Berecz Edgár

TAKARÓM A CSILLAGOS ÉG

1
Az expedíciót a következő cégek és magánszemélyek támogatták :

Paralel kft.
Dózsa András
Opium Chillout Cafe Club &Restaurant
Balázs Tibor
Chuck Walsh
Eva Walsh
Csabay György
Rus Sándor
Dynasty Tours Kft.
Johnny C. N. Tang
Rexway Kft.
Dr. Pelok Benedek György
Manova Plus Kft.
Major Sándor
Romantika Étterem
Mózes István
Mózes Marika
Frieske Pan Holland Pékség
Alexandra Cukrászda
Bacescu Piroska

2
 TAKARÓM A
CSILLAGOS ÉG
Török- grúz- bolgár útijegyzetek

3
Takaróm a csillagos ég
Copyright Berecz Edgár
Megjelent a szerző magánkiadásában xxxx-ban Székelyudvarhelyen
Tördelte és szerkesztette :
A szerkesztésben közreműködött : Szczotka Hajnal, Csáki Zsófia
A borítót tervezte és fényképezte : Berecz Edgár
A kötetben szereplő fényképeket a szerző készítette.
Nyomdai munkálatok. xxxx Nyomda, Székelyudvarhely
4
 bismillahi arrahmani arrahimi
lhamdo lillahi rabbi thalamina
arrahmani arraiimi
meliki jaomi ddini
ijjaka nahbudu ua ijjaka neseteino
idhina serata lmustakkima
serata lledina annahamta helleihim raini lmaradubi
helleihim ua lladdalina

Allah, a könyörületes és az irgalmas nevében.

Dicsőség Allahnak, a teremtmények Urának,
a könyörületesnek és az irgalmasnak,
aki az Ítélet Napját uralja !
Néked szolgálunk és Hozzád fordulunk segítségért.
Vezess minket az egyenes úton,
Azoknak az útján, akik iránt kegyesnek mutatkoztál,
S ne azokén, akiket haragvásod sújt,
Sem a tévelygőkén !

5
 Arról, hogy mit is illik tudni a szerzőről

„Úgy ír könyvet ahogy más lélegzik, beszél, szeretkezik, gyerme-

ket nemz, vagy uram bocsá : lop. Munkái a hétköznapi szenzáció vo-
nalán dangubáznak, azon a hullámon lovagol, amelyiken én is, te is,
szeretnél szörfözni, neki bejön, mert ügyes, merész, vállalja a kocká-
zatot, te pedig a kisembör, a kvázigyáva, a majomnyúlvány : bámulsz,
mint a moziban, ő meg sztárrá nő a szemedben, hiszen olyasmire vál-
lalkozik, ami számodra távoli álom.
Könyveit műveknek nevezi, ért a reklámhoz, a piárhoz, színes lapok
garmadáját küldi szerteszét, könyvborítók sokasága, ”XY eddig meg-
jelent művei” cím alatt, harmincon felül járnak. Atyánkfia a világcsa-
vargásban.
Zágoni Attila paródiája jut eszembe Magyari Lajos Körösi Csoma
poémájáról, az orosz változat : ” Tü cselovék etüj plányétü, kudá igyós,
maradj zgyész „. - a vége pedig ilyesmi, hogy a franckarika beléd,
aki”kák szekujszkij, feszt csak mensz. ”
Kedves Edgár !Mi szerkesztők és olvasók egyként szurkolunk neked,
merész vállalkozásaidhoz. Akkor is, ha azok afféle action grtauitoknak
tűnnek. Te meg csak úgy rokonszenves semmit rakétázva” mensz”
ide-oda” kák szekujszkij”.
Bölöni Domokos, Népújság

Berecz Edgár, a világjáró gasztronómus

Berecz Edgár történetünk hőse a Küküllő menti faluból indult, hogy
bejárja Európát és a Távol Keleten is elidőzzön. Azért jár haza, hogy
elmehessen. Lényére egy kicsit a neve is rácitál, Berecz Edgár nevét a
Székelyföldön nem úgy mondják ki, mint teszem azt, Kovács Pistáét
vagy Kis, esetleg Nagy Jóskáét. Ilyen névjegykártyát Kibéden minden
száz évben csak egyszer osztogatnak. Olyan mint egy különleges íz,
aminek egzotikuma van, amit csak módjával kóstolgat a kíváncsiság.
Szóval Berecz a gasztronómiai szakíró, a szaktanácsadó, patinás
nyugati vendéglők inasa, szakácsa, séfje, Japán kiváló ismerője, leg-
alább tizenhárom nyelv gyakorlója, s talán egy kicsit bodhiszatva,

6
bár ezt csak én sejtem. Egy különleges emberbe egy kicsi adag
bodhiszatvának is bele kell férnie, mert kőrösi Csoma először is szé-
kely volt, csak azután szentül meg. Mindent felsoroltunk, minden cím-
két Edgárra ragasztottunk, amit pedig nem felejtettünk : ő a székely vi-
lágutazó, momentán a legnagyobb. Hazájának mi jut belőle?Egyelőre
egy tucat könyvet irt. Ez se semmi mondaná az újgazdag, de Berecz
inkább más gazdagságról beszél szívesen. Először is az út.
Határozottan állítom a japán, a török, a mongol néppel való rokon-
ságot. Mese a finnugor elmélet. A törökök, a kazahok, az üzbégek, a
tadzsikok, ujgurok mind-mind szobrot emeltek anyagból és szavak-
ból Attila királynak, és mind tartják a rokonságot. Tudják, hol van
Mádzsárisztán.
Berecz hazajött, hogy elmehessen megint. Az elmenés az ő tudo-
mánya.
Jó utakat Berecz Edgár !

„ Jószándékúan, igen aprólékosan, szinte a legparányibb, sokszor

már közhelynek számító részleteket is felvillantó, a saját, főleg a Ja-
pánban szerzett tapasztalatai alapján kínált tennivalók és elvárások :
egy vélemény a sok eddigi és ezutáni között ! Alkotói szabadsággal
kezelt és papírra vetett megállapítás a szerző rendelkezésére állt gaz-
dag hazai és külföldi elsajátítható és kevéssé tudott ismeretanyag-
ok felhasználásával. Összegyűjtése, okfejtése tanulságul ajánlása és
véleményre késztetésre hasznos tevékenység !Minden időben kelle-
nek, hogy készüljenek előrevivő gyakorlott és kezdő szakembereket
ugyanúgy, mint az érdeklődő laikusokat és a nagyközönséget is taní-
tó, foglalkoztató, vitára késztető, a továbbmunkálást serkentő sajátos
megközelítésű javallatok.
A szerzőnek sok megállapítása konzekvens. Számosat saját viszo-
nyainkhoz kell, de lehet is idomítanunk. Sokat el kell olvasni, gon-
dolkodni rajta, de sajnos nálunk alkalmazni nem lehet, de nem is sza-
bad úgy ahogy az Japánban működik. Nincs talán egyetlen elmélet-
ben és gyakorlatban sem megdönthetetlen, szolgaian másolható igaz-
sága !Sokkal bizony vitatkozni lehet, de kell is.

7
 A szerző fiatal-maga is tovább szeretne tanulni. Eddigi, nehéz mun-
ka árán szerzett tapasztalatait szívesen osztja meg velünk. Ránk bízza,
hogy mit : és mennyit hasznosítsunk belőle mindennapi munkánkban.
S ha akár csipetnyit is, de ha segítségével formáltuk, alakítottuk, fino-
mítottuk tudásunkat, gyakorlatunkat, és netán gazdaságilag is haszno-
suló következményekre is számíthatunk, akkor könyvével elérte cél-
ját. A tanulságokat ő is hasznosítani fogja, másokat további ismeret-
gyűjtésre, gyarapításra ösztönöz. ”

Dr. Draveczky Balázs, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari

Múzeum néhai igazgatójának ajánlásából Berecz Edgár Restaurant&
Service c. könyvéhez.

8
 Arról, hogy az előszók rendkívül unalmasak,
de mindenképpen szükségesek

Az utóbbi 15 évben 19 országban fordultam meg és az esetek több-

ségében a történelmi látnivalókra, a múzeumokra, a természeti szépsé-
gekre és a konyhaművészetre koncentráltam. Jelen útijegyzetek azon-
ban nem egy szokványos turistaúttal foglalkoznak melynek során a
könyvek és az utazási irodák által ajánlott nevezetességek, látványos-
ságok, nyugati szájíz szerint főző éttermek vagy táposoknak való szol-
gáltatások kerülnek nagyító alá. Szándékosan kikerültem a nevezetes
helyeket, ahol hemzsegnek a turisták, és légkondicionált buszok ké-
nyelmes ülőpárnáiról dirigáló nyálas idegenvezetők mutogatják az or-
szágot a balekoknak.
Én mindig az élet keményebb, ridegebb oldalát szerettem, nem volt
soha kenyerem a puhaság vagy a kényelmeskedés. Céljaim közé tar-
tozott mindig olyant tudni, tenni és megismerni, ami nem mindig esik
kézügybe és nem mindig elérhető az egyszerű földi halandónak. Ami-
ért keményen meg kell dolgozni, hogy édesebb legyen a siker vagy
keserűbb a kudarc. Persze ennek megvannak a hátulütői is, egy kel-
lő fedezettel nem rendelkező, minimális felszereléssel útnak induló
egyszemélyes expedíciónak el kell viselnie a hideget, a forróságot,
az éhséget és szomjúságot, a megerőltető gyaloglást vagy az egyéb
megpróbáltatásokat amivel egy ilyen utazás jár. De ha az emberiség
azon vállalkozó tagjai akik eddig kikaparták a gesztenyét a parázsból
azt nézték volna, hogy megüthetik a bokájukat vagy szálka fúródhat
a körmük alá, nem sokat haladt volna a világ eléfelé, mint ahogyan a
székely mondaná.
Ilyen gondolatokkal keltem útra nem a legjobb időben, nem a leg-
jobb felszereléssel és a lehető leglaposabb erszénnyel, hogy felfedez-
zem Kelet Anatóliát, Grúziát és Azerbajdzsánt annak reményében,
hogy ha kénytelen is vagyok vaktában tapogatózni, ezzel az utazással
képes vagyok olyan tüzet gyújtani aminek a parazsánál az ismeretlen
után vágyódó bátor utazók is megsüthetik a szalonnájukat.
Egész idő alatt kerestem az emberséget, a barátságot, a szeretetet, a
segítőkészséget, az irgalmat, a könyörületet, a jót és a szépet, és meg
9
kell adni, hogy jó sokáig kellett kutakodnom, míg sikerült rájuk akad-
nom ebben a nyugati szeméttel elárasztott kegyetlen világban, ahol az
emberek többségének a pénz, a hatalom a mérvadó és úton útfélen go-
noszsággal, egoizmussal, kapzsisággal és fukarsággal találkozni.
Útijegyzeteimmel elsősorban arra akarok rámutatni, hogy a nyuga-
ti világban annyit ajnározott és agyondicsért keresztyén felebaráti sze-
retet teljességgel megbukott és csúfosan elvesztette az iszlámmal ví-
vott mérkőzést. Míg Európában immár jó kétezer éve keresztyén ke-
resztyénnek ellensége és a vallás idejétmúlt, üres, lelketlen, kegyet-
len, semmitmondó frázisokkal megspékelt, dogmákkal és főleg pénz-
zel meghülyített érdekvilágot testesít meg, addig Mohamed tanai ma
is élnek és működnek a muzulmánok országában. Hetedik törökor-
szági utam alatt ismét bebizonyosodott az iszlám felsőbbrendűsége a
kereszténységgel szemben, mert egész idő alatt a mohamedán lakos-
ság vendégbarátságát és segítségét élveztem : számtalanszor meghív-
tak enni és teázni, ingyen hordoztak autóikon, szállást kerítettek szá-
momra, térképet és pénzt adtak, hogy könnyebben és gyorsabban célt
érjek. Mindez akkora emberségről, könyörületességről és segítőkész-
ségről tett tanúbizonyságot amivel Európában nem találkozni, de még
Amerikában sem.
Keresztyén létemre nem kiáltottak kígyót-békát-mint ahogyan mű-
velt, tudós és civilizált vallási vezetőink és politikusaink teszik ide-
haza, ha az arab világ kerül terítékre-ehelyett testvérükként szerettek,
nem csupán azért mert Isza-vagyis Jézus-nekik is prófétájuk, hanem
mert az iszlám így követeli meg : ételt az éhezőnek, segítséget az ide-
gennek, szállást és védelmet a vándornak. És ezt be is tartották. Még
a legelmaradottabb tanyán is ahol az állatcsordákon, a trágyából gyúrt
tüzelőn és a lapos tetejű házakon kívül nem volt sok látnivaló, az em-
berek barátsággal és szeretettel fogadtak és megosztották velem min-
denüket.
Szeretem ezt a világot, mert befogadott és gondoskodott rólam, a
Nyugat pedig minden találmányával együtt megrothadhat a saját le-
vében, mert a tápos magyar még a saját erdélyi véreinek sem ad egy
pohár vizet. Törökországban a legutolsó sivatagi faluban is nagyobb
biztonságban érezhettem magam, mint Európában, ahol úton –útfélen

10
részeg ember, csöves, drogos, cigány, motoros gengszter, zsebtolvaj,
buzi, szervkereskedő és gyalograbló feni a fogát és a bicskáját a sze-
gény vándorlegény lapos erszényére, szegényes motyójára és tyúksza-
ros életére.
A nehézségek, gondok, bajok és szerencsétlenségek ellenére is si-
kerrel jártam meg utamat, sokat láttam tapasztaltam és új ismeretekkel
gyarapodtam. De lássuk csak, hogy mi történt útközben, hogyan élnek
az emberek és miként vélekednek a világ dolgairól, és meddig jutot-
tam előre a „jégtörőhajóval”, mert lassan jött a tél. Hogy aztán a várva
várt és sokáig tervezett azerbajdzsáni utazás miért maradt el, azt majd
megtudhatják a megfelelő helyen.
Berecz Edgár

11
 Arról, hogy hogyan
mentem autóstoppal Bukarestbe

Véleményem szerint igen sok múlik azon, ha az ember kedvező hát-

széllel indul útnak, vagyis a jó barátok segítségével, adományokkal
megpakolászva és jó gondolatokkal a fejében. Jó előjelnek tekinthető
az is, ha az ember azonnal kap stoppot, és nem kénytelen órák hosszat
ácsingózni a város végén. Holott nem áldoztam Agirnak, Thornak,
Odinnak és Freyának, a Tourinfo iroda részéről jött ajánlat ugyancsak
kapóra jött : ha az alkalmazottak mennek a bukaresti kiállításra, miért
ne rándulnék le én is?
Minden segítség jó, annál is inkább mivelhogy alig 2oo dollár nyom-
ta a zsebemet. Lám ezt az összeget mások egy este könnyedén elpat-
togtatják kurvákra meg miegymásra, én szegény meg ilyen csekély
összeggel a pénzeszacskómban kerekedtem fel, hogy az igazság nevé-
ben bejárjam és megismerjem a világot, adjak-vegyek-csereberéljek
és kufárkodjak a tálentumokkal. Új utakat nyissak az ismeretlenben,
szolgáljam a népemet és városomat, és szörnyetegek, gonosz királyok
híján önmagamat győzzem le.
Bukarestben az EXPO környékén szálltam ki, búcsút intettem úti-
társaimnak és gyalogosan vágtam neki a fővárosnak, hogy eljussak a
Stefan cel Mare útra bátyám cégéhez az alaptáborba. Útközben, hogy
jobban teljen az idő mindenféle mondókákkal szórakoztattam magam :

Ai o oaie, o iau eu.

Sase sasi in sase saci.
Ilie Pintilie, caca n palarie, si i da lui Amalie.
Stefan cel mare, da din picioare, Stefan cel mic da din buric.
Horea Closca si Crisan, joaca fotbal in borcan.

Egy icike -picike pocok pocakon pöckölt egy másik icike- picike
pockot, mire a pocakon pöckölt icike-picike pocok jól pocakon pöc-
költe az őt pocakon pöckölő icike-picike pockot.

Hat fekete bika pata kopog a pepita patika fekete kövén.

12
 Sajnos bátyám igencsak sürgős elfoglaltságai miatt különböző épí-
tőtelepeken tartózkodott, én a várakozás lázában többnyire alvással
foglalkoztam az egyik irodában. Amikor aztán nagy késve bátyám is
befutott a céghez, már nem maradt idő a tereferére. Pattannom kellet,
hogy elcsípjem az isztambuli autóbuszt. Idejében, mert alighogy meg-
vettem a jegyet, máris indultunk.

Arról, hogy milyen volt

csempészbusszal utazni

Azt hiszem a legkényelmesebb módja eljutni Isztambulba minden-

képpen az autóbuszos utazás. Gyors is, olcsó is, biztonságos is. Aki-
nek pedig ez nem tetszik, és főleg nem kedves az élete, az menjen le
Gyurgyevóba és próbáljon meg stoppolni. Garantálom, hogy beletörik
a bicskája, mert Bulgáriában nem lehet stoppolni.
Miután megvettem a jegyet és felfurakodtam a buszra, mindenfé-
le gyanús külsejű emberrel néztem farkasszemet, illetve borjúsze-
met, halszemet, birkaszemet és sólyomszemet, annak függvényében,
hogy kinek milyen szeme volt. A degeszre tömött zsebeket és táská-
kat szemrevételezve kénytelen voltam megállapítani, hogy én bizony
feketézők, csempészek és kereskedők közé keveredtem, mint ahogyan
lenni szokott az ilyen buszokon. . Többen az utasok előtt számolták
meg a pénzüket. Megfigyeltem, hogy olyan hanyag mozdulattal szá-
molták a pénzt, hogy nem volt nehéz kitalálni : otthon több is van.
A határhoz közeledve-mármint a bolgár határhoz-előkerültek az út-
levelek és láttam, hogy sokan bélyeg gyanánt gyűjtik a török vízumo-
kat. Gyorsan bevásárolnak a bazárban és már futnak is haza. Nagy
meglepetéssel állapítottam meg azt is, hogy ezen a buszon a sofőrök,
a kísérőszemélyzet és az utasok bratyiznak egymással, mint ahogyan
a kenyeres pajtások szoktak. Bizonyára együtt keresik a kenyeret és a
sofőrök sem mentesek a huncutkodástól.
Útközben teát, barna cukroslevet, kávét és banánt osztogattak az
utasoknak, teljesen ingyen, mint ahogyan szokás a török buszokon.
13
Eszembe jutott, hogy nálunk csak szitkokat és káromkodásokat osz-
togatnak :
-Húzóggyanak má egy kicsit hátrébb !Asztakutyaúristenit !Melyik
fingott meginn? Eltakaroggyatok innét kódus banda !Ez az én buszom,
ide nem űtők fe azza a sok himi humiva. . . És így tovább.
De más is eszembe jutott, miközben a banánt majszolgattam, éspe-
dig az, hogy milyen jó, hogy van a törököknek saját szavuk a banán-
ra. Muz-vagyis banán. Nem kell hülyéskedniük valami angol szóval,
hogy aztán a saját nyelvüket megnyomorítva valahogy belerázzák a
szókincsükbe, mint ahogyan a többi nemzetek teszik.

Arról, hogy mit beszéltek

a táposok egy bulgáriai falatozóban

Bulgáriába érve elkövettem azt a szarvashibát, hogy egy olyan asz-

talhoz telepedtem le az egyik megállónál amelyiknél táposok falatoz-
tak, de ez még nem volt elég, mert még meg is szólítottam őket. Ezzel
sikerült elindítanom egy olyan lavinát, hogy ha a buszok időközben el
nem indulnak derékba törte volna dédelgetett utazásomat.
A beszélgetés elején lágy lírai húrokat pengettünk, de aztán
asztalszomszédaim annyira felhangolták magukat, hogy egyenesen
azt vágták a fejemhez, hogy mi gyáva szarok vagyunk mert nem tud-
tunk leválni a románoktól, nem tudtunk autonómiát csinálni magunk-
nak, ezenkívül a románok talpnyalói lettünk, magunk is elrománosod-
tunk és így tovább. Meg hogy miért nem lázadunk fel és fogunk fegy-
vert a románok ellen.
Nos, először is a honfoglalások kora lejárt, aztán meg helyrehoz-
ni azt amit mások szartak el, nem az én gusztusom szerint való. A pi-
ros-fehér-zöld, ez a magyar föld mondókával pedig kár előhuzakod-
ni dec. 5- után. Örvendjünk, hogy egyáltalán van iskolánk, templo-
munk, hagynak írni- olvasni, van munkánk, lakásunk, ruhánk, enni-
valónk kicsi pénzünk és főleg békességünk. Nem lőnek halomra, nem
visznek kényszermunkára, nem erőszakolnak mindenféle hülyeség-
gel, nem kobozzák el a vagyonunkat és nem tiltanak el a saját nyel-
14
vünktől. Sok kicsi népnek még ennyi se jut. Aztán meg itt Erdélyben
annyira össze van keveredve már a máj a szarral, hogy ember legyen
a talpán aki szétválogassa. Mit is csinálna a három megye víz, gáz,
áram és egyebek nélkül, ha levágná magát a nagy csapról? Folyosó
bezzeg nincs, segítség mégúgyse. Golyófogónak és ágyútölteléknek
ugyebár jók voltunk az utolsó ötszáz évben. A királyaink, a tudósa-
ink, a feltalálóink és az íróink még mindig kellenek Magyarországnak,
csak minket vetnek meg, köpnek le és gúnyolnak ki. Ezért Tápiópia a
mostohaanyaország és ezért táposok ennek a kis gyarmatnak a lako-
sai. Mert amíg nem születik egy olyan magyar államférfi aki vissza-
szerezze az annak idején elbalfaszkodott területeket, addig az a 93ooo
km 2 kis légyszar ott a térképen nem érdemli meg, hogy Magyaror-
szágnak neveztessék. Addig csak egy fizikai és erkölcsi szemétdomb,
egy konc amiről a szomszédok minden ehetőt lerágtak, de nevezhet-
jük FINNGary-nak is, ha már annyira odavannak a tudománytalan és
nem létező finnugor elméletért.
Miután ezeket szép csendesen és minden asztalveregetések nélkül
tudtára adtam, úgy néztek rám mint odahaza a lőtt medve szokott, sze-
rencsére indult a buszom és nem került sor bicskanyitogatásra.
Bulgáriában nem történt semmi különös, ha a buszban nézett török
vígjátékot nem nevezem említésre érdemesnek. A bolgár-török hatá-
ron jött az első meglepetés : az eddig 1o-12 dollárért osztogatott ví-
zumot már csak 1o euróért méltóztattak a rendelkezésünkre bocsáta-
ni. Időközben a dollár értéke nagyot esett, emiatt megtörténhet, hogy
az 2oo dollárom csak annyit fog érni, mint amennyit rúg a ló a fingja
után. A török sofőr szerencsére értékelte a török nyelvtudásomat és a
török magyar barátság jegyében rábólintott az én 12 dolláromra. Ezzel
egyszeribe megérkeztem Törökországba.

15
 Arról, hogy miként érkeztem meg Isztambulba, és mi-
lyen volt a csillagos éggel takarózni

Éjjeli három óra körül futottunk be a régi török fővárosba, a Lalele-

re, a kereskedő emberek kedvenc állomására. Innen indultam el, hogy
árkon bokron át eljussak a Sirkeci állomásra. Éjjel is nagy volt a for-
galom a városban, a taxisok, a rendőrök, az utcaseprők és az éjjeli kó-
dorgók egymást kerülgették az utcán. Mivelhogy már többször is jár-
tam errefelé magabiztosan indultam meg a villamossíneken a kikötő-
be. Útközben nagyon sok épületet és műemléket láttam, annyi volt itt a
látnivaló, hogy hetekre bebiztosíthattam volna magam, ha itt maradok.
Aztán elfogyott az út és leértem a tengerpartra. A fejem fölött röpködő
sirályok mutatták az utat, no nem a szárnyukkal, hanem csak a hang-
jukkal. Elmentem a törzshelyemre egy parkba aludni, és egy fa alatt
letáboroztam. Az autók nagy zajt csaptak ugyan, de ezzel édeskeve-
set törődtem. Annál inkább egy fekete macskával aki némi harapniva-
ló reményében bújt elő valahonnan. Jól belakmároztunk a Romantika
étterem élelmiszercsomagjából, majd nyugovóra tértem. A takaróm a
csillagos ég volt, elég vékony takarónak bizonyult így októberben, de
hát ez egy 15 milliós nagyvárosban nem nagyon számít. Úgy nem csi-
nálhatok mint a fukar ember aki megspórolta a téli tüzelőt, és amikor
beköszöntött a tél esténként félmeztelenül körbefutotta a házát, majd
beugrott a hóból a hideg házba és elégedetten dörzsölte össze a kezeit :
-Jaj, de jó meleg van idebenn. Ideje nyugovóra térni. .
De nekem még házam sincs, csak egy hálózsákom. Azt is csiga di-
vat szerint hordom.

Arról, hogy miként mentem egyik állomásról

a másikra és útközben mit láttam

Ahogy megvirradt és elindultak a kompok a két part között, a

Sirkeciről átmentem a Hayderpasa állomásra. Az utolsó pillanatban
még megnéztem egy festménykiállítást a váróteremben. Kerengő der-
viseket ábrázoltak a képek tánc és révület közben.
16
 A kompra szóló jegyem annyira olcsó volt, hogy már ingyen volt.
Alig 1, 5 lírába került csak. Nagyon sokan begyurakodtak a kompba,
az utasok választhattak a külső és a belső helyek között. A fázósak be-
mentek a melegbe, a tenger szerelmesei kint maradtak, mint ahogyan
én is. Az igazat megvallva nem is a tenger miatt maradtam kinn-mert
már láttam tengert eleget-, inkább a biztonság kedvéért szellőztettem a
kabátomat. Ha ne adj isten a komp felborul vagy elsüllyed, akkor talán
könnyebb lesz kievickélni. Igaz, ebben a későőszi tengervízben nem
lehet valami élvezetes az evickélés, főleg ha a gyapjúkabátom, a nad-
rágom és a hátizsákom már azelőtt megszívta magát tengervízzel mie-
lőtt nekivetkezhetnék fejest ugrani.
Kiszállás előtt láttam valami érdekes és megmagyarázhatatlan je-
lenséget. Egy helikopter repült el a fejünk felett, de nem ez volt a fel-
tűnő, hanem a magasban a gépmadarat követő fehéren izzó gömb. Az
ismeretlen repülő tárgy se hangot se füstöt nem bocsájtott ki magából,
szellemként követte a helikoptert. Nem tudom mi volt az, de az bizo-
nyos, hogy a kávédaráló nem fehér lufit vontatott a levegőben. Saj-
nos nem tudtam lefényképezni, mert a fényképezőgépem a hideg mi-
att bedöglött. Mellesleg mindig így szokott történni az UFO-s esetek-
ben, de itt a jelenséget látta az egész komp. Mármint aki a szabadban
tartózkodott.

Arról, hogy vonattal menni Erzurumba

egyáltalán nem élvezetes

Bár már utaztam vonattal Isztambulból Erzurumba, most is úgy vé-

lem, hogy a törökországi vonatos utazások közül ez a legunalmasabb.
Látnivalók híjján nagyon lassan telik az idő, néha egy egy tanya, folyó
vagy liget jelentett némi változatosságot a kősivatagban. Itt nem lehet-
ne se stoppolni, se gyalogolni. Egész biztos, hogy már itt Erzurum felé
bogot fogna ezen a kietlen köves-hegyes területen, az aki megpróbál-
ná. Az igazán kemény területek és hatalmas távolságok még csak ez-
után következnek : Irán, Irak és Afganisztán. A szélsőséges időjárás,
nehéz terep, élelmiszer és víz utánpótlás nélkül teljességgel lehetetlen.
17
Én már sokszor voltam Törökországban és rengeteget gyalogoltam
nehéz csomaggal a hátamon. Nem mintha valamiféle gyalogrekordot
szerettem volna felállítani, csupán azért, mert a vérszegény forgalom
miatt kénytelen voltam gyalogolni, hogy előrejussak és életben ma-
radjak. Az eredmény : tönkrement cipők, tönkrement lábak, trombó-
zis, sérv, váll-, nyak- és gerincsérülések, plusz 15 kiló súlyveszteség.
Tehát merő hülyeség ilyen világjáró gyalogtúrákkal előhuzakodni.
Grúziában is igen sokat gyalogoltam, sokszor megtörtént, hogy elfo-
gyott a vizem, az ennivalóm, a lakatlan területen nem jártak autók, ne-
megyszer az időjárás akasztott be.

Arról, hogy mi a törökök nemzeti itala

Törökországot megjárt atyánkfiai és az útikönyvek is a legtöbb eset-

ben a törökök nemzeti italaként a rakit, vagyis az ánizspálinkát szok-
ták emlegetni. A törökök ugyan nem isznak alkoholt, de az ánizspálin-
ka esetében némi furfanggal megkerülik az előírásokat és Mohamed
parancsolatait. Vizet öntenek a pálinkába, mire az tejszerűen kifehére-
dik, és már nem is pálinka, hanem aslan sütü, azaz oroszlántej. Az ital
így már nem tilalmas, ezért fogyasztható.
Utazásaim alatt sokat keresgéltem a rakit, de bármennyire is hihe-
tetlen, még nyomát sem láttam. Ezért úgy vélem, hogy a törökök iga-
zi nemzeti itala nem a raki, inkább az ayran, a jaurtból, vízből és sóból
készített üdítő ital. Ezt többen isszák mint a rakit, minden utcasarkon
kapni, sőt vándor árusok is árusítják. Az ital nagyon finom és rekkenő
hőségben jobb ezt inni mint barna cukrosvizet vagy valamiféle porok-
ból kikevert nyugati lónyálat.
Reggelire egy pogácsával az ayran egyenesen fölséges. Issza is min-
denki.
Bátran kinevezhetjük nemzeti italnak a teát is, mert a hiedelemmel
ellentétben
A törökök inkább teások mint kávésok. Amióta Atatürk behozatta
a grúz teát, a kávé valahogy a háttérbe szorult. Ebben szerepük volt
a nyugati kapitalistáknak is, akik a 2o-as években a csillagos égbe

18
nyomták a kávéárakat.
Egy vonatbéli árustól én is vettem egy ayrant amit egy lekváros ke-
nyérrel nyomtattam el. Még a nagyanyám féle csomagból.

Arról, hogy ki mit eszik, olyan lesz

Némely gasztronómus szerint ki mit eszik olyan lesz, vagyis a táp-

lálkozási szokásaink keményen rányomják a bélyeget az emberre.
Ezen az elméleten én sokat töprengtem, végül oda lyukadtam ki, hogy
van benne valami. Nézzük csak meg alaposabban a barátainkat vagy
akár a járókelőket az utcán, máris lehet a rajztömb vagy a jegyzetfü-
zet után nyúlni.

A négerek sok húst esznek, emiatt erősek mint az oroszlánok, szívó-

sak mint a kafferbivalyok, gyorsak mint az antilopok és gumiizmok-
kal felszerelt szép kidolgozott testük van. A fogaik beillenének akár-
melyik ékszergyűjteménybe. S mivelhogy évezredekig együtt éltek az
állatokkal van bennük valami vadság, erő és bájosan félelmetes. A ke-
csességet, a nem mindennapi ritmusérzéket a génjeikben hordozzák.

A japánok kicsik, vékonyak mint a halak és nagyon szálkásak a sok

tengeri vacaktól, haltól és szójától. Acélidegeik vannak, szívósak, hi-
degek, kiszámíthatatlanok és vadak mint a cápák. Nem izzadnak, nem
büdösek, de tudnak dolgozni és harcolni az utolsó csepp vérükig. Soha
nem pofáznak és nem esik nehezükre fejet hajtani a domináns egye-
dek előtt.

A németek a sok kolbász, csülök, sonka, szalonna és a többi disznó-

ság miatt nagyok, kövérek, göndörszőkék és kékszeműek mint a disz-
nók. Lehetne kiállításra majd vágóhídra vinni őket. Bőven izzadnak és
nem annyira kemények mint amilyeneknek látszanak. A túlzott hús-
fogyasztás miatt kíméletlen szadisták, igen vérszomjasak és kegyetle-
nek. Csak tessék elolvasni az utolsó háború történetét.
Az angolok is sok húst esznek, emiatt a legvérszomjasabbak min-

19
den nemzetek közül. Az elmúlt 5oo évben amikor még nem volt
kergemarhakór és állandóan marhaszeletet zabáltak lerohantak min-
dent és mindenkit. A marhahús miatt örökletes az agresszivitás. Mel-
lesleg olyanok mint az ökrök : nagyok, lagymatagok és lenéznek min-
denkit aki nem angol. Döfni igencsak tudnak, már amikor odaférnek
az elhízott fejőstehenekhez hasonló nőiktől.

Az amerikaiak az angolszászokhoz hasonlóan igen vérszomjas és

kegyetlen húsevők. Megtámadnak mindent és mindenkit(Vietnam,
Korea, Nicaragua, Panama, Bosznia, Afganisztán, Irak, Szomália stb.
)Ételeik közül első a steak, ami marad, az megy hamburgernek. Olya-
nok mint egy tenyészbika, hatalmas köteg durva izommal és sok háj-
jal. Magasak, nagyok, erősek és agresszívek mint a bika amelyiknek
szúrja a zabszem a fenekét. Minden ami nem amerikai idegesíti őket.

A törökök és az arabok nagyon sok birka-, kecske- és szárnyashúst

fogyasztanak, emiatt kappanorrúak, bagolyszeműek, riadt birkapofá-
júak és guvadtszeműek. Mások a sok marhahústól nagyok, izmosak
és bozontosak mint a bölények. Igen kemények. Lehetne velük szán-
tani. Az ilyen katonák adták az oszmán sereg színe –javát, tőlük rette-
gett a fél világ.

A zsidók a kóser szárnyas, birka és marha miatt soványak, girhesek,

horgasorrúak, halszeműek és birkaszájúak. Igen elenyésző köztük a
magas, derék és jóképű férfi, a jó katona még ritkább. Elvégre azért,
mert azok az állatok amelyeket fogyasztanak nem bátrak.

A székelyek mindent össze vissza esznek. Birkát, nyulat, halat, mar-

hát, szárnyast, disznót és pulykát és kakast, tehát minden típus meg-
található. A pulyka, a bika és a kakas miatt nagyon sok az izgága,
pattogó és harcias egyed. Ezek a háborúban sosem azt kérdezték,
hogy hányan vannak az ellenséges táborban, hanem, hogy mind meg
kell- e ölni őket. Rendszerint szikár, csontos szálas emberek, mert sok
biohúst fogyasztanak. A biotáplálék és a hideg tél miatt mindent kibír-
tak az utóbbi 5oo évben : háborút, éhínséget, Szibériát. Amíg a kövér

20
német légy módjára hullott az orosz táborokban, addig a székely
összébb húzta magát és tűrt.

A tápiópiai tápos giccsmagyarok mivelhogy örökéletükben barna

cukrosvizet, Turó Rudit, dunakavicsot, génmanipulált zöldséget és in-
jekciókkal, orvosságokkal felpumpált állati húst fogyasztottak, maguk
is olyanok mint a táppal nevelt vágóhídi állatok. Első ránézésre meg-
mondja akárki, hogy táposok, mert a hús a testükön nem a munkában
edződött izom, csak orvosságokkal és műételekkel felfújt lötyögő tö-
meg.

A nemkaukázusi barnák rengeteg húst esznek, ezért olyan ritka köz-

tük a vegetáriánus mint a fehér holló. A tejtől és a sajttól undorodnak,
a főzelékektől menekülnek. A sok állati bomlóanyag miatt igen bűzö-
sek. Testük holló vagy varjúszerű, kampós orral vagy patkánypofával.
Nem véletlenül, mert ínséges időben a meredt tyúkot is eltakarítják a
szemétdombról vagy a hullott állatot a dögkutakból.

Arról, hogy milyen volt a vonatbeli budi

A másfél napi vonatozás alatt az ember kénytelen igénybe venni a

vonat mellékhelyiségét, ahol többé kevésbé sikeresen igyekszik kis
vagy nagydolgozni, annak függvényében, hogy mennyire tiszta és fel-
szerelt a fülke, vagy mennyire erős a belső késztetés.
Az második alkalommal amikor Erzurumba utaztam nem ettem és
nem ittam, mert nem volt miből, most azonban másképpen alakultak
a dolgok. Kellemesen érintett, hogy a vonatbeli budiban tiszta WC,
tükör, papírkendő és villany fogadott. Még a borotválkozó emberek-
ről sem feledkeztek meg : egy malacot beépítettek a falba csak az orra
a két lyukkal maradt szabadon. Az illemhely guggolós volt ugyan, de
tisztaság és jó illat fogadott. A takarítószemélyzet volt annyira figyel-
mes, hogy illatosítókat rejtett el. A vécéhasználat kéz-víz-kéz kombi-
nációjával már az első utam alatt megbarátkoztam, úgyhogy most sem
jelentett gondot. Előbb kiüresítettem a zsebeimet, majd nekivetkeztem

21
a művelethez, de egy szerencsétlen mozdulattal levertem a szemüve-
gemet az orromról, az beleesett a budiba és a lyukon igyekezett egér-
utat nyerni. Gyorsan utánanyúltam és az utolsó pillanatban sikerült el-
kapnom a szárát mielőtt eltűnt volna a sötétben.
A falban volt egy gomb, a megnyomásra előbújt a víz, ezt egy kis
edénnyel fogtam fel, majd az edényből töltöttem a kezemre és a lyu-
kat is megöntöztem.
Persze a munkálatokat csak bal kézzel illik végezni, jobbal semmi-
képp.
Kedvelem a török vécét a két beton csizmatalppal, mert nincs meg
a kockázat, hogy felszedünk valami bacilust az ülőkéről, aztán a nagy
melegben a víz sokkal jobb mint a papír amivel az ember csak lenyúz-
za a fenekét, ettől függetlenül továbbra is piszkos marad.

Arról, hogy milyen volt a katonás reggeli

Továbbra is vonatozunk, de most már lazábban, mert ahogy közele-

dünk Erzurumhoz egyre többen szállnak le. Kis népsűrűségben az em-
ber jobban megnézi az útitársait, s így történt, hogy addig s addig né-
zegettem én is a szomszédomban reggeliző katonákat míg azok meg-
hívtak egy katonára.
A fickók az egyik ülésre gazdag reggelit varázsoltak s úgy falatoz-
tak. Ahogy észrevették, hogy nézem őket, máris intettek :
-Gjer kardes, gjer !-vagyis jer, testvér, jer !
Fehér sajtot ettünk kenyérrel, olivabogyóval, paradicsommal, és csí-
pős paprikával. Desszertnek volt lépesméz és tea. Ez utóbbit az egyik
katona ott készítette el helyben egy kis gáztűzhelyen két kana felhasz-
nálásával. Alul főtt a teafű és a víz, felül csak a tiszta víz amivel a teát
szervírozáskor felhígították.
Most már megértettem, hogy a katonák a puskákon, a töltényeken,
sisakokon és golyóálló mellényeken kívül miért cipeltek beszálláskor
annyi utazótáskát magukkal. Hát mert azokban volt a a belső ellenség
legyőzéséhez való muníció : az élelmiszerek és a teafőző felszerelés,
azokkal az érdekes tulipánformájú poharakkal amelyekből egész Tö-

22
rökország issza a teát.
Jól elbeszélgettem a barátságos katonákkal akik nem csak engem
vendégeltek meg, hanem még a kalauznak is a kezébe nyomtak egy
sajtos kenyeret és egy csésze teát.
Bezzeg otthon nem ilyen bőkezűek a katonák és a rendőrök. A ke-
resztyén még a fajtájától is sajnálja az ételt, nemhogy egy idegen uta-
zót megetessen. A zsidóról ne is beszéljünk, mert az kétszer is megen-
né amit egyszer megevett.
Falatozás közben tanultam egy versikét :
Tuna nehri akman düyor,
Etrafimi yikman düyor
Sani büyük Osman pasa
Pilevne den cikman düyor.
Vagyis szegény Oszmán pasa a Duna menti Pleven-nél igencsak pó-
rul járt. A döntő 1877-78 évi orosz-török háború idején Pleven sánca-
iban Oszmán pasa vezérlete alatt hatalmas sereg állomásozott, amely
eleven gátat emelt az orosz és szövetséges román csapatok előtt. Az
ostromgyűrűbe zárt Oszmán pasa keményen védekezett katonáival, és
csak 4o ooo orosz és román katona eleste után sikerült kapitulációra
kényszeríteni amikor elfogyott a törököknek a lőszerük és az enniva-
lójuk. Pleven kitartó védelme miatt a végsőkig harcoló Oszmán pasát
később mindenki Pleven orszlánjaként emlegette.

Arról, hogy a törökök teakultúrája

egyenesen csodálatraméltó

Már a németországi török kolóniában megfigyeltem, hogy a törökök

igencsak teásak, de mondhatni azt is, hogy a japán-kínaihoz hasonlóan
a török ember egyszerűen nem tud meglenni tea nélkül. Habár a törö-
kök régebben híres kávéivók voltak Atatürk reformjainak köszönhető-
en hatalmas teakultusz született.
Ha nálunkfelé a teára vagy általában a teázásra terelődik a szó a
közember többnyire lekicsinylően nyilatkozik a teáról, mert idehaza
a Székelyföldön csak a reggelihez, téli időszakban isznak teát, vagy
23
ha valaki megbetegedett. De mit is beszélek, nem teát csak gyógynö-
vényfőzetet, mert a mentából, hársból, bodzából és egyebekből főzött
italnak semmi köze a teához. A tea az tea, és kizárólag tealevelekből
készül.
Törökországban másként áll a helyet, itt az emberek a nap minden
szakában teáznak. Nem csak étel után fogyasztanak teát, de még be-
szélgetés közben is, munkaszünetben, forróságban, hidegben vagy a
römiasztalnál. Teáznak a kereskedők, teát rendel a borbélyhoz beté-
rő vendég, teával kínálják az utast és az idegent. És ez a tea nem csak
egyszerűen szomjoltó vagy csillapító, de még vízpótló sem. Sokkal
nemesebb szerep van neki szánva, noha tagadhatatlan, hogy a perzselő
forróságban tízszer többet ér mint a leghidegebb amerikai barna cuk-
ros víz vagy más agyoncukrozott, szénsavazott kutyulék műital.
Ha egy turista betér valamelyik kereskedő boltjába nem rohanják
le azonnal az árúval, mert ez udvariatlanság és durva tiszteletlenség.
Ehelyett meghívják teázni s közben csak úgy egészen véletlenül meg-
mutatnak neki néhány árúcikket, ritkaságot és különleges finom kézi-
munkát. Ha a turista tűzbe jött, akkor elő a többi árút és rá lehet térni
az üzletre. Sikeres üzletkötés után jöhet egy újabb csésze tea.
Más esetben, ha egy török megpillant valahol egy kóbor turistát tén-
feregni a környéken és szeretné megtudni annak nemzetiségét, útirá-
nyát, sőt szívesen hallgatna érdekes történeteket az eddig bejárt terü-
letről, nem fut azonnal neki a turistának és nem rohanja le kérdései-
vel, ehelyett meghívja teázni. A turista persze kapva kap az alkalmon
és elfogadja a meghívást. Teázás közben úgy is felolvad és magától el-
mondja, hogy ki, mi, honnan jött és merre tart.
Törökországban én is sokat teáztam, igazából az első utam alkal-
mából kaptam rá a török teára. Amikor az utaskísérők megkérdezték,
hogy fanta, kóla, kávé vagy tea, én mindig teát választottam. Ahogy
jártam az országot szinte óránként kaptam a meghívásokat. A tea fel-
frissített, erőt adott és segített leülepedni a gondolatoknak. Tehát a te-
ázás Törökországban a pihenés és az ellazulás órája egyfajta meditá-
ció, melynek során az ember feltöltődik energiával, barátságokkal és
jó történetekkel.

24
 Arról, hogy a rendőrreggeli után
rendőruzsonna következik

Erzincanban leváltották a vonatbeli őrséget, s alighogy elbúcsúztam

a reggeliztető katonáktól, azon vettem észre magam, hogy máris a fris-
sen borotválkozott, vasalt ruhás, ám ugyancsak felfegyverkezett vál-
tással barátkozom. Ezek a fickók is nagyon barátságosan viselkedtek,
mert alighogy lepakolásztak nekiálltak teát főzni és ahogy az ital elké-
szült nekem is adtak. Pogácsával és egy rétestésztához hasonló édes-
séggel is megkínáltak.
A rendőrök és a katonák Törökföldön szívesen látott és megbecsült
emberek. Senki se utálja őket mint idehaza, mert a fizetésüket meg-
szolgálják. Ugyebár a rablók vagy a gerillák nem barackmaggal pu-
fogtatnak, se nem bolhaparittyával lődöznek.
Nálunk le se köpik a milicájokat vagy a katonákat, egyrészt az év-
tizedes emberkínzás, nagymellényeskedés, másrészt harácsolás, hazu-
dozás, önkényeskedés erőfitogtatás és korrupció miatt. Ezért csak azt
kapják amit érdemelnek. Lám, próbálna csak valaki megvesztegetni
egy török rendőrt vagy katonát !Egészen biztos, hogy rajtavesztene.

Arról, hogy milyen volt az

első katonai ellenőrzés

Eddigi törökországi, főleg keletanatóliai utazásaim alatt megszok-

tam a katonai ellenőrzéseket, főleg a pályaudvari rutinkutatkodásokat.
A katonák állandóan keresik a bombát, a fegyvert, a régiségeket és az
aranyat. Mindenki tudja, hogy aki Törökországba jön nem megy haza
anélkül, hogy valamilyen értékes műkincset, régi fegyvert, aranypénzt
ne vinne magával. A lakosság is állandóan áskálódik mindenféle ro-
mok alatt és ókori városok területén, s a leletek egytől egyig külföld-
re szöknek. Ebből pedig már nagyon elege van a hivatalos szervek-
nek, főleg amióta Schliemann, Trója kiásója mázsaszámra vitte haza
az aranyat meg a műkincseket.
Nemrégiben hoztak egy olyan törvényt, hogy akit elkapnak
25
kutatkodni vagy valamilyen műkinccsel üzletelni irgalmatlanul lesit-
telik. Emiatt aztán keményen ellenálltam a kísértésnek hogy elhozzak
valamit a romvárosokból, vagy megvegyem a parasztok által hihetet-
lenül olcsón felkínált római pénzeket.
Erzurum felé minden falu és tanya tele volt fegyveresekkel, egyszer
csak a vonatra feljött egy szakasz katona és mindenkit igazoltattak. Az
én útlevelemet is elvették és sokat kíváncsiskodtak. Nemhiába, mert
errefelé igen ritka a turista, főleg a magamfajta hátizsákos. Ezért az-
tán mindenki gyanús.
Nemsokára jött egy tiszt aki tudott valamicskét angolul és nagyon
elcsodálkozott, hogy neki törökül válaszolgattam. Egyből barátok let-
tünk és azt vettem észre, hogy a katonák is enyhébben, barátságosab-
ban néztek rám.
Röviden elmagyaráztam neki, hogy mádzsár vagyok Erdelből és
éppeg az oszmánlik alatt ment a legjobban sorunk kitsiny országunk-
ban. Evlia Cselebi és Ibrahim Müteferrika neve sokat nyomot a latban,
térképeimet, eddigi bejelölt útvonalamat szemrevételezve gyorsan rá-
jöttek, hogy nem vagyok düsmán.
Ibrahim Müteferrikáról nemrégiben a következőket olvastam a
Népújságban :
„Büszkék vagyunk arra, hogy a magyar Ibrahim Müteferrika- a tö-
rök könyvnyomtatás atyja volt. Azt is csak örömmel nyugtázzuk, hogy
emlékét olyan odaadóan ápolják szülőföldjén Erdélyben, hogy szobrot
állítottak neki Rodostó-Tekirdágban. Az is példaértékű, ha ezt a kul-
tuszt a székely vármegyék, az egykori székely székek mai írástudói,
művészei vállalták fel és éltetik. Van azonban egy bökkenő : mi okon
gondolják a kultusz éltetői Csíkszeredában, hogy Ibrahim Müteferrika
székely lett volna? Semmi sem utal erre tudomásunk szerint, ugyanis a
források csak abban egyeznek meg, hogy Ibrahim magát Kolozsvárott
született erdélyinek mondja, ezt jegyezték fel róla a kortársak-szemta-
núk is, már aki figyelemre méltatta. Nem tudjuk, mi volt eredeti neve.
Az nem maradt ránk. Maga sem nyilatkozott róla. . . ”
Szép dolog Sebestyén Mihálytól, hogy megemlékezett Ibrahim
Müteferrikáról, de szerintem teljesen fölösleges azon rágódni, hogy
székely volt- e vagy sem. Meg, hogy egyesek kultuszt csináltak belő-

26
le. Miért is ne?Fő dolog, hogy Ibrahim Müteferrika a miénk és hogy
hiszünk benne. Jó, hogy valaki egyáltalán felfigyelt rá és ennyivel is
gazdagodtunk.

Arról, hogy az Erzurumba való megérkezés

igazán kedvemre való lett volna, ha nincs hideg

Már harmadszor vagyok Erzurumban és lassan -lassan köszönni

fognak az emberek. Minden jó lett volna, ha nincs hideg, mert alig-
hogy leszálltam a vonatról fel kellett öltöznöm. Állítólag itt van a leg-
hidegebb egész Törökországban és télen nem ritkaság a mínusz 4o
fok.
A városnak szokásom szerint gyalog vágtam neki, s a jól kitaposott
útvonalon egymás után vettem az utcákat. Este is nagy sürgés -forgás
volt, bár többnyire férfiak voltak a járókelők. Elvétve akadt egy- egy
zsákba, sátorba öltözött nő is.
Szegényeknek elég újdonság voltam, láttam ahogy összesúgtak.
Biztosan szerettek volna megszólítani, csak nem mertek. De hát er-
refelé nem úgy megy az ismerkedés mint Európában. Ezért csak szé-
gyenlős vihogásra telt részükről és gyorsan továbbálltak, nehogy vala-
ki rosszat gondoljon és követ dobjon rájuk.
Kő mostanság rengeteg hever mindenfelé ebben a hatalmas város-
ban, mert jókora helyen fel volt túrva a belváros. Úgy látszik metrót
akarnak építeni vagy valami alagutat, akkora volta felfordulás.
Sokat azonban nem nézelődhettem, mert lépten- nyomon szóloga-
tott valaki. Vége hossz nem volt a krisztián, krisztián, para-para, mani-
mani és vátsz jor ném-nek.
Az egyik utcasarkon ettem valami érdekes gyümölcsöt. Kissebb na-
rancssárga színű bogyó volt magokkal. Édes –savanyú íze volt.
Fényképezni sajnos nem tudtam a hirtelen rám szakadó sötétségtől.

27
 Arról, hogy Pasinlerbe autóstoppal is el lehet jutni, és
arról, hogy ismét a szabadtéri szállodában aludtam

Egy idő után meguntam a gyaloglást a városból kivezető úton s egy

helyen elkezdtem integetni az elhaladó autóknak. Többen visszainte-
gettek, de csak annyit, hogy halo-halo, s azzal mentek tovább. Egy
kisteherautó sofőrje megkönyörült és elvitt Pasinlerbe. Itt már voltam
egyszer, megnéztem a történelmi parkot az Átilla szoborral, a felleg-
várat és az alatta omladozó nyomornegyedet.
Ez alkalommal is első utam a parkba vezetett, és felkerestem a szob-
rokat. A látványt a sötétség és a hideg ellenére is élveztem. Ezután el-
mentem zöldséget vásárolni és jól megvacsoráztam az otthoni elemó-
zsiából. Mivelhogy szerettem volna minél előbb nyugovóra térni sze-
rencsét próbáltam az iskola melletti tanárok házában. Innen pechem-
re kidobtak. Azt hiszem rossz helyre kopogtattam be, inkább egy put-
riba kellett volna bezörgetnem, mintsem az európai módit, majmoló
tanárokhoz. Nem tudom, hogy van ez, de aki cseppet is ivott az euró-
pai műveltség poharából égből idióta lesz. Egyből elfelejtkezik arról,
hogy a vándort segíteni kell, és étel ital mellett egy darab szállásról is
gondoskodni kell. Amikor én még az utazások helyett még otthon ta-
nyáztam, minden tekergő kínait és japánt hazavittem. Így tanultam a
nyelvet és az embereket.
A tanárok háza után elmentem a vonatállomásra, gondoltam meg-
szállok a váróteremben. Utashiány miatt a várótermet zárva találtam,
később megtudtam, hogy az utolsó vonat rég elment és csak reggel
jön a következő szerelvény. Itt is befuccsoltam. Nem maradt más hát-
ra mint elmenni a történelmi park melletti kávézóba, bekérezkedni és
engedélyt kérni, hogy a parkban található, se ajtaja se ablaka kunyhók
egyikében aludhassam. Az engedélyt megadták és megpótolták egy te-
ával.
A kunyhóban egy asztallapon aludtam és falat emeltem a hátizsá-
komból, hogy legalább oldalról ne érjen a szél.
Éjjel nagyon hideg lett, azt se tudtam melyik testrészemet takargas-
sam jobban. Reggelre a derekam olyan lett mint egy darab kő. Nem
olyan kemény, hanem olyan hideg.
28
 Arról, hogy errefelé az obszidián vadon nő

Közvetlenül ébredés után világosban is megvizitáltam a történelmi

parkban felállitott hősök és hadvezérek szobrait, köztünk a legendás
hun királyét, Átilláét. Igencsak meglepett, hogy az Átilla névvel ellá-
tott talapzaton egy másik szobrot találtam, mint az első utam alkalmá-
ból amit láttam. Úgy látszik, hogy valaki megcserélte a két mellszob-
rot.
Errefelé nagyon sok az obszidián. Valósággal vadon nő, csak le kell
hajolni érte. Az ősember kedvenc és nagyra becsült szerszámanyaga
az obszidián, vagy más néven vulkanikus üveg, a mai modern korban
annak köszönheti hírnevét, hogy nagyon ritka és drága. Noha már nem
kaparókat, lándzsahegyeket vagy késeket készítenek belőlük, az ob-
szidián az ásványbörzék és ékszerüzletek állandó vendége. Az ősem-
ber korában is sokat üzleteltek vele, messze földre elhordták és elcse-
reberélték kagylókra, állatbőrökre vagy kovakőre. Esetleg asszonyra
és kecskére is. Kinek mi volt az ízlése, és miben szenvedett hiányt.
Pasinlerben meg tessék !Tonnaszámra hever, csak le kell hajolni érte
a vasúti sínek mentén és a szoborpark környékén. És a kutyának sem
kell.

Arról, hogy a víz mindennél értékesebb

A félsivatagos területeken való kóborlásaim alatt ráébredtem, hogy

az őrült gyalogkakukk típusú egyszemélyes expedíción nem az a fon-
tos, hogy pénzünk legyen, modern felszerelés vagy kitűnő térkép áll-
jon a rendelkezésünkre, ezek helyett a víz a legértékesebb. Pasinler
és Kars között egy olyan kietlen seholsemmi vidékre értem, ahol nem
volt se benzinkút, se tanya, se útszéli kút ahonnan vizet vételeztem
volna. Folyó csordogált ugyan, de piszkos, zavaros vize nem volt va-
lami étvágygerjesztő látvány. Amikor az ember szomjazik egyből meg
tudja becsülni a vizet, és annak minden cseppjével takarékosan bánik.
Vízszegény helyeken ezért jól fel kell öltözni hosszú ingbe és nadrág-
ba és jobb kufijja kendőt kötni mintsem európai vagy amerikai tökfe-
29
dőkkel kísérletezni. Aki pedig rövid ing- nadrágban próbál vitézkedni,
az utóbb drága árat kell fizessen, mert a bebugyolált testnek egészen
más a hőfelvevése és leadása. Természetesen a vízigénye is. A rövid
inges nadrágos előbb- utóbb ropogósra fog sülni kívűl és belül.
Egyébként a mohamedán területeken sehol sem látni rövidnadrágos,
vagy fürdőnadrágra vetkőzött meztelenkedőket, mint Európában vagy
Amerikában. Hogy miért? Hát mert senki se bolond, hogy kikészítse
magát a napon. Azonkívűl az izmoskodásért lecsukják az embert.
Nos, miután kifogyott minden víztartalékom pokolian megkínzott a
szomjúság. A földön kaptam egy elhullott cukorrépát, ezt meghámoz-
tam és ily módon csillapítottam a szomjamat. Jó édes volt, csakhogy
nem számoltam az elfogyasztása után jelentkező hasfájással.
Errefelé nagyon sok a cukorrépaföld, Karsban több tucat cukorgyár
várja tárt karokkal a termelőket. Igencsak elhagyatott ez a vidék, sehol
egy fa, csak kövek, hegyek és lapos pusztaság. A tanyák körül látni né-
hány szál vékony nyírfát vagy jegenyefát, de ezek csak szélfogók. Az
igazi látványosságot a szárított tehéntrágyából rakott kúpok, gúlák és
piramisok szolgáltatják. Itt ez a tüzelő.
Leintettem egy szekeret amely homokot szállított. Két apró lovacs-
ka húzta. Szegény párák igen apró termetűek voltak, de ahhoz képest
elég jó erőben feszítettek a bőrükben. A sovány szecskától nem nőttek
valami nagyra, mert ezen a vidéken ritkaság a fű meg a széna. Ami ke-
vés növényzet megkapaszkodik a csupa kő és homok talajon azt a bir-
kák és a kecskék leborotválják. De azért elég rendes hám volt a lova-
kon, nem úgy mint délen, ahol csak egy kerek járomszerű valami volt
a lovak nyakába akasztva.

Arról, hogy milyen gazdag obszidián

lelőhelyekre bukkantam

Egy utazás sikerét a jó időjárás, a pénz, a baráti összeköttetések, a

nyelvtudás és a jó szervezés mellett a jó és pontos térképek is befo-
lyásolják. Éppen ezért nagyon fontos, hogy megbízható térképeink le-
gyenek. Én is beszereztem otthon mindent amit lehetett, sőt még tö-
30
rök térképekre is szert tettem, de a táposok által kiadott térképek nem
akartak elsülni. A jelentéktelen dolgokat feltüntették, de ahol igazán
volt látnivaló, ott nem szerepelt semmilyen bejegyzés. Szerintem ezek
a térképes mukik soha nem is jártak a kérdéses területeken, csak lemá-
solták, helyesebben lelopták mások munkáit ezek hibáival, tévedése-
ivel együtt.
Pl- a pasinleri várat ráírták, de a horasani szenzációs kőhíd mintha
nem is lenne a világon. A török térképek által jelzett rengeteg várat és
erődítményt hiába kerestem a magyar térképeken.
Karakurt után az út mentén olyan gazdag obszidiánlelőhelyekre
leltem amelyek felülmúltak mindenféle képzeletet. A hegy oldalá-
ból csak úgy ömlött az obszidián. Kövéren és feketén. Kars felé az út
menti pusztaságokon szebbnél szebb példányok hánykódtak : nagy da-
rabokban, tömbökben és tojás alakú formákban. Egy délutánt azzal
töltöttem, hogy ősember módjára gyűjtögettem, kalapáltam és rend-
szereztem a kincseket. Amit Pasinlerben gyűjtöttem, azt kidobtam és
szebbekkel pótoltam. Lassan rájöttem, hogy miként kell rácsapni, ho-
gyan kell formálni a követ, hogy késpenge legyen belőle. Az egyik ba-
rátomnak készítettem egy kőbaltát. Már csak be kell ágyazni a nyélbe
és oda kell kötözni. Egy szilánkkal leborotváltam a szőrt a karomról.
Hihetetlenül éles volt !Gondálom, egy ilyen obszidiánból készült kés-
sel hajdanán úgy belezték ki egymást mint a mészáros a nyulat.
Kalapálás közben össze vissza vágtam magam, a szerteszét patta-
nó szilánkok még az arcomot is megsebezték. Nem kell mondanom,
hogy a sisakot, a védőszemüveget és a bőrkesztyűt otthon felejtettem.

Arról, hogy megérkeztem Karsba

Amikor először voltam Karsban, nagy élményt jelentett a vár, az

egykori örmény templomból lett Kümbet dzsámi, a városi sürgölődés
és a sok, még romjaiban is pompás örmény épület. Az előbbiek most is
megvoltak, csak az örmény házak fogyatkoztak meg. Amelyek romo-
sak vagy lakatlanok voltak, azokat szép lassan elkezdték ledózerolni,
hogy helyet csináljanak az új házaknak, gyáraknak és parkolóknak.

31
 Ismertem egy romos házat és már előre elterveztem, hogy milyen
jót fogok aludni az egyik szobában ahol vízcsap is van, szomorúan
kellett tapasztalnom, hogy, hogy az a ház már nincs többé. Lebontot-
ták és eltüntették. Visszafelé benéztem a tanárok házába, hátha akad
valami potya szállás, de ugyancsak melléfogtam. Szállás volt bőven,
de csak pénzért. Nem maradt más megoldás mint továbbállni.
Rövid bolyongás után elmentem tavalyelőtti kurd barátom, Emin bey
fagylaltosüzletébe. Az egyik alkalmazott akivel együtt voltam Aniban
megismert és behívott. Egy fagylalt mellett közölte, hogy Emin bey
alig két nappal azelőtt eltávozott Sanliurfába. Micsoda pech ! A fagy-
lalt amit ettem fehér volt és nyúlós, mintha gumiarábikumot kevertek
volna a tejes cukorszirupba. . Egész nyugodtam felköthettem volna
egy parittyának való ágasfára. De azért megettem, mert jó édes volt. A
fagylaltozóban megismerkedtem egy kurd férfivel, aki prímán beszélt
törökül, oroszul és angolul. Amikor Saddam gázzal bombázta az iraki
kurdokat, ő volt az aki elkísérte az első tévés stábot az elpusztított vá-
rosba. Jól elbeszélgettünk, majd innen is továbbálltam.
Elmentem egy ékszerészhez akitől gyöngyöket vásároltam elég po-
tom áron. Gyöngyvásárlásnál csak oda kell próbálni a gyöngyöt a fog-
hoz és azonnal
kiderül, hogy igazgyöngyöt kínálnak vagy műanyagot próbálnak
ránk sózni. Igaz, hogy a gyöngyök értéke szabad szemmel is felbe-
csülhető. Japánban az ilyen utcai kereskedőnél kapható olcsó gyön-
gyöket mind egy szemig visszaöntik a tengerbe. Selejt, aminek nem
tökéletes a formája, szennyezett vagy sérült. Ennek köszönhető, hogy
Törökországban az olyan szegény vásárlók kedvükre vásárolhatnak,
mert nem kell félniük, hogy véletlenül egy 25o ooo dolláros gyöngyre
akadnak a törmelékek között.
Utolsó szalmaszálként elmentem a vasútállomásra, és csodák cso-
dája, az állomást őrző rendőrök vacsorát adtak, megteáztattak és
beengedtek aludni a váróterembe. Sajtot kaptam fehér kenyérrel,
olivabogyót és csípőspaprikát. Végül teát és helvát. Vacsora után an�-
nyira belebonyolódtunk a török-magyar kapcsolatok boncolgatásába,
hogy éjfélig beszélgettünk. Jöttek más rendőrök is akiknek úgy mutat-
tak be, hogy mádzsár fákir(szegény) turiszt, aki tud törökül.

32
 A váróterem akkora volt, hogy talán 2oo ember is elfért volna ben-
ne. Az örömöt nem a terem nagysága, inkább a működő fűtőtest sze-
rezte. Nosza rajta, sebtiben megfürödtem az állomás mellékhelyiség-
ében, mostam és teregettem. Reggelre biztosan megszárad.
Éjjel hálótársam érkezett, akivel nem lett volna semmi baj, ha nem
horkol. A nagy hodályban a horkolás felerősödve visszhangzott, emi-
att nem tudtam aludni. Többször meg kellett ráznom a széken alvó
öreget.

Arról, hogy Jókai arany emberét és Gárdonyi

egri csillagait Törökországban is ismerik és szeretik

Nagy meglepetést okozott, hogy Törökországban több olyan ember-

rel is találkoztam, akik olvasták a törökre lefordított Arany embert és
az Egri csillagokat. Beszélgetőpartnereim nagyon nagy szeretettel és
elismeréssel nyilatkoztak a regényekről. Vajon azért, mert törökök is
szerepeltek bennük?
Jókai elég semleges hangnemben írt Ali Csorbadzsiról, aki a neve
után ítélve a szultán fő levesosztója lehetett. Gárdonyi pedig inkább
az egri vitézeknek, mintsem a török vitézeknek drukkol, de meg kell
adni, hogy szépen írt a törökökről és élethűen mutatta be a világukat.
Nos ezek a törökök igy kivágták a rezet a magyar irodalom-
mal, én szegény amikor kérdeztek, csak Evlia Cselebivel, Ibrahim
Müteferrikával, Namik Kemallal, Yunus Emrével és a legutóbb Nobel
díjat nyert Orhan Pamukkal tudtam visszavágni. Orhan Pamukot nyu-
godtan elhagyhattam volna, mert a neve hallatára az emberek épp úgy
pöktek, mint idehaza a Kertész féle Nobel díjra, akinek a könyvéről
még az egyszerű parasztbácsi is megmondta, hogy csapnivaló.
Ha a Kertész Nobel díját összehasonlítjuk pl. Günter Grasséval, ak-
kor valami olyasmit látunk amikor a hitvány kínai másolat próbált ver-
senyezni az eredeti műalkotással. Mindezek ismeretében el kell ismer-
nünk, hogy az irodalmi Nobel díj az utóbbi időkben prostituálta ön-
magát.

33
 Arról, hogy érdemes kurdul tanulni

Emin bey fagylaltozójában találkoztam egy kurd emberrel és élve az

alkalommal kérdezgetni kezdtem. Már régóta szerettem volna kurdul
tanulni, de török-kurd nyelvkönyv hiányában csak a kérdezgetős játék
maradt. Talán nem is létezik ilyen könyv, mert ahány könyvesüzletben
érdeklődtem úgy néztek rám mint az eszementre. Németországban lát-
tam egyszer kurd társalgási könyvet, de pénzhiány miatt nem tudtam
megvenni. Ma is bánom. Kurd tudományomat azóta az utcán gyara-
pítom, már amikor Törökországban vagyok és kurdokkal találkozom.
Nézzük csak, mit is érdemes tudni a kurdok nyelvén :
Jó reggelt -szébé bkhér
Jó napot- ros bás
Jó estét- sév hoés
Jó éjszakát- sév hoés
Viszontlátásra- hátürété
Köszönöm -szpászdüküm
Turista vagyok-ész turisztüm
Európai vagyok-ész édzsnébimé
Magyar vagyok-ész mádzsárüm
Éhes vagyok- bürcsimé
Szomjas- észtimé
Tudna segíteni?-jálimün büké
Bocsánat -kszurimén mézánéké
Mennyibe kerül?-dzsokoászi?
Drága -pürbohájé, pohé
Olcsó -érzáné
Hol van?-loküijé?
Fotózhatok?-Fotoráf büksiném?
Segítsen !-alimémbéké !
Jó -basü
Rossz -hérábi
Víz -áv
Kenyér -nán
Megyek-ész dérüm

34
Jövök-ész dim
Írja le -bünüvsziné
Gyalog -bümésém
Beszél németül?-álmáni záni?
Igen -héri
Nem -ná

1. jék
2. düdü
3. szüszé
4. csár
5. péndzs
6. sés
7. héft
8. háist
9. néh
1o. déh

Nincs pénzem -péréjmén tünéjé

Szegény vagyok-ész fákirim
Étel- nán biné
Kérem- szpászdüküm
Autó -árábá
Út -ré
Férfi -méréf
Nő -zsün
Gyermek-zár
Jó -pákhé
Rossz- hárábé
Hegy -hcsiá
Szép -záv, ründi
Virág -gül
Név -návütü hcsié
Könyv -kitáp
Állat -hájván

35
 Én -tü
Te-é
Nem értem -nézoálém tü, csüdübidzsi
Mikor? -csicsáh?
Hol? -vrá khédéré?
Jó étvágyat ! -losi dzsá !
Egészségére ! -száhiáté !
Mi ez? -éváh hcsié?
Nagyon szép -ründi
Város -véllád
Falu -gundé
Miért? -csimá?
Értem -fám kir
Nem értem-fám nákür
Kérek vizet -áv büdé
Kutya -vuti
Ló -hészp
Női nevek : Rozsin, Rozsdá, Árzsin, Névál
Férfi nevek : Hélin, Bércsem, Rozsdar, Bérfin

Arról, hogy milyen a mezei betakarodás török módra

Errefelé nem olyan gazdag a betakarodás és főleg nem olyan lát-

ványos mint odahaza, ettől függetlenül érdekes. A népek mindenfe-
lé szedik a cukorrépát és rakják a traktorok után akasztott utánfutókra.
Előbb azonban egy gép végigmegy a földeken és kiforgatja a termést.
Csak meg kell pucolni. Máshol cséplést láttam, no nem búza cséplést,
csak árpát és zabot csépeltek. A legtöbb azért csak árpa, -amiből szecs-
kát készítenek és azt etetik fel az állatokkal- nemhiába van a környé-
ken Arpacay nevű folyó.
A török prérin hatalmas állatcsordákat láttam : marhagulyák keve-
redtek kecske- és juhnyájakkal. Az itteni juhok az un. zsírosfarkúak
családjába tartoznak : hatalmas zsírkoloncot cipelnek a farukon. Bizo-
nyára ez a legfinomabb részük, mármint a rafinált ízlésű inyencek sze-

36
rint. Akad ló is szamár is bőven, no meg libafalkák.
Az Erzurum és Kars közötti övezetben terem az óriáskáposzta. Ha-
talmasabbak mint egy régimódi családi televízió. Tehát csak volt va-
lóságalapja a Háry János meséknek az akkora káposztáról amiből egy
falunak főztek töltött káposztát. Persze akkoriban a falvak jóval kiseb-
bek voltak mint manapság. Láttam ültetvényeket és árusokat is az út
mentén akik valóságos káposztahegyek tetején üldögélve szólogatták
a vevőket.
Fa az ritkaság ezen a vidéken, s ami van az is hitvány nyírfa vagy
jegenyefa. Ha tüzelőnek nem is, szélfogónak csak megteszi. Az igazi
szélfogó itt kőből, sárból és trágyatéglákból készül,. Ez védi a tanyát,
a karámot vagy a szénaboglyákat. Még az állatok pihenőhelyei is kö-
rül vannak kerítve.
Az őszi betakarodás legfontosabb része a szegényes zöldség, gabo-
na és egyebek mellett mégiscsak a tüzelőgyűjtés és raktározás. A mű-
velet a mezőn elhullajtott kóbor telehénpalacsinták begyűjtésével kez-
dődik, ami ugyebár a nők és a gyerekek dolga. Aztán következik a
karámokból és a pihenőkből való trágya összegyűjtése. Mindezt ös�-
szehordják, megtapossák, ásóval felvagdalják és téglákat formálnak
a masszából. A trágyatéglákat gúlába rakják, piramist építenek vagy
kunyhócskát alakítanak ki belőlük. Amikor jól kiszáradt, folyékony
mázzal bevonják, és voilá, máris készen van a tehénszartüzelő. A nép
ezzel főz, melegít, ezért mindenki igyekszik annyi „tűzifát” gyűjte-
ni amennyit csak tud, hogy egész télen kitartson. Mert itt nem lehet
erdőlni, összevágni a kerítést vagy megkezdeni a csűr oldalár, ha el-
fogyott a tűzifa.

37
 Arról, hogy Törökországban ismét
puskaporos a hangulat

A fegyveres összecsapások, az autórobbantások már már hozzátar-

toznak Kelet Anatólia mindennapjaihoz, vagy legalábbis hétvégéihez.
Az egész országrész olyan mind egy dinamittal megpakolt puskaporos
hordó, aminek elég egy szikra, hogy a levegőbe röpítsen mindent és
mindenkit, s olyan eseményláncot indítson el aminek se a kimenetel-
ét se a következményeit nem lehet előre kiszámítani. A tettesek majd-
nem minden esetben a PKK gerillái, akik imádnak borsot törni Euró-
pa legerősebb hadseregének az orra alá. Első török utam alatt Igdirben
volt egy robbantás amit szerencsésen elkerültem, most meg Hakkari
tartományban volt egy összecsapás a gerillák és a török hadsereg kö-
zött, amelyben a reguláris hadsereg húzta a rövidebbet, mert a kurdok
két nap alatt több mint 3o katonát öltek meg. A tv és az újság napokig
erről cikkezett, de egy szó sem hangzott el a kurdokról, mindenki ter-
roristákat emlegetett. Senki sem kérdezte meg, hogy egyáltalán miért?
Persze, ezek a terroristák a kurdok szemszögéből fanatikus szabad-
ságharcosok, gondolom sunyiban mindenki nekik drukkolt. A Hakkari
beli összecsapások miatt sok az útzár, az ellenőrzés, a motozás és a tö-
rök katonák egyre ingerültebbek. Hogyisne, hiszen az egész keleti vi-
dék forrong, a kurd lakosság sem rejti véka alá az érzelmeit és sen-
ki sem örvend a razziáknak vagy a házkutatásoknak. Olyan mintha az
emberek állandóan egy időzített bombán csücsülnének anélkül, hogy
tudnák mikor robban fel az.
A tv, a rádió és naprakészen követi az eseményeket, élőben közve-
títik a katonai manővereket, az ellenőrzéseket és a szerencsétlenül járt
katonák dísztemetését, akik első osztályú temetést kaptak, zászlóval,
rezesbandával, kitüntetésekkel és mindennel ami dukál. Mutatták az
elesettek családtagjait is akik senkivel sem törődve sírtak és jajveszé-
keltek. Az elesettek számát senki sem tudja pontosan, meglehet, hogy
sokkal többen hagyták ott a fogukat mint a beharangozott 3o, de hát
senkinek nem érdeke, hogy valós adatokat közöljön. Hogyisne, hiszen
az hatalmas blamázs lenne, sőt igyekeztek lefaragni a számokat, már
amennyire ez lehetséges volt. Azt hiszem, hogy emiatt a kurd-török
38
hajcihő miatt az idénre tervezett Hakkari utazásom elmarad. Elvégre
én sem vagyok golyóálló.

Arról, hogy errefelé csak kérni kell és adnak

Sokat gondolkoztam azon, hogy milyen jó az iszlám, mert az élet

úgy van megszervezve, hogy aki szegény az is megélhessen. Erre való
a zekkát, vagyis a kötelező adakozás ami a vallás egyik alappillére.
Nem feltétlenül pénzre kell itt gondolni, adomány lehet az étel, az ital,
a ruha, az emberi segítség mint a jó szó, útbaigazítás és baráti szere-
tet. Amivel felebarátunk javát szolgáljuk. A keresztyén vallásokban is
van ugyan felebaráti szeretet, de ez csak papíron létezik és a hőzöngős
prédikációkban. A valóságban sosem testesült meg, soha nem is mű-
ködött. Hogy is működjön, amikor a keresztények a vallás nevében, ha
nem egymást, akkor az indiánokat irtották, máskor meg rabszolgákkal
kereskedtek, kitalálták az inkvizíciót, kalózkodtak, és mindent elpusz-
títottak ami gátolta a pénz áramlását és a szerintük igaz hit terjedését.
Visszatérve az adakozásra, a mohamedán világban ma is éppúgy
adakoznak mint hajdanán. Ezért nincs lopás, mert csak kérni kell,
és adnak. Annyit amennyit, de üres kézzel nem bocsátanak el. A lo-
pás nagy szégyen, de nem csak szégyen hanem bűn is. A gyilkos még
megválthatja magát, ha kifizeti a vérdíjat, de a lopásra nincs mentség,
nincs magyarázat. Jól csinálták, hogy annak idején levágták a tolvaj
kezét, s ebből nem tanult még a lábát is lecsapták. Ezt a szokást jó len-
ne feleveníteni mai modern korunkban is, mert a drágalátos barna test-
vérek miatt egy tűt se lehet letenni. Nagyanyámnak évek óta minden
terményét lelopják a mezőről, de ez még nem elég, mert még a kertből
és az udvarról is lopogatnak. Ha az öregasszony ad valamit, az sosem
elég. Válogatnak, fumigálnak és ha megbízza valamelyiket valami
munkával arról vagy elfelejtkeznek, vagy csak úgy tessék- lássék vég-
zik el. Egyszer megtörtént, hogy az öregasszony belépett az elsőházba
valami rongyért, s a büdös cigány nem elégedett meg az imént kapott
füstölt csonttal, az alkalmat kihasználva benyúlt a hűtőbe és ellopott
két fasírtot tányérostul. Később amikor bejöttem az udvarról és meg

39
akartam enni a fasírtokat, hűlt helyüket találtam. A cigánynak meg üt-
hettem bottal a nyomát. Az ilyeneknek nem csak a kezüket és a lábukat
kellene levágni forró karddal, hanem az arcukra billogot kellene süt-
ni hogy : LOPÓ vagy TOLVAJ. Ha éhes valaki, akkor kérjen !Ne lop-
jon !Mellesleg dolgozni is lehet, a lapát nyelét még egy cigány sem tör-
te el munka közben. Legfennebb a szoknyavadász koma vagy a gazda
hátán aki rajtakapta szalonnalopás közben.
Csak az a baj ezzel az adakozással itt mifelénk, hogy ha egyszer el-
kezded adakozást, akkor az egész cigányfertály a nyakadra jön, és azt
hiszik, hogy a házad az Üdvhadsereg leányvállalata. Így járt kedves
néném is, aki addig addig adogatta a zsíros kenyeret a purdiknak, hogy
egyszer azon vette észre magát, hogy már mindennap jönnek és egy-
re többen vannak.
Álljon meg a lakodalom csórócskáim !Nem így verik a cigányt !
Mert a segítség és könyörületesség fogalma nem egyenlő mások eltar-
tásával !Ez még nem jelenti azt, hogy nem kell dolgozni !
Na, de jól elkanyarodtam a témáról.
Karsban bementem egy zöldség és gyümölcskereskedőhöz majd
kértem tőle egypár fonnyadt vagy félig rothadt zöldséget. , csak úgy
Isten nevében. Micsoda? ! Nem csak egyet vagy kettőt odavetett ne-
kem, még meg is pupulyázta. Ráadásul adott egy kötés friss zöldséget.

Arról, hogy milyen volt gyalog, teherautóval,

traktorral és taxival utazni az örmény határra

Kars környékén igencsak megszaporodtak az ellenőrzések, a kato-

nák minden járművet megállítottak és amelyiknél úgy szottyant ked-
vük mindent kirámoltak. Nálam ezidáig minden rendben volt, mert
csak az útlevelemre voltak kíváncsiak, de kezdetem félni, nehogy be-
lekukucskáljanak a hátizsákomba és farkasszemet nézzenek a szalon-
nával. . Ezért az első adandó alkalommal amikor kutyás területre ér-
tem, megvártam, hogy jól vegyenek körül a juhászbundik, és amikor
már voltak már tízen és erősen szorongattak, akkor gyorsan előkap-
40
tam a szalonnát és nesztek felebaráti szeretet és könyörületesség !Ma
van Húsvét, Karácsony, Születésnap és Névnap. Mindenkutyák Ünne-
pe !Minden ünnep ami számít ! És faragtam a szalonnát ahogy csak bír-
tam, alig győzték kapkodni a juhászbundik.
Még Karsban elmentem a helyi múzeumba, de sajnos restaurálási
munkálatok miatt nem láthattam a kiállításokat. Annyi jó mégis tör-
tént, hogy összebarátkoztam a múzeum egyik szakijával, aki meg-
ajándékozott egy térképpel. Ez a térkép eléggé aprólékosan tárgyal-
ta a Kars környéki látnivalókat, köztük a török-örmény határon húzó-
dó erőditményláncot (Megazbert kalesi, Ani kale, Bassüreggel kalesi,
Sosgert kalesi). Mivelhogy Ani várát és tizezer templomos romváros-
át már láttam, Bassüregel várát szerettem volna tüzetesebben szemre-
vételezni. A Kars, Yolbayu, Gediksatilmis, Büyük Catma, Sahnalar,
Demirkent és Kalkankale települések között húzódó kietlen puszta-
ságot, nagy lapos földabroszt, gyalog, traktorajtóba kapaszkodva,
utánfutón kuporogva, teherautóval és taxival jártam meg, ez utóbbi-
nál csak akkor tudtam meg hogy taxi, amikor megérkeztünk és a so-
főr adott egy névjegykártyát. A taxi egy öreg bácsikát fuvarozott egy
nagy hordóval.
A Kars Kalkankale útvonalon nagyon vékonyan szivárgott a for-
galom, többnyire csak cukorrépával agyonpakolt teherautók, trakto-
rok és utánfutók közlekedtek. Az emberek akikkel találkoztam ami-
kor meghallották, hogy a várhoz igyekszem mind az arannyal kezd-
te és végezte : hogy a várnál mennyi az arany és hogy nem kell sokat
ásni, hogy igen sok a bizánci aranypénz és ékszer. Nemsokára megér-
keztünk a taxival Kalkankale kicsiny falujába és én elindulhattam egy
irdatlan nagy hegyen fel a várhoz, amely már nem is volt vár csak egy
leomlott, szétrobbantott kőhalmaz, egy összerágott csokoládétorta. Jó-
formán alig volt mit fényképeznem. A motoszkálásra előbújt két kato-
na lövésre kész puskával. A nagyobbik egy darabig méregetett aztán
attól féltemben nehogy megcsússzon az ujja a ravaszon gyorsan meg-
szólítottam. Beszélgetni kezdtünk s a török beszédemre nem csak a
fegyvert tették félre, hanem ebédelni is meghívtak egy falmaradvány
tövébe. Itt a földet több centi vastagon napraforgómag borította. A je-
lek szerint itt volt az ebédlő, kávézó, klub, pihenőhely és tábor. La-

41
pos katonai kenyér, lekvár, csipás paprika és amerikai barna cukros
víz volt a menü, ezt még megpótoltam paradicsommal és uborkával.
A katonáktól megtudtam, hogy alig egy pár lépésre van az örmény
határ, és nem is annyira a határsértők vagy az örmények miatt vannak
kirendelve, inkább a helybéli kincsvadászok miatt, akik az utóbbi idő-
ben erősen rákaptak az aranyra.

Arról, hogy hogyan telt a vizsgálati fogságban

Visszafelé jövet gyalogszerrel eregéltem, mert nem akart semmi-

lyen jármű se feltűnni a semmibe nyúló végtelen országúton. Amikor
már a vár aprócska ponttá zsugorodott a látóhatáron az örmény határ
irányából egy teherautó tűnt fel, nyilván a városba igyekezett. Egy tö-
pörödött öregember volt a vezetője, aki azonnal mellém húzott és ki-
nyitotta az ajtót. Alig haladtunk valamicskét, az utat fegyveresekkel
megtömött katonai terepjáró állta el akik ránk szegezték a gépfegyve-
reiket és megállást parancsoltak. Egy tiszt vezette őket. Engem szé-
pen kiparancsoltak a járműből és kezdődött a kérdezlek-felelj játék, az
igazoltatás és a kutakodás. Elszedték mindenemet és a fényképezőgé-
pemből minden aznap készített képet kitöröltek. Megtudtam, hogy til-
tott övezetbe kerültem, ahová csak különleges engedéllyel engednek
be külföldieket. Aztán meglátták az örmény vízumot az útlevelemben
és azt hitték örmény vagyok. Nagy megijedve magyarázni kezdtem,
hogy nem az örményektől jövök, és szándékomban sincs átszökni.
Csupán a vár miatt jöttem, azt szerettem volna lefényképezni. A tiszt
egy kicsit tudott angolul és csodálkozott, hogy tudok törökül. Amikor
kiborították a térképtáskámat és meglátták a sok térképet arra gondol-
tak, hogy kém vagyok, alig tudtam ezt a tézist megdönteni. Elmagya-
ráztam nekik az eddigi utamat, a török-magyar időket, a közös szava-
kat és egész végig a török-magyar barátságra hivatkoztam.
Megjegyzem, egész idő alatt kulturált hangnemben beszélgettünk,
senki sem ordibált és nem ütött hozzám. A holmimat sem dézsmálták
meg. Csak a sok telefonálás idegesített, mert a tiszt állandóan telefo-
nált, még a határt is felhívta ahol bejöttem, hogy valóban ott jöttem -e

42
be. Gondolom ezalatt a városbeli rendőrök még az Interpolos listákat
is végigböngészték. Minderre ráment vagy három óra, de ezzel még
nem járt le a játék mert jöttek a csendőrök egy terepjáróval és bevit-
tek az első nagyobb településre ahol minden iratomról másolatot ké-
szítettek. Mikor itt is elmondtam, hogy ki vagyok, mi vagyok szépen
elengedtek.
Járhattam volna rosszabbul is, mondjuk egy török börtönben vagy
hasba lőve. Ha keresnek, senki sem látott semmit, senki nem hallott
semmit. A románok vagy a bolgárok nem jártak volna el ilyen humá-
nusan. Előbb megbilincseltek volna, aztán agyba főbe vernek, elsze-
dik mindenemet és kuksolhatok egy lyukban amennyit akarok. Isme-
rem a kezük járását, nem hiába voltam én is határőr. De a magyarok se
különbek egy fikarcnyival sem, mint a déli kollégák. Láttam a rabokon
akiket átvettünk, hogy alaposan megdolgozták őket a tápos norbik.
Mind ki voltak pingálva kék és zöld foltokkal. Különösen a négereket,
a törököket és az arabokat verték meg erősen. A többi, a szegény fehér
vagy barna réteg csak a megszokott adagot kapta.
Tehát mondjon akárki akármit a törökökre, meg kell adni, hogy az
utóbbi időben erősen kikupálódtak és ez meglátszik a katonaságon,
a határőrségen, a rendőrségen és a csendőrségen. Nálunk meg lehet
akármilyen Eu, a katonák vagy a rendőrök még mindig lépnek a ke-
zükre menés közben.

Arról, hogy Törökországban még

mindig van örmény komplexus

Amióta a világ világ, a törökök sosem kedvelték az örményeket, kü-

lönösen 1915 táján romlott el annyira a helyzet, hogy egy 8o ooo –es
mészárlásban csúcsosodott ki Kars, Erzurum és Erzincan környékén.
Ezt azonban nem a törökök, hanem az oroszok által segített szeparatis-
ta örmény partizáncsapatok követték el a civil török lakossággal szem-
ben. Ami pedig nem mese és nem kitalálás, mert láttam az erzurumi
múzeumban a tömegsírókból előásott gyűjteményt. A gyerek és női
csontokba fúródott puskagolyók, a női haj és ruhadarabok magukért
43
beszéltek. Azonkívül elhagyott romos házakban szétszórt embercson-
tokat, orosz puskaporos dobozt és golyóhüvelyeket találtam.
Az örmény akciót aztán a törökök ezerszeresen megtorolták. Meg-
kezdődtek a szervezett örményüldözések, a vagyonelkobzások és a
deportálások korszaka. A válasz, a visszavágó 1, 5 millió emberéletbe
került, s ha nem is végeztek náci népirtást a törökök, a sivatagnak gya-
logosan nekihajtott embertömeget elintézték a betegségek, az éhség és
szomjúság meg a kurd szabadcsapatok vakbuzgósága, akik félelmük-
ben, nehogy a közeljövőben sorra kerüljenek különös kegyetlenséggel
rabolták, verték, erőszakolták és gyilkolták le az örményeket.
Azóta nincs kapcsolat Törökország és Örményország között, az
utak le vannak zárva és a gyűlölködés parazsa továbbra is izzik a hamu
alatt. Különösen török oldalon, ahol mindenkinek nagyon elege van
abból, hogy külföldön állandóan az 1915-ös eseményeket osszák -szo-
rozzák. Sok török sérelmezte, hogy nem veszik jobban nagyító alá a
más népek által elkövetett emberiség elleni bűneit : pl. az oroszok, az
amerikaiak és a zsidók bűneit, akik második kínai falat húztak fel ab-
ban az országban, amely tulajdonképpen nem is az övék és állatok
módjára kezelik az arabokat. De itt vannak maguk az örmények is,
gondolom az örmény –azeri -karabah kérdés boncolgatása is megvá-
laszolna egypár kérdést.

Arról, hogy milyen volt a fürdőzés októberben

Gyalog és teherautókkal haladtam tovább a Yolbolu-i keresztező-

dés felé és a forgalom lassan, de biztosan felerősödött. Már félórán-
ként jöttek a teherautók és egyéb járművek. Mi ez, ha nem fejlődés és
haladás?
Egy katonai emlékműt is útba ejtettem, még Atatürk idejéből. Sok
elesettnek nem volt családneve, csak úgy szerepeltek, hogy József fia
Ábrahám, Mustafa fia Ahmed és így tovább. Errefelé igen nagyok a tá-
volságok, hely van bőven a pusztában és lehet nézni bátran mert sem-
mi sem zavarja a kilátást, illetve a rálátást. A távolban csak a hegyek,
egy -egy tanya és apró falucska kíváncsi lakosokkal az egyedüli lát-

44
ványosság.
Az Arpacay folyóban egyet fürödtem, mert lassan kezdtem megbü-
dösödni. Ruhát is mostam, közben majd belefagytam a folyóba. Hiába
na, az októberi fürdőzés ezen a vidéken már szezonjamúlt.
Egy falucska mellett rengeteg varjút láttam a mezőn, olyan volt
mintha bevetették volna madárral a földet. Jöttömre kirohantak a ku-
tyák, hogy megszabdaljanak. Ezeket szalámival kenyereztem le. Ku-
tyás vidéken, ahol a nyájak mellett az ebek szabadon kószálnak a leg-
jobb védekezési mód az önkéntes adakozás. Ha az ennivaló elfogyott,
akkor be kell kenni a cipőt kutyaszarral, vagy legalábbis jól bele kell
lépni egy nagy kutyagumiba, hogy a cipő recéi gazdagon rakodjanak
meg. Garantálom, hogy egy kutya sem fog agresszíven viselkedni,
mind odajönnek barátkozni, ismerkedni és szimatolni. Kutyagumi hi-
ányában egy véres rongy is megteszi valamelyik tüzelő szukától. Csal-
hatatlan és biztonságos módszer, legalábbis a betörők szerint. Én még
nem próbáltam.

Arról, hogy a szexturizmus nagyon jó,

de egy meleg vacsora még jobb

Cildir városa felé gyalogolva felvett egy kiöltözött török fiatalembe-

rekkel tele autó, akikről azonnal meglátszott, hogy nem mindig jártak
öltönyben. Vastag arany döglánccal és drága karórákkal is fel voltak
szerelkezve. Mindebből sejtettem, hogy az alvilág embereivel, pon-
tosabban stricikkel kötöttem ismeretséget. A fickók elvittek a Cildir
tó partján felépített hotelféleségbe amely este 8-kor még kongott az
ürességtől, de a pazarul berendezett étterem és az ételszagú konyha
nagyszámú vendég érkezését sejtette. Hogy miféle vendégekét? Hát
szexvendégekét. Ugyanis a grúz és az azeri prostituáltaknak köszön-
hetően Törökország eme kietlen határvidékén a könnyű átjárás és a
laza ellenőrzések miatt szabályszerű árúforgalom alakult ki. Egyik ol-
dalról a nyers női hús, a másik oldalról a pénz és egyéb javak.
Mint ismeretes, a törökök nem járhatnak egymás feleségeihez, nem
ronthatnak meg szüzeket és prostituáltak vagy kuplerájok híján nem
45
vehetik igénybe ezek szolgáltatásait. Marad tehát a külföldi utazások
alatt beszerzett olcsó élvezet vagy a határ menti szexturizmus amely-
re török részről gazdag üzletemberek, kereskedők szoktak benevezni.
Vendéglátóim annyit kérdezősködtek, hogy elfáradtam a válaszol-
gatásban. Mígnem észbekaptak és meghívtak vacsorára. Sült bárányt
ettünk krumplikörettel, hozzá zöldségsalátát, sós sajtot, teát és vizet
fogyasztottunk. A személyzet már mindent előkészített, a zenészek
hangolni kezdtek, szóval látszott hogy mindenki várja a vendégeket.
Mindkét irányból. Étel után nem sokat marasztaltak, de az egyik férfi-
akin látszott, hogy kerítéssel foglalkozik-beültetett az autójába és el-
vitt az egyik közeli faluba. Innen gyalog kellett továbbmennem, mert
alig pár perc múlva kiderült hogy csak egy tanyán fagyok ahol min-
denki bezárkózott és lefeküdt a vonító kutyák kivételével. Fény csak
az aprócska benzinkútnál pislákolt.

Arról, hogy hogyan vágtam neki

gyalog a farkasos területnek

A benzinkutasok nem sok jóval kecsegtettek és teázás közben el-

mondták, hogy a környéken igen sok a farkas, ezért öngyilkosság a
szabadban aludni. Marasztalni ők sem marasztaltak s mivel a töltőál-
lomás zárni készült tovább kellett állnom. Jó sok gyaloglás után-ami a
sötétben nem esett valami jól, mert az itthon vásárolt kínai elemlámpa
már az első kattintáskor kipurcant, de nagy sokára jött egy agyonpa-
kolt teherautó és a sofőr megengedte, hogy hátul felkapaszkodjam. Így
vitettem magam félig a levegőben lógva egy kicsi falucskáig. A falu-
ban nagyon sok volt a kutya, felváltva ugattak és támadtak, emiatt ké-
szenlétben tartottam a fegyvereimet : a bicskámat és a kőműveskalapá-
csomat. Közben nagyon hideg lett, annyira, hogy kesztyűt és második
sapkát kellett húznom. Sajnos ebben a faluban is le voltak feküdve az
emberek, csak a kávéházban kuvikkolt néhány öreg, de senki se muta-
tott hajlandóságot, hogy hazavigyen. Ehelyett egy távoli világosságra
mutattak, hogy ha oda eljutok, ott szállást és menedéket nyerek. Bú-
csúzkodásnál ismételten figyelmeztettek a farkasokra. Erre nem volt
46
mit válaszolnom, csak nyeltem egy nagyot.
Több mint négy óra bukdácsolás után dideregve és gyakori hátrate-
kingetések mellett végre valahára megérkeztem a z öregemberek ál-
tal mutatott távoli fényforrásig amely egy panziónak bizonyult. Egész
idő alatt senkivel se találkoztam és se ház, se fa, se üzlet, se benzin-
kút nem került az utamba. A farkasok is elültek, meglehet, hogy a tyú-
kokkal feküdtek le. Mármint tyúkokkal a hasukban. A panzió bejára-
tánál csak a az idevalósi kutyákat kellett leráznom és simán bejutot-
tam az épületbe. Majdnem az egész tavat meg kellett kerülnöm e mi-
att a panzió miatt.

Arról, hogy ha farkasokkal nem is találkoztam,

de igaz barátokkal igen

A panzióban egyenesen a menedzserhez mentem útibeszámolót tar-

tani, a hírre, hogy megérkeztem előbújt a szakács az egész személy-
zettel és nagy barátkozásba kezdtünk. Elmondtam nekik, hogy honnan
jövök, mivel foglalkozom, ki és mi vagyok. A térképeken bemutattam
az eddig megtett útvonalat és az előttem álló útszakaszt. A török-ma-
gyar közös történelem és a közös szavak felemlegetése itt is megtették
a magukét, a szakács a barátságra egy nagy tál túrós laskával, az imam
bayildi nevű padlizsánétellel, kenyérrel és teával ütötte rá a pecsétet.
Az imam bayildi étel mellesleg a törökök egyik leghíresebb zöld-
ségétele : szó szerint azt jelenti, hogy elájult a pap. Vagyis az imám,
aki a papot helyettesíti a mohamedánoknál. Azt már senki sem tud-
ja, hogy mitől ájult el, egyesek úgy vélik, hogy, hogy az étel árától
ájult el, mások szerint az étel finom íze okozta a pap ájulását. Alapo-
san belakmároztam, olyannyira, hogy a nadrágszíjat meg kellett en-
gednem. Időközben megjelent egy férfi aki valami romokhoz akart el-
csalni és holmi térképekkel, prospektusokkal szédített. A többiek ad-
dig a papírjaimat böngészték és az igazolványaimat, útlevelemet for-
gatták. Az egyik megjegyezte, hogy nagyon terrorista képem van így
szakállason.
Nemsokára szállást kerítettek számomra, ha egy ablak nélküli be-
47
tonjukat szállásnak nevezhetek. A bunkerben csak a fürdőszobában
volt villany s annak fényében terepszemlét tartottam : a kétágyas szo-
bában akkora rendetlenség fogadott, mintha menekültek laktak vol-
na itt. Hónapos volt a kosz, a fürdőben a vizet nem lehetett elzárni,
az EU-s vécé mellett nem volt papír és a tusolóban minden tele volt
szőrrel. Biztos valami kurvát borotváltak csupaszra. Nagy keservesen
megtisztálkodtam és ide oda ugrálva a szobában uralkodó farkasordí-
tó hideg miatt gyorsan felöltöztem majd bebújtam az egyik tisztának
látszó ágyba. Igaz, hogy benne volt már az előző vendég lenyomata,
de ez nem zavart. Sem a patkányfészeknek összecsombolygatott ágy-
nemű. A legjobban a két vastag csergepokrócnak örvendtem, mert a
négy ablaktalan betonfal valósággal sütött. Hidegebb volt bent mint a
szabadban.
Másnap reggel korán felkeltem, megkerestem a személyzeti szobát,
felráztam a szakácsot és köszönetet mondtam a tegnap esti(éjjeli) ven-
déglátásért. Az egész panzió tárva nyitva volt, mintha kirabolták vol-
na. Az irodákból akármit elvihettem volna, vagy akár az élelmiszer-
raktárból. De hát Törökországban senki sem lop, nem kell félni a tol-
vajtól. Én se nyúltam otthon enyvbe, inkább békével távoztam.

Arról, hogy visszatérni a pusztaságba

igen sanyarú dolog

Nappali világosságban mászkálni a Cildir tó körül már sokkal él-

vezetesebb volt mint vaksötétben botorkálni a sziklák között, a kilá-
tás csak annyit változott, hogy immár látni is lehetett amit éjjel csak
sejtettem. Hatalmas pusztaság, kietlen elhagyatott vidék kristálytisz-
ta tóval, farkasok nélkül. Csodálatos látvány !És sehol senki, aki meg-
zavarhatná a csendet. A maga módján valóban szép látványt nyújtott
a tó-már annak aki a természetet és a magányt a maga egyszerűségé-
ben szereti, mint ahogyan én is. Becslésem szerint csak jó tiz év múl-
va fogják elrondítani a vidéket a nyaralók, szórakozóhelyek, üzletek
és egyéb civilizációs undormányok amelyeket mind a gazdag külföl-
diek kényelmét hivatottak majd szolgálni.
48
 Addig csak gyönyörködjünk a szűz természetben amely mindaddig
szép és jó, amíg nem történik valami baja az embernek, vagy nem rob-
ban le a kocsija. Mert itt aztán senki sincs aki segíthetne.
Én is csak egy lerobbant busszal találkoztam amely araszolva pöfö-
gött elő valahonnan a hátam mögül és ahogy beért, intés nélkül is meg-
állt. A buszban csak egy vezető és egy utaskísérő volt, akik felváltva
imádkoztak és kérlelték a buszt, hogy bírja még egy kicsit és tartson
ki a javítóig. Nagy nehezen elpöfögtünk egy útkereszteződésig ahon-
nan már látszott az a település ahol a sofőr igyekezett. Az utasait eddig
már a segélybuszok visszavitték a civilizációba.
A kereszteződésnél elbúcsúztam a buszos emberektől és folytattam
a gyaloglást. Nagy sokára felvett egy teherautó, de alig haladtunk va-
lamicskét, máris visszakérezkedtem az útra egy távolban halványan
feltetsző várnak köszönhetően, amit már első látásra gazdag látván�-
nyal kecsegtető ígéretes zsákmánynak tekintettem. A teherautó sofőr
igen nagy sajnálkozással bocsátott utamra, mert nagyon unta magát és
szeretett volna velem beszélgetni legalább Ardahanig.

De még mielőtt rátérhettem volna a várhoz vezető útra le kellett

ereszkednem egy sziklák közé préselt folyóvölgybe. Innen fel kellett
kapaszkodnom egy nevesincs faluba ahol se név, se cím, se házszám,
se utca se falunév nem volt látható, olvasható. A lapos tetejű kőházak,
trágyatéglákból rakott dombok, szalma- és szénaboglyák között előre-
haladva rájöttem, hogy itt a mecseten és a temetőn kívül nincs se pos-
ta, se telefon, se kórház, se üzlet, se rendőrség se községháza nincsen.
Annál több a kacsa, liba, kecske, tehén, ló és szamár.
A temetőben sok érdekes régi sírkövet láttam. Handzsárral, fezzel,
pisztollyal és érdemrendekkel voltak díszítve. Mindez kőbe kifaragva.
Itt úgy látszik, hősök nyugosznak, talán még az első világháborúból.
A faluban akkora szegénység fogadott, hogy még szaga is volt. Ha
időközben nem hoz valaki termőföldet a sziklákra, nem fásítja be a
dombokat, nem tömi tele halivadékkal a folyót, nem ás kutat és nem
kezd eszeveszett építkezésbe, hogy farmok, kézműves műhelyek, tu-
ristaszállók létesüljenek addig a bennszülött lakosság még hosszú ide-
ig vékonyan fogja kenni a vajat a kenyerére. Akit ide száműznek, an-

49
nak vége van mindenféle tekintetben. Garantált, hogy egyik napról a
másikra le szokik a kényelmességről, a kényeskedésről, az úrhatnám-
ságról és a nagymellényeskedésről.
Az itteni lakosok a szegénységnek fittyet hányva boldogan élik az
életet, örvendenek, hogy van elég víz, nő a gabona, van takarmány az
állatoknak, tudnak szénát gyűjteni és ki tudják sajtolni az állatokból
ami a megélhetéshez szükséges : a tejet, tojást, gyapjút, bőrt és egye-
beket, beleértve a téli tüzelőnek való nyersanyagot.
Csak egészség legyen, ne betegedjen meg senki, nőjenek az állatok
és ne jöjjenek farkasokkal karöltve a járványok. Az ennivaló lapos ke-
nyér, kevés zöldség, tejtermékek, kása, hal, néha kevéske hús, olajbo-
gyó, plusz amit a városban be tudnak szerezni. Ennyi nagyjából ele-
gendő is.
Idehaza az emberek már nem tudják, hogy kínjukban mit kenjenek
a hajukra, ahelyett örvendenének, hogy egyáltalán van lyuk a fenekü-
kön.
Ide oda téblábolás közben láttam, hogy a falusiak szorgalmasan dol-
goztak : csépeltek, szecskát vágtak, méhészkedtek, őrizték az állatokat,
trágyatéglát készítettek és a szélfogókat javították. Senki se akart kira-
bolni vagy megbőrölni, sőt ellenkezőleg : az ennivalóért, a vízért és az
útmutatásért nem fogadtak el se pénzt se ajándékot. Magamnak ártot-
tam volna ha erőszakoskodom és rájuk akarok tukmálni valamit. Ilyen
fatális tévedésből még haláleset is lehet.

Arról, hogy a Seitan Kalesi nem is olyan sátáni

A Seitan Kalesi-ről, vagyis a Sátán váráról semmiféle irásos anya-

got nem tudtam felhajtani, a Törökországban omladozó sok tízezer
romosodó várhoz, erődhöz hasonlóan ezt is inkább a hozzám hason-
ló őrültek tartják nyilván, akik mesze a turistaútvonalak biztonságos
hatósugarain kívül, csak úgy saját szakállukra szeretik feltérképezni a
vidéket.
A falusiak igen sokat áradoztak a környéken található más várakról
amelyek csak úgy ontják magukból az aranyat és az egyéb kincset. A

50
mendemondának van valami alapja, mert a Seitan kalesi romterületén
igen sok, kincskeresők által hátrahagyott kutatógödörre bukkantam.
Az egyik gödörben elkezdtem piszkálkodni, és alig lazítottam meg a
földet, máris csontok, cserepek fordultak ki a földből. Találtam egy
régi rozsdás vasgolyóbist amely puskába járhatott egykoron.
De amíg a várhoz értem, annyira elfáradtam a kacskaringós gyalog-
ösvényen, hogy le kellett tennem a csomagomat, s miután ez nem volt
elég a ruhadarabjaimat is elkezdtem lehagyogatni.
Ez a Seitan kalesi igen jó állapotban maradt fenn az utókor számá-
ra, bizonyára azért mert a környékbeli parasztok nem nyitottak kőbá-
nyát benne. Igazán nagy bolondok lettek volna a több kilométerre fek-
vő tanyáikhoz elcipelni a köveket. Az erőd nevét valószínűleg annak
a parasztokat sátán módjára kínzó földesúrnak köszönheti, aki a va-
lamikor az oszmán időkbe a falak mögött lakozott. A sátáni földesúr
elszedte a termést, kivetette az adókat, erőszakoskodott a nőkkel, in-
gyenmunkát ingyenmunkára halmozott, és még ki tudja miket köve-
tett el a föld népével szemben. Akinek ez nem tetszett, az választha-
tott a karóbahúzás, a kerékbetörés vagy a közönséges lefejezés között.
A Seitan Kalesinél nagy bajba kerültem, mert elfogyott a vizem, a
nevesincs falutól a várig annyira nehéz és kimerítő volt az út, hogy
minden tartalékomat feléltem. Majdnem én is válaszút elé kerültem :
vagy visszafordulok, vagy szomjanhalok. Az igazat megvallva egyik-
hez se éreztem valami nagy kedvet és hajlandóságot, főleg, hogy ilyen
messzire eljöttem. A megoldást a hátizsákomban rejtőzködő három
kibédi vöröshagyma jelentette, az a három hagyma amelyek eddig el-
kerülték a sorsukat és megmenekedtek a fölfalatástól. Ezt a három
hagymát szopogattam a visszafelé vezető úton és a levüket az orrlyu-
kamba kentem. Két évvel ezelőtt amikor egy sivatagos helyen kifogy-
tam az innivalóból a citrom segített meg.
A táj az ördöngös kastély környékén igencsak rideg és félelmetes
volt : szikla szikla hátán és irdatlan hegyek. Alól mély szakadék, és se-
hol egy fa. Sivár és hátborzongatóan gyönyörű. Láttam egy hatalmas
keselyűt amely a kanyonból csapott fel közvetlenül előttem. A szár-
nya súrolta az arcomat és majd kiverte a szememet. Sosem gondol-
tam, hogy ilyen hatalmas és erős ez a madár. Úgy jött mint egy repü-

51
lőgép : burrogott körülötte a levegő s ahogy váratlanul felbukkant ala-
posan megijedtem. Nem hiszem, hogy meg akart volna támadni, sze-
rintem nem is tudta, hogy ott vagyok, csak ahogy felcsapott és észre-
vett már nem tudott kikerülni. Egy ilyen madár szaggathatta hajdanán
Prometheus máját valahol a környéken, hiszen már nagyon közel van
a Kaukázus. A keselyűn kívül még az ujjnyi vastag rézszeget is el kel-
lett viselnie szegény Prometheus-nak, amit valószínűleg a szomszéd
falusi cigánykovács kalapált be a mellébe. Gondolom, nem nagy me-
részség ilyesmit kijelenteni azok után, hogy egy román történész egye-
nesen azzal huzakodott elő, hogy már az első emberpár is román volt.
-Há akkó én aszondom, hogy hécenccség, hogy má akkoriba is vót
falusi cigán !
Mellesleg érdemes foglalkozni a román professzor elméletével, pro
és kontra. Én már készenlétben tartok egy sziklaszilárd lábakon álló
bizonyítékot, miszerint tényleg a románok voltak a világ őslakosai.
Csak meg kell nézni a táncukat, és a sok ugrálás, szökdécselés és topo-
gás láttán egyből felgyúl a felismerés fáklyája. A románok még abból
az időből itt vannak amikor a Föld még ki se hűlt. A forró láva éget-
te a bocskor talpát, s ezért ugrálnak, szökdösnek és pattognak annyit
tánc közben.
Na de térjünk vissza Ardahan és környékére.

Arról, hogy miként üdvözlik

egymást Ardahanban az ismerősök

Az ardahani eltérőig azonban még rengeteget kellett gyalogolnom.

Előbb a Seitan Kalesi-től a nevesincs faluig, onnan vissza az útra, majd
az úton előre a jóreménység nevében, hogy talán jön valamilyen jármű
és felszállhatok. Nagy sokára felbukkant egy Dacia és nagy csikorog-
va lefékezett mellettem. Ardahanig csak három autóval találkoztunk,
helyesebben egy ellenkező irányba tartó taxival, egy istenesen megpa-
kolt traktorral és egy dugig tömött kisteherautóval. . A taxi ahogy el-
suhant mellettünk már fékezett is és visszafordult és üldözni kezdett.
A kergetőzős játék tetszett az én sofőrömnek, aki habozás nélkül kö-
52
vér gázt adott és megmutatta hogyan kell vitézkedni a Daciával. Aztán
a taxis megunta a kölcsönös előzködést és előttünk lefékezett, kereszt-
be fordítva az autóját, ezzel minket is megállásra késztetve. Nemsoká-
ra megtudtam, hogy a taxis jó barát, és az én autósom nyomban áthív-
ta a mi autónkba ismerkedni és barátkozni, de főleg azért, hogy el tud-
jon velem dicsekedni. Ezzel azonban nem elégedett meg, mert elkez-
dett össze-vissza telefonálni, felhívta a barátait, hogy azok elsüthessék
soványka angol tudományukat, engem üdvözöljenek és jó utat kíván-
janak. Hiába, na ! Ezen az elfeledett vidéken csodabogárszámba megy
a külföldi. Ugyanaz a helyzet, mint ami nálunk volt a Ceu idejében.
Ha idevetődött egy rongyos tápiópiai magyar a Trabantjával vagy egy
kopott keletnémet, azt se tudtuk, mit csináljunk csakhogy a kedvében
járjunk. Ma meg tessék ! Le se köpnek bennünket. De hát itt Ardahan
előtt nagy a barátság és még nagyobb a kíváncsiság.
Az eltérőnél elbúcsúztam a taxistól és a Daciás fickótól, előbb is-
meretséget kötöttem egy sündisznóállásba zárkózott csomó katonával,
majd miután átestem az ellenőrzésen, elindultam gyalog be a városba.
Ardahan belvárosában a legnagyobb bazári forgatagban találkoztam
a karsi múzeum emberével aki a térképet adta. Úgy borultunk egymás
nyakába minta régi jó barátok, vagy a rokonok, akik már régóta nem
találkoztak. A karsi múzeum embere elhívott teázni és addig nem ha-
gyott békén amíg el nem meséltem legutóbbi kalandjaimat. Pár utcá-
val odébb, mit ad Isten ! Összefutottam a teherautósofőrrel aki felvett
a Seitan Kalesi előtt előtt és akitől a vár miatt olyan gyorsan el kellett
búcsúznom. A sofőr széles vigyorral köszöntött, s a kézfogás, a puszil-
kodás, az ölelés és a hátbaveregetés itt sem maradt el. Hihetetlen, hogy
ilyen dolgok történnek, hogy egyáltalán megtörténnek még ebben a
rohanó világban. Ezek az emberek csak egyszer találkoztak velem és
olyan kitörő örömmel fogadtak, mint ahogy a jó barátot, a testvért il-
lik köszönteni. Nyugaton meg a munkatársak, a szomszédok még arra
sem képesek, hogy egymásnak köszönjenek, ha találkoznak a lépcső-
házban vagy a liftben.
Ardahanban sajnos nem tudtam fényképezni, mert egyrészt a kato-
naság radarállomást épített ki a várban és minden jobb épületet elfog-
lalt a városban, másrészt pedig a helyi lakosok egyáltalán nem tűrték a

53
fotózkodást. Látnivaló egyébként volt bőven, mert a szingazdag bazár,
a keleties sürgés- forgás kimeríthetetlen kincsesbányának bizonyult. A
legérdekesebb dolognak mégis azt tartottam, ahogyan a kősót és a tű-
zifát árusítottak. Egyszerűen ömlesztve. Az egyik legszebb és gyönyö-
rű üvegajtóval felszerelt üzletben csak úgy hevert a kősó ahogyan a te-
herautó kiborította, vagy ahogyan a rakodómunkások egymásra dobál-
ták. Egy másik pazarul díszített üzlethelyiségben hasonlóképpen tárol-
ták és árusítottak a tűzifát.
A kereskedőnegyedben való tengés lengés közben többen németül
szóltak hozzám, és amikor megtudták, hogy magyar vagyok dicseked-
ve mondták :
- Ti türkök és rokonok vagytok !Mint ahogyan rokonaink a kirgizek,
kazakok és mongolok is.

Arról, hogy Orbán mester és

Ibrahim Müteferika ismét megsegitett

Ardahanból Posof felé egyre vékonyodott a forgalom, bár igaz,

hogy egyetlenegyszer sem láttam forgalmi dugót errefelé. Annyit gya-
logoltam, hogy belefájdult a lábam. A lábfejem lassan kezd eltepsedni,
szétterülni. Ez nemcsak a gyaloglástól van, inkább a hátamon cipelt
konzervek a bűnösek.
Amikor már feladtam a reményt, hogy egyáltalán valaki erre vető-
dik, nagy meglepetésemre egyszer csak feltűnt egy fekete luxusautó és
integetés nélkül lefékeztek mellettem. Após, anyós, szép lány feleség
és fiatal sofőr férj fogadtak. Az autóbeli emberek tiszták, ápoltak és
jólöltözöttek voltak kívülről, de a belső világuk is megérdemelte, hogy
a külső élvezze a jómódot gazdagságot. A fiatal férj matematikatanár
volt, a fiatal feleség angolt tanított, míg az após nyugalmazott történe-
lemtanár létére igencsak jól tudott németül. Beszélgetni kezdtünk ró-
lam, az utamról, az országomról és a török-magyar barátságról. Ek-
kor após előrukkolt az ő tudományával : elmondta, hogy tudja hol van
Erdel és tudja ki volt Orbán mester akinek óriás ágyúja kapukat szag-
gatott Konstantinápoly falain. Ezenkívül ismeri Ibrahim Müteferrika
54
munkásságát és hallott a Küthaya-i magyar házról.
Úgy elbeszélgettük az időt, hogy a 254o m magas hegyen áthalad-
ni időm se maradt megcsodálni az első havat. A posofi eltérőnél após
hívott, hogy tartsak velük és menjünk el egy étterembe megbeszélni
Erdély aranykorának tartott török hódoltság idejét. Szívesen mentem
volna, ha az Ardahanban megevett mosatlan alma és murok nem kezd
könyörtelenül dörömbölni a hasamon kibocsátásért esedezve. Ezért
gyorsan elbúcsúztam a kedves családtól és utam sürgős voltára hivat-
kozva igyekeztem kifelé az autóból. Após az utolsó pillanatban elő-
szedett egy nagy köteg banánt és feltarisznyált a Grúziába vezető útra.

Arról, hogy miként futottam versenyt a hasmenéssel

Ahogy eltűnt a kocsijuk a kanyarban célba vettem az egyik út men-

ti bokrot és egyszemélyes akadályversenyt rendeztem. Már futás köz-
ben elkezdtem levetkőzni az akadályokat, azaz a hátizsákot, a hálózsá-
kot, a nagykabátot, a nyakamba akasztott térképtáskát és a filmes fel-
szerelést. Utamat szerteszét dobált holmik jelezték, így is alig tudtam
bemenekülni egy bokor alá. Nem a kíváncsi autósok tekintetétől fél-
tem - a kutya se járt arra- csupán a szél ellen kívántam magam megol-
talmazni. Elvégre nem az a baj, hogy futás közben összecsinálom ma-
gam, hanem az, hogy rosszul számítom a szél fúvását és nem a megfe-
lelő módon helyezkedek. Aki már pisilt széllel szembe az tudja, hogy
miről van szó.
A veszedelmes est után elgyalogoltam Eminbey faluig, ahol a szo-
kásos szegénység és elmaradottság fogadott. Láttam egy házat amely
kívül- belül, tornác alatt, tornác előtt, tornác fölött tele volt tömve szá-
rított trágyatéglákkal. Úgy nézett ki, mintha kitört volna a vulkán a
házban. Meglehet errefelé nagyon kemény a tél, hogy ennyire felké-
szültek a fogadására. Biztosan az emberek egész nyáron és őszön át
gyűjtögették az árva tőzeget a mezőről és úgy vigyáztak az állatállo-
mányra mint a szemük fényére. Mert ha valami baj történik az állatok-
kal, akkor a tüzelőforrás is bedugul.

55
 Arról, hogy Törökországban, hogyan illik
üdvözölni a rokont, jó barátot és miként
kell megköszönni a vendéglátást

Törökországi utazásaim alatt sokszor megfigyeltem a tisztelet és a

megbecsülés jeleit. A mohamedán embernek rendkívül fontosak a be-
csületnek, a barátságnak, a szeretetnek, a vendégbarátságnak és a kö-
szönetnek a megnyilvánulásai. Talán ebben az országban érvényesül
legjobban a mondás : Tedd azt másnak, amit szeretnél, hogy mások te-
gyenek veled.
A sokféle gesztus, szertartásszerű mozdulat közül a legszebbnek azt
találtam amikor a barát üdvözli a barátot, rokon a rokont vagy testvér
a testvért. Az emberek ha az utcán találkoznak sosem marad el a kéz-
fogás, a puszilkodás és az ölelés. Idős és tiszteletreméltó emberek ese-
tében a kézcsók. Ha pl. a fiú hazaérkezett úgy üdvözli az apját, hogy
meghajol előtte, megcsókolja a kezét és a homlokához emeli. A nagy-
bácsit is hasonlóképpen üdvözli.
Egyszer Mersinben látogatóba mentem egy kurd családhoz. Az as�-
szonynép ülőpárnákat terített le a tömbház előtti betonra, hogy én, a fi-
atal unokaöcs és az engem bemutató nagybácsi helyet foglalhassunk.
A bejárat előtt trónolt az öreg nagytata, a család feje. Mielőtt leültem
volna köszöntöttem az öregurat, bemutatkoztam, megcsókoltam a ke-
zét és a homlokomhoz emeltem. Csak ezután, a tiszteletnek ily fokú
megnyilvánulása után foglalhattam helyet az ülőpárnákon. Közben az
asszonyok és a gyerekek ételt s főleg kávét hoztak. És most jött a do-
log legérdekesebb része : a család legfiatalabb férfitagjai, a kisfiúk és
a suhancok egymás után jöttek hozzám kezet csókolni, mint ahhoz az
emberhez aki a nagytata, a nagybácsi és az unokaöcs, szóval az egész
család barátja.
Az apákkal nem találkoztam, mert őket szegényeket lelőtték a leg-
utolsó török-kurd összecsapás alkalmából. Az özvegyen maradt négy
nő és ezek gyermekeinek eltartása most már a nagytata, a nagybácsi és
a fiatal unokaöcs vállaira nehezedett.
De kézcsókkal illik megköszönni a vendéglátást és a segítséget is.
Sokszor láttam, hogy a vendégségbe hívott női rokonok kezet csókol-
56
tak a ház urának és asszonyának.

Arról, hogy hogyan törjük ki a nyelvünket

Sokak szerint a török nyelv nekünk magyaroknak nem olyan ördön-

gösség megtanulni, mint mondjuk egy japánnak, egy románnak vagy
egy spanyolnak. Elsősorban a sok ö és ü betűs szó könnyíti meg a ta-
nulást, no meg az a jó 2ooo közös szó amit nem a hódoltság alatt vet-
tünk át, tanultunk el a törököktől, hanem még sokkal azelőtt valahol a
sztyeppén. Ennek ellenére a török nyelvben is vannak furfangos sza-
vak, mondatok amelyek kiejtése egyeseknek élvezetet másoknak ala-
pos nyelvtörést vagy nyelvbotlást jelent
Íme egy néhány belőlük :

Albu takatulari takatukacie takatukalatmaya götür

Takatukace takatukalari derse takatukacidan
Takatukalatmadin getir.

Su karsida birdalsarkar kartal karkal dalsarkal dalsarkar kantar tartar

Su köse yaz kösesi, su köse kis kösesi.

Bir berber bir berbere Bre berber !Gel birader, biz beraber bir berber
dükkani acalim demis.

Tas tas hosaf, bes tas hosaf.

57
 Arról, hogy hogyan gyalogoltam orrvérzésig
és milyen volt a hires nevezetes grúz
vendégbarátság a határon

Első grúz utam alkalmából már megbizonyosodtam afelől, hogy a

hires nevezetes grúz vendégbarátság tényleg létezik és működik, mert
úgy megettek-megitattak, hogy utána alig tudtam moccanni. Sokat
vendégeskedtem falusi családoknál is, akik kacsát, libát, malacot vág-
tak a tiszteletemre. A derék grúzok igencsak kitettek magukért, nem-
hiába hogy őskeresztények, mert náluk a felebaráti szeretet és a ven-
dégbarátság manapság is igen sokat jelent. Az eretnek Európában csak
a pénz beszél.
Alighogy átértem a határon elkapott egy olyan heves orrvérzés,
hogy csak úgy spriccelt-spriccelt. Mindenem tele lett vérrel, a ruhám,
a szakállam, a térképeim és a föld körülöttem. A grúz határőrök útle-
vélvizsgálat helyett gyorsan megszökték magukat, vizet, kendőt, WC
papírt hoztak. Azt hiszem elkapott a hegyibetegség. A tavaly és a ta-
valyelőtt is volt részem ilyesmiből, az Araráton kétszer is megindult az
orrom vére, de nem ilyen hevesen.
Az egyik katona úgy vélte, azért lettem beteg mert nem ettem, ezért
gyorsan elfutott a kantinba és kenyeret, főtt tojást meg egy darab sült
húst hozott nekem. Időm megenni nem maradt, mert a katonák se szó-
se beszéd feltuszkoltak egy Törökország felől érkező terepjáróra, hogy
ne gyalogoljak bele az éjszakába. Azt hiszem, hogy amilyen állapot-
ban voltam akkor, nagyon nem is tudtam volna gyalogolni.
A terepjáróban két gyanús külsejű férfi ült, biztosan helyi hatalmas-
ságok lehettek, mert a határőrök nem sokat vaciláltak velük. Simán to-
vábbengedték.
Nagyon rossz úton haladtunk Akhaltsikhe városa felé, s hiába kerül-
gette a sofőr a gödröket, mert alighogy kikerült egyet, máris beleesett
a következőbe. Útközben egyetlen autóval találkoztunk, az is lámpás-
sal kereste a járható utat a gödrök között. Amíg a férfiak beszélget-
tek, én megpróbáltam elszopogatni a katonától kapott ennivalót. A so-
főr észrevette, hogy valamivel nyammogok és megkérdeztem, éhes
vagyok -e. Meg se várva a feleletet, egy egész szatyor ennivalót nyo-
58
mott a kezembe. A sötétben csak kitapogatni tudtam az élelmiszereket,
s örömmel ismertem fel a hádzsápurit, a sajtos grúz kenyeret, a kaki
szilvát, a szőlőt és a hússal töltött derelyét.
Teljesen elsötétített falvakon haladtunk át, az emberek istállólám-
pákkal és gyertyákkal a kezükben járkáltak az utcán.
Végre aztán hosszas zötykölődés után után megérkeztünk
Akhaltsikhébe, de a nagyon gyenge közvilágítás miatt nem tudtam rá-
jönni, hogy hol vagyok. Egy benzinkutastól kellett felvilágosítson.

Arról, hogy hogyan utaztam börtönös módra

Világéletemben nagyon szerettem a vonatos utazásokat, főleg ha

régi viharvert vicinálisokat vehettem igénybe. Amikor először jöttem
Grúziába olcsósága miatt annyira rákaptam a vonatokra, hogy ezúttal
sem akartam más tömegközlekedési eszközt igénybe venni, és min-
den töprenkedés nélkül úgy határoztam, hogy vonattal folytatom az
utamat.
A hihetetlenül olcsó jegy megvásárlása és kevés várakozás után be-
futott az állomásra egy olyan hosszú szerelvény, hogy először azt hit-
tem két vonatot foltoztak egybe. Felszálláskor aztán kiderült, hogy mi-
ért olyan hosszú a szerelvény : mert a vagonok egyben hálófülkék vol-
tak. Azonban ezt nem európai módra kell elképzelni, ennél jóval eg-
zotikusabb látvány tárult a szemem elé. A vonatban mindenütt eme-
letes hálópriccsek tárultak a szemem elé, a priccsekbe ágyazott vagy
fölé szerelt csomagtartókkal. A földszinti utasoknak volt a legkön�-
nyebb dolguk, csak felnyitották a fenekük alatt a csomagtartót, belök-
ték a motyót a ládára és már aludhattak is. Az emeleten levőknek előbb
fel kellett tornászniuk a csomagjaikat, aztán maguk is felmászhattak a
priccsre. Amikor mindenki felmászott és elhelyezkedett, olyanok vol-
tunk mint a rabok, akiket visznek téli vakációra Szibériába.
A vonaton az ellenőrök mellett vonatrendőrökkel is el voltunk látva,
akik vigyáztak ránk nehogy rablás és verekedés üsse fel a fejét a pric�-
cseken, vagy miattuk. A jegycsípőknek és a rendőröknek is volt rendes
hálóhelyük a vonaton, paplannal és dunyhával.

59
 Az utasok úgy viselkedtek a vonaton mint otthon : ettek, ittak, pipáz-
tak, unatkoztak és aludtak. Egy tétel nem stimmelt csak. Senki sem lo-
pott. Amíg aludtam a zsebemből kipotyogott tárgyakat az utasok szé-
pen felrakták a fejem mellé. Nálunk azért nem ilyen rendes az elbánás.
Ráadásul a vasutas felköltött amint megérkeztünk Khassuriba.

Arról, hogy milyen is a vénasszonymese,

ettől függetlenül jó újra Grúziában lenni

Nem tudom mi hoz vissza állandóan Grúziába, valahogy úgy va-

gyok vele, hogy nem tudok eleget ülni Grúzföldön, hogy aztán haza-
térve azonnal vissza ne kívánkozzam. Valósággal húz ez az ország.
Szeretem a grúzokat, a zenéjüket, az ételeiket, a pohárköszöntőket, a
vodkát, a sok várat és kolostort, de még a gödrös utak is kedvesek a
szívemnek a rajtuk zötykölődő ócska buszokkal, lerobbant kisteher-
autókat, gazdag piacokat, minden jóval megrakott vásárcsarnokokat
mindig visszasírom. És a hegyeket !Mert aztán az itteni hegyek való-
ban hegyek.
Soha nem bántam meg hogy ebbe az országba jöttem, mert csak
szépet és jót kaptam Grúziától és lakosaitól. Igaza volt Major Sándor
barátomnak, aki azt mondta, hogy ne törődjünk senkivel és semmivel,
csak legyenek jó gondolataim és keressem a jó embereket. A grúzok
pedig nagyon is jó emberek. Őskeresztyének a szó szoros értelmébe,
ezért megérdemlik a tiszteletet és az elismerést. .
A rossz nyelvek és holmi vénasszonypletyka szerint apámat állító-
lag egy grúz katona fabrikálta a háború utolsó napjaiban valamelyik
szénapadláson. Én pedig szeretem a grúzokat és honvágyam van Grú-
zia után.
A vénasszonymesén eleinte sokat nevettem később bosszankodtam,
de ahogy bejártam Grúziát sok apámhoz hasonló, szikár, sasorrú, kék-
szemű, feketehajú és merész tekintetű emberrel találkoztam, nagyon is
ismerős állású fülekkel. Vagyis sok olyan embert láttam akik nem lóg-
nának ki a családi fényképről.
Akármi is legyen az igazság, Grúzia nagyon is jó ország.
60
 Khassuri állomásán jóleső érzéssel szálltam le a vonatról, valahogy
úgy mint aki nagyon is ismerős errefelé. . Ez nem csoda, mert már
többször is voltam Khassuriban és környékén. Reggel korán megnéz-
tem az ébredező várost és az élet kibontakozását az utcákon. Az üzle-
tek előtt szorgoskodó alkalmazottakat, a munkába igyekvőket, az ut-
caseprőket, a nyugovóra térő fáradt éjszakai rendőröket, a sorba álló-
kat és a reggeli vezetőket akik frissen száguldoztak rozzant járműve-
iken.
A városközpontban megpihentem a Sztálin szobor alatt és négy órát
várakoztam, hogy a helyi múzeum kitárja kapuit. Lassan szállingózni
kezdtek az alkalmazottak, aztán megérkezett az igazgató aki szívélye-
sen kalauzolt végig a két teremnyi szerény kis kiállítási anyagon. Az
egyszerű tárlat megtekintése után az alkalmazottak az igazgató veze-
tésével meghívtak kávézni. Török kávét ittunk, mellé kerek pereceket
ropogtattunk, majd gyümölcsöket ettünk. Diót, gránátalmát, körtét és
egy peyhoa nevű madártojásra emlékeztető zöld trópusi gyümölcsöt
ettünk. Az ismeretlen gyümölcsnek édes savanyú íze volt.

Arról, hogy ismét letartóztatott a KGB,

de a jó barát, a bajban is jó barát marad.

A múzeumban annyira belejöttem az orosz- angol-grúz keverék-

nyelven folytatott beszélgetésbe, hogy majdnem elkéstem a Zugdidibe
tartó vonatot. Az utolsó pillanatban rontottam ki az állomásra és a vo-
nattal egyidőben érkeztem meg. A zigdidi-i vonaton immár érezhetővé
vált, hogy közeledünk a szubtrópus felé ahol a pálma együtt barátko-
zik a fenyővel, ugyanis az utasok egymás után vetkőztek ki ruháikból.
Zugdidiben elmentem a helybéli KGB főhadiszállására, hogy Demna
barátomat felkutassam, de még jóformán oda sem értem, máris lefog-
tak. Hiába magyaráztam, hogy én is ide akartam jönni, és énnekem
itt barátom vagyon, sőt még a parancsnokot is ismerem, fogvatartóim
nem egedtek a 21-ből. Úgy látszik, nekem itt Zugdidiben az a sorsom,
hogy, hogy úgy félévente kémnek vagy terroristának nézzenek és zsí-
ros fogás reményében letartóztassanak.
61
 Nagy nehezen előbányásztam Demna címét és telefonszámát és
elküldtem a parancsnokhoz. Kis idő múlva már jöttek a hírrel, hogy
Demnát a parancsnokkal együtt elhelyezték egy másik körzetbe, és
én itt állok minden pártfogó nélkül, ráadásul mint kémgyanús a szom-
széd ellenséges Abháziából. Szerencsére mielőtt még zárkába csuktak
volna, egy tiszt felhívta Demnát, aki beletaposott a gázpedálba és úgy
száguldott öreg Ladájával a KGB főhadiszállása felé mint a filmeken.
Grúz módra üdvözöltük egymást és nemsokára már otthon voltam és
viszontláthattam grúz családomat, akik beteg koromban jobban ápol-
tak mint egy nyugati magánklinikán.
Chaki kutya is megismert, pedig a tavaly majdnem egy hétbe tellett
amíg összebarátkoztunk. És jó sok csirkecsontba.

Arról, hogy milyen ha az örömbe üröm is vegyül

Demna apjának házában nyomban asztalhoz ültettek és elkezdődött

a vendégeskedés. Csácsával, azaz grúz vodkával kezdtem, de úgy lát-
szik, hogy az utóbbi időben nagyon elszoktam az italtól, mert a máso-
dik pohártól fejreáltam. Jobbnak láttam ezért az ételeket kóstolgatni.
Volt virsli, sült tojás, paradicsommártás, padlizsános étel, aztán jaurt,
pardicsom és zöldségsaláta, kétféle kenyér, csipőspaprikamártás, házi
vaj, füge és szőlőlekvár és ádzsám szándáli nevű étel. Ez úgy nézett ki
mint itthon a pityókatokány, de zöldbabbal volt összefőzve. A legérde-
kesebb azonban az volt, hogy Demna lánytestvére készrefőzve kana-
lazta ki egy befőttesüvegből. Csak meg kellett melegíteni. A grúzok-
nak sok ilyen készrefőzött zöldségételük van amit eltesznek dunsztos
üvegbe és akármikor elővehető.
Sajnos az örömbe üröm is vegyült, mert megtudtam, hogy a napok-
ban meghalt Demna egyik unokatestvére, emiatt az egész család mély
gyászban volt, és már egy hete kisírták minden könnyüket. A halott
egy fiatal lány volt akinek rengeteg szép terve, elképzelése, dicső kar-
rierje szakadt félbe és maradt immár örökre megvalósíthatatlan.
Este elmentünk a halottas házhoz, hogy a Pachkoria család legújabb
tagjaként én is tiszteletemet tehessem. Egy hihetetlenül elöregedett

62
blokk(nem tömbház, nur BLOCK) második emeletén a lépcsőházban
találkoztam a férfi hozzátartozókkal, barátokkal, ismerősökkel, a la-
kásban voltak az asszonyok. Természetesen mindenki feketében és
gyászfátyollal. Nagy volt a jajveszékelés, a nők teljes erejükből sírtak,
az anya és a lánytestvér hangosan kiáltoztak és a kezükkel marcangol-
ták az arcukat. Erre a látványra nagyot nyeltem, de ez a viselkedés-
mód teljesen normális errefelé, mint ahogyan az is, hogy a halottat mi-
nimum egy hétig illik virrasztani és ez idő alatt nem szabad húst enni.
És hogy a halott gyarló földi maradványai épségben megmaradjanak
régebb jégtömbökre fektették, ma már hála a modern kor találmányai-
nak a fagyasztóláda vette át a szerepet. Itt nyeltem a másodikat, mert a
lakásba lépve egy mindenféle színű, formájú, diszes és disztelen rava-
talra gondoltam, és nem egy duruzsoló üvegkoporsóra amiben fehérre
fagyva fekszik a test, hogy a család, a rokonok és a barátok segítségé-
vel felkészüljön az örökkévalóságra.
Mellesleg micsoda marhaság a nálunkfelé megszokott, keresztyén
papok által celebrált halotti szertartás a templomban vagy a temető-
ben. Képmutatás és gyanús szemforgatás az egész, és persze sosem fe-
lejtik el megemlíteni azt a nemlétező és számunkra elképzelhetetlen,
bizarr túlvilágot amihez soha nem volt semmi közünk. Ahogy elné-
zem otthon a katolikus vagy protestáns temetéseket a megsavanyodott
zenészekkel és énekesekkel megfájul a lelkem. Ezer éve mossák az
agyunkat holmi judaizmusból elfajzott korcstanokkal és téveszmék-
kel. A sok birka készségesen beveszi és még meg is köszöni. Hihetet-
len, hogy mivé züllött le egy magyar temetés is.
Nem lenne szebb, ha három csimbókba kötött hajjal, zászlókkal
és lándzsákkal a kézben lóháton kísérnénk az ökrös szekéren szállí-
tott halottat, majd a sírnál közszemlére bocsátanák az elhunyt kedves
munkaeszközeit és fegyvereit, elsorolnánk az erényeit, a sikereit és a
nagy megvalósításait, aztán elvonulna a gyásznép a koporsó előtt és
mindenki követ, vizet, földet, tüzet, fát és vért és hajat áldozna. Amíg a
sírt behantolnák, a gyászolók régi hősi énekeket és balladákat énekel-
nének és megszólaltatnák mindazokat a hangszereket amelyek hang-
jától a szív legalján is felforr a vér( duda, a koboz, a dob, a török síp és
a tárogató). Ez még mindig jobb lenne, mint szomorú istenes nótákat

63
nyekeregni, ráadásul olyanokat amelyek nem a halottról, a nemzetség-
ről szólnak. Milyen szép lenne, ha a rokonok és a barátok egy egy sap-
ka földdel vagy kővel járulnának hozzá, hogy a hely ahol a halott fek-
szik ne maradjon jeltelen. Végül zászlós kopjákat állítanának a földbe
és sortüzeket lőnének sírba. Sokan úgy vélik, hogy mindez bolondság,
ezeknek inkább azt tanácsolom, hogy olvassák el figyelmesen az aláb-
bi cikket és szálljanak magukba. A régi szokásokat ideje feltámaszta-
ni, mert a végén nem marad senki sem aki feltámassza.

-----------------

„Hajdani lovasnép elődeink fegyverzetéhez tartozott a sokat emle-

getett íjon kívül a belső eredetű, kopjának nevezett(2-2 1 2 méter hos�-
szú) lándzsaszerű fegyver is, amelynek felső vége felé kis zászló len-
gett. Ősi szokás szerint-az elesettnek járó tisztesség –jele volt a harcos
kopjáját a sírhantjára szúrni.
Ennek a szokásnak irodalmi emlékei is vannak. A török időkből
fennmaradt egyik verses krónikában olvasható, hogy a csatában el-
esett végvári vitézek sírjára szúrták zászlós kopjáikat.
A székelység fenntartotta ezeket a hagyományokat, még akkori is,
amikor a tűzfegyverek elterjedésével a kopja elvesztette addigi harci je-
lentőségét. A kopjás temetés a múlt században egyes helyeken(Atyha,
Etéd) bizonyos pompával szokásos volt még, s Orbán Balázs, a Szé-
kelyföld tudós kutatója írja, hogy a temetési menetben egy bajtárs
vagy rokon lóháton, kardosan kibontott üstökkel vitte az elhalt kop-
jáját, melyet az elhantolás után a sír tetejéhez tűztek. Ez a régi időből
öröklött szokás ma már nem él. Ami mindezekből jó ideig fennmaradt,
az a kis fekete, vagy fehér zászló, melyet a kopjának nevezett, szépen
faragott fejfa hegyére tűztek. A 3o-as években a korondi temetőben
még sok zászlócskát lengetett a szél a kopják hegyén, de ez a kép mely
akkor az arra járókat fogadta, ma már nem látható. A sírkő kiszorítot-
ta a fából faragott, zászlós fejfát. ”

64
 Arról, hogy láttam Napóleon halotti maszkját,
Jézus csontját és köpönyegét

Zugdidi a szuptrópusi város, ahol a fenyő jól megfér a bambusszal

és a pálmával ismét sikerült magához bilincselnie, mert annak ellené-
re, hogy a tavaly már nagyító alá vettem a látnivalókat, a Dadiani pa-
lotába csak most tudtam bejutni. A botanikus kertben továbbra is bu-
ján tenyésztek a növények, a királyi rezidencia előtt ugyan most is ott
álltak a géppisztolyos őrök, de ez alkalommal megengedték, hogy egy
hozzám hasonló földi halandó is betekintést nyerjen a palota kincse-
ibe. Odabenn aztán olyasmit láttam amire legmerészebb álmaimban
sem mertem gondolni. Legelőször a kőkor, a bronzkor, az ókor és a
középkor emlékeivel, hátramaradt tárgyi leleteivel kötöttem ismeret-
séget, aztán következtek a Dadiani család lakosztályai az eredeti bú-
torokkal, fegyverekkel, festményekkel, könyvekkel, hogy a személyi
használati tárgyakról ne is beszéljek. Az ékszerek és a családi ezüst
megtekintése után láttam Napóleon halotti maszkját, amely isten tud-
ja miféle kerülőutakon jött ide Párizsból.
A legfőbb atrakció csak ezután következett ! Jézus csontja és köpö-
nyege. Hogy ezeket láthassam külön belépőt kellett fizetnem. Igen, jól
olvasták. Jézus csontja és köpönyege.
A názáretié, aki a katolikus és egyéb keresztyén egyházak dogmái
szerint meghalt a rómaiak büntetőeszközén, majd állítólag legalábbis
így hiszik a judaista szektából kinőtt kereszténység hívei és így pró-
bálják Jézus holtestének rejtélyes eltűnését megmagyarázni. Bizonyos
elképzelések szerint Jézus testét a tanítványok lopták el, hogy a Tal-
mudnak végképp hátat fordított szektájuknak így biztosítsák a tovább-
élést. Mint látjuk, sikerült nekik, mert a keresztények közül senki se
merne arra vetemedni, hogy kételkedjék a keresztrefeszítésben és a
feltámadás valódiságában. Mások úgy vélik, hogy Jézus nem halt meg
a keresztfán, csupán mint tetszhalottat temették el. Igen csak furcsa
és megmagyarázhatatlan már az is, hogy míg mások akár több napon
át életben maradnak a kereszten, Jézus elég gyorsan bevégezte. Talán
azért, mert valaki szenvedéseit lerövidítve méreggel vagy altatóval át-
itatott szivacsot nyújtott fel neki szomjúsága lecsillapításért volt az sa-
65
vanyú és keserű mint az epe.
A halottat aztán megmosták, bebalzsamozták és a ma torinói lepel-
nek nevezett vászonba csavarták. Csakhogy Jézus hátrahagyva leplet
feltámadt a tetszhalálból és ismeretlen helyre távozott. Amióta a leplet
felfedezték, megvizsgálták és számtalanszor valódinak nyilvánították,
mégis a papság lakat alatt tartja és mereven elzárkózik a további vizs-
gálatoktól. Vajon miért? Talán mert a vizsgálatok eredményeit megha-
misították? Vagy talán a lepel hamis? De mi van, ha mégis igazi? Le-
het, hogy elindítana egy olyan lavinát amely romba döntené az egy-
ház gondosan felépített és kitatarozott kártyavárpalotáját?Nem tudni.
Akárhogyan is legyen a dolog, az biztos, hogy hogy Jézus tesztha-
lála, újraélesztése és kimenekitése nem akármilyen rablómese, ugyan-
is Kasmirban, Srinagarban ezrek hisznek abban, hogy Jézus nem
halt meg a keresztfán, hanem a további üldöztetések elől kivándo-
rolt Indiába. Srinagarban élt és itt halt meg idős korában. Súrját ma is
mutogatjákák. 1891 óta az Ahmadiyya felekezet Angliában és Ameri-
kában is elterjedt, nem kevés borsot törve a bevett keresztény egyhá-
zak orra alá.
De térjek vissza a Dadiani palotában látottakra. Az állitólagos ruha,
amit Jézus köpönyegének neveznek valóban régi volt, de bizonyost
csak a radiokarbonos teszt elvégzése után lehetne mondani. Ennél ér-
dekesebbek voltak a csontok. A zugdidi-i Jézus csontokat szemlélve
nagyon furcsa érzés uralkodott el rajtam. A hátamon végigfutott a hi-
deg, majd izzadni kezdtem. Nagyon rémes látvány volt. A csonka kéz,
a lábszárcsont és az árva combcsont úgy nézett ki mintha a frissen az
embervágóhídról hozták volna be, vagy egy kóbor kutya szájától von-
ták volna el. A múmiák feketére aszott, pergamenné száradt testével
ellentétben ezek a maradványok megmaradtak véres, emberszínű hús-
koloncoknak. A kéz olyan volt mint aki savval leforrázza a kezét.
Bár a világon nagyon sok furcsa és abnormális ereklyét őriznek,
és ezek között van egy pár igazi is a hamisítványok között, érdemes
lenne utánajárni, hogy ezek a maradványok mikor és hogyan kerül-
tek Grúziába. S ha tudjuk, hogy Grúzia, Örményországgal együtt első
volt az egyházalapításban -sőt fényévekkel megelőzte az európai eret-
nek keresztyén egyházakat- ezenkívül Jeruzsálemben a grúzoknak és

66
az örményeknek saját imádkozóhelyeik is voltak, nos akkor nem vé-
letlenül kezd motoszkálni a gondolat, hogy ki lehetett a csontok gaz-
dája, és mi van a z Atya, Fiú, Szentlélek varázslatos, ugyanakkor tel-
jességgel abszurd és megmagyarázhatatlan triumvirátusával, no meg
azzal az istenképpel aki önmagához imádkozik az olajfák hegyén, és
isten mivoltát megtagadva hagyja, hogy a legutolsó földi halandó ha-
lálra korbácsolja és keresztre feszítse. Emiatt érthető a mohamedá-
nok szent dühe a keresztények ellen akik a tanító és prédikáló Jézus-
ból istent csináltak és a Szentháromság kotyvalékisteneinek hirdetésé-
vel ellentmondanak annak a tanításnak, hogy ISTEN csak egy van. La
illa la Allah, Muhamed va rezul Ullah. , vagyis Egy Isten van, Allah-
vagy nevezzük akárhogyan-és Mohamed az ő prófétája. Mint ahogyan
próféták voltak Mohamed előtt Musa(Mózes), Ibrahim(Ábrahám) és
Isa(Jézus) is.
No de, most jön a harmadik, egyben befejező tétel. Mi van ha Jézus
nem is létezett? Egyszerűen csak zseniális félrevezetés történik évszá-
zadok óta és az egyház a nép hiszékenységével visszaélve felcserélte a
személyeket. Vagyis Gamalai Jánost, a rómaiak ellen küzdő zsidó har-
cost megtette Messiásnak.
Ha figyelembe vesszük a történelem és vallásformáló zsinatokat,
ahol a kereszténység dogmáinak egyszerűsítésekor, véglegesítésekor
azt tettek be a vallási szövegek közé amit jónak láttak, vagy amit a
pénz, a hatalom diktált, akkor minden elképzelhető.

Arról, hogy milyen volt a piacon téblábolni

Aranyszabály, hogy bármely várossal vagy faluval való ismerkedést

a piaccal vagy a vásárcsarnokkal kell kezdeni. A piac megszemlélése
után azonnal képet alkothatunk a település életéről. Ha a piac, a ba-
zár vagy a vásárcsarnok dúsan el van látva árucikkekkel, akkor a tele-
pülés lakosainak biztosan jól megy soruk, ellenben, ha kevés és drága
az élelmiszer, silány az árukínálat bajok vannak az államszervezettel.
Amikor először voltam Zugdidiben azonnal a piacra, a bazárba és a
vásárcsarnokba siettem. A nyári piac pezsgése valósággal elkábított, a

67
bőség és az olcsóság tombolt, mintha hirdetné : Aki olcsón, s jól akar
élni, ide jöjjön !
Ez alkalommal is hasonló képpel találkoztam. A polcok, az asztalok
és a pultok roskadoztak a rápakolt és felhalmozott ennivalótól, a házi
termékektől és a különféle ismert és ismeretlen gyümölcsöktől, zöld-
ségektől. Soha életemben nem láttam ilyen gazdag választékot, a hú-
sok, halak, kolbászok, sajtok, fűszerek, ételizésítők, kenyerek, sava-
nyúságok, zöldségek, gabonafélék, gyümölcsök, tea, kávé, vodka, be-
főttek és más földi jó egymást váltogatta az asztalokon. És minden bio
volt. Kivétel nélkül, mert a grúzok nem estek a fejükre, hogy felcserél-
jék a saját nagyszerű terményeiket ízetlen tápos zöldségre, gyümölcs-
re és puffasztott csirkehúsra. Megfigyeltem, hogy a háziszárnyasokat
árusító öregasszonynak a pultján olyan zsíros tyúkok, kacsák voltak,
hogy majd kicsattantak a kövérségtől. A sárga háj megfestette a bőrt
és látszott hogy ezeknek a szárnyasoknak jóféle magot és nem fűrész-
port szórtak, mint a nyugati fonnyadt, sápadt és véraláfutásos lilalábú
tyúkjainak. A grúz tyúkokat nem kellett biciklipumpával elől hátul fel-
pumpálni, hogy mutatósabbak legyenek.
Úgy ám !A grúzok nemigen engednek beleszólást senkinek sem
abba, hogy mit és hogyan egyenek. Ha valaki odadugná a buksiját és
okvetlenkedne, úgy lecsapnák mint a legyet. Kemény, tökös legények
ezek a grúzok, példát vehetnénk tőlük. Csak a székely olyan birka,
hogy megveszi a külföldiek mű ételeit és italait, és hagyja elsorvadni
a saját konyhaművészetét, főzési és étkezési szokásait.
Téblábolás közben sok mindent megkóstoltam, mert az árusok nem
fukarkodtak a kóstolókkal. Ha kértem egy szem szilvát adtak egy
egész marékkal, ha meg sajtra fájt a fogam, szeltek becsülettel.

Arról, hogy igen jó, ha az ember tud grúzul

A testi táplálék mellett hadd szóljak a lelkiekről is, s ha amúgy is a

piacról jövünk, lássuk mit érdemes tudni kedvenc témámról, az élel-
miszerekről. Íme egy pár hasznos szó az ínyencebb olvasóknak.
Kiwi -kiwi

68
Paradicsom -pomidori
Krumpli -khártopili
Zöldbab -cvánélobio
Káposzta -konboszto
Hagyma -káhvi
Gomba -szoko
Murok -sztápilo
Padlizsán -pádlidzsáni
Póréhagyma -prászi
Karfiol -kvávilováni komboszto
Borsó -muhudo
Spenót -iszpánáki
Cékla -csárkháli
Saláta -száláti
Zeller -niáhuri
Kukorica -szimindi
Uborka -khitri
Csipőspaprika -cicáká
Paprika -bulgáruli cicáká
Virág -kvávili
Pulyka -indáuri
Kecske -thrá
Bárány-pátkáni
Juh -cvári
Nyúl -kurdhrelli
Borjú -hbo
Tehén -crohá
Bika -hári
Liba -páti
Disznó -hori
Alma -vásli
Szőlő -khorzéni
Sárgadinnye -nészvi
Görögdinnye -százámtro
Narancs -portokáli

69
Kókuszdió -khákháli
Grépfrút-grépfrúti
Mango -mángo
Málna -márchri
Banán -bánáni
Cseresznye -álobáli
Sárgabarack -gárágári
Őszibarack -zátámi
Citrom -limoni
Limett -limoni
Körte -hcráli
Ananász -ánánászi
Viz -cráli
Dzsem -murábá
Méz -tápli
Mustár -mdogni
Bors -pilipili
Só -márili
Leves -szopi
Sonka -hori
Szalámi -cékvi
Hal -tébzi
Szalonna -sáshri
Virsli -szosziszi
Garnéla -kreveti
Csirke -kátáni
Jaurt -máconi
Sajt -khoelli
Tojás -khoerthchri
Vaj -khárákhi
Tej -dzé
Cukor -sákári
Kávé -kává
Tea -csáj
Gyümölcslé -thrili cvéni

70
 Liszt -pukhvili
Rizs -brindzsi
Kenyér -puri
Keksz -gáléti
Hűtő -mácsivári
Kanál -kovzi
Villa -csángáli
Kés -dáná
Palacsintasütő -táfá
Pék -szápontusé
Pincér -piciánti

Az alábbi szavak és mondatok pedig a hétköznapi életben használa-

tosak. Remélem, hogy a fáradságos kérdezgetéssel összegyűjtött sza-
vak hasznára lesznek mindazoknak akik összekapják magukat és ellá-
togatnak Grúziába.
Hol van a posta? -Szádárisz posztá?
Hol van a hotel? -Szádárisz hotel?
Szeretnék. . -Me csvén kicsidébá. .
Hol van?-Szádárisz?
Jó napot ! -Gámárdzsobá !
Üdvözöllek ! -Szálámá i !
Jó reggelt ! -Dilá msvidobiszá !
Jó estét !-Szárámom msvidobiszá !
Edgár vagyok -Me vár Edgár
Örvendek az ismertségnek -Moháruli várt tkhvéni
Grúziából jövök -Me vár szákárthelo dán
Németországból jövök -Me vár Germanie dán
Beszél grúzul?-Lápárákopt khártulád?
Beszél angolul?-Lápárákopt ingliszulád?
Németül?-Gérmánulád?
Spanyolul?-Éspanulád
Keveset beszélek angolul -Vici cotá ingliszuri
Nem értem -Me ár meszmiszkhveni
Irja fel kérem ! -Dámi cérét tuseidzlébá !

71
Nem beszélek grúzul -Mé árvlápárákob khártulád.
Szeretnék fényképezni -Mé szursz szurátisz gádághrébá
Meg szeretném vásárolni -Mé mindá ámiszkridvá.
Mi ez? -Ráárisz ész?
Hogy hívják ezt grúzul? -Rákujá ámász khártulád?
Mit csinálsz?-Rász ákhétéb sén?
Én -mé
Te -sén
Ő -isz
Mi -csvén
Ti -tkvén
Ők -iszini
Igen -diáh
Nem -árá
Jó -gárgi
Nem jó- tsudi
Leánytestvér- dá
Fiútestvér -cmá
Lány -khálisvéli
Apa -mámá
Fiú -vázsisvili
Anya -dédá
Nagyanya -débijá
Nagyapa -bábuá
Macska -kátá
Kutya -dzágli
Iskola -szkolá
Üzlet -mágáziá
Asztal -mágidá
Szék -dészkámi
Fa -hré
Ablak -pándzsárá
Ajtó -gári

72
 Arról, hogy Grúziába is betört a sárga veszedelem

Dzsingisz kán és Batu kán óta eléggé gyászosan cseng a mongol

név a fülünkben, bár a mongol pusztításért csak magunkat okolhatjuk,
mert nem fogadtuk el a felénk nyújtott testvéri jobbat, inkább kitartot-
tunk a mellett az álszent, pénz-és hataloméhes Nyugat mellett amely
manapság is nemzetünk elsorvasztásán, kultúránk tönkretételén buz-
gólkodik.
Ugyancsak szomorúra sikeredett a grúz-mongol találkozó Grúziá-
ban, a grúzok főleg Timur Lenk nevét emlegetik keserű szájízzel.
Manapság a sárga veszedelem főleg a kínai vándorárusokban nyil-
vánul meg, aki az utóbbi évekre sáskaraj módjára árasztották el a föl-
det. Nagyon meglepődtem, amikor Grúziában jártamban keltemben
állandóan kínai üzletekbe botlottam. Az egyik butikban megszólítot-
tam egy kínai nőt és megpróbáltam beszélgetni vele, de hiába erősza-
koskodtam, nem volt beszélgetős kedvében.
Mellesleg semmi bajom a kínaiakkal, csak a sok ócska kacat és bóv-
li idegesít amivel elárasztják a világot mindenféle licsi- locsi dolog-
gal, s a helyi kereskedők téphetik a szakállukat. De nem csak a ke-
reskedők, hanem még a vevők is, mert a kínai holmik, csak arra jók,
hogy vásárlás után az árus fejéhez vágjuk őket. Nem értem a kínaia-
kat : ha már árulnak valamit, miért nem tudnak valami minőségi cik-
kel előrukkolni?
3o évvel ezelőtt ezek a holmik hiresek voltak, ha valakinek volt egy
kínai ceruzája az tényleg nagy szó volt. Manapság a kínai áruk egy-
re olcsóbbak és rosszabbak. A kínaiak időközben annyira belejöttek az
árak leverésébe, az olcsó előállításba, hogy a termékeikből lassan ki-
spórolják az alapanyagokat. Én is megvettem az olcsó elemlámpát, s
lám az első használatkor kipurcant. De hát nem kell odamenni, és nem
kell megvásárolni.
A többévtizedes nagy kínai kirajzásnak egyébként kezdem érteni az
okát. Ez még az ópiumháborúban keresendő.
Amikor a nyugati hatalmak a maguk zsebére gondolva megtiltották
az ópiummal történő kereskedést, ez háborúhoz, majd gyors gyarma-
tosításhoz vezetett. A nyugati hatalmak katonái a városok lerohanása-

73
kor elvetődtek Pekingbe is, ahol a lakosságot nagy csomagolásban és
ménkűlesben találták. Az egyik angol katona megkérdezte :
-Hogy hívják ezt a várost?
A kereskedő aki nem tudott jól angolul, azt értette, hogy a katona azt
kérdezi : mit csinálsz?Ezért rossz angolsággal így válaszolt :
-Peking, peking ! (packing, packing)
Azóta a kínai főváros neve Peking, és a lakosok még mindig csoma-
golnak és menekülnek a Közép Birodalmából. Tessék csak megnézni
az olcsó butikokat és kínai éttermeket világszerte !

Arról, hogy hogyan utaztam Zugdidiből Sztálin

városába, és milyen amikor a vonaton paplan is van

Hosszú vendégeskedés után felkerekedtem Zugdidiből, hogy mint

rendesen nyakamba vegyem Grúziát. Demna megvette a vonatjegye-
met és feltuszkolt egy éjszakai vonatra. Ez hosszabb volt, mint amilyen-
nel idejöttem, ráadásul két mozdony húzta. Hatalmas út volt az abház
határ tövében megbúvó Zugdidi-ből a keleti területekre, Goriba, Sztá-
lin atyuska szülővárosába. Ezen a vonatos is emeletes priccsek fogad-
tak, de a tárolókban paplanokról is gondoskodtak a fagysokodóknak.
Nem finnyás erre a nép, egy gilisztás nyugati egyből bőrbajt kapna
már csak a gondolattól, is, hogy magára kell vegye ismeretlen utasem-
berek paplanát. Ám aki kényes, az fagyjon meg.
Alighogy elhagytuk Zugdidi szubtrópusi övezetét egyből lehűlt a
levegő. Mindenki magára vette a tartalék kabátját és jól betakarózott.
Én is.
Közvetlenül a fejem fölött egy kis háló feszült, ez a csomagtartó
szerepét töltötte be, de mondanom se kell, hogy erre a nevetségesen
mini csomagtartóra nem pakolt senki semmit. Ne feledjük, hogy ezt
a vonatot a dicsőséges szocializmus idejében gyártották, és akkoriban
nem illett, hogy az utasembernek szemtelenül sok motyója legyen a
hálóban. Ettől azon nyomban vadkapitalistának vagy kuláknak nézték
és azon nyomban elküldték egy másik vonattal Szibériába.
A vonaton megnéztem a budit is, itt lábbal működtetett pedállal kel-
74
lett működésbe hozni a pottyantószerkezetet, hogy a potyadék leessen
a sínekre.

Arról, hogy Sztálin házához meghívó nélkül is eljutot-

tam, de a múzeumba ingyen már nem engedtek be

Goriba érkezve, a paplanos vonatról csak én szálltam le, és nézhet-

tem magam reggel 7 kor, hogy mihez kezdek magammal, mert olyan
sötét volt mint a medve hátuljában. A város pizsama helyett koromsö-
tétséget húzott magára, csak néhol pilákolt egy egy lámpa. Az utcai vi-
lágítás valahol a zéró alatt, még embrionális állapotban leledzett. Mi-
velhogy nem éreztem túl sok kedvet a fagyoskodáshoz jobb híján elin-
dultam be a városba, csak úgy találomra a legvastagabb sugárúton. Ta-
valy egy öreg troli hátán gyorsabban haladtam
, de sebaj. Addig mentem a nagy sugárúton míg az elfogyott és egy-
szer arra eszmélkedtem, hogy ott állok Sztálin generalisszimusz szü-
lőháza előtt. Ma sem tudom eldönteni, hogy eredeti helyén áll- e min-
den oroszok cárjának szülőháza, vagy máshonnan szállították ide da-
rabokban. Ha az első változat a helyes, akkor minden egyebet eltün-
tettek a környékről a ház kivételével, ellenben a második változat azt
sugallja, hogy a muzeológusok nagyon kemény munkát végeztek, ha
valahol szétverték a generalisszimusz házát, megszámozták, ideszállí-
tották, majd újra összerakták a hajlékot.
Sztálin szülőházát csak kívülről csodálhattam meg, mert be volt zár-
va. A mögötte magasodó mauzóleumba csak azért nem jutottam be,
mert az őrök gazdag turistának gondolva szemtelenül 2o dolláros belé-
pőt szabtak árva fejemnek. Emiatt nem láthattam a diktátorszemélyes
tárgyait és az egyéb kiállítási anyagról is lemaradtam.
Ehelyett a múzeum -mauzóleum mögött megnéztem Sztálin egy-
kori magán- vonatának egyik hálókocsiját és a Sztálin szobrot, majd
elgondolkoztam azon, hogy itt ebben a városban minden Sztálinról,
alias Dzsugasviliről szól, aki továbbra is nemzetvédő hős, akinek a
megszületése tiszta szerencse volt erre a világra nézve. Hát azok után
amit a németek műveltek a civil lakossággal Oroszországban kétség-
75
telen, hogy igazuk van, mert számukra a nácizmus győzelme igencsak
gyászos következményekkel járt volna : totális szabadság Übermensch
módra, azaz a kéményen át.

Arról, hogy hogyan vigasztaltam meg magam

két másik múzeummal

Csavargás közben elvetődtem egy néprajzi múzeumba, ahol az volt

a ház specialitása, hogy mindenki annyit fizetett amennyit akart. Én 1
larit adtam és nem bántam meg. A kőkori és ókori anyag megtekinté-
se után az utóbbi 2oo-3oo év bútorait, könyveit, fegyvereit, szőttese-
it vettem szemügyre. Rovásírásos emléket sajnos nem találtam, pedig
titkon reménykedtem, hátha rábukkanok valamelyik edényen egy be-
jegyzésre vagy mesterjegyre.
A kis múzeum után Gori katonai múzeuma következett polgárhá-
borús és második világháborús zászlókkal, fegyverekkel, egyenruhák-
kal, katonai felszereléssel és mindenféle lövészárokból összegyűjtött
bombarongálta repeszektől sérült cókmókkal. A legjobban a zsákmá-
nyolt német kitüntetéseknek -egész ládával volt- és a fényképkiállítás-
nak örvendtem. Az előbbi arról tudósított, hogy milyen keményen ki-
porolták a németeket Sztálingrádnál és Kurszknál, a fényképek pro-
pagandafotók gyűjteménye volt. A fényképek között találtam egy pár
hires, világot bejárt alkotást. Az egyiken havas mezőn lelőtt civilek kö-
zött öregasszonyok keresgélték a maguk halottját, különösen egy ég-
nek emelt kezű síró nénike maradt meg az emlékezetemben aki épp rá-
bukkant a hóban a fia testére. Megtaláltam a Zoy Koszmogemjanszkoj
18 éves moszkvai partizánlány meggyilkolt és brutálisan meggyalá-
zott holtestéről készített képet is. Bár a lesből vagy hátulról elköve-
tett partizánakcióknak nincs sok köze a katonai morálhoz, meg tudom
érteni az oroszokat akiknek normális, hogy felment a cukruk, amikor
megtalálták a hó alatt a civil lakossággal és állatállománnyal felgyúj-
tott falvakat vagy a legyilkolt kórházi személyzetet egy olyan rögtön-
zött kötözőhelyen ahol az orosz katonák mellett német sebesülteket is
ápoltak.
76
 Arról, hogy a kolostor udvarán hideg szélben nem jó
reggeli misét hallgatni

A múzeumlátogatás után elmentem a gori i vár alá a Sfinta Maria

manastirbe felkeresni a rendfőnököt és a segédeit. Csak az idősebb. . .
. . testvért kaptam el, Tűz testvér( ) és a rendfőnök elmentek egy má-
sik kolostorba misét tartani. Nagyon hideg volt a kolostor udvarán, hi-
ába szedtem magamra minden ruhámat, a hideg minden tagomat ost-
romolta. Bemenni nem lehetett a sok hívő miatt, nem maradt más mint
kintről élvezni a szertartást már amennyire a metsző szélben, nyakig
begombolkozva lehetséges.
A nők teljesen feketébe öltözve és bekötött fejjel jelentek meg a mi-
sén, a férfiak közül többen kucsmát és prémes kabátot viseltek. Még
a kislányok fejét is bekötötték, elvégre a templomba nem lehet csak
úgy fedetlen fővel belépni. Az ajtó melletti, homokkal teleszórt tepsi-
be sárga és vékony viasz gyertyákat szúrtak az emberek, voltak akik a
kolostor falát csókolgatva kicsiny imádságos könyvekből imádkoztak.
Mármint akik kint rekedtek. Nagyon elhúzódott a mise, alaposan ki-
hűtöttem magam a szélben, de a bentről kihallatszó női kórus csodála-
tosan szép hangja megmelengette a szívemet. Hihetetlenül szépen tud-
nak ezek a grúz nők énekelni !Szebben mint bármely nemzet.
Alighogy lejárt a mise, nagy sereg ember érkezett a kolostorba, vol-
tak akik gyermekeket hoztak keresztelni, mások ügyes-bajos dolga-
ikra, lelki bajaikra kívántak tanácsot és orvosságot. Keresztelést lát-
tam már a tavaly is, ezért inkább eljöttem. A kapunál sok volt a kol-
dus, akik egész nap fagyalták magukat a kövön egy kis alamizsna re-
ményében. Hát én inkább elmegyek mosogatni, mintsem hogy leül-
jek a kőre.
A Sfinta Maria kolostorral és Gori városával kapcsolatban annyit
még megjegyeznék, hogy nemrégiben megkutattam kibédi néném le-
velesládáját és ráakadtam egy 1949-es régi orosz iskoláskönyvre. Az
utolsó leckék egyike : Gorod Gori i Gyesztvo Sztalina, vagyis Gori vá-
ros és Sztálin gyermekkora.

77
 Arról, hogy bár Grúziában nagy a szegénység és nehéz
az élet, de ez cseppet sem változtat az emberségen

Való igaz, hogy Grúziában nagyon beakasztott a kommunizmus,

majd később a szakadár tartományok által kirobbantott polgárháború,
nem mondható, hogy az ország lakosságára, az emberek gondolkodás-
módjára ez különös hatással lett volna. Mármint negativ értelemben.
Annak ellenére, hogy kicsi a fizetés, rosszak az utak, lerobbant az au-
tópark, tönkrement az ipar, a grúzok azok maradtak akik voltak : őske-
resztények, barátságos és segítőkész emberek.
Amíg Grúziában voltam, nem kellett félnem tolvajtól vagy rablótól,
soha senki nem csapott be és nem áltatott hazugságokkal, nem közele-
dett ártó szándékkal felém. Sőt ellenkezőleg : ahol csak felbukkantam
ott segítettek étellel-itallal-szállással és még pénzzel is. Annak ellené-
re, hogy a grúzok úgy tudják, hogy mi elfajzott, velejéig romlott népek
vagyunk a távoli Európában, akik már nem is vagyunk méltóak arra,
hogy egyáltalán keresztyének legyünk.
Ha így nézzük, el kell ismernünk, hogy a grúzok nem is fogtak
olyan nagyon mellé.

Arról, hogy miként kerültem Tbilisiből Rustaviba

Goriból egy nappali vonattal mentem a fővárosba, hogy majd

Rustavi érintésével meglátogatom a David Gareja néven ismert hires
barlangvárost és kolostorrendszert. A tbiliszi-i vonatállomáson nagy
forgolódás kellős közepébe cseppentem, mindenki ment valahová,
vagy jött valahonnan. Be nem állt a taxisok szája, állandóan szólo-
gattak és ajánlkoztak, szóval próbáltak megkaparintani maguknak,
mint zsíros turistát. Nagyon sok árust láttam, akik a cipőfűzőtől az
ennivalóig az égvilágon mindent árultak. Egy öregasszonytól vet-
tem két cső főtt kukoricát. Ez volt a vacsorám. Valaki azt mondta,
hogy David Gareja-ba csak Rustaviból juthatok el, ezért felültem egy
marsutkára. A minibuszon beszélgetni kezdtem az utasokkal és köz-
vetlenül Rustavi előtt kiderült, hogy teljesen fölöslegesen jöttem ide,
78
mert a kolostorokhoz csak Tbilisiből indulnak taxik és magánbuszok.
És csak akkor indulnak, ha sikerült elég utast összegyűjteniük. Mind-
ezek után számíthatok 25 larira. Ha taxival akarok menni, akkor leg-
alább a dupláját elkérik. Azt hiszem ezen az estén nagyon rossz lapo-
kat osztottak nekem, mert 25 larival én két hetet szoktam utazgatni,
ezért inkább lemondtam David Gareja-ról.

Arról, hogy mi történt az azeri határon

Rustaviban gyorsan rám sötétedett emiatt nem láttam jobb megol-

dást, mint a lehető leggyorsabban elhagyni a várost. Ez a lehető leg-
gyorsabb 4 óra hosszat tartott, amíg nagy kinkeservesen elvergődtem
a város végére, az azerbajdzsáni útra. Pechemre ezen az úton senki se
közlekedett, se erre, se arra, közben az eső annyira nekicseperedett,
hogy szépen ázni kezdtem. Amikor már nekikészültem, hogy az eső-
ben várom meg a reggelt, jött egy teherautó, de jól elhaladt mire le
tudott fékezni. Az eső miatt nem láttam, hogy milyen a számtáblája,
ezért a kezében vasrúddal kiszálló vezetőnek felváltva oroszul és grú-
zul kiabáltam. A sofőr bizalmatlanul méregetett, közben a kerekeket
ütögette a vassal és megkérdezte, nem- e vagyok örmény. Mondtam
neki, hogy mádzsár vagyok és az azeri avarakhoz igyekszem Qubába,
akik a rokonaink. Ahogy meghallotta a mádzsár szót addigi tartózko-
dó állásból egyből barátságosra váltott és betette a csomagomat a ra-
kodótérbe. Ettől fogva már törökül beszélgettünk és a vezetőfülkében
elmondta, hogy ő karabah. Nagyon örvendett, hogy tudok törökül, s
rajtam is látszott, hogy a számat alig tudom összefogni. A sofőr fur-
csa egy török nyelvet beszélt, alig tudtam megérteni. Olyan volt mint-
ha csángóval beszéltem volna. Engem viszont kitűnően megértett. A
határig elég sokat kellett menni, úgyhogy volt időnk beszélgetni. Én
már előre fentem a bicskámat, hogy ma este Azerbajdzsánban fogok
vacsorázni, hiszen a határon úgyis megadják a vízumot. Miért is ne ad-
nák meg?
Aztán úgy jártam, mint aki előre iszik a medve bőrére, annak a med-
véére akit még meg se lőttek. Az azeri határőrök egy cseppet sem vol-

79
tak barátságosak. Elszedték a papírjaimat és elkezdtek akadékoskod-
ni. A barátságos sofőr addig elment és én egy ketrecszerű folyósón
unatkoztam. Egy félóra múlva a kezembe adták az útlevelemet és vis�-
szafordítottak Tbilisibe, hogy menjek a nagykövetségre és fizessem
le 15o dollárt. Ennyi a vízum. Hát ez aztán nagyszerű ! Fizessek 15o
dollárt, azért ami máshol csak 5o. Még viccnek is rossz. Ennyi az ös�-
szes maradék pénzem. Ha ezt elpallom vízumra, akkor mivel jutok el
Qubába, mivel jövök vissza, mivel vergődök át Grúzián, Törökorszá-
gon és Bulgárián, ahol semmi jóra nem számíthatok?
De ez még nem volt elég, a rossz szériám folytatódott, ugyanis pén-
tek este voltunk és a követség csak hétfőn nyit, ha mégis úgy döntök,
hogy vízumért folyamodok. Hogy megkapom, arról álmodni se mer-
tem. Addig azonban van két nap és én lötyöghetek itt az esőben. Ké-
sőbb amikor az útlevelemet tettem helyre észrevettem, hogy valame-
lyik nagyokos katona kitépte az örmény vízumot, szerencsére nem la-
postól, csak az öntapadóst nyúzta le. Ez azt bizonyítja, hogy az azeriek
se vannak oda az örményekért. De még még nem járt le a balszerencse
erre az estére. A java csak ezután következett.

Arról, hogy milyen érzés volt térdig érő

sárban menekülni

Amíg a határon útlevelemmel a kezemben vakaróztam és nem tud-

tam hogy mit csináljak a dróthálóval bevont alagútban odajött hozzám
egy fickó és felajánlotta, hogy ha Rustavi felé tartok, elvisz egy dara-
bon az autójával. Kénytelen voltam beleegyezni, mert nem sok aján-
lat közül válogathattam a sötétben. Igaz, hogy a férfi nagyon gyanú-
san viselkedett. Beültünk az autójába, de nem indultunk azonnal, mert
várt valakit aki nem akart megérkezni. Emberem többször is telefo-
nált, majd odajött az autóhoz egy másik fickó a grúz oldalról és oda-
adott neki egy csomagot. Igencsak csempészszaga volt a dolognak.
Lassan elindultunk, de az öreg autó többet köhögött mint burrogott,
legalább a túlzottan nagy sebesség miatt nem csinálunk közlekedési
balesetet. Közvetlenül a határ után letértünk egy rossz földútra és ami-
80
kor megjegyeztem, hogy nem ez az út vezet Rustaviba a sofőr egy-
szerre csak mézesmázasra váltott és hívott, hogy menjek vele a falujá-
ba. Nincs messze, alig 1o perc járásra. Üsse kő, hisz úgy sincs mit csi-
nálnom az időmmel, erre is rábólintottam. Egész végig törökül beszél-
gettünk, mivel a sofőr azerbajdzsáni volt, s itt a grúz oldalon egész fal-
vak húzódtak meg szorosan a határra tapadva. A sofőr még azzal biz-
tatott, hogy neki vannak barátai és elintézik a vízumomat, csak adjam
oda az útlevelemet és a holnapra készen is lesz. No jól kezdődik- gon-
doltam-, aztán futhatok az útlevelem és a pénzem után. Látszólag be-
leegyeztem az ajánlatba, de nem tetszett, hogy a falu sehogy sem akar
feltűnni. Hiába hagytunk már magunk mögött egy települést, a sofőr
csak vitt befele valahová a szántóföldek felé. Nagyon sötét volt, és se
fényt, se emberfiát nem láttunk. . Az út egyre rosszabbodott, gödrök,
vizesárkok és sár nehezítette meg az előrehaladást. Már nem is tud-
tam, hogy mit gondoljak, főleg, hogy a vezető gyakran kiszállt telefo-
nálni, közben lekapcsolta a fényeket és hallgatózott. Erre a furcsa vi-
selkedésmódra a hangyák kezdtek futkározni a hátamon, ami egyre fo-
kozódott amikor a sofőr leugratott egy még rosszabb útra és a kocsi
elásta magát a sárban. Szándékosan vagy véletlenül történt? Nem tu-
dom, de kezdtem félni. Ha most előveszi a pisztolyt vagy a kést, ne-
kem annyi. Eközben a sofőr újra telefonált, én meg próbáltam kinyit-
ni az ajtót. Igen ám, de nem nyílott. Erre gyorsan le az ablakot, hogy
majd talán kívülről. Valahogy kinyitottam s készültem lelépni, de a
hátizsákom benn maradt. A hátsó ajtót próbáltam nyitni kívülről, de
az megkutyálta magát, úgy látszik belülről nyílik. Vissza kellett búj-
nom és belülről kellett kinyitnom, hogy a csomagomat kivehessem.
Aztán mire az emberem észrevette volna magát, én már a térdig érő sá-
ron keresztül tekertem ahogy csak bírtam. A sofőr valamit kiabált utá-
nam, beugrott az autóba, egy darabig vartyogtatta, aztán kifarolt a sár-
ból és repesztette utánam. Félelmemben letértem a gödrös és sáros út-
ról és a szántóföldön kezdtem szaladni már amennyire sárkoloncok a
talpamon engedték. Sokat nem tudtam szaladni, mert úgy megrakod-
tam sárral, hogy alig tudtam lépegetni. Szerencsére ide az autós már
nem jött utánam. Egy nagy lapos mezőn voltam, a távolban látszottak
Rustavi fényei, az azeri határ és az örmény határ. Elől pedig egy kicsi

81
falucska fényei pillogtak. Ez után irányítottam magam, de sok időbe
tellett mire visszakacskaringóztam magam a nyikorgós földútra. Csi-
galassúsággal másztam előre mígnem felvett egy nagyon kopott kocsi
két nagyon kopott alakkal. Nem értettem egy szavukat sem mert va-
lami ismeretlen dialektusban beszélgettek, ők se értettek oroszul, grú-
zul vagy törökül. Hogy a többi nyelvről ne is beszéljek. A falucská-
nál amelyiken a másik autóssal keresztüljöttünk letettek és köszönés
nélkül eltűntek. Időközben a falusbeliek lakodalmast kezdtek játsza-
ni, bömbölt a török zene és a fél falu ropta a táncot. Legalábbis az a
fele amelyik ébren volt. Közel menni nem tudtam a kutyák miatt, pe-
dig szívesen megnéztem volna, hogyan mulatnak az emberek errefelé.
Innen már közel volt a biztonságot adó műút és a rossz csillagzatom
annyiból jóra fordult, hogy jött egy autós és elvitt egészen Tblisi-ig.
Ott a város végén kitett, hogy innen tovafelé éljek meg ahogy tudok.

Arról, hogy hogyan jutottam vissza Tbilisibe és hogyan

kötöttem ismeretséget az éjszakai élettel

Már azt hittem, hogy vége szakad a sorozatos balszerencsének, de

nem így volt. A kellemetlen meglepetések még nem értek véget, csak
most kezdődött meg igazán az össze-vissza járkálás. A város végéről
megpróbáltam eljutni a vonatállomásra, de az éjszakában járkáló ré-
szegek, mulatságból hazatérők, taxisok és bódésnénik mind különfé-
le feleletekkel biztattak és rosszabbnál rosszabb irányokba küldtek.
Az utcák tele voltak fegyveres katonákkal és rendőrökkel. Hiába pró-
báltam meg elosonni, percek alatt le voltam tartóztatva. tartóztatva.
Alig tudtam elmagyarázni, hogy ki vagyok és mit akarok, mert sen-
ki se tudott oroszul, angolul vagy németül. A katonák és a rendőrük
mind fiatal emberek voltak akik a szovjet idők végén születtek, Nekik
már nem tanították az oroszt az iskolában. A kevéske grúz tudományo-
mat megpótoltam a térképre rajzolással, és mutogatva, kézzel lábbal
gesztikulálva csak elmondtam amit akartam. Szegényes grúz nyelve-
zetemen nagyokat kacagtak, végül is megértették, hogy semmi rosszat
nem akartam csinálni csak beleestem a folyóba és azért vagyok sáros.
82
 Tbilisiben nagyon meguntam az össze vissza járkálást, szerencsére
a TV torony, a folyó és a butikos nénik segítettek tájékozódni. .
A vonatállomásnál egy kommandós brigád azzal fogadott, hogy éj-
szakára az állomás bezárt és nem járnak a vonatok. Tehát várnom kel-
lett reggelig. Azaz már majdnem reggel volt, hajnali 4 óra.
Az állomás területén találkoztam hozzám hasonló vonat nélkül ma-
radt és az utcán rekedt emberekkel. Hordókban szemetet égettek és an-
nak a tüzénél melegedtek, mert hirtelen nagyon hideg lett. Én egy vi-
rágárus standjára telepedtem és megpróbáltam elaludni, de hiába szed-
tem magamra minden ruhámat és még a hátizsákomat is, elaludni se-
hogy sem bírtam.

Arról, hogy egyre nehezebb a szabadban aludni

Ezidáig nem volt probléma a kinti alvással, mert március óta bokrok
alatt, sziklák között, elhagyott házakban, rossz csónakokban, vendég-
lői asztalok alatt, félig kész házakban, elhagyott kaszárnyákban, alul-
járókban és hidak alatt, várótermekben és benzinkutaknál töltöttem el
az éjszakát. Csak úgy hálózsákosan, mert a tavalyelőtt Burdurban el-
vitte a szél a sátramat és azóta nem volt se időm, se pénzem újat venni.
Mindezek ellenére, úgy néz ki, hogy a kalandozások ideje lejárt hi-
szen november közepén nem lehet csak úgy a szabadban aludni.
Az állomás épülete mellett találtam egy üres épületet, de akkora volt
itt a szél, hogy jobbnak láttam felszedni az ágyat a földről és lelépni.
Mondanom sem kell minden ajtó és ablak hiányzott.
Jobb híján visszatértem az állomásra. A földszinti butikok közt volt
egy benyíló ahová nem vágott be a szél, ide húzódtam be az egyik éj-
szaka is nyitvatartó butik elé. Már 6-7 ember le volt táborozva, és ki
széken, ki papíron és szemeteskukán meghúzódva próbálta eltölteni az
éjszakából azt a kevéske időt, ami még hátravolt. Nem mondom, na-
gyon gyanús társaságba keveredtem, mintha csak alkoholistákat és vá-
logatott mukakerülőket szedtek volna össze. Egy gyászkendős nénikét
is láttam köztük, aki egy széken reszketett. Nem sokat teketóriáztam,
gyorsan ágyat vetettem és már aludtam is. Többször is arra ébredtem,

83
hogy két macska játszadozott rajtam.
Reggel úgy néztünk ki mint egy egy kicsavart mosogatórongy, s
ahogy a várótermet kinyitották mindenki ment a szeme világába. A
váróteremben mindenütt foglalt padok és kigyózó sorok fogadtak, alig
tudtam jegyet váltani.

Arról, hogy Tbilisiből Khasuriba, onnan Borgiomiba

majd Akhatsikhébe rettentően unalmas az út

Tbilisiből Khassuriba egy nagyon lassú vonattal döcögtem át, de hi-

ába volt nappal, a környékből nem sokat láttam mivelhogy igyekeztem
kipihenni az éjszakai fáradalmakat. Khasuriban átvergődtem a város-
on, ismét megnéztem a piacot ahol már voltam nyáron. Az árúbőség
az infláció minden jele nélkül megvolt ezúttal is, csak a rossz idő miatt
az emberek bokáig érő sárban voltak kénytelenek üzletelni egymással.
A tyúkpiac nyújtotta a legsiralmasabb látványt, azt ugyebár mindenki
tudja, hogy a tyúkféle nem kedveli se a vizet, se a sarat.
Egy árustól kértem egy almát, mire az tízet adott. Ez volta reggelim
és az ebédem.
Váltott stoppokkal érkeztem Borgiomiba, ahol az engem fuvarozó
teherautósofőr felsegélyezett 1o larival. Ilyent se csinálnak sokan a ha-
zai autósok közül.
A derék sofőr adományát megünnepeltem és a szerencsés nap örö-
mére vettem egy zacskó süteményt amivel alaposan melléfogtam,
mert nem az volt amire számítottam. Omlott szét és a végén csak egy
zacskó kenyérmorzsával maradtam.
Borgiomiban sok fejlesztést láttam, úgy látszik észbe kaptak az il-
letékesek, mert sok feljavított, kipockolt, foltozott turistaparkot, hadi-
múzeumot, frissen felhúzott fürdőépületet láttam. Ráadásul az utat is
megcsinálták.
Innen Akhaltsikhe-be egy Lada Nivás rendőr segítségével jutottam,
aki nem is sejtette, hogy mekkorát segített rajtam, mert egész délután
egyetlen autót sem láttam. Gyalogoltam volna megszakadásig.

84
 Arról, hogy hogyan haladtam a teljes pálfordulás felé

Akhaltsikhébe érve elindultam az örmény határ felé, csak úgy gya-

logosan, mert egyetlen jármű sem akarta errefelé hozni a sofőrjét. Há-
rom óra gyaloglás után elkezdtem gondolkozni, hogy hová megyek.
Fogadalmat nem tettem, nem tartozom senkinek, fúj a szél és egy-
re hidegebb van. Már lassan se ingem se gatyám, hogy a konzervek-
ről vagy az egyéb tartalékokról ne is beszéljünk. Friss tartalékok kel-
lenének és főleg erő. Új erő. Jól mondta Balázs Tibor barátom, hogy
a jó utazáshoz pénz kell, hogy ne égessem ki magam a gyalogolás-
sal és a cipekedéssel. Be kellett vallanom magamnak, hogy elfárad-
tam. Ráadásul elegem lett a csesztetés miatt, egyik nap mert örmény-
nek néznek, máskor túl közel vagyok az örmény határhoz, harmadnap
mert van egy ócska örmény vizumom. Már csak az hiányzik, hogy Ör-
ményországban töröknek nézzenek és kezdődjön minden előlről. Egye
fene, inkább visszafordulok.
S hogy ezt mennyire helyesen tettem, azt még ma sem tudom ép és�-
szel felfogni, mert ha átmegyek Örményországba, nem tudom, hogyan
kerültem volna haza. Így is csak csúszva -mászva sikerült, mint aho-
gyan majd megtudják a következő fejezetekből.

Arról, hogy teljesült az egyik régi álmom, felülhettem a

legendás sárga buszra és Valeba is eljutottam

Grúziában sokat csodálkoztam a régi kommunista buszokon, külö-

nösen a sárga buszok után sóvárogtam, de bármennyire is szerettem
volna ezeken utazni, egyetlen egyszer sem sikerült.
Kis késéssel végre elémbe hozott a sors egy ilyen sárga buszt és el-
zötykölődtünk Valeba. A rossz úton majdnem darabokra hulltunk, iga-
zi művészet volt vezetni ezt a mindenféle batyuval, ketreccel és falusi
néppel teletömött öreg járművet amely minden pillanatban meg akart
halni és hörrögve kapkodta a levegőt.
Vale faluban alaposan bevásároltam. Vettem kenyeret, kolbászt,
hagymát paradicsomot és kvaszt. . Ez az ital már régóta rajta volt a
85
listámon, amióta Batumiban egy utcai árusnál megkóstoltam, nagyon
megtetszett az íze. Olyan volt mint a sör, csak azzal a különbséggel,
hogy ezt erjesztett rozskenyérből, malátából és élesztőből főzték. A
kvasz azonban nem csak hűsitő és erőt adó ital, hanem élelmiszer is,
ugyanis igen gyakran használják a levesekhez.
Vale falut nézve azt hittem itt a világ vége. Innen csak Törökország-
ba vagy vissza Akhaltsikhe-be vezet az út. Szegénység, elmaradottság,
lerobbant autópark és benzinkút tárult a szemem elé. Ennek ellenére
az emberek nagyon barátságosak voltak.
Találkoztam nyugati turistabuszokkal amelyek alig tudtak átvergőd-
ni a hegyeken a sár és a rossz utak miatt. Amint megpillantottak há-
tamon a házammal a sofőrök dudáltak és az utasok integettek. Én is
visszaintegettem, igy örvendtünk egymásnak, hogy érdeklődést mu-
tatunk Grúzia eme eldugott csücske iránt és a világ végén is jól érez-
zük magunkat.

Arról, hogy Posofba jutni nagyon nehéz,

továbbjutni még nehezebb

Vale után utolért egy autó benne három gyanús alakkal és egy kici-
comázott nővel. Felvettek és én pár perc múlva már úgy beszélgettem
az egyik striciszerű fickóval, aki egyformán jól beszélt törökül, grúzul,
angolul és oroszul, mintha együtt jártunk volna óvódába. A határnál
csak ketten szálltunk ki és minden ellenőrzés nélkül mentünk át a tö-
rök oldalra. Útitársam jó barátságban volt a határőrökkel, mindegyik-
kel komázott és azok szemmel láthatóan keresték a barátságát, való-
sággal pitiztek neki. Biztosan a csempészkedésből nekik is leesik egy
két morzsa.
A török oldalon már várt ránk egy fekete Mercedes, de a női ve-
zető csak úgy volt hajlandó elvinni Posofba, ha fizetek. A kényelmes
utazásról ezért lemondtam, s inkább lábbusszal tettem meg a Posofig
levő távolságot. Épp az eltérőnél, -ahol jobbra van Posof és balra az
ardahani út- rámesteledett és a sötétséggel együtt megérkeztek a ku-
tyák és a hideg. Egy benzinkút előtt megpróbáltam stoppolni, de a
86
hihetetlenül gyér forgalom miatt sehogy sem jött össze. Csak kato-
nai és rendőrségi terepjárók cirkáltak, mivel a környéken sok olajfúró,
kőolajfinomitó és egyéb titkos létesítmény volt.
Amikor már felkészültem a szabadban eltöltendő éjszakára, jött há-
rom fiatal török egy autóval és bevittek Posof városába, amely inkább
falu volt mint város. I tt elkezdtünk hotelről hotelre járkálni, de sehol
sem akartak ingyen befogadni. Elmentünk még a tanárok házába is, de
amikor azok meglátták, hogy milyen kopott vagyok innen is kidobtak.
A végén amikor már az egész települést bejártuk nagy nehezen rábuk-
kantunk egy minihotelre, ahol hosszas alkudozás után adtak egy szo-
bát 5 liráért. A pénzt a török fiatalok adták össze, akik miután látták,
hogy fedél alá kerültem nagy megelégedéssel örvendezve távoztak.
A szobám egy ablak nélküli betonlyuk volt három ággyal, de az
ágyak tisztessegesen fel voltak szerelve tiszta ágyneművel, vastag
csergepokróccal. Miután lepakolásztam, kimentem a fürdőbe mosa-
kodni. Nagy sajnálkozással vettem tudomásul, hogy semmi sem mű-
ködik, dacára annak, hogy teljesen új volt a berendezés. Annyira új
volt itt minden, hogy a csempézést még nem fejezték be és az ajtót is
csak tessék -lássék tették a helyére.
Éjjel kaptam két alvótársat, két török férfit, akik nem sokat pepe-
cseltek a vetkőzéssel, épp csak lerúgták a cipőiket s már aludtak is. A
második álmomból egy éjszakai razzia ébresztett fel kiabálással, dö-
römböléssel, ajtócsapkodással és fegyverzörgéssel fűszerezve. Ahogy
kinyitottam az ajtót egy szakasz katona ömlött be a kicsi lyukba és
elkeztek bombák, fegyverek után keresgélni. Az éjszakai hálótársa-
kat gyorsan kimotozták, engem látva hogy külföldi vagyok és alsó ing
-gatyában ugrándozok előttük békén hagytak.
Egy szegény öreget azért elvittek a szomszéd szobából, hogy ha már
jöttek, akkor ne menjenek üres kézzel. Alighogy visszafeküdtünk és
elszunnyadoztunk újabb dörömbölés riasztott fel : egy másik csoport
jött éjszakai papucsvizsgálatatot tartani.
Itt a határ mentén úgy látszik mindennapos az ilyesmi. Az emberek
is már beleszoktak a sok igazoltatásba, kérdezősködésbe és a motozá-
sokba.
Az egyenruhások meg egyenesen élvezik, elvégre ők is meg kell

87
dolgozzanak a fizetésért és ha unják magukat akkor rendeznek egy két
éjszakai kirándulást a városban és környékén.

Arról, hogy végre megérkeztem Ardahanba,

majd onnan Karsba

Posofból nagyon nehéz volt Ardahan felé járművet találni. Egész

délelőtt csak két autóval és egy busszal találkoztam, azok is szem-
be jöttek. Nagy sokára a vakszerencse utánam küldött egy emberek-
kel megpakolt traktort és a vezető intett hogy szálljak fel. Mivelhogy
a kabinba préselődött családra nem mászhattam, hátul valami vasak-
ra csimpánzkodtam fel. Menet közben olyan hideg lett, hogy a ke-
zem majd lefagyott, ráadásul a traktor annyira rázott, hogy egyszer
egy döccenőnél kis hijján a kerekek alá estem. Amikor megérkeztünk
egy hegyteteji szántóföldhöz leszálltam a traktorról és köszönettel bú-
csút intettem. Gyalog folytattam az utat és nemsokára hatalmas ködbe
futottam. Egy felhő ereszkedett le a hegyre, vagy talán a hegy nőtte ki
magát?Eddig csak repülőgépről láttam felhőt, most jó nagyokat harap-
hattam belőle. Nem volt tejíze.
A hegy tetején utolért egy gázpalackokat szállító kisteherautó és
a sofőr megmentett a további gyaloglástól. A hegy másik oldalán le-
ereszkedőben nagyon sok marhacsordát láttam. Tiz -húszezer állat bo-
rotválta itt a kiszáradt füvet és keresgélt a bokrok, tüskék között. Lát-
tam a nomádok szikladarabokkal körülvett szálláshelyeit is a kará-
mokkal, szalma és szénabuglyákkal.
Ardahanban kiszálltam és hogy a nap jól kezdődjön gyorsan átes-
tem egy kötelező katonai ellenőrzésen. Negativ voltam ezért tovább-
engedtek, hadd koptassam a cipőm talpát. Kis idő múlva jött egy ke-
nyerekkel telepakolt Dácia és a sofőr jónapot helyett adott egy kenye-
ret, majd helyet csinált a csomagomnak. Útközben elmondta, hogy a
muzulmán nem ellensége a kereszténynek, ez csak nyugati propagan-
da olyanok szájából akik soha nem találkoztak, nem beszéltek muzul-
mánokkal, nem éltek velük és nem tanulmányozták a kultúrájukat. A
középkori háborúskodásokat sem a török kezdte, inkább a papjaink ál-
88
tal feltüzelt forrófejű királyok, akik hibát hibára halmozva, egyik szer-
ződést a másik után szegték meg, hogy aztán országostul bűnhődje-
nek.

Arról, hogy milyen az igazi demokrácia

Egy időben igen sokat csavarogtam Hollandiában, Ausztriában, Lu-

xemburgban, Franciaországban, Svájcban, Csehországban és több
évet éltem Japánban, Németországban és Tápiópiában, azaz ma csak
Gyucsányisztánnak nevezett kis gyarmaton. Aztán hányingerem lett a
nagy nyugati demokráciától, a szabályok és rendeletek irányította élet-
től, a vadkapitalizmustól, a modern rabszolgatartó rendszerektől, az
elhidegült és elkülönült életformától, a másnak mindent szabad, neked
csak azt amit én jónak látok világtól és főleg az egész Eu –tól, miután
kisült, hogy nem termelőnek kellünk, inkább csak fogyasztónak, aki-
nek el lehet adni minden szemetet. Unom már a sok adót, a bírságolá-
sokat, az előírásokat, az eszement politikusokat, a politikai seggnya-
lást, a kötelező és nem kötelező biztosításokat, hogy különféle módon
nyúzzák a bőrünket és szívják a vérünket a kedves román polgártár-
sak, a mostoha-anyaországiak, az EU- s üzletemberek akik elvárják,
hogy mi fair- rek, pontosak, becsületesek és tisztességesek legyünk
velük szemben, de nekik eszük ágában sincs rendesen viselkedni.
Hetedik törökországi utam alkalmából lassan de biztosan arra a kö-
vetkeztetésre jutottam, hogy itt Törökországban van az igazi jó élet,
ez az igazi demokrácia és ebben az országban lehetne csak igazán sza-
badon élni.
Most ne csóváld a fejed kedves olvasó, hanem olvasd inkább, hogy
miért.

Mert Törökországban nem akar senki sem fejlettebb, okosabb és

modernebb lenni mint Usrael vagy az Eu.
Mert itt hagynak mindenkit élni, minimális az adó, van bőven te-
lek és az állam örvend, ha az emberek kereskednek, építkeznek és fej-
lesztenek.

89
 Mert a kereskedőket és a vendéglátósokat nem nyomorítják meg
mindenféle adóval, követelménnyel és elvárással.
Mert az utcán lehet ételt-italt árulni, és senki se szól bele abba, hogy
a másik mit eszik vagy mit iszik.
Mert nincs pizza, hot dog, hamburger és a többi nyugati gyomor-
nak való moslék.
Mert senki sem siet és mindenkinek van ideje mindenre és minden-
kire.
Mert nincsenek ügynökök, brókerek és más öltönybe csomagolt
csalók.
Mert nincs uzsorakamat.
Mert nincsenek őrült vallási szekták, akiknek a tagjai állandóan bu-
zerálnak, hogy a te hited már nem jó, ezért le kell cserélni.
Mert nem tukmálnak rád semmit, hogy ez kötelező, meg az kötele-
ző, s te fizetsz birka módra.
Mert mindenki tiszteli az öregeket és a tanult embereket.
Mert ebben az országban nincsenek buzik, leszbik, pedofilok,
transzvesztiták, transzexuálisok stb.
Mert ebben az országban nincs pedofil papság aki bort iszik és vizet
prédikál. (Schluckt Gold, und redet Blech).
Mert nincs hippi, csavargó vagy drogos.
Mert nincs pornó a tv-ben és az újságban.
Mert nincs huliganizmus, rock, heavy metal, techno és gettózene.
Mert nincs alkohol, így azok a problémák is hiányoznak amelyeket
a hiresen művelt nyugat ma sem tud leküzdeni és megoldani.
Mert nincs prostituált úton útfélen.
Mert nincs korrupt rendőr, hivatalnok és katona.
Mert az emberek vendégszeretők és segítőkészek, még a legutolsó
sivatagi faluban is.
Mert az emberek nem csak prédikálnak a vallásról és a vallási elő-
írásokról, hanem aszerint is élnek. Idehaza csak úgy tesznek mintha
működne az ami soha nem is működött.
Mert a turisztikai és vendéglátóipari szolgáltatások fényévekre van-
nak a mi szolgáltatásainktól.
Mert a törökök szeretik a magyarokat és segítenek ahol tudnak. Ez

90
nem biztos, hogy fordítva is működne, ha eljönne hozzánk egy török.
Pedig a kereszténység nyíltan és melldöngetve hirdeti a felebaráti sze-
retetet, a könyörületességet és a segítőkészséget. Csak nem tartja be.
Még a kereszténnyel szemben sem, hát akkor egy mohamedánnal.
Mert nincs disznóhús, ezért mindenki egészséges.
Mert a viz mindenütt és mindig iható, az ételek pedig a lehető leg-
jobbak.
Mert a rendőrség és a katonaság nem szarházi.
Mert nincs gyerekkereskedelem, gyerekmaffia és kallódó gyerekek
az utcán.
Mert nincsenek egyedülálló, utcára kerülő nők. A család mindig se-
gít. Az özvegyet meg felkarolja a testvér vagy a sógor.
Mert az emberek összetartanak és segítik egymást.
Mert Törökországban ma is nagyon fontosak az emberi kapcsola-
tok.
Mert Törökországban a barátság igazi barátság, a kötelesség igazi
kötelesség és a becsület igazi becsület.
Mert Törökországban nincs lopás. Mások javainak eltulajdonítása a
legnagyobb szégyen.
Mert az utcán nem kell félni részeg embertől, huligántól, rablótól,
drogostól, tekergő semmiházi fiataloktól, tolvaj rendőrtől.
Mert nincs bürokrácia. Az okmányokkal nem kell naphosszat lohol-
ni egyik irodából a másikba.
Mert a török pénz jó, és lehet vásárolni az aprópénzzel is.
Mert nem kell félni szervkereskedőktől vagy embercsempészektől.
Mert a népzene még mindig az ami. Nem fajult el csinn - bumm la-
kodalmas zenévé.
Mert megvan mindenkinek a hite, és ez a hit nem gyanús szemfor-
gatás, szemfényvesztés és álszenteskedés mint idehaza a templomban,
ahol a pap a legnagyobb csaló és ő lop a legjobban ahányszor segély-
csomag jön vagy árvízkárosultaknak való pénzküldemény.
Mert Törökországban nincs pénzsóvár és élvhajhász ingyenélő pap-
ság, ami egy gonddal kevesebb.
Mert nincs kommunizmus és neokommunizmus.
Mert a tv-n keresztül nem próbálják meg senkinek se kimosni a fe-

91
jét.
Mert a lakosság erősen hazafias érzelmű és védi körömszakadtáig
az ami az övé.
Mert nincs mű étel, mű ital, orvosságokkal megnövesztet növény és
gyümölcs, tápos állati hús.
Mert csodás helyek vannak szerte az országban.
Mert Törökország olyan gyorsan fejlődik, hogy pár éven belül az Eu
bebocsátásért esdekelve kopogtatni fog az ország ajtaján.
Röviden ennyi.

Arról, hogy Igdirben a para-para kölykük

egy cseppet sem változtak

Igdir felé menet sokan figyelmeztettek, hogy ne menjek arrafelé,

mert elvágják a torkomat. Legutóbb is ilyesmit mondtak, csakhogy
akkor a felrobbantás volt a divat. Dupla vagy semmi alapon ezúttal is
belevágtam. Karsból Igdirbe az út egy darabig a határon vezetett, an�-
nyira közel a szomszéd országhoz, hogy lehetett látni az örményeket.
Mondanom, sem kell, hogy az egész terület tele volt katonasággakl és
fegyveres csendőrökkel.
Karsban felvett egy kamionos, de mire Igdirbe értünk kétszer is el-
lenőriztek.
Igdirben kiszálltam, hogy megkeressek egy ismerős kurd családot,
csakhogy keresgélés közben annyira rámtelepedtek a kéregető gyer-
mekek mint a méhek kirajzáskor. Pénzt kunyeráltak, rángatták a cso-
magomat, torkuk szakadtából ordították a vác jor néjm- t, a mani-
mani-t és a para- para-t. Hiába kiabáltam rájuk törökül, a fülük botját
se mozdították,. Nem tágultak, csak nevettek rajtam. sehogy se tudtam
tőlük haladni.
Azt hitték, hogy extrán egy zsák pénzt hozok ide nekik, és csak
azért jöttem hogy szétszórjam. Amikor már nem tudtam, hogy mit csi-
náljak, fellöktem egy biciklist aki a zsákomba kapaszkodva vitette ma-
gát. A biciklis drótszamarastól együtt felbukott, erre a többiek lema-
radtak rajta nevetni és kárörvendezni. A gyermekekkel annyira elfog-
92
laltam magam, hogy csak akkor jutott eszembe a kurd család, amikor
már jól elhaladtam és a város végén tértem magamhoz. Itt még két ro-
hamot kellett elviselnem. A kölykek ahogy megpillantottak diadalor-
dításban törtek ki, és csak úgy özönlöttek a putrikból és az udvarokról
a kéregetők. Az egyik csoportot egy rendőr kergette el, a másikat egy
öregember. A legokosabb persze szóba se állni a taknyosokkal, akár-
mit mondjanak, csak tovább kell játszani a süketet, a némát és a va-
kot. Ha valaki beszélgetésbe bocsátkozik, akkor régen rossz. Vereked-
ni nem okos dolog, mert ha a felnőttek meglátják, hogy a külföldi tas-
lizza a gyerekeket akár le is lőhetnek. Inkább segítséget kell kérni a
felnőttektől. Sokszor megtörtént, hogy a felnőttek úgy segítettek raj-
tam, hogy kövekkel megdobálták a suhancokat, erre azonnal elszelel-
tek. Egyszer én is megpróbáltam kövekkel elriasztani a hívatlan láto-
gatókat, de rosszul sült el. Alig dobtam egyet, tízen dobtak vissza. Azt
se tudtam mimet takargassam jobban.
Erről eszembe jutott egymondás : ha megdobnak kővel, dobd vis�-
sza ólommal !
Igdirben rettentő kíváncsiak voltak a gyerekek : akadt sok olyan is
aki vizet hozott, ételt hozott vagy segített cipelni a csomagot. Az ügye-
sebbek elővették kevéske angol tudományukat és próbálták fejleszte-
ni magukat.

Arról, hogy mennyit ér a forró fürdő,

meleg étel és tiszta ágy Dogubayazitban

Dogubayazit városa leginkább az Ishak Pasa Serayi palotakomp-

lexumról, a közeli Ararátról, a kurdokról és első nagy írástudójukról,
Ahmede Xani-ról hires. Itt van az Ararátra induló expedíciók alaptá-
bora, de ezen kívül nincs semmi érdekes látnivaló a környéken. Ám
aki szereti a magas hegyeket, a kietlen pusztaságokat, a kurd zenét és
el akar bújni a nagyvilág zaja elől, ide jöjjön !
A városba egy kurd autóssal jöttem, akinek az autója minden kilo-
méternél elromlott. Alig jöttünk egy keveset, máris meg kellett áll-
nunk javítani. A végelláthatatlan laposon csak gazdátlan marhacsor-
93
dákkal találkoztunk, közülük persze senki sem értett az autószerelés-
hez. Amire betotyogtunk a városba öreg este lett. A buszmegállomás
melletti turisztikai iroda előtt nagy csoport teázgató atyafiba botlot-
tam, s alig haladtam el előttünk, az egyik öreg megismert és barátsá-
gosan hívott, hogy telepedjek közéjük. A bácsika a Murád kemping al-
kalmazottja volt ahol a tavaly megszálltam. Jól nyilvántartják erre a
klienseket. Csak egyszer látott és mégis emlékezett rám.
A kemping főnöke nem volt már az irodában, de előkerült a báty-
ja aki egyből szerzett nekem olcsó szállást és ingyen fuvart, hogy ne
kelljen gyalogolnom a sötétben. A hét kilométer az nappal is hét kilo-
méter, sötétben meg legalábbis a duplája.
A Murád kempingnél időközben nagy változások történtek : az ös�-
szes épületet átfestették zöldre, gazdagon bútorozott szoba, tiszta ágy-
nemű, új pokrócok, működő wc, felsikárolt fürdőszoba és forró víz
fogadott. Igaz, hogy a szoba ára 4 líráról 5- re ugrott, de ez édeske-
veset számított azután hogy megtisztulva. Átöltözve vacsorát rendel-
tem a kemping éttermében. Rendelés után pár perccel már hozták is a
sült báránybordát, a zöldségsalátát és a kenyeret. Evés közben néze-
gethettem az új plazmatévét, amin hét kurd adó ontotta a vérpezsdítő
kurd muzsikát, harci propagandaanyagot, családi műsorokat és haza-
fias szólamokat az egységes Kurdisztánról. A törökök meg téphetik a
hajukat, ha még van nekik, mert ha eddig tiltották az iskolát, könyvet,
tv-t, kurd rádiót vagy újságokat, a kurdok most keményen beakasztot-
tak nekik a külföldről működtetett 7 kurd csatornával.
Vacsora után megérkezett Mehmet Arik, a Summit Travel veze-
tője és Saim Sahin, az Ararátra induló expedíciók szakértője, akik a
régi barátnak kijáró szívélyességgel és barátsággal üdvözöltek és egy-
más után rendelték nekem a teákat. Mindenféle beszélgetés után, azt
is megtudtam, hogy az azeriek nagyon utálják az örményeket a hegyi
karabahok miatt, ezért az örmény vízum vörös posztó a szemükben.
Aki Örményországba akar menni, az jobb ha útlevél helyett egy darab
papírra kéri ki a vízumot. Így már nincs baj.
Lehetséges, hogy az azeri határőr nem is rosszindulatból vette ki az
örmény vízumot az útlevelemből, lehet hogy meg akart kímélni a sze-
katúrától és segíteni akart. Ha nincs örmény vízum, akkor nincs vörös

94
posztó, és hagynak tovább menni.

Arról, hogy a régi barátok még mindig megvannak

Másnap elmentem a szőnyegkereskedőhöz akivel a tavaly együtt

táncoltam. Épp az üzletet nyitotta ki s ahogy megpillantott nagy büsz-
kén már az ajtóban azzal kezdte, hogy látta a filmet az interneten, majd
megkérdezte, hogy hol hagytam a barátomat.
A szőnyegkereskedő nagyon jól fogadott, hellyel kínált és a legjobb
teáját vette elő. Teázás közben megcsillogtatta az angol tudását, és láss
csodát !A szőnyegkereskedő egy év alatt jól megtanult angolul. Köny-
veket mutatott, és elújságolta, hogy most az olasszal kísérletezik. Úgy
látszik jól megy a bolt és sok a turista.
Miután jól kinézelődtem magam az üzletben a kereskedőtől csere-
beréltem egy pár borostyánkövet. Egy nyugati márkás bicskát adtam
értük.
A látogatás után elmentem Mehmet Arik irodájába, itt találkoztam
a szőnyegkereskedő testvérével a ki a tavaly a francia beszéd mellett
magyar szavakkal kedveskedett. Örömmel üdvözölt és rögtön men-
tegetőzni kezdett amiért mocskos és ápolatlan, ugyanis pár perce en-
gedték ki a börtönből. Valóban nagyon kopott, zsíros és szőrös volt, a
máskor elegáns emberen a ruha úgy nézett ki mint egy csavargón. Sze-
gény alaposan el volt züllve az egy hónapos büntetés miatt amit a sa-
ját ruhájában kellett leülnie, de az én barátom így is az volt akit a ta-
valy megismerte : egy vidám, udvarias és jó kedélyű kereskedő, aki
nem csak adta-vette a szöveteket, szőnyegeket, hanem saját kezűleg
csomózta őket, mint nagyapja örököse és vállalkozásának olyan to-
vábbvivője akinek a lábaihoz borultak a német és francia újgazdagok.

95
 Arról, hogy az Ararát, az örmények szent hegye
Dogubayazitban is csak Ararát

Amióta a törökök összerúgták a port az örményekkel, azóta a tö-

rök-örmény határ nem csak le van zárva, hanem az Ararát hovatarto-
zása is örök vita tárgya. Az 5137 méter magas Ararát hegy épp a közös
határon fekszik s az örmények csak messziről csodálhatják szent he-
gyüket amelyen a legenda szerint megfeneklett Noé bárkája. Az állító-
lagos hely ahol Noé kikötött sajnos a török oldalon van, ezért ha vala-
ki idekívánkozik Örményországból annak előbb át kell mennie Grúzi-
ába, onnan Posofon keresztül Ardahanba, majd Kars város érintésével
hosszú és fáradságos utazás után jöhet Dogubayazit városába a szent
hegy lábához. Ha ugyan beengedik Törökországba.
Törökország legmagasabb hegye a török térképeken csak mint Agri
Dag szerepel, ennek ellenére Dogubayazitban mindenki csak az Ara-
rátról beszél és az Ararátot emlegeti. Ez teljesen normális, a turiszti-
kai irodák is tudják, hogy az Agri Daggal semmire se mennének. Nem-
régiben a törökök diplomáciai vitába bonyolódtak Örményországgal
az Ararát miatt. A törökök egyszerűen nem tudták lenyelni, hogy Ör-
ményország mindenre ráteszi az Ararát képét és mint bibliai jelképet
használja. A vitának az vetett véget, hogy az örmények ügyesen vis�-
szavágtak : a csillagok és a félhold mindenütt látszanak a világon, ezért
sok nép használja a címerében, ez okból kifolyólag, ha az Ararát látha-
tó a túloldalról, akkor az örményeknek is van joguk használni az ábrá-
zolásokat. Ha a törököknek nem tetszik, hogy az Ararátról készült fel-
vételeket nemzeti szimbólumként használják, akkor ők is levehetik a a
csillagokat és a félholdat a zászlójukról.
Mindezektől függetlenül az Ararát igen nagy népszerűségnek ör-
vend a külföldi turisták körében, a zarándokok mellett főleg alpinis-
ták látogatják.

96
 Arról, hogy hegy heggyel nem találkozik,
de ember emberrel igen

Dag daga kavusmaz, insan insan kavusur, vagyis hegy heggyel nem
találkozik, de ember emberrel igen. Ezt a közmondást Foat bej idéz-
te aki amikor hosszas gyaloglás után elhagytam Dogubayazitot úgy
felvett a teherautójára, hogy meg sem állt velem Bursáig. Habár csak
Agriig akartam menni a barátságos sofőr ajánlatára nem szálltam ki az
eltérőnél, inkább maradtam, és nem bántam meg. A történelem meg-
ismételte önmagát, mert már volt egy olyan óriási szerencsém hogy
egy török üzletember -aki a francián kívül igen jól tudott románul is-
Samsuntól Mangaliáig hozott. Ezúttal is hasonló volt a helyzet, mert
alighogy elkezdtünk beszélgetni Foat, bej románra váltott. A világlá-
tott teherautósofőr aki Afganisztánig kalandozott el az árúval jól is-
merte Nyugat Európa országait és Romániában is sokszor megfordult.
Lassacskán megtanulta a nyelvet és sok barátot szerzett a románok kö-
zül.
Három napot utaztam együtt a derék sofőrrel és ez idő alatt új bará-
tom nem engedte, hogy akár egy vasat is költsek. Fizette az ebédeket
és a vacsorákat és minden kamionparkolóban meghívott teára. Regge-
lizni a teherautó éléskamrájából falatoztunk : kenyeret, olivabogyót,
sajtot és mézet ettünk. Aludni a vezetőfülkében aludtunk, Foat az alsó,
én a felső ágyon. Tisztálkodni a kamionosokonak fenntartott ingyenes
fürdőbe jártunk.
A legcsodálatosabb a dologban azért mégis az volt, ahogyan ez az
egyszerű török ember viszonyult hozzám. Már az első perctől kezd-
ve úgy fogadott mint testvérét. Befogadott az autójába, gondoskodott
az ellátásomról és sokszor magamra hagyott amikor elment a fürdő-
be vagy rokonlátogatni valamelyik városba. Nálam hagyta a kulcsot,
a pénzt és a kamiont rakományostul. Meg sem fordult a fejében hogy
esetleg valamit ellophatok. Most láttam csak, hogy az az igazán becsü-
letes ember aki nem gondol rosszat másokról és nem feltételez ros�-
szat embertársairól. Nálunk az ilyen viselkedésmód egyenesen elkép-
zelhetetlen. Aki ilyent csinál azt elviszik a bolondokházába. Mondhat
97
akárki akármit a törökökre, de ha ennyire bíznak az emberekben, egy-
másban, magukban, ennyire egyenesek és nyíltak akkor nagyon előt-
tünk járnak. Mi pedig az összes modern találmányunkkal, szuper élet-
vitelünkkel együtt lehúzhatjuk magunkat a budin, mert az egész nem
ér fel egy perc török emberséggel és barátsággal.

Arról, hogy Törökországban egyre

veszélyesebb utazgatni

Eredeti tervemnek megfelelően Hakkari tartományba is el szerettem

volna jutni, de egész úton eltanácsoltak ennek a vidéknek a látogatásá-
tól, mondván az életemmel fizethetek vakmerőségemért. Hakkariban
ugyanis nagy összecsapások voltak a kurdok és a török rendőrség kö-
zött. Egy csomó ember megsebesült, sokan meghaltak. A török tv-ben
láttam felvételeket és megnéztem a híradót is, de elég szárazon tálal-
ták az eseményeket, mert senki sem kérdezte meg, hogy a kurdok mi-
ért kezdtek el akciózni, biztosan azért meg meghallgatták a kéréseiket
és megoldást találtak a problémáikra. Csakhogy a Hakkaribeli esemé-
nyek olyan láncreakciót indítottak el amit senki se tudott előre meg-
jósolni és kiszámítani. Én sem mert hiába kerültem ki Hakkarit, bele-
estem egy másik tűzfészekbe. Tunceli és Pülümür helyiségekben egy-
szerre két helyen is fellángolt a harc és a kurd gerillák keményen oda-
pörköltek a reguláris hadseregnek. A sajtó is napokig a mészárlásról
cikkezett, egyesek szerint 35, más források szerint csak 15 katona ve-
szett oda. Az igazságot nem tudni, mert senkinek sem érdeke, hogy az
elesett török katonák valós számáról beszámoljon. Időközben a török
hadsereg nekiállt, hogy kiköszörülje a becsületén esett csorbát és vis�-
szavágjon. Pülümürnél nagyszabású katonai akciónak lehettem tanú-
ja : az utakat lezárták, felvonult a gyalogság, a tüzérség, az aknasze-
dő brigád és a harckocsizó osztály. Aztán amennyi bombájuk és grá-
nátjuk volt azt mind a hegyre zúdították. A levegőben kerengő kávé-
darálók emberei is beleadtak anyait apait, hogy minél hamarabb elpu-
fogtassák a muníciójukat és megszórják a terroristák hegyi állásait. Ha
azok még ott voltak egyáltalán, mert az is elképzelhető, hogy a had-
98
sereg csak a gerillák hűlt helyét lőtte, hogy kedvező színben tüntesse
fel önmagát a lakosság előtted tv és a sajtó persze nagy győzelemről
számolt be és az elesett gerillákat 4oo körülire becsülte. Kiterített ha-
lottakat, zsákmányolt fegyvereket, bombákat vagy zászlókat azonban
senki se mutatott, emiatt elképzelhetetlen hogy lett volna valamilyen
győzelem. Hiszen tudjuk hogy az elesett ellenség holttestét közszem-
lére szokták bocsátani vagy győzelmi trófeaként végighordozzák a vá-
rosokon, hogy okuljanak belőle a lázadó kedvűek és jobban dagadjon
a mellük a hazafiaknak. Nos, itt semmi ilyesmi nem történt. Az állí-
tólagos török győzelem nem sokat változtatott a helyzeten, az útzárak
feloldásával mehetett mindenki amerre látott, de azért még mindenkit
megkutattak és a buszok utasait is leparancsolták. Természetesen talál-
tak egy csomó fegyvert és bombát.
Velem a katonák mindvégig nagyon udvariasak voltak, többen tud-
tak angolul és németül és csodálkoztak hogy én törökül válaszolgatok.

Arról, hogy milyen volt a nemzeti ünnep

Atatürk köztársaságának kikiáltásának napja az egyik legnagyobb

ünnep Törökországban, s ez némileg érthető, egy olyan ország eseté-
ben amely hajszálnyira volt a teljes megsemmisüléstől. Már napokkal
azelőtt készülődtek az ünnepségre, sok helyőrségben felvonulásokat
próbáltak és belőtték magukat a zenészek : a dobolás és a csinadratta
messzire elhallatszott. A városokban és a falvakban mindent feldíszí-
tettek Atatürk képekkel, plakátokkal és zászlórengeteget aggattak a
házakra, a fákra, az autókra és a hidakra. De nem csak a hivatalok, z
állami épületek és a nagy cégek voltak fellobogózva, a versenyből a
civil házak üzletek sem maradtak ki. Az emberek szívesen akasztot-
ták ki a lobogókat sőt a rendőrség az utcán osztogatta a zászlókat az
arra haladóknak. Érdekes, hogy a sok zászló ellenére sehol sem láttam
zászlósüzletet vagy árusokat, pedig szerettem volna egy kisebb zászlót
beszerezni. A tv- ben láttam hogy a nagyvárosokban hatalmas ünnep-
ségeket rendeztek felvonulásokkal, katonai parádéval, ünnepi műsor-
ral és diszes fogadásokkal. Az égre szalvék ezreit lőtték fel, állandó-

99
an dörögtek a tarackok és mozsarak. Mersinben 2, 5 km hosszú zász-
lót készítettek.
Az egyik faluban láttam egy sivatagi iskolát felvonulás közben.

Arról, hogy milyen volt a tengerparti élet Altinolukban

Miután Burdurban elbúcsúztam Foat bejtől nyakamba vettem a vá-

rost és csak hosszas viszontagságok, többrendbeli autósnak köszönhe-
tően után jutottam
el Altinoluk tengerparti városba. Késő este érkeztem meg és első
utam a tengerpartra vezetett. Nagyon kedvelem a tengert, a hajókat, a
halászcsárdákat és a hajósokat. Azt hiszem, legközelebb tengerre szál-
lok.
Késő estig a tengerparton táboroztam és néztem a hajókat, a rajtuk
és körülöttük zajló életet. Garantálom, hogy a látvány mindenkit meg-
babonáz. Sok kirándulóhajót és luxusjachtot is láttam hátukon gazdag
külföldiekkel, különösen egy amerikai szerelmespár hajójánál időz-
tem és megfigyeltem hogyan élnek. Az idős pasinak fiatal nője volt, de
már az első percekben láttam, róla, hogy nagyon ki van égve. Hiába a
luxusjacht kényelme, a modern plazmatévé, a pazar vacsora unott arc-
cal turkált az ételben és azt sem tudta mit kezdjen magával. Már enni
is unta.
Annál nagyobb volt a pezsgés a török halászok háza táján. Itt aztán
akadt munka bőven, de vidámság, életerő, is bőven.
Tetszik nekem ez a település a tengerrel, a pálmákkal és a kis üzle-
tekkel. Se nem nagy se nem kicsi, épp akkora amekkora kell legyen. Jó
lenne itt lakni, egy bárkával hordozni a turistákat, halászni, főzni na-
gyokat és élni az itteniek életét.
Az éjszakát egy teraszon töltöttem a városvégi tengerparton és ahogy
megvirradt visszamentem a kikötőbe nézelődni. Az ébredező város és
tengerpart csodálatos látványt nyújtott. Nemhiába hívják Altinoluknak
ezt a várost, a reggeli napsütésben olyan volt mintha mindent beara-
nyoztak volna.

100
 Arról, hogy Trójába már nem kell faló,
de jó ha van egy újságíró igazolvány

Altinolukból váltott stoppokkal törtettem előre Trója irányába, az

eltérőnél kiszálltam és gyalog tettem meg a hátralevő utat. Utam ültet-
vények között vezetett : olivaerdők, dinnyeföldek, gyapotültetvények,
paprika- és paradicsomkertészetek követték egymást. Munkásokkal is
találkoztam.
Trója kapui előtt már csak egy kis időre volt szükségem, hogy a tö-
rök-magyar barátság jegyében összebarátkozzak a kapussal és az új-
ságíró igazolványomat felmutatva ingyen kaptam jegyet.
Odabenn nem sok látnivaló fogadott ebben a kő kövön nem maradt
típusú városban, ennek ellenére nem a turistabolondító faló vagy a ro-
mok jelentették a szenzációt, inkább az, hogy itt lehetek ebben a tör-
ténelmi városban, ahol 1o éven át háborúztak egy nőért, és annyian
meghaltak a semmiért.
Több órán keresztül bolyongtam a falak és romok között és próbál-
tam elképzelni az életet, a városokat fénykorukban, Schliemann ásatá-
sait és a mérhetetlen kincset amit innen kiástak, Berlinbe vittek és vé-
gül nyoma veszett a második világháborúban. Talán az oroszok kezé-
be került, de az is lehet, hogy az amerikaik csaptak le rá, mint ahogyan
az iraki háborúban is kifosztották a múzeumokat és megrendelésre el-
hordtak minden értéket.
Trójában találkoztam egy csapat kínaival akiknek abból állt a láto-
gatás, hogy buszostól berontottak, le a buszból, fel a falóba, ki az ab-
lakon, gyorsan egy két fotót, le a falóból, vissza a buszba és már po-
roztak is tova. Nem olvastak el semmit, nem tapogattak meg semmit
és nem vettek fel egyetlen cserepet sem a földről.

101
 Arról, hogy milyen az ingyen vacsora

A kompon megismert teherautósofőr Németországba tartott és azt

mondta, hogy elvisz Edirnéig. Nagy garral elindultunk, de elnézte az
irányt és Rodostó felé kormányozott. Mondtam neki, hogy rossz irány-
ba tartunk, de letorkolt és nem akarta elismerni hogy tévedett. Egy
benzinkútnál aztán kiokosították, erre megfordultunk és teljes gőzzel
vágtattunk visszafelé. Közben ránk sötétedett és megálltunk egy fala-
tozónál ahol többnyire csak teherautósok álltak meg falatozni. Tudni
kell, hogy csak az olyan fogadóknál szabad megállni ahol kifejezet-
ten teherautókat látni. Lehet, hogy nem lesz elsőosztályú a kiszolgálás
vagy a marhát előttünk fogják trancsírozni, de holtbiztos hogy az étel
friss, ízletes és olcsó. A buszos és kicsikocsis megállóknál hiába szép
a környezet, jól felszerelt a bolt és elegáns minden, a számlafizetésnél
jól bele kell nyúlni a bugyellárisba és nem biztos hogy az ételek minő-
sége eléri a teherautós fogadó szintjét.
A sofőr csirkehúslevest, sült csirkét, kenyeret, kenyeret és roston
sült csipőspaprikát rendelt. Csipőspaprikát és nem erőspaprikát, mert
az öt alapíz az édes, sós, keserű, savanyú mellett a csípőst szokták
nyilvántartani. A szánkban nem erős ízt érzünk, inkább lángot, csípést
és maró érzést. A táposok meg nyaljanak bokszot.
A felszolgáló bácsika a kenyeret úgy dobálta a kenyereskosárba
mint ahogyan a tűzifát szokás, mindez azonban nem számított mert az
étel nagyon finom volt és kenyérből annyit ehettem amennyit akartam.
Sofőr barátom nem ette meg mind az ételét, a javát elvettem és eltet-
tem. Jó lesz majd máskorra.
Étkezés után jött a nagy meglepetés, éspedig az hogy nem mentünk
Edirnébe, ehelyett utamra bocsátottak.
Ezen nem kell csodálkozni, mert Törökországban mindennapos az
hogy megetetnek megitatnak, de az is mindennapos, hogy utána útra
tesznek.

Ezt olvashatjuk erről a 33. szúrában :

„Ti hívők !Ne lépjetek be a próféta hajlékaiba-ha csak engedélyt
nem kaptatok-evésre, anélkül, hogy kivárnátok a kellő időt arra !Ha

102
azonban meghívást kaptatok, lépjetek be. Amikor pedig ettetek, akkor
széledjetek szét és ne bocsátkozzatok bizalmas beszélgetésbe !Bizony
terhére vagytok ezzel a prófétának !Ám ő restelkedik előttetek és nem
küld el titeket. Allah azonban nem restelli az igazságot. . ”

Arról, hogy igen kutyás lett a vidék és

egyre kevesebb a búvóhely

Idővel kitapasztaltam, hogy este már nem érdemes integetni a te-

herautóknak mert csak enni vagy pihenni mennek. Mindebből az a
tanulság, hogy sötétedés előtt le kell pihenni, éjszakai nyugvóhelyet
kell keresni. Kesan város mellett több mint egy óra hosszat bólyáztam
a sötétben, de hiába jártam mind a négy irányba, semmilyen szállást
nem tudtam felhajtani. Még egy hidat, aluljárót vagy romos házat sem.
A nagy laposon csak céget, áruházat és drága hoteleket találtam. Volt
egy hotel ahol 45 lírát kértek egy éjszakára mint a legolcsóbb kate-
góriában. Bolondok-e? Én 4 lírás hotelekhez vagyok szokva. 45 lírá-
val két hetet utazom. Nem volt jobb ötletem s a hideg miatt nem akar-
tam egy helyben topogni elindultam neki a sötétnek, ki a városból. Ad-
dig gyalogoltam, amíg a város fényei apró fényekké törpültek a látha-
táron. Sokszor jöttek a kutyák hogy megtépázzanak egy kicsit lefek-
vés előtt, azonban erre nem került sor, mert ahogy lehajoltam máris el-
iszkoltak. A török kutya is megtanulta hogy a botos embertől ne fél-
jen de a kövest tisztelje és félje mert a kő hamarabb utoléri mint a bot.
Egy elhagyott helyen ráakadtam egy elhagyott házra. Semmi de sem-
mi nem volt a környéken, se fa, se épület se város se falu. A valami-
kor benzinkútnak, családi lakóháznak és üzletnek tervezett négyeme-
letes házból minden hiányzott ami mozdítható volt. Nagy fáradságom-
ba került amíg egy széltől védett sarkot fel tudtam kutatni a gyújtóm
fényénél. Keservesen lepihentem a betonra, még a fejem is bedugtam
a hálózsákba, hogy melegben legyen mint a tyúk. Hiába hogy lefekvés
előtte törölközőkkel együtt minden ruhámat magamra vettem, mégis
úgy fáztam, hogy a fogam is kocogott. Hiába fújtam a meleget, a csu-
pa lyuk hálózsákon állandóan kiszökött. A derékaljam is átfázott, érez-
103
tem, hogy a hideg lassan tör át a télikabáton.

Arról, hogy mi várt rám Bulgáriában

Az elhagyott háztól már korán reggel elbúcsúztam, fölöslegesen

nem akartam magam hűteni így is minden félórában kellett pisiljek.
Egy török kamionos elvitt Edirne határába, innen elgyalogoltam az
országhatárig. A kamionok több tiz kilométeres sorban várakoztak, ta-
lálkoztam magyarokkal is de nagyon pökhendien viselkedtek, ezért in-
kább otthagytam őket és gy benzinkút mosdójában kényszerfürdőt tar-
tottam. Muszáj volt mert büdösen, mocskosan senki se vett volna fel.
Sokáig illatos kendőkkel mosakodtam és itattam fel a tömény orosz-
lánszagot, már amíg tartott kendőből. Olvastam, hogy egy fotómodell
annyira félt a víztől, hogy egy évig csak ilyen illatos kendőkkel fürdő-
zött. Kíváncsi vagyok, hogy addig a hajával mit csinált?
Kapitan Andreevo után személyesen belekóstolhattam abba amiről
eddig álmodni se mertem. Elmaradottság, kosz, romok, lerobbant au-
tók, utcán tekergő állatok, szemét, szürke épületek, félős emberek, kő-
vel dobálózó suhancok, sietős léptek, riadt tekintetek, acsarkodó ku-
tyák, magabiztos és vagány rendőrök, szegényes élelmiszerüzletek,
géppisztollyal átlőtt útjelző táblák, rossz utak, sár és trágya. Amit ed-
dig az autóbuszból a sötétség miatt nem láthattam az most mind itt volt
nappali megvilágításban és testközelben.
Valóságos időutazáson vettem részt, egy friss EU- s országban olyan
állapotok fogadtak mint amilyen nálunk volt a Ceau idején valahol Er-
délyen kívül. Nem is tudom miért vették be Bulgáriát az EU-ba, talán
szemétlerakóhelynek? Törökország bezzeg nem kellett.
Gyalogolás közben olyan éhes lettem, hogy megettem volna bár-
mit, csak legyen. Hosszas tanakodás után elmentem a z egyik faluban
a temetőbe bevásárolni. Mint ismeretes, az itteni vallás szerint a ha-
lottat ellátják minden földi jóval, rendszeresen tesznek a sírjára étel és
italáldozatot. Nos én ezeket az adományokat mind learattam, már ami
frissnek látszott. . Loptam, amiért az arab országokban levágnák a ke-
zemet. De ott alamizsnát adnak a kéregetőnek, segítik a szegény em-

104
bert és nem lop senki. Ha kérsz adnak és nem halsz étlen. De itt a nagy
kereszténységben kérhetsz reggeltől estig, mert leköpnek és kirúgnak,
ezért kénytelen leszel lopni, hogy életben maradhass. Ezért jó az isz-
lám, mert a mohamedánok nem dobják ki a vándort vagy a koldust.
Tehát a sírokról mind leszedtem a csokoládékat, cukorkákat, keksze-
ket és kenyereket és pazar lakomát csaptam.

Arról, hogy a bolgár nyelv ismerete

nem is olyan ördöngös tudomány

A Ceau idejében az iskolában majdnem mindenki utálta az oroszt.

Hogy így 1849 meg úgy 1956. Én voltam olyan jó bolond, hogy el-
kezdtem tanulni, hátha egyszer majd jó lesz valamire.
És tessék !Szerbiában, Boszniában, Horvátországban, Grúziában és
Bulgáriában egyaránt jól tudtam használni. Ha tudunk oroszul a szláv
népek tengerében, olyan mintha latinul tudnánk egy spanyol-francia-
olasz-román családban.
Lássunk akkor egy egy pár hasznos szó és kifejezés amely bármikor
elsüthető egy utazás folyamán :

Jó reggelt -dobro utro

Jó napot -dobér dén
Jó estét -dober vécsér
Jó éjszakát -léká nost
Nem tudok bolgárul-né znájá no bálgárszkij
Nem értem -né rázbirám
Igen -dá
Nem -né
Ma -dnész
Holnap -utré
Holnapután -drugidén
Tegnap -vcsérá
Enni -dá jádé
Inni -dá pié
105
Aludni -dá szpi

Hol van?-kádé szé námirá?

Milyen messze?-kolko dálécs?
Jobbra -djászno
Balra -ljávo
Egyenesen -právo
Adjon nekem. . -dájte mi. .
Vendéglő -resztoránt gosztilnicá
Étlap-liszt
Van e menű? -Imá li ménü?
Pincér -kélnér
Leves-csorba
Húsleves -mészná szupá
Hús -mészo
Szelet snicél
Bécsi szelet -vienszki snicél
Sült hús -pécséno
Gulyás -gulás
Sonka -sunká
Hal -ribá
Csirke -pilé
Krumpli -kártofi
Káposzta -zélé
Zöldpaprika -zéléná pipérká
Saláta- szálátá
Kenyér -hljáb
Vaj -mászlo
Tojás -jájcá
Túró-sziréné
Méz -méd
Cukor -záhár
Sör -pivo
Bor -vino
Pálinka- rákijá

106
 Tej -mljáko
Viz -vodá
Alma -jabölká
Körte -krusá
Szilva -szlivá
Barack -prászková
Gyümölcs -plod
Szölő -grozde
Egészségére !-Názdrávé !
Jó étvágyat !-Dobár ápétit !

Arról, hogy hogyan bűnhődtem mert lemondtam egy

mohamedán sofőr barátságát a román kedvéért

Egy teherautó parkolóban igen sok vesztegelő járműre bukkantam

és elkezdtem kérdezgetni a sofőröket : ki megy Bukarest felé. Sajnos,
alig -alig volt jelentkező. Csak egy török sofőr akadt aki elvitt volna
Constantara és két román TIR- es, TIG rendszámmal. Nagyon megör-
vendtem a két románnak akik hossza tusakodás és gondolkozás után
kényszeredetten megígérték, hogy elvisznek Bukarestbe. Emiatt le-
mondtam a török sofőr bizalmát aki barátságosan hívott és ezzel el-
követtem a legnagyobb hibát amit elkövethettem. Előnyben részesí-
tettem két nyavalyás románt, akik jóformán nem is tudtak tisztessége-
sen beszélni, csak azért mert RO- t irt a kocsijukon és mert Bukarestbe
mentek. Később ezért meg is ittam a magam fekete levesét.
A főnököt játszi fiatal román kocsijában kaptam helyet és megin-
dultunk. Hihetetlenül rossz utakon, nemzeti útnak kikiáltott szűk utcá-
kon vergődtünk el. . . . . . . . . ig. Itt megálltunk a két sofőr sugdolóz-
ni kezdett, majd engem csomagostul kiparancsolt, hogy a benzinkút-
nál igyak egy kávét. Addig ők bezárkóztak és elkezdtek enni. Nekem
nem adtak még egy falatot sem. Aztán a fiatalabbik kitalálta, hogy ők
most lefekszenek aludni, én várjak 7 óráig, akkor indulunk. A fülkébe
azért nem enged be, mert mindig egyedül szokott aludni. Na jól kez-
dődik gondoltam, de semmi rosszat nem gyanítva még a telefonomat
107
is felhúztam, nehogy elaludjanak és elkezdtem járkálni körbe- körbe a
hidegben. Próbáltam felkérezkedni a benzinkútnál tankoló járművek-
re, de senki nem akart felvenni.
Gy morzsolgattam a perceket, eljött 7 óra, majd 8, aztán este 9 és
én várakoztam rendületlenül. Fáztam és álmos voltam. A végén ágyat
vetettem magamnak a füvön, begubóztam a hálózsákomba és alud-
ni kezdtem tücsök módra. Úgy néztem ki mint egy óriási hernyó. Az
ilyen hernyót csak le kell önteni benzinnel és meg kell gyújtani, már-
is megvan a jó szórakozás. Szerencsére senki sem zaklatott. Még a
kutyák sem jártak olyan hideg volt. Éjjel 3 óra felé aztán méltóztat-
tak megébredni a román uraságok. Szaladtam nagy örvendezve, hogy
most aztán igazán indulunk, erre a fiatal purdé kitalálta a másik mesét,
hogy nem is mennek Bukarestbe csak Szófiáig. Hiába könyörögtem
neki, hogy vigyen el egy darabig és ne hagyjon itt a hidegben, csak
rázta a fejét. Nos kérdem én, nem tudott előbb gondolkozni még a par-
kolóban? Akkor nem szalasztottam volna el a törököt. Akkor kire és
mire várakoztam hűségesen este 5 órától éjjel 3 – ig?
Nem volt más választás elindultam gyalog, ki a sötétbe burkolózott
mezőre. A fickók közben összeszedték magukat és olyan gázzal ro-
bogtak tova mint aki szégyenkezik. Kis híján lesodortak az útról.
Jó sok gyaloglás után alaposan bemelegítve érkeztem meg az első
faluba Ljubovkára, ahol már csak annyi erőm volt, hogy behúzódjak
egy buszmegállóba. Alig aludtam valamicskét reggel 6 óra lett és egy
munkába igyekvő részeg elkezdett matatni rajtam. Nagyon büdös al-
kohol és bagószaga volt, biztosan a tegnap esti ivászat ártott meg an�-
nyira neki, mert nem hiszem hogy valaki már hajnalban vodkát reg-
gelizzék. A részeg annyit beszélt, hogy megfájdult a fejem, szerencsé-
re jöttek kopottan a többi munkába igyekvők, velük együtt egy ócska
busz és a részegnek is el kellett mennie.
Közben kivilágosodott, kinyitott a falu boltja ahol vettem egy
szendvicset. Az eladónő megmelegítette így még jobban kibontako-
zott a szalámi büdös disznószaga. Valami száraz szalmakrumpli volt
még benne és egy ismeretlen szósszal öntötték le a kutyulékot. Va-
lahogy legyűrtem a 24 órával azelőtt fogyasztott börek helyére köz-
ben nézelődtem. Rablópofájú emberek mentek munkába és rablópofá-

108
jú gyermekek igyekeztek az iskola felé, majd vissza mivel a tanügyek
sztrájkot hirdettek.

Arról, hogy igen nehéz stopposnak lenni Bulgáriában

Bulgária sosem volt hires a közbiztonságról, a vendégszeretetről és

a könyörületes autósokról akik felveszik a csóró utast Ebben az or-
szágban a stoppolás gyakorlatilag lehetetlen, hacsak valaki nem akar
az út mentén harisnyákat és öreg zoknikat foltozni. Hiába integettem
térképpel a kezemben, se a bolgár se a román nem állt meg. Sőt még
jobban gázt adtak. A gőgös fasisztáról, beképzelt svájciról és pökhen-
di franciáról ne is beszéljünk.
Sok olyan bolgár autóssal találkoztam, akik miután megpillantot-
tak ütni kezdték a kormányt, hogy ilyent vegyél komám ! Igen, hogy-
ne, majd eljövök ide kiraboltatni magam és darabonként ellopatni az
autómat. Ha nem lopnának mindenütt akkor nem lenne ekkora szarban
az ország. Egy ismerősöm mesélte, hogy elindultak családostól Török-
országba és egyszer csak fegyveresekkel találkoztak, akik elvették az
autójukat, kiforgatták őket mindenükből és egy erőben tértek maguk-
hoz meztelenre vetkőztetve. A felesége még örvendhetett, hogy nem
erőszakolták meg, nem rabolták el a gyerekeiket és nem kerültek vala-
mi mészáros szervkereskedő furgonjába.
Annyit integettem Bulgáriában, hogy egészen megizmosodott a ka-
rom. . Az autósok kikerültek, káromkodtak és elporoztak. Itt fél min-
denki mindenkitől, rablóbandák garázdálkodnak és korrupt a rendőr-
ség. A török kamionosok lassan úgy közlekednek mint a puputevés
karavánok. Össze vannak verődve és egymás füstjében poroszkálnak
előre a tirjeikkel. Igy nagyobb az esélyük, hogy az árut leszállíthatják
és a teherautót is hazavihetik.
Persze az egyszerű utazó vagy a kereskedő nem fegyverezheti fel
magát, mert akkor lecsukják. A fegyverviselést nem engedik meg az
EU-s liberálisok, de azt igen hogy kiraboljanak és megöljenek. Ha vé-
dekezel, akkor még te kerülsz a dutyiba.
Ez a Bulgária egyszerűen nevetséges. EU tagállam, és akkora az el-
maradottság mint a legvadabb kommunizmus idején.

109
 Arról, hogy azért még jó emberek is vannak
és a bulgáriai törökök rendes emberek

Sok kilométer gyaloglás és eredménytelen integetés után felvett egy

csupa rozsda Dacia és a sofőrrel elkezdtünk beszélgetni oroszul hogy
milyen nehéz stopposnak lenni Bulgáriában. Bezzeg Törökországban !
Alig ejtettem, ki a Törökország nevét az emberem megörvendett és tö-
rökre váltott. Elmondta, hogy ő bulgáriai török, itt lakik a környéken
és a többi török nemzetiségű bolgár állampolgárhoz hasonlóan az ő fa-
luja török lakossága is keményen el van nyomva. Hivatalosan nem lé-
teznek, nincs török iskola, könyv, újság, tv, rádió. A házaik valahol a
falu vagy a város végén mint a cigányoknak, a mecset minaretje is rö-
vid, hogy ne szúrja a szemét senkinek. Munka pedig kevés, bér annál
kevesebb.
A stopposoknak azért nincs semmi esélyük mert sok a rabló, a tol-
vaj és a rossz ember. Fél mindenki mindenkitől.
Ez a bolgár török elvitt egészen Nova Zagora- ig, ahol egy
kamionosparkoló előtt elbúcsúzott, de azelőtt figyelmébe ajánlott a
büfés nőnek. Azon nyomban törökül éreztem magam, mert kérés nél-
kül teát, és tavuk csorbaszi nevű csirkehúslevest kaptam.
A leveshez csipőspaprika, só, bors és kenyér járt. Nagyon gazdag és
ízletes leves volt csirkehússal és zöldségekkel. Ez már a harmadik vál-
tozata az eddig kipróbált csirkehúsleveseknek. Boszniában hasonlót
ettem, csak ott bej szup volt a neve.
A levesért és a teáért egy sálat és egy katonai fémbögrét adtam. Ezt
is alig akarta elvenni a kiszolgálónő. Erre megfutottam magam és lop-
tam neki egy csokor rózsát a szomszéd kertből.
Ismerekedem Bulgáriával.
Egyelőre csak félősen.

110
 Arról, hogy miként tértem át a cserebere életmódról a
gyűjtögető életmódra

Lassan nem csak az élelmiszertartalékaim, a pénzem az erőm és a

kitartásom fogyott el hanem az elcsereberélhető tárgyaim is megfo-
gyatkoztak. A engem pártoló és segélyező autósoknak előbb fölösle-
gesnek vélt nélkülözhető tárgyaimat, ruhadarabjaimat adtam oda, az-
tán már a fontosabbakat is, csakhogy valahogy viszonozhassam a ne-
kem tett szívességet. Nem ellenszolgáltatásként, inkább barátságból,
ajándékként.
Ghurkovo környékén ráfanyalodtam az erdei bogyókra, kökényre,
galagonyára és hecserlire, hullott almára. Aztán megnézegettem a sze-
meteskukákat és nagy értéke lett az eldobott perecmaradéknak, szend-
vicsvégnek. Az autósok által eldobált krumplipelyhes zacskókból is
kiszedegettem a morzsákat. Egy verébnek elég lett volna, de nekem?
Egy darabig teljesen lakatlan területen haladtam, csak sziklák, he-
gyek, és patakok kísértek. Láttam csinos szőlőültetvényt és egy ha-
talmas rozmaringültetvényt. Egy kecskés embert leszámítva senkivel
sem találkoztam. Gurkovo előtt felvet egy török autós, aki mintha ki-
rakodóvásárról jött volna tele volt kacattal. A felesége és a gyermekei
mellett helyet csinált a sok hóbelevanc mellett és elindultunk. Ő is el-
panaszolta hogy milyen keserű kenyeret esznek a bolgárok miatt. Hi-
ába, kisebbségnek sehol sem jó lenni.
Gurkhovoban elbúcsúztunk, és neki is adtam apróságokat a fürdő-
szobai tasakomból. Köszönte.
Ez a Ghurkovo olyan volt mint egy szellemváros, alig láttam em-
bert az utcán. Valójában nem is volt város csak egy falucska. A látvá-
nyosságok közé tartozott a hősök emlékműve és a helyi buszmegál-
ló ahonnan csak naponta egy két busz közlekedik Veliko Tirnovo felé.
Édeskevés !
Egy butikban ismét csereberéltem forró levest magamnak és meg-
pótoltam egy 1eurós pénzzel amit az egyik rejtekzsebemből bányász-
tam elő. Ezért kaptam egy adag szalmakrumplit mint pótlást. A butik-
beli emberek nagyon csodálkoztak, elmondásuk szerint itt még soha
nem láttak turistát.
111
 A településen áthaladó folyóban nagyot fürödtem és majd belefagy-
tam. Kimostam az alsóneműmet is, ámbár minden remény nélkül,
hogy útközben valahol megszáríthatom.

Arról, hogy még csodák is vannak

Mindenféle kicsi tanyák után, hosszú és kacskaringós úton elérkez-

tem egy minifaluba ahol rám esteledett. Alig volt 1o ház szerteszét
szórva a hegyen. A központot egy romos épületegyüttes jelentette. Itt
volt valamikor a posta, a faluháza, a gabonaraktár és a szövetkezeti
bolt. Egy helybéli azt mondta, hogy várjam meg a buszt. Meg is vár-
tam, de a vezető nem állt meg, hiába integettem. Felindulva tovább-
mentem a következő tanyáig s itt bekérezkedtem egy házba. Nem volt
szerencsém, mert kidobtak. Pedig már az istállóban is elaludtam vol-
na. Az út mentén sok romos, kormos, felgyújtott és szemetes házra
bukkantam, de olyan hideg lett, hogy nem mertem ezekben nyugovóra
térni, november- ben ez érhető is. Végül egy vendégfogadószerűségre
bukkantam, itt török autósok szoktak megpihenni ahogy azt a sokféle
török felirat bizonyítottét nő, egy kislány és egy férfi volt a lerácsozott
ablakú fogadóban, s ahogy havasan beállítottam nyakig begombolkoz-
va, törölközőbe csavart fejjel, dupla sapkával, kétrend vastag zoknival
szandában és a derekamra, lábamra tekert ruhadarabokkal azt se tud-
ták mit szóljanak. Furcsa egy szerzet lehettem.
Elkezdtem puhítani őket oroszul, hogy adjanak valami éjjeli szál-
lást, de nem történt semmi. Erre megszólaltam törökül. Mintha kicse-
rélték volna őket, azonnal hellyel kínáltak, elémbe tettek egy tányér
sajtot, teát főztek és egy adag pityókatokányt is kaptam. Étkezés után
jól elbeszélgettünk és mondanom se kell hogy törökök voltak. Amikor
elérkezett a lefekvés ideje hátravezettek a libák szállása mellé és egy
kicsi szobába. Egy, lepedő, paplan, párna és vastag pokrócok álltak
rendelkezésemre, és ami a legfontosabb, egy kis villany rezsó.
Mégis vannak csodák !Amikor a legnagyobb pácban vagyok, akkor
jön a segítség.

112
 Arról, hogy végre buszra szállhattam

Másnap reggel nem kevés várakozás után feltűnt a tegnapra várt

mikrobusz és végre nem kellett gyalogolnom a szélben, frissen leesett
hóban és nemsokára sárban, mert egy két falucska után útjavító mun-
kásokkal találkoztunk akik azzal foglalkoztak, hogy még frissiben le-
nyúzzák az erdő fehér bundáját fástól, kövestől és földestől együtt. A
bolgárok felébredtek és elkezdték kiszélesíteni az utakat. Emiatt ak-
kora volt a felfordulás hogy alig tudtunk haladni. Voltak akik erdőir-
tással foglalkoztak, mások a hegyet robbantották. Mindenütt gépek és
emberek dolgoztak, még szállásaik is voltak és nagy máglyákkal űz-
ték a hideget s a hópelyheket. A kisbusz sofőrje tudott románul így jól
elbeszélgettünk. Román tudásomra való tekintettel csak egészen keve-
set számított fel fuvardíjnak. Most már megértettem, hogy miért nincs
forgalom errefelé, miért nem közlekednek teherautók. Az építkezések
miatt a kisbuszok kivételével mindenkit eltiltottak és az utakat lezár-
ták. Csak aki már nem tudott megfordulni az bukdácsolhatott tovább.
De, hogy kik voltak azok a bukdácsolók megtudhatjuk a következő
történetből.

Arról, hogy a sors keze nem bottal ver

Közvetlenül Veliko Tirnovo előtt, a jó út kezdetén megpillantot-

tam az engem cserbenhagyó két román cigányt vagy cigány románt az
egyik elromlott teherautó alatt izzadni nyakig sárosan. Be voltak öl-
tözve csíkos mellénybe és még villogójuk is volt. Erre a látványra le-
írhatatlan nyugalom és lelki béke kerített hatalmába. Már egy csöp-
pet sem gyűlöltem őket, és nem akartam egyik nyakát sem kicsavarni,
ahogyan dühömben és csalódottságomban elhatároztam. Az élet fö-
löttébb igazságos. Semmi sem marad megtorolatlanul. Hiszem, hogy
nem csak a tettek a perdöntőek és vannak kihatással az életünkre ha-
nem a gondolatok is. Minden gondolat egy fogaskerék meghajtója.
Csak rajtunk múlik, hogy jó vagy rossz irányba forgatjuk őket. A sofő-
rök megszegték az örök törvényt miszerint segítséget és védelmet kell
113
nyújtani a vándornak, az elesettnek, nem osztották meg velem a ke-
nyerüket és a vizüket-holott láttam, hogy teli szájjal pofáznak-, éjsza-
kára kizártak a hidegbe, hazudtak nekem és becsaptak. Ezért lecsap-
tak rájuk az erinüszök akik azokat keresik akik nem emberségesek,
nem vendégelik meg az utasokat, nem segítik az idegeneket és a kol-
dusokat akiket a szükség hozott elejükbe. A rossz, döcögős, sáros út,
az időveszteség, az idegeskedés és mérgelődés, az útjavítók, a bozót-
tűz és az elromlott autó elég büntetés volt számukra. Kedvem lett vol-
na odakiáltani nekik, de nem tettem. Megelégedtem azzal, hogy há-
rom nap előnyük ellenére, én akit otthagytak a semmiben, utolsóból
első lettem.

Arról, hogy a russei konyha pocsék és

a kiszolgálás csapnivaló

Alighogy megérkeztem a Veliko Tirnovoban az utcán elcsípett russei

busszal, a magát otthon érző ember magabiztosságával vágtam neki a
városnak és megpróbáltam maradék bolgár pénzemmel valami enni-
valót vásárolni. A buszállomáson betértem egy kantinba és eszeveszett
költekezésbe kezdtem. Hideg, zsíros levest elfőtt laskával, még hide-
gebb petrezselymes krumplit és két adag sósrudat vásároltam. A pénz-
tárnál úgy vették el a pénzemet, mintha ráköptem volna és csak le-
csapták elémbe az ételeket.
Miután megízleltem a z ebédet szomorúan tapasztaltam, hogy köze-
ledünk Romániához. Minden egyre ócskább lesz. Jobban jártam vol-
na ha a pénzzel jaurtot és kenyeret veszek. De sebaj, a hideg ebéd
lassan megmelegedik odabent. Csak leküldeni volt nehéz. Majdnem
buvárebéd lett belőle. Mind visszakívánkozott.

114
 Arról, hogy a russei hídon nem lehet többé gyalogosan
átkelni és a keresztyén felebaráti szeretet pénzzel mérik
az EU-ban

Első bulgáriai utam örökké emlékezetes marad számomra, mert az

út elejét a hires russi hídon gyalogolva tettem meg. A hatalmas cso-
magok alatt görnyedezve úgy tűnt hogy a híd sosem akar elfogyni.
Nem tudom miért engedtek rá a határőrök a hidra csak úgy gyalogo-
san, gondolom késő este nem akartak egy potyautassal gyarapodni.
Időközben többször voltam Bulgáriában, de visszafelé egyszer sem
engedték meg, hogy gyalogosan nekivágjak a hídnak. Ezúttal is úgy
történt. Hiába istenkedtem kalaplevéve a határőröknek, az áthaladó
teherautó-sofőröknek és az autósoknak, le se köptek. Figyelemre se
méltattak. Szóba se akartak állni velem, meg se akarták hallgatni amit
mondani szeretnék. Törökországban azért ilyen dolgok még a legel-
hagyatottabb sivatagban sem fordultak elő. Ott az emberek örvendtek
nekem, egymás társaságának és segítettek ahogyan tudtak.
Európa csodás embereket termelt ki magából, a román autósok-
nak is hiába köszöngettem ízes ropogósokat, szóba sem álltak velem.
Egy egész délutáni fagyoskodás után nagy nehezen bekönyörögtem
magam egy román házaspár autójába, akik gyanakodva fogadtak, de
megígérték, hogy elvisznek Bukarestig. Még a hídon voltunk amikor
a nő megkérdezte, hogy honnan vagyok. Mondom : din Hargita. De jó
fülük volt és nem hitték azt hogy din Margitai, mint a katonaságnál,
ezért rögtön a híd után kipakoltak, mondván innen már gyorsan ka-
pok stopot Bukarestbe. Ezután szó nélkül elporoztak. Úgy látszik jó
lesz felébrednem, és ideje leszoknom, arról, hogy büszkén hangoztas-
sam : venger, mádzsár, magyar, vagyok. A ROMA- nia nevű ország-
ban csak romának vagy románnak jó lenni. Egy betű ide vagy oda,
már nem számít.
A russei híd giurgiui felén ácsingózva ismét jól megagyaltam ma-
gam stoppolás közben és csak egy vaddisznó pofájú román teherautó-
jára tudtam felkérezkedni. Elrendezkedés után barátkozni, beszélget-
ni próbáltam, de a sofőr rám förmedt, hogy mit kérdezősködök, nem
elég hogy vitetem magam még kérdéseket teszek fel. Mi közöm hoz-
115
zá hogy ő honnan jön?Ezzel hallgatásba burkolóztam egészen Buka-
rest határáig. Itt a vezető megkérdezte, hogy ha már elhozattam ma-
gam legalább tudok e fizetni. Hiába magyaráztam el neki a hányódá-
saimat és a megpróbáltatásokat, őt ez nem érdekelte. Nagy hangon
pénzt követelt, és amikor orra elé dugtam a z utolsó 3o ooo lejemet
dunnyezózni kezdett és visszaködlött Ázsiába.
Szívesen visszamegyek, csak jöjjön a tavasz, hogy tudjak kint alud-
ni.
Ott legalább barátokra számíthatok.

Arról, hogy hogyan érkeztem meg Bukarestbe és milyen

a sorozatos balszerencse

Bukarest előtt amikor bebizonyosodott teljes fizetőképtelenségem

egyszerűen kidobtak és utánam hajították a felkínált 3o ooo lejemet.
Két kilométer gyaloglás után felszálltam egy minibuszra és az 2o ooo
ért elvitt egy villamos végállomásához. Itt nagy reszketve felszálltam
és térképpel a kezemben eljátszottam a külföldi turistát. Az utasok-
tól kérdezgettem, hogy hol kell leszállni és milyen úton kell mennem,
hogy eljussak a Stefan cel Mare sugárútra. Szerencsére angolul majd-
nem mindenki tudott, ezért nem kellett elővennem se az olaszt se a
spanyol tudományomat.
Ellenőr szerencsére egy se dugta oda az orrát, még csak az hiányzik,
hogy kifogjak egy igazoltatást és lebukjak jegy nélkül.
Az Obor megállónál leszálltam és elvergődtem a keresett sugárút-
ra. A bátyám cégéhez közel akartam venni egy sajtos kiflit az utolsó
1o ooo lejemmel, hát egy vadparaszt nem megvette előttem az utol-
sót? Minden más ennivaló 15, 2o, 25 ezer lejbe került, és nekem csak
tízezrem volt. Muszáj volt éhesen továbbmennem. A Paralelnél senki
se volt, a személyzet már hazament, egyre hidegebb lett és rámtört a
pisilés. Amikor az egyik utcában keserves tvisztelések után- mert min-
dig jött valaki, hol egy kutyás vénasszony, hol másvalaki- kaptam egy
helyet az egyik pózna tövében majdnem rápisiltem egy földön heve-
rő veknikenyérre. Csak az utolsó pillanatban tudtam eltéríteni a csa-
116
pot. A kenyeret felvettem, hát egészen friss, csak az egyik végét rág-
ta meg valami. Talán patkány, mert egészen csinos alagutat rágott ben-
ne. A megrágott véget bicskával levágtam és a földön kapott kenye-
ret jóízűen megettem a Paralel előtt. Bátyámat hiába próbáltam hívni
a maroktelefonomról mert a centek elfogytak, ráadásul kezdtem leme-
rülni. Az utolsó pillanatban Roth Robi mentett meg aki kíváncsiság-
ból felhívott, tőle kaptam rohamléptekben annyi centet, hogy beszél-
hessek a bátyámmal. Ő sajnos építkezésen volt az embereivel és csak
3 óra múlva tudott értem jönni, addig majd nem odafagytam a kőre a
Paralel ajtaja előtt. Ennyi minden balszerencse, melléfogás, szeren-
csétlenség, hideg, éhség, fáradság és mocsok után már azt se tudtam
mit gondoljak.

Arról, hogy minden rossznak egyszer vége szakad és ho-

gyan tértem vissza a civilizációba

A rosszabbnál rosszabb lapjárás ezennel le is járt mert bátyám

megérkeztével minden jóra fordult. Házában paradicsomi állapotok
fogadtak : forró fürdő, tiszta ruha, könyvek, tyúkhúsleves, rántott csir-
ke, krumplipüré, házi savanyúság, sajt, kürtőskalács, kajszibarack-
kompót, sör, bor és tea. Soha ennél jobbat !Az ételt csak úgy tömtem
magamba.
Vacsora után jót beszélgettünk, néném nem győzött sopánkodni az
útikalandjaimon. A vetett ágyban nem tudtam mit kezdeni magammal.
Fáradt voltam és pihenni szerettem volna, de nem tudtam elaludni. A
párnát félre kellett tennem mert már annyira megszoktam a térképtás-
kát a fejem alatt.
Még két napig élveztem bátyám házának vendégszeretetét, s ezalatt
az idő alatt egyebet sem csináltam mint ettem-aludtam, ettem-alud-
tam. És közbe méretkeztem is, hogy az úton leadott 1ö kilót milyen
gyorsan szedem vissza.
Bátyám új ruhákkal kedveskedett, apró ajándékokat vásárolt szá-
momra és pénzt adott, hogy hazatérhessek.
A vonatállomáson már egy egészen más ember szállt fel a vonat-
117
ra. A tiszta ruhába öltözött, hétvégi kirándulóra vagy hazatérő egyete-
mistára hasonlító önmagamról már senki sem sejtette, hogy pár nap-
pal ezelőtt rongyos csavargó módjára, nyakig sárosan róttam az uta-
kat és felszedegettem a földről az eldobott kiflivégeket, kiszóródott
sósrúddarabokat.

Arról, hogy mire volt jó ez az utazás és milyen felisme-

résre jutottam

Sokan úgy vélik, hogy az enyémhez hasonló 2oo dolláros gyalog-

stoppos utazások semmire se jók, csupán az önsanyargatásnak az egyik
formáját testesítik meg. Hiszen a nagy földrajzi felfedezések világa el-
múlt és teljesen értelmetlen körösicsomasándorkodni amikor ma már a
tv és az internet segítségével minden készen az ölünkbe hull. Ha meg
utazni szottyan kedvünk akkor ott van a vonat és a repülő. Akinek erre
nem telik?Hát az üljön otthon és ne utazgasson !
Mégis úgy vélem, hogy időnként csak ki kell szellőztetnünk a fejün-
ket hogy tisztába jöjjünk önmagunkkal, megtaláljuk a lelki békénket,
növekedjen az önbecsülésünk, és saját szemünkkel láthassuk amit lát-
nunk kell. A turisztikai irodák által kínált utazásokon ez nem lehetsé-
ges, az csak olyan mintha vaktában tapogatóznánk és sötétítőn keresz-
tül szemlélnénk a világot. Természetesen, egy jól felszerelt konyhá-
ban, kiváló alapanyagokkal dolgozni-á la gazdag turista- nagyon kön�-
nyű dolog, de hát 2oo dollárral a zsebben a szegény ember vízzel főz
mondás érvényesül. Több pénzzel, idővel és kellő felkészüléssel utam
is jobban sikerülhetett volna.
Ennek ellenére az útközben látott nyomorúság, átélt nehézségek, hi-
deg, éhség, fáradság megtanított, hogy jobban megbecsüljem az éle-
tet, a környezetet amiben élek, amibe beleszülettem, ne elégedetlen-
kedjem és lázadozzam, hiszen másoknak még annyi se jutott mint ne-
kem. Megtanultam, hogy egy mohamedán ember barátságát soha ne
értékeljem le, és ne soha ne tartsak előnyben egy fehér, keresztyén, ci-
vilizált európait, csak azért mert román és mert Bukarestbe megy.
Szeressük és becsüljük a törököket, mert a sok évszázados oktalan
118
háborúskodás ellenére ők a testvéreink, véreink akikkel egymás mel-
lett ringott a bölcsőnk valahol Belső Ázsiában. A kulturális és vallá-
si eltérés ellenére ez a vérségi kapcsolat, a vér szava szól hozzánk és
nyilvánul meg az egyszerű török ember magyarokkal szemben érzett
szimpátiájában aki úgy tekint ránk mint a nyugatra szakadt testvérre.
együnk róla, hogy ez a barátság ne csak egyoldalú legyen és próbál-
juk meg éppolyan szívélyesen fogadni a törököket mint ahogyan fo-
gadnak minket. Ismerjük meg őket Isztambulon, Izmiren, Rodostón,
Küthayan és Macarköyön túl is, hogy egy nap learathassuk fáradozá-
saink gyümölcsét és tisztábban lássunk, erősebben fogjunk, biztosab-
ban értelmezzünk és szívvel lélekkel felvállaljuk azt a hidat amely ös�-
szeköt bennünket a törökséggel.

„Könyvetském, ha beléd kötődik a nyelv,

Még menthedd magad így felelvén :
Vagy sok durva hibák hevernek itten,
Vagy ritkák. Ha sokat találsz, barátom,
Jobb rámára tekerj : köszönni néked
Meg fogják. Ha pedig kitsint hibáztunk :
Nem várhat kiki tölled engedelmet?”

Baróti Szabó Dávid

VÉGE

119
Az utazás során érintett fontosabb állomások :

Székelyudvarhely Posof Ankara

Bukarest Akhaltsikhe Bursa
Isztambul Zugdidi Balikesir
Erzurum Gori Altinoluk
Pasinler Khassuri Truva
Karakurt Tbilisi Canakkale
Kars Rustavi Kesan
Sahnalar Borgjiomi Edirne
Demirkent Akhalstikhe Kapitan Andreevo
Kalkankale Vale Svilengrad
Akyaka Posof Radnevo
Arpacay Kars Lyubenova Mahala
Tasbasi Igdir Nova Zagora
Dogruyol Dogubayazit Asenovets
Seitan Kalesi Erzurum Gurkovo
Cildir Pülümür Pchelinovo
Ardahan Erzincan Zlatirat
Eminbey Amasya Veliko Tirnovo
Ruse, Bukarest

120
 Tartalom
Arról, hogy mit is illik tudni a szerzőről........................................................6
Arról, hogy az előszók rendkívül unalmasak,
de mindenképpen szükségesek..............................................................9
Arról, hogy hogyan
mentem autóstoppal Bukarestbe..........................................................12
Arról, hogy milyen volt csempészbusszal utazni.........................................13
Arról, hogy mit beszéltek
a táposok egy bulgáriai falatozóban....................................................14
Arról, hogy miként érkeztem meg Isztambulba,
és milyen volt a csillagos éggel takarózni...........................................15
Arról, hogy miként mentem egyik állomásról
a másikra és útközben mit láttam........................................................16
Arról, hogy vonattal menni Erzurumba
egyáltalán nem élvezetes.....................................................................17
Arról, hogy mi a törökök nemzeti itala........................................................18
Arról, hogy ki mit eszik, olyan lesz.............................................................19
Arról, hogy milyen volt a vonatbeli budi.....................................................21
Arról, hogy milyen volt a katonás reggeli...................................................22
Arról, hogy a törökök teakultúrája egyenesen csodálatraméltó...................23
Arról, hogy a rendőrreggeli után rendőruzsonna következik.......................25
Arról, hogy milyen volt az első katonai ellenőrzés......................................25
Arról, hogy az Erzurumba való megérkezés
igazán kedvemre való lett volna, ha nincs hideg.................................27
Arról, hogy Pasinlerbe autóstoppal is el lehet jutni, és arról,
hogy ismét a szabadtéri szállodában aludtam......................................27
Arról, hogy errefelé az obszidián vadon nő.................................................28
Arról, hogy a víz mindennél értékesebb......................................................29
Arról, hogy milyen gazdag obszidián lelőhelyekre bukkantam...................30
Arról, hogy megérkeztem Karsba................................................................31
Arról, hogy Jókai arany emberét és Gárdonyi
egri csillagait Törökországban is ismerik és szeretik..........................33
Arról, hogy érdemes kurdul tanulni.............................................................33
Arról, hogy milyen a mezei betakarodás török módra.................................36
Arról, hogy Törökországban ismét puskaporos a hangulat.........................38
Arról, hogy errefelé csak kérni kell és adnak..............................................39
Arról, hogy milyen volt gyalog, teherautóval,

121
 traktorral és taxival utazni az örmény határra.....................................40
Arról, hogy hogyan telt a vizsgálati fogságban...........................................42
Arról, hogy Törökországban még mindig van örmény komplexus.............43
Arról, hogy milyen volt a fürdőzés októberben...........................................44
Arról, hogy a szexturizmus nagyon jó,
de egy meleg vacsora még jobb...........................................................45
Arról, hogy hogyan vágtam neki gyalog a farkasos területnek...................46
Arról, hogy ha farkasokkal nem is találkoztam,
de igaz barátokkal igen........................................................................47
Arról, hogy visszatérni a pusztaságba igen sanyarú dolog..........................48
Arról, hogy a Seitan Kalesi nem is olyan sátáni..........................................50
Arról, hogy miként üdvözlik egymást Ardahanban az ismerősök...............52
Arról, hogy Orbán mester és
Ibrahim Müteferika ismét megsegitett.................................................54
Arról, hogy miként futottam versenyt a hasmenéssel . ...............................55
Arról, hogy Törökországban, hogyan illik
üdvözölni a rokont, jó barátot és miként
kell megköszönni a vendéglátást.........................................................56
Arról, hogy hogyan törjük ki a nyelvünket..................................................57
Arról, hogy hogyan gyalogoltam orrvérzésig
és milyen volt a hires nevezetes grúz vendégbarátság a határon.........58
Arról, hogy hogyan utaztam börtönös módra..............................................59
Arról, hogy milyen is a vénasszonymese,
ettől függetlenül jó újra Grúziában lenni.............................................60
Arról, hogy ismét letartóztatott a KGB,
de a jó barát, a bajban is jó barát marad..............................................61
Arról, hogy milyen ha az örömbe üröm is vegyül.......................................62
Arról, hogy láttam Napóleon halotti maszkját,
Jézus csontját és köpönyegét...............................................................65
Arról, hogy milyen volt a piacon téblábolni................................................67
Arról, hogy igen jó, ha az ember tud grúzul................................................68
Arról, hogy Grúziába is betört a sárga veszedelem.....................................72
Arról, hogy hogyan utaztam Zugdidiből Sztálin
városába, és milyen amikor a vonaton paplan is van..........................74
Arról, hogy Sztálin házához meghívó nélkül is eljutottam,
de a múzeumba ingyen már nem engedtek be.....................................75
Arról, hogy hogyan vigasztaltam meg magam két másik múzeummal.......76
Arról, hogy a kolostor udvarán hideg szélben
nem jó reggeli misét hallgatni.............................................................76
122
Arról, hogy bár Grúziában nagy a szegénység és nehéz az élet,
de ez cseppet sem változtat az emberségen.................................................77
Arról, hogy miként kerültem Tbilisiből Rustaviba......................................78
Arról, hogy mi történt az azeri határon........................................................79
Arról, hogy milyen érzés volt térdig érő sárban menekülni.........................80
Arról, hogy hogyan jutottam vissza Tbilisibe és hogyan
kötöttem ismeretséget az éjszakai élettel.............................................82
Arról, hogy egyre nehezebb a szabadban aludni.........................................83
Arról, hogy Tbilisiből Khasuriba, onnan Borgiomiba majd
Akhatsikhébe rettentően unalmas az út...............................................84
Arról, hogy hogyan haladtam a teljes pálfordulás felé................................84
Arról, hogy teljesült az egyik régi álmom, felülhettem a
legendás sárga buszra és Valeba is eljutottam.....................................85
Arról, hogy Posofba jutni nagyon nehéz, továbbjutni még nehezebb.........86
Arról, hogy végre megérkeztem Ardahanba, majd onnan Karsba...............88
Arról, hogy milyen az igazi demokrácia......................................................89
Arról, hogy Igdirben a para-para kölykük
egy cseppet sem változtak...................................................................92
Arról, hogy mennyit ér a forró fürdő,
meleg étel és tiszta ágy Dogubayazitban.............................................93
Arról, hogy a régi barátok még mindig megvannak....................................95
Arról, hogy az Ararát, az örmények szent hegye
Dogubayazitban is csak Ararát............................................................95
Arról, hogy hegy heggyel nem találkozik,
de ember emberrel igen.......................................................................97
Arról, hogy Törökországban egyre veszélyesebb utazgatni........................98
Arról, hogy milyen volt a nemzeti ünnep....................................................99
Arról, hogy milyen volt a tengerparti élet Altinolukban............................100
Arról, hogy Trójába már nem kell faló,
de jó ha van egy újságíró igazolvány................................................101
Arról, hogy milyen az ingyen vacsora.......................................................101
Arról, hogy igen kutyás lett a vidék és
egyre kevesebb a búvóhely................................................................103
Arról, hogy mi várt rám Bulgáriában.........................................................104
Arról, hogy a bolgár nyelv ismerete
nem is olyan ördöngös tudomány......................................................105
Arról, hogy hogyan bűnhődtem mert lemondtam
egy mohamedán sofőr barátságát a román kedvéért..........................107
Arról, hogy igen nehéz stopposnak lenni Bulgáriában..............................109
123
Arról, hogy azért még jó emberek is vannak
és a bulgáriai törökök rendes emberek..............................................110
Arról, hogy miként tértem át a cserebere életmódról
a gyűjtögető életmódra......................................................................111
Arról, hogy még csodák is vannak.............................................................112
Arról, hogy végre buszra szállhattam........................................................113
Arról, hogy a sors keze nem bottal ver......................................................113
Arról, hogy a russei konyha pocsék és a kiszolgálás csapnivaló...............114
Arról, hogy a russei hídon nem lehet többé gyalogosan átkelni és
a keresztyén felebaráti szeretet pénzzel mérik az EU-ban................115
Arról, hogy hogyan érkeztem meg Bukarestbe és
milyen a sorozatos balszerencse........................................................116
Arról, hogy minden rossznak egyszer vége szakad és
hogyan tértem vissza a civilizációba ................................................117
Arról, hogy mire volt jó ez az utazás és
milyen felismerésre jutottam.............................................................118

124