Robert LudlumBOURNE HATALMAA mű eredeti címe: The Boume SupremacyCopyright © 1989 by Robert LudlumMinden jog fenntartvaFordította: Csillag ZsuzsaCímlapterv: Cséve GáborHARMADIK KIADÁSHungarian translation © I.P.C. KÖNYVEK Kft. 2006.1.Kowloon. Kínának ez a sűrűn lakott nyúlványa nem tartozik az anyaországhoz, hacsak nem szeen – de ez a szellem mélyen lakozik az emberek lelkében, tekintet nélkül a politikai határföldhözragadt valóságára. A föld és a víz ugyanaz, és a szellem ereje határozza meg, hogyaz ember a földet, a vizet. Csak az üres gyomor számít, a nık és a gyerekek éhsége. A túlsemmi más. Ami ezen felül van, nagy rakás szar, szét kell teríteni a terméketlen földeken.Naplemente volt, és mind Kowloonban, mind odaát, Victoria kikötıjében, Hongkong szigeténláthatatlan takaró ereszkedett lassanként a táj nappali káoszára. Az utcai kereskedık elnykiáltásai belehalkultak az árnyékba, és a gyarmat távlati képét meghatározó hatalmas üvegsıbb régióiban folytatott halk tárgyalások lassan nyugvópontra jutottak egy-egy bólintássadítással, kurta mosollyal. Közeledett az éjszaka, amit a napkorong vakítóan vörös fénye jemint áthatolt a nyugati horizont tömör felhıtakaróján éles, erıs sugaraival, azon igyekezvogy a világnak ez a része se feledkezhessen el a fényrıl.A sötétség hamarosan beborította az eget, de lejjebb nem hatolt. Alant a mesterséges fénrikítóan megvilágította a földet – mármint a földnek ezt a részét, ahol a part és a víz egés konfliktusok átjáróháza. Ilyenkor végeérhetetlen éjszakai karnevál veszi kezdetét, olyegyütt, amelyekrıl az emberiségnek már a Teremtés hajnalán le kellett volna szoknia.Egy kis motorcsónak, elnyűtt belsejében nem különb motorral repesztett a Lamma csatornánpart mellett a kikötı felé. Egy közömbös megfigyelı számára közönséges hsziaovanju volt,gy szegény halász hagyott elsı fiára, amikor végre szerzett némi pénzmagot, talán egy ırüladzsongpartiban, hasison vagy csempészett macaói gyémánton – kit érdekelt, hogyan? A fia myorsabban tudta kivetni a hálóját, és hatékonyabban tudott csencselni gyors motorosával, mt a lassabb vitorlás dzsunkával vagy a lomha szampannal. Még a kínai határırök és a mindkéırködı kikötıi rendırök sem vetettek ügyet az ilyen jelentéktelen törvénysértıkre. Nem voki tudhatta, melyik család számára tesznek jót Hongkong szárazföldi új területein? Lehet,en a te családodnak. A hegyekbıl jövı édes füvek árán meg lehet tölteni a bendıt – talán édıjét. Ki törıdik velük? Hadd jöjjenek, hadd menjenek!A kis vízi jármű kifeszített vitorláival – amelyek eltakarták az elsı ülés mindkét oldalt, és óvatosan kerülgette a kikötıbe visszatérni igyekvı dzsunkákat és szampanokat. A hajómásra dühös szitkokat szórtak a szemtelen motorosra, ám aztán mindegyik furcsán elcsendese, amint a betolakodó elhúzott mellette. Valami a vitorla alatt lecsillapította a dühkitörét.A csónak besiklott a kikötıi folyosóra, a sötét vízi ösvényre, amelyet jobbról Hongkonglákoló fényei, balról Kowloonéi szegélyeztek. Három perccel késıbb a motor a legkisebb fora kapcsolt, a hajó bekanyarodott két mocskos bárka közé, és besiklott egy üres helyre a CiCuj, a nyüzsgı kowlooni rakpart nyugati oldalára, ahol sok dollár cserélt gazdát. Az éjszturistákra lesı kalmárok hadai rá se hederítettek a csónakra: egy halász a sok közül. KitAztán, ugyanúgy, mint a hajósok a csatornán, azok a parti árusok, akik legközelebb álltajövevényhez, kezdtek elcsendesedni. Valaki parancsokat adott ki, és a zsivaj alábbhagyott, amint a férfi fölmászott a fekete, olajfoltos létrán a csónakból a mólóra.Szent ember volt. Testét tiszta fehér kaftán borította, mely kiemelte magas, karcsú alakját – túl magas is volt kínai létére, csaknem száznyolcvan centi. Az arca alig látszott, mogy az enyhe szellıben az anyag hullámzott sötét vonásai körül, ki-kivillant szeme fehérjet, fanatikus tekintete. Nem közönséges pap volt, bárki láthatta. Hosang volt, azaz kiválasott, az idısebbek választották ki, a felkent bölcsek, akik képesek meglátni a fiatal szerzesben azt a belsı szellemi erıt, amely még nagy dolgokra teheti képessé. Ezért nem volt bá
ogy az ilyen szerzetes magas, karcsú és tüzes tekintetű. Az ilyen szent emberek ugyanismagukra vonták a figyelmet a személyiségükkel, a tekintetükkel, az emberek bıséges adománylátták el ıket, hol félelembıl, hol tiszteletbıl – de inkább félelembıl. Talán ez a hosangik misztikus szektából való, akik a Kuangcö hegyeit és erdeit járják, vagy egy vallásos tea Csing Kaojüan távoli hegyeibıl, akik, mint mondják, a még távolabbi Himalája népeinek lottai, és akik a legkérkedıbbek és legfélelmetesebbek kevéssé érthetı, homályos tanításaiket ugyan gyengéden fogalmaznak meg, de finom utalásokkal holmi leírhatatlan gyötrelmekre, ha valaki nem fogadja meg e tanításokat. Éppen elég a szenvedés a földön és vízen – kinemég több? Úgyhogy csak adakozzunk a lelkeknek, a tüzes szemeknek! Talán feljegyzik. Valahol.A fehér ruhás alak lassan keresztülhaladt az utat engedı kikötıi tömegen, elhagyta a zsútar Ferry mólót, és eltűnt a Cim Sa Cuj egyre növekvı hangzavarában. A pillanat elmúlt, azvisszatértek foglalatosságukhoz.A pap kelet felé ment a Salisbury Roadon a Peninsula Hotelig, amelynek finom eleganciája elenyészett a környezetben. Aztán északnak fordult a Nathan Roadon, a csillogó Goen Mile elejéig, ahol mindenféle árusok rikoltoztak, hogy felhívják magukra a figyelmet. Mind a helybeliek, mind a turisták megbámulták a méltóságteljes szent embert, amint elhaladaz utcai kirakatok és kereskedıkkel teli átjárók, a háromemeletes diszkók és topless-kávéhol hatalmas, kezdetlegesen megrajzolt hirdetıtáblák kínálták a keleti bájakat, és pult alóéjszakai élet finomságait. Közel tíz percig haladt a rikító karnevál közepette, olykor-olbiccentve valakinek, kétszer pedig megrázta a fejét, miközben parancsot adott az alacsony, izmos kínainak, aki hol a sarkában volt, hol meg eléje szaladt gyors, táncos léptekkel,hogy hátrafordulva lesse a szent ember pillantását.És jelet kapott: két gyors bólintás, amikor a pap befordult, átsétált egy kis bár gyöngytán. Kísérıje kint maradt, kezét diszkréten bı leple alatt tartva, szemével pásztázva az ıgalmat, amely teljesen idegen és megfejthetetlen volt a számára. Ez ırültség! Felháborító!stır: élete árán is meg kell védenie a szent embert. Mit számítanak az érzései?Benn a házban nehéz füstgomolyagot hasogattak a villogó fények, amelyek a színpadra irának, ahol rockegyüttes harsogott fülsiketítı zenét. Őrült keveréke a punknak és a távol-keles fekete, szoros és bı nadrágok fedték a mániákusan vonagló táncosok pipaszár lábait a fekik és fényes fehér selyemingek alatt, melyek szabadon hagyták a csípıt, a fejükre tonzúrátak, és mindegyik arc groteszkül, erısen ki volt festve, hogy hangsúlyozza az eredetilegpasszív keleti jelleget. És mintha a különbséget akarnák hangsúlyozni Kelet és Nyugat közn hangos, bevezetı zene idınként leállt, és panaszos, egyszerű kínai dallam szólalt meg eghangszeren, mialatt a zenészek megmerevedtek a kavargó fények össztüzében.A pap egy percig állt, körbepillantva a zsúfolt termen. Egy csomó vendég bámult rá az asoktól a részegség legkülönbözıbb stádiumában. Néhányan pénzt gurítottak feléje, mielıtt elak a székükrıl, és hongkongi dollárokat ejtve a poharuk mellé, az ajtó felé indultak. A hoegjelenése hatásos volt, de szemmel láthatóan nem erre a hatásra vágyott az az elhízott, singos férfi, aki közeledett felé.– Miben segíthetek, Szent Ember? – kérdezte a bár igazgatója.A pap elırehajolt, és a férfi fülébe súgott egy nevet. Az igazgató szeme tágra nyílt, azolt, és a fal mellett álló asztalra mutatott. A pap elégedetten visszabólintott, és követtférfit a székhez, amit a szomszédos vendégek kényelmetlenül vettek tudomásul.Az igazgató lehajolt, és színlelt tisztelettel megkérdezte: – Szolgálhatok valami frissíSzent Ember?– Kecsketejjel, ha van véletlenül. De ha nincs, jó lesz a tiszta víz is. Köszönöm.– Megtiszteltetés számunkra – mondta a szmokingos meghajolva, és távozott, miközben próbnosítani a lassú, lágy dialektust, amit nem tudott felismerni. Persze, nem ez a baj. Ennek a magas, fehér ruhás papnak valami dolga van a laobannal, és ez a baj. Nevén nevezte a laobant, pedig ezt a nevet ritkán ejtik ki a Golden Mile-on, és ma este a hatalmas tajpan történetesen a helyszínen tartózkodik – egy szobában. Hogy melyikben, azt az igaató senkinek nem árulhatta el. De nem az igazgató hatásköre, hogy közölje a laobannal, a pegérkezett. A kaftános ezt világosan tudomására hozta. Ma éjjel mindennek titokban kell töe, mondta. Ha a nagy tajpan látni kívánja ıt, majd kiküld érte valakit. És csakugyan: ez va módszere a titkolódzó laobannak, aki Hongkong egyik leggazdagabb, legbefolyásosabb tajpanja volt.– Küldj ki egy kuktát, szerezzen valahol egy kancsó kibaszott kecsketejet – mondta a fınyersen az egyik földszinti fıpincérnek. – És mondd meg neki, hogy kibaszottul siessen! A bkölykének a jövıje függ tıle.
A szent ember mozdulatlanul ült az asztalnál, fanatikus tekintete most megenyhült, figyelte az ırült nyüzsgést. Láthatóan sem elítélıen, sem helyeslıen, inkább valahogy úgy,figyeli rosszalkodó gyermekeit.A forgó fénykévék szabályos ütemét hirtelen valami megszakította. Néhány asztallal arrébragyogó fénye villant fel, majd gyorsan kialudt. Aztán a második, végül a harmadik. Ez utsót hosszú, fekete szivar alá tartották. A villanások rövid sorozata fölkeltette a pap fig. Beburkolt fejét lassan a láng felé fordította, és magányos, borotválatlan, rosszul öltözillantott meg, amint leszívja a füstöt. Tekintetük találkozott. A szent ember bólintása alolt érzékelhetı, csak egy mozdulat, ugyanolyan észrevétlen, mint a másik apró kézmozdulataor a gyufaláng kialudt.Másodpercekkel késıbb a rosszul öltözött dohányos asztala lángokban állt. A tűz gyorsanasztal lapján, és meggyújtott minden papírneműt: szalvétát, menükártyát, manduláskosárkákelsikoltott és csattanó robajjal felborította az asztalt, miközben a pincérek rikoltozva rohantak a lángok felé. A vendégek minden oldalon felugrottak székükrıl, ahogy a láng keskesíkban, kéken sziszegve tovább terjedt a lábuk alatt. A zűrzavar egyre nıtt, ahogy az embek gyorsan csapkodni kezdték a kis tüzeket az abroszokkal és szalvétákkal. Az igazgató és acérek vadul gesztikuláltak, kiabálva, hogy minden rendben van, a veszély elmúlt. A rockegytes még nagyobb intenzitással játszott, hogy ismét magára vonja a közönség figyelmét, és etse a pánikot.Hirtelen még nagyobb zavargás tört ki, még kegyetlenebb indulatkitörés. Két fıpincér ráttt öltözetű kínaira, akinek gondatlansága és túlméretezett gyufái a tüzet okozták. Ő erren-ütéssel válaszolt – tenyéréllel a váll-csontra és a torokra –, egyidejűleg hasba rúgta ıa két pincért a körülöttük lévı vendégek közé. A fizikai erıszak csak növelte a pánikot,tű igazgató most ordítva beavatkozott, de ı is elesett egy jól elhelyezett bordarúgás köven. A borotválatlan kínai aztán felkapott egy széket, és forgatni kezdte a kiabáló alakok kelesett férfi közelében, miközben három további pincér rohant oda fınöke védelmére. Férfidpercekkel ezelıtt még csak kiabáltak, most püfölni kezdték a körülöttük állókat. Az együtangerejét vetette be, így ırült hangzavar kísérte a jelenetet. A verekedés általánossá váltója átpillantott a termen a fal mellett álló, magányos asztalhoz. A pap eltűnt.A borotválatlan kínai felkapott egy másik széket, és a közelben álló asztalhoz csapta, rtörve támláját, és a törött lábbal vadul hadonászott a tömeg közepén. Csak perceket nyerten a perceken múlott most minden.A pap kilépett a bár bejáratához közelebb esı hátsó ajtón. Gyorsan becsukta szemét, a hossfolyosó homályos megvilágításához szoktatva. Jobb kezét szorosan fehér kaftánja redıi alat, baljával pedig átfogta a derekát, szintén a redızött fehér anyag alatt. A folyosó végén,tíz méterre, egy férfi ugrott el riadtan a faltól, jobb kézzel elırántott egy nagy kalibeolvert a zubbonya alá rejtett válltokból. A szent ember lassan bólintott, nyugodtan, ismételten, amint a férfi felé tartott kecses léptekkel, már amilyenek egy szent emberhez illenek.– Amita-fo, Amita-fo – mondta lágyan újra és újra, mialatt a férfihoz közeledett. – Mindnden rendben van, a lelkünk nyugodt.– Jou matjeh? – Az ır egy ajtó mellett állt; elıre szegezte a csúnya fegyvert, és folytaanyaországban honos kantoni dialektusban.– Eltévedt, pap? Mit keres itt? Menjen innen! Itt semmi keresnivalója!– Amita-fo, Amita-fo...– Menjen innen! Azonnal!Az ırnek nem volt esélye. A pap gyorsan elıhúzott egy borotvaéles kétélű kést a csípıjeetszette az ır csuklóját, félig levágva a fegyvert tartó kezet, aztán a pengét belemélyeszır torkába. Levegı és vér tört ki a metszés nyomán, amint a fej hátracsuklott, és a testyott a földre.A gyilkos pap habozás nélkül visszacsúsztatta a véres kést a kaftánja alá, és köntöse joelıhúzott egy keskeny Uzi géppisztolyt, amelynek tárjában több töltény volt, mint amennyie volt. Fölemelte a lábát, és belerúgott az ajtóba egy tigris erejével, majd berontott. Azlálta ott, amit várt.Öt kínai férfi ülte körül az asztalt, amelyen teáscsészék és mellettük whiskyspoharak voegy darab papír, jegyzet vagy adat, csak fülek és figyelı szemek. Minden szempár döbbentenordult feléje, az arcokat eltorzította a rémület. Két jól öltözött tárgyaló fél jól szabotközben felugrottak a székükrıl. Egy másik lebukott az asztal alá. A maradék kettı jajgatvarott, és teljesen hiábavalóan odafutott a selyemtapétás falhoz, körbeforogva, reménytelenüután kutatva, noha jól tudták, senki nem fog elıkerülni. Ropogó sortűz érte ıket. Vér löv
Search History:
Result 00 of 00
00 results for result for
p.
Recommended
More From This User
Notes
Load more
