fejedelem 10 fia közül hármat útnak indított: Kuszkót keletre, Suvát délre, Budát
nyugatra küldte, hogy a felmelegedés folytán, a jéghegyek alól előbukkanó földeken
létesítsenek gyarmatokat. Buda a Tigris folyó öblének táján megalapította az Anina-óm
gyarmatát. Uruk népe számára pedig Úr városát. Az első hajós, aki erre a földre lépett,
Eridu hajósvezér volt. Tíz hajóval érkezett, majd a helyzet megismerése után
visszahajózva, jelentette Budának, hogy termékeny vidékre talált.

Buda vezetésével Úr városában a 24 öl magas Bálvány-hegyen kegyhelyet építettek,


s megvetették az alapját az ataiszi kultúrának. Buda kérésére, a kegyhelyavató
ünnepségre felvonultatták a 24 hun törzsből álló szövetség lovasait is. Magya széki-hun
fejedelem 3 fiával és 576 lovas legényével érkezett erre a Kr.e. 5012. év tavaszán tartott
ünnepségre. Vele jött Buda legkisebbik húga a beavatott Mari, valamint az Anina-óm
kegyhelyet gondozó kézművesek és tűzőrző leányok. A szertartásos lovas és
kocsiversenyek megtartása után jött a nagy kataklizma: megrendült a föld,
felháborodott a tenger. Később hajósok hozták a hírt Úr népének. Ataisz legnagyobb
része elsüllyedt és lakosainak is csak egy kis töredéke tudta megmenteni puszta életét.
Armogur fejedelem is csak akkor tudott díszhajóján házanépének egy részével
megmenekülni, amikor a víz már az ataiszi Bálvány-hegy tetejéig emelte a hajót. A
Nagyvíz Úr városában is 20 ölnyire emelkedett. Magya fejedelem az értük jövő 24
hajóra felvezettette lovasait és állatállományát és a Tigris mentén felfelé haladva tíz nap
múlva olyan helyre érkeztek, ahol a lovak legeltetésére alkalmas rétet találtak. A 60.
Holdevés elején érkezett meg Armogur hajója. A hajón hozták egy fejedelemasszony
holttestét is. Uruk városában, a kegyhelyen temették el. A temetés alatt Szavárd
fejedelemnek eltűnt három kézművese. E miatt Magya és Szavárd a hunok
maradékaival elindult a Tigris folyó mentén északra. Itt Magya egy nagy és bőséges
legelőn megalapította Paripa és Dabosa városát. A lovasok házasságra léptek az Uruk
városából elhozott 480 leánnyal.

Egy kalandozás alkalmával Magya első fia, Kurd megszöktetett egy hegyi leányt, és
feleségül vette. Amikor a nagy szárazság rátört a vidékre, Kurd felesége férjét és
gyermekeit, a vitézekkel együtt a hegyek közé vezette. Ott végleges menedéket találtak.
Magya fejedelem hunjainak többségével átköltözött a Nagyhegyen túli síkság bőséges
legelőire. Legnagyobb fia azonban, Hunor, a vitézek többségével továbbment kelet felé,
a nagy pusztaság végén, egy tó partján megalapították Hunor városát, és az ataiszi
pusztulás utáni 250. holdévben felépítették Hadúr kegyhelyét. Magya fejedelem
legkisebbik fia, Magyar pedig a Nagyhegy alatti Magyarka városát építette. Elkezdte a
sámánképzést. Azon részt vehetett a 24 tagú törzsszövetség minden odaküldött tagja.
Újabb szárazságévei alatt Buda húga, Mari is elhagyta Mari városát és férjhez ment az
öregedő, özvegy Magya fejedelemhez. Magya halála után a gyermekével és lovasnépével
északra ment. Az Ataisz pusztulása utáni 520. holdevés ünnepén érkezett meg a
Nagyfolyó kanyarjába, és ott Etil napján várost alapított. Ezt a várost Mari 45. tűzőrző
névnapján Marinának nevezték el a szavárdok. (A tűzőrző névnap mai időszámítás
szerint egy évet jelent.) Marina városában felállították a beavatottak sámánközpontját.
Mind a marinai, mind pedig a magyarkai és hunori központok állandó összeköttetésben
állottak egymással. Újabb özönvizek után Uruk népe a szavárdok városában és
Magyarkán lelt menedéket, sőt kisebb csoportjaik, a maramik, meriják és muromák
elvándoroltak egészen Marináig. De idők múltával, amikor a helyzet Úr város
környékén javult, Szumér fejedelem ökrös fogatokon visszavezette őket Úr városába, és
a Szavárdiában és Magyarkán szerzett tapasztalataikkal városállamokat alapítottak. A
magyarkai, hunori és marinai sámánképzéseken a “rajcsurokban” ezeket a
visszaköltözőket szuméroknak nevezték, bár valójában ez csak egyes törzsekre
vonatkozott.

Az időjárás viszontagságai, betegségek és háborúskodások miatt a szumérok


vándorlásai elég gyakoriak voltak Nippur, Magyarka és Marina körül. A Kr.e. 4040-ben
alakult, 24 hun törzsből álló szövetség a sámánrajcsur vállalkozó ifjaiból minden 25.
évben minden irányba kalandozókat küldött rokonlátogatás címén, hogy állandó
kapcsolatot tartsanak az ataiszi népekkel. Ilyen rokonlátogatásra került sor időnként
Hangun, Ordosz és Sajóordosz, valamint Nippur és Marina beavatott központ között.
Amikor Kr.e. 2000 körül, az akkádok vezette sémi népek felszámolták a Szumér
birodalmat, a gazdagok összeházasodtak a győztesekkel. A szegénység azonban nem
keveredett a fekete népekkel, hanem észak felé, a Kurd földre, Szaváriába, Magyarkára,
de leginkább az óriásira nőtt Marina birodalomba vándorolt. Hikszosz és kasszu
menekültek a Van tó környékéről egy fejedelmi lányt, az okos Mirinát küldték el a
Magyarkai sámánképzés rajcsurjába. Ez a lány a nagy vetélkedőn rangelső lett. Ezért
joga volt férjet választani. Annak alapján Káma fejedelme lett a férje. Szumért az Úz
országbeli úzok a Kr.e. 539-ben lezajlott Szippar melletti csata után hagyták el, és a
Szavárd földön telepedtek le. Káma fejedelmének beavatott felesége, Mirina
aranyasszony Kr.u. 181-ben megengedte, hogy a kabar-vész maradék népe letelepedjen
az asszonyuralom alatt élő déli manysik földjén. Erre azért került sor, mert 180-ban a
kabarok kalandozáson voltak Délen, s ezalatt a szomszédos tatárok legelőterületi viták
miatt a kabarok nagy részét lemészárolták. A visszatérő kalandozók családjukból alig
találtak valakit, ezért Mirinát kérték, hogy birodalmában letelepedhessenek. Az
aranyasszony ehhez készséggel hozzájárult. Berény tárkányfejedelem feleségül vette a
legnagyobbik leányt, Isimbájt, s ráruházta a beavatott fejedelemasszonyi tisztséget.
Káma fejedelem halála után Berény és Isimbáj fia, Magyar lett az új fejedelem. Mirina
aranyasszony tanácsára Magyar még kisfejedelem korában megalapította a Magyar
törzsszövetséget.

A szövetség azt vallotta: Ha a szuméros eredetű népek nem akarnak elpusztulni, 8


gyermekes szaporodási törvénnyel kell fenntartani az új törzsszövetséget. Ezt a törvényt
a Magyar törzsszövetségben örökké érvényesnek tekintették. A törvény szerint minden
település központjában, a bíró-táltos vörös színű lakhelye mellett a 8 gyermekesek
laktak, majd a rendre kevesebb gyermekkel rendelkezők, végül a gyermektelen és nőtlen
harcosok. Ezek védték a települést. Ugyanilyen törvény érvényesült a törzsszövetség
temetőiben is: a gyermekek számát a harcossal eltemetett nyílvesszők mutatták. Magyar
után az unokaöccse, Zsolca fejedelem és Megera fia, Kürt lett a fejedelem. Kürt halála
után pedig Magyar fia, Béla. Béla halálakor, 275-ben a nagy népszaporulat miatt
kettévált a törzsszövetség. Az Etil két oldalán, Káspivár birodalma felé kezdtek
terjeszkedni. Az Etil jobb oldalán Béla fia, Gyula, az Etil bal oldalán Kürt fiának az
unokája, Tarján lett az ifjú fejedelem. Tarján fiát, Bélát a kabarok vezette magyarok
választották fejedelmükké. Gyula fejedelem a Jenő, Gyula, Megyer és Gyarmat törzset
vezette, a beavatott nyék törzs irányításával. Ezt az 5 törzset magyari törzseknek
nevezték. A másik csoport a Kéri, Keszi, Tarján és Kürt törzsből állott a Béla törzs
vezetésével. Ezek voltak a magyarok, az Etil bal oldalán. Törzsszövetségük székhelye
Bakát városában volt. A magyariak új fővárost építettek Al-Bélán, a Jenő törzs
székhelyén. Al-Bélán 319-ben Temír lett a fejedelem.

Egy alán fejedelemlányt vett el feleségül, s az alánok a magyariak szövetségesei lettek.


Temír után 340-ben a fia, Vága lett az új fejedelem. Ő meg az etil-bolgár fejedelmi
házba nősült. Utána Gyula-Dúló lett a magyari bolgár szövetség első fejedelme. Felesége
Emba beavatott fejedelmi lány volt. Az ő ikerleányait rabolta el Hunyor és Magyor.
Hunyor a beavatott Maturit szöktette meg, és Ordoszból kiindulva, hun vitézekkel
megalapította a magyariak vezette Hun birodalmat. Amikor pedig győztesen visszatért
Ordoszba, ő lett a vezére a 24 hun törzs szövetségének. Fia, Balambér-Bagamér
szervezte meg lépésről lépésre a hunok honfoglalását, amit aztán Buda és Atilla hajtott
végre. Magyor a beavatott Irgizát vette el feleségül. Irgiza az özveggyé vált Gyula-Duló
fejedelemmel együtt költözött Bakátba. A magyarok törzsszövetsége Magyort
választotta fejedelmévé. Utána Kürt fia, majd Turgaj nevű unokája lett a fejedelem.
Turgaj után az ő fia, Bolári lépett a fejedelmi székbe. Bolárinak nem volt fia, csak 24
leánya. De lányaival a Magyar törzsszövetség apósa lett. Gyula-Dúló után a magyariak
fejedelmi székében Gyula fia, Orda következett, majd Gál fia, Kadosa. Kadosa öccse,
Eszék vitéz lett az ordoszi nagysüán győztesének, Deédes aranyasszonynak a második
férje. Eszék 200 ifjú harcossal részt vett az Atilla féle hun honfoglalásban, és amikor a
hunok 453-ban visszavonultak, ő a mai Eszék város környékén itt maradt. Deédes
aranyasszony ugyanis megtiltotta az Eszék féle magyari vitézek visszavándorlását.
Gyermekei közül Daróc indult el Aladárral. Aladár Bolári fejedelem Bolárka nevű
leányát vette feleségül, a Magyarok törzsszövetségéből. Ezért Bolári után Aladár első fia,
Gerenna lett a fejedelem, majd utána Gerenna fia, Balog. Buda fia Aladár a
magyariakkal teremtett Ambenik fia részére új fejedelemséget. Ambenik fia II. Csaba
volt. II. Csaba fiának egyetlen leányát az özveggyé vált Balog-Bolári vette feleségül, s így
a magyariak-magyarok törzsszövetsége újra éledt. Utána Kalán, Ogurd unokája lett a
magyariak fejedelme. A magyarok a legkisebb Bolári lánynak, Kazárkának a révén
beléptek a Kazár birodalomba.

Ennek első fejedelme a Kürt törzsből származó Ugor lett. Ugor sok kincset örökölt
ködtürk fejedelmi származású anyjától. Házasság révén a Bolári fejedelmi házba került
Bende unokája, Bajalán is, akit az Or-doszból elűzött avarok nagyfejedelme, Baján vett
feleségül. Bajántól egy fia született, Győr. Ekkor a Magyarok törzsszövetségében
Bajalán sógora, Bizony volt a fejedelem. Bizony a kis Győr neveltetése érdekében
fejedelemleánnyal való házasságot ajánlott Bajánnak. Baján ugyanis Bajalán korai
halála miatt özvegy volt. Baján az ujgurokkal és más elégedetlenkedőkkel együtt
kivonult a Kazár birodalomból és 9 törzs élén meghódította Atilla örökségét. Mind a
magyariak és a magyarok egyaránt részt vettek a Kazár szövetségben. A Béla törzset
Bakátba vezényelték palotaőrségre. Az un. Lovas-Bakátban helyezkedtek el. Az új
fejedelmi székváros ugyanis a kőből épült Bakátban volt; a Béla törzs lóállományával
együtt az “egy futásnyi” (egy órai lovaglásnyi) távolságra levő Lovas-Bakátban
állomásozott. Elkezdődtek az arab támadások. Mind a kasszu birodalombeli Van-tó
környékéről, mind a szumér Ummából egyre érkeztek a menekülők, de jöttek utánuk az
arab lovasok is. Az ummai úzok a szavárd úzok földjén, Bakuban telepedtek meg. (Ott,
mint Ummában is, sárolajjal tüzeltek.) Amikor az arab hódítás Káspivár birodalmában
(Khorezmben) is elkezdődött, a magyariak törzseit Magyarkától Albéláig helyezték el; a
magyarok szövetségét pedig Magyarkától Bakuig. 825-ben a kazárok vezette harcban
vereséget szenvedtek az araboktól. Ekkor Oposur, IV. Csaba és Edemen fősámán
elhatározása alapján a magyari törzsszövetség kivált a Kazár szövetségből, az avar
birodalmi szabad területre költözött, és Asszorügyeken felállították sámánközpontjukat.

A kazárok a magyarok szövetségét az Edemen fiának, Ügyeknek a vezetése alatt


álló új törzsszövetség ellen vezényelték, de azok a Kazár birodalom ellen fordultak, s
860-ban legyőzték a kazár sereget. A kazár szövetségben gyakoriak voltak a
palotaforradalmi és más egyéb megmozdulások. 575-ben a Béla törzs is lerázta magáról
a kazár uralmat és Bizony fiának, Alpárnak a vezetésével kivonult Kazáriából.
Elhatározására befolyással volt az is, hogy nem akart kazár nőt feleségül venni. Baján
húgába, Telenába volt szerelmes. 10000 lovassal hagyta el a Kazár birodalmat, és Baján
után ő lett az avarok Égi birodalmának nagyfejedelme, Telena pedig a beavatottak
fejedelemasszonya. Telena élénk kapcsolatot tartott fenn Marinával. A második
forradalmi lépés a Lebedé volt, amikor csatlakozott az Ügyek vezette Magyar
törzsszövetséghez. A kazárok nem mertek Ügyek ellen fordulni, mert az avarok Égi
birodalmából való harcosok a kás-pivári és kasszu birodalombeli menekülőkkel együtt
nagy katonai erőt jelentettek velük szemben. Ekkor kezdte el Ügyek az asszorügyeki
sámánképzést. Ennek befejeztekor döntöttek a beavatottak a Magyar törzsszövetség
honfoglalása mellett. Az Öregek tanácsa 880-tól 4-éves tárkányképzést rendelt Kőváron,
5-éves sámánképzést Jászvásáron, és 3-éves vezéri rajcsurt Asszorügyeken. A 6-éves
beavatott-rajcsur a Nyék-törzs központjában, a Marina-beli Győr városában folyt.
Kőváron a Bizáncból hazatért Szőke Árpád vezette a képzést. Ügyek fiának, Álmosnak
jutott a feladat, hogy a jászvásári sámán-rajcsurt vezesse, 1 idegen nyelv tanításával. A
vezér-rajcsurt Lebed lovasfejedelem vezette Asszorügyeken. Közben védekezett a
kazárok támadásai ellen is. Nyék vezér első leánya, a beavatott Abacil a beavatottak
képzését vezette, Tarhos segítségével, 2 idegen nyelv tanításával. Legmeg-terhelőbb
munkája Abacilnek volt. Ő Álmos fiának, Árpádnak lett a felesége. 4 gyermekük
született. Levente (Laád), Tarhos, Üllő és Jutas, de Kendice leányuk születése alatt
Abacil beteg lett, nem tudott többé lóra ülni. Ezért minden beavatott központtal Tarhos
tartotta a kapcsolatot.

Tarhos 3 nyelven beszélt, folyton küldetésben volt, a második beavatott rajcsur


végén pedig, mint beavatott-fejedelem ő döntötte el a Jász-síkságra való bevonulás
időpontját. Édesanyja, Abacil 890-ben meghalt. 892 medvetorán ő, Tarhos, szentesítette
édesapja második házasságát, Verecke kabar fejedelem beavatott leányával, Eperjessel.
Ekkor a kedélyek megnyugtatása végett törvénybe hozták a fejedelemség öröklésének
rendjét. Eszerint az új törzsszövetség fejedelme Eperjes első fia lesz. A tárkányok Árpád
vezetésével 3 rokonlátogatáson vettek részt, a sámánok (táltosok) azonban csak kettőn.
A pannon, hun és avar birodalombeli törzs maradványok előtt Árpádot ez is igen
népszerűvé tette. A próba-csatározásaikban kardjával segítette az őslakókat. Amikor a
895-ös medvetoron a korai fagy beálltával a kabar föld felé a honfoglalást elindította, ezt
ott is igen sokat ígérő vállalkozásnak tekintették. Szőke Árpád még 892-ben 3 hágón
javasolta a bevonulást. Árpád tárkány-fejedelem már a torlódások elkerülése végett is 4
hágót javasolt. Még 1-1 további hágót mindketten tervbe vettek. Egyetértettek abban is,
hogy Kővárról Kassára az uzsoki és a vereckei hágón át a legegyenesebb az útvonal. A
további lehetőségeket a borgói, tölgyesi és a gyimesi szorosban jelölték meg. A sámán
rajcsur befolyása alatt álló Öregek tanácsa azonban még a kőrösi (kőrösmezei), ojtozi,
tömösi, meg a vöröstoronyi és a kazáni szorost is számításba vette bevonulási helyként.
“Nem tudom, helyesen tettem-e, hogy szembefordultam legvitézebb fiammal, aki nem
helyeselte erőink ilyen szétforgácsolását. A beavatottak is az ő tervét helyeselték.”
Madaj aranyasszony rovásának kiegészítő részletei: “Pam tárkány jelentette a
nevemben”, hogy a 10 hágóban a széna-, só- és vízellátás tökéletesen működik. A
négyszer öt éves beavatott leányrajcsurban 192 hajadont képeztek ki. Ebből 160 készen
áll a 8 törzs harcosaival való bevonulásra; 25 leány az átjárókban felállított tárkány-
törzs és élelmező-törzs állományára vigyáz; a többiek vállalják az öregek, gyermekek és
betegek csoportjának kíséretét. Egészségügyileg vállalják 67790 harcos, 12210 felvezető
és 377632 családtag gondozását.
A honfoglalók tehát 445422 lélekkel indultak 12210 felvezetővel. Árpád,
tanácskozás előtt jelentette az Öregek tanácsának, hogy neki 3 helyen kell átlépnie a
határ-hegyeket; Jászvásár közelében javasolja a 4 hágóban való átkelést, de nem járul
hozzá az Aldunai 3 átkelőhely igénybevételéhez. Ezért kéri a “Zsablya-terv”
végrehajtását, mert az minden tekintetben veszélytelen. Javaslatát elutasították. “Pam
tárkány pusztaszeren jelentette a nevemben”, hogy az Árpád-vezette 3 törzs még a
disznótor elején (november) Jászvásárt mellőzve a korán beállott fagyon átkelt a
szorosokon és a medvetort már a Kassa melletti Abaújváron ünnepelték. A Kéri, Keszí,
Kürt és Kun-magyar törzsnél a veszteség: 1 harcos, 2 tárkány, 12 öreg és 6 kisgyermek.
Tehát összesen a szokásos 21 lélek, 3 szekértöréssel. A Kurszán vezette Megyer, Szeret és
Kerko törzsnél 2 harcos, 3 tárkány, 1 beavatott-lány, 15 öreg és 8 gyermek, összesen 29
lélek és 9 szekértörés a veszteség. Cicás beavatott-leányt a róla elnevezett Cicás-hegyen
temették el. Emlékét az úz völgyi marúzok kötelesek fenntartani. Az Álmos vezette
Megyer törzs tárkányai a Nyék, Tarján, Jenő és Oguz törzsnél 4023 harcost és tárkányt,
2676 öreget és gyermeket láttak meghalni. Kusid vezérnek a lugosi csatában 216 harcosa
esett el. A pusztaszeri zendülésnél 16 harcos vesztette életét. Ezenkívül 1 tárkány, 26
öreg és 9 gyermek lett útközben a besenyők vérengzéseinek áldozata. Eltünt és
visszavándorolt 4139 lélek. Jászvásárra visszaköltöztek 230-an. 185 szekértörés volt,
8345 ló veszteséggel. A visszafordulók kijelentették, hogy a hátrahagyott Gyula törzs
tagjai akarnak lenni, mert ott biztonságosabb életet remélnek. Az Álmos vezette déliek
csoportjánál tehát Álmossal és Cicással együtt a veszteség 11586 lélek, 185 szekértörés és
8345 vegyes ló. Ilyen veszteség mellett a felvonultatókkal együtt a 457632 lelket számoló
induló létszámból aratásig csak 448046 lélek érkezett meg.

Mivel Árpád már a Kárpátok gerincén feloldotta a megtartóztatási tilalmat, a


beavatottak úgy tájékoztatták Madaj aranyasszonyt, hogy a Magyar törzsszövetség a
medvetor Aba napjáig 65000 lélekkel fog szaporodni. Aratás után gyűlt össze
Pusztaszeren a vendéglátók és a vendégek Jászvásáron elkezdett birodalmi Nagyszalája,
hogy befejezzék a százévenként szokásos tanácskozást. Alpártól Szögedig bő abrakkal és
minden egyéb szükségessel feltöltötték az élelmező helyeket, hogy a jászvásári 5 nap
után befejezhessék a megbeszéléseket. Verecke kabar fejedelem Madaj aranyasszony
jelentése után hangsúlyozta: “Reméli, hogy mindenben meg fogják egymást érteni.”
Ezen a pusztaszeri Nagyszalán részt vett mind a 24 törzs. A vezéri szállás körül 24
csoportban állították fel a sátrakat. Mind a 24 csoportnak 4-4 vezéri szavazata volt és
ezen kívül még a főtáltosnak, főbátnak, fősámánnak és főpapnak is volt egy-egy
szavazata. Ez együttvéve száz szavazatot jelentett. Madaj aranyasszony jelentését
egyhangúlag tudomásul vették. Álmos nagyfejedelem halála sajnálatot keltett. Örömmel
üdvözölték Kurszánt, az új fejedelmet. Kurszán megígérte, hogy a Magyar
törzsszövetség 8 törzsének elhelyezését az előző megbeszélésnek megfelelően fogja
végrehajtani, a 2 tárkány-törzset pedig befogadja a városok lakossága és eredeti
törzsük. Verecke, az őslakók fejedelme lemondott tisztségéről a veje, Árpád javára,
akinek a gyermekei közül Zsolt kisfejedelem és 3 leány már az új törzsszövetség
területén született. Árpád, mint minden tekintetben, a családi dolgokban is eleget tett a
Magyar törzsszövetség által támasztott várakozásoknak, hiszen eddig összesen már 5 fia
és 4 leánya született. A kis Zsoltot egyhangúlag kisfejedelemmé választották. Az új
birodalom megszervezésére 20 évet szavaztak meg. Zalán a székelység nevében előadta,
hogy a pannon, hun és avar szövetség főként azon bukott el, hogy a táltosok, sámánok,
bátok és papok az örökös szellemi vetélkedésben sehogy se értették meg egymást. Most
tehát rendelkezni kell az iránt is, hogy a lelki világ embereit egységesen nevezzék el. A
szavazáson a bevonuló 8 törzs, meg Eszék és Alpár törzse 42 szavazattal a táltos név
mellett, a pannon és hun szövetség törzsei 31 szavazattal a sámán elnevezés, az avarok
törzsei 18 szavazattal a bát, a nyék, kasszu és szavárdi beavatottak pedig kilencen a
pateszi, azaz pap elnevezés mellett voltak. Mivel a beavatottak a táltosokkal
megegyeztek, a sámánok azonban a bátokkal nem: végül 51-49 arányban a táltos név
mellett döntöttek. Ez egyúttal azt jelentette, hogy szellemi dolgokban a 9 beavatotté lett
a döntő szó. Az Árpád-Gilgames ház tehát szellemiekben átvette a hatalmat.

16.
BUDA ÉS ATILLA

(A 273. Arvisurából)

Uruk-Dargin húsz évig harcolt azért, hogy unokaöccse, Hunyor elfoglalhassa az Ordosz-
vidék fősámáni székhelyét. Amikor 20 éves korában a daliás Hunyor elfoglalta a Nagy-
Süán után Ordosz kegyhelyet, a sorozatos gyilkosságok után nyugalmas 20 év
következett. A 4440. medvetoros évben (Kr.u. 400) a birodalmi Nagy-Szalát
megrendezték. Hunyor gyermekei, Bagamér, Munzuk, Udin és Bősárkány és Uruk-
Dargin fia, Ojbársz eldöntötték, hogy elő kell készíteni Pannon-föld térségében az új
sámánközpontot, mivel Ordosz veszélyeztetve van. Hunyor utódjául Bagamér ifjúsági
fősámánt jelölte, míg a Nagy-Süán győztesét, Udint a Pannon-föld megközelítésére
rendelte ki, hogy jelöljön ki helyet az új sámán-központnak, és Rómával a jó kapcsolatot
felvegye. Ezen áthelyezéskor Munzuk örökli Ordoszt, Ojbársz utódai Káspivárt, míg
Udin Pannónia uralkodója lesz. Udin sértődötten távozott és soha nem jelent meg utána
Ordoszban. Bagamér a 4450. medvetoros évben (410) meghirdette a Nagy-vízig való
harcot. Hunyor utódai évekig készítették elő ezen műveletet. Rómába és Bizáncba is
elmentek, míg végül a 4470. medvetoros évben, amikor Rómában 430-at írtak, a hun
törzsszövetség megindult. Három év múlva, 433-ban Bagamér kisebbik fia, Atilla
székely-tyumenje élén bevonult Pannóniába, kimmer-kabarok követték. A következő
évben kaza-hun lovasok élén Buda vonult be és a római főváros alatti kőhegyen
felállította a sámánközpontot. Nyomban az úz törzsek is, akik már 5 éve úton voltak,
elfoglalták előre kijelölt helyüket. Ekkor jelentették a lovas hírvivök, hogy Bősárkány
férje a hun törzsszövetség fősámánja önkéntes tűzhalált halt. Utána a birodalom
fősámán fejedelme Buda lett, mert Jákó-midőn az úzokkal elindult-olyan szerencsétlenül
esett le a lováról, hogy megbénultak a lábai. Helyette leánya, Deédes vette át a vezetést.

Tervük szerint 5 év alatt meg kellett érkezniök Pannóniába és addig Jákó a


visszamaradottaknak beindította az 5 éves sámánképzést. Ezután történt tűzhalála a
sámán-központ áthelyezését jelentette. Bagamér fiai, Buda és Atilla úgy tervezték, hogy
a hun törzsek szövetségének népeit, a törzsek zömét áttelepítik a Kárpát medencébe, és
az áttelepítés utáni békét és nyugalmat a birodalom nyugati irányba való kibővítésével
biztosítják. A sámánok, tanácskozásaik révén eldöntötték Udin, Ruga és Upor rovásai
értelmében, hogy 500000 harcosra van szükségük, és hogy azok a legalkalmasabb
időpontban a Jász-síkságon jelenjenek meg. Egyes törzsek fegyelmezetlensége és
széthúzása miatt csak 450000 lovas érkezett meg. A besenyők és ogúzok duzzogtak, mert
a széki-hunok, kaza-hunok és szászok, midőn nyugatra indultak, az ordoszi
fősámánságban felhalmozott aranyakat mind magukkal hozták. Ezt a mongolok,
tatárok és törökök is kifogásolták. Buda a beérkezett 400000 (450000?) harcost
kevesellte és a hadműveletek beindítását nem engedélyezte. A harcias fiatal vezérek ezt
zokon vették, összeütköztek Budával és a vita hevében összekaszabolták. Egyesek szerint
éjjel ölték meg.

A türelmetlen hadsereg elindult.Győzni azonban nem tudtak, sőt Atilla is


majdnem odaveszett. Budának igaza volt, de őt feltámasztani nem lehetett. A harcosok a
kitört csoma-betegség miatt hazatérésre kényszerültek. Atilla a csata hevében régi
ismerősét, Éciuszt kereste. Két év múlva újból fájlalja, hogy a római hadjárata idején is
megfutamodott előle a római hadvezér. Atillát később germán összeesküvők
megmérgezték. Temetése után az Öregek tanácsa Buda fiát, Aladárt jelölte a Birodalmi
Fővezéri székbe. Ezt Atilla fiai kifogásolták. Olyan összecsapás keletkezett, hogy a hun
törzsek majdnem kiirtották egymást. Végül Deédes aranyasszony rendet teremtett, aki
felerészt ordoszi aranyával és az úzokkal az új hazában maradt. Ekkor Aladár hűséges
kaza-hunjaival visszament az Etilen túli területre. Az avarok azonban megelőzték és a
Turgai kapunál útjukat állták, és nem engedték be őket az Altájba. Aladár kénytelen
volt a magyar törzseknél letelepedni. Vezetésével megalapították Ural-Budát, a manysi
törzs gyülekezőhelyén, a mai Tyumenben. Az Altáji Bugátban őrzött Arvisurák az
avarok kezébe kerültek, míg az Ordoszból hozott Arvisurákat Aladár rendelkezése
szerint a Tura-Vasbálvány vidékére vitték. Ellák-a parszi-szkíták, a kunok és besenyők
támogatása mellett-kabar-kimmeri testőrségével a Fekete tenger és Kevevára között vert
tanyát és összekötője lett a hunok birodalmának. Róma és Bizánc utasítására örök
támadásnak voltak kitéve. Deédes aranyasszony javasolta, hogy a már régóta
Pannóniában élő visszamaradt őskabarok és Ataisz-lakók módszerét kell népének
felvenni. Soha nem kell ellenállni a kóbor népek hódító törekvéseinek. Ezért maradt
életben az úz nép szálláshelyén és mert minden hódítóval összeházasodott. Nemes harcát
névtelenül, de eredményesen állta Dunna völgyi Birodalmunk anyósa. Csát és Ilja így
rótták le az Úz-földi Arvisurában.

HONFOGLALÁSI NAGYSZALA

(292. Arvisurából) Nagybodor-Galga rovása 892-902.

A KABAROK HONFOGLALÁSA

Nagy tettek előtt mindig össze kellett hívni a Nagyszalát; azon születtek a fontos
döntések. A Jászvásári Nagyszalában a magyari-magyarok 8 törzse, a kun-magyari és a
kasszu-ogúz törzs úgy döntött, hogy a Kurszán két és Árpád három rokonlátogatásán
szerzet tapasztalatok figyelembevételével 5 éven belül végrehajtják a Magyar
törzsszövetség bevonulását a Kabar- és Jász-földre. Árpád azonnali bevonulást javasolt,
mivel Kevevárában a tárkányok a legjobb fegyverekkel teljesen felkészültek a nagy
vállalkozásra. Több vezér mégis úgy döntött, hogy előbb Kurszán Bizáncban, Árpád
pedig Rómában tájékozódjék az ottani nézetek és várható magatartásuk felől. 895-ben
igen bőtermő esztendő volt. Verecke kabar fejedelem, Árpád apósa és Zoltán, a
székelyek vezére a környező népek nyomásának ellensúlyozására sürgette a bevonulást.
Jászvásáron erre úgy döntöttek, hogy tavasszal bevonulnak a Kabar-földre és a Jász-
síkságra. Kevevárából a tárkány-részleg hamarosan el is indult, de megállt a kabar
szorosok előtt. Árpád követelésére a medvetoron engedélyezték, hogy a türelmetlen
30000 kabaros törzzsel még a tél fagyán bevonuljon Kassára, a vegyes törzs kabarjai
azonban nem vihetik magukkal családjukat; azok Jászvásáron táboroznak és Kurszán
terve szerint a nyugati határgyepükhöz kerülnek. Nagy volt az öröm Kabarföldön,
amikor Árpád megérkezett Kassa városába. Abáújvár medvetorán a bevonulók
felesküdtek Kabari föld védelmére. Árpád vitézei a betolakodókat messzire elűzték.

Mire eljött az almavirágzás ünnepe, Árpád tyumenjei az egész Kabarföldön teljes


biztonságot teremtettek. Árpád tehát már az első év elején eleget tett a jászvásári
Nagyszalában reá bízott 5-éves feladatnak. Galga vitte az örömhírt Jászvásárra. De már
az Úz völgyében, majd a Barcaságban is feltűnt neki, hogy a bevonulás nem a
Nagyszalában megbeszélt tervek szerint történik. Mindenfelé harcosokkal találkozott.
De az ellenséges érzelmű besenyő-bolgár harcosok is látták, hogy az elvonulók
hátrahagyott szekértáborát igen kevés harcos védi. Ezért amikor Álmos törzse átlépte a
déli szorosokat, az árván maradt szekértábort feldúlták. Legnagyobb volt a veszteség a
napnyugat felé irányított kabarok családjai körében. Álmos a kun-magyari lovasokat
küldte vissza megsegítésükre. Azok aztán a szekértábort Gyulafehérvárig kísérték. Az
almavirágzás ünnepéről érkező kabar harcosok panaszt emeltek Álmos ellen és
követelték, hogy vele szemben is alkalmazzák az Arvisura-törvényeket. Ezért a
nagyfejedelem lemondott minden tisztségéről. Mivel Gyula az Öregek tanácsában nem
járhatott el a bátyja ellen, a kabarok a régi kabar törvény alapján Álmost
hajnalhasadtával kivégezték. Harmadnap váltott lovaglással kabar földre vitték, és
bűneik leplezésére a nagyfejedelmet hason fekve tették koporsóba, nehogy az Égiek előtt
panaszt emeljen ellenük. Verecke fejedelemnek megjelölték a koporsó helyét, ő pedig
Abaújváron kegyhelynek nyilvánította Zemplén sámán kurgánját, és a sír fölé bűnbánó
kegyhelyet építtetett. Pusztaszeren a harcosok és vezéreik Kurszánt fejedelemmé
választották, Gyulát fősámánná kiáltották ki; Nagybodor kenéz (bíró), Galga pedig
horka (a fejedelmi udvar ellátója, tárkánya) lett. Gyula így osztotta meg tisztségét
háromfelé, hogy a honfoglalást semmiképpen se lehessen kifogásolni.

Megszüntették az egyszemélyi vezetést, nehogy a kabar-vész, az avar-vész, vagy a


legújabb a magyar-vész megismétlődhessen. Árpád tárkány-fejedelmi jelentésében
megemlítette, hogy a kisebb termetű kabar lovak minden veszteség nélkül tették meg az
utat. A nagyobb testű ordoszi lovak kis veszteséggel, jók voltak vontatásra. A kasszu-
kurd lovakban volt a legnagyobb veszteség. Nem bírták a telet. A széna-, só- és a víz-
ellátásnak a tárkányok kifogástalanul eleget tettek. Harmadnapon kabar ifjak
küldöttsége a szláv törzsek mozgolódásáról hozott hírt. Árpád a hírt nem tartotta
rossznak, mert így nem kell bevárnia Kurtánt. Kassára lovagolt tárgyalni. Bars vezér
követségbe ment a szlávok királyához egy feldíszített fehér lóval, aranyos nyereggel,
ezüst zabolával. A három tyumen kabar harcossal azonban nem lehetett bírni. Az őslakó
kabarok tanácsára megrohanták a szlávok településeit és a szláv király, aki sokat
nyugtalanította az őslakó kabarokat, menekülni kényszerült. Árpádnak minden
sikerült; Kurtánnak meg csak a nehézségei növekedtek. A görögök megszegték a
bolgárok támadása elleni védelmet szolgáló szerződést, és ezzel nagy veszteséget okoztak
a magyar törzseknek. Tétény örömmel fogadta Budán Kurtánt, csak azt kifogásolta,
hogy Kurszán Megyer törzse miért táborozgat egy teljes hónapig a szemben levő
síkságon. Megnyugtatták, hogy a jövő nyáron a törzs zömével átúsztatnak a Dunán és a
tavas síkságon telepednek meg. Árpád birtokba vette Pozsony várát, és Alsóőrség
megerősítése végett még a tél beállta előtt megalapította Kapuvárt is. Utána a
szekértábori veszteség miatt özveggyé lett kabar vitézekből kiállította a Felsőőrségbe
vezényelt kabar őrséget és központjukat Szombat-Vásárhelyre tette. Keresztény papok
vezetésével felkeresték az árvíz-sújtotta részeken lakó keresztényeket, és minden
lehetséges segítséget megadtak nekik. Felsőőri papok közreműködésével az asszony
nélkül maradt kabar harcosok feleséget választottak az árviz-sújtotta vidék özvegyei és
árvái közül.

Mindezek igen megnövelték Árpád tekintélyét, annak ellenére, hogy az újabb


honfoglalás tervét minden részletében Kurtán dolgozta ki. Árpád viszont a letelepülést 5
év helyett 1 év alatt hajtotta végre. Kurtán az Öregek tanácsa előtt elismerte, hogy a
892-es Nagyszalában javasolt Árpád-féle “Zsablya-terv” tökéletes volt, és hogy Árpád
még az Álmosnak felrótt magyar-vészből keletkezett nőhiányt is jól megoldotta. Amikor
Kurtán, tömlős lovakon a Megyer törzs zömével átúsztatta a Dunát “Budaföldvár felől
hideg záporeső jött. Kurtán megfázott, Betegen irányította az 5-éves letelepedést.
Téténnyel minden kérdésben megegyeztek. Ezt Gyula fősámán és Nagybodor kenéz
foglalta rovásba, hogy a kabarok is értesüljenek a történtekről. Árpád nem ment többé
Budavárba, hanem tyumenjeivel kalandozott. Egy törzset Kurtán rendelkezésére
bocsátott, ő pedig két törzzsel felváltva kereste az avaroktól elrabolt kincseket.
Fáradozása végül sikerrel járt. A negyedik évben Árpád a Morvamezőn megütközött a
morvák ifjú királyával. A csatát az döntötte el, hogy Árpád a fegyverkovács tyument is
bevetette a harcba. A nehéz munkához szokott, erős, izmos, csákányos vitézek
harcmodora annyira meglepte a morvákat, hogy elkezdtek ész nélkül menekülni. Nagy
zsákmánnyal tértek haza a kabarok, és ennek láttán más törzsek harcosai is tömegesen
kérték, hogy beléphessenek a gazdag kabarok közé. A morvamezei csata után Árpád
Kurtánhoz vezényelte összes kőfaragóit, hogy Budától északra várat építsenek. Sajnos
az új vár kényelmét Kurtán nem sokáig élvezhette, mert a honfoglalás negyedik évében
hirtelen meghalt. Holttestét a Kurtánvári kegyhelyen temették el. Három vár Budavára,
Avarbástya és Kurtánvára hirdette a hun, az avar és a magyar honfoglalást. A halotti
tor és a fejedelmi gyász 24 napig tartott Utána a törzsszövetség ifjúsága Árpádot
nagyfejede-lemmé választotta. Árpád az Arvisura-törvényekre hivatkozva Csepel-
szigetre költözött. Gyula fősámánt Kurtánvárba rendelte. Gyula legnagyobbik fia
Tétény vezér egyetlen leányát vette feleségül. Ezzel a honfoglalás keltette feszültség
végleg megszűnt. Tartu-suomák és kabar kőfaragók felépítették a Nagyhegyen Árpád
várát, de Árpád legszívesebben a suomák szállásán, Csepelen tartózkodott. Galga a
Káma mellé költözött vissza Nagybodort Ózd kegyhe-lyen temették el 908-ban, Árpád
fejedelemmel egyidőben.

Részletek Galga tanfejedelem oktatási vázlatából (292 Arvisura) 4946 - 4950 (906 - 908)

A nagyfejedelemmé választott Árpád kívánságára meghirdették a 4946. medvetoros


évtől a 4950. medvetoros évig a Keszthelyi aranyasszony szellemében tartandó beavatott
szintű tudon-képzést. Amikor Joli-Tórem regéje szerint Sis-Tórem a Ruda-Tórem
üstjéből az egyik tűzgolyót igen messzire dobta a vizes-ködök világába, Joli-Tóremnek,
vagyis földanyánknak a fiai alig találták meg. De aztán földanyánk ezen a Földön életet
teremtett, s itt elszaporodva gondolkodó lényekké váltunk. Amikor az eljegesedés ideje
elmúlt a változott körülmények között Ataiszban is úrrá lett a jobb belátás s véget
vetettünk az emberevésnek. Amikor Kerka irányításával újra felkerestük a
melegvízforrásokat, azt kellett látnunk, hogy boldoganyás házaink építése közben nem
találtunk olyan emberi koponyát, amelyből ki ne szívták volna az agyvelőt. Nagy időnek
kellett eltelnie ahhoz, hogy a 24 hun törzs a szövetség erejére támaszkodva úgy meg
tudjon erősödni, hogy Pannon vezér nagyobb erővel idejöhessen, és utána ezt a földet
róla végleg Pannon földjének nevezzék. Ataisz kultúrájában a kaszuk jártak elöl. Az ő
akháj és etruszk törzseik teremtették meg a tenger mellé ki kultúrát. A görögöket
pannon vezér szorította ki innen. De ők azután is mindig igényt tartottak földünkre. Az
etruszk szervezésű római légiók 40 évig harcoltak Lóbérc (Leoben) körül, amíg végre
görög latin összefogással sikerült dél felöl elözönleniük Pannon-földjét. Amikor a Bugát-
Bakáti földrengések miatt elkezdődött a 24 hun törzs nagyobb mérvű vándorlása, Ruga-
Upor rendszerével 24 évig tartott a katonai szolgálat. Ez a rendszer azon a példán indult
el, hogy 25 év után a római katonák közül pannonok is szép számmal kértek
szülőföldjükön adózásmentes birtokot. Ezt a szokást aztán a hunok is, az avarok is
átvették, s ezzel pannonföld és Bős tudun birodalmának nagy része hun törzsszövetségi
település maradt.

Atilla uralkodása alatt a Szalváré fátria által vezetett manysi tyumen is szerepelt a
honfoglalók között. Az első manysi tyumen parancsnoka a Kerecseny napján született
Egerszeg volt. Ikertestvére, Aracsa, a tyumen lovas hírszerző ezredese volt. Bazita,
Kustyány, Bötk, Csatár, Padár, Szabar, Ságod és Rajk ezredesekkel együtt. Kishúga,
Pölöske, mint a rimalányok vezetője érkezett erre a földre. Egerszeg tyumenvezér és
említett ezredestársai 20 év alatt mind elhunytak. A hunoknál szokásos temetkezési mód
szerint hamvaikat a földre szórták, hogy népük ott örökké éljen. Végül már csak
Pölöske rimalány volt közülük életben 3 gyermekével. A 10 ezredes hajtincseit Etil várra
vitték. Csak Egerszeg tyumenvezér hamvait nem szórták le a földre, hanem az uruki
szentélyben az ácsok és nyílhegykovácsok szállásának kegyhelyén helyezték örök
nyugalomra. Ezzel az a szentély az első manysi tyumen kegyhelyévé lett. Pölöske
aranyasszony urnáját 120 év múlva Döbröce nevű dédunokája hozta vissza, mert
Pölöske szíve mindig a Szalaváré-tyumené volt. A Szalaváré tyumen kétharmada Atilla
halála után visszament a Káma mellé. Száz év múlva az ottaniaknak is csak egyharmad
része maradt továbbra is a Káma mellett; többségük tizedik törzsként Béla törzs
elnevezéssel a magyar törzsszövetséghez csatlakozott és leköltözött Bakátba. Itt a kazár
uralom elleni 575. Évi zendülés miatt a helyzetük tarthatatlanná vált, s ezért Alpár
vezetésével átmentek az avarok vezette Égi birodalomba. Ekkor Szalaváré ezredesek
voltak: Ormánd, Pacsa és Tilaj, akik közül Pacsát Alpár fejedelemmé választásakor
tyumenvezérré tették. A magyar törzsszövetség honfoglalásakor a Szalaváré fátriából
csak egy hídverő részleg érkezett ide, Kárkász vezetésével. Az ő Karas nevű fia itt várost
alapított. Kisebbik fia Albélán maradt és lövőket képezett ki a visszamaradt Béla és a
Gyula törzs részére. Ennek a Zala nevű lövőnek sok fia volt, a Kazár birodalomból
menekülő harcosok tömegesen csatlakoztak hozzájuk. Amikor a kazárok, a besenyőktől
Magyarka védelmét követelték, Zala vitéz százada 902 tavaszán Csepel szigeten
jelentkezett Árpádnál. Árpád a Karas feletti Zalavárra irányította őket és különleges
szolgálataikat a kalandozások során igénybe vette.
Árpád parancsa szerint Zala vitéznek 905 medvetorán jelentenie kellett, hogy a
Szalaváré törzs Zala századának minden tagja megnősült-e. Árpád 908-ban meghalt.
Galga a Zalavári tárkányképzést és a Bősvári lovasképzést áthelyezte Pest közelébe,
illetve a Tura folyó környékére. A rimalány- és arbag-gyógyítók képzését meghagyta
Szalaváré birodalmában, Keszthely kolostorában. Az Árpádvári Nagy-Süánt az ifjonnan
felépített Árpádvár környékén rendezték meg. Ezen a viaskodáson az új fejedelem, Zsolt
lett az első. Szomorúan vett búcsút Galga beavatott fejedelemtől, akit Kámába szólított a
küldetése. Galga magával vitte Kámába, a Mirina-féle és Turfánba a Mani-féle női
kolostorokba a pusztaszeri szerződést. Ennek titkos záradéka szerint azért, mert a
hatalmat a kilenc szavazattal bíró uruki kereszténység biztosította az új
uralkodóháznak, a magyarok biztosítják a Mani-féle keresztények védelmét. Az
Árpádvári és Rákosmezei Nagy Süánon a kabarokat nagy örömmel töltötte el, hogy az
Eperjes véréből származó Zoltán - Zsolt fejedelem lett az első, de nagy bánat is érte
őket, mert az Aba családból való Encs vitézt lovaglás közben olyan baleset érte, hogy
majd belehalt. De Boglárka, a legügyesebb arbag-gyógyító sámánleány meggyógyította a
Keszthelyi női kolostorban. Fogadalmuk szerint mindketten a Mani féle keresztény hitre
tértek.
Az eljegesedés utáni állapot térképe - A Kubiláj terv

Lemásolták és a kegyhelyen őrzött titkos Arvisurák gyűjteményében elhelyezték a


pusztaszeri Galga féle szerződést is. Leírták a gyógyítás közben szerzett tapasztalataikat
is. A gyógyítási sikereket megörökítő feljegyzéseket aztán felolvasták a gyógyulást
keresőknek. Ez is hozzájárult az arbag-kezelés sikeréhez. I. Endre uralkodása alatt
Oszlányka, a Magyarkai aranyasszony a turfániáktól megkapta a Pusztaszeri szerződés
másolatát. Bemutatta az ifjú uralkodónak. Egy levelet is hozott a Van-tó melléki
fejedelemtől, aki lemondott, a Gilgames-ház vezetői méltóságáról, és azt ezzel a levéllel
az Árpád-házra ruházta. Ezeket az okmányokat Endre király kolostorában helyezték el.
Az Árpád-ház mindig tudta, hogy annak idején az uruki kereszténység pusztaszeri
szavazatával került hatalomra és tiszteletben tartotta az uruki keresztények kiváltságos
jogait is. Ezért a Mani-féle keresztények itt sohasem fizettek pápai tizedet, hanem a
tőlük befolyt pénzeket királyaink az 5 szerzetesrend céljaira fordították. Köztudomású
volt, hogy Vajk nővére, Piroska a Keszthelyi női kolostor legkiválóbb arbag-gyógyítója.
Vele is megismétlődött Bolárka Encs esete. Aba kabar fejedelemfi (= Aba Sámuel) az
egyik kalandozáson súlyosan megsérült. Így került a Piroska gyógyító keze alá. Fordult
ő gyógyulásért mindenféle istenséghez. Még azt is megígérte, hogy áttér a római
keresztény hitre. Piroska összeszedte minden tudományát, hogy megmentse a nála 15
évvel fiatalabb ifjút. Sebészeti műtétet hajtott végre rajta, és a fiatalember teljesen
felgyógyult. A műtét előtt megfogadta Maninak és minden szentnek, hogy ha felgyógyul,
Piroskát feleségül veszi. A Gilgames uralkodóház ehhez hozzájárult, és a házasságot meg
is kötötték.

A Budavári beavatott központ A 293. Arvisurából Tarhos beavatott rovás

A pusztaszeri vérszerződés egyik pontja, mely egyrészről az uruki-mani-féle


keresztények, másrészről a táltosok híveinek 51:49 arányú szavazata alapján született
meg, úgy szólt, hogy az összes papi méltóságot a táltos névvel illették. Ez a helyzet volt
irányadó akkor is, amikor a táltos hagyományok gondos őrzője, Tarhos beavatott ifjú
fejedelem Avar-Bástya Budavár alagútrendszerébe kö1tözött és ott összegyűjtötte a
Keszthely-Pentele-Zebegény-Pásztó-uruki keresztény szerzetesrend titkos Arvisuráit is.
Amikor pedig a honfoglalás tizedik évfordulójára elkészült Kurtánvára alagútrendszere,
Gyula táltos a beavatott sámánközpontot Jula-besenyő lovasok kíséretével Jászvásárrol
Kurtánvárába irányította, és így a három féle Arvisurák biztos alagútrendszerekbe
költöztek. Amikor Gyula legnagyobbik fia, Szabolcs Tétény vezér egyetlen leányát,
Ibolyát feleségül vette, Ibolyát két évre Aranyasszonnyá választották, Ibolya nagy
buzgalommal fogott hozzá a rimalányok képzéséhez. Tétény vezér örömmel látta Ibolya
lelkesedését és ennek jutalmazására saját rimalányaival segítette Tarhos munkáját.
Árpád már a második tárkány-kalandozáson 881-ben megkapta Pásztón az elrabolt
avar kincsek részletes kimutatását. Nyomban rajtaütött Bécs városán és az avar
kincseknek ott visszaszerzett részét Lebed vezérhez szállíttatta. 884-ben az alsó Marót
tartományban szedte össze az avar kincseket. 888-ban

Lóbérc tartományában jelent meg tárkányaival hasonló céllal. Verecke kabar


fejedelem nyilvántartása szerint ugyanis oda kerültek a kabaroktól még az avar
törzsszövetség ideje alatt ellopott kincsek. A most visszaszerzett kincseket annak idején
a kabar származású uruki keresztényektől rabolta el Bős tudun veje, Erik herceg, s a
salzburgi érsek rendelkezésére a Göröc-Lóbérc (Graz-Leoben) tartományban osztották
szét. A Pozsegében és Kalágéban összeszedett avar kincseket Árpád Jászvásárra
szállíttatta. 892-ben Nyitra és Pozsony környékén szedték össze az elrabolt arany
kincseket. Ezeket Árpád a Kassán tartott második esküvője alkalmával új feleségének,
Eperjesnek ajándékozta. 894-ben a Pannon-földön szedték össze a Kocel, Braszláv és
Pribina kezére került kincseket. Ezeket Asszórügyekre vitték. A honfoglalás utáni nagy
árvíz idején az Encs és az Ibos (Enns és Ybba) határfolyó táján szedték össze azokat a
kincseket, melyeket az idegen nyelvű papok az avaroktól vittek el. Árpád ezeket
visszajuttatta az avaroknak.
Az avarok az Arvisurák szerint padlófűtésű templomokat építettek. Elmondják az
Arvisurák azt is, hogy a Pozsony, Encs, Ibos, Lóbérc és Göröc nemzetségnek a Béla törzs
védelme alatt 29 uruki egyházközsége működött: Bor, Dara, Keve, Kelár, Bellér, Kádár,
Otamár, Farkas, Bondofárd, Beken, Csanád, Buduli, Besatur, Mike, Miske, Omapud,
Kulisa, Levente, Lehel, Zadul, Zambur, Balog, Bulcsu, Zulta, Berend, Kadisa, Opus,
Etehei és Kámo. Valamennyi uruki-mani egyistenhivő keresztény egyház-község volt.
Ezeket a kis befogadóképességű templomokat, amikor a bajorok túlsúlyba kerültek,
újra kellett építeni. Urkán főtáltos ezeket az egyházközségeket újjászervezte és a Béla
törzs uruki püspökévé Jula öspöröst nevezte ki a Kevevárán székelő Nitragula
egyházfejedelem. Ő a régi avarkori, uruki határvédő egyház-községeket fogta össze. A
római katolikus hittérítőkkel bajor lovagok is jöttek a kereszténnyé lett Ava-riába, akik
825-ben Jámbor Lajos irányítása mellett Győr, Rákos, Kunágota, Szöged, Oszora,
Keszthely, Moson, Diósgyőr, Szolgagyőr és Hunivár kincseit rabolták el. Amit nem
sikerült a földbe elásni, az mind a nyugati kincstárakba került. Amikor aztán már nem
voltak aranykincsek és kinaj-selymek, II. Jenő pápa megengedte az adószedést az uruki
egyház híveitől, bár Keszt aranyasszony az adót száz évre előre kifizette a pápai
udvarnak. 824-től 885-ig az avar lakta területen mégis adót szedtek. Ennek Árpád a
tárkánykalandozásokkal véget vetett. Urkán után Csák lett a főtáltos. Árpád fiainak
szállásterületét a Duna két oldalán jelölte ki. Szabolcs tárkányfejedelem pedig ezt a
területet északról, keletről, nyugatról és délről megerősítette. Zoltán ifjú fejedelem a
Csörsz vonalán kiképzett lovasokkal folytatta az avar kincsek visszaszerzése érdekében
indított hadjáratokat. Ebben nagy segítségére voltak a Szavárdi-aranyasszonyok,
akiknek Keleten is, Nyugaton is nagy befolyásuk volt a Béla törzsre.

Ha a vezetők változtak is a budavári beavatott központban, a szavárdiakat ez nem


érintette: ők benn maradtak és mindig biztosítékai voltak a besenyő támogatásnak. Így
Budavár beavatott központnak sikerült Encstől Magyarkáig megszervezni a védelmet az
esetleges nyugati támadások ellen. 825 sertéstor havának 10 napján, amikor a bajor
lovagok a pápai rendelkezésre hivatkozva adószedés címén Diósgyőrt kirabolták, a
Csörsz árokrendszerben kiképzett zsadányi vitézek megjelentek Kál kiképzőhelyen és
Salló tábor harcosainak csatlakozása után együttes erővel döntő csapást mértek a bajor
rablókra. Valamennyit lekaszabolták. Sajnos, a kincsek javarészét akkorra már
elszállították, de jegyzék készült róluk, és azt Pásztóra vitték az uruki kolostorba. Ott
teljes nyilvántartás volt Amrik püspöknél, s Tarhos így minden elrabolt kincsről tudott.
Nagy Károly magyar származású anyja is elküldte Judit hercegnővel az avar kincsek
szétosztásának jegyzékét, Vojnomir avar kagán jelentésével együtt Keszt
aranyasszonynak. Nagy Károly végrendeletének fogalmazványát Kajd kagán fia elhozta
Kassára Pelsőc fejedelemnek. Tarhos tehát erről is tudott. Gizzó kagán, Kalán kagán és
Zabar kán fiai szintén jelentést tettek az avar kincsek hollétéről. Sallek és Csák
püspökké szentelése Rómában történt. Ők szervezték meg az uruki avar egyházat.
Később ők is rovásba foglalták, amit az avar kincsek sorsáról megtudtak. Unnó avar író
Ungumeri avar költővel együtt sorra járta a nyugati keresztény püspökségeket és pontos
jegyzéket készítettek az ott lévő avar kincsekről. Mindezeket a Csörsz vonalán átjőve
elhozták Pelsőcnek. Alcuin 15 szekér aranyról írt Fekete Arnő salzburgi püspöknek. A
szekereket 44 ökör vontatta. Az átalakításra összehordott avar kincsek gyűjtőhelye 825-
877 között a Szent Denis apátság volt.
Kopasz László a táblákba öntött aranyakból készíttette el Szent Dionysius
főoltárát. A prédikációkban ezt átnemesítésnek nevezték. A szerencsés királyságok,
apátságok évekig az aranytárgyak átalakításával foglalkoztak. De az aranyműves avar
legények minden olyan átalakításról tárkány-bár feljegyzéseket készítettek, melyekről
vándorlásaik során tudomást szereztek. Följegyzéseiket eljuttatták Keszt
aranyasszonyhoz. Nyugaton az avar kincseket obor kincseknek, meg Harun al Rasid,
vagy Nagy Konstantin kincseinek nevezték. Nagy Károly 811 tavaszán kelt végrendelete
értelmében 21 érseki székhely és 15 udvari részesedett az avar kincsekből. Smaragd
udvari káplán írása szerint Kopasz László és Jámbor Lajos részesedése, továbbá
Hunteros comesnek, Hunt-Passzaunak, a későbbi I. Berengár császár nagyapjának a
részesedése volt a legnagyobb. Bat-Baján fővezér Kandics, Targit, Solák és Kunimund
határügyi hunok révén, 57 éven keresztül béke-adót fogadott el Bizánctól, hogy annak
fejében az avar vezetők lemondjanak a kétoldalú támadásról. Ezalatt csupán Győrben
15 gönc (kb. 12mázsa) arany gyűlt össze 10 avar-gyűrű kirablása tehát körülbelül 150
gönc aranyat jelentett Nyugatnak. Velem őrparancsnokság, Alsóőr, Felsőőr, Szörényőr,
valamint külső őrségeink: Boroszló Igló, Bécs, Göröc, Bihács és Ráma, úgy szintén Encs,
Kalágé, Albán, Gorabán, a Barancsi, Czorai, Macsói, és a Szörényi bánság avar gyűrűi
5-5 gönc, összesen tehát 90 gönc (108 mázsa) arannyal rendelkeztek. A Tarhosnál
összegyűjtött följegyzések szerint Nagy Károly 240 gönc aranyat raboltatott el az avarok
Égi birodalmából. Összesen 28 kurgánt raboltak ki. Pelsőc avar birodalmában 5 kurgán,
az őrségek közül a székely, marúz, kazahun, kabar és palóc őrségek, valamint maga a
Pelsőc fejedelemség is egyenként 10-10 gönc arannyal rendelkezett. A Csörsz védelmi
árokrendszer is 2 gönc arannyal. Ehhez járult még a 24 szekérnyi arany ékszer és 120
szekér kínai és perzsa selyemáru. Joli-Tórem aranyasszony szobra és 5 gönc arany a
baszkföldre került. Ezeket nem volt szabad visszakövetelni, mert Bakos és Kosut
hadnagy baszkir népe ennyit megérdemelt.

A nagy csatában ugyanis eljutottak a Nagyvízig, de ott magukra


maradottságukban, csak elnyomás lett az osztályrészük. Az 5 gönc aranyat és ékszereket
Isten dicsőségére használták fel. 899-ben, amikor Árpád és Apor megnyerte a brentai
csatát, Berengár lombardiai király elismerte az avar kincsek visszakövetelésére való
jogot és 900-950 között évenként 10 véka ezüstöt fizetett. Ugyanígy elismerték a szászok
ezt a jogot és a bajorok is. 938-ig megfizették az aránylagosan rájuk eső évi adót. A
bajor hercegek azonban megpróbáltak hadat indítani a magyar törzsszövetség ellen,
csakhogy Pozsonynál csúfos vereséget szenvedtek. 934-ben Tormás fejedelemfi is az avar
kincsek visszaszerzése érdekében jelent meg Bizáncban. Ott is, ugyanúgy, mint
Berengár Arnulf, a pápaság, a csehek és a szászok szintén elismerték az adószedő
hadjáratok igazságosságát. Amíg az adószedést csupán a Béla határvédő törzs látta el,
olykor, mint például 913-ban az Inn mellett egy kisebb csoport vereséget is szenvedett.
Ekkor besenyő segítséget kértek. A segítség meg is jött, de bonyodalmakra vezetett.
Szászországban a szokásos adón felül még több véka aranyat is követeltek. Erre az
elkeseredett szász vezető réteg összefogott és Merseburgnál vereséget mért egy besenyő
csoportra.

Tarhos nyilvántartása szerint 915-ben Brémában, 934-ben Kölnben, 919-934 között


Galliában, 935-954 között Akvitániában, 917-959-ben Lotaringiában, 909-927-ben a
Svábföldön, 911-954-ben Burgundiában, 924-ben Gótiában, 914-ben Andalúziában, 944-
ben pedig a Baszkorföldön jelentek meg. A rokon népeket azonban békén hagyták. 928-
942-ben Rómában is jártak, 937-ben Kápuánál visszafordultak. 922-947-között
Apuliában kerestek avar kincseket. Karintiában 901-937 között szedték össze az
elrablott kincseket, 934-970-ig Bolgárországban, Albán- és Gorabánban,
Görögországban, valamint Bizánc környékén szedték be az aranyadót. Abacil után
Tarhos lett a beavatott központ fejedelme. Kuma-Magyarország fejedelmének a lányát,
Szavárdit vette feleségül. Első felesége 898-ban halt meg. Kurtánvárban lakó Kusály-
Kurszán-Kurtán fejedelem Érd alatt, a Duna átúsztatásakor megfázott. Hiába
próbálkozott gyógyításával Szavárdi beavatott leányserege és a csepeli tartu-suomák
gyógyító csoportja. 899-ben, amikor a futárok jó hírrel lepték meg, örömében Szavárdi
karjai közt meghalt. Az özvegy Tarhos kötelességének tartotta, hogy Kurtán özvegyét, a
volt felesége húgát feleségül vegye. Ennek az emlékére fogadtak el egy új törvényt.
Eszerint az Encs vidéki Béla törzstől a Magyarka vidéki Béla törzsig mód nyílt kettős
névadásra. Először is minden lánygyermeket, aki a nyári piros alma ünnepen
(szeptember 1) született, Szavárdinak keresztelték az uruki-mani keresztények. (Ezt a
táltoshitűek is átvették.) De a lányoknak még egy másik nevet is választottak a névadó
ünnepségen. A Szavárdi lányok a medvetor ünnepén mentek férjhez. Ha a piros alma
ünnepére lányuk született, azt is Szavárdinak keresztelték.

Tarhos és Szavárdi Jula házasságából egy Szavárdi nevű beavatott leányka


született. Ez a leány Szem-Szöcsi mongol vezér fiának, Karcsunak lett a felesége. Karcsu
a Hunor tótól jött ide, beavatott sámánképzésre. Ebből a házasságból született első
lányuk, Subad Szavárdi. Az ősi törvény szerint az elődök által megkezdett Arvisurát
beavatott gyermekük tovább folytathatta. Ez a jog megillette Subad Szavárdit is. Tarhos
a Bizánc felé való békefenntartás híve volt, ezért dél felé nem tett lépéseket az avar
kincsek visszaszerzése érdekében. Subad Szavárdi a Kapgán besenyők törzsébe tartozó
Tar vitézhez ment feleségül. Ennek a házasságnak a következménye képpen a Hunor
tótól Bolgárország határáig a tömények sora állott a magyar törzsszövetség mögött.
Tarhos után Árpádnak és a beavatott Eperjesnek a fia, Zsolt Zoltán vette át az avar
kincsek visszaszerzésének irányítását. Legtöbbször egy fejedelmi ifjút is küldtek az
adószedő és kincskereső kalandozókkal. De a Béla és a Kapgán törzs fejedelmi
rendelkezés nélkül is küldött adószedőket. A bajorok és a szászok erre persze rájöttek,
jól felkészülve várták őket és egy ilyen alkalommal, még Tarhos idejében az Inn mellett,
a vízvári (wasserburgi) hunok árulásától támogatva, nagy csapást mértek az
önkényeskedőkre. Egy másik alkalommal a boroszlói avarok tájékoztatták a szászokat a
helyzetről, sőt maguk is a szászok mellé álltak. Az avarokkal kevert szász és lengyel
csoportok Merseburgnál súlyos csapást mértek a Jula besenyőkkel kevert szavárd
magyarokra. A hun törzsszövetségi kisebb csoportok arról is értesülve voltak, hogy a
pápai udvar is számon tartja az 52 évi időre megállapított adószedés lejártát.

De ugyanebből az okból a 936-ban uralomra jutott I. Ottó is elkezdte a védelem


céljait szolgáló várak építését. Subad Szavárdi férje a Van tó környéki Tar sem
helyeselte az 52 év lejárta utáni kalandozást és ebben a kérdésben a beavatott budai
központban is megoszlottak a vélemények. A 952. évben a fejedelmi ifjaknak meg is
tiltották a kalandozásban való részvételt. Viszont elkezdődött a segélykérő
hadműveletekben való részvétel. 954-ben például Ottó ellen fellázadtak a saját fiai, és
Konrád herceg sok más főúrral együtt magyar fejedelmi segítséget kért. Taksony, aki
bizánci beállítottságú volt, Béla törzsbeli, Kapgán besenyőkkel kevert Bulcsu, Lehel-Lél
és Sur vezette töményt küldött segítségül. Konrádék a Rajnán túlra irányították őket. I.
Ottó fiai és Konrád hívei kibékültek a császárral és Augsburgnál döntő vereséget mértek
a hazai segítségtől megfosztott magyar haderőre. A vereséget még az is fokozta, hogy a
Régensburgba vendégként érkező fejedelmi ifjakat is elfogták. Henrik herceg, a
vendéglátójuk bitófára húzatta őket és még pápai átkot is mondatott rájuk. A budai
beavatott központban Bulcsút, Lehel-Lélt és társaikat úgy tekintették, hogy a túlvilágon
a németek szolgái maradtak. Ez a továbbiakban sok zavart okozott. Zsolt teljesen
megbénult és fiára, Taksonyra ruházta a hatalmat. Taksony Söpte-Ibolyát vette
feleségül, a Kapgán besenyő törzsből. Söpte-Ibolya apja megszervezte a besenyő
társadalmat.

Taksony a Nyugattal való megegyezés és a Bizánc felé való terjeszkedés híve volt.
Vazul-Szavárdi, Subad-Szavárdi ikertestvére is a déli orientáció mellé állott. Ezért 948-
ban a magyar törzsszövetség 48. évének határán Vazul-Szavárdi irányításával Bizáncba
mentek. Itt Bulcsú és Tormás fölvette a bizánci keresztény hitet. A császár viszont
elismerte az avar kincsek miatti adószedés jogát. Zombor 953-ban a megállapodást
megerősítette és annak alapján Szirmiumban, az egykori római városban felállították a
görög katolikus püspökséget. Taksony is, Pajsz is erősen pártolta a görög hittérítést.
960-ban, amikor a Béla törzs a Kapgán besenyőkkel Macedóniában szedte az adót. II.
Nikéforosz császár azt javasolta nekik, hogy próbálják meg bevételeiket kipróbált
vámosok alkalmazásával növelni. Küldött is nekik erre a célra alkalmas izmaelita, zsidó
és türk kereskedőket. Ezek a vámosok a bizánci császárság besúgói lettek. 957-ben Olga
hercegnő is fölvette Bizánc hitét. 958-ban a bizánciak már vonakodtak megfizetni az
adót. Ekkor ütötte be buzogányával Botond Bizánc kapuját. Amikor a kievi orosz
fejedelemség is fölvette a bizánci kereszténységet, Budavár beavatott központja is
kapcsolatot keresett Rómával. XII. János pápa Zacheus püspököt küldte a római
kereszténység ügyében. Ez új helyzet teremtett. Az uruki kereszténység nem szedett
tizedet Róma és Bizánc bevétele azonban a tized és az adományok voltak. Tarhos és
Taksony éppen olyan szigorú rendet tartott hitbeli és egyházi kérdésekben, mint a
katonai dolgokban. Az uruki egyház megszokott gazdálkodása kegyhelyek
fenntartásában és az adományok érdektelen felhasználásában állott. A hitterjesztés
nyugati módszerei ismeretlenek voltak. A világi dolgok pedig úgy festettek, amíg a nyolc
törzs otthon gazdálkodott, addig a Béla és a kabar törzs adóbeszedő kalandozásban vett
részt (a Csörsz vonalán, Pozsonykeszitől Kevekesziig kiképzett lovassággal, valamint a
segédtörzsek csatlakozásával). A vezetéssel mindig a harkát bízták meg.

A békés életben a 72-es osztószám érvényesült. Még Buda fősámán osztotta fel annak
idején az Encs vidéktől Jászvásárig terjedő hun törzsszövetségi legeltetési területet 3x24,
tehát 72 részre. Ebből a számból a Budavári beavatott központ sem engedett. Így aztán a
beszedett adópénzt a harka is háromfelé osztotta, de azt már 24 részre a kende osztotta.
Az adószedő hadjáratra induló csapatoktól a szövetséges Lombardia, Bajorország,
Csehország és Bulgária nem egyszer kért segítséget, s országukon készséggel átengedték
a magyar nagyfejedelem csapatait. A csapatok pénzt láttak a csellengők felkutatásából,
és a megváltási pénzt a csellengő gazdája fizette, de azt a csellengővel ledolgoztatta. 960
után Olga hercegnő is felkérte Albéla és Jula besenyő vezéreket a neki járó prémadók
beszedésére I. Romanosz is igénybe vette a kabar és Kapgán törzset adószedésre.
Bizánccal szemben nem volt érvényben az 52 évi adófizetésre vonatkozó megállapodás,
de az avar birodalombeli szlávoktól délen is szedtek pénz és prémadót. Ehhez II.
Nikéforosz és II. Bazileosz császár is hozzájárult. 948-ban Bulcsú, mint patricius,
Tormás pedig mint barát megkeresztelkedett. Tormás az uruki kereszténység feje, ezek
szerint Bizánchoz húzott 953-ban Zombor, az új uruki püspök is megkeresztelkedett
patrícius jelleggel.

Ők ketten jártak el Kievben és Szirmiumba hozták Hierotheosz püspököt. Ő


alapította a Szent Demeter-féle püspökséget, melynek működése a Duna vonalától
keletre terjedt. Ibolya bátyja, Tonuzaba még 960 után is kalandozott Görögországban a
Kapgán besenyőkkel, áthaladva Bolgárországon, Trákián és Macedónián. 968-ban Olga
orosz fejedelemnő I. Ottóhoz fordult püspökért és Ottó Jordánt küldte Gnézába.
Nikéforosz császár, a Kazáriát meghódító Szvjatoszlávot hívta segítségül Bolgárország
ellen. Szvjatoszláv el is foglalta ezt, de a maga számára. Ekkor fordultak segítségért
Tonuzabához, mert Szvjatoszláv adófizetésre akarta kényszeríteni a görög császárt is.
Taksony a Nyék törzset küldte az egyesült besenyő-orosz-magyar seregbe. Bizánc serege
azonban 970-ben Arkadiopolisznál döntő vereséget mért az adószedő seregre. Tonuzaba
ekkor Magyarországra költözött. Szvjatoszláv seregét a doroskátai besenyő vezér, Kurja
támadta meg. Vitézeit levágatta. Szvjatoszláv koponyájából pedig kupát készíttetett.
Abból itták a győzelmi bort a toron, Albéla városában. Budavár beavatott központja
úgy határozott, hogy a további kalandozásról le kell mondani, s a nyolc törzs helyett
mind a tíz törzset be kell fogni a mezőgazdasági termelőmunkába és a Csörsz
árokrendszer, és a határvidék lovasságát a tartalék adópénzből kell fizetni. Taksony,
halála előtt nem sokkal Csantavér aranyasszonyt, a rimalányok parancsnokát vette
feleségül. Csantavér a leggazdagabb Jula besenyő vezér leánya, Kurja albélai besenyő
vezér unokája volt. Gejza, az ifjú fejedelem a beavatott központ és Taksony
irányvonalának megfelelően Nyugat felé igyekezett jó kapcsolatokat teremteni, de
felesége révén a háta mögött álltak a besenyők, akiknek 955-ös riadóztatásakor
megdermedt Nyugat Európa és Magyarország megtámadásáról lemondott. Gejza a
Szent-Demeter bazilikájában megkeresztelkedett István névre.

Fenntartva a 72 tartományú felosztást és utódaira is kötelezővé tette Szekszárd


törvényét. Eszerint a 24 ogúz nemzetséget 24 állatjel különböztette meg. Ezzel magát is,
népét is a 24 hun törzsből álló ősi szövetség részesévé tette. Az Arkadiopolisznál
elszenvedett 970. évi vereség a beavatottak nagytanácsában a Nyékiek törzsét is
engedékenyebbé tette és a nyugatiakkal való megegyezés felé vezette. A mainzi érsekség
által meghirdetett békét csaléteknek tekintették ugyan, de mégis hajlandók voltak egy
korosztálynyi időszaknak megfelelő 20-25 éves békességre. A budavári beavatott
központ a 972. uruki évre összehívta a Nagytanácsot. Ezen 100 szavazat közül 58 a
nyugati, 36 a keleti közeledés mellett döntött, hatan tartózkodtak a szavazástól. A Budán
tartózkodó Zaheus pöspök vitte hát a hírt, hogy az uruki keresztény egyházak
szövetsége elfogadta a mainzi érsekség ajánlatát. Az Avar-Curia 973 medvetorán
meghatározta a quedlinburgi értekezleten résztvevők által követendő irányvonalat. Nem
akarták, hogy megismétlődjék a 800. évi avarvész. A békés egymás mellett élést a római
pápa ígéretével is biztosítottnak látták. A kievi uruki egyház is érintkezésbe lépett a Van
tói püspökséggel, s onnan az a válasz érkezett, hogy legyen egy akol, egy pásztor. A
küldöttek ilyen szándékkal indultak tárgyalni ...

17.
268.Arvisura Deédes aranyasszony oktatási anyagából 450-455-ig

HÁROMSZOR NYOLCAS ISTENSÉG

Ataiszban, Góg földjén laktak a fekete hunok, Magóg földjén a fehér hunok, ahol
a síksági földeken termelték a kenyérnek és lepénynek valót, míg a hun felvidéken a
legeltetéses állattenyésztés folyt. A hun síkságon csak karmos állatokat tartottak.
Amikor Buda kőfaragó fejedelem felépítette Úr városát, a magas hun felvidékről hunok
jöttek át a tengeren a lassan süllyedő Ataiszból, de Özönvizek és a hunoknál szokatlan
emberáldozatos temetkezési mód miatt elhagyták Úr és Uruk városának környékét és
lovaikkal Paripa és Dabósa környékén telepedtek le, majd az árvizek miatt átmentek a
Nagyhegyen (Kaukázuson) és a hunok Hunnor városáig a hegyek alján lévő síkságokat a
háromszor nyolcas Istenséggel bíró gazdag hunok között felosztották. A sokgyermekes
szegény hunok egy-két lovacskával pedig Ordoszba mentek, ahol az ajnókkal és
agabákkal összeházasodva megalapították újból a 24 hun törzs szövetségét. Az egész
Hangun folyó vidékét bírtokukba vették. Sajnos Susa városából száz, igen tekintélyes
családot elüldöztek, akik Léhen keresztül a Tórem-tóhoz vándoroltak, majd a
kinajokkal összeházasodva megalapították a háromszáz család birodalmát. Ők
bevezették az ataiszi kulturáltabb életmódot és vezetésük mellett a kinajok nagyon
elszaporodtak és mindig nagyobb nyomást gyakoroltak Ordoszra. A háromszáz ataiszi
család összeházasodott a 24 hun törzsszövetségnek és agabáknak a száz előkelő
családjával és uralkodó dinasztiákat alapítottak. Nagy földrengések és aszályos évek,
járványos betegségek, marhavészek miatt sokan a háromszor nyolcas gazdag hunok
gazdaságaiba menekültek. A négyszázra szaporodott előkelőségek átvették a 24 hun
törzsszövetség évenként rótt és egy-egy fősámán életéről szóló aranylapok írását és azt
széles körben elterjesztették. Buddha hite elkezdett terjedni és a 400 családon belül is
elkezdődtek az ellenségeskedések. A 3930. medvetoros évben hatalmas földrengés
pusztított a Hangun melletti Hun síkság peremén és ekkor a hunok nagy tömegben
hagyták el a kettős Hun folyó környékét, majd megsokasodva Hunnor környékén az
Ordosz vidék hun lakosságát és a Hun síkságot lovas töményeikkel gyakran
megtámadták.

Ekkor hosszú évek munkájával a kinajok felépítették a Nagy Falat. A 3834.


medvetoros évben azonban (Kr.e. 206-ban) Matyó hun hadvezér (Maotun) a márciusi
Kos jegyében született ifjakkal átlovagolt a bevehetetlennek hitt Nagy Falon, aki
uralkodó családokat alapított, de a meg nem értés miatt a kinajok a hatalmaskodókat
kiűzték Ordoszból, csupán a beavatottakat hagyták meg háborítatlanul Ordoszban a
kézműves úzokkal együtt.

Az ordoszi beavatott központ a 400 család védelme alatt állott, de a gyakran betörő
háromszor nyolcas istenség csapatait a 3368. medvetoros évtől a 3386. medvetoros évig a
Nagy Fal közelségétől eltávolították, mivel az agabák, az ordoszok, a besenyők, a
hokjenok és fokjenok nem vállalták az örökös háborúskodását a 24 hun törzs
szövetségének. Az ordosziak Hunnornak hívták a harmadik nyolcas Istenség fővárosát,
de a mongolok és tatárok ragaszkodtak a Honnor elnevezéshez, tehát ilyen csekély
szóeltérések miatt is nagyok voltak az eltérések, hát még amikor osztódások révén 216-
ra emelkedett a hun törzsek száma.

Ordosz beavatott központja Paszametik fáraótól kezdve nemcsak a 24


hun törzsszövetségnek volt a szellemi központja, hanem a Susa beavatottjainak és a
Karnak bölcseinek is. Ezért a 400 uralkodó család még a Nagy Fal építésénél is két
oldalról védte meg Ordoszt. Buddhizmusnak a terjedésével viszont, hogy hatalmukat a
400 család tagjai is megőrizhessék, áttértek a lakosság hitére. Azonban Ordosz
térségében sámán és beavatott képzés is folyt. Majd amikor a második nyolcas Istenség
Káspivár székhellyel külön birodalmat alkotott az első nyolcas Istenség Magyarka
székhellyel már megalapította a nyugati hun birodalmat. A földrengések és buddhizmus
terjedése miatt Ordoszból és Hunnor birodalmából ekkor a harcias hunok eltűntek,
mivel nem akartak a földrengésveszélyes Ordosz birodalmáért harcolni, mert a pamír-
sakákkal felduzzadt Káspivár birodalma befogadta őket, majd az itteni kimelegedés
folytán beállott sivatagosodás miatt a nyugati első nyolcas Istenség hun birodalmába
vándoroltak. Az Ordosz beavatott központ azonban sokszor vérfrissítőnek és szellemi
erősségük fokozására használta fel a beavatott képzést. Így került Megyerja
aranyasszony is Ordoszba, s itt a kínai császár felesége lett. Hunor és Magyor azonban
az apjuk korai halála miatt nem tudott Ordoszban megmaradni, ezért először
Hunnorba, majd Káspivárba, s végül Magyarka térségébe a Meótiszi határőrséghez
kerültek, ahol az Ugor-bolgár fejedelem két leányát megszöktették, s így a szégyen
elkendőzése végett kénytelenek voltak Hunor és Magyor fejedelmi ifjakhoz adni a
leányokat.

Gyula-Duló fejedelem Maturi nevű leányát Hunnor vette el, aki az itteni névadó naptár
szerint felvette a Hunyor nevet és határőr parancsnok lett. Magyor pedig Irgizát vette el
feleségül és Gyula-Kaszli birodalmát örökölte és a főpapi teendőket látta el és
kalandozás helyett a békességes életmódra tért át és felvette a Magyar nevet.
Csatlakozott a nyolcas szaporodási elvhez és fiai mind a nyolc alapító törzsből nősültek.
Ordosz beavatott központ ekkor kiadta a parancsot, hogy ők nem háborúskodhatnak,
hanem minden tettükkel a beavatott fejedelmi család mellé állanak. A Van tó környéki
királyi család beavatottjai meghirdették a nyolcas szaporodási elvet és áttértek az uruki-
mani keresztény hitre, amelyik nem erőszakosan térítő keresztény vallás, s csupán
Ujgurföld tette meg államvallásnak. A 24 hun törzsszövetségnek fejedelmi családja
azonban elismeri a Nazirt (Názáreti Jézust) 24 karéjos beavatottnak, mivel Hétváron, a
hikszosz földön lett tárkányképzős, Karnakban pap és Ordoszban beavatott, és
hazatértében Uruk városában megalapította az uruki egyisten hitet. Ezen érdek nélküli
Isten felfogás a szeretet vallása lett, amely már közel jár a tízezer évvel azelőtti Kaltes
asszony bolygójának felfogásához és műveltségéhez. Ami csodákat később tett, az a
magasabb szellemi képzettségét igazolja. Anyja népe azonban az érdek nélküli szeretet
hitéért keresztre feszíttette.
Máriának végig kellett nézni a fia halálszenvedését. Hunyor fia Bagamér-
Balambér vállalta a harcias honfoglalásokat és a Szaszanída hunokkal és kurdokkal
házassági kötelékekbe léptek. Bevezették a kettős uralkodási rendszert, 360-ban Nazir
születése után Magyarka térségéből a Dón, azaz Ten, Tenis és Tenisur folyók mellé
vándoroltak és a harcos nyugati gótokat kiűzték onnan, míg a keleti gótokkal
összeházasodtak. Valens római császár befogadta a menekülőket Pannóniába. Azonban
a gótok beáramlását nem tudták megakadályozni, ezért már 378-ban legyőzték a
császárt, ekkor gótokkal együtt hunok is behatoltak Pannóniába. Ekkor Bagamér volt a
fősámán, míg az öccse Udin nyugati fővezér lett, aki a Jász-síkságra tette át a székhelyét
és Kari jász fejedelmi lányt vette el feleségül. A rómaiak a gótok ellen Udint hívták
segítségül, mivel 401-ben a gótok Valeria tartományt elfoglalták. Udin sámán 395-ben a
Tisza mellé tette át a székhelyét és Ordosz beleegyezésével engedélyezte a gót seregek
elleni harcot. Így a rómaiakkal közösen legyőzték a gótokat és cserébe a rómaiak 409-
ben átengedték Valeria tartományt a hunoknak. Udin megszervezte a hunok
áttelepedését a már régebben is lakott Jász-síkságra és 401-411 között a széki és kaza
hunok betelepedtek a Kárpát-medencébe. Két fia, Ruga és Upor már Pécs-Tórem
városában született. Ezt a szövetséget még annak idején Hunyor nagyfejedelem hozta
létre, amikor Rómában tanult tárkány-mesterséget.

Bagamér 410-ben meghirdette a Nagyvízig való harcot és Bizánc, valamint Róma


térségében is tájékozódtak a végső harc kimeneteléről. Buda Bizáncban, míg Attila
Rómában volt kalandozáson és követségben, így még Ordoszban eldöntötték, hogy 435-
445 között Buda elgondolása szerint anyagi bázisra és kincsekre tesznek szert Bizánc
felé, míg 445 után a nyugat-római birodalom felé kell előkészíteni a Nagyvízig való
harcot, és 455-ben a Buda előzetes tervei alapján győzelmesen uralmuk alá lehet hajtani
a nyugati világot. Az Aral és Káspi tengerek között ekkor az avarok vették át a vezető
hatalmat. A tiszamenti Pusztaszeren 433-ban Ruga és Upor az Udin vezetésével Attila
szaktanácsadása szerint legalább 50 tömény lovas szükséges ahhoz, hogy a Nagyvízig
való harcot megvívhassák. Buda, amikor 435-ben felépíttette Budavár alagút rendszerét,
Ruga és Upor tervét úgy módosította, hogy tisztán a 24 hun törzsszövetségi harcosoknak
kell ezt a mértéket megütni, mert a gótok, szkirek és a többi segédcsapatok hűsége
bizonytalan, mert mindkét oldalra eldönthetik a Nagyvízig való hódítás sorsát. Így a
fővezéri központ a Pusztaszeri térség és Budavár sámánközpont volt, ahol a szellemi élet
koponyái összpontosultak. Mivel a buddhizmus miatt a beavatott központ is
Budavárába költözött, a Buda tapasztalatai alapján megteremtették Bizánc felé a gyepű
elvét és hódításaiknak révén évi adófizetésre kötelezték a Bizánc császárságát, mivel a
régi Kaszu-szövetség maradványai is nyomást gyakoroltak Bizáncra. Sajnos Ordosz
sámánközpontjának áthelyezése a fősámánságnak aranykészlete miatt nézeteltérést
robbantott ki a visszamaradt 8 besenyő törzs és Budáék között. Ezért még a
hátrahagyott Ordosz nevét is a 8 törzs vezéréről Pató névre változtatták, amit az agabák
és kínajok Patau-nak ejtettek ki, viszont az ordoszi síkságot a mai napig a régi nevén
hívják és a visszamaradt 24 hun törzsszövetségi maradványokat ordoszoknak.
A tíz-nyíl besenyő szövetségből Réka 2 töménye Attilának a vezetése alá tartozott és az
aranykincsekből ők is részesültek. Buda szigorúan ragaszkodott a 48 tömény és 2
besenyő töménynek teljes beérkezéséig, az ifjú vezérek azonban a gótok unszolására
siettették a Nagyvízig való csata beindítását. Buda-Belédet (Bodó, Böde, Bede ugyanúgy
Budát jelent más törzsi névadásban) a gót vezérek nagyon gyűlölték, mert Buda 445-ig
szigorúan ragaszkodott a kaszu-szövetséggel együtt a Bizánc császárságának a
szorongatásához és a velük szemben való kincsszerzéshez, most pedig a gótok
takarmányozási gondok miatt Buda-Beléd ellen hangolták a harcosokat, akik Budát
meggyilkolták és fellángoltatták Attilát a Nagyvízig való harcra. A hiányzó 5 tömény
azonban megbosszulta magát, mert a nyugati gótok átálltak Róma mellé és ezáltal a
keleti gótok is meginogtak. Husz törzs töményével és a tárkányok töményeivel már nem
tudták pótolni a hiányokat, s így a Nagy-csata eldöntetlen maradt. Attila egy éjszaka
még a csatatéren maradt győztesként, de a fellépő dögvész miatt Attila kénytelen volt
visszavonulni. A hun hadsereget nem törte le a nyúl évében esztelenül kikényszerített
háborúskodás, mert 452-ben a nyomokban beérkező szkíta-daha szövetség harcosaival
végigpusztították Itáliát és Róma előtt megálltak. Itt az úzok voltak őrséges szolgálatban
és a bor mámorában lévő Attila helyett én vettem át a parancsnokságot és a békéért
könyörgő pápával megegyeztem abban, hogy kincsek és foglyok tömegeiért
megkegyelmezünk Rómának a Nazír utódjának kérésere. A hun vezérek is belefáradtak
már a városok ostromaiba, mivel sehol nem találkoztak Éciusszal, aki a nagy csatában is
megfutott Attila elől és örültek bátor fellépésemnek. Az asszonynépek a Rimalányokkal
az élen örültek a hadifoglyoknak, mivel így földjeiket volt kivel műveltetni, és a
hadiözvegyeknek volt kihez férjhez menni. Így valamennyire pótolni tudtam a férfi
munkaerők hiányát.

Sokkal helyesebb elgondolása volt Buda-Belédnek, akinek tanácsára Ruga már


434-ben súlyos békemegállapodást kötött Bizánccal. 441-ben viszont Attila már a nagy
hun kővetővel belőtt Bizáncba, ahová 447-ben a gót és gyepida csapatokkal törtek
Bizáncra és gyepűket követeltek a nyugalmuk érdekében. Ekkor a császár elküldötte
követségbe Priszkosz rétort, aki 448-ban megjelent a Nagytanács előtt Attila udvarában.
Ekkor az előzetes tervek szerint Bizánccal szemben engedékenyek lettek és Attila
pályázott a barátjának, Éciusznak helyére. Ekkor fokozatosan meg akarta gyorsítani a
Róma elleni terveit. Ebben nagyrészt az is ok volt, hogy Attila és felesége között
megromlott a viszony és a hunok hírszolgálata szerint III. Valentianus és Éciusz között
szintén és nővérével, Honóriával is nézeteltérései voltak. Attila ekkor megkérte Honória
kezét és Galliát kérte nászajándékként. Erre a kívánságra III. Valentianus és Écius
kibékültek, és Éciusz már ekkor nem tört a császári szék felé. Mivel Bizánc az örökös
zaklatás miatt már meggyöngült, Attila alkalmasnak látta az időt nyugat lerohanására.
Buda-Belédet a segédcsapatok vezérei megölték és 451-ben a hunok csapatai már
özönlöttek nyugat felé. Elöl a 24 hun törzsszövetség Kos-jelű lovasai haladtak, majd a
nyugati gótok, szkirek-kaszuk és Ruga csapatai. A nyugati gótokat Éciusz igyekezett
lebeszélni a keleti gótokkal való szövetsége miatt. A nyugati gótok királyai, valamint
Eszék és Maros töményvezérek is elestek a csatában, de Attila és Éciusz szellemi
küzdelme megoldatlan maradt, mert Éciusz megfutamodott.

Következő évben Leó pápa és Attila közt folyó vitát úgy oldottam meg, hogy férfi
foglyok és kincsek, valamint Honória kezének ígéretével létrejött Attila és Leó pápa
békéje. Mivel a keleti és nyugati gótok kibékültek, tárgyalásokba bocsátkoztak Mainz
érsekségének fejedelmeivel, akik javasolták, hogy egy fejedelmi lányt kell feleségül
vennie Attilának, mivel közte és Réka között a viszony nagyon megromlott és a római
császárság nem szívesen adja feleségül Honóriát a feleségétől külön élő Attilának.
Azonban mire a másik évben Attila elment volna Honóriáért, a németek Krimhilda-
Ildikót elküldték neki feleségül. Amikor a nászukat tartották, Attilát a német küldöttség
megmérgezte és a fővezér hírtelen meghalt. A nyugati világ ujjongott e hírre, és Honória
is örült ezen házassági cselnek, mert bár a hatalom elbűvölte, hogy a Világ Urának
címére törő Attilának a felesége lesz, de az újabb hírre már örült, hogy Leó pápa
kívánságára nem kell egy vad harcosnak a harmadik feleségévé lennie. Buda fia Aladár,
és Attila fiai: Ellák, Dengezik és Csaba nagyon jól tudták ezen cselszövés megtörténtét és
anyjukhoz rohantak a Bikis-besenyők szállására, ahol Réka arra bíztatta fiait, vegyék át
az Aladárnak ígért fővezéri hatalmát, mivel ők hárman vannak, de kisebb fiát, Csabát
magánál tartotta. Aladár, Ellák és Dengezik Pusztaszeren megszervezte a seregét és
egymásnak estek Attila temetése után. Sajnos nekem kellett a felbőszült seregek közé
állnom, mert mire a palóc fejedelmi földről Tiszavárkonyon keresztül lelovagoltam a
diadalmas hun seregnek már csak a töredékét láttam.

A fejedelmi ifjak belátták, hogy a megkezdett Nagy csatát nem fejezhetik be.
Ezért a birodalmat pillanatnyilag egymás között felosztották. Ellák kapta a Tiszától
nyugatra eső részt, Csaba a Tiszától Jászvásárig, Dengezik tőle kelet felé az Etilig, míg
Aladár az Etiltől a Bajkál tóig. Dunna asszony, Réka asszony, meg én maradunk a Leó
pápával történt római megbeszélés értelmében, mivel a hunok vezető rétege az uruki-
mani keresztényekhez tartoznak és az asszonytársadalom már lemondott a világuralmi
törekvésekről. Az uralkodó család tagjai a segédhadak vezéreinek családjával
összeházasodott. Mivel Dengezik és Aladár már kijelölt országaikban jártak, a gótok,
rómaiak, dahák a gyepidákokkal szövetségre léptek és Ellák ellen fordultak és a
Pannonföldön legyőzték. Csaba és Szöged, mire segítségül sietett volna, Réka leintette
kisfia heveskedését, mivel a dahák vezéréhez ment közben feleségül. Jómagam újból a
küzdő felek közé álltam Leó ígéretével kapcsolatban és békességre intettem az egymással
szembenálló csoportokat. A palóc fejedelmi földön béke honolt. Réka kezéből a hatalmat
nem engedte ki és Csabát is mérsékletre intette, mivel a második széki-hun tömény
területét és Attila nyughelyét Szöged töményvezér védelmezte. A palócföldi Nagyszalán
elhatározták, hogy a Hórusz tiszteletére megrendezett ünnepre Kosut hadnagy
vezetésével egy 5 fős lovas küldöttséget kell meneszteni.

Ennek a célja az volt, hogy a beavatottakkal lépjenek érintkezésbe, főként


pedig figyeljék meg az Ibos napját, azaz a Nílus áradásának napját, ameIy
megfigyeléssel a 24 hun törzsszövetség megalakulásától az aranyasszonyok havának
tartalmát meghatározták. Ugyanis a bölcsek: Nippur, Babilón és Karnak megfigyelései
szerint a Hórusz-Isten tisztelők ünnepi napjain megfigyelték a Szóthisz-csillag
feljövetelét, amely kapcsolatos a Nílus áradásával. Ataisz elsüllyedésétől kezdve ez a
csillagászati év eleinte csak 360 napos volt, majd fokozatosan 365 és 366 napban
állapodott meg. A 24 hun törzsszövetségben minden negyedik évben tárkánynapot
tartottak és 365 nap helyett 366 nap lett a tárkánynappal a negyedik év. Minden 20.
évben amikor a sámánképzősök 5 éve és a tárkányképzősök 4 éve összetalálkozott,
emberöltős kalandozásra mentek a lovasaink. Most Budavárról 440-ben nem lehetett
küldeni Hikszosz-föld felé ilyen kalandozókat, mivel Bizánccal hadban állottunk, hanem
445-től már esedékessé vált ezen kalandozás bevezetése. Így került sor a palócföldi
sámánképzősöknek a kiküldése. Amikor Kosut hadnagyék a Hikszosz-földről a Hírös-
kapuból megjöttek, jelentették, hogy az Aranyasszonyok hónapjának egy bő nappal
rövidebbnek kell lennie az elkövetkező évben, mivel az áradás Szóthisz napja, azaz a
hikszoszok szerint az Ibos napja a miáltalunk vezetett névadó napok egy nappal kell,
hogy az ünnepek alatt rövidüljenek. Karnakban összeült a 42 tartománynak 42 bíróval
kibővített tanácsa és a Szóthisz csillag feljövetelét így állapítottuk meg. A háromszor
nyolcas hun Istenség képviseltette magát 1-1 hallgatóval most is a karnaki bölcs papok
között és a 42 bölcs bíróval közösen döntöttek arról, hogy a gyakoribb Nagyszalák miatt
az Ibos-napok kezdete egy nappal kell, hogy megrövidüljön. A palócföldi Nagyszala
lezárása tehát úgy történt, hogy egy nappal rövidebb lett az Aranyasszonyok
hónapjának a napszámai. Így a Névadó-feljegyzések is megrövidültek egy nappal való
előrehozatal miatt.

Nekese fősámán és Deédes aranyasszony úgy döntött, hogy a névadó napok jegyzéke a
megmaradt Csaba birodalmában, minden nap csak 8 nevet tartalmazzon, mivel Ellák
megmaradt népe Magyarkára, Dengezik népi Kutriguriába a Tenisur-parti fővárosba
(Dnyeper) és Aladár népe az Etil mindkét partjára vándorolt és ott a magyarok
törzsszövetségével összeolvadt. A tíz névadó törzs mellé azonban a 8 törzsszövetségbeli
név mellé felvették Bizánc és Róma hatáskörének a neveit is. Így adódott minden napra
10 férfi és 10 női névadási névnap. Ez annál is inkább esedékes volt, mivel bizánci és
római kereskedők, iparosok megtelepedtek Pannonföldön és Szírmiumban. Elkezdődött
viszont olyan névadás is, hogy a keresztény és őslakos neveinket összepároztatták. Bató
napján megszületett egy fiúgyermek keresztény anyától, akkor ezt úgy jelölték, hogy
Bató-Péter lett a közös névadó neve a gyermeknek. Közös megegyezés alapján 455 elején
Avitus császár uralma alá hajtotta újból Pannóniát. Nyomban összeült Palóc-Vasváron
a visszamaradt népek tanácskozása. Ruga népe Bécs és az Ibos (Ibbs) között
helyezkedett el, herulok segédcsapat népe a Vág körül, a Garam és Vág között a svébek,
Bodrog környékén a szkirek, Duna és Tisza között a jász-szarmaták. Eszék magyari
népe a Dara folyó alsó termékeny oldalán, Budaváron a kazahunok kis csoportja Dunna
asszony vezetésével, a manysik Szala törzsének maradványai a Zala folyó két oldalán
megmaradtak és engedélyezték a Ten és Tenisur vonaláról elvándorolt keleti gótok
megtelepedését Pannóniában. Ezt annál inkább is megtehették, mivel ők nem vettek
részt a hunoknak Ellák vezette szövetségének a megtámadásában.

A gyepidákok és dahák Réka szövetségesei voltak, ezért Deédessel úgy döntöttek, hogy
a háborúskodásokban nem vesznek részt, hiszen mindenütt a legtermékenyebb
földterületeket a 24 hun törzsszövetség népei foglalták el és a legelőterületeik is igen
megnőttek. Állatállományukat viszont a legjobb fegyverekkel védelmezték. Itt a vasvári
tárgyaláson a bárdok is megjelentek és Dunna-Deédes-Réka asszonyok családjával
házassági szövetségre léptek. Ezzel biztosították a megmaradt területük
sérthetetlenségét. Mivel Deédes aranyasszonynak 9 fia és 6 leánya, valamint 24 unokája
volt a 455. évi almafa-virágzás ünnepén, elhatározták, hogy birodalmuk védelme
érdekében a Csörsz-kiképzési vonalat fenntartják Attila volt segédcsapatainak népeivel
együtt, de háborút nem vállalnak. Vasvár vascipó begyűjtőhely igazgatás alatt három
kabar és három úz (palóc, maruz és daraguz), valamint a többi 24 törzsből 4 tömény
maradék szerveződött, akik Budavárát és Szöged vezetésével Attila nyughelyét
védelmezték. Babai székihun-szarmata származású töményvezér helyettes ezen terület
határőrségét megszervezte. A palócok települései Vadna várától a Pozsony széki-hun
nemzetség váráig elhúzódtak és a Csörsz vonalán településeket szerveztek.. A
herulokkal, svébekkel és jászokkal soha nem háborúskodtak. Ezen a 455-ös
almavirágzás ünnepen eldöntötték, hogy a Bálvány hegyi leányvásárt rendszeresítik,
hogy a házastársak közötti nézeteltéréseket kiküszöböljék. Ugyanis egy törzsben minden
férfi harcosnak csak egy felesége lehetett.

Többnejűséget és többférjűséget csak a Nagy-Süán győzteseinek engedélyeztek,


mivel azok másként is igen ügyesek és jóerőben lévők voltak. Természetesen úgy a
sámán, mint tárkány-képzésen csak a legelőkelőbb hun törzsszövetségbeli ifjak vehettek
részt, hogy aztán a Csörsz-vonalán kiképzendő harcosoknak vezetői legyenek. Viszont a
24 évet letöltött vitézek családjai a Csörsz vonal mindkét oldalán egy eke földbirtokot és
házhelybirtokokat kaptak. Így a Csörsz vonal élelmezése mindig biztosítva volt. Mivel
Deédes látása már meggyengült, Szanka sámánt bízták meg az Arvisurájának a
rovásával. Igen érdekesek az alábbi rovások. Deédes aranyasszony a Palócföldi
Nagyszala értelmében engedélyt adott arra, hogy a végtelenül lusta asszonyt és a
részeges férjet a házastársa elhagyhassa. Ez szintén a bálványhegyi leányvásáron
történhetett meg, de akkor a hűtlenné lett házastársaknak más tömény területére kellett
vándorolnia. Ezen a Nagytanácson eldöntötték, hogy a palócok területe Uzapanyitól
Pusztaszerig, a maruzok területe Úz völgyétől Pusztaszerig terjedt, így a Leó pápával
kötött egyezség szerint az egyistenhivő Deédes aranyasszony népe nyugalomban élhetett.
A székihunok, kazahunok, jászok, szarmaták, dahák, szkíták, gyepidákok és szkirek
isteneit sem vetette meg, hisz ezeknek isteneivel lett meg a Csaba nyugati nyolcas-
istensége. Segédnépeik háborúskodhattak, de ők biztosan álltak a Csörsz-vonal mindkét
oldalán és a területükön az esetleg átkalandozókkal nem ütköztek meg, hiszen a
jövevények mindig jobban félnek, mint az őslakosság. Dengezik népéhez sokan
elmenekültek az Ellák harcosai kőzül és a Van-tó melléki uruki-mani hivők az üldöztetés
elől a Ten-Tenisur folyó vonalára menekültek. Az itt élő Dengezik-féle nyolcas istenség
vitáiba nem szóltak bele, hanem a kutigurok törzsét gyarapították, akik megtűrték a
szolid, dolgos uruki keresztényeket. Magyarkától Jászvásárig szétszórtan helyezkedtek
el. Aladár népe az istenfélő magyari néphez csatlakozott. Nekese-Deédes fia: Daróc, akit
bűnösnek minősítettek az Attila halála miatti gyenge őrparancsnoki tisztsége
következtében, gyermekeit Deédes gondjaira bízta, majd felesége sírhantjától
elbúcsúzva Aladárhoz csatlakozott és a Káma mellett a Bolári-házba benősült, ahol még
sok fiai születtek. Ő volt az első, aki a Betseáni kazárok befogadása miatt tiltakozó
szavát felemelte.

A magyarok törzsszövetségét eleinte csupán gyűjtőnéven Aladár csak ugoroknak


hívta. Mellettük kazahunok, avarok, a 12 székihun nemzetség, mongolok, tatárok,
kabarok és ujgurok alkották a nyolcas istenség törzseit, de hozzájuk csatlakoztak a
becseáni kazárok, mint a kunoknak kaszukkal keveredett harcosai, a palesztin
mohamedánok elől menekülő zsidók és az oszétek párszi-szkítái. Ezen törzsekkel alkotta
meg Aladár harmadik nyolcas istenség és segédnépeinek új birodalmát. Ebben a
szövetségben először a kazahunok ragadták magukhoz a hatalmat, de aztán a Huangho
mellől menekülő avarok töményei és az oguzok lettek a hangadók. Az ugorok
vezetéséhez a Nyék-törzsbéliek egyistenhitű tagjai járultak hozzá és vették át a szellemi
vezetésüket. Legnagyobb gondot az iszlám-hitűek terjeszkedése okozta. A kazárok is
igyekeztek a vezetőségbe befurakodni. Amíg a nyugati nyolcas istenség sorait a nyugati
kereszténység szövetségként kezelte az uruki-mani uralkodó réteggel való házasságok
révén és a Csörsz-vonal mögötti őslakosokat nem háborgatta, addig a Dengezik-féle
uruki-mani uralkodói vezető réteg a görögök bizánci kereszténységével lépett kereske-
delmi kapcsolatba. A kutigurok itt megszervezték pillanatnyilag az egységet. A középső
nyolcas istenség úgy a bizánci, mint az uruki kereszténységhez igazodott a vezetők
rétegében. A keleti nyolcas istenség okozta a legnagyobb gondot, mert itt a buddhizmus
és mohamedán világ terjeszkedése örök háborúságot okozott. Az uruki-mani
kereszténység Horezmben és Ujgurföldön már államvallás lett, de engedékenységük
miatt soraikat úgy a buddhizmus, mint az iszlám nagyon megritkította. Mivel az iszlám
a zsidóknak sem gondoskodott a nyugodt vallási gyakorlásukról, tömegesen hagyták el a
Jordán völgyét, és a kazárokkal ellepték Bakátot, az akkor még igen termékeny 24 hun
törzsszövetségi területet. Bakátot azonban többször érte földrengés, ezért a gazdag
kazár előkelőségek a magyar törzsszövetségben is letelepedtek, és arra ösztökélték az
ugorok szövetségét, hogy alakítsanak egy erős központosított államot, Aladár azonban a
keleti nyolcas istenség birodalmában nem engedélyezte a 24 hun törzsszövetség népeinek
ezen államalakulatát. Erről úgy Dengeziket, mint Csabát értesítette. Pató besenyői
Ordoszban még mindig duzzogtak a beavatott törzsszövetségbeli kincsek elhozatala
miatt, de már 455. Aranyasszony ünnepén egy kalandozó csoportjuk is megjelent a
Deédes születése és névnapi ünnepélyén és egy Szirma nevű besenyő lovas meg is nősült,
akikre Nekese és Deédes áldását adta. Mivel ezen Szmirnában járt besenyő vitéz felvette
a Szirma nevet és Ecseg kabar bíró leányával házasságra lépett, a boldog apa
engedélyezte a kabarföldön való letelepedést.

293. Arvisura Eperjes rovása 805-920

ARANYASSZONYOK URALMA

Eperjes 920 nyarán részt vett a bálványhegyi leányvásáron. Amíg a férfinép az


ökörsütéssel foglalkozott, az összesereglett férjhez menendő leányoknak Eperjes
csigatésztagyúrás és főzés közben az alábbiakat mesélte: A női nemnek mindig olyan
volt az élete, mint a szarvasünőké: a kicsinyek nevelése. De a kicsinyek hamarosan éretté
válnak. És amikor eljön a szarvasbőgés ideje, a szarvasbikák egymásnak mennek, de
hogy ki a győztes, nekünk szarvasanyáknak olyan mindegy, csak nyugodtan
legelésszünk. Aztán újra neveljük a kicsinyeket, mert nekünk csupán a nevelés jut.
Voltak olyan időszakok, amikor a férfiak halomra gyilkolták egymást, de mi
megmaradtunk a lakóhelyünkön és folyt az élet tovább. A legelső rovásos
feljegyzésünkben is arról van szó, hogy Úzon ifjúsági telepes fővezér meghalt, de Ilona
aranyasszonynak föl kellett nevelnie a gyermekeit és utódaival megalapította az
aranyrögös Ilona-országát. Amikor a férfiak fadoronggal, kőbaltákkal agyonverték
egymást, mi akkor is féltve neveltük gyermekeinket. Pannonföldnek is Gyömöre és
Almágy arany-asszony vetette meg az alapját a bő gyermekáldással. Amikor Atilla és
Buda Pusztaszerre jött, meg akarták hódítani a világot, de az 453-ban Atilla halálához
vezetett. Borzalmas testvérháború után az aranyasszonyok vették kezükbe a hatalmat és
Palócföldön is, és Erdőelvén is ők mentették át népünket az avar korszakba.
Bősárkány 410-452 Bagamér 410-425 Balambér 410-425
Dunna-asszony 451-453 Atilla 425-453 Buda-Jákó 425-435
Deédes 453-466 Csaba 453-460 Buda 435-451
Szörényke 467-490 Dunna asszony 460-498 Nekese 451-508
Száva-asszony 490-500 Sziktivár 498-500 Szanka 508-510
Ilona-Gyilyó 500-503 Száva asszony 500-503 Doma 510-535
Ilona-Gyilyó 503-535 Szamos 535-538
Hajnalka 503-510 Torda 535-538 Suprun 538-550
Torbágy 510-540 Szamos 538-556 Csát 550-590
Ilja 540-568 II. Ilona 556-568 Bát 590-595
II. Ilona 568-575 Baján 568-580 Boza-Györke 595-598
Telena 575-600 Alpár 580-600 Pozsáló 598-600

Ebből a névsorból kitűnik, hogy Dunna asszonynak, Száva asszonynak és Ilona-


Gyilyónak, majd II. Ilonának is át kellett venni a fővezéri hatalmat, hogy a Jász-
síkságon fennmaradhasson a 24 hun törzsszövetség. 200 év alatt 11 aranyasszony, 12
fővezér és 12 fősámán uralkodott és közülük négy aranyasszony fővezér is volt
egyszemélyben. Deédes aranyasszonynak Atilla halála után az volt az első cselekedete,
hogy megszüntette a háborúskodásokat. Dunna asszony pedig 38 évig uralkodott
Budavár alagút-rendszerében. Utána Ilona-Gyilyó, Csaba leszármazottja még a római
pápával is kiegyezett és Pannonföldet kereszténnyé tette. Utóda, II. Ilona igen magas
beosztásában segítségül hívta az avarokat és a háború őrületében úgy irányította az
eseményeket, hogy a hun törzsszövetségnek az ország területén maradt egységei vegyék
át az avarokkal a teljes hatalmat. Eszményképének Csatári aranyasszonyt tartotta, aki
halála előtt az uruki 24. esztendőben megeskette fiait, hogy elvándorolnak az ő születési
helyére, a Jász-síkságra, ahol őseik, még az 500. medvetoros évben egy virágzó
birodalmat alapítottak. Ott halban gazdag folyók, bőtermő földek és erdei vadakban
dúskáló, búvóhelyekben gazdag hegyek vannak; ott utódai örökké élhetnek. Jazig fia el
is indult népével az ígéret földjére és utána még három hullám jött a 182., 255., és 332.
évben. Elfoglalták a bőven termő Jász síkságot. Szabadka aranyasszony megalapította
Szabadka városát, amely 28tól 898-ig az aranyasszonyok bőven termő városa maradt.
Kései utódaik is a szabadság harcosai voltak. Madaj aranyasszony is itt rendezte be
aranyasszonyi székhelyét. Városát föleskette, hogy leszármazottjaik örökké hívei lesznek
a békességes életnek. Utána Kendice lett az aranyasszony; tőle Eperjes vette át a város
feletti hatalmat, majd Ibolya, Zsip, Boldva és Piroska. Ilona-Ilu után Oszlányka
aranyasszony uralkodott, ő rótta a legszebb Aranyasszony Arvisurát.

Amikor az uruki-mani kereszténységet a nyugati hittérítők csúful becsapták, s az


avargyűrűk és templomok minden kincsét elrabolták, Keszt Aranyasszony állott az
ország élére és a római pápa elismerésének kérdését úgy oldotta meg, hogy tíz évre az
egész ország részéről előre kifizette pápai tizedet. Ez még jobban megvadította a kincsre
éhes nyugati papságot és világi hatalmakat. Mintha egyetlen céljuk csak az összes
templom kirablása lett volna. De Keszt Aranyasszony uruki-mani kolostorát mégis
meghagyták működésében, s így 898-ig megőrizte az avar kincsek elrablásának részletes
történetét. Ezt aztán Tarhos sámánnak adták át, aki Zsolt-Zoltán ifjú fejedelemmel
együtt irányította az avar kincsek visszaszerzésére irányuló kalandozásokat. Keszt
aranyasszony után lánya, Diás-Mária, majd Nyék vezér és a beavatott láncolat vette át
az aranyasszonyok kiképzését. Fenntartották az uruki-mani érdek nélküli
kereszténységet, s ezzel átmentették az ősmagyar egyház igazi vallását. Amíg azonban
Keszt aranyasszony uruki-mani kolostorának rovásait átadhatták Árpád Jász-síksági
feleségének, Eperjesnek, közben nagyon sok olyasmi történt, amiről Árpádéknak
tudomást kellett szerezniök. Mielőtt Tarhos-Keszthelyre megérkezett, Árpád és Eperjes
24 napig éjjel-nappal tanulmányozta Keszt aranyasszony és társai rovásait. A bennük
foglaltakat Eperjes így állította össze: Alig, hogy az első medvetoros évben megalakult a
24 hun törzs szövetsége, Agaba tanulmányozni kezdte azokat a térképvázlatokat,
melyeket a Holdnak a Földhöz ütődése után a jégkorszak menekültjei készítettek. Ezek
szerint a hunok ősi hazája a Melegforrások birodalma volt. Ezért a 20. medvetoros
évben, vagyis a Nazir születése előtti 4020. évben 100 jól képzett ifjú sámánt küldtek ki,
hogy állapítsák meg, mi van még ott a Melegvízforrások környékén. Úzon ifjúsági
fősámán 8 évig járta a vidéket, de csak a Tarkós-népcsalád egyes csoportjait találta,
akik kőbaltás és dorongos harcban állottak egymással és a legyőzöttnek kiszívták az
agyvelejét. Uzon sámánjai talpas és boldoganyás - házakat építettek a lakóvermek fölé és
nyilaik segítségével hatalmukba kerítették a Melegforrások birodalmát.

Utána minden 20. Évben újabb csoportok érkeztek a puszta vidékek


benépesítésére, de a vérfrissítés céljából is. Útközben a rokoni dahák és sakák törzsei is
csatlakoztak a rokonlátogatókhoz, és az Úr város birodalmában tett látogatások
alkalmával az uruki menekültek is tudomást szereztek arról, hogy itt jobb életet lehet
kezdeni. Legnagyobb tömeggel Pannon vezér népe érkezett. A lakható területekről
elűzték a görög-illir népeket és megalapították a Pannonföldet. Azután összeházasodtak
a Káldorokkal, akiket egyes népek Kelták néven emlegettek. A Káldorok csatát
vesztettek és elvonultak a hun törzsszövetség ősi földjéről, de ezután nemsokára a római
birodalom igázta le az őslakókat. Mivel a nép termelőerejére szükségük volt, a Duna
vonalán felállították a Limest. Az elmenekült őslakók még a folyókon át is
megrohamozták ősi földjüket. Az Ordoszból jött rokonlátogatók és a hun
törzsszövetségbe tartozók 430-ig folyton zaklatták a területrablókat, majd Attila fővezér
433-ban meghódította Pannóniát is és az ősi területeket visszafoglalta az Encs folyó
vidékéig. Az addig letelepedett rokon népek alávetették magukat az asszonyuralomnak,
és inkább összeházasodtak a vandáloktól kezdve mindenféle kóbor törzsbeliekkel, de a
férfiaknak nem engedték meg az esztelen öldöklést. Attila fővezér után 435-ben
megérkezett Buda fősámán is. Buda ellenzése dacára Attila az indokolt időnél egy évvel
hamarabb, 451-ben elindította lovas töményeit a Nagyvízig tervezett hódító hadjáratra,
de a közben kitört ragályos megbetegedések miatt a nagy csata eldöntetlenül végződött.
Amikor 452-ben Róma ellen indultak, hogy Attila harcmezőn találkozzék gyermekkori
játszótársával, Éciusszal, az a római sereg megfutamodott. Palóc hadak élén Deédes
aranyasszony volt szolgálatban, amikor jelentették, hogy Róma városa lezárta kapuit, és
a pápa tárgyalni akar a város megkíméléséről. Attila és társai ekkor a bortól
mámorosak voltak és azt mondták, tárgyaljon velük Deédes aranyasszony, mert ők
szoknyás haddal nem tárgyalnak. Az úzok aranyasszonya viszont megegyezett a pápával
és gazdag zsákmánnyal, meg az asszonyok legnagyobb örömére, szabadon bocsátott férfi
foglyok sokaságával tértek haza. Amikor Attilát Krimhilda megmérgezte, a temetés után
a hun vezérek nem tudtak megegyezni a hatalom megosztása felett és a
testvérháborúban majdnem kiirtották egymást. A végén Deédes aranyasszony teremtett
rendet Pusztaszeren. Utána pedig azt mondta: menjen vissza a régi hazába, aki akar, de
mi nem megyünk sehová! Ekkor újra az asszonyok vették át a hatalmat és rendszeressé
vált az őslakók és a jövevények összeházasodása. A nagy öldöklő csata után Aladár és
Dengezik a Ten és Tenisur vonalán 3 töménnyel visszatért az Itelhez, de Dunna-asszony
és Deédes aranyasszony 15 tömény néppel itt maradt. Ezek közül csak az úzok,
székelyek, egyes hun töredékek, jászok és kabarok maradtak a Jász-síkság környékén.
De alig ért Aladár az Etil mellé Dengezikékkel, máris megindult a segélynépek
maradványainak harca a hun töredékek ellen, meg egymás ellen is. 454-ben a hunok a
Nagyvízi (Nedao) csatában alul maradtak. Dunna asszony aztán kiadta a parancsot az
ellenségeskedések megszüntetésére. A dahák az 500. medvetoros évben kezdtek a Duna
felé kalandozni.

Egyik részük a gepidahák vagy lovas dahák, akiket az őslakó hun


törzsszövetségbeliek gyepidákoknak is neveztek, a gótok meg gepidákoknak csúfoltak, a
Tisza és a Kőrösök vidékén meg Erdőelvén éltek. Lovasaik nyugtalanították a gótokat. A
Ruga hunok az Encs és Ibos folyóktól Melken keresztül a székely nemzetségbeliek
közelében Pozsonynál tanyáztak. A gótok ezeket rugaiaknak nevezték. Herulok a
Garam és Vág között éltek, a nyugati úzokkal együtt, a Sébek meg a Garamtól keletre a
nyugati kabarokkal. Ezeket kvádoknak is hívták. A svébek és jászok között élő őstelepes
Saka-szkítákat szkizeknek nevezték. A Duna-Tisza között a jászok, szarmata-jazigok
éltek. A hunok őróluk az egész síkságot Jász-síkságnak nevezték, mivel a jászok tették
termékennyé ezt a síkságot és egyébként is ők voltak az őslakosok. Avitus császár 455-
ben a Nyugat-római birodalomba akarta bekebelezni Pannonföldet. A keleti gótok 456-
ban foglalták el a régi Pannóniát. A keleti gótok még nem vettek részt a hun
maradványok elleni dunamenti (Nedao) csatában, mert akkor még a Tenisur mellett
voltak. Izgágaságaik miatt Dengezik hunjai megtizedelték őket és kiűzték
szálláshelyeikről. Marcianus császár megengedte a Pannóniában való letelepedésüket, de
itt sem volt nyugtuk és szomszédaikat folyton háborgatták. Keletről a hunok támadták
őket, de ők legyőzték a svéb királyt, Humimundot. Ekkor a svébek a szkítákkal,
szkírekkel, rugaiakkal, gepidákkal, herulokkal és szarmatákkal szövetkeztek. Tehát
felvonultatták a férfiuralom alatt élő törzseket.

Thiudimer gót király a végén átkelt a befagyott Dunán és a svébeket elpusztította.


Véres csaták után Bizánc ellen fordult, de Naiyusnál sebeibe belehalt. Fia, Teoderich a
Balkán országaiban maradt, azonban túsz fogságba esett. Onnan hazatérve, a
szarmaták ellen fordult, aztán Róma ellen hadakozott Odoaker ellen. Majd az Attila
sírhelyét őrző Babai székely-jász őrparancsnok seregére támadt, s azt is legyőzte, de ő is
súlyosan megsebesült. Sikerült elfoglalnia Singidiumot, a későbbi Nándorfehérvárt.
Esztelen csatározásait a végén még saját harcosai is megunták. Pannóniai tartózkodásuk
alatt a rómaiak ellen fordult és 493-ban önálló államot alapított. Utána Vidimer gót
király Nyugat ellen fordulva elfoglalta Rugát és Norciumot, azonban Itáliába való
érkezésekor meghalt. Glycerus császár bíztatására a fia Galliába vezette a népét és ott
egyesült a nyugati gótokkal. A gótok elvonulása után a gyepidákok, vagy gepidák
megerősödtek, azonban Ilona-Gyilyó birodalmát nem háborgatták, mert már régebbi
időtől kezdve összeházasodtak a hun törzsek asszonyuralom alatt élő maradványaival. A
jász-szkíta-szarmata hatalmat biztosították afelől, hogy hatalmukat kiterjesztve
mindenki ellen megvédelmezik őket. Ezek területéről elfoglalták Szirmiumot és az lett a
székhelyűk. Az Itália felé vonuló Theodorich seregét meg akarták akadályozni
elvonulásában, de azok ekkor még végleg, majdnem teljesen elhagyták Pannóniát. Az
Itáliában megalakult gót állam nem felejtette el ezt a támadást, sereget küldtek
Szirmium ellen és a gyepidákokat kiűzték onnan. Szirmiumot Justinianus keletrómai
császár is magának követelte. 490 táján megjelentek a bárdok (longobárdok) és
Morvaországból elfoglalták Rugát és Encset. A rugaiakat a gótok Itáliába telepítették. A
longobárdok nem álltak meg, hanem elfoglalták a herulok területét is. A herulok egy
része a gyepidákokon keresztül a keletrómai császárságba menekült.

505-510 között Vabo lett a longobárdok királya. De, hogy ezt elérje,
meggyilkoltatta a királyt és a fiát. A király unokája, Nildigis a gyepidákokhoz menekült
és ott meg is házasodott. A longobárdok szintén összeházasodtak a hun törzsszövetség
maradványaival, a frankhoniakkal és a székelyekkel is. Bizánc fenntartotta a jóviszonyt
a longobárdokkal és azok az ő engedélyükkel telepedtek le 527-ben Pannóniában. Bizánc
aztán a gepidáknak ígérte oda Szirmiumot. Ilja és Szamos fejedelem uralkodása alatt
547-ben egy újabb háború tört ki, de ez nem hozott döntést. A longobárdok már
behatoltak ugyan a gyepidákok területére, de 551-ben Szirmium hovatartozása még
eldöntetlen volt.

Justiniánus császár ekkor mindkét csoport háta mögött tárgyalni kezdett a Tenisur
vonalán állomásozó avarokkal. A longobárdok királya ekkor Alboin volt, a gyepidákoké
pedig Kunimund. Baján is felvette a kapcsolatot a longobárdokkal is, és a görögökkel is.
Alboin beleszeretett a gepida király leányába, Rozamundába és elrabolta. Erre
Kunimund megtámadta a longobárdokat és Bizánc segítségét kérte. Cserébe felajánlotta
Sirmiumot. A Bizánc-gepida seregek legyőzték a longobárdokat és Alboint Rozamunda
kiadására kényszerítették, de a gepidák ígéretük ellenére sem adták vissza Szirmiumot.
Ekkor Alboin szövetséget keresett az avarokkal. Baján vezér a longobárdok
állatállományának egy tizedét követelte és a zsákmány felét, s vele együtt a gepidák
országát. Kunimund újra a császár segítségét kérte, de az nem küldött. Az avarok két
oldalról nyomultak be a gyepidákok országába. Döntő harcra a Duna-Tisza közén került
sor. A harc a longobárdok javára dőlt el: a gepida király is holtan maradt a csatatéren.
Ezután az avarok könnyűszerrel elfoglalták a gepidák országát, de Szirmium a Bizáncé
lett. A gepidák elmenekültek az országból, de 568-ban már a longobárdok sem érezték
itt jól magukat és a svébekkel türingekkel együtt asszonyostól, gyermekestől elhagyták
Pannóniát, azzal a szerződéses feltétellel, hogy 200 évig joguk van visszatérni. Ez
azonban csak zavartalan elvonulásukat biztosította; közben minden bárdos települést
felgyújtottak. Bármennyire férfiuralom alatt állottak az avarok, a győztes mégis Csát
fősámán leánya, II. Ilona lett. Az özvegy Baján fővezér a győzelem után aranyhajóval
ment megkérni Csát várába Ilonát. Három fiuk lett: Bécs, Pécs és Décs. Ezek folytatták
apjuk uralmát, de a lányok az asszonyuralmat honosították meg. Így aztán az avar
birodalom megszilárdult. Ilona aranyasszony volt az, aki 582-ben palóc csapatokkal
bevétette Szirmiumot. Őt semmiféle szerződés nem kötötte. Utána a férfiuralom harcos
korszaka következett, de az asszonyuralmat mindig képviselte valaki. Eleinte minden
második évben váltották egymást a tanácsokban az aranyasszonyok. A Rima-szécsek
sokszor megmentették a népüket a felesleges vérontástól.
Ilyen erélyes asszonyok voltak: Ilja és Ilona 590-ig, Telena 600-ig, Mónuska 610-ig,
Mácsi 630-ig, Koronka 634-ig. Szavárdi vőlegénye merészsége miatt arab fogságba
került. Még Tudval uruki-mani püspök se tudta kiszabadítani, pedig Szavárdi minden
kincsét erre áldozta. Mint Rimaszécset, mindenki Szavárdikának hívta. Amikor minden
arab, görög becsapta, bánatában meghalt. Így 639-ben az egyik Pannonföldre jött Bolári
lány lett a Rimaszécs 645-ig. Kökényes, aki a Samo-féle árulást fölfedezte, 658-ig,
Batizka pedig 670-ig volt Rimaszécs. Ő volt az, aki a Béla törzzsel egyesült Onugor-
bolgár birodalomból a Jász-síkságra hozta a szavárdi műveltségű uruki-mani hívőket és
megerősítette a békés asszonyuralmat. A férje Haram beavatott volt. Tőle Zemlén
beavatottal Zerinke vette át a Rimaszécs hatalmat. 683-ban a leánya, Urajka váltotta fel.
Palóc férjével, Várkonnyal Sajó-Ordoszban telepedett le. Mióta Deédes aranyasszony a
palócokkal ezen a vidéken megszállt, rájöttek, hogy az összes település között ez a vidék
a legvédettebb. Itt annak idején még a vandálok megtorpantak és azóta idegen ajkú
kalandozók soha meg nem telepedtek. A fiuk, Regöly, Tényöke avar fejedelmi lányt
vette feleségül. Az anyósa után 709-től 731-ig ő volt a Rimaszécs. Legkisebb leányuk
Borsova, Készmár kabar ifjúnak lett a felesége. Ő volt az, aki Kelemér nevű fiuk útján
Gömörváron, Putnokon és Kelemérnek Poszáda nevű kis falujában a szőlőt
megtelepítette. Itt ugyanúgy, mint az avar birodalomban, 20 évenként új községeket
építettek az ifjúság számára. Amíg a házastársak ki nem haltak belőlük ezek a lakások
megmaradtak. Borsova is, Készmár is az új Szőlős nevű falucskában halt meg 755-ben.
Ekkor egymástól egy futásnyira három ilyen település volt, amelyikben már csak
aggastyánkorban lévők éltek. Poszáda sámánfalu, Szőlős és Ófalu. Torzsalkodások
elkerülése végett egy-egy korosztály mindig együtt lakott. De ünnepeken, vagy más
nagyobb alkalommal az öregebbek mindig segítettek a fiataloknak.

Tudum fősámán még 755 előtt felvette az uruki-mani hitet és ezzel az avarok Égi
birodalma szellemileg és szervezetileg is kettévált. 769-ig Ara-csilla volt a Rimaszécs. Az
aranyasszonyok és az Öregek Tanácsa Albélára költözött Kuma-Magyar-ország és az
Avar birodalom közé. A beavatottak is ide költöztek. Amikor a Tudum által alapított
békességes Égi birodalom élet-halál harcát vívta Kelet felé, Aracsilla után 795-ig
Embavér, majd 805-ig Arabeila, 815-ig pedig Emese lett a Rimaszécs. Aztán igen hosszú
ideig, 869-ig Madaj gyakorolta az aranyasszonyok hatalmát, majd nekem adta át. Most
Nazir születé-sének 920. tavaszán érzem, hogy nagy családom hatalmát jól elrendezve,
Tarhosban bízva, nyugodtan hunyhatom le a szemem. Mint Rimaszécs, majd Sajó-
Ordosz szomszédságában elporlaszttatom magam. Sokkal könnyebb dolgom van, mint
Keszt aranyasszonynak volt, aki kivert kutyaként élte le az életét a lányai között és csak
Pelsőc fiánál érezte jól magát, ha elment a várába meglátogatni. Sokat könyörgött
egyetlen fiának, hogy sok gyermeke közül Zoltánt adja néki, hogy az, mint Tudun,
áttelepülhessen Pannonföldre. A Tudum-féle sámánvilágból szelíd Tudum-birodalom
lett; 769-től kései leszármazottját már Bós-tudunnak ismerik, az unokájából, Zoltánból
meg nyugat nyelvén Zotan-tudun lett. Bojos lányt vett el feleségül. Itt, Keszt uruki-mani
kolostorában olvasgatom Tarhosnak Keszt aranyasszony följegyzéseit az uruki-mani
bibliából. Baracska napján született kislányomat Zalán széki-hun testőrparancsnok
vette feleségül. A Balaton felé volt szállásterületük. Míg lécpatakon nyári lakuk,
Marosvásárhelyen nagyobb birtokuk. Perbál napján született lányunkat Eraviszkó
udvari zenész vette el. A hegyekben volt birtokuk, de őt a taljánok 792-ben
megmérgezték. Bús özvegység után longobárd nemes kérte meg a kezét; Kalágában
tartották meg az esküvőjüket, és a férjemet ott álnokul meggyilkolták. Bezenye napján
született lányunkat Erik bojos, friauli határőrparancsnok vette el. Vőmet a dunai
hajósok vezérévé tettem. Okány napján született lányunkat Gyeló vitéz, a gyepidákok
vezére vette feleségül. Ő a déli határon teljesített szolgálatot.

Szalajka napján született lányunkat a Nyitra vidékéről származott Lóbérci tótok


parancsnoka vette feleségül. Izgága természetű ember volt, ezért osztották be Lóbércre
parancsnoknak a határőrségnél. Sámod napján született lányunkat az idős Kocel vette
feleségül. Szirmiumtól Pécsig kapott birtokot, csak 2 gyermekük született. Padány
napján született lányunkat a morva származású Marót határőrparancsnok vette
feleségül. Bós tudun halála után a nagymorvák nyomása miatt elhagyták a határőr
kerületet és Padány birtokait a pozsony nemzetség székelyeire bízták. Ők maguk Attila
kegyhelyének az őrzését vállalták. Kései utódjukat a sok lova miatt Mén-Marótnak
hívták. Madaj aranyasszonynak, Árpád nagyanyjának a honfoglalás után az volt az első
ténykedése, hogy az én Zoltán fiacskámat eljegyeztette Mén-Marót kislányával,
Bolárkával. De a kis menyasszony egy járványos betegségben Zilahon meghalt.
Ragályka napján született Boleszláv, Desnica szerb fejedelem fia vette feleségül.
Szerbországbeli bán volt. Annak ellenére, hogy Ragálykának Gömör vár birodalmában
is volt egy birtoka, a daragúzok földjén telepedtek le. Ott elismerték Ragályka
asszonyuralmát. Eszéken uruki-mani kolostort építettek. A rendben Urukból jött
bölcsek tanítottak. Röszke napján született kislányunkat Glád, a bolgár-fehérvári bán
vette feleségül. Ő kapta örökségül az Attila kegyhely Maros alatti részét, ahol Attila
hadjáratából épségben megmaradt a csuvasz-bolgár tömény. Ezek vezére volt Glád.
Gorombasága miatt a székelyek Gládnak nevezték. Pelsőc napján született egyetlen fiam
az avarok Égi birodalmának legvédettebb területét, a Kabarföldet és a Palócföldet
örökölte. Ott uruki-mani vezetés mellett éltek. Keszt aranyasszony megérte, hogy Erik,
Pribina, Kocel és Ailó hűbéresként kínálkoztak fel Nagy Károlynak. Marót, Gyeló és
Glád pedig a bizánci császárnak lett a hűbérese. Csák, Pelsőc és a csíki székelyek között
Zalán maradt meg az avarok Égi birodalmának hite mellett, felvéve a kapcsolatot a
jugurokkal. Marót ingadozott, mert Padány aranyasszony szigorúan ragaszkodott a
Pozsony nemzetségbeliek földjén levő birtokaihoz is, meg a bihari birtokaihoz is. De
mögötte egy erős nép állott. Pelsőc és Zalán azzal bízta meg Zoltán kistudunt, Nagy
Károlynál jelentkezzen ő is. Ebbe Keszt aranyasszony belement. A római pápát
elismerte egyházi fejének és Zotán tudun néven Szombathelytől a Duna menti Petronell
városáig terjedő birtokot kapott. Zalán bolgár lányt vett feleségül. Etil bolgár népével
Pest alatt telepedtek le. Kertészkedéssel foglalkoztak. Pelsőc birodalmával tartottak fenn
szoros kapcsolatot. Elismerték Zotán szombathelyi, keszti és avarbástyai jogait,
birodalmát. Budavár alagútrendszerébe mindig Székelyföldieket hozattak testőrnek. Itt
a testőrök 5 évet és 5 hónapot szolgáltak. Utána egy házhely birtokot kaptak. Padány
aranyasszony népe addig ingerelte Nyitrán Pribina ellen a beszivárgott tótokat, hogy
Pribi-nának Kocel fiával menekülnie kellett. 830-ban Ratbodhoz, Ostmark grófjához
menekültek, az pedig Lajos királyhoz vitte őket.

Német Lajos még egyszer megkereszteltette őket, de Pribina később


összekülönbözött az osztrák gróffal és népével együtt Desnica fiához, Ratomirhoz
menekült. Itt is csak kötekedett. Ezért a frankokhoz ment, akik Ratomirt meg is
buktatták. 833-ban Salacho gróf tartományába helyezték. A gróf kibékítette Ratboddal
és így visszatérhetett Lajos királyhoz. 840 táján megengedte egy vár építését Zalaváron.
Ezt Mosaburgnak nevezték. Pribina itt a szlávjaival egy templomot építtetett az uruki-
mani templom mellé. Ezt a Salzburgi érsek szentelte fel 850-ben. Mindezek láttán Német
Lajos megerősítette hűbérbirtokában. 846-ban a nyitrai és a karatán menekültek is
befejezték a várépítést. Utána ugyanezek a kőfaragók és ácsok Pécs környékén is
építettek egy templomot az ifjú Kocelnek. 860 táján Pribina frank barátsága miatt a
morvák bosszújának esett áldozatul. Az ifjú Kocel a frankok hű embere lett. 864-ben a
salzburgi érsekségnél is megfordult. Jó viszonyuk azonban később megszakadt, mert
869-ben, amikor Rómába mentek, Method Kocelnél is járt Kirillel és az ifjú Kocelt
megnyerték az önálló Pannon egyház gondolatának. A bajor lovagok ekkor
elmenekültek Mosaburgból, a pápa pedig Kocel kérésére Methodot nevezte ki
Sirmiumba érsekké a Pannon egyház élére. De ez csak rövid életű volt. 870-ben a
bajorok Methódot zsinat elé állították, elítélték és várfogságra vetették. A pápa
közbenjárására azonban kiszabadult és Morvaországba ment. Kocel területét ezután a
Salzburgi érsekségnek adták. Az uruki-mani hitű pannonok és avarok azonban felléptek
a szláv kisebbség mesterkedései ellen és 870 végén véget vetettek a közel 30 éven át tartó
kilengéseknek. A frank grófok Keszt és Zotán tudun leányutódai közül nősültek és 896-
ig meg is maradtak Mosaburgban. De annak hírére, hogy Árpád hadai az Encs-Ibos
vonalánál táboroznak, sietve elhagyták az országot. Zoltán tudun azt írta Keszt
aranyasszony bibliájába, hogy minden alattvalójának megtiltotta a frank-morva
háborúkba való részvételt, mert ha eljön az ideje, a Tenisur vonalán kiképzett magyar
törzsszövetség harcosai bevonulnak Pannóniába. Eperjes aranyasszony olyan dolgokkal
foglalkozott, amik inkább az asszonyokat érdeklik. Tarhos azonban az avar kincsek
visszaszerzésének lehetőségeit kutatta ki Zoltán-Zsolt fejedelem részére.

Keszt aranyasszony bibliája szerint Bős tudun meggyilkolásáért Baján a


felelős, mert 568-ban úgy egyeztek meg, hogy 768-ig a longobárdok visszatérhetnek
Pannóniába. Ezt a longobárd nemesség érdekében a pápaság is nyilvántartotta, és 768-
tól kezdve követelték a szerződés teljesítését. Ailo longobárd a pápa a 200 éves szerződés
alapján bűnbocsánatotot adott. Keszt aranyasszony Mencsér fiát, Zotan bőt küldte Nagy
Károlyhoz, aki a bűnbocsánatot kieszközölte a pápánál. Keszt aranyasszony unokái
között még Pelsőcnek, Okánynak, Padánynak és Baracskának is volt Zoltán nevű
unokája, sőt még 3 dédunokája is. Ezeket uruki-mani szokás szerint keresztelték Zoltán
névre. A frankok szerint 805 után még 4 Zotan tudun uralkodott a vasárnapos Petronell
és a szombatnapos Szavária közötti határvédő birtokon. Ezek közül hármat
meggyilkoltak, de Keszt várából mindig új Zotan tudunt küldtek ki a testőrség élére, a
Lajta kapuhoz. Keszt unokája, V. Zotan tudun még élt, amikor Eperjes fiának átadta a
Lajta kapu védelmét, ugyanúgy, mint az ősrégi időkben az Encs-Ibos vidékéig terjedt.
Keszt aranyasszony bibliájának toldaléka szerint a frankok és a bajorok közel 3 tömény
erős férfit adtak el gályarabnak uruki-mani hitük miatt itáliai gályákra. Feleségeiket
ágyasukká tették. Azok aztán a keresztény bajoroknak és őstericheknek szülték a sok
gyermeket; a gyermekeket pedig római katolikusoknak és bajorokká és osztrák-
frankokká nevelték. Árpád, majd a fia Zsolt-Zoltán meghagyta az uruki-mani hitet, de a
nyugati kereszténységtől megundorodtak. A Budavári Öregek Tanácsa Keszt
aranyasszony bibliája alapján rendelte el a Biblia függelékében felsorolt avar kincsek
visszaszerzését. “Erre egyetlen fiam, Zoltán és három lányom, Encs, Ibos és Emőke
felesküdött.”-írja Eperjes. “Férjeik, Endrőd Iglód és Emőd ifjúsági tudunok
végrehajtották az ősök akaratát.” De az ellenség a kincsek visszaszerzésére irányuló
hadjáratokat rablásnak minősítette.
18.
A 294. Arvisurából Szabolcs rovása

DERENCSÉNY VÉDŐSZÁRNYAI

Zsolt-Zolta-Zoltán fejedelmet bénulás érte, ezért a budavári beavatott


központban Derencsény főtáltos vette át a magyar törzsszövetség irányítását. Taksony,
az ifjú fejedelem addig Jutas fiának, Fajsz tárkányfejedelemnek a tervei szerint vett
részt a kalandozásokban, de most Derencsény főtáltos javaslatára követségbe ment a
Kapgán besenyőkhöz. Ott ismerkedett meg Ibolya rimalánnyal, Tohuzaba besenyő vezér
egy szem leányával. Feleségül vette és ennek a házasságnak a következménye képpen
Magyarország védelme kelet felől, Szörényvártól a Tenisur folyóig biztosítva lett.
Tormás, Zerind és Lél társaságában (valamennyien fejedelmi ifjak) Taksony is részt vett
egy brentai és veronai kalandozásban. Ennek fő célja az ezüstpénz-adók beszedése volt,
de közben támadás is érte őket. Ezt nyomban meg is torolták. Az ezüstpénz-adót mindig
a budavári beavatott központban osztották szét úgy, ahogy a “tíz nyíl szövetség” előírta.
Ez a kalandozás még Taksony legénykorában esett. Eközben kapták a parancsot, hogy a
további támadások elkerülése végett, de inkább az Ibolyával való házasság mennél
előbbi megkötése érdekében hagyjanak fel a kalandozással. Erre hazatértek. Az esküvő
Kapgán-várán kezdődött és Budaváron ért véget. A kabar és palóc vezérek
felajánlották, hogy Taksony szállásán felépítik Taksony várát. Zsolca kabar építőmester
ennek 3 év alatt eleget is tett és ekkor Arnót ácsmester (aki uruki keresztény volt)
jelentette az ifjú párnak, hogy a vár lakható.

Az uruki időszámítás szerint ekkor 948-at írtak. Nagy ünnepséggel, ökörsütéssel


kezdődött a házszentelő. Taksony ezüsttel fizette ki a munkadíjat. Amikor a Lech mezőn
Bulcsu, Lél és Sur vezér csapatait tőrbe csalták, Taksony ifjúsági fejedelem éppen
haldokló édesapjához ment. Az ő végakaratának megfelelően a nyugati kalandozások
szűntek, de biztonsági intézkedéseket is kellett tenni. A budavári beavatott központ a
Jula és Kapgán besenyő törzshöz fordult az esetleges támadás elleni felkészülés végett.
Riasztották is Magyarka térségéig a besenyő, Gyula és Béla törzseket. Édesapja
halálakor, 955 őszén már budaváron állott Taksony két tömény besenyő lovassal. A Jula
besenyőket ő maga, Taksony, a kapgán besenyőket pedig Ibolya fejedelemasszony
vezette az Encs és az lbos folyó vonaláig. Jászvásáron a Béla és Gyula törzs állomásozott.
Felkészülve Magyarország védelmére, őket a bizánciak tájékoztatták. A mainzi érsek
környezete megborzadt a felvonulás hallatára. Nyugatnak nem volt tudomása arról,
hogy Derencsény főtáltos (az uruki időszámítás szerint) már 942-ben elkezdte a
budavári beavatott központ hátvédelmének megszervezését. De ennek már előzménye is
volt. Kurszán még 899-ben a vele gyermekházasságban élő Szavárdit a besenyő törzsek
és a velük eggyé lett Béla és Gyula törzs képviselőjének tette meg. Szavárdi aztán a
magyarok minden fontosabb dolgairól tájékoztatta a szavárd magyarok szövetségeseit.
Amikor Szavárdi 45 éves lett, akkor bízták rá az agyvérzésben szenvedő Zsolt kezelését.
Feladatának eredményesen eleget tett. Még a testmeleggel való gyógymódot is
használatba vette és Zoltán fejedelmet végül járóképessé tette. De lóra többé már nem
ülhetett. Jóval ez előtt történt, hogy a régi Megyer törzsből származó Farkas feleségével,
az Ünőke nevű mongol rimalánnyal a Mongol-Altáj vidékére vándorolt. 935-hen a
mongolok az ő kései utódját, a kora miatt már agglegénynek számító Karcsut
vezényelték ide beavatottképzésre. Karcsu és Szavárdi jól megértették egymást és
Derencsény fősámán hozzájárulásával házasságot is kötöttek. Ebből a házasságból, a
házasság utolsó éveiben iker gyermekek születtek: Subad-Szavárdi és Vászoly-Szavárdi.

Életük nagy részét Budavár beavatottközpontjában élték le. Ennek az alagút-


rendszernek, az “Alsóvilág”-nak előbb Urkán, majd Csák főtáltos lett az ura.
Derencsény főtáltos 942-ben örökölte ezt a kulcsos helyet. Több év múlva Derencsény
főtáltos újabb beavatott képzést indított és az annak nyomán járó egyetértés nagyban
elősegítette 955-ben a magyar törzsszövetség megmentését. Hogy a 8 besenyő törzs a
tartalék-ban lévő Gyula és Béla törzzsel mekkora katonai erőt képviselt, ezt a bizánciak
pontosan tudták. Tőlük meg a nyugatiak. A külső Encs-Göröc vonalon és az Ibos-Marót-
Kalágé belső vonalán felvonultatott 1-1 tömény és a Kolozsvár-Budavár, illetve
Kevevár-Szörényvár-Szabácsvár vonalán felvonultatott másik 1-1 tömény, összesen
40000 lovast jelentett. Magyarka térségéig további 60000 lovasra lehetett számítani. Ez
minden nyugati hatalmat elgondolkoztatott. Így aztán a 955-ős augsburgi vereségnek
nem lett hadműveleti folytatása. A beavatott központ nyilvántartása szerint az adókkal
és a felkutatott, visszahozott kincsekkel az avar kincsek visszaszerzésének dolgát
lényegében befejezettnek lehet tekinteni. Ezért Taksonyt most már arról tájékoztatták,
hogy Dél felé, a bizánci császárság uralma alatti részeken, hol, mennyi elorozott avar
kincs van még. Ezek számbavétele Tar beavatottnak volt a feladata. Minden
medvetoron Subad-Szavárdi és Tar szabta meg a visszaszerzés irányát. Taksonynak
tehát Kelet felé a kereskedelmet, Dél felé ezeket a kalandozásokat kellett irányítania.
Subad-Szavárdi Derencsény főtáltos hozzájárulásával házasságot kötött Tar beavatottal.
Leányuk Söpte-Szavárdi volt. Vászoly, aki Jászvásáron képviselte a “Tíz nyíl”
szövetséget, Bizáncban felvette a Vazul nevet. Az új szövetség érdekében egészen
Újgurföldig járt különféle küldetésben. Előd a kisebbik fiát, Szabolcsot visszahagyta
Lebed (Lemberg) városában, hogy fenntartsák a régi kapcsolatokat a kővárban maradt
Gyarmat törzzsel és a keverék varég törzzsel.

Ez a fiatal Szabolcs vezér sohasem járt a lemberegi főhadiszállásától


Magyarország felé elterülő részeken, hanem Jászvásár központtal ő lett a Szavárd-
Kuma és a Káma vidéki magyarok fejedelme. Doros besenyő fejedelem lányát vette el,
ezért nagyfejedelemnek kiáltották ki. Árpád halálakor Zoltán-Zsolt még kiskorú volt.
Ezért Szabolcs Jászvásáron védnökséget vállalt felette. Ő volt a 24 hun
törzsszövetségnek nagyfejedelme, tehát Magyarország is hozzá tartozott. Fiai voltak:
Csák, Karakán és Izbeg. A jászvásári fejedelmi palotában Csáknak szintén három fia
született Kulján besenyő fejedelmi lánytól: Szabolcs, Tétény és Apor. Amikor az elaggott
Szabolcs a jászvásári közös nagyfejedelem útbaindította 40000 besenyő harcosát,
unokájának, Töhötömnek parancsnoksága alá rendelte az Encs-Göröc vonalán
elhelyezett besenyő határőröket. (Ezeket Taksony vezette fel.) Az Ibos-Marót-Kalágé
vonalán, vagyis a második vonalban felvonultatott besenyő tömény élére pedig Taksony
feleségét, Ibolyát rendelte, Tonuzaba besenyő vezér parancsnoksága alatt. Kolozsvár és
Budavár térségébe Csák vonult be tízezer lovassal, a fia, Szabolcs pedig az agg Szabolcs
legkedvesebb unokája a Gyula és Béla törzs lovasait Pécs, Fehérvár, Szabolcsvár és
Kolozsvár térségében állomásoztatta. A negyedik besenyő töményt Taksony sógora,
Apor vezette Szörényvár, Kevevár és Szabolcsvár térségébe. Főhadiszállása a Száva
partján volt, ott egy szép várat építtetett magának. Kapgán besenyő vezér lánya, Agadé
volt a felesége, ki már lánykorában híres volt, mint kiváló harcos. Mint a pusztaszeri
Nagy-süán győztese, Aport választotta férjéül. A beavatottak nyilvántartása szerint
Álmos fővezért az Encs-Magyarkai nagy birodalomban Előd követte nagyvezérként,
Kurszán csak Magyarországnak lett a fejedelme. Árpádot viszont az Abacillel kötött
első házasságára való tekintettel, nagyfejedelemmé választották. Így aztán Árpád
Magyarkán is járt, s a besenyők és Szavárd magyarok hűséget esküdtek neki. Halála
után Szabolcs lett a jászvásári nagyfejedelem. A pusztaszeri vérszerződés értelmében
Zoltán-Zsolt-Zolta csak Magyarország fejedelme lett. De az agg Szabolcs halála után ő
lett a 24 hun törzs szövetségének nagyfejedelme. Ezért tette át a székhelyét a Budavári
beavatott központba. Derencsénynek már csak azért is nagy tekintélye volt, mert részt
vett a magyarkai sámánképzésben. Meg aztán Szavárd-magyar fejedelmi családból
nősült és Baku fejedelem a nagy törzsszövetségben már javasolta Szabolcs után
nagyfejedelemnek. A nagyfejedelmi tisztséget azonban a szerződések értelmében csak
Zoltán-Zsolt-Zolta után ismerhette el. Közben a pusztaszeri táltosképzésen főtáltosnak
választották. Zolta halála után sokszor tartózkodott Jászvásáron birodalmi ügyek
intézése végett. Fontosnak tartotta a Csörsz-vonalán való képzést. Az ott ötévenként
kiképzett 20000 lovas nyelve egymáshoz igazodott: a háromnyelvű magyar
törzsszövetség harcosai lassanként teljesen átvették a 24 hun törzs szövetségének a Jász-
síkságon kialakult nyelvjárását.

A magyarság a tíz-nyil-szövetségnek megfelelően tízcsaládos kistelepüléseken


helyezkedett el és a Dunna asszony folyamának két oldalán benépesítette az ott elterülő
termékeny területeket. A városokban mindenki a 24 hun törzs szövetségének a nyelvét
beszélte, ezért a tíz-családos településeknek, ha terményeiket el akarták adni, akarva-
akaratlan át kellett venniük a vásárnapos helységek nyelvét. Az avar kincsek
visszaszerzése a Budavári beavatott központ irányításával ment végbe és a csapatok
legtöbbször a Csörsz kiképzési árokrendszer vonaláról indultak el. A kétnyelvűség
azonban ekkor még olykor zavart is okozott. Ez történt például a szászországi esetben is.
906-ban Zsadányból kellett Szászországba menni, beszedni az évi adót, de téves parancs
folytán Tarna-zsadány is és Kőrös-Zsadány is indított lovasokat. Tarnazsadányból
természetesen hamarább odaértek Szászországba, beszedték az adót, de ezt tették
később a Köröszsadányiak is. A két csoport találkozott és együtt jöttek vissza
Budavárra. Itt fejcsóválva vették át tőlük a beavatottak a kétszeres adót. Ilyen esetek
máskor is előfordultak, a szászok végül Merseburgnál megverték a kalandozókat. Ez
Budavár beavatott központját igencsak gondolkodóba ejtette. A kalandozókhoz olykor
mások is csatlakoztak. Például a 934-es bizánci kalandozásban részt vettek jászok,
kazárok és alán mohamedánok is. Mindegyik nemzetségi csoport a saját kincseit
követelte. A mintákból meg tudták mondani, hogy az arany ékszerek az ő aranyműves
rajcsúrjukból származik-e. Földművelő és állattartó lakosság nem vett részt az ilyen
kalandozásokban, csak a Csörsz vonalán kiképzett harcosok és a főurak kísérete. A
tárgyak az eredeti tulajdonosukhoz kerültek vissza, de az adópénzeket mind a Budavári
beavatott központba viszik szétosztás végett. A 955. évi vereség után a Budavári központ
úgy határozott, hogy nyugat felé a jövőben már csak kereskedelmet folytatnak a
megszokott utakon, de fegyveres kísérettel. A kereskedés irányítását Apor és Tolmács
vezérre bízták. Ebben az időben történt, hogy Bizánc egy Demeter nevű főpapot küldött
ide, aki 955-ben az Apor védelme alatt álló Alvidéket járta. Neki tulajdonítható, hogy a
főemberek, vitézek és földművelő népek közül sokan megkeresztelkedtek. Konstantin
császár az avar kincsek megtartásának reményében Apornak az évi adót egyelőre még
megfizette, de a keresztény küldöttségek római találkozója után az egyházak tanácsának
javaslatára az adófizetést megszüntette.

Ez összefüggött azzal is, hogy a lengyelek megkeresztelkedése folytán az egyház


csápjai eljutottak Olga orosz nagyfejedelemnő udvaráig. Bizánc papjai itt már
korábban megjelentek és meghívót adtak át Olga nagyfejedelemnőnek. Olga 957-ben
Derencsény beleegyezésével meg is jelent orosz és besenyő kísérettel Bizánc városában.
Konstantin udvara Olgát megkereszteltette, és sok ajándékkal halmozta el. Ezzel
megnyílt a kapuja az oroszföldi hittérítésnek. Apor a besenyő kísérettől értesült
Konstantin sikeréről. Késedelem nélkül Bizáncba lovagolt behajtani az adót és
visszaszerezni az arany avar kincseket. Amikor a császár Bizánc kapuit bezáratta,
Botond egy nagy rést ütött buzogányával a kapun. Ez a súlyos buzogány az UDUMU
buzogányának mintájára készült, Budán. Botond ekkor bajt vívott három páncélos
bizánci vitézzel is. Mind a hármat legyőzte. Apor és Botond háromszoros adópénzt
hajtott be. Nagy pusztítás után sok zsákmánnyal tértek haza. Apor első cselekedete
itthon az volt, hogy Demeter főpapot Buda tudtával kiutasította az országból, a Bulgária
elleni szövetséget pedig felbontották. Apor és Tolmács azonban Buda parancsára
megmaradt bizánci kereszténynek. Így hát Taksony javaslatára végképpen felhagytak a
bizánci barátkozással. Az augsburgi vereséget pedig Lélnek, Jutas fiának Üllő
unokájának tulajdonították.

A Budavári tanács megállapította, hogy a (Zolta fia) Taksony és (Tarhos unokája)


Tormás álláspontja volt a helyes. Ők ugyanis a Taksony 947-ben Nyugaton járt
tapasztalatcseréje után a Nyugathoz való igazodást javasolták. És az ottani erőviszonyok
ismeretében Taksony ajánlatosabbnak tartotta, ha az ország Nyugat felé békés
kereskedelmet folytat. Amikor aztán Taksony a fejedelmi székbe került, Aport, Tormást
és Zerindet is a maga oldalára állította. Ordoszból ezidőtájt kunok menekültek errefelé,
s Derencsény Etelközbe telepítette le őket. Taksony a Derencsény nagyfejedelem
távolabbi terveinek megfelelően, még kisfejedelem korában Tanuzaba lányát, Ibolyát
vette feleségül, ezzel végképp a keleti irányzat híve lett. Kisfiát, Décsát, vagy ahogy
Budavárott nevezték, Gelyzát is már születésétől kezdve erős szálak kezdték fűzni a
besenyő-kun szövetséghez. Tonuabának és besenyőinek Taksony a bihari dukátus
területén, a saját tiszamenti szállása mellett, Hevesben adott birtokot; Derencsény pedig
a Kapgán törzs által elfoglalt birtokára kunokat telepített le. A besenyők nagyobb részét
azonban Nyugat kapujában a mosoni gyepűre vitte. A csörsz-vonal egyik tábora
Pozsonykesziben volt. Itt a széki hunok melIett besenyőket is képeztek ki. Ekkor kezdték
meg a soproni kőfalak és a mosoni mocsár-gyepük kiépítését. Az új fejedelem
Derencsény tanácsára mindenkivel a békét kereste. III. Ottóhoz is követeket küldött a
megbékélés érdekében. Judit, a magyarbarát Arnulf lánya, Henrik herceg özvegye, mint
az apja is, barátságáról biztosította. A csehek új fejedelme egy fehér horvát lányt vett
feleségül. Ez okból egy seregnyi vitéz jelent meg a horvátok között. A cseh fejedelem
ezért közölte Taksonnyal, hogy ezt semmiképpen se tekintse a fehér horvátok
meghódításának. Felesége nemsokára meghalt, de a kíséret egy része ott maradt a
szövetséges fehér horvátok földjén. A Kapgán besenyők szövetségre léptek a
bolgárokkal, így aztán a Derencsény vezette törzsszövetség is békében élt.
Bizánc tartományait a magyar lovasok nemegyszer bolgár kísérettel felkeresték az
adó beszedése végett. Ha a fizetést megtagadták, a háromszorosát zsákmányolták.
Korinthoszban fölkeresték Madaj asszony birtokát, és az ott maradt érték ötszörösét
hozták el. Ebben a kalandozásban a Csőrsz-vonalnak vízi munkára kiképzett árkászai is
részt vettek. Ekkor érintették Avaria Albánságát is, ahol még elég nagy tömeg beszélte a
24 hun törzsszövetség nyelvét. Az itteni fiatalság egy része csatlakozott az árkászok által
kiképzett csapatokhoz, a Tonuzaba besenyő lovasai később a hegyvidéken lévő Eger
városában telepítették le őket. Derencsény ekkor azt javasolta Taksonynak, hogy
Tonuzaba fiát, Szalkot küldje el követségbe Rómába. Szalk ugyanis beszéli nemcsak a
bolgárok, hanem a görögök és a rómaiak nyelvét is, menjen tehát Rómába és kérjen
Magyarország részére hittérítő püspököt. XII. János pápa Zaheust püspökké szentelte és
Szalkkal együtt Apor várába küldte. Az ellenséges III. Ottó csapatai azonban Kápuánál
megtámadták Szalk lovasait. Ezek aztán az Albánságon keresztül menekültek Apor
várába. Derencsény főtáltos Zaheust, aki a nyugati keresztény világot farizeusnak
nevezte, a jászvásári táltosképzés vezetésével bízta meg. Derencsény főtáltos az ifjú
Gelyza nevelését is Zaheusra bízta. Gelyza a bihari dukátusban nevelkedett, ott Zaheus
a latin nyelvre is megtanította a kis fejedelmet. Amikor egy Ottó által küldött csoport
Zerindváron átvonult, Zaheust meggyilkolták. Besenyő tőrt találtak mellette, így aztán a
kis küldöttséget nem lehetett gyilkossággal vádolni, de a gyanút nem lehetett eloszlatni.
Olga fejedelemasszony nem volt megelégedve a bizánci ajándékokkal, ezért nagyobb
ajándék reményében Ottóhoz fordult. De azzal is elégedetlen volt. Így aztán Ottó
megbízottja, Adalbert eredménytelenül ment vissza Mainzba. Onnan később
Lengyelországba küldték. Ott aztán Jordán érsek támogatásával a lengyel
előkelőségeket a római irányzatú vallásra térítette. Derencsény nagyfejedelem elérte,
hogy Magyarkától az Encsig békés volt az élet és ez a gazdasági életben is
megmutatkozott. A 960-as években Magyarország bekapcsolódott a nyugati világ
kereskedelmébe. Ezt a munkát Szabolcs nagyfejedelem legkisebb fia, Izbeg irányította a
budavári beavatott központból. A kereskedelmi raktárak a síkságon voltak Pest
közelében. Izbeg, Bakutól Magyarkán, Doroson, Jászvásáron és Melken keresztül Encs
váráig megszervezte a hun törzsbeliek mellett mohamedán, zsidó, kazár és türk
kereskedőket is alkalmazott. Izbeg kereskedői megjelentek a bécsi, a prágai vásáron, de
később Köln és Mainz vásárain is.

Ordoszi mintára készült hajóikon lovakat szállítottak a Duna torkolatáig Pereján


kikötőjébe, ahol aztán görög kereskedők összevásárolták Magyarország fölösleges
lóállományát. A Magyarországon átvonuló kereskedelem és a dunai hajószállítmányok
után Taksony fejedelem tizedet szedetett. Taksonynak tudomására jutott, hogy Péter
bolgár cár követeit Nikeforosz bizánci császár megkorbácsoltatta. A bulgárok
Derencsény nagyfejedelemhez fordultak megtorlásért. Derencsény aztán minden évben
végigdúlta Görögország északi vidékeit, de most már a bolgárok csatlakozásával
kalandozták be Görögországot, és mindenütt nagy adót szedtek, vagy zsákmányoltak.
Péter cár követeket küldött Kievbe és az új uralkodónak, Szvjatoszlávnak a segítségét
kérte. De a kievi uralkodó a saját részére foglalta el Bulgáriát. Ugyanis a bizánci császár
is tőle kért segítséget Bulgária ellen. A kievi uralkodó, miután megtörte a kazár
birodalmat, úgy gondolta, legyőzheti Bizáncot is. Ezért Jászvásáron Derencsény
nagyfejedelemhez fordult, hogy közösen támadják meg Bizáncot. Szerén, Zerind és
Szörény vezér vezetésével fel is vonult a bolgár, orosz, besenyő és a magyarok Apor által
vezetett hadserege. Ezek előbb csak az adópénzeket hajtották be, de nemsokára
megjelentek Arkadiopolisz előtt Décsi-Décse-Gelyza kisfejedelem vezetésével a bihari
dukátus ifjai is. Ott a bolgár-orosz haderő vereséget szenvedett. A besenyők létszáma a
felére csökkent egy erős roham után a görögök acélfala előtt. Décsa ezért értelmetlennek
látta a további vérontást és megállapodott a Duna magyarországi oldalán. Itt
határőrizetre egy várost alapított, Décsit és felépítette Décse várát. Utána Szerém,
Zerind és Szörény vezényelte vissza határőrhelyükre a seregét. Maga is visszavonult
ezredével a bihari dukátusba, Derencsénnyel pedig közölte, hogy szerinte Bizánccal is
meg kell békélni. Gelyza hiába csitítgatta Kurja besenyő vezért, aki fel volt háborodva
Szvjatoszlav ellen amiatt, hogy 970 elején még a bulgár megszállásban résztvevő orosz
csapatait sem mozgósította Bizánc ellen.

Ezért a Tenisur folyó menti Besenyő-Fehérvárnál megtámadta a “kazárölő hős”


csapatait és seregét levágatta. Koponyájából díszes ivópoharat készíttetett és a besenyők
bölénytorán azzal köszöntötte vendégeit. Gelyza Derencsény főtáltos előtt kifejtette,
hogy nemcsak Nyugat felé, de Bizánccal is békét kell teremteni. Majd Jászvásárról a
bihari dukátuson keresztül Budavár sámánközpontjába lovagolt, mert édesapja,
Taksony fejedelem már betegen feküdt. Itt is előadta, amit Derencsénynek mondott és
apja jóváhagyását kérte. Reggelre Taksony meghalt. Halálának hírére Derencsény
fősámán Budára utazott, a Budavári beavatott központba. Itt ősi szokás szerint
védőszárnyait kiterjesztette Ibolya aranyasszonyra. Javaslatára a gyászszertartás 24.
napján Gelyzát fejedelemmé választották, és Kurszán várában uralkodóvá kenték. Ezen
a szertartáson jelen volt a felesége, az új aranyasszony, Sarolt is, karonülő kisfiával,
Vajkkal, aki apja után a bihari dukátust örökölte. A fekete éjszakát követő hajnalon
megjelent a bizánci császár követe is. A császár nevében hitet tett a Derencsény által
meghirdetett béke mellett; Gelyza-Décse ifjú királyt pedig a keleti-bizánci egyház hívévé
keresztelték István névre. Derencsény azonban az oltalmába vett Ibolya aranyasszony
kívánságára a mainzi érsekséggel is tudatta, hogy várják a nyugati hittérítőket is az új
fejedelem kívánságának megfelelően. Amikor Derencsény a Budavári beavatott
központban már csak a beavatottak dolgaival foglalkozott, mint az ottaniak vezetője,
Csák fia, Szabolcs vette át a Jászvásáron székelő nagyfejedelem tisztségét. Ebben a
tisztében l00000 főt kitevő besenyő-kun sereggel rendelkezett. Jól jövedelmező
kereskedelmet is folytatott a folyami kikötőkbe látogató görög kereskedőkkel, de
hajóival felment Regensburgig is. Lábasjószág kereskedelme kiterjedt a szélrózsa
minden irányába. A Lebedi lovasfejedelemség mellőzöttnek érezte magát a Duna vidéki
Jász-síkság feletti örökösödésben, ezért a besenyő csapatok és a kereskedelmi hálózat
révén inkább az ország közéletére igyekezett rátenni a kezét. Ez már csak azért is
módjukban volt, mert a határvédelem az ország keleti részével együtt az ő uralmuk alatt
állott.

Vajk, a gyermek fejedelem elnyerte ugyan a bihari dukátusi címet, de Derencsény


azt javasolta, hogy a körmöci ezüst és aranybányák bevételére való tekintettel cserélje el
a nyitrai dukátuséval a bihari dukátus felügyeletét. Az Előd-féle Szabolcs nemzetség is
úgy járt, mint a bolári nemzetség Jászvásáron. Csupa lány született. De Szabolcs lányai
semmiképpen sem akartak feszült viszonyba kerülni a Nyugat felé vonzódó Gelyzáékkal,
így aztán Taksony csupa fiú családjával házasodtak össze. Ennek a Csák főtáltosnak 12
fia volt.
Határőrizet címén, vagy, mint a kereskedelmi utakra felügyelő csapatok parancsnokai
behálózták az egész Magyarországot. Arra számítottak, ha egyelőre nem is, de előbb-
utóbb majd csak a kezükbe megy át a hatalom. A Csák család főtáltosi központja a
Fehérvár fölötti Csákváron volt, az Előd-féle Szabolcs, Tétény és Izbég leányokkal
összeházasodva lassanként az ő családjuk lett a leghatalmasabb. A Csák család 12 ágra
szakadt: csákvári, kéri, vajai, orondi, jámai, berényi, celuni, vinári, etyeki, kisfaludi,
dudari és terencsényi ágra, de mindig a csákvári ág volt a legerősebb. A Csák had
minden tagja a háborúskodás nélküli élet és a jövedelmező kereskedelem mellett foglalt
állást. Gelyza uralkodásának elején ez volt az egyedüli járható út. Ebben a korban a
Duna mellett a 24 hun törzsszövetségi nyelvét használták a magyarral keverve. Már
Taksony uralkodásának a végén azt mondták: ezek a fehér magyarok. A bihari, nyitrai,
kevevári dukátusban és a kabar-palóc földön a fekete magyarok éltek. A nyéki törzs a
Budavári beavatott központtal a Van-tó környéki szabir nyelvet beszélte. De a törzsek
nagyjából így is megértették egymást. A Kelet felé irányuló dolgokban az uralkodó nyelv
mindig a Nyék törzs nyelve maradt. Rovásos levelezésünk is ezen a nyelven folyt.
Amikor a 896-os magyar vész alkalmával a 230 fős jászvásári csoport visszafordult, ez
(Lebed fia) Előd felfogásának felelt meg. Ő ugyanis azt tartotta, hogy nem szabad
elszakadni a szavárd-magyaroktól, Lebediától és Etelköztől, hiszen ott termékeny
legelőterületek és jó földek vannak, és a magyarokkal rokon népek lakják. Ennek a
szavárd-magyar-besenyő birodalomnak a nagyfejedelmei voltak: Előd 896-900-ig,
Árpád 900-908-ig, Szabolcs 908-926-ig, Zoltán 926-942-ig, Gyula 942-955-ig, Derencsény
955-970 között, végül 970-987 között Csák fia, Szabolcs. Az apa után a fia soha nem
kerülhetett a nagyfejedelmi székbe, mert ez testvérgyilkosságokhoz vezethetett volna.
Ezt mutatja Lebed lovasfejedelem esete is. Előd nagyfejedelem után, Álmosnak a fia
került hatalomra, majd Elődnek a fia, Szabolcs lett a nagyfejedelem. Utána Álmos
unokája, Zoltán következett, őt azonban már az Előd dédunokája, Gyula követte 942-
955 között, utána Álmos dédunokája, Derencsény lett a nagyfejedelem, majd Előd
szépunokája, a jászvásári Szabolcs következett, de ő 987-ben legkisebbik öccsének.
Kipcsáknak adta át a hatalmat, azzal az indokolással, hogy a szavárd-magyarok és a
kunok nem tartják helyesnek azt a sok gyilkosságot, ami a nyugati lovagok nevéhez
fűződik. Bár besenyő-kun részen se volt jobb a helyzet, itt is nemegyszer agyonverés
kísérte az ortodox hittérítést.

A Lebed udvarában nevelkedett Töhötöm, Előd fia Támárt (Tamara) vette


feleségül. Sok lányuk mellett volt három fiuk is. Zombor vezér, Tolmács kereskedő és
Gyula nagyfejedelem. Zombornak Gyula nevű fiától származott Boja és Bonyha, mind a
kettő egy-egy székely nemzetség vezére lett. Gyula jászvásári nagyfejedelemtől
származott Sarolt és Karold, meg két vezér: Bulcsú és Szabolcs. Ők mind a ketten a
Csák családból házasodtak. Szabolcs később, amikor átadta a hatalmat Kipcsáknak.
Jász-síksági birtokaira jött, s a Budavári beavatott központban működött. Harka utódai
tehát Budavár és Fehérvár környékén meg a Jász-síkság tíz körzetében helyezkedtek el.
Az agg Derencsénynek meg kellett érnie, hogy kísérelje meg vigasztalni azokat a
családtagjait, akik megmenekültek a nyugati és keleti hittérítők mészárlásaiból.
Budavár beavatott központjába fejedelem parancs értelmében az idegen lovagokat nem
engedték be. Ibolya és társai nem értettek egyet a keresztény hitterjesztésének erőszakos
módjával és 988-ban a szavárd-magyar, besenyő-kun és magyarországi kapcsolatok. A
973-as nyugati értekezlet nem a megbeszéltek szerint folyt le a mainzi érsekség becsapta
Magyarországot. De nemcsak Nyugaton érte csalódás a magyarságot; Keleten is. Az
orosz fejedelemség részére Olga fejedelemnő a Mainzból, Ottótól kért térítés céljára
püspököt. Ottó örvendezve a Bizánctól való elfordulásnak, Adalbertet küldte. Ebben az
időben Szavárdi Mihály Krakkóban járt, hogy Derencsény fősámán és főtáltos részére
adatokat gyűjtsön az áttérés módjairól. Házasulandó fiatalember volt és Krakkóban
házasságot kötött Piaszt Adelhaiddal. Ennek folytán a római katolikus egyház hívévé
vált. A fiatal pár Jászvásárra került, de gyakran megfordultak Magyarkán is. Mire
elindultak hazafelé, az orosz fejedelemség újra a keleti kereszténység felé fordult. Görög
kereskedőkkel már jöttek is a hittérítők orosz meghívásra Kievbe. Nyomban értesítették
Derencsényt, aki a változást tudatta Budavár beavatott központjával. A szászok
kérésére Mihályt küldték Doros térségébe, hogy az ott rekedt szakasz törzset
Szászországba vigye. Ezt a feladatot sikeresen végrehajtotta.

Amikor a Gyula fia, Szabolcs került a jászvásári nagyfejedelmi székbe, Mihály még
egy hasonló küldetést vállalt magára. Azt, hogy a királyi alánokat (szász elnevezésük
szerint a rokszolánokat) is kísérje Szászországba. Mihály Zombor székesegyházában
már korábban felvette a Vazul nevet, amikor a keleti egyház híveként
megkeresztelkedett. Így indult el mostohaanyjának, Saroltnak bizánci hitű papjaival
megbízásának végrehajtására. A rokszolánok azonban nem akarták a keleti egyház hitét
felvenni, mire a hittérítők katonai kísérete népirtáshoz folyamodott. Szavárdi Mihályt
pedig álmában agyonverték. A térítésnek ettől az erőszakosságától Bruno atya is
megborzadt. A mainzi érsek őt küldte bajor papokkal együtt Magyarországra, hogy az
avar-karatán egyházak segítségével a népet nyugati hitre térítsék. Sarolt
fejedelemasszony a keleti hittérítők kegyetlenkedése miatt Géza nézete mellé állott, hogy
a nyugati kereszténységet kell felvenni. Zombor, Boja és Bonyha birodalmában és Apor
déli vidékein azonban megmaradt a keleti kereszténység. A kivégzések elől menekülő
kunok egy része a Jász-síkságra került. Amikor Budavár beavatott központjában a
Mainzba küldött 12 főúr elmondta, mit végeztek, a mainzi érsekség által összehívott
megbeszélésen mindenki helyesnek tartotta a nyugati kereszténység látszólagos
felvételét. De minden másképpen történt. A hittérítőkkel bejött lovagokat csak a
vagyonszerzés érdekelte, s elkezdték az öldöklést, nemcsak a táltoshitűek, hanem a keleti
keresztények között is. Ezért Adelhaid kisfiával, Szár Lászlóval Derencsénytől kért
védelmet.

295. Arvisura Fajsz főtáltos rovása

HARKA LOVASFEJEDELEM

Töhötöm (880-925) után fia Harka (905-974) lett a Csörsz árokrendszer lovasfejedelme.
Ebben a tisztségben az ő feladata lett, hogy az ország védelmére és az avar kincsek
visszaszerzésének céljára kiváló harcosokat és tárkányokat képezzen ki. Amikor Tarhos
lánya, Uzonyka, a Bolgár birodalomban megözvegyült, Gyulának (846-910) jászvásári
székhelyén megismerkedett Harka lovas-fejedelemmel, aki valamikor nőtlenséget
fogadott. Ez az ismeretség házassághoz vezetett, feleségül ment Harkához és a Jász-
síkság közepére Harka várába költözött. Első fiuk Gyula napján született Kolozsváron,
ezért Kolozsi Gyulának nevezték. Az uruki vallás szertartása szerint keresztelték meg.
Harka másik fia, Zombor már Harkaváron született. Ez a fiú a Csörsz-árok mindkét
oldalán a Tisza mellett, Tiszakeszi felett és Maroskeszi közelében kapott birtokot.
Zombornak is volt egy Gyula nevű fia, aki szintén Gyula napján született. Hogy a
nagybátyjától, Gyula nagyfejedelemtől megkülönböztessék, Kisebb Gyulának hívták.
Gyula nagyfejedelemnek, Szabolcs nevű fia (948-987) meg Sarolt nevű lánya (950-1012)
és másik lánya, Karold (952-982) után egy kései fia is született. Ezt a fiút, aki
Kolozsváron született a jászvásári fiatalok Erdeljü Gyulának hívták (960-1015). Erdeljü
Gyula a nagyfejedelem 35. Születésnapján látta meg a napvilágot. A bihari dukátusban
kapott birtokot, mert Gelyza fia, Vajk az arany és ezüst lelőhelyekre való tekintettel a
nyitrai dukátushoz ragaszkodott. Sarolt, aki egész fiatalon özvegységre jutott, a
Szavárdi Söpte halálával megözvegyült Gelyzához ment feleségül. Szavárdi Söpte
ikertestvére, Szavárdi Vászoly főtáltos lett, a kistermetű Zerind pedig, akit Zerindkének
hívtak, Erdélyben és Nándorföldön is kapott birtokot.

Saroltnak 968-ban megszületett Vajk nevű fia, majd Piroska, Ilona és Judit után
még másik négy lánya, de azok korán meghaltak. Harka ifjú korában nagyon eleven
életet élt, de attól kezdve, hogy Uzonykát feleségül vette, többet nem ivott és Uzonyka
tanácsára Pepi fáraónak az Arvisurában leírt étkezési rendje szerint élt. El is élt 69 évig.
Az uruki időszámítás szerint 974-ben halt meg. De ekkor se a betegség törte le, hanem a
mainzi érsekség által összehívott értekezleten hozott döntés keserítette el. Eszerint
ugyanis a Csörsz-árok rendszerben folyó lovasképzést fokozatosan meg kell szüntetni.
Ebben az időben az ifjú Szabolcs volt a jászvásári nagyfejedelem, Harka lovasfejedelem
unokája (970-987). Szabolcs a kunokkal, besenyőkkel együtt ellenezte a nyugati
kereszténységhez való csatlakozást. Végül mégis ennek a Szabolcsnak kellett kijelölnie a
mainzi érsekség értekezletére 973. március 23-ra kiküldendő 12 főurat és lovas
kísérőiket. Erre Gelyza is, Harka is megtette a maga javaslatát és Szabolcs
nagyfejedelem az Öregek Tanácsával való egyetértésben és az uruki püspök
jóváhagyásával javaslatba hozott személyek kiengedése mellett döntött. Baján avar
nagyfejedelem kimondta, hogy a jászsíksági fejedelem nem hagyhatja el az ország
területét. Bős tudunt Kalágéban tőrbe csalták, annak nem szabad többé megismétlődnie.
Gelyza tehát itthon maradt. Meg kellett bíznia fejedelmi családtagok
élettapasztalatában. A küldöttség vezetője Jutas legkisebb fia, Fajsz volt, a
tárkányfejedelem. Tagjai pedig: Botond-Bereg, Taksony fejedelemnek öccse; Csák
főtáltos; Tormás, Tarhos unokája; Dobun, a Kievben visszamaradt fél gyarmat törzs
vezére, helyettes uruki püspök; Koppány, a somogy-daraguz dukátus vezére; Tomaj,
vagy Tomaji, a baszkor-magyarok megbízottja; Urkony kölpény, a kereskedők
megbízottja; Tonuzaba, besenyő vezér; Pata, a palócok tárkányvezére; Kalán üzbég, a
magyarkai fejedelemség megbízottja és Beled, a karatán és Béla törzs parancsnoka, a
határőrség vezére. Ez a 12 főúr a Boroszló és Igló alatti avarok által elkészített
szá1láshelyeken keresztül kettős alkal-mazású dísz-szekereken indult el. Ez fogatolt
rendszer, síntalpakon, azaz szánokon és forgó kerekeken is kényelmes szállítást adott.
Harka lovas fejedelem Szabolcs fiával egyetértésben jelölte ki azt a 24 horkát, azaz
határügyi lovasbírót, akik Máromnak, Beled fiának a vezetésével tolmácsok, kísérők és
tanácsadók csoportját képezték. Ezek a lovasok mind 25 éven aluli edzett lovasok
voltak: Abád, Bór, Béla, Csécse, Cibor, Doboka, Kál, Etyek, Karcsa, Jelő, Borona,
Kolon, Aranyán, Laád, Pozsega, Pataj, Kaján, Urkony, Vajta, Köled, Birsoda, Torda és
Zsombor. Máromot azért tették meg vezetőnek, mert ő minden szomszédos ország
nyelvét beszélte, még a vikingekkel is hajózott két évig a dán vizeken. Gelyzának és
Söpte Szavárdinak a fia, Vászoly (968-1045) már kora ifjúságától fogva ellene volt a
teljesen nyugat felé való fordulásnak. 973-ban, amikor komolyra fordult a mainzi
tárgyalás terve, Vászoly Szabolcs kérésére Erdeljü Gyulával együtt Jászvásárra ment
megtárgyalni a helyzetet.
Innen Kievbe lovagoltak a visszamaradt Gyarmat törzshöz. Annak a vezérei
akkor már beházasodtak a lengyel családokba. Vászoly kétszer is megkeresztelkedett,
először a Mihály, majd a Vazul névre. Jászvásáron szívesebben hallgatott a Vászoly
névre. Mihály fia, Szár László (akit mivel kopasz volt, Kopasz Lászlónak hívtak)
legszívesebben Kievben tartózkodott. Bizánci keresztény volt, Premiszlava hercegnőt
vette feleségül, de Vászoly mellett mindvégig kitartott. Jászvásáron úgy döntöttek, hogy
a keleti kereszténység hívei maradnak, mert így a nyugati kereszténységet is nagyobb
engedékenységre lehet bírni a magyar törzsszövetség javára. Magyarka, Füzes-gyarmat
pedig azt javasolta a küldöttségben járó Szár Lászlónak, hogy a kereszténység felvétele
csak látszólagos legyen. Harka 925-ben lett Tarhos fia, Tevel után a lovasfejedelem. Így
lett a Csörsz-vonal kiképző parancsnoka, majd Budavár és Veszprém tanfejedelme.
Tarhos a medvetoron minden évben megbeszélte velük hova és merre kell menniük az
avar kincsek visszaszerzése végett. Üllő csak, 36 évet élt, Jutas is csak 40 évet, Tarhos
pedig a 46. születésnapján halt meg. Tarhos átadta a fiának az avar kincsek
nyilvántartását. Ezek a feljegyzések Keszt aranyasszonynak meg Pelsőc és Nyék
beavatott fejedelem rovása alapján készültek. Amikor Zolta és Tevel megállapodott a
kalandozások irányában, Harkával közölték, milyen csoportokra van szükségük. Az
ilyen medvetori megbeszéléseken állapították meg azt is, mennyi férőhely lesz a
szétszedhető gerendavárakban. Minden évben négy zászlóaljat képeztek ki 21600
lovassal. Közülük 1200-at az Encs-Ibos-Marót-Karatán és Szerém határvédelmi vonalra
küldték; 100 testőrtárkány a Budavári beavatott központ védelmét látta el; 100
vízikiképzésben részesült tárkány a fejedelem testőrségébe került. Üllő fiának, Tasnak
parancsnoksága alá, Csepel-Dunakeszi térségébe. Négyszáz tárkány Fajsz
tárkányfejedelem parancsnoksága alatt Küküllővár, Somogyvár, a Száva parti Bélavár
és a moson parti Fajszvára térségében állomásozott. Árpád fejedelemsége idején Csepel,
Zoltán idejében pedig Solt várában volt a testőrség székhelye. A fejedelmek 24-24
testőrlovas mellé 24-24 jelentőlovast rendeltek a testőr parancsnok legénységébe, így 100
lovas mindig a fejedelem szolgálatára állott. Fajsz tárkányfejedelem székhelye a Dara
folyó közelében lévő Fajszon volt, amikor azonban ő utána 932-ben Üllő fia, Tas vezér
vette át a tárkányfejedelemség vezetését, a tárkánytestőrséget Csepel-Vác-Tas között
állomásoztatta, Üllővár központtal. Harka lovasfejedelemmel minden Dob-szerdán
reggel Dunakeszin találkozott, este pedig Budakeszin, Ari nevű testőrségi
parancsnokkal. A 24-24 szolgálatos testőrtárkány mindig Budakeszin töltötte a pihenő
napját, a 24 tagú külső-belső őrség Budaváron állott szolgálatban. Harka tehát ezeknek
a tájékozódásoknak az alapján mindent tudott az ország fontosabb dolgairól. Csörsz
vonalán 3 medvetoros évig tartott a lovasok kiképzése. A létszámot mindig
fenntartották. Amikor tehát Zolta-Zoltán-Zsolt fejedelem úgy határozott, hogy Tarhos
terveinek megfelelően négyfelé kell elindulni az avar kincsek visszaszerzésére, négy
tavasszal négyszer 400 lovas indult útnak. De amiatt még medvetor havában kiképzésre
behívtak 1600 tizenhat-húsz éves, lovagolni már tudó ifjút. De ha csak két, vagy három
irányba indultak el a kincsek visszaszerzésére, akkor csak 800 vagy 1200 lovast hívtak
be.

Kalandozni mindig a harmadévesek mentek. Harmadévesek kerültek a testőrségbe is.


Fontos volt, hogy jól képzett lovasok benyomását keltsék. Határőrizetre a tárkány
célokra kiképzett legjobb lovasokat adták a másod-és harmadévesek közül. Ezek
leginkább az őrállomások környékéről nősültek, bármikor szolgálatba állíthatták őket.
A medvetori, szarvastor, bölénytor és gödölyetor után már a kiképzés elején el kellett
dőlnie, hogy a bevonult legény tárkány, testőr vagy inkább csak lovas szolgálatra lesz-e
alkalmas. Ezért a lovasokat két holdtöltéig úgy osztották be, hogy tiszta képet lehessen
alkotni felőlük. A talpraesettebbek az idegen nyelvet beszélő kiképzőkkel kerültek egy
csapatba, hogy határőrizeti, vagy kalandozás-vezetőket képezzenek belőlük. A fejedelmi
és vitézi ifjak így lettek testőrségi, vagy kalandozási parancsnokok. A leszerelő lovasok,
testőrök és tárkányok a Csörsz-vonal és az öt tárkány övezet, vagy a parancsnokságok
környékén kaptak birtokot, hogy 45 éves korukig bármikor riaszthatók legyenek. 43-45
éves korában minden harcos külön birtokot kapott, még nem családos gyermekeivel
odaköltözött; a régi birtokban maradt fiúgyermekei pedig riasztható vitézek lettek. A
43-45 éven felüli kiszolgált lovas csak fogatos szolgálatot teljesített. De ilyen magas kort
akkor csak a szívósabbak értek meg. Harka fejedelem 969-ben nagybirtokot kapott
Erdőelvén. Oda követte Erdeljü Gyula, a Szabolcs, Sarolt és Karold testvére, meg a
kisebb Gyula is. Szabolcs 970-től az Úz völgyétől Jászvásárig; Erdeljü Gyula
Gyulafehérvár térségében; Zombor fiának az özvegye pedig Dés és Barcaság közötti
Zomborban kapott földet. Kisebb Gyula igen alacsony növésű, de roppant széles vállú,
hosszú karú ember volt. Ajtony alacsony termetű lánytestvérét vette feleségül. Ez a
kisebb Gyula, vagy Ajtony-Gyula 975-986 között Tormás tárkányfejedelem után, mint
ifjúsági fejedelem átvette a Jászvásár és Fehérvár közötti összekötő fejedelmi tisztséget.
Ebben a tisztében nagy szolgálatokat tett a hun törzsszövetségnek.

Ekkor került sor unokatestvérének, Saroltnak a házasságára Gelyza


fejedelemmel. Saroltot, mint vőfény, 968-ban kísérte a fehérvári díszes esküvőre és ő
vitte 969-ben az örömhírt az összes szövetség új nagyfejedelmének, Szabolcsnak arról,
hogy Gelyzáéknak Vajk napján fiuk született. Amikor 973-ban március 23.-án a mainzi
érsekség értekezletén létrejött a megállapodás, Harka lovasfejedelem búskomor lett. A
két aranyasszony napja között gyenge agyvérzés érte, de az arbag rimalányok ebből
Harkaváron kigyógyították. Nagy csapás volt rá, hogy Géza elrendelte a pogány rovások
és az uruki-mani bibliák elégetését. Pedig valamikor, még a bihari dukátusban, Gelyza
kisfejedelem korában ő is azzal a gondolattal foglalkozott, hogy s mint lehetne
megegyezésre jutni a nyugati kereszténységgel, nehogy az avarok sorsára jusson az alig
száz éve hatalomra került magyar törzsszövetség. Öccse, Mihály 16 éves korában egy
lovaglás alkalmával olyan rosszul esett le a lováról, hogy belehalt. Ezután Esztergom
vidékén épített magának várat. Gelyzának Söpte-Szavárditól még Mihály és László nevű
fiai is születtek. Ezek Budaváron nevel-kedtek. Amikor Harka lovasfejedelem 974-re
felépült betegségéből, végiglátogatta a Csörsz kiképző árokrendszert, Pusztaszertől
Harkavárig lovagolva, a harmadévét múlt saját nevelésű csődörén. A várkapuban már
haldokolt. Még bevitték a Lovas-isten háziszentélyébe, s ott halt meg unokái között.
Utolsó erőfeszítésével fából faragott kis lovacskákat húzott elő oroszlános tarsolyából és
mindegyik unokájának adott egyet-egyet. A tarsolyában maradt rovásos lovacskákat
távollevő unokáinak szánta. Holttestét kívánságának megfelelően, ősi szokás szerint
elhamvasztották. Porait egy hírtelen támadt vihar vitte szerte-szét a Kunság
gerendavárai felé. A temetkezési szertartásra egybegyűlt “Tíz nyíl törzs” vezérei, a főúri
lovasrendszer és a várkatonaság mellett döntött.

A Csörsz árokrendszert ekkor kezdték fokozatosan megszüntetni. Az utolsó lovas-


kiképzést tehát Harka lovasfejedelem vezette a Csörsz árokrendszerben, ezután ott már
csak árkász-képzés folyt. Itt döntöttek úgy (Harkaváron, Lovas-Östen szentélyében),
hogy nem csak a főurak, hanem az uruki-mani mazizok, meg a bizánci és római
katolikus apátságok és püspökségek is tarthatnak lovasságot. Árpád tárkányai
könnyűlovassági kardokat kovácsoltak. Ezeket ekkor kezdték felváltani a kétélű kardok.
Harka lovasfejedelmet 5 lánya és 24 unokája siratta. Túlélte Gyula nagyfejedelmet és
Zombort is. Öt lánya Kalocsa és Fehérvár síkságon kapott fejedelmi birtokot, ott is
mentek férjhez. Szabolcs fia nagyfejedelem lett Jászvásáron, Zombor 950-966 között
volt tárkányfejedelem, Gyula fia 942-955 között nagyfejedelem. Bulcsú fia hősi halált
halt, másik fiának, Kolozsi Gyulának lányai, Sarolt és Karold először a bizánci hit
érdekterületére ment férjhez, de Sarolt később mint özvegy, Gelyza felesége lett. Karold
férjhezmenetele előtt Veszprémben volt 400 rimalány főnökasszonya. Öt kisebb
lánytestvérükkel együtt valamennyien Erdőelvén kaptak birtokot. Erdeljü Gyulának
még a jászvásári 975-ös megbeszélésen azt javasolta Csatári lovasfejedelem, hogy
minden jászvásári vezéri személy maradjon meg a Jász-síksági birtokán, mert ha onnan
elszakadnak, a keleti hittérítők kegyetlenkedései folytán előbb-utóbb a nép is birtok
nélkül marad. Erdeljü Gyula Besenyő-Fehérvárról Csatári besenyő fejedelem Boliva
nevű lányát vette feleségül, aki a veszprémi rimalányképzésen első lett. Erdeljü, vagy
Ajtony-Gyulának már megvolt a két-Deés és Csucsa nevű-fia, amikor az anyjuk ifjúsági
aranyasszony lett. Így aztán Ajtony-Gyulának Jászvásártól Veszprémig akadt
tennivalája. Felesége révén Parajd környékén nyert további birtokot. Férje halála után
a Boliva népes családjával Parajd, Deés és Csucsa környékén élt. Ezzel Deés és Csucsa
elnyerte a nagy jövedelmet jelentő sóellátási jogot. Emiatt Vajkkal sohasem
ellenségeskedtek.

Harka lovasfejedelem utolsó útjának és végrendelkezésének leírását Erdeljü Gyula


örökölte. Ezt Boliva ifjúsági aranyasszony így foglalta aranylemezes rovásba: “Harka
lovasfejedelem 974 tavaszán végiglátogatta a Csörsz árokrendszer őrségeit. Mindenütt
végignézte a reggeli gyakorlatot, a lóról való, nagyon megerőltető és roppant
rátermettséget kívánó villámgyors leugrást. Mindenütt megvárta, mikor, mennyi idő
alatt érnek vissza azok az ifjak, akik elfutottak a másik őrségig. Utána a Bulcsú
unokájának adományozott és a győztes lovasoknak egy-egy emlékérmet. Ebéd után
mindenütt elmondta: amelyik nemzetség megtagadja a múltját, a regevilágát elfeledi,
Lovas Östenét nem tiszteli, az elbukik. Mit kívánnak tőlünk a nyugati keresztények?
Hogy égessük fel szent helyeinket, tagadjuk meg az egy igaz Östenünket, tíz éven belül
szüntessük meg a Csörsz-árok lovastáborát és a nyugati védelmi gyepüket, hiszen
mindannyian Szent Péter utódjának híveivé váltunk. Adjuk fel hát a nyugati
határterületeket, nyissuk meg Encs-vidék kapuit a hittérítők és a lovagok előtt,
szüntessük meg a Mani által megújított uruki egyház szervezetét és Szent Péter
egyházában a mainzi érsekség legyen a vezetőnk. De ezek a nyugati uralkodók-folytatta-
csak állandóan veszekszenek, mint a déli saka föld cigányai (az indiai szkíta
birodalomban). Ilyesmihez nekünk semmi közünk. Gelyza még Nagy Ottó
kezdeményezése alapján, később II. Ottóval szent szövetségre lépett a terjeszkedni
kívánó bajorokkal szemben. Ottó ideküldte a mainzi érsek által felszentelt Bruno
püspököt: az aztán Géza fejedelmet nyugati módra Istvánnak keresztelte. Bruno
idehozta az Engadin völgyéből a hun származású Huntot, meg Vecelint és két Pázmány
lovagot, a Vízvár (Wasserburg) környéki térítő papokkal együtt. Ezek mind hun
utódoknak vallották magukat. Az Ottók és Civakodó Henrik közt volt sok ellentét, de
abban mindannyian egyetértettek, hogy úgy lesz jó, ha Brunot bajor-hun keveredésű
papok támogatják térítő munkájában. Úgy érzem-mondta Harka-ebből éppen olyan
csapás lesz, mint Bulcsú, Lehel és Sur esetében, amikor a civakodó német fejedelmek a
jóhiszemű magyarok segítségét kérték, és amikor megegyeztek, ellenük fordultak. Ezért
vesztettük el az augsburgi csatát és azok akasztották fel az ifjúsági vezéreket, akik
segítségüket kérték.

A Budavári beavatott központban most is ott vannak kitéve azok a hívó levelek,
amelyekben a hitszegők a magyarok segítségét kérték. Ekkor terjedt el a Csörsz-vonalon
az a mondás, amely mindmáig igaz: Ne higgy magyar a németnek, akármivel hitegetnek.
Szabolcs is azt mondta: Jézus nazirt az uruki keresztény egyház is elfogadta Isten
fiának. A magáévá tette a szeretetre alapított vallását is, de az aranyborjú nélkül már
nem a Bika, vagy a Kos jegyében járunk, hanem a Halak világhónapjában élünk. Az
öldöklő századok után eljön a szent Vízöntő világ-hónapja, amikor az emberek az Égiek
tanácsára végre a békére törekszenek. Mi máris azt akarjuk. Lehetünk látszólag
keresztények, de érdek nélküli uruki kereszténységünk megtartása mellett. Hűségesen
az ősi Öreg Östenünkhöz.” Mit mondott erről maga Harka lovasfejedelem-kérdeztük az
unokáitól, amikor Jászvásárra jöttek Szabolcs napját köszönteni. Harka szavait így
tolmácsolták: A görögök egyházától való elszakadás legfőbb oka a 970-es háborúskodás
volt. János bizánci császár felszabadította Bulgáriát, II. Boriszt pedig fogolyként
bezárva tartották. A bizánciak magyar nyelvű ortodox püspökségeket ígértek, de Bizánc
baráti ígérgetések közben 971-ben bekebelezte a kievi fejedelemség által addig
megszállva tartott magyarbarát országot. Arnulf leánya, Judit 967 után átadta a fiának,
civakodó Henriknek a hatalmat. Henrik nem fért a bőrébe, mindenkivel csak
torzsalkodott. János bizánci császár és Nagy Ottó szövetséget kötött. Az ifjú II. Ottó,
XIII. János pápa céljainak megfelelően Rómában egy görög hercegnőt vett feleségül.
Ekkor indított útra Gelyza az Ottókhoz egy követséget a kereszténység felvétele
dolgában. Nyomban küldte is Brunot a császár Gelyza udvarába, hogy jöjjön a magyar
főurak küldöttsége Kvedlinburgba. Ekkor keresztelte meg Bruno a kis Vajkot
Istvánnak, Söpte Szavárdi Vászoly nevű fiát (aki 968-ban született) Mihálynak,
ikertestvérét Vazult pedig Bélának. 973. Március 23-án Gelyza arra hivatkozva, hogy
leesett a lóról, nem jelent meg az értekezleten. Szabolcs jászvásári nagyfejedelem
korosabb Árpád-ivadékokat és idősebb vezető embereket küldött Kvedlinburgba 23 éves
Csörsz vonalbeli tolmács lovasokkal. Úgy gondolta, hogy az Árpád fiak öregebb tagjai
már úgy se élnek sokáig, tehát ha az augsburgi eset netalán megismétlődik és azok az
öregebbek nem térnek vissza, az uralkodó réteg belső magja akkor is itt marad. Bruno a
mainzi érsektől függött, aki viszont az Ottóknak volt az embere.

Brunot, Adalbertet és Ditmárt 972-ben a mainzi érsek szentelte püspökké azzal a


feladattal, hogy a mainzi zsinat értelmében ők vezessék a keleti hittérítést. Megkapták
hát az új hittérítő püspökök a pásztorbotot. Bruno szeptember közepén jelentkezett
Passauban Piligrim püspöknél, tőle avar és karatán papokat kapott kíséretül. Tavaszig a
Bruno-féle küldöttség 3000 nemesembert keresztelt meg. Ezek nagyobb részt uruki-
keresztények voltak; főuraik fizették értük, ami az egyháznak járt. A többi a főemberek
hadifoglyainak gyermekei közül kerültek ki. Mindkét csoportban voltak, akiket kétszer
is megkereszteltek. Somogyváron nevetve mondták rájuk, hogy nem ártott meg nekik a
keresztvíz. Bruno, Kalocsa, Veszprém és Somogyvár körzetében térített. Szent Gál és
Szent Márton tiszteletére emelt imaházakban. Szent Gál és Szent Márton ugyanis Siklós,
illetve Pannonhalma várjobbágyainak a gyermekei voltak; mint avar gyermekek
kerültek a nyugati szerzetesrendekbe. Ottó az avar kincsekből átalakított ötvösműveket
és egyházi ruhákat küldött ide, mint a mainzi érsekség és a Szent Galleni apátság
ajándékait. De, hogy a valóság feledésbe ne merüljön, a 926-os magyar kalandozás
történetét 972-ben írásba foglalták. Taksonynak már 964-ben volt udvari püspöke;
Surnak a fiát Rómában szentelték püspökké. Zotán tudun egyik leszármazottját még
Nagy Károly keresztelte meg; Fekete Arnó udvarában nevelkedett és szépapja után
Domonkosnak nevezték.

Géza közben felépíttette az esztergomi székesegyházat és 974-ben Domonkos lett az első


érseke. Ehhez Szabolcs jászvásári nagyfejedelem is hozzájárult, mert arra számított,
hogy az avar Domonkos érsekségének uruki keresztény jellege lesz. Az avar érsekség a
nyitrai dukátusra terjedt ki; a dunántúli Pannonföldre II. Ottó a salzburgi érsekség
felügyeletét terjesztette ki. Géza viszont ezen a területen a mainzi érsekség hittérítő
munkáját és Adalbertet támogatta, aki a második fiát Béla névre keresztelte. Az elsőt
Mihálynak. Ezt a Mihályt nemcsak Kalocsán, hanem Krakkóban és Kievben is
megkeresztelték, de lélekben csak Vászoly maradt. Géza 973. évi megállapodás
értelmében megengedte Pannonföldön az istentiszteletek bevezetését, a pogány oltárok
ledöntését, a táltosok elhallgattatását. A népben azonban tovább élt az ősök tisztelete és
az uruki egyház hite. A Dunától északra és keletre azonban a jászvásári nagyfejedelem
szelleme uralkodott. A pannóniai egyházi hatalomért folyó harc végül a mainzi érsekség
javára dőlt el. Aki Pannonföldön nem volt hajlandó megkeresztelkedni, azt az érsekség
lovagjaival levágatták. Templomnak csak a dél-magyarországi görög, és Bruno-féle
imaházak számítottak. A görög, a mainzi és az uruki irányzat egymás ellen dolgozott.
Géza szívesen fogadta a külföldről jött keresztény telepeseket is, mert úgy gondolta,
hogy ez is erősíti a mainzi érseknek tett ígéretét. A Vízvár vidékére való Hunt család
alapos részt vállalt az avar hittérítésben. A Hunt lovaggal érkezett Vecelin és a
Pázmányok a Héderekkel együtt innen szólították fegyverbe a lovagi életre vágyó hun
származású legénységet. Hunt kellett leverni hunnal, a passaui egyházi vezetők
helyeslésével. Géza igencsak szorgalmatoskodott a lázadók leverésében és a pogány
szertartások eltörlésében. Több püspökséget akart volna felállítani, de a honfoglaló
vezérek utódai e törekvéseinek ellenálltak. Géza álláspontja a nagy nyugati értekezlet
dolgában az volt, hogy a 955. és 970. évi nyugati és déli vereség a magyar vezetőséget
más belátásra bírta; a belső bajok, viszályok megszüntetése érdekében véget kell vetni a
kifelé való hadakozásnak és a keresztény vallást, ha kell, fegyveresen fogják az
országban terjeszteni. Eleinte még a Civakodó Henrikkel viselt háborút, de amikor fiát,
Vajk-Istvánt még gyermekkorában eljegyezték Gizellával, megengedte az Ostaricki
őrgrófság terjeszkedését. 900-ban a bajorok Árpád hadai elől határőreiket visszavonták
az Encs folyóig, Avaria és Bajorország határáig. Az Encstől a Bécsi erdőig húzódó
terület gyepűelve volt, avar és más határvédőkkel.

Árpád rendelkezése szerint itt újabb magyar településeket létesítenek, csak a 24


évet leszolgált határvédő tisztek és kiképzők családjai települhettek ide. A legénységi
szállások Bécs avar kurgán síksá-gán kezdődtek. Beszivárgás történt ugyan, ez gyakori
összetűzésekre is vezetett, de a bajorok sem élhettek volna nyugodtan ezeken a
területeken. 967-ben Bajorország és Karintia hercegségében még Arnulf lánya, Judit
uralkodott. Taksony fejede-lemmel ő nem kezdett háborút, de utána jött Civakodó
Henrik és nemsokára Taksony is meghalt. 970-ben aztán Henrik már támadni kezdte a
gyepüket. Ezért Tonuzaba a Talmács besenyő törzset telepítette a gyepükbe, de már
őelőtte Botond is idetelepítette 938-ban a Gyarmat törzshöz csapódott kölpényeket. Ezek
szerint a bécsi medencében a Béla törzs, az Encsnél és Göröncnél a Talmácsi besenyők,
Ibos és Lóbérc vonalán pedig a kölpények látták el a határőrizetet. 973-ban az Ottóval
történt megegyezés értelmében a Talmács és Kölpény határőrséget visszavonták
Pöltenig. Pöltenig Rüdiger őrgrófsága, ettől kezdve a Hungár fölé terült el. Ezen a
területen a hittérítés már előbb, 970 és 973 között is folyt. Nyugaton örömmel hirdették,
hogy a manihista avar egyházat Szent Péter aklába vezették. Fajsz és Boleszláv 973-ban
megegyezett abban, hogy Boronáig feladják a gyepűelvét. 974-ben Civakodó Henrik a
cseh és a lengyel uralkodóval együtt fellázadt II. Ottó ellen, de II. Ottó meghódoltatta
ellenfeleit. 976-977-ben Civakodó Henrik újra harcban állt, de a magyarok nem
avatkoztak bele a csatározásokba. Annakidején az avar származású Fekete Arnó
salzburgi érsek egyik templomi beszédében azt fejtegette, hogy mind az avar, mind a
bajor keresztények egyaránt istennek gyermekei, de még a szőke németeket és a kissé
barna avarokat most már se a családon kívül, se azon belül nem lehet többé
különválasztani, 4-500 év alatt annyira összekeveredtek.

Gézának, mivel az anyja besenyő volt, kelet felől nem kellett támadástól tartania. Olga
és utódai nem állottak se az etil-bolgárok mohamedánjai, se a kazár zsidók, se a
keresztény németek mellé, hanem Bizánc mellett döntöttek és Vlagyimir egy bizánci
császárlányt kért feleségül. Urkund és Kalán, minthogy bolgár feleségük volt, a 973. évi
értekezleten a “tíz nyíl” szövetség mellett a nándorok és a karatánok határvédő népét is
képviselték. A déli határ békéje érdekében a bolgár szabadságharcot is támogatták
azzal, hogy az Encs-Ibos táján állomásozó harcosok felét Vlahiába, a Nándorfehérvár
alatti térségbe vezényelték, hamarosan meg is alakult a szövetséges Nagy Bulgária. A
Nagy Bulgáriával fennálló kapcsolat hozta magával, hogy Subad Szavárdi első fiát
Mihálynak keresztelték és Mihály a bolgár cár családjából nősült. Gézának a belső
ellenállás, a Koppány-Ajtony és Gyulák elleni harca miatt Nyugat felé békét kellett
keresnie. Vazul és Szár László, Meskó lengyel fejedelmi családból nősült, ezzel a határok
észak felől is biztosítva voltak. Már Géza elrendelte a pogány írások és könyvek
elégetését, s ezt a bihari dukátusban el is kezdte. Öccse, Mihály egy lovaglás alkalmával
16 éves korban meghalt. Öccsének Esztergom vidékén lévő birtokán várat épített
magának. Géza két idősebb fia, Mihály és László még Vajk előtt Buda várában
nevelkedtek. Amikor Géza alatt megszűnt a 20 éves fiatalok rendszeres kiképzése, a
Budavári beavatott központ figyelmeztette a pusztaszeri vérszerződésre. A közel ezer
éves Csörsz vonalán, a Jász-síkság közepén állandó katonai erődnek kell a hun
törzsszövetség védelmére állnia. Ennek a legszívósabb rétege a 24 évet szolgáló lovasok
voltak. Szolgálatuk leteltével a Csörsz árokrendszer közelében kaptak kis birtokot. Ez
aztán apáról fiúra, vagy rimalányra szállt. Az örökösök szintén részt vettek csökkentett
idejű kiképzésben. Mint lovasok kerültek a főúri seregekbe.

A kiképző településeken nagyon megerőltető volt az élet. Minden egység teljesen


önálló volt és ez bizonyos versengést hozott magával. A megerőltető kiképzés, a
kalandozás, a bőséges evés-ivás küzdő-képessé tette ugyan a lovasokat, de szervezetük
igen hamar elhasználódott, a harcosok átlagos életkora főként a sebesülések,
megrokkanások miatt 30 év körül volt. A mérsékeltebb életmódot folytató harcosok
elérték a 45-50 évet is. Az uruki hiten lévők mindig nagyon mérsékletesen táplálkoztak
és éltek, ezért volt közöttük 75 éves is. De aki a Budavári beavatott központ által előírt
módon élt, el tudta érni még a 85-95 évet is. A Mani-féle bibliások között akadt olyan is,
aki a Pepi fáraó étrendjét követve megérte a századik évét. Ezeket aztán a társtalanság
vitte el. Az aranyasszonyok feljegyzései szerint ebben az időben még elevenen élt a
nyolcas szaporodási követelmény. Családonként 5-6 gyermek meg is maradt, felnőtté
lett, közöttük átlagosan 26-46 közötti volt az életkor. Taksony fejedelemnek is 4 fia és 5
lánya volt, de ezek közül a csak Géza és Mihály maradt életben és 4 lány ment férjhez. A
957. évi járványos időben Taksony is nagyon beteg volt. A táltosok már a Csák és Bereg-
Botond ághoz fordultak aggodalmukban, hogy idejében tisztázzák, Taksony után ki
legyen a fejedelem. Gelyza első fiának, Vászolynak és ikertestvérének, Vazulnak két
keresztelője is volt, mert úgy hitték, a keresztség életben tartja őket. Gelyza és Söpte
Szavárdi harmadik fia a kistermetű Zerind volt. Kisnövésű eleven gyermek volt, ezért
mindenki Zerindkének nevezte, de csak a beavatott központban hívták a kaszuk vihar-
istenének. Taksony Vászoly-Mihály unokáját szerette legjobban. Az uralkodó
családokban akkor kezdett ismert lenni a Mihály név. Taksony fejedelem halála (970)
után Ibolya fejedelemasszony már csak a három kisunokájának élt. Gelyza 969
medvetorán nősült.

Gyula jászvásári nagyfejedelem lányát vette feleségül és 9 hónap múlva


megszületett Vajk, aki a keresztségben az István nevet kapta. Harka lovasfejedelem
halála után a 48 szétszedhető gerendavárból 36-ot szétszedtek és a veteránok családi
hajlékot építettek belőle. A megmaradt 12-ben tovább folyt a tárkányképzés. A Csörsz
vonalán megszűnt a lovasképzés, de a folyón való átkelésre, a városostromra,
csapdaállításra, védőfalkészítésre, a pusztaszeri szerződés értelmében továbbra is itt
képezték ki a nem főúri állítóköteles legénységet. Ez volt Harka lovasfejedelem
végakarata és ezt Géza fejedelem is helyeselte. A legénységet mindig a 36 szétszedett
égerfa-vár népéből pótolták, a 36 x 3, tehát 108 nemzetség ifjúságából. A 12 megmaradt
gerendavárból az árkászlegénységet a “Tíz nyíl” szövetség hadseregébe, további két
alakulatot pedig Pozsonykeszi és Kevekeszi térségéből a határvédelemhez irányították.
Ezután veszély esetén minden vezér 400 lovast volt köteles kiállítani. Ez a létszám
Pannonföldről, Kabarföldről, Erdőelvéről 1200 lovas volt. A fejedelmi haderő Tarhos,
Jutas, Üllő és Zolta hadával csak 800 lovast tett ki. Budavár beavatottközpont serege
600 főből állott, a jászvásári nagyfejedelem seregében az Encs-Ibos-Szerémi, illetve
Szörényi seregében 1000 lovas volt. Ez összesen 3600 lovas. Mellettük a Csörsz-vonal
tárkányai, Surányi, Káli, Zsadányi és Kevevári század, összesen csak 400 főt jelentettek
a kiképzőhelyeken. A Pozsonyi, Szögedi, Parajdi és Aranyosi székely nemzetségek,
valamint a Besenyő-Fehérvári és a Nándorfehérvári besenyő és bolgár sereg ezekhez
csak 600 lovast adott. Géza serege tehát a nyugatiaknak tett engedmény szerint
mindössze csak 4600 lovasból állott. De rajtuk kívül felriasztható volt még 200 Szavárd
magyari lovas, 200 Káma-magyari lovas, a Béla és Gyula törzs 200 lovasa. (A besenyő
törzs 1200 lovasa és 200 kabar-palóc hegyi lovas. A Csörsz-vonal titkos állásaiban pedig
3400 fő volt. A lovashadsereg tehát valójában 10000 főt, vagyis Egy töményt tett ki.)
Gelyza 4600 lovasa és a Szabolcs nagyfejedelem alá tartozó egységekből 5400 lovas.
Ezért volt szükség a kettős fejedelemség fenntartására. Az első riasztásbeli legénység
nem tett ki egy töményt. Csak a második riasztásban állhatott elő olyan haderő, amellyel
ellenállhattunk a Nyugatról fenyegető veszélynek. Ezért volt szükség arra, hogy Géza
magyar fejedelem háta mögött álljon a jászvásári nagyfejedelemség, mely Béla és Gyula
törzzsel, valamint a besenyőkkel vállalta az ország védelmét. Harka lovasfejedelem,
minthogy Tarhos lányát, Uzonykát vette feleségül, közeli rokonságba került mind az
Árpádházzal, mind anyósa révén a Béla ogúz törzzsel. A 892. évi Nagyszala már előre
jelezte, hogy Ködtürk törzsek támadják az ogúzokat, azok viszont új legelőterületekre
lévén szükségük, a besenyő törzsekre gyakorolnak nyomást.

A Jász-síkság avar-úz-kabár-hun-székely összetételű lakossága is a magyar


törzsszövetség segítségét kérte. De már 884-ben, 888-ban és 892-ben is jöttek
tárkányképzősök, illetve 885-ben és 890-ben sámánképzősök felderítő útra a Jász-
síkságra. A fiatal harcosokat itt szívesen fogadták és várták a tervbe vett teljes
bevonulást. A besenyők igen sérelmezték, hogy az ordoszi beavatottközpont
aranykészlete elkerült onnan, de a honfoglalás, után megfelelő-területeket kaptak és
ezzel az ellenségeskedések megszűntek. A bolgárok viszont nem jó szemmel nézték a
Kárpát medence elfoglalását, ezért a Szörényvári és Besenyőfehérvári bolgár
besenyőkkel megtámadták Álmost. Ezt elősegítette a görög árulás is. Lebed fia, az
öregebb Előd vezér, előbb visszamaradt Lebedváron, a mai Lembergen, majd amikor a
legelőterületek rendezése után aláírták a béke okmányt a besenyők, Jászvásárra tette át
székhelyét. A szerződés értelmében a 24 hun törzsszövetségébe tartozó népeket egy
nagyfejedelemség irányítására bízták azzal a megállapodással, hogy keleti szokás szerint
a nagyfejedelmet mindig más-más fejedelmi családból választják. Nagyfejedelmek
voltak: Álmos-háziak: Lebed-háziak: Álmos 880-890 Előd 896-900 Árpád 900-908
Szabolcs 908-926 Zoltán 926-942 Gyula 942-955 Derencsény 955-970 Szabolcs 970-987
Kipcsák-Géza 987-992 Boja 992-998 Géza halála után a kettős fejedelmi, azaz
nagyfejedelmi kapcsolat megszűnt. Kipcsák feleségét, a besenyő Csatári-lányt,
másodszor Boja, Harka dédunokája vette feleségül. Legkisebb fiuk, aki Kipcsák napján
született, megmaradt uruki keresztény hiten. A Karakánkátai kun fejedelem lányát,
Zilahot vette feleségül. Kipcsákot a kunok, besenyők fejedelemmé választották. Az ifjú
Vajkkal kötött szerződésben kötelezettséget vállaltak egymás megsegítésére.

Harka lovasfejedelem családfáját Gyűrűfű rovósámán az alábbiak szerint állította


össze: Előd 836-896-900, azaz 896-900 között nagyfejedelem volt Előd Töhötöm-
Tömörke Horka 855-904 856-929 857-914 Harka-Uzonyka Szabolcs 905-925-974 882-
908-928 Harka lányai (vezéri ifjakhoz mentek feleségül) Adonyka Majsa Csécse Solymos
942-974 945-985 947-982 948-1012 Urkund Dobun Tomaj Pata 938-978 942-979 945-
1004 943-979 Kolozs-Gyula gyermekei: (925-961) Szabolcs Sarolt Karold Erdeljü-Gyula
948-987 950-1012 952-982 960-1015 Zombor (930-966) fia: Kisebb Gyula 951-985. Ennek
két gyermeke: Boja és Bonyha. Boja fia: Kipcsák 1012-l063. Így lett Harka
lovasfejedelem Uzonykával a törzsszövetség apósa, anyósa. Az Árpád házat Gyűrűfű
rovósámán élete végéig így állította össze. Árpád 848-908 Kusaly Gyula Kendice- Apor
845-899 846-912 850-897 Kurszán Zoltán 865-911 881-899 Halics 898-946 Tarhos Üllő
Jutas Zolta 882-928 884-920 885-925 892-955 Uzonyka-Tevel Tas Derencsény Fajsz
Taksony Bereg-Botond 900-939 908-950 910-955-970 904-932 926-970 940-990 Csák 943-
9.. Tormás Lél Domonkos Sur Vászoly-Vazul Géza 935-975 932-955 954-1010 930-955
968 968 951-997 Koppány 965-998 Moldova Zerind Szár László Zolta 892-955 Ond
vezér 879-905 Endre Béla Levente Palisna Kalán 904-975 Kaján 920-944 Kapgán
besenyő vezér Kolánka-Beled, Tonuzaba 914-975 Saruda: Adonyka Urkund 938-978
942-974 Ibolya 934-988 Márom Gelyza Mihály(Ják) 948-997 951-997 954-965
Az Öregek Tanácsa Gelyza fejedelem, Harka lovasfejedelem és Szabolcs nagyfejedelem
megjelenését nem tartotta ajánlatosnak a Kvedlinburgi értekezleten. Az uralkodóház
azonban mégis részt vett rajta, Fajsz vezetésével. Az aranyasszony tisztét Saruda látta
el.

19.

296. Arvisura Kuslód-Gyűrűfű rovása Vászoly főtáltos

FEJEDELEM VAGY KIRÁLY

A mainzi érsekség által összehívott 973. évi értekezlet után a magyar és besenyő-
kun szövetség az elé a kérdés elé került, hogy mit fog mondani a 992. évi Nagyszala:
fejedelem legyen-e vagy király? Az 5032. medvetoros évre (992-re) összehívták a
birodalmi Nagyszalát Veszprémbe. Ez a város volt a mindenkori aranyasszony
székhelye, ebben az időben pedig a nyugati vagy a keleti kereszténységhez való
csatlakozás eldöntésének székhelye. Határozni kellett, mert a nagyfejedelem tisztsége is
kettős volt, Gelyza és Kipcsák között. A tanácskozáson részt vett Gelyza, a nyugati
irányzat nagyfejedelme, Csák sámánfejedelem, Erdeljü Gyula lovasfejedelem és
Vászoly, a főtáltos. Jirkó a Kun-magyari fejedelemséget, Koppány a badzsir-magyari
fejedelemséget képviselte. A Káma melléki magyarok csak ifjúsági lovasokat küldtek,
ezért az övékhez hasonló hangokat hallató Koppányt kérték fel, hogy érdekeiket
képviselje. Az ifjakat Szala vitéz vezette, ezért, hogy otthon érezzék magukat, Zalaváron
látták vendégül őket. Ez a távoli rokonság afelől akart tájékozódást szerezni, hogy
milyen helyzetbe került és mire volna szüksége a kettős nagyfejedelemségnek. A
vendégeket Vajk ifjúsági fejedelem fogadta és Sarolt aranyasszony látta vendégül. Sarolt
a keleti kereszténység híve volt, bár most Csantavér aranyasszonynak hívták. Lelkében
inkább az érdek nélküli uruki kereszténység híve volt. Gelyza megnyitó beszédében
hangsúlyozta, hogy mivel Bizánc és Róma császári házai összeházasodtak, akár Nyugat,
akár Kelet felé fordulunk, mind a két keresztény egyház csak örülni fog, a nagyrészt
uruki kereszténység megnyerésének. De számolni kell azzal is, hogy Nyugatnak tizedet
kell majd fizetni. Keleten viszont az eltótosodott bolgársággal lesz bajunk. De hát elég
gazdagok vagyunk ahhoz, hogy akár a nyugati, akár a keleti jármot a nyakunkba
vegyük. Mert mind a kettő magának akar meghódítani. Nyugatról a németek, Keletről
és Délről a tótok fognak téríteni.

Koppány, az Árpádház rangidőse volt. A Tarhos-utódok közül ugyanis Tar,


Moldova és Zerind halt meg férfiutód nélkül, s ezért a fejedelemségben őt illette az
utódlás. Nem tartom helyesnek - mondta, hogy elhagyjuk a csillagok járása szerinti
névadást és idegen népek isteneinek szolgái legyünk. Ez azt jelenti, hogy Öreg Östen
helyett, három istent is fogunk vallani. Atyát, Fiút és a Szentlélek istent és emellé még
Máriának is templomot fogunk emelni. Csák fősámán és Vászoly főtáltos helyeselte,
hogy nemcsak Bizáncnak, hanem Róma papjainak is legyenek hívei az országban. A régi
nyolcas szaporodási törvényt azonban továbbra is fenn kell tartani, mert így tudjuk
biztosítani, hogy Álmos és Előd vére ne pusztuljon ki. Fajsz tárkányfejedelem
egyetértett a kifelé, Bizánc és Róma felé való igazodással, de nem helyeselte, hogy a
Csörsz árokrendszerben kiképezhető hadsereg csak egy töményt tegyen ki, mert így
végveszély idején is csak két töményt lehet kiállítani. Gyula lovasfejedelem Jirkóval
együtt azon a nézeten volt, hogy a harcosokat nem kell a kereszténység felvételére
erőltetni, mert azzal harci értékük csökken. Ha megmarad az ősi hit, a Lovas Östen
lelkesíti őket és Kipcsák segítségével még öt töményt, azaz 50000 lovast csatasorba
tudunk állítani. Magyarkáig a besenyők, kunok és szavárd Magyarok egy nagy
birodalmat alkotnak és számíthatunk a segítségükre. Vajk ifjúsági fejedelem Nyitra
várából érkezett. Folyton azt hangoztatta, hogy nem állhatunk meg a fejlődésben,
minden új csak jobbat hozhat. Az országot még a gyulák törzsével is a hátunk mögött
csak úgy tudjuk megvédeni, ha mindenki felveszi a keresztény hitet. Az nem baj, ha a
bizánci, a római, vagy az uruki papok más-más névre keresztelnek valakit. Amit pedig a
papok hirdetnek, az csak ugyan mind nagyon szép, de aszerint kell élni is. Vagyunk
olyan gazdagok, hogy a hittérítés éhségét kielégíthessük. Az ellentétek miatt 12 napi
tárgyalás után sem tudtak megegyezni. Ekkor a Nagyszalát áthelyezték Nyitrára, a
rimalányok új kiképzési helyére. Itt Piroska ifjúsági aranyasszony egy koponyaműtétet
hajtott végre, ezért Veszprémbe nem mehetett el, a betege állapota miatt.

Nyitrán Piroska (Gelyza legidősebb lánya) a nyugati kereszténységre szavazott.


Erre a besenyő-kun származású Csatári-lány tüntetőleg elhagyta Nyitrát. Alig ért haza
Jászvásárra, a férje Kipcsák nagyfejedelem felindultságában, bánatában meghalt. Utána
Boja vette át az új viszonyok közé került nagyfejedelmi ház megnehezült irányítását.
Egyben azonban megegyeztek, hogy az új királyt, mint érsek, Derencsény beavatott
fejedelem fia, Domonkos szerzetes fogja uruki szokás szerint megkoronázni. Domonkos
954-ben született, részint Bizáncban, részint Rómában nevelkedett. Domonkos volt olyan
bátor, hogy besenyő-kun kísérettel még Turfába és az uruki püspökség eredeti
székhelyére, Úr városába is elment vallási tanulmányokra. Az ummai úzok vezetésével
990 nyarán érkezett Jászvásárra. Ezek az úzok Szent Gál templomában felvették a
római keresztények hitét és Szent Pétert elismerték Krisztus utódjának. Domonkos
ezeknek az úzoknak felépíttette azt a települést, melyet Úzdi-Szent Péternek neveztek el.
Az Umma városából valók így Kolozs mellett nyertek új otthont. Domonkos vezetésével
Budavár beavatott központja is a nyugatiakhoz csatlakozott. Domonkos a nyelvüket
vesztett bolgárok és szerbek hittérítőit terjeszkedési vágyuk miatt sokkal
veszélyesebbnek tartotta, mint a nyugatiakat. De azon nagyon elszomorodott, hogy az
Árpádház is kettészakadt a véleménykülönbségek miatt. Az egyik fele vállalta a nyugati
kereszténységet, másik fele Koppánnyal együtt, az uruki keresztények mellé állt. Az
Elődház felerésze is a keleti kereszténységhez, fele az ősi hithez húzott. Kisebb csoportok
az uruki kereszténységet tartották az igaz hitnek. Így a magyar törzsszövetségen belül
100 ember közül nagyjából 30 a nyugati, ugyanannyi a keleti és ezek hányadánál
valamivel több, mondjuk 35 az uruki hit mellett állt. A tőbbi, a hegyek között élő csak az
ősi hitről tudott, de inkább az urukiakhoz tartozott, hiszen ez az egyház nem ellenezte az
ősök hitének tiszteletét. A Beavatott központ látta, hogy az a nyitrai szavazás az öldöklés
árnyékát vetíti előre. De a Nagyszala helyeselte az új fejedelmi haderő gondolatát. A
mainzi értekezleten létrejött megállapodás csak a lovaskiképzés csökkentésére és csupán
a Csörsz-vonalra vonatkozott. Ennek a végrehajtását Bruno és a papjai ellenőrizték.
Kipcsák és Csatári aranyasszony lovasseregét ez nem érintette. Ők Boja és Bonyha
vezetésével mindig rendelkezésére állottak a magyar törzsszövetségnek, a Jirkó vezette
kun-ogúz-magyari lovasok is. Ezen felül veszély esetén voltak rejtett tartalékok.
Szabolcs vezér még 987-ben átadta Gelyzának fehérvári birtoka nagy részét és a
Tiszamentére, Szabolcsvárra költözött. Gélyza pedig egy kápolnát emeltetett Söpte-
Szavárdi sírja fölé, aki neki három gyermeket szült. Megkezdte egy nagyobb templom
építését is nem messze (az Adelhaid névre keresztelt) Söpte-Szavárdi nyughelye mellett.
Ezt szánta a saját maga és Sarolt sírjának. Később hódolatra bírta Bulcsú utódait. Ezek
Kalocsa vidékén, Kevekeszi táján és Kapuvár mellett kaptak birtokot. A sóbányák
felügyeletével és a sóházak szervezésével Pata palóc főurat bízta meg. Géza 995-től
többféle betegségben szenvedett. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy minden hatalom Sarolt-
Csantavér kezébe került és Géza csak a fejedelmi hadsereg dolgaival foglalkozott. A
nyugati értekezleten részt vett 12 főúr ivadékainak érdekterületén megszervezte az
ispánok seregét. Ehhez járult még a Csörsz-beli gerendavárak 12 x 400 fős tárkány és
szekeres serege, 4880 fős legénységgel és 120 főnyi testőrséggel. A főúri tömény és az öt
tömény tárkánysereg 17 tömény belső hadsereget jelentett. De Gyula, Béla és Kapgán
besenyő serege is rendelkezésre állott. Vajk ifjúsági fejedelem Török-Zsadány táján 985-
től 988-ig volt tárkány lovas képzésen. Saroltnak az volt a véleménye, hogy a magyar
törzsszövetség első királyának lovagolni is tudni kell. Minden nyári reggel átúsztatott a
Maroson és egy lófutásnyira Török-Zsadányig lovagolt, lovasmutatványokat végzett,
visszalovagolt és visszaúsztatott a Maroson. Másodéves tárkányképzős korában erősen
megfázott és Temesvárra az arbag-rimalányok gyógyítóhelyére szállították. Itt a Jenő
törzsbéli rimalány, Csege, betegségéből hamarosan kigyógyította Vajkot. Ebből a
testmeleggel való gyógyításból szerelem lett és Vajk minden szabadidejét Csegével
töltötte, Tündének becézte. Csege apja, Temes törzsfőnök követelte, hogy Vajk vegye
feleségül leányát. Saroltnak azonban egészen más elképzelései voltak Vajkkal
kapcsolatban és Csege-Tündét testőrparancsnokságuk egyik tisztjéhez, Vidhez adták
feleségül. Csege 7 hónap múlva világra hozta Zoltánt. Az első napokban Sarolt hét
fátyolos ágyban őriztette a gyenge fiúcskát, majd Esztergomban felneveltette. Vid
hadnagyot a Barcaság vezetésével bízta meg a határőrségnél.

Egy besenyő-bolgár betörés alkalmával Vid hősi halált halt. Unokája részére Géza
nagyfejedelem egy gerendavárat építtetett és birtokot adományozott. 991-ben Géza
lemondott a jászvásári nagyfejedelemségről és meglátogatta első unokáját. Pozsony
nemzetségbeli kíséretéből 24 székely vitézt ott hagyott, hogy vigyázzanak Zoltánra.
Vajkot 988-tól 992-ig tárkányfejedelmi tisztséggel tüntette ki Gyula lovasfejedelem.
Gyula elég gyakran megfordult a két Vasváron. Az avar-pannon Vasváron is, a kabar-
palóc Vasváron is, vaslepényekből, vascipókból készítették a nyílhegyet, kardot,
lándzsát. Ezen a két Vasváron tartották a fegyverzet és lófelszerelés minden vas
alkatrészét. Szétosztásukat a mindenkori tárkányfejedelem intézte. A tárkányfejedelem
osztotta ki a mezőgazdasági szerszámok céljára szükséges vascipókat is. Vajk mind a két
helyen gyakorta megfordult, de Sarolt tilalmára el kellett kerülnie Erdőelvét és
Székelyföldet, ahol első szerelme, Temes lánya, Csege-Tünde tartózkodott. Vajk már
benne volt a férfikorban, de mindig ellenállt a házasítási terveknek, annyira szerette
Tündét. Hogy viszontszerették, bizonyítja, hogy Csege-Tünde nagyon fiatalon halt meg
996-ban. Zoltán fiát az erdőelvi rimalányok nevelték Sarolt rendelkezései szerint. Vajk
csak ekkor engedett anyja házasítási terveinek és hajlandó volt feleségül venni Gizella
bajor hercegnőt. Ebben az időszakban, 992-996-ig, Vajk-István, mint ifjúsági fejedelem
szerepelt. Géza fejedelem még 992-ben a veszprémi Nagyszalában lemondott a
nagyfejedelemségről. A magyar törzsek ugyanis ekkorra már annyira megerősödtek,
hogy vállalni merték a kettős magyar állam megteremtését. Ebben az időben Avariának
nevezték az Encs-Ibos vonalától a Lajtáig terjedő határőrizeti országrészt; Pannóniának
a Lajtától a Dunáig terjedő régi Pannóniát; a Duna vonalától Etelköz határáig terjedő
területet pedig Hunniának hívták. Amikor a hittérítők bejárták az egész területet,
meglepetve észlelték, hogy a lakosság teljesen az egységes magyar nyelvet beszéli. Nyelvi
különbségre az őslakók már nem is emlékeztek. Négy-öt emberöltő alatt, hála a Csörsz-
árokrendszerben folyó kiképzésnek és a régi városok piacain való gyakori
találkozásoknak, a nép teljesen egységesen beszélte a hun törzsszövetség nyelvjárását.
Avaria lakosságába benősült az évenként oda vezényelt, kiképzett határőr ifjúság.
Avaria, Hunnia és Pannónia országrészekből így lett egységes Magyarország.

Amikor a hittérítők átlépték a Dunát, előre nem látott akadályokba ütköztek. Itt
kevesebb volt a fejedelmi birtok. Tonuzaba besenyő vezér hallani se akart a
kereszténység felvételéről. Gézának azt mondta: “Süllyedjek a föld alá, ha elhagyom az
egyistent hívő igazi egyházamat.” Erre a sváb lovagok megszállták a várát, az abádi
révnél két gödröt ástak és a fogoly Tonuzabát, feleségével együtt a gödörbe állították.
Húsz pallosos lovag aztán nyakig betemette őket, szabadon hagyott fejüket pedig
pallosukkal szétverték. Holttestük fölé nagy tüzet raktak, majd egésznapos
őrömünnepet tartottak. Népükkel egy halom földet hordattak rájuk, majd
megkeresztelték őket az Atya, Fiú és Szentlélek nevében. Vajk-István Esztergomban
szülei elé járult és tiltakozott Tonuzabáék megöletése miatt. Apja helyett Sarolt
válaszolt: Ha mi meg nem öljük őket, akkor az egész nép ellenünk lázad. 997-ben Géza
váratlanul elhunyt. Sarolt most már teljesen átvette a hatalmat és Erdeljü Gyula
lovasfejedelem tanácsára 4 besenyő, 4 kéri, 6 kabar, 3 őrsi, 2 oszlár, 2 sági, 1 nándor, 2
keszi, 3 kozár, 2 káloz, 5 székely és 2 talmács törzsbeli veterán családot telepített le
Koppány birtoka körül, hogy a fejedelmi családot megvédje az ott várható esetleges
támadástól. Ezek a katonai nagycsaládok jól kiképzett 300 lovast jelentettek. Rendszeres
feladatuk volt a hírszerzés és a híreknek lovas futárok útján való továbbítása. Sarolt
hatalmának a növekedését sokan nem jó szemmel nézték. Amikor 996-ban III. Ottó
beleegyezett István és Gizella házasságába, Géza biztosítva látta az országépítés nagy
munkáját. Az Ottók ugyanis egy Bizánci házasság révén békés viszonyba kerültek a
keleti kereszténységgel, István házasságával tehát népünk is belépett a nyugati
uralkodóházzal barátságos országok közé. Civakodó Henrik meghalt, fia pedig örült
annak, hogy a húgát Magyarországra viszik királynőnek, mert így Bajorország határait
kelet felé is biztosítottnak látta. István Gizellát Nyitra várába vitte, persze bajor papok
is követték. Meg Hermán és Vigmann lovag is, családostul. A bajorok lemondtak ugyan
Pannóniáról, mi viszont lemondtunk az Encs-Ibos vonalától a Bécsi erdőig terjedő
területről, Avaria nagyobbik részéről, s az avar lakosság meghagyása mellett Pölténig
engedélyeztük a bajorok betelepítését.

Sarolta nagy hatalommal rendelkezett, még a kisfejedelmi bihari rész öröklési rendjét
is megváltoztatta. Nem akarta, hogy Vajk-István, első szerelmével még egyszer
találkozzon. Ezért a kisfejedelmi részt, felcserélték a nyitrai országrésszel, ahol a
Csákok az arany-és ezüstlelőhelyekből egyre nagyobb jövedelemre tettek szert. Géza
annyit még el tudott érni, hogy Zoltán unokájának egy nagyobb birtokot
adományozhatott a Barcaságban. Vászoly-Vazul főtáltos a Budavár beavatott
központban Sarolt és Gizella előtt kijelentette, hogy birtokain nem akar keresztény
hittérítőket látni. Gizella ezért, amikor Vazul Csákvárra tartott, utána indította
lovagjait és Vazul szemét, hogy csakugyan ne lásson, kitolatta. Vászoly-Vazul
visszakísértette magát Csákvárra s a Csákok ott bosszút esküdtek. Egyúttal
megfogadták, hogy nem hagyják kipusztítani az Árpád-házat, Vászoly-Vazul gyermekeit
minden erővel támogatják. A Csörsz-vonalról Koppány birodalmába telepített
veteránok lovasai csakhamar jelentették, hogy Koppány és Vérbulcsú nagy haddal
elindult Veszprém ellen, hogy Tonuzabát és Vászoly-Vazult megbosszulják és Saroltot
megöljék. Ekkor Istvánt Esztergomban fővezérré övezték és pajzsra emelték. Vecelin,
Hunt, a két Pázmány és Orci pedig lovashadsereget szervezett és kabar-palóc
könnyűlovassággal elindultak Veszprém felé. Vérbulcsú megkésett, ezért Koppány
egymaga vette fel a küzdelmet. Vereséget szenvedett. Holttestét négyfelé vágták és
Székesfehérvár, Veszprém, Győr és Gyulafehérvár kapujára szögezték. Így akarták
megfélemlíteni Szabolcs, Csák, Szalók, Szemere és a Gyulák utódait. Sarolt bosszúja
sikerült, pedig az ősi törvény szerint éppen Koppányhoz kellett volna férjhez mennie. A
Budavári beavatott központban nyilvántartást vezettek az Előd háznak és az Álmos-
háznak minden tagjáról. Utánanéztek, hogy Vajk-István miért nevezte Temes lányát,
Csegét, Tündének. Kiderült, hogy ez a név valóban létezett, az Arvisura-Anyahita
beavatott ősanyánk második leányát nevezte Tündének. Ez a Tünde a Saka-
birodalomba ment férjhez Kerim fejedelemhez. A Tünde nevet ezért felvették a saka-
szkíta névadó nyilvántartásba. A beavatottak úgy látták, hogy Vajk-István nyilván
Anyahita ősanyától kapta a Tünde név gondolatát. Akkor vajon a két fiatal nincs-e
rokonságban egymással tette fel a kérdést Sarolt, amikor a szolgálatos rimalányok az
alábbi táblázatot addig terjedő részében elébe tették. Valamelyest meg is nyugodott.

Elődház: Előd 836-896-899


Töhötöm-Tömörke 880-925 Horka 857-914
Harka-Uzonyka 905-925-974 I. Szabolcs 882-908-928
Kolozs-Gyula 925-961 Halics 906-926-946
II. Szabolcs 948-987 Sarolt 950-1012 Pirok928-945-954
Vajk 969-1038 Temes 948-968-989
II. Zoltán 988-1025 Csege 990-996

Ebból kitudódott, hogy Csege az Előd nagyfejedelem házából származik,


Vajk tőle született gyermeke, tehát a Barcaságban biztonságban van. Vajk pedig a
nyugati králokéhoz hasonló házasságot köthet. De hiába kísérletezett, hogy fiát erre
rábírja. Vajk egyebekben szófogadó volt, ebben a kérdésben Sarolt nem tudta
befolyásolni, pedig 27 éves korával már öreglegénynek számított. Tünde pedig 996
medvetorán meghalt és az év szarvastorán Zoltán vára mellett Tündelak kegyhelyen
eltemették hamvasztás után urnába helyezéssel. Vajk a Budavár beavatott központban
anyja öccsétől megkérdezte miért kellett Vászoly-Vazul szemét kitolatni, amikor az
védtelen volt. Kérdésére azt a választ kapta, hogy mindennek Hermán és Vigmann lovag
az oka. A két lovag azt mondta, úgy értették Vazul válaszát, hogy se Gizellát, se a
lovagokat nem akarja látni s ezért tolták ki mind a két szemét. Gizella Saroltnál is, Ipoly
papnál is töredelmesen meggyónta bűnét, s Ipoly feloldozta. Ezek szerint az egykori
feljegyzések szerint Tonuzaba és felesége elásatása a Géza lelkét terhelte, Koppány
felnégyelése a Saroltét, Vászoly-Vazul megvakíttatása pedig a Gizelláét. Gizellának
bűnös lovagjai szolgálataikért nem is kaptak nagyobb birtokot, csak egytizedes falukat.
István, mint fiatal fejedelem, minden összeesküvőnek kitolatta a szemét. A tolvajoknak
levágattatta fél karjukat, vagy ökörrel, lóval, vagy más haszonjószággal kellett a
károsultat kártalanítania. A nagyszámú lovagi személyzetet fizetni kellett, ezért
különféle adóztatási nemeket vezetett be. Vasváron nyilakat készíttetett adóba, a
csatároknak pajzsokat. Kardot, fokost és csákányt már csak pénzért kaptak a vitézek és
lovagok. Bevezette a füstpénz adót, hegyvidéken a nyest-adót, juhászoknál a bárányadót,
gulyásoknál az ököradót és a csikósoknál a lóadót. Sík vidékeken 1 véka köles, vagy
gabona és dombos vidéken 1 korsó bor, vagy mézes sör volt a megszokott adó. Az
épületfa adót a Dunán Csepelre, vagy Kalocsára, a Tiszán és a Maroson pedig Szögedre
kellett tutajon leúsztatni. Ebből építtette Géza Székesfehérvárt és Esztergomot, minden
tíz-tíz falu egy templomot és monostort kapott. De a Tisza vonalán a Csörsz
árokrendszer építkezéseit sem lehetett elhanyagolni, mert a tárkány-építkezések évről
évre ismétlődtek.

A 12 magyar főúri család is erősítette hadifelkészültségét. Tíz főúr a “Tíz nyíl”


szövetségben, kettő pedig a nyugati és déli határszéleken. Fajsz után Sur volt a
tárkányfejedelem. Ezt a tisztet 955-ben átvette Bereg-Botond és 970-ig látta el, utána
982-ig Tevel fia, Zerind lett a tárkányfejedelem. Zerind Tarhos unokája volt. A 80-as
években feleségül vette Botond első lányát. Nem született gyermekük, s Koppánnyal
nagyon jól egyetértettek, testvérharcosok voltak. Koppányt fiának fogadta és jó
tárkányfejedelmet képzett belőle. Zerind halála után 982-ben az Öregek Tanácsa
Koppányt tette tárkányfejedelemmé. Ezt a tisztséget Koppány haláláig viselte. A
legénység előtt Zerind Koppányt mindig fiának nevezte, ezért a köztudatban annak is
tartották. De a Beavatott központban tudták, hogy Koppány Bereg-Botond fia és Zolta-
Zoltán fejedelem hatodik unokája. Amikor Vajk-István 988-tól 992-ig ifjúsági
tárkányfejedelem volt, sok nézeteltérés támadt közötte és Koppány között amiatt, hogy a
nyílhegy és harcicsákány-ellátás néha-néha akadozott. István igen enge-dékeny volt az
Encs és a bécsi erdő közötti tiltott bevándorlás dolgában is, Koppány viszont Pöltenhez
is, Alsó Marótföldhöz is ragaszkodott és hallani se akart arról, hogy a bécsi avar-
kurgánt németekkel betelepítsék. Karatánföldön se volt hajlandó semmiféle ilyen
engedményre. Ezért Somogy dukátusát kiterjesztette Bélavárig és Fajsz várát, valamint
Apor várát dukátusához csatolta. Ilyen nézeteltérések miatt Istvánra 992-ben a
sóellátást bízták. Domonkos születésétől kezdve figyelemmel kísérte Vajk életét, ő
javasolta a kisfejedelmi tisztség mellett sóellátónak is. Domonkos 972-ben vízkeresztkor
Bizáncban megkeresztelkedett és Szarvastor 15. napján már Budavár beavatott
központjában részt vett azokon a tárgyalásokon, amelyeken azt kellett eldönteni, ki
képviselje a magyar törzsszövetséget a mainzi érsekség által összehívott tárgyaláson.
Végül a 12 főúr Saruda aranyasszonnyal és a Márom parancsnoksága alatt álló 24
tárkánylovassal elindult Nyugatnak. Domonkost pedig 24 Csörsz-vonalbeli lovassal
Jászvásáron és Magyarkán keresz-tül útbaindították az uruki keresztényekhez az ottani
egyházi élet tanulmányozására. 972-től egy évet Kievben töltöttek és az Illés
székesegyházban kapták meg a kért tájékoztatást. Kievben megmaradt a fél Gyarmat
törzs. Volt rá eset, hogy részt vettek a vikingek kalandozásaiban is. Messze északon, a
tenger mellett sok egyenes kardot zsákmányoltak. Domonkosék Kievből Magyarkára
mentek, a Kuma és Szavárd magyarok székhelyére. Itt két évet töltöttek és közben a
hegyi lovasokat is támogatták az erőszakos mohamedán térítések miatt támadt
összetűzésekben.
Magyarka és a Van-tó uruki püspöke mindenben segítségükre volt és még a 24
lovast is kiképezte uruki-mani papokká. Ez alatt a két év alatt megtanulták az arab
nyelvet, s ennek nagy hasznát vették további útjukon. Újabb két évet töltöttek a turfáni
kolostorban, ott meg az ujgur nyelvet sajátították el, és a Mani-féle Bibliát
tanulmányozták. Mani-uruki szerzetesek előkészítették őket az Úr városában rájuk váró
tanulmányokra. Ezért megtanították őket a kurd és babiloni nyelvre is. Úr városa
azonban ekkor már romokban hevert és a gyér számú lakosság már csak a temetők és
templomok gondozásával foglalkozott. A Turfánban tanult papi nyelven még tudtak
beszélni velük. Innen az uruki püspökség területére mentek, ahol még úgy-ahogy
megmaradt uruki keresztények az érdek nélküli szeretet vallását ismertették velük. Az
uruki püspökségben részletekben három évet töltöttek: Ur, Susa, Uruk és Babilon
körzetében. Itt elsajátították a hívők ősi nyelvét. Amikor 8 éves tanulmányútjukról
Bizáncba érkeztek, az egyházi körök élénk érdeklődéssel fogadták és még a császári
udvar is hosszú kihallgatáson fogadta őket. A 980. évet Bizáncban töltötték. Az általuk
jól ismert uruki püspökség minden dolgáról részletesen be kellett számolniuk.
Domonkost aztán igyekeztek minden erővel a maguk oldalára állítani Rómával
szemben, s ezért 980 nyarán püspökké szentelték. Innen a Bizánci csapatok
Szávaszentdemeterig kísérték őket. Ott Zerind tárkányfejedelem várt rájuk Koppány
ifjúsági tárkányfejedelemmel együtt. Rövid pihenés után aztán Rudavár beavatott
központjába kísérték az ifjú uruki keresztényeket. Domonkost Kurszán várában Vajk
ifjúsági fejedelem fogadta és ugyanúgy, mint azelőtt, Tatának szólította. Domonkos-
különösen fiatalabb korában-könnyen megnyerte a gyermekek tetszését. Géza, amikor
nagyfejedelemmé választották, Esztergomba költözött s ott a már korábban meghalt
Mihály öccse birtokán várat építtetett. Domonkos gyakran megfordult ott és ilyenkor
eljátszogatott a kis Vajkkal. Géza végül az Esztergom alatti települést Domonkosnak és
lánytestvéreinek adta. Domonkos családja akkor telepedett meg itt, amikor Géza
Domonkost a nyugati értekezlet után az uruki tanulmányútra küldte. Kurszán várában
Géza csak akkor fordult meg, amikor a Budavári beavatott központ valami fontos
megbeszélésre hívta. Így történt Domonkos hazatérése után is.

Vajk kísérte Domonkost-a Tatát-édesapja elé. Domonkos részletesen beszámolt a


szumirok, ujgurok és kaszuk szétszóródásáról. Elmondta azt is, hogy Turfánban
megkapta a Mani-keresztények fejedelmi koronáját. Ennek nagy része a zűrzavaros
események között elveszett és csak a koponyát borító lemezdísz maradt meg. A Budavári
beavatott központban úgy döntöttek, hogy Domonkosnak püspökké szentelésére
tekintettel a Kisküküllő partján, Küküllővár mögött felépítik Szent Demeter
székesegyházát. De Domonkos csak tíz évig tartózkodott az ottani monostorban, mert az
Öregek Tanácsa úgy rendelkezett, hogy a 992-es Nagyszala után induljon egy újabb
hosszú tanulmányútra és azután Bizáncon keresztülmenve, jelenjen meg Rómában.
Vajk mindig nagy bizalommal fordult a Tatához és most a római megbízatása
alkalmával is több olyan dologra hívta fel figyelmét, amire majd Domonkostól választ
kaphat. Domonkos 980-tól volt püspök Szent Demeter templomában és a 992-es
Nagyszalában az erdélyi görög katolikusokat képviselte. Mielőtt újabb útjára indult
volna, Gézát Esztergomban a Turfán-uruki királyi koronával megkoronázta. Ezzel Géza
a magyarországi keresztények első uralkodójává lett. Ezt elismerte az egész keresztény
világ. A koronázás alkalmából a Domonkossal idekerült ummai úzokat Székely-Szent-
Demeterről az Úzdi Szentpéterre telepítették és ott nagy házhelybirtokokat
adományozott nekik Géza, keresztény uralkodó. Domonkos és Géza kíséretével a Karas
folyónál szállott Ajtony bödön csónakjába, hogy azon a sziklás medrű vízi úton
Szörényvárra jusson. Ott átszálltak Ajtony bödön egy nagyobb hajójába s úgy mentek
Bizáncba. Ajtonynak egy görög főúr lánya volt a felesége, ezért Domonkos püspök és
kísérete ezeknél az ismerősöknél szállt meg. Velük tartott Urhida és Doboka, II.
Szabolcs jászvásári nagyfejedelem két fia is. Doboka azért ment Bizáncba és Rómába,
hogy a hadsereg felszereléseket tanulmányozza, Urhida azonban a turfáni és uruki út
után most is vallási kérdések után érdeklődött. Mind a két ifjú a Vajk baráti köréhez
tartozott. Vajkkal Urhida is azon tanakodtak, hogy a királlyá való koronázásának
dolgában melyik oldalról számíthatnak nagyobb támogatásra.

Az útjuk nem valami jól kezdődött, mivel Ajtony bödön hajóját Bizánc közelében
tengeri rablók támadták meg. Császári hajók jöttek segítségükre, de négy hajósukat
akkorra már kiherélték, hogy rabszolgáknak eladhassák. Az egyházi körök, bár tudtak
a Nazir, Úr és Uruk városában történtekről, magát Domonkost uruki püspöknek
elismerték, tudtak az uruki püspökségről is, hiszen 430-ban még sűrű levélváltás folyt
Bizánc és Uruk között, olyasmiről azonban hallani sem akartak, hogy Nazirt Urukban
állítólag lugalnak kiáltották ki, és a nagytemplomban egyházfejedelemmé szentelve
királlyá kenték. Pedig ezekről az eseményekről később Susa városában is találtak
feljegyzéseket. Nazirt Susai lovasok kísérték Urukba; a szamárháton felvonuló ünneplők
Úr, Uruk és Umma városából valók voltak. Bizánc egyházi körei örömmel fogadták
ugyan Domonkost, mint Székely Szent Demeter püspökét, arra azonban egyelőre nem
gondolt sem az egyház, sem a császári ház, hogy metropolitát küldjenek a magyaroknak.
Két év múlva Domonkosék Rómába mentek, ott Szent Péter egyházának tanításában
részesültek. Végül Domonkost II. Szilveszter pápa érsekké szentelte és megígérte neki,
hogy a német-római császárság által összehívott ravennai zsinaton pártolni fogja
Istvánnak azt a kérését, hogy Domonkost esztergomi érsekké nevezze ki, őneki pedig
királyi koronát küldjön. A Ravennában 1001. április 4-tő1 13-ig tartott zsinat, melyen
jelen volt III. Ottó, II. Szilveszter pápa, Odiló clunyi apát, valamint Romvald és Bruno
püspök, hozzájárult az esztergomi érsekség megalapításához és ahhoz, hogy István
részére királyi koronát, országalmát, zászlóslándzsát, apostoli gyűrűt, jogart és királyi
pálcát küldjenek. Bizáncból a 24 kísérő, Urhida vezetésével Besenyő-Fehérváron át
visszatért Szörényvárra, onnan pedig kisebb bödönhajókon Ajtony-Karasra eveztek. Itt
Ajtonynak jelentést tettek a Bizánci kudarcukról. Ajtony és felesége azonnal
Szörényvárba hajózott, innen egy besenyő hajóval Bödönbe ment és érintkezésbe lépett
a császári ház megbízottjával. Gyors futár hozta a választ, hogy II. Bazeliosz császár
vendégségbe hívja őket. Ajtony Erdeljü Gyulával együtt feltárta a császár előtt, hogy
Magyarország Temesi tartománya és Erdély hajlandó a görög ortodox egyház lelki
gondozásában élni már csak azért is, mert a Bizánci egyház elismerte az uruki
püspökséget. A magyar nép nem hajlandó a nyugati kereszténység pápai tizedét fizetni.
Domonkos II. Bazeliosz hajóján Dobokával együtt elment a Nápolyi királyság területére
is. 994-től 1000-ig itt is egyházi kérdéseket tanulmányozott.

Doboka a pápai testőrségnek lett a tagja. Domonkost az 1000. Év húsvétján érsekké


szentelték, Dobokát pedig pápai ajtónállóvá nevezték ki. Ezután mind a ketten
hazajöttek Magyarországra és részt vettek azon az ünnepségen, amelyen Vajkot uruki
szertartás szerint megkoronázták az Úr városából Urukba menekített, majd a magyar
népnek küldött koronával. Ezen a koronázáson csak a kettős nagyfejedelmi ház tagjai
vettek részt. A koronázási dombot oroszlános címer díszítette, a trón mellett Doboka
állott díszőrséget s Domonkossal együtt ő tette a király fejére az uruki koronát. A
koronázást követő napon, 1000. augusztus 21-én Doboka és Domonkos visszament
Rómába, hogy II. Szilveszter kíséretében részt vegyenek a Ravennában tartandó
zsinaton. Dobokát azért kellett Ravennába vinni, mert István királynak valamivel
kisebb volt a feje, mint Dobokának a Doboka feje méretére készítendő korona alatt tehát
elfért az uruki sima aranylemez-korona. Rómából Domonkos, II. Szilveszter pápával és
III. Ottóval Ravennába ment. Ott Domonkost Magyarország első érsekének
nyilvánították. Az erről szóló okiratot aláírta II. Szilveszter, III. Ottó, Odiló clunyi apát
és Bruno érsek is. A levelet 1007-ben, Frankfurtban valamennyi nyugati keresztény
érsek kézjegyével látta el. Az apostoli királyi koronát Domonkos hozta Anasztáz-Asrik
érsekkel; a zászlós lándzsát Doboka pápai trónálló 24 Urhida lovasával; egy díszes
jávorszarvasos Turfáni ládában pedig a karpántos királyi palástot, az országalmát, az
apostoli királyi gyűrűt, a királyi pálcát és más kisebb kegyékszereket. A koronázási
szertartásra egy évvel az előző évi koronázás után, 1001. augusztus 20-án került sor
Esztergomban. Kuslód és Gyűrűfű ajtónállók a Budavár beavatott központ parancsára
következőképpen írták meg a koronázást. A kürtösök a vár fokán ébresztőt fújtak. A
város felkészült a nagy eseményre. Székesegyházi mise után Anasztiz-Asrik egyik
püspöke jött Gizella királynővel Istvánért. Két püspök várta az ajtónál és karon fogva
vezette a Székesegyházba. Elől 24 pap ment füstölőkkel. A Székes-egyház ajtajában
Domonkos, a magyar érsek várta a menetet. A palástot és a kardot István átadta
Anasztáz érseknek. Az érsek litániát mondott. Magyarul hirdette, hogy ezt a hitet meg
kell tartani, a királynak pedig meg kell védenie az egyház papjait, István országát
általuk kell kormányoznia. Azután a meghívottakhoz fordult és megkérdezte: -Alá
akarjátok-e vetni magatokat királyotoknak? Az ünneplők és a nép azt válaszolta:
Akarjuk.

Erre Domonkos illatos olajjal királlyá kente Istvánt, Utána az ajándékba küldött
karddal az oltár előtt felövezte, a karpántos palástot ráerősítette és átadta neki az
apostoli királyi gyűrűt. Jobb kezébe adta a jogart, bal kezébe a királyi pálcát. Majd
fejére illesztette az uruki aranylemezes sisakot és erre tette a szép, liliomos királyi
koronát. Áldás után Domonkos és Anasztáz az ordoszi trónhoz vezették, és a trónra
ültették. István király megcsókolta a jobbján álló Domonkos érseket, majd a bal oldalt
álló Anasztáz érseket és felhangzott az erre az alkalomra Urhida várában szerkesztett
pápai himnusz. Domonkos érsek még misét mondott, majd Anasztázzal együtt
körmenetet vezetett. Uruki szokás szerint 24 kis kápolnában volt füstöléses hálaadás.
Utána Anasztáz felolvasta a ravennai zsinaton kiadott latin nyelvű írást az esztergomi
érsekség felállításáról. “Az érseki székesegyház felszentelését az előző napon végezték a
klérus tagjai, de engem oda nem engedtek be, -írja Gyűrűfű- mert én Domonkos érsek
fegyverhordozója voltam és az ajtó elé állítottak őrségbe. Rovásjeleket nem véshettem az
épületben sehova, mert ezt Budavár beavatott központja megtiltotta.” A körmenet után
Domonkos érsek, engedve az uruki keresztények kérésének, a vendégeket Anasztáz
érsekkel a vendégházba kísérte. Ott nagy lakomát tartottak és utána elkezdődött az
uruki szertartás szerinti királlyá avatás. Ez azzal kezdődött, hogy Istvánt Domonkos
uruki illatos olajjal királlyá kente s így ment fel a koronázó dombra. A koronázó
dombot a Csörsz - vonal tárkányai készítették a 72 tömény területéről hozott 1-1
aranyvékás földből. Ekkor Doboka, Urhida, Buda, Zsombor és Bucna ajtónállók
ráadták Istvánra az apostoli pántokkal ellátott palástot, majd, amikor István felszállt
Sólyom nevű kedvenc lovára, Domonkos kezébe adta az országalmát, jobb kezébe pedig
a Ravennából küldött kardot, és így lovagolt István a koronázó dombra. Először Dél
felé, majd északnak, utána nyugatnak, végül Kelet felé sújtott. Ezzel azt jelképezte, hogy
az aranyasszonynak felajánlott országot minden ellenséggel, védelmezi. Kardját átadta
Dobokának, mint fővezérnek, tőle pedig átvette az aranyos lándzsát a zászlóval. Ez azt
jelentette, hogy a népnek ezt a zászlót kell követnie. Utána István beült az Ordoszból
hozott aranyozott királyi székbe és Domonkos a fejére tette az Úr városbéli, majd föléje
a Ravennából hozott liliomos királyi koronát. Így koronásan fellovagolt a
koronázódombra Attila kardjával, s a hozzá hű lovasparancsnokokat lovaggá, azaz
vitézzé ütötte. Amíg a székesegyházban Gizella koronázása folyt, a lovaggá ütött
fejedelmi ifjak közül heten István királyt pajzsukra emelték és királyukká kiáltották ki.
Ezek az ifjak voltak:

Doboka Buda 979- Urhida 971- Bucna 980- Zsombor Boja 980- Bonyha 981-
970-1025 1008 1035 1028 977-1032 1028 1023

Erdeljü Gyula a lovaggá ütött ifjakkal és tárkányaival a székesegyház elé vonult és


Gizella királynét éltették, majd István Gizellát a királyi koronázó székhez vezette. A
koronázásra meghívták Kipcsák jászvásári fejedelmet is, aki 998 után szerződésben
vállalta a kialakulóban lévő új Avar-Magyar kettős királyság támogatását. A kettős
nagyfejedelemség ugyanis már szűnőfélben volt. Az Árpádház Vajkkal a kettős
koronázás után királlyá lett Istvánnal teljes uralkodói hatalomra jutott Zerind fia,
Kipcsák és annak a fia állott az Árpád-ház mellett s ez a Lebedház uralma alatt lévő
területeket jelentette.

Jászvásár központtal a kettős fejedelemség így alakult.

Töhötöm Horka
856-929 857-914
I. Szabolcs
Harka
882-908-
905-974
926
Kolozs Gyula Zombor Halics
925-961 930-966 906-964
Erdeljü Gyula960- Kisebb Gyula951- Pirok 928-
II. Szabolcs948-987
1015 986 946
Doboka Urhida Zsombor Buda Bucna Boja Bonyha Karos Ajtony
970-1025 971-1035 977-1032 979- 1008 980-1028 980-1028 981-1025 948- 970 955-1009
Lebed
Temes Csanád Zerind Bulcsu Ajtony Csege Kipcsák
1015-
949-989 988-1031 995-1049 998 -1046 970-1031 970-996 1001-1063
1063
Paraj 950-
1003
II. Zoltán
988-1025
Az Előd háznak Töhötöm ága Erdeljü Gyula révén bírta az erdélyi országrészt, az Előd
ház Horka ágának a Marostól az Aldunáig és Szörényvárig terjedő rész jutott. Parajd
határőrsége, Parajd házassága útján a szörényi bánságot örökölte. Parajdra bízták a
Vajk korai házasságából született fiát, kabar-székely néven II. Zoltánnak nevezték.
Ennek a fiának Vajk 988-996 között várat építtetett. Sarolt öccsét, Gyulát az Erdőelvi
kisfejedelemségbe vezényelték, mert Anasztáz és Radla a Csörsz árokrendszer
feloszlatását követelte. További sérelme volt, hogy István mért nem őrá bízta a kis
Zoltán nevelését. De István jobbnak látta az 50 éves megfontolt Parajd gondoskodását.
Gyula sérelmeitől indít-tatva Ajtonyhoz kezdett közeledni, aki teljességgel a keleti
kereszténység híve lett. Gyakran találkoztak a Székely Szentdemeteri székesegyházban
és a Bizánchoz való csatlakozás mellett döntöttek. Ajtony, Bodon-Bödön városában II.
Bazeliosz császárral is találkozott. A császár a várost Vidin néven birtokba vette. Ajtony
pedig 1002-ben a Bizánci görög hitre tért. Keresztszülei voltak Parajd és Erdeljü Gyula.
Amikor mindez István tudomására jutott, Doboka fővezért küldte ellene. Doboka 1003
tavaszán indult el Urhida várából Megyer törzsbeli vitézeivel. Esztergomnál kelt át a
Dunán és riasztotta a Kéri és a Keszi törzset. Utána Fülek és Gömör várát érintve
Kassára lovagolt. Közben a seregének létszáma két palóc tárkánytörzzsel 5000-re
emelkedett. Itt újabb 2000 kabar lovas csatlakozott hozzájuk, Szabolcsváron pedig 3000
lovas várta őket, akiket Zsombor riasztott. Doboka serege végül egy tömény lett, vagyis
10000 lovasból állott. Erdeljü Gyula kerülni akarta a testvérháborút, ezért előbb
Jászvásárra lovagolt, onnan a lengyel királyi udvarba ment és ott másodszor
megházasodott. Meskó egyik unokáját vette feleségül, lstván pedig ez alatt az ifjú
Erdeljü Zoltánt tette a Gyula-féle országrész urává és a sószállító utak lovas-
parancsnokává. Ajtony sem akart háborúskodást, Zoltán unokaöccse volt. Ezért a
Karas-parti Ajtony várába tette át székhelyét. Erdeljü Zoltán Budát bízta meg a Maros
jobb oldalán húzódó sószállító út felügyeletével, a Szamos menti sószállítást pedig
Kaplonyra bízta. Doboka a Megyer törzsből, Erős Csák hadából való Zoltán vitézt bízta
meg és a kassai kabarok közül való Berényt tette Erdeljü Zoltán testőrévé. Az ifjú
fejedelemfi István király örömére jó testvéri barátságot kötött mindkét testőr
parancsnokkal. A déli végeken a bolgárok és görögök miatt sok mindenféle torzsalkodás
adódott. Parajd 1003-ban meghalt.
Ettől kezdve a szörényvári besenyők se voltak többé olyan barátságosak, mint a
kettős fejedelemség idején; szerintük Avaria-Hunnia elszakadt tőlük. Ajtony mind
többet követelt a sószállítás részesedéséből és a hittérítést se nézte jó szemmel. A besenyő
betörések miatt a sószállítás vonalán harcokra került sor, Buda fejedelemfi pedig
gyilkosságnak esett áldozatul. István király aztán 1009-ben megbízta Doboka fővezér
fiát, Csanádot, hogy ifjúsági seregével teremtsen rendet Ajtony országában. Csanád
serege azonban Kőkenyérnél megfutamodott a tapasztaltabb sereg elől és Szőreg és
Kanizsa vonaláig vonult vissza. Ekkor ért Szőregre Gyula vezetésével, oroszlános
zászlókkal a Pöltenből elvezényelt Béla törzsbeli határőrség és a Harangod folyónál
Ajtonyt legyőzték. A rimalányok parancsnoka Karos lánya, Ilona volt. A hős lányok
Harangod várának minden értékét meg akarták menteni. Ilona és hugai az értékesebb
tárgyakat elrejtették, vagy szekérre rakták. Közben Ilona a várárok előtt fegyveresen
várta Csanád támadását. A 21 évesek serege legyőzte a várvédőket, de a halottak között
Ajtonyt hiába keresték. Ajtony akkor már Nagyősz körül vonta össze újra csapatait. A
besenyő Gyula vezér kétlovaglásnyira megközelítette Nagyőszt, de látótávolságra
letáborozott, bevárta Csanád seregét és velük együtt közös erővel indultak támadásba.
Ajtony, bár látta a királyi haderő fölényét, nem futamodott meg. A menekülő Karosnak,
feleségének szekereseit egy kevés kísérettel elindította Szörényvár felé, ő maga pedig
előcsapataival támadásba indult. Több óráig tartott a küzdelem, míg a nagyőszi
tárkány-tábort Csanád csapatai be tudták venni. Jó védelmi szögellésben a régi római
sáncok is védelmi vonalul szolgáltak neki. Ajtony az égerfa vár kapujában esett el.
Csanád diadalittasan vágta le a fejét. A nyelvét kivágta és a tarsolyába tette. Az
ellenállás vezetői, Csanád és Gyula Marosváron összeszedette és a legyőzötteket a
győztes csapatok előtt Székesfehérvárra hajtotta. István ekkor Esztergomot elhagyva
országnapot tartott. A vétkes főurak és bők felett jogarral kezében mondott ítéletet, a
vitézek és inek felett pedig a királyi pálcával osztott igazságot. Amikor a Csanád és
Gyula belépett a trónterembe, István király először Gyulának adta meg a szót. Gyula így
számolt be a történtekről:

“Urunk, István király! Marosvár és Kökényér felől kellett volna bekeríteni őket,
elgondolásod szerint, de a most kiképzett 21 éves tárkánylovasok megfutamodtak. Én
oroszlános monostornál vártam a híreket, az ifjú Csanád harcosai ott gyűltek össze
újból. Átkeltünk a Tiszán és a Maroson, majd a Csörsz árokrendszerben lévő Harangod
vára felé tartottunk, de ott erős ellenállásba ütköztünk. A 21 éves tárkánysereg az
ellenállók lemészárlása után jött tisztába azzal, hogy Harangod várának védőiben a
rimalányok páncélos csapatait győztük le. Ezután Nagyősz várában lovagoltunk;
Ajtonyt legyőztük, de elesett, ezért nem tudtuk a bűnösök között idehajtani. De
levágtam a fejét és elhoztam a nyelvét, mellyel téged szidalmazott.”

Ekkor István király rövid gondolkodás után így szólt: A legyőzött várának ezután
nem Marosvár lesz a neve, hanem Csanádvár és Csanád lesz benne az ispán. Gyula
várát pedig a besenyő töményben, Gyula vezér, neked adom. István király ekkor letette
a jogart és elővette a királyi pálcát, mivel gyermekek járultak eléje. Koppány, Gyula,
Ajtony utódairól rendelkezett: Urhida várából odahozott Koppány-fiak: Berzence és
Babocsa a somogyvári uradalomból megkapta a róluk elnevezett községeket a hozzájuk
tartozó tized-településekkel. Erdeljü Gyula fiai közül a hősi halált halt Buda gyermekei
Buda vára körül kaptak birtokokat; Bucna a Maros jobb partján folyó sószállítások
ellenőrzését örökölte és a Jász síkság közepén, a Bugac környékén lévő településeket. A
vitézi sorba lépő Győrnek, Veszprémnek és a kis Szolnoknak az ilyen nevű várakat adta.
Legkedvesebb öccsének adta még a meszes kaputól Szolnokig való sószállítás jogát, meg
azon felül Doboka vára környékén lévő birtokokat. Kaplonynak csak a Dés-Meszes kapu
közötti sószállítást hagyta meg, mert ő beszélte rá Erdeljü Gyulát a távozásra. Ajtony
családját sem irtotta ki. Ajtony monostorát és tizedfalu tartozékait Ajtony
gyermekeinek adta. Karas leszármazottainak a Karas folyó völgyében adott birtokot,
kisfiának, az Ajtony napján született Ajtonynak pedig Gömör vár környékén a
Szárazvölgyben Szuha községet. Ajtony legyőzésével megszűntek az ellenségeskedések, a
lovagi rend pedig folyton nő,-állapította meg záróbeszédében Urhida országbíró. Utána
a mainzi íródeák felolvasta az új törvényt, hogy a kézlevágás és a szemek kitolása, a
fülek levágása ezentúl megszűnik és visszatér a régi rend: lopás miatt egy-egy ökör, egy-
egy tinó, vagy egy-egy kakas beadása lesz a büntetés. De a büntetést bűnbánó
gyónásokkal enyhíteni is lehet. Akiket pedig rovás bűnén kapnak, azok várfogságra
vettetnek. Ezen túl csak latin betűt szabad használni. Ebben az írástudó papok és apátok
kötelesek segíteni. Koppány végvári vitézeinek, Erdeljü Gyula és Ajtony
fejedelemségének meghódítását pedig azért róttam le Arvisúrákba, hogy az utánunk
jövők megtudják, hogyan lettünk a fejedelemségből királysággá. Gyűrűfű és Kuslód
rovásait Vászoly főtáltos Bulcsú, Zerind és Csanád vitézekkel ellenőriztette és a
szállításra előkészített Arvisura gyűjteménybe helyezte. Kuslód és Gyűrűfű Vászoly
Rovósámánok főtáltos

20.

Levente fősámán 298. Arvisura Csalán rovása

HÁRMAS NÉVADÁS

A kettős koronázás nem hozza meg a kívánt békességet, sőt éppen erre az időre
tehető, hogy a keleti és déli országrészekben a gyermekeket három névre is keresztelték.
Szentdemeter környékén sok híve volt a bizánci egyháznak, de amikor a nyugati
hittérítők megérkeztek, mindenkit megkereszteltek római hitre (is). A Domonkossal
érkező Uruk-ummai úzokat Kolozs-vásárhelynek Petre nevű helységében telepítették le
és a községeket Úzdi-Szentpéternek nevezték el. Ez azt jelentette, hogy az ummai úzok
felvették Szent Péter utódjának, a római pápának latin nyelvű nyugati kereszténységét.
Így aztán mindenkinek uruki, bizánci és római neve lett. Ugyanez történt a görögül és
latinul is beszélő Domonkossal is. 980-tól járta az uruki, a bizánci és a római
keresztények intézményeit. Mégis, amikor Rómában II. Szilveszter elé került, III. Ottó
mainzi érseksége nem őt, hanem Szár László bátyját, Sebestyént akarta esztergomi
érsekké kineveztetni. Pedig Domonkost már Turfánban is és Bizáncban is püspökké
szentelték. Neki is három neve volt: Turu, Mihály és Domonkos. Amikor Domonkos
előadta a pápának, hogy uruki kísérettel a Szentföldön is járt és egy darabkát is hozott a
Krisztus keresztjéből. Szilveszter nemcsak a Domonkos rátermettségét és nyelvtudását
vette figyelembe, hanem ezek mellett azt is, hogy végigjárta a Szentföldet. Így aztán
Domonkost érsekké, Sebestyént pedig püspökké szentelte. Domonkos 954-ben született,
Sebestyén pedig 979-ben, tehát alig 22 éves volt. De Ottó igen kedvelte az alkalmazkodó
kispapot, ezért javasolta erre a magas egyházi méltóságra. A pápánál természetesen
számított az életkoruk is. Sebestyén örült annak is nagyon, hogy Sarolt és István
kérelmére kinevezték veszprémi püspökké. Örömmel hagyta ott Rómát és 1000-ben
szüretre már hazaérkezett. István az anyjára bízta, hogy az is nézzen utána
Veszprémben, a fejedelemasszony székvárosában, hogy s mint megy végbe az első
püspökség felállítása. A régi uruki templomot székesegyházzá alakították át és az 1001.
évi medvetor első napján Sebestyén felszentelte. Sarolta büszke volt rá, hogy a régi
pogány és uruki keresztény hagyomány is fennmaradt annyiban, hogy a
fejedelemasszonyoknak újra külön aranyasszony-papjuk és püspökük lett. Ravennából
zsinat után megérkezett Domonkos és Sebestyénnel együtt nekiláttak a további
püspökségek megszervezésének.

István és Domonkos a Rómában előterjesztett tervük szerint a veszprémi


püspökségen kívül még a kalocsai, egri, pécsi, győri és gyulafehérvári püspökség
megalapítását tartotta szükségesnek. Az esztergomi érsekség így hat püspökséggel
rendelkezett. A kettős koronázás után Domonkos először is az esztergomi érsekséget
szervezte meg. De nem Sarolt terveinek megfelelően, aki Sebestyénnel és a Mainzban
kiképzett hazai kispapokkal már az 1000. év utolsó negyedében kialakította az
esperességeket, hanem a mainzi érsekség és III. Ottó tanácsára Itáliából, Germániából
és Polóniából hozott térítőkkel szervezte meg az új esperességeket. Ezek után
megvetették az alapját a templommal rendelkező egyházközségeknek. Domonkos
rendszere szabta meg a további püspökségek kialakításának módját is. A
székesfehérvári esperesség a veszprémi püspökség területéhez tartozott. Itt a Mainzban
tanult Csaba lett az esperes. Amíg az új székesegyház elkészült, az uruki kiskápolnát
használta. Az egyházi szervezet dolgát Domonkos és Sebestyén még Ravennában
véglegesen megtárgyalta. Ennek megfelelően Sarolt kispapjai Székesfehérváron is,
Veszprémben az uralkodók papjai lettek. Sarolt udvari káplánja és püspöke tehát
Sebestyén volt, Csaba pedig Fehérvár esperese lett. Később ő volt az ország nádora. A
Géza által megkezdett esztergomi bazilika építését csak 1001-ben fejezték be. Ide
Domonkos már érsekként érkezett. De még folyt a belső festési munka, amikor már
megállapították az esztergomi érsek-ség területét, Sasvár, Nyitra, Bars, Hont, Nógrád és
Gömör esperességgel. Ez a rész mindig az uralkodó területének számított. A veszprémi
püspökség megszervezése szerint Veszprém, Visegrád, Fehérvár és Kolon esperességével
mindig az aranyasszonyoké, az uralkodónőké volt.

Az Istenanyának, Magyarország Aranyasszonyának ajánlották fel. Bár a


pannonhalmi apátság is Veszprém területére esett, mégis mivel Géza-korabeli alapítású
volt, a későbbiekben is független maradt Veszprémtől is meg Esztergomtól is. A győri
püspökséghez tartozott Komárom, Győr, Moson és Karakó esperessége. Az egri
pöspökséghez tartozott Újvár, Borsod, Zemplén, Ung, Borsova, Szabolcs, Bihar, Zaránd,
Békés, és Külső-Szolnok esperessége. A pécsi püspökség Baranya, Somogy, Tolna és
Fejér esperességének kisebb részét kapta, Bolgyánvár és Valkóvár egy-egy részével. A
kalocsai püspökség Csongrád, Bács, Bodrog és Ajtony országának esperességeivel
alakult meg. A gyulafehérvári püspökségé volt Hunyad, Fehér, Küküllő, Torda, Kolozs,
Doboka és Felső-Szolnok esperessége, Kraszna és Szatmár területével. A pannonhalmi
apátságot még Géza korában, a Nagyszala 992. évi döntése alapján, az Uruk városából
visszatért Domonkos szentelte fel. Örömmel vitte a hírt Bizáncba is, Rómába is az
apátság létrejöttéről, ahol kispapokat fognak kiképezni. Ehhez Bizáncban is, Rómában
is hozzájárultak. Ennek az apátságnak a megszervezése is hozzájárult ahhoz, hogy
Ravennában Magyarföld első érsekévé nevezték ki. Bár a 992. évi Nagyszala úgy
döntött, hogy az Encs-Ibos-Karatán-Bécs közötti Avaria papjainak nagy többsége a
kiképzésre Mainzba küldött hazai fiatalságból fog kikerülni, Bizánc miatt ezt a területet
az avar keresztény papok mellett a bajor hittérítőknek engedték át. A Gizellával bejött
papok, latin tudásukra hivatkozva erősen követelték az érseki és püspöki helyeket, de ez
Domonkos és Sebestyén korában nem sikerült. A pécsváradi apátságot még Domonkos
és Sebestyén vette tervbe, de az apátság benépesítését csak később hajtották végre.
Avaria érsekévé a salzburgi érseket nevezték ki. Domonkos 1003-ban halálosan
megbetegedett. Áldását adta Sebestyénre, aki aztán ő utána csakugyan esztergomi érsek
is lett, de az azzal járó szervezői munkáját nem sokáig folytathatta, mert az orvosok
hibájából 1007 tavaszán meghalt.
Mivel papi orvosok kezelték, mindenki arra gyanakodott, hogy a bajor papok tették
el láb alól. Utána Anasztáz-Asrik lett az esztergomi érsek. Ő István beleegyezésével a
legrátermettebb nyugati hittérítők közül választotta ki az új püspököket. Ezek a papok
aztán elpusztítottak minden korábbi egyháztörténeti írást. Sebestyén ugyanis még a régi
rovásjeleket is alkalmazta. A királyi ház és Sarolt veszprémi püspöksége, meg a
budavári esperesség még magyar nyelven levelezett. Domonkos egyházszervező
munkája is rovásokkal, magyarul folyt. Egészsége is ebben a munkában ment tönkre, de
ez nem számított, amikor minden rovást el kellett pusztítani. István később beleegyezett
a latin nyelv kizárólagos használatába. Amikor III. Ottó meghalt és udvari
kancelláriáját II. Henrik feloszlatta, Heribert vezető írnok 10 beosztottjával István
udvarába került. Először csak István levelezését végezték, de amikor Domonkos
meghalt, 1003-ban megbízta őket a veszprémi püspökség és a pannonhalmi apátság
írásbeli dolgainak a végzésével is. Amikor aztán az új esztergomi érsek, Sebestyén is
meghalt, minden egyházi levelezés Heribert szétküldött seregének a kezébe került. Ezek
a türelmetlen bajor írnokok aztán elégettek minden rovással vegyes írást, a Domonkos
és Sebestyén, meg a budavári uruki püspökség levelezéseit, tehát az első okmánytárat. A
Szent Mártonról elnevezett pannonhalmi apátságot a Géza által idehívott Brunó
alapította. Innen-992-től 1007-ig, Sebestyén haláláig-15 év alatt sok magyarul is tudó
kispap került ki, ezek is hittérítő munkát végeztek. Ez alatt a 15 év alatt csaknem 100
magyarul beszélő kispapot képeztek ki Pannonhalmán. Sebestyénnek érdeme az is, hogy
Domonkos hozzájárulásával a nazirságot fogadó kispap rétegből 1003-1006 között
kinevelte a pásztói, zebegényi és pentelei domonkos rendi, meg a veszprémi
aranyasszony szerzetesrendet. Ez eleinte csak kis létszámmal működött a budavári
uruki esperesség alatt. Domonkos és Sebestyén, István helyeslésével azon volt, hogy
minden 10 falunak legyen papja és egy kis temploma, a vásárral rendelkező helységek
pedig állítsanak fel egy esperességet. Eleinte tehát 10 plébános tartozott egy esperes alá.
A Pannonhalmán kiképzett kispapok közül 2-2 egyházfi került a 44 esperességbe, 3-3
pedig a Domonkos-rendbe, hogy az elhalálozó espereseket, vagy helyetteseiket innen
pótolhassák. 1008 után azonban mindez megváltozott, mert az Anasztáz-Asrik féle
egyházszervezés félretette a Domonkos-Sebestyén féle rendet.
Az ünnepnapokat és minden más munkaszünetet áttették vasárnapra. Így
akarták biztosítani, hogy az igehirdetésen és a szentmisén mindenki ott legyen. Ilyenkor
került sor a papi tized beszedésére is. A tizedet világi egyházfiak vitték be az esperesnek.
Közben a pap is, az esperes is kivette a maga részét a tizedből és a püspöki részt így
szolgáltatták be a püspökségnek. Az esztergomi érsek a maga részét az érseki kincstárba
tette, s a pápai tizedet továbbította Rómába. A dézsma fizetése sokaknak nem tetszett,
ezért akinek módjában állott, áttért a bizánci hitre. Azok nem követeltek dézsmát. De
sokan gyermekeiket megkereszteltették uruki, bizánci és római módon is. Sőt a pogány
arbag-sámánok, vagy a magyari táltosok is kereszteltek. A néptől mindenki a maga
hasznát leszedte. Sokan vándoroltak a gyérebben lakott területekre, ahol az uruki és
pogány hitűek voltak többségben. Az ország peremrészein és a hatalmi harcok miatt
még a fejedelmi és a vezéri családokban is elég gyakori volt a hármas névadás.
Vecelinéknek nem tetszett, hogy Sebestyén a fehérvári esperességet Pata
tárkányfejedelem egyik fiával töltötte be, a veszprémi püspök, Csaba pedig uruki neve
helyett a Mihály nevet vette fel. Ezt azért kifogásolták, mert a veszprémi püspökségnek
Szent Mihály volt a patrónusa. Csaba ellen más okból is folyton áskálódtak a felsőbb
egyházi szerveknél. Hogy ne lehessen kifogásuk, Pata tárkányfejedelem második fiának
az uruki Bene név helyett a Benedek nevet adták. Harmadik fia a rokon bolgár nép hőse
után az Aba nevet is viselte. Sebestyén megengedte, hogy Benedek-Bene az uruki egyház
keretein belül megszervezze a Domonkos-rendet. Ezért Benedeket előbb budavári
esperessé, majd váci püspökké nevezte ki. Így 1010-ben mind a három rend és a
veszprémi női kolostor is a régi uruki egyház fennhatósága alatt maradt. Sarolt haláláig
(1012) nem engedte ki a kezei közül a veszprémi női kolostor irányítását. Utána Gizella a
Heribert tanácsára minden veszprémi rovást elégettetett. A Vecelin vezette Hunt, Héder,
Pázmány és Vigman-féle lovagoknak az sem tetszett, hogy mire Domonkos Ravennából
megérkezett Esztergomba, István, Sarolt és Gizella az elhunyt olasz származású
pannonhalmi apátúr helyére, ha ideiglenesen is, Pata úr második fiát, Bene kispapot
jelölte. Fő bűnéül azt rótták fel, hogy egy magyar pogány főúr fia Szent Benedek nevét
merészeli viselni, amikor a legtekintélyesebb bíborost is Benedeknek hívják. Később
1012-1024 között ő lett a római pápa. Benedek már 1000-ben 48 kispapnak való
növendéket vett fel kiképzésre a pannonhalmi apátságba. István megkoronázása után
Benedek-Bene kispapot Rómába küldték továbbtanulni. Utána Rasina lett az új pannon-
halmi apát. Ő már megfelelt Vecelin csoportjának. Rá is szolgált a bizalomra: egy
mesterségesen előidézett tűzvész minden Benedek-Bene által készített okmányt
elpusztított. Sebestyén hiába akart volna 1002-ben Veszprémből vizsgálatot indítani.

Pannonhalma közvetlenül a római pápához tartozott. A budavári beavatott központ


már kezdettől fogva küldött növendékeket körzetéből Pannonhalmára. Itt már 973
őszén felállították a salzburgi érsekséghez tartozó fehéregyházi latin szertartású
esperességet. Az első esperes Fekete Arnó volt salzburgi érsek leszármazottja volt. Nagy
elődje után budai Arnónak nevezték. Ez az Arnó esperes Encs-Ibos-Bécs körzetéből
hozott be avar származású kispapokat, akik az itt beszélt magyarhoz nagyon közel álló
nyelven beszéltek. Valójában Budavár, Avarbástya, Kurtán-vára és Kurszán városa is
fejedelmi birtok volt, de Árpád a bátyja iránti tiszteletből Kurtán birtokát Visegrádtól a
Duna mindkét oldalán egészen Százhalombattáig meghagyta a Kurszán családjának a
tulajdonában. Visegrád várától tehát Százhalombattáig battai avar papok, mint uruki
papok teljesítettek egyházi szolgálatot. Ezért Árpádot is a Fehéregyházán lévő uruki
egyházközség templomában temették el. Kurszán utódai között csaknem minden
nemzedékben volt Kurszán, Kurtán, vagy Apor nevű ivadék. A Kurszán-ivadékok
gyermekei közül többen a szüret első napjaiban születtek. Márpedig ez ősi névadó
szokás szerint-minden ilyenkor született Megyer törzsbeli fiúgyermeket - Kusály, Apor,
Kurszán vagy Kurtán névre kereszteltek. Lányaik mind főúri családokba mentek
férjhez. Így aztán a fejedelmi család-ban és az Öregek Tanácsában Kurszánnak, az első
jász-síksági fejedelemnek mindig volt egy-két leszármazottja. Ezért még a mainzi
érsekség nyilvántartásában is úgy szerepeltek, mint magyar társuralkodók, akik részt
vettek az ország vezetésével és a kalandozások irányításában is. Pata tárkányfejedelem
az Apor (910-960) lányát vette el feleségül, Solymoskát. Ennél fogva fiai: Aba, Csaba és
Bene is a Kurszán-házhoz tartoztak: Kusály-Kurszán-Kurtán(845-896-899) Árpád(848-
899-908) Kurszán(865-904),Szabolcs(864-902) Zoltán-Zsolt-Zolta(892-955) Apor(910-
960) Taksony(926-970) Ibolya Kurszán(951-1001),Solymoska-Pata Géza(951-997),
Sarolt(950-1012) (958-1002/960-997) Kurtán Apor Csaba-Mihály 984-1043 986-1008
983-1044 Bene-Benedek Aba Sámuel Piroska (983-1038) (985-1044) (976-1048)

Így Kurszán fősámán és Kurtán fejedelem leszármazottai a Budavári beavatott


központban a belső magot alkották. Végül az Árpád-ház és Kurszán-ház Aba Sámuel és
Piroska révén találkozott. Amikor Kurszán várában Apor fia, Kurszán volt a
beavatottak fejedelme, akkor történt István kettős koronázása, az első esztergomi érsek,
Domonkos által. De Anasztáz és Vecelin hívei később megmérgezték Domonkos érseket.
Bénultan került Kurszán várába és 1010-ig mint félig holtat gyógyítgatták. Urnáját
1010-ben az esztergomi bazilika altemplomában helyezték el. Meg kellett halnia, mert
nem járult hozzá ahhoz, hogy Doboka ifjú seregével megsemmisítse Erdeljü Gyulát.
Ennek megelőzésére Sebestyént Kolozsvárra küldte és Gyulát családjával együtt
Székesfehérvárra menekítette. Ott pedig Vajk-Istvánt kibékítette a nagybátyjával. Mire
Sebestyén visszaérkezett Esztergomba, Domonkos már alig tudott beszélni, de áldását a
Kurtán és Apor testvérek előtt még rá tudta adni Sebestyénre. Ott volt a fehérvári
esperes is. Az esztergomi érsekségre Sebestyént javasolta. István az ügyet rögtön
kivizsgáltatta. A Domonkos elleni merénylet beigazolódott. Sarolt és István pedig Csaba
nádorispán helyeslésével Sebestyént javasolta esztergomi érseknek. De mire Sebestyén
megszervezte a 6 püspökös érsekséget, világosabban látta a helyzetet, így nem járult
hozzá Ajtony teljes megsemmisítéséhez, sőt hozzá készülődött. Erre Anasztáz és Vecelin
hívei gyógyszerrel megmérgezték. 1007 karácsonyán Esztergomban eltemették. A
Budavári beavatott központban, 3 példányban készült végrendelet maradt utána. Ennek
csak egy példánya jutott el a fehéregyházi esperes útján Kurszánvárba. Erre királyi
tanácsot hívtak össze. István király és Sarolt felháborodva értesült a gyilkosságokról. Az
nem volt kétséges, hogy a rovások megsemmisítésére és a bálványok ledöntésére maga
Sebestyén is kiadta a parancsot; gondolatait, prédikációit mégis rovással írta le.
Anasztáz és Vecelin hívei ezt gonosz és istentelen cselekedetnek minősítették, és alkalmas
helyen emlegették is. Így történt, hogy István nem tudta megakadályozni, hogy a pápa
Anasztáz-Asrikot eszter-gomi érsekké kinevezze.

István kifogásolta, hogy Ajtony Bodon-Bödön városában megkeresztelkedett,


mégpedig úgy, hogy a keresztelésnél jelen volt II. Bazileiosz görög császár is. István a
császárhoz való közeledésnek, tehát árulásnak minősítette Ajtony tettét. Ezért halál jár.
A királyi tanács tehát Anasztáz javaslatára szabad utat engedett Ajtony
megsemmisítésének. Saroltnak nem tetszett sem Vecelinnek és lovagtársainak a
magatartása, sem a Gizellával bejött Vigman-féle bajor lovagok hatalmaskodása. Ezért
1005-től 1007-ig a vele jár barátságban levő Kurszán beavatottnál tartózkodott
Istvánnal együtt. István ott gyógyulást keresett súlyos lábfájásából. Ki is gyógyították.

Kurszánt a régi római alapokon hosszas munkával felépíttette Kurszánvárát.


Népes családját itt helyezte el. Még a koronázás előtt kabar kőfaragókkal felépíttette a
megrongálódott Duna-Ordosz városrészt is. Itt vendégházakat nyitott. Rendbe szedette
a Kurtán vára alatti melegvízforrásokat is. Ezen a részen egy nyári lakot is építtetett
fürdőmedencékkel és a betegek részére egy vas tagfalú ispotállyal. István és Sarolt
gyakran felkereste udvartartásával Duna-Ordosz és a nyári lakok melegvízforrásait.
Nemegyszer itt tartották a megbeszéléseket. Sebestyént eleinte szívesen látták az
esztergomi érsekségben, hiszen az Árpád-házhoz tartozott. Mihály ugyanis, akit a
bolgár-magyar barátság jegyében még gyermekkorában Vazulnak is megkereszteltek,
Lengyelországban járt követségben. Adelhaid hercegnőt itt kapta feleségül. Első
gyermeküket Sebestyénnek keresztelték. Adelhaid évekig betegeskedett, ezért a kis
Sebestyén Kurtán várában nevel-kedett fel. Amikor meg Mihály is súlyos beteg lett,
meghalt öccséről Jaák névre őt is megkeresztelték. Itt született meg Mihály második fia,
Szár László is. Vakmerő lovas lett belőle. Amikor anyja meghalt, porait utolsó
kívánságának megfelelően egy urnában Krakkó városába vitte. Szár László anyja porait
a krakkói kápolnájukban helyezte örök nyugalomra. Szár László nősülése is egy ilyen
alkalmi látogatásnak volt a következménye. Ez viszont lehetővé tette, hogy vállalhatta
Endre Béla és Levente kimenekítését előbb Csehországba, majd Lengyelországba.
Amikor Gizella bajor lovagjai, Vigmanék 1008-ban Százhalombatta környékén Vazul
szemeit kitolták és fülébe is ólmot akartak önteni, Csákvár urainak harcosai Sebes
vezetésével megzavarták őket és így Vazulnak csak egy kissé pörkölődött meg a füle.
Csákvárra szállították őt. Erős Csák lánya megfogadta, hogy letesz addigi tervéről, s
nem vonul be a veszprémi női kolostorba, hanem a Vászoly-Vazult fogja ápolni. Férjhez
megy hozzá, és amíg csak lehet, gyermekeket fog szülni, hogy Árpád vére ne pusztuljon
ki. (Minden csalárd szándék, és ellenkező híresztelés ellenére ma is élnek árpád-háziak!)

Bolárka Zoltán-Zsolt-Zolta -Szalóka 994-998 892-942-955 898-946 Taksony -lbolya 926-


970 Mihály-Jaák Vazul-Mihály-Jaák -Adehaid Söpte Gelyza-Géza -Sarolt 955-965 946-
969 936-969 951-997 950-1012 Sebestyén Szár László Vászoly-Vazul-Béla Vajk-lstván
986-1007 988-1038 968.I.6.-988 969.XII.29. Vászoly-Vazul-Mihály Imre 968.I.7.-1045
1007-1031.IX.2. Zerind 969.I.19.

Kurszán unokája, Apor lánya, Solymoska testvérének, Kurszánnak a várában


nevelkedett fel. Ő 958-ban született. Megfogadta, hogy a Budavár beavatott központ
céljainak szenteli életét. Amikor azonban az Aba család a 973-ban a mainzi érsekség
által összehívott értekezleten Pata vezérrel képviseltette magát, a küldöttség
hazajövetele utáni tárgyalásokon a család Pata úr mellé állott. Pata a sószállítási ügyek
eredményes elrendezése után a nádori méltóságra emelkedett. Solymoska ekkor ment
feleségül az öregedő főúrhoz. Öt lány után három fiuk született. Így eleget tettek a régi
nyolcas szaporodási követelménynek. Lányaik Budavár beavatott központjában mentek
férjhez az oldalági rokonságba tartozó fejedelmi ifjakhoz. Mindannyian Endre és Béla
királyfi, meg testvérük Levente főtáltos mellé álltak. Leven-tét a baskir-magyarok is
főtáltosnak választották. Kusály-Kurtán-Kurszán fejedelem Árpádfejedelem 845 896
899 848-895-908 Kurszán Zoltán-Zsolt-Zolta 865-904 892-942-955 Apor Taksony 910-
960 926-970 Kurszán Solymoska - Pata nádor Géza - Sarolt 951-1007 958-1020 950-1014
951-997 950-l0l2 Csaba- Bene- Aba Sámuel - Piroska Gabriel Radomir királyfi Mihály
Benedek király 976-1048 975-1015 nádorispán budai es- 985-1044 980-1044 peres, váci
Delján Péter bolgár püspök szabadsághős 983-1038 1009-1041 Csaba nádorispán és Aba
Sámuel a ménfői csatában haltak meg. Piroska a 992. évi Nagyszala alkalmával Pata
nádorispán kisfián, Abán végzett koponyaműtétet. A gyermek játék közben leesett egy
szikláról. Piroska addig nem mehetett vissza Veszprémbe, amíg a gyermek meg nem
gyógyult. Amikor Piroska a bolgár államban arról beszélt, hogy a bolgár népnek csak
javára válna, ha ragaszkodna a magyarokhoz hasonló régi nyelvéhez, a szláv irányzatú
uralkodóház az ortodox papok tanácsára Piroskát elzavarta a fejedelmi udvarból.
Kisfiát, a trónörökösnek számító Delján Pétert magával hozta a Beavatott központba. Itt
a nádorispán öccse, Aba folyton unszolta Piroskát, hogy menjen hozzá feleségül, de ő
hallani sem akart róla. Aba azonban egy vadászat alkalmával megsérült. Gyakran volt
mellette a kis Delján Péter.

A gyermek Abát Atának szólította. Ez indította Piroskát arra, hogy férjhez


menjen Abához, de azzal a feltétellel, hogy megkeresztelkedik Sámuel névre. Így lett
Pata nádorispán legkisebb fiából Sámuel. Ő ország átkának tartotta a Vecelin-Vigman
féle lovagokat. Kurszán várából Benedek esperes juttatta ki Endre, Béla és Levente
hercegeket Csehországba. Ott biztonságba Erdeljü Gyula védeme alá helyezte őket.
Sámuel gyakran úton volt Budavár-Prága-Krakkó-Gnéza között. Vazul
kezdeményezésére Nyitrán egy kápolnát építtetett Benedek tiszteletére. Az ehhez tartozó
paplakban gyakran megpihent András-Zoerard szerzetesnél. Lengyelországgal a
viszony akkor kezdett romlani, amikor Bátor Boleszló 986 elején azt javasolta Gézának,
hogy ne vállalja el Jászvásár kettős fejedelemségét, hanem Kipcsákot, Gerencsák öccsét
tegyék meg nagyfejedelemnek. Javaslatát azzal indokolta, hogy Kipcsák máris helyettese
II. Szabolcsnak és a keleti viszonyokat igen jól ismeri. Géza azonban nem értett egyet
Boleszlávval és nagyfejedelmi országgyűlést tartott Jászvásáron még mielőtt a jászvásári
nagyfejedelmi szék megürült volna. Kipcsák feleségének hadseregét pedig kizavarta
Halicsból. Bátor Boleszló viszont kiutasította udvarából feleségét, Tolmát, Beszprim,
Győr és Szónok nevű fiaival és Géza fogadta be őket. Sarolt udvarában, Veszprémben
találtak otthont és Pannonföldön kaptak birtokokat. Géza beismerte, hogy hibázott, de
Boleszló hajthatatlan maradt. Hiába bízták meg Kipcsákot Jász-vásár teljhatalmú
nádorispánságával és helyettes fejedelmi tisztséggel, a lengyel-magyar jó viszony nem
állott helyre. Hiába adta át Géza 987-ben a nagyfejedelmi tisztséget is, a helyzeten az
sem változtatott. Bátor-Boleszló az ezredfordulótól kezdve háborút folytatott
Szászország, Szilézia, Cseh-és Morva-ország szlávok lakta területeinek birtoklásáért. Ez
volt az oka annak, hogy II. Szilveszter a mainzi érsekség és a Rómában tartózkodó III.
Ottó tanácsára a királyi koronát nem a lengyeleknek, hanem István királynak küldte el.
Bátor-Boleszló emiatt még jobban neheztelt Magyarországra és ez abban is
megmutatkozott, hogy a magyar királyság üldözöttjeit szívesen befogadta az országába.
A 992. évi Nagyszala eltávolodott a kettős fejedelemség eszméjétől, igy Kipcsáknak
megszűnt a társfejedelemsége és az Előd-házhoz tartozó Bojla lett Jászvásár
nagyfejedelme. Bojlának lengyel hercegnő volt a felesége, de annak halála után Kipcsák
második feleségét, Csatári besenyő asszonyt vette el. Kipcsák ugyanis egy halicsi útja
alkalmával, még 992-ben meghalt. Csatárinak több gyermeke született Kipcsáktól is és
később Bojlától is.

298. Arvisura

Csoltó sámán rovása

Amikor Géza halála után a Nagyszala álláspontja folytán a kettős nagyfejedelmség


végleg megszűnt, Vajk-lstván 988-ban hazarendelte Bolját és a tárkányfejedelmi
tisztséggel bízta meg. Az ifjú Kipcsák ekkor már húsz éves volt és kitűnő lovas. Édesapja
iránti tiszteletből vállalta a jászvásári fejedelemség vezetését. Zoárd besenyő-fehérvári
fejedelem Béga nevű lányát vette feleségül, így uralma lengyel-besenyő jellegű lett.
Bátor-Boleszló 1003-ban és 1009-ben is szívesen befogadta országába István keleti
hadjáratainak menekültjeit. Gyula Ajtony leveretésekor Nyitrán keresztül Erdeljü
Gyula is Bátor Boleszlóhoz futott. Így 1009 őszén már a déli hadak parancsnoksága is az
ő keze alá került. Erdeljü Gyula 1010-ben a sziléziai avar földön harcolt, utána pedig
beleavatkoztak a cseh hercegek trónviszályába is. 1013-ban az a hír járta, hogy
Vlagyimir kievi orosz fejedelem Bátor Boleszlót készül megtámadni. Erre Bátor Boleszló
békét kért Henriktől. Ezt a békét nagyban elősegítette az, hogy Henrik Bátor Boleszló
ellen szövetséget kötött a magyar Istvánnal és Kiev fejedelmével. Boleszló nem támadott
egyelőre, de 1015-től 1018-ig már újabb háborút viselt a cseh hercegségek ügyében. A
bautzeni békében azonban igényeiről lemondott. Erdeljü Gyula részt vett azokban a
harcokban, amelyekben a lengyel csapatok Ausztriában elfoglalták Sasvár, Borona és
Sárvár régi magyar várakat. Utána Dél-Morávia egyes részei következtek egészen a
Dunáig. Ebben az időben az avar-magyar lakta területek részben még Gizella
birodalmához tartoztak. A bajorok és csehek csak most kezdtek ezekre a vidékekre
betelepedni. Gyula hadisikereit elősegítette az is, hogy Henrik az olaszországi
hadjáratával volt elfoglalva. Gyula a székhelyét is áttette az avarok lakta Tessenbe.
Trencsénen át összeköttetést létesített Nyitrával. Ezt a Trencsényi Csákok is segítették,
az ott ájtatoskodó András (Zoerard) és ennek tanítványa Benedek közreműködésével,
aki Kipcsákkal volt jó barátságban. A békeszerződés után a lengyel hadak
visszavonultak.

Gyula magával vitte nemcsak 500 lovasát, hanem Beszprim herceget is. Vlagyimir
halála után 1015-ben Kievben trónharc kezdődött. Ebben Boleszló segítségével
Szvatopluk győzött. De 1019-ben mégis Jarosláv jutott uralomra és ez 35 évre, 1054-ig
biztosította a békét. Szvatopluk is igénybe vette Kipcsák besenyőinek a segítségét,
éppúgy, mint Boleszló, amikor a besenyőket fellázította István ellen és betörtek a székely
határvidékre. Istvánnak Csegétől született fia, II. Zoltán kiskirály azonban ezeket a
besenyő támadásokat (1010-1019) mindig visszaverte. A besenyő betörések egészen
Bátor Boleszló haláláig megismétlődtek. Egy ilyen alkalommal 1025-ben II. Zoltán,
Erdőelve kiskirálya hősi halált halt, öregedő Istvánt ez nagyon elszomorította. II. Zoltán
fiainak nevelését István Imrére, az erősen védett Bihari országrész kiskirályára bízta.
Hasonló volt a helyzet bolgár-magyar viszonylatban is. Bizánc kereste Ajtony
barátságát. El is érte. Mutatja Ajtony fürdőmedencés megkeresztelése. Bodon-Bödöny-
Vidinben Ajtony szövetséget kötött a görög császárral. Sámuel cár viszont az István
barátságát kereste. Ekkor ment férjhez a húga, Piroska, Gábriel Radomir
trónörököshöz. A hercegnek ekkor már egy rabnőtől több gyermeke volt. István hadat
indított 1003-ban Gyula, 1009-ben pedig Ajtony ellen, de a bizánci császárság ellen nem
akart harcolni. Ekkor történt, hogy a várandós Piroskát a bolgár fejedelmi udvar
erélyessége miatt elűzte. Bár ebben szerepe volt annak is, hogy Piroska a kisebbségbe
került magyaros-bolgár nyelv uralmát szerette volna visszaállítani. A szláv
beállítottságú udvar ezért eltávolítása mellett döntött. Ezzel felbomlott a hagyományos
magyar-bolgár barátság. Ajtony országrészének a lakói megmaradtak a magyaros-
bolgár beszéd mellett, Nándorfehérvár lakói azonban a szlávok újbolgár nyelvét vették
fel. Ez a terület aztán avar-bolgár lakóival Sámuel cár országába került.

István 1018-ban a görögökkel való szövetségben megtámadta Bulgáriát és


elfoglalta a volt avar Szerémi, Baranosi és Sói bánság nagy részét. Rabokat nem ejtett,
de Szerémvár avar kincseit Székes-fehérvárra vitte. II. Bazileiosz görög császár ellenben
bevonult Ohridába, a császári családot rabszíjra fűzte, és Bizáncba hajtotta. István
csapatai még Ohrida megszállása előtt visszavonultak. Csapatának veszteségét önként
jelentkező avar ifjakkal pótolta. István a fia részéről feleségül kérte Iréne hercegnőt. A
házasságot 1019-ben Veszprémben megkötötték. Iréne a császári atyja kívánságára
görög női szerzetesrendet alapított. Gizella szeme előtt ott élt a kis hercegnő is. István
másik lánytestvérét, Ilonát Orseolo Ottó vette feleségül. Született egy fiuk, azt
Velencében Péternek keresztelték. Velence ekkor Bizáncnak volt a hűbérese. Orseolo
Péter 997-1000 között megtámadta Dalmáciát, utána a leányát, Hicelát a horvát
trónviszályból győztesen kikerült horvát király fiához adta feleségül. Ilyen házasságok
révén szövetségek jöttek létre. II. Ottó felesége, III. Ottó jegyese és Orseolo János
felesége is görög hercegnő volt. Imre felesége, Iréne is a görög császár közeli rokona volt.
A Piroskát ért kiutasítás miatt megszűnt magyar-bolgár barátság helyébe görög-magyar
barátság lépett Bizánccal. Velence hajóhadát gyakran érte tengeri rablók támadása. A
magyar-görög és magyar-német barátság azonban tengeri út helyett szárazföldi
zarándokutat nyitott a Szentföld felé. Hazánk ezzel belekerült Kelet-Nyugat életének
forgatagába. István Jeruzsálemben magyar szálláshelyet is akart építtetni, hogy a
magyar keresztények szentföldi zarándoklását elősegítse. Alig hogy megindult a
Szentföld felé Bécs-Győr-Székesfehérvár-Pécs érintésével a tömeges zarándoklás,
uralkodó kortársai között István magára maradt.

1024-ben VIII. Benedek pápa meghalt, II. Henrik német-római császár hírtelen
elhunyt, 1025-ben II. Bazileiosz görög császár is meghalt. A legnagyobb bajt az okozta,
hogy II. Konrád kierőszakolta német császárrá való megválasztását, 1026-ban az
Orseolókat elűzte Velencéből, 1027-ben pedig Magyarország körülzárását tervezte.
István lengyel ellensége, Bátor Boleszló is meghalt 1025-ben. A magyar csapatok
elhagyták Borona, Sasvár és Tessen katonai táborát és Jászvásárra mentek. Bojla
vezette a csapatot. A besenyőkkel többé-kevésbé csend volt, csökkent az ellenségeskedés.
De II. Konrád nem tudta elfelejteni, hogy dédapját a Vörös-Konrádot az augsburgi
csatában egy magyar nyíl torkon találta és elvérzett. Amikor Konrád Rómába indult,
hogy császárrá koronáztassa magát, Velence ellen fordult. Ottó trónja megingott,
családjával Bizáncba futott és ott is halt meg. Ilona, István király húga, már 1022-ben
értesítette Budavár beavatott központját, hogy Rómában intézkedések történtek
felszámolásukra, amibe beletartozik a mindig görbe szemmel nézett rovások
megsemmisítése is. Most, hogy II. Konrád megindította a küzdelmet a német-római
császárság elnyerésére, Ilona újra üzent, hogy Bajorországban, ahol anyja után Imrét
illette volna meg a bajor trón, hadakat képeznek ki Magyarország ellen, mert attól
tartanak, hogy Imre háborúskodást kezd a bajor-ostaricki trónért. II. Konrád a német
császári trón elnyerése után az alig 10 éves fiát, IV. Henrik néven megkoronáztatta és
Bajorország trónjára ültette. Örökös volt a küzdelem az érsekségek és püspökségek
elnyeréséért és a hadsereg főparancsnokságáért is. De ez a fővezérség nem magyar
szellemű volt.

Amikor Koppányt felnégyelték, Vecelin fővezér bortól mámorosan el is szólta


magát: “Tizenkét magyar főúrnak a fejét kell itt venni!” Amikor 1002-ben
Székesfehérvár új székesegyházának alapozása elkészült, Vecelin lovagjai a fővezér
irányítása mellett, nyugati szokások szerinti vitézi játékokat rendeztek. A lovagok nehéz
fegyverzetükkel könnyen győztek, és fennhéjázva hívták a magyar vitézeket
párviadalra. Vecelin részegen becsmérelte István seregét. Ezt meghallotta a csákvári vár
ura, Erős Csák. Székesfehérvárra lovagolt, megpihent a Csákok birtokán és másnap
kiállott viadalra. Vecelin nem volt józan, vívás közben egy erős ütéstől kardját kiejtette
kezéből, s zavarában a sisakrostélyát felkattintotta. Erős Csák azonnal végzett
Vecelinnel, Istvánnak pedig megüzente: “Így jár az, aki becsmérli a vitéz megyeri népet!
Hazánk földjén nem tűrjük el népünk gyalázását!” Utána a királyi tanácsban Erős Csák
javaslatára mindenki Szabolcs fiát, Dobokát javasolta a fővezérségre. Doboka a
Nagysüánt még 1000-ben megnyerte, s ezzel megkapta még akkor Pusztaszeren az
ifjúsági fejedelem címet. Jó politikusnak is ígérkezett, az Erdeljü Gyula ellen indított
hadjáratot ügyes kibékítéssel fejezte be. Így 1003-ban mint ifjúsági fejedelem fél
vármegyényi terület birtokosa lett. Ez a Doboka megye sokáig utódainak a birtoka
maradt. Doboka kinevezését Anasztáz is helyeselte, de Erős Csák megbüntetését kérte,
mert Vecelin halála miatt az élősdi nyugati lovagok közt gyanús mozgolódás folyik.
István nem térhetett ki a javaslat megvitatása elől és az öregedő főurat Budavár
beavatott központjába kérette, hogy ott döntsenek a továbbiak felől. Utána elment
megtekinteni az újjáépített fejedelmi lakhelyet, Kurszán várát. Bene-Bene-dek
püspökkel és az agg Kurszánnal összehívatta Kurtán várába a királyi tanácsot, hogy az
döntsön a 24 hun törzs szövetségének a nevében. A megbénult Domonkos a volt
esztergomi érsek ült a főhelyen. Budavár is, az Avarbástya is, és Kurtán vára is
képviseltette magát. Domonkos mozogni nem tudott ugyan, de beszélni annál inkább
okosabban. Azzal érvelt, hogy Erős Csák vitézi párviadalon ölte meg Vecelint, ezért nem
zárhatja el, csak az ősi törvények szerint fogságra lehet korlátozni. Így is lett, a
legfelsőbb tanács Budavár és Avarbástya egyetértésével örökös fogságra ítélte. Ez azt
jelentette, hogy a nagy Csákvár birodalma területét holtáig nem hagyhatta el.

Ez a fél vár-megyényi terület Csákvár és a Vértes hegység környékét foglalta


magában. Csákvár ezzel az Árpád-ház és a Lebéd-ház menedéke lett. Erős Csák ide
menekítette a megvakított Vazult is, Korpona gyógyítgatta, akit később aztán feleségül
vett. Budavár beavatott központjában feljegyezték Vecelin megjegyzéseit, mely szerint
973-ban a mainzi érsekségben helyet foglalt 12 magyar főúr helyett, 12 magyar főurat itt
kell kivégezni, hogy gazdaságilag és hitbelileg hűbéresként kezelhessék az országot.
Össze is állították a kivégzendők névsorát. Koppány tárkányfejedelemmel kezdték. Az
agg Koppányt már csak azért sem lett volna szabad ilyen sorsra szánni, mert megjelent
a nyugati fejedelmi tanácskozáson. 996-ban kivégezték Tonuzabát is a feleségével együtt,
Saruda aranyasszonnyal, pedig ők is megjelentek Nyugaton. (Saruda volt az, aki a 48
főnyi csoportot élelmezte.) A mainzi érsekségnek sehogy se tetszett a mindig
készenlétben álló besenyő vezérek harciassága. Ezért sorra meggyilkoltatta Jirkó
alvezéreit: Radnát, Zsibót, Pesterét, Siriát, Doboka-Bőt és Koluzst. A kivégzettek száma
ezzel 9-re emelkedett. Amikor Ajtony ellen már indulóban volt a sereg, Sebestyén még
akkor is mindent megtett az összeütközés elkerülése végett. Domonkos megbénítása után
most ezt a Sebestyént tették félre. Mindezt azért, hogy a meggyilkoltak országrészét a
római egyház vehesse tulajdonba. Doboka után a fia, Csanád lett a fővezér. A Csörsz
vonalán tárkány-kiképzésen részt vett ifjúság a Szárazérnél és Kökényesnél
megfutamodott. Gyula besenyő vezér csak Pusztaszer és Szőreg vonalán tudta
összeszedni az Ajtony által megvert sereget. Gyula ekkor azt a parancsot kapta
Istvántól, hogy a lázadó Ajtony seregét minden áron meg kell semmisíteni. Csanád a
Maroson átkelve üldözőbe vette Ajtonyt.

Harangod mellett azonban a rimalányok késleltető harcot kezdtek Ilona


vezetésével. E harcban a rimalányok egy szálig elestek, Ilona szerencsésen el tudta
rejteni kincseit még idejében. A besenyő Gyula a harangodi csatában nem vett részt; a
délebbre fekvő Nagyőszvásárhely felé tartott, ahol a Bolgár-csuvasz tömény
állomásozott. A várhely előtt látótávolságra letáborozott és bevárta Csanád győzelemtől
felhevült seregét. Ajtony, az újabb győzelme reményében a síkon való megütközést
választotta. Csanád szemtől szembe támadott, a besenyő Gyula pedig jól képzett határőr
seregével az erdőkön áthatolva bekerítette Nagyőszvásárhelyet. Mikor Csanád serege
megingott, a besenyők minden oldalról támadásba mentek. Ajtony lova elbukott,
Csanád rárontott, levágta a fejét, a nyelvét pedig kivágta és tarsolyába tette. Amikor a
győztes vezérek Esztergomba értek és István és Anasztáz elé járultak, Csanád büszkén
jelentette: “Legyőztük Ajtonyt és becsmérlő nyelvét, mellyel Téged, fenséges királyom
gyalázott, kivágtam.” Anasztáz megjegyezte, hogy akkor most már tizenegy magyar
lázadó meghalt. István azonban helyesbítette: “Budaváron úgy értesültem, hogy
Sebestyén és Domonkos után a számuk tizenegy lett. Ez tehát a tizenkettedik. Elég volt.
Sőt a múlt évben halálra keresett Gyula üldözése sem volt helyes. Halálra ítélték, pedig
nem volt bűnös. Nem akarok több kivégzésről hallani!” Vászoly-Vazul-Mihály viszont,
aki főtáltos és fősámán, majd az uruki egyház püspöke is volt, -ez a Vászoly, aki
Gnézában a Vazul, Bizáncban a Mihály nevet vette fel, -Nyitrán ugyanekkor hasonló
szavakkal jelentette ki: “Birtokaimon nem akarok idegen nyelvű hittérítőket látni!”
Budavár beavatott központjában ezt később úgy magyarázta, hogy elég magyar kispap
van már kiképezve, a hittérítést tehát a Sebestyén által kiképeztetett papokra kell bízni,
azokat nem nevetik ki.

Hittérítési javaslataival Istvánhoz akart menni Székesfehérvárra, de


Százhalombattánál Vigman lovag csoportja megtámadta, szemeit kitolták. Még ólmot is
akartak a fülébe önteni, de Csákvárról jövet éppen akkor ért oda Sebes vitéz és a
megsüketítéstől megmentették. Anasztáz-Asrik érsek Vászoly-Vazul-Mihály kivégzését
követelte, de István ehhez nem járult hozzá, sőt Vazult megerősítette Nyitra
birtoklásában. Ekkor érkezett meg Domonkos halálának a híre. Vászoly-Vazul-Mihályt
Csákváron Csák lánya, Korpona vette gondozásba. Felgyógyulása után Korpona, mint
menyasszonya kísérte Nyitrára. Korpona nem tartotta jónak a 25 éve szokásban lévő
hármas névadást. Úgy gondolta, hogy ez később csak zavart fog okozni az Árpád-,
Harka- és Töhötöm-ivadékok között. Ha hármas szám kell, szüljön minden magyari nő
három erős fiút. Amikor Sarolt 1012 medvetora után meghalt, Korpona lett az
aranyasszony. Ekkor Vazultól már két lánya született, de mire Veszprémben 2 évre
elfoglalta az Aranyasszonyok várát, a szüret végén meg-született Endre fia, 1015-ben
Béla, 1016-ban Levente. Utána még 5 lánya született. Összesen tehát 10 gyermeket
hozott a világra. Vazullal együtt ő is folyton az országot járta. Vazul pedig énekel
szakadatlan az ősök dicsőséges harcairól, Korpona pedig közben a gyermekeknek mesélt
sok ezer éves regevilágunkból. Gyermekeik Veszprémben nevelkedtek. Felcseperedve
azok is folytatták apjuk “éneklő hadjáratát”. A nyarat Veszprém és Csákvár között
osztották meg, a telet Veszprémben töltötték, a Bakonyban szokásos medvetori ünnepek
miatt. (Az uruki kegyhelyen szülte meg Korpona első fiát, Endrét.) Anasztázék az
esztergomi egyházvezetők tanácskozásán azon a nézeten voltak, hogy Erdeljü Gyula
behívásának Vazul volt az oka, ezért Vazult is várbörtönre ítélték. 1022-től 1029-ig ő
sem hagyhatta el Csákvárt, mint Erős Csák. De Korpona birtokán sok vendégük volt. A
tizedfizetés alól mentes határőrvidékek önkéntes uruki adományokat szolgáltattak be
nekik, hogy a Jász-síkság részére igriceket és regösöket képezzenek ki.

Korpona kétévenkénti váltások után harmadszor is lemondott az aranyasszony


tisztségről. Utána Piroska, István húga lett a magyar törzsszövetség aranyasszonya.
Ezzel Aba-Sámuel székhelye, Aba-vára, -a mai Feldebrő- István király védelme alatt álló
hellyé lett. 1027-ben az Anasztáz vezette érsekség előterjesztésére István megengedte,
hogy Vazult Nyitra várába száműzzék. Eredetileg is ez az országrész volt Vászoly-Vazul-
Mihály hercegi birtoka. Korpona és Vazul tehát 10 gyermekével Nyitrára került. Ezt
politikai szempontok is indokolták, hiszen Puszta-szeren a Vazul-ágat tartották
alkalmasnak arra, hogy betöltse a királyi méltóságot. Arravalóságukat megmutatta az
is, hogy a pusztaszer Nagy-Süánt Endre nyerte meg. Pusztaszeren elfogadták a
háromfiús szaporodás elvét és a birtokelosztásnál is figyelembe vették. Ami pedig a
neveket illeti, azt tartották, hogy nem lehet olyan nevet kigondolni, amelyik ne
szerepelne a 24 törzs szövetségének névadó jegyzékében. Minden későbbi, akár bizánci,
akár római név valamelyik ataiszi névből alakult, ha esetleg rövidített formában is. Imre
feleségének magyarosan Iréne lett a neve, de Arvisura-Anyahita ötödik lányát is
Irénének hívták. Ott szerepel a Nyék-törzs névadójában is. Adelhaid félig lengyel
származású hercegnőnek a neve, mint Ada már Urukban is ismeretes volt az úzok
névadójában. Egy másik ősi törvény úgy szólt, hogy minden település központjához
legközelebb a nagycsaládok helyezkedjenek el, a kevesebb gyermeket nevelő családok
legyenek távolabb a táltos és bábaasszonyok házától. A gyermektelenek kötelesek
minden veszélyben védelmezni a nagycsaládosokat. De a sámán is ezeket köteles
legsürgősebben gyógyításban részesíteni. A temetkezési sorrend is ilyenforma volt, a
faluvégek központjától, vagyis a központi kegyhelytől jobbra és balra a 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2,
1 gyermekesek és végül a gyermektelenek jöttek nyílvesszőik számától függően. Ez a
temetkezési sorrend a magyar törzsszövetség megalakulásától kezdve kötelező volt. A
pusztaszeri Nagytanácson, amelyen részt vettek a besenyő-szavárd és a baskir-magyar
nemzetségfők is, Korpona javaslatára elfogadták a háromfiús szaporodás
követelményét, a lányok számára nyolc gyermekes szaporodás fennmaradását is.
Amikor István ennek az ősi törvénynek a megszavazásáról értesült, bánatában elsírta
magát. Neki Gizellától már három Ottó fia és 2 lánya született, de mind meghalt. A
végén Korpona javaslatára Sarolta erősítő életmódot ajánlott Gizellának. Ezt Anasztáz
is helyeselte. Minden reggel egy hátasló várta a kápolnája előtt a királynőt és négy órát
kellett lovagolnia. Utána Ada-Adelhaid palóc gyógyfüvekből készült fürdőt vétetett
Gizellával. Mindennek meg is volt az eredménye, 1007-ben megszületett Imre herceg.
Imre mindig örömmel kereste fel a Csákváron nevelkedő Endrét, Bélát és Leventét.
Ezeket Erős Csák legkisebb fia tanította lovagolni, vívni. Imrének is az izmos Csák
Zoltán lett a tanítómestere, eszményképe és legjobb barátja.

21.

BIRODALMI NAGYSZALA

(A 298. Arvisurából) Csák és Csoltó rovása

Az 5032. Medvetoros évben, azaz 992-ben összehívták a Birodalmi Nagyszalát


Veszprémbe. Két keresztény irányzat között kellett dönteni. Veszprém e tekintetben
független volt. A tanácskozásokon részt vett Gelyza nagyfejedelem, Csák
sámánfejedelem, Fajsz tárkányfejedelem, Gyula lovasfejedelem és Vászoly horka. Jirkó
a Kuma-magyarkai fejedelemséget, Koppány a Káma-magyari törzseket képviselte.
Mivel ezek a Káma-magyariak csak ifjúsági lovasokkal érkeztek, Kop-pányt kérték fel,
hogy érdekeiket képviselje. Magyarka, a Kaukázus északi részén levő Kuma
fejedelemség székvárosa fontos védelmi központja volt a Fekete-tenger és a Káspi tó
közötti Káspi-Szkíta birodalomnak. Az öregedő Jirkó azért jött el személyesen, hogy
megtudja, milyen segítségre van szüksége a Magyar törzsszövetségnek. Az érkező
vendégeket Sarolt-Csantavér fejedelemasszony fogadta és szállásolta el. Vajk ezen a
tanácskozáson mint 20 éves ifjú fejedelem a fiatalságot képviselte; Sarolt-Csantavér az
Új birodalom asszonyait. Gelyza a 24-karéjos Nagyszalában a tanácskozást így nyitotta
meg: Fennmaradásunk biztosítása érdekében fontos döntést kell hozni. Bizánc
kereszténysége, vagy Róma kereszténysége tudja-e inkább biztosítani létezésünket? Elég
gazdag vagyok ahhoz, hogy két Istent szolgáljak. Buddhának és Mohamednek is maga
felé hajlik a keze, hát még Bizánc és Róma kapzsi híveinek! Ahány ember, annyi Isten.
Az Égiek örülni fognak, ha a keresztények délről is, nyugatról is abban a hitben
ringatják magukat, hogy hozzájuk térünk. Pedig mi nem füstöléssel és szenteltvízzel
kábítjuk az Égieket! Koppány, az Árpád-ház rangidőse kifogásolta, hogy délen és
keleten sokan felvették Bizánc hitét és elhagyják a csillagok járása szerinti névadást.
Legtöbben már kettős nevet viselnek. Bajorföld déli részein (Vízváron, ma Wasserburg)
a kalandozások után a szőke németség barnává lett. Ezért sokan Atilla utódainak vallják
magukat. “Ezek a keresztény hitre tért lovagok birtokokat követelnek Atilla
örökségéből. Papjaik és szerzeteseik pedig csak az új istenek hazudozásaiból és a
füstöléses cirkuszaiból akarnak megélni. Nekünk csak a Nagyszalában lehet
megmondani, hogy csak Ráten-Tórem az egyedüli Isten, aki életet és meleget ad a
földünkre és megengedi, hogy minden törzs, ezen belül pedig minden lélek az általa
választott istenséggel nézzen bele a Napisten fényességébe. Három új Isten és Mária,
meg a szentek éhségét a nép nem bírja elviselni. Úgy érzem, a szeretet istenét a
gyűlölködés isteneivel cseréljük fel.” Csák sámánfejedelem helyeselte, hogy “ne csak
Bizáncnak legyenek hívei országunkban, hanem Rómának is, de a lelkek szabadságát
nem szabad feláldozni az idegen népek érdekei miatt. Az áttérésnek lelkek mélyéről kell
fakadnia, mert az érdekből való áttérés hazugság”. Csák újra megfogadta, hogy családja
nem engedi kihalni az Árpád-házat. Családjában minden hit képviselve van, de
egyetértve megállapították: egyik sincs olyan, mint őseik igazi szeretet-vallása. “A mi
hitünk olyan fényes és meleg, mint a Napisten!”-mondta. Fajsz tárkányfejedelem
helyeselte a Bizánc meg a Róma felé való igazodást, mert “vas-és bőrfel-dolgozásunk
fejlettebb, de kereszténnyé lett vándorló legényeink is sok újdonságot tudnak hazahozni.
Szomszédainkkal fel tudjuk venni a versenyt”. Gyula lovasfejedelem Jirkóval egyetértve
azt javasolta: a harcosokat nem kell a kereszténység felvételére erőltetni, mert legkisebb
veszély esetén öt tyumen, azaz 50000 lovassal a segítségükre siet. Vászoly erősen
ellenezte a római kereszténység felvételét, mert az csökkenti a nép tisztánlátását, és
nagyon leszegényíti a lakosságot. Ezt mutatják a hunok és avarok újkeresztény hitre tért
tömegei. Lelki szegényekké váltak.

A leszegényedett és sovány népen a hihetetlenül meggazdagodott papok


uralkodnak. A keresztény bírák Nyugaton a néppel szemben mindig a papi hatalmat
támogatták. Vajk ifjúsági fejedelem azt hangoztatta, hogy nem állhatnak meg a
fejlődésben, minden új eszme csak jobbat hozhat a réginél. “Birodalmunkat a Gyulák
törzsével is a hátunk mögött csak úgy tudjuk megvédeni, hogy látszólag felvesszük a
keresztény hitet. Hiszen amit hirdetnek, az nagyon szép. Vagyunk olyan gazdagok, hogy
a hittérítők éhségét kielégítsük!” 12 nap tárgyalás után a szavazatok egyenlően oszlottak
meg. Ekkor a Nagyszalát áthelyezték a rimalányok kiképzési helyére. Ott már Gelyza
leánya, Piroska is részt vett a szavazásban és az eredmény a meggondoltan, óvatosan
végrehajtandó kereszténység-felvétel elfogadása lett. Az egy fős különbség azonban
előrevetette az öldöklés árnyékát. A Gizellával bejött állítólagos Atilla-leszármazottak:
Hunt, Pázmán és Vecelin meg a velük érkezett lovagok a hittérítés ellen fegyveresen
fellépő Koppányt kivégezték. Négyfelé vágott holttestét naponként más-más város
kapujára szögezték, a négy égtáj minden irányába. Amikor Sarolt-Csantavér ezt
meghallotta, megmondta Vajknak, a fiának, hogy Vecelinék barbárságát azonnal meg
kell szüntetni, hiszen az ősz Koppány az Arvisura-törvények szerint Gelyza után a Vajk
apja lehetne. Az Arvisura-törvények szerint ugyanis az özveggyé vált fejedelem-asszony
nem élhetett egyedül. Taksony feleségét, Ibolyát például Derencsény fősámán vette
magához. Ibolya halála után az agg főpap Mihály feleségét, Adelhaid keresztény
asszonyt vette feleségül. Mihály fiát is először Vászolynak nevezték, csak azután lett
Vazul a neve.

Sarolt tudta, hogy törvényeink nagyon szigorúak. Megmondta Vajknak, hogy


ezután őt ebben az országban büntetlenül bárki megölheti, mert ahelyett, hogy Gelyza
halála után Koppány feleségévé lett volna, inkább az öccsét, Erdeljü Gyula
lovasfejedelmet hívta Veszprémbe. Vajknak még 998-ban meg kellett volna tiltania
Vecelinék gyilkosságait. Ezek hallatára Judit húga öngyilkos lett, hogy eltörölje Vajk
bűnét. Piroska férjhez ment Aba-Sámu-elhez (aki a Veszprém-Nyitrai Nagyszala
döntése alapján mindkét nevét használta). Ilona húga Ottó dogéhoz ment nőül és egy
évre megszületett a fia, Péter. Koppány végzete az volt, hogy nem tette magáévá a
Nagyszala határozatát és törzsével nem tért át a látszólagos kereszténységre. Nem
engedte meg, hogy 10 község építsen közös templomot. Amikor a gye-pűkön túli
községekben a nép kíváncsiságból mégis elment a templomba, minden szertartást
kinevettek, és gúnyosan utánoztak. Koppány birtokait Hunt, Pázmán és Vecelin hívei
között osztották szét. A dézsma egy részét a pannonhalmai apátságnak ítélték oda. A
somogyi népet erőszakkal megkeresztelték és az új hit gúnyolóit súlyos büntetésekkel
fenyítették. Aki a keresztényeket átkozta, azt a templomba való befalazással és
csonkításokkal büntették. Súlyos büntetést szenvedtek azok is, akik olyasmit beszéltek,
hogy az egy igaz Isten mindazokért elpusztítja István király utódait, de ő maga nem leli
majd egész életében utódaiban örömét. Amikor Vazul azt hirdette, hogy nem akar látni
keresztény templomot, Vajk megvakíttatta. Így csak-ugyan nem látott. De nem volt
szemtanúja többé annak sem, mit művelnek a római és szláv, de főként a német népek a
kereszténység nevében. Jól mondta a 892. és 992. évi Nagyszala, hogy a jó lovasnak
minden új eszme és vallás csak lovat jelent, a többi attól függ, hogy melyik nép hogyan
üli meg az új lovat.

GYESZNÓ ÖLI MAGOD

298. Arvisura Levente-Báj rovása 966

Tolma napján kürtök rivalgása zavarta meg a Bakony csendjét. Veszprémben


megszületett Kapgán besenyő vezér Ibolya nevű leányának utolsó gyermeke, Tolma.
Taksony most is fiút várt Gelyza, Mihály és Jaák után, de lánya született. Ibolya ekkor
már 32 éves volt, a fejedelem 40. A kis jövevény felsírt, Taksony fejedelem pedig felsó-
hajtott: bizonyára egy rossz fiúgyermek veszett el benne. Fia, Gelyza ekkor már
Budavár központjában a rimalányok körül legyeskedet, Vazul fia meg a lengyel lányok
körül forgolódott. Legkisebb fia Jaák, az elmúlt év nyarán 10 éves korában a Csörsz
árok menti Kálon, kiképzőhelyén, leesett a lováról, eltört a nyaka és szörnyet halt. Ez a
kis Tolma nem fiúnak született ugyan, de Veszprém táltosai mégis szép jövőt jósoltak
neki. Derencsény fősámán bejegyezte az arany oszlopra a Tolma nevet, nem sejtve, hogy
ez a gyermek mennyi gondot fog még neki okozni. Elsőnek Gelyza nősült meg, Söpte-
Szavárdi beavatott rimalányt vette el. 968 medvetor 6. napján éjfél előtt megszületett
Vászoly és éjfélkor Vazul. Az éppen ott vendégeskedő római és bizánci papok
kívánságára Domonkos Vászolyt Vazul és Béla névre, öccsét, Vazult pedig Vászoly és
Mihály névre keresztelte meg. Ezzel eleget tettek az uruki névadásnak is. De Buda
várában csak Béla és Vazul néven ismerték őket. 969 medvetor 19. napján Zerind
napkor Söptének újra fia született, de ekkor Söpte is Zerindke is meghalt. Szomorúság
honolt Kurtán várában. Derencsény ekkor Szabolcsnak átadta a társfejedelemség
nagyfejedelemségét. Szabolcs a testvérével, Gyula első leányával, az özvegy Sarolttal
érkezet, a medvetorra, hogy megbeszéljék a tennivalókat. Megsajnálta az árván maradt
kisfiúkat és Derencsény kívánságára elvállalta az akkor egy éves fiúcskák nevelését.
Gelyza feleségül vette Szabolcs nagyfejedelem húgát, Saroltot és 969. disznótor havának
29. napján, a Tárkány-napok egyikén már meg is született fiuk, Vajk.

Derencsény fősámán, beavatott táltos-fejedelem adta áldását az újszülöttre. A kis


Vajk nagyon szerette legkisebb nagynénjét, a négy évvel idősebb Tolmát, vagy ahogy
Vajk mondta, Dolmát. Főként nyáron sokat játszottak Veszprémben, de a telet az új
esztergomi várban, vagy Buda és Kurszán várának melegvíz forrásainál, Ispotály és
Dunaordosz vizei mellett töltötték. Amikor II. Ottó 972 húsvétján feleségül vette a szép
görög hercegnőt, ez a két keresztény nagyhatalom szövetségét jelentette. A helyzet most
már azt kívánta Budavár beavatott központjától, hogy igyekezzék a megegyezés útját
keresni. Gelyza fejedelem követei a Galleni kolostorban találták az Ottókat. Domonkos
bejelentette Gelyza szándékát. II. Ottó egy Brunó nevezetű püspököt küldött Gelyza
megkeresztelésére, s egyben meghívta Gelyzát a nyugati vezető körök 973 húsvétján
tartandó megbeszélésére. Brunó Veszprémben az Aranyasszonyok nyári lakában
megkeresztelte Gelyzát István névre, az otthoniaknak pedig a mainzi érsekség útján
megüzente, hogy a következő tavasz húsvétján egy 12 főből álló küldöttség fog a
tervezett értekezleten megjelenni. Budavár beavatott központjában elkezdődtek a
tárgyalások. Megállapodtak abban, hogy csak öreg vezető embereket küldenek a
tárgyalásra, nehogy megismétlődjön Bős-tudun, vagy Atilla esete. Brunó közben
szorgalmasan térítgetett. Gelyza öccsét, Vazult is Mihály névre keresztelték. Utána
megkeresztelték a kisgyermekeket is. Esztergomban Vajk az István nevet, a látogatóban
ott lévő Tolma pedig a Judit nevet kapta a keresztségben. Domonkos eredeti neve Turu
volt: bizánci neve Domonkos, Esztergomban pedig Mihálynak keresztelték. A 973. évi
tanácskozásokon a Piasztok család is képviseltette magát. Ott volt Harald dán király és a
cseh II. Boleszláv is. Saruda aranyasszony 12 magyar főúrral és 48 fő kísérettel érkezett.
De közben Brunó Kalocsa vidékén folytatta a térítést. Mihály a budavári beavatott
központ kívánságára Lengyelországba ment. Gnézában megismerkedett Ziemonysl
herceggel és annak a leányát, Adelajdát feleségül vette. Ezt a fiatalasszonyt Brunóék
Adelhaidra keresztelték át, Mihálynak pedig a lengyelek a Vazul nevet adták.

Mihálynak 986-ban Vazul nevű fia született, de Brunóék Budán a nevét Sebestyénre
változtatták. Az öccse, László lett a későbbi Szár László (988), aki Premizlava hercegnőt
vette feleségül. A magyar uralkodóházzal Meskó lengyel uralkodó kereste a kapcsolatot
és fia, Bátor Boleszló részére magyar hercegnőt kért feleségül. Taksony legkisebb lányát,
Tolma-Juditot adták hozzá, bár a lengyelek Gelyza legkisebb leányát, Juditot kérték. De
a kis Judit sírt, hogy nem megy a vadorzó polyákhoz, inkább itt marad örökre Budán, a
rovólányok között. A fejedelmi udvar és a táltosok tanácsa egyetértett vele. Úgy
gondolták, hogy Tolma-Judit jobban meg fog felelni a kettős fejedelemség céljainak, ha
itthon marad és Taksony legkisebb árváját Géza mint a saját lányát fogja szerepeltetni.
Így aztán 985 húsvétján Tolma-Judit hercegnő lett a Bátor Boleszláv, vagy ahogy a
besenyők mondták, vitéz Boleszláv felesége. Tolma-Judit igyekezett férjét a magyarság
érdekei mellé állítani. Már Budán is elég hangos, szókimondó leánynak ismerték, büszke
volt nyelvtudására és mindennél többre becsülte a kettős fejedelemség igaz hitét. Teljes
szívéből ellensége volt a mainzi érsekség terjeszkedő céljainak és nem helyeselte, hogy a
férje háborút visel a csehek ellen. Ezen összevesztek. Bátor Boleszló élénken kikelt az
ellen, hogy Judit beleavatkozik a hadi dolgokba. Judit azt ajánlotta neki, hogy ha
mindenképpen háborúskodni akar, inkább az avar és lengyelekkel sűrűn lakott Sziléziát
hódítsa meg. Kár volt minden szó-ért. Judit tehát útra készülődött, és amikor a magyar
testőrség is azt mondta, hogy ők úrnőjüket kívánják szolgálni, Boleszló kizavarta az
udvarból a feleségét. Tolma-Judit Krakkón, Trencsénen és Nyitrán keresztül
testőrségével Veszprémbe érkezett. Itt Sarolt örömmel fogadta, Budavár beavatott
központja pedig sokat megtudott tőle a nyugati helyzetről. Tolma 987 őszén két ikerfiút
hozott a világra. Avar nevük Győr és Szolnok lett. Gézának Sarolttól csak a Vajk nevű
fia született. Másik két fiának Söpte volt az anyja, akik Vazul udvarában nevelkedtek.
Vazul 35 éves korában meghalt, ekkor Adelajda Derencsény főtáltos udvarába került,
Kurtánvárba.

Derencsény is meghalt 990-ben annak hallatára, hogy vitéz Boleszló hadat indított a
csehek ellen. Adelajda-Adelhaid az özvegy Vászoly-Vazul-Béla felesége lett. A 992. évi
Nagyszalában Tolma-Judit erélyesen hangoztatta, hogy a besenyő barátságot és a kettős
fejedelemség ügyét nem szabad elhanyagolni, mert akkor megszakad Magyarországnak
Turfánig terjedő rokoni kapcsolata, ha pedig ez bekövetkezik, akkor nem lesz kit
felvonultatni a német terjeszkedés ellen.

Áttekintés: Zoltán-Zolta-Zsolt és Szalóka Taksony - Ibolya Vászoly-Miháy-Vazul és


Adelajda Tolma-Judit és Bátor-Boleszlóélt.946-989 966-1026 966-986-1025 Adelhaid
Derencsény Beszprim Vászoly-Vazul-Béla 960-1005 910-990 986-1031 986.I.6.-1005
Sebestyén Szár László Győr Szolnok 979-1008 988-1038 987-1031.IX.2. 987-1045
Veszprémben, az Öregek Tanácsában a fő helyet Gelyza nagyfejedelem foglalta el.
Mellette ült Csák fősámán, jobbra-balra pedig Fajsz tárkányfejedelem, Gyula
lovasfejedelem, Vászoly horka és Jirkó-Kuma magyari fejedelem, végül a bizánci
várkapu miatt sokat emlegetett Botondnak a fia, Koppány vezér. Ő a Káma-magyari és
a Somogyban élő törzsek nevében jött el. Az agg Jirkó azért jött személyesen, mert tudni
kívánta milyen segítségre van szüksége az egyesült nyolc magyari törzs szövetségének.

Géza nagyfejedelem fia Vajk, mint ifjúsági fejedelem vett részt a Nagyszala
tanácskozásában. “Nyugalmunk, fennmaradásunk érdekében, -kezdte Gelyza -fontos
döntéseket kell hoznunk. Ki tud rajtunk jobban segíteni, Bizánc vagy Róma
kereszténysége-e? Az Öreg-Östen hitével szemben melyik az erősebb? Elég gazdagnak
tartom magam, hogy két Istent is szolgáljak. Ahány nép él velünk, vagy a határainknál,
annyi az istenünk. Az égiek bizonyára örvendeznek, ha látják, hogy a déli keresztények
Bizáncban, a nyugatiak meg Rómában abban a hitben ringatódznak, hogy mi hozzájuk
térünk. Csakhogy mi nem füstöléssel, vagy szentelt vízzel igyekszünk elkábítani a
felettünk lévő Égi hatalmasságokat.” “Én, mint Árpád ivadéka - vette át a szót Koppány
- kifogásolom, hogy délen és keleten sokan felvették Bizánc hitét, elhagyva a törzsi
névadást. Sűrűn megtörténik, hogy egyszerre ősi és bizánci keresztény névvel is élnek.
Bajorföld déli részén sokan Atilla utódainak vallják magukat. Ez így is van, mutatja az e
tájon élő egykor szőke németségnek barnára válása. A magukat hun származásúaknak
valló német lovagok részt követelnek a ránk, magyariakra maradt Atilla-örökségből. A
barna németség szerzetesei jól akarnak köztünk élni a füstölésből, az új istennek
mondott imákból, meg a cifra szertartásokból. Állítom, folytatta Koppány - hogy Ráten-
Tórem, az én Öreg-Östenem az egyedüli, aki meleget és vele életet ad a Földnek, meg
vele minden élőnek. Így nézek én és nézünk valamennyien az Öreg Östen fényességébe.
Az Ő helyébe három új Östent akarnak tenni, az Atyát, a Fiút, a Szentlelket, de velük
még Máriát es. A szentek minden papjának éhségét a nép nem tudja kielégíteni. Ne
cseréljük hát fel az Öreg Östen szeretetét gonosz istenére.” “Ne csak Bizánc hite
szedegessen hívőket a földünkön -vette át a szót Csák főtáltos-, hanem engedjük ide
Róma hitvallóit es. A lelkek szabadsága elé ne álljon senki, akkor se, ha valamelyik
magyari Bizánc, vagy Róma hitére kívánja váltani őseik hitét. Az Ősi Östen hitéről az új
isten hitére való áttérésnek a lelkek mélyéről kell fakadnia. A kényszerítés csak
hazugságot, gyengülést hoz. Én, mint Árpád vezér ivadéka nem engedem hitében
gyengülni nemzetemet. Gelyza fejedelem, Jirkó fejedelem és az Öregek Tanácsa előtt
állítom: szerintem egy új isten sincs olyan, mint a régiek Öreg Östene.

Ősi hitünk olyan szép, mint maga a Felettünk lévő, meleget és fényt árasztó nap: az
Öreg Östen ragyogása.” “Helyeslem Csák javaslatát, a Bizánc és Róma irányába való
igazodást-mondta Fajsz-mivel szertejáró mestereink, kézműves legényeink sokat
tanultak idegen földön, úgyhogy szomszédainkkal minden nemű kézművességben
felvesszük a versenyt.” “Ellenzem a kereszténység felvételét - kiáltotta Vászoly-, mert az
új hit elveszi népünk tisztánlátását és a föld poráig szegényíti törzsbélieinket. Mennyi
ingyenélőt kell majd eltartanunk! Jól mutatja ilyesminek a következményét a régi
hunok, az avarok bizánci hitre térése. Földi szegénységük mellé lelki szegényekké váltak.
Bizánc és Róma hitén minden törzsünk elszegényedik. Az új isten hitén kövérre hízott
papok uralkodnak rajtunk. Nyugaton és délen, a keresztény országokban, a bírák is
mindig a papokat pártolják az Öreg Östennel szemben.” “Én azt javallom-mondta
Gyula lovas fejedelem-, hogy ne kényszerítsük magyari harcosainkat, vagy házunk népét
a kereszténység felvételére. Ha kell, én már a legkisebb veszély esetén öt tömény (ötven-
ezer) lovassal segítem az ősi hit védelmezőit.” “Egyet értek Gyulával - mondta Jirkó,
Kuma-Magyarország fejedelme. - Tizezer lovasomat a bajban én is hozzáadom az ő öt
tömén lovasához.” “Nem állhatunk a fejlődés ellenébe - kiált oda Vajk, Gelyza
nagyfejedelem fia, az ifjúsági fejedelem. - Minden új jobb a réginél. A magyariak
törzseit még a keleti Gyula törzs töméneivel együtt is csak úgy tudjuk megvédeni a
nyugati és a déliek hódításai ellen, ha felvesszük a kereszténységet, ha befogadjuk
Bizánc és Róma papjait. Minden törzsbelinek alázattal kell vallania a szeretetet. Nyugat,
Kelet és Dél ellenében csak így tud fennmaradni a magyari törzsek népe. Mi magyariak
egyébként is vagyunk annyira gazdagok, hogy egyik-másik megtévedt térítő dénár-
éhségét a jóllakásig ki tudjuk elégíteni.”

A további tanácskozáson számtalan megoldhatatlan kérdés merült fel. Kemény,


összecsapásokra került sor, se Koppány, se Vajk nem engedett. A Nagyszala tizenkét
napig tanácskozott. Az utolsó napon Jirkónak, Kuma-Magyarország fejedelmének és
Gyulának a szavazata döntetlenné tette a kereszténység melletti, vagy elleni szavazást.
Az Öregek Tanácsa a Nagyszala folytatását a rimalányok, a betegápolók kiképző
szállására Nyitra várába tette át. Itt kimondták, hogy Gelyza nagyfejedelem leánya,
Piroska is részt vesz a határozathozatalban. Több napig tartó vita után Piroska ifjúsági-
aranyasszonynak a szavazatával a Nagyszala az Öregek Tanácsa a kereszténység óvatos,
megfontolt felvétele mellett döntött. Ezzel az egyetlen szavazattal megszerzett többség, a
kereszténység pártiak győzelme előre vetítette az öldöklés árnyékát. De ekkor még maga
Piroska se tudhatta, hogy a férjével együtt ő is el fog esni a ménfői csatában.
996-ban Vajk feleségül vette Gizella bajor hercegleányt. Gizellával a magukat hun
származásúnak valló lovagok egész sora jött Bajorhonból a magyariak földjére. Előbb
Hunt, Pázmán és Vecelin lovag, később Vigman és társai. 997-ben meghalt Gelyza
nagyfejedelem és Vajk vette át fejedelmi örökét. Udvara, kísérete tele volt németekkel.
Vajk idegen országbeli lovagokkal járja, a magyar földet. Amikor Vajk a magyariak
mellett részben idegenekből álló kíséretével megérkezett Veszprémbe -régi sámán-táltos
központjába- ez már azt jelentette, hogy ő ill. környezete nem tartja többé tiszteletben
az Öreg Östen rendelte ősi tiltásokat, vagyis hogy idegennek tilos Veszprém földjére, az
ősi táltos központba lépnie. Vecelin lovag és fegyveresei az ősi Öreg Östen hitet gúnyolva
törtek rá a sámánközpontra. De a magyariak is behatoltak az új isten hívők
kegyhelyeire és mulatság tárgyává tették a tömjént füstölő, szentelt vízzel locsolkodó
idegen papokat. Vecelin Esztergomban panaszt emelt Koppány ellen. István erre
felriasztotta Pozsonykeszitől Tisza-kesziig a kiképzés alatt álló székely-palóc-kabar
tárkányokat. Erdeljü Gyula a köröszsadányi táborban a Körös partján székelt. Ajtony
pedig a maroskeszi tárkányok táborában volt, amikor a bizánci papok jöttek hittérítő
munkára.

Erdeljü Gyula Gyulafehérvárra menet Ajtonnyal hallotta a bizánci hittérítőktől,


hogy Domonkos püspök nem kapta meg a metropolita rangot, s ezért most Rómába
ment, ahol a legmagasabb egyházi képzést kapja. Ebből Erdeljü Gyula és Ajtony arra
következtetett, hogy a Róma által vezetett nyugat kereszténységének szerencsés
fordulattal talán előbb-utóbb sikerül hatalomra jutnia. Vajk, annak idején nem a bihari,
hanem a nyitrai országrész kisfejedelme lett. Surány és Kál kiképző táborának a
legénységét volt módjában maga mellé állítania. A két világ közötti harc tehát Veszprém
és Esztergom között az ország nyugati részében zajlott, az ősi hitre esküt tevők és az új
hiten lévők között a dühödt küzdelem. Koppány és Vászoly kitört a szállásáról és velük
az ősi hiten megmaradt minden törzsbéli ivadék. De kemény keresztény visszavágás lett
a vége Koppány ellenében. Vajk nem tudott ellenállni felesége, a bajor Gizella és az
idegen lovagok követelésének, hogy az Öreg Östenben hívő pogányságot el kell
pusztítani. Koppány vezér és a vele tartó surányi, káli lovasság 998-ban még erősen
tartotta magát. István, Vecelinék megerősített seregét küldte Koppány ellen, aki
apjának, Gelyza nagyfejedelemnek unoka-testvére volt. Koppány magyari serege a
veszprémi Farkas hegyen csapott össze az István küldte német lovagok és a velük tartó
magyariak seregével. Az ádáz csatában az új istent hívők győztek. Vérbulcsú végvári
serege elkésett. Koppány élve került Vecelin, Hunt és Pázmány fogságába. Szerintük
nincs kegyelem az Öreg Östent hívőknek, Veszprém táltosainak, az ősi sámánhelynek.
Az Öreg Östent hívők igyekeztek menteni mindent, ami menthető. Veszprémet
Vecelinék felgyújtották és elpusztult csaknem minden régi rovás, amit a sámánok
Veszprém kegyhelyen 1726 éven át rejtegettek. Csak annyi maradt meg belőlük,
amennyit Vászoly és a sámánok idejében megmentettek. Sarolt és Gizella
Dunaordoszban tartózkodott, mert a kis Ottó, az első unoka, meghalt. (Fehér-egyházán
Árpád mellé temették el.) Itt kellett bevárniuk Erdeljü Gyula visszaérkezését
Gyulafehérvárról. Nővére, Sarolt ugyanis az ő védelme alatt állott.

Veszprém, az aranyasszonyok városa napokig égett. Koppányt gúzsba kötötték és


két kis fiát, az Árpád-nembélit elébe állították. “Halálé vagy Koppány- mondta neki
Vecelin.-Négy égy égy égy tája van a világnak, négy felé vágatunk, hogy darabjaid
minden égtájon hirdessék István fejedelem győzelmét. Én itt az ő szava vagyok!”
“Akkor, István! Gyesznó öli magod!-átkozta meg Istvánt Koppány.- Pusztuljon el Vajk,
minden jövendő magod, aki István néven az új istent szolgálod.” Vecelin, Hunt és
Pázmán intésére a bakók Koppányt négyfelé vágták, de az átok már rászállt István
születendő fiára, a kis Ottóra, akit betegen vittek Budavárra gyógyítani. Koppány
négyfelé vágott testét a lovagok vitték és szegezték a négy égtájnak több városkapujára,
míg végül Győr, Veszprém, Székesfehérvár és Gyulafehérvár kapujára került, hogy
minden vezéri ivadékban rettenetet keltsenek. Koppány vezér halálának hírére a Lajta-
kapu tájától Nagy-Arkáig kilenc tömén (kilencvenezer) besenyő lovas felesküdött, hogy
(Koppány ugyanis besenyő volt, Kapgán fejedelem leányától, Ibolyától született.)
Koppány átkát nem felejtik és Vajk fiát megölik. A besenyők esküjének híre eljutott
Budavár beavatott központjába is. Sarolt és a beteggondozó rimalányok sírva áldoztak
az Öreg Östennek. István fejedelem ősi hiten lévő leánytestvére megölte magát, azt
remélve, hogy Istvánt ez feloldozza bűne alól.

Kurszán várában Tolma-Judit ifjúsági aranyasszony fehér lovat áldozott, Sarolt-


Csantavér pedig Kurszán várából hazavágtatott Veszprémbe. “Fiam,-mondta István
fejedelemnek-megdöbbenve hallom, hogy Koppány vezér tetemét hogy megcsúfolták
Vecelinék! Vess véget ennek a gyalázatnak, hiszen te is tudod, hogy Gelyza
nagyfejedelem elhaltával magyari törvények szerint nekem éppen úgy feleségül kellett
volna mennem Koppányhoz, mint ahogy Ibolya halála után Derencsénynek is el kellett
vennie Mihály első feleségét, Adelhaidot.” (Taksony vezér és Adelhaid házasságából
született Vászoly, aki a keresztségben a Vazul nevet kapta. Derencsény halála után a
Söpte fia Vászoly-Vazul-Béla vette feleségül Adelhaid-Ada-Adelajdát). “Te tudod, fiam-
folytatta Sarolt,- hogy mivel apád halála után nem mentem a magyari törvények szerint
feleségül Koppányhoz, ezért engem bárki büntetlenül megölhet. Most pedig a további
bajok megelőzése végett öcsémet (Erdeljü Gyula lovasfejedelmet) hívtam ide. István
megígérte az anyjának hogy “mindent megteszek, amit megtehetek”. Gelyza
nagyfejedelem másik leánya, Piroska, akinek szavazata Nyitraváron eldöntötte (a 992.
évi Nagyszala idején) a vitát, Aba-Sámuelhez ment férjhez. István harmadik testvére,
Ilona Orseolo Ottó velencei dogénak lett a felesége. Ottó és Ilona házasságából született
Péter. István fejedelem udvarába is eljutott a híre annak, hogy Csoltó rovósámán annak
idején összeszedette Koppány testének darabjait és az egyik besenyő határvédő őrség
közelében eltemettette. Az 1007. esztendőben István király és Gizella házasságából egy
fiú született: Imre. Koppány birtokait és Ajtony országának földjét kiosztották a
Vecelin-féle lovagok között, de gyermekeinek meghagyták egyfalus birtokaikat. Szabad
harcosok óriás tömegét zsellér és rabsorba taszították. Erre a jövőtől való féltükben a
szabadok közül sokan felkerekedtek, és a határszéleken telepedtek le erdőt irtani. Vajk
megtiltotta hogy a nép a belső termékeny várispánságokban a határok közelében
földbirtokhoz jutott lovagok és magyar vezérek területéről elvándoroljon. De a
kiszolgált lovasok, vagy tárkányok házhelybirtokot foglalhattak.

Az ispánságok a következők voltak: 1.Budavár, 2. Békés, 3. Bihar, 4. Csongrád, 5.


Csanád, 6. Bodrog, 7. Fejér, 8. Tolna, 9. Veszrém, 10. Arad, 11. Zaránd 12. Szabolcs, 13.
Bács, 14. Győr, 15. Hont, 16. Karakó, 17. Nógrád, 18. Esztergom, 19. Visegrád. 20.
Küküllő, 21. Komárom, 22. Szolnok, 23. Kolozs és 24. Csákvár, királyi birtokkal.
Továbbá: 25. Karatán, 26. Baranya, 27. Bolgyán, 28. Borsodvár, 29. Uzsvár, 30.
Borsova, 31. Maruzvár, 32. Fehérvár-Gyula, 33. Gőmörvár, 34. Kevevár, 35. Kolozsvár,
36. Krassó, 37. Moson, 38. Borona, 39. Nyitra, 40. Pozsony, 4l. Sárvár, 42. Somogy, 43.
Bélavár, 44. Melek, 45. Sopron 46. Kőrös, 47. Szatmár, 48. Temes, 49. Karas, 50. Torda,
51. Ugocsa, 52. Trencsén, 53. Újvár, 54. Sáros, 55. Beregvár, 56. Valkó, 57. Szepes, 58.
Liptóvár, 59. Árvavár, 60.Vasvár, 61. Zemplén, 62. Barca, 63. Szerémvár határvár.
Végül: 64. Szörényvár, 65. Lóbércvár, 66. Borona, 67. Sasvár, 68. Halics, 69. Jászvásár,
70. Ibos, 71. Encs, 72. Moldova. Negyvennyolc településre (25-72.) bárki elköltözhetett,
ha veterán katona-lovas, vagy tárkány volt, s magával vihette családját is. Erdeljü Gyula
erősen tiltakozott az ellen, hogy a belső, védett ispánságokban megtiltották a szabad
költözködést, de hiába. A salzburgi érsekség is megtiltotta, hogy a szabad harcosok
Melek, Ibos, Encs és Sasvár vidékére költözzenek. A bajoroknak viszont hittérítőikkel
együtt szabad beözönlést engedtek a Gizella tulajdonába került Avaria országrészbe.
(Ostarici elv.)

Ajtony legyőzése után Erdeljü Gyula Budavár beavatott központja javaslatára 1009-
ben elhagyta az országot, de Sarolt aranyasszonynak minden holdtöltekor rovásos
jelentést küldött. Sarolt halála után Tolma-Judit, l0l4-ben Tessenbe ment s magához
vette a Budavári beavatott központ megsemmisítésére kiadott mainzi-frankfurti
rendelkezést tartalmazó iratot. Bátor-Boleszló a déli hadseregrész parancsnokságát
bízta Erdeljü Gyulára. Gyula Tessenből kiindulva egészen a Duna vonaláig
visszafoglalta a bajor és morva telepesektől, a magyaroktól elvett országnyi területet,
majd 1015-ben 300 magyar és 1500 besenyő lovas élén Bátor-Boleszlóval Kiev ellen
vonult és Jaroszlávot legyőzték. Erdeljü Gyula ebben a harcban megsérült és
hazakívánkozott. Még ott volt a Budavári beavatott központban, amikor az ottani
értékek első részét Abavárra szállították. A harcokban kapott sebe nemsokára kiújult.
Leánya, Gyoma Gyulavárra szállította és ott sebeibe belehalt. Még végső óráiban is arra
figyelmeztette Tolma-Juditot, hogy a Budavár beavatott központjából igyekezzék
mennél előbb mindent elmenekíteni. Temetésén Bene-Benedek váci püspök kíséretében
István király is megjelent. A halotti toron elmond-ta, hogy a nyugatiak szerint Ajtony
volt a tizenkettedik azok közül a nemkívánatos magyar főurak közül, akiket már csak
megfigyelő szolgálatuk miatt is el kellett távolítani. De most már egységes a frankfurti-
mainzi értelemben vett magyar királyság. A koronázásra vert dénárokat annak idején
szétosztották az ünnepélyen résztvevők között, de most már rendelkezünk annyi saját
verésű pénzzel, hogy elég az országos vásárokra, meg a püspöki és az ispánsági
székhelyek váraira. “Gyula nagybátyám mindig a magyar ügyért harcolt, -folytatta-
Borona, Sasvár és Sárvár vidékét is visszafoglalta a Duna vonaláig, és ha idős kora és
sebesülése meg nem akadályozza, még ma is Tessen-ben vagy Boroszló avar városában
székelne, de nem helyeslem azt a gondolatát, hogy a belső ispánságok szélein és a
határvédő területeken végvárinak nevezett vitézek éljenek.” Ezen a temetésen részt vett
az ifjú Szár László is. Nemrégen vesztette el feleségét és bújában többet ivott a
kelleténél. István király beszéde után nagy hangon éltette és ősi szokás szerint
megkérdezte: “Fenséges Urunk és királyunk, mondd meg nekünk, meddig akarsz még
őseink tiszteletére uralkodni?” István király meglepődve válaszolt. “Amíg befejezem
küldetésemet! Csak a kazároknál volt szokásban, hogy megfojtották a kiöregedett
uralkodót!” Amikor István fia, II. Zoltán ifjúsági fejedelem 1025-ben Torda mellett, a
besenyőkkel vívott harcban elesett, a királyi tanács Erős Csák legkisebb fiát-Imre
királyfi legjobb barátját-tette meg Erdőelvi kiskirálynak és egy határőrizeti várat
építettek részére. Székelyföldön így már két Zoltán-vára állott.
A megvakított Vazul 1027-ben lemondott az uruki püspöki méltóságról, de ez a
püspökség egyelőre még megmaradt, mert Bene-Benedek-aki először Buda-fehéregyházi
öspörös volt, majd ezután megszervezte a váci püspökséget és annak első püspöke lett-
vállalta a váci püspökség mellett az uruki püspöki beosztást is. Annak idején
Domonkossal és Sebestyénnel együtt ő szervezett meg több püspökséget is. Domonkos és
Sebestyén nevéhez fűződik a veszprémi, a győri, a pécsi, a kalocsai az egri és a
gyulafehérvári püspökség megszervezése. Viszont Sebestyén és Bene-Benedek érdeme a
váci püspökség és a csanádi, a bihari és az esztergomi érsekség megszervezése, az
esztergomi érsekség vezetésével. Az esztergomi uruki püspökség azonban csak névleges
volt, mert valójában Vasváron működött. Ennek Bene-Benedek után Csák lett az uruki
püspöke, majd az ő halála után Nárom tárkányfejedelem fia, az ifjú Melek. Melek az
Encs-Ibos vonal kiürítése után elszakadt a salzburgi érsekségtől és attól fogva mint avar
katolikus püspök szerepelt. Vasvárra mindig, mint az Árpád-házi királyok püspöke
látogatott el. Állandóan úton volt Vasvár-Esztergom és Budavár között. Ez a püspökség
mindig titokban működött, Csák Máté után megszűnt. Az 1311. évi gyújtogatás
alkalmával a vasvári káptalan irataival együtt minden irata megsemmisült. A vasvári
püspök csak Árpád-házi királynak esküdött fel. Rómától teljesen független volt. Amikor
1022-ben Orseolo Ottó felesége, Ilona hercegnő is értesítette a Budavári beavatott
központot a németek terveiről, Budáról rögtön intézkedtek. De már korábban is tettek
megfelelő intézkedéseket. Már 1015-ben elindították az első aranylemezgyűjteményt
Csaba nádorral és 500 lovassal Abavárra, hogy a feldebrői altemplomban elrejtsék őket.
Amíg a rakomány a váci püspökség területén haladt, nem volt semmi baj. De amikor az
egri püspökség területére értek, megtámadták őket és Csánynál nagy harcra került sor.
De Benedek püspök és Csaba nádor a tarnazsadányi és csányi tárkányképzősök
segítségével elzavarta az egri püspök lovasait. Csaba nádor panaszt tett István királynál
a püspöki lovasok eljárása miatt. Erre a Budavár és Abavár közötti útvonalat védett,
nádorispáni területté nyilvánították.

1022-től 1035-ig minden kincset, rovást itt gyűjtöttek össze. Abavár altemplomát és
felső templomát Abavárral együtt Csaba nádor teljesen kiépíttette 1010 és 1025 között.
Az aranylapok megmentésében nagy segítségére volt az Erdeljü Gyula vezetése alól
felszabadult 500 lovas. Ezek 24 évi szolgálati idejük alatt az út mentén állomásoztak,
majd amikor az idejük letelt, Gömörvár és Újvár megyében telepedtek le. Létszámuk a
Csörsz vonalról mindig pótlódott. 1035 után az említett két megyében kaptak birtokot.
Aki az 1500 besenyő vitéz közül a 24 évi szolgálat végét megérte: Szörény, Halics,
Jászvásár és Moldova térségében kapott birtokot. Ezt Boja lovasfejedelem eszközölte ki
az ifjú Kipcsák jászvári fejedelemnél. Három évig azonban még kötelesek voltak először
Zilah, majd Béga fejedelem-asszonynál testőri szolgálatot teljesíteni. Családjuk
művelhette otthon a birtokot. Egy fő lovast azonban mindig kötelesek voltak
Jászvásárra küldeni. A besenyőknek ez nemigen tetszett. Bennük élt a régi besenyő-eskü
István király ellen. Sokan átszöktek a határon Erdőelvére, vagy a vasvári és a soproni
lövőkhöz, ahol zsoldot kaptak. Voltak olyanok is, akik más okból tették le a szolgálatot.
Például a Babócsa és Berzence testvérpár. Vasvári határőr vitézek voltak, de 1030-ban,
amikor mind a kettő özvegységre jutott, családjukat ott hagyták birtokukon s elmentek
messze földre. Tudták, hogy István király Imre herceget a Bihari országrészbe
menekítette, Erős Csák fiának, III. Zoltánnak védelme alá. Babócsa és Berzence tehát
odatartott az elégedetlen besenyő veteránok közé. Amikor 1030 medvetorán a sámán-
táltos és tárkányképzős ifjúság az uruki keresztény ifjúsággal együtt meghirdette a
pusztaszeri Nagysüánt, minden nagyratörő ifjú felkészült a lovas-versenyre. Anasztáz-
Asrik érsek tiltakozott a régi szokás ellen, de István király Csaba nádorispánnal,
valamint Bene-Benedek váci és uruki püspökkel egyetértve, Jézus mennybe-menetelének
és a Szentléleknek ez ünnepére a pünkösdi királyság megünneplésére engedélyezte az
ifjúsági lovas verseny megtartását. A csákvári lovasiskola, a vasvári uruki papképző, a
kolozsvári táltos-, a jászvásári sámán-és a pusztaszeri tárkányképzősök, meg a
szörényvári bödönösök négy-négy tehát 24 lovast állíthattak ki.

Így Pünkösd vasárnapján ez a 24 versenyző állott a pusztaszeri lovaglókarámban:


1. Abasár 1010-1030-1060 20 éves Aba-Sámuel - Piroska fia 2. Aba-Sámuel 985-1030-
1044 45 éves Pata fia3. Babócsa 990-1030-1049 40 éves Koppány fia4. Béla 1015-1030-
1063 15 éves Vazul - Korpona fia 5. Berzence 992-1030-1046 38 éves Koppány fia 6.
Beszprim 986-1030-1032 44 éves Tolma-Judit - Boleszláv fia7. Bogyiszló 1008-1030-1031
22 éves Szár László fia 8. Bene-Benedek 983-1030-1038 47 éves Pata fia 9. Csaba 980-
1030-1044 50 éves Pata fia 10. Delján-Péter 1009-1030-1041 21 éves Piroska fia
(Radomir) 11. Csák 1005-1030-1039 25 éves Erős Csák fia 12. Endre 1012-1030-1060 18
éves Vazul - Korpona fia 13. Győr 987-1030-1031 43 éves Tolma-Judit - Boleszláv fia 14.
Kurtán 984-I030-1041 46 éves Kurszán fia 15. Kipcsák 1001-1030-1063 29 éves Buda fia
(Erdeljü Gyula) 16. Levente 1016-1030-1047 14 éves Vazul - Korpona fia 17. Bagamér
1010-1030-1036 20 éves Szár László fia 18. Orseolo Péter 1014-103-1046 16 éves Ilona -
Orseolo Ottó fia 19. Lebed II. 1015-1030-1063 15 éves Zerind fia (Zsombor) 20. Pomáz
1001-1030-1060 29 éves Csaba nádor fia 21. Imre 1007-1030-1031 23 éves István fia 22.
Szolnok 987-1030-1045 43 éves Tolma-Judit - Boleszláv fia 23. Szár László 988-1030-
1038 42 éves Vászoly fia 24. Zoltán III. 1007-1030-1036 23 éves Erős Csák fia A
pünkösdi király címért óriási vetélkedés indult. Kilenc napos futtatás után, nehéz
küzdelemben a 18 éves Endre lett az első, a Domonkos tenyészetéből való Vihar-isten
nevű uruki-ummai lován.

Második a 23 éves Zoltán erdőelvi kisfejedelem kolozsvári tenyésztésű Maruz


nevű lován. Ez szintén Domonkos által behozott szentdemeteri eredetű uruki-ummai
származású ló volt. Harmadik a 42 éves Szár László lett a jászvásári tenyésztésű vegyes
származású ordoszi lován. Szár László híres lovas volt. Szavárd nevű lován bejárta az
akkor ismert magyar érdekeltségű területeket. Imre herceg a nyolcadik lett, pedig
Csákkal együtt a csákvári lótenyészet legjobban futó nyugati keveredésű lovát kapta a
királyi ménesből. Imre az Ábsolont, Csák a Dávidot lovagolta. Amikor VIII. Benedek
pápa, II. Henrik és Bazeleiosz császár is meghalt 1024-ben, II. Konrád (1024-1039)
terjeszkedési vágya miatt lezárult a nemrég megnyitott Bécs-Fehérvár-Bizánci
zarándokút. Megszűnt a zarándoklás. Ennek előjelei már akkor megmutatkoztak,
amikor 1007-ben Anasztáz-Asrik érsek megjelent a frankfurti zsinaton és titokban a
németek terjeszkedési irányvonaláról tárgyaltak. Anasztáz-Asrik a továbbiakban a
frankfurti zsinatra való hivatkozással egyházatyai nyilatkozataiban azt követelte, hogy
István a fehérvári törvénynapokon tegyen meg mindent a varázslás és jóslás ellen, az
ilyesmit szigorú ostorozással büntessék, sőt ha kell, még a templom falába való falazással
is irtsák a bűnös szokásokat. Az avarok jelentették az uruki püspökségnek, hogy II.
Konrád 1030 júliusában nagy sereggel akar Bécsből elindulni, hogy a pogány
szokásokban szenvedő Magyarországot "felszabadítsa".
Konrád serege valóban meg is indult Győr felé. De István is megindult a Hunt,
Pázmán és Orci-féle pannon seregével, Imre herceg pedig a Csörsz-vonal tárkányaival,
III. Zoltán kiskirály a 48 határörs lovasságával tartott Bécsnek. István király tehát 9600
lovassal, Imre királyfi 4200 tárkánnyal, III. Zoltán pedig 6300 főnyi határőrlovassal
vonult fel a Duna két partján. István parancsára Győrig mindent felégettek Konrád
előtt, Imre vízitárkányai pedig Bécs és Győr között elsűllyesztettek minden német hajót.
Ennek láttára Konrád Győrből azonnal visszafordult, István király, Imre és III. Zoltán
serege azonban Konrád seregét majd az utolsó emberig elpusztította. Ráadásul
Anasztáz-Asrik érsek titkosszolgálata biztos forrásból vett értesülése alapján jelentette
II. Konrádnak, hogy III. Zoltán aratás utánra Endre, Béla és Levente segítségével 1500
besenyő lovas mellé mozgósította Albéla vezér ötvenezer főnyi besenyő lovasságát is.
Erre Anasztáz-Asrik és hívei is gondolkozóba estek és elkezdődött az 1031-ig tartó
béketárgyalás. A végén II. Konrád lemondott a bécsi medencéről és a Morva folyó jobb
partjáról. III. Zoltán a széki-hun lovasai a lengyel segélycsapatokkal együtt nyomban
neki indultak Sasvár, Sárvár és Borona várának elfoglalására. Megnyitották a Szentföld
felé menő zarándokutat, István meghirdette a fehérvári törvény-napokat és azokon
sokkal enyhébben ítélkezett, mint a nyugatiak. Továbbra is tartott azonban II. Kon-
rádtól és a Bécs-bélavári besenyőktől. Ezért fiát, Imrét a Csörsz kiképző vonal középső
részére, a bihari püspökség területére helyezte. Anasztáz-Asrik megvádolta Vazult, hogy
összeesküvést szőtt és Endre, Béla meg Levente a besenyőkkel meg akarja dönteni
István királyságát.

Maga István javasolta, hogy Endre, Béla és Levente tegye át a székhelyét a kievi
Szent-Illés székes-egyház uruki-manihista keresztény kolostorába, a Budavári beavatott
központ értékeit pedig a puszta-szeri versengésben részt vett érdekeltek segítségével
szállítsák el Abavárról Füzesgyarmatra. István ekkor már gyakran betegeskedett, mert
a Fertő mocsarainál 1030-ban nagyon megfázott. Német lovagok is panaszkodtak István
királynak és Anasztáz-Asrik érseknek, hogy ők hiába fáradoznak a pogány és uruki-
mani hitű magyarok megtérítésével, ha Vazul sorra járja a magyarok falvait és az ősők
tiszteletére, meg a pogány kegyhelyek látogatására bíztatja a népet. “Amelyik nép
megtagadta a múltját, az elbukik!-hírdeti úton-útfélen. Korpona is pogány mesékkel
bolondítja a gyermekeket, holott a kis Jézus bölcsőjéről kellene mesélnie.” 1027 tavaszán
aztán István a mainzi érsekség meghagyására Vazult és feleségét kisebb gyermekeikkel
együtt Nyitra várába csukatta. Endre, Béla és Levente hercegnek pedig azt javasolta, jó
volna, ha végleg elhagynák az országot, mert az életük veszélyben van. Bizánc és Róma
második királynak is csak nekik megfelelő uralkodóházzal rokon herceget engedélyez.
Így csak Imre herceg, mint Henrik, vagy pedig az Ottó és Ilona fia, Péter jöhet
számításba. A Csákok lovas vitézei a három herceget Nyitrán, Trencsénen és Sasváron
keresztül ki is menekítették előbb Csehországba, majd Lengyelországba. Ekkorra már a
besenyőket hátrább vonták a nyugati országrészeken, a Béla magyari törzset pedig
Kőrös tárkányfejedelem fősége alatt Bélavár környékén helyezték el. Orseolo Ottó
herceg és Ilona fia is országának határát -mint Velencei birtokát- a tengerpartig
terjesztette ki. István nemcsak a besenyők esküjétől félt, hanem újabb nyugati
támadástól is. Ezért fiát Biharba küldte kiskirályi birtokának igazgatása ürügyén.
Imrének egyetlen szenvedélye a vadászat volt. Ezt tudva a besenyők az őrizetükre
bízott Bihar-Igfon erdőségben 1031-ben vadcsapdát, vermet ástak, egy hatalmas sebzett
vadkant helyeztek el benne, majd a vermet ágakkal, avarral befedték. Berzence és
Babócsa az Imre udvarában szolgálatot teljesítő két veterán harcos, akinek besenyő
származásáról az udvarban nem tudtak, vadászatra hívta Imre királyfit. Berzence és
vele Babócsa vadászat közben az avarral fedett verem felé terelte Imrét. Tervük
sikerült, Imre a verembe zuhant, segítség nem volt, mert Berzence és Babócsa az öreg
vitézeket más útra terelte. Az ifjú besenyőkben pedig nem volt irgalom, kegyelem. A
kopjadöfésekkel feldühített vadkan Imrét halálra sebezte. Koppánynak Istvánra
mondott átka -“Gyesznó öli magod”- 33 év múlva, 1031-ben teljesült. Imre herceg csak
az átok elhangzása után született 1007-ben. De erőszakos halálát a magyari törzs-
szövetségben, születésétől kezdve mindenki rettegve várta. Jéne, aki Imrének
gyermekkora óta titkos menyasszonya volt, Imre halála után a betegápoló, sebgondozó
rimalányok seregébe vonult. Ott született meg Imre fia: Pósa. Jéne csak tíz esztendős
gyászának leteltével ment férjhez Radnót vitézhez. Csák főtáltostól a róla elnevezett
Jéne falut kapta ajándékba. Csák főtáltos mindig azzal az ősi medvetoros időszámítással
élt, amit Agaba fősámán a 24 hun törzsszövetségének megalakulásakor rendelt el. Ez a
medvetoros időszámítás a keresztény időszámítás kezdetén a 4040. évnél tartott.

Csoltó rovósámán annak idején egy roppant tölgy törzséből három öl magas
kopjafát faragtatott. Mind a négy oldalában neveket és a medvetoros időszámítás
szerinti számokat rótt. A kopjafa elülső oldalába ezt rótta: Koppány 5000-5038. (Kr.u.
960-998.) Másik oldalára Koppány szüleinek a nevét és házasságkötésük évét rótta:
“Szalánka - Botond 4986” (Kr.u. 946.) A harmadik oldalra: “Berzence-Babócsa
bosszúja 5071” (Kr.u. 1031). A negyedik oldalára Koppány átka került: “Gyesznó öli
magod”. Imre királyfi vadásztársai: Szár László fia, Bogyiszló, meg Tolma-Judit két fia:
Győr és Szolnok a veteránokkal azonnal üldözőbe vették a martalóc besenyőket és tízet
megöltek közülük. A királyfi kíséretéből is elesett Bogyiszló és Györ. Imre herceget a
Hegyközben érte utól a végzet. Halálának színhelyét Imre helyének nevezték el az Igfon-
erdőben. Ezt a helyet szent hellyé nyilvánították és minden évben szeptember 2-án uruki
keresztény búcsút tartottak a közelében. Ez ellen sem István király, sem Anasztáz-Asrik
érseksége nem tiltakozott és lassanként közös zarándokhellyé vált. Jéne és Radnót is
minden évben felkereste a kis Pósával.

Idők múltán az egészet úgy ítélték meg, hogy Koppány hibát követett el, mikor nem
tette magáévá a 992. évben tartott Nagyszala határozatát és látszólag sem tért át a
nyugati kereszténységre. Koppány a maga vezérsége idején még azt sem engedte meg,
hogy minden tíz falu építtessen közösen egy templomot. Sőt, amikor törzsbéli lovasai,
vagy népe a gyepükön túl kíváncsiságból bement más táj templomába, a keresztény
szertartást kigúnyolták. De a legvégzetesebb az a tömérdek vérontás volt, ami a 998.
évtől kezdve a Koppány hiten levők és István fejedelem idegen lovagjai és követőik
között elkezdődött. Nemcsak az új istenről volt itt szó, hanem Koppány vezér birtokai is
számítottak. Ezeket Koppány halála után István király Vecelin, Hunt, Pázmán és a többi
idegen lovag meg híveik közt osztotta szét. A dézsma egy részét István az apátságoknak
juttatta. A somogyi népet pedig erőszakkal, súlyos büntetésekkel keresztelték. Volt
bőven csonkítás, templomba való befalazás. Vászoly-keresztény nevén Vazul-Koppány
konok híve, Istvánnal szemben nyíltan... ...Erre István király -de némelyek szerint
Gizella-Nyitraváron megvakíttatta, fülébe meg ólmot öntetett. Vászoly így csakugyan
nem láthatott keresztény templomot. De azt sem láthatta, hogy a római, a szláv és a
német kereszténység mint tesz szert az országban egyre nagyobb hatalomra. Az új isten
papjai szigorúan büntették azokat is, akik Imre halálát Koppány átkával hozták
kapcsolatba. Az 1032. év medvetorán Vajk-István magához kérette Vazult és Korponát.
A találkozáson keservesen sírt és elismerte, hogy megverte az Öreg Östen, lovagjai
kegyetlenkedései miatt elvette tőle egyetlen fiát. “Ti örülhettek -mondta nekik-, három
szép fiatoknak azt javaslom, egy időre hagyják el az országot, mert énrám nagy
erőnyomást gyakorolnak a mainzi érsekség lovagjai. A szövetség ládáját pedig
menekítsétek ki Füzesgyarmatra, ahol már készítik az Élet Templomát. Ebbe a dologba
senkinek sem engedek beleszólást! Tudom, hogy a 48 peremispánság timellettetek áll. De
titokban a 24 belső vármegye magja is mellettetek fog felsorakozni. Foglaljátok el hát a
végvári vitézekhez küldött Csák-had ősi szállását, Csákvárt.” Imre fia emlékére fia volt
harcostársainak hozzátartozóit Bogyiszló apját, Szár Lászlót és Győr testvérét,
Szolnokot, belső testőrségének parancsnokaivá tette. De Szár Lászlóra, akit gyanús
helyzetben találtak egy éjjelen 1032 nyarán, ráfogták, hogy meg akarta ölni István
királyt. Szár László ekkor Lengyelországba menekült. Onnan intézte a Szövetség
ládájának elszállítását. Tolma-Judit fiai közül Beszprim herceg, Bátor-Boleszlónak
1025.VI.17.-én bekövetkezett halála után lengyel trónkövetelő lett, Győr fia Imrével
együtt halt meg, Szolnok az István testőrségének parancsnoka lett. Ő volt az, aki végül
be tudta bizonyítani István király előtt, hogy a Vazul-ág állítólagos összeesküvése csak
Anasztáz-Asrik körének koholmánya volt. 1036-ban III. Zoltán egy besenyő támadás
áldozata lett. Ekkor István király Szolnokot nevezte ki Erdőelve kiskirályának. Szolnok
a Doboka ispánságot és az újonnan alakult Szolnok ispánságot örökölte. Így Imre és III.
Zoltán meggyilkolása után II. Zoltán mégis vállalta Magyarország keleti védelmét a
besenyők ellen. De a Vazul-fiaknak a besenyők 1035-ben hűséget esküdtek és az
erősebbik Árpád-házi ágnak hatalomra jutását támogatták is. Levente a besenyő
származású Ibolya ifjúsági aranyasszonyt vette el feleségül. Anasztáz-Asrik köre inkább
Orseolo Ottó és Ilona trónigényét támogatta. István pedig folyton betegeskedett.
Gyógyulása érdekében alapítványokat tett. Hadserege parancsnokának Pétert tette meg,
Szolnokot pedig kiskirálysággal tüntette ki. Az ország főurait kívánságára feleskették,
hogy István után Péter királysága mellett állanak ki. Bécsben befejeztette a 979-ben
elkezdett székesegyház építkezését. Ez kedvelt egyháza volt az öreg királynak, az
egykori avar-kurgán székvárosában. A régi uruki keresztény templomot lebonttatta és
az újat arra építtette. Ezt 1036-ban szentelte fel Vasvár uruki-katholikus püspöke, Csák.
De közben az altemplomban állandóan folytak az avar keresztények istentiszteletei.

Itt találkoztak az Árpád-házi trónkövetelők: Delján Péter, a kis Orseolo Péter és


Beszprim herceg, akik a bolgár, a magyar és a lengyel trónra tartottak igényt.
Trónigényük volt, de az uruki-mani és törzsszövetségi lovasversenyen 1030-ban a tíz
napi lovaglás során egyikük se tudott még csak egy nap győzelmet se elérni. A
közbizalom inkább Endre és öccse, Béla felé fordult. Levente hercegnek meg már a
házassága is biztosította a besenyők támogatását. István télen-nyáron sokat
betegeskedett és a Dunaordosz-Budavár alatti melegvizeknél keresett gyógyulást.
Sokszor elmondta:
“Sohasem gondoltam, hogy az én lábaim még fájhatnak is. Most már érzem: van fejem,
van lábam, még szívem is. Hol az egyik, hol a másik testrészem fáj. Minek is öregszik
meg az ember.” De nemcsak testi, lelki fájdalmai is voltak. Fájt neki, hogy unokaöccsei
és Szolnok kiskirály bírják az 5 töméni besenyők bizalmát, hogy az utódjának kijelölt
Pétert csicsergő madárkának csúfolják és számon tartják, hogy a pusztaszeri Nagy-
Süánon teljesen lemaradt. Még annyit sem ért, mint Imre a közép-mezőnyben. De Imre
legalább 1030 nyarán Pozsonynál tönkre verte II. Konrád hajóhadát. Ekkor Imre Kund
vitézt a bödönösök ifjú vezérét kineveztette tárkányfejedelemnek. Bene-Benedek váci
püspök, az Árpád-ház püspöke gyakran hallotta István király kesergését. Egyszer
nagyot gondolt. Megkérte Radnót vitézt, hogy hozza el a kis Pósát az igazi nagyapjához.
Jéne a férjével és Benedek püspökkel együtt fel is kereste a budai ispotályban az öreg
királyt. Boldog volt, hogy megláthatta Imre egyetlen fiát. Hosszasan eljátszott a kisfiúval
és búcsúzóul azt mondta neki: “Soha ne akarj király lenni, csak jókedvű, jószívű ember.
Élj soká és gondolj szeretettel Nagyapádra!”

Neki ajándékozta a Balog-völgyét. Többé sohase látta. Ez után még sokáig


szenvedett. Végre 1038 augusztus 15.-én Úrasszony napján Dunaordosz ispotályban
meghalt. Emlékére Péter kiskirály három év alatt felépíttette Szent Péter templomát.

Kurtán várából Fehérvárra szállították és augusztus 20-án a székesegyházban, egy előre


elkészített szarkofágban temették el. Ezt a napot attól kezdve István király napjának
nevezték. Levente főtáltos a fentieket később Kevevárán így helyesbítette: Beszprim,
Bátor-Boleszlónak volt a fia de Győr és Szolnok apja Albéla besenyő fejedelem volt. A
Vérbulcsú név Encs-Karatán-Zala vidékén gyakori név volt. Nagy-árkád város neve
besenyőül hangzik így, a magyarok Albélának nevezték. Uzsvár, a későbbi Ungvár.
Vazult Vigman vakíttatta meg, de nem Nyitrán, hanem Szászhalombattán. Szolnok
eltávolításával rangban emelkedett.

22.

AZ AVAR KINCSEK VISSZASZERZÉSE

299. Arvisura Gádor beavatott tanfejedelem rovása

Az 5075. medvetoros évben Füzesgyarmaton tartottak sámánképzést. Levente


végezte a táltosok, Báj pedig a kun-úz-besenyő sámánok képzését. Levente ekkor még
mély gyászban volt, mert felesége, Ibolya önkéntes máglyahalállal szentelte meg a
beavatott-központ átköltöztetését. Levente így is vállalta, hogy a hosszú gyásza alatt a
sámánok és táltosok képzésének minden ágazatában 2-2 ifjút képez ki. Ilyen nagy
létszámra azért volt szükség, mert az ország keleti és északi részén sokan voltak, akik
nem vették fel sem a római, sem a bizánci kereszténységet. Különösen arbag-táltosokra
volt nagy szükség. A keresztény papok ugyanis azt mondták: Minek kell a betegeket
gyógyítani? Ha a jó Isten úgy akarja, a betegek anélkül is meggyógyulnak. Ilyen
körülmények között az arbag-sámánokat és táltosokat országszerte nagyon
megbecsülték. Gádor beavatott a Van-tó környéki és az ujgur-földi képzésről érkezett.
Képzettségére való tekintettel az Élet templomából küldték, ott tanfejedelem volt.
Tanításából még a fősámánok és főtáltosok is sokat okultak. Nem csoda: 20 évi képzés
állott a háta mögött. Az ősi szóbeli hagyomány alapján azt tanította: Kaltes asszony égi
földjéről óriási termetű, bölcs emberek szálltak le a Földre. Itt a pateszik számba vették
Joli-Tórem földjének minden ismeretét, de az égiek a földiekkel házasságot is kötöttek.
Az Égi hatalmasságok közötti viszályok folytán azonban a Földön nagy égiháborúk és
földrengések keletkeztek. Ezek Joli-Tórem földjét majdnem elpusztították.

Az égi eredetűektől származók azonban a Kaltes-asszony földjéről származó


ismeretek alapján már előre tudták, hogy nagy jégáradat következik, és az elpusztítja a
lakott területek nagy részét. Ezért valamennyien melegebb vidékekre vándoroltak, dél
felé. De ez se oldott meg mindent: nemcsak a régi helyükön maradottak, hanem a
délebbre vándorlók nagy része is elpusztult. A visszamaradók a melegvízforrásoknál
kerestek menedéket, de nagy ínségükben olykor még egymást is megették. A
szívósabbak mégis eljutottak Ataiszba. Ott soha nem volt hideg. Itt a Kaltes asszony
földjéről származó ismereteik felhasználásával elkezdték a földek művelését és az állatok
megszelídítését. A pateszik templom-központú gazdaságokat állítottak fel. Amikor a
Kaltes asszony szekerén egy újabb csoport érkezett, a Kékleny hegységben szekerük
darabokra tört. Ez a csoport nyolc férfiből és három nőből állott. Ataisz régi lakóinál
minden tekintetben sokkal okosabbak voltak és minden tekintetben sok jótanácssal
látták el őket. Eleinte csak egymás között házasodtak, de később Ataisz régi lakóival is
kötöttek házasságot. Ezt az új intézményt ők ismertették meg a termékeny sziget
lakóival. Elmondta továbbá Gádor beavatott, hogy Arvisura-Anyahita, a legokosabb és
legképzettebb égi asszony gyermekszülés következtében lábaira megbénult. De még így
is igyekezett hasznukra lenni a földieknek: égi jelekkel agyagtáblákra karcolta az Égiek
tudományát és rajzokban képet adott a földieknek a Földről is. Az égiektől származó
beavatottak később Ataiszban Arvisura-Anyahita írásjeleivel írták meg a hagyományok
alapján a csaknem teljesen elpusztult eljegesedett régi birodalmuk történetét. Ezt az
írás-tömeget Ataisz elsüllyedése előtt Buda birodalmába menekítették a Nagyvizek
mellé. Itt, Nippur beava-tott pateszi csoportok őrizték sokáig, majd az özönvizek idején
Szavárd-földjére vitték. A szavárdok pedig lassankint mind lemásolgatták. Amikor
Szumír vezér visszatért a bő vizek birodalmába, ott is az Ataisz-beliekhez hasonló
kegyhely-gazdaságokat alakítottak. Így keletkezett sok városállam.

Ataisz írásjeleit később elhagyták és az agyagtáblás oktatás bevezetése mellett a


tanuló fiatalok részére új jeleket állapítottak meg. Ezekkel készített feljegyzések
segítségével ellenőrizték kegyhely-gazdálkodásukat, de a Kaltes-asszony földjéről később
érkezők segítségével fokozták is égi tudásukat. A 24 hun törzs szövetsége ilyen tudással
tartotta fenn régi ismereteit és ápolta ősi kapcsolatait, mindig figyelembe véve a
Szavárdiabeli Ataiszi tudást is. Régi Szavárd-vázlatok alapján felkeresték a jégárból
újra kiemelkedő ősi lakhelyüket és ott elszórt településeket létesítettek. Így került sor a
Meleg-vizek birodalmának felkeresésére is. A 24 hun törzs szövetségének kalandozó
sámánjai a vitézekkel együtt itt is megtelepedtek. Ezeket a telephelyeket százévenként
meglátogatták. Így került sor Pannon vezér, majd Atilla és később Baján nevéhez fűződő
honfoglalásokra és legutóbb a megszakítás nélkül itt élókkel való egyesülés útján a
magyar törzsszövetség megalakítására. Ennek idejében Kurtán fejedelem
megbetegedett; már csak a Pannon-föld elrendezésére volt ereje. De öccse, Árpád
magára vállalta az Encs-Enns folyóig terjedő államszervezést, Kalágé és Lóbérc
visszafoglalását. Árpád tehát Kalágén (Klagenfurton) keresztülhaladva (ahol, amint
tudjuk, Bős tudunt meggyilkolták), seregével megjelent Berengár király hadainak
közelében. Követeket küldött hozzá és visszakövetelte az elrablott avar kincseket.
Berengár főurai ez ellen tiltakoztak. Árpád kabar törzsei erre megtámadták és le is
győzték Berengár harcosait. Árpád ez után még 899 telén újra riadóztatta a 10 magyar
harci egységet és 900-ban 4000 új lovassal újra átvonult Kalágén. Apor pedig a Csörsz-
vonal kiképző parancsnoka feleségének, Kendicének a bíztatására riadóztatta a Csörsz-
vonalon kiképzett harcosokat és Kurtán fejedelem engedélyével 50000 lovas élén ő is
megindult Kalágé felé.

Berengár a Brentai csatában súlyos vereséget szenvedett. Azt, hogy ilyen nagy
haderő felvonultatására sor kerülhetett, elősegítette az is, hogy 899 nyarán igen bőséges
és zavartalan aratás volt. Így aztán a Csörsz-vonalról elindított Apor-sereg helyett két
újabb korosztályt vonultathatott be Kurtán fejedelem. A tavaszi munka nagy részét
elvégezték Kendice leány-csapatai, az aratás pedig az utánpótlási vonal harcosaira
maradt. Az avar kincsek visszaszerzése már azért is nehézségbe ütközött, mert az arany
és ezüst tárgyak nagy részéből közben templomi kelyhek és oltári szentségtartók
készültek. Berengár királlyal tehát úgy egyeztek meg, hogy évenként 10 véka ezüsttel,
vagy beolvasztott aranytömbökkel ad kárpótlást az elrabolt aranykincsekért. Az első,
899. évi 10 véka ezüstpénzt Árpád szétosztotta harcosai között, az újabb, 900. évi
hadisarcot pedig Kurtán várába szállíttatta. Ennek azonban voltak már előzményei is. A
Pelsőcz-féle Arvisurákat ugyanis Verecke fejedelem még 880-ban átadta Árpádnak és
Árpád már 881-ben megjelent tárkánykiképzésű seregével a Bécsi medencében. Az
akkor ott megtalált avar kincse-ket össze is szedte. A nyugati fejedelmek tehát már
akkor tudtak róla, hogy az Avariából a Tenisur (Dnyeper) vonalára küldött avar ifjúság
egyik életcélja minden elorzott kincs visszakövetelése. Így aztán egyik környékbeli király
se avatkozott bele abba, amikor Árpád Bécs környékén igazságot teremtett. Ebben az
ügyben Arnulf is támogatta a Berengár elleni csatát. Az Ibbs és a Morva jobb oldali
gyepűin összeszedett avar kincseket Boron, a Morva-parti határőr-parancsnok még 899
tavaszán Veszprémbe szállította, Kendice aranyasszony szálláshelyére. Boron, hogy
Árpád tárkányfejedelem hadmozdulatait fedezze, csapatait Boronáról az Encs (Enns) és
Alsó-Morva vidékére vezényelte. Arnulf az avar kincsek egyik kis hányadát a
templomokból 899 őszéig be is szolgáltatta Boronnak. Ezeket Kurtán várában helyezték
el. Kurtán fejedelem nyáron a régi római városban épített nyári lakában tartózkodott,
télen pedig a Budavár hegyének északi oldalán épített Kurtánvárában.

Állandó fejedelmi őrsége is itt állomásozott. Ide közelebb voltak az aranyasszonyok


melegvizes forrásai, ahol betegségére keresett gyógyulást. Boron Berény nevű fiával
küldte a kincseket Kurtánhoz. Kurtán a vég-gyepük vitéz fiatal harcosát Kurtánvár
parancsnokává tette, s elrendelte, hogy a Pelsőcz-féle Arvisura alapján keresse, kutassa
az elrablott avar kincsek hollétét. Elrendelte azt is, hogy a baszkorok földjén lévő avar
kincseket meg kell hagyni a baszkok tulajdonában, mivel ők beletartoznak a hun
törzsszövetségi népek nagy családjába és közöttük is sok uruki keresztény van. A
Berengár-féle tíz véka ezüstpénznek szétosztása Árpádot annyira közkedveltté tette,
hogy Kurtán fejedelem halála után nemcsak a magyar törzsszövetség, hanem a 24 hun
törzs szövetségének őstelepesei is vezető fejedelmükké választották. Berény, aki tudott
mindenről, amit a kabar Pelsőcz, illetve Keszt fejedelemasszony rovósámánjai
feljegyeztek, elkezdte az avar kincsek összegyűjtésének irányítását.

Elkészíttette az Avaria-Curia-féle nyilvántartást, s annak alapján 899-től


970-ig Bajorországban, 900-tól 950-ig Lombardiában, 937-ig Dél-Itáliában, 955-ig
Karoling Franciahonában és Svábországban, 936-tól 938-ig Csehországban, 934-től 970-
ig Bulgáriában, 900-tól 948-ig pedig Konstantinápolyban került sor visszaszerző
kalandozásra. Ez ellen különösen az évről évre visszatérő kártérítés után nem egy
érdekelt erősen tiltakozott. Maga Árpád 902-ben Morvaországban végzett összegyűjtő
munkát. Amikor emiatt a bajorok összefogtak és hadba indultak Árpád ellen, Árpád a
Csörsz kiképző vonal vitézeinek felriasztása után Pozsonynál csúfos vereséget mért
rájuk. Utána jött a szászországi hadjárat. A csapatok onnan is nagy mennyiségű avar
kinccsel tértek haza. Árpád halálos ágyán megeskette Zsoltot, az ifjú fejedelmet, hogy
élete egyik legfontosabb feladatának fogja tekinteni az avar kincsek elrablása miatt járó
évi adók behajtását és az Avar-Curia által megjelölt kincsek visszaszerzését. Remélte,
hogy mindezek birtokában, tekintettel hazánk földjének termékenységére is, a nép jóléte
legalább száz évre biztosítva lesz. Meghagyta Zsoltnak, hogy ápolja a magyarok és
besenyők barátságát. Végül hangsúlyozta, hogy a budavári beavatott központot, minden
körülmények között fenn kell tartani, mert az biztosítja hazánk védettségét. Zoltán-
Zsolt-Zolta fejedelem minden évben csakugyan ki is küldte az évi adó beszerzésére az
Avar-Curia legénységét, illetve a kalandozó ifjúságot az avar kincsek felkutatására és
összegyűjtésére. Ha csapatait támadás érte, azok a legtöbb csatában győzedelmeskedtek.
Így a szászországi hadjáratokban a 924-933 közötti kilenc évi fegyverszünet után 938-
ban is. Győztes harcokat vívtak az alánokkal együtt 934-ben Konstantinápolyban, 934
őszén pedig a besenyőkkel együtt Macedóniában. Itt azonban a besenyők egy része
átpártolt Bizánchoz és császári testőrök lettek.

De szenvedtek Zoltán csapatai vereséget is. 913-ban az Inn mellett érte őket vereség
és Szászországban is a merseburgi vereség után békét kellet kötniük. I. Ottó császár
maga mellé állította Bajorország, a német hercegségek, Csehország és Észak-Lombardia
vezetőit és 936-951 között egységesen léptek fel a magyar csapatok ellen Augsburgnál
955-ben meg is verték Zoltán fejedelem seregét. Erre indította útnak a Budavári
Beavatott központ a tíz töményt kitevő besenyő segítséget. Nyugat ennek már puszta
hírére megborzadt, pedig akkor a besenyők Jula és Kapgán törzse, illetve Jirkó
fejedelmi tábora még csak Magyarország keleti határán táborozott. Zoltán minden
hatalmat Taksony kiskirályra ruházott. Taksony a 947-955 közötti éveit szentelte az
avar kincsek visszaszerzésének. 955-ben, amikor atyját másodszor is agyvérzés érte,
átvette a hatalmat. A besenyőkkel sok káliz és böszörmény is érkezett. Izbeg a
böszörmények üzbég származású parancsnoka megnyerte Taksony bizalmát és a 24 hun
törzs szövetségétől kapott erkölcsi támogatással és többféle segítséggel rendbe hozta az
ország pénzügyi helyzetét. Azzal kezdte, hogy megszüntette a nyugati kalandozásokat és
azok helyett kereskedelmi kapcsolatokat szervezett. Ezekre a kereskedelmi utakra
táltosok is elkísérték a kereskedőket, és ha eközben avar kincsek nyomára bukkantak,
erről értesítették az Avar-Curiát. 970-ben a déli kalandozások is vereséggel végződtek
Arkadiopolisz mellett, az orosz-bolgár-besenyő szövetkezés miatt. Az orosz Szvatoszláv
“kazárölő hőst” ezeknek az eseményeknek a során Kurja besenyő vezér levágatta és
koponyájából ivókupát készíttetett. Taksony halála után 970-ben Gejza lett a
nagyfejedelem. Neki most már döntenie kellett afelett, hogy a nyugati, vagy keleti
irányzathoz csatlakozunk-e. Kurtánvárában az Avar-Curia megbeszélésén Nyugat
mellett döntöttek, bár Gejzát a keleti egyház keresztelte István névre. Géza fejedelem az
első időkben a pénzeire is 4 mezopotámiai háromszöget veretett.

Géza fejedelem a 973. évi bölénytor (március) havának 23. napjára


elküldte 12 vezető emberét a quedlinburgi értekezletre. Ezen Harold dán, II. Boleszláv
cseh és Meskó lengyel uralkodó is megjelent kíséretével. A 12 magyar főembert 24
harkából álló lovas kíséret követte, hogy a tárgyalásokon segítségükre legyen. A
főemberek között ott volt Fajsz ifjúsági fejedelem, Botond-Bereg, Csák főtáltos, Tormás,
Dobun varég parancsnok, Koppány, Tomaj, Urkund Kölpény, Tonuzaba besenyő, Pata
palóc, Kalán üzbég és Beled karatán parancsnok. Beled fia, Márom a 24 horkából
tolmács-tanácsadó csoportot alakított. A 24 horka ugyanis már mind részt vett vagy az
egyik, vagy a másik kalandozáson, valamilyen nyelvtudásra már így is szert tettek, de a
hadifoglyokból az Avar-Curia részére alakított munkatáborban még jobban
elsajátították a foglyok nyelvét. Így aztán mindegyik tárgyaló félhez lehetett megfelelő
tolmácsot biztosítani. Minden megjelent uralkodó elismerte Szent Péter utódjául a
római pápát és hűbériséget fogadott neki. Úgy döntöttek, hogy valamennyien felveszik a
római irányzatú katolikus hitet és Istennek tetsző békességes életet biztosítanak
egymásnak is és az uralmuk alatt élő népeknek is. Mindannyian megfogadták, hogy a
lakatlan gyepüket benépesítik. Mi magyarok, az Encstől visszavonultunk a bécsi
medencéig, megtartva Alsó-Morvát. A megállapodás szerint mindkét oldalon megmarad
az őslakos avar lakosság. A gyepűt Bécs, Borona és Mura síkságán 1-1 lófutamodásnyira
állapították meg. A nyugati hatalmak határaink biztosítását nem kifogásolták, de azt
követelték, hogy a Csörsz vonalán szüntessük meg a hadi kiképzést és csak a vármegyék
székhelyén legyen fegyveres őrségünk,- amint nyugaton van-a vármegyék avarkori
létszámát, 18-at, felemelték 24-re. A régi őrség egyenként 400 fővel csak 7200 fegyveres
őrt jelentett volna és ezt a küldöttség kevesellte. A vármegyék számának felemelésével a
fegyveres őrök létszáma 10000-re emelkedett. Hittérítési dolgokban a római pápa,
Istentől kapott hatalmára hivatkozva, a mainzi érseket nyilvánította illetékesnek. Meskó
fia, Bátor-Boleszló fia és Koppány ez ellen az utóbbi elképzelés ellen erősen tiltakozott.
Nálunk másféle előzmények voltak: Fajsz, aki 950 táján lett a határőrség ifjúsági
fejedelme, Koppány lemondásától kezdve az uruki egyházat vezette. Az összejövetel
végül úgy határozott, hogy a biztonságos és békességes élet reményében fokozatosan
átveszik a nyugati kereszténységet és abban Istennek tetsző életet fognak élni. A mainzi
érsek kijelentette, hogy Pannóniát, mint Avaria volt részét Magyar-ország részére az
egyház is örökre biztosítja. Ilyen előzmények után kezdte el a mainzi érsekség a térítési
kísérleteket. 20 év múlva tartották Kurtán várában az Avar-Curiának azt a tárgyalását,
amely a 992. évi Veszprémi-Nyitrai Nagyszalához vezetett. Ezen részt vett Gejza-Géza-
István nagyfejedelem, Csák táltosfejedelem, Fajsz tárkány-fejedelem, Gyula
lovasfejedelem, Vászoly horka, Jirkó-Jákó kunmagyari, Koppány káma-magyari
megbízott, Sarolt-Csantavér aranyasszony, Vászoly-Szavárdi uruki főtáltos, Söpte-
Szavárdi testvére, Vajk ifjúsági fejedelem és Márom, a Morva-Bécs-Mura vidék
határőrparancsnoka. De nem volt ott Piroska ifjúsági aranyasszony, Aba-Sámuel
jegyese.

Ő akkor Nyitrán végzett sikeres koponya műtétet. Ajtony beavatott fejedelem


tiltakozott a nyugati irányzatú vallás ellen. Szerinte, a beavatottak már előre látják,
hogy a nyugatiak meg fogják tiltani a papok nősülését: ez pedig a magyarságnak sok
gondot okozna. A megjelent 24 bíró szavazata mindig 12:12 arányban oszlott meg, ezért
valamennyien Nyitrára mentek, hogy Piroskát is belevonják a vitába. Itt végül 13:12
arányban amellett döntöttek, hogy a mainzi érsekség irányítása mellett a nyugati
kereszténységet fogják felvenni. Ez ellen Ajtony is Vászoly-Szavárdi is teljes erővel
tiltakozott. Szerintük a tervezett térítés lelki kényszer, azt pedig nem fogják tűrni, hogy
az eddig lelki szabadságban élő nemzetségek “rabok” legyenek. A mainzi érsekség azt
javasolta, hogy a térítést azok a hun származású keresztények kezdjék el, akik Bruno
vezetésével, mint Engadin és Vízvár (Wasserburg) papjai és lovagjai érkeznek ide. Hont,
Pázmány, Vecelin és Héder lovag a királyi udvarban rendezkedett be, a besenyők pedig
Encstől visszahúzódtak Sankt Pöltenig. Géza után fiára, Vajk-Istvánra maradt a
feloszlatott Avar-Curia személyzete. Belőlük került ki az udvari kancellária. A 973-as
csatlakozásnak a 992-es Nagyszala határozatának következtében hun-aleman és a
királyi sereg felszámolta a Koppány-Ajtony vezette ellenállást. Ennek viszonzásául a
besenyők István fiát, Imre herceget egy vadkannal széttépették, majd a második
kiskirályt, Erős Csák fiát, Zoltánt is megölték a bihari dukátusban. Vászoly főtáltos,
akinek Erős Csák leánya, Korpona volt a felesége, tiltakozott az ellen, hogy István király
leánytestvérének a fiát: Orseolo Pétert jelölje utódjául, hiszen az utódlás az Árpád-házi
hercegeket illeti. István lovagjai erre Vászolyt megvakították. Fiai: Endre, Béla és
Levente Kővárra (Kievbe) menekültek. Átvitték magukkal Kurtánvár beavatott
sámánközpontját és az Avar-Curia okmányait, bár ezekről küldtek másolatot Istvánnak
is. Levente felesége önkéntes tűzhalállal szentelte meg a sámán-központ áthelyezését.
Ilona hercegnő már 1022-ben értesítette bátyját, hogy Henrik halála után a németek
nagy sereggel készülnek Magyarország ellen.

István jól kiképzett sereggel várta Konrádot és 1030-ban a németeket a Lajtán


túlra vetették vissza, mégpedig területszerzéssel. Gizella házasságával kapcsolatban a
magyarok megegyeztek a bajorokkal a határkérdésben, de a németek a megállapodást
nem tartották meg. Az egyezményt III. Ottó előtt kötötték Régensburgban Gizella és
Avaria érdekében. Ebben a németek örökre lemondtak Pannóniáról. A németek István
halála után is gyakran megsértették a megállapodást, de a magyarok ragaszkodtak az
Avar-Curia okmányai között őrzött bizonyítékokhoz. Ezért ültették királynak Péter
helyére Aba-Sámuelt, majd Péter újabb kísérlete után Endrét választották meg
királynak. (Endre várát (Szentendrét) I. Endre építtette. 1049-ben ide telepítette az
uruki keresztény egyház papjait. Itt helyezte el az uruki egyház szent tanainak
gyűjteményét és az Avar-Curia okmányait. Az avar kincsek nyilvántartása még Mátyás
király alatt is létezett. A nyilvántartást a szerzetesek Csák Máté parancsára a
kurtánvári alagút-rendszerbe falazták be. Mátyás király a feljegyzéseket a Füzes-
gyarmatról jött sámánok tanácsára megkerestette, és ez után hajtotta, régi jogon,
uralma alá Stájer-országot, a Bécsi medencét, Cseh-és Morvaországot, valamint
Sziléziát.) Meg jegyzés: Gádor tanfejedelem rovását Mátyás király sámánja, Ogurdás
lemásolta, majd magával vitte Gyeretyán fejedelemhez. Ez a másolat valahol Magyarka
romjai alatt megtalálható.

VIHAR-ISTEN LOVASAI

239. Arvisura Daróc-Béla, Gerecsák rovása

Amikor Domonkos-Mihály-Turu, aki Rómában, Bizáncban és Urukban kapta ezt


a három nevet, bejárta a 24 hun törzs szövetségének ismert területeit, Uruk város urától
egy ottani ménesből való három éves kancát kapott ajándékba, hogy azon térjen haza.
Tulia püspök elmondta Domonkosnak, hogy az uruki püspökség, mely a Megváltó
születése után 430 évvel még közismerten gazdag tartomány volt, a gyakori rablások
folytán mind ember, mind jószágállományban igen megfogyatkozott. Valamikor csak
szamárral szántottak, de egyszer a Hétsas birodalmából egy ménesgazda jött oda és az a
lovaival fellendítette a gazdaságokat. Csakhogy a pusztai rabló lovasok lassankint
mindent tönkre tettek. Erre a ménesgazda Kurdia felé vette az útját, lovas legényeivel
együtt. Ennek a Zalpa nevű lovas vezérnek volt egy gyakran ismételgetett mondása:
“Aki nincs tudatában a múltjának, annak nincs mit várnia a jövőtől. Az a nép, amelyik
megtagadja múltját, elveszett.” Tulia püspöke elmondta még Domonkosnak, hogy a
végén talán ő is az ummai úzok példáját fogja követni, és vagy a Van tó környékére,
vagy Ujguria hegyeibe vándorol. Domonkos, amint testben-lélekben elég erősnek érezte
magát, a hosszú útra, az ummai úzokkal elindult Magyarország-felé. Amikor Agadi
városába értek, Vihar-Istennek nevezett kancája elszabadult és kifutott a pusztaságba.
Harmadnap éjszakáján jött vissza az Agadi lóállásba nyakán vérig harapdosva. Turu
táltos gondosan mosogatta gyógyfüvek levével paripája nyakát és a sebek egy hét alatt
be is gyógyultak. Ha valami veszedelem közeledett Turu táltos karavánjához, ez a
paripa mindig jelezte a bajt. A lovat szertelen vadsága miatt kiscsikó kora óta
Viharistennek nevezték. Ez az istenség volt a kaszu törzs istene a Hétsas birodalmában.
Amikor a 2285. medvetoros évben (Kr.e. 1755) Gandás és Köncsög nyerte meg az
Ordoszi Puszta-szeren a sámán-vetélkedőt, Gandás egy olyan lovat lovagolt, amelyik egy
vihar alkalmával, éppen a Viharisten ünnepén született a Góbi-sivatagban. Ezért a lovat
ennek az istenségnek a nevéről nevezte el. Turu paripája is az Úr melletti sivatagi lóállás
tövében született. Több elsőszülött kiscsikó közül csak ő maradt meg a ménesben.

A Viharisten nevű kancának Hétváros romjai mellett született meg az Agadiba


szerzett kis csikaja. Megerősödését Turu táltos megvárta. Közben Hétváros és a hettiták
birodalmának történetét és vallási viszontagságait tanulmányozta. A helyszínen lett
világos előtte, hogyan lett a kaszu törzs Hétsas birodalmának legbiztosabb támasza.
Mire a kis Viharisten megerősödött, nyugodtan indult haza bizánci szerzetesi ruhában,
Géza nagy-fejedelem karavánjával. A hegyvidéki kaszuk akkor még kiváló kardokat és
tőröket készítettek.
Turu aranyosszéki arannyal fizetett és jól felszerelte karavánját kiváló fegyverekkel. Az
ummai úzok még tudtak beszélni a kaszu tőrkészítőkkel. Közülük elég sok fiatal
csatlakozott Turu karavánjához, szintén szerzetesi ruhát öltve. Mire Bizáncba érkeztek,
48 főre emelkedett létszámuk. Hétsastól Bizáncig Turu sámán a bizánci keresztény hitre
oktatta kaszu legényeit és mire az Aranyszarv öbölbe érkeztek, készen állottak a
megtérésre. (Ebből a csoportból lett később Uzdi-Szent-Péter lakossága.) A bizánci
székesegyházban Domon-kos püspök az egész karavánt megkeresztelte bizánci hitre.
Kihallgatáson fogadták a császári palotában. Itt ígéretet kapott arra, hogy Hunia-
Avaria megtérése után egy pátriárkát neveznek ki Budavárra. Domonkos nem nagyon
bízott ebben az ígéretben. Bizáncból bolgár kísérettel indították útnak Domonkos
karavánját. Útközben mindenki dédelgette a kis lovacskát és mire Bödön városánál
elérték a Dunát, a Viharisten szép paripává fejlődött. Domonkos innen az Aradi
ispánság területén levő birtokára vitte a paripákat és a sivatagban jól megedződött
lovakból lassanként egy egész ménes lett. A 48 főből álló közösség volt a gondozója. De
amikor a másodszori szaporítás idején odakerültek a nyugati hittérítők, a római hit
felvétele után az immár hatéves lovakkal elmentek Székely-Szent-Demeterre. Onnan egy
év múlva Gelyza fejedelem döntése alapján Uzdi-Szent-Péterre vezényelték az umma
úzokat. Itt épp ekkor szentelték fel a római katolikus templomot.

Ezzel indult meg Erdőelvén a nyugati keresztény települések sorozata, addig csak
bizánci hittérítők járták Erdőelvét. A törzsménes Domonkosnak Arad-ispánsági
birtokán maradt. Az úzokat és kaszukat a hidegebb időt jobban bíró kabar és ordoszi
lovakkal látták el. Amikor Domonkos-Mihály-Turu, Géza nagyfejedelem halála után az
ifjú Vajk parancsára Bizáncon keresztül Rómába ment, Bizáncban nem talált kellő
meghallgatásra. Ezért Domonkos Ottó tanácsára nyugati királyi koronát kért az István
névre megkeresztelt Vajk fejedelem számára. Ezt a ravennai zsinat határozata
értelmében meg is kapta, Domonkost pedig Magyarország első érsekévé szentelték.
Domonkos érsek az ifjú Sebestyénnel megszervezte a 6 püspökségből álló esztergomi
érsekséget. Az aradi birtokán nevelt sivatagi ménesnek a felét Bábolnára hozta. Ebből a
ménesből aztán megajándékozgatta a fejedelmi ifjakat. A ménes később királyi
tulajdonban fejlődött tovább. Tizenötödik születésnapján Endre is választhatott egy
csikót István király ajándéka képpen. Endre a kis Viharistent választotta, öccsei Béla és
Levente pedig a Marast, illetve Adanát. Ezeket a csikókat aztán Csákváron a Korpona
istállójában nevelték tovább, majd az Endrevári karámban idomították be őket. A kis
lovacskák szinte a fejedelmi ifjakkal együtt nőttek fel. Endre-András vitéz, a
Viharistenen ment Endrevárról a pusztaszeri Nagy-Süánra. Minden futamot megnyert.
Maga István király is büszke volt rá, hogy Endre az ő királyi méneséből származó lóval
győzelmeskedett. Béla ... határőrségi Bélavárról, Levente pedig Kolozsvárról érkezett
erre a versenyre. Az 1030. évben megrendezett pusztaszeri Nagy-Süánon részt vett
fejedelmi ifjak mind vállalták, hogy 1030-1035 között valamennyien kiveszik részüket
Budavár beavatott központjának a Budavár-Abavár-Lebedvár-Kevevára útvonalon
lebonyolítandó áttelepítésben. A Budavári beavatott központ lassú áttelepítése már
1015-1022 között megindult, de a pusztaszeri megállapodás szerint 1035-ig be kellett
fejezni. Ez a magyarázata, annak a pusztaszeri Nagy-Süán fontosságának, mert részt
vevői felesküdtek az átszállításban való közreműködésre. Ezek voltak:

Mihály-Vazul 954-989 Szár László 988-1038 Bogyiszló 1008-1031


Géza 951-997 Karos 948-970 Imre 1007-1031
Pirok 928-954 II. Zoltán 988-1025 II. Ajtony 970-1031
Taksony 926-970 Gerencsák 960-998 Győr 987-1031
Csák 943-978 III. Zoltán 1007-1036 Bagamér 1006-1036
Vajk 969-1038 Tolma- Judit 966-1026 Erős Csák 978-1017

Az Élet kegyhelye kimenekítésének gondolata a királyi családtól: Tolma-Judittól


és Orseolo Ottó feleségétől, Ilonától eredt. A királyi család egyes tagjai is részt vettek
benne. Az egyik legfontosabb szállítmányt, a Szövetség ládáját 1301 Aranyasszony
havától 1031 Aranyasszony haváig öt fejedelmi személy szállította el Budavártól
Abavárig: Bogyiszló, II. Ajtony, Győr, Bagamér és III. Zoltán. Imre azért nem tudott
ebben részt venni, mert éppen a Tiszakeszi és Pozsonykeszi között állomásozó
tárkánysereget kellett II. Konrád ellen mozgósítania. Ennek a szállítmánynak gyors és
biztonságos elvitele azért volt fontos nehogy az avar kincsekhez hasonlóan ezek a hun
törzsszövetségi értékek is a német császárság kezére jussanak.

Az Arvisurákat az itt megnevezettek szállították Abavárról Lebedvárra: 1031


Aranyasszony havától 1032 Aranyasszony haváig

Solymoska - Pata
II. Szabolcs 948-987 Zsombor977-1032 Piroska 976-1048
958-1002 960-997
Csaba nádor 980-
I. Zoltán 892-955 Taksony926-970 Piroska 976-1048
1044
Kolozs-Gyula 925-
Erdeljü 960-1015 Buda 979-1020 AbaSámuel 985-1044
961
Taksony 926-970 Gyula951-997 Géza 951-997
Kurszán 865-904 Géza 910-960 II. Lebed 1015-1063
Apor Zerind 995-
Abasár 1014- 1060 Kipcsák1001- 1063
1049

Az egész mentési munkát az ország területén Csaba nádor irányította, lovas


kíséretével. Endre, Béla és Levente 1030-1035 között az országhatár és Kevevára között
vett részt a munkában. Az őrség mindig 5-5 személyből állott. Ha valaki akadályozva
volt, a hatodikra akkor került sor. A felsoroltak közül egyszerre halt meg Csaba nádor
és Aba Sámuel a ménfői csatában; később II. Lebed és Kipcsák is a baskir-
mohamedánok ellen vívott szablyás ütközetben. Abasárnak egyik legszebb hőstette az
volt, amikor megsebesült édesanyját, Piroskát a legvadabb csata forgatagában
megkereste a rimalányok seregében, hordszéken, Abavárra vitte és 3 hónapi kezeléssel
kigyógyította. Piroska még részt vett I. Endre-András koronázásán, sőt Endrét ő
segítette fel Viharisten nevű lovára, amikor fellovagolt a koronázási dombra. A
koronázási domb földjét 72 ispánságból hordták. 1030 Pünkösd vasárnapján a
pusztaszeri lovasverseny alkalmával azt döntötték el, hogy ki legyen a pünkösdi király,
aki az ősi regevilág emlékanyagát az országból kimenekíti. Géza unokája Endre királyfi
lett az első, ő vette hát a kezébe az Élet kegyhelyének a jövőjét.

Endre Pünkösd után Kevevárába ment, Imre pedig átvette a Csörsz vonal
parancsnokságát. 1030. július közepén már legyőzték II. Konrád német császárt és
Avaria örökségéből visszakapták a Lajtán túli területeket. De az ifjúság az Encs
vonaláig akart felvonulni. István azonban visszaparancsolta őket, Zsadányig. Ekkor lett
Imre királyfi a bihari országrész tulajdonosa. Endre igen kapós volt Bölcs Jaroszláv
kevi orosz fejedelem lányai között. Anasztáziát vette feleségül. Levente Ladomér
fejedelmének lányát, Ibolyát vette el. Ibolya Lebed lovasfejedelemnek volt a
leszármazottja. Kurtán várában nyerte el a beavatottságot és Ildikó lett a neve. A
fejedelmi ifjak a Szent Illés székesegyházban jöttek össze újabb tanácskozásra. Ez a
templom volt az uruki keresztények temploma. Altemplomában alagútrendszer volt. Ez
az “alsó világ” kötötte össze a kolostort a monostorral. Mindig a Gyarmat-törzs és a
Nyékiek közös temploma és alsó világa volt. Endre ezen az összejövetelen István király
tudtával arra kérte a rimalányokat és a kispapokat, hogy az Arvisura hagyomány óriási
tömegét 5 példányban másolják le, és ezzel tegyék lehetővé, hogy az ifjúság ebből erőt
merítve meg tudjon állni az idegenek gyilkos tengerében. Endre 3 másolati példányt a
pásztói, a pentelei és a zebegényi Domonkos rendi magyar kolostor alsó világában
helyezett el. Egy példányt az Avarbástya alsó világában őriztetett. Az ötödik példányt
pedig az újonnan épülő Endrevár altemplomában helyezte el. Mivel az Endrét, Bélát és
Leventét kísérő lovasok mind legények voltak, meg is nősültek. A kievi Szent Illés
székesegyház leánykórusából választottak maguknak feleséget. De a lányok előbb rima-
lányok lettek és részt vettek az Arvisura-lapok másolásában. Mikor a besenyők István
fiát, Imre herceget egy feldühödött vadkannal halálra maratták (hasát felhasíttatták),
Endre, Béla és Levente Kevevárán tartózkodott. Bölcs Jaroszláv fejedelemnek is, meg a
lányának is, Anasztáziának nagyon, tetszett a Viharistenen vágtató Endre-András
herceg. Jaroszláv alkudozott is a paripára, de Endre sehogy se akart megválni tőle. A
Viharisten harmadéves kiskancáját azonban Jaroszlávnak adta. Bölcs Jaroszláv erre azt
mondta: “Ha már ennyire megtiszteltél, ilyen fejedelmi ajándékkal, kérhetsz tőlem
viszonzásul bármit.” “Fenséges Uram-kapott a szón András akkor-Anasztázia lányod
kezét ne tagadd meg tőlem.” Így lettek a fejedelemfiak Bölcs Jaroszláv szövetségesei.
Amikor István királynak tudomására jutott, örömmel adta ő is a hozzájárulását a
házassághoz. Ez István királynak is, meg az Imre halálában teljesen ártatlan
hercegifjaknak is nagyon megkönnyítette a helyzetét. A három herceg származása körül
sok mindenféle mende-mondát terjesztettek.

Az igazi helyzet a következő:

Bolárka - I. Zoltán-Zsolt-
Zolta - Szalóka
894-898 892-955 898-
946
Csák Taksony - Ibolya Bereg-
Botond
943-978 926-970 940-990
Gerencsák Sarolt Géza Söpte-
Szavárdi
960-998 950-1012 951-997
956-969.I.19.
Erős Csák 978-1017
Korpona Vazul (Mihály-
Vászoly) Béla (Vászoly-Vazul)
Zerindke
996-1048 968.I.7.-1045
968.I.6.-1005 969.I.l9.
Endre-Anasztázia Béla-Rixa
Levente-Ildikó
1012-1060 1015-1063
1016-1047

Erős Csák lánya, Korpona rimalány megsajnálta Vazult és országjáró útján énekét
pengetős hangszerrel kísérte. (Vazult megvakították.) Ebből szerelem lett és Vazul
feleségül vette Korponát. Három fiuk és több lányuk született. A három fiú Csákváron
és Nyitrán nevelkedett fel, II. Zoltán, III. Zoltán és Imre királyfi társaságában. Imre
királyfi legjobb barátja Csák fia, III. Zoltán, a későbbi Erdőelvi kiskirály. Az 1030. évi
pusztaszeri Nagy-süánt Endre királyfi nyerte meg és ez nagyon megemelte a tekintélyét
az Avaria-Pannónia-Magyar törzsszövetségben. A vezéri teendők ellátására a hun
törzsszövetség akkori területén őt tartották legalkalmasabbnak. Endre első dolga az
volt, hogy lerakta Endre-vár alapjait és a 72 ispánságból összehordott dombocskán
felállította a “Barátság oszlopát”. A szaka birodalomból származó szokás szerint ez előtt
esküdtek fel a baráti harcostársak. Ilyen baráti harcostársak voltak: Bogyiszló, Imre,
Győr és II. Ajtony. Mind a négyen 1031. Szeptember 2-án haltak meg. III. Zoltán és
Bagamér 1036-ban, Abasár és Endre 1060-ban, Csaba nádor és Aba Sámuel 1044-ben,
II. Lebed és Kipcsák 1063-ban ??? vezérrel együtt halt harcostársi hősi halált és így
kerültek az Endrevári “Barátság Oszlopára”. Amikor Csaba nádor, István király és
környezete tudtával kezébe vette a kimenekítés ügyét, érintkezésbe lépett Szár
Lászlóval, s így a velük békességben élő kievi uralkodóház, az Elődház és a besenyő
nagyfejedelemség jóindulatával Kievig az út biztosítva volt. Bátor-Boleszló halálával a
lengyel uralkodóház is megbékélt a magyarokkal. Bátor-Boleszló fia a pusztaszeri Nagy-
süán után magyar és besenyő vitézeivel elűzte fivérét, II. Meskót a lengyel trónról, de
csak egy kevés ideig uralkodott. A lengyel főurak egy része összefogott ellene, legyőzték
és 1032-ben sebesüléséből származó betegségébe belehalt.

A nagy buzgalommal végzett kimenekítési munkában sokan megfeledkeztek a


besenyők esküjéről, de a besenyők nem. Babócsa és Berzence tudtával Imre herceget egy
vaddisznóval halálra maratták. Az emiatt kibontakozó harcban Bogyiszló, Győr és II.
Ajtony is meghalt 1031. Szeptember 2-án. Így kerültek fel a harcostársak a “Barátság
Oszlopára”. A száz besenyő lovas közül tíz maradt a csatatéren. Erre mondták a bihari
öreg sámánok: “Aki csalárdsággal harcol, csalárdsággal esik el.” Mivel István király
szövetséget kötött a kievi fejedelemséggel, Endre, Béla és Levente előtt szabaddá vált az
út Uzsvár-Lebedvár és Kevevára között. Ezen a nehéz terepen a három herceg igencsak
rá volt utalva Szár László támogatására. A fiatal Ung vitéz Úzs vezér lányát vette
feleségül, ezen a réven Úzsvárat is felvették a megállóhelyek közé, az úzsváriak, meg az
uzsoki szoros úz vitézei is bekapcsolódtak a tennivalókba. Úzsvárig Csaba nádor kísérte
a fogatokat, itten éppen akcióba Endre fejedelemfi, majd az uzsoki szorosban Szár
László várta a rakományt lengyel lovasaival és úgy kísérte Lebedvárra. A három herceg
mellett az alábbiak vállalták vitézeikkel Úzsvártól Keveváráig a kincsek szállítását:

Taksony Pirok Apor Pirok Mihály-Vazul


926-970 928-954 910-960 928-954 954-989
Karos Solymoska-Pata Karos SzárLászló
Ilona-Ung
948-970 958-1002 960-997 948-970 988-1036
978-1009
Csaba AbaSámuel Ilona Ung Ung vezér
Miltény
980-1044 985-1044 978-1009 975-1028 1010-
1063 997-1048
Pomáz Abasár MajtényKökény
1001-1060 1010-1060 999-1045 996-1038

Úzsvárat Szár László fiáról nevezték el Ungvárnak. Ez az Ung vezér Ungvártól


Lebedvárig adott tárkány segítséget. A szorosokban ugyanis sok szekér meghibásodott
és megkívánta a tárkány-munkát. Azután Miltény, Pomáz, Majtény és Kökény vette át a
szállítást besenyő lovasokkal Kevevárig. Mindez Aba Sámuel, Csaba nádor, Szár László
és Kipcsák besenyő fejedelem támogatásával. Minden rakománnyal ment maga Endre
herceg Viharisten nevű lován. A ló nevét a magyar törzs-szövetségben szinte mindenki
ismerte. Minden évben volt kiscsikója. Ezekből lettek a legjobb vágtató paripák. Vajk-
Istvánt öreg korának beteges éveiben a trónöröklés kérdése foglalkoztatta.

Imre, II. Zoltán és a Csákok közül III. Zoltán állt a szívéhez a legközelebb, de ha
ezek idő előtt halnának meg, a pusztaszeri Nagy-Süánra való tekintettel még Endre, Béla
és Levente jöhetett számításba. Anasztáz-Asrik klérusa azonban erősen tiltakozott a
herceg számításba vétele ellen. István nem is szerepeltette őket egyházi körök előtt,
inkább a beavatott központ menekítését hagyta rájuk. Tolma-Judit fiai közül Beszprim
herceg Lengyelország trónjára számíthatott. II. Meskó ellenében. Piroska első fia,
Delján Péter a bolgár nép felszabadításának kérdésével foglalkozott. Ezért sokszor ott
tartózkodott titokban, várva a kedvező alkalmat. Az egyházi körök és a nyugati
uralkodók Orseolo Ottó és Ilona fiát, Pétert jelölte ki István utódjául. Pétert ki is
nevezte hadseregének parancsnokául. Péterrel együtt sok olasz lovas jött István
udvarába. A megvakított Vazul trónörökösként egyáltalán nem jöhetett számításba.
Péter az olasz lovagok tanácsára sok helyen Péter apostolról elnevezett templomot
építtetett. Ebben közrejátszott az is, hogy őt magát is Péternek hívták. 1030 nyarán
István megvédte hatalmát az országára törő II. Konrád ellen, sőt az egykori bécsi avar
kurgánnal kiegészítette az országot. Ebben részt vett a keleti országrész is. Halála után,
1038-ban Péter akadály nélkül foglalta el a trónt. A pártküzdelmek azonban hamarosan
elkezdődtek a magyar törzsfők és Péter idegen származású hívei között. Az ellenzék
István régi táborából szerveződött, akiket az olaszok kiszorítottak a hatalomból. Ezek
német gőggel megvetették a magyar előkelőséget, de az olaszokat sem szívlelték. Így
aztán a németek a magyar előkelőkhöz kezdtek húzni. Ebben része volt annak is, hogy a
németek egy része már összeházasodott a magyar törzsfők családjával.

A vegyes házasságban élő németek szövetkeztek a keleti magyar tömegekkel és


1041-ben Péter királyt elűzték. Péter Német-országba menekült. Más magyar
előkelőségek Delján Péter bolgár trónkövetelő szabadsághőssel tartottak. De ő
Bulgáriában csatát vesztett. Ez is szaporította az elégedetlenkedők táborát. Sokan úgy
gondolkoztak, hogy ha már Vazul nem lehet a király, mért ne lehetne legalább Piroska
férje, Aba Sámuel, hiszen Kurszán véréből származik. A közrendek aztán a törzsfők
beleegyezésével Aba Sámuelt megkoronázták. Bölcs Jaroszláv a vejével, Endrével csak
hallgatott. Péter kizavarása után a főurak is megnyugodtak. Pétert azonban
pártfogásába vette III. Henrik és mindent megtett visszahelyezése érdekében, mert Aba
Sámuel a kiűzött német és olasz urak birtokába magyarokat tett. A magyar főurak egy
része Péter mellett állott, kik elhatározták, hogy az új királyt elteszik láb alól. Aba
Sámuel hamarosan tudomást szerzett az ellene tervezett összeesküvésről és 46
pannonföldi összeesküvőt kivégeztetett. Aba Sámuel ellen a magyar főurak egy másik
része hűbérességet ajánlott III. Henriknek. A besenyő lövőket Bihar és Erdőelve
tartományába vezényelték, III. Henrik csapatait a gyepűkön átvezették és Győr mellett
Ménfő-nél megütköztek Aba Sámuel seregével. Más főúri csapatok is átpártoltak a
német sereghez, a megsebesült Abát pedig menekülés közben megölték. Mellette esett el
Csaba, az ország nádora is. Piroska és Aba fia, Abasár későn érkezett. Abasár a
rimalányok élén harcoló édesanyját súlyosan megsebesülve találta, de sikerült Abavárra
szállítania, Piroska ott súlyos sebeiből felgyógyult. Aba Sámuelnek egyik tévedése az
volt, hogy a nyugati mintára meghonosított magántulajdont megszüntette és a magyarok
ősi vagyonközösségi rendszerét akarta visszaállítani. Ez pedig a főurak és a főpapok
érdekeit veszélyeztette. Péterrel nagy tömegben jöttek be olasz urak. De a belső
vármegyékben ekkor már nem volt elég jófekvésű sík birtok. Ezért Péter a külső
határispánságokban adott nekik birtokot. Ezt a lovas veteránok és magyar birtokosok
nem jó szemmel nézték. Ráadásul az olasz urak és papok itt is ugyanolyan
beszolgáltatási rendszert vezettek be, mint a gazdagon termő területeken. Ezt a dolgozó
parasztság se bírta. Népünk ősi jogainak a védelmezőjét Aba Sámuelben látta. Halála
után is általános tisztelet övezte emlékét.

A nép azt mesélte, hogy ködmöne, szemfedője még évek múlva is épségben
volt, sebei pedig behegedtek. Ebből annyi igaz, hogy feleségét Abasár vitéz kigyógyította
sebeiből. A hősi halált halt Aba Sámuelt csak a nép költötte örökéletűnek. Piroska nem
hagyta el többé Abavárat. Csak az Arvisura anyagának rendezgetésével foglalkozott.
Ennek a teljes elszállítása napján halt meg 1048-ban sebfertőzés következtében. III.
Henrik 1045-ben Magyarországra jött és Péter király fejére újra feltétette a királyi
koronát. Uralma azonban nem volt tartós. Az 1045-ben elhunyt Szolnok, erdőelvi
kiskirálynak a helyére Vata, Erdeljü Gyula fia került. Vata fellázította a besenyőket,
meg a tiszántúli, békési, bihari és erdőelvi pász-torokat. Betörtek a Jász-sikságra és az
uruki kereszténység visszaállítását követelték. Az egyház persze ellenük volt, hiszen az
uruki egyház eltörölte a dézsmát és az egyéb egyházi terheket. A német és olasz lovagok
uralma ellen viszont összefogtak a magyar urak is és felvették a kapcsolatot az
Árpádházi hercegekkel. A Kipcsák vezette besenyő lovasok Bölcs Jaroszláv kíséretével
Ung-várig jöttek, ahol már várták őket a magyar felkelők és a végvári vitézek. A Péter
ellen kiállított hadsereg vezetője Endre herceg lett. Nagyobb harcra nem került sor,
mert Vata serege hamarosan megfutamította Péteréket. Endre kétféle követeléssel
találta szembe magát. A magyar urak a német-olasz uralom lerázását és a magyar
tulajdon helyreállítását követelték; Vata és a besenyők a régi közösséget és az uruki
keresztény vallás visszaállítását várták tőle. El akarták törölni az adót és a papi tizedet,
megszüntetni a papi birtokokat és megölni az idegen származású papokat és urakat.
Halálra keresték az egyházi birtokok intézőit, a papokat és püspököket, meg az
ispánokat. Pétert elfogták és Vazulért bosszút állva, kitolatták a szemét. Ebbe és egyéb
sebeibe nemsokára belehalt. Vata által vezetett lázadás az országot felszabadította a
külföldiek zsarnoksága alól és I. Endre-Andrást 1046-ban trónra segítette. Endre kievi
segítséggel megszilárdította a trónját. I. Endre-András király legfontosabb teendője volt
az alapjaiban megrendített államrendet visszaállítani.

Megszilárdította az egyház helyzetét, túlkapásait megszüntette. Felszabadította a


magyarságot a kegyetlenkedő német-olasz lovagok rémuralma alól. Mindjárt a
koronázás után, melyen a sima uruki koronát és István király székesegyházának
korona-díszét használták, rögtön az ország védelmének megszervezéséhez fogott. Öccsét,
Béla herceget megbízta a nyitrai országrész kormányzásával és a Csörsz-vonal nyugati
részének a Pozsony-keszitől Tisza-kesziig terjedő részének parancsnokságával. Béla
saját tárkányaival meg átmeneti időre idevezényelt lengyel és kievi csapatokkal védte
nyugaton az ország határát. III. Henrik kétszer is betört a német lovagokkal Bécs felől,
de Béla herceg csapatainak ellenállásán támadásai összeomlottak. A német sereg és
hajóhad nem tudta áttörni Bélának Pozsonyból irányított védelmi vonalát. Békésebb
időkben pedig az ifjú herceg kiépítette Béla-bányát és feltárta a Selmec-bányát, meg a
Körmöc-vidéki arany- és ezüstbányákat. Megindult az arany és ezüst bányászata és a
pénzverés. A német támadások elleni harcok hőse Béla herceg volt, a nyitrai
parancsnokság élén. Endre király Vasvár felől védte a határokat, mialatt Vata az
erdőelvi kiskirályság kiképzőtáborában Tisza-keszitől Keve-kesziig újabb lovasokat
képzett ki. Vatát Levente tette meg kiképző hadvezérnek. A pozsonyi csatában 1052-ben
esett el. Utána Erdeljü Gyula másik leszármazottja, János lett az erdőelvi kiskirályság
vezetője.

Kolozs-Gyula Géza Gerecsák Taksony


Erdeljü Gyula
925-961 951-997 960-998 926-970 960-1015
II. Szabolcs Vajk-István Erős Csák Tolma-
Judit Buda
948-987 969-1038 987-1017 966-1026 979-
1020
Doboka II. Zoltán III. Zoltán Szolnok Vata
970-1025 988-1025 1007-1036 987-1045 1019-
1052
Kisfejedelmek voltak 990-1009 1009-1025
1025-1036 1036-1045 1045-1052

Ezeknek a kiskirálysági vezetőknek neve később teljes feledésbe merült:

Vata halálával I. Endre-András király a kiskirályságot, mint méltóságot megszüntette,


mert attól tartott, hogy ez az intézmény előbb-utóbb valami újabb uruki-mani
keresztény megmozduláshoz vezet. Vata özvegye visszavonult férje békési birtokára, s
ott János fia (Endre király keresztfia) ápolta tovább az uruki-mani, majd később a
pogány kapcsolatokat. Gyakran hangot adott az elégedetlen maniheusok követeléseinek.
Endre királynak elég gyakran mérsékletre kellett intenie keresztfiát. Az egyházi és
nyugati körök megbékítése érdekében I. Endre először a német párthoz közeledett. Fiát,
Salamont eljegyezte III. Henrik lányával, Judit-Máriával. Ez sokat használt a német
kapcsolatoknak. Vata halála után az Erdeljü kisfejedelemséget és a Csörsz-vonal
tárkányképző területét öccsére, a népszerű Béla hercegre bízta, nagyobb jogkörrel,
mintha Béla csak Erdeljü kisfejedelem lett volna. Az egyházi körök egyre nagyobb
anyagi követeléseket támasztottak. A szegényebb hegyvidékek papjai is a gazdag
vidékeken működő papokéhoz hasonló jövedelmet követeltek. Az ilyesmit a szegény nép
nagyon megsínylette, Béla pedig a panaszkodó nép mellé állott. Levente főtáltos a Szent-
Illés székesegyház altemplomában végigment az egész Arvisura-anyagon. A hibásnak
vélt feljegyzésekről egy újabb Arvisurát rótt és 1047 húsvétján az összes Arvisura -
másolatokat hazaküldte Endrevárába. Amikor a szövetség ládája az aranykincs nagy
részével megérkezett Füzesgyarmatra, Ildikó-Ibolya aranyasszony önkéntes tűzhalálra
adta magát, mint egykor Jákó fősámán Ordoszban. Levente herceget felesége halála
búskomorrá tette és örök nőtlenséget fogadott. Almaszüretkor Lebedvár fellegvárában
meghalt. A besenyők Kipcsák fejedelemmel fogadalmat tettek, hogy az Arvisura anyagot
Kievből tovább szállítják. Endrét a Vata-féle lázadás segítette uralomra, de amikor Vata
és így a Gyulák mind vezető ispánságokba kerültek, mégis a német irányzathoz
közeledett. 1055-ben elrendelte a személyi és vagyoni összeírást.

Az ország lakossága ebben az időben, beleértve a határőrizeti ispánságokat is, 210


tömény volt; 100 tömény a belső ispánságokban, 110 a külsőkben, az előőrs gyepükön
csak 5-10 töményt kitevő törzsszövetségi lélek tartózkodott. Mindennek fegyverfogható
védereje csupán 2-3 töményt tett ki. Az egyébként bármikor fegyverbe állítható besenyő
hátvédekre ebben az időben már nemigen lehetett számítani. De az Ibos-Encs-Karatán
vonalra sem, mert 50 év alatt a mainzi érsekség elérte a célját, Avaria csaknem egész
területe mind jobban ostaricki-bajorrá és marót-morvává vált. Még Aba Sámuel
uralkodása alatt olyan egyezség jött létre, hogy Aba Sámuel feladja a Bécsi kurgán
területét egész a Lajtáig, ha Magyarország belügyeibe nem avatkoznak bele. Az átadás
1043-ban meg-történt, de a mainzi érsekség irányítása alatt álló német-bajor uralom a
megállapodást nem tartotta meg. Taksony még számíthatott az avar nádor segítségére is
(például Szalk nádor vezér idejében), majd Beszprim befolyására 1018 és 1031 között
István király is a lengyelekére, de Delján Péter 1040. évi felkelésében már sok magyar és
besenyő végvári vitéz elvérzett és legalább 2 töménnyel csökkent a hadra kelt sereg
összlétszáma anélkül, hogy máshonnan való pótlásra számítani lehetett volna. Orseolo
Péter esztelen háborúi is súlyos veszteségeket okoztak. Endre király még számíthatott a
kapgán és Jula besenyőkre, de a türkök és oroszok támadásai folytán a besenyők között
is egyre több nézeteltérés támadt. Béla herceg volt hivatva a magyar-lengyel barátság
ápolására és a besenyő menekülők befogadására. A besenyőket le is telepítette, de az úz,
ujgur és üzbég menekültek letelepítését Endre királyra hagyta. Endrének a németekhez
való közeledése és az Aba Sámuel idejében történtekhez hasonló esetek megismétlődése
a főurak táborát megosztotta. Béla lengyel felesége révén Lengyel országból kapott
bíztatást. Így aztán ellene volt a nem megbízható német barátságnak. Endre viszont
elkövette azt a hibát, hogy az uruki hit miatt ellentétbe került Csákkal, Csákvár urával.

A 48 külső ispánságban ugyanis az uruki hívők nem akartak a nyugati származású


papoknak tizedet fizetni. Ellene voltak minden terménybeszolgáltatásnak és nem
akartak robotmunkát se végezni, csak önkéntes alamizsnaadásra voltak hajlandók. A
belső ispánságokban megszokott, jó megélhetést biztosító be-szolgáltatási rend miatt a
klérus Endrét, Béla herceg ellen fordította. De Béla herceg annál jobban hirdette:
“Valamiért valamit, semmiért semmit!” Vagyis a papi rend legyen mindenben a nép
segítségére, életének megkönnyítésére. A külföldről jött papság azonban nem sokat
törődött a néppel, a nyelvét nem ismerte, nem értette és csak a maga jólétét kereste. A
Csák-had 12 nemzetsége Béla mellé állt és szembekerült a klérust támogató mainzi és
salzburgi érsekséggel. Megkezdődtek a csatározások, s ezek sorsát a Csörsz-vonal
tárkányai döntötték el, Béla javára, ugyanis az élvonalbeli lovasság is egyetértett a
veterán családokkal. A harcban Endre is megsérült és sebeibe belehalt. Fia, Salamon a
sógorához, IV. Henrik császárhoz futott és annak a segítségét kérte. Béla herceg
bevonult Fehérvárra és a temetés után királlyá választották. A vezető törzsfők pedig
elérkezettnek látták az időt arra, hogy ki-ki megvalósítsa saját érdekeit. Akinek Béla
nem tudott eleget tenni, az Salamonhoz és a németekhez csatlakozott. IV. Henrik
elsősorban Avaria avar-magyar lakosságának színe-virágát vetette a belső vonalakba és
csak azok elvérzése után jött a német-bajor lovagok seregével. A magyarság vérezhetett
mind a két oldalon. A német császári hatalom állandó függőségbe akarta taszítani az
országot, az ország peremén élő szabadok és szökött szolgák pedig igyekeztek
kihasználni a főurak pártoskodását. Így a talaj megfelelő volt arra, hogy rögtön Béla
uralomra jutása után kitörjön -alig 100 emberrel- az utolsó "pogánylázadás".

Vata fia, János az utolsó uruki püspök még csak az uruki keresztények
követeléseivel indult el Békés városából. De mire átkelt a Dunán, már javarészt
polgárokból állott ordítozó híveiknek a serege. Mindannyian a Fehérvári
törvénynapokra igyekeztek sérelmeikkel. A magyarság minden faluból két-két vént
küldött az Öregek Tanácsába. Ezek nem a világi urak ellen, hanem az egyházi
kizsákmányolás miatt léptek fel. Követelték az “érdek nélküli kereszténység” és az uruki
hiten lévők gyógyító szolgálatának visszaállítását. Mert ha a nyugati papokhoz
fordultak, azok csak azt válaszolták: “Ha a jó Isten úgy akarja, meggyógyultok,
nyugodjatok bele sorsotokba!” Az uruki-mani hiten levő papok azonban a betegeket
elvitték a határőrizetben, vagy erdőségekben meghúzódó arbag-sámánokhoz. Pogány
szokás szerint a beteg addig nem hagyta ott az arbag-sámán házát, míg gyógyultan nem
távozhatott. A meggyógyult betegek aztán érdemük és saját tehetségük szerint
jutalmazták az arbagokat. Béla igyekezett megmagyarázni az uruki hívőknek, hogy a
nyugaton is szokásos papi járandóságokat nem lehet megszüntetni, a harácsolás
csökkentésére már történtek intézkedések. Az uruki hívők ígéretet kaptak arra, hogy a
kolozsvári uruki-papi, meg a táltos és arbag képzést nemcsak, hogy nem korlátozzák,
hanem még fokozni is fogják, hogy a nép létszáma emelkedjék. Ez hatott és békésen
haza-tértek. A pogányság hívei azonban ott maradtak Fehérváron és azt követelték:
“Engedd meg, Béla király, hogy apáink ősi hitén élhessünk!” A falánk püspököket meg
kell kövezni, a papokat ki kell belezni, deákjaikat meg kell fojtani, a tizedszedőket
felakasztjuk, a hazug templomokat leromboljuk és a harangokból újból üstöket öntünk.
Mindezt gúnyversekben énekelték. A nép meg azt kiabálta: “Miénk legyen a hatalom és
a szabadság!” A részeg pogányság ordítozásának hallatára maga János is megrémült és
Gyulára futott.

Béla viszont nem tűrte a lázadást és szétverte az ordítozó tömeget. A lázadók


leverése Béla híveinek hatalmaskodását vonta maga után. De a külső békét se
biztosította. Béla uralkodása alatt IV. Henrik lovagjai 12 alkalommal törtek be az
országba. A besenyők a támadásokat mindig visszaverték. A lengyel hadsereg is mindig
készen állott Béla megvédésére. Az országban Béla hívei nagy hatalomra tettek szert, de
egyúttal megindultak az egymás elleni harcok is. Béla az ország keleti részének védelmét
Géza, László és Lambert hercegekre bízta. Az úzok betörései ugyanis mind
gyakoribbakká váltak. Ezekben a harcokban László herceg egyre nagyobb tekintélyre
tett szert. Az úzok elleni harcok a főurak egymás elleni torzsalkodásainak egy időre
gátat vetettek, de amikor az úzok kevesebbszer törtek be, a torzsalkodások újból
fellángoltak. Az egyházi körök a nyugati beállítottságú főurakkal együtt szerettek volna
Endre fiának, Salamonnak is részt adni a hatalomból. A Budavári beavatott központ
értékeinek kimentésében a legnagyobb terheket a Nyék törzs vállalta. Nyékiek ugyanis
mindenütt laktak, az ország egész területén. Pirok, majd Karos utódai -különösen a
keleti országrészekben- vették ki a részüket ebből a munkából. Rendszerint a
kimenekítés kapcsán az uruki-mani papi fejedelmi családokból házasodtak. Ilona, a
rimalányok parancsnoka 1009-ben Harangod váránál hősi halált halt. A férje ekkor a
Jenő törzs területének alsó részein Ajtony seregében védte Ajtony előőrseit. Amikor
látta, hogy milyen veszélyes a helyzet, észrevette a csata hevességét, a gyulafehérvári
nyékiek élén Nagyőszvárához nyargalt. De Csanád vasas lovagjaival nem tudott végezni,
emberei mind egy szálig elestek. Amikor a csata végén Gyula az egész csatateret
átfésültette arbagjaival, akkor akadt rá Ilona férjének, a sebesült Ung vitéznek a
csapatára. Rimalányaival ápolás alá vette a sebesülteket és Ung vitéz hamarosan talpra
is állott. A besenyő Gyula vitéz a harcban szerzett Gyula várát kapta István királytól
érdemeiért. Itt Erdeljü Gyula lányát, Gyomát vette feleségül. A sebesült és-mint
kitudódott-özvegy Ung nyéki vezért Gyula, Gyulafehérvárra szállíttatta gyógykezelés
végett. Erdeljü Gyula legnagyobb unokája, Battonya rimalány ápolta nagy odaadással,
majd feleségül is ment Ung vitézhez. Vállalta annak a nyolc gyermeknek a felnevelését
is, akik Ung előző házasságából származtak. Battonya maga is özvegy volt: férje a
harangodi csatában esett el. Így aztán Uzs-Kéri vitéz Pernye nevű gyermekét is együtt
nevelték Ung vezér gyermekeivel. Kéri vezér birtokát, Úzs-várát választották lakóhelyül,
jórészt azért is, mert Endre, Béla és Levente szerint a Budavári beavatott központ
kimentésének biztosítása végett a szorosok előtt egy megerősített erődre is szükség van.

A Kériek Úzs várát Ung vitéz 200 lovas befogadására építette ki. Ezzel az erőd a
Nyék törzs egyik nagyon megbízható, igen erős várává vált. Mire 1022 körül a
szállítmányokat elindították, a régi Úzsvár kibővült, a terveknek megfelelően. Az új
várat Nyék vitézei Ungvárnak kezdték nevezni. Mivel a szállítmány kísérői között a
nyékiek többségben voltak, az Ungvár név vált használatossá. Bölcs Jarosz-láv vitézei
azonban régiesen Uzsgorodnak nevezték. Eszerint a mai Ungvár lakói a legrégibb ismert
időkben úzok voltak. Pirok is, Karos vezér is Nyék törzsbelinek vallotta magát, így maga
I. Ajtony, meg Karos és az ő fia, II. Ajtony, úgyszintén Karos többi unokái: Miltény,
Kökény és Majtény is mind nyékiek voltak. Ung vitéz 1029 disznótorán meghalt, de vára
azért a nyéki, úz és kéri törzs népének munkájával mégis hamarosan felépült. A vár ura
a Taksony fejedelem Mihály fia, Szár Lászlónak legkisebbik fia, Ung vezér lett. Ung
vezér volt az, aki 1028 Aranyasszony napjának hajnalán az Endre királytól kapott X.
Viharisten nevű lován a csapatok élén belovagolt a nyékiek Kevevári karámjába, majd
l063 Arany-asszony napjának estéjén X. Viharisten legszebb leszármazottján vonult be
Füzesgyarmatra és a nyéki törzsbeliek az arany Arvisúra-lemezekkel telerakott
“Szövetség ládáját” átadták Gyarmat fejedelemnek. A továbbszállítást ő végezte. Az
átadó ünnepségen a következők vettek részt (ld.-xxx. oldalon). Valamennyien a híres
Viharisten nevű lónak az ungvári lovagló karámban nevelt ivadékán értek be
Füzesgyarmatra. Az Élet kegyhelyének kimenekítését tehát megérte, amint láthatjuk,
Szár László fia: Ung vezér és Battonya lánya, Szobránc rimalány. Társaik: Miltény fia
Zombor, Zerind fia II. Lebed, Boja fia, a bihari Kipcsák és Kökény fia Pereg vitéz pedig
tagjai voltak annak a küldöttségnek, amelyik Harka lovas-fejedelem leszármazottjának,
Buda fia Kipcsák vezérnek, a besenyők jászvásári fejedelmének vezetésével
ünnepélyesen átadta a “Szövetség ládáját” Gyarmat fejedelemnek. Az Árpádházból III.
Zoltán fia, Gerencsák volt az Endre, illetve Béla király megbízottja. Gerencsák egyben a
12 nemzetséges Csák-hadat is képviselte az átadási ünnepélyen. Gyarmat fejedelem
közölte, hogy az Uralban a manysik azon a helyen, ahol az Öreg Östen a forgó földet
megkötötte, elkészítették az új Élet templomát, hogy az Arvisurákat ott titkon
őrizhessék az Uralbérc Öregének alsó világában. Az átadási medvetor ötödik napján a
küldöttek ugyanúgy búcsút vettek múltjuk kincseitől, mint annak idejében a Hires-
kapuban és Ordoszban az akkoriak.

Erről rovásírásos okmányt készítettek a Gyarmat törzsbeli Öregek Tanácsa előtt.


Gyarmat és Kipcsák fejedelmek, Gerencsák, II. Lebed és Ung vezér látta el kézjegyével
és billogával.

I. Zoltán 892-955 Pirok I. 928-954


Szabolcs 882-928-935 Kolozs-Gyula 925-961
Pirok 928-954 Harka 905-974
Taksony 926-970 Karos 948-970
Zombor II. 930-966 II.Szabolcs 948-987
Karos 948-970 Kolozs-Gyula 925-961
Mihály-Vazul 954-989 Ilona-Ung K. 978-1009
Gyula 951-986 Zsombor 977-1032
Ilona-Ung 978-1009 Erdeljü Gyula 960-1009-1015
Szár László 988-1036 Miltény 997-1048
Boja 980-1028 Zerind 995-1049
Kökény 996-1038 Buda 979-1020
Ung-Szobránc 1010-1063 Zombor 1025-1069
Kipcsák II. 1012-1063 Lebed 1015-1063
Pereg 1030-1068 Kipcsák fejedelem 1001-1063
23.

PENTELE-ARVISURA 300.

Arvisura Pamír fősámán rovása

A medvetor havának (január) 15. napján született fiúgyermeknek Uruk város


névadó naptára szerint a Pentele lett a neve. Ezt a szokást Pannon vezér is követte.
Pannon vezér a hun törzsszövetség ifjúsági kalandozó lovasaival Kr.e. 800-ban
telepedett meg a Dunántúlon. A felesége Gyömöre volt. Négy gyermekük született. 3
fiuk: Csanak, Radóc, Vejke és 1 leányuk, Almágy. Almágy 20 éves korában ment férjhez
egy Zalatna nevű szabír aranyműveshez. 24 fiuk volt. A legkisebbik Kr.e. 743-ban,
medvetor Pentele napján látta meg a napvilágot. Pentele aztán a kabarföldi Vasváron
fegyverkovács mesterséget tanult Pörböly nevű bátyjával együtt. Pörböly a pannonföldi
Vas-váron telepedett meg, Pentelének pedig azt a feladatot szánták, hogy a két
vasbegyűjtő hely között építsen lóállást és nyisson kovácsoló műhelyt, lehetőleg Dunna
aranyasszony folyója mellett, hogy a Pannonföldet onnan lássák el vasanyaggal. Ezért
18. születése napján, Kr.e. 725-ben 10 fuvaros és kovácslegénnyel megalapították
vaselosztó helyüket, a mai Pentelét. Ez az átkelőhely fontos szerepet játszott az elmúlt
2700 év alatt. Amikor Atilla hunjainak előfutárai, élükön Rugával megérkeztek, Pentele
fuvarosai szállították át a Dunán a harcosokat. Előbb a délibb részeket foglalták el a
rómaiaktól, de mire Atilláék megérkeztek, az övék volt az Észak-dunántúli rész is. Az
avar birodalom megalakulásakor egy Uruk városából érkező csoport házasodott be
Pentelére. Kiváló földművelők voltak és cserepeseik is jó edényeket készítettek. Nem
sámánizmust hoztak: az uruki kereszténységhez tartoztak. Őseik régi hitét Mani a
szeretet vallására reformálta. Amikor a frankok hittérítés örvével a Dunántúlt
elfoglalták és kirabolták, a pentelei lakosok minden értéküket átmenekítették a Dunán.
Minden veszély elől Ordasba menekültek, de onnan is átjártak földjeiket megművelni.
Olyankor csak az öregeket hagyták otthon.

Amikor a magyar törzsszövetség megérkezett, Ugrin, az uruki keresztények


püspöke egy kis kolostort építtetett és annak viselte gondját mindaddig, amíg a fia, a
medvetor 15. napján született Pentele fel nem nőtt. Pentelét húsz éves korában az uruki
keresztények öspörösévé avatták. Ugrin püspök most már Kurtánvár beavatott
központjában tartózkodott, Pentele öspörös pedig közben 10 faluval megszervezte itt az
uruki egyházat. A 992-es Nagyszalában úgy döntöttek, hogy az uruki keresztény hit
megtartása mellett felveszik a római katolikus hitet is, az ifjú fejedelem keleti
országrésze azonban megmarad az urukiak hitén. De ez nem ment simán, mert Hunt,
Pázmán és Vecelin hittérítői birtok szerzés céljával folyton keresték, és meg is találták az
alkalmat az összetűzésre. Az augsburgi vereség után 50000 besenyő lovassal még lehetett
volna ellensúlyozni a hódítók nyomását, de Géza nem akart újabb kisegítő sereget
behozni az országba, hanem az avarok esetéből okulva felvették valamelyik keresztény
hitet. Az uruki hitet nem tekintették semminek se, hiszen Mani megtiltotta az egyházi
tized szedését, és az egyház csak önkéntes adományokból tartotta fenn magát. Géza
tudta, hogy ezek az adományok sokszor többre rúgnak, mint a kényszertized, dehát
azok csak a szegénységet sújtották. Zoltán fejedelem és Taksony kisfejedelem 955-ben a
Kurtánvári beavatott központhoz fordult segítségért. Ezen a tanácskozáson is úgy
döntöttek, hogy végső esetben besenyő segítséget kérnek. A tanácskozásra a beavatottak
meghívták a besenyő fejedelmeket is. Az ő részvételükkel határozták el, hogy Budavár-
Avarbástya-Kurtánvár központját fokozatosan az Uralba fogják átmenekíteni, mert a
türelmetlen érdek-kereszténység itt előbb-utóbb mindent feléget. E feladat előkészítésére
Taksony második fiának akkor még kiskorú gyermekét, Szár Lászlót szemelték ki.

Szár László Premiszlava orosz hercegnőt vette feleségűl, hogy az utat rokoni
kapcsolatok biztosítsák. Mihály felesége, a kievi Adelhaida nagyobb fiát, Vászolyt
bizánci hitre kereszteltette Vazulnak. Unokái közül Endre Anasztáziát, a kievi fejedelem
leányát vette feleségül, Béla Rixa lengyel hercegnőt, Levente pedig Ladomér
hercegnőjét. Levente felesége Lebed lovasfejedelemnek volt a leszármazottja.
Férjhezmenetele előtt Kurtánvárban beavatott lett Ibolya néven. Több nyelven beszélt.
Géza fejedelem Piroska nevű leánya Aba Sámuelnek, a kabarok vezérének lett a
felesége; Judit Boleslav lengyel feje-delemhez ment, hogy az Élet templomának kincseit
megmentsék az aranyra éhes római kereszténység elől. Géza legkisebb leánya, Ilona, aki
Ottó Orseoló velencei dogéhoz ment nőül, már 1022-ben értesítette Kurtánvárát, hogy a
római pápa javaslatára a kincsek megszerzése végett nagy haddal készülnek
Magyarország ellen. A beavatottak erre a kincseket azonnal útbaindították Aba Sámuel
vezetésével és 100000 főnyi besenyő lovasságot mozgósítottak. 1030-ban megverték az
egyesült német sereget és a Lajtán túlról területeket is kaptak, bár tovább akartak
menni az avar határig. Amikor a nyugati kereszténység meghirdette a szent háborút az
Avar birodalom uruki kereszténysége, Tudun ellen, Németország határa az Encsnél
(Ens) volt. A nagy ellenállás miatt Nagy Károly már abba is belement, hogy az új határ
az Ibos (Ibsa) folyónál legyen. De a vége az lett, hogy a kincsvágyó római keresztény
világ csalárd módon kirabolta az uruki kereszténység egy részét, az ellenálló főurakat és
főpapokat pedig rabszíjra fűzve elhurcolták. Ezek Mani-zsoltárokat énekelve haltak
meg. A józanabb réteg ekkor Károlytól azt követelte, hogy az avarokkal szövetséges
bajor királyt, egyéb-ként rokonát, engedje ki a börtönéből és az már így szabadon,
önként mondjon le a trónjáról, az uruki kincseket pedig csak egyházi célokra
használják. Így épült többek között az Ácheni dóm is a rablott kincsekből.

De amikor Zoltán fejedelem ezekért a kincsekért kalandozó hadjáratot indított,


azt rablásnak mondták. Bizánci forrásból most megtudták, hogy 100000 főnyi besenyő
sereg áll készenlétben. Ezért aztán a békeszerződésben átengedték a Lajtán túli
területeket. Az üldöző besenyőket Gizelláék rokonsága csak úgy tudta megállítani, hogy
a pápaság részéről megígérték, hogy a jövőben minden 25 pápa között lesz legalább egy
magyar. De ezt egyszer sem sikerült elérni. A kievi Szent Illés székesegyház magyar
kolóniáján tartott tárgyalások eredménye képpen az uruki kereszténység kispapjai
lemásolták az Arvisúra-hagyományokat. Endre ezekből 3 példányt az általa alapított
szerzetesrendekben helyeztetett el: a pásztói, a pentelei és a zebegényi kolostor
alsóvilágában (a pincékben) elrejtve. Ha ott nincsenek meg, az Avarbástya alsóvilágában
kell őket keresni, mert Mátyás király korában Ogurdás beavatott egy példányt ott
olvasott belőlük. A másik példányt befalazták. Ogur-dás 1490-ben olvasta a keszthelyi
Arvisúra-gyűjteményt is. Endre király rendeletére ebben a három szerzetesrendben
csak magyarul írtak: latin betűkkel és rovásos írásjelekkel. Viszont Nagy Lajos és
Zsigmond nem tűrte a magyar írást és mindent latinra fordítottak. Pamír fősámán
Pentele öspörös unokája volt. Pamír a garaúzok földjén (Grúziában) halt meg. Mátyás
király korában Ogurdás rótta rovásos krónikájához a mellékleteket. (Mátyás tisztában
volt az avar birodalom dolgaival.) Pamír fiatal felesége visszavágyott szülőföldjére és a
legközelebbi kalandozó csoporttal férje Arvi-súráját visszahozta Magyarországra,
Oszlányka aranyasszony kolostorába, Keszthelyre. Amikor Bős Kalágé (Klagenfurt)
főutcáján hősi halált halt, a felesége, Keszt aranyasszony Bős várában (a mai
fenékpusztai földvárban) lakott. Leányuk, Szalajka Pribina morva főúrhoz ment
feleségül és római keresztény hitre tért. Férjét az úzok törzse elüldözte Nyitráról, mert a
palócságot római hitre akarta téríteni.

Valami csetepatéban megsántulva érkezett meg Szalajka birtokára, Zalavárra. Ez


a kis földvár már jól rászolgált az újjáépítésre, ezért Pribina Nagy Károlyhoz ment és
támogatást remélve hűbéresnek ajánlkozott. Károly örömmel fogadta Pribinát és építő
szakembereket bocsátott rendelkezésére. Ezekkel Zalavárat újjáépítette. Keszt
aranyasszony azonban nem volt hajlandó Zala-várra költözni, továbbra is Bős várában
maradt, ahol az uruki egyháznak volt egy bazilikája. (A római egyház-nak is volt egy
másik.) Keszt aranyasszony nem vett részt Zalavár és a Szent Adorján templom
felszentelésében sem, sőt még Bős várát is elhagyta, amikor bajor és szláv főurak nagy
ünnepet ültek Zalaváron. Bevonult az uruki női kolostorba, melyet akkor kezdtek
Keszthelyének nevezni. Bős várában csak a 810-ben özveggyé lett leánya, Diás-Mária
maradt, az öreg Kocel felesége. (Kocel 808-ban halt meg.) Pribina világéletében
erőszakos ember volt, olyannyira, hogy a nyitrai úzok ide is utána jöttek, hogy
végezzenek vele, de Szalajka riasztotta Zalavár őrségét, visszaverte az úzokat, de
csapata élén, az úzok üldözése közben Bős váránál elesett. Utolsó kívánsága az volt, hogy
a férje vegye el özvegy húgát, Diás-Máriát. Kívánságát Pribina teljesítette. De később
újra megjelentek az úzok és agyonverték a sánta Pribinát. Utána az építésszé kiképzett
ifjabb Kocel lett Zalavár ura, Pribina fiainak tiltakozása ellenére gyakran felkereste
nagyanyjának, Kesztnek női kolostorát. Gyenes-Béla örökösét, Egregyet vette feleségül.
Keszt aranyasszony, női kolostorának lakóival minden szombaton elment Bős várába és
a bazilikában az uruki Mani-Bibliából olvastatott fel.

Mindenkit bőségesen ellátott Úrvacsorával, utána pedig minden Mani-hívőnek


megmosta a lábát. Másnap elfogyasztották az Úrvacsoramaradékot és mindenkinek
adott egy-egy szem igazgyöngyöt. Gyöngyszemeit báránybél-húrra fűzték és az avar nők
ezzel a “Kesztlánccal” jelentek meg Mani Úrtiszteletén. Keszt aranyasszony sohasem
bocsátotta meg leányainak, hogy idegen ajkú zsoldosokhoz mentek nőül. Ezért minden
kincsét az avar nők közt osztotta szét. A végén birtokainak jövedelmét Keszt helyének
női kolostorára hagyta. A magyar törzsszövetség honfoglalása után Keszthely női
kolostorát az Árpád-ház meghagyta az avar előkelőség birtokában. Ide adott Endre
király letelepedési engedélyt Oszlányka aranyasszonynak; Anasztázia királynét, a “kievi
hercegnőt” ugyanis Keszthely női kolostora nem érdekelte, csak egyszer kereste fel,
inkább Veszprém várában tartózkodott. Férje, I. Endre (András) a három magyar
nyelvű szerzetesrend vezetésére a mai Szentendrén építtetett uruki-Mani kolostort, hogy
így biztosítsa Pásztó, Zebegény és Pentele, illetve a keszthelyi női kolostor részére az
uruki keresztény vallás zavartalan, békés gyakorlását. Oszlányka aranyasszonyt a
keszthelyi várkapitány, Pető Gáspár vette feleségül. Ebből a házasságból 8 fiú született.
Pentele kolostorában lemásolták az Edemen-féle 289. Arvisurát és Keszthely
kolostorának szentélyében helyezték el. (Amikor Zsigmond latin írást és csak latin
beszédet engedett, a szentendrei Arvisuragyűjteményt az avarbástyai “alvilág”-
rendszerben befalazták.) Pető Gáspár utódainak őskeresztény családjában még Mátyás
és Ogurdás korában is szokásban volt, hogy legénnyé avatásukkor megesküdtek:
“Zalavár-Bősvár-Keszthely birodalmát soha el nem hagyjuk!”

ÁRPÁD UTÓDAINAK ÖRÖKSÉGE

300. Arvisura Levente-Báj-Gerecsák- Boglárka titkos rovásából

A kievi Szent-Illés székesegyház alsó világában Levente főtáltos, a Szakszinban


székelő Báj fősámán, Gerencsák uruki püspök és az ügyes kezű Boglárka aranyasszony
már mind végigolvasták az addig készült Arvisurákat és titkos célokra lemásolták
belőlük mindazt, amiről Árpád utódainak a jövőben tudniuk kell. Az emlékezés így szól:
A Kaltes asszony szekerén érkezett Égi lakók leszármazottainak a Földön véghez vitt
dolgairól, Gilgames élete is világos képet ad. Gilgames istenember volt, de közös harcok
során jóbarátokká lettek Endiku vademberrel, megölték Humbabát, Samas napisten
segítségével. Harcosaikkal együtt pedig kivágták a cédruserdőt. Utána diadalmasan
megérkeztek Uruk városába. Ott Istár, a szerelem istennője szemet vetett Gilgamesre.
Meg akarta hódítani magának, de az uruki király ezért gúnyt űzött Istárból. Istár
Anuhoz, az Égi Atyához fordult segítségért: az Égi Bikát kérte a város lakóinak
megsemmisítésére. Anu engedett könyörgésének és a Bika feldúlta a várost. De Gilgames
és Endiku harcra kelt a szörnyeteggel és leterítették. Gilgames tudta, hogy az Égi Bika
idejének Világhónapja Kr.e. 4518-tól 2358-ig tered és ha Égi származású földlakóval
kerül szembe, erejét kimélni kell, mert az égbolton még kötelességei vannak. Uruk
városa lelkesen ünnepelte a győzteseket, de az istenek Humbaba és az Égi Bika
legyőzéséért halálra ítélték Endikut. Endiku meghalt. Gilgames megsiratta, de közben,
mint emberben megjelent őbenne is a halálfélelem. Ezért világjáró útra indult
megkeresni a halhatatlanságot. Végül Suruppak királyához, Um-napistenhez igyekezett.
Átkelt a halál tengerén és kimerülve, már csak állatbőrökbe öltözve, mocskosan ért a
folyamok torkolatához, ahol Um-napisti lakott.

A Halhatatlan elmondta Gilgamesnek az özönvíz történetét: hogyan épített annak


idején Éa isten tanácsára egy hatalmas hajót, amelyen sikerült az övéit megmenteni.
Gilgames könyörgésére elárulta neki, merre van az a hely a tenger mélyén, ahol az örök
ifjúság füve megtalálható. Gilgames alámerült, megtalálta és felhozta a füvet és elindult
vele hazafelé. De az Égiek másképpen határoztak. Fürdés közben egy kígyó ellopta tőle
az Élet füvét. Gilgames reményét vesztve tért vissza Uruk városának falaihoz és
szomorúan énekelt ott valaki. Gilgames hallotta a hangot: Miért indulsz ily hosszú útra?
Miért igyekszel nagy fáradsággal "Az áthatolhatatlan vizekhez" Hadd tudjam meg mit
akarsz! Válaszolva rá, ezt mondta: Azt szeretném, ha utasaim mindig megtalálnák a
békességhez vezető utat, Égi segítséggel lássanak bele a jövőbe. Az Árpádok Gilgamesi
vérből örököltek egy részt, beleláttak a jövőbe, ezért tudták, hogy az avar kincsek
elrablása után a mainzi érsekség terveiben most a magyar királyság ősi kincsei
következnének újabb építkezéseik és templomi kegyszereik szaporítása céljára.
Gilgamesi tanács szerint tehát az Arvisura-kincseket Keletre menekítették. Levente és
Báj írnokserege ezért is másolta lankadatlan szorgalommal a Szent Illés székesegyház
alsó világában az Arvisurákat, hogy azokból lehetőleg jó előre meg lehessen tudni, mi
lesz javára az Árpádok új államának. Úgy látszott, hogy a kereszténység látszólagos
felvételével szerez a magyar nép a nyugatiakéval egyforma tekintélyt. Az Arvisura
kincseknek az országból való kivitele a Budavári beavatott központ rendelkezésére és a
király tudtával történt. A magyar királyság területén maga Csaba nádor kísérte a
szállítmányokat a Kárpátok szorosáig. Innen Szár László, Vladimir veje vállalta a
kíséretet, az Árpádházi hercegekkel: Endrével, Bélával, Leventével. Segítségükre voltak
a görög keresztények, az uruki-mani hívők, majd a sámánhitű besenyők is. A gerové
besenyők útközben a kincseket el akarták rabolni, de a rénszarvasszánon idejében
érkező manysik a kun és fekete-úz harcosok segítségével a gerovéket megsemmisítették.

Ebben a csatában Kipcsák besenyő nagyfejedelem is elesett. Budavár beavatott


központjában Gilgames tanítása alapján tudták, hogy a Föld gömb alakú és hogy igaza
van annak az úz regének is, amely szerint Ruda-Tórem vasforraló üstjéből Sis-Tórem
tűzgolyókat szórt szerte a világon és Földünk is így keletkezett. Belegabalyodott a felhők
vizébe és attól lehűlt. Ezen a sárgolyón aztán Joli-Tórem Kaltes asszonnyal életet
teremtett. Ezzel szemben Róma azt tanította, hogy Földünk olyan, mint egy korong, a
szélén a tenger vize lezuhan és felhő keletkezik belőle. Innen van eső. Budavár beavatott
központjában a tudósok az ilyesmiért a nyugati hittérítőket csak kinevették. Ataiszról
terjedt szét minden tudomány. Az Égiek Kaltes asszony földjéről hozták magukkal és a
Föld lakói lassanként tőlük tanulták meg az állatok megszelídítését, a föld megművelését
és az általuk alapított templomi gazdaságok útján jólétet teremtettek a Földön.
Építményeikből is tanultak tőlük, mert ők tökéleteset alkottak. Az uruki keresztények
időszámítása szerint Kr.e. 5702-ben a pateszik -azaz papkirályok-uralma megszűnt és
5038-ig lugalokkal, vagy fejedelmekkel együtt uralkodtak. A jégkorszakot követő lassú
özönvíz idejét Kr.e. 5758 és 5038 közötti időre tették. A víz rohamos emelkedése miatt
mindenki menekülni igyekezett a süllyedő Ataiszról és így került sor fokozatos
kiürítésére és gyarmatok szerzésére és kiépítésére. Ataisz végül hatalmas
földrengésekkel teljesen elsüllyedt és utána mindent elborított a tenger. Buda kőfaragó
fejedelem 5038-ban felépítette Úr városának hegyen épült templomát. A beavatottak
tisztában voltak a jégkorszak fokozatos megszűnésével és tudták, hogy a tengerszint
ismét emelkedni fog. A káldok, szavárdok és szabírok előreküldésével megalapították
Amu-óm, Anina-óm, Indijó-óm, Agaba-óm stb. nevű gyarmataikat. A barszil
beavatottak tudták, hogy hét Égi Bölcs lépett ki a tengerből, hogy tudásukat átadják a
földi halandóknak. Előre figyelmeztették a népet, hogy újabb folyóközi özönvizek is
jönnek, igyekezzenek hát bárkákat építeni.

4950-ben elkezdődött a menekülés Úr város tartományából északra és akik nem


hittek a figyelmeztetésnek, az özönvízben elpusztultak. Ataiszban Uruk népével együtt
éltek a hun törzsek népes szövetségei és a saka-szkíták, az agabák, az indijók és a
kanarok. Közülük Uruk népe és a 24 hun törzs szövetsége Úr város környékére
menekült. Az emberáldozatos temetkezési mód miatt a hunok hamarosan elhagyták ezt
a környéket és beavatottjaik tanácsára a szavárdok hegyei felé menekültek a várható
vérontások elől. Sok lovukat magukkal vitték, de szamaraikat ott hagyták. Uruk népe
ugyanis szamarakkal művelte a földjét, s a hunok szamaraiért szívesen adtak más
egyebet. A hunok távozásának másik oka az volt, hogy lovaiknak legelő kellett, ezen a
vidéken pedig már kevés legelő volt. A szamarak gyengébb takarmánnyal is beérték. A
hunok Magya nevű vezére, a fiaival, név szerint: Kurddal, Hunorral és Magyorral a
legelőkben gazdagabb északi folyóvidékek felé vezette a népet. Indulás előtt azonban
megállapodtak a hunok beavatottjai Nippur pateszijével, hogy Uruk népének vallási
központját rokonlátogatás formájában minden emberöltőben, azaz 20-25 évenként
felkeresik és az írnokképzést a sámánok oktatása útján ők is bevezetik. Vezetőik minden
100 évben eljönnek az írópapok városába, hogy beavatottjaik útján szakadatlan szellemi
kapcsolatot tudjanak tartani az Égiekkel. Lassú vándorlásuk alatt a vagyonosabb hunok
egy része a jó legelők közelében le-lemaradozott. Végül Hunor a Hun tó partján
megalapította Hunor városát, a kevesebb lóval rendelkező hunok pedig a Sárga folyó,
azaz a Hangun folyó nagy kanyarában verték le a sátorfájukat és megalapították Ordosz
városát. Itt felépítették Buda kőfaragó fejedelemtől származó tanítás szerint Ordosz
várát, a beavatottak céljait szolgáló sámánközpont kőépítményeit. Minden 20. évben,
amikor az 5 éves sámánképzésen és a 4 éves tárkányképzésen résztvevő fiatalok
egyszerre értek tanulmányaik végére, megrendezték az ifjúság vetélkedőjét, a
pusztaszeri Nagy-süánt. Itt döntöttek az esedékes rokonlátogatás iránya felől és úgy
indultak el a Nagy-süán győztesének vezetésével. A rokonlátogatók aztán elmondták,
amit láttak, mit hallottak.

Gilgames nem más, mint Gisgali aranyasszonynak Uruk


városában 3578-ban, Anu istentől származott fia, Éa unokája. Gilgames kétharmad
részben isteni, egyharmad részt emberi származású volt. Egész életében mindenben hős
volt, mindenki szerette. Az égiek Istárnak, a szerelem istennőjének tanácsára úgy
rendelték, hogy sok gyermeket adjon a világnak a műveltség és a haladás érdekében.
Gilgamesnek Urukban, Suruppakban és Umma városában, az úzok földjén is sok utóda
született. Ezek mind beavatottak lettek. Nippur városában felállították a beavatottak
központját. Öt erős, fiatal beavatott közül minden emberöltőben közülük választották a
beavatottak Lugalját, vagy fejedelmét, aki a világ öszszes beavatottját szellemi vonalon
összefogta. Gondolat-rezgések továbbításával állandó összeköttetésben álltak egymással,
de 20 évenként a Beavatott központban találkoztak is a vezető Gilgames utódok. A
Gilgamestől származóknak mondott fejedelmi beavatottak a következők voltak:

Jukagir Tirisztul
Tutu Bária Mene
3540-------3520---
3500--3480--3460
Büküt Holi Szagáj
Satjala Kujuga
3440--3420--
3400---3380----
3360
Inlila Arad Gisgal
Nebó Gudiás
3340--3320--3300--
3280---3260
Mábár Samas
Agadir Tónusz
3240----3220-----
3200----3180

A szellemi élet vezetői először csak Szumér területen uralkodtak, ahol egybefogták
és őrizték a titkos tanokat, később azonban hatalmukat a más földrészeken élő
beavatottak segítségével kiterjesztették az akkor lakott egész földre, mint ahogy az
ataiszi korban is egy gócból áradt ki az építkezésre, a gazdálkodásra és az iparra
vonatkozó minden ismeret. Húszévenként választott ötös csoportok már három
központban is működtek (3180 után), de összekötő nyelvük a régi maradt. A vezető
hatalom a három város egyikéből irányított. A beavatottak fejedelme mindig ott
tartózkodott a legvédettebb helyen. Ilyen fejedelmek voltak:

Ména Tásmit Aralis Gudián


Orda
3160 ---3140 ----3120-- 3100--
3080
Tetti Jutacs Szarduri Hórita
Kudurát
3060---3040----3020----
3000----2980
Tarturi Abas Baksa Baldur
Batta
2960-----2940--2920---2900---
2880
Torontál Kojon
2860-------2840

Amikor Szarduri balesetet szenvedett, Hórita vette át a Beavatott központ


vezetését és ezzel ő lett az a fejedelem, akit elődeihez hasonlóan minden elképzelhető
támadás, vagy ártalom ellen meg kellett védeni. A fejedelmi székhelyen a “belső mag”
lassanként 30 főre emelkedett. Ezt a törzset megfelelő beavatottakból mindig
kiegészítették, hogy a 30 fő meglegyen. A “külső mag” a beavatott ifjúság köréből került
ki. Arra is nagyon ügyeltek, hogy a beavatottak közös nyelve fennmaradjon, hogy a
beavatottak az egész földön megértsék egymást. Ezen a nyelven tárgyaltak minden
huszadik évben a Beavatott központban, ahol Gilgames utódai közül megválasztották a
beavatott új fejedelmet. Az addigi nagyfejedelem az Öregek Tanácsába került. A közös
titkos nyelvet átvették az egyiptomi, abesszin és a hettita uralkodóházak is. Ha
valamelyik beavatott meghalt, az ő ötös csoportjának legmegfelelőbb tagja került a
helyére. Az ötös csoportoknak mindig meg volt a teljes létszámuk. Nippur után
Karnakban, Ninivében, majd Hettevarett (Hétvár) után szkíták körében Ordoszban
székelt a Beavatott központ. Ordoszban a 24 hun törzs szövetsége vezető lugalként
tartotta számon a következőket:

Kr. e. Imola Bihar


Dernő Hana Kafrád
----------2820-2800--
2780---2760 --2740
Arkádi Balinka Pannon
Kargasz Zőbele
2720-----2700------
2680----2660----2640
Győri Abakun Pongó
Karoldi Turkudál
2620-----2600---2580----
2560-----2540
Mura Vasuki Onga
Arnót Kolami
2520----2500---2480--
2460---2440
Kéked Hatus Kézdike
Halisa-Abalán Kudur
2420-----2400----
2380--------2360--------
2340
Kucsum Szavárd
Kudális Csitár Tavár
2320---------2300----
2280---2260---2240
Debasin Dusa Boga
Pelse Kara
2220-----2200--2180--
2160--2140
Szahal Maja Ola Taz
Kargami
2120---2100--2080-
2060-2040
Idasi Ugoljás Gijári
Sabália-Káma
Kazarián
2020----2000---
1980-------1960---------
1940
Magadár Koprés
Uszirten Lubi Ugra
1920----------1900-----
1880--1860-1840
Panku Anitás Ninurás
Karakó Kaspiros
1820----1800----
1780-----1760------1740
Gandás Uvacsán Riga
Tuliás Béla
1720--------1700---1680-
1660 -1640
Mursila Kadirli Buja
Rimolán Makeri
1620------1600---
1580---1560-----1540
Luvij Alacár Sanszi
Lótanu Kéta
1520---1500---1480----
1460--1440
Uzzu-Harapi-Ilmér-
Opozur-Udokán
1420--1400----1380---
1360----1340
Asarpaja Tomajka
Burján Tudhál Ankari
1320---------1300------
1280---1260---1240
Zalpa Kunasir Káldika
Kisdaba Uraltu
1220----1200-----
1180-----1160-----1140
Boncida Emőd Ninurta
Turuspát Tevel
1120------1100----
1080------1060----1040
Telgárti Uriás Hiron
Honoród Tabar
1020------1000---
980------960----940
Vilud Igar Halpan
Abasár Tilanna
920---900----880------
860-------840
Karatal Gyömöre Dana
Iszperi Zadirhán
820----------800------
780-----760-----740
Ména Dava Taharka
Suridila Samal
720-----700------680------
660------640
Istáros Askél
620--------600

A Saka-szkíta törzsszövetség Kr.e. 620 táján vitte az Élet kegyhelyét Karnak


-Hettevarett- Hiröskapu- Derbenten át Ordoszba. Ez alkalommal a saka-szkíta hadsereg
parancsnokai voltak: Kevel, Farkas, Kerepec, Ludvijja, Kasal és Kelári töményvezér.
Az átadó Paszametik fáraó volt, az Öregek Tanácsa részéről pedig a beavatottak
fejedelme: Samal. Az átvevő tisztében a Saka-szkíta birodalom részéről Istáros
beavatott nagyfejedelem és Askéli fjúsági beavatott fejedelem járt el. Az Élet
kegyhelyének Hétvárról Ordoszba való szállítása 640-től majdnem 600-ig tartott. Az
elvitelhez a 100 kitaj és kinajok közül 300 család beavatottjai is hozzájárultak. A
beavatottak között nincs jelentősége sem a nemi, sem a faji hovatartozandóságnak
kérdése. Agyuknak, vagyis Élet-fájuknak egy kis részecskéje révén mindnyájan
Gilgames utódainak számítanak, Kr.e. 3598-tól kezdődően. Nem Nippur, vagy Karnak,
vagy más beavatott központ jelölte ki őket, hanem szellemi erejük alapján, az összes
beavatottak jelenlétében választották ki maguk közül azt az öt személyt 20 évi
időtartamra, akik tagjai lettek az Élet templomának. Az Élet kegyhelyén ma is
megtalálhatók a feljegyzések minden ilyen eseményről. Ha a vezető beavatottak
valamelyike nem érte meg a húsz év végét, a kegyhely védők közül a legmagasabb
szellemi erővel rendelkezőnek elismert beavatott lett az öt főből álló vezetőség tagja,
mint például 1960 táján Sabália helyébe Káma lépett. Ordoszban, mint beavatott
fejedelmek uralkodtak:

Adadi Manu Bestur Asdód


Tomiris
580 ----560----- 540
----520----- 500
Maros Laza Hépa Lehel
Szeleta
480-----460 ----440 ---420
---400
Mádé Pirok Zsór Berend
Matóh
380 -----360 -340--- 320
------300
Opus Cabaj Etehida Hunbál
Matyó
280 -----260 ----240 ----220
----200
Igalom Tuva Kungur Badutó
Csillavér
180 -------160 ---140---- 120
-----100
Szavir Tangut Villány
Becseur Kövezsd
80 ---------60 ------40 -------20
-------0
Kr.u.:Partikán Izsboldó és
Manysi Hóremcsilla Jugra
Hamza
------------20
-------40-----------------
60------------80----- 100
Karatán Tunokán Bozók
Káma-Győző Mirina-
Megera
120 ----------140 -----160
--------180-------------- 200

Káma manysi fejedelmi ifjú részt vett a Van-tó környékén tartott ifjúsági
beavatott képzésen. Itt feleségül vette Van fejedelem lányát, Mirinát. Ezzel már az ő
utódai is a mind jobban szétágazó Gilgames házhoz tartoztak, tehát számíthattak arra
is, hogyha a feltételek megfelelnek, bejuthatnak a beavatott központ vezetőségébe is.
Egyforma alkalmasság esetén azt illette az előny, aki első gyermeke volt az anyjának. A
Magyar törzsszövetség megalakítását a Van-tó környékén határozták el, mégpedig
amiatt, hogy a Saka-szkíta, vagy a hun törzsszövetség fennmaradását hódító törekvések
kétségessé tehetik, a magyar törzsszövetségnek nem szabad részt vennie ilyen
hódításokban, hanem kellő időben független államot kell alapítania. Ezért a beavatott
fejedelmi láncolat 30 vezető személye között mindig volt valaki a Mirina-Káma utódai
közül, aki a magyar törzsszövetség fejedelmeit képviselte. Többen csak a 30 főből álló
tanácsban vettek részt és csak ritkábban voltak tagjai az öt főből álló vezetőségnek.
Egyik közülük, Emba, beavatott vezető fejedelem lett. Az öt tagból álló vezetőségben, a
beavatott tanácsban, illetve az 5-ször 30 futárszolgálatos beavatottak között volt:

Mirina-Isimbáj-Megera
Kündü 320-355
180-200
Sály 200-220 Nyék 355-360
Csekmágus 220-240 Emba 360-380
Kendegács 240-260 Gács 380-402
Piroska 260-290 Irgiza 402-420
Buja 290-320 Bagamér 420-430

A hun törzsszövetség azáltal kapcsolódott be a beavatottak újabb láncolatába,


hogy 402-420 között Gyula-Duló onogur-bolgár államfő lányai közül Irgiza a Magyor
felesége lett. Utána Hunyor fia, Bagamér lett a beavatott központ tagja. Őt ebben a
tisztségében Balambérnak hívták. Átvette az Ordoszi Beavatott Központ vezetését, s
utána a láncolat az alábbiak szerint alakult:

Jákó ------Buda ---Daróc


--Szanka
430-435 435-451 451-510 510-
515
Bende ----Balog Bat-Baján
Bakar
515-535 535-565 565-602 602-
630
Mácsi --Kuvrát ---Samó ----Tára
630-634 634-648 648-658 658-
684
Zsemlén Maróca -Zengő---
Mura
684-702 702-720 720-734 734-
762
Linda --Korpona ----Türja
----Tuza
762-790 790-792 792-794 794-
803
Halics ----Nyék --Abacil
--Tarhos
803-825 825-869 869-890 890-
928
Derencsény Pata Doboka
Kipcsák
928-970 ---970-990 990-1020
1020-1040
Béla --------Gerecsák
1040-1047 1047-1068

Gerecsák feljegyzései csak 1064 Pünkösdjéig tartanak, mert akkor a Van tó


környéki beavatottak körében a Szent Illés székesegyházban meghalt. Derencsény 928-
tól 940-ig a 30 főből álló belső csoport tagja volt, 940-ben, 960-ig a beavatottak fejedelme
lett. Ez alatt érte Zoltán nagyfejedelmet az augsburgi vereség. A nyugatiak mozgolódása
aztán mindjárt megszűnt, amikor Derencsény az 50 tömény lovast mozgósította. A 20
évig tartó beavatottak fejedelme-tisztség viselése után Derencsény 960-970 között az
Öregek Tanácsa jászvásári csoportjának lett a tagja. Ekkor a közös nagyfejedelemségi
tisztséget töltötte be, 970-987 között II. Szabolcs lett a közös nagyfejedelem. Szabolcsnak
Aranyán nevű ikertestvére a beavatott központ 30-as tagú csoportjának tagja a 973. évi
nyugati értekezlet egyik tolmácsa volt. I. Zoltán fejedelem fiának, Csáknak 978-ban
bekövetkezett halála után II. Szabolcs vállalta a 12 fiúgyermekből álló Csák család
felnevelését. 987-re felnőtt a legkisebb is. Eleget tett a Beavatott központ kívánságának,
hogy biztosítsa az Álmos-ház fennmaradását. Ha Árpád leszármazottai
érdekházasságokat kénytelenek is kötni, a Csákokban mindig ott lesz Árpád vére.
Kipcsák nagyfejedelem, aki 1020-tól 1040-ig volt a Beavatott központ vezetője, majd
utána haláláig, 1063-ig az Öregek Tanácsának tagja, még el tudta intézni az Arvisura
kincseknek és a Szövetség ládájának kimenekítését az Urálbérc Öregének biztonságot
jelentő világába, de a besenyőket már nem tudta összefogni. Bizánc keresztényei,
Mohamed hívei és a Talmat törzs buddhistái már véglegesen megbontották a besenyők
egykori egységét. Az Élet temploma tehát visszakerült oda, ahonnan nyugatra indult, a
turgai kapu közelébe. A hunok is az Élet kegyhelyének kapuján jöttek nyugatra; a
magyar törzsszövetség beavatottjai is a Káma mellől indultak el; és most a manysik
biztosították a Beavatott központ további működésének zavartalanságát.
Füzesgyarmaton bevezették a sámánképzést, Jászvásáron pedig tovább folyt a
Kolozsváron megszüntetett táltosképzés, hogy a nyugati kereszténység terjedésével mind
jobban elhanyagolódó ló-és embergyógyászat korábbi színvonala ne süllyedjen tovább.
A táltosok nem az istenekre bízták a gyógyítást, hanem időtlen idők óta használt
eszközökkel, módszerekkel gyógyítottak. Értettek a csontsebészethez, végeztek
koponyalékelést is. Az Élet kegyhelyének védelmében nagy szerepe volt annak, hogy a
Turgai kapuban letelepedett Tomaj család törzse állandó kapcsolatot tartott a bugáti
sámánképzés szereplőivel és színterével.

A visszamaradt 12 széki-hun nemzetség itt még tömören megmaradt eredeti


lakóhelyén. Bugát és Budavár között 20évenként sor került a hagyományos
rokonlátogatásra és az Erdőelvén lakó 108 székely nemzetséggel is fenntartották a régi
kapcsolatot. Az a 12 széki-hun nemzetség a turgai kapun át jött a baskír magyarok és a
mescserek földjén keresztül nyugatra, visszafelé pedig Kuma-Magyarországon és
Szavárd-Magyarián át távoztak (a Derbenti kapun), az Almák-Atyja környéki
hazájukba. A látogatások alkalmával, hogy a Pozsony nemzetség Dunna-asszony
folyamának két partján folyton kevesebb a folytonos háborúskodások miatt és hogy a
Szöged környéki második széki-hun tömény egy részével együtt közülük is sokan
Erdőelvére költöztek. Amikor Samal vezette a karnaki és tébai beavatottak képzését, a
beavatottak számbeli túlsúlya ismét Kelet felé tolódott el. Arvisura-Anyahita óta ugyanis
minden töményből, majd tíz töményből, később minden száz töményből, végül ezer
töményből születik egy-egy látó, azaz beavatott ember. Ezért az egyiptomi-karnaki
papok látóember-képzésén azt javasolták, hogy az Atlantiszról menekült kegyetlen
embercsoportok állandó szaporodása és folytonos terjeszkedése, meg a
feltartóztathatatlan sivatagosodás miatt jó volna a Beavatott központot keletre
áthelyezni, mert Bothon és Ménes birodalma veszélybe jut. Ezért minden értéket a Saka-
szkíta törzs beavatottjainak földjére szállítottak. Kosztroma, Nippur, Uruk, Ninive,
Téba és Karnak után most Ordoszba menekítették.

Paszametik fáraó Sama beavatott fejedelemmel együtt átadta a


Tébai és Karnaki templom kincseit és titkait Istáros saka nagyfejedelemnek, aki aztán
ezeket beavatott társával, Askél beavatott fejedelemmel együtt Ordoszba vitette. Így az
ordoszi sámánközpontnak, illetve az ott székelő Öregek Tanácsának vált kötelességévé,
hogy tovább őrizzék az elsüllyedt Ataiszból hozott értékeket, a Titkok szent ládájának
tatalmát. A 100 kinaj, illetve 400 kitaj-kinaj családdal keveredett hun törzsek szövetsége
már előtte kötelezettséget vállalt arra, hogy az ordoszi területen soha semmi által sem
engedi veszélyeztetni a Beavatott központ működését és a 100 ill. 400 családból származó
beavatottakat is elküldi Ordoszba.

Amikor a 100 család a beavatottak vezetésével Susa városából LÉH városán


keresztül, Léh fejedelem segítségével új otthonra lelt és szövetségre lépett a kinaj
uralkodóházakkal, még abban is egyetértettek, hogy mindenkit megillet a szabad
gondolkodás joga. Azt tartották, hogy minden ember agyában születhetnek okos
gondolatok, hiszen az isteneket is az emberek gondolatai teremtették meg, az Istenek is
az emberek agyából pattantak ki. Így gondolkoztak a susai beavatottak. Családjaik
később nagyon elszaporodtak és mivel többségben voltak, minden fontosabb kérdést ők
döntöttek el. A létszámfölényük révén az övék volt a döntő szó, az Élet kegyhelyének és
az Élet templomának Ordoszba való átköltöztetését illetően is. A 100 ill. 400 családból
álló kinaj és kitaj vezetőségnek a Beavatottak szövetségével való egyetértése a
magyarázata annak is, hogy az ordoszi területet a kínai nagy fal építésekor elkerülték,
illetve később kettős Nagy-fallal tették teljesen védetté. Ez után olyan nagy lett a Saka-
szkíta birodalom vezette hunok szövetsége, hogy amikor a Nazir születése körüli időben
Kövezsd a 24 hun törzs szövetségének erejét újra egy uralkodó alatt egyesítette, a
Dunától az Ajnó tengerig terjedt a birodalma. Kövezsd Rómával is meg tudott egyezni
és arra is hivatkozott, hogy Róma magvát is a hun szövetségi etruszk törzsek adták.
Róma az ő műveltségüket vette át, rovásírásukat továbbfejlesztették. Az Ordoszban
őrzött egyezmény szerint Kövezsd megegyezett Augusztus császárral, hogy a Saka-szkíta
birodalom nyugati része Dunna asszony folyamánál kezdődik. A nyugati Saka-
birodalomnak Eged vezér lett az uralkodója és Nagypályi (Neapolis) a székhelye. Eged
vezér minden évben jelentést tett Kövezsdnek, a vörösszemöldökű császárnak, aki a
középső Saka-szkíta birodalomban uralkodott. A keleti Saka-szkíta birodalom feje
Koncsur volt. Amikor Kr.e. 20-ban Kövezsd megtartotta a 100 évenkénti birodalmi
Nagyszalát, Mazarehi beavatott arról beszélt, hogy Kövezsd uralkodása idején
megszületik a legnagyobb beavatott, aki Ordoszban is 5 évig fog a Beavatott központban
tanulni és a szeretet hirdetésével új világot fog teremteni. Nazar fősámánnak és
Izsboldónak sikerülni fog vele barátságot kötni.

Eger város alagút rendszerében és felső templomában is a Koncsur birodalmában


vallott igazságot tartották: ahány ember, annyi féle isten lehetséges. Akármelyik
beavatott agyában gyökeret verhet az Égiek hite. Szumér területén is több ezer
beavatott volt, s ezek kisebb-nagyobb eltéréssel mind másképpen beszéltek a nagy
dolgokról. Sem a beavatottaknak, sem a papi fejedelmeknek nem szabad az embereket
hitükben megzavarni, mert hátha égi eredetű gondolatok születnek bennük. Kövezsd
apját, Csécsit kínaj orgyilkosok ölték meg. Négy fia volt: Bakát, Eged, Koncsur és
Kövezsd. Ez a Kövezsd az apja vérével vörösre festette a szemöldökét, s így fogadta meg
esküvel, hogy bosszút állanak a kínajokon. A négy fiú közül Kövezsd első lett mind a
káspivári, mind az ordoszi sámánképzésen. Amikor végzett, az elnyomott kínaj és hun
földművesek mozgolódásának az élére állott és Kr.e. 25-ben, mint győztes hadvezér
vonult be Ordoszba. Vörösszemöldökű harcosai felosztották a földeket. Kövezsd a
szétszakított birodalmat Ordosz székhellyel újra egyesítette. Eged kapta Nagypályival a
nyugati Saka-szkíta birodalmat. Bakát a káspivári széki-hun birodalmat. Neki jutott az
a feladat, hogy Nazirt a nagy beavatottat Ordoszba kísérje. Kövezsd az ugyancsak
Kövezsd nevű fiával Ordoszt vezette, Koncsurnak pedig az Ordosztól keletre eső nagy
területek jutottak. Ordoszban tanulta Nazir Égi Bölcsességét, hirdette: Csak egy Isten
van, aki fénnyel és gazdagsággal árasztja el a Földet. Az emberek az Isten fiai és
szeretniük kell egymást, hogy Isten áldásaiban részesüljenek és mert az Égiek is azt
kívánják, hogy az Istentől eredő szeretet uralkodjon a földi világon.

Az ataiszi csillagjósok is, Malakiás zsidó próféta is és a római


jósok is mind azt jósolták, hogy Messiás születik a Földön. Amikor emiatt elrendelték a
kisgyermekek legyilkolását, Mazareha aranyasszony éppen Bakát földjén tartózkodott,
útban Hétvár (Hettevarett) felé. Bakát birodalmában Nazir, törzsi névadással Jesse
nevet kapta. Josipnek, a gyermek apjának Herembetel hikszosz-szabir templomának
építésénél volt fontos feladata. Jesse az első tanításokat itt kapta az egy igaz Isten hitéről.
Kövezsd az Élet templomának megbízásából Kr.u. 15-ben Partikán vitézt a hétvári 4
éves tárkányképzésre küldte. Partikán itt ácsnak tanult. Itt került közel Jesséhez, akit
hamarosan továbbtanulásra Karnakba, az ottani bölcsekhez küldtek, s Partikán
mindenhová követte és évenként jelentést küldött Ordoszba a római birodalomban
történt nagyobb eseményekről. 24-ben Jessét és Partikánt Ordoszba hívták a beavatásuk
előkészületei miatt. Saka-szkíta lovasok kísérték őket Derbenten keresztül Ordoszba.
Ekkor ismerkedett meg Jesse Izsboldóval, meg a Koncsur birodalmának parajdi
központjából küldött Hungár beavatottal. Hungár a két forrásból táplálkozó Huni folyó
egymásba ömlésénél lakott. Öt évig tanultak az Élet templomában. A végén a szabir
Jesse a Szent Láda szabályai szerint elnyerte a Messiás nevet. Először Tibetbe ment,
majd az Indus folyó mentén haladva megtalálta az “Élet gyökerét”; ezt vándorútján
gyógyításra használta. Nippurban Jézusnak nevezték és beavatott fejedelemnek
ismerték el. Urukban királlyá koronázták. Ekkor, 29-ben megalapította az uruki
“Egyisten hívők közösségét”. Mindezeket uruki és agadi nyelven rovásba foglalták. Az
uruki egyházközösséggel Jézus több levelet váltott. Ezeket Uruk bölcsei megőrizték.
Judeában kezdett ezután tanítani, de anyjának a népe keresztre feszíttette.

A zsidó farizeusok és bölcsek sohasem ismerték el zsidó származásúnak. Jézus


tanainak Urukban nagy tábora lett. Az első uruki egyházközösség hívei Jézus halála
után mindig uruki keresztényeknek nevezték magukat. Bizánc is elismerte őket. Hitük
hamarosan a Van-tó környékén is elterjedt. Az uruki püspökséget a bizánci pátriárka
saját táborába sorolta, de a Van-tó környékén Tuspa város püspöke lett az uruki
keresztények egyházfője. Káma fejedelme itt Tuspában ismerkedett meg Mirina,
Gilgames véréből származó királylánnyal. Mirina feleségül ment Kámához. Képzésük és
beavatásuk után Káma városában uruki keresztény egyházközséget alapítottak. Ezt a
vallást aztán átvette a Nyék törzs is. A magyar törzsszövetség ifjúsági fejedelme, Béla
255-ben vett részt az uruki bölcsek képzésén. Utána feleségül vette Káld király
nagyobbik lányát, Nurát. Az esküvői szertartást Nura öccse, Mani öspörös végezte. Béla,
az uruki püspök megbízásából Kámában az uralkodó család püspöke lett. Mind áttértek
az uruki keresztény hitre. Ettől kezdve a magyar törzsszövetségnek mindig volt uruki
püspöke. Amikor a perzsák elfoglalták Szumért, az övék lett Uruk városa is. Lakóit 266-
ban Káld királlyal és Mani püspökkel együtt Evilát földjére hurcolták. Mani püspöknek
hét fia született a legkisebb éppen Mani napján. Ez a kis Mani a bölcsek közt
nevelkedett. Darócruhában és mezítláb kezdte hirdetni az érdek nélküli szeretetet.
Vallotta a jó és rossz örökös harcát az emberen belül is. De bízott az isteni jóság
győzelmében. Rovásba foglalta az elmenekült uruki püspök tanait. Ebből keletkezett a
Mani-féle biblia, amelyben Jézus írásai is szerepelnek. Titkos melléklete Jézusnak az
uruki egyházközséghez intézett leveleiből állott. A Mani-féle tanok alapján keletkezett
keresztény egyházak legtovább az Ujgur földön tartották fenn magukat.

Manit a Gilgames család legnagyobb bölcsének tartották. Az érdek nélküli


szeretet vallásának hírdetései miatt Manit a perzsa király 290-ben elfogatta, elevenen
megnyúzatta, bőrét szénával kitömette és városról városra hordatta, majd egy fára
akaszttatta ezzel a felírással: “Így járt az, aki a mennyei eredetű uralkodók tizedének
fizetését megszüntette.” Az érdek nélküli szeretet vallásának tanítását viszont annál
nagyobb buzgalommal tették a magukévá a turfáni aranyasszonyok. Aranyaikat nagy
áldozatkészséggel tették a szeretet oltárára. Béla és Nura a beavatottak összejövetelén az
Égiek parancsát közvetítették a Gilgames leszármazottaknak: Ha fenn akartok
maradni, semmiféle háborúskodásba bele ne avatkozzatok! Ezért aztán nem vettek részt
a Bagamér-Balambér által meghirdetett hódításban, melynek a Nagyvízig terjedő
uralom megszerzése volt a célja. Csak Eszék vitéz telepedett meg 200 lovasával Eszék
környékén, de ő maga a nagy csatában elesett. A manysi és kabar törzsek 2-2 töménnyel
szintén részt vettek a vállalkozásban, de ez a két törzs már nem tartozott bele a 24 hun
törzs szövetségébe. Amikor Gyula-Dúló 365-ben Emba beavatott fejedelemasszonnyal
megkötötte a magyar-bolgár barátságot, a Nura-leszármazottak Gyula Kaszlival az
élükön erősen ellene voltak a magyar-bolgár állam létrehozásának, mert azt gondolták,
hogy ez később állandó háborúskodással fog járni. A nézeteltérések megingatták a
magyar törzsszövetség egységét. A magyariak a bolgárokkal közös államot alkottak,
majd később Hunyorral a hunokhoz csatlakoztak, de a hadjáratokban a magyariak nem
vettek részt. Ellenben a bolgároknak, mint hun törzsszövetségbelieknek 2 töménnyel
menniök kellett.

A magyarok törzsei Irgiza-Magyorral a békésebb ugorokhoz közeledtek. A Jász-


síkságra elsőnek Oktár vezér vonult be 430-ban az Érd nemzetségbeli Bendeguz
leszármazottaival. Oktár az előhadnak betelepített kabarok uralkodója volt. Keve, Ruga
és Oktár a Dunna asszony folyama mellett elkezdte nyugtalanítani a rómaiakat. Keve
vezér 430-ban hősi halált halt. Oktár bevonult Dél-Pannóniába. Kabarföldön Ruga vette
át a parancsnokságot és mire Atilla bevonult a Jász-síkságra, ő már a rómaiakat Észak-
Pannóniából is kiverte. Így Atilla 433-ban az egész Pannonföldet birtokába vehette. 435-
ben Buda vonult be és Budavárán felállította a Beavatott központot. Buda és Atilla
hódítási kísérlete után Buda fia, Aladár 454-ben a visszavonulókkal a magyariakhoz
csatlakozott; míg Bősárkány és Deédes leszármazottai visszamaradtak A Jász síkságon,
egyik csoportjuk Daróccal a magyarokhoz és a kaza-hunokhoz csatlakozott. Atilla fia, I.
Csaba és Deédes leszármazottai a székelyek 3 töményével és Dunna asszony kaza-
hunjaival a Jász-síkságon új államot alapítottak. Közben Bakát térségében az ugorok, –
kazahunok és magyarok bevonásával– csatlakoztak a kazár birodalomhoz, ehhez aztán
a magyar törzsek is csatlakoztak a Nyék törzs kivételével. A mohamedánok által
kiüldözött Jahve-hívők befogadása egyre jobban erősödött a Kazár birodalomban.
Minden vezető állást a menekültek férfiai igyekeztek betölteni és ennek érdekében még
az eszközökben sem válogattak. Baján aztán az avar törzsszövetséggel kitört a Kazár
birodalomból és a hátramaradt hunok nagy része is csatlakozott hozzájuk. Baján és
fejedelmi háza összeházasodott a Jász-síkságon maradt I. Csaba és Ilona-Gyilyó
leszármazottaival és ivadékai 300 évig ezen a tájon uralkodtak. Baján sohasem
találkozott külföldi vezetőkből álló küldöttséggel, nehogy Atilla sorsára jusson. Mindig
Bat-Baján, a helyettese, vagy határügyi bánjai tárgyaltak mindenkivel. Az avarok
birodalmának nyugaton az Encs (Enns) folyó, keleten a Nyék törzs szállásterülete volt a
határa. Közben Mohamed hívei terjeszkedtek észak felé.

Ez a Kazár birodalmat veszélyeztette, ezért a magyariak és a magyarok törzseit a


Kuma folyó és Kaukázus vidékére telepítették. Ezeknek kellett felvenni a harcot a
mohamedánokkal. II. Csaba testvérei: Busán és Mundó 485-500 között csatlakoztak a
Nyéki kezdeményezésű óbolgár-magyari birodalomhoz, melyet az avarok 568-ig tűrtek
meg keleti határukon. 485-ben Busán kezdte a szervezkedést, de 500-ban már Mundóval
együtt vezették rövid életű birodalmukat. Mundó fiai közül 534-ben Gordászt és Mogert
Bizáncba küldték. Gordász bizánci keresztény hitre tért. Amikor ezt Moger-Magyar
meghallotta, megölette a testvérét, a boszporuszi őrséget lemészároltatta és a Jász-
síkságon keresztül visszatért a magyari-bolgár közösségbe. 568 körül az avarok véget
vetettek az óbolgár-magyari birodalomnak. Alpár, a Béla törzs vezére fellázadt a kazár
elnyomás ellen és a fél törzsével megnyerte tervének az avarok kilenc törzsét és az avar
honfoglalókkal és a Jász-síksági öt törzzsel megalapították az avarok Égi birodalmát. A
törzsi vetélkedőn ő nyerte meg a pusztaszeri Nagy-Süánt és Baján húgával együtt
második uralkodója lett az Égi birodalomnak. Baján a bakáti földrengés után vonult az
elégedetlenkedő törzsekkel nyugatra. Itt Csát lányát, II. Ilonát kérte feleségül. Ilona
azonban csak úgy volt hajlandó hozzá feleségül menni, ha hajóval megy hozzá
leánykérőbe. Ekkor Baján kiásatta a Csörsz vonalát és Budakeszitől Csátváráig
aranyhajón ment át Ilonáért. Ilyen hatalmas tárkánymunkák végzése közben érkezett
meg Alpár a Béla törzs felével és újra visszaállította az avarok Égi birodalmát. A Béla
törzs volt tehát a második magyar egység, amelyik megtelepedett a Jász-síkságon.

605-665 között Kovrát birodalma szétesett és elismerték a kazárok uralmát. Ezért


az ifjú Bat-Baján a magyarikkal és más uruki hiten levőkkel a Pannon földre távozott.
Iszperik és Kotrag népe Dunna asszony folyamának déli részébe költözött és nyelvét
elvesztve a szlávok közé beolvadt. Bat-Baján magyari népe ezért nem akart a Kazár
birodalom tagja maradni, mert a Van-tó környéki menekültek példájára uruki
keresztény hitre tért, de nem akart harcolni sem Mohamed híveivel. Kovrát már 619-
ben megkeresztelkedett Bizáncban s ezzel megkezdődött a bolgár nép elszlávosodása.
III. Csaba ellenben 690-ben az uruki hitre tért. A Nyék-törzs vezére, Avitohol már 153
óta kapcsolatban volt a Van-tó fejedelemségével és Sárhelyen nyéki-bolgár települést
létesített. Ez 668-ig állott fenn. Utána Al-Béla lett a neve. A Nyékiek után az arabok is
ezen a néven emlegették. Ez a régi Sárhely 515 évig állott fenn, 20 évenként mindig
újjáépítették. Oposur, aki 720-tól 758-ig uralkodott a magyari-tatár részen, 740-ben
megütközött Marván arab hódító hadvezérrel és Jenő fiát és törzsének nagy részét
elvesztette. Megyer fiát 755-ben ölték meg.

IV. Csaba minden csatát megnyert; 758-tól 792-ig uralkodott. Az ujgur uralkodóházból
Aracsillát vette feleségül. Három fiuk lett: Edemen, Ond és Ellák. Ond és Ellák 825-ben
elesett a Mamun kalifa elleni ütközetben. Aracsilla arab gyilkosság áldozata lett.
Edemen a dúsgazdag Embavért vette feleségül, 792-től 838-ig uralkodott és közben a
magyar törzsszövetség fősámánja lett. Ekkor Magyarkáról Albélára tette át a székhelyét
s ezzel kiszakadt a Kazár birodalomból. Albélán született Ügyek fia és két lánya.
Menyének Önedbeila kazár kagán lányát, Emesét választotta. Gyermekeik eleinte vagy
halva születtek, vagy lányok voltak. Már úgy látszott, Ügyeknek fi-ágon magva szakad,
amikor végre megszületett Álmos, akit az anyja előre megálmodott. Álma szerint Turuj-
sas termékenyítette meg. Ügyek még az apja életében, Edemen uralkodása alatt, 835-ben
kiszakadt a Kazár birodalomból és Asszorügyekben felállította kamlik táborát.
Asszuporog itt kezdte meg az önálló sámánképzést. Területe lényegében az Avar
birodalomhoz tartozott, de szkítákkal keveredett avar népek lakták. A Magyar törzs
aztán, mint fősámáni törzs egyre erősödött. A Nyék törzs, amely 668-ig az óbolgárokkal
élt közösségben, egy darabig még adófizetője volt a kazároknak, de 850-ben csatlakozott
a Megyer törzshöz. Az arabok nyomása miatt a magyariak és a magyarok törzséből is
mind többen kezdtek szállingózni a Megyer törzs felé.

A kazárok persze ezt nem nézték jó szemmel és gyakran kerültek összeütközésbe a


Megyer törzzsel. Álmos 864-ben a Szuvár melletti csatában legyőzte a kazárokat. Előbb
a Kéri, Keszi és Gyarmat törzs csatlakozott a magyar törzsszövetséghez, majd 995-ben a
Kürt törzse is. Ekkor Álmos meghirdette a háromszor ötéves sámánképzést és a
négyszer négyéves tárkányképzést, hogy az avarok kérésére előkészíthesse a magyar
törzsszövetség honfoglalását. 880-ban Jenő és Tarján törzsek is csatlakoztak s ezzel a
törzsek száma nyolcra emelkedett. Álmos, mint tanfejedelem, a menekült avar fejedelmi
ifjakkal együtt megkezdte az Asszorügyeki és Kevevári sámán és tárkányképzést. 890-
ben az iszlám üldözései elől menekülő Oguz kaszuk és Kunmagyariak is a magyar
törzsszövetséghez csatlakoztak, s ezzel megalakult az újabb tíz-nyíl szövetség. Ez már
881-ben éreztette is a hatását, mert Árpád, Arnulf császár szövetségében “nyári
gyakorlaton” megjelent a bécsi medencében és Szvatoplukot közösen legyőzték. 892-ben
elfoglalták a Duna mellett a székely Pozsony nemzetség tartományát Nyitrával együtt.
Itt találkoztak a mosoni avar keresztényekkel. Utána Árpád 884-ben, 888-ban és 892-
ben bekalandozta az egész országot a végzős tárkány növendékekkel. Így előre
megismerte az egész avar birodalmat. A sámánképzés is ötévenként: 885-ben, 890-ben
rokonlátogatással végződött. Ez alkalmakkor Kurszán tárgyalt a rokon fejedelmekkel az
ország elfoglalásáról, hogy aztán erejük megsokasodva, a nyugati népek zaklatásaitól
mentesen élhessenek.

24.

ÁRPÁD UTÓDAINAK ÖRÖKSÉGE

300. Arvisura Levente-Báj-Gerecsák- Boglárka titkos rovásából folytatás

A Jászvásári Nagyszalában 892-ben úgy döntöttek, hogy a legbővebben termő


évben a tíz-nyíl szövetség végrehajtja a tervezett akciót, de a visszamaradó Gyula és
Béla törzs a 8 törzs besenyővel, valamint a Szavárd magyarokkal és baskír magyarokkal
biztosítja az esetleges visszaköltözést. Így gondolkodott a tíz-nyíl szövetség arról, hogy az
avar birodalomban biztonságban élhessenek a 24 hun törzsből alakult szövetség népei.
Megszervezték a kettős fejedelemséget Budavár beavatott központjának vezetésével.
Esztergomban az Álmosház, Jászvásáron a Lebédház; a közös nagyfejedelemség mindig
Budavár alagútrendszeréből irányított. A Lebédház az ezredfordulói Nagyszalában
amellett volt, hogy a Beavatott központot a mainzi érsekség arany-éhsége miatt lassan át
kellene telepíteni manysi földre, mint a legjobban biztosított területre. A Jászvásári
tanácskozáson részt vettek a mongolok, tatárok, kunok és a fekete-úzok is. Ezek egymást
is ölték ugyan, de a keresztények hihetetlen vagyon- és kincséhsége nem fertőzte meg
őket, vallási kérdésekben hihetetlenül fanatikusak voltak és megígérték, hogy végső
esetben töményeikkel ők is mindig biztosítani fogják az Élet templomának
fennmaradását. Ezek a külső törzsek nem egyszer éles bírálatot is mondtak
rokonlátogatásaik alkalmával. Taksony uralmában például kifogásolták, hogy
kereskedelmi megállapodásaiban megengedte a rabszolga-kereskedelem átvonulását az
országon. Taksony ez ellen tiltakozott, de a küldöttség a fehérvári lóállásban
bebizonyította, hogy a mainzi érsekség területéről való kereskedők csakugyan
rabszolgákat szállítottak. Az ekhós szekerekből boroszlói avarok beszéde hallatszott.
Géza, az ifjúsági fejedelem felnyittatta a rácsos szekereket és az azokból előjövő avarok
elpanaszolták, hogy azért vetették őket rabszolgaságba, mert nem akarták felvenni a
keresztény vallást, hanem meg akartak maradni az uruki-mani hiten. Most mint hitetlen
pogányokat akarják őket eladni a bizánci rabszolga-piacon.

Már Bulcsú is tapasztalta 948-ban Bizáncban, hogy azokat az avarokat, akik nem
akarták az idegen nyelvvel együtt felvenni a horvátok hitét, a keresztény hittérítők
Bizáncban eladták rabszolgának. Ugyanez volt a helyzet az Encs-Ibos vonalán és Bécs
kurgánban is. Akik nem akarták a római katolikus hit mellett a német nyelvet is
megtanulni, azt eladták rabszolgának, vagy gályarabnak. Az ilyen népirtás ellen már
Jászvásáron is tiltakoztak, de Szakszinban a 216 tárkánytörzse összejövetelén még
erősebb tiltakozás hangzott el Mohamed és Buddha hittérítőinek erőszakos eljárása
miatt is. A rabszolga kereskedés eltűrése miatt nem lehetett Taksony nagyfejedelem.
Gézának uralomra lépésekor első intézkedése az volt, hogy megszüntette a mainzi hívek
rabszolga-kereskedelmét. Elrendelte a fehérvári kereskedelmi utakra, Győr és Fehérvár
között az ellenőrzést. De egyebekben a ránehezedő nyomás ellen ő is csak az
összeházasodásban látott valami védelmet és hosszabb-rövidebb ideig tartó békét. Az
Ottók bizánci házasságát vette alapul és Sarolt befolyására hozzájárult a fia és a bajor
Gizella hercegnő házasságához. Vajk felvette István vértanú nevét és Tünde-Csege
halála után feleségül vette Gizellát. De ezért nagy árat kellett fizetnie. Avariát át kellett
engedni a bajor terjeszkedésnek. Ennek fejében biztosították Istvánnak a Pannonföldet,
minden gazdagságával. Nyomban megindult az egykori Fekete-Arnó salzburgi
érsekségének németesítő hadjárata. Amelyik avar család nem akarta felvenni az uruki-
mani hite mellett a római katolikus vallást, az valami módon eltűnt, ha még, vagy már
nem volt munkabíró, akkor agyonverték. Az erős férfiakat gályarabságra, vagy
rabszolgaságra vitték, az erős nőket eladták cselédnek a szépeket háremekbe
szállították. Mindenféleképpen csak gazdagodtak azoknak az avaroknak a
pusztulásával, akiknek már ebben az időben padlófűtéses uruki-mani keresztény
templomaik voltak. Fekete-Arnó salzburgi avar érseknek még nagy papi serege volt, de
gazdag családját később teljesen kiirtották, csupán azért, mert avaroknak vallották
magukat.

Attól a perctől kezdve, amikor Olga kievi fejedelemasszony Bizáncban felvette a


bizánci ortodox katolikus hitet, megkezdődött a besenyők keresztény hitre való térítése
is. Igaz, hogy Kurja besenyő vezér megölte a “Kazárölő hőst” és koponyájából ivókupát
készíttetett, de nem minden besenyő vezér volt ilyen kegyetlen. Az eset azonban mégis
ürügyül szolgált a besenyők irtására. A hittérítők először csak szépen, boroskancsóval
kezdték a térítgetést, de amint egyházközséget sikerült alapítaniuk a besenyő-lakta
vidéken, mindjárt azt követelték, hogy a keresztény hittel együtt vegyék fel az orosz
nyelvet is. A legnagyobb veszteség a besenyőket érte. Ha a magyar törzsszövetségben
harcolni kellett a kettős fejedelemség címén mindjárt a besenyőkhöz fordultak, azok
meg zsákmány reményében mindig kaphatók voltak a háborúskodásra. Az illendő
részeltetést egyébként a 24 hun törzs szövetségének egyik törvénye is előírta. De a
háborúskodás mindig emberveszteséggel jár. Más oldalról a bizánci hittérítés ritkította
soraikat. Az Arvisúra kincsek, a Szövetségi Láda kimenekítésének megindulásakor még
egységes volt a kettős nagyfejedelemség vonalvezetése. Endre-András herceg, István
király példáján elindulva jól házasodott. Bölcs Jaroszláv lányát vette feleségül, és így
kellő támogatásra számíthatott a Bélával és a Leventével közös megbízatásokban. A
besenyők új fővárosában, Szakszinban Erdeljü Gyula fia, Kipcsák nagyfejedelem
uralkodott. A keresztény besenyők elismerték a fennálló helyzetet, de a pópák szerint
idegen érdekekért már nem voltak hajlandók harcolni. Az 1001-ben született Kipcsák
1028-ban már nagyfejedelem volt, de a kettős fejedelemség ekkor már lényegében
megszűnő félben volt. Az 1030. évi pusztaszeri Nagy-Süánon segítségére akartak lenni az
öregedő István királynak utóda kiválasztásában. Kipcsák nagyfejedelem azon a
véleményen volt, hogy a királyi széknek csak Endre-András herceg lehet a jogos
örököse, emellett szól a német-orosz barátság. Sarolt csökönyösen ragaszkodott az Ottók
bizánci házasságának példájához és az által ahhoz: egyaránt elismert uralkodó Imre
legyen Keleten és Nyugaton is. Ezért hallani sem akart Csege-Tünde fiairól, akik
Székelyföldön beolvadtak a nemességbe.

Konokul ragaszkodott Imréhez, akivel pedig olyan szerencsétlen házasságot


köttettek, hogy nem születhetett gyermekük. Még jó, hogy ott volt a kis Pósa. Az ő
anyját Jéne arbag-rimalányt férjhez adták Radnót vitézhez. Radnót aztán egy kis falut
kapott a Rimalányok völgyében. A gyermek minden évben elment egyszer Fehérvárra
az akkor már beteges István király nagy örömére. Unokája csak Tatának nevezte. Apja
udvarában valamikor ő is így nevezte az öreg hittérítő papokat. Az Arvisúra törvények
értelmében sem Istvánnak, se Imrének nem szakadt magva a 24 hun törzs
szövetségében, de a nyugati keresztény világban az ilyen származás nem számított. Hogy
a házasságon kívüli gyermek éppen olyan leszármazó, mint amelyik érdekházasságból
származik. Ezt István király maga is elismerte, amikor eljátszogatott a kis Pósával. Az
Anasztáz-Asrik érsek által teremtett szellemi légkörben élő főpapság kiírthatta a
rovásokat és tervbe vehette Ilona hercegnő fiának, Péternek az utódlását, de az Álmos-és
Lebédházi hercegek a törzsfőkkel mégis a Lebédházba tartozó Aba-Sámuelt
választották meg királynak. Ő aztán Péter elzavarása után bevezette a régi közös
földművelést és az emiatt fellázadó 48 pannonföldi vendégfőurat kivégeztette. A
pannonföldi főurak és a papság viszont a gyepük kapuin beengedte az országba a
nyugatiak hadseregét és újra Péter lett a király. A ménfői csatában Aba-Sámuel is,
Csaba nádor is elpusztult, de a király felesége, István király nővére, Piroska kisebb
sebesüléssel megmenekült. Pétert azonban a Vata-féle uruki-mani és egyben pogány
lázadás rövidesen újra elzavarta. Péter belehalt a sebesüléseibe. Utána a pusztaszeri
Nagy-Süán győztese, I. Endre-András lett a király. Később Nyugat felől azzal igyekezett
lekötni az ellenséget, hogy fiával, Salamonnal elvétette IV. Henrik császár sógornőjét,
Juditot. Ez Béla herceg terhein is könnyített, mert nem kellett folyton a Nyugat felől
betörő ellenséggel küzdenie. Nyugodtan szentelhette minden idejét, erejét az Arvisura-
kincsek és a Szövetseg Ládája kimenekítésének.
Szakszinban létrehozta az 1045-ben tartott rendkívüli Nagyszalát. Ez a dolgainkat
rendezte Kelet felé. Minden eshetőségre számítva megnyerte a mongol-tatár-úz-kun féle
népek maradékának a támogatását is. Lengyel felesége révén a lengyelek mindenféle
segítségére számíthatott. Szakszinban a 24 hun törzs szövetségének vezetői azon a
nézeten voltak, hogy Péter nem lehet király, mivel a Lebédház ellenzi, de Aba-Sámuel
sem, mert vissza akart menni abba a közösségbe, aminek az Álmosház már ellene van.
Viszont Atilla kardját, ami az ősi jogot testesíti meg, Endre-András szerezte meg a vitézi
pusztaszeri viadalon. Ezt maga István király is elismerte. A kard most nála van
Kevevárában. Felszólították tehát Endrét, hogy foglalja el a trónt. Amikor Aba-Sámuel
a béke érdekében lemondott a bécsi medencéről, visszaadták a 904-ben csalárd módon
megölt Kurszán tárkányfejedelem halotti urnáját is. Ezt Béla lengyel vitézei Tessenen
keresztül Kevevárába vitték. A vereckei szorosnál megjelent Levente főtáltos és Endre-
András is. Várta őket a Péter zsarnoksága ellen fellázadt nemesség, akik sokkal
szívesebben látták volna a királyi székben a vak és majdnem süket Vazult, mint egy
olaszt. A nemesség és a harcosok örömmel vették volna az uruki kereszténységet, vagy a
táltosok hitét, csak ne kelljen tűrnie a nyugati zsarnokságot és a hazug szemfényvesztést.
Az Álmos-ivadékok Szavárdi-Söpte és Géza fiaiban reménykedtek; sokan örömmel
látták volna István és Géza művének összeomlását. A kiszolgált vitézek és erdőelvi népek
papokat kezdtek gyilkolni. A behívott vendégek és az elnémetesítés hívei a menekülés
útját keresték. Pétert az 1041-ben összegyűlt főurak elzavarták Fehérvárról, aki II.
Konrád fiához, III. Henrikhez futott. A szellemi központ Nagy Károly birodalmát
akarta újból visszahozni, Pannónia elszakításával. Aba-Sámuel az erre összeesküvő
főurakat kivégeztette. A többi németajkú főúr III. Henrikhez futott. A császár nagy
sereggel jött az országba. Az áruló főurak átvezették őket a gyepükön, a Fertő tónál és a
Péterhez hű nemesek Ménfőnél 1044 júliusában megütköztek velük. III. Henrik seregei
győztek. A császár ekkor újra Pétert ültette István király trónjára. Hűségesküre és
adófizetésre kötelezte Pétert. Péter a nagy király sírjánál örök hűséget esküdött.

Az újabb német beözönlők azonban nem István király eszméit szolgáló németek
voltak, hanem adószedők. Igaz, hogy István király is német segítséggel győzte le
Árpádházi rokonságát, de hűbéres nem lett. III. Henrik viszont fenntartotta magának
azt a jogot, hogy mindig az fog a királyi székbe ülni, akit ő akar. A németség Pannónia
meghódítását ünnepelte. 1045 júliusában Péter Fehérváron vendégül látta III. Henriket,
aki Krisztus helytartójának neveztette magát és szőrcsuhát öltve ünnepelte a
kereszténységnek egy másik keresztény ország feletti nagy győzelmét. Endre, Béla és
Levente a Szakszini rendkívüli Nagyszala után a Lebédházra támaszkodva a keleti
rokonok támogatásával fokozatosan maga mellé állította a keleti országrészeket és
elsősorban Vatát, az erdőelvi kiskirályt nyerték meg céljaiknak. Péter le akarta volna
váltani Vatát a Lebédháziakat illető tisztségből, de nem sikerült. Vata a békési és
kolozsvári zendülők élén Fehérvár ellen vonult Béla herceg irányításával. Béla kitűnő
hadvezér volt. Még a Szent Illés székesegyház alagút-rendszerében kidolgozta az ország
visszaszerzésének haditervét. Levente főtáltos pedig sorra járta a Vata-féle uruki
keresztények szálláshelyeit és a sámánhitűek kegyhelyeit. Azokat is útba indította
Fehérvár felé. Endre-Andrást először ortodox bizánci hitre keresztelték meg. Nyugodt
természetű ember volt, megfontoltan közelítette meg a Tisza vidékét. Gyulafehérváron a
Vata tanácsára az erdőelvi római katolikus püspökségen sok ezer vitézével együtt
megkeresztelkedett. Levente főtáltos 1045 elején Szakszinban egy sámánhitű töményt
nyert meg az ügynek. Ezek 1045 telén már Jászvásár közelében állomásoztak. Bója fia a
Lebédházból: a Vata nevű uruki püspök és egyben kiskirály, az uruki hívők tömegével
indult el a békési tájakon át “Krisztus helytartó”-ja ellen. Endre javaslatára Béla herceg
a magyar nemesekkel és lovasokkal megakadályozta, hogy Péter újra kijusson az
országból. Vata serege elfogta. A Szakszinból jött sámánhitű tömény össze akarta
kaszabolni, de Vata megmentette. Egy óvatlan pillanatban azonban a Szakszinból jött
őrség “szemet szemért” jelszóval, bosszúból Vazulért, kitolatta a szemét. Péter
panaszával Endre-András elé került, de Endre ezt mondta neki: Csak azt kaptad Péter,
amit te cselekedtél a mi katonáinkkal, “Krisztus helytartójának” a birodalmában:
Henrik hűbérese így halt meg vakon és a sérüléseiből származó vérmérgezésben.

A Szakszinból jött töménnyel már Vata sem bírt. Minden püspököt, magát Gellért
püspököt is kivégeztette az egyik hírszerző csoportjuk. Endre csak az Árpádház
püspökét tudta megmenteni, aki küldöttségben éppen nála járt. Ez Erős Csák unokája
volt, s igen fiatalon lett az uruki püspökség vezetője, III. Zoltánnak, az 1036-ig uralkodó
kisfejedelemnek volt a fia s a Vata udvarában nevelkedett. Endre a lovas-nomád
fejedelmek taktikájával időnyerésre törekedett, de a legsürgősebb volt, hogy a
sámánhitű lovas besenyőket visszaküldje Szakszinba és Kevevárába Levente főtáltos
parancsnoksága alá. Az uruki hívők töménye már szelídebb alakulat volt. Ezek mint
rendfenntartók özönlötték el Pannonföldet. Endre 1046 őszén István király sírja mellett
három magyar származású püspökkel koronáztatta meg magát. Gerecsák uruki püspök;
Csaba nádor fia: a váci püspök és az esztergomi érsek tette fejére az uruki koronát a
Szent István sírja mellett őrzött ereklyekoronával együtt. A keresztények üldözését
megtiltotta. Követeket küldött III. Henrikhez, hogy elibe menjen valamilyen
elhamarkodott cselekedetnek. 1050-ig német csapatok nem jelentkeztek, mert a német
császárságban belső viszályok dúltak. Endre pedig kiterjesztette hatalmát a közeli
lengyel, cseh és osztrák területekre, adószedés céljával. De ezek csak kisebb
csatározásokkal jártak, Béla herceg vezetésével. Béla a nyugati határövezeteket
megerősítette. III. Henrik 1051 tavaszán Dél-Pannóniában mégis átlépte csapataival a
határt és Fehérvárt akarta elérni. Előtte még végigdúlta a Koppány földjét. Gebhad
püspök élelemmel megrakott hajókkal a Dunán jött lefelé, Bretiszláv herceg pedig a
csehekkel haladt előre, pusztítva a Duna partján. Béla herceg keleti módszerrel mindent
kiüríttetett a hadak útjából és a nyugati csapatok összeköttetéseit is elvágták. A
hajóhadat megfúrták és a cseheket koholt császári paranccsal visszairányították, mintha
veszélyben volnának. III. Henrik seregét kiéheztették és elkezdték nyílzáporral ritkítani.
Endre seregei minden oldalról egyszerre támadták meg őket. Csákvárról is megindult a
Csák-had a Vértes irányába.

Henrik csapatai meginogtak és csak egy gondjuk volt: mennél előbb kimenekülni
ebből az országból. Még vértjeiket és fegyvereiket is eldobálták, hogy gyorsabban
futhassanak. A császár szerencsésnek mondhatta magát, hogy túljutott az
országhatáron. Kapuvárnál még a hidat is felgyújttatta maga után. De testőrsége nem
tudta elkerülni Béla nyilasait, mind ott maradt. Endre nem engedte üldözni a német
sereget, sőt békét ajánlott a császárnak. Endre és Béla csapatai azonban így is nagyon
megtépázták III. Henrik tekintélyét. Amikor Endre hírét vette, hogy a császári hadak
újra Magyarország ellen készülődnek, IX. Leó pápához fordult. György kalocsai érseket
küldte Rómába azzal az üzenettel, hogy könnyen előfordulhat, hogy Magyarország
elfordul a római katolikus egyháztól és, vagy az ujgurföldön államvallássá lett uruki-
mani keresztény vallás lesz itt is az állam vallása, vagy pedig a bizánciak keresztény
hitére tér. A pápa vállalkozott a közvetítésre. Endre még évi adót is hajlandó volt fizetni.
De III. Henrik nem várt nagy sereggel jött lefelé a Dunán és Pozsonynál már támadott.
Nagy erővel megkezdte a vár ostromát: a székelyek azonban hősiesen védekeztek. Leó
pápa közben eleget téve Endre kérésének, személyesen jelenik meg Henrik táborában
békeközvetítés végett. Csakhogy Endre ekkor már nem hajolt olyan könnyen, mert a
szakszini és uruki-mani töményekkel győzött. Amikor végül Béla a Dunán is, meg két
oldalt a parton rohamra indult a Csörsz vonali tárkányokkal, Henrik kitűzette a pápa
fehér békezászlaját. Endre a történtek után már nem volt hajlandó az adófizetésre,
hiszen Béla győzött. Ez már a pápát is indulatba hozta és Endrét ki akarta átkozni az
egyházból. Ez azonban mégis meggondolandó volt, mert Henriknek számolnia kellett a
tízezer lovassal felvonuló szaksziniakkal, akik között bőven voltak olyan fekete úzok és
kunok is, akik a kéthónapi csatározások alatt mindenfelé csak rémületet keltettek. IX.
Leó is meggondolta a fenyegetést, így a kiközösítés elmaradt. Az Atilla kardját őrző I.
Endre-András pogány módra nőtt fel apja udvarában. Levente főtáltos pogány
szertartásos hamvasztásos temetésén is rész vett Taksonyban. A temetési szertartást
Gerecsák uruki püspök végezte. A pápa ezt szemére vetette a királynak, de Endre az ősi
temetési módot azzal indokolta, hogy elődeik mind az érdek nélküli szeretet vallásában
éltek és haltak meg. Nyugat vezető körei követelték Pannóniát.

A római, majd az avar korszak után főképpen Nagy Károly hódítása alapján német
tartománynak tartották. Béla viszont azt hangoztatta, hogy a pannonok már Róma előtt
a 24 hun törzs szövetségébe tartozó népek voltak. Csellel legyőzték ugyan őket, de Atilla
hadai véget vetettek az elnyomásnak. Utána az avarok 300 évig uralkodtak az Encs
vonaláig. István király pedig házasságával biztosította a Pannonföldhöz való jogát. Atilla
kardját Endre király a Lebédháztól örökölte. Élete egyik céljának tekintette, hogy Atilla
örökségéből a Pannonföldet feltétlenül biztosítsa minden ármány ellen, hiszen Bató
pannon király uralkodása alatt éppen a központi Szerém volt a hun törzsszövetség
fővárosa. A bizánciak Szirmiumnak hívták, majd Szávaszentdemeter lett a neve. Endre
1055-ben megalapította a villányi apátságot és magyar származású tagjaira bízta a
népszámlálást. Pásztó, Zebegény és Pentele domonkos rendbeli szerzetesei járták be az
országot a szakszini, majd jászvásári domonkosokkal együtt. Az eredményt Tihanyban
állították össze. Csaba nádor fia, Pomáz vitte a népszámlálás eredményét Endrevárába
az Öregek Tanácsa elé. Endre és Béla ekkor úgy döntött, mint a pozsonyi csatában is
történt, igénybe veszik a Szakszinban kötött egyezményt, vagyis segítségüket kérik.
Erről az egyezményről a mainzi érsekség is tudomást szerzett. Endre király a házassága
révén jó kapcsolatban volt Kievvel. Ő maga is inkább Kelet-Magyarországon
tartózkodott. Levente tanácsára felelevenítették a Csodaszarvas és Csaba királyfi
mondáját, hangoztatták a hunokkal és avarokkal való azonosságunkat és a Pannóniához
való jogunkat. A Szent Illés székesegyházból hazajövet Kevevár részére, Levente
elbeszélése alapján, a rovókkal megörökítették, de most már latin betűkkel, sokezer éves
rege-világunk eseményeit. Ennek egyik példányát Levente-Ildikó-lbolya sírjába temették
Taksonyban, közel az Árpádház uruki-mani temetkezési helyéhez. Endre, Béla és
Levente ezt a másolást akkor kezdte el, amikor Bretiszláv cseh herceghez menekültek.
Később Endre és Levente Kievben nyert menedéket. Ekkor kezdték el az Arvisura-
kincsek kimenekítését.
Béla Lengyelországba ment, ahol Szár László, Szent Vladimir egyik lányát,
Adelajdát vette feleségül. Ez az előzmény hozta hogy Béla Kázmér herceg testvérét,
Riehát (Rixát) kérte meg. Miután Pomerán herceget párviadalban legyőzte, Riehát
feleségül is vette. Béla is részt vett az Arvisura-kincsek kimenekítésében és a
rovásemlékek lemásolásában. A Keveváráról való elszállítás után Béla herceg az összes
másolatokat hazahozta és gondoskodott a domonkos rend őrizetében való elhelyezésről.
A függetlenségi harcokban Endre kérte, hogy legyen segítségére a németek ellen. Béla
ekkor ott hagyta a felesége birtokát és berendezkedett az ország védelmére. Endre
megígérte neki, hogy a trónon majd ő követi. Endrének azonban 1055-ben váratlanul fia
született, III. Henrik pedig, a nagy ellenség, 1056-ban meghalt. Húga, Anasztázia francia
földre ment férjhez s Endre is nyugat felé igazodva, Salamon fia részére III. Henrik
lányát, Juditot kérte feleségül. Közben a cseh Bretiszláv nagyobbik fia az öccsét elűzte
az udvarából, s az Endréhez menekült. Itt feleségül kérte Endre lányát, Adelheidet. A
házasságot meg is kötötték. Ekkor jött rá Béla az ellene irányuló cselszövényre. Amikor
Endre meg akarta tudni, hogy kitart-e trónigénye mellett, Pamir fia, Zombor
figyelmeztette, hogy válaszút elé állítják, de csak a kardot válassza. Várkony várának
ispánja is a fülébe súgta: Ha kedves az életed, a kardot válaszd! Béla megértette, hogy
mind a kettő: a volt fősámán fia is és Kökény fia, Pereg ispán is az ő híveinek táborába
tartozik. És amikor ott állott a korona és a kard előtt, már világos volt előtte, miért
figyelmeztették. Endre megkérdezte: A kard kell-e a fővezérséggel, vagy a királyi
korona? Béla a kardot választotta, de igyekezett családjával együtt mennél előbb
elhagyni az országot. Azonnal lengyelországi birtokára és felesége rokonaihoz ment,
tudta, hogy szószegő bátyja mellett az ő élete nincs többé biztonságban. Salamont az
apja már 2 éves korában, 1057.-ben királlyá koronáztatta. Ez ellene volt az Árpádház
alkalmassági törvényének, a legnagyobb méltóságra való alkalmasság a Turul
nemzetségben, a Gilgames hagyományban elengedhetetlen. Hiszen még István király is
megrendeztette pünkösdi királyság címén a pusztaszeri Nagy-Süánt, amelyen eldőlt, ki a
legkiválóbb. Endre is ott győzött. István királyt meg lehetett érteni, hogy Imrét, majd
halála után Ilona húgának fiát, Pétert jelölte ki maga után, mert pogány erőktől féltette
a királyságot. De Béla éppen olyan keresztény volt, mint Endre. Egy kisfiú
királyságának mind a két uralkodóház ellene volt és Béla mellé állottak.

Endre igazságtalansága tudatában és tartva annak következményeitől, német


segítségért folyamodott. Meg is kapta. Alattvalói azonban a német barátság miatt
elfordultak tőle. Béla, mint kiskirály a Lebédház vitézeivel, lengyel segédcsapatokkal,
meg a szakszini töménnyel jött meg. A Keletiek között már bőven voltak kunok, és
fekete-úzok is. A harcok kiterjedtek egész Pannon-földre. Endre hívei és a németek
vitézül küzdöttek, de Béla hadvezéri tudása nagyobb volt és a németeket kiverték az
országból. Endre is menekült, de szélütést kapott, s ez erősen korlátozta a lovaglásban és
leesett a lováról. Megtiportan vitték Zircre, s ott az apátságban meghalt. A Tihanyi
apátság templomában temették el. Bélát a püspöki kar jelenlétében 1060 decemberében
megkoronázták. Három év alatt teljesen rendbe hozta az országot. Egybeolvasztotta az
uruki-mani és a római katolikus kereszténységet. Egy kikötése azonban volt, amit a
papság elfogadott, hogy a papok nősülése dolgában az uruki szabály légyen az irányadó.
Eszerint, akiknek a házasságából gyermeke született, nem nősülhetett újra. De a
gyermektelen papok feleségük halála után még egyszer megnősülhettek. Béla az
uzsorásokkal szemben védelmébe vette a falvak elmaradt, vagy elhanyagolt népét. Ezzel
a kérdéssel kapcsolatban 2400 település bíráját hívta meg Fehérvárra. Vata kiskirály
fiának, Jánosnak azonban nem tetszett az uruki egyházat érintő rendelkezése és
Szakszin tájáról nősült sámánhitűekkel, meg a falvak elégedetlenjeivel elindult
Fehérvárra. Mivel a falvak bírái, különösen az országszéli falvakból többedmagukkal
jöttek, a király besúgói pogány megmozdulást láttak a nagyobb lovascsoportok
közeledésében. A német vendégek ezt meg akarták akadályozni és ebből nagy öldöklés
támadt. “Szabad ország szabad nép” jelszóval egyre erősebb német-ellenes hangulat
kezdett kialakulni. Az újabban bejött németeket mind ki akarták űzni az országból. Béla
a kérelmezők nagy létszámára utalva három napi gondolkodási időt kért. Ez alatt a
királyi lovasságot felkészítette és az ősi állapotok visszaállítását követelő tömeg ellen
fordította.

A lázongó tömeg nagy részét szétverték és megfutamították. Egy Kevevárából


hazajött rimalányt is foglyul ejtettek, aki azt követelte, hogy újból engedjék meg a
rovások vésését. Miltény lánya, Zombor testvére szembeszállt a csatlósokkal. Persze
hiába. Fogságba vetették, de inkább a húst rágta le sebzett, bilincses lábáról, minthogy
elfogadjon ellenségeitől valami étket. Uruki-mani hitének védelmében öt nap múlva
meghalt. Béla sírt a fejedelmi lány temetésén. Salamon német származású hívei
igyekeztek az ország lakosait Béla ellen hangolni. Hiába bánt velük annak idején
emberségesen, ők Béla helyett Salamont akarták a trónon látni. Készen állottak a
háborúra. Béla feleségét is rokoni szálak fűzték a nyugati uralkodó házakhoz. Rixa
királynő nagyanyja, Matild, II. Ottó lánya volt. Béla gyermekei tehát utódai voltak a
német császári háznak. Béla mindent elkövetett a béke érdekében, de fegyverkeznie
kellett, mivel látta béketörekvései hiábavalóságát. Közben értékes pénzt veretett, az
aranyasszonyok kultuszának jelével. Szekszárdon bencés apátságot alapított, örök
nyughelyéül. Szenvedélyesen építkezett. Dömösön egy nyári lakot építtetett magának, de
az összeomlott és a romok alatt halálosan megsérült. A Lebédház tagjai viszont azt
állították, hogy a felbérelt német építészek rongálták meg az állványzatot, hogy
rászakadjon a királyra. Béla sérülten is hadba szállt. Még értesült a pannonföldi
magyarság első győzelméről, amikor 1063. szeptember 11-én vérmérgezésben meghalt.
“Eltűnt a regebeli herceg; az szerzetes király helyett a lovag-király személyében”
mondta Gerecsák, az uruki püspök. Temetése napján minden uruki-mani templomban
megkondultak a harangok, a római katolikus harangok azonban hallgattak, mert a
nyugati papság szerint Salamon volt az igazi király, akit már korábban megkoronáztak.
Béla halála után az Álmos-Lebédház törvényei szerint is Salamon került-de most már
jogosan-a királyi székbe. A Salamont trónra ültető Nordheimi Ottó Salamon anyjától
megkapta az “Atilla kardját” s a magyar királyi udvarban a német vendégek hatalma
még jobban megnőtt, mint Péter korában. Kökény fia Pereg, azonban azt állította, hogy
az a kard csak másolat, Geréb kardkovács készítette Kevevárában; az eredeti Atilla-
kardot az Élet templomába vitték.

Béla fiai elfoglalták apjuk hercegségét, a kiskirályság egykori területét, de ez a


kiskirályság nem éppen a béke céljait szolgálta. A jászvásári kiskirályságot Béla
trónralépése után Levente fia, Daróc örökölte. Daróc csak a Lebédházzal igyekezett
kapcsolatot tartani és inkább Szakszin felé igazodott. Kipcsák legkisebb lányát vette
feleségül és Kipcsák halála után Szakszinba költözött. Salamon, aki csak tízéves volt,
amikor újra Fehérvárra került a királyi székbe, szerette unokatestvéreit: Géza, László
és Lambert hercegeket. Ezek már, mint serdülő ifjak leginkább az erdőelvi
kiskirályságban tartózkodtak. Az ország jó része Béla fiai köré csoportosult. Géza
herceg lovagias gondolkozású, békés természetű ifjú volt. Egyenesség jellemezte László
herceget is. Eleinte hárman közösen vezették a hadjáratokat. Míg Salamon a harcban
nem ismert irgalmat, Géza megfontolt, óvatos volt és ha győzött is, engedékeny és
kegyelmes volt. Lászlóból hiányzott Salamon vad haragja és bosszúállása, de nem volt
óvatos, mint Géza. A bizánci uralom alá került besenyők görög bíztatásra délen betörtek
az országba. Ekkor a király, a hercegekkel együtt harcolt és elfoglalták
Nándorfehérvárt, amit bolgárul Belgrádnak neveztek. A győzelem után mindenki Géza
herceg csapatai felé tódult, mert az ellenség tudta róla milyen békességes, Salamont
nemigen keresték. Ez megnövelte a féltékenységét, amit egyébként is szított a német
lovagság. Vid ispán szerint VII. Dukesz Mihály bizánci császár békekövetséget küldött a
magyarokhoz s azok Salamont figyelemre sem méltatták, Gézánál álltak meg. A kalocsai
érsek békességet igyekezett volna teremteni, de Vid, aki maga is hercegségre vágyott,
folyton ingerelte Salamont. A hercegek: Géza, László és Lambert megérezték, hogy
valami készül ellenük. Az Élet Templomából is vészt jósoltak. László Oroszországba
sietett, de nem kapott segítséget, végül Ottó morva herceg, a sógora segítette meg.
Seregeik már Vácnál jártak, amikor szembetalálkoztak a menekülő Gézával, akinek
seregét Kemejnél Salamon szétverte. Salamon Szekszárdnál táborozott, s betért a Béla
alapította templomba. Vid unszolta a királyt, hogy most támadja meg Gézát, amíg a
hercegek seregei nem egyesülnek: a győzelem után Gézát megvakíttathatja. De Salamon
reggelig gondolkodott. Béla szekszárdi templomának apátja pedig lóra ült és hajnalban
sikerült Gézát értesítenie, hogy meneküljön. Minden hű emberét már elvesztette, mire
Vácnál Lászlóval találkozott. De László tele volt harckészséggel és erőt öntött Gézába is.

Egyesült seregeik 1074 március 14.-én ütköztek meg Salamonnal Mogyoródnál.


Magyarok, németek, csehek egymást mészárolták. Bátor Opos és Aba Péter a viszályt
okozó Vid ispánnal együtt ott maradt a csatatéren. Salamonnak menekülnie kellett.
Német segítségért sietett. Géza és László lettek az országurak. Örült az ország népe,
mert Gézát szerették volna a királyi székben látni. Gézának erős gátlásai voltak. Régen
az volt a szokás, hogy a jövendő uralkodó eltüntette elődjét és nem egy esetben maga
tette saját fejére a koronát. Géza azonban Béla természetét örökölte és a béke érdekében
le akart mondani a trónról. Az uralmat ugyan elfogadta, de nem mint király és
hadvezér, hanem mint bűn-bánó szerzetes uralkodott. Végeredményben a győztes
hadvezér László volt, de ő sem vágyott a királyi koronára. László, mint kiskirály Kelet
felé rendezte a dolgokat. Elődeik házassága révén Nyugat felé is jó összeköttetéseik
voltak. Géza ezt jó kézben tartotta és biztosította az ország nyugalmát. A fehérvári
törvénynapok megőrizték István király emlékét, de egyebekben is rá akarták
emlékeztetni a népet. Fehérváron ráeszméltek a szentistváni legendaképzés
jelentőségére. Most már nem a pogány és a keresztény harcolt egymás ellen, hanem az
1030-as időkben megszilárdult alkotmányos rend és emberibb életmód a maradiság
ellen. Lászlóék nem ellenezték a regősénekeket és csacska meséket, Endre, Béla és
Levente írnokserege révén közkinccsé vált sokezer éves múltunk tudata. Bélának
Lengyelországban vívott párviadalai, pozsonyi hősiessége és a nyugati lovagokon nyert
győzelmei legendákká váltak, hősi énekeket daloltak róla. Az igazi legendák azonban a
győztes csatamezőkön születtek. Közben azonban a besenyő-kun tömegek gyanúsan
mozgolódtak. Szakszinban és Jászvásáron mindenki azt vallotta: Salamon a pogányok
ellen indította el a háborút. Kolostorainkban viszont fordítva magyarázták a
történteket. Salamon a legmeredekebb hegyeken vitte fel harcosait a sok pogány ellen,
Géza herceg óvatosan, a lankás hegyoldalon haladt, de László herceg bátran és vitézül
harcolt a rabló kunok ellen, sokakat megölt közülük, akik kéretlenül jöttek az országba.
A kun és fekete-úz vitézek, akiket nem tudtak visszahívni Szakszin városába,
tulajdonképpen felderítést végeztek Erdőelvén. Mindaddig, amíg Zombor, az uruki
püspök ide nem küldte Mikó vitézt, még László kiskirály táborában is csak pogány
betörőkről beszéltek.

Mikó fekete-úz vitéz tulajdonképpen összekötőnek jött, hogy hírt adjon róla, ha
az Árpádháznak újabb segítségre lesz szüksége a nyugatiakkal szemben. Ezt a Mikó
vitézt és harcosait az Eger város fölötti Mikófalván telepítették le 1095-ben. Mikó hírül
hozta, hogy Salamon Szakszinban járt és a besenyők segítségét kérte Géza és László
hercegek ellen. A besenyők erre azt mondták, hogy mutassa meg ő maga, hogy milyen
vitéz. Salamon azonban gyáva volt és Gézáék elől megfutamodott és elbukott. László,
mint kiskirály Szakszinban Zombor uruki püspökkel arról tárgyalt, hogy a Jász-síksági
uruki-mani hívők példájához hasonlóan Magyarkától egészen Jászvásárig az ottani
uruki-mani hívők is csatlakoznak a nyugati kereszténységhez és Magyarkán is új
püspökséget állítanak fel. Most Nagyváradon alapítanak új római katolikus
püspökséget, és aki akar, Szakszintól kezdve beköltözhet ebbe az új püspökségbe.
Megállapodásuk szerint László kiskirály Nagyváradon összegyűjtötte a még életben lévő
rimalányokat, akik annak idején a rovásokat lemásolták és meghagyta nekik, hogy latin
betűkkel is írják le az Arvisúrák tartalmát. Aztán még le kell majd írniuk, amikor már
teljes lesz a béke, az egykori népszámlálás módszerével az ország településeit, hogy
mindig ellenőrizni lehessen az ország egyházközségeit, lakosainak számát és a pápai
tizedek fizetését. Ezen munka így fog menni püspökségtől a másik püspökségig. László
és Zombor úgy gondolta, hogy ebből a nyilvántartásból azt is meg lehet tudni, ki tartja
még magát a magyar törzsszövetség nyolcgyermekes szaporodási követelményéhez és ki
engedelmeskedik a Korpona aranyasszony-féle három-fiús parancsnak. László
Szakszinban egy kitömött oroszlánt kapott ajándékba. Lakószobájában helyezte el, hogy
a szakszini beavatottak szerint mindig eszébe juttassa, amit ők látnak, hogy
Gilgameshez hasonló, legyőzhetetlen hadvezér lesz és népét megelégedetté és boldoggá
teszi. A besenyőkkel, kunokkal és fekete-úzokkal vérszerződést kötöttek, hogy az
ellenségeskedéseket megszüntetik és szükség esetén tíz tömény lovast küldenek
segítségül.

PRÉMES SZÁNKÓK CSATÁJA

300. Arvisúra Oszlányka rovása

Pentele uruki-mani öspörösnek 1012-ben fia született, Pamír. Ő a pusztaszeri


Nagy-süán utáni ünnepségeken beleszeretett a besenyő fősámán Oszlányka nevű
lányába. Szakszinban Oszlánykát feleségül is kérte, de az apja, Báj fősámán csak azzal a
feltétellel egyezett bele a házasságba, ha Pentele elfoglalja a Szakszinban levő Besenyő-
fehérvári fősámáni széket. Őreá ugyanis igen fontos teendőket bízott az Öregek
Tanácsa. Budavár beavatott központjában részt kell vennie Kurszánvár
rovásemlékeinek becsomagolásában. Pamír 1032-ben a huszadik születése napján egy
igen gyors futású lovat kapott István királytól. A ló a Viharisten tenyészetéből
származott. Azt Domonkos-Mihály-Turu bizánci püspök, római érsek alapította. Endre-
András herceg is egy ott kitenyésztett Viharisten hátán nyerte meg a pusztaszeri Nagy-
süánt. Pamírt István király bízta meg azzal, hogy mint kísérő legyen segítségére Endre,
Béla és Levente hercegeknek abban, hogy a budavári beavatott központ kincseinek
szállítása Abavár, Kevevára és a nyéki Győr között akadálytalanul menjen végbe. Mire
1035-ben eljött Pamír cselekvésének ideje, az ajándékba kapott Surja nevű lova szép
paripává fejlődött. Pamír a legutolsó szállítmánnyal érkezett Ungvárra. Onnan
Lebedvárra, illetve Kevevárára, a kicsi orosz fejedelemség székhelyére kellett a
rakományt szállítani. Ezen az úton Oszlányka is elkísérte egy szekeres rimalány
csoporttal Pamírt. A lányoknak a sérült lovasok és lovak ápolása, gondozása volt a
feladatuk. Endre herceg az Uzsoki szorosban Bölcs Jaroszláv uzsgorodi lovasainak az
élén várta a kincsmentőket, hogy a kíséretet Lebedváráig ellássa. Az ungvári lovasokat
onnan rövid pihenő után hazaküldték Ungvárra. Ez már csak azért is indokolt volt,
mert a lovak patáját a köves út erősen koptatta. Endre herceg megbízta Pamírt, hogy
útközben nézzen szét a besenyő világban. A besenyők között ugyanis súlyos zavarok
uralkodtak, márpedig az Arvisúra-kincsek továbbvitele attól függött, hogy a
Szakszinban székelő besenyő vezetőség vállalja Füzesgyarmatig a lovas kíséretet. Mivel
Pamír apósa, Báj besenyő fősámán ekkor már Szakszinban székelt, így könnyen rá tudta
venni Kipcsák fejedelmet, hogy vállalja a Füzesgyarmatig való kíséretet. Amikor a
besenyő törzsek szövetsége végleg elhagyta Ordoszt, közülük csak Pató ivadékai
maradtak ott. De ezek még a város nevét is Patóra változtatták. Ez úgy történt, hogy a
Battona nevű törzs kettészakadt. Az Ordoszban maradók fölvették a Pató törzs
elnevezést, a távozók meg Talmat vezérrel az élükön a Talmat törzs nevet vették fel.
Ezek az uj-gur földre vándoroltak. Itt a turfáni-uruki-mani püspök őket is az uruki
hitre akarta volna téríteni, de Talmat törzse ennek ellenállt. Inkább levándorolt
Turfánból, de a buddhizmust nem tagadta meg.

Az Albélától északra elhelyezkedő Gerové törzs sok menekültet befogadott a


szétvert Kazár birodalomból. Zsidózó kazárok is szép számmal kerültek, hozzájuk. Ezek
aztán ellepték Szakszin üzleti negyedeit és a kereskedésnek éltek. A Gerovék között sok
Öreg-Östen hitű manihista is élt. Voltak hívőik a samanizmus, meg az uruki-mani
kereszténység köréből is. A Ten és az Etil alsó folyásánál azonban erősen hódított a
mohamedán hit is. A baskírokkal együtt sokan áttértek Mohamed hitére, de az Etil és
Jaik között lakó Talmat törzsre ennek sem volt hatása. Szaksziban a sok mindenféle
vallásnak helyet adó régi Asszügyekben lakott Báj fősámán, az ordoszi Öreg-Östen
hitének főpapja. A fősámán hitbeli dolgokban teljhatalommal rendelkezett a Csopon és
Kulbé törzs felett, de sok híve volt az Erti és Sur törzsbeli nemzetségek között is. Ezek
sem akartak a régi hittől elszakadni. A Gyula és a Kapgán törzsben már kevesebb volt a
régi Öreg-Östent követők tábora, de az ősi hitnek még Erdőelvén és a Palóc-kabarföldön
is voltak követői. Delján Péter, az Árpádvérű-herceg 1040-ben kibontotta a bolgár
szabadság zászlaját, de a bizánci császársággal szemben hősi harc után elbukott. Ekkor
sok besenyő harcos Erdőelvére és Karatán-Bélavár ha-tárőrségbe menekült. Ezek nagy
többségükben uruki-mani keresztények voltak, de erősen tarkítva Öreg-Östen hívőkkel
és mohamedán besenyőkkel. A besenyők úgy kerültek a bolgár felkelők közé, hogy a
besenyő ifjúság mindig kapható volt lovas szolgálatra. A harcosokat nyomon követték a
kereskedésben otthonos mohamedánok és kazárok is, akik mindig igen tájékozottak
voltak a világ eseményeiről. Így aztán Pamír ifjúsági fősámán mindent megtudott a
besenyő világ belső helyzetéről. Amikor aztán Kevevárán Endre herceget fölkereste,
módjában volt beszámolni arról, hogy a nyolc besenyő törzs közül számítani lehet az
uruki-mani és az Öreg-Östen hívők 6 törzsére, de a Gerové és Talmat törzs többsége
megbízhatatlan. Volt olyan besenyő és zsidózó kazár, aki még a régi Betseán besenyő
fővárost is fölkereste és az ott maradt besenyőkkel igyekezett fenntartani a kereskedelmi
kapcsolatot. Innen aztán eljutottak még Bagdadba és Alexandriába is, ahová eljártak a
kordovai kalifátus kereskedői is. Endre herceg meg volt elégedve Pamír jelentésével és
megkérte, hogy Erdeljü Gyula egyik leszármazottját, Buda fiát Magyarországról
Szakszinba kísérje el. Az örökösödési törvények szerint ugyanis a besenyő fővezéri
tisztséget csak unokatestvér örökölheti, márpedig Gyula felesége a Csopon törzs
fejedelmének volt a lánya, s ezért Vata besenyő fejedelem lányának a fia, Kipcsák vitéz
örökölhette a besenyő nagyfejedelmi és a fővézéri tisztséget.

Így aztán Buda fia, Kipcsák vitéz 1038 tavaszán, István király óhajára, Pamír
ifjúsági fősámán kíséretében, egy Viharistentől származó ajándék lóval elment
leánykérőbe Szakszinba. Szakszinban a régi Csopon törzs vezére, Vata nagyfejedelem
nagy örömmel fogadta az ajándékba kapott lovat, de még inkább Kipcsák vitézt, akinek
a neve a besenyők körében ismeretes volt, hiszen kipcsákoknak hívták a burtászok déli
törzsét is, akik erősen keveredve voltak a besenyőkkel is. A muromák és mordvinok is jó
barátságban éltek a burtász-kipcsákokkal és a besenyőkkel is. A magyariakkal pedig
területátengedés folytán a baskírok és a mordvinok is rokonságba kerültek. Ezen a
vonalon tehát nem érhette támadás Endre megbízatását. A besenyő nagyfejedelem a
kazár betörés alkalmával elesett, így Kipcsák vitéz lett a besenyők nagyfejedelme.
Minden erejével kész volt segíteni és pártolta az Arvisúra-lapok és a Szövetség
ládájának elszállítását és Magyarkától a Lajtáig kezébe vette a Szakszinban való
sámánképzést. Kipcsák nagyfejedelem Gerecsákkal megszervezte a besenyők
hírszolgálatát. A hírközpontot Albélán állította fel, mert ott megfordultak az arabok,
buddhisták, horezmiek és ujgurok is. A hírközpontnak Szakszinban és Magyarkán is
megbízottai voltak. Szakszin, Albéla és Magyarka hírközpontját az alábbiak vezették.
Erdeljű Gyula Erős Csák Ordas uruki-mani püspök 960-1015 978-1017 965-1025 Buda
III. Zoltán Pentele öspörös 979-1020 1007-1036 985-1039 Kipcsák fejedelem Gerecsák
uruki püspök Pamír fősámán 1001-1063 1032-1064 1012-1055 Pamír fősámánt azért
küldték Magyarkára, mert több nyelven beszélt. Gerecsák Albélán, Kipcsák besenyő-
fejedelem Szakszinban székelt. A nyéki Győrben szép számmal maradtak vissza Nyék
törzsbeli lakosok. Ennek a Nyék törzsnek az ifjúsága és a Jász-síksági nyékiek vállalták
a Kevevára-Nyék és Füzesgyarmat közti szállítást. Ehhez Endre, Béla és Levente is
szolgáltatott lovas kíséretet. Legnagyobb számmal azonban a szakszini vegyes
származású besenyők vettek részt benne. Ennek a besenyő kíséretnek a parancsnoka
maga Kipcsák nagy-fejedelem volt.

Horezmből és a Van-tó környékéről olyan uruki-mani hívők jöttek az albélai


székesegyházba, akik hallottak valamit az arabok egymás közötti pusmogásáról.
Eszerint Magyarkán egy részeg mohamedán kereskedő elmondta, hogy Mainzban járt.
Ott pedig az érsekség úgy tudja, hogy II. Konrádnak azt jelen-tették: a magyarok
királya megengedte a volt avar kincsek és más pogány kegyszerek elszállítását Magyar-
országról. Közöttük sok a maniheista ékszer, valamint nagy mennyiségű arany
hihetetlen értékben. Mire a hír Albélára ért, minden felnagyult. Maga Gerencsák
püspök indult el hát Albéláról, hogy megtudja, mi az igazság. Pamír fősámán örömmel
fogadta Gerencsákot és elmondta, hogy maga is hallott a dologról, éppen most gyűjti az
értesüléseket. Annyi máris látszik, hogy a Mainz városában hallott híreket a kordovai
kalifátusban kezdték el felnagyítani és mire a mende-monda Magyarkára ért, már az
uruki, karnaki és ordoszi kincsekről beszéltek. Az ordoszi kincsek regéje a Talmat és
Gerové besenyők képzeletét is felizgatta, mert szerintük azok őket illetik. A magyarkai
megbeszélésről rögtön Szakszinba indultak. Ott még semmit sem tudtak a mohamedán
kereskedők fecsegéséről. Kipcsák nagyfejedelem Kevevárára ment és ott Endre, Béla és
Levente herceget tájékoztatta Pamír és Gerencsák közös jelentéséről. A Talmat és
Gerové törzsön kívül az összes többi besenyő törzset tájékoztatták tennivalóikról.
Valamennyien őrséget adtak, amíg a nyékiek és az árpádházi hercegek lovasai az
Arvisúra-kincseket szállították. A szállítás befejeztével, Ildikó-Ibolya aranyasszony
megvárta, amíg a férje, Levente herceg magyar lovasaival eltávozott Füzesgyarmatról.
Az aranyasszonyi tisztséget átadta Oszlánykának és hajnal hasadtával, önkéntes
tűzhalállal vetett véget életének. Az Arvisúra-kincseket, ha máshová szállították, ez
mindig így történt. Endre, Béla és Levente hercegek már csak Keve-várán értesültek a
dolgokról. Utána a Szent Illés székesegyházában hálaadó istentiszteletet tartottak.
Ildikó-Ibolya aranyasszony tűzhalála után hamarosan Levente főtáltos is meghalt
bánatában. Az Arvisúra följegyzések és kellékek továbbszállítását vállalta Szár László,
utána a fia, Ung vezér vette át az irányítást. Közben sok kísérő lovas beházasodott a
nyéki családokba, s nyéki asszonyok is szegődtek a kísérethez. Vata lázadása és az ő
halála után újabb csoportok jelentkeztek kísérőknek, hogy megmeneküljenek a
büntetéstől.

Vata fia, János 1060-ban lemondott az uruki püspöki tisztéről és püspökségét az


Árpádházból való Gerecsák öspörös vette át. Vata fia, János kezdeményezésére a
Fehérvári törvénynapok alkalmával lángolt fel az utolsó pogánylázadás, de azt Béla
király erélyesen elfojtotta. A megmenekült elégedetlenek szintén a kimenekítők lovas
kíséretéhez csatlakoztak. Buda fia, Kipcsák besenyő nagyfejedelem örömmel fogadta
öccsének, Vatának és a fia, János uruki püspöknek volt harcostársait. Mindannyijukat
beosztotta a besenyők védelmi seregébe. Gerecsák az új uruki püspök józan, szentéletű
ember volt. Segítő kezet nyújtott mind a horezmiaknak mind az ujgur menekülteknek.
Az Albélára helyezett uruki püspökség élénk kapcsolatot tartott a Van-tó környéki
egyházközséggel is. Onnan sok értékes hír érkezett, amit Kipcsák nagyfejedelem fel
tudott használni a Kevevára-Győr-Füzesgyarmati út védelmében. Gyarmat fejedelem a
visszamaradt Jenő és Gyarmat törzs ifjú harcosaival szintén részt vett a védelmi vonalak
kiépítésében. Sok elhárító harcban kellet részt venniük, mert a mohamedán világban
köztudomásúvá vált az Arvisúra-kincsek szállítása, az ilyesmi pedig mindig fölkelti a
rablási vágyat. Ebben része volt Kurja besenyő vezérnek is, aki a kazárölő hősnek
Szvjatoszlávnak a halotti torán elszólta magát. Kurja ugyanis nagyon haragudott a
kazárölő hősre, mert a Kazár birodalmat ő tette tönkre. Kurjának 3 felesége kazár nő
volt; Kurját ezek mindig az oroszok ellen ingerelték. Amikor a kazárölő hős
koponyájából ivó-kupát készíttetett és köszöntőt mondott vele a halott tiszteletére, így
szólt hozzá: -Most csak a Te kegyetlen koponyádból iszom, de eljön majd az idő, amikor
Ordosz kincseinek ivókupájából foglak köszönteni! Amikor ez a Budavári beavatott
központnak tudomására jutott, István király intette a besenyőkben bízó hercegeket,
hogy hozzájárul ugyan az Arvisúra-kincsek elviteléhez, de a besenyők miatt legyenek
nagyon óvatosak. A hármas arcú I. István-Vajk királyt meggyászolta Füzesgyarmat
magyari népe is. A Béla (Bjelája) folyó partján fehér lovat áldoztak. Pamír fősámán az
áldozati ló májából jósolt a Jenő törzs véneivel, de a Gyarmat törzs vénei is azt látták a
jövőből: a Vajk után következő Péter teljesen el akarja adni Atilla birodalmát a
nyugatiaknak. Részegen elárulja, hogy Budavár, Avarbástya és Kurszán várában
temérdek kincs maradt még elrejtve. A magyari nép Péter királyt elűzi és a palóc Aba
lesz a király, de őt megölik a kincsre éhes nyugatiak. Utána jön a Viharisten lován a
győzedelmes András-Endre, s ő biztosítja az Arvisúra kincsek biztonságba helyezését.

Mikor elkészült az az Arvisúra-alsó-világ, mely védelmet ad a csillagok járása


szerint megjelenő tűzokádó sárkánykígyó ellen, Pamír fősámánnak le kellett szállania a
kígyó barlangjába. Ott a kígyókirály elárulta neki: a Tesupnak nevezett baskír
Viharisten megmondta, hogy Arvisúra-Anyahita az Égi Birodalomból azért szállott le a
földre, hogy társaival együtt az égi lakók tudományát itt elterjessze. Magukkal hoztak
három pulit és két kis tengeri kígyót (delfint), mert azok nagyon okosok és nagy
segítségére lesznek utódaiknak. A pulik majd terelgetik az emberek helyett nyájakat, a
tengeri kígyók megjósolják a jövőt. Az Anyahita utódai közül minden tömén emberből
lesz egy égi eredetű, és minden száz töménből lesz olyan, aki összeköttetésben tud
kerülni az égiekkel. Az égiek most Pamírt bízták meg az Arvisúra-titkok védelmével.
Pamír, Oszlányka aranyasszonnyal együtt visszament a Béla törzsbeli Szavárd-
magyariakhoz, ott a garaúzokkal állottak a Magyarka környékére érkező lovasok
segítségére. Tuspa vidékéről gyakran érkeztek mohamedán kereskedők, s elmondták,
hogy Péter magyari király elárulta a pénzéhes nyugatiaknak, hogy a fejedelemifjak az
aranykincsek egy részét Füzesgyarmatra menekítették. Ezért a mohamedán kalifátus az
arab-horezmi és baskír uralkodókat felbíztatta, hogy menjenek rá Füzesgyarmat
kincsőrző gerendaváraira. Jenő és a Gyarmat törzs vezetésével a többi kisebb maradék
törzs őrjáratot tartott az Etil (Volga), a Jaik (Ural) folyó és a Tobol között. A Gerové és
részben a Talmat törzs fele az ordoszi úzokkal és az oguzokkal együtt tiszteletben
tartotta a magyariak örökségét és inkább segítették a kincsek menekítésében. Úgy
tartották, hogy ők is a Szövetség ládájának érdekvilágába tartoznak, tisztelik az égiek
akaratát, hisznek az égből származó tudományok létezésében. Füzesgyarmat a Béla
folyó partján, Isimbáj alatt feküdt. Kőalapokon nyugvó gerendaházakból állott. Az
építőanyagot a Béla folyón úsztatták le. Gyarmat törzsének visszamaradt részei a Béla
folyó forrásvidékétől délre laktak. Amikor az Ural és a Béla jobb partjáról két Gyarmat
törzs elköltözött, szálláshelyüket a forrásvidékről érkezettek foglalták el. Isimbáj alatt a
Dema forrásvidéke felé eső oldalon építették fel a Gyarmat törzs új fővárosát. Az
áttelepülés és építkezés lebonyolításához az Etil partján visszamaradt Gyarmat törzs is
hozzájárult. Gazdag jószágállományuk megmaradt és ez hamarosan föllendítette
jólétüket. Ennek a Gyarmat törzsnek a fejedelmét a többi visszamaradottak is
támogatták. Élénk kapcsolatban állottak a Kuma-magyari földön maradt Béla törzzsel
is. Amikor a mohamedán támadások erősödtek, a Béla törzsből, sőt Magyarkáról is
sokan ide vándoroltak.

A Jenő törzsből a Káma jobb partján élők elvándoroltak, de a két baloldali törzs
visszamaradt. Ezek összekeveredtek a marikkal és az udmurtokkal, sőt a magyari
törzsekkel is fennmaradt a kapcsolatuk. A kisebb csoportok visszamaradt részeit végül a
Gyarmat fejedelemség egyesítette. A kevésbé értékes szállítmányokat már 1045-ben
megkísérelték az Ural (Jaik) folyó jobb oldalán szállítani felfelé, de sok támadás érte
őket. Később a Béla folyó forrásvidéke felé tartottak. Végül Isimbájnál átkeltek a Béla
folyón és jobb oldalán haladva, elérték az Ufát. Ennek a forrásvidékén áthaladva
Tömém felé fordultak, míg aztán a hegygerinc előtt a manysik átvették tőlük a szállítás
terhét. Amint elérték az erdőségeket, ahol már az asszony-uralom alatt élő manysik
élnek, a Gyarmat törzs lovasait mentesítették a szállítás terhétől. Eleinte arról is szó volt,
hogy a Káma folyó mellett, a Sziklás Uralon keresztül kellene szállítani a Szövetség
ládáját, de sem a magyarok, sem a magyariak ezt nem vállalták, de még a manysik sem.
Ott a Viharisten ivadékaival nem lehetett volna folytatni a szállítást, mert ezek a lovak
nem bírták volna az ottani éghajlatot. A manysik földjén meg télen rénszarvas szánokat
használtak. Nyári szállítás ott, azon az ingoványos-mocsaras vidéken lehetetlen volt. A
Jász-síksági lovak tehát csak Füzesgyarmatig közlekedtek. Pamír fősámánt egy útja
alkalmával Magyarka közelében mohamedánok megtámadták és súlyosan
megsebesítették. Oszlányka aranyasszony sebápoló csoportja egy darabig még ápolgatta
Garaúzföldön, de a leggondosabb ápolás sem tudta megmenteni. Özvegyét később
feleségül kérte a Van-tó környéki uruki-mani öspörös Tuspába, de ő csak hazavágyott.
1052-ben el is indult a nagy útra. Tavasszal jött el Magyarkáról, s vitte az uruki-mani
püspök híreit Füzesgyarmatra. Hosszú útján Kipcsák nagyfejedelem és a Béla törzs
csapatai kísérték szavárd-magyar vezetőkkel. A fejedelmi ifjak közül Zombor, II. Lebed
és Pereg vitéz volt mellette. Gyarmat fejedelem beszámolt Oszlánykának arról is, hogy a
baskír-magyar föld ifjúsága valósággal fel van bolydulva, mióta a lányaik közül többen
magyar és besenyő ifjakhoz mentek férjhez és most készülnek a Jász-síkságra. Egyik-
másik ifjú pár már továbbindult lovas kalandozókkal nyéki Győrbe.

Mire Oszlánykáék Lebedvárra érkeztek, egész kis sereggé nőtt az ifjú házasok
csoportja. Lebedvár ekkor még zömében magyar nyelvű volt, s így itt több házasság
született, mint Győr és Füzesgyarmat táján. A magyar fiatalokhoz való
férjhezmenetelnek kedvezett az is, hogy hír szerint Magyarországon melegebb az
időjárás, a földek termékenyebbek is és minden tekintetben könnyebb az élet, mint
Lebediában. Szívesen követték hát Anasztázia királyné példáját és örömmel mentek
magyar ifjakhoz a férjhezmenendő lányok. A legtöbb gazdag lány hozott magával
cselédet, vagy rab házaspárt Ungvár környékére, ezzel orosz anyanyelvűek is kerültek
oda. A jövevények Ung vezér és Szobránc birtokán telepedtek le. Útcsinálással és építő
szálfák kitermelésével foglalkoztak. A fát folyókon úsztatták le. A jobb megélhetés
hírére sokan ott hagyták Halics és Ladomér birodalmát és beköltöztek a hegyszorosok
tájára. A lakóhely-változtatásokban szerepe volt annak is, hogy az orosz ortodox papság
nagy igyekezettel térítette a magyarokat is, a besenyőket is a görög szertartású hitre. A
kievi fejedelemség viszont területátengedés ellenében hozzájárult ahhoz, hogy jászvásári
Anasztázia királyné lovas népe a baskír-magyar föld-re járjon látogatóba. Mindez a
besenyő terület határán, a hittérítés területén ment végbe, ahol a csatározások abban az
időben szüneteltek. Endre-András király és felesége, Anasztázia, a Bölcs Jaroszláv kievi
orosz fejedelem lánya nagyon örültek annak, hogy Lebedvár és Halics térségéből sokan
igyekeznek áttelepülni a Jász-síkságra, hiszen ezek mind az ő megbízható híveik lettek.
Anasztázia királyné csak ritkán tartózkodott Veszprémben, inkább Székesfehérvárt és
Endrevárát kedvelte, meg a Dunna-Ordosz melegvízforrásait. Szívesen átengedte
Oszlányka aranyasszonynak a keszthelyi uruki-mani kolostort is, ahol Pamír fősámán
kincsei és följegyzései találtak biztos őrhelyre. Oszlányka aranyasszonyt a keszthelyi
várkapitány, Pető Gáspár vette feleségül. Ebből a házasságból 8 fiú született. Ezek,
amikor felnőttek, megfogadták, sohasem hagyják el szülőföldjüket. Ott volt előttük az
intő példa: mostohatestvéreik az anyjuk halála után mind férjhez mentek, de idegenben
olyan hazátlannak érezték magukat.
Endre király csoportonként más-más helyre irányította. A manysikat például
Zalavár ispánságába; a hantikat Hont ispánságába; a csuvaszokat Csanádvára alá;
mindegyiket eredeti töméne területére. Azokat az úz lovasokat pedig, akik a kincsek
kimenekítésénél segédkeztek és Füzesgyarmatról hoztak feleséget, a palócságra
telepítette. Endre király tudta, hogy a mainzi érsekség és német papjaik attól tartanak,
hogy az ő orosz házassága arra vezethet, hogy esetleg mindannyian átállnak a bizánci
hitre. Ebben az ügyben királyi tanácsot is hívott össze Endrevárra, illetve Dunna-
Ordoszba. A főurak, a papsággal együtt azt javasolták, hogy Salamon királyfinak
feltétlen német-ajkú hercegnőt kell feleségül vennie, hogy római katolikus hercegnő
legyen Magyarország királynéja. Így is lett: Salamon Judit hercegnőt vette feleségül, s
IV. Henrikkel helyreállt a béke. Endre király szükség esetén készséggel adott harcosokat
a füzesgyarmati fejedelemségnek. Bajban leginkább a keleti országrész ifjúságára
támaszkodhatott. Fia házassága Nyugatra kötötte, keleti gondjait öccsére, Béla hercegre
bízta. Béla herceg többször járt lengyel-orosz-magyar lovasok élén Kipcsák
nagyfejedelemnél, akitől csak jót várhattak. 1055 nyarán együtt lovagoltak
Füzesgyarmatra, Szakszinba és Magyarkára és megkérték a fejedelmeket, hogy
tartsanak népszámlálást, hogy mennyi lehet a 24 hun törzs szövetségébe tartozó magyar-
besenyők, a szavárdok és a baskír-magyarok létszáma.

Béla herceg 1058 medvetorára a következő adatokat kapta: A falubírók és a


városi bírák szerint a belső ispánságok területén 1055 Aranyasszony napján, az aratási
ünnepen: 1 067 912 fővett részt. A külső ispánságokon és belső gyepükön volt: l 113 098
fő Avaria és Karatán gyepüin: 9 875 fő A Magyar Királyság területén tehát összesen: 2
190 885 lélek volt. Ezek felett I. Endre-András király uralkodott. A volt lebedházi
uralkodók területén is éltek magyarok, mégpedig Moldovában, akiket az uruki-mani
papok tartottak nyilván, vagyis: 22 612 fő Halicsban a sámánok és bábák nyilvántartása
szerint: 11 975 fő Ladomériában a falusi bírók és sámánok szerint: 15 765 fő Nyéki-
Gyánban a rimalányok szerint: 14 972 fő A keleti szétszóródott magyarság létszáma
tehát: 65 324 fő Gyarmat fejedelemségében, a Gyarmat, Béla, Megyer és Tarján törzsnél
nyilvántartva: 45 620 fő Jenő, Kürt, Nyék, Gyula és Kéri törzs állománya szerint: 41 914
fő A füzesgyarmati fejedelemségben tehát összesen: 87 534 fő A Kuma-magyarországi
Béla törzsben: 39 732 fő Szavárd-magyarok, a sámánok nyilvántartásában: 36 986 fő
Magyarka fölött szétszóródott uruki-mani hívő magyarok: 17 256 fő Kuma-
Magyarországban összesen: 93 974 fő Az összmagyarság létszáma tehát a kabarokkal és
utódtörzsekkel együtt: 2 437 717 fő bő 240 tömén. A besenyők létszámát a törzsi
fejedelemségek így adták meg:A Talmat törzsben 12 628 buddhista és 8 520 sámánhitű,
össz.: 21 148 fő Gerové létszáma: 21 620 mohamedán és 5 238 sámánhitű, össz.: 26 858
fő Csopon törzs (sámánhitűek): 29 562 főKulpé törzs (sámánhitűek): 25 843 főEnti törzs
(sámánhitűek): 31 864 főSur törzs (sámánhitűek): 35 679 főGyula-Jula törzs: 24 972
uruki-mani, 2 354 sámánhitű, össz.: 27 326 főKapgán-Szörény törzs: 31 636 uruki-mani,
1 793 sámánhitű, össz.: 33 429 fő A besenyő törzsekben összesen: 231 709 fő A magyar-
besenyő szövetség tehát: 2 437 717 + 231 709, azaz összesen: 2 669 426 lelket jelentett!

Endre király tanácsát az érdekelte, hogy milyen erők állanak mögöttük. Kitűnt,
hogy a 955. évi és az 1055. évi adatok között nagy különbség van. Az ortodox bizánci hit
nagy elterjedése miatt már nem lehet többé a besenyők törzseire számítani. Nyugat felé
kell hát igazodni. A bizánci hit nagyjából már felszámolta a Kazár birodalmat, most a
besenyők jó részét is keresztény hitre térítették, őrájuk tehát Endre király már nem
számíthatott. A legnagyobb baj az volt, hogy a besenyő törzsek szövetsége
szétforgácsolódott. A mohamedán, buddhista, uruki-mani és sámáthitű családokban
nem egyformán gondolkoztak. Bár a legnagyobb rész még mindig sámánhitű csoport
volt. Csakhogy nagy erővel folyt a hittérítés és ez azzal járt, hogy a besenyő nép szép
lassan elvesztette a nyelvét. Az avar birodalom határai összeszűkültek. István király
házassága új pannonföldi határvonalat vont. Az új helyzetben számítani lehetett arra,
hogy a Jász-síkságot, Pannonföldet és Erdőelvét biztosan meg lehet tartani. De ezeken
túl: Boroszlóban, Iglóban, Marótföldön és Avaria-Encs vidékén az avarok száma folyton
fogyott és a hittérítés folytán az avarok németekké váltak. István király még a fiát is
feláldozta a “szentesített határok” érdekében. Endre király most szintén válaszút előtt
állott. Salamon házassága révén vajon biztosítva lesz a magyarság jövője? Keleti
segítségben többé nem bízhatott, hiszen a hun törzsszövetségbe tartozó ázsiai lovas
tömegek már a besenyőket is fenyegették. Olyan tervek foglalkoztatták őket, hogy
segítségére sietnek a kereszténységnek ellenálló 14 tömén léleknek. Az Etil keleti oldalán
ott állottak a sámán-hitű hunok és úzok harcrakész töménei. Mögöttük meg Nogaj
fejedelem tatárai, új legelőterületeket keresve. Endre király fia házasságával Nyugat
felől biztosította az ország védelmét. Béla herceg pedig Erdő-elvén, Ladomérban,
Halicsban és Füzesgyarmatig az után járt, hogy biztosítva legyen a Budavári beavatott
központ értékeinek a kimenekítése is. Béla hercegnek nagy érdeme, hogy a
Magyarországba vágyó ifjúságot igyekezett Erdőelvére telepíteni. Ez a bevándorlás
azonban megnövelte a sámánhitűek létszámát és a határvidéken élő, elégedetlen
sámánhitűek mozgolódását támogatták. Az ilyesminek volt néha haszna is. Az
elégedetlenkedőket először Vata, majd fia, János vezette. Endrét, majd Bélát is ilyen
mozgalom segítette hatalomra. A királyi tanács mind a két esetben a nyugati
kereszténység mellett döntött, mert a keleti nomádok támadásai miatt az orosz-besenyő
segítség bizonytalanná vált. Ebben a helyzetben örülhetett Béla, hogy mind a keresztény,
mind a sámánhitű besenyők megengedték a Füzesgyarmatra való menekítést.

Amikor az utolsó szállítmánnyal medvetor hajnalán Füzesgyarmat felé tartottak,


sőt messziről már látták is a füzesgyarmati kamlik tábort, váratlanul gerové-besenyő
lovasok támadták meg a hidegtől szinte meggémberedett lovas-és szánkótábort. Az erti
és sur besenyők, meg a kíséretben részt vevő magyar fejedelmi ifjak is kardot rántottak
és elkezdődött a véres küzdelem. De a külső kamlik táborból is vad vágtában rögtön ott
termett a fogadó lovasok serege. A mohamedán gerové besenyők jókora veszteséggel
megfutamodtak. Boja fia, Kipcsák vitéz, II. Lebed és I. Szabolcs ivadéka ebben a nem
várt küzdelemben hősi halált halt. Testét Füzesgyarmat áldozati kegyhelyén
hamvasztották el. Gyarmat fejedelem egy díszes prémes szánkót ajándékozott a
fejedelmi ifjaknak, hogy az emberfejes urnákat majd azon vigyék haza. Mert 1063 első
napján, a füzesgyarmati medvetor hajnalán, összesen 12 magyar vitéz halt hősi halált.
Utána a medvetori szertartás még négy napig tartott a manysi ünnepségen. Közben
jelentették, hogy egy-két nap múlva alkalmasint megérkezik a szállítmány átvételére
Pamrán nagyfejedelem is, de a nagy fagy miatt késik. A medve-tor tehát folyt tovább.
Gyarmat fejedelem aztán Ung vezértől szertartásosan átvette az utolsó szállítmányt.
Szobránc arany-asszonyt a medvetori ünnepség védasszonyává tették és így ünnepelték
a Jász-sikságra elvándorolt magyarok aranyasszonyát. 800 esztendő után volt mit
beszélni az asszonyok külön gyülekezetében is. Az asszonyok ugyanis magán a hivatalos
medvetoron nem jelenhettek meg, ezért külön jöttek össze. Egyik-másik fiatal
özvegyasszony úgy határozott, hogy a hazatérőkhöz szegődik, mert megunta ezt a fagyos
világot. Amikor az ötnapos medvetori szertartás véget ért, a Szakszinban székelő
Kipcsák besenyő nagyfe-jedelem riadót fúvatott és a szállítmány, melyet már átvettek a
manysi fejedelmek és táltosok, Kipcsák nagyfejedelem védnöksége alatt, Gyarmat és
Jenő törzsbeli vitézekkel elindult az Urál-bérc Öregének alsó-világa felé. Füzesgyarmat
belső várának főterén, a Vitézek oszlopa mellett Gyarmatt nagyfejedelem így szólt az
elvonuló prémes-szánkós csapatokhoz: “Arra kérem a Seregek hatalmas urát, hogy az
Élet kegy-helyét újra biztonságos helyre segítse. Titkát meg ne kaparinthassa se az álnok
keresztény világ, se Mohamed hazug serege, mert ezek csak mindenből hasznot akarnak
húzni.

Az ataiszi és ordoszi igazság legyen örök titok. Vezessen benneteket Hadúr-Tórem


az Igazság útján! Békesség néktek!” De nem minden ment olyan simán, ahogy
gondolták. Füzesgyarmatot elhagyva a szánkós sereg szalma-bocskoros lovakon egy
tisztásra ért. Hírtelen csengőszánkós lovak a dombhajlaton besenyő lovasokkal tűntek
fel. Gerové mohamedánok serege csapott le az előőrs szánkókra, hátvéd nyilasaik pedig
égő pamacsos nyilakat lőttek a prémmel bélelt szánkók gyúlékony gönceibe. Minden
oldalról csatatérré vált a Farkas-domb hajlata, de Hadúr-Tórem és a Viharisten lovasai
vitézül küzdöttek a túlerővel szemben. De mielőtt a gerové besenyők erőt vehettek volna
rajtuk, megjelent Pamrán manysi fejedelem rénszarvas vontatta szánkós serege és
belevetette magát a küzdelembe. Hátulról támadtak a gerovékra. Megérkeztek a
kabarok is kicsiny, fürge lovaikon, a tomaji sámánok pedig fölverték a fekete úzok
vitézeit is, akik rávetették magukat a gerovek tartalékaira. Az áruló gerovék serege
megingott és most már a Gyarmat-Jenő törzs harcosai mentek át támadásba. A gerovék
megfutamodtak, de a fekete úzok üldözőbe vették őket. Mire beesteledett, Kipcsák
vitézei majd ájultan roskadtak prémes szánkóikba. A manysik vették gondjaikba a
sebesülteket, úgy leheltek életet a rokon magyariakba. Minden kincset átraktak
rénszarvas vontatta szánjaikba és úgy indultak el észak felé. A szokásos
halotthamvasztásos temetést Füzesrét falvának lakói végezték el. Gyarmat és Pamrán
nagy-fejedelem egymást megölelve búcsúztak el, hogy soha többet nem találkoznak.
Kipcsák nagyfejedelem hamvai egy keszi törzsbeli göröncsér díszes urnájában
Szakszinba kerültek, de a gerovék tetemeit meghagyták az erdő farkasainak.
Füzesgyarmaton jelentették az Öregek Tanácsának, hogy a manysi-hantik hadának
sikerült átadni az Arvisúra-kincseket és azok most már biztonságosan viszik rénszarvas
fogataikon az Urál-bérc Öregéhez. 1063 nyarán Miltény fia, Zombor és Kökény fia,
Pereg jelentette I. Béla királynak, hogy a gerovékkal vívott csata után a manysik-hantik
kezébe kerültek az Élet kegyhelyének titkai és az Uruki-Karnaki-Or-doszi Szövetség
ládája. Ezzel a magyarság további életéből messzire kerültek a sokezer éves múlt
emlékei. De I. Béla beavatott még amellett előrelátó is volt. Fiait fennmaradásunk
érdekében úgy nevelte, hogy ne csak Rómához, Mainzhoz, hanem Bizánchoz is
igazodjanak...

25.
NIPPUR PATASZI
A beavatottak titkos történetében az Ataiszi származásúak többször
összekerülnek egymással. Így pl. Buda fia, Aladár, Abakán néven alapít birodalmat;
Csaba leszármazottja, Kotragos, elmegy a Turgai kapuba és feleségül veszi Emőkét;
Oposur, Edemen... Álmos-Árpád révén találkozik a Nyék leányával Abacillel; Árpád
második házasságában Eperjessel; Csaba, illetve II. Ilona-Baján leszármazottjával kerül
össze. Telena, Alpár későbbi felesége, egy kisfiúval jött be hazánkba. Többé nem akart
ugyan férjhez menni, de az ősi törvények szerint Alpárt, a Nagy-Süán győztesét nem
lehetett elutasítania. Telena fiából, Bajánból lett aztán Baján avar fejedelem, az avarság
védőpajzsa. Bizánc és Róma Atillának vagy valamelyik utódjának a megölésében csak a
hun törzsszövetség uralmának a megtörését látta. Bajánhoz nehezebb volt
hozzáférkőzni. Minden tekintetben kiváló ember volt. Elődei nemigen érintkeztek a
nyugati diplomáciával. Baján azonban, a védelmi gyűrűk korlátlan ura nagy
nyelvtehetségével mindenkivel tudott tárgyalni. Nyelvtudásával, erejével és vagyonával
elkápráztatta az akkor ismert világot, akárcsak Atilla, Buda, vagy Deédes. Kincseikről
csak a beavatottak titkos szövetségének volt tudomása. Bát képzésen Baján a Bát-Baján
nevet vette fel. Feleségül elnyerte Szamos fejedelem legkisebb árváját, Tomisirt. 10 fiuk
és 8 leányuk született. Ez a szaporaság biztosította házának 300 évre a hatalmat.

A beavatottak sora: Batbaján (csodagyerek) 565-602, Bakar 602-630, Mácsi 630-


634, Kuvrát 634-648, Samó (az áruló) 648-658, Zára 658-664, Haram 664-678, Zemlén
678-702, Maróca 702-720, Zengő 720-734, Mura 734-762, Linda 762-790, Korpona 790-
792, Türje 792-794, Tuza794-803, Halics 803-825, Nyék 825-869, Abacil 869-890. A
fejedelmi láncolat pedig: Nagybaján 568-580, Alpár-Telena 580-600, Győr 600-620, Páka
620-626, Kohár 626-630, Tudval 630-634-660, Mácsi férje, Orbaszár 660-672, Vaska
672-690, Kapornak 690-712, Regöly 712-740, Becseker 740-770, Gyürtő 770-782, Sebes
782-792, Mikó 792-795, Tuza 795-803. Ekkor a fejedelmi család fele kivonult, de Kassa
803-853, kabar-palóc földön visszamaradt. Verecke 853-896, majd utána Árpád-Verecke
896-899, s végül (899-908) Árpád-Eperjes által. Zsolt 908-tól 955-ig tartó uralma alatt
egyesül a beavatottak háza. Ezért lett Zsolt-Zoltán a közös fejedelem Árpád után.

A marami és merija törzsek Kr.e. 3016-tól Kr.u. 1265-ig tartó vándorlása


érintette a hun törzsszö-vetségbeli népek mindegyikét. A meriják nagyjából azonosak a
fehér-hunokkal, a maramiak a fekete-hunok-kal. Származási törvényeiket Ataiszból
hozták. Tarján fősámán 250-ben így ír róluk: A kabarvész 181-ben megbontotta a
szumíros törvényt és a merija-marami érdekterületen tiszta asz-szony-uralomra
vezetett. Merija területén az 1, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, I2, 13-mas fátriák maradtak, a
15-ös közös, átmenati fátriával. A por fátriák közül a 26-os Szalaváré fátria volt közös.
A 2-es Jenő, a 14-es Gyula, 16-os Megyer, 20-as Keszi és a 22-es Gyarmat törzs alkotta a
vegyes-uralmi magyari törzs-szövetséget.(Vegyes, azaz feleség-uralommal.) A 18-as
Kürt, a 23-as Tarján, a 25-ös Nyék, a 24-es Kéri és a 20-as Keszi törzs kézműves része
megmaradt a kabaros férfi-uralom alatt. 250-300 között ez az 5 törzs leköltözött az Ural-
Emba folyó és a Turgai kapu vidékére, de a 17-es és a 19-es, valamint a 21-es fátria a 26-
os közös fátriával vissszamaradt asszony-uralom alatt. A 18-as Kürt és a Kéri többségű
24-es, valamint a 22-es Gyarmat és a 23-as Tarján törzsnek egy-egy része vegyesen,
feleség-és férfiuralom alatt létszámban pótolta a por fátriák nem kielégítő egyensúlyát; a
2, 14, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25 és 26-os por fátriák töredéke azonban visszatért
az asszonyuralomra. Legelő-megtartási törvény értelmében Tarján fősámán fia, Béla, a
Kürt-Kéri és a Gyarmat-Tarján törzs maradékaiból-leányai révén-megalapította a Béla
törzset. Ez élénk kapcsolatot tartott fenn a Turgai kapu-ban később lehagyott Kurd
törzzsel és a Magyarka-Sárhely között hagyott Gyula törzzsel.

Koppányról Szalavári Tura mélyen hallgatott, mert szerinte ha valaki új vallást,


vagy eszmét hoz elő, azt rendszerint anyagiakért teszi. A sámánizmus megkövetelte a
maga tizedét, ugyanúgy a kereszténység is, de a manysiktól várta a mohamedánizmus
is.Ezért a manysik mind északabbra húzódtak, amíg a nyenyecektől és a szamojédoktól
tehették. Népük nem fizette meg a szellemi lakbért, ezért egy ilyen nagy múltú népnek el
kellett pusztulnia. Géza fejedelem látta a nyugati veszélyt, ezért Vajk fiát eladta a
nyugati kereszténységnek; de édesanyjának minden hozzátartozója Bizánccal
kacérkodott. Koppány az Ajtonyék-Gyuláék csoportjával tartott és Bizáncnak
szívesebben fizették volna a sámánizmustól megtagadott tizedet. Aba-Sámuelék kabarjai
a sámán-tized mellett Nyugatnak is megfizették a tizedet; a megvakított Vászolyt
fejedelmi ellátásban részesítették, fiait pedig fejedelmükként tisztelték. Mivel a magyar
törzsszövetség nem külön törzsként vett részt a Buda-Atilla vezetésével kidolgozott
honfoglalásban, mi akkor a manysikkal alkottunk harci egységet. Déli Pannonföld már
régen a hunok érdekeltségi területe volt, amikor Aquincumban még Róma volt az úr.
Előőrsként a manysiknál maradt Béla, a szkítáktól Kevét és a szavárdiföldről küldött
Kadosát indították útba a rómaiak nyugtalanítására. Ordas (Ordosz) szkíta telepről
kiindulva Keve vezetésével 431-ben legyőzték a rómaiakat, majd a következő évben az
ugyancsak szkíta Zombortelepről rontottak a római zsoldosokra, mivel azok a Duna bal
oldaláról rabszolgákat hajtottak el. 433 kora tavaszán ezen a területen
győzedelmeskedtek a rómaiak felett és a területet Keve vezér megkapta örökös
területként. Itt épült Kevevára, a Duna bal partján, Baranccsal szemben. Béla tyumenje
a mai Bélabánya környékén szállt meg; a hősi halált halt Kadosa fia, Zaránd pedig
(akinek besenyő lány volt a felesége) a Bikis folyó forrásvidékén felépítette Zaránd
várát. A 24 hun törzsből álló szövetség vezérkara ekkor így állott: Hangun-Huó császár
351-ben meghalt.

Utána Megyerja öccse, Uruk-Dargin vette át az irányítást 351-385-ig, majd


Hunyornak adta át a hatalmat, aki fiainak: Mondzuk, Udin (Uldin) és Bagamér
(Balambér)-nak a részvételével 385-410 között uralkodott. Bagamér 410-430 között
Káspiváron át felvezette a hun hadsereg zömét; Buda-Atilla irányításával 433-ban
Jászvásárra értek. Mondzuk, mint fővezér Ordoszban maradt, de fiai: Karaton és Oktár
ekkor már szkíta földön állomásoztak. Uldin halála után, amikor híre jött annak is, hogy
Mondzukot Ordoszban meggyilkolták, 433 őszutóján Ruga és Upor (Uptor) kívánságára
Atilla vette át a fővezérséget. Ordoszból így Hunyor ivadékaiból csak Bősárkány
érkezett. Jákó halála miatt Buda vette át a fősámáni tisztséget. Az Ordoszból áthelyezett
beavatott sámánközpont alapjait 435 Nyilas havának holdtöltéjén rakták le. Ezzel indult
meg Budavárának felépítése. Az ünnepélyen részt vett: Bősárkány, Deédes, Nekese,
Buda, Atilla, Karaton, Oktár, Ruga, Upor, Ojbársz (Uruk-Dargin leányának a fia),
mind a 24 törzsnek a vezére és vezető sámánja, összesen tehát 58 magasrangú személy, a
törzsszövetség teljes vezérkara. Megjelent a manysi sámánnal együtt Béla vezér is, aki itt
parancsot kapott arra, hogy az aranybányászatot lendítse fel Bélabányán. Atilla halála
után a hun törzsszövetség visszavonult a Káspivári Szkíta birodalomba, de az addig
meg-honosodott törzsek továbbra is a helyükön maradtak. Amikor az új, avar
törzsszövetség elindult, itt már rokon népek fogadták őket, csakúgy, mint később a
magyar törzsszövetséget. Vajk fiának, Imrének volt egy titkos menyasszonya, Jéne. Jéne
Sarolt parancsára hajlandó volt gyermeket szülni Imrének. István király véréből a
budavári Hegyi-ünnepélyen, Radnót napján meg is született a kisfiuk. A gyermeknek
Aba-Sámuel lett a névadó apja. Valóságos apja, Imre ekkor már a besenyő bosszúnak
esett áldozatául. Jéne aranyműves lány volt. Kisfiával Veszprémben bevonult Sarolt
miseruha-készítői közé. Az agg királynő minden örömét Radnótban találta. Mindig vele
játszadozott. Radnót véréből származott Pósa vitéz, Anonimus, akit IV. Béla
Karakórumba küldött.

Nippur pataszi az özönvíz előtt 35000 évvel rakta le a víz emelkedése miatt az első,
sziklán épült sumír város alapját. A város akkor még a tengerparton feküdt. De amikor
Kr.e. 9790 körül Lagas, az első sumér király várost alapított, az újabb eljegesedés miatt
Lugal városa már 10 napi lovaglásra volt Nippur alatt. (Lugal-Lagas 12 sumér város
pateszijét végeztette ki Lagasban, ellenszegülés miatt.) Amikor az Ataiszi őshazában a
tenger szintje újból emelkedni kezdett, Uruk városában felavatták a beavatottak
központját, de az özönvíz miatt Lagas, Úr és Eridu városa víz alá került. A tenger vize
ekkor Uruk városának a hegyalját mosta. Ettől kezdve az özönvíztől való szabadulás
emlékére nyár közepén mindenütt megtartották a Hegyiünnepélyt. A Szovjetunióban a
komik 1972-ben bemutatták ezt a Hegyiünnepet. István korában Vászoly és Ajtony volt
beavatott; ők láttak a jövőbe. Mindketten azon a véleményen voltak, hogy a nyugati
kereszténység csak veszélyt jelent. Attól is tartottak, hogy a csuhásoknak megtiltják a
nősülést és hosszú idő múlva a szaporodás szempontjából ez nagyon megbosszulja
magát. Ha viszont Kelet kereszténységét tesszük magunkévá, létszámban erősebbek
leszünk. A német lovagok és a római pápa, folytatták tovább-a tizedre és az ajándék-
birtokokra való tekintettel istennek tetsző cselekedetnek mondja a keleti
kereszténységhez húzó főurak kiirtását. Ezért Koppányt 998-ban, Tónusz-Abát
beavatott feleségével együtt 1002-ben, majd Jirkó hat vejét: Radna, Zsibó, Pestere, Siria,
Doboka és Kolozs vezéreket megölték a Csanád vezette vérengző lovagok pedig
Ajtonnyal is végeztek. Mindez 998-1028 között történt. Ugyanebben az évben István
király Vászolyt is megvakíttatta, pedig az Aba-Sámuel tanácsára-felvette a Vazul nevet
és kereszténnyé lett.

István király testőrségének a parancsnokát, aki az ősi törvények szerint István


apjának számított, mindezek láttára agyvérzés érte. Sarolt öccse volt az, az Erdeljü
Gyula, aki eddig nem engedte, hogy Istvánnak vagy Imrének baja essék. Imrét 1031-ben
vadkannal ölették meg a besenyő lövérek. Vászoly-Vazult 1028-ban, Ajtony kivégzése
után megvakították, Mindennek megakadályozására a jászvásári Gyula fejedelem eljárt
a bolgár cárnál, a halicsi bánnál és Boleszló lengyel királynál, de igyekezetének nem volt
eredménye. Amikor pedig eljött a beavatottak rejtegetett szent ládájáért, Hunt-Pázmán
lovagjai 1018 tavaszán vele is végeztek. A pápaság a bűnbocsánat fejében elrendelte
Boleszláv lengyel király megsegítését. Ennek István király azon nyomban eleget is tett.
Ha nem lett volna meg szám szerint 12 a kivégzendő vezető ember közül, kivégzik
Vászolyt is. De rá más sors várt. Amikor István megbeszélésre hívta, azt mondta: "Nem
akarok gyilkost látni!" Többek között aztán ez is egyik oka volt annak, hogy
megvakították. Az összeesküvéssel gyanúsított Vászoly átadta fiainak a Budavári
sámánközpont beavatottainak szent ládáját. Ezt sokáig Aba-Sámuel rejtegette. 1035-ben
Endre, Béla és Levente Halics-Ladomér fejedelemségen át Kievbe menekítette a ládát.
Ott Endre, András királyfi néven feleségül vette Bölcs Jaroszláv leányát. Béla egy
lengyel hercegnőt vett feleségül, Levente pedig Ladomér fejedelmének a leányát, Lebed
lovasfejedelem leszármazottját, a beavatott Ildikót. Ildikó vezetésével három állam
lovasaitól kísérve vitték Budavár szent ládáját a Béla (Bjelaja) partján levő
Füzesgyarmatra. Itt Ildikó az ősi törvények szerint önkéntes véráldozattal hősi halált
halt. Levente többé nem is nősült meg. (Ugyanígy halt Jákó fősámán is önkéntes halált,
amikor a sámánközpontot Budavárra helyezték át. Az Ordoszi Aranyasszony
templomot magára gyújtotta. Ezt a szent helyet minden időben az Élet templomának
nevezték.)

A szövetség ládájának kimenekítését még 992-ben eldöntötték, amikor Gelyza


felvette a Géza nevet. (Második neve István lett, de lelkében mindvégig Gelyza maradt.)
Amikor Kr.e. 3000 körül a napkitörések miatt roppant hőség uralkodott, a sumérok
marami és merija csoportja újabb haza keresésében eljutott egészen a Volga könyökéig.
Bölcseinek 38000 évi időre visszanyúló feljegyzéseik voltak, s azokból megállapították,
hogy a mérsékelt égövi, egy-ruhás öltözködési mód mellett fejlődik legjobban az
emberiség agya és olyan éghajlat a 1egalkalmasabb a kenyérmagvak termelésére és az
ehető állatok tenyésztésére. Az Élet templomának a papjai itt a legokosabbak. Az itteni
békesség azonban nem sokáig tartott. Először az első hun törzsszövetségi csoport, a
viroláj (észt) hatolt rajtuk keresztül; másodiknak a suomák (finnek). Majd megjelentek
a morvidok, Marami-moksa és Merija-mersa házassági kettősséggel. Amikor Ildikó hősi
halált halt, már az udmurtok és a komik éltek marami-merija házassági közösségben. A
manysik antik hazája az Uralon és azon túl volt. Káma-Béla környéke viszont badzsirt-
magyar. De az Özönvíz-hegyi ünnepet még tartották.

A TIZEDESEK GILGAMES-JEGYE

303. Arvisúra Gát-Turi rovása

1074-1097 Árpád utódai is fenntartották azt a szokást, hogy az újszülött


gyermeket bemutatták a Rimaszécsek főbábáinak hátukon a Gilgamestől származó
anyajeggyel. Még ÉA ősanya csípetett a Turuj-sassal Gilgames háta közepére egy
serkentő jegyet, mert a gyermek nehezen akart a világra jönni. Ennek a csípésnek
hatására a világra pottyant és a Turuj-sas szellemi ereje sebezhetetlenné tette. Eredetileg
ez a jegy egy négylevelű lóhere volt, de később részleteire bomlott. Kinek milyen erősen
mutatkozott meg a jegye, abból már gyermekkorában meg lehetett állapítani
beavatottságának a mértékét. Amikor például Ügyeknek végre megszületett Álmos fia,
neki is nehezen adott életet Emese. Akkor a Rimaszécsek bábája erőt kért az Egek
urától és az ősi Turuj-sas most is megcsipkedte az újszülött hátát. A magzat megfordult
Emese méhében és fejjel kifelé, ordítva tört magának utat a világra. Ügyeknek álomban
fogant a sastól gyermeket a szavárd szokás szerint Álmosnak nevezte. Keresztapja a
nevelő tanfejedelem, Hülek vezér lett. Ez a Hülek vezér, a szavárdok ifjú vezetője kitört
a Van-tó környéki Tuspából és 20 éves korában Magyarkán elnyerte az uruki-mani
püspöki tisztséget. Amikor Vajk hugának Orseolo Ottótól megszületett egyetlen fia,
Péter, azt is bemutatták az apjának és később István királynak is, de nem volt rajta
Gilgames jegye. Fejedelmi származású társai is megfigyelték a jel hiányát és az Álmos-
Lebed házi hercegek nem is ismerték el még fővezérnek sem, nemhogy királyuknak. A
kettős fejedelemségben csak a pápaság és a római-német császárság képviselőjét látták
benne. Vászoly-Mihály-Vazulnak erősen látszott a háta közepén ez az ősjel.

Endrének is háromlevelű, Bélának négylevelű jegye volt. Leventének egy csillaga


volt fáklyavégen (kocsányon lógó érzéketlen vadhúsgömb vagy szeder), ami azt
jelentette, hogy szellemi vezető lesz belőle. Ezért lett uruki-mani püspök.
(Halotthamvasztás utáni porai Taksony nagyfejedelem porai mellett, Taksony vára
közelében nyugszanak.) Levente a Vazul-fiak hadseregének megszervezése alkalmával
csak olyan ifjakat tett meg tizedeseknek, akiken ott volt a jegy. Ezek lettek a seregek
vezetői. Amikor Imre herceg megszületett, Saroltnak az volt az első dolga, hogy a
kisgyermeket bemutatta István királynak, de a kis Imrének a hátán nem volt semmiféle
jel. Ellenben, amikor Jéne rimalánytól az Imre herceg szerelmétől megszületett a kis
Pósa, Tolma-Judit énekelve vitte István király elé: a gyermek hátán ott ékeskedett a
négylevelű lóhere és fölötte a csillag. Ezzel Tolma-Judit eloszlatta István király kétségét,
hogy a gyermek talán nem is Imrétől származik. Tolma-Judit ekkor azt mondta István
királynak: "Unokádat a nevelőapja vigye el a vasművelők közé, mert annak idején ők
fogják megmenteni Álmos nemzetségét." A megözvegyült Radnót nyílhegykészítő,
felesküdött a nevelőapaságra és Jénát feleségül vette. Majd a gömöri várhoz tartozó
vasművesek között megszervezte a tizedeken alapuló termelési módot. Radnót koráig
ugyanis csak nagycsaládi pestek voltak, de az nem volt gazdaságos. Ezért a műveletet
kettéválasztotta. A tizedekben 5 személy foglalkozott faszén-égetéssel, a másik 5 pedig
vasműveléssel. Levente irányításával ezt a szervezési módot honosították meg minden
ipari ágazatban. De a tizedesek és az ő vezetőik rendszerint valamilyen Gilgames-jeggyel
bírtak. Levente, aki a hadi kiképzés vezetője volt, veterán harcosokból válogatta ki
tizedeseit.

István király a származás kérdésében nem fogadta el egyedüli bizonyítékul a


Gilgames-jegyeket, de az országnagyok azt mondták: "A pusztaszeri Nagy-süán
megmutatja, ki termett rá a vezetésre: a Gilgames jegyűek-e, vagy akiken nincsen jegy."
István király nem akart ellene szegülni az országrészek és a vármegyék ispánjai
akaratának és 1030 kora tavaszán mind a 72 tömény és a belső megyék területén
megtartották a lovasversenyeket. Kitűnt, hogy a Gilgames-jegyesek vezettek. Az
anyajegyről vallott felfogás hamar elterjedt az egész kettős nagyfejedelemségben. A
békési pásztorok csak akkor voltak hajlandók belépni Vata kiskirály seregébe, amikor a
Körösben való fürdéskor a háta közepén meglátták a Harka feleségétől, Uzonykától
örökölt négylevelű lóherés anyajegyet. Endre herceget aztán a királyi székbe segítették
Péterrel szemben. Utána a még erősebb Gilgames-jeggyel született Béla herceg seregébe
léptek és a hazát megmentették a német hűbérességtől. Hadiveszteségei miatt Béla a
papokat is azonnali nősülésre kötelezte, mégpedig az urukiak szertartása szerint.
Eszerint, ha egy ifjút a nagy nyilvánosság előtt pappá szentelték, tíz nap múlva csak
akkor kenték fel, ha közben házasságot kötött. Ezzel a felszentelt ifjú Aranyasszony
papjává vált. A jegyet viselő személyek mind rendkívül erős akaratúak voltak. Ilyen volt
Miltény lánya Halomány rimalány is. Amikor a lábáról a húst lerágta és meghalt, Zirc
közelében lévő kegyhelyen a Halománytetőn temették el halotthamvasztással. Ez a
kegyhely búcsújáró hellyé lett. Salamont pedig küldetésben Szakszinban jártakor a
kamlikfürdősök és gyúrók a szokásos pénteki szitásfürdő alkalmával figyelték meg, hogy
rajta van-e az Álmos ház anyajegye. De Salamonon semmit se láttak. Ezért a fejedelmi
ifjak egymás közti harcában a Lebédházi Gézát, Lászlót és Lambert herceget segítették.
I. Endre fiainak: Salamonnak és Dávid hercegnek se volt Álmosházi jegye, de már
Adelheidon, aki Vratiszláv herceghez ment feleségül, ott volt a jegy.

Géza, László, Lambert és Lam hercegnek erős anyajegye volt, a Zsófiáé,


Eufémiáé, Ilonáé és Piroskáé már gyengébb. Endre herceg a Kurszánvári királyi
tanácsban felhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy Salamon alkalmasságát nem
tanúsítja anyajegy. Salamon azonban István király orvosainak a véleményére
hivatkozott: "Az anyajegy nem döntő, csak az Élet fájáról való származás, amint a keleti
300, illetve 100 család bölcsei mondják, az Élet fájának minden porcikájában ugyanaz
az élet nyilvánul meg." Endre Györgyöt, aki mellékágon Gilgames-jegyű egyházfi volt,
még I. Endre nevezte ki Kurszánvárába utazó püspöknek. Ő vitte a hírt Rómába, hogy a
Van-tó környéki, Magyarkai és Jászvásári uruki-mani egyházakat is Róma aklába
akarják terelni. I. Béla környezetében a négy herceg közül a leggyengébb jegy Lam
hercegen volt. Őt ezért Szalk-féle megbízatással a külső ügyekben való kiképzésben
nevelték. Lambert halála után, Lambert ill. Lampért néven emlegették, de a királyi
tanácsban csak Lam maradt. I. Gézának 1074-től 1077-ig tartó királysága alatt László
herceg óriási munkát végzett Lammal együtt, hogy a hűbéri adófizetést elkerülhessük.
Buda, Fehérvár és Esztergom helyett Váradon szervezett kiskirályi nyilvántartó
hivatalt. Ennek az volt a célja, hogy az egykori itáliai etruszk uralomra való tekintettel a
római pápa érdekkörébe tartozzunk és ezzel mentesüljünk a német császárság és a
mainzi érsekség adóztatása alól. Ennek a nagyváradi, úgynevezett Magyar-Kuriának az
emberei bejárták az országot és nyilvántartást készítettek a pápai tized beszedéséről. A
Lebédházi, Füzesgyarmati, Szakszini és Magyarkai Szavárd Kúriát a keleti
érdekvédelmi terület legősibb városában állították fel. Magyarkán László herceg
létesítette a magyar érdekeltségű római katolikus püspökséget. Kurszán várából azért
helyezték át ide, mert az egyházi méltóságok kifogásolták, hogy az Árpádháznak külön
püspöksége van, akárcsak a német császárinak. A magyarkai püspökség csak a királyi
háznak adózott, mert ezt az intézményt anyagi juttatásokkal is, egyházi emberekkel is a
László kiskirály által alapított Váradi püspökség látta el. Ez a magyarkai püspökség
minden év Aranyasszony havában jelentést küldött a Magyar-Kuriának, s ennek
alapján megbízható képet lehetett kapni a Keleten fennálló helyzetről. Erre pedig
szükség volt, mert a bizánci érdekeltségű területeken a kun és fekete-úz hadifoglyokat
arra a feladatra képezték ki, hogy betörésekkel nyugtalanítsák a magyarok királyát.
Bizánc sehogy se tudott belenyugodni abba, hogy Magyarkán magyar püspökség
működjön, római katolikus szertartással. Ez veszélyeztette az ő keleti hittérítésüket.

A mindenre felbérelhető kunok és úzok betöréseit László kiskirály hárította el.


László Géza helyett vállalta a hadsereg-főparancsnoki tisztet, mert Géza szerzetes-
gondolkozású uralkodó volt. Salamon, Endre és László vetélkedésében ezt a két utóbbit,
Árpád húgának, Kendicének Opos nemzetsége, meg a Csák nembéli Abák segítették.
Már-már azt hitték, hogy Kemejnél a hírszerző Opos vitéz meghalt, de csak erős
fejsérülést szenvedett. A hercegek védelmére ő lázította fel Kurszánvárának nemeseit és
fegyverforgató harcosait. Átúsztatva Dunna aranyasszony folyamán Vác felé indultak,
és amikor a megvert Géza megfogyott serege a László csapataival egyesült, Mogyoród
felé vették útjukat. Egyesültek az ifjú hercegek csapataival és egyesült erővel eldöntötték
a Salamon és Géza közötti feszültséget. László és Endre uralma alá került az egész
ország. A győztes hadvezér László volt; Endre pedig bűnbánó szerzetesként Fehérvárra
érve megkoronáztatta magát. László katonai eszközökkel, Lam herceg pedig külügyi
dolgokban akarta rendbe tenni Szalk mintájára az országot. Mindannyian üdvösnek
tartották volna már az első királyi tanács ülésén, ha mint a nyugatiak, az Árpádház is
rendelkezne szentté avatott királlyal. Ezzel mind az Álmos, mind a Lebédház hercegei
egyetértettek Endre gyermekei már születésüktől fogva mindig nyugatra tekintgettek,
sőt titkon még adót is fizettek a római-német császárságnak. A mogyoródi csata után
Pozsonyba menekültek, majd innen Judit kérésére bécsi szállásukra mentek. Géza,
László, Lambert és Lam herceg, meg Zsófia, Eufémia, Ilona és Porva-Piroska hercegnő
a magyar királyság megerősödését várta. Zsófia előbb Ulrich isztriai őrgrófhoz ment
feleségül, majd Horvátország társulása után Magnus szász herceghez. Eufémia I. Ottó
morva hercegnek volt a felesége. Ilona Zvojnimir horvát király felesége lett, de annak
halála után Horvátország, mint egykori avar birtok Magyarországnak lett része, de
mint társország szerepelt.

Piroska Lampért comeshez ment férjhez, de férje halála után részt vett a Szakszinban
tartott sámán-és rimalány-képzésen, majd az elhalálozott János uruki püspök fiának,
Turinak lett a felesége és Szakszinban telepedett le. Újjáépítette a Szakszin melletti
tűzvészben elpusztult Asszorügyeket. Szakszin a sámánképzés központja, Asszorügyek
pedig az uruki-mani öspörös székhelye lett. Amikor Piroska a rimalányképzés során
elérte az arbag-sámán fokot, felvette a Névadó naptár szerinti Porva nevet. Mivel az
öccse, Lambert korán elhunyt, özvegységre jutása után öccsének Zirc környéki
uradalmát kapta meg téli lakóhelyül. Endre a Pannonföld védelmét szervezte és egyházi
dolgokban intézte az ország ügyeit, László pedig keleten szervezte meg Várad
székhellyel az ország keleti és déli védelmét. Bizánc bíztatására a hadifogságban
kiképzett kunok és úzok, ha betörtek az országba, pogányul viselkedtek, még
leányrablástól sem riadtak vissza. Egyik portyáján László királyfi a Viharistentől
származott Szög nevű lován üldözőbe vett egy rabló pogányt, aki a lova hátán egy
magyar lányt akart elhurcolni. László azt hitte, hogy a rabló kezébe került lány a váradi
püspök lánya, mert annak a ruhájába volt öltözve. Ezért vette üldözőbe a lányrablót.
László még sebesülve volt és ezért nem bírta utolérni a kunt, de odakiáltott a lánynak,
hogy rántsa le a kunt a lova hátáról. Egy ugratásnál ez meg is történt. László meg akarta
ölni a kunt, de a lány könyörgött az életéért, még azt is mondta, hogy hozzá akar menni.
A herceg párviadalban legyőzte a kunt, elvágta az inát és megölte. Ez idő tájt történt,
hogy László Szakszinba lovagolt, ellátogatott Asszorügyekre is és húgához, Piroska-
Porvához. Az elaggott Vata fia, János püspök még élt. Beleegyezett abba, hogy kisebbik
fiát, II. Jánost iktassák be az új Magyarkai uruki-mani püspökségbe. Amíg Salamon élt,
sokszor kifogásolta, hogy Árpád utódai még mindig manihisták, tehát pogányok és
pogány püspökséget tartanak fenn Kurszánvárában. Ezért a Kurszánvári püspökséget
most áthelyezték Magyarkára. Vata kisfejedelem fia, János volt az első uruki-mani
püspökből lett római katolikus püspök. Kurszánvárában mint I. János püspök szerepelt.
Az a különös eset állott elő tehát, hogy az 1074-ben elhunyt János püspöknek egyik
fia Szakszinban fősámán lett, a másik meg II. János magyari római katolikus püspök.
János püspök temetésén részt vett László és Lam herceg is. Mivel az arab és örmény
kereskedők nyugodtnak mondták Magyarkát is, a Van-tó környékét is, felkeresték
Tuspában az uruki-mani püspökséget. Az arabul tudó beavatott csoport tagjaival
álruhában bejárták a nagy Gilgames országát, de ott nem láttak egyebet, csak az
elsivatagosodással járó pusztulást és könyörtelen emberirtást. A magyarkai
püspökségben Jereván fejedelemnek minden uruki-mani egyházközségébe váradi
káplánokat helyeztek, akik a szavárd és kuma-magyarokat megtanították a helyes
magyar nyelvre. Az egyházi szertartást a hívek részére mindig magyarul végezték, csak
a csendes magán imájukban használták a latin nyelvet, hogy el ne felejtsék. Így eleget
tettek a népnek is, a királynak is és a római-német császárnak is. Az István király
korában alapított Váci püspökséget, melynek első feje az Árpád házi Benedek püspök
volt, most Kurszán várából végleg Vácra költöztették. A királyi ház és a Kurszánház
ugyanis eggyé olvadt. Így a Kurszánváron Atilla városában csak az Árpádház nyári
egyházközsége maradt. A három herceg elhatározta, hogy Vácot, mint egyházmegyei
központot teljesen kiépíti. Géza a fehérvári koronázás után Cinkotára és Mogyoródra,
majd Vácra lovagolt. Itt a mogyoródi csata előtt látomása volt. Az ősök Aranyasszonya
felszólította, hogy ahol a saka-szkíták aranyszarvasa megjelenik, építsen ott neki
templomot. A látomás azzal folytatódott, hogy Péter a szarvánál fogva vezetett egy
gímszarvast, a szarvait telerakta égő gyertyákkal, ezután a szarvas eliramodott az erdő
felé. Egy helyen azonban megvetette a lábát és király módjára széttekintett, ezután
befutott az erdőbe. Ott a vitézek rányilaztak, erre a királyi szarvas a Dunába szökkent
és azt mutatta ezzel, hogy az Aranyasszonyok folyója szent folyó. Dunna asszony
folyama tehát kétszeresen szentté lett. Mindezeket hallva László és Lam összenézett.
László herceg szemében különös fény villant meg és így szólt: "Nem szarvas volt az,
hanem a jóságos Isten angyala. Ahol az Aranyszarvas a lábát megvetette, azon a helyen
kell felépíteni az Aranyasszonyok és a boldogságos szüzek szent egyházát." Lam herceg
elhatározta, hogy a parancsnoksága alá tartozó kőfaragó és vasgyártó embereit
haladéktalanul utasítja az építő kövek összehordására és a vasak, épületfák
elkészítésére. Összehívta a tizedeseket, a hozzájuk tartozó mesteremberek munkába
állítására.

Elindultak Kurszán várába. Ott így szólt Lam az összesereglett


mesterembereknek: "Gilgames szent földjén járva a Van-tó mellett Tuspában és
Magyarkán látta meg a szép templomot. Annak a mintájára kell felépíteni az ősi
Aranyasszonyok és boldogságos szüzek templomát." Kardját kihúzva hüvelyéből és
csizmája talpával elsimítva a port, a templom vázlatát meg isteni igazságosság
templomának kell lennie, hogy ne szítsa az ellentéteket. Szebbnek kell lennie, mint a
Kurszánvári fejedelmi templom." "Úgy legyen." -felelték a hercegek és tizedesek.
Ezután Lam herceg, a tizedesek parancsnoki karával sorbajárta a kőfejtő helyeket,
majd Vasvárra lovagolt, ahol a szénégető és vasgyártó tizedesek csoportjait állította
munkába. Utána a Radnót vezette cserepeseket kereste fel, ahol megbeszélték, milyenek
legyenek az előre elkészítendő díszítések. Putnokon az építőfát faragó tizedesek
csoportjait bízta meg az állványozó és épületfák elkészítésével. A hibátlan, nem bütykös
fákból görgetőfákat készíttetett. Gondoskodott arról is, hogy minden lovaglásnyi
távolságra lóállásokat állítsanak fel, hogy az igavonó lovakat meg lehessen pihentetni.
Az állásoknak szénával való ellátását a palócok az egész útvonal hosszában vállalták, és
több helyen tartalék lovakról is gondoskodtak. Dernő, Rőce, Gerlice és Vashegy
lóállásait kellőképpen ellátták lovakkal, mert innen kellett elszállítani Vasvárra a 24 féle
méretű, súlyú vascipókat, melyekből a vas-szerszámokat, kerék-ráfokat, görgető
vasrudakat készítették. A lovasok irányítását a Pósa-had látta el. Ezek új névadó
szokásokat vezettek be: mindig előre tették Imre kisfiának a nevét. Lam a
legtökéletesebb Álmosházi jeggyel született Pósa Lászlót tette meg a lovasok
parancsnokának. Kísérő lovasainak nagy része Radnóton lakott, ahol a Pósa-had
törzsökös volt. A vas és az épületfa szállításának irányítói a Vasvár melletti barkó
faluban. Csépányon laktak. Az utcájukat Lam-nak nevezték és megfogadták, hogy ez a
név Lam herceg tiszteletére örökre megmarad. Béla kiskirály idejében még mindig
érkeztek menekültek a régi Umma és Uruk városból. Béla herceg megengedte, hogy a
Sajó völgyében letelepedjenek. A menekülők mind juhászok voltak. A juhok bírták
legtovább az elsivatagosodott területeken. Béla hercegnek ezek a menekültek sokat
segítettek a népszámlálásban, amikor Magyarka, Szakszin és Jászvásár környékén
összegyűjtötték a tizedes jelentéseket.

Amikor Nagyváradra értek, hercegnőjük, Rixa lebetegedett, nehezen ment, szülési


fájdalmak kínozták. A szülés nehezen ment, mert a papi orvosok nem mertek Rixának
segíteni. Béla kiskirály ezért a népszámlálást intéző Rimaszécset kérte meg a
beavatkozásra. Lamér aranyasszony örömmel vállalkozott rá. Fehérbe öltözve segített a
kis Lam herceg megszületésénél és a gyermeket uruki-mani szokás szerint is
megkeresztelte az ősi uruki-mani névadó naptárnak megfelelően. A szokás az volt, hogy
ha az újszülött élete nem volt biztonságban, vagy a papok már lemondtak róla, az
aranyasszony gyorsan nevet adott neki. Nagyváradon a fekete-hun tömény névadó
naptára volt használatos. Aszerint a születés Lam napjára esett. Lamér Rimaszécs tehát
a gyors keresztelési szertartásban ezt a nevet adta az újszülöttnek, még mielőtt Rixa
hercegnő aléltságából magához tért volna. Így mutatták be Béla kiskirálynak a
gyermeket. A váradi püspök jelenlétében a Lambert nevet adták neki. Béla király meg
Géza herceg és testvére, Ilona mindig Lamnak hívták. Rixa és László kiskirály a
papokra való tekintettel Lambertnek, Zsófia, Eufémia és a kis Lambert herceg azonban
a Lampért nevet használta. Legkisebb testvére Porva-Piroska pedig a legkedvesebb
pulija nevével becézte, Lambinak hívta. Lam neve és neveltetése alapján inkább
pogánynak, majd igen erős uruki kereszténynek érezte magát. Élete végéig a sóhivatal
vezetője, a váradi Kúria parancsnoka és a külügyek intézője volt. Szank volt a
mintaképe. Intézkedései nyomán Magyarország gazdaságilag szépen megerősödött.
Hároméves kisfiú volt, amikor az utolsó Ummai csoport átvonult Váradon. A
menekültek két kis pulikutyát adtak neki ajándékba, Lambit és Ildit. A kis Lamnak ez a
két puli volt a legkedvesebb játszótársa. Ez az oka, hogy a kis Porva-Piroska a bátyját is
csak Lambinak hívta. Amikor a kis pulikölykök játékos ideje elmúlt, a hercegi nyájak
juhászatának ajándékozták őket. A kis Ildi puli után Eufémia kishercegnőt, majd utána
Ilonát is Ildinek nevezték. Így került be ez a két név Rixa hercegnő és I. Béla király
udvarába. Lam királyfínak nagy érdemei közé tartozik a vasgyártás átszervezése is. A
vasgyártók eddig olyan tizedekben dolgoztak, melyekben a pestek felső adagolásánál két
idősebb, alul a vascsapoló csatornánál pedig két igen erős fiatal vasgyártó és a tizedes
dolgozott. Ezt a létszámot Lam megkétszerezte.
Atilla korától kezdve Nekese fősámán rendszerében minden vasgyártó tizednek a
fele, öt fő a pestet szolgálta ki, a másik öt személyt pedig a faszén kitermelésénél
foglalkoztatott. Lam herceg ezeket kettéválasztotta és a faszénégetőket is tizedekbe
osztotta. Öt ember fát vágott, négy faszenet égetett, a tizedes pedig mindig ott
foglalatoskodott, ahol leginkább szükség volt a jelenlétére. A faszenet Lam raktárakban
tároltatta, onnan vitték a vasgyártó pestek adagoló szintjéhez. A vasgyártó pesteknél is
változott a helyzet. Az adagolást három személy végezte, alul a vascsapolásnál a tizedes
vezetésével három erős csapolólegény foglalatoskodott, a fúvatásnál pedig-amit
bőrtömlőkkel végeztek, két ember dolgozott egy idősebb daraboló mesterrel. Ennek volt
az a feladata, hogy a vascipókat osztályozza. Súlyának és minőségének megfelelően egy
vascipóból lehetett ásó, kapa, kiskapa, szekérráf, kovácsolóüllő, vagy szekértengely stb.
Amikor Ózd-Vasvárról megérkeztek a furmányosok, a tizedes adta át a megrendelt
készletet. A munkákból kivették részüket a fiatalabb asszonyok és a kamaszkorukon
túljutott fiuk is. Ha munkaerőben nem volt hiány, az idősebb vasgyártókat pihenőre
küldte a tizedes. De nem sokat pihentek, mert ilyenkor a kertjükben dolgoztak. Az
irtásokon a bányagondnok ötévenként földet osztott ki a vasgyártók, szénégetők és
kőfejtők között. Rendes békeidőben kötelező volt a vasművelőknek minden vasárnap
családjaikkal együtt templomba menni, de hadra való felkészülés idején a vasolvasztó
pesteknél vasárnaponként is dolgoztak, igaz, hogy félerővel. A többiek délig
templomban voltak. Délután azok mentek templomba, akik délelőtt dolgoztak. Aki a
templomban elaludt, azt perselyezéssel felköltötték, vagyis pénzbírsággal büntették. A
gondnokhelyettes perselyezése a társládát illette. A társládából árvákat és nősülő
fiatalokat támogattak. Az elalvás ellen fáklyabottal védekeztek. Azért hívták így, mert
éjjel a hegyes végére gyertyát tettek. A templomban ezt a botot az álluk alá tették és ha
valaki bóbiskolni kezdett, a bot vashegye felriasztotta.

Az 1077-l078-as esztendő sok munkát adott, sok fegyverre és szerszámra volt


szükség, mert Salamon nem nyugodott bele a vereségbe, hanem sógorához IV.
Henrikhez futott és Magyarországot hűbéres gyarmatként, adófizetőnek ajánlotta fel.
Azt tette, amit István király után Péter, hatalmának visszaszerzése érdekében
hűbériséget fogadott. Salamon a vesztett mogyoródi csata után meg sem állt Moson
váráig, ott már várta az anyja és felesége, Judit. Anyja korholta, mért nem élt
békességben az unokatestvéreivel, lám most elvesztette az országot. Salamon
feldühösödött és meg akarta ütni az anyját, de Judit közéjük ugrott és lefogta Salamon
kezét. Az asszonyok Bécsbe akartak menni, de Salamon ragaszkodott ahhoz, hogy
Pozsony várában telepszik meg, mert az ország elhagyása, az ország elvesztését
jelentené. Amíg László herceg a Csörsz vonalán az újabb tárkányképzés elindításán
fáradozott, addig Oszlányka fia, Zombor tárkányfejedelem Szabolcs várától Körös-
Zsadányon át Szögedig, majd innen Bács és Bodrogvár vidékén Zomborig építette a
Csörsz árokrendszer új vandalúz váras vonalát. Ez tüskeváras vizesárokból állott. Lam
herceg pedig, amikor visszatért Magyarkáról és Szakszinból, az onnan toborzott kun és
úz harcosokat a Csörsz árokrendszerben Csanád ifjúsági lovasfejedelem
kiképzőtáborába irányította. Vitézzé avatásuk feltétele volt, hogy megállják a helyüket a
lovaglásban, valamint lovon és szabadon való úszásban egyaránt. A Gilgames jegyet
viselő lovasokat és tárkányokat Lam herceg kiválasztotta és tizedeskiképzésre küldte.
Lam herceg tudta, hogy Salamon nem fog belenyugodni vereségébe, arra törekedett hát,
hogy IV. Henrik esetleges támadását a Magyarka és Szakszin tájáról érkező kiváló
nyilasokkal és íjászokkal tudja visszaverni. Ezek a harcosok alkották Csanád ifjúsági
fejedelem lovas seregének törzsállományát. Hogy a nyugatiak figyelmét ne hívja fel, a
kiképzésük a Szabolcsvártól Zomborig terjedő síkságon zajlott le. Géza király hallgatott
Lam tanácsára és Bizánc felé keresték a közeledés útját. Géza kapcsolatba lépett VII.
Gergely pápával is, aki a császárral való leszámolásra készült. A pápa is szerette volna
hűbéresévé tenni Magyarországot. Gézáék úgy gondolkoztak, ha már amúgy is fizettük
a pápai tizedet, akkor jobb lesz Róma felé igazodni.

László kiskirály első lányát, Piroskát a bizánci császár fia jegyezte el, s ez által Lam dél
felől biztosítottnak gondolta országát. László herceg volt a sereg fővezére. Arravalóságát
a mogyoródi csata bebizonyította.

A két sereg 1074 március 13.-án közelítette meg egymást. Ez pénteki napra esett. Egész
nap sűrű köd volt. László Cinkota alatt várta Salamon seregét. Mogyoród felől csak nem
oszlott a sűrű köd. Másnap hajnalban, amikor László herceg lóhátról bíztatta és
buzdította lovasait, lándzsájával megsuhintott egy bozótot. Egy fehér menyét ugrott ki
belőle, fel a lándzsájára és azon végigfutva László herceg felsőruhájába menekült. De
rögtön ezután megkezdődött a csata. Borona vezér székely és morva vitézei eltiporták
Vid ispán bécsi seregét. I. László herceg Géza seregének a segítségére sietett és elkérte
tőle a zászlaját, hogy Salamon őt támadja meg. Salamon csakugyan Géza zászlója felé
vette az irányt, de ekkor László és Géza vitézei minden oldalról közrefogták. Hátulról
viszont Kurszán várából Zombor uruki püspök csapatai közeledtek feléje. Salamon
megfutamodott, László herceg kivette a kebeléből a fehér menyétet, az a sűrűségbe
futott és erre a bozótos sűrűség is megvilágosodott, még a nap is kisütött teljes fényében.
Géza elfogadta a trónt, mert ezt kívánta a főurak, a tizedesek és a vének tanácsa;
mellette állt az ország népe is, de a papság a megkoronázott királyhoz húzott. A székely
őrség Salamont kiűzte Moson várából, de hívei Pozsonyban megvetették a lábukat és a
székely Pozsony nemzetség is melléje állott. 1074 március 25.-én Géza elrendelte a 20
éves tárkányok bevonulását Surány töményébe. Tisztán palóc legénység vonult be. A
pozsonyi székelyek megtagadták a szolgálatot, mert Salamon úgy tájékoztatta őket, hogy
a 973-as értekezlet minden ilyen célú katonai műveletet megtiltott. Lam herceg
Dunakeszitől Tiszakesziig terjedő Kál töménybe a kabarokat vezényelte. A surányi, meg
ez a tömény állott Lam parancsnoksága alatt. Lam székhelye Vasváron volt. A
gerendavárat már újjá építtette. Tiszakeszitől Maroskesziig a fekete magyarok és a
szögedi tömény székelyei vonultak be a Maroskeszi-Kevekeszi töményébe Körös-
zsadány székhellyel. Harangod-Titel és Kevekeszi-Zombor között a csajkások töményét
képezték ki. Ennek a két töménynek a parancsnoka Petre herceg volt, Levente unokája.

A Körös-zsadányi tárkányvezérséget Daróc vállalta. A csajkásoknak Zombor volt a


tárkányfejedelme. A hadsereg főparancsnoka László herceg volt. Ő Váradról irányította
a lovasok, nyilazók és íjászok képzését. Mindig egyszerű lovassági öltözetben járt. Lam
egyszer azt jelentette, hogy Pozsonykeszinél Salamon vitézei gyakran rátörnek a
tárkányképzés táborára. László herceg oda igyekezett. Egy reggelen, amikor éppen a
hídépítők munkáját szemlélte, egyszer csak egy porfelhőből kibontakozik Salamon
csapata. Salamon messziről nem ismerte meg Lászlót, csak amikor a közelébe ért. László
feje felett két angyal röpködött tüzes kardokkal vagdalkozva, úgy fenyegették az
ellenséget, a vasba öltözött bajor és a pozsonyi harcosokat. Salamon nagyon megijedt és
visszafordult, a várába menekült. Most tehát már nemcsak Géza látta a szarván égő
gyertyákkal vízbe ugrató szarvast, nemcsak vitézei látták, mint menekült László
kebelébe a győzelmet jelentő fehér menyét, hanem Salamon is láthatta az angyalokat a
tüzes kardokkal. Meg is rémült és Pozsonyból IV. Henrikhez futott. Henriknek
vesszőparipája volt az "Isten-császárság" eszméje. Ezért készült harcra. De a mosoni
székely őrség rögtön jelentette Lam hercegnek a németek készülődését. Henrik a Dunán
úsztatta le zsoldos seregét. A hűbéres tartományok nem voltak hajlandók katonát adni a
bizonytalan kimenetelű kalandhoz. De a pápaság és császárság nézetei sem egyeztek. A
pápa nem volt hajlandó elismerni, hogy a német-római császár az "Isten helytartója".
Szerinte ezt a címet annak idején Péter apostol kapta. Salamon seregében akadtak
kétkulacsos vitézek is, akik Lamnak hordták a híreket. Lam tehát tudta, hogy Henrik és
Salamon mindenekelőtt Nyitrát akarná bevenni. Sokan kétes sikerűnek tartották a
tárkányvár megtámadását, de Oposnak sikerült váratlan hadisikert felmutatnia. Erre a
császár magához hívta és megkérdezte tőle: vannak-e a magyar seregben is ilyen kiváló
vitézek, mint ő. Opost a nagy dícséretre elfogta a büszkeség és azt felelte: Vannak
fenséges császárom, sőt még nálam jobbak is. "Ha így áll a dolog -mondta a császár
Salamonnak-, akkor te nem szerzed vissza az országodat!" Géza, László és Lam gyorsan
kiüríttette a palócok földjét és miután a lakosság minden élelmét és egyéb holmiját a
bányavárosokba és a bányagondnokok felügyelete alatt álló területekre menekítették,
Lél földjén mindent a tűz martalékává tettek. Henrik csapatait nem volt mivel élelmezni
és a császár serege kudarccal távozott az országból.

1078-ban Salamon tett még egy kísérletet, de azt is sikertelenül. Erre a császár
Salamont magára hagyta. Közben a bányagondnokok a Lél-síksági fuvarosokkal és
menekültekkel épületfát szállíttattak a termékeny síkságra és a tárkányképzésen lévő
újoncokkal a falvakat újjáépíttették. Lam hírszerzői a vasvári tanácson hírül adták a
külügyek hercegének, hogy a volt bencés Hildebrandt újabban VII. Gergely néven
római pápa, a "Krisztus helytartója" címet megtagadta a német-római császártól, de
Henrik egyébként is sok esetben szembekerült VII. Gergellyel a püspökök kinevezése
kérdésében. A végén aztán a pápa a császárt kiátkozta. Henriket elhagyták régi
hűbéresei is. Helyzetén azzal igyekezett javítani, hogy mezítláb elindult Róma felé. VII.
Gergely eléje ment és feloldozta az átok alól. De Henrik ezek után sereget gyűjtött a
pápa ellen és el is fogatta, majd 1084-ben császárrá koronáztatta magát. De amíg ezt a
tervét végre nem tudta hajtani, Salamonnal nem sokat törődött. Egy alkalommal
Salamon betört az országba és nagy pusztítást okozott, mígnem Lam tárkányai elfogták.
Zombor, a csajkások tárkánya Visegrád várába záratta. Ezt a vártornyot a palócok
elnevezték Salamon tornyának. Az ország megerősítését szolgáló terveibe Lam felvette
az aranytermelés kibővítését is. Szavárd-magyar földről aranyműveseket hozatott, hogy
a növekvő igényeket ki lehessen elégíteni. A vasvári medvetoron, melyen László herceg is
részt vett, azt javasolta, hogy Lászlónak a Rheinfeldi Adelheid hercegnőt, Rudolf
ellencsászár leányát kellene elvennie. A gondolatot a királyi tanács is helyeselte. I. Géza
is a nyugati szokások szerint, vagyis államérdekből nősült. Nagy Károly ivadékát: Zsófia
hercegnőt, Arnolf belga-limburgi herceg lányát vette feleségül. Házasságukból született
Kálmán és Álmos. Hat lányuk közül négyen Lebédházba mentek férjhez, ketten még
kiskorukban meghaltak. Géza a felesége halála után másodszor is megnősült. Egy
bizánci patricius lányt, Sinnadenét vette feleségül. De Sinnadene 1077-ben visszament
Bizáncba, mert Lam herceg felesége féltékenykedett rá. Alaptalanul, mert sógornője
csak külügyi dolgokról tárgyalt Lammal. A királyi tanács azon a véleményen volt, hogy
Gézát az vitte a halálba, hogy a pápaság és püspöki kar nem ismerte el igazi királynak.
A főnemesség 1074-ben Fehérváron megkoronázta ugyan, de a megkoronázott király
akkor még élt. A papság minduntalan azt szorgalmazta, hogy béküljön ki Salamonnal és
adja át neki a királyi koronát. Gézára hatott IV. Henrik kiközösítése is és félelmében
elkezdett levelezni a pápával. Ezt tette Salamon is. A pápa Gézát jóakaratúlag
figyelmeztette, Salamont pedig korholta, de a kibékülést mind a kettőnek ajánlotta.
Géza ebben a lelki őrlődésben halt meg idő előtt. Pedig 1074 március 17.-én VII. Gergely
már támogatásáról biztosította.

1075 március 25.-én pedig Lam herceg levéltára szerint így írt a pápa: "Géza
herceg! Salamon IV. Henriktől reméli a hatalmat, de az a te kezeid között van. Csak
békülj ki Salamonnal! Éljetek békességgel!" 1076 Karácsonyán a hercegek részt vettek a
szekszárdi monostorban tartott istentiszteleten. Géza itt Dezső érsek és a papság
jelenlétében apjának, I. Bélának a sírjánál egészen új elhatározásra jutott. Rövid
uralkodásának zaklató eseményei annyira megviselték, hogy Vasvár medvetorán a
tizedesek tanácskozásán elrendelték a hatalomátvételt. De Géza ingatag volt. Megszűnt
benne az uralomvágy. Teljesen elkeserítette, amit az egyházi emberek folyton
hangoztattak, hogy a felkent királynak soha meg nem szüntethető joga van az
uralkodásra. László kiskirálynak, de főként Lamnak azonban az volt a határozott
álláspontja, hogy mivel a Salamon uralkodása alatt anyagilag teljesen tönkretett
országot vettek kézbe, amit csak most sikerült újból helyrehozni, a püspöki kar nem
kívánhatja, hogy újból a nyakunkba vegyük, amit Salamonnal együtt letettünk: a német
hűbért. Géza le akart térdelni, de László és Lam karon fogta, mintha gyengeségében
támogatnák. Tudták, mi következett volna a térdeplésre. Géza a medvetoron felesküdött
az ünnepelt medve előtt, hogy fél éven belül a pápa és a papság kívánságának
megfelelően az országot visszaadja a törvényes királynak, Salamonnak és magának csak
a Pannon hercegséget tartja meg. Lászlónak marad Várad székhellyel a keleti
országrészek védelme, Lamnak pedig Vasvár központtal birtokában marad a kabarok
és a palócok földje, a tárkányfejedelemségek további megerősítésének feladatával.
László ezzel szemben így foglalta össze a maga felfogását: az öregek és a tizedesek
tanácsa a vasvári medvetoron látta, hogy súlyos esztendőnek nézünk elébe. Tehát már
csak azért bocsáthatjuk gazdaságilag rendbehozott országunkat a németek hűbérisége
alá. Salamon könnyelmű uralkodása alatt az országunk egyszer már tönkre ment. Újból
nem kísérletezünk. A nép jólétét nem áldozhatjuk fel Henriknek, az ő pápa elleni
esztelen küzdelmének. A nemzetgyűlésnek és a királyi tanácsnak kell eldöntenie, hogy
római módra egy triumvirátusnak, vagy a legalkalmasabb személynek adja-e át a
hatalmat.

Lam röviden így vázolta a nemzetközi helyzetet: Keleten a tizedesek minden


uruki-mani egyházat a római egyházba tereltek. A Szabolcs nagyfejedelem
nemzetségéből való új uruki püspök, Zombor csak az Árpádház püspöke lett és nyáját
Encs vidékétől Magyarkáig a római egyházba vezette. Bosszúból most Bizánc a kunokat
bérelte fel ellenünk. László kiskirálynak ezek szerint súlyos háborúskodásban lesz része
a kunokkal és úzokkal. Henrik vissza akarja állítani Nagy Károly birodalmát. Ezt nem
szabad elősegíteni. Géza erőt merítve testvére beszédéből, azt mondta: VII. Gergely
levelei és Dezső érsek intelmei után helyesnek és Isten akaratával egyezőnek tartom a
Vének tanácsának és a tizedesek vezéreinek a döntését. Bízzuk, tehát magunkat az Isten
akaratára és egy fél év múlva én a hatalmat átadom a legilletékesebbnek. Dezső érsek a
bibliából vette a feleletet: Adjátok meg a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami az
Istené! Ezeket a beszédeket és az utánuk következő hosszúra nyúlt tanácskozásokat
azután mindenki a saját szája íze szerint magyarázta. A papság úgy, hogy Géza leborult
az érsek elé és vétkesnek vallotta magát, miért a törvényes királyt elűzte az országából.
Dezső érsek szerint az ő intelme használt és a hercegek megígérték, hogy Salamonnak
visszaadják az országot. László és Lam váltott lovakkal Vasvárra lovagolt. A
tárkánynapokat ünneplő tizedesekkel és bányagondnokokkal megtárgyalták a helyzetet,
hogy tisztán álljon minden előttük. Megállapították, hogy aratásra akármelyik herceg
átveheti a hatalmat. Dezső érsek kívánságára megindultak a tárgyalások Géza és
Salamon között. A papság a hercegeket is igyekezett befolyásolni, de László kijelentette:
Az egyesített törzsszövetség serege azért van, hogy harcoljon! Sűrű levélváltás volt Dezső
érsek és Lam között is. Sőt az érsek még Lamot is megfenyegette, hogy kiközösíti az
egyházból. De Lam visszaírta: A tárkányok és kézművesek a kiátkozás után elhagyják
az országot. De előtte a főnemesek és tizedesek aratásra még végrehajtják a vasvári
medvetoron hozott határozatot! A hercegek tehát könnyen elviselték a papság
zaklatásait, de Géza lelki beteg lett. Mindenből lelkiismereti kérdést csinált és állapota
csak súlyosbodott. Lam elment Szaloniába, hogy az avarokat rávegye a
Magyarországhoz való csatlakozásra. Szlavóniai mintára Horvátországban és
Dalmáciában is megszervezte a magyar, székely és avar tizedesek tanácsát és a
csatlakozást ezzel előkészítette. Vasvárra csak Húsvét előtt érkezett vissza. A papok
leveleire azzal válaszolt: Hazánk érdeke azt kívánja, hogy Magyarkára menjek. Addig
mindent a tárkányfejedelmek intéznek. De aratásra Fehérváron leszek! Lam
Magyarkára menet betért Váradra, mert a szoboszlói tárkányoktól azt hallotta, hogy
László herceg Váradra ment. Lam itt megmutatta Lászlónak a papoktól kapott levelek
másolatát. Ezeket a leveleket a papok Lászlónak is megküldték.

László haragos volt és ezt mondta: Ezek a lélekkufárok ne akarják vásárra vinni a
mi bőrünket is úgy, mint Géza bátyánkét. Nekünk kell az erősebbeknek lennünk. Nekik
könnyű a püspöki székből, meg az érseki helyről dirigálni, mint nekünk a görögök által
felbérelt kun zsoldosokkal harcolni. Ha én Gézának volnék, minden önző intelmük után
rájuk veretnék. A papok azért vannak, hogy imádkozzanak! Lam herceg tanácsára
minden érseki és püspöki intelemre László ráírta: A kunok és úzok betörtek a
székelyföldre, ezért aratásig a harcoló csapatok élén védem a hazámat. Váradon a
Rimalányok mindezeket a papi írásokat rovásba tették és Lam herceg magával vitte
őket Szakszinba, a sámánképzés városába. Innen sok tárgyalás és tanácskozás után
Füzesgyarmaton át az Élet templomába kerültek. Fehérvárról rossz hírek érkeztek.
Géza állapota egyre súlyosbodott. Ezért április közepén László és Lam Géza
betegágyához sietett. Géza látható örömmel fogadta öccseit és ágya mellől mindenki
mást elküldött, majd halkan annyit mondott: Ne higyjetek a papoknak, mert azok csak
a maguk hasznát nézik. 1077 április 25.-én meghalt. A főurak az Öregek Tanácsában, a
kézművesek tizedes tanácsa, a földművelő tizedek és a hadsereg mind László mellett
voltak. A Vének tanácsában felkérték a korona elfogadására. László gondolkodási időt
kért és az ország összes tizedeseinek meghallgatása után engedett a kérésnek és az uruki
koronával Vasváron megkoronáztatta magát. De Fehérváron a másik koronával még az
egyháziak rábeszélésére sem volt hajlandó magát addig megkoronáztatni, amíg Salamon
él. Ezért a nép Lászlót eleinte a tárkányok és kézművesek királyának nevezte. Tudták,
hogy csak Lamnak, a "kutyás hercegnek" a várában koronázták meg sima koronával.
Ebben az időben Vajk és Csege-Tünde unokájának a fia, Rozsnyó vitéz volt a székelyek
tárkányfejedelme. Nagyapjának, II. Zoltánnak a várát rendbe hozatta. III. Zoltán vára
nem bizonyult elég nagynak, ezért Rozsnyó várát újjá építtette. Ez a Rozsnyóvár az avar
korban jó erősség volt minden dél felől jövő veszedelem ellen. Rozsnyó szép dalia volt.
Vitézségével már gyermekkorában kitűnt, László kiskirálynak egyik kedvenc
töményvezére lett. Rozsnyót egyszer az Oltban való fürdés közben megkérdezte László:
Honnan vetted ezt az enyémhez hasonló anyajegyet? Rozsnyó elmondta, hogy Vajk
ifjúsági fejedelem, amikor tárkányképzésen volt Körös-Zsadányban, megismerkedett
Temes töményvezér lányával Csege-Tünde rimalánnyal.

Szerelem lett, gyermekük született, de Sarolt nem engedte feleségül venni Csegét,
mert Vajknak a nyugati kereszténység szokásának hódolva egy nyugati hercegnőt, a
bajor Gizellát szemelték ki. Géza fejedelem parancsára Csege-Tündét Vid hadnagyhoz
adták feleségül, de Vid nemsokára hősi halált halt. Házasságuk hetedik hónapjában
megszületett a kis Zoltán. Vajk a gyermeknek egy gerendavárat építtetett, Zoltán várát.
Ennek a Zoltán vitéznek azután 8 fia és 4 lánya született. Vitézsége jutalmául
kisfejedelemmé tették, még nagyapjának, István királynak az uralkodása alatt. Ezt a
tisztséget viselte, amíg hősi halált nem halt. Utána 1025-1036 között Erős Csák fia, III.
Zoltán lett a kiskirály. A szerencsétlenül járt Imre herceg helyett ő lett volna István
király után az uralkodó, de 1036-ban ő is hősi halált halt. Így Péter jutott a trónra. II.
Zoltán utódai lemondtak trónigényükről, mert Anasztáz-Asrik érsekék Zoltánt nem
ismerték el Vajk-István király utódjának. Pedig Vajk addig nem vette el Gizellát, amíg
Csege-Tünde 996 medvetorán meg nem halt. Fia, Bagamér a sóügyek intézője lett, ami
abban az időben igen előkelő beosztásnak számított. Ennek a korán-1036-ban-elhalt
Bagamérnak az ötödik fia vagyok én, mondta Rozsnyó vitéz. Rozsnyó a tizedesek
ezredese lett, majd a mogyoródi csatában tanúsított hősiessége után Géza király
tárkányfejedelemmé léptette elő. Így lett Székelyföld tárkányfejedelme. László már
korábban is sokra becsülte Rozsnyót, aki Vasváron arra vállalkozott, hogy Zombor
uruki püspökkel együtt Lászlót királlyá koronázza. Lam herceg és Rozsnyó
tárkányfejedelem a tizedeseknek kötelezővé tette, hogy katonai kiképzésük második
évében megtanulják a rovásírást. Ezt használta Lam herceg a külügyi szolgálatban. Így
tartották a kapcsolatot az Élet templomával is. László király Váradi Kuriája és a Királyi
Kuria azonban csak latin nyelvet és latin betűt használt. Lam és László persze jól
ismerték a latin betűt is. Rozsnyó és tárkányfejedelem társai csak rovással továbbították
üzeneteiket. Vasváron a koronázási szertartás utáni díszlakomán Rozsnyó
tárkányfejedelem szóvá tette, hogy dédapjának, Vajk-István királynak szentté avatását
kellene javasolni. Második javaslata pedig az volt, hogy az uruki-mani keresztények is
vegyék fel a római katolikus szertartású hitet, hogy veszély esetén ennek a keleten eléggé
megerősödött egyháznak a tagjait könnyen át lehessen telepíteni Magyarország
területére. A papság ezt a javaslatot a kereszténység keleti győzelmének tekintette. Lam
hírszerzői Rómából azt a hírt hozták, hogy VII. Gergely támogatni fogja István király
szentté avatását.

A pápának az is tetszett, hogy László a keleti pogánysággal szemben védelmezte a


nyugati kereszténységet. Salamont viszont elmarasztalta, hogy a civakodó Henrik
példájára cselekszik és csak a békétlenséget keresi. VII. Gergely a régi feljegyzésekből
tudta, hogy a Vata-féle lázadás alkalmával majd az egész püspöki kar életét vesztette, de
az ifjú László már a kereszténység védelmének bajnoka. A tizedesek tanácskozásán
Vasváron pedig így gondolkoztak: Bizánccal szót kell érteni, nehogy tovább támogassák
a kunokat. A hercegek ebben az irányban igyekeztek lépéseket tenni, de nem
hanyagolták el a másik oldalt sem és László küldöttséget menesztett VII. Gergelyhez,
hogy a szentté avatás kérdésében támogassa Magyarországot. VII. Gergely intézkedett
az István király, Gellért püspök és Imre herceg szentté avatását előkészítő eljárás
megindítására.

A szentté avatás kérdésében a keresztény egyház megszervezésén kívül István


király mellett szólt, hogy a nép oltalmazója, a szegények és árvák, a védtelenek
védelmezője és segítője volt, országát Szent Péternek ajánlotta fel. Minden alkotását a
Szent-Lélek, a Világosság sugározza be. 1083 augusztusában felnyitották a sírját, de a
koporsó fedelét nem tudták leemelni. Ekkor Caritas solymai apáca azt üzente, hogy
látomása szerint addig nem nyílik meg a fedél, amíg Salamon börtönben van. Ezért Lam
herceg kútásó tárkányai kiengedték a börtönből Salamont. Erre megnyílott a koporsó,
de kezén a királyi gyűrű már nem volt meg. A Lam-féle vizsgálat szerint sírrablás
történt, mert nem találták meg a nagy király jobb kezét. A papság úgy tudta, hogy
adományaira való tekintettel István jobbját bebalzsamozták. A hívők szerint a felnyitás
pillanatában nagy fényesség töltötte be az egész székesegyházat. Bénák és vakok
gyógyultak meg. Betegek járultak a szent király koporsójához és szenvedéseik ott
megenyhültek. 1083 augusztusától Fehérvár zarándokhellyé vált. Minden nyomorék
elindult Szent István sírja felé és sokan már út közben meggyógyultak. Pogány szokás
szerint fehér kőből oltárt emeltek gyógyulásuk emlékére. A koporsó felnyitásakor László
is Szent István teteme elé járult. A jelenlévők szerint a test illatos, rózsaszínű nedvet
árasztó kegyszerek között feküdt. László is hiába kereste a királyi gyűrűt, nem találta.
De Lam sem és László sem hitte el, hogy az arany rózsaszínű kegyszerré változott.
Miltény fia, Zombor uruki püspök pedig világosan emlékezett rá, hogy a királlyá avató
gyűrűt eltemették István királlyal. László király a sok ólálkodó szerzetest elparancsolta
a sírtól, hogy a szegény nép is megközelíthesse azt. László király vizsgálatot rendelt el.
Három év múlva Merkurius szerzetes jelentkezett, hogy angyalok átadták neki Szent
István bebalzsamozott jobb kezét. A szerzetesek ezt elhitték. László király pedig
megalapította Merkurius vezetésével a Szent Jobb apátságot.

Salamont Visegrádon szabadon engedték. De nem sokáig időzött ott, hamarosan német
földre távozott. Felesége már nem szívesen fogadta a trónját vesztett királyt: szóba sem
állt vele. Salamon erre hátat fordított a nyugati világnak és keletre ment a kunok és
úzok országába. Sereget szervezett, de Szakszin ellenezte a szövetséges hercegek
megtámadását. Salamon Besenyő-Fehérvárra ment érintkezést keresni a görög
kereskedőkkel és Bizánc szolgálatába állott. Hadserege azonban Rozsnyóvára mellett
vereséget szenvedett. Innen Vidinbe ment, de amikor a magyar városrészben, Bödönben
megjelent, az ifjúság megverte. Szerzetesek gyógyították ki. Ezek a görög szerzetesek
beajánlották a görög haderőbe. Megmaradt híveivel felderítő csapatvezérként szerepelt.
Egy rabló kun csoporttól ismét vereséget szenvedett. A császári haderő azt jelentette az
illetékeseknek, hogy elpusztult. Ezek után a felesége már férjhezmenési tervekkel
foglalkozott. Salamon azonban nem halt meg és a reményt sem adta fel, hanem mint
szerzetes Fehérvárra ment, jelentkezett László királynál. László pedig a Szent Jobb
apátságba küldte. Később Lam herceg megbízta, hogy egy Bodon nevű, több nyelven
beszélő tárkánnyal menjen Pólába és ha jó eredményt érnek el, Szlavónia és Dalmácia
uralkodója lehet. Bodon hírszerző 1085 disznótorára visszaérkezett és jelentette, hogy
Salamon kötekedő természete miatt egy dalmát borkimérésben halálát lelte. A Lam
hercegtől kapott aranyakat mind elitta. Eltemetésének költségére nem maradt semmi
sem, ezért holttestét a hajósok a tengerbe dobták. Bodon és társai az eseményt egy
részeges velencei művésszel rajzban megörökíttették és ezt a rajzot Bodon Salamon
hercegi kardjával együtt beszolgáltatta Lam hercegnek. László király mindezt közölte
Salamon feleségével s az most már nyugodtan férjhez mehetett. Lam herceg Fehérvárra
tanácskozásra hívta össze a tizedeseket s annak végeztével Lászlót, a tárkányfejedelmek
és a töményvezérek jelenlétében a Székesegyházban 1087-ben királlyá koronázták.
Lászlót kétszer koronázták meg. 1077-ben Vasváron és 1087-ben Fehérváron. A két
koronázás közötti tíz év alatt megszületett a várvédő és kézműves tizedesek, valamint
tárkányok és bányagondnokok újabb írástudó serege. Ezek Lam vezetésével fejlettebb
ipari és mezőgazdasági kultúrát teremtettek. Megnőtt a lakosság biztonságérzete és
jóléte. És végül megtette első lépéseit a világi irodalom.

PALÓC-VASVÁR FÉNYKORA

303. Arvisura Gát-Kolaj rovása 1077-1133

1077 május elsején Lam herceg az újjáépített Vasvár hegyére összehívta a palóc
tizedeseket tanácskozásra. Ezen a következőket állapították meg. Nazir beavatott élete
annyira tiszta és tanítása olyan egyszerű és meggyőző volt, hogy vallása -ha sok nehézség
árán is- végül elterjedt a római birodalomban. Életének 29. évében Ordoszból Agadiba
menet Urukban, Erek városában is hirdette a szeretet vallását. Ennek hívei lettek a
magyar törzsszövetség vezetői is. De a nagy birodalomban a görögök keresztény vallása
után megszületett a Péter apostol által alapított római keresztény egyház is. Csakhogy az
a földi hatalom egyháza lett. Az érdek nélküli szeretet egyháza, vallása és a Bizánci
keresztény egyház közötti nézeteltérések, meg a nyugat felől fenyegető veszély miatt a
nyugati római egyházhoz csatlakoztunk. Érdekeink azonban megkívánják, hogy Bizánc,
az észthoni Baskíria, Kuma-Magyarország, valamint a kun-úz szövetség irányában is
fennmaradjon a jó viszony. Ezért a Duna vonalától az Almák Atyja városáig továbbra is
fenn kell tartani, mint jó összekötő kapcsot a rovás használatát, Magyarkán pedig a
Váradi Kuria által felállított magyar katolikus egyházat, melyet Róma is elismert.
Háborús időkben mindig számíthatunk a Szavárd-magyar katolikus egyház híveire, ha
viszont ők vannak veszélyben, a szavárd-és kuma-magyaroknak hazánkba való
bevándorlását mindig megengedjük. Hiszen ők tartaléknak számítanak. És elfogadjuk
uruki-mani bibliájukat is. István király szerencsétlen házassága folytán Pannon-Vasvár
elvesztette a jelentőségét Lóbérc és Karatánföld elvesztése idején, rá már nem
számíthatnak. Ezért Palóc-Vasvár területét kell kifejleszteni Rozsnyó-Rőce-Gerlice-
Vashegy vonaláig. Ehhez szükséges a palóc tizedesek támogatása. László király terve
szerint Sárlajta és Pozsony között ki kell építeni Lam várát: ez lesz hivatva
megakadályozni a további német terjeszkedést. Régi Szlavónia és Horvátország Ilona és
Zsófia hercegnők házasságai folytán társországunk, de Kálmán herceg tervbe vette
Dalmáciának társországgá tételét is. Ezek a tervek azt jelentik, hogy Palóc-Vasvár
területe Bikhegy vonalától Dobsináig terjed és kör alakban érinti Fülek és Garadna táját
is. Az ismert okok miatt teljes vasanyagunkkal fel kell készülni minden eshetőségre.
Ezek után felesküdtek László király terveinek véghezvitelére. Ez történt az
égerfa alapokon, bükkfából épült 21 karélyos, fazsindelyes Palóc-Vasváron. Ezzel
elkezdődött az a korszak, amely Palóc-Vasvár egész vidékét fellendítette a kézműves
iparban. Pannon-Vasvártól már nem lehetett remélni semmi erőfeszítést, mivel Avariát,
a vasat bőven termelő Lóbércet és a Karatánföldet elvesztettük. Hírközlési célokra Lam
herceg bevezette a palóc rovások használatát, ez az írás csak kevéssé tért el a maruzok, a
daraguzok és a székelyek rovásától. Nagyállattartásban a páros rovásokat
rendszeresítette, ezzel megkönnyítette a mezőgazdaságok tizedeseinek elszámolását. Az
ősi rovást a nép udvari, vagy kézműves rovásnak hívta. A latin írás a Pannonföldön és a
püspöki székhelyeken volt általános, a rovásírás világa Lam várától (a mai Hainburg)
Magyarkán át Almák-Atyja birodalmáig terjedt. (A buddhizmus az ordoszi rovásírást
teljesen megszüntette.) Dezső érsek Lam hercegről tudni sem akart. Lam már
gyermekkorában is olyan makacs volt, hogy még az apja parancsára sem volt hajlandó
megcsókolni a papok, még az érsek kezét sem, inkább elfutott. Ezért nem is nevezték
Lamnak, csak a korán elhalt Lambert, Lampért nevén szóltak róla. Fehérváron, vagy
Esztergomban csak a koronázáson és temetéseken jelent meg. A nyugati lovagok a
halálmegvető hősiességről énekeltek és minden kis csetepaté előtt imádkoztak; Lam azt
hirdette: István király óta csak imádkoztunk a békéért és elvesztettük az ország
egyharmadát. De most fel kell készülnünk arra, hogy Hunnia és Avaria területéből
mennél többet ismét a magunkévá tegyünk! László királyt, mint délceg lovagot
megénekelték az igricek és regősök. Ő is imádkozott minden csatája előtt. Víziói is
voltak. Énekesei ezt úgy magyarázták, hogy felajánlotta magát országának
boldogulásáért. Alakjában is áldozattá válásra való készségében is Álmos életét örökölte.
Szuvár csatamezején Álmos is az Encs kapu vidékén aratott győzelemről álmodott. Lam
tizedesei minden tettét megörökítették és a tárkányszállásokon hőstetteiről énekeltek.
Amikor Rozsnyó és Zoltán vára alatt Bizáncból felbérelt kun és úz harcosokat fogtak el,
nem kivégzéssel kezdték, hanem László király nevében felszólították őket a megtérésre.
Így rendelte a király, mert az volt a szent meggyőződése, hogy aki a közös szent
egyházhoz megtér, az örökké él. László király ezt a megbocsátó hajlandóságot apjától, I.
Béla királytól örökölte. Harcban kitartó volt, Álmos szívóssága jellemezte. Nem Géza
bátyja szerzetesi szemléletével, hanem inkább a pusztai nomád fejedelmek szemével
nézett mindent.

Lam uruki-mani keresztény, sőt majdnem pogány volt. Erősen hitte, hogy a Föld
nem tányér-korong, mint ahogy az egyház mondja, hanem, mint a palócok mondják:
gömbölyű. Ezt egy hajnalig tartó vitatkozás után László is elfogadta és ettől többé nem
tágított, még a Váradi Kuria 1080-as tanácskozásán sem. De László kitartott a pápaság
mellett is, megfizette a pápai tizedeket. Ami pedig a németeket illeti, nem titkolta, hogy
ha összeütközésbe kerülne a német császárral, országát minden eszközzel megvédené. A
nép a szegények, árvák és elhagyottak védelmezőjét látta benne. Salamont a királyi
tanács tudta nélkül minden útján végigkísértette. Amikor a kocsmai verekedők a
holttestét e tengerbe dobták, a tized-őrség kihalászta, elégette és porait Polából
hazahozta. Az urnát bemutatták Lamnak. László király parancsára Salamon porait
Visegrádon Salamon tornyának az árnyékában eltemették, temetésére meghívták
Salamon pártolóit, akik Hunt-Pázmán-Vecelin féle ivadékokból tömörültek. Azok is
látták a Salamon után maradt értéktárgyakat is. Erről főpapjaik Rómába is küldtek
jelentést. Ezek után Salamonnak vadházasságban élő özvegye, Judit is megköthette az új
házasságot. Nyugati körökben, számításba véve Magyarország jó gazdasági helyzetét is,
mind több felől lehetett hallani, hogy az lesz a helyes, ha a Szentföldre vonuló hadaknak
László király lesz a vezére. De erről sem László király, sem Lam hallani sem akart. A
tizedesek medvetori tanácskozásán őszintén nyilatkozott: Bűnös vagyok, mert a 24 hun
törzs szövetségének egysége ellen cselekedtem. A szentföldi csapatok feletti fővezérséget
el nem vállalhatom; az ottani szabir-maradványokat nem gyilkolhatom le! Nem dísz a
királyi korona, hanem súlyos teher. Lamnak és Lászlónak közös vágya volt kijutni a
tengerre. Amikor húgát, Ilonát Zvojnomir horvát király feleségül kérte, a Királyi tanács
Lászlóval és Lammal egyetértve beleegyezett a házasságba. Ezzel kapcsolatban
Szlavóniában a Csörsz vonalán kiképzett tizedek telepedtek le. László aztán Szlavóniát
társországgá tette. Ilona férjét belső zavargások során meggyilkolták. Ilonának nem volt
gyermeke és a horvát pártok az utódban nem tudtak megegyezni. Az özvegy a főurakkal
László beavatkozását kérte. Lam felriasztotta a Csörsz vonal harmadéves legénységét és
Rozsnyó tárkány leszerelő határőr részlegét. Horvátországot már majdnem teljesen
megszállták, minden ellenállás nélkül, amikor Korbávia fellázadt. László király erre
elfoglalta az egymással folyton viaskodó várakat.

Első cselekedete az volt, hogy Zágrábban püspökséget szervezett, de VII. Gergely


halála után pápai hűbérességre már nem volt hajlandó. Az új pápa nem is élezte ki az
ellentéteket, hiszen Lászlót kedvelte és László sem folytatta tovább az előnyomulást
Dalmácia meghódítására. Erre Lam is figyelmeztette, mert a tartalék kimerülő félben
volt és a közrendre is gondolni kellett. IV. Henrik és a pápa közötti harcban László
eleinte a pápa mellé állott, mivel Henrik akkor háborúval fenyegette az országot. Ez
ellen úgy védekezett, hogy feleségül vette Rudolf sváb herceg lányát, Adelheidet. Rudolf
azonban a Henrik elleni háborújában elesett és 1090-ben Lászlónak a felesége is
meghalt. Három lányuk volt: Telena, Igonka, Piroska. A bizánci és római keresztségben
más-más névre is megkeresztelték őket. Váradon Zombor uruki püspök az említett
neveket adta nekik. Ugyanez a Zombor püspök részt vett Bizáncban azon a
keresztelésen is, amelyen Priszkosznak az Iréne nevet adták. László Lam tanácsára
gyakorolta a püspökök kinevezési jogát, a Magyarka, Szakszin és Jászvásár magyar
püspökeinek tanácsára nem ellenezte a papok házasságát. A pogány kunok
megtérítésére élete utolsó percéig gondja volt. A Csörsz vonalán képezték őket tovább és
a Szlavónia-Horvátországi rendfenntartó állományba kerültek. Arra még volt ideje,
hogy István király törvényeit néhol egy kissé szigorítsa, másutt enyhítse. Párt-harcokba
nem avatkozott bele, ezt Lamra bízta, aki mindent ügyesen megoldott. Ügyelt arra, hogy
a Szentszékkel összeütközésbe ne kerüljön. Somogyváron francia szerzetesekkel bencés
apátságot alapított. Az ünnepségen ott volt a pápa követe is. Abban viszont még
Rómának sem engedett, hogy a kispapok nősülését megtiltsák. 1082 medvetorán
Vasváron, ezt a tizedesek Lam álláspontjának helyeslésével fajírtásnak minősítették. Az
uruki-mani biblia is megengedte a papok házasságát. A pápa viszont az uruki-mani
bibliára és Jézusnak arra a levelére, amelyben a papok házasságáról van szó, azt
mondta, hogy László király az ilyesmivel idegen nyáj nyomába szegődik. Lehet, hogy
ebben része volt annak is, hogy László király betegségére hivatkozva nem fogadta el a
keresztes hadak vezetését. Pedig még a császári koronát is felajánlották neki, de ő nem
vágyott rá.
A Váradi Kuria öregei azt mondták: amikor László király az oltár előtt
imádkozott, a földről fölemelkedve lebegett. A kunok elleni harcában meg, amikor a
sereg éhezett, bölénycsordát varázsolt eléjük, dárdájával pedig vizet fakasztott. Torda
mellett, mikor a nagy kun sereg László király hadát üldözőbe vette, László
Aranyasszonyos zászlóját az égre emelte és így imádkozott: "Jóságos Földanya, Istennek
szent Anyja! Segíts meg bennünket!" És ebben a pillanatban a sziklahegység kettévált, a
száguldó kunok a hasadékba zuhantak és szörnyet-haltak. László király serege
megmenekült. Az 1091. esztendőben nagy szárazság volt. A kunok Kövezsden túl
üldözték a király seregét. Elérték a Mátra völgyében Verebély faluját és itt már nagyon
szomjasak voltak. László így imádkozott: Jóságos Földanya! Adj inni a seregemnek! Az
ősanya megjelent és László előtt lebegve 720 lépésre egy sziklához vezette. Itt László az
ősanya intésére dárdájával a sziklába szúrt és a sziklából három helyen víz fakadt. A
szomjazó sereg ihatott, a vízhez szarvasok siettek és így a vitézek ennivalóhoz is jutottak.
Azon a szent helyen, ahol a Földanya megjelent, Lam szekeresei és az ácsok még László
király életében egy kegyhelyet építettek. Ettől kezdve a fiatal házasulandók itt esküdtek,
a helyet pedig Szentkútnak nevezték. Testőrségét a székelyek adták. II. Zoltán, Rozsnyó
tárkányfejedelem unokája vezényelte őket Váradra. Ez a város volt László szívéhez a
legközelebb. Innen indította a kunok és úzok ellen legdicsőbb hadjáratait is. Leszerelt
testőrségét Mosonba, Lam várának környékére, a Zalaőrségbe és Pozsonyba telepítette.
Testőrsége minden évben Vasvárra is elkísérte a palóc medvetorra. Vele volt mindig
Rozsnyó székihun tárkányfejedelem is, aki a vasbánya vidéken lévő Rozsnyó várost
újjáépítette. 1094 őszén kaukázusi avarok érkeztek a Baracsságba. Uruki-mani hitűek
voltak, de Zoltán várában felvették a nyugati kereszténységet. A városépítésben
foglalkoztatták őket. Ebben a nagymérvű munkában sok kézre volt szükség. És a vaskő-
fejtő tizedek munkájában részt vettek és Lam herceg tervei szerint Dalmáciában is
mennél előbb meg kell szervezni a dolgokat, hogy tengerhez jusson az ország. De ehhez
akkor még ötévi erőfeszítésre volt szükség. László király jóelőre megbízta Rozsnyó
tárkányfejedelmet a rendfenntartók kiképzésével. László király is, Lam herceg is
nagyon szerette Rozsnyó tárkányfejedelmet, számítottak is rá, mert akaratát Vasváron
is, a fehérvári tanácskozásokon is mindig keresztül tudta vinni. 1083 augusztus elején
székely testőrségével ott volt a fehérvári ünnepségen is, amikor István királyt, dédapját
szentté avatták. Rozsnyó akkor azt mondta: Mért nem lehet egy füst alatt Imre herceget
is szentté avatni?

II. Zoltán kiskirály utódai a székely testőrséggel együtt addig el nem hagyják
Fehérvárt, amíg ez is meg nem történik. Könyörgés ide-oda, kiutasítás, parancs, semmit
sem használt. A székely testőrség nem tágított: folyton imádkozott, gyónt és áldozott a
nagy székesegyházban, de a helyőrséget nem hagyta el. Fehérvár lány-és asszonyserege
is nagyon megszerette a víg testőrhadat. Lam előtt Rozsnyó kikötötte, hogy a
szenttéavatás nem a hadsereg és az iparosítás terhére fog menni, hanem a költségeit a
papság bevételéből kell fedezni. Az esztergomi érsek vállalta és Lam szemet hunyt az
aranybányák szétosztása felett. A külföldi vendégek és a rendfenntartó testőrség
élelmezése tehát az érsekséget terhelte, a makacs testőrség nem tágított. Rögtön
megindult hát a sűrűbb levelezés és a sürgetés Imre herceg szentté avatásának
kérdésében is. László is, Lam is pártolta a testőrség javaslatát. Így aztán a pápai követ
már 1083 november 5-én szentté avatta Imre herceget. Ünnepségek voltak nemcsak
Fehérváron, hanem a Váradi püspökségben is. Az ünnepségeken Moson, Pozsony,
Lamvár, Felsőőr, Csíkszék, Gyergyószék, Kézdiszék és a Barcaság is képviseltette
magát. A nagyváradi ünnepségeknek szervezője Kálmán herceg volt, az Árpádház
későbbi uruki-mani öspöröse. Csak 1094-ben tették meg uruki-mani püspöknek,
hangoztatva, hogy az ő halála után már nem lesz több Árpád-házi püspök, mert
Magyarországon az uruki és a római katolikus egyház egyesült. Az egyesítés főként
László király érdeme volt. Amíg a testőrséggel együtt a tizedesek is Fehérváron időztek,
Kálmán herceg saját szemével láthatta, milyen hatalmas erő van az ősi tizedesi
intézményben. Hogy megnyerje őket, Lamhoz és Rozsnyó tárkány-fejedelemhez fordult.
Elég gyakran részt vett Vasvár medvetorán is, hiszen az ország sorsa itt dőlt el. Nemcsak
Zombor uruki püspöknek, hanem Kálmán hercegnek is szenvedélye volt a könyvgyűjtés.
Mani bibliától kezdve arab tudósok bölcseleti könyveiig mindene megvolt három
helyiséget betöltő könyvtárában. Irodalmi jártasságát még az ellenséges érzelmű
püspökök is elismerték, amikor, bár lekicsinylő igyekezettel, így nyilatkoztak: Kálmán
váradi püspök volt, de mivel Lászlónak csak lányai voltak, uralkodnia kellett. Könyves
király lett belőle.

Az öccsét, Álmos herceget Lam herceg tanácsának kikérése nélkül, lázadás miatt
megvakíttatta. Szent Istvánon is túltett, mert Álmos herceg 5 éves kisfiát szintén
megvakíttatta. Mindenki azt mondta rá: László derék, szép szál király volt, aki egy fejjel
kimagaslott harcosai közül, de Kálmán csak könyvet hordott mindenüvé a hóna alatt és
ettől megpuklisodott. De rosszaságában még sántítani is kezdett. Lam herceg, ha elő
nem készíti hódításait, nem lett volna annyi sikere. Kálmánt László király sem kedvelte.
Az 1095. évi medvetori tanácskozáson azt mondta, hogy sokkal szívesebben látná a
trónon a szép külsejű Álmos herceget. A főurakat azonban nem a szép külső, hanem
Kálmán műveltsége hódította meg. Az idegen nyelvű magyar főpapsággal II. Orbán
pápa is a Püspökből lett királyt támogatta. Kálmán átdolgozta és kiegészítette Szent
István és László módosított törvénykönyvét, megszüntette a boszorkányégetést. István is,
László is hitt a boszorkányok létezésében. Lam felesége is egyetértett vele. Ózd lánya,
Kolaj, amikor Ur, Uruk és Tuspa városából jövet magával hozta az uruki-mani Biblia
egyik fogalmazvány példányát, abban megmutatta Kálmán püspöknek Jézus szabir
nyelven agadi írással írt levelét. Abban ez állott: Boszorkányokról pedig, mivel
nincsenek, említés se tétessék! De Kálmán a tündérekben sem hitt, elfordult a szép
nemtől is. László király korában Kálmánt, mint királynak alkalmatlan személyt
mellőzték. Horvátország királyának is Álmos herceget tette meg a királyi tanács.
Kálmánra pedig azt mondták: A püspökök és a papok azért vannak, hogy
imádkozzanak. Kálmán aztán minden idejét tanulásnak szentelte. Képzettségével akarta
bebizonyítani, hogy mégis csak uralkodásra termett. Vasvár medvetorán Lam herceg,
aki a békességet kereste, azt tanácsolta Kálmánnak, hogy menjen egyházi
tanulmányútra Lengyelországba. Közben meggyőzte László királyt, hogy Kálmánt nem
szabad törvényes jogából kisemmizni. Nem szabad felújítani a testvérviszályt. László
akkor hazahívta Kálmánt s az, mint trónörökös, megkapta az Erdőelvi kiskirályságot.
Ám Álmos herceg lelkében már elhatalmasodott a hatalomvágy, pedig Kálmán
megkoronázása után megosztotta vele az országot. Horvát ország királya azonban nem
tudott megnyugodni és a főúri csoportokat Kálmán ellen uszította.
II. Orbán pápa azt javasolta, béküljenek ki. A kísérletezés 1095-től 1106-ig folyt
közöttük s végül Álmos herceg előzetes tárgyalások után V. Henrikhez futott és
Salamonhoz hasonlóan hűbérül ajánlotta fel neki az országot. Lam herceg mozgósította
az uruki keresztényekkel bevándorolt kun és úz vitézekkel és kuma-magyar
tárkányokkal megnövelt seregét és Pozsonynál csúf módon megverte Henriket. A sereget
most már nem lehetett megállítani. Horvátországban legyőzte Pétert, az utolsó horvát
királyt. Péter életét vesztette a csatában. Ezután sorra hódoltatta Zárát, Spalottót,
Traut, Vegliát, Arbét és Oserót az albánsággal. Ezzel Velence hatalma megszűnt a
Dalmát tengerparton és a velencei doge lemondott Horvát és Dalmát hercegi címéről.

Kálmán teljesen önállósította magát. Lelkiismerete nem bántotta, hogy a továbbiakban


nem kérte ki Lam herceg tanácsát. Csak még egy tanácsát szívlelte meg, hogy a német
császárság árnyékában csak erős Magyarország állhat meg. Lam a pozsonyi győztes
csata után figyelmeztette a Királyi tanácsot, hogy a Csörsz vonalán kiképzett sereg most
már páncélos sereg. Nyugattal bármikor felveheti a versenyt, Kelettel azonban nem
szabad összeütközésbe kerülni, mert a kun besenyők és a fekete úzok a magyarság régi
harcmodorában küzdenek. Kálmánnak tehát megbízható serege volt. A dalmátokat
tehát felszabadította Velence elnyomása alól, és hogy megnyerje őket, minden jogot
megadott nekik. Megígérte, hogy magyarok addig nem telepednek a városaikba, amíg
ők erre engedélyt nem adnak, csupán őrségeket hagynak hátra, az ellenséggel szembeni
védelmül. Hűségesküt is csak a koronázás után kért a vezetőktől, akik valójában csak
kedvezőbb hűbérurakat kaptak, mint amilyen Velence volt. László és Lam herceg terve
most vált valóra. A Bizánc felőli kun támadások megszűntek azzal, hogy László király
legkisebbik lányát hosszú jegyesség után feleségül vette I. Alexiosz császár fia, János
trónörökös. Piroska férjhezmenetele után Bizánc császára átengedte a dalmát városok
hűbéruraságát Kálmánnak. Horvátországot és Szlavóniát illetően Kálmán lemondott
arról a jogáról, hogy a püspököket ő nevezze ki, ami egyébként apostoli joga volt a
magyar királynak. V. Henrik legyőzése után a Szentszék az 1106. évi zsinaton
hozzájárult ahhoz, hogy Horvátország Szlavónia és Dalmácia magyar hűbériség alá
tartozik. A Lam herceg által felszerelt hadsereget II. Orbán pápa alkalmasnak találta a
Szentföld visszafoglalására, László király vezetésével. Lam azonban, ismerve az uruki és
agadi viszonyokat, ezt őrültségnek tartotta. Most Kálmán uralkodása alatt újból
esedékessé vált a Szentföld visszafoglalása és Palesztina felszabadítása az arab
megszállás alól. A nyugati papság és a pápaság bíztatására megjelentek az első
kereszteshadak.

Zimánynál fosztogatni kezdtek, ezért Lam serege kiverte őket az országból. A második
hullámot Kálmán a mosoni várból való kitöréssel állította meg. A nyugatiaknak meg
kellett tanulniuk, hogy Magyar-ország nem olyan barbár ország, ahol el lehet kezdeni a
Szentföld felszabadítását. Amikor azonban Bouillon Gottfred jött rendezett lovagi
seregével és követek útján engedélyt kért az átvonulásra, Kálmán Pannon-halmán
megvendégelte, megadta az engedélyt az átvonulásra, és amikor az átvonulás
zavartalanul lefolyt, még a túszokat is ajándékkal látta el. Ez igen megnövelte Kálmán
tekintélyét. Kálmán házassága is az olasz viszonyokhoz és a pápaság szempontjaihoz
igazodott. I. Roger gróf lányával kelt egybe, de előbb küldöttségek, győződtek meg az
ország anyagi helyzetéről. Az 1097. évben aztán a menyasszonyt is Magyarországra
engedték. Itt történt meg a házasságkötés és a királynő megkoronázása. Ebből a
házasságból született Kálmán utóda, II. István, aki 1116-tól 15 éven át uralkodott.
Amikor Bunilla királyné meghalt, Kálmán a szuzdali fejedelem lányát, Eufémiát vette
nőül, Álmosnak pedig a kievi nagyfejedelem lánya, Predszlava volt a felesége. Kálmán
házassága nem volt szerencsés. Feleségét házasságtörésen kapta és hazaküldte
Szuzdalba. Lam herceg mind a két házasság ellen tiltakozott, mert nehéz feladata volt
kétfelé is hadfelszerelést biztosítani. Költségesek voltak a téli hadjáratok és a páncélos
lovagi sereg felszerelését sem lehet egyik napról a másikra előteremteni. Kálmán
dölyfösen ment a Rurik-fiak testvérharcaiban igazságot tenni. Amikor pedig vereséget
szenvedett, nem az ellenség verte meg, hanem az azoknak segítő kunok. A vereségre
Lam már indulásuk előtt figyelmeztette, de mégis hadba szállt a bosszúálló rokonok
mellett. Dávidnak a felesége 1109-ben követségbe jött Kálmánhoz. Kálmán lábaihoz
borult és könnyezve kérte, ne bántsa népét, de ő belerúgott a könnyező asszonyba. Dávid
herceg ekkor a kunokhoz fordult és segítségükkel legyőzte a nehézfegyverzetű, lassan
mozgó magyar sereget. Kálmán maga is csak nehezen tudott menekülni. Kálmán
ellentéte volt László királynak, aki a Királyi tanács javaslatait mindig figyelembe vette.
Álmos herceggel, pápai intésre többször is kibékült, de ellentéteik mindig kiújultak.

Amikor a Tiszánál farkasszemet nézett Kálmán és Álmos serege, a tizedesek


nyíltan megmondták: Az ország népe nem hajlandó butaságból hősi halált halni!
Kálmánnak déli győzelmei ellenére nem voltak igaz barátai. A nép többre becsülte Lam
"kutyás herceget", megfontolt országvezetését. Kálmán hitt az ősi korona erejében. A
sima abroncskorona Urukból került Tuspába és az Álmosház tulajdonába. Később
minden király a maga ízlése szerint díszítette. Mindig a legbiztonságosabb helyen:
Vasváron őrizték. Kálmán csak élete végén hallgatott az elaggott Lam hercegre, míg
1116. Február 3-án meghalt. Lam herceg a fehérvári királyi temetkezőhelyen, Szent
István és Szent Imre mellé temettette. Utána még részt vett 1117 medvetorán, Vasvár
hegyén. Ott voltak gyermekei, unokái és dédunokái is. Tizenkét fia és hat lánya született.
Unokáinak száma 24 volt. Az ünnepségre még a 8 dédunokát is elhozták. Amikor öccse,
Lambert meghalt, úgy gondolta, neki kell öccse helyett is kellő számú utódot maga után
hagyni. Így aztán 18 gyermeke született. Gyermekeinek az Arvisura-naptár szerinti
neveket adott. Fiai voltak: Bellény, Csucsom, Dernő, Gencs, Imola, Ladány, Rőce,
Bolyk, Kelecsény, Csetnek, Uza és Kobéla. Lányai: Almány, Betlér, Gerlice, Gortva,
Jósva és Hisnyó. Unokái: Madaras, Derencsény, Dobra, Gócs, Cikó, Leste, Oskó, Feled,
Doma, Bugyik, Lubény, Pozsá-ló, Bebek, Csató, Okolicsány, Cserencsény, Kökényes,
Zsedény, Guszona, Hársika, Pócsika, Ilon és Tama. Dédunokái: Veszverés, Zagrágy,
Petne, Berzéte, Bablus, Csépány, Hacsa és Csoltó. Lam herceg a saját vagyonával is
okosan gazdálkodott. Minden utódának gerendavárat építtetett és még a szeretett
pulijainak: Ildunak és Lambinak utódaiból juttatott nekik. Palóc-Vasvár, vagy ahogyan
a rokonlátogatók nevezték: Ózd-Vasvár Endre, Béla és Levente intézkedésére 1012 és
1062 között épült ki égerfa alapokon 24 karéjos bükkfavárrá. Az alapok lerakását Aba
Sámuel király jelenlétében végezték el Ózd és Várkony palóc, Bolyok és Csépány barkó,
Arló és Bellér avar várépítői, ácsai és a vegyeslakosú Hangony kőfaragói és
kemenceépítői. Minden lakóhelyiségbe búboskemencét építettek.

A 24 karéjos kegyhely és a hercegi termek padlófűtéssel voltak fűthetők. Ismert


személy volt Vasváron Lam idejében Turi. Szakszinnal és Magyarkával tartotta a
kapcsolatot, Gát Füzesgyarmat és Urálbérc Örege között volt összekötő. 1113-ban ilyen
rokonlátogatásról jött Vasvár-ra, amikor Asszó táján leesett a lováról és szörnyet halt.
Sajó-Ordosz vára alatt temették el. Kálmán 1116-ban a halálos ágyán megkérte Lamot,
hogy nagyon vigyázzon szertelenül viselkedő fiára, mert ő munkatársainak segítségével
rendezett viszonyok közé került országot hagy hátra és nem szeretné, ha a fia
mindannyiuk munkájának a gyümölcsét elprédálná. Erre Kolaj aranyasszony figyelmét
is felhívta István fia jelenlétében. Lam a "kutyás herceg", aki az ország anyagi helyzetét
43 évi munkájával rendbe hozta, 1117-ben a medvetor 5. napján, 57 éves korában halt
meg. Hun szokás szerint Ózd-Vasváron elhamvasztották és a porait legkedvesebb
vadászterületén, Murány környéki várában helyezték el, emberfejes urnában. Felesége
Kolaj aranyasszony még 1120-ig élt, Kálmán végakaratának megfelelően, II. István
királyt sikerült visszatartania az északi hadjárattól. Kola aranyasszony nyilvántartotta
az uralkodóházat.

Feljegyzései szerint: Endre élt: 1012-1060---48 évet Béla élt: 1015-1063---48évet király
volt: 1046-1060 között király volt: 1060-1063 között Fiai: Salamon és Dávid fiai: Lam
Géza László 1052-1085 1055-1094 1060-1117 1045-1077 1048-1095 (33év) (39év) (57év)
(32év) (47év) király: 1063-1074 1074-1077 1077-1095 Géza fia: Kálmán élt: 1065-1116---
51 évet király: 1095-1116 Kálmán fia: II. István élt: 1098-tól király 1116-tól Kolaj
aranyasszony 1120 július 31-én halt meg. Bolyk fia uruki-mani templomának a
kertjében helyezték örök nyugalomra. Utána 1120 medvetorán a tizedesek vezetői még
összejöttek Vasvár kegyhelyén és felesküdtek Kálmán és Lam végakaratára, hogy II.
Istvánt visszatartják az északi hadjáratoktól. Eddig tartott Ózd-Vasvár fénykora.

HÁRMAS KIRÁLYSÁG A KELETI-NAGYVÍZIG

303. Arvisura Dajka rovása

1080-1136 Lam herceg húsz éves volt, amikor véget ért a Szakszinban tartott 5 éves
sámánképzés. Utána 4 évig Dunakeszitől Tiszakesziig terjedő részen tárkánykiképzésen
vett részt. Azért kellett először Szakszinba mennie, mert ott a Csákoknak a Szilasi, Vid,
Zilis és Gyürki ága is képviseltette magát: az Árpádház uralkodó ága is elküldte tehát
Lam herceget. Apjuknak, az előrelátó I. Béla királynak, aki előbb Endre mellett sokáig
csak hadvezér volt, az utolsó akarata, hogy Géza legyen a római kereszténység híve,
László törekedjen minden erejével Bizánc megbékítésére, Lam pedig kövesse az ősi
magyar vallást, s tegyen eleget az ősi 8-as szaporodási törvénynek is. Amint a Csákok
teszik, ne engedje kipusztulni az Árpádházat és igyekezzen az uruki-mani
kereszténységet összeegyeztetni a régi sámánizmussal. Lam herceg már tárkányképzős
korában is foglalkozott közügyekkel: az Álmos-Lebédház külügyeit irányította. László
király még Endre uralkodása alatt, 11 éves korában egy évet töltött Bizáncban. Erre az
időre emlékezve később mindig elragadtatással beszélt a bizánci kultúráról és pompáról.
Ebbe édesapja, I. Béla király is egyetértett vele, úgy tartotta, hogy Bizánc felé is
igazodnunk kell. Béla halála után azonban Endre fia, Salamon erősen Róma és a német
császárság felé kötelezte el magát. Amikor azonban Salamon elűzése után a Géza, László
és Lam herceg vette át a hatalmat, erős közeledés indult meg Bizánc felé. Ez azonban
nem hozta meg a kívánt eredményt. A besenyők országát a török nyomás folytán
elárasztó kun és fekete-úz népek továbbra is a sámáni vallást követték, de a besenyők
nagyobb része már az 1050-es években kezdett áttérni a bizánci hitre és ezzel együtt járt,
hogy mind többen beszélték a nyugodtabb életet biztosító kievi fejedelemség nyelvét is.
Így aztán az 1055-60-as népszámláláskor a besenyők létszáma már erősen meg-
csappant. Az uruki-mani tömegek Tuspa-Uruk tájáról fenntartották ugyan a magyarkai
létszámot, de a sámánizmus mellett megmaradt kun és fekete-úz törzsek már kezdték
ellepni az egykori Lebédiát. Ezek a lovasok aztán minden jólfizető államnak a
szolgálatába szegődtek.

Bizánc is elkezdte tehát őket pénzelni Magyarország nyugtalanítására. László


hercegnek egész életében a fekete-úz és kun lovasok ellen kellett harcolnia. Érthető hát
László herceg és Lam herceg számítása, hogy a veszély elhárítása végett mindenáron
közelednünk kell Bizánchoz. Ennek a közeledésnek a hatására küldte Dukasz Mihály
császár I. Gézának a bizánci zománcképes abroncskoronát. Ekkor kezdett viszont Róma
erős nyomást gyakorolni Géza királyságára. Géza ebbe lelkileg teljesen beleroppant.
Lam herceg ekkor járt Szakszinban sámánképzésen. Egy kis időre sikerült is leállítania
a fekete-úz és kun betöréseket. Lam herceget az édesanyja Lampértnak, Endre király
felesége pedig Lambertnek nevezte. A papság mindkét nevet használta. Amikor
Szakszinba távozott, az a hír terjedt el róla, hogy vadászat közben valahol meghalt.
Csak Béla király és közvetlen környezete tudta, hogy Lam herceg távolléte a hármas
királyság összekovácsolásának a célját kívánja szolgálni. Lam már 1080-ban azt
javasolta I. Lászlónak, hogy valamelyik leányát Bizáncba adja férjhez. A királyi
tanácsban ezt azzal indokolta, hogy: Nemcsak Róma, hanem Bizánc felé is kell
igazodnunk, mert így egyik szellemi központ sem hatalmasodik el rajtunk! Azért azt
javasolom, hogy a Magyarkai aranyművesek egyesítsék az István-féle arany abronccsal
Dukasz király arany zománcos koronáját és az uruki-mani Gilgames-koronát. Ez így
szépen kifejezi a hármas királyság eszméjét. Nem szabad elfelejteni, hogy végső esetben
Kelethez is fordulhatunk. I. Lászlót először Palóc-Vasváron koronázták királlyá a
Gilgames koronával. Az ellen azonban erősen tiltakozott, hogy amíg Salamon él,
Fehérváron is megkoronázzák. Lam sokáig tanakodott magyarkai sámántársával, Dajka
aranyművessel azon, hogy a Rómából, Bizáncból és Urukból kapott három koronát,
hogy kellene összeszerkeszteni, hogy egyik adományozó se sértődjön meg. Dajka
aranyműves ekkor még Palóc-Vasváron működött. Ott az uruki-mani keresztények is és
a sámán-hit követői is nyugodtan végezhették vallási szertartásaikat.

A három herceg: Géza, László és Lam az 1074. évi medvetoron megegyezett


abban, hogy Palóc-Vasvárt mind az esztergomi, mind, az egri egyház befolyása
területéből kivegye, illetve a sámáni tanok védett területévé tegye. Ezen a medvetoron
már a 15 éves Kálmán herceg is részt vett. Bár Váradon nevelték, mégis hajlott az
uruki-mani keresztény hit felé, ezért így érvelt: Nem szabad tovább vazallusként élnünk,
hanem az uruki, a római és bizánci korona egyesítésével a mi országunk is szabad lehet!
Örökölt javainkra támaszkodjunk és soha senkihez se menjünk könyörögni, az idegen
segítség mindig csak anyagi romlással jár. Ne felejtsük el: Vajk és Gizella házassága
folytán elvesz-tettük az Encsig terjedő Avarföld jó részét. Dajka aranyműves Palóc-
Vasvár égerfa alapokon nyugvó gerendavárában állította fel műhelyét, majd amikor
László király került a királyi székbe, Lam herceg az esztergomi várba való áthelyezését
javasolta. Salamon király halála után, 1086-ban kezdett hozzá a hármas királyi korona
összeszereléséhez. Akkor már 10 aranyművesből állott a csoportja. A munkát I. László
meghagyására végezték.
1087 aranyasszonyának havában, István király napján a főnemesség
beleegyezésével I. Lászlót a hármas koronával a 24 hun törzs szövetségének királyává
koronázták. Ennek a koronázásnak legrajongóbb híve Kálmán herceg volt. Ő a bizánci
császárság, az "isten császárság" eszméjét akarta a magyar királyság jövőjévé tenni.
Uruk-Gilgames mítoszát szerette volna Róma és Bizánc ereklyéivel erősíteni. Így illette a
Szentkorona a szentté avatott István király után egy lovagkirály fejét is. Álmos
személye, a Turul-nemzetség hírneve, a hármas korona, meg a Palóc-Vasvártól
Szakszinon át Ordoszig és onnan tovább a Keleti Nagyvízig elevenen élő sámánhit ereje
mind azzal a bizalommal töltötte el a királyt is, a népet is, hogy a hármas alapon
nyugvónak tekintett királyság az idők végéig fennmarad. I. László király tekintélye és
Szent István államszervező munkájának emléke megerősítette Kálmánban a jövőbe
vetett hitet. Mindannyian helyeselték hát, hogy Palóc-Vasvár szoros kapcsolatban legyen
sámán-kegyhelyével összekötve a múltat, jelent és jövőt. Bizáncban Kálmán terveinek
megfelelően ott élt később (a keresztségben kapott Iréne néven) I. László lánya, Piroska.
Magyarország sokat köszönhetett a tőle származó megbízható híreknek. A Csák
nemzetség mindig küldött Szakszinba és Bugátba sámánképzősöket. Lamnak ezek
voltak a legmegbízhatóbb hírszerzői. Kajdu mongol vezér is Lammal lépett kapcsolatba.
Így került sor a Csák nemzetség dicsőségét emelő Jászvásári találkozóra. Kajdu
Szakszinban feleségül vette a beavatott Boglárka rimalányt. Boglárka azt vallotta és
hirdette, hogy csak a Káma és Mirina szerelmének emlékét őrző kialakult nyolcas
szaporodási elv biztosíthatja a magyar törzsszövetség további életét. Úz lovasait gyakran
küldte Magyarországra. Ezek lovaikat mindig elszállásolták és Palóc-Vasvárt csak Ózd-
Vasvár néven emlegették.

Hála Lam hercegnek és az Ordoszig terjedő sámánvilág erejének, Kálmán életében


Nyugat és Dél felé minden hadjárat győzelemmel ért véget, amikor azonban Kálmán
Palóc-Vasvár határozatai ellenére Kelet felé is elkezdett háborúskodni, vereséget
szenvedett. Kálmán fia, II. István, aki 1116-tól 1131-ig uralkodott, a Lam herceg és az
apja által biztosított jólétéből élt. Szeszélyei és lobbanékonysága oktalan háborúkba
sodorták. Amíg Lam élt, még mentek a dolgok, de Lamnak 1120-ban bekövetkezett
halála után István minden cselekedetével csak ellenségeket szerzett. II. István testvére,
László még 1112-ben meghalt. Ezzel semmivé váltak Kálmán királynak hozzá fűzött
nagy reményei. A 11 éves László minden tekintetben nagybátyjára, Álmos hercegre
hasonlított. Erre alapította Kálmán a maga reményeit. Zsófia nevű nővére a Bebek-
hadba ment nőül, az Abák nemzetségébe. Később sok dolga volt népes családjával és a
várépítésekkel. Az építkezésekbe Lam tanácsára kezdtek. Zsófia így nemigen tudott az
ország dolgaiba beleszólni. Azok a főurak, várbeli századosok, határőrizeti tizedesek
azonban, akik Kálmánt meg tudták győzni a testvérháborúk esztelenségéről, most az
orosz Rurik ház belső villongásai miatt indított háborújában is visszatérésre tudták
kényszeríteni. Kálmán öccse, Álmos herceg a bátyja halálakor Bizáncba menekült. De
Lam herceg azt is ajánlatosnak tartotta, ha Piroska-Iréne mellett hírszerzéssel
foglalkozik. 1110-től anyagilag Lam herceg tartotta fenn Álmos herceg bizánci
csoportját. 1129-ben Álmos ott is halt meg. Lam halála után Álmos kiadatását követelte
István király, de kérésének teljesítését megtagadták. Ezért II. István háborúba is
keveredett Bizánccal. Kommenosz János egyszer azt mondta a feleségének, Iréne-
Piroskának, hogy a magyar király az ő alattvalója. Erre Piroska azt felelte, hogy téved,
mert a magyar királyok közül még senki se volt a bizánci császárság alattvalója. Ez a
beszéd, vagy szóváltás fülébe jutott II. Istvánnak is. Az pedig haragjában hírtelen hadba
szállt, de hatalmas seregével az egy évvel azelőtt szenvedett vereségért is szeretett volna
elégtételt venni. Barancs ellen fordult és 1129-ben elfoglalta. Majd hírtelen átkelve a
Dunán összezúzta Kommenosz János seregét. Ha János császár feleségének egyik
rokona II. István tervét el nem árulja, még a császár is fogságba kerül.

János nagy hírtelen elmenekült, de utóhadát István foglyul ejtette. A besúgó asszonyt
aztán elevenen megégettette. Kommenosz János ezek után békét keresett és többé nem
támadta meg Magyarországot. Piroska-Iréne tanácsára II. István az Álmos lányát,
Adelhaidot visszafogadta az országba. Ugyancsak befogadta az 1124-ben Bizánc
területéről elűzött besenyő sereget is. Ezeknek azért kellett onnan elmenekülniök, mert
nem voltak hajlandók II. István ellen harcolni. István a besenyőket beosztotta a
testőrségébe. A főurak helyeselték azt a Palóc-Vasvár medvetorán elhangzott követelést,
hogy a király nősüljön meg. El is vette egy francia-normann grófnak Itáliában élő
lányát, gyermeke azonban nem született. Erre több Csák-hadbeli főúr is királynak
jelöltette magát, sőt emlegettek egy bizonyos Ault is, aki a király Zsófia nővérének és egy
Csáknak második házasságából született. Már-már úgy látszott, hogy megindul a harc
az uralomért, amikor II. István a pártütő főurakat kizavarta az országból. Ő maga még
fiatal volt de rendszertelen életmódja korai halálát okozta. Amikor Piroska tudomást
szerzett a betegeskedéséről, megüzente, hogy Lam népes családja a megvakított kis Bélát
biztonságba helyezte. Bélát II. István az udvarába hozatta és Piroska tanácsára Uros
szerb zsupán leányát kérette meg neki feleségül. Vak Béla és Ilona házasságát gyorsan
megkötötték és II. István még megérte, hogy a fiataloknak megszületett az első fiuk. A
gyermeknek nagy ősük után a Géza nevet adták. A kis Géza keresztapaságát II. István
vállalta. Kálmán törvénytelen fia, Borisz azonban trónkövetelőként lépett fel. Felesége
egy bizánci hercegnő volt. Amikor a fia, Kálmán megszületett Borisz trónigénye a görög
császári udvarban is tetszésre talált. Közben II. István bűnbánattal eltelve szerzetesi
ruhába öltözve várta a halált. Ez 1131. évi március 1.-én be is következett. Az utolsó
medvetoron azt kérte, hogy Nagyváradon László király mellé temessék. Azt gondolta,
hogy ott megnyugszik. Nagyon bántotta, hogy tönkretette, amit László megteremtett.
Ugyanis László király terve volt Dalmácia és Horvátország meghódítása. Velence
azonban egy időre Dalmáciát visszaszerezte. II. Béla, a vak király tehetséges uralkodó
volt, de azért szívesen támaszkodott felesége öccsére, Belos bánra. Borisz (az elűzött
Eufémia királynőnek Oroszországban született fia) apjának kolostorba vonulása után
állott elő a trónkövetelésével. Kálmán nem ismerte el fiának, de az egyházi törvények
alapján mégis az ő fiának tekintették. Borisz Bizáncban kapott ugyan feleségül egy
görög hercegnőt, de katonai támogatást már nem. Ezért Boleszló lengyel herceg
pártfogásába ajánlotta magát.

Lengyel-orosz segítséggel megindultak Magyarország ellen. Borisznak itt is voltak


hívei. II. Béla összehívta Aradra az országgyűlést, ahol feltették a kérdést, hogy méltó-e
Borisz, a törvénytelen fiú a koronára. Aki már az országgyűlésre jövet is ingadozott, azt
II. Béla hívei felkoncolták. Borisz és Béla seregei már szemben állottak a Sajó két
partján, amikor a király tanácsülésére belovagolt a Győr nembeli Sámson és rárivallt a
vak királyra: -Hitvány kutya! Mit csinálsz az országgal? Borisz az urad! Ő bírja az
országot, te pedig menj apád után a kolostorba! A főurak megdöbbenve hallgatták a
részeg főúr ordítozását. De nyomban le is szúrták. Sámson, aki annak idején részt vett
Béla megvakíttatásában, súlyos páncélzatával a Sajóba zuhant és belefúlt. Boleszlóhoz
követeket küldtek azzal az izenettel, hogy "nem illik egy fattyúnak országot keresned. A
korona II. Bélát illeti, ő a hármas korona jogán az ország törvényes ura." Erre Borisz
hívei, a magyarok, lengyelek és oroszok oszladozni kezdtek, amiben része volt annak is,
hogy a király nővérének a férje is megjelent osztrák csapataival és már megközelítette a
Sajó vonalát. A király csapatai támadásba mentek és megverték a Borisz oldalán
megjelenő csapatokat. Borisznak és Boleszlónak is futnia kellett. A király azonban még
Sámson barátait sem büntette meg, s ezzel okosan megerősítette a tekintélyét. Jó
viszonyba került a német császárral is és Zsófia nevű lányát még gyermekkorában
feleségül adta a császár fiához. A főurak egy csoportja titkos számítással mégis az
egykori Lebédiába lovagolt, de a Csák nembéliek kitartottak II. Béla mellett. Béláék
megerősődve még Velencén is győzelmet arattak. Ez a köztársaság nem tudta a
szaracénok ellen megvédeni Dalmáciát, ezért a dalmát városok a magyar király mellé
álltak. Az így indult hadjáratban a Csák nembéliek teljes létszámmal részt vettek. Őket
összekovácsolta, hogy II. Szabolcs, az Álmos-Lebédház közös nagyfejedelme kezességet
vállalt azért, hogy Csák fősámánnak árván maradt 12 fiát és lányát meg fogja védeni
jogaikban. Minden tisztségéről lemondott ezért, Gelyzának átadva a
nagyfejedelemséget, életét teljesen a Csák gyermekek fölnevelésének szentelte.

A Csák nembéli utódokból 12 főúri nagycsalád fejlődött, ezek: Csákvári,


Kéri, Vajai, Orondi, Jámai, Berényi, Geluni, Vinári, Etyeki, Kisfaludi, Dudari és
Trencséni Csák-had. Oldalági leszármazottaikkal ezek behálózták az egész országot. II.
Béla felesége révén kapcsolatba került a szerb önállósági mozgalommal. Uralmát
megpróbálta kiterjeszteni a déli vidékekre is. Bizánctól elhódította Rámát és az Árpádok
közül elsőnek felvette a "Ráma királya" címet, László fiát Bosznia hercegévé tette.
Vakságában élénk figyelemmel fordult a múlt felé. Bellényt, Lam herceg fiát, meg annak
feleségét Dajkari rimaszécset délvidéki udvarába rendelte, hogy ott folytassák Dajka
aranyműves sokezer éves múltra visszatekintő munkáját. Gyakran emlegette: "Amelyik
nép megtagadja a múltját, az elbukik! A népért nemcsak meghalni, hanem élni is tudni
kell!" A Csák nembéliekhez hasonlóan ő is eleget akart tenni az ősi nyolcas szaporodási
követelményeknek. Gyermekei így következtek egymás után: Géza, László, István, majd
Piroska és Emese, utánuk Álmos herceg, Zsófia és Gertrud. Álmos herceg neve az
Álmosház fennállására és fennmaradására utal. Végül még egy fia született, Árpád. De
mivel nem volt kéznél bába, meghalt. A papok ezért nem akarták megkeresztelni
halottan, de a Dajkari rimaszécs uruki módon mégis megkeresztelte Árpád névre. Béla
még Álmos fia születése előtt hazahozatta Görögországból az apja holttestét és Szent
István meg Kálmán mellé temettette el. Amikor később megszületett Álmos herceg, ezt a
gyermeket a papság tiltakozása ellenére, Álmosnak kereszteltette. A leégett
pannonhalmi apátságot a bencés monostorral együtt újjáépítetette és a felszentelésén
maga is részt vett. Országát hűbéres tartományokkal növelte ugyan, de idebenn a Csák
nembéliek hatalmát is megerősítette birtokadományozásokkal. Ezzel viszont a királyi
hatalom ereje csökkent. Adományozásait sokan ki is használták, mert amikor
borivásnak adta magát, mindent el lehetett nála érni. Lam herceg még 1120-ban a
Palóc-Vasvári medvetoron fölesküdtette II. Istvánt-mivel az könnyelmű ember volt-,
hogy a továbbiakban a külső ügyek intézője Lam fia, Bellény herceg lesz. Bellény az
egész országra kiterjesztette az apja által megteremtett tizedes szervezetet.
Legkedvesebb tartózkodási helye Kálmán király vadászterülete volt. Itt egy községet
alapított egy tized gömöri várbeli harcosából. A községet róla nevezték el Belényesnek.
Ez amolyan pihenőhely féle volt Ózd-Vasvár és Szakszin között, amikor Lam herceg
utódai Szakszin és Magyarka közelébe kerültek.

Magyarország Lébédházi része mindig szembeszállott II. Istvánnal, amikor Kelet


felé akart háborút indítani. Viszont Lam herceg és a tizedesi intézmények mindig
támogatták, amikor Horvátországban, Dal-máciában, vagy Szlavóniában harcolt. Sőt a
harcos csoportok mellett kézműves együtteseket is alakítottak azon a címen, hogy a
seregnek kézműves termékekre is szüksége van. Bellény, a Lam fia részt vett a Szakszini
sámánképzésen. Öt év után innen Magyarkára lovagolt. Ott János uruki püspök, aki
egyben római katolikus püspök is volt, felvette az uruki keresztények közé. Magyarkáról
Füzesgyarmatra ment, s ott részt vett az urali népek beavatott képzésén. Ekkor
szervezték meg a Suoma, Sambe, Viroláj, Mari, Muro-ma, Mescser, Merza, Moksa,
Csuvasz, Tatár, Baskir, Lett és Jugra törzs legmagasabb szintű beavatott képzését.
Bellény az 1120. évi medvetorra hazaérkezett tízéves küldetéséből. Kálmán király, aki
kiküldetését javasolta, közben (1116-ban) már régen meghalt. Apja, Lam herceg
azonban még élt. II. István is megérkezett erre a medvetorra és előadta a jövőre
vonatkozó terveit. A királyi tanács jóváhagyásával megrendelte Lam-tól a fegyvereket.
De ezután már csak ritkán lehetett vele beszélni, mert legtöbbnyire részeg volt. "Addig
nincs semmi baj- mondogatta -Lam herceg-amíg én élek, de ha egyszer lehunyom a
szemem, nem tudom, hogyan fogtok vele megbírkózni." Bellénynek nem tetszett, hogy
II. István mámoros hangulatában mindig hihetetlenül bőkezű volt. Az egyik maradék
avar család például panasszal járult az ifjú király elé, hogy ők Fekete Arnót utódai, s
székesegyházuk a nyugati Sóváron leégett és most nem tudnak avar nyelven az Egek
Urához esedezni. A király gazdag ajándékot küldött a salzburgi székesegyháznak. Az
Árpádházzal rokonságba került uralkodó-házak gyermekeit is szívesen befogadta az
országába és gazdagon ellátta őket. De fogadta például a lengyel királyi ház menekültjeit
is. S amikor az elaggott Lam az ilyesmit szemére vetette, azt felelte, hogy a hűbériséget
akarja föléjük kiterjeszteni. Lam halála után Bellénynek mind jobban és jobban
meggyűlt a baja a részegeskedő királyi rokonával. De volt rá eset, hogy egyet is értettek.
Így például Adelhaid, Szobieszláv cseh herceg özvegye, Álmos herceg nővére bebocsátást
kért az országba.

István szívesen fogadta és mindennel gazdagon elhalmozta, majd Bellény öccséhez,


Csucsomhoz adta feleségül. Csucsomot pedig megbízta, hogy Pozsonytól a gömöri
Rozsnyón át a székely-barcasági Roznyóvárig szervezze meg a különféle foglalkozások
tizedesi intézményét és gondja legyen arra is, hogy a tizedesek minden ilyen új
intézményben értsenek a rovások véséséhez és olvasásához. II. István úgy igyekezett a
kellemetlen bírálatok miatt terhesnek érzett Bellénytől megszabadulni, hogy Ordoszba
vezényelte a nagyobb képzettséget nyújtó beavatott képzésre. Itt Bellény három évet
töltött és hazatértekor részletes jelentést hozott az ordoszi maradék úzokról,
besenyőkről, mongolokról, manysikról, hantikról, ujgurokról, nyenyecekről, sórokról,
szölkupokról, mandzsukról, tatárokról, hakaszokról, altáji törökökről, tuvákról,
evenkikről, jakutokról, jukagirokról, csukcsokról, burjátokról, manájokról, giljákokról,
ordoszokról, hokjenokról, a kannigánokról és ulcsákokról. Megemlítette, hogy
Ordoszban a hikszoszok, az etruszkok maradványai és az urukiak is képviseltették
magukat. A népünk beavatottjait meghívták magukhoz látogatóba. Ezt az ordoszi
képzést a kinajok és Léh fejedelem tartományai is figyelemmel kísér-ték. Bellényt és
társait ők is meghívták.

Lam herceg az 1119. évet Palóc-Vasváron már mint fekvő beteg töltötte. De
szellemileg még mindig friss volt. Utolsó munkája volt, hogy a kézművesek részére
megszervezte a heti, havi és országos vásárok tartását. Fiait tíz tárkánykerület
ellenőrzésével bízta meg. Bellény feladata volt a keleti kereskedelem irányítása,
Szakszín, Magyarak, Füzesgyarmat és Ordosz irányában. Megszervezte a lóállásokat és
pihenő-helyeket. Ebben nagy segítségére volt a besenyő és a kun társadalom.
Mintaképül a selyemút szolgált. Csucsom nyugati irányban és délre a 64-72.
tárkánytöményig intézte a tárkánykézművesség és kereskedelem dolgait, a fennmaradó
tárkánytömény területet Dernő, Gencs, Imola, Ladány, Rőce, Bolyk, Kelecsény,
Csetnek, Úza és Kobéla fiai között osztották szét. A területi felosztás során felmerült
nézeteltéréseket az 1120. évi medvetoron beszélték meg. Lam herceg unokái: Madaras,
Derencsény, Dobra, Gócs, Cikó, Leste, Oskó, Doma, Feled, Bugyik, Lubény, Pozsáló,
Bebek, Csaszó, Okolicsány, Cserencsény és Zsedény a szüleik mellett tanulták meg
elődeik nehéz mesterségét. A vasművesek földjén és a kisegítő tizedekben Lam egy-egy
községet alapított utódai számára. Földműveléssel és állattartással addig csak az
ortványok telepein foglalkoztak, de Lam tervei szerint az addig érintetlen erdők irtásain
mindig kézműves telepeket is kellett létesíteni. Minden kézműves település vásárjogot is
kapott, hogy az erdőírtók beszerezhessék szerszámaikat. A gondnokok, vagy századosok
településein hónapos vásárokat a várak mellett pedig országos vásárokat tartottak.
Pozsáló tíz évig tanulta az írnok mesterséget Magyarkán és Tuspa írnok iskolájában.
Tanulmányai alapján helyezte el Budavár rejtett alagútrendzerében a magyar
törzsszövetségre és a 24 hun törzs szövetségére vonatkozó nyilvántartásokat. Budavár,
Fejér, Visegrád és Csákvár területe Bellény és Csucsom felügyelete alá tartozott.

Állandó ügyintézőjük Pozsáló volt Budán. E munkája mellé még külön ellenőrző
területet is kapott. Bellény és Csucsom területe volt még Karatán, Baranya és Bolgyán,
valamint Borsódvár környéke. Dernő és Pozsáló területe: Békés, Bihar, Temes, Karas,
Kőrős és Gyulafehérvár környéke. Gencs és Madaras területe: Veszprém, Győr,
Pannon-Vasvár, Kolonvár és Somogy környéke. Imola és Derencsény területe:
Gömörvár, Hont, Nógrád és a kettős Újvár, valamint Sáros környéke. Ladány és Dobra
területe: Arad, Zaránd, Szatmár, Torda, Barca és Szerémvár környéke. Rőce és Gócs
területe: Bodrog, Szabolcs, Uzsvár, Borsova, Ugocsa és Bereg környéke. Bolyk és Cikó
területe: Tolna és Bács, Krassó, Borona, Valkó és Maruzvár környéke. Kelecsény és
Leste területe: Karakó, Szolnok, Esztergom, Moson Komárom, Nyitra, Pozsony és.
Sárvár környéke Csetnek és Oskó területe: Küküllő, Kolozs, Kevevár, Nándorfehérvár
és Zemplén környéke. Kobéla és Doma területe: Bélavár és Sopron, Szepes, Liptóvár és
Tessenvár környéke. Uza és Feled területe: Trencsén és Árvavár. Nyugat felé: Melek,
Lóbérc, Borona, Ibos és Encs. Délre: Szörényvár. Keletre: Jászvásár, Moldova és Halics
területe. Az ezeken felüli érdekterületen Lam herceg lányai és vejei, majd leányunokái
osztozkodtak. Lam herceg jól tudta, hogy korszerű fegyverek nélkül már a hunok se
jelenhettek, volna meg a nyugati nagy csatamezőn és az avarok vezette törzsszövetség se
bírhatta volna közel 300 évig a Duna medencét. Fontosnak tartotta tehát, hogy az új
magyar törzsszövetség is rendelkezzék ütőképes hadsereggel. A seregek két nagy
csoportra oszlottak: a lovas seregek voltak a 24 belső ispánság váraiban, a határvédelem
céljait szolgáló ütköző külső haderőt pedig 48 határügyi szervezet ispánságaiban, illetve
váraiban tartották. A tárkányok kiképzése még mindig a Csörsz vonalán folyt. Ez az
ország közepén, félkaréjban védte az országot a nyugatról várható támadásoktól.

A lovas haderőt a királyi várakban és a 973-as megegyezés szerint az ispánságok


területén képezték ki. A tartalék haderő mindig Jászvásár, Lebedvár, Szakszin és
Magyarka környékén időzött. Füzesgyarmat térségéből érkezőket csak végső esetben
vehettek igénybe. Szent István házasságával kapcsolatban, mivel a nyugati
kereszténységgel lépett szoros viszonyba, elveszett Lóbérc, Borona, Sasvár és Encs. Az
így elvesztett öt töményt Lam szerint Dél felé kellett pótolni. Ezért terve szerint a Belső
Szlavónia, Horvátország, Külső Szlavónia, Dalmácia és Ráma területén még további,
volt avar tartományokat kell visszaszerezni, hogy teljes legyen a Buda által
meghatározott szám: a 72 tömény, s vele együtt a 24 hun törzs szövetségének tökéletes
gazdasági egysége. Fontosnak tartotta továbbá mindezek mellett a keleti háttér
fenntartását is. Eszméit belenevelte a gyermekeibe is és egyetértettek vele a Csák
nembéliek is. László király és Kálmán is ésszerűnek tartotta Lam herceg nézeteit, ezért
adták férjhez László király legéletrevalóbb lányát Kommenosz János görög császárhoz
Bizáncba. Így utat nyitottak a déli terjeszkedésnek. II. István is nagyra becsülte Lam
herceg gazdasági és hírszerzési tevékenységét, de Palóc-Vasvár érdekköréből kikerülve a
gyakorlati életre már gyenge volt és rabja lett az italnak. Ezért Lam herceg, ha a király
látogatóba érkezett hozzá, mindig csak reggel kereste, vele a találkozást. Lam herceg a
reggeli lovaglás alatt beszélte meg II. Istvánnal, amikor az még józan volt, a Palóc-Vas-
vár medvetorán hozott döntéseket. Amikor pedig Bellény és Pozsáló feladata lett
gondoskodni a határo-zatok végrehajtásáról, ide értve természetesen a terjeszkedési
terveket is, mindig Budavár alagútrend-szerében tárgyaltak. A királyi tanácsot nem
egyszer kész feladatok elé állították. Az erélytelen II. István uralma alatt Bugyik,
Lubény, Bebek, Csaszó, Okolicsány, Cserencsény és Zsedény dolgozott azon, hogy a 72
tömény hatalmát kiváló hadfelszereléssel erősítsék meg. A királyok ezzel egy olyan
megerősödött, gazdag országra támaszkodhattak, melynek előre meghatározott tervei is
voltak. Tervbe vették például a Baracsi bánság és Ráma hűbéressé tételét. Ezeket a
terveket Piroska-Iréne is segítette egyebek közt azzal, hogy jó előre értesítette a királyi
tanácsot a Szeldzsuk törökök terjeszkedési szándékairól. Lam herceg második felesége,
az Abák közül való volt: a Bebek nembéliekhez tartozott.

Szolgálatuk jutalmául a Bebekek sok vagyonra, nagy hatalomra tettek szert Gömör
és Újvár megyében. Viszont ők tartották a kapcsolatot a mongol és szeldzsuk
törzsszövetséggel, s ezzel biztosították az ország hátterét. II. István az ifjú Bebeket a
barancsi csata után a hadsereg főparancsnokának tette meg. Lam herceg magyar és
palóc határügyi bánokhoz adta feleségül a lányait. Ők aztán a Palóc-Vasváron és
Budavár alagútrendszerében magukba szívott eszméket vitték ki a határmenti
ispánságokba, meg a külügyi szolgálatba. Viszont munkájuk jutalmául a belső
ispánságokban is kaptak birtokokat. Almágy, Betlér, Gerlice, Gortva, Jósva és Hisnyó,
mint Lam lányai a 48 határügyi bán értekezletén mentek férjhez Palóc-Vasváron;
unokái pedig: Kökényes, Guszona, Hársika, Pócsika, Ilona és Tama Buda-várából
jutottak testőr férjhez a Bellény-Pozsáló féle országos tanácskozások alatt. Lam herceg
azonban kikötötte, hogy minden leszármazottja az ő hercegi uradalmain belül is kapjon
egy-egy falut. Ezeknek az erdőségeibe csak vadászni jártak. Akadtak köztük még
besenyő testőrök is, akik Bizáncból, vagy Bolgár-földről kerültek II. István testőrségébe.
A királyt ezek minden útjára és minden csatájába elkísérték.

26.

PALÓC-VASVÁR FÉNYKORA 303. Arvisura Gát-Kolaj rovása 1077-1133

1077 május elsején Lam herceg az újjáépített Vasvár hegyére összehívta a


palóc tizedeseket tanácskozásra. Ezen a következőket állapították meg. Nazir beavatott
élete annyira tiszta és tanítása olyan egyszerű és meggyőző volt, hogy vallása -ha sok
nehézség árán is-végül elterjedt a római birodalomban. Életének 29. évében Ordoszból
Agadiba menet Urukban, Erek városában is hirdette a szeretet vallását. Ennek hívei
lettek a magyar törzsszövetség vezetői is. De a nagy birodalomban a görögök keresztény
vallása után megszületett a Péter apostol által alapított római keresztény egyház is.
Csakhogy az a földi hatalom egyháza lett. Az érdek nélküli szeretet egyháza, vallása és a
Bizánci keresztény egyház közötti nézeteltérések, meg a nyugat felől fenyegető veszély
miatt a nyugati római egyházhoz csatlakoztunk. Érdekeink azonban megkívánják, hogy
Bizánc, az észthoni Baskíria, Kuma-Magyarország, valamint a kun-úz szövetség
irányában is fennmaradjon a jó viszony. Ezért a Duna vonalától az Almák Atyja
városáig továbbra is fenn kell tartani, mint jó összekötő kapcsot a rovás használatát,
Magyarkán pedig a Váradi Kuria által felállított magyar katolikus egyházat, melyet
Róma is elismert. Háborús időkben mindig számíthatunk a Szavárd-magyar katolikus
egyház híveire, ha viszont ők vannak veszélyben, a szavárd-és kuma-magyaroknak
hazánkba való bevándorlását mindig megengedjük. Hiszen ők tartaléknak számítanak.
És elfogadjuk uruki-mani bibliájukat is. István király szerencsétlen házassága folytán
Pannon-Vasvár elvesztette a jelentőségét Lóbérc és Karatánföld elvesztése idején, rá
már nem számíthatnak. Ezért Palóc-Vasvár területét kell kifejleszteni Rozsnyó-Rőce-
Gerlice-Vashegy vonaláig. Ehhez szükséges a palóc tizedesek támogatása. László király
terve szerint Sárlajta és Pozsony között ki kell építeni Lam várát: ez lesz hivatva
megakadályozni a további német terjeszkedést. Régi Szlavónia és Horvátország Ilona és
Zsófia hercegnők házasságai folytán társországunk, de Kálmán herceg tervbe vette
Dalmáciának társországgá tételét is. Ezek a tervek azt jelentik, hogy Palóc-Vasvár
területe Bikhegy vonalától Dobsináig terjed és kör alakban érinti Fülek és Garadna táját
is. Az ismert okok miatt teljes vasanyagunkkal fel kell készülni minden eshetőségre.
Ezek után felesküdtek László király terveinek véghezvitelére.
Ez történt az égerfa alapokon, bükkfából épült 21 karélyos, fazsindelyes Palóc-
Vasváron. Ezzel elkezdődött az a korszak, amely Palóc-Vasvár egész vidékét
fellendítette a kézműves iparban. Pannon-Vasvártól már nem lehetett remélni semmi
erőfeszítést, mivel Avariát, a vasat bőven termelő Lóbércet és a Karatánföldet
elvesztettük. Hírközlési célokra Lam herceg bevezette a palóc rovások használatát, ez az
írás csak kevéssé tért el a maruzok, a daraguzok és a székelyek rovásától.
Nagyállattartásban a páros rovásokat rendszeresítette, ezzel megkönnyítette a
mezőgazdaságok tizedeseinek elszámolását. Az ősi rovást a nép udvari, vagy kézműves
rovásnak hívta. A latin írás a Pannonföldön és a püspöki székhelyeken volt általános, a
rovásírás világa Lam várától (a mai Hainburg) Magyarkán át Almák-Atyja birodalmáig
terjedt. (A buddhizmus az ordoszi rovásírást teljesen megszüntette.) Dezső érsek Lam
hercegről tudni sem akart. Lam már gyermekkorában is olyan makacs volt, hogy még
az apja parancsára sem volt hajlandó megcsókolni a papok, még az érsek kezét sem,
inkább elfutott. Ezért nem is nevezték Lamnak, csak a korán elhalt Lambert, Lampért
nevén szóltak róla. Fehérváron, vagy Esztergomban csak a koronázáson és temetéseken
jelent meg. A nyugati lovagok a halálmegvető hősiességről énekeltek és minden kis
csetepaté előtt imádkoztak; Lam azt hirdette: István király óta csak imádkoztunk a
békéért és elvesztettük az ország egyharmadát. De most fel kell készülnünk arra, hogy
Hunnia és Avaria területéből mennél többet ismét a magunkévá tegyünk! László királyt,
mint délceg lovagot megénekelték az igricek és regősök. Ő is imádkozott minden csatája
előtt. Víziói is voltak. Énekesei ezt úgy magyarázták, hogy felajánlotta magát
országának boldogulásáért. Alakjában is áldozattá válásra való készségében is Álmos
életét örökölte. Szuvár csatamezején Álmos is az Encs kapu vidékén aratott győzelemről
álmodott. Lam tizedesei minden tettét megörökítették és a tárkányszállásokon
hőstetteiről énekeltek.

Amikor Rozsnyó és Zoltán vára alatt Bizáncból felbérelt kun és úz harcosokat


fogtak el, nem kivégzéssel kezdték, hanem László király nevében felszólították őket a
megtérésre. Így rendelte a király, mert az volt a szent meggyőződése, hogy aki a közös
szent egyházhoz megtér, az örökké él. László király ezt a megbocsátó hajlandóságot
apjától, I. Béla királytól örökölte. Harcban kitartó volt, Álmos szívóssága jellemezte.
Nem Géza bátyja szerzetesi szemléletével, hanem inkább a pusztai nomád fejedelmek
szemével nézett mindent. Lam uruki-mani keresztény, sőt majdnem pogány volt. Erősen
hitte, hogy a Föld nem tányér-korong, mint ahogy az egyház mondja, hanem, mint a
palócok mondják: gömbölyű. Ezt egy hajnalig tartó vitatkozás után László is elfogadta
és ettől többé nem tágított, még a Váradi Kuria 1080-as tanácskozásán sem. De László
kitartott a pápaság mellett is, megfizette a pápai tizedeket. Ami pedig a németeket illeti,
nem titkolta, hogy ha összeütközésbe kerülne a német császárral, országát minden
eszközzel megvédené. A nép a szegények, árvák és elhagyottak védelmezőjét látta benne.
Salamont a királyi tanács tudta nélkül minden útján végigkísértette. Amikor a kocsmai
verekedők a holttestét e tengerbe dobták, a tized-őrség kihalászta, elégette és porait
Polából hazahozta. Az urnát bemutatták Lamnak. László király parancsára Salamon
porait Visegrádon Salamon tornyának az árnyékában eltemették, temetésére meghívták
Salamon pártolóit, akik Hunt-Pázmán-Vecelin féle ivadékokból tömörültek. Azok is
látták a Salamon után maradt értéktárgyakat is. Erről főpapjaik Rómába is küldtek
jelentést. Ezek után Salamonnak vadházasságban élő özvegye, Judit is megköthette az új
házasságot. Nyugati körökben, számításba véve Magyarország jó gazdasági helyzetét is,
mind több felől lehetett hallani, hogy az lesz a helyes, ha a Szentföldre vonuló hadaknak
László király lesz a vezére. De erről sem László király, sem Lam hallani sem akart. A
tizedesek medvetori tanácskozásán őszintén nyilatkozott: Bűnös vagyok, mert a 24 hun
törzs szövetségének egysége ellen cselekedtem. A szentföldi csapatok feletti fővezérséget
el nem vállalhatom; az ottani szabir-maradványokat nem gyilkolhatom le! Nem dísz a
királyi korona, hanem súlyos teher. Lamnak és Lászlónak közös vágya volt kijutni a
tengerre. Amikor húgát, Ilonát Zvojnomir horvát király feleségül kérte, a Királyi tanács
Lászlóval és Lammal egyetértve beleegyezett a házasságba. Ezzel kapcsolatban
Szlavóniában a Csörsz vonalán kiképzett tizedek telepedtek le.

László aztán Szlavóniát társországgá tette. Ilona férjét belső zavargások során
meggyilkolták. Ilonának nem volt gyermeke és a horvát pártok az utódban nem tudtak
megegyezni. Az özvegy a főurakkal László beavatkozását kérte. Lam felriasztotta a
Csörsz vonal harmadéves legénységét és Rozsnyó tárkány leszerelő határőr részlegét.
Horvátországot már majdnem teljesen megszállták, minden ellenállás nélkül, amikor
Korbávia fellázadt. László király erre elfoglalta az egymással folyton viaskodó várakat.
Első cselekedete az volt, hogy Zágrábban püspökséget szervezett, de VII. Gergely halála
után pápai hűbérességre már nem volt hajlandó. Az új pápa nem is élezte ki az
ellentéteket, hiszen Lászlót kedvelte és László sem folytatta tovább az előnyomulást
Dalmácia meghódítására. Erre Lam is figyelmeztette, mert a tartalék kimerülő félben
volt és a közrendre is gondolni kellett. IV. Henrik és a pápa közötti harcban László
eleinte a pápa mellé állott, mivel Henrik akkor háborúval fenyegette az országot. Ez
ellen úgy védekezett, hogy feleségül vette Rudolf sváb herceg lányát, Adelheidet. Rudolf
azonban a Henrik elleni háborújában elesett és 1090-ben Lászlónak a felesége is
meghalt.

Három lányuk volt: Telena, Igonka, Piroska. A bizánci és római keresztségben


más-más névre is megkeresztelték őket. Váradon Zombor uruki püspök az említett
neveket adta nekik. Ugyanez a Zombor püspök részt vett Bizáncban azon a
keresztelésen is, amelyen Priszkosznak az Iréne nevet adták. László Lam tanácsára
gyakorolta a püspökök kinevezési jogát, a Magyarka, Szakszin és Jászvásár magyar
püspökeinek tanácsára nem ellenezte a papok házasságát. A pogány kunok
megtérítésére élete utolsó percéig gondja volt. A Csörsz vonalán képezték őket tovább és
a Szlavónia-Horvátországi rendfenntartó állományba kerültek. Arra még volt ideje,
hogy István király törvényeit néhol egy kissé szigorítsa, másutt enyhítse. Párt-harcokba
nem avatkozott bele, ezt Lamra bízta, aki mindent ügyesen megoldott. Ügyelt arra, hogy
a Szentszékkel összeütközésbe ne kerüljön. Somogyváron francia szerzetesekkel bencés
apátságot alapított. Az ünnepségen ott volt a pápa követe is. Abban viszont még
Rómának sem engedett, hogy a kispapok nősülését megtiltsák. 1082 medvetorán
Vasváron, ezt a tizedesek Lam álláspontjának helyeslésével fajírtásnak minősítették. Az
uruki-mani biblia is megengedte a papok házasságát. A pápa viszont az uruki-mani
bibliára és Jézusnak arra a levelére, amelyben a papok házasságáról van szó, azt
mondta, hogy László király az ilyesmivel idegen nyáj nyomába szegődik. Lehet, hogy
ebben része volt annak is, hogy László király betegségére hivatkozva nem fogadta el a
keresztes hadak vezetését. Pedig még a császári koronát is felajánlották neki, de ő nem
vágyott rá. A Váradi Kuria öregei azt mondták: amikor László király az oltár előtt
imádkozott, a földről fölemelkedve lebegett. A kunok elleni harcában meg, amikor a
sereg éhezett, bölénycsordát varázsolt eléjük, dárdájával pedig vizet fakasztott. Torda
mellett, mikor a nagy kun sereg László király hadát üldözőbe vette, László
Aranyasszonyos zászlóját az égre emelte és így imádkozott: "Jóságos Földanya, Istennek
szent Anyja! Segíts meg bennünket!" És ebben a pillanatban a sziklahegység kettévált, a
száguldó kunok a hasadékba zuhantak és szörnyet-haltak. László király serege
megmenekült. Az 1091. esztendőben nagy szárazság volt. A kunok Kövezsden túl
üldözték a király seregét. Elérték a Mátra völgyében Verebély faluját és itt már nagyon
szomjasak voltak.

László így imádkozott: Jóságos Földanya! Adj inni a seregemnek! Az ősanya


megjelent és László előtt lebegve 720 lépésre egy sziklához vezette. Itt László az ősanya
intésére dárdájával a sziklába szúrt és a sziklából három helyen víz fakadt. A szomjazó
sereg ihatott, a vízhez szarvasok siettek és így a vitézek ennivalóhoz is jutottak. Azon a
szent helyen, ahol a Földanya megjelent, Lam szekeresei és az ácsok még László király
életében egy kegyhelyet építettek. Ettől kezdve a fiatal házasulandók itt esküdtek, a
helyet pedig Szentkútnak nevezték. Testőrségét a székelyek adták. II. Zoltán, Rozsnyó
tárkányfejedelem unokája vezényelte őket Váradra. Ez a város volt László szívéhez a
legközelebb. Innen indította a kunok és úzok ellen legdicsőbb hadjáratait is. Leszerelt
testőrségét Mosonba, Lam várának környékére, a Zalaőrségbe és Pozsonyba telepítette.
Testőrsége minden évben Vasvárra is elkísérte a palóc medvetorra. Vele volt mindig
Rozsnyó székihun tárkányfejedelem is, aki a vasbánya vidéken lévő Rozsnyó várost
újjáépítette. 1094 őszén kaukázusi avarok érkeztek a Baracsságba. Uruki-mani hitűek
voltak, de Zoltán várában felvették a nyugati kereszténységet. A városépítésben
foglalkoztatták őket. Ebben a nagymérvű munkában sok kézre volt szükség. És a vaskő-
fejtő tizedek munkájában részt vettek és Lam herceg tervei szerint Dalmáciában is
mennél előbb meg kell szervezni a dolgokat, hogy tengerhez jusson az ország. De ehhez
akkor még ötévi erőfeszítésre volt szükség. László király jóelőre megbízta Rozsnyó
tárkányfejedelmet a rendfenntartók kiképzésével. László király is, Lam herceg is
nagyon szerette Rozsnyó tárkányfejedelmet, számítottak is rá, mert akaratát Vasváron
is, a fehérvári tanácskozásokon is mindig keresztül tudta vinni. 1083 augusztus elején
székely testőrségével ott volt a fehérvári ünnepségen is, amikor István királyt, dédapját
szentté avatták. Rozsnyó akkor azt mondta: Mért nem lehet egy füst alatt Imre herceget
is szentté avatni? II. Zoltán kiskirály utódai a székely testőrséggel együtt addig el nem
hagyják Fehérvárt, amíg ez is meg nem történik. Könyörgés ide-oda, kiutasítás, parancs,
semmit sem használt. A székely testőrség nem tágított: folyton imádkozott, gyónt és
áldozott a nagy székesegyházban, de a helyőrséget nem hagyta el. Fehérvár lány-és
asszonyserege is nagyon megszerette a víg testőrhadat. Lam előtt Rozsnyó kikötötte,
hogy a szenttéavatás nem a hadsereg és az iparosítás terhére fog menni, hanem a
költségeit a papság bevételéből kell fedezni. Az esztergomi érsek vállalta és Lam szemet
hunyt az aranybányák szétosztása felett.

A külföldi vendégek és a rendfenntartó testőrség élelmezése tehát az érsekséget


terhelte, a makacs testőrség nem tágított. Rögtön megindult hát a sűrűbb levelezés és a
sürgetés Imre herceg szentté avatásának kérdésében is. László is, Lam is pártolta a
testőrség javaslatát. Így aztán a pápai követ már 1083 november 5-én szentté avatta
Imre herceget. Ünnepségek voltak nemcsak Fehérváron, hanem a Váradi püspökségben
is. Az ünnepségeken Moson, Pozsony, Lamvár, Felsőőr, Csíkszék, Gyergyószék,
Kézdiszék és a Barcaság is képviseltette magát. A nagyváradi ünnepségeknek szervezője
Kálmán herceg volt, az Árpádház későbbi uruki-mani öspöröse. Csak 1094-ben tették
meg uruki-mani püspöknek, hangoztatva, hogy az ő halála után már nem lesz több
Árpádházi püspök, mert Magyarországon az uruki és a római katolikus egyház egyesült.
Az egyesítés főként László király érdeme volt. Amíg a testőrséggel együtt a tizedesek is
Fehérváron időztek, Kálmán herceg saját szemével láthatta, milyen hatalmas erő van az
ősi tizedesi intézményben. Hogy megnyerje őket, Lamhoz és Rozsnyó tárkány-
fejedelemhez fordult. Elég gyakran részt vett Vasvár medvetorán is, hiszen az ország
sorsa itt dőlt el. Nemcsak Zombor uruki püspöknek, hanem Kálmán hercegnek is
szenvedélye volt a könyvgyűjtés. Mani bibliától kezdve arab tudósok bölcseleti könyveiig
mindene megvolt három helyiséget betöltő könyvtárában. Irodalmi jártasságát még az
ellenséges érzelmű püspökök is elismerték, amikor, bár lekicsinylő igyekezettel, így
nyilatkoztak: Kálmán váradi püspök volt, de mivel Lászlónak csak lányai voltak,
uralkodnia kellett. Könyves király lett belőle. Az öccsét, Álmos herceget Lam herceg
tanácsának kikérése nélkül, lázadás miatt megvakíttatta. Szent Istvánon is túltett, mert
Álmos herceg 5 éves kisfiát szintén megvakíttatta. Mindenki azt mondta rá: László
derék, szép szál király volt, aki egy fejjel kimagaslott harcosai közül, de Kálmán csak
könyvet hordott mindenüvé a hóna alatt és ettől megpuklisodott. De rosszaságában még
sántítani is kezdett. Lam herceg, ha elő nem készíti hódításait, nem lett volna annyi
sikere. Kálmánt László király sem kedvelte. Az 1095. évi medvetori tanácskozáson azt
mondta, hogy sokkal szívesebben látná a trónon a szép külsejű Álmos herceget. A
főurakat azonban nem a szép külső, hanem Kálmán műveltsége hódította meg. Az
idegen nyelvű magyar főpapsággal II. Orbán pápa is a Püspökből lett királyt támogatta.
Kálmán átdolgozta és kiegészítette Szent István és László módosított törvénykönyvét,
megszüntette a boszorkányégetést. István is, László is hitt a boszorkányok létezésében.
Lam felesége is egyetértett vele. Ózd lánya, Kolaj, amikor Ur, Uruk és Tuspa városából
jövet magával hozta az uruki-mani Biblia egyik fogalmazvány példányát, abban
megmutatta Kálmán püspöknek Jézus szabir nyelven agadi írással írt levelét. Abban ez
állott: Boszorkányokról pedig, mivel nincsenek, említés se tétessék! De Kálmán a
tündérekben sem hitt, elfordult a szép nemtől is. László király korában Kálmánt, mint
királynak alkalmatlan személyt mellőzték. Horvátország királyának is Álmos herceget
tette meg a királyi tanács. Kálmánra pedig azt mondták: A püspökök és a papok azért
vannak, hogy imádkozzanak. Kálmán aztán minden idejét tanulásnak szentelte.
Képzettségével akarta bebizonyítani, hogy mégis csak uralkodásra termett. Vasvár
medvetorán Lam herceg, aki a békességet kereste, azt tanácsolta Kálmánnak, hogy
menjen egyházi tanulmányútra Lengyelországba.

Közben meggyőzte László királyt, hogy Kálmánt nem szabad törvényes jogából
kisemmizni. Nem szabad felújítani a testvérviszályt. László akkor hazahívta Kálmánt s
az, mint trónörökös, megkapta az Erdőelvi kiskirályságot. Ám Álmos herceg lelkében
már elhatalmasodott a hatalomvágy, pedig Kálmán megkoronázása után megosztotta
vele az országot. Horvát ország királya azonban nem tudott megnyugodni és a főúri
csoportokat Kálmán ellen uszította. II. Orbán pápa azt javasolta, béküljenek ki. A
kísérletezés 1095-től 1106-ig folyt közöttük s végül Álmos herceg előzetes tárgyalások
után V. Henrikhez futott és Salamonhoz hasonlóan hűbérül ajánlotta fel neki az
országot. Lam herceg mozgósította az uruki keresztényekkel bevándorolt kun és úz
vitézekkel és kuma-magyar tárkányokkal megnövelt seregét és Pozsonynál csúf módon
megverte Henriket. A sereget most már nem lehetett megállítani. Horvátországban
legyőzte Pétert, az utolsó horvát királyt. Péter életét vesztette a csatában. Ezután sorra
hódoltatta Zárát, Spalottót, Traut, Vegliát, Arbét és Oserót az albánsággal. Ezzel
Velence hatalma megszűnt a Dalmát tengerparton és a velencei doge lemondott Horvát
és Dalmát hercegi címéről. Kálmán teljesen önállósította magát. Lelkiismerete nem
bántotta, hogy a továbbiakban nem kérte ki Lam herceg tanácsát. Csak még egy
tanácsát szívlelte meg, hogy a német császárság árnyékában csak erős Magyarország
állhat meg. Lam a pozsonyi győztes csata után figyelmeztette a Királyi tanácsot, hogy a
Csörsz vonalán kiképzett sereg most már páncélos sereg. Nyugattal bármikor felveheti a
versenyt, Kelettel azonban nem szabad összeütközésbe kerülni, mert a kun besenyők és
a fekete úzok a magyarság régi harcmodorában küzdenek. Kálmánnak tehát
megbízható serege volt. A dalmátokat tehát felszabadította Velence elnyomása alól, és
hogy megnyerje őket, minden jogot megadott nekik. Megígérte, hogy magyarok addig
nem telepednek a városaikba, amíg ők erre engedélyt nem adnak, csupán őrségeket
hagynak hátra, az ellenséggel szembeni védelmül. Hűségesküt is csak a koronázás után
kért a vezetőktől, akik valójában csak kedvezőbb hűbérurakat kaptak, mint amilyen
Velence volt. László és Lam herceg terve most vált valóra. A Bizánc felőli kun
támadások megszűntek azzal, hogy László király legkisebbik lányát hosszú jegyesség
után feleségül vette I. Alexiosz császár fia, János trónörökös. Piroska férjhezmenetele
után Bizánc császára átengedte a dalmát városok hűbéruraságát Kálmán-nak.
Horvátországot és Szlavóniát illetően Kálmán lemondott arról a jogáról, hogy a
püspököket ő nevezze ki, ami egyébként apostoli joga volt a magyar királynak. V.
Henrik legyőzése után a Szentszék az 1106. évi zsinaton hozzájárult ahhoz, hogy
Horvátország Szlavónia és Dalmácia magyar hűbériség alá tartozik.

A Lam herceg által felszerelt hadsereget II. Orbán pápa alkalmasnak találta a
Szentföld visszafoglalására, László király vezetésével. Lam azonban, ismerve az uruki és
agadi viszonyokat, ezt őrültségnek tartotta. Most Kálmán uralkodása alatt újból
esedékessé vált a Szentföld visszafoglalása és Palesztina fel-szabadítása az arab
megszállás alól. A nyugati papság és a pápaság bíztatására megjelentek az első
kereszteshadak. Zimánynál fosztogatni kezdtek, ezért Lam serege kiverte őket az
országból. A második hullámot Kálmán a mosoni várból való kitöréssel állította meg. A
nyugatiaknak meg kellett tanulniuk, hogy Magyarország nem olyan barbár ország, ahol
el lehet kezdeni a Szentföld felszabadítását. Amikor azonban Bouillon Gottfred jött
rendezett lovagi seregével és követek útján engedélyt kért az átvonulásra, Kálmán
Pannon-halmán megvendégelte, megadta az engedélyt az átvonulásra, és amikor az
átvonulás zavartalanul lefolyt, még a túszokat is ajándékkal látta el. Ez igen megnövelte
Kálmán tekintélyét. Kálmán házassága is az olasz viszonyokhoz és a pápaság
szempontjaihoz igazodott. I. Roger gróf lányával kelt egybe, de előbb küldöttségek,
győződtek meg az ország anyagi helyzetéről. Az 1097. évben aztán a menyasszonyt is
Magyarországra engedték. Itt történt meg a házasságkötés és a királynő
megkoronázása. Ebből a házasságból született Kálmán utóda, II. István, aki 1116-tól 15
éven át uralkodott. Amikor Bunilla királyné meghalt, Kálmán a szuzdali fejedelem
lányát, Eufémiát vette nőül, Álmosnak pedig a kievi nagyfejedelem lánya, Predszlava
volt a felesége. Kálmán házassága nem volt szerencsés. Feleségét házasságtörésen kapta
és hazaküldte Szuzdalba. Lam herceg mind a két házasság ellen tiltakozott, mert nehéz
feladata volt kétfelé is hadfelszerelést biztosítani. Költségesek voltak a téli hadjáratok és
a páncélos lovagi sereg felszerelését sem lehet egyik napról a másikra előteremteni.
Kálmán dölyfösen ment a Rurik-fiak testvérharcaiban igazságot tenni. Amikor pedig
vereséget szenvedett, nem az ellenség verte meg, hanem az azoknak segítő kunok. A
vereségre Lam már indulásuk előtt figyelmeztette, de mégis hadba szállt a bosszúálló
rokonok mellett. Dávidnak a felesége 1109-ben követségbe jött Kálmánhoz. Kálmán
lábaihoz borult és könnyezve kérte, ne bántsa népét, de ő belerúgott a könnyező
asszonyba. Dávid herceg ekkor a kunokhoz fordult és segítségükkel legyőzte a
nehézfegyverzetű, lassan mozgó magyar sereget. Kálmán maga is csak nehezen tudott
menekülni. Kálmán ellentéte volt László királynak, aki a Királyi tanács javaslatait
mindig figyelembe vette. Álmos herceggel, pápai intésre többször is kibékült, de
ellentéteik mindig kiújultak. Amikor a Tiszánál farkasszemet nézett Kálmán és Álmos
serege, a tizedesek nyíltan megmondták: Az ország népe nem hajlandó butaságból hősi
halált halni! Kálmánnak déli győzelmei ellenére nem voltak igaz barátai. A nép többre
becsülte Lam "kutyás herceget", megfontolt országvezetését. Kálmán hitt az ősi korona
erejében. A sima abroncskorona Urukból került Tuspába és az Álmosház tulajdonába.
Később minden király a maga ízlése szerint díszítette. Mindig a legbiztonságosabb
helyen: Vasváron őrizték. Kálmán csak élete végén hallgatott az elaggott Lam hercegre,
míg 1116. Február 3-án meghalt. Lam herceg a fehérvári királyi temetkezőhelyen, Szent
István és Szent Imre mellé temettette. Utána még részt vett 1117 medvetorán, Vasvár
hegyén. Ott voltak gyermekei, unokái és dédunokái is. Tizenkét fia és hat lánya született.
Unokáinak száma 24 volt. Az ünnepségre még a 8 dédunokát is elhozták. Amikor öccse,
Lambert meghalt, úgy gondolta, neki kell öccse helyett is kellő számú utódot maga után
hagyni. Így aztán 18 gyermeke született.

Gyermekeinek az Arvisura-naptár szerinti neveket adott. Fiai voltak: Bellény,


Csucsom, Dernő, Gencs, Imola, Ladány, Rőce, Bolyk, Kelecsény, Csetnek, Uza és
Kobéla. Lányai: Almány, Betlér, Gerlice, Gortva, Jósva és Hisnyó. Unokái: Madaras,
Derencsény, Dobra, Gócs, Cikó, Leste, Oskó, Feled, Doma, Bugyik, Lubény, Pozsá-ló,
Bebek, Csató, Okolicsány, Cserencsény, Kökényes, Zsedény, Guszona, Hársika, Pócsika,
Ilon és Tama. Dédunokái: Veszverés, Zagrágy, Petne, Berzéte, Bablus, Csépány, Hacsa
és Csoltó. Lam herceg a saját vagyonával is okosan gazdálkodott. Minden utódának
gerendavárat építtetett és még a szeretett pulijainak: Ildunak és Lambinak utódaiból
juttatott nekik. Palóc-Vasvár, vagy ahogyan a rokonlátogatók nevezték: Ózd-Vasvár
Endre, Béla és Levente intézkedésére 1012 és 1062 között épült ki égerfa alapokon 24
karéjos bükkfavárrá. Az alapok lerakását Aba Sámuel király jelenlétében végezték el
Ózd és Várkony palóc, Bolyok és Csépány barkó, Arló és Bellér avar várépítői, ácsai és a
vegyeslakosú Hangony kőfaragói és kemenceépítői. Minden lakóhelyiségbe
búboskemencét építettek. A 24 karéjos kegyhely és a hercegi termek padlófűtéssel voltak
fűthetők. Ismert személy volt Vasváron Lam idejében Turi. Szakszinnal és Magyarkával
tartotta a kapcsolatot, Gát Füzesgyarmat és Urálbérc Örege között volt összekötő. 1113-
ban ilyen rokonlátogatásról jött Vasvár-ra, amikor Asszó táján leesett a lováról és
szörnyet halt. Sajó-Ordosz vára alatt temették el. Kálmán 1116-ban a halálos ágyán
megkérte Lamot, hogy nagyon vigyázzon szertelenül viselkedő fiára, mert ő
munkatársainak segítségével rendezett viszonyok közé került országot hagy hátra és
nem szeretné, ha a fia mindannyiuk munkájának a gyümölcsét elprédálná. Erre Kolaj
aranyasszony figyelmét is felhívta István fia jelenlétében. Lam a "kutyás herceg", aki az
ország anyagi helyzetét 43 évi munkájával rendbe hozta, 1117-ben a medvetor 5. napján,
57 éves korában halt meg. Hun szokás szerint Ózd-Vasváron elhamvasztották és a
porait legkedvesebb vadászterületén, Murány környéki várában helyezték el, emberfejes
urnában. Felesége Kolaj aranyasszony még 1120-ig élt, Kálmán végakaratának
megfelelően, II. István királyt sikerült visszatartania az északi hadjárattól. Kola
aranyasszony nyilvántartotta az uralkodóházat. Feljegyzései szerint: Endre élt: 1012-
1060---48 évet Béla élt: 1015-1063---48évet király volt: 1046-1060 között király volt:
1060-1063 között Fiai: Salamon és Dávid fiai: Lam Géza László 1052-1085 1055-1094
1060-1117 1045-1077 1048-1095 (33év) (39év) (57év) (32év) (47év) király: 1063-1074
1074-1077 1077-1095

Géza fia: Kálmán élt: 1065-1116---51 évet király: 1095-1116 Kálmán fia: II. István élt:
1098-tól király 1116-tól

Kolaj aranyasszony 1120 július 31-én halt meg. Bolyk fia uruki-mani templomának a
kertjében helyezték örök nyugalomra. Utána 1120 medvetorán a tizedesek vezetői még
összejöttek Vasvár kegyhelyén és felesküdtek Kálmán és Lam végakaratára, hogy II.
Istvánt visszatartják az északi hadjáratoktól. Eddig tartott Ózd-Vasvár fénykora.

HÁRMAS KIRÁLYSÁG A KELETI-NAGYVÍZIG

303. Arvisura Dajka rovása

1080-1136 Lam herceg húsz éves volt, amikor véget ért a Szakszinban tartott
5 éves sámánképzés. Utána 4 évig Dunakeszitől Tiszakesziig terjedő részen
tárkánykiképzésen vett részt. Azért kellett először Szakszinba mennie, mert ott a
Csákoknak a Szilasi, Vid, Zilis és Gyürki ága is képviseltette magát: az Árpádház
uralkodó ága is elküldte tehát Lam herceget. Apjuknak, az előrelátó I. Béla királynak,
aki előbb Endre mellett sokáig csak hadvezér volt, az utolsó akarata, hogy Géza legyen a
római kereszténység híve, László törekedjen minden erejével Bizánc megbékítésére,
Lam pedig kövesse az ősi magyar vallást, s tegyen eleget az ősi 8-as szaporodási
törvénynek is. Amint a Csákok teszik, ne engedje kipusztulni az Árpádházat és
igyekezzen az uruki-mani kereszténységet összeegyeztetni a régi sámánizmussal. Lam
herceg már tárkányképzős korában is foglalkozott közügyekkel: az Álmos-Lebédház
külügyeit irányította. László király még Endre uralkodása alatt, 11 éves korában egy
évet töltött Bizáncban. Erre az időre emlékezve később mindig elragadtatással beszélt a
bizánci kultúráról és pompáról. Ebbe édesapja, I. Béla király is egyetértett vele, úgy
tartotta, hogy Bizánc felé is igazodnunk kell. Béla halála után azonban Endre fia,
Salamon erősen Róma és a német császárság felé kötelezte el magát. Amikor azonban
Salamon elűzése után a Géza, László és Lam herceg vette át a hatalmat, erős közeledés
indult meg Bizánc felé. Ez azonban nem hozta meg a kívánt eredményt. A besenyők
országát a török nyomás folytán elárasztó kun és fekete-úz népek továbbra is a sámáni
vallást követték, de a besenyők nagyobb része már az 1050-es években kezdett áttérni a
bizánci hitre és ezzel együtt járt, hogy mind többen beszélték a nyugodtabb életet
biztosító kievi fejedelemség nyelvét is. Így aztán az 1055-60-as népszámláláskor a
besenyők létszáma már erősen meg-csappant. Az uruki-mani tömegek Tuspa-Uruk
tájáról fenntartották ugyan a magyarkai létszámot, de a sámánizmus mellett
megmaradt kun és fekete-úz törzsek már kezdték ellepni az egykori Lebédiát. Ezek a
lovasok aztán minden jólfizető államnak a szolgálatába szegődtek. Bizánc is elkezdte
tehát őket pénzelni Magyarország nyugtalanítására. László hercegnek egész életében a
fekete-úz és kun lovasok ellen kellett harcolnia. Érthető hát László herceg és Lam herceg
számítása, hogy a veszély elhárítása végett mindenáron közelednünk kell Bizánchoz.
Ennek a közeledésnek a hatására küldte Dukasz Mihály császár I. Gézának a bizánci
zománcképes ab-roncskoronát. Ekkor kezdett viszont Róma erős nyomást gyakorolni
Géza királyságára. Géza ebbe lelkileg teljesen beleroppant.

Lam herceg ekkor járt Szakszinban sámánképzésen. Egy kis időre sikerült is
leállítania a fekete-úz és kun betöréseket. Lam herceget az édesanyja Lampértnak,
Endre király felesége pedig Lambertnek nevezte. A papság mindkét nevet használta.
Amikor Szakszinba távozott, az a hír terjedt el róla, hogy vadászat közben valahol
meghalt. Csak Béla király és közvetlen környezete tudta, hogy Lam herceg távolléte a
hármas királyság összekovácsolásának a célját kívánja szolgálni. Lam már 1080-ban azt
javasolta I. Lászlónak, hogy valamelyik leányát Bizáncba adja férjhez. A királyi
tanácsban ezt azzal indokolta, hogy: Nemcsak Róma, hanem Bizánc felé is kell
igazodnunk, mert így egyik szellemi központ sem hatalmasodik el rajtunk! Azért azt
javasolom, hogy a Magyarkai aranyművesek egyesítsék az István-féle arany abronccsal
Dukasz király arany zománcos koronáját és az uruki-mani Gilgames-koronát. Ez így
szépen kifejezi a hármas királyság eszméjét. Nem szabad elfelejteni, hogy végső esetben
Kelethez is fordulhatunk. I. Lászlót először Palóc-Vasváron koronázták királlyá a
Gilgames koronával. Az ellen azonban erősen tiltakozott, hogy amíg Salamon él,
Fehérváron is megkoronázzák. Lam sokáig tanakodott magyarkai sámántársával, Dajka
aranyművessel azon, hogy a Rómából, Bizáncból és Urukból kapott három koronát,
hogy kellene összeszerkeszteni, hogy egyik adományozó se sértődjön meg. Dajka
aranyműves ekkor még Palóc-Vasváron működött. Ott az uruki-mani keresztények is és
a sámán-hit követői is nyugodtan végezhették vallási szertartásaikat. A három herceg:
Géza, László és Lam az 1074. évi medvetoron megegyezett abban, hogy Palóc-Vasvárt
mind az esztergomi, mind, az egri egyház befolyása területéből kivegye, illetve a sámáni
tanok védett területévé tegye. Ezen a medvetoron már a 15 éves Kálmán herceg is részt
vett. Bár Váradon nevelték, mégis hajlott az uruki-mani keresztény hit felé, ezért így
érvelt: Nem szabad tovább vazallusként élnünk, hanem az uruki, a római és bizánci
korona egyesítésével a mi országunk is szabad lehet! Örökölt javainkra támaszkodjunk
és soha senkihez se menjünk könyörögni, az idegen segítség mindig csak anyagi
romlással jár. Ne felejtsük el: Vajk és Gizella házassága folytán elvesz-tettük az Encsig
terjedő Avarföld jó részét. Dajka aranyműves Palóc-Vasvár égerfa alapokon nyugvó
gerendavárában állította fel műhelyét, majd amikor László király került a királyi
székbe, Lam herceg az esztergomi várba való áthelyezését javasolta. Salamon király
halála után, 1086-ban kezdett hozzá a hármas királyi korona összeszereléséhez. Akkor
már 10 aranyművesből állott a csoportja. A munkát I. László meghagyására végezték.

1087 aranyasszonyának havában, István király napján a főnemesség


beleegyezésével I. Lászlót a hármas koronával a 24 hun törzs szövetségének királyává
koronázták. Ennek a koronázásnak legrajongóbb híve Kálmán herceg volt. Ő a bizánci
császárság, az "isten császárság" eszméjét akarta a magyar királyság jövőjévé tenni.
Uruk-Gilgames mítoszát szerette volna Róma és Bizánc ereklyéivel erősíteni. Így illette a
Szentkorona a szentté avatott István király után egy lovagkirály fejét is. Álmos
személye, a Turul-nemzetség hírneve, a hármas korona, meg a Palóc-Vasvártól
Szakszinon át Ordoszig és onnan tovább a Keleti Nagyvízig elevenen élő sámánhit ereje
mind azzal a bizalommal töltötte el a királyt is, a népet is, hogy a hármas alapon
nyugvónak tekintett királyság az idők végéig fennmarad. I. László király tekintélye és
Szent István államszervező munkájának emléke megerősítette Kálmánban a jövőbe
vetett hitet. Mindannyian helyeselték hát, hogy Palóc-Vasvár szoros kapcsolatban legyen
sámán-kegyhelyével összekötve a múltat, jelent és jövőt.

Bizáncban Kálmán terveinek megfelelően ott élt később (a keresztségben kapott


Iréne néven) I. László lánya, Piroska. Magyarország sokat köszönhetett a tőle származó
megbízható híreknek. A Csák nemzetség mindig küldött Szakszinba és Bugátba
sámánképzősöket. Lamnak ezek voltak a legmegbízhatóbb hírszerzői. Kajdu mongol
vezér is Lammal lépett kapcsolatba. Így került sor a Csák nemzetség dicsőségét emelő
Jászvásári találkozóra. Kajdu Szakszinban feleségül vette a beavatott Boglárka
rimalányt. Boglárka azt vallotta és hirdette, hogy csak a Káma és Mirina szerelmének
emlékét őrző kialakult nyolcas szaporodási elv biztosíthatja a magyar törzsszövetség
további életét. Úz lovasait gyakran küldte Magyarországra. Ezek lovaikat mindig
elszállásolták és Palóc-Vasvárt csak Ózd-Vasvár néven emlegették. Hála Lam hercegnek
és az Ordoszig terjedő sámánvilág erejének, Kálmán életében Nyugat és Dél felé minden
hadjárat győzelemmel ért véget, amikor azonban Kálmán Palóc-Vasvár határozatai
ellenére Kelet felé is elkezdett háborúskodni, vereséget szenvedett. Kálmán fia, II.
István, aki 1116-tól 1131-ig uralkodott, a Lam herceg és az apja által biztosított jólétéből
élt. Szeszélyei és lobbanékonysága oktalan háborúkba sodorták. Amíg Lam élt, még
mentek a dolgok, de Lamnak 1120-ban bekövetkezett halála után István minden
cselekedetével csak ellenségeket szerzett. II. István testvére, László még 1112-ben
meghalt. Ezzel semmivé váltak Kálmán királynak hozzá fűzött nagy reményei. A 11 éves
László minden tekintetben nagybátyjára, Álmos hercegre hasonlított. Erre alapította
Kálmán a maga reményeit. Zsófia nevű nővére a Bebek-hadba ment nőül, az Abák
nemzetségébe. Később sok dolga volt népes családjával és a várépítésekkel. Az
építkezésekbe Lam tanácsára kezdtek.

Zsófia így nemigen tudott az ország dolgaiba beleszólni. Azok a főurak, várbeli
századosok, határőrizeti tizedesek azonban, akik Kálmánt meg tudták győzni a
testvérháborúk esztelenségéről, most az orosz Rurik ház belső villongásai miatt indított
háborújában is visszatérésre tudták kényszeríteni. Kálmán öccse, Álmos herceg a bátyja
halálakor Bizáncba menekült. De Lam herceg azt is ajánlatosnak tartotta, ha Piroska-
Iréne mellett hírszerzéssel foglalkozik. 1110-től anyagilag Lam herceg tartotta fenn
Álmos herceg bizánci csoportját. 1129-ben Álmos ott is halt meg. Lam halála után
Álmos kiadatását követelte István király, de kérésének teljesítését megtagadták. Ezért
II. István háborúba is keveredett Bizánccal. Kommenosz János egyszer azt mondta a
feleségének, Iréne-Piroskának, hogy a magyar király az ő alattvalója. Erre Piroska azt
felelte, hogy téved, mert a magyar királyok közül még senki se volt a bizánci császárság
alattvalója. Ez a beszéd, vagy szóváltás fülébe jutott II. Istvánnak is. Az pedig
haragjában hírtelen hadba szállt, de hatalmas seregével az egy évvel azelőtt szenvedett
vereségért is szeretett volna elégtételt venni. Barancs ellen fordult és 1129-ben elfoglalta.
Majd hírtelen átkelve a Dunán összezúzta Kommenosz János seregét. Ha János császár
feleségének egyik rokona II. István tervét el nem árulja, még a császár is fogságba kerül.
János nagy hírtelen elmenekült, de utóhadát István foglyul ejtette. A besúgó asszonyt
aztán elevenen megégettette. Kommenosz János ezek után békét keresett és többé nem
támadta meg Magyarországot. Piroska-Iréne tanácsára II. István az Álmos lányát,
Adelhaidot visszafogadta az országba. Ugyancsak befogadta az 1124-ben Bizánc
területéről elűzött besenyő sereget is. Ezeknek azért kellett onnan elmenekülniök, mert
nem voltak hajlandók II. István ellen harcolni. István a besenyőket beosztotta a
testőrségébe. A főurak helyeselték azt a Palóc-Vasvár medvetorán elhangzott követelést,
hogy a király nősüljön meg. El is vette egy francia-normann grófnak Itáliában élő
lányát, gyermeke azonban nem született. Erre több Csák-hadbeli főúr is királynak
jelöltette magát, sőt emlegettek egy bizonyos Ault is, aki a király Zsófia nővérének és egy
Csáknak második házasságából született.

Már-már úgy látszott, hogy megindul a harc az uralomért, amikor II. István a
pártütő főurakat kizavarta az országból. Ő maga még fiatal volt de rendszertelen
életmódja korai halálát okozta. Amikor Piroska tudomást szerzett a betegeskedéséről,
megüzente, hogy Lam népes családja a megvakított kis Bélát biztonságba helyezte. Bélát
II. István az udvarába hozatta és Piroska tanácsára Uros szerb zsupán leányát kérette
meg neki feleségül. Vak Béla és Ilona házasságát gyorsan megkötötték és II. István még
megérte, hogy a fiataloknak megszületett az első fiuk. A gyermeknek nagy ősük után a
Géza nevet adták. A kis Géza keresztapaságát II. István vállalta. Kálmán törvénytelen
fia, Borisz azonban trónkövetelőként lépett fel. Felesége egy bizánci hercegnő volt.
Amikor a fia, Kálmán megszületett Borisz trónigénye a görög császári udvarban is
tetszésre talált. Közben II. István bűnbánattal eltelve szerzetesi ruhába öltözve várta a
halált. Ez 1131. évi március 1.-én be is következett. Az utolsó medvetoron azt kérte, hogy
Nagyváradon László király mellé temessék. Azt gondolta, hogy ott megnyugszik. Nagyon
bántotta, hogy tönkretette, amit László megteremtett. Ugyanis László király terve volt
Dalmácia és Horvátország meghódítása. Velence azonban egy időre Dalmáciát
visszaszerezte. II. Béla, a vak király tehetséges uralkodó volt, de azért szívesen
támaszkodott felesége öccsére, Belos bánra. Borisz (az elűzött Eufémia királynőnek
Oroszországban született fia) apjának kolostorba vonulása után állott elő a
trónkövetelésével. Kálmán nem ismerte el fiának, de az egyházi törvények alapján mégis
az ő fiának tekintették. Borisz Bizáncban kapott ugyan feleségül egy görög hercegnőt, de
katonai támogatást már nem. Ezért Boleszló lengyel herceg pártfogásába ajánlotta
magát. Lengyel-orosz segítséggel megindultak Magyarország ellen. Borisznak itt is
voltak hívei. II. Béla összehívta Aradra az országgyűlést, ahol feltették a kérdést, hogy
méltó-e Borisz, a törvénytelen fiú a koronára.

Aki már az országgyűlésre jövet is ingadozott, azt II. Béla hívei felkoncolták.
Borisz és Béla seregei már szemben állottak a Sajó két partján, amikor a király
tanácsülésére belovagolt a Győr nembeli Sámson és rárivallt a vak királyra: -Hitvány
kutya! Mit csinálsz az országgal? Borisz az urad! Ő bírja az országot, te pedig menj
apád után a kolostorba! A főurak megdöbbenve hallgatták a részeg főúr ordítozását. De
nyomban le is szúrták. Sámson, aki annak idején részt vett Béla megvakíttatásában,
súlyos páncélzatával a Sajóba zuhant és belefúlt. Boleszlóhoz követeket küldtek azzal az
izenettel, hogy "nem illik egy fattyúnak országot keresned. A korona II. Bélát illeti, ő a
hármas korona jogán az ország törvényes ura." Erre Borisz hívei, a magyarok,
lengyelek és oroszok oszladozni kezdtek, amiben része volt annak is, hogy a király
nővérének a férje is megjelent osztrák csapataival és már megközelítette a Sajó vonalát.
A király csapatai támadásba mentek és megverték a Borisz oldalán megjelenő
csapatokat. Borisznak és Boleszlónak is futnia kellett. A király azonban még Sámson
barátait sem büntette meg, s ezzel okosan megerősítette a tekintélyét. Jó viszonyba
került a német császárral is és Zsófia nevű lányát még gyermekkorában feleségül adta a
császár fiához. A főurak egy csoportja titkos számítással mégis az egykori Lebédiába
lovagolt, de a Csák nembéliek kitartottak II. Béla mellett. Béláék megerősődve még
Velencén is győzelmet arattak. Ez a köztársaság nem tudta a szaracénok ellen
megvédeni Dalmáciát, ezért a dalmát városok a magyar király mellé álltak. Az így indult
hadjáratban a Csák nembéliek teljes létszámmal részt vettek. Őket összekovácsolta,
hogy II. Szabolcs, az Álmos-Lebédház közös nagyfejedelme kezességet vállalt azért, hogy
Csák fősámánnak árván maradt 12 fiát és lányát meg fogja védeni jogaikban. Minden
tisztségéről lemondott ezért, Gelyzának átadva a nagyfejedelemséget, életét teljesen a
Csák gyermekek fölnevelésének szentelte. A Csák nembéli utódokból 12 főúri
nagycsalád fejlődött, ezek: Csákvári, Kéri, Vajai, Orondi, Jámai, Berényi, Geluni,
Vinári, Etyeki, Kisfaludi, Dudari és Trencséni Csák-had. Oldalági leszármazottaikkal
ezek behálózták az egész országot. II. Béla felesége révén kapcsolatba került a szerb
önállósági mozgalommal. Uralmát megpróbálta kiterjeszteni a déli vidékekre is.
Bizánctól elhódította Rámát és az Árpádok közül elsőnek felvette a "Ráma királya"
címet, László fiát Bosznia hercegévé tette. Vakságában élénk figyelemmel fordult a múlt
felé. Bellényt, Lam herceg fiát, meg annak feleségét Dajkari rimaszécset délvidéki
udvarába rendelte, hogy ott folytassák Dajka aranyműves sok ezer éves múltra
visszatekintő munkáját. Gyakran emlegette: "Amelyik nép megtagadja a múltját, az
elbukik! A népért nemcsak meghalni, hanem élni is tudni kell!" A Csák nembéliekhez
hasonlóan ő is eleget akart tenni az ősi nyolcas szaporodási követelményeknek.
Gyermekei így következtek egymás után: Géza, László, István, majd Piroska és Emese,
utánuk Álmos herceg, Zsófia és Gertrud.

Álmos herceg neve az Álmosház fennállására és fennmaradására utal. Végül még


egy fia született, Árpád. De mivel nem volt kéznél bába, meghalt. A papok ezért nem
akarták megkeresztelni halottan, de a Dajkari rimaszécs uruki módon mégis
megkeresztelte Árpád névre. Béla még Álmos fia születése előtt hazahozatta
Görögországból az apja holttestét és Szent István meg Kálmán mellé temettette el.
Amikor később megszületett Álmos herceg, ezt a gyermeket a papság tiltakozása
ellenére, Álmosnak kereszteltette. A leégett pannonhalmi apátságot a bencés
monostorral együtt újjáépít-tette és a felszentelésén maga is részt vett. Országát hűbéres
tartományokkal növelte ugyan, de idebenn a Csák nembéliek hatalmát is megerősítette
birtokadományozásokkal. Ezzel viszont a királyi hatalom ereje csökkent.
Adományozásait sokan ki is használták, mert amikor borivásnak adta magát, mindent el
lehetett nála érni. Lam herceg még 1120-ban a Palóc-Vasvári medvetoron fölesküdtette
II. Istvánt-mivel az könnyelmű ember volt-, hogy a továbbiakban a külső ügyek intézője
Lam fia, Bellény herceg lesz. Bellény az egész országra kiterjesztette az apja által
megteremtett tizedes szervezetet. Legkedvesebb tartózkodási helye Kálmán király
vadászterülete volt. Itt egy községet alapított egy tized gömöri várbeli harcosából. A
községet róla nevezték el Belényesnek. Ez amolyan pihenőhely féle volt Ózd-Vasvár és
Szakszin között, amikor Lam herceg utódai Szakszin és Magyarka közelébe kerültek.
Magyarország Lébédházi része mindig szembeszállott II. Istvánnal, amikor Kelet felé
akart háborút indítani. Viszont Lam herceg és a tizedesi intézmények mindig
támogatták, amikor Horvátországban, Dal-máciában, vagy Szlavóniában harcolt. Sőt a
harcos csoportok mellett kézműves együtteseket is alakítottak azon a címen, hogy a
seregnek kézműves termékekre is szüksége van. Bellény, a Lam fia részt vett a Szakszini
sámánképzésen. Öt év után innen Magyarkára lovagolt. Ott János uruki püspök, aki
egyben római katolikus püspök is volt, felvette az uruki keresztények közé. Magyarkáról
Füzesgyarmatra ment, s ott részt vett az urali népek beavatott képzésén. Ekkor
szervezték meg a Suoma, Sambe, Viroláj, Mari, Muro-ma, Mescser, Merza, Moksa,
Csuvasz, Tatár, Baskir, Lett és Jugra törzs legmagasabb szintű beavatott képzését.
Bellény az 1120. évi medvetorra hazaérkezett tízéves küldetéséből. Kálmán király, aki
kiküldetését javasolta, közben (1116-ban) már régen meghalt. Apja, Lam herceg
azonban még élt.

II. István is megérkezett erre a medvetorra és előadta a jövőre vonatkozó terveit. A


királyi tanács jóváhagyásával megrendelte Lam-tól a fegyvereket. De ezután már csak
ritkán lehetett vele beszélni, mert legtöbbnyire részeg volt. "Addig nincs semmi baj-
mondogatta -Lam herceg- amíg én élek, de ha egyszer lehunyom a szemem, nem tudom,
hogyan fogtok vele megbirkózni." Bellénynek nem tetszett, hogy II. István mámoros
hangulatában mindig hihetetlenül bőkezű volt. Az egyik maradék avar család például
panasszal járult az ifjú király elé, hogy ők Fekete Arnót utódai, s székesegyházuk a
nyugati Sóváron leégett és most nem tudnak avar nyelven az Egek Urához esedezni. A
király gazdag ajándékot küldött a salzburgi székesegyháznak. Az Árpádházzal
rokonságba került uralkodó-házak gyermekeit is szívesen befogadta az országába és
gazdagon ellátta őket. De fogadta például a lengyel királyi ház menekültjeit is. S amikor
az elaggott Lam az ilyesmit szemére vetette, azt felelte, hogy a hűbériséget akarja föléjük
kiterjeszteni. Lam halála után Bellénynek mind jobban és jobban meggyűlt a baja a
részegeskedő királyi rokonával. De volt rá eset, hogy egyet is értettek. Így például
Adelhaid, Szobieszláv cseh herceg özvegye, Álmos herceg nővére bebocsátást kért az
országba. István szívesen fogadta és mindennel gazdagon elhalmozta, majd Bellény
öccséhez, Csucsomhoz adta feleségül. Csucsomot pedig megbízta, hogy Pozsonytól a
gömöri Rozsnyón át a székely-barcasági Roznyóvárig szervezze meg a különféle
foglalkozások tizedesi intézményét és gondja legyen arra is, hogy a tizedesek minden
ilyen új intézményben értsenek a rovások véséséhez és olvasásához. II. István úgy
igyekezett a kellemetlen bírálatok miatt terhesnek érzett Bellénytől megszabadulni, hogy
Ordoszba vezényelte a nagyobb képzettséget nyújtó beavatott képzésre. Itt Bellény
három évet töltött és hazatértekor részletes jelentést hozott az ordoszi maradék úzokról,
besenyőkről, mongolokról, manysikról, hantikról, ujgurokról, nyenyecekről, sórokról,
szölkupokról, mandzsukról, tatárokról, hakaszokról, altáji törökökről, tuvákról,
evenkikről, jakutokról, jukagirokról, csukcsokról, burjátokról, manájokról, giljákokról,
ordoszokról, hokjenokról, a kannigánokról és ulcsákokról. Megemlítette, hogy
Ordoszban a hikszoszok, az etruszkok maradványai és az urukiak is képviseltették
magukat. A népünk beavatottjait meghívták magukhoz látogatóba. Ezt az ordoszi
képzést a kinajok és Léh fejedelem tartományai is figyelemmel kísérték. Bellényt és
társait ők is meghívták.

Lam herceg az 1119. évet Palóc-Vasváron már mint fekvő beteg töltötte. De
szellemileg még mindig friss volt. Utolsó munkája volt, hogy a kézművesek részére
megszervezte a heti, havi és országos vásárok tartását. Fiait tíz tárkánykerület
ellenőrzésével bízta meg. Bellény feladata volt a keleti kereskedelem irányítása,
Szakszín, Magyarak, Füzesgyarmat és Ordosz irányában. Megszervezte a lóállásokat és
pihenő-helyeket.
Ebben nagy segítségére volt a besenyő és a kun társadalom. Mintaképül a selyemút
szolgált. Csucsom nyugati irányban és délre a 64-72. tárkánytöményig intézte a
tárkánykézművesség és kereskedelem dolgait, a fennmaradó tárkánytömény területet
Dernő, Gencs, Imola, Ladány, Rőce, Bolyk, Kelecsény, Csetnek, Úza és Kobéla fiai
között osztották szét. A területi felosztás során felmerült nézeteltéréseket az 1120. évi
medvetoron beszélték meg. Lam herceg unokái: Madaras, Derencsény, Dobra, Gócs,
Cikó, Leste, Oskó, Doma, Feled, Bugyik, Lubény, Pozsáló, Bebek, Csaszó, Okolicsány,
Cserencsény és Zsedény a szüleik mellett tanulták meg elődeik nehéz mesterségét. A
vasművesek földjén és a kisegítő tizedekben Lam egy-egy községet alapított utódai
számára. Földműveléssel és állattartással addig csak az ortványok telepein foglalkoztak,
de Lam tervei szerint az addig érintetlen erdők irtásain mindig kézműves telepeket is
kellett létesíteni. Minden kézműves település vásárjogot is kapott, hogy az erdőírtók
beszerezhessék szerszámaikat. A gondnokok, vagy századosok településein hónapos
vásárokat a várak mellett pedig országos vásárokat tartottak. Pozsáló tíz évig tanulta az
írnok mesterséget Magyarkán és Tuspa írnok iskolájában. Tanulmányai alapján
helyezte el Budavár rejtett alagútrendzerében a magyar törzsszövetségre és a 24 hun
törzs szövetségére vonatkozó nyilvántartásokat. Budavár, Fejér, Visegrád és Csákvár
területe Bellény és Csucsom felügyelete alá tartozott. Állandó ügyintézőjük Pozsáló volt
Budán.

E munkája mellé még külön ellenőrző területet is kapott. Bellény és Csucsom


területe volt még Karatán, Baranya és Bolgyán, valamint Borsódvár környéke. Dernő és
Pozsáló területe: Békés, Bihar, Temes, Karas, Kőrős és Gyulafehérvár környéke. Gencs
és Madaras területe: Veszprém, Győr, Pannon-Vasvár, Kolonvár és Somogy környéke.
Imola és Derencsény területe: Gömörvár, Hont, Nógrád és a kettős Újvár, valamint
Sáros környéke. Ladány és Dobra területe: Arad, Zaránd, Szatmár, Torda, Barca és
Szerémvár környéke. Rőce és Gócs területe: Bodrog, Szabolcs, Uzsvár, Borsova, Ugocsa
és Bereg környéke. Bolyk és Cikó területe: Tolna és Bács, Krassó, Borona, Valkó és
Maruzvár környéke. Kelecsény és Leste területe: Karakó, Szolnok, Esztergom, Moson
Komárom, Nyitra, Pozsony és. Sárvár környéke Csetnek és Oskó területe: Küküllő,
Kolozs, Kevevár, Nándorfehérvár és Zemplén környéke. Kobéla és Doma területe:
Bélavár és Sopron, Szepes, Liptóvár és Tessenvár környéke. Uza és Feled területe:
Trencsén és Árvavár. Nyugat felé: Melek, Lóbérc, Borona, Ibos és Encs. Délre:
Szörényvár. Keletre: Jászvásár, Moldova és Halics területe. Az ezeken felüli
érdekterületen Lam herceg lányai és vejei, majd leányunokái osztozkodtak. Lam herceg
jól tudta, hogy korszerű fegyverek nélkül már a hunok se jelenhettek, volna meg a
nyugati nagy csatamezőn és az avarok vezette törzsszövetség se bírhatta volna közel 300
évig a Duna medencét. Fontosnak tartotta tehát, hogy az új magyar törzsszövetség is
rendelkezzék ütőképes hadsereggel. A seregek két nagy csoportra oszlottak: a lovas
seregek voltak a 24 belső ispánság váraiban, a határvédelem céljait szolgáló ütköző
külső haderőt pedig 48 határügyi szervezet ispánságaiban, illetve váraiban tartották. A
tárkányok kiképzése még mindig a Csörsz vonalán folyt. Ez az ország közepén,
félkaréjban védte az országot a nyugatról várható támadásoktól. A lovas haderőt a
királyi várakban és a 973-as megegyezés szerint az ispánságok területén képezték ki. A
tartalék haderő mindig Jászvásár, Lebedvár, Szakszin és Magyarka környékén időzött.
Füzesgyarmat térségéből érkezőket csak végső esetben vehettek igénybe. Szent István
házasságával kapcsolatban, mivel a nyugati kereszténységgel lépett szoros viszonyba,
elveszett Lóbérc, Borona, Sasvár és Encs.
Az így elvesztett öt töményt Lam szerint Dél felé kellett pótolni. Ezért terve szerint
a Belső Szlavónia, Horvátország, Külső Szlavónia, Dalmácia és Ráma területén még
további, volt avar tartományokat kell visszaszerezni, hogy teljes legyen a Buda által
meghatározott szám: a 72 tömény, s vele együtt a 24 hun törzs szövetségének tökéletes
gazdasági egysége. Fontosnak tartotta továbbá mindezek mellett a keleti háttér
fenntartását is. Eszméit belenevelte a gyermekeibe is és egyetértettek vele a Csák
nembéliek is. László király és Kálmán is ésszerűnek tartotta Lam herceg nézeteit, ezért
adták férjhez László király legéletrevalóbb lányát Kommenosz János görög császárhoz
Bizáncba. Így utat nyitottak a déli terjeszkedésnek. II. István is nagyra becsülte Lam
herceg gazdasági és hírszerzési tevékenységét, de Palóc-Vasvár érdekköréből kikerülve a
gyakorlati életre már gyenge volt és rabja lett az italnak. Ezért Lam herceg, ha a király
látogatóba érkezett hozzá, mindig csak reggel kereste, vele a találkozást. Lam herceg a
reggeli lovaglás alatt beszélte meg II. Istvánnal, amikor az még józan volt, a Palóc-Vas-
vár medvetorán hozott döntéseket. Amikor pedig Bellény és Pozsáló feladata lett
gondoskodni a határozatok végrehajtásáról, ide értve természetesen a terjeszkedési
terveket is, mindig Budavár alagútrend-szerében tárgyaltak. A királyi tanácsot nem
egyszer kész feladatok elé állították. Az erélytelen II. István uralma alatt Bugyik,
Lubény, Bebek, Csaszó, Okolicsány, Cserencsény és Zsedény dolgozott azon, hogy a 72
tömény hatalmát kiváló hadfelszereléssel erősítsék meg. A királyok ezzel egy olyan
megerősödött, gazdag országra támaszkodhattak, melynek előre meghatározott tervei is
voltak. Tervbe vették például a Baracsi bánság és Ráma hűbéressé tételét. Ezeket a
terveket Piroska-Iréne is segítette egyebek közt azzal, hogy jó előre értesítette a királyi
tanácsot a Szeldzsuk törökök terjeszkedési szándékairól. Lam herceg második felesége,
az Abák közül való volt: a Bebek nembéliekhez tartozott. Szolgálatuk jutalmául a
Bebekek sok vagyonra, nagy hatalomra tettek szert Gömör és Újvár megyében. Viszont
ők tartották a kapcsolatot a mongol és szeldzsuk törzsszövetséggel, s ezzel biztosították
az ország hátterét. II. István az ifjú Bebeket a barancsi csata után a hadsereg
főparancsnokának tette meg. Lam herceg magyar és palóc határügyi bánokhoz adta
feleségül a lányait. Ők aztán a Palóc-Vasváron és Budavár alagútrendszerében magukba
szívott eszméket vitték ki a határmenti ispánságokba, meg a külügyi szolgálatba. Viszont
munkájuk jutalmául a belső ispánságokban is kaptak birtokokat. Almágy, Betlér,
Gerlice, Gortva, Jósva és Hisnyó, mint Lam lányai a 48 határügyi bán értekezletén
mentek férjhez Palóc-Vasváron; unokái pedig: Kökényes, Guszona, Hársika, Pócsika,
Ilona és Tama Buda-várából jutottak testőr férjhez a Bellény-Pozsáló féle országos
tanácskozások alatt. Lam herceg azonban kikötötte, hogy minden leszármazottja az ő
hercegi uradalmain belül is kapjon egy-egy falut. Ezeknek az erdőségeibe csak vadászni
jártak. Akadtak köztük még besenyő testőrök is, akik Bizáncból, vagy Bolgár-földről
kerültek II. István testőrségébe. A királyt ezek minden útjára és minden csatájába
elkísérték.

27.
BIRODALMI NAGYSZALA

(A 298. Arvisurából)

Csák és Csoltó rovása


Az 5032. Medvetoros évben, azaz 992-ben összehívták a Birodalmi Nagyszalát
Veszprémbe. Két keresztény irányzat között kellett dönteni. Veszprém e tekintetben
független volt. A tanácskozásokon részt vett Gelyza nagyfejedelem, Csák
sámánfejedelem, Fajsz tárkányfejedelem, Gyula lovasfejedelem és Vászoly horka. Jirkó
a Kuma-magyarkai fejedelemséget, Koppány a Káma-magyari törzseket képviselte.
Mivel ezek a Káma-magyariak csak ifjúsági lovasokkal érkeztek, Kop-pányt kérték fel,
hogy érdekeiket képviselje. Magyarka, a Kaukázus északi részén levő Kuma
fejedelemség székvárosa fontos védelmi központja volt a Fekete-tenger és a Káspi tó
közötti Káspi-Szkíta birodalomnak. Az öregedő Jirkó azért jött el személyesen, hogy
megtudja, milyen segítségre van szüksége a Magyar törzsszövetségnek. Az érkező
vendégeket Sarolt-Csantavér fejedelemasszony fogadta és szállásolta el. Vajk ezen a
tanácskozáson mint 20 éves ifjú fejedelem a fiatalságot képviselte; Sarolt-Csantavér az
Új birodalom asszonyait. Gelyza a 24-karéjos Nagyszalában a tanácskozást így nyitotta
meg: Fennmaradásunk biztosítása érdekében fontos döntést kell hozni. Bizánc
kereszténysége, vagy Róma kereszténysége tudja-e inkább biztosítani létezésünket? Elég
gazdag vagyok ahhoz, hogy két Istent szolgáljak. Buddhának és Mohamednek is maga
felé hajlik a keze, hát még Bizánc és Róma kapzsi híveinek! Ahány ember, annyi Isten.
Az Égiek örülni fognak, ha a keresztények délről is, nyugatról is abban a hitben
ringatják magukat, hogy hozzájuk térünk. Pedig mi nem füstöléssel és szenteltvízzel
kábítjuk az Égieket! Koppány, az Árpád-ház rangidőse kifogásolta, hogy délen és
keleten sokan felvették Bizánc hitét és elhagyják a csillagok járása szerinti névadást.
Legtöbben már kettős nevet viselnek. Bajorföld déli részein (Vízváron, ma Wasserburg)
a kalandozások után a szőke németség barnává lett. Ezért sokan Atilla utódainak vallják
magukat. “Ezek a keresztény hitre tért lovagok birtokokat követelnek Atilla
örökségéből. Papjaik és szerzeteseik pedig csak az új istenek hazudozásaiból és a
füstöléses cirkuszaiból akarnak megélni. Nekünk csak a Nagyszalában lehet
megmondani, hogy csak Ráten-Tórem az egyedüli Isten, aki életet és meleget ad a
földünkre és megengedi, hogy minden törzs, ezen belül pedig minden lélek az általa
választott istenséggel nézzen bele a Napisten fényességébe. Három új Isten és Mária,
meg a szentek éhségét a nép nem bírja elviselni. Úgy érzem, a szeretet istenét a
gyűlölködés isteneivel cseréljük fel.” Csák sámánfejedelem helyeselte, hogy “ne csak
Bizáncnak legyenek hívei országunkban, hanem Rómának is, de a lelkek szabadságát
nem szabad feláldozni az idegen népek érdekei miatt.

Az áttérésnek lelkek mélyéről kell fakadnia, mert az érdekből való áttérés


hazugság”. Csák újra megfogadta, hogy családja nem engedi kihalni az Árpád-házat.
Családjában minden hit képviselve van, de egyetértve megállapították: egyik sincs
olyan, mint őseik igazi szeretet-vallása. “A mi hitünk olyan fényes és meleg, mint a
Napisten!”-mondta. Fajsz tárkányfejedelem helyeselte a Bizánc meg a Róma felé való
igazodást, mert “vas-és bőrfel-dolgozásunk fejlettebb, de kereszténnyé lett vándorló
legényeink is sok újdonságot tudnak hazahozni. Szomszédainkkal fel tudjuk venni a
versenyt”. Gyula lovasfejedelem Jirkóval egyetértve azt javasolta: a harcosokat nem kell
a kereszténység felvételére erőltetni, mert legkisebb veszély esetén öt tyumen, azaz 50000
lovassal a segítségükre siet. Vászoly erősen ellenezte a kereszténység felvételét, mert az
csökkenti a nép tisztánlátását, és nagyon leszegényíti a lakosságot. Ezt mutatják a hunok
és avarok keresztény hitre tért tömegei. Lelki szegé-nyekké váltak. A leszegényedett és
sovány népen a hihetetlenül meggazdagodott papok uralkodnak. A keresztény bírák
Nyugaton a néppel szemben mindig a papi hatalmat támogatták. Vajk ifjúsági fejedelem
azt hangoztatta, hogy nem állhatnak meg a fejlődésben, minden új eszme csak jobbat
hozhat a réginél. “Birodalmunkat a Gyulák törzsével is a hátunk mögött csak úgy
tudjuk megvédeni, hogy látszólag felvesszük a keresztény hitet. Hiszen amit hirdetnek,
az nagyon szép. Vagyunk olyan gazdagok, hogy a hittérítők éhségét kielégítsük!” 12 nap
tárgyalás után a szavazatok egyenlően oszlottak meg. Ekkor a Nagyszalát áthelyezték a
rimalányok kiképzési helyére. Ott már Gelyza leánya, Piroska is részt vett a
szavazásban és az eredmény a meggondoltan, óvatosan végrehajtandó kereszténység-
felvétel elfogadása lett. Az egy fős különbség azonban előrevetette az öldöklés árnyékát.
A Gizellával bejött állítólagos Atilla-leszármazottak: Hunt, Pázmán és Vecelin meg a
velük érkezett lovagok a hittérítés ellen fegyveresen fellépő Koppányt kivégezték.
Négyfelé vágott holttestét naponként más-más város kapujára szögezték, a négy égtáj
minden irányába. Amikor Sarolt-Csantavér ezt meghallotta, megmondta Vajknak, a
fiának, hogy Vecelinék barbárságát azonnal meg kell szüntetni, hiszen az ősz Koppány
az Arvisura-törvények szerint Gelyza után a Vajk apja lehetne. Az Arvisura-törvények
szerint ugyanis az özveggyé vált fejedelem-asszony nem élhetett egyedül. Taksony
feleségét, Ibolyát például Derencsény fősámán vette magához.

Ibolya halála után az agg főpap Mihály feleségét, Adelhaid keresztény asszonyt
vette feleségül. Mihály fiát is először Vászolynak nevezték, csak azután lett Vazul a neve.
Sarolt tudta, hogy törvényeink nagyon szigorúak. Megmondta Vajknak, hogy ezután őt
ebben az or-szágban büntetlenül bárki megölheti, mert ahelyett, hogy Gelyza halála
után Koppány feleségévé lett volna, inkább az öccsét, Erdeljü Gyula lovasfejedelmet
hívta Veszprémbe. Vajknak még 998-ban meg kellett volna tiltania Vecelinék
gyilkosságait. Ezek hallatára Judit húga öngyilkos lett, hogy eltörölje Vajk bűnét.
Piroska férjhez ment Aba-Sámu-elhez (aki a Veszprém-Nyitrai Nagyszala döntése
alapján mindkét nevét használta). Ilona húga Ottó dogéhoz ment nőül és egy évre
megszületett a fia, Péter. Koppány végzete az volt, hogy nem tette magáévá a Nagyszala
határozatát és törzsével nem tért át a látszólagos kereszténységre. Nem engedte meg,
hogy 10 község építsen közös templomot. Amikor a gye-pűkön túli községekben a nép
kíváncsiságból mégis elment a templomba, minden szertartást kinevettek, és gúnyosan
utánoztak. Koppány birtokait Hunt, Pázmán és Vecelin hívei között osztották szét. A
dézsma egy részét a pannonhalmai apátságnak ítélték oda. A somogyi népet erőszakkal
megkeresztelték és az új hit gúnyolóit súlyos büntetésekkel fenyítették. Aki a
keresztényeket átkozta, azt a templomba való befalazással és csonkításokkal büntették.
Súlyos büntetést szenvedtek azok is, akik olyasmit beszéltek, hogy az egy igaz Isten
mindazokért elpusztítja István király utódait, de ő maga nem leli majd egész életében
utódaiban örömét. Amikor Vazul azt hirdette, hogy nem akar látni keresztény
templomot, Vajk megvakíttatta. Így csak-ugyan nem látott. De nem volt szemtanúja
többé annak sem, mit művelnek a római és szláv, de főként a német népek a
kereszténység nevében. Jól mondta a 892. és 992. évi Nagyszala, hogy a jó lovasnak
minden új eszme és vallás csak lovat jelent, a többi attól függ, hogy melyik nép hogyan
üli meg az új lovat.

GYESZNÓ ÖLI MAGOD

298. Arvisura Levente-Báj rovása


966Tolma napján kürtök rivalgása zavarta meg a Bakony csendjét. Veszprémben
megszületett Kapgán besenyő vezér Ibolya nevű leányának utolsó gyermeke, Tolma.
Taksony most is fiút várt Gelyza, Mihály és Jaák után, de lánya született. Ibolya ekkor
már 32 éves volt, a fejedelem 40. A kis jövevény felsírt, Taksony fejedelem pedig felsó-
hajtott: bizonyára egy rossz fiúgyermek veszett el benne. Fia, Gelyza ekkor már
Budavár központjában a rimalányok körül legyeskedet, Vazul fia meg a lengyel lányok
körül forgolódott. Legkisebb fia Jaák, az elmúlt év nyarán 10 éves korában a Csörsz
árok menti Kálon, kiképzőhelyén, leesett a lováról, eltört a nyaka és szörnyet halt. Ez a
kis Tolma nem fiúnak született ugyan, de Veszprém táltosai mégis szép jövőt jósoltak
neki. Derencsény fősámán bejegyezte az arany oszlopra a Tolma nevet, nem sejtve, hogy
ez a gyermek mennyi gondot fog még neki okozni. Elsőnek Gelyza nősült meg, Söpte-
Szavárdi beavatott rimalányt vette el. 968 medvetor 6. napján éjfél előtt megszületett
Vászoly és éjfélkor Vazul. Az éppen ott vendégeskedő római és bizánci papok
kívánságára Domonkos Vászolyt Vazul és Béla névre, öccsét, Vazult pedig Vászoly és
Mihály névre keresztelte meg. Ezzel eleget tettek az uruki névadásnak is. De Buda
várában csak Béla és Vazul néven ismerték őket. 969 medvetor 19. napján Zerind
napkor Söptének újra fia született, de ekkor Söpte is Zerindke is meghalt. Szomorúság
honolt Kurtán várában. Derencsény ekkor Szabolcsnak átadta a társfejedelemség
nagyfejedelemségét. Szabolcs a testvérével, Gyula első leányával, az özvegy Sarolttal
érkezet, a medvetorra, hogy megbeszéljék a tennivalókat. Megsajnálta az árván maradt
kisfiúkat és Derencsény kívánságára elvállalta az akkor egy éves fiúcskák nevelését.
Gelyza feleségül vette Szabolcs nagyfejedelem húgát, Saroltot és 969. disznótor havának
29. napján, a Tárkány-napok egyikén már meg is született fiuk, Vajk. Derencsény
fősámán, beavatott táltos-fejedelem adta áldását az újszülöttre.

A kis Vajk nagyon szerette legkisebb nagynénjét, a négy évvel idősebb Tolmát,
vagy ahogy Vajk mondta, Dolmát. Főként nyáron sokat játszottak Veszprémben, de a
telet az új esztergomi várban, vagy Buda és Kurszán várának melegvíz forrásainál,
Ispotály és Dunaordosz vizei mellett töltötték. Amikor II. Ottó 972 húsvétján feleségül
vette a szép görög hercegnőt, ez a két keresztény nagyhatalom szövetségét jelentette. A
helyzet most már azt kívánta Budavár beavatott központjától, hogy igyekezzék a
megegyezés útját keresni. Gelyza fejedelem követei a Galleni kolostorban találták az
Ottókat. Domonkos bejelentette Gelyza szándékát. II. Ottó egy Brunó nevezetű
püspököt küldött Gelyza megkeresztelésére, s egyben meghívta Gelyzát a nyugati vezető
körök 973 húsvétján tartandó megbeszélésére. Brunó Veszprémben az Aranyasszonyok
nyári lakában megkeresztelte Gelyzát István névre, az otthoniaknak pedig a mainzi
érsekség útján megüzente, hogy a következő tavasz húsvétján egy 12 főből álló
küldöttség fog a tervezett értekezleten megjelenni. Budavár beavatott központjában
elkezdődtek a tárgyalások. Megállapodtak abban, hogy csak öreg vezető embereket
küldenek a tárgyalásra, nehogy megismétlődjön Bős-tudun, vagy Atilla esete.

Brunó közben szorgalmasan térítgetett. Gelyza öccsét, Vazult is Mihály névre


keresztelték. Utána megke-resztelték a kisgyermekeket is. Esztergomban Vajk az István
nevet, a látogatóban ott lévő Tolma pedig a Judit nevet kapta a keresztségben.
Domonkos eredeti neve Turu volt: bizánci neve Domonkos, Eszter-gomban pedig
Mihálynak keresztelték. A 973. évi tanácskozásokon a Piasztok család is képviseltette
magát. Ott volt Harald dán király és a cseh II. Boleszláv is. Saruda aranyasszony 12
magyar főúrral és 48 fő kísérettel érkezett. De közben Brunó Kalocsa vidékén folytatta a
térítést. Mihály a budavári beavatott központ kívánságára Lengyelországba ment.
Gnézában megismerkedett Ziemonysl herceggel és annak a leányát, Adelajdát feleségül
vette. Ezt a fiatalasszonyt Brunóék Adelhaidra keresztelték át, Mihálynak pedig a
lengyelek a Vazul nevet adták. Mihálynak 986-ban Vazul nevű fia született, de Brunóék
Budán a nevét Sebestyénre változtatták. Az öccse, László lett a későbbi Szár László
(988), aki Premizlava hercegnőt vette feleségül. A magyar uralkodóházzal Meskó lengyel
uralkodó kereste a kapcsolatot és fia, Bátor Boleszló részére magyar hercegnőt kért
feleségül. Taksony legkisebb lányát, Tolma-Juditot adták hozzá, bár a lengyelek Gelyza
legkisebb leányát, Juditot kérték. De a kis Judit sírt, hogy nem megy a vadorzó
polyákhoz, inkább itt marad örökre Budán, a rovólányok között. A fejedelmi udvar és a
táltosok tanácsa egyetértett vele. Úgy gondolták, hogy Tolma-Judit jobban meg fog
felelni a kettős fejedelemség céljainak, ha itthon marad és Taksony legkisebb árváját
Géza mint a saját lányát fogja szerepeltetni. Így aztán 985 húsvétján Tolma-Judit
hercegnő lett a Bátor Boleszláv, vagy ahogy a besenyők mondták, vitéz Boleszláv
felesége. Tolma-Judit igyekezett férjét a magyarság érdekei mellé állítani. Már Budán is
elég hangos, szókimondó leánynak ismerték, büszke volt nyelvtudására és mindennél
többre becsülte a kettős fejedelemség igaz hitét.

Teljes szívéből ellensége volt a mainzi érsekség terjeszkedő céljainak és nem


helyeselte, hogy a férje háborút visel a csehek ellen. Ezen összevesztek. Bátor Boleszló
élénken kikelt az ellen, hogy Judit beleavatkozik a hadi dolgokba. Judit azt ajánlotta
neki, hogy ha mindenképpen háborúskodni akar, inkább az avar és lengyelekkel sűrűn
lakott Sziléziát hódítsa meg. Kár volt minden szó-ért. Judit tehát útra készülődött, és
amikor a magyar testőrség is azt mondta, hogy ők úrnőjüket kívánják szolgálni, Boleszló
kizavarta az udvarból a feleségét. Tolma-Judit Krakkón, Trencsénen és Nyitrán
keresztül testőrségével Veszprémbe érkezett. Itt Sarolt örömmel fogadta, Budavár
beavatott központja pedig sokat megtudott tőle a nyugati helyzetről. Tolma 987 őszén
két ikerfiút hozott a világra. Avar nevük Győr és Szolnok lett. Gézának Sarolttól csak a
Vajk nevű fia született. Másik két fiának Söpte volt az anyja, akik Vazul udvarában
nevelkedtek. Vazul 35 éves korában meghalt, ekkor Adelajda Derencsény főtáltos
udvarába került, Kurtánvárba. Derencsény is meghalt 990-ben annak hallatára, hogy
vitéz Boleszló hadat indított a csehek ellen. Adelajda-Adelhaid az özvegy Vászoly-Vazul-
Béla felesége lett. A 992. évi Nagyszalában Tolma-Judit erélyesen hangoztatta, hogy a
besenyő barátságot és a kettős fejedelemség ügyét nem szabad elhanyagolni, mert akkor
megszakad Magyarországnak Turfánig terjedő rokoni kapcsolata, ha pedig ez
bekövetkezik, akkor nem lesz kit felvonultatni a német terjeszkedés ellen.

Áttekintés:

Zoltán-Zolta-Zsolt és Szalóka
Taksony - Ibolya
Vászoly-Mihály-Vazul és Tolma-Judit és Bátor-
Adelajda Boleszló
élt.946-989 966-1026 966-986-1025
Vászoly-
Adelhaid 960- Derencsény Beszprim 986-
Vazul-Béla
1005 910-990 1031
986.I.6.-1005
Sebestyén 979- Szár László Győr 987- Szolnok 987-
1008 988-1038 1031.IX.2. 1045

Veszprémben, az Öregek Tanácsában a fő helyet Gelyza nagyfejedelem foglalta el.


Mellette ült Csák fősámán, jobbra-balra pedig Fajsz tárkányfejedelem, Gyula
lovasfejedelem, Vászoly horka és Jirkó-Kuma magyari fejedelem, végül a bizánci
várkapu miatt sokat emlegetett Botondnak a fia, Koppány vezér. Ő a Káma-magyari és
a Somogyban élő törzsek nevében jött el. Az agg Jirkó azért jött személyesen, mert tudni
kívánta milyen segítségre van szüksége az egyesült nyolc magyari törzs szövetségének.
Géza nagyfejedelem fia Vajk, mint ifjúsági fejedelem vett részt a Nagyszala
tanácskozásában. “Nyugalmunk, fennmaradásunk érdekében, -kezdte Gelyza -fontos
döntéseket kell hoznunk. Ki tud rajtunk jobban segíteni, Bizánc vagy Róma
kereszténysége-e? Az Öreg-Östen hitével szemben melyik az erősebb? Elég gazdagnak
tartom magam, hogy két Istent is szolgáljak. Ahány nép él velünk, vagy a határainknál,
annyi az istenünk. Az égiek bizonyára örvendeznek, ha látják, hogy a déli keresztények
Bizáncban, a nyugatiak meg Rómában abban a hitben ringatódznak, hogy mi hozzájuk
térünk. Csakhogy mi nem füstöléssel, vagy szentelt vízzel igyekszünk elkábítani a
felettünk lévő Égi hatalmasságokat.” “Én, mint Árpád ivadéka-vette át a szót Koppány-
kifogásolom, hogy délen és keleten sokan felvették Bizánc hitét, elhagyva a törzsi
névadást. Sűrűn megtörténik, hogy egyszerre ősi és bizánci keresztény névvel is élnek.
Bajorföld déli részén sokan Atilla utódainak vallják magukat. Ez így is van, mutatja az e
tájon élő egykor szőke németségnek barnára válása. A magukat hun származásúaknak
valló német lovagok részt követelnek a ránk, magyariakra maradt Atilla-örökségből. A
barna németség szerzetesei jól akarnak köztünk élni a füstölésből, az új istennek
mondott imákból, meg a cifra szertartásokból. Állítom, folytatta Koppány-hogy Ráten-
Tórem, az én Öreg-Östenem az egyedüli, aki meleget és vele életet ad a Földnek, meg
vele minden élőnek. Így nézek én és nézünk valamennyien az Öreg Östen fényességébe.
Az Ő helyébe három új Östent akarnak tenni, az Atyát, a Fiút, a Szentlelket, de velük
még Máriát es. A szentek minden papjának éhségét a nép nem tudja kielégíteni. Ne
cseréljük hát fel az Öreg Östen szeretetét gonosz istenére.” “Ne csak Bizánc hite
szedegessen hívőket a földünkön- vette át a szót Csák főtáltos-, hanem engedjük ide
Róma hitvallóit es. A lelkek szabadsága elé ne álljon senki, akkor se, ha valamelyik
magyari Bizánc, vagy Róma hitére kívánja váltani őseik hitét. Az Ősi Östen hitéről az új
isten hitére való áttérésnek a lelkek mélyéről kell fakadnia. A kényszerítés csak
hazugságot, gyengülést hoz. Én, mint Árpád vezér ivadéka nem engedem hitében
gyengülni nemzetemet. Gelyza fejedelem, Jirkó fejedelem és az Öregek Tanácsa előtt
állítom: szerintem egy új isten sincs olyan, mint a régiek Öreg Östene. Ősi hitünk olyan
szép, mint maga a Felettünk lévő, meleget és fényt árasztó nap: az Öreg Östen
ragyogása.” “Helyeslem Csák javaslatát, a Bizánc és Róma irányába való igazodást-
mondta Fajsz-mivel szertejáró mestereink, kézműves legényeink sokat tanultak idegen
földön, úgyhogy szomszédainkkal minden nemű kézművességben felvesszük a versenyt.”
“Ellenzem a kereszténység felvételét- kiáltotta Vászoly-, mert az új hit elveszi népünk
tisztánlátását és a föld poráig szegényíti törzsbélieinket. Mennyi ingyenélőt kell majd
eltartanunk! Jól mutatja ilyesminek a következményét a régi hunok, az avarok bizánci
hitre térése. Földi szegénységük mellé lelki szegényekké váltak. Bizánc és Róma hitén
minden törzsünk elszegényedik. Az új isten hitén kövérre hízott papok uralkodnak
rajtunk. Nyugaton és délen, a keresztény országokban, a bírák is mindig a papokat
pártolják az Öreg Östennel szemben.” “Én azt javallom-mondta Gyula lovas fejedelem-,
hogy ne kényszerítsük magyari harcosainkat, vagy házunk népét a kereszténység
felvételére. Ha kell, én már a legkisebb veszély esetén öt tömény (ötven-ezer) lovassal
segítem az ősi hit védelmezőit.” “Egyet értek Gyulával-mondta Jirkó, Kuma-
Magyarország fejedelme.- Tizezer lovasomat a bajban én is hozzáadom az ő öt tömén
lovasához.” “Nem állhatunk a fejlődés ellenébe- kiált oda Vajk, Gelyza nagyfejedelem
fia, az ifjúsági fejedelem.- Minden új jobb a réginél. A magyariak törzseit még a keleti
Gyula törzs töméneivel együtt is csak úgy tudjuk megvédeni a nyugati és a déliek
hódításai ellen, ha felvesszük a kereszténységet, ha befogadjuk Bizánc és Róma papjait.
Minden törzsbelinek alázattal kell vallania a szeretetet. Nyugat, Kelet és Dél ellenében
csak így tud fennmaradni a magyari törzsek népe. Mi magyariak egyébként is vagyunk
annyira gazdagok, hogy egyik-másik megtévedt térítő dénár-éhségét a jóllakásig ki
tudjuk elégíteni.” A további tanácskozáson számtalan megoldhatatlan kérdés merült fel.
Kemény, összecsapásokra került sor, se Koppány, se Vajk nem engedett. A Nagyszala
tizenkét napig tanácskozott. Az utolsó napon Jirkónak, Kuma-Magyarország
fejedelmének és Gyulának a szavazata döntetlenné tette a kereszténység melletti, vagy
elleni szavazást.

Az Öregek Tanácsa a Nagyszala folytatását a rimalányok, a betegápolók kiképző


szállására Nyitra várába tette át. Itt kimondták, hogy Gelyza nagyfejedelem leánya,
Piroska is részt vesz a határozathozatalban. Több napig tartó vita után Piroska ifjúsági-
aranyasszonynak a szavazatával a Nagyszala az Öregek Tanácsa a kereszténység óvatos,
megfontolt felvétele mellett döntött. Ezzel az egyetlen szavazattal megszerzett többség, a
kereszténység pártiak győzelme előre vetítette az öldöklés árnyékát. De ekkor még maga
Piroska se tudhatta, hogy a férjével együtt ő is el fog esni a ménfői csatában. 996-ban
Vajk feleségül vette Gizella bajor hercegleányt. Gizellával a magukat hun
származásúnak valló lovagok egész sora jött Bajorhonból a magyariak földjére. Előbb
Hunt, Pázmán és Vecelin lovag, később Vigman és társai. 997-ben meghalt Gelyza
nagyfejedelem és Vajk vette át fejedelmi örökét. Udvara, kísérete tele volt németekkel.
Vajk idegen országbeli lovagokkal járja, a magyar földet. Amikor Vajk a magyariak
mellett részben idegenekből álló kíséretével megérkezett Veszprémbe -régi sámán-táltos
központjába- ez már azt jelentette, hogy ő ill. környezete nem tartja többé tiszteletben
az Öreg Östen rendelte ősi tiltásokat, vagyis hogy idegennek tilos Veszprém földjére, az
ősi táltos központba lépnie. Vecelin lovag és fegyveresei az ősi Öreg Östen hitet gúnyolva
törtek rá a sámánközpontra. De a magyariak is behatoltak az új isten hívők
kegyhelyeire és mulatság tárgyává tették a tömjént füstölő, szentelt vízzel locsolkodó
idegen papokat. Vecelin Esztergomban panaszt emelt Koppány ellen. István erre
felriasztotta Pozsonykeszitől Tisza-kesziig a kiképzés alatt álló székely-palóc-kabar
tárkányokat. Erdeljü Gyula a körös-zsadányi táborban a Körös partján székelt. Ajtony
pedig a maroskeszi tárká-nyok táborában volt, amikor a bizánci papok jöttek hittérítő
munkára. Erdeljü Gyula Gyulafehérvárra menet Ajtonnyal hallotta a bizánci
hittérítőktől, hogy Domonkos püspök nem kapta meg a metropolita rangot, s ezért most
Rómába ment, ahol a legmagasabb egyházi képzést kapja. Ebből Erdeljü Gyula és
Ajtony arra következtetett, hogy a Róma által vezetett nyugat kereszténységének
szerencsés fordulattal talán előbb-utóbb sikerül hatalomra jutnia. Vajk, annak idején
nem a bihari, hanem a nyitrai országrész kisfejedelme lett. Surány és Kál kiképző
táborának a legénységét volt módjában maga mellé állítania.
A két világ közötti harc tehát Veszprém és Esztergom között az ország nyugati
részében zajlott, az ősi hitre esküt tevők és az új hiten lévők között a dühödt küzdelem.
Koppány és Vászoly kitört a szállásáról és velük az ősi hiten megmaradt minden
törzsbéli ivadék. De kemény keresztény visszavágás lett a vége Koppány ellenében. Vajk
nem tudott ellenállni felesége, a bajor Gizella és az idegen lovagok követelésének, hogy
az Öreg Östenben hívő pogányságot el kell pusztítani. Koppány vezér és a vele tartó
surányi, káli lovasság 998-ban még erősen tartotta magát. István, Vecelinék megerősített
seregét küldte Koppány ellen, aki apjának, Gelyza nagyfejedelemnek unoka-testvére
volt. Koppány magyari serege a veszprémi Farkas hegyen csapott össze az István küldte
német lovagok és a velük tartó magyariak seregével. Az ádáz csatában az új istent hívők
győztek. Vérbulcsú végvári serege elkésett. Koppány élve került Vecelin, Hunt és
Pázmány fogságába. Szerintük nincs kegyelem az Öreg Östent hívőknek, Veszprém
táltosainak, az ősi sámánhelynek. Az Öreg Östent hívők igyekeztek menteni mindent,
ami menthető. Veszprémet Vecelinék felgyújtották és elpusztult csaknem minden régi
rovás, amit a sámánok Veszprém kegyhelyen 1726 éven át rejtegettek. Csak annyi
maradt meg belőlük, amennyit Vászoly és a sámánok idejében megmentettek. Sarolt és
Gizella Dunaordoszban tartózkodott, mert a kis Ottó, az első unoka, meghalt. (Fehér-
egyházán Árpád mellé temették el.) Itt kellett bevárniuk Erdeljü Gyula visszaérkezését
Gyulafehérvárról. Nővére, Sarolt ugyanis az ő védelme alatt állott. Veszprém, az
aranyasszonyok városa napokig égett. Koppányt gúzsba kötötték és két kis fiát, az
Árpád-nembélit elébe állították. “Halálé vagy Koppány- mondta neki Vecelin.-Négy tája
van a világnak, négy felé vágatunk, hogy darabjaid minden égtájon hirdessék István
fejedelem győzelmét. Én itt az ő szava vagyok!” “Akkor, István! Gyesznó öli magod!-
átkozta meg Istvánt Koppány.- Pusztuljon el Vajk, minden jövendő magod, aki István
néven az új istent szolgálod.”

Vecelin, Hunt és Pázmán intésére a bakók Koppányt négyfelé vágták, de az átok


már rászállt István születendő fiára, a kis Ottóra, akit betegen vittek Budavárra
gyógyítani. Koppány négyfelé vágott testét a lovagok vitték és szegezték a négy égtájnak
több városkapujára, míg végül Győr, Veszprém, Székesfehérvár és Gyulafehérvár
kapujára került, hogy minden vezéri ivadékban rettenetet keltsenek. Koppány vezér
halálának hírére a Lajta-kapu tájától Nagy-Arkáig kilenc tömén (kilencvenezer)
besenyő lovas felesküdött, hogy (Koppány ugyanis besenyő volt, Kapgán fejedelem
leányától, Ibolyától született.) Koppány átkát nem felejtik és Vajk fiát megölik. A
besenyők esküjének híre eljutott Budavár beavatott központjába is. Sarolt és a
beteggondozó rimalányok sírva áldoztak az Öreg Östennek. István fejedelem ősi hiten
lévő leánytestvére megölte magát, azt remélve, hogy Istvánt ez feloldozza bűne alól.
Kurszán várában Tolma-Judit ifjúsági aranyasszony fehér lovat áldozott, Sarolt-
Csantavér pedig Kurszán várából hazavágtatott Veszprémbe. “Fiam,- mondta István
fejedelemnek- megdöbbenve hallom, hogy Koppány vezér tetemét hogy megcsúfolták
Vecelinék! Vess véget ennek a gyalázatnak, hiszen te is tudod, hogy Gelyza
nagyfejedelem elhaltával magyari törvények szerint nekem éppen úgy feleségül kellett
volna mennem Koppányhoz, mint ahogy Ibolya halála után Derencsénynek is el kellett
vennie Mihály első feleségét, Adelhaidot.” (Taksony vezér és Adelhaid házasságából
született Vászoly, aki a keresztségben a Vazul nevet kapta. Derencsény halála után a
Söpte fia Vászoly-Vazul-Béla vette feleségül Adelhaid-Ada-Adelajdát). “Te tudod, fiam-
folytatta Sarolt,- hogy mivel apád halála után nem mentem a magyari törvények szerint
feleségül Koppányhoz, ezért engem bárki büntetlenül megölhet. Most pedig a további
bajok megelőzése végett öcsémet (Erdeljü Gyula lovasfejedelmet) hívtam ide. István
megígérte az anyjának hogy “mindent megteszek, amit megtehetek”. Gelyza
nagyfejedelem másik leánya, Piroska, akinek szavazata Nyitraváron eldöntötte (a 992.
évi Nagyszala idején) a vitát, Aba-Sámuelhez ment férjhez. István harmadik testvére,
Ilona Orseolo Ottó velencei dogénak lett a felesége. Ottó és Ilona házasságából született
Péter. István fejedelem udvarába is eljutott a híre annak, hogy Csoltó rovósámán annak
idején összeszedette Koppány testének darabjait és az egyik besenyő határvédő őrség
közelében eltemettette.

28.
GYESZNÓ ÖLI MAGOD

298. Arvisura Levente-Báj rovása

folytatás

Az 1007. esztendőben István király és Gizella házasságából egy fiú született:


Imre. Koppány birtokait és Ajtony országának földjét kiosztották a Vecelin-féle lovagok
között, de gyermekeinek meghagyták egyfalus birtokaikat. Szabad harcosok óriás
tömegét zsellér és rabsorba taszították. Erre a jövőtől való féltükben a szabadok közül
sokan felkerekedtek, és a határszéleken telepedtek le erdőt irtani. Vajk megtiltotta hogy
a nép a belső termékeny várispánságokban a határok közelében földbirtokhoz jutott
lovagok és magyar vezérek területéről elvándoroljon. De a kiszolgált lovasok, vagy
tárkányok házhelybirtokot foglalhattak.

Az ispánságok a következők voltak: 1.Budavár, 2. Békés, 3. Bihar, 4. Csongrád, 5.


Csanád, 6. Bodrog, 7. Fejér, 8. Tolna, 9. Veszrém, 10. Arad, 11. Zaránd 12. Szabolcs, 13.
Bács, 14. Győr, 15. Hont, 16. Karakó, 17. Nógrád, 18. Esztergom, 19. Visegrád. 20.
Küküllő, 21. Komárom, 22. Szolnok, 23. Kolozs és 24. Csákvár, királyi birtokkal.
Továbbá: 25. Karatán, 26. Baranya, 27. Bolgyán, 28. Borsodvár, 29. Uzsvár, 30.
Borsova, 31. Maruzvár, 32. Fehérvár-Gyula, 33. Gőmörvár, 34. Kevevár, 35. Kolozsvár,
36. Krassó, 37. Moson, 38. Borona, 39. Nyitra, 40. Pozsony, 4l. Sárvár, 42. Somogy, 43.
Bélavár, 44. Melek, 45. Sopron 46. Kőrös, 47. Szatmár, 48. Temes, 49. Karas, 50. Torda,
51. Ugocsa, 52. Trencsén, 53. Újvár, 54. Sáros, 55. Beregvár, 56. Valkó, 57. Szepes, 58.
Liptóvár, 59. Árvavár, 60.Vasvár, 61. Zemplén, 62. Barca, 63. Szerémvár határvár.
Végül: 64. Szörényvár, 65. Lóbércvár, 66. Borona, 67. Sasvár, 68. Halics, 69. Jászvásár,
70. Ibos, 71. Encs, 72. Moldova. Negyvennyolc településre (25-72.) bárki elköltözhetett,
ha veterán katona-lovas, vagy tárkány volt, s magával vihette családját is.
Erdeljü Gyula erősen tiltakozott az ellen, hogy a belső, védett ispánságokban
megtiltották a szabad költözködést, de hiába. A salzburgi érsekség is megtiltotta, hogy a
szabad harcosok Melek, Ibos, Encs és Sasvár vidékére költözzenek. A bajoroknak
viszont hittérítőikkel együtt szabad beözönlést engedtek a Gizella tulajdonába került
Avaria országrészbe. (Ostarici elv.) Ajtony legyőzése után Erdeljü Gyula Budavár
beavatott központja javaslatára 1009-ben elhagyta az országot, de Sarolt
aranyasszonynak minden holdtöltekor rovásos jelentést küldött. Sarolt halála után
Tolma-Judit, l0l4-ben Tessenbe ment s magához vette a Budavári beavatott központ
megsemmisítésére kiadott mainzi-frankfurti rendelkezést tartalmazó iratot. Bátor-
Boleszló a déli hadseregrész parancsnokságát bízta Erdeljü Gyulára. Gyula Tessenből
kiindulva egészen a Duna vonaláig visszafoglalta a bajor és morva telepesektől, a
magyaroktól elvett országnyi területet, majd 1015-ben 300 magyar és 1500 besenyő lovas
élén Bátor-Boleszlóval Kiev ellen vonult és Jaroszlávot legyőzték. Erdeljü Gyula ebben a
harcban megsérült és hazakívánkozott. Még ott volt a Budavári beavatott központban,
amikor az ottani értékek első részét Abavárra szállították. A harcokban kapott sebe
nemsokára kiújult. Leánya, Gyoma Gyulavárra szállította és ott sebeibe belehalt. Még
végső óráiban is arra figyelmeztette Tolma-Juditot, hogy a Budavár beavatott
központjából igyekezzék mennél előbb mindent elmenekíteni. Temetésén Bene-Benedek
váci püspök kíséretében István király is megjelent. A halotti toron elmondta, hogy a
nyugatiak szerint Ajtony volt a tizenkettedik azok közül a nemkívánatos magyar főurak
közül, akiket már csak megfigyelő szolgálatuk miatt is el kellett távolítani. De most már
egységes a frankfurti-mainzi értelemben vett magyar királyság. A koronázásra vert
dénárokat annak idején szétosztották az ünnepélyen résztvevők között, de most már
rendelkezünk annyi saját verésű pénzzel, hogy elég az országos vásárokra, meg a
püspöki és az ispánsági székhelyek váraira. “Gyula nagybátyám mindig a magyar
ügyért harcolt, -folytatta- Borona, Sasvár és Sárvár vidékét is visszafoglalta a Duna
vonaláig, és ha idős kora és sebesülése meg nem akadályozza, még ma is Tessen-ben
vagy Boroszló avar városában székelne, de nem helyeslem azt a gondolatát, hogy a belső
ispánságok szélein és a határvédő területeken végvárinak nevezett vitézek éljenek.” Ezen
a temetésen részt vett az ifjú Szár László is. Nemrégen vesztette el feleségét és bújában
többet ivott a kelleténél.

István király beszéde után nagy hangon éltette és ősi szokás szerint megkérdezte:
“Fenséges Urunk és királyunk, mondd meg nekünk, meddig akarsz még őseink
tiszteletére uralkodni?” István király meglepődve válaszolt. “Amíg befejezem
küldetésemet! Csak a kazároknál volt szokásban, hogy megfojtották a kiöregedett
uralkodót!” Amikor István fia, II. Zoltán ifjúsági fejedelem 1025-ben Torda mellett, a
besenyőkkel vívott harcban elesett, a királyi tanács Erős Csák legkisebb fiát-Imre
királyfi legjobb barátját-tette meg Erdőelvi kiskirálynak és egy határőrizeti várat
építettek részére. Székelyföldön így már két Zoltán-vára állott. A megvakított Vazul
1027-ben lemondott az uruki püspöki méltóságról, de ez a püspökség egyelőre még
megmaradt, mert Bene-Benedek-aki először Buda-fehéregyházi öspörös volt, majd
ezután megszervezte a váci püspökséget és annak első püspöke lett-vállalta a váci
püspökség mellett az uruki püspöki beosztást is. Annak idején Domonkossal és
Sebestyénnel együtt ő szervezett meg több püspökséget is. Domonkos és Sebestyén
nevéhez fűződik a veszprémi, a győri, a pécsi, a kalocsai az egri és a gyulafehérvári
püspökség megszervezése. Viszont Sebestyén és Bene-Benedek érdeme a váci püspökség
és a csanádi, a bihari és az esztergomi érsekség megszervezése, az esztergomi érsekség
vezetésével. Az esztergomi uruki püspökség azonban csak névleges volt, mert valójában
Vasváron működött. Ennek Bene-Benedek után Csák lett az uruki püspöke, majd az ő
halála után Nárom tárkányfejedelem fia, az ifjú Melek. Melek az Encs-Ibos vonal
kiürítése után elszakadt a salzburgi érsekségtől és attól fogva mint avar katolikus
püspök szerepelt. Vasvárra mindig, mint az Árpád-házi királyok püspöke látogatott el.
Állandóan úton volt Vasvár-Esztergom és Budavár között. Ez a püspökség mindig
titokban működött, Csák Máté után megszűnt.

Az 1311. évi gyújtogatás alkalmával a vasvári káptalan irataival együtt minden


irata megsemmisült. A vasvári püspök csak Árpád-házi királynak esküdött fel. Rómától
teljesen független volt. Amikor 1022-ben Orseolo Ottó felesége, Ilona hercegnő is
értesítette a Budavári beavatott központot a németek terveiről, Budáról rögtön
intézkedtek. De már korábban is tettek megfelelő intézkedéseket. Már 1015-ben
elindították az első aranylemez gyűjteményt Csaba nádorral és 500 lovassal Abavárra,
hogy a feldebrői altemplomban elrejtsék őket. Amíg a rakomány a váci püspökség
területén haladt, nem volt semmi baj. De amikor az egri püspökség területére értek,
megtámadták őket és Csánynál nagy harcra került sor. De Benedek püspök és Csaba
nádor a tarnazsadányi és csányi tárkányképzősök segítségével elzavarta az egri püspök
lovasait. Csaba nádor panaszt tett István királynál a püspöki lovasok eljárása miatt.
Erre a Budavár és Abavár közötti útvonalat védett, nádorispáni területté nyilvánították.
1022-től 1035-ig minden kincset, rovást itt gyűjtöttek össze. Abavár altemplomát és felső
templomát Abavárral együtt Csaba nádor teljesen kiépíttette 1010 és 1025 között. Az
aranylapok megmentésében nagy segítségére volt az Erdeljü Gyula vezetése alól
felszabadult 500 lovas. Ezek 24 évi szolgálati idejük alatt az út mentén állomásoztak,
majd amikor az idejük letelt, Gömörvár és Újvár megyében telepedtek le. Létszámuk a
Csörsz vonalról mindig pótlódott. 1035 után az említett két megyében kaptak birtokot.
Aki az 1500 besenyő vitéz közül a 24 évi szolgálat végét megérte: Szörény, Halics,
Jászvásár és Moldova térségében kapott birtokot. Ezt Boja lovasfejedelem eszközölte ki
az ifjú Kipcsák jászvári fejedelemnél. Három évig azonban még kötelesek voltak először
Zilah, majd Béga fejedelem-asszonynál testőri szolgálatot teljesíteni. Családjuk
művelhette otthon a birtokot. Egy fő lovast azonban mindig kötelesek voltak
Jászvásárra küldeni. A besenyőknek ez nemigen tetszett. Bennük élt a régi besenyő-eskü
István király ellen. Sokan átszöktek a határon Erdőelvére, vagy a vasvári és a soproni
lövőkhöz, ahol zsoldot kaptak.

Voltak olyanok is, akik más okból tették le a szolgálatot. Például a Babócsa és
Berzence testvérpár. Vasvári határőr vitézek voltak, de 1030-ban, amikor mind a kettő
özvegységre jutott, családjukat ott hagyták birtokukon s elmentek messze földre.
Tudták, hogy István király Imre herceget a Bihari országrészbe menekítette, Erős Csák
fiának, III. Zoltánnak védelme alá. Babócsa és Berzence tehát odatartott az elégedetlen
besenyő veteránok közé. Amikor 1030 medvetorán a sámán-táltos és tárkányképzős
ifjúság az uruki keresztény ifjúsággal együtt meghirdette a pusztaszeri Nagysüánt,
minden nagyratörő ifjú felkészült a lovas-versenyre. Anasztáz-Asrik érsek tiltakozott a
régi szokás ellen, de István király Csaba nádorispánnal, valamint Bene-Benedek váci és
uruki püspökkel egyetértve, Jézus mennybe-menetelének és a Szentléleknek ez ünnepére
a pünkösdi királyság megünneplésére engedélyezte az ifjúsági lovas verseny
megtartását. A csákvári lovasiskola, a vasvári uruki papképző, a kolozsvári táltos-, a
jászvásári sámán-és a pusztaszeri tárkányképzősök, meg a szörényvári bödönösök négy-
négy tehát 24 lovast állíthattak ki.

Így Pünkösd vasárnapján ez a 24 versenyző állott a pusztaszeri lovaglókarámban:


1. Abasár 1010-1030-1060 20 éves Aba-Sámuel - Piroska fia 2. Aba-Sámuel 985-1030-
1044 45 éves Pata fia3. Babócsa 990-1030-1049 40 éves Koppány fia4. Béla 1015-1030-
1063 15 éves Vazul - Korpona fia 5. Berzence 992-1030-1046 38 éves Koppány fia 6.
Beszprim 986-1030-1032 44 éves Tolma-Judit - Boleszláv fia7. Bogyiszló 1008-1030-1031
22 éves Szár László fia 8. Bene-Benedek 983-1030-1038 47 éves Pata fia 9. Csaba 980-
1030-1044 50 éves Pata fia 10. Delján-Péter 1009-1030-1041 21 éves Piroska fia
(Radomir) 11. Csák 1005-1030-1039 25 éves Erős Csák fia 12. Endre 1012-1030-1060 18
éves Vazul - Korpona fia 13. Győr 987-1030-1031 43 éves Tolma-Judit - Boleszláv fia 14.
Kurtán 984-I030-1041 46 éves Kurszán fia 15. Kipcsák 1001-1030-1063 29 éves Buda fia
(Erdeljü Gyula) 16. Levente 1016-1030-1047 14 éves Vazul - Korpona fia 17. Bagamér
1010-1030-1036 20 éves Szár László fia 18. Orseolo Péter 1014-103-1046 16 éves Ilona -
Orseolo Ottó fia 19. Lebed II. 1015-1030-1063 15 éves Zerind fia (Zsombor) 20. Pomáz
1001-1030-1060 29 éves Csaba nádor fia 21. Imre 1007-1030-1031 23 éves István fia 22.
Szolnok 987-1030-1045 43 éves Tolma-Judit - Boleszláv fia 23. Szár László 988-1030-
1038 42 éves Vászoly fia 24. Zoltán III. 1007-1030-1036 23 éves Erős Csák fia A
pünkösdi király címért óriási vetélkedés indult. Kilenc napos futtatás után, nehéz
küzdelemben a 18 éves Endre lett az első, a Domonkos tenyészetéből való Vihar-isten
nevű uruki-ummai lován. Második a 23 éves Zoltán erdőelvi kisfejedelem kolozsvári
tenyésztésű Maruz nevű lován. Ez szintén Domonkos által behozott szentdemeteri
eredetű uruki-ummai származású ló volt. Harmadik a 42 éves Szár László lett a
jászvásári tenyésztésű vegyes származású ordoszi lován.

Szár László híres lovas volt. Szavárd nevű lován bejárta az akkor ismert magyar
érdekeltségű területeket. Imre herceg a nyolcadik lett, pedig Csákkal együtt a csákvári
lótenyészet legjobban futó nyugati keveredésű lovát kapta a királyi ménesből. Imre az
Ábsolont, Csák a Dávidot lovagolta. Amikor VIII. Benedek pápa, II. Henrik és
Bazeleiosz császár is meghalt 1024-ben, II. Konrád (1024-1039) terjeszkedési vágya
miatt lezárult a nemrég megnyitott Bécs-Fehérvár-Bizánci zarándokút. Megszűnt a
zarándoklás. Ennek előjelei már akkor megmutatkoztak, amikor 1007-ben Anasztáz-
Asrik érsek megjelent a frankfurti zsinaton és titokban a németek terjeszkedési
irányvonaláról tárgyaltak. Anasztáz-Asrik a továbbiakban a frankfurti zsinatra való
hivatkozással egyházatyai nyilatkozataiban azt követelte, hogy István a fehérvári
törvénynapokon tegyen meg mindent a varázslás és jóslás ellen, az ilyesmit szigorú
ostorozással büntessék, sőt ha kell, még a templom falába való falazással is irtsák a
bűnös szokásokat. Az avarok jelentették az uruki püspökségnek, hogy II. Konrád 1030
júliusában nagy sereggel akar Bécsből elindulni, hogy a pogány szokásokban szenvedő
Magyarországot felszabadítsa. Konrád serege valóban meg is indult Győr felé. De István
is megindult a Hunt, Pázmán és Orci-féle pannon seregével, Imre herceg pedig a Csörsz-
vonal tárkányaival, III. Zoltán kiskirály a 48 határörs lovasságával tartott Bécsnek.
István király tehát 9600 lovassal, Imre királyfi 4200 tárkánnyal, III. Zoltán pedig 6300
főnyi határőrlovassal vonult fel a Duna két partján. István parancsára Győrig mindent
felégettek Konrád előtt, Imre vízitárkányai pedig Bécs és Győr között elsűllyesztettek
minden német hajót. Ennek láttára Konrád Győrből azonnal visszafordult, István
király, Imre és III. Zoltán serege azonban Konrád seregét majd az utolsó emberig
elpusztította. Ráadásul Anasztáz-Asrik érsek titkosszolgálata biztos forrásból vett
értesülése alapján jelentette II. Konrádnak, hogy III. Zoltán aratás utánra Endre, Béla
és Levente segítségével 1500 besenyő lovas mellé mozgósította Albéla vezér ötvenezer
főnyi besenyő lovasságát is. Erre Anasztáz-Asrik és hívei is gondolkozóba estek és
elkezdődött az 1031-ig tartó béketárgyalás.

A végén II. Konrád lemondott a bécsi medencéről és a Morva folyó jobb


partjáról. III. Zoltán a széki-hun lovasai a lengyel segélycsapatokkal együtt nyomban
neki indultak Sasvár, Sárvár és Borona várának elfoglalására. Megnyitották a Szentföld
felé menő zarándokutat, István meghirdette a fehérvári törvény-napokat és azokon
sokkal enyhébben ítélkezett, mint a nyugatiak. Továbbra is tartott azonban II. Kon-
rádtól és a Bécs-bélavári besenyőktől. Ezért fiát, Imrét a Csörsz kiképző vonal középső
részére, a bihari püspökség területére helyezte.

Anasztáz-Asrik megvádolta Vazult, hogy összeesküvést szőtt és Endre, Béla meg


Levente a besenyőkkel meg akarja dönteni István királyságát. Maga István javasolta,
hogy Endre, Béla és Levente tegye át a székhelyét a kievi Szent-Illés székes-egyház
uruki-manihista keresztény kolostorába, a Budavári beavatott központ értékeit pedig a
puszta-szeri versengésben részt vett érdekeltek segítségével szállítsák el Abavárról
Füzesgyarmatra. István ekkor már gyakran betegeskedett, mert a Fertő mocsarainál
1030-ban nagyon megfázott. Német lovagok is panaszkodtak István királynak és
Anasztáz-Asrik érseknek, hogy ők hiába fáradoznak a pogány és uruki-mani hitű
magyarok megtérítésével, ha Vazul sorra járja a magyarok falvait és az ősők tiszteletére,
meg a pogány kegyhelyek látogatására bíztatja a népet. “Amelyik nép megtagadta a
múltját, az elbukik!-hírdeti úton-útfélen. Korpona is pogány mesékkel bolondítja a
gyermekeket, holott a kis Jézus bölcsőjéről kellene mesélnie.” 1027 tavaszán aztán
István a mainzi érsekség meghagyására Vazult és feleségét kisebb gyermeke-ikkel együtt
Nyitra várába csukatta. Endre, Béla és Levente hercegnek pedig azt javasolta, jó volna,
ha végleg elhagynák az országot, mert az életük veszélyben van. Bizánc és Róma
második királynak is csak nekik megfelelő uralkodóházzal rokon herceget engedélyez.
Így csak Imre herceg, mint Henrik, vagy pedig az Ottó és Ilona fia, Péter jöhet
számításba. A Csákok lovas vitézei a három herceget Nyitrán, Trencsénen és Sasváron
keresztül ki is menekítették előbb Csehországba, majd Lengyel-országba. Ekkorra már
a besenyőket hátrább vonták a nyugati országrészeken, a Béla magyari törzset pedig
Kőrös tárkányfejedelem fősége alatt Bélavár környékén helyezték el. Orseolo Ottó
herceg és Ilona fia is országának határát-mint Velencei birtokát-a tengerpartig
terjesztette ki. István nemcsak a besenyők esküjétől félt, hanem újabb nyugati
támadástól is. Ezért fiát Biharba küldte kiskirályi birtokának igazgatása ürügyén.
Imrének egyetlen szenvedélye a vadászat volt. Ezt tudva a besenyők az őrizetükre bízott
Bihar-Igfon erdőségben 1031-ben vadcsapdát, vermet ástak, egy hatalmas sebzett
vadkant helyeztek el benne, majd a vermet ágakkal, avarral befedték. Berzence és
Babócsa az Imre udvarában szolgálatot teljesítő két veterán harcos, akinek besenyő
származásáról az udvarban nem tudtak, vadászatra hívta Imre királyfit. Berzence és
vele Babócsa vadászat közben az avarral fedett verem felé terelte Imrét. Tervük
sikerült, Imre a verembe zuhant, segítség nem volt, mert Berzence és Babócsa az öreg
vitézeket más útra terelte. Az ifjú besenyőkben pedig nem volt irgalom, kegyelem. A
kopjadöfésekkel feldühített vadkan Imrét halálra sebezte. Koppánynak Istvánra
mondott átka- “Gyesznó öli magod”- 33 év múlva, 1031-ben teljesült. Imre herceg csak
az átok elhangzása után született 1007-ben. De erőszakos halálát a magyari törzs-
szövetségben, születésétől kezdve mindenki rettegve várta. Jéne, aki Imrének
gyermekkora óta titkos menyasszonya volt, Imre halála után a betegápoló, sebgondozó
rimalányok seregébe vonult. Ott született meg Imre fia: Pósa. Jéne csak tíz esztendős
gyászának leteltével ment férjhez Radnót vitézhez. Csák főtáltostól a róla elnevezett
Jéne falut kapta ajándékba. Csák főtáltos mindig azzal az ősi medvetoros időszámítással
élt, amit Agaba fősámán a 24 hun törzsszövetségének megalakulásakor rendelt el.

Ez a medvetoros időszámítás a keresztény időszámítás kezdetén a 4040. évnél tartott.


Csoltó rovósámán annak idején egy roppant tölgy törzséből három öl magas kopjafát
faragtatott. Mind a négy oldalában neveket és a medvetoros időszámítás szerinti
számokat rótt. A kopjafa elülső oldalába ezt rótta: Koppány 5000-5038. (Kr.u. 960-998.)
Másik oldalára Koppány szüleinek a nevét és házasságkötésük évét rótta: “Szalánka -
Botond 4986” (Kr.u. 946.) A harmadik oldalra: “Berzence-Babócsa bosszúja 5071”
(Kr.u. 1031). A negyedik oldalára Koppány átka került: “Gyesznó öli magod”. Imre
királyfi vadásztársai: Szár László fia, Bogyiszló, meg Tolma-Judit két fia: Győr és
Szolnok a veteránokkal azonnal üldözőbe vették a martalóc besenyőket és tízet megöltek
közülük. A királyfi kíséretéből is elesett Bogyiszló és Györ. Imre herceget a Hegyközben
érte utol a végzet. Halálának színhelyét Imre helyének nevezték el az Igfon-erdőben. Ezt
a helyet szent hellyé nyilvánították és minden évben szeptember 2-án uruki keresztény
búcsút tartottak a közelében. Ez ellen sem István király, sem Anasztáz-Asrik érseksége
nem tiltakozott és lassanként közös zarándokhellyé vált. Jéne és Radnót is minden évben
felkereste a kis Pósával. Idők múltán az egészet úgy ítélték meg, hogy Koppány hibát
követett el, mikor nem tette magáévá a 992. évben tartott Nagyszala határozatát és
látszólag sem tért át a nyugati kereszténységre. Koppány a maga vezérsége idején még
azt sem engedte meg, hogy minden tíz falu építtessen közösen egy templomot. Sőt,
amikor törzsbéli lovasai, vagy népe a gyepükön túl kíváncsiságból bement más táj
templomába, a keresztény szertartást kigúnyolták. De a legvégzetesebb az a tömérdek
vérontás volt, ami a 998. évtől kezdve a Koppány hiten levők és István fejedelem idegen
lovagjai és követőik között elkezdődött. Nemcsak az új istenről volt itt szó, hanem
Koppány vezér birtokai is számítottak.

Ezeket Koppány halála után István király Vecelin, Hunt, Pázmán és a többi idegen
lovag meg híveik közt osztotta szét. A dézsma egy részét István az apátságoknak
juttatta. A somogyi népet pedig erőszakkal, súlyos büntetésekkel keresztelték. Volt
bőven csonkítás, templomba való befalazás. Vászoly-keresztény nevén Vazul-Koppány
konok híve, Istvánnal szemben nyíltan... ...Erre István király-de némelyek szerint
Gizella-Nyitraváron megvakíttatta, fülébe meg ólmot öntetett. Vászoly így csakugyan
nem láthatott keresztény templomot. De azt sem láthatta, hogy a római, a szláv és a
német kereszténység mint tesz szert az országban egyre nagyobb hatalomra. Az új isten
papjai szigorúan büntették azokat is, akik Imre halálát Koppány átkával hozták
kapcsolatba. Az 1032. év medvetorán Vajk-István magához kérette Vazult és Korponát.
A találkozáson keservesen sírt és elismerte, hogy megverte az Öreg Östen, lovagjai
kegyetlenkedései miatt elvette tőle egyetlen fiát. “Ti örülhettek-mondta nekik-, három
szép fiatoknak azt javaslom, egy időre hagyják el az országot, mert énrám nagy
erőnyomást gyakorolnak a mainzi érsekség lovagjai. A szövetség ládáját pedig
menekítsétek ki Füzesgyarmatra, ahol már készítik az Élet Templomát. Ebbe a dologba
senkinek sem engedek beleszólást! Tudom, hogy a 48 peremispánság timellettetek áll. De
titokban a 24 belső vármegye magja is mellettetek fog felsorakozni. Foglaljátok el hát a
végvári vitézekhez küldött Csák-had ősi szállását, Csákvárt.” Imre fia emlékére fia volt
harcostársainak hozzátartozóit. Bogyiszló apját, Szár Lászlót és Győr testvérét,
Szolnokot, belső testőrségének parancsnokaivá tette. De Szár Lászlóra, akit gyanús
helyzetben találtak egy éjjelen 1032 nyarán, ráfogták, hogy meg akarta ölni István
királyt. Szár László ekkor Len-gyelországba menekült. Onnan intézte a Szövetség
ládájának elszállítását. Tolma-Judit fiai közül Beszprim herceg, Bátor-Boleszlónak
1025.VI.17.-én bekövetkezett halála után lengyel trónkövetelő lett, Győr fia Imrével
együtt halt meg, Szolnok az István testőrségének parancsnoka lett. Ő volt az, aki végül
be tudta bizonyítani István király előtt, hogy a Vazul-ág állítólagos összeesküvése csak
Anasztáz-Asrik körének koholmánya volt.

1036-ban III. Zoltán egy besenyő támadás áldozata lett. Ekkor István király
Szolnokot nevezte ki Erdőelve kiskirályának. Szolnok a Doboka ispánságot és az
újonnan alakult Szolnok ispánságot örökölte. Így Imre és III. Zoltán meggyilkolása után
II. Zoltán mégis vállalta Magyarország keleti védelmét a besenyők ellen. De a Vazul-
fiaknak a besenyők 1035-ben hűséget esküdtek és az erősebbik Árpád-házi ágnak
hatalomra jutását támogatták is. Levente a besenyő származású Ibolya ifjúsági
aranyasszonyt vette el feleségül. Anasztáz-Asrik köre inkább Orseolo Ottó és Ilona
trónigényét támogatta. István pedig folyton betegeskedett. Gyógyulása érdekében
alapítványokat tett. Hadserege parancsnokának Pétert tette meg, Szolnokot pedig
kiskirálysággal tüntette ki. Az ország főurait kívánságára feleskették, hogy István után
Péter királysága mellett állanak ki. Bécsben befejeztette a 979-ben elkezdett
székesegyház építkezését. Ez kedvelt egyháza volt az öreg királynak, az egykori avar-
kurgán székvárosában. A régi uruki keresztény templomot lebonttatta és az újat arra
építtette. Ezt 1036-ban szentelte fel Vasvár uruki-katholikus püspöke, Csák. De közben
az altemplomban állandóan folytak az avar keresztények istentiszteletei. Itt találkoztak
az Árpád-házi trónkövetelők: Delján Péter, a kis Orseolo Péter és Beszprim herceg, akik
a bolgár, a magyar és a lengyel trónra tartottak igényt. Trónigényük volt, de az uruki-
mani és törzsszövetségi lovasversenyen 1030-ban a tíz napi lovaglás során egyikük se
tudott még csak egy nap győzelmet se elérni. A közbizalom inkább Endre és öccse, Béla
felé fordult. Levente hercegnek meg már a házassága is biztosította a besenyők
támogatását. István télen-nyáron sokat betegeskedett és a Dunaordosz-Budavár alatti
melegvizeknél keresett gyógyulást. Sokszor elmondta: “Sohasem gondoltam, hogy az én
lábaim még fájhatnak is. Most már érzem: van fejem, van lábam, még szívem is. Hol az
egyik, hol a másik testrészem fáj. Minek is öregszik meg az ember.” De nemcsak testi,
lelki fájdalmai is voltak. Fájt neki, hogy unokaöccsei és Szolnok kiskirály bírják az 5
töméni besenyők bizalmát, hogy az utódjának kijelölt Pétert csicsergő madárkának
csúfolják és számon tartják, hogy a pusztaszeri Nagy-Süánon teljesen lemaradt. Még
annyit sem ért, mint Imre a közép-mezőnyben. De Imre legalább 1030 nyarán
Pozsonynál tönkre verte II. Konrád hajóhadát. Ekkor Imre Kund vitézt a bödönösök
ifjú vezérét kineveztette tárkányfejedelemnek.
Bene-Benedek váci püspök, az Árpád-ház püspöke gyakran hallotta István király
kesergését. Egyszer nagyot gondolt. Megkérte Radnót vitézt, hogy hozza el a kis Pósát az
igazi nagyapjához. Jéne a férjével és Benedek püspökkel együtt fel is kereste a budai
ispotályban az öreg királyt. Boldog volt, hogy meg-láthatta Imre egyetlen fiát. Hosszasan
eljátszott a kisfiúval és búcsúzóul azt mondta neki: “Soha ne akarj király lenni, csak
jókedvű, jószívű ember. Élj soká és gondolj szeretettel Nagyapádra!” Neki ajándékozta
a Balog-völgyét. Többé sohase látta. Ez után még sokáig szenvedett. Végre 1038
augusztus 15.-én Úrasszony napján Dunaordosz ispotályban meghalt. Emlékére Péter
kiskirály három év alatt felépíttette Szent Péter templomát. Kurtán várából Fehérvárra
szállították és augusztus 20-án a székesegyházban, egy előre elkészített szarkofágban
temették el. Ezt a napot attól kezdve István király napjának nevezték. Levente főtáltos a
fentieket később Kevevárán így helyesbítette: Beszprim, Bátor-Boleszlónak volt a fia de
Győr és Szolnok apja Albéla besenyő fejedelem volt. A Vérbulcsú név Encs-Karatán-
Zala vidékén gyakori név volt. Nagy-árkád város neve besenyőül hangzik így, a
magyarok Albélának nevezték. Uzsvár, a későbbi Ungvár. Vazult Vigman vakíttatta
meg, de nem Nyitrán, hanem Szászhalombattán. Szolnok eltávolításával rangban
emelkedett.

29.

KERESZTÚTRA DOBOTT NÉP

304. Arvisura

Bene rovása

1120-1145 Lam herceg az Álmos lányát, Adelhaidot Bellény halála után még
harmadszor is férjhez adta a Csák nembéli Kozma vitézhez, akiből Budavár,
Avarbástya és Kurszánvár parancsnoka lett. Palóc-Vasvárral szemben a Sas-hegyen
építtetett neki gerendákból vadászlakot. Ezt a hegyet sokáig Kozma-tetőnek nevezték.
Pozsáló és Kozma a régi országrészekben is és az újonnan szerzettekben is megszervezte
a földműves tizedeket, a "tíz nyíl szövetség"-nek nevezett törvény értelmében. A
szétszórt tanyákon ugyanis sohasem volt biztonságos az élet. Ezért az újonnan szerzett
Szlavóniában is, Horvátországban is igen erős tíz-családos új településeket létesítettek. A
győztes velencei hadjárat után Dalmáciában is megszülettek a Lam-féle tizedek. Minden
földműves tized mellett az ispánsági városok körzetében felállították a kézműves
tizedeket. Szabad működésüket a Keszi törzs biztosította. Minden töményben
felállították, illetve megerősítették a Szeg nevű településeket. Itt tartalékolták a vasárut
és minden egyéb ipari árut. A magyariak és a magyarok, meg a szavárd uzok és szabir
hunok mesterembereit elég gyakran éppen rendfenntartóknak telepítették az új
településekre. II. István örömmel vette maga mellé az Álmos herceg eddig rejtegetett
fiát, Vak Bélát, aki mögé felsorakoztak Lam herceg leszármazottai, hogy eleget tegyenek
apjuk, illetve nagyapjuk meghagyásának. Bizánctól elhódították a Barancsnak nevezett
egykori avar bánságot és Ráma szerb királyságot. II. Béla (Belos Ilonának a férje)
felvette a "Ráma királya" címet s ezzel újra 12-re emelkedett a Duna-menti állam
töményeinek a száma. Nyugat felé is biztosítani kellett az országot. Ezért Bebek és
Pozsáló Zsófia hercegnőt, II. Béla lányát eljegyeztette III. Lothár osztrák császár fiával.

A kis hercegnőt még kislány korában III. Lothár udvarába vitték, hogy ott
nevelkedjék. II. Béla még tartott Bizánc támadásától, de a tizedesi intézmény
Magyarországot úgy megerősítette, hogy Bizánc sem támadta meg. A görög császár
persze jól tudta, hogy Magyarország embertartalékai Ordosztól az Encsig és Uruktól a
Kámáig terjednek, s ezen az úton, szükség esetén támogatást kap. II. Béla nagyon érezte
vaksága hátrányát a többi uralkodóval szemben, ezért uralkodásának utolsó éveiben
búskomorságba esett II. Istvánhoz hasonlóan, ő is borban keresett vigasztalást.
Udvaroncai ilyen-kor lepték el olyan birtokigényekkel, melyekkel máskülönben nem
mertek volna a király elé járulni. Mámoros állapotában sok ilyesmit aláírattak vele.
Pozsálónak olykor igen körültekintően kellett eljárnia, hogy ezeket az ügyeskedőket
távol tartsa az udvartól. Minden írásbeli munkát Pozsáló Kuriája végzett. De Pozsáló
megkövetelte, hogy mindent bemutassanak neki. Anélkül semmit se írt alá. Dajkának II.
István, Benének pedig II. Béla mellett sok munkát adott annak biztosítása, hogy a keleti
lovas-nomád népek sorából csak a legilletékesebbek lépjék át a Kárpátok gerincét. De a
külső népeket lekötötték az erőszakos hittérítők is. Így aztán a réseken csak a
legéletrevalóbbak tudtak átszivárogni. A Szakszinban kiképzett Bene sámán volt előbb
II. István, majd II. Béla jobb keze és hírszerzője. Végigjárta a suomi, viroláj, sambe, lett,
csud, vepsze, vót, zsór és liv népek lakta részeket. Utána felkereste a mescser, moksa, és
merja mordvinokat, csuvaszokat, marikat, komikat és udmurtokat, a baskir
magyarokat és a manysikat. Az Élet templomában elhelyezte a magyar nyelven írt
legújabb Arvisurákat és a hantik földjének meglátogatása után az Emba folyóhoz jutott.
Így hajózott át a Kazár tengerre. Itt felkereste a hegyi avarokat és garaúzokat és Kuma-
Magyarország fővárosát, az ősrégi Magyarkát. Az Öreg János püspök, aki egyben az
avarok és magyarok uruki püspöke is volt, nagy örömmel adta rá áldását. Megkérte
Bene sámánt, hogy mivel ő már nagyon elaggott, az új király küldjön az ő helyébe
Váradról egy fiatal püspököt, aki majd a Tuspából és Susából átjött és a magyarhoz
hasonló nyelven beszélő rokonokat az uruki-keresztény egyházból áttereli a római
katholikus egyházba. I. László király óta az uruki-mani püspökséget a magyar királyság
fenn és a váradi püspökség területéről kapták az egyházközségek a papokat.

A híveket Lam herceg és utódai is támogatták, hogy ha az általuk szervezett


tizedekben a létszám megfogyatkozik, onnan kaphassanak pótlást. Régebben Dajka,
majd az ő halála után Bene sámán vitte nékik az aranyakat, Palóc-Vasvár támogatását.
Az arab hódítások menekültjei, akik nem akarták felvenni Mohamed hitét, a magyarkai
püspökségen keresztül bebocsátást nyertek Magyarországba. Magyarkáról indult el az a
sámánküldöttség, amelyik Ordoszon át a Keleti Nagy tengerig bejárta a sámánok által
ismert területeket. Ez az út 1125-től 1135-ig tartott. Tervét Palóc-Vasvár medvetorán
adták át II. Bélának, ahol a vak király az ősiségi törvény dolgában jelent meg. A király,
mint elődei is, vállalta a keleti hírszerzés költségeit. Dajka még Bizáncba is elvitte Benét
László király lányához, Piroskához, akit Anna császárnő kívánságára bizánci
szertartással Iréne névre kereszteltek meg. Előtte nyugodtan lehetett magyarul beszélni,
mert a bizánci udvarban beszéltek mindenféle nyelven, csak magyarul nem. Iréne
császárnőnek azonban magyarul beszélő udvartartása volt, gyermekei is megtanultak
magyarul. Piroska-Irénének a magyar kiráIyok is folyósítottak bizonyos nagy
mennyiségű aranyat, azzal tartották fenn a szeldzsuk törökök és az uruki püspökség
hírszolgálatát. Ennek az Iréne-Piroska császárnőnek négy fia: Alexiosz, Izsák, Mánuel
és Andokinosz és négy leánya született, úgy ahogy a nyolcas szaporodási követelmény
megkívánja. Ez is mutatja, hogy László király lánya ízig-vérig magyar
törzsszövetségbelinek tartotta magát. Bene fősámán-helyettes igen értékes Arvisura
ismeretekkel tért vissza Szakszinból a beavatottak sámán-képzéséről. A résztvevők 10 év
alatt l0 fővárosban tanultak; Szakszinból indultak és tanulmányaikat Szakszinban
fejezték be. Zandorhán fősámán és tanfejedelem, aki a Kazár tenger Szabir városában
született, a Kusán birodalmi gondolat híve volt; felesége Urunarcsi azonban, aki az
Indus völgyének Léh nevű városában született, hun származásúnak, az Indus-völgyi hun
birodalombeli lakosok leszármazottjának vallotta magát.

Urunarcsi volt a beavatottak képzésének aranyasszonya. Előadásaiból világosan


kitűnt, hogy jól ismeri a titkos Arvisurákat. A beavatottak Gilgames családfáját 20
évenként egészítették ki a vezető rétegekből. Oda tartozott 180-tól 200-ig Káma és
Mirina is, de 181-185 között leányukat, Isimbájt is behívták pótlásnak. Megera 185-200
között volt teljes jogú tagja a beavatottak tanácsának. Sály 200-tól 220-ig volt beavatott
rendes tag, utána 220-240 közt Csek mágus, Kende gács 240-260 között, majd Piroska
elhalálozása után 260-290 között is rendes tag volt. Őt Buja követte 290-320 között.
Buját Szuhona váltotta fel 320-340-ig. Vága 340-365 között volt a beavatott központban.
Utána Gyula (Duló), akinek Maturi és Irgiza nevű leányait Albéla környékén Hunor és
Magyar elrabolta. Ő, Gyula alapította meg a Bolgár-Magyar szövetséget. Közben 360-
380 között Emba volt a magyarok beavatottja, 365 és 385 között pedig Gyula, akinek
bolgár felesége volt. Emba fia Gács 380 és 402 között volt magyar beavatott, 400 és 420
között pedig az ő fia, Gál. A magyarok Kadosa nevű beavatottja 420 és 440 között úgy
döntött, hogy a magyarok és a magyariak az Égiek szerint nem vehetnek részt a hunok
honfoglalásában. Ebben az időben Buda volt a beavatott központ vezetője Jákóval
együtt. Ő állapította meg a hunok honfoglalásának menetét. Ennek lezajlása után
Nekese (440-460) úgy döntött, hogy az úzok és a kabarok, meg az önként visszamaradók
nem hagyják el a Jász-síkságot. Utána 460-480 között Aladár vezette a beavatottak
központját. Visszamaradó hunjaival bele-olvadt a magyariak törzsébe. Utána a
magyarok közül Bolári lett a Beavatott központ vezetője 480-tól 500-ig. II. Csaba vezette
500-520 között a magyariak részéről a Beavatott központot. Munkáját a magyarok
közül Balog folytatta 520 és 540 között. A magyarok közül Ogur, Muronnyal együtt
vállalta az avar hon-foglalásban való részvételt (540-580). A nyugtalan Alpár
töményvezért 566-ban előkészítették, majd 570-ben útbaindították az első magyar
töménnyel. Alpár már 575-ben megnyerte a pusztaszeri Nagy-süánt és ezzel elnyerte
Baján legkisebb húgának, Telenának a kezét. Baján halála után ő lett Avaria második
fejedelme. Ogur megörökítette, hogy ezen a viadalon Alpár töményvezér lett az első,
turulsasos lobogóval, a második Verőce, aranyszarvas zászlóval, harmadik pedig Bakar
lett, az avarok aranykecskés vitéze. Ennek az emlékére építette Alpár a Tisza mellett
Alpárt, Verőce a karatán-földi Verőcét, Bakar pedig a bécsi medencében Bakar-Bécs
kurgánt. Alpár és Telena 580-600 között volt a Beavatott központ vezetője, 600 és 620
között Baján fia, Győr. Kövezsd a magyarok közül 620 és 640 vonult be az
Avarbástyára.

Ő hozta azt a hírt, hogy a déli hun birodalomból és az arab hittérítés területéről egy
kenyérmagot termelő nép vonult be Magyarka térségébe és elárasztották a bolgár-
magyar államot is. Tudval 640 és 660 között vette át Kövezsdtől a hatalmat. Kürt
fejedelemtől kapta azt az értesítést, hogy a magyar törzs áttért a déliek által
meghonosított földművelésre, állatállományukat pedig karámban nevelik. A délről jött
hun-magyari nép is magáévá tette a nyolcas szaporodás követelményét; így aztán
létszámuk a Bolgár-magyar szövetségben erősen megnőtt. A magyarok közül 660-680
között Beje beavatott fejedelem ment Avarbástya Beavatott központjába. Magával vitte
Zabari beavatottat is, aki már a földművelő uruki-mani vallásúak közé tartozott.
Megérkezése után nyomban kérte emberfeleslegük bebocsátását az Avarok Égi
birodalmába. Orbaszár avar nagyfejedelem ehhez védelmi szempontból hozzájárult.
Kürt fejedelem Bat-Bajánra bízta a kenyérmag termelő déli hun-magyar tömegek
felvonultatását. Szükség is volt rájuk, mert a szlávok átvonulása sok zavart okozott, az
avarok Égi birodalmában, a Jász-síkságon. Tudval uralkodása alatt 630-ban e miatt
szakadt háromfelé az avarok birodalma. A Kárpátokon túli részben minden szabad
mozgás bizonytalanná vált. Ezért Kürt fejedelem Albéláról fegyveres kíséretet adott a
felvonulóknak. A felvonulás 670-678 között történt. Korpona már 680-700 között átvette
Zabarival az Avarbástya beavatott központjában a hatalmat. Az avar birodalom
szétesésére Samó árulása vezetett. Az új honfoglalók Tudval püspök tanait vallották és
így az uruki-mani hívők kerültek hatalomra. A 700-as Nagyszala tartását Szavárd-Alpár
és III. Csaba ifjúsági fejedelem rendelte el. Ez a Csaba, Kotragos és Emőke fia, élete
legnagyobb részét a Jász-síkságon töltötte, csak élete végén ment Albélára. Ugor-Szirma
és Oposur vette át tőle a hatalmat. A 700-as Nagyszalát Haram és Zemlén pateszi
szervezte meg. Ez a Nagyszala mondta ki az emberáldozatos temetkezési mód
megszüntetését. Az Etil két oldalán lévő Magyar törzsszövetség ekkor még megengedte
az idegen szolgák feláldozását.

Kotragos ellene volt minden gyilkosságnak. Oposur helytelenítette, hogy a kazárok


már Kotragos 700-720 közötti uralma idején elrendelték, hogy a magyari és magyar
törzseket az arabok ellen a szélekre telepítsék. Mégis elvállalta Magyarka központtal a
fővezérség felállítását. A védelmi vonalat a Fekete-tengertől Magyarkáig a magyari
törzsek, Magyarkától a Kaspiros, vagy Kazár-tengerig pedig a magyarok tartották.
Marván arab fővezérrel szemben sok csatát megnyertek de 740-ben Ragály és Kézsmár
fejedelem alatt elesett Jenő vitéz, majd 755-ben Megyer vitéz halt hősi halált.

Neki három fia volt: Gyarmat, Tárkány és Farkas. Ez a Farkas részt vett a bugáti
sámámánképzésen és ott beleszeretett egy Ünőke nevű mongol rimalányba. Mivel
édesapja, Megyer vitéz már nem élt, nem tért vissza Magyarkára, hanem elmentek a
mongol pusztaságba. Ott átvette Ünőke árván maradt népének vezetését. Oposur IV.
Csaba javaslatára helyeselte, hogy 760 és 780 között Farkas biztosítsa kelet felől a
magyar törzsszövetséget. Farkas 760 és 768 között uralkodott a mongol törzsön.
Legnagyobb fia Batacsikan 768 és 780 között (IV. Csabával egy időben) erősen
felvirágoztatta törzsét. Az ő fia, Tamacsa 782 és 796 között uralkodott. Utána jött
Koricsár (796-820). Koricsár nagy legelőterületekkel rendelkezett. Edemen kérésére
798-ban ezer lovast küldött az avarok meg-megsegítésére. A nyugati avar birodalom
bízott az uruki keresztények győzelmében, de elbukott. Edemen még egy darabig
felhasználta Koricsár lovasait az Avarbástya Beavatott központ átköltöztetésének
védelmében, de aztán 810-ben visszaküldte a lovasokat Koricsárnak. Ekkorra már az
avar vezető réteg elfoglalta a Kátavárak vonalát. Edemen és Ügyek fejedelem pedig
kiszakadtak a Kazár birodalomból és a kis besenyő Szakszin közelében kiépítették
Asszorügyeket. Aludzsam 820 és 841 között tovább erősítette a mongolok gazdaságát,
úgy hogy Szali vezér idejében (841-865) már komolyan számolni kellett velük. Jeke 865
és 882 között megszervezte a lovaskiképzést s ezért a fia, Szemdzsocsi 882 és 905 között
hősi énekekben dicsőítette. Jeke vezér Álmosnak is nagy segítséget adott a kazárok ellen
860-ban a Szuvári csatában. Jeke részt vett Árpád második lányának, Ágnesnek a
keresztelőjén is. (A gyermek avarboj származású anyja a gyermekszülésbe belehalt.)
Jeke Arvisurájából tudták meg az Arvisurákat másoló rimalányok, hogy Ágnes csak a
tárkányképzősök segítségével tudott megszületni. Árpád aztán később szívesen hozzá is
járult ahhoz, hogy Ágnes nyugati házasságot kössön. Karcsu beavatott mongol fejedelem
905 és 924 között Budavári Beavatott központ titkos tanácsa részére végzett jó
szolgálatokat.

Szavárdi lányt vett feleségül. A leányától, Subad-Szavárditól és Tar vitéztől


született az a Söpte-Szavárdi, akit Gelyza magyar fejedelem vett feleségül. Ennek a
Söpte-Szavárdinak az egyik fia, Mihály-Vászoly volt az apja Endre, Béla és Levente
hercegeknek. Közülük Korpona arany-asszony két fiát: I. Endrét (1046-1060) és I. Bélát
(1060-1063) Magyarország királyának ismerte el. Igaz, hogy ehhez Erős Csák révén
hozzájárultak a 12 családos Csák-nembéliek is. Ezeket a királyokat és utódaikat, mint
részben mongol származásúakat a mongolok titkos történetében nyilvántartották.
Karcsu után 924 és 941 között Bordzsi lett a mongol nép vezére. A fia, Zorokol (941-958)
közös ősapjukra, Oposurra való tekintettel Zoltán-Zsolt magyar fejedelemmel tartott
kapcsolatot. Megígérte Zsoltnak, hogy végveszély esetén 2 töményt indít útba
Magyarkán át a megsegítésére.

Zoltán-Zsolt fejedelem megköszönte a nem várt ajánlatot, de közölte Zorokollal,


hogy a besenyők megmozdulása elhárította a végveszélyt. Hozzátette még: népünk úgy
érzi, hogy itt is éppen keresztútra került nemzet a miénk, mint amilyen annak idején
Magyarkán volt. Nyugatról és Délről bármelyik pillanatban várhatjuk a támadást.
Dobun 958 és 982 között, 970-ben találkozott az ifjú Gelyza fejedelemmel Jászvásáron a
beavatottak titkos tanácskozásán. Lebedházi fejedelmi ifjak előtt felajánlotta töményeit
arra az esetre, ha Nyugatról be akarnának törni Pannonföldre. Bodonc 982 és 1005
között uralkodott. Az első királyi koronázás alkalmával Budavár Beavatott központ
hozzájárulásával képviseltette a mongol törzsek szövetségét. Barim 1005 és 1040 között
titkos látogatáson járt itt. Részt vett I. István király temetésén is. Menen (1040-1062)
Béla hercegnek, mint a magyar hadsereg fővezérének megígérte, hogy szükség esetén a
besenyőkkel megsegíti nyugati háborújában. Erre azonban nem volt szükség. Kacsi
(1062-1080) részt vett az Urukban tartott Nagyszalában. Erős Csák leszármazottai közül
Szilassal találkozott és kifogásolta, hogy I. László király megszüntette a magyarkai
uruki püspökséget és János püspök személyében római katholikus új püspököt küldött
oda. Ezzel szerinte megsértette a beavatottakat. Szilas azzal érvelt, hogy az arab világ
már Baskiriában is elterjesztette az iszlámot, de aki a magyarkai hittérítés elől
menekülni akar, az I. László király országában mindig bebocsátást nyerhet. Jó,
válaszolta Kacsi, ezért még nem kellett volna végezni az uruki kereszténységgel, hiszen
egy az Isten Rómában éppúgy, mint Bizáncban, meg az uruki-mani hitű Turfánban is.
Miért kellett neki a sámánvilágtól, és az ujgur államvallástól is elszakadnia és miért
kellett a váradi püspökség útján Rómához húznia, amikor a Mainzi érsekség
Magyarország megsemmisítésére tör? Eleinte természetesen csak hűbériséget
találgatnak, de aztán ugyanúgy fognak eljárni, mint Nagy Károly idejében és
társzekerekkel fogják Magyarország területéről kihordani az aranyat, meg mindig
egyéb gazdagságot.

Kajdu (1080-1103) Jászvásáron találkozott Kálmán királlyal. Nevetve tárgyalták,


hogy a mongoloknál is használatos tizedesi intézmény megerősödése miatt most már
akár le is mondhat az apostoli királyi címről, hiszen a pápák is harcban állanak a
császársággal. Kajdu megemlítette azt is, hogy Nazir (Jézus) az Uruk városbeli
keresztényekhez intézett szabir nyelvű levelében az uruki papoknak a házasodást
ajánlja és csak a nazir-szerzetre korlátozta a nőtlenséget. Hidd el, mondta, emiatt az
ostobaság miatt erősen csökkenni fog még a magyar tözsszövetség létszáma is! Kajdu
után Baáj (1103-1121) vezette a mongol seregeket, majd Tum-bináj (1121-1140) állott a
mongolok élén. 1125-ben találkozott Bugátban Bene sámánnal. Bene nyíltan megvallotta
neki, hogy II. István esztelenháborút folytatott Keleten s ezért nem valami nagy
népszerúségnek őrvend. Még jó, mondta, hogy az eddig rejtegetett Álmos herceg
megvakított kisfiát biztonságba helyezték és most őt szándékoznak az István helyére
tenni, mert a részegsége félelmetes méreteket öltött. Visszatérésekor ismét találkozott
Tum-binájjal és örömmel közölte vele, hogy II. István 1131-ben meghalt és a kis vak II.
Béla lett a király. Béla ügyeskezű felesége és rokonsága támogatásával, a mongolokéhoz
hasonló tizedesi intézmény útján jólétet biztosított népének. Bár az is igaz, a kis király,
II. Istvánhoz hasonlóan szintén ivásra adta magát s ezért a királyi csemeték máris fenik
a fogukat, hogy Vak Béla után ki lesz a király. Mindezek tudomására jutottak Kabul
kagánnak. 1140-ben Füzesgyarmaton járt és akkor azt javasolta Bene sámánnak, hogy
jó volna a magyar és a mongol törzsszövetséget egyesíteni és akkor valóra válhatnának a
24 hun törzs szövetségének eredeti céljai: egyik Nagyvíztől a másikig terjedhetnének a
hunok birodalmai. Kabul kagán kisfia, Bartán is hallotta mindezt és azt mondta az ifjú
Bene sámánnak: a fiatal mongol harcosok velem együtt készülni fognak apám nagy
tervének megvalósítására. Ezt mondjátok meg a királyotoknak! Amikor Bene sámán
hazaérkezett, Palóc-Vasvár medvetorán jelentést tett II. Bélának a mongolok tervéről. A
tizedesek tanácsa előtt Pozsáló kifejtette, hogy már I. László királyt is megkörnyékezték
ezzel a gondolattal a Megyer törzséből származó keleti törzsek, utalva arra, hogy a
vezető réteg anyai ágon az ujgur törzsszövetséghez tartozik, persze keleti és déli
hunokkal, meg avarokkal keveredve.

A keresztútra került Magyarországot eddig is a besenyők és a magyarkai Béla


törzsek mentették meg a jászvásári Gyula törzzsel. I. László erre azt válaszolta, hogy
inkább a Jászvásári-Magyarkai hátvédvonalat kellene Róma hitének megnyerni és nem
szabad a keleti áramlatokkal a művelt nyugat ellen szövetkezni. Lam herceget és Iréne-
Piroskát is eleget foglalkoztatta ez a súlyos kérdés. Kabul kagán és a Szeldzsuk törökök
hírszerzői megkörnyékezték Piroska-Iréne aranyasszonyt is. Elmondta Bene sámánnak,
hogy a mongolok is, a szeldzsuk törökök is felkeresték és előadták, hogy a kangali
törökök hajlandók volnának a Szeldzsuk törököket megalázott helyzetükből kimenteni,
ha a magyar királyok hajlandók a mongolokkal szövetséget kötni. Piroska-Iréne nagyon
jól ismerte János császárnak és Mánuelnek meg tanácsadóiknak terveit, céljait, s ezért
óvakodott még attól is, hogy mélyreható tárgyalásokba bocsátkozzék arra vonatkozólag,
hogyan lehetne egy állammá kovácsolni a sámánhitű, a mohamedán és a római
kereszténység alatt élő hun törzs-szövetségi népeket. Azt is jól tudta, hogy
Magyarországnak nagyon meg kell erősödnie ahhoz, hogy a világ minden tájáról
ránehezedő nyomást a saját erejéből ki tudja védeni. Kabul kagán úgy gondolja, hogy
lovasaival egymaga is meg tudná hódítani nyugatot, de ha belefogna, csakugyan szabad
kezet adna-e a magyarok királyának? Itt van Bizánc is. Most még megbirkózik a
törökök terjeszkedésével, de vajon ő is meddig bírja? Az Álmosház Esztergomban
székel, a Lebedház Kurszánvárban és Jászvásáron még biztonságban van, de ha a
magyar királyok elvesztik Magyarkát és a Jászvásár adta biztonságot, nem tiporja-e le a
Nyugat? Így gondolkoztak királyaink és bizony elég sokat vétettek Kelet ellen, István
királytól kezdve főként nyugatról nősültek és kifehéredtek, bár lelkükben ott élt az ősi
Kelet. A keresztes hadak és a Bizánci császárság a Szeldzsuk szultánságot a Halis folyó
és a Van-tó közé szorította és a kisebb gyarmatok sorát keltették életre a Szentföld felé.
Jómagam is egy Antiochiai fejedelem lányát vettem feleségül, mondta később III. Béla,
amikor Iréne-Piroska aranyasszony emlékirataival foglalkozott, de a Kelet felé való
igazodást elvetettem és Magyarország megerősítését választottam. Pedig Kelet felől is és
lehet, hogy Dél felől is borzalmas veszedelem közeledik. De hiába megfehéredtünk!
Palóc-Vasvár 1140-ben a bizánci műveltség ápolása, terjesztése mellett döntött és az ott
bevált módszerek mellett.

A tíz-nyíl szövetség és a tizedesi intézmény csakugyan jó volt arra, hogy a


vándorlegények ipari szakismereteit hasznosítva mind az ipar, mind a kereskedelem
szempontjából felvegyük a versenyt a nyugati államokkal. Egyaránt figyelnünk kell
Nyugatra és Délre is. II. Béla gyakran megfordult Budavár alagútrendszerében és a
kijárattal szemben szép lakot építtetett az Aranyasszony és a Rimalányképző részére.
Szívesen hallgatta a rimalányok szájából az Endre, Béla és Levente idejében lemásolt ősi
rovásokat. Vajon jól tettem-e, hogy Bellos Ilonát vettem el feleségül? Jót tettem-e azzal a
Dél felé való terjeszkedéssel? Nem idézek-e fel sok háborúságot azzal, hogy nagy
büszkén Ráma királya is lettem? - kérdezte a rimalányok aranyasszonyát. Budavár után
meglátogatta az Avarbástya és Kurszánvára alagút rendszerét is. Rendben tartották
ugyan őket, de az épületek már régen eltűntek felőlük. Mire Kurszán és Atilla városába
ért, már berúgott. Ez így folyt nap-nap után. Esztergomban is építkezett, de ott a sok
pap között nem érezte jól magát. Már csak azért sem, mert azok korholták. Nagyon
ridegnek találta királyi várát is. A nagy osztozkodáskor az Álmos-háznak csak
Esztergom, Fehérvár és Eszék jutott, meg Alpár de Alpár-kurgán táján minden
elpusztult. Pusztaszert pedig nem volt kedvük az Álmos-házbelieknek kiépíteni.
Budavárban Lebédház ivadékai székeltek, környékén meg Kurszán utódai uralkodtak.
Ha kijózanodott, gyermekeit örömmel vitte Budavárába. Ott is lett hírtelen rosszul és
váratlanul meghalt 1141 február 13.-án 33 éves korában. Nem kellett többet az
aranyasszonyoknak vigasztalniuk Ilona királyné hűtlensége miatt. Halálánál jelen volt a
fia és utódja, II. Géza és a későbbi László király is. Még volt rá ideje, hogy rájuk adja
királyi áldását. II. Géza, Vak Béla fia 11 éves korában lett király. Katonai dolgokban
szerb nagybátyja Belos bán támogatta. Szívesen tartózkodott a táborában, mindig
igyekezett kikerülni az aranyasszonyok ellenőrzése alól. A kis király nem a szenteknek
tetsző életet élte. A felnőttek hadiéletét kedvelte, bőséges húsételekkel. Ezt annyira
megszokta, hogy a királyi udvarban alig tartózkodott.

Belos sokszor igénybe vette Lam herceg utódainak a tanácsait és sikerült is az


ország honvédelmét összeegyeztetni a gazdasági helyzettel. Jól intézték az ország dolgait.
Nyugat azonban nem jó szemmel nézte Belos működését és az a jó viszony, mely II. Béla
uralkodása alatt Nyugattal kialakult, kezdett romlani. Zsófia hercegnővel is, aki III.
Konrád jegyese lett, kezdtek rosszul bánni, ezért Zsófia az apja halála után elhagyta III.
Konrád udvarát és egy Fekete-Arnó származású asszony jóakaratú tanácsára a
salzburgi érsekség Admonti apácakolostorába vonult. III. Konrád udvara örült a
magyargyűlölő főurakkal együtt a kincstár pedig bekebelezte a gazdag hozományt.
Hallani se akartak a visszaadásáról. II. Géza sürgette Zsófia kiadatását és írt a húgának,
de Zsófia azt válaszolta, hogy önként vállalta az apácaéletet. De őszintén megírta, hogy
nem úgy bántak vele, mint a magyar király lányával, sőt rosszabbul, mint a
cselédlányokkal, de mégse kíván királyné lenni. Konrádnak rossz a természete és
mindenki le is nézi, ezért nem akar Konrád felesége lenni és csak a mennyei királyt
akarja szolgálni. Ezt a magyar király követének négyszemközt is megmondta: apám
meghalt, nem akarok visszamenni azok közé, akik eladtak azoknak a bajorokból lett
osztrákoknak, akik elrabolták az Encs vonaláig terjedő hazánknak egy részét. Ez a föld
Ágnes királynő országa, aki, mint Árpád lánya uralkodott itt. Ez az ország-hiába adták
el-még mindig Avaria. Fekete-Arnó érsekségében imádkozok hazámért. Jobb sorsot
érdemelne, mint ezt az örökös rettegést. Hogy a magyar küldöttséget meggyőzzék arról,
hogy Zsófia önként választotta az apácaéletet, a kolostor apátja kinyittatta a kolostor
kapuját, Zsófia kilépett rajta, meghajolt a magyar küldöttség előtt és Bebek
országbíróhoz intézve szavait, megismételte négyszemközti nyilatkozatát. Utána
visszafordult és a kolostort soha többé nem hagyta el. Megpihent az ősi Avariában. III.
Konrád császár a Zsófián esett méltatlanságokat még azzal is fokozta, hogy megengedte
Borisz trónkövetelőnek, hogy országa területén zsoldosokat fogadjon és megtámadja
Magyarországot.

Lam utódai súlyos áldozatokat hoztak azért, hogy legalább az avar származású
zsoldosokat magukhoz csalogassák és Belos bán vezérlete alatt megbízható sereg
támadjon Konrádra. Megverték Henrik herceg hadsereg-parancsnok jól felfegyverzett
seregét. Henrik Bécs irányában megfutamodott (1146). A kis király a csata megkezdése
előtt nagy elődjének, I. László királynak a szokása szerint az ősi Földanyának,
Aranyasszonyunknak a segítségét kérte. II. Géza az előhadat alkotó besenyőknek azt
adta parancsba, hogy az ellenség előtt két oldalt futamodjanak meg, de hátrább a
székelyek is ugyanígy tegyenek, mintha ők sem akarnának megütközni. A németek erre
örömittasan rontottak a magyarokra. Csakhogy azok most már keményen visszavágtak.
Ezután a palóc csákányosok rontottak az ellenségre. Amikor a németek meginogtak, a
palóc hadak kettéváltak és a belső megyék lovasai rontottak az ellenségre. Belos bán
lovasai elkezdték üldözni az ellenséget, de ekkor bezárult a székelyek és besenyők
szétvált serege. Ezzel teljesen megtörték a németek erejét. Belos bán eddig lebecsülte a
székelyek és a besenyők seregét, pedig nélkülük nem tudtak volna győzni. A csatában ők
vesztettek a legtöbbet. A palóc csákányosok seregéről nem nyilatkozott. Tudta, hogy
Pozsáló és Bebek szelleme él bennük.

Bellény tárkány sohase bocsátkozott a csaták zajába, de az aranyakat ő adta hozzá.


A kolostorban élő avar nők bíztatására ekkor írta Zsófia a salzburgi érseknek, hogy III.
Konrád legalább egy részt adjon vissza az örökségből, hogy a nehéz sorsra jutott avar
nők helyzetén segíthessen. II. Géza ebben az ügyben is, meg a Borisz-féle támadás
ügyében is, levelet írt a pápának is, mivel két oldalról is támadástól tartott. Személyes
ügyvivője, János püspök négyszemközt azt is javasolta a pápának, tegyen meg mindent
azért, hogy a királyságok ne egymást zaklassák, hanem ehelyett szabadítsák fel teljesen
a Szentföldet. A pápa csakugyan újabb keresztes hadjáratot hirdetett. Ebből egy nyugati
uralkodó sem vonhatta ki magát, így III. Konrád sem. Főként francia vezetéssel indult
seregeknek engedélyt kellett kérni az országon való átvonulásra. II. Géza vállalta is,
hogy elősegíti az átvonulást, az esetleges túlkapásoknak pedig keresztényi módon vet
véget. Az átvonuló keresztes hadak elcsodálkoztak a gyümölcsben, húsállatokban
gazdag országon. II. Géza politikai megfontolásból nem Nyugatról, hanem Keletről
nősült. A királyi tanács helyeslésével a Rurik családból vette el Eufrozina hercegnőt. Így
háza újból kapcsolatba került az orosz uralkodóházzal. II. Géza úgy gondolkozott, hogy
Piroska-Iréne császárnő utódainak révén országa biztonságban van Bizánc felé, a III.
Konrád oldaláról várható ellenségeskedést pedig ellensúlyozni tudja Eufrozina révén,
annak országa útján. Palóc-Vasvár medvetorán kijelentette: ha már a sors idevetett
bennünket, legalább három oldalról tudjuk védeni magunkat, hogy egy oldalon minden
erőnkkel harcolhassunk! Bene sámánnak az 1146. évi III. Konrád elleni csatában
megsérült mind a két szeme. Ezért nem róhatta tovább a 304. Arvisurának a reá bízott
részét. Így aztán a további részleteket a felesége, Törtelen aranyasszony rótta le a 305.
Aranyasszony Arvisurában.

A HOSSZÚ ÉLET TITKA

305. Arvisura

Törtelen aranyasszony 1136-1172-1196

Dajka sámán magyarkai születésű, Tuspában kiképzett aranyműves volt. Bene sámán
pedig a Pósa nemzetség tagja, Bátka és Rási fia, Füzesgyarmat területén, Igaron
született. Családja a Jenő törzsbe tartozott. Bene sámán 1135-ben végezte el a
sámánképzőt Szakszinban. Mint kétféle kiképzésben részesült 21 éves sámán, 1136-ban
Palóc-Vasváron jelentkezett és Pozsáló tárkányfejedelem kérésére Budavár
alagútrendszerében kapott beosztást, mivelhogy jól ismerte a keleti viszonyokat és
beszélte ennek a térségnek minden számottevő nyelvét. II. Béla is felismerte, hogy kiváló
nyelvérzéke van, ezért a Magyarka és Kurszánvára közötti gyors szekérforgalom
szervezésével bízta meg. A cserélőhelyeken a hajtók is, a lovasok is mind több nyelven
beszélő lovasok voltak. A Jenő törzsbeli 18 éves Törtelen rovásfejtő rimalányt vette
feleségül. Törtelen Zombor uruki püspök unokája volt. Zombor Nándorfehérvár
központtal délről védte a magyar törzsszövetséget. Törtelen apja, Ada ifjúkorában,
Rozsnyó várában volt ifjúsági lovasfejedelem. Rozsnyó lányát, Uzonykát vette feleségül.
A lányuk, Törtelen Budavárába került.
Bene sámán tehát a Lebédházba nősült: I.Zoltán-Zsolt 892-955 I. Szabolcs 882-928
Taksony 926-970 Halics 906-946 Gelyza -- Sarolt Pirok -- Jenejke 951-955-970 950-1012
928-954 930-998 Vajk-István -- Gizella Karas Vajk-István - Csege-Tünde 969.XII.29-
1038.VIII.15 948-978 969-1038 970-996 Imre -- Jéne Ung -- Ilona II. Zoltán 1007-
1031.IX.2. 1010-1065 975-1028 978-100 9998-1025 Pósa -- Zeherje Miltény Bagamér
1027-1070 1036-1098 997-1048 1016-1036 Bátka -- Guszona Zombor uruki püspök
Rozsnyó 1067-1105 1075-1130 1032-1094 1032-1095 Bátka -- Rási Ada -- Uzonyka 1097-
1178 1095-1129 1084-1129 1086-1142 Bene Törtelen 1114-1156 1122-1172-1196 Az
Álmosház nyugati szemmel nem ismerte el az István király örökösének Imre herceg és
Jéne rimalány fiát és a Pósa-utódokat csak fattyú-ivadékoknak. Pedig még a kis Pósa
ivadékain is ott volt az Álmosházból való származását tanúsító anyajegy. István
királynak öreg korában egyetlen öröme Pósa unokája volt. A Lebédház azonban
nemcsak a Vajk-István és Gizella házasságából született Imrét, hanem a Jéne
rimalánytól született Pósát és a Pósától származó Bene sámánt is az Álmosházhoz
sorolta. Bellény és pozsáló tehát örömmel vette az Álmosház és a Lebédház
összefonódását. Annak idején Korinthoszban egy híres görög szobrász-kőfaragó
elkészítette Madaj-Gordáska aranyasszony életnagyságú szobrát. A szobor Kolozsvárra
került. Erre a szoboralakra hasonlított Törtelen rima-lány. A szobrot most Budavárra
hozták. A Budaváron tartott esküvőn II. Béla volt a násznagy. Minden nagy ivási
alkalmat megragadott, s éjféltájban megtartotta pohárköszöntőjét: Álmos apánk vére!
Lebéd lovasfejedelem vére! A két fejedelmi ház újra egyesült. A Jenő törzsbeli Karas
vére, Harka lovasfejedelem vérével egyesült. Igyunk az uralkodóházak egészségére!
Éljen Bene vitéz, a keleti védelmi fal tárkányfejedelme és Törtelen aranyasszony, az
Egyesült Álmosház és Lebédház Rimaszécse! Éljen a tíznyil szövetség százévi
biztonságot jelentő ereje! Éljen Joli-Tórem aranyasszony áldása: "Szaporodjatok, mint
a csicsóka!" Törtelen rimalány lett tehát Magyarország új rimaszécse, az asszonynép
fejedelme, 25 hun törzs szövetségének új Aranyasszonya. Törtelen aranyasszony
megértette II. Bélát és búskomorságát, az okozta, hogy a felesége, Ilona királynő, a szerb
Belus bán húga hűtlenkedni kezdett. Ilona nem kedvelte Törtelent. Kisebbségi érzést
keltett benne‚ hogy Törtelen több nyelven beszélt. Iréne császárnő azonban szerette, s
kedves húgának nevezte.

Piroska-Irénét még I. László idejében jegyezték el János ifjú császárral, de az


esküvőt csak Kálmán idejében tartották meg, 1104-ben. Az Álmos-és a Lebédház
sohasem Esztergomban, vagy Fehérváron tartotta a királyi esküvőket, hanem az ősi
Kurszán-Attila várban, melyet a kőfaragók minden 20-25 évben tataroztak. Piroska
idejében a Lam városrésze volt a legszebb és legújabb. Ennek a vendégházában
tartották meg a bizánci násznéppel a híres Kurszánvári esküvőt. A fejedelmi házak után
minden törzs átvette a palóc szokás szerint külön menyasszonyos és külön vőlegényes-
házi lakodalomtartást. Törtelennek a melegvízforrások közelében építettek palotát. Az
épület hideg-meleg vizes szitásfürdővel volt ellátva. Uruki kertjében melegvizes
medencék voltak, részben fedve, téli fürdő céljára. Innen minden nap Budavárába
lovagolt, ahol először II. István, majd II. Béla levelezését intézte. A vak királynak ő volt
a felolvasó nádora, -a férfiakban nem bízott meg a király. Törtelen beszélte a szerb
nyelvet is, II. Béla jobb keze lett, görögül is jól beszélt és Iréne-Piroska először csak
írásain keresztül ismerte meg Törtelent. 1132-ben Törtelen a férjével és a fehérvári
esperes által vezetett bandériummal Bizáncba lovagolt. Kíséretében voltak titkos
szolgálatra küldött rimalányok is, akikhez Iréne császárnő bizalommal lehetett. Bene
sámán pedig azért kísérte el feleségét, Törtelent, mert a szakszini szekérjáratok
állomásain fontos értesüléseket szerzett a török és mongol tervekkel kapcsolatban és
ezeknek akart alaposabban utánanézni. Meg aztán az uruki és Van-tó környéki
eseményekről Piroska hírszolgálata kapott közvetlen adatokat. Azok az uruki-mani féle
keresztények ugyanis, ha nem akarták fölvenni a mohamedán hitet, a Van-tó, vagy
Tuspa érintésével mind Magyarkára igyekeztek. Piroska-Iréne császárnő, a későbbi
Szent Iréne nagyon megkedvelte a Bene-Törtelen házaspárt és Törtelent mindig a
legkedvesebb húgának nevezte. II. Béla a politikai eseményekről az asszonyok leveleiből
nyerte sok megbízható értesülését, ezért ezeket a leveleket Budavárában összegyűjtötték
és lemásolták. Ezzel a gyűjteménnyel indult el Bene sámán 1056-ban Szakszinba, hogy
Badzsán fősámán az Élet templomában elhelyezze.

Visszafelé jöttében a kievi fejedelemség részeg lovasai ölték meg, 42 éves korában,
a kievi Magyar-dombon. Holttestét a Gyarmat törzs lovasai kísérték haza. Kettős
koporsóban és a Barcaságban Rozsnyó várának díszsírhelyén temették el Törtelen
aranyasszony birodalmában. Bellény és Pozsáló kőfaragói állandóan karbantartották a
Budavár, Avarbástya és Kurszánvár alagútrendszerét. Kurszán városban és Atilla
egykori palotasorán 20 évenként rendbe hozták az épületeket, hogy a külföldi
vendégeket illendően fogadhassák. Az alagútrendszerbe azonban nem engedtek be soha
senkit. A Várhegyen csak az Aranyasszonyok kegyhelye volt látható. Azt is mindig
testőrség vette körül. II. Béla már 1141-ben gyógyíthatatlan volt: lelki-testi ereje
egyaránt elfogyott. Törtelen karjai között halt meg. Utolsó szavaival Gézát és a későbbi
II. László királyt Törtelenre bízta. Törtelent sokat foglalkoztatta, vajon miért élnek
olyan rövid ideig a mostani Álmosházi királyok. Maga Álmos és nászasszonya, Madaj
asszony igen magas kort élt meg. De főként növényi táplálékkal éltek. Húst csak
ünnepeken és díszlakomákon ettek. A 96 évig uralkodó Pepi fáraót példának tartották, ő
napjában ötször evett, de mindig igen keveset: húst csak nagy ritkán és ekkor is csak
galambot, házinyulat, vagy valami házicsirke-félét. Igaznak tartotta azt a mondást: "Ne
egyél halat, mert megesz a rák!" Pepi fáraó udvartartása is lehetőleg került minden
húskészítményt. Ha a hús levét elfogyasztották is, magát a húst a szolgákkal etették meg.
Ünnepi alkalmakkor roskadásig megrakták az asztalokat mindenféle pecsenyével, de
Pepi fáraó ekkor csak csipegetett belőlük. De utána sok gyümölcsöt fogyasztott aszalt
formában, vagy főzött állapotban. Lam herceg sok munkája közepette is ragaszkodott
Álmos és Madaj asszony életmódjához. Géza és László király testvéreit túlélve, 1120-ban
halt meg. Bizánc és Róma papsága Lambert vagy Lampért néven emlegette, de a köznép
és a hun törzsszövetség népei előtt uruki-mani neve csak Lam maradt.

Lam herceg munkája nyomán a gazdasági helyzet sokat javult. Az emberek


bővebben táplálkoztak. II. István és II. Béla korai halálát is a sok borivás, mértéktelen
táplálkozás okozta, úgyhogy 32, illetve 33 éves korukban haltak meg. Ezért II. Géza
udvartartásában hétköznapokon csak kevesebb tömény húst fogyasztottak. A
húsvásárlást is szabályozták és Törtelen, vagy helyettese szigorúan ellenőrizte a
kiméréseket. Emiatt gyakran összeütközésbe került Belos bánnal. II. Géza nem sok
hasznát vette az Eufrozinával kötött házasságnak, mert az orosz rokonság testvér-
harcaiba bele kellett avatkoznia. Ilyen eset volt az is, amikor Izjaszláv sógorának
nyújtott segítséget a halicsi Volodimirrel szemben, akit 1152-ben Przemysl várába
üldöztek. A megvert és szorongatott Volodimir kegyelemért esedezett II. Gézához, de a
rokonsága hallani sem akart semmiféle engedékenységről, mert Volodimir eddig még
sohasem tartotta meg a szavát. Géza Fehérvárra ment és magával vitte Törtelen
aranyasszonyt is és Szent István keresztje alatt megkérdezte: Mitevők legyünk? Itt
kérdezem Szent István keresztje alatt. Ezt a keresztet most magammal viszem, Ő majd
megadja nékem a jótanácsot! Volodimir Szent István keresztjére megesküdött, hogy
Eufrozina rokonainak visszaadja minden kincsüket és területeiket. Géza megígérte a
rokonoknak, hogy ha Volodimir nem tartja meg az esküjét, még nagyobb sereggel tér
vissza. Vallásos volt, s bízott a Szent István keresztre tett esküben. Volodimir azonban
hallani sem akart erről, amikor újra szabadnak érezte magát, a területek visszaadásáról,
s Géza követeinek ezt mondta: "Kicsi volt az a kereszt. Én most nagyobb kereszthez
megyek vecsernyére." Késő estig volt a vecsernyén, sokáig tanácskoztak. De visszafelé
jövet azon a helyen, ahol a szent keresztre tett esküjét lebecsülte, rosszul lett: gyengülni
kezdett, lefektették de mindjárt meg is halt. II. Géza Szent István keresztjével vér nélkül
is győzött. Német kereszteshadak után most VII. Lajos francia királynak a serege kért
átvonulást az országon keresztül. A Duna partján találkozott a két sereg. II. Géza nem
bízott a francia királyban sem és átkérette magához. Megölelték és megajándékozták
egymást a püspökök előtt és a két sereg is fegyelmezetten viselkedett.

Még barátibb lett volna a viszonyuk, ha újból fel nem bukkan Borisz, aki a francia
sereggel belopakodott, hogy a Duna mellett híveket szerezzen magának és II. Géza
királyt megölesse. Géza ekkor követeket küldött VII. Lajoshoz, hogy adja ki Boriszt, a
trónkövetelőt. A francia király azonban, miután püspökeivel megtárgyalta, hogyan kell
eljárni akkor, ha a kereszteshadban résztvevőről van szó, nem adta ki Boriszt. Azt
mondta: Krisztus zarándoka vagyok és nem tartom helyesnek, hogy családi viszályokba
avatkozzam. Mindnyájan azért megyünk a Szentföldre, hogy bűneinkért bocsánatot
nyerjünk. Borisz is bizonyára megbánta eddigi bűneit. A magyar király visszavonult, de
Lajos sem engedett meg Borisz részéről semmiféle támadást. Így járt el már csak azért
is, mert keresztapja volt Géza legnagyobb fiának, Istvánnak. III. Konrádnak 1152-ben
bekövetkezett halálakor Barbarossa Frigyes lett az úr a német birodalomban. Nagy
Károly volt az eszményképe s teljes hatalmat akart gyakorolni a keresztény világban.
Frigyes rögtön a pápaság ellen fordult, de Magyarország leigázását is tervbe vette. Még
nagyobb volt a veszély dél felől, ahonnan Szent László unokája, Piroska-Iréne fia,
Mánuel bizánci császár vette tervbe Pannonia és Dácia egykori római birodalombeli
tartományok meghódítását. Mánuel Bizáncba csalogatta László és István hercegeket,
ezen a címen akart jogot formálni a Magyar-ország belső ügyeibe való beavatkozásra.
Még Belos bán is az elégedetlenkedőkhöz pártolt, mert nem tudta elviselni, hogy II. Géza
a tizedes szervezet tanácsára és Törtelen aranyasszonyra hallgatott. Ám a király nem
akarta feladni a Kelethez fűződő kapcsolatokat sem, hiszen I. László király az uruki-
mani kereszténység révén azt az egész térséget Nagyváradhoz fűzte és onnan segítséget
remélhetett. Királyi tanácsa azt javasolta, hogy I. Frigyessel keresse a békét és így több
erőt vonultathat fel, fordíthat Mánuel ellen. Barbarossa Frigyes részére sok, kiváló
nyilazót küldött Milánó ostromához. Frigyes III. Sándor pápa helyett ellenpápát
választott. Ebben a kérdésben kéréssel fordult II. Gézához. Géza azonban azt válaszolta:
"Püspökök és főurak nélkül ebben a dologban nem határozhatok, 1146 húsvétján majd
az ő összességüknek kell dönteniök." Lukács érsek biztosította Rómát a magyarok
támogatásáról és Géza erről VII. Lajost is értesítette. Kijelentette, hogy egyedül Sándort
tartja pápának és a magyar-francia szövetségnek arra kell törekednie, hogy
megakadályozza az egyház szétszakadását. "Bizonyossággal ígérem, -szólt Géza
üzenete,- amenynyiben országodat a német támadni merészeli, én is pusztítani fogom az
ő országát. Ugyanezt remélem tőled is, mint jóbaráttól." Amikor I. Frigyes újból
segítséget kért Gézától Milánó ellen és egyik lányát kérte feleségül fia, a thüringiai gróf
számára, a követeket hidegen fogadta és elutasította. Törtelen tanácsára azonban
Mánuel császárral 5 évre fegyverszünetet kötött. 1162. május 31-én halt meg.

Amennyi segítséget jelentett Kálmán és II. István uralkodása alatt


Magyarországnak Piroska-Iréne és a görög János császár házassága, éppen annyi, vagy
még annál is több bajt okozott fiának, Mánuel császárnak a terjeszkedési vágya. II.
Géza még halála előtt királlyá koronáztatta a fiát, III. Istvánt. A korona megillette, de
ott állottak vele szemben az erejük teljében lévő nagybátyjai. László és István hercegek.
László volt az idősebb, de Mánuel inkább az ifjabbikat, az alkalmazkodó Istvánt
támogatta. István herceg I. Lászlóhoz hasonló magas termetű, daliás alak volt. Álmosra
is hasonlított. Mánuel célja az volt, hogy István herceg uralomra juttatásával,
hűbéresévé tegye. István hercegnek ezért a császári házból adott feleséget, Kommeni
Anna-Máriát. Azonnal megindultak a harcok. III. István, a gyermekkirály Pozsony
várában húzta meg magát, de az ország hallani sem akart a hűbérességet vállaló
idősebbik Istvánról. A királyi tanács azt tartotta célravezetőnek, hogy az idősebbik
testvéré, László hercegé legyen Magyarország királyi koronája, mivelhogy nem volt
hajlandó egyik görög hercegnővel sem házasságot kötni azért, hogy a magyar korona
elnyerése után az országot görög hűbérré tehesse. Törtelen aranyasszony ekkor érkezett
vissza a szakszini Nagyszaláról. Javaslatára II. László az ország egyharmadáról
lemondott István öccse javára. Ebbe a főurak is beleegyeztek. Belos bán Szerbia
nagyzsupánja lett, s visszatért a magyar királyi udvarba. A koronázás körül azonban
baj volt. II. Géza régi híve, Lukács esztergomi érsek II. Lászlótól megtagadta a
koronázást és az új királyt csak bitorlónak nevezte. Erős szavakkal kifogásolta, hogy egy
ártatlan árvát akar megfosztani apai örökségétől. Lukács nem vette figyelembe, hogy II.
László az Álmosház régi szokása szerint, mint a legidősebb Árpádházi herceg, követelte
magának az uralmat. Azt is kifogásolta, hogy Bizánc támogatásával szerezte meg a
trónt, mert az azzal járhat, hogy Mánuel hűbériségébe taszítják az országot. Végül Mikó
kalocsai érsek koronázta meg II. Lászlót. Az esztergomi érsek erre egyházi tilalommal
sújtotta II. Lászlót, aki kardot rántva akarta őt nyilatkozata visszavonására
kényszeríteni. Lukács érsek azonban hajthatatlan maradt. Erre II. László lecsukatta.
Végül III. Sándor pápa avatkozott bele a viszályba és így Lukács kiszabadult.

De II. László még a pápa eljárásában is talált kivetni valót, azt, hogy a szentszéki
levélért fizetni kellett. Az érsek a börtönből való szabadulása után a kápolnába ment,
ahol II. László karácsonyi misét hallgatott. Lukács érsek megismételte az egyházi
tilalmat, az oltárról mindent ledobált és így imádkozott. -Uram Jézus! Fordítsd meg a
király szívét, ha még méltónak tartod a királyi székre, ha nem, verd meg 40 nap alatt,
hadd érezze meg ki ellen vétkezett! II. László erre újból lecsukatta az érseket, utána
hamarosan 1163. január 14-én váratlanul meghalt. Korai halála azonban nem oldotta
meg a helyzetet, mert most László kisebb öccse, Mánuel igazi pártfogoltja, IV. István
foglalta el a trónt. Lukács ekkor is megtagadta a koronázást és ez az ország
együttérzésével is találkozott. Mikó azonban IV. Istvánt is megkoronázta. Erre a
nagycsaládos Csák nembéliek és Lam herceg leszármazottjai is mind Mánuel
beavatkozásai ellen fordultak. Mánuel óvatosságból visszarendelte csapatait. Meg is volt
rá az oka. Tudta, hogy Pósa unokája, Bátka tárkányfejedelem már felriasztotta Felsőőr
és Velem-őrség székely tárkányait, a Dunántúl megmozdult, s a besenyő és székely
határőrség is csatlakozott hozzá. Az Ágnes-féle avar-bolykok élén III. István bevonult
Esztergomba, majd elfoglalták az egész Pannonföldet és maga IV. István is a felkelők
fogságába esett. Törtelen kérésére Lukács érsek meghagyta IV. István életét s Bátka
tárkányfejedelem Bizánc városába kísérte. Mánuel örömmel fogadta rokonát, Szent
Imre unokáját, aki őszintén feltárta előtte, hogy Magyar-országon sokan ellenzik az
ország ügyeibe való folytonos beleavatkozását. Ekkor Mánuel más útra tért: tárgyalások
kezdődtek arról, hogy III. István öccse, az ifjú Béla herceg házasságával egyesíteni
kellene a két uralkodóház érdekeit. Törtelen aranyasszony Bélával el is indult Bizáncba.
Béla Albélán és Szakszinban megtanult görögül. Így haladtak kereskedőkkel és székely
testőrökkel Bizánc felé.

IV. István azonban nem nyugodott bele abba, hogy Mánuelnél kegyvesztett lett.
Ezért mint trónkövetelő a német császárhoz folyamodott. Mánuel pedig nagy sereggel
megérkezett a Szávához. Béla herceg ugyanis eljegyezte Mánuel lányát, mint herceg
pedig jogot tartott Horvátországra és Dalmáciára. -Nem akarunk háborút -üzenték III.
Istvánnak,- csak Béla herceg apai örökségét akarjuk biztosítani. Így is lett, bár a
testvérviszály nagyon bonyolult helyzetet teremtett. III. István most egyszerre a
nagybátyjával és az öccsével állt szemben. Amíg Mánuel mind a két herceget pártolta,
addig III. István anyja Eufrozina királyné a cseheket és az oroszokat szerezte meg
Mánuel ellen. Béla örökségét mégis át kellett engednie öccsének, s így Horvátország és
Dalmácia újra Görögország hűbérese lett. Ezzel a béke Bizánccal megszületett, de benn
az országban nem állott helyre a rend. IV. István Zimony várában maradt, de III. István
ostromolta és amikor a vár tarthatatlanná vált, IV. Istvánt saját emberei ölték meg. Ez
úgy történt, hogy a védők mielőbb ki akarták tűzni a fehér zászlót, IV. István azonban
nem engedte. Leghűbb barátai is igyekeztek neki megmagyarázni, hogy az ő uralma már
nem kell senkinek se, hiába makacskodik, a végén mégis mindannyiukat felkoncolják.
Kár volt minden szóért. Amikor már a vár sáncai romokban hevertek, a megsebesült IV.
Istvánt ereinek elkötése közben megmérgezték. Így halt meg 1165. április 11-én. III.
István harcosai annyira gyűlölték, hogy holttestét kidobták a várból és egy ideig ott
maradt temetetlenül. Ekkor ért Zimonyba Bizáncból jövet Törtelen aranyasszony. IV.
Istvánt elföldeltette a Miltény nembeliek kegyhelyén. Palóc-Vasvár medvetorán Lam
herceg utódai úgy határoztak, hogy a holttestet Fehérvárra kell szállítani az Álmosház
temetkezési helyére.

Lukács érsek támogatta Törtelen aranyasszony kérését és megadta az engedélyt IV.


Istvánnak méltó helyre való temetésére. III. István nem hallgatott a vasvári ellenzésre,
megtámadta és elfoglalta a Szerémséget, de amikor Mánuel nagy sereggel jött ellene,
békét kért. Törtelen tájékoztatta III. Istvánt, hogy Mánuel az ő ingatag természete miatt
az öccsét akarja trónra ültetni. Erre újból dühödten háborút kezdett és elfoglalta a
Szerémséget, valamint Zimonyt. Mánuel ezért az erdélyi falvakon állott bosszút:
felbérelt besenyő harcosokkal több falut feldúlatott. A Szerémséget Mánuel a szeldzsuk
törökök mozgolódásai miatt nem tudta visszafoglalni. III. István Horvátország és
Dalmácia ellen fordult és a tengerpartot visszafoglalta. Mérgében még a jegyességét is
felbontotta Jaroszláv fejedelem lányával, mert apósjelöltje vallási okokból a Mánuel
pártjára állott. Ezért a Jaroszláv lányát hazaküldte és Henrik osztrák herceg húgát,
Ágnest vette feleségül. Kapkodása miatt összeütközésbe került Lukács érsekkel is. Az
érsek megkerülésével nevezett ki püspököket, ezért az esztergomi érsek egyházi átokkal
sújtotta. III. István ekkor megesküdött arra, hogy nem adományoz el egyházi birtokokat
és nem fog kinevezni újabb püspököket. Erre a kiátkozás alól feloldották. Lukács érsek
beavatott volt. Jó kapcsolatot tartott fenn Szakszinnal is, Magyarkával is. Egy
alkalommal hálaadó istentiszteletet tartott a megtért király jelenlétében, de hírtelen
elsápadt az arca. Amikor III. István ennek okát tudakolta, lehunyt szemmel ezt
válaszolta: Az égiek tudomásomra hozták, hogy szertelenséged miatt az istenek haragja
egy év alatt utoléri. Bartán mongol vezér 1163-ban hajlandó lett volna 3 tömény lovast
adni III. István megsegítésére, ha az uruki kereszténységet támogatja II. László királlyal
szemben és visszaállítja Várad és Magyarka között a régi kapcsolatot. Ebben az esetben
az uruki keresztények elismernék III. Sándort római pápának, de igényt tartanak
minden 25 pápa között egy-egy uruki keresztény pápára, hiszen ezt annak idején az
avaroknak és Szent Istvánnak is megígérték.

A tervet Lam nemzetsége és a Csák nembeliek is ellenezték. Visszafejlődésnek


tartották, Bartán ajánlatát tehát elvetették. Ezzel Palóc-Vasvár eddigi jelentősége is
csorbát szenvedett és lassanként az ipari irányítás központját is Budavár
alagútrendszerébe helyezték át. Palóc-Vasvár pedig csak a félkész vascipók raktára
maradt. IV. István halálával a palóc tárkányok vezető szerepre irányuló igénye is
megfelelő alap nélkülivé vált. A Lam leszármazottak kereskedelmi csoportja még IV.
István hívének számított, de az ő halálával ez megszűnt. III. István budavári
tanácsadóinak a javaslatára sok egyházi és magánbirtokot elvett azon a címen, hogy
nem jól művelik a földjüket, s az elvett birtokokat az igen szaporodó Csák-
nembelieknek juttatta. Új püspököket csak magyarok közül volt hajlandó kinevezni, azt
is Lukács érsek mellőzésével. Az érsek emiatt 1171-ben egyházi átokkal sújtotta, de a
király bűnbánatára azt feloldotta. 1172 medvetorán a Palóc-vasvári Lam nembeliek
kinevették: Imádsággal, vagy átokkal még együtt se lehet verebet fogni. III. István, mint
I. Géza is, lelki bánatban halt meg. De Béla herceg csak mosolygott István bátyja
hiedelmén. Törtelennel mindent megbeszélve, ilyen aggodalmak nélkül, rendteremtő
akarattal jött hazájába. Útján az Erős Csák-nembeli Gerecsák László volt a kísérője, aki
Uruk városában járt Pozsáló és Bebek megbízásából. Gerecsák elmondta, hogy egyre
kevesebb őslakos él már Uruk és Susa tájain, mert a vérszomjas Iszlám minden idegent
elpusztít. Ugyanez a helyzet a Szeldzsuk szultánságban is, bár a keresztes hadak
egyelőre még tartják a tengermelléki görög és francia keresztény gyarmatokat. De
Angora és Ikonion környékén oly nagy a népszaporulat, hogy az elkeseredett szegénység
előbb-utóbb megmozdul és annak nem lesz jó vége. Béla herceg a világlátott Gerecsák
Lászlót a titokban működő Avar Kúria vezetőjévé tette. Az első dolga az volt, hogy
Palóc-Vasvárnak több nyelven beszélő sámán-képzőseit kiküldte Füzesgyarmat,
Magyarka, Bugát és az időközben igen megerősödött törzsszövetség területére, hogy
tisztába jöjjön az ottani helyzettel. Az első királyi hivatalt akarta megszervezni bizánci
módra. Törtelen látása elkezdett romlani, ezért a közelmúlt eseményeit Gerecsák
Lászlóval rovatta le. III. Istvánon I. Endre király búskomorsága és ziláltsága vett erőt.
Ebben az állapotában még megérte az 1171. év végét, de 1172 március 4-én váratlanul
elhunyt.
Ágnes királynő, aki ekkor éppen gyermeket várt, lázasan ezt kiabálta:
"Megmérgezték a férjemet! Meggyilkolták a férjemet!" Az udvar Esztergomban Béla
öccsének a híveit gyanúsította, hogy görög módra megmérgezték a királyt. Mánuel nem
sokat várt, hanem hamarosan útbaindíotta Béla herceget. Béla a határőrség ellenállás
nélkül megérkezett az újonnan szervezett Avar Kúria személyzetével és besenyő
testőrségével. Törtelen örömére Mánuelnek fiú utóda született, s így nem került sor a
rokonházasságra. Béla herceg egyébként sem pályázott Bizánc trónjára, kezdettől fogva
csak a magyar királyi koronára tartott igényt. Bátka tárkány-fejedelem Zimonyba ment
és diadalmenetben kísérte az új királyt Fehérvárra. Ellenállás azért nem volt, mert Béla
herceg felbontotta a jegyességét Piroska-Iréne unokájával. A görög műveltségben
nevelkedett, francia származású Antiochiai fejedelemlány, a császárné húga lett a
felesége. Lukács érsek azonban most is megkötötte magát és nem volt hajlandó Béla
herceget sem megkoronázni. III. Sándor pápa is közbe lépett. Végül az ő engedélyével
Pósa, a kalocsai érsek végezte el a koronázást. Előbb azonban Béla herceg megjelent
Palóc-Vasváron a szokásos almafavirágzás ünnepén. Itt Lam herceg népes családja és a
tizedesi intézmények gondnoksága előtt a Csák és Pósa nembéliek felesküdtek az új
királyra és megkoronázták azzal a sima koronával, amelynek a kisebbik része akkor
már bele volt szerelve az új királyi koronába. III. Béla nem háborgatta makacsságáért
Lukács érseket, hiszen anyai ágon Lukács is a trencséni Csák nembeliek közül
származott, azok pedig mindig ellene voltak minden viszálynak. Nagy tekintélyük azon
alapult, hogy ők is bármikor várományosai lehettek a királyi koronának, mivel I.
Zoltán-Zsolt ősapjuk révén az Árpádházhoz tartoztak. Törtelen aranyasszony
visszavonult Palóc-Vasvár gerendavárába és az Avar Kúria vezetését átadta 1172-ben a
fiának, Bátka-Bolyk tárkányfejedelemnek, aki ő mellette sajátította el a magasabb
államvezetés tudnivalóit.

III. Béla kívánságára Bátka-Bolyk kezdte meg Palóc-Vasvár rovástárának


áttelepítését Buda-vár alagút-rendszerébe. A régi Avarbástya alagútrendszerében pedig
az Avar Kúria intézményét helyezték el. III. Béla nagyon arravaló szakemberekkel
látott hozzá az állam vezetéséhez. Bátka-Bolyk a vasellátás növelése érdekében a
mozgatható pesteket Budavárral szemközt, a kompjárat közelében állíttatta fel és ott
kezdték meg a vasak nagyobb tömegű finomítását, meg a kardok, kaszák és más
szerszámok készítését. Lukács érsek 1180-ban fölkereste Törtelen aranyasszonyt Palóc-
Vasváron és megtárgyalták az uruki, magyarkai és füzesgyarmati jelentéseket, meg a
szakszini Nagyszala határozatait. Olyan jelek mutatkoztak, hogy a sámánizmus újból
erőre kapott és a mongol törzsszövetség, mint új nagyhatalom, Bartán útján keresi a
kapcsolatot III. Béla államával. Megállapodtak abban, hogy egyelőre Bátka-Bolyk
irányításával ötévenként küldenek ifjakat az újabban fejlődésnek indult Karakorum
sámánképzésre. De a mongolok törzsszövetsége fel akarja támasztani a 24 hun törzs
szövetsége hatalmát, mint egykor és ehhez a magyarok segítségét is kérik. Magyarkától
az Encs vonaláig elismerték az esztergomi, illetve a magyarkai püspökség által képviselt
kettős kereszténységet is. Lukács érsek ezután megjelent III. Béla udvarában. A király
igen tapintatosan kezelte az elaggott érseket, aki viszont annak örült, hogy az új király
egyházi szempontból kifogástalanul viselkedett. Ezután a király minden fontosabb
döntése előtt kikérte Lukács érsek tanácsát is. III. BéIa legmegbízhatóbb hívei a Szent
Imrétől származó Pósa nembeliek és a Csák nembeliek voltak.

Közülük a legkiemelkedőbb tehetség a kancellária titkos vezetője, Bátka-Bolyk volt:


Imre -- Jéne Csák -- Gyala 1007-1031 1010-1065 1012-1079 1024-1093 Pósa -- Zeherje
Csák -- Vidil 1027-1070 1036-1098 1041-1098 1058-1120 Bátka -- Guszona Csák -- Józsa
1067-1105 1075-1130 1080-1112 1083-1135 Bátka -- Rási Csák -- Ziliz 1097-1178 1099-
1119 1102-1150 1108-1163 Bene -- Törtelen (Gerecsák Csák András -- Zemlén 1114-1156
1122-1196 László) 1130-1132 1135-1185 Bátka-Bolyk -- Andrási Katalin Andrási Simon
-- Békési Ilona 1152-1222 1158-1235 1150-1182 1156-1220 Törtelen látása gyengült és
emiatt csak tanácsaival tudta segíteni a fiát, Bátka-Bolykot. Őmellette a Csák nembeliek
közül való Gerecsák László emelkedett ki fényes szaktudásával. Meg Bátka-Bolyk
sógora, Andrási Simon tanácsadó, a külügyek vezetője, aki a III. Béláénál jóval
szélesebb áttekintésével megbízható oszlopa lett az új államvezetésnek.

Kiváló nyelvtudására való tekintettel Gerecsák László javaslatára elküldték


Rómába, Bizáncba, Urukba és Tuspába, hogy megismerje az ottani fő épületeket. Az
addigi királyi székhely Esztergom volt. De ott minden király csak toldott valamit Szent
István palotájához. Ezért aztán a szobrász és kőfaragó mesterséget is kiválóan ismerő
Andrási Simonra bízták az építkezéseket. Első nagy műve az esztergomi királyi kápolna
és vár volt. Abban Lukács érseknek is nagyon tetszett az oroszlános díszítés, hiszen az ő
címerében is szerepelt. Nevetve jegyezte meg, de nem mondta meg mire érti: Jaj, ezek a
bohó, nyugtalan fiatalok! Törtelennek a hosszú életre vonatkozó nézetével sehogy se
értett egyet, mert falánk ember volt. De Törtelen őelőtte is mindig hangoztatta:
"Lehetőleg hús nélküli élet és csak egy kevés bor. De még ennél is fontosabb, hogy az
emberek ne rágják egymást!" Az átkozódásnak, meg az egyházi átoknak is erősen ellene
volt. Azt tartotta, hogy a köznép átkozódása: "Rák egye meg a beledet!" éppen olyan
erkölcstelen, mint az egyházi átok. A sok megrázkódtatás és erős szellemi munka
ellenére is 74 évet ért meg. Munkája nagyon sokban hozzájárult Magyarország
megerősödéséhez.

30.A
AZ ÉGl BIRODALOM HÍRNÖKEI

306. Arvisura

Turcsi aranyasszony róvása 1195-1204-1235

A Megyer törzséből származó leszármazottai ötévenként mindig felkeresték a


Magyarkától az Encs folyó vonaláig terjedő hun törzsszövetségi területet és
beavatottképzésre alkalmas fiatalokat kértek a hunok sámán-, az avarok bát- és a
magyarok táltos-központjától. Kutula kagán kérésére 1190-ben III. Béla Pósa Pál
kispapot küldte öt évre Bugátba, amikor Pósa a párizsi papneveldéből hazajött. Pósa Pál
1190 medvetorán indult el az öt tagból álló sámáncsoporttal, a magyarkai gyors-
szekérjáraton. Pósa Pál Szent Imre utóda volt. Csoportjában a Csák-nembéliek és a
palócok voltak többségben. A Pósa-nembéliek is a palóc Radnótról származtak. A
második csoportot az öregedő III. Béla király a Kurszán-nembéli Üröm vitéz vezetésével
küldte el. Ez az ötös táltos csoport tisztán Kurszán-várbeliekből állott. 1195-ben
indultak Bugátba és út közben Magyarkán találkoztak a Karakórumból hazafelé tartó
Pósa Pállal. Imre király 1199-ben Turcsi rimalányt jelölte ki erre a feladatra. Ez a lány
lovaglásban is, bajvívásban is túltett a fiúkon, amellett több idegen nyelven is beszélt. A
beavatott-képzésen Hőelün nagyasszony vette pártfogásába az eleven leányt, férjhez is
akarta adni, de a kiszemelt vőlegény még 1205 előtt meghalt. Így 1205 tavaszán a gyors-
szekérjárattal hazajött. Akkor már II. Endre volt a király és a Turcsit a III. Béla király
által megszervezett kancelláriába helyezte el. Pósa Pál igen megörült a Turcsi által
hozott híranyagnak és azt már ő ismertette a Királyi tanáccsal. Endre király 1205
medvetorán a Csák-nembéli Masát küldte beavatott sámánképzésre palóc és kabar
résztvevőkkel. Ezt a két néptörzset a mongol térképeken, mint kereleket tartották
számon. Azokat pedig, akik 670-ben jöttek az Ugor-magyar birodalomból az avarok Égi
birodalmába, régi fővárosukból Magyar-káról, madzsaroknak nevezték. Az Álmosékkal
jött, Nyék vezette csoportot badzsirnak mondták. Masa és főként Turcsi jelentése
alapján, Magyarországon ezt a három népcsoportot különböztették meg. II. Endre 1210-
ben Pósa Pál javaslatára a Pósa-nembéli Gács sámánt küldte Bugátba, szintén ötös
sámáncsoporttal. Gács kitűnő lovas volt, II. Endre királyt a Szentföldre is elkísérte. Az
V. keresztes-hadjáratot vezető királynak ugyanis olyan kísérőre is szüksége volt, aki
kifogástalanul beszélte a török nyelvet. Turcsi aranyasszony 1215-ben Zernye székely-
marúz rimalányt küldte Bugátba, mert a pusztaszeri Nagy-Süánon mind a szellemi,
mind a lovaglási vetélkedőjén ő lett az első.

Hazatérte után Zernye a Pósa Pál által vezetett kancellária egyik főurához ment
feleségül és élete végéig Budavár kancelláriájában dolgozott. Pósa Pál II. Endre
jóváhagyásával 1220-ban a palóc Deédes aranyasszony utódai közül Mohos vitézt küldte
a Karakórumi beavatott képzésre. Mohos gyakran megfordult az ország szívében, mint
Ózd-Vasvári szekeres gazda, ő hordta ide minden holdtölte idején hordozható pestekben
a Gömörben gyártott vascipókat. Ezekből gyártották a különféle fegyvereket. Mohos
vitéz részt vett II. Endrének sok hadjáratában is és a király nagyon kedvelte.
Hadjáratok közben könnyen megtanulta az idegen nyelveket is. Endre nehezen egyezett
bele a kiküldetésébe, de aztán mégis csak úgy gondolta: jó lesz megbízható hírhozónak,
Gács már úgyis kiöregedett. Mohos magával vitte Kelemérből a feleségét is, aki kiváló
lóápoló rimalány hírében állott. Az aranybulla körüli bonyodalmak idején Ung lányát,
Andrási Katalin unokatestvérét, Ungikát küldték Karakórumba, Az őt kísérő sámán-bát
-táltos csoportban vegyesen voltak többféle nembéliek. Ungikát a beavatottak képzéséről
nem engedték haza, mert ő lett az első és ott férjhez is ment Temüdzsinnek, azaz
Csingisz kánnak a legkisebb fiához. Férje, Toluj ragaszkodott ahhoz is, hogy Ungika
vele együtt Kara-kórum központjában dolgozzék. Ungikát mongolosan
Szojorgaktaninak hívták. Öt fiuk és három lányuk született. Ungika tartotta magát a
nyolcfős szaporodás követelményéhez. A nagy mongol gyors-szekérjárat segítségével
állandó levelezésben állott nénjével, Turcsi aranyasszonnyal. Elsősorban Ungika levelei
alapján szerzett pontos értesüléseket a magyar királyi kancellária a mongolok
világuralmi törekvéseinek részleteiről is. Az ifjú Béla király kívánságára Pósa Pál 1230-
ban az öccsét küldte Karakórumba beavatottképzésre. Pósa András öt évig tanult
Bugátban, majd újabb öt évig Karakórumban. Ungika vette pártfogása alá, Csadaj
fősámán pedig bevette abba a csoportba, mely a fősámáni rovást három új jellel
szaporította, hogy az írás megfeleljen a közben változott kiejtésnek. A beavatottképzésen
Pósa András a Bajdár kán nevet nyerte el. Nagy munkákat végzett, segített nagyon
elfoglalt bátyjának Pósa Pálnak abban is, hogy a kezükben lévő ősi krónikának, vagyis
az Arvisuráknak kerel-palóc, madzsar és nyék-badzsirt változatát összeállítsák. Pósa
András bátyja jegyzetei alapján a palóc-kerel részt állította össze. Ez Árpád tárkány-
fejedelem honfoglalásával foglalkozik. Hírszerzési célókból Pósa Andrást még
kispapnak is kiképezték. A Kurszánvárosban lévő Szent Péter egyháznak lett a papja,
majd öspöröse. Mint királyi káplán, II. Endre megbízásából újból kiküldte
Karakórumba.

Folyton úton volt, hogy a királyt tájékoztassa. A királyi kancelláriának 1235


medvetorán Palóc-Vasváron vendégeskedő csoportja feltétlenül szükségesnek tartotta,
hogy az ifjú Baján bátot, aki Árpád lányának, Ágnesnek volt a leszármazottja, és Jaák
Gézát, aki Csák nembéli Miklósnak és Ugrin érseknek volt a rokona, feltétlenül ki kell
küldeni a Bugát-Karakórumi sámánképzésre. Itt Bajánt, mint Ungika-Szjorgaktani
rokonát igencsak felkarolták és Ungika fiaival együtt képezték ki. Baján, Mönge,
Kubiláj, Hőlegü, Ariböke és Büdzsek herceg barátjává lett. Kubiláj seregének vezérévé
tette. Jaák Géza és Pósa András, aki olykor megjelent a beavató képzéseken is, együtt
indult haza Karakó-rumból. Mind a ketten levelet hoztak IV. Bélának és más-más úton
jöttek. Jaák Géza a füzesgyarmati, Pósa András pedig, mint kerel-palóc, a magyarkai
gyors-szekérjárattal igyekezett hazafelé. De csak Pósa András érkezett meg. A
füzesgyarmati járatot a badzsirt-magyarok hazájának szomszédságában megtámadták a
mohamedán baskirok és a gyors-szekér utasainak nagyrészét lemészárolták. A
megmentésükre érkezett tatárok meglepetve állapították meg, hogy a mongol hadvezetés
aranypálcájával ellátott Jaák Géza hírnök is az áldozatok közt van. A Pósa András által
hozott levélből kiderült, hogy a karakórumi hadvezetés szerint Batu kán terjesz-kedési
iránya Németország. Béla király hadvezetési nyila a régi Avaria felé mutatott. Jaák
Géza halálával a mongol terv ismeretessé vált. Ungika-Szojorgaktani Pósa Andrást,
mongolosan Bajdárt becsempészte abba a bizottsága, amelyik a rovások kibővítését
tanulmányozta. A rovások megreformálásával Pósa Pál is foglalkozott már 1220-ban.
Erre az adott okot, hogy Imre király kisfia, László királyfi csak nehezen tudta kibetűzni
a rovásokat, de a Pósa Pál által tervezett három további betű használatával készült írás
olvasása már könnyebben ment. Pósa Pál a rovásjelek kibővítésének gondolatával már
karakórumi tanulmányainak idején is foglalkozott. Bajdár sámán elmondta Ungikának
III. László kiskirály esetét s erre Ungika is nyomban azon volt, hogy a rovásjeleket ki
kell bővíteni. Ungika-Szojorgaktani aranyasszonynak, Toluj feleségének olyan nagy
befolyása volt Temüdzsin-Csingisz kán leszármazottaira, hogy Ödögej halála után a
Magyarországot lerohanó Batu kánt visszarendelték Kambalukba azzal az üzenettel,
hogy komoly szó van nagykánná való választásáról.

De nem így történt. Karakórumban a nagyasszonyok összefogtak és a


Nagyhuralban kiharcolták Dörögme régensségét. Tőle Güjük vette át a hatalmat, majd
az ő korai halála után Ogulkajnis lett a régens. Toluj részeges volt, ezért nagykánnak
nem jöhetett számításba, így legnagyobb fia, Mönge lett a nagykán. Mönge után Toluj
legkedvesebb fia, Kubiláj lett a mongol törzsszövetség első nagy császára. Ő volt az, aki
Kínát és az akkor ismert Nagy-Keletet meghódította. Kubiláj császári székhelye a hun
törzsszövetség egykori fővárosa, Parajd lett. A mongolok Kambaluknak nevezték, de
Ungika városrésze továbbra is csak Parajd. Ezt a kínaiak Peicsingnek, az ujgurok Keve-
Pekingnek nevezték. Ungika egyik lányát Baján vezér vette feleségül. Ő lett a
legnagyobb hadvezére a mongolok vezette törzsszövetség világuralmának. Ungika
Szojorgaktani állandó levelezésben állott Turcsi aranyasszonnyal, így mindig tisztában
volt a magyarországi állapotokkal. Turcsi aranyasszony is ennek a levelezésnek alapján
állította össze Arvisúráját. Állandó munkatársa volt a Pósa Pál által létrehozott királyi
kancelláriának. Pósa András a királyok mindenesének nevezte. A Szent Imre-nembéli
Pósa Pál és a Kurszán-nembéli Üröm vitéz, majd Turcsi aranyasszony révén sokáig
meglehetősen szoros volt a kapcsolat a mongolokkal. A III. Béla idejében megszervezett
gyors-szekérjárat Magyarkán találkozott a Nagy-mongol postajárattal, így az uralkodói
házak között volt lehetőség az állandó érintkezésre. Üröm sámán Esztergomban is,
Kurszánvárosban is alapított olyan kódex-másoló műhelyeket, amilyeneket a párisi
útján látott. Berendezett aranyműves-, festő-, és szobrászműtermeket is, hogy a királyok
és a főurak palotái le ne maradjanak a nyugatiak mögött. A III. Béla által a párizsi
főiskolára kiküldött ifjak Esztergomban felépítették a várat és a királyi palotát. Utána
Pósa Pál és Andrási Simon tervén elindulva a királyok és a királyi hercegek is tovább
építkeztek. Atilla egykori városa mellé felépült Árpád idejében a Szent Péter
székesegyház. Ezt I. Endre fejeztette be. Annakidején Péter király csak mulatni járt ide
az olasz kőművesekhez, a munka nem haladt. Így találkozott itt hun, avar, magyar
jellegű építkezés. Amikor 1172-ben III. Béla elfoglalta a királyi széket, a 22 éves Andrási
Simon nagy feladatot kapott. Anna királynő kívánságára a régi esztergomi királyi
palotát ki kellett bővítenie az antiochiai fejedelemségben meghonosodott építészeti
kultúra szerinti török-etruszk stílusban. Ugyanezt az építészeti stílust honosította meg
Kurszánvárosban is. Az építkezéseken sok kaszu-török kőfaragó dolgozott.

Az új kancellária működését Gerecsák László 1180-ban indította meg, a Joli-


Tórem városrészben, a melegvizű források közelében. A kancellária hivatalnokainak is
egész utcasort építettek Bizánc-antiochiai szokás szerint. A palotában ismerték az ősi
Arvisurákat, a Kievből hozott gyűjteményt Gerecsák László évkönyveknek nevezte.
Budavár, Avarbástya és Kurszánvár kiegészítő hivatalaiban uruki-mani hitűek is
dolgoztak. Bartan-batur 1180-1200 között volt a mongol törzsszövetség beavatott
központjának vezetője. Kutula kagán azonban Bugátba tette át székhelyét. III. Bélával
mind a ketten élénk kapcsolatot tartottak. A jóviszony ápolásáról a Budavár
beavatottközpont gondoskodott. Avarbástya a Magyarkai Béla törzzsel és a Jászvásári
Gyula törzs dolgaival foglalkozott, Kurszánvára pedig Füzesgyarmat fejedelemségén
tartotta a szemét. Anna királynőnek öt fia született: Imre, Endre, Géza, Salamon és
István. Volt három lánya is: Margit, Konstancia és Piroska, de Piroska fiatalon meghalt.
III. Béla a felesége révén bejött rokonságot bőkezűen birtokokhoz juttatta, ami a régi
rendeknek nagyon nem tetszett. Aztán rövidesen fordultak a dolgok. Anna királynő
meghalt, s az uralkodó 1184-ben, leánykérőkkel a francia király udvarába küldte a
franciául kitűnően beszélő Andrási Simont és Simonnal együtt olyan ifjakat, akiknek el
kellett sajátítaniuk a francia építészet stílusát, hogy az új esztergomi királyi palotát ezen
stílusban építhessék fel. Capet Mária királylányt ugyanis addig nem adták III. Béla
királyunkhoz, amíg a francia udvar légköréhez hasonlót nem tud teremteni
Esztergomban és Atilla városában.
1184-1186 között elkészült Esztergomban az új királyi palota, az új
lakótoronnyal és 1186-ban Béla király feleségül vette VII. Lajos francia király lányát,
Capet Margitot. Frigyes német császár 1189-ben meglátogatta III. Bélát. A király
Esztergomban fogadta, de szállása Kurszánvárosában volt. Ott bizánci, etruszk és uruki
stílusú palotákat láthatott a császár. A legnagyobb fogadóház már korai gótikával épült.
A lakások hideg-meleg fürdőkkel voltak ellátva. Sokan Atilla városának nevezték. Az új
királyi kancelláriát korai gótikus stílusban építették, akárcsak az új királyi palotát
Esztergomban. A Kurszánvárosban bizánci módon épített utcasort Bélavárosnak
nevezték. Andrási Simon elrendelte, hogy a palotasorokat az Avarbástya évkönyvében
megállapított szokás szerint minden huszonnegyedik évben újítsák fel. Mindezek az
építkezések nagyon sok pénzt felemésztettek, ezért III. Béla 1193-ban az egész Mordus
vármegyét némi ellenérték fejében eladományozta. Várad királyi részlegét Andrási
Simon magyarkai stílusban építtette át, a magyarkai kőfaragókkal. Mire 1192-ben
László királyt is szentté avatták, felépült az uruki városrész az új püspöki palotával. A
Francia-országban tanult festők és szobrászok Budát, Váradot és Esztergomot díszes
szobrokkal ékesítették és III. Béla munkájának kiegészítésére Esztergomban férfi
miniátor-iskolát állított fel, a kódex-másoló rimalányok munkájának segítésére.
Mindezekben jó segítséget jelentettek a II. Géza idejében megtelepedett cisztercita-rend
tagjai. III. Béla az országban több művészcsoportot telepített. Munkájukat szívesen
vették a Csák és Pósa nemzetségbeliek, meg a Kurszánházból származó nagyurak. Az
Avarbástya, Budavára és Kurszán-vára Arvisura-másoló kegyhelyeit az Álmos- és
Lebédház idegen keveredéstől mentes családjai támogatták. III. Béla 1192-ben
meghagyta Pósa Gyulának, hogy a régi uruki-mani szerzetesrend szokása szerint
írjanak egy "keresztényibb" évkönyvet, olyan hangnemben, ahogyan a keresztény
hitvilágban szokásos. A kancelláriában előbb Pósa Gyula, majd 1195-ben Pósa Pál
országbíró, boszniai magányában pedig Pósa András is megírta a hunok, az avarok és a
magyarok tetteiről szóló évkönyvét. Emellett a hét törzsről is írtak külön-külön egy-egy
évkönyvet. Pósa András palóc volt, ezért a magyarok tetteiről szóló évkönyve a palóc
Arvisúrákon alapult.

Ekkor kezdték az új kancelláriában az Úriszék tagjait nemeseknek nevezni, de


eleinte csak egymás között. III. Béla az ősi Arvisurák alapján új lendületet adott a
nemesi címerhasználatnak. Esztergomban már Andrási Simon Gilgames hagyománynak
megfelelően lépegető oroszlánokat festett az új királyi kápolna falára: ez a régi jelkép
Fehérvár törvénynapjain is megjelent a királyi jogaron. A Nyék nemzetségbeliek a
Halak világhónapjára való utalásképpen a Halak állatövi képet vették fel különféle
formákban a címerükbe. Az Álmosház Turuj-sast, az Urukkal kapcsolatos Lebédház az
oroszlánt alkalmazta címerében. Az Árpádház és a Lebédház, illetve a tíz-nyíl szövetség
és az avar-hun-kabar-palóc-jász-kun vezéri nemzetségek címerei 300 év múlva is hűen
ábrázolták az ország lakosságának összetételét. Ekkor a Turuj-sasos címerek adtak 7
csoportot oroszlános címerek adtak 5 csoportot halas címerek adtak 2 csoportot lovas
címerek adtak 1 csoportot, ez együtt 15 csoport és medve, szarvas, vadkan, bölény,
kecske, párduc címerek 9 csoportot. Volt összesen tehát 24 csoport. Az avar Kúria az
Avarbástyán 53 nemzetséget tartott nyilván. Ez volt a vezető réteg. Ebből az 53
nemzetségből 24 volt Turuj-sasos, 7 oroszlános, 8 halas és 4 nemzetség lovas címeres.
Közöttük a 24 nemzetséges Árpádház volt a hangadó, a 25 nemzetséget kitevő
oroszlános és halas keleti réteg rendszerint a csatákat döntötte el, a 4 lovas nemzetség
pedig hol a turulsasos, hol az oroszlános csoporthoz csatlakozva hozta meg annak
számára a többséget, 28-ra, vagy 29-re emelve az érdekelt nemzetségek számát. Már
István király is és most III. Béla is a kilenc csoportot kitevő uruki-maniak és más,
részben kereszténnyé lett őslakosok támogatásával juttatta végleges uralomra, illetve
tartotta hatalmon az Árpádházat. Az 53 nemzetségből azonban III. Béla uralkodásának
a végén, 1195-ben már 72 lett. Ebből 19 családi csoport már keveredett volt, de
Magyarországiaknak vallották magukat és a mindenkori királyhoz húztak. A 24
nemzetség számát 43-ra emelték és velük szemben állott az eredeti (17+8+4) 29 családi
csoport. Ez a 29 nemzetség azt követelte, hogy ne csak Nyugat, hanem Kelet felé is
alkalmazkodjunk. A 43 nemzetség azonban teljesen a római pápa érdekkörébe vonzotta
a 72 nemzetségből álló Magyar Királyságot. III. Béla Imre herceget 1194-ben a Várhegy
hivatalaiban megfelelően felkészíttette és így állíttatta Horvátország élére. Ezzel az volt a
célja, hogy azt a tárkányképzést, mely korábban a Csörsz vonalán folyt, a nyugati
végeken is alkalmazni tudja. Imre legjobb barátját, Pósa Pált még 1190-ben elküldte a
Bugát-kara-kórumi sámánképzésre.

Amikor Pósa onnan hazajött, 1195-ben a mongol gyors-szekérjárattal, országbíró lett


és azt a parancsot kapta, hogy a Karakórumban tanultak alapján szerkessze meg az új
keresztény-szellemű évkönyvet, de az ősi Arvisurák mintájára. Ebbe a munkájába
belevonta öccsét, Pósa Gyula domonkosrendi szerzetest is, aki a pásztói uruki-mani
magyar ősvallást követő szerzetesek közül került Jászvásárra. A szervezés érdeme
Domonkosé, az első esztergomi érseké. Róla nevezték el a pentelei, -keszthelyi és a
zebegényi kolostort is. Pósa Gyula szerzetes állandó összeköttetést tartott a kunokkal. Ez
hozta magával, hogy 1195-ben neki kellett ezért a Kunországon átmenő gyors-
szekérjárattal Magyakára kísérnie a Kurszánházból való Üröm vitézt. Pósa Gyula
másolta le a 24 törzs szövetségének évkönyveit a Kievben keltezett Endre-féle másolatok
alapján. Amikor Imre király 1199-ben hazarendelte, újabb megbízást kapott: másolja le
az avar korszakbeli régi Arvisurákat is. Ekkor a Budavár Jászvásári gyors-
szekérjárattal magával vitte 4 lovas kíséretével Magyarkára Bátka-Bolyk és Andrási
Katinka legkisebb lányát, Turcsit is és Bugátba is titkos levelet vitt Jiszügej-baaturnak.
Hazajövetele után írta meg Pósa Gyula Imre király kívánságára a "Halotti Beszédet".
Másik jelentős műve az "Építkezés fejlődése". Ezt Kurszánvárában sokszorosították
még III. Béla alatt. A szepesi erdőispánság kőfaragóinak munkáiról szólt. Esztergomban
már Gelyza fejedelem nagyarányú építkezéseket kezdett Mihály öccse birtokán. Ezt
Vajk-István király a Cluny irányzatnak megfelelően folytatta, majd Szent László király
a bencések ízlése szerint fejezte be. Váradon viszont a hunyadi erdőispánság kőfaragói
építettek. II Géza a cisztercita-francia stílusnak megfelelően alakított át mindent
Esztergomban. III. Béla egyrészt bizánci kivitelt, majd karcsúsított gótikát kezdett
alkalmazni; az oszlop-felsőrészeket akantuszos levelekkel díszíttette. Ebben része volt
annak is, hogy már a címeres nemzetségek is kezdtek áttérni a levélmintás építkezésre.
Esztergom aztán ezt a kivitelt követte, Kurszánvár és Atilla városa, a Baján utcasor és
Pest is. Az akantusz díszítéses építkezés tudnivalóit a szepesi erdőispánság kőfaragói
hozták magukkal Franciaországból.

Az Arvisura-másolatok elolvasása után III. Béla egy véleményre jutott Szent


László királlyal: súlyos bűnök elkövetése nélkül nem lehet uralkodni. Jó uralkodó csak
úgy lehet valaki, ha elkárhozik. Az új kancellária épületében Pósa Pál országbíró
elkezdte kiállítani a parasztosan kutyabőrnek mondott nemesi leveleket. De ilyet csak
annak adtak, aki adakozott a magyarok által vezetett V. keresztes hadjáratra.
Elsősorban Kurszánházi, Árpádházi, Csák-, Pósa-, Hont-, Pázmány-nembéli lovagok és
hasonló családok okleveleit adták ki, 72 nagycsaládon belül. Az ilyen utódokat tették az
ispánságok élére. Újra felállították a főpapi és főúri rendet.

A főpapi rend felállításával III. Béla a még mindig neheztelő Lukács érseket bízta
meg 1174-ben. Ez a megtiszteltetés engedékenyebbé tette és ettől kezdve gyakori vendége
lett Béla királynak. De a király is ügyelt arra, hogy az egyházat komoly ok nélkül ne
sértse. Amikor III. Béla 1193-ban a Mordus megyei ispánnak, Bertalannak
ünnepélyesen kiadta a nemeslevelet, Bertalan vállalta, hogy a horvát határvédő
hadseregbe tíz, az ország határain kívüli szolgálatra pedig négy páncélos vitézt állít ki
már 1194-ben, Esztergomban az V. keresztes hadjárat céljaira. Ez csak egy példa, mert
a kitüntetett személyek minden nemeslevél átvételekor 2-6 személy páncélos vitéz
kiállítását vállalták. 1194-ben a felajánlottak létszáma már kétezerre rúgott. Mordus
megye nem tartozott az István-királyi megyék közé, Bertalan ispán tehát olyan
kötelezettséget vállalt, amit nem is lehetett tőle feltétlenül várni. Ő lett aztán a horvát
hadsereg parancsnoka. A sziklás hegyvidék az ő megyéjében inkább csak
állattenyésztésre volt alkalmas. Ennek jövedelméből azonban még hajók építésére, vagy
vásárlására is kötelezte magát. Vállalta a lakosság feletti bírói ítélkezést is, ami ott elég
terhes volt. Amikor Imre herceg kormányzó lett Horvátországban, apja beleegyezésével
Bribir megyét a Subics családnak adta és Subics Árpádot a horvátok által lakott megye
erdőispánjává nevezte ki. Amikor Béla herceg Bizáncból hazajött, Gerencsák Lászlóval
együtt tanulmányozta az eddigi királyok életét, szokásaikat, természetüket. Királlyá
koronázása után legszívesebben Szent László kemény kezű uralmát követte. Erős kézzel
látott hozzá, hogy királyi udvarát a többi uralkodóházéval egyenlő rangra emelje.
Anyja, Eufrozina királyné, a III. István korában megszokott módon kívánt volna
továbbra is uralkodni, III. Béla azonban ezt nem tűrte, ezért a királyné Géza öccsét
akarta hatalomra juttatni. Amikor Béla király erről tudomást szerzett, anyját és Géza
öccsét elfogatta és bezáratta. Géza megszökött, Ausztriába, majd cseh földre menekült,
de onnan kiszolgáltatták, újra fogságba vetették, majd amikor Barbarossa Frigyes
keresztes hadakat vezetett a Szentföldre, kérésére Gézát, 12 esztendei fogság után 2000
vitéz élén a Szentföldre küldte. Onnan hazatérve Bizáncban talált otthont.

Géza hercegnek három fia született: Árpád-város Arad nevű részében.


Gyermekeit Álmos, Árpád és Zoltán névre keresztelték, de később bizánci lakóhelyükön
is megkeresztelték őket és ekkor görög nevet kaptak. Ott született lányukat Iréne-
Piroska császárnő emlékére Irénének keresztelték. III. István, III. Béla és Géza hercegek
anyja, Eufrozina királyné Jeruzsálem görög kolostorában halt meg. Élete fogytáig III.
Béla, Géza herceg közvetítésével, minden évben királynői járandóságot küldött neki. III.
Béla az új rend kialakulását szervezve a Gelyza-fa, vagyis a mocsári tölgy alatt ült
törvényt. 1186-tól a panaszokat már az új kancelláriába kellett előterjeszteni, az író-
rovó deákokon keresztül. Ezek a beadványok Budavár, Avarbástya és Kurszánvár
hivatalaiból három napon belül a kancelláriába kerültek, onnan pedig négy nap alatt
továbbították. A poroszlók holdtöltéig minden iratot rendeltetési helyükre juttattak.
Mánuel halála után feloldódott az a fogadalma, hogy Mánuel életében hűbéres államait
nem háborgatja. Utána azonban Horvátországot, Dalmáciát és Zárát a
testvérvárosokkal együtt visszafoglalta Velencétől. Az új görög császár, Angelos Izsák a
béke jeléül feleségül vette III. Béla Margit nevű lányát. Halics elűzött fejedelme 1188-
ban III. Bélához menekült. Ekkor Halicsot is elfoglalta és Endre fiát tette meg
uralkodónak; a lengyel fejedelmekkel szemben azonban később feladta Halicsot. De
Rascia földjét, mely a nagyanyjáé: Ilona királynőé volt, visszahódította. Barbarossa
Frigyessel terveket szőttek gyermekeik összeházasítására, de Frigyes gyermekei még a
tervezett házasságok megkötése előtt, gyermekkorukban meghaltak. Annak viszont
nagyon örült III. Béla, hogy élete legnagyobb kezdeményezését, I. László király szentté
avatását 1192-ben el tudta érni. Ekkor mondta: a Szent Turuj nemzetség sérthetetlen
országot hagy hátra a későbbi nemzedékeknek. A keletről származó Mazir-bazilita
eszme a bencéseken, cisztercitákon, premontreieken és karthauzi-akón, meg a sámán-
hagyományokon alapuló templomgazdaságokon keresztül jó talajra talált itt a földmű-
velő, betegápoló, utasfogadó és a magukra maradt nőket felkaroló apácarendekben. A
király minden ilyen kezdeményezést támogatott. III. Béla Nyugatot összekötötte
Kelettel, Esztergomban, Pilisen és az ország több részében cisztercitákat és
premontreieket telepített le, Kurszán városában pedig a rimalányok az uruki-mani
apácarend tagjai lettek.

A Gilgamestől, Atillától, Csabától és Álmostól való származtatás mondája nyomán


fellendült a hagyományos rovások kultúrája is, olyannyira, hogy III. Béla elrendelte a
nemesi rend hagyományainak írásba foglalását. A papok nevettek a naiv népmeséken,
az írástudók pedig eltorzították a hallottakat, de azért mégis megindult a mindent
megszépítő krónikairodalom, melytől azonban nem lehet elvitatni, hogy végső
gyökerében az ősi évkönyvekből táplálkozott. Esztergomból az egyház már régen
eltávolíttatta múltunk minden irodalmi termékét, de Budavár, Avarbástya és
Kurszánvár messzenyúló ereje tartotta a kapcsolatot Kubija kagánnal és új
rovásirodalom kezdett virágzani III. Béla, Pósa Pál, Üröm, Turcsi, Masa, Gács, Zernye,
Mohos, majd Ungika, Pósa András és Jaák Géza ötös csoportjainak kiküldetésére pénzt
tétetett félre a kincstárban, mert ő is úgy találta helyesnek, ha a mongol törzsszövetség
beavatottjaival fennmarad a régi összeköttetés. Béla, Lam hercegnek valamennyi
alkotóképes leszármazottját Palóc-Vasvárról áthelyezte az új kancellária megfelelő
részlegébe. Pesten Vasvár vascipó-készítményeivel megindult az építkezésekhez
szükséges vasnak hordozható pestekben való finomítása ugyanúgy, mint Atilla és Baján
idejében. Az elmaradott Esztergomot, amikor Lam herceg ivadékai Párizsból és
Kartresből visszatértek, 1186-ban elkezdték teljesen újjá építeni. A Gilgames oroszlánok
képét csak a fiatalok vitték oda. Az esztergomi rimalányok rovásos és latin írásos
kódexei igen tetszettek az Imre királyfit nevelő bolognai papnak is. Amikor Itáliából
hazaérkeztek az ott tanuló kőfaragó és szobrász mesteremberek és olasz mintára
megindultak III. Béla király építkezései, a határvidéki erdőispánságokból mindig több
és több kőfaragót vezényeltek ezekre az építkezésekre. De a király nem zárkózott el
Bizánc hatása elől sem. Lam leszármazottait a Szerémségbe küldték, s azok onnan
bizánci építkezési ismeretekkel tértek haza Kurszán és Joli-Tórem városába. De azért
módjával fennmaradtak a II. Géza korában érvényesült építkezési szokások is. Lam
utódai Atilla és Pest városában Kelet építészeti stílusát egyesítették a Nyugat építkezési
művészetével. Andrási Simon hét-oroszlános freskója III. Béla helyeslésével arra utalt,
hogy itt olyan főnemesi családok élnek, melyek Gilgamestől származnak, a Nyék
nembéli "Halak"-kal együtt 9:6 arányú többséget jelentettek a l5 színmagyar
nemzetségből származó többi vezéri családdal szemben.

III. Béla felépíttette az esztergomi székesegyházat is anélkül, hogy ez bármiféle


ellentétet jelentett volna az Aranyasszony és a Szent Anya tiszteletében. Pénzeire is a
"Sanota Maria" felíratot verette. A 15 színmagyar nemzetség és az idegenekkel kevert 9
nemzetség lett az alapja az összes 24 nemzetségre támaszkodó új nemesi uralomnak. III.
Béla teljhatalmú uralkodóvá vált. Ragaszkodott az Atillára és Álmosra visszamenő
hagyományokhoz és a Turuj-sas nemzetségéhez, de címerében a Gilgames
hagyományokra emlékeztető lépegető oroszlánt tette. Kurszánvári Üröm sámán, amikor
1195-ben Pósa Pál nádorispánsága alatt Karakórumból visszajött, részletes tájékoztatást
adott a mongol állami és társadalmi szervezetről. Ugyanúgy, mint a 24 hun törzs
szövetségében, a fővezéri udvarokban itt is meg lehetett találni a hercegek és kánok,
felügyelők, lovasok, tegez-hordók, szekerészek, lovászok, hírvivők, csikósok, juhászok,
belső és külső szolgák, ötvösök, íjkészítők, stb. hol kisebb, hol nagyobb csoportját.
Körülöttük nagyobb számmal olyanok, akik kenyérrel, szénával, prémmel adóztak; a
tálnokok, pohárnokok, fegyvernekek és tárnokok csak ünnepélyes alkalmakkor
teljesítettek szolgálatot. A seregben tized-szervezetek voltak. A szabad harcos tizedesek,
századosok, ezredesek és fővezérek állandó katonai képzés és gyakorlat kötelezettsége
alatt állottak, de csak 24 évig. Utána tisztségeket kaptak. A hadifoglyok a jurták körül a
barmokat gondozták. Később harcosok, esetleg kánok, hercegek és felügyelők mellett
udvarnokok is lehettek. Szívesen látott vendégek a meghódított területek kézművesei.
Kara-kórumban jó számmal voltak kínai cserepesek és fémművesek, vagy francia,
orosz, német fegyverkovácsok és ötvösök. Seregük legnagyobb részét a 24 hun törzs
szövetségéből való lovasok tették ki. Az Új Égi birodalomban azt tartották, hogy Joli-
Tórem földje forog. Ha a római keresztények azt hangoztatták, hogy földünk egy
korong, ezen még a legegyszerűbb mongol harcos is csak nevetett. Papjainkat balgáknak
tartották. Azt mondták: az egész emberiségnek csak az a része életképes, mely az égből
jött. Az ő agyukban ott az életfa s azért képesek bölcsen gondolkozni. Voltak ismereteik
a sárkánykígyók égi harcáról és tudták, mikor kell a természeti viszonyok változása
miatt melegebb vidékekre vándorolni. Mindez részben egyezett a magyarországi
helyzettel és felfogással.

Régen a mi fejedelmeink, töményvezéreink, ezredeseink, századosaink és


tizedeseink is a hadifoglyokat előbb béklyós rabságban alkalmazták gazdaságaikban.
Benősüléseik után azonban, különösen, ha gyermekük született, a fogságot feloldották. A
hősiességéve kitűnt harcos, vagy a 24 éves fegyveres szolgálat után házhelyes telekhez
juttatott vitéz a hadifoglyát megtarthatta gazdaságában. Kálmán király azonban a
főuraktól és a nemesektől elvette a hadi-foglyokat és a király, a nádorispán, vagy az
egyház szolgálatába rendelte őket. Házasodásukat is ő engedhette meg. A szabad
harcosok között a foglyok elvesztése olyan erős nemtetszést váltott ki, hogy amikor a
váradi püspökség Kálmán szentté avatását kezdeményezte, az egész ország ellene
fordult. Az Avarbástya alagútrendszerében már Kálmán király korában elkezdték írni,
hogy mi van az utolsó 300 év Arvisúráiban. Az Arvisurák egyebek között így örökítették
meg az eseményeket: Az ötven tömény (félmillió) őslakos a mai nyelvünkhöz hasonló
nyelvet beszélt. A hódítók gyakori átvonulásai miatt behívták a gyorsan szaporodó
magyar törzsszövetséget. A behívott rokonok 45 töményt kitevő létszámmal vonultak be
a törzsek közötti gyepükre, Alpár és Eszék magyarul beszélő városaiba. Amikor
Taksony fejedelem korára a magyar törzsszövetség átvette a Jász-síkságon beszélt
nyelvet, elkezdődött a megtelepedett magyarságnak a városokba özönlése. A
legtermékenyebb területeket Dunna-asszony folyamának két oldalán a fejedelmi törzs
foglalta el, a külső termékeny részeket a többi tíz-nyíl szövetségnek a harcosai.
Tízcsaládonként települtek falvakba, de 24 évenként tovább mentek, mert földjeik
termékenysége ekkorra már annyira kimerült, hogy újabb termőföldhöz csak
erdőirtással, vagy mocsarak lecsapolásával lehetett volna hozzájutni. A századosok 100
családos településeiből alakultak ki a mezővárosok.

Az őrségek mezővárosai, századosi székhelyei a századosok parancsnoksága alatt


állottak. Ilyen helyen 2-3 nyomásos gazdálkodás folyt. Tíz százados-településnek a
székhelye az ezercsaládos ispánságokban volt. A fejedelmi udvar körül tízezer család
telepedett meg. Ez volt a környezete nemcsak a nagyfejedelemnek, hanem az ifjúsági
fejedelemnek is. Ez mindig két tömény lovasságot jelentett. A honfoglalásban a két
tömény élvonalbeli harcos mellett részt vett egy tömény felvezető lovas, 37900 főt kitevő
erdőirtóval, széna-tárolóval, sóellátóval és forrásőrzővel. Összesen 67700 hatalmas
sereggel. Mindezen, addig csupán élőszóval továbbadott dolgoknak a leírását Üröm
sámán azért tartotta szükségesnek, hogy a kései utódok is tudják: mindössze három
tömény harcos kísérte a szekértáborokat és további 38000 fő közember segítette őket,
mint tárkány, azaz fejszés és csákányos útcsináló stb. Ez a három töményre rúgó
fegyveres sereg megmaradt Vajk-István koráig. Biztonságos, helyhez kötött életmódot
azonban a fejedelmek csak úgy tudtak biztosítani, ha valamelyik keresztény irányzathoz
csatlakozunk, vagy legalább igazodunk. Bizánc és Róma jöhetett számításba. A 973-as
nyugati értekezlet a fejedelmi udvart Rómához, illetve a mainzi érsekséghez kötötte.
Gelyza fejedelem, majd fia, Vajk ekkor a Bizánchoz húzó főurakat kiirttatta.
Magyarkával viszont ajánlatos volt továbbra is fenntartani a szoros kapcsolatot, hogy a
Gyula és Béla törzs emberanyaga és a nyolc besenyő törzs lovasai szükség esetén
megvédhessék országunkat. Az uruki-mani keresztények a magyar törzsszövetséghez, a
pogány sámánhit követői pedig fokozatosan Bizánc hatáskörébe kerültek. Mivel a
belterjes gazdálkodás mindinkább elterjedt, a sereg létszámát Magyarka, Füzesgyarmat
és Szakszin térségéből kellett pótolni. Csakhogy a bizánci hittérítések miatt lassanként a
Béla és Gyula, valamint a besenyő törzsek tartalékai is kezdtek kimerülni. Így aztán még
a külső ispánságokban is át kellett térnünk a kereszténység teljes felvételére. Az újonnan
jött hittérítők egyház szervezése címén az ország legtermékenyebb részein egyházi
birtokokat igényeltek. Vajk-István eleget is tett kívánságuknak. A szabad harcosok a
peremrészeken kaptak a 24 éves szolgálatuk letelte után veterán-földeket, de a földéhes
papság ezeket is csökkenteni akarta. A Csörsz vonalán kiképzett lovasok létszámát
apasztani kellett és a tárkányképzés is ötödére csökkent.

Így szaporodtak meg az egyházi birtokok. Viszont a tárkányok elhelyezésére


később megszervezték az erdő-ispánságokat, a 24 évet leszolgált tárkányokat itt
gondnokokként alkalmazták. A földbirtokos törzsfők a jobb harcosokat és főként a 24
évet leszolgált veteránokat nyolc-ekényi földdel jutalmazták. Ez a két csoport lett a
jobbágyok, azaz jobb harcosok rendje. Ha a harcosok családja nem rendelkezett igás
állattal, a család szolgává vált. A földbirtokos megbízottja a disznótor (november-
december) havának elején mérte ki nekik a termésrészt, addig a szolgaföldek terméséből
éltek. Bő esztendőben a jobbágyok jártak jobban, szűk esztendőben a szolgák. Kálmán
király idejétől kezdve a nemesember fegyverhordozójával vonult be a véres kard
meghordozásakor; a jobbágyok a király felhívására mentek, de vitézséget és nemesi
földbirtokot is szerezhettek. Amelyik nemesember nem tudott, vagy nem akart hadba
vonulni, az a fiát küldte a csatába egy fegyverhordozóval. Így öröklődött kisnemesi
falvak keletkeztek. III. Béla alatt a kancellária egyik fontos feladata az volt, hogy
valamiképpen szabályozza a lovagok, főurak és nemesek mind bonyolultabbá váló
helyzetét. Lassanként kezdett általánossá válni, hogy amelyik lovag, vagy harcos földet
kapott, az termékeiből adózott, de füstpénzt például mindenki köteles volt fizetni. Ezeket
a földeket el is lehetett adni és ekkor megmozdult az egész ország szegény néprétege és
minden család igyekezett lehetőleg gazdaságosabban elhelyezkedni. A csatában kitűnt
harcosainak mindegyik királyunk nemesi földet adott. Pósa Pál, az új kancellária
vezetője ezeket az adományozásokat 1172-től írásba tette és az eddig rovásjelekkel írt
nemesi leveleket átírták latinra. III. Béla szerint ebben a tekintetben is Rómához kell
igazodnunk. A rovásos kutya-bőröket aztán téli időben elégették. Mivel a király, a
főurak, az egyház és a nemesség vagyonszerzési éhségét nehezen lehetett kielégíteni,
megindult a népvándorlás gazdagabb területek felé. Nem mindegy a feles, harmados
vagy negyedes terményt jó, vagy rosszul termőföld után beadni. A félreeső, távoli
vidékeken csak a kisnemesek és az erdőispánságok jobbágyai, vagy szolgái maradtak
meg a soványabb földeken. Ők a feles, harmados, vagy ne-gyedes földműveléssel járó
szegénykedés helyett inkább a katonáskodást vállalták.

A 896-ra bevonult magyar törzsszövetséggel megtelepedett nép nemzetiségi


szervezetekben élt tovább, a törzs vezérei mellett ott voltak a harcosok, bők, ínek és
kézművesek. A Jász-síkságon ekkor már Kövezsd szkíta fejedelem kora óta a Csörsz
árokrendszer mindkét oldalán a veterán harcos jobbágyokból és az egykori
hadifoglyoktól származó szolgákból állott a falvak társadalma. Minden tíz falu mellett
volt egy-egy mezővárossal összeköttetés, ahol kézművesek és kereskedők is
megtelepedtek. Minden száz falunak volt a vár körül kézműves-kereskedő váralja
települése; itt fegyvernekek is szolgáltak. Minden 10, palánkvárral erősített törzsi
településnek volt ezredesek vezetésével kőváras törzsi székhelye; minden 10 kővárnak
megvolt a tömény-székhelye, és a tíz tömény székhelye volt a fejedelemség. Az ezredesek
és töményparancsnokok rendelkezése alatt álló területek közötti gyepükre telepedett le
az újonnan érkező magyarság. Amikor a magyar törzsszövetséget behívták a Kárpát-
medencébe, a hun-avar birodalmi maradványokon a szabadlegeltetésű gazdálkodásról
áttértek a többcsapásos állattartó és belterjes gazdálkodásra. Az ínek és bők értelme-
fogalma három emberöltő alatt megszűnt, mindannyian áttértek a jobbágy-szolga-
kézműves megnevezésekre. Mivel a leggazdagabb területek a fejedelmi birtokokhoz és a
törzsfők birtokaihoz tartoztak, a bők és ínek társadalmának eltűnése nagyon gyorsan
bekövetkezett és a 24 belső vármegye rendkívül rövid idő alatt áttért az ispánságokon
alapuló nagybirtok és jobbágyfalvak, szolgafalvak és vegyesfalvak rendszerére. A Duna
mindkét oldalán a két fejedelmi partvonal egyaránt 14 hun-avar, 10 törzsfői és egy
fejedelmi, azaz 25-25 nagybirtokból állt. A 896-900-as évektől kezdve a Csörsz-
árokrendszerből való 24 évi szolgálat után leszerelő veteránok csak a külső 48
ispánságban kaphattak hűségbirtokot, további katonáskodási kötelezettséggel. A
kereszténység felvétele után a törzsfők birtokait az egyház kapta meg. Az egyházi
birtokok mellett megjelentek a szántók, gerencsérek, vadászok és darócok stb. falvai. Az
országhatár közelében pedig III. Béla terveinek megfelelően az erdőispánságok
vezetésével megalakultak a határőr falvak. A falvakban eleinte minden utcában 10-10
csűrös ház állott. Ez volt a felvég. A kertek mögött voltak az alvég szolga-lakásai, az
erdők felé pedig a pásztorok viskói. Ezek a falvak minden 24 évben megváltoztatták a
helyüket. A felnőtt ifjúság új épületeket emelt. A századosok székhelyein élő
földbirtokosok és nemesek birtokán a jobbágyporták mellett még külön szolgalakások is
voltak és külön utcasoruk volt a kézműveseknek és kereskedőknek.

Az ispánsági és egyházi birtokokat már nyugati mintájú nagygazdasági rend


szerint igazgatták, itt már fegyveres poroszlók is voltak. Ezek a füstpénzt és az adót
szedték be és ők gondoskodtak a büntetések be-hajtásáról is. Szent László óta az egyházi
tizedet is így szedték be. Ekkor már megszigorították a papok nősülési lehetőségeit is, de
Kurszánvára és intézményei részére mentességet adott a király. Ott uruki-mani udvari
káplán működött és Magyarka törvényei voltak az irányadók. Ebben az időben a papok
már földet kaptak és szolgát tarthattak. III. Béla erőskezű és ennek a kornak egyik
leggazdagabb uralkodója volt. Jövedelmei között szerepelt a füstpénz, vagy kéményadó,
az arany-, ezüst-és sóbányák jövedelme, az országos vásárok és városkapuk, hidak és
kompok vámja, boradó stb. Kereszteshadjáratot akart indítani a Szentföldre. A
besenyő-és kunországi hittérítések miatt sokan ide menekültek és seregének létszámát
erősen megnövelték. Tervbe vette, hogy felszabadítja Uruk püspökségét a feketefejűek
rabságából, de ezt Ond vezér ivadéka, Kalán püspök ellenezte. A tavaszi lovaskiképzés
után 1196. április 23-án váratlanul meghalt. Most is ugyanúgy, mint III. és IV. István
esetében, megmérgezésről suttogtak. A kancellária arbag-sámánjai ezt ellenőrizni
akarták, de a papság nem engedte meg. Fehérváron temették el Anna királynő mellé. Öt
fia közül a legidősebb, Imre Horvátország királya volt. Imre, trónusának elfoglalása
alkalmából újabb birtokok adományozásával erősítette a nemesi rendet. Második fia,
Endre, követelte a kiskirályi hercegséget. Ez most már nem Erdő-elve volt, hanem
bizánci befolyás eredményeképpen Horvátország, Szlavónia és Dalmácia. Pedig az apja
éppen ezt nem akarta. Endrére jeruzsálemi útjának megvalósítását hagyta.

30.B

III. Béla egyik legjelentősebb tette az volt, hogy az egyházi rendet


különválasztotta a világi főúri és nemesi rendtől. Imre szeretett vadászni. Barátait és
vadászszenvedélyű veteránjait is főként az apja által megszervezett Erdőispánságok
területén ajándékozta meg a hegyi falvak nemesi birtokaival. Az ország védelmét nézve
ez nem is volt rossz elképzelés. Az ilyen helyeken is bevezette a tizedesi és gondnoki
intézményt és ez a kancelláriának is újabb jövedelmeket jelentett. Öccse, Endre a
püspökök nagy részét beszervezte abba az összeesküvésbe, mely arra irányult, hogy
Imre helyett királlyá koronázzák. Ezzel egyúttal el akarta volna odázni a keresztes
hadjáratot is, amit III. Ince pápa már erősen követelt. Imre viszont azt sürgette, ha már
semmiképpen sem akart a Szentföldre menni, legalább Halicsban teremtsen rendet,
hiszen halicsi kormányzósága idején alaposan megismerkedhetett az ottani dolgokkal.
De Endre legszívesebben Horvátországban tartózkodott. Imre hírét vette, hogy
összeesküvés készül ellene. Ennek jele volt az is, hogy megnyerő modorú öccse bőkezűen
adományozgatta a birtokokat az egyházi és világi főembereknek. 1199. március 10-én
Imre király Turcsi aranyasszony és Üröm sámán kíséretében megjelent Vácon és
Kurszánvár beavatottjaival bement a templomba. A püspököt és a káptalant gyűlésre
hívta és követelte, ellenőrzés végett nyissák fel a kincstárat. Boleszló püspök megtagadta
a királyi parancs teljesítését. Imre őrséget állíttatott minden ajtóhoz és alkonyatkor újra
megjelent a Kurszán nembéli leszármazottakkal. Beüzent az este óta szakadatlanul
imádkozó püspöknek, hogy jöjjön hozzá és azonnal adja át a kincstár kulcsait. De
Boleszló most sem engedelmeskedett, hanem elkezdte papjaival énekelve körüljárni az
oltárt. Imre király várt kis ideig, majd az oltárhoz lépett, Boleszlót megmarkolta,
végigvonszolta a kövön és fegyveres kísérete közé lökte. Végre megnyílt előtte a kincstár
és az összeesküvést igazoló leveleket magával vitte a leleszi konventnek szánt kincsekkel
együtt. Boleszló sűrű levelezéséből kitűnt, hogy ő is az összeesküvők között van és Imre
király megölését március 15-re tervezték. Imre III. Ince előtt okmányokkal igazolta
eljárásának jogosságát, de a pápára való tekintettel a püspököt új javadalmakkal
kárpótolta.

Most már kitört a harc a két testvér között. III. Béla Imre fiát még 1180-ban
királlyá koronáztatta. Endrére viszont várakat, birtokokat és mérhetetlen sok pénzt
hagyott a keresztes hadjárat céljaira. Endre azonban a sok pénznek már a nyakára
hágott. Ezért kezdte el a földbirtokokat adományozni, hogy a megadományozottak
segítségével Imre ellen háborút kezdhessen. Az osztrák herceg segítségével, Macskinál
1197-ben győzött is Imre ellen. Imre ekkor, 1198-ban átengedte Rámát, Horvátországot,
Dalmáciát, Hercegovinát, de Endre ennyivel nem elégedett meg: király akart lenni. A
veszprémi, váci és váradi püspök pénzt gyűjtött erre a célra és a főurakkal egyetértve
1199. március 15-én meg akarták gyilkoltatni. Imre még a nádorát is elzavarta az
összeesküvés miatt, de amikor a Kurszán nembéli Mihályt tette nádorrá, az Endre
pártján lévő váradi püspök Mihályt egyházi átokkal sújtotta. Mihály ezután ellovagolt
Magyarkára, a püspöki kar pedig az ország előtt nevetségessé vált. A tizedesi intézmény
és az Erdőispánságok harcosai Imre mellé álltak. Imre az ő erejükre támaszkodva a
Somogy megyei Rádnál győzelmet aratott öccse felett. A pápa felszólítására a két testvér
1200-ban békét kötött ugyan egymással, de Endre miután megnősült, újra mozgolódni
kezdett. A német és osztrák lovagok mellett merániai Gertrud rokonsága is segítségére
sietett. De Imre nagy erővel indult a bogumilok elleni harcba és III. Ince visszarendelte a
nyugatiakat. Endre Stájerországba menekült, a sógora védelme alá. Imre azonban
üldözőbe vette és az osztrák földet végigpusztította. Az egyik összeesküvő főpapot és
főurat pedig elmozdította az állásából. A váradi püspökség erre a pápától Imre
kiközösítését kérte. Az ország népe forrongott a papság túlkapásai miatt, Imre pedig
Rómában azt követelte, hogy az öccse induljon el végre a Szentföldre. III. Ince nem
értett egyet a püspöki kar kiközösítési javaslatával, fontosabbnak tartotta a szent célt, a
kereszteshadak elindítását. A főpapság kénytelen volt elállni a javaslatától, a testvérek
pedig újra kibékültek. Endre visszakapta a délvidéket, de nem teljes hatalommal. 1201-
ben Szerbiában is testvérharc dúlt. Imre Vulk fejedelmet támogatta István nevű testvére
ellen, Imre győzött és felvette a "Szerbia királya" címet. A pápa ezután is hiába sürgette
Endrét a kereszteshadjárat elindítására. Endre tovább késlekedett és inkább megint a
trónra tört, mert Imrének az aragóniai király lányától, Konstanciától fia született és
Imre a fia részére akarta biztosítani a trónt.
Endre ekkor újabb sereget gyűjtött és megindult Imre ellen. A két sereg Varasdnál, az
Endre területén találkozott. A király, kezében egy nádpálcával a felkelők közé ment.
Palóc csákányosai vették körül és közöttük állva ezt kérdezte: ki meri felemelni a kezét
megkoronázott királya, Atilla és Álmos vére ellen? Senki sem mozdult, Imre pedig
megragadta öccsét, a meglepett lázadók szeme láttára bilincsbe verette és fogságba
vetette. A feleségét pedig hazaküldte az apjához. Imre nem vakíttatta meg Endrét, csak
fogságban tartotta; a pápa unszolására egy év múlva szabadon engedte. 120-ben a fiát,
III. Lászlót királlyá koronáztatta és Endrét tette meg fia gyámjának és az ország
kormányzójának. Utána nemsokára meghalt, 1204-ben a bizánci birodalom
megszűnésének évében. Imre király Szent Lászlóhoz hasonló lovagias király volt.
Engedelmességet követelt, de nem volt zsarnok. Nagylelkűségét mutatja, hogy nem
büntette meg az ellene pártoskodó, összeesküvő főpapokat és főurakat. Belátta, hogy
Gelyza annak idején jogtalanul foglalta el a Mihály birtokát, Esztergomot, mert az a
Kurszánokat illette. Ezért Jób érseknek átadta az esztergomi királyi palotát azzal, hogy
a királyoknak sohase legyen vitájuk az egyházzal és maga Kurszánvárába költözött. A
keresztesháborút azért sürgette, mert apja titkos célját akarta megvalósítani: Üröm,
Turcsi és Masa sámán angorai küldetését előkészíteni a Szeldzsuk szultánságba, mivel a
Magyarka-Tuspai összekötő út bizonytalanná vált. Atilla városrésze és Joli-Tórem
városa között Andrási Simonnal felépíttette az Imre-palotát, Szent Imre herceg
életnagyságú liliomos szobrával, lépegető oroszlános alapzaton. A szentföldi útra való
várakozás alatt a Csörsz árokbeli tárkányokkal felépíttette az Imre városrészt, mely
1200-ban már lakható volt. A királyi kancellária hivatalnokai költöztek bele. A főpapok
és a főurak hűtlensége miatt nem kellett aggodalmaskodnia, mert mellette állott a Csák-,
a Pósa- és a Lam-nembéliek ereje. Mint minden elődje, ő is gyarapította az idegen
főurak számát, szokás szerint mindegyiküknek birtokokat is adományozott, de az
Álmos-és a Lebédház leszármazottjai így is túlsúlyban voltak. A Bugátba és
Kambalukba küldendők megélhetésére mindig biztosított fedezetet és utódainak is
meghagyta, hogy létesítsenek szoros kapcsolatot az Új Égi birodalommal, mert az Égi
eredetű emberiség a haladást szolgálja.

Az uruki-mani szeretet egyház igaz céljainak megvalósítása érdekében meg kell


nyerni a Szeldzsuk szultánság beavatottjainak jóakaratát. Az egyházi orvosok nem
tudták megállapítani, mi az oka Imre király hírtelen jött betegségének. Ezért Pósa Pál
összehívatta az összes arbag-sámánokat. Az arbag-sámánok, az Arbag Arvisurák
alapján háromnapi tanácskozás után állapították meg, hogy a király 21-24 napon belül
meghal. De a fiát szerette volna mindenképpen megkoronáztatni. Csakhogy az
esztergomi érsek is meghalt. Így aztán a fejedelmi családok javaslatára az antiochiai
útjáról megjött Pósa Pál és a kalocsai érsek koronázta meg Imre fiát, III. Lászlót.
Alighogy ezt még megérte, Imre király 1204. szeptember 10-én a Joli-Tórem ispotályban
meghalt. Mielőtt meghalt volna, börtönéből kiengedte Endre herceget és meghívta
István király ünnepére, Fehérvárra. Endre ott a rendek előtt vállalta a III. László fölötti
gyámkodást és a III. Béla akarata szerinti szentföldi hadjáratot. Endre herceg tehát
egyszerre lett gyám, Magyarország kormányzója és a Szentföld felszabadítására
kiszemelt küldött. Ezzel az utóbbival függött össze Uruk-Umma-Susa felszabadításának
a terve. III. László az anyjával, Konstancia királynővel Imre-városban lakott; Endre, a
gyám, Fehérváron szé-kelt és törvénynapokat tartott. A kis király koronázása
alkalmával kapott ajándékpénzekből az Imre-várost szépítette. Ez az állapot azonban
nem tartott sokáig, mert a pénzéhes egyház megtagadta a királynétól és a kis királytól a
kincstári járadékot. Ebben az ügyben III. Ince pápa is III. László védelmére kelt és az
esztergomi, érsekségen keresztül levelet juttatott el Endre herceghez, az ország
kormányzójához. Ebben leszögezte, hogy az Isten nevében megkoronázott III. László
királyt mindenkinek tisztelnie kell, hiszen Imre király mindent megtett a szentföld
felszabadítása érdekében. Endre herceg tehát ne hallgasson semmiféle ördögi tanácsra, a
kis király iránti hűséget őrizze a szívében és mindenki ellen védjék meg a gyermek-
királyt. A kalocsai érseket pedig arra utasította III. Ince, hogy aki III. László, vagy
Konstancia királynő ellen támad, azt sújtsa egyházi átokkal.

De Endre herceg nem volt tekintettel semmire. Üröm vitézt, a Kurszán-házbeli


sámánt ez az eljárás érthetően nagyon felháborította. Javaslatára aztán az új kancellária
hivatalnokai az Endre által okozott károkat a kis királynak megtéríttették. Konstancia
és a gyermeke a pápai intelmek ellenére sem érezte magát biztonságban, ezért híveikkel
együtt a Pósa és Kurszán nembéliek kíséretében Bécsbe távoztak. A kis király, III.
László 1205. május 7-én járványos betegségben Bécsben meghalt. Halálával
kapcsolatosan mindenki mérgezésről beszélt. A pesti fiatalok felkeresték az új
kancelláriát és követelték a király holttestének hazahozatalát. Erről előbb hallani sem
akartak, de az esztergomi érsek elrendelte a holttest hazaszállítását. A kettős
koporsóban hazaszállított kiskirályt Szent Imre székesegyházában ravatalozták fel. Itt
vett tőle búcsút a Kurszán-, Csák- és Pósa-nembéli gyermekekkel együtt Budavár,
Avarbástya és Kurszánvár sokasága, Pest, Atilla-város, Kurszán-város és az Imre
városrész lakossága. Fehérváron a Szent István bazilikában temették el. Endre híveinek
tábora alig vett részt a temetési szertartáson. III. László halála után végre trónra
ülhetett Endre. Rászakadt az ország vezetése. Masa sámán később ezt írta erről a
korszakról: A kétes jellemű kormányzónak csak rosszakaratú bor-barátai és sok
embervért pazarló hadjáratai vannak. Pósa Pál intézményei csak azért érdekelték, mert
pontos adatokat tartalmaztak arról, hol lehet még újabb királyi birtokokat találni, hű
alattvalóinak egy-két falunyi területet hol lehet ígérni, vagy adakozni. Emiatt a
várszerkezet lassanként kezdett szétesni és a végén megszületett a nemesi vármegye. II.
Endre a birtokok egész sorát adományozta azoknak, akik panaszra mentek hozzá
amiatt, hogy részt vettek az Imre-féle szerbiai és bulgáriai hadjáratban, de nem kaptak
jutalmat a királyi birtokokból. II. Endre sokukat megjutalmazta egy-egy faluval. II.
Endre elkezdte sorban eladományozgatni a Csák-, Pósa-és Lam-nemzetségbeliek által
létrehozott várispáni egységeket és a határőrvidéki, erdőispánsági területeket is. A
királyi földek és a megyés ispánok birtokai ezzel állandóan csökkentek és kezdetét vette
a várispánságok pusztulása, az a rendszer, ami III. Bélát az akkor ismert földrész egyik
leggazdagabb királyává tette.

II. Géza felszabadította a jobbágyokat a várakban, ha igazolták Csörsz vonalbeli


szolgálatukat. Kisnemesekké váltak és 8-8 ekényi földdel jutalmazta őket. Endre ezt is
vissza akarta venni, de országos megmozdulást idézett elő vele. A kisnemesek 1-2 ekényi
erdőirtással is igyekeztek földbirtokaikat gyarapítani, ez ellen meg az erdőispánságok
tiltakoztak. A kisnemesek viszont arra hivatkoztak, hogy a szentföldi hadseregbe
akarnak jelentkezni, de biztosítani akarják az itthon maradó családjuk megélhetését. A
keresztes hadbeli vitézséget II. Endre készségesen jutalmazta. Így például Tiváldi vitéz a
táborába hozta a szeldzsuk fogságban lévő magyarkai kispapot. Ezért 1226-ban Ozorán
várbirtokot adományozott neki. Addig egy neves uruki-mani hívő volt, de a fiát már
Barna András névre keresztelte. Tiváld vitéz utódainak a neve ez a Barna vezetéknév
maradt. Ekkor már a földesurak is beletartoztak a faluközösségekbe és rendszerint
kétszer annyi termőföldet kaptak a várispánságoktól, mint a régi veterán várjobbágyok.
A várjobbágyok nyolcekényi földje fedezni tudta egy nagycsalád szükségleteit, az új
birtok adomány azonban 16 ekényi földdel már azt jelentette, hogy a birtokos csak
szolgahaddal tudta műveltetni. A gyengébbek tehát ki voltak szolgáltatva annak, hogy
szolgasorba kerüljenek. A jobbágyokat földjük minden termékéből, még a szövés-fonás
után is beszolgáltatás terhelte, a földesúr javára. Sőt, még a vadászás, halászás, vagy a
házilag készített egyéb ipari termékből is be kellett adniuk bizonyos részt. Emellett a
várispánság szállításokra, hírvivői szolgálatokra is kötelezhette őket. Az íneknek ott
soha nem adtak igazat. Az egyház evilági fenyítésekkel és másvilági fenyegetésekkel
tartotta kezében a parasztságot. A dömösi prépostság például az egyik falut azzal
sújtotta, hogy évente adjanak be 2 juhot, 2 köböl lisztet, 2 köböl sört és egy véka kősót,
holott Dömösön soha nem volt sóbánya. A falvak szolganépei kötelesek voltak az egyházi
épületeket jó karban tartani, a papság részére új épületeket emelni, juh-aklokat
készíteni, halastavat rekeszteni és évente kétszer szénát kaszálni. Mindezen felül a
várbirtok ispánsága megkövetelte a füstpénzt is, de a csatlósok a füvönosztást
ellenszolgáltatás fejében végezték. A Csák-, Pósa- és Lam-nemzetségbelieknek a
törzsvezéri birtokokon az ínek egy-egy jobbágycsaládjának továbbra is egy-egy ekényi
földet osztottak ki, de füvönosztást az újabb földtulajdonosok egyre több és több
szolgálattal terhelték meg.

Egy ekényi föld, 25 hold, elég is volt egy nagyobb család élnitudásához, ha az sík
vidéken feküdt. De hegyvidéken nyolcekényi föld is kevés volt a megélhetéshez. A
pusztaszeri szerződés biztosította az őslakosság és az új honfoglalók szabad költözködési
jogát. Ezt a birtokok urai is tiszteletben tartották és hosszú időkön át nem is volt
súlyosabb érdekellentét. II. Endre azonban új nemességeket és birtokokat ajándékozott,
ezek egyre nagyobb ellenségei lettek a magyar őslakosságnak. II. Endre sok hadjáratot
vezetett. Ilyenkor a felesége, Gertrud uralkodott helyette. A Gert-ruddal bejött újabb
vendég nemesek és a királynő rokonsága, a Meráni család ellepte a királyi udvart és a
magyarokat minden téren háttérbe szorították. Minden jövedelmező állást, pozíciót
lassanként a németek foglaltak el. Gertrud öccsét, Bertholdot fiatal kora és hiányos
képzettsége ellenére a kalocsai érseki székbe ültették. Pósáék emiatt a pápához
fordultak. A pápa az avar rokonságú salzburgi érseket bízta meg az ügy kivizsgálásával.
Berthold fényes küldöttséggel ment a főpap elé, de azt ez a pompa nem hatotta meg és
jelentésében megállapította, hogy Berthold még alapos tanulásra szorul. Amikor 1213-
ban II. Endre a halicsi hadjáratra indult, udvartartása a Pilis hegységben mulatott, a
III. Béla által alapított cisztercita rendházban. VI. Lipót osztrák herceg is itt
vendégeskedett, Gertrud hódolói között. A határvillongások után itt jól ismerték a nevét.
Kurszánvárból egy magyar főúri csoport elindult a pilisi monostor felé, élükön Simon és
Péter ispánnal. Velük tartott Bánk bán csoportja. Rajtaütöttek a tivornyázó társaságon.
Lipót herceg és Berthold érsek cserben hagyva a megrémült királynét, elfutottak.
Gertrudnak azonban felelnie kellett. Könyörgésre nyújtotta kezeit, de azt levágták és
testét, gyermekei és a lump udvar szeme láttára darabokra vágták. Gertrud gyermekei
közül Erzsébet királylány már régen elfordult anyjától az életmódja miatt és ezért
szívesen ment férjhez Thüringiába. Amikor férje, II. Frigyes a Szent-földön meghalt, a
család az utcára kergette a magyar király lányát. Az apja hazahívta, de nem volt
hajlandó hazajönni. Kunyhóban lakott, betegeket ápolt, elhagyott nőket segített. Egy
inkvizítor, Marburgi Konrád befolyása alá került.

Ez embertelenül, mértéktelenül korbácsolta, még egy bélpoklost is ágyába fektetett,


hogy gyógyítsa meg. Egy éjjelen anyja, Gertrud jelent meg álmában s arra kérte, hogy
nagy bűneire kérjen irgalmat számára, imádkozzék érte. Imádkozott és vezekelt, közben
Konrád korbácsolta. 24 éves korában halt meg, s boldognak mondta magát. 1235. július
1-én szentté avatták. Imre halála után II. Endrére nehezedett a bogumilok elleni harc.
Uralkodásának első éveiben a balkáni hadjáratok kötötték le, majd Halicsban és
Ladomériában hadakozott. Mindez egyre több pénzbe került. Emiatt ellenpárt alakult
Béla herceggel, aki Kelet felé és a Lebédházhoz húzott, mert a sok bajra innen remélt
orvoslást. Gertrud megölését a király nem torolta meg a várható szertelen mértékkel,
csupán Péter ispánt húzatta karóba. Nagyobbmérvű bosszúállással magára zúdíthatta
volna az ország népét, hiszen Gertrud viselt dolgai közismertek voltak. Szent László
alatt még 24 belső és külső ispánság működött, de Kálmán alatt már a 27 ősközösségi
ispánságot is bevonták a nyilas és 2-3, vagy többnyomásos földművelésbe. Ezzel 72
ispánságban egyforma gazdasági rend alakult ki. Sok tekintetben megváltozott az ország
képe. II. Géza a Szepességbe és Erdélybe németeket telepített. II. Endre 1224-ben
"Andreánum"-nak nevezett kiváltságlevelet adott az erdélyi szászoknak azzal a
várakozással, hogy kelet felől megvédik, ha kell, az országot a kunok ellen. Lovag-
rendek telepedtek be, ezek hatalmas birtokokon várakat emeltek, pénzt verettek és
egyházukat kivették az erdélyi püspök keze alól, majd birtokaikat felajánlották pápai
hűbérül. Végül II. Endre kénytelen volt ezeket a veszélyes vendégeket az országból
kiverni. De jöttek más vendégek. II. Endre 1215-ben Jolanta francia hercegnőt vette
feleségül. Így aztán Béla, Kálmán és Endre herceg, meg Erzsébet és Mária hercegnő
mellett mostmár Jolánta hercegnő is növelte azok számát, akiknek udvar-tartása egyre
nagyobb terheket rótt az országra. Béla, Kálmán és András külön országrészeket
kormányoztak, de az ország földjéből mind több és több került idegen kézbe. Folyton
nőtt az ellenségeskedés.

Ekkor lépett közbe Pósa Pál vezetésével és a rovástudókkal a Kancellária és


megszerkesztették az Arany-bullát. Nagy szükség volt rá. A királyi várföldek népei és a
szabadföldek veterán harcosai visszakövetelték régi jogaikat, mert az idegen új
birtokosok rabszolgaként kezelték őket. Követelték az idegenek birtokszerzési jogának
korlátozását. Követelték, hogy a király minden külföldi hadjárata alatt fizessenek
zsoldot a jobbágyokból lett nemeseknek. Idegenek ne kapjanak a só-, a piac-, vagy
vámok jövedelméből. Az egyházi adót ne pénzben kelljen leróni, mert a parasztságnak
nincs pénze. Pósa Pál az Aranybulla szerkesztésében hangsúlyozta a nemzetiségi
közösség megbonthatatlanságát, melyben a honfoglalók parasztságát családonként egy
eke föld illette. Ez a Megyer törzsben 10 hold, a Kéri-Keszi törzsben 20 hold, Erdélyben
25 hold, Árvában-Sárosban 30 hold használatára jogosított. A 31. pontban a nemesség
fegyveres ellenállási jogát iktatták törvénybe arra az esetre, ha a király az Arany-
bullában foglaltakat nem tartja meg. Mert tartania kellett attól, hogy visszaáll a régi
helyzet. A folytonos háborúskodások és a kereszteshadjárat miatt a pénzünk egyre
értéktelenebb lett, úgyhogy a királya bírság-pénzeket is felemeltette. Az egyház is egyre
több követelést támasztott. Endre tehát mindenképpen emelni akarta a királyi
jövedelmeket. Még olyasmitől sem riadt vissza, amit 1218-ból jegyeztek fel:
sertésvészben sok állat pusztult el és emiatt a disznópásztorokat örökös rabságra ítélte.
Az egyház nemcsak a nagybirtokosok, hanem a király dézsmájából is részesült. A királyi
birtokok jövedelmének egyharmada az ispánoké lett. Pénzszűkében Endre bevezette az
iparcikkek megadózását. A pápa is beavatkozott és uzsorakamat-jövedelemhez jutott az
országban. A pécsi püspök borkereskedelmet szervezett és hamis pénzt veretett, de nem
lehetett felelősségre vonni védettsége miatt, míg végül 1219-ben pápai parancsra
szüntették meg az egyházi borkereskedelmet. A kisebb birtokosok a király katonái
voltak, az oldalági királyi rokonság a királyi nemes katonaság: ezt királyi szolgálatnak
nevezték. II. Endre szorult helyzetén elég gyakran kénytelen volt kölcsönt kérni a
főuraktól.

Így egyre több vár-birtok került a főurak kezére. A várak jobbágysága inkább a
katonáskodást vállalta, mert valami zsoldot remélt és az egy-egy eke földből a család
meg tudott élni. Az országot ellepték a Kunországból kiüldözött rabszolgakereskedők is.
Gertrud német rokonai és a német lovagok nagy tömegben lepték el a királyi udvart,
sokan benősültek a magyar nemesi családokba is. A Jolantával érkező franciák is csak
terhére voltak az országnak. II. Endre végül, főként Honorius pápa sürgetésére,
kénytelen volt elindítani az V. keresztes hadjáratot. Ez tartozásainak rendezésében
haladékhoz juttatta. De rendszeres bevételét valamiképpen mégis csak biztosítania
kellett. Ezt az újabb kunországi izmaeliták és mainzi zsidók pénze biztosította, a
sóértékesítés, pénzverés, vámok és kompok dijbeszedési jogát eladta. Új pénz verését
rendelte el, de ennek hasznából elsősorban Gertrud rokonsága részesült, hogy
megnyerje őket a kereszteshadjáratnak. Pósa Pál, Üröm, Turcsi, Masa és Gács ezalatt
titokban Kelet lehetőségeivel foglalkozott: mit lehetne elérni a mongol törzsszövetség
keretében. A nép nyomora nőttön nőtt. Az új pénz veretése is csak további pénzromlást
okozott. Ilyen országos zűrzavarban akarta volna II. Endre elnyerni Bizánc trónját.
Ehhez a nagybirtokosoktól kért újabb pénzt. Kapott is, de csak újabb adományokért. A
főurak megerősödtek, de a nép kétségbe esett, mert az új birtokosok rajtuk akarták
bevasalni a királynak adott kölcsönt. Az Árpádházi nemesek a megerősödött főurakkal
szemben a kiszipolyozott nép mellé álltak és követelték a nemzet összes kívánságainak
törvényes rendezését. A nemesek ugyanolyan jogokat követeltek, mint a nagybirtokosok
és a vendégek. II. Endre második házasságával bejött sok új rokon is állást, pozíciót
követelt. Az elburjánzó jogtalanságok között a nemesség később kivívta, hogy két
pozíciónál többet senki se tölthet be. Pósa Pál kezdeményezésére kimondták, hogy a
szegény nép az egyházi tizedet terménnyel is fizetheti.

Ez sok vitát váltott ki, különösen Lam herceg egykori kézművestelepein. Itt a
kőfejtők és szénégetők mellett az irtványokon is folyt a földművelés, de az ispánságok ez
után is ugyanolyan fizetséget követeltek, mint a Megyer törzsbeli földek után. II. Endre
első fia Béla herceg volt. 1220-ban, 14 éves korában Nándorfehérváron elvette Lakariasz
Máriát, a niceai császár lányát, 1222-ben már Turcsi aranyasszonynak Budavárból való
elűzetését követelte. Béla herceg lovaskisérettel el is bocsátotta, de a pápa kívánságára a
következő évben visszafogadta. Ekkor épült részére az Avarbástyán a Mária-palota.
Kálmán herceg Pesten építtetett magának palotát, András pedig I. Endre városát
építtette újjá. II. Endre 1214-ben a 8 éves Béla herceget kiskirállyá koronáztatta, nehogy
az ország népe Görög-országból a trónra hozza Álmos, Árpád, vagy Zoltán herceget. Így
terület nélküli király lett Béla herceg, a királyi tanács kívánságára azonban Endre
később rábízta a Dráván túli területek kormányzását. Az ifjú Béla kormányzott és
tábora folyton nőtt. Mellette állottak az Árpádházi Csák-, Pósa-és Lam-nembéliek,
akikhez még Kurszán nembéliek is csatlakoztak. II. Endre hiába hivatkozott arra, hogy
a főurak táborát minden országban növelik, hogy az ország terheit a főurak viselik.
Budavár, Avarbástya és Kurszánvár nemesei erre azt válaszolták, hogy a király, ha
osztogatni akarja gyermekei, vagy az Árpádházi főurak között ossza szét a birtokokat.
De az idegeneknek való adományozást kerülni kell, mert azok, ha hazájukkal hadbalép
a hazánk, ellenséggé lesznek a hátunk mögött és bomlasztanak közöttünk. II. Endre
hajókat bérelt Velencétől, s ezzel végleg lemondott Záráról. Ott már addig is különös
dolgok folytak. Zára magyar származású lakosságát, ha nem volt hajlandó más nyelvet
is megtanulni, gályarabságra vitték. A Velencétől bérelt hajókon is volt több ilyen
gályarab. Rajtuk kívül olyanok is Somogyból, akiket az idegen főurak Koppány
birtokáról adtak el rabszolgának, a mainzi izmaelitáknak és zsidóknak. Ciprusban is a
csapszékekben sok magyarral találkoztak, akiket a magyarországi idegen főurak
juttattak rabságba és szolgaságba. Üröm, Masa, Mohos és Gács a Cipruson kallódó
magyarokkal váltotta fel a gályák rabszolgáit és már így értek be Akkonba.

A kereszteseknek elment a kedvük a hadakozástól és csak a keresztények


védelmére tettek intézkedéseket, de a palesztinokkal és szabirokkal már csak azért sem
bocsátkoztak háborúba, mert a hikszosz maradványokkal úgyahogy még meg is értették
egymást. II. Endre borkészletét féltette legjobban és csak körüllovagolta a Szentföldet,
ereklyéket gyűjtve. Üröm, Masa és Gács szabir beavatottakkal elment egész Babilónig és
Urukig. János esztergomi érsek szomorúan fogadta a királyt hazaérkeztekor, mert
távollétében itthon sok go-noszság történt. A főurak és az egyház kifosztották kincstári
jövedelméből, az idegen származású főurak ellenség módjára kezelték a magyarokat,
rávetették magukat a földközösségi birtokokra is. III. Béla, Imre és II. Endre
birtokadományozásai már a nyugati szokásokat tükrözték vissza, magukkal hozták a
hadiadót. Pénz kellett, tehát a külkereskedelemre is nyolcadvámot vetettek ki. Új pénz
verésre évente néha többször is sor került. Először csak Esztergomban volt pénzverde,
később több új pénzverőt állítottak fel. II. Endre még az egyházakat is igyekezett
kiszorítani a sógazdaságokból, majd ezeket is bérbe adta és sókamrákat szervezett új
bérlőkkel. II. Endre uralma, tettei és mulasztásai egy új mozgalmat indítottak el. Ez az
"Avar Kúriából" indult ki. Budavár, Avarbástya, Kurszánvára és az új Kancellária
vezető emberei 1222 húsvétjára összeállították az Aranybulla 31 pontját. Az Aranybulla
legtöbb pontja azonban csak papíron valósult meg, mert az előkelők újra halmozták az
állásokat, még az izmaeliták és zsidók sem vesztették el tisztségeiket. A II. Endre és Béla
kiskirály közötti ellentétek is csak mélyültek. Béla kiskirály Ausztriába szökött az anyja
rokonaihoz és a pápának kellett közbelépnie, hogy visszatérhessen. 1224-ben adta ki II.
Endre az "Andreánumot" mely az erdélyi szászok szabadságjogairól szól. Már 1221-ben
önálló államot akartak alapítani pápai hűbéresség alatt. II. Endre ekkor fegyveresen
vonult be Szebenbe és kiverte a német lovagrendet. Innen Lengyelországon keresztül a
pogány poroszokat mentek megtéríteni. A kunországi térítést Jászvásár központtal a
ferencesek és domonkosok vették át, hozzájuk csatlakoztak a pásztói, pentelei és
zebegényi uruki-mani szerzetesek.
Pósa Pál befolyására Béla kiskirályt Erdély kormányzásával és a jászvásári kun
misszió vezetésével bízták meg. A Dráván túl Kálmán herceg, Halicsban András királyfi
lett a kormányzó. A kunok megtérítése Béla kiskirályra és a Domonkosokra hárult. A
Róbert esztergomi érsek által támogatott hittérítés sikerrel járt. 1227-ben az érseket
felkereste Barcs fia, aki a maga és az apja nevében kész volt a kereszténység felvételére.
Róbert több püspök társaságában Erdélybe ment és 20000 kunt megkeresztelt. 1228-ban
az érsek Domonkos pásztói szerzetest nevezte ki püspökké Kunországba. Ez a sikeres
térítés vezette a pápát arra a gondolatra, hogy a Volga vidékén maradt magyarokat is
fel kellene keresni. A király az Aranybulla ellenére is tovább folytatta a birtokok
adományozását, míg végül Béla kiskirály hozzáfogott az örökadományok
visszaszerzéséhez. A Csák-nembéli Miklóstól, Ugrin volt esztergomi érsek testvérétől 16
birtokot vett vissza és csak tizenegyet hagyott a kezén, de az apja mindet újra visszaadta
hű csatlósának. Ilyen viszonyok között került sor az Aranybulla megújítására. Ez több
új pontban már az egyház érdekeit szolgálta. Nem tilalmazta a tizedek pénzben való
szedését, a rabszolga-kereskedelmet pedig már nem érintették. Az egyházak falvai
mentesültek az ispánok ítélkezése alól. A nádort pedig eltiltották attól, hogy egyházi
személyek ügyeiben ítélkezhessen. Azt a nemest, aki beszállásolások során előadódott
jogtalanságok ügyében nem szolgáltatott igazságot, a püspök kiközösíthette. A nemesek
mindazokat a cikkelyeket átmentették, melyeket javukra az Aranybulla is tartalmazott,
de a honfoglaló nép és a kézművesek szabad költözködési jogát már nem biztosították. A
nemesség hatalma csúcspontjára jutott és az uralkodó osztály a néppel szemben még az
erdőispánságok területén is szabad kezet kapott, ahol eddig semmibe sem szólhatott
bele. Elhagyták az 1222-es Aranybullának azt a cikkelyét is, mely eltiltotta a tisztségek
halmozását. Az új helyzet odáig fajult, hogy Róbert esztergomi érsek IX. Gergely pápa
jóváhagyásával Magyarországot egyházi tilalom alá vette. Később pedig, amikor Endre
Halicsba indult, hogy fiának segítséget vigyen, Jakab prágai követ a beregi erdőben
elfogadtatta vele a "Beregi egyezményt", mely a pápai és egyházi igények érvényesülését
jelentette. Az egyházi személyek adómentesek lettek. Ezzel IX. Gergely az egyházi
nagybirtokosságot hatalma csúcspontjára juttatta.

II. Endre 1234-ben harmadszor is megnősült. A fiatal Estei Beatrix olasz grófnőt
vette el. Az év végén elvesztette András fiát, aki 1231 óta Halics fejedelmi székében ült.
A magyarok vesztett háborúskodás után üres kézzel tértek vissza. A több évtizedes
hadakozás legyengítette az országot a magyarkai Béla és Gyula törzs állományát is
teljesen felőrölte. Várad püspökségéből ugyanis mindig Kuma-Magyarországra mentek
ifjú harcosokat keresni. Pedig Ausztria is újra mozgolódni kezdett és Endre az újabb
háborús gondok közepén halt meg. Kívánságára a Marosmenti Egres kolostorában
temették el. Tudott róla, hogy gyermeke fog születni, de olyan szóbeszéd is járta a
Kancelláriában, hogy a gyermek apja valójában II. Endre nádora, a Kurszánvárból va-
ló Apod fia, Dénes. Beatrix az üldözések elől kiszökött az országból és fiát, Istvánt
Bécsben szülte meg. A gyermeket sem IV. Béla, sem Kálmán nem ismerte el testvérének.
De ez nem változtat azon, hogy a kis István az Árpád-, illetve az Álmos-házhoz tartozott.
A német lovagrend kiűzésével a domonkosok feladata lett a kunok megtérítése. A pápa
megbízottai arról is beszámoltak Rómában, hogy keleten még él egy magyar népcsoport.
Ezért 1232 táján keletre küldtek négy domonkos szerzetest. Ezek három évig bolyongtak
minden eredmény nélkül. Csak Ottónak sikerült kereskedőnek öltözve elvetődni egy
pogány országba, ahol talált néhány magyarul beszélő embert. De, mivel társai kidőltek,
elindult haza Magyarországra és meghalt anélkül, hogy a keleten talált magyarok
lakóhelyét pontosan megjelölte volna. Budavár, Avarbástya és Kurszánvár
nyilvántartása szerint ez a hely a Füzesgyarmati fejedelemségben a Jenő és Gyarmat
törzs területe volt. Béla, az ifjú király Turcsi arany-asszony révén tudott a Magyarka,
ill. Füzesgyarmat környékén élő magyarokról. Ezért Pósa Pál javaslatára Jaák Gézát és
Pósa Andrást küldték a Bugáti és Karakórumi sámánképzésre. Jaák Gézának
Füzesgyarmaton, Pósa Andrásnak pedig Magyarkán át kellett hazafelé jönnie.
Feladatuk az volt, hogy kiképzésük befejezése után hozzanak Karakórumból pontos
jelentést a Megyer törzsből való Farkas leszármazottairól és a kinti magyarok
létszámáról. Feladatuk e megosztásának az volt az oka, hogy Pósa András palóc, Jaák
Géza pedig nyéki volt. II. Endre még élt, amikor az ifjú Béla király költségén a pápaság
újabb négy domonkos szerzetest küldött keletre. Bizáncban szálltak hajóra, s innen a
Kaukázus nyugati végén lévő Alániába hajóztak. Innen két szerzetes a tatároktól való
félelmében visszafordult, csak Gerhardus ment tovább Julianusszal. Gerhardus
nemsokára meghalt.

Julianus, mint egy mohamedán pap szolgája, eljutott a Baskíriában lévő iszlám
papokhoz. Nagy-Bolgáriában egy magyarul beszélő nővel találkozott. Ez
megmagyarázta neki a magyarokhoz vezető utat. Megtalálta őket az Etil folyó partján.
Nagyon megörültek ennek a váratlan látogatásnak és sokminden felől kérdezősködtek,
így a királyról is. Elmondták, hogy ők a Jenő törzsbe tartoznak. A Béla törzs a Béla
folyó mellett él, a Gyarmat törzs pedig kettőjük között és a Béla folyó forrásvidékénél.
Régi hagyományok szerint a magyarok törzsszövetségének ez is egy területe volt.
Beszámoltak még arról is, hogy tatárföld egyik követe elárulta, hogy a tatárok a
németek ellen készülődnek, egy másik sereg meg a perzsák ellen fordul, hogy
meghódítsa Babilóniát. Marasztalták Juliánuszt, de ő félt, hogy a tél beállta előtt nem ér
haza. Ezért a Béla folyónál lévő Füzesgyarmatot nem is kereste fel, hanem
Lengyelországon keresztül 1236 karácsonyára hazaért a Szepességre. Richardus
jelentése alapján a pápa újabb négy barátot küldött a keleti magyarokhoz, de a nagy
tatár támadás ekkor már szétszórta az Etil melletti magyarságot. Julianus szerint
Baskír-Magyarország eleinte ellenállott a tatároknak, de Agotáj nagykán, Szubotaj
nagyvezírrel meghódította Káspivár magyarságát. Julianus 1237-ben még arról is
tudósított, hogy a tatárok egyik serege Szuzdal felé közeledik. A tatárok ekkor már
Magyarország ügyével foglalkoztak és Batu kán levelet is írt a magyar királynak. A levél
Jászvásáron kelt 1235 medvetorán és az "Égi eredetű Béla herceghez, a madzsarok
kiskirályához" szólt arról, hogy a Pósa, majd Üröm, Turcsi, Masa, Gács, Zernye,
Mohos, Ungi és Bajdár beavatottak útján küldött üzenet szerint elérkezett az ideje az új
Égi Birodalom megteremtésének. Égi eredetű Kabul kagán és a mennyei eredetű Kutula
kagán tervének megfelelően Agaba-bilge parancsára a 24 hun törzs szövetségének
határait az egyik Nagyvíztől a másik Nagyvízig kell kiterjeszteni. A kitajok sárga hite,
Mohamed zöld hite, Ráma fehér hite csak gyilkol bennünket. Hazudnak és lopnak, azt
gondolva, hogy képzelt isteneik mindent megbocsátanak.

Népeink ezt tűrték idáig, de most végre kell hajtani Agaba-bilge parancsát s
akkor Napnyugaton szövetségesünk, Béla király fog uralkodni, északon Bajdár
hadserege Szuzdal és Boroszló, Batu serege Kiev és Krakkó, Kadán serege Bödön és
Bizánc, Béla serege pedig Avarián át Bécs és Melek irányában megindulva fogja
felszabadítani a rabságban tartott népeket. De ha Béla kiskirály elárulja az Új Égi
Birodalom tervét, népe 24 emberöltőig fog szolgaságban szenvedni! A levelet aláírta
Ogotáj főkán és Csadaj fősámán. Amíg Béla herceg és Pósa Pál által vezetett új
Kancellárián át levelezett, Csadaj fősámánnal és a római pápával, nem volt semmi baj,
de amikor átvette a nagy magyar királyság vezetését a családi tanácsban is a királyi
tanácsban is, elfordult a mongol törzsek szövetségétől és azt hitte, hogy a pápai keresztes
hadsereg majd megmenti a Nyugatot fenyegető Keleti veszedelemtől. A IV. Béla
udvarában megjelent mongol követek, mongol hercegek házassági ajánlatával szerették
volna megerősíteni a szövetségi viszonyt. A királyi tanács azonban ennek ellene volt.
Bízott Nyugatban.

31.
A SZÓSZEGŐ KIRÁLY

(A 307. Arvisurából) Köttöny és Tomaj rovása

Az Égi eredetű Aranyos-férfi, Kutula kagán az 5230. medvetoros évben


(Kr.u. 1190) Bugátban elrendelte a sámánképzést. Erre meghívták a szövetség
valamennyi törzsének ifjait. Ebben a Viesaka küzdelemben az Égi-Szürke-Farkas és
Rőt-Szarvas-Ünő magasságos utódai közül való Csadaj lett az első. Az 5275. évben
(1235) Csadaj is 5 éves sámánképzést indított Bugátban. Ezen IV. Béla királyunk is
képviseltette magát Pósa András (=Anonymus) vitézzel, magyarok, kerelek, úzok és
barszilok leszármazottjával. (Mongolul: Madzsar, kerel, uzs és badzsir származású volt.
A barszilok=Nyék-féle törzsbeliek, a mundák és mescserek “sumiros” leszármazottai.)
Mivel a mongoloknak, ujguroknak, szogdoknak és a türköknek is volt rovásuk, de annyi
idő múltán most már eltérő jegyekkel, úgy gondolták, hogy a régi Arvisura-rovásjeleket
a különböző nyelvek kiej-téséhez kell igazítani. Kubija, Köten, Bajdar-Pósa és Orda
sámánjelöltek kaptak megbízást, majd, mint végzett sámánok tegyenek javaslatot a
rovások módosítására. Az 5280. évi (1240) almafavirágzás ünnepén Csadaj fősámán a
módosítást elfogadta. Pósa ezután indult haza Magyarországra. Még abban az évben
jelentkezett IV. Bélánál és átadta neki a mongol vezetőségnek Csadaj fősámán
jóváhagyásával megírt rovásos üzenetét: “Égi eredetű Kabul-kagán, Mennyei eredetű
Kutula kagán elgondolása szerint az Égi eredetű Agaba-Bilge parancsára az egyik
Nagyvíztől a másik Nagyvízig kell kiterjesztenünk a hun törzsszövetség határait. Kitajok
sárga hite, Mohamed zöld hite, Róma fehér hite kéjelegve gyilkol bennünket,
megbocsátást és dicsőséges mennybemenetelt ígérve öldöklő híveinek.

Hazudnak, mészárolnak és lopnak, azt gondolva, hogy imaszerű mormolásukra képzelt


isteneik mindent megbocsátanak. A mi békességre törekvő Égi eredetű népeink ezt
tűrték. De most végre kell hajtanunk Agaba-Bilge parancsát! Napnyugaton Béla király
uralkodjék!” Frigyes osztrák császár a főpapoktól tudomást szerzett IV. Béla szűk körű
tanácskozásairól és a mongol előcsapatoknak küldött kunok ellen lázította a papságot.
Kötthen kun fejedelmet és családját a Nyulak szigetén lemészárolták. Csadaj
unokaöccse, Batu-kán átlépte az Etil-Volgát, meghódította Kievet és a lengyel-német
síkságot. Orda újabb rovásban hozta IV. Bélának, hogy a mongol vezetőség az Égi
eredetű Mennyei hatalom meg-bízásából az egész nyugati félsziget urát tiszteli benne.
Vallási kérdésekbe nem szólnak bele, mert azokat az okosabbak a divat és érdekek
szerint hasznosítják. “Az okos ember talpát a földre, tenyerét a fűre teszi. Csadaj
birodalmi fősámán.” Karakorum az 5280. évben, Eger esztendő medvetorán. Ami az
előzményeket illeti: amikor a kinajok Ordoszban teljes hatalomra kerültek, a hun
törzsszövetség irányítását a mongol törzsek vették a kezükbe. Kutula kagán
sámánképzésén az 5235. évben (1195) Csadaj fősámán után Tamaj sámán, azaz Pósa Pál
lett a második. Pósa Pál III. Béla magyar király megbízásából papnak tanult Nyugaton.
II. Endre még kis-király korában azt javasolta, hogy a bugáti sámánképzésre őt küldjék
ki. A jászvásári domonkosokhoz futottak be a kunok és a mongolok uralma alatt álló
területek hírei. Így Tomaj sámán, azaz Pósa Pál már 1195-ben tájékoztatta az
uralkodóházat Csadaj elgondolásairól. Pósa Pál II. Endre legbizalmasabb embere lett.

Részt vett az Aranybulla megszerkesztésében is. Kis unokaöccsei gyakran


meglátogatták budai palotájában. Ennél a Pósa Pál országbírónál látta meg IV. Béla
még kiskirály korában Pósa András cserepes-legényt. Eszessége miatt nagyon
megkedvelte. A kis András a Gömör megyei Radnó községben született 1210-ben. 9
testvérével együtt korán árvaságra jutott. A gyerekek közül Pósa Gyulát az országbíró
Pósa Pál a jászvásári domonkosoknál neveltette; András a rimaszombati cserepesekhez
került mesterséget tanulni. Mint vándorló mesterlegény nyerte meg a nagybátyjánál
Béla kiskirály bizalmát. A bugáti sámánképzésre Jászvásárról indították útba Jaák-
Gejzával együtt. Pósa András az 1230-1235 közötti sámánképzésen mint Bajdar sámán
szerepelt és igen előkelő helyezést nyert. Mivel kerel-palóc nyelvjárással beszélt, Kuma-
Magyarföldön keresztül jött vissza Jászvásárra; Jaák-Gejza jól beszélte a madzsar-
badzsir nyelvet, ezért Baskir-Magyarföldön keresztül kellett hazajönnie. Pósa-Bajdar
erős kísérettel, Csadas 20-lovas postajáratán már 1235. október 10-én megérkezett
Budára, Csadaj fősámán szövetségi felhívásával. Utána a Pósa Pál által szervezett
kancelláriában dolgozott, mert nagybátyja látása már igen meggyengült. 1236. január
25-én Pósa András Radnóti Piroskát vette feleségül. A székely radnai havasok alatti
kastélyában 3 fiuk született. Piroska 1240. májusában meghalt. Ezután fiait a székely-úz
rokonság nevelte. Közben folyton úton volt Jászvásár és Buda között, majd Csadaj
kérésére, két évre Karakórumba vezényelték. Jaák Gejza nem érkezett haza a Baskir-
magyarföldről. Ezért IV. Béla parancsára Pósa Pál a legidősebb unokaöccsét, Pósa
Gyulát küldte el Jaák Gejza megkeresésére.

Pósa Gyula csak annyit tudott meg a görögkeleti ortodox papságtól, hogy
Füzesgyarmat körül tűnt el. Pósa Pált-ismerve a mongolok hódítási tervét IV. Béla 1238-
ban boszniai püspöknek nevezte ki. Pósa Pál pedig minden eshetőségre számítva
megszervezte ott lenn a király védelmét és egész családjának rejtekhelyet biztosított.
Batu kán 1237-ben átlépte a Volgát és 1240-ben elfoglalta Kevevárát, Kievet. Ekkor
érkezett meg Pósa András Csadaj fősámánnak az 1240. évre szóló üzenetével. Ebben
arról értesíti Bélát, hogy Batu kán a német síkságon tart nyugatnak, ő pedig a Dunna
asszony folyama mentén induljon meg nyugat felé. A római pápának is megvolt a
hírszerző szolgálata, a jászvásári Domonkos rendben is akadtak árulók és az osztrák II.
Frigyes király felbujtására a kun vezetőséget lemészárolták. IV. Béla a nyugati
hatalmakhoz és a pápához fordult segítségért, de annak nem volt semmi eredménye,
sehonnan se kapott segítséget. A király Pósa Andrást a nagybátyjához, Pósa Pálhoz
küldte, hogy megmeneküljön a főurak és főpapok elől, de neki magának és családjának
is szüksége volt már a rejtőzésre. A rejtekhelyet a két Pósának kellett biztosítania. Erre
az adott lehetőséget, hogy Csadaj tervében a dalmát szigetek nem szerepeltek.

A mongol és a magyar seregnek a Rajnánál kellett volna találkoznia. Amikor a


mongolok Magyarország felé fordultak, ez óriási fejetlenséget okozott. Ugrin kalocsai
érsek azonban szembeszállt a Pest előtt portyázó tatárokkal és elűzte őket. Kálmán
herceggel együtt Ugrin lett a magyar hadak vezére. 1241. április 11-én a muhi csatában
ő is elesett. Kálmán herceg és Detre Pesten keresztül Zágrábba menekült. A muhi
csatában Don vitéz a lovát adta Béla királynak. Ernye vitéz pedig a palócok
csákányosaihoz fordult segítségért. Ezek, látva a veszélyt, körülvették a királyt, majd
utat vágtak a Bükk hegység felé és a királyt valósággal kiragadták a csatamezőről.
Egymást érő erdőségeken át vitték Dernőn és Ózdon keresztül Járdán vitéz falujáig. Itt
a király megpihent, majd a nemesség apránként lemaradt és csak az úz csákányosok
kísérték Nógrád, Hont, Bors erdein keresztül Nyitráig. Innen II. Frigyes osztrák
császárhoz ment, de az minden segítséget megtagadott tőle, sőt zsarolni kezdte.
Csákányos vitézeinek kellett kimentenie az osztrákok kezei közül. Sopronnál és
Zágrábnál újból harcra került sor az úz csákányosok és a betolakodó osztrákok között.
Boszniában várta a királyt a két Pósa és Dalmácián át a palóc csákányosokkal Viglia
szigetre menekítették családjával együtt. A dalmát városokban nem volt biztonságban.
Mérgezéstől kellett tartani. Pósa András Dalmáciában bevárta a mongol portyázókat és
Csadaj fősámán arany pajcájával igazolta, hogy a sámánképzésen megfigyelő
szolgálatra kapott parancsot.

A mongolok megkérdezték tőle: “Merre menekült a szószegő király?” Pósa András


megadta az irányt Zágráb felé, ahogy a mongol tervek szóltak. A mongol harcosok
megcsókolták az aranypajcát és Csadaj nevét tisztelettel kiejtve ellovagoltak. Ilyen
pajcát csak olyan sámán, vagy mongol követ kaphatott, aki legalább öt nyelven beszélt.
Pósa András a harcos járőrnek minden tagjával tudott beszélni. Azok elmondták, hogy
őket már az Odora-menti Boroszlóból irányították vissza az ellenük gyülekező magyar
hadak megsemmisítésére. Gyorsposta futárral hír érkezett a mongol vezérek
torzsalkodásairól, ezért Batu kán minden hadműveletet megszüntetett. IV. Béla a
tatárjárás után Pósa Andrást papneveldébe küldte, majd utána megtette belső személyi
titkárának. Az országépítés befejezésével-amikor már Pósa András látása is gyengülni
kezdett-nagybátyjához küldte Boszniába. Annak a halála után 1260-ban utódaivá tette a
püspöki székben és titkos tanácsosa lett IV. Bélának. A mongolok, illetve Csadaj szerint
a kerelek és úzok nyelve majdnem egyforma. A harmadik nyelv volt a badzsirt. A
badzsirtokat azonban áttelepítették és ifjaikat katonai szolgálatra magukkal vitték a
mongolok. Így délen a madzsar nyelv lett az uralkodó. A három-négynyelvű
Magyarország ezzel kétnyelvűvé vált. Megbékélés végett Pósa András ekkor írta meg a
kerel-úzs jellegű Gestát. IV. Béla tudott róla, helyeselte is a megírását, mivel az önző
keresztény világban nagyot csalódott. A mongolok vezetősége 1270-ben Pósa Andrást az
aranypajcával való visszaélése miatt halálra ítélte. Tatárokat küldtek felkutatására és
azok Boszniában kivégezték, mert 1240-ben nem hajtotta végre Csadaj parancsát, nem
tudta rávenni IV. Bélát, hogy induljon meg ő is Nyugat keresztény világának
meghódítására. A Gestától IV. Béla azt várta, hogy a főpapok között érdeklődést fog
kelteni azok iránt az Arvisura-nyomok iránt, melyeket a papság megsemmisített. Ezen
felül a Gesta szemrehányást is jelent a nyugati világnak.

EGY IFJÚ KIRÁLY HEVESSÉGE

308. Arvisura 5275-5286. medvetoros évek Györk rovása 1235-1246 között

II. Endrében erős volt a hadakozási vágy, de a felesége nemcsak hadakozni,


hanem uralkodni is akart. Rokonságát behozta az országba. Közülük Berchtold kalocsai
érsek, majd Erdély vajdája, utána Bodrog és Bács megye ispánja lett. A Bár-Kalán
nemzetségből való Bánk bán az ilyesmit kezdettől fogva görbe szemmel nézte. II.
Endrének három fia volt: Béla, Kálmán és András. Bélát már gyermekkorában, az
1210-es összeesküvés felgöngyölítése után, 1214-ben királlyá koronáztatta a keleti kis
koronával, holott a kis király még játszani szeretett volna. Legkedvesebb játszótársa
Bátka-Bolyk és Andrási Katalin legkisebb fia, Györk volt. Ez a Györk később
mindenüvé elkísérte Bélát, s 1272-ben halt meg a margitszigeti beginák kolostorában.
Halálát az okozta, hogy egy ünnepségen V. István védelmében megitta a méregpoharat.
A kis Béla legszívesebben Budavár alagútrendszerében tartózkodott barátjával együtt.
Ott ismerkedtek meg a rovások tudományával. Ebben Pósa Pál irányításával kaptak
kiképzést. Kurszánvár játszóterén és a László kiskirály pesti gyermekvárosában, a palóc
kézművesek gyermekei mellett még feltűntek a német kézművesek gyermekei is. Béla és
Györk ezektől könnyűszerrel megtanult németül, de hamarosan francia nyelven is, mert
a királyi udvarban sok francia nemes is tartózkodott. Jolantával bejött, udvari
méltóságokban elhelyezkedett franciák voltak. Béla öccse, Kálmán mélyen vallásos volt.
Szent Imre herceget tartotta eszményképének. Apja nem engedte meg, hogy a Csák
nembeliek közül nősüljön, mert a Csákoknak már így is nagy volt a hatalmuk.
Udvarába hozatta a lengyel Salome hercegnőt, akivel Kálmán eszményi házasságban élt,
úgyhogy gyermekük sem született. De horvát bán korában Eszéken a garaúzok között
megismerkedett Sikonda-Adorjás rimalánnyal. Adorjás ikergyermekeket szült
Budavárában. Csepelyből kiváló töményvezér, Homoródkából pedig, akit Ungika vett
pártfogás alá, aranyasszony lett. Ő rótta le a legnagyobb távolságok eseményeit felölelő
Arvisurát, miután végigjárta Kubiláj birodalmát. András az apjához hasonló, világias
felfogású volt. Halicsban lett kormányzó, majd király.

Ladomér lányt vett feleségül, de az apja ezt a házasságot sohasem ismerte el.
Három fia született Lebédváron: Bilke, Dolha és Laborc. Apjuk halála után a fiúk a
Vihorlát-erdőkapitányságban kaptak egyfalus birtokot. Bélának III. Béla volt az
eszményképe. Nem bírta a hízelgők természetét, hiszen az anyja is a hízelgőknek lett az
áldozata. Amikor fiatalos hevességében hercegi országrészt követelt az apjától, Horvát-
ország, Szlavónia és Dalmácia, valamint Szalaváré kormányzását kapta meg. Szalaváré
határőrparancsnokság volt, Velem székhellyel. Ide évente székelyeket, besenyőket és
megkeresztelkedett kunokat vezényeltek. Kiképzésüket Béla kiskirály irányította.
Határőr töményvezérré leghívebb támogatóját, Györk sámánt nevezte ki. Györköt a
nyelvtudására való tekintettel Pósa Pál, a kancellária vezetője gyakran elküldte
különféle megbízásokkal Páristól Bugátig. Györk aztán mindenről beszámolt Béla
kiskirálynak, mert tudták, hogy az ország szénáját egyszer majd nekik kell
rendbeszedniök. Turcsi, a nővére mindenben nagy segítségére volt.
Bátka-Bolyk -- Andrási Katalin

1152-1222 1158-1235

Turcsi aranyasszony Tolcsva Szécsény Györk

1178-1246 1184-1232 1192-1241 1204-1272

Turcsi aranyasszony és Tolcsva a budai kancellária alagútrendszerében őrízte a fontos


okmányokat, Szécsény azonban, mint Budavár parancsnoka 1241 disznótor 24-ik
napján hősi halált halt az Avar-bástyán, a kézművesek bástyáján. Béla kiskirály jól
tudta, hogy Géza herceget azért küldték a Szentföldre, hogy ne pályázhasson a magyar
királyságra. Meg is járta a Szentföldet, de utána Görögországban telepedett le. Nem
akart a trónkövetelők szomorú sorsára jutni. Fiaiban azonban tovább élt az a tudat,
hogy ők magyar királyfiak. Béla kiskirály sokat tépelődött hazátlan rokonai sorsán.
Emésztette a pilisi véres tragédia emléke is. Sokat imádkozott Berchtold meg Ágnes
keresztanyja bűneinek bocsánatáért. Hedvig nénje istenfélő volt, de Ágnes botrányos
életet folytatott, mint elvált asszony, a pápa hozzá-járulása nélkül ment férjhez II. Fülöp
francia királyhoz. Imádkozott Kálmán és Endre öccsei ifjúkori botlásai miatt is. Olyan
akart lenni, mint a nagyapja, III. Béla. Györk társaságában barátságot kötött a szlovák
fuvarosok fiaival. Lassanként már el tudtak beszélgetni a Murány vidékéről letelepedett
szlovák fuvarosok családtagjaival. A legkönnyebben András-Endre herceg tanult meg
szlovákul, később Halicsban ennek jó hasznát vette. Béla kiskirály a játszótereken
mindig a bíró szerepét játszotta. Felült egy kis homokdombra, vagy nyírfa padra, a
többiek által megvádolt gyermekek eléje járultak és ő ítéletet mondott felettük,
megimádkoztatta őket, de utána áldását adta rájuk. A hízelgő gyermekek közeledését
nem szerette. Lassanként Imre királyhoz hasonló, erős akaratú ember lett belőle.
Meglátszott rajta a Miska bán nevelése. Fiatalon rájött, hogy anyja németjeinek az
uralmát mindenki gyűlölte. Béla ifjú király az Aranybulla kiadása után megbízást
kapott a könnyelműen elajándékozott királyi birtokok visszaszerzésére. Ebben nagy
segítségére volt Pósa Pál kancelláriája is.

Pósa Pállal a kis király már gyermekkorában azon tanakodott, hogy a király
elé csak a főurak nagyobb pereit kellene vinni, a köznemesek ügyes-bajos dolgait
elintézheti a kancellária is. Amikor aztán a dolgok később csakugyan így alakultak, a
nemesség azt mondta, hogy “nincs nekünk uralkodónk, a kancellária lett az uralkodónk,
királyunk”. Béla kiskirályt és a Pósa Pál kancelláriáját nyugtalanította, hogy II. Endre a
köznemesek vívmányait semmibe se vette. Pannonhalma apátsága is ugyanúgy ingyen
fuvaroztatta terményeit Somogyból és Szlavóniából, mint azelőtt. A főurak újra
halmozták a jól jövedelmező méltóságokat, az ifjabb korosztály meg hiába várt az
állásokra. Bélát nagyon bántotta, hogy feleségét az apja parancsára visszaküldték a
hazájába. Igaz, hogy a pápa közbenjárására utóbb visszakerült, de mégse hagyták békén
és újra Ausztriába kellett menekülnie. Ez ismét pápai közbenjárásra adott okot. Az apja
egyszer elszólta magát a vendég főurak előtt, hogy Budavára levelezésben áll Csingisz
kán uralomra jutása óta Karakórummal. Ezt a szebeni német ispánság tudtára adta a
mainzi érsekség titkosszolgálatának. Így került sor az “Andreanum” kiadására, melyben
Endre elismerte az erdélyi szászok teljes szabadságát, sőt indokolatlanul kiterjesztette a
sebesi székelyek ispánságára is azzal, hogy őket is a szebeni ispánság jogkörébe utalta.
Vajk utódai a székely köznemesekkel ez ellen a végsőkig tiltakoztak. A Gertrud által
behozatott szászok mindjárt az elején önálló államot akartak alapítani pápai
hűbériséggel. Várakat építettek, külön pénzt verettek és még a pápa is mentesítette őket
az erdélyi püspök és az esztergomi érsekség felügyelete alól. Gertrud halála után
nyilvánosságra kerültek azok a bizonyítékok, amelyekből kiderült, hogyan játszottak
össze az erdélyi szászok a mainzi érsekséggel és a pápasággal. II. Endre nem tűrte
tovább a szászok önállóskodását, fegyveresen vonult be Szebenbe és kiverte az országból
a német lovagrendet. A szászok helyett most mások vették át Kunország megtérítésének
a feladatát: a Ferences és Domonkos szerzetesek rendje. Egyesítették velük tiltakozásuk
ellenére a régi Domonkosokat is.

Amikor a kunoknak megtérítése Béla kiskirályra hárult, Róbert esztergomi érsek


ravasz módon azt javasolta, hogy az uruki-mani eredetű pásztói, zebegényi, pentelei és
keszthelyi kolostor tagjait vonják bele a kunországi hittérítésbe, beosztva őket az erdélyi
szászok visszamaradt Domonkos és Ferences rend szerzetesei mellé. Csakugyan
Jászvásárra vezényelték őket, a kolduló Domonkosok csoportjába. De ezek ott csodát
műveltek: Barc fia, Tar vezér maga és az apja nevében fölkereste Róbert érseket és kije-
lentette, hogy az ő kezéből hajlandók fölvenni a nyugati latin kereszténységet. Róbert
érsek Erdélybe ment és megkeresztelt 15000 kun lovast. 1228-ban Róbert érsek a pásztói
szerzetesek közül egy Domonkos nevűt püspökké nevezett ki Kunországba, ezt aztán
Magyarkán az uruki-mani hívők Van-tói érsekké tették. II.Endre András fia sok
viszontagság után a volt halicsi fejedelem lányát vette feleségül, de később az északi
oroszok összeesküvése következtében fogságba került. Árváit a jászvásári
domonkosoknál nevelték fel. Béla erdélyi kiskirály újra meg tudta hódítani a Szörényi
bánságot, de Bodon-Vidin várost Bolgár-országtól már nem tudta visszafoglalni. Bodon
vízparti része ugyanis ogur-bolgár nyelven beszélt, de a Vidin városrész már görög-szláv
keveredésű újbolgár nyelven és ezek inkább Bizánchoz húztak. II. Endre háborúi sok
pénzbe kerültek. Ezért újra birtokadományazásokhoz folyamodott, új híveitől várva az
anyagi segítséget. Ezt azonban III. Honorius pápa egyházi érdekből
megengedhetetlennek tartotta, mert megcsappantak a pápai tizedek. Levelet írt tehát
Béla kiskirálynak, hogy az elidegenített birtokokat szerezze vissza. Béla kiskirálynak
erre irányuló műveletei az ország nyugati felében 1231-ig tartottak. Kálmán herceg
ekkor még Zágrábot is ott hagyta, nehogy szembe kerüljön Béla kiskirállyal és Eszék
városába, a daragúzok székhelyére tette át székhelyét.

Kálmánnak egy árva Pósa lánytól házasságon kívüli iker-gyermekei születtek,


Csepel és Homoródka, de Sikonda nem volt hajlandó hozzámenni feleségül, mert a
gyermekeket uruki hitben akarta felnevelni. Gyermekeivel az Avarbástyán levő
rimalányképző táborba vonult, minden kincse az uruki rimalányokat illette. Sikonda
anyja, lánya eltávozása után, már, mint özvegy, feleségül ment egy Szaporca nevű Csák
nembeli özvegyemberhez. Sikondát ekkor rávették, hogy Adorjás néven keresztelkedjen
meg. Ez meg is történt Budavárában, de II. Endre ennek ellenére sem volt hajlandó
beleegyezni kedvenc fia házasságába. Szerinte a Csák nembelieknek már így is a
kelleténél nagyobb volt a hatalmuk. Ragaszkodott a lengyel Salome hercegnővel kötött
házassághoz. Ettől viszont soha nem született gyermek. II. Endre a házasság dolgában
nagyon szigorú volt, még a Pósa és Csák nembeliekkel szemben is azt vallotta, hogy nem
akar “talált gyermek királyságot”. Béla kiskirály ezidő tájt a Csák nembeli Miklóstól,
Ugrin érsek testvérétől 16 birtokból 11-et már visszavett, de Endre király a birtokokat
megint visszaadta, mert újabb kölcsönre volt szüksége. Ugyanígy a szentgyörgyi és a
bazini grófok is visszanyerték birtokaikat. Ilyen viszonyok között került sor az Arany-
bulla 1231. évi megújítására. Az Aranybulla több ponttal gazdagodott, de ezek mind az
egyházi nagybirtokosság érdekeit szolgálták. Még a nádort is eltiltották olyan ügyektől,
melyek egyházi személyeket érintettek.

Az Aranybulla az ellenállási jogot egyaránt biztosította mind az egyházi, mind a


világi előkelőknek az 1222-es törvény szerint, míg az 1231-es törvény rendelkezése ezt
csak az esztergomi érseknek adta meg. Régebben, ha a paraszt nem volt megelégedve a
sorsával, az őszi munkák után minden terményével nyugodtan mehetett tovább a
Madzsar megyékből a badzsirt, kerel, palóc, daragúz, marúz, nándor, karatán, vagy
határmenti ispánságokba. Ezt a főurak, főpapok és a harcos nemesség hatalmának
megerősödésével igyekezett minden eszközzel megakadályozni. Nem volt más hátra,
minden ingóságukat hátrahagyva, megszöktek zsarnok uraiktól. Ha megérkeztek a
határispánságokba, ott nagy örömmel fogadták őket. Név szerint itt nem lehetett rájuk
találni, mert az ottani névadó naptár szerinti más nevet vettek fel, amely a
határispánságokban és Lam herceg kézművesei közötti 8 névadó naptárban szerepelt.
Halics és Ladomér a Kunországi részekkel együtt a tíznyíl szövetség neveit használta. Az
egyház viszont mindenütt csak a nyugati német és római császárságban honos neveket
ismerte. Így aztán a tíznyíl szövetségbeli nevekből legtöbb esetben vezetéknév, a
katolikus nevekből meg keresztnév lett. Csepely és Homoródka neve felnőttkorukig
megmaradt. Ha valakinek sikerült az erdőispánságokba menekülnie, a tíznyíl szerinti
nevét is megváltoztathatta. Mivel a helyzet nem javult, Róbert esztergomi érsek 1232.
februárjában IX. Gergely jóváhagyásával Magyarországot egyházi tilalom alá vetette.
Ehhez járult, hogy az osztrákok is újra kezdték az ellenségeskedést. IX. Gergely meg a
mongol birodalommal fenntartott keleti összeköttetést sérelmezte. Halicsból is rossz
hírek érkeztek, pedig a pápaság szerint Halicsot minden áron tartani kellett, hogy a
mongol világ-uralmi törekvéseket kivédje.

II. Endre újabb sereget gyűjtött és fia segítségére sietett Halicsba. De a pápa,
Babenberg Frigyes és a cseh uralkodó körök megszerkesztették a “Beregi egyezmény”-t,
amellyel Jakab prágai pápai követ még a beregi erdőkben utolérte a királyt és
elfogadtatta vele az előre megszerkesztett egyezményt. Ez pápai hűbériséget jelentett.
Még azt is követelték tőle, hogy tiltsa be az uruki-mani és bogumil tanokat az országa
területén. A “Beregi egyezmény” főként az izmaeliták és zsidók ügyeiben rendelt el
korlátozásokat és újra szabályozta a sókereskedelem kérdéseit. Rendelkezései az egyházi
nagybirtokosság érdekeit szolgálták. Halicsból visszajövet II. Endre nem tett eleget az
egyezményben foglaltaknak. Ebben az Álmos-és a Lebédház tanácskozása is támogatta.
Az uruki-mani egyház tanait egyeztették a bogumil tanokkal és megállapították, hogy
IX. Gergely kellő ok nélkül erőszakoskodik. Béla kiskirály maga is egyetértett az uruki-
mani egyház tanaival. Váradra összehívta az erdélyi rendeket és a kispapoknak is
megengedte a nősülést. Később ezt az intézkedést csak Moldvára és a Szörényi bánságra
alkalmazta. Édesapja 1234-ben a családi tanács ellenére újból megnősült. A fiatal Estei
Beatrix olasz grófnőt vette feleségül és évi 10000 dénár jövedelmet biztosított neki élete
végéig. Béla kiskirály mindezt teljesen figyelmen kívül hagyta és a szentmisét
Jászvásáron mindennap megtarttatta, dacára annak, hogy II. Endrét a beregi
egyezmény meg nem tartása miatt kiközösítették és az országot egyházi tilalom alá
vetették, amit ugyan később fel is oldottak. A sok hosszú háborúskodás az ország
vagyoni helyzetét nagyon lerontotta. De Endre király mégis igen bőkezű volt, amikor a
kis Jolánta hercegnőt férjhez adta Jakab aragóniai királyhoz. Az ifjú Béla királyt Pósa
Pál kancellár kezdettől fogva beavatta a keleti kapcsolatokba és amikor Buda-vára egy-
egy ötös csoportot küldött sámánképzésre, ez mindig a királyfiak tudtával történt.
Amott pedig a kiküldötteket úgy fogadták, mint az uralkodóház tagjait, hiszen
mindannyian az Árpád, Kurszán, Lebéd, Pósa vagy Lam herceg leszármazottai voltak.
Béla kiskirály helyeselte, hogy az ország két oldalról legyen biztosítva. Ő Erdélyben
főként csak az Álmos-és Lebédházi főurakkal és más nemesekkel volt érintkezésben.
Úgy kezdett gondolkozni, mint a Turfán és Van fejedelemség leszármazottai.

Magyarország főurai azonban, főként Nyugat-Magyarországon már csak a


nyugati uralkodókörök hercegeivel, báróival és lovagjaival igyekeztek összeházasodni.
De az apja is Keletmagyarországon, a Marosmenti Egres kolostorában kívánta magát
eltemettetni. Így tűnt ki végakaratából, hogy lelkében mindig keleti ember maradt. Ám
Béla még nem tudott megbízni a keleti megsegítés reményében. Legjobb barátját,
Györköt mégis megbízta, hogy maradjon Jászvásáron és fogja össze azokat a szálakat,
amelyek az uralkodóházat még összekötik Karakorummal. Gyötrődött, mert olyan sok
mindent látott: az “Andreanum” kierőszakolását, a “Beregi Egyezmény”-t,
Magyarország egyházi tilalom alá vetését a nyugati egyház részéről, egy idegen ajkú
püspök által. Mintha az egész keresztény világ csak sókereskedelemből,
borkereskedelemből, vagy a pápai tizedek fizetéséből állana. Apja keresztes
hadjáratában m agyarajkú gályarabok szállították a vitézeket. Ez több volt, mint amit el
lehet viselni. Béla lelke összetört.

NYUGAT VÉDELMÉBEN

309. Arvisura 5280-5298. medvetoros évek

Fonyód sámán rovása 1240-1258

Lam (Lambert-Lampért) herceg utódai Pestet felvirágoztatták. Dernő tárkányfejedelem


alatt (1086-1150) hatalmas vasraktárt építettek a Kecskeméti kapu közelében. Utána a
fia, Pozsáló (1150-1224) vette át Petnével együtt a vaskészítmények kezelését. Pestet III.
László korában a kiskirály parancsára befásíttatta. Budán pedig a Keszi tárkányok
lakhelye előtt egy árvaház épült a vasgyártásban foglalatoskodók árván maradt
gyermekei részére. Petnének a fia volt Boglár, aki az Aranyasszony szigetén elkezdte a
sárkányos Duna-hajók készítését és Pest tervszerű parkosítását. Boglárnak a fia, Fonyód
(1198-1258) III. László király egyik játszótársa volt azokon a kurszánvárosi és pesti
játszótereken, melyeket még Boglár tárkányfejedelem alakított ki. Dernő
tárkányfejedelem 1086-1150 Pozsáló erdőispán 1115-1174 Petne tárkányfejedelem 1150-
1224 Boglár tárkányfejedelem 1172-1230 Virány tárkányfejedelem Fonyód külügyi
sámán 1195-1241 1198-1258
Fonyód sámán az Aranyasszonyok szigetén olyan kis sárkányos bödön-hajót
készített, amilyent Kun-ország fővárosában, Szakszinban látott. Ennek a bödön-hajónak
egyik jól sikerült példányát Jolánta királynő és francia udvartartása kívánságára,
hatökrös szekérrel a Balaton vízkirálynő tavához szállíttatta. Ezeknek a kis bödön-
hajóknak nagy hasznát vették az Aranyasszony szigetének, illetve Pestnek átkelő
forgalmában. 1220-ban Deédes aranyasszony és Lam herceg utódai közül kellett
kiválogatni a sámánképzésre küldendő ifjak csoportját. Mohos vitéz csoportjában
Fonyód is szerepelt. Fonyód franciául is, oroszul is kitűnően beszélt. Pósa Pál
kancelláriájában is dolgozott francia levelek fordításán. Ő intézte a halicsi levelezést is.
1220-1225 között volt Bugátban és Karakórumban Fonyód kiképzésen. Amikor hazajött
Karakórumból, 1235-ig mongol mintára kiépítette Jászvásár és Várad, valamint Várad
és Budavár és Budavár-Bécs gyorsszekér-járatát. Így aztán Magyarka-Szakszin-
Jászvásár-Budavár és Sopron között minden héten megfordult a gyorsposta-járat.
Fonyód 1235-ben parancsot kapott a balatoni bödön-hajó forgalom kibővítésére. Ekkor
kezdett Keszthely Domonkosrendi apáca-kolostorának Arvisura gyűjteményével
foglalkozni. Ez az intézmény az uruki-mani keresztények birtokában volt. Keszt
aranyasszony gazdaságát ugyanis mindig az Álmos-és Lebédház aranyasszonyainak
idősebb tagjai örökölték. Bős tudun a feleségének annyi kincset és aranyat hagyott, hogy
abból egy kis kerti munka mellett bőségesen megélhettek. Ezt az intézményt mindkét
fejedelmi ház támogatta anyagilag. Az esztergomi érsekség azonban manichizmus
vádjával támadni kezdte. Ezért minden ősi rovásírást Budavárába szállítottak. Ezeket
kezdte el tanulmányozni Fonyód. Bugátban megtanulta az ujgurok és mongolok rovását
is és elkezdte egyeztetni a háromféle rovás tartalmát. Rájött, hogy Ordosz táján is, a
Duna mellett is veszély esetén minden nép belénk mart. Erre felhívta Pósa Pál figyelmét
is.

A kancelláriában a titkos mongol levelezésen kívül ő intézte a Szeldzsuk


szultánsággal folytatott levelezést is. Részt vett az 1240 augusztus 15.-re, Aranyasszony
napjára összehívott királyi tanácsban és jegyzőkönyvezte a Magyar királyság
történetében legviharosabb összejövetelen elhangzottakat. Ezáltal IV. Béla megbízásából
jogot szerzett a 309. Arvisura megírására. Annak idején, 1214 augusztus 20.-án az ifjú
Béla herceg kíséretében ott volt Vasváron Fonyód is, hogy tanúja legyen a Gilgames-
koronával való koronázásnak. Ez az ünnepség a legszűkebb királyi családban és a Csák,
Pósa és Lam hercegifjak jelenlétében történt. A Szent László részére kikészített hármas
korona még nagyon nehéz lett volna egy gyermeknek, ezért Pósa Pál és a Lebédházi egri
érsek a hármaskoronát csak a feje fölé tartották a nyolcéves kiskirálynak. A
vendégeskedés után a gyermekseregnek hadijátékokat rendeztek. IV. Bélát 1235 október
14.-én, Tarcsa napján koronázták meg Székesfehérváron, a három keresztény egyház
koronáiból összeszerkesztett koronával. A koronázási dombhoz azonban csak 63
vármegyéből hoztak földet, mert a Dalmáciával határos kilenc határkerületből a főurak
nem voltak hajlandók a koronázáson megjelenni. A trónralépés után IV. Béla és felesége
távozásra szólította fel Endre király harmadik feleségét, Estei Beatrix azonban öreg
királyné jogán összehívatta a királyi tanácsot és kijelentette, hogy II. Endrétől gyermeke
fog születni. A királynéra ráfogták, hogy a gyermek nem II. Endrétől, hanem Apod fia,
Dénes nádortól származik. Azt is rebesgették róla, hogy része volt Béla király apjának és
anyjának a halálában is. Beatrix királynét bezáratták és csak egy német követség
látogatásakor tudta a börtönét férfiruhába öltözve elhagyni. Bécsben nemsokára
megszülte a fiát, István herceget, a későbbi III. Endre király apját. Ezt a fiút azonban
senki sem ismerte el a királyi család igazi tagjának. II. Frigyes császár vette védelmébe.
IV. Béla Dénes nádort megvakíttatta, pedig a nádor Csák nembéli főúr volt. De hát az
idegen főurak a király anyjának meggyilkolásával gyanúsították. Gertrud
meggyilkolásának minden gyanúsítottja magyar volt. Ezeket megkínozták és
vagyonelkobzásra ítélték. Ezzel sikerült az új királynak a nemesi társadalmat mindjárt
az uralkodása elején magára haragítani.

IV. Béla Pósa Pált és hírszolgálatát nagyon megbecsülte, az udvari kancelláriát ki


is bővíttette. Elrendelte, hogy a hunok, avarok és magyarok által kiépített régi
alagútrendszer kijáratához mindenütt erős épületeket emeljenek és azokat bástyákkal is
védjék. A király elé csak a főnemesek legfontosabb ügyeit lehetett terjeszteni, kisebb
ügyekben a kancellária vezetői intézkedtek. Régi római szokás szerint mindenkinek meg
kellett várnia, amíg ügye elintéződik. Ebben minden nemes csak azt látta, hogy a király
nem akarja meghallgatni. Emellett az új eljárás sok kiadással is járt és az ország távoli
részeiből valók nem egyszer nem is tudták kivárni ügyük rendezését.

1235 októberétől az ország fővárosa Budavára lett. Ez hozta magával, hogy


Virány tárkányfejedelem, Fonyód legidősebb bátyja Budavára, Kurszánvára,
Atillaváros és Pest körül vendéglátóházakat és lóállásokat építtetett, hogy a
pereskedőket és királyi kihallgatásra várakozókat fogadhassák és elláthassák. Fonyód
vendégháza az Avarbástya közelében volt, a Virányé vele szemben a budai hegyvidéken
a Budavár-Budakeszi alagút közepe táján. Később ezt Virányos várának nevezték. A
tatárok felgyújtották. Még Béla kiskirály erdélyi kormányzóságának idejére esik a
kunok megtérítése. A német lovagrend kiűzése után a kérdés rendezését Béla kiskirály
vette a kezébe. Ezzel a királyi tanács döntésének megfelelően az első esztergomi érsek
nevéről elnevezett Árpádházi Domonkos rendet Pásztóról, Zebegényből, Penteléről és
Keszthelyről fokozatosan áttelepítették Jászvásárra. Kurszánvárában azonban Szent
István király Domonkos rendje a nagy tűzvész után is fennmaradt. A váci püspökséget a
király átengedte az esztergomi érsekségnek, de a székesfehérvári esperességet mindvégig
fenntartotta. Barc-Tar kunjainak a megtérítése a pápának is igen tetszett, de azt nem
mulasztotta el, hogy a jászvásári Domonkos-Ferences rendbe bejuttassa saját
megbízható szerzeteseit. Köztudomású volt: Keleten még élnek magyar népcsoportok.
1232-ben négy Domonkos szerzetes három évig vergődött tengeren és szárazföldön át
Kelet felé, de nem tudtak a magyarok nyomára akadni. Csak Ottónak sikerült
kereskedőnek öltözve elvetődnie egy pogány országba, ahol néhányan tudtak magyarul.
Társai kidőltek, elindult hát egymaga vissza, Magyarországra. Jászvásárra érve már
haldoklott. A német gyóntató szerzetesnek a Volga-melléki Bolgár város környékét
jelölte meg. A magyar Domonkos szerzetesek térképvázlatuk alapján megállapították,
hogy Bolgár városa a Jenő és Nyék törzs közelében van. Mire Domonkos a Jászvásár-
Várad között gyorsszekér-járattal Csucsához ért, meg-halt. De abból, amit mondott,
látszott, hogy badzsirt-magyarok még szép számmal élnek ezen a vidéken, melyről neki
beszéltek. Ezután az ifjú Béla király a pápa kérésére a saját költségén újabb négy
szerzetest küldött Bizáncon keresztül keletre. Ezt az utat kellett választaniok, mert a
tatárok ekkor már a Szakszin-Magyarka gyorsszekér-járatot megszüntették.
Julianus, Gerhardus és társaik Alániában szálltak partra. Később ez a két
társuk a tatároktól való félelmében megszökött, és így Julianus csak Gerhardusszal
ment észak felé. Gerhardusz ételmérgezésben meg-halt. Julianus egy mohamedán
papnak lett a szolgája és így jutott el Nagy-Bolgárországba. Ott egy olyan nővel
találkozott, aki bolgár emberhez ment nőül. Ez az asszony minden nyáron haza szokott
menni a gyermekeivel a hegyi ünnepségekre. Ő vezette el a magyarok felé vezető útra.
Julianusnak így sikerült megtalálnia őket az Etil folyó partján. Azok is módfelett
megörültek a távoli vendégnek és mindenről, a királyukról is érdeklődve, jól
megvendégelték. Elmondták, hogy kelet felé itt is van egy Béla folyó, ahol a Béla és a
Gyarmat törzsek maradványai élnek, a Jenő törzzsel egy fejedelemséget alkotnak,
Füzesgyarmat szék-hellyel. Régi hagyományokból tudják, hogy a magyarok tőlük
származnak. Innen azonban az ifjúság Magyarka felé vándorolt, de a kazárok zaklatásai
miatt Atilla birodalmába mentek. A kapcsolat nem szűnt meg: Kürt fejedelem
rokonlátogatás címén minden öt évben sámánokat küld Budavárra, akik majd
Szakszinon keresztül térnek haza. Ott időzése alatt egy tatár követ futott be és elmondta,
hogy a tatárok a németek ellen háborúra készülnek, egy másik sereg pedig a perzsák
ellen indul. Julianust szívesen marasztalták, de nem maradt: Orosz-és Lengyelországon
keresztül 1236 karácsonyán a Szepességre érkezett. Ott halt meg. Útjáról Richardus
atya küldött jelentést Késmárkról Esztergomon át Rómába. Sáros várának erdőispánja
pedig személyesen vitte el írásbeli jelentését Pósa Pálnak, ő pedig IV. Béla elé terjesztette
Julianus adatait. Richardus jelentése alapján a pápa a következő évben újabb négy
barátot küldött Baskír-Magyar-országba, de a nagy tatár támadás a magyarságot ekkor
már szétszórta. Julianus tudósítása szerint a tatárok serege Szúzdal felé közeledik. A
sereg vezére Batu kán. Ő Németországba, Bajdár Lengyelországba, Kadán pedig
Bizáncnak indul. Sejbán herceg hírszerzéssel foglalkozik. IV. Béla a tatároknak ellenálló
kunokat Kötöny vezérükkel befogadta az országba.

A kun nép már ekkor nem volt egységes. Javarészük a megtért kunokkal együtt a
tatárok ellen akart harcolni. A pogány kunok a 24 hun törzs szövetségének álmát
szerették volna megvalósítani: a Nagyvízig menő terjeszkedést. Béla király a magyar
nemesek megbízhatatlansága miatt a kunokat a Jász-síkság közepére telepítette. Ez
természetesen tudomására jutott a mongol vezetőségnek és a tatárok azon tanakodtak,
mitévők legyenek Magyarországgal. IV. Béla még kiskirály idejében szívvel-lélekkel
mellette volt az Égi birodalom terjeszkedésének és eleinte Batu kánnak is az volt a célja,
hogy a győztes hadak élén Mainznál fognak találkozni. Kötöny befogadása miatt
azonban Batu kán ilyen levelet írt IV. Bélának: “Tudom, hogy gazdag és hatalmas király
vagy, sok a katonád, vannak jó hadvezéreid és egy nagy országot kormányzol. Ezért
nehéz önként alávetned magadat céljainknak. Mégis jobb és üdvösebb volna, ha önként
behódolnál nekem. Megtudtam, hogy kun szolganépemet oltalmad alatt tartod. Ezért
utasítalak, ne tartsd őket magadnál, mert nem a te hadrendedbe tartoznak; miattuk ne
kerülj velem szembe. Nekik könnyebb elmenekülni előlem, mint Neked, mert nem lévén
házaik, sátraikkal vándorolva, talán el tudnak menekülni, de te a népeddel, akik
házakban laktok, váraid és városaid vannak, hogy fogsz menekülni a kezem közül?
Ögödej-Ogotáj parancsára ajánlatosnak tartom, hogy velük együtt indulj Nyugat ellen
és Mainznál majd találkozunk! Okos ember nem szegi meg a szavát, hanem talpát a
földre, tenyerét a fűre teszi, mert sorsunkat az égiek intézik!” Julianus a szepesi
erdőispánnak beszámolt arról, hogyan harcol tízes, százas, ezres és tömény rendben a
mongol sereg. Kiváló nyilasok; az elfoglalt területek főembereit megölik, a katonákat és
a parasztokat pedig saját hadaikba maguk előtt küldik a csatába; várat ők maguk nem
ostromolnak, hanem a népet küldik uraik várának elfoglalására. IV. Béla
uralkodásának elején hibát hibára halmozott. Dénes nádort, amikor a gazdasági
szakismereteinek a legnagyobb hasznát vehette volna, bosszúból megvakíttatta. Utána a
Kalán nemzetség Gyula nevű vezetője került börtönbe. Ezzel mind a két nemzetséget
magára haragította. Megtiltotta, hogy jelenlétében a püspököket és a hercegeket kivéve
bárki is leüljön. Ezen még az egyszerű köznép is megbotránkozott.

Más király hadból jövet falvakat és birtokokat adományozott hős vitézeinek, Béla
meg csak a birtok visszavételeket folytatta. A III. Béla király korabeli állapotokat akarta
visszaállítani. Az egy-házi birtokok visszavételét azonban IX. Gergely nem jó szemmel
nézte. Mária királynő sem tartotta tanácsosnak, hogy még a pápasággal is ujjat
húzzanak. 1238-ban aztán IV. Béla hozzákezdett az egyházi birtokok visszaadásához
abban a reményben, hogy IX. Gergely keresztes hadak mozgósításával meg fogja
segíteni Magyarországot a mongol terjeszkedéssel szemben. Mária királynő is levelezni
kezdett a külföldi uralkodó körökkel a tatár veszedelemről és mindenünnen bíztató
ígéretekkel válaszoltak. A királyi család még bízott a támogatásban, de Pósa Pál
figyelmeztette a királyt, hogy ne bízzon az idegenekben. A mongolok Égi birodalma
Csingisz kán óta fokozatosan meghódította a 24 hun törzs szövetségének egykori
birodalmát. A hosszúéletű Csadaj fősámán kérésére még Kutula kagán elrendelte 1190-
ben az Égi birodalom szellemi vezetőinek rendszeres képzését. Ötévenként Pósa Pál is
egy-egy ötös sámán csoportot küldött Bugátba, majd Kambalukba. Minden hun
törzsszövetségbeli népet felszólítottak a csatlakozásra. Sok törzs az új eszme mellé állott,
így a tatárok is. A kunokat felszólították a csatlakozásra, de a kunok ellenálltak és
legyőzték őket. A Barc-Tar féle keresztény kunok azonban IV. Béla hívására bejöttek
Magyarországra, a magyar hadsereg megerősítése végett. Pósa Pál figyelmeztette IV.
Bélát, hogy az Aranyhorda hadereje 10 töményből áll, a déli haderő újabb 10 tömény, a
Lengyelországot megszálló Bajdár haderő pedig a harmadik 10 tömény elsővonalbeli
harcost jelent. A madzsar és badzsirt haderőt 20 töményre tervezték a mongolok, így a
10 tömény kerel-palóc haderővel már meg lehetne jelenni Nyugaton. A legnagyobb baj
az volt, hogy senki se bízott senkiben. Pósa Pált a király magas egyházi méltóságba
helyezve Boszniába küldte, esetleges menekülésének előkészítésére. IV. Béla összehívatta
a 100 tagú királyi tanácsot. Ebben 63 ispán, 11 erdőispán, 10 érsek és püspök, valamint
16 Árpádházi főúrnak volt szava. 52-48 arányban úgy döntöttek, hogy Nyugat
védelmében ellenállnak a mongol haderőnek. A nyugati keresztény államokkal együtt
felveszik a harcot a mongol terjeszkedés ellen. Béla király Jászvásárra lovagolt és
küldöttségét Szakszinba irányítva behívta a kunokat. A Havas-alföldön és
Szörénytornyán keresztül 10000 kun harcos vonult be családtagjaikkal együtt.

Amikor Temesvárra értek a király 72 csoportba akarta őket beosztani a magyar


töményekbe, de a kunok azt követelték, hogy 1 töményben maradjanak, mert harci
erejük így teljesebb. Mindannyian meg keresztelkedtek, de megtelepedett életmódról
hallani sem akartak. A gyepükön legeltették állataikat, betörtek a falvakba, loptak,
nőket raboltak. A magyarokat felingerelte a gyepük elfoglalása és összetűzésekre került
sor. A király a panaszos magyar nemesekre ráparancsolt, hogy a kunokat hagyják
nyugton. Panaszos ügyekben rendszerint a kunoknak adott igazat. Erre a kunok
vérszemet kaptak, a nemesség pedig lázongani kezdett a király ellen. IV. Béla tisztában
volt a mongolok erejével. Tudta, hogy a kánok, nojanok, nőkörök és a lovasok vas-
fegyelemben élnek, hogy 1221-re befejezték Belső-Ázsia meghódítását, hogy
Azerbajdzsán és Grúzia meg-hódítása után eljutottak az alánokig és kipcsákokig, hogy
Kuma-Magyarország is meghódolt nekik és hogy megverték az oroszokat is. Az 1236-
ban megindított nagy mongol támadás átvonult Oroszországon és Kunországon,
elfoglalták Kievet is és 1240 telén már a Kárpátoknál állottak. Ekkor kellett volna IV.
Béla seregének megindulnia Avaria elfoglalására. Karakórumban számon tartották,
hogy Avaria Magyarország nyugati része, csak átjátszották a német-bajor telepeseknek.
Az ott élő magyarságot, gályarabságra adták, vagy mint a német hittérítés áldozatai,
elnémetesedtek. Rajzaik szerint az Inn folyó mellett volt a gyepü határ. A mongol
törzsszövetség most a magyarok mellé akart állni. Julianus barátnak Béla királyhoz
intézett külön jelentése elmondta, hogy a mongol postajárat embereinek lemészárlása
miatt az Aranyhorda Baskir-Magyarország népét szétszórta, de a katonakorbeli
ifjúságot beosztotta a németek elleni seregébe. Minden falu élére mongol katonákat
neveztek ki bírónak, hogy a hadsereg utánpótlásában fennakadás ne legyen. Csadaj és
Ögödej-Ogotáj a római pápa oldalára való átállását Béla királynak még Kiev elfoglalása
után sem tekintette megváltoztathatatlannak, ezért Csadaj Pósa Andrással egy újabb
levelet küldött a magyar királynak.

A levél szerint a magyarok nagyot fognak csalódni a keresztény világban és évekig


mindenki csak nevetni és gúnyolódni fog a magyarok jóhiszeműségén. Csadaj követelte
a 72 tömény felriasztását és 20 töménynek az első vonalba való felvonultatását. De
almavirágzástól almaszüretig semmi sem történt Magyarországon, csak az esztelen
pártoskodás folyt. IV. Béla nem riasztotta fel a hadseregét, hanem körülhordoztatta a
véres kardot a mongolok elleni háborúra. Azok meg felgyújtották a fagerendákból épült
“orosz falat” és 40000 mordvin fejszés erdőirtó nyomán játszi könnyedséggel bevonultak
a Kárpátok szorosain át a Kabar-földre, melyet ők Kerelnek neveztek. Batu kán öccse,
Sejbán herceg az ország szívéig nyomult előre. II. Frigyes Pestre lovagolt, közben Sejbán
előőrseivel megütközött és amikor egy pár tatár harcost levágatott, sugalmazására a
pesti nép elkezdte ordítani, hogy minden kun vitéz a tatárok előőrse. Köttöny kun
királyt az Aranyasszonyok szigetén levő szállásán megrohanták és a családjával és
vitézeivel együtt megölték. Az öldöklésben részt vett Frigyes kísérete is. Erre a 40000
kun harcos mindent feldúlva elhagyta az országot. A mongol hadvezetőség pedig kiadta
a parancsot IV. Béla megbüntetésére. 1240 karácsonyán a tatárok még csak a
határmenti területeket pusztították, de 1241 márciusában a fel-derítők már Pest alatt
jártak. A 40000 mordvin fejszés tavaszra előkészítette a fősereg útját és az iható kutak
mellett még sóállomásokat is létesítettek. Az erődítményeket kikerülték. A kunok
Bulgáriába vonultak és ezzel szertefoszlott IV. Béla álma a 100000 fős magyar-kun
seregről.

Csák nembeli Ugron kalocsai érsek már azzal kezdte Béla királyt meggyanúsítani,
hogy nincs bátorsága megütközni a tatárokkal. Dénes nádor a határispánságok
töményével és a Halicsból hazamenekült magyar nemesekkel a Kárpátokban
megütközött ugyan a tatár sereggel, de azok apró lovaikon, a hegyeken és erdőkön
keresztül ügyesen mozogva körülvették őket és csak nehezen tudtak megmenekülni. A
tatárok egy mocsaras helyre csalták őket és alig-alig tudtak gyűrűjükből kiszabadulni.
Ditró erdőispán a Bordói szorosban a radnóti részen megütközött a tatárokkal, de ennek
se volt jelentősége, mert a radnai szászok a tatárokhoz szegődtek és a Maros mentén
Gyulafehérvár felé törve, a tatárokkal együtt harcoltak a székelyek ellen, Várad felé
vezetve az ellenséget. Kádán egy nagyobb sereg élén Szörénytornya, Orsova felé el
akarta volna vágni a menekülő kunok útját, de későn érkezett és a Temes folyó mentén
áthaladt a Szerémség felé, hogy IV. Béla királyt élve elfogják. Az előcsapataik mindenütt
a mordva-csuvasz népek voltak, akik önként vállalták a harcot a mongolok hódító
hadjáratában. IV. Béla serege csak nehezen gyülekezett.

A véres kard körülhordozása után, március elején 72000 élvonalbeli lovasnak


kellett volna jelentkeznie, március közepén 144000 lovastárkánynak, március végén
pedig újabb 72000 lovasnak és 24000 tárkánynak, hogy addig is fel tudják venni a
harcot, míg a nyugatról ígért keresztes hadak meg nem érkeznek. De a lovasok nagyon
gyéren érkeztek. Március 17-én, amikor a tatárok felégették Vácot, s a székesegyházban
a mordvák gyilkolták az oda menekült, egyházi éneket sírva éneklő lakosságot, Béla
király tehetetlen volt a túlerővel szemben és csak Ugrin érsek csapatai vették üldözőbe a
tatárok seregét. De azok lépre csalták őket és a maradék csapat alig tudott
visszavergődni. Frigyes, amikor a magyarokat összeugrasztotta a kunokkal és látta,
hogy ölik egymást, hírtelen hátat fordított Magyarországnak és meg sem állt Bécsig. Ott
kezdett fegyverkezni. A háborús párt bízott abban, hogy ha a 72 töménynek legalább a
fele megjelenik Kálon, a tárkány-kiképző helyen, felvehetik a harcot a tatárok ellen. De
útközben már azt kellett hallaniok a Vasvárról érkező tárkányoktól, hogy Eger
káptalanságát is kardélre hányták és ezért a vasvári tárkányok is csak Sirokon át,
jöhettek a gömörváriakkal. Ugrin mellett, Mátyás esztergomi érsekkel együtt megjelent
Rajnald erdélyi püspök is. Mire a Mezőségre értek, már 36000 főnyire emelkedett IV.
Béla hadereje. Mezőnyéktől a Muhi puszta felé tartottak. Batu kán vissza akart
fordulni, de Szubotáj kán nem engedte. A magyar sereget a Sajó felé csalogatták. Béla
lovasai örömmel üldözték a tatárokat Muhi felé. Amíg Béla a többi tömény érkezését
várta, Batu kán egy kis dombról megállapította, milyen szerencsétlen a magyarok
elhelyezkedése. 1241 április 11-re virradó éjjel egy magyarul tudó halicsi orosz fogoly
megszökött Batu kán seregéből és elárulta, hogy a tatárok még az éjjel támadni fognak
és ezért a Sajó hídfőjénél gyülekeznek. Ugrin érsek és Kálmán herceg csapata azonnal
ott termett és a tatárokat gyorsan visszakergették és azt hitték, hogy ezzel már vége a
harcnak. A szekértáborban elkezdtek enni-inni, mulatozni.

Hajnalban a tatárok körülvették a magyar tábort. Látszólag megfutamodtak, hogy


kikémleljék, merre van a király, mert élve akarták elfogni. A harci helyzet változása
közben Ugrin érsek legyalázta a királlyal együtt az ország összes főurát és gyáváknak
nevezte őket. Majd Kálmán herceggel együtt újra a tatárok ellen fordult, akik már
futásra gondoltak. De Batu kán a serege elé állva, fenyegető hangon azt kiabálta: Ha
futunk, biztosan elveszünk! Ha meghalunk, itt haljunk meg, az égiek velünk vannak.
Ekkor érkezett meg Szubotáj utóvédje és hátba támadta a magyar sereget. Ernye ispán
a palóc csákányosokhoz fordult, hogy mentsék meg a királyt. Csákányi tárkányvezér
figyelmeztette Türje nemzetségbeli Dénest, hogy a Bükk felé könnyebben meg tudják
menteni a királyt. Csákányi serege utat tört a Bükk felé. Az Ákos nembeli Türje lovát
adta a királynak, maga pedig visszafordult tovább harcolni. Majd Ivánkafi cserélt újabb
lovat a királlyal. Fáy és Madács kísérte a királyt Vasvárra, ahol a vascipó raktárnál
terítettek neki asztalt. Innen Járdán vitéz falujáig lovagolt és egy dombon álló csűrben
hált meg. Hajnalhasadtával Bolhádon át elindultak Gömörbe és Hont, Nógrád és Bars
megye északi részén keresztül eljutottak Nyitra városába. Hosszabb pihenő után a király
Pozsonyon át az osztrák határon lévő Hainburgba lovagolt és itt kitűnt, hogy Frigyesnek
esze ágában sincs beleavatkozni a tatárok elleni küzdelembe. Frigyes Hainburgból a
belső osztrák területre csalta pihenni Béla királyt, de fogolyként tartotta magánál.
Visszakövetelte tőle, amit még II. Endrének adott annak idején zálogul, illetve
hadisarcul. Három vármegyét kellett Frigyes részére elzálogosítania, hogy elmehessen
Zágrábba. A császár csapatai vérszemet kaptak és elfoglalták Győrt, de a magyar ispán
csapatai kiverték őket az országból. Zágrábból Béla levelet írt a pápának, a császárnak
és a francia királynak. Segítséget kért: hirdessenek keresztes hadjáratot a mongol
terjeszkedés ellen, mert a mongolok világuralomra törnek. Senki sem mozdult meg.
Ugyanis a pápa és Frigyes egymás ellen harcolt, nem törődtek a kereszténység
védelmével.

Béla ekkor hűbérül ajánlotta fel Magyarországot Frigyesnek arra az esetre, ha segít
a tatárokat a Duna vonalától visszaszorítani. A mongol sereg ugyanis megállt a Dunánál.
Kálmán herceg a Csákokkal együtt átkelt a Dunán, Segesdnél találkozott a királlyal és
Fonyóddal, aki a kancellária rimalányait szállította Zágrábba. Budavár, Avarbástya és
Kurszánvár védői felkészültek a harcra, de a mongolok elkerülték Budavárát. Kálmán
herceg belehalt a Muhi csatában szerzett sebeibe. Csepely és Homoródka részt vett az
apjuk temetésén, de Kálmán felesége ekkor már Trau várában volt. Frigyes még a pápa
kérésére sem vállalta Magyarország hűbériségét, mert ekkor meg kellett volna ütköznie
a tatárokkal. IX. Gergely pápa sírva hívta fel a keresztény fejedelmeket a keresztes
háborúra, de hiába. Az osztrák Niederaltichi évkönyv már keresztet vetett az ügyre,
elkönyvelte: “Magyarország háromszázötven évi fennállás után elpusztult”. Tavasszal
Béla király Zágrábból még egyszer IX. Gergely, majd IV. Celesztin pápához fordult a
keresztes hadak segítése végett. III. Konrád német királyon kívül senki sem gyűjtött
sereget. Viszont ő is, amikor a tatárok a Dunánál megállottak és serege szétoszlott,
akkor mindenki nevetett a magyaroknak a kereszténység segítésébe vetett hitén. Igaz,
hogy Bajdár és Büdzsek seregei 1241. április 9-én megütköztek. Henrik szászországi
herceg pedig egy időre megállította a tatár támadást, de utána Henrik is Magyarország
ellen kezdett felvonulni és Béla király seregét kezdte üldözni. A tatárok a sámán jelű
helységeket, mint például a “halas” Sárospatakot is, elkerülték. A radnai szászok 600
főnyi lovas csoportja önként jelentkezett Kádán seregébe és Váradig vezette a tatárokat,
majd Csanád ellen fordult. A tél beálltával Bajdár, Büdzsek, Batu és Kádán serege
átkelt a Dunán és valamennyien Bélát kezdték üldözni. Béla és családja Dalmáciába
menekült. A dalmát tengerparton legtovább Trau városában tartózkodott IV. Béla és
családja.

Az Ákos nembeli Ernye minden eszközzel a tengerparton megjelenő tatár


őrség félrevezetésén fáradozott. A királyné ismét gyermeket várt. Ha leány lesz, már
előre az Istennek ajánlották fel. A tatárok a parton állandóan fenyegetőztek, de a
trauiak nem voltak hajlandók elárulni a királyt. Valójában nem is tudták, hol van. A
város lakói soha nem látták, csak a Pósák mondogatták félrevezetésül, hogy ott rejtőzik.
Pedig titkon Veglia szigetén élt. A tatárok aztán egyszerre csak eltűntek. Ödögej-Ogotáj
főkán meghalt és erre minden Csingisz kán leszármazottat hazahívtak. Minden utód
főkán akart lenni, ezért mindannyian Karakórumba mentek. Ungika hívására Lam
herceg utódai közül többen Szojorgaktani szolgálatába állottak. János pap vezetésével
sok föld nélküli paraszt és várjobbágy is beállott a mongol hadseregbe. Sok sebesült
tatár és mordva vitéz viszont itt maradt. IV. Béla ifjú korában rideg természetű volt,
később azonban érzelmei felmelegedtek. A Muhi csata éj-szakáján, amikor a palóc
csákányosok kimentették az ellenség gyűrűjéből, rájött arra, hogy a néppel egy-másra
vannak utalva és csak a néppel együtt győzhet ellenségein.

Élete későbbi szakában aztán ellene volt a főurak hatalmaskodásának, de


kedvezett a köznemességnek is, hiszen kölcsönösen szükségük volt egy-másra. Életbe
léptette a megyénkénti bíráskodást és a királyi háznak oldalsarjait is igyekezett
megnyerni. Ápolta a hagyományokat és a szentté avatott királyok és hercegnők emlékét.
Olyasmiket emlegetett, hogy Zsófia admonti apáca is a bátyját, II. Gézát a “kunok
királyá”-nak nevezte. A hun, avar és magyar törzs-szövetség romjaiból akart egy
minden sallangtól mentes új államot megteremteni és egy megtisztult állam kezdett
kifejlődni a nyugat védelmének romjaiból. Fonyód sámán a kis István királyfit vitézzé
nevelte és 1246. év Aranyasszony havának 20. napján Budavár Boldogasszony
kápolnájában ifjú királlyá koronázták a Vasvár leégett égerfa várából elhozott
Gilgames-koronával. Ekkor hirdette meg Béla király a várépítés fontosságát. A tatárok
ugyanis majdnem minden kővárat elkerültek, a fából készült gerendavárakat azonban
égő nyílvesszőkkel felgyújtották. Ernye ispán Deédes aranyasszony emlékére felépíttette
Deédes várát, Forgácsék Gimes várát, de várat épített minden nagymódú család is. IV.
Béla átépíttette Budavár, Avarbástya és Kurszánvára kezdetleges külső építményeit,
javíttatott az alagútrendszeren is, és szép, tetszetős királyi várat építtetett. De volt is
mindenütt építeni való. A tatárok azokat a helyeket, ahol látták a 24 hun törzs
szövetségének pajca jelét, nem gyújtották fel. A parasztság nagy része termékenyebb
vidékekre telepedett. Lam herceg kézművesei a városokban telepedtek le. A nyugatra
áttelepült németajkú főurak parasztjait Árva, Szepes, Sáros és Mára-maros termékeny
völgyeiben telepítették le, Visk tárkányvezér irányításával. A király behívatta az
országba a keresztes lovag, Géza herceg elszegényedett családját: Árpád, Zoltán és
Álmos hercegeket, hozzátartozóikkal együtt. Ezek főúri családokba házasodtak, de
trónigényükről lemondtak. Ezért csupán a Csák nembelieket illető egyfalus birtokokat
kaptak. Ugyanezt elérhették a Halicsból és Ladomériából hazatelepedett magyarok is.

Fonyód nyilvántartása szerint még V. László kiskirály is telepítgette mind a 72


vár-megyébe a beözönlő rokon népeket. A várépítések meggyorsítása végett a király
birtokokat adományozott. De a főpapokat és főurakat is várépítésre serkentette.
Visszahívta a Bulgáriába távozott kunokat is és a Nagykunságon, Kiskunságon,
Békésben és Temesben birtokokkal látta el őket. Lam herceg kőfaragói is várépítésbe
kezdtek. Visegrád, Budavár, Zágráb vára és Kurszánváros Óbudának nevezett
városrésze volt munkájuk színhelye. Güjük nagykánt se hagyta nyugton a nyugati világ
meghódításának gondolata s felkérte IV. Bélát, csatlakozzon hozzá. Minden gyermeke
kánnak lehet a felesége és az elrabolt avar kincsek kárpótlásául egyötödrész zsákmányt
kaphat az európai népektől. Béla király a pápától is kért segítséget várépítésre, de nem
kapott. Pedig megírta: “Mi megtettük a kötelességünket, hogy megvédjük nyugatot, de
senkitől sem kaptunk segítséget, csak szép szavakat. Lányaimat rutén hercegekhez és
Lengyelország hercegéhez adtuk nőül, hogy értesülhessünk a tatárok terveiről.
Befogadtuk a kunokat és fiunkat kun hercegnővel házasítottuk össze, hogy még a
pogány hátországgal is védelmezzük a keresztény nyugatot.” 1258. március 15-én
Budavárában a királyi tanács Ungika-Szojorgaktani levele alapján örömmel vette
tudomásul, hogy a mongol törzsszövetségben lemondtak arról, hogy Magyarország is
részt vegyen az új Égi birodalom hadjárataiban. Megtudták Ungikától azt is, hogy
Magyarországot többé nem támadják, hanem inkább Dél-Kinában terjeszkednek. A
királyi tanács tudomásul vette, hogy V. László a szakszini kun király lányát, Csépát
vette feleségül, aki Magyarországra jövet Jászvásáron megkeresztelkedett a királyi
családdal együtt. Csépát Magyarországon Erzsébetnek hívták. Édesapja Szakszin körül
gyűjtötte össze a mongol törzsszövetségből hazatérő harcosokat és kézműveseket. Ebben
segítségére volt Pósa András az új kancellár, aki összeköttetésben állott Ungika-
Szojorgaktanival, kivel egyszerre voltak sámánképzésen Karakórumban. Itt a Csák
nembeliek közül való Ungika, Ong lánya is, aki Toluj mongol herceghez ment férjhez.
Az összeházasodási folyamat Möngge és Kubiláj uralkodása alatt meggyorsult. 1252-től
Pósa András Fonyód és Homoródka útján újra fölvette a mongol uralkodóházzal a
kapcsolatot.

32.
KIRÁLYLÁNY SZERELME 310. Arvisura

5290-5310 medvetoros év

Homoródka rovása

1250-1270

Az ifjú Béla király 1226-ban, Szent István király napján átadta Kálmán
hercegnek a Dráván túli területek kormányzását és Erdély kiskirályságát. Kálmán
herceg nem sokkal ezután feleségül vette az ősi hiten nevelkedett Sikondát, egy Pósa
nembeli nemes lányát. Ikergyermekeik születtek: a fiuk neve Csepel, a lányuké
Homoródka lett. Homoródka, mint rimalány Budavárába került sámánkiképzésre. Jaák
Géza csoportjában, mely 1235-ben ment Karakórumba, ő volt az ötödik. Karakórumból
nem Füzesgyarmaton keresztül tért haza, hanem Pósa Andrással, a Magyarkai gyors-
szekérjáraton. Fonyód után, az Ungikával folytatott levelezése alapján ő örökölte az
Arvisura rovásokkal kapcsolatos tennivalókat. Mint Kelet ügyeinek ismerője,
aranyasszony lett.
1246-ban újra rátámadt Frigyes -Homoródka följegyzései szerint a legyengült
Magyarországra és győzött. De a harc végén leszúrták és vele együtt kihalt a Babenberg
család. A gazdátlanul maradt Ausztriát a nőági rokonok felosztották. IV. Béla
Stájerországot kapta, de az osztrákok fölkeltek Béla király ellen. A csehek az osztrákok
mellé álltak. Béla király fia, István herceg így is győzött. IV. Béla azonban nem tudta
kihasználni a győzelmet és békét kötött Ottokárral. Ottokár azt írta a pápának, hogy a
meggyengült Magyarországot nem akarta legyőzni és kímélte Bélát. IV.Béla a tatárjárás
után nagy erővel fogott hozzá Budavára megerősítéséhez.

Buda hegyén új várost épített. Atilla és Kurszán városa II. Endre uralkodása alatt
kétszer is tűzvész áldozata lett. Még teljesen fel sem épült, amikor 1241-1242 telén a
tatárok teljesen felégették. Györk kőfaragó sámán Budavárát 1250-re már lakhatóvá
tette. 1256-ig az egész Várhegyet beépíttette és az esztergomi királyi palotát is át tudta
adni az esztergomi érseknek. Ettől kezdve az ország fővárosa Budavár lett, a Várhegyen
épült újabb kancelláriával. Abban a keleti ügyekkel foglalkozó részleg figyelme első
sorban Kambalukra, a régi Parajdra épült, Peipinggel határos mongol fővárosra
irányult. Az egész Várhegyet bástyákkal vették körül.

Lam herceg tárkányserege elhagyta a hegyi településeket és városlakó lett. Pesten már
Taksony korában épültek vascipó raktárak, de most a kézművesek és a német polgárok
kezdtek el nagyban építkezni. Aranyasszony szigetét a tatárjárás után Nyulak szigetének
nevezték, mert a kézművesek régi szokásuk szerint itt is sok nyulat tartottak és azok
ketrecükből kiszabadulva, nagyon elszaporodtak. Attól kezdve, hogy a Domonkos-rendi
apácakolostor felépült, az Aranyasszony szigetét Szűz Mária szigetének nevezték.
Régebben a királyi lak neve az Aranyasszony laka volt. Ide került Homoródka 26 éves
korában, amikor Margit hercegnőt Veszprémből áthozták a Domonkos-rendi
apácakolostorba, Aranyasszony szigetének ő lett az élelmezési ellátója.

A Veglia szigetén született kis Margitot, Istennek tetsző szolgálatra ajánlva, már 4
éves korában beadták a Veszprémi Aranyasszony kolostorba. Az elős időktől kezdve
Homoródka gondoskodott róla.

Ottokár, akivel IV. Béla békét kötött, Margitot szemelte ki feleségének. Szülei nem is
ellenezték volna ezt a házasságot, de Margit ellenállt szülei akaratának és haláláig, 28
éves koráig, ott maradt a zárdában. IV. Béla aztán az unokáját, Kunigundát adta
feleségül a cseh királyhoz.

Atilla városa az István király által alapított székesegyházzal együtt elpusztult a nagy
tűzvészben. Béla király már csak ezért is végleg Budavárába költözött 1249-ben. Pest
városát ekkor kereskedők, kézművesek és német polgárok lakták. A Nyulak szigetén
Béla király a palotája mellé rendházat építtetett a premontreieknek, bár ő inkább a
ferenceseket kedvelte. Erzsébet húgával együtt a ferences szerzetesek harmadrendjébe
tartozott.

Margit igen jó viszonyban volt a nála 2-3 évvel, idősebb Istvánnal. Az egyházi nevelők
tudta nélkül mindkettőjüket Homoródka oktatta a rovásokra.
Csepel tárkányvezér 1252 késő tavaszán tartotta esküvőjét János magyarkai
püspök leányával. Az esküvőre, mint nagybátyját, meghívta IV. Bélát is. De a királyi
család nem akart odamenni. A király viszont nem sérthette meg az Árpádházat,
ráadásul a meghívás a kancellárián keresztül történt. Végül betegségükre hivatkozva
megkérték Homoródkát, hogy István herceget és a kis Margit hercegnőt, akik ott
lesznek az esküvőn, tekintsék a királyi házaspár képviselőinek. A vendégek között ott
volt Csadaj fia, Mocsi és több unokája, közöttük Büri. Ezek a fiatalok a magyarkai
fejedelem udvarában tűrhetően megtanultak magyarul. Csepelt Möngge nagykán
elismerte vele egy vérből származónak, éppen ezért képviseltette magát Mocsi és Büri
hercegekkel. A kis hercegek egy szép fekete szemű ifjút ültettek a kis Margit mellé.
Ennek a 15 éves kis hercegnek nagyon furcsa neve volt, ezért Margit elnevezte
Bogárkának, a fiú meg Margitot tündérkének. Sok felköszöntő és ételvers után tánc
következett. Margit először vonakodott táncolni, de végül engedett Homoródka és István
bátyja kérésének és táncolni ment Bogárkával, meg a többi kis herceggel.

Bogárka elmondta, hogy Möngge nagykán nekiadta az ujgurok birodalmát, ahol az


uruki-mani keresztény hit már régen államvallássá lett. Részben ez a magyarázata
annak, hogy most eljöhetett a magyarkai uruki-mani püspök lányának az esküvőjére.
De hozzátette: másik esküvőre is gondol és amint hazaér, megkéri a nagykán édesanyját,
Ungika aranyasszonyt, hogy járuljon hozzá a házasságukhoz, mert ő annak idején
Margitot szeretné az ujgurok fejedelemasszonyává tenni. Ez a szép terv tetszett
Margitnak is. Nem tagadta, hogy a szülei ugyan az Istennek ajánlották fel, de azért már
volt szó a királyi családban arról, hogy majd Ottokárhoz adják férjhez. Úgy tervezték,
hogy majd magyarkai uruki-mani hiten fognak élni, de azért lelkiatyjuknak el fogják
ismerni a római pápát is.

V. Istvánt még IV. Béla idejében megkoronázták, de az öreg király


vonakodott a hatalmat átadni. V. István kun felesége sem a gőgös Mária királynőnek,
sem Anna hercegnőnek nem tetszett. De a pápa révén István megszerezte a keleti
országrész kormányzását és fegyverre kapott. Anna hercegnő Sárospatakon elfogatta
Erzsébet ifjú királynőt, V. Istvánt pedig Béla király hadai beszorították Feketehalom
várkastélyába. Családi ellenségei meg akarták V. Istvánt öletni, de Panyit István
megmentette. István Panyit seregével együtt Pest felé indult és apja seregét Isaszegnél
megverte. Margit ekkor Fülöp érsekkel együtt közbelépett, és az apát-fiút egymással
kibékítették. Közös erővel elfoglalták Szerbiát és Bolgárországot. Békét kötöttek Uros
szerb fejedelemmel és István Katalin lányát feleségül adták az Uros fiához, Dragutin
Istvánhoz.

István öccsét, Béla herceget a brandenburgi őrgróf leányával, Kunigundával


házasították össze.

Béla herceg utódok nélkül halt meg.


Béla király azon volt, hogy Ottokár kikosarazása után más férjet szerezzen Margitnak,
de Margit kijelentette, hogy Csadaj egyik unokájánák ígérte a kezét, máshoz nem
hajlandó férjhez menni. Ujgurföld királynéja akar lenni.

Margit makacssága miatt IV. Béla minden kedvezményt megvont az


apácakolostor lakóitól. Amikor aztán Margit a saját társnőitől és a szüleitől kínoztatva
meghalt, olyan gyorsan eltemették, hogy István bátyja még csak a holttestét sem nézhette
meg. Január 18-án, a legnagyobb téli hidegben halt meg. Homoródka szerint majd
megfagyott. Szülei nem voltak ott a temetésén.

Csadaj unokája, Bogárka egyszer meglátogatta Istvánt Erdélyben. István magával vitte
az Aranyasszony szigetére. Bogárka meg akarta szöktetni Margitot, de ő nem állt rá:
“szüleim még születésem előtt felajánlottak az Isten gyermekének, ezért én most már
egész életemben csak neki szolgálhatok. De tízéves koromban neked tett ígéretem örökre
hozzád köt”. István bátyjával együtt mindhárman csak zokogni tudtak.

Ungika-Szojorgaktani levélben érdeklődött Homoródka aranyasszonytól Margit


felől. Azt a választ kapta, hogy IV. Béla és Mária királynő végső kétségbeesésükben
Veglia szigetén a két Pósa jelenlétében felajánlották az Istennek születendő
gyermeküket. A gyermek 1242. január 18-án született. Pósa Pál, a Párisban felszentelt
pap, boszniai püspök nyomban megkeresztelte. A lányka keresztségben a Margit nevet
kapta. Pósa Pál még az év őszén parancsot adott ki, hogy a kislány részére a Domonkos-
rend felügyeletével építsenek egy apácakolostort. De ide csak később került.
Veszprémben nevelték, itt tanult meg írni-olvasni is. Homoródka aranyasszony
megtanította az Árpádház titkos rovására, a későbbiekben azzal levelezett V. Istvánnal.
Csepely esküvője után a kis Margit bevallotta az anyjának, hogy örök hűséget esküdött
Csadaj mongol fősámán unokájának. A dölyfös királyné erről hallani sem akart és a
gyermeket betették a még nem teljesen kész Domonkos-rendi apácakolostorba.

IV. Béla és Mária Margitot 18 éves koráig össze akarták házasítani Ottokár cseh
királlyal, majd más királyfiakkal is, de Margit csak a Krisztus menyasszonya akart
maradni. 18 éves korában letette a szüzességi fogadalmat és kérésére Lam herceg
vasművelői erényövet készítettek neki dobsinai kékleny-ércből. Amikor 1275-ben a
Domonkos rend tartományfőnőkét jelentéstételre szólították fel, Marcellus, Béla király
kedvelt embere Margitnak az apácasághoz való ragaszkodását misztikus természetűnek
mondta. Szerinte Margit, Szent Erzsébetnek lelki rokona. A királyi család még Margit
halála előtt, 1269-ben visszavont a zárdától minden adományt éppen úgy, mint a
budavári Nagyboldogasszony templomától is.

Ennek az oka az volt, hogy a Nagyboldogasszony templom papsága éppen olyan


uruki-mani keresztény beállítottságú volt, mint többségében a Domonkos-rend is. Ezért
kellett az eltartásukról saját maguknak gondoskodniok Pásztó, Zebegény, Pentele,
Kurszán-város és Keszthely régi férfi és női kolostorainak is.
V. István már 1271-ben a pápához küldött kérésére Fülöp esztergomi érsek és a püspöki
kánon összeült Marcellus fráter jegyzőkönyvvezető segédletével, hogy a szentéletű
Margit legendáját és cselekedeteit összeállítsa. Az összes tanúvallomásokat 1275-re már
összeállították. Mivel Margit kérésére a volt leglelkesebb hívei Géza hercegnek a
tatárjárás után hazatelepült családtagjai lettek. Az országot járva István kezdeményező
lépést tett Margit szentté avatására. A gondolatnak igyekeztek a püspököket és az
espereseket az ügy mellé állásra késztetni.

Az ügyben eljáró második bizottságnak Olimpiadosz asszony, Margit lelki


nevelője elmondta, hogy a királylánynak olykor látomásai voltak, látta a Turul
nemzetség ősanyját, meg a Napot és a Holdat együtt állani. Margit vallásos
túlbuzgalmában gyakran megostoroztatta magát Szerennay Erzsébettel, Felvízi
Szabinával, vagy Budaméry Erzsébettel. Az Árpád-család céltudatos ellenállásával
akadályozta meg a nyugati királyi családokba tervezett férjhezadását. Jó képességű és
alázatos volt, sokan szentnek tartották. Vele együtt lakott a kolostorban Anna hercegnő
lánya, Margit és V. István Erzsébet nevű lánya. Anna lánya, Margit úgy tudta, hogy a
Dobsináról való vasövet Detricus ispán készíttette Margitnak a Baján seregéből
visszajött Ózd vitézzel. Ezt az Ózd vitézt V. István kereszteltette meg Miklósnak,
Domonkos nevű fia a Lam herceg családjából származó Erzsébetet vette feleségül.
Ennek az Erzsébetnek a lányát mindenki csak a másik nagyapjáról emlegette. Hont-
Pázmány leszármazottnak mondták.

IV. Béla élete végén sem tudott megbékélni V. Istvánnal és családját nem a saját fia,
hanem Ottokár cseh király oltalmába ajánlotta. Anna hercegnő lánya pedig az Atilla
idejétől gyűjtött Árpád-házi kincsek javarészét magával vitte Prágába, vejéhez.

Béla király halála után az Árpádház oldalágai István uralkodásától várták az ország
helyzetének jobbra fordulását. Bár István is alkalmazkodott, ugyanis a felesége Csépa
felvette az Erzsébet nevet.

Ottokár cseh király nyomban IV. Béla halála után nagy sereget gyűjtött és csehekkel,
osztrákokkal, brandenburgiakkal, de még sok más mindenféle nép zsoldosaival,
hatalmas erővel tört be Magyarországra. De V. István a Rábca folyónál legyőzte és a
seregét megfutamította. Utána a keletről beözönlő segítségét Bodon-Vidin bolgár város
felé irányította és 1egyőzte a bizánci sereget is. Senki se számított arra, hogy Kubiláj kán
édesanyja János pap és Baján vezér seregéből segítséget küld Kun Erzsébetnek.
Dörögme régens, Güjük főkán, Ogulkájnis régens, Möngge főkán és Kubiláj császár
ugyanis megengedte, hogy szükség esetén egy tömény harcost küldjenek segítségül. Így
aztán 1270-ben 11237 főből álló jól kiképzett és a harcokban megedzett sereg érkezett V.
István megsegítésére.

A mongolok IV. Bélát és V. Istvánt is megkeresték különféle házassági ajánlatokkal, de a


római pápák mindig azt írták királyainknak, hogy ilyen ronda népséggel szóba ne
álljanak. A pápa mindenáron Ottokár cseh királyt szerette volna a magyar királyi
székben látni, de V. István serege erősebb volt. Bodun-Vidinnél Csadáj unokája,
“Bogárka” is hősi halált halt. A porait tartalmazó urnát, mikor a hadak visszavonultak,
Margit koporsója mellé helyezték.

BAJÁN, A LEGYŐZHETETLEN HADVEZÉR 310. Arvisura

1252-1298

Homoródka aranyasszony rovása

Ungika tanfejedelem oktatása alapján

Az Árpádházban uralkodó szellemi irányzatot az oldalági leszármazottak is hűen


követték. Ilyen szellemű volt az Imre hercegtől származott Ungika aranyasszony is, aki
Karakórumban képviselte hazáját. Leszármazási aranylapján ez állott.

 Imre herceg, István király fia—Jéne rimalány, Deédes leszármazottja

1007-1031.IX.2. 1010-1065

Pósa (Radnót) Zeherje, Lam herceg leszármazottja

1027-1070 1036-1098

Bátka Guszona, a Csákok leszármazottja

1067-1105 1075-1130

Bátka -Rás Rási Ilona, Álmos herceg leszármazottja

1097-1178 1099-1190

Bene Törtelen, Gerecsák László lánya

1114-1156 1122-1196

Bátka -Bolyk - Boly Andrási Katalin, A. Simon huga

1152-1222 1153-1163 1158-1235

Ungika Üröm vitéz a Kurszánházból

1163-1255 1163-1222

Az Aranybulla kiadását követő bonyodalmak idején Bátka-Bolyk első lányát, Ungikát


küldték Karakórumba. Ungika unokatestvére volt Andrási Katalinnak. Amikor Bátka-
Bolyk felesége, Boly gyermekszülésben meghalt, Andrási Katalin lett Bátka-Bolyk
felesége. Ő aztán Bolynak a leányát a rimalányok között neveltette fel. Ők voltak III.
Béla legfőbb tanácsadói, Andrási Simonnal együtt.

A kis Ungika nagyon szerette III. Bélát. Béla pedig tündérkéjének nevezte az éles
eszű, vidám kislányt. Uralkodásának kezdetétől, 1172-től figyelemmel kísérte Ung
leányának a neveltetését. Nagyon örült, amikor látta, hogy a 9 éves Ungika már
korábban megismerte a rovásokat és a latin írást és, hogy tisztában volt az Árpádház
minden ágazatának leszármazásával is. Így aztán Ungika lassanként a legjobb ismerője
lett a királyi kancellária minden bonyolult dolgának. Mindig ott volt a bugáti és
karakórumi ötös sámáncsoportok összeállításánál is. Később a Kurszánházbeli Üröm
vitézhez ment feleségül. Az 1200-ban született, szintén Ungika nevű kislányukat a
családi hagyományok eszmei légkörében nevelték. III. Béla kancelláriájának a
szolgálatára. Andrási Simontól kezdve mindig Árpád házi hercegeket képeztek ki. Ilyen
volt az Imre herceg - Pósa nembéli Pósa Pál, a Kurszánházbeli Üröm vitéz,
Zoltánházbeli Turcsi rimalány és a Csák nembéli Masa.

1210-ben az Imre herceg véréből való Pósa nembéli Gácsot küldték Karakórumba;

1215-ben Zernye rimalány ment a Zoltán nembeliek közül; majd 1220-ban Mohos
vitéz, Deédesnek és Lam hercegnek a leszármazottja. 1225-ben a kis Ungika, mint Imre
hercegnek, illetve a Kurszánháznak a leszármazottja harcolta ki, hogy Karakórumba
küldjék. 1230-ban Imre herceg leszármazottai közül Pósa András ment Bugátba, majd
innen Karakórumba. 1235-ben Jaák Gézát küldték a Csák nembéliek közül, Bajánnal
együtt, aki az Árpádháznak Ágnes nembéli csoportjához tartozott. Ungikát nyelvtudása
és rátermettsége miatt ott tartották Karakórumban. Később, amikor rangelső lett,
Csingisz kán legkisebb fiának, Tolujnak lett a felesége. Mint rangelső végezte el a
beavatottak Égi birodalombeli sámánképzését. Nagy örömmel várta Pósa András és
Baján vitéz érkezését. Ezeket aztán a mongol hercegekkel együtt képezték tovább.
Bajánt, mint Ungika -Szojorgaktani rokonát Möngge, Kubiláj, Hőlegü, Ariböke és
Büdzsek herceggel együtt hadvezérré képezték ki.

Ungika -Szojorgaktani készségesen vállalta a magyar királyi udvarral való levelezést.


Ennek itthoni nyilvántartója Turcsi rimalány és az édesanyja volt. Nagy csapás érte,
mikor meghallotta, hogy a Csák nembéliek közül való Jaák Géza a mongol szekérposta
egyik járatának megsemmisítésekor az öldöklés áldozata lett. De szerencsére Jaák
Gézának és Pósa Andrásnak azonos tartalmú levelet adott át és így a Pósa Andrással
küldött jelentése mégis eljutott IV. Béla kancelláriájába.

Ödögej halála után Batu kánt és Kadán herceget Ungika szavára rendelték vissza
Karakórumba és megszüntették a Magyarországgal kapcsolatos tervüket. Erről Ungika
futár útján értesítette IV. Bélát. Utána Karakórumban a nagyasszonyok összefogtak és
Dörögme régenssége mellett Güjük hercegből neveltek új uralkodót. Güjük aztán már
dél felé kezdett terjeszkedni. Az ő korai halála után Ogulkajnis lett a régens, majd utána
Ungika idősebb fiára, Mönggére, vagy mongolosan Möngkére esett a legfőbb vezetők
választása. Möngge halála után Ungika kisebbik fia, Kubiláj lett a nagykán. Az ő
legjobb barátja az Árpád nembéli Baján volt. Baján haditervét Ungika is Kubiláj is
helyeselte.

Az 1235-ben még csak húsz éves Baján nem volt hajlandó részt venni abban a
munkában, amit a rovásjegyeknek három új betűvel való kiegészítése vont maga után.
Így aztán Pósa Andrást kérték fel a Csadaj-féle terv végrehajtására. Ungika már Pósa
Pál elbeszéléséből tudta, hogy a kis László király a rovások tanulása közben olyan
jeleket is közbeiktatott, amelyekkel könnyebben ment az Endre, Béla és Levente
Arvisura-másolatainak az olvasása. A Csadaj vezette beavatott sámánképzésen éppen
ennek az alapján került szóba a rovásjelek sorának kibővítése. A nagy munkában aztán
Pósa András is részt vett. Ő id. Pósa Pál és Pósa Gyula példájára vette fel a Pósa András
nevet. A székelyek azonban a Lebédháziak szokása szerint inkább Endre néven
emlegették.

Toluj feleségének, Ungikának, az ifjú asszonynak nagy szava volt az Ödögej halála
után kialakult helyzetben. Meggyőzte Karakórumban Dörögme nagyasszonyt, hogy a
nagy utánpótlási veszteségek miatt meg kell szüntetni a nyugat meghódítására irányuló
terveket. Dörögme hallgatott Szojorgaktanira és a Nagytanácsban, mint régens
gyakorolta a hatalmat.

Batu kánt megütötte a guta. Utána az unokája, Berka kán lett az Aranyhorda
parancsnoka. Székhelyeit gyakran változtatta Bolgár, Ükeg és Szeráj között. Az Uralban
abban az időben temérdek arany volt. Fejedelmi ismerősei rendszerint Berkának
arannyal kedveskedtek. A kereskedelem központját Szoldiában állította fel. Hülegü,
Möngke és Kubiláj idősebb testvére háborúba keveredett Berkával a Magyarka és
Szoldia térsége körüli területi vitában és a harcban a legidősebb testvérük, Alan lett a
győztes. Ebben a háborúskodásban a Magyarkai madzsarok nagyon sokat szenvedtek.
Az elkeseredettek meghallották a magyarkai püspöktől, hogy IV. Béla újjáépíti a
keresztény Magyarországot, ezért sokan útra keltek Magyarország felé. Átvonulásukat
Ungika tanácsára Berka engedélyezte. Ezzel eleget tett IV. Béla kívánságának, hogy a
háború okozta veszteségeket ne a nyugati telepesekkel, hanem a magyarok keleti
rokonaiból pótolják.

Berka kán az Ungika tanácsára kezdte meg a kereskedelmet Balduin bizánci


császárral is. Balduin görögöket és más nyugati kereskedőket irányított Szoldiába.
Görög kereskedők telepedtek le Ukoka városnak Ükeg nevű kereskedőnegyedében, meg
a szkíta városokban, Bolgában, Szerájban és Magyarka területén. Berka dél felé is
kiterjesztette kereskedelmi kapcsolatait. Apja példáján okulva, aki a részegeskedésbe
pusztult bele, lemondott az italozásról és mohamedán lett, de őseinek Égi Atyját is
tiszteletben tartotta.

A baskírok zöme ekkor vette fel a mohamedán vallást. Kipcsák utódai közül nősült, az
udvarában sok magyar tartózkodott. Azonban, ha valaki a IV. Béla királyságába akart
menni, azt Ungika kérésére elengedte.

Nem helyeselte, hogy Temüdzsin temetésén a lovakat is és a szolgákat is lemészárolták.


Csingisz kán, azaz Temüdzsin utódai Csadáj fősámán vezetésével igazságosan
megosztozkodtak a birodalmon. Berka kán az Etil, vagy ahogy ők nevezték, a Felső-
Tigris vidékén, tőle délre pedig Alan (Alau kán) a perzsák földjén uralkodott. Barak kán
országán, Bokharán keresztül érkeztek a sámánfogatok, a Balhás tó környékén pedig
Kaidu volt az úr. Jugurisztánon át vezetett az út Karakórumba, ahol Ung vezér
parancsnoksága alatt Ungratban volt a Magyarországból odaküldött lovasok kiképző
tábora. Ordoszt (a besenyő Patót) a mongolok Tenduknak hívták. Itt volt az Égi
birodalom papi központja. A Lop-nor felé Tangut kán uralkodott. Ott hun szokás
szerint elégették a halottaikat. Egyes papi központokban az éveket ugyanúgy
számították, mint nyugaton, de az Ibos napját vették alapul. Az uruki szerzetesek nem
ettek húst.

 Karakórum vastag vályogfallal volt körülvéve, a szétfagyás ellen nád és


szalmatető védte. A kánok palotájában lakott a karakórumi Öregek Tanácsa, az
döntött még a Nagykán megválasztásában is. Tatárország Szorcsa és Barga
tartományában Unk kánnak fizettek tizedet, de a nép a nagy adók miatt kiment a
pusztába és 1187-ben Csingisz kánt választották uralkodójuknak, a szétszórt
tatár nép aztán tömegesen csatlakozott hozzájuk. Altáji vasból kovácsolták a
dárdát és kardot. Kemény katonai képzésnek voltak alávetve. Később egy egész
sor tartománycsatlakozott a 8-as istenségről ismert tatár szövetséghez. A
csatlakozott tartományok élére tatár vezetőket tettek és a népek így biztonságban
érezték magukat. 1200-ban Csingisz kán követséget küldött Unk kánhoz és
feleségül kérte leányát, de Unk kán János pap tanácsára elkergette a kérőket.
Csingisz kán emiatt bosszút forralt a pap ellen. Hatalmas sereget szervezett és
felszólította a papot, hogy védekezzék. János pap óriási sereggel közeledett
Tangut szélén, ahol Csingisz kán maga köré gyűjtötte a csillagjósokat és
megkérdezte, melyik sereg fog győzni. A keresztény papok nádszál próbával
Csingisz kán győzelmét jósolták. Napokig tartó készülődés után megindult a
harc, s ebben János pap is meghalt. Csingisz kán birtokba vette az egész országot
és feleségül vette János pap legszebb lányát. Az uruki-mani keresztény hitet
Csingisz kán meghagyta, sőt feleségének részére még díszes templomot is
építtetett Karakórumban. Utána még hosszú évekig uralkodott, Kadzsu vár
ostrománál halt meg. Közben a fiai az Égi isten és Nagitáj földisten parancsára
minden meghódított országban sereget szerveztek. Régi szokás szerint minden
lakománál az isteneiket kínálták meg először.

Ungika feljegyzései között szerepelt többek között az is, hogy amikor a keleti
tatárok urának, Argonnak a felesége, Bolgana fejedelemasszony meghalt, Bolgana utolsó
kívánságát eljuttatták a Güjük és Möngke után hatalomra került Kubilájhoz, hogy
családjukból adjanak a férjének feleséget. Kubiláj örült a kérésnek, mert jó barátság
kötötte Argonhoz. A legszebb rimalányt, Kokacsint küldték Argonhoz, de a küldöttség a
kánok háborúskodása miatt kénytelen volt visszatérni. Ezért kerülő úton indították útba
a menyasszonyt, de mire odaértek, Argon meghalt. Ekkor Kubiláj parancsára az Argon
fiához, Kazához adták feleségül. Kokacsin manysi királylány négykarélyos fejedelmi
leány volt: az aranypajcáján turujsas, vadászsólyom, oroszlán és feliratos baraca, azaz
pusztai tigris volt.
Kaza birodalma Kis-Örményországra terjedt ki, Szevasztó székhellyel.
Uruki-mani keresztények, tatár alattvalók voltak. Bőségben éltek, szumír rendszer
szerint gazdálkodtak. Kikötőjük Ajas, a görög Adana, a hettiták kikötője volt, de már
csak kevés kasszu-hettita lakossal, mivel hajósaik mind szétszóródtak a nagy tenger
kikötőiben. Élénk kereskedelmet folytattak a turkománokkal és Kazáriával, de nyugat
felé Turkománia keleti részén keresztény, örmény, meg hithű görögök éltek. A Van-tó
környékén volt az uruki keresztények szellemi központja. Nagy-Örményországnak
Arzingában gazdag metropolitája volt. Hatalmas ezüstbányáiból sok ezüstöt szállítottak
Kubiláj birodalmába. Ott volt még sorjában Moszul királysága a Bárisz hegységgel,
lakói arabok, kurdok, jakobita és nesztoriánus keresztények; Susán-Bagdát szaracén
kalifátussal és keszi város mellett Baszra kikötővel. Ezt valamikor Alau kán foglalta el.
Kalifájuk csak kincseket gyűjtött, de Alau a kincsek közé szorította, s ott aztán éhen
halt. A bagdadi kalifa még II. Endre uralkodása alatt, az Aranybulla kibocsátása után,
ki akarta irtani a nesztoriánusokat és az uruki keresztényeket, de Sebők varga
megmentette a keresztényeket, imádságának erejével megindított egy hegyet. Tadurisz
kereskedelmi központnak is vegyes volt a lakossága. Itt még az uruki-mani kolostor
működését is megengedték a tatárok.

Perzsia fővárosa, Szába volt az a hely, ahonnan a mágusok, az ordoszi


beavatottakkal elindultak, hogy születésekor fölkeressék a 24 karátos nazirt, Gáspár,
Menyhért és Boldizsár meg is találta a kis Jézust. Ezt így hallotta Kubiláj édesanyjától,
Ungikától. Perzsia 8-as istenségű tartomány volt. A különböző szellemi áramlatok már
csaknem teljesen szétforgácsolták, de az Égi birodalom most egybe tartotta. Jó módban
éltek, de az adót mégis vonakodva fizették.

Kubiláj hírszolgálata beszámolt arról is, hogy IV. Bélával már nem lehet szövetséget
kötni, mert a pápai lovagok, a johanniták ellepték és befolyásuk alá vették az országot.
A királyi kancellária azonban továbbra is szívesen vette Ungika leveleit. Ezekből kitűnt,
hogy a mongol-tatár hercegek házasságok útján szeretnék létrehozni a tervezett
szövetséget. Erről IV. Béla a pápának is többször jelentést tett, hiszen a háta mögött a
papság amúgy is beszámolt a pápának minden említésre méltó eseményről. A mongol
hercegek közül Csadaj fősámán fia, majd unokája Csagatáj is felvette a kereszténységet,
hogy így minden hírnek, adatnak birtokába jutva segítségére lehessen Kubilájnak.
Kaidu birodalmában, Szamarkandban is működött ilyen intézmény. Barakkánnak a
Pamír környékén hatalmas állatállománya volt, gyönyörű lovakkal. Tangutban és
Tebetben Égi birodalombeli kolostorokat építettek és ezekben több mindenféle
tudománnyal foglalkoztak.

Az új mongol vezetőség a telet a síkságon és annak melegebb városaiban töltötte, míg a


nyarat a hegyi legelők közelében a hűs forrásoknál. Kör alakú sátraikat négykerekű
szekereken vontatták. Bőségesen éltek hússal és tejjel. A pásztorok a nyájaknál voltak
elfoglalva, az asszonyok pedig a jurtákban laktak a gyermekekkel. Étkezéskor először
istenszobraikat kínálták meg, ezzel jelezve, hogy együtt élnek őseik szellemével és
Nagitáj a földisten részt vesz mindennapi életükben is. Étkezés után mindig kancatejet
ittak. Hadfelszerelésük kiválóan alkalmas volt a hadviselésre. Íja, nyila, kardja és
buzogánya minden harcosnak volt. Sokan páncélt is viseltek. A harcban mindig a
segédnépek csapatait küldték előre, kiemelve a mongol harcosokat, minden tíz harcos
felett egy tiszt állt, tíz tized egy századot, tíz század egy ezredet, tíz ezred pedig 1
töményt tett ki. Ugyanilyen volt a 24 hun törzs szövetségének a hadiszervezete is.

Gyilkosoknak nem irgalmaztak. Kis lopás büntetése 7 bot volt, nagyobbé már 17 bot, 27,
37 stb. lehetett, 107 botütésig. Lólopást már karddal való kettévágással lehetett büntetni.
Állataikat bélyeggel látták el. A juhnyájakat Égi eredetű pulikkal őrizték.

Gyermekeiket már kiskorukban eljegyezték. A holttesteket megégették és poraikat vagy


a folyóvizekbe szórták, vagy széthintették a szélben. A vérszerződést esküvel
szentesítették.

Ungika javaslatára Szamarkant és Karakórum után egy központi fővárost is építettek a


széki hun Parajd helyén. Kubiláj az új fővárost az ő háziistene után Kambaluknak
nevezte. Az Ungika által kiképzett Homoródka erről a korszakról még az alábbiakat
jegyezte fel:

Tenduk papi városban valamikor János pap uralkodott. Örökös magyarországi


mellőzése miatt a tatárokkal együtt a mongolok világuralmi törekvéseihez csatlakozott.
A Kubiláj elleni lázadás elfojtása után Tendukban Kubiláj lett az úr. Ott maradt János
pap fia, György keresztény pap, meg a Tendukban meghúzódott magyarok csoportja és
később György utódai is. Tenduk volt a mása Gógnak és Magógnak nevezett ataiszi
országnak. Itt Ungnak és Mogulnak nevezték. Mégpedig Ungnak a Góg utódait,
Mogulnak a tatárok utódait azonosították.

Tendukban és Szindacsu városában mindig számos kézműves ordoszi élt. Ha


földrengés pusztított Kathajban, vagy a Hoanghó mentén, ők hozták helyre a városokat
és más településeket.

Kambalukban volt Kubiláj palotája, parkjában fogolymadár tenyészettel. Ezeket télire


teveháton melegebb vidékre szállították. Sandu várost Kubiláj építtette fel márványból,
egy földrengés után egy vadaskert közepén. De évente csak három hónapig lakott itt. A
város halottidézői egy-egy évre mindig előre megjósolták a várható eseményeket. A
Bálványhegyi kolostorok szerzetesei ilyenkor lenyírt szakállal, hajjal, szép színes
öltözékben, de böjtöléssel ünnepelték az égieket. A harcosok és kézművesek azonban a
palota lakóival együtt nagy vígsággal tartották meg a nyári ünnepet, hálát adva a
bőséges aratásért.

Unoka öccse, Nanaj fellázadt Kubiláj ellen, de Kubiláj 48 tömény lovast és 10


tömény gyalogost vezetett a keresztény Nanaj 10 tömény fős serege ellen és legyőzte
Nanajt. Lópokrócban forgatták és dobálták haláláig. A győzelmi ünnepen megcsókolták
a Bibliát, a Koránt, a Talmudot és az Arvisura rovások kegyhelyén Szagamóni Borkan
aranymondásait. Minden 100 ember parancsnoka ezüst táblát, az ezer ember vezetője
egy aranyozott táblát, egy tömény parancsnoka pedig aranytáblát kapott és a
seregvezérek egy-egy aranynyilat. Tíz tömény parancsnoka aranytáblát kapott oroszlán
és sólyom-turujsas díszítéssel, a másik oldalán a karnaki Nap és az uruki Hold
jelképével. Ungika kijelölése alapján kétévenként Ungrat törzsbeli lányokat vezényeltek
a kambaluki palotába. Ezeket a lányokat Kubiláj adta férjhez nagy tisztességgel.
Kubiláj 85 évig élt, fehér bőrű, kék szemű, alacsony ember volt, mint az édesanyja. Első
szülött fia, Dzsicsen meghalt még Kubiláj életében, annak a fia, Timur lett a Kubiláj
örököse. Kubilájnak négy feleségétől 22 fiúgyermeke született, de az ágyasaitól is volt 25
fia. Közülük hét királyságot kapott, azonban a többi is, mind a 40 vezéregyéniség lett.
Életének legnagyobb öröme az volt, amikor a mongol törzsszövetség elfoglalta a
Szumírföldet és Babilont. Ebben Gilgames égi hatalmának a diadalát látták. Kubiláj a
Kr. utáni 1255. évet “diadalmas év”-nek nevezte.

Kubilájnak két nagyvezére volt: Baján és Mingán testvérek. A testőrség parancsnokát


Kujukcsinnak hívták. Az ő ezredesei voltak a szelindekek őrzői. Ezek egy-egy tömény
testőrség felett rendelkeztek és 1-2 pár szelindek őrzése volt rájuk bízva. Ha Kubiláj
trónon ült, mellőle jobbra is, balra is tíz-tízezer kujukcsin-testőr indult el 5-5 ezer
szelindekkel. A síkság közepéig szelindek falkák között haladt a császár az anyjával
együtt. A szelindekek aztán medvék és szarvasok után vetették magukat.

Baján és Mingán kötelessége volt októbertől március végéig napi ezer vaddal ellátni a
Kambaluki udvartartást. Fürjektől és halaktól a Hokjen-Fokjen népek kötelessége volt
gondoskodni.

Márciusban Kubiláj Bajánnal együtt fölkerekedett és elindult délre, kétnapi járóföldre a


Nagyvíz felé. Vittek magukkal egy tömény solymászt 500 vadászsólyommal, 500
kerecsennel és ölyvekkel. A zsákmányt minden este bemutatták a császárnak.
Testőrként Kubilájt 10000 lovas, azaz egy tömény kísérte. Az őrzők kettesével haladtak,
vadászat közben síppal és csuklyával fölszerelve. Ha Kubiláj fölbocsátott egy madarat,
az emberei figyelték. Vissza is hívhatták, de ha veszélyben volt, egy másik sólymot
küldtek a segítségére. Minden sólyomnak a hátára egy kis táblát erősítettek a
parancsnok és őrzője nevével. A sólyom lábán lévő gyűrűn a madár neve és életkora volt
feltüntetve. Ha elszökött sólymot fogtak, azt visszaszolgáltatták a felügyelőjének.

Amennyiben valaki nem vitte vissza azt, mint rablót, a 24 bíró valamelyike megbüntette.

Mingán rendszerint a legmagasabb dombon tartózkodott egy zászlóval, így a


tulajdonosok nála megtalálhatták a hozzá beszolgáltatott sólymot, vagy kisvadat. Így
haladt a császár minden nap 2 napi vadászföldre, 2 pár elefánt hátára szerelt
díszsátorban, melynek a bélése arannyal átszőtt selyem volt, kívül pedig a Gilgames-féle
oroszlánbőr díszítette. Madarászat közben Bajánnal megtárgyalta a Kathajtól délre
indított hadjáratok dolgát. De ha közben észrevettek valami nemes vadat, akkor Kubiláj
a sátor ablakán kibocsátotta kedvenc sólymát és gyönyörködött a küzdelemben.

Baján és öccse, Mingán előbb Bugátban tanult, majd, mint rangelsők, Karakórumba
kerültek. Ott megtartóztató életet élve, kiváló vitézekké fejlődtek. Bajánt csak a vitézi
élet érdekelte, Mingánt azonban olyasmik, hogy Kathaj hegyeiben kibányászott fekete
kövek lángra kapnak és a közös fürdőket lehet velük fűteni. Minden lovas köteles volt
hetenként háromszor megfürdeni a közös fürdőben. Mingán a mongol előkelőség részére
olyan lakásokat épített, melyekben fürdőmedencék és izzasztók voltak.
Baján még elsőéves sámánképzős korában javasolta Ödögejnek, hogy a szokásos
fémpénzek helyett a Kínában használatos papírból készíttessen díszes pénzeket. Ezek
azonban 1256-ra nagyon elhasználódtak. Ezért Kubilájnak újabb papírpénz
kibocsátását javasolta. Baján első cselekedetei közé tartozott, hogy gabonaraktárakat
állíttatott fel a meghódított területeken. Ezzel az éhínségnek elejét vették. Akik
éhségükben császári gondoskodásként friss cipót kaptak, Kubilájt jótéteményéért
istenként tisztelték. Minden hadművelet előtt csillagjóshoz fordult tanácsért. Ezrekre
menő csillagjóst tartottak: keresztényt, babilonit, kathájit, vagy szaracént. A
csillagjósok Mingán hivatala révén még ruházatot és fizetést is kaptak.

Ilyen előzmények után indította el a legyőzhetetlen Baján a hadjáratait Dzsodzsu,


Tainfu, Akbaluk, Kunkun, Kendzsefu, Akbalek-Manszi, Kanli, Szindefu, Zipangu,
Karadzsou, Zaranden, Vocsan és Mien ellen. Ezekben a hadjáratokban részt vettek a
Kubiláj fiai is. Möngke annak idején eredménytelenül hatolt be Tebetbe, de Baján
legyőzte Tebetet. Kubiláj utasítására hadvezérképző rajcsúrt szervezett, ahol a Csingisz
kán utódokat képezte ki hadijátékokon hadvezérekké. Így dolgoztatta ki Amin-Amu
herceggel, a saját fiával Kandzsigu, azaz Hanoj meghódításának tervét is. A tervet meg
is valósították, behatoltak Kis-India területére. Ugyanígy képezte ki Mangaláj, Hügecsi
és Kogancsin hercegeket, a Kubiláj fiait is, majd a kis Timurt és Eszentimurt, Kubiláj
unokáit. Szoros kapcsolatot tartott fenn IV. Bélával, de főként István herceggel. A kis
magyar király kérésére kitűnően képzett önkéntes lovasokat és hadi iskolát végzett
töményvezéreket küldött a kis Istvánnak is, meg Kun Lászlónak is. Ögödej fiaival előbb
csak eljátszatta Jacsi-Kunmint és Szindefu meghódítását, de aztán Köden herceg több
tartományt meg is hódított. Mien tartomány elfoglalásakor az egész oktatási intézmény
részt vett a hadvezetésben és Baján csak a helyszínen hagyta jóvá a hadműveleteket.
Mindehhez természetesen sok pénz kellett, de a Baján javaslatára kibocsátott
papírpénzt az egész birodalomban mindenkinek el kellett fogadni. A kiképző táborból
még női hadvezérek is kerültek ki, köztük Aidzsaruk hercegnő, akit az apja nem
engedett férjhez menni, mert, mint sorozatos győzelmeket arató vezérnek, több hasznát
lehetett venni. Ilyen híres hadvezér volt még Abaga-Beidu, Hülegü leszármazottja is. A
hadvezérképzés kiterjedt még az útépítésre is. Baján minden tartományban megépíttette
a hadiutakat. Kambalukból 34 út vezetett a tartományokba. Ezeknek a sorsát a 12
hadvezér irányította.

Minden tartománynak volt külön főbírája. A tartományi intézmény vezetője


kinevezése alkalmával egy arany táblát kapott Kubilájtól. Az ő dolguk volt az adószedés
is. Ez a Szieng a legfelsőbb udvartartást jelentette a Thaijal együtt. A 34 út mentén
minden lófutásnyira egy-egy Dzsam-ot telepítettek, ahol királyi kényelmet biztosítottak
a gyorsfutároknak. Ezeken a postaállomásokon összesen 200-200 ló állott tartalékban. A
sivatagban is minden 2 lófutásnyira volt egy-egy Dzsam. Ezeken az állomásokon
összesen 200 ezer ló állott készenlétben a küldöncök, a futárok számára. A Dzsam-ok
között 8-8 sík helyen 40 házból álló települést tartottak fenn, belterjes állattenyésztéssel.
Ott laktak a kengyelfutók. Az egész birodalomban egy tömény, azaz tízezer Dzsam
épült, nyolc tömény kengyelfutó-településsel. Lakóik mongol vezetés alatt szaracénok és
a 24 hun törzs szövetségébe tartozók voltak. Egy-egy futár 3-6 felesége és azok
gyermekei is. Főként kölest és rizst termeltek. Földet a Kubiláj parancsára nem volt
szabad parlagon hagyni. A kengyelfutók szolgálatban széles övet viseltek és az övön
csengőt, hogy a másik Dzsam már messziről meghallja a gyorsfutár érkezését. Minden
helyen pihent szolgálatos hírvivő várta a gyorsfutár érkezését: Sürgős esetben éjjel
fáklyás gyalogkengyelfutó rohant a lovas hírvivő előtt. Testük hánccsal volt
körültekerve. Sólymos táblát vittek magukkal, ez jelezte a sürgősséget.

Folyóknál kompok és csónakok, a Szeráj-tenger (Káspi) mellett pedig


hajóállomások várták a hírvivőket. Ezek a települések mind adómentesek voltak. Ha
valamelyik tartomány ura elemi csapást jelentett, Kubiláj adóelengedést rendelt el. Száj
és körömfájás esetén néha az egész állatállományt kicseréltette. Adóhivatala előtt egy
táblán ez a felírat állott: “Isten ellen való vétek a bajban lévőt adóztatni. Segítsünk
mindenkin!” Mingán hadvezér volt az Építmények ura. Az ő tanácsára Kubiláj
elrendelte, hogy az utak mentén minden három öl távolságra fákat ültessenek, a
sivatagokban meg szárazságtűrő fákat telepítsenek. Ezeket a Dzsam népe köteles volt
időnként megöntözni. Mingán szerint a birodalom köteles minden évben fát ültetni.
Ennek még Kubiláj is eleget tett: udvartartása azt mondta, ezért él olyan sokáig. Sok
helyen szőlőt is ültettek. Kathajban rizst termeltek és abból bort is készítettek. Olyan
helyen, ahol mohamedánok laktak, a Dzsam közelében kötelező volt szőlőt ültetni, hogy
a lovas futárok és a kengyelfutók, ha bort nem is ittak, kifacsart szőlőlevet ihassanak. A
sokféle ivóvíz ártalmát így kerülték el. Aranyasszony (augusztus) havának 28-ik napján
az egész birodalomban kancatejet kellett önteni a fák alá az Istennek és a szellemnek
szánt áldozatul. Utána Kubiláj is kancatejet ivott és három hónapig Sandauban maradt.
Ezalatt a halottidézők jósoltak neki. Boszorkánymesterei hívták a démonokat és azok
engedelmeskedtek neki. A varázslót baksisnak hívták. Kubiláj aztán a téli hónapokra
elhagyta nádpalotáját, elbúcsúzott márványpalotákban lakó külföldi vendégeitől és
visszatért Kambalukba a fővárosi elefántos palotájába.

Kambaluk Kathaj tartományban, a széki-hun Parajd-Peiping helyén épült, a huni


folyó partján. Mingán 8 lófutásnyira (kb. 8 mérföld) négyszög alapú területre tervezte
meg. Fallal vétette körül, minden oldalon kapuval, a falakon kívül vizesárokkal. A falak
mentén belül mindenütt őrség, de tőlük befelé 6 lófutásnyi négyszögben újabb fal épült,
de most már 3-3 kapuval. A falak itt tíz lépés magasak voltak, fehérre meszelve,
mellvédekkel és lőrésekkel. A sarkokon egy-egy palota állt 8 töményt kitevő őrséggel.
Még beljebb egy-egy lovaglásnyira újabb fal emelkedett 8 palotával a hadfelszerelés
céljaira. Elöl öt, oldalt egy-egy kapuval, összesen tehát 8 kapuval. Ezek a falas kapuk így
ismétlődtek és legbelül állott Kubiláj csodálatos palotája, észak és dél felől tíz lépés
magas márványemelvényen. Kelet és nyugat felé üres tér volt. A feljáratokat 2 lépés
magas fal szegélyezte és az egész palotát két lépés széles márványterasz vette körül. A
palota falait arany és ezüst lemezek borították, sárkányok és a 24 hun törzs szent
állatainak véseteivel. A mennyezetet arany és ezüst festmények díszítették. A palota
fogadóhelyiségeiben elfért hat-nyolcezer ember, de volt a palotában 400 kisebb terem is.
Mindezek Mingán építész-tervező tehetségét dícsérték. A tető külső része többféle
színűre volt festve, lakk borítása meg mint a kristály csillogott. A palota kincstárában
aranytömbök, ezüstrudak, gyöngyök, aranytáblák garmadával, drágakövek egész
raktára. Feleségei és ágyasai külön-külön elhelyezve. Az édesanyjának meg külön
lakosztály van fenntartva, ez az Ungika birodalma. A palota belső udvarán parkok,
gyümölcsösök, értékes ritka állatokkal. Az utak egy lépés magasságúak, hogy sárosak ne
lehessenek. A belső palota egyik sarkán a Nagymedve csillagkép volt a márványfalra
aranycsillakokkal kirakva. Előtte egy halastó, tele hallal. Kubiláj ugyanis anyja
tanácsára sok hallal élt, mert a fehérhús fogyasztása meghosszabbítja az életet.

A tóba egy folyó ömlött, ebből ittak a vadaskert vadjai is. A tavat állandóan
tisztogatták és az onnan kikerülő földbe fákat ültettek. A fák között az utak kéklő
kövekkel voltak kirakva. Az örökzöld fákról ezt az udvart Zöld udvarnak hívták. A
domb tetején egy zöldes színű palota emelkedett. Hasonló palotát emeltetett Kubiláj a
legkedvesebb unokája, Timur kishadvezér számára is. Timur Bajánnak is, Mingánnak
is a legkedvesebb tanítványa volt. Kambaluk a Nuni folyó partján teljesen új építmény
volt a régi Parajd-Peiping helyén. Lakóinak túlnyomó részét a folyón túl újjáépített
Taidu városába költöztette Kubiláj. Ezzel megszűnt a múlt. A megbízható lakosokat
ellenben meghagyta a régi városban.

 KUN LÁSZLÓ KÉT HÁZASSÁGA 312. Arvisura

Ungiánka aranyasszony

rovása 1272-1300

Kambalukban jelentették Kubilájnak a Béla birodalmából érkezett híreket. V. István,


Béla király fia 1272. augusztus 6-án, 33 éves korában elhunyt. Velencei származású
papok lassan ölő méreggel itatták meg. Halálát sem a beginák, sem a csepeli sámánok
nem tudták megakadályozni. Utolsó útja Csepel szigetére vezetett, ahol Panyit
hadvezérrel megbeszélte, mit kell tenni fia támogatására. Holttestét a beginák
kolostorában ravatalozták fel és az Árpádházi örök menyasszony mellé temették, vörös
márvány koporsóban. Ők mind a ketten a Gilgames házzal való házassági kapcsolatok
fenntartása mellett voltak. Margitnak megtiltották a szülei az ilyen házasságot, de István
a szakszini Erzsébetet vette feleségül. Két fiuk született: László és András. Katalin
lányuk Dragutin István szerb királyhoz, Mária II. Anjou Károly nápolyi és szicíliai
királyhoz, Anna II. Andronikosz görög császárhoz, Piroska pedig ahhoz az Argyas nevű
kun fejedelmi ifjúhoz ment feleségül, aki Béla birodalmának megsegítésére a mongol
törzsszövetség támogató csapatait képezte ki. András herceg az Argyas húgát, Derzsikét
vette el. Több gyermekük született, de azokat III. Endre papsága nem ismerte el.
Erzsébetnek a nevét soha senki még csak szóba sem hozta, legfeljebb apácaságát
emlegették. Zavis cseh főúrhoz ment aztán feleségül. Egyedül ő tartott ki az uruki-mani
hit mellett. Megmaradt az Ungika által annyira becsült ősmagyar hiten. Amikor
Kapronca vára megtudta, hogy a királyt megmérgezték kitűzték a béke fehér zászlaját
és mellé tették a fekete gyászlobogót is, annak jeléül, hogy a gyászra való tekintettel nem
háborúskodnak tovább. A tízéves fogoly gyermeket szabadon engedték. Nevelését Panyit
vezérre és az Árpádház kurszánvári esperesére, Domonkosra bízták. 1273. szeptember
3-án megkoronázták és a mongol törzsszövetségben szokásos módon kiskorúsága idejére
az anyja, Kun Erzsébet lett mellette a régens. Erzsébet a nádor mellett vett részt az
ország ügyeinek intézésében. Ungika, a Csák nembéli édesanya és fia, Kubiláj császár
élete végéig érintkezésben állott a budavári kancelláriával. Ott 1267-től kezdve
folytatódtak a nemesítések. Elsősorban a várjobbágyok kerültek be a köznemességbe,
amihez az is hozzájárult, hogy a Csák, Pósa és Lam nembéliek, meg a többi
Árpádháziak lassankint összeházasodtak a várjobbágyokkal.

Ennek a nemességnek az érdekében hozták törvénybe, hogy az új kancellárt


mindig az ősi Csák és Aba nembéliek közül kell felváltva választani. Az idegen érdekeket
szolgáló vendég főurak törekvéseinek ellensúlyozására öten is megírták a nemesség
kialakulásának történetét: Csák Máté, Pósa András, Bebek Árpád, Apor Géza és a
székely Kézai Simon. Határidőnek az uruki-mani 1300. esztendőt tűzték ki. A
kancalláriában tehát a Csák, a Pósa, a Lam és a Géza, valamint az András nembéliek
közül egy-egy nemes ifjú hozzáfogott a “tíz nyíl” szövetség történetének megírásához.
Ekkor és ennek kapcsán erősödött meg a köznemesség. Legelőbb a palóc Pósa András
készült el a feladatával. Neki rendelkezésére állottak a honfoglaláskor meghalt Cicás
rimalány és Gűrűfű sámán jegyzetei a palócok honfoglalásáról és Barkó vitézeinek a
tetteiről. Szinte csak másolnia kellett ezeket a rovásokat. Kézai Simonnak, Kun László
legjobb barátjának azonban a kiskirály tervei szerint más oldalról is ki kellett emelnie a
honfoglalás bizonyos eseményeit. Kézai Simon nyíltan megmondta: a várjobbágyok
szegény nemesek. A királyhoz folyamodtak és a király adott nekik a maga várföldjeiből.
Ez aztán kihatott az egész országra.

Az Árpádházi nemesség mindig a király mellett állott. A vendég német, francia, olasz és
egyéb nyugati főurak azonban 300 éven át inkább a pápaság és a Nyugat felé húzódtak.
A peres ügyekkel foglalkozó kancelláriai részleg 1272. szeptember 3-án azt írta Trau
városának, hogy a város Gutkeled Joachim bánnak engedelmeskedjék. Azok a nemesek,
akik valamikor V. István hívei voltak, de Egyed mester és társai, meg Kun Erzsébet
ellen fogtak fegyvert, most az asszony bosszúja elől Ottokárhoz futottak. Országhű
emberekből új javadalmakért árulók lettek. Ottokár cseh és német csapataival az
országra tört. Öldökölve, pusztítva elfoglalták Győrt, Pozsonyt, le Pannonhalmáig.
Nyitra is a németek kezére került. A templomba menekült lakosságot sem kímélték, még
a csecsemőket is falhoz csapkodták. Ottokár az árulók bíztatására tervbe vette az egész
ország meghódítását. Csapatai azonban Pannonhalmánál nem tudtak tovább jutni. Most
a pápa volt az, aki akcióba lépett, mégpedig Anjou Károly érdekében. Ez fékezőleg
hatott a főurak torzsalkodására is és az ország nem szakadt darabokra. De Ottokár
megtorpanásában része volt annak is, hogy megjelent a színen Anjou Károly veje:
Habsburg Rudolf római király is. 1272. őszén a királyi udvar jelenlétében cseh-
barátsággal vádolták meg Macsó-Bosznia hercegét, s a vége az lett, hogy az ott levő
Kőszegiéket legyilkolták. Utána nem Árpádházból való utódokkal töltötték be az Ozorai,
Sói, Boszniai, Macsói, Barancsi és Kucsói bánságot. Kőszegi Henrik került a Sói és
Ozorai bánság élére. Az 1273-74-ben kirobbant cseh-magyar háborúban Gutkeled
Joachim bánt megfosztották hadvezéri tisztségétől és Csák Péter lépett a helyére. Az a
Csák Péter, aki a “12 nemzetséges” Csák nembéliek támogatásával győzött a polgárdi
csatában. Gutkeled Joachim bukása után Szakszin egy tömény íjászt vezényelt a
kiskirály védelmére. Az új vezér 1276. Gödölyetor (május) havában indult el
Szakszinból és a jászvásári töménnyel meg a kunokkal egyesülve visszafoglalta
Ottokártól, a Magyarországtól elvett összes várakat és városokat.

A németországi árnyék-császár helyébe 1273-ban Habsburg Rudofot, a


“Koldustarisznyát” választották meg császárnak, de Ottokár nem akarta elismerni az ő
császárságát. Ezzel a dölyfös cseh király két tűz közé került. 1276. november 21-én
megütközött az egyesült Habsburg Rudolf, Csák Péter-féle haddal, de a csatát
elvesztette. A békeszerződésben megígérte, hogy a Csák nembéliek trencséni várait is
visszaadja. Gutkeled Joachim csoportja pedig a Kőszegiek várait is visszakövetelte. Mire
1277-ben IV. László elérte nagykorúságát, mint győztes király kötött szövetséget
Rudolffal. Ottokár bíztatására az erdélyi szászok 1277-ben a magyarok gyengítése
végett Gyulafehérvárra törtek. Ottokár a krakkói Boleszláv herceget is megnyerte
szövetségesének, majd egyes német hercegek is a Koldustarisznya ellen fordultak. A
pápa egyházi átkot mondott Rudolf ellenségeire. De neki minden reménysége a magyar
szövetség volt.

A csehek lassan közeledtek. Biztosak voltak győzelmükben. Amikor Baksaffi György


portyázóival találkoztak, akkor tudták meg, hogy Rudolf nincs egyedül. A döntő
csatában a németeket Rudolf, a magyarokat Csák Máté nádor és Gutkeled István bán
vezette. Csák Péter a tartalék felett rendelkezett. A királyi zászlót Rozgonyi bán
zászlóvivője emelte magasba. A cseh-morvák és lengyelek “Prága” szóval, a német-
magyar seregek “Krisztus” csatakiáltással indultak harcba. Csák Máté nehézfegyveres
hada francia módra volt felszerelve, de Gutkeled István serege nyíllal harcolt, úgy
záporozták nyilaikat a csehekre. Ottókárnak sikerült Rudolf első vonalbeli csapatát
megfutamítania, de amögött Rudolf második seregével találta szemben magát. Rudolf
leesett a lováról és pajzsát magára terítve védte az életét, amíg egy fegyverhordozója
újra lóra nem segítette. Ekkor ismét a csatába vetette magát. Közben megérkezett a
szakszini és moldvai tömény. Azok aztán teljesen tönkreverték Ottokár tartalék seregét.
A cseh-morva és lengyel tartaléksereget pedig Csák Péter és a kunok semmisítették meg.
IV. László seregei már visszafelé tartottak, amikor Ottokár seregének maradványát
oldalba kapva a Morva folyó felé szorították. A cseh sereg szétbomlott, fáradt lovával
Ottokár is elbukott. Leverték a sisakját. Megmondta, hogy kicsoda, de az osztrákok
megölték, még a holttestét is összeszúrkálták. Annakidején IV. Béla szüntelen kérte a
segítséget a pápától a mongol vész ellen, hiszen az oroszokat már leigázták és
Kunországot is ellenőrzésük alá vették. 1240-től Magyarország volt az, aki Európát
védelmezte a mongol törzsszövetség ellen. A mongol hercegek, mint kérők is megjelentek
IV. Bélánál, de Mária királynő unszolására elutasította azt a tervet, mely “Béla király
birodalmát” a tatár szomszédságban tűntette fel. 1240. után nem volt hajlandó Nyugat
ellen hadbalépni. A győztes kunok hadizsákmányt követeltek. E körül közöttük is
zavargások törtek ki. A zavargók megfékezésére Csák Máté nádor vállalkozott. A
szakszini kunok megütköztek ugyan vele, de nem akartak testvérháborút.

Más eszközhöz folyamodtak: magukkal vitték Kun László öccsét, András herceget
és egy összeroncsolt vitézt András ruhájába öltöztetve ráfogták, hogy az a király öccse.
1278. őszén a Kőszegiek, sorozatos mellőzésük miatti sértődöttségükben behozták az
országba IV. Béla legkisebb öcssének, Istvánnak a fiát, András herceget. Ezt az Andrást
sem IV: Béla, sem testvérei soha nem ismerték el rokonuknak. A Pósa nembélieknek
azonban megmutatták a hátán az Árpádháziakat jellemző here alakú anyajegyet. Az új
királyjelölt 1265. március 3-án született. Az apja 1271-ben tette meg örökösévé.
Velencében a Morinó család nevelte a királyságra. A morvamezei csatával
Magyarország megszabadult ugyan a hatalmaskodó Ottokártól, de ahelyett újabb
veszedelem szakadt az országra: tovább folyt a főurak pártoskodása. Erzsébet királynét
kiszorították a hatalomból, pedig a kunokat ő tudta legjobban féken tartani. A
tartományurak még a király ellen is hadba indultak. A gyulafehérvári német lakosság a
szászok bíztatására feldúlta a püspöki palotát, a levéltárakat és könyvtárakat, majd a
templomot is rágyújtották az odamenekült magyar lakosságra. Habsburg Rudolf is
becsapta a kunokat. Emiatt azok is állandó veszedelmet jelentettek folytonos
zavargásaikkal. Rudolf azt mondta róluk: megborzadt előcsapataiktól. A kun portyázók
ugyanis cseh harcosok fejeivel rakták körül a sátrát. Sem IV. Béla, sem V. István nem
tudta keresztülvinni a kunok széttelepítését. Ezt a feladatot még a Csák nembéliek sem
merték vállalni, egyebek között azért sem, mert Erzsébet királyné legmeghittebb
embere, Miklós esztergomi érsek is az erkölcstelen kunokkal barátkozott.

III. Miklós pápa, aki meghitt viszonyban volt Anjou Károly nápolyi és szicíliai
királlyal, Magyarországot a IV. Lászlóhoz nőül ment Anjou Izabella hazájának
tekintette, de sokra becsülte az Árpádháznak a vallási élet megszilárdításában szerzett
érdemeit is. Ezért Fülöp fermói püspököt küldte ide a kun kérdés rendezésére. De az
ország ellenségei azt is hírül vitték Rómába, hogy maga a király is kun módra él. A
püspök a pápától kapott parancsnak megfelelően azzal kezdte, hogy a koronát a magyar
királyok, mint hűségjelet kapták a pápától, a király tehát köteles a kunokat
megkereszteltetni és széttelepíteni.

Erre viszont a királyi tanácsban azt mondták, hogy a Szent Istvánnak küldött koronát a
belső kör szabályozó kivételével I. Péter visszavitte Rómába és az ott elkallódott. A
későbbiekben használt koronát Szent László király szereltette össze a Gilgames-féle, a
bizánci és a római királyi korona maradékából. Ezzel a hármas koronával a magyarok
nem egyfelé, hanem három irányban vannak kötve. Ettől függetlenül maguk is úgy érzik,
hogy a kun kérdést csakugyan rendezni kell. Összeült a királyi tanács és a kun
töményvezérekkel egyetértve megalkották a második kun törvényt. Eszerint a kunok
két-két töményenként a Duna, Tisza, Körös és Maros közén, az ordosziak és a Mari
birodalombeliek pedig a Temes folyó környékén telepednek le, az elhalt magyar
nemesek és várjobbágyok földjén. Az ottani magyar törzsszövetségbeliek birtokcserével
kapnak kárpótlást. Lam herceg birodalmában a félig magyarok Bellény, Bellér,
Gesztete, Kuntapolca és Uraj községben telepedtek le. Lovastöményük a Gömörvári
tömény volt. A kun urakra és nemesekre a hadkötelezettség ugyanúgy vonatkozott, mint
a magyar törzsszövetség nemeseire, de ők is ugyanazt a szabadságot élvezték.

A kun nem tarthatott magánál keresztény foglyot, de a külföldön szerzettet


megtarthatta. Kunt nem lehetett rabszolgának eladni. Székelyek mellett kunok is
teljesítettek szolgálatot a határipánságok területén. Gályarabságra nem volt szabad
hurcolni őket. A kun kérdés megbeszélésén Fülöp püspök is részt vett, majd utána
Budán zsinatot tartott. Azon az egyház megtiltotta a világi fényűzést, tiltotta a papoknak
a korcsmatartást, rablást, verekedést, halálos ítélet kimondását, vagy végrehajtását,
kardviselést, bőség esetén helyettes alkalmazását és azt, hogy nőkkel együtt lakjanak. A
szerzetesek életét is megszigorították. Intézkedett a zsinat az egyházi birtokok
védelméről is. Az izmaelitákat és a zsidókat megkülönböztető jellel kellett a ruhájukon
megjelölni, pénzügyi hivatalokba nem kerülhettek. Kun Lászlót 17 éves korában az
egyház kiátkozta, mert Anjou Izabellát, akit ősi szokás szerint Erzsébetnek is
megkereszteltek, eltaszította magától. Mind a tíz kun töményben voltak ágyasai,
többfele gyermekei is születtek. Eduának például nyolc fia és több lánya volt tőle.
Köpcses és Mandula is szült neki gyermekeket. Ezt a gilgamesi szokást a kunok is
tartották. Kun László nyomban fittyet hányt a kiközösítésre és elment kunjai közé.
Mulatozás után kiállt Keve vezér kőhalomvára elé, s fennen hangoztatta, amit a kun
feljegyzésekből vett: Bölcseink már évezredekkel ezelőtt megállapították, hogy Joli-
Tórem földje gömbölyű és forog. Most meg azt akarják nekünk bebeszélni, hogy a Föld
nem gömbölyű, hanem csak korong és ne is merészkedjünk a szélére menni, mert
belepottyanunk a semmibe. De odamegyek és ott ledobom az átkukat.

Fülöp istenkáromlásnak mondta Kun László beszédét, de Miklós esztergomi érsek,


aki tudott az Arvisurák tanairól, maga is kételkedett abban, hogy a Föld csakugyan
korong-e. Ezt megvallotta Fülöpnek is, de Fülöp szerint az ilyesmi eretnekség, mert csak
a pápa őszentségének a véleménye lehet helyes. Miklós aztán azzal kerülte meg az ellene
emelt vádat, hogy a pápának nyílván igaza van, de más vélemény is lehetséges. IV.
László a székely-kun testőrséggel elfogatta Fülöpöt és kiszolgáltatta a kunoknak. Az Aba
nembéli Finta és a báró vendégek viszont elfogták Kun Lászlót és Kurszán várába vitték
megpuhítani. Erre a kunok nem végezték ki Fülöpöt és a bárók is szabadon engedték a
királyt.

1280-ban a Kurszán várában székelő Aba nembéliek nagy befolyásra tettek szert. Finta
erdélyi vajda lett, utána szolnoki ispán, majd nádor. Aba Péter pedig országbíró, aradi
és szebeni ispán. Ő volt az, ki a gyulafehérvári öldökléssel megzavart békességet ügyesen
helyreállította. A papság fellázadt a király ellen. Nem helyeselték, amit a király vall,
hogy fogat fogért! Sok idegen származású pap szentmisében magyarázta a híveknek,
hogy az egyházi átok alatt álló embert bárki büntetlenül megölheti. Oldamér
töményvezér hadba szólította a nagykunokat és megtámadták Egres monostorát ahol a
király kincseit őrízték. Erre a király is hadba vonult a tiszántúli nagykunok ellen. Azok
kaptak ugyan bíztatást Szaksznból is, de legyőzte őket a hódtavi csatában. A kunok
kezdtek menekülni a Tiszántúlról, de a király maga hozta vissza őket a tatárok
szomszédságából. Alig mertek a király szemébe nézni. A királyi tanácsban IV. László
igazolta, hogy a Sambe-térképek szerint a Vinek földjéről át lehet menni Kuszkó
birodalmába és északon át lehet evezni az ajnókhoz. Onnan akár csónakon, akár
lóháton el lehet érni Ordoszt.

De hatezer éves vándorlásaink alatt sohase felejtettük el, hogy a 24 hun törzs
szövetségébe tartozó népek birodalma egészen az Encs folyóig terjed. Hiába orozták el
hamissággal a mainzi érsekség hívei, az mindig avar föld marad és jogunk van hozzá. Az
1279. évi budai zsinat, Fülöp fermói püspökkel az élén elismerte, hogy IV. László király
a morvamezei csatában III. Miklós pápa véleménye szerint is igaz helyzetet teremtett.
Méltóvá vált arra, hogy Anjou Izabellától fiúgyermekei szülessenek. Tudta a zsinat azt
is, hogy IV. László hadvezérei: Panyit és Csák Péter a kunokkal együtt körülvette
Bécset. A zsinat utáni ebéden aztán az esztergomi érsek csatlósai elfogták Lászlót és
összezárták Izabellával, hogy gyermekük szülessen. De abból a házasságból nem
származhattak utódok. A kunok mozgolódásai László királyt is arra indították, hogy
igyekezzen rendet teremteni közöttük. De erre csak a hódtavi ütközet után nyílt
alkalom. A kunokat ekkor megbüntették lázadás miatt, de ez csak egytizedüket
érintette. 1285-ben meghalt Kun László apósa Anjou Károly. Ebben az évben a tatárok
betörtek a keleti gyepün és legyőzték Danilovics Leó orosz fejedelmet, IV. Béla vejét.
Kun László már régen elkezdett kun szokásokat felvenni. Bajuszt és szakállt növesztett
és azon volt, hogy legalább nyolc gyermeke legyen. Izabella nem szült neki gyermeket,
ezért bezáratta a Margitszigete. Maguk a köznemesek is látták, hogy a főurak, bárók és
vendég főurak ezt nem fogják sokáig tűrni. Különösen Édua volt rá nagy hatással. A
budai zsinat alkalmával azt tanácsolta gyermekei apjának, hogy a papokat a budai
polgárok ne fogadják be házukba, a király ölesse meg a pápai legátust és akkor a kun
népet senki se fogja többé zavarni, hiszen Habsburg Rudolfot is ők segítették a császári
székbe. Buda városa nem engedelmeskedett a király parancsának és Miklós püspök
Fülöp vezetésével megtartotta a zsinatot. Az öregségére és betegségére hivatkozó Miklós
választott érseket letették méltóságából és a pápa Ladomért tette meg esztergomi
érseknek. IV. László ezzel nem értett egyet. Ezért a bárók elfogatták, de fogolycsere
alapon mégis szabadon engedték. Kun László bízott Kubiláj ígéretében, hogy az álnok és
tudatlan papság támadásaitól a tömények százaival is megvédi. Amikor Izabellát
Ladomér érsek kiszabadította a szigeti kolostorból, László király elkezdett fenyegetőzni:

Vegyétek tudomásul, hogy ezt az ingyenélő, fajzatot Ladomér érsektől kezdve az


alája tartozó püspökökkel együtt tatár kardokkal fogom kiirtani egészen Rómáig.
Fehérváron felgyújttatta a latin írásokat tartalmazó levéltárat és elégettette a katolikus
szent könyveket. Udvari papjának, Kézai Simonnak parancsba adta: semmit el nem
hallgatva úgy írja meg a székelyek-magyarok sok ezer éves viszontagságait, hogy abból a
históriából utódaink okulhassanak. Hő kívánsága volt, hogy családja régmúltját, a
keresztyénség által pogánynak kikiáltott örökséget felelevenítse. Kubiláj anyjának a
kívánsága szerint vissza kell térni a régi ősmagyar hithez, mert az az Istennek tetsző jó
ember hite. Kézai Simon írásában Atilla idejéből való hagyományok élnek. E mellett fel
akarta eleveníteni és a köznemesség körében terjeszteni az Endre, Béla és Levente
korában keletkezett irodalmi termékeket és a még régibb időből való ősi mondákat,
mert a mongol törzsszövetség bölcsei szerint ezek megmenthetik az életünket. A
pannonok, szittyák, hunok és avarok öröksége, Szent István felajánlása és a hármas
korona eszméje biztosítja a nemesség szabadságát. A kunokkal és tatárokkal való
barátkozás miatt IV. László annyira elvesztette alattvalóinak tiszteletét, hogy már a
magyar származású papok felett sem tudott többé uralkodni. Kubiláj, betegségére való
hivatkozással lemondta látogatását. Baján vezér Dél-Kínában volt elfoglalva. Tervei
között szerepelt egy hun törzsszövetségi hadsereg, de ezzel a tervvel már nem volt
érdemes foglalkozni. Fiatalon is nagyon öreg volt, katonái közül elment fáradalmait
kipihenni, nyugalomra vágyott. Az idegen bárók felbérelték Oldamér rokonságát, hogy
öljék meg az erkölcstelen és részeges királyt. Csak a papság állítja, hogy nem a
magyarok, hanem a kunok ölték meg.

1290. július 10-én Körösszeg mellett végeztek vele, mert már terhessé vált erőszakos
természete. Gyilkosait azonban izmaelita módra az utolsóig kiirtották. Nem kímélték a
bűnösök gyermekeit sem. Utolsó kívánsága az volt, hogy gyermekei házasodjanak be
mind a nyolc kun töménybe, lányait pedig fogadják be az ordoszi és a mari töménybe.
Kincseit és Kézai Simon íráshagyatékát felosztotta gyermekei között, mert így rokona
lesz minden kun nép. Legnagyobb gyengéje az volt, hogy számítva Kubiláj segítségére,
mindenkinek mindent könnyelműen megígért. Kubiláj aggastyán korban halt meg,
utódai el voltak foglalva saját hazájuk gondjaival.
33.

AZ ÁRPÁDHÁZ

AZ ÁRPÁDHÁZ FÉLREÁLLÍTÁSA

313. Arvisura Batul rovása 1267-1308

Amikor 1267-ben, IV. Béla idejében István királyfi győzelmet aratott Uros szerb
király felett, István egyik lányát, Katalint II. Anjou Károllyal, a későbbi nápolyi és
szicíliai királlyal jegyezték el, a kis László királyfit pedig Anjou Károly lányával,
Izabellával léptették jegyességre. A házasságok kölcsönösen előnyös szövetséget is
jelentettek. Közben fiú utód nélkül meghalt a nyugati végek kiskirálya, a kis Béla
királyfi. Pedig a királyi családnak az volt a terve, hogy V. Béla néven ő fogja örökölni a
trónt. IV. Béla halála után Mária királynő Prágába menekült, de a királyi család
minden kincsét is oda menekítették. Pápai tanácsra ugyanis halála előtt IV. Béla
Ottokár cseh király védelme alá helyezte a családját. Az egyházi körök szerint ez így volt
biztonságos: tudtak a mongolokkal folytatott levelezésről. IV. Béla özvegye V. István
trónra kerülése után is Ottokárt szerette volna a magyar trónon látni, ezért hadat
szerveztek az ország ellen, de V. István a keleti tömények segítségével megfutamította
őket. V. István dél felé is erősíteni akarta hatalmát, ezért Anna lányát Andronikosz
görög császárhoz adta feleségül. A folyton hatalmaskodó Kőszegiéket kiűzte az
országból, de a nyugati bárók csoportja ellopta László herceget. V. István erre
visszafordult Horvátországból és az Aranyasszony szigetére ment Erzsébet húgához. Itt
értesült arról, hogy a kancellária titkos irattárából ellopták a Kubiláj-tervet, amelyiken
Ausztria és a Boroszlótól nyugatra elterülő rész is mint Béla birodalma volt feltüntetve.
A beginák meglátogatása után Csepel szigetére ment a férjüket vesztett Lam nembéli
beginákhoz. Ott fia kiadatásának ügyében felkereste a zágrábi és a pécsi püspök. A
búcsúlakomán a mainzi érsekség hívei megmérgezték és 1272. augusztus 6-án, alig 33
éves korában meghalt. A nyögér sámánok megállapították, hogy velencei módra lassan
ölő méreggel végeztek vele. A Csák, Pósa és Lam nembéliek, valamint a köznemesség
erélyes fellépésére a nyugati bárók csoportja a mérgezést is beismerve hajlandó volt a
kis királyt Kaproncáról Gutkeled Joachim vezetésével Fehérvárra hozni. Az esztergomi
érsek csak nagy nehezen engedte meg, hogy V. István holttestét az Aranyasszony
szigetén Margit hercegnő mellé temessék. Az V. István által megindított szentté avatási
eljárás azonban megakadt, mert olyasmit emlegettek, hogy Margit is tudott a Kubiláj-
tervről. Meg azt is suttogták, hogy Ottokárhoz ugyan nem, de a Csagatájtól származó
mongol herceghez hajlandó lett volna feleségül menni. De ő kitartott amellett, hogy csak
a Krisztus menyasszonya marad. A nyugati bárók az egy évi várakozási idő alatt nem
tudták az Árpád nembélieket meggyőzni arról, hogy a pápai javaslatnak megfelelően
Ottokárt kellene királlyá választani. Így aztán 1273. szeptemberében IV. Lászlót
királlyá koronázták.
IV. László, akit anyja után csak Kun Lászlónak neveztek, a kunországi
fejedelmekkel való rokonsága sokkal erősebbnek bizonyult, mint a nyugati bárók.
Amikor a jászvásári és a szakszini fejedelmek mozgósították a kipcsáki Kunországot és
a tatárok hátországát, az édesanyja, Kun Erzsébet lett mellette a régens. Így aztán az
országban azoknak a báróknak a csoportja lett erősebb, akik nem akartak a tatárokkal
újabb háborút. Az Anjouk pápai segítséggel megszerezték a nápolyi királyság trónját, V.
István fiának és lányának a házasságával pedig megalapozták igényüket az Árpádok
trónjára is. Ez újabb lehetőséget nyitott a pápai beavatkozásra a magyar trón
betöltésénél. A főurak hatalma is tovább növekedett, de IV. László kis király uralma
alatt a kancellária még hatott az országra. Kubiláj birodalmára és az árpádházi
köznemességre is támaszkodhatott. A magyar állam, hátterében az erélyes
Kunországgal, kifelé hatalmas erőt jelentett. A Rudolf és Ottokár cseh király közötti
háborút Kun László csapatai döntötték el Habsburg Rudolf javára a morvamezei
csatában. Így jutott Habsburgi Rudolf Ausztria birtokához és jutott a Habsburg császári
hatalomhoz. A kun-tatár csapatok ekkor azt vitték hírül Kubilájhoz, hogy az új
Magyarország jövőjét örök barátság biztosítja. De másképp történt. A király a bárók
ellenségeskedése miatti bizonytalanságban a kunoknál keresett segítséget. Az esztergomi
érsekség azt mondta róla, hogy Köpcses és Mandula kun lányok szerelmétől megromlott
a szíve. 1280-ban Timót zágrábi püspök azt írta Rómába, hogy amikor Fülöp fermói
püspök udvarából Vaska nevű birtokára ment, azt kellett látnia, hogy Kőszegi Henrik
bán Miklós és Henrik csatlósaival elpusztította Szana, Geréc, Gecske és több más falvát,
s ezért a Kőszegieket kiközösíti. Az előző év nyarán Gerencét is feldúlták és papi tizedet
szedtek. Az egyházi birtokok ezért elkezdtek magánhadsereget szervezni. 1281-ben
Fülöp elhagyta az országot és azt mondta, hogy többé nem jön ilyen helyre rendet
teremteni, ahol az élete is veszélyben forgott. IV. László rájött, hogy az Abák elárulták a
Kubiláj-tervet, ezért tisztségükből leváltotta őket és a kiközösített Kőszegi Jánost tette a
helyükre.

Finta fellázadt a király ellen; Kun László erre hadjáratot indított Fintáék abauj-
gömöri várai ellen. 1282-ben Csák Mátéval sikerült Kőszegi Jánost megbuktatni a
királyi tanácsban. 1283-84. telén IV. László fegyveresen ment a Kőszegiek ellen, de
Borostyánkő várát nem tudta bevenni, ezért újra kegyeibe fogadta a Kőszegieket és
felkérte őket, jöjjenek át a táborába. 1284-ben meghalt az öreg Finta, Csák Máté és
Péter. Sok nagynevű férfiutód maradt utánuk. 1285-ben IV. László összeesküvésre jött
rá. A kun-tatár biztosítókhoz folyamodott segítségért. Azok Észak-Magyarországot
egészen feldúlták, az összeesküvőket leverték, de a parasztságot megkímélték, majd
visszafelé menet Erdélyben teremtettek rendet. Sok nyögér maradt vissza a királyi
hadsereg megerősítése végett. Utána a szepességi és kőszegi lázadók ellen ment, akik
még Pozsonyt is elfoglalták, de ő a várjobbágyokkal visszavette az elfoglalt részeket. Ez
után az újonnan besorozottakat Jászvásárra vitte, ahol a kunok és tatárok ifjúságával
együtt képezték ki őket. Ezzel az új hadsereggel jött vissza az országba.
1287-ben a Borsák és Kőszegiek III. Endrét akarták behozni királynak. Meg is
ütköztek Lászlóval. Endrét bent rejtegették. 1288-ban Ladomér érsek azt írta a
pápának, hogy az országban királyellenes tábor alakult ki, mert a király becsukatta
Izabella-Erzsébet királynét. Ezért Ladomér a királyt kiközösítette. Kun László engedett:
visszaadta Izabella birtokait, amiket már Éduának adományozott. Kun László emiatt
újra a kun-tatár sereg behívására gondolt, de mégis inkább békülékenységet mutatott és
Izabella Anjou pénzen vásárolt birtokaira oláhokat és Olaszhonból kiüldözött rabokat
hozatott, mert a magyar parasztok nem voltak hajlandók a birtokain dolgozni.
Felkereste Ladomért, ki azt javasolta, hogy a tatárokkal és manichistákkal meg kell
szüntetni minden nyílvános, vagy titkos szövetséget, várispánságokban a király ne
tűrjön meg sem tatárt sem szerecsent, sem nyögért, sem zsidót, sem kunt, vagy
bármilyen pogány izmaelitát, akik hajlandók volnának a pápa őszentsége ellen harcolni,
a király hagyjon fel minden pogány szentségtöréssel és térjen vissza a katolikus
viselkedés becsületes formájára, az egyház jogait pedig katonaságával együtt állítsa
vissza, feleségét, Erzsébet királynét férfitisztelettel vegye vissza és adja vissza birtokait
is, oláhjaival együtt, a rablókat fékezze meg, Éduát pedig adja feleségül katolikus
férfihoz. László mindezeket megfogadta, de csak színlelésből. Azonnal összehívatta a
királyi tanácsot és elmondta, hogy értesülése szerint a királyságot át akarják játszani
vagy Anna hercegnő terve szerint a cseheknek, vagy a velencei Endrének. Mivel a
kiközösítést feloldották, a lakoma után a királyi várban visszatért Éduához, akinek
akkor már tíz gyermeke volt tőle. De Izabellának is meghagyta a birtokait és telepeseit
sem háborgatta. A királyné legnagyobb ellensége Erzsébet hercegnő volt, aki tudott
Izabella minden fondorlatos tervéről.

A szigeti domonkosrendi főnökasszony kezében sok minden szál összefutott, még


tatár hírszerzői is voltak. Lászlóval még Katalin nővérét is kiragadta a kolostorból és
férjhez adta egy Csák nembéli felesküdött hívéhez. IV. László követeket küldött
Ladomérhoz sok gyalázkodással. Azzal fenyegette, hogy az összes papokat és
püspököket ki fogja irtani egész Rómáig, ha az összeesküvési sorozatot meg nem
szüntetik. “Ha tizenöt nővérem volna, mindegyiket kiragadnám a kolostorból”, mondta.
“Nem tűröm, hogy a papok törvényei korlátozzanak.” Teljes volt a zűrzavar. A király
birtokokat kezdett adományozni. Ung megyét Aba-Amádé kapta, egy világi főúr a király
tudtával elvette a toplicai egyházi birtokot. Borsa-Kopasz ugocsai ispán rátette a kezét
az erdélyi püspök dézsmájára és az ősmagyar egyház papjainak adta. A Kőszegiek
függetlenítették magukat és Endre királyfi híveivé lettek. IV. Lászlót már csak az
tartotta meg a királyságban, hogy a morvamezei csata következménye képpen Habsburg
Rudolf a pártján állott. Ezért került sor arra is, hogy Habsburg Albert elfoglalta
Kőszeget.

1290-ben megtudta a király, hogy a Kőszegiek Endre trónkövetelő herceget


Velencéből behozták a birtokaikra. Habsburg Albert elfogatta a kiskirályt, de nem adta
ki Kun Lászlónak. 1290. márciusában Kun László Cegléd mellett, áprilisban
Karánsebesen, májusban Temesváron, júniusban Csanádon és Szarvason állított ki
híveinek nemesi okleveleket, majd Körösszegen ütött tábort. Szent Margit vértanú
ünnepe előtt egy hétfői napon, július 10-én a vár közelében Árbóc, Törtel és Kemence,
meg igazhívő cinkostársai éjszaka megölték. A Borsa nembéli Kopasz tudott a király
elleni tervről. Nagy ellensége volt Kun Lászlónak, mert az ugocsai tized ügyében ellene
ítélt. Mizre nádor hívei Ejzével és Miklóssal, Édua vér szerinti bátyjával Árbóc
szállására mentek. Árbócot és Törtelt elfogták, részegen kettévágták és megnyúzták
őket. Még a gyermekeiket is mind legyilkolták. IV. Lászlót Csanádon temették el,
Izabellának nem volt tőle gyermeke. Éduának azonban nyolc fia meg lányai is voltak. Az
ellentábor olyan gyors volt, hogy három nap alatt Bécsből Fehérvárra vitték és július 13-
án Szent István koronájával királlyá koronázták III. Andrást. A gyilkosság vádjával
illetett csoport hírtelen koronázási akcióját azonban nem mindenki ismerte el. Ezért az
új királyt hitlevéllel Budaváron is megkoronázták. III. Endre a nemességre akart
támaszkodni és tanácsuk alapján nevezte ki a nádort, az országbírót, az alkancellárt. Az
országgyűlésen minden évben megvizsgálták a bárók viselt dolgait. Erősen támogatta a
nemesi vármegyét. A megyei ispánoknak meghagyta, hogy senki se merészeljen egyedül
bíráskodni a választott négy szolgabíró nélkül. Az egyházat is támogatta a bárók ellen és
biztosította az egyházaknak a vámokban és egyebekben rejlő jogait is. Nem sokkal a
koronázás után Lengyelországból bejött egy nemes ifjú, aki azt állította, hogy ő IV.
László király 1278-ban meghaltnak hitt öccse. De III. Endre fegyverrel üldözte ki az
országból, bár voltak, akik testi nyomok alapján András hercegnek tartották.
Nápolyban és Ausztriában III. Endrét nem ismerték el Árpád-házi származásúnak,
mivel annak idején IV. Béla sem ismerte el az Ausztriában született Istvánt testvérének.
Szerintük az Árpád-házi IV. László nővérére, illetve Martell Károlyra szállt az
örökösödési jog.

Habsburg Rudolf is bejelentette igényét Magyarországra. Ez ellen még IV. Miklós


pápa is tiltakozott, mert az osztrákok nem adtak segítséget Magyarországnak a tatárok
ellen. III. Endre megindult Pozsony ellen és Bécsig feldúlta Ausztriát, majd
Hainburgban békét kötöttek. Szlavónia urai Nápolyba mentek II. Károly nápolyi
királyhoz. A király felesége, Mária felhatalmazta őket, hogy kezdjenek háborút III.
Endre ellen. Lázadást robbantottak ki és elfoglalták a pozsonyi várat, de Csák Péter
öccse visszafoglalta Pozsonyt. 1292. január 6-án meghalt II. Károly. 1298-ban már két
bán és két nádor is szerepelt a trónért folytatott versengésben. 1293-Ban érkezett meg
Velencéből III. Endre anyja, Morosina Tomasina, Szlavónia hercegnője. 1294-ben a
bihari Borsák el akarták foglalni Tomasina birtokát, Szekcső várát. 1295-ben meghalt
Martell Károly felesége, Habsburg Rudolf lánya, Klementina. Házasságukból született
Róbert Károly. 1294-ben VIII. Bonifác került a pápai székbe. III. Endrét ő is bitorlónak
nevezte. 1295-ben meghalt III. Endre felesége, Fennena, akitől csak az Erzsébet nevű
lánya született. 1296-ban III. Endre feleségül vette Habsburg Rudolf lányát, Ágnest.
Ugyanakkor hadat viselt a Kőszegiek ellen. Kőszeget bevették. Csák Máté lett a nádor.
1298-ban meghalt Ladomér érsek. Utóda, Bicskei Gergely az Anjoukat támogatta. A
papság is ketté szakadt.

Nádor is kettő lett. Apor a Dunán innen, Roland a Dunán túl. III. Endre 1298.
augusztusára gyűlést hívott egybe Pestre. Itt 43 cikkelyből álló törvényt fogadtak el.
Eszerint András urat, aki a királyi nemzetségből származik, az ország urának tekintik
III. Endre névvel, Károly Róbert ellenében. Ez a törvény a bárók ellen irányult. Bicskei
Gergely esztergomi érsek Kőszegi Jánost feloldotta az egyházi átok alól. 1299-ben
Tomasina királyné visszaállította III. Endre uralmát Szlavóniában. 1300. augusztusában
Károly Róbert Spalatóban lépett először magyar területre. III. Endre bizalmas embere
szeptember 18-án két levélben is tudatta ezt a királlyal és Rómába ment. A pápa
elismerte, hogy III. Endre még egészséges és épelméjű. De a megbízottat az év őszén
megmérgezték és Rómában meghalt. III. Endre 1301. január 14-én halt meg
Budavárában, mérgezés következtében. Ágnes királyné először Ausztriába, majd
Svájcba ment. Ott halt meg 1364-ben. Erzsébet lánya egy darabig még ausztriai
birtokán maradt mostohaanyjával, de később a tössi domonkosrendbe ment apácának.
Mint apáca halt meg 1338. május 6-án. Csibai, amikor a király nélkül maradt királyi
tanácsban ki kellett egészíteni a 312. Arvisurát, a következőket mondta: A mainzi
érsekség intézkedésére Kun Lászlót meg kellett gyilkolni azért, hogy a magyarság a
nyugatiak szolgájává legyen. Küldötteik olyan összevissza állapotot teremtettek az
országban, hogy lassankint mindenki trónkövetelő lett. Habsburg Rudolf ravasz fia,
Albert, azon a címen, hogy a Kőszegieket támadja, hatalmas sávot kaparint meg
magának a nyugati határszélen, a besenyő és székely lakta őrségekben. Rengeteg ember
lelte halálát osztrák fogságban, sokat felakasztottak. Meg akart torolni minden régebbi
vereséget.

Hatalmas bajor-osztrák sereggel támadt az országra. De a magyarok körülfogták


páncélos seregét és amikor kifáradtak, feltétel nélkül megadták magukat. Egy részüket
fogságba vetették, de megtorlásul sokat agyon is ütöttek. Habsburg Rudolf arra
tanította a fiát, hogy családjuk felemelkedését a magyaroknak köszönhetik, de az erfurti
birodalmi gyűlésen IV. Bélára hivatkozva mégis Albert fiának adományozta hűbérül az
egész országot. IV. Miklós azonnal megintette Rudolfot, hogy hadat ne merjen küldeni
Magyarországra, mert az a szentszék tulajdona, a magyar trón Mária utódait illeti. A
magyar főurak szerzetesruhában szöktették ki Bécsből a királyt és így koronázták meg.
III. Endre országgyűlést tartott Budán. A Lam nembéliek nyomban mellé álltak, s így a
köznemesség feltétlen híve maradt. A királyi tanács rendezte Kun László gyermekeinek
a sorsát. A magyar névadó naptár szerint Cserke Árpád, Madaras Zoltán, Dorozsma
Béla, Alpár Álmos, Gyomai Géza, Csanádi Előd, Árkodi László és Lugosi Taksony volt a
nevük. III. Endre a lányokkal együtt mindannyiukat egyfalus birtokadományban
részesítette. A királyi tanács elrendelte a nyugati országrészek védelmének
hatékonyabbá tételét. Mivel Albert nem akart mindent visszaadni, ahogy vállalta, hadba
indult ellene. Mélyen benyomult Ausztriába és elfoglalta Bécset is. Így aztán kénytelen
volt visszaadni az elfoglalt várakat. A trónkövetelőkkel szemben legfőbb támasza a Lam
nembéliek voltak. Feleségének, Fennena hercegnőnek csak egy lánya született tőle. A
királyné halála után Habsburg Ágnest vette feleségül, de nem lett gyermekük. A Kubiláj
tervét tanúsító rajz megtette a hatását.

A pápaság nyomban ellene fordult az Árpádháznak és a mainzi érsekség sugallatára


gyilkosságok tüntették el Európából az Árpádházat. Ezt látta és előre látta III. Endre is.
Ezért a második pesti országgyűlésre a főurakat már meg sem hívták. Csak a papság és
a köznemesség jelent meg. Ők voltak azok, akik ingadozás nélkül elismerték trónigényét.
A jövőt erősen befolyásolta, hogy a nagymama halála után Kubiláj örökösei már kevéssé
törődtek a magyarok sorsával, akik visszautasították a Nyugat feletti hatalmat.
Ladomér érsek még segítette III. Endrét, de utána Gergely érsek már ellene volt és még
a világi ügyekben is csak a pápának engedelmeskedett. VIII. Bonifác pedig az Anjou-
házat pártfogolta és III. Endrét nem ismerte el törvényes királynak. IV. Béla
Krakkóban élő lánya, Kinga értesítette a királyi tanácsot, hogy ott egy ifjú IV. László
öccsének mondja magát és neki megmutatta a lapockái között levő anyajegyét is, egy
kereszt alakú jegyet, a szélein harapásokkal. Ezt az Endrét azonban a magyar
határőrség, mint jogtalan trónkövetelőt visszaűzte, később pedig egy folyóba fojtották.
Kinga megkerestette. Azt mondták róla, hogy Lebedváron fia született, de azt a kunok
magukkal vitték. III. Endre anyját gyümölccsel mérgezték meg. Hasonló sorsra jutott ő
maga is. 1301. január 14-én az Anjou-ház hívei Budán megmérgezték. Lánya, elfeledve,
1338. május 6-án Tössben halt meg. Nem kapta meg az illő végtisztességet sem. Kubiláj
jóslata valóra vált. Mint annak idején Atillát és Bős-Tudunt, V. Istvánt, IV. Lászlót és
III. Endrét is azért állították félre, mert a nyugati körök meg akarták kaparintani
Magyarországot. 1301. medvetor havának (január) 15. napján összeült Budán az Árpád-
házi leszármazottak tanácsa, hogy kijelölje az új királyt. A Csák és Kurszán nembéliek
Csák Mátét akarták. Anna hercegasszony és Erzsébet csoportja Ladiszláv herceget, az
osztrákokkal kevert csoport pedig Ottót javasolta. A Lam nembéliek III. Endre
Erzsébet nevű lánya mellé állottak, a kun leszármazottak pedig Endre herceg fiát
szerették volna a trónon látni, aki a kunországi várban várta a királyi székbe való
elhívását. Édua fiai is őt pártolták. Izabella és Mária az Anjou-háznak szerzett sok hívet
a Délvidéken.

Végül 70-30 arányban Csák Mátét választották királlyá. Ő erre rögtön új pénzt
veretett és többször bíráskodott is Budán. Háborút viselt a betolakodó Róbert Károly
ellen. Nádornak Aba Bélát tették meg, aki kész volt erős hadsereggel szembeszállni a
pápai párttal. Visszaállították jogaiba az ősmagyar vallást, a pápai tized fizetését pedig
megtagadták. A papok titokban Ottót is és Ladiszlávot is megkoronázták, de a
Gilgames-koronával egyedül csak Csák Mátét, az Árpádháziak jelenlétében. De rend,
biztonság nem volt. A főúri csoportok versengve pusztították egymás termését, s egymás
parasztjait fegyveresen hajtották a saját földjükre. Károly Róbert, Mária hercegnő
unokája Spalatóban, a déli bánságokban és Szlavóniában szerzett híveket magának.
Még az egyházi birtokok is egymás ellen fordultak. Kereskedőket raboltak ki és
városokat sarcoltak meg. Amikor a budai polgárok nem akarták elismerni a pápa
trónjelöltjét, az Anjou családbeli Károly Róbertet, a pápa az egész várost kiközösítette.
Buda polgárai ekkor kérték a papokat, tekintsék a kiközösítést meg nem történtnek és
folytassák az istentiszteleteket. A vége az lett, hogy az Anjou-pártiakat, sőt a pápát is
kiközösítették az egyházból, ami az ősmagyar vallás győzelmét jelentette. Amikor Csák
Mátét 1301-ben Budavárban az Árpádház megkoronázta, a mongolvésztől eltelt idők
eseményeit így összegezték: IV. Béla a vész kezdetén telekürtölte a világot segítségért, de
hiába ismertette a mongolok leveleit is, mindenki csak nevetett rajtunk, de nem jött
segítségünkre senki sem. A tatárjárás után IV. Béla megengedte az alsó papság nősülését
is, hogy a magyarság szaporodhasson. Ungika aranyasszony, Kubiláj édesanyja a
sámánképzésen azt tanította, hogy a Gilgames-eredetű királyi házban az ősmagyar
vallást követik. Fia, Kubiláj pedig minden segítséget megígért sérelmeink megtorlására
és Béla birodalmának megteremtésére. IV. Béla fia és hadvezére, István herceg a kun
tömények segítségével aratott fényes győzelmeket. A mongol gyorspostajáraton
megszakítatlan volt a hírközlés. Budaváron a Gilgames-féle koronával, Fehérváron
Szent István koronájával történt a koronázás.

Az előbbi mindig az Árpád-ház és Kurszánház jelenlétében, a másik a papság, a


főnemesség és köznemesség előtt. Nagy kár volt Béla királynak a mongolokkal folytatott
levelezését kiteregetni, mert utána V. Istvántól és Kun Lászlótól is ezt követelték. Ez
adta Ottokárnak azt az érvet, hogy neki kell adni a magyar koronát, mert máskülönben
elvész a Róma műveltségén élő Nyugat. A pápaság tehát minden erejével azon van, hogy
az Árpádház tűnjön el. Ezért akarnak cseh és osztrák eredetű, bár árpádházi
keveredésű királyt, vagy az Anjoukat. Őket a pénz hatalmas ördöge támogatja. De
legnagyobb baj az, hogy összes tartományainkban a Magyar királyságtól való
elszakadásra lázítanak.

HEJ REGE REJTEM 313. Arvisura

DETRE-UBUL KÜLDETÉSE 1275-1447-ig Részletek:

Csibai-Gáti rovása Kerekel oktatási anyagából

Karizira aranyasszony zárszava Nagita befejezése

1447-ben 1241 május elején Szabolcsváron a kis Detre-Ubul 9 éves korában


beállott Batu-kán seregébe fegyverhordozónak és a hazarendelt Aranyhorda kíséretében
megjelent Kambalukban, ahol az Ungika-Szojorgaktani bilgének lett hűséges testőre.
Mivel Ungikának magyar környezete volt, az ifjú Detre-Ubul vitéz rákényszerült, hogy
nyelveket tanuljon. Az 1190-ben született Ungikának ekkor már nagy fiai voltak, akik
közül Möngke és Kubiláj nagykánokká lettek, igen jól ismerték a kis Detre-Ubult, ezért
az édesanyjuk kívánságára a hercegi ifjak között forgolódott. Később Baján bevonta a
hadvezéri törzsébe és a hadikiképzésben segédkezett. Kagotál-Finta ezredesnek is
kedvence lett és a kabar származású mongol hadvezért minden útjára elkísérte. Berka
kán rokonságába került, mivel a Kipcsák uralkodóházból nősült, mert az Aranyhorda
uralkodójának a feleségének legkisebbik húgát, Kipcsák Éva hercegnőt adta feleségül
Berka kán kívánságára. Amikor 1270-ben az Ungrat magyar töményét útbaindították,
Detre-Ubult tették meg minden Kubiláj birodalombeli magyar hadak parancsnokává.
Ezen tömény 1272-ben már Szabolcsváron volt, majd a Detre-Ubul kérésére felszerelték
a kumániai Szakszinban a kun-besenyő töményt és 1274-ben Magyarországra, Kun
László segítségére útbaindították. Itt mindkét tömény barátságáról biztosította úgy IV.
Lászlót, mint a köznemességet. Detre-Ubul felesége, Kipcsák Éva azonban
legszívesebben mindig Szakszinban tartózkodott és férjét is szívesebben látta, ha a
besenyő-úz-kun seregek központjában tartózkodik. Itt születtek a gyermekei is. Kálló
napján született Mihály 1250-ben, míg Egyed aranyműves 1252-ben. Bajánnak az volt a
szokása, hogy a kiképzett hadvezéreit gyakran Kambalukba rendelte továbbképzésre.
Így Detre-Ubul is sokat volt Bugát-Kambaluk-Karakórum körzetében, ahol seregét
újabb harcosokkal újították fel. Így került aztán Ungika-Szojorgaktani bilge és Baján
szoros kapcsolatba Detre-Ubullal, mint a segélytömények hadvezérével. 1270.
májusában például Baján a saját öccsét, Karatán herceget küldte segítségül V.
Istvánnak, akik a határőrizetben helyezkedtek el, majd 1272-ben Győrnél már Detre-
Ubul hadvezér is részt vett a szakszini és ungrati töménye élén a győri csatában, míg az
utóvédjei Bodonnal (Bodon-Bödön-Vidin) szemben helyezkedtek el, ahol a visszatért
kambaluki töménnyel együtt V. István fényes győzelmet aratott. Így sikerült az egyesült
magyar-kun seregnek biztosítani Ottokár cseh királlyal szemben Magyarország
fennmaradását. Ugyanis Ottokárnak Kunigunda volt a felesége, IV. Béla unokája.
Az egyesült hadak fővezére Panyit hadvezér volt, aki szintén Kambalukban
kapott szívós kiképzést. Kambalukkal a budavári Kancelláriában mindig Ungika
aranyasszony tartotta a kapcsolatot, aki 1163-tól 1255-ig élt és Ung vezérhez ment nőül.
Ung azonban 1195-ben meghalt és Ungika másodszor Üröm vitézhez ment nőül, de
ekkor már az 1190-ben megszületett Ungika kislánya már megvolt. Üröm vitézzel kötött
házasságából 3 fia és 5 leánya született. A kis Ungika azonban hamar ráunt a gyermekek
gondozására és részt vett a Karakórumi fejedelmi ifjak képzésén. Itt ismerte meg Toluj
herceg, a Csingisz kán legkisebb fia és ő feleségül ment hozzá. Tőle 4 fiú és 4 leány
született. Ezek közül az 1211-ben született Möngke és az 1213-ban született Kubiláj lett
nagykán, majd később a hódításai nyomán Kubilájból összbirodalmi császár lett.
Azonban a kis Ungika-Szojorgaktani bilge állandó összeköttetésben állott édesanyjával
és a budai magyar Kancelláriával. Ezen levelezésgyűjteményt azonban elárulták az
érsek hírszerzői és a pápaság felé jelentették a Kubilájjal való összeköttetést. Baján
haditervet készített a nyugat lerohanására. Ennek a haditervnek a másolatát ellopták,
amelyet Finta-Kagotáj herceg hozott Kambalukból és ennek alapján a pápaság úgy
döntött, hogy az Árpádházat le kell cserélni. A pápaság francia udvartartása Anjou
Károlyt javasolta. V. István Mária nevű leányát Anjou Károly vette nőül, akinek a fia
Martell Károly 24 éves korában meghalt, de még maradt a fia, Róbert Károly. V. István
fiát, Lászlót az Anjou Izabellával jegyeztették el, aki a házasságban felvette az Erzsébet
nevet, mivel az anyósa Kun Erzsébet volt. V. Istvánt a mainzi érsekség megbízottjai
megmérgezték velencei, lassan ölő méreggel. A kis László herceget viszont a Kőszegiek
elrabolták akkor, amikor az eljegyzésre vitték Nápolyba. Itt Kapronca várában
tartották fogságban, majd amikor értesültek V. István haláláról, az ostromlott várra
kitűzték a fehér és fekete zászlót a gyász jeléül. S így létrejöhetett IV. László
megkoronáztatása, akit az édesanyjáról mindenki csak Kun Lászlónak hívott.

Mivel Kubiláj-Baján terveiben a nyugati világ, mint magyar-kun császárság címén


volt nyilvántartva, ezért kellett V. Istvánt megmérgeztetni, hogy a Kubiláj-Baján terv
valóra ne válhasson. Ennek tudatában a kis László király mellé régensként Erzsébet
királynőt tették, aki a pecsétjére azt íratta az aranyműveseivel, hogy Erzsébet-a kun
király leánya. Ezt Magyarországon minden bennfentes ember tudta, hogy Erzsébet
édesapját jelölték ki a nyugati részek császárának. Ezért a nyugati világ úgy V. Istvánt,
mint IV. Lászlót titokban halálra ítélte és mindannyian az Anjou királyi ház mellett
állottak, hogy nekik kell elfoglalni Magyarország trónját, hogy a Kubiláj-Baján
haditervét megszüntessék. Magyarország védelmére Karakórumban képezték ki a
töményvezéreket. Az István herceg hadjáratához 1268-ban Panyit hadvezért, míg 1270-
ben Baján öccsét, Karatán hadvezért, majd 1272-ben Detre-Ubul hadvezért küldték.
1275-ben viszont Szakszinból 1 töménnyel indult hadba Argyas hadvezér vezetésével.
Argyas a Kun László húgát, Piroskát vette el feleségül, míg a kun Argyas húgát András
herceg vette nőül. 1278-ban pedig Oldemár hadvezér jött be a moldvai töménnyel.
Ottokár és Habsburg Rudolf küzdött ekkor a hatalomért. Mivel Kubiláj és Baján úgy
értesült, hogy Ottokár akar a római-német császár lenni, ezért a kun-besenyő
töményeket felriasztották, akik aztán az 1278. augusztus 26-án lezajlott morvamezei
csatát a Habsburg Rudolf részére döntötték el. Egyik nagy hiba azonban az volt, hogy a
kun-besenyő tömények jelenlétében Habsburg Rudolf minden zsákmányt megígért, de
amikor azok a tél beállta előtt Szakszin környékére visszavonultak, Habsburg Rudolf
minden odaígért zsákmányról megfeledkezett.
Szakszinban 1279-ben palotaforradalom tört ki a kun és besenyő harcosok között, s
ekkor Detre-Ubul feleségét, Kipcsák Évát is megölték a kisebb gyermekeivel együtt.
Viszont a fiai ekkor már Szabolcsváron megnősültek a Balogh-Semjén nemzetségből és
Egyed mester Buda körül és Szabolcsvár térségében, míg a Kállay Mihály Nagykállóban
és Szatmárban kapott birtokokat. Detre-Ubul egy év múlva megnősült és a Balog-Szécsy
nemzetségből választott magának feleséget. Ebből a házasságából is született egy fiú és 3
leány, akik a Balogh-Semjén nemzetség földjeit örökölték. A pápaság azonban nem
nyugodott, hanem a Kőszegieknek megengedték, hogy III. András-Endrét behozzák az
országba és 1278. őszén már Szalkai Mátyás gondoskodása mellett a Kőszegiek birtokán
tartózkodott. Arról azonban hallani sem akartak, hogy Kun László öccse is
várományosa lehessen a királyi trónnak. Argyas töményvezér pedig szigorúan ott
maradt Békésben és Csanád alatt várta a fejleményeket. Az Aba nembéli Amádék lettek
vezető állásba téve, akik pereskedések mellett, mint országbírók és nádor, sok vagyonra
tettek szert. A birtokszerzési akcióknak ez a sorozata 1280-tól egészen 1290-ig tartott.
Oldamér rokonságába befurakodott nyugati rokonok felbujtották a berúgatott kun
harcosokat, akik IV. Kun Lászlót 1290. július 10-én Körösszegen meggyilkolták.
Azonban, hogy a mainzi érsekség bűnét elleplezzék, Árbóc, Törtel és Kemence
testőröket lemészároltatták. Így a nyugati hatalmak V. Istvánt 33 éves, míg Kun Lászlót
28 éves korában eltették láb alól az Anjou uralkodóház érdekében. Nagy vesztesége volt
a magyarságnak, hogy 1284-ben Finta-Kagotál, idősebb Csák Máté és Csák Péter már
meghaltak. Kubilájt igen érzékenyen érintette, hogy a Kubiláj-Baján tervet Buda
Kancelláriájából ellopták és V. Istvánt a kiváló hadvezért megmérgezték.

Ezért Kun Lászlót a Kipcsák és Nogaji töményekkel mindig segítette. Azt is zokon
vették, hogy Kun Lászlót a papság az egyházból kiközösítette. Ez annyit jelentett, hogy
őt bárki büntetlenül megölhette. Kun László azonban ezen csak nevetett. Amikor
összeesküvés történt ellene, 1285-ben a nogaji tatárok betörtek az Aba-Amádék
birtokrészére és végigpusztították az országrészüket és Erdélyen keresztül eltávoztak az
országból. Ekkor nagyon sok nyögér vitéz maradt vissza. A Borsák és Kőszegiek 1287-
ben Szalkai Mátyás tanácsára III. András-Endrét behozták az országba, majd 1288-ban
Ladomér érsek László királyt az egyházból kiközösítette, mivel az Izabella-Erzsébet
összes birtokát elvette és Éduának adta oda. Izabellát azonban hiába zárták a papok
össze Kun Lászlóval, annak soha nem lett gyereke, mert olyan magtalan volt. Ekkor a
pápaság újból közbelépett és Izabella-Erzsébet birtokait vissza kellett adnia.

Ekkor a magtalan királynő szerbeket, oláhokat és a zsúfolt itáliai börtönökből


Erdélybe szállított rabokat telepített le a birtokain. 1238-ban Aba Péter, Kőszegi, és az
érsek hívei nagy birtokokat kaptak a nádori országbírói ítéletek alapján. Például Aba-
Amádé egész Ung megyét megkapta birtokul. Kun László 1290. elején megtudta, hogy
III. Andrást a Kőszegiek titokban az országban tartják, ezért haddal indult ellenük.
András királyfi menekülni akart és Habsburg Rudolf fogságába került, de amikor
megtudta a pápaság tervét a gyilkosságra, András herceget már szabadon engedte. Alig
temették el Csanádon Kun Lászlót, a Kőszegiek gyorsan belovagoltak Székesfehérvárra
és 1290. július 13-án megkoronázták, tehát alig három napra a királygyilkosság után és
Budavárába mentek újabb koronázásra, mert sokan nem ismerték el királynak, s így
1290. július 23-án, alig 10 napra újra megkoronázták. 1291-ben összehívták a
Gyulafehérváron megtartott tartományi gyűlést és ott a székely, szász és román nemesek
több jogokat követeltek, mint amennyi eddig a szászokat megillette. Az azonban igaz
volt a Kancellária jelentése alapján, hogy az állandó háborúskodások miatt ezen
országrész nagyon leszegényedett. Ez bátorította fel a Hontpázmán családot, hogy az
érsek birtokait felprédálják, mivel azok adómentesek voltak. IV. László öccse, András
herceg trónkövetelőként lépett fel, meg mutatva a lóherés Gilgames jelzését, mivel a
szakszini vezetőség támogatásáról biztosította. Aba-Amádéék azonban az országból
kiüldözték, majd egy patakba fojtották. A lengyelországi királyleány azonban a rokonát,
felismerte. Az Anjouk azonban a házasságok révén erősödtek, mert Anjou Károly és
Mária magyar királyleány fia: Martell Károly feleségül vette Habsburg Klementinát és
24 éves kora előtt megszületett Róbert Károly, aki 2 nádor, 2 bán támogatásával 6
trónkövetelő mellett szigorúan kitartott a várományossága mellett. Mivel III. András
felesége 1296-ban meghalt, feleségül vette Habsburg Ágnest, mivel a trónkövetelőkkel
szemben a III. András igényét többen elismerték.

1298-ban ebben az ügyben országgyűlést hívtak össze Pesten és itt III. András
uralkodási jogát megerősítették. 1299-ig Izabella-Erzsébet Budán maradt a királynői
palotában és elősegítette a kis Róbert Károly trónkövetelését a papság támogatásával.
1300-ban megérkezett Spalatóba Róbert Károly szeptember 18-án, és a pártjával
felvette a kapcsolatot. Bármennyire is óvakodott III. András, 1301. január 14-én
megmérgezték és szörnyű fájdalmak között meghalt. Egyetlen leányát Tössbe hurcolták
és Árpádházi Erzsébet ott halt meg 1338-ban, teljesen magárahagyatottan. 1301. január
15-én még az Árpádháznak volt annyi ereje, hogy az ifjabb Csák Mátét királlyá
koronázták, amit a szakszini besenyő-kun lakosú Kumánia elismert. Az Aba-Amádék is
melléje álltak. Édua fiai is trónkövetelőként léptek fel, de a papság ezen annyira
felzúdult, hogy Johannita lovagokat kértek az ország védelme érdekében. Az országban
széthúzó főurak miatt teljes zűrzavar mutatkozott. A papság titokban Esztergomba
szállíttatta Róbert Károlyt és ott a papok és szerzetesek előtt 1301. február 14-én
királlyá koronázták. Egy másik követség viszont Prágába indult és Vencel király fiát, a 9
éves kis Vencelt Székesfehérvárra vitték és 1301. augusztus 27-én királlyá koronázták.
Ezt is hivatalosnak minősítették, mivel Szent István koronájával koronáztak. 1302-ben
Temesvárról elindult Róbert Károlynak és Izabella híveinek serege Buda ellen, de a
Budavár népe hallani sem akart róla, hanem a Kancellária vezetésével kitartottak Csák
Máté uralkodása mellett. Ekkor Miklós bíboros javaslatára VIII. Bonifác pápa 1303.
december 6-án Róbert Károlyt nyilvánította királynak. Miklós bíboros ezért a
budaiakat kiközösítette és átkot szórt rájuk. Csák Máté hívei és Vencel pártja csak
nevetett rajta. Ekkor II. Vencel 1301-ben bevonult Esztergomba, de onnan menekülnie
kellett Csák Máté elől. Azonban 1305-ben meghalt II. Vencel és a fia, III. Vencel lett az
új cseh király és a magyar királyi koronát IV. Béla unokájának, Ottónak adta, aki a
Kőszegiek vezetésével a híveinek élén 1305. december 6-án a kis Ottót Magyarország
királyává koronázták a szentistváni koronával és Budán akart uralkodni, de Csák Máté
őt is kiűzte a várból.

Innen Ottó a besztercei szászokhoz menekült és Kán László erdélyi vajda a


szebeni szászok közötti bujtogatása miatt elfogta és Szegeden átadta Csák Ugrinnak.
Ugyanígy járt Róbert Károly is, mert Aba-Amádé és Csák Ugrin, vagyis a 12
nemzetséges Csák nembéliek és az Aba-had, olyan címen, hogy a pápa által kiválasztott
Magyarország királyának élete veszélyeztetve van, a váraikban fogságba vetették, míg a
papságnak és a pápának azt jelentették: “Biztonságba helyezték.” A mainzi érsekség
tárgyalásai folytán Ottót, mivel lemondott a magyar királyságról, Bajorországba
hazaengedték. Előbb azonban szemfényvesztésként 1307. október 10-én Rákoson
megtartották az országgyűlést, ahol nemesség kisebbik része: Rátót Domonkos, Aba-
Amádé és a vendég főnemesek elfogadták királyuknak Róbert Károlyt, mint V. István
király leszármazottját, de ezen a leszármazási okon bármelyik Árpádház leszármazottat
királlyá koronázhatják. Ezt örök időre megszavazták. Detre-Ubul másodszor is
megnősült és 1280-ban a magyarkai szekérjárattal Kambalukba ment az összbirodalmi
tanácskozásra. Itt az agg Kubiláj Csibainak, a Csingisz kán leszármazottnak javaslata
alapján a nagygyűlés előtt elismerte, hogy Detre-Ubul töményvezér Balog-Semjén
nemzetsége révén a Káma nembéliek Gilgames leszármazása folytán jogosult arra, hogy
Égi eredetű egy igaz Istent a magáénak vallja. Ezzel sem a mongolok Égi birodalmát,
sem a kereszténységet, sem az uruki-maniak hitét nem tagadja meg. A 24 hun törzs
szövetsége hitvilága az egy igaz Isten elismerésén alapszik, bár a 216 törzs és nemzetség
a maga elképzelése szerint dicséri az Ég Urát.

Okos ember tenyerét a fűre, talpát a földre teszi és meghajolva tiszteli az Egek
Urát. Bolári-Balog 545-re 12 fiúgyermeket nevelt fel az Istenek kegyelméből és a Káma
nemzetségből származtatva családjában mindannyian megmaradtak az uruki-mani
hiten, amely a kazárok hitével ellentétben a Nazirt, a rómaiak Jézus-Krisztusát
elismerte az Isten fiának, nem úgy, mint a Talmud, aki a Gilgames-kaszu leszármazott
harcos és a Mária gyermekének, csak a mágusságot tanuló mindenki ellen lázadó
bűnösségét bizonyította és a zsidó főpapság az orthodox zsidósággal követelte Pilátus
helytartótól, az Isten fiának, a Gilgames leszármazottjának kereszten való megfeszítését
engedélyezze. Pilátus kezeit mosta. Ugyancsak a Balog-Bolárinak anyai ágon való
leszármazottja Csibai hadvezér is, a Csingisz kán leszármazottja. Ez a Balog-Bolári
Aladárnak, a Buda fiának a leányunokáját vette el feleségül és fia, Balog Kalán, már
Kalán néven megválasztott fejedelem lett, mint a Gilgames-Káma nemzetség
leszármazottja (545-576). Tőle származott Ermi (576-588), majd Tyumen(588-605),
Szilágy (605-632), Kürt (632-670), Bat-Baján(670-678), aki az avar törzsszövetségnek
mozgató ereje lett. Detre-Ubul második felesége, Szécsi Sarolt mindezeket lerótta. Bat-
Baján beavatott fejedelem Pepi fáraóhoz hasonlóan nagyon mértékletes életet élt. Csak
igen kevés fehér húst fogyasztott, de leginkább növényi eredetű ételeket fogyasztott és a
24 hun törzsszövetség beavatott szellemi világának 95 évig volt az eszmei vezetője és
nemcsak a kortársai, hanem már maga is megelégelte, hogy oly sokáig élt. Vezető
szerepet vállalt a magyar törzsszövetségben, majd az ogur-bolgár szövetségben, s végül
meghívták az avarok 15 törzses szövetségébe, amelyiknek legkiválóbb szellemi vezetője
lett. Még a Bizánc császársága sem tudott kitérni szellemi nagysága elöl. Erős szövetségi
szálak fűzték a Perzsiában élő hun szövetséghez, amelynek révén erős hatást
gyakoroltak Bizáncra. Így az avar birodalom olyan nagy gazdagságra tett szert, hogy a
törzsszövetségi népek eddig soha nem látott jólétben éltek. Azonban a kazárok
könyörtelen szokása ellen fellépett, mert a titkos öldöklést istentelennek tartotta. Ez
pedig arra vezetett, hogy az uruki-mani keresztények csoportosan elhagyták úgy az
avar, mint az ogur-bolgár törzsszövetség területét és Bat-Baján vezetésével 670-től 678-
ig az avar birodalomba vándoroltak.
Iszperik nevű fia (678-680) a volgai bolgárokkal, míg Béla és Haram beavatottakkal
(664-678) az avarok Égi Birodalmába vándorolt. Utódai közül Zemlén (678-702) és III.
Csaba lett az avarok és az ugor tíz nyíl szövetség szellemi vezetője. Rovásokban
lefektetett beavatott törvényei azonban összetartották a tőle származó szövetségeket. III.
Csaba (680-719 között) a tíz nyíl szövetségnek alkotta meg a további élni akarását, míg
Zemlén (678-702) az avarok Égi birodalma gazdasági alapjait rakta le. III. Csaba fia a
bolgárokhoz vándorolt (719-720), de Ugor a Balog-Bolári Szirmával a tíz nyíl szövetség
erős támasza lett. (721-ig), majd elvállalta az össz-szövetségi fősámán tisztségét és fiának
Oposurnak (721-753) átadta a tíz nyíl szövetség hatalmát.

Ebből az ágból származik Farkas, aki a feleségével, Ünőkével megalapította a


mongol törzsszövetség uralkodói házát, amely Csingisz kánnal vezető hatalommá lett és
ebből származik az eddigi legnagyobb hatalmú császár, Kubiláj, akinek a tanácsait örök
időkre meg kell fogadnia minden Gilgames utódnak, mert a Kaltes asszony Földjén lévő
Égi Hatalmak eszmei Isten világa mindig mozgatója lesz az összes emberiségnek.
Oposur után IV. Csaba (758-792), majd a fia Edemen (792-838) vette át a szellemi
hatalmat, hogy Ügyek kagánnal együtt (838-850) kiszakítsa a magyar törzsszövetséget a
Kazár Birodalomból. Utána Álmos (850-895 között) kiképezte az avar birodalomból
eltávozott fejedelmi ifjak és a magyar törzsszövetség ifjainak szövetségét és
végrehajtotta a beavatottakkal az ötödik törzsszövetségi honfoglalást. Ugyanis az ötödik
honfoglalást a Balog-Bolári leszármazott, már Maróca beavatott (702-720) is
szorgalmazta, majd neki a fia, Zengő (720-731) már lépéseket tett a Tenisur vonalának a
kiépítésében. Mura megalkotta az Encs-Ibos és Alsóőr-Felsőőr vonalának a
megszállását. Mura a Linda nevű fiával részt vett a Hétvári időkiegyenlítő úton, amikor
a Nílus áradásának időpontját tették meg az Ibos-nap, az időszámítás újabb alapjává.
Mura (734-762) figyelmeztette az avar törzsszövetség vezetőit, hogy ne bízzanak abban
az ígérgetésben, hogy minden 25. pápa majd a 24 hun törzs szövetségéből, vagy az
avarok Égi Birodalmának uruki-mani keresztény papjaiból fog kikerülni, mert irtóznak
az uruki-mani Bibliának még a létezésétől is. Márpedig a Nazirnak az első uruki
gyülekezethez írt levelei nem arról szólnak, hogy Róma legyen a kereszténység szellemi
központja, hanem az egy igaz Istennek a hite. Mura fia Linda (762-790) már arról
beszélt, hogy Nagy Károly a pápaság intézményét az avarok ellen hangolja és arany
utáni éhsége miatt titokban harcot hirdetett meg az uruki-mani igazhitű keresztények
ellen.

Korpona (790-792), majd fia, Türje (792-794) és unokája (Tuza beavatott 794-803)
a Nagy Károly terjeszkedésének esett az áldozatául, Bős-Tudunnal együtt, aki nagyon
hitt a római pápák szóbeli ígérgetéseinek. Halics (803-825) és Nyék (825-869) beavatott
fejedelmekkel együtt, már az ötödik honfoglalást készítették elő a Tenisur (Dnyeper)
vonalán. Abacil aranyasszony a hőslelkű beavatott fejedelmi lány (869-890) felesége lett
Árpádnak, hogy szellemi erejével előre vigye az ötödik honfoglalást. Utána Tarhos (890-
920) fia fejezte be a honfoglalás teljes végrehajtását, aki apósával a Balog-Bolári
leszármazott Balog-Semjén nemzetségével a magyarság élniakarását rovásokban
lefektette. Álmos (850) után legnagyobb fia, Kurszán (895-899) lett a magyar
törzsszövetség fejedelme, míg utána a legnépszerűbb tárkányfejedelem Árpád lett a
honfoglalás utáni első nagy fejedelem (899-908), akinek már törvény írta elő, hogy csak
a Magyarországon született Zoltán-Solt-Zsolt nevű kisfia lehet az uralkodó. Tarhos
révén a Balog-Semjének nemzetsége a beavatott társadalomban vezető szerephez jutott
és az Árpádházzal való összeházasodásuk révén mindig kitartottak az Árpádház mellett.
Sokáig összekötő kapocsként működtek az Álmos-ház és az Előd-ház között a
nézeteltérések kiküszöbölése miatt. Így került be 1252-ben a vitézi kisfiú a sámán-és
tárkányképzésre Karakórumba. Itt a besztercei szászok kerültek a hatalma alá, mivel a
szászok Gyulafehérvárig vezették a Kadán hadseregét Magyarország ellen. Azonban a
karakórumi felhívásra Kadán az egész haderejét hazavitte. Vesztesége pótlására
azonban a szászokat is magával vitte. Ezeknek a parancsnoka lett új nevén Detre-Ubul.
Ugyanis a mongol hadseregben és tárkányképzésnél az volt a szokás, hogy az ifjúság
egymás között csúfneveket adott egymásnak. Így, midőn Baján hadvezér útbaindította
az Ungrat töményt, abba sok szász is befurakodott, ezért a többiek az ifjú tárkányt a
szászok csúfnevével a Detre szóval illették. Ez még a mongol hercegek között is
szokásban volt, hogy mongol nyelven lustának, bolondosnak, vagy bolondnak hívták a
töményvezéreket. Ungika-Szojorgaktani bilge lemásoltatta Detre-Ubullal az összes
magyar vonatkozású Arvisurákat és a 24 hun törzs szövetsége minden rege-
mondavilágát és abban 5 korszakra osztották a Dunna asszony medencéjének a
honfoglalását.

33.

AZ ÁRPÁDHÁZ

AZ ÁRPÁDHÁZ FÉLREÁLLÍTÁSA

313. Arvisura Batul rovása 1267-1308

Amikor 1267-ben, IV. Béla idejében István királyfi győzelmet aratott Uros szerb
király felett, István egyik lányát, Katalint II. Anjou Károllyal, a későbbi nápolyi és
szicíliai királlyal jegyezték el, a kis László királyfit pedig Anjou Károly lányával,
Izabellával léptették jegyességre. A házasságok kölcsönösen előnyös szövetséget is
jelentettek. Közben fiú utód nélkül meghalt a nyugati végek kiskirálya, a kis Béla
királyfi. Pedig a királyi családnak az volt a terve, hogy V. Béla néven ő fogja örökölni a
trónt. IV. Béla halála után Mária királynő Prágába menekült, de a királyi család
minden kincsét is oda menekítették. Pápai tanácsra ugyanis halála előtt IV. Béla
Ottokár cseh király védelme alá helyezte a családját. Az egyházi körök szerint ez így volt
biztonságos: tudtak a mongolokkal folytatott levelezésről. IV. Béla özvegye V. István
trónra kerülése után is Ottokárt szerette volna a magyar trónon látni, ezért hadat
szerveztek az ország ellen, de V. István a keleti tömények segítségével megfutamította
őket. V. István dél felé is erősíteni akarta hatalmát, ezért Anna lányát Andronikosz
görög császárhoz adta feleségül. A folyton hatalmaskodó Kőszegiéket kiűzte az
országból, de a nyugati bárók csoportja ellopta László herceget. V. István erre
visszafordult Horvátországból és az Aranyasszony szigetére ment Erzsébet húgához. Itt
értesült arról, hogy a kancellária titkos irattárából ellopták a Kubiláj-tervet, amelyiken
Ausztria és a Boroszlótól nyugatra elterülő rész is mint Béla birodalma volt feltüntetve.
A beginák meglátogatása után Csepel szigetére ment a férjüket vesztett Lam nembéli
beginákhoz. Ott fia kiadatásának ügyében felkereste a zágrábi és a pécsi püspök. A
búcsúlakomán a mainzi érsekség hívei megmérgezték és 1272. augusztus 6-án, alig 33
éves korában meghalt. A nyögér sámánok megállapították, hogy velencei módra lassan
ölő méreggel végeztek vele. A Csák, Pósa és Lam nembéliek, valamint a köznemesség
erélyes fellépésére a nyugati bárók csoportja a mérgezést is beismerve hajlandó volt a
kis királyt Kaproncáról Gutkeled Joachim vezetésével Fehérvárra hozni. Az esztergomi
érsek csak nagy nehezen engedte meg, hogy V. István holttestét az Aranyasszony
szigetén Margit hercegnő mellé temessék. Az V. István által megindított szentté avatási
eljárás azonban megakadt, mert olyasmit emlegettek, hogy Margit is tudott a Kubiláj-
tervről. Meg azt is suttogták, hogy Ottokárhoz ugyan nem, de a Csagatájtól származó
mongol herceghez hajlandó lett volna feleségül menni. De ő kitartott amellett, hogy csak
a Krisztus menyasszonya marad. A nyugati bárók az egy évi várakozási idő alatt nem
tudták az Árpád nembélieket meggyőzni arról, hogy a pápai javaslatnak megfelelően
Ottokárt kellene királlyá választani. Így aztán 1273. szeptemberében IV. Lászlót
királlyá koronázták.

IV. László, akit anyja után csak Kun Lászlónak neveztek, a kunországi
fejedelmekkel való rokonsága sokkal erősebbnek bizonyult, mint a nyugati bárók.
Amikor a jászvásári és a szakszini fejedelmek mozgósították a kipcsáki Kunországot és
a tatárok hátországát, az édesanyja, Kun Erzsébet lett mellette a régens. Így aztán az
országban azoknak a báróknak a csoportja lett erősebb, akik nem akartak a tatárokkal
újabb háborút. Az Anjouk pápai segítséggel megszerezték a nápolyi királyság trónját, V.
István fiának és lányának a házasságával pedig megalapozták igényüket az Árpádok
trónjára is. Ez újabb lehetőséget nyitott a pápai beavatkozásra a magyar trón
betöltésénél. A főurak hatalma is tovább növekedett, de IV. László kis király uralma
alatt a kancellária még hatott az országra. Kubiláj birodalmára és az árpádházi
köznemességre is támaszkodhatott. A magyar állam, hátterében az erélyes
Kunországgal, kifelé hatalmas erőt jelentett. A Rudolf és Ottokár cseh király közötti
háborút Kun László csapatai döntötték el Habsburg Rudolf javára a morvamezei
csatában. Így jutott Habsburgi Rudolf Ausztria birtokához és jutott a Habsburg császári
hatalomhoz. A kun-tatár csapatok ekkor azt vitték hírül Kubilájhoz, hogy az új
Magyarország jövőjét örök barátság biztosítja. De másképp történt. A király a bárók
ellenségeskedése miatti bizonytalanságban a kunoknál keresett segítséget. Az esztergomi
érsekség azt mondta róla, hogy Köpcses és Mandula kun lányok szerelmétől megromlott
a szíve. 1280-ban Timót zágrábi püspök azt írta Rómába, hogy amikor Fülöp fermói
püspök udvarából Vaska nevű birtokára ment, azt kellett látnia, hogy Kőszegi Henrik
bán Miklós és Henrik csatlósaival elpusztította Szana, Geréc, Gecske és több más falvát,
s ezért a Kőszegieket kiközösíti. Az előző év nyarán Gerencét is feldúlták és papi tizedet
szedtek. Az egyházi birtokok ezért elkezdtek magánhadsereget szervezni. 1281-ben
Fülöp elhagyta az országot és azt mondta, hogy többé nem jön ilyen helyre rendet
teremteni, ahol az élete is veszélyben forgott. IV. László rájött, hogy az Abák elárulták a
Kubiláj-tervet, ezért tisztségükből leváltotta őket és a kiközösített Kőszegi Jánost tette a
helyükre.
Finta fellázadt a király ellen; Kun László erre hadjáratot indított Fintáék abauj-
gömöri várai ellen. 1282-ben Csák Mátéval sikerült Kőszegi Jánost megbuktatni a
királyi tanácsban. 1283-84. telén IV. László fegyveresen ment a Kőszegiek ellen, de
Borostyánkő várát nem tudta bevenni, ezért újra kegyeibe fogadta a Kőszegieket és
felkérte őket, jöjjenek át a táborába. 1284-ben meghalt az öreg Finta, Csák Máté és
Péter. Sok nagynevű férfiutód maradt utánuk. 1285-ben IV. László összeesküvésre jött
rá. A kun-tatár biztosítókhoz folyamodott segítségért. Azok Észak-Magyarországot
egészen feldúlták, az összeesküvőket leverték, de a parasztságot megkímélték, majd
visszafelé menet Erdélyben teremtettek rendet. Sok nyögér maradt vissza a királyi
hadsereg megerősítése végett. Utána a szepességi és kőszegi lázadók ellen ment, akik
még Pozsonyt is elfoglalták, de ő a várjobbágyokkal visszavette az elfoglalt részeket. Ez
után az újonnan besorozottakat Jászvásárra vitte, ahol a kunok és tatárok ifjúságával
együtt képezték ki őket. Ezzel az új hadsereggel jött vissza az országba.

1287-ben a Borsák és Kőszegiek III. Endrét akarták behozni királynak. Meg is


ütköztek Lászlóval. Endrét bent rejtegették. 1288-ban Ladomér érsek azt írta a
pápának, hogy az országban királyellenes tábor alakult ki, mert a király becsukatta
Izabella-Erzsébet királynét. Ezért Ladomér a királyt kiközösítette. Kun László engedett:
visszaadta Izabella birtokait, amiket már Éduának adományozott. Kun László emiatt
újra a kun-tatár sereg behívására gondolt, de mégis inkább békülékenységet mutatott és
Izabella Anjou pénzen vásárolt birtokaira oláhokat és Olaszhonból kiüldözött rabokat
hozatott, mert a magyar parasztok nem voltak hajlandók a birtokain dolgozni.
Felkereste Ladomért, ki azt javasolta, hogy a tatárokkal és manichistákkal meg kell
szüntetni minden nyílvános, vagy titkos szövetséget, várispánságokban a király ne
tűrjön meg sem tatárt sem szerecsent, sem nyögért, sem zsidót, sem kunt, vagy
bármilyen pogány izmaelitát, akik hajlandók volnának a pápa őszentsége ellen harcolni,
a király hagyjon fel minden pogány szentségtöréssel és térjen vissza a katolikus
viselkedés becsületes formájára, az egyház jogait pedig katonaságával együtt állítsa
vissza, feleségét, Erzsébet királynét férfitisztelettel vegye vissza és adja vissza birtokait
is, oláhjaival együtt, a rablókat fékezze meg, Éduát pedig adja feleségül katolikus
férfihoz. László mindezeket megfogadta, de csak színlelésből. Azonnal összehívatta a
királyi tanácsot és elmondta, hogy értesülése szerint a királyságot át akarják játszani
vagy Anna hercegnő terve szerint a cseheknek, vagy a velencei Endrének. Mivel a
kiközösítést feloldották, a lakoma után a királyi várban visszatért Éduához, akinek
akkor már tíz gyermeke volt tőle. De Izabellának is meghagyta a birtokait és telepeseit
sem háborgatta. A királyné legnagyobb ellensége Erzsébet hercegnő volt, aki tudott
Izabella minden fondorlatos tervéről.

A szigeti domonkosrendi főnökasszony kezében sok minden szál összefutott, még


tatár hírszerzői is voltak. Lászlóval még Katalin nővérét is kiragadta a kolostorból és
férjhez adta egy Csák nembéli felesküdött hívéhez. IV. László követeket küldött
Ladomérhoz sok gyalázkodással. Azzal fenyegette, hogy az összes papokat és
püspököket ki fogja irtani egész Rómáig, ha az összeesküvési sorozatot meg nem
szüntetik. “Ha tizenöt nővérem volna, mindegyiket kiragadnám a kolostorból”, mondta.
“Nem tűröm, hogy a papok törvényei korlátozzanak.” Teljes volt a zűrzavar. A király
birtokokat kezdett adományozni. Ung megyét Aba-Amádé kapta, egy világi főúr a király
tudtával elvette a toplicai egyházi birtokot. Borsa-Kopasz ugocsai ispán rátette a kezét
az erdélyi püspök dézsmájára és az ősmagyar egyház papjainak adta. A Kőszegiek
függetlenítették magukat és Endre királyfi híveivé lettek. IV. Lászlót már csak az
tartotta meg a királyságban, hogy a morvamezei csata következménye képpen Habsburg
Rudolf a pártján állott. Ezért került sor arra is, hogy Habsburg Albert elfoglalta
Kőszeget.

1290-ben megtudta a király, hogy a Kőszegiek Endre trónkövetelő herceget


Velencéből behozták a birtokaikra. Habsburg Albert elfogatta a kiskirályt, de nem adta
ki Kun Lászlónak. 1290. márciusában Kun László Cegléd mellett, áprilisban
Karánsebesen, májusban Temesváron, júniusban Csanádon és Szarvason állított ki
híveinek nemesi okleveleket, majd Körösszegen ütött tábort. Szent Margit vértanú
ünnepe előtt egy hétfői napon, július 10-én a vár közelében Árbóc, Törtel és Kemence,
meg igazhívő cinkostársai éjszaka megölték. A Borsa nembéli Kopasz tudott a király
elleni tervről. Nagy ellensége volt Kun Lászlónak, mert az ugocsai tized ügyében ellene
ítélt. Mizre nádor hívei Ejzével és Miklóssal, Édua vér szerinti bátyjával Árbóc
szállására mentek. Árbócot és Törtelt elfogták, részegen kettévágták és megnyúzták
őket. Még a gyermekeiket is mind legyilkolták. IV. Lászlót Csanádon temették el,
Izabellának nem volt tőle gyermeke. Éduának azonban nyolc fia meg lányai is voltak. Az
ellentábor olyan gyors volt, hogy három nap alatt Bécsből Fehérvárra vitték és július 13-
án Szent István koronájával királlyá koronázták III. Andrást. A gyilkosság vádjával
illetett csoport hírtelen koronázási akcióját azonban nem mindenki ismerte el. Ezért az
új királyt hitlevéllel Budaváron is megkoronázták. III. Endre a nemességre akart
támaszkodni és tanácsuk alapján nevezte ki a nádort, az országbírót, az alkancellárt. Az
országgyűlésen minden évben megvizsgálták a bárók viselt dolgait. Erősen támogatta a
nemesi vármegyét. A megyei ispánoknak meghagyta, hogy senki se merészeljen egyedül
bíráskodni a választott négy szolgabíró nélkül. Az egyházat is támogatta a bárók ellen és
biztosította az egyházaknak a vámokban és egyebekben rejlő jogait is. Nem sokkal a
koronázás után Lengyelországból bejött egy nemes ifjú, aki azt állította, hogy ő IV.
László király 1278-ban meghaltnak hitt öccse. De III. Endre fegyverrel üldözte ki az
országból, bár voltak, akik testi nyomok alapján András hercegnek tartották.
Nápolyban és Ausztriában III. Endrét nem ismerték el Árpád-házi származásúnak,
mivel annak idején IV. Béla sem ismerte el az Ausztriában született Istvánt testvérének.
Szerintük az Árpád-házi IV. László nővérére, illetve Martell Károlyra szállt az
örökösödési jog.

Habsburg Rudolf is bejelentette igényét Magyarországra. Ez ellen még IV. Miklós


pápa is tiltakozott, mert az osztrákok nem adtak segítséget Magyarországnak a tatárok
ellen. III. Endre megindult Pozsony ellen és Bécsig feldúlta Ausztriát, majd
Hainburgban békét kötöttek. Szlavónia urai Nápolyba mentek II. Károly nápolyi
királyhoz. A király felesége, Mária felhatalmazta őket, hogy kezdjenek háborút III.
Endre ellen. Lázadást robbantottak ki és elfoglalták a pozsonyi várat, de Csák Péter
öccse visszafoglalta Pozsonyt. 1292. január 6-án meghalt II. Károly. 1298-ban már két
bán és két nádor is szerepelt a trónért folytatott versengésben. 1293-Ban érkezett meg
Velencéből III. Endre anyja, Morosina Tomasina, Szlavónia hercegnője. 1294-ben a
bihari Borsák el akarták foglalni Tomasina birtokát, Szekcső várát. 1295-ben meghalt
Martell Károly felesége, Habsburg Rudolf lánya, Klementina. Házasságukból született
Róbert Károly. 1294-ben VIII. Bonifác került a pápai székbe. III. Endrét ő is bitorlónak
nevezte. 1295-ben meghalt III. Endre felesége, Fennena, akitől csak az Erzsébet nevű
lánya született. 1296-ban III. Endre feleségül vette Habsburg Rudolf lányát, Ágnest.
Ugyanakkor hadat viselt a Kőszegiek ellen. Kőszeget bevették. Csák Máté lett a nádor.
1298-ban meghalt Ladomér érsek. Utóda, Bicskei Gergely az Anjoukat támogatta. A
papság is ketté szakadt.

Nádor is kettő lett. Apor a Dunán innen, Roland a Dunán túl. III. Endre 1298.
augusztusára gyűlést hívott egybe Pestre. Itt 43 cikkelyből álló törvényt fogadtak el.
Eszerint András urat, aki a királyi nemzetségből származik, az ország urának tekintik
III. Endre névvel, Károly Róbert ellenében. Ez a törvény a bárók ellen irányult. Bicskei
Gergely esztergomi érsek Kőszegi Jánost feloldotta az egyházi átok alól. 1299-ben
Tomasina királyné visszaállította III. Endre uralmát Szlavóniában. 1300. augusztusában
Károly Róbert Spalatóban lépett először magyar területre. III. Endre bizalmas embere
szeptember 18-án két levélben is tudatta ezt a királlyal és Rómába ment. A pápa
elismerte, hogy III. Endre még egészséges és épelméjű. De a megbízottat az év őszén
megmérgezték és Rómában meghalt. III. Endre 1301. január 14-én halt meg
Budavárában, mérgezés következtében. Ágnes királyné először Ausztriába, majd
Svájcba ment. Ott halt meg 1364-ben. Erzsébet lánya egy darabig még ausztriai
birtokán maradt mostohaanyjával, de később a tössi domonkosrendbe ment apácának.
Mint apáca halt meg 1338. május 6-án. Csibai, amikor a király nélkül maradt királyi
tanácsban ki kellett egészíteni a 312. Arvisurát, a következőket mondta: A mainzi
érsekség intézkedésére Kun Lászlót meg kellett gyilkolni azért, hogy a magyarság a
nyugatiak szolgájává legyen. Küldötteik olyan összevissza állapotot teremtettek az
országban, hogy lassankint mindenki trónkövetelő lett. Habsburg Rudolf ravasz fia,
Albert, azon a címen, hogy a Kőszegieket támadja, hatalmas sávot kaparint meg
magának a nyugati határszélen, a besenyő és székely lakta őrségekben. Rengeteg ember
lelte halálát osztrák fogságban, sokat felakasztottak. Meg akart torolni minden régebbi
vereséget.

Hatalmas bajor-osztrák sereggel támadt az országra. De a magyarok körülfogták


páncélos seregét és amikor kifáradtak, feltétel nélkül megadták magukat. Egy részüket
fogságba vetették, de megtorlásul sokat agyon is ütöttek. Habsburg Rudolf arra
tanította a fiát, hogy családjuk felemelkedését a magyaroknak köszönhetik, de az erfurti
birodalmi gyűlésen IV. Bélára hivatkozva mégis Albert fiának adományozta hűbérül az
egész országot. IV. Miklós azonnal megintette Rudolfot, hogy hadat ne merjen küldeni
Magyarországra, mert az a szentszék tulajdona, a magyar trón Mária utódait illeti. A
magyar főurak szerzetesruhában szöktették ki Bécsből a királyt és így koronázták meg.
III. Endre országgyűlést tartott Budán. A Lam nembéliek nyomban mellé álltak, s így a
köznemesség feltétlen híve maradt. A királyi tanács rendezte Kun László gyermekeinek
a sorsát. A magyar névadó naptár szerint Cserke Árpád, Madaras Zoltán, Dorozsma
Béla, Alpár Álmos, Gyomai Géza, Csanádi Előd, Árkodi László és Lugosi Taksony volt a
nevük. III. Endre a lányokkal együtt mindannyiukat egyfalus birtokadományban
részesítette. A királyi tanács elrendelte a nyugati országrészek védelmének
hatékonyabbá tételét. Mivel Albert nem akart mindent visszaadni, ahogy vállalta, hadba
indult ellene. Mélyen benyomult Ausztriába és elfoglalta Bécset is. Így aztán kénytelen
volt visszaadni az elfoglalt várakat. A trónkövetelőkkel szemben legfőbb támasza a Lam
nembéliek voltak. Feleségének, Fennena hercegnőnek csak egy lánya született tőle. A
királyné halála után Habsburg Ágnest vette feleségül, de nem lett gyermekük. A Kubiláj
tervét tanúsító rajz megtette a hatását.

A pápaság nyomban ellene fordult az Árpádháznak és a mainzi érsekség sugallatára


gyilkosságok tüntették el Európából az Árpádházat. Ezt látta és előre látta III. Endre is.
Ezért a második pesti országgyűlésre a főurakat már meg sem hívták. Csak a papság és
a köznemesség jelent meg. Ők voltak azok, akik ingadozás nélkül elismerték trónigényét.
A jövőt erősen befolyásolta, hogy a nagymama halála után Kubiláj örökösei már kevéssé
törődtek a magyarok sorsával, akik visszautasították a Nyugat feletti hatalmat.
Ladomér érsek még segítette III. Endrét, de utána Gergely érsek már ellene volt és még
a világi ügyekben is csak a pápának engedelmeskedett. VIII. Bonifác pedig az Anjou-
házat pártfogolta és III. Endrét nem ismerte el törvényes királynak. IV. Béla
Krakkóban élő lánya, Kinga értesítette a királyi tanácsot, hogy ott egy ifjú IV. László
öccsének mondja magát és neki megmutatta a lapockái között levő anyajegyét is, egy
kereszt alakú jegyet, a szélein harapásokkal. Ezt az Endrét azonban a magyar
határőrség, mint jogtalan trónkövetelőt visszaűzte, később pedig egy folyóba fojtották.
Kinga megkerestette. Azt mondták róla, hogy Lebedváron fia született, de azt a kunok
magukkal vitték. III. Endre anyját gyümölccsel mérgezték meg. Hasonló sorsra jutott ő
maga is. 1301. január 14-én az Anjou-ház hívei Budán megmérgezték. Lánya, elfeledve,
1338. május 6-án Tössben halt meg. Nem kapta meg az illő végtisztességet sem. Kubiláj
jóslata valóra vált. Mint annak idején Atillát és Bős-Tudunt, V. Istvánt, IV. Lászlót és
III. Endrét is azért állították félre, mert a nyugati körök meg akarták kaparintani
Magyarországot. 1301. medvetor havának (január) 15. napján összeült Budán az Árpád-
házi leszármazottak tanácsa, hogy kijelölje az új királyt. A Csák és Kurszán nembéliek
Csák Mátét akarták. Anna hercegasszony és Erzsébet csoportja Ladiszláv herceget, az
osztrákokkal kevert csoport pedig Ottót javasolta. A Lam nembéliek III. Endre
Erzsébet nevű lánya mellé állottak, a kun leszármazottak pedig Endre herceg fiát
szerették volna a trónon látni, aki a kunországi várban várta a királyi székbe való
elhívását. Édua fiai is őt pártolták. Izabella és Mária az Anjou-háznak szerzett sok hívet
a Délvidéken.

Végül 70-30 arányban Csák Mátét választották királlyá. Ő erre rögtön új pénzt
veretett és többször bíráskodott is Budán. Háborút viselt a betolakodó Róbert Károly
ellen. Nádornak Aba Bélát tették meg, aki kész volt erős hadsereggel szembeszállni a
pápai párttal. Visszaállították jogaiba az ősmagyar vallást, a pápai tized fizetését pedig
megtagadták. A papok titokban Ottót is és Ladiszlávot is megkoronázták, de a
Gilgames-koronával egyedül csak Csák Mátét, az Árpádháziak jelenlétében. De rend,
biztonság nem volt. A főúri csoportok versengve pusztították egymás termését, s egymás
parasztjait fegyveresen hajtották a saját földjükre. Károly Róbert, Mária hercegnő
unokája Spalatóban, a déli bánságokban és Szlavóniában szerzett híveket magának.
Még az egyházi birtokok is egymás ellen fordultak. Kereskedőket raboltak ki és
városokat sarcoltak meg. Amikor a budai polgárok nem akarták elismerni a pápa
trónjelöltjét, az Anjou családbeli Károly Róbertet, a pápa az egész várost kiközösítette.
Buda polgárai ekkor kérték a papokat, tekintsék a kiközösítést meg nem történtnek és
folytassák az istentiszteleteket. A vége az lett, hogy az Anjou-pártiakat, sőt a pápát is
kiközösítették az egyházból, ami az ősmagyar vallás győzelmét jelentette. Amikor Csák
Mátét 1301-ben Budavárban az Árpádház megkoronázta, a mongolvésztől eltelt idők
eseményeit így összegezték: IV. Béla a vész kezdetén telekürtölte a világot segítségért, de
hiába ismertette a mongolok leveleit is, mindenki csak nevetett rajtunk, de nem jött
segítségünkre senki sem. A tatárjárás után IV. Béla megengedte az alsó papság nősülését
is, hogy a magyarság szaporodhasson. Ungika aranyasszony, Kubiláj édesanyja a
sámánképzésen azt tanította, hogy a Gilgames-eredetű királyi házban az ősmagyar
vallást követik. Fia, Kubiláj pedig minden segítséget megígért sérelmeink megtorlására
és Béla birodalmának megteremtésére. IV. Béla fia és hadvezére, István herceg a kun
tömények segítségével aratott fényes győzelmeket. A mongol gyorspostajáraton
megszakítatlan volt a hírközlés. Budaváron a Gilgames-féle koronával, Fehérváron
Szent István koronájával történt a koronázás.

Az előbbi mindig az Árpád-ház és Kurszánház jelenlétében, a másik a papság, a


főnemesség és köznemesség előtt. Nagy kár volt Béla királynak a mongolokkal folytatott
levelezését kiteregetni, mert utána V. Istvántól és Kun Lászlótól is ezt követelték. Ez
adta Ottokárnak azt az érvet, hogy neki kell adni a magyar koronát, mert máskülönben
elvész a Róma műveltségén élő Nyugat. A pápaság tehát minden erejével azon van, hogy
az Árpádház tűnjön el. Ezért akarnak cseh és osztrák eredetű, bár árpádházi
keveredésű királyt, vagy az Anjoukat. Őket a pénz hatalmas ördöge támogatja. De
legnagyobb baj az, hogy összes tartományainkban a Magyar királyságtól való
elszakadásra lázítanak.

HEJ REGE REJTEM 313. Arvisura

DETRE-UBUL KÜLDETÉSE 1275-1447-ig Részletek:

Csibai-Gáti rovása Kerekel oktatási anyagából

Karizira aranyasszony zárszava Nagita befejezése

1447-ben 1241 május elején Szabolcsváron a kis Detre-Ubul 9 éves korában


beállott Batu-kán seregébe fegyverhordozónak és a hazarendelt Aranyhorda kíséretében
megjelent Kambalukban, ahol az Ungika-Szojorgaktani bilgének lett hűséges testőre.
Mivel Ungikának magyar környezete volt, az ifjú Detre-Ubul vitéz rákényszerült, hogy
nyelveket tanuljon. Az 1190-ben született Ungikának ekkor már nagy fiai voltak, akik
közül Möngke és Kubiláj nagykánokká lettek, igen jól ismerték a kis Detre-Ubult, ezért
az édesanyjuk kívánságára a hercegi ifjak között forgolódott. Később Baján bevonta a
hadvezéri törzsébe és a hadikiképzésben segédkezett. Kagotál-Finta ezredesnek is
kedvence lett és a kabar származású mongol hadvezért minden útjára elkísérte. Berka
kán rokonságába került, mivel a Kipcsák uralkodóházból nősült, mert az Aranyhorda
uralkodójának a feleségének legkisebbik húgát, Kipcsák Éva hercegnőt adta feleségül
Berka kán kívánságára. Amikor 1270-ben az Ungrat magyar töményét útbaindították,
Detre-Ubult tették meg minden Kubiláj birodalombeli magyar hadak parancsnokává.
Ezen tömény 1272-ben már Szabolcsváron volt, majd a Detre-Ubul kérésére felszerelték
a kumániai Szakszinban a kun-besenyő töményt és 1274-ben Magyarországra, Kun
László segítségére útbaindították. Itt mindkét tömény barátságáról biztosította úgy IV.
Lászlót, mint a köznemességet. Detre-Ubul felesége, Kipcsák Éva azonban
legszívesebben mindig Szakszinban tartózkodott és férjét is szívesebben látta, ha a
besenyő-úz-kun seregek központjában tartózkodik. Itt születtek a gyermekei is. Kálló
napján született Mihály 1250-ben, míg Egyed aranyműves 1252-ben. Bajánnak az volt a
szokása, hogy a kiképzett hadvezéreit gyakran Kambalukba rendelte továbbképzésre.
Így Detre-Ubul is sokat volt Bugát-Kambaluk-Karakórum körzetében, ahol seregét
újabb harcosokkal újították fel. Így került aztán Ungika-Szojorgaktani bilge és Baján
szoros kapcsolatba Detre-Ubullal, mint a segélytömények hadvezérével. 1270.
májusában például Baján a saját öccsét, Karatán herceget küldte segítségül V.
Istvánnak, akik a határőrizetben helyezkedtek el, majd 1272-ben Győrnél már Detre-
Ubul hadvezér is részt vett a szakszini és ungrati töménye élén a győri csatában, míg az
utóvédjei Bodonnal (Bodon-Bödön-Vidin) szemben helyezkedtek el, ahol a visszatért
kambaluki töménnyel együtt V. István fényes győzelmet aratott. Így sikerült az egyesült
magyar-kun seregnek biztosítani Ottokár cseh királlyal szemben Magyarország
fennmaradását. Ugyanis Ottokárnak Kunigunda volt a felesége, IV. Béla unokája.

Az egyesült hadak fővezére Panyit hadvezér volt, aki szintén Kambalukban


kapott szívós kiképzést. Kambalukkal a budavári Kancelláriában mindig Ungika
aranyasszony tartotta a kapcsolatot, aki 1163-tól 1255-ig élt és Ung vezérhez ment nőül.
Ung azonban 1195-ben meghalt és Ungika másodszor Üröm vitézhez ment nőül, de
ekkor már az 1190-ben megszületett Ungika kislánya már megvolt. Üröm vitézzel kötött
házasságából 3 fia és 5 leánya született. A kis Ungika azonban hamar ráunt a gyermekek
gondozására és részt vett a Karakórumi fejedelmi ifjak képzésén. Itt ismerte meg Toluj
herceg, a Csingisz kán legkisebb fia és ő feleségül ment hozzá. Tőle 4 fiú és 4 leány
született. Ezek közül az 1211-ben született Möngke és az 1213-ban született Kubiláj lett
nagykán, majd később a hódításai nyomán Kubilájból összbirodalmi császár lett.
Azonban a kis Ungika-Szojorgaktani bilge állandó összeköttetésben állott édesanyjával
és a budai magyar Kancelláriával. Ezen levelezésgyűjteményt azonban elárulták az
érsek hírszerzői és a pápaság felé jelentették a Kubilájjal való összeköttetést. Baján
haditervet készített a nyugat lerohanására. Ennek a haditervnek a másolatát ellopták,
amelyet Finta-Kagotáj herceg hozott Kambalukból és ennek alapján a pápaság úgy
döntött, hogy az Árpádházat le kell cserélni. A pápaság francia udvartartása Anjou
Károlyt javasolta. V. István Mária nevű leányát Anjou Károly vette nőül, akinek a fia
Martell Károly 24 éves korában meghalt, de még maradt a fia, Róbert Károly. V. István
fiát, Lászlót az Anjou Izabellával jegyeztették el, aki a házasságban felvette az Erzsébet
nevet, mivel az anyósa Kun Erzsébet volt. V. Istvánt a mainzi érsekség megbízottjai
megmérgezték velencei, lassan ölő méreggel. A kis László herceget viszont a Kőszegiek
elrabolták akkor, amikor az eljegyzésre vitték Nápolyba. Itt Kapronca várában
tartották fogságban, majd amikor értesültek V. István haláláról, az ostromlott várra
kitűzték a fehér és fekete zászlót a gyász jeléül. S így létrejöhetett IV. László
megkoronáztatása, akit az édesanyjáról mindenki csak Kun Lászlónak hívott.

Mivel Kubiláj-Baján terveiben a nyugati világ, mint magyar-kun császárság címén


volt nyilvántartva, ezért kellett V. Istvánt megmérgeztetni, hogy a Kubiláj-Baján terv
valóra ne válhasson. Ennek tudatában a kis László király mellé régensként Erzsébet
királynőt tették, aki a pecsétjére azt íratta az aranyműveseivel, hogy Erzsébet-a kun
király leánya. Ezt Magyarországon minden bennfentes ember tudta, hogy Erzsébet
édesapját jelölték ki a nyugati részek császárának. Ezért a nyugati világ úgy V. Istvánt,
mint IV. Lászlót titokban halálra ítélte és mindannyian az Anjou királyi ház mellett
állottak, hogy nekik kell elfoglalni Magyarország trónját, hogy a Kubiláj-Baján
haditervét megszüntessék. Magyarország védelmére Karakórumban képezték ki a
töményvezéreket. Az István herceg hadjáratához 1268-ban Panyit hadvezért, míg 1270-
ben Baján öccsét, Karatán hadvezért, majd 1272-ben Detre-Ubul hadvezért küldték.
1275-ben viszont Szakszinból 1 töménnyel indult hadba Argyas hadvezér vezetésével.
Argyas a Kun László húgát, Piroskát vette el feleségül, míg a kun Argyas húgát András
herceg vette nőül. 1278-ban pedig Oldemár hadvezér jött be a moldvai töménnyel.
Ottokár és Habsburg Rudolf küzdött ekkor a hatalomért. Mivel Kubiláj és Baján úgy
értesült, hogy Ottokár akar a római-német császár lenni, ezért a kun-besenyő
töményeket felriasztották, akik aztán az 1278. augusztus 26-án lezajlott morvamezei
csatát a Habsburg Rudolf részére döntötték el. Egyik nagy hiba azonban az volt, hogy a
kun-besenyő tömények jelenlétében Habsburg Rudolf minden zsákmányt megígért, de
amikor azok a tél beállta előtt Szakszin környékére visszavonultak, Habsburg Rudolf
minden odaígért zsákmányról megfeledkezett.

Szakszinban 1279-ben palotaforradalom tört ki a kun és besenyő harcosok között, s


ekkor Detre-Ubul feleségét, Kipcsák Évát is megölték a kisebb gyermekeivel együtt.
Viszont a fiai ekkor már Szabolcsváron megnősültek a Balogh-Semjén nemzetségből és
Egyed mester Buda körül és Szabolcsvár térségében, míg a Kállay Mihály Nagykállóban
és Szatmárban kapott birtokokat. Detre-Ubul egy év múlva megnősült és a Balog-Szécsy
nemzetségből választott magának feleséget. Ebből a házasságából is született egy fiú és 3
leány, akik a Balogh-Semjén nemzetség földjeit örökölték. A pápaság azonban nem
nyugodott, hanem a Kőszegieknek megengedték, hogy III. András-Endrét behozzák az
országba és 1278. őszén már Szalkai Mátyás gondoskodása mellett a Kőszegiek birtokán
tartózkodott. Arról azonban hallani sem akartak, hogy Kun László öccse is
várományosa lehessen a királyi trónnak. Argyas töményvezér pedig szigorúan ott
maradt Békésben és Csanád alatt várta a fejleményeket. Az Aba nembéli Amádék lettek
vezető állásba téve, akik pereskedések mellett, mint országbírók és nádor, sok vagyonra
tettek szert. A birtokszerzési akcióknak ez a sorozata 1280-tól egészen 1290-ig tartott.
Oldamér rokonságába befurakodott nyugati rokonok felbujtották a berúgatott kun
harcosokat, akik IV. Kun Lászlót 1290. július 10-én Körösszegen meggyilkolták.
Azonban, hogy a mainzi érsekség bűnét elleplezzék, Árbóc, Törtel és Kemence
testőröket lemészároltatták. Így a nyugati hatalmak V. Istvánt 33 éves, míg Kun Lászlót
28 éves korában eltették láb alól az Anjou uralkodóház érdekében. Nagy vesztesége volt
a magyarságnak, hogy 1284-ben Finta-Kagotál, idősebb Csák Máté és Csák Péter már
meghaltak. Kubilájt igen érzékenyen érintette, hogy a Kubiláj-Baján tervet Buda
Kancelláriájából ellopták és V. Istvánt a kiváló hadvezért megmérgezték.

Ezért Kun Lászlót a Kipcsák és Nogaji töményekkel mindig segítette. Azt is zokon
vették, hogy Kun Lászlót a papság az egyházból kiközösítette. Ez annyit jelentett, hogy
őt bárki büntetlenül megölhette. Kun László azonban ezen csak nevetett. Amikor
összeesküvés történt ellene, 1285-ben a nogaji tatárok betörtek az Aba-Amádék
birtokrészére és végigpusztították az országrészüket és Erdélyen keresztül eltávoztak az
országból. Ekkor nagyon sok nyögér vitéz maradt vissza. A Borsák és Kőszegiek 1287-
ben Szalkai Mátyás tanácsára III. András-Endrét behozták az országba, majd 1288-ban
Ladomér érsek László királyt az egyházból kiközösítette, mivel az Izabella-Erzsébet
összes birtokát elvette és Éduának adta oda. Izabellát azonban hiába zárták a papok
össze Kun Lászlóval, annak soha nem lett gyereke, mert olyan magtalan volt. Ekkor a
pápaság újból közbelépett és Izabella-Erzsébet birtokait vissza kellett adnia.

Ekkor a magtalan királynő szerbeket, oláhokat és a zsúfolt itáliai börtönökből


Erdélybe szállított rabokat telepített le a birtokain. 1238-ban Aba Péter, Kőszegi, és az
érsek hívei nagy birtokokat kaptak a nádori országbírói ítéletek alapján. Például Aba-
Amádé egész Ung megyét megkapta birtokul. Kun László 1290. elején megtudta, hogy
III. Andrást a Kőszegiek titokban az országban tartják, ezért haddal indult ellenük.
András királyfi menekülni akart és Habsburg Rudolf fogságába került, de amikor
megtudta a pápaság tervét a gyilkosságra, András herceget már szabadon engedte. Alig
temették el Csanádon Kun Lászlót, a Kőszegiek gyorsan belovagoltak Székesfehérvárra
és 1290. július 13-án megkoronázták, tehát alig három napra a királygyilkosság után és
Budavárába mentek újabb koronázásra, mert sokan nem ismerték el királynak, s így
1290. július 23-án, alig 10 napra újra megkoronázták. 1291-ben összehívták a
Gyulafehérváron megtartott tartományi gyűlést és ott a székely, szász és román nemesek
több jogokat követeltek, mint amennyi eddig a szászokat megillette. Az azonban igaz
volt a Kancellária jelentése alapján, hogy az állandó háborúskodások miatt ezen
országrész nagyon leszegényedett. Ez bátorította fel a Hontpázmán családot, hogy az
érsek birtokait felprédálják, mivel azok adómentesek voltak. IV. László öccse, András
herceg trónkövetelőként lépett fel, meg mutatva a lóherés Gilgames jelzését, mivel a
szakszini vezetőség támogatásáról biztosította. Aba-Amádéék azonban az országból
kiüldözték, majd egy patakba fojtották. A lengyelországi királyleány azonban a rokonát,
felismerte. Az Anjouk azonban a házasságok révén erősödtek, mert Anjou Károly és
Mária magyar királyleány fia: Martell Károly feleségül vette Habsburg Klementinát és
24 éves kora előtt megszületett Róbert Károly, aki 2 nádor, 2 bán támogatásával 6
trónkövetelő mellett szigorúan kitartott a várományossága mellett. Mivel III. András
felesége 1296-ban meghalt, feleségül vette Habsburg Ágnest, mivel a trónkövetelőkkel
szemben a III. András igényét többen elismerték.

1298-ban ebben az ügyben országgyűlést hívtak össze Pesten és itt III. András
uralkodási jogát megerősítették. 1299-ig Izabella-Erzsébet Budán maradt a királynői
palotában és elősegítette a kis Róbert Károly trónkövetelését a papság támogatásával.
1300-ban megérkezett Spalatóba Róbert Károly szeptember 18-án, és a pártjával
felvette a kapcsolatot. Bármennyire is óvakodott III. András, 1301. január 14-én
megmérgezték és szörnyű fájdalmak között meghalt. Egyetlen leányát Tössbe hurcolták
és Árpádházi Erzsébet ott halt meg 1338-ban, teljesen magárahagyatottan. 1301. január
15-én még az Árpádháznak volt annyi ereje, hogy az ifjabb Csák Mátét királlyá
koronázták, amit a szakszini besenyő-kun lakosú Kumánia elismert. Az Aba-Amádék is
melléje álltak. Édua fiai is trónkövetelőként léptek fel, de a papság ezen annyira
felzúdult, hogy Johannita lovagokat kértek az ország védelme érdekében. Az országban
széthúzó főurak miatt teljes zűrzavar mutatkozott. A papság titokban Esztergomba
szállíttatta Róbert Károlyt és ott a papok és szerzetesek előtt 1301. február 14-én
királlyá koronázták. Egy másik követség viszont Prágába indult és Vencel király fiát, a 9
éves kis Vencelt Székesfehérvárra vitték és 1301. augusztus 27-én királlyá koronázták.
Ezt is hivatalosnak minősítették, mivel Szent István koronájával koronáztak. 1302-ben
Temesvárról elindult Róbert Károlynak és Izabella híveinek serege Buda ellen, de a
Budavár népe hallani sem akart róla, hanem a Kancellária vezetésével kitartottak Csák
Máté uralkodása mellett. Ekkor Miklós bíboros javaslatára VIII. Bonifác pápa 1303.
december 6-án Róbert Károlyt nyilvánította királynak. Miklós bíboros ezért a
budaiakat kiközösítette és átkot szórt rájuk. Csák Máté hívei és Vencel pártja csak
nevetett rajta. Ekkor II. Vencel 1301-ben bevonult Esztergomba, de onnan menekülnie
kellett Csák Máté elől. Azonban 1305-ben meghalt II. Vencel és a fia, III. Vencel lett az
új cseh király és a magyar királyi koronát IV. Béla unokájának, Ottónak adta, aki a
Kőszegiek vezetésével a híveinek élén 1305. december 6-án a kis Ottót Magyarország
királyává koronázták a szentistváni koronával és Budán akart uralkodni, de Csák Máté
őt is kiűzte a várból.

Innen Ottó a besztercei szászokhoz menekült és Kán László erdélyi vajda a


szebeni szászok közötti bujtogatása miatt elfogta és Szegeden átadta Csák Ugrinnak.
Ugyanígy járt Róbert Károly is, mert Aba-Amádé és Csák Ugrin, vagyis a 12
nemzetséges Csák nembéliek és az Aba-had, olyan címen, hogy a pápa által kiválasztott
Magyarország királyának élete veszélyeztetve van, a váraikban fogságba vetették, míg a
papságnak és a pápának azt jelentették: “Biztonságba helyezték.” A mainzi érsekség
tárgyalásai folytán Ottót, mivel lemondott a magyar királyságról, Bajorországba
hazaengedték. Előbb azonban szemfényvesztésként 1307. október 10-én Rákoson
megtartották az országgyűlést, ahol nemesség kisebbik része: Rátót Domonkos, Aba-
Amádé és a vendég főnemesek elfogadták királyuknak Róbert Károlyt, mint V. István
király leszármazottját, de ezen a leszármazási okon bármelyik Árpádház leszármazottat
királlyá koronázhatják. Ezt örök időre megszavazták. Detre-Ubul másodszor is
megnősült és 1280-ban a magyarkai szekérjárattal Kambalukba ment az összbirodalmi
tanácskozásra. Itt az agg Kubiláj Csibainak, a Csingisz kán leszármazottnak javaslata
alapján a nagygyűlés előtt elismerte, hogy Detre-Ubul töményvezér Balog-Semjén
nemzetsége révén a Káma nembéliek Gilgames leszármazása folytán jogosult arra, hogy
Égi eredetű egy igaz Istent a magáénak vallja. Ezzel sem a mongolok Égi birodalmát,
sem a kereszténységet, sem az uruki-maniak hitét nem tagadja meg. A 24 hun törzs
szövetsége hitvilága az egy igaz Isten elismerésén alapszik, bár a 216 törzs és nemzetség
a maga elképzelése szerint dicséri az Ég Urát.

Okos ember tenyerét a fűre, talpát a földre teszi és meghajolva tiszteli az Egek
Urát. Bolári-Balog 545-re 12 fiúgyermeket nevelt fel az Istenek kegyelméből és a Káma
nemzetségből származtatva családjában mindannyian megmaradtak az uruki-mani
hiten, amely a kazárok hitével ellentétben a Nazirt, a rómaiak Jézus-Krisztusát
elismerte az Isten fiának, nem úgy, mint a Talmud, aki a Gilgames-kaszu leszármazott
harcos és a Mária gyermekének, csak a mágusságot tanuló mindenki ellen lázadó
bűnösségét bizonyította és a zsidó főpapság az orthodox zsidósággal követelte Pilátus
helytartótól, az Isten fiának, a Gilgames leszármazottjának kereszten való megfeszítését
engedélyezze. Pilátus kezeit mosta. Ugyancsak a Balog-Bolárinak anyai ágon való
leszármazottja Csibai hadvezér is, a Csingisz kán leszármazottja. Ez a Balog-Bolári
Aladárnak, a Buda fiának a leányunokáját vette el feleségül és fia, Balog Kalán, már
Kalán néven megválasztott fejedelem lett, mint a Gilgames-Káma nemzetség
leszármazottja (545-576). Tőle származott Ermi (576-588), majd Tyumen(588-605),
Szilágy (605-632), Kürt (632-670), Bat-Baján(670-678), aki az avar törzsszövetségnek
mozgató ereje lett. Detre-Ubul második felesége, Szécsi Sarolt mindezeket lerótta. Bat-
Baján beavatott fejedelem Pepi fáraóhoz hasonlóan nagyon mértékletes életet élt. Csak
igen kevés fehér húst fogyasztott, de leginkább növényi eredetű ételeket fogyasztott és a
24 hun törzsszövetség beavatott szellemi világának 95 évig volt az eszmei vezetője és
nemcsak a kortársai, hanem már maga is megelégelte, hogy oly sokáig élt. Vezető
szerepet vállalt a magyar törzsszövetségben, majd az ogur-bolgár szövetségben, s végül
meghívták az avarok 15 törzses szövetségébe, amelyiknek legkiválóbb szellemi vezetője
lett. Még a Bizánc császársága sem tudott kitérni szellemi nagysága elöl. Erős szövetségi
szálak fűzték a Perzsiában élő hun szövetséghez, amelynek révén erős hatást
gyakoroltak Bizáncra. Így az avar birodalom olyan nagy gazdagságra tett szert, hogy a
törzsszövetségi népek eddig soha nem látott jólétben éltek. Azonban a kazárok
könyörtelen szokása ellen fellépett, mert a titkos öldöklést istentelennek tartotta. Ez
pedig arra vezetett, hogy az uruki-mani keresztények csoportosan elhagyták úgy az
avar, mint az ogur-bolgár törzsszövetség területét és Bat-Baján vezetésével 670-től 678-
ig az avar birodalomba vándoroltak.

Iszperik nevű fia (678-680) a volgai bolgárokkal, míg Béla és Haram beavatottakkal
(664-678) az avarok Égi Birodalmába vándorolt. Utódai közül Zemlén (678-702) és III.
Csaba lett az avarok és az ugor tíz nyíl szövetség szellemi vezetője. Rovásokban
lefektetett beavatott törvényei azonban összetartották a tőle származó szövetségeket. III.
Csaba (680-719 között) a tíz nyíl szövetségnek alkotta meg a további élni akarását, míg
Zemlén (678-702) az avarok Égi birodalma gazdasági alapjait rakta le. III. Csaba fia a
bolgárokhoz vándorolt (719-720), de Ugor a Balog-Bolári Szirmával a tíz nyíl szövetség
erős támasza lett. (721-ig), majd elvállalta az össz-szövetségi fősámán tisztségét és fiának
Oposurnak (721-753) átadta a tíz nyíl szövetség hatalmát.

Ebből az ágból származik Farkas, aki a feleségével, Ünőkével megalapította a


mongol törzsszövetség uralkodói házát, amely Csingisz kánnal vezető hatalommá lett és
ebből származik az eddigi legnagyobb hatalmú császár, Kubiláj, akinek a tanácsait örök
időkre meg kell fogadnia minden Gilgames utódnak, mert a Kaltes asszony Földjén lévő
Égi Hatalmak eszmei Isten világa mindig mozgatója lesz az összes emberiségnek.
Oposur után IV. Csaba (758-792), majd a fia Edemen (792-838) vette át a szellemi
hatalmat, hogy Ügyek kagánnal együtt (838-850) kiszakítsa a magyar törzsszövetséget a
Kazár Birodalomból. Utána Álmos (850-895 között) kiképezte az avar birodalomból
eltávozott fejedelmi ifjak és a magyar törzsszövetség ifjainak szövetségét és
végrehajtotta a beavatottakkal az ötödik törzsszövetségi honfoglalást. Ugyanis az ötödik
honfoglalást a Balog-Bolári leszármazott, már Maróca beavatott (702-720) is
szorgalmazta, majd neki a fia, Zengő (720-731) már lépéseket tett a Tenisur vonalának a
kiépítésében. Mura megalkotta az Encs-Ibos és Alsóőr-Felsőőr vonalának a
megszállását. Mura a Linda nevű fiával részt vett a Hétvári időkiegyenlítő úton, amikor
a Nílus áradásának időpontját tették meg az Ibos-nap, az időszámítás újabb alapjává.
Mura (734-762) figyelmeztette az avar törzsszövetség vezetőit, hogy ne bízzanak abban
az ígérgetésben, hogy minden 25. pápa majd a 24 hun törzs szövetségéből, vagy az
avarok Égi Birodalmának uruki-mani keresztény papjaiból fog kikerülni, mert irtóznak
az uruki-mani Bibliának még a létezésétől is. Márpedig a Nazirnak az első uruki
gyülekezethez írt levelei nem arról szólnak, hogy Róma legyen a kereszténység szellemi
központja, hanem az egy igaz Istennek a hite. Mura fia Linda (762-790) már arról
beszélt, hogy Nagy Károly a pápaság intézményét az avarok ellen hangolja és arany
utáni éhsége miatt titokban harcot hirdetett meg az uruki-mani igazhitű keresztények
ellen.

Korpona (790-792), majd fia, Türje (792-794) és unokája (Tuza beavatott 794-803)
a Nagy Károly terjeszkedésének esett az áldozatául, Bős-Tudunnal együtt, aki nagyon
hitt a római pápák szóbeli ígérgetéseinek. Halics (803-825) és Nyék (825-869) beavatott
fejedelmekkel együtt, már az ötödik honfoglalást készítették elő a Tenisur (Dnyeper)
vonalán. Abacil aranyasszony a hőslelkű beavatott fejedelmi lány (869-890) felesége lett
Árpádnak, hogy szellemi erejével előre vigye az ötödik honfoglalást. Utána Tarhos (890-
920) fia fejezte be a honfoglalás teljes végrehajtását, aki apósával a Balog-Bolári
leszármazott Balog-Semjén nemzetségével a magyarság élniakarását rovásokban
lefektette. Álmos (850) után legnagyobb fia, Kurszán (895-899) lett a magyar
törzsszövetség fejedelme, míg utána a legnépszerűbb tárkányfejedelem Árpád lett a
honfoglalás utáni első nagy fejedelem (899-908), akinek már törvény írta elő, hogy csak
a Magyarországon született Zoltán-Solt-Zsolt nevű kisfia lehet az uralkodó. Tarhos
révén a Balog-Semjének nemzetsége a beavatott társadalomban vezető szerephez jutott
és az Árpádházzal való összeházasodásuk révén mindig kitartottak az Árpádház mellett.
Sokáig összekötő kapocsként működtek az Álmos-ház és az Előd-ház között a
nézeteltérések kiküszöbölése miatt. Így került be 1252-ben a vitézi kisfiú a sámán-és
tárkányképzésre Karakórumba. Itt a besztercei szászok kerültek a hatalma alá, mivel a
szászok Gyulafehérvárig vezették a Kadán hadseregét Magyarország ellen. Azonban a
karakórumi felhívásra Kadán az egész haderejét hazavitte. Vesztesége pótlására
azonban a szászokat is magával vitte. Ezeknek a parancsnoka lett új nevén Detre-Ubul.
Ugyanis a mongol hadseregben és tárkányképzésnél az volt a szokás, hogy az ifjúság
egymás között csúfneveket adott egymásnak. Így, midőn Baján hadvezér útbaindította
az Ungrat töményt, abba sok szász is befurakodott, ezért a többiek az ifjú tárkányt a
szászok csúfnevével a Detre szóval illették. Ez még a mongol hercegek között is
szokásban volt, hogy mongol nyelven lustának, bolondosnak, vagy bolondnak hívták a
töményvezéreket. Ungika-Szojorgaktani bilge lemásoltatta Detre-Ubullal az összes
magyar vonatkozású Arvisurákat és a 24 hun törzs szövetsége minden rege-
mondavilágát és abban 5 korszakra osztották a Dunna asszony medencéjének a
honfoglalását.

34.
HEJ REGE REJTEM

313. Arvisura

DETRE-UBUL KÜLDETÉSE

1275-1447-ig (Részletek): Csibai-Gáti rovása

Kerekel oktatási anyagából Karizira aranyasszony zárszava Nagita befejezése 1447-ben


folytatás
Ataiszi beavatottak térképe szerint a 20. medvetoros évben a hun törzsszövetségi
lovasok érkeztek vissza az ősi lakhelyükre. Utánuk minden 100. évben érkeztek
rokonlátogatók, hogy az Uzonékkal összekeveredett tarkós-népek egyesülését
felfrissítsék. Ezekkel jöttek az esklok és a székihunok. Az urukiakkal együtt az Erdőelvi
aranyröges hegyvidéket benépesítették.

Második hullámban jöttek a pannonok Kr.e. 800-ban honfoglalóként. Ebben a


csoportban a 24 hun törzs szövetségének minden törzse képviselve volt.

Utánuk a kabarok érkeztek nagyobb létszámban és Kabarföldön Kassa és Uzsvár


környékén telepedtek meg. Ezeknek a létszámát azonban mindig pótolták a
Pannonföldről elmenekült kabarok. Ez a hegyvidék lett a 24 hun törzs szövetsége
népeinek menedéke, hiszen itt a Káldorok és a Longobárdok sem vetették meg a
lábukat.

Harmadik honfoglalóként a széki-hunok és kaza-hunok vezette Bendegúz-Balambér


által meghirdetett Nagyvízig való honfoglalás, Udin előőrsével érkezett, majd Buda-
Atilla honfoglalása vette birtokba a medencét. Ezen új honfoglalók az eddigi
honfoglalókkal együtt hamar eggyé váltak és kivonulásuk után a kabarok és palócok,
valamint a széki-hunok és a 24 hun törzs szövetsége más töredékei visszamaradtak.

Negyedik honfoglalóként érkeztek az avarok vezette Égi Birodalom harcosai és az itt


lévő törzsekkel megalapították a 15 törzs szövetségét. Ezekhez csatlakoztak 575-ben az
Alpár vezette Béla törzs és az 570-670. között érkező uruki-mani keresztények tömegei, s
így a Bat-Baján szellemi irányzata miatt az avarok Égi Birodalma nagyon megerősödött.
Úgy Bizánc, mint Róma hatására az uruki kereszténység kiegyezett egymással, hogy
mindannyian egy vallásúak és egyesülve a hitben minden 25. pápa a 24 hun törzs
szövetsége papjai közül fog kikerülni, s így megszűnnek az esztelen háborúskodások.
Bős-Tudunt Kalágéban azonban meggyilkolták Róma hívei és Nagy Károly meg akarta
hódítani az avarokat.

Ötödiknek érkezett, közel 100 éves előkészítés után, a Tenisur vonaláról a hun és az
avar törzsszövetségnek a maradványaival a magyar törzsszövetség. A szuvári győzelmes
csatában Álmos a kazárokat legyőzte, s így nyugodtan készíthette elő a sámán- és
tárkányképzés vezéreivel a minden részletében kidolgozott honfoglalást. Mivel közel
egyforma nyelven beszéltek a hunok is, az avarok is és a magyarok tíz nyíl szövetségének
harcosai is. Mivel azonban a 8 magyari és magyarok törzsek mellett még kaszu-ogúz és
kunmagyari törzsek is érkeztek, az őslakókkal együtt a 24 hun törzs szövetsége a
várható fennmaradásunk miatt kiegyezett Rómával és a Vajk-Gizella házasság miatt
lemondott az Encs-Ibos határvonaláról, a Lajtáig vonultak vissza. Ezt az országrészt
átengedték Gizella országrészének, amihez aztán a pápaság intézménye szigorúan
ragaszkodott, s itt a 24 hun törzs szövetsége településeit gályarabságra való hurcolással
megszüntették. Mindezek tudatában a Megyer hadvezér kisfiának, Farkasnak az
emlékeként a megalapított mongol törzsszövetség céljául tűzte ki, hogy a Nagyvízig
megalapítja a mongolok vezette 24 hun törzsszövetség Égi birodalmát.

Nyugat a Béla birodalma lett volna, most pedig Kubiláj azt vette tervbe, hogy a
mindenkori szakszini kun-besenyő lesz a nyugat ura, s így az Aranyhorda is
biztonságban lesz. Ezért írta Kun Erzsébet a királynői pecsétjére, hogy ő a kun király
leánya. Viszont Kun László 12 fia Édua és társaitól a 12 nemzetséges nyugati birodalmat
örökölte volna. Sajnos ezt a tervet a budai Kancelláriából ellopták, s így Rómában úgy
döntöttek, az Anjoukat kell Magyarország trónjára ültetni. Sajnos Kubiláj meghalt és
Timur a dél felé való terjeszkedésnek a híve volt, mert nyugat felé hosszú volt az
utánpótlási vonal. Detre-Ubul eleinte összekötő volt Kumánia felé, majd azt a parancsot
kapta, hogy az éneklő Vazulhoz hasonlóan tartsa éberen a 24 hun törzs szövetsége
sokezer éves rege-és mondavilágát. Detre-Ubulnak Kipcsák Évától három fia és hét
lánya született, így ő lett az északi országrész anyósa. Az 1250-ben született Mihály-
Kállay után 1251-ben Piroska lánya, majd 1252-ben Egyed-Szabolcs lett meg, majd
utánuk: Aranka, Füvellő, Csinos, Emőke, Firtos és Ünőke kislányaik, majd végül,
amikor már nem is várták, az uruki-mani Gergely napján a harmadik fiú is
megszületett. Egyed mesternek a Szabolcs vár urának három fia született: Bátor-Béla,
Borsa-Demeter és Bodola-Gyula. Mihály fiának szintén 3 fia volt: Csenger-László, Visk-
Zoltán és Deés-Árpád. Amíg apjuk a várak parancsnokai voltak, addig az unokái
regemondó útjára elkísérték. Hiába ismerte el Rákoson 1307. október 10-én a nemesség
egy része Róbert Károlyt a pápaság kívánságára királynak, Csák Máté, Kán László
erdélyi vajda és a Kőszegiek azonban nem voltak hajlandók királyként elismerni.

Gentelis pápai követ Csák Mátét meggyőzte ugyan, de a köznemesség az árpádházi


Csák Mátét tartotta királynak. Ezért Csák Máté a birodalmában pénzt veretett, adót
szedett, de nem volt hajlandó a pápai tizedet elküldeni Rómába a pápaság kétszínűsége
miatt. Nyárra mindig a hűvösebb éghajlatú Trencsénbe költözött, így 1309. június 15-én
volt bátorsága Gentilisnek arra, hogy Budán a magával hozott koronájával Róbert
Károlyt királlyá koronáztatta. Ekkor Csák Máté elindult Budára és ugyanakkor Kán
László erdélyi vajda is megindult Buda ellen. Ekkor Róbert Károlynak menekülnie
kellett Temesvárra. Gentilis 1309. karácsonyán Kán Lászlót kiközösítette, mert a
szentistváni koronát nem volt hajlandó átadni Róbert Károlynak, de a sorozatos
kiközösítések miatt végül egy szász merényletnél megígérte a csanádi püspöknek, ha az
összes kiközösítéseket feloldják, átadja a szentistváni koronát. Így ezen ünnepélyes
átadás 1310. nyarán Budán megtörtént. 1310. augusztus 27-én a papság, a főnemesség
egy része és a szerzetesek előtt a Johannita lovagrend sorfala közt Székesfehérvár
székesegyházában megkoronázták Róbert Károlyt. Ennek a hírnek hallatára Csák Máté
Budavárig végigdúlta az országot és Róbert Károly újból kénytelen volt elmenekülni
Temesvárra és ide tette át a székhelyét és a maga országrészét innen kormányozta.
Csák Mátét a papság nyomban újból kiközösítette. Aba-Amádét, aki országbírói
és nádori tisztségei mellett óriási vagyont is szerzett, a kassai szászok megölték és a Csák
Sámuel utódját. Dávid fiai: Péter, Finta és Amádé részt vettek a morvamezei csatában.
Péter országbíró tárnokmester, Finta erdélyi vajda és nádor, majd 1295-ben Amádé
királyi bíró, akire Bodon fia, Dénes minden vagyonát ráhagyta. IV. László halála után
Amádé elfoglalta a Balogh-Semjén nembéliek Szabolcs és Szatmár megyei faluit, mivel
ellenezték III. András trónralépését és az országon kívül Kumániába üldözte őket. Aba-
Amádé ekkor Abaúj központtal tartományrészt hozott létre. Fintát az erdélyi vajda,
Kán László legyőzte. Ekkor a Balogh-Semjének Detre-Ubul seregével visszajöttek és
még a Szatmárnémeti hoszpeszek is hatalmuk arányában megvédték és már Kassára is
szemet vetettek. Aba-Amádét a halál Kassán érte 1311-ben. Aba-Amádé furcsa
életpályát futott be 1301-ben elismerte a pápaság érdekeit és Róbert Károly mellé állott.
Amikor menekülnie kellett a kiskirálynak, nála, Göncön lakott és ott rejtegette. Utána
1307. október 10-én részt vett a Rákosmezejei országgyűlésen és újból elfogadta
királyának Róbert Károlyt. Aba-Amádénak 6 fia, 1 lánya volt, akit a Csák nembéli
Móric vett el feleségül. Amádénak nagy ellenségei voltak az 1240-ben Kassa közelében
megtelepedett szász hoszpeszek, akik 1260-70. között elözönlötték Kassát, a kabarok
városát és azt ipari városnak tették meg. Ekkor földet is követeltek Aba-Amádé
birtokából. Róbert Károly a papság tanácsára minden szász családnak 1 eke földet
juttatott. Ekkor hozta Róbert Károly törvénybe, hogy a kabar nemesek minden 8 ekealj
birtok után egy páncélos vitézt kötelesek kiállítani. Így a kabar nemesek 100 páncélos
vitézt küldtek a Róbert Károly seregébe, míg a szászok-cipszerek 50 lándzsás harcost
szereltek fel az 1271. évi szabadságlevél alapján Görgei és Tarkövi nemesek
parancsnoksága alatt. Az Abaúj vármegye, mint királyi megye 1209-től a Tarköviek,
míg 1256-tól a Görgeiek alispánsága alatt állott. 1301-ben Aba-Amádé lett a főispán, míg
Tarkövi az alispán. Erre a tisztségre az 1301-es évek után a Balogh-Semjén nemzetség
jöhetett számításba, akik régebben Kun László mellett kitartottak.

Detre-Ubul kérésére, mivel Szakszinból is segítséget reméltek, Róbert Károly


visszaadta a javaikat, mivel azt Aba-Amádéék elorozták. Így a Baksa nemzetség, Apo
nembéliek, Finta, Kozma, Joób, Dancs, Csépán, Balassa, Fekete, Somosy, Aszalay,
Györkei, Csirke, Gutkeled, Miskolc, Katapán, Perényi, Nána, Pongrác nembélieket,
Aba-Amádét, Petenye, Borsa-Kopasz nemeseket a Csák Máté birodalmával együtt az
érsekség kiközösítette, Gentilis tanácsára. Csák Máté 20 vármegye ura volt. Az Aba
nembéliek mellé még Galgóci, Csobánka, Borh, Bodon, Kasics nemzetség, Zách,
Balassák, a Dancs nembéliek is Kassa ellen vonultak. Csák Máté 1700 zsoldost és az
egész hadseregét is elküldte az Aba-Amádé ifjak segítségére.

Róbert Károly Lőcsére vonult vissza, ahol a Balog, Aba, Kasics, Szécsi, Kaplony,
Lápóci, Nekese, Kompolti, Sztárai, Rátót Gutkeled, Kakas, Borsa, Balogh-Semjén,
Egyed mester, akitől a Kállayak származtak, Györki, Dózsa, Széchenyiek, Bátoriak, déli
Kállaiak, Sztáraiak is csatlakoztak. A király mellé csatlakozott még az egyházi haderő a
Johannita lovagrenddel, valamint Kassa és Lőcse város polgársága. Még a kassai
szászok fegyverkészítő lándzsásai is katonának beöltöztek. Detre-Ubul a Kubiláj
elképzelése és a beavatottak tanácsa szerint a vitézsége által szerzett aranyak árából
Kálló térségében birtokot vásárolt. Királyi adományt is kapott, mivel az Ungrat
töményből lévő nyögér harcosok részt vettek az 1278-ban lezajlott morvamezei
csatában, majd utána a nyögérek letelepedtek a Borsodvár körzetében lévő Szuha
völgyében és a Heves-Újvár területén lévő Szuha környékén, viszont a nyögér falu nevét
az egri káptalan Rózsaszentmártonra változtatta. A harmadik nyögér csoport ezredese
Luppény volt, aki Hunyadvár alsó részében talált olyan erdőségre, ahol a Kubiláj
birodalmában való Kathaj tartományban találtak olyan föld színén lévő fekete köveket,
amelyek a búboskemencében lángolva égtek. Ezekért aztán mélyen a földbe is beástak,
hogy tüzelhessenek vele. A palóc és kabarföldről a mongolokkal eltávozott harcosok és
azoknak gyermekei szintén hazajöttek az Ungrat-töménnyel és a morvamezei csata után
Detre-Ubul az országot járva a Balogh-Semjén nemzetségnek adott birtokokon a vitézeit
és azoknak családtagjait letelepítette. Így az ordoszi és ungrati nyelvjárás az egész
ország területén közkedveltté vált. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy Detre-Ubul az
országot járva folyton csak mesélt a magyari nép elődeinek dicsőséges regéiről,
mondáiról. Kubiláj figyelmeztetését mindig szem előtt tartotta: “Egyik trónkövetelő
csoporthoz sem kell csatlakozni, hiszen mindannyian a Gilgames családjához tartoznak,
ha csupán az anyai ágon is, hiszen az édesanyám után én is az Árpádházhoz tartozom.”
Az Élet-Kegyhelyéről pedig hozott Élet-gyökeréből és azt minden birtokon termesztette,
hiszen ezen orvosságot még Arvisura-Anyahita hozta Kaltes asszony földjéről, hogy a
beavatott társadalom észbeli fejlődését elősegítse.

Ennek a termesztését azonban titokban tartotta és csak gyermekeinek, unokáinak


árulta el és főként a családja fogyasztotta. A kassa környéki hadak gyülekezését
elkeseredetten nézte, de Kubiláj előzetes figyelmeztetésére abba nem avatkozott bele.
Maga Csák Máté a tulajdonképpeni Árpádház királya Detre-Ubulhoz hasonlóan nem
vett részt. Ellenben a leghűségesebb harcosai az Aba-Amádé-fiúk mellé álltak. Csák
Máté hadainak vezére a Galgóc vidéki Szép Aba volt. Csobánkák és Borh-Budunok, a
Kasicsok felvidéki ága, a Varsányiak, a Varbóiak, Nagyhun, Balassa Demeter,
Györkeyek, a Miskolciak, Pongrác Gyula, Csépán Miklós, Kozma János, Apo
nembéliek, a Trencsén-Nyitra megyei és Cseh-morva országi zsoldosok és a nemesi
hűbéresek serege. Detre-Ubul ekkor Gönc várában mesélt az ataiszi őshazánkbeli
szigetének termékenységéről és ott a magasabb műveltségű törzsek soha nem állottak
hadban egymással, mivel a Kaltes asszony földjéhez hasonlóan megszüntették a
háborúskodást… Ilyen viszonyok között a két tábor közeledett egymáshoz. Csák Máté
serege Gönc, Regéc, Vizsoly és Gálszécs irányából. Az Aba-Amádék Szalánc, Mislye,
Györke és Szinye táborából. Mindkét sereg a Rozgony dombvidékét szállta meg és
hajnal hasadtában megfújták a harci kürtök sokaságát és a Róbert Károly nemesi
seregére támadtak. Ez a támadás olyan heves volt, hogy a királyi sereg megfutamodott.
A Györkéről elmenekült Csák nembéli Györke hadvezér elesett és nagyon sok vitéze
pusztult el. Lőcséről azonban megindultak a szászok páncélos vitézei és azok magukkal
sodorták a kassai szászokat és a Róbert Károlyhoz hű nemesi tartalék seregeket. A
Jászón megtelepedett nyögéreknek is harci kedvük támadt és a Johannita haderővel
megindultak Kassára. Itt találkoztak össze Aszaló-Szikszó térségéből induló sereggel,
majd a Forró-Encsi sereget is magukkal sodorták. Perényben Szepeiben minden pap és
szerzetes a Jászóiakkal együtt kardot kötött és Széplak fölött a menekülő királyi sereget
visszafordulásra kényszerítették. Csák Máté és az Aba-Amádék serege már megnyitotta
a győzelmi boroshordóinak csapjait és a győzelem láttára meg-megmámorosodtak.
Későn vették észre, hogy Kassa és Széplak felől friss hadsereg érkezett és a királyi
sereg vitézeivel borított csatatéren új csata kezdődött. Szepesi hadak újabb támadási
hulláma a Kassaiakat megerősítette. Viszont amikor a Jászó vidékiek megérkeztek a
Johanniták vezetésével a hátráló kassaiakat magukkal sodorták, majd a délről támadó
Széplakiak eldöntötték a csata sorsát. Hihetetlen öldöklés kezdődött, mivel a hátrálni
kezdő Kassaiak és Szepesiek az új erő láttán bátorságot kaptak és a Csák Máté, Aba-
Amádé nemesi seregét elpusztították, így Róbert Károly serege a Johanniták tízéves
készülődése után a csatát megnyerték. Legnagyobb vesztesége a királyi seregnek volt,
mivel a Csák Máté és Aba-Amádékat érte, mivel Balassa Demeter és Szép Aba, valamint
Amádé nádor két fia: Miklós és Dávid is a csatatéren maradt. Jászvásári Gyula
szerzetes, amikor Detre-Ubullal a csatatér színhelyére érkezett a Forró-Encsi és Perényi
vitézek már három napja mindig temettek, míg a Kassai-Jászói-Szepesi szászok a
halottaikat magukkal vitték a megürült élelmezési szekereiken. Jászvásári Gyula azt
mondta a látottakra, hogy bizonyára az Isten akarata győzött. Detre-Ubul viszont az
ataiszi gondolkozás értelmében letorkolta: -Minden esztelen háborúságban csak a halál
győz, mert ezen a földön nincs szükség arra, hogy a hatalomért küzdjünk, amikor még
annyi rejtett javak vannak a földön, a földben és a vizekben, amelyből az emberek gond
nélkül megélhetnek! 1312. június 15-én hajnaltól éjfélig a rozgonyi csatamezőn a
várurak körül csoportosult nemesek és a pápaság Johannita lovagjai, valamint a
külföldiekkel összeházasodott nemesi családok, a várurak által megsértett nemesség, a
városi szász polgársággal ütköztek meg egymással. Róbert Károly mellett az 1300-as
évtől ott leselkedett a Firenzei és velencei bankházak egy-egy megbízottja Drugeth
személyében, akivel aztán folyamatosan a vezető helyeket elözönlötték a Róbert Károly
olasz és francia hívei. Detre-Ubul nyögérei főként a Kubiláj birodalmához hasonlóan a
városokban helyezkedtek el, mint mesteremberek és ott a Lam herceg kézművesei között
teljesen átvették a palóc nyelvjárással való beszédet, s így nyugati értelemben is városi
lakosokká váltak.

Közben úgy a falusi, mint a várkatonai és városi nyögérek lovai folyton


szaporodtak, s ezáltal bekapcsolódtak a kereskedelembe is. Így a Kathaj és Ungrat
tartományból jött harcosok ivadékai már nem tudtak megmaradni a pallos-joggal
rendelkező kiskirályok önkényes uralma alatt, hanem a szabadabb városi életben
igyekeztek elhelyezkedni. Úgy látták, hogy Róbert Károly, az anyajogú Árpád-házi
király igyekezett a központi rendet megalapítani, s a hatalmának területén a várurak
útonállói nem gátolták őket a vásári és városok közötti kereskedelemben, ezért az
Árpád-házi ivadékok kisnemeseihez csatlakoztak.

Ezen központi hatalom védte még a kunok és jászok életjogait is a hatalmas urak
mohósága ellen, akik még a kisebb birtokokat is kisajátították. Lam herceg utódai és a
nyögér fuvarosok az ország lakosaival együtt megelégelték a rabló-lovag várak
útonállásait, akik még a külföldi kereskedelmi csoportok szállítmányait is kirabolták,
ezért a szállítmányaikat nyögér lovascsoportokkal kísértették, akik sok esetben
harcoltak a várurak hadserege ellen. Az Árpád-házi főúri kis csoportok is Róbert
Károly mellé álltak, aki biztosítani akarta a kisemberek jogait és az uralma alatt lévő
területeken a létbiztonságot megerősítette. Aba-Amádéék viszont még a Róma és Bizánc
papságát is támadták, mivel azok Róbert Károly mellé álltak. A kisnemesek is egy
központi királytól várták a felemelkedésüket, mivel az Aba-Amádé csoportja az
országbíró és nádor, valamint az ispáni székekből a kisnemesek birtokait elorozták. Így
a rozgonyi csatatéren a királyhoz hű kisnemesek harcoltak főként legtöbb reménnyel az
Aba-Amádék ellen. Viszont a pápaságnak kívánságára a Johannita lovagrend harcosai
már évek óta küzdöttek az Anjouk királyságának megteremtéséért. A szász városok
lakosságának Róbert Károly polgárjogot ígért, hogy az ipart és kereskedelmet nyugat
mintájára fellendítsék. A Johannita rend lovagjainak védelmében Róbert Károly csak
most nyerte meg az első csatáját és így Kassa-Gönc térségében győzedelmeskedett. A
háromszor megkoronázott király most vált igazi uralkodóvá. Az olaszhoni bankházak
által felszerelt Johannita lovagok csak most kezdtek hasznot hajtani a pénzérdekeltségű
csoportosulásnak.

Róbert Károlynak az első intézkedése az volt, hogy már 1312. június 26-án
visszaadta a Balogh-Semjénék és Kállayak elkobzott birtokait. Így ezen kifosztott
nemesek a többi nemesekkel együtt, most kapták meg papíron a földjeikhez való
jogukat. Mivel a rozgonyi csatamezőn a kisnemesi seregek veszteségei voltak a
legnagyobbak, mert a két tűz között kellett harcolniuk, a kiömlött vérük árán kapták
vissza a családjaik a birtokaikat. A király viszont most érezhette meg Nápolytól távol,
hogy megvetette a lábát a magyar ugaron. Ugyanakkor az Apc-nembéliek is
visszaszerezték birtokaikat a szepesi-sárosi határon. Sáros várát a Rozgonynál hű
Tarkövinek adta. Utána a király Sárospatakra tért vissza és a Pataki várban honorálta
Görgei Istvánéknak, a Kaplony nembélieknek, Lipóciaknak és Nagymihályiaknak a
hűségüket. 1312. augusztus elején visszatért az abaúji Perénybe, ahol kinevezte Görgei
Istvánt szepesi ispánnak és elrendelte a három vármegyének a tisztújítását a győztes
nemesek részvételével. Lam herceg városi polgári utódjainak kérésére 1312. szeptember
20-án Budára ment lovagolni, ahol a polgárjogokat megerősítette és ott megalapította a
Lambert-bankházat a Durgethek vezetésével. Csák Máté ekkor Trencsénbe vonult
vissza, s így nyugodtan elfoglalhatta Budának a várát, az Avarbástya palotáit és a
Kurszánok várát. Első cselekedete az volt, hogy a Johannitáknak egy új kápolnát
építtetett. Budavárának a Csák Máté palotáját elfoglalta és innen intézkedett, hogy a
Tekele nembéliek vegyék át Balassa Demeter családjától Sárosvárát, míg Lubló várában
Széchenyi Tamás lett a várnagy, hogy a Lengyelországba való kimenekülés útját
elzárhassa. Csák Máté új sereget szervezett és most már személyesen tört be a
Szepességre és ott Szepes várost felégette. Lőcséről és Kassáról szervezett sereggel
Drugeth Fülöp állította meg. Azonban oly nagy pusztítást végzett Csák Máté új zsoldos
serege, hogy a Szepességen csak 1314. nyarán állt helyre a rend, s ekkor már ősszel
Róbert Károly a Drugeth-bankház finanszírozása mellett újabb sereget gyűjtött és
újabb szepesi-sárosi útra indult és ott újabb adományokat adott.

Róbert Károly ekkor híveinek táborát átszervezte: 1315. január elején az Ákos
nembéli Mikes lett az ispán és Sáros várnagya a Kompolti László sógora, akit a rozgonyi
csata előtt Györke faluban Amádé emberei megöltek. Drugeth Fülöp lett a szepesi és
újvári ispán és Regéc várnagy, valamint a kassai Drugeth Bankház vezetője. Ezen
pénzintézmény papi beosztottjai létrehozták Róbert Károly és János cseh király között a
szövetséget Csák Máté ellen. Róbert Károly a budai seregével, a polgárság támogatása
mellett visszafoglalta Visegrádot, míg János cseh király a morvaparti Veslei várnagytól
a Veslei várat foglalta el, ugyanakkor a Drugethek pénzbelileg támogatták az átpártolt
Dancs mester seregét és 1315. végére felszabadította Liptó, Árva és Zólyom várának
vidékeit. Ebben sokat segített a szepesi szász városainak a mesterlegényekből
szerveződött mesterlegény serege. Kán László a Róbert Károly egyik legnagyobb
ellensége meghalt. Csák Máté is mást jelölt új vajdának, míg Róbert Károly a Lam
nembéli Miklóst jelölte ki új vajdának. Kán László fiai szövetkeztek a Borsák váradi
ágával és sereget gyűjtöttek, majd Déva térségében a szebeni szász csapatokkal
megerősödött Róbert Károly győzött. Ekkor a Kán László fiai a Borsákhoz menekültek.
1316-ban Borsa Kopasz is fellázadt a király ellen. Ákos fiai is szintén hol Csák Mátéhoz,
hol Kán Lászlóhoz csatlakoztak. Kán László fiai belátták, hogy Borsa Kopasz sem bír
már a Róbert Károly híveinek seregével, ezért 1317-ben átpártoltak a királyhoz, a
Kőszegiek ellen felvonuló királyi seregben már tevékenykedtek. Utána a Vejtehi Teodor
bán ellen hadrakelt, mivel az Temesvárt veszélyeztette. Utána újból megjelent Kassán,
mivel Petenye a papság jelentései alapján fegyverkezett a király ellen.

Ekkor a szepesi szászokkal Petenye ellen felvonultatta seregét és azok


Lengyelországba futottak. Komárom várát és annak térségét 1317-ben a budai polgárok
serege a köznemesek seregével elfoglalta. Csák Máté szövetségeseit megbüntette. Most
látta be Csák Máté, hogy milyen nagy kár, hogy a regélő Detre-Ubulnak nem fogadtak
szót és külön-külön harcoltak Róbert Károly ellen. Ha mindannyian összefognak az
Árpádház tagjai a Nápolyból jött király ellen, úgy a pápaság megbízottját a háromszori
koronázás ellenére legyőzhették volna. Egyik legnagyobb baj az volt, hogy a szakszini
uralkodóháznak a házassági ajánlatát mindegyik főúr visszautasította, s így nem
várhattak onnan segítséget. Detre-Ubul nemesei és harcosai a Lam herceg utódjaival
összeházasodtak és a külön-külön harcoló főnemesi seregnek a maradiságát nem
helyeselték. Úgy 1átták, hogy Kubiláj birodalmában is fejlődöttebb viszonyok
uralkodtak, ezért a városi polgársághoz és mesteremberek mellé álltak. Detre-Ubul, aki
minden kiskirálynak és Róbert Károlynak a területén közkedveltségnek örvendett és
regélő útjain megfordult, úgy látta, hogy minden főúri csoport ellenséget látott
egymásban, ezért ő kerülte a jelenlegi helyzetnek a bírálatát. Aba-Amádé Miklós és
Dávid feleségei a gyermekekkel Lengyelországba menekültek, s minden aranyukat
magukkal vitték. Amádé János kényszerhelyzetében Róbert Károly mellé állt és a többi
fiai is jó útra tértek pillanatnyilag. Az elhagyott birtokokat és a jogtalanul elvett javakat
a Hont-Pázmánok kapták meg. Róbert Károly visszavonult Temesvárra. Ugyanakkor
elkeseredésükben Amádé János, László és Aba-Amádé letértek a hűség útjáról és a
Róbert Károly csoportja az Ákos nembéli Mikest küldték ellenük, aki Ungvár és
Nevicke váraikat elfoglalta és a váralja földeket és zempléni birtokaikat elvette tőlük.
Ekkor az Aba-Amádék összes meglévő utódai Ulászló lengyel királyhoz szöktek ki.
Hosszas tárgyalás után 1323-ban Róbert Károly megbocsátott a Csirke nembélieknek és
Ulászlót értesítette a magyar király, hogy országukba visszajöhetnek, de az Aba-
Amádék nem.

Detre-Ubul ekkor erdőelvét járta és a legszebben éneklő leánya, Emőke


Hunyadváron a Csák nembéli Szibián vitézhez ment feleségül, aki a Vejtehi Teodor
csoportjának kiűzésében nagy hősiességre tett szert. Róbert Károly is részt vett a Csák
nembéli leányka esküvőjén és az ifjú Szibiánt a délvidéki határőrség parancsnokává
tette. Ekkor már Detre-Ubul fiai és leányai Szabolcs-Szatmár térségében és Temesvár-
Hunyadvár térségében megcsaládosodtak. A rozgonyi csata győzteseiből és a királyhoz
hű nemesekből, valamint a köznemesekből új uralkodó réteg volt kialakulóban, akikhez
még hozzájárultak az eddig háttérbe szorított Lam nembéli kézműves és városi
polgárság vezetői. A Johannita rend lovagjai minden megye területén kisebb
birtokokhoz jutottak, de az országban történt dolgokról Róbert Károly kancelláriáját és
a Drugeth Bankházat értesítették. Ezen pénzügyi intézmény a szepességi, besztercei és
szebeni szászok polgárságával szoros kapcsolatot tartott fenn. 1318. elején már csak
Petenye Péter, Csák Máté és a Kőszegiek maradtak az ellentáborban. 1319-ben a német
segítséggel bíró Kőszegieket győzte le Róbert Károly az erdélyi és nyírségi hadakkal és a
váraikat elvette, majd a Csák Máté bányavárosai felé aratott újabb győzelmeket. 1319.
és 1321. között Erdélyben zavarok keletkeztek, mert Majos ütött újabb pártos kalandot
Petenyével, de a zempléni várakat Róbert Károly sorban elfoglalta, így Borostyán,
Bodrogszeg és Borkó elesett. Utána Erdőelvére vonult a király Szibiánnal és győztek. A
királyi tanácsban Detre-Ubul is gyakran részt vett és ott azon értesülését kifejtette, hogy
Szakszinban az először megkoronázott Csák Máté királyságához ragaszkodtak, aki
szövetségben állott az Édua, Mandula és társnőinek a gyermekeivel, sőt az egyoldalú
hadviselés miatt ezen királyi unokáknak és gyermekeknek birtokaihoz Róbert Károly
nem nyúlt hozzá, mert nem akart hadat viselni a szomszédos országokkal. Annál is
inkább, mert az országon kívüli hadviselések Róbert Károlynak egyáltalán nem voltak
sikeresek. Ezért a trencséni Csákok birtokait Róbert Károly hadai nem háborgatták, de
mikor 1321. március 18-án Csák Máté elhunyt, Detre-Ubult Róbert Károly elküldte a
királyi temetésre azon figyelmeztetéssel, hogy a nagykorú férfi örökös nélkül való utolsó
tiszta Árpádházi király minden ingóságát az avarok lakta sziléziai birtokára viheti.

Ezzel összeomlott Csák Máté királysága. Az oldalági rokonság maradt, de az


özvegy és kiskorú leányai minden jószágukat és aranyukat a sziléziai birtokukra vitték.
Így a Palóc-alföld és Trencsén-Nyitra a pozsoni részekkel Róbert Károly királyságához
csatlakozott. Detre-Ubul örömmel állapította meg, hogy a Csák Máté királysága vér
nélkül csatlakozott a jász-síksági birodalomhoz. Innen az 1322. évben Róbert Károly a
haderejét a Subicok és Frangepánok ellen vonultatta fel és sok győzelmet aratott, majd
1323-ban a Babonicok és a Horvát-országági nemesek is Róbert Károly táborához
csatlakoztak, s ezáltal Szlavónia rendje is helyre állt. Ekkorra már a Róbert Károlyhoz
hű nemesség is egyöntetűvé vált és Temesvárról az ország székhelyét Visegrádra tették
át. Budavár és Kurszánvár nemeseihez nem nyúlt hozzá, mert azok semlegesek voltak a
kiskirályi harcoktól, s így a Lam nembéliek és a Kurszán-nembéliek önként csatlakoztak
az V. István leányának a nőági királyságához. Ezért nem akarta Róbert Károly a
Kurszán nembéliek birtokait megbolygatni. Ezzel a Lam és Kurszán nembéliek is részt
vettek az ország városainak a kifejlesztésében. Ehhez az elgondoláshoz csatlakozott
Detre-Ubul nemzetsége is, aki amíg csak ereje bírta, járta az országot és az éneklő
Vazulhoz hasonlóan hirdette a magyar hősies, dicsőséges múltját. Már mindenki unta és
talán már ő maga is, hogy olyan sokáig élt, de még utolsó szavaival is dicsőítette Pepi
fáraó egészséges étrendjét és életfelfogását, aki ép ésszel 96 évig uralkodott és 6 éves
korában már ismerte a rovások tudományát és amikor az Ég fia fáraó lett, saját
kézjegyével írta alá az intézkedéseit.

Detre-Ubul a besenyő Urkundon halt meg és 102 utódja vett részt a hamvasztásos
temetésen. Porait Szabolcsvárra szállították. Az urkundi hamvasztásos temetkezésen
részt vett: Mihály fia Kállóból, Csenger László, Visk Zoltán és Deés Árpád nevű fiaival.
Szabolcs Egyed mester: Bátor Béla, Borsa Demeter, Bodola Gyula és Borsova Iván nevű
fiaival. Emőke leánya a férjével Szibián Jánkkal. Csinos leánya Bátori Gyulával, Ünőke
leánya Szatmári Árpáddal, Piroska leánya Dévai Istvánnal és első házasságából született
fiával Ecsedi Lászlóval, Füvellő leánya Somlyói Leventével, Aranka leánya Lippai
Ajtonnyal, Firtos leánya Becsei Koppánnyal. A Szakszinban meghalt Gergely fiát, az
unokája képviselte Karatán Jirkóval, míg a meghalt Mandula lányát annak leánya,
Urkundi Zoltán neje, a kis Mandula, míg az Édua leányának fia Kátai Atilla képviselte.
Ugyanis 1279-ben ezeknek a szülei a szakszini vérengzésben meghaltak. Ezek a
személyek mind a Detre-Ubul és Kipcsák Éva házasságából származtak.

A második házasságából, amit a Balog nembéli Szécsi Sarolttal kötött, már csak
három gyermek származott: Hajnalka, akit Hamvay Béla vett el feleségül, Ilona, aki a
híres Bebek Árpádnak neje lett, fia Gergely, aki Bátkai Rékát vette el feleségül, de nem
nevezhették II. Gergelynek, ezért úgy Róbert Károly, mint Csák Máté engedélyezte,
hogy a nemesi seregben Bátkai Gergelynek hívják. Ez a Bátkai Gergely (1292-1348)
részt vett a rozgonyi csatában és Róbert Károlyt minden belföldi csatájába elkísérte.
Szabolcsváron Detre-Ubult 102 utódjának a jelenlétében tették egy arany szarkofágon
örök nyugalomra a Pécs városi díszes rátóban. Itt helyezték el mellette a Kipcsák ÉA-
Éva-Édua felíratú szakszini rátót is, mivel neki 13 gyermeke volt és az Emőke férje a
Hunyadvári Szibián Jánk szigorúan megkövetelte, hogy az anyósának porai is
Szabolcsváron nyugodjanak a férje mellett. Ezen a temetésen Timur követe is részt vett,
Szemtimur herceg, aki a Csák Máté temetéséről hazafelé megtisztelte Detre-Ubult azzal,
hogy 1321. augusztus 20-án az Égi Uruk nevében egy imát elmondjon. Szibián Jánknak
adományozta a díszes kardját, hogy ő helyette is védelmezze a Kárpát medencei
Magyarországot. Kipcsák ÉA-Éva-Édua urnáját megcsókolta, mivel a felesége révén
rokonságához tartozott Szemtimur hercegnek. Ugyanis Kipcsák leányát az uruki püspök
is megkeresztelte ÉÁ-nak, míg a Mari birodalombeli keresztanyja a Van-tói
püspökségben Évának keresztelte meg. Viszont Szakszinban az uruki-mani
gyülekezetben a kunos hangzású Édua nevet kapta. Mindkét temetési szertartást Róbert
Károly megbízásából Szibián Jank rendezte Bebek Árpáddal, akiket a haldokló Detre-
Ubul megáldott, s egyben felkérte őket, hogy a rovásban lefektetett regéit terjesszék.
Mivel Szécsi Sarolt vállalta férjének, Detre-Ubulnak a küldetését, állandóan útban volt a
Barcaság Rozsnyó várától a Bebek nembéli Rozsnyó váráig, közben a régmúlt időket
regélte. Szemei előtt játszódott le az Anjou Magyarország megerősödése.

A teleket azonban Gömörvár térségében töltötte a Rimaszécsi birtokán a


Balogvár kastélyában. Vízkeresztkor ellenben mindig Hajnalka leányánál töltötte a
Hamvaiak lakhelyén, míg a Húsvétot az Ilona leányának lakhelyén Pelsőc várában
töltötte, vagy Rozsnyó városában, ahonnan aztán Kassán keresztül indult országjáró
körútjára. Az új vezető nemesség: Garaiak, Bányfiak, Szécsényiek, Szécsiek, Nekcseiek,
Kompoltiak, Görgeiek, Kállaiak, Drugeth bankárék, Lakfiak, Becseiek, Köcskeiek,
Kőszegiek és Németújváriak mindenütt szívesen látták az énekmondó és regélő
rimaszécsi asszonyt, aki vállalta az aranyasszonyok tisztségét. Unokáját, a vidám
Hamvai Hajnalkát Magyar Pál, a körmöcbányai bányakapitány vette el feleségül, aki
Róbert Károlynak azt javasolta, hogy szüntessék meg a 35 féle pénzféleséget és
Körmöcbányán verjenek a firenzei forint mintájára egységes aranypénzt és
Selmecbányán meg ezüstforintos váltópénzt. Ezzel az ésszerű javaslattal Magyar Pál
Visegrádon is vezető állásba került, mert ő lett a királyi kincstartó. A budai Kancellária
mellett Magyar Pál 10 királyi kamarát szervezett meg a tíz nyíl szövetség szellemében.
Bevezette az évi adót, a Róbert Károly-féle kapupénzt, amellyel főként a jobbágyokat
sújtotta. A városi adókat a teherbírásuk szerint megszervezte és bevezette a papság
nyomására az államilag beszedett pápai tizedeket. Mivel a Kőszegiek és Németújváriak
hajlandók voltak ausztriai váraikat és a kezükben lévő királyi várakat megcseréltetni a
hazai váraikkal, Róbert Károly megkegyelmezett nekik, amennyiben azon fognak a
későbbiekben dolgozni, hogy a bécsi külföldi kereskedelmet át fogják kevés vámmal
Magyarországra engedtetni. Azonban Bécs inkább a saját hasznára dolgozott, Róbert
Károly összehívta a Visegrád várában Csehország, Lengyelország és Magyarország
kongresszusát, amelynek döntései alapján megnyíltak a kereskedelmi utak Kassa,
Brünn és Dalmácia irányában. Ezáltal az államberendezésünket Magyar Pál
átszervezte, az árutermelés és pénzgazdálkodás új irányba terelődött.

Új telepítések kezdődtek a járványos betegségek miatt pusztulásban a


kenézek és soltészek által. Mivel azonban Róbert Károly a pápai tizedeket is
megadóztatta, a papság összeállította a bűnlajstromát és azt Rómába beadták a
pápának. Szécsi Sarolt erről a főpapokat igyekezett lebeszélni és ezen fáradozásai
következtében Hunyadvári Szibián Jank várában elhunyt, amikor az erdélyi püspökkel
ebben az ügyben tárgyalt. Balogváron helyezték örök nyugalomra. Balog nembéli Szécsi
Sarolt egyetlen fia, Gergely felvette a birtoka után a Bátkai nevet és a Biringvárát
örökölte az édesanyjától. Murányi Katinkát vette el feleségül 1315-ben és Karizira
napján egy gyermekük született, amelyik fiúnak látszott, aki olyan lószerető legényke
volt és 6 éves korában Detre-Ubultól a rovásokban szereplő rege-és mondavilágot
örökölte, mivel Ő volt a 102 utódja közül egyedül Óm jelzésű beavatott várományos.
Gyermekkorát főként a Szatmár-szabolcsi Biry várában töltötte, mivel Gergely itt kapta
meg az apai örökségét. Ezért a hegyvidéken épült Biring várát kis időre a Bebek család
vette át és helyette felépíttették a Biry homokvárat. Itt lett a kis Karizira a legkitűnőbb
lovas. Megnyerte a pusztaszeri Pünkösdi-királyságot, s egyben Karakórumba lett
vezényelve. Karizira 1338-ban jött haza Karakórumból, mint kiváló beteggyógyító, aki a
beteg nagyanyját még Hunyadváron meg tudta gyógyítani, de három hét múlva
otthagyta Hunyadvárát, mivel Szécsi Sarolt férjhez akarta adni. Karizira azonban nem
vállalkozott rá, mivel Karakórumban leánnyá változott, ezért mint olyan fiú-leány
állapota miatt Nazirrá tett fogadalmat és nem volt hajlandó férjhez menni. Amikor ezt
Szécsi Sarolt megtudta, bánatában meghalt. Hamvasztásos temetkezéssel a Balogi várba
Karizira lovagolt el az arany urnával és helyezte ősi szertartás szerint örök nyugalomra.
Budavár Kancelláriájában Róbert Károly őt bízta meg, hogy menjenek el Kállayakkal
Rómába, mivel a főpapság újabb bűnlajstromot küldött a pápasághoz.

Itt Karizira bebizonyította hihetetlen nagy nyelvtudásával, hogy a főpapok újból a


bűn útjára léptek, mivel borral és sóval kezdtek el kereskedni és Róbert Károly csupán
ezt a tiltott kereskedelmüket adóztatta meg. A pápa ebben az ügyben igazat adott a
küldöttségnek és a főpapság megadóztatását minden téren engedélyezte. Ez Karizira
diadala volt. Mivel a Budavár Kancellária már vesztett a jelentőségéből, mert a 10
Királyi Kamara központosítását úgy Visegrád, mint Budavár intézte, ezért Karizira,
mint Óm-jelű beavatott a fennmaradásunk érdekében megszervezte a Kubiláj
elgondolása szerint a Sárkányos Társaságot, amely azonban az Árpádháziaknak a titkos
szervezete volt és Kambaluk, Ordosz és Karakórum beavatottjaival tartották fenn a
kapcsolatot. Róbert Károly, aki magát szintén Árpádházi uralkodónak tartotta, ennek a
Sárkányos Társaságnak volt tagja és fiát Nagy Lajost ezen szövetség Budaváron apja
halála előtt a Sárkányos Társaság lovagjává ütötték. Karizira megbízatásként Urukkal,
Ordosszal és Kambalukkal az összeköttetést fenntartotta. Ő vezette be a nemesérc
monopóliumot és külföldi szokás szerint a harmincad vámot. Ezzel az országot gazdaggá
tette. A Sárkányos Társaság központja Budaváron volt és minden holdtöltekor tartották
az összejöveteleiket. Ők szervezték meg a Buda-Esztergom-Holics-Brünn-Prága
kereskedelmi útvonalat, majd Lengyelország felé a Nyitra-Trencsén-Tessen-Krakkó és a
Budavár-Kassa-Lőcse-Kárpátvára-Krakkó kereskedelmi útvonalakat s azt nagyon
fellendítették. Így a baráti kapcsolatokat úgy Csehországgal, mint Lengyelországgal igen
fellendítették. Ezen útvonalakat lóállásokkal és lókísérettel látták el, ennek kapcsán
telepítéseket végeztek. Budavárában ekkor az Aranybulla megújításán munkálkodtak.
A nép is jobb körülmények közé került. Megtervezték a kilenced törvényt, mely abból
állt, hogy minden 9 zsák búza után 1 zsák búzát kellett az új rend szerint az
illetékeseknek beadni. Ezt azonban az Árpádháziak kezdeményezésére nem hajtották
végre. Mivel az ország kezdett elvárosiasodni, telekadó helyett bevezették a kapupénzt.
Ezzel a hadseregnek zsoldfizetését szolgálták. Ezen hadseregnek a zömét a királyi
várszervezet adta.

A főurak és főpapok kötelesek voltak bandériumokat kiállítani és a király


rendelkezésére bocsátani. Ezek parancsnokai az erdélyi vajda, a határügyi bánok és a
székelyek ispánjai voltak. Minden vármegyének a kisnemesei a vármegyék zászlója alatt
vonultak hadba. A kisnemesek és zsoldosok fizetést kaptak. Amíg Róbert Károly
külföldi hadviselései nem jártak sikerrel, addig Nagy Lajos a Sárkányos Társaság
vezetésével diadalra vitte a magyarkai és szakszini zsoldosok beszervezésével az új
magyar hadsereget. Nagy Lajos öccsét Nápolyban az olaszok megölték, ezért elfoglalta a
nápolyi királyságot, ezért a zsoldosok a tartományt kifosztották. A tárgyalásokat a
magyar püspökökre bízta, ezért a csapatok jóindulatát az olasz városoknak tekintélyes
összegért kellett megvenniük. A Sárkányos Társaság tervbe vette a Kubiláj elméletét,
hogy legalább három tenger mossa Magyarország monarchiájának birodalmát. Vitézi
seregének, családi kapcsolatainak és a Sárkányos Társaságnak köszönhette, hogy úgy a
délvidékek, mint Lengyelországnak királyává lett. Erzsébet királyné is tagja lett a titkos
társaságnak és ezzel híve lett a háromtengeres Magyarországnak és mindenben Karizira
tanácsait követte. Ő lett a Sárkányos Társaság vezetője. Mivel Magyarország Nagy
Lajos uralkodása alatt elérte a Kubiláj elmélet szerinti háromtengeres Magyarországot,
békén és nyugodtan halt meg. Budaváron temették el a Sárkányos Társaság
kápolnájában. Karizira minden vagyonát 1380-ban a Sárkányos Társaság céljaira
hagyta. Karizira beavatott az ordoszi képzésen megnyerte az ordoszok vezette
pusztaszeri ifjúsági Nagy-Süánt, mivel az ötnapi versengésben elsőnek bizonyult.
Kerekel tanfejedelem után a tanfejedelmi tisztséget örökölte. Amikor Detre-Ubultól
1321-ben a 313. Arvisura rovásának folytatását örökölte, még nem gondolt arra, hogy a
Biry várban Murányi Katinka édesanyjának kívánságára gyakorlatként lerótt 313.
Arvisura lemásolásának sok hasznát fogja venni, mert a rovásokban tökéletesíthette a
tudását. Főként pedig a szabolcsi homokvár környékén megtanult lovagolni.
Amikor a kisnemesi ifjúság hagyományként Pusztaszeren megrendezte a Pusztaszer
Pünkösdi-királysági viadalát 1330-ban, az igen kifejlett Karizira lett az első. Ennek
kapcsán a Balog nemzetségbeli Szécsi Sarolt, úgy döntött, hogy Karizira menjen az
ordoszi sámánképzés és rimalány képzés beavatottak küzdelmeire. Csak egy kis baj
keletkezett. Ugyanis a fiús természetű Karizira 1335-ben megnyerte, mint beavatott az
Ordoszi Nagy-Süánt és 1338. elején Karakórumból úgy jött haza, mint szojorgaktani
bilge, de fősámáni beavatkozással nővé műtötték meg. Nagyanyját, amikor
Hunyadváron meggyógyította, Szécsi Saroltnak elárulta, hogy nővé változott. Nagyanyja
nyomban férjhez akarta adni. Ő azonban nem vállalhatta, mert nazirságot, azaz
nőtlenséget, vagy Égilányságot fogadott. Nagyanyját még egészségesen hagyta ott
Hunyadváron, de az bánatában az évnek utolján meghalt. Rómában, ahol bebizonyította
a magyar főpapság bűnösségét, összetalálkozott a Kambaluk-Karakórumi Sárkányos
Társaság fejével, aki megbízta azzal, hogy legyen a társaságuk nyugati megbízottja,
ezért a Kubiláj elgondolása szerint Róbert Károly tudtával ő lett a keleti ügyeknek a
vezetője és Visegrádon Sárkányos lovaggá ütötték. Viszont ekkor már neki is joga volt a
Kambaluk hozzájárulásával, hogy Róbert Károlyt is a Sárkányos Társaság tagjává üsse.
Ez Budaváron történt az Aranyasszonyok templomában. Karizira egyik legfontosabb
ténykedésének eredménye lett Visegrádi Kongresszusának megszervezése, mivel előre
látta, hogy a magyarságot legnagyobb veszély a Habsburgok terjeszkedési politikája
részéről fenyegeti.

Itt a lengyel, a cseh és magyar uralkodóházak összefogása domborodott ki a


német törekvésekkel szemben. Ebben nagy szerepet játszott Szakszin szász
kereskedőinek, nagypályi örmény és a móri-kun kereskedőinek az összefogása a
Magyarország kereskedelmének megszervezésében. Ezen jó kereskedői egyesülésének
beavatottjait a Sárkányos Társaság keretében Karizira Róbert Károly tudtával
megszervezte. Ekkor alakították meg a magyar-kun kenézek és a szász-örmények
soltészek szövetségét Lőcse, Budavár, Nagyszeben, Beszterce és Szamosújvár központtal.
Már az arab kereskedők is elismerték II. Géza alatt Magyarországot 72 vármegyés
szervezettségével, de ehhez számították 73.-nak Lebedvárt, Jászvásárt 74.-nek, míg
Besenyővárt 75.-nek, viszont Nagypályit 76., míg Asszorügyeket 77. és Etilvárat 78.-nak.
Bár ezek neve a lakosok szerint változott, de zömükben 24 hun törzs szövetsége beliek
voltak. A legérdekesebb város Asszorügyek volt, az Ügyek kagán és Álmos tanfejedelem
városa. Ugyanis ezen város örök törvénye az volt, hogy minden 24 évben új városrészt
építettek.

Elsőnek a volgai németek és keleti-gótoknak leszármazottjai az Indijó-ómból


visszajött szakszinok építettek egy kőből való városrészt, amelyet Szakszinnak neveztek.
Asszorügyek kamlik-várost az ellenséges csapatok mindig felgyújtották, de a kőből épült
Szakszin volt az, amelyet legkönnyebben lehetett újjáépíteni. Ezt a Szakszint tették meg
a besenyők a védettebb fővárosuknak a Besenyővár felégetése után. Viszont a szász
kereskedők elszaporodása miatt a besenyők Géza tanácsára a besenyő-szász keveredésű
kereskedőket Magyarországba vezényelte. Ezen kereskedők Besztercén építettek
maguknak kereskedő várost, majd amikor elszaporodtak a besenyő szász kereskedők,
Besztercebányára helyezték őket. Ebből a két szász központból szerveztette meg aztán a
szász kereskedővárosok magvait: Nagyszeben, Brassó, Segesvár, Szászsebes, Szászváros
térségében állította fel. Az örményekkel kevert besenyő-szász kereskedőházakat
Szászrégenben és Szamosújváron szervezte meg. Ezen szász-besenyő-örmény
kereskedőházak aztán felvették Lőcsén és Iglón át a kereskedelmi kapcsolatot a volt
avar-szász városokkal: Boroszlóval és Lipcsével, s ezzel a ténykedésükkel megnyitották
a szász kereskedők és iparosok előtt a beáramlásnak a lehetőségét. Leghamarabb a
szepesi szászok áramlottak a “Szepességbe”. Később II. Endre már kiváltságlevelet
adott a nagyszebeni szász önkormányzatnak. Mindenütt kialakultak Lőcse város
kezdeményezésére a fáternikost hirdető szász közösségek. A pravoszláv hittérítés elől a
nagypályi szkíta-szász kereskedők Medgyesre települtek át. Lebedvárról Szászvárra
költöztek. A besenyő-szász kereskedőréteg Besztercére, míg az örmény-szász kereskedők
Temesvárra és Szamosújvárra vándoroltak.

Midőn Kun Erzsébet lett a királynő, a szakszini szász kereskedőket


Erzsébetvárosba telepítette. A legutolsó csoport Nagy Lajos uralkodása alatt jött
legnagyobb tömegben Erzsébetvárosba a királyné tiszteletére. Mindezen szász rétegek
mozgatását Kubiláj óta a szászok parancsnoka, Detre-Ubul végezte, ezért maradt rajta
ezen Detre jelzésű szó, mivel a Szakszin városrész a Detre-Ubul és utódjainak vezetése
alatt állt. Ők voltak a magyar királyoknak a keleti hírszerzői. Ők mozgatták a
szászoknak nyugatról való betelepítését is. Budavár és Visegrád kereskedelmi rétegét
azonban a móri-kun és a kun-besenyők adták. Viszont itt keveredtek a velencei, genovai,
bizánci kereskedők csoportjai is a bajor-osztrák kereskedőkkel. Mivel a Kubiláj vezette
Sárkányos Társaság eleinte csupán a kunok és besenyők közül választotta ki tagjait,
addig Karizira révén Nagy Lajos már a nápolyi hadjáratban és főként a vajdasági
bolgár és szerb hódításainál a szászok mellett a lengyel királysága révén ezen társaságba
már német-avar-szász ifjakat is beszervezett. Nagy Lajos parancsára Karizira beavatott
fejedelmi lány 1349-ben az édesapja halálának első évfordulóján férjhez ment az ifjú
Kállay Lászlóhoz és 1350-ben 7 hónapos házasság után egészséges fiúgyermeket szült,
akit a nagy király után Lajos-Bátkának kereszteltek. Erzsébet királyné viszont haláláig
azt vallotta, hogy a kis Lajos-Bátka a király házasságon kívül született gyermeke, ezért
Karizirát üldözni kezdte. Ettől az időtől kezdve Kállay Lászlót Szakszinba helyezték át,
mint a szászok főurát, aki a szászok mozgását intézte. Ezen áthelyezést senki sem bánta,
mivel a fekete-halál, azaz pestis járvány miatt Karizira is szívesebben tartózkodott
Brassó, Nagyszeben és Hunyadvár környékén, mivel így jobban biztosítva voltak a
járványos megbetegedések ellen, amelyik az akkor ismert városokat végigseperte. Ez a
Lajos-Bátka lett aztán Karizira után a Sárkányos Társaság fejedelme, aki állandóan
úton volt Budavár-Szakszin-Etilvár, Ordosz-Kambaluk-Bagdad és Bizánc között. Ez a
Lajos-Bátka hozta létre a Nagy Lajos lengyel királyságát, bár azzal igen keveset
törődött, inkább az állítólagos fiára bízta annak végrehajtását, aki a Nagy Lajos leányait
férjhez adta a Zsigmond és Jagello litván uralkodóházba, s ezzel megalapította a Jagello
királyi házat.

Mindezek mellett Erzsébet királyné ki nem állhatta Lajos-Bátka ténykedését,


ezért a kiváló képességekkel megáldott ifjú állandóan küldetésekben járt és
Karizirának, valamint a Sárkányos Társaságnak a védelme alatt állott. Féltestvére,
Mária azonban igen szerette Lajos-Bátkát és az édesanyjával szemben később
megvédelmezte. Küldetései mellett igen sokat látott ötvösöket és szobrászokat hozatott
az országba. Megszervezte az élőállat kivitelünket, a szerémségi és tokaji borok
kereskedelmét. Bányavárosokat alapított. Körmöcbányát az arany-, míg Selmecbányát
az ezüst- és Besztercebányát és Szepesvárát a rézbányászat központjává tette.
Irányította keletről a selyem, szőnyeg és fűszerek behozatalát. Megszervezte a német,
dalmát, lengyel és litván kereskedelmi utak biztonságát. Kelet felé pedig az arab és
örmény kereskedelmet kifejlesztette. Erzsébetváros az öreg királyné halála után
polgármesterré választotta, mivel a legtöbbet tette a város kiépítése érdekében. Az
örmény Urmia uralkodónak leányát, Alagözit vette el feleségül. Detre-Ubul egyik
legfontosabb küldetése az volt, hogy a főurak kiskirálysága helyett egy erős
Magyarországnak vesse meg alapjait. Mivel Róbert Károlynak belső titkos tanácsosa
lett és a külügyek vezetője, aki 1321-re az országot gazdaságilag egyesítette és
megerősítette. Amíg első felesége, Kipcsák Éva családi összeköttetése révén biztosított a
Kelet felé a Kubiláj-féle biztosítékot, addig a Balog nemzetségbeli Szécsi Sarolt Lam
herceg leszármazottjaként az Árpádházzal kötötte össze, s egyben a kialakuló városi
polgársággal. Nagy Lajos pedig biztonsággal támaszkodhatott a Szécsi Sarolt és annak a
Kállay Gergely nevű fiának a jótanácsaira. 1321. augusztus 20-án a kambaluki
Sárkányos Társaság nevében Szemtimur herceg Szibián Janknak adományozta díszes
kardját, amellyel lovaggá ütötte, hogy a Kárpát-medencei Magyarországot helyettük is
védelmezze. Detre-Ubul utóda Ilona leányának férje, Bebek Árpád lett, aki regéit
terjesztette. Amikor Bátkai-Gergely és Murányi Katinka házasságából 1315-ben a kis
Karlzira óm-jellel megszületett, Detre-Ubul szellemében nevelték és Ordosz-
Karakórumba küldték. A regevilág terjesztését ő vette át. Az agg Bebek Árpád
elképzeléseit és Magyar Pál szaktudását magáévá tette és a budavári Kancellária
küldetésének tagjaként Rómába ment, ahol a Magyar Királyságot megvédte és Károly
után fiát, Nagy Lajost is beszervezte a Sárkányos Társaság tagjává.

A visegrádi kongresszuson Magyar Pállal élniakarásukról tettek bizonyságot a


magyarság életrevalóságáról, s megnyitották a szászok hozzájárulásával az utat Brünn,
Prága, Krakkó és Boroszló-Lipcse felé. Karizira halála után a fia, Lajos-Bátka lett a
Sárkányos Társaság fejedelme, aki a lengyel királyságnak Nagy Lajos által való
uralkodása alatt Magyarországot nagyhatalommá tette. Az Alagözivel történt házassága
révén Nagy Lajos királynak az Örményország dolgaiba is beleszólása volt. Sajnos ezen
nyugati Sárkányos Társasági parancsnoki tisztséget csak 3 évig viselhette, mivel Nagy
Lajos 1382-ben meghalt. A főurak széthúzása megtörtént, amit Lajos-Bátka nem tudott
megakadályozni. A bánsági főurak Kis-Károlyt szerették volna királynak, de Erzsébet
és Mária királynék ezt megakadályozták és a kis királyt megmérgeztették. A bánsági
főurak viszonzásként Erzsébet királynét tették el láb alól. Így Mária királyné egyedül
uralkodott, de a háttérben mögötte állott féltestvére, Lajos-Bátka, akinek bizalmába
férkőzött Mária férje, Zsigmond, akit a Sárkányos Társaság tagjává fogadott. Ekkor
Mária királyné és Zaigmond védelme érdekében Lajos-Bátka megszervezte a Sárkányos
Társaság ligáját, amelynek tagjai előtt a megkoronázott Zsigmond megfogadta, hogy
nem fog idegeneket az ország területén tisztségekbe emelni. Ha a király ezen fogadalmát
megszegi, akkor a Liga tagjai fegyverrel kényszeríthetik a Zsigmond-vezette Sárkányos
Társaságot a Liga-szerződés pontjainak betartására. A liga hatalmas hadsereg felett
rendelkezett, melyre Zsigmond és Lajos-Bátka támaszkodott. Megtörték a Horvátiak,
Lacfiak erejét és az elkobzott birtokokkal a Garaiak csoportját jutalmazta. A főurak
ekkor összeesküdtek Zsigmond ellen és 1401-ben elfogták, éppen akkor, amikor Lajos-
Bátka Urmiában tartózkodott, hogy Timur-Lenk seregeinek Ankara elleni felvonulását
elősegítse. A pillanatnyilag győzelmes főúri csoport ekkor Hedvighez és a
Habsburgokhoz fordultak a trónnak betöltése érdekében, mivel Zsigmondot meneszteni
akarták. Kimenekítése ellen Siklós várába vitették. Ebben az időben a török szultán
1402-ben csatát vesztett Timur-Lenk mongol hadaitól, de Zsigmonda fogsága miatt nem
tudott felvonulni a Sárkányos Társaság szövetsége érdekében a törökök ellen, s így a
szultán a mongolok fogságába került, de Zsigmond nem tudta a pártoskodó főurak
miatt a délen uralomra került török haderőt megsemmisíteni.

A német származásású főurak egyáltalán nem törődtek Magyarország érdekeivel,


s így nem támadtak a törökre. Ekkor Lajos-Bátka hírtelen hazajött és új Ligát kötött
Garai-Cillei csoportjával, mivel Kis-Károly főúri csoportja még a törökkel is szövetséget
kötött Magyarország királynője, Mária ellen. Zsigmond a széthúzás miatt 1389-ben
csatát vesztett Rigómező térségében a törökökkel szemben. Ekkor Zsigmond keresztes
hadjáratot hirdetett a törökök ellen, de a mainzi érsekség ellene volt Magyarország
megerősödésének és kevesen gyűltek össze és 1396-ban a döntő ütközetet Nikápolynál
elvesztették, mivel a németek lemondtak a törökök terjeszkedésének
megakadályozásáról. A nápolyi párt ekkor fellázadt és Zsigmond csak a Garaiék
csoportjával tudta megmenteni koronáját. A németek csoportja ekkor ejtette fogságba
Zsigmondot és Jagello, vagy Habsburg királyt akart. Lajos-Bátka kiküldetési győzelme
hiába sikerült az ankarai csatával, mert az ország erejét a nápolyi pártok felszámolására
kellett fordítaniuk. Ezt a pártot felszámolták. A pápaság ekkor Lászlót akarta a püspöki
karral uralomra segíteni. Zsigmond csoportja ekkor megerősödött és a püspöki kar
nyugatra futott. Ezért 1404-ben kihirdették a nemzeti egyház létesítését, amely a pápától
teljesen független lett volna. Ez Lajos-Bátka utolsó diadala volt. Zsigmond megtiltotta a
pápai adók és tizedek beszedését. Megtiltotta a pápa által illetéktelenül érseki és püspöki
székekbe ültetett klérus jövedelmeit. Lajos-Bátka a rendeletek bevezetőjének
magyarázataként az ország tudtára adta, hogy milyen módon zsarolják a mainzi
érsekség és a pápaság hívei ügynökeik révén az ország lakosait súlyos egyházi
fenyítésekkel, kiközösítésekkel, kiátkozással és az egyházi adóknak a végrehajtásával.
Felrótta a mainzi érsekség beavatottjainak, hogy illetéktelenül beleavatkoztak az ország
belügyeibe a pápai székek felhatalmazásából. Királyi koronánkat másra akarja
átruházni, ezért meg kell tagadni a pápai székek rendelkezését és ezt az ország védelme
érdekében minden helyen és a templomokban is ki kell hirdetni! A rendelkezést
megszegő papokat és püspököket a király elfogatta és helyükre magyar származású
egyházi embereket ültetett. Az egyházi birtokok jövedelmének nagy részét magának
tartotta meg és nem engedte az ország területéről a többit sem kivinni. Főkegyúri jogait
a kostanzi zsinattal is elismertette, ahol kihirdették: “A zsinat tekintélye a pápáé felett
áll!” Ekkor a már 64 éves agg Lajos-Bátka budavári Kancelláriájában az alábbiakat
rótta le a Sárkányos Társaság Arvisurájában: Az 1414. évi Kostanzi zsinattal a
Sárkányos Társaság egyik célja sikerült, mert felszabadultunk a pápaság és a mainzi
érsekségnek a befolyása alól. Lam herceg utódainak felhívására Zsigmond és
Kancelláriája kezdett a városok gazdasági erejére támaszkodni. Ezért 1405-ben a
városok és mezővárosok küldöttségét megbeszélésre hívta össze.

Ezen a megbeszélésen orvosolta panaszaikat és egységesítette a kereskedelmi


mértékrendszereket. Intézkedett a vámkérdésről és az iparosok megsegítésére és az ipar
fejlesztésére tett sok hasznos intézkedést. Elrendelte, hogy úgy keletről, mint nyugatról
magyar, avar, kun és szászokkal kevert 24 hun törzsszövetségi iparosokat telepítsenek
be az országba, hogy a törökök elleni küzdelmet annak idején fel tudjuk venni.
Örömmel kell látni ebből a célból az idegenajkú iparosokat is. Budavár és Kurszánvár
mintájára minden városban egységes Jogkönyvet kell felfektetni. El kell rendelni
minden városban a fémiparosok szétválasztását: harangöntők, sarkantytúsok,
lakatosok, tűcsinálók, vasöntők, szerszámkészítők és kovácsok mesterségének
szétválasztására. Kurszánvárt építőmunkások önálló szakmánként állítsák fel a
csoportjaikat: kőművesek, ácsok, kőfaragók, téglavetők, téglaégetők és útkövezőknek
mesterházaira. Ugyanúgy a bőrkészítők, papucskészítők, bocskorosok csizmadiák,
cipőkészítők is külön csoportot alkossanak, a szövő-fonó-szabó iparosok egyes
ágazataival együtt. Ezen a budavári tárgyaláson Zsigmond és Lajos-Bátka figyelemmel
volt a kereskedelem kifejlesztésére is. A határszéli városok: Zágráb, Szombathely,
Sopron, Pozsony, Nagyszombat, Kassa, Bártfa Brassó és kedvenc városa, Temesvár tőle
nyerték árumegállapító jogukat, amely szerint a külföldi kereskedők csak a határig
hozhatták az áruikat, de az ország belseje felé csak a magyar városok kereskedőinek
közvetítésével volt lehetséges. Ez a polgárság megerősödését hozta magával. Ez az
intézkedés azonban már akkor is gyanús volt, mert a kereskedelem célja eddig is az volt,
hogy a rendelkezések áthágásával szerezzenek maguk részére minél magasabb hasznot.
Ezért Lajos-Bátka keleti tapasztalata alapján felállították a vámőrségeket a fontosabb
útvonalak mentén. E célból legalkalmasabbak voltak a besenyő-szász-örmény-móri-kun
ifjú katonaviselt korú kereskedők. Megszüntették a kereskedelmi ügynökök hálózatát.

Ezen a tárgyaláson megszervezték a hadsereget is. Az eddigi gyakorlat szerint a


hadsereg zömét a királyi vármegye katonáskodó népei tették. Utána Róbert Károly alatt
a királyi haderő helyett a főúri bandériumok léptek. Utána a főúri és főpapi seregeknek
a katonai szolgálatra kötelezett jobbágyok seregéből és zsoldoskatonák tömegeiből állott
a hadseregek zöme. A király és királyné csapatain kívül a nádor, a vajdák, a bánok és az
ispánok is kötelesek voltak a főurak magánhadseregével együtt katonaságot kiállítani. A
kisbirtokos rétegek azonban nem tudták a katonáskodás terheit sokáig viselni, ezért
zsoldot kaptak, vagy pedig a jobbágyaikat fokozatos szolgálatra tudták besorozni.
Róbert Károly után Nagy Lajos is minden módon igyekezett a kisbirtokosok segítségére
sietni és a külföldi zsoldoskatonák mellett igyekezett a kisnemeseknek zsoldot fizetni.
Erre szolgált a kilenced törvény, amely a katonaság fizetésére szolgált. A gyakori
háborúskodás miatt úgy Nagy Lajos, mint Zsigmond elzálogosította a királyi birtokokat,
s így a 20%-os királyi birtok már 6%-ra csökkent. A nagybirtokok azonban 60%-ra
nőttek az ország területéből, viszont a középréteg, akikre a királyok támaszkodtak,
állományilag változatlanok maradtak. A ligák harca a királyi birtokok zálogbaadását
eredményezte. A főurak kölcsönt adtak a királynak, s fedezetül újabb birtokokat
kaptak. Karizira halála után 1380-tól a bánságokban sok birtokot elzálogosítottak a
királyi Kancellária által és ezek a zálogosítások mindinkább folytatódtak. A bányákból
származó jövedelmeket, a pénzverések jövedelmét, a harmincadvámot és a városok
adószedését is elzálogosították. Sok helyen kikényszerítették a kapuadó és katonaállítási
kötelezettség megszüntetését. Ebből azonban a parasztságnak semmi haszna nem volt. A
nagybirtokosoknak Zsigmond a bányák jövedelmét is elzálogosította, így ezek nagy
hatalomra tettek szert. Az Árpádházi Szibián Jankok családjából Demők lett a
köznemesek és harcos-jobbágyok parancsnoka, tagja lett a Sárkányos Társaságnak, aki
nem helyeselte Zsigmond pénzrontási és zálogosító törekvéseit abból a szempontból,
hogy elnyerje a nyugat-római császárságot.
Ugyanis Zsigmond nyugati mintára elrendelte 1397-ben, hogy minden 25 telek
után az ország jobbágyainak egy lovaskatonát kellett kiállítani, ami ellen Szibián Demők
tiltakozott. Demők és Lajos-Bátka még mindig fenntartotta a kapcsolatot a Kubiláj-féle
Sárkányos Társasággal, akik az egyesült mongol-örmény hadakkal nyugtalanították a
törökök előretörését. Zsigmond, hogy a zsoldos haderejét megnövelje, eleinte 30 telek
után követelte az egy zsoldoskatona kiállítását, de ezt a Sárkányos Társaság leszavazta.
Ekkor Zsigmond a 12 főúri tagságot 24 tagúra felemelte és német-cseh-osztrák urakat is
belevont a Sárkányos Társaságba, ezzel a Lajos-Bátka és Demők vezette magyar
többséget megszüntette. Így 1408-ban a magyar irányítás megszűnt. Zsigmond a
Sárkányos Társaság székhelyét azon pillanatban, amikor 1410-ben elnyerte a Római
királyi címet, áthelyezte Bécsbe. Szibián Demők tiltakozására 1413-ban az országban
lévők tiltakozására Magyarország kormányzását 21 Sárkányos Társaságbeli főúrra
bízta, míg Bécsben a 3 főúrral megindították a harcot a római-német császárság címéért.
Ezért ezen kisebbségi 3 fős baráti körével nyugaton újabb Sárkányos Társaságot
szervezett céljainak érdekében. Lajos-Bátka és Szibián Demők a szabadok parancsnoka
1414-ben még részt vett a konstanzai zsinaton és a megüresedett püspöki székeket
magyar főurakkal tölttették be, s ezzel a hazai Sárkányos Társaság megerősödött. Lajos-
Bátka ekkor rosszul lett és testvérével, a három Kállay László gyermekeivel
Hunyadvárra ment magát gyógyíttatni. Szibián Demők vitézsége és házassága révén
elnyerte a Hunyadi vitézi nevet és úgy a Zsigmond-vezette, mint a Lajos-Bátka
irányította Sárkányos Társaság jóindulatát kiérdemelte. A 21 főúr előtt megesküdött,
hogy úgy maga, mint az utódjai és rokonsága részére kötelezővé teszi, hogy az országot
úgy a törökkel, mint a németekkel szemben megvédi.

Amikor 1415-ben Lajos-Bátka meghalt, Szibián-Hunyadi Demők megesküdött,


hogy Detre-Ubul küldetését valóra váltja és a rege-monda világunkat széles körben a
szabadok között terjeszteni fogja, és mint a köznép parancsnoka, a harcos jobbágyokat
hazafias szellemben fogja nevelni. Szibián Demők a Lajos-Bátka halála után
Kambalukba az ifljú Kállay László vezetésével elküldte a 313. Arvisurát a Detre-Ubul
küldetéséről, hogy onnan a beavatottak Élet kegyhelyére továbbítsák. Még a küldöttség
nem tudott róla, hogy Szibián Demők Temesvárnál 1416-ban elesett. Kambalukban és
Ordoszban a beavatottak székhelyen ígéretet kaptak arra vonatkozólag, hogy Szibián
Demők a szabadok parancsnoka, aki egész rokonságával Zsigmond királytól a Hunyadi
előnevet kapta, legyenek a keleti Sárkányos Társaság harcosai és Ordosztól soha ne
szakadjanak el. Az ordoszi besenyő központból 12 besenyő és kun ifjú kísérte el Szibián-
Hunyadi Demők küldöttségét, akik Szakszinban és Jászvásáron telepedtek meg. Ezen
csoport gyakran belovagolt Kolozsvárra és Hunyadvárára, ahonnan értesítéseket
továbbítottak Ordoszba. Hírvevő Kállay János felesége, Nagita lett. A Sárkányos
Társaság Zsigmond mesterkedései miatt több ágazatra szakadt, mivel Zsigmond el
akarta nyerni a római császárság és a római-német császárság címét és ezért minden
pénzt áldozott. Ezért a Dunántúl és Avaria beavatottjai elszakadtak a Sárkányos
Társaság igazi céljától és a Zsigmond elgondolása szerint több irányzatra szakadtak.
Nagita mindezeket Ordoszban jelentette. A Hunyadiak közül az ifjú Hunyadi János óm-
jellel született és beavatottként szervezte meg a keleti Sárkányos Társaságot. Míg
Zsigmon király irányította a magyar hadak harcát a törökökkel szemben, gyakran
csatát vesztettek, de amikor az ifjú Hunyadi János lett a délvidéki határőrség
parancsnoka, a Szibián Demők és rokonsága az ifjú Hunyadi János mellé állt.
Hatalmasra nőtt vagyonával és lelkes harcosaival felvette a törökök ellen a küzdelmet és
a jászvásári kun és szakszini besenyő különítmények csak jó híreket közölhettek az
Ordosz beavatott központjával.

Ellentétben a nyugati, Zsigmond-féle Sárkányos Társaság csupán magánérdekek


intézményévé süllyedt és céljaiban több csoportra szakadt. A Hunyadiak vezette
Sárkányos Társaság a Zsigmond különcködése miatt és főként háborús veszteségeiért
elszakadt a nyugatiak széttagolt Sárkányos Társaságától és minden erejét a haza
védelmére irányította. Zsigmond pedig a Garaiakkal és Cilleiekkel osztozott a nyugati
Sárkányos Társaság vezetésében. Viszont a nyugatiak Sárkányos Társasága olyan erős
lett, hogy három pápát a pápai trónról letett és egy negyediket választtatott meg.
Hozzájárultak Husz János megégetéséhez és ekkor összefogott Zsigmond a pápasággal a
lázongások miatt. Ezért a lázongások Magyarországra is átterjedtek. A Sárkányosok egy
része a parasztokkal Moldvába menekült. Hunyadi János a parasztjai élén zsoldosvezér
lett, majd szörényi bán, erdélyi vajda és temesi főispán és hősiességével az ország
leghatalmasabb főura lett és vállalta a törökök elleni hadsereg fővezérségét. Hunyadi
János vette át Detre-Ubul küldetését. Nagita viszont Ordoszban a 313. Arvisurát
befejezte.

35.

(A 322. Arvisurából)

MÁTYÁS KIRÁLY FEGYVERGYÁRTÓ SEREGE

A Baskír-Magyarországi sámánképzésen Guba lett az első, Badil a második.


Amikor jelentkeztek Kürt fejedelemnél, hogy Mátyás királytól kérjenek segítséget a
mohamedánok meg az orosz fejedelem ortodox papságának erőszakos térítése miatt,
Kürt fejedelem a mescserföldi Győrbe (Kievtől északra, a Gyeszna partján fekvő
Győrbe) irányította őket. De Győr mescser székhelyt akkorra az ortodox papság már
felgyújtotta. Erre két ács: Bikki és Balkár kíséretében Etilvárra, a mai Asztrahánba
mentek. Ott a sámánok, Atbasár és Katun, kinevették őket, hogy nem tudtak bemenni
Kevevárába, a mai Kievbe. Bajmóc sámán meg elmondta, hogy két kőfaragó, Suba és
Galga bátyjukkal, Ogurdással nem sokára útba indul Kuma-Magyarországból Mátyás
király fekete seregébe, de sok más magyari harcos is a Duna mellett akar új hazát
keresni. Suba és Galga a kaukázusi Magyarkán Kara-Kupán kőfaragó családjának
segített felépíteni kőből egy házat és utána Ogurdás bíztatására elindultak Mátyás király
udvarába. Ogurdás útközben elmondta, hogy Mátyás először a nagyurak portáin
teremtett rendet, még a nagybátyját, Szilágyit is lecsukatta engedetlensége miatt. Szabad
költözködést engedélyezett a szegényeknek. Giskra huszita vezért pedig ki akarta
üldözni az országból. Ogurdás is akkor járt a fekete sereggel Ózdon, amikor Vadna
várából készült kiverni a huszitákat. Ózdon is ugyanúgy beszéltek a népek, mint Kuma-
Magyarországban. Mátyás király a Csákányi és Pataki család fegyverkovács
műhelyében két hét alatt készítette fel fegyvereseit a Giskra elleni háborúra. Egy év alatt
el is hagyták a husziták Vadna, Varbó, Galgóc és Sajónémeti várát. Utána a Csákányi
nemesek alaposan megszervezték az úzok fegyvergyártását a fekete sereg részére.
Nagyrőcze, Jolsva és Ózd, valamint Rozsnyó fegyvergyártóinak a fegyvereivel szerelték
fel Mátyás király seregét. A sebesült Ogurdás most gyógyultan visszajött, hogy Kürt
fejedelem küldötteit Mátyás királyhoz vezesse. Éppen akkor érkeztek Kolozsvárra,
amikor Mátyás megkapta ajándékba a város aranykulcsát és Görgényi Piroskát belső
szolgálatra cselédnek.

Ekkor a messzi földről érkezett sámánok: Guba, Balkár, Bikki, Atbasár és


Katun mind beálltak a fekete seregbe és részt vettek Sabác bevételénél. Badil, Bajmóc,
Suba és Galga aztán Ogurdás vezetésével végvárak építésénél dolgozott. Kara-Kupán
pedig beállott kispapnak, mert nagyapja, János püspök megígértette utódaival, hogy egy
fővel mindig képviseltetni fogják magukat Magyarországon. Kara-Kupán Esztergomi
kispappá lett. Kara-Kupán kitűnően megtanult latinul és Mátyás megbízásából előbb
Janus, majd Hipolit esztergomi érsek belső embere lett. 1475-ben a Kuma-
Magyarországi megállapodás alapján Ogurdást, Badilt, Altbasárt, Katunt és Bajmócot a
királyi vár testőrségébe helyezték át. Guba, Galga, Suba és Balkár először Budavára,
majd Visegrád nyári palotájának építésénél dolgozott. Guba sámán egyszer jó kedvében
találta Mátyást és előadta neki az őshaza sámánjainak kérését, Kürt fejedelem üzenetét.
Mátyás érdeklődve nézte a rovásokat, majd Guba kőfaragó csoportját Budavárába
rendelte. Ott Kun László hagyatékának mélyén találtak három aranylemezt, amelyek
Kürt fejedelem rovásaihoz hasonló jelekkel voltak kiverve. Az aranylemezeken lévő
írást az ogúz származású Ogurdás tudta legkönnyebben elolvasni. Ezért Mátyás őt bízta
meg, hogy Antonio és Bonfini mesterek példájára írja meg rovással a Hunyadi-ház rövid
történetét úgy, ahogyan a király életének egy részét Szendrő, Galambóc és Jajca
ostroma alkalmából személyesen is látta, vagy ahogyan az egyszerű közemberek
beszélnek róla. Ogurdás a megbízásnak eleget tett, de a 322. Arvisurát is lerótta, Kürt
fejedelem és Kuma-Magyarország sámánjai részére. A rovásos históriát Mátyás király,
mint különleges ritkaságot, olykor vendégeinek is megmutatta. A nyáridőt Mátyás, ha
nem volt hadban, leginkább Visegrádon töltötte. Beatrix kívánságára az olaszok oda
még gesztenye-erdőt is telepítettek, Mátyás viszont Nagymaroson telepített gesztenyést
és málnás kertet.

Amikor megérkezett az 1475-ös sámánképzés egy csoportja, Kürt fejdelem


sürgető levelével, a küldött sámánok: Csala, Boda, Gubacsi, Kupa és Kopácsi
Ogurdásnál és Gubánál jelentkeztek. Ogurdás azonnal a málnáskert telepítéséhez és
gondozásához osztotta be az újonnan érkezőket. Ebben a málnáskertben lakott
Görgényi Piroska és kishúga. Beatrix kiüldözte őket Mátyás közeléből, Mátyásnak
viszont az akkori ősi szokások szerint meg kellett tartania azt, akit kedveskedésből
adtak neki. Így aztán Piroska az öt sámán-kertésznek lett a vezetője. Kun László rovása
szerint az ősi törvény előírja, hogy magtalan királyi házasság esetén az uralkodónak
“magot kell fogni a belső cselédei közül”. Ezt a törvényt Mátyás anyja, Szilágyi Erzsébet
is ismerte. Nagyon megörült hát, amikor az avar alapítású Boroszló városából Mátyás
egy ötvös mester Baraba nevű leányát hozta magával belső szolgálatra. Ettől a szép
leánytól született Mátyásnak 1473-ban egy kisfia. A gyermeket Szilágyi Erzsébet Corvin
Jánosnak kereszteltette. A málnásból indult Ogurdás majd minden hónapban Ózdra a
Csákányi mesterhez, hogy megrendelje tőlük a fegyvereket. Beatrixet gyermektelen
volta is Piroska ellen hangolta. Egyszer, amikor Mátyás az osztrák háború miatt távol
volt Visegrádtól, a második szülésben levő Piroskát az olaszokkal megmérgeztette.
Gyűlöletét az érlelte tetté, hogy Szilágyi Erzsébet 10. Születésnapján Corvin Jánost
maga mellé ültette, mint trónörököst. Piroska meghalt, de a gyermeket a sámánok
megmentették. Gubacsi felesége azt állította, hogy ikerfiai születtek. Piroskát Kara-
Kupán sámán szertartás szerint temette el a nagymarosi gesztenyésben. Guba fősámán
csoportja a kis Mátyást Kürt fejedelem udvarába vitte, annak bizonyságául, hogy
Mátyás nem feledkezett meg a Kürt fejedelemnek tett ígéretéről. Amikor Mátyás
megérkezett a győztes csatából, csupa rossz hír fogadta: az olasz udvaroncok
gyilkossága, meg Ogurdás beszámolója arról, hogy Hipolit és Bonfini gyanús
kapcsolatban áll az osztrák származású pápával. A kis Mátyás Kürt fejedelemnél
maradt, Hunyadi László pedig Gubacsi sámán családjánál nevelkedett. Mátyás király a
gyermek anyjával együtt meglátogatta a kis Lászlót és úgy intézkedtek, hogy ezt a
gyermekét is vigyék ki az országból Kuma-Magyarországba Jeretán fejedelemhez. Az
1485. Évben a bécsi győzelem miatt nagyon megromlott a pápaság és Mátyás király
viszonya. De más fejlemények is voltak.

Ogurdás arról tájékoztatta Mátyást, hogy Podjebrád cseh király Jagello


Ulászlónak ajánlotta fel a trónját, ha Ulászló Mátyás ellen szövetségre lép vele. Mátyás
erre követeket küldött III. Iván moszkvai nagyfejedelemhez azzal az üzenettel, hogy
lépjenek szövetségre Jagellóék ellen. Ez 1488-ban meg is történt. Kara-Kupán, aki
Mátyás követségének egyik tagja volt, arra is megkérte III. Ivánt, hogy segédcsapatai
között engedje át Kieven (Keveváron) Kürt fejedelem kis seregét is, hogy Ulászló
csapatait ezzel ollóba fogják. Kara-Kupán ekkor sámán társaival együtt megfordult
Kürt fejedelem udvarában is és hazatértükkor jelentették a királynak, hogy a kis
Mátyás él. Mátyás ekkor Ogurdás csoportját belső szolgálatra osztotta be. Minden
szerdán megbeszélést tartottak Kara-Kupán udvari káplánnál. Itt Mátyás őszintén
kiöntötte a szívét: szeretné legnagyobb fiát, Corvin Jánost utódjának kikiálttatni, de
ennek legnagyobb akadálya a papság. A hármas Magyarország kedvenc témája volt
Mátyásnak. Ilyesmiről tárgyalgatott is, de amikor Ogurdást Kürt fejedelemhez küldte,
Ogurdás nem Kieven, hanem Jeretán országán keresztül ment. Mert III. Iván minden
levelében Jugria fejedelmének címeztette magát. Ogurdás aztán visszatérve jelentette,
hogy III. Iván már engedett korábbi buzgalmából és hittérítés címén nem öldökli Kürt
fejedelem alattvalóit; a kis Mátyás pedig szépen fejlődik. A kis Lászlót Jeretán fejedelme
az öthegyen neveli, hogy mindhárom birodalomban legyen egy-egy királyi utód. Mátyás
életét az is keserítette, hogy a papság Corvin Jánost is, és a Bécs közelében lakó
édesanyját is meg akarta mérgezni leányaival együtt. Mielőtt Mátyás a hármas
Magyarország gondolatát megvalósíthatta volna, nyugati uralkodó körök a római
papság tudtával megmérgezték. Ogurdás, Suba és Galga összehívta a sámánok tanácsát
a visegrádi zenélő kúthoz és az 1490. év aranyasszony ünnepén feleskették Csala,
Kopácsi és Gubacsi sámánokat, hogy Mátyás király gyermekeit, mint saját
gyermeküket, felnevelik, hogy így Mátyás vére, amint a királyi mag törvénye
megkívánja, soha ki ne pusztuljon. A főurak Corvin Jánost a királynak tett esküjük
ellenére sem tették meg királynak és a Mátyás által engedélyezett szabad költözködést is
megtiltották.
Kara-Kupán és a sámánok tanácsa, hogy a nyugati papság megígérte Beatrixnek,
ha leendő második férjével, Ulászlóval a papságnak minden tervét megsegítik, az
osztrák pápa hívei Bécset felszabadítják a magyarok uralma alól. Beatrix is csalódott:
Ulászló a pápának tett ígérete ellenére nem vette el, leánykori bűneire és
magtalanságára való hivatkozással. A pápaság ellenben elérte a célját, mert a papság
hatalma Magyarországon nagyon megerősödött. Kara-Kupán és a sámánok elhagyták
Mátyás király egykori birodalmát. Kara-Kupán levetette papi ruháját és újra sámán
lett. Megnősült és a Kur folyó partján telepedett le. Amikor Mátyás feleségétől az avaros
arcú Baraba-Borbálától elbúcsúztak, megköszönték neki, hogy a bécsi győzelmet
elősegítette. Ogurdás úgy, mint addig tette, minden hónapban végigjárta a kabar-és
palóclakta fegyvergyártó helyeket és szomorúan mondta, nem kell több fegyver a Fekete
seregnek, mert leáldozott Mátyás király szerencse-csillaga. Felvette a Kuna nevet.
Ózdon halt meg 1495-ben. Az ózdi sámán-kegyhelyen temették el.

MÁRIA-TERÉZIA ÓZDON

(A 336. Arvisurából) Balkár sámán rovása 1760-1765

Baskíria népe 1740-ben fellázadt a hittérítők ellen. Vezérük, Kara-Szakál anyai ágon
Gyarmat törzséhez tartozott. Amikor az ortodox papság Baskíria szabadságharcát
leverette, a maroknyi baskír-magyarság többsége a Visera melletti manysiföldre
vándorolt; a Jenő törzsbeli kisebbik része Balkár sámánnal nyugat felé vette útját.
Kara-Szakál a Tebol melletti csatából kaza-hun földre menekült. Ott egy darabig
Kusum népe rejtegette. Innen kerülő úton visszajött Baskíriába, de a papság besúgói
rajtaütöttek. Egy teljes napig tartott a harc Füzesgyarmat körül. A végén a papság
vitézei visszavonultak. Kara-Szakált a gyermekei találták meg a csatatéren. A közeli falu
népe rejtegette és ápolgatta, majd amikor felgyógyult, két fiával az Uralba menekült.
Nem vitt magával semmi más fegyvert, mint a kardját és a csatakürtjét, amit Gyarmat
törzsének vénei a szabadság kürtjének neveztek. Egy reggel már nem volt semmi
ennivalójuk, ezért fiait ott hagyta a barlangban a tűz mellett, s elment halászni. Fogott is
a Jajvában egy tarisznyára való halat. Nagyon belémerült a halászásba és nem vette
észre, hogy közben egy medve a tarisznyában levő halat dézsmálja. Megfújta a kürtjét.
Erre a medve elfutott az erdő felé. Kara-Szakál visszatért a gyermekeihez. Amikor a
barlanghoz ért, meglepetve látta, hogy fiai egy medveboccsal játszanak. Nemsokára
megjelent az anyamedve is, de Kara-Szakál leszúrta a kardjával. Nemsokára
megérkeztek a lovasai is, kordélyon hozva a kis bocs apját is. Az öreg táltos a barlang
előtt tartotta utolsó medvetorát.

Mire eljött a tavasz, meghalt; testét a barlang előtt a legmagasabb nyírfára


kötötték. Az ifjú Balkár táltos téli ráérő idejében egy új bálványt készített, a régit pedig
új kegyhelyük szentélyében helyezték el. Ettől kezdve minden évben egyszer eljöttek a
szent barlanghoz és áldozatot mutattak be a Világ-felügyelő Aranyfejedelemnek, az
ifjúság Hadur-Tóremjének. Kara-Szakál gyermekei innen a Tura-vidéki Vasbálvány
tájára költöztek. Balkár 5 éves sámánképzés után a Jenő törzsbeli ifjú táltosokkal
elindult Magyarország felé, kötelező rokonlátogatásra. Mescser földön áthaladtukban
újabb sámánok csatlakoztak hozzájuk. 1765. nyarán értek a Doma sámán rovásából
ismert Ózd kegyhely biztonságos vidékére. Ózdnak ekkor nagy eseménye volt: a
vasfinomító földesúr fogadta az uralkodót, Mária-Teréziát, aki ezt a hívét még testőri
szolgálatának idejéből ismerte. Ózd kegyhely ebben az időben a Csákányi nemesek
leányági leszármazottainak, a Patakiaknak a birtokában volt. A harmincéves nagy
kolera járvány idején csak egy leány, Zsuzsánna maradt meg közülük. Zsuzsánna a
Bethlen Gábor segítségére idejött Sturmán Márton svéd stellárhoz ment feleségül. Ebből
a házasságból származott a vasgyártó, Nagyrőce, Jolsva, Vashegy és Szirk környékén
elterjedt Stellár-dinasztia. Az övék volt az ózdi vasfinomító is. Sok fegyvert készítettek.
Nemességet is nyertek. Sturmán Andrást 1744. július 29-én Gömör megye testőrnek
küldte Bécsbe. András, Mengyi Arzén legényével együtt hamarosan közkedveltségnek
örvendett a Burgban. Mária-Terézia férje egyszer olyan helyzetben kapta Andrást, hogy
nem volt más kiút és Andrásnak feleségül kellett vennie Czékus Évát, azt az
udvarhölgyet, aki akkor szolgálatban volt. A hétéves háború után Mária-Terézia 1765-
ben országjáró körútja során Ózdot is felkereste. Kíváncsi volt rá, mi lett Andrással és
Mengyi Arzénnel. Stellár András végigkísérte a királynőt a gömörmegyei vasgyártók
városaiban. Balkár egyszer megkérdezte Mengyi Arzént, hogy milyennek tartja a
császárnőt, aki azzal tisztelte meg, hogy otthonában töltött egy éjszakát. Arzén azt
felelte: “Olyan, mint a hideg kút.” A rokonlátogató sámánok egy darabig követték a
császárnő kíséretét, majd Körmöc kegyhelyét keresték fel. Itt egyik társuk, Udmurt-
keremet vadászat közben egy szakadékba zuhant és szörnyethalt. Egy kőszikla alatt
temették el. Nyughelyét a sámánok kegyhelynek nyilvánították és a kőfalon Balkár
rovásaival hagytak örök emléket ottjártukról.

Mivel Andrásnak Bécsben volt bejelentett vasipari engedélye reá nem vonatkozott
semmiféle vámkorlátozás. Nagyrőcén, Szirken, Turcsokon, Ózdon, Vashegyen, Jolsván
és Kúntapolcán készített vasgyártmányait az egész birodalomban szabadon
értékesíthette. Az úz vasgyártók ezen a hámorokban gazdag vidéken helyezkedtek el, de
a lerakatuk Ózd kegyhely környékén volt. Debrecen, Várad, Szolnok, Pest és Bécs felé
innen indultak ki furmányosaik a vastermékekkel. Balkár sámán csoportja 5 évi
rokonlátogatás után visszatért Baskíriába. A rokon népek között tett látogatását versben
énekelte meg.

MIT HOZ A JÖVŐ?

344. Arvisura Kambaluki beavatott jegyzetei az Szuszi rovása

Élet templomából Hatanah Léh városában született. Töbetben részt vett a beavatottak
kiképzésén. Ennek befejezte után az Élet templomának tudói közé javasolták. Itt
hamarosan tanfejedelemmé lett és előadásai nyomán Szuszi beavatott az alábbi
vázlatokat készítette. A mesevilágnak is megvannak a maga történelmi igazságai, mi
beavatottak ismerjük minden mese rejtett értelmét. Regevilágunkban pedig
meghagyjuk, s a nép így tudja, de így is van megírva.

! A végtelen kékségben sétált Sis-Tórem. Egyik felhőről a másikra lépkedett, de


amikor megbotlott egy bárányfelhőben, dühösen felkiáltott: Hogy a tűz égessen meg!
Ijedtében nagyot ugrott a kis bárányfelhő és sisteregve csapódott hozzá apró társaihoz.
Tűz pattant ki a felhőcske szívéből, majd ez a tűz üstté változott. Az üst magába szedett
minden felhőt. A tízezrediknél, a Tyumen felhőnél láng csapott ki belőle és csillagok
képében az égboltra szóródott. Sis-Tórem ekkor elküldte legnagyobb fiát, Numi-
Tóremet, hogy fogja el azt a tüzes üstöt, mert mind elégeti a bárányfelhőket. Numi-
Tórem el is fogta az üstöt és apja elé vitte. Kettesben elkészítették a Napot és feltették a
legnemesebb pályára. Sis-Tórem az üstből újabb tűzgolyókat kezdett szétdobálni a nagy
mindenségbe, míg csak bele nem fáradt. A végén a tűzgolyók belegabalyodtak a felhők
vizébe, ezért Sis-Tórem a tűzgolyók gondozását az égiekre bízta. Mindenki vállalta is,
csak Ruda-Tórem, a vasforraló égi kovács vonakodott tűzgolyót őrizni. Így aztán őt Sis-
Tórem a tüzes üst gondozásával bízta meg. Egy reggel Ruda-Tóremet alva találta az üst
mellett. Mérgében az üst széléről lekapott egy-egy marék tűzhabot és beledobta a reggeli
ködbe. Ebből lett a Hold. Utána felköltötte a Ruda-Tórem mellett alvó Kemit, az égiek
szolgálólányát és megparancsolta neki, hogy viseljen gondot a Holdra. Numi-Tórem
felesége, Joli-Tórem volt az úzok védelmező asszonya. Az ő tűzgolyóját Numi-Tórem a
legsűrűbb felhők közé gurította. Hét fia kereste ezeröles láncon. Végül a szárnyas Ajak-
Tórem találta meg, de úgy, hogy teljesen víz borította. Ekkor Kaltes asszony, Sis-Tórem
lánya a vízből búvárkacsával követ, iszapot, majd földet hozatott fel. A vöröshasú
Cethalnak megparancsolták, hogy ezt a hordalékot tartsa a hátán, hogy az Élet-Anya ott
virágzó életet teremthessen. Így keletkezett a virágzó Föld.

Kaltes asszony álmot varázsolt a vöröshasú Cethal szemére és azóta az mélyen


alszik. Ha felébred, tüzet fúj az orrából, ha megmozdul, megremeg a Föld, s földrészek
csúsznak le a hátáról az ősvízbe. Így pusztult el annak idején mindent termő hazánk,
Ataisz is. Kaltes asszony azonban megígérte, hogy Földünket időnként meglátogatja az ő
tűzgolyóján teremtett égi gondolkodású emberekkel, hogy azok mindenben megsegítsék
Joli-Tórem földjét. Az üstökös sárkánykígyók azonban sok bajt okoztak. Tűzcsóváikkal
sokat szétvertek a holdacskák közül és a menykövek a Föld testébe fúródtak. A
vöröshasú Cethal ilyenkor mindig tűzesővel árasztotta el a Földet és megremegtette.
Kaltes asszonynak volt elég baja, hogy rendbe hozza a Föld életét. Égi embereivel
gyakran meglátogatta a Földet és azok sok mindenre megtanították a földi embereket.
Végül házasságra is léptek a földi emberekkel. Ennek folytán a földi emberek agya is
tágulni kezdett és lassankint képesek lettek arra is, hogy átvegyék az égi emberek
gondolkodását és ezáltal elviselhetőbbé tegyék a földi életet. Mindenek előtt az állandó
éhezésnek véget vetve, meg kellett szüntetni az emberevést is. Amikor Hárpia-Tórem az
egyik holdacskát a Földünkhöz vágta, az emberiség javarésze elpusztult. Csak a
legszívósabbaknak sikerült eljutni melegebb éghajlatra. Ataiszt is ellepték ezek a jobb
gondolkodású szívós emberek és a Kaltes asszony szekerén érkező újabb égiek
segítségével elkezdték a teraszos-öntözéses földművelést, meg az állatok megszelídítését.
Kaltes asszony megtanította Ataisz asszonyait az égi magvakból való kenyérsütésre. Az
égiek mutatták meg a háziállatok ésszerű foglalkoztatásának és felhasználásának a
módját, meg a bőrük és szőrük feldolgozását. Ruda-Tórem is eljött és segítségével
elkezdődött a fémek előállítása a Kékleny-hegység érceiből, meg a Kemi asszonytól
ellopott égi tűzzel az edényégetés és ércolvasztás művészete. Amikor másodszor
közeledett a Földhöz a Hold, az egyik üstökös sárkánykígyó farka megcsapta Atlantic
szigetének nyugati sarkát és az mélyen a tenger alá süllyedt. Ettől kezdve Atlantic mind
jobban és jobban alámerült a vízbe. És amikor a Föld jégsapkái erősebben kezdtek
olvadni teljesen el is süllyedt. Joli-Tórem és Kaltes asszony panaszra ment Sis-
Tóremhez, hogy Hárpia asszony az üstökös sárkánykígyókkal minden életteremtő
tűzgolyón folyton háborgatja az emberi teremtményeket.
Az égiek erre megtiltották a holdakkal való további pusztítást. A Hold járása
ezáltal mindenütt egyenletesebbé vált, sőt a tenger páráiból is módszeresebben hullott a
csapadék a Földre, s ezáltal termékenyebbé vált. A beavatottak egy része elkezdte
feljegyezni a holdfogyatkozásokat ugyanúgy, mint a Napfogyatkozásokat. Sokan a
csillagok járását figyelték, a szavárdok pedig a tűz ipari felhasználásától kezdődően
jegyezték a végtelen időt, s a holdtölték alkalmával tartott lakomák számát. Voltak, akik
az evések alapján számítottak. De a papok abban látták legfontosabb küldetésüket, hogy
megszüntették az emberek éhségét. Kaltes asszony bolygóján az emberek sokat
háborúskodtak: újabb és újabb fegyverekkel pusztították egymást. De amikor az egyik
tudós az emberi igazságtalanságok ellen hozta a fénygomba-halált és azt a borzasztó
pusztítással járó fegyvert használni is kezdték, az égiek Kaltes asszony szekerén a Földre
is hoztak három ilyen gömböt. Sokáig Ataiszon, a Kékleny-hegységben rejtegették, de
amikor megtudták, hogy Ataisz az ősvízben el fog süllyedni, Budával, Kuszkóval és
Suvával elszállították onnan. Buda Úr városába vitte az egyiket, Kuszkó a másikat az
általa alapított Kuszkó városába, Suva pedig a harmadikat el akarta vinni a Suva-
hegységbe. De amikor megérkezett, megütközve látta, hogy az ott élő hunok nem
építettek hajút a menekülésre. A hun bölcsek nem értesítették őket a közeledő
veszedelemről. Hajóépítésre már nem volt idő. Suva ezért a hun ifjúságot felvette szállító
hajójára, a harmadik gombafényű halálgömböt pedig ott hagyta egy bátor beavatott
bölccsel, hogy 3 nap múlva magával együtt felrobbantsa. Ez így is történt.

A Kékleny-hegység elsüllyedt. Kuszkó még látta messziről a pusztító, vakító


fényét. A Buda által elvitt pusztító gömböt a sumír papok Szumérban, az Élet-
templomában helyezték el, majd a Hétvári Nagyszala döntése alapján az egyiptomi
Karnakba vitték, az ottani Élet templomába. Később Paszametik fáraó a Beavatott
Nagyszala döntése szerint a Híres-kapuba érkező szkítáknak adta át, hogy Ordoszba
szállítsák. Ordoszban a mindent elsöprő sárga hit miatt nem lehetett tovább tartani,
ezért hosszú vándoroltatás után az urali Élet templomába vitték. De amikor Jermák
kocsirúddal keresztelte meg a manysi népet, az Élet templomát a Tunguszkába
menekítették. A cárok az ortodox papsággal egyetértve, könyörtelenül hódítottak és
hittérítés címén minden leigázott népet kiraboltak. A falvakból a folyóvízbe hajtották a
megkeresztelendőket és a hosszú szertartás alatt a katonáik és a kispapok sisera hada
kifosztotta a megkereszteltek otthonait és minden kincsüket elrabolták.

Emiatt, ha panaszt emeltek, a főpap mosolyogva idézte: “Könnyebb a tevének


átbújni a tű fokán, mint a gazdagoknak bejutni a Mennyek országába. Örüljetek, hogy a
ti lelketek oda kerül.” A gyarmatosítók nemcsak az idegen népeket igázták le, hanem
üldözték a forradalmárokat is. Egy megszökött az internáltak karavánjából és
sebesülten a tajgába vetette magát. Hatanah kigyógyította sebeiből, de ott agg korában
vállalkozott arra, hogy a cári önkény elleni tiltakozásul 1908. június 30-án a Kaltes
asszony birodalmából hozott fényhalál-gömbbel felrobbantsa magát. Hatanah tanítása
szerint Földünk tudósai a Vízöntő világhónapban elérik azt a fejlődési fokot, melyet
Kaltes asszony birodalmában, Karnaki beavatottak szerint-a Szíriuszon már Kr.e. 5038-
ban elértek. De ott a gombafényű halál borzalmas pusztításait látva úgy határoztak,
hogy vitáik eldöntése végett többé nem folyamodnak háborúhoz, és többé nem
háborúval oldják meg problémáikat, hanem a természet titkait arra fogják felhasználni,
hogy gondtalanabbá tegyék az életüket. Szerinte ???? körül a földi emberiség is így fog
gondolkodni. És a Vízöntő világhónapban bőség fog uralkodni a Földön. Amikor Úr
városa mellett Kaltes asszony gömbjével leereszkedtek az Égi lakók, 2 pulit is hoztak
magukkal. A felemelő berendezésük azonban elromlott, s közben az élelmük is elfogyott.
Így a partra úsztak. Meglepetve állapították meg, hogy Úr városának lakói valamilyen
ataiszi nyelven beszélnek, úgyhogy meglehetősen megértették egymást. A magukkal
hozott pulikat a templom-gazdaság juhászatának ajándékozták a bőven termő
kenyérmagvakkal együtt. Uruk népének sumír földművelőit megtanították a gazdaságos
termelésre. Elmondták, hogy Kaltes asszony birodalmában a termésbőséget
csatornázásos öntözéssel fokozzák, a hegyvidéken pedig teraszokkal fogják fel a
csapadékot. Szárazságban mesterséges öntözést alkalmaznak. Városaikban
függőkertekkel biztosítják a gyümölcs és zöldségtermést. Közlekedési gépeik föld alatti
alagutakban járnak, de vannak függő pályáik is. Minden tudásukat a gazdálkodás és az
ipar szolgálatába állították. Így Kaltes asszony birodalmában soha nem látott jólét
uralkodik.

Sajnálják, hogy Kaltes asszony birodalma folyton távolodik Joli-Tórem Földjétől


és ezért Kaltes aszszony szekerén, vagy gömbjén mind ritkábban fognak eljönni a földi
embereken segíteni, de Kaltes aszszony gyémántszemeivel állandóan ellenőrizni fogja a
Föld embereinek munkáját. Ebben fel lehet használni a nemeslelkületű embereket. Ezért
az Élet templomával mindig fenntartják a kapcsolatukat. Ezzel is bizonyítani akarják,
hogy a szellemvilág előtt nincsenek sem égi, sem földi határok. Dernő fősámán
beavatottainak sikerült a kabar vasművelőkkel egy olyan vasat előállíttatni, amelyet
nem esz meg a rozsda és ebből kiváló fegyvereket készítettek.

Amikor az indijó Hadraba fejedelem részére Bihar vezér felállította a Dernő-féle


győzelem oszlopát, nem gondolta, hogy ez a készítési mód feledésbe megy. Mégis
megtörtént, de akkor Agaba titkos rovásai között megtalálták a Dernő és a kabar
fegyverkészítők által alkalmazott eljárást és a kaszuk között letelepedett kabarok újból
elkezdték gyártani az ilyen fegyvereket. Egyik csoportjuk Asóka birodalmába is eljutott
és Asóka Etehida beavatott kiváló fegyvereivel győzelmet is aratott. Bihar 85.
Arvisurája alapján Etehida megtalálta Dernő oszlopát és Asóka győzelmének emlékére a
fejedelem által kijelölt helyre állíttatta. Etehida olyan eljárásnak vetette alá Dernő
oszlopát, hogy még a mai napig sem rozsdásodik. Ez a Szíriusz-lakók és a beavatottak
titka maradt. Az Élet templomának tagjai között mindig van olyan beavatott bölcs és
beavatott tanuló, aki ismeri azt a nyelvet, amelyet a maguk módján a szumírok is
beszéltek. De ezen kívül megtanulják azt is, mi módon lehet megérteni a Kaltes asszony
gyémántszemeiből érkező rezgéseket és a Szíriuszon egységesített nyelvhez közel áll az
uruki tájszólás szerinti szumír nyelv is. Ezért lett ez a nyelv Mezopotámiában és azon
kívül is egyházi és hivatali célokra használatos nyelvvé. Elfogadta Karnak is és az Élet
templomában ma is Kaltes asszony népének nyelvét beszélik. Régies formájában már
nem beszélik, de az Ummai Úzország kézműveseinek érdeméből ma is ismeretes az a
hozzá legközelebb eső változat, melyet a mai palócok beszélnek. A tunguszkai fényhalál-
robbanás után az Élet templomának tagjai visszaköltöztek az Ural hegységbe, út közben
négy beavatott meghalt, nemcsak Hatanah és Tagilka helyét kellett tehát pótolni, hanem
a négy beavatottét is. Amikor ez megtörtént, Icsim fősámán és törzskara itt maradt az
urali Élet templomában, a többi pedig szétment a világ minden részébe. De rezgések
útján küldött üzeneteikkel mindig fenntartották egymással kapcsolatukat. Régóta
tűnődnek azon, ha a Vízöntő világhónapba a Föld lakói megszerzik a fényhalál titkát,
annak az erejét az emberiség javára fogják-e felhasználni. A másik nagy kérdés, hogy az
emberiség milyen közös nyelven akar beszélni? Molnár Gábor

HÁNY ÉVES VESZPRÉM?

Mit tud a manysi sámán unokája, Szalaváré Tura, Veszprém keletkezéséről? A kiadó
előszava: Egymás után ünneplik városaink születésük évfordulóit. Egyik hatszáz évvel
büszkélkedik, a másik kereken ezerrel. De Veszprém az “ősi város” lakói irigykedéssel
gondolnak még az éppen tízesztendős városok lakóira is, ők legalább tudják mikor lett
városuk-város. Veszprémnek pedig nincs születésnapja, éve, még csak évszázada sem.
Egyelőre senki sem tudja bizonyítani, mikor lett Veszprém város. Azt még kevésbé,
mióta viseli a nevét. Veszprém megye helytörténeti lexikona szerint már 1000 előtt is így
hívták. De mióta? Eddigi ismereteink szerint civakodót, veszekedőt jelentő nyugati szláv
személynévből képezték a nevét. De biztos ez? …mióta lakott hely, mikor keletkezett és
hogyan? Az, hogy a környéke ősidőktől kezdve lakott hely, már bizonyított, de hogy a
város helyén mikor alakult ki valamilyen település, erre vonatkozólag nincsenek adatok.
Adatok, tudományosnak elfogadható bizonyítékok már nincsenek. De van, - most már
van - valami más! A múlt év végén kaptunk egy levelet Molnár Gábor írótól. Megtisztelő
helyzet számunkra, hogy a neves író levele nem meglepetés a szerkesztőségben,
olvasóink is tapasztalhatják, hogy folyamatos kapcsolatot tart “szülő megyéje” lapjának
szerkesztőségével, e levél tartalma annál nagyobb izgalmat keltett. Szinte átérzett a
levélen a felfedező izgalma. Az igyekezettől, hogy mindent elsőként közöljön, szinte
egymásba öltötte a gondolatokat. De, hogy az olvasó türelmét ne tegyük próbára, a
lényeg: szenzációs és szép regékre akadtunk általa, Veszprém származását, keletkezését
illetően. És a rege szerint ez évben, 1992-ben kereken 2700 éves a település. A regék
adatait a szerző Paál Zoltántól kapta, aki a második világháborúban együtt harcolt egy
manysi harcossal, valamikori manysi sámán leszármazottjával. Paál tőle kapta a 347.
fősámán rovásírásából megfejtett, fordított adatokat, gondolatokat. Hogy mennyi
ezekben a történelmi hitelesség, vagy hogy egyáltalán van-e, majd kiderül. Nem kizárt,
hogy még később majd igazolják a történészek a regék állításait. Volt már erre példa,
nem is egy. De ha csak rege marad, akkor is szép. És időszerű, hiszen kerek évfordulót
feltételez. Nem kis lelkifurdalással ugyan, mert száz más elfoglaltsággal küszködik a
szerző, de sürgettük is. Egy héttel ezelőtt még ezt válaszolta sürgető levelünkre:
“Veszprém - most is így mondom - monda-, regebeli históriáján igencsak erősen
dolgozom, írom a nem köznapi történetet. -Annyi érdekes, izgalmas történés zsúfolódik,
hogy nincs szívem bármit is kihagyni. A befejező részben egészen Koppány lázadásáig
jutok majd el és azt is megírom, mi volt a közvetlen oka Koppány fegyveres
felkelésének-túlmenően a történelemből ismert, elfogadott okokon.

Mindezekről Szalaváré Tura, a manysi úgy regél, mintha roppant históriás


könyvet forgatva idézne. Adatok, nevek bukkannak elő, ezeket szedem rendbe, sokszor a
már elkészült oldalakat újabb részletekkel kiegészítve…” A szerző előszava: Hej, rege
rejtem…?-idézem és bizony hozzáteszem: a rege, némelykor történelmet rejt. Beleváj
némely időkbe, tűnő évezredek koromszín éjszakájába, onnan világít ki napjainkba
tündöklő csóvájával. A monda, rege tömérdeket takar, hoz elő a szívével-lelkével
értőnek az ősi múltból. Őrizni való szép kincs a rege, a monda és ha néha előbukkan a
tűnő évezredek előtti idők messzeségéből a kincsre találás örömével, lelkességével kell
fogadni. Szalaváré Tura, nagyapja, az ősi hitű manysi fősámán örökét vette át, rengeteg
tudással készült rá és mugyarul is tudott, a rokon nép nyelvét egy első világháborús volt
magyar hadifogolytól tanulta. Szalaváré Tura a magával hozott az ősi múltat őrző
feljegyzéseivel. Szőnyi Mártont, a híres ellenállót és csoportját kereste a szlovákiai
tájakon, mikor ejtőernyővel és manysi társaival leereszkedett az éjszakában. Szőnyi
Mártont Szalaváré Tura már nem találta életben, a hős ellenálló társaival elesett a
német megszállók elleni harcban.

A manysi felderítő, vele társai azonban rátaláltak Paál Zoltánra, aki a


csoporthoz csatlakozott. Szalaváré Tura és Paál Zoltán többé nem vált el, Szalaváré
Tura szombathelyi, Perin patak melletti hősi haláláig. Paál Zoltán a harcok szünetében
mindazt feljegyezte, amit Szalaváré Tura elmondott, átadott. Hősköltemény, hősi
eposzba illő, a minden tűnő percet felhasználó, most így mondom: rovószenvedély, ami
ezer esztendők históriáját örökítette. Szalaváré Tura is írt, betűzgette a magával hozott,
Szőnyi Mártonnak szánt tömérdek ősi feljegyzés-másolatot. A másolatok manysi-földról,
Nyugat Szibériából származtak, amelyeket Szalaváré Tura, előtte nagyapja, az
évezredes eredetiekből éveken át másolt. Az eredeti rovások, a háromszáznegyvenhét
fősámán történetét örökítő rovások-Szalaváré Tura így mondta el Paál Zoltánnak-
néhány fősámán “arvisurája”, igazszólása kivételével, ma is, azaz akkor az 1944. évben,
az ősi manysi időszámítás szerint az 5984. évben is megvannak, az Ob mellékfolyója, a
Konda leomlasztott elejű barlangjában. Mennyi szépség bújik meg Szalaváré Tura
nevezzük csak így, monda, regevilágában. Pannon vezér idejéből, Kr.e. 800-ból, a
medvetoros időszámítás szerint a 3240. évből. Mikor a mi mostani időszámításunk
elkezdődött, a medvetoros időszámítás már a 4040. esztendőnél tartott. Ilyesformán
régebbi, mint a zsidó időszámítás. Monda, rege? Szalaváré Tura mondakincsében nem a
vitára indítót kutatom, a vezérek mellékelten közölt leszármazási rajzában, sokkal
inkább a sok-sok, napjainkig megmaradt dunántúli és más tájak helységnév eredetét.
Szebbet a mi Dunántúlunkról, Veszprém, Veszprém megye helységnév eredetéről
egyetlen krónika, fennmaradt szájhagyomány sem őriz számunkra. Csillaghímes égi
mesék, réges-régi mondák számára őrzött ősi idők aknájából elénk szökkenő történetek
közt Veszprém neve is elénk fényesedik. Nem is kutatom Veszprém neve más, egyéb
eredetét, hiszen a rejtőző szép, önmagában is szép, ha idők végtelen mélyéről, mint tiszta
erdei forrás gyöngyözőn mesehímmel feltör.

A “mese-fa” Szalaváré Tura az 1945. tavaszán hősi halált halt manysi-rokon


népünk fia-őrzőn ontotta régi-régi meséit a vele volt Paál Zoltán katonatársának. Paál
Zoltán a történetek bőségszarujából most elénkdönti, mint az ősi múltat, mesevilágot
hűséggel őriző, az ősi múlt egy néhány, talán történelem históriáját. Meghatva, ámulva
veszem Paál Zoltán leveléből az újabb Szalaváré Tura gyöngyszemet, amely szerint
Veszprém 1972. évben kettőezer hétszáz esztendős. Kerek kétszáz évvel idősebb, mint a
röviddel ezelőtt kettőezer ötszázadik évét ünneplő Irán. Pannon Vezér nyugatra indul I.
Történt a réginél is régibb időkben, regélte Szálaváré ura Paál Zoltánnak-hogy Kostyű
úz fejedelem, akit a hun síkságon a vörösszemöldökű kitajok császárukká választottak
Csiang-Kü néven, hatalma tetőpontjára jutott. Akkor a Kr.u. 180. évben ért véget az
ötévenként ismétlődő egyik sámánképzés. Azon a sámánképzésen, a Nagy-Süán
küzdelemben Vadna, az úz sámán ifjú győzött. Mivel Kostyű már császár volt, Vadna
bátyját, Harcsányt választották Ordosz fejedelmévé Hu-cseng néven, aki Haris fősámán
néven az ordoszi sámánképzés vezetője volt. Kitaj martalócok azonban rátörtek
Ordoszra és Harcsány fejedelmet megölték. Gyászideje teltével Vadna fősámán feleségül
vette Sávolykát, Kostyű fejedelem leányát, elnyerve ezzel kettőjük számára a 255.
Arvisura, Igazszólás rovása jogát. Vadna Fősámánt és Sávolyka Arany-Asszonyt az
Öregek Tanácsa ezután útnak indította a távoli Pannonföldre kíséretükben öt tized
lovassal, egy tized sebesültgondozó, minden munkában jártas Rimalánnyal. Urumcsi úz
települést érintve a Turgai-kapuba értek, ahol a 4221. medvetoros évben (181-ben) a
hadbavonult kabarok szállásain a tatárok megölték a kabarok összes visszamaradt
családtagjait. Sávolyka aranyasszony kilenc Rimalánya férjhez ment a kabar lovasakhoz
és Berény kabar fejedelem még háromszáz lovast adott Sávolyka aranyasszony és Vadna
fősámán mellé kíséretül, hogy nézzenek alkalmas helyet, a letelepedéshez. Sávolyka
aranyasszony és Vadna fősámán Pannon-földre indult, ahonnan gyér híreik voltak, hogy
a kabarok várost alapítottak. Kassa tájára Vadna fősámán, Sávolyka aranyasszony,
velük kísérő lovasaik akkor érkeztek, amikor a longobárdok támadása fenyegetett.
Vadna a legjobbkor érkezve, a külső kabar őrségbe vonult lovas népével. Kemény harc a
támadó longobárdokkal és Vadna sebesülten lovára kötöztetve magát, Bártfától
vágtatott Kassára.

Éppen csak elmondhatta a veszedelem hírét, belehalt sebeibe, elnyerve a


dicsőséges kabar halál-lovas elnevezést. Sávolyka, a longobárdok kiverése után
háromszáz harcosával felépítette Vadna és Galgóc őrhelyet, ahol utódaik
kétszázötvenhárom évig rótták valamennyi közt leghosszabb Arvisurát. Abban írták le a
pannonföldiek hősi harcát a káldorok, más néven kelták, majd a rómaiak ellen. Pannon-
föld elfoglalását a teljes 190. Arvisura mondta el, amelyet a Kr.e. 800. és 670. év között
Pannon földön őriztek. A Kr.e. 670. évben a 190. Arvisurát Pejte Rimalány Aranyos-
Székre, majd Kr.e. 650-ben Kassára menekítette. Sávolyka Kassa kabar városból 185-
ben Vadna-őrhelyre vitte a 190. Arvisura rovással telt aranylemezeit, mivel Vadna é a
Galgóc őrhely közt föld alatti utat ástak és mindig abba az őrhelybe vitték az Arvisurát,
amelyet nem fenyegetett veszedelem. Sávolyka aranyasszony tehát olvashatta a 3240.
medvetoros évben (Kr.e. 800-ban) kezdett 190. Arvisurát, hozzá minden más ősi
aranybarovást, amely pedig így szólt: II. Az 1250. medvetoros esztendőben Kr.e. 2790-
ben Bihar fősámán által a távoli Ordoszban kiképzett sámánok száma kétszázötvenre
emelkedett, így minden irányban kiterjedtek lehetőségeik. Bihar fősámán hírtelen
halálával Dernő rovósámán került a fősámáni helyre. Történt akkor, hogy Szuha-
Balzsán vezér az Öregek Tanácsának engedélyével kalandozásra indult, hogy a parszi-
szkíta sámánok hírei alapján felkeresse lovas népével a legnyugatibb szkíta-székhely,
Aranyos-szék települést, mivel tíz évvel előbb Esküló és népe Bihar tartományból a
pusztító, tömérdek életet követelő járvány elől a távoli aranyröges helyekig jutott.
Szuha-Balzsán vezér és lovas népe, valamint a csatlakozó sámánok útja hat esztendeig
tartott és akkor végre meglelték a legnyugatibb szkíta-székhely, Aranyos-szék
szálláshelyet. Szuha-Balzsán vezérnek jelentették, hogy az erdőkben külszínen találtak
aranyrögöket és az abból olvasztott aranyat a szkíta-székelyek edényeknek,
ékszereknek, lemezeknek használják, hogy Isis-Tórem kegyhelyeiket azokkal díszítik.
Mindezt, amit Szuha-Balzsán és lovas népe, vele sámánjai Aranyos-széken találtak,
Esküló és szkíta-székhely népe tizenhat esztendő során teremtette. Esküló elmondta
Szuha-Balzsánnak, hogy Aranyos-szék szálláshelyet odaérkezésük évében alapították.
Szuha-Balzsán előtt Esküló azt a kívánságát is kifejezte, nagyon szeretné, vele népe, ha
az odaérkezett rokonok közt egy, vagy több nagy tudású sámán akadna, aki vállalná
településük védelmének vezetését. Szuha-Balzsán meghallgatta a kérést és egyik legjobb
harcosát, a vepsze törzsbéli kiváló aranyművest, Vepszerémet javasolta.

Vepszerém, aki már jól körülnézett, nem egyedül valón vállalta a kellemes
éghajlatú Aranyos-széket, így Esküló leányai közül a víg kedélyű Dévaványát kérte,
kapta feleségül. Esküló vezér különben egyistenhívő édesanyja után sumír, édesapja
után parszi-szkíta származású volt. Esküló Szuha-Balzsán kérésére megengedte, hogy az
1240. (Kr.e. 2800) medvetoros évtől a huszonnégy hun törzs szövetsége szkíta-székely
törzsének legtávolabbi, nyugati szálláshelyének történetét rovásba tegyék. Vepszerém
vállalkozott erre a rovásra, aki a későbbiekben az aranykészítményeket értékesítő
szkíta-székelyeket kísérő fegyveres őrség vezérségét is kapta. Telt az idő és Szuha-
Balzsán, vele lovas népe a távoli Ordoszba távozott. Vepszerém pedig akkortájt indult
aranyedényeivel, más aranytárgyaival a távoli nagy víz, a tenger irányába, mikor
Dévaványa gyereket várt. Mikor eredményes távoli útjukról lovasaival népéhez megtért,
Vepszerém ruhák és kincsek sokaságával halmozta el szeretteit. Vepszerém és
Dévaványa gyerekáldása nagy volt: húsz év alatt nyolc fiuk és hat lányuk született. III.
Eljött a 2430. medvetoros esztendő (Kr.e. 1610). Esküló vezér régi, 1240-béli
honalapítása óta 1170 medvetoros esztendő pergett bele az idők végtelen folyamába.
Illmár vasverő fősámán abban az évben lovas népével tett látogatást Aranyos-széken.
Örömmel fogadták az aranyos-széki rokonok a hun törzsbéliek addig legnagyobb
csoportját és megkérték Illmár vezért, hogy birodalmuk déli bejáratánál hagyjon hátra
lovas csoportot védelmükre. Barca, széki-hun vitéz vállalkozott, hogy az egyik délre
fekvő termékeny kis síkságon őrhelyet létesít. Az őriző vezér nevéről az őrhely táját
Barcaságnak nevezték. Azóta is Barca vitéz és lovas népe leszármazottai lakják a
Barcaság jelentős tájait. IV. 3240. medvetoros esztendő (Kr.e. 800). Roppant lépés az idő
lajtorjáján. A 2430. medvetoros esztendő óta 810 medvetoros év telt el. Aranyos-szék
vezére a népre sűrűn rátörő veszedelemben segítséget kért Ordosztól, mert dél felől
véres utat vágó seregek háborgatták földjét, szálláshelyeit. Ordosz nem hagyta segítség
nélkül a messze élő rokonokat. Az Öregek Tanácsa úgy döntött, hogy egy tömén, azaz
tízszer ezer harcossal kell védelmezni, minden támadástól megóvni a legnyugatibb
szálláshely népét, földjét.

Pannon parszi-szkíta vezér éppen csak a medvetor utáni jobb időt várva be,
elindult a tömén lovas népével a legnyugatibb szálláshely, Aranyos-szék védelmére.
Roppant vágta Ordosz halmaitól Aranyos-szék sziklás tájáig. A honfoglaló Esküló népe,
majd utódai éppen 2000 medvetoros esztendeje, az 1240. év óta birtokolták a tájat,
amikor Pannon vezér töméne hozzájuk ért a 3240. medvetoros évben. Pannon vezért,
vele lovas népét örömmel fogadta az ősi nevet viselő Esküló vezér, vele népe. Pannon
vezér és öccse Mecsek a vendéglátás idején-miként lehet másként?- belészeretett Esküló
két lányába, Gyömörébe és Indijába. Kettős házasság! Gyömöre , Pannon Rimalány
képzettségű felesége esküvőjük napján aranylemezekre kezdte róni a többezer éves, ősi,
Agaba fősámán 24 képjelével a 190. Arvisurát, az igaz szólást, hogy minden időben, míg
róhatja, örökítse napjaik történését. Rokoni kötés Esküló, Pannon és Mecsek közt.
Szerém, Esküló fia is boldog, beleszeretett a rokon tömén lovasaival jött Zengő sámán
leányába, Zernyébe. Pannon vezér viharzó sebességgel letört minden dél felől érkező
szembeszegülést, ellenállást. Menekült az ellenség és Pannon vezér messzebb nézett, még
nyugatabbra. Pannon nyáron nem indulhatott, a folyók, folyamok roppant kiöntései
elzárták a nyugatra vezető utat. Csanak fia: Veszprém Jött a tél, fagy. Pannon vezér
Gyömörével, négyszer ezer lovassal, értő vezetőkkel útra kel nyugatra. Átkeltek a
máskor rettentő, mindent elnyelő vizeken, folyókon, Dunna-asszony széles folyamán.
Görög nép lakta a széles folyamon túli tájat, akik messze vidéken hódoltak Pannon
vezérnek, míg mások elmenekültek. Pannon vezér a lankás terület dombján állíttat
magának sátrat és nevezték a helyet attól fogva Pannonhalma néven. Szerteszáguldottak
Pannon vezér négyszer ezer vele jött lovasából a hírelő tizedek, majd visszatértük után
Lajta lovas népe Alsó-őrség néven szálláshelyet telepít. Mecsek Felső-őrség elnevezéssel
ugyanezt cselekedte. Szerém, Esküló fia, aki lovasaival, köztük délen megteremtette
Szerém-őrség néven szálláshelyét. Pannon vezér ugyanakkor a három őrséget öccse,
Mecsek hatalma alá rendelte. Nyári áradás, tengerré változott folyók, mocsarak.
Szerém, Esküló fia ezer lovassal Aranyos-székre kívánt visszamenni, -Zernye iránti
szerelme vitte volna-, de messze tájon nem talált gázlót. Várniuk kellett a téli fagyra,
miközben hírelői szerteszáguldottak. Mecsek lovasait rendbentartva vadászni ment,
hamarosan medvét ejtett a sűrű erdőben.

Zengő sámán vezetésével medvetoron Mecsek és lovas népe elfogyasztotta a


medvét, ezzel kegyhellyé változott a hegyes, erdős terület, ahol a medvetor után néhány
hun törzs, köztük Szerém lovasai visszamaradni kívántak. Szerém, Esküló fia és a
harcos Szörény ebbe nem akart beleegyezni, mindenképpen ragaszkodott ezer
lovasukhoz. Végül egyezséget kötöttek, a visszamaradó lovasokat más hun törzs
lovasaival pótolják. Őszidőre, a vizek apadása után végre lehetővé vált a folyókon, az
ingoványokon az átkelés. Szörém-őrségből ekkor 3 avar, 5 úz, 7 kabar, 9 parszi-szkíta
visszaszökött Mecsek lovas népéhez. Mecsek újabb nézeteltérésektől tartva, Esküló
csajkásaival pótolta a hiányt. Újabb baj is következett, mivel Szerém-őrség Esküló népei
összecsaptak az őslakó görögökkel, mivel azok nem akarták fizetni a rájuk kivetett
sámán-tizedet. Szörény az összecsapások szűntével átköltözött a széles víz túloldalára,
felállítva Szörény-őrséget. Mecsek akkor hadinépe egy részével visszatért bátyjához,
Pannonhalmára. Mecsek délen, Zengő-őrség néven visszahagyott kilenc tized lovast
Zengő sámán törzsénél, hogy a jelentő lovasok bevonásával, a déli sűrűbben lakott
vidékről is pontos értesüléseket szerezzen. Tél, befagytak a folyók és mocsarak. Pannon
vezér csak ekkor tért vissza két tizednyi kísérő lovasával Aranyos-székre, Eskülóhoz.
Gyömöre és Indija jöttét is ígérte Pannon, mivel Szerém, Esküló fia, Zernye széki-hun
Rimalány kezét kérte Zengő széki-hun sámántól. Pannon vezér nyomában hamarosan
meg is jött Gyömöre, Indija és Szerém. Esküló és felesége boldog volt, nem vesztek el
gyerekeik. Szerém Zernye Rimalánnyal szarvastoron megtartotta esküvőjét. Az esküvői
szertartást a vepsze törzsbéli, az ősi nevet megőriző Veszprém, Szerém bátyja végezte.
Megtörtént Aranyos-szék tájáról a népvándorlásszerű lovas költözés. Hatezer hun
törzsszövetségbéli harcosnak, akik közül sokan megcsaládosodtak, Esküló, vele a többi
vezér mindent megadtak, hogy áttelepedve Pannonföldre, az ottani, gazdátlanul maradt
görög földeket benépesítsék. -Alsó-őrség és Felső-őrség egyistenhívőket kapott, míg
Szerém őrség mind a 24 főistenség Tóremhívéből kapott. Baj keletkezett ebből, mivel
Szerém-őrségben a különféle Tórem-hívők hamarosan összecsaptak, harcba keveredtek
és rövid idő múlva csak a parszi-szkíták maradtak vissza Szerém parancsnoksága alatt.
A szinte menekülésszerűen távozó lovasok elvegyültek a görög őslakossággal és
folytatták saját Tóremhitüket.

Esztendők teltek és két szellemi központ alakult ki Pannon és öccse, Mecsek


körül. Pannon vezér volt a vitézebb, míg Mecsek tudásában bizonyult erősebbnek.
Mecsek helyeselte, hogy az avarok a hitük szerinti három karéjos Sis-Tórem, az úzok az
öt karéjos Joli-Tórem, a kabarok hét karéjos Ruda-Tórem, míg a parszi-szkíták kilec
karéjos Isis-Tórem kegyhelyeket építsenek. Legszebbek voltak a görögökkel
összeházasodott pamír-szkíták 9 karéjos Pécs-Tórem kegyhelyei. Ugyanis az első
telepesek a pamír-szkíták törzséből a parszi-szkítákkal szemben Pécs-Tórem hívei
voltak. Mivel a hun törzsbéliek görög asszonyainak szülei leginkább kőfaragók voltak,
szép dús hajú istenalakokkal népesítették be leányaik férjeinek, a pamír-szkítáknak
Pécs-Tórem kegyhelyeit. A számos hun-görög vegyes házasság oka, hogy míg a
földművelők és kereskedők a hun lovasoktól félelmükben elmenekültek, a görög ácsok,
velük a kőfaragók visszamaradtak. Ugyanakkor a távoli Ordosz irányából, Káspiros
térségéből a Pannon-földre lovagolt pamír-szkítáknak szépséges lovaik mellett sok
aranyuk volt, selymekben dúslakodtak, kívánatosak voltak a görög kőfaragók és ácsok
előtt. Így történt hogy Pécs-Tórem egyre gazdagabb hívői a 3241. medvetoros évtől
(Kr.e. 799) leginkább a pamír-szkíták voltak. Pécs-Tórem városa mesés gazdagsága,
termő gyümölcsöseik vonzása erős hatást tett a messzi Aranyos-szék lakóira. Az első tíz
év alatt sokan vándoroltak át Pécs-Tórem városába. Ezután Pécs-Tórem városában a
szkíta-székelyek is felépítették huszonnégy karéjos kegyhelyüket, amit Ata-Isis
kegyhelynek neveztek. Ennek aranylemez borítású kupolája egészen Szerém-őrségig
csillogott. Esztendő telt esztendőre. A 3250. medvetoros esztendőben (Kr.e. 790)
nyugatról és délről növekedett az ellenséges betörés veszedelme. Gyömöre, vele Pannon
vezér veszélyeztetve látta a harcok miatt a 190. Arvisura rovás folytonosságát, ezért
Mecsek fősámán felesége, Indija vette át folytatva Isis-Tórem aranyba írt képjeleivel a
rovást. Mecsek fia, Devecser vezér fősámánsága idején Pécs-Tórem városában tartották
a Nagyszalát, Pannonföld hun törzseinek tanácskozását. Valamennyi résztvevő törzs
küldötte, vezérek és fősámánok megvitatták, miként tartsák az egységet, hogyan
kapcsolódjanak a huszonnégy hun törzs közössége szellemi áramlatába? Évek és megint
évek. 3260. medvetoros esztendő (Kr.e. 780) Pécs-Tórem városában megtartott
Rimalány-képzés után a legügyesebb Rimalány, Pelsőcz leánya, Ilu átvette Indijától a
190. Arvisura aranylemezre rovását.

3294. medvetoros esztendő (Kr.e. 746) Pécs-Tórem városában az Aranyos-székről


származó Vepszerémet fősámánnak választották, aki az úz aranyművesek közt tanuló,
fejedelmi származású lánykát, Runyát, Ilu leányát feleségül vette. Runya ugyanakkor
átvette anyjától, Ilutól a 190. Arvisúra aranyba rovását. Míg az Ata-Isis hívőknek jó
módjuk megőrzése miatt igen kevés gyerekük volt, addig az avarok igen gyorsan
szaporodtak és az egész Pécs-Tórem hegyvidéket elárasztották a 3 karéjos Sis-Tórem
kegyhelyeikkel. Ordoszból ugyanakkor erős nyomást gyakoroltak Pannonföld lakóira,
hogy az ötévenként induló sámánképzésen a legkiválóbb hun törzsszövetségbéli ifjak
vegyenek részt. Pannon élete teltével legidősebb, egyben legvitézebb fia, Csanak örökölte
a vezéri hatalmat, Mecsek fősámánsága mellett. Majd mikor a medvetoros időszámítás
szerint a 3267. évben (Kr.e. 773) Pécs-Tórem városában megtartották a nagy
törzsszövetségi összejövetelt, Eplény, Mecsek fia kapta apja helyébe lépve a fősámáni
tisztet. Akkortájt az öt-öt éves sámánképzés végeztével kisebb sámán csoportok érkeztek
Káspirosból és minden tizedik esztendőben Ordoszból. Ugyanakkor a mindenkori
Ordoszi Aranyasszony rendelkezései alapján tanított, sereg mögötti szolgálatra, seb-és
betegápolásra, mindenféle tudományra, rovásírásra kiképzett Rimalányok mind
fejedelmi, fősámáni és vezéri udvarokba mentek férjhez. Csanak továbbra is
Pannonhalmán tartotta udvarát, ugyanakkor Radós és Vejke öccsei a gyepü őrizetben
teljesítettek szolgálatot, mivel a vándorló népek lovasai nemcsak földjeiket, de a hun
törzsek népeinek életét is veszélyeztették. Mecsek halálakor fia, Devecser vette át apja
vezéri örökségét és mind a fősámáni, mind a vezéri udvarból két-két, továbbá Ata-Isis
hívei közül egy ifjút küldött a távoli kaspivárbeli sámánképzésre. Így indult el a 3298.
medvetoros évben (Kr.e. 742) Csanak két fia, Horpács és Veszprém, valamint Devecser
két fia, Sarlód és Bogdása, míg Ata-Isis hivői közül Szerém egyik fia, Ruma. Veszprém
sámán központja A sámánképzésen negyvennyolc ifjú közül Csanak fia, Veszprém
bizonyult a legjobbnak. Veszprém így jogot nyert, hogy a huszonnégy fős ordoszi
sámánképzésen Káspivár tájait, népeit képviselje. Türje ogúz sámánifjúval, Sarlód,
Devecser fia nem állta ki a sámánképzés viszontagságait és a messzi Tenkesvárban a
3302. medvetoros évben (Kr.e. 738) meghalt.

Esztendők, újra Pannonföld. Horpács átvette Alsó-őrség, míg Ruma Szerém-őrség


vezérlését. Csanak fia, Pomógy, a 3300. medvetoros esztendőben (Kr.e. 740) Fertőd
mocsarainál a bezúduló ellenséggel vívott harcban elesett. Testvérei, Palkonya és
Halimba azonban megbosszulták halálát, addig üldözték, míg utolérték a gyilkosukat,
valamennyiüket szálig agyonverték. Veszprém első lett az ordoszi sámánképzésen és
Kaluga vepsze törzsbéli fősámán leányát, Pejt Rimalányt vette feleségül. Pejt a
fősámánnak egyetlen leánya volt így mesés kincsekkel, százfőnyi vepsze törzsbéli lovas
kísérettel indultak útnak. Két évig tartott Veszprém és Pejt útja Ordoszból
Pannonföldre. Pécs-Tórem városában örömmel fogadták Veszprém fősámánt és
feleségét, Pejt Arany-asszonyt, a Rimalányok vezérét. Vepszerém fősámán halála után
Devecser, Pannonföld vezére megbízta Veszprém fősámánt, hogy az Ordoszban tanultak
alapján szervezze meg Pannonföld védelmét, biztonságát. Veszprém első tennivalója volt
a 3312. medvetoros évben, az időszámítás előtti 728. Esztendőben, tehát éppen most,
1972-ben 2700 éve, hogy felállítsa az erős, új sámánközpontot. Az Ordosz tájáról jött
vepsze harcosok a hazájukban lévő sámánközpont módjára felépítették Veszprém
városát, az új és erős sámánközpontot. A központot a huszonnégy hun törzs
szövetségéből húsz törzs Veszprém, három törzs Vepszerém néven illette és így nevezte a
csuvas törzs is. Aranyasszony ünnepére készült el a huszonnégy karéjos szentély,
amelyben, ugyanazon évben megtartották a második Pannonföldi Nagyszalát. Míg a
huszonnégy karéjos szentély épült, Pejt a Rimalányokat képző Aranyasszony az összes,
addig Pannonföldön készített rovásokat összegyűjtötte, lemásolta, amit azután a
fősámán, Veszprém jelentésével együtt a Nagyszalában felolvastak. Ezért a veszprémi
Nagyszalában részt vevő Öregek Tanácsa ezen ékes rovásokat Veszprémi-Arvisura
megjelöléssel helyezte el Joli-Tórem szentélyében, amit az Aranyasszony Pejt őrzött.
Runya, akinek látása addigra igen meggyöngült, átadta Veszprém fősámánnak a 190.
Arvisura aranyba rovásának jogát. Ebben az Arvisurában megalkották Pannonföld
törvényeit Agaba fősámánnak 1. medvetoros évben íegfogalmazott elvei alapján.
Elhatározták, hogy Ordosz rendelkezései szerint a kisebb támadó kalandozásokat
visszaverik, de a nagy hódítók ellen mindig alkalmazzák az őslakók ősi törvényét, az
időszakos meghódolást. Kiépítik a huszonnégy hun törzs szervezetét, lovas tizedekig
lemenően. Soha nem hagyják el Pannonföldet, hogy Ordosz hun törzseinek az örök
menedékét kiépítsék.

Veszprém lesz az új Égi birodalom fővárosa, mivel már Pécs-Tórem városát érték
támadások, de az új kegyhely központi helyzeténél fogva könnyebben védhető. Erre
megkötötték a vérszerződést. Veszprém, Bihács, Kanizsa, Ruma és Suprun vérét engedte
Pejt Aranyasszony díszes edényébe. Elhatározták, hogy két újabb határvédő őrséget
alapítanak. Az erőt, ügyességet mutató viadalon, amelyet a távoli Ordosz-táji Nagy-Süán
módjára tartottak, a Pozsony nembéli széki-hun Detrekő volt az első és a Rozsnyó
nembéli marúz Ditró a második. Mindketten 200-200 lovast kaptak, hogy még
makkhullás előtt építsék fel Pozsony és Detrekő őrhelyet, valamint Rozsnyó és Ditró
őrhelyeket a Barcaság és Csíkszék határában, még a 3312. medvetoros év végéig (Kr.e.
738). Veszprém fősámán a szentély legszebb helyén felállította Ordosz Aranyasszonya
tiszteletére a “Hősök aranyoszlopát”, amelyen minden elesett hős nevét berótták. A
halott hősök közt volt Horpács és felesége, Ankir, a török néptörzsbéli Rimalány, akik a
3310. medvetoros évben (Kr.e. 730) egyszerre estek el Lajta-Őrségen. Kanizsa és
Suprun, Horpács és Ankir fiai átvették a szüleik harcosai feletti vezényletet. Kanizsa
várost alapított a Felső-őrség közepe táján, míg Suprun a Lajta-kapuban építette meg
Suprun városát. Kanizsa és Suprun ezután Veszprém sámánvárosban építettek 9
karéjos szkíta és 11 karéjos török kegyhelyet. Ruma sámán, Szerém fia engedélyt kapott
az Öregek Tanácsától, hogy Szerém-őrség legszebb helyén alapítsa meg sámánvárosát,
Ordosz mására. Öccsei, Nárom és Bihács még ugyanazon évben megszervezték a
gyepümenti őrséget. A hun törzsek küldöttei, a Nagyszalán részt vevők elismerték, hogy
Veszprém fősámán városa védekezési szempontból a legjobb helyen épült, mivel
ellenséges betörések úgy a déli, mint a nyugati határ felől sűrűn előfordultak. Veszprém
fősámán és felesége, Pejt mellett maradt vepsze törzsbéli harcosok minden családi
fészekben Szitás-fürdőt is emeltek. Nyáron a tisztálkodást, hozzávéve a ruhaégetést, a
széki-hunok által elnevezett tó, a Balhás-tó mellett végezték. A vepsze törzsbélieknek
azonban a Balhás-tó elnevezés nem tetszett, így vepsze-földi elnevezéssel, Balaton névvel
illették. Gyermekeiket Aranyasszony ünnepén a Balatonban mártották meg, ezzel
megadva a névadás tisztét.

Veszprém és Pejt gyermekei Pét, Lébény, Bajánszernye, Bucsu és Arács is a tóba


mártva kapták nevüket. A régi Arvisura igazszólás törvény szerint a medvetoros év
minden napjára két-két név volt a sámánok feljegyzésében előírva. Tehát a születendő
lelkek mindig annak a napnak nevét kapták, amelyen születtek. A sámánok törzseként
730 rendes, hozzá még Aba és Ur, összesen tehát 732 név között választhattak. Ag-aba a
kaza-hunok, Tónusz-Aba a kunok, Bato-Ur a kaza-hunok, Opos-Ur a kabarok, Örs-Ur
az úzok ünnepi neve volt. Makkhullásig a Pozsony nembéli Detrekő és a Rozsnyó
nembéli Maruz Ditró felépítette Rozsnyó, Detrekő, Ditró és Pozsony figyelő őrsöt,
ahonnan a régebben rakott Dévény figyelő is látható volt. A hősi halált halt Horpács és
Ankir fia, Suprun rakta azonban a legjobb, szépségében is híres szálláshelyet, figyelő
őrsöt. Aranyasszony ünnepén Suprun szálláshelyén járt hun vezérek és sámánok ezt
mind elismerték. Gazdag lakoma, vendéglátás következett, majd a vezérek, sámánok
távoztával Suprun délnek vette útját lovas népével, szekereivel, Suprun őrhely
védelmére megfelelő erejű lovasnépet hagyva. Éjszakán át vonult Suprun hadinépe, az
egyik szekéren kényelmessé téve a vezér éji szállását. Őrség biztosította a vonulók útját,
Suprun vezér szekerét, amelynek egyik tengelyéből kiesett a nehéz, kátyús úton a
keréktartó szeg. Észrevette az egyik kísérő kabar lovas, lováról szállva hegyes kőéket
igyekezett a tengely nyílásába nyomni, de ujja is benn maradt, összeroncsolva
ujjperecét. Szótlan tűrt a kabar, nehogy vezére felébredjen. Suprun azonban felébredt,
leszállt szekeréről és mikor látta a kísérő kabar kemény próbáját, hűségét, Kőszeg
névvel illette és legdélibb őrhelye parancsolójává tette. Pejt Aranyasszony, hogy az ősi
törvényeket végrehajtsa, minden Rimalányképzős hajadonnal Veszprém öt hegyén
csipkebogyót szedetett, mivel az Arvisura-törvények így írták elő. Ikva hozományából
felállították Suprun, az őrhely legékesebb szentélyében a “Hősök Aranyoszlopát”, amely
szerint hunok, harcosok, soha forralatlan vizet ne igyanak, hanem csak az öthegyen
szedett csipke teát, amely minden veszélytől megvédi őket.

Suprun vezér saját tarsolyát ajándékozta Kőszeg vitéznek telis-tele Pejt asszony
csipkebogyóival. Kőszeg őrhelye táján a tarkós névvel illetett őslakók nem fogadták
ellenségesen Suprun vezért és lovas népét, látva erejüket, jó fegyverzetüket, inkább
aprójószágokkal kedveskedve megfelelő kapcsolatot teremtettek. Kőszeg az őrhelyen
megtelepedve hamarosan a legszebb tarkós lányt vette feleségül, megalapozva a tarkós
néppel kötött barátságot. Suprun vezér mindezt jó szívvel, megelégedéssel vette, majd
Kőszeg őrízetére bízva a déli őrhelyet, a maga mellé rendelt lovasaival Veszprém
sámánközpontba vonult. Suprun vezér, vele környezete tudta, hogy míg a 3240.
medvetoros esztendőben Pannon vezér Ordoszból jött töméne főként a parszi-
szkítákból, a csatlakozó avarokból alakult, addig Veszprém fősámán töméne a
huszonnégy hun törzs szövetsége minden törzse lovasaiból szerveződött. Suprun azt is
tudta, hogy Pejt Aranyasszony legszebb Rimalánya Ikva, a pamír-szkíták fejedelmének
elsőszülött lánya. Pejt Aranyasszony révén Suprun feleségül kérte Ikva Rimalányt. A
tavaszi házasságot Veszprém aranyos, aranyoszlopos kegyhelyén kötötték.

36.
Suprun Ikva hozományából felállították Suprun őrhely legékesebb szentélyében a
“Hősök Aranyoszlopát”, amely szerint -mint Veszprém sámánközpont szentélyében-, az
aranyoszlopra rótták, hogy Lajta a 3263. medvetoros esztendőben (Kr.e. 777), Radóc a
3285. medvetoros esztendőben (Kr.e. 755), Vejke a 3298. medvetoros esztendőben
(Kr.e.742), míg Pomógy a 3300. medvetoros esztendőben (Kr.e. 740) és Suprun apja,
Horpács és felesége Ankir a 3310. medvetoros esztendőben (Kr.e. 730) hősi halált haltak
Lajta-kapuban. Devecserhez Pannonföld legfőbb vezéréhez rossz hírek érkeztek. Pécs-
Tórem városában az avar és kabar harcosok összetűztek vallási Tórem-kérdésekben.
Devecser vezér a kabarokat a Lajta-őrségbe vezényelte. Ekképpen a 3310. medvetoros
esztendőben (Kr.e. 730) Aranyasszony ünnepén 124 pelyhes állú, feleség nélküli lovas
kabar állított be a Lajta-kapuba. Suprun örömmel fogadta a kabarokat, akik javarészt
kőfaragók és ácsok voltak, küzdelemben helytálló harcosok. Devecser fia Halimba, veje
Farkasd vezette Suprun táborába a kabar tizedeket, akik ősi szokás szerint Suprun-
őrhely védőinek a hősi halált haltaknak özvegyeit vették feleségül. Jog volt az is, hogy a
hősi halált haltak özvegyei, mind a tizenketten maguk választották ki eljövendő férjüket,
mivel szálláshelyről az asszonyoknak kellett gondoskodni.
Az újonnan jött kabaroknak az volt a kérésük, Suprun vezér engedélyezze, hogy
Ruda-Tórem, legfőbb istenségük tiszteletére kegyhelyet építsenek. Suprun őrhelyen
kemény szolgálat közben elkészült a Ruda-Tórem kegyhely. Megtörtént a férjválasztó
özvegyekkel a házasság is. Először az egyisten hívő Ata-Isis, majd Ruda-Tórem
kegyhelyen. Bögölyös, Cenkes, Ágas, Hepés, Hupás, Ilmic, Kopjás, Rákos, Rámeld,
Szutor, Somos és Tacs kapott feleséget. Suprun, 3312. medvetoros év (Kr.e. 728). Suprun
vezér és felesége Ikva, Ata-Isis szentélyét sátruk mellett megépítve, azt családos,
sokgyermekes kabar harcosok sátraikkal vették sokszoros gyűrűvel körbe. Suprun vezér
és Ikva, velük Ata-Isis szentélye így védve volt minden hírtelen támadás ellen. Suprun-
őrhelyen azonban és igen hamar, belső ellentétek csaptak fel, éppen az őrhely elnevezése
miatt. Az egyisten hívő parszi-szkíták, majd az Ikva asszonnyal jött pamír-szkiták a
Lajta-kapu táját őriző Suprun vezér nevét a maguk módján így, míg a kabar hadinép
nyelvjárása szerint kabarosan, Sopon néven említették. Ellentét ellentétre következett.
Sűrűekké váltak az összecsapások a más és más törzsbeliek közt. Különösképpen a
kabarok nem nyugodtak. Békességet, sürgős békességet kellett Suprun, a kabarok
szerint Sopron vezérnek teremtenie, ezért a legverekedősebb úz nyílhegy-kovácsokat és
a kabar vasforralókat az aranyművesekkel elindította Kőszeg őrhelyre, hogy
nyugalomba kerülve a tarkósok rézformáló mesterségében jártasságot szerezzenek.
Suprun vezér bölcsen tudta, fegyverek, szerszámok, egyéb fém-és aranytárgyak készítői
közt munka közben mindig nagy az egyetértés és az akkor sem vált haragra, ha idegen
nyelvűek. Kőszeg lovas kabarjai a hegyek közti kalandozásaik során vasércet találtak,
amelyből az Arnót szerinti módon vasat lehetett forralni. Nyomban bőrtömlőket
készítettek fújtatóknak, majd kabar-földi módon “Pest”-eket, hozzá hordozható
koholókat készítettek, elegendő faszenet is égettek.

Bölénytor havában Kőszeg Suprun vezérnek Suprun őrhelyen jelentette, hogy a


Veszprém fősámánnak jött, hozzá csatlakozott kabarok ordoszi módra elkészítették
faszén használatával, éjjel-nappali fújtatással a kovácsolható kabar vasat. Suprun vezér
lovasaival almavirágzás előtt átvonult Kőszegre és Kőszegnek elrendelte úz
hadicsákányok és kabar buzogányok készítését. Ugyanakkor elrendelte Suprun vezér
Ikva tanácsára minden féle réz és egyéb vas szerszámok készítését, hogy könnyebbé
váljon a föld művelése. Medvetoros hónapban Suprun vezér és Ikva házasságából
megszületett első fiuk, akit az egyisten hívő szkíták az ördögűző nap emlékére, amelyen
született, Esztyerhás névvel illettek. Az Esztyerhás elnevezés Ruda-Tórem kabar
híveinél nem talált tetszésre, ők Estorás néven említették Suprun és Ikva újszülött
fiúgyermekét. A kabarok a névadás örömünnepén erős ostordurrogtatással űzték az
ördögöt, amit a szkíták ellenséges cselekedetnek vettek, mivel legtöbbjük Ata-Isis
sokkaréjos szentélyeiben akkor és éppen akkor csendes elmélyüléssel adóztak
istenasszonyuknak, akitől azt kérték, szabadítsa meg mindannyiukat az ördög
hatalmától. A szkíták szentélyeikből kitódulva a kabarok ördögűző székeit tűzre
vetették, amely miatt éjszakán át reggelig tartó öldöklés következett. Suprun vezér
nehezen tudta megfékezni az elszabadult indulatokat, de végül is győzött. Suprun a
bűnösöket pellengérre állította, majd a főbenjáró bűnökben vétkeseket börtönre vetette.
Ezután Suprun vezér és Ikva Aranyasszony az egyisten hívő szkítákat a széki-hunok Sas
őrhelyére vezette, majd a kabar és úz kézműveseket Suprun vezér Kőszegre küldte, hogy
valamennyiüket saját foglalkozásukban dolgoztassa. Suprun vezér a maga területén
elrendelte az őrhelyek magas látóhelyein a pergős figyelők szolgálattételét. Ezt a
sámánok végezték, akik minden hetedik napon rovásban jelentették, milyen események
történtek. Jelentéseiket az Ikva Aranyasszony által megkezdett, aranylemezekre rótt
Arvisura folytatásaként Ilmic és Rámel sámánok rótták a kabar nyelven elnevezett
Soproni Arvisura aranylemezeire.

Tíz esztendő telt el. Kelták, másik nevükön káldorok csaptak Kőszeg-őrhelyre, véres
fejjel menekülve vissza. Több kelta esett fogságba, akik nyelvükre Suprun vezér fiát,
Estorást megtanították. A kis Estorás nemcsak a káldorok, a tarkósok beszédét is
megtanulta, mivel nemcsak valamennyi törzsbéli lovas, hanem a tarkós kőfejtők előtt is
igen kedves fiúcska volt. Suprun vezér parancsára a kis Estorást tizenkét éves korától
évente kabar, úz, parszi-szkíta és pamír-szkíta lovascsoportokhoz parancsolta
szolgálattételre. Estorást, tizenhatodik életévét elérve, Suprun vezér rendeletére
beosztották Detrekő-őrhely szikul lovasaihoz. 3328. medvetoros év (Kr.e. 712) Tavasz és
Detrekő-őrhelyre menekülők érkeztek, akiket a kabar lovasok tót népnek neveztek.
Kalandozásaik idején a hozzájuk csatlakozó szikul lovasok találkoztak ezzel a néppel és
mivel ellenséges szándékot sohasem tapasztaltak, csak ellovagoltak kis településeik
mellett. Suprun vezér a hetednapos pergős jelentés alkalmával Ilmic fősámánt küldte el
Detrekő-őrhelyre. Ugyanakkor Suprun vezér Estorás biztonságát megteremtve
elrendelte: a menekülők őrizetét Estorásra és a mellérendelt lovas népre bízzák. Egy-két
ezer év… Tavaszutó, megszűnt az árvíz. Véget értek Estorás, a menekülő
befogadottakkal sok mindenről folytatott tájékozódó beszélgetései. Két holdevés, nyolc
vasárnap, ötvenhat pergős nap múltán Estorás a tótok beszédét megértette. Estorás így a
kilencedik vasárnapi rovásjelentésben közölte apjával, Suprun vezérrel, a tótok a káldor
hadinép előörseinek újabb félelmes megjelenése miatt menekültek Detrekő-őrhelyre
ötnapi járóföldről. A menekülők morva és cseh törzsekből származnak, néhány
menekülő asszonyt és gyerekeiket azonban szluvák néven emlegetnek, akik ezért igen
haragszanak. A szikul lovasok a kabar lovasoktól tót népnek emlegetett menekülőket
szőr néven emlegetnek, mivel sokkal szőrösebbek voltak, mint a huszonnégy hun törzs
szövetségéhez tartozó népek. Nyár, eljött a gázlós úsztatás ideje. Suprun vezér Estorást
Suprun őrhelyre küldte, mivel újabb menekülők híreket hoztak a közeledő káldorok
hadmozdulatairól. Estorás a hírek gyűjtése közben, mivel beszélte a káldorok nyelvét,
rájött, a menekülők közt magát betegnek tettető káldor búvik. Estorás az elfogottból
kivette: a termés betakarítása után a káldor hadinép az úzok Joli-Tórem
Aranyasszonyának folyama, a Duna mindkét oldalán megindultak Pannonföld irányába.
Mindezt időben megtudva, az úzok áldozatot mutattak be a Supruni Joli-Tórem
kegyhelyen, mivel az előrelátó Suprun vezér parancsára a káldor hadinéppel nem a
harc, a béke útját kellett keresni. Suprun vezér Kőszeg-őrhelyen a régebbi harcok idején
fogságba került káldorokat Estorás lovasnépéhez küldte. Az előrelátás meghozta Suprun
vezér számára az eredményt, mivel a szabadon engedett káldorok révén előzetes
egyezséget kötött Bángor káldor vezérrel, a minden addiginál erősebb káldor
hadinéppel.

Suprun vezér azonban mindenre kiterjedő óvatossággal csaknem minden őrhely


aranytárgyát, értékét Veszprémbe vitette. Suprun vezér egy holdevés egy holdtölte után
Bángor káldor vezérrel személyesen kötötte meg a békességet biztosító szerződést, amely
szerint a káldor hadinép Dunna-Istenasszony folyama mindkét oldalán haladva annak
termékeny partjait birtokukba vehetik. A vérontás elkerülésére minden ezutáni vitás
kérdést Suprun-őrhelyen békességben megbeszélve eldöntenek. Továbbá azt az
egyezséget kötik, hogy harci, hadiszerszámaikat az elkövetkező időkben közösen készítik
Pannonföld törzseinek és a káldor hadinép részére. Suprun vezér és Bángor káldor-kelta
vezér egyezsége számos új érclelőhely feltárását eredményezte. Így az úz és a többi hun
törzs vasforralói, a káldor vasforralók tömérdek kovácsolásra alkalmas vasat gyártva,
hatalmas szolgálatot tettek népünknek. Lajta-kapuban Suprun vezér és Bángor kelta
vezér barátkozását követően azonban baj történt. A nyári boza-sör, méz-sör
készítéséhez telepített vadméh kőkasokat a mézre éhes káldorok összetörték, hogy
mézzel jóllakjanak. Eközben az egyik Ordoszból hozott nekivadult méhcsalád Bángor
kelta vezér egyik főemberét halálra marta. A nekidühödött káldorok ezt ellenséges
cselekedetnek vették, míg Estorás békítően elmondta, hogy a veszélyes vadméhek rajait
azért teszik gyékény és nádkas helyett kőkasokba, mivel azokat ősszel, a méz begyűjtés
végeztével füstöléssel elpusztítják. Viszont a szelíd méhcsaládokat nád és
gyékénysátorral takargatják, hogy a zimankós télidőn át életben maradjanak. A
káldorok ezt hallva megbékéltek, méz-sör mellett kezdtek mulatozni, de akkor és később
óvatosan elkerülték a vadméhek kőkasait. Estorás ezután a supruni Joli-Tórem
szentélyből a még ott lévő Hősök Aranyoszlopát, a szentély aranyedényeit lovasaival
Veszprémbe vitte, biztonságba helyezve az egyisten hívők Ata-Isis szentélyében.
Változás és óriási változás Estorás életében. Estorást, a bátor, mindig küzdő lovast, vele
tíz társát a Veszprémben összeülő Öregek Tanácsa Ordoszba rendeli sámánképzésre.
Estorás öt esztendő múltán az ordoszi sámánképzésről sámántársai közt, hatalmas
nyelvtudása miatt rangelsőként érkezett haza. Estorás kiváló zenei képességei miatt
annyira megnyerte Bángor káldor vezér leányának tetszését, hogy az feleségül ment
hozzá.

3337.medvetoros esztendő (Kr.e. 703). Estorást választják az új pannon-


káldor szövetség fejedelmévé. Három esztendő hull át az idő rostáján, amikor Estorás
átveszi a Dunna-Istenasszony folyama melletti káldor seregek fővezérségét. Erő és
boldogság Pannonföldön, Estorás igazi fejedelem. Eltelik ezer és még rá háromszáz
esztendő, Boza-Györke fősámán a 274. Arvisura aranylemezre rovásában befejezte a
274. Arvisurát a 4640. medvetoros esztendőben (Kr.u. 600)-úgy emlékezik Estorás
fejedelemre, hogy sokáig uralkodott és fejedelemsége idején Suprun híres volt a
kardforgató harci játékokról, az éneket, zenét kedvelő fejedelem pártfogoltjainak, a
regélő énekes igriceknek, egész Pannonföldön zengő ének-regemondásáról. Ma és itt a
6012. medvetoros esztendőben (Kr.u. 1972) Szalaváré Tura szerint Veszprém város
alapítása 2700. esztendejében abbahagyom a régiekre emlékezést.

Háromszáznegyvennyolc Arvisura, igazszólás, több ezer oldala, tömérdek történése


várja, hogy az ősi monda-regeszó napvilágra kerüljön. Némely kritikai hang elé: ha
Szalaváré Tura, vele Paál Zoltán találta volna ki mindazt, ami most még
háromszáznegyvennyolc Arvisura titka, akkor a földkerekség napjainkig élt és
napjainkban élő valamennyi íróját messze túlszárnyalná képzelőerőben, meseszövésben.
Napjainkig senki sem szállt perbe Andersen, Grimm meséinek világával, a népmesék
szépségeivel, megtörtént-e vajon mindaz, ami bennük gyönyörködtető. Csipkerózsika
száz évig aludt és mikor csókkal ébresztették, éppen olyan fiatalon ébredt, mint mikor
elaludt. Vegyük Szalaváré Tura ősi időkbe érő világát ugyanilyen mesés szép emlékezést
ébresztő világnak, a mi kedves Dunántúlunk legyen a Csipkerózsika, “akit” regélő
csókjaival Szalaváré Tura számunkra ébreszt. (Veszprémi Napló 1972. II. 20-27.)
Levélkivonat (Ózd, l974. aug. 20.) Pusztaszerről több helyen megemlékezik az Arvisura.
Ott folyt le, pl. az Atilla temetése, ott állott Bősárkány Fehér-tó parti aranyasszony-
palotája és ott született Ilona-Gyilyó (Daru sámán és Homokos bán tolmácsolása).

A Jászvásáron elkezdődött Nagyszala valóban 5 évig tartott és Pusztaszer


medvetorán fejeződött be. A sámán-szervezetnek megfelelően az egész pusztaságot 24
részre osztották fel. Minden ágazatnak mindig megvolt a megbízottja. Pusztaszer 575
óta kétharmadnyi részben mindig a Bakáti földrengés miatt útnak indult Béla törzs
birtokában volt, a Szögedig terjedő többi rész mindig a széki-hunok hatalma alá
tartozott. Az Aranyasszonyok palotája a Fehér-tó partján állott. Szeren voltak a
tanácskozó helyek, sövénnyel elkerített külön területen pedig a Tiszáig sámán-bát-táltos
szállások voltak. Szögedig tartottak a fővezéri szállások, majd széles karéjban a Fehér-
tóig a 24 törzs szállásai terültek el. 896-ban a színhely az ulcsák sámán, azaz nemzetség-
sámán elrendezése szerint a 8 törzs elkülönítésének megfelelően részekre tagolódott; de
két törzzsel ott volt még az őslakosság és a 24 hun törzs többi tagjainak a töredékei is. Ez
a tízes szám arra vezethető vissza, hogy valamikor (nagyon régen) a törzsek száma 30
volt. Az a nagy szövetség később megfogyatkozott, de egyharmad része megmaradt a tíz
nyíllal jelölt ataiszi-szumíros szövetségben. Abban a “pateszi-pap” a menekült uruki
keresztény püspök volt; Ugrinnak hívták. Szeren csak az Öregek tanácsának tagjai
székeltek; a tárkányok távolabb, de 5 napi járóföldön belül. Ha Árpád sértődöttségében
nem is volt jelen, Tiszavárkonyon keresztül mindennap jelentést kapott a történtekről.
Ugrin úgy gondolta, hogy mivel az új szövetségben 100 lélekből 9 fő máris az uruki
kereszténység híve, ez a hit mind jobban terjedni fog, mihelyt az Ordoszi és a Dabosai
szellemi áramlat kerekedik felül. Akkor a nagy többség az uruki egyház szerinti
szeretet-vallást fogja követni és nem fog Róma és Bizánc példája szerint tizedet
követelni. Mert az igazi kereszténység nem az aranybornyú, hanem a szeretet. A sámán-
bát-táltos kérdésben Pusztaszeren Ugrin a táltos elnevezés mellé állt. A táltosképzésen a
növendékeket papoknak nevezték.

Kőrösi Csoma Sándor Tibetben lemásolta a pusztaszeri országgyűlés, illetve a


befejező Nagyszala elhelyezkedését feltüntető rajzot. Aki tanulmányozta Csoma Sándor
feljegyzéseit, annál meg kell lennie “Pusztaszer vázlatának”. Ha ismeretessé válik a
rovósámáni és fősámáni Arvisurák tartalma, az aranyasszonyok létszámjelentése és a
beavatott papok helyzetjelentése, s az azokban megemlített hittételek, bizonyára
megbízható kép alakul majd ki a vallások keletkezéséről. István királynak például
annakidején megígérték, hogy minden 25 római pápa közül legalább egy magyar lesz.
Az erről szóló oklevelet Esztergomban, Székesfehérváron, vagy Pannonhalmán felváltva
őrizték (ha ugyan a Habsburg-házhoz húzó főpapok meg nem semmisítették). Az
Arvisuráknak a beavatottakat illetően sok titkuk van.

Ilyen, pl. az, hogy a vegyes származású Jézus az egyiptomi Hetavarett, azaz
Hétvár sámánképzésén “Nazir pap” fokozatot ért el, azaz “istenidéző pappá” lett.
Ordoszban lett beavatott főpap. Tibetben megtalálta az eddig ismert legvastagabb
Orchoda-gyökeret. Indián és Iránon keresztül Uruk városába ment és megalapította az
uruki szeretet-egyházat, majd 30 éves korában a mai Izrael területén kezdett tanítani. A
700-as és 800-as Nagyszala anyagát sokan nemigen tudnák elfogulatlanul tudomásul
venni. A Bibliában sok olyan adat, esemény szerepel, amelyek évezredekkel korábban
történtek, vagy jóval előbb ismeretesek voltak, amikor Ábrahám Úrban, vagy a zsidó
próféták a babiloni, vagy asszír fogságban hallottak róluk.

Az ókori történelem nem tud sem Mózes, sem Jézus létezéséről, mivel ők nem voltak
100%-os zsidók. Ezért tagadják is a létezésüket. Azt tudják, hogy régen az átlagos
emberi életkor 20-30 év volt, de nem hiszik el, hogy a beavatottak ésszerű étkezés mellett
akkor is eléltek akár 100 évig is. A hosszú élet titkát Pusztaszeren is törvénybe iktatták a
beavatottak. “Gyakran enni könnyű ételeket, de csak keveset, inni pedig tudókalandozás
és otthoni munkád közben csak Öthegyen szedett csipketeát szabad, mert a mélyről jött
rovarok és halak a vizet az Alsó-világ hatalmasai parancsára megrontják!” Kővár a
Nagypályi vonalában lévő Alduna-térségben volt.

Kiegészítés (Levélkivonat 1974. VI. 15.)

Kusály-Kurszán-Kurtán 899-ben hunyt el. Utána közmegelégedésre Árpád lett a


vezető fejedelem. Kurtánvárban Kusály fia, Kurszán lakott, de az egyik kalandozás után
beteg lett és nemsokára meghalt. Felesége, Szavárdi (Gyeretyán /898-952/ besenyő vezér
leánya), mint beavatott fejedelemasszony Kurtánvárában maradt. Amikor Zsoltot 942-
ben kisebb agyvérzés érte, Szavárdi, a Kurszán volt felesége kigyógyította, de állandóan
mellette kellett maradnia. Szavárdi Kurszánnal gyermekházasságban élt. Ebből a
házasságból nem is lehetett gyermeke, de a megbénult Zsolt gondozásának ideje alatt
egy fiú- és egy leánygyermeknek adott életet. A gyermekek a Gilgames ivadékok
hagyományainak megfelelően a Subad-Szavárdi, illetve Vazul-Szavárdi nevet kapták. A
két gyermek a beavatott-központban, Kurtánvárában élt. Subad-Szavárdi fia a Vászoly-
Szavárdi nevet kapta (965-999). Vászoly 986-ban fősámán lett. Leánytestvérének, Söpte-
Szavárdinak a fia az uruki kereszténységben a Szavárdi Mihály-Vászoly nevet kapta.
Budavárán Buda beavatott sámánfejedelem kiépíttette a felső és az alsó világot is.
Középső, ma is lakott részén mindig laktak; Buda idejében itt laktak a 1egképzettebb
gyógyítók, közöttük a Zsoltot gondozó Szavárdi is. A beteg Zsolt itt kérte a besenyő
származású Szavárdit, hogy a beavatottak törvényére való hivatkozással vegye igénybe a
besenyők segítségét. Szavárdi közbenjárására jött is 40 ezer besenyő vitéz és megszállták
Budát a nyugati határral együtt. Tehát Szavárdi (942), Subad-Szavárdi, de főként Söpte-
Szavárdi és fia mögött a besenyő-kun országnak közel 100 ezer lovasa, meg az egész
Gilgames család ereje és hagyománya állott. Vászoly-Mihálynak volt a gyermeke Endre,
Béla és Levente.

A beavatottak Gilgamesig visszamenő hagyománya szerint teljesen közömbös


volt, hogy Szavárdi, Subad-Szavárdi és Söpte-Szavárdi kitől vette a Gilgames-családbeli
eredetét. Ezt a fejedelemasszonyok is tudomásul vették. Így tartották a sámán-táltosok
és az uruki keresztények is, de aztán véget vetett neki a római-bizánci kereszténység.
Róma természetesen tudott róla. Vajk nővére, Piroska szintén gyógyító beavatott volt.
Amikor egy harcoson műtétet hajtott végre Nyitra várában, nem vehetett részt a
Veszprémi Nagyszalában. Amikor egyenlő lett a szavazati arány, a Nagyszalát
áthelyezték Nyitra várába és Piroska szavazatával 13:12 arányban döntöttek a nyugati
kereszténység látszólagos felvétele mellett. Subad-Szavárdi apaságával Botondot,
Csákot, vagy Taksonyt lehetett gyanúba fogni a rovósámánok szerint; Gádor beavatott
viszont Karcsu mongol vezért tartotta apának. Így Subad-Szavárdi fia, Vászoly a
beavatottak engedélyével akadály nélkül vehette feleségül Piroskát, majd később
Gortvát (905-1012). Söpte-Szavárdi származásával kapcsolatban a rovók Gelyzát, ifjabb
Csákot és Tart, vagy Kopasz Lászlót gyanúsították az apasággal, de Kurtánvár
beavatottjai szerint a szellemvilág Gelyza-Géza-Istvánt mondta apának. Gelyzának csak
egy fia volt, Söpte tehát, mint Gilgames-leány további biztosítékot jelentett az Árpád-
ház fenntartásához. Szükség is volt rá, a Csákok egyre szaporodtak. Az Árpád halála és
István megkoronázása közötti időben a katonai és szellemi megmozdulásokat Buda,
Baján és Kurtánvár beavatottjai irányították. Intézkedési területük kiterjedt Magyarka,
Vas-Szabir és Kazán háromszögének nagy részére. Vas-Szabir volt az avar
törzsszövetség területén az uruki kereszténység központja. Ez a vallás a Pannon-kori
Szabari környékén, főként a szabir vasművelők körében terjedt el. Szabarit a rómaiak
Sabáriának, a magyar törzsszövetség Szombathelynek nevezte. Az uruki keresztények
ugyanis heti ünnepüket szombaton tartották.

Amíg Vajk (a későbbi István) Esztergomban, majd Székesfejérváron székelt,


Söpte-Szavárdi egyszer sem jelent meg Budavár táján, Söpte és Géza fia, Vászoly, az
Erős Csák leányát, Korpona beavatott leányt vette feleségül. Három fiuk született:
Endre, Béla és Levente; 5 leányuk Kurtánvárban nevelkedett. A kurtánvári beavatott
központ titkos anyagának kimenekítése 1022-1034. között ment végbe. Közben a
véráldozatot Imrén követték el 1031-ben. Csak ezután helyezték el a rejtett kincset
Urálbérc-Öregén, vagyis Urál-Budán. Ezt azonban Kopasz László már nem élte meg.
1026-ban meghalt Keveváron. Kurtán fejedelem első fia, Szabolcs tárkányfejedelem,
Kurszán nevű fia pedig beavatott lett. A 12 éves Szavárdinak nem volt Kurszántól
született gyermeke, de a Gilgames-származású Karcsunak igen.

Ilyen beavatott környezetből származott Endre, Béla és Levente. A nagyon


elszaporodott Csákok megmenthették volna az Árpád-házat a kihalástól, ha a római
pápa hozzájárul. De ez nem történt meg, mert Csák Máté megtagadta a pápai tized
fizetését.

Levélkivonatok Ordoszi kő: cserepesek-göröncsérek kiégették az agyagba rótt jeleket.

- Ataiszból mind a 24 törzs elküldötte lovasait. - Az úzok részéről Úzon vett részt a
törzsszövetség megalakulásának medvetorán. Úzapani a fia volt, Agaba nevelt
leányának férje. - Agaba az első medvetoros évtől Ordoszban tartózkodott. - Fekete lepel
alatti oktatásban csak azok vettek részt, akik átestek a sámánpróbán. Vallási
kérdésekkel foglalkozó oktatás volt. - Az árjákat az avarok szorították ki a Pamírból,
hogy aztán a mai Indiában nyerjenek teret. - Biharék a Himaláján való átkelésük
közben találkoztak a kecsketenyésztő árjákkal és akkor kezdték “német”-nek nevezni
őket. - Nyílhegykovács-citeráshad: cigányok. - Szolgálatban állóknak a homokóra adta a
pergő időt. 1-2 óra volt. - Az alánok rokonságban állottak a hunokkal. A szkítákhoz
hasonló nyelvet beszéltek és csak Kr.e. 2600 körül keveredtek a jászokkal. - A Huni
folyó és Bombon hegy mongólia déli részén van. Marhabelet citerahúrnak és jóslásokhoz
használtak. - Gyalogbirodalom: a sumérok, egyiptomiak harcosai gyalogosok voltak,
pajzzsal, dárdával. - A kinajok agabákkal, a kitajok 400 hun családdal keveredtek, akik
között menekült szumírok is voltak. - Bugát Kazahsztán mai területén volt. - Az úzok 18
kisméretű vitorlát alkalmaztak, a székelyek 3 nagyot; ugyanígy a kaza-hunok. Ma
közülük került ki a fővezér, akkor 25 kis vitorlát használtak. Csaba ifjúsági fővezér apja
után kun törzsbeli lévén, 16 vitorlát használt vezéri hajóján. - Déli manzsuák a mai dél-
Mandzsúriában éltek. Tennó birodalma a mai Japán területén volt, az ajnóké az
Ochotszki-tenger mellett. Tana szoros a mai Japán és Dél-Korea között volt. - Csirula
város Szuméria fölött, az akkád birodalomban volt. - A “szúrós-szemű” álommagyarázó
a Kargamis városbeli Opos nevű látóember volt, akinek tanítványa volt Dávid. -
Szavárdiában volt Bajalán városa, a Káspi-tó alatt. A marami birodalom ekkor még
Magyarka térségében volt, s a Volga könyökhöz innen vándoroltak észak felé. Mazara a
turáni alföldön volt. - Kusán legelőször a Káspi-tavat érintette és a derbenti kapun át
érkezett az ős Magyarka városba, a marami-föld székhelyére.

Magyarka volt a marami fejedelemasszony fővárosa a Kubán síkság és a


Kaukázus találkozásánál. Romjai még megvannak. Innen a Van-tó környékére mentek,
a Kurdisztáni kaszuk fejedelemségeibe, ahol kaszu harcosok lettek az “idegenvezetők”. -
Arvisuráinkban 20 törzs hikszosz népnek nevezte az Egyiptomban élő kultúrnépet. Más
népek is laktak ott. - Marami föld a Volga-könyök mindkét oldalán volt. Tőle a mai
mordvin föld felé volt a mundák birodalma. Az Oka folyó mindkét oldalát lakták. Tula
volt a székvárosuk és a mordvákkal, moksákkal keveredve a Volgáig (Etilig) erős
birodalmat alkottak. Gandás 300 éves uralmának megszűntével vándorolt Magyarkán
át ez a népes, erősen szuméros csoport. Kisebb részük az Altáj-féle kabar földre ment,
majd felszívódott a 24 hun törzsbe. - Az egyiptomiak a zsidókat kiűzték földjükről, az
asszírok folytatták üldözésüket, míg a Derbenti-kapun át a Volgáig nem kerültek, ott a
folyó mindkét oldalán letelepedtek. Az úzok Já-hívőknek nevezték őket. Később kaza-
hunokkal keveredve alkották a kazár népet. - Matyó úz származású volt, utódai a
mezőkövesdi matyók. - Matyó birodalma a Sárga-, Fekete- és Fehér-tenger között terült
el. - Jürcsikkel főként a fekete-hun zsuánok és manzsuk, kisebb mértékben az ujgurok
keveredtek és juponoknak, majd a kabarok japánoknak nevezték őket. - Kassát Kr.e.
2800-ban alapították a kabar kalandozók. - Bolhás, vagy Balhás hegység a Bükk és
Mátra között van, később a barkó törzs Bolhádnak nevezte. - Már az elpusztult Ataiszon
is megtiltották a rokonok házasságát.

Marami és merija törzs a Zab folyó környékéről a Volga-könyökbe vándorolt. Egy


erélyes asszony parancsolt egy 200-350 főnyi nagy családnak. A férfiak vadásztak,
halásztak, az asszony-népek csak ház körüli munkát végeztek. Mivel a vadászok a
veszélyes élet miatt hamarabb meghaltak, a nagyasszony szívesen fogadta idegen férfiak
jövetelét a nagycsaládba. Ezek az asszonyok csak más származású férfit fogadtak be.
Marami, azaz pór származású férfi csak mos, azaz merija származású törzsbe léphetett
be és viszont. - Legtöbb törzs Dúló fejedelemnek nevezte azt az alán-bolgár fejedelmet,
akinek a népe volgai bolgárokkal, csuvaszokkal keveredett, viszont az alán fejedelmet
Dúl-Begának nevezi az Arvisura-rovók többsége. Valójában jobb lenne Dúló bolgár
fejedelmi háznak nevezni, mert ebből fejlődött ki a Dúló uralkodói ház. - Ice, Gice,
Suvatice közös neve volt az úz Gerlice őskohó. - A fősámáni székhelyet “lélek-
kegyhelynek” hívták: 24 székhellyel volt körülvéve. - Sajó-Ordosz áttért a
háromnyomásos földművelésre. Addig kétnyomásos földművelés volt: köles-zöldség,
köles-kert-búza. - Boza-sör, mézes sör, azaz mai nyelven maláta-sör, de mézzel ízesítve.
Árpasör. - Rátó: ma is rátónak hívjuk az aludttejes köcsögöket. Ha egy tejesrátót
befogtak, utána már csak édes tej megaltatására használták. -

Vasvár a mai Ózd város egy része, a várheggyel. - Budát a mai budai várhegyen,
Buda-kegyhelyen temették el. - December, január, február, március: disznótor,
medvetor, szarvastor, bölénytor hava. - Atilla fiai: Ellák, Dengezik és Csaba. Aladár
visszament Tyumenbe. - Ordosz hegye: Sajópüspöki hegy, Németvár, Sajónémeti hegy. -
3 kabar, 3 úz tyumen és a többiek közösen 4 tyumennel (kaza-hunok, avarok, széki-
hunok, bolgárok) itt maradtak a Kárpát-medencében. - Buda után Nekese, majd Szanka
lett a fősámán. Sámánközpontok: Budán és Bugátban. - Nekese az ogúzokat Ordoszba
(farkas) és a szemben levő Szekszárd környékére telepítette, majd a daragúzokkal való
összecsapás után Gömörbe küldte őket. - A Dunántúl Budaváráé maradt, Dunna
asszony uralma alatt. A kalandozókat beengedték, összeházasodtak velük. Ellenben
Deédes birodalmában: Losonc, Kassa, Ungvár, Debrecen, Szeged szögében az úzok a
kabarokkal együtt uralkodtak. - 50 ezer harcos hiányzott. Bősárkány e hiányt 1 palóc
tyumennel csökkentette. A tárkány-tyumen élére Szurdok hadnagyot tette. Így a hiány
40 ezerre csökkent. Amíg Buda élt, 5 tyumen hiányról beszéltek. - A német csajkások a
bolgárok által Volgának, a hunok által Etilnek nevezett folyó partjáról érkeztek
(Berlinbe). - Amikor Bősárkányt temették 451 kora tavaszán, kegyhely-őrzőnek úz
rimalányokat hagytak hátra. Ezeknek vőlegényeikkel “Arvisura”-házasságban meg
kellett esküdniük. Ezek között volt egy Szil nevű vitéz, aki egy Sárkányka nevű
rimalányt vett el feleségül. Az rakta a piócákat a haldokló fejedelemasszonyra. - A
csomabetegség a döghalál egyik fajtája; a lábak és a karok tövében daganattal jelentkezett.
- Damaszkuszi Anna a kazár uralkodó felesége volt; nem úz származású. - Kazáriából
leghamarabb a Nyék törzs vált ki, majd a magyariak után a magyarok, vagyis
kabarokkal keveredett Kéri, Keszi és Kürt törzs. - Kabar szorosok: Vereckei, Uzsoki,
Rohói; úz szorosok: Borgói, Radnai, Ojtozi. - Oguz-Barkó (szumíros), kunmagyari
(szavárd) törzs. 9.-10. törzsként jöttek. - IV. Csaba a magyari törzsből való volt. -
Damaszkuszi Anna elődei kaszu törzsbeli Gandás-féle lovasok voltak, akik 300 évig
uralkodtak Hamurápi utódaival együtt. - Damaszkuszban zsidókkal keveredtek.

Maga Anna is vegyes származású volt. - Kazárföldre menekültek (a kaszuk). A


Tigris felső vidékén a Zab-folyó vizei mellett a Van-tó és Mari város háromszögében volt
a főfészkük, vagyis Mezopotámia felső részén. - Úz völgye a Maros-vidéken van, jelenleg
az Aklos-csárdától vezet oda az út. Legközelebbi úz település a Borgói-szorosban. Tőle
nem messze egy Sajó nevű község is létezett. A Hoanghó vidéki Úz völgye Ordosztól
Vasvárig terjedt a mai Patou-Huhest völgyében. - 500 ezer lélek beszélte az ordoszi
birodalmi, azaz a mai napig beszélt úz nyelvet. Ebbe tartozott 400 ezer hun-avar
birodalomból visszamaradt fő és 100 ezer kaszu-birodalmi Madaj-Bodor, Hülek, Barkó
törzsbeli mezopotmiaiak, Van-tó környékiek és az ún. szavárd-magyarok. 400 ezer lélek
értette a Kazár birodalomból kiszakadt Magyarok szövetsége nyelvét és 100 ezer lélek
beszélte a Nyék-Muroma-Mari-Mescser nyelvet; ennek a népnek Árpád volt a feje. Ezek
a baszkokhoz hasonlóan körömszakadtáig védték a nyelvüket. Szívósságuk miatt a
hatalom a Magyarok szövetsége kezébe került, de a nyelv mérlegét a 25-40 ezer besenyő
harcos és a vele később bejött 100 ezernyi lélek döntötte az ordoszi (úz) nyelv javára. -
Abaújvár-kegyhely Kassa alatt 25 km-re, Gönc fölött 5 km-re van. Abaújvár volt a
kabarok medvetori szenthelye. - Avar-vésznek Alpár nevezte a 600-as Nagyszalában azt
az előre megérzett veszélyt, hogy a Pannonföldön átengedett szlávok, illetve az általa
tótnak nevezett népek befogadása az avarok vezette Égi birodalom vesztét fogja okozni.
Ugyanis Pribina, Kocel és Braszláv benősült avar fejedelmi családokba és a
kereszténység felvételével a frankok érdekközösségében megtámadták az avar
birodalmat. Az elrabolt aranyak visszaszerzése volt később a magyarok
kalandozásainak a célja Zsolt alatt. - Halics és Ladoméria Kassa és Kővár közötti
fejedelemség volt. - A magyarok az udmurtokéhoz hasonló nyelven beszéltek és a
honfoglalás után is csak 40%-át tették ki a dunavölgyi hun törzsszövetség lakóinak. A
városokba nem engedték be őket, csak Szolnok és Székesfehérvár lett 10 év múlva
igazán magyar város. De a tatár és török dúlás után ezek is átvették a törzsszövetségi
palóc nyelvet. - Fősámáni teendők: fősámán kenéz, horka. - Név szerint sehol nem
említik az Arvisurák a szláv fejedelmet, csak Králnak és Királnak. De ez inkább
nagyurat, mint uralkodót jelentett.

Minden folyóvölgyben más volt a Král. - Árpád vára a mai Gellért-hegyen volt.
-Árpádot egy vízmosás végén levő forrásnál temették el. Ez volt kedvenc vadászóhelye.
Pontos helye az Arvisurákban nincs megjelölve. - Veszprém Pejte Aranyasszony óta a
királynők városa volt. Itt több Veszprém nevű ifjú is született. Volt, aki felesküdött,
hogy városát soha el nem hagyja. Sarolt Gelyzától ajándékba kapta és ettől kezdve újból
a fejedelemasszonyok és királynők városa lett. Gizella vallásos udvarhölgyei is itt
készítettek papi és püspöki palástokat. - Pajca: a hun törzsszövetség jelvénye volt. Akkor
Csadáj rovásával. - Pósa András először tárkányképzésen, majd sámánképzésen vett
részt. Bugátból vezényelték Karakórumba, ahol a rovást kibővítették. - Bárszil törzs:
Nyék-féle törzs volt. A mundáknak és a mescsereknek a leszármazottai. Ez volt a
legszumírosabb törzs. Később előkelő avar menekülőkkel is keveredtek. Nyék vezér után
ezt a törzset leánya, Abacil, Árpád első felesége örökölte. Utána Levente (Laád). Később
házasság címén Koppány tulajdonába ment. Legharciasabb törzsük volt. - Pósa Andrást
még kiskirály korában IV. Béla küldte, illetve jelölte ki a bugáti sámánképzésre. - A
kunok királyát, Köttönyt, osztrák papok és Róma kémszolgálata végeztette ki, mivel a
mongolok előörsének tartották. IV. Béla a gyilkosság miatt kénytelen volt a felkínált
szövetségtől elállni. Ezért a mongolok halálra keresték és országát feldúlták. - A
mescserföldi Győr Kievtől északra, a Gyeszna folyó partján 10 tyumen lépésre (70km).
Avar-barszil keveredés folytán a mindig szabad Nyék törzs székhelye volt. Mescserek
még mindig élnek igen kis számban Moszkvától 50 km-re nyugatra. - Baskíriában a
magyariak fejedelemségének székhelye Kara-Szakál korában Füzesgyarmat volt. Ataiszi
anyagok. - Az ataiszi Uruk városát elborította a tenger. - Amur kézműves-vezér volt,
mint Szavárd. - Sirgula város Babilon északi részén terült el. Káldi-föld Szumériától
nyugatra volt, az arab félszigeten. - Szumériában lecsapolt mocsarak kiemelkedő
dombján építették fel az új Uruk városát. - Indijó-óm az Indus torkolatában volt, az
indijók alapították; Samasna-Pisti innen érkezett. - Ataisz és Amu szigetvilágával a
Csendes-óceánban volt. Marja az Indiai-óceánban; a jégkorszak végével mindhárom
földrészt elborította az özönvíz. - Parszi-óm Kalkutta-Bombay környékén volt. - Kuszkó
még az özönvíz előtt indult el Ataiszból. - Emberevő szigetek voltak: Borneó, Celebesz,
Új-Guinea. A menekülteket megették.
Malabán szorosnak azt a szigetvilágban levő tengerszorost nevezték, amely
Malaka-Szumátra között ért véget. - Fiaik: sámánok (papi rend). - Tárem-tó. A Külün
hegység és Tibet között volt, de áttört a puhább kőzetű hegyeken és elöntötte a Jang-Ce-
Kiang völgyét. Az elpusztult kinajok földjére a hun jellegű kitaj törzsek vándoroltak a
Huanghó és Jang-Ce-Kiang közé, 300 család. - Hatti elnevezésű (hun, avar, kabar, úz,
hanti) kirajzásunk (Észak-Mezopotámia) sokáig fenntartotta magát, rovásos tárkány-
emlékeik maradtak. - Az arabok parszi-szkíta számokból fejlesztették ki a
számrendszerüket. - A főniciaikat, etruszkokat az Arvisurák Árpád birodalma révén
ismerik, onnan származott a Van-tó környéki Madaj-asszony. - Az Arvisura névtár
minden napra 2 nevet tartalmaz, pl. Június (eper-hava) első tíz napjára a következő
nevek estek: Úz név: Kabar név: Árpád-Aranka Acsád-Abádka Győző-Győzike
Gyalmaz-Gyöngyvér Csoma-Csillavér Csörsz-Csöpi(ke) Botond-Bíborka Bénye-Büvellő
Aladár-Árvácska Árvád-Aboska Géza-Gordáska Gorda-Gilvácska Paksony-Piroska
Pakocs-Pintyő Jenej-Jolánka Jákó-Jenke Koppány-Kati Karád-Kücsike Enyed-Édeske
Előd-Eperjes Magyar név: Avar név: Álmos-Aranyos Aracsa-Ajbars Gyula-Gyöngyike
Györke-Gyöngyvirág Csák-Csilla Csaba-Csengellő Béla-Borsika Béld-Bogárka Arács-
Adonka Ajándok-Aran Gelyza-Galambka Gügy-Gerlice Pató-Pillangó Pélő-Pátika Jenő-
Jelcsőke Jártán-Jilla Kömlőd-Kölpénke Keve-Kártika Elemér-Emese Etil-Erdike
Levélkivonatok II. A szumérok véget vetettek az emberevésnek. Azelőtt az orvul megölt,
vagy csatában elesett emberek húsát megfőzték és csontjaikból kiszívták a velőt. A
szumérok a hadifoglyokat 24 holdtölte alatt megtanították földet művelni és állatokat
tenyészteni, később pedig megszabadították őket koloncaiktól. A szumér elnevezés a
baszkoroktól származik. Mi Nippur és Uruk népét mindig csak uruk-népének hívtuk. A
baskír eredetű baszkor hajós néppel sok mindent elfelejtetett a kereszténység, de a
szavuk járását nem. Az az alapja annak, hogy Párizsban a kövér polgárokat
szuméroknak, azaz kövéreknek nevezték.

XXX A Volga-könyökben sohasem éltek oroszlánok, de Árpád birodalmában és Paripa-


Dabósa térségében igen.

A mezopotámiai oroszlán combján a nyolcágú margaréta a Magyari-magyarok


nyolcgyermekes szaporodási törvényére utal. Ez azt jelenti, hogy ha az új törzsszövetség
élni akar, minden családnak nyolc utóddal kell szaporodnia. Volt olyan fanatikus
fejedelem, mint a 462-510-ig uralkodó Bolári, akinek 8 leánya, majd újabb 8 leánya és
harmadszor is 8 leánya született. Utána első veje: a bűnét vezeklő Daróc fia, Gerenna
lett a vasművelő fejedelem. Bolárinak a többi leányát is fejedelmi személy vette el. A
családi tanács 528-ban úgy döntött, hogy Balog-Bolári közös fejedelme legyen mind a
Hunyor, mind a Magyor leszármazottaknak. A magyar törzsszövetség megalakulása
azzal kezdődött, hogy a kabarok a mai Irán területére kalandoztak, ott meghódítottak
egy ezüstműves várost és sok rabnővel tértek haza. De közben a tatárok feldúlták
szállásaikat. Az Iránból hozott, arany-ezüst tárgyakat készítő nők, hogy rabtartóiknak
kedveskedjenek, elkezdtek szép ékszereket, tarsolylemezeket és fémes övcsatokat
készíteni. Erre megtanították gyermekeiket is. Káma nagyfejedelem felesége, a
mezopotámiai Mari városából való Mirina teljes erejével a művelt rabnők mellé állott és
pártfogása új színezettel fejlesztette az Ananyinói kultúrát. Az iráni nők befolyását az is
növelte, hogy legalább nyolc-nyolc gyermeket szültek. Ez erősítette az új
törzsszövetséget, de tápot adott a helyváltoztatás gondolatának is. A törzsszövetség
lassankint dél felé vette az útját, amivel a tárkányfejedelmek: Berény, majd Megyer és
Tass-kende is egyetértettek. Amikor a Kazár-szövetség a magyariakat és a magyarokat a
birodalom védelmezésére a Kubán és Kuma vonalába vezényelte, a veszteséget az
arabok elől menekülőkkel pótolták. A 825-ös arab győzelem után a határvédők kb. 25
%-os veszteségét kaszu és szavárd-magyar ifjúsággal pótolták, a Gyula és Béla törzs
pedig kénytelen volt etil-besenyőkkel, etil-kunokkal és szavárd-úzokkal összeházasodni.
Több térképet rajzoltam le: ezeken nem politikai határok szerepelnek, hanem a
feltüntetett népek érdekterületeit mutatják: azt, ahonnan sámán-, bát- és táltosképzésre
küldték ifjúságukat. Annak a vidéknek az ifjúsága már 560-tól kezdve készült a
Pannonföldre, de megvárták, míg a beavatott ifjú fejedelem eléri a 20. évét. A
kalandozásnak nagyon ellene voltak a Türkös kaza-hunok.

Ezek a kőből épült déli Bakátban székeltek. A Bakáti első tömény, az ún.
Síksági Turgáj-Bakát sátortáborában várta az indulást. A maradni akarók voltak
többségben. A hun törzsek Etilvárával szemben építették ki Alkazár révét, a kereskedők
és más elvonulók ellenőrzésére. Albéla bal oldalán pedig kiépítették Sárhelyet, a meótiszi
átkelő révet. Mivel 563-ban az etil-bolgárok voltak a vámszedők, összes aranyukkal Bat-
Baján mellé álltak, az elvonulókhoz. Nagypályi szkíták “hátország” címén csatlakoztak
az avarokhoz, a muroma és mordvin törzsekkel együtt. Összekötő törzsként a Nyék
törzset vezényelték a megfelelő helyre, 880-ig ki is tartottak a helyükön. Az avarok nagy
kalandozását is csak beavatott fejedelem vezethette. Telenának Bakátban (a Bátor türk
vezérrel kötött házasságából) született Bat-Baján nevű első fia már ifjú korában is látó
volt. Hiába kérlelte az apját, hogy ne induljon vérbosszúra a tatárok ellen, mert
elpusztul, Bátor nem hallgatott rá. Az Irtis mellett lelte halálát. Bat-Baján (545-602) már
gyermekkorában túljutott a bugáti és ordoszi sámánképzésen. 560-565 között
végrehajtotta az avar törzsszövetség felvonultatását. Baján fejedelemmel ellentétben ő a
Derbenti kapun át akarta felvonultatni a 9 tyumenes haderőt. Ezért részt vett a
Káspivári és az Etilvári táltosképzésen, hogy meggyőződjék terve helyességéről. Jól
ismerte a kazárokat, révpénz nélkül akarta felvonultatni a harcosokat. Elgondolása
helyes volt. Az ordoszi avarok, a balhási széki-hunok és a szavárd-úzok már 560-562-re
rév- és vámpénzfizetés nélkül értek a derbenti kapun át az Albéla-magyari révhez, de a
Baján vezette altáji avarok és kabarok, meg a turgáj avarok, az ordoszi besenyők és az
embai kaza-hunok csak aranyban lefizetett vám- és révpénz ellenében tudtak átkelni az
Etilvár-alkazári réven. Az élelmes, kereskedő kazárok nagyon meggazdagodtak ezzel az
ügyeskedésükkel a Bakát fővárosban. Ebben az időben az Etil-bolgárok adtak őrséget
Albélán (Al-Baida). Bat-Baján úgyanúgy megegyezett velük, mint 562-ben a Szolnok
nevű magyari révész-parancsnokkal. Vid tyumenvezér egész haderejével és az 563. évi
révpénzzel csatlakozott Bajánékhoz, a kalandozókhoz. Az etil-bolgárok 9. töményként
indultak útnak Bajánékkal. Bajánék a Nagypályi szkíták és jászok beleegyezésével
vonultak be Atilla birodalmának örökébe.

II. Ilona fejedelemasszony 6 töménye nemcsak, hogy nem állott nekik ellen,
hanem egyesülve Baján 9 tyumenjével megalapította az avarok vezette Égi birodalmat.
Bat-Baján, mint a beavatottak fejedelme, mindenben jó előrelátással gondoskodott az
avar birodalom jövőjéről. De nem minden egyedül csak tőle függött. Ugyanúgy, mint a
rév- és vámpénz kérdésében, nem fogadták meg a tanácsát a szlávoknak Pannon földjén
való átengedése dolgában sem. Nem javasolta az engedélyt, mert előre látta, az fogja az
Égi birodalom vesztét okozni, hogy a határőrizetet vállaló szlávok előbb-utóbb
összeesküvéseket fognak szőni és a klérussal egyetértve mindent el fognak követni az Égi
birodalom megdöntésére.

Legnagyobb tette az volt, hogy Ordosz sámán-világát össze tudta fogni az avarok bát-
világával és a magyariak táltos-hiedelmét a sumír Anahita-Anina és a szkíták Pécs-
Tórem hitével. XXX 385 előtt még fennállott, mint önálló törzs, a Szkíta birodalom
szkíta törzse Nagypályi székhellyel (Neapolis, Szimferopoly). Nem szűnt meg a hun
birodalom sem, mert Aladár menedéket talált a legelőterületek védőinél. Dengeziket
Nagypályiban fogadták. A Prut és Dnyeper közötti gótok összecsaptak az alánokkal és
Dengezik az alánok mellé állt. Ebben a bolyban először Gyula fia, Béla alapított várost
Alsó-Béla néven (Al-Baida, v. Belaja-Vezsa). A szkíták, alánok és bolgárok házassági,
vérségi kapcsolatok révén ekkor már fejedelmükként tisztelték Duló-Gyulát, aki
székhelyét 2.Alsó-Béláról (Al-Béla) Itelbe, azaz Itilvárába tette át.Az Alsó-Bélai védelmi
vonal vízzel való ellátás okából 50 km széles volt. Ebben egy kiemelkedést hívtak
Sárhelynek.3. Sárkel, avagy Al-Béla helyén Bizánc erődöt épített. Magyor, Hunyor öccse
Turgájban székelt.4. Uruk-Dargin Magyarkán székelt, de Paripa és Van hozzá tartozott.
5. Dengezik Nagypályiban rejtőzött, innen irányított.6. Bolgárok két törzse északon, 1
törzse a Volga alsó részén a magyariak szomszédságában sátorozott.7. Urgaj fia, Ogura
volt a kazárok első fejedelme. Ogurd 528-ban Gordás néven vonult be a kazár birodalmi
székbe; Ugor pedig 721-ben adta át Oposur nevű fiának az avaros magyari rész
fejedelmi hatalmát. 650 táján a kazárok véget vetettek a magyari-bolgár-alán-avarok
legelőterület-biztosító jogának és az összes törzseket felvonultatták Magyarka vonalában
Kazária védelmére, míg csak Edemen-Ügyek és Álmos fokozatosan ki nem vonta a
Magyar Törzsszövetséget Kazária befolyása alól.8. Legelőször a maramik hagyták el
Szumériát és felállították az Anina-keremet kegyhelyet.

Később a muromák költöztek a mordvinföld térségébe. Ezeknél Ananyinó városa


volt az istenanya székhelye, de mindkettő ugyanazt a célt szolgálta.9. Meriják a manysik,
komik, merja-mordvinok, hegyi-marik, vótok, vepszék, lívek stb. Nyelvrokonaink közé
olvadtak be.10. Anina-Keremet a Káma-Béla-Iker folyók által bezárt beömlés közelében
állott, de abban az időben nem lakott hely, hanem csak nyári kegyhely volt. Olyan, mint
pl. Szentkút (Mária-kegyhely).

XXX Ahogyan a 20-éves Bat-Baján megszervezte az avarok Égi birodalmának


felvonultatását, ugyanígy minden beavatott ifjú fejedelem elkészítette az ő 20. évében
elindítandó kalandozásának tervét. Ezt egyívású-emberöltöző-féle néven nevezték. A
fehér hunok, fehér avarok, majd a fehér magyarok: Albélán, Bélaváron, vagy ahogyan a
szavárdok nevezték, Albeilán keresztül, Etilvár révén át érkeztek, a fekete hunok, fekete
avarok pedig Káspiváron, a Derbenti kapun át érkeztek, Kuma-Magyarián keresztül. A
tanácskozások helye a vezérek részére Lovas-Bakátban volt, a sátortábor székvárosban,
a Szikel folyó jobb oldalán (Szir-Darja). A beavatott fejedelmi személyek tanácskozó
helye a kőből épült Bakátban volt, a Szikel folyó bal oldalán. De itt csak rövid ideig
tartózkodtak, mert ritka év volt, hogy a föld meg nem indult volna. Ezért ezt a Bakátot
többször újjáépítették. Ha fehér tücsköt alkalmaztak, sohasem történt haláleset.
Beavatott-képzés mindig a két Bakátban folyt. Sámánképzés Bugátban és Ordoszban.
Bátképzés Alkazáron és Ordoszban. Táltosképzés Káspiváron és az Ordoszi Élet
templomában, magasabb fokozaton, kevés létszámmal, de mindhárom részt egyesítve.
Tárkánykiképzés a három csoportnak egyesítve Albélán. Ezt az avarok a magyarokkal
együtt Bélavárnak hívták; a kuma-szavárd magyarok és magyariak Al-Beilának
nevezték. Itt építették ki a kazárok görög építészek vezetésével a magyar törzsszövetség
ellen Sarkhelt. A besenyők gúnyosan Szarhelynek, a Gyula törzsbeliek Sárvárnak
nevezték. Ezen a révhelyen mindig folyt a vér és minden szörnyűség. A beavatottak, azaz
kispapok a mindenkori kalandozások megörökítésére térképeket készítettek. Van olyan,
amelyik pl. az avarok elindulását ábrázolja.

A Gyeszna-Győr területén összekötő kapocsnak hagyott Nyék törzs fenntartotta a


beavatott láncolatot. Árpád első apósa, Nyék, az avar birodalom beosztottjainak is
fejedelme volt. Lánya 4 fiút szült, akik az életfás-oroszlános tabu-állatjel használatával
mutatták a kapcsolatot az Élet templomával. Használták az Árpád-házi királyok is. Paál
Zoltán, Ózd, 1972. okt. 31. Nyomán Az Arvisurák sok érdekes részét kézművesek, ácsok,
kőfaragók, szabók, nyílhegykészítők, vasművesek írták. A magyarok törzsszövetségének
kialakulását, pl. Varga (lábbeli készítő) Győző (ez sámán név) fősámán rótta (Ragály
napján született). A 347. Arvisura 347 fősámán, 998 rovósámán és 2012 amazon
(rimalány) közreműködésével született meg. Mai nyelvünkön csak a palóc (úz) nyelven
rótt Arvisurák érthetők. Annál több gondot okoz a 216 tárkány-rovás (runák)
megfejtése, 210-et már megfejtettek belőle. Madaj asszony rovása kaszu-tárkányok
rovása volt. Ezt a nyelvet átvette az Árpád-ház és Csák, illetve Szilasi ága még 1500-ban
is használta. A budai Kőhegyen a pannon vitézek még a káldorokkal való szövetség előtt,
Kr.e. 728-ban őrhelyet állítottak fel. Amikor 433-ban Atilla a római városrészben szállt
meg, hogy onnan irányítsa a hunok honfoglalását, az a terület attól kezdve kegyhelynek
számított. A pannonok vitézeit nem háborgatta a Kőhegyen. Buda fősámán a mai vár
helyén építette fel Budavárát. Baján az avar bátokat az Avar-bástyára telepítette. A
magyar törzsszövetség honfoglalása után Kurtán fejedelem a 892-ben tartott jászvásári
Nagyszala rendelkezésének megfelelően a mai Bécsikapu-téri részen építette fel
Kurtánvárát. Így a Kőhegyen 575-től kezdve Budavárán a sámánok, az Avarbástyán a
bátok, Kurtánvárában a táltosok játszottak főszerepet. Alpár ugyanis az 575-ben a Tisza
mellé jött magyari tyumennel behozta a táltosokat is. Ezek Kolozsváron székeltek, de
tanácskozások céljára magyari fővezéri szállást tartottak fenn Budán. Az avar korban
hozzánk került Kurd bátnak a szumír kérdésre vonatkozó rovásai megegyeznek a 2.
Arvisurában olvashatókkal. Amikor Kurtán fejedelem Kurtánvárában meghalt, a
táltosok a várat teljesen birtokukba vették. Árpád fejedelem a komi Sziktivár hegyén
felépíttette Árpádvárát a mai Citadella helyén. Nyáron, Csepelen tartózkodott.

XXX A keszi törzs 180-ban alakult meg. A férfiuralom alatt álló ún. Magyarok egyik
törzse volt a Béla és Emba folyó térségében. Innen a kazárok később a Kéri és Kürt
törzzsel együtt a mai Don mellé vezényelték szolgálatra. Amikor 720-ban a kazár
hátőrizeti szerveknél Oposur ragadta magához a hatalmat, az arabok erős támadást
indítottak a Kazár birodalom ellen. Ezért a kazárok Kuma-Magyarországot
megalapítva Magyarkán állították fel a határvédelmi központot. Oposur 3 fia: Megyer,
Jenő és Csaba közül csak Csaba maradt életben (758), akinek Ond nevű második fia
örökölte a Keszi törzset; majd annak fia Ond, azután pedig Kond (aki korán elhalt) és
Keszi nevű fia követte a vezérségben. Keszi ikerfiai közül csak a harmadik Keszi maradt
életben. Ennek a fia volt Töhötöm. A Keszi törzs a Csallóköz környékén telepedett meg.
Keszi régi Arvisura-szokás szerint elvette Tétény fekete-hun vezér özvegyét és
Budavárába került, a sámánok központjába. Vitézei ellenben Budakeszi községből
jártak Budavárába testőrségi szolgálatra. A törzs vezetését Keszi után a fia, Harka vette
át. Egyúttal átvette a nyugati határőrizeti parancsnokságot is. Először Kapuvár lett a
székhelye, de vitézei megalapították a Harka nevű községet. Később a Dráva folyóig
kellett kiterjeszteni a határvédelmet. Ekkor a hunokhoz és avarokhoz hasonlóan Velem
község várát tették meg székhelynek. Ott még vót harcosok is őrködtek. A következő
családokat osztották be határőrizetre: Harka-őrség: Balla, Becsker, Bökös, Dongó,
Bertók, Barta, Finta, Farkas, Fajta, Folta, Gördők, Höbök, Hegők, Jáki, Josti, Kálti,
Ördög, Megyer, Mertál, Rödön, Lantos, Bükkös, Dobra, Kuzma, Petróc, Mencser,
Burgó, Rada, Csalogány, Talmos, Tanka. Velemi várőrség: Bakolc, Ragyolc, Tapolc,
Rámolc, Dolinc, Kupolc. Felső-őrség: Kazimir, Kis, Kondor, Kollár, Vas, Zabola, Nagy,
Zarka, Medves, Léb, Varga, Zámbó, Setefia, Tornyos, Fabula, Osvát, Olti, Hegedűs.
Hisba: Pajor, Paál, Patyi, Mügeri, Pongor, Pürkös, Sajtal, Siskó, Tót, Sajcsel, Török,
Pongó, Horváth. Amikor 955-ben a besenyők átvették a határőrizetet a lövőkben és
lővérekben, a kabar őrség tagjai a szokásos 24 évi szolgálat után az ország különböző
részein kaptak egy-egy házhely-földet. Így a kabar harcosok sokfelé elszármaztak.

Kiegészítés a 135. Arvisurához Levélkivonatok

Az “égi származású” Arpach a rajcsúrban a Jób nevet vette fel. Később, mint hős
elnyerte a Gilgames nevet. Reá ezért a szavárdiak évi tűzszerzési időszámítása volt
érvényes. Mivel 3 névnapi evést tartott, 3x42 névnapnak megfelelően csak 120 évet élt.
Gilgames halála után családja a Tigris melletti Arpachban lakott. Arpachot az Umma és
Szavárd-vidéki úzok Árpádnak nevezték. Gilgames még a második nagy özönvíz előtt
született. Kétharmad részben “isten”, vagyis szellem és lélek, egyharmad részben ember.
Napi kétszeri evés mellett 63 évig élt, de az Arvisurák szerint ez kétszer annyit, vagyis
126 évet jelentett. Ha tehát naponta ötször étkezett volna, az Égi tűz melletti
“ételmelegítéssel” 315 évig élt volna. Ummában többször járt udvarolni, mint “isten”. 25
gyermeket mondtak utódjának. Kedvenc éneke volt: “Tenger fia vagyok, városok
bikája!” Tőbb utóda oroszlánnak született. Mazarehi beavatott aranyasszonynak, az
iskola anyjának a tanítványai között volt egy beavatott ifjú, Matarios, akit Jézus néven
vettek fel az egyiptomi beavatottak tanítványai közé. Apjaként egy római Gandás-féle
kaszu harcost emlegettek Hétvárosban. Hétváros, egyiptomi nyelven Hetevaret, a
hikszoszok szerint Bothonban volt a Nílus deltája és a mai Kairó között. 30 puli még az
erdélyi új Torockó településen tartott Ordas-hegyi népünnepélyen is úgy szerepelt, hogy
embernéven említik őket. Az 1700. évi Nagyszala idején Sumér Úz-országban
nyilvántartott élőlények voltak.

Vége

You might also like