F
elvázolok egy történetet.
Elveszett fiúmestert talál magának, aki rádöbbenti őt arra, hogy a valóság másként néz ki, mint ahogyan ő eredetileg elképzelte.Bekerül egy maroknyi társaságba, amely egy olyan erő ügynökeivel veszi fel a küz-delmet, akik nem csupán a valóság feletti kontrollt akarják megtartani, hanem a tel- jes emberiséget le akarják igázni. Csaták,csaták. A társak meghalnak, eltűnnek vagy árulók lesznek. Jön a végső küzdelem, a fiúegyedül legyőzi a főgonoszt. Az emberiség kollektíve szintet lép.
Igen, igen, mondod, eza Mátrix három része összefoglalva, láttammind. Igen, igen, mondjuk mi is, ezt GrantMorrison írta meg 1994 és 2000 között 59részes képregénysorozatban
The Invisib-les
címmel, és a filmipar publikus titkaiközé tartozik, hogy a Mátrix producerei éslátványtervezői salátává gyűrt Invisibles-kötetekkel furikáztak. A képregényrajongóWachowski-fivérek ugyanis kiadták nekikaz ukázt: legyen olyan a Mátrix, mint az In-visibles.
OLYAN LETT
Olyannyira olyan, hogy Grant Morrison utó-lag több mint 80 egyezési pontot jegyzettmeg képregénye és a film között, és ezek-ből elhanyagolhatóan kevés a történetbeli
match
, egyezik a fétis (bár a képregény jóvalmagasabbra teszi a lécet, amikor mellék-szereplőként magát de Sade márkit is be-vonja), egyezik az edzőtermes és a felhőkar-coló tetejéről leugró jelenet (sőt, Morpheuskínzása is), az elmaszkírozott ügynökök, avarázstükör, a messiásszerep és így tovább.Biztos, hogy emlékszel a Mátrix kódját jelké-pező zöld hieroglifákra – az Invisibles sze-rint az angol abc nem 26, hanem 64 jelbőláll, a kimaradt 38 a valóság egyes elemeitleíró fogalmak, amiket agyunk nem képesmegfelelően érzékelni. És így tovább.Grant Morrisonra viszont csak rá kell néz-ni és el kell olvasni vele egy interjút, hogymeglássuk: olyan popsámánnal ismerke-dünk éppen, aki egy mozdulatával is kétszerképes
stagedive-
olni az élet sűrűjébe, ezértmaradtak ki a Mátrixból a globálisan ala-csony mozinézői toleranciaküszöb számáraértékelhetetlen dolgok. Mint a hallucinogé-nek, Lord Fanny, a maja okkultizmussal éscipősarokkal egyaránt gyilkoló brazil she-male főszereplő, a lovecrafti hagyományo-kat idéző, a haldokló univerzumból felénkharapó csápos, rovarszerű, rémálomízűteremtmények, a tantrikus-orgiasztikus fel-hangok és a mágia, amit a Wachowskiék akönnyebb kezelhetőség és érthetőség ked-véért technológiává változtattak.
Két dolog kell egy sci-fi kultuszfilmhez: megkérdőjelezni a valóság mibenlétét és herénszúrni közben egy párkapcsolatikrízissel. Ezt a hagyományt követi Christopher Nolan remek-beszabott
Eredet
e, ebben ül szügyig a
Mátrix
is, miért is ülnemásban. Amit azonban kevesen cikkeztek ki eddig, az az, hogya legnagyobb “ihletet” nem a
Ghost in the Shell
szolgáltattaa fétis-scifi-kungfu filmek legjobbikának, hanem Grant Morri-son képregényíró okkultizmustól és összeesküvés-elméletek- től dagadó mesterműve, a
The Invisibles
.
Egyszerűbb helyzetekben ezt a pofátlannyúlást hívjuk
plágiumnak
, amiért agimnáziumban egyest kapsz, egyetemenújra kell írnod a (szak)dolgozatodat vagyvérmérséklettől/szabályzattól függőenkirúgnak, a kulturális életben/maffiábanviszont ezt hívják ihletnek, forrásanyag-nak, vagy inspirációnak. Ha még nemtudnád, Shakespeare, mint a világ lege-lismertebb drámaíróinak egyike is “for-rásanyagokból” dolgozott, azokat a tör-téneteket írva meg, amik a füle mellettsüvítettek el, csak az ő munkái fennma-radtak (és egészen erős promót kapott aGlobe színházzal), a többieké meg nem.
A plágium