You are on page 1of 13

c 


  

 


Rintrah bőg, a fojtó légbe rázza tüzeit;


Mohó felhőraj száll alá.

Veszélyes ösvényen szelíden járt


Az igaz ember a halál
Völgyében hajdanán.
Rózsákat plántált, hol tövis tenyész
S a kopár táj felett
Mézért döng a méh.

Az ösvényt akkor beültette ő,


S fakadt forrás és folyó
Síron, sziklatömbökön,
S fehér csonton vörösen
Termett az agyag.

Míg a könnyű ösvényről a gaz


Veszélyes útra tért: az igazat
Lökte sivárabb ég alá.

Kígyó setteng, gyűrüzik


Szelíd, alázkodó,
S az igaz tombol a pusztán, ahol
Oroszlán tébolyog.

Rintrah bőg, a fojtó légbe rázza tüzeit;


Mohó felhőraj száll alá.

Új Menny kezdődött, harminchárom év telt el a jövetele óta, s most az Örök Pokol


is újjáéled. S íme! Swedenborg a sírnál ülő angyal: az ő írásai az összehajtott halotti
gyolcsok. Most van Edom uralma, most tér vissza Ádám a Paradicsomba. Lásd
Ézsaiás 34. és 35. fejezetét.

Ellentétek nélkül nincs haladás. Vonzás és Taszítás, Értelem és Erő, Szeretet és


Gyűlölet: ezek kormányozzák az emb eri létet.

Ilyen ellentétekből fakad az, amit a vallásos szívű Jónak és Rossznak nevez. A Jó a
tétlen, s az Észnek engedelmeskedik. A Rossz az Energiából fakadó tevékenység.

A Jó a Menny, a Rossz a Pokol.


    

A Bibliák és szentkönyvek mind a következő téves tanokat hirdetik:

1. Hogy az Ember két valóban létező Elvből, ti. Testből és Lélekből áll.
2. Hogy a Rossznak nevezett Erő egyedül a Testből ered, s hogy a Jónak nevezett
Értelem egyedüli forrása a Lélek.
3. Hogy Isten örökké fogja büntetni az Embert, amiért az a Benne levő Energiáknak
enged.

De ezeknek a tételeknek éppen az ellenkezője igaz:

1. Az Ember Teste nem különíthető el Lelkétől: amit Testnek nevezünk, a Léleknek


egy része, az öt Érzéken keresztül felfogva, amelyek a Lélek legfőbb kapui a mi
korunkban.
2. Az Energia az egyedüli élet, s a Testből ered; az Értelem a határa, külső kerülete
az Energiának.
3. Az Energia Örökös Gyönyör.

Akik elnyomják vágyaikat, azért tehetik, mert az ő vágyuk elég gyönge ahhoz,
hogy megfékezzék; s a fékező értelem bitorló módon kormányozza a vonakodókat.
A zabolába tört vágy lassankint tétlenné válik s végül csak a vágy árnyékává
halványul.

Ezt a történetet írja le az ‘  


 ahol a kormányzó Értelemnek
Messiás a neve.

Az eredeti Arkangyal, az égi seregek vezére, Ördög vagy Sátán néven szerepel itt,
gyermekeinek neve pedig Bűn és Halál.

Jób Könyvében viszont Milton Messiása viseli a Sátán nevet.

Mert ezt a történetet mindkét fél kisajátította magának.

Az Értelemnek valóban úgy tűnik fel, mintha száműzték volna a Vágyat; de az


Ördög állítása az, hogy a Messiás bukott el, s abból alkotta a Mennyet, amit a
Mélységből orzott.

Megmutatkozik ez az Evangéliumban, ahol Krisztus imádkozik az Atyához, küldje


el a Vigasztalót, vagyis a Vágyat, hogy az Értelem Eszmékre építhessen. Mert a
bibliai Jehova nem más, mint az, aki a lángoló tűzben lakozik.

Tudni kell, hogy Krisztusból, halála után, Jehova lett. De Miltonnál az Atya a
Végzet, a Fiú az öt Érzékből született Értelem, a Szentl élek pedig puszta Űr!
ÒMilton bilincsben írt, mikor Angyalokról és Istenről van szó, de szabadon,
ha Ördögökről és Pokolról beszél. Ennek oka, hogy igazi költő volt és az Ördög
pártján állt, bár maga nem is tudta.

  c     

Amint a pokol tüzei között jártam, gyönyörködve a Lángész örömei -ben, amelyek
az Angyalok szemében gyötrelem és őrület, összegyűjtöttem néhány közmondást,
gondolván, hogy valamint egy nemzet szólásmondásai feltárják a nép jellemét, úgy
a Pokol Közmondásai is jobban megmutatják a Pokoli bölcsesség természetét, mint
az épületek vagy ruhák leírása. Hazatértemben, az öt érzék szakadékán, ahol sima
sziklafal mered a mi mostani világunkra, egy sötét felhőbe burkolt hatalmas
Ördögöt pillantottam meg, a sziklafal szélein lebegve. Emésztő tűzzel a következő
mondatot marta a sziklába, amelyet a földi ember most lelki szemével olvas:

Ki tudja, tán minden madár ott fenn a lég útjain


Határtalan, boldog világ, mit az öt érzék kalitba zárt.

   c  

Vetéskor okulj, aratáskor oktass, télidőben örvendezz.

Hajtsad szekeredet és ekédet a holtak csontjain át.

A Mértéktelenség útja vezet a Bölcsesség palotájába.

Az Okosság gazdag és csúf vénlány, akinek a Tehetetlenség udvarol.

Aki óhajt és nem cselekszik: dögvészt áraszt.

Az elvágott féreg megbocsát az ekének.

Aki a vizet szereti: dobjátok a folyóba.

Az ostoba nem ugyanazt a fát látja, mint a bölcs.

Akinek az arca nem ad fényességet: sohase lesz csillag.

Az Örökkévalóság szerelmes az Idő gyermekei be.

A munkás méhnek nincsen ideje búbánatra.


A Bolondság perceit kiméri az óra, de nincs óra, mely a Bölcsesség perceit
megmérje.

Csak az a táplálék egészséges, amelyet háló és tőr nélkül szereztünk.

Számot, súlyt s mértéket ínséges esztendőben vegyünk elő.

Ameddig a madár a maga szárnyán száll, nem mondhatod túlságos magasnak a


röptét.

Holttest nem áll bosszút, ha megbántják.

A legfenségesebb cselekedet: másvalakit magad eleibe tenni.

Ha a bolond következetes maradna a bolondságban: bölcs lenne.

Ostobaság a gyávaság ruhája.

Szégyen a gőg ruhája.

Börtönök a Törvény köveiből épültek, bordélyok a vallás tégláiból.

A páva gőgje Isten dicsősége.

A bak bujasága az Isten jósága.

Az oroszlán dühe Isten bölcsessége.

Az asszony meztelensége az Isten munkája.

A bánat telje nevet, az öröm telje sír.

Az oroszlánok ordítása, farkasok üvöltése, a viharzó tenger tombolása és a romboló


Kard túlságosan nagy darabjai a Végtelenségnek: sehogy se férnek az ember
szemébe.

A róka a csapdát okolja: nem magát.

Gyönyör ejt teherbe, de fájdalom szül.

Hordja a férfi az oroszlán bőrét, asszony a juh gyapját.

Madárnak fészek, póknak háló, embernek barátság.

Az önző, mosolygós bolond és a komor, mord képű bolond: mindkettő bölcsnek


akar látszani, hogy mértékül szolgálhasson.*
Amit ma bebizonyítanak: hajdan csak képzelték.

A patkány, egér, róka és nyúl a gyökeret figyeli; az oroszlán, tigris, ló és elefánt a


gyümölcsöt.*

A ciszterna tartalmaz; a forrás túlárad.

Egyetlen gondolat betölti a végtelenséget.

Légy mindig kész kimondani a gondol atodat: és minden aljas ember kerülni fog.

Minden, amit el lehet hinni: egy kép az igazságról.

A sas sohsem vesztegette annyira idejét, mint mikor leereszkedett, hogy a varjutól
tanuljon.

A róka gondoskodik magáról: de az oroszlánról az Isten gondoskodik.

Reggel gondolkodj, délben cselekedj, este étkezz, éjszaka aludj.*

Az, aki eltűrte, hogy fölékerekedj: jól ismer.

Ahogy az eke megindul a szóra: úgy hallgat az Isten az imára.

A dühös tigris bölcsebb, mint a betanított ló.

Álló víztől mérget várhatsz.

Nem tudhatod, mi elég, míg nem ismered azt, ami több az elégnél.

Ostoba ember szemrehányására jól ügyelj: királyi kitüntetéssel ér föl az!

A szem tűzből vétetett, az orrlyuk levegőből, a száj vízből, a szakáll földből.*

A bátorságban gyenge: erős az ügyességben.

Az almafa nem kérdi a vackort, hogy hogyan kell nőni, sem az oroszlán a lovat,
hogy hogyan keresse prédáját.

A hálás megajándékozott bőséges aratást hoz.*

Ha mások nem lettek volna bolondok: mi lennénk.

Az édes gyönyör lelkét be nem mocskolhatod.

Ha sast látsz, a Géniusznak egy darabját látod: emeld fel a fejedet!


Mint ahogy a hernyó a legszebb szirmokra rakja tojásait: úgy rakja a pap átkait a
legszebb örömökre.

Egy kis virágot megteremteni: korszakok munkája.

Átkozd a láncokat! Áldjad az Oldásokat!

Legjobb bor a legrégibb, legjobb víz a legfrissebb.

Imák nem szántanak! Magasztalások nem aratnak!

Örömök nem nevetnek! Bánatok nem sírnak!

A fej Fenség, a szív Páthosz, a genitáliák Szépség, a kéz és láb Arány.

Ami a levegő a madárnak, vagy a tenger a halnak: az a megvetés a


megvetésreméltónak.

A varju mindent feketének látna, a bagoly mindent fehérnek.*

A Bőség - Szépség.

Ha az oroszlán a rókától venne tanácsot: akkor ügyes lenne.

Javítás teszi az utat simává, de rögös út és javítgatás nélküli a Géniusz útja.

Inkább ölj meg egy csecsemőt a bölcsőjében, mint hogy teljesítetlen vágyakat
föltáplálj.

Ahol nincsen ember, meddő a Természet.

Igazságot nem lehet mondani úgy, hogy megértsék és mégse higgyék el.

Elég! vagy nagyon is sok.

A régi Költők minden érzéki tárgyat Istenekkel vagy Szellemekkel lelkesítettek


meg, felruházva őket az erdők, folyók, hegyek, városok, népek és mindazon dolgok
nevével és tulajdonságaival, melyeket kitárult és gazdag érzéklésükkel észrevettek.

Különösen az egyes városok és országok géniuszát tanulmányozták, mindegyiket


egy-egy szellemi istenség hatalma alá helyezve.

Így alakult ki a rendszer, mellyel egyesek visszaéltek és rabságba döntötték a népet


azzal, hogy a szellemi istenségeket önállósították és elvo nták a tárgyaktól: innen
eredt a Papság.
Költői mesékből válogatták ki az istentisztelet formáit.

S végül kijelentették, hogy mindezt az Istenek rendelték el.

Az emberek pedig megfeledkeztek arról, hogy minden istenség az emberi szívben


lakozik.

  c     

Ézsaiás és Ezékiel próféta velem ebédelt, s én megkérdeztem, hogyan merik oly


kereken kijelenteni, hogy Isten szólt hozzájuk; nem gondolták -e, hogy félreérthetik
szavaikat, s ezzel alkalmat adnak a megtévesztésre? Ézsaiás így felelt: - Nem
láttam Istent, nem is hallottam, véges testi érzékeléssel; de érzékeim mindenben
felfedezték a végtelent, s én akkor rájöttem, s ez továbbra is szilárd hitem, hogy a
nemes felháborodás szava az Isten hangja. Ezért nem törődtem a
következményekkel, hanem megírtam, amit írtam.

- A szilárd hit tehát olyanná teszi a dolgot, amilyennek gondoljuk? - kérdeztem én


erre.

- Minden költőnek ez a véleménye - felelte Ézsaiás -, s a képzelőerő korszakaiban a


szilárd hit hegyeket mozgatott meg; de nincsenek sokan, akik bármiben is szilárdan
tudnának hinni.

Most Ezékiel vette át a szót: - Kelet Bölcsessége tárta fel először az emberi
megismerés alapelveit; egyik nemzet egyik elvet tartotta eredendőnek, a másik más
elvet. Mi, Izraelben azt tanítottuk, hogy a K öltői Géniusz (ahogyan most neveztek)
az alapelv, minden egyéb csupán származékos. Ezért vetettük meg más országok
Papjait és Filozófusait, ezért jövendöltük, hogy minden más Isten végül a mi
Istenünktől eredőnek fog bizonyulni és a Költői Géniusznak fog adózni: ezt
óhajtotta a mi nagy költőnk, Dávid király, egész lelkéből, ezt idézi fel oly
szenvedélyesen, mondván, hogy így győzi le ellenségeit és uralkodik az
országokon. Annyira szerettük Istenünket, hogy az ő nevében megátkoztuk a
környező népek összes istenségeit, lázadóknak nyilvánítva őket; a köznép azt a
tanulságot vonta le ebből, hogy végül minden nemzet a zsidók alattvalója lesz.

- És mint minden szilárd hit, ez be is teljesedett - tette hozzá - mert minden nemzet
a zsidók törvénykönyvében hisz s a zsidók istenét imádja. Lehet-e ennél nagyobb
alávetettség?

Nem csekély csodálkozással hallgattam szavait, s az igazat megvallva meg is


győztek. Ebéd után megkértem Ézsaiást, ajándékozza meg a világot elveszett
műveivel; azt felelte, semmi olyan nem veszett el, ami értékben a fennmaradtakhoz
fogható. Ugyanezt mondta Ezékiel is a saját műveiről. Azt is megkérdeztem
Ézsaiástól, miért járt meztelenül és saru nélkül három évig? - Ugyanazon okból -
felelte -, amiért Diogenés barátunk, a görög bölcs.

Erre Ezékieltől tudakoltam, miért evett ganéjt, és miért feküdt oly sokáig a jobb és
a bal oldalán? - Azért, hogy másokat is a végtelen szemléletéhez emeljek -
válaszolta. - Az észak-amerikai törzsek is ezt a gyakorlatot követik, s vajon
becsületes ember lehet-e az, aki nem hallgat lelkiismeretére vagy géniuszára, csak
azért, hogy könnyűvé és kényelmessé tegye a jelen pillanatot?

A régi hagyomány, hogy a világot hatezer év után tűz fogja elemészteni: színigaz,
amint ezt a Pokolban hallottam.

Mert a lángoló pallosú kerub parancsot fog akkor kapni, hagyja el őrhelyét az Élet
fájánál; s amikor ez megtörtént, az egész teremtett világ elemésztődik, végtelennek
és szentnek bizonyul, míg most véges és romlott képet mutat.

Mindezt az érzéki élvezet tökéletesülése fogja magával h ozni.

De először ki kell irtani azt a nézetet, hogy az ember teste független a lelkétől; ezt a
Pokol módszereivel fogom elvégezni, mert marószerekkel nyomtatok, amelyek a
Pokolban egészséges és gyógyító hatásúak: leolvasztják a látszólagos felszínt, s
feltárják az alatta rejlő végtelent.

Ha az érzékelés ajtói megtisztulnának, minden úgy tűnne fel az ember előtt,


amilyen valójában: végtelennek.

Mert az ember bebörtönözte önmagát, amíg végül mindent barlangja szűk


hasadékain keresztül lát.

  c     

Meglátogattam egy nyomdát a Pokolban és néztem, milyen módszerekkel adják át


ismereteiket egyik nemzedékről a másikra.

Az első teremben Sárkány-embert láttam, amint törmeléket hordott egy barlang


szájától; benne egy sereg Sárkány mélyítette a barlangot.

A második teremben Vipera tekerőzött a szikla és a barlang körül, társai pedig


arannyal, ezüsttel és drágakövekkel ékesítették.

A harmadik teremben Sas lebegett, légből szőtt tollakkal és szárnyakkal, aki


végtelenné tágította a barlang belsejét; körötte egy sereg Sas-szerű ember palotákat
emelt az égbe meredő szirtekre.
A negyedik teremben lángoló, tüzes Oroszlánok tomboltak, élő folyadékká
olvasztva a fémeket.

Az ötödik teremben Névtelen alakok szórták az olvadt fémet az űrbe. Tőlük a


hatodik teremben sürgő Emberek kapták el, az ő kezükben könyvekké formálódtak
és a könyvtárak polcain sorakoztak fel.

Az Óriások, akik ezt a világot érzéki létre gyúrták és most látszólag bilincsbe verve
élnek benne, valójában az élet és minden tevékenység forrásai. A láncok: a gyenge
és suta lelkek ravaszsága, akik ellen tudnak állni az energiának. Ahogy a
közmondás tartja: a bátorságban gyenge: erős az ügyességben.
A lét egyik oldala tehát a Teremtő, a másik a Pusztító.

A Pusztító úgy látja, mintha a Teremtő az ő láncaira volna fűzve. Valójában nincs
így: a Pusztító a létnek csupán töredékeit szemléli, s ezeket képzeli egésznek. De a
Teremtő nem teremtene többet, ha a Pusztító nem fogadná tengerként magába a
teremtés túláradó gyönyörét.

- Hát nem egyedül Isten a Teremtő? - kérdezik egyesek, mire az én válaszom ez: -
Isten csak létező lényekben vagy Emberekben él és működik.

Ez a kétfajta ember mindig megtalálható a földön, és természettől fogva ellensége


egymásnak. Aki össze akarja békíteni őket, magát a létet igyekszik megsemmisíteni.

A vallás kísérlet a kétfajta ember összebékítésére.

Ò Jézus Krisztus nem egyesíteni, hanem szétválasztani akarta őket, mint a
juhok és bakok példabeszédében. Ezt is mondta: - Nem azért jöttem, hogy Békét
hozzak, hanem Kardot.

A Messiást vagy Sátánt vagy a Kísértőt régebben a Vízözön-előtti Lények


egyikének tekintették, akik az ember Energiái.

  c     

Egy Angyal jött és így szólt hozzám: - Ó, te szánalomra méltó, ostoba fiatalember!
Ó, milyen borzalmas, ijesztő az állapotod! Gondold meg, milyen forró, izzó börtönt
készítesz magadnak örök időkre, ha tovább haladsz ezen az úton.

- Talán megmutatnád, milyen sors vár rám az örökkévalóságban - feleltem én -,


együtt elmélkedhetünk majd rajta, s meglátjuk, melyikünk sorsa kívánatosabb.
Minekutána elvezetett engem egy istállón keresztül egy templomba, onnan le a
templom kriptájába, a végén egy malom volt. Átmentünk a malmon s egy
barlanghoz érkeztünk. Lassan, tapogatózva kúsztunk le a kanyargó üreg en, míg az
égbolthoz hasonló határtalan mélység nyílt meg alattunk. Fagyökerekbe
kapaszkodva függtünk a mélység fölött, de én megszólaltam - Ha úgy tetszik,
belevetjük magunkat az űrbe és meglátjuk, működik -e itt is a gondviselés. Ha te
nem is vagy hajlandó, én megteszem. - Ne légy ilyen vakmerő, ó, fiatalember -
felelte az angyal. - Itt maradunk, s hamarosan meglátjuk, milyen sors vár reád,
mihelyt eloszlik a sötétség.

Vele is maradtam s ráültem egy tölgyfa görbe gyökerére. Társam egy óriásgombába
kapaszkodott, amely kalapjával lefelé csüngött a mélységbe. Lassanként
kibontakozott a végtelen űr: lángokban állt, mint egy égő, füstölgő város. Alattunk,
mérhetetlen távolságban volt a feketén izzó nap, körötte tüzes pályákon hatalmas
pókok keringtek, zsákmányuk után kúszva, amelyek a végtelen mélységben
repültek, vagy inkább úsztak, az oszlásból támadó állatok borzalmas, ijesztő
alakjaiban. Tele volt velük a levegő, telisded -tele. Ördögök ezek, s a lég
Hatalmasságainak hivatnak. Megkérdeztem társamat, hol az én kijelölt helyem az
örökkévalóságban? - A fekete és a fehér pókok között - felelte.

Most azonban a fekete és fehér pókok közül egy tüzes felhő tört elő és szántott
végig a mélységen. Minden elsötétült alatta, a mély űr fekete lett, mint a tenger, s
ijesztő zúgással hömpölygött. Alattunk nem látszott más, csak a fekete vihar, de
kelet felé pillantva lángokkal vegyes vérzuhatagot láttunk a felhők és a hullámok
között, s nem sok kőhajításnyira tőlünk egy szörnyű kígyó gyűrűző pikkelyei
emelkedtek és zuhantak alá. Végül, keleti irányban, tüzes taréj tűnt fel vagy három
foknyira a hullámok fölött. Lassan emelkedett, mint egy arany szirtsor, majd két
izzó karmazsinvörös gömb villant fel - a tenger füstgomolyagokban menekült
előlük. Most ébredtünk rá, hogy a Leviát án feje jelent meg; homlokát zöld és lila
csíkok barázdálták, mint a tigris homlokát. Csakhamar száját és vörös kopoltyúit is
megpillantottuk a dühöngő, tajtékzó tenger felett - vérsugárral festette meg a fekete
mélységet, s a szellemi lét egész dühével ro ntott felénk.

Barátom, az Angyal felkapaszkodott őrhelyéről a malomba. Egyedül maradtam, s


ekkor a jelenés eltűnt, én pedig egy kies patakparton ültem holdfénynél, s egy
hárfást hallottam, aki hárfakísérettel dalolt, ekképpen: "Aki sohasem változtatja
véleményét, az állóvízhez hasonlít és csúszómászókat tenyészt lelkében."

De én fölkeltem és megkerestem a malmot, s ott találtam az Angyalt, aki


csodálkozva kérdezte, hogyan menekültem meg?

- Mindazt, amit láttunk - feleltem -, a te metafizikai rendszeredből eredt, mert


amikor elfutottál, én egy patakparton találtam magam, holdfénynél, s egy hárfás
játékát hallottam. De most már láttuk, mi az én sorsom az öröklétben, mutassam
meg azt is, milyen lesz a tiéd?

- Az Angyal nevetett ajánlatomon, de én hirtelen erőszakkal karomba kaptam, és


nyugat felé röpültem vele az éjszakában, amíg a Föld árnyéka fölé nem
emelkedtünk. Innen egyenest a Nap testébe vetettem magam vele, itt fehérbe
öltöztem, és kezembe kaptam Swedenborg köteteit, leszálltam a dicső ragyogásból,
túlhaladva valamennyi bolygón, amíg a Saturnushoz nem értünk. Itt megpihentem,
aztán beugrottam az űrbe, a Saturnus és az állócsillagok közé.

- Itt van a te helyed - mondtam -, ebben a térben, ha ugyan térnek nevezhető. -


Nemsokára elénk tűnt az istálló és a templom, s én az oltárhoz vittem az Angyalt,
és felnyitottam a Bibliát. S íme! egy mély szakadék tárult fel, melybe leszálltam,
magam előtt űzve társamat. Csakhamar hét téglaházat pillantottunk meg, egyikbe
be is léptünk. Egy sereg majom volt benne, páviánok és hozzájuk hasonló fajzat,
derekukon lánccal. Vigyorogva kapdostak társaik után, de a rövid láncok miatt nem
érték el egymást. Láttam azonban, hogy számuk néha megszaporodik, s ilyenkor az
erősek megragadják a gyengéket, s vigyori képpel előbb párosodnak , majd felfalják
őket. Először egyik tagjukat tépték ki, aztán a másikat, amíg csak a tehetetlen törzs
maradt meg; ezt előbb vigyorogva, látszólag gyöngéden csókolgatták, de később
szintén felfalták. Itt-ott egy-egy majom nagy élvezettel csipegette a húst saját
farkáról. A bűz annyira facsarta orrunkat, hogy mindketten bementünk a malomba,
s innen kihoztam egy élő test csontvázát, amelyet a malomban Arisztotelész
Analitikája gyanánt tiszteltek.

- A képzeleted megtévesztett engem - mondta az Angyal. - Szégyellheted magad.

- Egymásra erőszakoltuk látásunkat - feleltem én -, de rád kár időt vesztegetni,


hiszen te egyedül az Analitikát ismered.

Az Ellenvélemény az igazi Barátság.

Mindig azt tapasztaltam, hogy az Angyalok, hiúsággal telve, egyedül önmagukat


tekintik bölcseknek; öntelt arcátlansággal beszélnek magukról így, s ez a rendszeres
okoskodás eredménye.

Swedenborg például azzal dicsekszik, hogy mindaz, amit ír, új - pedig csak már
megjelent könyvek összefoglalása vagy tartalomjegyzéke.

Egy mutatványos egyszer majmot vitt mutogatni, s mivel kissé bölcsebb volt a
majomnál, elbizakodott és azt képzelte magáról, hogy hét embernél is sokkal
bölcsebb. Ez történt Swedenborggal is: feltárja az egyházak balgaságát, leleplezi a
képmutatókat, míg végül azt képzel i, hogy mindenki vallásos, és ő az egyetlen
ember a világon, aki szétszaggatja a hálókat és széttöri a béklyókat.

De halljátok, mi az egyszerű tény: Swedenborg egyetlen új igazságot sem írt le.


Többet mondok: csak a régi hazugságokat szajkózta el újra.
S most halljátok, mi ennek az oka. Ő csak Angyalokkal társalgott, akik mind
vallásosak, de nem tárgyalt Ördögökkel, akik gyűlölik a vallást - önteltsége
megakadályozta ebben.

Swedenborg írásai ily módon csupán a felületes nézeteket összegezik és ízelítőt


adnak a fenségesebb felfogásról - de többet nem.

Mondok még egy nyilvánvaló tényt. Bármely közepes tehetségű ember akár tízezer
kötetet is szerkeszthet gépies módszerekkel Paracelsus vagy Jakob Boehme
írásaiból, s e kötetek mindegyike egyenértékű lesz Swedenbo rg műveivel -
Dantéból vagy Shakespeare-ből pedig végtelen számú kötetet gyárthat.

De ha ezt megtette, ne mondja, hogy különb mesterénél, hiszen csak a napfényben


tart gyertyát.

  c     

Ördögöt láttam, lángoszlopban; egy felh őn ülő Angyal előtt tűnt fel, s az Ördög ezt
mondta:

- Istent imádni annyi, mint megbecsülni Isten ajándékát másokban, mindenkiben


tehetsége szerint, a legnagyobb embereket részesítve a legnagyobb szeretetben.
Akik irigylik vagy rágalmazzák a nagy embereket, azok gyűlölik Istent, mert más
Isten nincsen.

Az Angyal majdnem elkékült, mikor ezt hallotta; de lassan erőt vett magán, előbb
sárga, végül fehér és rózsa színű lett az arca, s ekkor mosolyogva válaszolt:

- Ó, te Bálványimádó! hát nem egy az Isten? nem Jézus Krisztusban vált-e


láthatóvá? s nem Jézus Krisztus szentesítette-e a tízparancsolat törvényét? És vajon
mi a többi ember? nem csupa bolond, bűnös és semmiség?

- Törd meg a bolondot mozsárban - felelte az Ördög -, akkor sem vered ki belőle a
bolondságot. Ha Jézus Krisztus a legnagyobb ember, őt kell legjobban szeretni.
Halld meg hát, hogyan szentesítette a tízparancsolat törvényét. Nem gúnyolta -e ki a
szombatot és ezzel a szombat Istenét is? nem ölte -e meg azokat, akiket miatta
megöltek? nem védte-e meg a törvénytől a házasságtörő asszonyt? nem
tanúskodott-e hamisan, amikor nem volt hajlandó védekezni Pilátus előtt? nem
lopta-e meg mások munkáját, hogy megélhessen? nem volt -e kapzsi, amikor
tanítványaiért imádkozott s amikor arra biztatta őket, hogy a p ort is verjék le
lábukról, ha nem akarnak nekik szállást adni? Mondom néked, nincs olyan erény,
amely ne szegné meg a tízparancsolatot. Jézus csupa erény volt, s szíve
sugallatának engedelmeskedett cselekedeteiben, nem a szabályoknak.
Mikor az Ördög befejezte, láttam, hogy az Angyal kitárja karjait, átöleli a
tűzoszlopot, elemésztődik a lángokban s mint Illés éled újjá.

ÒEz az Angyal, aki így Ördöggé vált, nekem benső barátom. Gyakran
olvassuk együtt a Bibliát, pokoli vagy ördögi értelmében, amit a világ is meg fog
kapni, ha jól viselkedik.

Megvan nekem a Pokol Bibliája is, amit a világ mindenesetre megkap, ha akarja,
ha nem.

Egyazon Törvénye van az Oroszlánnak és az Ökörnek: az Elnyomás.

  (ELŐHANG)
    (A POKOL KÖZMONDÁSAI)
     (A csillaggal jelölt sorok és a próza)

You might also like