Ignotus Pál: Fáradtak vagyunk http://www.zetna.

org/zek/folyoiratok/34/ignotus1 html

Ignotus Pál
Fáradtak vagyunk
Fáradtak a királyi művészettel végzett szk. munkától...

Mégis, mielőtt kilépünk szimbólumaink templomából a profán élet zajos zsibvásárába, álljunk meg egy kissé és testvéri
láncot fűzve elmélkedjünk néhány percig arról, hogy miért dolgozunk? Szabadkőművesi munkánknak mi a célja?

Erre sokszor felhangzó kérdésre Lessing, a világszövetségnek talán legnagyobb gondolkozója, de minden bizonnyal
annak egyik legkiválóbb ékessége és legragyogóbb büszkesége, ezekkel a klasszikusan tömör szavakkal felelt:

Cselekedjünk jót, hogy ne legyen szükség jócselekedetekre!

Ez a finomveretű, szinte márványbakivánkozó, rövid mondás első hallásra talán különösnek, paradoxnak vagy éppen
érthetetlennek tetszik. Ám a ki ebben a láncban van, az kétségkívül megérti.

A kik itt érzik egymás kezének a rokonszenves szorítását, akinek szíve itt az emberszeretet szent érzéseiben összeforr,
azok tudják, hogy halhatatlan nagy Mesterünknek és Testvérünknek a mondása mit jelent. Azt, hogy ha mi
szabadkőmívesek mindig nemesen viselkedünk, szociálisan érezünk és gondolkozunk, kifogástalanul becsületesen
élünk és következetesen jót cselekszünk, akkor a példánkkal és a tetteinkkel, életünknek szépséges vitelével és a
szabadkőművesi erények állandó gyakorlásával lassankint - nemzedékről nemzedékre - annyira megnemesíthetjük,
annyira megjavíthatjuk és oly tökéletessé tehetjük az emberiséget, hogy a bűn és nyomor eltűnik s az önzés kivész
belőle, a kemény szívek meglágyulnak, a dacos lelkek megszelídülnek, a sivár kedélyek megfinomodnak s a brutális
önérdek helyébe a szelíd altruizmus és nemes emberszeretet lép. Új és boldog korszaka kezdődik a történelemnek és az
emberi életnek, ahol az emberiség egyik fele - a sok szegény - nem szorul a másikra - a kevés gazdagra -, ahol erkölcsi
sebeket már nem kell gyógyítani, szűkölködőket már nem kell segíteni, szegényeket már nem kell támogatni,
nyomorgókat már nem kell talpraállítani, - szóval: nem lesz szükség azokra a filantróp intézményekre, amelyeket a
szabadkőművesség most a tömegnyomor enyhítésére fölállítani kénytelen, s arra a karitatív tevékenységre, a melyet a
szabadkőművesek oly szívesen gyakorolnak.

Gyönyörű perspektíva, a jövőnek káprázatosan szép látképe tárul elénk, ha elképzeljük, milyen boldogság vár az
emberiségre, ha a költő ez álma megvalósul!

Egy világ, amelyben mindenki szabadkőműves, és senkisem az, mert nincs már szükség szabadkőművesi
cselekedetekre, mert az elodök a szeretet minden munkáját elvégezték már emberöltőkön keresztül az utódok helyett
is, - s ezek a szerencsés utódok a földi Éden virágos kertjében a tökéletes boldogság paradicsomi életét élhetik, amelyet
a Szépség díszít [a legszebb erénynek a szépsége, az Önzetlenségnek és a Szeretetnek Szépsége] amelynek uralmát az
Erő alapozta meg és a Bölcsesség készítette elő.

Ah, de mily távol állunk ettől az utópiás kortól! Vajon állottunk-e attól valaha is távolabb mint napjainkban? Ezekben
a véres és szomorú napokban, amikor az emberiség legnagyobb megpróbáltatása (amelyet a faiseur-jei háborúnak
mernek nevezni, pedig nem egyéb az a leglelketlenebb embermészárlásnál!), ez a rettenetes háború a legnemtelenebb
indulatokat és a legkönyörtelenebb érzéseket váltja ki az emberekből! Amikor úgynevezett tisztes polgárok, pontos
adófizetők, kifogástalan hazafiak, társadalmi oszlopok, jó zsidók és jó keresztények - fájdalom, olykor "jóhírű"
szabadkőművesek is! - üzletet csinálnak a háborúból, vásárt az embertársaik, testvéreik testi épségéből, amidőn a
ravaszság, a körmönfontság, a raffinált üzletesség s a törvényesség leplébe burkolt mindenféle uzsora diadalt ül a
becsületes munka és minden szellemi és erkölcsi erény fölött! A midőn az Erosek és Gyengék harcában minden
vonalon a tág lelkiismeret és mohó pénzvágy győzedelmeskedik, s a profit bőségben dúskáló lovagjai ülik tobzódó
orgiáikat, míg a Szellem arisztokratái nélkülözések közepette naiv csodálkozással a becsületes szemükben ámulva nézik
az Idők e szokatlan változását, az Igazság szobrának talapzatáról való ledöntését s a nemtelen vagyonstréberség
hatalmas és erőszakos térfoglalását!

Általános erkölcsi és Szabadkőműves szempontból egyaránt szomorú Idők ezek, amelyek nagyon is világosan
rácáfolnak a wolfenbütteli nagy ember rózsás jövendölésére.

Óh, egyhamar nem válnak fölöslegesekké a Jócselekedetek! Egyhamar - úgy látszik - nem lesz jobbá, nemesebbé s
ennélfogva boldoggá az emberiség! Óh, most lesz csak szükség szabadkőművesekre és szabadkőművesi munkára!
Tizszerannyi szabadkőműves kell majd mint ezelőtt, és mindegyiknek tizszerannyit kell dolgoznia mint eddigelé! Mert
az a háborúnak nevezett emberirtó nagy betegség nemcsak a harctéren tarolta le az emberek millióit, - rettentő
pusztítást vitt az véghez az erkölcsökben is, amelyeket lerontott, és a jellemekben, amelyeket lealacsonyított. Hogy ez
az erkölcsrombolás és ez a jellemirtás ne folyjon tovább, az a mi feladatunk. S bizony elmondhatjuk a nagy feladata
előtt kételkedve töprengő Hamlettel mi is: "Kizökkent az Ido, óh jaj, hogy nekünk kell helyrehozni azt!"

[És, kedves Testvérek, nemcsak azokat kell siratnunk e nagy vérzivatar állapotai közt, akik hősi halált haltak a
harcmezőn, de azokat is, akik itthon estek el, akik a polgári, üzleti és társadalmi életben lettek rokkantakká, bénákká és
nyomorékokká. A tiszta erkölcs rokkantjaivá, a polgári tisztesség bénáivá és a makulátlan becsület nyomorékjaivá!]

Testvérek! Nincs hatalmunkban megszüntetni a harci fegyverek öldöklő vérengzését, de talán tehetünk valamit a
kalmárszellem ama lelketlen formában megnyilvánuló jelenségeivel szemben, amelyek haladó századunknak és a

1/2
Ignotus Pál: Fáradtak vagyunk http://www.zetna.org/zek/folyoiratok/34/ignotus1 html

humanitás elveinek legrútabb szégyenfoltjai. Küzdjünk ez ellen az embertelen irányzat ellen ott ahol szavunk van, és
hirdessük mindenüvé ahová a szavunk elhallatszik: több altruizmust, több emberiséget, több szeretetet!

Ha ezt megfogadjuk, szabadkőművesi kötelességet teljesítünk. És azt hiszem, megfogadjuk! Ha igen, akkor távozzunk
békében!

2/2