Welcome to Scribd, the world's digital library. Read, publish, and share books and documents. See more
Download
Standard view
Full view
of .
Save to My Library
Look up keyword
Like this
2Activity
0 of .
Results for:
No results containing your search query
P. 1
Aranymálinkó

Aranymálinkó

Ratings: (0)|Views: 337 |Likes:
Published by GoldScorp

More info:

Published by: GoldScorp on Jun 27, 2011
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as TXT, PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

07/19/2014

pdf

text

original

 
FEKETE ISTVÁN: ARANYMÁLINKÓHátrahagyott versek)ZÚGÓ FENYVESEKNEK(Fekete István elsõ verse 1916-ból, töredék)Zúgó fenyveseknek sötét ormán köd ül, tárogató hangzik a Kárpátok mögül. Keservesen hangzimintha holt vitézek siratója lenne, mintha holt vitézek búcsuzója lenne...DESZKAA gyalu jön elsõsorban,hogy a deszka szélben, hosszbansima legyen, mint a jég.Apró dirib-darabokra,élõ, vidám alakokra,már a fûrész vágja szét.De a mû még nem teljes ám, kalapács kell, vésõ talán? Mind a kettõ jöjjön hát, kezet, lába, szemet, szájat helyrerakni, és a kakas taraját.De ez eddig még mind semmi. Zöldre, kékre kell bekenni, hogy nevessen lány, legény, hogy anapfény szikrát vessen, kakas farkán hanyatt essen, nevessen a lány szemén.Kész! A játékok már élnek, mind csak arról beszélnek, deszka voltunk tegnap még, de a Mesterszámmal és nem csak úgy ímmel-ámmal belénk tette a szivét.ELMENTCsend van, nagy a csend most nálunk, szívünk sötét borulásban. Anyád sír... alig halljuk,. meg nem valljuk, körülöttönk elmúlás van.Amit tettél, tán jól tetted el-elmondjuk egy nap százszor, de hiányzol az ebédnél felkelésekvésnél, reggel-esti imádságkor.Mert a helyed most már üres. Az is marad már örökké. Keserû vád csorog bennünk jóvá nem lesoha többé... soha többé...Soha többé itthoni ágy, itthoni hang soha többé. Jobb is tán, ha meg nem érted mit kínlóduérted, most már tudjuk... mindörökké.Itt a ruhád, hétköznapi, eltaposott kis cipõd, most már mind kincs, emlék, álom, mindennélvilágon, hogy letelt itt az idõd!Hát, Kislányom, csak így vagyunk.Most tudtuk meg: mi a bánat.Sír, ami nincs betemetvenév, ami nincs elfelejtve,kulcs, mely nem nyit semmit már.Elszórt percek, elszórt napok most heggyé nõttek mellettünk, elmúlt utunk csak most látjukgy lépted hiába várjuk, nagyon-nagyon árvák lettünk...Régi kis leveleidet összeszedem... gyûjtögetem... Simogatlak, úgy mint régen, ha nevettélséken, bizony ritkán... ha meséltem.Csupa emlék, csupa tegnap,eliramló percnyi évek,kis bölcsõdben itt vagy újra,mezítláb kavicson futva,s könnybe fúlnak az emlékek...Ez már így lesz, míg magunk is nem válunk majd szálló köddé. De küszöbünk át nem léped, ajnéked, itthoni csók, öröm, jóság, elment Veled... mindörökké...BAGOLYBuksifejû nagy nemzetség, nincs rajtuk semmi ékesség. Ám lényük titokzatos, halál jöttét b... Gondolta rég' sok okos.Szemük nagy, mint titkos lámpa, mert a sötétben is látva keresik az egeret; faodút és tornlakják, elsõ falatuk ott kapják csupasz bagoly-gyerekek.Nyárvégén már jól repülnek, kútágason meg-megülnek, szalmakazlat is lesik: ha a földön pocagy padláson dió koccan, könnyû zsákmány ott esik.Hangjuk nem szép... ne tagadjuk, néha a fülünk bedugjuk, olyan hátborzongató, ámbár nem tui, bagolyul velük beszélni, hogy mi a szép és mi a jó.Barátunk õk, mindahányan, vadászgatva a határban kígyót, békát, verebet, éji lepkét, ganajgfúrót s minden káros egyebet.Eleget irtották õket, okos, hasznos jótevõket, míg kiderült az igaz, hogy mind az ember baa, s aki bántja: az a gaz!
 
KECSKEFEJÕVacsora-csillag az égen, tûz lobban az erdõszélen, körülötte pásztorok. A jószág is lepihellgatott minden madár, csend van, csak a tûz ropog.Ám az estben madár lebben, s az árnyéknál csendesebben a cserény felett lebeg, s szól a páa legvénebb: Na most aztán figyeljétek, a kecskét hogy feji meg.Babona ez, mondja másik, mellé hatalmasat ásít, vadászik ez a madár. Lám, a dúcon szépen mt van a jószág körül, mert csak itt jár a bogár.Hallod... most meg kerreg, perreg, közben elmond egy-két verset. Szerelmes, elhiheted...Nekünk csúnya, de szép neki hogy a párját hitegeti, és más nem is érti meg.Tojását a földre rakja, fészek nélkül takargatja, mert ruhája oly remek, szürkén barnás, mr, láthatatlan, mindent takar, ha rálépsz, se látod meg.És ahogy a tüzek múlnak,mint az õszben, hogy lehullnakéjjelszálló bogarak,ez a szép madár is elszáll.Valahol az Adriánáléri már a virradat.ARANYMÁLINKÓFuvolázó aranymadár, üres nélküle a határ, liget, erdõ, szõlõ, kert. Fészke fonottmûvû kosgár, ha fáidra szállni mert.Júniusban tele fészek, négy-öt fiú, jaj de szépek. Hozzá ne nyúlj! Nem szabad! Kerted õk õelmennek telelõre, ha a tájra hó szakad.Szeptemberben vesznek búcsút, elõttük a szörnyû nagy út. Idegen ég, más határ, tengerekenLenn, Afrikában telelnek, ahol örökös a nyár.Ám ott fészket sose raknak, és csak tavaszig maradnak, míg nálunk dühöng a tél, míg a férgbújnak, zengõ, jeges szelek fújnak, málinkó itt meg nem él.És májusban egy szép reggel, arra ébredsz széles kedvvel, hogy kertedben szól a dal: üdvözzket, fákat, virágba hullt drága tájat tavalyi fiaival.BÍBICMég nincs tavasz, de már nincs tél,a rét felett suhogó szélsír a hideg ég alatt,a nádas zúg, az erdõ búg,és a ködben, ahol nincs út,ott repül a kis csapat.De délben, ha felsüt a nap, vándorlásnak vége szakad, hív a nádas, hív a rét, hív a táj, aszállnak a bíbicpárok a nagy réten szerteszét.Fészkeiket jól eldugják, hogy hova, azt õk tudják, sírva csalnak máshova, mert jajongva eltnek, hol híre sincs a fészeknek, hova nem rakják soha.És jön a nyár, csupa nagy gond: ember, kutya, kongó kolomp: bíbic-anya csak lapul, míg béklek nem fújnak s a kis bíbicek kibújnak aggódó anyjuk alól.Ekkor már gyorsan fejlõdnek, hála szöcskének, tücsöknek, minden káros bogárnak. Míg a szár, múltával a jó idõnek, s vége szakad a nyárnak.Aztán már csapatban járnak, és csak intõ jelre várnak, mert kevés az élelem. Az õsz hideg,a hó, hidegen szállva jön a tél: a félelem.Már nincs õsz, de jön a tél, a rét felett suhogó szél sír a hideg ég alatt. A nádas zúg, at, ahol nincs már út, délre száll a kis csapat.AKÁCLombján fehéren ring a virág, alatta csendes, puha a világ, felette méhek donganak, a kasba mézet róla szednek, virágján néha megpihennek, s ha jó vagy: mesét mondanak.Ágán sok csúnya, hosszú tövis, eldugva fészek - néha öt is, s a fészekben dalos madár... Hmert kerted járja, fiait férgekkel táplálja, s nélküle üres a határ.Akácból készül kocsi, szerszám, ajtóküszöb és télre kis szán. Mindenre jó a világon.Kályhátokból õ zümmög éjjel, a nyár melegét hinti széjjel, ha szemedre száll az álom.NYÁRFARétaljában áll a berekszélen, utat mutat nyáron és télen. Reszket, bár szellõ se lebben, õrjú károg róla, nyáron kis vércsék ringatója altatja õket az estben.Kelõ nap rajta reggel lobban, éjjel Dávidot lesi a holdban, aki szomorún hegedül. Rajta kit a sárgarigó, huncut, huncut, huncut a bíró! Mintha õ tudná egyedül...
 
A nyújtófának õ a fája, viharban sose menj alája, az Isten-nyila szereti. A cigány teknõnegja, rajkóját benne ringatja, malacát belõle eteti.Szellõs állványok pallófája, kubikosoknak talicskája, kis szék is belõle készül; a felhõkk,ágán a szelek hegedülnek, nincs ünnep nyárfagally nélkül.Télben a kedves õszt siratja, õsszel a nyarat takargatja, tavasszal a nyarat várja... Nyári tüzekben nyárfa lobban, üreg szíve csak nyárban dobban. A nyárfa: a nyárnak fája.NÁDASAludtál-e már nádtetõ alatt, láttad-e ott, hogy kel fel a nap? Hallgattad-e a szélben hogyusog a nád, ha megérinti a virradat?Ugye, nem láttad? Nem láttál semmit. Se nádirigót, se kócsagot, se a vadrécék kéktükrû száen rengõ csillagot?Raktál-e tüzet tavalyi nádból? Füstje simogatta arcodat, ha felkel a hold, és a lidércfénya tündöklõ ég alatt?Láttál-e ezer szárcsafiókát, úszó fészket a nagy vizeken? S hallgattad-e ködös hajnalokon,hogy mit üzen?És nádi széna volt-e párnád, millió béka a muzsikád, imbolygó bagoly régi barátod, nyársoncsorád?Fürödtél-e már csendben és fényben, este, ha lobban a néma tûz, s a nádason átrepül az áloa puha fûz?Álmod ha õrzi millió nádszál, és tartja feletted az eget, neked adja a csillagos békét, éstja szívedet.ASZTAGMint sötét ház áll az éjszakában, ablakából fény nem néz az útra, ajtó se csattan, kutya sbogás nem megy a kútra.Mellette õskori szörny: a cséplõ, és túl rajta, egy sor karcsú nyárfa, suttog, mert így álem lenne illendõ semmi lárma.Hajnalban harmat hull a garádra, a nyárfák csúcsán lenge pára ül, az asztag lassan nõl a hs a virradatban egy fecske repül.Messze a dombháton most kel a nap. Minden harmatcseppet külön megnéz. Zöld lesz egyszerrea nyárfák sora, s az asztag teteje aranyló méz.Aztán egy szekér reccsen valahol, s emberi szótól némul el a csend. Az asztag alatt egérkepákosztos verébhad csiripel fent.Ez már a reggel. Tejszagú lárma, az asztag körül vén ember söpör. A csordakútnál tolong aan zörögve jár a vödör.Az asztag hallgat, fürdik a napban, de sötét mélyén érik az élet, a földbõl jött és oda mesem itt, sem ott sosem ér véget.Búzából búza, életbõl élet.Akár a kemence, akár a malomnyeli el, akár hûs magtár õrzi,nem nagy garmada már, csak kis halom.S kezdõdik újra, tavaszi útra csörömpölnek a megfontolt ekék. Az élet pedig hallgat a zsákérzi még, hogy kint kék az ég.Csak sokkal késõbb, de akkor már a dûlõben jönnek az éhes kaszák. Aztán - keresztet vetnekasztagnak mennek a nyárfák alá.KÖKÉNYÁrokparton, poros útszélen, zölden a nyárban és kéken a télben, lapulva nézi a világot, õrmagát, ingyen egy levelet oda nem ád, sem vesszõt, sem virágot.Szúr, amíg él, nem dísznövény. Gébicsek laknak bokra ölén. Ágán a gébics leskel, vigyáz, hágra, lecsap minden árva bogárra, s a tücsök tovább nem citeráz.Ilyen az élet, bólint a kökény, néha édes, de néha kemény, ámbár tücsök is van elég. Tavaslt virágom, most bogyókkal teli minden ágom, s majd meghalok a hóban.Többet nem szólt, mert vándor jön arra,fáradtan zökken le a partra,nyomában a déli álom.Alszik az ember, alszik a kökény,a fiókák a fészek ölén,s a gébics õrködik az ágon.TÖLGYCsupa erõsség, csupa pompa, dereka soha nem hajolna, és kérge kemény, mint a kõ. Szélvészn

Activity (2)

You've already reviewed this. Edit your review.
1 thousand reads
1 hundred reads

You're Reading a Free Preview

Download
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->