Welcome to Scribd, the world's digital library. Read, publish, and share books and documents. See more
Download
Standard view
Full view
of .
Look up keyword
Like this
3Activity
0 of .
Results for:
No results containing your search query
P. 1
Baranyi Tibor Imre - A jelenkori közoktatásról

Baranyi Tibor Imre - A jelenkori közoktatásról

Ratings: (0)|Views: 102|Likes:
Published by lunyacska
A szerző szóbeli előadásának átirata. A mű fellelhető az interneten is.
A szerző szóbeli előadásának átirata. A mű fellelhető az interneten is.

More info:

Published by: lunyacska on Jun 05, 2011
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

08/07/2013

pdf

text

original

 
 Dr. Baranyi Tibor Imre
A JELENKORI KÖZOKTATÁSRÓL
„...csak iskolába ne kelljen járni...”
 Hamvas Béla
Az egyre inkább a megvalósult abszurditások és a tébolyultság sajátos elegyeként fungálómodern világ fenntartásának, az ebben m
ű
köd
ő
feloldási folyamatok fokozásának, valamint adegenerált szemléletmódbeli eltévelyedések továbbadásának két „stratégiai” jelent
ő
ség
ű
 „ágazata” napjainkban: a
közoktatás
és közmediák 
(mass media)
. Ezek negatív jelent
ő
ségének megértése és az ezzel kapcsolatos rezisztencia kialakítása – els
ő
sorban a fiatalok számára – szorosan hozzátartozik ahhoz a felszabadulási folyamathoz, amely a tradicionális princípiumok által vezérelt élet és magasabb szinten spirituális megvalósítás velejárója ésáldásos következménye.Az általánosan kötelez
ő
oktatás egyik legszembet
ű
n
ő
 bb jellegzetessége a nivellálás,mégpedig a szubsztancializáló
1
nivellálás
. Nem egyszer 
ű
en egy szintre hozatalról van szó,hanem a mindenkori intellektuális értékre vonatkoztatott legalacsonyabb szintre hozatalról. Aszemléleti hátteret és az ismeretelméleti értéket tekintve mindenki ugyanazt kénytelen tanulni,s ez a kimondatlanul is kötelez
ő
 
uniformizáció
a kor pillanatnyi meghatározottságait tekintvekizárólag a legalacsonyabb szinten valósulhat meg. Mindez közvetlen következménye amodernitás egyik alapdogmájának, a principiálisan téves és kártékony
egalizmus
nak, amitmár a „nagynak” – legalábbis eszmei értékét tekintve – semmiképpen nem tekinthet
ő
franciaforradalmi felforgatás is zászlajára t
ű
zött, onnantól kezdve pedig járványszer 
ű
en terjedt szét amodern mentalitás térfoglalását lehet
ő
vé tev
ő
lokalitásokban. Ez kéz a kézben a transzponált
 evolucionizmus
sal, avagy a
progresszionizmus
sal, miszerint a magasabb rend
ű
az alacsonyabbrend
ű
 b
ő
l származik puszta véletlenszer 
ű
ségek folytán, olyan alattomos, szemléletmódbelitaposóaknák, amelyek a lehet
ő
legnagyobb károkat okozták a valamikor általánostradicionális szemléletmód degenerálásának vonalán. Ellentétben az egységgel, amelytranszcendentális realitás, „egyenl
ő
ség” sehol nem található a létben, s kiváltképpen nincsilyesmi az emberi világban, ahol az individuumok közötti színvonalbeli eltérés – és vertikálisrangkülönbség – olyan hatalmas, hogy azt lehet mondani: az egyes emberek közöttikülönbség egyes állatfajok közötti különbségek mértékével arányos. Amikor ennek a sohanem létez
ő
egyenl
ő
ségnek a mesterséges el
ő
állítására törekszenek, az egyrészt azt jelenti,hogy az illet
ő
világ megnyilvánulását tekintve elérkezett a végéhez, mert az egyenl
ő
sdi és azuniformizáció, vagy ha úgy tetszik az atomizáció szubsztanciális jelenségek, lévén hogy alegalacsonyabb egységek, az „oszthatatlanok”, az „atomok” a megnyilvánulás szubsztanciálisalsó szubsztrátumával hozhatók összefüggésbe; de még ezek között sem lehet valódiegyenl
ő
ségr 
ő
l beszélni, hiszen ahol min
ő
ség létezik, ott szükségképpen különbségnek isléteznie kell, s valódi egyenl
ő
ség kizárólag a tiszta kvantitásban valósulhatna meg, ha ez nemmaga a katexochen semmi lenne. Guénon egyenesen odáig megy, hogy azt mondja: „A”
 „A”, mert ha „A” = „A” igaz lenne, akkor az tulajdonképpen mindösszesen „A” lenne. Ember és ember között a legprimitívebb kritériumnélküli szemléletet vélekedését leszámítva, mindigfennállnak különbségek, amelyek a megnyilvánulás el
ő
rehaladtával egy szimbolikus vertikummentén gyakran egészen széls
ő
séges méreteket öltenek. (Nyilvánvalóan ez az elemifelismerés volt a kasztok és halványabban a rendek valamikori megkülönböztetésének  princípiuma.) Az egyenl
ő
séget természetesen ma is csak a leggyengébb szellemi képesség
ű
ek gondolják komolyan, s annál kevésbé azok, akik elterjesztése és fenntartása révén komoly
 
háttérb
ő
l vezérelt hatalmat gyakorolhatnak és el
ő
nyöket élveznek, miáltal némileg csíp
ő
sen joggal mondhatjuk, hogy nem kis mértékben egyenl
ő
 bbek, mint az egyenl
ő
ek. Másrészt tehátamikor az egyenl
ő
ség mesterséges el
ő
állítására törekszenek az egy sötét és rejtett hatalmiösztön célkit
ű
zéseit tükrözi, amely stratégiája szerint az egyenl
ő
ségeszme bevetésével alehet
ő
legalacsonyabb szintre nivellált embertömegek felett egyre tökéletesebbhatalomgyakorlás valósítható meg. Mondani sem kell azonban, hogy ez a hatalomtermészeténél fogva mélységesen törvénytelen, mert a legitim hatalom és ennek forrása azuralom a valódi szellemi tekintélyen alapul, amely a magasrend
ű
ek között a legmagasabbrend
ű
ként nem ezek lealacsonyítására, hanem még teljesebb felemelésükre törekszik.Hogy a jelenkori közoktatás szándékában alantas és lealacsonyító volta ne leplez
ő
djék le,vízözönszer 
ű
mennyiségi jellegével álcázza magát: s ez a puszta tudattárgyként megjelen
ő
 információk brutális halmozása. Ennek a már az általános iskolában elkezdett, aközépiskolában fokozott, majd az egyetemeken tébolyult módon végletekig halmozott holtismeretanyagnak a puszta mennyiségi fokozása, annak mer 
ő
 ben mechanikus betanulása, amagolás, a „biflázás” nemhogy nem növeli a valódi szellemi intelligenciát, hanem – rendkívülfárasztó volta miatt – tulajdonképpen butít: az elbutulás lehet
ő
ségét kívánja megalapozni. Atudati funkcióknak a tudati objektivitások világa felöl mintegy els
ő
lépésben a magukba afunkciókba való éber belehelyezkedés lehet
ő
ségét és igényét rendkívül hatékonyanakadályozza meg. Megöli az érdekl
ő
dést, és súlyosan destruálja a megismerési vágyat, amelyminden egészséges és ép lelk 
ű
emberben él, hiszen a megismerés a tudás és a létrendifelszabadulás elengedhetetlen el
ő
feltételeinek egyike. A jelenkor oktatási követelményeknek való megfeleléshez elengedhetetlen beteges biflázás, pontosan ellentétes eredményre vezet,mint amikor valaki többé-kevésbé intenzív érdekl
ő
dését követve szabadon és kötetlenül, nohaszisztematikusan foglalkozik valamely tárgykörrel. És ugyanez a perverz szándék jelenik megaz oktatás végén leselked
ő
, a „vizsgázókat” valóságos rettegésben tartó számonkér 
ő
 „vizsgázásokban” is, amelyek során a mechanikusan betanult idegen tudati tárgyözönnek, s
ő
tmondhatni élettelen ballasztot képez
ő
anyagnak a mechanikus, többnyire minden egyénimeglátást szigorúan mell
ő
zni kénytelen visszakér 
ő
dzése megy végbe. „Egyénimeglátásokról” vagy asszociációkról csakis egy szigorú keretrendszerben lehet szó, amolyanálkreativitás gyanánt, ám ha mindez nem lenne, az oly nagyra tartott „haladás” (vagyis avégs
ő
soron szigorúan technológiai kibontakozás, illetve azt ezt igazoló kísér 
ő
ideológiák legyártása) kétségtelenül megtorpanna, s nyilván ezért is szorgalmazzák a „jobb” oktatók,avagy a szcientizmus „transzmittálói”. A „vizsgák” sikeres voltának a megítélése ráadásulnagyban ki van szolgáltatva az illet
ő
„vizsgáztató” ugyanezen oktatás keretei közöttkimunkált, majd „tudományos” pályája során csak tovább torzult személyisége egyéniszeszélyeinek. (A vizsgákon tulajdonképpen meg kellene fordítani a dolgot: nem a tanárnak,hanem a vizsgázónak kellene kérdeznie, és a megfogalmazott kérdésekb
ő
l – megfelel
ő
 kompetencia birtokában – tökéletesen meg lehetne állapítani, hogy az illet
ő
mennyire mélyültel az adott terület vonatkozásában.)Ha megvizsgáljuk a modern közoktatás „szellemi” hátterét, azt látjuk, hogy egy többnyirekimondatlan vagy legfeljebb teoretikusan szórványosan artikulált személetmódnak az implicitátadását jelenti, amely személetmód mélységesen és agresszív módon antitradicionális. Ez aszemléletmód egy a jelenlegi nyugati világban és egyre inkább keleten is f 
ő
hatalommalrendelkez
ő
, s
ő
t nyugodtan mondhatjuk világuralmon lév
ő
profán szektának a szemléletmódja:s ez a szcientizmus, amely magát rendkívül nagykép
ű
en a Tudományként tételezi. Aszcientizmus felkent „apostola” a modern tudós és ennek templomi szolgája a tudományosoktató – mint ahogy egyébként közönségesen mindenki más – kizárólag saját aktuális tudatiállapotának (és szellemi szintjének) kivetüléseit képes tapasztalni a létben, ez pedig egy olyan
 
„ördögi kört” képez körülötte, amelyb
ő
l a valódi princípiumok hiányában soha nem leszképes kiszabadulni. Ennek a rabságnak pedig mint a megnyilvánulás legsz
ű
kebbmodalitásába, a puszta érzékvilágba való bebörtönzöttségnek a továbbadása a jelenkorioktatás legalapvet
ő
 bb feladata. Ez a princípium- és tudás-
(vidyá)
nélküli „tudomány”valójában a tudatlanság tudománya
(aparavidyá)
, amelynek tevékenysége tulajdonképpen a
  samsára
i dolgok g
ő
gös és megszállott babrálásában áll, és egy deviatív „brahmáizmusban”,
ő
ként használati tárgyak vagy technikai eszközök szellemi éberség nélküli, áradatszer 
ű
 létrehozatalában, a létforgatagból és létesülés világából való kiút ismeretének teljes hiányával,ami princípiumok híján teljesen természetes, hiszen fel sem merül semmi olyasmi, és fogalmasincs semmi olyasmir 
ő
l, aminek az
extrasamsára
isághoz, a ’létforgatagon kívüliséghez’ és puszta létesülés világát meghaladó valóságokhoz a legcsekélyebb köze van. Annál több közevan viszont az érzékvilág fogságában szenved
ő
tömegek szemében való egyetlenigazolójához, a technikai alkalmazásokhoz, amelyek valódi okát és célját képezik, samelyekhez minden szellemi éberség hiányában el
ő
szeretettel társulnak az általános feloldásiés feloldódási folyamatok alattomos kivitelez
ő
er 
ő
i. A kortársaink szemében a „fejlettséget”egyedül megmutató
technikai apparátus
egyetlen valós igazolója a legalacsonyabb rend
ű
 ember ideálja, a „kényelem”, az a kényelem, amiért olyan apró kényelmetlenségeket kellegyre inkább elszenvednünk, mint az emberi tudat lassan reménytelen megmérgez
ő
dése és aföldi környezet ebb
ő
l közvetlenül következ
ő
globális tönkretétele. Ezt adja tehát tovább egyvalóságos antitradicionális transzmisszió során a jelenkori közoktatás, egy egész„civilizációt” vágva el minden valódi intellektualitás és a szabadság elemi lehet
ő
ségét
ő
l.Lévén, hogy a gyermek természetes él
ő
helye a család, az emberi intézmények egyik legborzalmasabbika, az ebb
ő
l korán kiszakító
bölcs
ő 
de
kezdi meg az alapozást. A gyermek elszakítása a szüleit
ő
l ugyan ekkor még nem kötelez
ő
, de a
samsára
i létért való küzdelembenviaskodó szül
ő
nek sokszor nemigen van más választása (vagy ha van, mintegy önszántábólnem él vele): mesterségesen és brutálisan kiszakítani a gyermeket természetes él
ő
helyéb
ő
l, s
ő
ként az anya oltalmazó közelségéb
ő
l. Az ekkor vadidegenek kezébe kerül
ő
gyermek többnyire soha helyre nem hozható lelki megrázkódtatásokat és f 
ő
ként az imaginációt(életképzeletet) érint
ő
torzulásokat szenved el, s ez – bár nem ilyen mértékben – tulajdonképpen a kés
ő
 bbi
óvoda
er 
ő
ltetése esetén is fennáll. Ezzel szemben általánostradicionális elvnek tekinthet
ő
, hogy a megfelel
ő
családban született gyermek minél továbbmaradjon otthon a szül
ő
k közelségében. Ezzel mintegy természetes módon lefektethet
ő
k azok a megfelel
ő
alapok, amivel az immár kötelez
ő
általános iskolai oktatás legveszedelmesebbtorzításai kés
ő
 bb közömbösíthet
ő
k. A kötelez
ő
általános iskolá
 ban aztán komolyra fordulnak a dolgok. A tanítóképz
ő
intézetekben szigorúan antitradicionális alapokon kiképzett tanítók alegjobb szándék mellett is antitradicionális metódusok és szemlélet jegyében
2
veszik kezelésbe a mit sem sejt
ő
gyermeket, bár éppen az írás- és olvasástanulás tartozik a méglegártalmatlanabb dolgok körébe, már amennyiben manapság sikerrel jár egyáltalán: eztmintegy nem lehet mell
ő
zni a kés
ő
 bbi célok és szándékok érdekében. Nagyon szerényösszefüggéseket esetleg ért
ő
, részfeladatokra specializált tanítók, majd tanárok nevelik mechanikusan ugyanazon alapelvek formai variálgatása révén az általuk minden önállókontroll nélkül, mechanikusan betanult dolgok átadásával a gyermeket, aki így éppen egyik legfontosabb életszakaszában a feln
ő
tté válás id
ő
szakában végig idegenek kezében van. Ésmég olyan is akad, akinek mindez nem elég, maradék egy-két óra szabadidejében azambiciózus szül
ő
különórákkal szeretné még nagyobb „tudással” teletöltetni szerencsétlengyermeke fejét. Az oktatási intézmények, az iskolák légköre: az általános szétszórtság, alárma, ricsaj, fegyelmezetlenség els
ő
pillantásra a
 samsárai
ság szó szerint ordító jelenlététmutatja számunkra. Mindez a serdülés el
ő
rehaladtával a kötelez
ő
szabadelv
ű
ségkövetkeztében f 
ő
ként a
középiskolá
kban erkölcsi mélyrepüléssel társul. Majd az
egyetem
i

Activity (3)

You've already reviewed this. Edit your review.
1 hundred reads
ktyla liked this
ktyla liked this

You're Reading a Free Preview

Download
scribd
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->