1

„Úgy látszik, elfelejted, hogy házas ember vagyok,

és a házasság egyetlen varázsa éppen az, hogy a két-
színűsködő életet mindkét fél számára okvetlenül
szükségessé teszi.”
Oscar Wild: Dorian Gray arcképe (1890)
(Kosztolányi Dezső fordítása)

Aznap már késő volt az ültetéshez és az évszak sem a leg-

megfelelőbb, de nem volt más választása. A  férje nem
értette, miért kell annyira sietnie, mivel sosem kertészke-
dett. A kert adományait sem becsülte, ezért kissé ingerlé-
keny volt a feleségével aznap reggel. Azt akarta, hogy fon-
tosabb feladatokra koncentráljon inkább, amiből jó sok
volt, hisz’ csak egy hete költöztek be. Tény, hogy a kert jó
része még várhat, úgysem történik sok minden ezekben az
utolsó hónapokban, a gumók alszanak a földben és vár-
ják a tavaszi esőt és a meleget. De ez a sok-sok harangocs-
kát termő növény nem ilyen türelmes. Ráadásul ajándékba
kapta, és különleges utasításokat mellékeltek hozzá, így
nem volt mese, ki kellett ültetni. Még ma.
Úgy érezte, magára talált, amikor a földet túrta, dalolva
csalogatta elő a bimbókat és a leveleket. Ezért is szeretett
bele a házba első látásra. A kerti ágyások megvoltak – bár

A_tokeletes_feleseg_receptje_PRESS_2.indd 9 2021. 06. 01. 20:56

 elég ritkásak –, és már látta maga előtt, miként formálná
nagyszerű hellyé. A ház nagy volt és személytelen, különö-
sen a rengeteg szoba, így, hogy csak ketten voltak. De még
újsütetű házasok. Rengeteg idejük lesz rá, hogy otthonossá
varázsolják, megtöltsék gyerekekkel és melegséggel.
Kedvenc dalát dúdolta, miközben kertészkesztyűt hú­-
zott, majd leguggolt, és egy nagy, kör alakú lyukat ásott a
földbe az ültetőkanállal. A lyukba dugta a növényt, óvato­
san fogta kesztyűs ujjaival, nehogy letörje az ­ametisztszí­nű
virágokat. Elégedetten tapicskolta a talajt a g ­ yökerek kö­-
zött, a szár szép egyenesen állt, a harangfejek máris felélén-
kítették a kertet. Még rengeteg munka várt rá, de l­efeküdt a
puha fűbe, kezét párnaként a feje alá dugta és nézte, ahogy
a felhők táncolnak fenn a kék égen. Izgatottan várta a foly-
tatást.

A_tokeletes_feleseg_receptje_PRESS_2.indd 10 2021. 06. 01. 20:56

 2

„A férfiak szeretik a tisztán tartott házat, de ha ál-

landó a rumli, és mindig minden a feje tetején áll,
felszívódnak.”
William J. Robinson:
Házasélet és boldogság (1922)

ALICE
2018. május 5.

Amikor Alice Hale először pillantotta meg a házat – le­nyű-

göző méretei ellenére lepukkant, viharvert és komor be­
nyomást keltett –, nem sejtette, mit tartogat a számára.
Rop­pant nagynak tűnik, gondolta akkor. Hale-ék egy
apró, kétszobás lakásban éltek Murray Hillben, ahol csak
oldalazva lehetett elmenni az ágy mellett, és a fürdőszoba
ajtaja súrolta az ember térdét, ha leült a toalettre. Ez a ház
ellenben méretes téglatestnek épült, szimmetrikusan elhe-
lyezett, redőnyös ablakokkal a kőboltívek alatt rejtőző,
vörösre festett ajtó két oldalán, amiről úgy mállott a fes-
ték, mint a bőr egy kiadós leégés után. Alice-t nyugtalan-
ság fogta el, amikor elképzelte, hogy belép az ajtón: Nate
és Alice Hale, üdvözöljük Greenville-ben – szinte hallotta a ház

11

A_tokeletes_feleseg_receptje_PRESS_2.indd 11 2021. 06. 01. 20:56

 nem túl barátságos suttogását a szájat formázó levélnyílá-
son keresztül. Pont ilyen helyre jár meghalni a fiatal városi
értelmiség.
A kertváros bűbájos, de hát nem Manhattan. A várostól
pár perces autóútra elhelyezkedő ismertebb és előke­lőbb
Scarsdale-lel ellentétben Greenville alig egy óra vonat­útra
volt a várostól, és mégis egészen más világ. ­Széles gyep.
A léckerítések zöme többnyire fehér. A járdáról enni lehet,
olyan tiszta. A forgalom zaja nem hallatszik, ez nyugtala-
nította Alice-t. Bal szeme tikkelt, valószínűleg attól, hogy
előző éjjel alig aludt. Fel-alá járkált cipődoboz méretű
Mur­­ray Hill-i lakásukban a sötétben, és úgy érezte, hogy
mind­ez – a ház, Greenville és minden egyéb – végze­tes té­­-
ve­dés. Az éjszaka kellős közepén a dolgok mindig borzal­
mas­nak tűnnek, de reggelre az átvirrasztott éjszaka min­
den aggodalmával ostobaságnak látszanak. Ez volt az első
ház, amit megnéztek, és soha senki nem veszi meg az első
há­­­zat, amit az orra elé dugnak.
Nate megfogta a kezét és maga után húzta, hogy oldal-
ról is szemügyre vegyék. Alice megszorította kissé Nate
ujjait, és menet közben követte férje pillantását.
– Szép, ugye? – kérdezte a férje, mire elmosolyodott,
és  csak remélte, hogy nem rángatózik túl feltűnően a
szeme.
Miközben Alice a ház homlokzatát, a betonjárda mély
repedéseit, a düledező, elszürkült léckerítést vizsgálta,
rájött, miért kerül a ház annyiba, amennyibe. Alaposan
megterheli majd a büdzséjüket. Különösen, hogy egy fize-
tésből élnek, ami Alice-nek köszönhető, és emiatt máig
össze­ugrik a gyomra a bűntudattól. A házba eszméletlen
munkát kell befektetni. Rengeteg munkát. És még nem is

12

A_tokeletes_feleseg_receptje_PRESS_2.indd 12 2021. 06. 01. 20:56

 jártak bent. Mélyet sóhajtott, ujjhegyét a szemhéjára szorí­
totta. Szép, gondolta, szép lesz.
– Sokba kerül – mondta. – Biztos, hogy megengedhet-
jük magunknak? – Az asszony minden különösebb luxus
nélkül nőtt fel: néha még a legalapvetőbb dolgok is hiá-
nyoztak az életükből. A jelzálog gondolata megriasztotta.
– Meg. Ígérem – válaszolta Nate. Ő a számok embere
volt, értett is hozzá, de Alice továbbra is bizonytalan
maradt.
– Jók az alapok – tette hozzá a férje, és Alice ­c­sodálkozva
pillantott rá, hogyan láthatják a dolgokat ennyire ­másként.
– Ráadásul klasszikus. Látod, milyen stabil? – S­­tabil. Ezt
kapja az ember, ha biztosítási statisztikushoz megy fele­
ségül.
– Gondolod, hogy az ingatlanügynök a megfelelő cí­met
adta meg? – Ha Alice kissé félrebillentette a fejét, úgy tűnt,
mintha jobbra dőlne a ház. Talán rossz helyre jöttek, és
ennek a háznak egy sokkal jobb küllemű kuzinja várja őket
valahol. Ó, mondaná Nate, miközben újraolvassa az ingat­­
lan­­közvetítő e-mailjét, az ügynök Greenwichet mondott, nem
Green­ville-t.
Alice szemét bántotta az előkert, a kikopott, gondozat-
lan gyep látványa, és azon töprengett, mibe kerülhet egy
fű­­nyíró. Bár minden elhanyagoltnak tűnt, a kerítést övező
virágok gazdag rózsaszínje úgy virított, mintha több réteg
finom selyempapírból készült volna – lenyűgöző volt a
vi­rág­szőnyeg –, azt a benyomást keltve, hogy aznap reggel
szedték rendbe. Óvatosan megemelte az egyik virág fejét,
lehajolt és beszívta mámorító illatát.
– Százhetvenhárom. – Nate felpillantott a telefonjáról
a kifakult házszámra. – Igen, ez az.

13

A_tokeletes_feleseg_receptje_PRESS_2.indd 13 2021. 06. 01. 20:56

 – Gyarmati stílus – ingatlanügynökük, Beverly Dixon
fogalmazott így előző este, miközben Nate és Alice a kihan-
gosított telefonon hallgatták. – A negyvenes években épült,
akad vele egy kis gubanc, de döbbenetes előnyei vannak.
Majd meglátják a kő boltívet és a ház klasszikus elosztását.
Hamar el fog kelni, erről biztosíthatom magukat, különö-
sen ezért az árért. Nate izgatottnak tűnt, és Beverly folytatta.
Alice tudta, hogy a férje fuldoklik apró lakásukban, amin
túl kevés az ablak, nincs hozzá zöldterület, miközben a lak-
bér az eget verdesi.
Amióta csak ismerte, Nate ki akart költözni a városból.
Udvarra vágyott, ahol labdázhat a gyerekeivel, ahogyan
vele játszott az apja. Énekesmadarak és kabócák ébres�-
szék reggelente, ne pedig a szállítók furgonja. Felújítandó,
rá lehetett volna ütni a pecsétet. Nate Connecticut kertvá-
rosában nőtt fel, tartós házasságban élő két szülője nevelte
– az anyja nem dolgozott –, mindkét testvére ugyanolyan
tökéletes, mint ő. Naivan rózsaszín elképzelései voltak a
családról.
Alice kedvelte tökéletesen kényelmes lakásukat, ahol a
háziúr megjavította a csöpögő csapokat, kifestette a lakást,
és még új hűtőszekrényt is hozott a múlt tavasszal, amikor
az övék bedöglött. Örült, hogy tíz háztömbnyire lakik a
legjobb barátnőjétől, Bronwyn Murphytől, hozzá szo­kott
menekülni, ha tele lett a hócipője azzal, hogy egy cipős­
do­boz­ban él egy férfival. Nate, valljuk be őszintén, rende-
sebb és gondosabb volt, nála mindennek megvolt a helye
és jutott is hely mindennek, nem úgy, mint Alice-nél, de
azért így is akadt pár apróság. Nate egyenesen a dobozból
itta a dzsúszát. Alice eszméletlen drága, aranyozott csipe-
szét használta orrszőrei kitépkedésére. Elvárta, hogy az élet

14

A_tokeletes_feleseg_receptje_PRESS_2.indd 14 2021. 06. 01. 20:56

 mindent megadjon neki pusztán azért, mert igényt tar-
tott rá.
Alice Nate-nek tett ígéretére gondolt, hogy leszámol
az előítéleteivel, és igyekezett is megtartani. Arról nem
is szólva, ha végül beköltöznek Greenville-be, Alice csak
magát hibáztathatja.
Pár perccel a megbeszélt idő előtt egy Lexus brum-
mant oda a járdához, és Beverly Dixon pattant ki belőle.
Az utasülésről kivette a retiküljét meg egy dossziét, és gyön­
géden becsukta az ajtót, amiből Alice rájött, hogy a kocsi
vadonatúj. Beverly ráfordította a kulcsot – kétszer is –, Alice
körbepillantott, de csak egy babakocsit toló nőt látott a
közelben és egy idősebb urat, aki a sövényét nyírta pár
házzal odébb. Alice-nek eszébe jutott Beverly korábbi kije-
lentése a környékről: „Bűnözés egyszerűen nem létezik, az
ajtót is nyitva hagyhatják, ha úgy tetszik.”
Beverly nyolccentis tűsarkain odatipegett hozzájuk,
teste kerek, mint a lufi a bézs szoknyája és hozzá illő blé-
zere alatt. Széles, meleg mosollyal nyújtotta nehéz arany
kar­kötőktől csörgő kezét. Miközben rájuk mosolygott,
Alice észrevett egy rózsaszín rúzsfoltot Beverly egyik met-
szőfogán.
– Alice. Nate. – Beverly kezet fogott velük, karkötői
szél­csengőként csilingeltek. – Remélem, nem vártak rég-
óta.
Nate biztosította, hogy nem. Alice elmosolyodott és
Beverly fogát bámulta.
– Valóságos ékszerdoboz. – Beverly levegő után kapko-
dott, kis zihálás kísérte a szavait. – Menjünk be?
– Gyerünk – mondta Nate, és újból megfogta Alice
kezét. Az asszony hagyta, hogy bevonszolják a házba, bár

15

A_tokeletes_feleseg_receptje_PRESS_2.indd 15 2021. 06. 01. 20:56

 másra se vágyott, mint vissza a városba, hogy jóganadrág­
ban elrejtőzzön apró lakásukban. Talán rendel valami
kaját és csak nevet a pillanatnyi elmebajon, hogy a külvá-
rosba költözésen gondolkodtak.
Miközben végigmentek a bejárón és Beverly r­ ámutatott
néhány részletre („fantasztikus ez a kő boltív… ehhez ha-
­sonlót nem találni manapság… eredeti ólomüveg ab­lak…”),
Alice mozgást észlelt a szeme sarkából. A bal felső ablak-
ban meglibbent a függöny, mintha valaki félrehúz­ta volna.
Azzal a kezével, amit Nate éppen nem fogott, árnyé­kot tar-
tott a szeme fölé, de akármi mozdult, most már nem tette.
Talán csak képzelődött. Talán… Kimerültebb, mint ami-
lyennek lennie kéne most, hogy nem dolgo­zik.
– Mint már a telefonban is mondtam, az 1940-es
­években épült a ház. Tudom, hogy a kert kicsit elvadult,
de nincs semmi olyasmi, amit a kertrendező szolgálat ne
tudna rendbe tenni. Hát nem lenyűgözőek azok a bazsa­ró­­­
zsák? Az előző tulajdonos, mint hallottam, remek ­kertész
volt. Mit nem adnék, hogy az én előkertemet is ilyen virá-
gok díszítsék.
Kertészeti szolgálat, te jó ég! Hivatalosan is belépnek az
olyan párok sorába, akik majd’ megvesznek, hogy a gye-
rekeik zöld pázsiton játszhassanak, és hogy a drótszőrű
nudlijuknak legyen hova szarni, de nem akarnak a kert-
tel bíbelődni.
Alice gyomra összeszorult, ahogy egyre közelebb értek
a bejárati ajtóhoz. A reggeli kávétól és állott zabpehelytől
eltekintve semmit sem evett, de nem ettől érezte magát
rosszul. Ettől a háztól kavarodott fel a gyomra, és attól,
amit jelentett – nem utolsósorban attól, hogy ­otthagyják
Manhattant. Epe égette a torkát, miközben Beverly és Nate

16

A_tokeletes_feleseg_receptje_PRESS_2.indd 16 2021. 06. 01. 20:56

 a ház „csontozatáról” és egyedi jellegéről csevegtek, bele-
értve a még mindig működő eredeti kapucsengőt is. Alice
nyugtalanul látta, amint Nate megnyomta a csengőt és
elragadtatva nevetett, amikor a csengettyűk a piros ajtó
mögött visszhangoztak.

A_tokeletes_feleseg_receptje_PRESS_2.indd 17 2021. 06. 01. 20:56