Mika Waltari
Szinuhe
FordítottaGombár Endre
TARTALOMELSŐ RÉSZ
Első könyv
A nádcsónak
Második könyv
Az Élet Háza
Harmadik könyv
A lázas Théba
Negyedik könyv
Nefernefernefer
Ötödik könyv
A habiruk
Hatodik könyv
Az álkirály napja
Hetedik könyv
Minea
Nyolcadik könyv
A sötét ház
Kilencedik könyv
Krokodilfarok
MÁSODIK RÉSZ
Tizedik könyv
Az Égi Magasságok Városa
Tizenegyedik könyv
Merit
Tizenkettedik könyv
A vízóra méri az időt
Tizenharmadik könyv
Atón birodalma a földön
Tizennegyedik könyv
A szent háború
Tizenötödik könyv
Horemheb
2
ELSŐ RÉSZ
3
Első könyv
A nádcsónak
1
Én, Szinuhe, írom e sorokat, Szenmutnak és asszonyának, Kipának a fia. Nem azért, hogyKemet földjének isteneit dicsőítsem, mert az istenekből elegem van. Nem akarom dicsőíteni afáraókat sem, mert megelégeltem az ő tetteiket is. A magam kedvére írom csupán. Nemkeresem isteneknek és uralkodóknak kegyét, nem vezet félelem vagy a jövő reménysége.Életemben oly sokat láttam és vesztettem, hogy nem gyötör hiábavaló félelem, és a halhatat-lanság reményére éppúgy ráuntam, mint ahogyan ráuntam az istenekre és a királyokra.Mindezt csupán a magam kedvére írom, és ez különböztet meg minden más írótól, a múltbanés a jövőben egyaránt. Mert mindent, amit valaha leírtak, vagy az istenek, vagy az emberek kedvéért írtak le. Én a fáraókat is embernek akarom tekinteni, hiszen haragjukban, félelmük- ben, szenvedélyükben vagy csalódásukban éppolyanok, mint mi vagyunk. Bizony, semmibensem különböznek tőlünk, hiába jegyzik be őket akár ezerszer is az istenek közé. Ezer megezerszer beírhatják őket az istenek családjába, mégis emberek maradnak, hasonlók atöbbiekhez. Megvan a hatalmuk, hogy haragjukat kitombolják és a félelem előlelmeneküljenek, de a szenvedélytől és a csalódástól nem védi őket semmi. S amit eddig írtak,vagy az uralkodó parancsára írták, vagy az isteneknek akartak hízelegni, vagy az embereketrászedni, hogy elhiggyenek olyasmit, ami nem történt meg. Vagy éppen azért, hogy elhiggyék:minden másképpen történt, mint a valóságban.Én, Szinuhe, láttam egy fiút, aki az utcasarkon agyonverte apját. Láttam, hogyan támadnak szegények gazdagok ellen, istenek istenek ellen. Láttam olyan férfit, aki egykor aranyserlegbőlitta borát, nyomorúságában pedig térdre ereszkedve, tenyérrel mert vizet a folyóból. Azok,akik egykor aranyat mértek, később az utcán koldultak, feleségük pedig hitvány rézkarikaáráért adta el magát kifestett négereknek, hogy kenyeret vehessen a porontyainak. Szememelőtt tehát nem történt semmi új, ami pedig azelőtt megtörtént, megtörténik a jövőben is.Ahogyan az ember azelőtt sem változott, éppúgy nem változik meg a jövőben sem. Akik utánam jönnek, ugyanolyanok lesznek, mint azok, akik előttem éltek. Hogyan érthetnék hátmeg az én bölcsességemet? Miért remélném, hogy elolvassák szavaimat?De én, Szinuhe, a magam kedvére írom ezeket, mert a tudás úgy marja szívemet, akár a lúg, ésminden öröm kiveszett az életemből.Száműzetésem harmadik évében kezdem írni ezt a könyvet, a keleti tengernek partján,ahonnan Punt földjére vitorláznak a hajók, sivatagok és hegyek közelében, ahonnan azuralkodók köveket bányásztattak egykor, hogy megörökíttessék képmásukat. Azért írom, merttorkomban megkeseredett a bor. Azért írom, mert elvesztettem a vágy örömét, és nemvidámítja fel többé arcomat a szép kert és a halakkal teli tó. Télidőben, hideg éjjeleken feketeleány melegíti ágyam, de nem telik örömem benne. Elűztem magamtól az énekeseket, fülemetingerli a lantok és sípok hangja. Ezért írom le mindezt, én, Szinuhe, aki nem veszem hasznát agazdagságomnak, az aranyserlegeknek, a mirhának, sem az ébenfának és az elefántcsontnak.
Search History:
Result 00 of 00
00 results for result for
p.
Notes
Load more
