A. J. Christian; MIT KERESETT ISTEN A HÁLÓSZOBÁBAN?Scannelte Zomex; javította Nemiki 2006. októberÉdesvíz KiadóBudapest, 2006Szerkesztette Molnár EszterCopyright C A. J. Christian, 2004Hungarian edition C Sweetwatcr Publisher Establishment inassociation with Necmtrce Corporation AG., 2004, 2005, 2006Cover design C Sweetwatcr Publisher Establishment in associationwith Necmtrce Corporation AG., 2004, 2005, 2006Minden jog fenntartva.A könyv - a kiadó írásos jóváhagyása nélkül - sem egészében,sem részleteiben nem sokszorosítható vagy közölhetõ, semmilyenformában és értelemben, elektronikus vagy mechanikus módon,beleértve a nyilvános elõadást vagy tanfolyamot,a hangoskönyvet, bármilyen internetes közlést, a fénymásolást,a rögzítést vagy az információrögzítés bármely formáját.ÉDESVÍZ KIADÓ, BUDAPESTFelelõs kiadó Novák András igazgatóFõszerkesztõ Molnár EszterMûszaki vezetõ Erdélyi AnnaTipográfia TypoStúdió Kkt.A borítót készítette El Grcco Kft.Nyomta és kötötte az Alföldi Nyomda Rt., DebrecenFelelõs vezetõ György Géza vezérigazgatóBevezetõ helyettAkik találkoztak A mit keresett ISTEN a nappalimban? címûkönyvvel, tudják, ki vagyok, a többieknek viszont elõször isbemutatkoznék. A nevem Edward, Edward Perry. S noha elég egoistavagyok egy kis májhízlaláshoz, ez a könyv sem rólam, hanem egynálam jelentõsebb... nem, inkább hatalmasabb... nem, ez sem jókifejezés... igen, egy nálam valóságosabb egyéniségrõl fogszólni. Mert hát Christian nem nagyobb vagy több nálunk,egyszerûen csak más. Ezek persze most az õ szavai, mivel én elégegoista vagyok ahhoz is, hogy hatalmasabbnak és jelentõsebbneklássam magamnál. Valahol a lelkem mélyén tudom, hogy neki vanigaza, tudom, hogy eredendõen Egységben, a másság azonosságábanlétezünk, de õ akkor is nagyobb mindennél, mit ép ésszel feltudok fogni.Annak ellenére, hogy leginkább a krónikás szerepét játszom atörténetben, néhány szóban beszélnem kell magamról, hogymindazok, akik nem olvasták a fent említett mûvet, megérthessék atörténteket.Nos, személyemet amolyan keresõ emberként jellemezném. Az elmúltévtizedek alatt a létezés lehetõ legszélesebb spektrumán -tudománytól a =vaj =ákosságig, materializmustól a misztikusságig
- próbáltam válaszokat találni az öntudatra ébredt lények örökkérdéseire. Honnan jöttünk, hová megyünk, mi van a halál után ésa születés elõtt... Gondolom, hasonló kérdések gyötörték Önöketis, hisz ha nem így lenne, nem olvasnák e sorokat. Nekem"szerencsém" volt: harminc esztendõ küszködése után találkoztamvalakivel, aki nem akart utat mutatni, nem akart igazságokatbelém verni, hanem csak hagyta, hogy észrevegyem azt, ami Van.Csak hagyta, hogy önmagammá váljak.Csak hagyta, hogy éljek.Már az elsõ találkozásunk után elhatároztam, hogy Christianszavait megosztom a világgal. Diktafonnal rögzítettem abeszélgetéseinket, majd mikor az idõm engedte, a szövegetbepötyögtem a számítógépembe. S noha kínos pontossággaligyekeztem visszaadni az eseményeket, e hat nap történetétkihagytam az elsõ könyvbõl, pedig õszintén bevallom, ekkortanultam a legtöbbet. Misztikusabbnál misztikusabb indokokkal istakarózhatnék, de az az igazság, hogy az életem olyan eseményeketprodukált, amelyeket nemhogy Önök, még önmagam elõtt sem mertemfelvállalni. Ma már csak nevetek az egészen, de akkorelképesztõen szégyelltem és utáltam azt a fickót, aki a bõrömbenélt.Hogy átérezzék a helyzetemet, tudniuk kell: amikor Christianmegjelent az életemben, már huszonöt esztendeje nõs voltam,huszonöt esztendeje egyetlen nõvel osztottam meg a mindennapokat.Nem akarok a konzervatív erkölcs díszpéldányaként tetszelegni: azegyetemen éppúgy megléptem a magam õrültségeit, mint bármelyikegészséges fiatal. De miután kimondtam az "igent", lezáródottéletem viharos korszaka; házasságom alatt nem akadtam össze aszebbik nemmel. Nem mondom, kísértések voltak, de sosem adtam bea derekam. Erre valahol büszke is vagyok, valahol pedig...Talán kitalálták, mi történt: '97 õszén megismerkedtem egycsodálatos nõvel. Elsõ látásra felizzott köztünk valami. Létezéseelemi erõvel korbácsolta fel lelkemet: mindent eldobtam volna,hogy aztán mindent újra megszerezzek, mindent el akartam vennitõle, hogy aztán mindent megadhassak neki. Teljesen kiütöttemmagam; sosem hittem volna, hogy vén fejjel képes leszek ilyenérzésekre. S noha a szerelem minden fájdalmát és gyönyörétátéltem, noha szenvedtem, mint egy kutya, azt a bizonyos határtképtelen voltam átlépni: szerelmemnek még a kezét sem fogtam megsoha. Természetesen az elfojtásnak meglett a keserû gyümölcse: amegismerkedésünket követõ héten már enni, aludni sem voltamképes. Ráadásul kibeszélni sem tudtam magamból a problémát, mivelgátlásaim lakatot tettek a számra.Meglehet, hogy még ma is csendben emészteném magamat, ámvalamelyik este Charlie barátom betoppant egy különleges aromájúteával. Hamarosan a nemes ital élvezetébe és az elégedettségszivarfüstjébe temetkeztünk, s noha cimborám ereiben nemesõseinek vére csörgedezik, az áhítat csendjét a következõszavakkal törte meg: - Miért nem mondod el, hogy mi a baj, tenagyra nõtt ökör?!Ennek a kedves kérésnek nem tudtam ellenállni. Miután elmeséltema történetem, egy kicsit megkönnyebbültem. Charlie noszogatott,hogy beszéljek Christiannal, de nagyon nem fûlött hozzá a fogam:
csalódtam magamban, és féltem, hogy õ is csalódni fog bennem.Természetesen akkor is tudtam, hogy mekkora szamárságokkal vantele a fejem, de nem voltam képes egyetlen értelmes gondolatrasem. Végül Christian kérdezett rá, hogy mi a baj - s a szemevillanásából láttam, tisztában van vele, mi játszódik le bennem.Miután felvázoltam neki a helyzetet, mindössze annyit mondott,hogy utazzunk el néhány napra. Elõbb a szót szó, utóbb tettkövette, amelynek eredményeképpen november 22-én nekivágtunk avilágnak.Most már kellemes nosztalgiával gondolok vissza az eseményekre,de akkor olyannyira el akartam felejteni az egészet, hogy még akazettákat is a szekrény mélyére számûztem. Végül sikerült azegóm fölé kerekednem: mire a Mit keresett ISTEN a nappalimban?'98 tavaszára megkapta végleges formáját, megszületett ez akézirat is. De még akkor sem akartam a nyilvánosság elé tárni atörténteket; emlékszem, amikor az utolsó simításokat végeztük aszövegen, a december 6-i fejezet bevezetõjénél igencsakgondolkodóba estem. Nem akartam hazugságot látni a könyvben, deaz igazságot sem. Végül egy kis "csúsztatás" - ezt a kifejezéstegy házasságszédelgõ barátnõmtõl tanultam - mellett döntöttem:nem hazudtam, csak nem mondtam el mindent. Akkor a feleségemvalóban elutazott a bátyámékhoz, én viszont Christiannal hétnapot a hegyekben töltöttem. Nyolcadnapra hazamentem, egy kicsitelmeditálgattam az élet és a világ fonákságain, majd csatlakoztama családomhoz.Ezért a kis csalásért mindenkitõl elnézést kérek, de mint ahogymár említettem, nem mertem kiteregetni a szennyest. S hogy mostmiért mesélem el mégis? Egyrészt, mert Christian olyan örökkérdésekre - párkapcsolatok, szerelem, szexualitás stb. - adottválaszokat, amelyek mindannyiunk életében jelentõs szerepetjátszanak, másrészt pedig, mert az eltelt idõ alatt fel tudtamdolgozni az eseményeket, képes voltam szembenézni magammal és atetteimmel. Egyszer csak rádöbbentem, hogy nincs miértszégyenkeznem, s hogy itt az ideje õszintének lenni, õszinténekönmagamhoz és Önökhöz.Úgy gondolom, mindannyian megérdemeljük.Annak ellenére, hogy nagy öröm volt hallgatni Christiant, avalódi élményt nem szavai, hanem jelenléte és cselekedetei adták.S mivel közvetlensége, szeretetteljes humora minden tanításnáltöbbet jelentett - noha gyakran elképesztõ erõvel nyitotta felszemem, minden agresszivitás és türelmetlenség hiányzott belõle,ezért igyekeztem a beszélgetések közben zajló eseményeket ispapírra vetni.Mivel Christian teljesen hétköznapi kifejezésekkel, könnyenérthetõen beszélt, hajlamos voltam egy vállrándítással és "Eztmár én is tudom!" felkiáltással elsiklani az apró részletekfelett. Csak a kazetták sokadik visszahallgatásánál vettem észre,hogy egyetlen apró mondatának is mekkora jelentõsége van.Elképesztõen tudta megfogalmazni a mondanivalóját: sokszor aleglényegtelenebbnek tûnõ szavak vittek elõre a megértésben,miután egyszer csak leesett a tantusz. Javaslom, idõnkéntböngésszék át újra a szöveget, mert meglátják, hogy mindenolvasásra egy teljesen más könyvet tartanak majd a kezükben.
Search History:
Result 00 of 00
00 results for result for
p.
A. J. Christian - Mit Keresett Isten a Haloszobaban
5.0K
Reads
11
Readcasts
15
Embed Views
More From This User
Notes
Load more
