Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium

Hulladékgazdálkodási és Technológiai Főosztály

A KORSZERŰ, REGIONÁLIS
HULLADÉKLERAKÓK
LÉTESÍTÉSE ÉS ÜZEMELTETÉSE

Hulladékgazdálkodási Szakmai Füzetek 8.

Készítette a Köztisztasági Egyesülés munkacsoportja

Budapest, 2003. május
Grafikai tervezés és nyomdai előkészítési munkák: LINE & MORE Kft.
 TARTALOMJEGYZÉK

TARTALOMJEGYZÉK

Bevezetés .......................................................................................... 5

1. A hulladéklerakás helyzete, fejlesztési irányai hazánkban és

az EU tagállamokban ................................................................. 7

2. A hulladéklerakás jogi szabályozása .......................................... 11

3. A hulladéklerakók talajra, talajvízre gyakorolt hatása ................ 13

4. Az alkalmazott hulladéklerakó típusok és

a lerakható hulladékok ............................................................. 15
4.1 Hulladéklerakó típusok ............................................................ 15
4.2 A lerakással ártalmatlanítható hulladékok ................................. 15

5. A hulladéklerakók létesítésére vonatkozó általános

követelmények ......................................................................... 17

6. A hulladéklerakó kialakítása ..................................................... 25

7. A hulladéklerakó létesítményei, gépei és

a lerakás technológiája.............................................................. 31
7.1 A hulladéklerakó létesítményei és gépei..................................... 31
7.2 A hulladéklerakás technológiája ................................................ 33

8. A hulladéklerakó üzemeltetése .................................................. 37

9. A hulladéklerakó monitoring rendszere..................................... 39

10. A hulladéklerakó rekultivációja és utógondozása ....................... 43

11. A hulladéklerakás gazdasági kérdései ........................................ 47

3
BEVEZETÉS

A hulladéklerakás a hulladékkezelési technológiai rendszer utolsó eleme, amelynek

során az adott időszakban műszaki vagy gazdasági okok miatt nem hasznosítható,
illetve más eljárással nem ártalmatlanítható hulladékok környezetkímélő ártalmat-
lanítása történik meg.
A települési szilárd hulladékoknak a környezetvédelmi és a közegészségügyi
követelmények betartásával, a talaj felszíne felett vagy a talajfelszín alatt, megha-
tározott technológiai rend szerint történő rendezett elhelyezése (ártalmatlanítása)
a rendezett lerakás.

A lerakást viszonylagos egyszerűsége és az egyéb ártalmatlanítási módszerekhez

képest mérsékeltebb ráfordításigénye miatt, az országban még hosszú távon
mértékadó hulladékártalmatlanítási módszerként kell tekinteni.
A lerakás nélkülözhetetlen hulladékkezelési eljárás, ugyanis egyrészt minden hulla-
dékhasznosítási és -ártalmatlanítási módszernek van csak lerakással ártalmatla-
nítható maradéka, másrészt viszont a mindenkori műszaki, gazdasági adottságok
függvényében vannak csak ezzel a módszerrel ártalmatlanítható hulladékfé-
leségek. Fontos szempont az, hogy a lerakás a környezetvédelmi követelmények
messzemenő figyelembe vételével történjék-e és az, hogy ennek a módszernek
az ország gazdasági fejlettsége adott szintjén mi az elfogadható aránya a hulladék-
gazdálkodási rendszeren belül.

5
1. A HULLADÉKLERAKÁS HELYZETE,
FEJLESZTÉSI IRÁNYAI HAZÁNKBAN ÉS
AZ EU TAGÁLLAMOKBAN

1
Magyarországon az összegyűjtött települési szilárd hulladék kb. 83%-át ártalmat-
lanítják lerakással. Európában ez az arány egy 1996-os felmérés szerint átlagosan
63%-os volt, erősen eltérő értékekkel az egyes országokban (pl. Ausztria 65%,
Belgium 43%, Svájc 12%, Németország 46%, Dánia 29%, Hollandia 45%, Francia-
ország 45%, Spanyolország 65%, Svédország 34%, Finnország 83%). Ez az arány
az adott országok gazdasági ereje és a bevezethető korszerű hasznosítási mód-
szerek gyakorlati alkalmazásának igényei és lehetőségei függvényében, fokoza-
tosan csökken.

Hazánkban a hozzávetőlegesen 2600-2700 települési hulladéklerakónak keve-

sebb, mint harmada (kb. 730 db) szolgálja ki a településeket a közszolgáltatás
keretében és ezeknek mintegy 10%-a tekinthető korszerű, az érvényes környezet-
védelmi és közegészségügyi előírásokat teljesítő lerakónak. A környezetvédelmi
felügyelőségek vizsgálatai és a PH'99 felmérés azt mutatta, hogy a további becsült
mintegy kétezer nem megfelelő lerakó több mint felét (1300) már nem használják
és az újonnan létesülő regionális nagy lerakók begyűjtési körzetében 1997 óta
évente mintegy 100-150 helyi lerakó szűnik meg. Jelenleg mintegy 20-25 db új
korszerű lerakó van tervezés vagy engedélyeztetés, illetve építés alatt. Az elmúlt
évtized során mintegy 37 millió m3 lerakókapacitás létesült (létesül) 73 hulladék-
lerakón. Ez 5.560.000 lakos hulladékának elhelyezését teszi lehetővé. Az új lerakók
zöme megfelelő műszaki védelemmel került kialakításra. Jelentős azoknak a legális
(engedélyezett) módon korábban létesült és illegális lerakóknak a száma, amelyek
káros környezeti hatása még nem észlelhető, azonban potenciális szennyező
forrásként kell azokat számon tartani.

Az ország geológiai és hidrogeológiai adottságait tekintve újabb lerakók létesí-

tésére egyre kevesebb a lehetőség, a szükséges műszaki védelem kiépítése pedig
igen költséges, amely nélkül pedig, a lerakásra vonatkozó jogszabály előírásai
szerint, új lerakó nem létesíthető.

A teendőket középtávon döntően az új, korszerű, az egyre szigorodó környezet-

védelmi követelményeket maradéktalanul kielégítő, a másodlagos környezetszeny-
nyezést kizáró műszaki megoldású (műszaki védelem, szivárgóvíz-gyűjtés és
-kezelés, biogázkezelés, hatékony és tervezett technológia, monitoring) regionális
vagy körzeti kiszolgálást biztosító lerakók és komplex hulladékkezelő rendszerek
(komposztálás, építési hulladék előkészítés stb.) megvalósítására kell összpon-
tosítani.

7
 A HULLADÉKLERAKÁS HELYZETE

A regionális lerakók rendszere egyben elősegíti a gépesítettség fokozását, a lera-

kási technológia hatékonyabb és gazdaságosabb üzemeltetését, valamint – a helyi
lehetőségek kihasználásával – a keletkező biogázok energetikai hasznosítását.
1 Elősegíti továbbá a regionális lerakók mellett a komplex hulladékkezelési módsze-
rek alkalmazását (zöld- és biohulladékok kapcsolt komposztálása, a szelektíven
gyűjtött alkotók ipari hasznosításra történő előkészítése, az építési hulladékok
hasznosítási célú előkezelése).
A regionális lerakók építése szükségszerűen megköveteli a gyűjtési - szállítási
rendszer változtatását (nagy teljesítményű tömörítős célgépek és átrakóállomások
alkalmazása).

A kezelési körzetek kialakítását és a kapcsolódó lerakók kiépítését a hulladékke-

letkezési súlypontok, a lehetséges lerakási helyek környezetföldtani és vízföldrajzi
adottságai és a szállítási körülmények együttesen határozzák meg.
A regionális lerakók országos hálózatának kiépítését a települési hulladékgaz-
dálkodás minimálisan szükséges alaprendszerének kell tekinteni, amely részben
kiegészül a már említett komplex hulladékkezelő rendszerekkel, részben pedig
lehetőséget biztosít a későbbi korszerűbb (pl. termikus) hulladékkezelési eljárások
maradékanyagainak kifogástalan ártalmatlanítására (végső elhelyezésére). Ezek
a célkitűzések tökéletes összhangban vannak az EU-tagállamokban elfogadott
és az 1999/31/EK tanácsi irányelvben rögzített fejlesztési irányokkal. Az irányelv-
ben foglaltak a 22/2001. (X. 10.) KöM rendelet által a magyar jogrendszerben is
hatályosak.
A kiépített korszerű lerakók kapacitásának átlagos élettartama minimum 5-7 év,
de jelentős számú lerakónál eléri vagy meghaladja a 12-15 évet. Az új regionális
lerakókból 20 létesítménynél áll rendelkezésre a helyi adottságok figyelembe
vételével olyan mértékű bővítési lehetőség (kb. 43 millió m 3), amely az adott körzet
több évtizedes hulladéklerakási gondját képes megoldani. (A jellemző nagyobbak:
Hódmezővásárhely 4500 ezer m3, Pécs 1500 ezer m3, Jászapáti 2200 ezer m3,
Salgótarján 1000 ezer m3, Székesfehérvár 500 ezer m3, Békéscsaba 2400 ezer m3,
Debrecen 4300 ezer m3, Pusztazámor 14800 ezer m3, Jánossomorja 1600 ezer m3,
Szombathely 1000 ezer m3, Körmend 1800 ezer m3).
Ezek a tartalékkapacitások lehetőséget adnak arra, hogy a régió kiszolgált tele-
püléseinek száma – figyelembe véve a gyűjtési-szállítási körülményeket –, bővít-
hető legyen.
A bővítés csak a konkrét helyi adottságok alapján vizsgálható és tervezhető.
2008-ra a lerakásra kerülő hulladék mennyisége (az ország valamennyi lakosának
települési szilárd hulladéka kezelése érdekében szervezett közszolgáltatása, vagyis
a 100%-os ellátottság mellett) – figyelembe véve a tervezett komposztálás, a sze-
lektív gyűjtés és a fővárosi hulladékégető mű lerakást redukáló hatását – várhatóan
kb. 18.000 ezer m3/év-re becsülhető. A jelzett időszakra – tekintettel arra, hogy

8
 A HULLADÉKLERAKÁS HELYZETE

megfelelő technológiával 1 m3 lerakótérfogatba átlagosan 5 m3 laza hulladék

kerülhet – a megvalósítandó új lerakókapacitás mintegy 24.000 ezer m3, közel
egyenletes évenkénti kiépítéssel. A szükséges mennyiségű kapacitás biztosítása
legfeljebb 35-40 új regionális lerakó építésével valósítható meg. 1
Az új regionális lerakók 100-120 korszerű regionális létesítményből (2008-ig) kiépü-
lő országos hálózata a meglévő, környezetszennyező lerakók döntő többségének
bezárását, majd rekultiválását teszi szükségessé.

9
2. A HULLADÉKLERAKÁS JOGI
SZABÁLYOZÁSA

Az új regionális lerakók kiépítése az 1994-95 években először megfogalmazott,

a Környezetvédelmi Minisztérium által közzétett, időközben többször módosított
követelményrendszer meghatározásával kezdődött. Ez a követelményrendszer
a létesítés és üzemeltetés feltételeit egyaránt konkrétan rögzítette és némi módo- 2
sítással megfelelt a 99/31/EK irányelv időközben véglegesített előírásainak (amely
az EU-ban 1999. ápr. 26-ától érvényes). Ezt a feltételrendszert kellett teljesíteni
a KAC és a céltámogatási beruházási pályázati támogatási lehetőségeket igénybe
venni szándékozó önkormányzatoknak és vállalkozóknak.
A gondot csupán az jelentette, hogy bár a környezetvédelmi törvény megkövetelte
a megyei környezetvédelmi – ezen belül a hulladékgazdálkodási – koncepciók és
tervek készítését, ezek az esetek többségében nem készültek el, így a regionális
lerakók telepítési helyszínét sokszor ad hoc módon, többnyire lokális érdekek
alapján határozták meg. Közrejátszott ebben a vonatkozó minisztériumi követel-
ményrendszer bizonyos következetlensége is, elsősorban a kiszolgálandó vonzás-
körzeti lakosszám meghatározásában (kezdetben 20 ezer, majd 50 ezer kiszol-
gálandó lakosszámot írtak elő, ami végül is minimum 100 ezer főre módosult).
A lakosszám változtatása (fokozatos növelése) azt célozta, hogy egyre nagyobb
régiók – önkormányzati társulások – alakuljanak a hulladék ártalmatlanítására.
Ezt a célt a követelményrendszer segítségével sikerült is elérni. (A folyamatos
létszám-növelési előíráshoz kötött állami támogatás – jogszabály hiányában – az
egyetlen lehetőség volt a gazdaságos működés irányába történő befolyásolásra.)
Hazai viszonyok mellett ez az utóbbi kiszolgált lakosszám tekinthető a gazdaságos
működtetés alapfeltételének (ezt egyébként a nemzetközi tapasztalatok is igazol-
ják). Ennek következtében a megvalósított új, korszerű regionális lerakók vonzás-
körzete és kapacitása erősen változó.

A helyzetet szabályozási szempontból egyértelművé tette a hulladékgazdálko-

dásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hgt.) elfogadását követően
a környezetvédelmi miniszter 22/2001. (X.10.) KöM rendelete, amely egyértelműen
szabályozza – összhangban az 1999/31/EK tanácsi irányelvvel – a hulladéklerakók
létesítésének, működtetésének és utógondozásának követelményrendszerét.

11
3. A HULLADÉKLERAKÓK TALAJRA,
TALAJVÍZRE GYAKOROLT HATÁSA

A hulladéklerakók felszín alatti környezetszennyezése rendkívül széles határok kö-

zött változik mind a komponensek, mind a koncentráció tekintetében. A veszé-
lyeztető potenciál függ a lerakott hulladék állapotától (a lebomlási folyamat mely
fázisában – aerob, anareob – van a hulladék), összetételétől (szerves, szervetlen),
a vízoldható részek vegyi összetételétől, a lerakó korától, másrészt és függ attól,
hogy milyen lehetősége van a környezetszennyezést szállító közegnek, tehát
a víznek, beszivárogni a felszín alá. Ez utóbbit elsősorban a hulladéklerakó környe-
3
zetföldtani viszonyai, a lerakó védelmi rendszere és a hulladék lerakásának módja
befolyásolja.

A hulladéklerakóról a felszín alatti környezetbe jutó szennyezések szállító közege

elsősorban a víz. Ennek négy megjelenési formájával lehet találkozni a hulladék-
lerakókon, illetve azok környezetében. Ezek:
– a hulladék nedvességtartalma,
– a szerves hulladék bomlásakor keletkező víz,
– a csapadékvíz,
– a felszín alatti víz.

A hulladék kilúgozásában igen jelentős szerep jut a csurgalékvíznek. Hatását

jelentősen csökkenteni lehet a hulladék időszakos takarásával, majd a tervezett
magasság elérése után a lerakó megfelelő lezárásával. Mindamellett normál üzem-
menet esetén, a lerakó építése során nem lehet megakadályozni, hogy a csapa-
dékvíz a hulladékon átjutva a lerakó alján csurgalékvízként megjelenjen. Hasonló
a helyzet a nem megfelelően kialakított, lezárással nem rendelkező lerakók ese-
tében. A csurgalékvíz mennyiségét a lerakó vízháztartási vizsgálatának elvégzése
révén tudjuk meghatározni.

A hulladéklerakók kilúgozásában legnagyobb szerep a felszín alatti víznek jut.

Különösen akkor következik be erős kilúgozás, ha a hulladék folyamatosan
a felszín alatti vízszint alatt helyezkedik el, tehát a hulladék időszakosan vagy
állandóan vízben van. Ez a jelenség elsősorban a régi lerakóknál fordul elő. Egy
korszerű megfelelő helykiválasztás után megépített lerakónál ilyen jelenség nem
várható.

Alapvető helykijelölési szempont, hogy a lerakó alja mindig a talajvízszint felett

helyezkedjen el. Ha ez nem lehetséges, akkor szükség esetén mesterséges úton,
pl. az aljzat megemelésével kell biztosítani a maximális talajvízszint vagy talajvíz-
nyomásszint feletti megkívánt minimális távolságot.

13
 A HULLADÉKLERAKÓK TALAJRA, TALAJVÍZRE GYAKOROLT HATÁSA

A lerakóaljzat és a talajvíz szintje közötti ún. telítetlen zóna szerepe igen fontos,
s ezért kívánatos, hogy ha lehetőség van rá, ennek a vastagsága minél nagyobb
legyen. Általában soha nem zárható ki annak a lehetősége, hogy egy lerakóból
a szennyezett csurgalékvíz – még ha korlátozott mennyiségben is – de kijusson.
A telítetlen zóna kedvező tulajdonságainál (szűrés, adszorpció, kemiszorpció, ion-
csere) fogva nagyban elősegíti, hogy mielőtt még a szennyezés elérné a talajvizet,
a csurgalékvíz részben vagy teljesen megtisztuljon.
A lerakó alatti telítetlen zónában lejátszódó folyamatok végbemenetelét nagy
3 mértékben befolyásolja a rétegen belüli tartózkodási idő, ami függ a telítetlen zóna
vastagságától és áteresztőképességétől, ásványkőzettani összetételétől.

Általában megállapítható, hogy a szivárgási tényező(k) megkívánt értéke az alta-

lajnál 10-8 < k < 10-7 m/s határok között változik, hangsúlyozva azonban, hogy ezen
altalajra minden esetben még egy további épített szigetelőrendszer is kerül.
Kétségtelen, hogy a legolcsóbb megoldás a természeti adottságok maximális
figyelembe vétele mellett adódik, azonban önmagában ez nem elégséges feltétel.
Ugyancsak figyelembe kell venni, hogy több tíz hektárnyi területen (ami pl. egy
nagyvárosi vagy egy térségi településihulladék-lerakó területigénye) nem várható,
de nem is valószínű, hogy az altalaj mindenhol kellően vízzáró és homogén.

14
4. AZ ALKALMAZOTT HULLADÉKLERAKÓ
TÍPUSOK ÉS A LERAKHATÓ HULLADÉKOK

4.1 Hulladéklerakó típusok

Az építési mód szerint alapvetően két fő hulladéklerakó típus különböztethető meg:
– gödör típusú hulladéklerakó,
– dombépítéses típusú hulladéklerakó.

A terepadottságok szerint lehetséges típusok: felszín-közelben kialakított, védő-

gáttal kiemelt, hányószerűen kialakított, lejtőoldalnak támaszkodó hulladéklerakó.
4
4.2. A lerakással ártalmatlanítható hulladékok

A Hgt. általános szabályként határozza meg azt, hogy ártalmatlanításra csak az

a hulladék kerülhet, amelynek agyagában történő hasznosítására vagy energia-
hordozóként való felhasználására a műszaki, illetőleg gazdasági lehetőségek még
nem adottak vagy a hasznosítás költségei az ártalmatlanítás költségeihez viszo-
nyítva aránytalanul magasak. Ezen előírásból következik az a másik előírás, amely
teljes összhangban van az 1999/31/EK irányelvvel: hulladéklerakóban előkezelés
nélkül – ha törvény, kormányrendelet vagy miniszteri rendelet másként nem rendel-
kezik – hulladék nem ártalmatlanítható. A lerakással ártalmatlanítható hulladékok
körét és a lerakás feltételeit a 22/2001. (X.10.) KöM rendelet (a továbbiakban:
lerakó-rendelet) határozza meg.

Ugyancsak a lerakásról szóló miniszteri rendeletben leírtakból következik a Hgt.

jövőre nézve rendkívül fontos előírása, amely szerint a lerakással ártalmatlanított
biológiailag lebomló szervesanyag mennyiségét
a.) 2004. július 1. napjáig 75%-ra,
b.) 2007. július 1. napjáig 50%-ra,
c.) 2014. július 1. napjáig 35%-ra,
kell csökkenteni.

Tilos elhelyezni a hulladéklerakón:

– folyékony hulladékot,
– nyomás alatti gázt,
– robbanásveszélyes, maró, oxidáló, tűzveszélyes és fertőző kórházi vagy más
egészségügyi, illetve állategészségügyi intézményből származó klinikai hulla-
dékot,

15
 AZ ALKALMAZOTT HULLADÉKLERAKÓ TÍPUSOK

– használt gumiabroncsot (kivéve a lerakóépítés műszaki követelményeinek cél-

jára használtakat),
– előkezelés nélküli szennyvíziszapot,
– állati hulladékokat,
– továbbá minden más típusú hulladékot, amely nem elégíti ki a lerakó-rendelet
2. mellékletében meghatározott átvételi követelményeket.

Nagyon fontos kritérium, hogy tilos a hulladékot azért hígítani, hogy megfeleljen
a hulladékbefogadási követelményeknek.

16
5. A HULLADÉKLERAKÓK LÉTESÍTÉSÉRE
VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS
KÖVETELMÉNYEK

Egy hulladéklerakó létesítésénél alapvetően meg kell különböztetni a jogi és szak-

mai feltételrendszert.
Egy hulladéklerakó létesítésének folyamatábráját mutatja az 1. ábra a beruházás
megfogalmazásától a műszaki átadásig, üzembe helyezésig. Az ábrán elkülönülnek
az eljárási fázisok:
– a helykijelölési eljárás,
– a környezetvédelmi engedélyezés,
– az építési engedélyezés,
– a vízjogi engedélyezés,
– a műszaki átadás-átvétel,
– a használatbavételi engedély.
5
A helykijelölési eljárás jogilag nem kötelező, azonban mielőtt az engedélyezési
eljárást elindítanánk, a szükséges feltárási, tervezési, hatásvizsgálati feladatokat
elkezdenénk, célszerű meggyőződni, hogy a tervezett lerakó megvalósításának
van-e egyáltalán realitása:
– Betarthatók-e, teljesíthetők-e a jogszabályi előírások?
– Szakmai, műszaki szempontból gazdaságosan megvalósítható-e a beruházás?
– Pénzügyileg finanszírozható-e?
– Van-e lakossági fogadókészség?

A hulladéklerakó számára alkalmas terület kiválasztása a számos betartandó jog-

szabály mellett szakmai szempontból is összetett, nagy gondosságot és körül-
tekintést igénylő feladat. Ennek a feladatnak a végrehajtási lépéseit szemlélteti
a 2. ábra.

A hulladéklerakó helyének kiválasztásánál a következő követelményeket kell figye-

lembe venni (a lerakó-rendelet 1. melléklete alapján).
Hulladéklerakót az országos és területi hulladékgazdálkodási célokkal, feladatokkal
és a település rendezési tervével, valamint helyi építési szabályzatával összhang-
ban, az országos településrendezési és építési követelmények betartása mellett
lehet telepíteni.
Hulladéklerakó csak ipari övezetben, illetve – rendezési terv alapján – külterületen
létesíthető. Az előírt védőtávolság, – amelyet a környezetvédelmi felügyelőség
állapít meg – minimálisan 500 m. Ez inerthulladék-lerakó esetén (pl. építési, bontási
törmelék lerakó) minimum 300 m.
A lerakó-rendelet 1. sz. melléklete szerint a hulladéklerakó telekhatára és „a mező-
gazdasági területek között” a megjelölt minimális védőtávolság meglétének kiköté-

17
 A HULLADÉKLERAKÓK LÉTESÍTÉSÉNEK KÖVETELMÉNYEI

BERUHÁZÓ Hulladéklerakók
felmérése

Irányító Bizottság Földtani

Civil szervezetek
adottságok

Hely kijelölési
Lakossági
TERVEZŐ szempontrendszer
tanácsadó testület
Kizáró és korlátozó tényezők

Lakossági Előzetes
fórumok I. Helykijelölési szakhatósági
eljárás vélemények

Helyszín „n” Helyszín „n+1”

5 alternatíva alternatíva

Előzetes környezeti Előzetes környezeti

hatástanulmány I. hatástanulmány II.

Megvalósíthatósági Megvalósíthatósági
tanulmány I. tanulmány II.

Környezetvédelmi
Főfelügyelőség

A hulladéklerakó
előzetes helyszíne

Részletes II. Környezetvédelmi Szakhatóságok

környezeti engedélyezés
hatástanulmány Szakhatóságok
III.-IV.
Önkormányzat
Építési és vízjogi
VIZIG
engedélyezés

Kiviteli tervek
+
tender kiírás

Műszaki átadás,
BERUHÁZÁS
üzembehelyezési
KIVITELEZÉS
eljárás

1. ábra: Hulladéklerakó létesítésének eljárási rendje

18
 A HULLADÉKLERAKÓK LÉTESÍTÉSÉNEK KÖVETELMÉNYEI

A beruházás megfogalmazása

A fő környezeti hatótényezők meghatározása

A számításbajöhető területek meghatározása

A hulladékgazdálkodási-, gazdasági-,
területgazdálkodási-, jog- és szocióökonómiai
szempontok, valamint a természeti adottságok vizsgálata

A számításba jövő területek értékelése,

összehasonlítása, rangsorolása

5
A reálisan számításbajövő
területek kiválasztása

A kiválasztott területek előzetes Lakossági részvétel

környezetföldtani, geotechnikai a kiválasztásban
kutatása, értékelése

Előzetes/részletes A leginkább alkalmas terület kiválasztása és

környezeti részletes környezetföldtani, geotechnikai
hatástanulmány kutatása, értékelése

2. ábra: A területkiválasztás folyamata

se a gyakorlatban teljesíthetetlen és környezetvédelmi szempontból is indokolatlan.

Ezt a kikötést a jogszabály módosítása során törölni kell. (Megjegyzés: a lerakó-
rendelet módosításának előkészítése a kézirat leadásának időpontjában folya-
matban van.)

A helykiválasztásnál:
– a területfejlesztési,
– a terület- és településrendezési,
– a tájvédelmi,
– a föld mint környezeti elem, különösen a termőföld védelmével kapcsolatos,
– a geotechnikai, környezet- és vízföldtani,
– a felszíni és felszín alatti vízvédelmi,
– a levegőtisztaság-védelmi,

19
 A HULLADÉKLERAKÓK LÉTESÍTÉSÉNEK KÖVETELMÉNYEI

– a közegészségügyi,
– a természetvédelmi,
– a hulladékgazdálkodási,
– a tűzvédelmi
szempontokat kell figyelembe venni, különös tekintettel a következő követelmé-
nyekre:
– a hulladéklerakó hatásának lakó- és üdülőövezetektől, vízi utaktól, csatornáktól,
felszíni vizektől, mezőgazdasági és lakott területektől való távolsága,
– ivóvízbázisok védőidomainak, védőterületeinek helyzete, előfordulása,
– a terület külön jogszabályok szerinti szennyeződés-érzékenysége,
– a terület földtani és hidrogeológiai adottságai,
– árvíz, felszínsüllyedés, felszínmozgás (csúszás) veszély a területen,
– a természeti vagy kulturális örökség védelme.

5 Hulladéklerakó nem telepíthető:

– a területfejlesztési és -rendezési, valamint településrendezési tervek alapján
alkalmatlannak ítélt területeken,
– erősen erózióveszélyes területeken,
– felszíni mozgásveszélyes területeken,
– minden olyan karsztos, erősen tört szerkezetű, tagolt kőzetösszletű területen,
ahol a felszínen vagy a felszín alatt 10 méteren belül mészkő, dolomit, mész- és
dolomitmárga képződmények, illetve tektonikailag erősen tagolt kőzetösszletek
találhatók,
– külön jogszabály (123/1997. (VII. 18.) Korm. r.) szerint az üzemelő és távlati
ivóvízbázisok, ásvány- és gyógyvíz hasznosítást szolgáló vízkivételek kijelölt
vagy kijelölés alatt álló belső, külső védőövezetein, illetve hidrogeológiai „A”
védőterületein,
– természeti oltalom alatt álló területen,
– energiaszállító vezeték védősávjában,
– működő vagy felhagyott mélyművelésű bánya felszakadási területein belül, ha
a mozgások még nem konszolidálódtak, illetve bányaművelésre előzetesen
kijelölt terület fölött,
– olyan földrengésveszélyes területen, ahol a várható földrengés maximális
erőssége VI. fokozatú a Medvegyev-Sponhaner-Karnik skálán,
– árvíz-, belvízveszélyes, illetve ármentesítéssel nem rendelkező területen,
– magas talajvízállású területen (a hulladéklerakó szigetelő rendszerének fenék-
szintje alatt a mindenkori maximális talajvízszint, illetve a felszín alatti víz nyo-
másszintje legalább egy méterre legyen).

A környezetvédelmi hatóság a hulladéklerakót csak akkor engedélyezi, ha annak

telepítési jellemzői (tekintettel az előző követelményekre és a szükséges védelmi

20
 A HULLADÉKLERAKÓK LÉTESÍTÉSÉNEK KÖVETELMÉNYEI

intézkedésekre) arra engednek következtetni, hogy a hulladéklerakó nem okoz

jelentős környezeti veszélyt.

A hulladéklerakó helykiválasztásánál figyelembe veendő szempontok:

a. Hulladékgazdálkodási szempontok

1. A begyűjtési terület vonatkozásában:

– a terület nagysága, méretei,
– a kiszolgált lakosság száma, éves ingadozása és várható változása a lega-
lább 30 éves üzemeltetési időtartam alatt,
– a területen található termelő létesítmények és intézmények jellege, fejlesztési
irányaik és azok mértéke, jellemzői,
– a terület topográfiai és éghajlati jellemzői.
5
2. A feldolgozásra kerülő hulladék vonatkozásában:
– a begyűjtésre kerülő hulladékok mennyisége, a mennyiség éves ingadozása
és várható változása legalább 30 éves üzemeltetési időtartam alatt (külön
a települési és külön a termelési nem veszélyes hulladékokra),
– a begyűjtött hulladékok összetételének, fizikai és kémiai jellemzőinek, vala-
mint ezek éves ingadozásának és prognosztizált (legalább 30 éves üzemel-
tetési időtartam alatti) változásának ismerete (külön a települési és külön
a termelési hulladékokra).

3. A hulladékgyűjtés rendszere vonatkozásában:

– az alkalmazott gyűjtőedényzet és szállítójárművek típusa, műszaki jellemzőik,
mennyiségük,
– a gyűjtési-szállítási rendszer jellemzői (idő, távolságok, gyakoriság, fordulási
idő, költségek),
– a telephely megközelítési lehetőségei és úthálózati feltételei (útvonal, méretek,
használati állapot, terhelhetőség, forgalomsűrűség, forgalmat akadályozó
tényezők, védőtávolság) valamint esetenként az iparvágányra csatlakozás
feltételei.

b. Gazdasági szempontok

– a terület minél kisebb többletráfordítással, a szükséges, szabványos, rende-

letekkel szabályozott és megkívánt műszaki védelem mellett, természeti
adottságai alapján is alkalmas legyen a lerakóhely kialakítására,
– a terület megközelíthetősége biztonságos és olcsó legyen (szállítási költségek
optimalizálása),

21
 A HULLADÉKLERAKÓK LÉTESÍTÉSÉNEK KÖVETELMÉNYEI

– közművel való ellátottság (elektromos energia, víz, csatorna, telefon),

– csatlakozási lehetőség szennyvíztisztítóhoz, az ártalmatlanító létesítmények
elhelyezése,
– területnagyság, a lerakómedence hasznos térfogata, bővítési lehetőségek.

c. Területgazdálkodási szempontok

– térbeli elhelyezés (településfejlesztési koncepcióval való összhang),

– az elhelyezés ne zavarja a vízkészlet hasznosítását,
– ne érintsen üdülőövezetet, természetvédelmi- és tájvédelmi területet,
– földhasználat szempontjából lehetőleg értéktelen terület legyen,
– nagy mennyiségű hulladék minél kisebb területen legyen elhelyezhető.

d. Szociális közegészségügyi, politikai szempontok

5
– településtől, lakott területtől megfelelően nagy távolságra kerüljön (védőtá-
volságok),
– a népsűrűség,
– az érintett lakosság fogadókészsége,
– politikai kivitelezhetőség.

e. Jogi helyzet

Figyelembe veendők:
– a tulajdonviszonyok,
– az engedélyezésre, megvalósításra vonatkozó jogszabályok, szabványok,
műszaki előírások.

f. Természeti adottságok

Figyelembe veendők:
– a topográfiai, morfológiai viszonyok,
– a meteorológiai jellemzők,
– a földtani adottságok,
– a hidrológiai jellemzők,
– a vízföldtani jellemzők,
– a geotechnikai adottságok,
– a földrengésveszély,
– az esetlegesen meglévő vagy várható alábányászottság.

A hulladéklerakó számára kiválasztott terület/területek esetén el kell végezni az elő-

22
 A HULLADÉKLERAKÓK LÉTESÍTÉSÉNEK KÖVETELMÉNYEI

zetes környezeti hatásvizsgálatot, amelynek során a környezeti elemek állapotában

bekövetkező változásokat értékelni és minősíteni kell, amely után eldönthető, hogy
környezetvédelmi szempontból a beruházás megvalósítható-e.
A hatótényezők, a hatásfolyamatok és a közvetlen és közvetett hatásterületek
meghatározása nyomán lehetőség nyílik a környezeti elemek állapotában a lerakó
és létesítményei által okozott változások értékelésére, majd minősítésére. Az érté-
kelés során minden környezeti elemre/rendszerre, és a teljes hatásterületre el kell
végezni a beruházás megvalósítása következtében kialakuló új környezetállapot és
a kontroll környezet állapotának az összehasonlítását.
A minősítés bemutatja, hogy a környezeti elemekben és rendszerekben beállt
változások mennyire elfogadhatók.

Az értékelés során el kell végezni:

– a hatótényezők és a vonatkozó emissziós normák összehasonlítását,
– a környezeti elemek/rendszerek kiinduló állapota (kontroll környezet) és a meg-
5
változott állapot összehasonlítását,
– az elemrendszer terhelése és a környezet-, illetve természetvédelmi célkitű-
zések közötti nem határérték jellegű összehasonlítást,
– a lakossági szempontokkal való összevetést.

Az értékelés leglényegesebb és legkritikusabb mozzanata a környezeti elemek/

rendszerek állapotváltozásának a megítélése. Alapvetően fontos, hogy a megítélés
objektív kategóriák alapján történjék, aminek alapján a döntés egyértelmű, szub-
jektív elemektől mentes legyen. A környezeti hatásvizsgálatok jogszabályi és
tartalmi követelményeit a 20/2001. (II.14.) Korm. rendelet szabályozza.

23
6. A HULLADÉKLERAKÓ KIALAKÍTÁSA

A hulladéklerakót úgy kell kialakítani, hogy ne szennyezze a felszín alatti és felszíni

vizeket, valamint a körülötte elhelyezkedő földtani közeget. Ezek védelmét a műkö-
dési időszakban természetes anyagú réteg (altalaj) és az aljzatszigetelés együttes
alkalmazásával, a lezárást követő időszakban az aljzatszigetelés megléte mellett
a természetes anyagú réteg és a felső (lezáró) szigetelés együttes alkalmazásával
lehet biztosítani.
A természetes anyagú réteg (altalaj) az alábbi tulajdonságokkal kell, hogy rendel-
kezzen:
– Legalább 1,0 m vastag, k< 10-9 m/s szivárgási tényezőjű altalaj (inert hulladék
lerakónál k < 10-7 m/s) vagy vele egyenértékű védelmet nyújtó épített réteg,
amelynek a minimális vastagsága 0,5 m.
– Az altalaj talajának agyagásvány-tartalma legalább 10% legyen, rendelkezzen
nagy adszorpciós kapacitással. Utóbbi esetben a terület különösen kedvező, ha
az altalaj kationcserélő kapacitása T>25 mekv/100 g, megfelelő ha 15-25
mekv/g közötti érték. Ha T<15, az altalaj adszorpciós kapacitása kedvezőtlen,
de ez nem kizáró kritérium. 6
– A talajvíz maximális nyugalmi vagy nyomásszintje legfeljebb 1,0 m-re lehet a le-
rakó szigetelőrétegének fenékszintjétől. Így kívánatos, hogy a talajvíz maximális
nyugalmi vagy nyomásszintje legalább 1,0 m-rel az eltávolított humuszréteg
utáni felszín alatt legyen, ellenkező esetben a lerakó fenékszintjét ki kell emelni.
– Az altalaj szervesanyag-tartalma maximum 5% lehet.
– A lerakó altalajának a lerakó várható terhelésével szemben teherbírónak kell
lennie, biztosítania kell, hogy a terhelés hatására bekövetkező deformációk
az aljzatszigetelő rendszer hatékonyságát, a lerakó állékonyságát ne veszélyez-
tessék.
– Kedvezőtlen, ha felszín-közelben kis szilárdságú, gyengén konszolidált rétegek
fordulnak elő, mert ezen rétegek összenyomódásából származó többletsüly-
lyedést a lerakó aljzatkiemelésével kompenzálni kell.

Az aljzatszigetelés – épített szigetelő réteg – többrétegű, szivárgóréteget is tartal-

mazó egységes rendszer, amelyek változatai:
– természetes anyagú (agyag, adalékanyaggal kevert talajok) típusú szigetelés,
– mesterséges anyagú szigetelés (geomembrán, műanyaglemez) valamint
– a kettő kombinációja.

Természetes anyagokkal történő szigetelés

A természetes anyagokkal történő szigetelés ma kétségtelenül a legolcsóbb meg-
oldásnak tűnik. A szigetelőréteg anyagának kiválasztásakor alapvető kritérium,
hogy a megkívánt szennyezőanyag-visszatartó képességgel rendelkezzen. Ezért
az előírt minimális szivárgási tényezője 10 -9-10-10 m/s érték közötti. A kiválasztáshoz

25
 A HULLADÉKLERAKÓ KIALAKÍTÁSA

előírt szabványos vizsgálatok elvégzése feltétlenül szükséges. Az optimális meg-

oldást a kis- és közepes plaszticitású, de megfelelő agyagásvány-tartalmú és
adszorpciós kapacitású iszap-agyag talajok adják.

Amennyiben a természetes településű kőzetek, illetve egy gazdaságosan haszno-

sítható anyagnyerőhely talaja a megkívánt vízzáróságot nem tudja biztosítani, vagy
megítélése számos bizonytalanságot tartalmaz, természetes anyagból készült
keverék beépítése is alkalmazható. Erre elsősorban az iszapos homok és iszapos
homokos kavics bentonitadalékkal való keveréke jöhet elsősorban számításba.

Geoszintetikus agyagszigetelés
A természetes anyagból készített szigetelések területén egyre nagyobb szerephez
jutnak az ún. geoszintetikus agyagszigetelők (bentonitos szigetelőlemezek). Ezek
többnyire két geoszintetikus hordozó elem (geotextilia vagy geomembrán) közötti
bentonitrétegből állnak, amelyek vastagsága rendszerint 5-10 mm. A vízfelvétel
hatására a bentonit duzzad, azonban a két határoló geotextilia tűzéssel vagy
6 tűnemezeléssel történő összekötése a térfogatnövekedést gátolja. Így egy kis
vastagságú, de tömör vízzáróréteg alakul ki, melynek jellemző szivárgási tényezője
a 10-10-10-12 m/s tartományba esik.

A geoszintetikus agyagszigetelők számos előnyös tulajdonsággal rendelkeznek

a tömörített természetes anyagrétegekkel szemben, úgymint:
– alkalmazásuk a helyi adottságoktól kevésbé függ,
– kivitelezés közben helyszíni ellenőrző vizsgálatokat (vízzáróság) nem igényel,
– a beépítés lényegesen egyszerűbb gépparkkal megvalósítható,
– a kivitelezés üteme gyorsabb és kevésbé időjárásfüggő,
– kis területek egyszerűbben szigetelhetők,
– süllyedésre, süllyedéskülönbségre kevésbé érzékenyek, fagyérzékenységük
kisebb, erózióval szemben nagyobb az ellenállóképességük,
– könnyebben javíthatók,
– alacsonyabb az építési költség.

Hátrányuk a tömörített agyagréteggel szemben:

– nagyobb sérülékenység,
– kisebb adszorpciós kapacitás,
– kisebb áttörési idő oldatok esetén,
– nagyobb diffúziós fluxus.

A hátrányos tulajdonságok elsősorban a szennyezőanyag visszatartóképesség

területén jelentkeznek, amelynek oka elsősorban a kis rétegvastagság.
A geoszintetikus szigetelőanyagok alkalmazhatóságáról ma még megoszlanak

26
 A HULLADÉKLERAKÓ KIALAKÍTÁSA

a vélemények. Az USA-ban gyakran alkalmazzák a természetes anyagú szige-

telőrétegek helyett mind aljzat-, mind zárószigetelésként. Európában jelenleg csak
a lezárásnál alkalmazzák egyenértékű alternatív szigetelőanyagként. Előnyösnek
tűnik alkalmazása olyan lerakóknál is, ahol nagyobb hajlású oldalfelületet kell
szigetelni, az agyagréteg beépítése nehéz és az egyenletes szigetelőképesség
biztosítása megkérdőjelezhető.
Mindenesetre biztos, hogy a már ma is széles körben alkalmazott szigetelőanyag
új lehetőséget jelent és további térhódítása várható.

Szigetelés hajlékony műanyag membránszigetelővel

A hajlékony műanyag membránszigetelőket a hulladéklerakók szigetelésére évti-
zedek óta alkalmazzák. Ezek szintetikus polimerek, amelyek közül céljainkra legin-
kább a nagy és kis sűrűségű polietilén anyagú műanyaglemezek (vastagság mini-
mum 2 mm.) a megfelelőek (HDPE és LDPE műanyaglemezek).
Minősítésük szabványban előírt vizsgálatokkal történik, gyártói garanciákkal. A ter-
mészetes anyagú szigetelők műanyagokkal való helyettesítése nem járt teljes
sikerrel és valószínűleg nem is veszik át a szerepüket, mivel számos előnyös 6
tulajdonságuk (egyenletes, előre jól definiált minőség, vegyi anyagokkal szembeni
ellenállóképesség, jó vízzáróság, kis vastagság) mellett a legnagyobb hátrányuk
a mechanikai hatásokkal szembeni érzékenység (sérülékenység), ami ellen termé-
szetesen lehet védekezni szigorú műszaki előírásokkal, technológiai fegyelemmel
és magának a lemeznek az erősítésével.
Helyesen akkor járunk el, ha a szigetelőrendszer építésénél a természetes és
a mesterséges anyagú szigetelők egymást különösen kiegészítő előnyös tulaj-
donságait használjuk ki.

Szigetelőrendszer
A hulladéklerakó megfelelő és biztonságos szigetelését egy több elemből álló
szigetelőrendszerrel lehet biztosítani, amely az alábbi elemekből áll:
– szigetelőréteg(ek),
– víztelenítő (szivárgó) réteg,
– védőréteg(ek).

A hulladéklerakásra vonatkozó hazai szabályozás szerint a települési szilárd hul-

ladéklerakók esetében az aljzatszigetelés kombinált rendszerű, míg az inert hulla-
déklerakóknál a jogszabály megelégszik a természetes anyagú megoldással.

Az aljzatszigetelő rendszer szerves része a csurgalékvizek gyűjtésére, elvezetésére

és ellenőrzésére szolgáló hatékony szivárgórendszer, amit összefoglaló néven
csurgalékvíz-gyűjtő rendszernek neveznek. A hulladéklerakóban végbemenő
lebomlási folyamatok, valamint a csapadékterhelés miatti átszivárgás során fellépő

27
 A HULLADÉKLERAKÓ KIALAKÍTÁSA

kilúgozódás eredményeképpen csurgalékvíz keletkezik, amely a hulladéktérben

átszivárogva, a hulladéklerakó alapja felé igyekszik.
A csurgalékvíz minősége a lerakott hulladék minőségétől, valamint az üzemeltetési
módtól függ.
A csurgalékvíz összegyűjtése és gyors elvezetése a csurgalékvízelvezető dréncsö-
vekkel alkalmasan kialakított szivárgóréteg (szivárgópaplan) feladata. Vastagsága
minimum 50 cm, vízáteresztő-képessége >10 -4 m/s, osztályozott mosott kavicsból
épül fel.

A szivárgórétegben nyernek elhelyezést a megfelelően telepített dréncsövek,

amelyek az összegyűjtött csurgalékvíz elvezetésére szolgálnak. A szivárgóréteg
eltömődését célszerűen megfelelő pórusméretű geotextiliával akadályozzák meg.
A csurgalékvíz-elvezető dréncsövek ellenőrzését, karbantartását a csurgalékvíz-
tisztító aknákból oldják meg.

A dréncsőhálózat a hulladéklerakó szigetelt területéről kivezető gyűjtőcsővel

6 csatlakozik a szigetelt csurgalékvíz-tározó medencébe, amely rendszerint nyitott
kivitelű és a szennyezett csurgalékvíz hosszabb idejű tárolására szolgál.

A hulladéklerakás engedélyezett magasságát elérve gondoskodni kell a lerakó

lezárásáról. A lezárás feladata és rendeltetése a következő:
– az infiltráció megakadályozása, illetve minimálisra csökkentése;
– növeli a biztonságot az aljzatszigetelő rendszer esetleges meghibásodása esetén;
– biztosítható a gázemisszió teljes kontrollja;
– megakadályozza a lerakón lefutó csapadékvizek érintkezését a hulladékkal, s
ezáltal a környezet felszíni, felszín alatti szennyeződését;
– megakadályozza a szennyeződés szél általi továbbszállítását;
– megakadályozza a hulladék közvetlen kapcsolatát az állatokkal és az emberekkel;
– csökkenti a lerakó felületén az eróziót, elősegíti a rekultivációt.

A lerakó végleges lezárására túlnyomórészt természetes és mesterséges anyagú

(elsősorban az aljzatszigetelőknél is megismert műanyaglemezek) szigetelőrétegek
jönnek számításba. A szigetelőréteg fölötti szemcsés anyagú réteg a víztelenítést
szolgálja, s megakadályozza a talajon átjutó csapadékvíznek a hulladéktestbe való
bejutását. A szigetelésnél az utóbbi időben jelentős teret hódítottak a geoszin-
tetikus anyagú szigetelők.

A lezáró szigetelés alatt, a lerakott hulladékréteg felett a települési szilárdhulladék

lerakóknál egy minimum 0,5 m vastag kiegyenlítő és gáztalanító réteg kerül
kiépítésre, amely a szigetelés egyenletes és stabil felfekvését biztosítja és elősegíti
a képződő biogáz szabályozott elvezetését.

28
 A HULLADÉKLERAKÓ KIALAKÍTÁSA

A felső lezáró szigetelés vastagságánál alapvető, hogy a szigetelőréteg mélyebben

legyen mint a fagyhatár. Magyarországon ennek értéke 80 cm, ezért a felső humu-
szos talajborítás minimum 1 m vastagságú. Ez a talajréteg-vastagság egyébként
az eredményes rekultivációnak is feltétele (életképes növénykultúra kialakulása és
fennmaradása).

A lezárás után a felület esésének legalább 3-5%-nak kell lennie, hogy a beszivárgó
csapadékvíz elvezetése minél hatékonyabb legyen. Fontos a fedő talajréteg meg-
felelő vízháztartásának biztosítása.

29
7. A HULLADÉKLERAKÓ LÉTESÍTMÉNYEI,
GÉPEI ÉS A LERAKÁS TECHNOLÓGIÁJA

7.1. A hulladéklerakó létesítményei és gépei

A szükséges létesítmények:
– behajtó és üzemi út,
– személy- és tehergépkocsi parkoló,
– belső hulladékfeltöltő rámpa és kompaktor-út,
– hídmérleg és mérlegház,
– adminisztrációs és szociális épület,
– abroncsmosó,
– kocsimosó és konténermosó,
– olajleválasztó olajos szennyvizek kezeléséhez,
– üzemanyagtöltő állomás,
– csurgalékvíz-gyűjtés, -elvezetés és -kezelés létesítményei,
– biogáz-kinyerés és -kezelés, -hasznosítás létesítményei,
– csapadékvíz-elvezetés létesítményei,
– tűzvédelem létesítményei,
– kerítés, kapu, 24 órás vagyonvédelem, 7
– hulladékfogó háló,
– véderdő,
– meteorológiai állomás.
A belső hulladéktöltő rámpát 6 m pályaszélességgel, visszabontható panelele-
mekből készítik, a lerakás előrehaladásának megfelelő ütemben. A kompaktor
számára a gépszín és a lerakófelület között kohósalak vagy zúzott kő anyagú
üzemi út építendő.
Az olajfogó műtárgy beépítése az olajjal szennyezett vizek (kocsimosó, üzem-
anyagtöltő stb.) kezelése miatt szükséges.
Az összegyűjtött és tárolt szennyezett csurgalékvizet saját rendszeren keresztül
a hulladék felületére általában visszajuttatják (ez segíti a lebomlási folyamatokat és
csökkenti a kiporzási hatást is). Ha a tározó kapacitása alulméretezett vagy szélső-
séges időjárási körülmények adódnak, gondoskodni kell a többlet csurgalékvíz
kezeléséről.
Erre alkalmas módszerek:
– tengelyen vagy zárt csatornarendszeren keresztül engedéllyel rendelkező
szennyvíztisztító műbe történő elszállítás,
– helyi tisztítómű kiépítése.
A szervesanyag-tartalom lebomlása során metánban gazdag biogáz keletkezik.
A káros emissziók, szaghatások elkerülése érdekében biztosítani kell – már a lera-
kás kezdeti fázisában – a biogáz folyamatos kigyűjtését, kinyerését a lerakótestből.

31
 A HULLADÉKLERAKÓ LÉTESÍTMÉNYEI, GÉPEI ÉS A LERAKÁS

Ennek a követelménynek az aktív gázkinyerés felel meg, ahol mesterséges vákuum

segíti elő a gázkiáramlást a lerakóból. A gázkinyerést megfelelően telepített gázki-
nyerő kutak segítségével végzik. A gázvezetékben lehűlő gáz kondenzvizét a csur-
galékvízzel együtt kell kezelni. Az aktív rendszer a lerakó peremén és a lerakóban
hálózatosan elhelyezett gázkutakból, illetve vízszintesen telepített csövekből áll.
Az összekötő fővezeték végén elhelyezett kompresszor biztosítja a hálózatban a kí-
vánt vákuumot, amelynek hatásterületéről így a biogáz bekerülhet a rendszerbe.

A keletkező biogáz mennyisége, összetétele és a hulladéklerakó geográfiai helyze-

te határozza meg a hasznosítási lehetőségeket. Ezek közül elsődleges a lerakónak
és kiszolgáló létesítményeinek az energiaellátására történő hasznosítás, de szóba
jöhet a villamosenergia- és a melegvíz-előállítás mint hasznosítási lehetőség is.
A gázt gyakran hasznosítás nélkül lefáklyázással a helyszínen elégetik.

A gázkezelő rendszer sajátos biztonságtechnikai követelmények figyelembevéte-

lével kerül kiépítésre.
Gondoskodni kell a hulladéklerakó rézsűin és üzemi területein keletkező csapa-
dékvizek elkülönítetten, árokrendszeren keresztül történő elvezetéséről. A csapa-
dékvíz-elvezetés vízjogi engedély köteles. Ezen a rendszeren belül kell kezelni
7 a szigetelt, de még művelés alatt nem álló felületeken jelentkező tiszta csapadék-
vizeket is.

A hulladéklerakón több olyan létesítmény létezik, amelyek éghetőek, illetve tűz-

veszélyes anyagokat tárolnak. Ezek tűzvédelmét az illetékes tűzoltósággal mint
szakhatósággal egyeztetve kell megoldani.
A tűzoltóvíz biztosítására általában a következő gyakorlati lehetőségek vannak:
– az üzemviteli és a művelt lerakón kívüli területek tűzvédelme
• a telep vízellátó rendszerének igénybevétele,
• a csapadékvizeket elvezető rendszer igénybevétele,
• külön tüzivíz tározóból,
• kiegészítésképpen alkalmas tűzoltókészülékek biztosításával.
– A művelt lerakó felületein:
• az előzőeken túl megengedett a lerakó csurgalékvíz-visszaforgató rendsze-
rének tűzoltási célú felhasználása.

A mobil – gyorsan telepíthető és megfelelő stabilitású – hulladékfogó hálónak az

éppen művelés alatt álló munkafelületet kell körülvennie, hogy a hulladék ürítésénél
és a még takarás előtt lévő lebegő hulladékfrakciók esetében a szél általi kihordást
megakadályozzák, illetve csökkentsék.

A véderdő gyorsan növő fajtákkal, legalább 15 m szélességben telepítendő.

32
 A HULLADÉKLERAKÓ LÉTESÍTMÉNYEI, GÉPEI ÉS A LERAKÁS

A helyi klímaadatok megfigyelésére, rögzítésére, csurgalékvíz háztartási mérleg

készítésére meteorológiai állomás létesítése szükséges, amely a monitoring rend-
szer része is. Az állomás méri a szélsebességet -irányt, és -erősséget, a léghő-
mérsékletet, légnyomást, és páratartalmat, valamint a légköri párolgás mértékét.

A hulladéklerakó üzemeltetéséhez szükséges gépek:

– a lerakott hulladék tömörítéséhez kompaktor (minimum 24 tonnás),
– a telepi földmunkákhoz homlokrakodó (gumikerékkel), legalább 1 m 3-es kanállal
és markolószerelékekkel,
– a telepen belüli anyagok szállításához billenőplatós teherautó, minimum 5 t
hasznos teherbírással,
– lánctalpas dózer, fű- és növénynyíró, aggregátor, tartalék szivattyúk.

7.2 A hulladéklerakás technológiája

A lerakóhelyre beszállított hulladék átvételét mennyiségi és minőségi ellenőrzéssel

kell biztosítani. A hulladék mennyiségét a hídmérlegen történő méréssel határozzák
meg, amelyhez számítógépes adatrögzítés és nyilvántartás társul. Az átvétel minő-
ségi ellenőrzése szemrevételezéssel történik. Amennyiben szükséges, úgy repre-
7
zentatív mintavételre is sor kerülhet a hulladéklerakóra való kiürítés előtt és után.
Az átvételt követően a szállítójárművet az ürítési helyre irányítják, majd ellenőrzött
körülmények között a munkafelületen kiürítik. A hulladék beépítését a lerakótestbe
a tömörítő célgép (kompaktor) végzi, azt 20-30 cm-es vastagságú rétegekben
folyamatosan terítve és tömörítve. A hulladék beépítését az üzemeltetési terv
alapján végzik.
A hulladéklerakó kialakítása a helyi terepadottságok függvényében történhet
gödörfeltöltéssel vagy dombépítéssel, illetve a kettő kombinációjával.
A lerakási technológiáknak alapvetően három változata különböztethető meg:
– prizmás rendszerű,
– frontális rendszerű,
– és körkörös rendszerű lerakási mód.
Mindhárom megoldásnál a hulladékot rétegesen rakják le, rendszerint 1,5-2,0 m
rétegvastagságban.
A prizmás rendszernél a rétegeket prizmák hálózatából építik fel (főprizmák,
keresztprizmák) A prizmahálózat keresztezési közeinél kialakult „szellőzőgödröket”
utoljára töltik fel, kialakítva így az összefüggő hulladékréteget.
A prizmák koronasíkja a szállítójárművek közlekedési útja és egyben ürítőterület.
A prizma a lerakás irányába leürített hulladéktól növekszik és homlokdöntéssel
készül. A prizma teljes felületét – a koronasíkot és az oldalrézsűket is – folya-
matosan takarják. A prizmás lerakás eredményesen alkalmazható természetes

33
 A HULLADÉKLERAKÓ LÉTESÍTMÉNYEI, GÉPEI ÉS A LERAKÁS

vagy mesterséges, sík vagy domborzatos terepen lévő gödrök, terepmélyedések

feltöltésére.

A frontális rendszerű lerakást hosszirányban elnyújtott keskeny terület esetén

célszerű alkalmazni. A prizma merőleges a lerakási front irányára, a nyitva hagyott,
nem takart front szélessége rugalmasan illeszthető a beérkező hulladék mennyi-
ségéhez. Takarni csak az egyik oldali rézsűt és a koronasíkot kell, ez a módszer
tehát takaróanyag kímélő megoldás.

A körkörös lerakás sík területeken elhelyezkedő, nem túlságosan mély üregek

esetében alkalmazható. A lerakást körkörösen, a külső szélektől a terület közepe
felé végzik. Itt is csak az egyik oldali rézsűt és a koronasíkot kell takarni.

A mesterséges dombépítést elsősorban sík területen alkalmazzák, rendszerint az

utóbbi két lerakási változat használatával. Alkalmazásával lehetővé válik, hogy lera-
kót létesítsenek magas talajvízállású területeken is. Építését azonban különösen
gondosan kell mérlegelni, tekintettel a tájvédelmi követelményekre. A dombépítés
tulajdonképpen a gödör feltöltés fordítottja, a mesterséges domb prizmákból álló
rétegek egymásra rakásából épül fel.
7
Előnye, hogy csak a domb talpfelületét kell szigetelni.
Hátránya, hogy a rekultivációkor nagyobb felületet kell fedni és a felhordott talaj-
réteget a felhordás után védeni kell az eróziótól (pl. azonnali füvesítéssel), továbbá
a rézsűkön a szárazság miatt nehezebb fás növényeket nevelni. Az oldalrézsűknél
ügyelni kell az állékonysági viszonyokra és a takaróréteg esetleges megcsúszásá-
nak veszélyére.
A gödörfeltöltés és a dombépítés kombinációját előszeretettel használják, mivel
jelentős terület takarítható meg, ugyanakkor a betelt gödrök gazdaságosan tovább
üzemeltethetők mint dombépítésű lerakók.
Bármelyik módszert alkalmazzák, alapvető – elsősorban a gazdaságos lerakóka-
pacitás-kihasználás miatt – a lerakott hulladék tömörítése. Ezt a feladatot az erre
alkalmas célgép (kompaktor) tudja megfelelően biztosítani. A tömörítéssel kedve-
zőbb lesz a lerakó vízháztartása (csökken a csapadékvíz bejutásából származó
csurgalékvíz mennyisége), javul a lerakótest állékonysága és utólagos süllyedése.
Emellett a hulladék a szervesanyag-tartalom lebomlása következtében önmagában
is tömörödik, amely a lerakást követő első években jelentős, elérheti a 15-20%-ot
is. A kompaktorral elérhető tömörítés mértéke általában 1:3-1:5 nagyságrendű
(a hulladék összetétel függvényében). Aprítással a helyzet tovább javítható, de
az ehhez szükséges gazdasági ráfordítás nincs arányban az eredménnyel.

A lerakott és tömörített hulladékrétegeket rendszeresen 20-25 cm vastag, szerves

34
 A HULLADÉKLERAKÓ LÉTESÍTMÉNYEI, GÉPEI ÉS A LERAKÁS

anyagot nem tartalmazó anyaggal (inert hulladékkal, földdel) folyamatosan takarni

kell. A takarás részben környezetvédelmi, részben közegészségügyi szempontból
szükséges. A tökéletes megoldás a napi takarás, azonban - figyelembe véve a
gazdasági szempontokat is - optimális a heti rendszerességgel történő takarás.

35
8. A HULLADÉKLERAKÓ ÜZEMELTETÉSE

A hulladéklerakó üzemeltetése a környezetvédelmi felügyelőség által jóváhagyott

üzemeltetési terv szerint történik.
Az üzemeltetési tervnek tartalmaznia kell:
– a hulladékbeszállítás és átvétel rendjét,
– a lerakás technológiai előírásait, az ahhoz kapcsolódó védelmi intézkedéseket,
valamint a csurgalékvíz és a biogáz kezelési tervét,
– a lerakás irányításának és ellenőrzésének módját, szabályait,
– a lerakás során alkalmazott létszámra és eszközökre vonatkozó adatokat,
– a lerakott hulladék nyilvántartási rendjét,
– a mérési, megfigyelési és ellenőrzési rendszert,
– a lerakó üzemeltetésével kapcsolatos tűzvédelmi, munkavédelmi, őrzésvédelmi
és rendészeti, karbantartási, szervezeti és működési utasításokat és szabály-
zatokat,
– a kárelhárítási tervet.
Ez utóbbinak tartalmaznia kell az esetleges üzemzavarokból, továbbá a külső
hatásokból eredő környezetszennyezés megelőzéséhez, illetve a bekövetkező
károk elhárításához szükséges intézkedéseket, a felhasználható anyagokat és
felszereléseket, valamint a védekezés rendjét.

Az üzemeltetőnek megfelelő szakképzettséggel rendelkező környezetvédelmi

megbízottat kell alkalmazni és a lerakó dolgozói számára biztosítani kell a szakmai 8
továbbképzést, oktatást.

A lerakó üzemeltetőjének nyilvántartást kell vezetnie a lerakott hulladék mennyi-

ségéről és jellemzőiről, beleértve a hulladék eredetét, a termelő (birtokos) megne-
vezését, a beszállítás időpontját és lehetőség szerint a lerakás során a lerakott
hulladék helymeghatározását is. Az egyes szállítmányokról átvételekor írásos
átvételi elismervényt kell adni.

Az üzemeltetési terv alapját képező műszaki-technikai dokumentáció a kiviteli terv

alapján készül. Az üzemeltetési terv része az üzemi napló, amely az üzemmenet
folyamatos dokumentálásával teszi lehetővé annak rendszeres ellenőrizhetőségét.
Az üzemeltetéssel kapcsolatos dokumentációk tartalmi kérdéseit részletesen
ismerteti a Köztisztasági Egyesülés által kidolgozott Tervezési Segédlet, amely
a települési szilárdhulladék lerakók beruházásának, üzemeltetésének és bezárá-
sának kérdéskörét tárgyalja (2002. április hó, Környezetvédelmi Minisztérium).

37
 A HULLADÉKLERAKÓ ÜZEMELTETÉSE

Az üzemeltetőnek kötelezettsége – az engedélyben foglalt előírások betartásával –

a következők ellenőrzése:
– az elsődleges technológiai építmények és berendezések (lerakó-, tárolóterek,
gázkezelő rendszer, illetve műtárgyaik) műszaki állapota és annak változása,
– a hulladéklerakó szivárgásának, illetve a csurgalékvíz gyűjtőrendszerének meg-
figyelésére szolgáló eszközök, berendezések működőképessége,
– a felszín alatti vizek minőségének alakulása, meghatározott gyakorisággal figye-
lemmel kísérve az engedélyben meghatározott komponenseket, az ott megha-
tározott megfigyelési területen,
– a lerakó területéről elvezetett szennyvizek (pl. szennyezett csapadékvíz, csur-
galékvíz) minősége,
– a biztonsági célokat szolgáló létesítmények és berendezések, vízelvezető és
vízkezelő rendszerek működőképessége.
A mintavételeket és a minták elemzését erre akkreditált laboratóriummal kell
elvégeztetni. Az ellenőrzési és megfigyelési programot a lerakó-rendelet 3. mellék-
letének előírásai szerint kell végrehajtani.

38
9. A HULLADÉKLERAKÓ MONITORING
RENDSZERE

Egy hulladéklerakó minden esetben – még ha a kor követelményeinek megfelelő

védelemmel is rendelkezik – potenciális szennyezőforrást jelent a környezetére,
ezért szükséges, hogy megfelelő ellenőrző-megfigyelő (monitoring) rendszerrel
rendelkezzen.
A rendszer elemei két csoportba sorolhatók:
– a lerakó üzemeltetésével, állapotváltozásával kapcsolatos és
– a lerakó környezetére gyakorolt hatását figyelő-ellenőrző rendszer.
A kettő egymással szorosan összefügg, egymást kiegészíti.

A monitoring rendszer elemei a települési hulladéklerakóknál: a szigetelési rendszer

működőképességének ellenőrzése, talajvíz monitoring, talaj monitoring, csurgalék-
víz monitoring, biogáz monitoring.

Szigetelés vízzárósága
A szigetelés vízzáróságának ellenőrzésére elfogadott módszerek a következők.
– A geoelektromos monitoring rendszer, amelynek az építési fázist követő idő-
szakban van jelentősége és a geoszintetikus agyagszigetelők, illetve a műanyag
szigetelőlemezek telepítésénél alkalmaztak. A hálózatszerűen telepített elektro-
mos érzékelőrendszer a vezetőképesség változását érzékeli (meghibásodás
esetén) és lehetővé teszi az esetleges kivitelezési hiba vagy a lerakó kezdeti
működési idején helytelen üzemeltetés miatti szigetelési meghibásodás (átlyu-
kadás) pontos helyi azonosítását. Hazánkban az utóbbi években épült lerakók 9
ezzel az ellenőrző rendszerrel vannak ellátva.
– Ellenőrző szivárgó rendszer, amelyet a kétrétegű geomembrán szigetelés közé
építenek be. Gyakorlatilag kizárólag veszélyes hulladéklerakók esetén alkalma-
zott megoldás.

Az aljzatszigetelő rendszeren esetleg átjutó szennyezések észlelésére a telítetlen

zónában elhelyezett talajnedvesség mintavevőket (liziméterek vagy vákuum túlnyo-
másos talajnedvesség mérők) lehet telepíteni.
Az előző módszerekkel kizárólag az esetleges átszivárgás mértékéről kaphatók
információk, minőségi változások jelzésére nem szolgálnak.

Talajvíz- és talaj-monitoring
A talajvíz- és talaj-monitoring megfelelően telepített figyelőkutak hálózatából áll.
A kutakban rendszeresen történik a talajvízszint mérése és a vett minták alapján
a talajvíz-összetétel változásának – így az esetlegesen bekövetkező szennyezés
mértékének – a meghatározása. A figyelőkutak telepítési helyét és számát a hid-
rogeológiai adottságok függvényében a vízügyi hatóság határozza meg. Alapelv,

39
 A HULLADÉKLERAKÓ MONITORING RENDSZERE

hogy a talajvízáramlás irányában a lerakó előtt és a lerakó után egyaránt telepítésre

kerüljenek.

A mezőgazdasági terület szomszédságában telepített hulladéklerakónál – külön

hatósági előírás alapján – esetenként indokolt lehet a termő talajréteg évenkénti
gyakoriságú ellenőrzése, bár ezt a vonatkozó jogszabály nem teszi kötelezővé.

Csurgalékvíz monitoring
A csurgalékvíz monitoring szorosan kapcsolódik a szivárgórendszer ellenőrzésé-
hez. Itt különválasztandó az aljzatszigetelő rendszerhez, illetve a lezárást biztosító
szigetelőrendszerhez tartozó szivárgó-gyűjtő rendszer ellenőrzése.

Az aljzatszigetelés szivárgó-gyűjtő rendszerének feladata a csurgalékvizek össze-

gyűjtése a szigetelésre jutó terhelés csökkentése érdekében. Ennek a rendszernek
az ellenőrzése történhet a lerakótestbe épített figyelőkutakkal (nyomómagasság
ellenőrzése) vagy piezométerekkel.

A szivárgó-gyűjtő rendszer hatékonyságára jól lehet következtetni a dréncsövekből

kifolyó csurgalékvíz mennyiségének a méréséből is. A gyakorlatban többnyire ez
a megoldás használatos.

A záró szigetelőrendszeren történő átszivárgás ellenőrzése történhet a szigete-

lőréteg alá beépített kontroll dréncsővel vagy a szigetelőréteg alá beépített lizi-
méterekkel.
9
A csurgalékvíz-tározó medence ellenőrzésére a talajvízfigyelő kutak egyikét a me-
dence mellé, az áramlási irány alá telepítik.

Biogázok ellenőrzése
A lerakóból távozó biogázok ellenőrzésére – bár megfelelően kialakított gázelve-
zető rendszer esetén ennek kicsi a valószínűsége, mégis az ott dolgozók egész-
ségvédelme érdekében szükséges – felszín alatti gázmegfigyelő kutakat ajánlatos
a lerakó közelében telepíteni. A telepítésnél először meg kell vizsgálni a lehetséges
gázkilépési helyeket, és utána dönteni a telepítési helyükről. Az észlelés általában
a metánkoncentráció meghatározására korlátozódik, a mintavétel javasolt gyako-
risága negyedévente.

Meteorológiai adatok mérése

A meteorológiai adatok mérésére a lerakón meteorológiai mérőállomás telepítése
szükséges.
A biogáz monitoring a szabályozottan elvezetett biogázgyűjtő és -kezelő rendszer

40
 A HULLADÉKLERAKÓ MONITORING RENDSZERE

eleme. A lerakó-rendelet 3. sz. melléklete szerinti gyakorisággal kell ellenőrizni

a kibocsátott gáz metán-, szén-dioxid- és oxigénkoncentrációját. Aktív biogáz-
kinyerő rendszernél ez a funkció a kiépített rendszer része. Egyszerű kiszellőztetés
esetén a kiszellőztető kutakban kell az ellenőrző mérést végezni, a tapasztalatok
alapján célszerűen negyedéves gyakorisággal és a metánkoncentrációra kitérően.

Mozgásmegfigyelő rendszer
Végezetül a lerakó monitoring rendszerének része az ún. mozgásmegfigyelő rend-
szer. Ennek kiépítése azért fontos, mert az esetlegesen bekövetkező mozgásokkal
megsérülhet a szigetelőrendszer, a csurgalékvíz-gyűjtő rendszer megkívánt esése
(lejtése) megváltozik és pangó vizes területek alakulhatnak ki.
A rendszer elemei:
– a lerakó aljzatának és felszínének süllyedésmérése,
– a lerakótestben és a fedőrétegben esetleg bekövetkező mozgások mérése.
A lerakóaljzat süllyedésének mérésére az építés során elhelyezett mozgásmérő
alappontok szolgálnak. A lerakó felszínének süllyedését alappont-hálózat kiépí-
tésével követik nyomon.

A lerakótestben kialakuló felszínmozgások elsősorban a felszín fölött dombépí-

téssel kialakított lerakónál fordulhatnak elő. Ennek mérésére az un. inklinométerek
használatosak.
Az ellenőrző-megfigyelő rendszer működtetésére, az adatok gyűjtésére, valamint
a kapcsolódó nyilvántartási kötelezettségre (az üzemeltetési és az utógondozási
fázisban egyaránt) a lerakó-rendelet 3. melléklete tartalmaz kötelező előírásokat.
9

41
10. A HULLADÉKLERAKÓ REKULTIVÁCIÓJA
ÉS UTÓGONDOZÁSA

A rekultivációnak mint fogalomnak a meghatározásánál a végzendő tevékeny-

séggel elérni kívánt célok megállapításából kell kiindulni. A rekultiváció végrehajtása
több célt szolgál. Egyrészt szükséges megvalósítása tájképi szempontok miatt,
másrészt gondoskodni kell arról, hogy a lerakás beszüntetése után a környezet
szennyezését a későbbiekben is megakadályozzuk, továbbá új funkció megha-
tározása mellett ökológiai szempontból kedvezőbb állapotot eredményező helyzet
jöjjön létre. A racionális földhasznosítás szem előtt tartásával a rekultivált területek
új használati céljának meghatározásakor kerülni kell a szántóföldi hasznosítást,
előnyben kell részesíteni viszont az új, EU-konform nemzeti erdőtelepítési prog-
ramban megfogalmazott elvárásokat.

A rekultiváció a felszíni zárószigetelést kiegészítő, azzal együtt végzendő növény-

telepítési munkálatokat foglalja magában. Rekultiváción tehát a lezárt hulladék-
lerakó felszíni és felszín alatti környezetszennyező hatásának megakadályozását
értjük, a tájjelleg esztétikai szempontjaival, a tájba illesztés feltételeinek együttes
figyelembevételével.
A rekultiváció minden esetben csak engedélyezett rekultivációs terv alapján vé-
gezhető.

A felső lezáró szigetelési rend alkalmazásával (lásd. 6. fejezet) teremtjük meg

a végleges rekultiváció feltételeit, ezért ezeket összehangoltan kell tervezni.
A rekultivációs terv készítése során a tájba illesztést, a táji adottságokat figyelembe
vevő tájrendezési tervrész kimunkálása fontos. Ennek alapján lehet kidolgozni
a biológiai rekultivációs tervet, amely az ökológiai területhasznosítás módját rögzíti.
A megfelelően megválasztott növénykultúra ehhez igazodva kerül telepítésre 10
(füvesítés, cserjék, fás növényzet). Az erdősítés, fásítás, részletes kiviteli tervét
a rekultivációs terv elfogadását követően kell elkészíteni, mert ehhez ismerni kell
a végleges felszíni formák és fedőréteg termőhelyi adottságait (részletes termő-
hely-feltárás). Az elbírálásban az Állami Erdészeti Szolgálat területi igazgatósága
mint szakhatóság vesz részt.

A lerakó végleges rekultivációja mellett, dombépítéses lerakóknál folyamatos rekul-

tiváció végzendő, amely a körtöltések magasítását és külső felületeik lezárását,
termőfölddel borítását és füvesítését jelenti. Az 1:2 arányú lejtésű földtöltéseket
építési törmelékből és termőföldből kell kialakítani. A rézsűfelületekre minimum
10 mm vastagságban bentonitszőnyeg, majd ezt követően geotextil rétegek között
széles műanyag térháló (csapadékvíz elvezetést biztosítja) és végül humusz-
réteggel kitöltött gyeprács kerül elhelyezésre. A termőföldborítás 20-40 cm, ami
megfelelő életteret biztosít a füves növényzetnek.

43
 A HULLADÉKLERAKÓ REKULTIVÁCIÓJA ÉS UTÓGONDOZÁSA

A végső rekultivációnál a növényültetések alapfeltételei a következők:

Fák esetében minimálisan szükséges 80x80x80 cm-es ültetési gödör kialakítása,

de optimumot a 100x100x100 cm-es méret ad.

A gödör feltöltése csak humuszban gazdag termőtalajjal történhet. Gödrönként

100 kg istállótrágya-adagolás szükséges a tápanyag-utánpótlás biztosítására.
A telepítésre kerülő fasorokat (több esetben az egyedi fákat is) előre, a feltöltés
során ki kell tűzni, a földbehordás miatt.
Telepítés után a magas törzsű fák (200-220 cm fölöttiek) karózása feltétlenül
szükséges. Az ültetésre javasolt fajok a növényjegyzékben találhatók.

Cserjék ültetése 40x40x40 cm-es gödrökbe történjen, tápanyag-utánpótlás szer-

ves trágyával a fáknál alkalmazott módon, arányosított mennyiségben. Ültetési idő
cserjék és fák esetében egyaránt ősz vagy tavasz. Ültetés utáni években legalább
kétszeri áztatásszerű öntözésről kell gondoskodni.

Gyepfelület kialakítást a telepíthetőségi időpontban a lehető leghamarabb el kell

végezni. Jelentősen megnöveli a rézsűk állékonyságát, csökkenti, illetve megaka-
dályozza az eróziót és deflációt.
A gyepszintet legalább 4-5 komponensből álló fűmagkeverékkel kell biztosítani,
előtérbe helyezve a szárazságot tűrő fűféléket (réti cserkesz, réti perje stb.).

A rekultivált terület az évek során fenntartási munkák végzését igényli. A már em-
lített öntözésen túlmenően a fák, cserjék közvetlen környezetében el kell végezni
a gyomirtást, (kapálást) legalább a telepítést követő első öt évben.
10 A gyepfelület a teljes elgyomosodás megóvása érdekében a vetés utáni két éven
át, évi 2-3-szori kaszálást kell, hogy kapjon. Növényvédelmet az igénynek megfe-
lelően kell végezni.

A rekultiváció során felhasználható növények jegyzéke:

– Fák:
Acer campester (mezei juhar)
Acer tataricum (tatár juhar)
Elesgnus anyustifolia (ezüstfa)
Fraxinus ornus (virágos kőris)
Populus deltoides (nyár), a gát koronájába
Populus demoii (kínai nyár) a gát oldalára
Quercus cerris (csertölgy)
Betula pendula (nyír)
Ribinia pscudoacacica (akác)

44
 A HULLADÉKLERAKÓ REKULTIVÁCIÓJA ÉS UTÓGONDOZÁSA

– Cserjék:
Acer campester (mezei juhar)
Acer tatricum (tatár juhar)
Amorphe fruticosa (gyalogakác)
Cornus alba (fehér som)
Oratageus nomogyna (galagonya)
Enomymus curopeus (csíkos kecskerágó)
Cotynus coggygria (cserszömörce)
Ross rugosa (pompinellofolia) rózsa
Tamaric galliea (Tamariska)

A rekultivált lerakó utógondozására 30 évig az üzemeltető kötelezett, bár az

utógondozási időtartam változhat a lerakott hulladéktömeg, -összetétel, valamint
az alkalmazott szigetelés fajtájától és annak jóságától függően. A környezetvédelmi
felügyelőség az utógondozási időszak véghatáridejének meghatározásakor figye-
lembe veszi azt az időtartamot, ameddig a hulladéklerakó még veszélyt jelenthet
a környezetre.
Az utógondozási időszak alatt az üzemeltető feladatai:
– a csapadékvíz elvezető rendszerek kezelése, karbantartása,
– a csurgalékvíz elvezető- és gyűjtőrendszer ellenőrzése és kezelése,
– a biogáz kinyerő és ártalmatlanító rendszer kezelése és ellenőrzése,
– a zöldfelületek kezelése és karbantartása,
– a monitoring rendszer ellenőrzése.
Ezen időszak alatt bekövetkező környezetszennyezés, esetleges környezetkáro-
sítás megszüntetéséről, felszámolásáról hatósági intézkedés alapján ugyancsak
az üzemeltető köteles gondoskodni.
10

45
11. A HULLADÉKLERAKÁS GAZDASÁGI
KÉRDÉSEI

A korszerű, regionális hulladéklerakók létesítése jelentős beruházási költséggel jár.

Az eddigi tapasztalatok alapján 1 m3 lerakókapacitás kiépítése jelenleg 1400-1600
Ft/m3 nagyságrendű. A konkrét költségeket a helyi adottságok nagy mértékben
befolyásolják.

A korszerű regionális lerakók beruházását a kormányzat a központi költségvetésen

keresztül, un. igénybejelentéssel céltámogatási forrásból, valamint a környezet-
védelmi alap célelőirányzatból pályázati úton támogatja, továbbá fedezetet nyújthat
a területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési támogatás és a területfejlesztési célelő-
irányzat erre a célra helyileg meghatározott része. Ezekből az állami forrásokból
a műszaki, környezetvédelmi és gazdasági vonatkozásban jól előkészített beru-
házásokhoz (környezetvédelmi hatásvizsgálat, megvalósíthatósági tanulmány ki-
dolgozása) a teljes beruházási összeg 70-80%-a biztosítható. A fennmaradó rész
saját forrás és/vagy hitelfelvétel révén fedezendő.

Az egész országot lefedő regionális lerakók hálózatának teljes kiépítését – tekin-

tettel arra, hogy ez a korszerű települési hulladékgazdálkodás minimálisan szüksé-
ges alaprendszere – középtávon, de legfeljebb 6-7 éven belül meg kell valósítani.
Ez irányban az érvényes EU előírások is erőteljesen szorítanak bennünket.
Az üzemeltetési költségek tekintetében relatíve széles fajlagos költségsáv tapasz-
talható, amit erősen befolyásol az egyes szolgáltató cégek üzletpolitikája is. Ennek
megfelelően az egységnyi lerakott hulladékmennyiségre vetített üzemeltetési költ-
ség ma kb. 5000-7000 Ft/t (kb. 1000-1400 Ft/m3) között van. Ennek jelentős
hányadát teszi ki a 20%-os amortizációs költség.

A magas beruházási és működtetési költség egyaránt arra kényszeríti az üzemel-

tető szolgáltatókat, hogy folyamatosan keressék a racionalizálás lehetőségeit. 11
Ennek egyik módja, hogy a tervezett lerakókapacitás kiépítését ütemezetten,
fokozatosan hajtsák végre, azaz az alaprendszer kiépítése után, a lerakóterület bő-
vítését – a szükségletek figyelembe vételével – célszerűen időben eltolva végezzék
el. Másrészt a szolgáltatási rendszerben olyan változtatásokat hajtsanak végre,
amelyek csökkentik a lerakandó hulladék mennyiségét, meghosszabbítva ezzel
a már kiépített lerakókapacitás élettartamát. Ilyen intézkedések:
– a zöld- és biohulladék elkülönített gyűjtése és komposztálásos hasznosítása,
– a döntően csomagolóanyagokra kiterjedő szelektív gyűjtési és hasznosítási
módszerek alkalmazása,
– az építési, bontási hulladékok elkülönített gyűjtésére és hasznosítására történő
előkészítése.

47
 A HULLADÉKLERAKÁS GAZDASÁGI KÉRDÉSEI

A nagy térfogatigényű csomagolási hulladékok és a zöld- és biohulladékok egy

részének lerakás előtti visszanyerésével becslések szerint 20-40%-os lerakóhelyi
kapacitásnövekedést lehet elérni. Ezt tovább javíthatják a maradékok tömörítéses
lerakását aprítással segítő műszaki megoldások is. A szerves hulladékösszetevők
leghatékonyabb redukálására a termikus hasznosítási eljárások (elsősorban ége-
tés) alkalmasak, azonban ezeknek az alkalmazására az ország gazdasági adott-
ságai figyelembe vételével csupán hosszú távon – 10-15 év időtávlatban – van
realitás.
A regionális lerakók – a gazdaságosabb begyűjtőhálózat kiépítésére, a közös
infrastruktúra és munkaerő kihasználásának gazdasági előnyei miatt – kedvező
lehetőséget teremtenek a zöld- és biohulladékok komposztálására, valamint az
építési, bontási hulladékok hasznosítást megelőző feldolgozására. (A komposztá-
lásra kerülő zöld- és biohulladékok, valamint az építési törmelékek keletkezési súly-
pontjai lényegében a települési hulladék keletkezési súlypontjaival egybeesnek.)
Ezeket a létesítményegységeket célszerűen a regionális lerakó telephelyén, annak
megfelelően kialakított részén, a lerakó működtetéséhez szervesen illeszkedő
módon lehet megvalósítani.

11

48