Tanmese az emberi intimitás

nagyszerű élményéről

„Ahogy tanulom és gyakorlom, egyre inkább azt

tudom mondani azoknak, akiket szeretek:
Szeretlek Téged, értékellek Téged, tisztellek és
bízom benned, hogy birtokában vagy annak az
erőnek és képességnek, hogy mindazzá válj, ami
lehetséges számodra, ha én nem állok az utadba.
Felszabadítalak, hogy egymás mellett sétáljunk
örömben és bánatban. Együtt fogok Veled érezni,
amikor sírsz, de nem foglak arra kérni, hogy ne
sírj. Törődni fogok a szükségleteiddel, támogatni
foglak, de nem tartalak vissza, amikor egyedül
szeretnél lenni. Igyekezni fogok, hogy figyeljek a
szavaidra, azok jelentésére, de nem ígérem, hogy
mindig egyet fogok veled érteni. Néha dühös leszek,
és akkor ezt olyan nyíltan meg fogom Neked
mondani, hogy ne kelljen a különbözőségeink miatt
elutasítást, vagy elidegenedést éreznünk.
Nem mindig fogom meghallani amit mondasz, mert
van amikor magamra kell figyeljek, de ilyenkor is
olyan őszinte leszek Veled, amennyire tudok.
Tanulom, hogy ki tudjam ezeket fejezni azoknak,
akiket szeretek, akikkel törődök, akár szavakkal,
akár a létezésemmel.”