Welcome to Scribd, the world's digital library. Read, publish, and share books and documents. See more
Download
Standard view
Full view
of .
Look up keyword
Like this
2Activity
0 of .
Results for:
No results containing your search query
P. 1
Ananda K. Coomaraswamy - A halál értelme

Ananda K. Coomaraswamy - A halál értelme

Ratings: (0)|Views: 94|Likes:
Published by lunyacska
Életbe-vágóan fontos téma három rövidke oldalon kifejtve.
Életbe-vágóan fontos téma három rövidke oldalon kifejtve.

More info:

Published by: lunyacska on Jun 07, 2011
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

05/04/2013

pdf

text

original

 
 
A HALÁL ÉRTELME
 
ANANDA K. COOMARASWAMY
Ez ist nieman gotes riche wan der ze grunde tot ist.(Eckhart mester
 – 
Pfeiffer kiad. p. 600)
A hal{l értelme elv{laszthatatlan az élet értelmétől. Anim{lis tapasztal{sunk csak a m{ravonatkozik, de értelmünk a holnappal is sz{mol –
 
ezért amennyiben életünk intellektu{lis, ésnem csup{n szenzu{lis, feltétlenül felmerül a kérdés: „Mi lesz »belőlünk« a hal{lt követően?”Nyilv{nvalóan olyan kérdés ez, amit csak az alapj{n lehet megv{laszolni, ha tudjuk, mik és
kik vagyunk
 jelenleg: halandók vagy halhatatlanok; s az e kérdésre adandó v{laszunkat azfogja eldönteni, hogy minek tekintjük magunkat: „ennek és ennek az embernek”, vagy egykondicion{latlan lénynek.
 
A keleti és nyugati, ősi és modern Philosophia Perennis egész tradíciója vil{goskülönbséget tesz egzisztencia és esszencia, v{ltoz{s és lét között. Ennek és ennek az
 
embernek az egzisztenci{ja –
 
aki mint „én” beszél önmag{ról –
olyan tudatpillanatok
sorozata, amelyek között nincs két egyforma; m{s szavakkal ez az ember
sosem ugyanaz azember
az egyik és a m{sik pillanatban. Csak a múltat és a jövőt ismerjük, sohasem a jelent, sígy soha nincs egyetlen olyan pillanat, amelyben azt mondhatn{nk önmagunk vagy b{rmim{s vonatkoz{s{ban, hogy „van”. Mihelyt r{kérdezünk, hogy mi az –
 
m{ris m{svalamivé
 
„v{lt”. És csak azért tévesztjük össze a szakadatlan folyamatot a tulajdonképpeni lénnyel,mert a v{ltoz{sok egy tetszőlegesen rövid perióduson belül rendszerint meglehetősencsekélyek.
 
Éppúgy vonatkozik ez a lélekre, mint a testre. Tudatunk egy folyam, minden {ramlik, és„sohasem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba”. Tov{bb{ –
 
ha az individualit{st nézzük –
 
minden tudatfolyamatnak van kezdete és éppen ezért vége is. Még ha feltételezzük is, hogyegy individu{lis tudati folytonoss{g képes túlélni a test felboml{s{t (amely kor{ntsemannyira elképzelhetetlen, ha különféle, a közönséges érzékelésünk sz{m{ra megjelenő„anyagn{l” szubtilisabb szubsztanci{lis t{maszok létét feltételezzük), nyilv{nvaló, hogy a„személyiség” ilyesfajta „tov{bbélése”, amely még mindig egy időtartamként valósul meg,nem lehet a kérdéses
 
egzisztencia örökkévalós{g{nak a biztosítéka. Az univerzum –
 
ak{rh{ny különböző „vil{got” (azaz komposszibilit{sok locusait) is foglaljon mag{ba –
nem
gondolható el az időtől függetlenül. Nem kérdezhetjük péld{ul, hogy mit csin{lt Isten,mielőtt megteremtette a vil{got, vagy mit fog tenni majd akkor, amikor a vil{gnak vége lesz,mert a vil{g és az idő összetartoznak és egym{s nélkül elgondolhatatlanok. Ha feltételezzük,hogy az univerzumnak van kezdete, akkor ez egyúttal azt is jelenti, hogy az idő és a térmegszűntével vége is lesz; vagyis mindaz, ami térben és időben létezik, előbb vagy utóbb, devéget fog érni. Ezt azért hangsúlyozzuk, mert fontos tiszt{ban tenni azzal, hogy aszemélyiség tov{bbélésének spiritiszta „bizonyítékai” –
 
még ha érvényességüket el isfogadn{nk –
 
egy{ltal{n
 
nem bizonyítékai a halhatatlans{gnak, csup{n a személyesegzisztencia időbeli meghosszabbod{s{nak. A személyiség tov{bbélésének felvetése csup{na hal{l mibenlétére ir{nyuló kérdés elod{z{s{hoz vezet.
 
A fent említett Tradíció egésze azt {llítja –
 
és ebben
 
megegyezik a „materialista” és a„semmitöbb
-
ista” véleményével –, hogy ennek és ennek az embernek –
 
akinek ilyen és ilyenneve, külseje és tulajdons{gai vannak –
 
nincs lehetősége a halhatatlans{gra: egzisztenci{ja akörülményektől függetlenül {llandóan v{
ltozik
 
és „minden v{ltoz{s hal{l”. Mind az
 
2
értelem, mind a tekintély alapj{n {llítható, hogy „ez az ember” halandó, és hogy „nincstudatoss{g a hal{l ut{n”. Ami született, annak meg is kell halnia, ami összetett, annak szét iskell bomlania, és fölösleges lenne azon b{nkódni, ami a dolgok voltaképpeni lényegét adja.
 
De a kérdés itt még nem z{rható le. Kétségtelen, hogy ami természeténél fogva halandó,
az
 
függetlenül attól, hogy mennyire hosszú vagy rövid ideig marad fenn –
 
nem v{lhathalhatatlann{. A Tradíció azonban hat{rozottan kimondja, hogy „ismerjük megönmagunkat”, kutassuk ki, mik s kik vagyunk. Amikor lényünk intuíciój{t összetévesztjükennek és ennek a lénynek a tudatoss{g{val, akkor m{ris megfeledkeztünk önmagunkról.Tulajdonképpen nem m{s ez, mint emlékezetvesztés és téves identifik{ció. Ne feledkezzünkmeg arról, hogy a „személy” mindenekelőtt maszk és {lruha „az egész vil{g pedig szính{z”,és igen gyermeteg tévedés lenne összetéveszteni a
dramatis personaet
maguknak a
színészeknek a „tényleges személyiségével”. Tradíciónk szempontj{ból a kartezi{nus
cogitoergo sum
 
abszolút
non sequitur
 , és önmag{ba visszatérő érvelés. Hiszen az igazat megvallva
senki sem mondhatja azt, hogy
cogito
,
csak azt, hogy
cogitatur
. „Én” sem nem gondolkodom,
sem nem l
{tok, de van egy M{sik, és egyedül Ő l{t, hall, gondolkodik bennem, egyedül Őcselekszik rajtam keresztül; olyan Lényeg, Tűz, Szellem vagy Élet Ő, amely éppen annyiranem az „enyém”, mint amennyire nem a „tiéd”, hiszen senkivé nem v{lik; olyan princípium,amely egyik testet a m{sik ut{n hatja {t és élteti; Ő az, és nem m{s, aki testből testbev{ndorol: a soha meg nem születő és soha meg nem haló, de a minden születésnél és hal{ln{l jelenlévő („...egy veréb sem esik le a földre”). Olyan Élet ez, amelyet
dove
s’appunta ogni ubi ed
ogni quando
 
élünk, dimenziótlan hely, tartam nélküli pillanat, amely az empirikus tapasztal{ssz{m{ra elérhetetlen, és amely csak közvetlenül ismerhető meg. Ez az Élet az a Szellem,amelyet az ember hal{lakor „kilehel”, hogy visszatérjen forr{s{hoz, mint ahogy a por isvisszatér a porhoz.
 
Egész tradíciónk mindenütt azt {llítja, hogy „két lény van bennünk”: a platóni halandó éshalhatatlan „lélek”, a héber és iszl{m
nefes (nafs)
 
és
ruah (ruh)
 , a philóni „lélek” és a „lélekLelke”, az egyiptomi F{raó és K{
-
 ja, a kínai Külső és Belső Bölcs, a keresztény Külső és Belsőember, Lélek és Szellem, és a védantikus „önmagam”
(ātman)
 
és „önmagam HalhatatlanÖnmagamja” (asya amŗta ātman antah puruşa) –
 
az egyik az a lélek, az az önmagam vagyélet,
 
amelyről Krisztus azt mondja, hogy „gyűlölnünk” kell és meg kell „tagadnunk”, hakövetni akarjuk őt, míg a m{sik az a lélek vagy önmagam, amely megmenthető. Mertegyfelől a parancs így szól: „Ismerd meg önmagad!”, m{sfelől pedig azt mondja, hogy „Az(önmagam Halhatatlan Önmagamja) vagy te”. Felmerül teh{t a kérdés: ha elindulok innen,kiben fogok t{vozni: önmagamban, vagy ennek Halhatatlan Önmagamj{ban?
 
Az e kérdésre adandó v{lasz nyilv{nvalóan attól függ, hogy mi történik az emberrelhal{la ut{n? Nyilv{nvaló azonban abból, amit eddig mondtunk, hogy ez a kérdés kétértelmű.Mert kihez címezzük: ehhez az emberhez, vagy az Emberhez? Ha ezt az embert faggatjuk, av{lasz csak a következő kérdést foglalhatja mag{ban: Mi az, ami
 
tov{bbélhet benne azutódaira hagyott örökségen túl? Ha azonban a Halhatatlant faggatjuk, akkor a kérdés akövetkezőképpen alakul: Mi halhat meg belőle? Ha ebben az életben nem feledkeztünk megÖnmagunkról (mert „ha egyszer kifutunk az időből, oda minden esélyünk”), akkor „Azvagy te”, de ha nem, akkor „lesz nagy pusztul{s”.
 
Ha ismerjük ezt az Embert, Szt. P{llal elmondhatjuk: „Élek, de m{r nem én, hanemKrisztus él énbennem.” Aki ezt elmondhatja mag{ról, vagy legal{bbis ennek ekvivalensét
dereine Geistessprache
 
 b{rmely m{sik nyelvj{r{s{n, azt Indi{ban
 jivan-
muktának
,
„itt és mostszabad ember”
-
nek nevezik. Ez az ember, vagyis P{l bejelentette saj{t hal{l{t, s ily módon ellehetett volna róla mondani: „Íme egy sét{ló halott.” Mikor teste az utolsót lehelte, mi m{s

You're Reading a Free Preview

Download
scribd
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->