Épülhetnek-e vízlépcsők Magyarországon?

Az utóbbi időben több tudományos rendezvényen is érintették a vízlépcsők kérdését különféle

összefüggésekben (hajózás, vízgazdálkodás, árvízvédelem, energetika, környezetvédelem,
gazdaságosság, stb.) és kiválóan felkészült előadók világították meg különféle nézőpontokból ezt a
kérdést.
Én magam nem vagyok vízügyi szakember, de mivel valamelyest tájékozott vagyok a műszaki
és gazdasági tudományok terén, megpróbáltam a különféle megközelítések egyfajta integrálásával
eljutni olyan következtetésekhez, amelyek alapján esetleg meg lehetne válaszolni ezt a kérdést.
Azt minden esetre tudjuk, hogy szakmai megfontolások alapján szükség lesz vízlépcsőkre, mert
enélkül előbb-utóbb hatalmas gazdasági és környezeti károk kockázatával kell számolni.
Azt is tudjuk, hogy sem a politika, sem a sajtó, sem a közvélemény eddig nem reagált a szakmai
érvekre, és ilyesmire hosszabb távon sem lehet számítani.
Érdemes ezért számba venni, hogy milyen motivációk játszanak szerepet azoknál, akik a
döntéseket meghozhatják, és azoknál, akik a döntéseket közvetlenül vagy közvetve (például
hangulat keltéssel) befolyásolhatják.
Több résztvevős játszmáról van szó, amelynek a vizsgálatához játékelméleti megfontolásokat is
érdemes figyelembe venni. A kérdést bonyolítja, hogy itt most nem egy matematikai szempontból
viszonylag jól modellezhető klasszikus, ún. zérus összegű játszmáról van szó.

Vegyük számba a játszma fontosabb résztvevőit, illetve tényezőit:

1) A politikai hatalmat gyakorló kormányzat, amelyet a szavazópolgárok négy évenként
leválthatnak, emiatt a döntéseiket befolyásolja a sajtó és a közhangulat.
2) Pénzügyi-gazdasági környezet, illetve erőforrások, amelyek behatárolják a kormányzat
mozgásterét.
3) A sajtó, amely képes befolyásolni a közvéleményt, de amely ugyanakkor ki van téve a hatalom
befolyásának.
4) A közvélemény, amelyet főleg érzelmi-indulati tényezők, egzisztenciális érdekek, valamint
különféle előítéletek határoznak meg, és mivel a szakmai szempontokat nem nagyon értik, ez a
sajtó által jól befolyásolható.
5) Az állampolgárokat körülvevő gazdasági, társadalmi, és természeti környezet, amely
meghatározza a jövedelmüket és az életminőségüket, és amelyet a kormányzati döntések
jelentősen befolyásolnak (Pl. adóterhek, munkanélküliség, stb.).
6) A vízügyi beruházásokban érdekeltté tehető befektetők, akik koncessziós szerződések alapján
minél nagyobb profitot szeretnének realizálni, minél kisebb kockázat mellett (ld. pl. autópálya
építkezések).
7.) Előre nem látható, de esetleg prognosztizálható természeti jelenségek, amelyek hatással lehetnek
a környezeti feltételekre és a közhangulatra (pl. klímaváltozás, váratlan természeti katasztrófák.)
8.) Nemzetközi kötelezettségek, szerződések, előírások, amelyek gazdasági és/vagy politikai
nyomásként nehezedhetnek az államra.
9.) Jó szándékú, elkötelezett, nagy tudású szakemberek, akik alaposan ismerik a kérdés műszaki-
tudományos vonatkozásait, és ezért magas színvonalú elemzéseket készítenek, azonban az ezek
iránti befogadó képesség és/vagy hajlandóság a politika, a sajtó, és a közvélemény részéről
nagyon mérsékelt.
10.) Főleg az ún. „megélhetési zöldek” által irányított, nagyrészt dilettánsokból álló mozgalmak,
amelyek aktivistái bármi ellen vagy mellett hajlandók gondolkodás nélkül tüntetni, amelyekre a
vezetőik felbíztatják őket. Hatásuk a sajtóra sokkal jelentősebb, mint a szakembereké.

1
 A fenti tényezők kölcsönhatásainak vizsgálatánál érdemes figyelembe venni, hogy milyen
célfüggvények és/vagy belső dinamikai (rendszerelméleti) összefüggések határozzák meg az egyes
tényezők működését, viselkedését.
1) A politikai hatalom célfüggvénye az, hogy szeretné megnyerni a következő választást. A
kormányzat stratégiáját alapvetően ez határozza meg. Ennek érdekében népszerű intézkedéseket
kell hoznia, de ha ez akadályokba ütközik, el kell hitetni az állampolgárokkal, hogy az
intézkedései az átmeneti nehézségek után sikerre vezetnek. Vízlépcsők szempontjából ez annak a
mérlegelését jelenti, hogy egy ilyen kérdés felvállalása mennyire segíti elő, vagy mennyire
hátráltatja a politikailag realizálható eredményt.
2.) A pénzügyi lehetőségek korlátokat jelentenek, hiszen hosszabb távon megtérülő jelentős
ráfordításokról van szó, miközben az államadósság magas. Reális esély lehet azonban
koncessziós szerződésekkel külföldi tőkét bevonni, amennyiben meg lehet győzni a potenciális
befektetőket az ilyen befektetés hasznosságáról. Ilyen kezdeményezésre azonban a kormány
részéről csak akkor lenne esély, ha a szakmailag alkalmatlan szakpolitikusokat szakemberek
váltanák fel. Fontos lenne a kormány számára olyan gazdasági elemzés, amely bemutatná, hogy
a Duna vízlépcsőzése milyen pénzügyi bevételeket tenne lehetővé, továbbá, hogy milyen
kárelhárítási megtakarításokra volna lehetőség.
3.) A sajtó célfüggvénye általában minél több példány újságot eladni, minél nagyobb nézettséget
elérni, minél több reklám bevételt termelni. Egyes sajtótermékek, illetve elektronikus médiumok
esetén nem annyira a bevétel a fontos, inkább az, hogy a médiumot birtokló üzleti körök
érdekeinek megfelelően befolyásolják a közhangulatot. A sajtót, vagy annak jelentős részét
ugyanakkor a mindenkori kormány képes lehet a saját befolyása alá vonni.
4.) A közvélemény nehéz kérdés. Száz ember közül 99 közömbös bármiféle tudományos színvonalú
szakmai vélemény iránt, vagy azért mert nem ért hozzá, vagy, mert nem érdekli, mivel sokkal
fontosabb más problémákkal kénytelen megbirkózni. A szélesebb közvéleményt megszólítani
csak nagyon leegyszerűsített és érdekesen tálalt információkkal lehet. Ehhez média
szakemberek, reklámpszichológusok, és más hasonló szakemberek kellenek.
5.) Az állampolgárokra jelentős hatással van minden olyan körülmény, amely befolyásolhatja a
jövedelmüket, az egészségüket, valamint a személyes és vagyoni biztonságukat. Számukra
fontos érv lehet például a villamos energia olcsósága, a biztonságosabb árvízvédelem, egyes
térségekben pedig a partfal omlások kockázatának csökkenése. Ami az előítéleteket illeti, a
vízlépcső ellenes mozgalom érzelmileg összekapcsolódott ugyan a rendszerváltozással, azonban
időközben lezajlott csaknem egy generációváltás, és ezért a fiatalabb (35-40 év alatti) korosztály
jelentős része számára ez a képzettársítás már nem jelent túl sokat.
6.) A potenciális befektetők számára fontos a tőke hozama és megtérülése. Ilyen partnerek
megszerzése csak alaposan kimunkált előzetes üzleti tervek alapján látszik reálisnak, külön
elemezve a lehetséges politikai kockázatokat is (pl. mi történhet egy esetleges kormányváltás
esetén, stb.)
7.) A természeti folyamatok modellezése, prognózisa nagyon nehéz probléma. Ami a klímaváltozást
illeti, az ahhoz való alkalmazkodás érdekében is indokolt a folyamszabályozás
duzzasztóművekkel. Ezt a körülményt viszonylag jól lehetne kommunikálni a közvélemény felé
is, feltéve, ha ehhez meg lehet nyerni a sajtó közreműködését. Ami a váratlan természeti
katasztrófák hatását illeti, erre nyilván nem lehet kész receptet találni.
8.) A nemzetközi nyomás két irányú. Egyrészt gyakran értelmetlen környezetvédelmi
követelményeket próbálnak erőltetni (pl. megújuló energiák részaránya), másfelől a nemzetközi
hajózási követelmények mégis csak a vízlépcsők felé terelik a lehetséges és ésszerű megoldás
keresését.
9.) A szakemberek befolyása a sajtóra és a közvéleményre csekély. A kormányzatra való hatás
azonban jelentős lehet, ha a műszaki érvek helyett a gazdasági érvek kerülnének előtérbe, vagyis

2
 hogy mi mennyibe kerül és mennyi hasznot illetve költségvetési megtakarítást eredményezhet.
Ha lenne megbízható kalkulációkkal alátámasztott elemzés, az jelentős meggyőző erejű lehetne.
10.) Ami a radikális zöld mozgalmakat illeti, a mögöttük meghúzódó érdekeltségeket érdemes lenne
jobban megismerni. Sok jel mutat például arra, hogy a hidegháború idején felfejlődött hadiipar
szellemi potenciáljának egy része a „zöld” ipar területén találja meg az egzisztenciális
érvényesülés lehetőségét. Ugyanakkor az üvegházgázoktól mentes villamos energia termelés
fontossága miatt a zöldek számára is pozitív lehet a vízenergia hasznosítása.

A felsorolt tényezők közötti hatásokat az alábbi vázlat szemlélteti:

10.
8.
zöld
nemzetközi
mozgalmak
feltételek

1. 3.
politika sajtó

2.
erőforrás
korlátok
5.
emberi 4.
környezet közhangulat
9.
szakemberek

6.
befektetők

7.
természet

Ezek után fel lehet tenni a kérdést, hogy mindebből milyen következtetés adódik. Hogyan lehet
ebben az összefüggés rendszerben találni olyan pontot, ahol reális esély lehet a szakszerű
beavatkozásra.
Mindenképpen figyelembe kell venni, hogy a hazai helyzet csupán a globális léptékű nemzetközi
trendek lokális leképeződése.
A versenygazdaságra épülő modern kapitalizmus alapvető ideológiája a folyamatos növekedés,
bár egyes szakemberek ma már kétségbe vonják, hogy korlátozott kiterjedésű világban lehetséges-e
korlátlan növekedés.
A hidegháború megmutatta, hogy ha az emberek előtt megfelelően hiteles nagyon veszélyes
ellenség kép lebeg, képesek lehetnek emberfeletti erőfeszítésekre, kiemelkedő kreatív
teljesítményekre. Nem véletlen, hogy a XX század második felében a műszaki-tudományos fejlődés
nagyobb mértékű volt, mint azt megelőzően az emberiség egész korábbi történelmében együttvéve.
Gazdasági szempontból tehát hasznos lehet óriási erőfeszítésekkel készülni egy olyan háborúra,
amely (szerencsére) a valóságban soha nem következik be.
Amikor véget ért a hidegháború, hatalmas hadiipari üzemek és kutatóintézetek váltak
feleslegessé, kiváló tudósok és kreatív szakemberek maradtak munka nélkül. Szükség volt újabb
meggyőző ellenségképre, amely ellen ismét „fegyverkezni” lehet. Két ilyen terület kínálkozott

3
alkalmasnak. Az egyik a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem, a másik a természet és környezet
védelem, különös tekintettel a nagyrészt természetes eredetű klímaváltozásra, amely elleni
szélmalomharc óriási alkotó energiákat képes megmozgatni.
Ebbe a globális környezetbe kell beleilleszteni azt a stratégiát is, amelyen keresztül
Magyarországon az ésszerű folyamszabályozás megkezdődhet. Az már csupán szakmai
„részletkérdés”, hogy például a Dunát milyen sorrendben (felülről lefelé, vagy alulról felfelé)
érdemes-e lépcsőzni.
Az mindenképpen kétségtelen, hogy a kezdeményezés lehetősége a kormány kezében van.
Eltekintve attól, hogy a témában érintett államtitkárok szakmai alkalmassága mennyire vitatható, a
döntést végül majd alapvetően gazdaságpolitikai megfontolások fogják eldönteni, tekintettel a
hatalmas államadósságra, a növekvő munkanélküliségre, és a lakosság növekvő elégedetlenségére.
A kérdés tehát a kormány részéről előbb-utóbb úgy fog felmerülni, hogy milyen gazdasági
haszon realizálható egy ilyen kezdeményezésből rövidebb távlatban.
Jelentős volumenű beruházásokról van szó, amelyek megvalósítása magántőke bevonása nélkül
nehezen képzelhető el.
Milyen megtérülésre és nyereségre számíthat azonban egy magántőke befektető a dunai
vízlépcsőkből? Itt alapvetően két bevételi lehetőség adódik. Az egyik a megtermelt villamos energia
értékesítése, a másik pedig az átmenő hajóforgalomtól beszedhető használati díj, hasonlóan az
autópályákhoz. Ezekről a jövedelmekről legalább egy-két évtizedig majd le kell mondania az
államnak, hogy a magánbefektető hajlandó legyen betársulni a projektbe.
Másik kérdés, hogy mi lesz ebből az állam anyagi és politikai haszna. A haszon egy része abban
realizálódhat, hogy kevesebbet kell majd költeni árvízvédelemre, kár megelőzésre és katasztrófa
elhárításra. További előny, hogy megoldódik a paksi atomerőmű bővítéssel kapcsolatos hűtővíz
többlet kérdése. Ugyancsak előny, hogy a jól szabályozható olcsó vízenergia javítja a villamos
energia elosztó hálózat stabilitását, és lehetővé teszi a lakossági villamos energia árának
mérséklését, ami politikai szempontból kedvező hangulat javító tényező lehet. Fontos szempont
lehet az is, hogy a nagy tömegű tranzit áruszállítás egy részének vízi útra terelése miatt jelentősen
csökkenhet a környezetkárosító anyagok kibocsátása.
Szükség lenne ezért annak megállapítására, hogy mi mennyibe kerül, és mi mennyi jövedelmet
vagy megtakarítást hozhat. Bár a különféle publikációkban és előadások anyagában gyakran
találhatunk különféle becsléseket arról, hogy például mennyibe került a Bős-Nagymaros projektből
való kihátrálás, ezek mögött azonban igazán megbízható kalkuláció nincs.
Ahhoz, hogy egy ilyen kezdeményezés meggyőző legyen mind a politika, mind a potenciális
befektetők számára, szükség lenne egy alaposan kimunkált, szinte üzleti terv részletességű korrekt
gazdasági programra és kockázat elemzésre. Egy ilyen dokumentációs anyag kidolgozása azonban
nagyon jelentős költséggel és munkabefektetéssel jár, amelynek a finanszírozása komoly gondot
jelenthet. Ha azonban akár a kormány, akár valamelyik ellenzéki párt, akár a témában fantáziát látó
szervezet vagy vállalkozás hajlandó lenne erre áldozni, a folyamat beindulhatna.

2011. május

Dr. Héjjas István

okl. gépészmérnök
irányítástechnikai szakmérnök