Professional Documents
Culture Documents
Ilyen ellentétekből fakad az, amit a vallásos szívű Jónak és Rossznak nevez. A Jó a
tétlen, s az Észnek engedelmeskedik. A Rossz az Energiából fakadó tevékenység.
1. Hogy az Ember két valóban létező Elvből, ti. Testből és Lélekből áll.
2. Hogy a Rossznak nevezett Erő egyedül a Testből ered, s hogy a Jónak nevezett
Értelem egyedüli forrása a Lélek.
3. Hogy Isten örökké fogja büntetni az Embert, amiért az a Benne levő Energiáknak
enged.
Akik elnyomják vágyaikat, azért tehetik, mert az ő vágyuk elég gyönge ahhoz,
hogy megfékezzék; s a fékező értelem bitorló módon kormányozza a vonakodókat.
A zabolába tört vágy lassankint tétlenné válik s végül csak a vágy árnyékává
halványul.
Az eredeti Arkangyal, az égi seregek vezére, Ördög vagy Sátán néven szerepel itt,
gyermekeinek neve pedig Bűn és Halál.
Tudni kell, hogy Krisztusból, halála után, Jehova lett. De Miltonnál az Atya a
Végzet, a Fiú az öt Érzékből született Értelem, a Szentl élek pedig puszta Űr!
ÒMilton bilincsben írt, mikor Angyalokról és Istenről van szó, de szabadon,
ha Ördögökről és Pokolról beszél. Ennek oka, hogy igazi költő volt és az Ördög
pártján állt, bár maga nem is tudta.
Amint a pokol tüzei között jártam, gyönyörködve a Lángész örömei -ben, amelyek
az Angyalok szemében gyötrelem és őrület, összegyűjtöttem néhány közmondást,
gondolván, hogy valamint egy nemzet szólásmondásai feltárják a nép jellemét, úgy
a Pokol Közmondásai is jobban megmutatják a Pokoli bölcsesség természetét, mint
az épületek vagy ruhák leírása. Hazatértemben, az öt érzék szakadékán, ahol sima
sziklafal mered a mi mostani világunkra, egy sötét felhőbe burkolt hatalmas
Ördögöt pillantottam meg, a sziklafal szélein lebegve. Emésztő tűzzel a következő
mondatot marta a sziklába, amelyet a földi ember most lelki szemével olvas:
Légy mindig kész kimondani a gondol atodat: és minden aljas ember kerülni fog.
A sas sohsem vesztegette annyira idejét, mint mikor leereszkedett, hogy a varjutól
tanuljon.
Nem tudhatod, mi elég, míg nem ismered azt, ami több az elégnél.
Az almafa nem kérdi a vackort, hogy hogyan kell nőni, sem az oroszlán a lovat,
hogy hogyan keresse prédáját.
A Bőség - Szépség.
Inkább ölj meg egy csecsemőt a bölcsőjében, mint hogy teljesítetlen vágyakat
föltáplálj.
Igazságot nem lehet mondani úgy, hogy megértsék és mégse higgyék el.
Most Ezékiel vette át a szót: - Kelet Bölcsessége tárta fel először az emberi
megismerés alapelveit; egyik nemzet egyik elvet tartotta eredendőnek, a másik más
elvet. Mi, Izraelben azt tanítottuk, hogy a K öltői Géniusz (ahogyan most neveztek)
az alapelv, minden egyéb csupán származékos. Ezért vetettük meg más országok
Papjait és Filozófusait, ezért jövendöltük, hogy minden más Isten végül a mi
Istenünktől eredőnek fog bizonyulni és a Költői Géniusznak fog adózni: ezt
óhajtotta a mi nagy költőnk, Dávid király, egész lelkéből, ezt idézi fel oly
szenvedélyesen, mondván, hogy így győzi le ellenségeit és uralkodik az
országokon. Annyira szerettük Istenünket, hogy az ő nevében megátkoztuk a
környező népek összes istenségeit, lázadóknak nyilvánítva őket; a köznép azt a
tanulságot vonta le ebből, hogy végül minden nemzet a zsidók alattvalója lesz.
- És mint minden szilárd hit, ez be is teljesedett - tette hozzá - mert minden nemzet
a zsidók törvénykönyvében hisz s a zsidók istenét imádja. Lehet-e ennél nagyobb
alávetettség?
Erre Ezékieltől tudakoltam, miért evett ganéjt, és miért feküdt oly sokáig a jobb és
a bal oldalán? - Azért, hogy másokat is a végtelen szemléletéhez emeljek -
válaszolta. - Az észak-amerikai törzsek is ezt a gyakorlatot követik, s vajon
becsületes ember lehet-e az, aki nem hallgat lelkiismeretére vagy géniuszára, csak
azért, hogy könnyűvé és kényelmessé tegye a jelen pillanatot?
A régi hagyomány, hogy a világot hatezer év után tűz fogja elemészteni: színigaz,
amint ezt a Pokolban hallottam.
Mert a lángoló pallosú kerub parancsot fog akkor kapni, hagyja el őrhelyét az Élet
fájánál; s amikor ez megtörtént, az egész teremtett világ elemésztődik, végtelennek
és szentnek bizonyul, míg most véges és romlott képet mutat.
De először ki kell irtani azt a nézetet, hogy az ember teste független a lelkétől; ezt a
Pokol módszereivel fogom elvégezni, mert marószerekkel nyomtatok, amelyek a
Pokolban egészséges és gyógyító hatásúak: leolvasztják a látszólagos felszínt, s
feltárják az alatta rejlő végtelent.
Az Óriások, akik ezt a világot érzéki létre gyúrták és most látszólag bilincsbe verve
élnek benne, valójában az élet és minden tevékenység forrásai. A láncok: a gyenge
és suta lelkek ravaszsága, akik ellen tudnak állni az energiának. Ahogy a
közmondás tartja: a bátorságban gyenge: erős az ügyességben.
A lét egyik oldala tehát a Teremtő, a másik a Pusztító.
A Pusztító úgy látja, mintha a Teremtő az ő láncaira volna fűzve. Valójában nincs
így: a Pusztító a létnek csupán töredékeit szemléli, s ezeket képzeli egésznek. De a
Teremtő nem teremtene többet, ha a Pusztító nem fogadná tengerként magába a
teremtés túláradó gyönyörét.
- Hát nem egyedül Isten a Teremtő? - kérdezik egyesek, mire az én válaszom ez: -
Isten csak létező lényekben vagy Emberekben él és működik.
Ò Jézus Krisztus nem egyesíteni, hanem szétválasztani akarta őket, mint a
juhok és bakok példabeszédében. Ezt is mondta: - Nem azért jöttem, hogy Békét
hozzak, hanem Kardot.
Egy Angyal jött és így szólt hozzám: - Ó, te szánalomra méltó, ostoba fiatalember!
Ó, milyen borzalmas, ijesztő az állapotod! Gondold meg, milyen forró, izzó börtönt
készítesz magadnak örök időkre, ha tovább haladsz ezen az úton.
Vele is maradtam s ráültem egy tölgyfa görbe gyökerére. Társam egy óriásgombába
kapaszkodott, amely kalapjával lefelé csüngött a mélységbe. Lassanként
kibontakozott a végtelen űr: lángokban állt, mint egy égő, füstölgő város. Alattunk,
mérhetetlen távolságban volt a feketén izzó nap, körötte tüzes pályákon hatalmas
pókok keringtek, zsákmányuk után kúszva, amelyek a végtelen mélységben
repültek, vagy inkább úsztak, az oszlásból támadó állatok borzalmas, ijesztő
alakjaiban. Tele volt velük a levegő, telisded -tele. Ördögök ezek, s a lég
Hatalmasságainak hivatnak. Megkérdeztem társamat, hol az én kijelölt helyem az
örökkévalóságban? - A fekete és a fehér pókok között - felelte.
Most azonban a fekete és fehér pókok közül egy tüzes felhő tört elő és szántott
végig a mélységen. Minden elsötétült alatta, a mély űr fekete lett, mint a tenger, s
ijesztő zúgással hömpölygött. Alattunk nem látszott más, csak a fekete vihar, de
kelet felé pillantva lángokkal vegyes vérzuhatagot láttunk a felhők és a hullámok
között, s nem sok kőhajításnyira tőlünk egy szörnyű kígyó gyűrűző pikkelyei
emelkedtek és zuhantak alá. Végül, keleti irányban, tüzes taréj tűnt fel vagy három
foknyira a hullámok fölött. Lassan emelkedett, mint egy arany szirtsor, majd két
izzó karmazsinvörös gömb villant fel - a tenger füstgomolyagokban menekült
előlük. Most ébredtünk rá, hogy a Leviát án feje jelent meg; homlokát zöld és lila
csíkok barázdálták, mint a tigris homlokát. Csakhamar száját és vörös kopoltyúit is
megpillantottuk a dühöngő, tajtékzó tenger felett - vérsugárral festette meg a fekete
mélységet, s a szellemi lét egész dühével ro ntott felénk.
Swedenborg például azzal dicsekszik, hogy mindaz, amit ír, új - pedig csak már
megjelent könyvek összefoglalása vagy tartalomjegyzéke.
Egy mutatványos egyszer majmot vitt mutogatni, s mivel kissé bölcsebb volt a
majomnál, elbizakodott és azt képzelte magáról, hogy hét embernél is sokkal
bölcsebb. Ez történt Swedenborggal is: feltárja az egyházak balgaságát, leleplezi a
képmutatókat, míg végül azt képzel i, hogy mindenki vallásos, és ő az egyetlen
ember a világon, aki szétszaggatja a hálókat és széttöri a béklyókat.
Mondok még egy nyilvánvaló tényt. Bármely közepes tehetségű ember akár tízezer
kötetet is szerkeszthet gépies módszerekkel Paracelsus vagy Jakob Boehme
írásaiból, s e kötetek mindegyike egyenértékű lesz Swedenbo rg műveivel -
Dantéból vagy Shakespeare-ből pedig végtelen számú kötetet gyárthat.
Ördögöt láttam, lángoszlopban; egy felh őn ülő Angyal előtt tűnt fel, s az Ördög ezt
mondta:
Az Angyal majdnem elkékült, mikor ezt hallotta; de lassan erőt vett magán, előbb
sárga, végül fehér és rózsa színű lett az arca, s ekkor mosolyogva válaszolt:
- Törd meg a bolondot mozsárban - felelte az Ördög -, akkor sem vered ki belőle a
bolondságot. Ha Jézus Krisztus a legnagyobb ember, őt kell legjobban szeretni.
Halld meg hát, hogyan szentesítette a tízparancsolat törvényét. Nem gúnyolta -e ki a
szombatot és ezzel a szombat Istenét is? nem ölte -e meg azokat, akiket miatta
megöltek? nem védte-e meg a törvénytől a házasságtörő asszonyt? nem
tanúskodott-e hamisan, amikor nem volt hajlandó védekezni Pilátus előtt? nem
lopta-e meg mások munkáját, hogy megélhessen? nem volt -e kapzsi, amikor
tanítványaiért imádkozott s amikor arra biztatta őket, hogy a p ort is verjék le
lábukról, ha nem akarnak nekik szállást adni? Mondom néked, nincs olyan erény,
amely ne szegné meg a tízparancsolatot. Jézus csupa erény volt, s szíve
sugallatának engedelmeskedett cselekedeteiben, nem a szabályoknak.
Mikor az Ördög befejezte, láttam, hogy az Angyal kitárja karjait, átöleli a
tűzoszlopot, elemésztődik a lángokban s mint Illés éled újjá.
ÒEz az Angyal, aki így Ördöggé vált, nekem benső barátom. Gyakran
olvassuk együtt a Bibliát, pokoli vagy ördögi értelmében, amit a világ is meg fog
kapni, ha jól viselkedik.
Megvan nekem a Pokol Bibliája is, amit a világ mindenesetre megkap, ha akarja,
ha nem.
(ELŐHANG)
(A POKOL KÖZMONDÁSAI)
(A csillaggal jelölt sorok és a próza)