Ára: 295 Ft www.koznev.hu 67. évfolyam 14. szám l 2011. április 15.

OKTATÁSI HÍRMAGAZIN

A Nemzeti Erőforrás Minisztérium hetilapja,
elôdje a Néptanítók Lapja, 1868–1945
Alapította: EÖTVÖS JÓZSEF
A szerkesztôség munkatársai:
SZUNYOGH SZABOLCS • fôszerkesztô
NOVÁK GÁBOR • rovatvezetô, fômunkatárs
VARGA STELLA • munkatárs
TETLÁK ESZTER • fotóriporter
BEZDOM IVÁN • munkatárs
A szerkesztôség címe:
1117 Budapest,
Móricz Zsigmond körtér 16. III. 3.
Levélcím: 1518 Budapest, Pf. 95.
Telefon: 318-4787 (közvetlen)
Telefax: 318-7782
Hirdetés: 318-4304
h.kozneveles@gmail.com
A Köznevelés honlapjának címe:
www.koznev.hu
E heti jelszó: innováció
Munkajogi tanácsadás keddenként,
15–17 óráig a 318-4304-es telefonszámon.
A Köznevelés e-mail címe:
kozneveles@gmail.com
Kéziratokat nem ôrzünk meg és nem küldünk
vissza. Meg nem rendelt cikkekért nem tu-
dunk honoráriumot fizetni.
Kiadja a Szignet Kiadói és Nyomdai Kft. • Fele-
lôs vezetô: Hasznos Emôke ügyvezetô • Tipog-
ráfia, tördelés: Ciklon 2000 Kft. • Nyomás:
Poster Press Kft. • Felelôs vezetô: a Kft. ügyve-
zetôje • ISSN 0133-0969
Elôfizetésben terjeszti:
a Magyar Posta Zrt.
Értékesítési Ágazati Igazgatóság, Hírlap Ter-
TEHETSÉGGONDOZÁS – MÁSKÉPP
A Köznevelés két teljes lapszámot szentel a
tehetséggondozás kérdésének a tavasz fo-
lyamán, ebből az első összeállítást a mosta-
ni számunk hasábjain olvashatják.
A felzárkóztatás és a tehetséggondozás
ügye a hazai oktatásügy két kulcskérdése.
Mindkét tevékenységről rendszeresen ír
a Köznevelés. Ezúttal azonban azért fordí-
tunk a megszokottnál jóval nagyobb terje-
delmet egy projekt bemutatására, mert ez
a kezdeményezés hazánk egyik hátrányos
helyzetű térségében zajlik.
A csengeri iskolapélda számunkra ar-
ról szól, hogy adaptálva külföldi kutatá-
sok eredményét, a helyi kezdeményezése-
ket továbbfejlesztve, támaszkodva az ön-
kormányzattal és a szülőkkel tartott jó kap-
csolatra, de legfőképpen: bízva a tantestü-
let pedagógiai hozzáértésében és emberi
tartásában – a dinamikus, változtatni, fej-
leszteni kívánó iskolavezetés még akkor is
nagyszerű eredmények felé mutató pályá-
ra állíthatja a helyi oktatásügyet, ha egyéb-
ként a feltételek nem túl örömteliek.
Megpróbáltuk a kérdéskört a lehető
legtöbb oldalról megvilágítani. Beszéltünk
pedagógusokkal, polgármesterrel, igazga-
tóval, jártunk kis és nagy iskolában, meg-
látogattuk a helyi pedagógiai szakszolgá-
latot, művészeti iskolát. Nem takargatjuk
a nehézségeket, a problémákat sem, be-
szélünk a helyi munkanélküliségről, a ne-
velési gondokról. Ugyanakkor szeretnénk,
ha a csengeri modell országszerte motivá-
ló erő lenne, mert úgy találtuk, hogy min-
den gond ellenére az oktatás-nevelés itteni
szintje nem szakad le az országos átlagtól,
sőt, több területen talán meg is haladja azt.
Ilyen terület például a tehetséggondo-
zásé.
A projekt, amit bemutatunk, még nem
bizonyíthatta be létjogát, hiszen ez az át-
fogó vállalkozás csak szeptemberben kez-
N  yíregyházát elhagyva apró falvakon,
kisebb városkákon át haladtunk
Csenger felé. A megszokott észak-kelet
magyarországi környezetben nagy meg-
lepetés éri az embert, amikor megpil-
a helyi lehetőségeket, igényeket és szem-
lantja az ötezer lelkes városka általános
pontokat figyelembevéve, de belevágjanak
művelődési központját. Nem kellett ke-
az új kezdeményezésekbe.
resnünk, a monumentális építmény fel-
Sajnos, nem olyan időket élünk, amikor
hívta magára a figyelmet. Egy régi, ám a
bízhatnánk abban, hogy a tehetségek auto- Oktatás egy monumentális általános művelődési központban
maga korában is nagyméretűnek számí-
matikusan érvényesülhetnek, sőt. Annak
tó színházteremre épült 1992-ben a mű-
ellenére, hogy az internethasználat elter-
velődési központ, Makovecz Imre csa- – Az említetten kívül milyen intézmény tarto- terem a mai multiplexekkel nem tudja
jedése, vagy a nyugati tanulási lehetőségek
patának munkája, amelyet Csernyus Lő- zik még önökhöz? felvenni a versenyt. A programok meg-
kibővülése miatt a fiatalok előtt szélesebb
rinc, Makovecz-tanítvány, a város főépíté- – Hozzánk tartozik még a Helytörté- szervezésénél nagy hangsúlyt fektetnek
út, járhatóbb pálya nyílik – vagy inkább:
sze tervezett. neti Múzeum, a Roma Közösségi Ház, a a hagyományőrzésre, ezért sok téma-
kellene, hogy nyíljon –, mint annak idején a
– A szabálytalan, aszimmetrikus for- Városi Könyvtár, és itt működik a város napot tartanak a téli, tavaszi ünnepkör-
mi nemzedékünk előtt, ma sem nélkülöz-
májú, bálnához hasonlító épület a gon- havonta megjelenő lapjának szerkesztő- höz kapcsolódóan, a szatmári hagyomá-
hetjük a pedagógiai alapossággal megter-
dolatok szabad áramlását akarja kifejez- sége, valamint a városi tévé stúdiója is. nyok ápolására és a nagy városi ünnep-
vezett tehetséggondozó munkát. A gyere-
ni – tájékoztatott Mesterné Juhász Beá- – Valamennyi diák elfér ebben az épületben? ségeket is ők szervezik, így többek kö-
kek iránti felelősségtudattal végzett tehet-
ta, az Általános Művelődési Központ ál- – Az ÁMK Ady utcai épületében a zött a három napon át tartó turisztikai
séggondozás, legyen szó bármilyen formá-
talános igazgatóhelyettese, a művelődési művelődési házat egy ajtó választja el az célú gasztrokulturális és sportfesztivált,
járól, ma azért kiemelten fontos, mert nem-
központ intézményegység-vezetője. iskolától, ami a felső tagozatnak nyújt a Csengeri Almanapokat, ahol a fősze-
csak a lehetőségek nyitottabbak, a csapdák
– Milyen módon kapcsolódik a művelődési helyet. Az alsósok a régi iskolaépület- replő az alma és az abból készült ételek,
is mélyebbek, a fiatalokra nagyobb veszé-
központ a közoktatás területéhez? ben tanulnak. A szép környezet neve- italok.
lyek leselkednek, mint korábban, az elkalló-
– Az épület eleve többcélú intéz- lő hatású is, vigyáznak rá a gyerekek – Igyekszünk óvodás kortól bevonni
dás talán fenyegetőbb, mint régebben volt.
ménynek készült, ahol a közművelődés, – hangsúlyozta Mesterné Juhász Beáta, a gyerekeket a közművelődés alkalmai-
Az okok elemzése messzire vezetne,
a közgyűjtemény és a közoktatás szférája aki igazgatóhelyettesi munkája mellett ba, azért hogy felnőttként is majd vissza-
nyilván szerepet játszik a családok meg-
együttműködve olyan közösségi teret al- magyar nyelvet és irodalmat is tanít az járjanak és magukénak érezzék a műve-
változott szerepétől kezdve a foglalkozta-
kot, ahol a kultúrának ezzel a három szele- iskolásoknak. lődési központot, azon keresztül pedig
tási kérdéseken és a favorizált pályákra va-
tével egyszerre találkozhat a gyerek. 2007- Ha hiányzik valamilyen tér egy iskolai ezt a szatmári kisvárost. Márcsak azért is
ló bejutási nehézségeken át a fiatalok köré-
ben az addig önállóan működő és több foglalkozáshoz, a művelődési ház emele- a gyerekeknek kínáljuk a legtöbb prog-
ben gyakran megfigyelhető motiválatlansá-
feladatot is ellátó művelődési központot ti termeit használhatják a pedagógusok. ramot, mert rajtuk keresztül tudjuk leg-
gig és az idejétmúlt pedagógiai kultúra he-
összevonták az általános iskolával, ami a Itt tartják például a hittanórák, a fejlesz- inkább elérni a szülőket, akik az aktív
lyenként szinte megdöbbentő erőltetéséig
kistérség legnagyobb alapfokú oktatá- tő foglalkozások egy részét, valamint az munkavállalás mellett kevés időt tudnak
sok minden, számunkra a lényeg most el-
si bázisa. Az így létrejött ÁMK-ba az álta- osztályok délutáni rendezvényeit. Töb- a közművelődés tereiben eltölteni. Más-
sősorban az, hogy amennyiben az iskola
lános iskolán kívül óvoda tagóvodával és bek között helyszínt biztosítanak a te- részt szívesen látogatják, szervezik életü-
nem segít, akkor könnyen meglehet, hogy
bölcsődével csatolódott be. Csenger in- hetséggondozáshoz is. Ezen belül lehe- ket a házban a nyugdíjasok és a civilek.
senki sem segít. Nagyon sok a jó példa, na-
tézményfenntartói társulásban egy falu- tőség van a mozgásfejlesztés különböző Az ő támogatásuk – pályázatokkal, hely-
gyon sok a nagyszerű eredmény, nagyon
ban tagóvodát, két településen alsó tago- formáinak és az iskolai szabadidős fog- színekkel, programokkal – kiemelt he-
sok a lelkesítő tanári életmű – nélkülük az
zatot működtet. Innen a felsősöket, a kis- lalkozások megtartására. lyen szerepel a helyi kulturális élet meg-
ország nem juthatna nemhogy ötről hatra,
térség három, iskolával nem rendelkező A közművelődési rész 250 férőhelyes szervezésében.
de kettőről háromra sem. Ugyanakkor azt is
településéről pedig iskolabusszal hordja színháztermében bérletes rendszerben – Ha legszebb álmai megvalósulnának, mi
tudjuk, mennyire szükség van arra, hogy a
be a gyerekeket. Az ÁMK művelődési köz- lépnek fel amatőr és profi társulatok, változna meg az intézményben?
jó példák közismertté váljanak, mozgósító
pontja a kistérség tizenegy településén amelyek elsősorban az általános isko- – Álmom, hogy a kultúra, a közműve-
erőként szolgáljanak.
mozgókönyvtári ellátást biztosít, illetve lásoknak tartanak előadásokat. A 4–14 lődés természetes igény legyen az em-
Reméljük, a csengeri iskolapéldát be-
közművelődési programokat szervez. A éves korosztályt szólítja meg minden berek életében egy olyan térségben is,
mutató összeállítás hozzájárul ahhoz, hogy
„Közkincs-kerekasztal” pályázattal nyert tavasszal és ősszel a ház vers-, és mese- ahol a mindennapi be-
a tehetséggondozás terén megerősítsük a

jesztési Központ, Értékesítési és Támogatási
csoport (1089 Budapest, Orczy tér 1.)
Elôfizethetô:
az ország bármely postáján, valamint a hírla-
pot kézbesítôknél.
e-mailen: hirlapelofizetes@posta.hu
További információ: 06-80-444-444
Elôfizetési díj a 2011. évre: 12 100 Ft.
Egyes példányok a szerkesztôségben kapha-
tók naponta 9-tôl 14 óráig.
Felhívjuk szerzôink figyelmét, hogy a
közbeszerzési szerzôdés alapján a minisztéri-
um jogosult a Köznevelésben megjelent cikke-
ket és fényképfelvételeket közzétenni kiadvá-
nyaiban és a honlapján.
A címlapon és a lap hasábjain: Tetlák Eszter fel-
vételei.
dődött meg Csengeren, noha – mint ez
cikkeinkből ki is derül – volt mire épít-
kezni, mert korábban is színvonalas peda-
gógiai munka folyt ebben a térségben. Ri-
port-összeállításunk tehát nem a „Hét szo-
kás” című módszert propagálja, bár úgy
tűnik számunkra, ígéretes kezdeménye-
zésről van szó, de az idő majd eldönti,
hogy mire jutnak a segítségével.
Összeállításunkban a csengeri együtt-
működési modellt szeretnénk bemutatni.
Reméljük, ez a példa hozzásegíti hazánk
más területein működő, kezdeményező,
vállalkozó pedagógiai közösségeket, hogy
átgondoltan, a szempontokat mérlegelve,
pedagógusokat munkájuk rendkívüli fon-
tosságának tudatában.
Szunyogh Szabolcs
Lapunk
az Oktatásért Közalapítvány
és a Nemzeti Tehetség Program
támogatásával jelent meg.
pénzből kistérségi közművelődési refe-
renst alkalmazunk, aki 2008-tól generálja,
koordinálja a különböző térségi progra-
mokat. Ez nem jelenti azt, hogy a kolléga
nem segít be a városi rendezvények elő-
készítésébe, lebonyolításába a másik két
szakképzett munkatársnak.
TEHETSÉGGONDOZÁS – MÁSKÉPP
mondó versenye is, amelyre a határon tevőért kell küzdeni.
túli iskolákból is érkeznek diákok. Szeretném, ha a helyi
Mozi, filmvetítés csak ritkán közművelődés olyan inf-
van, mert a régi típusú rastrukturális, szakmai és
vetítőgép és a anyagi hátteret tudna biz-
tosítani, amiből önszervező
módon művészek, művészeti
csoportok, civil kezdeményezé-
sek nőhetnének ki. Hogy olyan
intézmény legyünk, ahová jó be-
jönni fiatalnak és idősnek egy-
aránt. Szeretném, ha olyan min-
taértékű intézményként ismer-
nének el bennünket, amelynek
helye és szerepe van a város és a
térség megtartó erejében.

2 67. évfolyam ß 14. szám ß 2011. április 15. 3

 csengeri kistérségből. Ebben a foglalkoz- Központ fogyatékkal élő ellátottjai számára egy német alapítvánnyal. Az ő segítségük-
tatóban 8-9 gondozó dolgozik majd, akik felajánlotta a bőrt mint nyersanyagot, ami- kel létre kívánunk hozni egy tanuszodát,
hat hónapon keresztül foglalkoznak ezek- ből különböző használati tárgyakat tudnak egy gyógyfürdőt, és egy wellnes-fürdőt. Je-
kel az emberekkel. Hat hónap után ORSZI- majd készíteni. lenleg sajnos nincs uszoda a városban, re-
minősítést kapva foglalkoztató műhellyé – Milyen az oktatási intézmények helyzete? méljük, hogy a német alapítvány segítsé-
fog válni ez az intézmény. (ORSZI: Orszá- Van-e elég pedagógus, megfelelő-e a szakos ellá- gével az úszásoktatás problémáját is meg-
gos Rehabilitációs és Szociális Szakértői In- tottság? oldhatjuk. A németek ezt ingyen megépí-
tézet.) Akkor már fizetést adhatunk nekik. – Az igazgató úr segítségével úgy tud- tenék számunkra, aztán üzemeltetésre át-
Bővítjük később a feladatkörüket, munkát tuk megszervezni a város oktatási hálóza- adnák a városnak.
vállalhatnak a helyi cipőgyárban, vagy cse- tát, hogy szakmai problémánk egyáltalán – Mi az oka annak, hogy a németek támogat-
répedény-készítéssel, virágkötészettel fog- nincs. Minden területen megvannak a szak- ják a várost? Él itt német nyelvű kisebbség?
lalkoznának, műanyagvirág összeszerelésé- emberek, teljes a szakos ellátott-
vel. Így önfenntartóvá válna a foglalkozta- ságunk. Ha szükséges logopédust,
tó központ. angoltanárt vagy bármilyen olyan
– Ez ötven ember a kétezer-ötszázból. szakembert hozni, akit jelenleg
– De a számuk növekszik. Csenger Vá- nem tudunk Csengerben megta-
ros Önkormányzata ugyanis vásárolt egy lálni, akkor az önkormányzat úgy
Beszélgetés Forján Zsolt polgármesterrel 250 négyzetméteres csarnokot. Itt a mun- segít az oktatási intézményeknek,
kahelyet teremtőknek létrehozunk egy in- hogy a szükséges szakembernek
kubátor-házat. Sikerült egy Szatmárnémeti- bérlakást biztosít. Letelepedés-
indítsuk, és most nagy örömünkre újra visz- ben levő varrodával felvenni a kapcsolatot, hez szintén támogatást adunk: in-
szakaptuk ezt a lehetőséget. A vasúti köz- velük közösen egy 48 fős varrodát akarunk gatlanvásárláshoz, vagy ház építé-
Csenger város polgármestere fiatal ember. Forján Zsoltot 32 évesen lekedés újraindítása lehetőséget teremt az indítani. Ez a munka is ebben a csarnokban sére is tudunk támogatási össze-
választották meg tavaly ősszel a település vezetőjének. Nincs köny- embereknek arra, hogy dolgozzanak vala- zajlik majd. Férfiöltönyöket gyártanak majd get biztosítani.
nyű helyzetben, hiszen halmozottan hátrányos helyzetű térségben hol, de mi azt szeretnénk, ha itt, a mi város- német és olasz piacra. Van egy spanyol kap- – Sok helyen az okozza a problé-
unkban, a mi térségünkben több munka- csolatunk is. Fabian Gonsales úr, egy spa- mát, hogy a gyereklétszám csökkenése
vállalt irányító feladatot. A helyzet érzékeltetésére talán elég, ha lehetőség adódna. Amikor polgármester- nyol vállalkozó napelem-összeszerelő üze- miatt emelkednek az oktatás fajlagos
annyit mondunk, a városban és környékén 35 százalékos a munka- ként a választásokon elindultam, utánajár- met kíván Csenger város segítségével léte- költségei. Mi a helyzet Csengerben?
nélküliség. Ilyen helyzetben mennyi ereje jut az önkormányzatnak tam, hogy milyen lehetőségekkel tudnánk síteni itt. Azoknak a vállalkozóknak, akik ki- – 667 gyerek jár a csengeri általános – Nem, itt soha nem élt német kisebb-
az embereket az elsődleges munkaerőpi- növik a csarnokot, de itt szeretnék működ- iskolába, két tagiskolánk van Csenger- ség, viszont német cégek dolgoznak a vá-
az oktatásügy támogatására? acra visszacsábítani. Azt akartam, hogy ne tetni a vállalkozásukat, ingyen földterüle- újfaluban és Urában. Az iskolavezetés min- rosban. Van egy németországi testvérvá-
a közfoglalkoztatásban vegyenek részt, ha- tet tudunk felajánlani. Ezért is nagyon fon- den pályázati lehetőséget kihasznál, most rosunk is: Hauenstein. Ez egészen a fran-
nem az elsődleges munkaerőpiacon találja- tos, hogy Románia minél hamarabb lépjen nyertek egy olyan programot, amelynek cia határ mellett található. Hauenstein
– Polgármester úr, tulajdonképpen mi okozza a kahelyteremtés. Ehhez feltétlenül szük- nak maguknak kereseti lehetőséget. Nem- be a schengeni övezetbe, mert akkor nem segítségével interaktív-táblákat helye- szintén kisváros, mint Csenger, ugyanúgy
legnagyobb gondot Csengerben? ség volt a vasúti közlekedés újraindítá- csak az aktív munkaképes korú embereket leszünk kelet felől zártak, és el tudjuk kez- zünk ki az iskolákba. Nemcsak a csengeri ott is van egy cipőgyár, nekik viszont már
– Valóban rengeteg a gond, a problé- sára. Magyarország legkeletibb kisvárosa vizsgáltuk meg, hanem a fogyatékkal élő- deni ott is a napelemek felszerelését, hogy iskolába, hanem a tagiskolákba is. Nyertek van uszodájuk. Szeretnénk elérni, hogy
ma, a megoldandó feladat. A legnagyobb nem engedheti meg magának, hogy a vas- ket is, mert ők is teljes életet akarnak élni a legalább a melegvizet egész évben az alter- egy másik pályázaton is, aminek a segítsé- csereüdültetés jöjjön létre. Még el kell
baj az, hogy kelet felől teljesen le vagyunk úti közlekedéstől teljesen el legyen zárva. A településen, de ezt megakadályozza, hogy natív energia segítségével állítsuk elő. Sze- gével 300 laptophoz jutott a csengeri is- döntenünk, hogy melyik osztályt vigyük
zárva, mivel a trianoni határ itt húzódik né- tavalyi év során számos lépést tettünk en- nincs munkalehetőség a számukra. Célunk retnénk egy Magyarországon egyedülálló kola. Abban látjuk a jövőt, hogy minél job- csereüdültetésre, a hetedikest vagy a
hány kilométerre. Nagyon várjuk, hogy Ro- nek érdekében, hogy a korábbi kormányzat egy foglalkoztató központ megvalósítása. képzőközpontot létrehozni, ahol a csök- ban felkészült, minél magasabb szakmai nyolcadikost, de azt szeretnénk, hogy et-
mánia is bekerüljön a schengeni övezetbe, alatt megszüntetett vasúti közlekedést újra- Negyven ember jelentkezett rá, az egész kent munkaképességűeket olyan szakmák- képesítéssel rendelkező, minél elhivatot- től az évtől kezdve a mieink rendszeresen
és a régi, a Trianon előtti gazdasági-társa- ra képeznénk ki, amelyekben szükség van tabb pedagógusok oktassák, szocializálják utazzanak Németországba és a német gye-
dalmi kapcsolatokat fel tudjuk eleveníteni, rájuk. És innen közvetítenénk őket ki a tér- a gyerekeket. rekek is látogassanak el hozzánk. A hátrá-
Szatmárral és Szatmárnémetivel össze tud- ség más településeire. Mivel ez Magyaror- – Mennyire terheli meg az önkormányzat nyos helyzetű gyerekek számára lehetővé
junk dolgozni. 5200 ember él Csengerben. szágon még nem gyakorlat, spanyol mintá- költségvetését az iskolarendszer fenntartása? kívánjuk tenni, hogy ingyen vehessenek
Sajnos Csenger hátrányos helyzetű telepü- ra kívánjuk megszervezni. Erre most be is – Nálunk is óriási költségbe kerül az részt a csereüdültetésben. Romániában is
lésnek tekinthető, ami pedig a környeze- adunk egy pályázatot: spanyol, magyar és oktatás, de mi azt mondjuk, hogy mi ezen van több testvérvárosunk.
TEHETSÉGGONDOZÁS – MÁSKÉPP

TEHETSÉGGONDOZÁS – MÁSKÉPP
tét illeti, a leghátrányosabb helyzetű kis- román kooperációban. Csengerben talál- nem akarunk szűkíteni semmit. Például – Azt látom, hogy a polgármester iskolaba-
térségek közé tartozunk. A csengeri kistér- ható Magyarország legnagyobb cipőgyára. felmerült a gondolat, hogy télen be kellene rát, de mi a helyzet az önkormányzati testület-
ség 11 településből áll, összességében 13 Joseph Sieber úr üzemében 630 ember dol- zárnunk a sportcsarnokot, mert a csengeri tel? Ezeket a helyi oktatásügy számára kedve-
ezer lakos tartozik ide. Az álláskeresők szá- gozik, de megnyertek egy pályázatot, ami sportcsarnok téli időszakban a magas fű- ző döntéseket könnyű volt elfogadtatni a testü-
ma 2500. Csenger városában a munkanél- lehetővé teszi nekik, hogy több mint egy- tésszámla miatt kb. 13 millió forint mí- leti ülésen, vagy a képviselők inkább járdaépítés-
küliségi ráta 35 százalékos. milliárdos beruházással egy új csarnokot nuszt termel. De nem zárjuk be, mert a re, vízműfejlesztésre, más szintén fontos dolog-
– Nyilvánvaló, hogy sokat segíthetne, ha a építsenek, amelyben cipőtalpakat is tud- gyerekeknek kell a mozgás, kell a sport. ra fordítanák a rendelkezésre álló összegeket?
környékbeli nagyvárosokkal újraéledne a régi gaz- nak készíteni, mert jelenleg csak cipőfel- Ezért a közoktatásra odaadjuk a normatív – Azt mondhatom, szerencsére ebben az
dasági kapcsolat, de mivel úgy néz ki, reménye- sőrész-készítéssel foglalkoznak. Ez is nö- támogatáson felül azt az összeget saját erő- ügyben teljes az egyetértés. Én is hallottam
inkkel ellentétben idén tavasszal még nem kerül veli majd az állások számát 90 fővel. A ci- ből, amire szükség van. Egy gyerek képzé- arról, hogy más hazai településeken feszült-
sor arra, hogy Románia és Magyarország között pőgyár ügyvezető igazgatójával, Juhász Já- si költségeinek nálunk 70 százalékát fede- ség van a polgármester és a testület között,
éppen olyan átjárhatóvá váljon a határ, mint példá- nos úrral is jó az önkormányzat kapcsola- zi az állami normatíva, és 30 százalék az, nálunk nem ez a helyzet, munkánkat jó
ul Ausztria és Magyarország között, önök milyen ta, talán fogalmazhatnék úgy, hogy kölcsö- amit Csenger Város Önkormányzata bizto- együttműködés jellemzi. Egyébként is arról
lépéseket kívánnak tenni a helyzet megoldására? nösen segítjük egymást. Mi sem jobb példa sít a számukra. számolhatok be, hogy iskolaügyben nagyon
– Elsődleges céljaink között szerepelt erre, mint az, hogy az igazgató úr a napok- – Milyen fejlesztési kilátásaik vannak? hasonlóan gondolkozunk valamennyien, a
a munkanélküliség visszaszorítása, a mun- ban átadásra kerülő Szociális Foglalkoztató – Tavaly ősszel felvettük a kapcsolatot jó minőségű oktatásban látjuk a jövőt.

4 67. évfolyam ß 14. szám ß 2011. április 15. 67. évfolyam ß 14. szám ß 2011. április 15. 5
 a pedagógusok száma csupán 53 fő. Há-
rom kolléga a Pedagógiai Szakszolgálaton,
kettő a Művészeti Iskolában, a többi 48 pe-
dig az általános iskolában és a tagiskolák-
ban dolgozik. Nincs se szaktanárhiány, se
gyerekhiány (osztályaink az összevonások
miatt magas létszámúak, 25–30 fő), bár az
tény, hogy a tagiskolában egyébként 1–2.
és 3–4. évfolyamon összevont osztályaink
vannak.
Beszélgetés Kazamér Tibor igazgatóval – Mint intézményvezetőnek, milyen sajátos
feladatokkal kell önnek szembenéznie?
reggel és délután. Egész pontosan az ön- – Már a 2004-es igazgatói pályázatom-
kormányzat tulajdonában van az a két da- ban is fontos szerepet töltött be a mene-
A csengeri Petőfi Sándor Általános Művelődési Központ és Könyvtár, rab – Ikarus és Temsa-Opalin típusú – 45 dzser-szemléletű iskolavezetés kialakítá-
Pedagógiai Szakszolgálat és az Általános Iskola igazgatója matemati- és 42 személyes iskolabusz, amellyel a gye- sa. Azt gondolom, hogy a piac törvényei
ka–fizika szakos pedagógus, Kazamér Tibor, aki – mint elmondta – tős- rekeket szállítjuk. az iskolába is betörtek, és a magyar köz-
– Amikor a Budapesttől talán legtávolabb oktatásban megjelentek olyan, régebben
gyökeres csengeri. Itt született, édesapja és édesanyja is pedagógu- fekvő magyarországi városba elindultunk, ne- iskolaidegennek tekintett kifejezések,
sok, ők is a helyi iskolában tanítottak. A diploma megszerzése után héz anyagi helyzetben lévő településre és sú- mint a produktivitás, hatékonyság, me-
Kazamér Tibor a Csengertől mintegy tíz kilométerre fekvő Porcsalmán lyos pénzügyi gondokkal küzdő iskolára számí- nedzsment, PR-tevékenység. Mivel min-
tottunk. A gyönyörű iskolaépület már sejtette, den változik, az iskolának is változnia kell.
kezdett tanítani. hogy itt valójában egész más a helyzet, de hogy Felénk az egyik legelterjedtebb növény
– 1992-ben teljesült a nagy álmom és visszakerülhettem szeretett az iskolának több tízmillós értékű autóbuszai le- az akác, és azt szoktuk mondani, hogy az
városomba, Csengerbe, sőt az a megtiszteltetés ért, hogy édesapámmal gyenek arra igazán nem számítottunk. Szakos el- akácfa a szél kihívásaira a gyökerei ka-
látottság terén mi a helyzet? Van-e tanárhiány? paszkodásával válaszol, tehát ehhez ha-
és édesanyámmal is együtt taníthattam, egy tantestületben – beszél pá- – Megpróbáltuk optimalizálni a létszá- sonlóan mi is megpróbálunk a kihívások-
lyakezdéséről Kazamér Tibor, aki 2004-től tölti be az igazgatói tisztsé- mot, ami azt jelenti, hogy egy szükségszerű ra a magunk módján alkalmazkodással vá-
get. 2009-ben újra megválasztották, és most már a második ciklusát létszámleépítésen vagyunk túl, ezért most laszolni, sőt sok esetben a kihívások elé is
mentünk. Igaz ugyan, hogy itt Csengerben
tölti igazgatóként. A helyi oktató-nevelő munka valóságát családtagjai csak ez az egy iskola van, és emiatt a tanu-
is jól ismerik, ugyanis felesége és sógora is pedagógus az iskolában. lókért nem kell „harcolnunk”, de harcol-
nunk kell a minél jobb anyagi lehetősé-
gek megteremtéséért, hogy ebben az or-
– Kérem, mutassa be pár szóval az intéz- szág egyik leghátrányosabb térségében, itt
ményt. A nevéből következtetve nagy oktatá- Csengerben megpróbáljunk a gyerekeink-
si-művelődési komplexumról van szó. nek ugyanolyan jó lehetőségeket biztosíta-
– Valójában, ebbe a mamutintézmény- ni, mint amit azok a gyerekek élvezhetnek,
be az általános iskolán kívül beletartozik akik szerencsésebb gazdasági vagy földraj-
a csengeri óvoda, a szamosbecsi óvoda, a zi körülmények közé születtek. Nagyon-na-
csengerújfalui és az urai tagiskola is. Hoz- gyon büszke vagyok arra, hogy olyan lehe-
zánk integrálódott még a helyi bölcsőde tőségeket tudunk itt helyben teremteni,
és a Városi Művelődési Központ és Könyv- amit talán még a tőlünk frekventáltabb vá-
tár. Középiskolai tagozatunk nincsen, a vá- rosok tanulói is, de akár még a budapesti-
rosban van ugyan középiskola, de az me- ek is megirigyelhetnek.
gyei fenntartású. Az általános iskola része – Hogyan sikerült ehhez az anyagi fedezetet
még a Pedagógiai Szakszolgálat és a Művé- megteremteni?
TEHETSÉGGONDOZÁS – MÁSKÉPP
szeti Iskola amelyik már minősített alap- – A fenntartó önkormányzatunk az el-
fokú művészeti intézmény. Jelen pillanat- múlt években, és most is, mindig partner
ban csak zongoraoktatás folyik a művé- az iskola kezdeményezéseiben. A pályáza-
szeti képzésben, de működik néptánc és tokat vagy az önkormányzat nyújtotta be,
mazsorett csoportunk is. vagy az intézmény pályázott. Jelenleg is
– Hány gyerek jár ide összesen? van mind a kettőre példa. A menedzsertí-
– 667 gyermek tanul az intézmé- pusú iskolavezetés továbbá azt is jelenti az
nyünkben, ebből 222 bejáró. én olvasatomban, hogy meg tudjuk terem-
– Nekik nem lehet könnyű. A polgármester teni az alkalmazotti közösség, a fenntartó
úr említette, maga Csenger városa is csak most önkormányzat, a pedagógusok és az isko-
kapta vissza a vasútvonalat, gondolom, a falvak- lába járó diákok és szüleik között az össz-
ba csak autóbusszal lehet eljutni, és a buszjárat hangot, hogy mind az öt partner megtalál-
ritkán igazodik az iskola menetrendjéhez. ja a számításait. Számomra a szülő és a gye-
– Bejáró gyermekeinket a Gazdasági El- rek – és ezt a szó jó értelmében mondom
látó Szervezet üzemeltetésében lévő saját – mint fogyasztó jelenik meg. Az iskolave-
iskolabuszunkkal hozzuk-visszük minden zetés az ő érdekeiket tartja a legfontosabb-
6 67. évfolyam ß 14. szám ß 2011. április 15. 67. évfolyam ß 14. szám ß 2011. április 15.
nak. Célunk az ő minél szélesebb körű ki-
szolgálásuk.
Nagyon sikeresek vagyunk a sport te-
rületén. Két országos bajnokcsapatunk
mellett számtalan egyéni, országos, me-
gyei és regionális bajnokkal is büszkél-
kedhetünk. Csenger a diáksport terüle-
tén országos második helyezést ért el ez
évben a diákolimpián. A korosztályos lab-
darúgó csapatunk a 2009/2010-es tanév-
ben országos bajnok lett. De a tanulmányi
munkában sem kell szégyenkeznünk. Eb-
ben a tanévben az egyik tehetséges tanu-
lónk mind a két országos biológiaversenyt
megnyerte. Én mindig nagyon nagy hang-
súlyt fordítottam arra, hogy a gyerek és a
pedagógus az iskolában egyaránt jól érez-
ze magát. Alapvető fontosságú számunk-
ra, hogy mindenki szívesen jöjjön a mun-
kahelyére, mert a pedagógus csak akkor
képes hatékony ismeretátadásra és tud
nyugodtan dolgozni, ha az iskolában egy
olyan alkotó légkör uralkodik, amit legin-
kább a pedagógiai programunkban meg-
fogalmazott küldetésnyilatkozattal tud-
nék érzékeltetni. Ez így hangzik: „szere-
tettel és szakértelemmel tanítani”. Kivá-
ló felkészültségű pedagógusközösségünk
van, amit az is bizonyít, hogy az országos
kompetenciamérésen mindig az országos
átlagnak megfelelő vagy a feletti eredmé-
nyeket érünk el. Szintén objektív mérő-
eszköznek tekinthető az is, hogy a nyol-
cadikos továbbtanuló gyerekeink milyen
eredménnyel írják meg a központi felvéte-
liket. Számos olyan gyerekünk van, aki az
elérhető 50 pontból 43–47 pontot teljesí-
tett, matematikából és magyarból.
– Milyenek a lemorzsolódási és a továbbta-
nulási arányok önöknél?
– Természetesen, mint minden más is-
kola a térségben, mi is bekapcsolódtunk az
Tetlák Eszter felvételei
IPR-es programba (IPR: Integrált Pedagó-
giai Rendszer). Keretei között a halmozot-
tan hátrányos helyzetű tanulóinkat igyek-
szünk olyan helyzetbe hozni, hogy minél
kevesebben morzsolódjanak le közülük, s
minél többet tudjanak elsajátítani az egyes
tantárgyak ismeretanyagaiból. Ennek ered-
ményeként az iskolából – tanulmányi ok-
ból – kimaradó gyerekünk egyáltalán
nincs. Nagyon kevés az évismétlő diákunk.
– Mint néhány magyarországi városban, az
esetleg lemaradó, szociokulturálisan hátrányos
helyzetben élő diákok számára önök is külön fel-
zárkóztató osztályokat nyitnak?
– Éppen ellenkezőleg, 2004-ben, amikor
igazgató lettem, az úgynevezett szegregált
osztályainkat azonnal megszüntettük. Egy
olyan modell segítségével, amire eddig ha-
zánkban nem nagyon volt példa: az SNI-s
tanulókat a válogatott, jó képességű gyere-
kek közé helyeztük. Érdekes módon sem-
mi probléma nem adódott ebből a változta-
tásból. Most is vannak integráltan oktatott
SNI-s tanulóink, az ő ellátásukra megfelelő
létszámú és kellően kiképzett gyógypeda-
gógus szakembergárda áll rendelkezésre.
TEHETSÉGGONDOZÁS – MÁSKÉPP
Nagyon fontosnak tartom, hogy peda-
gógusaink képesek legyenek örülni egy-
más sikereinek. Sok más iskolában nem
ezt tapasztalom, és nálunk sem ez a szem-
lélet uralkodott régen. Azt szeretném tuda-
tosítani a kollégáimban, hogy ha egymás si-
kereinek őszintén tudunk örülni, akkor az
az iskolának óriási hasznára lehet. Széche-
nyi gondolata nagyon idekívánkozik, ő azt
mondta: „Együtt, egymásért!” Személyes
célom egy, a „nagy család” szimbólummal
fémjelzett közösség kialakítása.
Rendkívül hasznosak – pedagógusaink
számára – a tanórán kívüli közös tevékeny-
ségek. Odafigyelünk rá, hogy ezeken a dél-
utáni, esti összejöveteleken ne csak a kol-
7
légák legyenek jelen, hanem a házastársa-
ik is. Minden évben tartunk egy hagyomá-
nyos óévbúcsúztatót. Erre a zenés ünnep-
ségre a férjeket és a feleségeket is szeretet-
tel várjuk. További hagyományunk az álta-
lános művelődési központ dolgozói gyere-
keinek a Mikulás-ünnepsége.
Abból a célból, hogy a tanulóink ne
csak megismerjék, hanem meg is becsül-
jék nemzeti értékeinket, a hazaszeretet
megerősítésére olyan programot szervez-
tünk, amelyben a magyarsághoz tartozás
megélhetővé vált számukra. Mi úgy gon-
doljuk, hogy az identitás kibontakoztatása,
megóvása ma Magyarországon nem mű-
ködik jól. Mi szeretnénk tenni a változá-
sért, szeretnénk ezt a munkát színvonala-
sabban végezni. Ennek egyik eszköze pél-
dául az, hogy minden hónap első napjá-
nak reggelén háromnegyed nyolckor az is-
kola aulájában zászlófelvonást tartunk. A
zászlófelvonásra forgószínpad-szerűen ké-
szülnek fel az osztályok. Ötödiktől nyol-
cadikig mindig egy másik osztály hátrá-
nyos helyzetű tanulói adnak elő rövid mű-
sort. Ők olyan gyerekek, akik egyébként
az életük során soha nem állhatnának ki
450 gyerek elé, soha nem mondhatnának
el egy verset, soha nem viselkedhetnének
úgy, mint akik példaadó tagjai a közösség-
nek. Ezeken az összejöveteleken a gyere-
kek a nemzeti jelképeinkről beszélnek, ne-
vezetesen hogy mit szimbolizál a piros-fe-
hér-zöld szín a nemzeti lobogónkon, vagy
miért harangoznak minden délben, vagy
miért fontos nekik március 15. üzenete
stb. Ezt követően három-négy gyerek kö-
zösen elszaval egy-egy témához kapcsoló-
dó verset. Itt értékeljük az előző hónapot,
kiemeljük azokat a diákokat, akik nagyon
jól teljesítenek, de beszélünk a problémás
helyzetekről is. A rendezvény végén közö-
sen elénekeljük a Himnuszt. Ugyanez a ko-
reográfia megismétlődik a hónap utolsó
napján, a nagyszünetben, amikor ünnepé-
lyes keretek között levonjuk a zászlót. Ek-
kor egy másik osztály készül fel egy másik
eseményből, szintén elhangzik egy vers, és
itt a Szózatot énekeljük. Végre elértük azt,
hogy a gyerekek hangosan, átéléssel ének-
lik nemzeti imádságainkat.
– Milyen súlyú fegyelmezési problémák me-
rülnek fel az iskolában?
– Én magam is tanítok heti négy órában,
és azt mondhatom, hogy nincsenek ná-
lunk súlyos fegyelmezési problémák. Nagy
büszkeség számunkra, hogy az elmúlt hat
évben komolyabb magatartási problémá-
val intézményeinkben nem kellett szem-
benézni. Ezt annak tulajdonítom, hogy fo-
lyamatosan odafigyelünk a problémás gye-
rekekre. Azt gondoljuk, hogy szeretettel és
szakértelemmel nevelve őket nagyon szép
eredményeket érhetünk el. Ahogyan azt
Thomas Gordon, amerikai pszichológus
megállapította: „A tanítás a szeretet és a
gondoskodás egyik formája.” Ezt a gondo-
latot szem előtt tartva következetesen oda-
figyelünk tanulóink tanulmányi előmene-
telére. A TÁMOP 3.3.2 pályázat keretei kö-
zött három főből álló mentorcsoportokat
hoztunk létre. Az alsó tagozatos és az óvo-
dás gyerekek esetében egy tanítónő, egy
óvónő, és a kisebbségi önkormányzatnak
egy képviselője együtt mentorálnak hat
gyereket, akik zömmel nagyon nehéz anya-
gi körülmények között élnek. Ez a prog-
ram egy családlátogatással indult, amely-
nek során a pedagógusok is meggyőződ-
hettek arról, hogy milyen családi környe-
zetben élnek a rájuk bízott gyerekek. Na-
gyon súlyos szociális problémákra derül
néha ilyenkor fény. Nem csupán a gyereke-
ket tudjuk e program segítségével jobb ta-
nulmányi eredményre sarkallni, nemcsak
a beilleszkedésüket tehetjük sikeresebbé,
hanem a családsegítő központnak jelez-
ve a gondokat, a szülői háznak is tudunk
segítséget nyújtani. A pályázat keretei kö-
zött működtetjük az úgynevezett ,,Szülők
Iskoláját”, ahol a programba bevont gye-
rekek szülei számára havonta egyszer in-
teraktív előadást tartunk. Legutóbb példá-
ul a Nyíregyházi Főiskola Pszichológia Tan-
székének vezetője, dr. Figula Erika tartott
kitűnő előadást. Melynek végén a szülők
is elmondhatták, hogy nekik milyen gond-
jaik támadnak a gyerekneveléssel kapcso-
latban. A pszichológus asszony válaszában
megoldási alternatívákat javasolt.
– Hol tanulnak tovább az önöknél végzett di-
ákok?
– A továbbtanulási arányunk százszáza-
lékos. Nagy örömünkre szolgál, hogy általá-
ban jó hírű iskolákat preferálnak diákjaink
Debrecenben, Nyíregyházán, Mátészalkán,
Fehérgyarmaton, de sok diákunk választja
a csengeri gimnáziumot, ahol a szülők lá-
tókörében maradva kaphatnak életre szó-
ló útravalót.
– Mi a helyzet azokkal a roma gyerekekkel,
akik itt önöknél ha jól értem, egyfajta bura alatt
nevelkednek, s aztán a középfokú intézményben
esetleg érdesebb valóság várja őket. Befejezik
a tanulmányaikat vagy feladják a küzdelmet és
morzsolódnak?
– Nem az a tapasztalatom, hogy vala-
mennyi roma gyerek, aki beiratkozott vala-
milyen középfokú intézménybe, sikeresen
el is végzi azt. De elmondható, hogy egy-
re többen eljutnak az érettségiig. Nagyon
szeretném, ha dolgozna kisebbségi peda-
gógus is nálunk, aki az életvitelével is min-
taértékű lehetne itt Csengerben, a többi-
ek számára. A takarítók, a karbantartók és
a pedagógiai asszisztensek között is van-
nak roma származásúak, akik jó példával
járnak elől a közösségükben. A roma gye-
rekek azt érezhetik, hogy közülük is beke-
rülhet igyekvő társuk az iskola tágabb érte-
lemben vett munkaközösségébe.
– Vannak-e az iskolának külföldi kapcsola-
tai?
– Az elmúlt években nagyon nagy fi-
gyelmet fordítottunk arra, hogy széles kö-
rű, határon átnyúló, iskolai kapcsolatokat
építsünk ki, mert azt gondoljuk, hogy fon-
tos, hogy a gyerekeink megismerjék egy
más ország kultúráját, közoktatását. Élő
testvériskolai kapcsolatot ápolunk a szat-
márnémeti 10. Számú Alapfokú Iskolával,
valamint Óvári és Vetés települések közös
általános iskolájával. Folyamatosan dolgo-
zunk azon is, hogy ne csak romániai, ha-
nem egy ukrajnai, egész pontosan bereg-
szászi iskolával is sikerüljön felvenni a kap-
csolatot. Ez azért is fontos nekünk, mert
mind a romániai, mind pedig az ukrajnai
iskolába vegyesen járnak magyar és román,
illetve ukrán gyerekek. Éppen az elmúlt
hónap egyik fontos eseménye, hogy 12 ta-
67. évfolyam ß 14. szám ß 2011. április 15.
nulónk kint töltött egy hetet Romániában.
Családoknál laktak a gyerekek, délelőtt is-
kolába jártak az ottani diákokkal együtt,
majd délután szabadidős programokon
vettek részt. Májusban a romániai cseredi-
ákok érkeznek hozzánk. Van egy német vá-
ros is, Hauenstein, ahová szintén sikerült
cserediák programot szerveznünk.
De ha már a kapcsolatoknál tartunk,
el szeretném mondani, hogy a történelmi
egyházakkal is nagyon jó az iskolánk kap-
csolata.
Az a megtiszteltetés ért, hogy a reformá-
tus egyház presbitere lehetek. Csenger öt-
ezer-kétszáz lakosából négyezer reformá-
tus vallású. A Csengerben működő törté-
nelmi egyházak lelkipásztorai meghatáro-
zó szerepet töltenek be az iskola életében.
Minden tanévünk kezdetén egy történelmi
egyház lelkipásztora megáldja a tanévet.
Minden év utolsó tanítási napján 11 órától
úgynevezett „szeretetnapot” tartunk, ami-
kor valamelyik felekezet helyi képviselő-
je beszél a karácsonyról, a szeretetről, egy-
más megajándékozásának öröméről. Érde-
kesség még, hogy több évfolyamon a hit-
tanórákat beépítettük az órarendbe. A ta-
pasztalataink nagyon kedvezőek.
– Ez nem vet fel problémákat? Mi lesz azok-
kal a gyerekekkel, akik nem akarnak hittanórá-
ra járni?
– Nincs ilyen problémánk, mert az érin-
tett tanulók foglakoztatását pedagógiai asz-
szisztensekkel megoldjuk. A fenntartó ön-
kormányzat évek óta biztosítja a szüksé-
ges anyagiakat, 4–5 fő pedagógiai asszisz-
tens foglakoztatásához – közmunka kereté-
ben. Ők már végzett, vagy diploma előtt ál-
ló pedagógusok. Jelenlétük számunkra na-
gyon nagy segítség, évente több millió fo-
rint megtakarítást eredményez. Ha bármi-
lyen probléma, családi ok, vagy betegség
miatt hiányzik egy pedagógus, akkor a tan-
órán őket megfelelő végzettségű pedagó-
giai asszisztens pótolja.
– Egyébként mekkora a létszáma azoknak a
gyerekeknek, akik nem akarnak hittanórára járni?
– Nagyon kevesen vannak, sőt inkább
azt mondhatom, hogy nálunk is ökumeni-
kus szemlélet érvényesül, szeretnek hittan-
órára járni, gyakran még egy másik feleke-
zet óráira is belátogatnak.
– Most, hogy sikerült képet kapnunk arról,
milyen körülmények, milyen feltételek között zaj-
lik itt a nevelő-oktató munka, térjünk rá jövete-
lünk lényegére. Kérem, ismertesse az önök te-
hetséggondozó munkáját, különös tekintettel ar-
ra a projektre, amelyet Magyarországon kizáróla-
gosan önök végeznek.
– A magyar közoktatás az elmúlt évti-
zedekben főképpen a felzárkóztatásról,
a hátrány kompenzációról szólt. Van egy
olyan terület, amelyik háttérbe szorult,
67. évfolyam ß 14. szám ß 2011. április 15.
ez pedig nem más, mint a tehetséggon-
dozás. Hiszem és vallom, hogy Magyaror-
szág felemelkedéséhez, a válságból való
kilábalásához nélkülözhetetlen a „kimű-
velt emberfők” minél nagyobb sokasága.
A már említett IPR-es program arról szól,
hogy egy évfolyamon belül a halmozot-
tan hátrányos helyzetű gyerekek arányá-
nak közel azonosnak kell lenni minden
osztályban. Magyarul: nem lehetett létre-
hozni sem szegregátumokat, sem váloga-
tott osztályokat. Kerestük, kutattuk azt a
megoldást, amelynek segítségével a hát-
rányokat is kompenzálhatjuk, a lemara-
dóknak is segíthetünk a felzárkózásban,
de egyszerre támogathatjuk a tehetsége-
inket is. Ezért volt számunkra nagyon ked-
vező a TÁMOP 3.4.3 felhívás. „Esélynöve-
lő tehetséggondozás Csenger városában és
Csengersima településen” címmel adtuk
be pályázatunkat – és hála Istennek meg
is nyertük! A pályázat egy teljes körű, jel-
lemfejlesztést elősegítő keretprogramot
integrál a már meglévő tananyagba. Prog-
ramunknak itt Csengerben a következő a
metodikája. Első–második, harmadi–ne-
gyedik, ötödik–hatodik és hetedik–nyol-
cadik évfolyampárokon, négy, ún. men-
torcsoportot hoztunk létre pedagógusok-
ból és gyerekekből. A kiválasztott tanu-
lókból nívócsoportokat és kontrollcso-
portokat alkottunk reál- és humán terü-
leten egyaránt. Összesen öt pedagógus
dolgozik egy-egy mentorcsoportban. Pél-
da a megvalósításra első-második évfolya-
mon: kiválasztásra került tíz kiemelkedő
képességű első–második osztályos gye-
rek reálterületen és tíz kiemelkedő képes-
ségű gyerek humán területen is (egy-egy
évfolyamon három osztályunk van, közü-
lük választjuk ki a legtehetségesebb gye-
rekeket), valamint ezekhez a nívócsopor-
tokhoz humán és reálterületen társítunk
egy-egy kontrollcsoportot. Ebbe a kont-
rollcsoportba bevonjuk a hátrányos hely-
zetű, halmozottan hátrányos helyzetű és
az SNI-s gyerekeket is. A négy 10 fős cso-
portnak külön-külön csoportvezető taná-
rai, témaszakértői vannak. Tartozik hoz-
zájuk még egy „7 szokásos” pedagógus is.
– A „7 szokásos” pedagógus az önök által
honosított tengerentúli projektet valósítja meg?
– A programot a bevont pedagógu-
sok közösen valósítják meg és együtt ala-
kítanak ki jellembeli és életvezetési kom-
petenciákat a diákjaiknál. Ez egy olyan le-
hetőség, amit eddig Magyarországon még
nem használtak, de a tengerentúlon, Ame-
rikában és Nyugat-Európában nagyon jól
működik. A program összekapcsolja a fel-
zárkóztatást a tehetséggondozással. Arról
szól, hogy minden gyerekben van tehet-
ség, csak ezt a tehetséget ki kell bontakoz-
tatni. A feladatokat, a nevelési programot,
az egész előrehaladási útvonalat az érintet-
tek szintjéhez igazítva kell kialakítani. Így
fordulhatott elő az, hogy a középszintű ta-
nulmányi eredményt felmutató gyerekek
között is, akik éppen a kontrollcsoportban
dolgoztak, egyre több szunnyadó tehetség
bontogatja szárnyait.
– Azt értem, hogy a „7 szokásos” projekt si-
keresebbé tette az önök által már korábban is
végzett tehetséggondozó tevékenységet, de ma-
ga az amerikai projekt tartalmát még nem értem.
Bemutatná néhány szóban, tulajdonképpen mi-
ben áll a lényege?
– A Franklin Covey cég magyarorszá-
gi képviselője az FC Pannon Tanácsadó
Kft. adaptált egy amerikai szerzőtől, Steven
Covey-től származó – „A kiemelkedően si-
keres emberek 7 szokása” című – könyvre
épülő programot (amit saját szánk ízére át-
alakítva) átvettünk. A hét szokás a követke-
ző: Légy proaktív!; Döntsd el hová akarsz
eljutni!; Vedd előre a fontos teendődet!;
Gondolkodj nyer-nyerben!; Először érts,
aztán értesd meg magad!; Teremts sziner-
giát! és Élezd meg a fűrészt!
– A proaktivitás talán valami olyasmit jelent,
hogy próbáljunk az események elébe menni, már
TEHETSÉGGONDOZÁS – MÁSKÉPP
akkor készüljünk fel a reagálásra, amikor az ese-
mény még be sem következett. A szinergia ér-
telme, tartalma az együttműködés. De mit jelent,
hogy gondolkodj „nyer-nyer”-ben? Illetve a leg-
fontosabb kérdés az, hogy a projektben résztve-
vő tanárok minderről honnan tájékozódhatnak?
– A proaktivitás annyit tesz, hogy elő-
relátóan cselekszünk, önmagunkért fele-
lősséget vállalva hozunk döntéseket. A szi-
nergiateremtés az interakciónak az a fo-
lyamata, amikor a felek új, mindenki szá-
mára előnyös lehetőségeket fedeznek fel.
A „nyer-nyer”-ben való gondolkodás azt je-
lenti, hogy nem arra kell törekednem min-
den kapcsolatban – legyen az akár üzle-
ti, tudományos vagy emberi kapcsolat –
9
 hogy csak én nyerjek, hanem hogy a part-
nerem is nyerjen, mert tulajdonképpen
én is csak akkor juthatok igazi nyereség-
hez. Azaz találjunk olyan megoldást amely
mindkettőnk számára megfelelő. Hogy
a pedagógusok honnan tájékozódhat-
tak? A tanácsadó cég 60 és 120 órás kép-
zéseket tartott a programba bevont kollé-
gáknak, közülük kerültek ki a témaszak-
értők. Mentorálásukkal a csengeri iskolá-
ban összesen 160, a csengersimaiban pe-
dig 40 gyerek lehet részese e különleges
tehetséggondozásnak. Ők hetente két al-
kalommal tehetséggondozó foglalkozáso-
kon vesznek részt, amelyből az egyik óra
reál, illetve humán orientációs tehetség-
gondozó tevékenység, míg a másik foglal-
kozás úgynevezett „7 szokásos” óra. A cél
az, hogy a pedagógus kollégáink hozzáse-
gítsék a gyerekeket ahhoz, hogy a „7 szo-
kást” a gyakorlatban alkalmazni tudják,
oly módon, hogy az alapelveket saját, egye-
di igényeiknek és céljaiknak megfelelően
integrálják a már meglévő iskolai munká-
jukba. A „7 szokásos” pedagógusaink, a cég
által biztosított munkafüzet segítségével,
hetente egyszer jellembeli életvezetési és
interperszonális kompetenciák elsajátítta-
tására és kiegyensúlyozott gyakorlására al-
kalmas órákat tartanak.
– Ezeken a délutáni foglalkozásokon olyan
feladatokat kapnak a diákok, amelyeket csak ak-
kor tudnak megoldani, ha együtt dolgoznak a
partnerükkel a közös sikerért?
– Úgy állítják össze a pedagógusok a „7
szokásos” órák tematikáját, hogy a tanul-
TEHETSÉGGONDOZÁS – MÁSKÉPP
takat a gyakorlatba átültetve tudják a gye-
rekek felhasználni. Olyan feladatokat kap-
nak a diákok, amelyek során megbizonyo-
sodnak arról, hogy miért jó ez a program,
miért fontos, hogy így próbáljanak meg
gondolkodni. Amikor a pályázatot elkezd-
tük, összehívtuk a szülőket és ismertettük
a programot és együttgondolkodásra kér-
tük őket. A szülők is rendkívüli dolognak
tekintik ezt a Magyarországon eddig általá-
nos iskolai szinten egyedülálló programot.
(Viszont nemcsak Nyugat-Európában és az
Egyesült Államokban, hanem például az
olyan fejlett oktatási rendszerekkel rendel-
kező országokban, mint amilyen Szinga-
púr, ez a „7 szokásos” pedagógia évek óta
bevett gyakorlat. És ha megnézzük a külön-
böző nemzetközi felmérések eredménye-
it, azt találjuk, hogy a szingapúri gyerekek
a legjobbak között végeznek!) A szülők na-
gyon fogékonyak voltak erre a vállalkozás-
ra és sikerült elérnünk, hogy most már szü-
lő, pedagógus, gyerek egy közös nyelvet
beszél ebben az ügyben is. Az én nyolcéves
másodikos kisfiam, amikor egy alkalommal
hazajött az iskolából azt mondta a nagyma-
májának: „Mama, legyél te is proaktív!” A
nagymamája is pedagógus, úgyhogy nem
sértődött meg, hanem arra kérte az uno-
káját, hogy magyarázza el neki, hogy mit
is jelent az, hogy proaktív. És az unoka el-
magyarázta, hogy az előrelátó, felelősség-
teljes cselekvésről van szó. Örültem ennek
a megnyilvánulásnak, mert nem szavakat
akarunk bemagoltatni, hanem gondolko-
dásmódot kívánunk kialakítani.
– A 160 csengeri gyerek, akik részt vesznek
ebben a „7 szokásos” programban csak ezeken
a délutáni órákon találkozik ezzel a pedagógiával
vagy pedig az némiképpen beépült a délelőtti is-
kolai munkába is?
– Mivel a pedagógusaink nagy része el-
sajátította a programot, így a szemléletfej-
lesztés a hagyományos tanórai keretek kö-
zött is tart. A tanórán kívüli tevékenysé-
gek a valóságban nem szakadnak el az is-
kolai munkától, mert ahol versmondó ver-
senyre készülnek a gyerekek, ott azt tanít-
ják nekik – e pedagógia segítségével, ahol
matematikaversenyre készülnek, ott a pe-
dig a matematikai képességeiket fejlesz-
tik a „7 szokás” segítségével stb. A további,
tisztán csak „7 szokásos” órákon célirányo-
san – gyakorlati példákon keresztül – bon-
takoztatják ki a bennük rejlő vezetőt.
– Van valamilyen felmérésük arról, milyen
eredményeket hoz ez a módszer?
– Szeptemberben kezdtük el a munkát,
így korai volna mérleget vonni, de úgy gon-
dolom, az igazi jelentőségét akkor tudjuk
majd felmérni, ha eltelik néhány év. Ennek
a projektnek az időtartama ugyanis öt év.
– Milyen kapcsolatban áll az iskola a „7 szo-
kásos” pedagógiát kidolgozó amerikai alapít-
vánnyal?
– Rendszeresen járnak hozzánk és
coachingokat tartanak. Abban igyekez-
nek segíteni, hogy miként lehet ezt a pe-
dagógiát a tanórákba beépíteni. Rengeteg
videófelvételünk és fényképünk készült,
amelyekkel dokumentáljuk, hogy honnan
hova jutottunk. Azt látjuk, hogy a gyerekek
ennek a projektnek a hatására motiváltab-
bá válnak. Nagyon jól illeszkedik a prog-
ram a kompetenciaalapú oktatás bevetésé-
hez, mert lényegében ez a hét szokás is, hét
kompetencia csak egy gyermekcentrikus
köntösbe öltöztetve. Azért tartjuk fontos-
nak a kompetenciaalapú oktatást, mert
mint ezt itthon és külföldön számtalan pél-
da igazolja, nem azok az emberek a legsike-
resebbek az életben, akik a legjobb tanulók
voltak az iskolában. Az lesz sikeres, akinek
megvannak a társas kompetenciái, kom-
munikációs kompetenciái, amelyek segít-
ségével szakmailag és emberileg is sokkal
kevesebb ráfordítással többre képes, mint
a többiek.
– A hátrányos helyzetű gyerekek, a szegény
gyerekek, a másképpen szocializálódott gyere-
kek hogyan viszonyulnak ehhez az új típusú pe-
dagógiához?
– Náluk talán még látványosabb a fej-
lődés. A halmozottan hátrányos helyze-
tű gyerekek számára például nagyon fon-
tos, hogy ezeken a foglalkozásokon mindig
pozitív élményekhez jutnak. Nem éri őket
kudarc. Azok a feladatok, amelyek az adap-
tált munkafüzetekben vannak, hasonlíta-
nak az országos kompetenciamérés felada-
taira. A 2005/2006-os tanévben az orszá-
gos kompetenciamérések terén elég gyen-
ge eredményt értünk el, és akkor összeül-
tünk a kollégákkal és megbeszéltük, hogy
változtatni kell a módszerünkön. Kifejezet-
ten olyan típusú feladatokat gyakoroltunk
az elmúlt években, mint amilyeneket az
országos kompetenciaméréseken diákja-
inkon számon kérnek. A rengeteg gyakor-
lásnak meglett az eredménye, mert a kom-
petenciaméréseken az eredményeink kife-
jezetten javultak. Így fordulhatott elő az a
csoda, hogy azok a HHH-s gyerekek, akik
a hagyományos oktatásban esetleg csak
rosszabb osztályzatokat tudtak szerezni, a
kompetenciaméréseken a jók között telje-
sítenek. Ez megerősíti bennük az elhatáro-
zást, hogy érdemes tanulni.
– A szülők hogy fogadják ezt a dolgot? Örül-
nek neki, vagy azt mondják, hogy ők inkább egy
hagyományos típusú oktatást szeretnének, ahol
olyan lexikális ismereteket kapnak a gyerekeik,
amelyek segítségével eredményesen felvételiz-
hetnek középfokú intézményekbe?
– A szülők elsősorban azért partnerek
ebben, mert látják, hogy gyerekeik a dél-
utánokat is hasznosan töltik. A pedagógu-
sok odafigyelnek a gyerekekre, úgy fejlesz-
tik őket, hogy ez sem a szülőnek, sem az
iskolának semmilyen többletkiadást nem
jelent, hiszen a teljes projektet pályáza-
ti pénzből finanszírozzuk. A témaszakér-
tők számára is hasznosak ezek a délutá-
ni foglalkozások, kitűnő kollégáim vállal-
ták, hogy a következő években pénz nél-
67. évfolyam ß 14. szám ß 2011. április 15.
kül is szívesen végzik a fejlesztést,
mert megtalálták a programban a
gyerekek jellembeli és életvezeté-
si fejlesztésének lehetőségét. Mind-
ezeknek a hozadéka jelentkezik a
tanórai munkában is, hiszen sok-
kal jobb kapcsolatot lehet így a gye-
rekekkel kiépíteni. A szülők pedig
azért is támogatnak bennünket,
mert látják, hogy az iskola továbbta-
nulási mutatói továbbra is nagyon
jók. Összességében a program által
harmonikusabbá válik a szülő–di-
ák–pedagógus viszony, meghono-
sodhat egy új, a tanulói együttmű-
ködésen alapuló oktatási forma, ha-
marabb összehangolódhat a tanu-
lók fizikai–érzelmi–értelmi fejlő-
dése. Egy kirívó dolog azonban már
hét hónap után is megfigyelhető,
hogy nagyságrendekkel nőtt a be-
vont tanulók önbizalma.
– A manualitásra, a kétkezi tevékeny-
ségre irányuló fejlesztés kap valamilyen
szerepet az önök tehetséggondozó mun-
kájában? Említette, hogy alapelvük, minden gye-
rek tehetséges valamiben, a pedagógus dol-
ga, hogy felfedezze, miben. A roma gyerekek, a
mélyszegénységben élő, szociokulturálisan hát-
rányos helyzetben lévő gyerekek számára az a
verbálisan feldolgozott műveltség, amit az is-
kolai osztályzat általában jutalmaz, nehezebben
megközelíthető, mint az, amelyben a manualitás
is szerephez jut, hiszen otthon nemhogy íróasz-
taluk, saját könyvtáruk, de gyakran még egy kis
békés zug sincs, ahol leckét írhatnának, könyvet
olvashatnának. A kétkezi tevékenység iskolai ér-
tékelése ezért számukra nagyon fontos, önbe-
csülés és kibontakozás szempontjából egyaránt.
– Jómagam is azt tapasztalom, a mai ma-
gyar közoktatás elhanyagolja a munkára
nevelést – és ami ennél sokkal-sokkal sú-
lyosabb, hogy a szülői ház sem preferálja
azt. Sem a család, sem az iskola nem fog-
lalkozik azzal, hogy a gyerekek megismer-
jék a kétkezi munka szépségét. Ezért mi azt
találtuk ki, hogy 30 órás modulok keretei
között lányoknak és fiúknak olyan délutá-
ni szabadidős tevékenységeket ajánljunk,
ahol szaktanár segítségével ismerkedhet-
nek meg egy-egy fizikai munkával. Szabás-
varrás, kötés-horgolás, valamint a háztartá-
si ismeretek lányok esetében, a fiúk ese-
tében a kerékpár-szerelési és KRESZ, va-
lamint növénytermésztési, állattenyészté-
si ismeretek szerepelnek a modulok kíná-
latában. Azok a gyerekek, akik részt vesz-
nek a délutáni 30 órás modulokban, a min-
dennapi tanulásban gyakran nem találják
meg a sikert. Az iskolai értékelés ezért szá-
mukra gyakran egyenlő a kudarc átélésé-
vel. Amikor azonban ez a gyerek befejez-
te a 15 héten át tartó, heti két órában zaj-
ló modult, akkor ünnepélyes körülmények
között, 400 gyerek előtt az iskola vezetői-
től átveheti az oklevelet, ami tanúsítja hogy
az adott modult sikeresen elvégezte. Ek-
kor ez a gyerek végtelenül büszke magára.
Olyan rendkívüli lehetőségünk adódott,
hogy egy LHH-s pályázaton a csengeri kis-
térség 400 millió forintot nyert, amiből az
oktatásügy 50–60 milliót kaphat. E projekt
keretei között egy mintafarmot fogunk
kialakítani a csengerújfalui tagiskola mel-
lett, ahol állattenyésztési ismereteket okta-
tunk majd. A 30 órás modult úgynevezett
példaadó személyekkel való találkozások-
kal, munkásságuk megismertetésével fog-
juk kiegészíteni, mert azt gondolom, hogy
még a pedagógusnál is hitelesebb, ha a vá-
rosban vagy a térségben tekintélyt szer-
zett szakember maga mondja el, hogy mi-
ért vált ő sikeressé, és még a leghátrányo-
sabb helyzetű, legszegényebb gyereknek is
továbbítja azt az üzenetet, hogy belőle is le-
TEHETSÉGGONDOZÁS – MÁSKÉPP
het valaki, ő is sokra viheti.
– Milyen a visszhangja az önök tehetséggon-
dozó vállalkozásának a megyei pedagógiai köz-
véleményben?
– Van felénk egy mondás, miszerint a jó
kakasnak nemcsak kapirgálnia kell, hanem
kukorékolnia is. Ezért a szaktanárok is és
az iskolavezetés is arra törekszik, hogy a ta-
pasztalatainkat megpróbálják publikálni,
közreadni. A Köznevelés riportja is azért
nagyon fontos a számunkra, hogy el tudjuk
mondani, hogy mi olyasmit teszünk a te-
hetséggondozás terén, amiben úttörők va-
gyunk, és amitől azt reméljük, hogy más is-
koláknak is átadhatjuk példaértékű tapasz-
talatainkat.
11
„Nem is olyan nehéz
ez a feladat”
Gulácsiné Bacsó Lídia éppen „A ki-
emelkedően sikeres emberek 7 szoká-
sa” projekt keretében tehetséggondo-
zó foglalkozást tart, amikor bekopo-
gunk az osztályba. Arra gondoltam,
az utolsó padból figyelem majd az
eseményeket, de itt nem volt utolsó
pad, mert egymással szembefordítot-
ták a székeket és az asztalokat, a gye-
rekek nem háttal ültek egymásnak.
– A hétszokásos pedagógia keretében
a tehetséges gyerekeknek heti egy órában
szoktunk foglalkozást tartani – mondta
Gulácsiné Bacsó Lídia. – Olyan feladato-
kat oldunk meg, amelyekre a tanítási órák
keretében nem nagyon jut idő. Arra, hogy
a versenyfeladatokat célirányosan meg-
oldjuk, csak ilyenkor van lehetőség.
– Most éppen mivel foglalkoznak a gyere-
kek?
– Most anyanyelvi versenyre készü-
lünk szövegértési feladatokkal. Van egy
szöveg, van egy ahhoz kapcsolódó feladat-
sor és egy feleletválasztásos teszt. A gye-
rekeknek ezt önállóan kellene megolda-
niuk. Először a gyerekek megpróbálkoz-
nak a szöveggel egyedül, és amikor látom,
hogy nem boldogulnak szinergiát teremt-
ve, közösen megbeszéljék a dolgot és meg-
találjuk a megoldást.
– Csak szövegértési feladatokkal foglalkoz-
nak ezeken az órákon?
– Matematikából is van egy ilyen cso-
port és helyesírásból is van felkészítő fog-
lalkozásunk.
Miközben beszélgetünk, az egyébként
is oldott hangvételű foglalkozás kezd ját-
szótéri zsibongássá átalakulni, de ameny-
nyire a hangzavarból ki tudom venni, már
nem csak a témával kapcsolatban beszél-
getnek egymással a gyerekek. A tanárnő
közbelép, kedvesen visszatereli őket a fel-
adataikhoz.
– Mikor jut erre tehetségfejlesztő munkára a
mai túlzsúfolt tanrendben idő?
– Amíg a többiek ebédelnek, ezek a gye-
rekek a hétszokásos foglalkozáson vesznek
részt, aztán óra után gyorsan leszaladnak
enni, és utána mennek szabadfoglalkozás-
ra.
– Kötelező jelleggel vesznek részt ezeken a
foglalkozásokon?
– Egy részüket kijelöli az osztályfőnök,
a többiek önként jönnek. Gyerekek! Tegye
fel a kezét az, aki mindig szokott hétszo-
kásos foglalkozásra jönni! (A csoportnak
mintegy háromnegyede jelentkezeik.)
Gyerekek! Tegye fel a kezét az, aki már in-
dult versmondó versenyen! (A csoport fe-
Hét szokás
Körasztalnál ülve, kezükben tollal szöveg-
értési feladaton dolgoznak az elsős és a
másodikos gyerekek. Azt kell kitalálniuk,
hogy egy-egy szövegrész mely ponthoz
köthető? Szembe velük, a tábla melletti fal-
ra, hatalmas, nagy lombú, zöld fát ábrázo-
ló plakátot ragasztottak. A fa mellett, a ko-
ronától lefelé haladva olvasható az ameri-
kai eredetű, Hét szokás program lényegé-
nek hét pontja. A terem végéből is jól lát-
ható, nagy betűkkel írva. Miként a húsz
le jelentkezik.) Most az tegye fel a kezét,
aki versmondó versenyen is indult! (Ez-
úttal a csoport másik fele teszi föl a ke-
zét.) Ezen kívül volt még énekversenyünk
és rajzversenyünk is. És a legtöbb gyere-
künk nyert valamilyen díjat ezeken a ver-
senyeken. Kifejezetten ügyes kis társaság
jött össze.
– Mit értett ön azon, hogy van olyan gye-
rek, akit kijelölnek, és van aki önként jön erre
az órára?
– Az elsős és másodikos osztályokból
két-két gyerek szokott jönni, őket az osz-
tályfőnök jelöli ki. Időnként kibővítem
a csoportot és beengedünk olyan gyere-
keket is, akik önkéntes alapon, szeretné-
nek részt venni a foglalkozásokon, hogy
ők is tudjanak ilyen feladatokkal foglalkoz-
ni. Nekem igazán nem okoz gondot, hogy
nem 10, hanem 15 tanulóval foglalkozom.
Örülök neki, ha minél többen érdeklőd-
nek, nagyon fontosnak tartom ezt a fajta
tehetséggondozást.
– Mire elég ez a heti egy óra?
– Bizony elég kevés ez az idő, de az itt
elsajátított szellemiséget a gyerekek to-
vábbviszik, alkalmazzák a délelőtti, tan-
rend szerinti foglalkozásokon is, a pedagó-
gus kollégák pedig segítenek is a tanórá-
kon, hogy eszerint gondolkozzanak.
esztendeje itt tanító Magas Lászlóné al-
sós munkaközösség-vezetőtől megtudom
a TÁMOP 3.4.3. program keretében fog-
lalkoznak a hét szokással. Arra iparkodnak
megtanítani a kicsiket, hogy váljon szoká-
sukká a tervezés, az előkészítés, a cél kije-
lölése, az együttműködés, a felelősség vál-
lalása, a fontosnak a kevéssé fontostól va-
ló elválasztása, a közös sikerre, a nyerésre
törekvés minden szellemi és fizikai feladat
vállalásakor és végzésekor. Hogy soha ne
tévesszék szem elöl, a tanterem másik fa-
lára is kiírták a hét pontot, így akár a tábla
felé, akár oldalra néz a gyerek, mindig előt-
te van az a hét szokás, amelynek a program
végére be kell épülnie a gyerek személyi-
ségébe, amelynek irányítani kell a gondol-
kodását, a cselekedeteit. Mindjárt példa is
adódik a hét pont alkalmazására, ugyan-
is az egyik gyerek a három feladat közül
a legfontosabbat, a nehezet akarja a végé-
re hagyni. A hét pont alapján a tanárnő a
gyerekekkel együtt figyelmezteti, mindig
a fontossal, a nehézzel kezdjük, a kevéssé
fontosat, a könnyebbet hagyjuk a végére.
– Eddig nem így dolgoztak? – kérdezem
Magas Lászlónét.
67. évfolyam ß 14. szám ß 2011. április 15.
– De igen, ám most, a programban tuda-
tosabbá tesszük a gyerekek számára a hét
szokást. Pontosabban külön-külön meg-
ismertettük velük, majd különböző fel-
adatok, cselekvések, játékok közben meg-
mondják ki, melyik pont alapján cseleke-
dett jól, illetve melyiket nem vette figyelem-
be. Így, lassan tudatosul bennük a hét pont,
mondhatnám szokásukká válik annak meg-
felelően élni, dolgozni, viselkedni.
Gyerek, tanár, pszichológus
Seres Erzsébet Eleonóra pszichológus, a
pedagógiai szakszolgálat munkatársaként
végzi a munkáját Csengeren és a kistérség
egyéb településein, jó rálátása van tehát az
aktuális problémákra, ezekről kérdeztük.
– Mennyire fogadják el a pszichológus segít-
ségét a gyerekek?
– Zömében magatartási, a tanulási ne-
hézségek a jellemzőek, ez utóbbin belül is
a diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia, vala-
mint a hiperaktivitás, és egyre gyakoribb
az autizmus is. Általánosan elmondható,
hogy a magatartási nehézségeket a tanu-
lási nehézségek okozzák. Amikor rossz a
szülői háttér, nagyon nehéz a dolgunk.
De nemcsak a gyerekek elutasítóak néha,
hanem a szülők sok esetben megbélyeg-
zésnek tekintik, ha pszichológushoz jár a
gyerekük. Gyakori a vádló mondat: „miért
pont az enyém, amikor a padtársa ugyan-
olyan rossz?” A rendezetlen családi háttér
67. évfolyam ß 14. szám ß 2011. április 15.
Kooperatív magyaróra
Farkasné Tarkovács Judit magyar
tantárgyat oktató tanárnő a legtehet-
ségesebb tanulók csoportjával fog-
lalkozott éppen, amikor betoppan-
tunk. (A kontrollcsoportban felzár-
kóztatás folyik.)
A harmadik és negyedik osztá-
lyosok összetolt asztaloknál ültek
négyesével. Speciális feladatlapokat
osztott szét a tanárnő anyanyelvi ta-
pasztalatszerzés témában, amely so-
rán szinergiához szeretnének eljut-
ni. A háttérben látható volt a Hét
szokás fa, amely mutatja a gyökere-
ket, azt, mit kell erősítenie a gyerek-
nek magában, a koronát, ahol a kö-
zösségépítő szokások találhatók, a
fa tetején van a pihenés, ami a feltöl-
tődést szolgálja. A tanárnő a koope-
ratív magyarórát a szokásokra épí-
ti, a felmerülő szokást megbeszélik,
és megerősítik ennek a szokásnak
– Meddig tart a program? az alkalmazását.
– Öt évre szól. Első szakasza december- A tanárnő többi óráján is alkal-
ben kezdődött és április végén fejeződik mazza a kooperatív módszert, csak
be. ott nem biztos, hogy a hét szokás
– A hét szokás némelyikének leírásában ide- megjelenik. A délutáni foglalkozá-
gen szó van. Jelentését ismerik a gyerekek? sok nem szorosan kapcsolódnak a
– Ez nem az elsősök tanterme. Az én tananyaghoz, és sokkal játékosabbak,
tantermemben – amelyben elsősök tanul- mint a délelőtti tanórák.
nak – a falra kitett szövegben magyar meg-
felelővel helyettesítettük a szakszavakat.
mellett igen jellemző hiba még a túlféltő,
túlaggódó szülői magatartás is. Ez gyak-
ran szorongáshoz, pszichoszomatikus be-
tegségek, tünetek kialakulásához vezet,
ilyen például a hasfájás vagy a fejfájás. So-
TEHETSÉGGONDOZÁS – MÁSKÉPP
kan túlzott elvárásokat támasztanak gyer-
mekükkel szemben, az elhanyagolt gyer-
mekek pedig azért rosszak, mert igyekez-
nek minden eszközzel felhívni magukra
a figyelmet. Sokszor maguk a gyerekek is
szégyellik, hogy pszichológushoz járnak,
ráadásul a többiek rendszerint gúnyolják
őket emiatt.
– Hogyan viszonyulnak a tanárok a pszicho-
lógushoz?
– A legtöbben együttműködőek, de
van, aki nem látja értelmét a pszichológus
tevékenykedésének, és akad olyan is, aki
éppen ellenkezőleg, olyan gondokat is át-
hárít ránk, amelyeket neki magának kelle-
ne megoldania.
13

„A habitus számít,
a tanár gondolkodásának, szemléletének frissessége”
A nyíregyházi főiskola történelem–
népművelés szakán diplomát szerzett
Odrobéna Magdolna tíz esztendeje tanít
történelmet a csengeri általános iskolá-
ban. Úgy látja, tanítványai egy részét kü-
lönösen érdekli a história, ezért a legte-
hetségesebbeket két versenyen is elindít-
ja. Az egyiket a Tudományos Ismeretter-
jesztő Társulat szervezi, és Nyíregyhá-
zán tartják, ahol legutóbb huszonegy ta-
nítványa vett részt a megmérettetésben,
a másikat a Báthory István Gimnázium-
ban, Nyírbátorban, ahol májusban lesz a
következő vetélkedő. Megszokták már a
csengeri tanulók, hogy az első öt között
végeznek mindkét helyszínen. Miképpen
azt is, hogy a továbbtanulók megállják a
helyüket a megye legjobb gimnáziumai-
ban, szakközépiskoláiban is. És nem csak
történelemből! A tanárnőt a gyerekeknek
a történelemben mutatott tehetségéről
kérdeztem.
– Régimódi, ha úgy tetszik, konzerva-
tív tanár vagyok. Ragaszkodom a rendhez,
a fegyelemhez, a tananyag megtanulásá-
hoz, a feleltetéshez. Tapasztalatom szerint
a csoportos vagy kooperatív tanulás köz-
ben rendszerint egy vagy két gyerek csi-
nál mindent, a többi őket másolja. Ezt any-
nyira megszokják, hogy később alig tud-
nak felszólításra felelni, önállóan dolgoz-
ni. Hozzáteszem a tanár stílusa nem biz-
tos, hogy az osztály minden tanulójának
tetszik. Nyílván az enyémmel se elége-
dett mindegyik. De amelyik igen, az meg-
szeretheti a történelmet, versenyeken in-
dulhat, akár tehetséges lehet ezen a terü-
leten.
TEHETSÉGGONDOZÁS – MÁSKÉPP
– Hogyan szeretteti meg a tantárgyát?
– A tankönyvön kívül számos kiegé-
szítő forrásmunkát használok, sok filmet,
filmrészletet mutatok a gyerekeknek,
szak könyvekből, internetes szövegekből
mazsolázok nekik. Továbbá minden órán
íratok vázlatot külön lapokra, melyeket
a szakkörre magukkal hozhatnak a tanu-
lók, és gyakoroltatom velük különböző
történelmi témájú feladatlapok kitöltését
is, hogy ebben rutinjuk legyen, ugyanis a
versenyeken van ilyen feladat. Egyébként
az lenne jó, ha már alsó tagozatban hozzá-
szoktatnák a gyerekeket a szóbeli felelés-
hez, megnyilatkozáshoz, ha kihasználnák
a memoriterben rejlő lehetőségeket, ha
14
minden napra kapnának valamilyen szó-
beli vagy írásbeli feladatot, hogy ötödik-
ben önállóbbak lehessenek.
– Ön szerint mit kell tenni ahhoz, hogy kibon-
takoztathassuk egy diák tehetségét?
– A tehetség tanár- és gyerekfüggő.
Sok múlik a pedagóguson, képes-e elfo-
gadtatni magát a tanítványaival, tudja-e
olyan érdekesen tanítani azt, amit kell,
hogy a gyereket lekösse? Ha igen, akkor
az érdeklődő, szorgalmas gyerek tehet-
séggé válhat. Ehhez azonban sok plusz
munka kell mind a tanuló, mind a ta-
nár részéről. Heti két óra nagyon kevés,
nem elég ahhoz, hogy a tanultakat kész-
ség szinten tudja alkalmazni a gyerek.
– Segíthet a szakkör?
– Heti egy szakkör jószerint a szakkö-
rösöknek is kevés. Versenyek előtt szin-
te minden délután (szombaton és vasár-
nap is) az indulók felkészítésével foglalko-
zom. Sok esetben azért torlódnak a tenni-
valóink, mert például a jó képességű gye-
rek nemcsak történelemből, hanem rend-
szerint több más tantárgyból is jó, így sok
versenyen indul.
A „zászlós” tanárnő
Diákszokás ragadványnevet adni egy-egy
tanárnak. Különösebb fantázia nem kellett
ahhoz, hogy a csengeri tanulók „zászlós”
tanár néninek nevezzék Élesné Zolcsák
Krisztinát, ugyanis két évvel ezelőtt őt bíz-
ta meg Kazamér Tibor igazgató a nemzeti
zászló fel- és levonásához fűződő kulturális
program megszervezésével.
Arról van szó, hogy miképpen a legtöbb
iskolába, ide is járnak keveset szereplő,
gyengébb képességű, sajátos nevelési igé-
nyű gyerekek. Nekik teremt bemutatkozá-
si, szereplési lehetőséget a zászló felvoná-
sához és leengedéséhez kapcsolódó prog-
ram.
– Intézményünk tágas aulájában min-
den hónap első hétfőjén, reggel három-
negyed nyolckor van a zászlófelvonási ün-
nepség a Himnusz, zenével kísért éneklé-
se közben – mondta Élesné Zolcsák Krisz-
tina. – Ekkor ismerteti az igazgató úr az
– Vannak levelező versenyek is, melyekre ta-
lán könnyebb a felkészülés. Ezeken indulnak a
tanítványai?
– Nem kedvelem a levelezős versenye-
ket, ugyanis nem tükrözi híven a gyerekek
tudását. Jobban szeretem a szóbeli megmé-
rettetést. Örömmel mondom, hogy a má-
jusi, nyírbátori versenyre tíz nyolcadikos
is vállalta a felkészülést. Sokszor eszembe
jutott már, hogy országos versenyen indít-
sam a gyerekeket. Jövőre, talán erre is sor
kerül.
– A tehetséggondozás szemszögéből fon-
tos-e hogy fiatal vagy idősebb a pedagógus?
– Kortól független tevékenységről van
szó. Inkább a habitus számít, a tanár gon-
dolkodásának, szemléletének frissessége.
A fiatal, ambiciózus, ötletekkel teli, sugár-
zó személyiségű, sok minden iránt érdek-
lődő tanár, tanítványa tehetségének ép-
pen olyan jó gondozója lehet, mint az eb-
ben a munkában nagy tapasztalatokat szer-
zett, idősebb kollégája. Ismeretes, hogy a
tanítás, a tehetséggondozás kétirányú fo-
lyamat, éppen úgy szolgálja a pedagógus,
mint a gyerek javát.
67. évfolyam ß 14. szám ß 2011. április 15.
intézmény életét, működését befolyásoló,
a gyerekeket, a pedagógusokat, az egyéb
dolgozókat egyaránt érintő, fontos infor-
mációkat. A zászlófelvonás témája rend-
szerint kötődik valamelyik ünnepünkhöz
(állami, helyi, költők, írók, jeles művészek
különböző évfordulóihoz, történelmi ese-
mények stb.), hagyományainkhoz. A téma
ismeretében jelölöm ki a verset, prózát,
táncot, jelenetet stb. Osztályról osztályra
járva kérek önkéntes jelentkezőket a mű-
sorba. Ha egy gyereknek hosszú a vers, a
novella, akkor két, három gyerek vállalja
az elmondását. Lényeg, hogy a sport- és ta-
nulmányi versenyeken, az iskolai rendez-
vényeken nem vagy csak nagyon ritkán
szereplő gyerekek vállalkozzanak rá.
– És vállalkoznak?
– Egyre könnyebben, és egyre töb-
ben. Bevált ez a kezdeményezés. Gondol-
ja meg, hogy a gyengébb képességű, hátrá-
nyos helyzetű gyerekek feláldozzák a sza-
bad idejüket, a délutánjaikat, hogy készül-
jenek a bemutatóra. Kitartóan addig ta-
nulják a szöveget, amíg hibátlanul el nem
mondják. És amikor eljön az ideje, bátran
kiállnak az iskola közössége elé verset, pró-
zát mondani.
– Hogyan kapcsolódik ehhez a zászló?
– Részben a nemzeti öntudat, a hova-
tartozás erősítése is a cél, illetve a zászló-
nak, mint nemzeti szimbólumnak az is-
mertetése. Honnan ered, mit jelképez, mi-
lyen volt a szerepe nemzetük történelme
során stb.
– Jól értem, hogy több harmincórás program
is van egy tanévben?
– Igen. Egy harminc órás modul álta-
lában fél év alatt befejeződik. Egyébként
a zászló leengedése is ünnepi keretekben
történik a Szózat éneklésének közepette.
Megjegyzem, német–magyar szakos tanár-
ként nagyon vonzódom a népművészet-
hez, a népi hagyományokhoz, igyekszem
ebből valamennyit tükröztetni a progra-
mokban. Tapasztalatom szerint a hátrá-
nyos helyzetű, amúgy keveset szereplő
gyerekek kifejezetten szeretik a hagyomá-
nyokat.
– Meddig marad a ragadványnév?
– Számomra kedves ez a név. Főként
az első évben szólítottak „zászlós” tanár-
nőnek a gyerekek. Most, a második évben
mintha kevesebben neveznének így, mert
megjegyezték a valódi nevemet még azok
is, akiket nem tanítok.
– Van valamilyen nevelési hozadéka a zász-
lós programnak?
– A sok közül egyet megemlítek, a prog-
ram közösségformáló erejét. Hihetetlenül
összekovácsolja a szereplőket, az osztályo-
kat, az iskola tanulóit. Egy kicsit talán büsz-
kévé is teszi őket.
67. évfolyam ß 14. szám ß 2011. április 15.
„Kemény munka nélkül
semmilyen területen sem lehet
sikert elérni”
Minden esztendőben rangsorba állítja és
díjazza a Magyar Diáksport Szövetség az
előző tanévi diákolimpiai országos dön-
tőkön kiemelkedően teljesítő oktatási in-
tézményeket. Nos a 2009/2010-es tanév-
ben a magyarországi általános iskolák ver-
senyében a csengeri Petőfi Sándor Általá-
nos Művelődési Központ Általános Isko-
lája második helyezést ért el. A siker ková-
csa Papp Szilárd testnevelés–biológia sza-
kos tanár. A szigorú tekintetű, erős akara-
tú, határozott ember benyomását keltő ta-
nár úr tizenegy évvel ezelőtt, a sportosz-
tály indításának hírére jött a városba. No
meg azért, mert úgy érezte, ebben az in-
tézményben nagy támogatottsága van a
sportnak, és a labdajátékok mellett jó le-
hetőség kínálkozik az atlétika megsze-
rettetésére is a gyerekekkel. A futásra, a
duatlonra, a triatlonra és a fekvenyomásra
helyezte a hangsúlyt.
– A futás egyszerű, hiszen trikón és cipőn kí-
vül nem kell hozzá felszerelés. Igaz kitartás annál
inkább. A két másik sportághoz viszont nélkülöz-
hetetlen a kerékpár. Hogyan jutott hozzá?
– Nem akármilyen módon. A Németor-
szágból behozott bicikliket gyűjtöttem. Ez
azt jelentette, hogy a saját pénzemen vet-
tem meg. Helyi és kisebb versenyeken el
lehetett indulni velük, de országoson re-
mény sem volt a sikerre. Átalakítgattam a
gyerekeknek, aztán ide kerülve az intéz-
mény vett jó néhányat pályázaton nyert
pénzből. Ennek köszönhető, hogy tavaly
iskolánk lett az első az országos versenyen
országúti kerékpár kategóriában.
– Sok versenyt nyertek, így adódtak össze a
második helyet jelentő pontok, és ehhez Önnek
nem lenne köze?
– A szakmai, felkészítői munka valóban
az enyém, de ez kevés lenne a szülők se-
gítsége, a gyerekek lelkesedése nélkül. A
sportosztályosokkal reggel nyolctól dél-
után négyig szinte együtt vagyunk. Tan-
órák, edzések egyaránt kötelezőek. Szeren-
csére kiválóak a körülmények, hiszen ek-
kora sportcsarnok, mint a mienk, kevés vá-
rosban van. Igaz, súlyzónk nincs, de a gim-
náziumban van, ott tartjuk a 7. és 8. osztá-
lyosok fekvenyomó edzéseit. Legtöbb el-
szántság a távfutáshoz kell, hiszen nem túl
A csengeri sportsikerek kovácsa
szórakoztató ezer métereket futni, csupán
az idővel küzdeni. Szerencsére vannak el-
szánt gyerekek.
– A mai szülők zöme a testedzésnél fonto-
sabbnak tartja az idegen nyelvek vagy az infor-
matika tanulását. Ez nem jelent gondot Önnek?
– Nem, mert a sportosztályokba is van
elég jelentkező. Úgy látszik azoknak a szü-
lőknek a száma sem kevés, akik az ép test-
ben ép lélek pártján állnak. A gyerekek pe-
dig szeretnek mozogni, versenyezni, győz-
ni és ebből kifogyhatatlan a kínálat a test-
nevelésórán, az edzésen, a megméretteté-
seken.
– Sok helyütt azért maradnak le a verse-
nyekről a gyerekek, mert nincs pénz a hét végi
utazásra. Itt is a szülő nyúl zsebbe?
– Pénz miatt még egyetlen versenyről
sem maradtunk távol. Az persze itt is elő-
fordul, hogy a szülőnek is segíteni kell,
már csak azért is, mert nem mindenhova
tudunk busszal vagy vonattal eljutni.
– A sportolás miképpen hat a gyerekek ta-
nulására?
– Tapasztalatom szerint a sportban
kiválóan teljesítők többnyire jó és kiváló
eredményeket érnek el a tanulásban is. A
lusta vagy kevéssé tehetséges sportolók a
tanulásban sem viszik sokra. Egyébként
kemény munka nélkül semmilyen terü-
leten se lehet sikert elérni. Én is azért
vagyok szigorú, mert tudom, hogy rend,
fegyelem kell a kitartó munkához, ami
meghozza a gyümölcsét. És azért is, mert
a sport balesetveszélyes, minden mozdu-
TEHETSÉGGONDOZÁS – MÁSKÉPP
latra ügyelni kell.
– A határozottság, az erő tiszteletet ébreszt
az ember iránt a gyerekekben?
– Valószínűleg. A gyerek örül, ha bizton-
ságban érzi magát, és a pedagógusnak ezt a
biztonságot kell nyújtania. Testnevelőnek
különösen, hiszen mi felelünk a tanulók
testi épségéért is. Más a mi kapcsolatunk a
gyerekkel, mint például a magyar vagy ma-
tematika tanáré. Nem azt mondom, hogy
jobb, esetleg különb, hanem azt, hogy más.
A viszonyunk más az előttünk tornaruhá-
ban álló diákhoz, akinek nem csak a maga-
tartásáért, a testi és szellemi higiénéjéért,
egészséges életmódjáért is felelősek va-
gyunk.
15

– A 2004-es évtől, a Csenger Többcé-
lú Kistérségi Társulás megalakulásával, in-
tézményünk kistérségi feladatokat is el-
lát pedagógiai szakszolgálat vonatkozásá-
ban úgymint: nevelési tanácsadás, logopé-
kor is fogadtunk gyerekeket. Rendelke-
zünk egy saját autóval, amivel a szakembe-
rek kijárnak az iskolákba, óvodákba a fel-
merülő igények szerint. A szolgálat tevé-
kenységének nagy részét a gesztor intéz-
de a jelzőrendszeri tagok munkájának kö-
szönhetően a problémák eljutnak az óvo-
dából, iskolából az illetékesekhez, akik se-
gítségére sietnek a családnak. Egy gyerek
sem „vész el.”
K 
„Sok mai gyerekből
átyúkat kerülgetve, lassan tesszük
meg a néhány kilométeres utat Csen-
gertől Csengerújfaluig. Beérve a mintegy
nyolcszáz lelkes településre, szemünk oda-
tapad a takaros, tornácos házakra, a szat-

diai ellátás, továbbtanulási, pályaválasztási
tanácsadás. Ezt a szakfeladatot képzett fej-
lesztő és gyógypedagógusok, logopédusok
és főállású pszichológus végzi.
A pedagógiai szakszolgálat tevékeny-
sége nagyrészt a halmozottan hátrányos
helyzetű gyerekek problémáit öleli fel, de
a rendszerben megjelennek a jómódú szü-
„Szemléletet igyekszünk tudatosítani
ményben, a csengeri iskolában látja el. A
pedagógiai szakszolgálat működése elen-
gedhetetlen a gyermekek egészséges lel-
ki fejlődéséhez. Csak úgy válhat egészsé-
ges, sikeres felnőtt a gyermekből, ha a sa-
ját intézményében (óvoda, iskola) a meg-
szokott környezetében egyéni, neki szóló
fejlesztésben részesülhet.
– Ön hogyan látja a tehetséggondozó prog-
ramot?
– A tehetséggondozásra az elmúlt évek-
ben nem jutott túl sok idő, hiszen hivata-
losan csak heti egy óra állt rendelkezésre,
igaz, az elhivatott tanárok akkor is igyekez-
tek minél többet foglalkozni a jó képessé-
gű diákokkal. Nagyon szép országos ered-
ményeink vannak tanulmányi és sport te-
rületen, melyre büszkék vagyunk. Ez a
mostani program viszont nem a versenyez-
tetésről szól. A programba igyekeztünk
hiányzik a motiváció”
mári népi építészet gyöngyszemeire. Egyik
szebb, mint a másik, pedig az idő kikezd-
te némelyik tető cserepét, ereszét, az ám-
bitusok fából faragott oszlopait. Nem szá-
mítunk túl jóra, hiszen a tagiskolák általá-
ban mostohagyermekei az anyaiskolának. Esélyteremtésben jeleskedő tagiskolák
De nem ebben a faluban! Csengerújfalun
ugyanis kívül-belül rendbe tették az isko- – Minthogy a faluban lakik, feltételezem, is- zák gyerekeiket az iskolába. Tavaly előfor-
lát tavaly. Öröm belépni a kicsinosított meri jól a gyerekek szüleit is. Jelent ez valami- dult néhányszor, hogy el kellett menni az
épületbe. otthon maradt gyerekért, vagy a szülőnek
lyen előnyt a nevelés szempontjából?
Huszonhét 1–4. osztályos gyerek tanul – Nagyon sokat, hiszen legtöbbjü- szólni, hogy másnap küldje, ne maradjon
itt. A készségtantárgyak óráin együtt van- ket tanítottam annak idején. Boltban, ut- le a többiek mögött a tanulásban. Az idén

a gyerekekben”
Mit tehet a pedagógiai szakszolgálat a tehetségekért?
lők gyermekei is, akiknek a legnagyobb
gondjuk általában csak az, hogy nincs ide-
jük eleget foglalkozni gyermekükkel. Ez
pedig tanulási, magatartási, beilleszkedé-
si problémákkal jár, melyek megoldásán
dolgoznak szakembereink. Egyre több az
autista gyerek, akiknek az ellátása igen ne-
héz, mert a kollégák (egy pszichológus,
két logopédus és két fejlesztő pedagógus)
rendkívül leterheltek – mondja Erdősné
Papp Judit.
– Hány településre terjed ki a szolgáltatás?
– A kistérségben 11 település érintett.
Amikor a szolgálat 1998-ban megalakult,
akkor még a kistérségi közigazgatási egy-
ség nem létezett (ez 2004-ben jött létre),
de a szomszédos településekről már ak-
TEHETSÉGGONDOZÁS – MÁSKÉPP
azokat a gyerekeket is előnyben részesíte-
ni, akiket az integrációs, esélyegyenlőségi
programunkba nem vonhatunk be. Termé-
szetesen halmozottan hátrányos helyzetű
gyerekek is bekapcsolódtak a projektbe.
Jól tanuló, szorgalmas diákokat választot-
tunk ki, akikkel megismertetjük és a min-
Erdősné Papp Judit, a pedagógiai szakszolgálat koordinátora, az is-
kola szakmai vezetője. Őt először arról kérdeztük, hogy konkrétan
milyen feladatai vannak Csengerben a pedagógiai szakszolgálatnak?
– Mi a jellemző erre a kistérségre? dennapi életbe beépítjük a kiemelkedően
– Elsősorban a munkanélküliség. A te- sikeres emberek 7 szokását.
lepülések nagy része mezőgazdaságból Tehát ez nem egy hagyományos tehet-
él, sokan napszámosok, idénymunkások séggondozó program, amelynek során ál-
vagy közfoglalkoztatottak. Elmondhatjuk, talában versenyekre készítjük fel a gyereke-
hogy a nagy létszámú romák között sincs ket, hanem szemléletet igyekszünk tudato-
településünkön, de más helyen sem éhe- sítani a tanulókban, hogy ismerjék meg ön-
ző gyerek. Az alapvető szükségleteket – magukat, a képességeiket, hozzák ki a leg-
ha segítséggel is – megkapják a gyerekek többet magukból. Igyekszünk megtanítani
a szülőktől. Sok család szorul segítségre, nekik azt is, hogy kellő önismerettel min-
denki lehet sikeres. A program a gyerekek-
nek nagy segítséget ad napjaik megtervezé-
sében, abban, hogyan osszák be az idejüket,
hogy a tanulást ne az utolsó pillanatra hagy-
ják. A különböző munkafüzetek, példák, szi-
nak a gyerekek, de a közismereti tantárgyat cán gyakran összefutok velük, és a szü- még senkit se kellett figyelmeztetni iskolá-
osztályokra bontva tanulják. A nagyobbak lők nyolcvan százaléka eljön a szülői ér- ba járási kötelezettségére. Úgy látszik, a se-
a tornateremben vannak, a kicsik techni- tekezletre is. Minden nap elküldik, elhoz- gély megvonásának lehetősége megnövel-
kafoglalkozáson a tanári melletti tanterem-
ben, ahol Apáti Ignácné tanítónő irányí-
tásával papírt hajtogatnak. Munka közben
szívesen válaszolnak kérdéseimre a jól öl-
tözött gyerekek. Ki nem hozott otthonról
tízórait? Kérdésemre először senki sem
emeli fel a kezét, majd ketten mégis megte-
szik. Ki nem reggelizett otthon? Most csak
egy kéz emelkedik a magasba. Kedvenc
étele a legtöbb gyereknek a spagetti és a
hamburger. Mi lesz a vacsora otthon? Ezt
csupán egy gyerek tudta megmondani, ná-
luk paszuly (bab) fő estére. Az iskolai ebéd-
del mindegyikük elégedett.
A tagiskola vezetője Katona Mária azt
mondja, nem ilyen rózsás a kép ami a gye-
rekek rendszeres étkezését illeti. Hétfőn
reggel látni igazán, hol nem futotta elég
ételre otthon, mert a gyerek már tíz órakor
az ebédet kéri. Nem csoda, mert ahol a hét-
végén nem volt megfelelő az étkezés, ott tí-
zórai sem kerül a gyerek táskájába hétfőn.
Gyakran kedden, szerdán sem.
– Hány családra jellemző, hogy reggeli nélkül
küldi iskolába a gyerekét, vagy hiányosan táplál-
ja hétvégén? – kérdezem a tagintézmény-
vezetőt.

tuációs játékok is a módszer eszköztárát szí-
nesítik, a gyerekek nagyon élvezik e prog-
ram újszerűségét, változatosságát.
– Elemezték már a projektet?
– Úgy gondolom egy év mindenképpen
kell, hogy kiértékeljük a módszert, igaz,
tisztában vagyunk azzal, hogy akár évekbe
is telhet, mire ezeket a szokásokat minden
gyerek beépíti az életébe, mindennapjai-
ba. A szülők visszajelzései nagyon jók, lel-
kesen mesélik, hogyan alkalmazzák otthon
a gyerekek a 7 szokást. Pedagógusok, szü-
lők közösen abban bíznak, hogy felismer-
jük fiataljaink értékességeit, képességeit.
Véleményem szerint ez a vezetés és a taní-
tás lényege.
TEHETSÉGGONDOZÁS – MÁSKÉPP
– Két-három, segélyből élő családról van
szó. Náluk általában a hónap vége előtt el-
fogy a pénz. A gyerekeik néha agresszíveb-
bek, rosszabbul viselkednek. Talán azért,
mert éhesek, hiányos az iskolai felszerelé-
sük, vagy azért, mert otthon zűrös volt az
éjszaka, a hétvége. Hozzáteszem, ne gon-
doljon komoly viselkedési problémákra,
hiszen eddig minden agresszív kitörésnek
elejét tudtuk venni. Mi már akkor látjuk,
hogy gond lesz a gyerekkel, amikor bejön az
iskolába: nincs kimosva a ruhája, fáradtnak
látszik, álmos stb. Ilyenkor igyekszünk a gye-
rek segítségére lenni. Én 1988 óta tanítok
itt, van egy kis tapasztalatom a tanulókkal
való bánásban, gondjaik felismerésében.

16 67. évfolyam ß 14. szám ß 2011. április 15. 67. évfolyam ß 14. szám ß 2011. április 15.
 te minden szülő felelősségét az iskolába já-
rás iránt.
– Van-e túlkoros a gyerekek között?
– Van egy értelmi fogyatékos, két év-
vel túlkoros tanulónk és egy nagyon gyen-
ge képességű, aki másodszor járja az el-
ső osztályt. A többiek tanulásával, haladá-
sával nincs baj. A huszonhét gyerek közül
tíz, tizenkettő kifejezetten jó tanuló, te-
hetséges. Nézze, nálunk alacsonyak a lét-
számok, több idő, törődés, odafigyelés jut
egy gyerekre. Következésképpen jobban
is fejlődnek, gyorsabban ledolgozzák a vá-
rosi gyerekekkel szembeni hátrányaikat.
Ez minden évben kiderül, hiszen innen a
csengeri anyaiskola felső tagozatára men-
nek a gyerekek, ahol ritkán rontanak az ér-
demjegyeiken. Megjegyzem annak, akinek
az otthonában se könyvtár, se számítógép,
se iskolázott szülő nincs, nem könnyű a lé-
péstartás a városi, jó körülmények között
élő tanulókkal.
– A hátrányos és halmozottan hátrányos te-
hetséges gyerekek fejlesztéséhez milyen lehető-
ségeik vannak?
– Például a szép, nagy, jól felszerelt tor-
naterem. Tudom, ennyi gyereknek túl nagy,
de a termet a falubeliek is használják, fő-
TEHETSÉGGONDOZÁS – MÁSKÉPP
ként a hétvégén fociznak, kézilabdáznak,
kosárlabdáznak. Igen, a fűtés, a világítás
pénzbe kerül, de eddig még ki tudta fizetni
a helyi önkormányzat, melynek a dologiak-
ról való gondoskodás a feladata a kistérségi
együttműködésben. Van informatikai tan-
termünk is, nyolc új, internetes kapcsolatú
számítógéppel, és van néhány régi számí-
tógépünk, amit elsősorban játékra használ-
nak a napközisek. Láthatta, nem vagyunk
szűkében papírnak, szövetnek, krétának és
semminek, ami a jó tanításhoz, a tehetség-
ápoláshoz kell. Egyébként a dologi kiadá-
sokat a csengerújfalui önkormányzat állja,
a tanításhoz szükséges dolgokról pedig a
csengeriek gondoskodnak.
18
– Az esélyegyenlőség, a tehetséggondozás
része a világlátás szélesítése, a falutól távolab-
bi világ megismertetése is. Ilyesmire nyílik-e le-
hetőségük?
– Nagyon fontosnak tartjuk az ország,
a világ megismerését, a kimozdulást. Sok
tanítványunk iskolai kiránduláson ült elő-
ször vonaton. Amíg pályázni lehetett a
költségekre, elmentünk néhány napra, egy
hétre erdei iskolába. Voltunk Pálházán,
Szilvásváradon, és elvittük a gyereke-
ket a nyíregyházi Vadasparkba. Egyiket
jobban élvezték, mint a másikat. Kará-
csony előtt mindig megrendezzük a Sze-
retet napját, amikor iskolánk volt tanulói-
tól adományozott használt játékokkal, ru-
hákkal, néha üdítőkkel, kekszekkel ajándé-
kozzuk meg tanulóinkat. Az ajándékozás-
ból kiveszi részét az önkormányzat is. Lát-
ná, hogyan örülnek a gyerekek a sok aján-
déknak! Jó néhányuk nem kaphat effélét a
szüleitől. Nem futja rá. Farsangkor is kap-
nak ajándékokat a gye-
rekek, és ilyenkor szin-
te az egész falu az isko-
lában van, részt vesz a
mulatságban.
– Ne akartam hin-
ni amikor azt mondták,
hogy innen, a magyar-ro-
mán határ mellől eljutot-
tak a hátrányos, halmo-
zottan hátrányos helyzetű
gyerekek Lichtensteinbe.
Hogyan történt?
– Eddig háromszor
három hetet töltött
ott tizenhat gyerek
négy felnőttel, ugyan-
is kétévente egyszer
utazunk. Egy innen el-
származott férfi a Máltai Szeretetszolgá-
lat közbenjárásával hozott minket kapcso-
latba egy lichtensteini gyermekotthonnal.
Nagyszerű élmény ott lenni gyereknek, fel-
nőttnek egyaránt. Minden napra progra-
mot szerveznek nekünk, kirándulni visz-
nek bennünket, a gyerekeket ellátják ru-
hákkal, csokoládéval, játékokkal. Hatalmas
pakkokkal térnek haza minden alkalom-
mal.
U  ra olyan közel van Csenger újfalu-
hoz, mint Újfalu Csengerhez. Az
út is kátyús, de kezdünk hozzászokni. A
szép, jellegzetes szatmári stílusú házak-
hoz is. A templom mellett, a főutcán ta-
láljuk a több épületből álló iskolát. Figyel-
mes, jó gazdája lehet, mert mindegyik
épület állaga kifogástalan, látszik rajta,
hogy gondos kezek nyomán újult meg.
Udvara futballpálya nagyságú, tornater-
me inkább csarnok, de nem használják,
huszonnyolc 1–4. osztályosnak elég a tor-
naszoba, a tantermek jól felszereltek, van
kivetítő a digitális táblához és számítógép
internetes kapcsolattal. Egyéb szemlélte-
tőeszközökben sincs hiány, s ha mégis, ak-
kor elég szólni az önkormányzat illetéke-
sének, hogy pótolják.
Szétnézve az iskolában, már tudom, mi-
ért nézett rám furcsán Kanyó Tibor Ta-
más tagintézmény-vezető, amikor kézfo-
gás közben „Csenger mostohájának” ne-
veztem az iskoláját. Igaza van, ha ilyen a
mostoha sorsa, ki érti a mesebeli Hamu-
pipőkét? Még a gyerekek is jól öltözöt-
tek, akik egyébként éppen énekórán van-
nak. Vidám hangjuk betölti a termet, kifut-
nak a folyosóra, az udvarra. Mikor elhalkul-
tak, arról érdeklődöm, az otthoni vagy az
iskolai koszt ízlik-e jobban nekik? Hezitál-
nak egy keveset, majd miután két fiú meg-
adja a jelt, szinte mindegyikük az iskolaira
szavaz. El nem tudom képzelni, hogy nin-
csenek otthon az ízek világában a szatmá-
ri szülők, hiszen annak idején országos si-
kere volt Végh Antal: Száz szatmári pa-
rasztétel című könyvének. Csakhogy ezek
a gyerekek az iskolában minden nap meleg
ételt esznek, az itteni fűszerezéshez szok-
tak. (Háborgó lelkem akkor nyugszik meg,
amikor a kedvenc ételre rákérdezve egyön-
tetűen a rántott húsra szavaznak. Termé-
szetesen az anyuka által készítettre.)
Nem tudom, hitelt adjak-e szavuknak,
de állítják, tanulni szeretnek. Ha így van,
bizonyára kellemes beszélgetésre számít-
hatok a tagintézmény vezetővel, akinek az
édesapja is pedagógus volt.
– Mint a magyar családtörténetekben oly
sokszor, apáról fiúra szállt a mesterség?
– Beleszülettem, és amikor ott volt az
ideje, főiskolai diplomát szereztem Nyír-
egyházán, majd egyetemit Debrecenben.
Itt kezdtem tanítani akkor még önálló isko-
lánkban. Akkoriban volt munkája minden-
kinek, aki dolgozni akart. Most a huszon-
nyolc tanítványom szüleinek egyharmada
kereső, a többi különböző segélyekből él,
illetve uborkatermesztésből.
– Pedig széles a határ, jutna mindenkinek
föld. Nem kell?
– Az a helyzet, hogy néhány helybeli fel-
vásárolta, ők adnak munkát. Minden ház-
hoz tartozik kisebb-nagyobb kert is, abban
megtermelhető a legszükségesebb zöld-
ség, gyümölcs. Mármint annak, aki akar
dolgozni. Sokan nem akarnak. Elkényel-
mesedtek. Boltból veszik meg a zöldséget,
nem a kiskertjükből.
– Azt mondja, sok a munkanélküli, én mégis
jól öltözött és kellően táplált gyerekeket látok az
iskolában. Hogyan van ez?
– Jó ruhák is olcsón beszerezhetők, az
ételről pedig úgy látszik, képesek gondos-
67. évfolyam ß 14. szám ß 2011. április 15.
kodni a családok. Sokat mond, hogy a hu-
szonnyolc tanuló közül csupán hét számít
halmozottan hátrányos helyzetűnek. Azaz
ennyi család kap gyermekvédelmi támo-
gatást, és ennyi családban nincs nyolcosz-
tályos végzettsége az anyának, az apának.
Túlkoros tanítványunk nincs, ám sajátos
nevelési igényű kettő is. (Egyikük autista
gyanús, egy percre se lehet magára hagy-
ni.) Velük az anyaiskolából kijáró szakem-
ber foglalkozik.
– Valóban szeretnek tanulni a gyerekek?
– Nincs a tanulásban kiemelkedően tel-
jesítő gyerekünk. Sok mai gyerekből hi-
ányzik a motiváció. Megérthető, hiszen
a huszonnyolc tanuló szülei közül csupán
kettő diplomás. Régen a gyerekek egyhar-
madára rúgott ez az arány. Az iskolázott
szülő értékelte a tanulást, figyelt a gyerek
iskolai előmenetelére, ösztönözte a tanu-
lásra. Ma azt látja a gyerek, hogy
tanulás nélkül is meg le-
het élni, és ezt a mintát mutatja neki a szü-
lő is. Úgy érzem, a szociokulturális háttér
változott meg, ennek nyomán csappant
meg a gyerekek tanulási motivációja.
– Amúgy volna lehetőség a tehetségek fej-
lesztésére?
– Kiválóak a lehetőségek. Magam har-
minc éve tanítok két diplomával, a kol-
léganőm három diplomás, a két pedagó-
giai asszisztens pedig tanítóképzőt vég-
zett fiatal pedagógus. Önálló osztályt bíz-
tam rájuk, a napköziben pedig magam is
dolgozom. Láthatja, itt magasan képezett
emberek állnak a katedrán, foglalkoz-
nak a gyerekekkel tanítási időben és dél-
után a napköziben is. Ráadásul az integ-
ráció keretében heti egy óra külön fog-
lalkozásra, az esélyegyenlőségi program
keretében pedig heti két óra felzárkózta-
tó foglalkozásra van lehetőségünk. Az is-
kola felszereltsége is nagyon jó, ami eset-
leg hiányzik (fénymásoló papír, tintapat-
ron stb.), annak pótlásáról rögtön gon-
doskodik a polgármesteri hivatal. Szó-
val minden együtt van a tehetségek fej-
lesztéséhez, mégis azt kell mondanom,
nincs kiugró tehetség a huszonnyolc gye-
rek között. Nincs baj az alapokkal, hi-
szen itt jól megtanulnak írni, olvasni, szá-
molni, és a szövegértésük is megfelelő.
Viszont hiányzik az a plusz, amit a csa-
lád tehet hozzá. Azzal, hogy vannak ott-
hon könyvek, lexikonok, van számítógép
internettel, és van iskolázott szülő, aki se-
gíti a gyerek előrehaladását. Majd elfeled-
tem, sporttehetsége van az iskolának. Há-
rom diákunk olyan jól focizik, hogy he-
tente háromszor Csengerbe jár edzésre.
– Az összevont osztályok nem jelentenek
hátrányt?
– Egyáltalán nem. Inkább előnyösek sok
szempontból. Különben is, csak a készség-
tárgyakat tanítjuk összevontan.
– Lehetőség nyílt a kisiskolák önállósodásá-
ra. Élnek vele?
– A felső tagozatosok évek óta Csenger-
ben tanulnak. Egyes szülők szerint ez elő-
nyös, mások szerint nem. Nehéz megmon-
dani, mi lesz az érintett szülők és a fenn-
tartó álláspontja az önállósodás ügyében.
Egy biztos, az urai iskolából továbbkerülő
gyerekek alapkészségeire bizton építhet a
felső tagozatban minden tanár.
TEHETSÉGGONDOZÁS – MÁSKÉPP
 „Sikerült oldani a görcsöket ”
Esélyteremtés – óvodában
A csengeri óvodába lépve jó kedvre derü-
lünk, és ennek nem csak az éledező márci-
usi napsütés az oka. Az épület ízléses kiala-
kítású, dominálnak a barna fafelületek, az
ajtók, ablakok fából készültek, akárcsak az
a nagy boltív az aulában, amely a tetőt tart-
ja. Föntről, a tetőablakokon át is fény tör
be az épületbe. A csoporttermekben szép
rendben sorakoznak a kis asztalok, néme-
lyikben egy kicsi galéria is izgalmas várat,
kuckót jelent a gyerekeknek, akik az egy-
mást érő ablakokon át figyelhetik a termé-
szet változásait: nemrég még hó esett a
kertben, most pedig már a fű nő. Az óvo-
da a Petőfi Sándor Általános Művelődési
Központ tagintézménye.
– Miben áll az óvodai esélynövelő program
lényege?
– Vegyes csoportszervezési formában
valósítjuk meg az integrált óvodai neve-
lést.
A csoportok kialakításakor arra törek-
szünk, hogy a halmozottan hátrányos gyer-
mekeket azonos arányban osszuk el. A
program célja a halmozottan hátrányos
helyzetű gyermekek részképességeinek
fejlesztése, egyáltalán: a halmozottan hát-
rányos helyzetű gyermekek 3 éves kortól
történő beóvodázása. Az egyéni fejlesztést
megalapozó képességmérés és differenci-
ált fejlesztés. Az óvoda-iskola átmenet segí-
tése. Nyitott óvodai programok működte-
tése. Az egészségügyi és szociális szolgál-
tatók és az óvodák közötti szakmai együtt-
működés megteremtése. A program megva-
lósításában az iskola tanítói, tanárai mellett
13 óvodapedagógus vesz részt , valamint a
cigány önkormányzat tagjai. Ők együtt ala-
kították ki a 18 úgynevezett mentorcsopor-
TEHETSÉGGONDOZÁS – MÁSKÉPP
tot, amelyek az óvodából összesen 60 hátrá-
nyos gyereknek segítenek a felzárkóztatás-
ban – tudom meg Katona Gyulánétól, az
óvoda intézményegység vezetőjétől.
A projekt során a pedagógusok meglá-
togatták a családokat, megismerték az óvo-
dásgyermekek otthoni környezetét, felvet-
ték a kapcsolatot a családsegítő központ-
tal, felmérték a gyerekek fejlesztési szint-
jét. Mindebben nagy segítséget nyújtottak
a cigány kisebbségi önkormányzat tagjai.
Minden gyermeket az egyéni fejlődési üte-
me szerint fejlesztenek, képességfejlesztő
játékok alkalmazásával.
– Milyen problémákkal küzdenek a gyere-
kek? – kérdezem Katona Gyulánét.
20
– A halmozottan hátrányos gyerme-
keknek szegényes a szókincsük. Gátláso-
sak, csak szavakkal fejezik ki mondaniva-
lójukat. Ezért is kiemelt feladatnak tekint-
jük az anyanyelvi képességeik fejlesztését.
Számfogalmuk nagyon alacsony szintű.
Nem ismerik fel az ok-okozati összefüg-
géseket, hiányosak ismereteik. Figyelmük
rövid ideig tartó, szétszórt. Nem ismerik
a színárnyalatokat, a finommotorikájuk
nem kellően fejlett, nem tudják például
jól fogni a ceruzát. Gond van a megértő-
képességükkel és a kitartásukkal is. Igen
nagy a mozgásigényük, sokan egyálta-
lán nem tudnak ülő tevékenységet végez-
ni. Ezért kezdjük mindig játékkal, labdá-
zással a programot. Nálunk a halmozot-
tan hátrányos helyzetű gyerekek többsé-
ge roma családokból jön, a szülők alulis-
kolázottak, több generáció lakik együtt,
nagyon rossz anyagi körülmények között.
Nincsenek otthon fejlesztő játékok, és a
tisztálkodással is sokszor problémák van-
nak. Az esélyegyenlőségi programnak eb-
ből a szempontból is már most érződik a
hatása, a gyerekek tisztán és rendszere-
sen jönnek hozzánk. Az indokolatlan óvo-
dai hiányzások csökkentek.
– Milyen a kapcsolat a szülőkkel?
– Szerencsére a szülőkben sikerült ol-
dani a görcsöket, félelmeket, egyre inkább
belátják, hogy az óvoda jót tesz a gyerekek-
nek, a rendszeres étkezésről nem is beszél-
ve. A gyerekek képességfejlesztésén túl ép-
pen ezért a szülőket is igyekszünk trení-
Virágkötészeti modul
Mester Ferencné a virágkötészetet tanítja a
gyerekeknek. Orosz-pedagógia szakosként
az alsós napközisekkel foglalkozik, hét év-
vel ezelőtt végezte el a virágkötészet szak-
munkásképző tanfolyamot. Csengerben in-
dult a tanfolyam, amit kedvtelésből végzett
el. Akkor még nem gondolta, hogy egyszer
az iskolában is hasznosíthatja tudását.
Vannak olyan tanárok, akik számára
ezek a foglalkozások biztosítják azt, hogy
meglegyen a kötelező óraszámuk, mások-
nak túlórát jelent ez a munka. A virágköté-
szet ebben a tanévben indult, és 12 negye-
dikes, ötödikes és hatodikos jelentkezett,
köztük egy fiú. Ebben a korban még azért
jelentkeznek erre a foglalkozásra, mert tet-
rozni. A családsegítő részéről szakember,
pszichológus tart rendszeresen előadáso-
kat nekik. A szülők a hónapok során egyre
bátrabbak lettek, most már gyakran hozzá-
szólnak, kérdéseket tesznek fel, beismerik
a hibáikat, részt vesznek a közösségi ese-
ményekben. Ez óriási eredmény!
Egyre több nyílt napot tartunk, ame-
lyeken a másság elfogadását hangoztatjuk,
és igyekszünk egyre több, az etnikumhoz
tartozó szülőt meghívni az SZMK-ba. Erre
szükség is van, hiszen a gyerekeknek ma
már a 35 százaléka roma. A szülőket fo-
lyamatosan tájékoztatjuk a gyermeke fejlő-
déséről. A tájékoztatást negyed évente alá-
írásával is dokumentálja, hogy megtörtént
a fejlesztés. A szülőkkel való mindennapi
találkozást kihasználjuk, ezáltal naponta
akár két alkalommal is van lehetőségünk
velük néhány percet beszélni a fejlődésről
(amikor hozzák, és amikor viszik a gyere-
keket).
– Milyen egyéb eredményei vannak az esély-
egyenlőségi programnak?
– A gyerekek sokat fejlődtek, és még ha-
tékonyabban erősödik a másság elfogadá-
sa mindenkiben. A pedagógusoknak is so-
kat használ a projekt, ugyanis amikor el-
mennek a környezettanulmányokra, sok-
kal elfogadóbbakká válnak. A szülőkre is
nagy hatással van az óvoda világa, a higié-
nia – ahogy említettem –, gondot jelentett,
de nagyon sokat javultak a gyerekeik hatá-
sára, hiszen nem szeretnék, ha a gyerekük-
nek esetleg szégyenkeznie kellene.
szik nekik, nem gondolják, hogy később
kenyérkereső tevékenység is lehet. A szü-
lők is nagyon szeretik, este is szívesen vi-
szik vissza a gyerekeket a programra. Né-
hány anyuka néha ott is marad és segít. Ők
már tudják, hogy ez akár a szakmája is le-
het a gyereknek, ráadásul több virágüzlet
is van a városban.
Egy kisebb teremben foglalatoskodik a
tanárnő a gyerekkel. A dolgukat nehezíti,
hogy nagyon költségigényes ez a terület.
Főként szárazvirággal dolgoznak, a növé-
nyeket maguk gyűjtik és szárítják. A gyűj-
tésben a szülők is gyakran segítenek.
– A virágkötészet célja, hogy az embe-
rek ünnepeit, az emberi sorsfordulókat
67. évfolyam ß 14. szám ß 2011. április 15.
(születés, esküvő, névnap, temetés, ad-
vent, karácsony) szebbé, ünnepélyeseb-
bé tegye. Ezzel a hagyományok tiszteleté-
re, a környezet szebbé tételére is nevelünk.
A virágkötők, így a gyerekek is a saját kör-
nyezetükben élők ízlését formálják – fogal-
mazott a tanárnő. – A virágkötészet a mun-
kára, a munka szeretetére, tiszteletére is
nevel. Aki ebben a tevékenységben részt
vesz, az alkotás örömét is megismeri. Amíg
egy virágkötő a séma szerint dolgozik, ad-
dig kézműves, amikor bele viszi saját ma-
gát, ötleteit, fantáziáját, és ezzel ki akar va-
lamit fejezni, akkor már művész. A foglal-
kozások során a gyerekek önismerete, ön-
becsülése és önbizalma is sokat fejlődik, si-
kerélményhez jutnak, elfoglalják magukat.
Pályaválasztást segítő,
a mindennapokban is
hasznos ismeretek
A csengeri Petőfi Sándor ÁMK
az egyetlen olyan intézmény Ma-
gyarországon, amelyik az esély-
egyenlőség segítésére egy külön-
leges programot alkalmaz, amely-
nek keretében a tanárok délutá-
nonként, heti rendszerességgel,
kötött időpontokban különbö-
ző, a mindennapokban is jól al-
kalmazható tevékenységekre ok-
tatják a felsős diákokat. A gye-
rekek saját elhatározásuk sze-
rint sajátíthatják el a szabás-var-
rás; a kötés-horgolás; a virágkö-
tészet; a gépírás és a háztartás-
tan kezdő lépéseit, illetve csín-
ját-bínját. A programok, azon kí-
vül, hogy kellemes délutáni elfog-
laltságot jelentenek, és bent tart-
ják a kamaszodó gyerekeket az in-
tézmény falai között, hasznos is-
mereteket nyújtanak, és talán a későbbi
pályaválasztást is segítik. A diákok a har-
minc modul végén tanúsítványt kapnak.
– Ön szerint mi ennek a harminc órás modul-
nak a legfőbb haszna?
– Ezeken a foglalkozásokon a gyereke-
ket munkára neveljük. Olyan tudással is-
mertetjük meg őket, amellyel nem talál-
koznak a tanítás keretein belül. Kiemel-
ten kezeljük a készségek, képességek fej-
lesztését, hangsúlyt fektetünk az egészsé-
ges életmódra, környezetvédelemre, szoci-
67. évfolyam ß 14. szám ß 2011. április 15.
A természet apró csodáit megismerik a
gyűjtés során. A családi ünnepekre ők ma-
guk készítenek díszeket.
A szárított virág most tél végére már el-
fogyott, a foglakozások azonban nem tel-
tek unalmasan, a keresztszemes hímzést
tanulták meg a tanárnőtől. De hamarosan
újabb gyűjtés indul, a tavaszi virágokat ke-
resik meg és fedezik fel. A rendelkezésük-
re álló tízezer forintból a ragasztókat, ko-
szorú alapokat, száraz bázist tudják csak
beszerezni.
A csoportból öten a Karácsonyi gyertya-
fény elnevezésű kistérségi pályázaton vet-
tek részt, egy másodikos kislány el is hozta
az első díjat egy ajtókopogtatóval, a többi-
ek kisebb nyereményekkel tértek haza.
ális és esztétikai nevelésre – mondta Szücs
Miklósné, aki eredetileg matematika–mű-
szaki ismeretek és gyakorlatok tanár.
– Ön gépírást tanít, ami nem kapcsolódik pe-
dagógiai végzettségéhez, talán a helyzet kény-
szere vitte rá, hogy a gépírást olyan szinten meg-
tanulja, hogy azt oktatni is tudja?
– Nem, a választott szakmám mellett
sok mást is megtanultam az életemben.
Igyekeztem a kínálkozó lehetőségeket
megragadni. Még 1992-ben elvégeztem
egy háromszáz órás gépíró tanfolyamot,
sőt, virágkötő szakmunkás vizsgám is van,
és letettem az ECDL Start vizsgát.
– A technika oktatásához valamikor hozzá-
tartozott a háztartástan is.
– Abban az időben fiúkat is tanítottam,
ezért a fa- és fémmunkákhoz is értek egy
kicsit. A szabás-varrást középiskolában ta-
nultam, és ma is én varrom a ma már fel-
nőtt lányom egyedi ruháit.
– Ehhez a sok tevékenységhez belső igény
kell.
– Valóban. A modulokat is azok a gye-
rekek csinálják szívvel-lélekkel, akikben ez
az igény megvan. Úgy gondolom, felhatal-
mazva érezhetem magam arra, hogy a gye-
rekeket biztassam, minél nagyobb szám-
ban vegyenek részt ezeken a foglalkozáso-
kon, mert az induló „tőkét” itt megkapják
és az életben nagy hasznát vehetik.
A tanárnő a hatodik évfolyamot válasz-
totta ki arra, hogy megtanítsa nekik a gép-
írást. Azért őket, mert már elég nagyok, de
még nincs annyi új tantárgyuk, így több
idejük marad a gyakorlásra. Tíz-tizenkét
fős csoportok jönnek össze évente, és Er-
zsike néni vállalta, hogy a fizetett harminc
modulon túl a tanév többi részében is ta-
nítja ezt a tevékenységet, mert véleménye
szerint csak úgy lehet jól elsajátítani. Nem
hagy ki egy alkalmat sem, és kö-
vetkezetes a gyerekekkel. A gye-
rekeket jó példákkal motivál-
ja. Saját családjából hozott törté-
netekkel tudja nyomatékosítani,
mennyire jó a tízujjas vakírás és
milyen haszna van felnőtt kor-
ban. A gyerekek szívesen járnak
a foglalkozásokra. Ez a generáció
jól tudja, hogy ma már mindenki-
nek értenie kell a számítógéphez,
bármilyen szakmában dolgozik
valaki. Vannak köztük jó és gyen-
gébb tanulók, hátrányos helyze-
tű családokban élők. A tanárnő
egyik nehéz sorban élő tanítvá-
nyának, akiknél nincsen számí-
tógép, adott egy klaviatúrát, hogy
TEHETSÉGGONDOZÁS – MÁSKÉPP
azon gyakoroljon.
A tehetséggondozásra sok más
módon is figyel a tanárnő: több
diákja tanul nyíregyházi közép-
iskolák Arany János Programjában. Idén
Útravaló ösztöndíjra jelentkezett négy ta-
nulóval, és bár nem nyertek, ő egész tan-
éven át foglalkozik velük. Régi diákjai is há-
lásak neki, mert sok olyanra tanította meg
őket, aminek hasznát veszik az életben.
Szücs Miklósné már hatévesen tudta,
hogy pedagógus lesz.
– Azt vallom, az embernek mindig le-
gyenek céljai, amelyeket meg akar valósí-
tani, mert ez élteti, viszi előre. Ezt adja to-
vább tanítványainak is.
21

Barcsayné Ványi Tünde alsó tagozatos
igazgatóhelyettestől, a művészeti nevelés
vezetőjétől megtudom, hogy a művészeti
oktatás nagy hagyománnyal rendelkezik
az iskolában: a ’70-es évektől zajlik zongo-
raoktatás e falak között, 2001-ben zeneis-
kola, 2003-ban alapfokú művészeti iskola
titulust kaptak, 2007-ben pedig a kötelező
minősítést is megszerezték a zongora tan-
szakra. Emellett néptánc, furulya, hege-
dű, citera, báb, dráma, grafika szakkörök
működnek, amelyek remekül kiegészítik
az iskola profilját.
– Mi is benne vagyunk az integrációs, az
esélyegyenlőségi és a tehetséggondozási
programokban. Ez utóbbi szempontjából
azért is játszik fontos szerepet a művészeti
nevelés, mert nagyon sokat jelenthet azok-
nak a gyerekeknek, akik ugyan nem tanul-
„Cél a Zeneakadémia”
Művészeti nevelés és tehetséggondozás
nak jól, de a táncban, zenében rendkívül
ügyesek – mondja Barcsayné Ványi Tünde.
– A roma gyerekek például nagyon jó rit-
musérzékkel rendelkeznek, jól táncolnak,
ügyesen zenélnek. Fellépnek, versenyekre
mennek, fontosnak érzik magukat, és a si-
ker érzése áttevődik a többi tantárgyra is.
Ez nagyon sokban hozzájárul a sikeres in-
tegrációjukhoz. A hét fa módszere nálunk
is jól működik, azt tapasztaljuk, hogy nem-
csak a nagyon tehetséges gyerekeknél, ha-
nem az átlagos képességűeknél is, belőlük
is próbáljuk a legtöbbet kihozni.
– Szép számmal jelentkeznek tanulók a művészeti
nevelésre? Hogyan zajlik a kiválasztás?
– Az ének szakos kollégák felmérik a
gyerekeket, és a tehetségeseknek javasol-
ják, hogy jelentkezzenek a művészeti kép-
zésre. Jelentkezési lapot töltetnek ki ve-
lük, és felveszik a kapcsolatot a szülőkkel
is, hogyha szükséges, őket is meggyőzzék.
A zongora szakra negyvenen járnak, egyé-
ni órákon, csoportosan zajlik a tanítás, és
természetesen szolfézst is tartunk a gye-
rekeknek. Két rendkívül képzett zongora-
tanárnő dolgozik nálunk, ők Ukrajnából
érkeztek, de nagyon hamar megtanulták
a magyar nyelvet.
Egyikük, Szveta éppen zongoraórát tart
az egyik földszinti zeneteremben. Benyi-
tunk, két kislány ül a zongoránál, ők még
tanulmányaik elején járnak, ám a másik
helyiségből gyönyörű muzsika hallatszik,
igencsak meglepődünk, amikor egy hato-
dikos kisdiákot pillantunk meg a pianino
mögött. Horváth Gábor ugyan még csak
három éve kezdett zongorázni, de a kotta-
tartón mégis egy Rachmanyinov-prelűdre
leszünk figyelmesek, amelynek eljátszásá-
hoz általában hat-hét évnyi tanulásra van
szükség. Gábor az interjú alatt nagyon iz-
gul, de a billentyűk fölött már nem remeg
a keze, irigylésre méltó biztonsággal pör-
geti ki a harmóniákat.
– Nagyapám prímás volt, a családban
többen is zenélnek, velük sok mindent
meg tudok beszélni – mondja Gábor, aki-
hez hasonló tehetséget minden évben fel-
fedeznek az iskolában. Az énekes, táncos,
zenész gyerekek az iskola alapjaival álta-
lában sikeresen veszik az akadályokat az
életben, jó iskolákba (például a debrece-
ni Ady Endre Gimnáziumba) mennek to-
vábbtanulni.
– Én is zenei középiskolába szeretnék
menni, aztán pedig a Zeneakadémiára,
Pestre! – mondja büszkén és kissé már fel-
oldódva Gábor, akinek – képességeit, te-
hetségét tekintve – erre minden esélye
meg is van.
– Nagy hagyományai vannak az ének-
karunknak is, a városi ünnepségeken az is-
kolának központi szerepe van: az énekkar
mellett néptáncosaink, zongoristáink is
fellépnek – mondja ismét Barcsayné Ványi
Tünde, akitől azt is megtudom, hogy a hát-
rányos helyzetű tanulók nem fizetnek a
képzésért, de a „normál” gyerekeknek is 20
százalékkal csökkentik a tandíját, amennyi-
ben jó jegyeket hoznak.
– A népzene oktatásánál fontosnak
tartjuk, hogy a gyerekek a népi kultúrá-
val, hagyományokkal is megismerked-
jenek, ezért játékokkal, mondókákkal, a
népnyelv megismerésével kezdjük a kép-
zést. Beépítjük a tananyagba a helyi, szat-
mári népdalokat, motívumokat is – teszi
hozzá a tanárnő.
ARDAINÉ TÓTH ZITA: A projekt célja a gye-
rekek gyakorlatiasságának fejlesztése, a
kompetenciák erősítése, a készségek fej-
lesztése. Mi két évfolyamonként soroltuk
csoportokba a gyerekeket, és a két évfolya-
mot összekapcsolva öten foglalkozunk ve-
lük, mi „hétszokásos pedagógusok”. Igyek-
szünk az alapvető életvezetési kompeten-
ciákat fejleszteni. Hetedik-nyolcadikban
már a kollégák ezt a szemléletet a tantár-
gyak oktatása során is felhasználják.
– Mit jelent ez konkrétan? Van például egy
olyan feladat, amit team-munkában lehet meg-
oldani?
– Van egy nagyon jó munkafüzetünk, ta-
nári segédkönyvünk és ezek segítségével
dolgozzuk fel a konkrét témákat. Én hete-
dikes és nyolcadikos gyerekekkel foglalko-
zom. A drámapedagógia segítségével játé-
kos formában különböző szituációkat dol-
gozunk fel. Hogyan próbáljuk elérni pél-
dául azt, hogy a gyerekek proaktívak le-
gyenek? Bevittem a foglalkozásra egy üveg
szénsavmentes ásványvizet és egy üveg
szénsavas üdítőitalt. Akkor megráztam a
kólás üveget és megkérdeztem a gyerekek-
től, ha én ezt most kibontom, akkor szerin-
tetek mi fog történni? Rögtön mondták,
hogy spriccelni fog. Utána megráztam a
szénsavmentes ásványvíz üvegét is, és ak-
kor mondták a gyerekek, hogy nyugodtan
kinyithatja tanárnő, semmi baj nem fog
történni. Ezzel a bevezetéssel jutottam el
odáig a gyerekekkel, hogy ne azonnal re-
agáljanak a dolgokra, hanem először pró-
báljanak gondolkodni azon, hogy mi fog
történni, milyen lépéstől milyen következ-
mény várható. Ennek a példának a segít-
ségével is azt tanítom: „Számolj el magad-
ban tízig!” – és csak azután reagálj bármi-
re, hogy átgondoltad, milyen következmé-
nyekkel járhatnak a tetteid. Ennek követ-
keztében megjavul a gyerek stílusa, szeb-
ben kezd beszélni, kulturált kifejezetése-
ket használ, sőt egymással is figyelmeseb-
bek lesznek, ahogy ebben a projektben
mondjuk: szünergiát tudnak teremteni.
– Hogy zajlik le egy foglalkozás?
VASSNÉ LENGYEL KATALIN: A foglalkozás-
ra járó nagyven gyerek közül tíz tartozik
hozzám. Ők alkotják a reál kontrollcso-
portot. Ide átlagos vagy gyengébb képes-
ségű, gyakran hátrányos helyzetű tanulók
járnak. Amikor ők általánosságban megta-
nulják ezeket a szokásokat, akkor mi eze-
ket a szokásokat a délutáni tehetséggondo-
zó foglalkozásokon alkalmazzuk. Van olyan
pedagógus, aki az igazán nagyon tehetsé-
ges gyerekekkel foglalkozik, és van egy má-
sik, aki a kontrollcsoporttal, és majd év vé-
gén összehasonlítjuk az eredményeiket. Az
év elején végeztünk egy bemeneti mérést
és év végén újra sor kerül egy kimeneti
67. évfolyam ß 14. szám ß 2011. április 15.
Tehetséggondozás –
a pedagógus szemszögéből
Ardainé Tóth Zita tanító, drámapedagógus, informatikus, szakvizsgá-
zott pedagógus, Vassné Lengyel Katalin matematika, kémia, informa-
tika szakos pedagógus – mindketten részt vesznek a tehetséggondozó
projekt munkájában. Őket arról kérdeztük: tulajdonképpen mit jelent
a hétszokásos pedagógia a gyakorlatban?
mérésre mind a két csoportban. Ezzel a tíz
gyerekkel mi a tantárgyi tananyag feldolgo-
zásába integráljuk ezt a hét szokást, ezeket
az életvezetési kompetenciákat.
– Hogyan érvényesülnek ezek a kompetenci-
ák a matematikaoktatásban?
– A proaktivitás például úgy, hogy meg-
próbálom elérni a gyerekeknél, ha kérde-
zek valamit, ne jelentkezzenek rögtön,
csak akkor, amikor már megfogalmazták
magukban a választ, és tudják, mit is akar-
nak tulajdonképpen mondani. A hét szo-
kás közül a második így hangzik: tervez-
zünk előre. Mi ezt a matematikai példák
megoldásánál úgy alkalmazzuk, hogy mie-
lőtt elkezdenénk megoldani egy feladatot,
végiggondoljuk, hogy mit is tehetünk. El
kell választanunk egymástól a szükségest
és feleslegest, a sürgőst és azt, ami várhat,
a fontosat, és a kevésbé jelentőségteljeset.
Egy szöveges feladat megoldásánál elő-
ször tervet készítünk, majd levezetjük lé-
pésről lépésre, hogy áttekinthető legyen
a feladatmegoldás menete.
– Mennyiben tér el ez egy hagyományos, át-
lagos matematikaórától?
– Látszatra semmiben, de mi tudatosít-
juk a tanulókban ezeket a szokásokat, eze-
ket a megoldási utakat. Itt van például a ko-
operatív csoportmunka. Ezt eddig is hasz-
náltuk, de most tudatosítjuk, hogy egyrészt
mindenki felelős a saját döntéseiért, más-
részt érdekelt vagyok abban, hogy a tár-
sam is jó döntést hozzon. Ezáltal a csoport
szünenergiát teremt. Mi úgy fogalmazzuk
meg, hogy „nyer-nyer helyzetet”. Úgy tanít-
juk ezt a gyerekeknek, hogy a csoport több,
mint a csoportot alkotó tagok összege. Fej-
lődik a gyerekek önértékelése, és képessé
válnak arra is, hogy különböző nézőpont-
okból vizsgálják, értékeljék a dolgokat.
ARDAINÉ TÓTH ZITA: Nekem harmadikos
tanulóim vannak, és úgy tanítom például
a nyerj-nyerjben gondolkozást, hogy felol-
vasom nekik a rókáról és a farkasról szóló
mesét és azt mondom nekik: gondolkodja-
tok el azon, hogy a róka is csak úgy érte el
a célját, hogy segített a farkasnak.
– Szívesen járnak a gyerekek ezekre a fog-
lalkozásokra?
– Az osztályfőnök javaslata alapján 2–3
főt választottak ki osztályonként, hogy jár-
janak ezekbe a csoportokba és szívesen
is jönnek. A szeptember óta eltelt idő ta-
pasztalata azt mutatja, hogy érdemes ezt a
projektet minél kisebb életkorban elkezdi,
mert a nagyok nem biztos, hogy szeretnék
az idejüket ezzel tölteni.
– Önök hogyan ítélik meg a felzárkóztatás-te-
hetséggondozás helyzetét? Mennyire szorulnak
rá a gyerekek arra, hogy egy ilyen típusú motivá-
ció segítse őket?
VASSNÉ LENGYEL KATALIN: Nagyon nagy
szükségük van erre a motivációra, de meg
is hálálják a foglalkozást, mert ezekben a
csoportokban vannak nagyon hátrányos
helyzetű gyerekek is, akiket be kell vonni
a közös munkába, másképpen lemaradná-
nak. Eddig is törődtünk a lemaradó gyere-
kekkel, csak talán nem volt ennyire tuda-
tosan körülhatárolva a tevékenységünk.
Most már a gyerekek is használják ezeket a
TEHETSÉGGONDOZÁS – MÁSKÉPP
kifejezéseket a mindennapjaikban is.
– Kikkel könnyebb dolgozni: harmadikosok-
kal vagy a nyolcadikosokkal?
VASSNÉ LENGYEL KATALIN: Én jobban sze-
retem a nagyobbakat, könnyebben tudok
velük kommunikálni.
– A szülőkkel vannak-e kapcsolatok?
ARDAINÉ TÓTH ZITA: Szülője válogatja.
Természetesen rendszeresen járunk csa-
ládlátogatásra, környezettanulmányokat
végzünk, minden hónapban szervezünk
találkozót a szülőkkel, és nagyon sokan el-
jönnek ezekre a találkozókra. Természete-
sen vannak közömbös szülők is, de általá-
ban a szülők örülnek a tehetséggondozó
foglalkozásoknak.
23
Mondhatni, hogy egy véletlennek kö-
szönhetően cserélte a programozó ma-
tematikus szakmáját trénerségre, csa-
ládgondozásra dr. Gerberné Farkas Zsu-
zsanna. Történt ugyanis, hogy férje mun-
kája révén néhány évig Amerikában élt a
hattagú család, ahol egy lapozható kézi
naptárban érdekességre akadt Zsuzsan-
na asszony. Az írás szerzője családi kül-
detési nyilatkozat készítésére biztatta az
olvasót. Találkozott már megfogalmazott
küldetésekkel, cégek, egyesületek épü-
letei homlokzatán és a honlapjaikra, de
hogy egy családnak is legyen ilyesmi, er-
re, addig nem gondolt. Mindjárt összeál-
lított egy tesztet, amelyben ilyen, és eh-
hez hasonló kérdések szerepeltek: Miért
jó nekünk együtt lenni? Mit szeretnénk
együtt csinálni? Mit várunk egymástól?
Mennyi időt töltsünk el együtt? Nos a
családtagok válaszai alapján elkészült a
küldetési nyilatkozat egy háromdimenzi-
ósra rajzolt, gerbera virág szirmaira írva..
Ennek jó tíz esztendeje már. Időközben
hazatértek Amerikából, de az együttélés
modern tíz parancsolata, a virágba vésett
nyilatkozat ma is ott virít budapesti ott-
honuk nappalijában.
– Ennyire megtetszett a hét szokás?
– A küldetési nyilatkozat elkészíté-
se a naptárban megfogalmazott hét szo-
kás közül a második volt, de a többivel is
megismerkedtem. Ugyanis a naptárt ki-
adó Franklin Covey cégtől megrendel-
tem „A kiemelkedően eredményes kama-
szok 7 szokása” című könyvet. Utazások
A kiadvány összes felvételét
Tetlák Eszter
készítette
során ebből olvastam fel a gyerekeimnek,
akik eleinte tiltakoztak, ám idővel egé-
szen érdekesnek találták.
– És hazatérve Amerikából, ön lett a hét szo-
kás program hazai mentora?
– Itthon rákattintottam a Franklin
Covey magyar nyelvű honlapjára, ahon-
nan megtudtam, hogy tanítják is a hét szo-
kást. Én is szívesen tanítanám – állapítot-
tam meg magamban, mivel érdeklődésem
az évek során egyre inkább a humán szfé-
ra felé fordult. Felvettek, elvégeztem a
trénerképzőt, megszereztem a mentálhi-
giénés szakember diplomát és a családte-
rapeuta szakképesítést, és eleinte felnőt-
teknek tartottam tréningeket. Idővel felis-
mertük, hogy akkor lesz igazán sikeres az
attitűd és készségfejlesztés, ha minél fiata-
labb életkorban kezdünk a munkához, és
lassan, megfontolva, apránként haladunk.
„A bennem rejlő vezető” iskolafejleszté-
si program a 7 szokásra alapozva lett ki-
dolgozva. Először felkészítjük a pedagó-
gusokat, majd ők fejlesztik a gyerekekben
a hét szokáshoz kapcsolódó készségeket.
– Tulajdonképpen mi a program lényege?
– Egy új paradigmát ad, amelyben
minden gyerek lehet vezető. Mégpedig
olyan formán, hogy „Vezetem önmagam,
amikor helyesen döntök és cselekszem.”
És „Vezetem a társaimat, amikor példát
mutatok a helyes döntéseimmel.” A prog-
ram során tudatosítjuk a gyerekekben az
eredményességhez vezető szokásokat,
megismertetjük és begyakoroltatjuk ve-
lük azokat az életvezetési modelleket,
szociális kompetenciákat, melyekkel va-
lóban sikeresek lehetnek életük során. A
munkaadók által leggyakrabban óhajtott
azon jellemvonások kialakítására törek-
szünk, melyek egyben a XXI. századi fi-
atalok boldogulásának nélkülözhetetlen
eszköztára is: mielőtt valamihez hozzá-
fog, készítsen tervet, gondolkodásában
vezérelve legyen a másokkal való együtt-
működés, a csapatmunka, a társak segí-
tése, és a munka végeztével ne maradjon
el a pihenés, a feltöltődés sem. Ha a hét
szokást a tanterem, a folyosó falán min-
dig olvashatja, láthatja a gyerek, akkor
gyakrabban gondol rá, jobban beépül a
gondolkodásába, cselekvéseibe.
– Hol tart most a program?
– Egy esztendeje az ország száznál
több igazgatójával ismertettük meg a hét
szokásra épülő programot a hozzá tarto-
zó forrás- és segédanyagokkal együtt.
Néhány oktatási intézményben pedig
már elindult az iskolafejlesztési folya-
mat. Csengerben iskolai tehetséggon-
dozó pályázat keretein belül valósít-
juk meg a programot. Úgy gondoljuk,
hogy azok lesznek a referencia iskolá-
ink, amelyekkel először kezdjük
meg a közös munkát.
– Csak a kisgyerekeknek le-
het a hét szokást megtanítani?
A programot tanítani?
– Nem, hiszen min-
den évfolyamra ki van
dolgozva a program,
de érthetően más-más
tartalommal, mindig
a gyerekek életkori
sajátosságaihoz
igazítva.
67. évfolyam ß 14. szám ß 2011. április 15.