Gondolatok a helyi pénzről ithacai szemmel

18 december 2009

Gondolatok a helyi pénzről ithacai szemmel

Dr. Botos Barbara
stratégiai referens, Polgármesteri Hivatal, Tatabánya
kornyezet@tatabanya.hu

Cornell Egyetem
Ithaca, NY
Hubert Humphrey Program
bb447@cornell.edu

Előszó

Mi is valójában a pénz, és miért tűnik olyan misztikus dolognak? Teremthetünk-e mi is pénzt

vagy helyettesíthetjük esetleg mással? Játszhatunk akár bankot is? Számos kérdés merül fel a
túlmisztifikált pénzügyi világ körül. Pedig a válasz egyszerű és pozitív. Nemzetközi példák
tömkelege igazolja a helyi pénzek létjogosultságát és működőképességét. Csak
Magyarországon ismeretlen és idegen világ ez.

A klasszikus megközelítés szerint a pénz meghatározásaként a pénz technikai funkcióit

szokták felsorolni (forgalmi eszköz, fizetési eszköz, felhalmozási eszköz, általános
értékmérő). De sokszor megfeledkeznek a közgazdasági funkciójáról, miszerint a pénz
gazdasági szabályozó funkciókat is betölt. Számos pénzhelyettesítő létezik, amelyek
pénzteremtésre általában nem alkalmasak, mivel azt csak helyettesítik. Ilyenek a technikai
pénzhelyettesítők, amelyek már mindenki által ismertek. Többek között példa rájuk az
egészségkártya, a pontgyűjtő kártya, az étkezési utalvány, az üdülési csekk, de akár a
bankkártya is. A kevésbé ismert közgazdasági pénzhelyettesítők viszont a pénz gazdasági
szabályozó funkcióját javítják, pl. serkentik a gazdasági aktivitást egy-egy térségben, és
növelik a pénz forgási sebességét, miközben az értékmérő funkciót a hagyományos pénz látja
el. A helyi pénz azért képes biztosítani a pénzkínálatot egy adott közösségen belül, mert a
helyi közösségen kívül használhatatlan, nem tartanak rá igényt, illetve nem fogadják el. A
világon számos közgazdasági pénzhelyettesítőt használnak. A tanulmány első részében a
jelenleg is működő és legismertebb amerikai és kanadai pénzhelyettesítő rendszereket
elemzem.

Kun János (2006) írása szerint a pénzhelyettesítőknek a nagy gazdasági válságok alatt, illetve
után volt reneszánszuk, mivel a válságok alatt az érzékelhető, hogy az áruk, szolgáltatások
iránti potenciális kereslet és a potenciális kínálat is jelen van, a tranzakció azonban pénz
hiányában nem tud létrejönni. A jelenlegi gazdasági válság pontosan ilyen jelenségeket
produkál helyi szinten. Kérdés, miért nem lépnek a helyi közösségek? A Római Birodalom
megszűnésével a feudális gazdaságok virágoztatták fel az utódállamokat. A nagy rendszerek
működéséptelensége esetén minden esetben előtérbe kerülnek a kisléptékű megoldások.
Milyen jogi, társadalmi akadályokba ütközik egy ilyen helyi rendszer megvalósítása? A
tanulmány második részeiben a kérdéskör ezen vetülete kerül majd megvitatásra.

1
Ithaca óra

A New York állambéli Ithaca városában (átmenetileg) élve sikerült megismernem és

csatlakozom az igen jól működő „Ithaca óra” (Ithaca Hours) nevű pénzhelyettesítő
rendszerhez, amely az Amerikai Egyesült Államok legrégebbi és legnagyobb helyi pénz
rendszere, amely még ma is működik. Az Ithaca óra csak Tompkins megye földrajzi határain
belül használható.

Egy Ithaca óra 10 USD-t ér, azaz közel 2.000 Ft-nak feleltették meg egy óra
munkavégzésének átlagos díját. A rendszerben egy munkaóráért fizetnek egy bankjeggyel,
amelyet a későbbiekben egy másik munkaórára lehet fordítani. Ez persze bizonyos esetekben
megváltoztatható, amennyiben különleges szolgáltatásról van szó. Egy Ithaca óra
természetesen nem tartalmazza az egyéb anyagdíjat, amelyért minden esetben külön kell
fizetni. Azon vásárolt termékek esetében pedig, amelyek nem szolgáltatások, az Ithaca óra
névleges értékével számolnak, bár előfordul az is, hogy csak bizonyos százalékban engedi a
kereskedő az Ithaca órával történő fizetést, ami egyben érthető is, mert ezek a kereskedők
nemcsak az Ithaca órával lefedett területről vonzzák a potenciáis vásárlókat. Viszont minden
Ithaca óra használatával a kereskedők amerikai dollárt spórolnak meg.

Az Ithaca óra esetében valódi pénzről van szó, amelyet jó minőségű papírra nyomnak, és
amelyen egy nehezen fénymásolható halvány grafikai elem és a szokásos pecsételt sorszám
mellett az Ithaca Óra Szervezet és AFCU (ld lejjebb) elnökének aláírása is szerepel. Mindez
lehetetlenné teszi a helyi pénz hamisítását. A jelenlegi elnök (Stephen Burke) személyes
véleménye szerint az Ithaca óra azért jobb, mint bármilyen más pénzhelyettesítő rendszer,
mert az Ithaca óra bankjegy kézzel fogható és tapintható, és nemcsak egy könyvelő
rendszerben megjelenő fiktív pozitív vagy negatív mérleget képvisel. Mivel pontosan annyit
ér, mint amennyi a névértéke, adminiszratíve is könnyen kezelhető rendszerben működtethető.
Mint látni fogjuk, számos más pénzhelyettesítő rendszer ennél sokkal bonyolultabb átváltási
modellt alkalmaz.

Mindazok, akik az Ithaca órát, mint pénzhelyettesítőt elfogadják, évente regisztráltatják

magukat a www.ithacahours.org weboldalon. Ezt jómagam is megtettem 10 USD
regisztrációs díj ellenében, amelyért cserébe két Ithaca óra címletet kaptam 20 USD értékben.
Mindezért bekerültem az 500 szolgáltató és kereskedő mellé az internetes regiszterbe, ahol a
10 dollárért cserébe két területen hirdethettem szolgáltatást, amelyért természetesen Ithaca
órát fogadok el. A regiszterben, amelyet évente egyszer nyomtatott formában is terjesztenek,
közel ötszázan kínálnak szolgáltatásokat Ithaca óráért a kertészkedéstől a
gyermekfelügyeletig, az autójavítástól az élelmiszerekig, a masszázstól a kőműveskedésig. De
bizonyos áruházak, üzletek, könyvesboltok is elfogadják a helyi pénzhelyettesítőt megadott
százalékban.

Természetesen másképp is hozzá lehet jutni az Ithaca órához: az Ithaca Óra Szervezet (Ithaca
HOURS Inc.) pl. kamatmentes kölcsönt is nyújt helyi vállalkozások beindításához. Akár
50.000 USD értékű, 5.000 Ithaca órányi kölcsönt is igényelhető, ha az Ithaca órákat a kölcsön
felvételét követő 6 hónapon belül elköltik, tehát visszaforgatják az összeget, a kölcsönt pedig
egy éven belül Ithaca órában visszafizetik.

A szervezet sok esetben úgy terjeszti az Ithacai órát, hogy adományt nyújt helyi
szervezeteknek, oktatási intézményeknek maximum 30 óra, azaz 300 USD értékben. A
benyújtott hiteligényléseket és pályázatokat az elnökség véleményezi. A döntés során a

2
legfontosabb tényező az, hogy milyen változatos módon tervezik a hiteligénylési vagy a
pályázati anyagban az Ithaca órák elköltését, azaz milyen mértékben járulnak hozzá az Ithaca
óra helyi terjesztéséhez, a közösségen belüli intenzív használatához. Az Ithaca óra
népszerűsítésének egyik kiemelt formája az, amikor egy adott oktatási intézmény egy-egy
kiválasztott üzletben tudja könyvvásárlásra fordítania az Ithaca Óra Szervezet által felajánlot
500 USD értékű 50 Ithaca órát. Ez esetben az iskolák a könyvesboltban a szokásos 50%
helyett 100%-ban Ithaca órában fizethetnek a könyvekért.

Az Ithaca órát Paul Glover vezette be 1991-ben. Az 1930-as Nagy Gazdasági Válság idején a
különböző helyi pénz és jegyrendszerek gomba módra szaporodtak. Az Ithacai óra történelmi
gyökerei is ide nyúlnak vissza. Paul Glover kutatásai során még 1989-ben találkozott egy
“Óra” címlettel, amelyet még a XIX. század végén a brit nagyiparos Robert Owen adott a
munkásainak, hogy a cég boltjában költsék el. Owen “órái” Josiah Warren “Időraktár” (Time
storage) jegyzetei alapján készültek. Ithacában már amúgy korábban létezett egy LETS (Local
Exchange Trading Systems) rendszer, amely egy nyomtatott bankjegy nélkül működő,
szolgáltatásokat egymásnak felajánló, helyi cserekereskedelmi rendszer, viszont nem volt túl
sikeres. A szolgáltatások cserekereskedelmét egyéni számlákon tartották nyilván, és mivel
nem volt kézzelfogható módon követhető a rendszer, az emberek nem tudtak vele igazán
megbarátkozni. Az Ithaca Óra gyors és sikeres beindításában tehát nagy szerepet játszott a
LETS rendszer működésbeli problémáiból származó tapasztalat.

1991 tavaszára a radikális környezetvédő (későbbi polgármester-jelölt, majd 2004-ben az

Amerikai Egyesült Államok Zöld párti elnökjelöltje) már kigondolta, hogy egy óra 10 dollár
órabérnek felel majd meg, és elkészítette az Ithaca óra vizuális terveit. A helyi környezetbarát
Greenstar áruházban Paul találkozott a helyi masszőrterapeutával, Gary Fine-nal. Ő
jelentkezett elsőként Ithaca óra elfogadó szolgáltatóként. Hamarosan egy ithacai játékbolt
tulajdonosa is csatlakozott elfogadóhelyként a rendszerbe, mint első kereskedő. Mire a
rendszer elindult, már 90 jelentkező volt a listán. Mindannyian beleegyeztek abba, hogy
elfogadják az Ithaca órát fizetési eszközként a szolgáltatásaikért vagy termékeikért,
függetlenül attól, hogy semmilyen garanciát nem nyújtott akkor még a kezdetleges rendszer.
Ekkor Paul pénzadományokat kezdett gyűjteni az Ithaca óra nyomtatására. 1991. október 16-
án első ütemben 1.500 fél és 1.500 egész órát nyomtattak. Október 18-án már 386 Ithaca óra
várt postázásra az első 93 jelentkezőnek megcímzett borítékban. Október 19-én Paul szamócát
vásárolt Catherine Martineztől az ithacai Farmerek Piacán. Ez volt az Ithacai óra első
használata. Aznap még jónéhányan csatlakoztak a rendszerhez. A helyi újságban invitálták a
lakosokat, hogy csatlakozzanak a “nagy mókához”. Az Amerikában oly népszerű első barter
potluck partit (ahol minden résztvevő a saját maga által hozott étellel járul hozzá a közös
fogyasztáshoz) november 12-én tartották, amelyet havonta további hasonló összejövetelek
követtek. Ezeken az alkalmakon a rendszer tagjai megismerték egymást és a cserélhető
szolgáltatások körét, és számos barátság született. Ez a Barter Potluck lett a rendszer irányító
elnöksége, és Paul Glover az otthonából felügyelte egy tanácsadó bizottság segítségével a
helyi pénz működését. 1998 októberében a tanácsadó bizottság az Ithaca óra rendszerét
beépítette az Ithaca Óra Szervezetbe, és 1999 márciusában megtartották az első igazgatói
elnökség választást. 1999 májusától az igazgatók elnöksége átvette az Ithaca óra
adminisztratív feladatait is Paul Glovertől, aki utána már csak a háttérből támogatta a rendszer
működését.

Természetesen sokat finomodott a rendszer a bevezetése óta. A nyomtatott fél és egész Ithaca
órák túl nagy méretűek voltak (a dollár méretének kétszerese). Mivel nem nagyon fértek bele
az emberek pénztárcájába, hamarosan az Ithaca órát az amerikai dollárral egyforma

3
nagyságúra tervezett formára cserélték. Később megjelent az 1/4 és 1/8 Ithaca óra is. Azonban
az üzletvilág képviselőinek nagy része nem tudott mit kezdeni az 1/4 és 1/8 Ithaca óra
címleteivel, amikor arra került a sor, hogy azt fejben 1,25 USD és 2,5 USD-re váltsák át.
Ezért 2002-ben az AFCU (lásd lejjebb) és a vállalkozók nyomására bevezették az 1/10 Ithaca
óra címleteket is a könnyebb átváltás kedvéért.

A 18 évnyi működés alatt 120.000 USD értékben 12.000 Ithaca óra került forgalomba.
Jelenleg az Ithaca órát elfogadják a helyi kórházban, és számos helyi biztosítási cégnél is lehet
vele fizetni. Azon alkalmazottak, akik fizetésük egy részét Ithaca órában igénylik és kapják,
az alkalmazó céggel együtt ingyenes tagságot nyernek a rendszerben. Az ‘Alternatives’
Szövetségi Hitelszövetkezet (Alternatives Federal Credit Union, AFCU) 1991 óta támogatja a
rendszert azzal, hogy az általa nyújtott kölcsön 5%-át, a hiteligénylés díját pedig egy az
egyben Ithaca órában lehet törleszteni és fizetni.

Az amerikai dollárban befolyó regisztrációs díjakat az AFCU-nél nyitott számlán tartják és

kamatoztatják. A pénzállomány 5%-t elkülönítik a felállított rendszer kiadásainak fedezésére.
Ilyen költséget jelent a pénz nyomtatási költsége vagy az évente 5.000 USD-ba, azaz 500
Ithaca órába kerülő nyomtatott hírlevél készítése, a honlap fenntartása, valamint egy
alkalmazott rész munkaidőben történő foglalkoztatása. Ez utóbbit 2009-ben szavazta meg az
elnökség, hogy biztosítsák a személyi feltételeket a további tagtoborzáshoz. Az Ithaca óra
nyomtatási költségét számos helyi felajánlás, adomány is támogatja. Az AFCU-nél vannak
letétben a még forgalomba nem bocsátott Ithaca óra banjegyek is. Ebből a pénzállományból
különítik el a fent említett adományokat, a hiteligénylések fedezetét, az éves regisztrációs
díjért cserébe adott, tagonként számított 2 Ithaca óra fedezetét, valamint az alábbihoz hasonló
akciók költségét.

Jelenleg éppen tagtoborzás folyik az Ithaca Óra Szervezet részéről. A tagtoborzáshoz az

ötletet egy novemberben induló helyi kampány adta. 75 helyi kiskereskedő összefogott egy
‘Helyieket Szeretők Kihívása’ kampányban, amelynek a lényege az, hogy ha valaki az
üzletekben kapható kis kártyákra 5 pecsétet szerez 5 külünböző helyi cég meglátogatásával,
nyereménysorsoláson vehet részt, ahol különböző értékű ajándékutalványokat nyerhet. Az
akciót támogató helyi üzletek fejenként 100 dollárral léptek be a rendszerbe, ami nagy
vállalkozókedvről tesz tanubizonyságot. Az Ithaca Óra Szervezet részmunkaidős kollégája
éppen azon fáradozik, hogy felkeresse a 75 helyi kiskereskedő közül azokat, akik még nem
regisztráltak, mint Ithaca óra elfogadó hely a rendszerben, és egy tájékoztató csomag mellett 4
Ithaca órát (40 USD) ad ajándékba nekik, hogy megtapasztalják a rendszer működését,
kipróbálják a helyi pénzt, és kedvet kapjanak a csatlakozáshoz.

Az Ithaca órában szerzett jövedelem természetesen adóköteles. Az emberek ugyanúgy számlát

vagy blokkot adnak a tranzakció során, függetlenül attól, hogy Ithaca órában vagy részben
amerikai dollárban fizetik ki őket. Az Ithaca óra mögött nincs nemzeti valuta és nem
visszaváltható, azaz nem cserélhető vissza amerikai dollárra. Ezzel is azt akarják ösztönözni,
hogy folyamatosan forgalomban maradjon, és minél hamarabb újra felhasználásra kerüljön.
Amúgy a szervezet elnöke szerint nem is igen jelentkezett még visszaváltási igény. Elég csak
elmenni néhány Ithaca órával a helyi farmerek piacára, ahol rengeteg friss terméket lehet
vásárolni érte. De a helyi Csodák Palotája, a Természetközpont, a Greenstar nevű
áruházházlánc vagy a városközpontban található bármelyik zene- és könyvesvolt is elfogadja
fizetőeszközként. Mitöbb, helyi szálláshelyeken is lehet vele fizetni az ott eltöltött
éjszakákért. Az ithacai Autumn Leaves könyvesbolt és a Greenstar áruház pedig azon kevés
helyek egyike, ahol az Ithaca órát amerikai dollárért lehet megvásárolni.

4
Általában a pénzhelyettesítő rendszerek sikerességét az fémjelzi, ha nemcsak hozzájutni
tudnak, de el is tudják költeni a helyi lakosok. Ithacában ez működik, de sok rendszer azért
mondott már csődöt, mert kevés olyan pont van, ahol fizetni lehet vele.

1995-ben az Ithaca óra vesztett a népszerűségéből. Akkor vezették be a jobbnál jobb

kedvezményekkel működő hitelkártyákat, ami csökentette az általános készpénzforgalmat.
Természetesen ez az Ithaca órát is a háttérbe szorította. Két évvel ezelőtt azonban a bankok is
leálltak a kedvezményes hitelkártyák reklámozásával és kibocsátásával, így a
készpénzforgalom és az Ithaca óra használata is népszerűbb lett.

Ithaca polgármester-asszonya (Carolyn K. Peterson) támogatja a rendszert. A polgármesteri

kampánya során ő maga is kapott adományt Ithaca órában, amelyet később egy kampányzáró
ünnepség során használt fel a vendégek ellátását biztosító pék kifizetése révén. Egy
beszélgetésünk során felmerült az is, hogy milyen lehetőségeket lát az Ithaca óra helyi
hivatalos használatára. Jelenleg még szabályozási és jogi oldalról nem tudja, milyen
akadályokba ütközne New York államban, ha mondjuk a helyi adók bizonyos százalékát vagy
a közüzemi számlát és a szemétdíjat, esetleg az engedélyek illetékét Ithaca órában fizetnék a
lakosok. A városházának és az érintett szolgáltatóknak először ki kell alakítania a befolyó
Ithaca órák elköltési és visszaforgatási rendszerét, illetve még az is felderítetlen, hogy mindez
milyen szervezeti akadályokba ütközik. Szükséges-e egy kettős könyvelési rendszer
felállítása, vagy anélkül is működne a rendszer hivatali szinten? Valószínűleg egy
magyarországi hasonló rendszer bevezetése esetében is ezek a kérdések lennének a
legkritikusabbak. Viszont teljes vállszélességgel támogatja azt, hogy a városháza
működtetésében tevékenykedő Ifjúsági Iroda által szervezett ifjúsági programokért,
szolgáltatásokért részben Ithaca órával fizessenek a lakosok, amely összeg amúgy is
közvetlenül az ifjúsági szolgáltatást nyújtó irodához jut Ithaca órában, és jól használható az
ifjúsági programokhoz szükséges anyagok, kellékek és papír-írószerek megvásárlására is. A
lehetőségek száma végtelen. Az Ithaca Óra Szervezet jelenleg a helyi tömegközlekedési
szolgáltatóval tárgyal annak érdekében, hogy a bérletek egy bizonyos százalékát Ithaca
órában lehessen fizetni. Erre a célra a kanadai Calgary dollárt már régóta használják.

Almássy Tamás ‘A jó illatú pénz c. írása (2008) tárgyalja a helyi pénzrendszerek gazdasági,
közösségi és lélektani előnyeit. A pénznek nincs szaga, s ez véleménye szerint nagyon sok
bajnak a forrása, talán többnek is, mint gondolnánk. Elképzelni is nehéz, milyen lenne, ha
tudnánk, ki-ki hogyan jutott a nála lévő pénzhez. Az álmodozást félretéve létezik olyan pénz,
amelyről tudhatjuk, hogy a gazdája úgy jutott hozzá, hogy megdolgozott érte valakinek. Ilyen
például az Ithaca óra. Én megtanítalak angolra, cserébe valaki más megjavítja a
tetőszerkezetemet. Te elviszed a kutyáimat sétálni, én meg ellátok valakit zöldséggel a
kertemből. Mi kell hozzá? A helyi közösség iránt elkötelezett emberek, és néhány lelkes
főszervező.

A BerkShares

A helyi pénz az emberi munkát, a valós értéktermelést közvetítő, azt elszámoló intézmény.
Így dondolta ezt Susan Witt is, az E.F. Schumacher Society ügyvezető igazgatója, mielőtt
2006 szeptemberében útjára indította a BerkShares-t Massachussets államban. A BerkShares a
Berkshire régió helyi pénze. Mielőtt az FBI helyi kirendeltsége foglalkozni kezdett volna az
új pénznem megjelenésével, bejelentette, hogy a BerkShares-t nem a szövetségi pénz
kiváltására hozták létre. Valójában egy olyan eszközt teremtettek, amelyet a Dél-BerkShares
Kereskedelmi Kamara, a helyi bankok és vállalkozók arra használnak, hogy a lokális

5
kereskedelmet felvirágoztassák. Segítségével a térség lakói által elköltött pénz a térségben
marad és cirkulál. A New York Times szerint a BerkShares egy “nagy pénzügyi kísérlet”,
amellyel megalapozták a helyi közösség alternatív gazdasági fellendülését.

A BerkShare Szervezetben helyi pénz elfogadó helyként évi 25 BerkShare regisztrációs díj
befizetésével lehet tagságot szeretni. A regisztrációs díjakból fedezik a rendszer fenntartási
költségét (pénz nyomtatása, kommunikáció). A BerkShares abban különbözik az Ithaca
órától, hogy megvásárlásakor 5% ‘árengedményt’ kap az ügyfél. Más szavakkal, ha valaki
bemegy a rendszerben közreműködő öt bank (Berkshire Bank, The Lenox National Bank,
Pittsfield Co-operative bank, Lee bank, Salisbury bank) 13 fiókjának egyikébe BerkShares-t
vásárolni, 95 centért kap 1 BerkShares-t. Az 5% árengedmény az átváltási rendszer része,
azaz nem a vásárlási helyen érvényesíthető.

Az Ithaca órával ellentétben a BerkShares bármikor visszaváltható amerikai dollárra. Amikor

BerkShares-zel fizetnek egy boltban, a boltos vagy továbbforgatja és elkölti a befolyó
BerkShares-t, vagy az öt bank bámelyik fiókjában 1 BerkShares-ért 95 centet kap vissza.
Ehhez azonban már e bankok bármelyikében BerkShares folyószámlát kell nyitnia, ahol a
tranzakciók személyesen történnek az egyéni folyószámlákon. Tény, hogy ez nem kis plusz
munkával jár a résztvevő bankok részéről. A befizetett amerikai dollár addig a banknál marad
letétben, amíg vissza nem váltják a BerkShares-t dollárra. Tehát ha az ember 95 dollárért 100
BerkShares-t vásárol egy bankfiókban, majd bemegy egy étterembe, ahol 100 BerkShares
értékben vacsorázik, 5 dollárt nyer a vacsorán. Ha az étterem tulajdonosa nem forgatja tovább
a kapott 100 BerkShares-t, bemehet bármelyik említett bank fiókjába, ahol letétbe helyezi a
100 BerkShares-t és visszakapja azt a 95 dollárt, amit a vacsora elfogyasztója befizetett. Tehát
az 5% árengedmény már a pénz váltásakor jelentkezik, és ugyanaz a 95 dollár, amelyért a 100
BerkShares megvásárolták, végülis azon vállalkozó kezébe kerül, akinél a 100 BerkShares-t
elköltötték. Kérdés, kit terhel az 5% árengedmény. Nos ezen esetben az étteremtulajdonost,
aki nem akarta vagy nem tudta tovább forgatni a BerkShare-t névértékben. Viszont az 5%-ot
leírhatja költségként a könyvelési rendszerében, ami csökkenti az adóalapot az év végi
adóbevalláskor. A lényeg az, hogy a vállalkozó csak akkor “veszít”, ha nem költi el a befolyó
helyi pénzt. Alapvetően azonban a rendszer célja az, hogy a helyi pénz minél többször
cseréljen gazdát, mielőtt visszaváltják. És ha gyakrabban cserél gazdát a helyi pénz, azaz több
tranzakció történik az adott étteremben is, az étteremtulajdonos “lustaságából” adódó
vesztesége is gyorsan kompenzálódik. Összességében tehát az árengedmény forgalomnövelő,
s egyúttal a kereskedők a közösség összetartásához is hozzájárulnak.

A BerkShares rendszer elindításakor az átváltási árfolyam 90 cent volt, de aztán a további

vállalkozók bevonása érdekében felemelték 95 centre. Ezt azon vállalkozókért tették, akik
nem akartak sokat veszíteni abban az esetben, ha nem kívánják továbbforgatni a helyi pénzt,
és inkább visszaváltanák dollárra. Így több vállalkozót tudtak bevonni a rendszerbe, mint
lehetséges pénzelköltő helyet, még ha nem is lettek aktív helyi pénzfelhasználók,
mindenközben pedig növelték a BerkShares helyi forgalmát.

Az Ithaca óra jelenlegi elnöke, Stephen Burke, nem igazán tartja jó dolognak azt, hogy a
BerkShares bármikor visszaváltható amerikai dollárra. Ez lehetővé teszi azt, hogy a regisztrált
kereskedők bármikor kiszálljanak a rendszerből. Bár könnyebben csatlakoznak a kereskedők a
rendszerhez, de nem lesznek igazán elkötelezettek. Semmilyen ösztönző nem marad annak
érdekében, hogy benntartsák a vállalkozókat. Egy nemrég megjelent sajtóanyagban egy helyi
vállalkozó pont erről panaszkodik, hogy kellő energia és idő híján a BerkShares-eket nem volt
alkalma elkölteni, és rengeteg felhalmozódott az üzletében, amit jelenleg hiányként könyvel

6
el. Úgy érzi, mintha folyamatosan 5% árengedményt adott volna a vásárlóinak, és ebből neki
semi haszna nincs. Komolyan gondolkodik azon, hogy kiszálljon a rendszerből, és a
felhalmozott BerkShares-eit átváltsa amerikai dollárra. Ez azonban egy láncreakciót indíthat
el a hozzá hasonló gondokkal küszködő kereskedők esetében, ami az egész rendszert
összeomlaszthatja. Ithacában amúgy a helyi környezetbarát Greenstar áruház is felhalmozott
2.500 Ithaca órát, azaz 25.000 USD-t, amelyet jelenleg egy széfben tartanak. De mivel nem
váltható vissza az Ithaca óra amerikai dollárra, az eddigi lustaságukból felébredve most azon
fáradoznak, hogy minél hamarabb továbbadjanak rajta, azaz egyéb szolgáltatásokra cseréljék.
Az ilyen megrekedt pénzkészlet nem tesz jót a rendszernek, mivel a helyi pénz nincs
forgalomban, nem cserél gazdát, azaz passzív pénzállományt képez. Továbbá a rendszer
előnye pontosan az, hogy minden kiadással, amelyért helyi pénzben fizetnek, amerikai dollárt
spórolnak meg.

A BerkShares 1-es, 5-ös, 10-es, 20-as és 50-es címletekben jelenik meg. Érméket nem
készítettek, ezért sok esetben vegyesen fizetnek a vásárlók, azaz az apró pénzt amerikai
dollárban fizetik. Minden termék és szolgáltatás ára ugyanannyi BerkShares-ben és amerikai
dollárban, azaz 10 BerkShares–zel 10 amerikai dollárba kerülő termékeket lehet
megvásárolni. Természetesen bizonyos esetekben ettől a rendszerben résztvevő vállalkozók
eltérhetnek. A lényeg csak az, hogy minden változtatásról jól látható információs táblával kell
tájékoztatniuk a vásárlókat.

A rendszer további érdekessége, hogy a regisztrált 360 vállalkozót arra inspirálják, hogy
lehetőség szerint fizessék az alkalmazottaik berének egy részét BerkShares-ben. Továbbá a
visszajárót BerkShares-ben adják a vásárlóknak, még akkor is, ha előtte dollárban fizetnek,
már legalábbis ha elfogadják. Ezt azért javasolják, mert a legtöbb embernek nincs ideje
bankba menni, hogy BerkShares-t váltson, és az 5% árengedmény nélkül is szívesen
használják, mivel az elkötelezettség és a közösségért való tenni akarás már nem anyagi
kérdés. Sokszor ez az első megtisztelő találkozás és pozitív élmény teszi a gyanútlan vásárlót
fanatikus BerkShares használóvá.

A rendszer lehetőséget nyújt arra is, hogy valaki az 5% árengedményel támogasson egy non-
profit szervezetet. Ezen esetben egy az egyben kell egy dollárért egy BerkShare-t vásárolni, és
meg kell jelölni a csekken, hogy melyik szervezetnek kívánják az 5%-ot vagy akár a teljes
összeget felajánlani.

A BerkShares segítségével arra késztetik a lakosokat, hogy a helyben gyártott termékeket,

szolgáltatásokat vásárolják, azaz a rendszer a helyben költésre ösztönöz. Emellett pedig nem
elhanyagolható a helyi pénz közösségépítő funkciója sem. Az első helyi pénz rendszerekbe
beépítették a programozott értékvesztést is, amely megakadályozta a felhalmozást, és költésre
ösztönzött. Ez viszont további adminiszratív terhekkel járt volna, így a BerkShares-t értéktartó
helyi pénzként indították el. A rendszer beindítása utáni első kilenc hónapban több mint 1
millió BerkShares értékű tranzakció történt a helyi gazdaságban, a mai napig pedig több mint
2 millió cserélt gazdát. Mára már 360 BerkShares vállalkozó vált helyi pénz elfogadó hellyé.
De ez még csak a kezdet. A tervek szerint a későbbiekben lehet majd BerkShares-ben is
számlát nyitni, elektronikusan pénzt utalni, ATM gépből helyi pénzt kivenni, és hitelt felvenni
helyi termékek gyártására épülő vállalkozások beindítására.

Az Ithaca óra és a BerkShares olyan közösségi fizetőeszközök, amelyek azt a célt szolgálják,
hogy az adott közösségben lévő erőforrásokat eredményesebben lehessen használni. Arra az
alapvető kérdésre keresik a választ, hogy hogyan lehet a helyi szükségleteket helyi

7
forrásokból kielégíteni. Amennyiben sok lábon áll a rendszer, működőképes és fejlődőképes
lesz. Jó kommunikációs stratégiával pedig egyenesen virágzik, és csökkenti a helyi szint
függőségét a kiszámíthatatlan globális gazdaságtól, mivel növeli a helyi közösségtől befolyó
helyi jövedelmet, és csökkenti a közösségtől távoli helyeken történő kiadásokat. Azzal pedig,
hogy helyben és nem az interneten (ami oly elterjedt Amerikában) vásárolnak az emberek,
csökkentik a termékek szállítási költségét, ami jótékony hatással van a klímaváltozásra.
Továbbá a jó szomszédságnak gazdasági értéke is van. A közösség tagjai ráébrednek arra,
hogy manapság a napi megélhetés költsége azért emelkedett ennyire meg, mert elvesztették a
jó szomszédságra épülő együttműködés kultúráját, és az embereknek egyedül kell
szembenézniük a problémáikkal. A helyi pénz tehát a kompetitív gazdaságfejlesztés helyett az
együttműködésre épít. A jó közösség jó helyi gazdasági közösség is egyben.

A Torontó dollár és a LETS

A Torontó dollár projektet olyan közösségi emberek csoportja kezdte el, akiknek az volt az
álma, hogy egészségesebb és virágzóbb helyi gazdaságot építsenek azáltal, hogy nagyobb
vásárlóerőt adnak a nélkülöző emberek kezébe, és ezáltal visszaadják a döntéshozatal
lehetőségét a helyi közösség tagjainak.

A kanadai Torontó városában járva az első utam egy helyi pékségbe vezetett, amely a Torontó
dollár leghíresebb elfogadóhelyévé vált az elmúlt évtizedben. A Broadview sugárúton
található St John Bakery 2006 januárja óta a legnagyobb közösségi felhasználóhellyé vált, és
a Torontó dollár (Tdollár) forgalmának megközelítőleg 15%-át teszi ki. A Torontó dollár
közösségi projekt 1998. december 5-én indult lakossági kezdeményezésként a Szent Lőrinc
tér szomszédságában. Mel Lastman polgármester tartotta az ünnepélyes megnyitót a Szent
Lőrinc piacon.

A Tdollárt speciális papírra nyomtatják, amelyen számos biztonsági eljárás (a névérték

vízjele) alkalmazása teszi lehetetlenné a hamisítást. A régi Tdollárra a nyomtatástól számított
két éves lejárati dátumot is ráírtak, ami azonban csak további problémákat okozott, amikor
lejárt a határidő. Azóta ezt megváltoztatták, és a jelenleg is forgalomban lévő határidős
bankjegyeket a határidő lejárta után is lehet használni.

David Burman, a Torontó Dollár Non-porfit Szervezet elnöke (amely a helyi Tdollár
pénzhelyettesítőt működteti) azt vallja, hogy a helyi pénzhelyettesítőknek lehetőleg
földrajzilag könnyen körülhatárolható kisközösségeken belül kell működnie, ahol az emberek
személyesen találkoznak egymással és ismerik egymást. A Tdollár felhasználási területe a
Szent Lőrinc piac és a Riverdale-i Gerrard tér vonzáskörzete. A Tdollár a helyi közösség
összetartozásának szimbóluma, mert a helyi vállalkozásokat, gazdákat és szociális
szervezeteket erősíti. Az Ithaca órához és a BerkShares-hez hasonlóan a vevők és az eladók
abban érdekeltek, hogy a helyi pénz helyben forogjon, azaz az emberek egymástól
vásároljanak helyi termékeket, szolgáltatásokat. Egy kanadai dollárt egy Tdollárra lehet
átváltani számos helyen, többek között a King metróállomás melletti CIBC Bankban, a
Gerrard utcai Royal Bankban vagy a városközpontban található Szent Lőrinc piacon, ahol
külön Torontó Dollár Információs Fülke is található. A fülkében kizárólag a rendszert
támogató önkéntesek dolgoznak: értékesítik a Tdollárt, és további felvilágosítást és
információt adnak a hálózatban részvevő azon vállalkozásokról, akiknél Tdollárral lehet
fizetni. Jómagam is váltottam pénzt a Torontó Dollár Információs Fülkében, és az áfonyás
házi rétest már Tdollárért vásároltam reggelire.

8
Ezután még számos eladónál fizettem Torontó dollárral a piacon, mivel három piaci
kereskedő kivételével mindenki részt vesz a programban. A kereskedők a legnagyobb
természetességgel fogadták el a Tdollárt, és a legtöbb esetben vásárlásom 100%-ában. A
visszajárót azonban sokan kanadai dollárban adták annak ellenére, hogy nekik igazán
érdekükben állt volna Tdollárban adni a visszajárót a következők miatt. A BerkShares
átváltási rendszerével ellentétben Torontóban a 10%-os megoldást alkalmazzák, csak egy
kicsit más átváltási rendszerben. Egy kanadai dollárért egy Tdollár vásárolható, viszont
minden Tdollár vásárlásakor 10 cent a Torontó Dollár Szervezet Projekt Alapjába kerül,
amely alapból különböző helyi közösségi szervezeteket támogatnak. Ha valaki vissza akarja
váltani a Tdollárt kanadai dollárra, megteheti, viszont 1 Tdollárért csak 90 centet kap, azaz a
projekt alapba került 10 centet már nem kapja vissza. A Tdollár vásárlásakor fennmaradó 90
centet az Alap bankszámlaszámán tartják mindaddig, amíg a részvevő kereskedők vissza nem
váltják a Tdollárt 10% értékcsökkenéssel. Ezt havonta kétszer tehetik meg, kedden
délutánonként a Szent Lőrinc Piacon. A rendszer adminisztratív és újranyomtatási költségeit
az Alap bankszámlaszámán tartott kanadai dollár kamatjából, a felajánlott céladományokból
és adománygyűjtő partik bevételéből fedezik, azaz a felhasználókat semmilyen ilyen nemű
költség nem terheli. A Tdollár tehát egy pénzhelyettesítő ajándéktanúsítvány formájában. És
mint általában a barterdollárok, a Tdollárok adókötelesek, ha valaki szolgáltatásért vagy
termékért kapja cserébe. Külön megemlítendő, hogy az Ithaca órával ellentétben a Tdollárt a
város vezetése elfogadja helyi adóként.

A BerkShares rendszeréhez hasonlóan a Tdollár hálózatba való regisztrálás díja a

vállalkozónként 25 kanadai dollár. A rendszerben részt vevő kereskedőknek a következő
táblát kell jól látható helyen az adott kereskedelmi egységben elhelyezni.

A Torontó dollár projekt arra az alaptézisre épül, hogy a helyi pénzek a helyi közösséget
építik, mivel azokat csak helyben lehet elkölteni. Mivel a helyi pénz nem kamatozik, semmi
sem késztet a felhalmozására, míg azon kereskedők, akiknél fizetnek vele, gazdaságilag is
ösztönözve vannak, hogy névértéken forgassák vissza a helyi közösségbe, minthogy
visszaváltsák kanadai dollárra, ami 10% értékvesztéssel jár. Elméletben tehát mind a
felhasználók, mind a kereskedők forgalomban tartják a pénzt azáltal, hogy helyi szinten
végeznek tranzakciókat vele. Tehát a Tdollár egyszerűen kezelhető rendszer a
felhasználóknak, alacsony-költségű marketing eszköz a résztvevő kereskedőknek, és közben
több tucat jótékonysági célú projekt támogatása is megvalósulhat belőle. Arra is ösztönzik a
rendszerben részvevő vállalkozókat, hogy munkavállalóik bérét részben vagy egészben
Tdollárban fizessék. Ezt csinálja a már említett St John Bakery (pékség) is, ahol mozgássérült
munkavállalókat foglalkoztatnak úgy, hogy a fizetésüket Tdollárban kapják, ezáltal a
munkavállalók nem esnek el az egyéb segélyektől, támogatásoktól. Tehát a Tdollár
visszaváltása helyett arra bátorítják a vállalkozókat, hogy Tdollárban adjanak fizetést vagy
akár jutalmat az alkalmazottaiknak, segítőiknek.

A Tdollár azzal a kikötéssel indult útjára, hogy minden Tdollár vásárlásakor 10 cent a Torontó
Dollár Szervezet Projekt Alapjába kerül, amely alapból különböző helyi közösségi projekteket
támogatnak . Az alapba áramló 10%-nyi pénzösszeget valójában az Ithacai órához hasonlóan
“idődollárként” alkalmazzák, azaz az adott közösségi szervezethez eljutott adományból a
szervezetek honoráriumot/adományt fizetnek olyan embereknek, akik közösségi szolgálatot
végeznek a napi megélhetési gondokkal küszködő emberek javára. A beérkezett pályázati
anyagok kiértékelését követően az alapból támogatott szervezetek tehát valójában 110
Tdollárt kapnak 100 kanadai dollárért, azaz a vásárlóerejük nő. Az általuk Tdollárban fizetett
szociális munkát végző alkalmazottak bére pedig nem növeli az adóalapot, ezért nem esnek el

9
a további juttatásoktól, támogatásoktól. Ez különösen fontos a segélyen élő alkalmazottak
esetében, akik egyfajta keresetkiegészítéshez jutnak ezáltal. Adományok közvetlenül is
adhatók a rendszerben regisztrált helyi szervezeteknek, akik adóigazolást adnak érte. Ezáltal
több “idődollár” is eljut a szükségben szenvedőkhöz. Természetesen, ha a Tdollár használata
elterjedtebb lenne, ezen adományok jelentősége csökkenne.

Az első Tdollár adományt a Torontó Dollár Servezet az Utcai Segélyszolgálatnak adta 1.000
Tdollár értékben. A mai napig több mint 35 szervezet kapott támogatást a Projekt Alapból.
Támogatták már fiatalok táncoktatását, egészséges iskolai étkeztetési programot,
hajléktalanok élelmezési és ruházati ellátási projektjét, alacsony jövedelmű emberek
bútortámogatási akcióját vagy gyermektáboroztatási programokat.

Mivel a rendszer úgy működik, hogy a Tdollár 10% értékvesztéssel visszaváltható kanadai
dollárra, ez számos előnnyel, de egyben kockázattal is jár. A fő előnye, hogy könnyebben
kialakul a bizalom a Tdollár felé az emberekben, és könnyebb bevonni a rendszerbe a
vállalkozókat. A hátránya azonban az, hogy kanadai dollárra van szükség ahhoz, hogy az
ember hozzájusson a Tdollárhoz, ezért fokozottabb ellenőrzést igényel, mivel a készpénzhez
hasonló módon működő rendszerről van szó. Az ehhez szükséges banki tudásban a legtöbb
helyi pénzt beindító és kezelő szervezet általában szűkölködik. Torontóban azonban a CIBC
és a Royal Bank támogatásával áthidalták ezt a problémát. Viszont a rendszer teljes
felügyelete továbbra is a Torontó Dollár Non-porfit Szervezet feladata maradt, ezért a
rendszer esetleges bővülése további terheket jelentene az amúgy is korlátozott személyi és
egyéb erőforrások esetében.

A Tdollár egyben jó oktatási eszköznek is bizonyult. Segíti az embereket abban, hogy jobban
megértsék a gazdaság működését, és hogy azt hogy szabályozhatják akár ők is a vásárlási
szokásaik, prioritásaik megváltoztatásával. Számos módon bátorítják és ösztönzik a lakosokat
arra, hogy részt vegyenek a rendszerben. Nemcsak a rendszerhez csatlakozott közösségi
szervezeteket, de magát a Torontó Dollár Szervezetet is lehet anyagilag vagy természetben
támogatni. Akár egy-egy számítógép felajánlásával is lehet segíteni a rendszerben regisztrált
közösségi szervezeteken keresztül a szükségben szenvedőket, de az önkéntes munkának is
nagy keletje van a Szent Lőrinc piacon található információs fülkében. Gyakori az is, hogy
valaki egy nagyobb városi eseményt Tdollárban támogat, amelyből további Tdollárt elfogadó
vállalkozások által felajánlott szolgáltatásokat fizetnek. A rendszerben részt vevő
vállalkozóktól és a támogatást elfogadó közösségi szervezetektől pedig azt kérik, hogy
médiamegjelenéseikben hivatkozzanak a Tdollár fontosságára és helyi szerepére.

A Tdollár tehát a törődés szimbóluma, amelyet közösségi emberek kezdtek el annak a

reményében, hogy egy igazságos és egymással törődő tagokból álló helyi társadalmat
építsenek. A rendszerben részt vevő vállalkozók számos előnyt élvezhetnek. Az emberek
közötti szóbeszéd révén cégük és márkaneveik a helyi közösség iránt elkötelezett üzletté és
terméknevekké válnak. A Tdollárt a város polgármesterei, a kormányzó és számos ünnepelt
személyiség támogatja és dicséri, mint a közösségépítés, az egészségesebb helyi gazdaságot
támogató lakosi kezdeményezés innovatív módszerét.

David Burmannal folytatott beszélgetéseim során kiderült, hogy Ithacához hasonlóan a helyi
pénz beindítása előtt Torontóban is működött a Local Exchange Trade System (LETS-Helyi
Cserekereskedelmi Rendszer), de egy idő után elhalt. Az első LETS-t egy aerobic edző,
Michael Linton, 1983-ban alapította Brit Kolumbiában az 1982-es gazdasági válság és
leépítések hatására, mivel az egyetlen dolog, amihez értett, az a mások lefogyasztása volt.

10
Először csak barterkedni akart, de nem mindenki akarta megszerelni az autóját vagy a
számítógépét némi esti testedzésért cserébe. Hamar rájött azonban arra, hogy ha
szívességláncolatokat indít, akkor mindenki megtalálhatja a számításait a rendszerben. Az
általa létrehozott rendszerben használt pénzegység a Zöld Dollár volt, ami értékében azonos
volt a kanadai dollárral. Az első négy év alatt a létrehozott LETS-ben 350.000 zöld dollárnyi
forgalom valósult meg. Állítása szerint a LETS azt a fajta kapitalizmust képviseli, amelyet
még Karl Marx is kedvelt vagy elfogadott volna. A Kanadában létrejött első LETS-ek
elsősorban azonban az angolszász világban (Egyesült Királyság, Ausztrália, Egyesült
Államok) terjedtek el, de Japánban is igen divatossá váltak. Az Egyesült Királyságban több
mint 450 csoport jött létre. 1994-ben pl. hetente egy LETS alakult az Egyesült Királyságban
(Burman 1997). A legnagyobb létszámú csoport Ausztráliában, Sidney közelében működik,
1800 tagja van (Kun 2006).

A LETS tagjai általában szolgáltatásokat cserélnek egymással, azaz “körbetartoznak”. Legyen

az korrepetális, nyelvoktatás, gyermekfelügyelet, háztáji munka vagy takarítás. De volt már
arra is példa, hogy a rendszerbe áruházak is bekapcsolódtak (az amerikai Minneapolisban), és
a pénzhelyettesítőket néhány százalékban elfogadták, de ez kevésbé jellemző a rendszerre.

Összességében a LETS olyan barter-ügyleteket bonyolító, személyes kapcsolatokra épülő

önszabályozó gazdasági hálózat, amely egy lehatárolt földrajzi rendszerben működik. Indítási
költségei minimálisak, működése kezdettől fogva önfenntartó. A rendszer olyan, mint egy
bank. A tagjai egyfajta bankszámlával rendelkeznek, tehát valódi bankjegyet nem nyomtatnak
hozzá, hanem kvázi-pénzben vagy virtuális valutában számolják el a szolgáltatás cseréket. A
kvázi pénzt bármely egyén vagy vállakozás kibocsáthatja azzal az egyszerű gesztussal, hogy
elismeri, azaz elkönyvel(tet)i egy termék vagy egy szolgáltatás megvásárlását. Tehát egyfajta
pénzteremtés zajlik. Bár a könyvelt összegeket gyakran hívják zöld pénznek, amely általában
megegyezik a rendes pénzzel, e pénz a valóságban nem létezik. Nincs önálló értéke, nem
kamatozik, nem inflálódik, és nem lehet beváltani valódi pénzre. Fedezete a helyben termelt
áruk és szolgáltatások. Nem korlátozható az sem, hogy egyszerre mennyi van forgalomban.

Minden tag számlája nulláról indul, amelyet a megegyezett értékben megterhelnek vagy
éppen jóváírják rajta az adott összeget az “üzletek” lebonyolításakor, azaz a tagok a pénzt
csak más tagokkal való cseréikben használhatják. A rendszer egyszerűen csak információt
rögzít, és a segítségével könnyen nyilvántarthatók a megvalósult szolgáltatás-cserék vagy
egyéb tranzakciók. A rendszer működtetéséhez viszont szükség van egy központi könyvelőre
is, aki a tranzakciókat egy számítógépen nyilvántartja. A könyvelő adminisztratív
költségeinek fedezése általában a számlákról kerül levonásra kezelési költség címén. A
rendszer könyvelése amúgy egyszerű, és nem kíván szakképzettséget. A tagok egymásnak
csekket vagy igazolást állítanak ki a szolgáltatás igénybevételét követően a megbeszéltek
szerint. A csekket kapó tag eljuttatja a csekket a könyvelőnek, akihez befut minden “üzlet”
híre (kisebb rendszerekben elég egy telefonhívás is), s ő a tagok számláján pozitív vagy
negatív tételként fogja feltüntetni az összeget.

Fontos, hogy a rendszer mindig tökéletes egyensúlyban legyen, azaz a tagok tartozásai és
követelései pontosan kiegyenlítsék egymást. Amúgy a rendszer alapvetően mindig
egyensúlyban van, azaz a tartozások teljes összegével szemben ott áll a követelések teljes
összege, de lényeges az is, hogy aki tartozik, az a közösségnek mint egésznek tartozik. Sőt,
ideális hozzáállás esetén a tartozások dinamizálják a helyi kereslet és kínálat találkozását
célzó rendszert, ami különösen pénzhiány esetén fontos. A közösség határozza meg, hogy mi
az a maximális összeg, ami fölé vagy alá nem lehet menni a számlán. A nagy tartozást vagy

11
túl nagy pluszt felhalmozó tagok egyaránt problémát jelenthetnek a rendszeren belül. A túl
nagy plusz azért gond, mert az a személy, akinek a számlája túlfizetést mutat, mindig csak
szolgáltatást nyújt, kiéghet, és esetleg kieshet a rendszerből. A közösségnek tett ígéretet
szimbolizáló hátralékkal rendelkező, eladósodott személy esetében pedig közösen kell
megtalálni a tartozás törlesztésének formáját mielőtt adósságát a közösségre hagyva kilépne a
rendszerből. A legtöbb közösség ezt úgy küszöböli ki, hogy ezt a rizikóhatár szintet
alacsonyra állítja, és aki eléri, addig nem költekezhet vagy nyújthat szolgáltatást, amíg ki nem
egyenlíti a túl nagy pozitív vagy negatív mérlegét. Természetesen kivételek mindig adódnak,
és amennyiben egymást jól ismerő emberekből álló kis közösségekről van szó, a rugalmasabb
rendszerek és a személyes nyomonkövetés, tanácsadás alkamazása a bevált gyakorlat.

Ahhoz, hogy a rendszer beinduljon, egy képességleltárt kell létrehozni, azaz egy keres-kínál
fórumot, ahol előzetesen megállapodnak vagy szépen lassan kialakulnak a szolgáltatások árai.
Általában egy óra munka ára ugyanaz minden szolgáltatás esetében, mivel egy óra
mindenkinek az életében ugyanolyan értékű. Ez alapjaiban változtatja meg az emberek
gondolkodását a munka fogalmáról. Az anyagköltséget természetesen külön számítják fel, és
általában készpénzben fizetik.

Fontos továbbá, hogy az adózási felelősség a LETS csereügyletben az érintett feleket terheli,
nem magát a rendszert, bár a legtöbb külföldi országban a segítő szolgáltatások körébe tartozó
csereügyletek nem adókötelesek.

Stephen Burke szerint a LETS fő hátránya az, hogy virtuális pénzzel számol. Nincs
kézzelfogható megjelenése, és ezért nehezen azonosulnak vele a felhasználók. A tranzakciók
nem a helyszínen történnek, hanem térben és időben eltolva az adminisztrációt végző
könyvelő számítógépén. A tranzakció lekönyvelése plusz lépést jelent minden egyes
alkalommal a csekk kiállítása vagy a könyvelő értesítése miatt. A rendszer nem működik és
lélegzik szabadon, mert nélkülözhetetlen az adminisztratív kontroll. Ezzel szemben David
Burman pontosan az egyszerűsége miatt találja a LETS-et a legjobb pénzhelyettesítőnek. Elég
egy megbízható könyvelő, és máris beindítható a rendszer.

Burman (1997) szerint az egészséges társadalmak egészséges gazdasági háttérrel

rendelkeznek, ami azonban stabil pénzügyi alapokat feltételez. Hol van mindez a jelenlegi
gazdasági válság idején, amikor a hosszú távon költség-hatékony és fenntartható befektetések
anyagi fedezete eltűnőben van? Pontosan az ilyen esetekben kerülnek előtérbe a helyi
gazdaság fenntartásának alternatív módjai. A pénz bárhol elkölthető, tehát semi sem tartja egy
adott közösségen belül. Forrása pedig a helyi közösségen kívüli, ezért minden helyi közösség
nagymértékben függ olyan külső körülményektől, amelyekre nincs befolyása. Természetesen
nincs egynemű és mindenek felett álló megoldás a helyi kisközösségek problémáinak átfogó
kezelésére, egy rendszerben való modellezésére. Viszont a LETS egyszerre adhat választ az
elszegényedés, a szociális egyenlőtlenségek kérdésére és a gazdasági és környezeti
fenntarthatóság problémájára azzal, hogy arra ösztönzi a helyi közösségeket, hogy a pénz
áramlását helyben és helyi rendszerrel szabályozzák. Stabilizálja és függetleníti a helyi
gazdaságot, amikor a pénz szűkösen áll rendelkezésre azzal, hogy aktivizálja az
alulfoglalkoztatottakat. Csökkenti a globalizáció környezeti hatását és lehetővé teszi a helyi
együttműködést és összetartást. Szociális hálózatot és kapcsolati tőkét teremt, ami a hosszabb
ideje munkanélküliségben szenvedők számára nélkülözhetetlen kapocs, hogy visszakerüljenek
a társadalom normális vérkeringésébe. Egy LETS-ben részt vevő család akár költségvetésének
tíz százalékát is fedezheti szívességekből.

12
“Az élő szervezeteket sejtfal vagy bőr vagy más védőréteg borítja, egy határoló burok, ami
szelektív módon biztosítja bizonyos anyagok szabad áramlását, miközben más anyagokat
visszatart. Minél bonyolultabb a szervezet, annál inkább irányul tevékenysége a belső
folyamatokra, és annál kevésbé a bőrön keresztüli cserékre. A jelenlegi körülmények között a
helyi közösségek egyetlen védőrétege földrajzi jellegű: ez a közlekedési és szállítási költségek
által kirajzolt földrajzi határ. Mivel az elmúlt fél évszázadban ezek a költségek rohamosan
csökkentek, a legtöbb helyi közösség a behozataltól és a kiviteltől való rendkívül erős
függősége folytán egészen primitív gazdasági folyamatok szintjére süllyedt. A LETS módot
nyújt arra, hogy a helyi közösségek új védőréteget növesszenek. “ (Ismeretlen szerző)

A pénzhelyettesítők történelmi példái

Kun (2006) a tanulmányában kifejti, hogy a pénzhelyettesítők iránti igény a nyolcvanas

években éledt újjá, mivel a monetáris politika világméretekben irányt váltott: a keynes-i
politikát felváltotta a neoliberális, amely a pénz semlegességét hangsúlyozza, és egyedüli
feladatának az árstabilitást tartja, míg a pénz közgazdasági funkcióival, a gazdaságélénkítő,
munkanélküliség csökkentő szerepével nem foglalkozik. Ezek a pénzhelyettesítők
gombamódra szaporodtak az 1930-as recesszió idején is.

A technikai pénzhelyettesítőkkel szemben a közgazdasági pénzhelyettesítő a pénz

gazdaságélénkítő, illetve hitel funkcióját használja. A legklasszikusabb közgazdasági
pénzhelyettesítő a váltó. Viszont ez komplikáltsága és nehézkessége miatt az egész világon
visszaszorulóban van (Kun 2006). A váltóval ellentétben a további közgazdasági
pénzhelyettesítők csak egy kisebb régióban, térségben működtek vagy működnek. Ezeknek a
lokális csereeszközök az elmúlt században és a jelenben is annyiban különböznek a pénztől,
hogy nem kamatoznak, azaz nem érdemes felhalmozni éket.

A Nagy Gazdasái Válság idején a német jegybank betiltotta több szénbánya és vállalat szén-
és egyéb utalványrendszerét, mert azok sértették a jegybank érdekeit. Ez történt az osztrák
Wörgl városában is, ahol 1932 júliusában a 35%-os munkanélküliség miatt az önkormányzat
pénzhelyettesítőt (kuponokat) bocsátott ki, amellyel különböző közmunkákért fizettek, és
amellyel a helyi adókat lehetett leróni. A wörgli rendszer Silvio Gessel, német kereskedő „A
természetes gazdasági rend” c. könyvében kidolgozott szabadpénz elméletéhez fűzödik. Mint
már említetettem, az első helyi pénz rendszerekbe beépítették a programozott értékvesztést is,
amely megakadályozta a felhalmozást, azaz költésre ösztönzött. A Gessel szerinti szabadpénz
(Freigeld) helyi kibocsátású, és az idő előrehaladtával veszít az értékéből. Wörgl városában a
pénzhelyettesítőt havonta a névérték 1%-ába kerülő bélyeg vásárlásával kellett érvényesíteni,
ezért minden birtokosnak az volt az érdeke, hogy minél hamarabb elköltse. Természetes, hogy
az ilyen pénz gyors forgású, mivel mindenki igyekszik túladni azon a fizetőeszközön, amely

rövid időn belül kevesebbet ér. Ennek következtében a kuponok forgási sebessége 14-szer
gyorsabb volt, mint a schillingé annak ellenére, hogy a klasszikus gazdasági válságok alatt a
pénz forgási sebessége csökken a defláció és az óvatossági pénzkereslet növekedése miatt
(Kun 2006). Válságok alatt ugyanis a növekvő munkanélküliség mellett csökkennek az árak,
ami a pénz felhalmozására ösztönzi a fogyasztókat. Ez tovább csökkenti a termelést, és a
munkanélküliség továbbnövekedéséhez vezet. Erre az ördögi

körre a nemzeti gazdaságpolitikáknak általában nincs receptje. Wörglben a kibocsátott

pénzhelyettesítőkkel azonos értékű schillinget a város a helyi takarékszövetkezetben letétbe
helyezte, amelyet a takarékszövetkezet helyi vállalkozóknak hitelezett ki. A kuponokat

13
valamennyi helyi kereskedő elfogadta, mivel a város vezetése garanciát vállalt, hogy bármikor
visszaválthatják azokat hivatalos Schillingre. A kísérlet alig több mint egy éve alatt a
munkanélküliség a városban 25%-kal csökkent, miközben Ausztriában 14%-kal növekedett
(Kun 2006). A wörgli rendszer bebizonyította, hogy a gyors pénzforgás a gazdaság
élénkítésének biztos eszköze. A pénz átlagban naponta fordult egyet, vagyis egy egységnyi
pénz 365-szörös munka elvégzéséhez segítette hozzá a polgárokat. A fellendült
foglalkoztatással a termelés csökkenése is leállt. Újra tudtak adót fizetni a helyi lakosok, sőt
gyakran hamarabb befizették adójukat, hogy a kuponokba beépített értékvesztés miatt ne
károsuljanak anyagilag. A kísérletet azonban 1933 szeptemberében – amikor már több osztrák
város hasonló pénzkibocsátást folytatott – a hatalmát fenyegetve érző Osztrák Nemzeti Bank
betiltotta arra hivatkozva, hogy kizárólag ő rendelkezik a pénzkibocsátás jogával. Az Osztrák
Nemzeti Bank elérte azt is, hogy a kormány általában a helyi pénzek alkalmazását betiltsa, így
a sikeres kísérletnek 2-3 év után vége lett.

1932-ben a Yale Egyetem tanára, Irving Fisher, a pénz forgalmi egyenletének megalkotója, a
wörgli példa nyomán hasonló rendszerek bevezetését szorgalmazta az Amerikai Egyesült
Államokban, melynek hatására 400 város vezetett be helyi pénzt. Roosevelt elnök tanácsadói
jónak tartották az ötletet, de felhívták a figyelmet arra, hogy mindez gazdasági
decentralizációhoz vezethet, ezért Roosevelt 1933-ban betiltotta a helyi pénzeket, s
közvetlenül ezután meghirdette a New Deal-t. (Kun 2006)

Bár a wörgli csoda végetért, és a város fejlődése megrekedt, napjainkban a város a Helyi
Agenda 21 program keretében a fiatalok nevelésére, szemléletformálására fordít különös
figyelmet az I-MOTION nevű projekt révén, melyben a köz érdekében folytatott munkát
jutalmazzák. A projektben minden tizenkét év feletti wörgli gyerek részt vehet. A
közszférában, szervezeteknél, intézményekben vagy rászorulóknak nyújtott szolgáltatásokért
időkrediteket kapnak a fiatalok az időértékelő (Zeitwertkarte) kártyájukra. Egy óra egy
kreditnek felel meg 2,5 Euró értékben. A projektben résztvevő wörgli szolgáltatóknál pedig
beválthatják a krediteket kulturális, művelődési, sport, étkezési és egyéb célokra. Ezáltal a
fiatalok kétszeresen is hasznosan töltik el a szabadidejüket.

Jelenleg is funkcionál az a svájci pénzhelyettesítő rendszer, amely 1934-ben, Zürichben

alakult Wirtschaftsring-Genossenschaft (Gazdasági Gyűrű Szövetkezet) néven. 1936 óta áll a
Svájci Bankfelügyelet felügyelete alatt. A rendszer székhelye jelenleg Bázel, és hét svájci
városban van fiókja. A szövetkezet tagjai magánszemélyek, kis- és középvállalkozások.
Hatvanezer tagja van. A pénzhelyettesítővel (CHW) a szövetkezet tagjai egymásnak fizetnek.
A pénzhelyettesítő csak számlapénz formájában létezett, s létezik még ma is (Kun 2006). A
rendszer előnye, hogy a Svájci Banfelügyelet nem követeli meg azt, hogy a CHW állományra
vonatkozóan a likviditási követelményeket betartsák. A BerkShares és az Ithaca óra
működése sokban hasonlít a szövetkezetéhez azzal a különbséggel, hogy ott bankjegyeket is
nyomnak. A szövetkezet kezdetben két módon bocsátott ki pénzhelyettesítőt. A szövetkezet
tagjai svájci frankot fizettek be, s 5%-kal több pénzhelyettesítőt kaptak. Erre az elvre épül ma
a BerkShares is. A szövetkezet továbbá kamatmentes pénzhelyettesítő hitelt is nyújt, és a pénz
iránti keresletet az tartja fenn, hogy a CHW-ben kapott hiteleket visszafizessék. Ez a
pénzhelyettesítő -teremtési módszer jelenleg is létezik: példa rá a BerkShares és az Ithaca óra.

Ez utóbbi sikeres példával ellentétben az összes múlt század eleji pénzhelyettesítő rendszer
megbukott vagy betiltották. Kérdés, vajon miért. A pénzhelyettesítők használatának számos
kockázata van, ráadásul nem megfelelő működésük a pénzügyi rendszerrel szembeni bizalmat
általában csökkenti. Az egyik legnagyobb kockázat, hogy a szervezési munkát társadalmi

14
munkában és/vagy nem megfelelő szakértelemmel rendelkező lelkes aktivisták végzik. Ezek
az emberek általában hamar kiégnek és kilépnek a rendszerből, amellyel veszélybe sodorják
az egész közösséget. E rendszerek sok esetben elhalnak a szervezők érdekeltségének
megszűnése miatt, vagy azért, mert a tagok már ismerik annyira egymást, hogy a
pénzhelyettesítő nélkül is segítenek egymásnak. A folyamatosságra csak akkor van garancia,
ha legalább helyi önkormányzati szinten végzik a rendszer felügyeletét, azat a hatósági
szakértelem is mellé áll.

A wörgli eset viszont azt is mutatja, hogy számos más érdeket is sérthet a pénzhelyettesítők
bevezetése. Bár a hagyományos pénz mellett csak mellékes funkciót látnak el, azaz nem
váltják ki a „hivatalos” pénzt, hanem kiegészítik azt (ezért is hívják a szakirodalomban
komplementer pénznek), és bár meghagyják az értékmérő funkciót a hivatalos pénznek, Kun
(2006) szerint mégis a nagyobb mennyiségben történő elterjedésük növelheti az inflációt, ami
jegybanki tiltást vonhat maga után. Tény az is, hogy több adminisztrációval jár a felügyelete,
mert a közgazdasági pénzhelyettesítők nem könnyítik, hanem inkább nehezítik a
pénzforgalmat. Kun (2006) tanulmányában azt állítja, hogy előfordulhat, hogy a térség
önkormányzata a pénzhelyettesítő kibocsátásával kamatmentes hitelhez (seigniorage) jut,
ezért a pénzhelyettesítő kibocsátása keresztezheti az ország nemzeti bankjának érdekeit, s
csökkentheti siegniorage-bevételeit. Ez az érv, illetve a decentralizációtól való félelem állt
motivációként az Osztrák Nemzeti Bank és Roosevelt betiltó intézkedése mögött is. A
pénzügyi centralizáció során ugyanis a központi erő felé áramlik a pénz, a peremvidékek
pedig kiszáradnak. A pénzhelyettesítők használata esetében pedig kiegyenlítődnek az eltorzult
viszonyok.

Az első magyar példák

Kun (2006) szerint a pénzhelyettesítők jelenlegi magyar kínálatában nem szerepel, de

bármikor megjelenhet az a lehetőség, hogy az önkormányzat saját beruházásait vagy a
szociális segélyeket egy saját maga által kibocsátott pénzhelyettesítővel fizesse, s e
pénzhelyettesítőket a helyi adó fizetésére lehessen felhasználni. Fontos, hogy a kibocsátott
pénzhelyettesítő mennyisége kevesebb legyen, mint a várható helyi adó bevétel. Viszont
ennek a kibocsátását az államháztartásról szóló törvényben kellene szabályozni, és a központi
ellenőrzéséről is gondoskodni kellene. Tehát a helyi önkormányzat olyan saját
elszámolóeszközt vezethet be, amelynek előnye, hogy nem inflálódik, főleg ha van mögötte
elégséges termék-kibocsátás. Ezzel a helyi munka, és szolgáltatás helyi elszámolása ráépül az
országosra, miközben annak negatív hatásait is kizárja.

Mindezidáig azonban Magyarországon a nagy hagyományokkal rendelkező szivességbank

vagy kaláka rendszer terjedt csak el, amely egyben virtuális pénzhelyettesítőnek is felfogható.
A kalákában végzett munkát számon tartják, amelynek viszonzása kötelező, de ezt a
kölcsönös bizalom is segíti. A kilencvenes években és 2001-ben összesen hat pénzhelyettesítő
jött létre Budapesten, Gödöllőn, Szolnokon, Miskolcon, Tiszalúcon és Bordányban (Kun
2006). 1998-ban ben a British Council támogatásával a Nonprofit Humán Szolgáltatók
Országos Szövetsége 12 fővel tanulmányúton vett részt az Angliában már több éve működő
Helyi Cserekereskedelmi Rendszerek (LETS) megismerése céljából. Az ott nyert
tapasztalatok alapján a csoport kidolgozta a magyar sajátosságokat is figyelembe vevő
Közösségi Önsegítő Rendszert (KÖR), amely elméleti és gyakorlati minta alapján ma már
számos önsegítő kisközösség működik Magyarországon. Almássy (2008) definíciója szerint a
KÖR azon emberek csoportja, akik egy településen vagy városrészben pénz nélkül cserélnek
árukat illetve szolgáltatásokat. A KÖR egy közösségi fizetőeszközzel rendelkezik, amely azt a

15
célt szolgálja, hogy az adott közösségben lévő erőforrásokat eredményesebben lehessen
használni. Az első kör 1994-ben alakult Budapest egy lakótelepén. Tálentum körnek nevezték
el. Maximális létszáma 150 fő volt, és tagjai többbnyire szolgáltatásokat cseréltek egymással.
Legérdekesebb azonban a Csongrád megyei Bordányban létrehozott kezdeményezés,
amelynek 76 tagja egymásnak és a falunak szolgáltatásokat nyújtott. A pénzhelyettesítőt a
helyi teleház komputerében tartották nyilván, s a pontokat az egymásnak történt elszámolás
mellett többek között ingyen internetezésre lehetett felhasználni. A legnagyobb, 300 embert
mozgató kör viszont Szolnokon jött létre, és egyedül ez maradt fenn kissé átalakult formában
(Kun 2006).

A szolnoki rendszer 2000 óta a külvárosi Széchenyi-lakótelep szélén nyílt lakás méretű
Jótékonysági Csereboltként működik Tóth Ferenc (szolnoki önkormányzati képviselő)
vezetésével napi öt órás nyitvatartással. A csereértékek nyilvántartása a készpénz nélküli
vásárlás vonzásától belelkesült négyszázötven fős tagság Forintot helyettesítő egyéni pont
(vagy Zöld Ft) számláján történik, a ‘Körmölő’ számlázó és nyilvántartó program
segítségével. A támogatások és a csere-tételek felajánlásuk során tételesen felértékelésre és
beárazásra kerülnek, amelyet Pontban jelölnek meg. A felajánló személy vagy szervezet Zöld
Forint Pont-számláján a kapott összeget jóváírják, amely később más árura vagy
szolgáltatásra váltható. Ez a közösségi önsegélyezési rendszer igyekezett a piac által
leszavazott hazai munkanélküliekkel is kezdeni valamit. Sajnos nem mindenki végezte mindig
megfelelő színvolnalon a felajánlott szolgáltatást, ami számos problémát okozott, így az
eredeti rendszer megszűnt, ma már csak tárgyak cserélnek gazdát, és a tagok nagy része
kisgyerekes anya vagy nyugdíjas. A boltban két megváltozott munkaképességű ember is
dolgozik. Bérük fedezetét költségvetési támogatás, a rezsit és a bérleti díjat a vásárlás után
tranzakciós költségként levont tíz százalékos tagdíj, illetve az adományozói kör által ingyen
biztosított termékek fedezik.

Almássy (2008) szerint a kalákakörben az a legszebb, hogy egyszerű és emberi léptékű, mert
zárt közösségen belül forog. A rendszer nem más, mint az egymást ismerő emberek
megállapodása, hogy ha valamit dolgoznak vagy adnak egymásnak (“üzlet”), akkor ezért nem
forinttal, hanem egy saját közösségi pénzzel fizetnek. Ez a pénz lehet Zöld Forint vagy
mondjuk talentum. Ezután már csak a talentum értékét kell még meghatározni, mondjuk 1 óra
munka ellenértéke 100 talentumnak felel meg. Fontos, hogy a kalákakörben a tisztességes
munkát értékelik, ami felelősségvállalásra ösztönöz. Ez erősíti a személyes kapcsolatokat,
építi a közösséget. Az “üzletfelek” találkozását a rendszer belső keres-kínál listája,
névjegyzéke vagy regisztere segíti. Mivel személyesítve van a szolgáltatás, azaz a munka
végzője tudja, kinek végzi, ez a tudás megváltoztatja a munkájához fűződő viszonyát, ami a
mai elidegenedett társadalmunkra nem igen jellemző. A rendszer kölcsönös együttműködési
lánca kihasználja a közösségben rejlő, amúgy rejtett erőforrásokat, aminek önbizalom-építő
szerepe van. A kizárólag az adott közösségben felhasználható kamatmentes pénz teremtése
önszabályozással zajlik, mivel nem kell egy központi szervnek bankjegyeket nyomtatni, ezért
nem is alakulhat ki a rendszerben infláció. De ez azért is van, mert minden talentum mögött
valós teljesítmény áll: önkéntes munka, amelyet a rendszer tagjai egymás közt nyilvántartanak
a tagok által elfogadott egységben. Ez pedig biztonságot nyújt az esetleges negatív
világgazdasági folyamatokkal szemben is, és növeli a helyi közösség ellenálló képességét.
Minden tagnak nulláról indul a számlája, amelyet egy központi nyilvántartásban kezelnek, és
amelyet egy 3-6 fős szervező csoport felügyel, tehát a rendszer működése egy az egyben
megegyezik a LETS fentiekben leírt működési elvével. A rendszer sikerességének záloga a
tagok és az általuk felajánlott szolgáltatások sokfélesége.

16
Jelenlegi magyar próbálkozások

2009 őszén repült fel annak a híre, hogy száznál több vállalkozó és magánszemély
megalapította Sopronban a Hami Európai Szövetkezetet, melynek tagjai pénzhelyettesítő
utalvánnyal, az általuk kibocsátott kékfrankkal fizethetnek egymás szolgáltatásaiért.
Sopronban a vidék egyik szimbólumára, a kékfrankos borra építenek az elnevezésben. Az
utalványként, csereeszközként használatos kékfrankot 2010-től vezetik be, és a helyi gazdaság
élénkülését várják tőle. A szövetkezetnek az lehet a tagja, aki legalább egy darab 100 euró
értékű részjegyet vesz. Egy alapító legfeljebb 40 részjegyet vásárolhat. Az alapítók és a
később csatlakozó szövetkezeti tagok egyben kötelezik is magukat arra, hogy
vállalkozásaikban elfogadják, illetőleg csereeszközként használják a kékfrankot. A teljes
mértékben fedezettel rendelkező kékfrankhoz a kibocsátó szövetkezet által megbízott
pénzintézetben (Rajka és Vidéke Takarékszövetkezet) lehet majd hozzájutni. A kékfrank
Forint ellenértéke a bankban kamatozik, maga az utalvány azonban nem. Ezért az eddig
említett pénzhelyettesítőkhöz hasonlóan senkinek sem áll érdekében a felhalmozása, annál
inkább a visszaforgatása: tehát sokkal gyorsabban foroghat, mint a pénz. A soproni és
környékbeli cégek minden bizonnyal több megrendeléshez jutnak az egymástól megrendelt
szolgáltatások révén, és a rendszer biztosítja a gazdasági kapcsolatban levő szövetkezeti tagok
között a hivatalos fizetőeszköz nélküli elszámolásokat. Ez javítja a vállalkozások helyzetét,
mivel az utalvány összekapcsolja a szükségleteket és kapacitásokat, és így helyben több
szolgáltatás és áru cserélhet gazdát. A bevezetés előtt álló pénz váthatóan a pénzforgalom 15-
20 százalékát válthatja majd ki Perkovátz Tamás, az igazgatótanács elnöke szerint. A
kékfrank elektronikusan és papír alapon is útjára indul. A különböző címletek a Sopronhoz
kötődő hírességek portréját ábrázolják (pl. Liszt Ferenc, Joseph Haydn, Kitaibel Pál,
Pejachevich László, Lackner Kristóf és Esterházy Pál) majd, és az alapítók mindent
megtesznek, hogy a kékfrankos mellett a Kékfrankjuk is megérje a pénzét.

A wörgli példával ellentétben a soproni kékfrank modelljébe nem építették be az utalványok

minél gyorsabb pörgését serkenteni hivatott, néhány százalékos értékvesztést, de ettől azért
sikeres lehet abban, hogy a helyi fogyasztást összekösse a helyi termeléssel anélkül, hogy
elzárkózna a külvilágtól.

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény szerint

bankjegyet csak a Magyar Nemzeti Bank bocsáthat ki Magyarországon - a törvény
ugyanakkor nem határozza meg a bankjegy fogalmát. Viszont a kékfrank nem pénz. Inkább a
különféle utalványokhoz (pl. étkezési) hasonlítható, hiszen ellenértékét előre beszedi a
kibocsátó. Talán a legpontosabban készpénz-helyettesítő fizetési eszköznek minősül, mivel
nem kizárólag a kibocsátó - jelen esetben a Hami Európai Szövetkezet - által előállított
termékek, szolgáltatások megvásárlására lehet majd használni. Készpénz-helyettesítő
eszközként a kékfrank kibocsátása a PSZÁF (Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete)
engedélyéhez kötött, és csak hitelintézet vagy pénzügyi vállalkozás bocsáthatja ki. A PSZÁF
jelenleg még vizsgálatot folytat, de számít arra, hogy lesznek még Magyarországon hasonló,
pénzhelyettesítők bevezetését célzó kezdeményezések. Annál is inkább számíthat erre, mivel
november 1-jétől a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló uniós irányelv
(2007/64/EK) hazai jogrendszerbe történő átültetése Magyarországon is szabad utat adott a
pénzhelyettesítőknek. Az EU támogatja az ily módon történő helyi gazdaságfejlesztést. A
pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. törvény értelmében nem kell
majd engedélyt kérni a bevezetéshez a PSZÁF-tól (ami nem jelenti azt, hogy a felügyelet ne
ellenőrizné az efféle konstrukciókat).

17
Az alapítók szerint a jelenlegi világgazdasági válság hozhatja meg a pénzhelyettesítő
rendszerek reneszánszát. Az utalvány használatával a piacon növekszik a szabad
csereeszközök mennyisége, ami erősíti az összefogást. Mindez élénkíti a gazdasági életet,
enyhíti a válságot.

Helyi pénz kibocsátását tervezték Bicskén is a település gazdaságának élénkítése érdekében.

A 11 mintegy ezer lakosú Fejér megyei város pénzét bicskei forintnak neveznék el, és
kibocsátáskor 1:1 arányban viszonyulna a magyar forinthoz. A jegybanktörvény alapján "az
MNB által kibocsátott bankjegyeket és érméket azok bevonásáig magyar törvényes
pénznemben teljesítendő fizetésnél mindenki köteles névértéken elfogadni". Sokak szerint
hasonló modellt alkalmazva elvileg akár a bicskei pénzt is is be lehetne vezetni önkéntes
alapon működő rendszerként. A kritikusok szerint azonban az új pénz bevezetése nem visz
több pénzt a gazdaságba, és ha ha örökre 1-1 marad a váltási arány, nem sok értelme van
önálló pénznek, ha pedig megerősödne a forinthoz képest, a vállalkozóknak nehezebb lenne
az elszámolás. Szerintük egy önálló, csak adott határokon belül elfogadott pénz csak
nagyfokú önellátás esetén működik jól, azaz ha a helyi pénz felhasználási területe megközelíti
az önfenntartást. Kétségtelen, azonban, hogy a helyi pénz bevezetése elősegítheti a
munkanélküliség csökkenését, így a segélyezettek számát is mérsékli. Emellett az
önkormányzat is jobban jár, mert az élénkülő helyi gazdaság a helyiadó-bevételek
emelkedését eredményezheti. Manapság ritkán gondolunk a pénz forgására, pedig a helyi
pénz lényege, hogy helyben cirkulál, és minél gyorsabban forog, annál több helyi termék,
szolgáltatás létrejöttét segíti.

Bár egyelőre e két példa egyike sem indult még be, több településen érzékelhető a
mozgolódás. A budapesti Hegyvidéki Önkormányzat 2009 november 23-tól kibocsátotta a
Hegyvidék Kártyát és a hozzá kapcsolódó kedvezményes szolgáltatásokat. A Hegyvidék
Kártya is az összefogásra és a helyi együttműködésre épít. A kártya azzal segíti a programban
részt vevő kereskedőket és szolgáltatókat, hogy a kártyahasználat miatt növekszik a forgalma.
De előnyös a konstrukció a kártya használói szempontjából is, akik vásárlásaik, fogyasztásaik
során azonnali kedvezményt kapnak, amely akár 20 százalékos is lehet. A kártyát csak a
Hegyvidéken élők válthatják ki, és az országos elfogadó-hálózat ellenére a kedvezményre
jogosító kártya alapítói azt remélik, hogy a legtöbbet a kerületben fogják használni, ami
közösségépítő erővel bír.

Összegzés

Az emberiség alig pár ezer évvel haladta meg az árucsere alapú kereskedelmet. A főníciaiak
az időszámításunk előtti VII. században verték az első egységes pénzeket, ma pedig már a
pénz helyettesítése foglalkoztatja a kisközösségeket. Rengeteg nemzetközi példát lehetett
volna tanulmányozni, de terjedelmi okok miatt csak a legjelentősebb, és a hétköznapi
gyakorlatban legjobban bevált pénzhelyettesítő rendszerek kerültek górcső alá. A német
Chiemgauer, az amerikai Liberty és az osztrák Waldviertelkarte szintén népszerű a helyi
közösségek körében. De akár Ázsiában is találhatunk pozitív példákat. A tájföldi Jai Piacon
csak a helyi ‘jai’ pénzzel lehet vásárolni, és a helyi cserehálózat nagymértékben javította a
kis- és középvállalkozások mikroklímáját. A brazíliai Curtiba szegénynegyedének lakói pedig
élelmiszer- és közlekedési utalványokat kapnak a szeméttelepre szállított szelektív
hulladékért. A jegyeket beváltó kereskedő a jegyekért az önkormányzatnál készpénzt kap,
amelynek forrása a szelektív hulladék továbbértékesítésének bevétele, s a tisztább környezet
miatti egészségügyi megtakarítás. A közlekedési utalványok a városi tömegközlekedésben
használhatók fel, és hozzásegítik a szegénynegyed lakóit, hogy munkát találjanak (Kun 2006).

18
A különböző esetek és a jelenlegi világválság ténye időszerűvé tette az einsteini gondolatot,
miszerint egyetlen probléma sem oldható meg abban a rendszerben, amelyben létrehozták. A
helyi pénz alkalmas új és rendszeren kívüli eszköz lehet a gyors orvoslásra, amennyiben a
hatalom nem érzi fenyegetve pozícióját.

Összességében megállapítható, hogy a LETS rendszer sajátosságaira épülő, valós bankjegy

nyomtatásával járó Ithaca óra modellje áll a legközelebb a magyarországi viszonyok között
megvalósítható potenciális helyi pénz rendszerekhez. Miért is ne lehetne egy magyar
települési óra modellt alkalmazni úgy, hogy 2.000 Ft-nak feleltetnénk meg egy óra
munkavégzésének átlagos díját? Az 1/10 óra pedig 200 Ft lenne. Máris könnyebb lenne az
átmenet az Eurozóna felé.

Tény, hogy elérkezett az ideje a kulcsfontosságú gazdasági és ökológiai változásoknak,

amelyeknek a legjobb esetben együtt kell történniük. Úgy gondolom, hogy a helyi
pénzrendszerek nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy az emberek jobban kötődjenek a
szomszédaikhoz és a lakókörnyezetükhöz, ezenkívül felelős gazdálkodást és felelősségérzetet
ösztönöznek az adott szűkebb élőhely felé. Ha a személyes felelősség mindenkiben
kialakukulna, globális szinten sem lenne komolyabb probléma. Egy helyi pénzhelyettesítő
rendszer bevezetése viszonylag egyszerű folyamat, amelynek gyors és kézzelfogható
eredményei vannak. Segítségével az emberek ráébrednek arra, hogy végülis bármit
megtehetnek – ha arról van szó, még olyan képtelennek tűnő dolgot is, mint a pénz teremtése
–, ha van megfelelő jövőképük, összefognak és egyetértésben dolgoznak. Ha képesek
vagyunk pénzt teremteni és helyreállítani egy megbetegedett gazdaságot, akkor képesek
vagyunk olyan gyakorlatokat és programokat is megvalósítani, amelyek helyreállítják a
megbetegedett eget, földet és vizet. Miért is ne?

Felhasznált tanulmányok:

• Almássy, T. 2008. A jó illatú pénz.

• URL: http://www.freeweb.hu/aranymalinko/tips/local_money.htm

• Burman, D. 1997. Enhancing Community Health Promotion With Local Currencies:

The Local Employment & Trading System (LETS). In: Roseland, M. Eco-City
Dimensions. pp. 51-65. Gabriola Island, BC, Canada: New Society Publishers.

• Ismeretlen szerző.
• URL:
http://lakatos.free.fr/Minden%20mas/Ingyen%20cucc/LETSystem/files/page16...

• Kun, J. 2006. A pénzhelyettesítőkről. Budapest: A Pénzügyi Szervezetek Állami

Felügyelete.

Hasznos linkek:
www.ithacahours.org
www.BerkShares.org
http://torontodollar.com
www.freeweb.hu/hunglets/fogalom.htm

19