CSÁNYI MARIETTA – RACZKY PÁL – TÁRNOKI JUDIT

Elôzetes jelentés a rézkori bodrogkeresztúri kultúra

Rákóczifalva-Bagi-földön feltárt temetôjérôl

A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése nevet viselô nagysza-
bású vízügyi beruházás részét képezte Rákóczifalva déli,
Rákócziújfalu és a jobb parti Tiszavárkony közé ékelôdô
határszélén, a Bivaly-tó térségében1 az ártér megnövelését
célzó töltésáthelyezés. Az építendô töltés nyomvonalában és
a leendô hullámtérre esô anyagnyerôhelyeken 2005–2007
között folytak a megelôzô régészeti feltárások, melyeket a
szolnoki Damjanich János Múzeum és az ELTE Régészet-
tudományi Intézete végzett. A tervbe vett földmunka a Tisza
elsô partvonulatait érintette, így nem meglepô, hogy a feltárt
lelôhelyek összterülete meghaladta a 35 hektárt.
Mondanivalónk szempontjából most az 1/C lelôhely part-
szél felé esô Ny-i harmada az érdekes, ahol pontos geodéziai
felmérés szerint 25.341 m² nagyságú terület lett feltárva, s
ennek az elôre nem várt feladatnak köszönhettük az itt be-
mutatásra kerülô java rézkori temetôt. A lelôhely felszíne
eredetileg a Bivaly-tó ártéri öblözetét szegélyezô partvonulat
egyik legmagasabb pontja, K felé kissé ellaposodik. E föld-
rajzi adottságoknak köszönhetôen a Ny-i partszegélyi részen
sûrû telepjelenségek mutatkoztak (nyolc régészeti korszak-

1. kép Rákóczifalva helye Magyarország térképén

Figure 1. The location of Rákóczifalva in the map of Hungary

A munkák 2005 ôszén kezdôdtek a felszínek gépi humu-

szolásával, majd 2007 ôszén fejezôdtek be a kézi feltárással.
A szolnoki múzeum által vezetett ásatások három különbözô
nagyságú régészeti lelôhelyen a megelôzô terepbejárások so-
rán kapott sorszámok szerint az 1. (Bagi-föld) a 3. (Rokkant-
föld I.) és a 4. (Rokkant-föld II.) számú lelôhelyeken folytak.
Az új töltést az ártér felôl kísérô 100–120 m széles sáv
feltárása a kivitelezési munkálatok módosulása miatt menet
közben vált szükségessé. Ezt a sávot megkülönböztetéskép-
pen 1/C lelôhelynek neveztük, melynek a Ny-i és K-i végében
kerültek elô objektumok, a köztük fekvô 45.000 m² nagysá-
gú felszín üresnek bizonyult.
2. kép A lelôhely topográfiai térképe
Figure 2. The topographic map of the site
ból), az ellaposodó, de még árvízmentes területen pedig
ritkultak a régészeti jelenségek és szinte csodával határos
módon látott napvilágot, senkitôl-semmitôl sem bolygatva,
zavarva a rézkori bodrogkeresztúri kultúra temetôje. A sírok
által érintett terület kb. 1.600 m2, körülötte széles leletmen-
tes sáv biztosított minket arról, hogy a teljes temetô feltárás-
ra került. Ezt a történeti értékelés szempontjából fontos tényt

1 E határrész neve valójában Felsô-Varsány-puszta, a vízügyi beruházás

tervdokumentációjában azonban Bivaly-tó szerepel. Mivel az ásatás a
beruházáshoz kapcsolódik, mi is ezt a nevet vettük át, bár nem egyezik
meg az igazi földrajzi névvel.
3. kép Temetôtérkép
Figure 3. The plan of the cemetery
az az eredmény teszi teljessé, hogy a temetô közelében, az Férfi sírok Nôi sírok
említett Ny-i partszegélyen a temetôhöz tartozó teljes telepü-
Nem Nem
lést is feltártuk. A telepen és temetôben elôkerült leletanyag Objektum-
Stratszám (fektetés
Objektum-
Stratszám (fektetés
restaurálása még folyik, ezért teljes értékelés helyett elôze- szám szám
alapján) alapján)
tes jelentésként a temetôtérkép tanulságait, a temetkezési 138 150 ffi 137 149 nô
rítusban, a mellékletek elhelyezésében mutatkozó szabályo-
139 151 ffi 142 154 nô
kat elemezzük, végül pedig kilenc sír csontanyagából vég-
zett radiokarbon vizsgálatok eredményét értékeljük. A Rákó- 140 152 ffi 143 155 nô
czifalván feltárt 79 síros temetô a sírok elhelyezkedésében 141 153 ffi 150 162 nô
megmutatkozó rendszert, a temetkezési rítust, a mellékletek 144 156 ffi 151 163 nô
fajtáját tekintve jól beleillik az eddig ismert egykorú temetôk
145 157 ffi 152 164 nô
(Jászladány, Fényeslitke, Magyarhomorog, Tiszavalk stb.)
sorába.2 146 158 ffi 153 165 nô
147 159 ffi 154 166 nô
A temetkezés rendje (3. kép)
148 160 ffi 171 183 nô
A temetôtérkép meglehetôsen szabályos sorokat alkotó
168 180 ffi 205 217 nô
síregyüttesek rendszerét mutatja. A temetô kiterjedése Ny–
K-i irányú, a sírok és sírgödrök DK–ÉNy-i tájolásúak, míg a 170 182 ffi 206 218 nô
sírsorok vonulata ÉK–DNy-i irányú. Mindebben hihetetlenül 201 213, 328 ffi 207 219, 321 nô
szabályos, szinte négyzethálós elrendezésre törekvô szán- 203 215 ffi 209 221, 334 nô
dékot sejthetünk. A sorokon belül a sírok egymástól való tá-
204 216 ffi 214 226 nô
volsága a temetô sûrûjében ritkán haladja meg a 3 métert, a
széle felé ritkulnak és kevésbé rendezettek a temetkezések, 210 222 ffi 219 231 nô
elô-elôfordulnak „sorból kilógó” halottak. 212 224 ffi 220 232 nô
A sírsorokból a temetôn belül két csoport rajzolódik ki. A 215 227 ffi 224 236 nô
lényegesen nagyobb, 64 sírból álló csoport a temetô Ny-i
216 228, 332 ffi 225 342 nô
részében helyezkedik el, többé-kevésbé négyszögletes töm-
böt alkot, ami magából a soros rendszerbôl következik. Ha- 217 229, 330 ffi 226 238, 335 nô
sonló alakzatot rajzol ki a kisebb, 11 sírból álló csoport. A két 222 234 ffi 229 241, 329 nô
csoportot négy sír köti össze oly módon, hogy a nagyobb 223 235 ffi 230 242, 333 nô
csoport K-i szélén lévô sírok, az említett négy sír és a kisebb
225 237 ffi 231 243, 326 nô
csoport Ny-i szélén lévô sírok egyetlen sírsorba rendezôdnek,
„mértanilag” is kifejezve ezzel a temetô folyamatosságát. 227 239 ffi 236 248 nô
233 245 ffi 238 250 nô
A sírokban fekvô halottak
234 246 ffi 242 254 nô
A szakirodalomból ismert adatok alapján tudjuk, hogy a
237 249 ffi 281 293 nô
bodrogkeresztúri kultúra temetôiben nemcsak a sírok el-
helyezkedésében, hanem a halottak fektetésében is szigo- 239 251 ffi 306 341 nô
rú szabályosság nyilvánul meg.3 Általános szabály, hogy 240 252 ffi 307 343 nô
a férfiak jobb, a nôk bal oldalukon fekszenek. A nemeket 241 263 ffi 308 344 nô
eszerint határoztuk meg az ásatáson, s ezen a képen az az-
244 256 ffi 310 346 nô
óta elvégzett antropológiai vizsgálatok sem változtatnak lé-
nyegbevágóan. A fektetésbôl következtetett nem csupán két 275 287 ffi 313 349 nô
esetben nem egyezett meg az antropológus vizsgálati ered- 302 318 ffi 316 352 nô
ményeivel.4 Az antropológiai vizsgálat kimutatott két olyan hiányos
bizonyosan nôi vázat, melyek „férfi oldalon” feküdtek, sôt, 303 337, 338 ffi 232 244
nô?
ezek a sírok férfiakra jellemzô mellékleteket is tartalmaztak. hiányos
Úgy gondoljuk, hogy ezek a nôk a közösségben betöltött sze- 305 340 ffi 312 348
nô?
309 345 ffi
314 350 ffi
2 PATAY Pál 1974. 36–41.
3 PATAY Pál 1974. 37–38. 311 347 hiányos ffi?
4 Zoffmann Zsuzsanna végezte a csontok vizsgálatát. Itt köszönjük meg,
hogy adatait rendelkezésünkre bocsátotta. Antropológiai vizsgálatai- I. táblázat Nemek szerint csoportosított sírok
nak értékelését a teljes temetô a publikációjában teszi közzé. Table I. Burials grouped by gender
 Csontváz nélküli – jelképes sírok
Objektum-szám Stratszám Jelenség
218 230 bolygatott csont nélkül
228 240 bolygatott csont nélkül
278 290, 336 bolygatott csont nélkül
289 303 bolygatott csont nélkül
II. táblázat Nemek szerint nem csoportosítható sírok; Table II. Burials not identifiable by gender
Összes eltemetett halott száma: 78
3 ge egyébként kiemelkedôen gazdag volt.
4
34
Férfi sírok Női sírok
Kisgyerek sírok Meghatározatlan sírok
4. kép Nemek szerinti megoszlás és a gyermekek aránya a temetôben
Figure 4. Distribution by gender and the proportion of child burials in the
cemetery
repük miatt „érdemelhették ki” a férfiaknak kijáró temetést.
A 79 sír nem 79 eltemetett halottat jelent, mert 1 szimbo-
likus temetkezés és 3 csontváz nélküli sír és 3 kettôs temet-
kezés került elô, így az eltemetett egyének száma 78.
Az egyes sírokban tapasztalt rítus
A temetô sírgödreinek döntô többsége lekerekített sarkú,
gyakran inkább négyzetes vagy zömök téglalap formájú, mint-
sem keskeny, hosszúkás. A halottak végtagjait a legtöbb eset-
ben erôsen behajlították a temetés során, a kezeket általában
az arc elé – esetleg a fej alá –, a lábakat pedig térdben behaj-
lítva felhúzták a medence irányába. Ennek következtében a
kizárólag oldalára fektetett halottak teste lazán fér el a tágasra
ásott gödörben. A sírgödrök mélysége változó, de nem függ
sem a halott nemétôl, sem korától, sem a mellékletek bôsé-
gétôl. A DK–ÉNy tájolású sírokban a koponya következetesen
a gödrök délkeleti felében van, ettôl egyetlen eltérés sincs.
Még a jelképes sír esetében is látható ez az igyekezet, ugyan-
is a mellékleteket úgy helyezték az egyébként üres sírgödörbe,
mintha azok egy DK–ÉNy tájolású test mellett lennének.
Több sír esetében is tapasztaltuk, hogy a sírgödör betöl-
Gyermek és meghatározhatatlan helyzetû hiányos csontvázak
Objektum-szám Stratszám Halott neme (fektetés alapján)
202 214 gyermek (2 fiú?)
235 247 hiányos gyermek?
275 287 ffi váz felett gyermek koponyacs.
245 257 ismeretlen
304 339 ismeretlen
315 351 ismeretlen
tésének legfelsô rétegébe nagy mennyiségû, össze nem illô
edénytöredéket terítettek el, szórtak szét. Ezen sírok többsé-
A temetôben egyetlen egymásra temetést sem tapasztal-
tunk, ami azt is jelentheti, hogy a generációkon át használt te-
37
metô sírjai a felszínen is meg voltak jelölve, bár ennek nyomát
sehol sem észleltük. A sírjelölésre utalhat az a tény is, hogy a
gödrök egymástól szinte teljesen azonos távolságra feküdtek.
Egy esetben tapasztaltuk, hogy a váz a síron belül egy
valószínûleg fából készült ágyon feküdt, mivel a vázat kb. 10–
15 cm-rel a sírgödör és a melléklet edények szintje fölött ta-
láltuk meg. Valószínûleg ennek a halotti ágynak a lábazatához
tartozott az a négy nagyobb cölöphely, mely a sír sarkaiban
rajzolódott ki. Ezen az a nyilvánvaló eseten túl több esetben is
úgy érzékeltük, hogy a váz néhány centivel a sírgödör alja fe-
lett volt, mely szintén halotti ágy nyoma lehet. Halotti lepelnek,
esetleg koporsónak egyébként sehol sem tapasztaltuk nyomát.
A sírok nemek szerinti megoszlásában a legfigyelemremél-
tóbb a férfi és nôi sírok közel azonos aránya. (I. táblázat) Ez
a jelenség a társadalom felépítésére nézve fontos adat lehet
és talán annak monogám jellegére utal, de jelenthet egészen
más, általunk ismeretlen konvenciókat, melyek a temetkezé-
si szokásokat motiválják. Lehetséges, hogy nem a közösség
valóságos összetétele vagy a halandóság korabeli képe tük-
rözôdik a temetôben. Ezt a feltételezést legnyilvánvalóbban a
gyermeksírok elenyészô volta, szinte teljes hiánya támasztja
alá. (II. táblázat, 4.kép)
Az antropológiai vizsgálatok elôtt a kisméretû gödörben
fekvô, kisméretû csontvázakat határoztuk meg gyermeknek;
eszerint 4 kisgyermek fekszik a temetôben, mely kevesebb
mint a halottak 5%-a. Ez az arány feltûnôen csekély az ôs-
kori temetôk többségében általános 30–60%-hoz képest.5
A gyermekeket tehát máshová temették, mely megerôsíti
azt a késôbb kifejtendô feltételezést, miszerint a temetôben
csak a közösség kiválasztott tagjai nyugszanak, s köztük a
gyermekeknek nincs helye. Ezen a képen az sem változtat,
hogy az antropológiai vizsgálat több, az ásatáson általunk
felnôttként meghatározott csontvázról állapította meg, hogy
5 A jánoshidai késô bronzkori halomsíros temetôben volt ilyen magas
gyermeksírok aránya.
nagyobbacska (8–14 éves) gyermek.6 Ezek, a korabeli fo-
galmak szerint talán már a felnôtt kor küszöbén álló fiatalok
csontjaikban, életkorukban lehettek ugyan gyermekek, de
környezetük a közösség egyenrangú tagjainak tarthatta ôket.
A továbbiakban a sírokba tett mellékleteket vizsgáljuk ne-
mek és sírfajták szerinti megoszlásban.
A temetônek szinte minden sírja tartalmazott több-keve-
sebb mellékletet, csupán egyetlen, jobb oldalra fektetett férfi
sírban nem volt semmilyen melléklet.
Kerámia
A leggyakoribb melléklet az edény, mely az említett mel-
léklet nélküli sír kivételével mindegyikben volt. (Restaurálás
elôtti felmérésünk szerint összesen 242 darab edény és tö-
redék volt a temetôben.) Az edénymellékletek száma már
nagyobb szórást mutat, egy darab és hét darab között vál-
tozik. Csupán egyetlen edény hat sírban volt, hét darab csak
kettôben, hat edénymelléklet viszont már négyben is. Érde-
kes módon egy-egy nôi és férfi sírban volt 7 edény, valamint
két-két nôi és férfi sírban volt 6 edény. (III. táblázat)
Átlagot számítva valamivel több edényt tettek a bal oldalra
fektetett (nôi) sírokba (átlag 3,5 edényt) és némileg keveseb-
bet (átlag 2,78 edényt) a jobb oldalon fekvô (férfi) sírokba. Itt
kisebb különbség mutatkozik, mint az összes ismert temetô
adataiból kiszámolt átlag, mely szerint a nôi sírokba 4,2, a
férfi sírokba 2,9 db edényt tesznek.7 Kétségtelen azonban,
hogy a nôi sírok melléklet fajtái sokkal kisebb változatossá-
got mutatnak, így a valamivel kevesebb edénnyel ellátott férfi
sírok összhatásukban mégis gazdagabbnak mutatkoztak.
Az edényeket szinte minden esetben a használatnak meg-
felelô módon, álló helyzetben tették a sírba. (Igaz, megta-
lálásukkor sok edény megdôlt helyzetben volt, de ez a sír
betemetésekor, a rádobott föld hatására következett be, ere-
detileg ezek is az aljukon álltak.) Az egészen nagyméretû,
magas csôtalpas tálakat-edényeket oldalukra fektették, ami-
nek praktikus oka is lehet, ugyanis ezek a hatalmas edények
állítva szinte kilógnának a sírból. Néhány lapos tál esetében
tapasztaltuk, hogy az edényt a sírgödör falához, az élére ál-
lították. Ritkán tesznek több edényt egymásba, a mellékletek
inkább szoros, de egymás mellé állított csoportokat alkot-
nak. Hasonlóan ritka, hogy szájjal lefelé fordítják az edé-
nyeket, ezt is inkább lapos tálakkal teszik meg. A roncsolt
sírokat leszámítva, melyekben a mezôgazdasági mûvelés
következtében csak edénytörmelékeket találtunk, következe-
tesen ép edényeket földelnek el.
A kerámiamellékletek további rendszerességet is mutat-
nak. Az edényeket a sírokban nem ötletszerûen helyezik el,
hanem gondos csoportokban: vagy szorosan egymáshoz
illesztve azokat, vagy a sír fala mellett sort alkotva belôlük.
6 Zoffmann Zsuzsa rendelkezésünkre bocsátott adatai szerint további 7
csontváz bizonyult gyermeknek.
7 PATAY Pál 1974. 37.
A jelképes és a bizonytalan fektetésû sírokat leszámítva az
edények leggyakrabban a halott fejéhez kerülnek (129 darab
edény). Szinte darabra azonos edényt tesznek a törzs mellé
(47 darab) vagy a lábakhoz (44 darab). Ezen belül a test elé
és mögé, a fej elé és mögé, sôt a fej fölé is, a lábak mindkét
oldalára, de a lábak és a sírfal közé is állítják azokat. E széles
változatosságból talán az arc elé helyezett edények száma
emelkedik ki egy kevéssé.
Többször is tapasztaltuk, hogy a kerámiamelléklet valósá-
gos készletet alkotott: különféle méretû és formájú, de azo-
nos díszítésû edények kerülnek a halott mellé.
Az edények típusának megoszlását még nem tudjuk pon-
tosan, mivel jelenleg is tart restaurálásuk, csak a helyszí-
nen készült sírleírásokra hagyatkozhatunk. Ez azonban nem
lehet minden részletében pontos, ugyanis az összeroppant
edények formájának megállapítása a helyszínen sokszor le-
hetetlen volt. Jelenleg úgy látjuk, hogy temetônkben nincs
jellegzetesen nôi vagy férfi sírokba tett edénytípus, de ez a
finom elemzés még várat magára.
De már most tudjuk, hogy az edények közül a legáltaláno-
sabb forma az ún. „tejesköcsög”, mely 48 sírban is elôfor-
dult. Csupán egyetlen sírt találtunk, melyben két tejesköcsög
is volt, a többi esetben ebbôl a típusból mindössze egy darab
volt a sírban. Visszatérô rítuselem, hogy a tejesköcsögöt a
halott fejéhez teszik (42 esetben), ebbôl is leggyakrabban
(27 esetben) közvetlenül az arc elé állították. Öt esetben a
test elé vagy mögé helyezik a tejesköcsögöt és mindössze
két esetben volt ez az edénytípus a lábnál – de ebbôl is az
egyik az a sír, melyben két tejesköcsög is található, a másik
a szokásos helyen, az arc elôtt volt.
Ki kell emelnünk, hogy abban a hat sírban, melyben pusz-
tán egy edény volt, ez az edény minden esetben tejesköcsög.
Bár kisebb és nagyobb edények szinte bárhol lehetnek a
sírban, elôzetes összesítésünkbôl úgy tûnik, hogy a lábhoz
leginkább a nagyobb méretû fazekakat tették.
Kôeszközök
A kôtárgyak nem kizárólagosan a férfi sírok mellékletei, de
kétségtelen, hogy mindössze 3 bal oldalon fekvô sírban volt
kôpenge, de a jobb oldalra fektetett (férfi) sírok között is volt
négy, melyben nem volt semmilyen kôeszköz. De ezekkel a
kivételekkel együtt is megállapíthatjuk, hogy a kôeszköz, a
pattintott kôpenge férfi sírmelléklet. Ami azonban ennél sok-
kal egyértelmûbb, hogy pattintott nyílhegy kizárólag a férfi
sírokból került elô, 8 esetben is. (IV. táblázat)
A kôeszközök sírba helyezésének jellegzetes módja,
hogy azt a halott fejére – leginkább homlokára, halánté-
kára – helyezték rá. Ezek a fejre tett eszközök túlnyomóan
nagyméretû, sôt óriási kôpengék, valóságos kôkések. A 34
 Réz- Kô Pattin- Csi- Edé-
Réz- Kô- Nyíl- Tejes-
Obj. szám Strat. szám Nem Arany eszköz (csont)- tott szolt nyek ZOOL
ékszer kés hegy köcsög
fegyver gyöngy egyéb kô (db)

137 149 nô 4
142 154 nô 2
143 155 nô 5 2×
150 162 nô 3
151 163 nô 4
152 164 nô kavics 4
153 165 nô 4 2×
154 166 nô 3
171 183 nô 2
1 pár
205 217 nô lemez- 3 3×
csüngô
206 218 nô 2
1 pár
207 219, 321 nô lemez- 6
csüngô
209 221, 334 nô spirál 6 2×

214 226 nô kavics =

219 231 nô 5+T

220 232 nô 5
224 236 nô 3
225 342 nô
1 pár kar-
226 238, 335 nô lemez- perec 5
csüngô 2 db
229 241, 329 nô 3
230 242, 333 nô 2
1 pár
231 243, 326 nô lemez- 4
csüngô
236 248 nô 4
238 250 nô 3
242 254 nô 3
281 293 nô 7
306 341 nô 1 2×
307 343 nô 3
308 344 nô 3
310 346 nô 5
313 349 nô 2
316 352 nô 2
hiányos
232 244 1+T
nô?
hiányos
312 348 2 (T)
nô?
III. táblázat Nôi sírok mellékletei *T: edénytöredék
Table III. Grave goods from women’s burials
 Réz- Kô Pat- Tejes-
Obj. Strat Réz- Kô- Nyíl- Csiszolt Edények
Nem Arany eszköz (csont)- tintott kö- ZOOL
szám szám ék-szer kés hegy kô (db)
fegyver gyöngy egyéb csög
138 150 ffi 3
139 151 ffi 3
140 152 ffi tû, tôr 3 + T*
141 153 ffi tû, tôr 2
144 156 ffi 1
tôr + cs.
145 157 ffi 2 db 3
eszk.***
146 158 ffi 2
147 159 ffi tû 3
148 160 ffi ár 2
amorf
168 180 ffi 1
rézdarab
170 182 ffi 3
botvég
213, okker-
201 ffi lemez- csákány 2 db 3 db 1 db 6 2×
328 rög
borítás
203 215 ffi 2 db 2
204 216 ffi ár 2 db 2
210 222 ffi ár 2 db 1
2× + kagyló
212 224 ffi 2
is
tû (ár?)
+ 2 db
215 227 ffi 3 db 2 db 2
csont-
lemez
228,
216 ffi 3
332
229,
217 ffi 2
330
kova-
222 234 ffi 2 db szilán- 4
kok**
223 235 ffi 2
225 237 ffi karperec 4 + T*
227 239 ffi 2 db 5 3×
233 245 ffi 3
234 246 ffi 2 db 2
237 249 ffi 2
teljes
239 251 ffi 7 db 2
kutya + egyéb
több
szilánk
240 252 ffi kôék 6 2×
kupac-
ban
241 263 ffi 2

agancs-
244 256 ffi 3
eszköz

csiga + 5×
isme- gyerek-
zool
275 287 ffi retlen kar– 7
+ gyermek
töredék perec
koponyacsont
302 318 ffi 3
337,
303 ffi 2 db 4 5×
338
305 340 ffi 2 db 2
309 345 ffi 2
314 350 ffi 4 db 2 2×
311 347 ffi?

IV. táblázat Férfisírok mellékletei *T: edénytöredék **a sír betöltésében ***csonteszköz
Table IV. Grave goods from men’s burials
darab kômellékletet is tartalmazó, biztosan jobb oldalra fek-
tetett sír közül 27 esetben, a három kômellékletes, biztosan
nôi sírból pedig egy esetben volt kôkés a homlokon, illetve a
fej közvetlen közelében. (Ugyanis az eredetileg valószínûleg
homlokra, halántékra helyezett pengét gyakran a koponyáról
lebillent helyzetben találtuk meg, vagy a fejtetônél, vagy a
tarkónál, vagy félig-meddig a koponya alá beszorulva.)
Különösen érdekes, hogy a két, jobb oldalra fektetett, de
az antropológiai vizsgálat alapján bizonyosan nôi sírban is
volt homlokra helyezett kôkés – de nyílhegy ezekben sem
volt! Ha csupán egy pengét tesznek a sírba, az bizonyosan
a koponyára kerül rá, a további kôeszközök helyzete azon-
ban már változatos. Tehetik a test mellé, a lábakhoz, a kar
alá vagy fölé, a medencére, a derékra, a lábakra, vagy akár
távolabb is a testtôl. Néha egyenesen a halott kezébe adják a
nagyobb kôkéseket.
Leggyakrabban kisebb-nagyobb pattintott pengéket tesz-
nek a halott mellé, de nem ritka, hogy csak apró szilánkokat
vagy eredetileg is törött eszközt. Egy esetben maroknyi pat-
tinték került elô egy kisebb kupacban, szinte sugallva, hogy
azokat egy bôrtarsolyban helyezték a sírba.
Temetônk egyetlen lándzsahegy töredékeként meghatá-
rozható pattintott eszköze a gazdag jelképes sírból került
elô, a sír közepe tájáról. Ennek a lándzsahegynek anyaga kirí
a kômellékletek közül, selymes fényû, sárgásfehér kovából
készült, míg a többi pattintott eszköz sötétszürke, majdnem
fekete kovából. A hatalmas kôkések minden esetben kovából
készültek, de a kisebb pengék között nem ritka az obszidián
sem, míg a nyílcsúcsok anyaga obszidián.
Csiszolt kôeszközbôl mindössze kettô került elô a te-
metôbôl, mindkettô férfi sírból, egy kôbalta és egy kôék.
Érdekességképp a nôi sírok közül kettôben is volt megmun-
kálatlan kavics.
Fémmellékletek
Temetônk bôvelkedik fémtárgyakban, aranyban és rézben
egyaránt.
Négy nôi sírban is volt kisméretû, átlyukasztott lemezes
aranycsüngô-pár (7. kép 2-5.), mely a pontos megfigyelés
szerint minden esetben a koponya két oldalán, a halántékon
volt (az egyik sírban a csüngôk mindkét darabja a koponya
alá csúszott be, de a többi sírban a halántékon való viselést
igen részletesen tudtuk dokumentálni). Az is kiderült, hogy
a csüngôknek a domborított felét viselték kifelé (ami nem
volt meglepetés, mivel szemmel láthatóan ez a tárgyaknak a
szebben kidolgozott, polírozott „színe”), de hogy milyen ru-
hadarabra varrták fel azokat, azt sajnos nem sikerült megvi-
lágítani. Egyik csüngônk elôlapján mintha sötét szervesanyag
elszínezôdést tapasztaltunk volna, ami esetleg bôrnyom le-
hetett, de ez az anyagmaradvány oly minimális, hogy nem
reménykedhetünk ennél pontosabb eredményben. Az egyik
csüngô úgy feküdt a halántékon, hogy domborított elôlapja
a csont felé volt befordulva – ez az eset talán azt jelzi, hogy
ezeket a csüngôket szabadon függve viselhették, mert csak
így képzelhetô el, hogy a tárgy a temetés során átfordul.
További aranytárgy egy gazdag férfi sírból származik, ez is
kisméretû, kúp alakúra hajlított lemez. A koponya mögött, a
fejtôl kissé távolabb feküdt, és arra következtettünk, hogy ta-
lán egy fából készült tárgy (pálca?) végét díszíthette. (7. kép 1.)
Rézcsákányból két darab került a sírokba, az egyik a gaz-
dag mellékletekkel ellátott jelképes sírunkban volt. A másik
darab a koponya arca elôtt feküdt, szinte a halott keze ügyé-
be téve, de a jelképes sírnak is azon a pontján volt a csákány,
ahol csontváz esetében a koponyának kellett volna elhelyez-
kednie. (5. kép 1-2.)
Nôi és férfi sírban egyaránt volt karperec. A nôi sírban
vékony rézhuzalból, többmenetesre tekercselt karperec-pár
volt a halott mindkét csuklóján (6. kép 2-3.), míg a férfi sírban
egy, de annál vaskosabb karperec volt a halott jobb csuk-
lóján (6. kép 1.). Hasonlóan vaskos, de egészen kisméretû
(gyermek méretû?) magányos rézkarperec volt annak a kü-
lönös sírnak a betöltésében, melyben egy jobb oldalán fekvô
váz szintjétôl jóval magasabban gyermekkoponya darabjait
is megtaláltuk. Ugyan további gyermek (csecsemô?) váz-
csontokat nem találtunk, de valószínûleg a karperec ennek,
a mezôgazdasági mûvelés által megbolygatott gyermekváz-
nak lehetett a melléklete.
Kizárólag férfi sírok melléklete a réztôr, melybôl három
darabot is találtunk, érdekes módon mindet abban az észak-
keleti sírcsoportban, mely látványosan elkülönül a temetô
központi részétôl. Ezek a tôrök kivétel nélkül a felkar csontja
alatt, a csonttal párhuzamosan feküdtek, talán egy karra szí-
jazott tokban. (6. kép 4-6.)
Hasonlóan csak jobb oldalra fektetett sírokból származnak
azok a 4-6 cm hosszú, vaskos tûként vagy vékony árként
meghatározható réztárgyak, melybôl 7 darabot is találtunk. A
nyolcadik példány a gazdag, csákányos jelképes sírban volt.
Ezeknek a tûknek/áraknak a helyzete változatos, a fejnél, a
kéznél, a karnál, a bordákon, a lábfejek közelében egyaránt
elôfordultak. Egy esetben ez a tárgy függôlegesen állt, bele-
szúrva a sírgödör aljába. Egy másik sírban, az arc elé helye-
zett tû mellett két csiszolt csontlemezt is kibontottunk, mely
lehetséges, hogy a tû nyelét borította vagy alkotta.
További fémtárgyunk egy felismerhetetlen kis rézdarabka
egy jobb oldalon fekvô sírban, egy apró rézspirál és egy réz
gyöngyszem egy-egy bal oldalon fekvô sírban.
Egyéb sírmellékletek
Meglepôen kevés – mindössze három darab – csontesz-
közt találtunk a temetôben, kettôt férfi sírban, egyet a csáká-
nyos jelképes sírban.
Kizárólag nôi sírokban találtunk gyöngymellékletet, öt eset-
ben. Az apró, korong alakú, átfúrt csont vagy kô gyöngyszemek
szorosra felfûzött, egysoros övet alkottak a halott derekán. Az
egyik gyöngyöves nôi váznak mindkét bokája körül is tapasz-
 Jelképes és csontváz nélküli sírok
Réz- Kô Pattin- Csi- Edé-
Objektum- Réz- Nyíl- Tejes-
Stratszám Jelenség Arany eszköz (csont)- Kôkés tott szolt nyek ZOOL
szám ékszer hegy köcsög
fegyver gyöngy egyéb kô (db)
jelképes Csákány
218 230 8 db 3 2×
cs.n.* és ár
bolygatott
228 240 2
cs.n.
bolygatott
278 290, 336 2 db 3
cs.n.
bolygatott
289 303 4 (T)
cs.n.

Gyermek és meghatározhatatlan helyzetû hiányos csontvázak

Halott
Réz- Kô Pattin- Csi- Edé-
Objektum- neme Réz- Nyíl- Tejes-
Stratszám Arany eszköz (csont)- Kôkés tott szolt nyek ZOOL
szám (fektetés ékszer hegy köcsög
fegyver gyöngy egyéb kô (db)
alapján)
gyermek
202 214 3 2×
(2 fiú)
235 247 gyermek gyöngy 2
245 257 ismeretlen 2
304 339 ismeretlen 1
tengeri
315 351 ismeretlen kagyló
gyöngy
V. táblázat Nemek szerint nem meghatározható sírok mellékletei *csont nélkül
Table V. Grave goods from burials not identifiable by gender

taltunk hasonló gyöngysort. Az egyik felismerhetetlenségig Szimbolikus temetkezés

roncsolt sírban a csontszilánkok mellett nagyméretû, hordó
alakú gyöngyszemeket is találtunk, de sajnos sem a váz fek-
tetését, így a gyöngyök helyzetét sem lehetett megállapítani.
Férfi és nôi (sôt, a jelképes síroknak is) általános mellék-
lete az állatcsont, összesen 34 sírban találtuk meg. Egy-egy
állatcsont, kisebb vagy egészen nagy, anatómiai rendben
lévô állatdarabok egyaránt voltak a sírokban. Teljes állatváz-
ból egy kerül elô, mely egy kutyacsontváz volt egy férfi sír-
ban. A többi állatcsonttal ellentétben nehezen képzelhetô el,
hogy ez a kutya élelemmelléklet lett volna. Bár archaeozoo-
lógia meghatározás még nem készült a csontokról, bontás
közben úgy láttuk, hogy az általunk is felismerhetô csontok
többsége kiskérôdzôtôl származik. Az sem ritka, hogy egy
sírban több helyen, többféle állatcsont is elôkerült. Zoológiai
maradványok a sírokban bárhol lehettek, de talán valamivel
gyakoribb, hogy azt a váz lábához helyezték. Ritka, de nem
példa nélküli, hogy az állatcsont valamelyik edénymelléklet-
bôl került elô.
Egyetlen sírban – a gazdag, aranymellékletes, csákányos
férfi sírban – az arc elôtt okkerrögöt is megfigyeltünk.
A lelôhelyen négy olyan sír is napvilágot látott, melyben
nem találtunk emberi csontokat. Szimbolikus temetkezésre
következtethetnénk e jelenségbôl, de a négy közül három sír
bolygatottnak látszott, s ez a tény sokkal inkább profán ma-
gyarázatot ad a csontok hiányára. A negyedik, csontváz nél-
küli sír (218.obj. számú) azonban a temetô legkülönlegesebb
temetkezése. Hogy kellôképpen megvilágítsuk e sír nem
szokványos voltát, kanyarodjunk vissza a temetôtérképrôl
leolvasható helyzetére.
A temetô fent említett két csoportja közül a nagyobb cso-
port közepe táján két párhuzamos sírsor egymással ellenté-
tes irányban alig észrevehetôen ívelôdve kis térséget vesz
körül, melynek közepén a térképen piros színnel körberajzolt
sír fekszik. Ez a középen fekvô sír nem más, mint a fent emlí-
tett csontváz nélküli temetkezésünk, melynek bizonyára nem
véletlenül járt ki e megkülönböztetett tisztelet. Szimbolikus
voltához nem férhet kétség, csontváz nélkül is a temetô leg-
gazdagabb sírja, s erre utal centrális helyzete is. (3. kép)
A sírban az alábbi mellékletek voltak: rézcsákány és réz-
ár (korábban utaltunk rá, hogy ezek az eszközök kizárólag
5. kép Rézcsákányok (M= 2:3)
Figure 5. Copper axes from the cemetery
6. kép Réz karperecek és tôrök (M= 1:2)
Figure 6. Copper bracelets and daggers
7. kép Arany pálcavég és arany lemezcsüngôk (M= 1:1)
Figure 7. 1. The golden tip of a small stick 2. Lamellar pendants from the cemetery
férfisírokban fordulnak elô),8 kôkés, kô nyílhegy (szintén
kizárólagos férfi attribútum), 8 db pattintott eszköz, vala-
mint edények és állatcsont, mint általános sírmellékletek.
A jelképes sír tehát férfi temetkezés szimbóluma, mégpedig
jellegzetes, elôkelô férfinak szánt mellékletekkel ellátva. (V.
táblázat) Jelképes sír lehet egy távolban meghalt személy-
nek állított „síremlék”,9 vagy akár a természetfeletti hímnemû
személy iránti hódolat kifejezôje. Szóban forgó jelképes sí-
runk egyszersmind a bodrogkeresztúri kultúrára jellemzô, a
szakirodalomban már korábban megfogalmazott férfiuralmi
társadalmi berendezkedés szép példája.10
Rövid elemzés a fémmellékletekrôl
A fémmellékletek száma, minôsége, fajtái teszik a temetôt
igazán gazdaggá. Jelen közleményünkben három réztípust
emelünk ki, a csákányt, a tôrt és a karperecet, valamint két
arany tárgytípust, a kúpos pálcikavéget és a páros arany-
csüngôket.
Rézcsákányok
Korábban már említettük, hogy rézeszközök és rézfegyve-
rek csak férfisírokban fordulnak elô.
A két sírban talált rézcsákány két különbözô típust képvisel.
A jelképes sír csákánya ellentett élû forma, jellegzetes
jászladányi típusú, olyannyira, hogy szinte pontos mása a
jászladányi temetôben elôkerült csákánynak, mintha egy
formában készültek volna.11 Elôfordulása e sírban az egyik
legfontosabb argumentum arra nézve, hogy a temetkezés
férfiúnak, valóságos vagy csak a korabeliek képzeletében élô
személynek állított emlék. (5. kép 2.a-b.)
A másik csákány az egyetlen, aranyat is tartalmazó gaz-
dag férfisírban került elô. Pontos mása a szakirodalomból
nem ismert, legközelebbi párhuzamai talán a PATAY Pál
által Şiria típusba sorolt csákányok között találhatók.12
(5. kép 1.a-b.)
Réztôrök
A temetôben talált három réztôrre a PATAY Pál által le-
írt stílusjegyek a jellemzôek. Hasonlóságuk dacára azonban
felfedezhetô köztük kevés különbség. A 141. objektumszá-
mú sírban talált tôr pontos párhuzama a pusztaistvánházi te-
metôbôl ismert. Hosszúkás, deltoid alakú formája Hillebrand
Jenô szerint kôeszköz-elôzményekre vezethetô vissza.13
(6. kép. 5.)
A 140. objektumszámú sírban talált tôr az elôzônél hosszú-
kásabb, kevésbé érzékelhetô a deltoid alak, a nyélnyújtvány
is hosszabb, enyhén ívelt szélû. (6. kép 4.) A harmadik, a
8 PATAY Pál 1974. 6–7., 9–11.,
9 KUTZIÁN Ida 1963. 362–363.; PATAY Pál 1974. 41.
10 PATAY Pál 1974. 46.
11 PATAY Pál 1984., T. 39. 407.
12 PATAY Pál 1984., T. 25, 284–296.
13 HILLEBRAND Jenô 1929. 32.; PATAY Pál 1974. 7.
145. sírban elôkerült tôr nyélnyújtványa erôteljesen ívelt, kis
hegyben végzôdik. (6. kép 6.) Közös jellemzôjük, hogy mind-
egyik korrodálódott felszínén kitûnôen látszik a famarkolat
nyoma, mely a vártnál nagyobb területet foglal el a pengébôl.
Réz karperecek
Réz karperec mind férfi, mind nôi sírban elôfordulhat. Az
eddig ismert darabok szinte kivétel nélkül lapos rézdrótból
készültek,14 többségükben tekercseltek, mint a 226. objek-
tumszámú nô karján talált karperecek. (6. kép 2-3.)
A 225. objektumszámú férfisírban elôkerült masszív, sú-
lyos tömör réz karperec eddig példa nélküli. (6. kép 1.) PATAY
Pál a férfiak által viselt réz karperecet hatalmi szimbólumnak
véli, s ezt a feltételezést szóban forgó karperecünk tekinté-
lyes mérete, súlya kétséget kizáróan alátámasztja.15
Arany pálcavég
Különös tárgy a pálcavég borításának meghatározott kis
kúpos aranylemez. (7. kép 1.a-b.) Kivételes gazdagságú sír-
ban került elô, kivételes személy tulajdona lehetett: a rézcsá-
kány mellett ez a jogarszerû, aranyvégû pálca mutatja a kö-
zösségben betöltött fontos szerepét. Így, ebben a formában
egyedülálló, de jelentéstartalmi párhuzamai azok az arany
pálcikák, melyek a Kárpát-medence több rézkori temetôjébôl
kerültek elô.16
Arany lemezcsüngôk
Rákóczifalván 4 nôi sírban került elô 1-1 pár. Elhelyezkedé-
sükbôl arra következtethetünk, hogy fejdíszek voltak. Három
nagyjából azonos méretû és egy nagyobb változat. (7. kép
2-5.) Ezek egytôl-egyig a széles karikájú típusba tartoznak,
mely a kultúra korábbi idôszakára jellemzô. PATAY Pál ki-
tér arra is, hogy e tárgytípusnak az alakja módosult az idôk
folyamán; a fiatalabb fázisban a keskeny karikájú változat
terjedt el.17
Az aranycsüngôk azonban nem csupán ékszerek lehettek.
„Az aranytárgyaknak a nyersanyag hordozta presztízs-érté-
kükön túl jól körülhatárolható, formai sajátosságokban meg-
nyilvánuló szimbolikus jelentéstartalmuk is volt. Az általáno-
san elfogadott nézet szerint a középen lyukas aranylemezek,
melyeken gyakran két kis domborított dudor található, a nôi
testet, a nôi nemi lényeget jelenítik meg.”18
A temetô elôzetes történeti értékelése
A Rákóczifalva-Bagi föld lelôhelyen feltárt temetô 79 sírja
sok tekintetben különleges jelentôségû a bodrogkeresztúri
kultúra összefüggésében. Elsôdlegesen talán a fémekben
14 PATAY Pál 1974. 18.
15 PATAY Pál 1974. 18.
16 RACZKY Pál 2000. 25–27. 7–9. kép
17 PATAY Pál 2008. 38.
18 RACZKY Pál 2000. 28.
 Objektumszám Strat. szám Minta száma 14C adat Kalibrált kor (1σ 68,2 %)

137 149 VERA-4198 5285±30 4234–4143 BC

140 152 VERA-4199 5290±35 4236–4143 BC

144 156 VERA-4758 5285±40 4237–4145 BC

201 328 VERA-4759 5415±35 4296–4236 BC

203 215 VERA-4200 5380±30 4309–4181 BC

204 216 VERA-4201 5450±35 4294–4243 BC

225 237 VERA-4202 5365±35 4307–4172 BC

244 256 VERA-4762 5400±45 4306–4229 BC

281 293 VERA-4763 5315±40 4247–4160 BC

VI. táblázat A rákóczifalvi rézkori temetô radiokarbon mintáinak adatai
Table VI. Radiocarbon dates from the Copper Age cemetery of Rákóczifalva

8.kép A temetô 9 kalibrált radiokarbon adatának szekvenciája

Figure 8. The sequence of nine calibrated radiocarbon dates from the
Copper Age cemetery of Rákóczifalva
9. kép A 9 radiokarbon adat csoportos kalibrációja és a kapott valós
idôhatárok
Figure 9. The group calibration of nine calibrated radiocarbon dates and
real time intervals from the Copper Age cemetery of Rákóczifalva
való gazdagságot emelhetjük ki a sírmellékletek kapcsán. A
másik momentum az, hogy a temetô teljes egészében fel-
tárt, tehát a benne talált sírok együttese vizsgálati értelem-
ben „egésznek” tartható. Valójában a 79 sírból 78 csontváz,
illetve azok részletei láttak napvilágot. Ez a számadat a 3 db
kettôs sír és a 1 db csontváz nélküli, úgynevezett szimboli-
kus temetkezés, valamint 3 bizonytalan kontextusú sír követ-
keztében alakult így. Önmagában a fizikai antropológiai ered-
mények, azaz a sírok megoszlása, a 34 nôi, a 37 férfi, a 4
gyermek, valamint az 1 meghatározhatatlan vázmaradvány,
már elsô megítélésre is fontos következtetést enged meg.
A rákóczifalvai temetôben a gyermeksírok ilyen alacsony
aránya, azaz az 5%-os relatív mennyisége nem a valóságos
ôskori körülményeknek megfelelô gyermek mortalitás lépté-
két reprezentálja. Ez a paleodemográfiai adatok alapján 30–
60% közötti érték lehetett az ôskor e tárgyalt idôszakában.19
Mindez önmagában is azt jelenti, hogy a temetôben csupán
az egykori népesség bizonyos szempontok szerint szelektált
része került elhantolásra, tehát a sírok együttese nem egy
teljes közösség hiteles leképezését nyújtja. Hasonló követ-
keztetésre jutott Tiszapolgár-Basatanya rézkori temetôjével
kapcsolatban számos kutató is.20 Mindez azt sejteti, hogy
az Alföld középsô rézkorából ismert közel 87 temetô21 is a
kultúra népességének szigorú szabályok szerint kiválasztott
és sajátosan reprezentált személyeit képviseli.
A jelen elôzetes történeti értékelésének keretei között te-
hát általánosságban azt mondhatjuk, hogy a Rákóczifalván
19 ACSÁDI, György – NEMESKÉRI, János 1970. 57–60., 237–238.;
HASSAN, Fekri A. 1981. 113–121.; Összefoglalóan: ANDERS,
Alexandra – NAGY, Emese Gyöngyvér 2007., 90.
20 SKOMAL, Susan N. 1983. 219.; NEMESKÉRI, János – SZATHMÁ-
RY, László 1987. 89; MEISENHEIMER, Marita 1989. 58., 75.;
CHAPMAN, John 2000. 102–103.
21 PATAY Pál 2008. 21.
10. kép A temetô 9 radiokarbon adata alapján számolt használati ideje
Figure 10. The use period of the Copper Age cemetery of Rákóczifalva
estimated on the basis of nine calibrated radiocarbon dates
megtalált temetôben a közösségi értékrend szerint bizonyos
szempontból „megkülönböztetett” személyek maradványai
nyugodtak. Ennek megfelelôen a temetô relatív fémgazdag-
sága talán éppen egy „elit” réteg szimbolikus megjeleníté-
sének sajátos tárgyi kifejezésrendszerével magyarázható. A
bodrogkeresztúri kultúra temetôiben megfogható népessé-
gével kapcsolatban tett korábbi antropológiai megállapítá-
sok, melyek szerint: „the Bodrogkeresztúr population has no
characteristic anthropological picture except, perhaps, for
its rather great affinity in all directions... There is no cohesion
within the culture…”,22 talán hasonló jellegû történeti ma-
gyarázat keretei között értelmezhetôk. Így az ismert bodrog-
keresztúri temetôkben reprezentált népesség együttesében
nem annyira a rokoni kapcsolatok meghatározottsága, mint
inkább egy azt felülíró szociális szabályozórendszer uralma
nyilvánul meg. Lényegében ez azt jelentheti, hogy az angol
terminológia szerinti „achieved” (megszerzett-elnyert) stá-
tusz rendszere mellett az „ascribed” (beszámított-öröklött)
státusz szabálya válik uralkodóvá, s ez a szociális komple-
xitás bizonyos kezdeti, lépcsôzetessé váló szintjét képvise-
li.23 Ehhez hasonlóan, a Várnában feltárt rézkori temetôvel
kapcsolatban már korábban világossá vált egy igen komplex
szociális rendszerhez tartozó, több közösségbôl származó
vezetô réteg itteni megjelenése, illetve ezek szelektív rep-
rezentációja.24 Az innen származó újabb AMS adatok 4600
– 4400 cal BC közötti idôben egyértelmûen bizonyítják Dél-
kelet-Európa e területein a hierarchikus fônöki (chiefdom)
22 NEMESKÉRI, János – SZATHMÁRY, László 1987. 96.
23 SKOMAL, Susan N. 1983. 174–175., 184–185., 219–224.
24 RENFREW, Colin 1978.; LICHARDUS, Jan 1991.; CHAPMAN, John
1991. 152–154.
11. kép A temetô Ny-i sírcsoportjának 5 radiokarbon adat alapján szá-
molt abszolút idôhatárai
Figure 11. The absolute time intervals of the Copper Age cemetery of
Rákóczifalva estimated on the basis of five calibrated radiocarbon dates
in the western group of burials
rendszer szélesebb hálózatának meglétét.25
Természetesen a rákóczifalvi temetô sírjainál, illetve sír-
mellékleteinek összefüggéseiben is világosan felismerhetô
a kor/nem – age/gender szerinti meghatározottság, amelyet
sok újabb statisztikai elemzés bizonyított egyértelmûen a
javarézkori temetôk, de fôként Tiszapolgár-Basatanya kon-
textusában.26
A bodrogkeresztúri kultúra Rákóczifalván napvilágra került
temetôjének 9 sírjának csontmintájából készült radiokarbon
mérés, amelyet a Vienna Environmental Research Accele-
rator (VERA) laboratórium végzett el.27 (VI. táblázat) Az így
nyert dátumok sorozata láthatóan harmonikus, ellentmon-
dásmentes rendszert képez. (8. kép)
Mindemellett a radiokarbon mérésre kiválasztott minták a
temetô egészét igyekeztek területileg reprezentatív módon
lefedni. Ennek megfelelôen a 9 adat összesítése alapján kal-
kulált eredmény igen valószínû képet ad a teljes temetô kro-
nológiai helyzetérôl is. A mérések szerint a sírok együttese
4334–4075 cal BC idôhatárok közöttire datálható. (9. kép)
Ugyanezeket a kiindulási adatokat használva, a temetô
használata 56–199 évnyi idôintervallumra becsülhetô, s en-
nek középértéke 127 évnek adódik. (10. kép) A radiokarbon
adatokkal datált sírokat a temetôtérképre vetítve ugyanakkor
világos történeti kép rajzolódik ki a temetô sírjainak belsô
25 HIGHAM, Tom et al. 2007. 652–653.
26 BOGNÁR-KUTZIÁN, Ida 1963. 395–403.; PATAY Pál 1974.
36–38.; SKOMAL, Susan N. 1983. 174–200.; MEISENHEIMER,
Marita 1989. 81–82.; SOFAER DEREVENSKI, Joanna 1997. 877–
887.; CHAPMAN, John 2000. 119–124.
27 Az adatok kalibrálását, azaz a valós dátumok számítását az OxCal
v4.0.5. programmal és az IntCal.04 kalibrációs görbét használva Sik-
lósi Zsuzsanna készítette el. E munkában a továbbiakban mindenkor
a kalibrált dátumok 1σ – 68,2% valószínûségû értékeit használom.
12. kép A temetô K-i sírcsoportjának 4 radiokarbon adat alapján számolt
abszolút idôhatárai
Figure 12. The absolute time intervals of the Copper Age cemetery of
Rákóczifalva estimated on the basis of four calibrated radiocarbon dates
in the eastern group of burials
kronológiáját illetôen. A radiokarbon sorozat szerint a temetô
201., 203., 204., 225., és 244. objektumszámú, Ny-i tömböt
alkotó sírjai konzekvensen korábbinak tûnnek a K-i tömböt
alkotó 137., 140., 144. és 281. objektumszámú síroknál (8.
kép), tehát a temetô sírjai nyugatról kelet felé haladó belsô
temetési sorrendet valószínûsítenek.
Amennyiben a két sírcsoporthoz tartozó 5 illetve 4 ra-
diokarbon adatot, külön-külön csoportban kalibráljuk, akkor
a két temetôrészre 4333–4237 cal BC (11. kép), valamint
4228–4046 cal BC (12. kép) idôintervallumokat kapjuk. Ezek
a dátumok is világosan illusztrálják a két temetôrész idôbeli
egymásutániságát.
A Rákóczfalva-Bagi föld lelôhelyen feltárt bodrogkeresztúri
temetô körvonalazott abszolút idôhatárai (4334–4075 cal
BC) igen meglepôek a korábbi kronológiai adatok és a pilla-
natnyi relatív idôrendi elképzelések tükrében. A Tisza-vidéki
rézkor történeti kronológiájában 1955 óta a Tiszapolgár–Bod-
rogkeresztúr–Baden kulturális egységeinek idôben egymást
követô fejlôdési modellje volt az általánosan elfogadott keret,
fôként a basatanyai rézkori temetô alapján,28 s ezt többek
között hasonló értelmû stratigráfiai megfigyelés támasztotta
alá Székely-Zöldtelek településén is.29 A radiokarbon adatok
alapján a tiszapolgári és a bodrogkeresztúri kultúra életére
28 KUTZIÁN, Ida 1955., 78–81.; BOGNÁR-KUTZIÁN, Ida 1963. 535–
541.; 1972., 183–197.; KALICZ, Nándor 1982., 121–126.
29 KALICZ Nándor 1958. 3–6.
közelítôleg a 4500–4000 cal BC, valamint a 4000–3600 cal
BC abszolút idôhatárok váltak iránymutatóvá E. Neustupný
1968-as korai és alapvetôen helyes rendszere nyomán.30 Rá-
kóczifalva bodrogkeresztúri temetôje tehát a kapott dátumok
alapján azt az eredményt mutatja, hogy annak sírjainak kora
a tiszapolgári kultúra életével részben párhuzamos. A tisza-
polgár-basatanyai sírok helyzete alapján már Bognár-Kutzián
Ida is felvetette annak elméleti lehetôségét, hogy a két anyagi
kultúrát hordozó népesség sírjai egykorúak. Legújabban PA-
TAY Pál tekintette át ezt a problémakört, de kevésé tartotta
valószínûnek a Tiszapolgár-Basatanya I és Tiszapolgár-Ba-
satanya II periódusokat képviselô síregyüttesek egykorúsá-
gát.31 Mégis a jelen adatok ismeretében reális lehetôségnek
tarthatjuk a két régészeti kultúra térben és idôben történô
érintkezését, illetve párhuzamos fejlôdését. Különösen így
van ez, ha figyelembe vesszük a tiszapolgári kultúra élet-
tartamára kalkulált 4500–4000 cal BC adatokat megerôsítô
legújabb amerikai-magyar vizsgálatokat.32 Az egyéb bodrog-
keresztúri temetôkben megfigyelt korai, illetve úgynevezett
átmeneti sírok sajátos leletegyüttesei (pl.: Tiszavalk-Tetes,
Magyarhomorog-Kónyadomb, Magyartés, stb.)33 tehát nem
a tiszapolgári és bodrogkeresztúri kulturális egységek idôbeli
egymásutániságát, hanem éppen térbeli érintkezését és idô-
ben párhuzamos voltát támasztják alá. Mindez összesség-
ében a Tisza-vidéki rézkor történeti képének újragondolását
veti fel, s a korábbi unilineáris fejlôdési modellel szemben, az
egymás mellett fejlôdô, egymással érintkezô, de különbözô
fejlôdési irányt képviselô kulturális egységek több változós
összefüggéseit körvonalazza.
Függelék – A bemutatott tárgyak leírása34
5. kép 1.a-b.
Rézcsákány, 201. objektum S-328
Karcsú, egyenes testû csákány, éle függôleges állású. Másik
vége domború, kerek kalapácsfejben végzôdik. Teste a nyél-
lyuknál szögletesen kiszélesedik.
Kitûnô állapotban, felszínét nemesrozsda borítja.
H: 16,3 cm; él SZ: 3,3 cm; lyuk Átm.: 2,1 cm
5. kép 2.a-b.
Rézcsákány, 218. objektum S-230
30 NEUSTUPNÝ, Evžen 1968. Table 5; SHERRATT, Andrew 1986. Fig.
13. 3A; BANKOFF, H. Arthur – WINTER Frederick A. 1990, Table 2;
FORENBAHER, Staso 1993. 237–246.; RACZKY, Pál 1995. Fig. 1;
JOHNSON, Mats 1999., Fig. 1; KALICZ, Nándor 2002., 386–388.;
PARKINSON, William A. 2006., Fig. 4,4; YERKES, Richard W. et al.
in press 22
31 PATAY Pál 2008. 39–44.
32 YERKES, Richard W. et al. in press
33 PATAY PÁL 2008. 38–39.
34 Használt rövidítések: H: hossz, SZ: szélesség, Átm.: átmérô,
V: vastagság, M: magasság
Vaskos, masszív, enyhén ívelt testû ellentett élû csákány. A
nyéllyuk alsó széle peremezett.
Rendkívül jó állapotban, felszínét fénylô nemesrozsda borítja.
H: 20,3 cm; él SZ: 4,1 ill. 6 cm; lyuk Átm.: 2,6 cm
6. kép 1.
Réz karperec, 225. objektum S-237
Rendkívül masszív, súlyos ékszer, egyenesen levágott, eny-
hén elkeskenyedô végei egymásra fekszenek. Ovális formá-
jú, a tárgy átmetszete körszelet alakú. A váz jobb csuklóján
volt.
Átm.: 9 × 7,8 cm; SZ: 2,7 cm, V: 1,2 cm
6. kép 3-4.
Réz karperecpár, 226. objektum, S-335
Lapos huzalból tekercselt, 6 menetes karperecek. A huzal
egyik vége levágott, másik vége spirálkorongban végzôdik. A
két példány eredetileg teljesen egyforma volt, de különbözô
módon deformálódtak. Mindkét karperec erôsen korrodált,
gyenge megtartású.
3. számú: a jobb csuklón volt, Átm.: 5,4 cm, SZ: 2,5 cm,
huzal SZ: 0,3-0,4 cm
4. számú: a bal csuklón volt, oválisra összenyomódott, Átm.:
5,9 × 5,1 cm, SZ: 2,5 cm, huzal V: 0,3-0,5 cm
6. kép 4.
Réztôr, 140. objektum S-152
Lapos tôr, markolatnyúlványa és pengéje egyaránt
háromszögletû. A penge és a markolat elválását kis bemé-
lyedések, a két rész eltérô felülete valamint kopásnyom jelzi.
Jó megtartású, bár éle töredezett.
H: 14,2 cm ebbôl markolat H: 3,9 cm; SZ: 1,8 cm, V: 0,15 cm
6. kép 5.
Réztôr, 141. objektum S-153
Kisméretû, lapos tôr, markolatnyúlványa és pengéje egya-
ránt háromszögletû. A penge és a markolat elválását eltérô
felülete és kopásnyom jelzi. Jó állapotban, éle töredezett.
H: 11,5 cm, ebbôl markolat H: 2,7 cm; SZ: 2,1 cm; V: 0,1 cm
6. kép 6.
Réztôr, 145. objektum S-157
Vékony, lapos tôr, pengéje háromszögletû, markolatnyúlvá-
nya enyhén ívelt, csúcsban végzôdik. A penge és a markolat
elválását eltérô felülete és kopásnyom jelzi. Jó állapotban,
éle töredezett, hegye letörött, markolata rozsdásabb.
H: 14,1 cm, ebbôl a markolat H: 3,8 cm; SZ: 2,1 cm; V: 0,2
cm.
7. kép 1.a-b.
Arany pálcavég, 201. objektum S-328
Vékony aranylemezbôl kialakított, kúppalást alakú tárgy.
Széle egyenetlenül, szabálytalanul visszahajlítva.
Átm.: 1,7 cm, M: 0,8 cm
7. kép 2.
Arany csüngôpár, 205. objektum S-217
Nagyságra rendkívül hasonló ékszerek, de az egyik kicsivel
vastagabb aranylemezbôl készült. Mindkettô füle lekerekítet-
ten ötszögletû, rajta 4 apró átlyukasztással, teste kerek, kis,
kerek áttöréssel. A testen, az áttörés két oldalán 1-1 hátulról
kinyomott domború dísz.
A tárgyak hátoldalán kivehetô a dudoros díszítés poncolójá-
nak nyoma, a felfüggesztésre szolgáló lyukak széle sorjás.
Az egyik példány a domború dísznél behasadt.
H: 2,2 cm, SZ: 1,3 cm
7. kép 3.
Arany csüngôpár, 231. objektum S-326
Nagyon hasonló, de nem teljesen azonos méretû pár. Vékony
aranylemezbôl, a fül ívelt, pajzs alakú, rajta 4 lyukkal, teste
kerek, áttörés nélküli. A fül és a test találkozásában két há-
tulról kinyomott domború dísszel.
A csüngôk hátoldalán a lyukasztási sorját lecsiszolták.
H: 2,3 és 2,4 cm, SZ: 1,5 és 1,5 cm.
7. kép 4.
Arany csüngôpár, 207. objektum S-321
Tökéletesen egyforma két darab. Vékony aranylemezbôl, füle
ötszögletû, 4 átlyukasztással, teste kerek, kis, kerek áttö-
réssel. A fül és a test találkozásában két hátulról kinyomott
domború dísszel.
A csüngôk hátoldalán a lyukasztási sorját lecsiszolták. A
koponya alatti példány teste eltörött, ugyanezen, a csüngô
elôlapján vöröses-barna elszínezôdés mutatkozott (szerves
anyag-maradvány?)
H: 2,5 cm, SZ: 1,6 cm
7. kép 5.
Arany csüngôpár, 226. objektum S-335
Teljesen egyforma két darab. Vékony aranylemezbôl, füle
ötszögletû, 4 átlyukasztással, teste kerek, kis, kerek áttö-
réssel. A fül és a test találkozásában két hátulról kinyomott
domború dísszel.
A csüngôk hátoldalán a négy kis lyuk széle jobban, a na-
gyobb áttörés széle kevésbé sorjás. Ezen a páron látszik a
legjobban, hogy a tárgy elôlapját felpolírozták, míg a hátol-
dala nincs fényezve.
H: 2,9 cm; SZ: 2 cm
Irodalom
ACSÁDI, György – NEMESKÉRI, János
1970. History of Human Life Span and Mortality. Budapest.
ANDERS, Alexandra – NAGY, Emese Gyöngyvér
2007. Late Neolithic burial rites at the site of Polgár-
Csôszhalom-dûlô. In: KOZŁOWSKI, Janusz K. — RACZKY,
Pál (eds.) The Lengyel, Polgár and related cultures in the
Middle/Late Neolithic in Central Europe. Kraków. 83–96.
BANKOFF, H. Arthur – WINTER, Frederick A.
1990. The Later Aeneolithic in Southeastern Europe.
AJA 94, 175–191.
BOGNÁR-KUTZIÁN, Ida
1963. The Copper Age Cemetery of Tiszapolgár-Basatanya.
ArchHung 42, Budapest.
1972. The Early Copper Age Tiszapolgár Culture in the Car-
pathian Basin. ArchHung 48, Budapest.
CHAPMAN, John
1991. The Creation of Social Arenas int he Neolithic and
Copper Age of S. E. Europe: The Case of Varna.
In: GARWOOD, P. – JENNINGS, P. – SKEATES, R. – TOMS,
J. (eds): Sacred and Profane. Oxford. 152–171.
2000. Fragmentation in Archaeology. People, Places and
Broken Objects in the Prehistory of South-eastern Europe.
London.
FORENBAHER, Staso
1993. Radiocarbon dates and absolute chronology of the
central European Early Bronze Age. Antiquity 67. 235–256.
HASSAN, Fekri A.
1981. Demographic Archaeology. New York–London.
HIGHAM et al: HIGHAM, Tom – CHAPMAN, John –
SLAVCHEV, Vladimir–GAYDARSKA, Bisserka – HONCH,
Noah – YORDANOV, Yordan – DIMITROVA, Branimira
2007. New perspectives on the Varna cemetery (Bulgaria) –
AMS dates and social implications. Antiquity 81. 640–654.
HILLEBRAND, Jenô
1929. Das frühkupferzeitliche Gräberfeld von
Pusztaistvánháza. Archaeologia Hungarica 4.
JOHNSON, Mats
1999. Chronology of Greece and South-east Europe in the
Final Neolithic and Early Bronze Age. PPS 65. 319–336.
KALICZ Nándor
1958. Rézkori sztratigráfia Székely község határában. —
Copper age stratigraphy in the outskirts of the village
Székely. ArchÉrt 85. 3–6.
1982. Die terminologischen und chronologischen Probleme
der Kupfer- und Bronzezeit in Ungarn. In: ASPES, Alessand-
ra – FASANI, Leone (eds): Atti del X Simposio Internazionale
sulla fine del Neolitico e gli inizi dell’etá del Bronzo in Euro-
pa. Verona. 117–137.
2002. Über die Absolutchronologie der Kupferzeit Ungarns
und die Doppelspiralkopfnadeln von Südosteuropa bis zum
nahen Osten. Antaeus 25. 377–404.
KUTZIÁN, Ida
1955. Die Ausgrabungen in Tiszapolgár-Basatanya. In:
Conférence Archéologique de l’Académie Hongroise des
Sciences. Budapest. 69–87.
LICHARDUS, Jan
1991. Das Gräberfeld von Varna und das Totenritual des
Kodžadermen-Gumelniţa-Karanovo VI-Verbandes.
In: LICHARDUS, Jan (Hrg): Die Kupferzeit als historische
Epoche. Symposium Saarbrücken und Otzenhausen 6. –
13.11.1988. Bonn. 167–194.
MEISENHEIMER, Marita
1989. Das Totenritual, geprägt durch Jenseitsvorstellungen
und Gesellschaftsrealität. Theorie des Totenrituals eines
kupferzeitlichen Friedhofs zu Tiszapolgár-Basatanya
(Ungarn). BAR-IS 475, Oxford.
NEMESKÉRI, János – SZATHMÁRY, László
1987. An Anthropological Evaluation of the Indo-European
problem: The Anthropological and Demographic Transition
of the Danube Basin. In: SKOMAL, Susan N.–POLOMÉ,
Edgar C. (eds): Proto-Indo-European: The Archaeology of a
Linguistic problem. Studies in Honour of Marija Gimbutas.
Institute for the Study of Man. Washington D. C. 88–121.
NEUSTUPNÝ, Evžen
1968. Absolute Chronology of the Neolithic and Aeneolithic
periods in Central and South-eastern Europe. SlovArch 16.
19–60.
PARKINSON, William A.
2006. The Social Organization of Early Copper Age Tribes
on the Great Hungarian Plain. BAR International Series
1573. Oxford.
PATAY Pál
1974. Die hochkupferzeitliche Bodrogkeresztúr-Kultur.
BRGK 55. 1–71.
1984. Kupferzeitliche Meißel, Beile und Äxte in Ungarn.
Prähistorische Bronzefunde. Abteilung IX. Band 15.
Hrsg.: MÜLLER-KARPE, Hermann. München. 1984.
2008. A bodrogkeresztúri kultúra belsô idôrendjérôl. —
Über die innere Chronologie der Bodrogkeresztúr-Kultur.
ArchÉrt 133. 21–48.
RACZKY, Pál
1995. New data on the absolute chronology of the Copper
Age in the Carpathian Basin. In: KOVÁCS, Tibor.
(Hrsg.): Neuere Daten zur Siedlungsgeschichte und Chro-
nologie der Kupferzeit des Karpatenbeckens. Internationale
kupferzeitliche Konferenz, Veszprém 1994. IPH 7, Budapest.
51–60.
2000. Rézkori aranyak. A fémmûvesség kezdetei a Kárpát-
medencében. In: A Magyar Nemzeti Múzeum ôskori arany-
kincsei. Kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban.
Fôszerk.: KOVÁCS Tibor. Budapest. 2000.
RENFREW, Colin
1978. Varna and the social context of early metallurgy.
Antiquity 52. 199–203.
SHERRATT, Andrew
1986. The Pottery of Phases IV and V: The Early Bronze
Age. In: RENFREW, Colin – GIMBUTAS, Marija – S. ELSTER,
Ernestine (eds): Excavations at Sitagroi. A Prehistoric Vil-
lage in Northeast Greece. Vol. 1. Monumenta Archaeologica
13. Los Angeles. 429–476.
SKOMAL, Susan N.
1983. Wealth Distribution as a Measure of Prehistoric
Change: Chalcolithic to Copper Age Cultures in Hungary.
PhD értekezés, kézirat. Los Angeles.
SOFAER DEREVENSKI, Joanna
1997. Age and gender at the site of Tiszapolgár-Basatanya,
Hungary. Antiquity 71. 875–889.
YERKES, Richard W. – GYUCHA, Attila – PARKINSON,
William In press. A multi-scalar approach to modelling the
end of the Neolithic on the Great Hungarian Plain using
calibrated radiocarbon dates. Radiocarbon.
MARIETTA CSÁNYI – PÁL RACZKY – JUDIT TÁRNOKI
Preliminary report on the cemetery of the Bodrogkeresztúr culture excavated
at Rákóczifalva–Bagi-föld
The replacement of a dam was carried out in the outskirts
of Rákóczifalva, a village in central Hungary, within the
framework of the Vásárhelyi Project, in order to increase
the floodplain area along the Tisza river in the vicinity of the
so-called Bivaly lake. During 2005–2007, archaeological
excavations took place within the designated new floodplain
area where earth extraction pits would be opened along the
future dam. Preventive archaeological work was carried
out in cooperation between the Damjanich János Museum
(Szolnok) and the Institute of Archaeological Sciences
of the Eötvös Loránd University (Budapest). The planned
earthworks followed the primary banks of the Tisza river, the
excavated area totaled 35 hectares. (Figure 1, 2.)
An undisturbed Copper Age cemetery, attributed to
the Bodrogkeresztúr culture, came to light during the
course of this operation. The area covered by the graves
was approximately 1,600 m2. A surrounding broad zone
contained no archaeological finds, thereby indicating that the
entire cemetery was excavated. This fact, important from
the viewpoint of historical evaluation, is complemented by
the excavation of an entire settlement on the west bank of
the river that once belonged to the cemetery.
Since the restoration of ceramic finds from both the
settlement and the cemetery is still underway, this
preliminary report will be limited to the evaluation of the
cemetery’s plan, drawing conclusions on the basis of burial
rite and the spatial distribution of grave goods available for
study. The cemetery of 79 graves excavated at Rákóczifalva
is comparable to coeval cemeteries in the area. Similarities
include the systematic spatial patterning of graves, the burial
rite, as well as the repertoire of grave goods. One of the 79
graves may be considered symbolic, while three contained no
skeletons. In addition, three double burials were discovered.
Therefore the number of skeletons recovered is 78.
The spatial patterning of burials
The cemetery’s plan shows a system of burial groups
that have been arranged into relatively regular rows. The
main extension of the cemetery is west to east. Graves are
largely oriented south-east to north-west, while the row
of burials follows a north-east to south-west trend. This
patterning is indicative of an incredibly regular, almost grid-
like spatial arrangement. The rows outline two groups within
the cemetery. A significantly larger cluster of 64 graves is
located in the western section of the cemetery, forming
a more-or-less square-shaped block, resulting from the
aforementioned geometrical pattern. A smaller group of
only 11 graves shows a similar layout. The two groups are
linked by four burials in a way that they form a single row
with graves on the eastern edge of the larger cluster and the
westernmost graves of the smaller cluster. (Figure 3.)
A preliminary historical evaluation of the cemetery
In many aspects, the 79 graves excavated at Rákóczifalva−
Bagi föld are of special significance in reconstructing the
history of the Bodrogkeresztúr culture. Firstly, the richness
of metal finds among grave goods is worth mentioning. The
other important point is that the 79 graves and 78 skeletons
recovered may be considered a complete unit in terms of
analysis. Even the bare results of physical anthropological
analysis (34 women, 37 men and 4 children were identified,
while one of the individuals could neither be sexed nor aged)
offer conclusions to be drawn. (Figure 4.) The low proportion,
i. e. 5% relative frequency of child burials at the Rákóczifalva
cemetery does not represent the infant mortality ratio typical
of prehistoric cemeteries. Paleodemographic data from the
same period tend to indicate a 30–60% contribution by
children during this period of Hungarian Prehistory. This in
itself indicates that only selected members of the ancient
community were buried in the cemetery, that is, the set of
burials does not show the valid mortality profile of an entire
prehistoric community. Similar conclusions were drawn by
several scholars in relation to the Copper Age cemetery at
Tiszapolgár−Basatanya. This may be taken as yet another
indication of the possibility that all 87 cemeteries known
from the Middle Copper Age of the Great Hungarian Plain
represent only a segment of the population selected on the
basis of narrowly defined criteria.
Within the framework of this preliminary historical
evaluation it may be said that, in general, the Rákóczifalva
cemetery contained the remains of individuals who had
been “distinguished members” of the community from
at least a certain point of view. Accordingly, the relatively
rich assemblage of metal grave goods could be interpreted
as the material means of the symbolic expression of a
certain elite. It is also likely that the population represented
in Bodrogkeresztúr cemeteries known to date was defined
by a dominant social hierarchy that overwrote boundaries
of simple kinship. In essence, in addition to the system of
“achieved status”, the concept of “ascribed status” became
dominant. This development represents an incipient form of
social complexity, the emergence of a step-like hierarchy.
Naturally, the determining role of age and gender may be
recognized in the burials and grave goods in the Rákóczifalva
cemetery as well. This fi ts the clear patterns established
by recent analyses within the context of high Copper Age
cemeteries, especially at Tiszapolgár–Basatanya.
Radiocarbon measurements of nine graves, representing
the Bodrogkeresztúr culture in the cemetery excavated at
Rákóczifalva, were carried out in the laboratory of the Vienna
Environmental Research Accelerator (VERA; Table VI.). The
series of dates thus obtained form an evidently harmonic,
unambiguous system (Figure 8.). Moreover, radiocarbon
samples were selected in order to evenly represent the
cemetery’s spatial distribution. Therefore, the summary of
nine dates would probably also outline the chronological
position of the cemetery. According to these measurements,
the selected group of nine graves may be dated to 4334–
4075 cal BC (Figure 9.). Using the same data it may be
concluded that the cemetery was in use for 56 to 199
years. The mean value of this interval is 127 years (Figure
10.). Meanwhile, plotting the nine dated graves over the
cemetery’s plan, a clear historical picture may be outlined
concerning the internal chronology of burial in the cemetery.
Graves 21, 23, 24, 41 and 59, that belong to the western
group, seem to be consistently earlier than Graves 1, 4, 8
and 63 dated from the eastern group (Figure 8.). This makes
it very likely that burials spread from west toward east. When
the four and five graves representing each spatial group are
pooled and calibrated separately, the resulting time intervals
are 4333–4237 cal BC (west, Figure 11.) and 4228–4046
cal BC (east, Figure 12.) respectively. These dates clearly
illustrate a diachronic spatial trend in cemetery use.
The absolute chronological boundaries (4334–4075
cal BC) thus established for the Bodrogkeresztúr culture
cemetery excavated at Rákóczifalva–Bagi föld look
rather surprising against the backdrop of both previous
chronological data and our current ideas of relative
chronology. Since 1955, a sequential developmental model
of the Tiszapolgár–Bodrogkeresztúr–Baden cultural units
has formed a generally accepted interpretive framework. On
the basis of radiocarbon data, the lives of the Tiszapolgár
and Bodrogkeresztúr cultures were estimated at 4500–4000
cal BC and 4000–3600 cal BC respectively. In other words,
on the basis of the radiocarbon dates presented here, the
Bodrogkeresztúr culture cemetery excavated at Rákóczifalva
seems to be partially parallel with the Tiszapolgár culture. In
light of these dates it seems possible that the two cultures
were in contact both in a chronological and geographical
sense, that is, their respective developments were parallel.
The 4500–4000 cal BC time interval obtained for the
Tiszapolgár culture is of particular interest in light of the
consonant dates obtained by an ongoing US-Hungarian
project. Early assemblages of grave goods observed in
other Bodrogkeresztúr culture cemeteries as well as peculiar
grave goods from so-called transitional burials (e. g. at the
cemeteries of Tiszapolgár–Basatanya, Tiszavalk–Tetes,
Magyarhomorog–Kónyadomb, Magyartés, etc.) support the
hypothesis of spatial contact as well as contemporaneity,
rather than sequential relation between the Tiszapolgár and
Bodrogkeresztúr cultural units. These parallels raise the
necessity of reconsidering the historical interpretation of
the Copper Age in the Tisza region. Instead of the previously
accepted unilinear model, a development of adjacent cultural
units, representing different forms of evolution should be
outlined on a multivariate basis.
(Translated by László Bartosiewicz)